BÜNTETŐJOGISZEMLE

III. ÉVFOLYAM, 2014/1. SZÁM

BJSZ_1szam.indd 1 2012.06.27. 15:04:11

2

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

Tájékoztató a folyóiratban való publikálásrólA szerkesztőség a megjelentetni kívánt tanulmányokat a gal.istvan@ajk.pte.hu vagy a gabor.zsolt@hvgorac.hu e-mail címre várja. A megjelentetésről a lektorálást követően a Szerkesztőbizottság dönt. A Szerkesztőbizottság fenntartja a jogot a kéziratok korrigálására, szerkesztésére. A tanulmányokat MS Word formátumban, Times New Roman be-tűtípussal, 12 pontos betűnagysággal, másfeles sorközzel írva, sor-kizárt igazítással és lábjegyzetmegoldással kell elkészíteni. A kéziraton kérjük a szerzőktől a név, az esetleges tudományos fo-kozat, a foglalkozás valamint a munkahely feltüntetését. A szerkesztőbizottság másodközlésre nem fogad el kéziratot.Terjedelmi korlát – lévén elektronikus folyóiratról van szó – nin-csen.

A Szerkesztőbizottság és a Kiadó

Tartalom

Dr. marek korDík:appeal against the european arrest Warrant

and The reasons for a detention of the surrendered person in the practice of Slovak

judicial organs / 3

Dr. qian xiaoping phD: Judicial Control of Death penalty:

inspection of Three modes / 6

farkaS henrieTTa regina: A tisztességes eljárás főbb

részjogosítványainak érvényesülése a büntetőperben

(A magyar büntetőeljárás az európai emberi jogi bíráskodás mérlegén) / 11

Dr. molnárné Dr. méSzároS noémi:

Gondolatok a tárgyalás mellőzéséről / 20

Dr. Szabó kriSzTián:Kérdőjelek a büntetőeljárási törvény egyes

rendelkezései kapcsán / 31

szendrői AnnA:Az igazság felfogásai a büntető eljárásjogi

rendszerekben / 37

Szerkesztői előszó

Tisztelt Olvasó!

A Büntetőjogi Szemle mos-tani számában két külföldi büntetőjogász tanulmányát is megtalálja az Olvasó. A kül-földi tanulmányokat az angol eredeti változatban közöljük,

elsősorban abból a megfontolásból, hogy a nem magyar anyanyelvű olvasók számára is elérhetőek legyenek. A jövőben törekedni fogunk arra, hogy lapszámonként legalább egy angol nyelvű cikket közöljünk, rangos kül-földi egyetemeken dolgozó oktatók és kutatók tollából.

Célunk, hogy fokozatosan nemzetközileg is ismert lappá váljon a Büntetőjogi Szemle, amelynek elektro-nikusan könnyen és ingyenesen hozzáférhető cikkeit ma már egyre többen olvassák, és hivatkozzák is tu-dományos publikációkban.

Budapest, 2014. január 9.

Dr. Gál István Lászlófőszerkesztő

A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Gál istván LászlóA szerkesztőbizottság titkára: dr. Kőhalmi LászlóA szerkesztőbizottság tagjai: Dr. belovics ervin,

dr. elek Balázs, dr. Molnár Gábor, dr. Tóth Mihály, dr. Vókó György

iSSn 2063-8183Kiadja HVG-OrAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Cím: 1037 budapest, montevideo u. 14. Telefon: 340-2304, 340-2305 fax: 349-7600 e-mail: info@hvgorac.hu internet: www.hvgorac.huFelelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetőjeFelelős szerkesztő: dr. Gábor zsoltMűszaki szerkesztő: Harkai ÉvaTördelő: Balás zsuzsaKorrektor: P. Berka Antónia

3

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

interfere with the human rights of the surrendered person.

The appeal against the execution of the European Arrest Warrant

The issue of an appeal against the decision exe-cuting the EAW has not been analyzed deeply yet. If yes, it has been just men-tioned while analyzing the decision of the German Constitutional Court2 (“the Court”). The most prob-

lematic question from a human rights perspective is the absence of any provision related to the appeal in the Council Framework Decision of 13 June 2002 on the European arrest warrant and the surrender pro-cedures between Member States (2002/584/JHA)3 and secondly it is the restricted space for the non-execu-tion of the EAW.4

It is clear that the Court has ruled against the pro-visions of the Framework Decision in the second part of its opinion.5 The attention in this chapter will be given to the formal procedure stricto sensu and time limits set up by the Framework Decision, elaborating on the first part of the Court decision and developing its thoughts.6

Our view is also supported by the opinio iuris of the Supreme Court of the Slovak republic. It has ruled in its decision that

The revision in the procedure to execute or not to execute the EAW is resctricted exclusively just to examination of the existence or non existence of the reasons for the non-exe-cution of the EAW listed in the Article 4 of the Act7, when just the existence of such a reason is a reason not to execute

2 Compare e.g. Mölders, S., European Arrest Warrant Act is Void – The Decision of the German Federal Constitutional Court of 18 July 2005, GERMAN LAW JOURNAL Vol. 07 No. 01, p.47 and 51. Blakxtoon, R.,Van Ballegooij, W., Handbook on European arrest Warrant, T..M.C. Asser Press, 2005, p. or Keijzer N., Van Sliedregt, E., The European Arrest warrant in Practice, T.M.C. Asser Press, 2009.

3 Followingly mentioned as the Framework Decision. Compare the text of the Framework Decision

4 Article 3 and Article 4 of the Framework Decision.5 Judgment of Federal Constitutional Court of Federal Republic of Germany

dated 18 of July 2005, file reference 2BvR 2236/04. Para. 2.2. ht t p ://w w w.bver fg.de/en/dec i s ions/r s2 0 050718 _ 2bvr2 23604 en .ht m l

6 Ibid. Para. 2.1. and the Statement.7 Zákon č. 403/2004 Z.z. o európskom zatýkacom rozkaze a o zmene

a doplnení niektorých zákonov (Act n. 403/2004 of the Legal Order about the European arrest warrant and about amandments of other acts).

A r t i c l e s 3and 4 of the Frame-work decision. Slovak republic has

Dr. Marek korDík, LL.M., PhD*

Appeal against the European Arrest Warrant and The reasons

for a detention of the surrendered person in the practice of Slovak

judicial organs

IntroductionThe paper deals with the issue of an appeal against

the European Arrest Warrant (“EAW”), in particular with certain problematic issues that have occurred during its use in practice and why this legal tool “has faced” so many judicial decisions. The paper is scoped very narrow and is not meant to cover all the hot and touchy issues related to the EAW. The reason is limited space, specific purpose of this paper and the effort to support or challenge each argument by concrete judicial decision. Notwithstanding that we do not want to conclude either that pointed issues presented further are the only ones or so underestimate the importance e.g. ne bis in idem issue, a relation to the Schengen Information System, the application of the Art. 6 of the ECHR1 and the surrender procedure or the way of filling the EAW.

The Paper puts stress mainly on the procedural rather than substantive issues. The reason of this is the awareness that in most cases, were the procedural provisions those that had been challenged before the national and international courts and caused the disputes among the professionals dealing with this topic. Besides that, the paper shows particular procedural practice of national courts that may

* Dr. Marek Kordik is an LL.M. (UN) and PhD. (Comenius University) holder. Researcher at the Department of the Criminal Law, Faculty of Law, Comenius University. Compliance consultant and AML Deputy Officer at the ICT Sector. Member of the Slovak BAR Association Committee for Criminal Law, Member of the Advisory Committee for Criminal law of the Minister of Justice.

1 Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms as amended by Protocol No. 11 with Protocol Nos. 1, 4, 6, 7, 12 and 13 (further mentioned as ECHR). http://www.echr.coe.int/NR/rdonlyres/D 5 C C 2 4 A 7 - D C 1 3 - 4 3 1 8 - B 4 5 7 - 5 C 9 0 14 9 1 6 D 7A / 0/ E n g l i s h Anglais.pdf.

4

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

the EAW. In the case of non existence of such reason, the Court is obliged to decide to execute the EAW.8

Concerning the appeal, the Framework decision in-cludes only term “final decision”9. It is questionable if the term “final decision” refers to the first instance de-cision or if it covers the appeal decision against the ex-ecution of the EAW. If yes, following this line and using the argumentum accontrario, it could indicate the pos-sibility of appealing the decision executing EAW fore-token the final decision. The interpretation of the men-tioned Articles allows considering as final decision valid first instance decision as well the appeal decision dis-missing an appeal. If it is the appeal decision, the situa-tion becomes more complicated. Usual procedure of the Appeal Court issuing the decision in a particular case is ruling related just to the merit of an appeal – ne ultra petitum rule.10 In other words the Appeal court is enti-tled and obliged to decide only the prima facie appeal case and not to go beyond it. It means implicitly that the Appeal Court would not only rule concerning the ap-peal but would State again that EAW would be executed, if it would like to adopt the “final decision” in the line with the Framework decision.

If the Framework Decision considers as “final deci-sion” valid first instance decision, the situation is prob-lematic as well. According the Article 23.2 of the Frame-work Decision the person shall be surrendered no later than 10 days after the final decision on the execution of the European arrest warrant.11 The main concern is the strict time limit for the execution and its compliance with the court administration. It is impossible to com-ply with this time limit if the Appeal Court will decide only the merit of an appeal and send it back to the first instance court to validate the first instance decision.

As it has been suggested previously, the Framework Decision has not included any provisions concerning the revision or appeal against the decision executing the EAW. Notwithstanding that the majority of the Mem-ber States included the provision concerning an appeal or revision against it including reasons enlisted in the Article 3 and Article 4 of the Framework Decision.

Concerning the reason of ne bis in idem principle stated in the Article 4.2 of the Framework Decision, the Supreme Court of the Slovak republic has changed the decision of the County Court in Banská Bystrica when it has withdraw from the decision to execute the EAW issued by the Landgericht in K., Austria those counts, for which the person has been prosecuting also in Slovak republic. The EAW was executed in the rest number of counts.12

implemented all reasons for non-excution as mandatory, see the Article 14 of the Act about the EAW (Note of the autohors.)

8 The decision of the Supreme Court of the Slovak republic on 22. July 2008, n. 4 Tost 7/2008. Also compare with the decision of the Supreme Court of the Slovak republic on 5. August 2008, n. 4 Tost 8/2008

9 Articles 17.2, 17.3, 17.5 and 23.2 of the Framework Decision.10 Detached from the appeal system, where on can challenge the matters

of fact or cassation system where one can challenge just the matter of law. 11 Article 23.2. of the Framework Decision.12 The decision of the Supreme Court of the Slovak republic R 26/2008.

It has not been solved in the Framework Decision as well if the appeal should have or should not have the suspensive effect, what means if the lodged appeal post-pone the validity of the decision to execute the EAW or not. The practical impact of this issue is huge. If the appeal would not have suspensive effect the decision to execute the EAW can be executed immediately and the appeal decision would be adopted just after the surrender procedure, when the person would be lo-cated abroad. On the other hand if the suspensive ef-fect of the appeal is granted, the person shall not be surrendered until the appeal court decides the case.

National legislationThe Slovak republic has implemented the Frame-

work decision by the Act 403/200413. The statute con-siders the term “final decision” as valid first instance decision14 and count the time limit since the validity of the first instance decision.15. As one can see the Slo-vak legislators have chosen the second possibility. Trying to avoid the problems in practice-the 10 day time limit, they have adopted that the Appeal court16 is obliged to rule concerning the appeal and cumula-tively decide that the EAW shall be executed again.17 Consequently the decision consists of two statements. The first one relates to the lodged appeal and the sec-ond one repetitively States that the EAW shall be ex-ecuted. This procedure allows counting the 10 day time limit pursuant the Article 23.2 of the Framework Decision from issuing the appeal decision. This solu-tion is little bit odd and do not fit into the usual ap-peal procedure. One may say that the extraordinary appeal procedure has been created and designed to extend and maintain the time limit for the surrender. This artificial and unusual practice only complicates and worse the whole concept of the EAW.

The Supreme Court of the Slovak republic has brought more light to the problem, when it has ruled that the appeal against the decision not to execute the EAW is not admissible.18 Such a revolutionary ruling has not kept for a long time, even it has followed the prohibition of reformatio in peius principle, in other words that the position of surrendered person can-not be aggravated by the court decision if the court has decide previously that the EAW will not be exe-cuted.

The Supreme Court of the Slovak Republic has ruled later that such a limited possibility of appealing is in-

13 Zákon č. 403/2004 Z.z. o európskom zatýkacom rozkaze a o zmene a doplnení niektorých zákonov (Act n. 403/2004 of the Legal Order about the European arrest warrant and about amandments of other acts) (“Act about the EAW”)

14 Ibid. Article 22.4 of the Act15 Ibid.16 According the Article 22.5 of the Act, the jurisdiction over the appeal

against the EAW has the Supreme Court of the Slovak republic.17 Ibid. Article 22.5 of the Act. It has to be noted that the „first decision

to execute the EAW adopts the first instance court, so consequently the Appeal court rules the same, if it decides to confirm the decision.

18 See decision R 20/2007.

5

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

sufficient and ask indirectly to adopt an amendment concerning the possibility to lodge an appeal also against the Decision not to execute the EAW.19

Finally one note left- the implementation of the EAW in the Slovak republic grants the suspensive ef-fect of the lodged appeal, but as it has been indicated only in the case of the decision to execute the EAW.

The Detention in the EAW procedure and the practice of the Slovak judicial organs

The Framework decision states that the final deci-sion on the execution of the European arrest warrant should be taken within a period of 60 days after the arrest of the requested person and in specific cases the time limits may be extended by a further 30 days.20.

This limit of 60 days or 90 days is obligatory count-ing from the moment of arrest. It is not clear if the term arrest includes the moment of restriction of per-sonal freedom- capture or the moment of the decision on arrest that is usually adopted up to 48 hour delay21 since the capture by police forces occurred.

Slovak national legislation is counting the time limit from the capture of the person, which seems to meet the human right requirement more than the vague explanation used in the Framework decision.

Notwithstanding that different application problems occurred. It has been the wrong supple mentary use of the Criminal Procedure Code to the Act about the EAW, related mainly to the reasons of detention.

According the Act about the EAW the detention is obligatory when the person should be surrender for one of the 32 offences listed in the Article 2.2 of the Framework decision22 or if the person gave the con-sent with the surrender pursuant the Article 13 of the Framework Decision.23

In other cases the Court can decide to detain the person only if there are concrete circumstances to presume that the surrendered person would flee, hide to avoid the prosecution or imposed punishment.24

In reality, the courts used to detain the surrendered persons because of reasons enlisted in the Criminal Procedure Code25 except using the Act about the EAW that specifically exclude the use of different Act, if the Act about the EAW includes the special provision.26

The Supreme Court of the Slovak Republic has ruled concerning this issue that the Act about the EAW is lex specialis and the Criminal Procedure Code is lex

19 The Decision of the Supreme Court of Slovak republic on 24. June 2008. 5 Tost 8/2008.

2 0 Article 17.3 and 17.4 of the Framework Decision.2 1 ECHR judgment in the case Aquil ina vs. Malta 29.April 1999,

n.25642/94, para 51.2 2 Article 4.8 of the Act about the EAW.2 3 Ibid. Article 17.3 2 4 Ibid. Article 17.1.25 Artcile 71.1 of the Criminal Procedure Code. 2 6 Accontrrario to the Article 1.2 of the Act about the EAW

generalis, therefore the lex specialis provisions con-cerning the detention of surrendered person have to be used instead of lex generalis provisions that are included in the Criminal Procedure Code and there-fore these reasons shall not be used as reasons for a detention in the procedure pursuant the Act about the EAW and if so, such a person has to be released and can be detained only from the reasons listed in the Act about the EAW. 27

Unfortunately, the Slovak implemented legislation has failed to establish the possibility of the provisional release pursuant the Article 12 of the Framework de-cision28 consequently there is no possibility for the financial caution or a word of a reliable person etc.

ConclusionsIf one read articles, books and observations con-

cerning the EAW, words like revolutionary and new occur. The EAW has lived up to expectations. It has made surrender procedure faster, more effective and less political, and has given new rights, such as the deduction of time spent on remand from the final sentence served. The idea of the EAW has proved its reasonability and vitality and appears as good tool in the fight against crime.29 Apart from that the path founded by the EAW is only possible to protect the 4 basic EU freedoms- free movements of persons, goods, services and capital – as basic prerequisites of sustain-able development of the EU. But in the same time it shall not breach other human rights and freedoms. From this perspective there may still be room for im-provement and adjustment30 as the paper shows.

Notwithstanding that, the practice has shown many gaps and ambiguity in the wording of the Framework Decision mostly in the procedural standards among the Member States. The primary goal to reach nowa-days is to meet the same procedural standards among the Member States.31

Presented paper gives a rough description about the appealing procedure in one of the EU Member State and the legal framework of the detention during the procedure to execute the EAW. Practitioners and scholars from other EU Member States will probably realize that the practice in their state varies. There-fore one can says, that the Framework Decision has rather created the net of 27 bilateral surrender pro-cedures than one unified european surrender proce-dure, that should have replaced the European Extra-dition Convention.

27 Decision of the Supreme Court of the Slovak republic R 33/20082 8 Ibid. Compare article 17.29 Kolesár, JuraJ: Means and action to coMbat criMe effectively while

respecting huMan rights in: serious criMe and the requireMent of respect for huMan rights in european deMocracies. – strassbourg : council of europe, 1996. – s. 59–65 [serious criMe and the requireMent of respect for huMan rights in european deMocracies. international conference. Taormina, 14.–16. 11. 1996]

3 0 blaKxtoon, r.,van ballegooiJ, w., handbooK on european arrest warrant, T.M.C. Asser Press, 2005, p. 2 also see and compare Kolesár, JuraJ: Zásada spravodlivého procesu pod tlaKoM in: bulletin slovensKeJ advoKácie. – Roč. 14, č. 11 (2008), s. 47–48

31 Ibid, p. 3

6

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

As the birthplace of theories of abolition of death penalty, Europe had started its experiment of aboli-tion of death penalty in legislation since the last years of the 18th century. The basic requirement of admis-sion to EU is the abolition of death penalty, had pro-mulgated the abolition throughout the Continent and rendered it the forerunners in the campaign of abol-ishing death penalty. However, in comparison with the EU’s abolition death penalty through legislation, it is difficult for countries like the US, Japan and India to accomplish it in the same way. Therefore “A Second Path” was brought forward, which is to restrict the application of death penalty by setting up higher ju-dicial standards. These three countries differed vastly the in the content of their judicial standards and formed three different modes of judicial control of death penalty.

I. The U.S Mode

The peculiarity of the U.S mode is its emphasis on interaction of procedural and substantial law. Since the 70s of the 20th century, with the beginning of the case of Furman v. Georgia, the US had gradually established a strategy to abolish death penalty through judicial control. The 8th Amendment of the Constitution which put a prohibition to cruel and unusual punishments is interpreted as an evolving ethical standard, has founded a judicial system which is characterized in dual rank procedural standards and adoption of restric-tion on aggravating circumstances in substantial law. With a rigorous standard on the application of death

penalty and the interaction between legislation and jus-tice, a modern mode of controlling death penalty which takes judicial inter-vention as its core finally emerged in the US. Its main content is as followed.

1. Substantial Standards and Principle of Application

In Furman v. Georgia, the Supreme Court reached a conclusion that the legisla-tion should restrict types of crimes which could lead to death penalty and it was the worst criminals that deserved death penalty.[1]

This conclusion was the first attempt to define a com-mon standard on the subjects of death penalty and it was confirmed and reinforced in cases thereafter. In Gregg v. Georgia, though the court admitted the con-stitutionality of death penalty on murder, it laid more emphasis on the restriction effect of the 8th Amend-ment which was reiterated by the Supreme Court that death penalty could only used against the worst of worst.[2] In Zant v. Stephens in 1983, the Supreme Court made a further move that to meet the concept in the Furman case the legislation should set up series of rational and objective standards to “genuinely nar-row” types of death penalty to judges’ discretion.[3] Since then the word “narrowing” became the key words in the reform of death penalty in the US.

2. Circumstances and Subjects to Death Penalty

In Thompson v. Oklahoma in 1988, the Supreme Court considered that it was extraordinary cruel and abnormal to use death penalty against juveniles un-der the age of 15 when the criminal act was commit-ted. [4] In Atkins v. Virginia in 2002, the Supreme Court ruled that no death penalty should be used against mentally retarded persons.[5] In Roper v. Simmons in 2005, the Supreme Court pointed out that it was a vi-olation of the 8th Amendment and against ideals of modern society to use death penalty against adoles-cents under the age of 18 when the criminal act was committed.[6]

3. Types of Crimes and Standards subjected to Death Penalty

In the US the types of crimes subjected to death penalty differed from state to state as they took dif-

Dr. QIaN XIaoPINg PhD*

Judicial Control of Death Penalty:

Inspection of Three Modes

* associate professor, Nanjing Audit University, China

7

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

ferent standards. As a result it was critical to define the scope and standards of death penalty unanimously to control the use of death penalty by substantial law. In Coker v. Georgia Arizona in 1977 the Supreme Court considered that it was excessive and against the 8th Amendment to use death penalty against cases of rape in which no victims were caused to death and thus crime of rape should be excluded from the scope of death penalty. [7] In Enmund v. Florida the Supreme Court considered that it was against the 8th Amend-ment to punish criminals who assisted the carry out of felony only and who had no intention to kill any-one nor implemented the actual murder act.[8] In Ken-nedy v. Louisiana in 2008 the Supreme Court ruled that it was against the 8th Amendment to use death penalty against rapes against children and in a broader sense to cases in which no victims were caused to death.[9] After decades of judicial reform, criminal law in most states established the basic principles that death penalty could only used against crimes of mur-der and it was common sense between legislation and justice that first class murder of life deprivation should be subjected to death penalty. In 1994 the Violent Crime Control and Law Enforcement Act was passed and the types of crimes of death penalty expanded to 50 in which 46 were connected with murder.[10] At present besides non-murder crimes like treason, drug related crimes with large quantity which were stipu-lated in federal laws, the types of crimes subjected to death penalty concentrated on crimes of murder, es-pecially first class murder, murder with aggravation circumstances and felony murder.

4. Quantitative Criteria of Death Penalty eligibility

It is an inevitable question of US justice mode how to narrow the scope of death penalty based to a fur-ther step based on the definition of substantial stan-dard. To accomplish this goal the Supreme Court grad-ually set up average standards by case ruling. In the Gregg case, the Supreme Court concluded that accord-ing to the principle set up in the Furman case that the discretion of jury should be subjected to necessity restriction, it was in the conformity of the 8th Amend-ment that the court of State of Arizona, based on new rules stipulated in the Model Criminal Code, require the judge to inform the jury that in case of a verdict of death penalty at least one circumstance of statu-tory aggravation should be included in the reason of such verdict. [11] The requirement could be deemed as a definite and objective standard and provided the jury with abundant guidance which could help pre-venting random decision and identifying the specific worst murder. In the Zant case in 1983 the Supreme Court reiterated that death penalty could not be used without at least one circumstance of statutory aggra-vation was convicted which later became the basic requirement of death penalty and drew the most at-

tention from the prosecution and defense parties. In the Ring case in 2002 the Supreme Court ruled that the jury had to found at least one circumstance be-yond doubt before a verdict of death penalty.[12] There-fore the statutory aggravation circumstance played a positive role in the narrowing of death penalty.

II.The Japan Mode

The characteristic of Japan mode is to define stan-dard of death penalty by case ruling. Japan is one of the western countries that put the doctrine at stake that completely developed democratic countries are prone to abolish death penalty.[13] The current system of death penalty of Japan was formed in the Meiji Res-toration in the early of 20th century when the new criminal law of Japan was initiated and developed. It was a product of profound influence of continental criminal law especially the influence from the Ger-man Criminal Code of 1871. There was a short period of abolition of death penalty in German history.[14] Af-ter the reunion of German in 1870 by the Prussia, dur-ing the era of the “blood and iron” Prime Minister Bismarck, the council of Germany passed the act of maintaining death penalty which hindered the devel-opment of the movement of abolition of death pen-alty. However the types of crimes subjected to death penalty were reduced to a substantial extent. Under the influence of Germany, the Japan criminal code of 1908 stipulated only 12 types of crimes subjected to death penalty.[15] In the latter 19 times of amendment to the criminal code the quantity of death penalty re-mained the same. The reform of death penalty of Ja-pan was not directly inflicted from the European movement since the latter of the 20th century as the leading events were all concentrated in the most de-veloped European countries and countries which re-ceived essential influence from European countries. The tide of abolition of death penalty from 1945 to 1981 was mainly centered in Europe and the most de-veloped countries of the English union.[16] Neverthe-less the ideals and concepts derived from European’s abolition of death penalty were widely accepted among Japanese academic circles and even among average citizens. Based on the maintenance of current criminal law, the Japanese choose judicial oriented reform mode.

1. The Limited Scope of Actual Death Penalty

Although there were 17 types of crimes subjected to death penalty in Japan criminal code, the types were rather concentrated. Considering the situations of death penalty used after World War II, the actual types of crimes were arson to inhabitant architec-tures, overthrow of train and trolley resulted in death,

8

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

murder, murder against elder relatives (which was ruled as against constitution and amend to common murder), robbery resulted in death, robbery and rape resulted in death, illegal usage of exploders. Most of them could be categorized into ferocious murder and robbery murder.[17] The reasons that the judicial de-partment restricted the application of death penalty with the background of sustaining types of crimes subjected to death penalty in criminal law were the outcry for the abolition of the academic circle and the acceptance of abolition among citizens. The actual effect of application of death penalty guaranteed that there was no arise in the quantity with the hold on to the types of crimes subjected to death penalty in crim-inal law.

2. Infringement to Life is the Priority of Application of Death Penalty

It is the basic principle of Japanese criminal law to apply death penalty to crimes which infringe anyone’s life. As a result though there is no principle guiding the application of death penalty in the criminal code, the courts usually take the standard of infringing peo-ple’s lives as the standard of death penalty which to a vast extent restricted the application of death pen-alty. Judging from the current operation of justice, the coordinating relationship between death penalty and victims’ loss has been established and the standard becomes more rigorous as the changes of social situ-ations. In the early times after World War II death pen-alty may be inflicted if one person is killed. However in the period of rapid growth of economy death pen-alty may not be inflicted if one person is killed unless the crimes are extremely evil. In case of average crimes the criminal will not get death penalty even two persons are killed. In most situations a life im-prisonment will be sentenced.[18]

3. The Modeling Effect of Rulings of Supreme Court

Although there is no difference in the criminal law about the application of death penalty, the Japanese courts take very discreet attitudes towards the use of death penalty. And such attitudes are conveyed through the judicial practice which set definite stan-dards applying death penalty. In the ideas of Japanese scholars, the biggest advantage of defining standards of death penalty through case rulings is that it avoids the possibility of imbalance of application of death penalty. In the form of death penalty standards in Ja-pan, it started with the categorization and analysis of valid rules of death penalty by scholars. And later the Supreme Court stepped in and made official statement on these classical cases which secured the stability and prestige of judicial standards regarding death penalty. As a milestone in the history of death penalty in Japan, the Supreme Court concluded its generic at-

titudes in the first appeal instance about the event of Norio Nagayama that in the background of pertain-ing death penalty in the current criminal law, based on the comprehensive consideration on the essence, motive, configuration the court could sentence death penalty considering the absolute evil of the crimes both from the view of balance of punishment and ge-neric prevention of crimes, especially on the facts of cruelty of methods and measures, the seriousness of the results of the crimes, namely the number of vic-tims, the feelings of the relatives of the victims, social influences, age of the criminals, criminal records, cir-cumstances after the commission of the crimes and so on.[19] Since the ruling of the case of Norio Naga-yama, the standard of Norio Nagayama had been the decisive standards concerning the justice of death penalty and had played an important role in guiding and restricting the use of death penalty. Moreover the judicial standard of Japan became another model be-sides the US model.

III.The Indian Mode

The characteristic of Indian mode is its emphasis on the reasoning duty of judges to accomplish the goal. Compared to Japan, India’s reform of death pen-alty had also gone through setback in the legislation and judicial restriction was its last choice. However the modes of Japan and India were different and the latter one was also intriguing. The modern system of death penalty of India was configured in the 1860s when being a colony of the Great Britain. It took tre-mendous influences from English laws. The current system of death penalty was stipulated in the India Criminal Code in 1861 and the India Criminal Proce-dural Law in 1898. In the criminal code there were 10 articles containing death penalty which ranged from national crimes, crimes infringing lives, crimes infringing freedom to crimes infringing property.[20]

The criminal procedural law stipulated the ranks of instances of death penalty, appealing and standards of evidence.

As for the legitimacy of death penalty, there had been no abundant discussion in the domestic. Even during the fight of independence, the execution of death penalty was never questioned. Although the demand of abolition of death penalty had been one of the many goals of the Indian national council in the fight of colonialism, the death penalty success-fully transited to the legal systems after indepen-dence. The Indian Constitution in 1950 admitted the legitimacy of death penalty and it became the favor-able way to punish murderers. The first amendment to the criminal code which started in 1956 allowed the judges to choose between life imprisonment and death penalty against convicted murderers. Since the 1960s, the legislation of death penalty had two big re-

9

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

forms, but the purpose and result were contrast. The first legislation reform started in 1970s and its goal was narrowing the scope of death penalty which was a strategic adjustment to the effort made in the 1960s to abolish death penalty. It intended to restricted death penalty as the alternative punishment to inten-tional murder. According to the proposal of the stand-ing committee of the united council, the bill new criminal law in 1978 and the new criminal procedural law in 1978 was introduced to the council which re-stricted death penalty to certain murders. However due to the dismiss of House of Commons, the bill was terminated. Although the effort didn’t work out, the proposal of restriction on death penalty was wel-comed by many judges of the Supreme Court. The second legislation reform started in the 1980s. Its goal was to broaden the use of death penalty. In the 1950s to 1960s the death penalty was stipulated in the mil-itary law besides criminal code. Due to the need of international terrorism and the requirement of fol-lowing western tide the scope of death penalty ex-panded from murder to crimes of terrorism focusing on the military law and national safety law.[21] The re-form directly leads to the expansion of death penalty.

As the effort of restricting death penalty by legisla-tion was in vain, India began to use judicial measures to control death penalty and achieved great success. The judicial control of death penalty had direct con-nection with the amendment of the criminal proce-dural law. The criminal procedural law in 1898 made special regulations on the sentencing of death penalty. According to subsection 5 of section 367 in cases re-garding death penalty the court should illustrate on its reasons of why death penalty was not used if the court didn’t sentence death penalty. However according to subsection 3 of section 354 of India Criminal Proce-dural Law the court should illustrate its special reasons if it decided a death penalty. The system of special rea-sons began to play a positive role in the judicial control of death penalty and became the core of the principle of the rarest of rare formula. In the view of criminal justice history, since April 1st 1974 it is a necessity of special reasons as the new law became valid. However the recognition of special reasons experienced a lim-ited to broad change. It is confined to elements related to crimes at the beginning and later expanded to crim-inal related requirements, namely a death penalty could only be sentenced on the conviction that the criminal had hopeless special reasons. Similar to the Norio Nagayama event, the case of Bachan Singh was a mile-stone in the Indian death penalty history which ex-plained special reasons in both ways of criminal and crime.[22] It also stated that unless the crime and its cir-cumstances showed that the existence of criminal was a continual threat to the society and the punishment of life imprisonment was inadequate could death pen-alty be inflicted. The court should take other punish-ment as priority. The criminal should not be considered as hopeless unless the state court had proof to prove

otherwise. Most court had the opinion that the true compassion towards human dignity required resis-tance against legal weapons depriving people’s lives and death penalty could only be used against the rar-est of the rare.[23]

IV. A Brief Conclusion: Where's the Road of Abolition Death Penalty in China?

Since the 1990s under the influences of worldwide movement of death penalty reform and academic re-search both domestic and abroad, death penalty re-form in China gradually developed in the following ways. In the field of criminal policy China emphasized a less and discreet policy which rigorously control the use of death penalty. In the field of criminal pro-cedural law, the Supreme Court took back the review power on cases of death penalty in 2007 and in 2010 the judicial interpretation of regulations on scrutiniz-ing and evaluation of evidence of cases of death pen-alty unified the standard of death penalty which ac-tually reduced the number of death penalty. In the field of substantial law the 8th amendment to the criminal code repealed 13 types of non-violent crimes which stood a ratio of 19.1% in the whole number of death penalty. The amendment also added that per-sons over the age of 75 should not be subjected to death penalty generally. However, it was still a long way to go regarding China’s reform, especially because the legislation abolition was obstructed by legal cul-ture, public opinions and public safety. A report by the law department of the Max Plank Institute showed that 57.8% people supported death penalty while only 14% people were against it which meant that 86% peo-ple considered death penalty acceptable.[24] Therefore the judicial control of death penalty became the main road of reform of death penalty in China. The out-standing problems of judicial control were the huge distinction among standards regarding specific crimes, the administrative essence of the death pen-alty reviewing procedure and the mixture of convic-tion and sentencing standards. The three modes above could provide with solutions in areas of emphasizing standards of death penalty, the restriction of substan-tial control and statutory aggravation requirements, the reasoning duty of judges and case guidance.

[1] Furman v. Georgia 408 U.S. at 238 313.[2] Gregg v. Georgia 428 U.S.at 153.[3] Zant v. Stephens 462 U.S.876-877.[4] Thompson v. Oklahoma 487 U.S.[5] Atkins v. Virginia 536 U.S.[6] Roper v. Simmons 543 U.S.[7] Coker v. Georgia Arizona 433 U.S.

10

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

[8] Enmund v. Florida 438 U.S.[9] Kennedy v. Louisiana 554 U.S.[10] Robert M. Bohm, Deathquest(2nd), (New York: An-

derson publishing co,2003), p. 37.[11] Gregg v. Georgia 428 U.S at196-198.[12] Ring v. Arizona 536 U.S at 584 597.[13] Franklin E. Zimring, David T. Johnson, “The Law,

Society and Death Penalty in Asia”, Criminal Law Review, ed. Chen Xingliang (Beijing: Beijing University Press, 2007),Vol 16, p. 113.

[14] Early in the 1840, Professor Carl Joseph Anton Mittermaier of University of Heidelberg pointed out that there was no deterrence of death penalty on crimes based on the positive results of 8 Eu-ropean countries and the US. In 1840 Professor Mittermaier successfully persuaded the Council of Frankford to abolish death penalty from 1848 to 1850. Joachim Whaley, The History of the Death Penalty in Germany in Hayley R. Mitchell ed. The Complete History of the Death Penalty (2001).

[15] The current death penalties stipulated in Japan Criminal Code included Overthrow of Constitu-tion (Subsection 1 of Section 77), Instigation of Foreign Interference (Section 81), Assistance to Foreign Interference (Section 82), Arson to In-habitant Architectures (Section 108), Crimes with Explosions (Section 117), Sabotage to Inhabitant Architectures (Section 119), Overthrow of Trains Resulted in Death (Subsection 3 of Section 126), Threat to Safety of Traffic with Aggravated Cir-

cumstances (Section 127), Poison in Water Tun-nel Resulted in Death (Section 146), Murder (Sec-tion 199), Robbery Resulted in Death (Section 240), Robbery and Rape Resulted in Death (Sec-tion 241). In the special criminal law there were 5 more, namely Illegal Use of Explosives, Duel Resulted in Death, Hijacking of Aircraft Resulted in Death, Crash of Aircraft Resulted in Death and Murder of Hostage. See Liu Mingxiang, Current Situation of Death Penalty of Japan and Prospect of China, JiangHai Journal, 2004(5).

[16] Franklin E.Zimring, David T. Johnson, p. 115.[17] Li Hong, “The Inspect on Discretion Standard

of Death Penalty in Japanese, http://www.criminallawbnu.cn/criminal/Info/showpage.asp?pkID=780.

[18] Ibid.[19] Ibid.[20] Bikram Jeet Batra, “Death Penalty in India-Ques-

tion and Angle of View”,Criminal Law Review, ed. Zhao Bingzhi (Beijing: Law Press, 2008) ,Vol 13, pp. 61–62.

[21] Cai Guisheng,“Death Penalty in India” Criminal Law Review, ed. Chen Xinliang (Beijing: Beijing University Press, 2008),Vol 23, p. 269.

[22] Bikram Jeet Batra, p. 68.[23] Cai Guisheng, p. 274.[24] Yang Ming, Destiny of Death Penalty-Why Death

Penalty be supported strongly by Chinese,Oriental Weekly, vol 46, 2010.

BTK. FORDÍTÓKULCS Oda-VisszaSZERKESZTŐK: Czine Ágnes, Fiedler Laura

Ez a kiadvány a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (’78-as Btk.) és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (új Btk.) összehasonlítását tűzi ki céljául, annak érdekében, hogy az Olvasó számára könnyebbé tegye az új Btk. rendelkezéseinek megismerését és az alkalmazásukra történő felkészülést.

A könyv első felében az összehasonlítás megkönnyítése érdekében a bal oldali hasáb az új Btk. szövegét tartal-mazza annak eredeti sorrendjében, a jobb oldali hasábban pedig a ’78-as Btk. rendelkezései találhatóak az új Btk. szabályainak megfelelő rendben. Így az Olvasónak nem kell keresnie, hogy az új Btk. egyik szabályának a ’78-as Btk. melyik rendelkezése felel meg. A könyv második felében található feldolgozás pedig a ’78-as Btk. eredeti törvényi sorrendjét követi és ahhoz rendeli az új Btk. szabályait.

Az összehasonlítás nem csak az egyes szakaszok párosításával, hanem minden esetben a bekezdések szintjén, az egymásnak megfeleltethető bekezdések (sőt, adott esetben az egyes bekezdéseken belüli alpontok) egymás mellé rendezésével történik. Az új Btk. azon rendelkezései, melyek a korábbi kódexhez képest újdonságként je-lennek meg, az összehasonlítás mindkét iránya esetében külön jelölést kaptak, egyértelműen felhívva a figyelmet a ’78-as Btk.-ban nem szereplő új szabályokra. A kiadvány így könnyen kezelhetően, áttekinthetően és felhasználóbarát módon segít a két kódex összevetésében, legyen az Olvasó célja akár az egyezőségek, akár az újdonságok megismerése.

A Fordítókulcs különös jelentőségét azok az esetek adják majd, amikor a bűncselekményt a ’78-as Btk. hatálya alatt követték el, de a bíróság 2013. július 1-je után bírálja el, és az új Btk. enyhébb szabályt tartalmaz, tehát az utóbbi törvénykönyvet kell alkalmaznia.

A kézirat lezárásának dátuma 2013. szeptember 1-je, így a kiadvány az új Btk.-nak mind a kihirdetés és a hatálybalépés között elfogadott, mind a 2013. augusztus 1-jén hatályba lépett módosításait tartalmazó szövegváltozatát tartalmazza!

Bízunk benne, hogy kiadványunk hasznos segítséget nyújt az új Büntető Törvénykönyv megismeréséhez és az alkalmazására való átté-réshez minden jogalkalmazó és érdeklődő számára.

Ára: 6990 Ft

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14.Fax: (36-1) 349-7600 • Telefon: (36-1) 340-2304 • info@hvgorac.hu www.hvgorac.hu • www.ujbtk.hu

WEB

ES MEGREND

ELÉS

–5%

11

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

hiányát kívánom bemu-tatni olyan fontos büntető-eljárási jogintézmények tükrében, mint a terhelti-védelmi jogok, a fegyverek egyenlőségének elve és az eljárások ésszerű határidőn belüli befejezése.

A dolgozat a nemzetközi emberi jogi bíráskodás alapintézményeinek és azok működési rendjének felvázolása után a vizsgált kérdésekben tételesen veti össze az Egyezmény nor-máinak hatását a magyar büntető ítélkezésre, figye-lembe véve az Emberi Jo-gok Európai Bíróságának (továbbiakban: EJEB vagy Bíróság) elvi jelentőségű döntéseit is.

1. Alapvetések az Emberi Jogok Európai Bíróságáról

1.1. ElőzményekA második világháború borzalmai láttán egyre töb-

ben emelték fel szavukat az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Az első átfogó jellegű emberi jogi ka-talógus az 1948-ban az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata volt. A nyugat-európai államok azonban elhatározták, hogy létrehoznak egy emberi jogokkal foglalkozó regionális nemzetközi szervezetet, ezért egy 1949-ben aláírt egyezménnyel3 megalakult az Európa Tanács. Az Európa Tanács Eu-rópa legnagyobb regionális kormányzati nemzetközi szervezete és az egyik legjelentősebb emberi jogokat védő szervezet. Az Európa Tanácsot létrehozó nem-zetközi szerződést csupán tíz európai állam4 írta alá. Mára azonban 47 európai ország a tagja. A nemzetközi szervezethez csatlakozhat bármely európai állam, amely elfogadja a jogállamiság elvét és biztosítja min-den joghatósága alatt élő személy számára az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.5

Az Európa Tanács számos feladatot vállalt magára. Célja elsősorban az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelme, de olyan területeken is szere-pet vállal, mint a környezetvédelem, oktatás, egész-ségügy. Ezenkívül foglalkozik szociális és gazdasági

3 Az Európa Tanács 1949. május 5-én, Londonban aláírt Alapszabálya (to-vábbiakban: Alapszabály)

4 Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Svédország

5 LAWSON, Rick: A nemzetek európai családjának bővítése, Fundamen-tum 2000/4. szám, 5–6. o.

Bevezető gondolatokAz alapvető jogtárgyak súlyos megsértése jogkövet-

kezményeket, büntetést von maga után már évezredek óta az emberi társadalomban. Nincs ez másképp a mo-dern jogban sem. A bűncselekményeket és jogkövet-kezményeit a büntető anyagi jog határozza meg. A bün-tetőtörvény normái azonban önmagukban nem érvé-nyesülnek, a törvényhozói cél egy speciális, igen rész-letesen szabályozott procedúra keretében realizáló-dik, mely maga a büntetőeljárás. A büntetőeljárás a nemzeti jog által részletesen szabályozott, normáinak alkalmazása során azonban soha nem lehet szem elől téveszteni nemzetközi jogi kötelezettségeinket. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye1 ratifikálása óta nemzeti jogunk része, szabályai jelentőséggel bírnak a büntetőeljárásban, mely alapvető, alkotmányos, em-beri jogokat érinthet hátrányosan.2 A nemzetközi em-beri jogi bíráskodás lámpást kell, hogy tartson a ma-gyar bíróságoknak is, döntéseivel összhangban lehet csak meghozni olyan ítéleteket, melyek megfelelnek a tisztességes eljárásnak és a lehetőségekhez mérten biztosítják a határozat igazságát, a büntetés igazságos-ságát is.

Tanulmányomban az Egyezmény egyes alapvető, garanciális előírásainak érvényre jutását, vagy annak

* a Debreceni Eg yetem Állam- és Jogtudományi Kar V. évfolyamos, nappali tagozatos, köztársasági ösztöndíjas hallgatója

1 Hivatalos nevén: Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmé-ről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (továbbiakban: EJEE vagy Egyezmény).

2 Magyarország 1990. november 6-án vált az Európa Tanács tagjává, a kö-zép-kelet európai országok közül elsőként.

Farkas heNrIetta regINa*

A tisztességes eljárás főbb részjogosítványainak

érvényesülése a büntetőperben

(A magyar büntetőeljárás az európai

emberi jogi bíráskodás mérlegén)

12

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

kérdésekkel is.6 Egy területet említhetünk, ami nem képezi részét feladatkörének, ez a honvédelem.

Ezen célok megvalósítása érdekében nemzetközi jogi egyezményeket alkot, létrehozza a regionális em-beri jogvédő mechanizmus kereteit és működteti azt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmében.7 Az Európa Tanács nevéhez köthető például az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Európai Szociális Charta, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája vagy az Európai Egyezmény a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Büntetések vagy Bánás-mód Megelőzéséről.

Magyarország 1992. november 5-én ratifikálta az Egyezményt. Azóta bárki a Bírósághoz fordulhat, aki szerint a magyar hatóságok megsértették az Egyez-ményt, a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, hat hónapos határidőn belül, saját nyelvén, illetékmen-tesen, kötelező jogi képviselet nélkül.

1.2. Az Európa Tanács szervezeteAz Európa Tanács székhelye Strasbourg. Működésé-

nek fő fórumai a Miniszteri Bizottság, a Parlamenti Közgyűlés és az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa. A három munkafó-rum adminisztratív feladatait a Titkárság látja el.

A Miniszteri Bizottság az Európa Tanács döntéshozó szerve, amely a tagállamok külügyminisztereiből álló testület. Végrehajtó és ellenőrző szerv, őrzi az Európa Tanács alapvető értékeit, figyelemmel kíséri az egyez-mények végrehajtását, a tagállamok által vállalt köte-lezettségek tiszteletben tartását. Dönt a szervezet új tagjainak felvételéről, nemzetközi szerződéseket dol-goz ki, politikai ajánlásokat fogad el, cselekvési ter-vekről határoz. A külügyminiszterek évente egyszer ülnek össze, döntéseiket pedig egyszerű vagy minő-sített többséggel hozzák. A Bizottság ajánlásokat, kö-telező érvényű megállapodásokat, nyilatkozatokat fo-gadhat el, amelyek tárgya elsősorban emberi jogi kér-dések.8

A Parlamenti Közgyűlés a nemzeti parlamentek ál-tal delegált képviselőkből álló konzultatív szerv. Dön-téseket nem hoz, de ajánlásokat fogadhat el, ill. tanács-kozhat minden olyan kérdésben, amely az Európa Ta-nács hatáskörébe tartozik. Ajánlásai iránymutatásul szolgálnak a Bizottság és a tagállamok számára is. A Közgyűlés működése a nemzeti parlamentekéhez ha-sonló, a képviselők frakciókba tömörülve végzik mun-kájukat.9 A Közgyűlés napirendje között szerepelnek európai szintű és világesemények megvitatása is, kü-

6 A teljesség igénye nélkül ide sorolható pl.: a sokszínűség tudatosítása vagy megoldások keresése olyan kihívásokra, mint a kisebbségek hátrányos meg-különböztetése, az idegengyűlölet, az intolerancia, az emberi klónozás, a ter-rorizmus, az emberkereskedelem vagy a szervezett bűnözés és a korrupció.

( For rás : http://www.europatanacs.hu/index.php?workSpace=pages&id=40&langId=1#2 (utolsó lekérdezés: 2013. november 1.)

7 BAKA András – KECSKÉS László – LAMM Vanda – LOMNICI Zol-tán: Intézmények Európában, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2002. 275. o.

8 Forrás: http://www.europatanacs.hu/index.php?workSpace=pages&id=39&langId=1 (utolsó lekérdezés: 2013. november 18.)

9 BAKA – KECSKÉS – LAMM– LOMNICI: i. m. 276. o.

lönösen, ha egy kérdés megoldásánál európai össze-fogásra van szükség.

1994-ben hozták létre az Európa Tanács Helyi és Re-gionális Önkormányzatok Kongresszusát, amely egy tanácsadó szerv. A Kongresszus Európa régióinak és városainak érdekeit jeleníti meg, a Kongresszuson a helyi és regionális képviselők megvitathatják problé-máikat, ill. tanácsadó testületként működik a Bizott-ság és a Közgyűlés mellett helyi és regionális politikai kérdésekben.10

1.3. Az Emberi Jogok Európai BíróságaAz alapvető jogok és szabadságok érvényre juttatása

elsősorban az EJEB feladata.11 A Bíróság Strasbourg-ban székel. Létszáma az Európa Tanács tagállamainak számától függ, ugyanis minden tagállam egy bírát küldhet. A bírák személyére javaslatot a tagállamok tesznek, megválasztásuk feladata azonban a Parla-menti Közgyűlést terheli.12 A tagállamok három jelöltje közül jelöl ki egyet a Közgyűlés szótöbbséggel. A bí-rákat hat évre választják, lehetőség van azonban újra-választásukra korlátlan számban, hivatalviselésük ideje viszont 70. életévük betöltésével lejár.13 Munká-juk során nem a küldő államot képviselik, független-nek és pártatlannak kell lenniük. Javadalmukat nem a tagállamoktól, hanem az Európa Tanácstól kapják.

A Bíróság teljes ülése választja meg a Bíróság elnö-két, két elnökhelyettesét és még két szekció elnökét. A bírák munkájukat öt szekcióba osztva végzik. A szek-ciókon belül háromtagú tanácsok kerülnek felállításra, amelyek feladata a panaszok szűrése. A Bíróság alap-vetően héttagú kamarákban működik, legmagasabb szintű formája a tizenhét tagú nagykamara.14, 15

A Bíróság hatásköre kiterjed az Egyezmény értelme-zésére és alkalmazására. Dönt a kérelmek elfogadha-tóságáról, ill. érdemben is elbírálja azokat. Illetékes-sége pedig azon államokra terjed ki, amelyek kötelező joghatóságát elismerték. Jelenleg az Egyezményben részes tagállamok általános érvénnyel ismerik el a Bí-róság joghatóságát.16

1.4. Az Emberi Jogok Európai EgyezményeAz Európa Tanács 13 tagállama Rómában írta alá

„Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményt”, amely 1953-ban lépett hatályba. Az Egyezmény első generációs jogokat tartalmaz, ame-

10 Forrás: http://www.europatanacs.hu/index.php?workSpace=pages&id=42&langId=1 (utolsó lekérdezés: 2013. november 18.)

11 Kezdetben az emberi jogok érvényre juttatása nem csupán a Bíróság ha-táskörébe tartozó feladat volt. 1998-ig az Emberi Jogok Európai Bizottsága is megvizsgálhatta a panaszokat, amelyek alapján jelentést fogadott el. Ezek azon-ban nem bírtak kötelező erővel. (Forrás: GRÁD András: Kézikönyv a stras-bourgi emberi jogi ítélkezésről, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2000. 21. o.)

12 Magyarországot 2008 óta Sajó András képviseli. Korábban közel 20 évig Baka András látta el ezt a feladatot.

13 EJEE 22. cikk 1. pont, 23. cikk 1. és 6. pont14 Amikor beérkezik egy kérelem a Bírósághoz, akkor először arról dönte-

nek, mely szekció foglalkozzon az adott üggyel. Utána kijelölik az előadó bí-rót, aki ha az ügyet elfogadhatatlannak gondolja, akkor egy háromtagú tanács elé utalja. (Forrás: GRÁD: i. m. 38. o.)

15 EJEE 27. cikk 1. pont16 EJEE 32–33., 47. cikk

13

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

lyeket – a korábban elfogadott emberi jogi nemzetközi dokumentumoktól eltérően – részletesen fejt ki. Az Egyezmény az emberi jogok védelme érdekében lét-rehozta a Bizottságot és a Bíróságot. Forradalmi újítása volt, hogy a védendő jogok megsértése esetén közvet-lenül az érintett egyén fordulhat jogsegélyért.

Az elmúlt ötven évben fokozatosan bővült a vé-dendő emberi jogok köre. Az EJEE módosítása kiegé-szítő jegyzőkönyvek megalkotásával történik. Ma már 14 kiegészítő jegyzőkönyv került elfogadásra. A 14. kiegészítő jegyzőkönyv Oroszország ratifikációjának hiányában még nem lépett hatályba, ezért a részes ál-lamok a jegyzőkönyv ideiglenes alkalmazása mellett döntöttek a 14bis jegyzőkönyv megalkotásával.17

Az EJEE nem csupán célokat fogalmazott meg, ha-nem létrehozott e jogok kikényszeríthetősége érdeké-ben egy intézményrendszert is. E feladat kezdetben három intézményre hárult: az Emberi Jogok Európai Bizottságára, az Emberi Jogok Európai Bíróságára és az Európa Tanács Miniszteri Bizottságára. Az ügyek először az Európai Bizottsághoz kerültek, amely dön-tött az elfogadhatóságról. A jogvédelmi rendszer for-radalmasítására 1998-ban került sor. A folyamatban lévő ügyek száma rendkívüli méreteket öltött, így szükség volt az intézményrendszer felülvizsgálatára. Ennek érdekében 1994-ben elfogadták a 11. kiegészítő jegyzőkönyvet, amivel a Bizottság megszűnt, így most már az ügyek elfogadhatóságáról is a Bíróság hoz dön-tést.18

Az ítéletek végrehajtását a Miniszteri Bizottság el-lenőrzi.19 A Miniszteri Bizottság azonban nemcsak azt ellenőrzi, hogy a kérelmező hozzájutott-e a Bíróság által megítélt összeghez, hanem azt is, hogy az adott részes állam megtette-e a megfelelő törvényhozási lé-péseket annak érdekében, hogy megakadályozza a jö-vőbeli jogsértéseket.20

2. A tisztességes eljárás (fair trial), mint kardinális jogok csokra (bundle of rights)

2.1. A tisztességes eljárás elvének alapjaiA tisztességes eljárás elve a jogállamiság és a demok-

ratizmus része. A tisztességes eljárás elvének megha-tározása nem könnyű feladat. Viták tárgyát képezheti, mit értünk a „tisztességes” szó alatt, illetve kérdés le-het, milyen jogokat kell biztosítani az eljárások során ahhoz, hogy azt tisztességesnek nevezhessük. A „meg-

17 Az évtizedek óta növekvő ügyszámok tették szükségessége az intéz-ményrendszer fokozatos fejlesztését. Ennek köszönhető a 14. jegyzőkönyv (2004.) megalkotása is. A 14. kiegészítő jegyzőkönyv olyan újításokat tartal-maz, mint pl. hogy a tagállam által delegált bíró minden esetben részt vegyen a részes államból érkező ügyek elbírálásában; a Miniszteri Bizottság eljárást indíthat a Bíróság előtt, ha egy tagállam nem teljesíti ítéletben rögzített köte-lezettségét, de az is újdonság, hogy a kiegészítő jegyzőkönyvet minden részes államnak ratifikálnia kell.

18 ZWAK, Leo: Az Európai Emberi Jogi Bíróság felülvizsgálati eljárásának reformjáról, Fundamentum, 1998/4. szám, 10. o.

19 EJEE 46. cikke2 0 GRÁD András – WELLER Mónika: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás

kézikönyve, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2011. 52–53. o.

felelő eljárás” elvének gondolata először az Egyesült Királyságban jelent meg a Magna Chartában (1215.). Az ehhez kapcsolódó szabályok rendezték az uralkodó és az alattvalók közötti kapcsolatot, ezért szokás a „megfelelő eljárás” korai példájaként emlegetni.21

A tisztességes eljárás elvével kapcsolatban kialakult viták tekintetében eltérő koncepciókat találunk arra nézve, milyen feltételeknek kell fennállniuk ahhoz, hogy valaki számára biztosítva legyen a tisztességes eljárás. Ez alapján is különbséget fedezhetünk fel a kontinentális jog és a common law között. A common law ugyanis nagyobb teret kíván biztosítani a vádlott számára annak megválasztására, miként kívánja meg-védeni magát az eljárás során. A kontinentális jog a vádlott önrendelkezési jogát is akár korlátozva aktív tevéssel védi jogait, és az eljárás csak akkor tisztessé-ges, ha a vádlott jogi képviselettel rendelkezik. A common law is szabályozza a vádlott jogi képviseletét, de az önrendelkezési jog nagyobb hangsúlyt kap az eljárás során. A common law szerint ugyanis a vádlott megválaszthatja, kíván-e jogi képviseletet igénybe venni vagy nem.22

2.2. A tisztességes eljárás, mint alapvető jogA tisztességes eljáráshoz való jogot több jelentős

nemzetközi emberi jogi egyezmény is deklarálja. Az EJEE 6. cikke rögzíti a tisztességes eljáráshoz való jo-got és annak összetevőit, de az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47–50. cikke és a Polgári és Politikai Jo-gok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke szin-tén foglalkozik ezzel az alapvető jogunkkal. A tisztes-séges eljárás követelménye számos részjogosultságból tevődik össze. A részjogosítványok egy része minden eljárástípushoz kapcsolhatók, míg mások csak a bün-tetőeljárások esetén érvényesülnek.23 Természetes, hogy a büntetőeljárások több eljárási garanciával van-nak körülbástyázva, hiszen ezekben az esetekben akár az egyének szabadsága a tét, sőt egy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén azt is mondhatjuk, hogy a vádlott élete van az eljáró bíróság kezében.

Szokás az alapvető jogok között különbséget tenni a szerint, hogy egy adott alapjog kapcsán megenge-dett-e bizonyos körülmények mellett az eltérés vagy sem. Az ilyen emberi jogok különleges helyet foglal-nak el az alapjogok között. Minden nemzetközi doku-mentum deklarál olyan jogokat, amelyek esetén a de-rogáció semmilyen körülmények között nem engedett meg. Ilyen például az élethez való jog, a kínzás, az em-bertelen és megalázó bánásmód tilalma vagy a rab-szolgaság. A tisztességes eljáráshoz való jog azonban

21 CHEESMAN, Samantha: Tisztességes eljárás? Eg y összehasonlító elemzés. In (szerk. BADÓ Attila): A bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a politika, Gondolat Kiadó, Budapest, 2011. 65–66. o.

2 2 JACKSON, John: Autonomy and Accuracy in the Development of Fair Trial Rights, UCD Working Papers in Law, Criminology & Socio-Legal Studies, 2009/9. szám 6–7., 11. o.

For r á s : http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1407968 (utolsó lekérdezés: 2013. november 21.)

2 3 HALMAI Gábor – TÓTH Gábor Attila: Emberi jogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 703. o.

14

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

nem tartozik ezen alapjogok közé egyik nemzetközi emberi jogi dokumentumban sem. A Polgári és Poli-tikai Jogok Egyezségokmányának előkészítése során több ország is tett olyan javaslatot, amely szerint az államok még a nemzet létét fenyegető veszélyhelyzet-ben sem térhettek volna el a tisztességes eljáráshoz való jog elemeitől. Ezt a javaslatot végül elvetették arra hivatkozva, hogy a nemzetközi jog még fegyveres konfliktusok esetén sem engedi ezt az alapjogot fel-függeszteni. Ezt deklarálja az 1949. évi Genfi Konven-ciók közös 3. cikke nem nemzetközi jellegű fegyveres konfliktusok esetén, de a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-ban Rómában elfogadott Statútuma is ezt mondja ki, sőt egyenesen háborús bűntettnek nevezi a hadi-foglyok és más védett személyek megfosztását a tisz-tességes eljárástól.24 Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog minden körülmények között érvényesülő alapjog, még abban az esetben is, ha a nemzetközi egyezmények kifejezetten nem tiltják a derogációt.

2.3. A tisztességes eljáráshoz való jog az Egyezményben

Az Egyezmény 6. cikke biztosítja a tisztességes eljá-ráshoz való jogot polgári és büntető perekben. A 6. cikk az EJEE egyik olyan része, amelyik a legter-jedelmesebb esetjoggal rendelkezik. E cikk 1. pontja minden eljárástípusra vonatkozóan fogalmaz meg kö-vetelményeket. Ezeknek a feltételeknek egy része ma-gára az eljáró bíróságra állapít meg előírásokat, így a bíróságnak törvény által létrehozottnak, pártatlannak és függetlennek kell lennie. A követelmények másik része a bíróság eljárására vonatkozik, így a tisztessé-gesség, nyilvánosság és ésszerű időn belüli befejezett-ség, amelyek teljesülése esetében felel meg az eljáró bíróság ennek az alapjognak. Az 1. pont második for-dulata a tárgyalás, ill. az ítélethirdetés nyilvánosságát és az az alóli kivételeket deklarálja. E szerint a tárgya-lás nyilvános, azonban a nyilvánosság korlátozható az eljárás egészére vagy egy részére, amennyiben az er-kölcs, a közrend, a nemzetbiztonság, kiskorú érdeke-inek vagy az eljárásban részt vevő felek magánéletének védelme indokolja, illetőleg amennyiben a bíróság ezt feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.

A 6. cikk 2. és 3. pontja a büntetőeljárásokkal szem-ben ír elő garanciális szabályokat, többletjogokat adva ezzel a terhelteknek. A 2. pont az ártatlanság vélelmé-nek követelményét fogalmazza meg. Így a bűncselek-ménnyel gyanúsított személyeket mindaddig ártatlan-nak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították. A 3. pont pedig fel-sorolja a terheltek egyéb jogait az eljárás során, így pél-dául a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyel-ven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az

2 4 BÁRD Károly: Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2007. 37–38.

ellene felhozott vádról; rendelkezzék a védekezés elő-készítéséhez szükséges idővel és eszközökkel; kérdése-ket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz, és eszkö-zölhesse a mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád.

Mindebből látható, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog összetett alapjog, és az Egyezmény szerint számos részjogosultságnak kell megfelelnie.

2.4. Értelmezési kérdésekA tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó

számos ítélet jól mutatja, hogy az alapjog megítélése egyáltalán nem egyszerű feladat. Egyrészt nagyon sok összetevője van ennek az emberi jognak, és több fel-tételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy eljárásról azt mondhassuk, hogy tisztességes. Másrészt értelmezési problémák is felmerülnek, hiszen most már 47 tagál-lam jogát közelíti egymáshoz az Egyezmény, így pél-dául olyan fogalmak értelmezése szükséges, mint a függetlenség, pártatlanság, bíróság, milyen eljárá-sokra terjed ki az Egyezmény 6. cikke vagy ésszerű időn belüli eljárás.

A 6. cikk 1. pontjával kapcsolatban felmerült már kérdésként, hogy magában foglalja-e a bírósághoz for-dulás jogát is. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 6. cikk 1. pontjának megszorító értelmezése nem helyes, és a Golder-ügyben25 a bírósághoz fordulás lehetőségét egy polgári ügyben egyetemlegesen elismert alapvető jogelvnek tekintett.

Kérdés lehet az is, mit értünk egyáltalán bíróság alatt. A Bíróság értelmezése szerint a „bíróság” olyan igazságszolgáltatással foglalkozó szerv, amely dönté-seit jogi normákra alapozva hozza meg, és jogszabály által előírt eljárás alapján. Ezenkívül a felekre nézve kötelező érvényű határozatokat hoz, így az a szerv, amely tanácsadó véleményeket alkot, nem vonható az Egyezmény fogalmi körébe. A bíróságoknak olyan kö-vetelményeknek is meg kell felelniük, mint a függet-lenség a végrehajtó hatalomtól, a politikától, ill. a bí-rósági eljárás során bizonyos garanciák biztosítása.26

Vita tárgyát képezheti továbbá az is, mit jelent a füg-getlenség, pártatlanság. Ezek a meghatározások első-sorban etikai fogalmak, és definiálásuk nehéz feladat. E két fogalom egymással összefüggő és részben egy-mást átfedő. A függetlenségnek több oldala is vizsgál-ható. A bíróságnak függetlennek kell lennie a többi hatalmi ágtól, de legalább olyan fontos, hogy függet-len legyen a felektől. A pártatlanság inkább a bíróság szubjektivitásától védi a feleket. Lényege, hogy az el-járásban résztvevőket a jogszabályoknak megfelelően és elfogultságtól mentesen ítélje meg, ne pedig pél-dául szimpátia vagy a bíró pillanatnyi hangulata alap-ján. Ezek kizárása természetesen nem könnyű és nem is teljesen lehetséges, de törekedni kell rá.

Számos jogvita alapja, mit értünk az ésszerű idő kö-

2 5 4451/70 Golder kontra Egyesült Királyság2 6 SZABÓ Győző – NAGY Gábor: Tanulmányok az Emberi Jogok Európai

Eg yezménye leg fontosabb rendelkezéseihez kapcsolódó strasbourgi esetjogról, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 1999. 107. o.

15

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

vetelményének fogalma alatt. Ez a kifogás gyakorta felmerül a magyar bíróságokkal szemben is, amely miatt, mint később látni fogjuk marasztalta már el a Bíróság hazánkat. Az ésszerű idő követelménye fontos jogelv, ami előfeltétele a hatékony jogvédelemnek, a jogbiztonság és így a jogállamiság elvének is. A felek védelme szolgálja, hogy az eljárás ne legyen túlzottan elhúzódó, de az igazságszolgáltatás hatékony műkö-dése és hitelessége szintén indokolja az ésszerű időn belüli befejezést. Ez az időtartam nem fejezhető ki számokban, ez az adott eljárás körülményeitől függ. A Bíróság ilyen panasz esetén figyelembe veszi az ügy bonyolultságát, az eljárásban részt vevők és a hatósá-gok magatartását és egyéb tényezőket is.27

2.5. A tisztességes eljárás elveinek érvényesülése a magyar büntetőeljárásban

A magyar büntetőeljárásban a tisztességes eljárást a nemzetközi jogi szabályozás, az európai standardok mellett az Alaptörvénynek a szabadságjogokat taglaló normái,28 valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) alapvető rendelke-zései és más perjogi részletszabályok biztosítják.

A fair eljárás záloga egyrészt a nyilvánosság, az igaz-ságszolgáltatás átláthatósága, az európai jogi előírások szerint a bírói szervezet függetlensége, és olyan alap-vető szabályok, mint a nulla poena sine lege29 elve, a favor defensionis,30 az alapvető védelmi-terhelti jogok, mint a hallgatás joga, vagy az önvádra kötelezés tilal-ma.31 Másfelől, amint Bencze Mátyás szemléletesen mu-tatott rá az idézett szabályok érvényesülése jelentősen függ az igazságszolgáltatás „aktorainak” szemléletétől, felfogásától.32 Az ítélkezésben ugyanis vitathatatlanul jelen vannak az objektív tényezők mellett a szubjektív elemek is. Miként a híres amerikai jogi realista, Jerome Frank megvilágította, a bíró is ember és a talár felölté-sével gondolkodásmódja nem válik szillogisztikus mó-don mesterkéltté.33 Láthatjuk ekként, hogy a tisztessé-ges eljárás fogalma összetett, nevezhetjük egy olyan jogcsokornak (bundle of rights), mely különböző kar-dinális alapjogokból áll és biztosítéka az állami önkény visszaszorítása mellett az emberi jogok megfelelő vé-delmi szintű figyelembevételének.

27 KONDOROSI Ferenc – UTTÓ György – VISEGRÁDY Antal: A bírói etika és a tisztességes eljárás, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest 2007. 92. o.

2 8 Lásd: Alaptörvény Szabadság és Felelősség rész XXVIII. cikk, mely mindenkinek jogot biztosít arra, hogy az ellene emelt bármely vádat a törvény-ben felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgya-láson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

29 A garanciális szabály szerint nincs büntetés törvény nélkül, azaz nem szabható ki olyan büntetés a terhelttel szemben, mely a bűncselekmény elkö-vetésekor nem volt hatályban.

3 0 A vádlottnak nyújtott kedvezmény elve, mely számos részletszabályban nyilvánul meg, legjelentősebbként emelhető ki az in dubio pro reo szabály, de ide sorolható a súlyosítási tilalom, valamint felmentő ítéletnél a védelemmel kapcsolatos jogok megsértése folytán a kasszáció elkerülését biztosító normák.

31 CHEESMAN: i. m. 65–88. o.32 BENCZE Mátyás: A bizonyítékok értékelésének összehasonlító vizsgálata a

tisztességes eljárás szempontjából. In (szerk. BADÓ Attila): A bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a politika, Gondolat Kiadó, Budapest 2011. 218–235. o.

33 FRANK, Jerome: Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt (Válogatott írások), (Szerk. BADÓ Attila) Szent István Társulat, Budapest, 2006. 53. o.

A büntetőeljárás garanciális elveit a Be. I. fejezete rögzíti az alapvető rendelkezései között. Az emberi jo-gok tiszteletben tartásának központi pillérei az alapel-vek, melyek az eljárás fair voltát biztosító garanciák közé tartoznak. Megállapíthatjuk Király Tibor nyomán, hogy a biztosítékok és az alapelvek nem azonos, de ér-telemszerűen egymást ki nem záró fogalmak. A garan-ciák tágabb kört ölelnek fel és rendeltetésük is széle-sebb az alapelveknél.34 A büntetőeljárásban az alapel-veket több nagy csoportra lehet tagolni, megkülönböz-tethetjük a szervezeti és működési, az alkotmányos, a terhelt és az állam viszonya alapján differenciált, az Emberjogi Egyezményben is rögzített, vagy nem sza-bályozott, illetve az egész büntetőeljárásban, vagy csak a büntetőperben érvényesülő alapelveket. Szervezeti alapelvként ismert a bíróságok függetlensége, a társasbíráskodás, az igazságszolgáltatási monopólium, a néprészvétel, melyek általában az Alaptörvényben is meghatározásra kerülnek. Alkotmányos alapelv emel-lett az ártatlanság vélelme, a védelem joga vagy a jog-orvoslati jogosultság. Az állam és a terhelt viszonya te-kintetében külön alapelvként lehet meghatározni a bi-zonyítás terhet, valamint az in dubio pro reo szabályt. Egyes jogokat az Egyezmény külön nevesít, mint a vád-elv, a szóbeliség, a közvetlenség. Herke, Fenyvesi és Tremmel a klasszikus régi elvek mellett új „vezérelv-ként” határozza meg a tisztességes eljáráshoz való jogot a jogállami eljárás, illetve a fegyverek egyenlőségének elvét.35 A tisztességes eljárást Király egyetemes alapelv-ként nevesíti, mely az Egyezmény 6. cikke alapján a ma-gyar jogban külön elismert alapelvekből tevődik össze, mint a bírói függetlenség, a tisztességes, nyilvános, ész-szerű határidőn belül történő tárgyalás.36 A tisztességes eljárás egyetemes alapelv volta úgy gondolom nem kér-dőjelezhető meg, az előbbiekben idézetteken túl azon-ban nem vitásan részét képezik az alkotmányos elvek, valamint a jogállami büntetőeljárás és a fegyverek egyenlőségének elve is. Az eljárás tisztességével az Al-kotmánybíróság is foglalkozott több döntésében, ahol kifejtésre került, hogy a tisztességes eljárás (fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak és az eljárásnak az Egyezményben és alkotmányos szabályok-ban megkövetelt tulajdonságai közül (ti. mint, az igaz-ságos tárgyalás), hanem az alkotmányos norma tartal-mához és szerkezetéhez mintát adó, az eljárási garan-ciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelme-zése szerint a fair trial olyan minőség, amelyet az eljá-rás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ennek megfelelően egyes rész-letek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletsza-bály betartása ellenére lehet az eljárás méltánytalan, vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.37 Az alkot-

3 4 KIRÁLY Tibor: Büntető Eljárásjog 3. Átdolgozott kiadás, Osiris Kiadó, Budapest 2003. 107. o.

35 HERKE Csongor – FENYVESI Csaba – TREMMEL Flórián: A büntető eljárásjog elmélete, Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs 2012. 50–52. o.

36 KIRÁLY: i. m. 132. o.37 6/1998. (III. 11.) AB határozat, 14/2004. (V. 7.) AB határozat, 17/2005.

(IV. 28.) AB határozat

16

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

mánybírósági jogértelmezésből is nyomon követhető, hogy az eljárás tisztességességének megítélése nem szűkíthető le kizárólag az Egyezmény 6. cikkében fog-laltakra, hanem komplexen, az egész eljárást, valamint az alapvető büntetőeljárási jogokat mérlegre téve lehet megalapozottan dönteni a kérdésben.

A tanulmány tárgyát nem képezi valamennyi alap-elv részletes elemzése, de azokra, melyek közvetlen kihatással vannak az eljárás tisztességes voltára, vala-mint érintettek az európai emberi jogi bíráskodás gya-korlata által, szükséges kitérni.

Az eljárási feladatok megosztása, a büntetőeljárás-ban is külön alapvető rendelkezést rögzített olyan, a tisztességes eljárás megvalósulásához szükséges elő-írás, mely nélkül nyilvánvalóan nem beszélhetünk fair tárgyalásról. A modern jogokban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönülése alapvető követelmény.38

A törvényes vád szintén sarkköve a tisztességes el-járásnak.39 A vádlói jogosultság, a vád kimerítési köte-lezettség és a vádhoz kötöttség elve egyik fontos biz-tosítéka annak, hogy törvényes vád nélkül ne kerül-hessen sor elítélésre. A vád törvényességének megsze-gése súlyos jogkövetkezményekkel az alsóbb fokú bí-róság ítéletének kasszációjával jár.

A bírósági eljáráshoz való jog és a jogorvoslat joga szintén kardinális elemei a tisztességes eljárásnak.40 Az igazságszolgáltatás monopóliuma a bíróságé. Az igazságszolgáltatási monopólium és a bírói független-ség – mint a fair eljárás garanciái – szervesen össze-függnek, a bírói függetlenség ugyanis az igazságszol-gáltatási monopólium nélkül formális lenne, hiszen a hatalom szükség esetén a bíró helyett más, utasítható igazságszolgáltatást kereshet.41 A jogorvoslat joga nél-kül önkénymentes, független, tisztességes ítélkezés szintén nem képzelhető el. Mit tekinthetünk a jogor-voslat lényegében, mi e fontos jogintézmény genus proximuma? Angyal Pál szerint perorvoslat alatt azt az eljárást kell érteni, amelynek során a bíróságnak valamelyik félre vagy más érdekeltre sérelmes határo-zatából származó joghátrány a perre visszahatóan el-hárul.42 Király Tibor a jogorvoslatot a hatóság határo-zataiban vagy intézkedéseiben előforduló ténybeli vagy jogi tévedések, törvénysértések kijavításának indítványozásában, mint jogi eszközben fogalmazta meg.43 Amint Király nyomán Kardos Sándor utalt rá, a jogorvoslat a büntetőeljárás fakultatív szakaszát nyitja meg, mert a perorvoslati eljárásoknak feltétele annak joghatályos bejelentése.44 Cséka Ervin szerint a jogorvoslat lehetőséget teremt a már bekövetkezett eljárási tévedések, a helytelen, törvénysértő határoza-

38 Be. 1. §39 Be. 2. §4 0 Be. 3. §41 ERDEI Árpád: Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában, ELTE

Eötvös Kiadó, Budapest 2011. 155. o.42 ANGYAL Pál: A mag yar büntetőeljárás tankönyve II. kötet, Athenaeum

Kiadó, Budapest 1917. 162. o.43 KIRÁLY: i. m. 468. o.4 4 KARDOS Sándor: Jogorvoslat a büntetőeljárásban, Magyar Jog 2003/1. szám,

21. o.

tok orvoslására annak érdekében, hogy a hibás döntés jogkövetkezményei lehetőleg ne álljanak be, illetve minél előbb megszűnjenek.45 Herke Csongor, Fenyvesi Csaba és Tremmel Flórián kifejtette, hogy a perorvos-lat az eljáró bíróság valódi, vagy vélt, súlyos, vagy ke-vésbé súlyos, ténybeli (error in facto), jogi (error in iure), vagy eljárási (error in procedendo) hibájának kiküszöbölésére, orvoslására irányul.46 Utóbbi foga-lom-meghatározás kapcsán kiemelendő a hiba vélt voltára utalás, mert természetesen a jogorvoslat jogá-nak gyakorlása nem jelenti azt, hogy valóban történt hiba, ill. törvénysértés a bírósági eljárásban.

A védelem jogait alapvető normák bástyázzák kö-rül. A legfontosabb nemzetközi jogi, valamint alkot-mányos szabályok és maga a hatályos büntető perrend szoros egységet alkotva rögzítik a védelem jogának fő kereteit és lényegi tartalmi elemeit.47 A védelem jogá-nak egyik legfontosabb alappillére a védő eljárása a büntetőeljárásban a terhelt érdekében. Az alaki véde-lem tartalma kettős, melynek egyik része a terhelt sze-mélyes védekezése, a másik fontos eleme pedig a ter-helt által választott vagy részére kirendelt védő köz-reműködése, mely mintegy kiegyenlítve az állam szer-veinek, a vádnak a szakértelmét, megteremti a fegy-verek egyenlőségét a vád és a védelem között.48 Király gondolatait maradéktalanul osztva megállapíthatjuk, hogy „az igazság többnyire összetett, mert a bünte-tőügy eldöntéséhez sok tényt kell tisztázni, szükség van ezért a védelemre”.49 A védelem joga tehát nem vitásan a tisztességes eljárás egyik kiemelkedő értékű záloga. A védelem tartalmi oldalát a terhelti jogosítvá-nyok által biztosított garanciák alkotják. Ide sorolható többek között a gyanúsítás, a vád tárgyának, illetőleg ezek változásainak megismeréséhez fűződő jog, a tör-vényi kivételektől eltekintve az eljárási cselekménye-ken való részvétel, a védekezésre való felkészülés, az indítványtétel és észrevételezés, valamint a már felhí-vott jogorvoslat joga.50 A védelem jogánál külön ki-emelendő, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzék, illetőleg bárkinek a szabad-ságát elvonni csak a törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás alapján lehet.51

Az ártatlanság vélelme, mint működési alapelv52 sze-rint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a

45 CSÉKA Ervin: A büntető jogorvoslatok alaptanai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1985. 31. o.

4 6 HERKE – FENYVESI – TREMMEL: i. m. 321. o.47 Az 1979. évi 11. tvr.-tel ratifikált Polgári és Politikai Jogok Egyez-

ségokmánya, a Római Egyezménynek a Tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló 6. cikkének (3) bek. c) pontja, az Alaptörvény Szabadság és Felelősség részében a XXVIII. cikk (3) bekezdése, valamint az 1998. évi XIX. tv. (Be.) 5. §-a, 43. §-a, 47. § (1) bekezdése. Valamint lásd: HÁGER Tamás: Az érdekellentétben megnyilvánuló védői kizárási ok a büntetőeljárásban, Ügyvédek Lapja, 2013/2. szám, 2–3. o.

4 8 HERKE – FENYVESI – TREMMEL: i. m. 101. o.49 KIRÁLY Tibor: A védelem és a védő a büntető üg yekben, Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadó, Budapest 1962. 121. o.50 Be. 43. § (2) bekezdés, lásd még: HERKE – FENYVESI – TREMMEL:

i. m. 100. o.51 Be. 5. § (2) bekezdés52 FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Buda-

pest 2012. 83. o.

17

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

bűnösségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.53 Úgy vélem ez egy rendkívül fontos, az emberi jo-gokat és a tisztességes eljárás követelményét szem előtt tartó szabály. A jogerős bírói döntésig mindenkit megil-let a jog, hogy ártatlannak tekintsék. Ugyanakkor az elv-től függetlenül a büntetőeljárásban, elsősorban a kény-szerintézkedések által a személyi szabadságjogok törvé-nyesen korlátozhatók, és a követett gyakorlat szerint ez nem jelenti az ártatlanság vélelmének sérelmét.

A terhelt nem kötelezhető arra, hogy önmagát ter-helő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.54 Az Egyezmény 14. cikkében is megfo-galmazott nemo debet prodere se impsum elve foly-tán a terheltnek főszabályként nincs közreműködési, a hatósággal együttműködési kötelezettsége. Amint Farkas Ákos és Róth Erika rámutatott, ez alól szűk körben van törvényi kivétel, gondolhatunk itt a ter-helt részéről a szakértői vizsgálat során műtétnek nem minősülő, tehát nem invazív eljárások, beavatkozások eltűrésének kötelezettségére, vagy akár arra, hogy a Be. 117. § (1) bekezdésében írt adatait köteles a ható-ságnak közölni.55 Önmagát azonban nem köteles vá-dolni, sőt a vádra reflektálnia sem kell, amit a Be. 117. § (2) bekezdésében írt hallgatás joga biztosít.

E körben indokolt utalni az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság Miranda döntésén56 alapuló gya-korlatra, mely szerint a rendőrség a bűncselekmény-nyel gyanúsítható személyt elfogásakor nyomban, már alakszerű kihallgatása előtt figyelmezteti jogaira, el-sősorban arra, hogy nem köteles vallani, és amit mond, bizonyítékként felhasználható.57 A Miranda figyelmez-tetés az USA-ban nemcsak a hatóság részére alapvető kötelem, hanem a figyelmeztetés tartalma már a hét-köznapi ismeretek közé tartozik.58 A hallgatás joga már hatályos jogunkban is megszilárdult, nyilvánvaló azon-ban, hogy jogelméleti és jogtörténeti előzményt jelent a Miranda szabály, mely megalapozta hazai perjogunk-ban is a garanciális jog beépülését.

A hallgatási jognak nemcsak a perben, hanem már a nyomozásban, illetve azt megelőzően végzett rendőri intézkedés során is érvényesülnie kell. Amint Elek Ba-lázs kifejtette, nem tekinthető helyesnek az olyan gya-korlat, amikor az eljárási cselekmény után terheltté váló személy rendőri jelentésbe foglalt nyilatkozatát úgy ér-tékeli a bíróság bizonyítékként, hogy nem figyelmeztet-ték a hallgatás jogára.59 Irányadónak tartom ezt akkor is, amikor az elkövető önfeljelentést tesz, azaz önként tárja fel a hatóságnak a bűncselekmény elkövetését.

A nyilvánosság a hatályos eljárási törvényben az alap-vető rendelkezések között már nem került rögzítésre,

53 Be. 7. §5 4 Be. 8. §55 FARKAS – RÓTH: i. m. 83. o.56 Miranda v. Arizona, 384. US. 436. (1966)57 HÁGER Tamás – BENCZE Mátyás: Miranda és társai Vs. Bizonyítási g ya-

korlat a mag yar büntetőeljárásban, Kontroll Jogtudományi Folyóirat 01/2006. szám, 27. o.

58 BÁRD Károly: A hallgatás ára, Fundamentum, 2005/3. szám, 5. o.59 ELEK Balázs: A kihallgatásról készült rendőri jelentés a bizonyítási eljárásban,

Ügyvédek Lapja, 2003/4. szám, 25. o.

vitathatatlan azonban, hogy az igazságszolgáltatás át-láthatóságát biztosító norma továbbra is fontos alapelv. A Be. 237. § (1) bekezdése szerint a bíróság tárgyalása nyilvános, a nyilvánosság pedig csak a törvényben meg-határozott esetekben korlátozható, vagy zárható ki. A nyilvánosság tartalmi oldalról magát az eljárási cselek-mény nyilvánosságát, másfelől a bírósági ítéletek, vagy más iratok hozzáférhetőségét jelenti. A nyilvánosság indokolatlan kizárása a törvény értelmében feltétlen hatályon kívül helyezési okot jelent. Nem lehet vitás a fentiek tükrében sem, hogy a nyilvánosság a vizsgált jogcsokor, a fair eljárás egyik fontos eleme.

3. Egyes magyar büntetőeljárások az Európai Emberi Jogi Bíróság mérlegén

Az európai emberi jogi és a honi büntető eljárásjogi alapvetések, a főbb elvek és jogintézmények bemuta-tása után tekintsük át konkrét ügyeken keresztül, hogy egyes magyar büntetőeljárások a fontos jogosítványok tekintetében mennyiben feleltek meg az európai stan-dardoknak, mennyire állták ki azt EJEB előtt a jogál-lamiság próbáját.

3.1. Az eljárás ésszerű határidőben való lefolytatásához, valamint a szabadlábon védekezéshez való jog érvényesülése

A már utaltak szerint az Egyezmény 6. cikkében meghatározott tisztességes tárgyaláshoz való jog egyik lényeges eleme, hogy a bíróság ésszerű időn belül döntsön a vádak megalapozottságáról (1. bekezdés). Mindennek elvi háttere nem vitásan egyrészt a bírói hatalom hatékony, az államot védő működése, másfe-lől a fair eljárás aspektusából az emberi jogok védelme, hiszen önhibán kívül senkit nem lehet hosszabb időn keresztül bizonytalan, függő helyzetben tartani, fő-ként olyan jelentős személyi jogokat korlátozó vagy elvonó procedúránál, mint a büntetőeljárás. A Kle-ment Tibor kontra Magyarország ügyben60 a Bíróság megállapította Magyarország terhére az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megsértését, figyelemmel arra, hogy nem érvényesült az eljárás ésszerű határ-időn belül való lezárásához való jog. A Bíróság rámu-tatott, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az eset egyedi körülményeinek fényében kell megítélni, szem előtt tartva az ügy bonyolultságát, valamint a kérel-mező és a releváns hatóságok magatartását is.61 Mind-ezen körülményeket figyelembe véve a Bíróság meg-állapította, hogy a 9 éves pertartam nem felelt meg az ésszerű idő követelményének. Kétségtelen, hogy egy bonyolult ténybeli és jogi megítélésű ügyről volt szó, ahol a pertartamot növelte nyilvánvalóan a kizárási ok miatt az egyébként illetékes másodfokú bíróság helyett más fellebbezési bíróság kijelölése. Az eljárás döntő részét azonban az elsőfokú per tette ki, ahol

6 0 EJEB 2006. 31701/02.61 Lásd Pélissier and Sass v. France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II.

18

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

éveken át folyt bizonyítás ügydöntő határozat megho-zatala nélkül. A gyakorlati tapasztalatok alapján meg-állapíthatjuk, hogy büntetőügyekben ritka az ilyen kirívóan hosszú eljárás, de találkozni vele s az EJEB döntés tükrében nyilvánvaló, hogy ilyen esetben az extrémnek mondható pertartam folytán a tisztessé-ges eljárás garanciái nem érvényesültek. Nem véletlen ennek fényében sem, hogy napjainkban folyamatos a jogalkotó törekvése az eljárások egyszerűsítésére, idő-tartamának csökkentésére.

Az Imre Zsolt kontra Magyarország ügyben62 a Bí-róság a kérelmező előzetes letartóztatásának hosszú 2 év 9 hónapos időtartama, egy időszakban annak szük-ségtelen volta miatt ugyan az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdésében foglaltak megsértését állapította meg, nyilvánvaló azonban, hogy az indokolatlan módon, kellő alap nélkül fenntartott előzetes letartóztatás al-kalmas az eljárás tisztességének megkérdőjelezésére is. A Bíróság megállapította, hogy a 2 évet meghaladó tartam után már reálisan nem volt megállapítható a szökés, illetve az eljárás meghiúsításának veszélye, ezért fenti okok alapján a jogsérelem a kérelmező érveit el-fogadva, megállapításra került. Az előzetes letartózta-tással kapcsolatban leszögezhetjük, hogy sajnos még napjainkban is sok esetben automatizmus érvényesül és főként az alsóbb fokú bíróságok kellő mélységű kont-roll és indokolás nélkül fogadják el a kényszerintézke-dés okaival kapcsolatban az ügyészi álláspontot, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria több elvi döntésben és kollégiumi véleményben is útmuta-tást adott a tisztességes eljárásra nézve.63

A Bárkányi kontra Magyarország ügyben64 a Bíró-ság szintén megállapította, hogy a kérelmező előzetes letartóztatása ésszerűtlenül hosszú ideig tartott. A nyomozás lezárását követően ugyanis nem álltak fenn már valósan olyan kényszerintézkedési okok, melyek indokolták volna a nem kiemelkedő súlyú vagyon el-leni bűncselekmény (lopás) miatt indult ügyben a sze-mélyi szabadság több mint egyéves elvonását. A Bíró-ság rámutatott, hogy a büntetőügyben a bíróságok többször mechanikusan hivatkoztak a szökés-elrejtő-zés veszélyére, megfelelő ténybeli alap nélkül. A sze-mélyi szabadság ilyen elvonása nem felel meg az Egyez-mény kardinális rendelkezéseinek, és nyilvánvalóan sérti az eljárás tisztességességét.

3.2. A vád, a vádbeli cselekmény minősítése változásának megismeréséhez fűződő védelmi jogok

A vádnak és változásainak megismeréséhez fűződő terhelti jog vitathatatlanul olyan fontos védelmi jogo-sítvány, mely meghatározza az alaki és a tartalmi vé-delem hatékony gyakorlását is. A terheltnek a tisztes-séges eljárásban végig lehetőséget kell biztosítani arra,

62 EJEB 2003. 531129/99.63 Lásd 93. BK vélemény, valamint EBH 2025.6 4 EJEB (37214/05. sz. kérelem)

hogy megismerje a megalapozott gyanú tárgyát, a vád tényállását és minősítését, a vádmódosítást, ill. annak lehetőségét is, hogy a bíróság a vádtól esetlegesen el-térően minősíti a cselekményét. Mindezen jogosult-ságokat az Egyezmény 6. cikkének 3. bekezdése félre-érthetetlenül meghatározza.

A magyar jogalkotásra is hatással volt a Dallos Zol-tán kontra Magyarország ügy.65 A kérelmező azt állí-totta, hogy az ellene lefolytatott büntetőeljárás az Egyezmény 6. cikkét megsértve nem felelt meg a tisz-tességes eljárás követelményeinek, mert őt sikkasztás-sal vádolták és e bűncselekmény elkövetésében talál-ták bűnösnek az elsőfokú ítéletben, a terhére rótt cse-lekményt azonban a fellebbviteli bíróság csalássá mi-nősítette át, és ez meggátolta őt abban, hogy megfele-lően gyakorolhassa a védekezéshez fűződő jogait. A Bizottság az elé került ügyben a fenti tényállás alap-ján megállapította a 6. cikk 3. bekezdés a) pontjának megsértését, mert a másodfokú bíróság által átminő-sített cselekményre, a csalásra nézve a kérelmező a védelmi jogokat nem gyakorolhatta, nem kapott ugyanis tájékoztatást a vád természetéről és okáról, valamint változásairól. Az ügy ezt követően az EJEB Kamarája elé került. A Bíróság annyiban osztotta a Bi-zottság álláspontját, hogy a másodfokú bíróság részé-ről végzett átminősítésre a döntés előtt érdemben nem terjeszthetett elő védekezést a kérelmező, mely tény nyilvánvalóan rontotta a védekező esélyeit. Ennek el-lenére az eset összes körülményeit értékelve, elsősor-ban azt figyelembe véve, hogy felülvizsgálati eljárásra került sor, ahol a kérelmező a Legfelsőbb Bíróság nyil-vános ülésén előterjeszthette védekezését a módosult minősítésre, nem állapítható meg olyan jogsértés, mely az Egyezmény 6. cikke 3. bekezdésének a) pont-jába ütközne. Látható tehát, hogy a két fórum ellenté-tesen ítélte meg az ügy érdemét, végül a tisztességes eljárás sérelmét nem állapította meg a Bíróság, de az eljárás mégis nagy jelentőségű, mert a magyar jogal-kotó annak nyomán írta elő kötelességként a bíróság-nak, hogy a vádtól eltérő minősítés lehetőségét érdemi döntése előtt állapítsa meg és biztosítson lehetőséget a védelemnek a védekezéshez való felkészülésre.66

A Block kontra Magyarország ügyben67 a Bíróság megállapította a tisztességes eljárás sérelmét az Egyez-mény 6. cikk 1. bekezdése, valamint 3. bekezdés a) és b) pontjának megsértése miatt. Az ügyben a kérelmező ellen pénzhamisítás bűntettének előkészülete miatt emeltek vádat. Az elsőfokú bíróság a váddal egyező

65 EJEB 2001. 29082/95. Az ügy alapja egy Magyarország elleni panasz volt, melyet a kérelmező 1995. január 9-én az Egyezmény korábbi 25. cikke alapján terjesztett a Bizottság elé.

66 Lásd a Be. 321. § (4) bekezdését, mely szerint, ha a bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselek-mény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, a tárgyalást a védelem elő-készítése érdekében elnapolhatja, erre nézve a jelenlévő ügyészt, a vádlottat és a védőt meghallgatja. E törvényi rendelkezést beiktatta a 2012. évi I. törvény 187. §-a, hatályos 2003. július 1-jétől. A módosító törvény 187. §-ához fűzött miniszteri indokolás külön kitér a Dallos kontra Magyarország ügyre, mely indokolta a jogszabályi változtatást, a védelem jogainak bővítését a tisztessé-ges eljárás biztosítása érdekében.

67 EJEB (56282/09. sz. kérelem)

19

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

minősítéssel bűnösnek találta a terheltet és pénzbün-tetésre ítélte. A másodfokú bíróság érdemi döntése előtt megállapította, hogy a cselekmény az elsőfokú ítélettől eltérően, csalás kísérletének minősülhet. Ezt követően azonban nem csalásnak, hanem közokirat-hamisításnak minősítette jogerősen a vádbeli cselek-ményt. Az ügyben felülvizsgálati eljárásra is sor került, ahol a Legfelsőbb Bíróság, kifejtve ugyan, hogy a cse-lekmény valójában csalásnak minősül, a jogerős ítéle-tet hatályában fenntartotta. A Bíróság álláspontja sze-rint a vád és minősítés megismerésének alapvető jogát a kérelmező nem gyakorolhatta, mert nem volt előtte ismert a jogerős döntés előtt, hogy közokirat-hamisí-tás miatt vonhatják felelősségre. Nem került sor ennek tükrében arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon az ellene felhozott vád természetéről és okáról, és emiatt megfelelően nem is terjeszthette elő védekezését.

3.3. A fegyverek egyenlősége elvének érvényre jutása

A fegyverek egyenlőségének elve a tisztességes eljá-rás fontos része, olyan elv, mely garantálja, hogy a bíró-sági eljárásban a vád és a védelem egyenlő feltételek mellett terjeszthesse elő érveit. A viszonylag zárt, nem nyilvános nyomozást követően a kontradiktórius eljá-rásban teljesednek ki a védelmi jogok. A védelem jogá-nak releváns eleme a fegyverek egyenlősége, mely sze-rint a vád nem kaphat többlet jogosítványokat, hatalmi helyzetéből adódóan előnyt az állam igazságszolgálta-tási gépezetével szemben álló, az alaki védelem garan-ciái ellenére nem vitásan kiszolgáltatott helyzetben lévő terhelttel szemben. A bírósági eljárásban az ügyész és a védelmi oldal is ügyfélnek tekinthető, jogaik a bi-zonyításban azonos súlyúak, a védelem is jogosult min-den olyan irat megtekintésére és egyes törvényi kivé-telektől (minősített adatokat tartalmazó okiratok, ha nem állnak fenn a megóvás tárgyi feltételei) eltekintve birtoklására, mint az ügyész. Táncos Gábor kérelmező Magyarország ellen indított ügyében68 a Bíróság ugyan elfogadhatatlannak nyilvánította a kérelmet, tanulsá-gos azonban felidézni a kérelem indokait és a Bíróság álláspontjának lényegét. Az ügyben a bíróság a hatályon kívül helyezés utáni megismételt eljárást követően a kérelmezőt egy lánygyermek sérelmére elkövetett em-berölés bűntette miatt 13 évi szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A megyei bíróság a tény-állást a kérelmező által a nyomozás során tett beismerő vallomásra, továbbá 110 tanú vallomására, 25 szakértő véleményére, okirati bizonyítékokra, valamint a hely-színi szemlére alapozta. A kérelmező azt panaszolta az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésére hivatkozva, hogy az eljárás nem volt tisztességes amiatt, mert a Leg-felsőbb Bíróság megtagadta a személyes meghallgatá-sát, továbbá a tisztességes eljárás sérült azzal is, hogy nem bocsátották rendelkezésére a nyomozás során ké-szült videofelvételről készült másolatot, ill. a másodfokú bíróság elutasította a kérelmezőnek további szakértő

68 EJEB Határozata a 30332/02. számú kérelem elfogadhatóságáról.

kirendelésére irányuló indítványát. A Bíróság, figye-lembe véve a másodfokú eljárás speciális szabályait is, megállapította, hogy nem sértette meg a Legfelsőbb Bíróság az Egyezmény rendelkezéseit azzal, hogy köz-vetlenül nem hallgatta meg a kérelmezőt. A videofelvé-tel másolata kiadásának elmaradása sem jelentett olyan önkényességet, mely a tisztességes eljárást megsértette volna, figyelemmel arra is, hogy a megismételt elsőfokú eljárásban a felvétel a tárgyaláson lejátszásra került. A védelem által felkért magánszakértő meghallgatásának mellőzése kapcsán a Bíróság elvi éllel fejtette ki, hogy a nemzeti bíróságokra tartozik az eléjük tárt bizonyí-tékok, és a terhelt által felhozni kívánt bizonyítékok re-levanciájának értékelése. Összességében ezért a Bíró-ság a kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánította.

A konkrét üggyel összefüggésben szükséges arra rámutatni, hogy a bizonyítási eljárást lefolytató első-fokú bíróság minősül ténybíróságnak. A fellebbezési bíróság bizonyítási és ezáltal a tényekre nézve refor-mációs lehetőségei korlátozottak. A másodfokú bíró-ság a törvényi rendelkezések értelmében bizonyítási eljárást csak akkor folytathat, ha az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlan, vagy az első eljárásban vé-tett perjogi hiba elhárításához szükséges.69 Minden más esetben kizárt a bizonyítás, melyet figyelembe vett a Bíróság is, rámutatva, hogy a nemzeti bíróság elvonhatatlan joga megítélni azt, hogy szükséges-e vagy sem a védelem által felkínált bizonyítás. Az ala-posnak nem talált bizonyítási indítványok elutasítása ezért nem sérti a tisztességes eljárás elveit.

Zárszavak

Amint láthattuk, az Egyezmény egyik fő garanciális, egyetemes elve, a tisztességes eljáráshoz, pontosab-ban az angol megfogalmazást követve a tisztességes tárgyaláshoz való jog. E jog a már idézettek szerint olyan alapvető emberi, állampolgári jogokból tevődik össze, melyek jelenléte és hatékony érvényesülése a demokratikus jogállam fő jellemzője. E jogosítványok biztosítása nélkül demokráciáról nem lehet szó. Meg-állapíthatjuk, hogy az európai standardokat a magyar jogalkotás és jogalkalmazás döntően követi, súlyos alapjogi sérelmekre elszórtan kerül csak sor. Egyes részjogosultságok, mint a védekezés joga, ehhez kap-csolódva a szabadlábon védekezés jogosítványa, az el-járások ésszerű határidőn belüli befejezéséhez fűződő igény azonban olykor még napjainkban is csorbát szenvednek, mely tényt hűen tükröznek az EJEB íté-letei. Ettől függetlenül le kell szögezni, hogy a törvény-hozás gyorsan reagált egyes eljárásokra, gondolhatunk itt a Dallos kontra Magyarország üggyel kapcsolat-ban a vádtól eltérő minősítés lehetőségének kötelező megállapítására, mely a védelem jogának részeként hatékonyan biztosítja a vád változásai megismerésé-nek lehetőségét.

69 Be. 353. § (1) bekezdés

20

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

A büntetőeljárás egysze-rűsítését vagy gyorsítását többnyire úgy oldják meg az államok, hogy különösen a csekélyebb jelentőségű, de tömegesen előforduló bűn-cselekményektől igyekez-nek megszabadítani az igaz-ságszolgáltatási rendszerei-ket, és egyre tágabb teret engednek az opportu nitás-nak. Gyakoribb az ügyek konszenzuális alapon tör-ténő rendezése, ami az anyagi igazság elvének érvé-nyesítéséről és a kontradik-tórius eljárás elvéről történő lemondással jár együtt4.

Az eljárás gyorsításának kérdése – annak ellenére, hogy évtizedek óta foglalkoztatja a jogalkotót – nap-jainkban is igen aktuális és égető fontosságú problé-maként nyomja valamennyi büntető igazságszolgálta-tási rendszer vállát. Sajnos, hazánkban is a gyakran több évig elhúzódó ügyek arról árulkodnak, hogy né-mely, az eljárás gyorsítása érdekében bevezetett jog-intézmény nem teljesítette a hozzá főzött reményeket.5

II. Nemzetközi – európai normákEzen igények mögött nemcsak jogpolitikai érdekek állnak. Nem hagyhatók figyelmen kívül a nemzetközi/európai normák sem, melyek közül – a teljesség igé-nye nélkül – kiemelendő:

– A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyez-ségokmánya (14. cikk. 3/c. pont), mely rögzíti, hogy a nemzetközi instrumentumokat elfogadó államok kötelesek az igazságszolgáltatásukat oly módon meg-szervezni, hogy a büntetőügyek tárgyalása méltányta-lan késedelem nélkül, ésszerű időn belül megtörtén-jék. Hiszen az emberi jogok arra is kiterjednek, hogy a terhelt ne álljon hosszú évekig büntetőeljárás hatá-lya alatt.

– Az Emberi Jogok Európai Egyezmény 6. cikke – a tisztességes eljáráshoz való jog kívánalma, mint a bírósági eljárás garanciáinak legfontosabb gyűjtőka-tegóriája. (Magában foglalja a független és pártatlan bírósághoz való jog, a méltányos eljárás, a nyilvános-ság és az ésszerű idő, az ártatlanság vélelme, nullum crimen/nulla poena sine lege elve, a visszamenőleges igazságszolgáltatás tilalma, a törvény előtti egyenlő-

4 FARKAS Ákos: A büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságá-nak korlátai. In.: Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. században. Tanul-mánykötet Gáspárdy László professzor emlékére (Szerk.: Harsági Viktória – Wopera Zsuzsa) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2007. 90. o.

5 TÓTH Mihály: A magyar büntetőeljárás az Alkotmánybíróság és az eu-rópai emberi jogi ítélkezés tükrében. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2001. 159. o.

Dr. MoLNárNé Dr. Mészáros NoéMI*

Gondolatok a tárgyalás mellőzéséről

I.Bevezető

A XXI. század igazságszolgáltatásának egyik legna-gyobb problémája az eljárások ésszerűtlen elhúzódása. A növekvő pertartamok oka ma már nem csupán az ügyek mennyisége, hanem természete, minősége is egyben. Éppen ezért az egyszerű ténybeli és jogi meg-ítélésű ügyek vonatkozásában mutatkozik ésszerűnek az eljárás egyszerűsítése, mely az adott ügy elbírálását lényegesen felgyorsítja, időt felszabadítva ezzel a bün-tető igazságszolgáltatás számára a bonyolultabb, ne-hezebb megítélésű ügyek elbírálásához. Mert igaz a mondás: „Az idő száll tova, s az igazság oda”.1

A hatékony és gyors igazságszolgáltatás ugyanolyan fontos érdek, mint a tisztességes eljárás elveinek be-tartása. Működőképessége azt is megkívánja, hogy célszerűségi szempontok érvényre juttatásával az el-járásban ésszerű egyszerűsítések legyenek végrehajt-hatók. Így amíg a kilencvenes évek elején a fő cél a tisztességes eljárás elveit tiszteletben tartó eljárási rendszer létrehozása volt, addig mára ez kiegészült a gyakorlati nehézségek elhárítását megoldandó prakticista szemlélettel, mely a hatóság terheinek csökkentését, az eljárás gyorsítását és egyszerűsíté-sét tűzte zászlajára. Ennek nyomán az elmúlt évtize-dekben számos európai ország törvényhozása reagált az igazságszolgáltatás egyre növekvő terheivel szem-beni küzdelemben;2 jelentős igazságszolgáltatási re-formokat vezetett be annak érdekében, hogy fokozza a büntetőeljárás időszerűségének követelményét, csökkentse a költségeket, vagy hatékonyabbá tegye az igazságszolgáltatás akták tömegével küzdő appa-rátusát.3

* Pesti köz ponti kerületi bírósági bíró1 Magyar népi közmondás2 BÁRD Károly: A büntetőeljárási törvény tervezete az európai jogfejlő-

désben. Jogtudományi Közlöny, 1998/4. 123. o.3 KEREZSI Klára: A közvélemény és a szakemberek a helyreállító igaz-

ságszolgáltatásról. Büntetőjogi Kodifikáció 2006/2. 8. o.

21

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

ség, a diszkrmináció tilalma, a védelemhez- és a jog-orvoslathoz való jog követelményét.6)

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiak-ban EJEB) ítélkezési gyakorlatában történő állásfogla-lása alapján elmondható, hogy az olyan eljárás tekint-hető tisztességesnek, amelyet a vádlott képes követni, és amelyben nincs gátolva abban, hogy saját védelme érdekében maga is bizonyítékokat terjesszen elő és vallomást tegyen.7

– Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Ajánlásai az eljárás gyorsítására és egyszerűsítésére, különösen az R (87) 18 számú Ajánlás a büntető igaz-ságszolgáltatás egyszerűsítéséről, mely kifejezetten a büntetőeljárásra vonatkozóan tartalmaz követendő rendelkezéseket. Megalkotása idején nóvumként ja-vasolta, hogy a „diszkrecionális bűnüldözés elvét be kell vezetni vagy alkalmazását ki kell terjeszteni min-denütt, ahol a tagországok történelmi fejlődése és al-kotmánya ezt lehetővé teszi, s mely elvnek az alkal-mazását olyan általános alapra kell helyezni, mint a közérdek.” A kisebb és tömegesen előforduló bűncse-lekmények tekintetében megfontolás tárgyává tette a dekriminalizációt és a sommás eljárások alkalmazását; illetve a gyanúsítottal való megegyezés jogintézménye bevezetésének lehetőségét. A körülményeknél fogva csekélyebb jelentőségű ügyekben történő egyszerű-sítés során elmarad a tárgyalási szakasz, a bíróság „írás-beli” eljárást folytat le, amely ítélettel egyenértékű ha-tározattal zárul – melyet büntetőparancsnak is nevez-nek –, s melynek elengedhetetlen garanciális elemei a vádlotti beleegyezés, a szankciók körének korláto-zása, valamint a vádlott „tiltakozási” joga, mely utóbbi alapján lehetőség nyílik a hagyományos kontradiktórius eljárásra való áttérésre.

E dokumentum „A rendes bírói eljárás egyszerűsí-tése” címet viselő III. fejezetében pedig benne foglal-tatik az a kívánalom is, hogy a felhozott vádról ésszerű időn belül döntés szülessék.

A tisztességes eljárás követelménye kapcsán (nem részletezve most az annak összetevőit jelentő alapvető jogokat és kötelezettségeket) – melyet Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikke [korábbi Alkotmány 57.§ (1) bek.] is rögzít – a 6/1998. (III. 11.) AB határo-zatában a magyar Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a „fair” eljárás olyan minőség, amelyet az eljárás egé-szének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. Így az eljárás lehet „fair” egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára „méltánytalan” , „igazságtalan” avagy „nem tisztességes”.8

Jóllehet manapság az európai integráción belül egyre erőteljesebb törekvés figyelhető meg az euró-pai büntető- és eljárásjogok egymáshoz való közelíté-sére, ennek ellenére állíthatjuk, hogy a büntető eljá-

6 Erről részletesen lásd: BLUTMAN László: Az igazságos tárgyalás elve az Európai Emberi Jogi Egyezményben. Magyar Jog 1992/8. 455–462. o.

7 BÁRD Károly: Kit illet a tisztességes eljárás? In: Györgyi Kálmán ün-nepi kötet KJK-KERSZÖV Jogi- és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2004. 49. o.

8 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998. 91.

rásjogok igyekeznek ellenállni az unió harmonizációs törekvéseinek.9 Bárd Károly szerint: „amíg az anyagi büntetőjogok harmonizációja egyértelműen kimutat-ható, addig a büntetőeljárási jogról ez jóval kevésbé mondható el.” Az, hogy egy-egy állam milyen elv alap-ján építette fel igazságszolgáltatási rendszerét, nagy-mértékben függ az adott állam politikai és társadalmi tapasztalataitól, a korszellemtől.10 Azaz egy állam bün-tető eljárásjogi rendszerének legfőbb attribútumát történelmi-kulturális gyökerei határozzák meg.

III. Büntetőeljárási rendszerek; legalitás-opportunitás

Egy büntetőeljárási törvényben a lefektetett alapel-vek mellett, sőt általuk, az eljárás követte modell is alapvető jelentőségű. Mindezekkel azonban önmagá-ban nem rajzolható fel a büntetőeljárás képe. Ahhoz szükség van az egyes eljárási szakaszok és szerepek, konkrétan annak tisztázására, hogy milyen a kívána-tos viszony a nyomozás és a tárgyalás között.11

A modern büntetőeljárás a tárgyalás megelőző nyo-mozás nélkül általában nem lehet meg, függetlenül attól, hogy milyen e szakasznak az adott eljárási mo-dellben meghatározott felépítése. Az ésszerű határ-időn belül lefolytatott tárgyalásnak feltétele, hogy az a több-kevesebb pontossággal kialakult ténybeli ke-retek között menjen végbe. E kereteket a vád jelöli ki, a vádat viszont a vádló rendelkezésére álló tények ha-tározzák meg, mely tények megállapításának elsődle-ges feladatát látja el a nyomozás.

Az egyes eljárási modellekben a nyomozásnak tu-lajdonított szerep eltérő lehet. Kérdés tehát, hogy az e szakaszban beszerzett adatok, feltárt tények az adott modellben milyen „erőt” képviselnek, vagyis: csakis a tárgyaláson történő „ellenőrzést” követően, vagy ilyen kontrol nélkül is bírósági döntés alapjává válhat-nak-e.

Az akkuzatórius (vádelvű) eljárásban – melynek súlypontja a bírósági tárgyalás – a bíróság nem any-nyira a nyomozási bizonyítékokra, mint inkább a tár-gyaláson lefolytatott bizonyítás eredményére alapozza döntését, minden azt megelőző perszakasz csupán a tárgyalás előkészítését célozza, az érdemi bizonyítás tehát itt zajlik. A nyomozás fokozott írásbeliségében és a nyomozó hatóság „perrendszerű” bizonyítékokat előállító tevékenységében inkvizitórius – a nyomozás-nak túlsúlyt biztosító – hagyomány testesül meg.

Tisztán persze a gyakorlatban egyik sem-, csupán jogelméleti értekezésekben létezik és törvényszerű

9 PÁPAI-TARR Ágnes: A büntetőeljárás gyorsításának lehetőségei a fran-cia és a magyar büntetőjogban PhD értekezés In: http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_5756_section_1541.pdf

10 BÁRD Károly: Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2007. 11. o

11 ERDEI Árpád: Kodifikációs megfontolások a büntetőeljárás elvei ürü-gyén. Magyar Jog 1990/3. 216. o.

22

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

volt az ún. vegyes rendszer kialakulása, mely a nyomo-zati szakban az inkvizitórius, míg a bírósági eljárásban az akkuzatórius elemeket részesíti előnyben.12

A felesleges munka csak a hatóságok terheit növeli, ezért logikus az a törekvés, hogy a szükségtelen ismét-lődéseket az eljárásból kiiktassuk. Így annak egysze-rűsítése akár teljes eljárási szakaszok elhagyásával is ésszerű elképzelés lehet. A dolog problematikus része csupán az, hogy mit hagyjunk el az eljárásból.13

A lényeges egyszerűsítés jegyeit mutató, nem a tár-gyalást, hanem az azt megelőző szakaszt mellőző, il-letve felgyorsító bíróság elé állítás jogintézménye is e gondolatot tükrözi, igénybevételének száma és főként aránya azonban jóval elmarad a tárgyalást – s ezzel a garanciák teljesebb érvényesülését biztosító sza-kaszt – elhagyó tárgyalás mellőzéses eljárásétól.

A szakma véleménye igen gyakran oszlik meg a nyo-mozás, illetve a tárgyalás primátusának kérdésében. A tárgyalás hívei az alapelvek kiteljesülésére, a valódi kontradikció lehetőségére, a bíróság függetlenségére hivatkoznak, mondván: elhagyása esetén az ügy elin-tézéséből éppen a legtöbb eljárási garanciát biztosító bírósági szakasz marad ki.

Ezen elvi álláspont kétségtelenül helyes, mégis ne-hezen lehet kitérni azon gyakorlati tény elől, hogy mire a – különösen a csekélyebb jelentőségű, egysze-rűbb megítélésű – ügy tárgyalásra kerül, az esetek többségében jóformán minden „eldőlt”. A nyomozás – jó esetben – általában világossá teszi a vádló és a ter-helt előtt egyaránt, mi várható a tárgyaláson, amely a legtöbb esetben már csak formalitás, s mint a tény-megállapítás és az igazságfeltárás „helyszíne” – igen alacsony hatásfokú. A tárgyalás inkább az olyan bün-tetőügyek elintézésére való, ahol ténylegesen vitás, hogy mi történt, ki a felelős, illetve bűnös-e, aki ellen az eljárás indult.14 Mondható tehát, hogy a kontradik-tórius tárgyalás „bizonyos típusú” ügyek eldöntésének legjobb módja.

E tekintetben nincs is lényegi különbség az angol-szász (common law) és az európai kontinentális rend-szer képviselőinek véleményében. Az előbbiek is gyak-ran panaszkodnak a tárgyalás időt rabló és komplikált voltára és hivatkoznak arra, hogy ha minden ügyet tárgyalás döntene el, az igazságszolgáltatás hetek alatt összeomlana a munkateher súlya alatt.

Sűrű hangoztatják, hogy a büntetőügyek java részét tárgyalás nélkül zárják le a bíróságok – de hozzáteszik: a bűnösség beismerése alapján. Az alapvető eltérést ugyanis a két modell között: a tárgyalás alapján eldön-tendő vita (a tárgyalás feladata); valamint a bűnösség (terhelti) beismerésének értelmezése adja.

A magyar büntető eljárási törvény tradicionálisan a legalitás elvére épül, mely szerint meg kell indítani az eljárást és nem lehet megszüntetni bűncselekmény alapos gyanúja esetén, ha annak nincs törvényben

12 KERTÉSZ Imre – PUSZTAI László: Quo vadis büntetőeljárás? Jogtu-dományi Közlöny, 1992. április 182. o.

13 ERDEI Árpád (1990): I. m. 218. o.14 ERDEI Árpád: Felújítás vagy megújítás? Magyar Jog – 1993/8. 454. o.

meghatározott akadálya. Bárd Károly szerint „a legali-tás elve parancs a bűnüldöző hatóságok számára. Azt írja elő, hogy a büntetőtörvényeket alkalmazni kell. Deklarálásával az állam kötelezettséget vállal, hogy bűnüldöző apparátusát a jognak és a törvénynek ren-deli alá.”15 Így amennyiben a jogalkotó valamely cse-lekményt bűncselekménnyé nyilvánított, úgy a jogal-kalmazó szervek kötelesek bűnüldözési monopóliu-mukkal élni.16

A legalitás parancsához képest az officialitás jogo-sultságot jelent, és a büntető apparátust azzal hatal-mazza fel, hogy mások beleegyezésétől függetlenül, akár azok akarata ellenére is érvényesítse a büntető igényt.17

A legalitással szemben az opportunitás vagy a köz-érdeknek megfelelően, vagy a terhelt reintegrációját elősegítendő, bizonyos esetben szemet huny a bűn-cselekmény üldözése felett. Általánosságban erre sor kerülhet pl. csekély jelentőségű bűncselekmények eseten, családon belüli konfliktusoknál, ahol a bünte-tőeljárás több kárt okozna, mint hasznot, vagy amikor a társadalom nem követel repressziót. E rendszerek-ben az ügyészt széles diszkrecionális jogkör illeti meg, azonban ennek ára, hogy az ügyészség a végrehajtó hatalomtól nem független; ezzel a kontrollal biztosít-ják a törvény előtti egyenlőség érvényesülését.

Az opportunitás rendszerét követő országok részé-ről a legalitás elve alapján berendezkedett büntetőel-járásokat számos kritika éri és kívülállóként okkal furcsállhatják pl.: a kötelező felelősségre vonást – te-kintet nélkül a cselekmény csekély vagy súlyos voltára; vagy a törvény betűjének minden körülmények kö-zötti alkalmazását – függetlenül annak szigorára, il-letve emberi, társadalmi vagy gazdasági következmé-nyeire. A legalitás elve nézeteik szerint rugalmatlan és nem képes a praktikus gondolkodásra.18

A common law ügyféli perében a bizonyítás a felek dolga. A bíró általában csak a bizonyítékok relevanci-ája és megengedhetősége, illetőleg azon kifogások fe-lől dönt, melyeket az egyik fél támaszt a másik által feltett kérdésekkel szemben – tehát úgymond csupán felügyeli a felek által végzett bizonyítást. E modellben ugyanis magától értetődik, hogy a bíróság elé vitt ügy ténylegesen felek jogvitája, melynek eldöntéséhez csu-pán az általuk kívánt mértékig szükséges az igazságot kutatni. A bíróság csak azokról a tényekről dönt, me-lyeket a felek bizonyítani kívánnak, s általában némi megütközést kelt, ha a bíró túlságosan aktív a tények feltárásában. Az esküdtszék pedig teljesen passzív, be-fogadó szerepet játszik: elvileg csak azt hallja és látja, amit a tárgyalást vezető bíró a jogvita eldöntéséhez szükséges ténynek tekint. A kontinentális jogász so-káig idegenkedve és értetlenül nézte, amikor egy-egy

15 BÁRD Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói. Közgazda-sági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987. – 66. o.

16 BÁRD Károly (1987) I. m. U. o.17 BÁRD Károly (1987) I. m. U. o.18 GLESENER, Albert: Le classement sans suite et l’opportunite des poursuites.

RDPC, 1972/73. no. 4. 354. o. In: PÁPAI-TARR Ágnes: I. m. 76. o.

23

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

kérdésben a bíró, valamint a vád és a védelem úgy folytat megbeszélést, hogy abból az esküdtszéket egy-szerűen kizárja.19 Az európai nyomozó elvű tárgyalás alapfeladata az igazság megismerése és valamennyi releváns igaz tény feltárása, melyben a bírót igen nagy aktivitásra készteti, amikor „rábízza” a bizonyítás fel-vételét, illetve lefolytatását.

Nem arról van szó tehát, hogy az angolszász modell-ben az igazság megállapításának követelménye nem is létezik; csupán arról, hogy ott nem a teljes igazsá-got, hanem az igazságnak csak azon részét kell a bíró-nak vizsgálnia, ami – az elébe vittek alapján – a jogvita eldöntéséhez szükséges. A jogvitát azonban a felek határolják körül. Ez pedig a rendelkezési jog elisme-rését és kiterjedt gyakorlását jelenti, amely fenntartá-sokat ébreszt az európai rendszer követőiben.20

Alighanem ugyanez az oka a common law rendsze-rében oly jelentős, a bűnösség elismerésén alapuló eljárási móddal szemben fennálló határozott európai ellenszenvnek is. Az angolszász típusú eljárásban a dolog természetes, éppen az ellenkezője lenne logi-kátlan. Ha ugyanis nincs jogvita, mert a felek nem cá-folják egymás állításait, a bíróságnak (az esküdtszék-nek) nincs miről döntenie. Így a bíró egyszerűen tény-ként fogadja el a felek által nem vitatott állításokat, ideértve azt is, hogy a vádlott bűnös, teendője „csupán” a büntetés kiszabása.

A terhelt bűnössége elismerésével ugyanis a tárgya-láshoz való jogáról, vagyis arról mond le, hogy az es-küdtszék előtt vitassa saját bűnösségét és annak bizo-nyítását a vádlóra hárítsa. A „guilty plea” (=a terhelt bűnösségre kiterjedő beismerő nyilatkozata) a bűnös-ség bírósági megállapítását feleslegessé teszi. Érdekes módon azonban az angolszász rendszer soha nem té-veszti szem elől azt, hogy a bűnösség kimondása bíró-sági közreműködés igényel, amint kriminális bünte-tést is csak bíróság szabhat ki. Mindezekre figyelem-mel a munkateher alatt rogyadozó kontinentális bün-tetőeljárás egyre inkább kénytelen lett feladni bizo-nyos illúziókat, mégpedig főként azokat a tételeket, melyek a tárgyalás miden körülmények között szük-séges voltához; a rendelkezési jog büntetőeljárásbeli szerepének feltétlen elutasításához; vagy a beismerő vallomások megbízhatatlanságának mítoszához kap-csolódnak.21

A bűnösség beismerésén alapuló eljárásjogi megol-dások az angolszász országok jogrendszerében alakul-tak ki, az opportunitás különösen széles körű intéz-ményei keretében.

Az amerikai és az angol büntetőeljárásban alkalma-zott „guilty plea” (és védekezési alku) főbb jellegze-tességei – különösen azok, melyek kifejezetten a bí-rósági szak „redukálását”, illetve teljes elhagyását ered-ményezik – egy önálló tanulmányhoz is bőséges anya-got szolgáltatnának, s melyekről jelen tanulmányban

19 ERDEI Árpád (1993): I. m. 455. o.2 0 ERDEI Árpád (1993): I. m. U. o. 21 ERDEI Árpád (1993): I. m. U. o.

részletesen nem szólva inkább a kontinentális alter-natívákat vegyük közelebbről szemügyre.

IV. Történelmi kitekintés – beismerés, a büntetőparancs kontinentális európai alternatívái

Európa kontinentális büntetőeljárási rendszereiben eredetileg semmi nem volt, ami a bűnösség beisme-réséhez, illetve az ezen alapuló jogi megoldásokhoz hasonlított volna. Az európai gondolkodás szerint az igazságszolgáltatás a hivatalos személyek kizárólagos jogkörébe tartozott és a vádlottnak nem lehetett olyan jogot biztosítani, amely révén gátolhatta volna az ügyre vonatkozó valós tények hatósági kutatását. Ami-kor ezekben az országokban bevezetésre került az „ügyféli tárgyalás”, nem fogadták el a beismerést vagy bármely más mechanizmust a tárgyalás helyettesíté-sére.22 Mindemellett voltak kivételek, majd fokozato-san már nemcsak az elmélet vált toleránsabbá az an-golszász jogrendszernek a beismerő vallomáson ala-puló tipikus jogintézményei iránt, hanem egyre több országban került sor gyakorlati alkalmazására is.

A kontinentális európai alternatívákat – melyeket eredetileg azért vezettek be, hogy enyhítsék a büntető igazságszolgáltatási rendszer túlterheltségét – fel le-hetett fogni a „liberális modell” irányába tett jelentős lépésnek, amely az igazság hatósági kutatását a bíró, a vádló, a védő és a vádlott együttműködésével pótolja, a kizárólagos egyoldalú döntéshozatalt bizonyos mér-tékig a bíró és a felek közötti konszenzus helyettesíti.23

A büntetőparancsot Európában a német partikulá-ris bűnvádi perrendtartások honosították meg.24

A spanyol büntetőeljárási kódex már 1882-ben elő-írta, hogy a vádlott jogosult egyetérteni az ügyész ál-tal emelt váddal és így lemondani a tárgyaláshoz való jogáról. Ez volt az ún. „confirmidad” intézménye, mely eredetileg a vádirat benyújtásával egyidejűleg tett írás-beli-, vagy a főtárgyaláson – a bizonyítás felvételének kezdetén adott – szóbeli beismerő nyilatkozat volt, melyben a vádlott jogosult volt egyetérteni az ügyész által emelt váddal és így lemondani a tárgyaláshoz való jogáról. Így mindkét esetben elmaradt a főtárgyalás és azonnal ítélethirdetésre került sor. A gyakorlatban sokáig csekély szerepet játszott, ám a spanyol törvény-hozás 1988-ban jelentősen kiterjesztette, így a hat évig (!) terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncse-lekmények ügyeiben az eljárás fő formájává a con-firmidadon alapuló rövidített eljárás vált. A beisme-réssel a vádlott elkerülhette a hosszadalmas tárgyalást

2 2 HERMANN Joachim: A büntetőeljárás reformja kelet- és Nyugat-Eu-rópában Magyar Jog, 1993/5. 303. o.

2 3 HERMANN Joachim: Idézett mű U. o. 2 4 KISS Anna: I. m. U. o.

24

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

és annak bizonytalan kimenetelét, kizárta a terhére történő vádmódosítást és a vád kiterjesztését; egyben érdekeltté tette abban, hogy a sértett kárát mielőbb térítse meg; nehogy az pótmagánvádat jelentsen be ellene. Szükségeltetett hozzá mind a vádlott, mind pe-dig a védő beleegyezése és bejelentése – ergo beisme-rés esetén – a törvény lehetővé tette az alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabását. A vizsgálóbírónak bejelentett confirmidad alapján általában még aznap ítélet született.25

Portugáliában, amennyiben az ügyészség legfel-jebb hat hónap szabadságvesztés-büntetés kiszabá-sát javasolta és ezzel a vádlott egyetértett, a bíró a „tárgyalás mellőzésével” hozott ítéletet. Súlyosabb bűncselekményeknél a terhelt hitelt érdemlő beis-merése esetén három évig terjedő szabadságvesztés-büntetés is kiszabható volt további bizonyítás felvé-tele nélkül.26

A tradicionálisan kontinentális Olaszországban 1989-ben hatályba lépett, a Codico Roccot felváltó új büntető perrendtartás, a „Nuovo Codice di Procedura Penale” 447/1988 szerzői – a gyorsítás és egyszerűsí-tés jegyében, az angolszász jogrendszer tapasztalata-ira támaszkodva – öt külön eljárási formát alkottak27, melyek közül három – nevezetesen: a rövidített eljárás vagy más néven előzetes tárgyalás; a büntetőparancs és a gyorsított eljárás – a főtárgyalás elkerülésével-, míg kettő – a büntetés alkalmazása indítványra, vala-mint a közvetlen eljárás – az előzetes eljárás egyes ré-szeinek elhagyásával, azaz az ügynek közvetlenül a főtárgyalásra tűzésével érte el.28

A teljesség igénye nélkül a fentiek közül két jogin-tézményt érdemes közelebbről szemügyre venni a ha-zai büntetőparancshoz hasonló jogintézmények szem-pontjából.

Az ún. rövidített eljárás (giudizio abbreviato) során a bíró – a főtárgyalásra előkészített akták alapján – a felek egyetértésével már az előzetes tárgyaláson íté-letet hoz, csupán azt vizsgálja, hogy a felek ezirányú indítványaikat megtették-e és a nyomozás adatai a döntéshez elégségesek-e. E megoldás a terhelt számára azért is csábító, mert alkalmazásával a törvény által előírtnál 1/3-dal alacsonyabb büntetés szabható ki, melyért cserébe lemond a főtárgyalásról és annak jogi garanciáról, illetve szűkített a jogorvoslat lehetősége is.29 Az Olasz Alkotmánybíróság a 23/92. számú dön-tésében rámutatott, hogy a rövidített eljárás lefolytat-hatóságáról való döntés nem az előtárgyalás bírájának kizárólagos joga, így amennyiben a felek indítványa ellenére ő főtárgyalásra utalja az ügyet, a főtárgyalás bírájának is lehetőséget kell adni, hogy e döntést felül-

25 HERMANN Joachim: I. m. U. o.2 6 HERMANN Joachim: I. m. 304. o.27 KERTÉSZ Imre – PUSZTAI László: I. m. 172–181. o.2 8 PUSZTAI László: Az új olasz büntető eljárási törvény a hazai kodifiká-

ció nézőpontjából Magyar Jog 1991/4. 239. o.29 PUSZTAI László: I. m. 239. o.

vizsgálja és a – feltételek fennállása esetén – a bünte-tés csökkenését biztosítsa.30

A büntetőparancs (procedimento per decreto) ki-bocsátása a főtárgyalás teljes mellőzésével, tárgyalás nélkül zárja le az ügyet. Alkalmazásának három kon-junktív feltétele van, miszerint csak pénzbüntetés ki-szabásával büntetendő-, ún. „bagatell” bűncselekmé-nyek esetében-, kizárólag „tiszta bizonyítási helyzet-ben” vehető igénybe. Az így kiszabott büntetés a tör-vény által előírt büntetési tételt akár a felére is lecsök-kentheti, azonban el kell érnie annak általános törvé-nyi minimumát.31

Franciaországban az egyik legrégebbi múltra visz-szatekintő egyszerűsítő technikát, a büntetőparancsot (ordonnance pénale) több-kevesebb módosítással 1972-óta alkalmazzák. Főszabály szerint a kihágások és közlekedési vétségek esetén az ügyész – megvizs-gálva az aktát – kezdeményezheti kibocsátását a bíró-ságnál.32 A bíróság diszkrecionális jogkörrel bír, így amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügyet célszerűbb a hagyományos kontradiktórius eljárás keretében meg-oldani, úgy az ügy iratait visszaküldheti az ügyésznek. Ha alkalmazhatónak véli ezen egyszerűsített eljárást – szintén az iratok áttanulmányozása alapján, teljes összhangban az Európa Tanács Ajánlásával – kiszab-hat pénzbüntetést, valamint mellékbüntetésként sza-bályozott szankciókat. A bíró szabad mérlegelését nyo-matékosítja, hogy az ügyészi indítvány ellenére fel is mentheti a terheltet.33 Végzését megküldi a terhelt ré-szére, aki vagy 30 napon belül él jogorvoslati jogával – a rendes eljárás medrébe terelve ezzel az eseménye-ket –, vagy ugyanezen határidőn belül teljesíti a kisza-bott „büntetést”.34 Lényeges és kivételes különbség az európai kontinentális megoldásokhoz képest, hogy a francia modell alkalmazása feltételeként nem kívánja meg a terhelti beismerést,35 így a kompenzációként – többek között – az alkalmazható szankciók köre is jó-val szűkebb a például német vagy magyar megoldás-hoz képest.36

Németországban az eljárás egyszerűsítésének leg-ismertebb megoldása az eredendően az 1877. évi né-met büntetőeljárási törvény által bevezetett – bünte-tőparancs (Strafbefehl) intézménye. Ez egy kizárólag írásbeli, „sommás” eljárás.37 Az 1987-es német bünte-

3 0 HONERT A. 295. o. In: NAGY Anita: Eljárást gyorsító rendelkezések a büntetőeljárás bírósági szakában PhD értekezés In: http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5656_section_1104.pdf 186. o.

31 PUSZTAI László: I. m. 239. o. és 241. o.32 JEAN, Jean-Paul : Le systéme pénal. Collection Repéres, La Decouvertes,

Paris 2008 85. o. In: Pápai-Tarr Ágnes: A büntetőeljárás gyorsításának lehető-ségei a francia és a magyar büntetőjogban Phd értekezés

In: http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Port lets/documents/document_5756_section_1541.pdf 143. o.

33 PÁPAI-TARR Ágnes: A büntetőeljárás gyorsításának lehetőségei a fran-cia és a magyar büntetőjogban PhD értekezés In: http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_5756_section_1541.pdf 220. o.

3 4 PÁPAI-TARR Ágnes: I. m. 97. o.35 A francia büntetőparancs jogintézményéről részletesen lásd: Pápai-Tarr

Ágnes idézett Phd értekezése36 PÁPAI-TARR Ágnes: I. m. 224. o.37 Vö.: Erdei Árpád (1993): Idézett művével

25

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

tőeljárási törvény szabályozása szerint38 csekély súlyú bűncselekmények miatt indult, egyszerűbb megíté-lésű ügyekben az ügyész – vádirat helyett – egy ún. büntetőparancs-tervezetet készít, melyben tájékoz-tatja a bíróságot az ügy részleteiről és indítványt tesz meghatározott összegű pénzbüntetés kiszabására. Minthogy az ügyész ezen indítványát a terhelt előze-tes meghallgatása nélkül, közvetlenül a bírósághoz nyújtja be, előzetesen egyeztet a kezdeményezésről a védővel annak érdekében, hogy védence ne éljen ki-fogással esetlegesen például a büntetés súlyossága miatt, mely főtárgyalást és jelentős költségeket vonna maga után.39 Mi több, indítványozását egyre gyakrab-ban a terhelt előzetes beismerő vallomásától teszi füg-gővé. Büntetőparancs kibocsátására csakis az ügyész és a bíró teljes egyetértésével kerülhet sor, így ameny-nyiben a bíró a jogi minősítés vagy a büntetés kérdé-sében el kívánna térni az ügyészi indítványtól, maga is kezdeményezhet „egyezkedést” az ügyésszel.40.

A végleges tervezetet a bíró az ügy érdemi vizsgá-lata nélkül aláírja. A büntetőparancsot kézbesítik a vádlottnak, aki elfogadja azt azzal, hogy kifizeti a benne foglalt pénzbüntetést, elkerülve ezzel a tárgya-lást és annak érzelmi és anyagi terheit. Amennyiben visszautasítja, úgy vállalja a bizonytalan kimenetelű rendes eljárással járó kockázatot.41

E jogintézmény az ügyész és a bíró számára is haté-kony eszköz az ügyteher szabályozására, mely kölcsö-nös érdek, így a gyakorlatban ösztönzi az ügyész és a védő közötti egyezkedést, azaz amennyiben a terhelt kész elismerni a bűnösségét, a védő kapcsolatba lép az ügyésszel egy bizonyos mértéket meg nem haladó pénzbüntetés büntetőparancsban történő kiszabása érdekében. 1979-ben alkalmazhatóságát az ülnökbí-róság hatáskörébe tartozó, azaz nagyobb súlyú ügyekre is kiterjesztették, és ma is igen széles körben alkalmazzák.42

Az osztrák büntetőparancs (Strafbefehl) eredeti szabályozása szinte megegyezett a magyar 1896. évi Bp. rendelkezéseivel, e bűnvádi perrendtartás hono-sította meg a magyar jogban a tárgyalás mellőzéses eljárást – azonos néven.

Hazánkban 1883-ban a Curia kimondta, hogy a bí-róságon kívüli beismerés egymagában nem oly bizo-nyíték, mely a bűnösséget megállapító büntetőítélet alapjául szolgálhatna, illetve egyéb terhelő adat hiányá-ban ez nem elegendő bizonyíték a vádlott elítélésére.”43

Az 1886. évi XXXIII. törvénycikk (I. Bp.) azt dekla-rálta: a terhelt beismerésének megtörténte után is

38 NAGY Anita: Eljárást gyorsító rendelkezések a büntetőeljárás bírósági szakában PhD értekezés 2007. 189. o.

39 Schmiedt-Hieber: Verstandigungen im Strafverfahren. Möglichkeiten und Grenzen für die Beteiligten in den Verfahrensabschnitten, 1986. Mün-chen – 6. In: NAGY Anita: Eljárást gyorsító rendelkezések a büntetőeljárás bírósági szakában PhD értekezés 2007. In: http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5656_section_1104.pdf 191. o.

4 0 NAGY Anita: I. m. U. o. 41 NAGY Anita: I. m. U. o.42 NAGY Anita: I. m. U. o.43 ERDEI Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyítás-

elmélet szent tehene Magyar Jog 1991/3. 210. o.

rendszerint meg kell szerezni bűnösségének egyéb bizonyítékait, ha azonban a beismerés teljesen kime-rítő és azt az eljárás egyéb adatai is támogatják, a to-vábbi nyomozás és vizsgálat a vádló indítványától függ – elismerve ezzel a beismerő vallomás jelentőségét.44

Míg tehát a múlt század nyolcvanas éveiben csupán arról volt szó, hogy a bíróságon kívül tett beismerő vallomás önmagában nem lehetett az elítélés alapja, addig 1962-re a magában álló beismerésnek az elíté-léshez való elégtelensége általános szabállyá lépett elő.45 Szinte szentségtörés számba ment minden olyan állítás, mely szerint a terhelt beismerése nagyobb súly-lyal esik latba az eljárásban, mint a többi bizonyíték bármelyike. Ezt a szemléletet, valamint a tárgyaláson történő közvetlen ténymegállapítás fő szabályát törte át az egyszerűsítés jegyében született tárgyalás mel-lőzéses eljárás, mely eredetileg büntetőparancs néven alakult ki és fejlődött.

Az 1896-os jogintézmény bevezetésének célja az eljárás gyorsaságának előmozdítása és a bíróságok teendőinek tetemes csökkentése volt. A korabeli ma-gyarázat szerint ez némileg a „fizetési meghagyás” intézményének átültetése volt a büntetőeljárásba.46 Lényege az volt, hogy a bíró a terhelt meghallgatása nélkül, csupán a feljelentés, illetve a magánindítvány alapján állapította meg a bepanaszolt egyén bűnös-ségét és szabta ki a büntetést. Alkalmazására csak szabadlábon lévő terhelttel szemben és kizárólag ki-hágás, illetve pénzbüntetéssel büntetendő vétség miatti eljárásban volt lehetőség47, feltéve, hogy a bíró 200 koronát meg nem haladó pénzbüntetést tartott kiszabhatónak. Ennél nagyobb összeggel ugyanis nem sújthatta a terheltet ennek keretében. Különb-ség volt a tekintetben is, hogy a feljelentést magán-egyén tette-e vagy hivatalos személy. Az előbbinél feltétel volt, hogy a terhelt bűnössége bizonyítékkal valószínűvé tétessék és a bíró ezek alapján meg le-gyen győződve a vád alaposságáról. Az utóbbinál pe-dig szükségeltetett, hogy az illető hivatalos eljárása közben szerzett tapasztalatból meríteti tudomását és a feljelentés valósága ellen nem merült fel aggoda-lom.48 A büntetőparancs kibocsátását a közvádlónak is indítványoznia vagy legalább támogatnia kellett. Ellene a terhelt kifogással élhetett, de jogerőre emel-kedése esetén ítélet hatályúvá vált.49 Tehát a bíró a terhelt meghallgatása nélkül, a feljelentés vagy vád-indítvány alapján állapította meg a terhelt bűnössé-gét és szabott ki büntetést.

4 4 ERDEI Árpád: I. m. 211. o.45 ERDEI Árpád: I. m. U. o.4 6 67/1995. (XII. 7.) AB határozat indokolás 2.1. pont47 Lásd: a „trichotómia” (bűntett, vétség, kihágás) elvét elfogadó, a Csemegi

Kódex részét képező 1879. évi 40. tc.4 8 MÉSZÁROS Noémi: A vádalku c. szakdolgozat JATE ÁJTK Szeged,

1998.49 Részletesen lásd: BALOGH Jenő – EDVI Illés Károly – VARGHA Fe-

rencz: A bűnvádi perrendtartás magyarázata. Budapest, Grill Károly Könyv-kiadóvállalata 1910. 402–406. o.

26

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

V. A hazai szabályozás változása

Ezen hosszú jogtörténeti múltra visszatekintő jog-intézmény az elmúlt közel százhúsz esztendő alatt so-kat változott, mégis megőrizte kezdeti attribútumát. Érdemes röviden megemlíteni a hazai történeti fejlő-dés legjelentősebb változástatásait – nem érintve most a magánvádas-, illetve a katonai büntetőeljárás alá tar-tozó ügyekre vonatkozó rendelkezéseket.

Az 1928. évi X. tc. (II. Büntető Novella) nyomán a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén a terhelttel szemben azonnal szabadságvesztés büntetés vált al-kalmazhatóvá, azzal a garanciális szabállyal, hogy a végzésben ennek lehetőségére ki kellett oktatni a ter-heltet.50

Az 1930. évi XXXIV. tc. megszüntette az intézmény nehezen áttekinthető feltételrendszerét, elegendővé vált a pénzbüntetés kiszabásának alkalmazása, lehe-tővé tette továbbá a büntetés végrehajtásának felfüg-gesztését. Ez utóbbi lehetőséget az 1949. évi XI. tc. el-törölte.

Az 1951. évi III. tv. (II. Bp.) már az alapelvek köré-ben mondta ki, hogy a terhelt beismerése egymagá-ban nem teszi feleslegessé a egyéb bizonyítási eszkö-zök alkalmazását, ugyanakkor a bizonyítási eszközök közül a terhelt személyes nyilatkozatát említette első helyen.51 Legfontosabb újítása volt, hogy az ügyész már közvádra („főmagánvádra) üldözendő bűntett eseté-ben is indítványozhatta ezen egyszerűsített eljárási formát, mégpedig a három évet meg nem haladó sza-badságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények ese-tében. A bíróság – tárgyalás kitűzése helyett – az elő-készítő ülés körében büntetőparancs kibocsátásával pénzbüntetést szabhatott ki, amennyiben kizárólag ezen büntetési nem kiszabását találta indokoltnak a megalapozottnak mutatkozó vád alapján, egyben dönt-hetett elkobzásról, valamint a polgári jogi igényről, de ez utóbbiról csak akkor, ha az fizetési meghagyás út-ján is érvényesíthető volt.

Az 1954. évi V. tv. (II. Bpn.) más, egyszerűsítésre és gyorsításra vonatkozó rendelkezéssel együtt megszün-tette a büntetőparancsot, mint a szocialista joggal ösz-szeegyeztethetetlen jogintézményt.52

A kriminálpolitikai elgondolások megváltozása, és az annak nyomán a büntető eljárásjogban bekövetke-zett szemléletváltás következtében az 1962. évi 8. tvr. (I. Be.) visszaállította e jogintézményt a „tárgyalás mel-lőzése pénzbüntetés kiszabása esetén” elnevezéssel, melyet a hazai joggyakorlat hamar büntető végzésnek keresztelt el. Alkalmazására járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyekben, szabadlábon és ténybeli beismerés-ben lévő terhelttel szemben, egyszerű tényállású és

5 0 BERNOLÁK Nándor: A bűnvádi Perrendtartás és novellái II. Kiadás Budapest, 1928. 543–544. o.

51 ERDEI Árpád (1991): I. m. 211. o.52 Lásd: MÓRA Mihály – KOCSIS Mihály: A magyar büntető eljárási jog.

Tankönyvkiadó, Budapest, 1961. 323. o.

csekély jelentőségű bűncselekmények esetén, kizáró-lag pénzbüntetés kiszabása mellett-, illetőleg a felté-telek fennállása esetén katonai büntetőeljárásban volt lehetőség.

Az 1973. évi I. törvény. (II. Be.) fenntartotta a tár-gyalás elhagyásának ilyetén módját – tárgyalás mellő-zése pénzbüntetés kiszabása mellett” néven –, jelentős változtatásokkal. Itt csupán az eltérések bemutatására szorítkozom. Míg az I. Be. a tárgyalás előkészítése egy sajátos módjának tekintette e jogintézményt, az kizá-rólag vétségi eljárásra tartozó ügyekben alkalmazható külön eljárássá vált. A bíróság végzésében már ki-mondhatott foglalkozástól eltiltást és járművezetéstől eltiltást is, de önállóan nem-, kizárólag mellékbünte-tésként alkalmazhatta azokat; rendelkezhetett a pénz-büntetés felfüggesztéséről, továbbá – követve a II. Bp. által kijelölt irányvonalat – elkobzásról, polgári jogi igényről és a bűnügyi költség viseléséről. A jogorvos-latra jogosultak köre kibővült az ügyész személyével, aki önmagában a jogintézmény alkalmazása-, illetve pénzbüntetés ily módon történő kiszabása okán nem, de annak mértéke, felfüggesztése vagy a végzés egyéb rendelkezése vonatkozásában indítványozhatta tár-gyalás tartását. A tárgyalás tartása iránti kérelem visz-szavonhatóvá vált, mégpedig a tárgyalás megkezdé-séig, mellyel jogilag egy tekintet alá esett, ha a kérel-mező – az ügyész kivételével – a tárgyaláson előzetes és alapos okra alapított kimentés hiányában nem je-lent meg. Rendezte továbbá a tárgyalás mellőzésével hozott végzés sorsát, miszerint az esetleges tárgyalás eredményéhez képest a korábbi végzést a bíróság ha-tályában fenntartotta, vagy hatályon kívül helyezte és új határozatot hozott.

Az 1987. évi IV. törvény fontos változásokat iktatott be a Be. addigi egész rendjét illetően. E külön eljárás nevét tárgyalás mellőzésére rövidítette, utalva arra a fontos érdembeli eltérésre, hogy a büntetési nemek körét és alkalmazhatóságát kibővítve immár kiutasí-tás mellékbüntetés is, és mindhárom mellékbüntetés önálló büntetésként is alkalmazhatóvá vált.53

Az 1995. évi LXI. törvény kiterjesztette az ún. vét-ségi eljárás szabályait, szélesebb körben lehetővé téve ezáltal a tárgyalás mellőzése alkalmazását.

A vétség miatt folytatott eljárásban – kivéve, ha arra a törvény 5 évi vagy annál súlyosabb szabadságvesz-tést rendelt – addig is a vétségi eljárás szabályait kel-lett alkalmazni, a jogalkotó azonban immár a 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetet bűn-tettek – melyek addig csak a nyomozás során tatozhat-tak vétségi eljárásra – esetében is lehetőséget adott a vétségi eljárás szabályainak bírósági szakban történő alkalmazására, így adott esetben tárgyalás mellőzésé-vel való döntéshozatalra. Elhagyta továbbá az új sza-bályozás a bűncselekmény „csekély jelentőségű” vol-tának kritériumát, melynek definiálásával, illetve tar-talommal való megtöltésével eladdig sokat küzdött a bírói gyakorlat.

53 KISS Anna: A tárgyalás mellőzéséről. Ügyészek Lapja 1996/5. 35. o.

27

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

Végül, de nem utolsósorban felhatalmazta a bírósá-

got, hogy főbüntetésként végrehajtásában felfüggesz-tett szabadságvesztést szabjon ki – ez volt az egyik le-vitatottabb rendelkezés, mely igen heves szakmai vi-tákat generált –, illetve intézkedésként próbára bocsá-tást alkalmazzon; egyben lehetővé tette, hogy e jogin-tézményt a fiatalkorúakkal szembeni eljárásban is igénybe vegye. A korábbi rendelkezésekkel ellentét-ben a végzés meghozatalára az ügy érkezésétől számí-tott 30 napos határidőt szabott a bíróság számára, ke-zébe adva egyben azt a lehetőséget, hogy amennyiben álláspontja szerint az ügyben a tárgyalás mellőzésének lehet helye, de azt a vádhatóság nem indítványozta, úgy annak kezdeményezésére az ügyész figyelmét fel-hívja.

A büntető eljárási jog átfogó reformját hozó, felfo-gásában és rendszerében új, bár többször módosított, de jelenleg is hatályos kódex, az 1998. évi XIX. törvény a jogintézmény megjelölésére a büntetőparancs elne-vezéshez nyúlt vissza. Mellőzte a büntetőeljárás ko-rábbi, bűntetti és vétségi kategóriába sorolását, szű-kítve valamelyest ezzel az ily módon elbírálható ügyek körét. Bővítette azonban az alkalmazható joghátrá-nyokat – mintegy szankcióminimumként – a megro-vás intézkedésével.54

Az 1999. évi CX. törvény rendelkezése alapján a tár-gyalás mellőzéses végzést már bírósági titkár is meg-hozhatta, tovább csökkentve ezzel a bírákra nehezedő munkaterhet.

A 2002. évi I. törvény elhagyva az intézmény archa-ikus elnevezését, visszatért a külön eljárás jelenlegi nomenjéhez.55 Ez utóbbi a „vétségi eljárásra tartozó” bűncselekmény kritérium helyett értelemszerűen már a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény megjelölést használta, ki-bővítve.56

Jelentős újítást vezetett be a 2009. évi LXXIII. tör-vény, melyben a jogalkotó „odáig merészkedett”, hogy – a szakma, különösen az ítélkezés által már régóta javasoltan – megszüntette a tárgyalás mellőzésének ügyészi kezdeményezéshez való kötöttségét, a bíró-ság – amennyiben feltételei adottak – immáron a vád-hatóság álláspontjától függetlenül, saját belátása sze-rint kibocsáthatja a büntetőparancsot.

A 2009. évi LXXXIII. törvény megteremtette a köz-érdekű munka e formában történő kiszabásának le-hetőségét, követve ezzel a Btk. nyomán a büntetéski-szabásban érvényesülő fokozatosság elvét.

5 4 A 133/1993. sz. Kormányrendelet „nem kereste jelzés” szabályozása, majd a joggyakorlat azon álláspontja után, miszerint azt tárgyalás tartása iránti kérelemnek kell tekinteni, a 1998. évi XIX. tv. kizárta a tárgyalás mellőzésével hozott végzés hirdetményi kézbesítésének lehetőségét.

55 BÁNÁTI János – BELOVICS Ervin – CSÁK Zsolt – SINKU Pál – TÓTH Mihály – VARGA Zoltán: Büntető eljárásjog Második kiadás HVG-ORAC Budapest, 2006. 521. o.

56 Ezt követően napjainkig több, a jogintézményt finomító, illetve a bün-tetőjog területét érintő egyéb jogszabályi változásokhoz igazító kisebb-nagyobb módosítás született, itt csupán a legjelentősebbeket emelem ki. Lásd részlete-sen különösen: 2006. évi LI. törvény, 2009. évi LXXXIII. törvény; 2009. évi CXXXVI. törvény; 2010. évi CLXI. törvény; 2010. évi CLXXXIII. törvény; 2013. évi CXXXIII. törvény;

A 2010. évi CLXI. törvény arra az esetre korlátozta a bírósági titkárok önálló eljárási és döntéshozatali jogosultságát, ha a tárgyalás mellőzését az ügyész in-dítványozta, a bírákra hagyva ezzel az ítélet hatályú végzés felelősségét az – akár magánvádas, akár közvá-das – ügy e jogintézmény alkalmazásával, de hivatal-ból történő elbírálása esetére.

Rendkívül jelentős változást hozott a 2010. évi CLXXXIII. törvény, amely kiszélesítette az ily módon elbírálható ügyek körét és kiszabható szabadságvesz-tés tartamát: öt évi szabadságvesztésnél nem súlyo-sabban büntetendő bűncselekményeknél húzta meg a felső határt, míg a kiszabható (végrehajtásában fel-függesztett) szabadságvesztés tartamát 2 évben ma-ximalizálta.

Mivel a hatásköri szabályok lehetővé teszik, a me-gyei bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények esetében is lehetőség van arra, hogy a bíróság a Be. XXVII. Fejezete szerint járjon el.57

Végül, de nem utolsósorban a 2013. évi CXXXIII. törvény összhangot igyekezett teremteni az új Bün-tető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénnyel, ez utóbbi rendelkezéseinek megfelelően átfogalmazva az alkalmazható szankciórendszert, beépítve egyben a jogintézménybe a sportrendezvények látogatásától való eltiltás büntetést, valamint a jóvátételi munka és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné té-tele intézkedéseket. Kérdés, hogyan alkalmazza majd a vád és az ítélkezés az új szankciókat.

VI. Elméleti és gyakorlati aggályok

Mellőzve az itt tárgyalt egyszerűsített eljárás hatá-lyos szabályozásának részletes elemzését, az alábbiak-ban annak kapcsán inkább néhány – semmiképp sem új keletű – kérdést érdemes felvetni, melyek – minden bizonnyal nem utoljára – merülnek fel ebben a téma-körben, mégis fontos és hasznos megemlíteni egy-két anomáliát a jogintézmény kapcsán.

1. Megbontva kissé a logika és kronológia rendjét kezdjük azzal az alkotmányos aggállyal, hogy ameny-nyiben a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szem-beni jogorvoslat folytán tárgyalás tartására kerül sor, nem sérti-e a pártatlan bíróhoz való jogot, ha a tárgya-láson a büntetőparancsot kibocsátó bíró jár el. A 67/1995. (XII. 7.) AB határozat II/2.1. pontja értelmé-ben a bíró iratokon alapuló döntése feltételes, így szük-ségszerűen készen kell állni arra, hogy (terhelti) tilta-kozás esetén határozatát a tárgyalás eredménye alap-ján elfogulatlanul és előítélet-mentesen felülvizsgálja. A tárgyalás mellőzésével történő büntetéskiszabás az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgálja. Ennek a célnak ellentmondó következményre vezetne az ira-

57 Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának Összefoglaló anyaga (2011. EI.II.C.5/2.) 11. o.

28

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

tok alapján határozatot hozó bíró kizárása (II/2.2. pont). Az Alkotmánybíróság legfőbb érve, hogy kisebb súlyú ügyekben a pártatlanság mércéje az ésszerű időn belüli elbírálás érdekében lejjebb szállítható. Ugyanakkor megjegyzi, hogy ezen alkotmányos alapjog aggálymen-tes biztosítékát az jelentené, ha a törvény kizárná a bün-tetőparancs kibocsátóját a kifogás alapján lefolytatott eljárásból.58 E vonatkozásban persze egyet kell érte-nünk Bárd Károly azon álláspontjával, miszerint a pár-tatlanság kritériuma abszolút, nincsenek fokozatai59 és az ésszerű időn belüli döntés követelménye nem hoz-ható fel a pártatlanságot háttérbe szorító legitim szem-pontként, mivel nem azonos funkciójú elemekről van szó.60 A gyors döntéshozatal nem kompenzálja a pártat-lanság abszolút helyett „relatív” voltát.61

Mégis, az eljáró bíró elfogulatlanságára alapított al-kotmánybírósági „vélelem” mellett gyakorlatias meg-közelítésből hozható ellenérv a (járás)bíróságok leter-heltségén túl az a tény, hogy az iratokat áttanulmányo-zott, az ügyet ismerő bíró a büntetőparancs gyorsabb, hatékonyabb felülvizsgálatára képes.

2. Egy „adminisztratív” jellegű, mégis gyakori prob-léma: rengeteget küszködött és küzd ma is a bírói gya-korlat a végzések nehezen kézbesíthető, olykor kézbe-síthetetlen voltával. Ennek különböző okaira a joggya-korlat munkált ki megoldásokat a Be. 548. § (5) bekez-désében foglaltak szem előtt tartásával, de e gyakorlat máig sem egységes, az erre vonatkozó pontos és rész-letes szabályozás még várat magára.62

3. A tárgyalás, mint a legtöbb garanciát nyújtó eljá-rási szakasz elmaradásával sérül a közvetlenség, a nyil-vánosság, a szóbeliség és a kontradiktórius eljárás elve. Az eljárás gyakorlatilag írásbelivé és a nyomozati sza-kot követően teljesen közvetetté válik.

Az sem vitás, hogy a nyomozó hatóságok elsősorban a tényállás teljes körű felderítésére helyezik a hang-súlyt és sokszor elmarad az alanyi oldal, illetve a bün-tetéskiszabás egyéb körülményeinek megnyugtató tisztázása. Pedig a jogalkotó e jogintézmény alkalma-zásánál konjunktív feltételként írja elő, hogy a bünte-tés céljának tárgyalás nélkül is elérhetőnek kell lennie. Ez pedig kizárólag az alanyi oldal teljes körű feltárá-sával, a terhelt személyi körülményeinek pontos isme-retében dönthető el megalapozottan. (A francia CCP kifejezetten utal például arra, hogy az ügyész csak ab-ban az esetben kérheti büntetőparancs kibocsátását, amennyiben a terhelt személyiségéről megfelelő in-formáció áll rendelkezésre.63) Minthogy azonban a szankciórendszer szűkítésére is épp azért került sor, hogy ez a típusú eljárás csak az egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben kerüljön alkalmazásra, a bí-rói gyakorlat általában az ilyen ügyekben gyakran ta-

58 PÁPAI-TARR Ágnes: I. m. 100. o.59 BÁRD Károly: Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában.

Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest 2007. 142. o.6 0 BÁRD Károly (2007): I. m. 143. o.61 BÁRD Károly (2007): I. m. 147. o.62 Lásd részletesen: BODOR Tibor – SZÉKELY Ákos – VASKUTI And-

rás: Büntető eljárásjog II. Novissima Kiadó Budapest, 2011. 282–283. o.63 PÁPAI-TARR Ágnes: I. m. 97. o

lálkozik az alanyi oldal, a terhelt személyiségének, sze-mélyi körülményeinek felderítetlenségével. Mégis sok-szor „szemet huny” az információhiány felett és végzést hoz, pedig nem áll rendelkezésére elegendő adat an-nak eldöntésére, hogy a büntetés Btk. 79. §-ában meg-határozott célja – különösen a speciális prevenció, azaz az egyéni megelőzés – tárgyalás tartása nélkül is elér-hető-e.

4. Az új Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény büntetőjogi felfogása szerint bizonyos esetek-ben – általában azokban, ahol korábban pénzbüntetés kiszabását tette lehetővé a törvény – indokolt lehet a rövid tartamú (a szabadságvesztés generális minimu-mánál rövidebb) szabadságelvonás. Ez eredményezte, hogy az új Btk. Különös Részében a legenyhébb neve-sített szankcióvá az elzárás vált.64 E büntetés alkalma-zásának egyelőre nincs gyakorlata, a jövő mutatja meg, mennyire alaposak a vele szemben felmerülő – főként kriminológusi – kifogások, melyek lényege, hogy az elzárás nem más, mint a rövid tartamú szabadságvesz-tés egy sajátos formája, s az könnyen válhat a szabad-ságvesztés előszobájává.65 E vonatkozásban nem hagy-ható figyelmen kívül az Európa Tanács ezzel foglal-kozó ajánlása [R (92) 17] sem.66

Nem állítható azonban, hogy a néhány (hó)napos szabadságelvonásnak ne lehetne speciál-preventív ha-tása.67 Amennyiben pedig a jogalkotó e büntetési ne-met kifejezetten a korábban pénzbüntetéssel szank-cionált bűncselekmények esetére iktatta be az anyagi jogi szabályozásba, felvetődik a kérdés: Ha ezen intéz-mény zökkenőmentesen alkalmazhatóvá válik, úgy felmerül-e a jogalkotóban annak lehetősége, hogy azt – mint tényleges, de rövid tartamú szabadságelvo-nást – beemelje a tárgyalás mellőzéses eljárásba, mely eljárás eredendően szintén olyan ügyek elbírálására jött létre, ahol pénzbüntetés kiszabása látszott indo-koltnak.68

5. Erdei Árpád szavaival élve, bár a törvény e beis-merésre alapított egyszerűsített eljárásban további feltételeket is megkövetel, ezek fügefalevélként takar-ják el a tényt: a tárgyalás mellőzésének legfőbb krité-riuma a terhelt beismerése.69 Ezek után tisztázandó,

6 4 BELOVICS Ervin – GELLÉR Balázs – NAGY Ferenc – TÓTH Mi-hály: Büntetőjog I. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2012. 416. o.

65 BELOVICS Ervin – GELLÉR Balázs – NAGY Ferenc – TÓTH Mi-hály: I. m. 417. o.

66 Az ajánlás hangsúlyozza: „a szabadságelvonással járó büntetést végső eszköznek kell tekintetni, s ezért csak olyan esetekben szabad alkalmazni, amelyekben…a tett súlyossága folytán semmilyen más büntetés nyilvánvalóan nem felel meg.(…) Ahol lehetséges, azok a negatív kritériumok is meghatáro-zandók, amelyek – különösen a csekély vagyoni kárt okozó bűncselekmények esetén – kizárják szabadságvesztés kiszabását. (…) A szabadságelvonással járó büntetés alkalmazásának az előzőekben írt korlátozása különösen megfonto-landó a rövid tartamú szabadságvesztéseket illetően.” In: BELOVICS Ervin – GELLÉR Balázs – NAGY Ferenc – TÓTH Mihály: I. m. 417. o.

67 BELOVICS Ervin – GELLÉR Balázs – NAGY Ferenc – TÓTH Mi-hály: I. m. 417. o.

68 Ez a kérdés bizonyára még jó ideig heves szakmai viták célkeresztjében áll és e körben nem hagyhatók figyelmen kívül a Btk.-nak a közérdekű munka és pénzbüntetés „helyébe lépő” szabadságvesztésre-, illetve a szabálysértések-ről szóló 2012. évi II. törvénynek a szabálysértési elzárásra, valamint a pénz-bírság átváltoztatására vonatkozó rendelkezései sem.

69 ERDEI Árpád: Felújítás vagy megújítás? Magyar Jog – 1993/8. 456. o.

29

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

mit ért a jogalkotó beismerés alatt; illetve kérdésként merül fel a beismerés „motiválása”.

5.1. Beismerés egyrészt a bűncselekményt megva-lósító tények előadása, másrészt a bűnösség elisme-rése. A joggyakorlat, sőt a jogelmélet képviselői is so-káig bizonytalanul és ellentmondásosan nyilatkoztak a tekintetben, hogy szükségeltetik-e a ténybeli beis-merés mellett bűnösségre is kiterjedő beismerő val-lomás a tárgyalás mellőzésének alkalmazásához, és ennek megítélése idővel változott.70 Bár korábban a bírói gyakorlatban – és persze a jogelméletben is – je-len eljárásban a beismerésen a történeti tényállásra vonatkozó tények, azaz a bűncselekményt megvaló-sító életbeli jelenségek befolyástól mentes elismerését kellett érteni, azon túlmenően nem volt szükséges a bűnösség beismerése71; mára úgy tűnik, szigorodott a beismerés értelmezése: a tényeken túlmenően a bű-nösségre is kell terjednie.

Ez utóbbi kritérium megkövetelése dogmatikailag vitatható, minthogy – a jogintézmény megszületése óta ab origine – a bíróság végzésében a vádlott bűnös-ségét – tárgyalás hiányában – nem-, csupán büntető-jogi felelősségét állapítja meg a terhére rótt bűncse-lekmény elkövetéséért.72 Másrészt leggyakrabban csu-pán formalitás, hiszen aligha mondható, hogy a nyo-mozás során a beismerésben lévő terhelt arra a kér-désre, hogy elismeri-e a bűnösségét, annak tudatában válaszol igennel, hogy tisztában lenne a szó jogdog-matikai fogalmával, miszerint bűnössége jelentése „felróható pszichés viszony az elkövető és társada-lomra veszélyes cselekménye(i) között”.73

5.2. Kérdés továbbá, hogy a nyomozó hatóságnak – amennyiben az egyszerű jogi és ténybeli megítélésű ügyben a terhelti vallomáson kívüli egyéb bizonyíté-kok rendelkezésre állnak, melyek egyértelműen való-színűsítik az elkövető személyét – szükséges-e, és ha igen, milyen részletesen vagy inkább nyomatékkal tá-jékoztatnia a gyanúsítottat, hogy beismerése esetén jó eséllyel nem kell bíróság előtt megjelennie, tárgya-lás mellőzésével hozott végzésben születhet ügyében döntés. Vagy az előbbiekre hivatkozással annak belá-tására bírnia a ténybeli beismerésben lévő gyanúsítot-tat, hogy bűnösségét is ismerje el.

Ha pedig elfogadjuk, hogy a fenti esetekben hasz-nos lehet a nyomozó hatóság részéről némi „kioktató ösztönzés”, tekinthetjük-e az azt követő teljes körű be-ismerést „mindenféle befolyástól mentesnek”? Hiszen a beismerő nyilatkozat valóságtartalma (és befolyás-mentessége) nem kerül górcső alá.

Így annak vizsgálata hiányában – ha a vádlott a vég-

70 Vö. Pl.: BÁNÁTI János – BELOVICS Ervin – CSÁK Zsolt – SINKU Pál – TÓTH Mihály – VARGA Zoltán: Büntető eljárásjog Második kiadás HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2006. 523. o., valamint BODOR Tibor – SZÉ-KELY Ákos – VASKUTI András: I. m. 278. o.

71 BODOR Tibor – SZÉKELY Ákos – VASKUTI András: I. m. 278. o.72 A bírói gyakorlat szerint nem kell kimondani a terhelt bűnösségét. In:

Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának 2003. szeptember 22-i Összefogla-lója az 1998. évi XIX. törvény egyes kérdéseiről

73 BELOVICS Ervin – GELLÉR Balázs – NAGY Ferenc – TÓTH Mi-hály: Büntetőjog I. HVG-ORAC Budapest, 2012. 211. o.

zésbe belenyugszik – a döntés végrehajtható, mely döntésért és annak „igazság(osság)áért” az állam a fe-lelősséget a terheltre hárítja át.74

VII. Zárszó

Vissza is tértünk a tanulmány elején részletezett büntetőeljárási rendszerek különbözőségében is meg-mutatkozó alapkérdéshez: Mi vajon a büntetőeljárás feladata: az anyagi igazság elérése vagy a felek jogvi-tájának eldöntése? E kérdésre bizonyosan sosem szü-letik mindenki számára kielégítő válasz. Mindenesetre az itt tárgyalt eljárás kedvelt és szívesen alkalmazott intézménye a hatályos jognak.75 Vitathatatlan előnye, hogy jelentősen tehermentesíti nemcsak a bíróságo-kat, de az ügyészségeket is; ezzel találkozunk leggyak-rabban az egyszerűsítő megoldások közül.

Kérdés, hogy a készülő új eljárási kódex követi-e majd a legutóbbi módosítások által kijelölt irányvona-lat és finomra hangolja-e az intézmény szabályait a gyakorlatban felmerülő anomáliák kiküszöbölése ér-dekében.

Irodalomjegyzék

1. BALLA Péter: Vádalku helyett büntetőparancs. Ma-gyar Jog, 1992. november

2. BALOGH Jenő – EDVI Illés Károly – VARGHA Fe-rencz: A bűnvádi perrendtartás magyarázata. Bu-dapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata 1910. 402–406. o.

3. BÁNÁTI János – BELOVICS Ervin – CSÁK Zsolt – SINKU Pál – TÓTH Mihály – VARGA Zoltán: Bün-tető eljárásjog Második kiadás HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2006.

4. BÁRD Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda-pest, 1987.

5. BÁRD Károly: A büntetőeljárási törvény tervezete az európai jogfejlődésben. Jogtudományi Közlöny, 1998/4.

6. BÁRD Károly: Kit illet a tisztességes eljárás? In: Györgyi Kálmán ünnepi kötet KJK-KERSZÖV Jogi- és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2004.

7. BÁRD Károly: Emberi jogok és büntető igazság-szolgáltatás Európában. Magyar Hivatalos Közlöny-kiadó, Budapest, 2007.

8. BELOVICS Ervin – GELLÉR Balázs – NAGY Fe-renc – TÓTH Mihály: Büntetőjog I. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2012.

9. BERNOLÁK Nándor: A bűnvádi Perrendtartás és novellái II. Kiadás Budapest, 1928. 543–544. o.

74 KISS Anna: A tárgyalás mellőzésének elméleti és gyakorlati kérdései. Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok XXXIII. OKKrI (Szerk.: Irk F.) Budapest, 1996. 159. o.

75 BALLA Péter: Vádalku helyett büntetőparancs. Magyar Jog, 1992. no-vember 670. o.

30

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

10. Büntető eljárásjog (Szerk.: Kadlót Erzsébet) Novis-sima Kiadó 2011.

11. BLUTMAN László: Az igazságos tárgyalás elve az Európai Emberi Jogi Egyezményben. Magyar Jog 1992/8.

12. BLUTMAN László: Az eljárási törvények újabb mó-dosítása és az uniós jog. Európai Jog 2003/5. (12–20. o.)

13. BODOR Tibor – SZÉKELY Ákos – VASKUTI And-rás: Büntető eljárásjog II. Novissima Kiadó Buda-pest, 2011.

14. BÓCZ Endre: Büntetőpolitika és büntetőjogi kodi-fikáció. Büntetőjogi Kodifikáció 2003/3.

15. BÓCZ Endre: Büntetőeljárási jogunk kalandjai – Sikerek, zátonyok és vargabetűk. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2006.

16. ERDEI Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent tehene Magyar Jog 1991/3.

17. ERDEI Árpád: Kodifikációs megfontolások a bün-tetőeljárás elvei ürügyén. Magyar Jog 1990/3.

18. ERDEI Árpád: Felújítás vagy megújítás? Magyar Jog, 1993/8.

19. FARKAS Ákos: A büntető igazságszolgáltatási rend-szer hatékonyságának korlátai. In: Az igazságszol-gáltatás kihívásai a XXI. században. Tanulmánykö-tet Gáspárdy László professzor emlékére (Szerk.: Harsági Viktória – Wopera Zsuzsa) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2007.

20. HERMANN Joachim: A büntetőeljárás reformja ke-let- és Nyugat-Európában. Magyar Jog, 1993/5.

21. KARSAI Krisztina: Az európai büntetőjogi integ-ráció alapkérdései. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.

22. KÁNTÁS Péter: Egy egyszerűsítési kísérlet kérdő-jelei. Magyar Jog 1992/8.

23. KEREZSI Klára: A közvélemény és a szakemberek a helyreállító igazságszolgáltatásról. Büntetőjogi Kodifikáció 2006/2.

24. KERTÉSZ Imre – PUSZTAI László: Quo vadis bün-tetőeljárás? Jogtudományi Közlöny 1992/4.

25. KIRÁLY Tibor: A büntető eljárási jog reformja elé. Magyar Jog 1990/3.

26. KISS Anna: A tárgyalás mellőzéséről. Ügyészek Lapja 1996/5.

27. KISS Anna: A tárgyalás mellőzésének elméleti és gyakorlati kérdései. Kriminológiai és Kriminalisz-tikai Tanulmányok XXXIII. OKKrI (Szerk.: Irk F.) Budapest, 1996.

28. Kriminológia – Szakkriminológia (Szerk.: Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós) Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalom-szolgáltató Kft. Budapest, 2006.

29. MÓRA Mihály – KOCSIS Mihály: A magyar büntető eljárási jog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1961.

30. PUSZTAI László: Az új olasz büntető eljárási tör-vény a hazai kodifikáció nézőpontjából. Magyar Jog 1991/4.

31. TÓTH Mihály: A magyar büntetőeljárás az Alkot-mánybíróság és az európai emberi jogi ítélkezés tükrében. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2001.

Egyéb felhasznált anyagok jegyzéke

1. PÁPAI-TARR Ágnes: A büntetőeljárás gyorsításának lehetőségei a francia és a magyar büntetőjogban PhD értekezés In: http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_5756_section_1541.pdf

2. NAGY Anita: Eljárást gyorsító rendelkezések a bün-tetőeljárás bírósági szakában PhD értekezés

In: http:// 193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5656_section_1104.pdf

3. A Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának Össze-foglaló anyaga (2011. EI.II.C.5/2.)

4. 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998. 91.5. 67/1995. (XII. 7.) AB határozat 6. MÉSZÁROS Noémi: A vádalku c. szakdolgozat JATE

ÁJTK Szeged, 1998.

BÜNTETŐJOG II. – KÜLÖNÖS RÉSZMásodik, hatályosított kiadás

A 2012. évi C. törvény alapján

SZERZŐK: Belovics Ervin, Molnár Gábor Miklós, Sinku Pál

SZERKESZTŐ-LEKTOR: Busch Béla

Ára: 12 000 FtBÜNTETŐJOG I. és II. együttes ára: 20 000 Ft Ára: 12 000 FtÁra: 12 000 Ft

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14.Fax: (36-1) 349-7600 • Telefon: (36-1) 340-2304 • info@hvgorac.hu

WEB

ES MEGREND

ELÉS

–5%

www.hvgorac.hu • www.ujbtk.hu

31

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

magánvádlóként történő fellépése lehetőségének törvénybe iktatásával, szű-kítően, annak nyelvtani je-lentéstartalmát szinte fi-g yelmen kív ül hag y va kezdte el értelmezni a jog-gyakorlat. Ahogy a 3/2004. számú BJE határozat leszö-gezte, a „több mint száz éve azonos szabályozás alapján mindeddig nem merült fel az értelmezés szükségessége abban a kér-désben, hogy a büntetőel-járásban ki lehet sértett, illetve ki gyakorolhatja a sértetti jogokat.”3 Ez a hely-zet megváltozott, és napja-inkra már elengedhetet-lenné vált a bizonytalan tar-

talmú sértett-fogalom pontos meghatározása. A rész-letes elemzést mellőzve egy gyakorlati példán keresz-tül szeretném érzékeltetni, hogy a jelenlegi törvényi definíció és a joggyakorlat által elfogadott jelentéstar-talom egyáltalán nem fedik egymást, a kettő közül va-lamelyik biztosan korrekcióra szorul. Egyedi ügyben a feljelentő egy Európai Uniós pályázaton nyertes ma-gánszemély volt, akinek az aláírását meghamisítva más személyek a támogatási szerződés módosítása iránti kérelem benyújtásával az elnyert összeget a maguk részére kívánták megszerezni. A bizonyítás során ki-rendelt igazságügyi-írásszakértő megállapította, hogy a kérdéses dokumentumokon nem a feljelentőtől szár-mazó aláírások szerepelnek, azonban az egyébként hiányosan lefolytatott nyomozás eredményeként az eljáró hatóság a költségvetési csalás és magánokirat-hamisítás miatti nyomozást megszüntette. A feljelentő panasszal élt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül az ille-tékes ügyészség arra hivatkozással utasított el, hogy a feljelentő nem sértettje a bűncselekménynek, így már a panaszjogra történő kioktatása is hibás volt a nyo-mozást megszüntető határozatban. A sértett Be.-beli fogalmát igen nehezen lehetne akként értelmezni, hogy a konkrét esetben a feljelentő jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény ne sértette vagy veszélyez-tette volna, hiszen a bűncselekmény révén elesett az őt megillető támogatástól, a megvalósítás sem történ-hetett meg, ezzel összefüggésben jelentős erkölcsi és anyagi kár érte. Természetesen a védett jogi tárgy, vagy a passzív alany büntető anyagi jogi fogalma nem azo-nos a sértett büntető eljárásjogi meghatározásával, az adott ügyben azonban mégis mintha ezek keveredtek

3 3/2004. számú BJE határozatA z Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB számú határozatával ugyan

a jogegységi határozatot megsemmisítette, azonban ennek oka nem a sértett törvényi fogalmával kapcsolatos értelmezés volt, mert a Be. 51. § (1) bekez-dése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításra került.

Dr. szabó krIsztIáN*

Kérdőjelek a büntetőeljárási törvény

egyes rendelkezései kapcsán

Számos kritikai jellegű észrevétel látott már napvi-lágot a tíz évvel ezelőtt hatályba lépett büntetőeljárási törvénnyel1 kapcsolatban. Akár a büntető eljárásjog tudományának, akár gyakorlatának oldaláról vizsgál-juk a Be. rendelkezéseit, az értelmezési nehézségek, a jogalkotói következetlenség, a rendszerszemléletű gondolkodás hiánya visszatérő problémát jelentenek. Egyes esetekben a jogintézmények lényegét illetően is komoly viták vannak (lásd például a tanúsegítő ügy-véd jogállását, a sértett fogalmának értelmezését a pótmagánvádas eljárásban, és a sort még hosszan foly-tathatnánk), gyakran viszont egy-egy részletszabály megfelelő értelmezése és alkalmazása okoz nehézsé-get. Jelen tanulmány keretein belül ez utóbbiakat kí-vánom ismertetni, elsősorban gondolatébresztő szán-dékkal, hiszen egyetlen és támadhatatlan megoldással sajnos nem szolgálhatok. Teljesen eltérő eredmé-nyekre juthatunk a különböző értelmezési módok al-kalmazásával (elsősorban a nyelvtani és a teleologikus értelmezés között feszülő nyilvánvaló ellentmondások következtében), vagy a rendelkezésre álló szakiroda-lom böngészése során. Azonban a közeljövőben szük-séges lenne ezeket a kérdéseket jogalkotói szinten is egyértelműen megválaszolni, ezáltal a jelenlegi bi-zonytalan helyzetet felszámolni, mert ezt követeli meg a büntetőeljárás valamennyi résztvevőjének érdeke.

A sértett fogalmának értelmezése

A Be. 51. § (1) bekezdése alapján sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.2 Ezt a meghatározást a Be. ha-tályba lépését követően, párhuzamosan a sértett pót-

* üg yvéd, PhD, eg yetemi adjunktus (DE-ÁJK)1 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)2 A sértett fogalmáról legújabban és legrészletesebben lásd: fáZsi László:

A pótmagánvád a mag yar büntető eljárásjogban és a g yakorlatban, Budapest, Patrocinium Kiadó, 2013, 91–105.

32

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

volna a jogalkalmazó felfogásában. Erre utal egyéb-ként az 1942/2009. számú büntető elvi határozat tar-talma is, amely szerint „a Be. 51. § (1) bekezdésében megjelölt sértetti fogalom meglehetősen tág kört ölel fel, hiszen közvetve minden bűncselekmény előidéz-het jogsérelmet”4, ezért a határozat inkább a passzív alany fogalmába beletartozó személyeket tekinti sér-tettnek. Erre viszont a Be. semmiféle utalást nem tar-talmaz, mint ahogy a közvetlen vagy közvetett sérelem fogalmat sem használja. Jelen ügyben úgy gondolom, hogy a feljelentőt ért közvetlen sérelem nehezen lenne elvitatható. Természetesen a jogalkalmazásban meg-honosodott megközelítés is elfogadható, azonban eb-ben az esetben a sértett törvényi fogalmát ehhez kell igazítani. A hatályos törvényi meghatározást indoko-latlanul leszűkítő értelmezés az ismertetett ügyben felveti a sértettként el nem ismert feljelentő részéről a hatékony jogorvoslathoz fűződő jog sérelmét is, ame-lyet az emberi jogok és az alapvető szabadságok védel-méről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 13. cikke tartalmaz. Ebből következően a közeljövőben a stras-bourgi ügyek száma vélhetően eggyel gyarapodik.

A résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozása

A Be. 78. § (4) bekezdése alapján nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó ha-tóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg. Jómagam, aki alapvetően védői oldalról vizsgálom és tapasztalom a Be. rendelkezéseinek gya-korlati megvalósulását, rendkívül indokoltnak tartot-tam, hogy a 2003. július 1. napján hatályba lépett bün-tetőeljárási törvényben a tanú érdekében eljáró ügyvéd jogintézménye mellett a 78. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések hatályba lépjenek. Tíz év eltettével úgy gondolom, hogy ez a két jogszabályhely a valóságban nem tudott érvényre jutni, a jogalkalmazó szervek a jól bevett gyakorlatukat féltve súlytalanná tették azokat. Miden büntetőeljárással foglalkozó elméleti és gyakor-lati szakember számára evidencia például, hogy az el-járás kezdeti szakaszában nyomozástaktikai szempon-tok alapján tanúként kerülnek kihallgatásra olyan sze-mélyek, akikből a hatóságok által is előrelátható módon hamarosan gyanúsítottak lesznek. Ezen eljárás helyte-lenségére Tóth Mihály professzor már az 1980-as évek elején felhívta a figyelmet5, ennek ellenére napjainkra ez elfogadottá vált. A tanú érdekében eljáró ügyvéd jog-intézménye megakadályozta az ilyen tanúk esetében (is) az eljáró hatóságok kontroll nélküli nyomásgyakor-lását, súlyosabb esetekben fenyegetését, ezért elfogad-hatatlan számomra az ügyvédi jelenlét lehetőségének

4 1942/2009. számú büntető elvi határozat5 tóth Mihály: Eg y helytelen „jogg yakorlat” a vesztegetések bizonyításánál, Bel-

ügyi Szemle, 1980, 8. szám, 61–63.

sértett-tanúkra történő redukálása 2012. január 1. nap-jától kezdődően.6 A Be. 78. § (4) bekezdésében megha-tározott „más tiltott módon” és „a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával” fordulat pedig olyan súlytalan, hogy még példát is nehéz lenne hozni a prak-tikumból az alkalmazásukra. Jellemző, hogy a konkrét büntetőügyben eljárt ítélkező bíróságok semmilyen jogsértést – különösen olyan súlyú jogsértést, amely az adott bizonyítási eszköz felhasználásának tilalmát ered-ményezné – nem láttak abban, amikor a védőt nem olyan módon értesítette a nyomozó hatóság a gyanúsí-tott kihallgatásáról, hogy azon ténylegesen részt tudjon venni. Alkotmányjogi panasz folytán kellett az Alkot-mánybíróságnak a 8/2013. (III. 1.) AB határozatban rög-zítenie, miszerint a Be. 48. § (1) bekezdésének helyes alkalmazása során a védőt a terhelti kihallgatás helyé-ről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben kell értesíteni, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a ter-helti kihallgatáson részt venni. Ilyen értesítés elmara-dása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető.7 Jól mutatja a kialakult büntetőeljárási gya-korlatban a védelem súlytalanságát és a védelmet meg-illető jogok lényeges korlátozásának megítélését, hogy az ügyben eljárt törvényszék álláspontja szerint „a ki-rendelt védő értesítésének elmaradása a terhelti ki-hallgatás tervezett időpontjáról nem jelenti a védeke-zéshez való jog lényeges korlátozását. Ennek okaként a törvényszéki ítélet indokolása azt tartalmazza, hogy a Be. kifejezetten nevesíti azokat az eljárási szabály-sértéseket, amelyek a vallomás bizonyítékként történő értékelését kizárják. Ilyen jellegű eljárási szabálysér-tésként a jogalkotó kizárólag a Be. 117. § (2) bekezdé-sében foglalt, »Miranda formulaként« ismert figyel-meztetés elmulasztását nevesíti.”8 Az ítélkező bíróság álláspontja szerint tehát csak a Miranda-elv megsértése tekinthető lényeges korlátozásnak a védelem jogait il-letően. Ha ezt a gyakorlatban meghonosodott véleke-dést elfogadjuk, akkor mégis mi értelme van a Be. 78. § (4) bekezdés második és harmadik fordulatának? Sem a nyelvtani, sem a teleologikus értelmezés alapján nem alátámasztható az eljáró hatóságok idézett okfejtésben tükröződő felfogása, mégis ez a bevett gyakorlat. Az idézett Be. rendelkezések tehát jelenleg inkább üres gumiszabályok, mint valódi tartalommal bíró garanci-ális elemek, ami a XXI. században elgondolkodtató és elszomorító tény. Azt is leszögezhetjük, hogy az eljáró hatóságok értesítési gyakorlata az AB határozat alapján semmit sem változott, de amíg a bizonyítás szempont-jából legalább a semmiség jogkövetkezménye irányadó, az eljárási szabálysértések tekintetében még ez sem mondható el. Amennyiben például az ügyész telefonon megkísérli egy alkalommal a védőt értesíteni a szemé-lyi szabadságot elvonó kényszerintézkedés tárgyában tartandó ülésről, de az sikertelen (ráadásul a védő a ki-

6 Erről részletesen: sZabó Krisztián: Zsákutcában, Ügyvédek Lapja, 2012, 3. szám, 23–26.

7 8/2013. (III. 1.) AB határozat 1. pont8 8/2013. (III. 1.) AB határozat indokolása 1. pont

33

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

jelzőn megjelenő „magántelefonszám”-ot vissza sem tudja hívni), úgy az ülés a védő távollétében szabálysze-rűen megtartható, holott az értesítés ezen módja nyil-vánvalóan ellentétes az AB határozatban foglaltakkal.

A lakhelyelhagyási tilalom fenntartásának szükségessége

A Be. 137. § (6) bekezdése alapján, amennyiben a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat a vádirat benyúj-tása előtt rendelte el, és azóta hat hónap eltelt anélkül, hogy az ügyész vádat emelt volna, a tilalom fenntartá-sának szükségességét a bíróság megvizsgálja. Nyilván-valóan a lakhelyelhagyási tilalom nem elvonja, hanem „csak” korlátozza a terhelt személyi szabadságát, ezért a jogalkotó nem tartja szükségesnek a kényszerintéz-kedés az időről-időre történő felülvizsgálatát. A Be. idézett rendelkezése a helyes értelmezés szerint csu-pán egy alkalommal, a lakhelyelhagyási tilalom elren-delését követő hat hónap elteltével írja elő a fenntar-tás indokoltságának vizsgálatát, amennyiben az ügyé-szi vádemelésre még nem került sor. A hat hónapos vizsgálat nélkül a terhelt túlságosan hosszú ideig le-hetne a kényszerintézkedés vizsgálódás nélküli hatá-lya alatt.9 A magam részéről azonban úgy vélem, hogy a szabályozás ezen módja nem kielégítő. Meghatáro-zott személlyel szemben ugyanis a nyomozás – törvé-nyesen – az első gyanúsítottként történő kihallgatás-tól számított két évig tarthat a Be. 193. § (3) bekezdé-sében foglaltak kivételével. Arra itt most csak egy rö-vid utalást tennék, hogy megítélésem szerint kétséges mennyiben felel meg a fair eljárás követelményének a BH 2005/7. számú eseti döntésben megtestesülő jog-alkalmazói felfogás, amely szerint a nyomozás kétéves határidő eltelte utáni folytatása ugyan eljárási szabályt sért, de azért az ennek során beszerzett bizonyíték a vádemelés szakaszában és a bírósági eljárásban fel-használható. Az eljáró hatóságoknak a büntetőeljárás törvényességéhez és a védelmet megillető garanciális jogokhoz való viszonyára ebből is szomorú következ-tetések vonhatók le. Visszatérve azonban a meghatá-rozott személlyel szembeni nyomozás kétéves időkor-látjára: abban a nem várt esetben, amennyiben a nyo-mozási bíró a gyanúsítottal szemben az őrizetbe vételt követően nem előzetes letartóztatást vagy házi őrize-tet rendel el (bár ez Magyarországon a statisztikai ada-tok szerint is inkább csak elméleti lehetőség), úgy ő akár két évig is állhat a lakhelyelhagyási tilalom hatá-lya alatt. Ezt a Be. alapján csak az első hat hónapot kö-vetően vizsgálja felül a bíróság, és amennyiben fenn-tartja a tilalmat, úgy az az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, tehát elvileg még akár több mint másfél évig tarthat anélkül, hogy ez további felülvizsgálat tárgyát képezné. Ha elfogad-juk a hathónapos szabály azon indokát, miszerint en-nek hiányában a terhelt túlságosan hosszú ideig állna

9 belegi József – berKes György [szerk.], Büntetőeljárás jog – Kommentár a g yakorlat számára, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 503.

a kényszerintézkedés vizsgálódás nélküli hatálya alatt, úgy mivel indokolható, hogy ennek a háromszorosát felülvizsgálat nélkül töltheti? Mi sarkallja ilyen eset-ben a nyomozó hatóságot és az ügyészt arra, hogy mi-nél előbb befejezze a nyomozást, és ne kerüljön sor a mindenképpen szükséges időtartamot meghaladóan a terhelt személyi szabadságának korlátozására? Az a némileg cinikus jogalkotói álláspont vezethető le a Be. 137. § (6) bekezdésének hatályos szabályából, mi-szerint a terhelt örüljön, hogy nem előzetes letartóz-tatásban vagy házi őrizetben van, azt a több mint más-fél évet meg bírja ki valahogy bírói kontroll nélkül. Véleményem szerint a folyamatos hathónapos felül-vizsgálat indokolt lenne a lakhelyelhagyási tilalom esetében is, az egyszeri kontroll a fentiek okán némi-leg következetlen és kevésbé indokolható megoldás-nak tekinthető.

A vádemelés elhalasztásának kivételes esete

A Be. 222/A. § alapján különös méltánylást érdemlő esetben a vádemelés ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt is el-halasztható, ez esetben a vádelhalasztás tartama a tör-vényben meghatározott büntetési tétellel azonos. A vádemelés tartamának ilyen módon történő megha-tározása meglehetősen pontatlan, hiszen például az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés esetén ne-hezen lehetne megmondani, hogy ezzel a büntetési tétellel milyen tartamú elhalasztás azonos. A helyes értelmezés szerint a vádhalasztás tartamát ilyen eset-ben a törvényben meghatározott büntetési tétel kere-tei között kell megállapítani. Célszerű lenne a félre-érthető jogszabályszöveg egyértelművé tétele ennek megfelelően.

A tanú korábbi vallomásának ismertetése és felolvasása

A Be. 296. § (2) bekezdése szerint a tanács elnöke a tanúnak a nyomozás során tett vallomását az ügyész-nek a 217. § (3) bekezdés h) pontja alapján vádiratban tett indítványára felolvassa, ismerteti, vagy a jegyző-könyvvezetővel felolvastatja, ha a tanú kihallgatását a Be. 285. § (1) bekezdése alapján nem indítványozták, és a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság sem tartja szükségesnek. A hatályos szabályt a 2010. évi CLXXXIII. törvény iktatta be az eljárás gyorsítása céljából 2011. március 01. napjával. Nem vitatom, hogy bizonyos esetekben indokolt lehet a bírósági szakban a tanú meghallgatása helyett a vallomásáról készült jegyzőkönyv felolvasása vagy ismertetése, ugyanakkor ez a rendelkezés több kérdést is felvet. Elsősorban jog-alkotói szinten megerősíti azt a gyakorlatot, miszerint az ítélkező bíróság nagyobb hitelt tulajdonít a nyomo-zás során – de facto kontroll nélkül – felvett jegyző-könyvnek, mint annak a vallomásnak, amit a szóbeli,

34

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

nyilvános és közvetlen tárgyaláson előtte tesz a tanú vagy a terhelt. Pedig a nyomozás során rögzített vallo-mások hitelt-érdemlőségét sokkal inkább kétséggel kellene kezelni a bírósági szakaszban, hiszen a már hivatkozott 8/2013. (III. 1.) AB határozat is rámutat: „A nyomozás során foganatosított kihallgatásoknak független résztvevői nincsenek. A nyilvánosság hiá-nyának egyik következménye, hogy a kihallgatáson történtek később nehezebben ellenőrizhetők, rekonst-ruálhatók.”10 A nyomozás során felvett vallomások önkéntessége tekintetében egyre többször merül fel kétség olyan kiemelkedő súlyú ügyekben is, amelyek a széles közvélemény előtt ismertek, hát még azokban az esetekben, amelyek ilyen érdeklődésre számot sem tarthatnak. Igaz ez a terhelti vallomásokra, de 2012. január 1. napja óta az ügyvédi jelenlét nélkül lefolyta-tott tanúkihallgatásokra is. Természetesen a XXI. szá-zadban már egyáltalán nem lenne lehetetlen a nyo-mozó hatóságok által végzett kihallgatások videofel-vételen történő rögzítése11, ha már a bizonyítás szem-pontjából a praktikumban a nyomozási szakasz eny-nyivel jelentősebb a bírósági szakasznál. Azonban a jelenlegi helyzetben nehezen tudom azt elképzelni, hogy kizárólag az eljárás gyorsítása céljából a bíróság olyan tanúk vallomása alapján állapítsa meg a bűnös-séget, akiknek a nyilatkozatát közvetlenül nem vizs-gálta meg. Ezzel kapcsolatban érvként lehet felhozni, hogy az adott tanú vallomása esetlegesen nem külö-nösebben releváns az adott ügyet illetően. Ez viszont ellentétben állna a tanú Be. 79. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmával, miszerint tanú az, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. Az eljárás kez-deti szakaszában természetesen nem lehetséges annak kétséget kizáró megállapítása, hogy a tanúként meg-hallgatandó személynek a bizonyítandó tényről való-ban van-e tudomása, azonban a bírósági szakaszban ezt már nyilvánvalóan el lehet dönteni a vádirati tény-állás és a tanú vallomásának ismeretében. Tehát a re-leváns tényről nem tudó személy tanúkénti megjele-nése a bírói eljárás során nem indokolt, korábbi vallo-másának ismertetése vagy felolvasása felesleges. A re-leváns tényekről vallomást tevő tanút viszont minden-képpen indokolt meghallgatni a bírósági eljárásban, ahol az eljárás résztvevői közvetlenül vizsgálhatják a tanú szavahihetőségét és a vallomás hitelt-érdemlősé-gét. Főszabály szerint a védelem egyébként is csak a tárgyaláson gyakorolhatja a kérdezési jogát, mivel a nyomozás során túlnyomó részt nincs tudomása arról, hogy ki és milyen tartalmú tanúvallomást tett. A Be. 296. § (2) bekezdésével kapcsolatos másik észrevéte-lem, hogy nem szerencsés a visszautaló szabályozási technika, a Be. 285. § (1) bekezdésére történő hivat-kozás. A helyes értelmezés alapján ugyanis amennyi-ben többek között a vádlott vagy a védő indítványozza, úgy a bíróság a tanúvallomás ismertetése vagy felol-

10 8/2013. (III. 1.) AB határozat indokolása 2.2. pont11 FTI Közlemény Helyi Szakértői Csoport (Mag yarország) találkozójáról, 2013.

február 21., 3.

vasása helyett meg kell, hogy idézze a tanút a tárgya-lásra, az eljárás gyorsítására tekintet nélkül. A Be. 285. § (1) bekezdése alapján tett indítványokat azon-ban a Be. 285. § (3) bekezdése alapján a bíróság eluta-síthatja, amely ellen külön fellebbezésnek nincs he-lye, azt csak az ügydöntő határozattal szemben beje-lentett fellebbezésben lehet sérelmezni. Vagyis nem szerencsés a Be. 285. § (1) bekezdésére visszahivat-kozni a Be. 296. § (2) bekezdésében, hanem expressis verbis rögzíteni lenne szükséges, hogy az eljárás mely résztvevőinek indítványára köteles a bíróság a tanút a tárgyalásra megidézni és ott meghallgatni, valamint hogy a bíróság az erre vonatkozó indítványt nem uta-síthatja el.

A polgári jogi igény érdemi elbírálása

A Be. 335. § (2) bekezdése alapján amennyiben a bí-róság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegét, illetve a bűncselek-mény elkövetési értékét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bí-rálni. Ez a rendelkezés tehát nem azt mondja ki, hogy ilyen esetben a bíróságnak a polgári jogi igényt az íté-let történeti tényállásában megállapított összeg mér-tékéig meg kell ítélnie, hanem azt, hogy azt érdemben el kell bírálnia. Ez az értelmezés teljes összhangban áll a Kúria BKv. 81. számú véleményével is. Mindezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert ami-kor ebben a tekintetben egy járásbírósági ügyben vi-tába keveredtem a vádat képviselő ügyésszel, akkor ő a meg kell ítélni – érdemben el kell bírálni polémiát azzal zárta, hogy a „Kúria nagyon messze van in-nen!”… Holott az érdemi elbírálása vonatkozásában a Be. 54. § (7) bekezdése egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amikor arra főszabályként a polgári eljárás szabályait rendeli alkalmazni. A helyes értelmezés alapján ez a polgári anyagi jog és a polgári eljárásjog szabályait jelenti, amelybe többek között beletartozik a Ptk. 339. § (2) bekezdése [A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmé-nyek alapján a felelősség alól részben mentesítheti.], vagy a Ptk. 340. § (1) bekezdése [A károsult a kár el-hárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvár-ható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.] is, például abban az esetben, amikor a csalás sértettje az a takarékszövetkezet, amelynek alkalmazottjai a pénzkezelési szabályzatot sorozato-san és súlyosan megsértve teljesítettek kifizetést a vádlott részére. Természetesen ezek a szempontok a büntető ítélkezésben szokatlanok lehetnek, azonban a kárigény elbírálása nyilvánvalóan azonos szabályok szerint kell, hogy történjen akár büntető-, akár polgári eljárásban kerül arra sor, hiszen minden más megol-dás súlyosan diszkriminatív lenne.

35

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

Relatív eljárási szabálysértések

A Be. 375. § (1) bekezdésének második mondata szerint relatív eljárási szabálysértés – és egyben rela-tív hatályon kívül helyezési ok – amennyiben a bizo-nyítás törvényességére vonatkozó szabályokat meg-sértették, az eljárásban részt vevő személyek a törvé-nyes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakor-lását korlátozták. Ebben a körben úgy vélem, hogy a példálózó jellegű felsorolásban megjelölt két ok ese-tében a relatív eljárási szabálysértésként történő érté-kelés nem elegendő, ezeknek abszolút eljárási szabály-sértésként – és egyben abszolút hatályon kívül helye-zési okként – történő meghatározása sokkal inkább előmozdítaná a tisztességes eljárás és a fegyverek egyenlősége elvének érvényesülését. A bizonyítás tör-vényességének kérdésében az eljáró hatóságok és a védelem szemlélete között mára már akkora szakadék alakult ki, amelynek ékes példája a korábban hivatko-zott 8/2013. (III. 1.) AB határozat. Ebben a körben irányadónak tekintem a Be. 78. § (4) bekezdésével kapcsolatban kifejtetteket, ezt itt most megismételni nem kívánom. Ezen túlmenően a bizonyítás törvényes-sége szempontjából hazánkban gyakorlatilag figyel-men kívül marad például az Egyezmény 6. cikk 3. d) pontja is, amelynek értelmében a terheltnek joga van ahhoz, hogy kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse a mentő tanúk meg-idézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit megidézik, illetve kihallgat-ják. A strasbourgi bíróság következetes joggyakorlata szerint amennyiben kizárólagosan vagy döntő mér-tékben olyan tanúk vallomásán alapul az elítélés, akik-nek a vallomását a védelem nem teheti kérdésessé, úgy sérül a vádlott tisztességes tárgyaláshoz való joga. Hazánkban a nyomozási szakaszban a védelem több-nyire nincs abban a helyzetben, hogy a tanúk vallo-mását megismerhesse, a tanúkhoz kérdést intézzen. Amennyiben a tárgyaláson a nyomozás során terhelő vallomást tevő tanúk érdemben egyetlen védelmi kér-désre sem válaszolnak (például elmondásuk szerint már nem emlékeznek semmire), úgy az ítélkező bíró-ság a kontrollálatlan körülmények között felvett nyo-mozási vallomásokat minden további nélkül elfogadja az ítélkezés alapjául. Ha pedig a tanú a tárgyaláson el-tér korábbi vallomásától, úgy arra hivatkozással fo-gadja el előszeretettel ez utóbbit a bíróság, hogy a tanú akkor még jobban emlékezett a történtekre. Költői a kérdés: Magyarországon a védelem valóban a váddal összemérhető kérdezési joggal rendelkezik az eljárás-ban, valóban nincs elítélés olyan tanúk vallomása alap-ján, akiknek az elmondását a védelem de facto nem kérdőjelezhette meg? Vagy például sérti-e a bizonyítás törvényességét, ha nem kiemelt jelentőségű ügyekben a tanút poligráfos vizsgálatnak vetik alá, ha az írni-ol-vasni nem tudó személy vallomásáról felvett jegyző-könyv felvételénél nincs hatósági tanú? Bizonyára egyiket sem tekintené olyan súlyú eljárási szabálysér-tésnek az ítélkező bíróság, hogy emiatt a kasszatórius

jogkörét gyakorolja. Jogalkotói szinten is rendezésre szorul továbbá, hogy például a különösen védett ta-núk esetében a vádlott és a védő kérdésfeltevésre vo-natkozó indítványai nem kötik a bíróságot, vagyis a védelem kérdezési joga csupán közvetett és nem köz-vetlen, szemben az ügyészével. FeNyvesI Csaba ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy „az elutasítás lehe-tősége, a tanú kérdezésének elmaradása miatt nem felel meg a szabályozás az európai emberjogi nor-máknak, egyik eljárási szakaszban sem biztosított az elutasított esetekben a védői kérdésfeltevés és a válaszadás kötelezettsége a védett tanú részéről.”12 Nem felel meg a hazai szabályozás a strasbourgi bíró-ság esetjogának abban a vonatkozásban, hogy a véde-lem a tanúkhoz azonos feltételekkel intézhessen kér-déseket, mint a vád (hiszen az ügyész jelen lehet a kü-lönösen védett tanú kihallgatásán, míg a védő és a vádlott nem), és nincs olyan rendelkezés sem, misze-rint az elítélés nem alapulhat kizárólag vagy döntő mértékben anonim tanúk vallomásán. Ebben a körben a bizonyítás törvényességének sérelmére hivatkozni majdhogynem reménytelen, ezek a szempontok a ha-zai joggyakorlatban nem érvényesülnek, és egyebek-ben is a legritkább esetben kerül sor hatályon kívül helyezésre a Be. 375. § (1) bekezdésének második mon-data alapján.

A tanú vallomásának poligráfos vizsgálata

Sokáig nem volt kérdéses, hogy – véleményem sze-rint nagyon helyesen – a tanú vallomása nem vizsgál-ható poligráffal, ez a lehetőség csak a terhelt vallomása esetében vehető igénybe. Ezt az álláspontot megerő-sítette a Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti és Vádelőkészítési Főosztálya által kiadott NF.3797/ 2005/10-1. számú állásfoglalása, amely a nagykorú gya-núsítottnál engedi a poligráfos vizsgálatot, és megtiltja azt a tanúk és sértettek esetében. Ugyanezt az állás-pontot képviseli az Ig. 404/2009. Legf.Ü. számon ki-adott emlékeztető 209/b. pontja.13 Azonban 2011 nya-rától a kiemelt jelentőségű ügyekben a Be. 554/E. § alapján a tanú vallomása beleegyezése esetén poligráf alkalmazásával is vizsgálhatóvá vált. Ez nem kellett volna, hogy érintse az általános szabályok szerint fo-lyó, továbbá a többi külön eljárás esetében követendő gyakorlatot, ennek ellenére ezekben is elkezdték a ta-núvallomások poligráfos vizsgálatát, arra hivatkozás-sal, hogy a Be. nem tiltja ezt, sőt a tanú beleegyezésére csak a kiemelt jelentőségű ügyekben van szükség, a többiben nincs. A gyakorlat azóta is eltérő megyén-ként, ami meglehetősen meglepő egy olyan országban, amelyben elvileg egységes jogrendszer működik. Ehe-lyütt nem foglalkoznék azzal sem, hogy a poligráfos

12 fenyvesi Csaba: A tanúvédelem és a védőüg yvéd In: A tanúvédelem útjai Európában [szerk. róth Erika], Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002, 86.

13 A kérdéskörről részletesen: budaháZi Árpád: A vallomás őszinteségének műszeres ellenőrzése, különös tekintettel a poligráfos vizsgálatra: Doktori Értekezés, Pécs, 2012, 106.

36

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

vizsgálat validitása megkérdőjelezhető, alkalmatlan a szubjektíve igaz, de objektíve hamis vallomások ki-szűrésére, vagy az ún. Othello-hiba előfordulására.14 Azonban azzal igen, hogy mennyire helytelen az a fel-fogás, miszerint, ha a Be. nem tilt valamit, akkor azt az eljáró hatóság nyugodtan megteheti. Ilyen alapon például sor kerülhetne a szakértők poligráfos vizsgá-latára, hiszen a Be. erről sem rendelkezik. Nyilvánva-lóan a büntetőeljárás és a bizonyítás törvényessége ellen hat az ilyen kiterjesztő értelmezés. Amennyiben a jogalkotó úgy véli, hogy a tanúvallomás poligráfos vizsgálatát megengedi, úgy az ezekre vonatkozó sza-bályokat a Be. megfelelő részeibe indokolt beiktatni,

14 Ezekről részletesen: eleK Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen, 2008. és eKMan Paul: Beszédes hazugságok, Budapest, Kelly Kft., 2010.

ezek hiányában viszont a jogalkalmazónak nem sza-bad többet beleérteni a törvényszövegbe, mint ameny-nyit az valójában tartalmaz. Egyebekben nehezen lenne magyarázható, hogy az általános eljárási szabá-lyok szerint a terhelt beleegyezésére szükség van a vizsgálathoz, de a tanúnál nincs ilyen feltétel, csak a kiemelt jelentőségű ügyekben. Mindezek alapján úgy vélem, hogy amennyiben nem ez utóbbi külön eljárás-ban kerül sor a tanú esetében poligráfos vizsgálatra, különösen a beleegyezése hiányában, úgy a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályok sérülnek, és a Be. 78. § (4) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazandók.

Az új Büntető Törvénykönyv hatálybalépésével egyidejűleg a Kúria Büntető Kollégiuma felülvizsgálta korábbi testületi döntéseit. Így két új jogegységi határozat váltja fel a korábbi 15. sz. Irányelvet, a 2/2013. (VII. 8.) BK véleménnyel pedig rögzítésre került, hogy a

Kúria a korábbi büntetőjogi tárgyú kollégiumi vélemények közül melyeket tartja fenn, a jogszabályi változá-soknak és a bírói gyakorlat alakulásának megfelelően módosítva.

Tekintettel az új, valamint a felülvizsgált testületi döntéseknek a büntető jogalkalmazás során betöltött kiemelt szerepére, a Kúriai Döntések folyóirat azokat külön lapszámban jelenteti meg. A gyűjtemény az új jogegységi határozatok mellett a Kúria által fenntartott valamennyi kollégiumi vélemény felülvizsgált szövegét is tartal-mazza.

AZ ÚJ BTK.-HOZ KAPCSOLÓDÓ,FELÜLVIZSGÁLTÉS ÚJ KÚRIAI TESTÜLETI DÖNTÉSEKA Kúriai Döntések (Bírósági Határozatok) különszámaSZERKESZTŐ: Kónya István

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14.Fax: (36-1) 349-7600 • Telefon: (36-1) 340-2304 • info@hvgorac.hu www.hvgorac.hu • www.ujbtk.hu

WEB

ES MEGREND

ELÉS

–5%

Ára: 2900 Ft

37

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

I. Bevezetés

A büntetőeljárás elé a törvények feladatként, köve-telményként azt állítják, hogy a benne részt vevő sze-mélyek együttes tevékenységének eredményként a bíróság az igazságot állapítsa meg arról, hogy történt-e bűncselekmény és azt ki követte el. Az igazság megta-lálásán múlik az, hogy a bűnösséget megállapító íté-letben törvényes és igazságos döntés születik-e, vagy sem. Ha ugyanis annak – az igazságnak megfelelő – megállapítására, hogy a vádlott követte el a bűncse-lekményt, nincs lehetőség, a bíróságnak felmentő íté-letet kell hoznia.1

A bíróság feladatának – az igazságszolgáltatásnak – a középpontjában az igazság megállapítása áll. Kérdés azonban, hogy mit értünk valójában az igazság fo-galma alatt. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy az igazság és az igazságosság fogalma mennyire esik egybe az ítélkezés során, azaz egy valóságnak megfe-lelő ítélet minden esetben érvényre juttatja-e az igaz-ságosság követelményét is?!

Ezekre a kérdésekre korszakonként és jogi iskolán-ként eltérő válaszokat kaphatunk. A hatályos szabá-lyozás az igazságot ugyanis ismeretelméleti megkö-zelítésben, gnoszeológiai aspektusban vizsgálja. Ez azt jelenti, hogy az ügydöntő határozatban megálla-pított tényállásnak a valóságnak kell megfelelnie – tehát ezen értelmezés szerint az igazság fogalmát a valósággal azonosítjuk.2 És mi a helyzet az igazságos-sággal? Bócz Endre szerint el kell különítenünk egy-mástól az igazság és az igazságosság fogalmát. „Az igazságosság nem ismeretelméleti, hanem etikai ka-

* Joghallgató, DE ÁJK1 Király Tibor: Büntetőeljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 22. o2 Herke Csongor – Fenyvesi Csaba – Tremmel Flórián: A büntetőeljárásjog

elmélete, Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest, 2012, 32. o.

tegória; az a követelmény, hogy az egyes emberek vagy csoportjaik között jelentkező konfliktusok meg oldásánál a teendőkre vonatkozó döntés szük-ségképpen eltérő, sőt el-lentétes érdekeket – ame-lyek a társadalmi környe-zet valóságos tagoltságán, mint prizmán megtörve jelentkeznek – kellő terje-delemben és megfelelő súllyal figyelembe véve szülessen meg.”3

II. Igazság-felfogások a büntető eljárásjog rendszerén belül

Az igazság fogalmát általában mindennemű erköl-csi dimenziótól függetlenül, a valóságra vonatkoztatva kell értelmezni, azonban az igazság elérése kérdéskö-rében több megközelítéssel is találkozhatunk.

Az egyik álláspont szerint az emberi megismerés gyengeségei miatt az anyagi igazsághoz nem, csupán az alaki (processzuális) igazsághoz juthatunk el a bün-tetőeljárás során. Véleményük szerint az igazság a tör-ténelmi folyamatoktól függően változik, és emiatt so-hasem érhető el a maga teljes egészében. Ebből kifo-lyólag, ezen szemlélet hívei a valószínűséget is elegen-dőnek tartják az elítéléshez.

Más nézetek szerint az objektív igazság elérhető, s ennek felderítése a hatóságok általános kötelezettsége.

A fogalmi tisztánlátáshoz szükségünk van a bünte-tőeljárásban ún. igazság elméletek megkülönbözteté-sére, amelyhez szintén két teóriát kell segítségül hív-nunk.

Az egyik a korrespondencia-elmélet, amely szerint az igazság nem más, mint egy felfedezésre váró rejtett aranyrög. Ez a felfogás előfeltételezi azt, hogy a nyel-ven keresztül képesek vagyunk a tények egzakt kife-jezésére. Bizonyos mértékig az igazságra, mint objek-tív jelenségre tekint (materiális igazság).4

A korrespondencia-elmélet a kontinentális jogi gondolkodásban vert gyökeret: az itteni felfogás sze-rint a büntetőeljárás célja nem más, mint a büntető-jog érvényesítése, az igazságos és méltányos ítélet alapjainak megteremtése, a társadalmi béke helyre-állítása, vagy egyszerűen csak az igazság felderítése egy-egy konkrét bűnügy kapcsán. Ez a nézet a bün-

3 Bócz Endre: A bíráskodás tekintélye és a jogpolitika, Magyar Jog, 2011/8.szám, 449–458. o.

4 The Search For Truth In Criminal Process. http://www.cesl.edu.cn/upload/201209206168631.pdf (2013.07.30), 2. o.

szeNDrőI aNNa*

Az igazság felfogásai a büntető eljárásjogi

rendszerekben

38

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

tetőeljárás társadalmi funkciójára helyezi a hang-súlyt, a közérdeket megtestesítve. Ahhoz, hogy meg-kíséreljük helyreállítani a társadalmi békét, pontosan tudnunk kell, hogy mi történt, ki a tettes, és miért követte el az adott bűncselekményt. Az igazság kere-sése összhangban áll a közérdekkel, a társadalom tag-jainak elvárásaival, akik harmadik félként maguk is részt vesznek az eljárásban.5

A másik koncepció a konszenzus-elmélet, amely szerint az igazság nem más, mint az, amelyben ésszerű emberek egy tisztességes, fair eljárás keretében meg-állapodnak (processzuális igazság). Ezt a felfogást tük-rözi vissza az angolszász jogi gondolkodás, amely a büntetőeljárás konfliktus-megszüntető potenciáljára helyezi a hangsúlyt. Az igazság teljes felderítése elma-rad, azonban szükséges, hogy az ítélkezés megfeleljen a tisztességes és igazságos (fair) eljárás alapkövetel-ményeinek. A büntetés a társadalom általi morális el-ítélés legnyilvánvalóbb kifejeződése – ezért nélkülöz-hetetlen, hogy a büntetéskiszabás alapjául szolgáló felelősségre vonás igaz, valós tényeken alapuljon.

Az igazság felfogásai a különböző büntetőeljárási rendszerekben sem azonosak.

A korrespondencia-elmélettel párhuzamba állítható középkori inkvizitórius eljárás, amely a materiális igaz-ság felkutatását tűzte ki céljául (a hivatalból való eljá-rás kötelezettségét előírva). Azt feltételezi, hogy az igazság felderítésének legjárhatóbb útja egy pártatlan bíró által végzett objektív vizsgálat. Így tipikusan a bíró feladata annak meghatározása, hogy mire terjed-jen ki a nyomozás, mely tanúkat, szakértőket hallgas-sák meg, és milyen dokumentumokat vagy bizonyíté-kokat mutassanak be.6

Ezzel szemben az akkuzatórius, vádelvű eljárás a vád és a védelem közötti jogvita eldöntését célozza, s a formális (eljárási) igazság elérésére törekszik. A vita eldöntéséhez szükséges mértéken túl nem keresi a tényigazságot.7 Ez a felfogás a konszenzus-elmélettel mutat rokon vonásokat.

Napjaink eljárásjogi rendszerei nem képesek visz-szatükrözni a klasszikus igazság-felfogásokat a maguk tisztaságában, ehelyett inkább azok ötvözeteit mutat-ják be. Ez a növekvő tendencia leginkább azzal ma-gyarázható, hogy önmagában sem az inkvizitórius, sem az akkuzatórius rendszer nem bizonyult haté-konynak az igazság felderítése szempontjából.8

A továbbiakban az egyes eljárásjogi rendszerekre jellemző igazság-felfogásokat mutatom be, s az igaz-ságnak az eljárásban betöltött szerepét, érvényesülé-sének korlátait vizsgálom.

5 Thomas Weigend: Should We Search for the Truth, and Who Should Do it?, North Carolina Journal Of International Law And Commercial Regulation, Volume 36 – Issue 2, Winter 2011, http://www.law.unc.edu/journals/ncilj/issues/volume36/issue-2-winter-2011/should-we-search-for-the-truth-and-who-should-do-it/ (2013-11-23) 389–390. o.

6 The Search For Truth In Criminal Process, i. m.: 1–3. o.7 Erdei Árpád: Mi az igazság? In.: Erdei Árpád (szerk.): A büntető ítélet

igazságtartalma, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2010 9–22.o8 Weigend, i. m.: 398. o.

III.Az igazság felderítése az inkvizitórius rendszerben

A német eljárásjogi rendszer a kontinentális jogi gondolkodástól áthatva főként inkvizitórius jegyeket hordoz magában. A büntetőeljárás legfőbb célja az ál-lami büntetőigény érvényesítése az igazságszolgálta-tás alapvető feladata pedig az igazság megállapítása, annak ellenére, hogy az „igazság” szó nem szerepel a német büntetőeljárásról szóló törvényben.9

Az inkvizitórius rendszer jellemző jegyei az egész német büntetőeljárást áthatják, s így sokkal kitünte-tettebb szerephez jut az anyagi igazság elve, mint az akkuzatórius modellben.

Az eljárás folyamán a törvények őrét megtestesítő ügyész egy pártatlan, objektív, elkülönült nézőpontot képvisel, s amerikai kollégáival ellentétben nem a győ-zelmet hajszolja, hanem az igazságot keresi a tárgyalás során.10

Az ügyész szerepén kívül érdemes megvizsgálni a bizonyítás szabályait is.

A német jog elfogadhatatlannak tekinti a tanúk és gyanúsítottak vallomásait, ha a hatóság tagjai a kihall-gatás során illegális eszközöket (pl. erőszak, fenyege-tés) használtak fel. Néhány kivételtől eltekintve, nem jelentős azon esetek száma, ami szükségszerűen a bi-zonyíték kizárásához vezet, hiszen a német bíróságok gyakran felhasználhatónak tekintik az eljárási hibával érintett bizonyítékot.11 A kontinentális gondolkodás-ban kialakult ezüsttálca elv Németországban is érvé-nyesül. Ezen szabály alapján csakúgy, mint az angol-szász rendszerre jellemző mérgezett fa gyümölcsének elve, a jogsértően szerzett bizonyíték nem használható fel. A különbség abban ragadható meg, hogy a jogsér-tést egy magasabb szintű fórum vagy hatóság korri-gálhatja, s a bizonyíték felhasználhatóvá válhat.

Weigend arra a következtetésre jut, hogy az emberi jogok eszméjének terjedésével egy új tendenciát fi-gyelhetünk meg a német bíróságok gyakorlatában. E szerint, egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak a bí-rák arra, hogy elutasítsák az egyén alapjogainak tiszta, szándékos megsértésével összefüggésben megszerzett bizonyítékokat.12 Ez érthető is, hiszen a német bünte-tőjog is jogállami keretek között értelmezi az állami büntetőigényt, s annak érvényesítését. Az igazság fel-derítésének kötelezettsége és az egyéni jogok védelme gyakran konfliktusba kerül egymással a büntetőeljá-rás során, ugyanis az igazság kiderítése gyakran az

9 Mohácsi Barbara: A büntetőeljárási „igazságkutatás” és az alapjogi ga-ranciák egyensúlya a német büntetőeljárási jogban (A naplófeljegyzés mint bi-zonyíték) In: Dolgozatok Erdei Tanár Úrnak (szerk.: Holé Katalin – Kabódi Csaba – Mohácsi Barbara, ELTE Állam- és Jogtudományi Kara, Budapest, 2009), 316–326. o.

10 Richard S. Frase, The Search for the Whole Truth About American and European Criminal Justice, Buff. Crim. L. Rev. 821 (1999–2000) in The Search For Truth In Criminal Process, 7–8. o.

11 Weigend, i. m.: 399–401. o.12 Weigend, i. m.: 401. o.

39

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

egyéni érdekekbe, jogokba történő beavatkozással jár. A két érdek arányos kiegyenlítése mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban nehéz feladatot jelent. 13

Látható tehát, hogy a német büntetőeljárás is kezd eltávolodni inkvizitórius gyökereitől. Az igazság fel-derítése továbbra is az eljárás Achilles-sarkát jelenti, azonban egyre inkább eltolódik a hangsúly a védendő értékek között.

Hasonló tendenciát figyelhetünk meg a francia el-járásjogi rendszert vizsgálva. A hagyományosan inkvizitórius jellemzők a nyomozási szakasz során ér-vényesülnek, azonban a tárgyalás, már akkuzatórius jelleget mutat, amely során a törvény aktív szerepkör-rel ruházza fel a feleket.

Az akkuzatórius eljárás francia felfogása sokkal kor-látozottabb és formalizáltabb, mint az angolszász rend-szerben, mert csupán az eljárás tisztességes és kontradiktórius voltára, valamint a felek közötti egyen-súlyra terjed ki.

Csakúgy, mint a német rendszerben, a bizonyíté-kokra vonatkozó kizárási kötelezettségek, valamint a terhelt hallgatáshoz való joga az igazság feltárásának akadályát jelentheti.14

Az inkvizitórius rendszer vizsgálata körében érde-mes egy rövid kitekintést vetni Kína és Japán bünte-tőeljárására is.

Kínában bizonyos mértékig inkvizitóriusnak nevez-hető a büntetőeljárás. Ezt jelzi az is, hogy a kínai bün-tetőeljárás legfőbb feladata az igazság maradéktalan megállapítása. A büntetőbíró kitüntetett szerepet ját-szik az eljárásban, ami a kínai társadalmi környezettel, közrenddel és államszervezettel magyarázható. Az el-múlt években azonban újféle tendenciát figyelhettünk meg, hiszen Kína számos akkuzatórius rendszerre jel-lemző elemet emelt be az eljárásba, s a vádlott szerepe is jelentős mértékben javult.15

A japán eljárásjogi kultúra merőben eltér az európai rendszerektől, s az inkvizitórius jegyek mellett egyre több akkuzatórius jellemzőt fedezhetünk fel benne. Az eljárás lényeges szereplői az ügyészek, akiknek leg-főbb feladata az igazság felderítése. A vádlottaknak itt is joguk van hallgatni, de gyakori elvárás tőlük az is, hogy ismerjék be a bűnösségüket.16 (Ez az oka annak, hogy Japánban az elítélések száma igen magas, 99.8%.)17

A japán igazság felfogásban az igazságosság elsősor-ban a jogi igazságon, a tények teljes körű felderítésén alapszik. A döntés meghozatalánál a vádlott egyéni körülményei és szükségletei is szerepet kapnak. Az

13 Mohácsi, i. m.: 316–326. o.14 Weigend, i. m.: 399. o.15 Search For Truth In Criminal Process, i.m.: 9. o.16 David T. Johnson: The Japanese Way Of Justice, Oxford University Press,

New York, 2002, 243–44. o. In.: Keith A. Findley: Adversarial Inquisitions: Rethinking the Search for the Truth, New York Law School Review, Volume 56 No. 911, 2011-12, http://ssrn.com/abstract=1904588 (2013-11-23), 931. o.

17 Norimitsu Onishi, Pressed by Police, Even Innocent Confess in Japan, N.Y. Times, May 11, 2007, http://www.nytimes.com/2007/05/11/world/asia/11japan.html?pagewanted=print. (2013-11-23)

igazságot nem azonosítják a büntetés fogalmával, ha-nem egyfajta gyógyító funkciót is társítanak hozzá.18

IV. Az igazság felderítése az akkuzatórius rendszerben (amerikai gyakorlat)

Az amerikai büntetőeljárásjogi rendszer eredetileg tisztán akkuzatórius jegyeket hordozott magában, napjainkban azonban már nem kizárólag a tisztessé-ges eljárás követelményeinek érvényesítését hivatott szolgálni. Az eljárás további célja ugyanis az, hogy meghatározza, „mi is történt valójában” (materiális igazság megállapítása).

A tényállás maradéktalan felderítése, azaz az anyagi igazság megállapítása számos akadályba ütközik, me-lyek főként az eljárásjogi rendszer felépítésében rej-lenek.19

Elég egy példát vetnünk az angolszász rendszer pre-cedensjellegére. Az ítélkezés során a bírói jogalkotás, valamint a döntési mintákhoz való makacs ragaszko-dás az igazság felderítésének gátját képezi. A bíró ugyanis nem arra törekszik, hogy felkutassa az alkal-mazandó jogszabályt, vagy, hogy felderítse a jogalkotó szándékát. A feladata ezzel szemben inkább annak el-döntése, hogy a vizsgált eset mutat-e hasonlóságot egy korábbi, irányadó precedenssel.20

A következő problémát a felek közötti egyensúlyhi-ány jelenti. A rendszer azon a téves előfeltevésen ala-pul, hogy az igazság úgy érhető el, ha a feleket az ösz-szes olyan eszközzel felruházzuk, amelyek saját igazuk bizonyítására szolgálnak. Az elmélet tökéletesen mű-ködhetne, ha a felek egyenlő pozícióban lennének, azonban a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Az egyik fél, az állam ugyanis erőfölényben van, hiszen hozzá-férése van az összes (többek között helyszíni) bizonyí-tékhoz. A másik fél számára azonban nem igazán adott annak a lehetősége, hogy a kulcsfontosságú, perdöntő bizonyítékok birtokába jusson.

A jogorvoslati rendszert vizsgálva ismételten az igaz-ság felderítésének az akadályával találkozunk, hiszen a fellebbezés továbbra is csak indirekt módon foglal-kozik az anyagi igazság kérdésével. Magától értetődő tény, hogy a bizonyítékok értékelése, továbbá a bizo-nyítékok által feltárt igazság meghatározása kizárólag az esküdtszék kompetenciájába tartozik. A fellebbezés során az igazság kiderítése egyáltalán nem, csupán az eljárási kérdések kerülnek fókuszba, azaz a tárgyalás megfelelt-e az eljárási szabályoknak. A bűnösség és

18 Johnson, i. m. In: Findley, i. m.: 932. o.19 Mirjan Damaska, Evidence Law Adrift 74 et seq. (1997). In: Weigend:

i. m.: 398. o.2 0 Harold See, An Essay on Legal Ethics and the Search for Truth. 3 Geo.

J. Legal Ethics 324. o. (1989–1990) In: The Search for Truth in Criminal Process, i. m.: 5. o.

40

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

ártatlanság megállapításával kapcsolatos új bizonyíté-kok előterjesztésére nincs lehetőség. 21

Az amerikai értékrendet is érdemes vizsgálat alá vonni. Az amerikai jogrend ugyanis számos olyan ér-téket próbál előmozdítani, amelyek inkonzisztensek az igazsággal. Ilyen érték többek között például az em-beri méltóság, a magánszférához való jog vagy a szó-lásszabadság joga. Ezek, a magánszféra sérthetetlen-ségét biztosító jogok a bizonyítékok kizárásának sza-bályaihoz vezetnek.22 A mérgezett fa gyümölcsének elve, mely kimondja, hogy a törvénysértő módon be-szerzett bizonyítékok az eljárás során nem használha-tóak fel, tipikusan az angolszász jogterületen, az USA-ban érvényesül, s a szabad mérlegelés lényeges korlát-ját jelenti. Másik példa a Double Jeopardy klauzula, amely a ne bis in idem elvnek feleltethető meg az eu-rópai jogi gondolkodásban.23

Az emberi méltóságra és az elidegeníthetetlen jo-gokra alapozva a terhelt nem tárgya, hanem alanya az eljárásnak. Ezáltal joga van hallgatni (Miranda-elv) és együttműködési kötelezettség sem terheli. 24

Jól látható, hogy bizonyos fokig mérlegelni kell a védendő értékek között, és ez a mérlegelés nem szük-ségszerűen az igazság javára dől el.

A bírók passzív szerepe, valamint a védők részre-hajló természete sem könnyíti meg a tényállás pontos feltárását. A védő funkciója élesen elkülönül a bírók szerepkörétől, hiszen a pártatlanság követelményének egyáltalán nem kell megfelelniük. A bíráknak alapvető feladatuk az objektív igazság előtérbe helyezése az egész ítélkezési folyamat alatt. Ezzel szemben a védő-ként eljáró ügyvédeknek elsődlegesen nem az igazság, hanem az ügyfelük felé kell lojalitást tanúsítaniuk.25

A legfőbb probléma azonban az, hogy az amerikai akkuzatórius eljárás sokkal nagyobb hangsúlyt fektet magára az eljárásra, mint az igazság felderítésére. Egy-egy eset végkimenetele jóval a tárgyalás előtt, már a nyomozási szakasz során eldől. Ha valóban az igazság és a megbízhatóság lenne az eljárás fő célja, akkor a bizonyítékok összegyűjtésére és értelmezésére, vala-mint a nyomozási szakasz minőségi fejlesztésére kel-lene nagyobb hangsúlyt fektetni.26 A jelenlegi eljárást az egyenlőtlen pozícióban lévő felek irányítják – mind-két fél szeme előtt a „győzelem” lehetősége lebeg, nem pedig az anyagi igazság felderítése. A rendszer így ha-mis elítélésekhez, justizmordokhoz, kriminalisztikai hibákhoz, valamint rendőri és ügyészi kötelezettség-szegésekhez vezethet.27

21 Findley, i. m.: 914–917. o.2 2 Franklin Strier, Making Jury Trials More Truthful, 30 U.C. Davis L.

Rev. 95, 107 (1996). Findley, i. m.: 917. o.2 3 Findley, i. m.: 917. o.2 4 The Search for Truth in Criminal Process, i. m.: 7. o.25 Marvin E. Frankelt, The Search For Truth: an Umpireal View, 123 U.

Pa. L. Rev. 1031 (1974–1975) In: Search for Truth in Criminal Process 6. o.2 6 Findley, i. m.: 929. o. 27 Findley, i. m.: 912. o.

V. Az igazság felkutatása a hibrid rendszerekben

Az elmúlt évtizedben számos vegyes rendszer ala-kult ki. Ezek az eljárási rendszerek bizonyos tekintet-ben továbbra is hűek inkvizitórius gyökereikhez, azon-ban számos elkülönült akkuzatórius jellemzővel bír-nak. A legjobb példa a vegyes megoldásra az olasz el-járásjogi rendszer.28

A mai olasz büntető perrendtartás tipikusan hibrid jelleget hordoz magában, azonban ez a rendszer egy hosszú történelmi folyamatnak a gyümölcse.

Az olasz büntetőeljárás egészen 1988-ig inkvizitórius jelleggel bírt, amelyet lényegében az 1930-as Codice Rocco képviselt. A nemzetiszocialista éra alatt szüle-tett kódex a büntetőeljárást két szakaszra osztotta: nyomozási (istruzione) és tárgyalási szakaszra (di-battimento). A kódex a nyomozási szakaszra helyezte a hangsúlyt, amit jelzett az is, hogy a nyomozási bíró (giudice istruttore) igen széles jogkörrel rendelkezett. A nyomozási szakasz legfőbb célja a (materiális) igaz-ság feltárása volt. Az ezt követő tárgyalási szakasznak nem tulajdonított különösebb jelentőséget a Kódex, csupán a korábban beszerzett bizonyítékok ellenőr-zését szolgálta.29

Az így kialakult rendszer azonban számos defekt-tel küszködött, s a hatékonyság növelésének, valamint az eljárás gyorsításának igénye számos reformhoz vezetett.30

A rendszer átfogó megreformálására 1988-ban, a Codice di procedura penale italiana (C.P.P) megalko-tásával került sor. A lényegi változás a vádelvű, akkuzatórius rendszer bevezetése volt. Az új C.P.P bi-zonyos tekintetben meghaladta az akkuzatórius mo-dellt, hiszen továbbra is a materiális igazság felderíté-sét tekintette az ítélkezés legfőbb feladatának. Az el-járás kognitív funkciója tehát továbbra is megmaradt, csupán az igazság felderítésének módja változott meg. A korábbi monológos szerkezetet felváltotta a vádelvű rendszerekre jellemző kontradiktórius modell. 31

A törvénykönyv élesen elválasztotta egymástól a nyomozási és a szóbeli szakaszt. A nyomozási cselek-mények elvégzése az ügyészség és a rendőrség hatás-körébe tartozott. Ekkor gyűjtötték össze a bizonyíté-kokat. A nyomozást követte az eljárás szóbeli szakasza, mely során a felek indítványozhatták a bíróságnál,

2 8 Weigend, i. m.: 402. o.29 Giulio Illuminati: The Frustrated Turn to Adversarial Procedure in Italy

(Italian Criminal Procedure Code of 1988). Washington University Global Studies Law Review http://ssrn.com/abstract=827964 (2013-11-23)

3 0 Macro Fabri. (1994). Theory Versus Practice of Italian Criminal Justice Reform. Judicature 77, 211 In.: Changsheng Li: Adversary System Experiment in Continental Europe: Several Lessons from the Italian Experience, Journal Of Politics and Law, Vol. 1., No. 4., December 2008, 13. o.

31 Moccia Sergio: Vérité substantielle et vérité du procès, In.: Déviance et Société, 200, Vol. 24., No. 1., 111.o. http://www.persee.fr/web/revues/home/prescript/article/ds_0378-7931_2000_num_24_1_1719 (2013-11-23),

C. Cass., sez.un., 6.11.92, in Rep. Foro it. 1993, II, 65. In.: Moccia, i. m. 111. o.

41

Büntetőjogi Szemle 2014/1. szám

hogy az ismertesse az egyes álláspontok alátámasztá-sára szolgáló, a nyomozás során végzett cselekmények-ből következő tényeket. Lényegi különbség a korábbi eljáráshoz képest, hogy az ügyben eljáró bíróság nem fért hozzá a nyomozás teljes anyagához, csupán a szó-beli szakasz során a felek által kiválasztott, bizonyíték-ként elfogadott elemekhez. Végső soron, a tárgyalás során derült fény a lényegi igazságra, amely lehetővé tette az ítélet megalkotását.

Az új rendszer azonban nehezen igazodott az inkvizitórius hagyományokkal rendelkező olasz bíró-ságok igényeihez. Ennek eredményeként, nem sokkal a C.P.P hatálybalépését követően, mind a Corte costituzionale, mind pedig a rendes bíróságok a ko-rábbi inkvizitórius modell gyakorlatához fordultak. A jogalkotói és a bírói értékelések közötti eltérések a C.P.P módosításához vezettek.32

Az inkvizitórius „visszarendeződés” az Alkotmányt sem hagyta érintetlenül. Az Alkotmány 111. cikkének módosítása során rögzítették az akkuzatórius eljárás alapelveit, azonban bizonyos mozgásteret biztosítot-tak a jogalkotó számára. Ez a mérlegelési mozgástér az olasz büntetőeljárást köztes modellé alakította át, határozottan akkuzatórius jelleggel, az inkvizitórius modell jegyeivel vegyítve. 33

Az egyik legjobb példa az akkuzatórius modell át-törésére a C.P.P. 409. cikkének (5) bekezdése. Hagyo-mányosan a nyomozási szakaszban az előzetes nyomo-zással megbízott bíró (giudice per le indagini pre-liminari – a G.I.P.) passzív szerepkört tölt be, s feladata arra korlátozódik, hogy biztosítsa az eljárás jogszerű lefolytatását, és garantálja a terhelt, valamint a bűn-cselekmény sértettjének jogait. A G.I.P. nem avatkozik be a nyomozási cselekményekbe, mivel a bizonyítéko-kat alakszerűen a szóbeli szakasz folyamán nyújtják be. Ez a passzív szerepkör az ügyészt a nyomozási sza-kaszban az eljárás előmozdítójává teszi, mivel a nyo-mozás irányítása és a büntetőeljárás indítványozása kizárólag az ő feladata. A tisztán akkuzatórius modell alóli kivételként a C.P.P. 409. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a G.I.P. elrendelheti, hogy az ügyész „emeljen vádat”, ily módon kilépve passzív szerepéből a törvényesség elvének területén.34

Kérdés, hogy egy ilyen komplex, hibrid rendszer keretei között milyen szerephez jut az igazság felderí-tése. Úgy tűnik, hogy az olasz ítélkezés továbbra is ra-gaszkodik az igazság felderítésének klasszikus, inkvizitórius modelljéhez. Valójában nem tehetünk különbséget formális és materiális igazság között, hi-szen az eljárásban csupán egyetlen igazság létezik, amely egy kontradiktórius eljárás keretében születik

32 Az olasz Alkotmánybíróság az 1998. évi 361. döntésében az C.P.P 513. cikkének 2. bekezdését alkotmányellenessé nyilvánította, s ezáltal biztosította a bíróságnak azt a jogot, hogy a nyomozás során keletkezett iratokat, s az ügyész előtt tett nyilatkozatokat a tárgyaláson mindennemű korlátozás nélkül felol-vashassa. In.: Moccia, i. m.: 113. o.

33 http://eur-lex.europa.eu/Notice.do?mode=dbl&lng1=hu,hu&lang=&lng2=bg,cs,da,de,el,en,es,et,fi,fr,hu,it,lt,lv,mt,nl,pl,pt,ro,sk,sl,sv,&val=621094:cs (2013-11-23.)

3 4 In.: http://eur-lex.europe.eu, i. m.

meg. Az olasz eljárás legfőbb feladata így továbbra is az igazság megállapítása, a korábbiakhoz képest azzal a különbséggel, hogy annak felderítése, a bizonyítás kérdésében az akkuzatórius eljárás szabályai szerint történik. 35

VI. Záró gondolatok

Az egyes eljárásjogi rendszereket megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy az igazság megállapítása – hi-ába ez a büntetőeljárás sarkalatos pontja – a gyakor-latban számos nehézségbe ütközik. Véleményem sze-rint ez az igazság fogalmának sokrétűségére, komp-lexitására vezethető vissza. Nem nehéz belátni ugyanis azt, hogy az egyes igazság-fogalmak egymás-tól jelentősen eltérnek, s adott esetben egymással ütköző kategóriákat jelentenek. Nem kivételes eset, hogy egy ítélet megfelel a processzuális igazságosság követelmények, azonban teljesen ellentmond a ma-teriális igazságnak.36

Az igazság felderítésének útjába álló másik aka-dályt az emberi jogok eszméjének térhódításában ragadhatjuk meg. Az igazság maradéktalan felkuta-tása gyakran ütközik az egyéneket megillető alapvető elidegeníthetetlen jogokkal, s beavatkozást jelent a magánszférába, az egyéni autonómiába. Akár az eu-rópai, akár az amerikai kontinenst vizsgáljuk, az em-beri jogok tiszteletben tartása az állam alapvető kö-telezettsége, s a büntetőigény érvényesítése ezen kö-vetelménynek megfelelve, jogállami keretek között képzelhető csak el.

Az igazság nem abszolút, feltétlen érvényesülést meg-követelő érték. A bírósági eljárás legfőbb célja azonban nem lehet más, mint az igazság felderítése – gondoljunk itt annak akár a materiális, akár a processzuális felfo-gásra. A büntetőeljárástól joggal elvárható – a törté-nelmi és eszmei változásoktól függetlenül – az igazság érvényre juttatása, hiszen az igazság megállapítása az alappillére, a conditio sine qua nonja az eljárásnak, az állami büntetőigény érvényesítésének, valamint a pre-ventív és retorzív célok megvalósításának.

Summary – The ways of truth-finding in traditional procedural systems

We can agree on the fact that the search for the truth is one of the main goals of the criminal process, although we cannot determine the exact meaning of truth. Generally, we can distinguish between two dif-ferent approaches.

The first one is the correnspondence theory: ac-cording to it, truth is a hidden piece of gold and the sentence is true if it corresponds with reality. The

35 Moccia, i. m.: 116. o.36 Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban, Debreceni Egyetem Állam-

és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszéke, Debrecen, 2012, 42. o.

42

Bünt

etőj

ogi S

zem

le 2

014/

1. sz

ám

other one is the competing consensus theory, which suggests that truth is what reasonable people agree upon after a fair discourse. This concept puts more emphasis on the content of the rules that determine the process than on the outcome of the case.

Each theory is associated with a different proce-dural system. My purpose is to present the ways of truth-finding in these systems.

The inquisitorial system, which is said to be more focused on truth-findig, aims to discover „what actu-ally happened”. As opposed to it, the adversary system tends to emphasize the conflict resolving potential of the criminal process and aims to restore social

peace. The hybrid system is the combination of these previous ones: it seems to be faithful to its inquisito-rial origins in some respects, but also displays some indispensable adversarial features.

To draw the consequences, we can assume that these previously mentioned systems do not reflect the inquisitorial and the adversarial ideal types in their pure formes. The heritage of one of the compet-ing ideal types is still recognizable in individual pro-cedural systems, but they all contain differing ele-ments that may have entered the system because the purest doctrine of adversariness and inquisition turned out to be inadequate.

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14.Fax: (36-1) 349-7600 • Telefon: (36-1) 340-2304 • info@hvgorac.hu

WEB

ES MEGREND

ELÉS

–5%

www.hvgorac.hu • www.ujbtk.hu

A KúRiA bíRáinAK KOmmentáRjA A GyAKORlAt számáRA

Az Országgyűlés a 2012. évi C. törvénnyel megalkotta az új Büntető Törvénykönyvet, amely 2013. július 1-jén hatályba lépett. Az új Btk. úgy hoz létre lényegi változtatásokat a büntető anyagi jogban, hogy nem jelent teljes szakítást azokkal az értékekkel, amelyek az eddigi szabályozásban az állampolgárok hatékony jogvédelmét biztosították. Megújítja – más jogterületeken kipróbált szankciók (sportrendezvények látogatásától eltiltás, elzárás) átemelésével új büntetési nemekkel bővíti – a büntetési rendszert. Sok esetben törvényi szintre emeli a büntető ítélkezésben évtizedek alatt kikristályosodott joggyakorlatot.

Kiadónk a Kúria tapasztalt büntetőbíráinak szerzőségével, a Kúria Büntető Kollégiuma vezetőjének szerkesztésében 2013 szeptemberében jelentette meg a Kommentár új, harmadik kiadását. Az új törvény rendelkezéseinek elemzése mellett a bírák áttekintik az egyes jogintézmények, törvényi tényállások alkalmazásához kapcsolódó korábbi joggyakorlatot. A szer-zők elvégzik a törvény változásának fényében szükséges szelekciót is: a magyarázatok között csak azokat az elvi tartalmú eseti bírósági döntéseket és testületi határozatokat ismertetik, amelyeket a gyakorlat számára továbbra is iránymutatónak tartanak. Ehhez támpontot ad számukra az, hogy a Kúria Büntető Kollégiuma a közelmúltban felülvizsgálta a ’78. évi Btk.-n nyugvó kollégiumi vélemények alkalmazhatóságát, jogegységi eljárásban újjáalkotta a korábbi 15. számú Irányelvet oly módon, hogy annak helyébe két jogegységi határozat lépett.

SzErzőK:Akácz józsef, belegi józsef, Katona sándor, Kónya istván,

márki zoltán, mészár Róza, molnár Gábor miklós, soós lászló

SzErKESzTő:Kónya istván, a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője

mAGyAR büntetőjOG i–ii–iii.KOMMEnTár A gyAKOrlAT SzáMárA

(a 2012. évi C. törvény, az új Btk. kommentárja)

Harmadik kiadás

ára:• 23 000 Ft (most 39 000 Ft helyett, előfizetés a harmadik kiadásra nyomtatott formában, a további pótlapok ára: 38 Ft/oldal)

• 33 000 Ft / előfizetés (most 49 900 Ft helyett, e-könyvtárban, az évközi frissítéseket is magában foglaló éves átalánydíj)

• 16 500 Ft / előfizetés (most 24 950 Ft helyett, e-könyvtárban, Jogkódex/Jegyzőkódex előfizetőknek, az évközi frissítéseket is magában foglaló éves átalánydíj)