bibliotheca historica · 3 heltai gáspár kronika az magya-roknak dolgairÓl sajtÓ alÁ rendezte...

2

Bibliotheca Historica

3

Heltai Gáspár

KRONIKA AZ MAGYA-ROKNAK DOLGAIRÓL

SAJTÓ ALÁ RENDEZTEKULCSÁR MARGITA BEVEZETŐTKULCSÁR PÉTER ÍRTA

Magyar Helikon

1981

5

"

BEVEZETŐÍRTAKULCSÁR PÉTER

7

rodalomtörténészeink a XVI. század legeredetibb éslegnagyobb prózai elbeszélő tehetségének tartjákHeltai Gáspárt, akinek stílusművészete, mesélő haj-lama, fogékonysága a képek, hasonlatok, népiesszólások, közmondások iránt csodálatra méltó és a

maga korában egyedülálló. Bátran hozzátehetjük, ebben azóta iskevés vetélytársa akadt. Ha most már azt is hozzátesszük, hogy aChronica Heltainak legnagyobb, legérettebb, leggondosabban csi-szolt, több mint úz éven át fontolgatott, dédelgetett munkája,melyet szinte halála napján adott sajtó alá (kinyomatását meg semérte már), akkor talán nem is kell több szót pazarolnunk a munkaművészi értékének méltatására.

Mielőtt azonban az olvasó beállítaná a mércét, sietünk a fi-gyelmeztetéssel: a XVI. század harmadik negyed ének végén va-gyunk, mindössze nyolcvannyolc esztendővel 1486, vagyis az el-ső ránk maradt egybefüggő, magyar nyelvű, profán tartalmú pró-zai szöveg, egy levél keletkezése után. És a szerző sem tartozottazok közé, akik a magyar nyelv ízét az anyatejjel szívták maguk-ba: német volt a jámbor, erdélyi szász. Felnőtt korában kezdettmagyarul tanulni. És egyáltalán nem azért, hogy nevét megörökít-se a magyar irodalom történetében. Egyik oldalról a hitterjesztésfanatizmusa, a másikról üzleti számítás vezette.

Heltai (alias Helth) Gáspár valamikor a század első-másodikévtizedében, de lehet, hogy még előbb, az előző század vége felészületett, talán Szebenben, talán a Szeben megyei Heltauban(Nagydisznódon). Meglehet, ő volt már az a Caspar von Heltau,aki 1503 és 1505 között a bécsi egyetemet látogatta, meg az is,aki 1526 után a Heltau melletti Michelsbergben (Kisdisznódon)katolikus plébáosként működött. Az biztos, hogy 1543 februárjá-ban a wittenbergi egyetemre iratkozott be, ekkor tehát már a re-formációhoz csatlakozott. De a kor súlyos kérdéseivel lelkiisme-retük szerint küszködők között ő is nehezen találta meg hitét, ésmindig a göröngyösebb utat választotta. Wittenbergából visszajő-ve az épp ekkortájt magyarosodó Kolozsvárra került mint a hely-beli evangélikus szászok lelkésze. Rövidesen a felvirágzóban levőErdély eme leggazdagabb városának vagyonos patríciusai közéküzdötte fel magát. Sok és sokféle üzleti vállalkozása közöttnyomdát is tartott, eleinte társtulajdonosként, 1559-től önállóan.

8

Épp ez évben a reformáció radikálisabb, kálvinista irányzata hó-dította meg, ki is zárták az evangélikus egyházból. Aztán tíz évmúlva megint továbblépett, az antitrinitárius (szentháromság-tagadó) unitáriusok közé, akik valamennyi protestáns felekezetközül a legtöbb jogot adták a rációnak, a legérzékenyebben rea-gáltak a társadalmi kérdésekre. A hatalom nem szívelte e szélső-séges irányzatot, üldözte, korlátozta tevékenységében, megtiltotta– többek között – az antitrinitárius szellemű iratok kinyomását is.

Márpedig Heltai elsősorban a nyomdával akarta fenntartanitesti és lelki egzisztenciáját, kapós könyvek tömegével akartaterjeszteni az igaznak tartott hitet. Oly zseniális módon kötötteössze a kellemest a hasznossal, hogy az üzlet prosperitása sajátvagyonát is napról napra növelte, meg az olvasók egyre szélesebbtáborát is terelgette az üdvösség útjára.

Német nyelvével nem ment volna sokra, elvégre az erdélyiszászok, ha már németül akartak olvasni, ezerszer ezer könyvethozathattak maguknak a sokkal fejlettebb, gyakorlottabb, termé-kenyebb nyomdaiparral rendelkező anyaországból, mely összeha-sonlíthatatlanul gazdagabb választékot kínált, mégpedig közvet-lenül a szellemi forrás partjáról, ha pedig valami helyi specialitás-ra fájt a foguk, azt megelégedésre szállíthatta a szintén szászHonterus János 1539 óta működő, jól bejáratott brassai tipográfi-ája. Az Erdélyt lakó magyarok azonban anyanyelvükön csakmesszi földről, a királyi Magyarországról, Krakkóból származókönyveket kaptak, ráadásul vallási, politikai okokból igényeiknekmeg nem felelő szövegeket. Heltai tehát, ha németnek tudta ismagát, ha a templomban csak németül prédikált is, ha magyarul –mint maga mondja – csak 1536-tól tanult is, a magyar nyelvű iro-dalom felé fordult. És mert alig talált ízlésének, felfogásának, ve-vőköre érdeklődésének megfelelő munkát, tulajdon magánakkellett nagy izzadsággal írnia, fordítania, szerkesztenie azt, amitnyomdaüzemében magyar nyelven előállított. A körülmények azerdélyi magyar próza megalapítására kényszerítették.

A nyelvi bizonytalanságnak köszönhető, hogy – mellesleg –helyesírásunk alapjait is lefektette. Érzéke nem volt hozzá, kény-telen volt hát szigorú szabályokhoz kötni magát. Összeegyeztetteaz addigi rendszereket, és mert füle nem vezérelte, megpróbáltaminden hangra következetesen ugyanazt a betűt alkalmazni. Ő

9

rögzítette az sz hang sajátos magyar jelét, a palatálisokét (gy, ly,ny, ty), Ő tett először vesszőt a hosszú magánhangzókra. Kezde-ményezését átvette aztán a Vizsolyi biblia meg Szenci MolnárAlbert, és e közvetítéssel hatása mindmáig elér.

Mai értelemben nem nevezhetnénk írónak. Alkotó tevékeny-sége kiadásban, fordításban, átdolgozásban, a kiadott, fordítottszöveg kisebb-nagyobb mérvű bővítésében, aktualizálásában, ahazai, helyi viszonyokhoz és saját elveihez való hozzáigazításá-ban áll. Mégis, közreműködése sok esetben annyira aktív ésszembeszökő, hogy nemcsak a szerzőség korabeli fogalmát éri el,hanem ma is szuverén alkotónak tekinthetjük.

Első jelentős műve, 1552-ben, Az részegségnek és tobzódás-nak veszedelmes voltáról való dialógus, melynek alapja egy né-met traktátus. Szabadon kezeli mintáját; bővít, rövidít, a sze-mélytelen értekezésből helyi érdekű párbeszédet csinál; nála kétkolozsvári polgár beszélget, Antal, akit prédikátora már józanpolgárrá szelídített, meg a züllött Demeter, aki a hét napig tartóbeszélgetés hatására szintén a javulás útjára lép. A mű hajtóerejeaz az utálat, amit a cívis érez a luxussal, a mértéktelenséggel, aherdasággal, a "reneszánsz", az "úri" életélvezéssel szemben.Enélkül, szögezi le Demeter a hét végén, "bizony jobb életbe vol-na e világ mind lélek szerént s mind test szerént".

A következő évben ugyancsak német minta alapján adta kiVigasztaló könyvecskéjét, a kor szokása szerint a boldog halál tu-dományára oktatva híveit, aztán egy imakönyvet (Isteni dicséretekés könyörgések). Ez utóbbi már a többszörös vallásváltásban rea-lizálódó lelkiismereti útkeresés kezdeti szakaszát mutatja: szo-katlan vállalkozás a lutheránus egyházban. Hiszen a vallásalapítóeldobta a katolikus egyház "zsolozsmás breviárjait", helyettük ki-nek-kinek a saját szíve diktálta imádságokat ajánlott. Előbb-utóbbpersze be kellett látni e követelmény irrealitását. Jellemző, hogyHeltai a legelsők között látja be. Jellemző – szinte minden művérejellemző –, hogy előszavában mentegetőznie kell vállalkozásamiatt. "Ím elbolondult és gyermekké lött az vény Heltai Gáspár,ím esmet pápássá akar lönni. ..– mondják majd róla. – Ím a sza-bad keresztyéneket újonnan a pápai kötrecbe akarja beszorítani..."

10

A vallásos irodalom terén legnagyobb szabású vállalkozása aBiblia lefordítása volt, az 1550-es évek elejétől tizenöt éven át,számos elvbarát bevonásával. Két rész, a Zsoltárok meg az Ótes-tamentum történeti könyvei, Heltaié, a többit – irányításával –munkatársai készítették. Még itt is meg meri tartani sajátos szer-kesztői elvét, és a szó szerinti fordítás helyett gyakran a szabadátdolgozás mellett dönt: "Mert nem jár a Szentlélek mindenütt agrammatika után, ... hanem a grammatikának kell a Szentlélekértelme után járni."

1566-ban jelent meg egyik irodalomtörténetileg legjelentő-sebb munkája, a Száz fabula, szintén német szerzőn alapuló ezó-pusi mesegyűjtemény. Egyes darabjaiban írásművészete oly ma-gasra hág, hogy az olasz reneszánsz novelláival állítják párhu-zamba. Ennek előszavában is védekeznie kell, merthogy világitárgyhoz nyúl, és nem valós, hanem ember által kitalált története-ket közöl, igyekszik tehát a mesék hasznos voltáról meggyőzni apublikumot, és hogy ne távolodjék túl messze a vallás mezejétől,minden fabula után "értelmet" ír, levonja a tanulságot. E didakti-kus magyarázkodások terjedelme, súlya eleinte sokszor megha-ladja a történetét.

Később egyre jobban belelendül a mesélésbe. Messze a né-met minta fölé magasodik, megváltoztatja a történet szerkezetét,párbeszéddé formálva dramatizálja az elbeszélést, kikerekíti amesét, környezetet fest mellé, először csak a szűk helyszínt, a he-gyi patak partját, a legelőt, a falu határát, aztán a társadalmi kör-nyezet is kezd kirajzolódni: az úri elnyomás, a hatalmaskodás, azországvesztő önzés környezete. A mese egyre dúsabbá, egyre szí-nesebbé válik, az "értelem" egyre soványodik, egyre fölöslege-sebb az önmagáért beszélő történet mellett. A kötet második felé-ben már a fabula uralkodik mindenképpen. Fokozatosan emel-kednek egyre magasabb színvonalra a hatáskeltés művészi eszkö-zei, a hangulatos kép, a telibe találó hasonlat, a remek kiszólás. Ésezzel együtt válik egyre egyértelműbbé, hogy a mesék emberikapcsolatokat szimbolizálnak. A farkas, az oroszlán kezdetbenmég a birkával áll szemben, aztán a falu közelébe merészkedik, ésa paraszttal méri össze erejét. Legvégül pedig – a 99. mesében –kibújik az állatbőrből, és kiderül, hogy a fenevad voltaképpennem más, mint a fösvény, népnyúzó, kegyetlen földesúr, kinek

11

ellenfele a szegény jobbágy, az "együgyű község". Szándék sze-rint nem szépirodalmi alkotás ez a mesegyűjtemény, szigorúanmegmarad a vallás talaján, a valláserkölcsi oktatás keretei között,csak hát ezt olyan magas nívón műveli, hogy egyúttal, a nagyobbhatás kedvéért a művészi próza évszázadokon át érvényes mód-szereit is kidolgozza.

Ez idő tájt fordíthatta a Ponciánus históriáját is, ezt az indiaieredetű mesegyűjteményt, melynek igencsak profán tárgyú törté-neteit ugyanolyan erkölcsi értelmezések körítik, mint a fabulákat.A Heltai-féle kiadásból nem maradt fenn példány, a fordításXVII. századi, névtelenül közzétett nyomtatványokból ismeretes.A szakemberek a kitűnő, népies stílus, a frappáns fordulatokalapján állapították meg, hogy a szerző csak Heltai lehet. Köz-vetlen mintája ennek is egy német nyelvű átdolgozás volt.

1570-ben jelent meg a spanyol inkvizíció kegyetlenségét le-leplező Háló (latin eredeti nyomán), különleges témával, hátbor-zongató részletekkel. Az inkvizítorok az ördög ügynökei, kikfondorlatos módon csalják hálójukba áldozataikat, kínozzák őket,kiforgatják vagyonukból, börtönbe, vesztőhelyre juttatják az egy-ügyű jámborokat. Az aktualizálás itt sem marad el, sőt a végső ta-nulság is az erdélyieknek szól: meg ne engedjék, hogy a pápa hó-hérai közöttük is megvethessék a lábukat, mert ahol ezek ural-kodnak, elvész a polgár szabadsága. Isten, szerencsénkre, meghi-úsítja törekvéseiket, mint meghiúsította 1566-ban is, amikor a pa-pok tömege ugrásra készen állva az ország elözönlésére készült;de az Úr kegyelméből kudarcot szenvedtek, a török elfoglaltaGyulát, Szigetvárt, a pápistáknak lógó orral kellett elkullogniuk.E kárörvendő hang a Chronicában is meg-megüti a fülünket. Úgylátszik, Heltai többre értékeli a lelki szabadságot, mint az országegységét, függetlenségét, ha katolikus vezetés alatt valósul meg.Pontosabban szólva, mély meggyőződése, hogy az országot épp akatolikus egyház bűnei juttatták a mélypontra, ahonnan tehát an-nak segítségével semmiképpen sem fog fölemelkedni.

A nyelvtanban, persze, botlik itt-ott, főleg eleinte, de életevégén, a Chronicában is gyakorta. Germanizmusai azonban a leg-kevésbé sem bántóak, pongyolaságukkal simán és kedvesen il-leszkednek az élő beszéd üde hangulatát árasztó mesélés áramába,és a szabálytalanságok apró zökkenői szinte még természeteseb-

12

bé, még elevenebbé teszik. E gyarlóság is eszköz, eszköze az el-beszélő, láttató, meggyőző erőnek.

Itt van – mellesleg – az egyik buktató, amire figyelmeztet-nünk kell olvasóját, akit tán magával ragadott a mese sodra: szer-zőnk nem történetíró. Művész. Stílusművész is. Hosszas fejtege-tés helyett idézzünk egy mondatocskát Antonio Bonfinitól, Má-tyás király humanista történettudósától, onnan, ahol elbeszéli, mi-képp vásárolta meg Hunyadi János egy paraszttól a fogságba esetttörök főtisztet, Carambust (magyarán harámbéget). A paraszt te-hát Hunyadi elé vezette a foglyot, ő pedig – most jön az idézet –"a tizet kérőnek negyvenet adott". Heltainál: "Monda a parasztember: Ha nagyságod tíz forintot ád érette, odaadom nagyságod-nak. Hunyadi János mindjárt néki adá a tíz forintot, és nékíbocsátá a Karambéket. És monda Hunyadi János a parasztnak:Talán olcsó leszen rajta; és harminc forinttal megtoldá a tizet, éseképpen negyven forinton vévé meg a Karambéket a parasztok-tól." Heltai – látjuk – ismeri az apró, jellemző, életből ellesettmozzanatokat, mintha személyesen lett volna jelen, mintha ki-hallgatta volna a szereplőket, vagy legalább, mintha nagyon meg-bízható informátor súgna neki. Elbeszéléséből sokkal erőteljeseb-ben árad a valóság szaga, mint rendszerint tudóskodó forrásáéból.Valójában, persze, csak a stílusművészet eszközei állnak többlet-ként rendelkezésére, adata, mondanivalója nincs több.

Néhol alaposan meg is tréfálja ezzel az olvasót, nemritkán aszakembert is. Azt a látszatot kelti, mintha többet tudna forrásai-nál, mintha másképp tudná, ami történt, mintha tehát mások szá-mára hozzáférhetetlen anyag is volna a birtokában. Egy-egy érde-kesebb, feltűnőbb részlete, epizódja után kutattak is sokan, soká-ig, míg ki nem derült, hogy nincs annak különös forrása semmi,ott volt az már elődeinek szövegében is, csak feltűnés nélkül, ész-revehetetlenül, egy-két szónyi szürkeségben, még csak nem issejtetve azt a bőven áradó történetet, mely regényes elemeivel, iz-galmaival, meglepő fordulataival, drámaiságával Heltai Gáspárolvasóját magával ragadja. Ilyen – többek között – a Chronica ta-lán legjobb, köztudatra, irodalomra legmélyebb hatást gyakorlófejezete is, mely Hunyadi János születését, Zsigmond király és aszép Morsinai lány kalandját meséli el. Bizony, nincs ennek más

13

alapja, mint a már említett Bonfini egypár odavetett száraz meg-jegyzése.

És nincs más forrásuk azoknak a tanulságos, csattanós törté-neteknek (például a Mátyás királyról szóló anekdotáknak) sem,melyek valamiféle népi fogantatást sejtetnek, hangulatuk olyany-nyira egy levegőjű a népmesékével. Egy-két olvasott szó, néhányvándormotívum felhasználásával Heltai maga komponálta ezeketmind. Tőle vette át aztán a néphagyomány, s nem fordítva.

Nem céltalanul, és nem az öncélú művészi hatás kedvéértszerkeszti meg ezeket. Valamennyinek pontosan meghatározhatófunkciója van az elbeszélésben, elsősorban persze az író és az ál-tala képviselt réteg érdekében. A kolozsvári bíróról szóló történetpéldául azokat a várospolitikai elveket fogalmazza meg, Mátyáskirály nevében, melyeket a kolozsvári patríciusok szerettek volnaa gyakorlatban tapasztalni. Heltainál tudatosabb író aligha van li-teratúránk történetében. Stílusnak, nyelvének minden ízecskéje alegcélszerűbb számítás szerint épül be a műbe, így épül be aChronica az írói életműbe, és így épül bele az írói életmű HeltaiGáspár, a szász vérű erdélyi magyar, a kolozsvári cívis és nyom-dász, az antitrinitárius író-prédikátor életének egészébe. Ellent-mondásai sem véletlenek, oktalanok. Heltai Gáspár keresztyén apogányokkal szemben, protestáns a pápistákkal szemben,antitrinitárius a protestánsok között, erdélyi, ha a magyarság dol-gairól van szó, német, ha a barbár magyarokhoz hasonlítja magát,a törökkel szemben magyar, az urakkal szemben cívis, a jobbá-gyokhoz képest úr, a bigott ostobák között szuverén gondolkodó,az együgyűeknek tanítója, a tanítóknak engedelmes tanítványa.Tudós és művész, üzletember és hitvalló, jámbor prédikátor éskörmönfont ravaszságú diplomata. Mindez egyszerre, mindezteljességgel és őszintén, mindez egy ember, a XVI. század végivirágzó és a kard élén billegő Erdélyből.

A Chronica nemcsak művészi kvalitásainál fogva tekinthetőHeltai Gáspár főművének, hanem még inkább azért, mert úgy-szólván teljes élete során készült rá, tervezgette, készítgette hozzávaló eszközeit, úgyannyira, hogy utólag – amikor már az egészetát tudjuk tekinteni – korábbi, tekintélyes volumenű, magas minő-

14

ségű, önmagában is rangot adó irodalmi munkásságát szinte csakelőkészületnek mondhatjuk.

A világi témák – protestáns prédikátor- és írótársaival szem-ben – világéletében izgatták: nyomdája termékeinek több mint afele világi tárgyú, tizenhárom saját írásából hét ugyancsak. Szo-katlan jelenség e korban. Ámde nem igazán profán olvasmányokezek, szellemükben különösen nem. Nem azok történeti vonatko-zású kiadványai, munkái sem. A história mindig is kedves voltszámára. Már az 1560-as évek elején hatalmas mű koncepciójátfogalmazgatta magában, a megvalósítás lehetőségét latolgatta ba-rátaival. A hazai és az egyetemes történelem megírására gondolt,anyanyelven, protestáns szellemben, nagy példányszámban. Azalap – elvileg – készen állt, hiszen Melanchtonék megírták már amaguk világkrónikáját (sőt Székely István magyarul is), Bonfinipedig a legmodernebb szaktudományos eszközökkel feldolgozottmár mindent, amit a magyar történelemről tudni lehetett. Csak-hogy a Bonfini-féle monumentális műnek csak a legelső decasaivoltak közzétéve, a többi lappangott. Kutattak utána, és sikerült isfellelni egy újabb darabját. Heltai 1565-ben kinyomtatta, előké-születként a majdan megírandó magyar nyelvű feldolgozáshoz.Filológus módra nyúl a szöveghez, csak nagyon csekély, általafeltétlenül szükségesnek érzett mértékben módosít rajta, hiszenkésőbbi munkájához támadhatatlan tudományos alapra volt szük-sége. A prédikátor azonban ebben a kiadásban sem rejti véka alávéleményét: bent hűséggel követi a kiadott auktort, ellenben amargókon minduntalan jegyzeteket fűz az elbeszéléshez, kiemeli,amit fontosnak talál, helyesbíti, amivel nem ért egyet, hol ko-moly, hol gunyoros megjegyzésekkel kommentálja, fűszerezi azolvasottakat. Sőt odáig megy, hogy a szövegben is tótágast állóbetűkkel szedi a számára antipatikus részleteket, a pápák nevét,címét. Így hát megtalálja a módját, hogy egyfelől tudományosobjektivitást mutasson, másfelől vitairattá változtassa a kötetet.

A terv megvalósítására akkor nyílt reális lehetőség, amikorZsámboky János 1568-ban végre közreadta Bonfini teljes szöve-gét. Heltai ekkor nekiveselkedik a munkának. Hogy forrásbázisátteljessé tegye, összeállítja és kiadja a fontosabb magyar történetitárgyú énekek teljes gyűjteményét. 1574-ben jelent meg ez a kö-tet, Cancionale (Énekeskönyv) a címe. Ezekkel a szövegekkel

15

sokkalta szabadabban bánik, mint Bonfiniéval, ezeket nem kelletttudós alkotásnak kijáró tisztelettel kezelnie. Ahol szükségesnektartja, rövidít, bővít, változtat rajtuk, némelyikben hosszú szaka-szokat ír át egészen. Ily módon egy olyan forrásgyűjteményt kre-ál, mely minden ízében alá fogja majd támasztani a krónikábanmondandókat. Ebben a Cancionaléban már a krónika tervezettmásodik kötetének anyaga is bennfoglaltatik, az 1526-os esztendőutáni események története, így némi fogalmat alkothatunk arról,miképp írta volna meg Heltai e korszak történetét, ha a halál megnem akadályozza benne. Nem készült el ez a második kötet, nemkészült el a világkrónika sem. Heltai történetírói működésénekcsúcsára az előttünk fekvő Chronica került. Ez lett a legalább tízéven keresztül dédelgetett terv érett gyümölcse, a magyar múlttudományos megalapozottságú és keresztyén szemléletű szintézi-se. Itt tárul elénk legteljesebben és akadály nélkül írójának törté-nelemszemlélete.

Egyértelműen megállapíthatjuk belőle, hogy nem a történet-tudomány iránti érdeklődés adta kezébe a tollat. Nem volt kíván-csi a történeti, társadalmi események rejtettebb mozgató rugóira, aköztük meghúzódó összefüggésekre; ő ezekkel már tisztában volt,mielőtt a történelem menetét áttekintette volna. Érdekelték azon-ban egyfelől azok a lehetőségek, melyek a múltbeli eseményekpolitikai aktualizálásából és vallásos értelmezéséből fakadnak,másrészt a protestáns nézőpontból szemlélt história érdekelte, az"isteni gondviselés" példatára. Annak bizonyítéka, hogy egy haj-szál sem hullhat le az ember fejéről Isten akarata nélkül, és a tör-ténelem egészében, részleteiben egyaránt az isteni terv által meg-szabott úton mozog.

Luther általános érvényű elvei alapján a wittenbergiMelanchton Fülöp és tudós baráti köre dolgozta ki azt a történe-lemszemléletet, mely a reformáció valamennyi áramlatában álta-lánossá vált, és a protestantizmussal egyidőben hazánkban ismeghonosodott. Ez határozza meg minden ízében Heltai állás-pontját is. Eszerint a történelem annak példája, miként valósulmeg Isten bölcsessége a társadalomban. Ő teremtett és tart fennmindent, tőle származik a társadalmi rend ("rend" a szó mindkétértelmében: az osztályok, rétegek, csoportok, egyének funkciókszerint megkülönböztetett, harmonikus, célszerű és megváltoztat-

16

hatatlan egymás mellé teremtettsége), és a társadalom, a rendminden fenntartó intézménye, a birodalom, a törvény, a polgáriszervezet. Mindez Istentől való, következésképp jó és állandó.Csakhogy dolgozik ám az ördög, aki az emberben lappangó go-nosz ösztönök kihasználásával változtat és rombol, megzavarja azeredendően jó állapotot. Az ő eszköze a zsarnok meg a lázadó. Ése kettő különös szövetségben működik össze: a zsarnok kihívja alázadók gonosz indulatait, ezek felforgatják a társadalmat, meg-zavarják a normális emberi kapcsolatokat, szétzüllesztik a szerve-zetet, tönkreteszik a polgárokat. Isten lesújtja a zsarnokot, a kor-mányt pedig fölfegyverzi a lázadó elleni harcra. Kérdés, hajlan-dók-e az emberek fölhagyni őrültségükkel és az isteni terv szol-gálatába szegődni? Ezek azok a fő erővonalak, melyek a történe-lemben kirajzolódnak, és a történetírásnak az a feladata, hogy afelszínen kavargó események kusza szövedékén kirajzolja ezeket.

A társadalmi rend tehát eleve jó, annak megváltoztatására tö-rekedni bűn. Isten felkészíti a kormányt, a fejedelmet, az urakatarra, hogy fenntartsák ezt a rendet, biztosítsák a lehetőséget azalattvalók, a "szegény község" számára, hogy háborítatlanul is-merhessék és tisztelhessék Istent. Az alattvalók ennek értelmébenkötelesek szót fogadni uruknak. Ha ez megvalósul, a családi életzavartalan, a polgárok vállvetve védik a hazát, és földi munkálko-dásuk közben előkészítik túlvilági boldogságukat. Az ördögazonban bűnnel fertőzi a világot, ostobasággal rakja meg a feje-delmet, az urakat, kik természetes funkciójukat nem tudják többéellátni. Vérszopó kegyetlenségükkel, kapzsiságukkal, tékozlásuk-kal, istentelenségükkel, pártoskodásukkal nemcsak magukat jut-tatják kárhozatra, hanem fölszabadítják az együgyű szegényekbenmegbúvó gonosz ösztönöket is, akik a lázadás útjára lépnek, azisteni harmónia ellen támadnak, és rohannak egyenesen a pokol-ba. Innen Heltai – és általában a prédikátorok – rettenetes haragjaa feladatukat hűtlenül végző urak ellen, amivel egy tőről fakadiszonyodásuk a lázadó pórtól, "a megbolondult községtől" is.

Nem osztályokról van itt szó: a társadalom e kettéosztása me-rőben funkcionális és szervezeti jellegű. Az "úr" sem jelent társa-dalomtudományi értelemben vett urat, kizsákmányolót. "Úr" az,akinek az adott helyzetben a felelős irányítás szerepe jut. A fiúvalszemben úr az apa, aki azonban saját urával szemben jobbágy is

17

lehet, a nemes a főrendhez képest maga is a szegény községetképviseli, a városi cívissel szemben úr a bíró, a tanítvánnyalszemben a tanító, és mindenek fölött úr a fejedelem, akire tehát alegszebb, legnagyobb és legfelelősségteljesebb feladat hárul, ő te-heti a legtöbb jót és a legtöbb rosszat. Ha a fejedelem ostoba,óhatatlanul szétzüllik a társadalom. Nincs szó itt tehát valamimodern értelmű osztály társadalomról, még csak valami szociálismegértésről sem.

Mivel azonban a szegény község szerepköre többnyire az el-nyomott osztályhoz tartozókra jutott, az urak pedig mai értelmünkszerint is urak voltak, ez a megkülönböztetés és szembeállítás, afelelőtlen urak bűneinek előtérbe állítása és szigorú ostorozásanem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a későbbiekben atényleges társadalmi viszonyok könnyebben felismerhetők legye-nek, és mindenesetre ráirányította a figyelmet a valódi társadalmiproblémákra is.

A világ – melyen, íme, a bűn már eláradt – Istentől rendeltútján a "késő vénség" korszakába jutott, közeledik a világ vége.Már meg is jelent az Antikrisztus: lelke a pápa, teste a török. Ekettő egyesült erővel dolgozik az emberiség elpusztításán, a lel-kek bűnbe, kárhozatba ejtésén. A pápa megbolondít ja, bűnre csá-bítja a fejedelmeket, a rossz fejedelem pártoskodásba kergetialattvalóit, a rend felbomlik, a török előrenyomul. A török kívüláll az isteni rend keretein, nem a fenntartás, hanem a romboláseszköze. Persze, nem Isten akarata ellen működik: Isten az ő se-gítségével hajtja végre tervét, az ő segítségével törli el amegvénhedt, bűnnel fertőzött, pusztulásra érett emberiséget, hogyaztán az utolsó ítélet napján igazságot szolgáltasson. A jámbornaktehát nem ellensége a török, hiszen közelebb hozza üdvözülésé-nek napját. De a többieknek sem valódi ellenségük: csak követ-kezmény, a bűn eláradásának elkerülhetetlen velejárója. A velefolytatott harc fölösleges rugódozás az isteni gondviselés ellen.Ha a keresztyénség visszatér az erény útjára, Isten megsemmisítia törököt, és hagy még időt az emberiségnek, elhalasztja az utolsóítéletet. A beteg ember is elodázhatja a halált, ha megtalálja azüdvös gyógyszert. Ezt kínálják az igaz vallás prédikátorai, errenyújt számtalan tanulságos példát a történelem.

18

Ez a fajta történetírás a teológia része. Lutherek felismertékbenne az ideológiai propaganda hathatós eszközét, és nagy gondotfordítottak művelésére. Mint egyetemi tantárgy első ízben Witten-bergában kapott katedrát. A mieink, akik ott tanultak, hazatérveezt is felhasználták agitációs munkájukban. Hatásos eszköz lehe-tett, hisz a romlott emberi erkölcsök által formált történelem vál-tozásai igencsak húsba vágó bizonyítékkal szolgálhattak mindenkortárs számára: ki ne tapasztalta volna akkortájt a bűnök eláradá-sát, ki ne érezte volna Isten bosszuló kezét, ki ne látta volna köz-vetlen közelből, mint zuhan a világ romlásba?

Heltai is a prédikátor, az agitátor szemével nézi témáját. Atörténeti események értelmezése, magyarázása számára az üdvös-ségre vezető tanok terjesztésének egyik módja. Az ő történetírásacsak tárgya és formája szerint rokon a történettudománnyal,mentalitásában vallásos, morális, politikus tevékenység. Stílusá-ban is a publicisztikához áll közel: vitatkozó, harcos, pártos, sőtbevallottan elfogult, gyűlölködő, kárörvendő, igazságtalan is ne-megyszer, de mindig tiszta, mindig őszinte, mindig a jónak hittügyért való.

A források felkutatásával nem bíbelődött sokat, hiszen fel-adatának nem ar ismeretlen részletek tisztázását, az adatok gyara-pítását, hanem a már ismertek helyes értelmezését és e helyes ér-telmezés népszerűsítését tekintette. A Chronica – címe szerint –saját munkája, Bonfinius Antalt és az "egyéb históriás könyveket"csak forrásként említi. Valójában azonban, ami az adatokat illeti,nem sokkal több ez a könyv, mint a tudós Bonfini hatalmas, latinnyelvű Magyar történetének, a Rerum Ungaricarum decadesnakmagyar fordítása. Az utolsó harminc év eseményeire felhasználjaZsámboky Jánosnak Bonfinihoz tett kiegészítéseit, Brodarics Ist-vánnak a mohácsi csatáról szóló jelentését, meg egypár kisebbjelentőségű iratot; néhány adalékot, gondolatot saját korábbinyomtatványaiból vesz át (elsősorban a Cancionaléból). Bonfi-nihoz képest egyébként alig-alig találunk többletet. Amit mégis,annak túlnyomó többségét a kálvinista Székely István húsz évvelkorábban megjelent világkrónikájából veszi, többé-kevésbé szószerint, minthogy Székely műve magyar nyelven jelent meg, fel-fogásában is közel állt Heltaihoz. Furcsa szerepet játszikThuróczy János 1488-ban keletkezett latin nyelvű Magyar króni-

19

kája, mely annak idején Bonfini számára is kiindulópontul szol-gált, sőt éppen ennek tökéletlensége indította arra Mátyást, hogyaz olasszal megírassa a magyar történelem korszerű feldolgozását.Bonfini a maga módján igen jól megoldotta feladatát, Heltaiszempontjából túlságosan is jól. Ugyanis a mű kizárólag tudomá-nyos szempontokon nyugodott, modern módszereket használt,kritika alá vette a középkori krónikairodalom köztudatba mélyenbelegyökerezett eredményeit, új felfogásnak próbált utat törni.Igaz, hogy ez a kísérlet roppant nagy jelentőségű a hazai történet-írás modern szaktudománnyá való fejlődésében, viszont az isigaz, hogy széles körben sosem tudott igazán népszerűvé válni.Ha tehát Heltai saját felfogását a nagy tömegek körében akartaterjeszteni, nem követhette mindenben Bonfinit, hanem visszakellett lépnie a sokkal könnyebben befogadható, bár primitívebb,középkoriasabb Thuróczy felé. Heltai Bonfinit fordítja ugyan, deannak előadását körülbelül ötödére kurtítja, és jóformán csak azo-kat a részeket veszi át tőle, melyek Thuróczynál is megtalálhatók.Így sikerül megmaradnia a legmagasabb színvonalon, de a leg-szélesebb körű népszerűség követelményeinek is eleget tesz.

Módszertanilag megmarad kedvenc és rég bevált műfaja, aszéljegyzetekkel kísért, szabad, magyar nyelvű átdolgozás mel-lett. Néha megelégszik egyszerű fordítással, olyannyira, hogyBonfinit szólaltatja meg magyarul, egyes szám első személyben,ha az éppen önmagáról beszél. Máskor auktorként idézi, vitatko-zik vele, az egyes szám első személy ilyenkor Heltait képviseli.Ez a módszer lehetővé teszi számára, hogy a tudós megállapítá-sokba bárhol belefűzze saját gondolatait, módosítsa az elbeszéléstsúlyban, terjedelemben, szemléletben, megtoldja adatokkal, aszámára kedvezőtlenekből elhagyjon, bármiféle szükségesnekítélt változtatást végrehajtson, érvényre juttassa saját stílusát. Ab-ba a szerencsés helyzetbe hozza tehát magát, hogy a latinul nemértő, tanulatlan olvasó, akihez elsősorban szólni akar, nem is na-gyon tudhatja, mit mond Heltai, mit a nagy tekintélyű tudós histo-rikus. Az író ki is használja ezt alaposan.

Már a bevezetésül szolgáló földrajzi leírásban, aztán a törté-neti elbeszélés folyamán is mindvégig feltűnően nagy teret szen-tel a katolikus egyháznak: káptalan, kolostor létéről, alapításáról,megadományozásáról ott is beszél, ahol forrása nem tett említést

20

ilyesmiről. A magyar társadalom rendjében – mondja Bonfini –első helyen az egyház áll, "mert – teszi hozzá Heltai – sok érse-kek, püspökök, prépostok, káptalanok, apáturak sat. vagynakbenne"; és a lapszélen: "Az első rendet elsütötte a dér". Székesfe-hérvárnál is hatalmas jószágról, jövedelemről beszél, ám 1543-ban "megfizeték a bak árát". Tudja, melyik egyházi méltóság mi-lyen világi tisztet töltött be, hogy a gazdag püspökségekbenmennyi szép orgona, ezüst, arany, kép, drága misemondó ruha,gyöngyös szerszám volt, némelyiknek még az árát is tudja. A ka-tolikus egyház fényűző gazdagságát, világi hatalmát érzékeltetiezekkel az adalékokkal, de leszögezi azt is, hogy Isten áldása nél-kül nem ért az semmit, a török mind fölprédálta. A püspökök,szentek pozitívan értékelhető tevékenységét rendszerint mellőzi,bármily bőven beszéljen is erről a forrás, csak a saját álláspontjátigazoló mozzanatokra van tekintettel. Kidomborítja I. László pa-pos voltát, ezért nem vele, hanem a világias gondolkodású Sala-monnal szimpatizál. Bírálja Nagy Lajos uralkodását, mert akkor apápa parancsolt Magyarországon. Zsigmond életében fordulópontHusz János megégetése: addig derék fejedelem volt, dicső tettekethajtott végre, azután "Istennek átka lőn rajta", mindenütt szégyentvallott. Kis híja, hogy Mátyást is nem juttatja hasonló sorsra a hu-szita háború miatt. Igaz, bent Bonfini fenntartás nélkül magasz-taló sorait adja erős rövidítéssel, de a margón kifejti saját vélemé-nyét. Eszerint a pápa, az ördög szolgája, kihasználja Mátyás em-beri gyarlóságát, a nagyravágyást, kevélységet, igazságtalan éshaszon nélkül való hadakozásba ugratja bele. De meg is lesz ajutalma ennek a "kábaságnak": önmaga majdhogynem elkárho-zik, az alája rendelt ország tönkremegy, oktalan adók nyomorítjáka népet, ebből pártütés támad, betör a lengyel, a török pedig ki-használja a rend felbomlását, és kiterjeszti a hatalmát. "Így vesztémindéltig a pápa az országot" – szögezi le a végső tanulságot.

A régmúltra nézve elismeri a katolikus egyház bizonyos ér-demeit, de csak annyiban, amennyiben akkoriban az egyház mégközelebb állt az ősi tisztasághoz, illetve a reformáció elveihez.Említi az államalapítás szentjeit, István király klastromalapításait,melyekből "eszedbe veheted, atyámfia olvasó, micsodák voltanakeleinte a klastromok, tudnia illik skólák, mellyekben tudós tanító-mesterek és jámbor tanítványok laktanak". A papoknak, plébáno-

21

soknak egyetlen feladatuk volt, az igehirdetés. Felhívja a figyel-met, hogy a váradi püspök házasember. De azért már itt is kimu-tatható a későbbi bajok gyökere. Szent Istvánban is ott bujkál akábaság. Amikor Bonfini nyomán elbeszéli a koronakérés törté-netét, széljegyzetet fűz hozzá: "A pápától kíván Szent István min-deneket." – "Örül a pápa, de nem ok nélkül." Apróbb-nagyobbkatolikus ellenes közbeszólásainak, megjegyzéseinek se szeri, seszáma. (Éppen ezért a Chronica margóján olvasható rövid össze-foglaló szavak, mondatok közül a fontosabbakat, kivált a Heltaiszemélyes véleményét tükrözőket a kötet jegyzeteiben közöljük.)

A Chronica gondolat- és érzelemvilágában emellett a Mátyásszemélye köré kikristályosított politikai propaganda foglal el köz-ponti helyet. Időben előrehaladva ez egyre támadóbbá, türelmet-lenebbé válik, egyre közvetlenebb, néha már személyes aktuali-tást hordoz, és a teoretikus kritikai megjegyzések fokról fokragyűlöletbe csúsznak át. A II. Ulászló és II. Lajos időszakára fel-használt irodalomtól egyetlen dologban tér el, de ebben követke-zetesen: minden alkalommal kifejezésre juttatja Szapolyai János-sal szemben érzett ellenszenvét, mert összepaktált a törökkel, azAntikrisztussal, és kegyetlenül leverte a paraszthadat.

Szapolyai – bár a Chronica ez elkészült első kötetében mégnem kapott központi helyet – a "gonosz úr" példája (a Száz fabu-lában is). Márpedig ezt a fajtát irgalmatlanul támadja. Állhatatla-nok, pártütők, újságnak örvendők, folyvást "üstököt vonsznak".Régi szokás ez közöttük és kedvenc tanyájukon, az "udvarban",melynek bűneit, visszásságait nem szűnik ostorozni. Ez az udvarelveszít minden becsületest, aki belékeveredik, mint HunyadiLászlót vagy Szilágyi Mihályt. Itt van az átkos széthúzás kútfeje,itt készül a veszedelem az egyénnek és az országnak, ez táplálja atörököt.

Ezzel áll szemben a "jó úr", az igaz fejedelem ideálja, Má-tyás király. A többi derék uralkodó, István, aki Isten segítségévelgyőzte le az ellenséget, skólákat alapított, tudós és jámbor népe-ket hívott az országba, aztán Károly Róbert, aki békességet szer-zett, nomeg persze Hunyadi János, csak annyiban nagyok,amennyiben Mátyás egynémely tulajdonságát előlegezik. Mátyás-ról szól a műnek csaknem a fele, művészi tekintetben kétségtele-nül az értékesebbik fele. Már az előszó szükségesnek tartja ki-

22

emelni, hogy Mátyás – mint Szent István – tudósokat hívott amagyarok közé, "mert tudja vala, hogy a magyarok barbarusok éscsak bárdolatlan parasztok volnának, és semmi egyébre jeleseknem volnának, hanem csak az egy nagy vitézségre". Ez az előszómagva is, a tudományok és mesterségek meghonosításának szük-sége, ebből fakad Mátyás legfőbb dicsősége, ebben való közre-működéséért érdemel Bonfini elismerést, ezért számít maga is azutókor hálájára. A fejedelem megítélésekor ezzel egyenértékűhelyet kap a külső és belső békesség biztosítása, mintegy feltételea tudományok és mesterségek művelésének. Ez a gondolat isSzent Istvánig nyúlik vissza: ő fogalmazta meg először testa-mentumában. Vannak eszközök, melyek segítségével ez a cél el-érhető: az igazságosság, jámborság, nagylelkűség, a bátorság, áll-hatatosság, ravaszság, gyorsaság, mely bent nyugalmat parancsol,a külső támadót visszarettenti. Ellenkező irányban munkál a zsar-nokság, a hamis hit, az állhatatlanság, gyávaság, vakmerőség,ostobaság, hitszegés, kevélység, fényűzés, tunyaság; ezek bent te-ret nyitnak a pártütőknek, kívülről szabad utat engednek az ellen-ségnek. Tudniillik a fejedelmi tulajdonságok ellenséges közegbenérvényesülnek: idebenn az urak, kívül az ellenség, és a rossz tulaj-donságokat kihasználva működik az ördög, az ellenség érdekébena pápa.

E tényezők sosem érvényesülnek tisztán, konkrét esetbenmás-más arányban keveredve különböző eredményre vezetnek. Ajó királynak is vannak rossz tulajdonságai és viszont. László ki-rály vitéz és áhítatos, de erős benne a kábaság, legföljebb "jelespápás király" lehet belőle. Kálmán sokat forog a tudomány körül,de hamis az, és csak "breviáros Kálmánná" válik. Zsigmondrólmár szóltunk: őbenne végül is a rossz kerekedett felül. Mátyásképét jellemzően a jó tulajdonságok alakítják, egy-egy tettétmégis elbizakodottság, állhatatlanság jellemzi, barátaival sokszorigazságtalan, néha a hízelgőkre hallgat, a fényűzésnek is rabja. Ősem lehet tehát maradéktalanul sikeres. Hibáit kihasználja a törökés a pápa. "Míglen Mátyás király ezt a nagy (de heába való) pom-pát űzé sok üdeig Olomutzban, nem aluvék, sem pompáza addig atörök császár, mert igen nagy sereget gyűjte", betört az országbastb. És mellette a margón: "A nagy heába való pompaságnak ju-talma".

23

Utódaira már csak a negatívumok jellemzők, a tunya László-ra, a csendes Lajosra, az egymással veszekedő Jánosra és Ferdi-nándra, akik nem viselték az ország gondját, az alattvalókét, semerkölcsileg, sem gazdaságilag, sem katonailag, szabadjára enged-ték az urak természetében megbúvó rosszaságot, a pórnép isten-adta vezető nélkül maradt, eltévelyedett, szükségképpen esett te-hát az ördög karmába, fellázadt, a bűn eláradt, a társadalom szét-züllött, az ország elveszett. Ha meg nem térünk, bizony, hogynincs remény. Már csak úgy lesz az, ahogy a német gyermekverstartja: egész Európa a török hatalmába esik, és jön az utolsó ítéletnapja.

A Chronica – mint mondtuk – először Kolozsvárott jelentmeg, a szerző halála után, 1575-ben "végezé Heltai Gáspárné".Legközelebb Győrben hozta ki Streibig József nyomdája 1789-ben. 1854-ben Toldy Ferenc vette föl az Újabb Nemzeti Könyv-tárba. Aztán 1943-ban Varjas Béla a Magyar Századok sorozatá-ban közölte. Végül az első kiadás fotómásolata a BibliothecaHungarica Antiqua 8. köteteként ugyancsak Varjas Béla gondo-zásában vált hozzáférhetővé 1973-ban. Kisebb részleteit számta-lan összeállítás, antológia idézi.

A szerzőről azonban nem jelent meg újabban nagyobb léleg-zetű, átfogó tanulmány. A legfontosabbak (már ami a szóban for-gó művét illeti), az említett kiadások bevezetői, kísérő tanulmá-nyai mellett, meg a lexikonokon, irodalomtörténeti kézikönyveken kívül:

Helmár Ágost: Heltai Gáspár "Magyar krónikája", Figyelő 1877.III. kötet.

Zsilinszky Mihály: Heltai Gáspár történelmi művei. BudapestiSzemle 1883. XXXVI. kötet.

Borbély István: Heltai Gáspár. Bp. 1907.Lakos Béla: Heltai Gáspár reformátor és kora. Pápa 1913.Ágoston József: Heltai Gáspár élete és munkássága. Bp. 1935.

Az irodalom, mint látható, nem valami bőséges, jórészt el isavult; a felsorolt kiadások bibliofil ritkaságnak számítanak.

24

A jelen kiadás célja tehát az volt, hogy e pompás munkát amai olvasó számára is hozzáférhetővé tegye. A lehető legszigo-rúbb hűség mellett a viszonylag könnyű olvashatóságot, érthető-séget tartotta szem előtt. A régies ízhez, a szavakhoz, a szavakhangalakjához, rendjéhez ragaszkodik, a helyesíráshoz is minde-nütt, ahol lehetséges, ahol az nem állítja az olvasót szakembert ismegizzasztó feladat elé. A betűformák, a központozás, a kis- ésnagybetűk, a hosszú és rövid magánhangzók a mai szokásokatkövetik, hiszen ezek nem annyira az író szándékát, mint a hajdaninyomda készletét tükrözik, de a sz:erez: helyett megmaradt asz:öröz:, ismét helyett az esmet, csendes helyett a csendesz:, alátja helyett a láttya, nemesek helyett a nemessek, és így tovább,megmaradt minden, ami az egykorú szólás módját, az ejtést mu-tatja, persze a tájnyelvi, az avult, az idegen, ma már szokatlan,olykor szinte érthetetlen szavak, formák, szókapcsolatok is, még-pedig pontosan azzal a következetlenséggel, amely jellemző aszerzőre, jellemző a korra, a magyar irodalmi nyelv és helyesíráskialakulásának kezdetére. Talán lassúbb így az olvasás, minthaminden ízében modernizált szöveg volna a szemünk előtt, debiztosan megéri a fáradságot, ha e réven is közelebb kerülhetünke remekmű hangulatához.

25

KRÓNIKA AZ MAGYAROKNAKDOLGAIRÓL:

mint jöttek ki a nagy Scythiából Pánnóniában, és mintfoglalták magoknak az országot, és mint bírták aszt her-

cegről hercegre és királyról királyra nagy sok tusakodás-sokkal és szántalan sok viadallyokkal,

mellyet

HELTAI GÁSPÁR

megírta magyar nyelven, és ez rendre hoszta az BonfiniusAntalnak nagy könyvéből és egyéb históriás könyvekből

nem kicsin munkával

ACTORUM: 17.

Az Isten egy vérből csinálta az mindenféle embereket, éselrendelte őket, és határt tött nékik, hol mindenik lakjék,

üdőt is regzett nékik.

27

AZ BONFINIUS ANTALRÓL ESANNAK BÖLCS ÍRÁSIRÓL

Mikoron írnának Krisztus Urunknak születésének utánna1486., és immár Máttyás király az ő királyságban nagy sok hada-kat visselt vólna, és egyébképpen is sok jeles dolgokat cselekedettés véghözvitt vólna, bekülde Francországba és Németországba, ésmindenütt megkeresteté az jeles tudós népeket, és behozatáazzokat nagy kölcséggel és bőv füzetésre Magyarországba. Mertláttya vala, hogy a magyarok barbarusok és csak bárdolattlan pa-rasztok vólnának, és semmi egyébre igen jelessek nem vólnának,hanem csak az egy nagy vitézségre.1 Ennek okaért hozá be a soktudós embereket Magyarországba, ezek mellett egyébféle sok je-les műves mestereket külemb-külembféle tudományokban ésmesterségekben,2 hogy az magyarok meglátnák azzoknak széptudományokat, nagy emberséges vóltokat és az ő bölcs mestersé-geket, ők is megszelídnének, és a régi ostobaságból kitérnének, éstanulnának naponként szép emberséges és bölcs tudományokat ésmesterségeket, hogy az ő országa is megépülne és megékesülne.

Miért kedig Máttyás király igen nagy tisztességkívánó isvala,3 nem akará, hogy az ő jeles cselekedeti, jeles hadai, nagygyőzedelmi és az ő sok jeles lött dolgai, avagy az ő nagy vitézattyának dolgai, jeles cselekedeti és ennyi sok diadalmi véleegyetembe meghalnának és felejtségbe jutnának, hanem hogyrenddel megírattatnának, és az írásnak vagy krónikáknak olvasásaáltal esmeredbe lönnének, és megmaradnának az jövendő embe-reknél, hogy ekképpen emleközetbe maradna mindenkoron az őnevek mind az egész világban. Ezért hívatá Olaszországból esztaz Bonfinius Antalt is.

Olasz vólt ez okáért ez Bonfinius Antal, Asculan várasbelipolgár, mely a Picenti tartományba vagyon, és ékesen szóló és íróa deák nyelvben vólt. A görög nyelvet is igen nagy mesterségesen

1 A magyarok barbarusok.2 Mát[tyás] kir[ály] hozá be a tudományokat.3 Mát[tyás] kir [ály] tisztességkívánó.

28

tudta. Vólt kedig öszvégy ember akkoron, mikoron Máttyás királyőtet kihozatá hozzája. Vala kedig szegényember. És marattanakvala néki feleségétől két hajadon leányi, házasságra alkolmatosok.Mikoron ez okaért Máttyás királyhoz jött vólna, szép írásokathoza néki. Hoza kedig az ő írási és szép versei közett egynyíhánykenyvet is, mellyeket görög nyelvből deák nyelvre tolmácsoltvala. Mikoron látta vólna ez okaért Máttyás király azBonfiniusnak nagy bölcs vóltát, igen örüle néki. És miért hogyhallotta vala szegény vóltát, és hogy öreg kiházasító leányai vál-nának, Ő magát ezer arany forinttal megajándékozá, mindenik le-ányt is ezer-ezer forinttal, hogy ez lönne jegyruhájok.4 MertOlaszországban ollyan törvény vagyon, hogy az attya előszer ki-hirdeti az ő leányának törvényét, mert annélkül senki nem kéri, éssenki sem veszi el. Úgy marada annak utánna Bonfinius Máttyáskirálynál.

Meghadja kedig Máttyás király mind a püspekeknek, mindapáturaknak és mindenféle deákoknak, hogy elkeresnék mind azegész országot, minden káptolonbeli librariákat és mindenkalastromokat, és egybegyűtenének minden jedzésseket, írásokatés minden históriákat, és azzokat behoznák, hogy megláthatnáazzokat az Bonfinius rhetor, és egymásután szép rendrehoszhatná, és szép ékes deák szókkal megírhatná azzokat.5

És mikoron ekképpen lött vólna, Bonfinius a sokjedzéssekből és külemb-külembféle írássokból mind egy könyvbeszörzé mind az egész históriát kezdettől fogva mindvégig. Annakutánna Máttyás király mind az egész országból gyűte az urak ésfőrendek közzül huszonnégy vényeket, és Vissegrádon azzokelőtt és a király előtt mind kezdettől fogva végig elolvassaBonfinius a könyvet, és úgy szóltanak renddel mindencikkelekhöz, és megmondották, mint hallották ők azon dolgokataz ő ősöktől. Úgy készült meg az Bonfinius krónikája Máttyás ki-rályig. Máttyás király üdejébe Bonfinius mind véle vólt, és együttjárt véle a táborokban, és füleivel meghallotta, és szömeivelmeglátta mind az dolgokat, és úgy írta meg azzokat szép renddel.

4 Mát[tyás] kir[ály] böcsüli a tudománt.5 Mát[tyás] kir[ály] parancsolja az krónika írását.

29

Máttyás király után is élt Bonfinius, és László király udvará-ban vólt. László király is nagy füzetést tött néki, és arra fogatta,hogy az ő üdejebeli dolgokat Máttyás király üdejétől fogva meg-írja. Meg is írta, és annak utánna az egész krónikát dedikálta ésajánlotta László királynak.6 De a könyv nem vólt nyomtatva, ha-nem csak írva. És a püspekek annak utánna ki-ki mind magánakmegíratta. De miérthogy a könyv nagy és hosszú, restelltékmegírnyi mind a könyvet, ezért egyik egy részét írta, másik a má-sikat, harmadik az harmadikat. E sok darabokból annak utánnamü üdőnkbe egybeszedegettük, és rendre hosztuk mind az egészkönyvet nagy munkával és nagynehezen, mert az egész könyv el-veszett Bonfiniusnál és László királynál.

Máttyás királynak köszenjük ez okaért eszt, hogy nálunk va-gyon az Magyar krónika, és hogy Bonfinius aszt bölcs és ékes de-ák szóval megírta, mert ha Máttyás király olly bőv füzetést nemtött vólna, és viasz fazékban és somfánál főzett vólna, mint azmostani fejedelmek és urak: bizony egy csöpp krónikánk semvólna, és nem tudná senki, mint jöttenek a magyarok be, és hon-nét jöttenek be az országba, kik vóltanak fejedelmek és királyokkezdettől fogva ez országban, etc.7 Köszenet vólna ebbe az jám-boroknál, méltók is vólnának ezek böcsületre, kik ebbenmunkálkottanak és munkálkosznak, hogy az magyarok az ő nyel-vekben megláthassák az ő elejeknek jeles históriáit. De kevesentaláltatnak, kik valami hálaadósággal lönnének az szegény jámbo-rokhoz. Mit tehetünk? Ollyan vólt mind kezdettől fogva az világ.Ám legyen minden az Ő kívánsága szerént.

6 László kir[ály] íratta a krónikát.7 Mát[tyás] kir[ály] jóvoltából vagyon krónikánk.

30

Az Magyar krónika a bölcs és ékesen szóló ésékes] szép] bölcs deák szókkal író Bonfinius An-

talnak írása szerént

ELÖLJÁRÓ BESZÉDA mindenható és felséges Istennek segítségéből és

jóakaratjából írni akarom az Magyar krónikát, azaz a magyarok-nak lött dolgait: Miképpen bejöttenek Scítiából nagy sokasággal,tudnia illik tízszáz ezeren és nyolcezeren, Magyarországba, melly.akkoron Pannóniának nevesztötik vala, és az Erdéllyországban,mellyet akkoron Belső-Dáciának nevezik vala. Szikség ez okaért,hogy előszer itt ez hellyen két dologról írjak: Előszer Scíthiáról, amagyaroknak hazájáról, honnét a magyarok kijöttenek ésszállottanak be Pannóniába és az Belső-Dáciába, azaz Magyaror-szágban és Erdélybe. Másodszor: szükség, hogy írjak Magyaror-szágról és Erdélyről, annak utánna a népekről, kik laktanak az-előtt ez országokban, és kiket a Scíthiából kijött magyarokkiűsztenek azzokból, és magoknak elfoglalták azzokat, ésletelepettenek azzokban.

Az elsőről, tudnia illik a Scíthiáról

ELSŐ RÉSZKétféle Scíthia vagyon: egyik vagyon Európában, a másik

Ásiában, és ez oszlani kezd a Tanais follyóvizről, mellynek ere-deti és kiforrása vagyon a Riphei nagy hegyekből, az vége vagyonnapnyugat felől Németország mellett és az Viszollya follyóvízmellett, melly az lengyel nagy hegyekből kiforr, és egyenest follya Scandinávia szigetre, és ugyanott an csakhammar beesik a ten-gerbe. Dél felől vagyon az vége a Duna mellett, melly a németor-szági hegyekből kiered, és Tódtország mellett alláfolly Magyaror-szágba, és abban hatvan nagy follyóvizekkel megöregbülvén ésalább-alábbfollyván beessék végre a tengerbe. Naptámadat felékedig vagyon az vége Pontus, Hibéria, Albánia, hol az orbo-

31

nászok laknak, és Persida mellett, az Araxes nagy follyóviz mel-lett, és elnyújtózik Seressig.

És ez e Scíthia mindenkoron híres-néves vólt az ő külemb-külembféle sok és jeles népei miatt, és az ő termő sok szigeti mi-att, kiváltképpen Scancia miatt, melly négy részre osztva vagyon,mellyben napnyugatra laknak a chedinok, naptámadatra aphavonusok és phiresusok, délyre a guták és a dauciak, kezépbenkedig laknak a levoniak. És ezzek kivül a cresemiek, kiknek nin-csen semmi kennyerek, hanem csak vadaknak és madaraknak hú-sával élnek. És a suetanusok, kiknél jeles lovak és drága vadbőrekvadnak. Ezeknek felette a theustesek, vagotosok, pergiók,hallinosok és az leothidák, mellyek igen termő hellyeken laknak.Esmét az athelnilosok, finnaiták, fervirák és a scanthia gottosok,kik jeles hadakozák.

Ezekhöz az euagresek is, kik elegy laknak az ottingissukkal.A külső részen kedig laknak az ostrogotok, raurisok,

vinovilák, suetidusak és a magas cogeniták, kiktől szármasztanaka davusok, kik kikergették az herulosokat az ő lakóhellyekből, kikannak utánna danusoknak nevesztetének. Vadnak ott graniusok isés aganziák, unixiosok, ethelrugyiosok, kiktől szármasztanak ollyigen megszámlálhatatlan nagy sok gothusok. Kik annak utánnaBerigóval, az ő királyokkal kijövének a tenger parttyára, ott kiűzék az ulmerugisokat, és nevezék aszt a földet Gottiscanciának.Annak utánna magának hajtá az végső vandalusokat azPhilimerus, az ő hadnagya által. Annak utánna jobb lakóföldeketkezde kévánni, és kenyeret süttötvén általméne a tóvizeken, mi-dőn meglátta volna azzokat. De midőn még félig a nép nem költvólna által, megszakada a híd, és ledőlle, és nagy sok ember ésbarom vesze oda. És úgy nem mehetének vissza, akik által-jöttenek vala, által sem jőjhetének amazok, kik hátra maradtanakvala.

Philimerus ez okaért elindulván a megmaradott néppel, és aspaliókat megkezdé, kikre előszer ért vala. Annak utánna mindjártaz végső Scíthiára méne allá, melly a Pontus tenger mellett va-gyon. Abban a tartományba laknak az adogiták, kiknek acaniculában, mellyet hév hólnapnak nevezünk, negyven egész na-pig semmi éjek nincsen, hanem mindenkoron világos nap vagyon.Ezenképpen télben is szinte ennyi üdeig mind sötűt éj vagyon. Az

32

északi tengerben kedig szigetek vadnak, hol megfagy a tenger, ésolly erős hideg leszen ott, hogy a farkasok, mikoron az gyégremennek, elvesztik a szömeket. Ott kedig a szigetekben nem ma-radhatnak semmi méhek a felette való nagy hidegért.

Itt immár Bonfinius nagy sok tartományokat számlál elő,mellyek mind északra vadnak, és sokféle népeket, igen régieket,és majd az egész Lengyelországot mind megírja. De ennékem úgytetszik, hogy az együgyű magyarnak ezek nem szükségesek. Afinnyás olvassóknak vagyon deák Bonfiniussok, ott megol-vashattyák, ha igen nagy kedvek vagyon hozzá. Elhattam ezokaért azzokat. Ha kedig a felséges Isten éltetne, tehát kiadnámmind az egész világnak megírását, ott megolvashattya annakutánna minden ember, hol és mint vadnak. Ha kedig az Isten el-hozza az én sabbathumat, annélkül lesznek az emberek.

II. RÉSZ MAGYARORSZÁGRÓL És ANNAK FÖL-DEIRŐL

Magyarországot megírni régi írómesterekből igen nehéz do-log, és sok akadállyok esnek benne. De miérthogy főképpenMáttyás király üdejébe megosztatott hetvenöt vármegyék re, ezoka ért azzok szerént ügyeközem Magyarországot megírni, hogya dolog világosb legyen, és az olvasó nagyobb értelmet vehessenbelőlle.

Olly nagy vala ez okaért Máttyás király birodalma, hogy egy-felől, tudnia illik dél felől, határa vala az olasz tenger, északravala a lengyel tenger, napkelet felé kedig a Pontus tenger, nap-nyugat felé kedig az sváboknak országa. Annyira terjesztötte valaki Máttyás király az ő királi birodalmot, és szinte akkoron valaMagyarország az ő virágába és szinte a spiccen.

Eszt írhatom kedig Magyarországnak földéről, hogy nem en-ged semmi földnek mind e széles világon, akar az ő jó egér néz-zed, akar az ő népeit, akar az ő termő és gyümölcses vóltát, akaraz ő barmait és vadait, akar az ő bányáit és érceit, akar aranyat,ezüstet, rezet, kénesőt, ónat, vasat etc., akar az ő hév avagy hideg

33

folylyóvizeit, akar az ő gabonáit, veteményit, gyümölcseit, akarmindeneket.8

A régi jeles és nagy várasi elpusztultanak ugyan a nagy ésszinettlen való hadak miatt, miérthogy mind ennyi nemzetekkörnyüle voltanak, kik törtenek rea gyűlölségből. És miérthogynem vólt soha semmi nyugodalma, azért nem épűthettenek azmagyarok újonnan várasokat, sőt ha valamit épűtettek is, hertelencsinálták aszt, és csak imígy-amúgy épűtötték. Az emberek kedig,kik Magyarországban laknak, három rendben vadnak. Elsőbenpapok vadnak, mert sok érsekek, püspekek, prépostok, káptala-nok, apáturak, etc. vadnak benne, kik mind a főrend en vadnak.9Másodikban az vitézlő urak vadnak, kik gondot visselnek az ha-dakozásra. Harmadrendben vadnak az műves és szántóemberek ésaz egész parasztság.

AZ VÁRMEGYÉKRŐLNoha a régi várasok elpusztultanak Magyarországban, de

azért számtalan sok várasok, várak, faluk és erősségek vadnak ésmezővárasok Magyarországban, Tótországban, Sclovákország-ban, Horvátországban, Rácországban, Szilágyban, Máramarosbanés egész Erdélyben, melyek szépen vadnak elrendelve, és várme-gyékre elosztatva. Szép kedig és igen kies mind az egész Ma-gyarország. És majd ez egész világnál és ország tartományináldicséretesb vólna az ő szépsége, kiessége, jó válta és az őegésséges válta. De miérthogy ollyan háborgó és békételen, ezérta nagy tolvajlásokért és a szántalan sok kóborlásokért kevésb vá-rasok és faluk találtatnak benne. De találtatnak mindezáltal sokvármegyék és várasok benne és szántalan sok faluk, mellyekközzül sok ollyan, mint egy-egy váras. És az vármegyék etneveszték az várasokról vagy várakról, vagy az hadnagyokról, kika magyarokkal kijöttenek Scithiából, és letötték magokat a Dunamellett kétfelé, holott laktanak, most is ott laknak az őmaradékjok.

8 Magy[ar]ország jeles föld.9 Az elsőben papok vadnak.

34

AZ VÁRMEGYÉKNEK SZÁMA1. Első a szerémi vármegye, melly nevesztötik annak a

tartománnak fővárasáról, mellyel a Sirmius király épűtett. Mertmidőn a Nagy Sándor a tribalisok ellen ment vólna, és atriballosokra űtett vólna, és ott kergetni kezdette vólna Sirmiust,és az elszalladalt vólna a Duna mellé, egy Peuce nevő szigetbe,miérthogy hajói nem valának, nem űszhete utánna. Arról ezokaért a királyról nevezék annak utánna az várast Szerémnek.

Onnét kedig Sándor elmenvén, a géthákra méne, és megvévéazzoknak várasát és elpusztítá aszt. De mikoron annak utánnaajándékokat vött vólna attól a néptől és a szerémi királytól,visszaméne mindjárást.

Ebben e tartományba igen jó bor terem.10 És itt lött ez világraa Probus császár, ki annak utánna meggyőszte az marmaridasokatAfricában, ki a francusokat is megverte, a németeket is messzekergette el a Rén vizének parttyáról, és a Pomusnak egész tarto-mányát, a szarmatákkal, gottusokkal, partusokkal, persákkal haj-totta az ő hatalma allá. Négyszázezer ellenséget vert meg, és min-deneket visszavött az ellenségektől.

Hogy pedig a szerémi tartomány termőbb lönne, egy nagyállóvizét akarja vala megszárasztanyi. Reahajtá ez okaért az őnagy seregét, hogy az ő hadakozói egy nagy árkot ásnának. Demikoron az hadakozók elfárattanak vólna, és igen megszé-gyenlenék eszt a munkát, támadást tőnek ellene, és megölék azProbus császárt egy vastoronyba. De hamm ar igen nagy bánatbaessének minnyájan érötte. Nagy halmot töltének ez okaért, ésodatemeték az jeles Probus császárt, és ollyan írást faragának akoporsóra: Itt fekszik Probus császár, ki bizonyára jámbor feje-delem vala, ki győzedelmes vala minden barbarus népek ellen ésminden kegyetlenek ellen.

2. vármegye az valkóniai, mellyben vagyon az Újjlak nemesváras és a diakói püspekség. Ez vármegye alatt volt Mísiának na-gyobb része.

3. vármegye a pozsgai, melly nevesztetett a Pozsga várastól,mellyben váltanak majd mind a Száva és Dráva kezett való népek.

10 Szerémségnek dicséreti.

35

4. vármegye a seniai. Ez alatt vagyon mind az egészSclavónia, ama szállas tótok.

5. vármegye a zágrábiai, melly allatt vagyon az egészTódtország, mellyet a felséges László király, kit szemnek hínak,hajtott a magyar korona allá.

6. vármegye batáviai, mellyben a Peuce kazdag váras va-gyon, mellyet mostan Pécsnek nevezünk.'

7. vármegye a bátai, melly egy kellemes mezővárasról,Bátáról nevesztetik, mellyet a magyarok, a scítháknak fiai,Bátáról, melly a cimerius Bosphorusnál vagyon, nem messzeSindához, ekképpen nevesztenek.

8. vármegye a somogyi, melly a somogyi várastól nevesz-tetik, hol egy jeles egyház vagyon. Ebben az vármegyében jelesmezővárasak és jeles faluk vadnak mind a Balaton állóvíz mellett.

9. vármegye a tólnai, a Duna mellett, mellyben három jelesapátúrságok vadnak, igen régiek, mellyekhöz sok faluk vadnak ottmind széllel.

10. vármegye a székesfeírvári, melly a székesfejérvári vá-rastól nevesztetik. Ez igen erős váras a rétben vagyon. Ebben va-gyon Szent István királynak jeles temploma, mellyben a magyarikirályoknak koporsói vadnak, mert ez az ő temetűhellyek. Eszt atemplomot kezdette Máttyás király újonnan megépűteni drágaköltségekkel, de félbe maradott. Ha a felséges fejedelemelvégeszhette vólna, talám egész Europába sem vólt vólna mása.Ott egy prépostság vala és egy nagy káptalon sok egyéb papokkalés sok szörzetessekkel, kiknek sok és ugyan számtalan sok jöve-delmek vala, mert nagy jószágok vala mind széllel Magyaror-szágban, etc. De mikoron írnának 1543., megfüzeték a bak árát.Mostan Selim prépost szemel ott. Ebben ez vármegyében vala azKolocsa váras is, érsekség helly, holott mindenkoron jeles érse-kek laktanak, kik a magyari királyoknak kancelláriusi és főtanácsiváltanak.

11. vármegye az veszprími, melly ellenében vagyon Kolo—csának napnyugatra. Nevesztetett ez vármegye is az Veszprím vá-rastól, melly püspekség helly vala. Az Veszprün kedig német név,és fejér kutat teszen az szép és jeles forrásokért.

12. vármegye a szaladiai, melly a Balaton állóvízen túl va-gyon. Ebben vagyon a Tihan váras egy félszigetben, melly igen

36

bővelködik halakkal, és melly igen jeles jó égű helly. Ott vagyonegy igen nagy templom, mellyet az Endre király rakattata nagykölcséggel.

13. vármegye a pilissiei, melly a Dunára megyen. Ennekmind hegyes földe vagyon, rakva szőlővel. De miérthogy ennyibányák és hévvizek forrnak ki az hegyekből, ezért lészen a he-gyeknek az bora könyköves, és ezért részegülnek meg az emberekollyan hamar. Ez vármegyében vagyon mind a két Buda, mindÚj-, mind Óbuda, mellyek mellett alláfolly a Duna. Nevesz-tettenek kedig e névvel a budinusoktól, az igen régi scíthiai né-pektől, kik Atilával, az hunnosoknak fejedelmével, bejöttenekMagyarországba.

Mert kijöttenek Ásiából az hunnosok, és általkelvén a Tanaisnagy follyóvizet, bememtenek annak a Scíthiának középire, mellyEurópában vagyon, és sokáig laktanak együtt a budinusokkal mégazelőtt, hogy bejöttenek vólna Pannóniába, és aszt elbírták vólna.A Duna-parton Óbuda felett tetszik még a nagy darab falakból ésa körítésekből egy igen nagy régi váras, mellyet a mostani embe-rek Scambriának neveznek. Eszt az várast épűtötték régemen asicambrisok, régi német népek. Mert légiót adtak azzok mindenhasegítségül a rómaiaknak.11 És miérthogy azzokat odavetették aföldnek őrzésére és mególtalmazzására, úgy rakták meg aszt anagy várast, és neveszték aszt az ő nevek után Scambriának.

Mert Máttyás király üdejében ástanak ott ki egy követ, kinszép betűkkel írva vala: Sicambriusoknak legiója, mellyet ideőrüzésre vetettek, épűtették meg eszt a várast, és az ő nevek utánneveszték aszt Sicambriának. Vagyon még azon Duna-parton kétigen régi puszta váras. Az egyik a nagy lapácon vagyon Eszter-gom mellett, Komáromnak ellenébe, Tata mellett, mellyet a né-met tizedik légió épűtett vólt. A másik, melly Buda felett mintegytizenhat hagyításni földre vagyon. Eszt is a német hadakozók, atizennégyedik légió rakták vólt, holott mostan Szent András egy-háza vagyon és fenn a hegyen egy falu. Még meglátszanak

11 Legio: Egy - egy bizonyos számú sereg volt. Tött kedig kezel hétezer hadako-

zó férfiat. Így osztották a rómaiak minden ő vitézlő seregeket: első legio,második legio, harmadik legio, etc.

37

nyihól-nihól a körítések és egyéb rakások is, mellyek még nemomlottanak le, noha igen régiek.

Nem igen messze attól a Duna-parton vagyon Vissegrád vá-ras, hol elein lakóhellyek vólt a magyari királyoknak. Mostancsak egy szép falu és valami várashoz hasonló, mellyetmegépűtötte a felséges Máttyás király, kiváltképpen a királyi vá-rat, mellynél szebb épűtett házat és mesterségesbet nem láthatsenki, melly vár fenn az magas hegyen vagyon, és igen erős, ho-lott az országnak koronáját szokták megtartani. Egy kevésselfellyebb ott vagyon a pilisi apátúrság.

14. vármegye Vas vármegye. Ebben vagyon Sabária, a régiváras, Szent Márton püspeknek hazája, holott sok régi dolgokattalálhatni és láthatni.

15. vármegye a soproniai, melly nevesztötett az jeles rómainépektől, kik odamentenek lakni. És az vármegye kezel vagyon újvárashoz, melly Bécsországba vagyon, mellyet Németújhellynekhínak. És ez vármegyében sok és jeles várasok vadnak, nagy sokszép falukkal.

16. vármegye a győri a Duna mellett, melly az igen bőv Győrvárastól nevesztötett, és ez mellett folly allá a Ráb vize, melly an-nak utánna beesik a Dunába. Püspekség helly is vagyon benneszép ékes templommal, mellyet az Orbán püspek, Máttyás királykéncstartója és tanácsa rakatta nagy drága költséggel. Ez Győrtőlnemigen messze vagyon az Pannonius hegy, mellytől Magyaror-szágot Alsó-Pannóniának nevezik, Bécsországot kedig Felső-Pannóniának. És ennek a hegynek a hátán vagyon Szent Márton-nak szép egyháza.

17. vármegye a komáromi, melly nevesztötett a Komáromvárastól, melly a szigetbe vagyon a Dunában. Neveszttetet kedigez váras a scíthiai népektől, kik Ásiából kijöttenek, holottScíthiába laktanak azelőtt a Sacáron follyóvíz mellett, az Iaxarteshegy allatt. Ez vármegyében vagyon Tata, hol egy királyi vár va-gyon épűtve, melly igen szép és erős. Mert egyfelől állóvíz va-gyon mellette, másfelől duplás árok vagyon környüle kősziklábólkivágva nagy töltéssekkel.

18. vármegye az esztergomi. Ebben vagyon az Esztergom vá-ras, érsekség helly. Mellyben két nagy templom vagyon. Egyik azérsekség temploma, mellyet Szent István király épűtett az várban,

38

fenn a hegyen. A másik az hegy allatt vagyon, az várasban,mellyet az negyedik Béla király épűttetett a Szent Ferenc nevé-ben. Nagy és igen kazdag érsek lakott e hellyen nagy káptalannal,sok papokkal és szörzettessekkel.

19. vármegye a mosoniai.20. vármegye a pesti, melly a Pest várastól nevesztetik.21. vármegye a pozsoniai, melly nevesztetik a Pizótól, ki

Tráciát megbírta, midőn Mísiában és Pannóniában laknék.22. vármegye a hontai, hol az Satom váras vagyon.23. vármegye a nógrádi, ebben vagyon az Vác váras. Igen

termő földe vagyon.24. vármegye az varasdi.25. vármegye agemerei, mellyben réz- és ezüstbányák vad-

nak.26. vármegye a tornai, ebben vasbányák vadnak.27. vármegye a zólyomi, ebben ezüstbányák vadnak.28. vármegye a sárosi Lengyelország felé. Vette ez vármegye

a névet egy magos hegyen való vártól, melly Eperjes ellenébe va-gyon, mellyet Nagysárosnak nevezik.

29. vármegye a scepesi. Ez kezel vagyon a Lengyelországnakhatárához. Ebben vadnak Scepes várasa és vára, Bártfa váras ésFejérváras, melly az albanisoktól megépíttetett, az hunnosoknakszüleitől.

30. vármegye az ungei, melly kinyújtózik Máramaros felé azhegyes földre.

31. vármegye az hevesi, melly a lapác földen vagyon. Ebbenvagyon Eger váras és vára, holott érsekség vagyon nagy kápta-lannal és sok papokkal és szörzetessekkel.

32. vármegye a borsódi. Ebben vagyon az jeles vár, Diós-győr.

33. vármegye a szabólcsai, melly a Tisszán túl vagyon.34. vármegye a szólnaki, a külső.35. vármegye a bihari. Ebben vagyon Várad, a püspekség

helly, holott jeles két szép torony vagyon, és az előtt egy igennagy templom egy erős várban, holott is Szent László teste nyug-szik és Sigmond királyé és császáré. Ott láthatni a Szent Lászlószép rézképét is, melly egy nagy réz lovon iiI, és egyéb rézkcrályi képeket is.

39

36. vármegye a békési, mellyel nyújtózik mind Erdélyig.37. vármegye az orodiai, melly a békési mellett vagyon. Eb-

ben vagyon az Orod váras, holott az Vak Béla királynak kopor-sója vagyon.

38. vármegye a szarándi, melly az orodiai mellett vagyon.39. vármegye a torontálai.40. vármegye a csongrádi, mellyben Szegged vagyon, a nagy

és igen bőv varas a Tissza mellett.41. vármegye a csanádi, melly a Csanád várastól nevesztetik,

melly püspekség helly, egy igen szép egyházzal.42. vármegye a temesvári, melly allányúl Misiára avagy

Rácországra, és ez vármegye igen bőv szántalan sok falukkal.43. vármegye a bácsi, melly a Bács várasról nevesztetik,

melly egy jeles érsek helly.44. vármegye a bodrogi, melly a Bodrog vártól vötte a nevet,

és a Duna-parton elnyújtózik.45. a szakmári. Ez felmegyen az hegyekre, és kazdag ezüst-

és aranybányák vadnak ebben. Ezek közett vagyon a Nagybánya,az igen néves és híres váras.

46. vármegye a közepső Szólnok.47. vármegye a karasznai.48. vármegye a Berekszászi. Ebben vagyon a Munkács váras,

holott a hegyen fenn vagyon Munkács vára.49. vármegye az ugocsai, ebben vagyon a Prínieknek jószága

és lakóhellye, melly Príni nemzet legrégiebb és jelesb a magyarokközett. Ezek közett fő vala a Príni Imre Máttyás király üdejébe.De az ő apróságiért Máttyás király elvövé minden várasit és jó-szágit. De annak utánna megkeserülé az ő fiát, Príni Imrét,miérthogy szép- és jóreménségű innas vala, és hogy jámborlejendő vólna, mint az ő ősei. Ezért esmet megereszté minden jó-szágait.

50. vármegye a nitriai, Pozson felett.51. vármegye a barsi.52. vármegye a terencséni. Ez felnyúl Morvának határára.

Nevesztetett kedig az várastól és vártól, melly fenn vagyon a he-gyen nemigen messze Nagyszombathoz.

40

53. vármegye a liptoviai, melly az várastól nevesztetett,mellyet Máttyás király az ő fiának, az hunyadi herceg Jánosnakajándokban ada.

54. vármegye az árvai, melly ér Morvának és Lengyelország-nak határira.

55. vármegye a turócei, melly az 54. mellett vagyon.56. vármegye az abaújvári, melyben az híres váras, Kassa

vagyon.57. vármegye a zemlinei. Ebben vagyon az váras a Bodrog

folyóvíz mellett, hol előszer letelepettenek a Scithiából kijött ma-gyarok.

58. vármegye a máromarosi, mellyben az öt várasok vadnakés a sóaknák.

59. vármegye a krísiei.60. vármegye a zagoriai.61. vármegye az varonyai.62. vármegye a besztercei.63. vármegye az akulniai.64. vármegye a tornai.65. vármegye a peregyei.66. vármegye a csovallyai.

III. RÉSZ: AZ BRDÉLYORSZÁGRÓL És AZ ŐVÁRMBGYÉIRŐL

Az Erdély nemigen nagy ország, és csak az egyik része,melly Magyarország felé vagyon, az vagyon vármegyék re osztva.

Első vármegye az vajdahunyadi, melly a szép Hunyadvárról,az nagy Hunyadi Jánosnak, Máttyás király attyának hazájárólnevesztetik. Mert az Hunyadi János vajda rakatá ezt az Hunyadvárat fenn egy kősziklán, szépségre és erősségre és örökemleközetre. És ebben ez vármegyében vagyon Déva váras ésDéva vár, melly fenn vagyon egy kősziklán magának. Ebben ésGörgénybe vólt régenten a két erdélyi vajdáknak lakóhellyek.

2. vármegye a gyulafejérvári, melly arról az várasrólnevesztetik. Nevesztötett kedig ez váras Gyuláról, az egyik ma-gyar kapitányról, kik heten valának, midőn a magyarok kijőnénekScíthiából, és bejőnének Erdélybe. És ez Gyulafejérvár elein nagy

41

és kazdag püspekség helly vala, holott káptalon vala, sok kazdagpap urakkal és sok szörzetesekkel. Ott vagyon egy szép egyház ésmegette egy igen magas torony, mellyet az Hunyadi János vajdaépűttete mind faragott kövekből nagy kölcséggel. Es az egyházatszépen felékesítötte vala szép organával, szép arany és ezüst ké-pekkel, jeles drága misemondó ruhákkal és minden szenteltpüspeknek szörszámival, sok gyöngyekkel és drágakövekkel.Prépostságot is szörze oda nagy sok jövedelmekkel, hogy örökmissét tartanának ott discantorokkal. De mikoron írnának 1556.,egyszer s mind elsüté a dér az egész káptalant, etc.

3. vármegye a tordai, melly a Torda várasról nevesztötik. Ittegy jeles sóakna vagyon, közel is mellette folly allá az igen szépés egésséges víz, az Aranyas. Ott Torda mellett, fenn a hegyenvólt a rómaiaknak egy igen szép várasok, melyet Salinumnaknevesztenek, mellynek az várasnak nagy kapuja még mostan isfenn vagyon. A kapu felett egy képes és vértes Pallás képe áll, ésa napnyugati szegeletiben egy igen szép vár vólt. És az várasbólkét pádimontomos kőút megyen ki. Egyik megyen Kolosvár felé,és allámegyen Désig, majd hét mélyföldig. Szélesek kedig azútak, hogy két szekér szabadon elmehet egymás mellett. A másikáltalmegyen az Aranyason egy puszta várba. Onnét kimegyen azMaros nagy follyóvízre, és amellett mind felmegyen Vásár-hellyig, majd tíz mélyföldig. Mind a rómaiak pádimontomosztákazzokat ki mondhatlan nagy kölcséggel. De több hellyeken isvadnak aféle kőútak Erdélyben: Gyulafejérvár mellett és Szászse-bes mellett a Kenyérmezején allá, etc.

4. vármegye a kolosi, melly az várastól nevesztetett. Ez mel-lett is egy jeles sóakna vagyon. Ebben ez vármegyében vagyonkét mélyföld Kolostól az jeles, híres és néves váras Kolosvár,mellyet annak előtte a németek nevesztenek Clauszenburgnak,melly ennékem, Heltai Gáspárnak másik hazám. Ez várasban,Kolosvárban lött a felséges Máttyás király ez világra az Óvárban,egy régi, nagy házban, melly a déli kapunak szinte ellenébe va-gyon.

Közel Kolosvárhoz, a napnyugati kapu előtt, csaknem ahoffstátba vagyon egy apátúrságos kalastrom, mellyet a SzentScolastica szűzről, Kolosmonostornak neveznek, hol az ország-beli nemzeteknek privilégiomi és oklevelei vadnak, és tartatnak

42

egy erős boltban. Egy nagy mélyfölden fellyül vagyon a Szamosfollyóvíz mellett, hegyen fenn, egy erős vár, mellyet Gyalunakneveznek, holott az erdélyi püspeknek egyik lakóhellye vólt.

5. vármegye a dobokai, mellyben vagyon a Dés váras, mellymellett egy jeles sóakna vagyon közel a nagy Szamoshoz. Ésehhöz egy mélyföld, ott vagyon az új Bálványos, mely a főerős-ség egész Erdéllybe. Bálványosnak napkeletre vagyon Székváras,melly mellett is szép sóakna vagyon.

6. vármegye a kalotai. Ez a végső.

AZ ERDÉLYORSZÁCNAK TÖBB RÉSZEIRŐL IV.RÉSZ

Mondám azelőtt, hogy északra és napnyugatra vadnak ezvármegyék Erdélybe Magyarország felé. De naptámadatra és dél-re, Moldova és Havasalföld felé több nemzetek és népek vadnakez országban.

Előszer naptámadatra Moldvára vagyon egy hercegség, me-lyet Besztercének neveznek. Ezt a hercegséget adá az iffjú Lászlókirály,

Albirt királynak a fia, az hunyadi gubernátor Jánosnak, aMáttyás királyattyának, az ő jeles hadakozási és győzedelmiért atörökek ellen. És ez hercegségből sok falukat elajándékoza az őhősinek.

Annak utánna szálla ez a hercegség Máttyás királyra. Ő issok falukat elajándékoza az ő vitézinek. Úgy vevé annak utánnaaz erdélyi szász nemzet egy somma pénzen az maradékát az her-cegségnek Máttyás királytól, és úgy incorporálák azt a több szá-szokkal Erdéllyben. Ebben egy szép körített váras vagyon, szinteaz havasok közett, a Beszterce follyóvíz mellett, mellyet az vízrőlBesztercének nevezik.

Beszterce felett négy mélyfölddel vagyon az régiRadnabánya, holott elein negyvenezer bányász művelt nagyhasszonnal. Most is művelnek, de nem ollyan nagyszámú néppelés nem ollyan hasszonnal.

Ezzek mellett vadnak annak utánna a székeilyek. Ezekminnyájan szabad nemesek, és a scíthiabeliek közzül legrégieb-bek. Ezek szabad népek váltanak, és senkinek nem szolgáltanak,

43

hanem erre váltanak kötelesek, hogy ha ellenség jutott az ország-ra, a király parancsolattyára őnekik előszer fel kellett kelniek azellenség ellen. Adót sem attanak senkinek, hanem a magyari ki-rálynak egy-egy ökörrel tartoztanak a koronázatra és amenyekezőre, és ha a királynéasszonnak fia lött. Jeles hadakozónépek váltanak ezek. És az ő földek székekre vagyon osztván.Azzok közett teremnek az erdélyi jeles lovak, hadra valók és jelesszekeres lovak, és sok jó és kövér ökrek.

Harmadszor a székellyek mellett napnyugatra és délre ottlaknak a szászok, kiket deákul saxonesnek hínak. Ezek kedig ásiainépek, mert Ásiából jöttenek ki nagy sokasággal, és leszállottanakEurópában. És igen régen lakik e szász nemzet ez országban.Mert nem csak egy úttal jöttenek be az országba, miképpen annakutánna a krónikába megmondjuk.

Ezek e szászok építötték a körített vára sokat az Erdélyor-szágban. Tudnia illik Szebent, melly fő váras az országba, Szász-sebest, Clauszenburgot, Besztercét, Medgyest, Segesvárt, Brassótés Szászvárast. Ezt is megkezdették elein köríteni, de a nagy ha-dak miatt elhatták. Ezekhöz e várasokhoz jeles szép faluk tartnak,mellyek székekre vadnak osztva.

V. RÉSZ: AZ ERDÉLYSEGNEK NAGY VOLTÁRÓLÉS BODOG VOLTÁRÓL

Az Erdélyország nemigen nagy ország, mert Bánffihunyadtólmind Türcsváráig, melly Brassón túl vagyon, alig vagyon negy-ven mélyföldig az hossza. A szélessége alig vagyon húsz. De no-ha görbécses és igen hegyes föld, azért igen jó termőföld és igenbőv gyümölcshozó. Környülvétetett kedig, mint egy szép koroná-val, a magas hegyekkel, mellyek közett szántalan sok faluk vad-nak, holott az emberek szántással és kapálással készítnek földet abúza, ros, köles és egyéb magvoknak bevetésére, és mind hegyen,völygyen jeles termése leszen. De az embereknek nagyobb részemind arannyászok.

Mert az hegyekből és a patakokból kivájják a fövent, ésmegmossák aszt, és szép drága aranyat mosnak ki belőle, és gya-korta olly aranyokat, olly szép szömeket és góstyánokat találnakbenne, hogy egyik egy gírát, egynyíhánszor két avagy három gírát

44

is nyom. A többi kedig érceket művelnek, arany, ezüst, réz, kén-eső, vas, etc. érceket. És hellyel-hellyel bányavárasok vadnak aznagy hegyek közett, tudnia illik Offenbánya, Abrugybánya,Zalaknabánya, Kőresbánya, Vasbánya, Kisbánya, Bernardbánya,Toroszkóbánya.

Nem messze Szászvárashoz vagyon egy jeles hévvíz,Gyógyváras mellett, melly igen egésséges, és sok betegek gyógy-ulnak abban, mikoron benne ferednek. Ez koronás hegyekben éserdőkben Erdély környül találnyi külemb-külembféle sok vada-kat, serényes ökröket, vad lovokat, jávorokat, dánvadakat,beléneket. Esmet külemb-külembféle madarakat: zákányokat, vadpávákat, jeles sólymokat, etc.

A székellyeknek földén Vásárhelly felett nem törem bor, demindenféle gabona sok. A több hellyeken kedig Erdélyben (csakBrassótól és Fogaras környékétől megválva, bőv bor terem,elannyira, hogy soholt egyebet nem isznak bornál, mert igen ol-csó, elannyira, hogy egynyíhánszor egy budai pintet vesznek egypénzen.12 Mindenféle gabona is terem benne, jeles barmok és lo-vak, melyek nagy csordákkal és ménessekkel járnak a nagy he-gyeken.

VI. RÉSZ: MICSODA NÉPEK LAKTANAK LEGYENAZ MAGYAROK ELŐTT ERDÉLYORSZÁGBAN?

Minekelőtte a gottok és az hunnok kijöttenek, és magoknakfoglalták az Erdélyországot, azelőtt rómaiak laktanak az ország-ban, kiktől megmaradtanak az oláhok az erdőkben és havasokban,kiket mostan is romanusoknak neveznek. Ezek kedig igenkazdagok vóltanak, mert abban művelték igen erőssen az arany-és ezüstbányákat, mint azt megláthatni a nagy sok faragott kö-vekben, mellyeken szép kifaragott írások vadnak deák, avagy ró-mai nyelven, mellyekkel mind az egész ország rakva.

Ez rómaiak jeles népek vóltanak, és külemb-külemb szép vá-rasokat raktanak mind az egész Erdélyországban.13 Désnél egyigen nagy váras vólt, Kolosvárnál is egy nagy váras. Annak a 12 Anno 1573. Kolosváratt adtanak három budai pintet egy magyar pénzen,

gyakor hellyen kettőt.13 Rómaiak lakták az Erdélyt.

45

szegeletin egy nagy és erős vár vólt, négyszegű, tornyos és párká-nyos, melly kinyúlt a Szamos follyóvízre. Ennek kedig Zeugmavólt neve. Tordán is egy szép váras vólt, mint azelőtt megmon-dottam. Zalaknánál egy szép öreg körített váras vólt, mellyetmegmutattyák a régi fondamentomok és a szép deák írásos sokfaragott kövek.

Gyulafejérvárnál ott vólt a legnagyobbik váras egy nagy ésszép várral.14 Az váras a hegyen alól vólt a hegy közett és az Ma-ros follyóvíz közett. Hosszú és igen széles vólt ez a váras. Ez azOmpaly vize, melly Zalaknáról allájő, középaránt általfollyt azvárason, és allányúlt az váras messze a Maros mellett, hogyVaradián alól vólt sokkal az vége. Az vár kedig az hegyen vólt,ahol mostan is Fejérvárnak a körítése vagyon. És messze fenn,Borbánd felett, ott fogták meg az Ompalynak az egyik részét, ésfaragott, köves bólt allatt hoszták allá aszt az várban csatornáskutaknak. Ez is fejedelem és jeles nemeseknek fő lakóhellye vólt,mellyet megesmerhetni az írásos szép faragott kövekből és a ko-porsókövekből, mellyeket ott kiásnak, és a réztáblákból, mellye-ket a koporsókban lelnek. Ennek az nagy várasnak Ulpiasarmisvólt neve a Traiánus római császártól.

Nem messze Szászvárashoz, ott is vólt a hegyben egy szépváras, mellynek fondamentomi még mind ugyan vadnak. Ennek iskörítési mind faragott kövekből vóltanak. Dévához közel, ott isegy szép váras vólt, de allább annak utánna egynyíhány mély-földdel, ott is egy nagy váras vólt, és azon felett egy nagy várvólt, melly tiszta fejér márvánkőből vólt épűtve nagy kölcséggel.Ennek Ulpian vólt neve. A hegyes földen fent, ahol mostanKőresbánya vagyon, ott is nagy épülettek vóltanak. Csúcsnál, anagy oláh falunál a hegyen fenn, ott is egy igen szép kies várasvólt. Jeles, szép faragott köveket ott láthatni szép deák írássokkal.Ezeket akartam rövideden írnyi az Erdélyországról.

14 Nagy váras vólt Fejérvárnál.

46

VII.. RÉSZ: A SCÍTHIAIAKRÓL, AZ ŐERKÖLCSEKRŐL ÉS CSELEKEDETEKRŐL

Miérthogy elsőbben immár szólottam az Pannóniáról, Ma-gyarországról, emellett is Erdélyországról és ezeknek bővséges ésbódogságos vóltáról, mostan immár szállok a scítiaiaknak eredeti-ről és azzoknak erkölcsekről és cselekedetekről.

A scíthiai nép igen régi nép, és eredett az hunnoktól, kiJáfetnek fia és a Noé patriarchának unokája vala. Eszt megmu-tattya ez is, hogy régtől fogva mind vesszétenek ezen azegyiptusiakkal. Mert az egyiptusiak evvel akarják valamegbizonítani, hogy ők régiebb vólnának, mivelhogy az első né-pek nem mehettenek vólna a hellyekre, hol felette igen nagy hév-ség vagyon, se azzokra, hol felette igen hideg vagyon, avagy hogynagy gondolkodással kerestenek vólna ruházatokat, és mindenfélementségeket vagy az hidegség, vagy az hévség ellen. Hanem azelsők és a régiebbek a jó földet választották magoknak, mellyszép, kies és jó gabonatermő vólt. Ollyan az Egyiptus, mondának,a mü földünk, ezokaért mü vagyunk régiebbek tünállatoknál,scíthiaiaknál. Mert miérthogy müutánunk támattatok, ezért kellettbúdosnotok, és a gonosz, hitván, sován és meddőföldremaradnatok, etc.

Ebből akartanak ezokaért az egyiptusiak bizonyítani, hogy őkrégebbiek, és legelőszer is laktanak Egyiptusban az emberek azföldnek kies és zsíros vóltáért. Ez argumentum avagy kötésbeszédellen szóltanak a scíthiaiak mondván, hogy e kötésbeszéd semmi,miérthogy az Isten nem teremtett ok nélkül és heábavalót. Nin-csen egy helly is (úgy mondának), hol nem lakhatnának az embe-rek, és hol nem teremhetnének mindenféle lelkes állatok. Mert atermészet mindenütt megmutattya az ő erejét, az hellyeknek azőmivoltok és az égnek az ő tulajdonsága szerént, etc. Ekképpenveszéttenek ez népek, az egyiptusiak és a scíthiaiak egymással edolgon. És a scíthiaiak meggyőszték az egyiptusbelieket, nemcsakszép kötésbeszédekkel, hanem végre fegyverekkel is.

Mert mikoron a hadba ment vólna Berosus, az egyiptusi ki-rály, megvárák őtet az határban a scíthiaiak, onnét ménének azu-tán elejbe, és rea támadának. De mikoron látta vólna Berosus ki-rály az őnagy bátorságokat, elhadja a tábort minden keteputával,

47

és elfutamék előttek. És midőn a scíthiaiak elérték vólna őket,nagy sokat levágának bennek, és csak alig szallathata el a király.És ha az állóvizek nem lesznek vala, akkoron a scíthiaiak elnyer-ték vólna tőlle mind az egész országot. Megtérvén annak utánna,egész Ásiát meggyőzék, és magoknak foglallák a birodalmot, ésadót vetének mind az ott való népekre, és magoknak mindmeghódoltaták őket.

Dáriust is, a persiai királyt, ejték a scíthiaiak szégyenségesfutamásban. Círus királyt is elveszték minden ő seregivel. ÉsZopirust, a Nagy Sándornak hadnagyát megverék minden ő sere-givel, és telylyességgel elveszték aszt. És a scíthiaiaktól támadotta partusoknak és a bactriáknak nagy birodalma. Jeles hadakozókváltanak ezokaért a scíthiaiak, kiket nem győszhetett meg senki,15

és váltanak minden tisztességkívánás nélkül és telhetetlenség nél-kül, és az ő nagy diadalmokból nem kévántanak semmit ameggyőzettettektől, hanem csak tisztességes engedelmet. Nemszántnak ők, sem kapálnak, házakat sem épűtnek, sem falukat,mert nincsen semmi bizonyos lakóhelylyek. Csak a barmoktól él-nek, mellyeket a nagy pusztákban legeltetik és őrzik. A szekerekre ernyőket csinálnak és kasokat, ezek őnékik házak, és ezeketmindenfelé vontattyák az ő kévánságok szerént. Es ezekben hor-dozzák feleségeket és gyermekeket.

VIII. RÉSZNem tudnak ők semmit az gyapjú felől avagy egyéb valami

fonás felől avagy szövés felől, hanem vad- és ürgebőrekkel befe-dezik testeket.16 Az ünő és juh fejősajtár és dézsa az ő pohárszé-kek, és téj és méz az ő eledelek. Az ő hadiszörszámok egy-egypózslár és egy-egy kézíj. Semmi írott törvények nincsen, hanemaz ő okosságok szerént tesznek törvényt. Nagyobb vétek nincsenkösztek a lopásnál, miérthogy ház nélkül vadnak, és minden örök-ség nélkül, és csak a barom az ő életek, és minden marhájok ésjószágok. Es miérthogy barmokat őrüzik a pusztában, mindenmarhájok odalönne, ha az lopás szabad vólna közzettek. Nem jár-nak a más emberé után, megelégednek az övéjekkel. Nem keres- 15 Jeles hadakozók a scithiaiak.16 A scitiaiak goromba népek.

48

kednek arany és ezüst után, mint az egyéb emberek. Igen mérték-letes népek és józanok, és természet szerént jámborságra űzők. Ésezért dicsíri őket olly igen az Homerus poéta.

Minek utánna az ásiai birodalmot megkeresték magoknak,másfélezer esztendeig mind adót füzettenek az ásiabeliek azscíthiáknak. De annak utánna Ninus, az assíriai király véget vetettaz adó adásnak. De őket meg nem győszheté senki, és adót nemadtanak, sem füzettenek senkinek. Sok népek támadtanak ugyangyakorta ellenek: mint a Nagy Sándor és a rómaiak, de nagy em-berséggel mególtalmaszták magokat, és gyakorta diadalmosokváltanak ellenek, mint az históriákban eszt olvashatni. Sőt elin-dulván a napkeleti birodalmot tellyességgel magoknak foglalták ascíthiaiak, és noha a hatalmas rómaiak igen ügyekösztenek rajta,azért soha nem bírhatták őket. Ugyan őközzülek támattanak azamazonok is, amaz híres-néves vitézlő asszonyi állatok, kik felőlolly jeles vitézségeket és nagy győzedelmeket írnak az história-írók.

Egesippus, az jeles históriaíró eszt írja Scíthia felől, hogymikoron Titus megvötte Jerusálemet, hollott szántalan nagy soksidókat leváktanak, és kilencvenhétezert vittenek rabságban, ak-koron alánusok, az ásiai scíthiák, jeles, hadakozó és kegyetlennép, kiket a Nagy Sándor a Kaukázon igen nagy havas megé be-szorított vala, vas rekesztéssekkel, egyébféle kegyetlen népekkelegyetembe, hogy azzok mind a Tanais nagy follyóvíz mellett lak-nának és a nagy állóvíz, a Meotis mellett. És hogy ne ütnének ki,az egyéb idegen emberekre, mondom, hogy akkoron eltörték azvas rekesztésseket a földnek vadsága és meddősége miatt megin-díttatván és a prédálásnak és a kóborlásnak kívánságából. Éskijöttenek Hircánia által Médiában, és hogy aszt véletlen mindáltalszáguldották, és tűzzel-vassal mindeneket elvesztöttek. Ésminekutánna megfárattanak a kegyetlenkedésből, hogy a zsák-mánra estenek, és annak utánna a birodalmot elfoglaltanák.

Eszt hallván a Pakus király, elfutamék igen messze földre,valami erősségekbe, és nem gondola országával, csak hogyőmaga megmenekethetnék. És annak utánna megváltá tőllek fele-ségét, ágyasit és gyermekit, mellyeket mind megfogtanak vala,száz talentomon.

49

IX. RÉSZEszt is írja Egesippus, hogy mikoron hallotta vólna Tiridates

az arméniai király, hogy őreá akarnának jőnyi, ellenek akara álla-ni, de mikoron megvítanak vólna, megvereték tőllek, és futvaelszallada. Az elszalladásban midőn egy scíthiai urkot vötettvólna a nyakában, ha a szablyával aszt el nem vágta vólna, eleve-nen esett vólna kézbe. És midőn Tiridates király ekképpenelszalladott vólna, ím ezek mind elkóborlák az egész országot. Ésminekutánna mind feldúlták vólna mind az egész Médiát ésArméniát, és tűzzel megégették volna azzokat, legottanbemenének Scíthiában.

Az európabeli scíthiák és az alánusok egybetársolkodván azgottusokkal, általszáguldották egész Tráciát, Mísiát, Pannóniát,Illíriát, Olaszországot, Németországot, Francországot és Hispáni-át, és azzokat nemcsak megdúlták, hanem ugyan magoknak fog-lalták, melyyekkel mostan is bírnak. Az vandalusok is szinteazzonképpen cselekettenek, és megbírták az egész Affrikát.Mikoron Vallerius és Galienus bírnának Rómában, a gottusoknemcsak Tráciát dúlták meg, hanem egész Macedóniát,Göregországot, Pontust és egész Ásiát. Mindenkoron és főképpenúgy cseleködett az Isten, hogy mikoron az ő nagy haragját megakarta mutatni, mindenkoron északról hoszta elő az ő kemény ésnagy ostorit.

És ez csodálatos dolog, hogy senki hatalmat nem vehetettnagy sok üdeig a scíthiaiakon. Ha szinte valaki beköteleszte ma-gát közükbe, csakhamar kihánták annak igáját nyakokból. Haddalkedig egyebekre indulván, gyakorta győzedelmesek váltanak. El-lenek hadakosztanak az Bacus és az Herkules, annak utánna Círusis, Dárius, a Nagy Sándor és Pompeius, de nem sokáig tartottrajtok azzoknak birodalma.

Mit mondjak a törökekről? Ezek is támadtanak az ásiaiscítiákból,17 és kijöttenek Pontusból és Capadóciából, és az véksőországokba beszáguldattanak, és ennyi sok kazdagságokatkóborlottanak magoknak, hogy olly hatalmasok löttenek, hogynem csak Galaciát, Bithiniát és Phrigiát foglalták magoknak, ha-

17 A törökek is scithiaiak.

50

nem tellyességgel a küssebbik Ásiát is. Onnét legottan azHellespontuson általjővén az Európának nagyobbik részét foglal-ták magoknak a római birodalomnak nagy szégyenére és feletteigen nagy kárára. Mit kedig megműveltenek legyen az magyarok,aszt meghallyuk annak utánna a krónikában.

De nem csoda ez, hogy olly igen jeles hadakozók és ollyanmerész vitézek a scíthiaiak, mert nem ok nélkül vagyon, mert fő-képpen ez három dolog megsegíti őket: Mert az égeknekhellyhesztettéséből vagyon ez, hogy a magyarok bátor szűvűek,Mars kedig az őplanétájok, az indíttya őket kegyetlenködésre. Aző földeknek természeti kedig megerősíti az Ő testeket. Mertmiérthogy az ő földek hideg, abból berekednek a testeknekverétékének lyikai, és ebből leszen nagyobb melegség az ő tes-tekben, és az ő eledeleket jól megemészthetik. Abból vagyon ez,hogy nagy és erős testek leszen.18 Ez legyen elég a scíthiaiakról.

A magyaroknak első kijövésekről Scítiából

ELSŐ RÉSZAz hunnok, kiket mostan magyaroknak nevezünk, régen

Scíthiában mind vadászással éltenek. Mert mint odafel megmon-dottam, ők semmit nem tudtanak sem szántás, sem kapálás felől.Ennek okaért az Isten csodálatos okot vete elejkbe,19 melly miattindultattanak annak utánna, hogy kijőjenek az ő földekből. Mertnémellyek azzok közzül, kik laknak vala az Meotis állóvíz mel-lett, vadászni menének, és elejkbe támada egy nyéstén szarvas. Ésmikoron azt kergetni kezdették vólna, futni kezde, és a futásbatarta az gyégre, az Meotis állóvízre. Utánna sietének mind az va-dászok annyira, hogy olly messze jutának, hogy meghalatták valaa Cimerius Bosphorust. Mikoron kedig annyira utánna siettenekvólna a szarvasnak, hogy elérték vólna az európabeli Scíthiát, ottelenyészék előttek a szarvas.

Látván ez okaért az vadász magyarok ott a földet, igencsodálylyák vala aszt, és igen dicsírik vala. Annak utánna úgy té-

18 Honnét a magyaroknak bátorsága.19 Isten csodálatos okból indíttya ki az magyarokat.

51

rének vissza esmet az ásiai Scíthiába, és megbeszélék az ő társai-nak renddel mind, mint mentenek vólna, és mint lelték vólna az jóföldet. A magyarok kedig mindjárást utálni kezdék az ő savány ésmeddő füldeket. Eszt is megláták, hogy igen sokan válnának, ezokaért felkelének mind feleségestől és gyermekestől, és az vadá-szok után indulának, és általjövének az Meotis állóvízen. És hogyáltaljöttenek vólna, láták, hogy az a föld sokkal jobb vólna az őföldeknél és hazájoknál, és elfoglalák aszt a földet, és letele-pedének ott az víz mellett.

Az embereket, kiket előszer ott találának, azzokat megál-dozák a diadalomnak. A többit annak utánna megbírván rabbátövék. Az alánusokat is megbírák, kik előszer ott letelepettenekvala. Annak utánna támadának a vékső gottusokra, és nagy ke-gyetlenséggel cselekedének azzokkal.

Mikoron annak utánna írnának Krisztus Urunknak születéseután háromszázban és hetvenháromba, mikoron Valens rómaicsászár és Damásus pápálkodik vala, úgy kezdének a magyarokkijőni Scíthiából. Az ő hadnagyok valának Béla, az Csele fia, kiZomaj nemzetségből való vala. És Cseva és Kadicsa, kik Bélaattyafiai valának. Annak felette Athila, az ő két öccsével,Cemennel és Budával, kik Bendegúc fiai valának, az Kadar nem-zetségből valók. És kijővén, bírni kezdének észak felől. És ezekválasztának száz és nyolc nemzetségekből tízszer való százezer ésnyolcezer embert, és azzokat egybehajták egy seregbe. És ítélő-mesterré tövék egy bölcs embert, kinek Kadar vala neve. És pa-rancsolatokat adának ki Istennek és az egész kösségnek nevével,és annak utánna véres tőrt hordatának mind széllel közettek, éshadba hirdeték őket egy bizonyos hellyre. Akik el nem jövének,megutálván a törvént és a közenséges parancsolatot, azzokat kettévágának egy pózslárral.

Mikoron ez okaért olly an nagy erővel válnának, elhívék ma-gokat. És elindulván, menének a bessussokra, a ruténosokra, akunokra, mind feírekre, mind feketékre, és elbírák mind azzokat.Annak utánna meghajták mind a dáciaiakat mind a sarmaciaikat.És általmenvén az hegyeken, megszállának Pannóniában, a Tisszanagy follyóvíz mellett.

52

II. RÉSZMikoron kedig Hermanar király, a gottusoknak királya, ki

azelőtt sok népeket meggyőzett vala, meghallotta vólna, hogynagy nép jött vólna Scíthiából, melly miatt félelmes vólna az or-szágnak dolga, mindjárást ebbe tanácskozék, hogy jobb vólna,hogy előszer ellene támadna és visszaverné őket. Ennek okaértnagy sereget gyűte. És mikoron immár igen nagy népe vólnaegyütt, hertelen halállal meghala.

Szinte akkoron kedig, hogy a magyarok beszállottanak vólnaaz országba, találának egy asszonyállatot, melly megölte vala az őurát. Mikoron kedig mind a paráznaság, mind az gyilkosság reábizonyíttatott vólna, a király meghadja nagy haragjában, hogy ke-gyetlen penával megbüntötnék aszt. Tudnia illik, hogy mindenikkezére és mindenik lábára az asszonyi állatnak egy-egy lovat fog-nának, és ekképpen négy részre szakasztanák aszt. Ennek kedigez asszonyi állatnak két báttya vala, kik igen bosszonkodának akirályra, hogy olly an kegyetlen halállal megöleté az király az őhúgokat. És egybeesküvének, hogy meg akarnák ölni a királyt.Annak utánna reátámadának az Hermanar királyra. Váltigmególtalmazza a király magát ellenek, de végre általverék őtet, ésez lőn az ő hertelen halála. Mikoron megölték vólna a királyt,mindjárt a scíthiaiakhoz szekének, hogy ott megmaradhatnának.

Mikoron ez meglött vólna, Balamir, az hunnoknak fejedelmeörülni kezde ennek, és ottan eszébe vévé, hogy immár meggyősz-hetné az ostrogottusokat. A visigottusok kedig mikoron meghal-lották vólna, hogy a rossomanok, a két jeles férfiak, hitlennélöttenek vólna, és magokat adták vólna a magyarokhoz, megije-dének, hogy mind együtt kellene veszniek az ostrogottussokkal.Ez okaért eszt végezék, hogy ki akarnának menni az országból. Éskiindulván mind feleségestől, gyermekestől ménének allá messze,és letelepedének a Duna mellett.

Az magyarok kedig megindulván rearohanának az ostro-gottusokra, kik naptámadatra laknak vala az országban. És egy-nyíhány ütközetben megverék azzokat, és meggyőzék őket.Azonközbe az visigottusok követeket bocsátának Rómába az Va-lens császárhoz, az Valentinus császárnak az öccséhöz, és azzokáltal könyörgének néki, hogy engedne nékik földet lakásokra

53

Mísiába és Thráciában. Ha kedig aszt megművelné, tehát őkollyanok akarnának lönni, mint egy nagy töltés, és egy mélly árokaz hunnosok avagy magyarok ellen.

Az Valens császár nagy örömmel fogadá a követeket, ésmindeneket megengede nékik az ő kívánságok szerént. Mert areménségbe vala, hogy ez gottus népek lönnének mint egy erősbástya a római birodalomnak. Kiváltképpen ezért, hogymegígérék magokat, hogy a római keresztyén hitet fel akarnákvönni. De hogy a követek hazajövének, sokkal külemben lőn.Mert püspekeket kérének Valenstől, kik a római egyháznak ellen-ségi valának, és kiket a rómaiak ariánussoknak neveznek, ésazzoktól megtanólák a keresztyéni hitet mind az visigottusok ésmind az az egész gepidáknak nemzetsége. És adának nékik had-nagyokat, Lupicinust és Maximust, hogy ezek mindenképpengondot visselnének reájok, hogy semmiből fogyatkozások nelönne. De az hadnagyok nem jámborul visselnek vala gondotreájok, és az éléshordásból nagy nyereséget akarának vönni. Ab-ból esék a szegény kösség nagy szükségbe és drágaságba. És akösség átkozni kezdé az hadnagyoknak telhetetlenségét,20 miért-hogy ollyan drágán adnak vala el minden élést, és arról panan-szolkodnak vala, hogy nemcsak minden pénzeket elköltettékvólna az eledeleknek vévésére, hanem hogy feleségeket is ésgyermekeket el kellene adniok örökrabságra, etc.

És mikoron meglátnák, hogy semmit nem használnának az őpananszolkodássokkal, hanem mind egyaránt nyúzattatnának azhadnagyok által, a fő népek Phirigiter, Alatheus, Saphracor, etc.támadást tőnek, és reatámadának az Lupicinra és az Maximusra,és megölék őket az ő kegyetlen uzsoraságokért, és úgy elhajlánaka római császártól.21 Mikor az Valens császár eszt meghallottavólna, ki akkoron Antiochiába vala, igen megbúsulla rajta, ésmindjárást sereget gyűte, és elsietvén általméne Propontba, ésbeméne Tráciába. És mikoron szömbeszállott vólna azvisigottusokkal, megütközék vélek. De mikoron egy kevésig se-rényen fogta vólna a dolgot, mindjárt annak utánna futni kezde.És egy kézíjes egy nyilat löve belé, és egy faluba futamék be, és

20 Az római hadnagyok telhetetlennek.21 A telhetetlenségnek büntötése.

54

ott egy házba megége. Úgy bünteté meg az Uristen a nagy telhe-tetlenséget.

Azonközbe, hogy ez lönne, a magyarok, kik immár bejöt-tenek vala Európába, meggyőzék az ostrogottusokat és biro-dalmot kezdének magoknak foglalni. És mindent a Tanais vízközett és az Taurica Chersonesus közett lőn, mind magoknakfoglalák. Parancsolának mind a Tanais mellett valóknak, mind azroxolánusoknak, az alanusoknak, carionaknak, amaxobioknak,budinusoknak, sturninusoknak, ubioknak, acibiaknak, nauari-aknak, sarmatiaknak és az venedusoknak. És a khunok, bastarnak,peucinok, karpianiak nagy adót füzetnek vala nékik. Ésmegröttentették vala immár a népet mind a Tanais follyóvíztőlfogva az Dunáig, és Németország felől a tengerig, és mind az len-gyel tengerig. És erősíteni kezdék az ő birodalmokat, és minden-felé nagy kegyetlenséggel bírnak vala. És mindenkoron hátakonvalának az gottussoknak, és kergetik vala őket. Általmenének aDunán is, és az ő sokaságokkal mind belep ék ott a tartományo-kat.

És annak utánna segítségül hívá őket az Ectus, az lovagoknakhadnagya, ki egy jeles, vitéz ember vala. És ez ővélek együtt és azLotharius herceggel ellene indulla Theodaricus ellen, azvisigottusoknak királlya ellen. De mikoron immár mind a két se-reg egymással szömbe szállana az viadalra, a fejedelmekmeggondolák magokat, és megbékélének egymással, és semminem lőn az ütközetbe.

Ill. RÉSZVala kedig azüdőben Pannoniában egy fő tiszttartó, mikoron

a magyarok ekképpen le kezdének telepedni, ennek Macrin valaneve. És annak birtoka allatt laknak vala akkoron sok nemzetek:németek, olaszok és egyebek. Mindezekre ügyeközének támadnia magyarok. És noha Macrin, az országnak fejedelme bír valaMisiával, Pannóniával, Thráciával, Tódországgal és Macedóniá-val is, de mégsem ér vala az magyarokkal. Ennek okaért felküldeaz Dietrichöz, ki egész Németországnak főkapitánya vala, és azthívatá, hogy segítségül jőne néki, hogy el ne lepné őtet az magya-roknak szántalan sokasága. Az Dietrich kapitán hamm ar igen

55

nagy sereget gyűte, és avval allájöve Macrinhoz Pannoniába, ésegybeszállítá az ő népét az Macrinnak népével az Potentia váras-nál Tétén és Szászhalom közett, melly vagyon tízezer lépésnéremessze vagyon a Dunához.

Mert Tétha Buda és Székesfejérvár közett vagyon. Ott együttlévén tanácsot tartának egymással, hogy ha jobb volna-é ugyanott igen megütközni az hunnussokkal, avagy ha más hellyt kelleneválasztani, melly az ütközetre alkolmas vólna? Avagy, ha a sere-get által kellene vinni, hogy ugyanottan megütnék az magyarok-nak táborát?

Mikoron ekképpen ők tanácskozának, és egyik imeszt, a má-sik amaszt adná tanácsul, addig a magyarok nékikészülének, ésBuda mellett Scambria ellenébe a Duna mellé szállának. Az egyikrészét közzillek a táborba hagyák, hogy azzok a tábort megő-rüznék és feleségeket és gyermekeket. Őmagok kedig tömléketfelfúvának, és a tömlőkre fekü vén általúszák a Dunát. A fejedel-mek kedig Macrin és Dietrich mind népestől éjjel alusznak valanagy bátorsággal, mert tudják vala, hogy nem válnának azhunnusoknál semmi hajók, és hogy sohólt semmi híd nem vólna.

Hogy általköltek vólna az hunnok a Dunán, hol mostan aKelénföld vagyon, mindjárást sietének Potenciára, és megütékazzon éjjel a tábort véletlen. És mindjárást nagy öldeklés lőn ott.Mert sokat az ágyakban általütének a hunnok, a többi té-tovakezdének futni, mint a bolondok, és az hunnok mind levágjákvala őket. És megbúdulla mind az egész tábor, és nagy kiáltás lőnabba. Nagy veszedelem lőn ez okaért mind a németek és a szá-szok közett, mert a rómaiak futásra adták vala magokat. Csakazzok maradának meg, kik az várasban megszállattanak vala,avagy igen kezel az várashoz, mert azzok mégis besietének az vá-rasba. Az hunnok a nagy vívástól elfáradván, visszamenének ésmegszállának az Tárn völgybe.

IV. RÉSZA fejedelmek, Dietrich és Macrin igen nagy kárt vallottanak

vala ez ütközetben. Felette kedig megszégyenlik vala, hoggyollyan rútul megverettenek vólna az hunnoktól. Ez nagybosszonkodásban ez okaért elvégezék ezt önnen közettek, hogy

56

avagy minnyájan el akarnának veszni, avagy bosszút akarnánakállani az hunnokon. Egybegyűték ez okaért, amint lehete, az ha-dakozóknak légióit, és miérthogy az hunnok elfáradva valánakmind az éjjeli vigyázástól, mind a nagy viadalomtól, ezért asztvégezék, hogy minden vontatás nélkül reájok akarnának menni.Készek lőnek a légiók rea, és ugyan nagy kívánsággal menénekaz ütközetre. És mikoron az hunnok látták vólna az ő készvóltokat, ők is mindjárast készek lőnek. És mind a két seregegyberoppona, és nagyobb viadalt nem látott senki ennél. Mertvirradtól fogva napestig mind megtarta az viadal nagy vérontás-sal. De estvefelé annak utánna megkezd ének a magyaroklankodni, miérthogy annak előtte is igen elfárattanak vala. Ésmikoron futva elszalattanak vólna a Duna mellé, esmet a tömlő-ken visszaúszának a Dunán, és visszamenének az ő táborokba.

A római hadakozók igen elfárattanak vala. Ebből lőn, hogynem űszhetének a magyarok után. És igen nagy nép veszett valaez viadalban mindkétfelől. Mert az rómaiakban vesztenek valamind a két viadalban kétszázezeren és tízezeren. A magyarokközzül elvesze az egyik hadnagy, Cseva, és véle együtt százezerés huszonötezer magyarok. Másodnapon a fejedelmek, Macrin ésDietrich, tanácsot tartának egymással. És arra végezék a dolgot,hogy máshova kellene a tábort vinni. Mert az hunnok igen sokanvalának. Ha esmet azzokkal meg kellene ütközniök, lehetetlenvólna, hogy azzoknak ellene állhatnának. Ez okaért nem kellene amegmaradott légiokat hertelen elveszteni, hanem továbbra valószükségre kellene azzokat tartani. Ez okaért Thulnára felvivék asereget.

Mikoron kedig az hunnosok megértötték vólna, hogy elmen-tenek vólna az rómaiak, általjövének a Dunán, és a viadalnakhellyére menvén, az magyaroknak testeket az ő módjok szerénttisztességgel eltemeték. És mikoron megtalálták vólna az Csevahadnagynak testét, annak csinálának egy koporsót az híres útmellett, és odatemeték nagy tisztességgel a testet. És annak a ha-sára tőnek egy márvánkő oszlopot az hadnagynak örökemléközetre. És nevezék aszt a hellyt Kájász völgynek. És annakutánna megbátorkodván az magyarok, által menvén a Dunán,mind a két Pannóniát kezdék magoknak foglalni, és ki kezdékbelőle hajtani az rómaiakat.

57

És mikoron nagy sereget válogattanak vólna közzülek,elindulának, és fel kezdenek menni Tulnára, melly Bécsországnakhatárában vagyon, holott az Macrin és az Dietrich fejedelmekvalának a rómaiakkal és a németekkel táborban. Mikoron ezekmeghallották vólna, hogy az magyarok olly an szándékkaljőnének, hogy ez végső ütközettel meg akarnának késérteni,hogyha őnékik, avagy az rómaiaknak kellene Pannónia földnekmaradni, ők is nagy bátorsággal nékikészülének, és szömbe-szállának az magyarokkal Kézmárknál. És mikoron egyberoppantvólna mind a két sereg, nagy viadalt tartának egymással. A ma-gyarok kedig nagy kiáltással vínak vala, és olly sűren lövék a ró-maiakra a nyilakat, mint a felleget. És virradtától fogva tarta mindaz viadalom kilenc óráig. De kilenc óra után igen elfáradának arómaiak, mert igen kevesen valának az magyaroknak sokságáhozképest. És úgy kezdének hátat adni, és úgyan rendben elkezdénekmenni. A magyarok kedig mind utánnok űzének, és erőssen vínakvala véliek. És Macrin, a fejedelem visszatéríté az ő seregét, ésújonnan kezde víni az magyarokra. De ő maga odavesze az via-dalban. Az Dietrich fejedelmet kedig homlokba lövék az magya-rok, és úgy szallada el annak utánna az övéivel, és a nyílvasat egydarab nyíllal nem vonhatá ki az homlokból. Ezokaért ugyanhomlokában bevivé aszt Rómában, honnét az magyarok őtethalhatlan Dettrőnek nevezék.

Az magyarok ez okaért diadalmasok lőnek, de igen nagy vér-ontással, mert negyvenezeren veszének oda. És három fő had-nagyok, tudnia illik Bela, Cseve és Kadicsa. Nagy vala a római-aknak romlása is. És a magyarok eltemeték nagy tisztességelmind az három hadnagyokat a márvánoszlopnál, melly felől az-előtt töttem emleközetet.

Mikoron ez okaért írnának Krisztus Urunknak születésse utánnégyszázban és egyben, úgy találának a magyarok nyugadalmatmagoknak Pannóniába, de nagy vérontássokkal. Az ő bejövések-nek kedig az huszonnyólcadik esztendőben. Mikoron kedig a főhadnagyokat mind odavésztették vólna, nagy árvaságba jutottanakvala. Annyira, hogy nem tudnák, mit kellene cseleködniek.

58

Atila megírása.

Atila, az első herceg a magyarok közett

ELSŐ RÉSZMiérthogy kedig kapitán és herceg nélkül nem lehetének a

magyarok, mert felette igen sokan valának, nem tudják vala, kitválasztanának közzülek, minnyájan egyről tesznek valaemleközetet, tudnia illik az Atiláról, ki Bendeguc fia vala.Valának őkövüle az Ottar és a Rok, de azzok immár kiaggottanakvala belőle. Esmet Buda, ki Athilával egy vala. Mikoron ez okaértgyűlésbe egybegyűltenek vólna, minden nemzetekből minnyájanválaszták fő hercegnek az Atilát. Ez kedig igen kívánja vala abirodalmot, miérthogy jeles hadakozó vala. Ez okaért mindjártfelvévé az hercegségnek tisztit, és kész lőn mindenekre,miérthogy erős test vala, és igen munkatehető, és igen bátorszűvű, az hadakozás dolgában igen bölcs és gyakorlattatott.

Hogy kedig fő herceggé választották vólna őtet az magyarok,az egész kösség elejbe jöve nagy móddal, és odaállván igen szépbeszédet kezde az egész kösség előtt, és bölcsességgel megkösz-szené a nagy tisztességet nékik. Annak utánna oktatni és intenikezdé őket minden jeles dolgokra, és tanyítá őket nagy szép dol-gokra, mit kellene mindeneknek cselekedniek. Hogy kedigelvégeszte vólna az ő szép és hosszú beszédét, a magyarokminnyájan felszóval kiáltának: Éljen Atila herceg, éljen sok esz-tendeig, az istenek mindenekben jó szerencsével meglátogassákőtet, jó szerencse az scíthiai magyaroknak! És nagy tisztességettőnek minnyájan Athilának. És a nemzetek minnyájan meges-künek néki, mind az hadakozó rendekkel, hogy mindenbeengedelmessek akarnának néki lönni. Az urak minnyájan nagy di-cséretet mondnak vala néki, és intik vala őtet, hogy mindenbe arraakarna ügyeközni, hogy kiterjesztené az magyaroknak birodalmát.És megígérék magokat, hogy minnyájan mellette akarnának lönni.

Ez okaért Atila gondot kezde visselni az országra. Éselrendelé mind a birodalomnak az ő módját, és törvényeket kezdeszabni, és az birodalomnak erősségére sok szörzéseket szörzeni,és az népeknek kihirdettetni. És mikoron azzokat mind elvégeszte

59

vólna, annak utánna az hadi dolgokat kezdé elővenni. Nagy sokhadiszörszámokat kezde gondolni. Az mesterembereket mindegybegyűté és ezzekkel együtt tanácskodék minden hadiször-számok felől: miképpen kellene táborbontókat, seregbontókat, vá-ras- és várrontókat csinálni, és mindenféle falaknak bakrontóit,mellyekkel mind az ellenségeknek táborit, várasit, várait és min-denféle erősségeket megvehetne. Csodálatos tábori szörszámokattalála. Csodálatos sátorokat is gondola. Emellett olly rendekettalála a sátoroknak felvonására, hogy a sátorok mind szépenkörnyülfogják vala az ő sátorát, hogy ollyan lőn az ő egész tábora,mint egy egész igen szép utcás váras, hogy azt látván az ő ellen-ségi felette igen elcsodálkoznának rajta.

Ekképpen készíté ezokaért Atila minden szép módon az őhercegü udvarát, nagy kazdagságokkal és mindenféle ékességek-kel. Az ő sátorát felette igen nagy kölcséggel megkészítteté: Merttiszta sellyemből és aranyból szőtteté aszt, és mindenfelé köres-környül megékesítteté aszt szép gyöngyekkel és drágakövekkel éselefánttetemekkel. És a tornácokat környüle és az ebéllő és az va-csoráló hellyeket szépen megfaragtatá drága és igen erős fákból,és megaranyasztatá mindazzokat az ágyas és az egyéb házakkalegyetembe. A mindennapi sátorok is mind bársonból csináltakvala szépen kifaragott oszlopokkal. Mind e sok és drága ékessé-gekkel megmutattya vala az ő nagy uraságát és dücsőséges vóltát.A sátorokban, hol az ő ágyai és leplei valának, egyebet nem látszvala bársonnál, aranynál, gyöngyeknél és drágaköveknél.

II. RÉSZIgen bőv kezű is vala az Atila herceg.22 Mert víg kedvébe

mind megajándékozá az urakat. Kit szép sátorral, kit szép aranyasbársonnyal, kit szép aranyas nyereggel, kit aranyas caffrangokkal,kit aranyas pajzsokkal, kit aranyas sissakkal, kit aranyas fegyver-derékkal, etc. Ollyan nagy kölcséggel valának csináltatva az őtöbb szerszáma is, asztali, székei, szeceli, szekerei és egyebekmindenek. Sok földekből és sok fejedelmektől jövének követekhozzá. Mikoron azzoknak válaszok leszen vala, és hogy haza-mennek vala, nem győznek vala elég csodákat mondani az Atila 22 Bővkező herceg az Atila.

60

hercegnek nagy készületi és nagy kazdagsági felől. És minnyájanAthilát felmagasztalák fő fejedelemnek lönni. Ő is csak ugyaneztkívánja és keresi vala.

Haragos ugyan, és igen kegyetlen vala az ő tekinteti,23 de azüdegenekhöz igen kegyesen mutatá magát, és nagy kegyelmessenmeghallgatá azzokat. Es nemcsak az övéihez bőv kező vala, ha-nem az üdegenekhöz is. Mert azzokat is magának kapcsolá az őbővséges adományival. Melly igen röttenetes vala az őellenségihöz, anyival nagyobban kelleti vala magát az övéivel.Örömest mindenkor meghallgattya vala őket, és noha egyéb sokdolgai válnának, azért ugyan választ teszen vala nékik. És nohaide vállaszt teszen vala, azért másfelől is megmondja vala, mitkellene cseleködni. Mert gyors elmeje vala, és jeles és állhatatosemleközete. Hamar tanács vala, és nem sok kerengő beszédekkelkeresi vala meg a módot, mint kellene egy dolgot elkezdeni, elin-dítani, avagy véghöz vinni. Nem hammar csalhattya vala őtetsenki, ő kedig igen tudja vala az embert megkörülni beszédivel.

Igen nagy serege vala. Csak hunnok avagy magyarok valánakaz ő seregébe tízszázezeren, az egyéb jövevének és segítségektőlmegválva. Ezt e számot mindenkoron ügyeközik vala éppenmegtartani. Mert valának néki egyéb iffiai is egynyíhány ezeren.Mikoron a nagy seregnek valami híja essék, ottan az iffiakból aztesmet megépűté, hogy mindenkoron a nagy sereg ép lönne. Azmagyaroknak fegyvere kedig vala egy-egy fegyverderék, avagyegy-egy páncél, egy-egy kézíj, amellett egy-egy tegez, szép nyi-lakkal rakva. Némellyeknek kedig pajzsok vala, és kopjájok ésegy-egy horgas pózslárok, avagy egy-egy hosszú pallusok, amel-lett egy-egy hanzsárok. Némellyek kedig temérdek, szőres bőrtvisselnek vala az fegyverderék hellyébe. Hosszú szakállok vala,és igen hosszú fürtes hajok, mert soha nem borotválkoznak vala.Vad és fene tekéntetűek valának.

Az Athila fejedelem kedig noha elég kegyes vala, de amellettigen haragos is vala.24 És minden tisztséget kíván vala az ő népé-től, amellett is, hogy az istenneknek szolgálattyába foglallatossokvólnának. Abból lőn, hogy mind az egész népe igen engedelmes

23 Haragos és kegyes herceg Atila.24 Az Atila haragos fejedelem.

61

vala néki, és minnyájan szeretik és félik vala őtet. Az ő zászlóibanmindenekben egy-egy aranykoronás keselő vala megírván. És ezte címert visselték mind az magyarok, az Geyza hercegneküdeiglen. Ez vala kedig minden leveleinek a titulussa, avagy afellyül való írása: Atila, Bendegúznak a fia, a nagy Nemrothnakunokája, ki Engadiba lött ez világra, az istenneknek kegyelmébőlaz hunnoknak királlya és az médusoké, gottusoké és az davosoké,mind e széles világnak röttentője, és az istenneknek ostora.

Athila kedig hellyheszteté az ő birodalmának székit Scamb-riába, melly Óbuda felett vala. És miérthogy megemleközék rólla,melly nagy kárt töttenek vólna a rómaiak és a németek az magya-rokban az előbeli viadalokban, azért meggyullada bosszúállásnakkívánságával ellenek. De előszer az magyarokat mind elrendelé.Ez okaért minden tartományokban az ő népe közett szörze kapitá-nyokat, bírákat és kéncstartókat. Budát kedig, az ő attyafiát társulvévé mellé a birodalomba, és az ő hatalma allá veté az egészeurópabeli Scíthiát, hogy az Atila távolylöttébe semmi támodásne lönne az országban. Úgy indítá annak utánna az ő igen nagyseregét az rómaiaknak országi ellen.

Atila herceg első kiindulása

ELSŐ RÉSZEElőszer kedig megkezdé Misiát, annak utánna Tráciát, ennek

utánna Macedóniát és Illíriát. Valamir kedig, az ostrogottáknakkirállya, és Nadari, az gepidáknak királlya, egybetársolkodának azAtilával, és mind együtt menének vélle az hadba. Sőt azmarcomannok is, a svábok, a quádiak, az erulok és a turingokzsóldot vesznek vala Atilától. És ezek által mindenneketelpusztíta mind tűzzel, mind fegyverrel.

Mikoron kedig eszt Marcianus császár meghallotta vólna,mindjárást frigyet tőn Genserikkal, az vandalusoknak királlyával,és a persiai királlyal, hogy annál jobban támadhatna az Atila és aző társai ellen. Elbocsátá ez okaért Arnestet, az hopmestert, hogyaz ellene támadna az Atilának. És mikoron szömbeszállott vólnaaz Atilával, megvíva véle, és az első viadalba diadalmos lőn azAtila ellen. És mikoron az Arnest hopmester igen frissen vólna a

62

dologban, és nem vönné eszébe, hogy egy igen álnok ellenséggelügye vólna, Atila úgy rendelé újonnan az ő seregét, hogy a ma-gyarok mind környülfogák az Arnest hopmesternek seregét, ésodavesze mind seregestől.

Hallván Martianus császár, hogy odavesztették volna az ma-gyarok mind hopmesterestől az egész sereget, igen megijede rajta,és tanácsot vőn magának, hogy el akarná fogni az Atila seregénekaz élést. És el akarná tőlle hitegetni a királyokat, mellyek hozzájaadták vala magokat. De Atila szinetlen gyűjti vala mindenfelől asok élést, és kiindítá seregét a meddő országokból, és a bőv tar-tományokba méne be. A királyokat is magának kapcsolá erősennagy sok adományival. Sőt, hogy az ő attyafia is valamit ne tá-maszthatna ellene, az Buda, kinek az egész európabeli Scíthiátkezébe bíszta vala, és kinek meghadta vala, hogy megépűtenéScambria várast, és azon alól az várast, mellyet mostan Budánaknevezünk. Aszt is álnaksággal megfogatá. Mikoron ez okaértAtila ez országokat mind elpusztította vólna: Misiát, Tráciát, Illí-riát és egész Macedóniát, és midőn megértötte vólna, hogyMarcianus császár erősen bevágatta vólna az szoros útakatKonstancinápol felé, visszatére Pannóniában Scambriában.

És mikoron Scambriába jött vólna, megölé Budát, az őattyafiát. És midőn megérté, hogy az egész sereg igen meghábo-rodott vólna rajta, hogy Budát, az ő attyafiát megölte vólna, azegész nép elejbe álla, és nagy predikációt kezde, és hosszú be-széddel kezdé magát menteni a nép előtt. És vádlani kezdé Budát,az ő attyafiát, hogy engedetlen vólt, és az új várast nem nevesztevólna az hártya parancsolattya szerént Atilának, hanem Budának,és hogy mindenekben megellenzette vólna az ő tanácsit, mellyek-kel az magyaroknak birodalmát ki akarta vólna terjeszteni, etc.

Mikoron elvégeszte vólna az hosszú beszédét, a nép fel kezdekiáltani, hogy igazán megölte vólna az ő attyafiát, az Budát, éssok beszéddel dicsírik vala őtet. És arra inték vala az Atilát, hogyaz ő jó szándékát hátra ne hadnája, hanem előbb-előbb vinné azmagyaroknak birodalmát. Arra is ígérik vala magokat, hogy mindfejenként mellette akarnának lönni.

63

Atila ez okaért Valentinianus császárhoz külde követeketálnakságból.25 És a követek által aszt izené néki, hogy őnéki azrómaiakkal semmi dolga nincsen, hogy ő hadat akarna ellenek in-dítani. Mert – úgy izene – a rómaiakat én mindenkoron megbe-csülettem, és meg nem utáltam soha az ő társaságokat. Hanem azTheodorikkal vagyon dolgom, ki az visigottokat, az magyaroknakrabjait és szökevényiket felvötte, és hellyt adott nékik az ő földé-ben. Ezt nem akarom tovább elszenvedni, hanem fegyveremmelvissza akarom azzokat hajtani. Tünéktek kedig, rómaiaknak, a tühadakozástokra nagy segítséget akarok adni, ha megengeditek,hogy az Theodorikkal szömbe megvíjhassak. És ha megengedi-tek, hogy bosszút állhassak az gottusokon, kik ollyan nagy pusz-taságot műveltenek Olaszországba, mind tűzzel, mind fegyverrel,és kik a római várason, melly mind ennyi sok népeknek királynéasszonya, ollyan nagy szégyent töttenek, és a római birodalomnakfelségét ollyan nagy gyalázatban ejtettenek, etc.

II. RÉSZEValentinianus császár megérté az Atilának ravaszságát. En-

nek okaért levelet íra a Theodoriknak, intvén őtet arra, hogy min-den ember ügyeköznék ellene állani Atilának, mint ez egész vi-lágnak kegyetlen ellenségének. De Atila is íra levelet néki, és intéőtet: hogy semmiképpen egybe ne társalkodnék a rómaiakkal,mert semmi veszedelmesb nem lönne néki, mint az a társoság. Ésekképpen kétfelől kasszál vala nagy álnok szándékkal. A rómaiakvisszontag intik vala Theodorikat az Atila ellen. És hogy magátmind az visigottussokkal adná a rómaiak mellé, és hogy megse-gítenék azzokat. Mert Atila vólna egy kegyetlen merész lator, kisemmi igaz hadat nem visselne, hanem csak az ő gonoszkévánsága szerént ügyeköznék a más embereknek földét elfoglal-ni. És minden undok bűnekkel vádollyák vala őtet. Theodorikvisszontag íra a rómaiaknak, és igazi á az ő tanácsokat, és bisztatáőket, segítségét is ígérje nékik. Ecius is, aki Galliában akkor bírvala, megérté az Atila álnakságát, mert ő is íra Theodoriknak, ésinté őtet, mit kellene művelni, hogy ellene állhatnának az vad éskegyettlen Atilának. 25 Atilának álnak követsége.

64

Az Theodorik király mindenfelől nagy népet gyűte, és négyfiait honn hadja az országban, de a két nagyobbik fiát,Thorimundot és Theodorikot véle elvivé az hadba. És mindenfeleegybegyűté a gottussokat, és sok légiókat választa. Parancsoláegész Galliának és Hispániának is, hogy minnyájan felkelnének.

Ugyan eszt művelé Olaszországban az Valentinianus császáris. És mindenfelől eremest felkelének az emberek a hadba, mertigen félnek vala az magyaroktól, mert röttenetes dolgokat beszél-nek vala mindenütt felőlek, etc. Mikoron ez okaért mindegybekörültenek vólna a seregek Valentiniánus császár mellé, ésimmár igen nagy nép együtt vólna, eljövének a kémok, ésmegbeszéllék ezt mind az Atilának. És Atila bánkódni kezde raj-ta, hogy a rómaiak eszekbe vötték vólna az ő álnok szándékát, éshogy az ő tanácsadássával okot adott vólna mind ennyi sok né-peknek egybegyűlésére. És eremest elhadja vala az hadakozásnakdolgát, de szégyenli vala. Ez okaért esmet az bátorságra foga, ésugyan megindítá az hadat.

De előszer gyűlést hirdete Scambriára, hogy az urakminnyájan odagyűlnének, hogy együtt végezne véllek az hadnakdolgairól. Az urak közett odajöve az veronai Dietrich is, mertnagy ajándékozássokkal Atila melleje kapcsolta vala aszt, és av-val egyetembe nagy sok német urakat. Atila ez okaért igen örüleezeknek, és nagy vígan és nagy tisztességgel fogadá őket, és nagyvígan tartá. Mikoron kedig az lakásba emleközet lött vólna a ró-mai had felől, Dietrich úr alázni kezdé a rómaiaknak hadát. Ésennek igen örüle az Atila herceg, és tanácsot kezde kérdeni azDietrich úrtól, mint kellene az hadat indítani ellenek? Dietrich úraszt adá tanácsul, hogy a napnyugat felől való tartományokat megkellene előszer kezdeni, miérthogy ott nem sok légiójok vólna ésnem sok nép, mellyet óltalomra ott hattanak vólna. Mikoron az ottvaló diadalmokat kezdenék a rómaiak látni, ottan elkezdenénekijedni, és könnyen vólna annak utánna mind a több dolgokat vélekvéghöz vinni.

Hallván eszt a tanácsat Atila, igen tetszék néki, és minden or-szágaiból sok hadakozó népet egybegyűte. Az ő segítőit is elhí-vatá, Ardericust, az gepidáknak királyát, és az attyafiakat,Valamirt, Theodemirt, Videmirt, kik bírnak vala az ostrogot-tusokkal. Eljövének az marcomannok is és a svábok, quádok,

65

erulok és a turingyiaiak, mert minnyájan örülnek vala a szabadnyereségnek. Valának kedig mindezekkel vagy ötszázezer férfiak.Ezek mellett sok szántalan szekerek és mindenfélehadiszörszámok. De minekelőtte kiindulna Atila minden népével,követeket bocsáta mind a két ellenségihöz, és frigyet kére tőllek.De eszt álnakságból művelé, mert gondolá: Ha frigyet tehetekvéllek, az egyikkel megtartom a frigyet, és attól nem kell annakutánna félnem, a másiknak feladom mindjárt a frigyet, és az elle-ne indítom minden népemet, és ekképpen könnyebbenmeggyőszhetem aszt, miérthogy egyedől leszen.

Atilának második kimenése az magyarokkal

ELSŐ RÉSZDe mikoron amazok eszekbe vették vólna az ő álnakságát,

nem akarnának frigyet véle tönnyi. Megbúsula ez okaért Atilarajta, és Illíria országra méne, és mind megdúlá és elpusztítá aszt.Annak utánna nagy kegyetlenséggel kezde Németországhoz, ésmindent feldúlla, levága, megégete minden kímélés nélkül, csakaz ő társainak földét nem bánté, mellyeknek lakások vala a Nagy-Németországban, tudnia illik a marcomannokét, quádokét, svábo-két. A többit mind eldúlá, és eléget é mindkétfelé, mind szinteSvantzár országig. Annak utánna mindazzokat a tartományokat,mellyek a két nagy follyóvizek közett, az Rhén és Rhodan vizekközett vadnak. Annak utánna beméne Galliába, és mind ellep éaszt az ő seregével, és mind megdúlá aszt, és mind elégeté.Konstandát, az nagy és erős várast megszállá, és erőssenmegostromlatá. Az országnak fejedelme, Sigmond, nagy néppeltámada Atilára, de megveré és futva szallasztá aszt. És mikoronmegértötte vólna, hogy az ő várasára, Basileára akarna jőni, kö-veteket bocsáta Atilához, és békességet kére tőlle, és megígérémagát, hogy őnéki akarna engedni, és együtt akarna hadakoznivéle. És megengedé Atila a békességet.

Tovább menvén Atila, megszállá Argentinát. Ez igen erős vá-ras vala. De úgy rontatá annak kőfalait az várasvövőszörszámokkal, és éjjel-nappal úgy ostromlatá aszt, hogy rövidnapon megvövé aszt. És mind levágatá a benne való népeket, és

66

minden marhájakban zsákmánt tétete. Nagy raggadománt hordá-nak ki abból az várasból. És levonatá az várasnak körítéseit, ésnevezé aszt Strászburgnak, az az által járó útas várasnak. És pa-rancsolatot ada ki Atila, hogy soha ne épűtenék az várasnak körí-téseit esmet, hogy e törett váras az ő diadalomnak jele lönne. An-nak utánna megszállá a Rhems várast. Aszt is nem sok üdő múlvamegvövé, és mind levágá a népet benne, és minden marhájokbanzsákmánt tőn. Kiraggadák mind a templomokból a sok beszorultnépet, és minden kímílet nélkül mind levágák őket. A papokat azóltárok előtt, hol messéznek vala, mind általverék. Az Nicasiuspüspeknek a piacon fejét vövék.

Onnét Atila elmenvén, általkele a Sequan nagy follyóvizet, ésbeméne Francországba, és megszállá Aureliát, a nagy várast. Apolgárok, miérthogy láták vala, hogy a több várasok, kiketmegvött vala, semmi kegyelmet nem találnának nála, ez okaértinkább akarák minnyájan kezeken elveszteni az ő dolgokat, éserőssen vívának az Atila ellen. És Atila nem tehete semmit azAurelia várasnak.

Mikoron ekképpen mind megnyomorítaná, és rúton elpusztí-taná Atila Francországot, az Ecius fejedelem egybehozá a rómaihadat az visigottusokkal, és jöve Tholosa váras tartományába, holvala az Theodorik táborban. És odahívatá mind a római segítsé-geket, hogy annál bátrabban megütköszhetnék az Atilával.Mikoron eszt megértötte vólna Atila, mindjárt elhadja az Aureliát,és Lugdunomra méne, onnét kedig méne az Narbon Galliába.

Mikoron kedig Atila ez úton menne, hozának egy remetét akősziklák közzül elejbe, ki rongyos ruházatokban vala, hosszúszakállát és igen rút sziént. Mondják vala, hogy ez jövendő dol-gokat tudna megmondani. Atila kedig szép szóval megkérdé tőlle,hogy megmondaná néki, micsoda szerencséje kezdene lönni?

Az remete hallgata egy üdeig. Annak utánna mondá:Kénszerítesz engemet, ó, király, ki egy szegény vadember va-gyok, hogy az Istennek szándékját megmagyarázz am tenéked,holott én igen tudatlan ember vagyok. Jövendő dolgokat akarszéntőllem érteni, mellyeket senki meg nem érthet, hanem kinek azIsten meg akarja jölenteni. Micsoda bölcsességet tulajdonítaszennékem? Én csak egy szegény férgecske vagyok, de hogy az énIstenemnek, kit te nem esmered, az ő mindenhatóságát meglát-

67

hassad, kinek bosszúságára mindennyi üdeig mindent cseleköttél,íme az ő ajándekából jövendőket mondok tenéked. HatalmasAtila, az Isten, kinek kezébe vagyon mindennyi sok népeknek azbirodalma, az ő nagy haragjának tőrét adta a te jobb kezedbe,hogy te általad megbüntesse az halandó embereknek bűneit. Ezértakarta, hogy te légy az ő ostora, hogy teáltalad megmutassa az őigazságát. Ugyanazon Isten, mikoron ő akarja, elveszi az ő ha-ragjának tőrét a te kezedből, mert ő adta kezedben is, hogymegesmerjed, hogy a diadalom övé, és nem az embereké. Nem jólélsz te a te tiszteddel, és nem esmered aszt, ki tégedet arra vá-lasztott. Felette igen kegyettlenködel, és a méltóság ellen csele-köszel. Inkább bünteted az jámborokat, hogynem mint az gono-szokat. De evvel nem ártasz nékik. Mert ez az ő üdvességekre va-gyon, de tenéked veszedelmedre. Mostan ügyeközel az rómaiakraés az gottusokra, és azzok ellen akarsz kegyetlenködni nagy via-dallal, de ez ütközetbe nem lész diadalmos. Nagy veszedelemleszen ugyan a te népedben, de nem vész el a te seregedtellyességgel, hogy eszedbe vegyed magadat, és a teremtődetmegtanóllyad megesmernyi. A te kardod nem essik ki kezedből,mellyel üldezed a keresztyéneket, méglen el nem jő az üdő,mellyet az Úristen annak választott. Es evvel ez viadallal nemleszen még a te birodalmodnak vége. Vedd eszedbe ez okaért ma-gadat. Féllyed a mindenható Úristent, kövessed az igasságot és azirgalmasságot. Ha eszt nem műveled, hertelen halállal halsz meg.

II. RÉSZEzen Atila igen megijede, és meghadjá, hogy elvinnék a re-

metét, és hogy őrüzet allatt tartanák. És minekutánna meghall-gatta vólna a remetét, az ő vrázslóit is megkérdé, hogy ha egybeférne mindkétfelé az ő feleletek. És mikoron azzok eljöttenekvólna, meghadjá, hogy megáldoznák az áldozatokat, és megmű-velnék az ő isteni szolgálattyokat. És mikoron az vrázslókmegáldosztanak vólna az barmokkal, megnézik vala azzoknakbéleit és ereit, és azzoknak állásából aszt ítélik vala, hogy az ma-gyaroknak viadalma szerencsétlen lönne ezúttal. Egyéb jót nemmutatnának az áldozatoknak johai, hanem csak, hogy az Atila el-lenségi közett a fejedelem az hadba veszendő vólna, és hogy an-

68

nak elhullása megháborítandó vólna a rómaiaknak a diadalmát.Hallván aszt, Atila megújula belé, és aszt tudja vala, hogy Eciuskezdene az viadalban elveszni. Mert igen tart vala az Eciustól,mert Ecius bölcs és jeles hadviselő hadnagy vala.

Nem gondola ez okaért Atila az ő népének elveszéssével, ha-nem nékiindítá aszt, és általmenvén a sok follyóvizeken,megkezdé a népeket, kik laknak az Narbon Galliának a végében aKatalaun nagy és széles lapác mellett, az Illyir follyóvíz mellett,holott nem messze vala az ő ellenségének tábora. Ez okaért ottmind a két hatalmas fejedelem szömbeszállának egymással, hogyaz birodalomért szömbevínának egymással.

Mikoron Atila meglátta vólna, hogy Ecius és Theodorik, afejedelmek szántalan sok néppel szömbeszállottanak vólna véle,igen kezde rajta bánkódni, hogy az ő seregének az harmadát más-hova bocsátá vala tőlle, tudnia illik a soltán Mirmannon ellen, ésaz maurusoknak királya ellen, ki Hispániába magának foglaltavala Lusitániát. Mikoron kedig a soldán meglátta vólna az Atilanépét, általhajóza a tengeren, és hazaméne Mauritániába. Atila ezokaért követeket bocsáta Eciushoz, és arra kéreté őtet, hogy fri-gyet szörzenének egymással. A frigy allatt akarna a békeség felőlgondolkodni, hogy ollyan szántalan sok nép el ne veszne együtt.Eszt kedig csak ezért műveli vala Atila, hogy a frigy allattvisszajöjhetne Hispániából az ő népe, és mind együtt lehetne.

De Ecius, a római fő hadnagy megérté az Atilánakálnakságát, ez okaért nem akara frigyet véle tönni, hanem ütkö-zettel kínálá az Atilát mondván: Jőjj el, az Márs ítéllye meg közettünk itt az széles katalauni mezőn, hogy ha tijed legyen a biro-dalom, avagy a rómaiaké.

Atila, miérthogy vissza nem mehet vala, és miérthogy azvrázslók bisztatták vala, hogy a fő hadnagy a római sereg közettodaveszendő vólna, kit Eciusnak véli vala az Atila, ez okaért se-reget kezde röndelni. És mikoron elrendelte volna mind a sereget,a seregnek a derekába egy szép beszédű predikációt kezde tönni.Abban megmondá, hogy immár a rómaiak minden erejeketegybegyűtöttenék vólna, ez okaért inté őket, hogy a birodalomértemberül vínának. Ha ebben ez viadalban diadalmosok lönnének, atöbbi annak utánna mind könnyű vólna, etc.

69

III. RÉSZEcius is, mikoron szépen az rómaiaknak seregét elrendelte

vólna, ő is szép predikációt tőn, mellyben az ő hadakozóit intébátorságos viadalomra, és nagy sok szép dolgokat előszámlálváninté őket az állhatatosságra, etc. A seregnek másik szárnyábanugyanazont művelé az Theodorik király, mert ő is szépenpredikála az gottussoknak, és inté őket az vitézi viadalomra, etc.

Mikoron immár a dél eljött vólna, egybedobolának éstrombitálának a két seregek, és erőssen vívának egymással, ollyannagy vérontással, hogy ugyan vérpatakok follyának, és ahólttesteket is elviszik vala. A római légiók mind rendekbenvínak vala, a magyarok kedig széllel minden rend nélkül. Ésollyan nagy rakás hólttestek hullának a közepin a két sereg közett,hogy fekesznek vala, mint egy igen nagy töltés, hogy a két seregcsak alig láttya vala egymást tőlle. De végre Ecius a gottussokkalmeg kezdé tolni az gepidákat és az ostrogottussokat. Atila meg-látván aszt, nagy sereg magyarral meg kezdé őket segíteni, és ek-képpen megújula az véres viadal mind a két szárnyában.Azzonközben Torimundus, a király fia, az ő népével elfoglalá ahalmot, melly a közepin vala, és aszt megerőssítvénhadakozákkal, úgy kezde annak utánna újonnan az viadalhoz.Úgy vívának annak utánna az rómaiak bízvást az halomról, és amagyarok fel nem férnek vala rea. És hától öklelik vala őketEcius és Theodorik király. Estvefelé úgy adának a magyarok hátatés elfutának. A rómaiak a gottussokkal utánnok űzének, és verikés vágják vala őket. Az üldezésbe megölék a lovat az Theodorikkirály allatt, és hogy úgy gyalog essett vólna, a sokaságtólelnyomattaték, és odahala, mert immár koros ember vala.

És a visigottok elhagyván az alánusokat, olly nagy sebesség-gel menének a magyaroknak, hogy majd Atilát is őmagátelvesztötték vólna, ha be nem szalladott vólna a táborba. És miérthogy immár be kezde sötűtedni, ezért visszatérének az rómaiak azvisigottusokkal egyetembe. Atila, miérthogy ollyan igen nagy kártvallott vala az ő népében, a táborban jővén, mind egybevonatá asok szekereket, és álló vértekkel mind berakatá a szekereknek aközit, és azzok megé állatá mind a kézíjesseket, és az erősségbennyugovék annak utánna. És nagy sok nyerget hordota egybe a tá-

70

borban egy nagy rakásban, és monda az ő vitézinek: Ha arómaiok reánk jőnek, és meglátom, hogy győzedelmet vesznekrajtunk, erre hágok fel. Tü mindjárast tüzet vessetek a rakás allá,és ott akarok megégni, hogy a rómaiak be ne vigyenek engemet,és ott dücseködjenek velem az ő diadalmos nagy pompaságokban.És éjten-étszaka vigyázának a magyarok a tábor környül, mertigen félnek vala.

Másodnapon Thorimundus melléje vévén az légiókat, az üt-közetnek hellyére méne, és sokáig megkeresé az attyát. Végre azhólttestek közzül kivoná őtet, és visszavivé a táborba. Ésminnyájan az hősek sirattyák vala őtet. Annak utánna bevivé őtetaz Tolossa várasba, és ott nagy tisztességgel eltemeté őtet. Az te-metés után arra siete, hogy a királyi birodalmot elfoglalhatná,mert Ecius megcsalta vala őtet az ő tanácsával intvén őtet, hogyeleit vönné az nagyobbik öccsének, ki ebbe vólna, hogy elfoglal-ná tőlle az attyai királyi birodalmot. A több segítségeket is mindelmutatá. Mert Ecius eszt gondolá: Atilának megszegett immár aszárnya. Ha szinte víni akar velünk továbbá, a rómaiakkal, tehátelegek leszünk őnéki. De ha az visigottussok és a mü egyébsegűtségünk megértik egymást, és reánk támadnak, miérthogyezzek gyakorlott népek az hadi dolgokban, és nem ollyan gorom-bák, mint az magyarok, nehezen mególtalmaszhattyuk a rómaibirodalmot. Ezért elmutatá mind mellőle őket.

Hogy Atila eszt megértötte vala, igen örüle ennek, hogy arómaiak nem tudtak vólna élni a nagy diadalommal, mert száz éshatvanötezer embere veszett vala ez viadalban. Vigasztalni éserősíteni kezdé ez okaért az ő népét, és örömébe dobokat üttöte éstrombitákat fúttata mind széllel a táborban. Annak utánna kimen-vén, minden népével méne a tungrossokra és az trecacensekre, ésazzoknak tartományát mind eldúllá, és mind elpusztít á tűzzel ésfegyverrel, és mind levágatá a népet benne. Annak utánna megkezde térni

Pannónia felé. De az úton nagyobb kegyetlenséggel kezdemindenütt cselekedni, mint annak előtte, és mindeneket feldúlvala és megéget vala, és senki elevenen nem maradhata meg tőlle.

Az harmadik része Atila seregének, mellyet beküldett valaLusitaniába az soldán ellen, vissza nem mere esmet hozzá jőni,miérthogy el nem érkesztenek vala az katalauni nagy viadalra,

71

hanem Eciushoz és Torimundus királyhoz esének, és lakó-hellyeket kérének tőllek az katalauni nagy mezőfölden. Ésmegengedék nékik. És Ecius visszatére Olaszországba. Thori-mundus kedig hellyheszte az ő királyi székét Tolossa várasba,melly régi és igen kazdag váras vala.

Mikoron ekképpen Atila az visszatérésbe vólna, úgy találanagy Coloniánál a sok ezer szűzekre, és mind megöleté azokat.Annak utánna allá méne a Nagy-Németországon által, és juta Ma-gyarországba Scambriába. Mikoron kedig otthon vólna immár,nyugonni kezde, és annak utánna lakásra és dőselésre adá magát,és erőssen tobzódik vala öt egész esztendeig.26 De szinetlen küldvala kémeket mindenfelé az országokban, ügyeközék mindentmegérteni. És minden országokban bír vala erősségeket, hovauntalan küld vala követeket. És Németországnak nagyobb részeés az egész Francország és az egyéb környül való országok mindadót füzetnek vala néki.

Atilának harmadik indulássa a magyarokkal

ELSŐ RÉSZEEz öt esztendőben kedig Athila herceg megújítá az ő seregét

vitézekkel. Annak utánna, miérthogy erőssen vágyódik vala azrómai birodalomra, kiindítá az ő seregét Olaszország felé, ésméne Illiria által a tenger mellett. És ott a tenger mellett előszermegkezdé Traguria várast, annak utánna Scardonát, annak utánnaaz Liburnia tartományt. És ezeket mind megvévén, levágata nagysokat az népekbe, sokat is rabságra hajta, és kegyettlen elpusztítamindeneket. Ott vévé meg Salónát, az régi, jeles és nagy várastnagy és röttenetes vítatással. Onnét elméne a sirtiusokra és azpartosokra, az Priamonra, Niviára és Sinocunira, és ezeket az vá-rasokat mind elpusztítá. Melenát is mind eldúlá. Annak utánnamegszállá Jadra várast, és mikoron aszt is megvötte vólna, méneannak utánna a miseok, tindarok és az déropok ellen, és azzokat ismind megdúllá. Annak utánna, mikoron a tenger mellett való vá-

26 Atila tobzódásnak adja magát.

72

rasokat mind elpusztította vólna, úgy méne annak utánnaAquilegia nagy váras allá.

És ez vár as allatt sok üdeig feküvék, mert a polgárok vitézülvívának ki az várasból, és erőssen megoltalmazák magokat.Feküvék ez okaért alatta három egész esztendőig. De miérthogyAtila ollyan igen nagy tisztességkívánó vala, nem akara az várasalól el mennyi, noha immár az ő népe mindent elvesztett valamind a környül való tartományokban, és immár mindenféle élésigen szűken vólna. Mikoron ez okaért egy napon az Atila hercegkevesedmagával megkörülé Aquilegiát, hogy megnézegetné akörítésseket, hol hitvánbak válnának, hogy ott ostromnak indítanáaz ő népét, látá, hogy egy estrág bemenne az várasba, és az egyvárasi toronyból kihordaná az ő fiát, és kihozná aszt ide ki a rétbe.És esmet bemenvén, a másik fiát is kihozá. Monda kedig Atila azőutánna valóknak: Íme, lássátok meg, mit művel a madár?Attyámfiai, jó jel ez. A madár megérzi az várasnak veszedelmét,mert ezért hordja ki az őfiait, hogy együtt ne vesszenek a polgá-rokkal. Jertek el ez okaért, menjünk ostromnak, és vegyük meg azvárast. Örök szégyenünkre vólna ez münékünk, ha el kellenemennünk allóla.

Másodnapon ez okaért ostromnak indítá Atila mind az egészsereget, de heába lőn minden munkája és ostromlása, mert a pol-gárok vitézzül mególtalmazzák magokat. Másodnapon parancsoláez okaért Atila, hogy minden negyedik hadakozó az ő nyergétvinné éjjel az várasnak körítése allá. És mikoron mind eszt mű-velték vólna, felgyújták egyszersmind a nagy rakás nyergeket, ésollyan nagy tűz lőn belőlle, hogy az várasnak körítései mindmegégének és megolvadának tőlle, és hertelen ledőlének. És úgymenének minnyájan ostromnak, és úgy vövék meg az Aquilegiavárast, és mind levágák a népet benne, csak a szép asszonyállato-kat megtarták belőle rabságra.

Hallván eszt az olaszok, kik az Julius Vásárt laknák vala,minynyájan elfutának onnét, és a tengerre szalladának. És ezekegy kicsin szigetben épűteni kezdének, és egy erősségetcsinálának abban, és minden kazdagságokkal abba szorulánakAtila előtt, és az magyaroknak kegyetlensége előtt. Eszt az erős-séget nevezék annak utánna Velencének.

73

Aquilegiáról elindulla annak utánna Atila, és méne JuliusVásárban, és ott megvévé az Concordia várast. Annak utánnaPictáviát, mellyet mostan Páduának neveznek. Annak utánnaVerónát, Vicenciát, Brixiát, Cremonát, Mantuát és Pergamótmind a több erős várasokkal egyetembe. És minek utánna szerin-szerte nagy pusztaságokat művelt vólna, méne Ravenna várasallá. Az várasbeli püspek kedig kiméne az ő papjaival az Atilá-hoz, és alázatoson könyörge néki az várasért, és megengesztelé azAtilát. Atila kedig kiváná, hogy megnyitnák az várasnak kapuit.És a polgárok ottan megnyiták mind a kapukat, és Atila mindennépét általbocsátá az várason. Ő maga kedig egynyíhány napiglőn az várasban.

És mikoron Ravennáról elindult vólna, méne Liguria tarto-mányba, és megvévé az jeles várasokat, Mediolánumot ésLiciomot, és mind eldúlák és elrablák azzokat. Onnét elindulaazután, és Róma allá méne. Ott kiregze egy sereget az ő nagy né-péből, és adá aszt a Szoárd hadnagysága allá, és bocsátá asztAtiliába és Calabriába mind szinte Kathoniáig. És mindelpusztíták e tartományokat a nagy várassal egyetembe, és min-denütt eldúlák az tartományokat, és elrablák azzokat. Annakutánna nagy prédákkal jőnek vala vissza Róma allá. Mondják ittnémellyek, hogy Leó pápa kijött vólna az ő püspekivel Rómából,és ment vólna Atila elejbe, és alázatoson könyörgett vólna nékiRómáért és Olaszországért, és hogy Atila engedett vólna az ő kö-nyörgésére. De én nem tudom, ha eszt hinni kell, mert az históriaodafel eszt mondja, hogy főképpen Rómáért kiindult Magyaror-szágból, hogy aszt elpusztítsa, és az római birodalmot elrontsa.Ollyan száraz könyörgésre nem hiszem, hogy megengette legyen.De ám legyen bátor úgy.

Rómából eltérvén esmet Ravennába méne. Mikoron ott együdeig nyugott vólna, a nagy prédákkal és nagy nyereségekkelvisszatére Magyarországba, Scambriában.

74

AZ Atila hercegnek új házasságáról és az ő halálá-ról

I. RÉSZMikoron Atila herceg megnyugott vólna Scambriába, követet

bocsáta Valentinianus császárhoz, és kéreté az ő húgát tőlle há-zasságra. De jegyruhába kévánja vala a római birodalomnak a fe-lét az menyasszonnyal. És fenyegeti vala a császárt, hogy ha nemakarna engedni az ő kévánságának, tehát ő fel akarna menni, ésmind el akarná pusztítani az napnyugati tartományokat, mellyekRómához tartnak vala. De Valentinianus császár megveté az Atilakívánságát, és nem akará az ő húgát néki adni. Midőn Atila her-ceg megértötte vólna eszt, elkülde az bactriai királyhoz, kinek egyigen szép leánya vala, Mikocs nevő, és aszt kéreté magának há-zasságra, noha azelőtt Atilának szántalan sok asszonyállativalának.

Mikoron kedig Atila immár nagy kazdagon szörzett vólnamenyekezőt, és nagy vígan lakott vólna az vendégekkel, és duskátivutt vólna vélek, beméne az ágyasházba az menyasszonnyal, éslefekivék. És minek utánna a sok erős bortól és az új házasságnakszertelen munkáitól igen meghevült vólna, elaluvék hanyattan. Ésálmába elerede az orra vére, és a torkába méne allá, és megtölléka torka véle, és az ön en vérében megfullada. Lőn ez, mikoron ír-nának Krisztus Urunknak születése után 445., az magyaroknakScíthiából kijövéseknek utánna hetvenkét esztendővel, az Atilahercegségének kedig 44. esztendejében.

És a magyarok eltemeték az Atila herceget nagy tisztességgelaz fellyül megmondott márvánoszlopnál, a több kapitányok éshadnagyok közükbe, és erőssen sirattyák vala őtet. Vala kedigAtila, hogy meghala, százhuszonnégy esztendős.

75

AZ Atila fiainak egybevesszéséről, és mint Csaba,az egyik fia, visszament sok magyarokkal

Scíthiába

ELSŐ RÉSZMinekutánna immár az Atila nagy herceg meghólt vólna,

marada két kiváltképpen való fia Atilának a birodalomba. Egyikvala az Csaba, ki egy görög asszonról született vala néki. A másikvala az Aladár, ki egy német hercegnek leányától született vala.Ezek ketten egybevesszének végre az birodalmon, és mindenekezek közzül pártosi valának. Az Aladárral kedig nemcsak magya-rok valának, hanem az veronai Dietrich is, és egyéb sok németurak. Végre a két fia megvívának egymással, lileily viadalbanigen sok nép elvesze. De végre diadalmos lőn az Aladár, azDietrich úr és a több német uraknak segítségével.

Az viadalnak utánna Csaba mellé vévé tizenötezer magyaro-kat és az ő hatvan öccseit, kik minnyájan az Atila fiai valának, ésbeméne azzokkal a göreg császárhoz, Honoriushoz, az ő rokoná-hoz. Az Honorius császár kedig igen nagy örömmel látá és fogadáőtet, és lakék Csaba nálla tizenhárom esztendeig. És tizenháromesztendő múlva eluná magát. Felkele ez okaért az ő népével, ésvisszatére Scíthiába. És mind egy egész esztendeig méne, méghazamehete Scíthiába.

Mikoron kedig Scíthiába jutott volna, megházasula, és vénasszonyi állatot a kokusmannokból, kik a scíthiáknak szomszédivalának. Ebből ez asszonyi állatból nemzé két fiát, Edemert ésEdet. De soha nem felejtheti vala a Pannonia zsíros és jó termő-földét.

Azonközbe Adarik, az gepidáknak királya hadat indíta azAladarik ellen, az Atila fia ellen. És ütközének egymással, és azAdarik király diadalmos lőn az magyarok ellen, és igen sok ma-gyarok veszének az viadalban. Sőt Aladár is ő maga odavesze azütközetben. A diadalom után az Adar király elfoglalá magánakPannóniának nagyobbik részét, és bírá aszt annak utánna.

76

A székellyekről, kik ők is magyar nemzetek

ELSŐ RÉSZMikoron az Aladár az viadalban veszett vólna Scambria

allatt, elszallada háromezer magyar az veszedelemből, és ezek tá-borba szállának Cegléd földén. De miérthogy félnek vala azDietrich úrnak és a több német uraknak hatalmasságától, elindul-lának onnét, és nagy sietséggel bemenének Erdélybe. És miért-hogy minden nemzetek úgy törnek vala az magyarokra, őkkitagadák magokat, hogy nem magyarok válnának, hanemszékellyeknek nevezék magokat. Ezek mostan is laknak Erdélybe,és külen törvények és erkölcsek vagyon. Osztva vadnak székek-ben, kiknek ez nevek: Csík, Gyirgyó, Kízdi, Szepsi, Orbai etc.Ezek elein mind szabadosok valának, de az ő hitetlenségekért, etc.elsütötte a dér az ő szabadságokat.

Az magyaroknak második kijövetelekről Scíthiábólaz Pannónia földre

I. RÉSZMikoron az magyaroknak bemenések után Scíthiába, három-

száz esztendeig sok változássok löttenek vólna Pannóniába, éssok nemzetek egymás után forgattanak vólna a birodalomba, mertegyik törte, verte, vágta és kiűszte a másikat. Úgy lőn annakutánna, mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 744.,hogy esmet kiindulának a magyarok Scíthiából, hogy esmet Pan-nóniában, az jó zsíros és termő földre bejőnének.

Mikoron kedig általjöttenek vólna egynyíhány országokon,és jöttenek vólna Szuszdal és Rio várasok mellé, ott nyugovánakannak utánna. Az nyogovás után általjövének egy igen nagy ésmagas havason. Abból kedig alláereszkedvén egy igen nagylapácra jutának, és ott megszállának. Hertelen kedig ennyi soksasskeselő juta ott reájok, hogy forognak vala minden barmokkörnyül, mint az legyek, és emészteni kezdék az ő barmokat.Felkelének ez okaért, és elsiet ének onnét minden barmokkal, ésesmet feltartának a nagy hegyekre, és mind jövének három egész

77

hólnapig, méglen általjöhetének. Hogy általjöttenek vólna,alláereszkedének, és úgy jutának az orosz földre, melly Lengyel-ország mellett vagyon.

Két dolog lőn kedig, mellyek kiindíták a magyarokatScíthiából:

Előszer a Csaba kapitánnak, az Atila fiának testamentoma.Mert midőn Csaba igen megvénhedett vólna, minek utánna Pan-nóniából hazament vala, és immáron halálos ágyában vólna, hoz-zá hívatá a fő népeket a magyarok közzül, és kénszeríté őket az őistenekre, Damasekre, etc., hogy mikoron üdővel megsokasodná-nak, esmet a Pannónia földre akarnának kimenni, és aszt foglalnimagoknak, és aszt bírni, és hogy bosszút akarnának állani az őjobb attyoknak, az Atila hercegnek ellenségin.

Másodszor indít á őket egy álom, hogy kijövének Scíthiából.Mert a scíthiai Hunniában, mikoron terhébe esett vólna azEnodbil asszony, az Eleudnek a felesége, ez ollyan álmot láta:Egy igen szép sóllyom jöve elejbe, és ez hajtá az ő fejét az őköbelébe. Annak utánna ennek gyönyörűséges nyugovássából egyszép follyóvíz forra ki az ő méhéből, melly nagyon megárad a, ésScíthiából ez kifollyván üdegen földre follya, és ott ki kezde ter-jedni, és befogá aszt az egész országot.

Mikoron az Enodbil asszony megbeszélette vólna eszt az ál-mot, az vrázslók és az álommagyarázók eszt magyarázák belőlle:hogy az Enodbil asszony szülendő vólna ollyan magzatot, kitőlolly fejedelem támadna jövendőre, ki Scíthiából kiviendő vólnanagy népet, és más országot foglallandó és bírandó volna.

Mikoron ez okaért az Enodbil asszonnak betőlt vólna üdeje,szüle egy szép fiú magzatot. És az ő attya nevezé aszt Álmosnak,az álamról, mellyet látott vala az ő felesége, az Enodbilia asszony.

II. RÉSZEz Álmos nemzetségéből támada annak utánna egy Árpád

nevő főember. Ennek üdejében indulának másod úttal a magyarokScíthiából, amint odafel megmondottam.

Mikoron ez okaért a magyarok immár Oroszországban vál-nának, meghallák aszt a székellyek Erdélben, kik Atila után

78

marattanak vala az országban. És ezek felkelvén, eleikbemenének Oroszországba, és onnét behozák őket Erdéllybe.

Valának kedig a magyaroknak hét kapitányok. Az első Árpádvala, ki a többinél kazdag és nemesb vala. A másik kapitány Sza-bolcs vala, az harmadik Gyula, a negyedik Kenünd, az öttödikLehel, az hatodik Berbulcsó, az hetedik Vurs. Mikoron ez okaértbejöttenek volna Erdélben, újonnan megszámlállák a népet, ésmindenik kapitány allá adának harmincezer hadakozó férfiakat.És ezek közett rendelének századosokat, ötvenedesseket éstizedesseket, mert mindenestől fogva az hadakozó férfiak valánakkétszázezeren és háromezeren.

És eloszolván Erdélben nagy ásással hét nagy földvárakatcsinálának, melyekben megnyugovának egy üdeig. És ez hétföldvárakról híják a németek az Erdél földet Szibenbürgen, azazhét-vár-földnek.

Annak utána gyűlésbe begyűlének Désre, és onnétbocsátának egy kímet, egy Kusi nevő férfiat, hogy az megkímlenéa Pannónia földet, holott azelőtt bírt vala Athila herceg, az ő ősek,mert meghallották vala, melly igen zsíros és jeles termőföld volnaa Pannónia.

És a Kuzsi mind bejárá az egész Pannóniát, és mindeneketmegláta. Annak utána megtölte egy palaszkot Duna-vízzel, és vénegy marok füvet és egy marok földet, és visszatére, és meghozáezzeket a kapitányoknak.

Midőn meglátták vólna ezeket a kapitányok, megesmerékazzokról a Pannónia földnek zsíros és jeles termős vóltát. És azÁrpád kapitány vén azonhelt egy hadikürtet, és megtölté aszt aDuna-vízzel, és scíthiai mód szerént felemelé aszt, és felszóvalmondá: Müattyaink, Mars és Herkules, kiknek vezerléssekből kö-vettük a mü eleünket, és olly messze földről jöttünk a Pannóniaföldért, könyörgünk tünéktek, hogy engedjétek münékünk eszt eföldet örökkévaló lakásunkra, hadd telepedjék le itt a tü népetek,hadd legyen vég immár a mü búdosássunknak, és a Dunának iste-nét megengesztellyétek münékünk, vissellyetek olly gondot re-ánk, hogy el ne vesszünk a mü környülünk való ellenségünk mi-att. Miérthogy kedig a tü nevetekben hadakozunk, adjatok erőtmünékünk, hogy mindenütt hírünk legyen, hogy az istenekért ésemberekért hadakozunk, etc.

79

És mikoron az Árpád kapitány elvégeszte vólna imádságát,mindjárt áldozá a kürtbeli Duna-vizet az Marsnak és a Herkules-nek.

És a magyarok azzon hellyt kiáltának felszóval háromszor:Deus, Deus, Deus. Onnét marada ez a szokás Magyarországbanés Erdélyben, hogy valahol valami áru leszen, avagy valami mar-hának avagy jószágnak vétele, hogy az vétel és áru mellébizonságokat hínak, és az áldomásitalban háromszor kiáltnakfennszóval: Deus, Deus, Deus. És aszt a hellyt, ahol ez lőn,nevezék a kiáltás után Deusnak, mellyet mostan Désnek híjunk,holott az váras mellett kezel fenn a Szamos víz felett ez egyikföldvár vagyon, amellyekről oda fel szóltam. Kolosmonostran is aKolosvár felett egy, etc.

Akkoron kedig a gyűlésben adák a magyarok a székellyekneka nemes szabadságot, mint Athila maradékinak és a magyaroknakrégi híveinek, mert ők állhatatoson megmaradtanak vala az or-szágban mind Athila üdejétől fogva, tudnia illik négyszáz ésegynyíhány esztendeig.

Az Svatapolukról, a magyarországi fejedelemről,és micsoda szín allatt elfoglalták legyen tőle a

Pannónia földet, etc.

ELSŐ RÉSZAz üdőben vala egy Svatapolug nevő fejedelem, ki bírja vala

a Pannónia országot. Mikoron ez okaért valamennyére megnyu-gottanak volna a magyarok Erdélben, tanácskozni kezdének, mi-képpen férhetnének a Pannoniának országához. És adának aKusinak egy szép feír lovat aranyas fékkel és nyereggel, és kül-dők aszt ajándokba az Svatapolug fejedelemnek, hogy Kusi [ré-vén] könyörgenének földért, hol lakhatnának.

Svatapolug, a fejedelem nagy örömbe lőn, és víg kedvvelelvevé tőllek a lovat mint ajándokot, és megígére nékik lakóhellytaz országban, gondolván, hogy Erdélnek egyik szegeletibenmegmaradandók vólnának. Mert aszt gondollya vala: Ezzekminnyájan munkás népek és szántó emberek, ennékem kedig elég

80

földem vagyon, ám szántsanak és kapállynak, jó hasznom leszenbelőle.

És mikoron a Kusa követ visszajött vólna az válasszal, a ma-gyarok igen örülének néki, és mindjárást visszaküldék Kusát aSvetapalug fejedelemhöz, és meghadják néki, hogy elmenne aföldről, mert a föld övék vólna, mert árron vették vólna tőlle, afejér lovon a földet, a féken a füvet, a nyergen kedig az vizet.

Hallván aszt a Svatapolug fejedelem igen kacaga, és monda:Egy nagy bottal agyonveretem a lovat, a féket a szénarétbe vetem,és a nyerget az vízben hányatom. Monda Kusi: Ha nagyságodszinte eszt megművelteti, abból a magyarok semmi kárt nemvallnak, mert az ebek megeszik a lovat, és a kaszásokmegtalállyák a féket, a halászok kedig a nyerget.

Midőn Kusa visszajött vólna a Svatapolug fejedelemtől, amagyarok minnyájan elindulának egész táborral, és menénekPannóniába. Svatapolug is, a fejedelem, minden népével eleikbeszálla. És mikoron megütkösztenek vólna egymással, a magyarokdiadalmosok lőnek a Svatapolug ellen. Es mikoron a magyarokutánna üznének Svatapolugnak, ijedségéből a Dunába szektete be,és odahala az vízben.

Mikoron ez okaért a magyarok diadalmosok volnának, és aPannóniának fejedelme minden népével elveszett volna,elfoglalák mind az országot, és szabadon megkezdék bírni,minekutánna mind széllel eltelepettenek vólna.

Árpád, az első kapitány, megszálla minden népével Székes-feírvárnál.

Szabolcs, a második kapitány, letelepedék minden népével aTisza mellett és Nyírségben.

Kevünd, a harmadik kapitány, elfoglallá az ő népével mindaz egész Mezőséget.

Leel, a negyedik kapitány, letelepedék az ő népével Galgóctáján.

Berbulcs, az ötödik kapitány, lebocsátá magát minden népé-vel a Balaton állóvíz mellett.

Gyula, a hatodik kapitány, Erdélbe szálla be az ő népével. Ezépítötte a Gyulafeírvárat.

Vurs, a hetedik kapitány, telepedék le minden népével a Sajóvíz mellett.

81

Az magyaroknak hadairól

ELSŐ RÉSZMinek utánna a magyarok elfoglalták vala Pannóniát, és

letelepettenek volna benne, megnyugovának hat esztendeig. Ahetedik esztendőben annak utánna kiindulának hadba. Előszerkedig menének Csehországra és Morvára. És ezzeket mindelrabbolván visszatérének Pannóniába, holott esztendeig veszteglőnek.

Annak utánna esmet kiindulván, megütközének a karintiai,karnyoli, stíriai és merániai hercegekkel, és a magyarokdiadalmosok lőnek ezzek ellen. És mikoron az ő földeket mindelrablották vólna, esmet megtérének Pannoniába, és esmetnyugovának.

Három esztendő múlva esmet hadba indulának, éselrabbolván egész Bolgárországot, nagy prédákkal visszatérénekMagyarországba.

Annak utánna menének Lombardiára, és megvévék Paduát,és megégeték. És midőn az egész tartományt elrablották volna,hazatérének Magyarországban. És nyugovának azután tíz egészesztendeig.

Tizenegyedik esztendőben ennek utánna esmet hadbaindullának, és menének Németországra. És mikoron elrablottákvólna mind Syoniát, Turingiát, Svábországot, Frankóniát és Bur-gundiát, megtérének Magyarországban, és nyugovának tizenhatesztendeig.

Annak utánna indulának Olaszországra, és Julius Vásáronáltalmenvén mindent feldúllának. És bemenének esmet Lombar-diára, és ott elrablák mindeneket, és sok kalastromokat pusztítákel. És ott megölék a Luther püspeket, a császárnak tanácsát, és aző egyházából temérdek kéncset vűnek el. És nagy prédákkalmegterhelvén magokat visszajövének Magyarországba, és esmetnyugovának tíz esztendeig.

Annak utánna ménének Bajorországra, és mikoron a Dunamellett jutottanak volna az Abach vár allá, és mindenütt megdúl-ták volna a földet, és immár a megtérésbe volnának, a németekeleikbe szállának, és megütközzének véllek jó renddel, és

82

meggyőzék a magyarokat, és nagy sokakat levágának bennek.Akik kedig elszalladhattanak, üresen sietének Magyarországban.

Tizennyólc esztendővel annak utánna esmet felindulánakNémetországban, és nagy dúlást és kóborlást művelének abban.Szent Ulrik püspek fellezszeszte ez okaért a németeket, ésegynyíhány fejedelmek is jövének mellé. A Konrád császár isnagy néppel támada mellé, és mikoron megütkösztek vólna, amagyarok elveszték az viadalt, és nagy sokan elvesszének az via-dalban, és az ő hadnagyok is és majd minden fő népek fogvaesének.

Itt némellyek írják, hogy a többi közett fogllyá esett vólna akét főkapitány, Lehel és Bulcsó. És hogy Konrád császármegkérelötte vólna őket, miért kegyetlenködnének olly igen a ke-resztyének ellen? Úgy feleltek vólna: Isten akarattya, mertmünket arra támasztott, hogy mü bosszút állyunk az ő bűneken.Ha mü nem művellyük, Isten münket büntöt meg. A császármond: No, válasszatok halált magatoknak. Lehel monda: Adjákennékem az én kürtemet, hadd kürtellyek véle még egyszer halá-lom előtt. És mikoron néki hoszták vólna a kürtet, kerengenikezde véle és fúni. És felhúzván aszt, úgy ütté a császárnak fejétvéle, hogy mindjárt ledőle. És monda Lehel: Úgy akarom, hogy amásvilágon is én utánnam járj, és én szolgám légy. De a németekmind felakaszták őket. Bonfinius kétséges ez históriához.

Onnét elindulla a szent Ulrik pispek minden seregével a többmagyarokra. És eléré őket Salgenaunál. És mikoron ütközet vólnavéllek két vár kezett, Entzelsfeld és Marckenstein kezett, esmetgyőzedelmes lőn a magyarok ellen. És elvévé tőllek mindenprédájokat. És mind megfogá közzülek a fő népeket, ésfelakasztatá őket. A többinek kedig mind elmetélteté orrokat ésfüleket, és alláűzeté őket Magyarországba. És szép templomotépűttete ott, és abban eltemetteté mind az vitézeket nagy tisztes-séggel, kik meghóltanak vala az ütközetben.

Nem sok üdő múlva esmet hadban indulának a magyaroknagy sokasággal és bosszút akarának állani a németeken, ésfelmenének Németországban, és nagy sok kazdagságokat dúlánaka fuldai kalastromból, és azután mind megégeték aszt. Azutánáltalmenének a Rén vizén, és mind elrablák és elpusztítákLothringiátÉs megütközvén a németekkel megfogák a Lothringia

83

herceget az viadalban Strassburg allatt, és még más brabanciaiherceget, és mindkettőnek fejét vévék.

És onnét elindulván Francországra menének, és nagy puszta-ságot művelének ott. És onnét kijővén elrablák a Metz, Trier ésAquisgran tartományokat. Annak utánna tartának az hegyes föld-re, és onnét kikergeték a senoneseket, és megvévék Segusát ésTaurina várasokat, és fegyverrel útat nyitának azon által. És ál-talmenvén egyszersmind elpusztíták az egész Lambárdiát. Onnétazután nagy nyereségekkel visszamenének Magyarországban,mikoron sok várasokat és népeket meghóldoltattanak vólna ma-goknak Németországban.

A Nagy Károly császárról, mint vívt a magyarokkalsok üdeig, és mint meggyőszte őket

ELSŐ RÉSZAzonközbe római császár lőn Károly, a francia király, kit an-

nak utánna Nagy Károlynak nevezik vala, kit igen dicsírik mindaz históriás könyvek, hogy bölcs, jó szűvű és jeles hadakozó em-ber vólt, és hogy ájítatos és igen jámbor római keresztyén vólt. Eza Nagy Károly nem akará elszenvedni a magyaroknak kegyetlenhadait, mellyekkel megnyomorították vala az ő szomszédjokat, ésszerin-szerte az országokat. Ez okaért előszer elbocsátá népétThassilóra, a bavariai hercegre, ki szövetséget tött vala a magya-rokkal, és meghajtá aszt és magának hódoltatá. Annak utánnameghajtá a csetótokat is, és meghódoltatá azzokat is magának.Annak utánna úgy kezdé meg az hadat a magyarokkal.

A Nagy Károly császár hada a magyarok ellen sokáig tarta,tudnia illik nyólc egész esztendeig. Röttenetes nagy vérontássok-kal, és szántalan sok embereknek veszedelmével és halálával. Deez hadban is diadalmos lőn a Nagy Károly császár, mert sok üt-közetekben meggyőzé a magyarokat. És miérthogy a magyaroknem hadják vala magokat, hanem mindenkoron vitézzül támad-nak vala ellene, az gyakor való ütközetekben majd mind elveszé-nek a magyarok közett való nemessek. A kösség is igen elfogyat-kozzék. És a nagy sok kazdagság mind elvessze tőllek, mellyet

84

ennyi sok kóborlással és rablással ennyi sok országokból egybe-takarítottak vala Magyarországba.

Mert a sok viadallok után a Nagy Károly császár megszálláScambriát, mellyben vala a Csaba herceg, és nagy sok ostromokután megvévé az várast, holott megtalállá mind a nagy királyikéncseket, mellyeket sok üdőtől fogva sok dúlásokkal és kóbor-lássokkal gyűjtöttek vala egybe a kapitányok. És Károly elvitetémindazzokat Németországban és Francországban, és ebből igenmegszegényüle és megerőtlennüle a Magyarország.

Mikoron kedig Csaba herceg immár meghólt volna, a NagyKároly császár kegyelmessen kezdé a magyarokat, kik a sok via-dalokból megmaradtanak vala, inteni a római keresztyénségre,hogy megesmernék az igaz Istent, mennynek, földnek és mindenállatoknak teremtejét, és az igaz üdvözítét, az Istennek egyettlenegy fiát, az Úr Jézus Krisztust, és hogy üdvösségekre megtanól-nák a Krisztus jézusnak igéjét és tanyítását, és az igaz isteni szol-gálatot.

Ezmellett arra is inté őket, hogy elhadnák az ő bálványokat, aMársot és Herkulest minden ő bálványozás sokkal, és megígérénékik az ő kegyelmességét, hogy külemben nem akarná tartani amagyarokat, mint az önnen népét, a németeket és a francokat.Szabadságot is ígére minnyájan azzoknak, kik megtérnének.

De mikoron meglátta vólna a magyaroknak keménségét, ő iskeményen kezde ellenek cseleködni. Mert letöreté Scambriánakkörítéseit, annak utánna adót vete reájok. Minden fegyvereket iselszedeté, annak utánna mind letöreté minden bálványoknak egy-házait, és minden ő bálványokat elrontatá.

Akik kedig a római keresztyénségre tértenek vala, azzoknakszabadságot ada, és minden kegyelmességgel cseleködék véliek.És az váras végén, az hegy allatt egy Bódogasszonyegyházat rakata nékik, mellyet Fejér, avagy Fénes Bódogasszonnak nevezék.

85

Miképpen a Nagy Károly császár a saxoniabeliszászokat fegyverrel hajtotta esmet a római

keresztyénséghöz és miképpen hellyhesztötte őketMagyarországba és Erdélbe

ELSŐ RÉSZAzonközbe hírt hozának Károly császárnak Németországból,

mivelhogy a saxoniai szászok elhatták vólna a római keresztyén-séget, kiket azelőtt fegyverrel arra hajtott vala, vélek hadakozvánsok üdeig. Azokra indítá ez okaért az ő népét, és mikoronmegütközett vólna véliek, diadalmos lőn a szászok ellen, ésveszének a szászok közzül az viadalban harmincezeren. És ez hadmiatt igen elpusztul a Saxonia.

És miérthogy a Nagy Károly császár fél vala, hogy a magya-rok üdővel esmet elszakadnának tőlle, túszul vévé a saxoniai her-cegnek és nagyuraknak fiait, és azzokat nagy sok szászokkalelküldé allá

Magyarországba, hogy azzok ott letelepednének, és várasokatés erősségeket épűtenének. Eszt kedig a magyarokért művelé,hogy az jelen való szászok miatt ne szakhatnának el olly hammarőtőlle és a római császárságtól.

Mikoron ez okaért a német nemzetek, kiváltképpen kedig aszászok, bejöttenek volna Magyarországba, egyik rész letelepedéka Szepességben, holott szép várasakat épűtének: Kassát, Eperjest,Szebent, Bárdfát, Lőcsét etc.

A másik rész szakada a lengyel havas allá Máramarosban:Huszt, Munkács és Berekszász környül.

Az harmadik rész odaszálla az havas allá, hol mostanNagybánnya és Láposbánya vagyon.

A negyedik és nagyobbik rész, a fő saxoniai herceg fiával,Heermannal, beméne Erdélbe, és ezzek elfoglalák körös-környülaz havasok allyát. És ott délre épűték Szebent egy magasságnakoroz attyán, és nevezék a főhercegnek fia neve után Heerman-stadt, azaz Heerman váras, mint mostan is nevezik. A többimegépűték annak utánna a több várasokat: Kolosvárot, Szászvá-rast, Szászsebest, Besztercét, Régent, Medgyest, Segesvárot, Kő-halmot, Brassót, etc.

86

AZ LINDEUT HERCEGRŐL II. RÉSZÜdő múlva, midőn a Nagy Károly császár meghólt volna, a

magyarok esmet herceget választának magoknak, tudnia illik azLindeutust, és ez mindjárást elszakada a római birodalomtól. Adalmátiabelieket is arra ingerlé és a bécsországiakat, hogy azzokis elszakadnának.

Mikoron kedig a Lajos császár meghallotta volna a magya-roknak elszakadássát, nagy néppel indulla reájok. És megütköz-vén a Lindeutussal, diadalmos lőn ellene. És mikoron Lindeutuselszalladott volna az viadalból, könyörgésre vévé a dolgot, és ke-gyelmet nyere a Lajos császártól. És így lőnek annak utánna amagyarok esmet a francoknak birodalma allatt üdeiglen.

Mikoron kedig Lajos császár megholt vólna, egybeveszéneka fiai a császári birodalom végett. Látván eszt a magyarok, esmetelszakadának a római birodalomtól. És nagy sereggel elindulvánsokat elrablának a császári birodalomnak tartományi közzül, el-kezdvén a németek en, és nagy kegyetlenséget mutatnak valaminden rendbeli emberek ellen és minden hellyek ellen.

Annak utánna Németországból a francokra menének, hogyazzon bosszút állanának, miérthogy a Nagy Károly császár onnatjött vólna, és őáltalok olly igen megnyomorította és megalásztavolna a magyarokat. Nagy pusztaságot művelének ez okaért tűz-zel és fegyverrel Francországban, és mindent levágának, akit elő-találnak vala nagy kegyetlenséggel. Annak utánna hazatéréneknagy prédákkal Magyarországban.

A második esztendőbe kikeletre indulának a görögekre, hogymiképpen azelőtt bosszút állottanak volna a római birodalmon,úgy cseleködnének mostan a görögekkel is, hogy annak utánnabékességgel maradhatnának mind a két birodalom közett.Megkezdék ez okaért a felső Misiát, Illyíriát, Thráciát, Macedóni-át, és mind elrablák ez országokat, és minden marhájokbanzsákmánt tőnek, és a több görögeket kénszeríték adóadásra,mellybe Constantinus császárnak engedni kelleték, ki Sándornak,az ő báttyának a göreg birodalomba társa vala.

87

Annak utánna ménének Bolgárországra. És mikoronmegütkösztek volna, a magyarok diadalmosok lőnek, és adóadás-ra kénszeríték a bolgárokat.

Immár csak az olaszok hátra valának. Midőn ez okaértBerengár volna Olaszországban király, és az harmadik Sergiusvolna pápa, Lajos pedig volna császár, bemenének a magyarokigen nagy sereggel Olaszországban, és elijedének az olaszok amagyaroktól.

És mikoron megütkösztenek volna egymással, a magyaroklőnek győzedelmessek Berengár király ellen, és mind elrablákOlaszországot. És az olaszok nagy pénzzel békességet vőnek amagyaroktól, és megkötelezék adóadásra magokat, és túszokatadának nékik. Úgy jövének azután ki Olaszországból.

Annak utánna indíták hadakat esmet a németekre, ésbemenének Alszácba, és onnét Saxoniába. És mindent levágának,amit elöl találnak vala, és elrablák azzokat a tartományokat.

Lőn kedig az üdőben császár Henrik, ki azelőtt saxoniai ésturingiai herceg vala. Ez Henricustól szálla annak utána a császáribirodalom a francokról a németekre. Népet gyűjte ez okaért Hen-rik császár, és eleikbe szálla a magyaroknak Mörsburg várasallatt. És ott megveré a magyarokat, és diadalmos lőn ellenek, ésmind elvövé tőllek a nagy prédákat.

A Szalárd magyari hercegről

I. RÉSZMikoron a magyarok Mörsburg allól hazaszalladosztanak

vólna, veszteg lőnek egy üdeig, és új herceget választának ma-goknak, a Szalárdot. Ez allatt esmet beménének Olaszországba, ésújonnan nagy pusztaságot művelének prédálássokkal, tűzzel ésfegyverrel. És megvövék Ticium nagy várast, és mind elpusztítákaszt tűzzel és fegyverrel.

Annak utánna esmet Morvaországra és Csehországraindullának nagy néppel, és mind megdúllák és elrablák azzokat.Annak utánna nagy prédákkal visszajövének Magyarországba.

Egynyíhány esztendő múlva esmet Olaszországra indulának.De Henrik a bavariai herceg ellenek támada a magyaroknak, és

88

két ütközetben meggyőzé őket. És visszaszalladozzának Magyar-országban.

A Toxus magyari hercegről

I. RÉSZAnnak utánna esmet új herceget választának magoknak a ma-

gyarok, tudnia illik egy Toxus nevő férfiat. Ez esmet nékiindítá amagyarokat az olaszokra, hogy elfoglalná az ő birodalmokat, éshogy bosszút állana rajtok az elmúlt bosszúságokért, mellyeketcseleköttenek vala az ő népén.

Hallván eszt az olaszok, igen megijedének, és Berengár, az őkirályok, elbocsátá az ő fiát Toxus eleibe, és a fia könyörgeToxusnak békességért. És sok könyörgéssek után ígére az iffiúToxusnak tíz köbel pénszt, és így tére meg a magyarokkal.

Annak utánna esmet indullának a magyarok Németországra,de akkoron jeles császár vala Németországban, az Ottó, ki jelesdolgokat cselekedett éltében, mint az históriás könyvek mondják.Ennek okaért az Ottó császár hammar a magyarok eleikbe szállanagy néppel, és megütközzék véllek. A magyarok kedig nagy em-berséggel és állhatatossággal vívának ellene annyira, hogyegyníhány napig tarta az viadalom. És a sok vívásban majd mindelfogyának a magyarok, úgy lőn Ottó győzedelmes ellenek. Éshárom kapitányok fogva esének az viadalban, azokat felakasztatáaz Ottó császár.

Egynyíhány esztendővel annak utánna új hadnagyokatválasztának a magyarok, és ezek indíták őket Francországra. Ésmidőn mind elrablották vólna őket, nagy prédákkal visszatérének.És mikoron a Rén vízen általköltenek volna, mindjárást háromrészre oszlának. Midőn kedig megértötték volna a szászok eszt,hogy ollyan nagy prédákkal visszatérnének, elejkbe szállának amagyaroknak Izenach városnál, és megütközzének az egyik rész-szel. És mind elveszének a magyarok az viadalban héttől megvál-va, kiknek elmetszék orrokat és füleket, és úgy szallaszták azzo-kat haza. Mikoron a két rész meghallotta volna a harmadiknakveszéssét, mind elhagyigálák a prédákat, és mind levágák a fog-lyokat és barmokat, és úgy készül ének az viadalhoz.

89

A Geyza magyari hercegről, ki Szent István király-nak attya vala

ELSŐ RÉSZMikoron Toxus herceg megholt vólna, a magyarok herceggé

választák Geyzát, Toxusnak a fiát. Ez kedig igen jámbor embervala, csendesz erkölcsű és nyugodalomszerető, ezek mellett isten-félő is és szent életű, és az igasságnak böcsülője. Ez ügyeközikvala visszavonni a magyarokat az ő fene vóltokból és kegyetlen-ségekből és a szántalan sok hadakozássoktól. Főképpen kedig arraügyeközik vala, hogy ha a magyarokat a római keresztyénségrehoszhatná.

Ez Geyza semmi hadat nem visselt, hanem csak a bécsor-szágbeliek ellen. De hammar megbékéllék a németekkel, hogymegérté, hogy igassága nem vólna a Bécsországhoz.

Midőn az Isten lecsendeszítötte volna az ő hadait, elkülde akeresztyénekhöz, és tudós népeket hozzata onnét, és azokat kikül-dé szerin-szerte az országban, hogy a római keresztyénségretanyítanák az ő népét, a magyarokat, és hogy a bálványozástólmegszabadítanák őket, mellyekben felnyőtenek vala.27

A főnépek a magyarok közett elcsodálkoznak vala rajta, mitművelne a herceg, hogy elhadná a hadakozássokat, és adná magáta papi cselekedetekre. Némellyek is gyűlölségből vádollyák valaőtet, hogy az ő cselekedetivel megmetszené torkokat a magyarok-nak, miérthogy nem mehetnének el prédálni és rablani. A mü her-cegünk, úgy mondának, asszonyember erkölcset veszen magának,és ájítatosságra adta magát, és új hitet keres magának, semmire-kellő ez a fejedelem. Másképpen kell a dologhoz látnunk, etc.

De az jámbor fejedelem, noha mind megérti vala ezeket, deazért mind úgy tőn, mintha semmit nem tudna benne. Azért min-denekhöz nagy kegyességét mutata,28 de némellyekhöz haragot is,némellyekhöz is ugyan fegyvert is foga. És mindenfelől arraügyeközék, hogy a magyarokat az Istennek világosságára hosz-hatná. Minekutánna kedig eszébe vette volna, hogy némellyek a

27 A római keresztyénség kezdetje Magyarországban.28 Geysa hercegnek kegyessége.

90

magyarok közzül reája akarnának támadni, közlé az ő dolgát aszomszéd fejedelmekkel, és azzoktól kére segítséget, hogy ek-képpen megvonhatná az ő magyarit az ő bolondságoktól az Isten-nek világosságára és bölcsességére.

Mikoron ez okaért a bajori, a szászoknak, a sváboknak ésmind a több németeknek fejedelmi megsegítenék az jámbor ésistenfélő Geyza herceget, megijedének a magyarok tőlle. És úgypredikállák annak utánna szabadon egész Magyarországban a ró-mai keresztyénséget, és ez Geyza herceg egyházakat kezdeépűteni szerin-szerte Magyarországban. Káptalannokat is szörze atudós népeknek, mellyekből kijőnek vala a predikátorok szerin-szerte az országba.29 És így kezdének a magyarok lassan-lassanmegszelídilni. És a szomszéd országokból kezdének a keresztyénáros népek bejárni Magyarországba, és megszállani a magyarok-nál, és nyájaskodni véllek, és szelíd erkölcsekre őket oktatni, etc.

Annak utánna Geyza herceg megkeresztelködék sokokkal afőnépekkel, az ő udvarbeliekkel. És hívata a keresztyéni orszá-gokból jámbor tudós népeket, és azoknak bőv jövedelmet szörze,hogy azzok mindenfelé tanyítanák az ő népét, és hogy az isteniszolgálatban volnának szinetlen foglalatossok.

És mikoron e keresztyéni ügyeközetekben és szorgalmatos-ságokban foglallatos volna, az Isten vigasztalá őtet álmában, ésígéretet tőn néki, mivelhogy egy szent fiat adandó volna néki, kivéghöz vinné őutánna, miről ő mostan olly igen nagy szorgalma-tosságban vólna. De tenéked, úgy monda az isteni szózat, nemadatott ez a dücsőség, miérthogy a te kezeid fertelmessek a kion-tott vértől. De a te fiad, az leszen magyari király, és az nyittyameg az magyaroknak az üdvösségnek ajtaját. Eszt is mondá azIsten néki: Rövid napon egy tudós és szent embert bocsátok hoz-zád, kinek tanyítássának engedj, és kövessed aszt. A te fiadatkedig Istvánnak nevezzed.

Mikoron Geyza herceg felserkent vólna álmából, hálákat adaa felséges Istennek, és mind önnenmagát, mind az ő leendő fiátajánlá az Úr Jézus Krisztusnak. És az ő szüve megszabadullaminden szorgalmattosságokból. És megbeszéllé az ő álmát az ő

29 Mire valók a káptalanok.

91

udvarbeli keresztyén főnépeknek, kik hálákat adának a kegyelmesIstennek, és igen nagy örömben lőnek.

II. RÉSZKevés napok múlva hír juta a Geyza hercegnek, hogy Albirt,

a prágai püspek, ki jámbor és igen tudós ember volna, jőne hoz-zája, ki őnéki és a több magyaroknak a keresztyéni hitetprédikállani akarná. Ottan monda Geyza herceg: Bizony ez az Is-tennek embere, kiről szólt az Isten ennékem a minapi álmomban.

És felkészülle Geyza herceg mindenképpen, hogy tiszteség-gel befogadhatná az Istennek emberét, az Albirt püspeket. Ésprocessióval elejbe méne Geyza herceg mind az ő egész udvará-val, és mind az egyházi népekkel, és hozá ekképpen be őtet az őméltósága szerént.

És a szent Albirt püspek annak utánna prédikálni kezde Ma-gyarországban, és megtanítá őket a római keresztyénségre, és el-vonná őket a scíthiai bálványozássoktól, és megkeresztelé őket.És attól fogva igen meg kezdének a magyarok térnyi az őbálványozássokból, és adák magokat az Úr Jézus Krisztusnakszent neve allá.

Mikoron ekképpen megplántáltatnék a keresztyéni hit a ma-gyarok közett, íme tehát a Geyza hercegnek felesége, a Saroltaasszony, ki Gyula leánya vala, Esztergomban szülle egy szép fiúmagzatot, midőn írnának Krisztus Urunknak születésse után 909.Üdő múlva a szent Albirt püspek megkeresztelé aszt, és nevezéaszt Istvánnak. Nagy örömbe lőnek ez okaért mind a magyarok,hogy az Isten ő maga adta volna eszt őnékik királlyul, az ő ke-gyelmes igéreti szerént.

És Geyza herceg, az ő attya, tudós egyházi népeknek kezeallá adá ő fiát, az Istvánt, hogy aszt felnevelnék az Istennek igéjé-ben, az igaz hitben, szentségben és állhatatosságban.

Mikor annak utánna megvénhedett vólna Geyza herceg,egybehívá az urakat, és szólla nékik mondván: Szerelmes társaim!Mikoron megvénhesszünk, ottan jól tudjuk, hogy közel vagyonhalálunk. Hogy ez okaért halálom után a mü országunk meg nebúdullyon, és kárt ne vallyon, szükség, hogy üdején gondotvissellyünk reá. Meghallottátok attyámfiai, mit jelentett az Isten

92

ennékem álmomban az én fiam felől, az István felől. Látom mos-tan, hogy a kegyelmes Isten mind megtekéllette azzokat, ő szentfelségének légyen hála. Ez okaért eszt az én fiamat, az Istvántajánlom tünéktek, és igen kérlek attyámfiai, hogy megmaradjatoka keresztyéni hitben állhatatoson, mert így leszen az Isten veletek,és nyomosok lesztek ez jó földen, etc.

AZ magyari királlyok

ELSŐ MAGYAROKNAK KIRÁLLYA, SZENT ISTVÁNKIRÁLY

Mikoron az vény Geyza herceg elvégesszte volna beszédeit,az urak tanácsba gyűlének minnyájan, hogy királyt választanánakmagoknak. És minnyájan egyenlő akaratból választák a Geyzaherceg fiát, az Istvánt, és kezében adák néki mind az egész királyibirodalmot. És megesküvének néki minnyájan, és felemelvén őtetkezeken felvivék a királyi székben, és a magyari királynak méltó-ságos nevével üdvözlék őtet. Mikoron esmet alláhoszták volnaőtet a seregbe, minnyájan az hadakozó vitézek üdvözlék őtet,mind az egész kösséggel egyetembe.

És az vény Geyza herceg megajándékozá a fő-fő urakat, éssok vámokat és harmincadokat megengede az országnak. A hada-kozó vitézeket kedig megajándékozá zsóldpénzekkel és sok ga-bonákkal. A kösségnek is pénszt hányata kapdossásra.

De kevés üdő múlva annak utánna meghala a Geyza herceg,kit az ő fia, az István király eltemete nagy tisztességgel. Lőnekpedig ezek Krisztus Urunknak születése után e tájban, mikoronírnának 969.

Mikoron ez okaért az első István király, kit Szent Istvánnakis neveznek, királlyá lött volna, igen eszessen bírá az ő tisztit, ésmindenkoron szöme előtt visselé az Istent, tudván, hogy ennekkellene számot adni minden cselekedetiről. És eszt igen gondollyavala, hogy egy fejedelem sem lehetne nyomos az ő birodalmában,ki nem böcsüllené és ki szüve szerént nem szeretné és félné azIstent, és ki ennek nem szolgálna igaz hitből, ártatlan szent élet-ben és az igasságnak szeretetiben. És erőssen olvassa vala a

93

szentírást. És minden nehéz dolgokban megérteközik vala a tudósemberektől, kiváltképpen kedig a predikátoroktól.

Annak utánna elméne tőlle szent Albirt pispek Lengyelor-szágban. Onnét kedig Pruszországra és Livóniába, és mindenüttpredikálá az Úr jézus Krisztust. De ott reátámadának a pogánok,és megölék őtet, és a mártiromok közükbe számláltatték.

Annak utánna Szent István király követeket bocsáta mind akörnyülvaló országokba, és mindenfelé békességet szörze, és szö-vetségeket szörze minden szomszédival.

De nem sok üdővel annak utánna az urak árultatást művelé-nek ellene pogánságnak kívánságából,30 és egybeesküvének a ki-rály ellen. És támadást művelének az országban, és a kösségeterővel kezdék elhajtani a római kereszttyénségről. Dúlni kezdékez okaért a falukat, és mikoron jobban egybegyülesztenek volna,megkezdék a királyi várasokat is, mind Veszprímet a Balaton-vízmellett, mind egyebeket is.

A SZENT ISTVÁN KIRÁLYNAK HADAIRÓL II. RÉSZSzent István király kedig tudja és jól hiszi vala, hogy ő Isten-

nek kedvébe volna, és hogy az Istennek gondja volna reá, és hogymególtalmazandó volna őtet a pogány hamis emberek ellen. Ezokaért mindjárást sereget gyűte Kupa ellen, a fő áruló ellen.

Ez e Kupa kedig nagy és böcsületes ember vala egész Ma-gyarországban, és bírja vala kapitányul az egész Somogyságot. Ésez ebbe praktikál vala, hogy a Saroite hercegnét, a Szent Istvánkirálynak az anyját magának vehetné feleségül, hogy annakutánna e szín allatt és a pogánságnak visszahozzássa allattkiűszhetné a Szent István királyt, és a magyaroknak királlya le-hetne.

Segítségül hívá ez okaért Szent István az Istent, és arra kéréőtet, hogy el ne hadná a Magyarországot. Szent Márton püspek-nek is igen esedezék, és nagy fogadássokat fogada néki.

Annak utánna választa az ő attyának hív vitézi közzül kéthadnagyot, mind a kettőt németet, kinek egyiknek Huntes valaneve, a másiknak kedig Pazman. És ezeknek kezek allá osztá azegész sereget. Főkapitánnyá választa kedig az egész seregre egy 30 Az urak árultatást szöreznek Sz [ent] Ist[ván] k[irály] ellen.

94

jámbor keresztyén vitézlő férfiat, kinek Vencel vala neve, ki ő isnémet vala, hogy ez mind a hadnagy okkal és mind az egész se-reggel bírna.

Elindulla ez okaért szép renddel minden seregével, és miko-ron az Garan vize mellé jutottanak volna, ott egybetalálának aKupa kapitánnyal és a több áruló urakkal, és megütközzének vél-lek.

A Szent István kedig igen imádkozik vala, annak utánna igenbisztattya vala az vitézeket, és inté őket, hogy bátor szűvelvínának a keresztyéni hit mellett. Azonközbe az Vencel, a fő ka-pitány megszömlélte vólt a Kupát, és arra sietvén, bajt kezde vélevíni. Ez az vívásban levágá és fejét vévé a Kupának. És ottan ki-áltani kezdé:

Az Isten münékünk adta a győzedelmet. És így kezde mindSzent István népe kiáltani. És Kupának népe megijede, és futásravévé a dolgot, és az Vencel kapitány az ő seregével utánnok űze,és sokat levágának bennek, és majd mind megfogák az áruló ura-kat a futásban.

És mikoron a király megizente vólna őnékik, hogy minnyájanmegtérnének, megtére a Vencel kapitány minden néppel, és fogvahozá a királynak mind az áruló urakat, és a király törvényt tétetereájok a táborban, és mind fejeket szedeté. A Kupa testét kedignéggyé vágatá. És az egyik részét az esztergomi kapuba felfüg-geszteté, a másik részét az veszprími kapuba, az harmadikat agyőri kapuba, a negyediket beküldé Erdélbe, és felfüggeszteté agyulafeírvári kapuba, hogy például ott állana minden árulóknak.A több foglyokat kedig megbünteté, mindeniket az ő gonoszságá-nak nagy volta szerént.

Másfelől a vitéz népeknek bőv ajándokokat ada. Az Vencelt,a főkapitánt szép ajándékokkal megajándékozá, és szép jószágo-kat ada néki Somogyságban az áruló Kupínak nagy jószágiból, ésnagy tisztességre emelé őtet. Ettől származott a Radus, Radustól aMiska, Miskától Kupas és Márton, kik annak utánna az urakközett mindenkoron jelesek voltanak. Azonképpen a több hadna-gyokat is és fővitézeket.

És a király sok ajándékokat külde az ő fogadásából a SzentMárton kalastromában, és egész Somogyságból új dézsmákat

95

szörze hozzá,31 miérthogy a somogyiak az áruló Kupa mellétámattanak vala.

A király kedig nem hívé magát el e nagy diadalomért, hanemalázatos lőn, és szinetlen könyörge az Istennek, hogy az Istenbölcs tanáccsal meglátogatná őtet, hogy halálának előtte mind akeresztyéni hithöz hoszhatná az ő népét, a magyarokat, és hogymegerősíthetné őket abban.

És elküldvén nagy kölcséggel üdegen országokba, kerestetemindenfelé tudós és jámbor népeket, és behozatá azzokat Ma-gyarországba, és azzokat osztá szerin-szerte az országban, hogymegtanítanák a több papokat és plebánosokat, és hogy predi-kállanák az Isten igéjét a kösségnek.32

Ezek közzül vala egy jámbor tudós férfiú, szent Astricus,minden ő tanyítványival, Szent Bonifác, és többen eféliek.Tódtországból jöve két remete: Egyik András, ki csodatételekkelmegbizonyítá az ő tudományát, a másik Benedek, ki annak utánnavérét is kiontotta az Úr jézus Krisztusért.

A király kalastromot épűttete az Asztriknak és őtanyítványinak az Vashegy allatt, és megajándékozá aszt sok jö-vedelmekkel.33

És nagyon gyönyörkedik vala Szent István király az jámbortudós népekben, és igen böcsüli vala őket. És semmit nem végezvala az ő hírek és tanácsok nélkül.

III. RÉSZAnnak utánna gondolkodni kezde, miképpen eleit vehetné a

magyaroknak, hogy vissza ne térnenek a pogánságra, és úgykezdé az országot szerin-szerte osztogatni püspekségekre.

Kiváltképpen kedig igen szereti vala hazáját, Esztergomot, ezokaért ott épűte legelőszer is egy igen nagy és szép egyházat, ésaszt szörzé, hogy ott lönne az érsekség és a főhelly az országban.

31 Sz[ent] István k[irály] balgatogsága.32 Sz[ent] Ist[ván] k[irály] szent ügyeközete.33 Kalastromok: Innét eszedbe veheted, attyámfia olvasó, micsodák voltanak

elein a kalastromok. Tudnia illik scolák, mellyekben tudós tanítómesterekés jámbor tanyítványok laktanak, kik közzül kiszedtek annak utánna jelesés tudós tanyítókat, etc.

96

Annak utánna megépűté a kolocsai egyházat, mellyben azAsztrikot tévé püspekké, miérthogy jámbor és igen tudós embervala. És nevezé aszt Anastasiusnak. Eszt elbocsátá a Szent Istvánkirály Rómába a pápához az ő attyának Geyza herceg halála utána negyedik esztendőben, hogy áldomást kérne pápától a magya-roknak, miérthogy az ő hiti allá adták vólna magokat, és hogySzent Péternek juhai közzé számlálná őket.

Ezen is könyörge Szent István király a pápának az Asztrikkolocsai püspek által, hogy az ő engedelméből az esztergomiegyház a főegyház lönne Magyarországban, és hogy a pápa meg-konfirmálná az esztergomi érsekséget és a több püspekségeket,mellyeket a király szörzett és épűtett vólna Magyarországban.Ezen is könyörge a pápának, hogy onnét Rómából küldené néki akirállyi méltóságnak ékességit: koronát, aranyalmát és a királyisceptrumot, etc.34

Ugyanazon üdőben a lengyelek is megtértek vala a rómaikeresztyénséghöz, és azzok is beküldöttenek vala Rómába a pá-pához, hogy koronát és az egyéb királyi ékességeket küldené az őúj királyoknak, Miskának. Vala kedig akkor egy Benedek rómaipápa.

Mikoron ezokaért a pápa megkészítöttete volna a lengyelMiska királlynak egy koronát minden ő ékességivel, és másodna-pon akarná aszt adni a lengyel követeknek, ugyanazon éjjel vala-mi szózat lőn pápához, melly monda: üdvöz légy! A királi koro-nát, mellyet csináltattál az lengyel királynak, ne adjad a lengyelköveteknek, mert holnap hozzád jő a magyaroknak követe, ez iskoronát kezd tőlled kérni. Ez okaért eszt a koronát adjad a magya-roknak, mert inkább érdemli a magyari király. Ez legyen paran-csolva tenéked.

Elméne ez okaért az Asztrik, a kalocsai püspek, nagy sietség-gel Rómában. És másodnapon reggel hét órakort a gardinálokegyütt lévén a tanácsban a pápával bebocsáták a kolocsai püspe-ket, az Asztrikot. Ott renddel elkezdé a követségét mondani, mitkéván az magyari király, az István. És emellett elő kezdé számlál-ni a királynak jámborságát és az ő nagy hívségét és nagy szor-

34 A pápától kíván Sz[ent] István k[irály] mindeneket.

97

galmatosságát a római keresztyénség mellett, és mint öregbítöttevolna aszt a Duna mellett mindkét felőll.

Hallván eszt a pápa és a gardinállok, igen örülének néki,35 ésaz ő tanácsokban eszt végezék, hogy az jámbor keresztyén király-nak a pápa nemcsak egy szép aranykoronát küldjen, és nemcsakmegkonfirmállja őtet az új királlyságban, és hogy az újonnanszörzett pispekséget megkonfirmállya, hanem miért hív hadakozóvitéz a római keresztyénség mellett, hogy hatalmat adjon néki,hogy mindenkoron egy keresztet visseltethessen előtte, valaholmegyen. És hogy eszt a szokást megkövethessék őutánna a többkirályok is, az ő fő méltóságának megjelentésére.

Mikoron az Asztrik orátor mindeneket a pápával és az gardi-nállokkal elvégezett vólna, és nagyobbat megnyert volna tőllek,hogynem mint az ő kívánsága volt volna, nagy örömmel megtéreMagyarországba.

IV. RÉSZMikoron kedig Esztergomhoz kezel jutott volna, a király

processióval mene eleibe minden papjaival és udvarával nagytisztességgel. És az Asztrik orátor elhozá a pápának ajándékit, ésmegmutatá néki az királyi koronát és a szép keresztet. És a királynagy tisztességgel hálákat ada, és megkösszené ezeket a pápának,és hazafogadá az orátort. És mikoron az válasz előszámlálásbanmegemlíté az orátor a pápát, ottan a király térdet és főt hajt vala,példát adván mind az egész népnek, hogy minnyájan ígyböcsülnék és tisztelnék a pápának méltóságát.36

Annak utánna gondot visele az országnak csendeszségére ésbékességére, és törvényeket és jó szörzésseket szörze. Előszer agyilkosok ellen, annak utánna az házasságtörék ellen. Annakutánna akasztó ispánokat is szörze, és azzoknak meghadja, hogykeményen megbüntötnék azzokat, kik szidalmokat és káromlássokat mondanának az Isten ellen, avagy a keresztyéni tudományellen. Eszt is meghadja nékik, hogy kemínyen megbüntötnékmind az erőszaktövéket, és megparancsolá, hogy senki ne bántaná

35 Örül a pápa, de nem ok nélkül36 Sz[ent] István k[irály] nagy ájítatossága.

98

törvéntelenül az ő szomszédját. Igen kedvelé az özvegyeket és azárvákat, etc.37

Megházasula annak utánna, és házasságára hozatá a másikHenrik császárnak leányát, ki jámbor és istenfélő császár vala. Aleánnak Giszle vala neve. Ez házasságnak általa megbékélének amagyarok a németekkel és több keresztyén nemzetségekkel. EzGiszle sok magzatokat szülle néki, de ezzek mind üdőnek előttemeghalának. A többi közett szülé a Szent Emre herceget is, de ezis meghala.

És a Szent István király és a Giszle királynéasszony nagyájítatosságban és szentségben élének egymással. És sok egyháza-kat, püspekségeket, káptalannokat, egyházi rendeket éskalastromokat és hospitállyokat szörzének és épűtének szerin-szerte az országba, és minden kazdagságokat költének a templo-moknak, óltároknak és képeknek ékesítésére.38 És szántalan sokkazdagságokat költének szép és jeles oltáröltözetekre, jeles drágapapöltözetekre és missemondó szörszámokra, drága kellyhekre,györttyatartókra, keresztekre és öröklékre etc.

Jerusálemben is egy igen nagy kalastramot épűttötett, és sokjövedelmeket szörzett annak, hogy a barátok ott szinettlen aKrisztus koporsójánál szolgálnák az Istent. Rómában is Szent Ist-vánnak egy templomot épűte, és káptalont szörze mellé, mellybentizenkét kananok mindenkoron szolgálna. És hospitált szörze mel-lette, mellybe szállanának a magyar szarándakok, minden füzetésnélkül. És az esztergomi egyházhoz, püspekséghöz, káptalanhozszántalan jószágot, kéncset és mindenféle ékességet ada. Kivált-képpen prepostságot, káptalant és kalastromokat szörze, és drágapénzzel épűte Székesfeírvárot nagy templomokkal, és sok jószá-got ada hozzá, és szántalan sok ékességekkel megékesíté azzokat.Olly kazsulát, avagy misseruhát csináltata oda a Bódogasszonytemplomában, hogy csak a peremekben köres-környül hetven girafinum arany vala szántalan sok drágakövekkel, etc.

Minden éjjel ő maga csak másodmagával kiment nagy zsákpénzekkel, és úgy osztogatá azzokat a szegényeknek. És kivált-képpen való papokat tartott egynyíhányat, kik csak alamizsna-

37 Sz[ent] István k[irály] nagy szorgalmatossága.38 Nem csoda, mert az jámborok római keresztyének valának.

99

osztogatók vóltanak. Konstancinápolban is egy nagy templomotépűtötett és egy nagy hospitált mellette.

Minek utánna kedig Szent Giszle, az ő felesége meghólt vol-na, sok üdő múlva esmet megházasula, és feleségül hoza magánakesmet egy Giszle nevő asszonyt, melly leánya vala Gwilhel-musnak, a burgundiai hercegnek. De ez nem az előbeli Giszlevala, hanem kövély és haragos asszonyállat, kinek csak ezvilágidolgok kellenek vala.

Több hadi is vóltanak Szent István királynak, mellyekbenmegjelentötte az Isten láthatóképpen, hogy kedvében vólna őnékie szent fejedelem. Mert a Duna mellett való kegyetlen bessussoktitkony tanácskozának az erdéliekre, eszt az Isten megjelenté aSzent István királynak, és postán bekülde egy követet Erdélben,ki megkiáltaná mindenfelé az ellenségnek bejövetelét az országra,hogy az falubelieket intené, hogy minden marhájokat behordanáka körített várasokban és az egyéb erősségekbe. És úgy lőn.Mikoron a kegyetlen ellenség beszáguldott volna Erdélbe, ürösentalállá mind a falukat, és ki kelleték pironkodni az országból.

V. RÉSZMikoron írnának Krisztus Urunknak születése után 1002.,

támada nagy hada Szent István királynak az Gyula kapitánnyalErdélben, ki távolyvaló báttya vala néki. Mert Gyula kapitán po-gány kegyetlen ember vala, és igen bánja vala az öccsének, a ki-rálynak dolgait, hogy a keresztyéni hitre állott, és megkeresztel-kedett volna. És egynyíhánszor erőssen feddődett vala a királlyalérötte. Annak utánna fegyverre is kapa, hogy avval mególtal-mazná a pogánságot, és hogy visszahajthatná a keresztyén magya-rokat a pogány bálványozásra. És azért az erdéli hegyeken által-menvén minduntalan gyötri vala a magyarországiakat, dúlván éskóborlván őket minden kegyetlenséggel.

Az jámbor és istenfélő király nem akara örömest támadni aző vére ellen. Követeket bocsáta ez okaért Gyulához Erdélbe, ésezek által könyörge Gyula báttyának, és inté őtet igen gyakorta,hogy elhadná a scíthiai vadságot és kegyetlenséget, és hogymegesmerné az igaz Istent és az üdvezítő Úr Jézus Krisztust.39 De 39 Sz[ent] Ist[ván] k[irály] kegyessége.

100

minden ügyeközeti heában lőn. Ez okaért őnéki is fegyverhözkelleték nyúlni, hogy erővel megenyhítené az ő Gyula báttyát.

És mikoron a király nagy népet egybegyűtett volna, beindulaErdélybe, és kevés üdeig meghajtá az egész Erdélységet. Végremegfogni a Gyula kapitányt mind feleségestől és két fiával, és el-vivé vél le Magyarországba.

És akkoron hajtattának minnyájan az erdélbeli nemzetek arómai keresztyénségre,40 de némellyek ugyan ő magok adják valamagokat a hit allá. És Szent István király talála sok aranyat ésezüstet az ő báttyának, az Gyulának palotáiban és tárházaiban,melly nagy kéncset nagy kegyetlenséggel gyűjtett vala magának.És e kéncsből épűté meg Szent István a feírvári egyházat. Annakutánna Gyula az ő feleségével akarattyok ellen lőnek római ke-resztyének. És mikoron megkeresztelköttenek volna mind gyer-mekestől, annak utánna szabadon bocsátá a király őket, és nagyböcsületbe tartá őket.

Annak utánna a bolgárok jövének Erdélbe rablani. És a királynagy néppel beméne Bolgárországba, és megvíva a bolgárokkal,és megveré őket. Az ő királlyok is, az Kea, elvesze az viadalba, ésfelette igen nagy kazdagságot hoza ki onnét. És ott Havaselvő-földben fejedelmül hadja az vén Zoltánt, az ő anyjának öccsét.

Nem sok esztendő múlva betegségbe esék a király. Ésmiérthogy immár minden magzati és a Szent Emre herceg ismeghóltanak vala, és az ő unokái és attyafiai, avagy az ő vérszerént való rokoni közzül nem vala senki, ki őtet halálánakutánna követhetné a királyi méltóságban, miérthogy eszt ismegértötte vala, hogy az ő magyari e szándékba volnának, hogyaz ő halála után mindjárást az római keresztyénséget el akarnákhadni, és hogy a scíthiai bálványozásra akarnának térni, igenkezde ezen bánkódni annyira, hogy a nagy bánatból egyik beteg-ségből a másikban esnék. És a fájdalomban is essék annyira, hogylábán nem állhatna.

Ebből ez okaért merészséget vőnek magának a magyarok, ésaz urak közzül négyen egybeesküvének a király ellen, hogy megakarnák ölni őtet, és halála utána a magyarokat a scíthiai bálvá-nyozásba hozni. És mikoron az egyik estve a garádicson feloroz- 40 Az erdéliek lesznek pápássok.

101

kodott vólna a királyi palotába, ahol a király fekszik vala, és mégvilágot nem gyújtottanak volna, kiesék azonközbe a ruha alól amezítelen tőr a földre, és nagyot zördülle. Mindjárt meg kezdé akirály kérdeni, micsoda zöregne olly igen ott? És odaszólítá azárulót, és erőssen kezdé megkérdeni, micsoda vólna szándékja?Ez kedig mindjárt megijedvén, leesék előtte, és nagy sírással éskönyörgéssel kegyelmet kezde kérni fejének. És a király megért-vén tőlle az árultatást, megkegyelmeze néki és elbocsátá. Annakutánna megfogatá a több árulókat. És mikoron azzok megvallot-ták volna az ő vétkeket, megbünteté őket törvénnyel.

És mikoron az hideglelés reájutott volna, és napról napragonoszbá lönne az ő betegsége, elhívatá hozzája a püspekeket ésmind az urakat. És hosszú beszéddel szólla nékik e két dologról:Előszer: más királynak választásáról. Másodszor: a római ke-resztyénségbe való megmaradásról. És nagy szorgalmatossággalarról inté őket,41 hogy a keresztyénségben állhatatoson megma-radván szeretnék egymást, és békességben maradnának egymás-sal. És hogy mindenbe ártatlannul élnének, és elhadnák a sok kó-borlást és az erőszaktőtelt. És hogy békességet tartanának mind aszomszédságbeliekkel, és hogy a fejedelmek parancsolattyánakengednének.

Mikoron írnának Krisztus Urunk születéssének utánna 1034,Nagybódogasszony napján esmet mind behívatá a püspekeket ésaz urakat. És mikoron missét mondottanak vólna előtte, esmetmegszólítá és inté őket minden jókra,42 és monda: Én az Magyar-országot ajánlottam még régen a Szűz Mária asszonyunknak, ésaszt választottam patrónának a magyaroknak, és az ő nevére ve-rettem a magyaroknak pénzét. Ez okaért állhatatos szűvelszolgállyatok minynyájan Asszonyunknak. És ha valami vesze-delem akarna jőni reátok, az ő palástyával befedezi és mególtal-mazza a Magyarországot, mert ő a Patrona Hungarie. Ésmiérthogy eszt kívánja vala, hogy a királyi méltóság megmaradnaaz ő vérénél, ez okaért mindjárást elküldé postán az egruti BudátNyitrában, hogy elhozná onnét az Vazult, Mihálynak, az ő attyaöccsének fiát, mert fogva küldette vala aszt Nyitrába az ő vásott-

41 Sz[ent] Ist[ván] k[irály] nagy szorgalmatossága.42 Sz[ent] Ist[ván] k[irály] utól só szorgalmatossága.

102

ságáért, és ott tartattya vala a fogságban, hogy aszt még éltébenmagyari királynak szörzené.

VI. RÉSZMikoron kedig Giszla, a felesége eszt megértötte volna, elöl

elküldé Sebust, Budának a fiát Nyitrába, és meghagyá néki, hogya király nevével odamenne, és kivájná az Vazulnak mind a kétszömét, és annak utánna fekete ónnat olvasztana, és aszt töltenémind a két fülébe.43 És hogy Sebus annak utánna elfutna Csehor-szágba, mert a Giszla nem akará az Vazulnak királyi létét, hanemkéváná a Pétert királlyá lönni, ki német vala és a Szent István ki-rály húgának fia a Gwilelmus hercegtől.

Mikoron Buda jutott volna másodnapon Nyitrába, tehát szömnélkül és süketen talállá az Vazult, és felvévén őtet, a királyhozhozá. Mikoron meglátta volna Vazult a király, igen kezde sírni.Annak utánna mindjárást hozzá hívatá az ő attya öccsének, Mi-hálynak unokáit, Vazulnak báttyának, az Kopasz Lászlónak fiait,Andrást, Bélát és Leventát. És meghadja ezeknek, hogy hamar el-futnának Lengyelországba és Csehországba, és hogy mególtal-maznák magokat: Mert én, úgy monda, halálra beteg vagyok, ésbosszút nem állhatok az ellenségeken, és a királné asszont visszanem vonhatom az ő gonosz szándékából. Megértvén eszt aziffiak, engedelmessek lőnek a királyi parancsolatnak, és mindjá-rást titkon elrándullának Lengyelországban.

Annak utánna mindjárást behívatván a püspekeket és az ura-kat, és üdvösséges dolgokat eleikben adván, ő közettek kimúlékez világból, mikoron magyari király volt vólna harminchét esz-tendeig.

És az ő temetésére mind eljövének a fő népek nemcsak Ma-gyarországból és Erdélyből, hanem mind a szomszéd országokbólis.

És nagy tisztességgel vivék az királynak testét Székesfeír-várra, és ott eltemeték aszt az ő szép templomában, mellyet ő ottrakatott vala, igen szép koporsóban.

Mikoron annak utánna László, az ő unokája, magyari királylött vólna, ez sok pénszt, drága ajándékokat külde Rómába a pá- 43 Giszlának istentelen vólta.

103

pának, úgy külde a pápa búlcsús leveleket Magyarországban, éskivéteté a Szent István testét, és ereklét csinála belőle. És úgy írábe az ő nevét a szentek közükben, és innepet szörze néki.44 Ígynevezik ez üdőtől fogva a magyarok eszt a királlyt Szent Istvánkirálynak, és nagy ájítatossággal megillik a római keresztyének aző napját.

Az ő halálának utánna nagy csodák és veszedelmek lőnek.Mert sok várasok és faluk megégének, földindulások is lőnek, kétnapot is látának az égbe, nagy drágaság és merigyhalál iskövetközék, és sok hadak miatt igen megnyomorodék az ország.

AZ II. magyari király, Péter, az Gwilhelmus bur-gundiai hercegnek és Szent István király húgának

a fia

I. RÉSZMikoron immár a Giszle királyné asszonnak álnakságából

Vazul elveszett volna, azon királyné asszonnak esztekeléssébőlkirállyá lőn az német Péter, ki Szent István királynak az húgánakfia vala. Mert Gwilhelmus herceg még gyermekkorába küldöttevala az fiát, Pétert, Szent István királynak, hogy ő felnevelné asztaz ő királyi udvarában, és hogy a magyar nyelvet ott megtanólná.Midőn ez okaért meghólt volna a király, a királyné asszony az őpárttyaival és az Péter hercegnek udvarbeli baráti forgattyák valaaz magyari uraknál a Péternek ügyét, és annyira vivék aszt aszakállos Buda által, hogy Pétert választák királlyá. És felvévénaszt, Székesfeírvárra vivék, és megkoronázák ott őtet azzon koro-nával, mellyel Szent Istvánt koronásztanák vala.

Ez a Péter király jó és szép renddel visseli vala magát a biro-dalomba. De a királyné asszonnak esztekéléséből sok németeketés olaszokat szörze a királyi tanácsba, és majd mind azzoknakosztogattya vala az jövedelmes tiszteket, és főképpen azzokkalkezde nyájaskodni. Eszt kedig igen nehezlik és bánják vala a ma-gyarok.

44 Pápa szentet csinál István királyból.

104

Mikoron ez okaért az ő királyi birodalmának harmadik esz-tendőben volna Péter király, titkony tanácsot forrallának azpüspekek az magyari urakkal, és egybeesküvének minnyájan aPéter király ellen, hogy ki akarnák aszt űzni az országból.45 Ésezzen is igen szorgalmatosson tanácskoznak vala, kit kellene ki-rályi nemzetből ő hellyébe a királyságba behozni? Találának ezokaért egy Aba nevő urat, kinél a Szent István húga vala. Esztválaszták ez okaért királlyá, és a kösség közüben hozzák őtet, ésfelkiálták ott. Az hadakozó nép ez okaért és a kösség felvévékőtet, és királynak üdvözlik vala. És Aba mindjárást népet gyűte,és táborba szálla Péter király ellen.

Mikoron eszt Péter király megértötte volna, hogy minnyájanelhatták volna őtet, és támadást műveltenek volna ellene, elméne,és kiméne az országból Bavaria országba. Mikoron eszt megér-tötték vólna a magyarok, hogy Péter király elment volna,minnyájan a szakállos Budára támadának, mintha ő vólt volnamind e dolognak oka, és konconként hányák őtet. És az ő két fiá-nak kitollák a szömeket. Sebusnak, ki a királné asszonnakhagyássából elvesztötte vala Vazult Nyitrában, mind kezeit-lábaitelronták, és úgy ölék meg aszt. A többit kedig, az királynak bará-tit és udvarbelieket megkövezék, némellyeket kedig vasbotokkalmegronták, nagy kegyetlenséggel.

Az III. magyari király, Aba király

I. RÉSZAz Aba ez okaért, midőn a birodalmot megkapta volna, gyű-

lést tőn. És a gyűlésben mind semmié tévé Péter királynak min-den szörzésit, törvényit és szörtartássit. És új szörzésseket és tör-vényeket szörze.

Nem vala még Aba három esztendeig a királyi birodalomba,Péter király nagy sok német népekkel bejöve Magyarországba, ésvala együtt véle a seregbe az harmadik Henrik császár, kitől segít-séget kért vala. Vala kedig ez, mikoron írnak vala KrisztusUrunknak születéssének utánna 1042.

45 Az urak elárullyák Péter k[irályt].

105

Mikoron eszt Aba király meghallotta vólna, mindjárást kö-veteket bocsáta a császárhoz, kik megkérdenék tőlle, ha Péterértjőne-é Magyarországban, avagy békességet szörzeni? Rövidedenfelelé a császár, hogy Péterért bosszút akarna állani, mert méltat-lan dolog volna ez, hogy minden igaz ok nélkül az ő törvénszerént való királyokra támattanak vólna. És a császár alláméneMagyarországban Győrig. De az Aba király nagy sok ajándékokatkülde és nagy kéncset a császárnak, és a császár elvévén a kéncsetvisszaméne Németországba.

Gondolá ez okaért az Aba király, hogy immár minden féle-lem nélkül volna. Elhívé magát, és sokkal gonoszbbá lőn a Péterkirálynál,46 mert parasztokat tévő tanácsokká magának, és azzokatfelemelé tisztességre, és azzokra bízá az hasznos tiszteket, és igenkegyetlenködik vala a nemesek ellen. Ez okaért igen megharag-vának ellene, és minnyájan támadának ellene. De mikoron Abakirály eszt megértötte volna, megfoga mindeneket, akiket meg-kaphat vala, és mindjárást levágattya vala őket.

Mikoron kedig Csanáddá ment volna Aba király, hogy ottlönne a bőten, odahívata ötven főnemes embert ez tettetség allatt,hogy tanácsot akarna vélek tartani. Mikoron minnyájan odagyűl-tenek volna, mind megfogatá őket, és meghadja a darabantoknak,hogy mindjárást levágnák őket. És így lőn. És nem engedé egyik-nek is, hogy csak meggyónhatott volna, és hogy urat vött vólna.Melly dologért igen feddik vala reá az Gerart, az ott való püspek.A több nemesek minnyájan elfutának, és menének a német csá-szárhoz, az Henrikhoz, és annál erőssen vádollyák vala az Aba ki-rályt.

Henricus császár ezeknek vádlásából megharagvék és nagynéppel alájöve Magyarországban. És Győren alól a Duna mellettmegütközzék az Aba királlyal, és nagy vívás után diadalmos lőnaz Aba ellen. És által szalladván megöleték az önnen magyaritólegy faluban. És mikoron az Henrik császár ott nyugovásban vol-na, eljövének a magyarok, és kívánák tőlle a Péter királyt, ésmind a kiűzésnek okát vetik vala az Aba királyra. És aszt ígérikvala a császárnak, hogy híven akarnák uralni a Péter királyt.

46 Aba királynak gonoszsága.

106

Az magyaroknak IV. királlyok esmet a német Péterkirály

I. RÉSZÖrömbe lőn azért Henrik császár, és fel vévén Pétert,

alláméne Székesfeírvárra, és odaadá nékik esmet királyul a Péterkirályt. És mind a koronát, és mind a királyi méltóságnak ékessé-git megadák néki. És megbékélteté a Péter királt a magyarokkal,és viszontag a magyarokat a királlyal. És annak utánna elméne azHenrik császár, és felméne Rezenbe.

A Péter király esmet úgy cseleködék, mint annak előtte, mertnem meré magát a magyarokra bízni. Ez okaért német daraban-tokat tarta, és egyéb német harsírokat, kik környüle forgolódnakvala, és őrzik vala őtet. Azzonképpen német és olasz tanácsokat,komornyikokat. És németeknek adá mind és olaszoknak a fő éshasznos tiszteket, etc. Eszt semmiképpen nem szenvethetik valael a magyarok. Ez okaért esmet titkony tanácskozni kezdének el-lene, és mindennap módot keresnek vala, mint megszabadulhat-nának tőlle.

Mikoron eszt meghallották volna ketten a magyarok közzül,egyik Buda, a másik Devecser, kik a király hívei valának, megje-lenték aszt a Péter királynak.47 A király hallván eszt, igen megha-ragvék. És elküldvén mindjárást megfogatá az árulókat és azzok-nak rokonságit, és megkényosztatá őket. És mikoron megvallottákvolna az ő támadássokat, sokoknak kitollatá szömeket, a többitkedig levágatá. Annak utánna nagy kegyetlenségbe fogá magát amagyarok ellen.

Látván eszt a magyarok, igen kezdék gyűlölni a Péter királyt.És hertelen egybegyűlének Csanádon, és onnét mindjárást köve-teket bocsátának Oroszországban, hogy kihínák onnét az Andrástés Leventét, kiket a Szent István király kiküldött vala ez ország-ból a Giszla királynéasszonnak kegyetlensége ért. És esküvésselígérének ezeknek királyi engedelmet.

Ezek nem hívének a követeknek, hanem ő magok bejövénekaz országban, hogy bizonságot vennének e dologról, és Abaújvár-

47 A magyarok esmet árultatást szöreznek.

107

ban lőnek titkon. De mikoron ez kihíredett vólna, szántalan sokmagyarok gyűlének oda. És ezzek minnyájan üdvözlik vala a ki-rályokat, és erőssen könyörgének nékik, hogy az egész magyar-ságnak megengednék, hogy pogánul élhetnének, és hogy ascíthiai bálványozást űszhetnék, mint annak előtte. Erre is kérikvala őket, hogy megengednék nékik, hogy mind ölhetnék apüspekeket és a papokat és mind az üdegeneket. És hogy mindeltörhetnék az egyházakat és a sok káptalannokat. Ha kedig esztmegígérnék nékik, ők meg akarnák ölni a Péter királyt, és mind kiakarnák veszteni az országból a németeket és az olaszokat, és azegész királyi birodalmot épen és békességesen akarnák kezekbeadni.

Mikoron András és Levente eszt meghallották vólna, és jóllátnák, hogy egyébképpen nem juthatnának a királyi birodalom-hoz, megígérék a magyaroknak, hogy az ő kívánságok szeréntcselekednének. És mindjárást a fő népek a magyarok közett ascíthiai bálványozásra adák magokat. És megnyíreték hajokat há-rom fürtre scíthiai módra, és vrázslókat fogadának, és azzoknakoktatás sok szerént cselekedének. És ezzeknek izgatássából majdmind az egész magyarság hátra hadja a római keresztyénséget, éslóhúst kezdének önni. Nagy kegyetlenséggel támadának kedig apüspekekre és a papokra, és mind elegy megölik vala a keresztyé-neket. Emellett letörik vala mindenütt az egyházakat, éselkóborlák mind az egyházmarhákat.

Annak utánna végezést kiáltának a Péter király ellen azAndoriás és Levente nevekkel, és mind a németek és olaszok el-len, hogy minnyájan halálnak fiai lönnének. Péter király eszt hall-ván és látván, általméne a Dunán minden népével, és sietni kezdeFejérvárra, de eleit vévék néki a magyarok, hogy be nem fére.

II. RÉSZAzonközbe a magyarok is tartának Andrással és Leventéval

Fejérvárra. És mikoron közel jutottanak volna, kijövének a püspe-kek és a fejérvári fejedelem az új királyok elejbe, hogy azzokatbefogadnák tisztességgel. Mikoron Gyódra, a faluba jutottanakvólna, előszer Szent Gelérd megszólítá a püspekeket, hogy hoz-zákészülnének, mert aznapon a martíromságnak koronáját veen-

108

dők volnának. Minnyájan ez okaért missét mondának ott a SzentSabina asszony templomába. Annak utánna úgy indullának Pesthfelé, a királlyok elejbe.

Mikoron a magyarok előltalálták volna őket, szinte a Dunamellett, mindjárt reájok támadának és kövezni kezdék őket. De aszem attyák csak keresztet hánnak vala. És a Sz. Gelértet egy tali-gára kötezék és felvivék egy magas hegyre a Duna mellett, ésallábocsáták ott a meredeken. Mikoron Onnét alláessett volna, ésmeglátnák, hogy még a szűv mozogna benne, egy képpel által-üték, és úgy hala meg annak utánna. Az napon nagy sok papokatölének meg a magyarok mindenfelé. Ezekkel a kösség közzül sokkeresztyéneket is.

Mikoron a Péter király meglátta volna, hogy a királyi biro-dalom az Andoriás és Levente kezébe vólna, illára vévé a dolgotsok németekkel és olaszokkal Bécsország felé. De a magyarokeleit vették vala néki, és lesseket vetettek vala az határokban.Azonközbe követek jutának hozzá az hercegektől Magyarország-ból. Ezek hátrahívák őtet békességszörzésnek színe allatt. Ésmikoron vissza kezdene jőni, a követek a lesre hozzák őtet Szan-nusba, és ezzek környülvévék őtet, hogy megfognák, és a herce-gekhöz hoznák. De Péter kevesed magával egy házba szorula, ésonnét víva ki, és soha nem foghaták meg őtet, méglen harmad na-pig minden szolgáit megölék mellette. És mihelt megfogák őtet akövetek, kitollák mind a két szömét. És mikoron Feírvárrahoszták volna, kevés nap múlva bánat miá meghala. Melly lőn aharmadik esztendőben az ő visszajövésének utánna. És onnételvivék őtet Péccsé, és ott eltemeték a monostorba, mellyet őépűttötett vala nagy költségével Szent Péter és Szent Pál nevében.

Ez Péter és Aba királlyok miatt Magyarországba nagy kárlőn, és hogy a hercegek is hozzá érkezének, igen megnyomorodékés ugyan elszegényedék az ország.

109

Az V. magyari király, az András, a Kopasz Lászlónagyobbik fia

I. RÉSZMikoron ez okaért írnának Krisztus Urunknak születésse után

1047., és immár Péter király megholt volna, és a németeket és azolaszokat kiűszték volna mind az országból, a magyarok minnyá-jan felvévén András herceget és az Leventa herceget, és indulánakFeírvárra, hogy az Andrást ott magyari királlyá koronáznák, éspüspekeket kezdének keresni, kik megkoronáznák a királyt. Decsak alig találhatának hármot, mert Szent Gellérttel mind megöl-ték vala őket. Ezzek hárman ez okaért megkoronázák az Andráskirályt.

Mihelt meg vala koronázva, és a királlyi birodalom mind ke-zébe vala, mindjárást parancsolatot hirdetete ki az egész ország-ban, hogy minden halálnak fia lönne, ki Magyarországba pagánmódra kezdene élni. Hanem minden ember aszt a hitet kövesse,mellyet követett Szent István király, és annak a törvénnek enged-jen. Annak utánna, hogy minden váras és falu, mellyek eltörték azegyházokat, mindjárást esmet felépűccsék azzokat. Harmadszor:hogy minden ember esmet tisztellye a püspekeket és a káptalan-nokat és a papokat, és engedelmes legyen azzoknak. Negyedszer:hogy az előbeli keresztyéni szokásokat mindenütt esmet előve-gyék. Öttödszer: hogy minden ember elhadja a scíthiai bálványo-zássokat, és eltörje a bálványokat. Hatodszor: hogy valaki ká-romlást mond az Isten és az ő fia, az Jézus Krisztus, ez világnaküdvözűtője ellen és szidalmat a papok ellen, és valamit csele-köszik ellenek, ez úgy megbüntöttessék, mint Istennek és az or-szágnak ellensége. Hetedszer: valaki egyházmarhákat elkapott éselkóborlott, az mindjárást visszaadja. Nyolcadszor: valaki meg-fertesztette kezeit az egyházi népeknek, avagy egyéb keresztyé-neknek vérében, az mindjárást meggyónnyék, és módot keressenaz ő megtisztulássára. Kilencedszer: hogy minden magyar a ke-resztyéni törvény szerént éljen, és elhadja az mordálságot és a kó-borlást, és senkin erőszakot ne művellyen. Valaki ezzeket megnem tarttya, hogy az legyen vétkes, és mind feje-jószága vesztett.

110

Azonközbe meghala Leventa herceg, és eltemeték aszt a Du-na elve, a faluban, ahova azelőtt az ő jobb attyát, Toxust elteme-ték vala scíthiai pogán módra.

Mikoron kedig az András király békességet szörzett volna or-szágában, és a római keresztyénséget majd mind felépűtötte vólnaaz országban, annak utánna gondot kezde viselni az hadakozásra,miképpen ellene állhatna a szomszédságbelieknek, kik kárttöttenek vala az országban.

És midőn egynyíhány hadat jó szerencsével visselt volna,végre megbékélék az Albirt fejedelemmel, ki Bécsországot bírjavala. Békességre hozá Csehországot is és Lengyelországot sokhadak után.

Mikoron kedig eszébe vötte volna koros voltát, és látná, hogyörekesi nem volnának, követeket bocsáta Lengyelországba Bélá-hoz, az öccséhöz. Mert mikoron Meskó, a lengyel király látta vol-na a Bélának vitésségét az bajvívásban a pomerán ellen, nékiadáfeleségül az ő leányát. És sok marhákkal megajándékozá őtet, ésPomeránia hercegségét néki adá. Kéreté ez okaért Bélát, hogymind feleségestől, gyermekestől bejőne Magyarországba igenhamar, mert senki nem volna, kire bíszhatná halálának utánna azországot.

Béla ez okaért elhadja a Lengyelországot, és mind felesé-gestől, gyermekestől besiete Magyarországba. És a király mindenudvarával, sőt majd mind egész Magyarország eleibe menének, ésigen nagy örömmeg befogadák Bélát az országba.

Harmadnapra gyűlést tőnek a magyarok, és a gyűlésben há-rom részre oszták az országot. A két részt adák az András király-nak, a harmadik részt kedig a Béla hercegnek. Melly osztásbólannak utána sok háborúságok és nyomorúságok támattanak az or-szágban.

II. RÉSZAz üdőbe András király egy nagy monostort és kalastromot

épűte oda allá Magyarországban a Balaton-állóvíz mellett, aTiconya szigetben, Szent Anián nevébe.

Annak utánna gondot kezde visselni, hogy úgy házassulhat-na, hogy még örökesi lehetnének. Ez okaért iffiú feleséget vén

111

magának, Agmundot, az oroszok hercegnek leányát. És ebből an-nak utánna két fiat nemze, Salomont és Dávidot.

Mikoron ez okaért Magyarországban nagy csendeszség vol-na, a németek nagy hadat támasztának. Mert az harmadik Henrikcsászár bosszút akar vala állani a magyaroknak hamis hiteken,mivelhogy Péter királyt megvetették és megölték vala. Előszerkedig Pozsont szállá meg, és két hólnapig vítatá aszt heába. Merta magyarok közett egy bú ár vala, az éjjel bebúék a vízbe, és mindmegfúrá a németeknek hajóit, és reggelig mind elsülledének. Ésígy heába el kelleték a császárnak elmenni alóla.

A második esztendőben a császár nagyobb sereget gyűte, ésesmet indulla Magyarországba, és nagy sok hajókat megrakamindenféle éléssel, és alláindítá azokat a Dunán Magyarország-ban. Az hajókkal Gebartot, a freyszingi püspeket, ki báttya valanéki, allábocsátá. Ö maga kedig a deréksereggel marada, és aSzale és Szelit vizek mellett jöve allá. Mikoron eszt András királyés a Béla herceg megértötték vólna, elküldének elejbe az útba,ahonnét allá kell vala jőnyi a császárnak, és alltakarák mindenbarmot és élést Magyarországba. Az asztagokat kedig és a kazal-szénákat mind felgyújták és megégeték, hogy mikoron a császárarra jőne, az ő népével, soholt semmi élést nem találna.

Mikoron ez oka ért az Henrik császár allájött volna Magyar-országba, tehát soholt semmi élést nem találhata sem az emberek-nek, sem a lovoknak. És miérthogy az éléshajók messze valánaktőlle, nagy szükségbe és nyavallyában esék. És mikoron az erdőnáltalment volna, az Bodoati hegyek allá juta minden élés nélkül.Azzonközbe az éléshajók Győrré jövének.

Az hajóknak hadnagya követet külde a császárhoz, hogymegtudná tőlle, hol kellene kifogni és a sereget várni. Eszt a kö-vetet megfogák az András királynak istrázi, és hozák aszt a le-véllel az királyhoz és Béla herceghöz. És mikoron mindentmegértöttenek vólna a követtől, állevelet írának a Gebart püs-peknek a császár nevével e módon: Köszenetünket, szerelmesattyámfia! Gyakorta leszen, hogy a mű dolgunk nem úgy esik,amint mű megkévántuk vólna, és kénszeríttötnek az emberek az őszándékokat megváltosztatni. Tudjad ez okaért, hogy a mű csá-szári birtokunkban valami nagy ellenségek támattanak. Ez okaértmeg kell térnünk, és a magyaroknak mostan békét kell hadnunk,

112

hogy e mű császári birtokunkat mególtamaszhassuk. Ez okaért azhajókat nagy sietséggel visszavittesd, és az élést mind eltékozljad,és Rezenbe fenn ott megvárj münket.

Az Gebárt püspek látván a levelet, vélé császárnak leveléneklönni, mindjárást eltékozlá az nagy sok élést, és nagy sietséggelfelindítá az hajókat Németországban. Azzonközbe az Henrik csá-szár igen lesi az ő éléshajóit, és igen csodálkozik a késedelmen.És a sereg azzonközbe minden élés nélkül vagyon, és csaknemhal meg mind lovastól a nagy éhségnek miatta.

Azonközbe a magyarok mind csatáznak és harcolnak vala acsászár népével. És a bolgárok és bessussok, kik a magyarokmellett valának, igen kezdék a németeket mérges nyilakkal lövél-dözni, és igen megsebesíteni, kiváltképpen éjjel. És annyiraszorongaták őket, hogy vermeket kellett ásnyiok, és abban búnioka nagy sűrő lövéssek miatt, és ott hallgatnak vala a pajzsok allatt.

Mikoron eszt meglátá az Henrik császár, hogy minden népé-vel ollyan nagy nyavallyában volna, lágyobban kezde az ő dolgá-ban a magyarok ellen cselekedni. Követet bocsáta ez oka ért And-rás királyhoz, és kéret é őtet, hogy békességes lönne, és élést kül-dene néki, mert békével vissza akarna menni. Ha kedig asztmegművelné, tehát örök frigyet akarna vélle szörzeni, és az jö-vendő magyari királlyokkal, és soha nem akarna a magyaroknakártására lönni, se beszéddel, se téteménnyel. Aszt is ígéré néki,hogy az ő leányát, a Sophiát, az ő fiának, Salamonnak akarná adnifeleségül.

András király ez okaért és Béla herceg nagy tisztességgelfogadák a követet, és örök békességet szörzének az Henrik csá-szárral, és erős hittel megesküvének egymásnak. És mindjárástötven igen nagy vizákat küldének a császárnak ajándokba, és sokszalannákat, sok barmokat, sok bor-búzát. És mikoron jóllaktanakvólna egynyíhány napig a nagy ehezés után, hertelen elhagyítákminden pajzsokat és keteputákat, és hazasietének Németország-ban. És nevezék mind a magyarok, mind a németek aszt a hellytVértesnek, miképpen ez mai napon is az neve huszonöt mélföldenBuda felett az úton, amellyen Bécsbe mennek egy nagy erdőben.

Mikoron az Henrik császár felment volna haza, Németor-szágban, az András király nem sok üdő múlva felkülde hozzá, ésmegkéreté az ő leányát, kit megígért vala néki az Henrik császár.

113

És ez ollyan választ tőn néki, hogy ő mentől küssebb ígéretet ismeg akarna tartani, és hogy eszt kívánja, hogy az ő tött köttéssekegymással mindenképpen erőssen maradjon. És napot tőn, és heltneveze a menyeközének. Tudnia illik a Mora vizet, melly Ma-gyarországot elhatározá a Morvaországtól.

Odajövének ez okaért minnyájan a nevezett napra Magyar- ésNémetországnak nagy örömével mind a sok püspekek és mind azegyéb fejedelmek. És nagy tisztességgel lőn a menyekező, ésmegújíták az előbeli frigyet. És nagy pompával alláhozák aSophiát Magyarországba, és nagy barátságos búcsúval elválánaka fejedelmek egymástól.

Az VI. magyari király, Salomon, az András királnaka fia

I. RÉSZMikoron annak utánna az András király megvénhedett volna,

esék a köszvénbe annyira, hogy lábán nem járhata. Kezde ezokaért gondolni az ő utánna való leendő királyról. És mikoronimmár az ő királyságának e tizenkettődik esztendő forgana, elhí-vatá a püspekeket, és mind az urakat, és megjelenté nékik, hogy afrigyszörzésben megígérte volna az Henrik császárnak, hogy azfiát Salomont akarná királlyá tönni. Ez okaért ajánlá Salomontnékik és királlyá nevezé, noha Salamon igen iffiú vala: és ugyanmegkoronásztatá.

Lőnek azonközbe fondarlók a király és Béla herceg közett.Amazok aszt mondják vala az András királynak: Nem nyughatika te fiad, az iffiú Salomon király a Béla hercegtől. Imezek kedigeszt mondják vala a Béla hercegnek: Mit csinálsz? Mire szenve-ded eszt? Nem az innast illetné a királyi méltóság, hanem tégedet,ki örökes vagy benne. Így lőn annak utánna titkon való gyűlölséga két attyafiak közett.48

És András király félté az iffiú Salomon fiát az Béla öccsétől,és gondolkodni kezde, miképpen Bélát elveszthetné. Egy nap ezokaért titkony tanácskozzék csak két úrral. És kezép aránt a szo-

48 Ördegnek gonosz magva.

114

bában letéteté a koronát és egy mezítelen tőrt tétete mellé. Ésmeghadja az uraknak: Mikoron bejő Béla öcsém, ha a fegyvertfelveszi, tehát hadjatok békét néki. Ha a koronához nyúl, mindjá-rást levágjátok. Az ajtónálló hallá eszt a beszédet a királytól, ésmikoron Bélát behítták volna a királyhoz, és immár bemenendővólna, súga néki hértelen az ajtónálló mondván: Haggy békét akoronának, és vedd fel a tőrt. És mikoron bement volna, monda akirály néki: Ídes öcsém, látod, hogy megvényhettem, és a beteg-ség miatt megnyomorottam. Az én fiam, Salomon kedig igen iffiúa királyi birodalomhoz. Ihol mind a királyság, mind a hercegség.Szabad légy vélle, mellyiket felveszed. Béla tisztességet tőn a ki-rálynak, es lehajla, és felvévé a tőrt mondván: Ídes bátyám, meg-érem én az hercegséggel. És a király nagy öremmel megelelgetteés megapolá Bélát, az öccsét, és igen megkösszené néki, és nagyajándékokkal megajándékozá őtet, és mindeneket ígére néki. És afiát is, Salomont, néki ajánlá, és úgy bocsátá el tőlle.

Nem sok üdő múlva elszekék az országból Béla herceg mindfeleségestől, gyermekestől és minden udvarával, és méne Len-gyelországba a Miskó királyhoz, az ő felesége attyához. Mikoroneszt meghallotta vólna András király, félteni kezdé az iffiúSalomont, az ő fiát. Nagy urakat és sok lovagokat ada ez okaértmellé, és felküldé őtet az Henrik császárhoz, a Salomon feleségé-nek az attyához.

Azonközbe megbeszéllé mind a bosszúságokat Béla herceg aMeskónak, a lengyel királynak, mellyekkel üllette vala őtet azAndrás király. És nagy dolgokat kezde Meskónak ígérni, ha segít-ségül lönne néki. És Meskó király nagy népet ada néki, éselbocsátá avval. És Béla beméne minden népével Magyarország-ba.

Azonközbe nagy segítséget kért vala András király az Henrikcsászártól. Csehországból is nagy sereget fogadott vala az ő vejé-nek attyafiától, a Bratiszlav hercegtől. Ezeknek felette sok magya-rok is valának vélle, kikket mindenfelől Magyarországból egybe-gyűtett vala.

Mikoron ez okaért a Tisza mellett elöl találták volna egy-mást, igen nagy viadalt tartának mindkétfelől. De a magyarok hi-

115

tek ellen cselekedének,49 és ugyanaz viadalban megtérének, ésarcól támadának az ő királyokra, és Béla mellé állának. Látvánaszt a németek és a csehek, hátratartának ők is, és elszalladának.És a szegény és köszvénes király a futásban fogva esék, és igengonoszul tarták őtet a fogságban, és mindjárást meghala. És elvi-vék őtet a Ticzonia kalastromba a Balaton-víz mellé, és eltemetékott őtet a monostorban, mellyet ő maga csináltatott vala SzentAnianus nevébe. A csehországi herceget is megfogák ott az via-dalban, és mind a két szömét mindjárást kitolák. Mind a két né-met herceget is megfogák, és mikoron azzokat a Béla elejbehoszták volna, megajándékozá őket, és tisztességgel hazabocsátáőket.

Az VII. magyari király, Béla, a Kopasz Lászlónak aharmadik fia

I. RÉSZMikoron ekképpen diadalmos lött volna Béla, és az András

király, az ő bátyja megholt volna, mindjárást Székesfeírvárraindulla, hogy ott megkoronásztatná magát. És mikoron immár ki-rállyá lött volna, arra ügyeközék mindenképpen, hogy megbékél-tetné az országot, és annak mindennekben előmentet keresne. Éstörvényeket szaba, miképpen kellene mindent eladni, hogy csa-lárdság ne lehetne vagy az eladásban vagy az vételben. Pénszt isverete ezüstből, mellyet az országtól felvett vala. Sokadalmokat isszörze, és az vasárnapról elvévén, a szombatra rendelé. Váltság-hellyeket is szörze. Nem bánté azzoknak, kik Salomon királlyalelmentenek vala, sem feleségeket, sem gyermekeket, sem jószá-gokat. És békességgel jöjhetett vala mindenik haza. Megengedéaz országnak nagy adóit és nagy vámait, és kevés üdő múlva igenmegkazdagulla az ország.50

Miérthogy látá, hogy a magyarok a nagy békességben elhin-nék magokat, és keresztyénség ellen kezdenének dörgelédni, gyű-lést hirdete Székesfeírvárra, hogy minden faluból az vének közzül

49 Az magyarok hitek ellen cselekednek.50 Béla k[irály] istenes és kegyes volta.

116

ketten-ketten jőnének a gyűlésbe. Mikoron kedig a gyűlésneknapja kezel volna, tehát nemcsak ketten-ketten jövének, hanemmind az egész kösség nagy seregekkel odajöve. A király és azpüspekek és az urak igen félnek vala a kösségtől, hogy valamihatalmot ne művelnének rajtok, ez okaért bemenének az várasba,és a kösség közzül senkit nem bocsátának be az várasba.

Azonközbe a kösség hadnagyokat választa magának, mindenfalu külemb magának, és ezeket elküldék Béla királyhoz, és esztkívánnák tőlle, hogy engedné nékik a régi scithiai hitet. És hogyszabadságot adna nékik, hogy mindenütt megkövezhetnék apüspekeket, és mind levághatnák a papokat, és eltörhetnék azegyházakat, etc.

Mikoron eszt e követséget megmondották volna Béla király-nak, elbocsátá a követeket, és harmadnapra választ ígére nékik.Azzonközbe igen morog vala a kösség a keresztyénség ellen, ésigen köszerülik vala kardokat, etc. Harmadnapig kedig minden-felől elhívatá a szolgálló népeket nagy seregekkel, és harmadnap-ra környülvévé a bolondozó kösséget.51 És előszer, hogy meg-ijeszthetné őket, levágata némellyeket bennek, annak utánnafogdasni kezdék az hadnagyokat, akik kedig fegyvert fogának,azzokat levágák. Az hadnagyokat kedig mind a magas tornyokbólhányatá allá, és a foglyokat a kösség közzül igen megperen-géreszteté, és úgy űzeté őket haza. És úgy csendeszíté Béla királyle az ő feltámadássokat.

Annak utánna az királyi birodalomnak harmadik esztendő-ben, mikoron a Gemes várasba ment volna, és ott a nyári palotá-ban ülne, leessék a palota, és mind elrontá az ő székit, és annyiratöré el a királyt is, hogy halálra megbetegüle belé, és ugyan kevésnap múlva meghala Kanizsában, hová viteté magát hintóban adarabantokkal. És eltemeték őtet üdvözíténk monostorában,mellyet ő azelőtt megépűttetett vala. És a magyarok nevezék aszta hellyt Szekszárdnak, miérthogy Béla sánta és fekete szeg embervolt.

51 Béla eszesen és kegyesen cselekedik.

117

Az VIII. magyari király Salomon, az András király-nak fia

I. RÉSZMikoron írnának Krisztus urunknak születése után 1063., és

midőn immár Béla király megholt volna, az negyedik Henrik csá-szár, a Sophia királyné asszonnak a báttya, alláhozá a Salomonkirályt Magyarországba. Maradott vala kedig a Béla királynak há-rom fia: Geyza, László és Lampert. Ezzek látván, hogy elegeknem volnának a császár ellen, kimenének az országból, és méné-nek Lengyelországban, miérthogy az ő anyjok lengyel királynakleánya vala.

Az Henrik császár Salamonnal Fejérvárra méne, és mikoronott nagy gyűlést tartott volna, sok beszéddel feddé meg a magya-rokat az ő állhatatlanságokért, és hosszú szólással inté őket min-den szent és tisztességes dolgokra. És mind az urak s mind a köz-népek dicsérék a császárnak beszédét, és mindjárást Salomontfelkiálták magyari királynak. És mindjárást a Szent István mo-nostorában megkoronázák őtet, és minnyájan megesküvének néki.Annak utánna nagyon megajándékozá Salomon király az Henrikcsászárt, és elbúcsúzék tőllek, és hazaméne Németországba.

Mikoron Geyza és László, a Béla királynak fiai meghallottákvolna Lengyelországban, hogy elment volna Magyarországból azHenrik császár, mindjárást nagy lengyel sereggel besietének Ma-gyarországba. Salomon kedig nem gyakorlatra vala még magát azhadi dolgokban, mikoron ez okaért meghallotta volna az őbejövésseket, beméne az mosoniai erős várban. A püspekek kedigmeg általák látni ennek utánna az attyafiaknak egymással valóhadait, ez okaért békességet kezdének köz ettek járni. És végre aDesiderius püspek az ő társaival meghajtá a Geyzát, és ollyan bé-kességet szörze közettek, hogy Salomon, noha iffiú vólna, meg-maradna a királyságban, és Geyza engedne néki, mint törvénszerént való magyari királynak, ő kedig az ő attya hellyében meg-elégedjék az hercegséggel. És úgy békélének meg annak utánnaaz győri várasban Geyza és László a Salomonnal mind az egészMagyarországnak láttára. És kötést tönnek ott egymással, mellyethittel is megkonfirmálának Sz. Fábián és Sebestyén napján.

118

Az attyafiak annak utánna nagy egyenességben és nagy sze-retettel valának egymáshoz. Húsvét napjára minnyájan allájö-vének Péccsé, holott a magyarság a nagymisse allatt esmetSalomont királynak felkiálták, és mindjárást Geyza esmet megko-ronázá Salamont, és aznap nagy vigasság lőn mind az egész vá-rasban. Azon éjjel kedig gyulladás lőn, és megége mind a SzentPéter monostora, és mind a mellette való paloták.

Mikoron megtérnének Magyarországban, az Atha nádorispánnagy könyörgéssekkel hívá őket az egyházi szentelésre, mert aSzelyszem tartományban egy monostort és amellett egykalastromot épűtett vala Szent Jakab nevében. És miérthogy esztmeg akarja vala szenteltetni, ezért hívá oda a királyt és az herce-geket, és nagyon vigadának. És a békesség köz ettek megtartamajd tizenhárom egész esztendeig. És az ország nem búdula megannak utánna az ő békességes egyenességben, hanem igenmegöregödék.

Ez üdőben menének a karontiaiak Dalmáciára. Zelomir ezokaért, a dalmáciai fejedelem, segítséget kére az ő svógoritól,mert Geyza és Lászlónak húga vala nálla. És Salamon a herce-gekkel egyetembe bemenének Dalmáciában, és megverék akarontiaiakat, és kiűzék őket Dalmáciából.

Azzonközbe Bratiszla, a csehországi herceg beüte Magyaror-szágban, és eldúllá mind a trencséni tartományt, és tűzzel mindelpusztítá aszt. Salamon az hercegekkel egyetembe mindjárástnyomába lőnek, és bemenének Csehországban. És mikoron a cse-hek nem akarnának ütközetnek állani, mind eldúllák Csehorszá-got, és békességgel és nagy nyereséggel visszajövének Magyaror-szágban.

II. RÉSZAlig jöttenek vala haza Csehországból, beüttének Erdél által

és a Meszes által Magyarországba a kunok nagy sok egyébpogánokkal, és mind elrablák az egész Nyírséget mind Biharig, éshamar általmenvén a Szamoson és a Láposon, visszamenénekMoldovába. Nem sok üdő múlva visszajövének, és esmet dúlni ésrablani kezdének, de Salomon király az Geyza herceggel hátokmegé szállának és Doboka várasnál megvárák őket hetednapig.

119

Mikoron nagy prédával elérkesztenek volna a kunok, Salomonreájok üte, és a kunok elfoglalák a kezel való magas hegyet,mellyet Cserhalomnak hínak. A magyarok majd mind fegyveres-sek valának, és környülvövék a hegyet, és lassan-lassan felkezdének reá menni. A kunok kedig majd mind kézíjessek ésparittyássok valának, és erőssen kezdének lőnyi és hagyigálni. Demiérthogy a magyarok fegyveresek valának, nem árthatnak valanékik. A magyarok közzül a számszeríj essek nékivágák a lova-kat, és a hegyre fel kezdének sietni, és sokat levágának az íjessek-ben, és megbonták a kunoknak seregét. És Salomon király után-nok siete a sereggel fel a hegyre. Geyza kedig másfelől lassan-lassan felméne, és elkezd é az viadalt az lövőkkel. Az László her-ceg legelől méne, és ő kezdé meg legelőszer is az ellenséget, ésmindjárást négyet levága bennek. De az ötödik annak utánna nagysebet tőn rajta, de aszt is mindjárást levágá. Megijedének ezokaért a kunok, és hátat kezdének adni. Rajtok a magyarok, éserőssen kezdék őket vágni.

A futásban látá László herceg, hogy egy főember a kunokközzül viszen vala egy igen szép leányt háta megett az lovon. Esztkedig véli vala az váradi püspeknek leányának lönni.52 És utánnasiete, és monda a leánnak: Fogd a kunt, és szekellyél allá a lóról,és vond utánnad. És a leány eszt művelé, és levonná a kunt.László herceg is leszekelék, és harzsolni kezde a kunnal. És a le-ány felkapá a szekercét, és agyon kezdé avval ütni a kunt. ÉsLászló herceg levágá aszt, és megszabadítá a leányt.

Azonközbe a szegény magyar rabbok felsietének a hegy te-tejére, és onnét kövekkel erőssen kezdék hagyigálni a kunokat, ésalláhajtani a magyar vitézekre. Ezek kedig mind levágák a kuno-kat, hogy egy láb sem szalladna el bennek.

Salomon ez okaért diadalmas lévén az hercegekkel, nagy vi-gasságban lőn, és mind elbocsátá a sok rabbokat, és nagy öröm-ben visszatére Magyarországban. Es annak utánna nyugodalombalőnek majd három esztendeig, és hálákat adának az Istennek.

Alig múlt vala három esztendő, és nagy had támada Misiá-ból. Mert a bessek és bolgárok általjövének a Dunán Nándorfeír-várnál, beszáguldának Szerémségbe, és az Alsó-Magyarországba, 52 Váradi püspek házasember.

120

és mind eldúllák és elrablák azzokat. És hátramenvén nagy pré-dákkal általkelék esmét a Dunát, hazamenének a nagy nyereség-gel.

Salomon király az hercegekkel nagy népet gyűtének egészMagyarországból, és alláindullának a Száva felé. És előszer anándorfejérváriaknak megküldék a frigyet, miérthogy ők utatadtanak vala a bolgároknak. És általmenvén a Száván, megszálláNándorfeírvárat. Sok nép vala Feírvárban: bolgárok, trákusok,macedóniaiak és görögek. Azzok kicsatáznak vala belőle az ma-gyarok ellen. A görögek is az ő hajójokból meg akarák égetni azmagyaroknak hajóit, és mindenfelé igen emberkedének, de a ma-gyarok mególták a behánt tüzeket, és mind gyárt rajtok lőnek, ésigen sokakat elsüllyesztének bennek, és viadallal is nagy sokatelvesztének. Elfutának ez okaért a göregek, és mind harmadnapigűzék és vágák őket a magyarok. És azután nagy nyereséggelvisszatérének Nándorfejérvár allá.

Mikoron három hólnapig erőssen vítatták volna az várast, éssok hellyen a körítésseket letörték volna, egy napon a nagy szél-ben egy magyar rab szolgálóleány felgyútá belől az várast, ésmind meg kezde égni az váras. És a magyarok ostromoknakmenének, és levágák mind az körítéssek mellett való népet, ésmegvévék az várast. Akik az várba szalattak vala, csakhammarszót adának ki, hogy meg akarnák az várat adni, ha szabadonelbocsátnák őket. A király és a hercegek megesküvének nékik.

Es mindjárást ki kezdének jőni az várból. Nicota elől jöve, kielőtt egy Bódogasszony képét visselnek vala, és ő utánna jövéneka több hadakozók. És előszer Geyza elejbe menének, és annak lá-baihoz essének, mert meghallották vala, hogy igen kegyes feje-delem volna. A király elejbe kevesen jövének, mert meghallottákvala, hogy kegyetlen volna, és hogy a kegyetlen Vid hispán taná-csa után cseleködnék mindeneket. Eszt kedig a Salomon királyigen bánja vala. És mikoron annak utánna a jeles foglyokkal és aFeirvárban talált kéncsekkel meg akarna a király osztozni a her-cegekkel, semmiképpen nem engedék, hanem ki-ki mind magá-nak meg akará tartani, amit kapott vala. Ezen is a király igenmegháborodék. Így kezdeték az harag a király közett és az herce-gek közett.

121

[I]II. RÉSZAzonközbe, mikoron meghallotta volna a göreg császár a

Geyza hercegnek kegyes vóltát, ajándékokat külde néki, és köttésttőn vélle. És Geyza mind elbocsátá a foglyokat, és ajándékbaküldé őket a görög császárnak. Eszt is igen bosszúllá a Salomonkirály.

Mikoron Salomon király Esztergomra menne, véne valaGeyza herceg. De Geyza külde levelet az öccsének, Lászlónak,hogy mindent hátrahadna, és bemenne az orosz földre, és barátsá-got szörzene az oroszokkal, és segítséget kérne tőllek a Salomonkirály ellen. Eszt is meghadja néki, hogy mindenütt szorgalmato-son segítséget keresne, valahol találhatna. Mikoron László hercegvisszajött vólna, Geyza mindjárást esmet elküdé őtet Csehország-ba, hogy ott a svógorságnál keresne segítséget.

Mikoron Salomon mindezeket megértötte vólna, nem lőn mittönni, hanem sereget indíta a Geyza herceg ellen, és megveré őteta Tissza mellett. És Geyza általszallada Tiszán, és mindjárást a őkáplánját küldé a László öccse után, hogy segűtségül jőne néki.Az Ivanko deákot kedig elbocsátá az Lambert öccséért. És miko-ron ő maga Vácra tartana, ott találá elő az öccsét, Lászlót,Othóval, az ő svógorával, nagy segítséggel.

Negyednapra a király indítá a sereget a Rákosra. Geyza,László és az Otho indíták az ő seregeket az váci erdőre. Mikorona hercegek ott volnának az erdőben, ott kezdének tanácskozni,mint kezdenék az viadalt a király ellen? És László herceg valamiálmot láta, és eszt megbeszélé az Geyza báttyának, hogy látottvólna egy angyalt, ki arany koronát feltött volna a Geyza fejébe.És az álomtól igen erőssen bisztattya vala László herceg azGeyzát a diadalom felől.

Hallván eszt Geyza igen bizakodék, és térdre esvén olly fo-gadást fogada: László öcsém, ha a te álmod igaz leszen, én ollyanfogadást teszek, hogy itt ez hellyen Bódogasszonnak egy nagymonostort épűtek.53 És mindjárást elindítá seregét, hogy másod-napon megütközzék a Salomon királlyal. Másodnapon azután

53 Egyik kábaságból a másik.

122

Salomon feljöve az hegyre, és megmutatá magát az ő ellenségi-nek.

Mikoron a hercegek meglátták volna a királynak seregét ahegyen, László herceg térdre esék, és könyörge Szent Mártonpüspeknek a diadalomért. És fogada néki fogadást, hogy ha dia-dalmassá tönné őtet ez viadalban, egy igen nagy monostort akarnanéki rakatni. És mindjárást sereget szörzének: Geyza kezépbemarada a nyitriai vármegyével, László herceg a balszárnyábanvala a Bihar vármegyeiekkel, Ottho az jobbszárnyában vala a cse-hekkel, és úgy indulnak vala a királyra.

És László herceg a sereg elejbe menvén lovon, megszólítá anépet és monda: Attyámfiai! Az Isten velünk leszen az viadalban,mert szolgák vagyunk, és minden munkánk erre megyen, hogy amagyar nemzetet megszabadíthassuk a németeknek rabságából.És erről akartuk elvonni a Salomon királyt, hogy az ő tisztébeneljárna, és ne németezne. De ő inkább akart mindenkor az hízel-kedő súgóknak engedni. Nem akartuk ugyan kezeünket megfer-tesztetni a mü attyánkfiának vérében, de miérthogy ő a németek-kel mindenkoron tanácskozott a mü küssebbségünkre, ezértakartunk mostan ellene támadni.54 Ez okaért velem egyetembevitézül víatok, etc.

És mindjárást trombitákat fúttata, és dobokat üttöte az ütkö-zetre. És ő maga László herceg első lőn, ki öklelle a királyi sereg-be. És ekképpen nagy viadalt tartanak egymással mind napestig.És mikoron a Salomon népe majd mind elesett volna az viadalbana csehek miatt, ő maga kevesed magával elméne a mosoniai vár-ban, hol a felesége és annak az annya vala.

A diadalomnak után, mikoron a László herceg ő magáhozjutott volna, és látná a nagy sokságat, melly mindkét felől elhul-lott vala, ottan megháborodék az ő lelküesmerete, és nagyonkezde sírni, és monda: Jaj, jaj, bolondságunk, jaj, mit műveltünk?Ezzek mind attyafiak voltanak az Úr Krisztusban! Jaj, hova esettmind a két seregnek dolga? Jaj, nagy vakság! Hogyhogy nem ma-radhattunk békeségben? Ha valaki királyságra szülletett, az isveszél, aki a szolgálattra született, az sem nyughattik. Nyavallyásés minden nyomorúságokkal rakva a mü életünk. Jaj, szegény 54 Ez volt a bibie.

123

Salomon, etc. Bátor én hóltam volna meg mindezekért, etc.55 Ésmidőn eleget zokogott volna, parancsolá, hogy mind eltemetnék aholttesteket, és igen könyörge a Bódogasszonnak, hogy esedeznékaz ő fiánál, az Úr Krisztusnál a meghóltakért.

Annak utánna megfüzeté Szent Márton püspeknek a foga-dást, és Monyoródon nagy kalastromot épűte, és a prédának nagyrészét ahhoz adá, és nagy jövedelmet szörze hozzá, hogy ott örökmissét tartanának az halottakért.56 Annak utánna nagy ajándékok-kal megajándékozák Otthót, és az visszaméne Csehországba.

Salomon király azután Pozsomba méne, és onnét kezdé pa-rancsolni a magyaroknak, hogy felkelnének mellette. De senkinem gondol vala véle.

Az IX. magyari király, az Geysa, Béla királynak fia

I. RÉSZA diadalomnak utánna általjövének a Dunán a hercegek,

Geyza és László, és Székesfeírvárra menvén gyűlést hirdeténekoda. És megerősíték mind az várast, mind a környül való váraso-kat és falukat nagy néppel, a több sereget kedig elbocsátá tőllek.Eszt kedig ezért művelik vala, hogy úgy tetszenék, mintha ők in-gyen sem kívánnák a királyi birodalomnak méltóságát, hogy sza-baddá hadnák az országbelieket, kit akarnának választani.

Mikoron ez okaért mind egybegyűltenek volna, választák ki-rállyá az Geyzát, és másodnapon megkoronázák. Geyza választámagának hercegül az öccsét, Lászlót.57

Mikoron kedig László herceggé választott vólna, nem költéaz ő kazdagságát testi kívánságokra, sem kedig kegyetlenségre,hanem arra ügyeközék mindenképpen, hogy az Istennek megfü-zethetné az ő fogadássit.58

És megindítá Geyza királyt, és elmenének Vácra, holott azálmot látta vala. És mikoron ott hellyt néznének, ahova Bódog-asszonnak a monostort kellene rakni, eljöve egy nagy szarvas, és 55 Kend, kend szüle.56 Így kell az vakságban.57 Tettetést színel.58 László h[erceg] ájtatos fejedelem.

124

ennek a szarvain sok égő györtyák valának, és előttek ott kerenge.Monda Geyza király: Micsoda csodaszarvas ez? És a szolgái hoz-zá kezdének lőni, és mind járást beszekelék a Dunába, és senkiannak utánna nem látta. Monda László herceg: Istennek angyalavólt ez, és ez által megmutatta, hova kelljen épűtenünk Asszo-nyunknak az fogadott monostort. És oda épűtének előszer SzentPéternek egy kápolnát, annak utánna épűtének mellette egy nagymonostort Bódogasszon nevére,59 és sok marhát és jószágotadának hozzá. Budán is egy nagy egyházat épűtének a Szűz Mári-ának, és ahhoz adák a pesti vámot, és Somogyságban három örök-falut és egyéb sok drága marhákat.

Mikoron immár az ő tagadásokat betellyessítötték volna, an-nak utánna az országnak békéltetéséhöz kezdének. És külemb-külembféle törvényeket és szörzésseket szörzének az mordállyokés gyilkosok ellen és a több lator emberek ellen.

És Geyza a László herceggel szabadságot ígérének a Zoltán-nak, a bessussoknak fejedelmének, és minden népének, ha Salo-mon királyra támadnának Pozsomba, és kiűznék az országból. Ésezek készek lőnek reá. Salomon kedig segítséget kére a bécsor-szági hercegtől, és szömbeszálla Zoltánnal és mind a bessus-sokkal. És Salomon vitézül víva véllek, és megveré a bessussokat,és a maradékokat a Fertóba kergeté. Zoltán is igen kevesed magá-val elszallada.

És Salomon király felvévé feleségét, és bevivé Stíriába mindanyástól, és hadja őket ott egy kalastromba az apácáknál. Ő magaesmet beméne Magyarországba a mosoniai várba. Annak utánnafelméne Németországban a felesége báttyához, az negyedik Hen-rik császárhoz, és aszt nagy könyörgéssekkel megindítá nagynéppel Magyarországba, hogy Salamont esmet székibe ültötné.De Geyza király és László herceg titkony nagy kénccsel mindelköték a császár paptanácsit,60 az aquilegiai patriarchát és a töb-bit, hogy annyira fáraszták a császárt az ő esztekeléssekkel, hogynagy ajándokokat elvévén Geyza királytól és László hercegtől,mindjárást visszaméne Németországban.

59 Micsoda fondamentomra épűttetett az váci p[üspökség].60 Paptanács csavarog.

125

Salomon eszt látván, nagy bánatba esék, és méne Pozsomba.Geyza mindjárást László herceggel reá méne, és megszállákPozsont, és sokáig erősen vítatták.

Geyza karácson napjára alláméne Szekszárddá, hogy ottüllené az innepeket. És az egész papság elméne a Desideriussal,az esztergomi érsekkel, és ők is Szekszárddá menének. Karácsonnapján a nagymisse allatt prédikálla a Desiderius érsek, és igenszép prédikációt tőn az attyafiúi szeretetről, és a keresztyéni bé-kességről. Ez prédikációból igen megesék a szüve az Geyza ki-rálynak, és igen szánja vala az ő dolgát, és az egész népnek láttáraigen kezde sírni, és az érseknek a lábaihoz esék. És megvallá az őnagy vétkét, miérthogy az ő attyafia ellen, a Salomon koronázottkirály ellen felvette vólna a királyi birodalomnak méltóságát, éshogy az igaz törvén szerént való királyt kikergette volna, ésüdegen igasságot foglalt vólna magának.

Annak utánna mindeneknek hallottára aszt felfogadá, hogyigaz teredelmességből eszt akarná művelni: Hogy Salomonnak azországnak két részét mind koronástól és minden királyi igassággalengedni akarná, hogy bírná aszt, mint annak előtte. Ő kedig megakarna elégedni az harmadik részével, az hercegséggel. És aszthallván minnyájan, az egész nép dicsírni kezdék Geyzát, ésfelszóval kiáltának: Méltó e fejedelem erre, hogy Nagy Geyzánaknevesztessék, és egész Magyarországnak attya.

És mindjárást követeket választanak Salomonhoz, és ezekáltal megizenék néki, hogy ha igazat akarna, tehát ihol volna a ki-rályi méltóság, kész volna Geyza aszt néki engedni. De Salomonkirály nem akará azon módon a békességnek cikkelit felvenni. Ésmikoron a követek gyakorta allá-felmennének, azonközbe Geyzamegbetegüle, és egynyíhány nap múlva meghala. És allávivék aző testét Váccá, és ott eltemeték Bódogasszonnak egyházába,mellyet ő maga épűttötett vala. És forga a királyi birodalomba há-rom esztendeig. És ő üdejébe igen nagy drágaság vala egész Ma-gyarországban. Két fiát hadja Geyza utánna, egyiket Álmost, amásikat Kálmánt.

126

A X. magyari király, László, Béla királynak a máso-dik fia, Geyzának az öccse

I. RÉSZMikoron eltemették vólna Geyza királyt, egybegyűlének

mind az urak, hogy más királyt választanának. És az urakSolomonra kezdének mutatni. De az érsekek és püspekek Lászlóhercegre szót adának minnyájan, és megnyomák a több urakat.61

Mert meglátták vala immár hercegnek nagy ájtatosságát és bővkezét a papsághoz és az egyházbeli cselekedetekhöz. Ezért vélikvala jobbnak lönni, hogynem mint Salomon királyt, ki ezvilági ésvitéz ember volna, és keveset gondolna a papoknak pepecselés-seknek ájítatosságával, etc. Választák ez okaért királlyá a Lászlóherceget, és aszt felkiálták.

És mihelt királlyá lött vala, ottan monostorokat, egyházakatés káptalannokat épűteni kezde, és azzokhoz bőv jövedelmeketszörze. És mindenütt csak ez vala gondja, miképpen az egyház-beli isteni szolgállatot a papok és barátok által megszaporíthatná.És mindenkoron ő maga jelen vala minden missékben, vecser-nékben, primákban, etc.62 És csak ez kell vala a püspekeknek, ésazzoknak szolgáinak.

Annak utánna, hogy az országban valami új veszedelem netámadna, az urak könyörgének László királynak, hogy megbékél-nék a Salomon királlyal. Végre reábírák, és úgy békéllék megvélle, hogy minden esztendőben akarna Magyarországból Salo-monnak királyi kölcséget adni, de hogy Magyarországba ne jőne,és hogy ahhoz semmi szava lönne. Szegény Salomon királyengede a békességnek, és kéré László királyt, hogy méltóltatnékszömbe vélle lönni. László király megigéré, hogy Mosonnálszömbe akarna vélle lönni.63

Mikoron oda egybegyűltenek volna, László király alattombamegfogatá Salamon királyt, és Vissegrád várába viteté, és ott a

61 A papi rend választja Lászlót k[irálynak].62 László jeles papkirály.63 Vert viszen verettlent.

127

tömlecbe téteté, és melléje vettete egy Bod embert is, ki gonosz-tévő úr vala.

Az üdőben vala Zelemir Dalmáciában király, kinél László ki-rály húga vala. Ez megbetegüle. És miérthogy magtalan vala,hadja testamentomba az országot az ő feleségének. És királynakhalála után sok kegyetlen dúzsok támadának a királné asszonra. Akirályné asszony segítséget kére a báttyától, László királytól. ÉsLászló király besiete a magyarokkal Dalmáciába, és megveré adúzsokat. És a királné asszony mindjárást vallá mind Dalmáciát,mind Croaciát a báttyának, László királynak. Úgy jutott annakutánna mind a két ország Magyarországhoz.

Annak utánna, hogy megtért volna László király, a papoknakesztekeléséből nagy kívánsága lőn erre, hogy a Szent István királytestét kivehetné a koporsóból, és hogy ereklét csináltathatna be-lőle. De semmiképpen fel nem bonthaták a koporsót. Maga immárnegyvenöt esztendeig fekütt vala a test a koporsóban. És mikoronezen sápolódnék a király, micsoda oka volna ennek, egy szentapáca juta László királyhoz, és monda: Király, nem tudod-é, hogySalomon királya temlecben vagyon? És mindjárást elkülde, éselhozatá Salomon királyt a temlecből. És annak utánna kivévé aSzent István király testét, és ereklét csinálának benne. És mikoronkevés napig volt volna László királynál, elkéredzék Salomon a ki-rálytól.

Annak utánna Salomon méne a kunokhoz. És Cuthescus, akunoknak fejedelme megigéré magát néki, hogy be akarná őtethozni országába, és székiben ültötni, ha az ő leányát akarná fele-ségül venni, és az Erdéllyországot néki akarná adni. És Salomonmegígéré magát. Nagy híre lőn ez okaért Magyarországban en-nek. Azonközbe beütének a kunok az országban.

És László király sietséggel sereget gyűte, és szömbeszálla akunokkal, és megütközvén véliek, diadalmos lőn ellenek. A ku-nok közzül tízezeren hullának el az viadalban. A magyarokközzül is ezeren és egynyíhányan maradának. De a Kutesk feje-delem elszallada Salamonnal, és László király nagy nyereséggelvisszatére. És minden egyházakban misét mondata, és processi-ókat járván hálákat ada az Istennek. És a nyereségből sok ajándo-kokat osztogata az egyházaknak, és hálaadásra a mü Üdvözű-tőnknek egy szép egyházat rakata.

128

Salomon király annak utánna az ő szolgáival a Duna melléméne oda allá Thrácia felé. És ott eloroszkodék tőllek az erdőben,és ott maradá annak utánna egyedől az erdőben. És annak utánnacsak egyszer látták őtet Magyarországban Kálmán király üdejé-ben, de igen hamar esmet elvesze. Annak utánna ott sokáig az er-dőben lakott a Duna mellett, végre meghala. És elhozák őtet azerdőből, és Polában temeték el. A felesége kedig mind anyástólStiriába holtanak az Agmond apáca kalastromba.

II. RÉSZEz üdőben esmet kijövének a kunok Magyarországban.

Előszer Erdélországot rablák el, és tűzzel megégeték. Erdélbőlkimenvén Magyarországba menének, és rablának mind Biharig,Váradon túl. És ott táborba lőnek a kunok Unsó-ér víz mellett, ésonnét elindulván a Tisszán általmenének, és elrablák mind a To-kaj vidékét és Szabolcs vármegyét és a Tissza-partot mindkét fe-lől és nagy rablást mindenütt mível ének. Annak utánna kimond-hatatlan nagy prédával megtérének, nagyerőssen dücseködvén.

Vala akoron László király Dalmáciában. És hallván eszt eröttenetes hírt, vissza kezde onnét térnyi minden népével, és éjjel-nappal siete Magyarországban. És a Temes follyóvíznél eléré akunokat a nagy prédával, mert ott megszállattanak vala. És ottlátván a nagy prédát, megszólítá az egész sereget, és sok beszéd-del inté őket vitézi cselekedetre, és a sok rabboknak megszabadí-tására. És mikoron elvégeszte volna beszédét, nékihajtá a zászló-kat, és megkezdé az ütközetet. Mikoron kedig hátul megkezdettékvolna a kunokat, mindjárást rendbe ütték a sereget, és erőssenkezdének a magyarok ellen víni. És így lőnek a rabbok hától. Ésaz asszonyi állatok meg kezdék a rabboknak kezeit ódani, ésazzok megszabadulván, erős hagyigálássokkal kezdének víni akunokra. Látván a kunok, hogy közbevéve volnának, oldalfélreszakkadának, és futni kezdének.

A magyarok utánok űzének, és erőssen vágják vala őket.László király utánnok kiálta a magyaroknak, hogy békét hadná-nak az öldeklésnek, hanem mind megfognák őket, talám akereszttyéni hithöz térnének. A magyarok ez okaért mind

129

megfogák a többit. Kopulcs, a kunoknak fejedelme és sok fő né-pek az viadalnak a kezdetiben hamar elveszének.

És László királya diadalomnak utánna mindjárást meghadja,hogy minden egyházokban a szenteknek litániát és misséketmondanának, és hogy mindenütt az Istennek hálát adnának a dia-dalomért.

Mikoron a kunok odahaza meghallották vólna az ő attyok-fiainak elvesszéssét, és hogy azzok közzül sokan volnának fogvaa magyaroknál, igen megbússulának, kiváltképpen hogy meghal-lák, hogy fejedelmek is a fő népekkel egyetembe odaveszett vol-na. És esmet minnyájan felkelének, a rabbokat is minnyájan ahadba űzének, kérének segítséget is a szomszédságoktól, a kumá-nosoktól és az russzoktól, hogy ezek is segítségül lönnének nékik,hogy bosszút állhatnának a magyarokon, és hogy megszabadít-hatnák az ő fogolly attyafiait.

Annak utánna követeket bocsátának László királyhoz, ésezek által parancsolának László királynak, hogy megadná ésvisszabocsátná a foglyokat. Ha aszt nem művelné, tehát viadallalkínálnák őtet, és napot neveznének az ütközetnek. Mikoron a kö-vetek László király elejbe jutottak volna, mindjárást mindenköszenet és tisztességes beszéd nélkül parancsolni kezdének,hogy a foglyokat visszabocsárná, és bosszúbeszéddel is illeték akirályt. A király meghallván a követséget, mosolgoni kezde, ésmonda: A meggyőzetteket nem illik ollyan beszédek, mikoron adiadalmostól valamit akarnak kérni, kiváltképpen valami jelesdolgot. Annak utánna elő kezdé nékik számlálni, minémű bosszú-ságokat műveltenek a kunok a magyarokon egynyíhányszor im-már. Hogy noha a magyarok soha nem bántották őket, immár há-romszor bejöttenek a kunok Magyarországban, és kimondhatlannagy kárt töttenek dúllássokkal, rablássokkal és égetéssekkel.Ezért semmit nem gondolok én a tü követségtekkel, és semmitnem adok a tü parancsoló beszédetekre. Mennyetek el. És a kö-vetek mindjárt viadalt hirdetének a királynak, és napot nevezének.

A király mindjárást népet kezde gyűteni, kiváltképpen jeleslovagokat, és mindenitt az országban parancsolá, hogy felkelné-nek a népek mind várasokban, mind falukban. És mindjárást az azországnak határára indula, hogy eleit vönné a kunoknak, hogy bene jöhetnének az országba. A kunok is a nevezett napra jelen lő-

130

nek szántalan nagy sokasággal. És nem messze a Duna parttyáhozegy szombat napon kezdének az viadalhoz.

És mikoron elkezdették volna az viadalt, László király min-denütt csak a kunoknak fejedelmére vigyáza, és egy helyre jutván,híni kezdé a fejedelmet: Ákum, Ákum! Jer néki! Mindjárástnékijöve a fejedelem. És mikoron egybecsaptanak vólna, Lászlókirály úgy üté a szekercével az Ákus fejedelemnek a fejét, hogysemmiképpen meg nem állhata, hanem hajladozni kezde. Ésmindjárást a hegyes tőrrel általüté, és ottan meghala.

III. RÉSZMikoron a kunok látták volna, hogy az ő fejedelmek megholt

volna, megijedének, és lassabban kezdének víni. Végre ugyanhátat adának. És rajtok a magyarok, erőssen ökleldezik, verik ésvágják vala őket, annyira, hogy igen kevesen hazaszalladhattanakbennek. És ekképpen diadalmos lévén, a kazdag prédát vivé hazaSzent István királynak. És a szenteknek mindenütt litániát mon-dat, és nagy hálákat adata minden egyházakban az Istennek. Ezvolt a kunoknak utolsó bejövetelek Magyarországban.

Annak utánna méne László király az oroszokra, kik segítsé-get adtanak vala a kunoknak. De ezek megalázák magokat előtte,és megbékél ének vélle.

Azzoktól méne a lengyelekre, és mikoron ezeket megvertevolna, megszállá a Krakkó várast, és megcsallá a krakkaiakat.Mert mikoron három holnappig megvítatta volna az várast, ésnagy éhség volna mind belől az várasban, mind kövül a táborban,meghagyá, hogy minden ember egy-egy szekérnyi földet éjjelvinne az város körítése mellé. És mikoron nagy halmot töltettenekvolna, mind behinteté az egész halmot liszttel. És mikoron reggela polgárok meglátták volna az halmot, aszt tudják vala, hogy me-rő liszt volna. És megijedvén, mondának: Mü nem tarthattyuk azvárast, műglen megeszik e nagy halom lisztet. És feladák az vá-rast László királynak. És annak utánna megengesztelék a polgá-rok a királyt, és engedelmessek lőnek néki, és fogadássokat tőneknéki.

131

Lengyelországból méne Csehországba, és ott megbünteté aző ellenségit, és sok foglyokkal és nagy kazdagságokkal visszatéreMagyarországba és ott nyugovék.

És üdő múlva, mikoron vadászna a Bihar vármegyében, ottvalami jelenséget láta, ki eszt mondá néki, hogy a Köres mellett,ott nem messze egy nagy monostort épűtene a Bódogasszonnak,és hogy várast ültötne környülle. Ez igen kedves lönne a Bódog-anyának. És mindjárást engede László király az jelenségnek, ésjeles, nagy és szép monostort épűttete, és püspekséget szörzeoda.64 És nevezé aszt az várast Váradnak, és sok jószágokkal ésdrága marhákkal megajándékozá aszt az egyházat és püspekséget,és nagy isteni szolgállatot szörze oda.

És annak utánna általmené mind egész Magyarországot, ésgyakor hellyen tétete zsinatokat a püspekekkel, és mindenütt jelenvala a püspekek közett. És mikoron a püspekek és a papok vala-mit végezének, és külemb-külembféle szörzésseket szörzének,László király mindjárást önnen kezével megpecsétli vala, és alá-jok írván megkonfirmállya vala. És erős parancsolattal parancso-lá, hogy mind az egész országban minden ember megtartaná apüspekeknek és papoknak végezésit és szörzéssit.

És mikoron a római pápa keresztes búlcsúkat adott vólna ki,és sok fejedelmeket indította volna reá, hogy a pogánokra menné-nek, és megszabadítanák Jerusálemet és Krisztus Urunk kopor-sóját a pogánoknak kezéből, a pápa mind a fejedelmekkel Lászlókirályhoz küldének, és néki adák a tisztességet, hogy ő lönne azegész hadnak fő fejedelme és kapitánya. És felvövé László királyeszt a méltóságos tisztet nagy ájítatossággal.

Mikoron Csehországban esmét esszeveszés támadott volna,nagy sereget gyűte esmet László király, és Csehország felé indula.És csak alig ért vala a határra, megbetegüle. És mindjárástegybehívatá mind az érsekeket, püspekeket és az urakat, és meg-jelentvén az ő betegségét, inté őket erre, hogy még éltében királytválasztanának magoknak, miérthogy fia nem vólna őnéki. Valá-nak kedig az báttyának, az Geyza királynak két fiai, egyik Álmos,az másik Kálmán. Kálmán kedig Lengyelországban vala, Álmos

64 László k[irály] jeles pápás király.

132

kedig Magyarországban. És követeket külde a Kálmánért Len-gyelországban.

Azzonközben nagyobb kezde lönni a betegség, hogy nemvárhatá a Kálmánt. Ez okaért Álmost nevezé magyarországi ki-rálynak. Annak utánna testamentomot tőn. És mennyi kazdagságanálla és vélle vala, aszt testamentomba mind hadja a püspekek-nek, papoknak és kalastromoknak. Egy egyház sem vólt egészMagyarországba, hova nem hagyott volna valamit.

Másodnapon annak utánna meghala László király, mikoron amagyari királyságot bírta vólna tizenkilenc esztendeig. Lőn kedighalála mikoron írná nak 1095. Kisasszon havának 30. napján. Aző testamentombeli hagyásából elvivék őtet Váraddá, és nagytisztességgel eltemeték ott őtet a monostorba, mellyet épűttötettvala Bódogasszonnak nevére. És egész Magyarország gyászlá őtetsokáig.

A XI. magyari király, Kálmán, a Geyza királynaknagyobbik fia

I. RÉSZMegmondottam annak előtte, mint neveszte László király az

Geyza, az ő báttyának küssebbik fiát, az Álmost magyari király-nak. Mikoron kedig Kálmán eljött volna Lengyelországból,megharagvék érötte. De Álmos jámbor és csendesz erkölcsű lé-vén, örömest megengedé a királyi méltóságot a Kálmánnak, az őbáttyának. Eszt e Kálmánt kedig László király az ő furcsa vásott-ságáért pappá és váradi püspekké tétette vala, hogy a papságbansolozsmát tartana, és megszelídülne. Miérthogy kedig e Kálmánmindenütt véle hordozzá a breviárt, avagy solozsmás könyvet,ezért nevezék őtet a magyarok Könyves Kálmánnak.

Ez okaért Rómába külde a pápához nagy ajándékokkal és kö-nyörge a pápának, hogy kiódozná őtet a papságból, és azután úgyfoga a királyi birodalomhoz. Vala kedig e Kálmán király igen rúttermető és undok tekintető. Teste szőres és bojtos vala, kezei éslábai horgossok, pelyp vala a nyelve, görbe hátú. és nagy csomók

133

rajta. A mellye is kihorpadott vala, ennekfelette sánta is vala.65 Denoha igen rút vala, azért igen álnak és okos vala, és hammar eszé-be veszen vala mindent. Igen buja is vala és kegyettlen. Annakfelette nehéz kedvű is vala, mert természete gyanós, és igen herte-len haragó és igen irigy vala. Az isteni szolgálattal nem gondolvala semmit. Eszt a Kálmánt ez okaért Székesfejírvárrá vivék, ésott megkoronázák. Annak utánna az öccsét, az Álmost herceggétévé, hogy bírná az országnak harmadát.

Ennek is, e Kálmánnak megküldék a tisztességes tisztet, hogyfőkapitány lönne a nagy hadban a fejedelmek közett, kik Jerusa-lemet vissza akarják vala venni a pogánoktól. De Kálmán királymegveté eszt a méltóságos nevet,66 sőt megtiltá, hogy a fejedel-mek Magyarországon által ne mennének, és őrüzőket vete az ha-tárokban. De a keresztyén fejedelmek nem gondolának annakutánna vélle, hanem elverék az őrüzőket az határokról.

Nem sok üdő múlva Kálmány király nagy sereget gyűte, ésgyanóságból az öccsére, az Álmosra méne, de Álmos embermód-ra szömbeszálla vele. És mikoron a Tissza mellett meg akarnánakütközni egymással, a magyari urak tanács at tartának egymással,és küldének az Kálmán királyhoz, hogy ők nem akarnának víni aző attyafiakkal. Ha ez okaért ők nem akarnának külemben, tehát őmaga a király vína bajt az Álmossal. Álmos kész lőn reá, de Kál-mán az breviáros király elmene onnét, és visszavivé a sereget.

Annak utánna elindít á a sereget a russzokra, azzok kedigmegalázák magokat, és erőssen könyörgének néki békességért.De Kálmán király semmiképpen nem akará könyörgésseket hall-gatni. Azzonközbe a russzok segítségül hívák Mirkodot, a kunok-nak hercegét, és az eljöve a russzok mellé, és táborba szállánaknem messze az Kálmány királyhoz. Mikoron a követ visszajöttvolna Kálmán királytól, és megmondotta volna, hogy semmikép-pen nem akarna engedni, éjfélikort indulának a Kálmán királytáborrára, és megütték aszt, és vágni, verni kezdék az ő népét. Ésa nép rútul kezde tétova futni, és az erdőkbe szalladozni. Arusszok kedig a futásban erőssen vágják és vesztik vala őket. ÉsKálmán király csak egy kevés nemessekkel szallada el, és azzok

65 Kálmán undok ember.66 Kálmán k[irály] nemigen ájítatos.

134

közzül is sokat elvesztének az úton az lövéssel. Nagy kárt vallá-nak ott a magyarok, és odavesze minden hadiszörszámok, a ki-rálynak kedig minden hadi ékessége.

II. RÉSZMikoron Kálmán király hazaszalladott volna, az ő felesége, a

királné asszony két fiat szüle néki: Lászlót és Istvánt.Annak utánna a Kálmán királynak sok hadai voltanak Dal-

máciában, holott az ravasz velencéssek vélle társolkodván igengyakorta megcsalták őtet, de ő is jól megvötte viszontag rajtok akölcsent,67 és megszabadította Dalmáciát tőllek nagy diadalom-mal.

Az Kálmány király gyanakodik vala mindenkoron az Almosellen, az ő öccse ellen. És noha egynyíhánszor megbékélt volnavele, hol a német császár által, hol a magyari urak által, de min-denkoron megújítja vala az gyanakodást, mert ezen fél vala, hogyhalálának utánna a királyi méltóság nem szállana az ő fiaira, ha-nem Álmos, az öccse elfoglalná eszt őtőllek. Ezért végre megfo-gatá az Álmost, és mind a két szömét kitollyatá.68 És Bélának, azÁlmos fiának, miérthogy csak gyermek vala, megparancsolá,hogy megherélnék aszt, hogy soha attól semmi gyermekek ne lön-nének. De a henger megkeserülé a szép gyermeket, és egy kölketheréle hellyébe, és annak a monyát hozá Kálmán királlynak.69

Egyéb jeles nemes embereknek is kitollyatá a szömeket.De nem sokáig tarta Kálmán királynak kegyetlensége, mert

csak alig vitték vala el Álmos herceget a kalastromba, Demesbe,az ő fiával, mindjárást hír lőn, hogy Kálmán király nagy beteg-ségben esett, és hogy szertelen nagy főfájás vagyon rajta. És egyorvosdoktora vala néki, olasz, ez flastromot tőn a fejére és a fülei-re. De mikoron a doktor híre nélkül levötte volna a flastromot, te-hát a vellejéből függ a flastromon.70 És az ő baráti megszólítákőtet, hogy mind magáról, mind az országról gondot visselne. Deott is mindjárást az öccséről, Álmosról és annak a fiáról kezde

67 Rókás Kálmán k[irály] a rókákkal.68 Breviáros Kálmán kegyetlenködik az ő öccse ellen.69 A henger jámborb a királynál.70 Breviáros Kálmán elvesz.

135

traktálni. És elkülde egy Bothot, lator embert, ki megölné a sze-gény vak Álmost a kalastromba és Bélát, az ő fiát.71 De az ebekmegövék a Bothot az úton isszonyúképpen.

Harmadnapra annak utánna meghala Kálmán király, az ő ki-rályságának huszonöttödik esztendőben, mikoron írnának I I 14.Székesfeírvárra vivék a testét, és ott temeték el aszt a királyoknakszokása szerént.

Az XII. magyari király, a második István, Kálmán ki-rálynak a fia

I. RÉSZAz urak arra hajladoznak vala, hogy a szegény vak Álmost

tönnék királlyá. De miérthogy a királyi kazdagság és az udvar Ist-vánnál, a Kálmán fiánál vala, hogy valami új támadás ne lönne,választák az Istvánt, az Kálmánnak a fiát királlyá, ki igeniffiúcska vala, és mindjárást megkoronázák.

Miért kedig, hogy ő iffiúcska vala, mindeneket cseleködikvala a püspekeknek és az uraknak tanácsából egész nyolc eszten-deig. Annak utánna szabadságot vőn magának, és nem külembenkezde cseleködni mindenekben, mint az attya, minden kegyett-lenséggel és feneséggel.

1. Sok hadai voltanak az István királynak. Előszer a lengye-lekkel, mert beméne országokban, és sok földeket megdúla éselrabla, és úgy jöve annak utánna vissza.

2. Másodszor a csehekkel, mert megütközék a csehekkel azOrosna-víz mellett, a Solt nevő embernek árultatásából, és diadal-mos lőn ott a csehek ellen.

3. Harmadik hada lőn az oroszok ellen a Bezen herceg mel-lett, kit az önnen attyafia kiűzett vala a birodalomból. Eszt aBezent István király be akará vinni esmet székibe, de nem lehete,mert Oroszországban megölék az Bezent egy vár allatt. És amagyari urak meglátván a szerencsét minnyájan megtérének a ki-rálynak akarattya ellen is.

71 Kálmán k[irály] ördegi kegyetlensége.

136

4. Negyedik hada lőn a göregek ellen. De ott megadá Istvánkirály a baknak az árrát, mert a göreg császár igen megveré őtet aKarászóvíz mellett, és méltán, mert minden ok nélkül hadakozikvala.

Ez István király igen kegyetlen ember vala.72 Minden kis ok-ból nagyon düheskedik vala. Némely embert lóganéba takartata,és abban megróstoltatta. Némelyt lábánál felfüggesztöte, és égőgyörtyákkal csöppegeté az alfelét.

Az ő ártatlan báttyát, az vak Álmost minden ok nélkül kiűzéaz országból. És mikoron ez a görög császárhoz ment volna, igenjó kedvvel fogadá őtet, és nagy tisztességben tartá. Sőt Macedóni-ában szép jószágot ada néki. És ott egy várast épűte, Constantiát,mellyet magyarokkal beültöte, kik az István királynak kegyetlen-sége előtt oda futának. Végre ott meghala. Mikoron István királymeghallotta volna halálát, igen kezde bánkódni halálán. Ésbeküldé Filbertus püspeket, és mikoron az Álmos hercegnek testétkihoszta volna, eltemeté aszt István király Székesfeírváratt nagytisztességgel.

Az urak is titkon felhozák az ő fiát, az vak Bélát, és titkontarták aszt Magyarországban jövendő szükségre. Mikoron annakutánna látnák, hogy fia nem volna István királnak, kire szállana akirályi birodalom, megjelenték az urak a királynak, hogy ugyanvolna még Béla, az ő attyafiának a fia. Aszt tudá a király azelőtt,hogy megholt volna. Mostan kedig hogy hallá az uraktól, hogyélne, igen örüle néki. És mindjárást érötte külde. Mikoron eljöttvolna, látá a király, hogy vak, de hogy egyébképpen semmi fo-gyatkozássa nem volna, mert szép termető vala, ért beszédű és azválasztételben bölcs. Mellynek a király igen örüle. És megapolá aBélát nagy sírással, és sokáig elelgetve tartá, és mindjárást fiáváfogadá.

Annak utánna mindjárást íra Uronnak, a macedóniai fejede-lemnek, ki görög császár is vala, és aszt kéré, hogy az ő fiának, aBélának az ő leányát, az Illona asszont adná feleségül. A császárörüle néki, és odaígéré leányát, mert megértötte vala, hogy őlönne magyari király az István királynak halála után.

72 István k[irály] nagy kegyetlensége.

137

És nagy menyekezést szörzének nagy vigassággal. Annakutánna Tulnába küldé Bélát, és ott lakék mind feleségestől. És azIstván királyi kölcséget ada néki esztendőnként, hogy nagydücsőséggel visselheté magát és udvarát. És annak utánna megter-hessülvén Illona asszony Béla hercegtől, szüle néki egy fiat, esztnevezé Geyzának. És a király igen örüle annak.

Mikoron a király Egren volna, igen nagy betegségbe essék,úgy, hogy minden ember kétségbe esnék felőll. Felveték ez okaértmagokat ketten, egyik Borsus hispán, a másik Iván, és pártotütének, és az ő párttyok által királlyá tőteték magokat. Mert aszttudják vala, hogy a király immár fel nem kelne a betegségből. Demikoron a király meggyógyult volna, megbünteté az Ivánt halálosbüntötéssel. Borsust kedig kiűzé az országból, és Görögországbanlőn számkivetésbe.

Esmet megbetegüle István király vérkórsággal. És mikoronnehezen volna, a magyarok támadának a kunokra, kik szolgálnakvala a királynak az ő fejedelmek allatt, Tatár allatt, mert a királyigen kedveze a kunoknak. Abból elhívék magokat a kunok, ésminden veszélt művelének a magyarokon. Ez okaért bosszútkezdének rajtok állani, és erőssen kergetik vala őket. Meg is ölé-nek bennek. Mikoron a király jobbadon volna egy kevesig, a ku-nok fejedelme beméne a királyhoz, és panaszt tőn a magyarokra.És megharagvék a király, és monda: Legyetek csak békességgel,hadd gyógyullyak meg csak, minden kunért tíz magyarnak kellmeghalni.

És a kunok fejedelme megcsókolá a királynak kezét. És anagy búsulásban elerede esmet a hasa a királynak, és mindjárástmeghala: Az ő királyi birodalmának tizennyolcadik esztendőben,mikoron írnának 1131. És halálának előtte barátkápában öltezék,hogy ez megmutatná az ő penitenciát. Az ő testét vivék Váraddá,és ott temeték el aszt nagy tisztességgel.

Mikoron az István király testamentomát megnyitották volna,tehát Béla herceget, ki vak vala, neveszte magyari királynak, éskirályi kéncsének a nagyobbik részét néki hatta. A többit háromrészre osztotta vala. Egyiket az ő barátinak, a másikat az egyhá-zaknak és egyházi népeknek, az harmadikat a nyomorultaknak.

138

A XIII. magyari király, a II. Béla, kit Kálmán királymegvakított vala

I. RÉSZMiérthogy a magyarok megértötték vala a Béla hercegnek

jámborságát és eszes vóltát, ezért igen kedvelik vala őtet, nemgondolván avval, hogy vak volna. Mikoron ez okaért közenségesgyűlésben tanácskosztanak vólna, a megholt István királynaktestamentoma szerént az vak Béla herceget választák királlyá.Ennek a göreg császár leányától, az Illona asszontól négy fiaivalának. Az első Geyza, a másik László, az harmadik István, anegyedik Álmos.

Ez e Béla király igen jámbor és istenfélő férfiú vala. Min-denkoron e Szent Dávidnak mondásit forgattya vala mint egyközbeszédet:

Az Úr az, ki megszabadíttya a foglyokat, és az Úr az, kimegvilágosíttya az vakokat. Esmet: Az Úr lőtt az ő óltalma, ővisselte őtet az ő nagy irgalmassága szerént, ő adott magzatokatőnéki, és azzok közzül ültötett az irályi székiben, etc.

Mikoron ez okaért megkoronászták volna Béla királyt, nagybölcsességgel kezdé kérni az ő országát, és mindeneket szépenelrendele. Az urakat mind megengesztelé magának, és a szom-szédságbeliekkel mindenfélé barátságot szörze. És igaz törvénye-ket és szörzésseket szörze, és erős büntötésseket kiáltata a latoremberek ellen, gyilkosok, orvok, paráznák etc. ellen. És igen iga-zán teszen vala törvént mind szegényeknek, mind bódogoknak.Az isteni szolgálatra igen nagy gondja vala. Fiait kedig nagyszorgalmatossággal tanyíttattya vala és felneveli vala.

Mikoron ezenképpen minden emberséggel és jó szörtartássalés igassággal bírná az országot, minden embernél kedves lőn. Ésüdő múlva nagy gyűlést tétete Aradon. Mikoron mind az egészország együtt vólna, a király mind a királyné asszonnyal és min-den fiaival az ország közübe méne. És mikoron leült volna, a ki-rályné asszon ekképpen kezde az országnak szólni: Tisztelendő ésvitézlő uraim, szerető híveünk. Mondjátok meg ennékem, mivel-hogy a természet mindenünknek két szömet ád, hogy azzokvezérljenek minket e nyavallyás életben, mi oka tehát ennek,

139

hogy minnyájan a Béla királyt vaknak láttyuk? Maga ez volnaszükség, hogy őnéki minden embernél többet kellene látni. Ezokaért kérem méltóságtokat, hogy méltóságtok megjelencse, kiklegyenek ez dűszes gyüleközetben az ő vakságának okai, és kikmerészlettenek őrajta eszt művelni? És erre kérem méltóságtokat,hogy ugyanitt, e hellyen bosszút állyatok érötte azzokon, kikkirállyunkat meg merték vakítani, hogy egyebek példát vegyenekőróllok, és kezeket másszor ne vessék a fejedelmekre. Noha a ke-gyelmes Isten az ő két szömeért négy szép fiat adott néki, kiket ittszömetek előtt láttyátok, de mindazonáltal nem kell eszt a nagylatorságot büntetlenné hadni. Hogy a müutánnunk valók tanóly-lyanak e példáról, hogy kezeket ne bocsássák a királyokra, kik azIstennek hellytartói ez világban. Ez okaért véget tegyetek e nagylatorságban.

Béla király hallván a királné asszonnak beszédit, gyakortamegszólíttya vala őtet, és kéri vala, hogy elfelejtené az ,ő harag-ját. De az ország felrohana, és ki kezdék kérni a bűnöseket. Ésmindjárást elraggadák őket, és hatvannyolc urat mindjárást levá-gának. Némellyeket kedig ugyan konconként hányának, némely-lyeket kedig horgokba vetének. Akiknek nem olly igen nagy vét-kek vólt, azzokkal valamennyére lágyobban cselekedének, mertnémellyeket örök tömlöcre, némellyeket kedig örök hitlenségrevetének, és feleségeket, gyermekeket és minden nemzetségeketszámkivetének, és messze elkergetének. Minden marhájokatkedig és jószágokat az egyházokhoz foglalának.

II. RÉSZMikoron az aradi gyűlés elmúlt vólna, és minden ember ha-

zament volna, nem sok üdő múlva a magyarok sussogni kezdé-nek, az ő nagy állhatattlanságok szerént a király ellen.73 Müvel-hogy igen bosszúálló vólna, és az ő kegyetlenségének nem volnavége, etc. És miérthogy ugyan természetek ez, hogy hamarmegutállyák az ő fejedelmeket, és mindenkoron újat kívánnak.Ezért mindennap levelet írnak vala Boricsnak, a Kálmán király-nak fattyú fiának, és intik vala aszt, hogy a királysághoz fogna. És

73 A magyaroknak nagy álhatatlansága.

140

segítséget ígérnek vala néki és mindeneket, valami az hadakozás-hoz szükség vólna.

Borics megfogadá intésseket, és méne a ruszokhoz, és segít-séget kére azzoktól. Annak utánna méne a lengyelekhöz is, és on-nét nagy sereget gyűtvén, indulla Magyarországra.

Béla király eszt hallván, ő is nagy sereget gyűjte, és hínikezdé az urakat az hadba. De az urak faralni kezdének, mint kikörülnének az újságnak.74 Mikoron eszt eszébe vötte volna Béla ki-rály, nagy gyűlést tétete. És a gyűlésben megkérdé az uraktól, hanyilván tudnák, hogy a Borics fattyú volna? Az jámborok felelé-nek:75 Mü nyilván tudjuk, nem méltó a királyi méltóságra, de azvisszavonó urak mást mondának, hogy Kálmán királynak törvénszerént való fia volna, és szépíteni kezdék beszédeket. És miko-ron ebből a dolog támadásra nézne, Béla király megszólítá azjámborokat, hogy törvén szerént látnának a dologhoz. És úgyvégezék, hogy az árulókat mindjárt meg kellene büntötni, mertvólna igaz koronázott király az országban. És mindjárást az áru-lókra támadának, és le kezdék őket vágni, és mindenütt kikeresékőket. A Lampert hispánt kivoná az ő önnen attyafia a király lábaiközzül, ahová bútt vala, és egy darab székkel berontá neki a fejétés megölé. Az ő fiát is odahozá a gyűlésben, és ott levágatá őtet.A Maylátot is ott levágák, ki Ari nemzetségéből való vala. Soknemeseket is ott levágának.

Mikoron a több árulók eszt meglátták vólna, ők is egybe-gyűlőnek, és minekelőtte meghalnának, ők is a királyra akaránaktámadni, és a királyt megölni, kit ha megölhetnének, hamarlecsendeszednék a többi utánna. A pártolók közett fő vala a Tódorés Felkus, Titus és Sámson, etc.

És mikoron a király lecsendeszítötte volna a támadást, ésimmár a pártüttők egybegyűltenek volna, a király elmenvénonnat, a Seon víz mellett szálla táborban. Az vízen túl nem mesz-sze vala az ellenség. És Sámson az ő társaival tanácsot tartának,miképpen igen meg akarnák szidogatni a királyt, hogy a nagyszitkok miatt megindultassék erre, hogy megvíjon véllek.

74 Az magyari urak mindenkoron örültenek újságnak.75 Az urakbanjámborok is vadnak.

141

És Sámson lóra ülvén egyenest a király sátorára méne, holtalálá a királyt, hogy beszél vala valami urakkal, Herceg Jánossal,az Otho fiával, ki simeki prepost, és a király notáriussa vala,esmet Budával, az hispánnyal és többekkel. És monda a király-nak: Mit csinálsz hitvány eb? Üdő volna, hogy ördegbe mennélegyszer. Többet használna az országnak az Boricsnak esze,hogynem te vakságod. Jobb volna, hogy apádnak példája szeréntegy kalastromba laknál, minthogy az országot akarnád bírni. Kiördeg követne tégedet az hadakozásban, holott temagad nemvezérlheted magadat? Vaj ördegi merészség, etc.

Mikoron Sámson ekképpen szidalmazná a királyt,reátámadának az urak, de ő mindjárt lóra szalladván, mentenméne. De az egyik király inassa egy nyergetlen lovon utánna szá-guldván, egy kopjával az vízben az hátban eklelé, és mikoron általakarna úsztatni, beléhala Sámson az vízben.

III. RÉSZAzonközbe elérközék a Borics is az víz mellé az orosszokkal

és a lengyelekkel. És mikoron egymás kezét fogtanák volna, azBudus szólni kezde előttek, és eszesen megmondá, hogy nemvolna jó, hogy a nemes nemzetek egybevesznének, és vért onta-nának egy paráznaságból szülletett latorért. Mert az orosz asszonmegtörte volna a Kálmán király házasságát, és az házasság-terésből esett volna ez Boricsnak születése, etc. Hallván eszt alengyelek és az oroszok, minnyájan hazamenének.

De mikoron eszt meglátta volna Borics, a többivel, kikmegmaradtanak vala vélle, meg akara az Béla királlyal ütközni.És noha vak vala az Béla király, azért szépen elrendelé a sereget,és igen bölcsen indítá aszt az viadalra. És mikoron erőssenvíttanak volna egymással, Béla király serege diadalmas lőn, éserőssen vágják vala a Borics népét. Akik elszalladának az viadal-ból, azzokat mind megölék a parasztnépek. És Borics kevesed-magával elszallada. És az urak ez viadalban nagy vitézségeketművelének Béla mellett, és sok rabbokat hozzának az viadalból akirály elejbe. És Béla király igen dicsíré őket, és a ragadománybólrészt szakaszta nékik, falukkal is megajándékozá őket. És az Is-tennek hálát ada, és minden óltáron missét mondata. Lött kedig az

142

viadalom Szent Magdala asszony napján. És úgy parancsolá,hogy aszt a napot minden esztendőben megüllenék a magyarokegész Magyarországban. A prédákból nagy ajándokokat küldemind széllel az egyházakban, kiváltképpen Szent Magdalnaasszonnak egyháziban. A foglyokat a fő népeknek ajándékba adá,de az pártosokra, kik egybeesküttenek vala a király ellen, törvénttétete, és kerékkel elrontatta kezeket és lábokat, és a kerékre an-nak utánna feltéteté, és ott száradának meg.

Ez diadalom után csendeszségbe lőn a király, és szép módonigazgatá az ő allattavalóit minden békességben. És az jámbor ura-kat nagy tisztességben tartá, és gyakorta vendégli vala az ő bará-tit. És ő maga magyar módra megissza vala a bort, melly lakásbóligen megszálla annak utánna az ő királyi méltósága, nagy károkatvalla miatta.

Végre vízkórságban esék, mellyben is meghala az ő királysá-gának kilencedik esztendőben és tizenegyedik hólnapban, midőnírnának Krisztus Urunknak születése után 1141. Az ő testét vivékSzékesfeírvárra, holott eltemeték aszt nagy tisztességgel az Illonakirálné asszonnak és az ő négy fiainak jelen voltában.

A XIV. magyari király Geyza-, az vak Béla királynakelsőszülötte

I. RÉSZMikoron az vak Béla királyt eltemették volna, a magyarok

választának új királt, Geyzát, az vak Béla királynak elsőszüllettét,ki még igen iffiú, de igen jó erkölcsű vala, és Székesfeírvárottmegkoronázák aszt Szent Ceália asszon napján. Mikoron ezokaért eszt megkoronászták vólna, jó tanácsokat választa magá-nak, és a püspekeknek és az egyéb uraknak híre nélkül semmitnem cselekeszik vala, és minden nehéz dolgokban utánnok supp-likál vala, hogy el ne hadnák az országnak szükségiben.

Még nem lött vala esztendeig a királyi birodalomba, és igennagy hada támada Németországból, mert Henrik a bécsországifejedelem meglopá a Pozson várast. Úgy tarta Geyza tanácsot azurakkal, és nagy sereget gyűte. És mikoron az urak megmondanáknéki, hogy igen nagy fába vágná fejszéjét, ő felelé, hogy az Isten

143

erősb volna a császárnál, az ő szent fiának nevében akarna ő ahadba menni. Meghadja ez okaért a papoknak, hogy mindenmissében könyörgenének az Istennek, és hogy essedeznének aSzűz Máriának, kinek Szent István király megajánlotta volna azMagyarországot óltalmul, hogy ne hadnák az országot. Annakutánna bisztatá erőssen mind az urakat, és mind az egész sereget,és semmi félelmet nem mutata.

Mikoron a kém megjutott volna, megjelenté néki, hogy kezelvolna az ellenség, és hogy nem igen sokan válnának. Mert akiksegítséget ígértenek volna a bécsországi fejedelemnek, azzok méghátra válnának. Ez okaért az Isten jó alkolmatosságot adott volnaaz viadalra, minek előtte a többi elérkeznének.

A király ez okaért mindjárt mind indít á a sereget. Ésmikoron az határban jutott volna, tehát ott vagyon az ellenség, ésmindjárást elrendel é a sereget. Előszer négyszegbe rendelé a se-reget. Ennek két szárnyát csinálá fegyveressekből. Minden szár-nyának csatázó csoportot csinálla huszárokból, mindenik szárnyamegett gyalogokból rendele álló sereget, és azzok megett esmetegy derék négyszegű sereget. És így mindjárt egybeméne a két se-reg nagy bátorsággal. És a magyarok erőssen kiáltának Jézust ésMáriát, és amellett igen vívának. És a németeknek nagy fegyvere-si hátratolák a bessussokat és a székelyeket, kik kétfelől a csatázócsoportokban valának a két szárnya előtt. Mikoron a bán, a ki-rálynak rokona eszt meglátta volna, a kezér derekat indítá az el-lenségre, és erőssen rontá őket. A király is megindítá a gyalogo-kat, kik a két szárnya megett valának, és nagy roppanással roha-nának rendekben az ellenségre, és környül kezdék vönni az ellen-séget, és óldalfélt erőssen kezdének víni az ellenségre, nemcsakelöl.

És végre a németek hátra kezdének mászkálni, és lassabbancseleködni, azután ugyan futni kezdének. És utánnok űzének amagyarok, és sokat levágának a futásban, sokokat is fogva vissza-hozának. Az Geyza király vitézi megfogák az Rapoltust is, kiPozsont meglopta vala. Hétezer német veszett vala az ütközetbe,magyar kedig háromezer. És mikoron a király megdúlta volnamind a német tábort, allátére Magyarországba, És a prédából nagyajándékokat ada az egyházoknak, és mind az egész országban

144

parancsolá, hogy minnyájan a papok missét mondván, hálát adná-nak az Istennek.

Ez had urán mondhatatlan igen nagy asszálly lőn, és az hosz-szú asszály után olly igen nagy drágaság lőn, hogy éhség miattnagy sok emberek meghalának.

Annak utánna esmét hada lőn a Geyza királnak az oroszokellen. Mert az orosz fejedelemnek leányát vötte vala feleségül, kiszülé néki két fiát, Istvánt és Bélát. Segítségül méne ez okaért azippának nagy sereggel, és megveré a Lodomírt, a kunok fejedel-mét, ki az királnak ippára támadott vala. És nagy nyereséggelvisszajöve Magyarországba.

Geyza király annak utánna megbetegüle. És mikoron napon-ként megörögbednék az ő betegsége, hozzáhívatá az ő barátit, apüspekeket és egyéb urakat, és azzok előtt elrendelé az országnakdolgait. És az ő nagyobbik fiát, az Istvánt, aszt nevezé magyarikirálynak. És könyörge az uraknak, hogy aszt felvennék a királyiméltóságra, és aszt uralnák, és szeretettel böcsüllenék. Az mar-hájának feléből testamentomot tőn az ő fiainak, a feléből az egy-házaknak hagya, és szent dolgokra rendele. És a nyomorult sze-gényeknek is hagya. És a testamentom után mindjárást meghala,az ő királyságának huszonegyedik esztendőben, mikoron tisztes-ségessen bírt volna az országnak épségével. Meghala kedig,mikoron írnának Krisztus Urunknak születése után 1161. A fiaiSzékesfeírvárra viteték a testét, és ott eltemeték őtet nagy tisztes-séggel.

A XV. magyari király, az III. István, az II. Geyza ki-rálynak nagyobbik fia

I. RÉSZMikoron a magyari urak nagy gyűlésbe gyűltenek volna,

megolvasák a II. Geyza királynak testamentomát. És mikoronlátták vólna, hogy az ő nagyobbik fiát, az Istvánt neveszte volnamagyari királynak, ők is minnyájan javallák aszt, és felkiálták agyűlésben az III. Istvánt, az II. Geyza királynak nagyobbik fiátmagyari királynak lönni. Es egy kevés üdő múlva megkoronázákaszt Székesfejérvárott.

145

Mikoron megkoronászták volna őtet, mindeneket szép rend-del cseleködik vala, és tanáccsal éle. Három esztendői szabadsá-got ada mind az egész, országnak, és sok szörzésseket szörez valaaz országnak kedvére. Es mindenképpen arra ügyeközék, hogynyugodalomba és békességben megtarthassa az országot. Annakutánna az (S társai és az ország miatt támadának hadai, kikben hólszerencsés, hol szerencsétlen vala. Az ő magyari őrajta is árulta-tást művelének.

Az görög császárral kötést tőn, és avval egyetembe sokveszélt tőn az velencésseken, kik Dalmáciába bevetették valakörmeket.

A XVI. magyari király, II. László, az vak Béla király-nak a második fia

I. RÉSZDe István királynak az öccse ellopá a magyari koronát, és av-

val egyetembe a királyi méltóságát is kiváná. Ez okaért felkiáltatamindenfelé László, a vak Béla király fia, hogy ő volna magyarikirály. Sok püspekek és némellyek az urak közzül is melléje adákmagokat. A kösség közzül is sokan.

Azonközben az III. István király az határban lesseg vala, ésegyik várból a másikba méne. László ez okaért bírá a királyságothat holnapig. Azután mindjárt meghala, Krisztus Urunknak halálaután 1172. A testét Székesfejérvárra vivék, és ott temeték el.

A XVII. magyari király, az IV. István, az vak Béla ki-rálynak az harmadik fia

I. RÉSZMikoron az üdőttlen II. László király megholt volna, az ő

párttyai mindjárást ennek az öccsét választák, az Istvánt, ésSzékesfejérváratt megkoronázák. Mikoron meglátta volna eszt azIstván király, nagy sereget gyűte, és reáindula ez új István király-ra, és megütközzének egymással. Könyörületes viadal vala ez!Mert kétfelé oszolva valának a magyarok, és egyik attyafiú a má-

146

sik attyafia ellen ví vala, és egyik baráttya a másik baráttyánakvérét ontya vala. De az harmadik István király diadalmos lőn azúj István király ellen, és kiűzé őtet az országból. És kevés üdővelannak utánna Zemlénben meghala királyságának az ötödik hól-napba, mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1173.A testét Székesfejérvárra vivék, és ott eltemeték.

Annak utánna ugyanezen esztendőben meghala az III. Istvánkirály is, az Geyza fia. Annak a testét Esztergommá vivék, és otttemet ék el nagy tisztességgel királyságának tizenkettődik eszten-dőbe.

Az XVIII. magyari király, az III. Béla, a II. Geyza ki-rálynak a második fia

I. RÉSZMikoron ez visszavonó királyok meghóltanak volna, a ma-

gyarok az ő nagy károk után megbékélének egymással, és egybe-gyűlvén egyenlő akaratból választának új királyt, az III. Bélát, azIII. István királynak attyafiát, miérthogy ennek nem lőn semmifia.

A sok pártolássokban az előbeli királyok allatt megtölt valaaz ország orvokkal, tolvajokkal és mindenféle lator emberekkel,miérthogy sönki nem büntöti vala őket az ő latorságokért.76 Mertha szinte valakit büntötni akarnak vala, mindjárást a más pártrafut vala, és ekképpen megmenekedik vala.

Mikoron ez okaért a Bélát megkoronászták vólna, mind járástparancsolatot íra ki mind az egész országba, mellyben inti valaminden embert, hogy tisztességes és igaz életbe foglalná magát,és a gonoszságoktól megszünnének minnyájan. Mikoron a latoremberek megszokták volna az ő latorságokat, és el nem hadnák aző gonoszságokat, a király erős parancsolatot ada ki, hogy minde-nütt megkergetnék az orvokat és a tolvajokat, és halállalmegbüntötnék őket.

És mikoron erőssen mindenütt megbüntötnék a gonosztévőembereket, igen megtisztula az ország, és mindenfelé megszaba-

76 Az pártolásnak veszedelmes volta.

147

dulának az utak, és nagy csendeszség lőn mindenütt az országbanaz akasztó hispánoknak röttegésse miatt.

Az előbeli királyok allatt minden ember, akinek valami ügyevala, szömbemegyen vala a királlyal, és úgy beszéli valanyavallyáját a királynak, melly igen nehéz és nyughatatlan dologvala a fejedelmeknek. De ez III. Béla király senkit nem bocsátvala elejbej hanem úgy rendelé a dolgot, hogy valakinek valamiügye volna, az beírná az ő kévánságát egy supplikációban, és úgyadná be a királynak.77 És két embert szörze hozzá udvarában, kikbehordanák néki a supplikációkat, és olvasnák előtte. És úgy írvala annak utánna az önnen kezével vállaszt minden suppli-kációnak az hátára.

Az országban ügyeközik vala mindenütt jó békességet tarta-ni, és igen nagy gondja vala az határokra, hogy senki el ne üde-genítene semmit az országtól. A bécsországiaktól megoltalmazáaz határt, a cseheket is és a lengyeleket hertelen haddal hátraűzzé,Dalmáciának túlsó határit visszavévé az velencéssektől.

Azonközbe mikoron veszédnék az velencéssekkel, betegség-be esék, és nem sok nap múlva meghala, az ő királyságának hu-szonnégyedik esztendejében. Két fia marada utánna: Emre ésAndrás. Az ő felesége igen jámbor vala, a franciai királynak leá-nya. Meghala kedig, mikoron írnának 1199. Eltemeték őtetSzékesfejérvárott nagy tisztességgel.

A XIX. magyari király, Emre, az III. Béla királynak afia

I. RÉSZAz Béla királynak halála utána a magyarok egybegyűlvén új

királyt választának, Emrét, az III. Béla királynak a fiát. Ez miko-ron megkoronászták volna, mindenben arra ügyeközik vala, hogyaz attya példáját követhetné. De ennek üdejébe a velencéssekvisszavévék Iadrát Dalmáciában a tenger mellett a magyaroktól,de igen nagy vérontással és nagy kárral.

77 Béla k[irály] szörzé a supplicálásnak módját.

148

Azonközbe az András, az Emre királynak öccse némellymagyari uraktól elhitetvén hadat támaszta az ő báttya, az Emre ki-rály ellen.78 Emre király ügyeközék ezen, hogy ha valamiképpenaz ő öccsét lecsendesszíthetné, de sem levéllel, sem követek általnem teheté szörét. Mikoron látná Emre király, hogy semmiképpennem lehetne a békesség, mert a pártos magyari urak, kik minden-koron az újságnak örülnek, nem bocsáták az Andrást a békesség-re, ő is elindítá az ő seregét, és szömbeszálla az öccsével.

Mikoron immár mind a két sereg szömbe állana, és az ütke-zetre kész volna, nagy dolgot művele az Emre király, mert levetéa fegyvert, és a királyi koronát fejébe tévé, és a királyi istápot ke-zébe vévé, és egyedől az öccse seregébe méne, és ott szólvánmondá: Ihol vagyok, vitézlő férfiak. Kicsoda közzületek, ki kezétakarná vetni a királyi vérre? Kicsoda akarná tüközzületek asztbántani, kit a Szent Istvánnak szentsége ez méltóságban hozott?Kicsoda akarná tüközzületek a királyi felséget megfertesztetni,holott tudjátok, hogy a fejedelemség Istentől vagyon? Nem Emrevagyok én, hanem Szent István királynak hellytartója, ő unokájaés örökese. Tü végezéstekből és az Istennek akarattyából vagyokén magyari király. Ki ellen fogtatok ez okaért fegyvert, attyám fi-ai, vitézek? Hadjátok el a tü pokol szándéktokat. Nem királytok,hanem attyátok akarok lönni, és a tü indulatotokról soha nem aka-rok megemléközni, etc.

Hallván eszt az urak és mind az hadakozók minnyájan szánáka királyt, és minnyájan bocsánatot kezdének tőlle kérni.79 Ésmindjárást megkeresteté az öccsét, Andrást, de az elszekett vala aseregből. És egy fő legény mindjárt utánna válék, és mikoron el-érte volna, ellene kezde az András támadni, és csaknem gonoszuljára a fő legény miatt. És mikoron visszahoszta volna a királyhoz,megkegyelmeze néki a király.

Azonközbe megbetegüle a király, és nem sok nap múlvaugyan meghala, minekutánna testamentomot tött volna. Halálaután marada egy László nevő fia. Meghala kedig királyságánakkilencedik esztendejében, mikoron írnának Krisztus Urunknakszületésse után 1200. Csendesz és békességes király vala ez, és

78 A magyari urak esmet új dolgot támasztnak.79 Az urak bánnyák bolond cselekedeteket.

149

igen szelígy erkölcsű. Meghala kedig az Eger völgyben, és Egrentemeték el.

Az XX. magyari király, az III. László, az Emre ki-rálynak a fia

I. RÉSZAz Emre királynak halála után választanák a magyarok a ki-

rályságra a Lászlót, Emre királynak a fiát, kit megkoronázánakSzékesfejérvárott. És ez le kezdé csendeszíteni az pártoló urakataz országban, de mindjárást meghala, és csak hat holnapig lehetea királyi birodalomban. Az András, az Emre királynak öccseeltemeté őtet nagy tisztességgel Székesfejérvárott, mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1201.

A XXI. magyari király] az II. András, az Emre király-nak öccse

I. RÉSZCsak alig végeszte vala el a László királnak temetését, a pa-

pok, püspekek és urak egybegyűlvén választanák királlyá eszt azAndrást egyenlő akaratból, és megkoronázák aszt Székesfejér-várott. Feleséget vén magának a nemes német nemzetből, Gerdru-dot, kiből sok magzattyokat nemzé: Bélát, Kálmánt, Andrást ésErsébetet, ez vala a Szent Ersébet.

Lőn azonközbe, hogy a római pápa az ő bulcsújával sok ke-resztyén fejedelmeket fellezesztene,80 kik elmennének, hogy visz-szavennék Jerusalemet, és megszabadítanák a Krisztus koporsójáta pogánoktól. És azzok közükbe fő hadnaggyá választá a magyariAndrás királyt.

Mikoron ez okaért András király bement volna Konstanciná-polba, ott kelletik néki egy üdeig mulatni, méglen a több társai isodagyűlének.

80 A pápa esmet játzik bulcsújával.

150

Hatta vala kedig az András király helytartóul országában egyjeles férfiút, Bánk bán nevőt, ki az Baruknak nemzetségekbőlvaló vala, hogy az bírna addig mind az egész országgal, és min-denekre gondot visselne. Ennek hívsége allá ajánlá a királnéasszont is minden ő udvarával.

Azonközbe juta Németországból a királné asszonnak öccse,hogy vigasztalná a nénjét, miért távoly vala az ura. Vala kedig azBánk bánnak a felesége éjjel nappal a királné asszonnal, ki igenszép szömély vala és igen jámbor, és ezért nyájaskodik vala a ki-rályné asszon igen örömest vélle. Eszt igen kezdé a királnéasszonnak az öccse szeretni, annyira, hogy meghal vala miatta. Akirálné asszon megérté eszt, de kedveze az öccsének, és minden-nap ezért egymással nyájaskodnak vala, és egy asztalnál esznekvala. Némellykort is szólnak vala csak ketten egymással. Annakutánna behívá a királné asszon az Bánk bán feleségét egy rejtek-házban, és ott lőn a királné asszon öccse is. Azonközbe a királnéasszony kijöve a házból, és csak ketten maradának az házban.Mikoron az jámbor Bánk bánnak a felesége sokáig megoltal-maszta volna beszédekkel az ő jámborságát, végre a királnéasszonnak öccse erőszakot tőn rajta.

Elhallgatá szegény a gonoszságot. De mikoron egynyíhánynap múlva az Bánk bán játszodozni akarna a feleségével, sírnikezde, és mondá néki: Ne nyúlj hozzám. Minem feleségedhöznyúlsz, hanem egy büdes kurvához, meglásd immár, ha avvalakarsz tisztáttalankodni. Engemet királné asszon mellé adtál, deez engemet az öccsének ejtett csalárdságával. Ihol vagyok, sze-relmes uram, vagy megversz, vagy megölesz, szabad vagy vélle,mert erőszakot tött rajtam.

Bánk bán nagy bánatba és igen nagy haragba essék, de mind-azonáltal vígasztalni kezdé feleségét, mert igen sír vala, és igenkéré az asszont, hogy veszteg lőnne, és senkinek nem szólnasemmit, ő akarna mind a kettőért bosszút állani.

Semmiképpen e szörnyű bosszúságot nem tűrheté Bánk bán,hanem másodnapon beméne a királné asszon házába, minthaszólni akarna véle, és kirántá az hegyes tőrt, és avval általüté akirálné asszont. És a véres, hegyes tőrrel kijöve, és mondá az ud-varbelieknek: Az Gertrud megcsalta feleségemet, és az öccsénekhajtotta, hogy erőszakot művelt rajta. Ám megölém érette. Még

151

ma egynyíhány úrral a mü felséges urunk után indullok Konstan-cinápolba. Ám önmagam kezébe megyek, tegyen ő törvényt fe-lőlem.

Eszt hallván az udvarbeliek minnyájan lecsendeszedének. ésmindjárt társaságot mellé vévén hammarsággal beméne Kons-tancinápolba. És mikoron a király elejbe ment volna, mondá: Fel-séges király, te vagy az én bírám és felperesem is. Tehozzád jöt-tem, mert tudom, hogy igaz bíró vagy. Ezért nem akartam futásravenni dolgomat, hanem a te igaz ítéletedből vagy élni, vagy halniakarok. Ihol felséges uram az véres tőr, mellyel megöltem azGertrudot. Ha méltatlan cseleköttem, ugyanevvel ölj meg mindjá-rást, de ha méltán haraguttam, és megöltem őtet, könyörgek fel-ségednek, hogy példa legyek minden népeknek. Ments meg en-gemet, hogy tessék minden előtt, hogy nem heába hosztam idefejemet a te igaz ítéleted elejbe. Ihol vagyok.

II. RÉSZA király mind meghallgatta az Bánk bánnak beszédit nagy

állhatatossággal, és ingyen semmiben nem változék meg az orcá-ja. És mondá: Bánk bány, bízom én a te hívségedbe, ha a dologúgy vagyon, amint megbeszélled. Tehát térj hammar vissza az or-szágba, és híven járj a te tisztedben, mellyet reád bísztam. Eszt amü szent hadunkat nem kell megkéslelnünk semmi törvéntétellel.Mikoron visszatérek Magyarországban, akkoron törvént teszekfelőled. És eszt mondván visszabocsátá az embert, ő maga kedigelindítá a sereget a tengerre, hogy általmenne vélek.

Mikoron általmentenek volna a tengeren, ott nagy sok via-dalok volt a pogánokkal, mellyekben az András király igendiadalmos vólt. De végre megfüzeték a rómaiak ott a baknak azárrát, és csodaképpen szalladának vissza a tengeren esmet Euró-pában, melly lőn, mikoron írnának Krisztus Urunknak születéseután 1221.

Mikoron kedig András király visszajöve Magyarországba,sok ereklét hozza vélle. Tudnia illik Szent István mártírnak a fe-jét, Szent Margit asszon nak fejét, Szent Tamásnak jobb kezét,Szent Bertalannak is az jobb kezét. Esmét az Áron pap vesszejé-

152

nek az egyik ágát, és az egyik nagy kővedret, mellyben KrisztusUrunk az vizet borrá váltosztatta, és nagy sok egyéb ereklyéket.

Mikoron kedig hazajött volna András király, nagy csendesz-ségben és békességében találá az egész országot. És másodnaponmindjárást törvényt üle. És mikoron Bánk bán megbizonyítottavolna a megholt királné asszonnak vétkét, a király ollyan szenten-ciát monda ki, hogy méltán megöletett a királyné asszony, ésmentséget ada az Bánk bánnak.

Annak utánna feleségül adá az ő leányát, az Ersébet asszont,ki igen jámbor és szent szűz vala, a turingiai landgraffnak, egyjeles és igen jámbor fejedelemnek. Ez az Ersébet igen jámbor ésszent asszon vala, és mondhatatlan igen szereti vala a szegénye-ket. Mikoron egyszer egy igen szép aranyas feszületet hosztanakvolna elejbe, hogy ő is csodálna olly an szép művet, mondá ő:Elég szép műv, de tudattlanok vóltanak, kik eszt csinálták és csi-náltatták, mert jobb lött volna, hogy az ezüstet és az aranyat aszegényeknek adták volna, és hogy Krisztus Urunkat szüvekbefoglalták volna. Bizony drága vallás lőn ez. Meghala nagy sze-génységben, mikoron írnak vala Krisztus Urunknak születésseután 1231.

Mikoron András király meghallotta volna az ő halálát, igennagy bánatba esék, miérthogy az ő leányának jámborságát úgynem becsüllette volna, mint kellett volna, és hogy ollyan nagyszegénységben hatta volna őtet. És éle még négy esztendővel an-nak utánna, és meghala az ő királyi birodalomnak harmincötödikesztendejében, mikoron írnának Krisztus Urunknak születésseután 1235. Az ő fiai nagy tisztességgel eltemették őtet Egresen, aző kalastromában.

A XXII. magyari király, a IV. Béla, az András király-nak a nagyobbik fia

I. RÉSZMinek utánna eltemették volna az András királyt, a magya-

rok minnyájan királlyá választák Bélát, az ő nagyobbik fiát, ésmegkoronázák aszt Szent Péter egyházában Székesfejérváratt. Akoronázatban az ő öccse, Kálmán, herceggé téteték, és ő visselé a

153

tőrt a báttya előtt. Dániel kedig, az oroszoknak fejedelme, a ki-rálylovat hordozá előtte.

Mikoron ez okaért a királyi birodalom Béla kezébe volna,nagy szorgalmatossággal arra ügyeközék, hogy az ő attyának er-kölcseit mindenekben követné, minden alkalmatosságban ésigasságban.

Előszer kedig erre lőn gondja, hogy az országot csendesszétenné, és állhatatos békességbe hoszhatná, és a szomszédságbeli-ekkel megbékéle mindenfelé. De a bécsországi fejedelemnél nemtalála békességet.

Az ő királyságának öttödik esztendejében röttenetes hírthozának a magyaroknak a tatárok felől, mivelhogy a tatárok mindelrablanák a kunokat, és megemésztenék őket, és hogy ez szán-dékban vólnának, hogy minnyájan be akarnának ütni Magyaror-szágba. Béla király igen megijede ez híren, mert annélkül is félvala a bécsországi fejedelemtől, ki szinetlen népet gyűt vala, ésfenyegeti vala a magyarokat.

Mikoron minnyájan e félelembe volnának, íme tehát követekjövének a Kutentól, a kunoknak királlyától, és ezek megmondák aBéla királynak, hogy az ő urok sokáig vívt a tatárokkal, de kivált-képpen kétszer megütközett volna vélek, az fene latrokkal, ésmindkétszer diadalmos lött volna ellenek. De harmadúttal annakutánna a tatárok meggyőszték vólna az ő urrokat, és úgy jöttenekvolna azután a tatárok az kunoknak országába, és míndent ellep-tenek vólna. Könyörgének ez okaért Béla királynak, hogy azelszalladott kunokat felvenné országába az ő kegyelmességéből,és ollyan igasságban tartaná őket, mint a magyarokat. Ha esztmegnyerhetik tőlle, tehát ők hasznos majorságokat akarnának in-dítani az országban, és annak felette a keresztyéni hit allá akarnákmagokat jó kedvvel adni.

Hallván eszt Béla király, igen örüle néki, és ollyan választtőn, hogy öremest akarná őket befogadni az országban, és nemkülemben akarná őket tartani, mint színte a magyarokat. És nohaők kárt vallottanak volna, csak hogy bejöjjenek, mindennel akarjaőket segíteni. És szép ajándékokkal megajándékozá a követeket,és barátokat ada véliek, kik a kunok közett prédikálnának a rómaikeresztyénséget, hogy annál könnyebben adnák magokat a hitallá.

154

Mikoron a követek hazajöttenek volna, felkele Kuten királyminden népével, és Magyarország felé índulla, és országát hadja afene tatároknak. Béla király elejbe méne mind az határig, hogytisztességgel befogadná az elűzett királyt. És úgy lőn. Mellyetigen csodállyák vala mind a kunok. De miérthogy mind a két se-reg nem mehet vala együtt, Béla király választa egy fő embert, kikalózok vala a kunoknak, és elvínné őket Magyarországnak aközepire a királynak kölcségén. Így jövének negyvenezer kunokbe az országba, minden családok nélkül számlálva. Jövének kediga Béla király kölcségén, és úgy telepedének le Magyarországban.

II. RÉSZÉs e cselekedetért igen kezdék a magyarok gyűlöni az Béla

királyt, mert a kunok nagy sok barmokat hajtának vélek, mellybaromhajtással nagy kárt tőnek az magyaroknak mind vetéssek-ben, mind szőlejekben. És a falukban egyéb apróságokat is csele-kednek vala asszonyi állatokon és leányokon még a nemesudvarakban is, mínt ollyan vad nép. És a király minden párttyokatfogja vala, és megoltalmazza vala őket, mellyért igen gyűlölikvala a Béla királyt.

Több okai is valának az gyűlölségnek, mert mikoron királlyákoronászták vólna Bélát, mindjárást törvényt tétete az urakra, kikaz ő attya üdejében reátámadtanak vala. És némeilyeket számki-vete, némeilyeket tömlecbe hánnyata. A Dienes nádori ispánnakkedig kitolatá mind a két szömét. És kemény parancsolatot adottvala ki az egész országban, hogy az latorságokat és nagy kóbor-lássokat kiveszthetné az országból. A nemes uraim kedig elhittékvala magokat, és ugyan egy szerben akarnak vala ülni a királyal.Valahól a király gyűlésben leül vala, hogy tanácsot tartana orszá-gával, ottan az uraim is a király mellé teszik vala székeket, és le-ülvén úgy diktálnak vala. Béla király kedig mind kihordatá a szé-keket, és a tűzbe hányatá, és ollyan törvént ada ki, hogy a tanács-ba senki ne ülne le, hanem csak a király, a fejedelmek, az érsekekés a püspekek.

Ezeknek felette nagy sokan a nemesek közzül az előbeli ki-rályoknak pártolásokban sok donációkat kuldultanak vala kirá-lyoktól, külemb-külemb színek és okok allat, és azzokat meg

155

akarják vala immár Béla királlyal konfirmáltatni, de Béla királymind elszaggatá azzokat. Eszt nehezen szenvedék el az uraim.

Ezért egybetanácskozának sokan az urak és nemesek közzül,és kötést tőnek egymással a király ellen.81 És követet küldöneklevelekkel a Friderikhöz, a bécsországi herceghöz, és annak ígérék a királyi koronát mind országostól, ha az ő akarattyokat akarnáművelni. És az útban felfogák a követet mind levelestől, és hozákaszt a Béla királyhoz. Ezért megérdemlötték volna a pártosok,hogy ugyan keményen megbüntötte vólna őket a király ez ő nagyárultattássokért, de senkit nem ölete meg közzülek, hanemnémellyeket számkivete közzüllek, némeilyeket fogságban tartata.

Mikoron így veszédnék Béla király az ő magyarival, esmethírt hozának a tatárok felől, hogy minek utánna az Oroszországotmind elrablották és elpusztították, immár Magyarországra sietné-nek, és ugyan immár kezel volnának az határhoz. Csak alig valamég esztendeje, hogy a kunok letelepettenek vala Magyarország-ban.

Béla király a sereget adá a nádorispánnak, és elbocsátá aszt,hogy elfoglalná az határban az útat az havasok közett Oroszor-szág felé, és be ne bocsátaná a tatárokat az országban.

Annak utánna felhirdeté az egész nemességet, és azzok mel-lett az egész országot, hogy minnyájan a hadba jőnének, és hogyvéle egyetembe a tatárok ellen támadnának, hogy be ne jőjhet-nének az országban.

III. RÉSZA magyarok nem gondolának a király parancsolattyával, ha-

nem calomniálkodván mondának, semmi az a hír. Minap is ollyanhírt hosztanak vala, de semmi lőn. Némellyek eszt mondák: Csaka papok költeték eszt a hírt, hogy zsinatba ne menjenek Rómába,és egyéb sokféle patvarokat hintének a király ellen.

Azzonközbe nagyobban kezdék hozni a tatárok hírét. És Bélakirály siete Budára, és nagy gyűlést hirdete oda, holott nagy trak-tálás után aszt végezék, hogy mind az urak az ő népekkel a hadbakészülnének, és hogy őrezőket kellene vetni a Kuten fejedelem és

81 Az magyari uraknak régi szokása.

156

a kunok mellé, hogy azzok hátúl ne támaszthatnának valami újsá-got az ország ellen.

És nem sok üdő múlva eljöve a nádorispán követe, ki általaszt jelenté, hogy immár a tatárok elérték vólna az határt. Nemsok üdő múlva eljöve ő maga is a nádorispán, ki megmondá, hogymegütkezett volna a tatárokkal, és hogy odavesztette volna min-den népét.

Béla hallván eszt a hírt, igen siete az ország népét egybegyű-teni, de előszer az váci püspeket adá a királyné asszony mellé, ésmeghadja néki, hogy elmenne véle, és a gyermekekkel Bécsor-szágnak határába, és ott maradna véle.

Annak utánna az aradi és csanádi püspekeket nagy hammar-sággal küldé a bécsországi herceghöz, hogy kélnék aszt, hogy se-gítségül jőne mellé. A kunokat is minnyájan melléje hívatá. An-nak utánna minden népével, mellyet ollyan sietségben egybegyűt-hetett vala Pesté szálla, és ott várja vala az urakat ő népekkel.

Minek előtte beütnének Magyarországban a tatárok, és im-már mind elrablották vala az Oroszországot és a kunoknak földét,és immár a nádorispán népét elverték vala, Peta, a tatároknakegyik fejedelmek Lengyelországra tarta, és ütközetben megölék alengyel királyt, és elrablák egész Lengyelországot, és elpusztítákaszt fegyverrel és tűzzel. Lengyelországból száguldának Slésiá-ban, és ott is ollyan nagy rablást és pusztítást tőnek. Braszlót is, anagy várast megvévék, és mikoron mind feldúlták vólna, mindmegégeték. Annak utánna térének Morvaországra, és ott isollyanképpen cseleködének. Morvából allájövének Magyaror-szágban.

Azonközbe a másik tatároknak fejedelmek, Kadan, csak ezertatárokkal általindulla az havason, és harmadnapig juta Radnáig.A Radna-völgybe kedig mind németek laknak vala, kik ezüst- ésaranybányákat művelnek vala ott. Feltámadának ez okaértminnyájan a németek a Radna-völgybe mind az bányásszokkal ésaz aranyásszokkal, és ellene támadának a tatároknak, és erős via-dalt tartának véllek. És mikoron sok ezert levágtanak volna a tatá-rokban, nagy diadalommal visszatérének.

Mikoron immár minden fegyvereket letötték volna, és nagylakássokat szörzettek volna, és vígan éneklenének borosságokban,azonközben a tatárok hertelen visszajövének, és meglepék őket,

157

és mind megölék őket. A több németek hammar mind egybetáma-dának, és újonnan megütközének vélek.82 És mikoron sokáigvíttanak volna, végre a tatárok lőnek diadalmossok, és mindlevágák a németeket. És miérthogy a faluk minden erősség nélküllőnek, mind elrablák és elpusztíták azzokat.

Annak utánna úgy jöve be az országban a tatároknak főkirállya, az Bathus négyszázezer tatárokkal. És öttödnapig járvánaz országban, semmi kárt nem teszen vala sohult, mert nem akará,hogy a híre hammar menne Magyarországba, és aszt akará, hogyaz visszatérésben élést találna az ő népének. És mind járást sieteBéla király felé, kit meghallotta vala, hogy Pestnél volna tábor-ban.

IV. RÉSZMikoron immár nem messze volna Pesthöz, elbocsátá az ő

népében, kik az egész Pest vidékét beszáguldanák, és mindenüttelrablanák a földet, és fegyverrel és tűzzel mindent elvesztenének.Reájok akarának némellyek a seregből mennyi, de a király nembocsátá őket, mert tudja vala a tatároknak okosságát, hogy nemállanának viadalnak, hanem csak forganának allá s fel, és jőnénekés mennének. De a magyarok megcsúfollyák vala a királyt, mint-ha féléken volna, etc.

És Ugolin, a kolocsai érsek nem tűrheté, hanem a király hírenélkül kimene az ő népével a táborból a tatárokra. A tatárok kedigmindjárt hátat adának. Utánnok kezde sietni az érsek, és mikorona völgybe mentenek volna a patakra, a tatárok könnyű szerrel lé-vén, mindjárt általmenének a patakon. Az érsek serege is utánnoksiete, de minthogy ezek fegyveresek valának, besülledének azisszopba a nehéz lovokkal, és sem elő, sem hátra nem mehetének.Hammar visszatérének a tatárok, és környülvévék a patakot, éslövéldözni kezdék a magyarokat, és mind odaölék őket, csak aligszalladhata el az érsek harmadmagával a királyhoz.

Eszt látván a király, felméne Váccá, és mindjárást rajtaBatha, a tatároknak királya. Mikoron eszt a király megértötte vol-na, elfuta onnét mind seregestől. A papok beessének az egyházba

82 A németek németül cselekesznek.

158

mind polgárostól, feleségestől, gyermekestől és mind a szomszéd-ságbeliekkel egyetembe. A tatárok kedig első ostrommal megvé-vék az egyházat, és mind zsákmánt tőnek az egyházi kéncsbe, ésmind elkóborlák a drága papi öltezeteket és minden egyházi ékes-ségeket. És a foglyokat mind tűzbe hánák, és mind megégeték.

Nagy méltatlanságot cselekedének az magyarok akkoron aKutenen, a kunoknak fejedelmén. Mert őtet vádollyák vala, hogyő hítta volna be az országba a tatárokat. Ez okaért erőssenkiáltnak vala ellene, és kihíják vala őtet, hogy levágnák. A királyellen is igen zúgolódnak vala. Annak utánna ostromlani kezdék azKuten szállássát, és levágák Kutent, és a több kunokat, és a feje-ket kiveték az ablakokon a nép közükbe.

Hallván eszt a több kunok, igen bánák az Kuten fejedelmek-nek veszedelmét, és rajtok lőnek a magyarok, és dúlni, verni ésvágni kezdék őket. Egybefutamván a kunok, meg kezdék mago-kat óltalmazni, és fel kezdék gyújtani a falukat, és a kösségetvágni, és mindenfelé kegyetlenködni. És az útban előtalálákBulcsot, a csanádi püspeket és Bore Miklóst és sok nemeseketmind feleséges és gyermekestől, kik futnak vala Bécsország felé,hogy együtt lennének a király seregével, és megkezdvén azzokat,erős viadalt tartának egy falka üdeig. De végre diadalmosok lőneka kunok, és majd mind levágák a magyarokat.

És a kunok a tatárok mellé menének, és köttést tőnek véllek.És annak utánna általmenvén a Dunán mind elrablák a győri vi-déket, és Felső-Magyarországot, és mindent elpusztítának fegy-verrel. Sokkal kegyetlenben cselekedének a kunok a tatároknál,Mikoron egy magyarhoz vágnak vala, mondának: Eszt vedd jónéven a Kuten fejedelemért. A Franka nagy falut mind megé-geték, Sabariát, Szent Márton püspeknek hazáját mindelpusztíták, soholt egy falu sem maradhata meg miattok.

A király elhívatta vala Benedeket, az váradi püspeket, és eznagy sereget gyűtvén, siet vala a királyhoz. És mikoron az útbameghallotta volna, hogy a tatárok megégették volna Egret, elhad-ja a sereget, és kevesedmagával Egrré siete, hogy az erekléket fel-szedegetné. Addig megkezdék a tatárok az ő seregét, és kevésszallada el a magyarok közzül, és csak alig szallada el a püspekVáraddá. És mindjárást onnét elmenvén, általméne a Dunán, ésmegmaradásra való hellyt kerese magának.

159

Béla király megmozdítá a sereget, és módot kerese hozzá,hogy ha valamiképpen olly hellyre szoríthatná, holott megvíhatnavéllek. Es szálla a Sajó mellé. De a magyarok mind visszátvonsznak vala, és ugyan csúffollyák vala a királyt sok hitván be-szédeket szólván ellene. De a tatárok éjjel általkelvén az vízen,igen reggel környülvévék a király seregét. És midőn sűrő lövésselmegkezdenék belepni a magyaroknak táborát, igen megijedénekés megbúdulának a magyarok, annyira, hogy rendbe nem tudáksemmiképpen a sereget szörzeni. Es a magyarok közzül senkinem mere a sáncból kimenni, akármint mondana és könyörge nenékik a király és a kolocsai érsek.

V. RÉSZVégre a király öccse, Kálmán, melléje vévén szolgáit és

némellyeket a magyarok közzül, akiket hertelenségbe melléjehajthata, kiméne a táborból, mikoron immár dél volna, és seregetrendelvén, reájok rohana a tatárokra, és erős viadalt tarta véllek,és egynyíhánat is megöle bennek. De mikoron látnája, hogy senkinem jőne segítségül melléje a táborból, általvágá magát a tatáro-kon, és menten méne. Hogy eszt megláták a magyarok, csopor-tonként többen is ki kezdének olly an módon menni. De Béla aszttudja vala, hogy az viadalba mennének ki. Végre eszébe vévé,hogy a magyaroknak egy nagy része e módon szekett volna el.Ekképpen ő is elméne egy sereggel, és elrejté magát ott a közelvaló erdőben.

Másodnapon a tatárok Pestté menének, és ostrommal megvé-vék az várast, és mind megdúllák az várast, a népet kedig mindelveszték fegyverrel. Akik kiszallattanak vala az várasból,azzokat mind a Dunába kergeték.

Mikoron a tatárok esmet környülvették vólna a király táborát,és Bertalan, a pécsi püspek látta volna, hogy a Kálmán herceg és akirály elment volna, és immár a tatárok egy felől a magyaroknaktáborát felgyújtották volna, négyszegű sereget szörze mind gyalo-gokból, mind a sok lovagok ból, és nékiindulla, és útat csinála atatárok által. Hátul mindenütt rajta lőnek a tatárok, és erőssen lö-vik vala a sereget.

160

Hogy imígy veszédnének a tatárokkal, íme tehát ihol jő azvitéz László egy nagy sereggel, ki semmit nem tud vala a király-nak veszedelme felől. A pécsi püspek mindjárást megesmeré azászlókat, és hozzá tarta hammarsággal. Látván a tatárok az új se-reget, mindjárást visszatérének a pécsi püspek seregétől.

Mikoron ez okaért ekképpen mind a herceg, mind a királyelhatták volna az ő táborokat, a fene tatárok mindenütt elvesztikvala a tábor népét. Mert akik Pest felé futának, azzokat mindmegölék az útban, akik a táborban marattanak vala, egyig mindmegölék őket. Nincsen száma a sok népnek, mellyel vesze.Odavesze mind a sok püspek is, az esztergomi érsek, a kolocsaiérsek, a győri püspek, az erdélyi püspek, a nitriai püspek, a királykancelláriusa, a bácsi esperest. Akik futottanak vala a falukba, azegyházokba, azzok mind megégtenek azzokban. Mind az egészmező két mélföldig, mind hegy-völgy rakva vala embervérrel, ésembertestekkel, mintha mindenütt nagy disznócsordák járnának.Emberi szöm soha nagyobb veszedelmet nem látott. Így füzetémeg Magyarország az ő hitetlen visszavonnását és latorságát.

A tatárok follyó követeket bocsátának be Tatárországba atöbb tatár fejedelmekhöz, hogy besietnének a kazdag országba, ésrészessé lönnének a sok kazdag prédákban. És a tatárok egy feje-delmet szörzének közzüllek, ki semmit egyebet ne művelne, ha-nem csak a sok marhát és prédát gyűtené egybe, és egybehordatnámind a prédák at a mezőn, és az rakássokban rakatá mind azzokat,mint a nagy asztagokat.

A tatárok kedig minden dolgokban igen okosan cseleke-dének, mert nem bánták aszt a részt Magyarországnak, melly tovaallá vagyon Olaszország felé, hogy el ne futnának a magyarokhertelen az országból. És miérthogy a király pecsétét lelték vala akancelláriusnál, leveleket íratának a fogoly iffiakkal mind széllelMagyarországban a magyaroknak a Béla király nevével, mellybenvigasztallyák és intik vala a magyarokat, hogy minnyijan honnmaradnának, és senki nem futna a tatárok előtt, mert ő hammar elakarna jőni nagy néppel, és a tatárokat mind levágni, etc. És eze-ket e leveleket a király pecsétével pecsétlék be, úgy küldözék elannak utánna mind széllel azokat.

A szegény magyarok megláttván a leveleket, vélik vala, hogyBéla király levelei volnának, és nagyon örülnek, és ki-ki mind há-

161

zánál marad nagy reménség allatt. Azonközben odamenének atatárok, és mind honn talállák őket. És mind levágák őket: mindkicsideket, mind nagyokat, és mind elrabbollák a földet, éselpusztíták aszt fegyverrel és tűzzel.

VI. RÉSZBéla király elszalladván kevesedmagával, Bécsország felé

tarta, hogy a királné asszonnal, kit azelőtt a váci püspekkel oda-felé küldett vala, beszédes lönne. Mikoron a határba ért volna, abécsországi herceg elejbe juta, és nagy tisztességgel fogadá őtet.Béla király kedig az ő királyi birodalomnak a kezdetiben nagynéppel felment vala Bécsországban, és nagy dúlást tött vala ott, ésmegsaccoltatta vala a bécsországi herceget nagy somma pénzen.Mikoron ez okaért a bécsországi herceg egynyíhány napig vígantartotta volna Béla királyt egy várban, mondá annak utánna néki:Tudod-é, Béla király, melly igen nagy erőszakot töttél rajtam, ésmiképpen elpusztítottad országomat? Tudod-é, melly sommapénszt vettél rajtam, méltatlan kedig. Ez okaért innet ki nemmégy, hanem ha megadod az én pénzemet, és megfüzeted a kárt.

A Béla királynak nem lőn mit tönni, mert eszébe juta, mintgyötrötte vala azelőtt a Bécsországot és a herceget, hogy másküssebbség ne esnék rajta, minden készpénzét odaadá, a maradé-kot kedig megfüzeté ezüst és arany művekkel. És az határba há-rom vármegyét ada néki, mellyeket a herceg mindjárást megépű-te, és megerősíte mind épűtéssekkel, mind néppel. És annakutánna köttést tőnek egymással a herceg és a király, és megerő-síték aszt esküvéssel. Nagy a somma, mellyet a hercegnek adnikellett. Némellyek mondják, hogy négyszázezer forint volt,némellyek többnek mondják.

Azonközbe Kadan, a tatárok fejedelmek egyik, allájöveRadnáról százezer tatárral, és a nagy Szamoson általjövén, jöveMagyarországba, és Várad felé tarta. Váradon kedig szántalan sokfutott nép vala, kik megerősítötték vala sövényekkel, palánkokkalés nagy töltésekkel az várast. Az várban is sok nép vala, de apüspek nem vala honn. Mikoron a tatárok Váraddá jutottak volna,első ostrommal megvévék az várast, és mind levágák a népet

162

benne, mind kicsineket, mind nagyokat. És mikoron mind meg-dúlták volna az várast, felgyújták aszt.

Annak utánna az várhoz kezdének. És egy felől új vala a fala,mert csak akkoron rakták vala újonnan. Eszt látván a tatárok,nékikezdének, és éjjel megtölték az árkot egyenest, annak utánnanékihajták a faltörő bakokat. És miérthogy a fal még igen vizes ésnyers vala, mindjárt a nagy taszításra ledőlle, és a tatárok sűrő lö-véssekkel ostromnak ménének, és másodnapon megvévék az vá-rat. És a tatárok mind levágák a papokat és a nemesseket, kikodaszallattanak vala. Némellyeket kedig nyakkal hánák allá a kő-falról az árokba.

Sok nemes asszonyok és leányok is valának az várba. Azokmind az egyházban szorultanak vala mind gyermekestől, és a tatá-rok felgyúták a templomot, és mind megégének benne. A többmegmaradott népet mind kihajták az várból, és az vár előtt mindlevágák őket. És a tatárok mind felbonták a szép koporsókat, éselronták mind a képeket, és mind lábokkal elnyomdossák éselrúgák az erekléket, és mind eldúlák a sok egyházi ruhákat, és azezüst és arany edényeket mind egybetörék és elvivék. És mikorona nemes asszonyokkal és leányokkal eleget jádzottanak volnaminden ő kévánságok szerént bevivék őket mind az egyházba, ésmind levágák őket. Akik kedig azelőtt kifutottanak vala Váradbólaz erdőkbe, azzok éhhel halának meg. Ha szinte visszajőnek valaVáraddá, semmit nem találának, mert mindeneket megemésztettvala a tűz, a többit kedig mind elvitték vala a tatárok.

Vala azelőtt egy Rogerius nevő kanonok Váradon, az tudósember vala, és ez írta meg mind ez lött dolgokat. Ez mikoronmeghallotta volna a tatároknak jövetelét, nem akara Váradonmegmaradni, hanem elfuta onnét az erdőbe. Mikoron ez meghal-lotta volna Váradnak kegyetlen elvesszéssét, kiméne az erdőből,és méne Tamáshidára, és az Szászfaluba, melly a Keres-partonvagyon, juta. Onnét méne egy sziggetbe, mellyet megerősítöttékvala a tatárok ellen mind a környül való falubeliek, és ott maradaegynyíhány napig. De esmet megijede, és elméne onnét, és Csa-nád felé indula, melly a Maros-parton vagyon messze. Mikoronodajutott volna, tehát azelőtt való napon a tatárok, kik előszerbejöttenek vala Magyarországba, mind porrá tötték, és ott szá-guldnak vala allá s fel mind széllel.

163

VII. RÉSZEszt látván Rogerius kanonok nappal elbúék, de éjjel erőssen

megyen vala vissza. És mikoron esmet a megerősített sziggetbejutott volna, ottan hír juta, hogy ezen órába ott lönnének a tatárok.Mindjárást kifutamék a sziggetből Rogerius, és az erdőbe szalla-da. Eszt látván egyebek is, utána menének ők is az erdőbe. És má-sodnapon eljövének a tatárok, és megostromolván a szigetet,mindjárást megvévék aszt, és mind levágák a népeket benne, az őkegyetlen szokássok szerént.

Annak utánna általmenének a túlsó Magyarországba, és ott ismind levágák a népet, de nem vetének tüzet, hogy az jövendő tél-re élések lönne. Annak túl is hagyának valami darab földetugyanazzon végre. Mikoron kedig az innegső részét mind el dúl-ták és elrablották volna, menének annak utánna Újfalu allá, és hétegész napig víttaták aszt, magyar népeket az ostromra hajtván.Mikoron az árok immár mind megtölt volna magyar testekkel,úgy menének azután a tatárok ostromnak, és megvevék az erőssé-get. És kihozván mind a népet belőle, kétfelé állatták őket. Egy-felől a nemesseket mind asszonemberestől és leányostól és gyer-mekestől. Másfelől a parasztnépet. És a nemessek közzül kivá-laszták a szép menyecskéket és leányokat, a többit kedig mindlefoszták a parasztsággal egyetembe, és egyig mind levágák őketott a hellyen.

Annak utánna megszállák Egrest, a kalastromot, hova igensok nép betakarodott vala, és nagy kegyetlen ostromlással reákén-szeríték szegényeket, hogy meg kelleték adniok magokat. Azzo-kat is kivivék a mezőre, és kiregzék közzülek a szép menyecské-ket és a szép leánzókat és egynyíhány barátot is, és a többit le-fosztván, egyig mind levágák őket.

Annak utánna felmenének és mind elpusztíták a Felső-Magyarországot mindkét felé a Dunán, és felmenének mindBécsországig és Morváig. És a Dunán általjövén Kadan, a tatároknak egyik fejedelmek, utánna méne Béla királynak, mert BélaDalmáciába futott vala. És mikoron megértötte volna, hogyKadan utánna volna, nem mere Dalmáciában maradni, hanemáltalhajóza a tengerbeli szigetekbe. És mikoron eszt Kadanmegértötte volna, elhadja a Béla királynak üldezését, és Horvátor-

164

szágot, Rácországot ét az egész Bosznaságot mind eldúllá éselrablá, és mind elpusztítá az országokat fegyverrel és tűzzel, ésonnét tére Bolgárországba.

Azonközbe a több tatárok megszállák Esztergomot mellybensok áros népek szorultanak vala Olaszországból, Németországból,Csehországból etc., és egyéb népek igen sokan. De a tatárokmeghadják a raboknak, hogy mindenik egy nagy kötelék ágatvinne éjjel az árokban, és arra töltének annak utánna földet. Reg-gel láttván eszt a polgárok, hogy az árok egyenes volna, megije-dének, és felgyúták a hoffstátot, és mind betakarodának a körítettvárosban. És a tatárok ostromnak menvén, mindjárt megvévék azhoffstátot, annak utánna a körített várast is. És mind levágák anépet benne, és tizenöt embernél több ki nem szalladhata belőle.Emberi nyelv ki nem mondhattya, minemű kegyetlenséget művel-tenek ott a tatárok.

Annak utánna az esztergomi várhoz is kezdének a tatárok, deaz udvarbíró vitézül mutatá magát belőle. Úgy szállának alólla.

És mindjárást Székesfejérvárra sietének, melly híres valadrága kéncsekkel a királyoknak koporsóiért. De miérthogy az aváras rét közett vala, nem veheték meg.

És eljövén Fejérvár alól, sietének Szent Márton püspekkalastromára, de aszt sem veheték meg, csak ez a három hellymarada szűzen, a több erősségeket mind megvévék egész Ma-gyarországba.

VIII. RÉSZAnnak előtte Béla király Bécsországban lévén elbocsáttá vala

az Istvánt, az váci püspeket a pápához, hogy könyörgene néki,hogy intené és kérné a fejedelmeket, hogy adnának segítséget né-ki a tatárok ellen, hogy e fene nép ne támadhatna mind az egészkeresztyénség ellen. Ebben kedig a római pápa igen nagy szor-galmatossággal eljárt vala. És a német fejedelmek nagy népetadtanak vala kiváltképpen a saxoniai herceg, melly nép allá kezdejőni Bécsországba.

Hallván eszt Béla király, által kezde jőni Bécsország felé, ésa Rodi kereszturak adának népet vélle, és a Frangapán urak, kikDalmáciában és Horvátországban nagyot bírnak vala mind a Szá-

165

váig. És mikoron együtt volna Béla király a nagy német haddal,allá kezde az haddal szállani Magyarországba.

Hallván eszt a tatárok, felrakák a szántalan sok prédákat aszörzett szekerekre és taligákra, és elindulának avval az országonáltal. És mi hátramaradott vala az ő bejövéssekbe, aszt újonnanfeldúlák és elveszték, és Radna völgyén és az oroszok és kunokföldén általmenvén békességgel hazamenének Tatárországbannagy és kimondhatlan sok nyereségekkel.

Béla ez okaért ez népeknek segítségével bejöve az országba,de puszta vala az ország mindenfelé, mert a tatárok bírták, ésmind elpusztították vala aszt három esztendeig és egynyíhányhólnapig.

És miérthogy nagy segítségül váltanak néki a Rodi kersztesvitézek és a Frangapánok és annak felette a saxoniai herceg, Bélakirály amazoknak sok földet és jószágot ada. A szászoknak isnagy földet ada Magyarországban, de kiváltképpen Erdélben ésprivilégiomokat ada nékik és szabadságokat, és betestesíté őket atöbb szászokkal, kik azelőtt itt benn laknak vala Magyarország-ban, de kiváltképpen Erdélben, és bírják vala az várasokat. És azországnak tagjaivá tövé őket, hogy úgy lönnének az ő népei, mintigaz a magyarok, mint aszt nyilván megláthatni az ő szépprivilégiomiból és leveleiből, mellyeket adott nékik. Így füzetémeg Béla király nékik az ő munkájokat és hívségeket, melly őörökségekben ülnek és élnek mind ez mai napig.

Az egész országban kedig nagy drágaság lőn, mert mindenüttnagy pusztaság vala, és a drágaság után mindjárt döghalál lőn,hogy kik megmarattanak vala a tatároktól a nagy erdőkben, hava-sokban és nagy árkokban, azzok meghalának azután merigyhalálmiatt. Így vala nagy nyavallyában újonnan mind az egész ország.

Csak alig állott vala meg a drágaság és a nagy döghalál,újonnan hadat indíta a Béla király, mert semmiképpen el nem fe-lejtheti vala, mit művelt vala rajta a bécsországi herceg, hogymegfogta vala, és megvette vala rajta a pénszt, mint oda fel meg-mondottam. Felméne ez oka ért az ő népével, és megszáll áBécsországban az új várast, hogy evvel a bécsi herceget a mezőrekihoszhatná. És eljöve az Friderik, a bécsi herceg, és megütkö-zének az új váras allatt. És Béla király diadalmos lőn az herceg

166

ellen, és az viadalban egy magyar szájába öklelé az herceget, ésmindjárást meghala.

Annak utánna Béla király megdúlá Bécsországnak nagyobbrészét, és úgy jöve allá Magyarországba. És annak utánna esmetegybe kezdé gyűteni a népet Magyarországba, és gondot viselereá, hogy az ország esmet megépülne.

Mikoron azután írnának 1260, Othokár, a csehországi királyarra ügyeközik vala, hogy magának foglalná Magyarországot"Béla király népet gyűtvén ellene támada, és felméne Istvánnal, aző fiával és Alprával, a kunoknak hercegével Morvába, és ottmegütközének egymással. De a cseheké lőn a diadalom az nagyviadalom után, és Béla Haymburgba szallada.

Annak utánna Béla visszajöve az országba, és Esztergom vá-rasát kezdé épűteni újonnan, mert ott vala az ő királyi széke. Ésegy nagy monostort épűte ott, Esztergomott, az Bódogasszonynevére, hogy ott halálának utánna eltemetköznék. Feleségül vöttevala a göreg császár leányát. Abból nemzett vala két fiat: Bélát ésIstvánt. Béla az attyának előtte hala meg, az István királlyá lőn azattyának halála után.

Mikoron ez okaért Béla király immár megtörődett volna asok munkákkal és bánatokkal, és immár koros is volna, megbete-güle, és meghala a budai szigetbe. Az ő testét felvivék Eszter-gommá, és ott temeték el aszt a szép monostorban, mellyet őmagaépűttötett vala. Temeték kedig őtet egy piros márvánkőből csináltkoporsóba szinte a nagy óltár előtt. Ott vagyon eltemetve akirálné asszon is, Mária, a görög császár leánya és ő nagyobbikfia is, a Béla herceg.

Üdővel annak utánna a Filep érsek nagy szeretetből felvévé aBéla király testét, és vivé a főmonostorba a cseri barátoknakkalastromából, és oda temeté aszt a főkáptolon monostorába, na-gyobb tisztességért. De a cseri barátok Rómába üdézék az érseketérötte, és sokáig pörlének vélle. És végre a pápa kénszeríté az ér-seket, hogy vissza kelle adni a Béla király testét a barátoknak. Ésvisszahozzák aszt az ő kalastromokba, mert a barátok nemakarának a böcsületben alábbok lönni az érseknél és a kanono-koknál. Bírta vala kedig a királyságot harminchat esztendeig.

167

Az XXIII. magyari király, az IV. István, az IV. Béla ki-rálynak a fia

I. RÉSZMikoron Béla király megholt volna, a magyarok egybegyűl-

vén választának királyt magoknak, a IV. Istvánt, Béla királynak afiát. Ez szerencsés vala az hadakozásban. Megveré a bécsorszá-giakat, a cseheket is. Ha élhetett volna, ugyan jeles fejedelemminden kétség nélkül lött volna belőlle. De a halál nem engedé ezéletet néki.

Mikoron az Othokár, a csehek fejedelme nagy néppel, cse-hekkel, bécsországiakkal és brandeburgiakkal bejött vólna, és azhatárban Magyarországban kárt tött volna, István király elejbeméne a magyarokkal, és megütközék véle, és diadalmos lőn elle-ne az Kapzam follyóvíz mellett. Nagyobb kárt valla ott Othokár,hogynem azelőtt vallott vala Béla, midőn Othokár diadalmos löttvala ellene.

Nem sok üdő múlva hadával méne az bolgárokra, kik nemakarnak vala engedelmessek lönni néki. És eldúllá mind az Alsó-Misiát. Annak utánna megszállá Bodont, az ő fővárasokat. Ésmikoron három holnapig víttatta volna, megvevé aszt. Annakutánna az bolgároknak királlyát és az egész Misiát ő zsóldossátevé.

Miriát, az ő leányát feleségül adá a sánta Károlynak, a Károlyfiának, ki a pápának hatalmából magának foglallá Szicília orszá-got. Ebből születtették azután a Carolus Martellus.

És István király megbetegüle az budai szigetben, és ugyan-ottan meghala királyi birodalomnak harmadik esztendejében. Ésugyanottan eltemeték őtet Bódogasszonnak egyházában.

A XXIV. magyari király, az IV. László, az IV. István-nak fia, kit a magyarok kun Lászlónak nevezik vala

I. RÉSZAz negyedik István király után választák a magyarok az ő fiát

királlyá, a IV. Lászlót, kit annak utánna kun Lászlónak nevezik

168

vala. Ez mart és kegyetlen természetű vala. Inkább ügyeközikvala az hadakozásra, hogynem mint az emberséges tisztességre, ésmindent művel vala az ő kívánsága szerént. Megkoronázák aszt amagyarok, mikoron írnának Krisztus Urunknak születése után1276.

Mihelt megkoronászták volna, bejövének a csehek az ország-ban, és nagy kárt tőnek az határban, mert az ő határokat megakarák kiterjeszteni jól be Morvaországba és Magyarországba.Eszt nem akarák elszenvedni a magyarok.

Más oka is vala ez hadnak. Mert az Othokár, a csehek feje-delme egybevesze Rudolff császárral, ki akkoron bír valaBécsországgal. És mikoron egymásra támottanak vólna, Rudolffcsászár kéri vala a magyar László királyt, hogy ő is hadat indítanaaz Othokár ellen, és nagy ajándékokat is külde néki ezért. Lászlókirály megígére magát a Rudolff császárnak, hogy mindenbe az őakarattya szerént akarna cseleködni.

Azzonközbe a németországi hercegek frigyet kezdének járniközettek, a császár és Othokár közett, és örök kötésre az ő gyer-mekeket is egybeházasíták. És jegyruhául adák Korontországot ésKarnyolt, de Bécsország marada a császárnak.

Mikoron immár Bécsország Rodolff császáré volna, kívánáaz Othokártól, hogy az ő beszédi szerént megeskenék néki.Othokár kövély fejedelem vala, és erőssen bosszonkodék a csá-szárnak kívánságán, és így támada újonnan had közettek.

Az Rodolff császár segítséget kére a magyari királytól, ésmindjárást felmenének a magyarok az Rodolff császár mellé.Mikoron mind a két sereg szömbeállanának egymással, Othokárlátván a magyarokat a császár serege mellett meg kezde ijedni, ésmindjárást követeket bocsáta, és békességet kezde kérni. És megí-géré, hogy eskenni akarna a császárnak, csak hogy az a sátorbanlegyen a császár előtt, és nem mind az egész nép előtt.

Engede a császár ennek.83 És a két sereg közett felvonnatásátorát, és nagy magas széket tétete oda, és felvevé a császári ko-ronát, és minden ékességét, és leülle a magas székben. És kétfelőlleülteté a kurfürstokat, azaz a császárválasztó fejedelmeket mel-

83 Szép csalárdság.

169

lette, és a több nagy urakat is. Annak utánna elhívatá az Othokárfejedelmet.

Othokár eljöve a cseh urakkal, és császárhoz fel kezde mennia magas székre, és tisztességet tőn a császárnak, és lábához esvénkönyörge a császárnak. És mikoron ott a hitet le kezdené tönni,tehát a sátor négy részre válék, és leessék (mert mesterségesenúgy csináltatta vala az Rodolff császár),84 és mind a két seregmeglátá, mint esett vala az Othokár térdre a császár előtt, és minteskészik vala kezére. És a németek nagy vígasságban valának, dea csehek igen szomorúk lőnek.

Veszteg hallgata akkoron az Othokár, de nagy búsulássalméne haza. Mikoron hazajött volna, reátámada a felesége, és ad-dig gyötré őtet beszédekkel, hogy esmet elindítá hadát a császárellen, hogy eszt e nagy küssebbséget eltörlené.

Császár esmet elhívatá a László királyt, és mikoron esmétszömbe állatt volna a két sereg a Duna mellett, egyberohannának,és igen nagy viadalt tartának. László király igen bosszús vala azOthokárra. Az viadalban ez okaért reáarányza, és általüté őtet ésmegölé. És a csehek futásra vevék a dolgot, de igen sokan hullá-nak el a futásban. Az Rodolff császárnak engedelméből elvivék azOthokár testét Csehországban, és eltemeték aszt ott királi módra,nagy tisztességgel.

Es László király a magyarokkal nagy nyereséggel hazatéreMagyarországba, és nagy híres-néves lőn. És miérthogy ollyanbarátságot szörzett vala az Rodolff császárral, igen nagy békes-ségben marada egynyíhány esztendeig országa.

Mikoron kedig írnának Krisztus Urunknak születése után1282, Oldamir, a kunoknak fejedelmek nagy néppel indulla, éstáborba szálla az Hód állóvíz mellett, és onnét be akara ütni Ma-gyarországba. Hallván eszt László király, mindjárást ő is felhir-deté országát, és az ő seregével ellene indula. És mikoron szöm-beszállott volna a kunokkal, megütközék vélek. És az Isten nagyzáporesőt ada reájok hertelen, és megázik vala a kunoknak mind akézíjjek, és annyira megnyúla idegek, hogy semmit nem lőhe-tének. A magyarok kedig erőssen öklelik, és vágják vala őket. Ésvégre a kunok hátat adának, és a magyarok majd mind levágák 84 Nagy fortély esik a cseh királyon.

170

őket, és elrabolván minden tartományokat, nagy örömmel hazaté-rének Magyarországba.

A kunok, kik megmarattanak vala, bemenének Tatáror-szágba, és könyörgének a tatároknak, hogy segítségül lönnéneknékik a magyarok ellen, és hogy bosszút állanának rajtok.

Mikoron ez okaért írnának Krisztus Urunknak születése után1285, a tatárok felkelének, és esmet kijövének Magyarországba.És az innegső részét Magyarországnak mind elrablák, és az újon-nan épűtett falukat és várasokat mind eldúlák, és megégeték, és anépét mind levágák. Az iffiúságot kedig mind rabbá tevék, és abarmot mind elhajták. Mind Pestig felmenének, és senki nemállhata ellenek.

László király kedig feleségül vötte vala Károly szicíliai ki-rálynak leányát. De nem szereté aszt, hanem igen gonoszul tarttyavala. Sok kurvákat tart vala a kun asszonyok közzül, és azzokatigen kedveli vala.85 És azzok a kurvák ugyan bírnak vala véle. Azurak kedig és az udvarbeli vitézek igen bánnyák vala eszt, ésgyűlölik vala a királyt ez rútságokért. És az ő gyalázattyára ugyankun Lászlónak is nevezék, sőt a kunokért majd semmit nem gon-dol vala a keresztyénséggel.

A római pápa is egy gardinált külde a László királyhoz, ésazáltal erőssen megfeddé őtet az ő rútságiról. És végre ugyanmegátkozá őtet, etc. De a király semmit nem gondola vélle, ha-nem inkább napról napra gonoszbbá lőn, és ugyan tellyességgelmegutálá a magyarokat.

Annak utánna, mikoron írnának 1299, reátámadának a kunok,az ő baráti, nem messze a Keresztszeg várhoz, és megölék őtet.Gonoszul vala Magyarországnak e király üdejében dolga. Mertegyfelől elrablák az országot, és tellyességgel elpusztíták aszt atatárok, másfelől ennyi egybeveszés vala az urak közett, kik egy-mást horcollyák és dúllyák vala, hogy a kösség mind elveszemiattok. Soholt semmi csendeszség és békesség nem vala. És ollyan nagy szegénységbe juta az ország, hogy soholt kazdag embernem látszik vala. Szekeret sem látnak vala soholt, hanem csakvalami hitván taligát, és torboncákkal hordoznák vala az emberekterhejeket, s kézi taligákkal. Honnét mostan is afféle taligát ne- 85 László k[irály] kurvás.

171

veznek kun László szekerének. Az jó rendbeli nemes emberek is akap ára szorultanak vala. Csak ez: Nyavallyássul vala mind azegész országnak dolga. Bírá ez kun László a királyságot majd ti-zennégy esztendeig. Temetve vagyon Csanádon.

Az XXV. magyari király, III. András, kit velenceiAndrásnak hívák

I. RÉSZAz kun László után választanák a magyarok királlyá eszt az

III. Andrást, kit velencei Andrásnak is neveznek vala.Mikoron az András király visszatérne a jerusálemi hadból, az

útban megszálla az hesteni fejedelemnél. Ennek egy igen szép le-ánya vala. Eszt mikoron meglátta volna az András király, igenkedvelé. És kéré az attyától aszt feleségül magának, miérthogy aző feleségét megölte vala az Bánk bán. És az attya az urakategybehívá, és a leánzót bevivé elejikbe, és kezét fogatá az Andráskirállyal, és megeskének egymással. És mindjárt azon nap meglőna menyekező. És azután elvivé a menyasszonyt véle Magyaror-szágba.

Mikoron András király azután megholt volna, és immár el-temették volna, a királyné asszon elhívatá az urakat, és megmu-tatá magát nékik, és megjelenté, hogy terhös volna a királtól. Ésannak utánna visszaméne az attyához, és Hestéban lőn lakása.Mikoron eljött volna születésének üdeje, egy igen szép fiúmag-zatot szülle, és nevezé aszt Istvánnak. Mikoron ez felnőtt volna,Hispániába méne az arragoniai királyhoz, kinél az ő nénnye, azAndrás király leánya vala. Mikoron egy üdeig ott lött volna,visszajöve Olaszországba. Mikoron a ravennaiak megértöttékvolna az ő odajövését, kapitánnyá választák őtet. De nem sokáiglőn ott, hanem juta Velencébe, és ott feleségül vén magának egyigen kazdag ember leányát, ki a Maurocenusoknak nemzetségekközzül való vala. Ebből nemze egy fiat, kit Andrásnak nevesztete,és aszt ugyanottan Velencében felnevelé. Onnét nevezik vala an-nak utánna aszt velencésnek.

Mikoron ez okaért az hitván László király megholt volna, azurak eszt hozák Magyarországba, és koronázák királlyá.

172

Mikoron immár a királyságban volna, mindjárást hadat indítaa bécsországiak ellen, miérthogy megszegték volna a kötést amagyarokkal. És nagy kárt tőn Bécsországban égéssekkel és rab-lássokkal.

Azonközbe hírt hozának néki, mivelhogy Magyarországbanpártolássok löttenek volna ellene, és mindjárást kénszeríttetékvisszajőni Magyarországba. És a pártolókra méne, és azzokat megakará büntötni.

A pártolók kedig a római pápától kérnek vala királyt,86 aKárolynak gyermekét, ki a szicíliai királynak fia vala, kit nemzettvala az András magyari királynak leányából. És a pápa beküldénékik eszt, e Károly gyermeket, mikoron tizenegyesztendős vol-na, hogy ő lönne magyari király.

Az XXVI. magyari király, az I. Károly, MartellusKárolynak a fia

II. RÉSZMikoron a pápa eszt beküldötte volna a magyaroknak, hogy ő

királyok lönne, egynyíhány pártolók megkoronázák aszt Székes-fejérváratt. De a több magyarok megellenzék aszt az egész or-szágban, és nem akarák, hogy a pápa királyt adna nékik,87 hanemők szabad népek volnának, és tudnának magoknak királyt válasz-tani a pápa híre és segítsége nélkül. Nem akarák ez okaért a ki-rályt uralni semmiképpen.

Az XXVII. magyari király, Vencel, a cseh királynakfia, kit a magyarok László királynak nevezik vala

I. RÉSZAz harmadik András királynak halála után hasonlás lőn a

magyarok közett az országban, mert némellyek (amint tova felmegmondottam) pápától kérnek vala királyt, némellyek magok-nak akarnak vala választani királyt. Mikoron ez okaért a pápa 86 Pápától kérnek a pártolók királyt.87 A magyarok megvetik a pápának királyát.

173

beküldötte volna a Károly gyermekét, és egy rész a magyaroknakaszt megkoronászta volna, a másik rész elméne Csehországba,tudnia illik az érsekek és püspekek némelly urakkal, és könyör-gének Vencelnek, a csehországi királynak, hogy ő jőne közükbe,és lönne magyari király, de semmiképpen reá nem bírhaták.

Annak utánna könyörgének néki erőssen az ő fiáért, az Ven-cel hercegért, és nagy könyörgéssek után nékik engedé az ő fiát,ki csak tizenhárom esztendős vala. Ennek kedig az annya amagyari királynak leánya vala, és az attya elkésérte az ő fiátGodinig, és oda kezekbe ajánlá aszt az érsekeknek, püspekeknekés a több magyaroknak. És ott minnyájan megesküvének néki, ésfelvévék őtet nagy öremmel, és isteni dicsíretekkel bevivék Ma-gyarországban. És Székesfejérvárra bevívén megkoronázák ottőtet magyari királlyá. Így vala immár a magyaroknak két koroná-zott királyok.

Mikoron megkoronászták volna az Vencel királyt, kit a ma-gyarok Lászlónak neveznek vala, a magyarok nagy egyenetlen-ségbe lönnek. Némellyek Károlhoz, némellyek kedig Lászlóhoztartnak vala. Azzonközbe hertelen meghalának a fő érsekek éspüspekek, így nem lőnek azután sokan az urak közzül, kik valamigondot visseltenek volna az László királyra.

Mikoron eszt meghallotta volna a csehországi király, Lászlókirálynak az attya, félti vala a fiát, mert tudja vala a magyaroknakerkölcseket. Nagy sereggel ez okaért alláindulla Magyarországba,mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1303, ésPestbe szálla. És áltahívatá a fiát Buda várából, és meghadja,hogy a koronát véle hozná és a budai bírót, Verner Lászlót.Mikoron ezek Pestté általmentenek volna, az attya, a cseh királyfel vévé őket, és egyenest felvivé Csehországba.

Mikoron a csehországi király elvitte volna a fiát, az Lászlókirályt, ottan megelevenedék esmet a pápának királya, a Károly,és mozogni kezde az ő párttya. A Bonifacius pápa is mindjárástegy gardinált bocsáta be Magyarországba, ki igen megfenyegeté amagyarokat az átokkal, ha fel nem vennék a Károly királyt, és haengedelmessek nem lönnének néki.

174

Mikoron a magyarok semmit nem gondolnának vél le, ottanmegátkozá az egész Magyarországot,88 és tilalmat vete mind azegyházi népeknek, és mindenütt beszeggeszteté az egyházakat, ésa cintermeket, és parancsolá, hogy senkit ne temetnének a szenteltföldbe. Annak utánna felkele a gardinál, és visszaméne Rómába.

A magyarok aszt látván igen bosszonkodának rajta, és sem-miképpen nem akarák az ő szabadságokat és törvényeket engednia pápának. Ez okaért mindjárt követeket bocsátának Othóhoz, azbajori herceghöz, és aszt kérék, hogy királyok lönne.

A XXVIII. magyari király, Otho, a bajori herceg

I. RÉSZAz Otho herceg minek előtte allájőne Magyarországba,

beméne Csehországba, és ott traktálla az Vencel királlyal. Ésmikoron minden dolgait elvégeszték volna egymással, Vencel ki-rály néki adá a magyari koronát és a több királyi szörszámokat.És Otho titkon elhozá azzokat vélle Magyarországba. És midőnSzékesfejérváratt vólna, megmutatá a magyaroknak a koronát, kina magyarok igen nagy örömbe lőnek. És mindjárást megkoro-názák az Othót vélle a római pápának bosszúságára. Ekképpenimmár három koronázott királyok lőnek a magyaroknak.

És mikoron az Otho király felment volna Budára, a koronátfejébe vévén nagy sereggel utcánként farsángola, hogy mind azegész Buda látná őtet koronázott királynak lönni.

Annak utánna beméne Erdélbe, hogy ott is minden várasok-ban így fársangolna az koronában. De az erdéli László vajdaokossággal lekapá őtet, és a fogházba téteté, és elvévé a koronáttőlle, és minden marhájában zsákmánt tőn. Annak utánna a fog-ságból ki nem bocsátá, méglen feladá, és ugyan ellene monda akirályságnak. Annak utánna elbocsátá őtet az László vajda, és úgycellekézék haza Bajorországba kevés dücsőséggel, de nagy gyalá-zattal. És úgy kell bollyó királynak!

88 A pápa megátkozá Magyarországot.

175

Esmét a Károly királyról

I. RÉSZHallván eszt a római pápa, esmet egy gardinált bebocsáta

Magyarországba. És ez egész esztendeig lőn Magyarországban, ésmindenütt bebúék az urakhoz, és arra ingerlé őket, hogy a pápá-nak engednének,89 és hogy uralnák a Károly királyt, kit a pápanékik küldett vala az országban.

De mikoron a magyarok keveset gondolnának vélle, mindjá-rást haraggal kezdé a dolgot, és újonnan megátkozá az országot.90

Lászlót is, az erdéli vajdát megátkozá, miérthogy a királyi koronátnem akará adni Károly királynak sem könyörgésre, semadománért, sem fenyegetésért.

Mikoron annak utánna meglátnák a magyarok, hogy az isteniszolgállat mindenütt megszűnt volna, kiváltképpen az áldott misse, és hogy minden egyházak és cin termek rakvák vólnánakhólttestekkel, miérthogy a rómás papok és püspekek soholt nemengedik vala a temetést,91 ez okaért minnyájan gyűlésbe gyűléneka Rákosra, és mikoron ott sokáig tanácskosztanak vólna, végreegybeférének, és f'elvevék a pápától küldett Károly királyt, és en-gedelmet ígérének néki. És az László, erdéli vajda megadá néki akoronát, és megkoronázák újonnan az királyt vélle a Szent Istvánkirálynak octaváján Székesfejérváratt, mikoron írnának KrisztusUrunknak születése után 1310.

És ugyanez esztendőben a római pápa bőv bulcsút oszta ki,és minden embert megódoza bűntől és kíntól. De pénzért osztá,úgy értsed!

Megházassula annak utánna Károly király, és feleségül vénmagának a IV. Károly császárnak leányát. De az gyermekek nél-kül meghala. Annak utánna feleségül vén az Erzsébet asszonyt, alengyel király leányát. Ebből nemze annak utánna három fiat:Lajost, Andrást és Istvánt.

Ez a Károly ájitatos és vitézlő király vala. Ő épűtteté aszékesfejérvári monostort, melly a sok gyulladássok miatt majd 89 A pápa nyughatlan.90 A pápa esmet megátkozá Magyarországot.91 A pápa erővel meghajttya a magyarokat.

176

mind elveszett vala. Új kőlábokat, és új bóltot csináltata benne, ésmeghejasztatá aszt ón pléhekkel. De nem sok üdővel esmetmegége. De esmet megcsináltatá nagy kölcségével.

II. RÉSZÉs nagy hada támada Károly királynak, mert trencséni Máté,

egy kazdag dúzs, nem akará őtet uralni, és elfoglalá a királi váratés várast. Károly király reáméne, és megszállá az várat. De Mátédúzs mindjárást hadat támaszta. Tizenhétszáz lovagokat, fegyve-reseket és nagy gyaloghadat is. És eszt a hadat elbocsátá az vár-nak segítségére.

Hallván Károly király a hadnak eljövetelét, mindjárást elszál-la a vár alól, és méne Szepességbe. Bebocsáták őket a szepesiek,népet is adának mellé. Mert vala kész népek, mellyet győtöttenekvala a kassai szászok ellen, mert ezek nem sok üdővel azelőttmegölték vala az Omodeust, a nádorispánt valami erőszaktételért.A kassaiak segítségül hívák a trincséni Mátét.

Mikoron a király allászállott volna Kassa felé az ő népével,mindjárt elejbe szállának a kassai szászok, és alkolmatos hellytkeresnek vala az ütközetre. És mikoron az Hernát vár allá jöttenekvolna, mindjárt megütközének a királlyal, és annyira vívának,hogy mindkétfelé a nép majd mind elfogya. A király mindodaveszté a fő népeket, noha végre a mező néki marada.

Midőn annak utánna írnának 1329, Károly király kikeletreméne Vissegrádba, mind feleségével és gyermekivel, és midőnhúsvét napján ebédhöz ült volna mind feleségével, gyermekivel,az egyik szolgája, Felicián nevő, az asztalhoz szolgálván, kirántádákosát, és a királyhoz vága. De a király megvoná magát, és csaka jobb kezét megsértheté egy keveset. Azután királné asszonhozvága, és az jobb kezén négy ujját vágá le. Azután a gyermekekhözkezde, de a gyermekeknek doktori támadának ellene. És míglenazzok veszédnének az Felicián gyolkossal, kiszalladának a gyer-mekek.

Mikoron ekképpen hárzsolna Felicián, a királné asszonnakpohárnaka, Patocsi János, egy tisztes innas odafutamék, és a po-hárszékről egy kést raggada, és aszt Felicián gyolkosnak a torká-ba üté, és levoná a földre. És a nagy kiáltásra befutának a dara-

177

bantok, és azzok koncra hányák a Feliciánt, és a király a Felicián-nak a fejét alláküldé Budára, és ott feltévék a perengérre. A többtagait mind széllelküldezé Magyarországba.

A Felicián dühösségének ez lőn oka: Mert igen szép feleségevala Feliciánnak, és királné asszonnak az öccse elcsalta vala aszttőlle, és aszt éli vala. A Feliciánnak a fiát is a király lófarkonhordosztatá. A két leányának elmetszeté orrokat mind ajakastól,és mindennek négy-négy ujját, és utcánként hordozzák őket. An-nak felette a király minden nemzetét elveszté. Kit levágata, kitszámkivete örök hitlenségbe.

III. RÉSZÉs mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1330,

felvévé az ő fiát, Andrást, és bevivé aszt a római pápánakakarattyából Olaszországba Róberthöz, a szicíliai királyhoz, kiakoron Nápolyba vala, hogy az őtet halála után a királyi méltó-ságban hadná az országban, mert az ő gyermeki mindmeghóltanak vala. De az András, noha királlyá lőn ott annakutánna, nem jól jára végre az kurva felesége miatt, amint annakutánna meghallyuk.

És a Károly király jeles vitéz ember vala, és mindenfelé szé-pen megoltalmazá az országot, és mindenfelé békességet szörze aszomszédokkal.

A tatárokkal is megütközzék, és győzedelmes és diadalmoslőn ellenek.

Hada lőn a Boszaráddal is, az Havaselvő vajdával, de ott nemjól jára, mert odaveszté minden népét, és ő maga is csak aligszallada ki onnét.

Sok királyok jövének hozzá Vissegrádba őtet látogatni. Ésmikoron sokat nyájaskodott és traktált volna vélek, szép királyiajándékokkal mind hazabocsátá őket.

Ez a Károly király fiának, az Lajosnak, Kazimir, a lengyel ki-rály még éltébe ajánlá az lengyel királyságot, mert az ő húgábólnemzette vala aszt a Károly király. Mert Kazimir királynak nemvalának semmi örökesi.

És a Károly király igen megöregbíté az Magyarországot, mertmind adóadásra hajtotta vala ez országokat: Tótországot, Horvát-

178

országot, Rámát, Szerviát, Galaciát, Lodomeriát, Kumaniát,Bolgárországot, az Garganus-hegybelieket és Salernumot is.

Annak utánna megbetegüle, és meghala az ő királyságánaknegyvenharmadik esztendejében, mikoron írnának KrisztusUrunknak születése után 1342. És eltemeték őtetSzékesfejérvárott a Szent István monostorában nagy tisztességgel.

Az: XXIX. magyari király, az: I. Lajos, [Károly] ki-rálynak a fia

I. RÉSZKároly királynak halála után királlyá választák a magyarok

Lajost,92 Károly királynak a fiát, kit igen dicsírnek mind a króni-kák, hogy jeles, tudós, bölcs, bőkező és jó vitéz fejedelem volt.Mikoron eszt megkoronászták volna a magyarok, mindjárást inte-ni kezdé őket, hogy megtisztítanák a régi pajzsokat és pozsláro-kat, és hogy mindenképpen készülnének az hadakozásra.

Első hada lőn az erdéli szászok ellen. Mert mikoron az elő-beli megholt királlyoknak tiszttartói nagy törvéntelenségeketcselekettenek volna rajtok, Károly királynak halála után magok-nak akarának lönni, hogy annak utánna ne volnának a magyari ki-rályok allatt. Ez okaért méne Lajos király reájok, és erővel hajtáesmét őket a magyari koronának engedelme allá.

Annak utánna indulla Sándorra, az Havaselvő vajdára, aszt isújonnan hajtá a magyar korona allá. És Sándor vajda eljöve nagyajándékokkal az Lajos királyhoz, mert ezer gira aranyat ada nékiajándokba, és minden esztendőre adót ígére néki. Lajos király isszépen megajándékozá az Sándor vajdát, és békességgel bocsátáaszt haza.

Azonközbe útra indulla Lajos királynak az annya, hogy be-menne Rómába, a szent hellyeket és az ereklyéket látni. Annakutánna, hogy a fiát is, az nápoli királyt meglátná. Mikoron ezokaért bement

volna Nápolyban az fiához, nagyon tanácskozék az ő tanácsi-val, mint nyerhetné meg a konfirmációt pápától az fiának, And-

92 Ez volt az Lajos, kit a magyarok ördenges Lajosnak híttanak.

179

rásnak, az nápoli királyságra. Bocsáta ez okaért nagy követségetszép ajándékokkal a pápához.

Méglen sokáig odajárnának a követek a pápához, (mert akko-ron a pápa Francországban vala), a királné asszon mind bejárá aszent hellyeket Rómában, és mindenütt megcsókolá az örekléket,és nagy kéncset offerála mindenfelé a papoknak. És mikoronmind elvégeszte volna szarándokjárását, nem győzi Nápolybanvárni a követeket, hanem fiával, az Andrással, minden dolgaitelvégezé, és visszatére Magyarországba.

Mikoron immár Vissegrádban volna, eljövének a követek apápától, és megjelenték néki a pápának válaszát, mivelhogy a pá-pa nem akarná Andrást, az ő fiát, az nápoli királyságba konfir-málni negyvennégyezer gira arany allatt.93 És a királyné asszony,Lajos királynak az annya, nagy bánatba esék a szertelen nagysommáért.

Lajos király igen megkeseredék, látván az anyának bánattyát,az öccsét is, az Andrást, a nápoli királyt. És elmenvén, ostoradótvete egész Magyarországra, és avval kisajtóllá a röttenetes nagysommát.94 Mikoron eszt elküldötte volna a pápának, úgy konfir-málá annak utánna az öccsét, az Andrást az nápolyi királyságban.

Mikoron ennek utánna írnának 1345. Krisztus Urunknakszü1etésse után, és immár az András nápolyi konfirmált királyvolna, megutállá az ő felesége Johanna őtet, és addig paráznál-kodék egyebek után, hogy az ő latrai által megfojtatá aszt egyselem kötéllel. Lőn kedig az András királynak fojtássa Avers vá-rasban.

Hallván eszt a báttya, Lajos király, igen búsul a rajta, és amásodik esztendőbe annak utánna beméne nagy sereggel Olaszor-szágba. Es mikoron bement volna Aversbe, az asszonnak mindenrokonsági és latrai odajövének hozzája: Robertus, a tarentai feje-delem és Filep, annak attyafia, és Károly, ki dirrachi fejedelemvala, esmet Lajos az ő attyafiával, Robertussal.

Mikoron mindezek s mind egyebek ott volnának, Lajos, amagyari király mind megfogatá őket, és mindjárást a Károlynak, adirrachi fejedelemnek fejét véteté. Annak utánna méne Nápolyba,

93 A pápa tudja róni a királlyokat.94 Lajos k[irály] bolondul nyomoríttya az országot.

180

melly megadá magát minden viadal nélkül. A Kasztel Nova is,ahol a király lakóhellye vala, megadá magát, mert a parázna Jo-hanna és annak a fia meghatták vala nékik, mikoron kimenénekbelőle.

II. RÉSZMikoron annak utánna lecsendeszítötte volna az országot, és

minden dolgait elvégeszte volna, az öccse fiát, Károlyt négy ro-konával, kik minnyájan királyi vérből valók valának, általküldé atengeren Magyarországban. A több urakat mind a tömlecbe hadja,etc.

Azonközbe Lajos király segítségül méne a lengyel királynak,miérthogy rokonságos vala vélle. És mindketten nagy néppel mé-nének a gyégen be Litvániába, hogy az litvániakot fegyverrelhajtanák a római keresztyénségre. De hammar meleg szél támada,és olvadni kezde a gyég. És vissza kelleték jőniek. Így marada aző kívánságok hátra.

Azután esmét méne Magyarországból segítségére a Kasimi-rus lengyel királynak, kit megszállott vala Krakkóban János, acseh király, és megszabadítá aszt tőlle.

Ez üdőben a tatárok beüttének Erdélbe. És Lajos királymindjárást beindítá seregét, és parancsolá az László vajdánakErdélbe, hogy ő lönne fő hadnagy. Ez egybegyűtvén mind a né-pet, szömbeszálla a tatárokkal Székelföldén. És másodnaponmegütközék véllek, és megverék a tatárokat, és a futásban szán-talan sokat levágának bennek. És a futásban megfogák az Atla-mot, a tatárok hercegét, és mikoron aszt visszahoszták volna a tá-borba, mindjárást fejét vévék. És mikoron a tatároknak táborátmind eldúlták vólna, nagy sok zászlókat és foglyokat küldének akirálynak Vissegrádban.

Annak utánna indítá hadát az horvátországi urak ellen, kikelállattanak vala az Magyarország mellől. És mikoron azzokat el-kezdené pusztítani tűzzel és fegyverrel, minnyájan a királyhoz té-rének, és könyörgésre vévék dolgokat. És minnyájan esküvének akirály kezébe, hogy nagy hívséggel mindörökké Magyarországbaakarnának szolgálni.

181

Az velencéssekkel is sok hadai voltanak, kikben gyakortagyőzedelmes volt, és végre arra hozá a dolgot, hogy az velencés-sek adót adnak vala néki.

A bolgárok ellen is hada volt, és azzok ellen is diadalmosvolt. Egész Morvaországot mind eldúlta és elpusztította.

Azonközbe meghala Kasimir, a lengyel király, kitestamentomba hadta vala a lengyel királyságát az magyari Lajoskirálynak, miérthogy örökesi nem valának. Ez az Lajos királyannyának báttya vala. Nagy sereggel ez okaért beméne Lengyel-országba, és a lengyel urak felvévék Lajos királyt a királyságba,és megkoronázák aszt.

Annak utánna Moldovát és Havaselvét haddal hajtá a magyarkoronának engedelmére. Szörént és Törcsvárát megépítteté a kétországnak óltalmazássára, hogy el ne szakkadnának esmét amagyari koronától. És mikoron ott mindeneket békességre hozottvolna, visszatére Magyarországba.

Az moldva vajdát is, a Bogdánt, engedelmessé tövé amagyari koronának, hogy minden esztendőben adót adna azmagyari királyoknak.

III. RÉSZOda fel is mondám, hogy a krónikák igen dicsírik eszt a La-

jos királyt, mert ő maga szöméllyében igen jeles tudós és jámbor,annak felette igen ájítatos ember vala. Tudós ember vala: jelesgöreg és deák, és fő matematikus és asztronómus vala, ki igen értivala az égeknek és a csillagoknak forgását. Annak utánna ájítatosis vala, mert mikoron sokáig szenvette volna a zsidókat ez or-szágba, és gyakorta intette volna őket, hogy elhadnák az ő zsidóhiteket, és keresztyénné lönnének, és ezzek semmiképpen nemakarnák művelni, úgy űzé őket annak utánna ki egész Magyaror-szágból, és nem vévé el semmi marhájokat. És úgy menének an-nak utánna Bécsországban és Csehországba.

És Lajos király épűttete nagy kalastromot Nosztréba a remetebarátoknak. Az Levéldő kalastromot is ő épűtteté a néma bará-toknak, és nagy jószágokat ada ezekhöz. És annyira bőv kező valaaz isteni szolgállathoz, és ennyi jószágot ada ahhoz, hogy az érse-kek, püspekek, apáturak, káptalannok, kápolnások, oltármesterek,

182

kalastromok és a több római pápának püspeki a felénél többetbírnák vala egész Magyarországnak. Nem csoda tehát, hogy a pá-pa így mert parancsolni a magyari királyoknak.

Előszer, hogy iffiú volt, igen szerette az vadásszást. De em-berkorában, hogy immár férfiú volt, gyönyörködik vala hadako-zássokban és vitézi dolgokban. Koros korába a szentírásnakolvassássára adá magát, és az isteni szolgálatra. De mindazonáltalaz országnak gondját viseli vala.

Két felesége volt mindéltig. Az első vala az IV. Károly csá-szárnak leánya. Ennek Margit vala neve, és gyermekek nélkülhala meg.

A másiknak Ersébet vala neve. Ez Istvánnak, a bosznai bán-nak leánya vala, és ebből nemze három leányt: Katalint, és azgyermekkorába hala meg, Máriát, eszt még kicsin korába házas-ságra kötelezék az brandeburgai Sigmond morkolábnak, ki csá-szári nemből való vala, Adiugát, eszt adák házasságra az litvániaihercegnek. És végre, hogy az ország halálának utánna békesség-ben maradhatna, az Sigmond herceget fiává fogadá, és őtetnevezé az országnak örökessének.

Mikoron ez okaért Lajos király ötvenhat esztendős volna, ésimmár a nagy gondoktól és hadakozássoktól igen elfáradott volna,hozzája hívatá mind az urakat, és tanácskozni kezde véllek az or-szágnak megmaradássáról és a jövendő királyról. De az urakmondák néki, hogy az ő vérétől soha nem akarnák elszakasztani akirályi méltóságot. Ez okaért az ő leányát, az Mária asszont megakarnák koronázni, és avval akarnának élni és halni. Hallván esztLajos király, nagy sírással megkösszené mind az uraknak az őhálaadó voltokat.

Azonközbe egy kométa avagy üsteges csillag támada azégen, és nem sok nap múlva meghala az jámbor Lajos király, kitmegsirata mind az egész ország. Csak az velencéssek igenörülének az ő halálának. Eltemeték őtet Székesfejérváratt a SzentIstván monostorában egy kis óldalos kápolnában. Az Ersébet, akirálné asszony annak utánna nagy jószágot ada a kápolnácská-hoz. Lőn Lajos királynak halálla, mikoron írnának KrisztusUrunknak halála után 1382. Az ő királyságának negyvenegyedikesztendejében.

183

Az XXX. magyari király, az Mária, Lajos királynaknagyobbik leánya

I. RÉSZMiérthogy Lajos király úgy tötte vala a testamentomot az

uraknak akarattyából, hogy az ő leánya, az Mária lönne az or-szágnak örökese, és a Máriát még gyermekkorába kötötte vala há-zasságra a Sigmond gyermeknek, a brandeburgi hercegnek, ésúgy rendelte vala, hogy mikoron az ő házasságoknak üdeje eljőne,Sigmond herceg is örökese lönne az Mária felesége által Magyar-országban. Ez okaért az urak az Lajos királynak halála utánegyenlő akaratból Máriát magyari királynak (nemcsak királynéasszonnak) választák. És méglen megházasulla, mind a király ne-vet viselte, és úgy írta magát az egész országnak végezésséből. Esnem sok üdő múlva megkoronázák a Máriát Székesfejérváratt.

Az Ersébet királné asszon melléje vévé tanácsnak az GaraMiklóst, kit azelőtt Lajos király nádorispánná tött vala, és ennektanácsából cselekednek vala mindeneket mind az anya, mind azleánya, az Mária. És miérthogy az Gara Miklós jámbor és igeneszes ember vala, és az ő tanácsa nem mindennek az urak közzüligen hasznos vala ezért kezdenék némellyek az urak közzül nem-csak az Gara Miklóst, hanem a királyné asszonyokat is igen gyű-lölni. Es ebből kezdének az urak pártolkodni és egybeveszni,egymást kergetni és egymásnak jószágát dúlni, etc.95 Némellyekkedig az urak közzül ugyan ellene kezdének támadni a királynéasszonyoknak, és tanácskozni kezdének erről: miképpen más ki-rályt behoszhatnának az országba.

Az fő pártoló urak96 kedig ezek valának: a zágrábi püspek,egy olasz, kit Lajos király püspekké tött vala, esmet István, azerdéli vajda, és András, ennek attyafia, Simontornai István és Já-nos, az horvátországi kapitány, Keresztes János és az Aurane pri-or. Ezek. üttének pártot a királyné asszonyok ellen. Maga ezeketmind alávaló rendekből felemelte vala Lajos király ollyan méltó-ságokba.

95 A magyari uraknak szokása.96 Fő pártoló urak.

184

Ezek ez okaért és a több pártosok elbocsáták követségben azágrábi püspeket titkon, hogy az kihíná Károlyt, az apuliai királyt,ki az Lajos királynak öccsének, az Andrásnak fia vala, kit az ma-gyarok Kis Károlynak neveznek vala, hogy magyari király lönne.

Ez mikoron nagy orációval kérte vólna a királyt, a zágrábipüspek előadá mind a pártosoknak levelét, a pénszt is előraká,mellyet az útikölcségre néki küldettek vala. Károly király nagytisztességgel fogadá az zágrábi püspeket, és igen megkösszené amagyaroknak a tisztességes követséget. És harmadnapra hadja azválasztételt. És meghadja, hogy az orátort tisztességes szállásravinnék és jól tartanák.

Mikoron a Kis Károly király ő magában elvégeszte volna,hogy fel akarná a magyari királyságot venni, közlé annak utánnaaz ő tanácsát a feleségével. De a felesége igen kezde sírni, ésmindenképpen lőn érötte, hogy az urát visszavonhatná ez szán-dékból. És térdre esvén előtte, az lábait csókolá, úgy könyöregvala, hogy fel ne venné a magyari királyságot.

De a Kis Károly király vigasztalá a királné asszonyt éselbocsátá tőlle. Annak utánna elhívatá az orátort, az zágrábipüspeket. És mikoron sok beszéddel megkösszente volna a tisz-tességet a magyaroknak, felvévé a királyságot.

II. RÉSZAnnak utánna, mikoron az Nápolországot mind elrendelte

volna, a fiát az anyával hadja, és ő maga általjöve nagy sereggel atengeren. És a pártosok közzül némellyek ott várják vala, és nagytisztességgel fogadák ki, és a magyari királynak méltóságos nevé-vel köszentik vala. Az hatodik napon Segniából Zágrábba jutaminden népével. Onnét nagy processióval kijövének mind a pa-pok etc. elejbe. Az zágrábi püspek kedig nagy tisztességgelvendéglé az Károly királyt ott. Ott Zágrábott marada egy üdeig,és onnét külde követeket mind egész Magyarországba az urakhoz,és azzokat nagy sok ígéretekkel az ő részére hajtá, etc.

Mikoron eszt megértötte volna Sigmond herceg, mindjárástmenyeközét szörze, és hozzávévé az Mária királynét az anyának,az Ersébet királyné asszonnak tanácsából. És mikoron annakutánna Károly király bejöve Magyarországban, Sigmond felkele,

185

és méne Csehországba. Mikoron eszt meghallotta volna Károlykirály, hogy meglött volna a menyekező, és hogy Sigmond elmentvolna, igen megijede ezen, mert fél vala a római császártól, és jólhiszi vala, hogy a fiát, Sigmondot nem hadná.

Azzonközbe az Ersébet asszon és az leánya, Mária királynéasszon veszteg maradának a királyi palotában, és követet bocsáta-nak a királyhoz, és aszt kérdeték tőlle, ha úgy jőne mint attyafiúavagy mint ellenség? Felele Károly, hogy jőne Lajos királynak jóemlekezetiből, és hogy. segítségül legyen az Máriának minden őháborgatói ellen. És e szín allatt gondolá Károly, hogy békesség-gel beférkeszhetnék a királyságban.

De a királyné asszonyok jól értik vala az ő álnok szándékát,és ők is úgy tőnek, mintha semmit nem értenének az ő dolgában,és szépen elejbe készülének. Mikoron kezel érközett volna KárolyBudához, a királyné asszonyok aranyas szekerekben kimenénekelejbe víg kedvvel, és leszállván kezet fogának minden tisztes-séggel és szeretetnek módjával. És Károly nem akara a várbanszállani, hanem kövül szálla meg, okot várván az ő szándékának.

Egynyíhány nap múlva az urak egybegyűlének, és nagygyűlést tartának. És mikoron a gyűlésben sokáig traktáltanak vol-na, végre aszt végezék, hogy Károly lönne magyari király,97 mertaz a tisztesség nem illetné az asszonyi állatokat. Az asszonyálla-toké volna a fonás és varrás, etc. És követet bocsátának az várba,és aszt parancsolák az Máriának, hogy ellene mondana a király-ságnak, és a koronát küldené Károlynak, mert ő volna magyaror-szági király.

Az Ersébet királyné asszony, a Máriának az annya, kiméneKárolyhoz – mert Mária soha a koronát nem akarja vala megadni–, és mondá néki: Ihol, ha az Isten így engette, tehát te légy bátormagyari király. De azon kérlek, hogy müreánk gondot visselly,hogy valami erőszakot rajtunk ne művellyenek a dühös magya-rok, mert ez hálaadatlan nép mind elfelejtötte az én jámbor uram-nak, az Lajos királynak jótétét. Károly igen ígéré magát néki, mi-velhogy őtet anya gyanánt, az leányát kedig húga gyanánt akarnátartani.

97 Az urak végeznek álhatatlanságokból.

186

Az XXXI. magyari király, a Kis Károly, az apuliai ki-rály

I. RÉSZAnnak utánna mindjárást sietének Székesfejérvárra a koroná-

zatra, és odahívatá király a királyné asszonyokat ís. És mikoronminnyájan jelen volnának, a királyné asszonyok is felmenének afelső székre, és az esztergomi érsek megkoronázá a Károlyt. Demikoron a templomból ki akarák vinni, és a Szent István király-nak zászlóit előtte vinnék, megütközék fenn az zászlóval, és ke-zébe mind elromla annak, aki viszi vala. Olly nagy szél is támadamindjárást, hogy nagy sok házaknak a fedelét elvivé, és embere-ket is és barmokat megölének.

Mikoron minnyájan Budára felmentenek volna, igen sir valaMária királyné, és Gara Miklós keserüli vala őtet igen. És az anyagyakorta kérdez vala a Gara Miklóstól, ha volna még valami úthátra, mellyen férhetnének esmet a királyi birodalomhoz? GaraMiklós felelé: Akarnád-é, ha valamiképpen hozzáférnénk, hogyKárolyt levághatnánk? Monda az Ersébet királyné asszon: Vaj,melly igen akarnám. Monda Gara: Légy veszteg csak.

Mikoron ez okaért mind eltakarodott volna a nép, és az urakhazamentenek volna, szóla titkon az nádorispán Forgács Balással.Annak utánna bemenének a királné asszonyokhoz, és azok Gimesvárast és sok ajándékokat ígérének néki.

És az nevezett napon nékikészüle a nádorispán minden szol-gáival, és a királné asszonnak minden híveinek meghadja, hogyfegyverekkel forgódnának mind az vár környül, hogyha a szükségkívánná, mellette támadnának. A királné asszonyok behívák az őházokban az Károly királyt, és traktálni kezdének vélle a Sig-mond herceg felől. Azonközbe beméne Gara Miklós, kivel For-gács Balás is vala egynyíhanyod magával. A király ott ül vala akirálné asszonyok kezett. És Gara Miklós könyörgeni kezde akirálné asszonyoknak, hogy elbocsátanák őtet, miérthogy az ő le-ányát kiházasítandó volna. Fordítá a könyörgést a Károly királyrais. És mikoron odakezdene beszélleni az Ersébet királné asszon-nak, innét úgy üte oda az Forgács Balás, és meghasítá Károly ki-rálynak a fejét.

187

Ki mindjárást az Gara Miklós az Forgács Balással, és néki azolasszoknak, és vágni kezdék őket, és elfoglalák a kapukat tőllek,és mind kivágák őket az várból. Annak utánna berekeszték a se-bes királyt egy házba. És ki az várból mind egybehívák az királnéasszonnak híveit, úgy nem mere annak utánna senki támadástművelni az várasban, hanem azzon éjjel mind elszekének az ola-szok.

És a királné asszonyok kiviteték Budából a Károly királytVissegrádba, és ott hala meg annak utánna. És eltemeték őtet aSzent András egyházában. Lőn kedig halála Károly királynak,mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1385.

Esmet a Mária királné asszonnak és az anyánakhistóriája követközik

I. RÉSZMikoron ezenképpen a Károly király megöletett volna, a

királné asszonyok nagy örömbe lőnek mind az Gara Miklóssal ésminden ő híveivel. És Forgács Balásnak adák a Gimes várat ésvárast, és egyéb jószágokat, mellyet bírnak az ő maradéki mind emai napiglan.

És a királné asszonyok nem tartnak vala immár senkitől, ésalláménének az Gara Miklóssal, Forgács Balással és egyebekkel,de semmi néppel, hanem csak az ő udvarokkal az alföldre. Ésmikoron

Szent Jakab napján Diaco felé mennének, a mezőn reájok ütevalami haddal az Horvát János, az horvátországi tiszttartó, ki főpárttya vala azelőtt Károly királynak. És az udvarnépe a királynéasszonyoknak – látván a hadat – elfutamának. Gara Miklós ésForgács Balás kevesed magokkal maradának, de emberül vínikezdenek az Horvát Jánossal. De az Horvát János népe sok vala,és a Forgács Balást leejték a lóról. És mikoron megfogták volna,az királné asszonyoknak láttára levágák. Gara Miklós jobb felől akirályné asszonyoknak szekerének vitézül víva, és végre gyalogszálla, és nagy sokat levága, kik a szekérhöz kapnak vala. De vég-re olly rakva lövék nyilakkal, hogy nem mozdíthatá miattok az

188

jobb karját. Annak utánna a szekér alól búvák meg és lekoporíták,és mindjárást levágák a királyné asszonyoknak láttára.

Annak utánna úgy kezdének az horvátok a szekérhöz, és ki-dőlték a királyné asszonyokat mind leányostól belőle, és hajoknálfogva vonák őket az Horvát János elejbe. A királyné asszonyoktérdre esének elejbe, és úgy könyörgének néki, hogy kegyelmeslönne hozzájok, megemleközvén Lajos királyról, ki őtet szegénylegényből ollyan úrrá tötte volna. De semmit nem foga nálla.

Estve mikoron besötüttetett volna, elküldé szolgáit, és azzokfelajazák a száját az Ersébet királyné asszonnak, az Mária király-né annyának, és elvivék aszt, és követ kötének a nyakára, ésbeveték a Bozota follyóvízbe. Azután a királyné asszonyoknakleányait éjjel elvivék az horvátok, és mind megszöplésíték őket.Külemb magának rekkeszték az Máriát, ez ott egyedől keseregvala, etc.

Másodnapon az horvátok felrakák mind a sok prédát, ésbevivék Horvátországba az Máriával és a sok leányokkal egye-tembe. És beviteté az Horvát János az Mária királyné asszontfogva az Krupa várba, és ott megparancsolá szolgáinak, hogyőrüznék őtet, de nagy tisztességet tönnének néki, és minden az őkévánsága szerént lönne.

Sigmond herceg megértötte vala a királyné asszonyoknak le-veléből a Károly királynak halálát, de ez isszonyó esetekről sem-mit nem tud vala. Ez okaért nagy népet gyűte Csehországban, ésavval a néppel beindulla Magyarországba. A felső-magyarországiurak is mind elejbe menének, és Budára jővén, mindjárást beméneaz várba. És ott megmondák néki, mit cselekedett az Horvát Já-nos, mint ölette volna meg az Ersébet királyné asszont, és minttartaná az ő feleségét, az Mária királyné asszont fogva. És erőssenbánkódék ez isszonyú dolgokon.

II. RÉSZMikoron az Horvát János meghallotta volna a Sigmond her-

cegnek Budába való bejövését, mindjárást elereszté az Mária ki-rályné asszont, és mondá néki: Látod-é, mit műveltem, Mária ki-rályné asszony. Az anyádat megölettem, az Károly királynakmegöléseért, szinte ez volt tenéked is virágod, de kímélettelek a te

189

jámbor attyádért, az Lajos királyért, ki engemet úrrá tött. Ha ezokaért aszt fogadod ennékem, hogy lecsendeszíted uradat, éshogy bosszút nem állotok rajtam, tehát tisztességgel elbocsáttlakuradhoz. Ha nem, tehát így jársz, mint az anyád.

Mária királyné asszony térdre esék elejbe, és monda néki: JóJános uram, ami meglött, az odavagyon, aszt vissza nemhoszhattyuk. De ha eszt az irgalmasságot megműveled velem,hogy békességgel visszaeresztesz, ím én megeskeszem tenéked,hogy apám gyanánt tarttlak, és az elmúltakról soha nem emle-közem. És az Horvát János elhozat á az örekléket, és azzokramegesküvék az Mária királyné asszony. Annak utánna befogatáaz ő szekereit, és minden elkobzott marhákat visszaada néki. Éshorvátországi urakat ada mellé, és elbocsátá őtet az urához, aSigmond herceghöz.

Mikoron kezel jutott volna Budához, mind az egész udvar ésaz egész váras kijöve elejbe, és nagy vigassággal fogadák őtetvissza. És mikoron az ura, Sigmond herceg hozzájutott volna,mindjárást megölelgeté, és sok beszédekkel vigasztalni kezdéőtet. Annak utánna mind kezét fogá az uraknak és mindeneknek,kik odajáróinak vala. És annak utánna úgy ménének be az váras-ba. Ott is mind az jeles asszonnépeknek kezeket fogá, és mond-hatatlan nagy örem lőn az egészvárasban.

Annak utánna egynyíhány napig mind csak keresztteljárának, és minden egyházakban misséket mondának, és az Isten-nek hálákat adának a királyné asszonnak szabadulássaért.

Az XXXII. magyari király, Sigmond, az brandeburgiherceg

I. RÉSZMikoron immáron az ő isteni szolgálattyokat elvégeszték

volna, Mária királné nagy gyűlést hirdete Székesfejérvárra pinkestnapjára.

Mikoron az urak és minden rendbeli emberek odajutottanakvolna az gyűlésbe, Mária királyné asszony az urát, az Sigmondherceget jobb kezénél fogva behozá az ország elejbe, és ott az or-

190

szág előtt elkezdvén, hosszú orációt tőn, és sok beszéddel szólla,szép renddel.

Az ő orációjának avagy a beszédnek a sommája ez lőn: AzIsten igaz, ez okaért az igasságot szereti. Ha ez okaért hívek nemlesztek, az Isten elveszt tüteket mind országostól. Annak utánna:Az magyari királyságnak birodalma nagy dolog, ez okaért nemvisselheti gondját egy asszonyi állat. Miért kedig, hogy az ő attyatestamentomba néki hatta az királyi méltóságot, ők is minnyájanaz attyának testamentomába engettenek, és annak utánna a koro-názással is aszt konfirmálták, tehát eszt is konfirmálták, hogy az őattya őtet feleségül adta a Sigmond hercegnek, és aszt végeszte,hogy a királyi méltóság őrólla szálljon a Sigmond hercegre.Negyedúttal dicsíré az urát, a Sigmond herceget, és emellett nékivallá a magyarországi koronát és avval egyetembe mind az egészkirályi birodalomnak méltóságát. Öttedúttal kéré minnyájan őket,hogy az urát, a Sigmond királyt felvegyék és megkoronázzák. Ésígéretet teszen nékik, hogy jámbor királyok leszen, és hogy az or-szágot nagy békességben tarttya, és mindenképpen mególtal-mazza, etc.

Minek utánna beszédét elvégeszte volna, és mind az urak smind az egész nép az ő beszédének és akarattyának engettenekvolna, levövé a királyi koronát fejéből, és tévé aszt Sigmondnak,az urának fejébe, és a sceptromat, avagy királyi istápot jobb kezé-ben adá néki. Es mind az egész nép nagy örömbe lőn, és felszóvalkiáltani kezdének, és minden jószerencsét kivánnak vala az újSigmond királynak és a Mária királyné asszonnak.

Es mikoron a nagymissét elkezdették volna a Szent Istvánnakmonostorába, a misse allatt az esztergomi érsek törvéli szeréntmeg koronázá a Sigmond királyt. És mikoron megkoronászta vol-na, minnyájan a fejedelmek, az urak, püspekek, nemesek és azvármegyebéli követek a koronázott Sigmond királynak fejéremegesküvének, hogy mindéltig hívek akarnának néki lönni, éstörvény szerént néki engedelmessek lönni és mindenkoron szol-gálni. Lőn kedig ez, mikoron írnának Krisztus Urunknak szüle-tésse után 1386, mikoron Sigmond király húsz esztendős volna.És a koronázás után nagy vigassággal és pompával visszahozákBudára.

191

Mikoron immár Budán volnának a királyi házban, mindjárásttanácskozni kezdének, miképpen egybe kellene békéltötni az ura-kat, kik azelőtt egybevesztenek vala, hogy az ország állandó bé-kességben maradhatna, és sokáig törék ebben fejeket.

Azonközbe a Mária királyné asszon szinetlen gondolkodék,miképpen bosszút állhatna az Horvát Jánoson az annya haláláértés az egyéb bosszúságokért, mellyet cseleködett vala rajtok.Szinetlen ezokaért izgattya vala Mária királyné asszony az urát,Sigmond királyt, hogy bosszút állana az ellenségeken, kiváltkép-pen az Horvát Jánoson a nagy küssebbségért és a nagy szégye-nért, mellyet műveltenek vala rajta. És ez isszonyú dolgokat mindelejbe raká, és amellett mondá az urának, hogy addig az ő királyiméltóságának semmi módja nem lönne, méglen sanyarúbüntöttéssel meg nem büntötné őket.

Végre meggyőzé a Mária királné asszon az urát, Sigmond ki-rályt, és két nagy sereget gyűte, és a Dunán általméne, és úgy tet-teti vala, mintha Bolgárországra akarna menni a törökek ellen.Azzonközbe megírák néki az ő baráti, hogy az Horvát János, azhorvátországi tiszttartó bement volna a Pozsga várasba, és asztmagának foglalta volna, melly váras igen erős hellyen vala, ésmindenképpen erősíttetett. Arra indít á ez okaért a király az népet,és megszállá az várat, és vítatni kezdé aszt éjjel-nappal.

II. RÉSZHorvát János látván a királynak erejét, nem bízá magát az

várban, hanem éjjel kiszekék belőlle. De ki nem mehetett volna,ha az árulóknak sáncára nem tartott volna. Mert egyfelől valánakaz vár környül az István, az vajda László fia és a Simontornai Ist-ván, az Ő népekkel. Mikoron ezek közük ben akadott vólna, bé-kével elbocsáták őtet, mert a királynak hítleni valának, noha szín-nel mentenek vala vélle a hadban.

Mikoron a Száván általkölt volna, méne Dobor várában,hollott tudja vala lönni a zágrábi püspeket és egyéb sok pártosok-kal, kiknek esztekélésekből elhajlottanak vala a királytól mind atodtországiak, mind bosznaságbeliek és mind az horvátország-beliek. Magyarországban is kárt tesznek vala, valahol lehet valamind tűzzel, mind fegyverrel. Kénszerítteték ez okból Sigmond

192

király elmenni Pozsga vár alól, és általmenni a Száván, és meg-szállani a Dobor várat, mellyben minden reménségeket vetettékvala az árulló pártosok.

Mikoron látták volna az árulók a király szándékát és vakmerőbátor szüvét, megijedének tőlle. És Horvát János ott sem merémegvárni a királyt, hanem kifutamék belőlle, hogy elszalladna akirály előtt. De megcsalatkozzék, mert azelőtt a király mind azváras környülleseket vetett vala. Mikoron ez okaért az Horvát Já-nos kijött volna az várból, és búdosnék hegyeken és völgyekbenáltal, a lesbe esék, és azzok megfogák őtet, és fogva hozák a ki-rálynak. Annak utánna megvévé a király az Dobor várát, és az el-hajlott tartományokat mind keze alá hajtá, és engedelemre hozá,megfogván közzülek mind a pártosokat és az árulókat. Mikoronmind békességre hoszta volna az ottvaló tartományokat, mind azegész sereggel Pécs várasba méne a király, és odahozá véle minda foglyokat.

Pécsett lévén törvényt tétete az Horvát Jánosra, és lófarkonhordatá őtet minden utcákon, annak utánna tüzes fogókkalmegszaggattatá az húsát, végre néggyé vágatá, és mindenik kapuelejbe felfüggeszteté egy-egy részét. Így füzeté meg Horvát Jánosaz ő merészségét és nagy kegyetlenségét. A több pártosoknakmind fejeket szedeté, a zágrábi püspektől elvévé a püspekséget ésminden marháját, és miért hogy a papi méltóságért nem meré őtetmegöletni, hanem örök tömlecre vetteté.

Mikoron az üdő múlt volna, és a koronázás után negyedikesztendőbe volna, indulla Sigmond király az ő népével az Istvánvajda ellen, ki az üdőben mind a két Oláhországot bírja vala,mind Moldovát, mind Havaselvét, mert ez még azelőtt elhajlottvala a magyari koronától. Midőn ez okaért Erdélen általment vol-na, és az havasban a szorosokban költ volna, az István vajda ottellene támada, és a kézíjjesek által igen erősen sérti és veszti valaa király népét. De Sigmond király bisztattya vala a népet, ésleszállítá őket a lovakról, és gyalog lévén, úgy vívának az oláhokellen, és nagy sokat levágának bennek, és úgy menének által aszorosokon Moldovába. Látván István vajda a Sigmond királynakbátorságát és nagy erejét, kétségben esék, és megalázza magát. Ésmelléje vévén a fő bojérokat a királyhoz jövén térdre esék előtte abojérokkal, és szép könyörgéssel kegyelmet kére tőlle. A király

193

előszer szömébe hányá néki az ő vétkét, annak utánna megke-gyelmeze néki. És az István vajda megesküvék a királynak, es je-les ajándékokkal megajándékozá őtet. Mikoron ez okért minden-képpen ott lecsendeszítötte volna azzokat, nagy vígassággalhazamene Budára, és nyugotatá népét.

III. RÉSZA koronázot után hatodik esztendőben az havaselvő oláhok

esmet elhajlának a magyar koronától, miérthogy azelőtt Sigmondkirály olly nagy kegyelmességgel cselekedett vala véllek, ésegybetársolkodának a törökekkel. A törökek kedig igen örülénekennek a társaságnak, és Thráciából feljővén, általjövének a Du-nán, és az oláhok mellé jövének. Sigmond király is nagy népetgyűte, kiváltképpen kedig fegyvereseket, és beméne Havaselvő-földbe. Mikoron a lapácföldre jutott volna, hol az oláhok éstörökek tábora vala, szép négyszegű sereget szörze, és a fegyvere-seket előlbocsátá, és úgy mendegél vala az ellenség ellen. Anapfén, hogy éri vala a sereget, szépen fénlik és tündeklik vala asereg. És megijedének az oláhok, és futni kezdének. Látván eszt atörökek, ők is utánnok sietének. Utánnok bocsáta Sigmond királyegy falka népet, és azzok az úton vágják és vesztik vala mind azoláhokat, mind a törökeket, de kiváltképpen a gyalogokat mindszinte a Dunáig.

Másodnapon indítá a király a sereget Kisnikápolra, melly aDuna túlsó parton vagyon, és megszállá aszt, és erősen víttatá. Azvárban oláhok, az várasban törökek valának, kik erőssen vínakvala belőlle, és megoltalmazzák vala magokat. És mikoron lövés-sel megrontotta vólna mind az várnak, mind az várasnak kőfalait,annak utánna ostrommal megvévé mind a kettőt, és a bennek va-lókban a nagyobb részét mind levágatá, a többit megfogatá. Ésnépet helyhesztete az várasba. Ő maga kedig visszajöve Magyar-országba.

Még Budát el nem érte vala, hogy meghozák néki a Máriakirálné asszonnak halálát, melly híren felette igen bánkódék, ésnem ok nélkül, mert semmi örökese nem vala néki az Mária ki-rályné asszontól. Hallván ez okaért Adiuga, az Mária királynéasszonnak a húga az ő nénnye halálát, arra bírá az urát, a lengyel

194

László királyt, hogy nagy népet gyűtene, és bemenne Magyaror-szágba, és elfoglalná országot, miérthogy a nénnye, Mária királnéasszon mag nélkül megholt vala. Mellyet is mívele. De KinizsiJános, az esztergomi érsek hammarsággal népet gyűte, és elej-beszálla a lengyel királynak a hegyek közett a szorosban. Es tartáfel a lengyel királyt méglen Sigmond király jöve. Annak utánnanem mere László király Lengyelországból bejőni Magyarország-ba.

Mikoron annak utánna Sigmond király megnyugott vólnaBudában, azokról kezde gondot visselni, kik azzok közzül mégugyan valának, kik ennyi sok bosszúságot műveltenek vala a ki-rályné asszonyokon, és kik mostan is megutállyák vala az ő ki-rályméltóságát, és csúf beszédeket hintnek vala felőlle nagykövélységekből. Valának kedig ezek kiváltképpen harmincketten.Fő vala ezek közett egy Kont István, ki az Hederváriaknak nem-zetségekből való vala. E harmincketten, miérthogy nem kirá-lyozák vala a Sigmond királyt, hanem ellene versengének,búdosnak vala allá-fel az országban, falukban, erdőkben etc.

A király igen báná ezeknek visszavonnássát, fél vala istőllek, hogy valami új támadásnak okai lönnének. Bízá ez okaértezt a dolgot titkon az Vajdafi Györgyre, hogy az utánnok lönne,és valami módon megfogná őket, és a királynak kezébe ejtené. Eznépet melléje vévén az alföldre alláméne, minthogy aszt a tarto-mányt cirkálni akarná valami szín allatt, és mindenfelé kímeketkibocsáta. És úgy hozák a kémek, hogy mind az harminckettőkezzel volna ott a mezőn, és ott alunnának. Éjjel az VajdafiGyörgy megkörülé őket, és virradóra reájok méne. Ezzek kedigharmincegyen felserkenvén mindjárást fegyvert kapának, hogymegoltalmaznák magokat. De Korpádi János nem vala vélek,mert még éjjel felkelvén, elment vala tőllek.

De Vajdafi György szép beszéddel kezde nékik szólni, ésmondá, hogy nem jött hozzájok mint ellenség, hanem hogymegszörzette a királynál, és kegyelmet talált nékik. Ez okaértjöjjenek immár ő magok a királyhoz, és megallázzák magokatelőtte, és megesküdjenek néki, hogy hívek akarnak innét-tovalönni.

Látván azzok, hogy kevesen volnának, eltévék fegyvereket.és elindulának Vajdafi Györggyel. És midőn jöttek volna Karom-

195

ban Vajdafi György mind megfogá őket, és vasba vereté, és sze-kerekre raká őket, és népet ada vélek, és felküldé őket Budára.

Az úton hogy viszik vala őket, egybetanácskozának, hogymikoron Budára hoznák őket, senki se kösszenne, se főt, se térdetne hajtana közzülek a királynak. És mikoron felhoszták volnaőket Budára, sok nemesek valának a király környül, és udvarol-nak vala néki. De ők a földet nézvén, semmi tisztességet nem tő-nek a királynak. Látván a király az ő keménségeket, inkább hara-gudni kezde reájok, és kevés nap múlva kiviteté őket a SzentGyörgy piacára, és ott az egyház előtt mind fejeket szedeté. Azu-tán kiviteté őket, és eltemetteté az hoffstadtban a cinterembe, a ki-rályi kerten kövül, ahol Óbudára felmennek.

IV. RÉSZAzüdőben két attyafi a Paleologus nemzetből veszédnék vala

egymással a görög császári birodalomért. És az egyik elkülde atörökekhöz, és azzokat hívatá segítségül a báttya ellen Ásiából.Amurátes, az első törek császár örüle ennek, és mindjárástáltaljöve Európába. Mikoron ott sokáig hadakosztanak, és gya-korta megütkösztenek volna, igen megerőtlenedék a görög biro-dalom. Látván eszit a török, támadni kezde a görögekre, ésmegvévé a török Galliopolist, melly Hellespontus mellett vagyon.És abból az várasból ki kezde annak utánna csatázni, és rablanikezdé Görögországot, és mindenképpen pusztítani. Mikoronmegbírta volna Görögországnak és Macedóniának nagyobbik ré-szét, azután kezde a tráciabeliekhöz, és sok népeket megbíra az őkegyetlenségével, és hódoltata magának. Az Amuratest követémindjárást az Bajazetes, ki az attyánál sokkal merészb éskegyetlemb vala. Ez nem sokáig birodalomnak allájaveté egészTráciát, Thessáliát, Macedóniát, Phocidát, Boeciát, Atticát. An-nak utánna mindjárást kezde a bolgárokhoz, kik a magyaroknakbirodalom allatt valának.

Mikoron Sigmond király megértötte volna az Bajazetesnekkegyetlenségét, követet bocsáta Bajazeteshöz, és azáltal inté őtet,hogy békét hadna Bolgárországnak, mert ahhoz semmi köze nemvolna. Bajazetes nálla tartá mind a követet, méglen mind az egészországot elfoglalta vala. Annak utánna úgy bocsátá a követet

196

vissza Sigmond királyhoz. És a kezét a szablyára tövén, monda akövetnek: Ihol, ez az én igasságom, ez által vagyon közemBolgárországgal és minden országokkal.

Megértvén eszt Sigmond király, nagy népet gyűte az ő ki-rályságának tizedik esztendőben, és minden népével beméneRácországban, és onnét Bolgárországban. Mikoron ott monstráltavolna az ő népét, és látta volna a népnek sokságát és a kopjáknaksürőségét, felfuvalkodott szűvből mondá Sigmond király: Seregez! Nemcsak a törökek ellen elegek leszünk, ha a mennyallászakadna, nem eshetnék a földre, mert a sok kopjákkal feltarthatnók, etc.98

A törökek kedig a végekben mind megerősítötték vala az vá-rakat néppel. És nagy vérontással vövék a törökektől Oristot,Budint és egyéb várakat. Mindszent havában juta Sigmond királyminden népével Nikápolhoz, és ott szálla táborban. Bajazeteseljöve a törökekkel, és szömbeszálla a kereszttyénekkel. Mikoronimmár szömbeállana a két sereg, a francok erőssen könyörgénekSigmond királynak, hogy őnékik engedné az elöljáró tisztességet.És megengedé nékik. Méglen ők ott mulatnának, és még el nemrendelték volna a sereget, a francok kiválának a derékseregből, ésa törökekre menének nagy kiáltással. És mikoron a török seregelejbe jutottanak volna, minnyájan leszekének a lovakról, és elbo-csátván a lovakat, gyalog kezdének víni a törökekkel. A törökekkörnyülfogák őket, és mind levágák őket. A lovak kedig megije-dének a nagy kiáltástól, és mind visszafutának a kereszttyénekre.

Látván eszt a kereszttyének megijedének, és mindjárást futnikezdének. A törökek utánnok, erőssen vágják vala őket, és nagysokat megfogának közzülek. Sőt Sigmond királyt is megfogtákvolna, de a Dunára jövén, szerencsére talála egy kis csólnakot, ésabba ülvén általöveze a Dunán, és úgy szallada el előttek. Akereszttyének közzül húszezeren veszének oda. Lőn ez e vesze-delem, mikoron írnának 1396.

Mikoron Sigmond király elszalladott volna, fél vala a magya-roktól, miérthogy az jeles hadat elvesztötte vala, és nagy sok jelesurak odavesztenek vala. Ez okaért mene Thráciába, és beméneKonstancinápolba, onnét Ródba, onnét jöve annak utánna Tódtor- 98 Sigmond k[irály] elvesz az ő kövélségében.

197

szágba, Tódtországból Horvátországba. Vala kedig a királlyalKanizsai János, az esztergomi érsek, és ennek az öccse, KanizsaiIstván.

V. RÉSZPártot kezdének akkoron ütni a magyari urak a Sigmond ki-

rály ellen.99 Kiváltképpen az Vajda László fia, István, és Simon-tornyai István, kik azelőtt is fő dolgossok valának a Károly ki-rálynak behozássában. És ezek kégyót-békát kezdének kiáltani akirály ellen, és arra kezdék minden embert inteni, hogy elhajlaná-nak a veszett királytól, ki semmirekellő volna, és az országnakcsak veszedelmére volna, etc.

Eszt is mondják vala, hogy nem igazán bírná a királyságot,100

mert a Mária királyné asszonnal megholt volna az ő törvénye, ésszállott volna az László királyra, a Károly királynak fiára, kiApuliában és Olaszországban bírna. A harminckét nemeseket isigen forgattyák vala, kiknek fejeket véteté vala Budán. Efféle be-szédekkel igen elüdegeníték mind a népet, kiváltképpen kedig anemeseket a királytól.

Egybetanácskozzának ez okaért az urak, és követeket bocsá-tának be Lászlóhoz, az apuliai királyhoz, és aszt kínálák a magya-ri királysággal. És megjelenték néki, hogy minnyájan az urak ésnemesek elunták volna a Sigmondnak kegyetlenségét és haszon-talan vóltát. De László, az apuliai király eszén lőn, és meggondoláa magyari birodalomnak terhös vóltát. Annak felette az attyánakröttenetes példáját is forgatta előtte, és a magyaroknak csodaerkölcseket. És ezekért nem kapa a királysághoz, noha a magya-rok ígérik vala néki, hogy Sigmondot ők ki akarnák űzni, és bé-kességes országot akarnának kezében adni.

Végre arra vivék Lászlót, az apuliai királyt, hogy megígérémagát a magyaroknak, de ollyan okkal, hogy a két, fellyül meg-mondott István addig bírnák az országot, méglen ő minden dol-gait elvégeszhetné Apuliába, és bemehetne az országban. És meg-esküvék a követeknek, hogy valamit a két István addig kezdené-

99 Pártot ütnek az urak Sigmond k[irály] ellen.100 Az urak calumniálkodnak Sigmond k[irály] ellen.

198

nek szörzeni, és végezni az országban, hogy ő meg akarná asztállani, és erőben tartani.

Mikoron a követek e válasszal visszajöttenek volna Magyar-országban, a két István és a pártolók erőssen fogják vala a Lászlókirály dolgát mindefelé. Azonközbe Sigmond király mind Tódtor-szágba vala majd két esztendeig. És noha mind tudja vala azuraknak és nemeseknek dolgát, azért mind elhallgata a Nikápolallatt esett nagy káraért. Annak utánna az esztergomi érseknek ésa Kanizsaiaknak és a Marothi Jánosnak, ki tódtországi gubernátorvala, segítségekből bejöve Sigmond király esmet Magyarország-ba, és elfoglalá esmet a királi birodalmot. De miérthogy látá, hogya két István és a több pártolók ollyan nagy készülettel és erővelvalának, nem mere bosszút rajtok állani.

Lőn Sigmond király csendeszségben majd négy egész esz-tendeig. És addig a két István és a több pártolók mind előbb-mennek vala az ő dolgokban, és a Sigmond királynak mindendolgait visszamagyarázzák vala, és elüdegenítik vala tőlle mindaz országot. Azonközben mind alkolmatosságot keressének, hogymegfognák a királyt. Annak utánna, mikoron írnának KrisztusUrunknak születése után 1401, Szent Vitálius napján egybeta-nácskozának mind az urak, mind a nemesek, és nagy sereggelbemenének a királyhoz udvarlásnak színe allatt. Valának vélek akét vitézlő iffiak is, az Gara Miklósnak fiai, egyik Miklós, a má-sik János.

Mikoron a király környül megállattanak volna, mindjártpámpolódni kezdének a királlyal,101 és orcájára veték néki, mellynagy kárt tött volna az országnak; Hogy az hadat az urakkalegyetembe elvesztette vólna Nikápol allatt, és egyéb sok vétkekethánnak vala orcájára. És ezek közett szidalomra és szitkokra kelea dolog. Végre a királyra rohanának, és megfogák a királyt, ésráncigállyák vala aszt hol imide, hol amoda nagy dühösséggel. Ésugyan ottan megölték volna, ha némelly királynak baráti nemellenzették volna akarattyokat, és könyörgettek volna érötte. An-nak utánna beveték őtet a fogházba, és az urak közzül hagyánaknémellyeket hadakozó népekkel, kik megőrüznék őtet. És adák

101 Az urak szömtől szömbe pámpolódnak vala Sigmond k[irálylyal].

199

őtet azután a Garai fiainak kezébe, és ezek elvivék a királyt fogvaSoklyós várába, és ott hagyák őtet fogva őrüzők közett.

VI. RÉSZMikoron ekképpen nyavallyássul megfogták volna Sigmond

királyt, a pártolók mindenütt fenn lábnak vala, és közenséges-képpen kikiálták az várasban, hogy Sigmondtól elkölt volna a ki-rályság, hanem király volna László, az apuliai király. És feltévéka László király zászlóját. El is küldék aszt szerin-szerte az or-szágban minden várasokban. Annak utánna követeket bocsátánakApuliában Lászlóhoz, és megjelenték néki, hogy Sigmond fogvavolna, és hogy az egész ország őtet választotta volna királlyá. Éskönyörgének néki, hogy jötten jőne Magyarországba, és kezébe'vönné a királi birodalmot.

Hallván László király Sigmondnak fogságát, és a több híre-ket, véli vala, hogy őtet csendesz országba hínák. Maga még sokhíja vala, mert a budai vár és egyéb sok erősségek még mind a ki-rály hívein él valának. Annak felette a felföld is és az vármegyék,mellyek Morva felé vadnak, mind megmarattanak vala a királnakhívségébe. László király ez okaért hajókra szörzé magát és min-den népét, és általjöve a tengeren Tódtországban Jadrába. És ajadraiak nagy tisztességgel befogadák őtet, és úgy kösszenéneknéki mint egy magyari királynak. Es egynyíhány napig ott maradaJadrában, és várá utánna a több hajókat a néppel, és Magyaror-szágból vára hírt az uraktól, esmet Apuliából is.

Azonközbe fogságban vala Soklyósban Sigmond király, egyszoros fogházban, és ott őrizik vala őtet a Gara Miklós fiai.Mikoron ott a fogházban vólna, és a nagy bánatban nagy óhajtás-sokat és fohászkodásokat művelne, hallá ezeket a Gara Miklósné,a két Garának az annya, és könyörüle rajta. És titkon hozzá hívatáa két fiát, Gara Miklóst és Gara Jánost, és ezekkel traktálni kezdea Sigmond király dolga felől. És mikoron sok bölcs beszédekkelintötte volna fiait, a fiai megfogadák az annyoknak tanácsát.

És az annyok alláméne a fogház elejbe, és szólni kezdeSigmond királlyal az ő megszabadulássa felől. És Sigmond királyegybefére az asszonnyal, és megesküvék néki, hogy őtet annyagyanánt és a fiait öccsei gyanánt akarná tartani mindéltig, és min-

200

denképpen megmutatni hozzájok az ő hálaadó vóltát. És ekkép-pen köttést tőnek egymással nagy átok allatt.

És a Gara Miklósné fiai kihozák Sigmond királyt a fogház-ból, és jól tarták őtet egynyíhány napig. Annak utánna közükbevévén, bevivék Morvába. Morvából méne Csehországba, ésmindjárást az ő svógora, a ciliai gróff segítségül lőn néki, és soknépet támasztának. Ennek a híre mindjárt kiméne Magyarország-ba és Németországba. És a pártolók igen megijedének rajta, ésnem tudnak vala, mit cselekedjenek és mihöz kezdjenek. A királyhívei kedig, kik azelőtt némává löttenek vala, minnyájan megele-venedének, és kiáltani kezdének, hogy vissza kellene híni a ki-rályságban Sigmond királyt. És minnyájan felkelvén, halállal fe-nyegetik vala az ellenmondókat és azzokat, kik megfogták vala akirályt.

Azonközbe Sigmond király nagy sok csehekkel, németekkelés a felföldi magyarokkal és az vármegyékkel, mellyek Morvafelé vadnak, bejöve Magyarországba, és mindjárást Budába méne.Az pártolók kedig szalladoznak, ki imide, ki amoda. Hallván esztLászló, az apuliai király, hamm ar visszasiete Apuliába, nem igennagy tisztességgel. De minek előtte Tódtországból visszaméne,levelet külde Sigmond királnak, mellyben ekképpen írva vala:Nyilván vallom előtted, Sigmond király, hogy a magyari urak en-gemet sokáig kínáltanak az ő királyságokkal, és hogy az ő ígére-tekre jöttem mind Tódtországig, és ott veszteg maradtam, hogymeglássam, micsoda vége lönne a dolognak. Tudod immár igazáne nemzetnek állhatatlanságát és álnakságát. Adná az Úristen, hogyaszt ne tanóltam vólna meg az én attyámba. Nincsen kedvesb do-log a magyaroknak, minthogy sok új királyok legyen. Akkoronvagyon őnékik nagyobb vigasságok, mikoron egybevesszést szö-röszhetnek a királyok közett.

Abból keresik ők az ő hasznokat. Ez okaért kérlek tégedet,hogy ennékem megbocsáss. Látom, hogy az Isten ő maga meg-szabadított tégedet a sok nyavallyákból, ez okaért örömest enge-dem tenéked aszt a királyi méltóságot. Ennek utánna mindenbekedvesködni akarok felségednek, mint jó svógoromnak. Kedvesbdolgot kedig nem cselekedhetel ennékem, minthogy a te ellensé-giddel úgy cseleköszel, mint ők akartanak teveled cseleködni, etc.

201

VII. RÉSZSigmond király is levél által felele László királynak, és ígéré

magát néki mint attyafiának. A pártolókról kedig aszt írá: Haddreám csak, megfüzetem az árulókat az ő érdemek szerént, etc.

Annak utánna Sigmond király csendesz lőn az országban, ésnem siete megbüntötni a pártolókat, hanem csak némellyektől el-vévé valami jószágokat, és osztá azzokat az ő híveinek. Deegyébképpen minden kegyelmességet kezde mutatni az ő ellen-ségihöz minden ő vélekedéssek ellen. Annak utánna, mikoron úgytetötte volna, mintha mind elfeletközett vólna minden bosszúsági-ról, gyűlést hirdete Sclavoniába Köresudvarhellyre. A gyűlésbejöve Vajdafi István sok katanákkal. Mikoron a tanácsba bejöttvolna, a nemesek reárohanának a jeltétel után, és lekapván őtet,mind járást a hengért nékiállaták, és fejét vévé. Hogy eszt meg-értötték vólna az ő katanái, mindjárt támadást művelének, éskörnyülvévék a gyűlés házát. De a nemesek kihánák az ő testét azablakon. Látván aszt a katanák, hogy urok oda vólna immár,lecsendeszedének és veszteg lőnek.

Annak utánna a több pártolókat is előfogá és mind fejeketszedeté.102 Akiknek oly nagy bűnek nem vala, azzokat számki-veté, némellyekre kedig sommafüzetést vete. Senkit – rövideden– büntötés nélkül nem hagya, akármely nagy úr is lőn.

Annak utánna, mikoron írnának 1432, római császárrá vá-laszták és koronázák Sigmond királyt az ő királyi birodalmának23. esztendejében.

Addig ím innét elhajla Hervoia, a spaleti herceg, és egybe-társolkodék a törökökkel, és azzokal együtt bejővén, nagydúlságokat és rablássokat művele az országba. Az urak, kikrebíszta vala a király addig gondját, nagy sereget gyűjtének, és had-nagyul rendelének az Gara Jánost, Maróti Jánost és a Csupor Pált.Ezek megvívának a bosznai herceggel, de a herceg megcsalá őket,és diadalmos lőn ellenek. És mind a három hadnagy fogva essék.A két Jánost megsaccolá nagy pénzen, de a Csuport megöleté.

Azután bocsátá Lasontzi Istvánt, az havaselve vajda ellennagy néppel, mert a Dán vajda hajlott vala a törökekhöz. Mircse

102 Rútul vesznek a pártolók.

202

kedig, az vajda öccse segítséget kére Sigmond királytól. De az üt-közetnek közepin megölék Lasontzi Istvánt az oláhok, és úgyadának a magyarok hátat. De igen kevesen menekedének meg.

Azüdőben az első Mahomet török császár, mikoron a Felső-Bosznaságot megbírta volna, hellyheszte oda egy Ikacs nevő ke-gyetlen tiszttartót. Ez nyughatatlan vala, mert nagy néppel kijővala, és nagy kegyetlen rablássokat művel vala Magyarországba.Az Macedoniai Miklós, egy jeles vitéz ember, valami seregetgyűte közemberekből, és egyéb hadakozókból, és ellene támadaaz Ikacsnak. És mikoron erős viadal lött volna közettek, Ikacs, afejedelem, az Macedoniai Miklósra siete. Miklós szömbeöklelevéle, és ledőtté az Ikacsot a lóról, és leszekelvén fejét vévé. Lát-ván eszt a törökek hátat adának. És ekképpen diadalmos lőnMacedoniai Miklós a törökek ellen, és az egész sereg megkaz-dagula a zsákmánból.

Azután a törökek Bolgárországban jutának, és ott nagy dúl-lást és rablást kezdének művelni. Ott is éjjel Macedoniai Miklósreájok üte csak kevés néppel, és megveré őket, és nagy kazdag-sággal visszatére földébe.

VIII. RÉSZMikoron immár Sigmond király harmincnégy esztendeig volt

volna magyari király, és az Csehországban az öccse képébenvisselte volna az gubernátorságot, mikoron kedig az Vencel ki-rály, az öccse meghólt volna, midőn írnának Krisztus Urunknakszü1etésse után 1420, választák a csehek királlyá Sigmondot, ésmindjárást megkoronázák.

Mikoron annak utánna visszajött volna Magyarországba,feljöve hozzája Deszpot György, a Felső-Bolgárországnak feje-delme, és miérthogy Sigmond király és császár olly igen nagy ke-gyességgel fogadá őtet, és olly igen kegyelmesképpen tartá magáthozzája, örök hívségnek jelére néki ajándokba adá és engedéNándorfejérvárat. Viszontag a király esmet megajándékozá őtetszép magyarországi ajándékokkal és jószágokkal, mert adá nékiSzalonkémént, Becsét, Kelpemet, Világosvárat, Tokajt, Monká-csot, Tállyát, Regécet, Szakmárt, Beszermént, Döbrecent, Túrt,Varsánt, Budán is szép házat ada néki.

203

Mikoron annak utánna Sigmond király és császár felmentvolna Németországba a pápának szolgálattyára a csehek ellen, ésott allá s fel forgolódnék, azonközbe nagy támadássok lőnek ittallatt Magyarországba. Mert egy paraszt ember, Balás bíró,felveté magát, és sok parasztnépet bolondíta meg. Ez éjjel meghá-gá Nagyszombat várast, és sokat megöle a polgárokban. Abbólazután kiüt vala, és messze föld en megdúlla Magyarországban.Az egész Máttyusföldet is mind eldúllá, és nagy pusztaságokatművele mindenütt az országokban tűzzel és fegyverrel.

Nyírségben is támada egy Márton bíró, ki nagy parasztsereg-gel mind megdúlá és megölé nagy kegyetlenséggel a nemeseketmind az egész Nyírségbe és Szamosközben.

Erdélbe is támada egy Nagy Antal, ki a parasztnépet megbo-londítá, és nagy kárt tőn a nemeseknek, és a támadássokban nagysok nemesseket ölének meg, és nagy kóborlássokat művelének.De mikoron Sigmond király és császár visszajött volna, meg-csendeszíté esmet az országot. És a támadókat megbüntötte erősbüntötéssekkel.

Annak utánna megbékélék a cseh urakkal, mert hatvan főcseh urat híva allá Magyarországba, és Székesfejérváratt lévén,sok pénzzel és barmokkal megajándékozá őket, és úgy bocsátáőket vissza Csehországban. Mikoron írnának azután KrisztusUrunknak születésse után 1436, felméne Csehországba, és nagypompával és tisztességgel befogadák őtet, és úgy méne be Prágá-ba, hova jövének hozzá minden országokból jeles követek ésnagyurak.

A római pápa is egy szép arany rózsát külde néki ajándokba,és az ő áldomásával tisztelé őtet,103 miérthogy megégettette vala acseheknek prédikátorit, Huszt Jánost és Prágai Jeronimust. Merthit és glit allatt hítta vala őket Kostnicba a koncíliomba, de meg-szeggé a pápa és a püspekeknek esztekélésekből a hitet, ésmegódasztatá magát a pápával, és úgy égetteté meg őket. De an-nak utánna minden dolgai visszamenének, és Istennek átka lőnrajta, és diadalmos nem volt azután, hanem mindenitt nem szinteapró szégyeneket vallott.104 Végre az ő felesége is, a Barbara asz-

103 A pápa kenegeti Sigmond k[irályt].104 Sigmond császár szerencsétlen leszen a hitszegés után.

204

szony reátámada, és köttést tőn ellene a cseh urakkal, és abirodalmot ki akarja vala tekerni kezéből, mikoron a gutta meg-ütötte vala.

IX. RÉSZAnnak utánna elméne Csehországból, és méne Morvába

Znoimba, és odahívatá az ő leányát, az Ersébet asszont és annakaz urát, a bécsországi herceget. Mikoron ezek hozzá jöttenek vol-na, megfogatá feleségét, az Barbara asszont, és őrüzet allatt tartá,miérthogy köttést tött vala a cseh urakkal. És annak utánnabehívatá az ő ágyasházába a cseh és magyari urakat, és azzoknaksok beszéddel szólla. És megjelenté nékik az ő beteg vóltát, hogyimmár nem élhetne, és ajánlá nékik az ő vejét, az Albirt herceget,hogy aszt választanák királlyá.

Az urak minnyájan javallák az ő tanácsát, és választák azAlbirt herceget királlyá, miérthogy Sigmond király és császár leá-nya nálla vala. És kezére megesküvének néki. Annak utánna igenmeg kezde betegülni, hogy el nem mehete a magyari urakkal Ma-gyarországba, hanem testamentomot tövén Znoimba Morvában,azután meghala, mikoron írnának Krisztus Urunknak születésseután 1437, Bódogasszonnak fogantatássának napján, üdejének 70.esztendőben, az ő magyari királyságának ötvenkettődik esztendő-ben, az ő cseh királyságának 17., az ő római császárságánaköttödik esztendejében.

Az históriás könyvek igen dicsírik eszt e Sigmond királyt,hogy szép termetű vólt, jámbor, kegyes, bőv kező, semmi ke-gyetlenséget nem cselekedett, hanem mikor igasság szerént igenmegbüntötte a nagy vétkeket. Az isteni szolgállatot igen szerette,és sok kölcségeket tött arra. Budán épűte egy egyházat, a SzentSigmondnak nevére, és prépostságot és káptalant szörze hozzájasok jövedelemmel. Az váradi püspekséghöz sok jövedelmetszörze, és megöregbíté, és sokkal fellyebb rakatá az váradi mo-nostort, és meghadja, hogy oda temetnék őtet a Szent László testemellé. Egyéb nagy épületeket és épűttete. Pesten fondamentomotvettete nagy kölcséggel, hogy egy nagy császári várat rakatnaoda, és akará a Budai várat – mellyet nagy palottákkal megö-regbíttete – a pesti nagy várral és várassal egy szélles és hosszú és

205

igen erős faragott kővekből épűttetett híddal egybefoglalni a Du-nán által. Egy igen nagy tornyot is kezde Budán rakatni, mellyetimmár két padlássig felvitték vala. De miérthogy kimúlék ez vi-lágból, hátramarada az, és eszt nevezik Csonka Toronynak. Hátramarada a pesti vár is, az igen nagy híddal, etc. Váradon vagyoneltemetve, mint testamentomba meghatta vala.

Az XXXIII. magyari király, Albirt, az bécsországiherceg

I. RÉSZMikoron Albirt herceg, az Ersébet asszonnyal, Sigmond ki-

rálynak leányával, a Sigmond király és császárnak testét Váradoneltemették vólna, mindjárást Székesfejérvárra sietének a gyűlés-ben mind az urakkal. És ott lövén, újonnan választák az urak azAlbirt herceget magyari királynak. És ugyanazon nap megkoro-názák mind az Albirt herceget, mind az Ersébet asszont, az ő fele-ségét, melly lőn Krisztus Urunknak születésse után, midőn írná-nak 1438. januáriusban, mellyet Bódogasszon havának nevezik.

A magyarok példáját követik vala a csehek is. Mert mikoronSigmond király és császárnak testamentomát látták volna, mindjá-rást ők is egyenlő akarattal választák az Albirt herceget cseh ki-rállyá ugyanazon esztendőben, pinkest havában.

Nem sok üdővel az Albirt királynak koronázása után nagytámadás lőn Budán a magyarok és a németek közett, mert e kétnemzet lakik vala főképpen Budán. De miérthogy a magyarokirigykednek vala a németekre az ő nagy kazdaságokért, gyakortaerre is ügyeköznek vala, hogy kirekesztenék őket a tanácsból.Mert ez vala eleitől fogva a törvények, hogy a tanácsnak a felenémet lönne, a fele esmet magyar. És hogy egy esztendőben ma-gyar lönne a bíró, a másikban német. Vala kedig a magyarokközett egy nyughatatlan ember, kinek Ötves János vala neve, kiszinetlen tör vala a németekre, és akará őket megfosztani az őigasságoktól. Eszt megfogatá a német bíró, és éjjel megöleté, éstestét a Dunába vetteté. Mikoron ebben egynyíhány nap után hírlött volna, támadást művelének a magyarok az várasban Budán,és az jövevén parasztságot nódíták a németeknek házaira, és erő-

206

vel feltörék az házokat, és sokat levágának közzülek, és mindenmarhájokban zsákmánt tőnek. Sőt az olaszoknak házait is feltö-rék, és azzoknak minden marhájokat elkóborlák. Maga ezzeksemmit nem vétettek vala a magyarok ellen, miképpen a németekis nem vétettek vala, hanem csak a német bíró megölette vala aznyughatatlan és háborgó Ötves Jánost. De az Albirt király annakutánna törvént láta kösztek, és egynyíhányat a támadók közzül,kik ez veszedelemnek okai valának, kemény büntötéssel megbün-töté, és a két nemzetet azután egybebékélteté. És békességnektörvényét adá közükbe bizonyos cikkelekkel.

Nem sok üdő múlva az elektorok egybegyűlének Frankfurt-ba, és választák ott Albirt királyt római császárrá ugyanazon esz-tendőbe. De a magyari urak nem engedék néki, hogy felvönné acsászárságot. Mert Sigmond király is – mondának – felvövé acsászárságot, annak utánna mind oda fel jára a kereszttyén orszá-gokban, és a törökek addig nagy kárt tőnek rablássokkal Magyar-országba. Ezért nem akarák megengedni. De végre reá bírák azurakat, hogy megengedék néki.

Azután nagy hada támada Albert királynak némelly csehurakkal és a lengyel Kasimir királlyal, de végre a pápa békességetszörze köz ettek.

II. RÉSZMikoron kedig meghallották volna a törökek, hogy megholt

volna Sigmond király, igen örülének annak, és mindjárást feljö-vének a Felső-Bolgárországba, és rablani kezdének. Györgykedig, a rác deszpot megijede tőllek, és az ő fiát hadja Szenderőbea Duna parton, és ő maga feljöve Magyarországba mind az urak-kal és a papokkal.

A magyari urak egy követet küldének a másik után Albirt ki-rályhoz, és alláhívaták őtet Magyarországban a törökek ellen.Allásiete ez okaért, és jöve Budára. Budán meghozzák néki a hírt,hogy megholt volna az esztergomi érsek, az Palóci György, kinélhadta vala a koronát és az egyéb királyi eszkezeket az esztergomivárban. Odasiete ez okaért a király a királyné asszonnyal egye-tembe mindjárást, és az királyné asszont bebocsátá az várban. Ésmikoron meglátogatta volna, mind a kincset, a koronát is az

207

egyéb királyi eszközekkel meglátá, és a látogatásban ellopá ki-rályné asszony a koronát, és adá aszt az vényasszonnak az előketőallá. És mikoron mindeneket esmet bepecsétlett volna, az ura, akirály után allájöve Budára.

Annak utánna az Albirt király csak az ő népével minden se-gítség nélkül alláméne az Amurates török császár ellen, és tábor-ban szálla a Tissza-Duna közett. És méglen ott megvárá a segítsé-geket, addig megvövék a törökek Szenderő várát, és nagy ke-gyetlenséggel levágák a bennevalókat. A deszpot fiának kitollákszömeit, annak a húgát magának tartá Amurates. Lőn ez mindkisasszony havába.

Hallván eszt Albirt király a magyarokkal, igen megijedénekrajta.

De miérthogy a törökek megerőssítvén az várat néppel azegész sereggel mind hátramenének, a magyarok is meghasson-lának a táborban, miérthogy a hévség miatt igen meghalának azvérhassal, és mind királyostól visszamenének a táborból Budára.A király is, miérthogy mindennap jóllakott vala a hévségbendinnyékkel, az vérhasban essék. És midőn meg nem állhatatnákaszt rajta az orvosok, megérzé, hogy meg kell miatta halni. Ezokaért felviteté magát Bécsbe. De az útban testamentomot tőn, ésNeszmélben, egy faluban meghala, mikoron írnának KrisztusUrunknak születésse után 1439, szent apastaloknak, Simon és Jú-dás napján, mikoron még két esztendeig nem uralkodott volna akirályi birodalomba. Eltemeték őtet Székesfejérváratt a több ki-rályok mellett.

Mikoron Amurates, a török fejedelem meghallotta volna azAlbirt királynak halálát, kijöve, és elrablá mind a Rácországot, ésannak a nagyobbik részét foglallá magának. Mindjárást a Thessa-loniabeliekre méne, és mikoron aszt a nagy várast megvötte vol-na, méne minden hadával Aetholiára és Epirusra, és e tartomá-nyokat mind elrablá, és elpusztítá, és mind magának hódoltatta.És az üdőben a magyaroknak egyenetlenségekért és hasonlás-sokért igen megnöveködék a török birodalom.

Az Ersébet királyné asszony terhesen maradott vala Albirt ki-rálytól, és Budán lövén az várban, nagy bánatban vala, mert gon-dolkodik vala arról, mint lőtt volna dolga az attyának és Mária ki-rálynénak és az annyának a magyarokkal. Elhívatá ez okaért a

208

magyari urakat, és megjelenté azzoknak, hogy terhes vólna, ésamellett inté őket, hogy gondot visselnének magokról, mert ő asz-szonyi állat lévén, nem tudná ollyan nagy országnak gondjátvisselni, miérthogy bizontalan dolog is volna az szülésse, és nemtudná senki, ha fiú vagy leányzó leendő volna az ő magzattya, etc.Ezek mellett könyörge nékik, ha fiat szülne, hogy arról nefeletköznének, és az ő örökségétől meg ne fosztanák őtet,megemleközvén az ő jobb attyának, Sigmond királynak nagy jó-téteiről, etc.

Hallván aszt az urak, mindjárt gyűlést hirdetének. A gyűlésben sok tanácskozássok után választák királlyá lengyel Lászlót,Kasimir királynak attyafiát, ki még iffiú vala. És mindjárt követe-ket bocsátának utánna Lengyelországban. Mikoron ezek még akövetséget nem mondották volna Lászlónak, szülle Ersébet asz-szon egy szép fiat.

Azonközbe a követek megmondák a követséget a tanácsbanLászló király előtt, és László felvévé a magyari királyságot, ésbesiete Magyarországba. És Hédervári Lőrinc, a nádorispán kezé-be adá néki Buda várát, és beültöté őtet a királyi székbe. Lőnkedig ez, midőn írnának Krisztus Urunknak születésse után 1440.

Az XXXIV, magyari király, a lengyel László

I. RÉSZAz Ersébet királyné asszony igen nehezen vévé eszt a magyar

uraktól, hogy tudván az fiának születéssét, mégis behoszták volnaa lengyel Lászlót, és aszt bebocsáták volna Budában, és a királyiszékbe ültötték volna. Ebből ez okaért nagy hasonlás lőn a ma-gyar urak közett. Sokan hajlának az új király, László király mellé.Többen kedvelék a gyermeket, az Ersébet királyné asszonnak fiátnézvén még Sigmond királynak sok jótételit, ki jobb attya vala agyermeknek.

A gyermeknek párttyai felvévék a gyermeket mind anyástól,és alláhozák Székesfejérvárra, és ott. nagy gyűlésben lévén SzécsDienes az esztergomi érsek és gardinál megkoronázá a gyerme-ket, melly még nem vala négy holnapi. Valának a koronázásmellett nagyurak, az veszprimi püspek, a győri püspek, Ulrik, az

209

ciliai groff, Ujlaki Miklós, Gara László, Bot András, annakfeletteKanizsai László és Imre, Szécs Tamás etc. És a ciliai groffmegesküvék a magyari uraknak és az egész országnak a gyermekképébe, ki az királyné asszonnak anyabáttya vala. A Dienesgardinál is mind az urakkal megesküvének a gyermeknek, azújonnan koronázott László királynak fejére, hogy hóltig megakarnák őtet minden hívséggel szolgálni.

A koronázás után az Ersébet királyné asszony felméne mindaz urakkal Vissegrádba. És bírá akkoron Visegrádot az GaraiLászló, és királyné asszony felméne az urakkal az várba, hogyeltönnék a koronát az ő hellyére, mert arra épűtötték vala aszt azerős várat. És az eltévésben megcsalá mind az urakat királynéasszony. Mert úgy tetteté, mintha az almáriomba tönné koronát,de hammar az előköttő allá dugá, és bepecsétlé az almáriomot. Azurakkal is bepecsétleté. Annak utánna elkéredzék az uraktól, ésfelméne mind gyermekestől és koronástól Bécsországba, azFriderik királyhoz, az ő báttyához, és annak ajánlá mind a gyer-meket, mind a koronát.

Az Ersébet királyné asszony annak utánna allájöve Magyar-országba. Mihelt a végekbe jutott volna, ottan megérté, hogy amagyarok megmáslották volna akarattyokat ellene,105 és hogy in-kább raggaszkottak volna a lengyel László királyhoz. A nagyurakis elhajlottanak vala tőlle, mint Ujlaki Miklós, az horvátországitiszttartó, Rozgoni Simon, az egri püspek, és ennek mindenattyafiai, az veszprimi püspek, minnyájan a Rozgoniak és az nagyHunyadi János etc.

Azonközbe a nádorispán gyűlést hirdete Budára, hova azurak minnyájan gyorsan gyűlének mind a fő magyarokkal. És glitlevelet küldének az uraknak is, kik az Ersébet királyné asszonymellett valának. Szécs Dienesnek, az esztergomi érseknek ésgardinálnak, és Gara Lászlónak, a kéncstartónak, ki Vissegrádotbírja vala, és a több uraknak. Mikoron ezek Budára jöttenek vol-na, mindjárást begyűle az ország a budai várba, és mikoron ottsok óráig tanácskosztanak volna, eloszlának egymástól. És miko-ron Szécs Dienes és Gara László és a királyné asszonnak többpárttyai ki akarnának jönni az várból, nem bocsáták ki őket, ha- 105 Az magyari uraknak álhatatlansága.

210

nem ott benn az várban maraszták mindaddig, méglen meges-küvének a lengyel Lászlónak. És Gara László kezébe bocsátá nékiVissegrádot mind a kinccsel. Annak utánna minden tisztességgellőnek nékik és szabadon bocsáták.

II. RÉSZMikoron annak utánna újonnan begyűltenek volna, elvégezék

aszt, hogy mindjárást Fejérvárra kellene menniek, és a lengyelLászlót magyari királynak koronázni. És felküldének Vissegrádbaaz urak közzül, kik elhoznák a koronát. A követek bemenvén avárba, mindeneket épen találának, de a koronát nem találák meg.Abból vévék eszekbe, hogy az Ersébet királyné asszony azeltételkort ellopta volna. Megértvén eszt Budán, minnyájan igenbússulának rajta. De mindazzonáltal Fejérvárra sietének az len-gyel Lászlóval, és ott a Szent István képéről levévék a koronát, ésavval koronázák meg a lengyel Lászlót magyari királlyá, mellykoronázásból szántalan sok nyavallyák támadnak vala Magyaror-szágba.

Mert sokan támadának a magyari urak közzül a gyermekLászló király mellé, mint Gara László, a bán, Filep János, BotAndrás, Temesi András, az vajda fia, etc. Ezek táborban szállánakSzekszárd mellett. Azzok ellen küldé a lengyel László az erdélivajdát, az Hunyadi Jánost, és az Ujlaki Miklóst. És ezek megüt-közvén a királynéasszony párttyával, győzedelmessek lőnek elle-nek. Az Bot András az futásban elvesze. Azután az Alföldre men-vén, ott mind meghódoltaták a népeket.

Azonközbe a királyné asszonnak párttyai erőssen kergetikvala a Felfölden és a Bécsország mellett való földeknek határibana lengyel László királynak párttyait. Főképpen kedig a Szécs Ta-más, az esztergomi érseknek öccse, kazdag és vitézlő ember vala,miért az királyné asszon után bírja vala Komáromat, és onnét ki-jővén erőssen veszti vala tűzzel és fegyverrel mind lengyel Lászlókirálynak párttyait. Sőt magát megerőssítvén Esztergomról allá-jöve, és kétfelől az úton mindeneket elpusztít vala, és minden fé-lelem nélkül Óbudáról allászálla, és felgyújtá Újbudának azhoffstattyát a Felhévvíz mellett, és erőssen levágá azzokat, kikellene kezdének támadni. A király az várból jól láttya vala mind a

211

tüzet, mind az kóborlást. Sőt még Budának effelé való körítésétmegkezdé Szécs Tamás késérteni, hogy a király az ő szolgáinakmind a vártákat ki kelle osztani mind az várban, mind az váras-ban. Erőssen kelleték mindenütt vigyázni. Annak utánna SzécsTamás megdúlván és mind megégetvén az hoffstatot Budakörnyül, békével visszaméne Esztergom felé.

Mikoron Szécs Tamás visszament volna, a király egybehíváaz ő híveit, és felindulván megszállá Esztergomot. És mikoronerőssen megvítatná az várast, az esztergomiak emberül megól-talmazák vala magokat a király ellen. Mikoron naponként mind-kétfelől ennyi vérontás lönne, megesék a Szécs Dienesnek, azesztergomi érseknek szüve rajta, és az ő gyermekét kiküldé egylevéllel a királyhoz, és abban kéré a királyt, hogy elhadná azvítatást, és napot tönne, mikoron szömbe lehetnének egymással,hogy traktálhatnának egymással a békesség felől. A király is nagyemberséget mutata az érsekhöz, és engede az ő kívánságának. Ésmikoron harmadnapig traktáltanak volna egymással, meglőn abékesség közettek.

Azután elméne onnét a király a szaladiai vármegyébe, mellyelhajlott vala tőlle, és megvőn ott két kastélyt a németektől:Pákánt és Kégyóst. Onnét azután visszatére Budába.

III. RÉSZMidőn ezek lönnének innét Magyarországban, túll minden

hellyek rakvák valának dúlássokkal és kóborlássokkal. Mert azErsébet királyné asszony, Albirt király halála után adott valaZóllyomat, a királi várast minden vidékével és hozzá tartozóvalajándokon Giskrának, egy cseh úrnak, ki egy jeles és vitézlő úrvala. Ehhöz tisztül adott vala néki Kassa várast és mind a felsőbányákat, és ez ajándékozással kötötte vala magának e fő csehurat. Ez Giskra erőssen dúllya és égeti vala az László királynakpárttyait Kassából. És mindenféle nemzetekből minden tolvaj lat-rok melléje gyűlének nagy sokasággal, kik által sok erősségeketvén az országban. És sok erősségeket épűttete mindenfelé az or-szágban, és erős dúlásokat művel vala mindenütt, és pusztíttyavala a tartományokat, melly kegyetlenségek miatt nagy Ínségbenvala mind az egész Felföld és a körülvaló tartományok.

212

Ugyanezent mívelé a ciliai groff is, a királyné asszonnak báttyamindenfelé.

Azonközbe Amurates, a török császár, hallván a magyarok-nak az ő veszédésseket, feljöve, és elfoglalá az egész Rácorszá-got, és Györgyet, a rác deszpotot kiűzé belőlle.106 Annak utánnaMagyarországhoz kezde, és megszállá Nándorfejérvárat. És ellenetámada néki a fejérvári bán, János, ki aurane pirjal vala. De hogylátá a töröknek hatalmas vóltát, mindjárt visszajöve Fejérvárba, éshét egész hólnapig mind erőssen vítatá az várast lövéssel,ássással, ostromlással. De az Raguzai János a hőssekkel vitézzülmegoltalmazzák aszt ellene. Maga immár sok tornyokat dőtet valale és nagy darabokat a kőfallakban. De az vitézek mindenkoronelhajták őket a töréssekről, és belől nagy árkokat és töltésseketcsinállának a körítéssek mellett, és úgy tarták meg az várast.

Annak utánna, mikoron nagy sok törökek vesztenek volnaalatta, nagy szégyennel elméne Amurates alólla. És úgy szabadu-lának meg nagy tisztességgel az vitézek, kiváltképpen a bán,Raguzai János.

Az Hunyadi Jánosról, erdéli vajdáról, és annak je-les dolgairól

I. RÉSZItt e hellyen szóllanom kell az Hunyadi Jánosnak eredetiről

és nemzetségéről. Nem az Bonfinius mesternek írása szerént, ha-nem az igaz história szerént, mellyet hallottuk azzoktól, kiknekattyok szolgálta régen az Hunyadi Jánost, és sok ütközetekbenforgattanak véle. Mert az olasz Bonfinius kedvesködni akarvánMáttyás királynak, a rómaiaktól hozza allá az ő eredetit, és olasztcsinál belőle. De a dolog nem úgy vagyon, hanem mint ebben azírásban megtalálod írván, így higgyed az históriát igaznak lönni.

Mikoron Krisztus Urunknak születése után írnának ezerhá-romszázkilencvenkettőben, és magyari király vala az Sigmond, azbrandeburgi herceg, ki az Mária királynéasszonyt, az ördöngesLajos királynak leányát vette vala feleségül, kiről a magyari ki-

106 A magyarok egybeveszésében a törökek nyertessek.

213

rályság reá szállott vala, vala ekkoron az Havaselvő vajdaság amagyar korona allatt, miképpen az Moldova vajdaság is. Hogykedig az Havaselvő vajda meghólt vala, marada utánna két fia.Egyiknek Dánnak, a másiknak Mircse vala neve. És ezek kettenegyütt bírják vala az országot. Üdő múlván hassonlás lőn közet-tek, és egymás ellen kezdének támadni. Az Dán vajda eszejt el-vesztvén török császárhoz külde, és ahhoz raggaszkodék, és népetkére tőlle az ő attyafia, Mircse ellen. Amurath, a török császárörüle néki, és gyorsan nagy erőt bocsáta néki segítségül. Látvánaz öccse, Mircse, hogy olly hatalmas erővel vólna, megijede tőlle,és kiszekék az országból, és Magyarországba jöve, és feljöve Bu-dára Sigmond királyhoz. Ott szép ajándékokat mutata be a király-nak, és lábaihoz esvén erősen könyörge néki, hogy őfelségehamm ar látna Havaselvőföldhöz, mert az ő attyafia, Dán, török-höz adta volna magát.

Hallván eszt Sigmond király, elámélkodék rajta. És mondaMircsének: Ha igaz ez a hír, igen jól tötted, hogy feljöttél idehozzám. Monda Mircse: Felséges király. Nincs külemben. És akirály megérte mindeneket rönddel az Mircsétől. Annak utánnamindjárt népet kezde gyűteni, és elkészíté az ő seregét, és Budárólkiindulván Magyarországon általméne, és beméne Erdélybe.Mikoron az Istrigy mellett, Déván felől táborba szállott volna, ottmulata egy üdeig, méglen az erdélyi vajda felvönné az ő népét, ésaz alföldi hősek utánna érköznének. Mikoron egy jó üdeig ottmulatott volna, eluná az özvegységet. És a komornyik innasokkalszállani kezde az föld felől. Minémü föld volna? Szép nép vólna-érajta? Kiváltképpen, ha valami szép asszoni állatokat és leányokatláttanak volna ott a környékben valahól?

II. RÉSZMondának az inasok, hogy szép szöméllyeket láttanak volna,

kiváltképpen egy igen szép leállt láttanak vólna egy gazdagbojérnél, kinek mássa nem vólna messze földen. Sigmond királyérette bocsátá az innassokat. Mikoron elhoszták vólna a leánt, éskirállyal szömbeállana estve, monda a királynak: Felséges Uram!Én nemes leán vagyok az Morzsinai nemzetből való. Ha velemközessülni akarsz, egyült megterhessüllek tőlled, mint lönne an-

214

nak utánna magamnak és az én magzatomnak dolga? Erre legyenfelségednek előszer fő gondja. Monda Sigmond király: Ha meg-terhesülsz tőllem, gondom leszen reád, és szép jószágot adok te-néked és magzatodnak, nemzetségedet is jobban megnemesítem,és nagyobb méltóságra viszem. És hittel megígéré eszt néki, éskeze adássával is megerőssíté.

Egynyíhány nap múlva elindítá a népet, és beméne Havasel-vőföldébe, és ott szömbevíva Sigmond király az oláhokkal éstörökekkel. És győzedelmes lőn ellenek, és mind Nikápolig el-beméne, és megvévé Nikápolt, és mind elpusztítá aszt. Vissza-jövén annak utánna esmet Erdélyen általméne, és esmet megszállaaz Istrigy mellett, szinte az előbeli hellyen. Esmét elküldé azinnassokat az Morzsinai szép leánzóért. És monda néki a leány:Felséges Uram! Amitől félek vala, szinte az esett rajtam, mert ter-hébe estem tőlled. Az Istennért is kérem felségedet, ne haggyimmár, mert igen nagy nyavalyába leszek. Vaj ki nehéz ügyemleszen.

A király mindjárt számlálni kezdé az üdőt. Tehát majd négyhólnapja vala, hogy véle közesült vala. És ujjából kivoná az egyikgyűrőt, és adá aszt a Morzsinainak és monda néki: Semmit nefélj! Eszt tarcsad jegyül, evvel mególtalmaszhatod magadat min-denek ellen. Cédulát is adok. Azzonközbe várj Istentől. És reggelbőv kölcséget ada néki, és úgy bocsátá haza. Annak utánnamegindítá az ő népét, és Magyarországon általmenvén felméneBudára.

Vala ott az üdőben egy havaselvő bojér, kinek Voik Buthivala neve. Ez kiszekett vala Havaselvő földéből a nagy egyenet-lenségért. Avval közlé dolgát a szép Morzsinai. Az látván az őszépségét és kazdagságát, házastársul vévé az Morzsinait. Azon-közbe Mircse vajda elhívatá az Voik Buthit, hogy hazajönne, ésmegigéré néki minden jószágát. Felvévé Voik Buthi az ő szép fe-leségét, és hazaméne véle Havaselvőföldébe, és ott lakának egy-mással. Nem sok üdő múlva leesék a szép Morzsinai, és igen szépfiat szüle Buthinak. És megkeresztelvén aszt, Jankulának nevezékőtet. És nagy gondot visele reá az anya, és szépen nevelé aszt,mint Sigmond király meghadta vala néki.

Üdő múlva, mikoron Sigmond király esmet bement volnahadával Havaselvőföldbe, hogy vína a törökek ellen, az Morzsinai

215

fel vévé a gyermeket, az Jankulát, és beméne a királyhoz, és elej-be tévé a gyermeket és a cédulával a gyűrőt. Látván a király a cé-dulát és az gyűrőt, igen kezde örülni az Jankulának, és meghagyjaaz asszonnak, hogy üdő múlva felhozná a gyermeket Budára. Ottmindenekről jó választ adna néki, mert gondját akarná róllok vi-selni, mellyen nemcsak ők, hanem minden nemzetek örülnének.

III. RÉSZMikoron Sigmond király minden dolgait elvégeszte vólna

oda, visszatére és hazaméne Budára. Üdővel meghala az uraMorzsinainak, és kijöve az ő szép fiával, az Jankulával esmet az őbáttyaihoz Erdélbe, és ott lakék nállok. Üdő múlva az asszonymonda az báttyának az Morzsinai Gáspárnak: Szerető báttyám! Egyermekkel ennékem útam vólna, mert fel kellene mennem Budá-ra, de nem tudom, mint mehessek. Kérlek, ides báttyám, jere ve-lem, kérlek vígy oda, mert netalántán te sem bánod. Monda abáttya: Jó húgom, igen messze a Buda, mi patvart járnál te ott?Monda az asszon: Vagy messze, vagy nem messze, de ennékemfel kell mennem. Ha eljössz velem, nagy hasznot tész a kisJankulának, sőt az egész nemzetünknek. Hallván eszt a MorzsinaiGáspár, elámélkodék rajta, és monda: Hadd halladjon a dologvalamennyére. Ím gondolkodom felőle: Meglássuk.

Egynyíhány nap múlva az asszony mosni készül vala, ésletötte vala az Jankulát a földre, hogy ott hallgatna és játzódnék aporba. És igen erőssen kezde a gyermek ott sírni. Az asszonyodaméne, és a Sigmond király gyűrőjét adá a Jankula kezében,hogy avval játzódnék, és veszteg hallgatna. Mikoron egy jó üdeigjátszott volna Jankula az gyűrővel, és ott hallgatna a porban, egyholló meglátá a fáról a szép fénes gyűrőt az gyermek kezébe, ésodaröpülvén kikapá a gyermek kezéből a gyűrőt és felvivé aszt afára. Az Jankula hertelen igen kezde kiáltani. Az anya elhadjaszapponozást, és elfutamék a gyermeköz. Tehát nincs a gyűrő.Feltekéntvén a fára, tehát az holló orrába fénlik, és ott praktikálrajta. Elijede az asszony, mindjárást a báttyához futam ék, és nagyzokogással megbeszéllé néki, mint járt volna és monda: Szerel-mes báttyám! Megyünk? Az átkozott holló elkezdé minden sze-rencsénket elveszteni, mert orrában vagyon a Sigmond király

216

gyűrője, mellyet jegyül ada ennékem, midőn megművelém az őakarattyát. Ha az gonosz holló elviszi a gyűrőt, nem fogja a királymegállani az ő ígéretit, mellyet ennékem tött. Bizony, a gyűrőnélkül soha nem merek a király elejbe körülni, sem merem a sze-gény Jankula dolgát előtte említeni. Jaj, jaj, hova legyek?

Morzsinai is elijedvén megraggadá ijjét s tegzét, és elméne azhúgával. Íme tehát a holló ott vagyon a fán, és praktikál az orrávala gyűrővel. És mindjárást egy nyíllal hozzá aránza. De a nagyhertelenkedésbe hibát tőn, és nem találá az hollót. Más nyilat vén,és avval mellybelövő az hollót, hogy alláessék mind gyűréstől. Ésnagy örömbe lőnek mindketten.

Morzsinai Gáspár ez okaért megértvén az húgától a Sigmondkirálynak minden dolgát, fel vévé a húgát az Jankulával egyetem-be, és felvivé őket Budára. Egy napon, midőn a király allájöttvólna ebéd után az vár piacára, és ott morálna, az Morzsinai azJankulával oda járulván a királynak nyújtá a cédulát és a gyűrőt,és monda: Felséges Uram! Lásd meg ezeket. Kérlek, felségesuram, megemleközzél a te ígéretedről, és ne utáld meg szegényfejemet és fiadat. Könyörülj, felséges uram, a szegény nemzete-men is.

Sigmond király pirulván egy kevéssé, mindjárt az Jankulánakkezde mosolgani. Azután visszaadá néki a gyűrőt és monda: Jóltötted, hogy feljöttél, és hogy felhosztad a gyermeket. Gondodatviselem, úrrá teszem az Jankulát. Nemzetedet is felemelem. És akirály mindjárt hívá Bán Ferencet, és meghadja néki: Ezeket viddki jó szállásra, és visselj gondot reájok. Meglásd, hogy mindenelegek legyen. Ne hadjad felejtenem az ő ügyeket. Juttasd eszem-be, hogy ollykoron öremmel bocsássam őket haza Erdélbe. BánFerenc kiméne vélek, és általvivé őket Pestté egy polgárnak házá-hoz, és ott mindennap jól tartá őket, mintha mindennapmenyekezőben laknának. És a király gyakorta általhozattya vala akis Jankulát Budára, és csak magának lövén, játzodozik valavélle. És mikoron visszabocsáttya vala, nagy sok szép gyűrőketfűze a nyakára, és arany láncokkal övedzi vala be, és nagy er-szény arannyforintokat függeszte nyakába, és úgy bocsáttya valavissza.

Egy hólnap múlva Bán Ferenc látá, hogy igen jókedvő vólnaa király, és monda néki: Felséges Uram! Üdő vólna a kis Jankulát

217

jó válasszal visszabocsátani. Meghidje felséged, amint én ará-nyoszhatok hozzá, ha élhet, Jankula igen nagy ember leszen ben-ne. A király mindjárt megajándékozá őtet Hunyaddal Dévánfellyül és a környüle való jószággal. Es mindjárt megpecsétlő azleveleket önnen secretummal, és parancsolatot íra az erdéli vajdá-nak, hogy beiktatnák őket abban, és hogy mególtalmazná őketmindenek ellen. A hollót kedig, kinek egy aranygyűrő vólna orrá-ba, aszt adá címerül az Jankulának és az egész Morzsinai nemzet-nek. És a Morzsinai nemzetnek szép jószágot ada az Hátzakban.Az asszonyt kedig nagy somma aranyforintokkal és egy hatlovúkóllyával megajándékozá. Amellett útikölcséget is bőven ada né-kik, és annak utánna úgy bocsátá őket nagy örömmel be Erdélybe.

IV. RÉSZHazajövén mind elfoglalák az jószágokat, és úgy lakék a szép

Morzsinai az ő fiával Hunyadon, és ott felnöve az Jankula, onnétneveszteték annak utánna Hunyadi Jánosnak. Az anya is ott – ke-zel Hunyadhoz – hala meg, és eltemetve vagyon egy faluba, kinekTelek neve, ha jól megemleközem felőle. Nem neveltetett felPesten, az anya sem hált Pesten, hanem így vagyon az igaz histó-ria, amint én megírtam.

Minek utánna az Jankula felhuzakodott volna, és immár szépiffiú vólna, előszer a Csákiakhoz adta magát, és azzokat szolgálta.És ezeknél kezdette legelőszeris az ő emberségét megmutatni. ACsákiaktól elbúcsúzván a csanádi püspekhöz akadott, és asztszolgálta. Onnét elszakadván az zágrábi püspeket szolgálta tizen-két lóval. Onnét jutott annak utánna Magyarországba egy vitézlőnagy úr allá. Onnét híredék ki az ő neve Magyarországba az őnagy vitézségeért, hogy a királynak is esmeretségbe juta.

Mikoron annak utánna Sigmond király beméne Olaszország-ba, úgy méne Hunyadi János is be véle. Olaszországban álla azFilephöz, az medilanomi herceghöz, és aszt nagy emberséggelszolgálá egynyíhány esztendeig egynyíhány lóval. Annak utánnavisszajöve esmet Magyarországban, és az alfölden vitézködék ajeles hősek közett a törökek ellen. Egyszer az ő társaival ottfelkele, és beméne Misiába, és ott feldúlának egy görög calagorkalastromot, és igen drága kéncset hozának abból vissza. Ott

218

nyére Hunyadi János nagy sok drága dolgokat, köveket és sokarany szörszámokat.

Mikoron Sigmond király felméne Németországba,HunyadiJános is igen szépen felékesít é magát nagy szép és drágaöltezetekkel, és együtt felméne a királlyal. És mikoron egy jóüdeig oda mulatott vólna, és ott jeles emberségeket cseleködettvolna, híres és dicsíretes névvel visszajöve Magyarországba.Azután hadi tisztekben szépen, eszesen és jámborul kezdé magátvisselni. Annyira, hogy mindenütt és mindenkinél igen jó hírekezde lönni.

Annak utánna Hunyadon egy igen szép várat épűte, és az Ge-rébek nemzetségéből hoza feleséget magának, az Ersébet asszont,az nagy Szilágy Mihálynak ides szép húgát. Abból kedig két fiatnemze. Hunyadon szülé az Ersébet asszony a nagyobbikat, azHunyadiLászlót, ki annak utánna az uraknak árultatásából Budánméltatlan és kegyetlenül elvesze, amint annak utánna megmond-juk. Egynyíhány esztendő múlva úgy szülé a küssebbiket, aMáttyást, ki annak utánna felséges, sőt legfelségesb magyari ki-rály lőn. Szülé kedig eszt a Máttyást Kolosvárott Erdélben, miko-ron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1443, bőjt máso-dik havának huszonhetedik napján reggel három órakort.

Mert az Ersébet asszony akkor Kolosvárott szállott vala,jövén Szilágyból, egy szőlőműves kazdag embernél, ki lakik valaaz Óvárba, egyenest arcól, mikoron bemennek az Óvárban, egykőházban. És az ember szász vala. Annál marada szállásson azErsébet asszony a szülésnek utánna egynyíhány esztendeig. És ottvitték a fiát, Máttyást legelőszer is az oskolába. Hogy annakutánna magyari királlyá lőn Máttyás, nagyon megajándékozá agazdát, és jeles szabadsággal meglátogatá. Mostan is az vasajtó-kon és az vastáblákon rajta vagyon az Máttyás király címere, azaranygyűrős holló. És örök emleközetre megajándékozá az várastis igen nagy és jeles privilégiommal és szabadsággal, mellynek adrága levele mostan is ugyan vólna: Hogy minden kolosvári em-ber egy-egy kalangyától kihánnya a két-két kévét a dézsmába, ésaz ő gabonáját felrakja az ő akarattya szerént és hazavigye, ott-hagyván a dézsmát. Szüretbe kedig kádba tölcse a sajtóknál aszőlő allatt az ő dézsmáját, és ki-ki mind hazavigye az ő mustját,hallhatatlan nagy szabadság. De evvel akarta a felséges Máttyás

219

király az ő hazáját felékesíteni, mert nem minden bokorban teremollyan felséges és híres-neves fejedelem. De eszt a szabadságotmegrontá amaz papoziár, a Csáki Mihály, ki az János király fiá-nak fő cancelláriusa vala, az ő királyának nevével. De az sohanem műveli vala, hanem a Csáki ördegi nagy irígysége a jámborpolgárok ellen. Máttyás király úgy tetszik, hogy adhatót adta,mert övé vólt a dézsma. Ha adhatót nem adta, miért maradnakhellyekben az ő egyéb donációi, mellyeket a nemeseknek etc.adott? De így jár ez! Egyiknek bűn, másiknak nem bűn. ElköltBuda is tőllünk, etc.

Mikoron ez okaért az Hunyadi János ollyan híres és nevesember tört vólna, a király néki adá az erdéli vajdaságot, mellyetannak utánna hóltig bír a nagy emberséggel és jámborsággal,amint annak utánna meghalljuk, és úgy kele a neve, hogy min-denkoron csak János vajdának nevezék. És az hunyadi várat ésvárast Vajdahunyadiának. Bírá ez okaért az vajdaságot egynyí-hány esztendőig nagy dicsírettel, és mindenképpen mególtalmazáaz országot mind a törökek ellen, és mind az egyéb ellenségekellen, amint annak utánna meghalljuk.

V. RÉSZMikoron annak utánna László király meglátta vólna az Hu-

nyadi Jánosnak emberi és az ő nagy vitéz vóltát, ki akkoron erdélivajda vala, adá néki ahhoz az szörényi bánságot is és a temesváriispánságot, hogy ő mególtalmazná az alföldeket a törökek ellen.János vajda, miérthogy jámbor vala, és szereti vala hazáját és azegész kereszttyénségért felvévé e tiszteket, és kész lőn mindenre,noha tudja vala, hogy fejébe és tisztességébe jára mind e tisztek-nek gondja visselésse. De a több magyari urak semmit nem gon-dolnak vala sem a kereszttyénséggel, sem hazájokkal, sem az sze-gény kösséggel, sem az önnen megmaradássokkal, hanem felfu-valkodásból és fösvénségből kergetik vala egymást nagy és fenekegyettlenséggel.107

Azonközbe a török, az Amurath fejedelem bosszonkodik valaezen, hogy ennyi sok vitéz töröket vesztett vala Nándorfejérvárallatt. (Mert az ásásban vesztett vala tizenhétezer férfiat, kik mind 107 Az magyari urak megeszik egymást.

220

odaveszének a föld allatt. Az ostromokban kedig vesze nyolcezerjeles vitézlő férfiú.) Ez okaért mindenképpen okot keres vala,hogy esmet bosszút állhatna a magyarokon. Ez okaért beszágul-data mindenütt Magyarországba, és rablata mindenfelől. Ésfeljövének a Duna mellett mind a Tisszáig. Esmet elrablá mind azországot a Száva és a Dráva közett. De a magyari urak mindazo-náltal űzik és kergetik vala egymást, és semmit nem gondolának atörökkel.

Csak az egyetlenegy vitéz Hunyadi Jánosnak vala gondja er-ről, és ez vitézködik vala éjjel-nappal a törökek ellen.

Akkoron az üdőben bírja vala egy Isacs nevő török az Rácor-szágot és Dáciának nagyobbik részét. Ez jeles vitéz és nyughatat-lan ember vala, és igen tisztességkívánó. Ez okaért gyakortafeljöve és nagy rablássokat művele mind szinte Nándorfejérvárig,és gyakorta fellyebb is jöve. Eszt nem szenvedheté el az HunyadiJános, hogy az Isacs vajda úgy rablaná, és elpusztítaná tűzzel ésfegyverrel az országot. Ez okaért titkon népet gyűte mind lovago-kat, mind darabantokat, Ujlaki Miklóst is, a társát hozzáhívatá, éselindulla a néppel, és általméne a Dunán, és táborba szállaNándorfejérvár közett és Szenderő közett.

Megértvén eszt Isacs vajda, mindjárást minden népét elindítá,és szömbeszálla Hunyadi Jánossal. És mikoron viadalnak állottvolna, Hunyadi János is sereget szörze, és szép rendekben állatáminden népét. A két szárnyára állat á az huszárokat, kezépbenkedig az gyalogfegyvereseket és a több gyalogokat. Azzok megettálló seregben állattatá a lovag fegyveresseket, a számszeríjassokatés a kopjássokat, hogy azok óltalmul lönnének a két szárnyoknakés a középsőroppant gyalogseregnek.

Annak utánna mindjárt dobot üttete és trombitákat fúttata azütközetre, és nagy merészséggel egyberoppana a két sereg. És atörökek kegyetlenül kezdének víni a két szárnyán való husszá-rokra, és tolni kezdék őket nagy kiáltássokkal. De hogy a fegyve-resek hozzákezdének, mindjárást megtolák őket vissza. Mikoronegy jó üdeig erőssen víttanak volna egymás ellen, és mindkétfelőlsokan elhullattanak volna, a magyarok az ő rendeket erőssenmegtartván, megbonták a törökeknek seregét, és erőssen kezdékőket veszteni. Látván eszt az Isacs vajda megijede, és hátat kezdeadni, és Szönderőfelé kezde tartani. Látván eszt a törökek,

221

minnyájan utánna kezdének szalladni. Hunyadi János kedigutánnok siete, és sokat levága a törökek közzül, mind Szönderőiga hoffstátban.

Hunyadi János az úton jeles törökeket foga, és sok drágamarhákat nyere el tőllek. Annak utánna visszajövén mind felsze-deté a sok hadiszörszámokat és marhákat az ütközetnek hellyén,és minden népével és az egész raggadománnyal és a sok foglyok-kal visszajöve Nándorfejérvárba. Mikoron László király Budánmeghallotta volna eszt e győzedelmet, nagy örömbe lőn mindenudvarával, és egész Budával. És szép dicsírő levelet íra a király,és szép ajándékokat külde az Hunyadi Jánosnak. És nagy hálákatadata az Istennek minden egyházakban. És Isacs vajda nem ollyszabadon gyargala mindenfelé.

VI. RÉSZHallván eszt a nagy diadalmot deszpot György, kit a török

Rácországból kiűzett vala, igen örüle annak. Mert minden kén-cseit eltakarította vala, és vitte vala azzokat Dobronikba. Adottvala kedig tartani Dobronikba a tanácsnak ötszerszázezer aranyforintot. És ott lőn a dobroniki polgárok közett, és önnenkölcségén él vala. Mikoron eszt Amurates megértötte vólna, a tö-rök fejedelem levelet íra Dobronikba, és kiváná aszt a dobronikitanácstól, hogy kezébe adnák néki a deszpotot az ő fiával, Lázár-ral. Ha eszt művelnék, minden deszpot kéncsét odahadná nékik,és örökké frigyet szörzene az ő városokkal. De a tanács Dobro-nikba kereszttyéni és emberséges választ tőnek az Amuratesnek,és nem akará kezébe adni deszpot Györgyet.

Annak utánna nem akara deszpot nyomorúságot szörzeni adobronikiaknak, hanem fel vévé minden kéncsét, általjöve véleMagyarországba a László király allá, és László király mind azurakkal nagy szeretettel és tisztességgel fogadák őtet, és tarták azországban, és örökké való köttést tőnek vélle.

Kevés hólnap múlva a török bosszút akara állani a magyaro-kon, és nagy népet készíte, és ezzeknek hadnagyul adá a Mezethbassát, jeles, bölcs és merész hadakozót. És ez megindulván anéppel, általjöve Havaselvőfölden, és beütte Erdélországba, ésminden kegyetlenséggel allá-felszágulda az országba, és tűzzel-

222

fegyverrel nagy pusztaságot kezde művelni, és szántalan sok ra-bokat fogának.

Az Hunyadi János vajda csak kevés nappal azelőtt bejött valaErdélybe. Mikoron meghallotta volna a törökeknek dühösségét,igen kezde bánkódni rajta, mert ollyan hertelenségbe nem tudjavala egybegyűteni az ő népét. Méne ez okaért Gyulafejérvárba, aLöpén Györgyhöz, ki őnéki jeles és régi baráttya vala. Méglenavval tanácskozék a népnek gyűtésse felől, oda kezdének kezel-getni a törökek nagy sok rabbokkal. Mért immár majd az egészországon általmentenek és rablattanak vala. És enyi vala a rab,hogy igen lassan mehetnek vala véllek.

Látván Hunyadi János vajda és a püspek Gyulafejérvárból atüzet, mint égetik vala a törökek az falukat, megkeseredének rajta,és amünemű kevés népek vala, kiindullának Fejérvárból, és rend-be ütvén a sereget, a törökek ellen menének. A török bassa kedigokoson cselekedett vala, és az ő seregéből éjjel kibocsátott valaegynyíhányezer embert környül az völgyekbe, kik ott lesbenvalának. Mikoron ez okaért Hunyadi János vajda a püspekkel ésaz egész sereggel felment volna Szentemre faluig, akik lesbenvalának törökek, hátokmegé körülének. A bassa kedig előlhertelen reájok ütte, és ugyan közbevévék őket. Látván eszt Hu-nyadi, és hogy ennyi sokasághoz ők semmik volnának, hátrakezde tartani az ő népével. És mikoron általverték vólna magokataz hátulsó törökeken, futni kezdének Fejérvár felé. És a futásban,hogy a püspek által akara szektetni az Ompaly patakon, el esék aló véle, és mindjárást a törökek fejét vévék a püspeknek. De atöbb nép a püspek szolgáival befutának Fejérvárban.

A török bassa ez okaért elhívén magát minden félelem nélkülrabbol vala szerinszerte az országba, és nagy kegyetlenséggelpusztíttya vala az országot mind tűzzel, mind fegyverrel. HunyadiJános kedig Fejérvárból kiíra mind az egész Erdélbe, és minde-nütt véres tőrt hordata, és parancsola felkelni mind az egész or-szágnak, kiváltképpen kedig a székellyeknek. Látván az vajdánakjámborságát és az országnak szükségét, minnyájan felkelének, ésmind az egész nép a vajda felé kezde indulni. Mihelyt vala-mennyére meggyűlt volna a népe, kiszálla Gyulafejérvárból, ésmidőn immár alkolmas népe vólna, utánna kezde ereszkedni a tö-

223

rök bassának, ki lassan mendegel vala a sok rabbokkal és nagyprédával.

Azonközbe megmondák a Mezeth bassának, hogy azHunyadiJános vajda nem messze vólna tőlle nagy néppel. Hallváneszt, hogy kezel volna Hunyadi János vajda, megcsúfolá őtet aMezeth bassa, mondván: Örülek néki, hogy eljő, mert evvel na-gyobb leszen immár a mü diadalmunk az Amurates urunk előtt.És elhíván a bégeket és mind a fő vitézeket, sokokat választaközzülek, és parancsolá nékik, hogy az ütközetbe semmit netönnének, hanem minnyájan csak az Hunyadi János vajdára vi-gyáznának, és az ellen vínának. Meg is monda nékik mind fegy-verét, termetit, lovát, és megadá nékik az jeleket, mellyekrőlmegesmernék őtet. Csak őtet – monda Mezeth – ejthessétek le, atöbbivel azután kevés munkát teszünk.

Úgy hajttyuk őket a mü hatalmas fejedelmünknek elejbe,mint egy falka juhat, etc.

VII. RÉSZHunyadi Jánosnak egy igen jó kéme vala. Ez eljövén mind

meg beszéllé néki a Mezethnek végezését és szándekát. Mikoroneszt megértötte volna az Hunyadi János vajda, előszer ő magárólgondot vissele. Vala őnéki egy vitéz szolgája, ollyan képű, mint őmaga, ennek Kemény Simon vala neve. Aszt ölteszteté fegyveré-be, és allája adá az ő lovát, és aszt állatá középbe a zászló allá, éskörnyüle rendelé az vitézeket. Kész lőn mindenre az jámbor vitéz,a Kemény Simon, és monda: Ha meg kell halnom is a mü jámborurunkért és az ország s hazánk mellett, öremest meghalok.

Annak utánna Hunyadi János vajda utánna méne az elrendeltsereggel a törökeknek, és módját keresi vala az ütközetnek. Addigméne utánnok, hogy még a határban nem értek vala, és egy falubamegkezdé őket. Addig még a törökek elrendelték volna seregeket,addig verni és vágni kezdé őket, és megbontá őket egymástól.Futni kezdének ez okaért a törökek hegyre-völgyre, és rend nélkülcsoportonként kezdének víni, és nagy vérontás lőn mindkét felől.A vitézek is, kiket az Mezeth bassa rendelt vala az Hunyadi Jánosvajdára, környülfogák a Kemény Simont, ki az Hunyadi János lo-ván és az ő fegyverében vala, és erőssen kezdének reá víni. A vi-

224

téz fegyveressek környüle sokáig mególtalmazzák őtet, de végremind lepacskolák őket környüle, ő magát is elejték.

Azonközben allá s fel fut más fegyverben és lovon HunyadiJános vajda, és bisztattya és néki nódíttya szolgáit és mind az or-szág népét. Ő maga is előttek erőssen vív vala a törökekkel.Mikoron ezenképpen erőssen vínának egymással, megszaba-dulának mind a rabok, és hától támadának a törökekre, és erőssenkezdék őket hagyigálni, verni és vágni. Megijedének ezen atörökek, és lassabban hagyák a dolgot, és hátra kezdének mász-kálni. Mikoron eszt meglátta volna Mezeth bassa, ő is illára vévéa dolgot, és elkezde futni. Innét kedig János vajda az ő népévelutánnok kezde sietni, és erőssen kezdé őket sűllyeszteni. A többiközett elérék a Mezeth bassát is a fiával, és aszt is mindjárástlevágák. Így lőn Hunyadi János vajda diadalmos aznapon atörökek ellen.

Másodnapon utánna siete az elszalladott törökeknek azhavassokra, és egynyíhány napig mind odalőn, és kivadássza valaa törökeket, és megöli vala őket. Gyakorta ebédkort törökekethozának elejbe, és mindjárt szolgáit nékik állatá, és ugyanottelőtte levágatá őket. Mikoron kedig szolgáival visszajött vólna atáborban nagy vigassággal, mind a sok rab nagy sereggel elejbemenének, és minnyájan térdre essének előtte, és hálákat adánaknéki, hazájoknak attyának nevezvén őtet, és lábait csókolgattyákvala. A sok asszonyállatok, szűzek, gyermekek szép énekszóvalmenének elejbe, és úgy mondnak vala dicsíretet néki, és ides-attyoknak üdvezlék őtet. A vitézek is elejbe kimenének a tábor-ból, és a köszenetbe meggyőzhetetlen hadnagynak és fejedelem-nek nevezik vala őtet.

Ő kedig, az Hunyadi János vajda, sírván ölelgeti vala őket, ésmegkösszené nékik az ő állhatatos vóltokat és vitézségeket, ésinté minnyájan őket, hogy vélle egyetembe dicsírnék az felségesIstent. és hálákat adnának néki. A nagy nyereséget szépen meg-osztá: Kit az isteni szolgállatra intéze, kit az vitézeknek kioszta.És leveleket íra ki az egész országba, és inte mindeneket, hogyminden egyházakba hálákat adnának az Istennek és az Úr JézusKrisztusnak. És nem sok üdő múlva a nyereségből szép egyháza-kat rakata Erdélországba. Vesztek vala el az ütközetben a törökek

225

közzül húszezeren, a kereszttyének közzül kedig vagy három-ezeren.

Hallván eszt a nagy diadalmot a két oláh vajda, követeketbocsátának mindjárást az Hunyadi János vajdához nagy ajándé-kokkal, és magokat ajánlák esmet a magyar korona allá, mert az-előtt mind elhajlottanak vala a törökekhöz.

És János vajda két szekeret rakata fő török fejekkel és törökzászlókkal és szép drága török nyereségekkel. És az első szekérreelől felültete egy vény fogoly töröket, és karóban adá néki azMezeth bassának fejét és a fiáét, és mindenik szekér előtt tíz-tíz lóvala, mellyek vonsszák vala a szekereket. És az egyik szekéretküldé a László királynak, a másikat kedig a rác deszpot György-nek.

Mikoron a szekerek Budára jöttenek volna a király és deszpotelejbe, monda a vény fogoly török a szekérről, hol tarttya vala abassa fejét: Jámbor király! Ajándokmarhák ezek, és nagy győze-delemnek jelei. Mert a fejek az ásiai nemeseknek fejei. Ezekkeltisztel tégedet a te hív szolgád, az Hunyadi János. Tiszteli emel-lett az Ő attyát is, a deszpot Györgyet. Ihol, ez a Mezeth bassánakfeje, ez kedig a fiáé. Immár erre kéri felségedet, hogy az egész or-szágban könyöregtessen te felséged az Istennek, hogy legyenóltalmul országodnak, és hogy felséged gondot vissellyen az or-szágra. És népet szörezzen, hogy készen legyen, mert az Amura-tes, a török fejedelem minden hatalmát meg kezdé mozdítani or-szágodnak ellen, hogy bosszút állhasson. Ez a te szolgádnak, Hu-nyadi János vajdának követsége.

VIII. RÉSZLátván és hallván a király mindezeket, elcsodálkozik vala

rajta, és megolvasván a vajda levelét, mind megérté abból, mintlött vólna a dolog. És a király deszpottal és az egész udvarral di-csérni kezdék az Hunyadi János vajdának nagy emberségét és vi-téz vóltát. És kiméne mindjárt ennek a híre mind az egész ke-resztyénségbe. És követeket bocsáta László király Hunyadi Jánosvajdához, és azzok által megkösszené néki az ő nagy munkáját, ésdrága ajándékokkal megajándékozá őtet. És arra kéré, hogy ennek

226

utánna is gondja lönne az országra, és megígéré magát néki mindnéppel, mind hadiszörszámokkal, mind bőv pénzzel.

Hogy ezek lönnének Erdélyben:V., addig erőssen veszédikvala László király a királyné asszony pártyával, csehekkel, né-metekkel és magyarokkal, és e két párt közett erőssen elpusztulvala az ország. Azonközbe a római pápa gardinált, egy Julianust,kit igen eszes és bölcsnek ítélik vala, elbocsáta László királyhoz.A másik gardinált kedig bocsátá a királyné asszonhoz. Ezek addigfutassának a kettő közett, hogy egybebékelének László király és akirályné asszony. És a békességnek utánna királyné asszony kóli-kában essék, és harmadnapra meghala. Es esmet egybezavarada akét párt, és nagy kár lőn az országban.

Azonközbe igen boszonkodik vala Amurates ezzen, hogy azHunyadi János vajda mindenütt olyan szégyent és kárt tött volnarajta. Kiváltképpen eszt igen bánja vala, hogy a két oláh vajda el-hajlott vala tőlle, és hogy hajlottanak vala esmet a magyar koronaallá. Ez okaért nagy népet gyűte, és indít á az ő nagy hadát a kétoláh vajda ellen és az erdéliek ellen. Valának e seregben sokjancsárok és egyéb jeles hadakozók, mind gyalogok, mind lova-gok, de kiváltképpen lovagok, kiknek somma vala körülbe nyolc-vanezer. Es ezeknek ada hadnagyot, egy fő bassát.

Hallván eszt Hunyadi János vajda, ő is népet kezde gyűteniaz országban, kiváltképpen fegyveresseket, és egybegyűte csak-hammar mintegy húszezer embert. Az országbeli nemzeteknek isparancsolá, kiváltképpen kedig a székellyeknek, hogy minnyájankészek lönnének. A hassa úgy cseleködék, mint Amurates, a törökfejedelem meghatta vala. És Rácországon általjöve, és szálla aDuna mellé. Onnét elindulván Kisnikápolnál általkelé a Dunát.

Látván eszt az oláhok, igen megijedének, és mindjárástHunnyadi János vajdának megizenék. János vajda igen bisztatáőket, és meghadja nékik, hogy a törökekkel ne vínának, hanemfelfelő takarodnának, és őtet várnának, mert ő akarna ellenek tá-madni Istennek segítségéből, és meg akarná őket óltalmazni atörökek ellen.

Eljutván a törökek Havaselveföldbe kétfelé szakadának, ésmind beszáguldák az egész országot, és nagy kárt és pusztaságotkezdének művelni tűzzel és fegyverrel, nagy kegyetlenséggel.Onnét Oláhországból betartának a törökek Erdélbe. Hunyadi Já-

227

nos vajda kedig csak tizenöttezer válagatott emberekkel ellenektámada. Hogy a török bassa meghallá a kémtől, hogy jelen volnaJános vajda, megijede tőlle, és veszteg marada az ő seregével, éserről gondolkodik vala, mint férne valamiképpen János vajdához,hogy valamiképpen megcsalhatná őtet.

Hogy a kémek megjutának a török bassához, megmondáknéki: Ihól vagyon az Hunyadi János nem messze hozzád, de keve-sedmagával vagyon. Alig vagyon negyedrésze népével tenépedhöz képest. De majd mind fegyveressek, és nagy sok szeke-rei vadnak, valamit akar azzokkal. Örüle ennek a bassa, hogykevessedmagával vólna, és ebbe tanácskozik vala az ő fejedelmi-vel, mint kellene őtet környülvenni minden népével, és a reá valótúdulással és szinetlen valóviadallal elfárasztani, és ekképpenmeggyőzni.

IX. RÉSZMidőn az Vaskapura jöttenek volna, Hunyadi hamar megren-

delé a sereget, és egybehívá mind a fejedelmeket és a tisztbeliembereket: a hadnagyokat, századossokat, ötvenedesseket, tize-desseket, és hosszú szép beszéddel kezdé őket tanítani, vigasztal-ni, erősíteni és inteni, hogy Istennek tisztességeért és hazájokértemberől vínának az undok pogán ellen, etc.

Addig a Szabadin hassa is megrendelé az ő seregét, és ő is atörökeket kezdé sok beszéddel inteni, hogy vitézül vínának akavorok ellen, etc. És mikoron beszédit elvégeszte volna, megin-dítá az ő seregét. Kezépben négyszegű seregben állatta vala azjancsárokat, azok megé a több gyalogokat. A két szárnyára ren-delte vala az lovagokat, és úgy jöve elő.

János vajda kedig ekképpen rendelte vala az ő seregét: Kö-zépben rendelte vala két seregben az lovag fegyvereseket, azzokközükbe rendelte vala a nehézfegyveresseknek seregét, hátulállatá a fegyveresek megé elegy a kopjássokat és az lövőket. Akét szárnyára rendelte vala előszer négyszegű seregben lovagfegyvereseket. Azzok meggé állatta az lovag számszeríjjesseket.Elejkben kedig rendelte vala kétfelől szárnyul az huszárokat,hogy azzonok óldalul vínának. A két szárnyát kedig és egész se-regnek két óldalát környülfogta vala szekerekkel, mellyeket

228

egybekólcsolta vala. A szekerekre kedig mindenféle gyalagokatrendelt vala számszeríjjekkel, kézíjekkel és egyébféle hadiször-számokkal. Ollyan rendbe előindítá az egész seregét. Mikoron kétszántóföldni hosszára egymáshoz volna a két sereg, ottan dobokatüttének, és ütközetet fúvának, és hertelen egyberoppana a két se-reg.

Mikoron Hunyadi János vajda látta volna a pogánoknak sok-ságát, mindjárt a kezepső deréksereget hegyesen rendelé, és úgyrohana a pogánokra, hogy amódon hammarább megbonthatná apogánok seregét. A pogánok az ellenfogó módra rendelék sere-geknek az eleit. De nem tehetének avval semmit a keresztyén se-regnek az hegyének, mert mind fegyverben valának. Megbontákez okaért a pogánok seregét, és mind elől s mind óldalul erőssenvínak vala. És mikoron ekképpen megbontották vólna a pogánokseregének az eleit, nagy emberöldeklés lőn mindkétfelől. A kétszárnyán csodaképpen vívának egymással: Hol a keresztyénekvalának fellyebbvalók, hol a pogánok. A törökeknek hammarlovok vala, annak felette igen sokan is valának. Ez okaért ham-marsággal gyakorta fellyebb valának az viadalban, és megtollyákvala az husszárokat. De az husszárok esmet a fegyveressekhöztámaszkodának, és vissza kezdék vágni és tolni a pogán lovago-kat. Mert a lovag fegyveressek rendben megmaradván erőssentollyák vala mindenkoron a törökeket, és az husszárok azzokhozképest erőssen megöklelik, verik és vágják vala a törökeket. A lo-vag fegyveressek kedig az ő képekkel, kopjákkal és háromszegűhegyes tőrökkel mint egy semmin, úgy mennek vala által raj tok.Ez okaért lankodni kezde a törökeknek mind a két szárnya. A tö-rök gyalogok kezéparánt erőssen vínak vala, és a lovoknak térde-ket kezdék vágni, de a keresztyéneknek seregének a dereka, hol anehézfegyveressek is, valának, rendet tartván, lenyomják és leta-podják vala a török gyalogokat, és mind a földhöz szeggezik valaőket, és fejeket veszik vala. És amiatt nagy vérontás lőn, éshammar mind elkellének a darabantok, a lovagok közzül is nagysokan.

Mikoron meglátá a török bassa, hogy mind közép be, mindszárnyul diadalmossok valának a keresztyének, előkergeté azutólsóálló sereget az viadalra, hogy azzok környülfognák a ke-resztyének seregét, mikoron immár négy egész óráig tartott vólna

229

az viadalom. Látván Hunyadi János vajda a bassának ravaszságát,megengedé, hogy valamennyére környülfognák az ő seregét, deazonnal óldalul megindítá a seregben és a szekerek megett valónépeit. És ezzek erőssen kezdének víni a törökekkel, számszeríjlövéssel, kézíjekből való lövéssekkel és minden módon. Előlkedig a fegyveressek és szárnyul az husszárok erős öklellésekkelés nagy vívássokkal, vágássokkal és ütéssekkel, és annál nagyob-ban kezdének elhullani a pogánok. Látván eszt a törökek, hogy aszekerekből és a szekerek megül olly nagy lövést kezdének ésolly erős vívást, tartának attól, hogy a szekerekkel környül kezde-nék őket fogni, lankodni kezdének az vívásban.

X. RÉSZMidőn eszt eszébe vötte vólna az Hunyadi János vajda, kiál-

tani kezde a seregnek: Nósza néki, attyámfiai, keresztyének,emberől víatok, mert készen nékünk adta az Isten a győzedelmet.Félnek a latrok, meglankottanak. Nósza néki, ím futni kezdnek. Ekiáltásra a keresztyének bátorságot vőnek nagyobbat, és megújít-ván rendeket nagyobb merészséggel rohanának a törökekre, ésszekerekkel kétfelől szorítani kezdék őket az vívással. És atörökeknek az ijedtségbe eszek vesze, és elhagyának minden ren-deket, és hogy környül ne vétetnének a szekerektől, hátra kez-dének tartani. Látván eszt a keresztyének, rajtok lőnek hátul, ésűzni-vágni kezdék őket. Látván eszt a törökek, kik a balszárnyánmég erőssen vínak vala, ők is hátat adának, és mind széllel-futának. A török hassa kétségben esvén a jancsárok közett elkezde futni, és hammar lovakra ülvén elszallada némelly főtörökekkel. Igen vala Hunyadi János utánna, hogyha valamikép-pen megfoghatná a bassát, de az hammar lovakon elszalladaegynyíhány fő törökekkel. Akik kedig széllel a mezőn búdosnakvala, azzokat mind megölék a keresztyének. Akik kedig az erdők-be szalladának, azzokat kivadásszák vala az oláhok, és mindmegfoszttyák és megölik vala őket.

Nyerének ez viadalban és győzedelemben a keresztyének atörökektől vagy kétszáz zászlót, és fogának mint öttezer töröket.Akik az viadalból elszallattanak vala, félig sem mehetének által aDunán. Mikoron János vajda visszajött volna az űzésből a tábor-

230

ba, megosztá a nagy prédát önkösztek, és az ő serege közett. Ésminnyájan megkazdagulának belőlle, mert szántalan szépségeketés drága marhákat találtanak vala a törökeknél, etc.

Miérthogy az Úristen eszt a nagy diadalmot adta vala,parancsolá Hunyadi János vajda minden várasnak, hogy harmad-napig innepet üllenének, és dicsírnék és felmagasztalnák az Istentaz ő nagy kegyelmességeért, és hogy könyörgenének néki az or-szágnak óltalmaért és megmaradásáért. Az egyházakban is sokatkülde az raggadományból, és a török zászlókban feltétete atemplomokban. Az Vaskapunál is szép oszlopot tétete fel az dia-dalomnak örök emleközetére.

Annak utánna Hunyadi János vajda nagy dücsőséggelfelméne Budára, és László királynak vín fel királyi szép ajándé-kokat és sok zászlókat a török raggadományból az nagy diada-lomnak nagyobb bizonságára. A király nagy tisztességgel fogadáHunyadi Jánost, és elcsodálkozik vala a nagy diadalmon, ésfelmagasztalá az Úristent, és annak mindenhatóságának tulajdo-nítá csak eszt e nagy szörencsét. És mindjárást innepet hirdeteBudán, és egyházakban hálákat adata az Istennek, és könyör-gésseket tétete az országért. Annak utánna az egész udvar és azegész nép előtt nagyon dicsíré és felmagasztalá az Hunyadi Jánosvajdát. Azonképpen az egész nép is és minden ember megáldáőtet, és jót kíván vala néki az Istentől.

Annak utánna, mikoron a király tisztességes ajándékokkalmegajándékoszta vólna az János vajdát, vissza bocsátá őtet Er-délyországba, és ajánlá néki az országot és a két Oláhországot,hogy mindenképpen gondja lönne azzokra. És kihíredék azHunyadiJános vajdának embersége és vitéz válta az egész Euró-pába, és minden ember dicsíri vala őtet.

Amurates, a török fejedelem ezen igen megbúsulla, hogyollyan nagy szégyent tött vólna rajta az HunyadiJános vajda, éshogy olly nagy hadait elvesztötte volna. Es haragból tanácskozikvala az bassákkal, és végezé eszt, hogy minden erejét egybe akar-ná hajtani, és az hadban űzni, és aszt vagy mind elveszteni, avagya keresztyéneken bosszút állani.

Azonközbe a római pápa egy Julián gardinált külde Lászlókirályhoz, és sok bulcsúval ajándékozá a királyt, hogy avval ke-

231

resztes hadat támasztana.108 És a királyt reábírá, hogy beléengedea hadba. Annak utánna békességet szörzének Friderik császárral.Annak utánna a lengyelektől is segítséget kérének, kik küldéneksegítséget, mellynek fél esztendőre mind megadták vala azzsóldot. Keresztessek is jövének Francországból és Németország-ból, Magyarországban is keresztesseket támasztának, hogy egy-begyűl ének vagy tizenöttezeren.

XI. RÉSZAz László király ez okaért pinkest havába kelvén, indulla

minden népével Budáról, és általkelé a Dunát, és lassan-lassanalláereszkedék, hogy a több segítség is utánna érköszhessék.Mikoron a Tisszára ért volna, harmadnapig ott mulata, és várá asegítségeket. Annak utánna általkelé a Tisszát, és általméne Dáci-án, és mindenkor balra hadja a Dunát, és nem messze távozék el aDunától. Mikoron a Bolgárországnak határát elérte volna Szende-rő ellenébe, a sok kősziklánál és Kobinnál általkelé a Dunát, és aző seregét egyenest indítá Sophia felé, melly a Dunához hat napjáróföldni vagyon. A Duna mellett juta a rác deszpot minden né-pével a királyhoz, és úgy menének annak utánna három táborban.

Mikoron Sophiára jöttenek volna, első ostrommal megvévékaz várast. És mikoron másodnapon missét mondottanak volna aSzent Sophia, azaz az isteni bölcsességnek nagy templomába,mellyet azelőtt rakata vala Justinianus császár régenten, a királyannak utána felgyújtatá az várast, és mind megégeté. Azonképpena környülvaló várasokat is és falukat mind eldúlatá és felgyújtatá.Annak utánna méne a király a sereggel az Moráva víz mellé, ésott tábort jára. Innét bocsáta öttszáz husszárt, kik megkímlenék azútakat, hol volna jobb a népnek elmenni. Ezek találának atörökeknek istrázára, és nem merik vala az istrázát kezdeni, mertsokan, úgymint kétezeren valának. De mégis nyelvet fogánakközzülek, kik aszt vallyák vala, hogy több kétezernél válnának.Másodnap általkelék az Morava vizet, és esmet elöljárókat bo-csátanak, kik mindenfelől hírt hoznának. Azzok közzül vissza-jövének, kik megmondák, hogy a törökek készen és közel volná-nak, és csak okot várnának az viadalhoz. 108 A pápa bulcsúval akarja megverni a töröket.

232

A király tanácsot tarta az hadnagyokkal, és az Hunyadi Jánosvajdát tízezer emberrel előlbocsátá, hogy az éjjel megütné atörökeket. Elméne éjjel Hunyadi János az ő seregével, és azhóldvilágnál a törökeket megüté, környülfogván az ő táborokat,hogy el ne szalladna senki. Hogy megüttötte volna a tábort, megi-jedének a törökek, és felkászolódván, futni kezdének. Némellyekkedig fegyvert fogának, hogy mególtalmaznák magokat. Akikelfuttottanak vala, találának az Hunyadi János seregére, és mind-járt visszafutnak vala a táborban, és elijeszték mind a többit a tá-borban, kik minnyájan még álmosok valának.

Az Hunyadi János vajda kiáltani kezde, és nékinódítá az őnépét.

A törökek hallván, hogy az Hunyadi János jelen volna,minnyájan elbúdulának, és futni kezdének. Az Hunyadi Jánoskedig vágni kezdé az ő seregével a törökeket és egymás hátárahajtani és széllel a mezőn őket kergetni és veszteni. Reggel kedigmind kivadásszák vala a törökeket, hova elbúttanak vala a ha-rasztosban és a tövissek közükben. Kevés vala ugyan az HunyadiJánosnak serege a törökekhöz képest, de azzon éjjel és virradóramegölének a törökek közzül harmincezert, és négyezert fogánakmeg közzülek, és kilenc örög zászlót nyerének el tőllek. Az Jánosvajda népei közzül odaveszének úgy mint ötszázzan csak. Ésmind eldúllák az egész kazdag tábort. És a törökek semmit el nemvihetének a táborból, hanem minden marhájok zsákmánra kele.És Hunyadi János felgyújtatá a törökeknek táborát, és felrakván asok raggadományt, nagy örömmel visszajöve az László királyhoz,az ő kazdag seregével.

Mikoron megértötte volna László király, hogy diadalommalvisszajőne HunyadiJános, kiindulla elejbe a táborból a deszpottal,és mind a fő vitézekkel, és elejbe méne majd három mélföldignagy vigassággal és énekszóval és dicsíretekkel. És mikoronegybetaláltanak vólna, Hunyadi János a királynak tisztességeért leakar vala szállani a lóról, de a király nékikiálta, és megtiltá, hogyaszt ne művelné. És mindjárt megfogá az ő jobb kezét, ésszerencsélteté az Hunyadi Jánost, és felmagasztalni kezdé őtet anagy diadalomért. És az Istennek hálát ada a király, hogy az ő ki-rályságának üdejében adta volna hadnagyul őtet. És felszóvaldicsíré őtet, hogy az római császárságra méltó volna, és hogy az

233

egész keresztyénség tartoznék őnéki nagy hálaadássokkal. És in-teni kezdé a több vitézeket, hogy minnyájan követnék az HunyadiJánosnak dicsíretes példáját. A király példájához képest az urak isminnyájan dicsírik és felmagasztallyák vala az János vajda em-berségét és nagy vitéz vóltát.

XII. RÉSZAnnak utánna rendbe szörzék mind a két sereget egymás

után, és a nagy raggadományt minden kazdagságokkal mellyeketnyertenek vala a törökeketől, mind elölbocsáták mind a sok fog-lyokkal, és úgy jöve László király a diadalmos Hunyadi Jánosvajdával a táborban nagy vigassággal. És a király mindjárt inne-pet parancsola, és az Úr Jézus Krisztusnak hálákat adánakminnyájan az ő nagy kegyelmességeért, hogy ollyan nagydiadalmot adott volna az ő keresztyéninek az undok pogánok el-len.

Annak utánna elindulván a király serege, tartának az Hemusnagy hegy felé. Az Hunyadi János elől megyen vala harmincezeremberrel, és az útban sok falukat eldúlla, és apró kastéllyokatvévé. Mikoron kedig az Hemus nagy hegyre tartott vólna, tehátmindenfelé bevágták az útakat, és betöltették vala a szorosokat,ahol által kell vala menniek. És miérthogy szinte karácson tájbalőn, igen hideg vala, és az Hemus rakva vala hóval. A sereg kedignagy ehséget szenved vala. Nem mere ez okaért a király az útnaktisztítássához kezdeni, miérthogy a nép is igen megbúsult vala anagy hideg és az ehség miatt. Ez okaért a király visszatéríté a né-pet, és az Hunyadi Jánost hátul hadja az deszpottal.

A törökek kedig egybegyűltenek vala sokan, kiknek had-nagyok vala az karambég, egy jeles ásiai török fejedelem. Ezekmind az igen magas Hemus hegynek tetején mind elöl menénekméglen messze leszállhatának, és egynyíhány nap múlva a ke-resztyén sereg után kezdének jőni. Mikoron eszt Hunyadi Jánosmegértötte vólna a kémektől, mindjárást sereget rendelvén reájokméne, és megütközék vélek és megveré őket. Ez vala a nyolcadikdiadalom, mellyet nyert vala ez egy hadban az Hunyadi Jánosvajda a törökek ellen.

234

Mikoron új népe allá érközett vólna az Hemus nagy havasbólaz karambégnek, sokkal több, hogynem mint előszer, újonnanindítá azzokat nagy sereggel a kereszttyénekre. Látván esztHunyadiJános és az deszpot, igen bánkódnak vala rajta, hogy akirály az ő népével jelen nem vala, mert egy nap járófölddel előbbvala Hunyadinál és deszpotnál. De nem lehete egyéb benne,víniok kell vala a törökökkel, mert a nagy sereg rendelve reájokjő vala. Hunyadi János és deszpot elrendelők az ő népeket ütkö-zetre, és sok beszéddel kérik vala az vitézeket és az hadakozókat,hogy erőssen mególtalmaznák rendöket és a rendekben maradná-nak, és úgy vínának a pogánok ellen. Ha szinte a pogánokdiadalmosok lönnének ellenek, mégsem lönne ennyi kár a népközett, és elég keserő lönne nékik az diadalom, ha lönne is.

Ekképpen ez okaért egyberoppona a két sereg, és viadal lőnközettek az havas allatt. És sok nép hulla el elsőben mindkétfelől.De mikoron a keresztyének mind kétségben estek, feneképpen aző rendekben vívának, tolni kezdék a törökeket. Hátul kedig akarambég néki kezdé őket űzni jó beszédekkel, mezítelen szab-lyával. De semmit nem használla vélle, mert a törökek mind hátrakezdének mászkálni. Hunyadi János kedig felszóval kezde kiálta-ni: A Krisztus nékünk adta a győzedelmet. Müénk az győzede-lem. És mind a nép kiáltani kezde: Müénk a győzedelem. És an-nál nagyobban víni kezdének. És Hunyadi János a gyalogokközzül külde egy részét képekkel hátul a sereg megé, kik az ha-rasztoson általfutnának az halom allatt, és óldaltfélt megkezdenéka törökeket, kiváltképpen csak az lovakat gyaknák a kepékkel.Hogy ezek megkezdették vólna a lovokat sérteni, igen megije-dének a törökek, és addig a fegyveresek az ő rendekkel megbon-ták mind a törökeknek seregét, és futni kezdének fel a hegyre. Ésmikoron az karambég a tóra futott volna az gyégre, beszakada agyégbe mind lovastól, és a gyalagok reátúdulván, megfogák őtet.A több törökek kedig, kik az viadalban nem vesztek vala, mind azhegyre szalladának. De János vajda nem űze utánnok, mert szinteestve vala, hanem trombitát fúttata, és visszahívatá a népet a tá-borban.

235

XIII. RÉSZEkképpen fogva essék az karambég és nagy sok fő törökek.

A futásban is nagy sok fő török hulla el, azzok közzül kedig, kikfel nem futának a hegyre, igen kevesen szalladának el.HunyadiJános látván, mint viszik vala az ő társaságokban fogvaaz jeles főembert, az karambéget, megszólítá őket: Adjátok, mon-da, ennékem aszt a töröket, megadom az árrát. Mondá a paraszt-ember: Ha nagyságod tíz forintot ád érötte, odaadom nagyságod-nak. Hunyadi János mindjárt nékiadá a tíz forintot, és nékibocsátá a karambéget. És monda Hunyadi János a parasztnak:Talám olcsó leszen rajta, és harminc forinttal megtóldá a tizet. Ésekképpen negyven forinton vévé meg a karambéget a parasztok-tól. És Hunyadi az ő sátorához viteté, és tisztességgel tartá ott őteta fogságban, és vigasztaló beszédekkel szólla néki.

Éjjel juta a rác deszpot György az Hunyadi János táborába.És mikoron a tűznél ülnének, látá ott a tűznél a karambéget, és tö-rökül szólni kezde vélle, és ottan megesmerkedék vélle. Éskönyörgeni kezde Hunyadinak, hogy néki bocsátaná váltságra.Mert deszpot vala e reménségbe, hogy a karambég által juthatnaaz ő országához. Monda Hunyadi János: Bátor, de ím én negyvenforinton vöttem meg a karambéget, egy pénzzel allább nem adomsenkinek negyvenezer aranyforinmál. Deszpot mindjárt megigérénéki a negyvenezer aranyforintot érötte. És kéré őtet, hogy tisz-tességbe tartaná őtet, méglen meghozhatná néki az negyvenezeraranyforintot.

Annak utánna egyenlő akarattal minnyájan vissza kezdénektérni. Látván eszt a törökek, igen örülének, és szüvet vének esmet,és egybegyűlvén a keresztyének után menének, és mindenképpenügyeközének elkapdosni bennek. De a király a nagy hidegben las-san-lassan mendegel vala a sereggel nagy nehéz úton, és afegyveresseket hátrahatta vala, és azzok mególtalmazzák vala asereget a kapdasó törökek ellen. Ezért megyen vala kedig ollyigen lassan a király a sereggel, mert szántalan sok vala a préda,mellyet visznek vala. Végre jutna Nándorfejérvárba, és a királyOtt nyugovék egynyíháy napig. Azután felméne Budára nagy vi-gassággal.

236

A pápa Rómából új követeket bocsáta László királyhoz, éskéreté őtet, hogy meg ne szűnjék, hanem kikeletre esmét megin-díccsa seregét a törökek ellen. Aszt művelik vala egyéb keresz-tyén fejedelmek is. De a lengyelek is követeket bocsátának Lászlókirályhoz, és megizenék néki, hogy többszer ki nem menne víniaz országból, mert az urak addig honn minden apróságot csele-ködnének, és egybevesszést támasztanának az országban, és azország jövedelmét magoknak koporítanák. Emellett a tatárok isszüvet vesznek abból, és nem tartnak semmit senkitől, hogy értik,hogy a király honn nincsen. És ennek okát molldanák, hogy ezesztendőbe is kijöttenek vólna, és mind elrablották vólna egészOroszországot és egész Podoliát, etc.

Az görög császár is, az Paleologus János követeket bocsátaLászló királyhoz, és megizené néki, és erőssen könyörge, hogytavasszal mindjárást a törökek ellen való hadat indítana. Ő ismegigéré magát, hogy kikeletre mindjárást jelen akarna véllelönni Thráciában. És megjelenté néki, melly igen megerőtlenedettvólna a török fejedelem az ő hadának általa.

A deszpot sírva könyörge néki, hogy külemben ne cseleköd-nék, hogy az ő hada által visszavehetné az ő országát, a Rácorszá-got. A pápa is és a velencéssek és a genuaiak és az burgundiaiherceg követeket bocsátának a László királyhoz, és pénszt ígéré-nek néki, és jeles vízi erőt, kik a vízen Hellespontusban elfognákaz útat, hogy segítséget azzon be nem hoszhatna a török fejede-lem Európába a keresztyének ellen. Ásiából a görög császár is,Paleologus János elbocsátá követségét, és az feljöve Budára azLászló királyhoz, kinek elvesztötték vala a törökek az ő birodal-mát, és annyéra elfoglalták vala a tartományokat tőlle, hogy keve-set bír vala immár Thráciában és Görögországban. És az követségáltal kéváná a királytól, hogy nem sok mulatás után kezdeneesmet e szent hadakozáshoz. Ígéré is néki, hogy nagy néppelmellé akarna mindjárt támadni kikeletre. Erre inté erőssen a ki-rályt az Juliánus gardinál is és az rác deszpot.

XIV. RÉSZDe a lengyel követek mindenképpen megellenzik vala eszt a

hadat, és arra intik vala, hogy előszer az ő országokbeli

237

nyavallyákat lecsendeszítené, miérthogy az ő távolyvóltába azurak igen gonoszul cseleköttenek volna. Elhatták volna az ország-ra való gondviselést, és csak magoknak koporítottanak vólna. Eb-ből vöttenek volna a tatárok ollyan szüvet, hogy majd egészOroszországot és Podoliát elrablottanák vólna, és az országkörnyül való ellenség is minnyájan kóborlásra adták vólna mago-kat.

A király nem tőn semmi választ senkinek, hanem közenségesgyűlésre appellála. A gyűlésbe végezének minnyájan, hogy min-denképpen készülnének esmet a hadba a törökekre. Arra kedigvetének nagy adót. Követeket is választanak mind a keresztyénfejedelmekhöz és a római pápához, kik segítséget kérnének mindőtőllek.

A török fejedelem aszt megértvén meg kezde ijedni, ésallattomba külde deszpothoz, és kéreté aszt, hogy segítségül lönnea karambégnek megszabadításában, és hogy töreködnék a király-nál a békességért távoly. És megigéré magát, hogy gondot akarnavisselni rólla, mint szállhatna vissza országában, és hogy gyerme-ki szabadon lehetnének, és egyéb sok jókat igére néki, etc.

Deszpot megértvén a török fejedelemnek akarattyát és kíván-ságát, és meggondolván az ő nyomorúságát és országának meg-nyerését, nékihajla. És elmenvén, közlé a dolgot Hunyadi János-sal. Hunyadi tartván a hadnak nagy vóltától, és gondolván mindMagyarországnak mind Lengyelországnak az ő veszedelmesállapattyokat, annak felötte a Friderik császárnak ellenkedését, éssok egyéb dolgokat is, ő is nékihajla a békességnek.

Midőn Amurathes, a török fejedelem megértötte volna azHunyadi Jánosnak kész vóltát a békességre, igen örüle néki, mertcsak őtőle tart vala mind egész Magyarországba. És mindjárt kö-veteket bocsáta nagy ajándékokkal hozzája Szegeddé, hogy ottvégeznének vélle a békesség felől. Mikoron Hunyadi János meg-hallotta volna a török követöknek eljövetelit, mindjárást megíráaszt a királynak, és arra kéré a királyt, hogy gondolkodnék a bé-kességről, minémű okokkal és cikkelekkel kellene aszt szörzeni.És könyörge, hogy dűszes sereggel ő maga jőne allá Szegeddé. Akirály hallván eszt a hírt, igen örüle néki, és mindjárást napotneveze, és arra gyűte egybe szép sereget, és alláméne Szeggeddé.

238

Szeggeddé jutván, meghallgatá a török követségét, és egynyí-hány napig traktála vélek a frigynek szörzésében. Végre meglőn afrigy közettek bizonyos okokkal és cikkelekkel tíz egész eszten-dőre. Jelen lövén az Julianus gardinálnak is. Igen örülnek valaminnyájan a magyarok a frigynek, a rácokkal és az oláhokkalegyetembe.

Azzonközbe leveleket íra a florentiai gardinál, ki az olasz ví-zi erővel általment vala a tengeren Hellespontusba hetven hajóval.Íra a görög császár is, és erőssen könyörgének, hogy a király fri-gyet ne tönne a törökekkel, hanem mindjárást feltámadnánakminnyájan, és mennének a törökekre. Ők is készen volnának, ésvissza nem akarnák bocsátni a törek fejedelmet, ki Ásiába mentvala a Karmánra. Addig ők visszavehetnék a töröktől sok tarto-mányokat, mellyeket elfoglalt vala Európába.

A király megolvasván a leveleket, igen megbúsula azzokon,és nagy bánatba esék miattok. Látván eszt az Julianus gardinál,forgatni kezdé a király tanácsába a pápa köszerőjét, és addigkelepele és csuszolá a dolgot, hogy mind a királyt mind az urakateláltá, és minnyájan arra végezék, hogy meg kell a hitet szegni, ésnem kell a frigyet tartani a törökekkel. És ekképpen megszeggéka frigyet az Julianus gardinál ígéretire. Mert aszt ígéré nékik,hogy a pápa minnyájan megódozza őket a hitszeggésből, ésbulcsús bullát külde nékik Rómából.

Szeggedről elmenének a török követek, és nagy örömmelvisszavivék vélek a karambéget, kiért negyvenezer aranyforintotadtak vala a saccolásban az Hunyadi Jánosnak. És mindenbe úgycselekedének, amint a frigy szörözve vala közettek, és elvivék atörökek mind az várasokból és várakból, kiket óltalmul hagyottvala Amurathes Rácországban és Szerviában. És visszaadákazzoknak birtokát.

Es visszaadák az Rácországot a deszpotnak, és elbocsáták afogságból az ő gyermekit és foglyait.

XV. RÉSZLászló király kedig megírá görög császárnak és az Ferenc

gardinálnak mind a dolgot. Mint megszegte volna a törökkel való

239

szörzett frigyet, és inté őket, hogy nagy bátorsággal előmennénekaz ő jó szándékokban, és mindenbe megígéré magát nékik.

Mikoron kedig a lengyelek meghallották volna, hogy a királymegszegte volna a frigyet, felette igen bánkódnak vala rajta, mertjól vövék eszekbe, hogy a király nem fogna őhozzájok jőni, éshogy immár elő kezdene menni a nagy had Kasimir közett és azBolesiaus közett.

Mindszent havában kedig kiindulla az László király az Juliangárdinálnak izgattássából Szegedből nagy sereggel. De nemollyannal, mint azelőtt való hadban, mert a keresztes had eltávo-zott vala, az oláh had is elment vala. Menvén kedig juta Nikápo-lig. Ott elejbe juta a királynak Dracula, az havaselvő vajda. Ezmikor meglátta volna a király seregének kevés vóltát, igen kéré akirályt és az urakat, hogy tovább ne mennének, mert veszedelem-be ejtenék magokat, miérthogy a török fejedelem nagyobb sereg-gel szokott volna kimenni vadászni, hogynem mint a király seregevólna. Eszt adja vala kedig tanácsul, hogy vissza mennének jóüdein. Mert az Dracula vajda tudja vala a sok viadalokból (mertsokszor megütközett vala a törökekkel, és csaknem mindodavesztötte vala az ő népét), melly hatalmas és álnok vólna a tö-rök fejedelem. Annak felette eszt is mondja vala nékik, hogyhejába vólna az ő ügyeközetek, miérthogy a télnek keménségevólna előttek. Eszt adja vala tanácsul, hogy aszt a sereget a királytelelni kibocsátná országába, azonközbe a több fejedelmektől,egyéb országokból több segítséget kérne és szörzene, hogy annakutánna jeles néppel indulhatna kikeletre.

De Julian gardinál és az urak közzül némellyek visszamagya-rázzák a Drakulé vajda tanácsát. Mikoron eszt meglátta vólnaDracula, a fiát adá a király mellé négyezer könnyű lovaggal, ésada a fia mellé két jeles iffiat, gyorsokat, kik jeles kalózokvalának, és ada a királynak két jeles hammar lovat. És monda né-ki, hogy ezzeket mellette tartaná, hogyha szerencséletlen lönne aző viadala, hogy azzokon el tudna szalladni. A fiának is megmon-dá, hogy az üdőhöz szabná magát, és hogy ne vesztené magátvakmerőségből.

Mikoron ez okaért a király az Hemus nagy havas allá jutottvolna, és immár a szoroson fel kell vala menni, elől bocsátá azHunyadi Jánost az oláh segítséggel és háromezer magyarral. Úgy

240

méne ő maga azután utánna az és seregével és a keresztes sereg-gel, középben tartván a szekereket. Kétfelől mind megdúlák a fa-lukat és megégették, sőt még az egyházakat is. És az egyházmar-hákban mindenütt zsákmánt tőnek, mellyet a király nem örömestláta.

Mikoron még a nagy havasnak közepibe volna, és immár akét erősséget az út mellett megvötte volna, Sunyomot ésPezécsiumot, ott adák a királynak a Ferenc gardinálnak levelét,mellybe megjelenté a királynak, hogy az Amurates fejedelemmegcsalta volna a görög császárnak és az olaszoknak őrállóitHellespontusban, és hogy általjött volna temérdek néppel a tenge-ren Asiából Európába. És hogy együtt volna immár a többtörökekkel, kik odagyűltenek vala a tenger mellé. Hallván eszt ahírt a keresztyének, igen megijedének rajta. És némellyek ezenvalának, hogy visszamennének, némellyek, hogy erős hellyre szo-rulnának, havasban, etc. De végre allászállanak a nagy hegyekbőllapácra, és tizedik napon jutának Pontusra, holott a tenger mellettvaló várasokból mind kifutának a törökek, mellyeket megerőssítea király keresztyénekkel. És annak utánna táborba szálla Várnaallatt. Hetednapon után eljöve a török fejedelem, és négy kismélföldig megszálla a keresztyének táborához.

Aszt hallván a keresztyének, mindjárt eszek vesze, ésmegbúdulának. Gardinál uram elijede, és a püspekekkel olly ta-nácsot adának, hogy a szekerekkel meg kellene erősíteni a tábort,és meg kellene aszt árkolni, és nem kellene víni a törökkelméglen el nem, érkeznék a tengeri segítség, a pápa gardinállja,florenciai Ferenc. HunyadiJános eszt tanácsollya vala, hogy nemkellene elbúni, és avval a törökeknek valami félelmet mutatni,hanem a kezdetben bátron és hertelen kellene a dolgot a török el-len fogni. Mert ha megerősítenék a tábort, hamm ar kifogynaminden élés belőle, és azután meglankodnának az vitézek, úgykellene azután disznó módra elveszniök, etc. A királynak tetszékaz Hunyadi tanácsa, és mindjárt meghadja néki, hogy Hunyadimegrendelné a sereget az ütközetre.

Mikoron Hunyadi János a seregszörzés és rendeléshöz kez-dett volna, eljöve mindjárt hatezer török, és távoly meg kezdékémleni a keresztyén sereget. És mikoron meglátták volna annakkevés vóltát, meg is kezdék késérteni távoly viadalt adván. Az eg-

241

ri püspek és a franc bán megtartósztaták az övéket, és nemakarának kimenni. A törökek aszt látván allászállának a dombról,és ugyan kezel megkezdék óldalul a tábort. Az egri püspek és afranc bán nékinódíták a népet, és mindjárást visszaverék a törö-keket, azonközbe igen nagy sereg kezde a dombra feljönni, ésalláűzék az előbelieket az viadalra. Ők kedig veszteg maradának adombon. A magyarok esmet ellenek támadának, és nagy sokatlevágának bennek, és a többit visszaűzék a dombra.

XVI. RÉSZLátván eszt az váradi püspek, hogy futnának a törökek, hogy

ő is részes lönne a diadalomba, elhadja az ő hellyét, és az ő népé-vel ő is a törökűzésre kezde menni, azonképpen a deszpot is és azegri püspek.109 Látván eszt a törökek, nagy sereggel megkörülék adombot, és óldalfélt megkezdék a pap uraim seregét. Deszpot esztlátván, visszaszálla az ő hellyére a seregbe. És a törökek vágnikezdék a papok seregét, és félrehajták aszt balra, és behajták azváradi püspeket az vízállásba, és ott az isszopban akadván, meg-hala. Az egri püspek általúsztata, és Galata felé kezde sietni, de atörökek elérék az útban, és levágák őtet.

Azonközbe eljöve Amurates a derék török sereggel, hatvan-ezer emberrel, és a keresztyéni sereg előtt a rendelt sereggelmegálla. És a szablyatarsolyból kivoná az László király frigyle-velét, és megnyitván aszt, menny felé tartá, és felnézvén mind azegész sereg előtt monda:110 Jézus Krisztus! Ez a frigylevél,mellyet a te keresztyénid velem töttenek, megesküttek ennékem ate nevednek általa, és íme megszegték az ő hiteket. Hitetlennülmegtagatták az ő Isteneket. Mostan ez okaért, te Krisztus, ha Istenvagy (amint ők mondják), bosszút állj, kérlek, őrajtok a nagy ha-misság és bosszúságért, mellyet terajtad és énrajtam műveltenek.Mutasd meg münékünk, kik a te nevedet még nem esmertük a tebüntötéssedet, és őrajtok való bosszúállássodat.

És mindjárást nékiindítá az egész sereget az ütközetre. Ésmind a két sereg egyberoppona, és erős viadal lőn. Az Juliangardinál nékinódítá az ő keresztes hadát, és nagy viadalt kezdének 109 A püspekek elvesztik a dolgot.110 Amurates a Krisztus urunkhoz való pananszolkodása.

242

a török ellen. De a törökek mindjárt lekoncolák őket. Azok közettvesze az Julián gardinál is, ki a nagy veszedelemnek fő oka vala.Vitézül víva a király, és általméne a török seregén mind szinte,ahol az jancsároknak serege vala az Amurates környül. De azjancsárok környülvövék a királyt, és általverék lovát, és ott lees-sék a király, és levágák az jancsárok őtet.

János vajda látván, hogy a király nem volna az ő hellyébe, aző seregét nékinódítá, és általvágá magát szinte be az jancsároknakseregéig, és megkeressé a királyt. És midőn halva találta volna aző testét, nem hoszhatá aszt el, hanem visszavágá magát, hogy akeresztyéni sereget megsegíthetné. És mikoron az viadall napestigtartott volna, estvefelé el kezdének széledni a keresztyének, ésúgy lőn Amuratesé az győzedelem. De az ő népének nagy kárá-val, mert az ő népének több veszett vala a felénél, de a keresztyé-neknek is majd csak harmada szalladhata el. Mert több vesze odatizenhatezer embernél. Ez lőn a nagy és jeles jutalma a pápa taná-csának, ki az ő ódozásával megbontá a frigyet, mellyet a szegénykirály szörzett vala a törökökkel. Lőn kedig ez, mikoron írnának1444. Szent Márton estin. Tisztes iffiú vala kedig az László ki-rály, és dicsíretes vitéz szűvű. Vesze kedig az ő királyi biroda-lomnak negyedik esztendőjében.

Látván HunyadiJános, mint vala a dolog, az oláhokat melléjevévé, és ő is hátra kezde futni, és juta a Duna mellé. És általkel-vén a Dunán, az Havaselvőfölden által Magyarországra kezde si-etni. A pápa serege, hallván a vízen a keresztyéni hadnak elveszé-sét, mindjárt visszatére Olaszországba. Midőn Hunyadi JánosHavaselvőföldbe jutott vólna, az Dracula vajda reátámada, ésmegfogá őtet. De egynyíhány nap múlva megbáná fogását, ésdrága ajándékokkal megajándékozá őtet, és beküldé őtet Erdély-be. Ott megnyugovék annak utánna a télen az ő szolgáival.

Mikoron kedig Amurates, a török fejedelem diadalmas löttvolna a keresztyének ellen, elbocsátá seregét Magyarországba. Azkedig az ő könnyű vóltáért felszágulda mind a Száváig. Mikoronaszt megértötte vólna Hunyadi János, mindjárt egybegyűté a vité-zeket, kik megmarattanak vala, és megerőssíté, mint lehete, az őseregét, és alláindulla véllek Rácország felé. Mert immár Sarnóigfeljött vala a török. És a Száva parttyára jutván ott a törökeknekellenébe táborba szálla, és estve nagy sok tüzeket csináltata,

243

mellyekkel aszt jelenti vala, hogy azon éjjel ott akarna nyugodni.De estve, hogy besötűttetett volna, meghadja, hogy minden emberkészülne, és éjfelikort általmenne a Száva vizén. És az harmadikvirrasztáskort mind általkölt vala minden népe az vízen. Ésmindjárt elrendelé a sereget, és úgy méne a törökekre.

XVII. RÉSZA törökek kedig nagy csendeszségben valának, és veszteg

hevervén alusznak vala, mert semmit nem véleködnek vala effélé-ről. Reájok rohanna kedig Hunyadi János az egész sereggel, ésnagy kiáltással verni, öklelni és vágni kezdék őket. A törökekfelszekelének az álomból, és mint félbolondok úgy állnak vala azálomtól. És a kösség mindjárt futni kezde, a többi futának allá sfel, és keresik vala lovokat és fegyvereket. Azonközbe a magya-rok vágják és öklelik vala őket. És így futni kezde az egész tábor,és a hegyekre és erdőkre tartának fel. És a magyarok virradórazsákmánt tőnek minden marhájokban, és feldúlák mind az egésztábort.

Ezallatt a ciliai groff új dolgot kezde. Mert népet gyűtvénbőjtbe Horvátországba és Sclovákországra méne, és azzokatkezdé nyomorítani. Arra is ügyeközik vala, hogy az egész Tódtor-szágot magának foglalná. Az urak könyörgének Hunyadi János-nak, hogy reámenne az ő népével. Hunyadi János megerőssíté aző seregét, és a Dráva mellett felméne Petoviáig, melly a ciliaigroffságnak ellenébe vagyon. A ciliai gróff kedig Frideriknek fiavala, és az Hermann hercegnek unokája, és ő bírja vala Zagoriát,Varasdot, Kaproncot, az várasokat és egyéb sok erősségeket ésnagy jószágokat. Hunyadi János a Drávára szálla, és éjjel négy-ezer emberrel általúsztata, és szömbeszálla az ellenséggel. Ésmegszáguldá az egész groffságot, és mind elprédállá aszt, tüzet isvete mindenütt, egynyíhány kastélyt is megvéve, és az ő kegyet-lenségével elijeszté mind az egész groffságot. A ciliai groff ismegijedvén, frigyet kére Hunyadi Jánostól. Hunyadi János ollyokkal megengedé a frigyet néki, hogy mindörökké a groff hívlönne, és szolgálna a magyari koronának.

Miérthogy kedig eljöve a nap, hogy a Rákoson közenségesgyűlésnek kell vala lönni, ott hadja a gróffságban a seregnek na-

244

gyobbik részét. A többivel kedig őmaga besiete a gyűlésbe Pestté,Pinkest napjára. Mikoron a Rákosra, a gyűlésbe jutott volna, azurakkal tanácskozni és traktálni kezde a király választássa felől.És minnyájan megegyenesedének rajta, hogy László, az Albirt ki-rálynak a fia lönne magyari király.

Az XXXV. magyari király, László, az Albirt királynaka fia

I. RÉSZEz okaért közenséges akaratból felkiáltanák a gyűlés ben a

László királyt, ki azüdőben csak öttödik esztendőbe jár vala.Miérthogy kedig a király a birodalomra üdőtlen vala, arról kezdé-nek minnyájan tanácskozni, kit kellene az országnak gubernátorá-vá választani, méglen a gyermek király felnyőne, hogy annakutánna ő maga gondot visselne, és bírná az országot. És nohaegynyíhányan valának, kik e méltóságos tisztet kévánják vala –mint az Ujlaki Miklós és egyebek – de mindazonáltal minnyájannézvén az Hunyadi Jánosnak nagy emberségét és vitéz vóltát, őtetválaszták gubernátorrá a király helyébe, méglen felnyőne. Lőnkedig ez, mikoron írnának Krisztus Urunknak születése után1445, pinkestbe.

Mikoron a gyűlés eloszlott volna, Hunyadi János, az új gu-bernátor, népet kezde válogatni, és elindítá népét az Dracula vajdaellen Havaselvőföldbe, ki megfogta vala őtet minden igasság el-len, midőn Várna alól elszalladott vala, hol az lengyel László ki-rály elveszett vala. Midőn ez okaért általkölték volna az havast,ottan tűzzel és fegyverrel kegyetlenködni kezde a Dracula országaellen, és megfogá egy várasban az Dracula vajdát két fiával. DeDracula semmibe nem akara könyörgeni az János gubernátornak.Kiviteté ez okaért őtet az örögbik fiával együtt, és mind a kettő-nek fejeket véteté.

És úgy álla bosszút rajta, miérthogy azelőtt utába megfogtavala őtet. A küssebbik fiának kedig mind a két szömét kitollyatá,és más vajdát választa Havaselvőfölden, ő maga kedig békesség-gel és örömmel visszajöve Budára.

245

Kevés üdő múlva egybegyűté az urakat, és tanácskozék vélekaz országnak bírásáról és igazgatásáról. És az urak elejbe adá,hogy üdő volna meginteni a császárt a választott királynak és akoronának megadására. Egyenlő tanácsból választának ez okaértköveteket, és azzokat bocsáták a császárhoz, és könyörgének nékiaz újonnan választott László királyért, hogy aszt allábocsátanáMagyarországba, hogy ott nevekednék fel a magyarok közett, és akoronáért.

A követek jutának Bécsbe, és megbeszélék a követséget acsászárnak. A császár dicséré a dolgot, hogy a magyarok meges-merték vólna az igaz örökest, és mondá, hogy nem vólt vólnaszükség aszt újonna választani, miérthogy természet szerént örökes vólna a királyságba. Emellett eszt a választ tévé, hogy nem üdővolna még nékikbocsátani a királyt és a koronát, mert a királymég igen alkolmatlan volna a királyságnak megbírására, és miért-hogy egyszer törvény szerént megkoronásztattott, nem látna ősenkit, ki jobb tutor lehetne a gyermeknek, hogynem mintönnenmagát. Miérhogy kedig a magyarok gubernátort választat-tanak az ő tanácsok és kedvek szerént, ő nem akarná őket az or-szágnak igazgatásába bántani, etc.

A követek visszajövén, megbeszéllék a császárnak válasszáta tanácsban az uraknak, és nem lőn kedves nékik a válasz, mertmegesmerék belőle a császárnak régi gonosz akarattyát az magya-rok ellen. És két esztendeig gyakorta bocsátának követeket hozzá,de semmiképpen nem nyerhetik vala tőlle a királyt, se a koronát.És igen megháborodának az urak rajta. Aszt végezék ezért a ta-nácsba, hogy az gubernátor, Hunyadi János, sereggel menneBécsországba, és úgy kérné meg Friderik császártól a királytmind koronástól és az várasokat, mellyeket magának foglalt valaa bécsországi határ mellett. Az gubernátor ez okaért nagy seregetgyűte, és télbe felméne, és tűzzel-fegyverrel kezde kegyetlen-ködni Bécsországba. És elrablá az vármegyéket mind Soprony,Bécs és az Újváras környül, és mind felgyújtá azzokat, ésmegszállá az Újvárast. Az alól kiküldé, és nagy pusztaságotművele mind az egész országban. Azzonképpen cseleködék Stíriaés Korontországokkal is. És mikoron eleget kegyetlenködett vol-na, az mondhatlan nagy prédával visszatére békességgel Magyar-

246

országba, mert a Friderik császár az erősségekben hallgat vala azövéivel, és senki nem támada a magyarok ellen.

II. RÉSZMikoron a gubernátor, az Hunyadi János, hazajött vólna a

Budára nagy kazdagságokkal, nyugovék annak utánna két egészesztendeig.

És törvényt tőn az országban, és egybeszörzé és békélteté azurakat, kik ellenköznek vala egymással. Amellett pénszt is nagysokat gyűte és mindenféle hadi szörszámokat az jövendő hadakra.És mindenbe és mindeneknél dicsíretes lőn az ő gubernátorságá-nak viselésse, mert minden embernek – mind szegéneknek, mindbódognak – hammar és igen igaz törvént teszen vala. És minde-nekhöz nagy kegyességet mutat vala, soha senkit nem nyomorítvala törvéntelenséggel. Leülve, felkelve, járván, lovon ülvénmindennek szükséges könyörgését meghallgatá. Senkit soha ne-gédes és méltatlan ijesztéssel el nem kergete tőlle. Rövideden: jóés jámbor fejedelem vala, és mindenekben jámborul visseli valamagát.

Mikoron kedig írnának Krisztus Urunknak születésse után1448, meghozák őnéki, hogy Amurathes, a török fejedelem nagynépet gyűtene mind Ásiából, mind Európából, és hogy e szándék-ba volna, hogy Magyarországra akarna jőni. Ez okaért ő ismegkészíté az ő seregét, mellyben huszonkétezer ember vala, ésavval kiindulla Magyarországból nagy sok urakkal, és alláméneRácországba. Ott kedig véle elhívá a rác deszpotot, de az sokmentséget kerese, és nem akara vélle elmenni az hadba, mellyenaz gubernátor igen megharagvék. Elindítá ez okaért az ő seregétMisia által az Bolgárországra, és onnét levelet külde a Skander-bégnek, az orbonászoknak fejedelmének, kivel nem sok üdővelazelőtt a gubernátor kötést tött vala, és aszt is elhívatá. De az semjöve. A rác deszpot kedig titkony follyó követet bocsáta Amura-theshöz, és megjelenté néki, hogy az Hunyadi János azon által-ment volna, de csak kevés néppel. És tanítá Amurathest, hogyelejbe ne szállana, hanem bebocsátná az országba, és annakutánna környülfogná az ő seregét, és ekképpen egy sem szallad-hatna vissza onnét.

247

Amurathes szót fogada, és elejbe nem szálla az gubernátor-nak, hanem jól bebocsátá őtet az országba. Annak utánna hátamegé körüle Amurathes a Rigómezőre. Az gubernátor János amezőnek közepin egy halomra és az halom környül jártata tábort,és erőssen várja vala a Skanderbéget az ő népével. Amurathes tartvala a Skanderbégtől, ez okaért sietni kezde, és az gubernátort üt-közetre kezdé ingerleni. Gubernátor nem alzara ütközni, hanemigen várja vala a Skanderbéget. Az Amurathes annál keménbenkezdé a dolgot fogni, és szorítani kezdé az gubernátor seregét, ésmegfogá mind az vizet, mind az élést tőllek, mert Amurathesnagy néppel vala, nyolcvanezer török vala az ő seregébe.

Mikoron az gubernátor látná, hogy egyéb nem lehetne benne,és hogy mind az vizet, mind az élést elfogták volna tőlle,meghadja az ő népének, hogy minden ember az ütközetre készül-ne. Vala kedig ez szinte Szent Lukács napján. És harminckét cso-portra osztá az ő népét, és az halmot fenn megerősíté minden-vóltaképpen az ellenség ellen. A több népet kedig szép rendekbenállatá, és a sereg elejbe állván, hosszú és igen szép intést kezdetönni. És arra inté a népet, hogy bátran lönnének, és vitézülvínának az istentelen pogánok ellen. És mind az egész népmegvidámula az ő intésére.

Azonközbe Amurathes is elrendelé az ő seregét, és az iserőssen inté őket és oktatá. És mindjárt elindítá seregét, mellymind befogá az egész mezőt, és ére egyik hegytől a másik hegyig.Látván kedig eszt a keresztyének majd meg kezdének ijedni. Valakedig délelőtt szinte nyólc órakort.

Látván eszt a gubernátor, allá kezde ereszkedni az halomrólszép renddel a lapácra. A halomnak tetejét kedig megerősítöttevala szekerekkel, egybekkel, és óltalomra való népet hagyott valarajta. És egyberoppona a két sereg, és három óráig vívának erős-sen egymással mindkétfelől. Annak utánna a Lasontzi Benedek ajobb szárnyába hajtani kezdé a törökeket. Látván eszt Bánffi Ist-ván a balszárnyába, ő is emberkedni kezde. Amurathes eszt látvánhammar segíteni kezdé az ő két szárnyát, és megújula az viada-lom. A magyarok az oláhokkal igen elfáradának az vívásban, és afegyveresseknek serege megé állának. És a fegyveressek széprendben, mint egy erős kőfal állának. Az gubernátor megindítá azhalomról szép rendben az erősségeket a szekerekkel, és szaggatni

248

kezdé azzokkal a török seregét. Látván eszt Amurathes, nagy né-pet az halomra kezde hajtani. Az gubernátor megsegíté az halom-belieket, és mindenképpen megbátorítá őket. És a seregben min-denfelé forgódik, hol ő maga erőssen ví vala, példát adván az vi-tézeknek, hol a rendeket megépíti vala, hol a megijetteket báto-ríttya, és a seregbe hellyheszti vala. Az Amurathes mind új néppelmegépűti vala az ő seregét, és úgy ügyeközik vala megfárasztania keresztyéneket. Ez nap nagy jószerencse lőn a magyaroknak,mert gyakorta hátraverék a törökeket, és megfutamtaták őketmind szinte a táborig. És nagy sok török vesze, és tarta az viadalszinte estig. Estve mind a két rész az ő táborába szálla.

III. RÉSZCsak alig virradott vala, és mind járást mind a két sereg

szömbeszálla egymással, és újonnan megkezdék az ütközetet. Dea magyarok nem szinte ollyan serényen fogák a dolgot, mint azelőtt való napon. De a törökek bátron fogják vala a dolgot, mertnegyvenezer ember veszteg állott vala az előtt való napon, kiksemmit nem víttanak vala. Ez nyugott nép kezdé reggel az via-dalt, de mindazáltal a gubernátor erőssen inti vala a keresztyéne-ket, hogy lankodással el ne vesztenék a diadalmot, mellyet azelővaló napon megnyertek vólna.

Megújula ez okaért az viadal tellyességgel, és a magyarokszűvet vének a gubernátornak intésséből, esmét ollyan bátorság-gal víni kezdének, szinte mint az előtt való napon. De a törökekálnakságot gondolának, és mindenkor hátat adának vala a ke-resztyének előtt. Mikoron a keresztyének utánnok űznek vala –örülvén a diadalomnak – és ekképpen elszélled vala a sereg egy-mástól, úgy térnek vala annak utánna vissza nagy sokasággal, ésekképpen megnyomják vala a keresztyéneket. És ekképpen sokanmeghalának aznapon a keresztyének közzül. Szinte estve elváléka két sereg egymástól.

Harmadnapon esmet reggel szömbeszálla a két sereg egy-mással, és újonnan elkezd ék az viadalt. Elől vala kedig az elsőízben a gubernátor rokona, Székel János, ki erőssen víjv vala, ésugyanottan levágattaték a sűrő törökek közett. Környülfogák atörökek a Marzsali Emrehet is és az Bánffi Istvánt, és azzokat is

249

meggyőzék, és levágák őket. Látván eszt Amurathes, hogy mind akét szárnyában leestek volna a zászlók, elkülde, és a táborbólelhozatá az egész állósereget, és meghadja nékik, hogy környül-fognák a keresztyéneknek seregét, és levágnák mind aszt. Merttudja vala, hogy az harmadnapi koplallásból és nagy munkábólmind megepettek volna.

A törökek ez okaért az Amurathesnek parancsolattyáramindjárt környülfogák mind a két szárnyát, és a nagy sűrő lövés-sel és kegyetlen viadallal megbírák és elszéleszték őket, és nagysokat levágának bennek, és elragadák mind a zászlókat. Mikoronaz gubernátor eszt látá, és megértötte vólna, hogy az rokona is anagyurakkal odahált vólna, mindenéket hátrahadja, és más lóraülvén, elkezde egyedől szalladni. A törökek kedig utánna űzéneka magyaroknak, kik futni kezdettek vala, és kergetik vala őketmind sötűt estig. A tábort is az halmon megvévék a törökek a ma-gyaroktól, de igen nehezen.

És nagy sok török vesze, méglen megvévék a tábort. Mertméglen egy nyilak lőn, és minden fegyverek el nem törék és elnem vesze, soha nem adák meg a tábort.

Nagy soksága lőn a hólttesteknek mindenütt a táboroknak ésaz ütközetnek hellyén. De sokkal többen vesztenek vala atörökek, hogynem mint a keresztyének. Sőt négyennyin is veszte-nek vala a törökek. De hogy az ne tetszenék, parancsolá Amura-tes, hogy a fő-fő törökeknek testeket mindjárt mind eltemetnék,de a közhadakozóknak testeket mind a vízbe vetnék. Nagy rakás-sokkal vadnak mostan is ott a mezőn a sok tetemek. A Magyaror-szágnak fő nemessége mind odavesze ez ütközetbe.

Az gubernátor, Hunyadi János, amint odafel megjelentém, ló-ra ülvén, futni kezde. És mikoron harmadnapig hegyen-völgyenbúdosott volna minden eledel nélkül, elálla a lova. Mikoron ezokaért negyednapra gyalog költ vólna, találkozék két tolvajra. Ésmiérthogy fegyver nélkül vala, megfoszták őtet a tolvajok.Mikoron levontak vólna minden ruhát rólla, egybevessze a kéttolvaj az aranykereszten, melly az gubernátor nyakába vala. Azgubernátor az egyik tolvajnak fegyverét megszömlélé az vissza-vonnásban, és nekiszekkellvén megraggadá aszt, és az egyik tol-vajt levágá. A másik meglátván eszt elszallada, és ekképpenmegszabadulia tőllek a gubernátor.

250

IV. RÉSZTovább ez okaért búdosván ötednapon találla egy pásztorra

nagy ehséggel és fáradsággal. A pásztor látván a gubernátortmegijede. Mert látá őtet jeles férfiúnak lönni. Megszólítá ezokaért őtet, és megkérdé, micsoda volna az ő ott való búdosá-sának oka? A gubernátor megmondá néki, kicsoda vólna, és mintjártanak vólna a keresztyének a törökekkel. És kenyeret kezdetőlle kérni. A pásztor elvivé őtet az ő hajlékába, és kenyeret,hagymát és vizet raka elejbe. És övék a gubernátor és ivék. Annakutánna gyakorta mondotta az gubernátor, hogy éltében soha jobbízű vacsorát nem ött, mint akkor. Annak utánna elvezérlé a pász-tor őtet, és bevivé Szönderőbe.

Mikoron deszpot megértötte vólna az ő ott való létét,megfogatá őtet, nem emleközvén az hitván ember az gubernátor-nak ővéle való sok jótéteményiről. Egynyíhány nap múlva trak-tállás lőn kösztek a megszabadulásról. És a traktálásban deszpotarra méne, hogy ez okkal akarná őtet elbocsátani, hogy az guber-nátornak egyik fia, az Máttyás házastársul vönné a deszpot leá-nyát, ki a ciliai groffnak unokája vala. És hogy ez e végezés erősblönne, végezé eszt, hogy az ő nagyobbik fia, az Hunyadi Lászlótúszul volna nála addig. Az gubernátor elhozatá a fiát, az HunyadiLászlót, és túszul adá aszt a deszpotnak, és ekképpen megsza-badulla tőlle.

Annak utánna elindulván onnét szinte Karácson estin feljutaSzegeddé, hol az urak közzül nagy sokan várják vala őtet. Azzokvisszafogadák őtet nagy örömmel, és ott vigasztalák őtet, mond-ván:

Münékünk elég, hogy a kegyelmes Isten te nagyságodatvisszahoszta münékünk, noha ollyan nagy kárt vallattunk Rigó-mezőn. És minnyájan igen kérik vala őtet, hogy semmit ne bán-kódnék. És gubernátor, az Hunyadi János, esmet szüvet vőn, ki-váltképpen ebből, hogy láttya vala, hogy naponként mind bőveb-ben szalladoznak vala a rigómezői veszedelemből. Mert a Skan-derbég az ütközetnek üdején csak húsz mélföldig távoly volt,hogy segítségre jött volt a keresztyéneknek. Aszt elöl találták akeresztyének, kik az veszedelemből elszallattanak vala. Azokkal

251

annak utánna mind visszajöttenek Illíriában, honnét jó bátorság-gal visszajőnek vala Magyarországba.

Azzonközbe erőssen boszonkodik vala az gubernátor azhálaadatlan deszpotnak cselekedetin, mellyet az hitván ember azgubernátoron cseleködett vala, és semmiképpen el nem szenved-heti vala aszt, hogy ollyan méltatlan megfogta vala őtet. Ez okaérthertelen sereget gyűte, és alláméne az jószágban, és az várasokra,mellyeket Sigmond császár azelőtt ajándokban adta vala azhálaadatlan deszpotnak. És azzokat elkezdé dúlni és égetni. Ésrövid üdőbe minden jószágát, melly őnéki a magyar korona allattvala, visszavévé. Mikoron szinte immár a Rácországhoz kezden-dő volna, eljövének a deszpot követi az gubernátorhoz elhozvánaz Hunyadi Lászlót, az ő fiát nagy sok ajándékokkal, és frigyetkérének tőlle. Az gubernátor megengesztelteték követeknekkönyörgésse által, és megbocsátá deszpotnak minden vétkét. És afrigyet megszerezvén, visszajöve Magyarországba. Lőnek mind-ezek, mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1448,az ő gubernátorságának negyedik esztendőjében.

Mikoron Amurates, a török fejedelem, meghallotta vólna,hogy deszpot megfogta vólt az Hunyadi Jánost, és hogy véletraktálván elbocsátta vólt, igen megharagvék reá. Mert eszt kí-vánta volna tőlle, hogy megemleközett vólna rólla, hogy Amura-tes visszaadta volna deszpotnak az ő országát, és hálaadóságátevvel megmutatta volna hozzá, hogy Hunyadi Jánost, az magyar-országi gubernátort őnéki küldötte volna fogva. Miérthogy kedigdeszpot eszt nem művelte vala, az ő nagy haragjából Amurateselindítá az ő török seregét a deszpot ellen, adván aszt a Frigy bég,egy jeles fő törek keze allá. Es meghadja annak, hogy felmenne,és az Morva-víz mellett megépűtené és megújítaná a Chrison vá-rast, mellyet azelőtt a nagy hadakozásokban elpusztították vala.És meghadja annak, hogy abból annak utánna megszáguldaná éselpusztítaná a deszpot országát mind tűzzel, mind fegyverrel, ésígy állanak bosszút a deszpoton.

Frigy bég az Amuratesnek parancsolattya szerént cselekedék,és az végekben nagy sok mesterembereket gyűte, kőműesseket,rakókat, ácsokat etc., és a Murán vize mellé menvén megépűté aChrison várast. De az épűtéskort mind csendesz lőn, és semmibennem kezdé magát ellenségnek mutatni a rácoknak. Mert fél vala,

252

hogy azzok megháborítanák őtet az várasnak épűtésébe. Felépűtéez okaért az várast, és megköríté aszt, és nagy árkot ássatakörnyüle, és nagy töltést töltöte környüle az árkon belől. És miko-ron immár majd az várasnak épűtését elvégeszte vólna az Frigybég, kijöve az haddal az várasból, és beszágulda a deszpotnak or-szágába, és erőssen kezdé az országot rabbolni, dúlni, égetni ésmindenképpen elpusztítani.

V. RÉSZLátván deszpot a nagy veszedelmet, megijede, és nem tuda

mihöz kezdeni. A törökkel nem meri vala elkezdeni az egybebé-kélést, az gubernátorhoz sem hajolhat vala, mert tudja vala, mintbántotta vólna aszt a fogsággal. De végre az gubernátorhoz esék,és nagy pirongsággal annak kezde könyörgeni segítségért. A gu-bernátor gondolkodik arról, melly igen veszedelmes lönne Ma-gyarországnak, ha a török be kezdené az ő lábát vetni a Felső-Rácországba. Láttya vala, hogy annak utánna mindennap az ajtóelőtt kezdene lönni a magyaroknak, és meg kezdené őketboszontani szinetlen. Ez okaért segítséget igére a deszpotnak, ésmindjárást népet kezde gyűteni. És nagy sereget gyűtvén, szépékesen alláindulla Rácországba.

Mikoron Szenderő mellé jutott volna, ott általkölteszteté a se-regét a Dunán, és bemene Rácországba. Ott juta mellé a deszpot-nak serege is. És sietni kezde a gubernátor éjjel-nappal, hogy vé-letlen meglephetné az ellenséget. Negyednapon reátalálla atörökekre Chriszon, az újított váras allatt. Mikoron a törökek reg-gel meglátták vólna az gubernátornak seregét, hogy fénlene a sokfegyverderékok miatt, igen megijedének, és mindjárást futnikezdének. A gubernátor utánnok bocsátá a huszárokat a könnyűlovakkal, és azzok öklelni kezdék hától és vágni a törökeket. Ésmind napestig űzék és vágják vala őket. A fegyveres sereg mindszép lassan utánnok megyen vala az huszároknak, vigyázván,hogy valami csalárdság ne esnék az huszárokon. És a törökekszéllel essének be az erdőkbe, és ott elbúának. Az huszárokmegfogák a Frigy béget a futásba, és véle nagy sok fő törökeket.Az gubernátor győzedelmes lévén beméne Budinba, melly azBolgárországnak fővárasa, és a Duna mellett vagyon. És miért-

253

hogy ez az váras gyakorta oka lőn sok hadakozássoknak,felgyújtá és megégeté aszt. Annak utánna Rácországon általtére,és mikoron sok foglyokat ajándokon adott vólna deszpotnak, nagyvigassággal visszajöve Budába.

Budán lévén nagy gondot kezde visselni a Dunaelvő Felső-Magyarországra, mert a csehek az előtt való esztendőkben elfog-lalták vala aszt a földet, és sok kastéllyokat épűtettenek valaszerinszerte, mellyekből erőssen dúlnák és vesztik vala a földet.Ehhöz segítnek vala egynyíhányan az urak közzül, kik párttyokatfogják vala a cseheknek, mert irigyködnek vala az gubernátor-ra,111 az ő nagy böcsületeért, mellyel böcsüli vala őtet az országaz ő jámborsága és nagy vitéz vóltaért. Ezért ingerlik vala a cse-heket, hogy ellene támadnának a gubernátornak. Tudja vala kedigmindeszt a gubernátor, de el kelle hallgatni, miérthogy a törökekellen ollyan nagy ügyei valának. Ennek okaért mostan tetszékőnéki üdőnek lönni, hogy hozzákezdene, és azzokat a latorságokatmind kiirtaná.

Mikoron ez okaért írnának Krisztus Urunknak születéssénekutánna 1451, népet kezde gyűjteni mindenfelől, és elindítá aszt aGiskra János ellen, ki fő vala a kóborlók közett, és lakik vala nemmessze Losonchoz, és aszt megkezdé legelőszer. Ez e Giskrakedig cseh vala, és azelőtt való üdőkbe elfoglalta vala a Szent-istvánt és kastélt épűtett vala belőle, és árkot ássatott vala körüle,és nagy töltéssel megerőssítötte vala. És nagy sok lézegő latrokatgyűtötte vala belé, mellyekkel kicsattáz vala, és így veszti valakóborlással a földet. Nem vala kedig akkor otthon Giskra, miko-ron a gubernátor a kastélyt megszállotta vala. Titkonyez okaértizene az ő latrainak, hogy erőssen mególtalmaznák magokat, mertrövid napon feles néppel meg akarná őket segíteni.

És a felfölden Giskra allá-felszágulda, és sok népet kezdegyűteni. Az irigy urak is titkony melléadák népeket. Sőt azzok azurak megérték magokat a nemessekkel, kik a gubernátor seregé-ben valának, és úgy férének egybe, hogy ha a dolog viadalra jut-na, a nemesek az ő népekkel minnyájan bennehadnák a guberná-tort, hogy ott elveszne, avagy csak igen nagy szégyent vallana,hogy meggyalásztatnék abból az országbelieknél. Ó, áruló, lator 111 Az urak irigyek Gubernátorra.

254

ügyeközet! Így jár mindenkor a tiszta jámborság és az emberi jó-ság. Mindenkor az ördegi nagy irigység mardossa aszt, etc.

VI. RÉSZAz lator árulóknak végezéssek szerént lőn a dolog. Mert

hogy a két sereg egymással szömbeszállott volna, és még trom-bitát az ütközetre nem fútanak volna, az gubernátor népének na-gyobb része hátat kezde adni. Látván aszt a lator csehek reáro-hanának a gubernátorra, és víni kezdének vélle. Látván a guber-nátor az árultatást, hátra kezde mászkálni az ő megmaradott sere-gével, és a közelvaló várasokba szállítá az ő népét. Az vissza-szállásban sok nemesek esének el, mint az Nánai Kompolt Jánosés egyebek. Az Hédervári Lászlót, az egri püspeket elfogák a lat-rok. Giskra az ő népével megszállá Gedet. De az gedeiak emberülvívának ellene, és mególtalmazzák az várast ellene. Onnét Egerallá méne, és a fogoly püspek által kéreté a várat, de a tiszttartók,mint jámbor nemesek, nem akarák az várat adni. És ellene táma-dának a Giskrának.

A gubernátor erőssen megharagvék ez árultatásért, és sem-miképpen el nem felejtheté. Ez okaért, hogy bosszút állhatna acseheknek vakmerőségeken, megújítá az ő seregét. Felhívatá azAlföldről is a régi légiókat, az régi hőseket, kiket odahelly-hesztöttett vala, hogy őrüznék a határokat a törökeknek hertelenbeszáguldása és rablássa ellen. Mikoron ez okaért jeles és hív ha-dakozókból megújította volna az sereget, elindítá aszt esmet azGiskra ellen. És meg kezdé szállani azzokat a kastéllyokat,mellyeket épűttetett vala az Ság templomból, melly az Ipolly-vízmellett vala, és abból melly az Galcsur hegyen vala, és abból,melly Rozsnán vala. Aszt is, mellyet azelőtt Szepes várasbanépűtett vala, és hertelenkedéssel mind megkénszeríté ezeket, hogymeg kelleték adniok magokat.

Annak utánna továbbnyúla a gubernátor, és megszállá aszt akastélt, mellyet Giskra hertelenséggel azelőtt megépűtett vala azDerengén völgybe, mellyben hellyhesztete vala egy cseh hőst, ki-nek Valgata vala neve, és sok népet adott vala mellé abban. Asztnem akará a gubernátor erővel vítatni, hogy kárt ne tönne a népbe,hanem az erősségen allól általrekeszté a völgyet, és nagy gáttal

255

felfogá az vizet. Mikoron az erősségben való hadakozók látnákeszt, hogy naponként áradni kezdene a víz, és az erősséget felkezdette fogni, megijedének rajta, és kínálni kezdék a gubernátortaz erősséggel.

Onnét kedig mindjárt Zólyomra méne, melly minden latrok-nak és kóborlóknak barlangja vala. És mindjárást felgyújtatá azvárast. A várat kedig megerősíté néppel, éléssel és mindenfélehadiszörszámokkal. És minekutánna mind elvötte vólna az erős-ségeket a kóborló latroktól, mindjárt az Giskra után lőn, és asztkezdé kergetni. Elannyira, hogy esedezni kezde az gubernátornaka frigyért mind az ő több lator társaival, kik minnyájanattyafiaknak nevezik vala magokat, és elfoglalták vala dúlságok-kal mind azzokat a vármegyéket, mellyek Cseh- és Lengyelországfelé vadnak, és erőssen vesztették vala prédálássokkal mindazzokat. Es ezek minnyájan az ő latorságokban attyafiaknak ne-vezik vala magokat, szinte mint az barátok. Nagy nyavallyákbanvala sok üdeig miattok az a föld. Es noha az latrokat a gubernátormind elbírta vala, azért úgy tőn, mintha semmit nem tudna azurak felől, kik őreá irígykednek vala, és kik megművelték valarajta a nagy árultatást.

VII. RÉSZAzonközbe azért nem szűnik vala a gubernátor mindenkoron

követeket bocsátani az Friderik császárhoz, kik által kéri vala azválasztott László királyt és a koronát. De tizenkét egész eszten-deig vontatott vala immár a dolog, hogy nem nyerheték vala tőllesem a királyt, sem a koronát. Azonközbe hír lőn, hogy a császárbe akarna menni Olaszországba a koronázásért. És az gubernátorHunyadi János allattomba indítá a cseheket is, hogy ők is intenéka császárt, hogy adná ki a királyt. És a gubernátor új követségetbocsáta a császárhoz, csehek is bocsátának. De a csehek ugyanszömbe kérik vala tőlle a királyt, és fennyegetik vala a császárt,hogy ha a királyt nem akarná nekik kiadni, tehát ők új gyűléstakarnának tönni, és új királyt választani.

Megesék a Friderik császárnak szüve az ő beszédeken, éselbocsátá őket, és mindjárást követséget választa utánnok, mellyelelküldé az ő fő secretariusát is, az Aeneas Sylviust. De a csehek

256

nem gyűlhetének közenséges gyűlésbe, a döghalálnak kegyetlen-sége miatt. Gyűlének ez okaért a főurak a Pogiebradi GyörgyhözBunsthaviába. Odaméne a császárnak követsége is az AeneasSylviussal. És mikoron az urak előtt sokáig nagy bölcsességgelszólt vólna, és intötte volna őket, minnyájan lecsendesszedének,mert arra vivé őket, hogy csendesszek lönnének a királyi válasz-tással, míglen a császár kijőne Olaszországból, hova vélle viendővólna az iffiú László királyt az ő tisztességeért. De megígéré eszt,hogy mihelt visszajőne a császár, mindjárt nékik adandó volna, ésa magyaroknak és a bécsországbelieknek királyul a László királyt.Ezen minnyájan megelégedének.

Annak utánna úgy készüle Friderik császár, és nagy pompá-val beméne Olaszországba, és mikoron Rómába bement vólna,megkoronásztaték a pápától, Nicolaus Quimustól. Rómábóltovábbméne Neápolyban. Az úton gondolni kezdé az iffiú Lászlókirály, miképpen elszallathatna a császártól, mert igen bánkódikvala rajta, hogy a császár megtagadná őtet az ő népeitől, magya-roktól, csehektől és a bécsországiaktól. De nem találhat vala az őelszalladássának jó módját.

Méglen odacellekezék Friderik császár, addig támadás lőn aBécsországba, és minnyájan elhajlának a császártól. Mert egy uratválasztának, Ulrik Eytzingert, amellé tizenkét tanácsat válasz-tának, ezeknek adák a birodalmot kezekbe. Ezek mellé választákesmet az Ulrikot, a ciliai groffot, és az végekből mindenfelől se-gítséget hozának. És a császárnak tiszttartóit mindenütt kiűzék, ésekképpen akarák a császárt arra bírni, hogy Lászlót, az iffiú ki-rályt nékik adná.

Azonközbe kiindula a császár Olaszországból, és a bécsor-szági követség előltalállá őtet, kik kérik vala őtet, hogy nékikbocsátná az iffiú László királyt. Mikoron a császár esmet megta-gadná aszt tőllek, ottan viadallal kínálák a császárt, és mindjárástelmenének. És minnyájan ottan hadba indullának, és megszállákaz Újvárast. És elsőbe, miérthogy a császár szolgái kicsatáznakvala belőle, megelegyüle az váras előtt a had, és kevés héjja, hogyaz országbeliek meg nem vövék az várast. Tizenkétezer embervala a táborba, de a magyarok még el nem érkesztenek vala. Demikoron a császár megtért vólna, megjárák a békességet közettek,és a császár önnen kezével adá nékik az iffiú László királyt.

257

Mikoron az új fejedelem közettek vólna, másodnapon allá-hozzák aszt Bécsbe, és mind az egész nép nagy örömbe lőn, ésIstentől minden jót kévánnak vala néki, és nagy tisztességgelbekísérék őtet a várasban. Az várasban lévén mindjárást újmagistratussokat rendele, és elosztá a tiszteket és püspekségeketés az egyházi uraságokat az önnen és barátinak ítéleti szerént.Maga másképpen vala mind az egész birodalomnak mindenmódja végezve császártól, hogy az iffiú fejedelem semmihöz nenyúlna, hanem egy gubernátor allatt lönne, etc.

VIII. RÉSZMindjárt elérközék az magyarországi gubernátor is oda, az

Hunyadi János, az magyari urakkal. Ezek nagy tisztességgelkösszenének az új fejedelemnek, és magokat, mind országostólajánlák néki. Es az Hunyadi János feladá néki a gubernátorságot.A magyarok után jövének a csehek, a slésiabeliek és az morvabe-liek és mindenfelől sok külemb-külembféle követek. Nagy gyűléslőn ez okaért Bécsbe, mert a császárnak követi is odajövének, ésNémetországból sok urak és hercegek.

Mikoron begyűltenek volna a gyűlésbe, a király felüle az őkirályi székibe. De a király után a fő helly adaték a tanácsban azHunyadi Jánosnak. Őutánna úgy ülének egymásután a több urak:Előszer előállának a császárnak követi, és nagy panaszt tőnekafelől, hogy miképpen szörezve volt vólna a frigy közettek bizo-nyos okok és cikkelek allatt, azzoknak egyik sem tartatott volna,etc. Ezeknek választ tőn a ciliai groff a király képében, mivelhogynem tartozott vólna a király véle, hogy azzokat a cikkeleket meg-tartaná, mert erővel fogattatták volna véle a méltatlan fogságba,mellybe tartotta volna császár a királyt sok esztendeig. És effélebeszédekkel elmutaták a császár követit. Ottan előálla a Miklósgardinál, kit a pápa Rómából küldett vala, és közbe akara szólni,hogy a két fél közett békességet szörzene, de hamar kiadánakrajta, és pironkodva112 félfelé álla.

Ezzek után felkele a Hunyadi János, ki immár a királyhellyébe nyolc esztendeig nagy híven és nagy tisztességgelvisselte vala az gubernátorságot, és a kezde nagy tisztességgel 112 Miklós gardinál pironkodik.

258

szóllani a király előtt, és ajánlá néki az egész országnak engedel-mességét, és hív szolgálattyát. Annak utánna magát is ajánlá a ki-rálynak, és letövé előtte a gubernátorságnak tisztit. És mind azhercegek, urak és az egész gyűlés szömeket fordították vala nagycsodálkozással az Hunyadi Jánosra. És mikoron Hunyadi Jánosszép és hosszú beszéddel néki ajánlotta vólna az egész Magyaror-szágot, ő magáról kezde végre szóllani a királynak, és monda:

Én kedig a te választássodnak utána, immár nyólc egész esz-tendőig a te nevedben visseltem az gubernátorságot, és mindentehetségemmel az én müvóltam szerént ügyekösztem az Magyar-országot mególtalmazni mind belső, mind külső hadaktól. Az Is-tennek kegyelmességéből mindeneket lecsedeszítöttem, mindbelől, mind kövül. Amü kedig kövül hátramaradott, az megtarta-tott a te dücsőségednek. Én hússzor megütkösztem diadalmoson atörökekkel. Kétszer csak kellett hátat adnom a hőseknek kevésvóltaért. De úgy adtam hátat, hogy mindenkoron véresen vitte el atörök a diadalmot, ollyan szerencsével szeretett a kegyelmes Is-ten. Hogy az Julián gardinál az ő predikálással megcsalt vala,hogy megszegtük vala a frigyet, mellyet esküvéssel töttük vala atörökkel, kétszer ugyan jól lakoltunk azért a nagy bűnért, ugyanmegfüzettük keményképpen az baknak az árrát. Mostan kedig,miérthogy a te természetnek ép válta és megért bölcsességedmegmutattyák, hogy a királyi birodalomra méltó légy, és miért-hogy a törökek ellen való hadakozássok innét-tova nagyobb erő-vel és készülettel lönniek kell, és engemet immár a nagy gondokés munkák megerőtlenítettenek, kiváltképpen kedig ezért előszer,hogy az üdő immár és az igasság aszt kévánja, ezért öremest ésjóakaratomból leteszem a gubernátorságnak tisztét, és az én ha-talmamat, mellyet attanak vala ennékem, az igaz Úrnak és az éntörvény szerént való királyomnak kezében adom. Önmagamkedig innét-tova csak önmagamnak leszek, néked kedig, Lászlókirály, e mai napon ajánlom minden törvényemet, mindenjószágimat és minden marháimat. Erről kedig bizonságot teszekmind e szent gyüleközetnek előtte, hogy te felséged mind örökkéaz Hunyadinak törvényével bírjon.

259

IX. RÉSZMidőn az HunyadiJános ekképpen bölcsen beszélle a király

és az ez egész gyüleközet előtt, mind az hercegek, groffok ésmind az egész gyűlés nagy csodálkozással reánézének, és csodál-koznak vala az ő bölcs beszédén és nagy allázatosságán. Mikoronkedig a beszédet elvégeszte volna, a király elejbe méne, és lábai-hoz essék. De a király felkele, és nagy szeretettel felemelé minde-neknek láttára az Hunyadi Jánost, és megölelé őtet, és felszóvalmonda néki: Üdvezlégy Magyarországnak attya, az egész ke-resztyénségnek mególtalmazója, kit én mindenkor tisztelni akarokmint tisztelendő attyámat. Mert ha ezüdeig te nem voltál vólna,elveszett vólna az egész keresztyénség. Adná a kegyelmes Isten,hogy ollyan fejedelem lehetnék, mint az Hunyadi, és minnyájankegyelmetek kévánja és reménli. Kérlek minnyájan, hogy jóreménségbe legyetek felőlem, mert én akarom, hogy te légy az énvezérlő mesterem mindenekbe. És a több jelenvaló fejedelmeknekbölcs tanácsától akarok mindenekben függenem.

Annak utánna szólla a király az ő attyafia, a ciliai groff által,és monda: Urunk Ő felsége eszt mondja: Nem akarom, hogy ek-képpen letegyed, jó Hunyadi, a gubernátorságnak tisztit, mertemlekezik ő felsége a te jó vóltodról és a te szántalan sok jóté-tidről. Ezért tisztelni akarja tekegyelmedet, mind ennyi sok jám-bor előtt, és hálaadássát meg akarja tekegyelmedhöz mutatni. Ésmikoron a király szólt vólna a fejedelmekkel, mindeneknek jó ta-nácsából és kedves akarattyából besztercei groffnak nevezé ésfelhirdeté, és örökkévaló gubernátorának Magyarországnak neve-zé. Annak utánna egyéb nagy ajándékokkal tisztelé őtet az egészgyűlés előtt. És az egész gyűlés üdvözlé az gubernátort, ésminnyájan dicsírik vala az ő jámborságát és nagy vitéz vóltát ésnagy bölcsességét.

A király ő maga hirdeté a királyi székből, Szent Istvántemplomában Bécsbe az Hunyadi Jánost besztercei groffnaklönni. És ugyanottan kiadá az ő címerét, az aranygyűrős hollót,melly az ő nemzetségről való címere vala. Aszt megkonfirmálá akirály. Annak utánna adá neki a hollón alól, a vértnek alsó részé-ben egy verhenyes haragos oroszlánnak képét, melly tart vala egyarany koronát az ő elsőkét lába közett, jelentvén aszt véle, hogy a

260

magyari korona elesett és elveszett vólna, ha a serényoroszlány, aHunadi János aszt meg nem fogta, és meg nem óltalmaszta volna.

Annak utánna a gyűlés kezde a tanácskozáshoz, és egyenlőtanácsból eszt végezék előszer, hogy miért hogy a király igen iffiúvólna, három férfiú lönne, ki a király hellyébe az országokra gon-dot visselnének. Választák ez okaért Magyarországnak HunyadiJánost, Csehországnak az Pogiebradi Györgyet, BécsországnakUlrikot, a ciliai groffot. És a fő méltóságot e három közett adák aciliai groffnak, hogy az forgolódnék – mint attyafia – a királykörnyül. És mikoron a magyarok és csehek igen kévánák a királyjelen vóltát, megígéré aszt mindkettőnek hammarsággal, de a ma-gyaroknak előszer. Mikoron ez okaért az ő eljövetelének napjáttötték vólna, az Hunyadi János mindjárt nagy gyűlést hirdetePozsomba. Odajövének ez okaért nagy sokasággal a magyarok, ésnagy vigassággal odafogadák az ő királyokat, és nagy sokáigülének innepet az közenséges örömnek emleközetire. De a királyakkor alább nem jöve, hanem visszaméne fel Bécsbe.

Bécsből annak utánna beméne a király Csehországba akoronázatra. Es mikoron Csehországba, Morvába és Slésiába so-káig mulatna, a magyarok követeket bocsátának hozzá, éskönyörgének néki, hogy ne utálná meg az ő országát, Magyaror-szágot, hanem jőne el, és meglátogatná aszt, miérthogy mind azegész nép ollyan nagy kívánsággal őtet naponként várná.

X. RÉSZVala akkoron mind az egész országnak birodalma az Hunya-

di János kezébe minden erősségekkel, várakkal, várassokkal, se-regekkel. Es ezért némellyek az urak közzül igen irigykednek valareá,113 kiváltképpen a ciliai groff, ki az ő tisztinek méltóságát igenkévánja vala. Ez igen kezdé az Hunyadi János dolgait a királynálvissza magyarázni, csak hogy gyűlölségbe hoszhatná őtet a ki-rálynál. És naponként sok calumniát kezde ellene keresni, ésmondá a királynak: Nem te, László, hanem az Hunyadi Jánosmagyari király! Mert látod-é, ő oszttya el mind az országba az őkévánsága szerént a tiszteket, ő rója meg az országot, és magánakkoporíttya az adót és az országnak minden jövedelmét. Őtőlle 113 Hunyadi Jánosra irigykednek az urak.

261

függnek mind az hadakozók, az hősek és vitézek. Az ő akarattyaszerént lesznek minden törvények, és mindenek lesznek csak azparancsolattya és akarattya szerént. Csak a királyi név tijed és akorona, a többi mind Hunyadi Jánossé. De eszt is végre magánakkezdi foglalni. Ha kedig a kereszttyéneknek segítségével eszt nemművelheti, a törökhöz hajol. Mert látod-é, melly nagy két seregetvitt immár be, és azzoknak kezébe adta, ő kedig jó üdején eljötttőllek, és odahadta szegényeket az magyarokat mind királyostól.Mostan kedig tégedet hív Magyarországba, hogy módot keressenhozzá, hogy tégedet elvesszessen. Ez okaért – úgy monda – gon-dot kell arra visselni, hogy ő maga előbb vesszen, hogy nem mintte. Ez kedig igen könnyen lehet, ekképpen: Ígérjed a magyarok-nak, hogy közükben akarsz menni, de előszer hídd fel az HunyadiJánost az országra való gondja visseléssének valami szín allatt.

A király – mint gyermek – engede az ciliai groffnak szavá-nak, és elhívé aszt.114 És levelet irata az Hunyadi Jánosnak, ésfelhívá őtet Bécsbe. Az üdő allatt király udvarából megjelenték azárultatást az Hunyadi Jánosnak. Ez okaért ollyan választ tőn a ki-rálynak, hogy mindenekben Magyarországban engedni akarna akirálynak, és mind aszt akarná cseleködni, amit a király paran-csolna, de mostan az országnak határiból nem akarna kimenni,miérthogy az ő tiszti aszt nem kévánná.

Mikoron eszt megértötte volna a ciliai groff,115 arra vivé a ki-rályt, hogy híná a gubernátort az végekbe Bécsország felé, és fő-embereket bocsátana udvarából oda Kócse várasba, kik ottszömbelönnének véle, és szép beszéddel arra vinnék, hogy feljőneBécsbe. Ha kedig fel nem akarna jönni, tehát ugyanottan az vá-rasban vágná le őtet. Hunyadi János a király hivatallyára felkele,és kétezer lovaggal felméne oda a nevezett hellyre. Azután inkábbmeg kezdé érteni az árultatást, ez okaért nagy okossággal kezdemindenbe cseleködni és magát óni.

Mikoron egy lövésni földre jött vólna a várastól, megálla, ésbe nem akara menni az várasba. A ciliai groff, az fő áruló, kikül-de, és behivatá a gubernátort, és jó és kedves szállást ígére néki.És aszt izené néki, hogy tiszti aszt mutattya, miérthogy a comis-

114 Megcsallyák a királyt.115 Az álnok. gonosz Ciliai groff.

262

sáriosok a királynak képei, hogy ő annyira megalázza magát, ésbejöjjen hozzájok, és ne véleködjék semmi gonoszt. Ha nemessé-get nézni kell e dologban, tehát ő, az groff, sokkal nemesb a gu-bernátornál, etc.

HunyadiJános választ izene: Ha ők követek, tehát tartoznakodajőni ahova és kihöz a követséget bocsátták. Mostan nem dis-putálhatni a nemességről, ki legyen nagyobb nemes. Annak lönninagyobb nemesnek, kit az jószágok nemesítnek és az egy tisztaemberség. Végre eszt felelé a groffnak, hogy kerített várasba nemakarna menni, hanem ha őnéki is annyi erejei benn leend, mint azbennevalóknak. És ekképpen elválának egymástól hejába.

Hogy az árultatás és ez az ügyeközet hejába lőn, az irigygroff más álnakságokat kezde gondolni az jámbor gubernátor el-len. És erőssen bánják vala az irigy ura, hogy a gubernátor nemakara a király akarattyának mindenbe engedni, holott az királly-nak jó akarattyából vólna a méltóságos tisztbe. Reáessének ezokaért az ő baráti, és arra bírák a gubernátort, hogy felfogadá,hogy fel akarna menni Bécsbe a király elejbe, ha a király és mindaz ő udvarbeli urak glitlevelet küldenének néki. Megküldék ezokaért a glitleveleket néki. Es ő mindjárást felkészüle, és Bécsfelé indulla.

XI. RÉSZMikoron nem messze Bécshöz vólna, kijöve hozzá egy jeles

vitéz, kit Lambergernek nevezének, és monda a gubernátornak,hogy sietne, mert a király szép sereggel elejbe akarna kijőni aciliai groffal egyetembe. Mikoron vagy négy hagyításni földreelőbb ment volna, nézni kezde, és nem láthata senkit soholt, kielejbe kijőne. Ottan vélekedni kezde valamit, és nem méne be azvárasba, hanem oda kezel egy faluba szálla meg. És midőn egykevéssé ott nyugott vólna, eljöve a ciliai groff negyven lóval, ésmondá a gubernátornak, hogy sietne a királyhoz, mert ott vólna azárnyékba a kerti szőlők közett. Felüle mindjárt a gubernátor, éslátván az Lambergert, monda néki a ciliai groffnak hallottára: Ezhazugsággal tartosztál ennékem. Felele a Lamberger: Aszt mon-dottam, amit a groff éntőlem izent. Ihon jelen. Hazugság volt-é,

263

avagy nem, ő adjon okot rólla. Ottan megérté az gubernátor, hogylest vetettek vólna néki.

És a groffnak fordulván monda néki: Ekképpen kell-é csele-ködned? Ekképpen kell-e jámborokat elvesztened? Álnaksággaljársz te ellenem, de ihól, kezembe válnál mostan, undok lator, éskezemmel tehetnék ezennel rólla és elveszthetnéllek. Ím másnakvermet ástál, de ugyanabba estél vólna be, ha a királynak méltó-ságát nem nézném és az én emberségemet, ezennel bosszút állnékterajtad, és igaz büntöttéssel megbüntötnélek, mert ha akarnám,senki nem szabadíthatna tégedet az én kezemből. Ez okaért nemennékem, hanem a királynak megkösszenjed a te életedet. Mász-szor előmbe ne körülj, meghaljak, ha le nem váglak mindjárást.

Hogy a ciliai groffnak az árultatássa kinyilatkozék, mindjártmeglankada az ő reménsége, és az László király gyöngébbenkezde az Hunyadival cseleködni. És megszégyenl ő magát, hogyollyan méltatlan ügyeközésben indult vala az jámbor ember ellen,ki az egész országnak jeles óltalmazója vala, és hogy a ciliaigroffnak gonosz tanácsának engedett vala. És szép szóval en-gesztelni kezdé a gubernátort, és jámbor urak által megbékélékvélle. És a gubernátor nékiadá az ő fiát, Máttyást, ki akkoron méggyermek vala, és a király aszt a főkomornyikok közé adá, és nagyböcsületbe tartá. Az országbeli erősségeket is mind a király kezé-be adá. Ő magának tartá csak az végbeli erősségeket, hogy azzokb ól mególtalmazná az országnak határit. Annak utánna úgy jöveLászló király szép dűszes udvarral Magyarországba, és beszállaBudába.

Ez az ő eljövetele Budára lőn, mikoron írnának KrisztusUrunknak születésse után 1443. Az ő üdejének kedig tizenharma-dik esztendejébe, bájt második hóba. És együtt vala véle a ciliaigroff és egyebek, sok urak. És a magyarok nagy örömmel és nagytisztességgel fogadák őtet be Budába. Nem vala akkoron ott azHunyadi János, hanem hogy a nagy irigységeknek és azellenkedésseknek okait eltávosztathatná, alláment vala az alföldre,és ott meglátogatta az végeket és az határokat. És mindenüttmegmonstrállya vala az hősseket, és épűti vala a seregeket. Ésnagy szorgalmatossággal vigyáza, hogy a törökek semmit kárt netehetnének.

264

Hogy kedig hallá, hogy a király allájött vólna Budára, mind-járást ő is készülni kezde, és hogy senki őellene calumniát ne ke-reshetne, és hogy semmiképpen az ő dolgát senki vissza nemmagyarászhatná, minden glitlevelek nélkül fejjöve Budára a ki-rályhoz, és eleget akara tönni minden vóltaképpen az ő tisztinek.De olly an készülettel és társasággal méne fel, hogy mindenüttmindenféle félelem nélkül és jó bátorsággal lehetne. Mert nagysok urak és a nemesseknek nagyobbik része vélle vala, és a fő hő-sek mind véle valának. Kiváltképpen kedig Székelly Tamás, azaurani prior, Vlada, az havaselvő vajda, Kanizsa László, BozsgóSebestyén és egyéb sok urak és vitézek, kik az Hunyadi János gu-bernátorsága allatt hadakosztanak vala sokáig, és nagy tisztesség-re mentenek vala azáltal.

Budára jővén, és az ő udvarával bemenvén a király elejbe, akirály őtet nagy tisztességgel és igen jó és víg kedvvel fogadámind az urakkal egyetembe, a ciliai grofftól megválva, mert an-nak be kelle fogni a száját. A többi minnyájan nagy tisztességettőnek néki. Sok napig ott lőn annak utánna Budán, és mindennapbeméne a királyhoz. És a király minden titoktanácsba behívatá azHunyadi Jánost. És semmit nem akara király végezni az ő tanácsanélkül. Azonközbe valami török hír juta, és úgy bocsátá el őtet akirály az ő társaival és az hősekkel nagy tisztességgel. Ésalláméne Temesvárba.

XII. RÉSZAzonközbe Amurates, a török fejedelem Croia allatt a tábor-

ban igen megbetegüle, és elviteté magát onnét Drinápolyba, és ottmeghala, midőn írnának Krisztus Urunknak születésse után 1450.Annak hellyébe török fejedelem lőn az ő fia, a Mahomet, ki azOthomán nemzetségéből hetedik vala. Ez a Mahomet meghalladámind a több török fejedelemeket bölcsességgel, okossággal, me-rész és kegyetlen vóltal, hadakozássokkal, diadalmokkal etc.Mikoron a fejedelemségbe beszállott vólna, nagy kívánsága lőnaz hadakozásra. Ez okaért a deszpottal és Paleologussal, az görögcsászárral frigyet tőn. Annak utánna mindjárást általméne a tenge-ren Ásiába, és hadat indíta az Carman, az iconiai fejedelem ellen,

265

ki mindenkor Ásiába nagy támadássokat művel vala. Ez ellenhadakozék fél esztendeig, és megveré aszt.

Mikoron eszt a tartományt lecsendeszítötte vólna, hogy anagy dolgokat elkezdhetné és véghözvihetné, mellyeket elmébenforgat vala, elindítá seregét be Európába, és meg kezdé szegni afrigyet, mellyet deszpottal tött vala. Hogy kedig az viadalokraokot adhatna, és üdővel Konstancinápolt is megszállhatná, kétfeléott a kesken tengernek parttyán két várat rakata, és nagyhammarsággal azzokat elvégezé. Művelé kedig eszt az végre,hogy ott Konstancinápolynak elfogná a tengert mindkétfelé, hogyazon semmi segítsége ne jöjhetne a görög császárnak, se Magyar-országból, se a két Misiából, se Scithiából.

A görög császár gyakorta követeket bocsátván, ellenzi vala adolgot, de Mahomet mindenkor csavargó beszédekkel tőn választ.Azonközbe igen siete az épűtéssel, és elvégezé az várakat. Hogyelvégeszte vólna az várakat, mindjárt bosszú beszédekkel izennikezde a császárnak, végre ugyan hadat indíta ellene. És hammar-sággal népet hozata Ásiából és Európából mindenfelől, és mege-rősíté magát, és megszállá Konstancinápolt, és erőssen kezdé asztlőttetni mind vízről, mind a szárazról, és igen kezdé az várastmindenképpen víttatni, hogy a görögek ollyan nagy munkálódás-ban lőnek belől, hogy még ételekre való szabadságok nem lehete.Ledőtté sok tornyokat, és sok hellyen a várasnak körítéseit. Belőléjjel-nappal árkokat ásának, és töltésseket töltének, és úgy óltal-mazák vala magokat a kegyetlen ellenség ellen.

De akar mint forgolódnának és veszédnének az várasba, ésmególtalmaznák magokat, azért ugyan semmit nem használánakvélle, mert a török megvövé az várast a megszállásnak ötvenediknapján, az Mahomet birodalmának kedig harmadik esztendejébe.Nagy kegyetlenséget mutata az várasba, mert senkit nem kímélle,hanem mindent levágata. Megfertesztete mindent az várasba, ki-váltképpen kedig az egyházakat és a szűzeket. Nagyobb kegyet-lenség soha nem lehetett, mint ott lőn a törökektől. A császár,Paleologus Constantinus, az Ilona asszony fia, erőssen vív vala aző népek közett, és ugyanazzok közett levágák őtet. Lőn kedig ez,mikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1453. Akko-ron foglalá Mahomet diadalommal a császári széket magának az

266

egész római császár allatt való népeknek nagy szégyenekre ésnagy bánattyokra.

XIII. RÉSZHallván eszt az isszonyó hírt a Miklós pápa Rómába,116 igen

elijede, és félti vala az ő religióját avagy hitét a törökektől, kivált-képpen kedig mind a két Pannoniát és Misiát, azaz Magyarorszá-got és a Rácországot. Ez okaért kibocsátá az ő gardinálit mindenországokban az ő keresztyénségében, és mindenütt parancsolaszent hadat a törökek ellen, és ollyan nagy szabadságot hirdete,hogy valaki az ő költségén, avagy ingyen felvenné a keresztet éshadakoznék a törökekre, aszt ő meg akarná ingyen ódozni mindenbűnekből és minden kénjoktól.

Kiváltképpen kedig elbocsáta a többi közett egy szent attyát,Kapistrános Jánost, egy cseri barátot, ki olasz vala, és jelespredikátor, az németekhöz, magyarokhoz és lengyelekhöz, hogyaz az őszentséges prédikációival indítaná a népeket a törökek el-len való szent hadba. És más szent attyát, egy cseri barátot válasz-ta mellé, a picentei frater Jakobot. Evvel bejövének Németország-ba nagy hírrel, és Németországba nagy sok cseri kalastromokatrakának, és gyorsan fondálának nagy sok templomokkal. És igentanyítják vala a keresztyéneket nagy ájtatossággal szolgálni azIstent. Felment vala akkoron az Hunyadi János Bécsbe László ki-rályhoz, és mikoron ott meghallotta volna a Kapistrános Jánospredikacióját, felvévé mind a két barátot csodálkozván az ő nagyájitatosságokon, és alláhozzá őket Magyarországba.

Magyarországban szerinszerte igen prédikállá KapistránusJános a keresztet, és igen indítá a népeket a szent hadba, pénszt iskuldula, és aszt leraká az falukba, hogy aszt mind e szent hadraköltené. És sokan örülének az ódozatnak, és felvévék a keresztet,és nékikészülének, és örömmel készek lőnek ollyan szent ügye-közetre elhagyván mind feleségeket, gyermekit, családjokat ésmindeneket.

Az Mahomet immár török császár vala, mert megvötte valaKonstancinápolt, a császári méltóságos székit. Ez okaért igenfelfuvalkodék, és az ő elmejében tovább kezde gondolni, és sok- 116 Későn serken fel a pápa.

267

kal nagyobb dolgokat kezde forgatni. És noha vízi ereje nagyvala, de azért nem akara az olaszokhoz kezdeni, hanem a földenakará indítani az ő nagy erejét, hogy megvegye Illíriát és Dalmá-ciát. Mert megértötte vala, hogy ez országokban nem vólnánaksok várok és nagy várasok, hanem csak gyakor mezővárasok éssűrő faluk. Eszt is megértötte vala, hogy csak valami urak bírnákazzokat, nem valami jeles és hatalmas fejedelmek. Csak adeszpottól és a magyaroktól tart vala, mert tudja vala, hogy ezekhatalmassok vólnának mind pénzzel, mind népekkel. Gondolá ezokaért Mahomet török császár: Csak e kettőt megbírhatnám, an-nak utánna könnyen férhetnék a többihöz.

Előszer ez okaért Misiára méne, melly Rácországnak is mon-datik, és ott elkezdé foglalni az ezüstbányákat, és megvévé az ottvaló várasokat, mellyek igen kazdagok valának. Nagy bánatba lőndeszpot, hogy ellene nem állhata néki, és hogy magának vöttevólna az igen nagy jövedelmi bányákat. És felméne az erős vá-rakba, mellyek Magyarorsszág felé valának, várván eszt, hogy amagyarok mególtalmaznák őtet, mint azelőtt gyakorta lött vala.Minden nap kedig a hír feljöve Magyarországba az Mahomet fe-lől, melly igen hatalmas vólna, mint vötte vólna Konstancinápoltés Rácországban a fő várasokat. Rövid napon megszállandó vólnaNándorfejérvárat. Aszt mikoron megvönné, annak utánna senkitnem kezdene kíméleni, hanem mind az egész Magyarországotmagának kezdené foglalni, szinte mint Konstancinápollal és atöbbivel cselekedett vólna.

Hallván eszt az Hunyadi János, kit az iffiú László királyrendölte vala, hogy az alföldet bírná, és megoltalmazná az vége-ket a törökek ellen, nem gondola a gyermek királynak bollyka-sával és hálaadatlanságával, sem az árulá ciliai groffnak latorko-dásával, etc, hanem ez hírnek forráságába és népeknek rémülésé-be mindjárt elkülde, és elhívatá mellé Kapistrános Jánost, és asztválasztá társul mellé az várasnak megtartására. És attól kére taná-csot, mit kellene ollyan nagy szükségben művelni? KapistránosJános bisztatá az Hunyadit, és megjelenté néki, hogy immársokezer embert jedzett vólna a kereszttel e szent hadra mind Né-metországba, mind Magyarországban, kik minnyájan készen vál-nának, pénz is elég volna. És meghadja Hunyadinak, hogy ő csakarra gondot visselne, ami az hadra szükség vólna. És megígéré

268

néki, hogy az egész Magyarországot rövid napon mind fel akarnáindítani az ő prédikálással a szent hadra.

Hunyadi János sietvén mind egybehirdeté és gyűté a régi hő-seket. A Dunára is hamar sok hajókat szörze népekkel, miérthogyhallotta vala a kémektől, hogy a török császár is sok vízi erőt in-dított vólna a Dunán. Azonközbe eljuta az hír, hogy a török csá-szár százezer és ötvenezer emberrel általjött vólna az Hemus nagyhegyén, és hogy a Duna mellett fel akarna jőni, és Fejérváratmegszállani. És nagy rémülés lőn egész Magyarországba. De Hu-nyadi és Kapistrános az ő seregekkel bátor szűvel besieténekNándorfejérvárba. Az hajókban is nagy sok élést hozának beFejérvárba és népeket. László király és a ciliai groff meghallváneszt a hírt annyira ijedének, hogy vadászásnak színe allattkimenének Budából,117 és addig vadászának, hogy szinte Bécsbetartozának meg. És Budát nyitva hadják minden óltalom nélkül,és harminc egész napig nyitva álla minden embernek.

XIV. RÉSZMikoron ez okaért írnának Krisztus Urunknak születése után

1456, Szent Iván havának 12. napján, feljöve török császár, ésmegszállá Nándorfejérvárat. És Mahomet császár két táborbaosztá az ő népét: egyiket a Száva mellé helyhesztette, a másikat aDuna mellé, mellyben ő maga vala. A másikban lőn az ásiaibassa. Az ő tábora környül nagy árkot ássata és töltést nagyottétete. Arra állatá mind környül az áldgyúkat, hogy ne árthatnánaka magyarok néki, ha ki kezdenének csat ázni. A köz hadakozónépnek sokaságát az váras környül való mezőre szállítá, kik mindbetölték az egész mezőt. A Dunát és a Szávát mind betölté kedighajókkal, és úgy szállá meg köres-környül az várast, hogy senkisem be, sem ki nem mehete. Hozott vala kedig sok rezet véle atövé ken, és abból mindjárt nagy barom álgyúkat öntete, mertnem akara vélek azelőtt az úton bajlódni a szoros és nehéz útakon.És mindjárást sáncokat hányata az váras környül, és azzokbavontatá a nagy barom álgyúkat, és úgy kezdé a bástyákat és tor-nyokat törnyi éjjel-nappal, hogy az várasbelieknek semmi nyugo-dalmok nem lehete. 117 Szégyen, király és urak.

269

Kövül vala kedig akkoron Hunyadi és Kapistrános, mikoronaz várast megszállották vala. Hallván ez okaért mindjárást meg-tölték az hajókat keresztessekkel, és allábocsátkozának egyenest aDunán. Hallván eszt Mahomet császár, mindjárt felindítá az ő vízierejét ellenek, hogy ne bocsátnák őket be az várasnak óltalmaz-zássára. Egyberoppona ez okaért a két vízierő, és erős viadal lőnközettek. Végre Hunyadi beszekelék a császárnak egyik hajóba.Eszt látván a több keresztyének utánna szekelének, és erőssen ölikvala a törökeket, és a vízbe szektetik vala. A földről is nagy segít-ségül lőnek a fegyveressek, kik egy négyszegű nagy seregbenallászállnak vala. Olly nagy vérontás lőn ott, hogy az egész Dunamerő vérrel folly vala. De miérthogy az víz is üti vala a keresz-tyéneket allá a törökekre, ezért megtolák a törökeket, és meggyő-zik vala őket. És sok hajókat fogák meg a keresztyének az alá-szállásba, és azzokat megdúlván, elsüllyesztik vala azzokat. Atöbbi a törökek mellé futának.

Mikoron Hunyadi megverte és elűszte vólna a vízi erőt, azvárashoz közelgete, és megnyitván aszt, beméne. És megtölté azvárast néppel, hadiszörszámokkal és éléssel. És kihozá a sebese-ket és a betegeket belőle. És az új diadalommal megvidámítá ésmegújítá az váras belieket, és nékiállatá az Kapistránost, ki az ha-dakozókat megbátorítá prédikációjában az várasnak mególtalmaz-zássára.

Meghallván Mahomet császár, hogy megverték vólna az ővízi erejét, monda: No, hadd járjon! Ha szinte kárt vallottunk,azért úgy leszen, mint én akarom. És elkülde, és mind felgyújtatáa megmaradott hajókat. És kegyetlen szűvel kezde az várasnakvíttatásához. Mikoron az attyának baráti megmondották vólna né-ki, hogy az előtt való üdőkben az attya, Amurates hét hólnapigvíttatta vólna aszt az várast, de heába, az Mahomet császárerőssen szidja vala az attyát, és nagyon kérkeszik vala, hogy a 15.napnak előtte meg akarná eszt az várast vönni. Az ásiai bassa ishízelködik vala a Mahometnek, és monda, hogy ugyan megvehet-né. Mert ha Konstancinápolt meg tudta vönni, ez nem vólna erősbannál. A magyarok is nem tudnák fellyebb eszt oltalmazni, hogy-nem mint a görögek Konstancinápolt és a több erősségeket. An-nak felette avval is kérkedik vala, hogy immár sok tornyok készen

270

ledőltenek vólna, és sok hellyen az várasnak körítése egyenesvólna a földdel, etc.

Hallván eszt az Mahomet császár elhívé magát, és mindjárástparancsolá, hogy az egész nép készülne másodnapra az ostrom-nak, és eszt eltekélé önmagába, hogy addig nem akarna szűnni azostromtól, méglen megvönné Nándorfejérvárat. És seregét sokrészre osztá, és parancsolá, hogy mikoron az egyik rész elfáradna,a másik mindjárást hellyébe állana, hogy ekképpen meg ne szűn-nék soha az ostrom, hogy ekképpen nyughatatlanok lönnének akeresztyének belől, és tellyességgel mind elfáradnának.

XV. RÉSZMásodnapon ez okaért, melly Kisasszon havának hatodik

napja vala, estve, midőn a nap el kezde nyugani, a törökek ost-romnak menének. Mert immár letörték vala a bástyákat, és abástyákról letörett kövek majd mind megtöltették vala az árkot, ésgyakor hellyen a várasnak körítése egyenes vala a földdel. Belől akeresztyének vitézül ellene támadának a törökeknek. KapistránosJános egy feszületet kezében hordozván erőssen inti és vígasz-tallya vala a keresztesseket, és igéri vala nékik az Istennek segít-ségét. Erős és véres viadalok lőnek a töréssekben mind a két fél-től. Es nagy zöngés vala a dobszók és sok trombitaszóktól, és ég-ben hallyik vala az ő nagy kiáltássok. Hunyadi János az ő csele-kedetiben igen szorgalmatos vala. Valahol láttya vala a keresz-tyéneknek romlását, odasiet vala segítségre. Erőssen bisztattyavala mindenfelé az vívásban, és az lankodókat bátoríttya és erősítivala. Az vitéz vívókat kedig igen dicsíri vala, és ekképpen szüvetád vala nékik, és gyakorta esmet rendbe szörzi vala a sereget, ésúj néppel megújíttya vala őket. Őmaga kedig, az ő hőseivel gya-korta a sűrő ellenségek közükbe esék, és a törésről visszavágjavala őket, méglen utánna megnyugovának a több népek. Egynyí-hánszor, mikoron a törökek ugyan nagy sűrőséggel beestenekvolna az várasba a törésseken, mindjárt Hunyadi az ő csoport hő-seivel reájok rohanván esmet kivágja vala őket a törésseken.

Visszontag Mahomet császár is hátul nékivágja vala az ő né-pét. Némellyeknek nagy ajándékokat ígére, az hátramászkálókatkedig szablyával üttegetvén esmet az viadalba kergeté. És nagyon

271

kiált vala: Ezennel – úgy monda – megvesszük az várast, mert ottbenn vadnak immár némellyek a törökekbe, etc. Ekképpen nagyvérontással vívának sokáig az törésseken egymással.

Mikoron ekképpen mindkétfelől megkoncolnák egymást,Mahomet egy ravasságot gondola, és mindjárást nagy seregetindíta az ostromnak. És meghadja nékik, hogy erőssen vínának, csmeglátnák, ha megvehetnék az várast. Ha meg nem vehetnék aszt,tehát visszafutnának hertelen, hogy eszt látván a keresztyének,mindjárt utánnok sietnének. Úgy körülnének hammarsággal a lo-vagos törökek hátok megé, hogy kinn rekkednének a keresztyé-nek, és mind elvesznének mind elől s mind hától. Az új seregnagy sűrűséggel egyszersmind a törésekre siete, és nagyviadallyal betolonga az várasba mind a piacig. És szinte ott a pia-con újonnan támadának a keresztyének ellen, és erőssen vívánakvélek. És a törökek a zászlókat fel kezdék tönni a piacon, és arrasietének, hogy a tornyokból levetnék a király zászlóit. De a ma-gyarok mindenütt visszaverik vala őket.

Látván Hunyadi János az várasnak nagy veszedelmét, mind-járt melléje vévé Szilágyi Mihályt, az ő felesége báttyát, és Kani-zsai Lászlót, Rozgoni Sebestyént és az urakat, kirohan a vélek azvárból a törökekre a piacon, és víni kezde vélek, és megindítáőket, és kiűzé őket az várasból. A keresztesek látván az Istennekjelen való segétségét, megbátorkodának, és az várasból is kimen-vén erőssen vágják vala a törökeket. És Mahomet úgy tetteté, hafutni akarna az ő népével. A keresztessek hátul utánna sieténekörülvén a diadalomnak, és jöttek vala immár az ásiai bassánaktáboraiglan, melly a Száva-parton vala. Kapistrános János látvána toromból a töröknek ravasságát, erőssen kiált vala a keresztes-seknek visszatérni, de a nagy zörgésbe a keresztesek nemhallhattyák vala a Kapistránosnak kiáltását, és felgyújták a bassatáborát. Mahomet megvonta vala magát az álgyúk mellé az erős-ségbe. Látván ez okaért, hogy a bassa táborát felgyújtották volna,utánnok indítá a lovagokat, hogy elejeket vennék, és ne bocsáta-nák őket vissza az várasba. Vala kedig szinte estve immár.

Mikoron látta vólna Hunyadi János, hogy az Mahomet csá-szár elhatta vólna az álgyúnál való erősséget, és hogy az álgyúkpusztán állanának, kiesék az ő társaival az várasból, és megvövéaz erősséget, és szegeket vete az gyútólyukokba, némeilyeket

272

kedig a törökekre fordíta. Azonközbe Kapistrános visszahívá akeresztesseket, kik után jöve az Mahomet császár, látván, hogymegvötték vólna az álgyúk erősségét. Es mindjárást immár sötűt-kort nékinódítá a törökeket, hogy visszavönnék az erősséget. Ésazzok kisüték az aránzott álgyúkat a törökekbe, és nagy romlástművelének bennek. És az ostromlásban egy magyar kilöve egymérges nyíllal kézíjből, és avval mellyébe találá az Mahomet csá-szárt. És Mahomet megijedvén, mindjárt visszatéríté az sereget avégső táborba.

XVI. RÉSZMiért kedig, hogy éjjel vala, Hunyadi János nem tolhatá be

az álgyúkat az várasba, hanem vasszegekkel mind bevereté agyútólyukokat, és kiméne az erősségből, felgyújtván azzokat, ésbejöve nagy örömmel az várasba. Elhatalmazék kedig az Maho-met sebén a méreg, és az esze elvesze miatta, és úgy fekszik valaholt-elevenen a táborba. Látván eszt a basák, felraggadák őtet, ésnagy sietséggel vivék be Sarnóba, hogy Nándorfejérvár allatt valótáborban ne halna meg, és az egész seregnek veszedelme történ-nék belőle. Mikoron Sarnóban egy üdeig fekütt vólna, megjöveesmet az esze, és nézni kezde, és kérdeni kezdé, hol volna?Felelének a bassák: Sarnóba vagy. Megkérdé mindjárást, mint löttvólna vége az ostromnak? Felelének a bassák: Odavesze az ásiaibasa és majd mind a fő-fő törökek. A seregnek is nagyobb részemind odaveszett. Az Kurkutoa is, az jancsároknak hadnagya oda-veszett az ostromba. Az ellenség kedig mind megvette az erőssé-geket a táborban. Az álgyúk is mind oda vadnak a sáncba.

Hallván eszt a Mahomet császár, igen meg kezde fohászkod-ni, és mérget kapa, és aszt akarja vala megönni. De a bassákmegfogák a kezét és nem engedék. És megijede, és felgyújtá a tá-bort, és elkezde futni. Így szabadula meg az Istennek nagy hatal-mából az Nándorfejérvár a megszállásnak negyven hatodik nap-ján, mikoron írnának Krisztus Urunknak születésének utánna1456. Sok nép hált vala mindkétfelé, de a törökek közzül sokkaltöbben, mert negyvenezeren vesztenek vala, mert huszonnégyegész óráig tartott vala az röttenetes ostrom.

273

Mikoron ekképpen Nándorfejérvár megszabadult vala, Hu-nyadi János tellyességgel elfáradott vala, és e nagy nyughatatlan-ságból esék egy igen forró hideglelésbe, mellynek miatta kevésnapig mind megemésztődék. Az doktoroknak orvossága kedigmind hejába lőn. Aszt adák ez okaért őnéki tanácsul, hogyváltosztatná az éget.

És úgy indulla az ő barátival Zömlinbe, hogy ott valami újégből megújítaná az ő testét. Mind a két fia ott véle vala és egyébsok baráti Kapistrános Jánossal egyetembe. Mikoron meg nemállana az ő forróssága, hanem szinetlen megemésztené őtet, az or-vosok kétségbe esének az élete felől. És Kapistrános inteni kezdéőtet, miért hogy ez az Istennek jóakarattya vólna, hogy ki akarnáőtet e nyavallyás életből vinni az örök bódogságra, hogy gondol-kodnék az ő testamentoma felől, és hogy rendeltle mindeneket jóés szép renddel, és hogy lelkére is gondot visselne, mint jámborkeresztyén ember.

Hallván eszt Hunyadi .János mosollygani kezde, és dicsérivala Kapistránosnak tanácsát, de megjelenté aszt, hogy mindene-ket még azelőtt elrendelte vólna. Mert – úgy monda – bolond em-bernek alítom eszt, ki az ő testamentomnak dolgait hallasztja az őutólsó üdőre, holott nem tudja, mikoron eljő az ő utólsó órája.Jobb az, hogy minden szömpillantásban előttünk legyen.Ezokaért, Kapistrános attyám, ne véld aszt, hogy ezeket mind ezmai órára hallasztottam legyen. Régen megcsináltam az éntestamentomot. Nem hadtam aszt az én fiaimnak, hogy ők gondotvissellyenek az én lelkemről, ő magamnak vólt erre gondom.Adtam szegénnyeknek még azelőtt, amit adhattam. Ám egynyí-hány egyházat is épűtöttem. De az én szükséges költségem az áll-hatatos hit és a nagy reménség, ahól véremnek sokságát is ontot-tam ki mellette nagy sok sebekből, elég nyavallyákat és nyomorú-ságokat szenvettem mellette. Megjelöntötte a kegyelmes Isten,hogy velem akar lönni, mert ennyi sok veszedelmekben mind ve-lem vólt, és el nem hagyott. Mostan immár ő szent felsége nyugo-dalmot akar adni a szegény Hunyadinak, hogy tovább ne kénlód-jék ez nyavallyás világban. Örömest többet szolgáltam volna, dehiszem, hogy az én ides Uram, az Úr Jésus Krisztus ezekkelmegelégeszik. Tudom, hogy ő engemet el nem hágy, mert min-denkoron az ő nevében visseltem magamat és hadakosztam, etc.

274

XVII. RÉSZTovábbá, tü szerelmes fiaim és barátim, ne legyen tünéktek

nehéz, hogy megmeneködem ez világi sok nyavallyáktól. Itt min-den dolgok elmulandók, itt nem állandó semmi. Semmi bizonyosjó sincsen itt, csak árnyékok mindenek. Eleget és felette is hada-kosztunk ittigyen. A mü hadakozássunknak jutalmát a másvilágonváljuk, holott az örökké maradandó jók vadnak. Ha eszeteknéllesztek, és a meghalandó embereknek szerelme meg nem csal ésmeg nem háborít tüteket, inkább kezditek irigykedni az én szeren-csémre, minthogy könyörülnétek azon. Az hatalmas és igen ke-gyelmes Hadnagy, kinek neve allatt hadakosztam, megkönyörültaz ő régi szolgájának nyomorúságin. Mostan immár meg akarnyugatni, és az ő régi ígéreti szerént meg akarja immár füzetni azén jutalmimat. Ez okaért ne legyen tünéktek nehéz az én szüksé-ges elmenéssem, hanem nagy békességgel tűrjétek aszt el. Havalami kedves dolgot ennékem akartok művelni az én elmenés-sembe, szerelmes fiaim, a tü attyátoknak nyomdékait kövessétek,a tü attyátoknak jóságival tussakodjatok, és az ő dücsőségével.Meglássátok, hogy ha aszt elérhetitek, amihöz én nem férkeszhet-tem az én halálomnak miatt.

El ne hadjátok a törökek ellen való hadakozást, hanem in-kább véghözvigyétek. Eszt ítéllyétek erősnek, állandónak ésdücsőségesnek lönni, ami megtarttya és megerősíti a tisztességetés az istenes vóltát. És úgy tarcsátok, hogy az igen kellemetes azIstennek. Állhatatossok legyetek az igaz hitbe és az isteni szolgá-latba. És ami éntőllem nem lehetett, tü óltsátok ki a török nevet,és aszt a dücsőséget megnyerjétek magatoknak. E leszen nagytisztességtekre. Erre kérlek kedig főképpen, hogy tunyaságból nerútítsátok meg a tü attyátoknak nevét. Néked hagyom eszt legelő-szer, szerelmes Máttyásom, mert te vagy küssebb üdeű, és tereádnéz ez, és a te természetednek jó hajlásából előszer várom ésreménlem aszt. Mostan ez okaért tüteket minnyájan ajánlom azIstennek, és megemleközzetek az Hunyadiról. Isten legyen teve-led is, Kapistrános attyám, könyöreggy, kérlek tégedet, a mü üd-vösségünkért. És miérthogy egy hadnagy allatt hadakosztunk, si-ess utánnom, hogy te is megvehessed együtt velem a zsóldot.

275

Mikoron ezeket megmondotta vólna, megapolá az ő fiait, ésmegáldá őket, és ajánlá azzokat az ő barátinak, kik sírvánkörnyüle állnak vala. És mindeneknek jobb kezét adá. És kéréőket, hogy vinnék őtet a közelvaló Bódogasszon egyházába. Esmikoron a szentséget veendő volna ajítatossággal imádkozzék, ésúgy engesztelé az Istent. És annak utánna mindjárást meghala.Meghala kedig, mikoron írnának Krisztus Urunknak születéseután 1456, Szent Mihálly havának tizedik napján. Az testét, mintmeghatta vala, bevivék Erdélbe, és eltemeték őtet Gyulafejér-várott az monostorba, mellyet őmaga fondálta vala nagy tisztes-séggel.

Szép férfiú vala: közéb hosszúságú, nagy feű, fodor és fénesgesztenő színű hajú, nagy szömű, kegyes teküntetű. Szép orcájasárga szép színre hajolván és kegyes és tisztességes ábrázatú.Széles vállú és inas kezű. Bátor szűvű és erős testű. Bódog férfiúvala, ki miképpen hogy nagy tisztességgel viselé az ő életét,azzonképpen meg is hala nagy dücsőségbe. Hogy éle ez világban,mindenkor mególtalmazza vala Magyarországot minden vesze-delemtől. Mikoron ez okaért az ő halála kihíredett volna egész azország sirattya vala őtet minden rendbeli emberek, mint idesattyo-kat.

XVIII. RÉSZMikoron Mahomet császár meghallotta vólna az Hunyadi Já-

nosnak halálát, mindjárást lesüté a fejét, és a földet kezdé néznisokáig. Annak utánna sírni kezde és monda: Világ kezdetitől fog-va ennek mássa nem vólt a fejedelmek közett. Nem győzek elegetbánkodni rajta, hogy immár soha bosszút nem állhatok rajta anagy szöméremért, kit rajtam művelt, és a nagy kárért, mellyettött ennékem.

Az ő halálát sok jelek mutatták meg annak előtte. Mert az-előtt egy üsteges csillag támada az égbe, és marada vagy harmincnapig, etc. E lőn a vége az jámbor vitéz Hunyadi Jánosnak, Ma-gyarországnak gubernátorának.

Nem sok üdővel annak utánna megbetegüle Kapistrános Já-nos is, és nem sok nap múlva meghala. Meghala kedig Ujlakba,

276

Szerémségbe. Es eltemeték őtet a Szent Ferencbe, a csöri bará-toknak kalastromába.

Mikoron László király meghallotta vólna, minémű nagy kártvallottanak vólna a törökek, igen örüle néki, és új szüvet vőn ma-gának. De nem úgy gyászlá meg az Hunyadi Jánosnak halálát,mint méltó vala, és mint kell vala. Mert a ciliai groff eláltattavala, hogy immár szabadon bírhatná minden ellenzés és félelemnélkül az országot.118 A ciliai groff kedig nem úgy örüle a törökekelvesszéssének, mint az Hunyadi János halálának. Mert asztreménli vala, hogy immár ő szabadon elbírhatná az egész Ma-gyarországot, miérthogy az ő ellensége meghólt vólna, ki miattannak előtte nem férhet vala a birodalomba. Ó, nagy bolondság!

De nemcsak az jámbor vitézlő fejedelmet, az Hunyadi Jánostúgy gyülöli vala a bolond ciliai groff, hanem a fiait is. És arraügyekezik vala, hogy azzoknak mindenbe eleit venné. És szaba-don eszt mondja vala: Ez ebvért rövid nap kivesztem az ország-ból. Mert igen gyűlöli vala az Hunyadi Jánosnak fiait, és igenbánja vala, hogy egész Magyarországba becsületbe valának az őjámbor attyokért, és hogy ollyan jeles erősségeket és jószágokatbírják vala az Magyarországba.

Mikoron ez okaért az Hunyadi János halálának esztendejeelmúlt vólna, az ciliai groffnak esztekelésséből László királyBécsből kiindulla, és a Dunára nagy udvarával ülvén, allájöveBudára. Mikoron egynyíhány napig Budán lött vólna, a ciliaigroffnak esztekélésséből esmet a Dunára üle, és allájöve Futakba,melly váras a Duna-parton vagyon. Itt a királlya ciliai groffnakesztekelésséből nagy gyűlést tétete. Hunyadi László, Hunyadi Já-nosnak a fia akkoron bírja vala az alföld en az végeket, mintszinte az attya. Hallván ez okaért, hogy allájöve a király, nagy se-reggel és igen szép szörrel méne a király elejbe, és jöve a király-hoz Futakon, mert fél vala, hogy az ő ellenségek, a cilia groff va-lami árultatással el ne vesztené az dolgokat a királynál.

Nagy kedvesen fogadá őtet a király, és megjelenté nékik,hogy rövid nap allá akarna mennyi Fejérvárba, hogy meglássa,hol és miképpen megszállották vólt a törökek Fejérvárat, hol ésmiképpen vítatták, meglássa a jeles ragadománt is, mellyet az 118 Ördegi méreggel rakva az Ciliai groff.

277

attya elnyert tőllek. Az jeles álgyúkat és a több hadiszörszámokat.Valának kedik a király hátamegett jóakarói az Hunyadi László-nak. Azzok üzennének neki, hogy okkal mindenbe cseleködnék,és gondot viselne magáról, mert tudják vala nyilván, micsoda ta-nácskozása volna a ciliai groffnak a királlyal, az bódog HunyadiJános fiai ellen. Hogy e szándékba vólna, hogy minden hatalmotés minden méltóságos tiszteket el akarna tőllek venni, és csakpusztán akarná őket hadni mezítelenségbe.

Ez híren igen megháborodék az Hunyadi László, de nemmutatá aszt, és megenyhíté magát, valamint lehete. De alattombaszólla ezekről az ő barátival, és némellyekkel a magyari urakközzül, kiket láttya vala, hogy gyűlölnék a ciliai groffot. Ezekeszt tanácsollyák vala, hogy e ciliai groff a magyar nemzetnekellensége volna, ez okaért ezen kellene okot keresni, hogy ha va-lamiképpen elveszthetnék őtet. De félnek vala, mert nagy németkeresztes sereg vala a királlyal, és egyéb sok németek valánakvélle.

Annak utánna Nándorfejérvárra menének allá. Bírja valakedig Fejérvárat Hunyadi Lászlókinek sok és jeles hadakozó népevala benne. Mikoron a király közelgetett vólna Fejérvárhoz,megnyittatá Hunyadi László a királynak az várat, és udvara népé-vel, széppel, nagy tisztességgel befogadá a királyt minden udva-rával. De annak utánna betéteté a kaput, és nem akará a seregetbebocsátni, mellyben vagy négyezer fegyveressek valának. Ésmeghadja Hunyadi László az ő szolgáinak, kiket az várasnak ésvárnak őrezésére vetett vala, hogy igen szorgalmatoson vigyázná-nak, és se éjjel, se nappal le ne tönnék a fegyvert. Annak utánnafelméne a király hoz, és az várasnak és várnak kolcsait elejbe tévéa királynak, és monda: Ihol, felséges király, a te várasodnak ésváradnak kolcsai, mellyeket az én idesattyám olly nagy verítékkelés vérontással kiszabadított a törökeknek markából. Melly nagymunka lött legyen ez, megmutatta ez, hogy meg kellett belé halni.Aszt gondolom, hogy nemcsak tefelséged, hanem az egész világmegesmerte az én attyámnak hív szolgálattyát. Mü is kevesen, kikmég ugyan vagyunk, ő példája szerént nagy híven akarunk tefel-ségednek szolgálni. Ellenünk támadott irigységből tefelségednélaz Ulrik groff, ki arra ügyeközik, hogy minket nemcsak méltó-ságinktól megfosszon, hanem még életünktől is, ha lehetséges

278

vólna. Ez okaért, ihól vadnak a kolcsak, ha egyébnek senkineknem akarod adni azokat, adjad a mü ellenségünknek. Mert mindmü, mind ezek, mind tefelségedé vagyunk. Ha meg akarod hall-gatni az irigy fondorlót, és annak tanácsának engedni, kérlek té-gedet, felséges király, hogy az Hunyadi fiait ne hadjad törvénykövül és üdőnek előtte és ollyan hertelen megküssebbíteni. Én,amint illik, tefelségednek mindenkoron engedelmes akarok lönni,de az én attyám ellenségének soha nem.

XIX. RÉSZA király szóla Hunyadi Lászlónak, és meghadja néki, hogy

visszavönné a kolcsokat, és gondot visselne az várra, és monda,hogy jókedvő lenne. Mikoron valami üdeig ott kezdenének mu-latni, a ciliai groff ingerleni kezdé a királyt az Hunyadi Lászlóellen, miérthogy be nem bocsáttá vala az fegyveresseknek seregétaz várba. És eszt nagy, merész véteknek kezdé magyarázni a ki-rály előtt. És egyéb patvarokat is kezde keresni az iffiú ellen.

Megértvén eszt Hunyadi László, igen megháborodék rajta, ésbaráti közett panaszolkodik vala rajta, főképpen az ő attyának ba-rátinál, tudnia illik az Vitézi Jánosnál, ki váradi püspek vala.

Mert ez az attyának egyik tanácsa vala elein, és Máttyás ki-rály annak utánna esztergomi érsekké tövé. Ez nem adja vala ta-nácsul (miérthogy pap vala), hogy bosszút állana László a ciliaigroffon. A többi mind nékinódíták: Öld meg a latrot! Csak ez le-gyen rólla.

Új hír éré esmet Hunyadi Lászlót. Mert a ciliai groffnáldeszpot leánya vala. És a groff deszpotnak Futakról egy levelet írtvala:

Szerető apám – úgy írt vala –, ím allámegyünk Nándorfe-jérvárra. Onnét én kegyelmednek két szép gilyóbist küldek, avvaljátzódhatik annak utánna kegyelmet. A gilyóbissal érti vala azHunyadi János két fiának fejeit. Eszt a levelet elkapták vala azHunyadi László szolgái, és uroknak hoszták vala. Vala kedigakoron Lászlónál jegybe az nádorispán, az Garai László leánya.

Vala kedig szinte akkor szent Márton napja, és a király be-ment vala a missére. Az urak kedig mind egy házba valának a ta-nácsba. Elküldének az urak a groffért, hogy bejőne a tanácsba. A

279

groff fél vala, és gondolkodék rajta, ha be kellene menni, avagyne. Végre a páncélt vévé magára és elindulla. Az úton előtalálá azHunyadi László, és a groff feddeni kezde reá, miérthogy a dara-bantokat be nem akarja bocsátani az várba. László mindjárt áruló-nak szidá a groffot, és megmutatá néki a levelet, kit deszpotnak írtvala. Nem elég-é – úgy monda –, hogy az apámnak mindéltigéletére jártál, mostan az ő ártatlan fiait is el akarod veszteni? Megkell ezért halnod.

A groff mindjárt megragadá tőrét, és a fejéhöz sujtá asztLászlónak. László hertelen elejbeveté a karját, és megsebesülemind a karja, mind az homloka. Úgy támada reá Hunyadi Lászlómind az ő szolgái, és levágák a ciliai groffot, és sok hellyekenáltalüték őtet.

És az urak Hunyadi Lászlóval a királyhoz menének, és szól-ván a királynak mondának: Felséges urunk! Semmit ne félj. odavagyon az áruló, ki minden egybevesszésseknek az országban okavolt. Immár szabadon lehetsz egyedől király és úr. Mert azelőttmind csak a ciliai groff vala útadban. Felséged ne bánkódjék!Immár megcsendeszül egész országod. A király elijedt vala ecselekedeten, de szabadon azért megvallá az urak előtt, hogyméltán hólt vólna meg a ciliai groff. És meghadja, hogy elvinnéka groff testét Ciliába, és hogy eszt eltemetnék az ő eleinek kopor-sójában.

Annak utánna nem mulat a sokat a király ott Fejérvárba, ha-nem kimenvén Temesvár felé kezde indulni. Véle vala az útonHunyadi László és egyéb nagy sok urak, Gara László, a nádoris-pán, Ország Mihály, Bánffi Pál, az Lindvai és efféliek sokan.Mikoron közel jutott vólna Temesvárhoz, mellyet bírja vala azHunyadi László, elejbe juta ki a királynak az Ersébet asszony, azHunyadi Jánosnak özvegye gyászruhába. És minden leányi ésegész udvara gyászruhába valának az Hunyadi Jánosnak haláláért.És mikoron megalászta vólna magát a király előtt, és alázatosonfogatta volna, néki ajánlja az ő fiait nagy sírással. És kiváltképpenkönyörgeni kezde a királynak az ő fiának, az Hunyadi Lászlónakvétkeért, hogy megölte vala a ciliai groffot. És igen kéré a királyt,hogy el ne akarna felejtközni az Hunyadi Jánosnak hívszolgálattyáról.

280

A király megölelgeté az asszont, és monda néki: Ersébet,nem jól cseleköszel, hogy ekképpen gyászlod mindéltig a te fér-jednek halálát, a te Hunyadi Jánosodat, ki igen jól szolgálta mindaz Istent, mind az embereket. Az örök bódogságba vagyon, ottörök üdvességbe vigad. Ő tartotta Krisztus Urunknak az Magyar-országot, ennékem kedig a királyi birodalmot. Mind a belső, minda külső hadtól megszabadította az Magyarországot, elűzte ésmegverte a törökeket. Mert tízszer derék haddal megütközett vé-lek, tizennégyszer esmet egybetalált vélek, és mindenkor diadal-mos volt. Sok egyházakat épűtett, és kazdagon megajándékosztaazzokat. Sok alamizsnát osztatott ki a szegényeknek. A keresz-ttyéneket megmentötte a pogánoknak félelmétől. A magyaroknakbékességet szörzett. Mindéltig megemleköznek az magyarok az őjámborságáról, az ő nagy cselekedetiről, az ő sok jótétiről, az őgyőzedelmiről. De nemcsak az magyarok, hanem mind e szélesvilágon való népek. Ez okaért, holott tudod, Ersébet asszon, fér-jednek jámborságát, vitéz vóltát és keresztyéni életét és szent ha-lálát, inkább örülne d kellene az ő bódogságán, minthogy ígymindéltig gyászolnád az ő halálát. Miérthogy ez okaért immár tu-dod az Hunyadi Jánosnak bódogságos vóltát, és hogy immárörömmel él az örökkévaló halhatatlanságba, nem illik szomor-kodnod. Távoly legyen ez okaért tőlled minden bánatod. Leves-sed mind ez gyászruhákat. Vagyon még két fiad, kik az őattyoknak példáját kezdik követni, és arra ügyeköznek, hogy mégmeghalladják az ő jámbor attyoknak nagy vitéz vóltát. Azokat énattyafiakká és tégedet anyává fogadlak. Ím mentté hagyom Lász-lót a ciliai groffnak haláláért. Annak nagyobb bizonságára és azattyafiúi kötésnek erősítésére esköszem az óltári szentségre, hogykülemben nem leszen. Vessétek le ez okaért minnyájan az gyász-ruhákot, úgyan parancsolok tünéktek, hogy egyebet neművellyetek, mert tüveletek akarom eszt ez innepet ülleni.

XX. RÉSZÉs ezek után mindjárást parancsolá, hogy aranyas bársonru-

hákat előhoznának, és azzokkal megajándékozá az Hunyadi Já-nosnak özvegyét és az ő két fiát, Lászlót és Máttyást. És kegyes-sen megölelgeté mindeniket. Az leányokat is renddel mind

281

megajándékozá, és meghadja, hogy más ruhákban ölteznénekminnyájan. És a király mindjárt innepet hirdete a közenségesörömnek és vigasságnak. És nagy lakodalmot szöresztete, ésminnyájan nagy vigasságba lőnek.

És mikoron Hunyadi László térdre esett volna előtte, éskönyörgene néki, a királynak, hogy kegyelmes akarna néki lönni,és meg akarná néki bocsátani, hogy megölte vala a ciliai groffot, akirály felemelé őtet, és újonnan megesküvék néki az óltári szent-ségre, hogy soha nem akarna rólla megemleközni, és újonnanattyafiává fogadá Lászlót és Máttyást, az Ersébet asszont kediganyjává. És mind az urak áldomását ivák a királlyal ez attyafi-úságnak nagy örömmel és vigassággal.

Mikoron immár eléggé vigattanak vólna, a király Buda felékezde indulni. És Hunyadi László és Máttyás együtt felmenének akirállyal minden gonosz vélekedés nélkül. És nagy nyájasontraktálla a király mindenütt velek, és mindenkoron a főurak közettforognak vala, és a király nagyon böcsüli vala őket. És egész Ma-gyarországban nagy böcsületbe valának az ő jámbor attyokért. Deanyjok igen szorgalmatos lőn őfelőlek, és ugyan igen kéri valaőket, hogy soha egyszersmind ketten udvarhoz ne mennének. Deők ugyan nem gondolának véle. Mikoron Budára feljöttenekvólna, mindennap nagy udvarokkal bemennek vala a királyhoz, ésa királytól mindent nyernek vala barátinak.

Azonközbe a ciliai groffnak baráti, kik bánják vala az ő ha-lálát, mindennap visszamagyarázzák vala a két Hunyadinak min-den dolgokat,119 és szinetlen rágják vala a királynak füleit, hogy adühös iffiú, Hunyadi László méltatlan megölte vólna ollyan jelesfejedelmet, kedig a királynak báttyát. Semmiképpen nem kelleneollyan büntötlen hadni, mert a királyi felségnek ez nagy küssebb-ségére volna. Ha felséged (úgy mondának a királynak) eszt e vét-ket eltűri a merész gonosz iffiútól, végre szinte így cseleköszikmint az attya, és a tefelségednek koronája után is nyúlni kezd.Ezért tefelséged gondot visellyen reá jó üdején.

A király – mint iffiú – elhívé az rágalmazóknak és patvarko-dóknak szavát, és haraggal gerjedni kezde a két Hunyadi ellen, éslesselködni kezde utánok. Erre kedig igen segítének az árulók. 119 Az udvari régi méreg.

282

Tudnia illik az nádorispán, Gara László, az Hunyadi Lászlónakippája, ki az groffnak közelvaló rokona vala. Esmet Bánffi Pál ésegyebek efféliek, kik mind alattomban az Hunyadi Jánosrairigykettenek vala. És miérthogy azzon bosszút nem állhatának,mostan immár az ő fiain ügyeköznek vala aszt kitölteni. Ó, go-nosz lator gyekér az irigység!

Mikoron ez okaért mind a két Hunyadi udvarhoz jöttenekvolna, az ő szokások szerént, mindjárt utánnok betévék a kapukat,és a darabantok rajtok, és megfogák mind a kettőt, és tömlecbeberekkeszték őket az ő fő barátival egyetembe, az váradi püspek-kel, Vitézi Jánossal, Rozgoni Sebestyénnel, Kanizsai Lászlóval,Bodó Gáspárral, ki együtt felnőtt vala mind a két Hunyadival,Madraizi Györggyel, Horváti Pállal és Fradnah Pállal, a két németúrral, kiket az hadakozásban felnevelte vala Hunyadi János, ésnagy tisztességre felemelte vala őket az ő nagy emberségekért, ésaz ő doktorokkal, egy igen jámbor, tudós emberrel.

Hunyadi László az úton, mikoron feljőnének a királlyal Bu-dára, gondolkodék az anyjoknak tanácsáról és parancsolattyáról,hogy soha egyszersmind ne mennének udvarhoz. És akarja valavisszaküldeni az öccsét az anyához, ő maga kedig el akara bú-csúzni a királtól, és az végekbe akar vala menni, mert jutott valafel valami török hír. De az ippája, az nádorispán, Gara László,megcsalá őtet. Együtt jöjjetek fel – úgy monda – a királlyal, és ottbúcsúzzál el annak utánna és menj allá, de az öcséd, Máttyás, ma-radjon udvarnál, hogy a király ne véleködjék valamit felőletek.Úgy menének fel mindketten Budára. De ha az anyjok parancso-lattyát megfogadták volna, netalám könnyebben és másképpenlött volna a dolog.

XXI. RÉSZLőn kedig e jeles és kellemes iffiaknak fogsága bőjt második

havának tizenharmadik napján. Mindjárt hír lőn az egész udvar-ban az ő fogságok felől, és sok szó lőn felőlek, és az egész kösségés az egész sereg keserüli vala őket. Es kihozák az HunyadiMáttyást a tömlecből, és más házba vivék őtet fogva. Ezallatt igenforognak vala az urak, és azokkal az erdéli vajda, Ujlaki Miklós,és aszt tanácsollyák vala a királynak, hogy mindjárást megöletné

283

őket. Harmadnapon kihozák Hunyadi Lászlót, és a budai bírónakkezébe adák aszt hogy fejét vétetné. Es egy fekete zászlóthozának, és azután ki kezdék vinni Hunyadi Lászlót, hátrakö-tezvén erőssen a kezeit. Egy szép aranyas öltezet vala rajta,mellyel azelőtt a király megajándékoszta vala őtet, és szépenfennhordozván a fejét, úgy megyen vala a zászló után.

Mikoron a fővételnek hellyére jutott vólna, meghadja azhóhernek, hogy felkötezné a haját néki. És szállani kezde mind anépnek az ő ártatlansága felől, és osztán úgy térbetlék le mindenijetség nélkül. A poroszló nem tuda semmit kiáltani az ő halálá-nak oka felől, hanem csak, hogy király így akarná megbüntötni azhitetleneket. De László mindjárt meghazuttatá a poroszlót. Azon-közbe az hóher nékivága, és három ütéssel nem tudá levágni akellemes iffiúnak a fejét, és felkele a földről, és szállani kezde,hogy Istennek és az embereknek ítéletiből immár ment embervólna, és törvénre appellála. Minden ember láttya, hogy csodávalis megbizonyíttya az Isten az én ártatlanságomat. Az urak az vár-ból, honnét nézik vala a király mellett mindeszt, kiáltani kezdé-nek, és szidják vala a hóhért, és parancsolának néki, hogy elvágnáa fejét, és úgy vága még kétszer, méglen levághatá a fejét.Nyavallyás László akkor szinte huszonnégy esztendős vala. Széptermetű vala, szinte mint az attya, merész és igen bátor szűvű. Deengesztelhetű vala és igen kegyes.

A király fél vala, hogy a kösség támadást ne művelne az őhaláláért, mert nagy sok kapások jöttenek vala akkoron be az vá-rasba, ki minnyájan szidják vala a királyt és az urakat. Mert emle-köznek vala az ő jámbor attyának nagy sok jótéteményiről.Kiküldé a testét egy fekete posztóba betakarván, és kivitété aszt aSzent Magdalna asszonnak egyházához. És éjjel a sütőtbe titkonvivék aszt ki az Úrnak kápolnájába, melly az hoffstádban, a dom-bon vagyon, hova szokták temetni a gyilkosokat és a király áruló-it. De mind a király, mind az áruló urak nem sok üdő múlvamegbánák az ő hamis cselekedeteket, mert lakolának rólla.

Az fogoly váradi püspeket adá a királya gardinálnak, a pápakövetinek, a több foglyokat marasztá a fogságba. Azzok kedigÚrnapján éjjel feltörék a fogházat, és minnyájan elszalladának.Csak Hunyadi Máttyás és Madrotzi Pál maradának a fogságban azvárban. Máttyást tarttyák vala fogva a toromba, melly az hévvíz

284

felett vagyon, Pál kedig külemb fogházba vala. Mikoron reggelmeghoszták vólna a királynak, hogy elszallattanak vólna a fog-lyok, igen elijede a király, és nagy szorgalmatosságban esék.Azonképpen az áruló urak is. Mert tudják vala, hogy az RozgoniSebestyén és a Kanizsa László nagy nemzetek vólnának Magyar-országban, és hogy nagy rokonságok és nagy jószágok és sokmarhájok vólna. Eszt is tudják vala, hogy mind a kettő eszes ésigen vitézlő emberek vólnának. Félnek vala ez okaért, hogy ezekvalamit ne indítanának az országban a király és az áruló urak el-len.

XXII. RÉSZEz oka ért a király gyűjtötte vala népét, és felvévé véle Hu-

nyadi Máttyást és az Madrotzi Pált, és Bécs felé kezde indulni.Egy szekérbe viszik vala Hunyadi Máttyást és Pált. Mikoron a ki-rály Esztergomba jutott volna, hozzáhívatá az Vitézi Jánost, azváradi püspeket, kit a gardinál ítéleti allá adott vala, és szép be-szédekkel kezdé aszt vígasztalni, és mondá, hogy ő nem vólnaoka az ő fogságának, hanem az urak. És szabadon bocsátá, ésvisszaadá néki a püspekséget.

Mikoron annak utánna felment vólna Bécsbe, az ő házasságafelől kezdének tanácskozni. És választanák végre néki feleségülaz Magdalna asszonyt, a franciai király leányát. Mikoron ez im-már mind kész vólna, a menyeközének hellyéről kezdének vetél-ködni. A magyarok Budára kévánják vala, a bécsországiak Bécs-be, a csehek kedig Prágába. E dologért kijöve Pogiebradi György,a csehországi gubernátor Csehországból nyolcvan lóval Bécsor-szágba, és a Dunáig jöve, és megizené a királynak, hogy sok jelesdolgok vólnának, miért kellene őfelségével szömbe lönni. A ki-rály behívatá őtet, de nem akara bemenni. A király nagy sereggelkiméne hozzája. Ott szömbe lövén egymással, traktálának azmenyekező dolga felől, és kívánja vala a gubernátor, hogy Prágá-ba lönne. Mikoron a királyt nem bírhatná reá, nagyon búsulvánelméne a királytól Morvába. A király kedig az éjjel visszajöveBécsbe. Bánkódni kezde rajta, hogy bússulva visszabocsáttavólna az gubernátort, ki egész Csehországgal bír vala.

285

Követeket bocsáta ez okaért reggel a gubernátor után, hogyazzok megengesztelnék őtet. Ha kedig meg nem engesztelhetnék,tehát mindent ígérnének néki. A követek nem érheték el az gu-bernátort, hanem szinte Morvába jutának hozzá. És mikoronsemmiben nem akarna engedni, a követek megígérék néki, hogyPrágába lönne a menyekező. Mikoron megtértek vólna a követek,a király minden dolgait megszörzé Bécsországba, és útra indullanagy néppel Csehország felé. De Bécsből elmenvén otthadja azudvarbírónál Hunyadi Máttyást, és meghadja néki, hogy úgyőrüzné aszt, mint a két szömét, és hogy ne hinne senkinek, hanemaz ujjából kivoná a gyűrét, és megmutatá a pecsétet néki mond-ván: Midőn ez allatt írok, akkoron küldjed őtet utánnam.

Mikoron annak utánna László király kezelgetett vólna Prágá-hoz, kijöve elejbe a Roketzán nagy sok papokkal és nagy sok de-ákokkal, kik a római pápának ellenségi valának. És nagy széporatióval és örömmel fogadák őtet. De a király megútálá őket, ésfél kedvvel megköszené. Meg sem köszente vólna, ha Pogiebradmeg nem szólította vólna, mert a püspekek magoknak foglaltákvala tellyességgel. Annak utánna elejbe jövének a pápás papoknagy sok keresztekkel, ereklékkel és nagyon kintórnálnak vala.Ezeket látván örüle azzoknak, és szép szóval köszene nékik, és le-szállván a lóról térdre esék a kereszt előtt, és megcsókolá aszt.Látván eszt a csehek, kik pápától nem függnek vala, igen boszon-kodának rajta. De nem szólának semmit.

Prágába jutván a több dolgok után tanácsba gyűlének, éskülemb-külemb hellyekre való követeket választának, éselbocsátának. És traktálának egyéb dolgok felől: Mint kellene apápa ellenséginek – kiket ők eretnekeknek neveznek vala – eleitvönni. Mint kellene az országokat mególtalmazni a törökek ellen.Mint kellene megengesztelni az Friderik császárt, és miképpenkellene a menyeközét készíteni, etc. És nagy és dűszes követségetbocsátának Franciába az Károly királyhoz, a menyasszonnak azattyához. Ebben valának a magyari urak közül kétszázan, azbécsországbeliek közzül is kétszázan, csehek közzül is kétszázan.Ezek közett vala a pataviai püspek századmagával. Ennek felettesok asszonyi állatok és leánzók, hogy ezzek elhoznák a menyasz-szonyt. Nagy kazdagsággal és fényességgel vala ez e követség.

286

Mikoron ekképpen mindenek készen vólnának, és immárminden országokból jötten-jőnének a menyekezőre, íme mi lőn?Karácson havának 23. napján, éjjel 12 órakort a László király se-bes betegséggel hertelen megbetegüle. Egybehívák mindjárt azorvosdoktorokat, de minden tanácsok és cselekedetek a doktorok-nak heába lőn. Elhívaták az Pogiebradi Györgyet is, és a királyannak szólván monda: A te emberséged és nagy hívséged énná-lam nyilván vagyon. A te jóvoltodból vagyok én a cseheknek ki-rályok. Aszt tudám, hogy sokáig lönnénk együtt e dücsősségbe,de az Isten nem akarja, hanem jobb életbe akar vinni. Én megha-lok. Ez okaért tégedet két dologra kérlek. Előszer, hogy felvegyedaz országnak gondját. Másodikra, hogy a magyarokat mind béké-vel hazabocsássad, azonképpen a bécsországiakat is és mind atöbbit, kik idegyűltenek. És kezét nyújtá Pogiebradinak. APogiebrad igen kezde sírni, annyira, hogy semmit nem szólhataezekre a királynak. Végre vigasztalni kezdé a királyt, és felfogadáazzokat a királlynak, mellyeket kíván vala tőlle.

XXIII. RÉSZAnnak utánna a király minden ő ékességét testamentomba

hadja a prágai egyháznak. Annak utánna meggyónék a paphoz, ésurat vőn.

És a feszületre tekéntvén Krisztus Urunknak imádságátkezdé, a Mü Attyánkat. És mikoron szinte az végefelé jutott volnaannak imádkozásába, kiméne a lélek belőle nagy csendeszséggel.

Vala kedig szinte az napon, mikoron esztendővel azelőttmegeskütt vala az Hunyadi Jánosnénak és Hunyadi Lászlónak ésMáttyásnak Temesvárott, hogy ő attyokfia akarna lönni, és hogysoha az Hunyadi Lászlónak vétkeért – az gyönyet ciliai groffotmegölte vala – bosszút nem akarna állani, hanem örökké akarnáaszt elfelejteni. Nagy csoda lőn ez.120 Úgy bünteté az igaz Isten azhálaadatlanságot az Hunyadi Jánoshoz, és a hitnek megszeggésétőbenne. Lőn kedig ez, mikoron írnának Krisztus Urunknak szü-letése után 1458.

Mikoron ekképpen kimúlt vólna az László király, Pogiebragtitkony kivoná a gyűrőt a király ujjából, és hazasietvén levelet íra 120 Istennek csodálatos ítéleti.

287

a bécsi udvarbírónak a király nevével, és meghadja, hogy mindjá-rást és nagy hammarsággal küldené az Hunyadi Máttyást Prágába,a Pogiebradi Györgynek kezébe. És így cseleködék az udvarbírólátván a király pecsétét. Mert reménsége vala Pogiebradinak,hogy az Hunyadi Máttyást megsaccolná igen nagy sommába. Ígylőn Hunyadi Máttyás foglya az Pogiebradinak. És nagy tisztes-ségbe tarttya vala őtet.

Mikoron annak utánna kihíredék a királynak halála, nagyrőmülésbe lőnek mind az országok. De a magyarok nemigen bán-kódnak vala rajta, miérthogy megszegte vólna az ő hitit, ésártatlannul levágatá vala az jeles iffiút, az Hunyadi Lászlót. Acsehek mindjárt nagy gyűlést tőnek, és abban királlyá választákaz Pogiebradi Györgyet.

Az XXXVI. magyari király, az Hunyadi Máttyás, azgubernátor Hunyadi Jánosnak a fia

I. RÉSZAz Gara László, a nádorispán, Magyarországban is gyűlést

hirdete, hogy az urak minnyájan gyűlnének a Rákosra. SzilágyiMihály akoron és az Hunyadi Jánosnak fő baráti nagy néppelvalának az alfölden. Szilágyi Mihály kedig az Ersébet asszonnak,az Hunyadi Jánosnénak báttya vala, jeles, eszes és vitéz ember.Ez miérthogy tudja vala némelly uraknak irigységét az HunyadiJános neve és nemzetsége ellen, felvévé minden népét az ő társai-val – majd húszezer embert –, és kijöve Erdélből az Alföldre. Ottelég pénszt ada néki az húga, az Hunyadi Jánosné, hogy az báttyabosszút állana az ő László fia méltatlan haláláért, és ha valami-képpen lehetne, a másik fiát, az Hunyadi Máttyást a királyi méltó-ságra felemelné.

Mikoron ez okaért a Rákoson gyűlés vólna, feljöve SzilágyiMihály is nagy sok urakkal és nagy néppel az alföldről a gyűlés-be, hova mind a sok püspekek, urak, nemesek és az várasoknakköveti egybegyűltenek vala az új királynak választására. SzilágyiMihállyal kedig ez urak valának: Székel Tamás, az auráné úr,Rozgoni Sebestyén, Kanizsai László, Szentmiklósi Pankrác, ésmind az erdéli urak és nemesek és az alföldiek mind, kikkel

288

minnyájan az HunyadiJános igen jól tött vala. Ezek minnyájannagy hálaadásból együtt jövének fel Szilágyi Mihállyal. Az irigyés pártos urak121 kedig Budára gyűltek vala, Gara László, a ná-dorispán, Ujlaki Miklós, az vajda, Bánffi Pál, az lindvai, és töb-ben efféliek. Ezzek mind tartnak vala Szilágyitól, miérthogyirigységből sokat cselekettenek az Hunyadi Jánosnak nemzetségeellen. Ezért gyűltenek vala egybe a budai várba. Ez is örögbítivala az ő félelmeket, hogy mikoron Szilágyi Mihály az urakkal ésa néppel a Rákosra jött vólna, másod éjen mindjárt megfagya ésbeálla a Duna, hogy szabadon általmehetnek vala.

Általmenének ez okaért nagy sokan az Hunyadi Máttyásnakpárttyai közzül, kik általhívák az urakat Budáról a gyűlésbe. Vég-re kedig annyin lőnek, hogy ugyan erővel kezdék őket általhozni.De Szilágyi Mihály eleit vövé a félelemnek, mert felkiáltatá, hogya gyűlésben – feje-jószága vesztés allatt – senki erővel semmit necseleködnék, hanem hogy szabad lönne a gyűlés. És az urakbanáltalkülde Budára, és glitleveleket külde az uraknak, hogy szaba-don és minden bántás nélkül jöjhetnének az gyűlésbe, és esmetvisszamehetnének. És mikoron az urak eljöttenek vólna, egynyí-hány napig tanácskozának, de heába. Látván aszt Szilágyi, a gyű-lésnek közepin mindjárt akasztófát felásata, és mészárszéket tétetemellé, és aszt kiáltatá, hogy valaki az ő választásnak szavát nemakarná az Hunyadi Máttyásra adni, mindjárt szörnyű halállal kel-lene annak meghalni.

Látván és hallván eszt az pártos urak, igen megijedének. Ki-váltképpen, hogy láták, hogy az Szilágyi népe az egész gyűléstkörnyülvötte vala. És előjöve Szilágyi Mihály, és a gyűlésnekközepin megálla, és ekképpen kezde szóllani: Tudjátok-é, urak,hogy királyunk meghólt? Ezért jöttünk immár egybe, hogy királytválasszunk magunknak, mert király nélkül semmiképpen nem le-hetünk. Ha sokáig mulatunk az választással, nem jó, mert ki imideszól, ki amoda, és nem leszen a dolognak vége. Minekutánna a ki-rályi mag az Máriában elfogyott, és immár erre kénszeríttöttünk,hogy idegen nemzetektől kuldulnunk kell királyokat, münéműnyavallyákban és nyomorúságokban löttünk legyen, aszt minnyá-jan jól tudjátok. Ollyan árvaságra jutottunk immár, hogy nem tu- 121 Az irigy pártos urak.

289

dunk hova follyamni, és kinek bátorsággal adhassuk királyságun-kat. Így vólt a cseheknek is dolga. De hogy az ő királyi birodal-mok meg ne nyomorodnék, önnenközzülek választottanak királytmagoknak, a Pogiebradi Györgyet. Ők immár nyugodalombavadnak.

Mü is ez okaért azzoktól tanollyunk. Ha mü ez okaért az gu-bernátor fiát, az Hunyadi Máttyást mü magunknak királlyáválaszttyuk, Úgy tetszik ennékem, nem leszen gonosz. Ez okaértez az én szóm, hogy eszt válasszuk. Mert miképpen, hogy az attyamegszabadította az országot mind külső, mind belső ellenségek-től, azonképpen a fiának birodalma allatt is nyugodalomba lehe-tünk. Meghidjétek, urak, nem messze távozik az attyának nyom-dékától. Aminémű hálaadással kedig minnyájan tartozunk az őjámbor attyának, ki-ki meggondollya. Undokul megöltétek az őjeles fiát, az Hunyadi Lászlót, aszt a vétket eltörellyétek mostan amásik fiának királlyá választássával. Ha valamit véleköttek felőle,hogy üdővel bosszút kezdene állani rajtatok, az báttya, az Hunya-di László haláláért, ím én kezes leszek érötte erős hittel, hogymeg nem emleközik arról. Ez okaért kérlek és intlek minnyájantüteket, hogy eszt az Hunyadi Máttyást válasszátok e mai naponmagyar királlyá, etc.

II. RÉSZMikoron Szilágyi elvégeszte vólna az ő hosszú beszédét, en-

gedni kezdének, és dicsírik vala a Szilágyi beszédét, hogy minde-nekbe igazat mondott vólna. De kérik vala ezen, hogy a másodiknapra hallasztanák az választást. És ekképpen csendeszséggel eb-be marada a dolog. A pártos urak allatomba szömbe lőnek Szil-ágyival, és az ő társaival, és megjelentők aszt, hogy félnek az Hu-nyadi Máttyásnak bosszúállásától. Szilágyi felele felőle. Úgyengedének azután minnyájan az választásnak, és kötést tőnekegymással.

Másodnapon esmet minnyájan egybegyűlőnek, és nem soktanács után kihozák az ortállyt az uraknak tanácsából, hogy Hu-nyadi Máttyást választották vólna magyar királlyá. És az egészgyűlés fel kezde kiáltani: Éltesse az Isten Máttyás királyt! És

290

nagy örömbe és vigasságba lőn az egész kösség. És mindenütténekszóval dicsírik vala az Istent.

Vala kedig Hunyadi Máttyás csak tizenhét esztendős, miko-ron királlyá választák. Ennek okaért ugyanazon gyűlésbe végezékaszt, hogy gubernátora lönne a királynak, az ő iffiú vóltáért, az or-szágnak nagy gondjaiért. Az okaért az egész gyűlés gubernátorráválasztá a király mellé Szilágyi Mihályt, hogy öt esztendeig a gu-bernátornál vólna minden hatalom. És úgy szállana az egész or-szágnak birodalma a királyra. Mert ő is az öt esztendőbe megér-nék az ő üdeje szerént. Ekképpen adák ez okaért Szilágyi Mihály-nak a gubernátorságot, és őtet rendelék arra, hogy az új királynakbehozására gondja lönne.

Szilágyi Mihály, az gubernátor, egy levelet íra, és egy follyókövettől küldé aszt a cseh királynak, az Pogiebradi Györgynek. Ésabban megjelenté néki, hogy a magyarok királlyá választottákvólna az Hunyadi Máttyást, és kéri vala őtet, hogy megkészítenéőtet, és az végekbe küldené. A saccoláspénzről gondot akarna ővisselni.

Mikoron ez okaért a vacsorán néki hoszták vólna a cseh ki-rálynak Szilágyi levelét, és megolvasta vólna aszt, HunyadiMáttyás ott ül vala az asztalnál az vacsorán majd az utólsó hellyettartván. És a király felhívá őtet, és a fő hellyre ülteté melléje.Máttyás e szokotlan dolgot látván igen csodálkozik vala rajta, ésnem győze eleget ámélkodni. Fél is vala egyfelől, hogy ez valamiküssebbségére ne lönne néki végre. Végre megkérdé a királyt;miért cseleködnék vele olly an szokatlan módon? A király mondanéki, hogy csak önnék vígan, az vacsora után jó hírt akarna nékimondani. Veszteg hallgata az iffiú, és rakva vala a szüveámélkodással, reménséggel, emellett félelemmel is, és nem ehetikvala.

Azonközbe Szilágyi Mihály elbocsátá a gyűlést, és az urakmind Budára gyűlének, hogy megvárnák az új királyt. És SzilágyiMihály beméne a kápolnába, és nagy sírással kiásatá az HunyadiLászló testét, hogy az ő húga gyermeke, az új királynak a báttyaott ne fekennék a gyilkosok és az árulók közett, és vivé őtet beErdélybe, az ő attya koporsója mellé nagy tisztességgel. És annakutánna úgy kezde az Máttyás királynak behozásához nagyhammarsággal. Mert még azon télben, minek előtte elolvadna a

291

gyég, siete őtet behozni. Mert melléje vévé az Vitézi Jánost, azváradi püspeket, a Székely Tamást, Rozgoni Sebestyént, a Kani-zsa Lászlót és a Pangrácot. Esmet a Szokoly Pétert és a CsanádiJánost, ki hadnagya vala a Szilágyi seregének.

És Esztergomnál általmenének a gyégen a Dunán, és felme-nének a morvai határba. Az útból gyakorta követeket küldének azcseh királyhoz, és kérik vala őtet, hogy jó üdején készülne, éshozná a királyt az határba, és megígérik néki a saccoló pénszt.

Azonközbe vacsora után az Pogiebradi György, a cseh király,mikoron HunyadiMáttyás ollyan csodálkozásba vólna, amint oda-fel megmondottam, a kertbe hívá Hunyadi Máttyást, és ott mondanéki: Mit adsz ennékem, Máttyás, és nagy jó hírt mondok tené-ked, mellynek igen örülsz? Megadod-é ennékem, amit tőlledkévánok? Felele Máttyás: Mit adhatok, holott fogoly vagyok?Nagyobb örömet nem mondhatnál ennékem, mintha megszabadí-tanál e fogságból. Ezért örökké hálaadó lönnék te felségednek, ésmindent adnék, amit adhatnék. És monda a király néki: Üdvöz-légy, Máttyás, magyari király. Üdvözlégy, magyaroknak felségesfejedelme, kit csodaképpen választott az Úristen. Mert a magya-rok a Rákosra egybegyűlvén tégedet választottak magyari király-nak, nézvén a te attyádnak jámborságát, és az ő sok jótéteményit.Isten vólt veled, és csak ő óltalmazott meg.

Ez okaért, felséges Máttyás király, kérlek tégedet, kötést te-gyünk egymással, és erősítsük aszt az én leányommal való új há-zassággal és egyenlő tanáccsal és segítségével mególtalmazzuk akét országunkat. Mert hidjed, hogy háborúk az embereknek elméi,és némellyek igen tisztességkívánók. A kösségnek akarattya isigen hajlandó. Ez okaért e mai napon néked ajánlottam az én leá-nyomat, hogy az legyen házastársod, mert méltó is arra, hogy azlegyen, és hogy annak általa megerősíttessék müközettünk a kö-tés. Együtt bírjátok az országot nagy szeretetbe. Utolszor, ides fi-am Máttyás, ím szabad légy. Isten nagy és kazdag országot adotttenéked. Engemet kínáltanak a saccolásban hatvanezer forinttalteérötted, megengedjed, hogy aszt elvehessem, hogy abbólmegtóldhassam a menyeközének nagy költségét. Ím nincsen méghárom holnapja a László király halálának, és mindkettünket a ke-gyelmes Isten királlyá tőn. Engemet a cseheknek, tégedet a ma-

292

gyaroknak. Nagy csoda dolog ez. Nagy hálaadással tartozunkmindketten az Istennek.

III. RÉSZEzeket meghallván Hunyadi Máttyás mindenekbe engedel-

mes lőn nagy örömmel, a Pogiebradi Györgynek ő kívánságinak,és igen megköszené néki. És jó hit allatt megigére néki, hogymind atévő akarna lönni.

Azonközbe juta Szilágyi Mihály az urakkal és nagy sereggelStratnica várasba, melly az Morva víznek parttyán vagyon. Ésestve oda jutván, táborba szállának. Az Morva víz kedig megosz-ttya egymástól Morvaországot és Magyarországot. Szinte akorontalálkozék odajönni a cseh királynak is az Máttyással; és az is tá-borba szálla a túlsó parton.

Másodnapon mindkétfelől szépen felkészülének, és mind akét sereg az víznek parttyára juta, egyik innét, a másik túl. A túlsóseregben a csehek közül küjöve az Hunyadi Máttyás, és előálla aparton, és megmutatá magát a magyaroknak. Innét az egész seregminnyájan a magyarok térdet-főt hajtának néki, és üdvözlik valaőtet mint magyari királyt. És nagy vigassággal kiáltani kezdének,és az új királynak minden jót kívánni. Annak utánna dobokatütének, és minden trombitákkal örömet mának egy egész óráig.És hallyák vala az ő vigasságos kiáltássokat nagy messze földig.Annak utánna úgy menének az urak szömbe egymással kétfelől.És mikoron immár szömbeállanának egymással, előálla az VitéziJános, az váradi püspek, és az magyaroknak és az egész ország-nak nevével nagy szép orációt és beszédet kezde, és ekképpenszólla:

Üdvözlégy, Máttyás, magyari király, kit az egyenlő választása magyarok közett királlyá tött minden ellenmondás nélkül. Minda tanács, mind az urak, mind a nemesek, mind az egész kösség.Üdvözlégy, a magyar népnek egyetlenegy reménségek. Üdvöz-légy, a szent Hunyadi nemzetségnek egyetlenegy maradékja. Istenadja, hogy a te királyi birodalmodnak a kezdeti igen jó szerencséslegyen, és az egész kereszttyénségnek előmentére. Könyöreg te-néked a te Magyarországod, hogy siess hozzájok, és fogd kezedbeaz birodalomnak szigyelit, hogy igasságba legyen birodalmod a te

293

országodnak nagy kiterjesztésére. Minémü szűvel legyenek a temagyarid hozzád, ebből veheted eszedbe, hogy mind hátrahattákaz magokat kinálókat, régi, nagy, gazdag és hatalmas fejedelme-ket, és tégedet iffiat választottanak magoknak királyul. Megemle-kösztenek a te jámbor attyádnak emberségéről és vitéz vóltáról, ésugyanazon jóságokat keresnék tebenned is, és ugyan igenreménlik, hogy mindazzokat megtalálják tebenned.

Az egész ország is igen megköszeni a felséges királynak,Pogiebradi Györgynek, hogy az ő szerelmét ebben is megmutattaa magyari nemzethöz, hogy tégedet kiteker te a németeknek kezé-ből, hogy oda ne vesznél, és megtartott tégedet ő magoknak.Örökké meg akar az magyari nemzet emleközni nagy hálaadássalez ő nagy jótétéről. Mostan kedig jelen megajándékozá őtet amagyari nemzet az arany sommával és terhével, és kéri ő felségét,hogy jó néven vegye. Innét tova többel akarja őfelségét megláto-gatni, emellett örökkévaló barátsággal kínállya a tisztességes csehnemzetet. És valamiben elvégeszte a felséges király, az Pogieb-radi nemzettel az ő dolgát, a mű felséges királyunkkal, aszt megakarja a magyari nemzet megállani mindenekbe. Eszt is minnyá-jan a magyarok igen megköszeni a felséges királynak, hogyollyan szép készülettel, és ollyan dűszes sereggel. nagy tisztes-séggel idehoszta a mű felséges királyunkat, mellyet kiváltképpenminden tisztességes hálaadással vesszük őfelségétől. Ennekokaért könyörgünk tükegyelmeteknek, hogy nékünk bocsássátoka mű felséges királyunkat, és megtarttyuk hívséggel a kötést,mellyet tükegyelmetekkel tött.

Mikoron az váradi püspek elvégeszte vólna az ő beszédit,mindjárt nagy sok kén csekkel általjöve az vízen az Máttyás ki-rálya magyarokhoz, és véle jöve a cseh király fia, Victorinus. Ésmikoron általjöttenek vólna, magoknak lőnek, és Máttyás királymeghadja, hogy néki adnák a saccoló pénszt. És méglen megol-vasnák a pénszt, Máttyás király szépen szólla az magyaroknak, ésmegköszené nékik, hogy meg nem útálták vólna az ő iffiúságát,hanem királlyá választották vólna. És megígéré magát, hogy az őéletét nem akarná kíméleni az országért. Erre is ígéré magát, hogyerőssen meg akarná őrüzni a kötést, mellyet a magyarok képébentött vólna a csehekkel. Eszt is ígéré a cseheknek, hogy mind a kétnemzetet egyenlő böcsületbe és tisztességbe akarná tartani mind-

294

éltig. Erre is ígéré magát, hogy mindenekben az jámbor attyánaknyomdékait akarná követni, és hogy az ő reménségeket semmibennem akarná csalni. És a beszéd közett megtöllének szömei köny-vekkel, és tovább nem szólhata.

A csehek kedig aszt fogadák, hogy ők is meg akarnák állani akötést mindéltig, és a magyarokat szeretni és böcsülleni. És min-den segítséget ígérének a magyaroknak a szükségnek üdejére.

Mikoron kedig a saccoló pénszt megolvasták volna, egymáskezét fogák a magyarok és a csehek, és megerősíték a kötéstönközettek. Annak utánna Victorinus, a király fia megelelgeté akirályt, és cseheket rendele, kik elkésértenék őtet szinte Budába.És nagy örömmel és sírással valának és búcsúzának el egymástól.És Victorinus, a király fia, általméne az vízen.

IV. RÉSZA magyarok fel vévén királyokat egyenest allásietének véle

Buda felé. Az úton mindenütt nagy örömmel várja vala őtet akösség, és jót kévánnak vala néki az Istentől, és előmentet az ő ki-rályi birodalmának. A seregbe kedig az úton nagy emberséggel ésnyájassággal viselé magát mindenhöz, nagy víg és jó kedvet mu-tatván mindenekhöz. Mikoron szinte húshadjadban Esztergomfelé a Dunára jöttenek vólna, immár röppedezni kezdett vala agyég. De mégis a seregnek nagyobb része általméne a Dunán a ki-rállyal, a többi kedig allátartának Pestre. Mikoron másodnapra el-közelgettek vólna Budához, a püspekek és minnyájan az urakkijövének Budáról. Azzokkal is a budai bíró és az egész tanács. Apapok is kijövének processióval, hordozván képeket és minden-féle egyházi szörszámokat és énekeket mondván. A sidók iskijövének hordozván a törvénnek két tábláját.

A kapu előtt mennyezet allá fogák a királyt, és a bíró azegész tanáccsal és várassal supplicálla néki, hogy az ő törvénye-ket és régi királyoktól nyert szabadságokat megkonfirmálná. Ésmegkonfirmálá azzokat esküvéssel. Ugyanezent ígéré esküvésselaz uraknak is, minekelőtte bebocsátanák őtet az várba. Mikoronbejött vólna az várasba, mindjárást bevivék őtet Bódogasszonyegyházába. És mikoron a tanácsház előtt elmenne, kiáltani kezdé-nek a foglyok, kiket a kéncstartó megfogatott vala az előtt való

295

üdőkben. És mind megszabadítá azzokat. Mikoron a templombabement volna, az Úr jézus Krisztusnak és az Bódogasszonnakhálákat ada, és fogadássokat tőn, hogy az ő szolgálattyokbanmindenkoron akarna foglalatos lönni.

A templomból felvivék őtet az várba, és az úton nagy vigas-sággal lőn mind az egész nép, mind urak, mind a nemessek, mindaz várasbeli fő népek, mind az egész kösség. És Istentől mindenjót kívánnak vala az új királynak. Mikoron az várba bementvólna, és letelepedett vólna, nem sok nap múlva az ország dolgai-hoz kezde, hogy azzokat szépen elrendel né, és lecsendeszítené.És az ő választételin minnyájan csodálkoznak vala, és minnyájandicsírik vala az iffiat, hogy mindenbe az királyi méltósága szeréntviselné magát. Még azzok is az urak, kik irigységből ellenzettékvala az ő választássát, dicsírik vala őtet, és hozzája hajlának. Deaz urak, az ő attyának baráti, mint Vitézi János, az váradi püspek,Dienes, az esztergomi érsek, Szilágyi Mihály az ő anyabáttya,Rozgoni Sebestyén, Kanizsai László, Szokolly Péter és a többimindenkoron környüle forgolódnak vala, és vigyáznak vala, hogysemmiben ne cseleködnék az őkirályi méltósága ellen. És ő magaa királyi birodalomnak a kezdetibe semmit nem cseleködék az őhírek és tanácsok nélkül. Mikoron valamit a tanács elejbe vagy akösség elejbe kell vala adni, minnyájan elámélkodnak vala az őbölcs és megért beszédin. Mikoron az urak rend szerént szólnakvala a dolgokhoz a tanácsba, figyelmetessen hallgattya vala őket.Mikoron egynyíhánszor az urak ellenkednek vala egymással a ta-nácsba, nagy böcsülettel feddik vala reájok, és egyenességre intéőket. Egynyíhánszor elhallgattya vala eszt. Egynyíhánszor még azgubernátornak tanácsát is megvonssza vala, de nagy mértékletes-séggel.

Látván eszt az Ujlaki Miklós, a nádori ispán, és a Pál és azegyéb ellenkezői, és eszekbe vévén a király elméjét, hogy ollyigen okos volna az ő iffiúságára, kétségbe esének az ő reménsé-gekben. Mert ők eszt várják vala, hogy a király az iffiúságnakéretlen válta szerént minden apróságot és gyalázatos dolgokatkezdene cseleködni, hogy ők annak utánna abból okot vennénekpananszolkodásokra és a patvarkodásokra, hogy ezekből új hábo-rúságot indíthatnának az országban. Mert a nádorispán az ő ne-mes vóltaért kívánja vala a királyi birodalmot. Nem hitte vala

296

kedig, hogy ollyan megért erkölcsű vólna az Hunyadi Máttyás.Igen nehezli vala, és ugyan bánja vala a királynak ollyan megérttanácskozásit és cselekedetit. És felette igen bánja vala, hogy agubernátor felemeli vala az ő barátit.122

V. RÉSZHogy ez okaért megnyomhatnák a Szilágyi Mihályt, álnak

tanácsból a király elejbe menének, és nagy hívséget és szeretetetmutatának beszédekben a királyhoz, és udvarlának néki. Ésmikoron valami okot kaphatnak vala, erőssen vádollyák vala aSzilágyit a királynak, hogy gyűlölségbe hoszhatnák őtet a király-nál.123 De a király el nem akara szakadni az ő barátinak tanácsá-tól, hanem az jó fenyítékre ügyeközik vala. És gondolkodék arról,hogy fejedelem vólna, és micsoda őhozzá üllendő vólna. Állha-tatos lőn ez okaért az igaz törvény tételben, a büntetésben kedigkegyelmes lőn. A nyomorultakhoz kegyes lőn. A birodalombagyors és eszes. Az ellenkedő essetekben bátor elmeű és merész.Az ő cselekedetiben kedig okos. De a tisztességkívánásban meg-hágja vala a célt, és nem tud vala semmit elhallgatni. Az vénekkelgyakorta nagy együgyűséggel cselekedik vala, és avval allatombamind kivészi vala belőllek, mit forgatnak vala szüvekben, és vé-gére megyen vala minden kereszt-tanácsoknak. Ekképpen vizs-gállya vala az embereknek szűveit, és mindenben elejeket vészivala, hogy nemigen hamm ar csalhattyák vala meg őtet.

Mikoron a királyi birodalmot kezébe vötte vólna, mindjárt akorona felől kezde sápolódni, mert láttya vala, hogy nem marad-hatna az ő királyi birodalma sokáig állhatatosságba a korona és akoronázás nélkül. A tanácsból ez okaért elbocsátá a Vitézi Jánost,az váradi püspeket más két úrral a császárhoz, hogy visszakérnéktőne a koronát. Mikoron ezek Bécsbe jöttenek vólna, és megbe-széllették vólna előtte a követséget, olly választ tőn a császár né-kik, hogy jól veszik vala abból eszekbe, hogy csak beszéddelakarná őket tartani. Ez okaért heába visszatérének Budára. Mertaz Friderik császár, miérthogy a korona nálla vala, gondolá, hogymég a szín allatt hozzáférne Magyarországhoz. És az új királynak 122 Máttyás k[irály] irigy.123 Az udvarbeli régi méreg.

297

irigyi, az Ujlaki László és Pál az ő társaival allatomba bisztattyákvala a császárt,124 csakhogy megtartaná a koronát, ők okot vehet-nének abból, hogy Hunyadi Máttyás nem lehetne magyari király akoronázás nélkül. Ez okkal ügyeköznek vala őtet kitolni a királyibirodalomból.

Azonközbe az új Máttyás királynak az ő királyi birodalmánaka kezdetibe igen nagy hadak kezdének lönni. Egyik hada lőn arómai Friderik császárral, ki irigységből – miérthogy a magyarokőtet hátrahatták vala az választásba, és ő hellyébe HunyadiMáttyást, egy iffiat választották vala – mindenkoron tör vala az újMáttyás királyra. Melly dologhoz igen segíte az Ujlaki Miklósnakés annak pártosinak visszavonyása, mert inkább akarnak valaezek engedni az üdegen német császárnak, hogynem mint az ő vé-reknek, az iffiú Máttyásnak. A pártosok kedig nagy urak és sokanvalának. Ő maga az Ujlaki Miklós, nádorispán, a Graphnitzer,Baumkircher, Hilderborn, Bánffi Pál, az lindvai, Palótzi László éssokan többen az urak közzül a túlsó Magyarországba. Ezek közettvala az groff Sigmond is, a Szentgyörgyi, egy igen kazdag ésnagy úr. Ezek minnyájan esztekélik vala a Friderik császárt, ésnagy sommát is ígérnek vala néki, és egyéb szükségeket élésselegyetembe, csakhogy vetné az oláh innast a királyi birodalomból.Ezekért nagy reménségbe vala Friderik császár, és úgy tagadjavala Hunyadi Máttyástól a koronát, és mindenbe reátör vala.

Vala kedig akkoron az iffiú Máttyás király sok nyavallyákbaés szerencsékbe. Mert az ő tárháza tellyességgel üres vala. Az or-szágba szerinszerte sok visszavonyások valának. Amellett a pár-tolások is valának az urak közett. A magyarok kedig ki imide, kiamoda vonszon vala. Némellyek is az urak közzül nemigenkemént állnak vala Máttyás mellett. Emellett Szilágyi Mihályt is,a király rokonát némellyek majd félrevonták vala, hogy háborganikezde a királlyal. Eszt kedig csak arra művelték vala, az irigyárulók, hogy az iffiú megröttenne a birodalomnak nehéz vóltától,és ő maga felhadna, és elszeknék mellőle. Nagy gondokban ésnagy sápolódássokban lőn ezokaért akkoron az iffiú Máttyás ki-rály.

124 Titkos árulók némellyek az urak közzül.

298

De ő kemény elmeű és erős bátor szüvű lőn,125 és semmitnem gondola ezekkel. Szólla ez okaért mindezek felől a SzilágyiMihály gubernátorával, és az ő attyának barátival közlé az ő taná-csát, Jánossal, az váradi püspekkel, Kanizsai Lászlóval, RozgoniSebestyénnel, Szapollyiai Emrével, a kéncstartóval, és aPangráccal. A tanács ezeket mind megrostálván aszt végezék,hogy miért a nagy következő had három vólna, és egyiktől nemóhatná magát a Máttyás király, hogy három kapitányit választana,és azzoknak hadná a dolgot, mit kelljen mindennek kövül csele-kedni.

VI. RÉSZVálaszta ez okaért a király három kapitánt. Elsőt az Friderik

császár ellen, a Nagy Simont. A cseh prédáló latrok ellen a Roz-goni Sebestyént. A török császár ellen a Szilágyi Mihályt.Mikoron a kapitányok választva vólnának, mindjárt zsóldotkiáltata, és népeket gyűjtete. Látván kedig a magyarok, hogy eny-nyi sok nyavallyájok mindenfelé támadott vólna, hogy azzokbólveszedelem ne követköznék reájok, minnyájan eljövének, ésfeljedzetteték neveket. Azonközbe mindenféle hadiszörszámokatkészíttete és bőv élést. Miért kedig, hogy a király üresen találtavala a tárházokat, az urakat és a püspekeket kénszeríté reá, hogymind lovagokat, mind darabantokat kelleték adniok és küldeniök.

Csak alig lőnek ezek végezve, úgy juta a hír, hogy az UjlakiMiklós minden pártossival és az innetső Magyarországnak egynagy részével elhajlottanak vólna Máttyás királytól, és hajlottanakvólna a német császárhoz. Amellett eszt is mondák, hogy a túlsóMagyarországba a lator csehek prédálnának minden napon, ésallájőnének majd Pestig. Annakfelette, hogy a török is igen felkezdene jönni, mert a Friderik császár az Ujlakinak és a többpártosoknak tanácsából elbocsátá vala az ő hadnagy át öttezeremberrel, hogy a Felső-Magyarországra támadna. Az eljövénelőszer a sabariai vármegyéket, hol Nagyszombat vagyon, megkezdé dúlni a falukat és nagy sokat meghódoltata. Akik nem ad-ják vala magokat a német császárnak, azzokat mind eldúllatá,nagy sokat elrabola. Akik ellene támadnak vala, azzokat fegyver- 125 Bátor szüvű Máttyás király.

299

rel és tűzzel veszté el. Onnét méne az Vas vármegyébe, hogyegybeadná magát az ő társaival. Az Alsó-Magyarországból azUjlaki Miklós háromezer emberrel felméne elejbe, kik közzülezeren merő fegyveresek valának. A többi huszárok valának.Hoza esmet nagy sereg darabantokat véle. Azonképpen a többpártosok is, ki-ki mind az ő seregével odaméne hozzá nagy gyor-san.

Máttyás király ezen nem sápolódék semmit, hanem az vá-lasztott kapitánt, a Nagy Simont mindjárást kiküldé Budából, ésmeghadja néki, hogy az ő seregével hammar felmenne és szömbe-szállana a Friderik császár hadnagyával és a pártosokkal. Mertbátor szűvel vala a király, és semmit nem fél vala, mondván: Haén megverhetem a németet, ez nagy tisztességemre leszen. Mertaszt mondja minden ember: Ám az iffiú Máttyás király megvertea római császárt. Ha kedig elvesztem én az viadalt, aszt mondják:Ám a tudatlan iffiat verte meg. Bízik vala ehhöz is, hogy vélevalának az ő attyának baráti, az jámbor alföldi hősek, és ama régigyakorlott vitézek, kik sokszor az ő attyával együtt vítanak vala,és nagy diadalmokat vöttenek vala az ő ellenségeken.

A kapitány Nagy Simon elindítá a sereget az ellenségekre. Éshogy azzokra ére, kik elhajlottanak vala, erőssen veszti vala őketdúlással. Akik kedig az elhajlásnak okai váltanak, azzokat fegy-verrel és tűzzel veszti vala. Végre feljuta Kérméndig, melly várasVas vármegyében vagyon, holott hallotta vala lönni az ellenségettáborban. És bátorsággal mindjárást szömbeszálla vélek táborban.És mikoron megszömlélte vólna az ő táborokat, bánkódni kezderajta, hogy szömbeszállott vólna vélek. Mert látta vala, hogy sok-kal többen vólnának, hogynem mint a király népe. És nem tudjavala, mit kellene művelni, mert megvonni magát az viadaltól,nagy szégyennek ítéli vala. Az viadalt kedig láttya vala, hogynagy kár és veszedelem nélkül nem lehetne. De bízik vala az őnépének jó és vitéz vóltába. Eszt is gondolá, hogy sokszor megszokta vólna a szerencse azzokat megsegíteni, kik vakmerőkép-pen nékimennének. Ez okaért eszt végezé magába, hogy hellytakarna állani, és meg akarna ütközni véliek.

Mikoron ez okaért látta vólna, hogy az ellenség kijőne, és se-reget kezdene röndelni az viadalomra, Nagy Simon is kezdé az őseregét elröndelni, és mindjárást egyberoppona a két sereg, és víni

300

kezdének egymással. Az Ujlaki Miklós a jobb szárnyába vala,groff Sigmond kedig az bal szárnyába. A németek a seregnek de-rekába valának.

Erőssen vívának a németek az Ujlakival és a groffal, mertláttyák vala, hogy sokkal többen vólnának. Nagy Simon kedig amagyarokkal vitéz módra vívának, és várnak vala csak a szeren-csétől.126 És Nagy Simon erőssen bisztattya vala az hősseket, ésinti vala őket, hogy bátor szűvel vitézködnének, és hogy el nevesztenék az ő régi jó neveket.

VII. RÉSZAz Ujlaki az ő szárnyával tolni kezdé a király népét az bal

szárnyába. Látván eszt a németek, a fegyveressek nagy bátorság-gal tolni kezdék a király seregének közepit. Látván eszt Nagy Si-mon, hogy kevés vólna az ő népe, és hogy a nagy erőnek ellenenem állhatna, megszólítá az övéit, hogy lassan-lassan hátat adná-nak véle egyetembe. Hátul kedig rendele egy erős sereget, hogyazzok harcot adnának azzoknak, kik utánna kezdenének sietni. AzUjlaki és groff Sigmond mindjárt megtérőt fúttatának a trombitás-sokkal, hogy a németek ne ontanának ennyi sok magyar vért, mertmegelégesznek vala az diadalommal. Nagy Simon elszalladván akirályhoz tére. A császár népe nagy örömmel – mint a diadalma-sok – Bécsországba felmenének.

Mikoron a király népe ollyan korcot vallott vólna a Nagy Si-monnál, halálra bánkódnak vala a hősek rajta, és csaknem a tűzreteszik vala magokat érötte, mert szégyenlik vala, és igen bánkód-nak vala az ő jó néveknek elvesztéssén. De a király vidám orcávalfogadá őket, és monda nékik: Ne bánkódjatok, hősek, ezen. Ígyjár a szerencse. Ez a jövendő diadalmoknak bizonyos jele. Mertúgy akarja a szerencse, hogy előszer apró szégyeneket és károkatkóstollyon a fejedelem, kinek annak utánna jószerencséje leszen.De akinek előszer igen jó szerencséje vagyon, végre az nagy sze-rencsétlenségekbe esik. Így könyörgett a Nagy Sándor az Istenek-nek, hogy előszer megkóstolta mák véle a keserőt, úgy adnánakazután az ídest és a jó szerencséket néki. Úgy vólt az Policrateselőszer igen jó szerencsés és igen diadalmos, de annak utánna 126 Az vakmerő bátorság nem mindenkoron használ.

301

nagy szégyenvallásokban forgott, méglen elveszett. Ez okaértsemmit ne bánkódgyatok, és semmiben hátra ne álljatok, mertnem csoda, hogy így jártatok. Hollott olly igen sokan váltanakamazok, tű kedig igen kevesen amazokhoz képest. Innét továbbkell gondot visselnünk, hogy nagyobb diadalommal eltörellyükeszt e kis szömérmet.

És a király ő magában gondolkodni kezde, miképpen okos-sággal eleit vehetné ez veszedelemnek. Követeket bocsáta ezokaért az Ujlaki Miklóshoz és a Sigmond groffhoz, és azzok általkönyörge nékik, hogy meggondolnák eszt, hogy magyarok vólná-nak, és miképpen eddig szakaszkodott vólna a szegény Magyaror-szág az visszavonyássokból. És könyörge nékik, hogy immárelhadnák az ügyeközeteket, holott jól megérthetnék a régi vesze-delmekből az jövendőket. Sokkal tisztességesb vólna az önnenattyokfiának, az igaz választott királynak engedni, hogynem mintüdegennek. És hogy ők itthon a fő tiszteket visselnék, és minde-neket bírnának, csakhogy a király nevét hadnák az Máttyásnak.És fogadá nékik, hogy egyebet semmit nem kívánna tőllek.

Mikoron a követek egynyíhánszor elmentek és visszajöttekvólna, végre mind a kettő esmet a királyhoz hajla. És Máttyás ki-rály az ő okosságából az bosznai királyságának nevével leköté azUjlaki Miklóst, a groff Sigmondot kedig a Felső-Magyaror-szágnak főkapitánságának nevével. Az öccsét kedig az erdéli vaj-daságnak nevével. Mihelyt e népeket kirándíthatá a császárnakpártolásából, ottan meglankoda a császári ügyeközet. Mert ezekkazdagok, hatalmasok, eszes és jó vitézlő népek valának.

Annak utánna mindjárást Máttyás király újítani kezdé az őseregét a császár ellen, mert hogy minden ok nélkül kezdett valaMagyarországhoz. A császár is az előbeli diadalomért felfuval-kodván gyűteni kezdé az ő népét, és mindenfelől elhívá a segítsé-geket. Az Ujlakit is az ő társaival elhívatá, de ezzek veszteg lő-nek, mert aszt is megbánták vala, hogy ollyan nagy kárt töttenekvólna azelőtt az magyarokban. De némellyek azért a pártolókközzül melléje menének az ő népekkel. Máttyás király kedig az őseregét bízá az groff Sigmondra, és elbocsátá őtet az ellenség el-len.127 Elindulla ez okaért nagy bátorsággal az császár hadnagya 127 Hammar változás: Tegnap német, ma magyar.

302

ellen. És mikoron szömbeszállottanak vólna az ellenséggel, ottana groff tanácskozni kezde a Nagy Simonnal az diadalom felől. Ésmonda Nagy Simonnak: Lehetetlen dolog ez, Simon, hogy királytemelhessenek az országba valami pártolás nélkül, mert ki imesztmagyarázza felőle, ki amaszt. Én azelőtt ellene támadtam vala aMáttyás királynak némelly okokból, te kedig mű ellenünk vívál.És a gonosz szerencsédből valamennyére te is – szinte mint én –megfertesztetted a te nevedet. De mostan, kérlek tégedet, ember-kedjünk mindketten, és vitészségünkkel eltörellyük az előbbi vét-ségünket, hogy az gyalázot hellyébe tisztességünk legyen. És hakedved vagyon hozzá, kérlek, hogy igen reggel, még virratánakelőtte indullyunk ki a sereggel, és üssük meg a császár táborát.Mert gyakorta igen jó megijeszteni az ellenséget vakmerő bátor-sággal, kiváltképpen kedig a németet. Mert a németek természetszerént kövéllyek. Ha látnak az ellenségbe valami félelmet, annyi-ra elhiszik magokat, hogy annak utánna nem állhat ellenek senki.Ha kedig valamennyére megijeszthetik, annyira félni kezd, hogysoha hellyére őtet nem állhatatni. Egybehíjuk ez okaért mind azhadnagyokat és a századossokat, és adjuk eleikbe, és halljuk megaz ő tanácsokat is. És incsük őket, hogy ki-ki mind virratánakelőtte készüllyen, és mikoron megütik a dobot, üssék meg az el-lenséget.

VIII. RÉSZHallván eszt Nagy Simon, dicsíri vala a groffnak tanácsát, és

egybehívatván a hadnagyokat és századossokat, mindent elvége-zének véliek. És az végezés szerént még hajnalnak előtte megüt-ték a császár táborát. Mikoron azzok vélettlennül megláták, hogyrajtok vólnának a magyarok, igen megijedének, noha szekerekkelkörnyülfogták vólna magokat. Azért nehezen állhattyák vala azellenségnek reájok való rohannását. Mindkétfelől ez oka ért igennagy kiáltás lőn, és nagy zönebona. És egy része a tábornak meg-óltalmazására siete, a többi veszekednek vala a seregnekszörzésén. Mihelt ki kezdének indulni a táborból, rajtok lőnek amagyarok, és elverék őket. A többi, hogy meg nem állhattyákvala a magyaroknak reájok való rohannását, másfelől kifutamánaka táborból, hátrahagyván minden szörszámokat és keteputákat.

303

Hátul utánok siete a Nagy Simon, és nagy sokat levága bennek azelfutásba. A Sigmond groff mikoron megvötte vólna a tábort,megtérést fútata. És megdúlván az egész tábort groff Sigmond ésmegdicsérvén az hadakozóknak vitézségeket, elindítá a sereget, ésvivé aszt a királyhoz nagy örömmel. A király nagy örömmelfogadá őket, dicsérvén az ő vitéz vóltokat, és ekképpen megfor-botlá a császárnak rajta vött diadalmot.

Hogy meghallotta vólna a császár, hogy groff Sigmond meg-verte vólna az ő erejét, igen bánkódik vala rajta, és felette igenszégyenlő, hogy az iffiú Máttyás király diadalmos lött vólna elle-ne. És mindjárást kétségbe kezde esni az magyar királyi biroda-lomnak megnyerése felől. És annak utánna engedelmesb tanácso-kat kezde magának fogni. Máttyás király kedig keményben kezdéa magyar koronának dolgát fogni, és újonnan a tanácsból követe-ket bocsáta Friderik császárhoz, és nagyobb szelígységgel kezdé akoronát tőlle kívánnyi, hogynem mint annak előtte. Annak felettea békesség felől is kezde véle traktálni a követek által, arra is kér-ni őtet, hogy fia gyanánt akarná Máttyás királyt tartani, és hogyóltalma allá vönné a magyarokat, és egyaránt tartaná mind a ket-tőt, a magyart mint a németet és a németet mint a magyart. A kö-vetek közett fő vala az Vitézi János, az váradi püspek.

Mikoron a követek Bécsországba mentenek volna, Németúj-hellybe találák a császárt. És mikoron szömbe löttenek vólna,eszekbe vövék, hogy nem olly igen darabos vólna a császár, mintazelőtt. És az váradi püspek sok traktálás után végre erre hozá acsászárt, hogy szabadon megígéré a koronát. Aszt is felfogad á,hogy Máttyás királyt fia gyanánt akarná tartani, és hogy örökkévaló kötést akarna tönni a magyar nemzettel, csakhogy egybefér-hetnének az egyenességnek cikkelin. Aszt jelenti vala a császár,hogy a koronáért, mellyet őnéki adták volna megtartani, nagybússulássokat és károkat szenvedett vólna, mert ezért szállottákvólna meg Németújhelyt, és ezért dúlták vólna meg az ő országát.Eszt is veti vala, hogy a meghólt László királyért felette igen nagyköltséget tött vólna. És ezeket mind meg kellene gondolni az Hu-nyadi Máttyásnak. Annak utánna, miérthogy tőlle békességet kí-vánna, és az hasznos nyugodalomtól nem irtóznék, azért ő készvólna a békességre, és innét-tova nem akarna hadat Magyarországellen indítani. Kiváltképpen ha láttya, hogy Máttyás király nem

304

kezdené háborgatni az ő régi barátit, kik őnéki váltanak és vadnakMagyarországba, és véget kezdene vetni a sok alattomba valógyűlölséges praktikálássoknak.

Erre a Máttyás király követi – az ő királyoknak nevében – bi-zonyosképpen felelének a császárnak, hogyha őfelsége frigyetszörzene véle, és megadná néki a koronát, minden bosszúságokrólel akarna felejtközni, és hogy minden tisztességgel leendő vólnaőfelségéhöz és minden népeihöz. A császár annak utánna ollyanválasszal visszabocsátá a követeket, hogy traktálnának az ő kirá-lyokkal az ő tött nagy költsége felől, és a koronának váltsága fe-lől, hogy aszt megnyernék tőlle. Erről kedig jó űdején választtönnének néki. Méglen kedig ez lönne, aszt akarná, hogy a frigymindkétfelől megállatla.

IX. RÉSZA követek visszatérének a királyhoz. És midőn Budára allá-

jöttenek vólna, találák a királyt, hogy a csehek ellen való haddalfoglalatos vólna. Mert elbocsáttá vala a Rozgoni Sebestyént, hogya túlsó Magyarországot megtisztítaná a kóborló latroktól, kiket aGiskra behozott vala az országba, még mikoron az Ersébet király-né asszon bír vala az országban. Sőt az Hédervári Lőrincet is, azegri pűspeket reájok indította vala. Mikoron ez okaért meghall-gatta vólna a követeket, megérté az válaszból, mű vólna a Friderikcsászár fejébe, tudnia illik, hogy telhetetlenségből csak pénsztkévánna, és igen örüle a követségnek. Mert gondolá: Ennek az őfesvén kívánságát betölthettyük pénzzel, és ekképpen megmene-kedem az egyik nagy hadamtól, a több hadaknak annak utánnakönnyebben gondját viselhetem. És adá az választ a tanács elejbe,kinek az urak és attyák is igen örülének, és aszt végezék, hogygyorsan kellene hozzáfogni, hogy megnyerhetnék a frigyet, éshogy megválthatnák a koronát. Csak egy nehéz dolgot aránza-nának benne, hogy nagy somma pénsz fogna reámenni, mellyneka király majd nehezen szerét tehetné. De mindazonáltal minden-felé kellene aszt egybekotrani. De Máttyás ezen nem sápolódéksemmit, mert tudja vala, hogy a magyarok a koronának váltságárakészen kezdenének lönni, hogy az esmet kezekbe körülne.

305

Azonközbe Szilágyi Mihály, a király rokona mind oda allávala az alföldre, és mególtalmazza az végeket a törökek ellen.Mikoron megértötte vólna, hogy a király frigyet szörzett vólna arómai császárral, igen örüle rajta, és nagy szorgalmatos sápoló-dástól megmeneködék.

Szinte az üdőben lőn az Máttyás királynak menyeközéje azKathalin asszonnyal, az Pogiebrad György, a cseh király leányá-val, kit még a fogságban jedzett vala magának, minekelőtte kisza-badúlla. A cseh urak hozák aszt Csehországból nagy tisztességgelés dücsőséggel mind szinte Terencsénbe. Ott vévék annak utánnaaszt fel a magyari urak, és nagy készülettel és pompasággal hozákaszt allá Budába. És ott Budán lőn a menyekező nagy ékességgel.Igen kedvelé és szereté aszt a Kathalin asszonyt Máttyás király,de nem sokáig éle nálla, mert a negyedik esztendőbe, még a koro-názatnak előtte hala meg, kin a királynak nagy keserűsége lőn. Éseltemetteté őtet Szent Sigmondba.

Immár előtte vala a had a csehek ellen, kik kóborlanak vala atúlsó Felső-Magyarországba. Eszt a nyomorúságot kedig szörzöt-te vala Magyarországnak az Ersébet királyné asszony, az Lászlókirálynak az annya. Mert ő hoszta vala előszer be az országbaGiskrát és Telephust, és azzoknak kezébe bíszta vala Kassát,Zólyomot és a több várasokat a Felső-Magyarországba. Azzokután jövének a több csehek, kiket frátereknek neveznek vala.128

Azzok nagy sok kastélyokat épűtének szerinszerte nagy hammar-sággal, és azzokban egybgyűlvén szerinszerte kóborlának azzok-ból, és nagy pusztaságot művelnek vala mindenfelé az országba,mert prédálással keresik vala életeket, és sok gyilkosságokat mű-velnek vala mindennap. Tarta ez nyavallyás üdő Magyarország-ban majd huszonnyólc esztendeig. És a kóborló latrok mind szél-lel száguldnak vala, és majd Pestig érnek vala. Megmondottamazelőtt, mint ment vala azelőtt reájok az Hunyadi János, az guber-nátor, de kétszer csaknem odaveszté az ő hadát.

E kóborló latroknak fejedelmi valának – amint megmondám– Giskra és Telephus. Ezek mellett esmét a Komorocki és azValgatha. Ezek kezébe vala Sóvár, Szécs, Kassa, Zólyom, Besz-terce, Szepsi és sok egyéb várasok. A Komorocki és az Valgata 128 Az lator fráterek.

306

újonnan két kastélyt épűtettek vala az hegyek közett, és azokbólbátron tolvajlának messze földre.

Még nem múlt vala tellyességgel esztendeje az Máttyás ki-rály birodalmának, mikoron megbékélék Friderik császárral, és azhadát indítá a cseh kóborló latrok ellen. Rozgoni Sebestyén ezokaért a királynak parancsolattyából általkele a Dunán, és Egerfelé méne táborba, hogy egybe adná magát Lászlóval, ki akkoronegri püspek vala. Sietvén ez okaért Egerbe juta, hogy eleit vehet-né a cseheknek, hogy azzok éléssel és egyéb hadi szörszámokkalmeg ne rakhatnák a két új kastélt, mellyeket a hegyek közettépűtöttenek vala, hogy azzokat megvehetné és elhányhatná. Azegyik kastélyt Galgócnak, a másikat Vadnának neveszték vala.

X. RÉSZRozgoni Sebestyén előszer megszállá Vadnát, melly egy ma-

gos hegyen vala, de nem vala még kész. A seregnek egyik résszétaz hegy allatt hadja, hogy ott meglesnék a cseheket, ha ki kezde-nének szekni a kastélyból, hogy ne bocsátanák őket máshova.Hogy előszer megszáguldá a kastélyt, künn találá a cseheket minda két hadnagyokkal, hogy künn asztalokhoz leültenek vala.Mikoron Valgatha látta vólna az ellenséget, nagy sok csehekkelbefutamék a kastélyba, hogy aszt mególtalmazná a magyarok el-len. De mikoron látta vólna, melly serényen kezdették vólna akastélynak vívását, mindjárt kétségbe esék, és hától kiszekelék akastélyból, és Galgócba szallada. Mikoron Rozgoni Sebestyénvítatta vólna három óráig a kastsélyt, annak utánna megvévé aszt,és csak heten hóltanak vala meg a csehek közzül, a többi mindfogva esének. És Rozgoni Sebestyén küldé mind őket a királynak.

Mindjárt hevenébe indítá a népet a másik kastélynak is,Galgócnak. Abban valának mindketten, Komorocki és Valgatha.És nagyon megijettenek vala, miérthogy láták vala, hogy Vadnaelkölt vólna tőllek. Kioroszkodának ez okaért Galgócból, ésSzécsre kezdenek sietni, melly nem messze vala Egerhöz. De aLászló püspek seregétől, mellyet Rozgoni széllelhagyott vala azhegy allatt az mezőben, nem mehet ének el. Látván ez okaért eszt,az ő seregekkel – mellyben majd hétszáz cseh vala – futnikezdének az hegyekre az erdőkbe. A László püspek utánnok űze a

307

husszárokkal, és nagy sokat levágának bennek. Választa a Lászlópüspek a seregből utánnok, mert szinte estve vala. Azzok kedigfelleszeszték a parasztnépeket, és reggel minnyájan sietének azerdőkbe, és nagy sokat kivadásszának közzülek, és levágák őket.Harmadnapra megtérének, és fogva hozának közzülek harmadfél-százat a táborba. A parasztnépek annak utánna egy egész hétig ismind vadászták őket az erdőben, méglen mind megöl ék őket.Rozgoni Sebestyén annak utánna eszt az harmadfélszázat azValgathával, kit megfogtak vala az erdőben, a királynak küldé.Lőn kedig ez szinte Szent György nap tájba, mikoron előszermegverék a cseh kóborlókat.

Látván eszt a parasztnép, hogy az Isten szerencsét adott vólnaaz új királynak, feltámadának és keresztes hadat támasztának, ésegyszersmind vagy öttezeren menének az Rozgoni Sebestyénmellé és az Nagy Balázs mellé harmadnappal pinkestnek előtte.És minnyájan ingyen, minden zsóld nélkül ígérik vala, magokataz viadalokra. És mindjárást elindulván megszállák a Mislia kas-télyt, mellyet az Bódogasszony egyházából épűtettek vala, hárommélyföld Kassához. És mindjárást ostromnak menének, és sem-miképpen nem szűnének, méglen megvévék a kastélyt. Négyszázcseh vala benne, de egy sem szalladhata el.

Onnét elindulván pinkest után, Gálszécsre menének. És asztis megvövék. Annak utánna menének a fő tolvajokra, a Thelephreés az Axamitra, kik Sárospatakot és egyéb sok kastélyokat bírnakvala. Azzok kedig ketten szömbeszállának a király népével. Demiérthogy csak kétezeren valának, megverék őket. És veszének azütközetbe vagy hatszázan, és fogllyá esének úgy mint kétszázan.A többi kedig elszalladának. De annak utánna a parasztság reájoktámada mindenfelől, és csak alig szallathattanak kétszázan el. Atöbbit mind megölék. Az Axamit az ütközetben hala meg, aTeleph csak tizennégyed magával szallada el.

Utánna űze ugyan az László püspek, de Theleff Sárosbaszallada egy erős várba. Jásont megszállá ez okaért, mellyet egyegyház környül épűtettek vala, mellyben hallotta vala lönni egyUdertzkit, ki a cseh kóborló latroknak egyik hadnagyok vala. AzUdertzki kiszallada éjjel Jásonból, és más kastélyba futamékszinte a lengyel határba, mellyet Breznicének nevezik vala. Má-sodnapon megadák az László püspeknek Jásont. Öremest utánna

308

ment volna Udertzkinak, de Sáros vár vala az útban, mellybenTheleff vala. Elméne ez okaért, és megszállá Sáros várát, és nemsok nap múlva megvövé aszt, mert feladák néki. Utánna akar valamenni Udertzkinak, de megmondák néki, hogy új várba mentvólna, szinte az lengyel határba. Miérthogy ez okaért rajta vala atél, minden népével nagy vigassággal visszajöve Máttyás király-hoz. De nem vala még vége a csehek ellen való hadnak.

XI. RÉSZAz üdőbe az irigy fandarlók annyira hoszták vala az nagy

Szilágyi Mihály dolgát a királly előtt, hogy annyira haragutt valareá, hogy meg akarja vala ölettni ollyan fő embert, önnen rokonát,ki ennyi sok jót cselekedett vala vélle. Ebből eszedbe veheted,micsoda oskola legyen az udvar, és mint kelljen embernek az fe-jedelmeknek jó akarattyokba bízni. Az okát nem tudjuk, miértharagutt vólt olly igen reá. Némellyek aszt mondják, hogy azjámbor Szilágyi Mihály ólálkozott vólna a királyi birodalom után.De semmi, mert elvehette vólna aszt, mikoron a gyűlésbe azegész ország megkínállá őtet vélle. Némellyek eszt mondják azokának lönni, hogy ő – az országnak rendeléséből gubernátorlövén – gyakorta és sok dolgokért dorgálta legyen Máttyás ki-rályt, és nem mindenekben szájára bocsáttá. Mert igen jámbor ésigen kemény ember vala a Szilágyi Mihály. A király kedig iffiú,furcsa, nagy akaró, és egy mindenre kész vala. Mellyből fél valaaz jámbor Szilágyi Mihály, hogy ollyant ne indítana az ő felfu-valkodásából és hertelenkedéséből, hogy annak utánna kurcotvallana miatta, és nagy szömérembe hozná magát és mind az őegész nemzetségét.

A király levelet íra Szilágyinak, és kéré őtet, hogy a Tisszamellé jőne, mert igen nagy dologról kellene egymással szólniok.Mikoron Szilágyi a Tissza mellé jutott vólna, és senkitől semmitnem félne, hertelen reáküldé Máttyás király az ő seregét egy falu-ba, és megfogatá őtet. Igen csodálkozik vala Szilágyi Mihály raj-ta, mit művelne az ő rokona, húga gyermeke, Máttyás király. Azegész nép kedig megbúdulla rajta, és minnyájan elámélkodvánmondának: mi patvart cselekedik a király? Így kell-é füzetni azjámbor rokonának az ő nagy jótéteit? Bezzeg undok dolog ez. A

309

királyi méltóság és dücsőségért ekképpen kell-é fogsággal füzetniaz jámbor rokonát? Ördeg vigyen el ollyan dolgot!

A Szilágyi Mihály kedig nagy bánattal őmagába pananszol-kodik vala mondván: Ó, bolondságoknak bolondsága. Ó, balgatogiffiú, hogy nem veszed eszedbe, hova, és melly nagy szégyembevisznek ez gonosz, irigy és áruló fondorlók? Nem bánkódom azönnen veszedelmemen, mert én immár eleget éltem. Tisztességemelég vagyon. De terajtad bánkódom, hogy a te királyi nevedet ígyferteszted, és szidalomba hozod minden embereknél. Én semmigonoszt nem cseleköttem, méltatlan műveléd eszt rajtam. De azigaz Isten megbüntet tégedet ezért. Hallván eszt Máttyás király,meghadja, hogy Szilágyi Mihályt fogva vinnék Világosvárba, éshogy meghadnák a porkoláboknak, hogy úgy őrüznék eszt a fog-lyot mind a két szömeket. A porkolábok – egyik Lábatlan Ger-gely, a másik Datzó György – fogházba rökeszték a Szilágyi Mi-hályt, és darabantokat hellyesztének a fogháznak ajtaja elejbe. Demindennap jól tarták őtet, mint ollyan jeles szömélyt. SzilágyiMihály könyörge a porkoláboknak, hogy engednék néki az ő régiszakácsát, ki az ő szája űzére tudna főzni, megenged ék aszt néki.

De evvel nem lőnek még csendeszek az Szilágyi Mihálynakirigyi és árulói, hanem naponként halálra kezdének őtet vádlani,és reávivék az iffiúnak furcsa elméjét. És levelet íra a porkolá-boknak, hogy fejét vönnék a Szilágyi Mihálynak.129 A porkoláboktanácsot tartának egymással, mert irtóznak vala ollyan jeles em-bernek fejét vönni, és olly hitvánul elveszteni. Elküldenek ezokaért egy főembert a királyhoz, ki a király szájából meghallaná,mit akarna cseleköttetni a Szilágyi Mihállyal. Végre az LábatlanGergely ő maga méne a királyhoz. Mikoron ez okaért a főporko-láb oda vólna a királyhoz, a Szilágyi Mihály szakácsa gondolkod-ni kezde az urának megszabadítása felől, és szólla három társai-val, a Szilágyi szolgáival. És egy nappon reggel nagyon kezde ki-áltani: Rajtunk a törökek – mert Világosvár a vége felé vala –hammar, hammar minden ember fegyvert fogjon! Minnyájan azvárba elhívék kiáltását, és mindjárt felrezzenének, és felfegyver-közvén kifutamának az vár elejbe, hogy ott ellene állanának a tö-röknek. A szakács negyedmagával utánnok ballaga, és bezárá 129 Máttyás kir[ály] méltatlan dolga.

310

utánok a kaput. És a kapuba levágának egynyíhányat a daraban-tokban, és feltörvén a fogházat, kihozá a urát, Szilágyi Mihályt, ésaz várat kezébe adá.

Akik kimentenek vala a törökek elejkbe – látván, hogy senkinem vólna – vissza kezdének térni az vár felé. De íme a kapubetőve vala, és Szilágyi Mihály kiparancsol vala belőle. Ésmikoron az várra erővel kezdenének támadni, lövéssekkelhátrahajták őket, És onnét elpironkodának. Mikoron ez okaért ek-képpen Szilágyi Mihály kezébe vötte vólna az Világos várát, pa-rasztnépeket hívata bele, és azzok által rakatá az várat éléssel, ésallattomba elkülde mindjárást az ő hív barátiért és az ő népeiért,és azzokkal megerősíté az várat. Annak utánna ő maga SzilágyiMihály nagy csendeszségbe marada, és semmiben nem ügyekö-zék bosszút állani a királyon, hanem mind az alfölden forga, ésmególtalmazza az végeket a törökektől, és nem körüle többszer azudvarba.

XII. RÉSZMikoron immár megszabadult vólna, követet bocsáta a ki-

rályhoz, és megizené néki, hogy sokkal többel tartoznék az ő sza-kácsának, hogynem mint a királynak, az ő rokonának, miérthogyez hamissan és méltatlan őtet a fogházba rekesztötte vólna, deamaz kiszabadította vólna őtet, kinek soha semmi jóval nem vóltvólna. Mellyből erre dicséretes hálaadó név, amarra kedig örök-kévaló hálaadatlan név szállott vólna. És Máttyás király igenszégyenli vala eszt. És ebből tanólla, hogy nem kellene mindjárástegy fejedelemnek az fandarlóknak szavát bevenni és fogadni.

Máttyás király viszontag levelet íra Szilágyi Mihálynak, ésfedelét szabá az ő cselekedetének mondván: Én is meghadtamvala, hogy immár elbocsátanának a fogságból, de bizony nehez-lem aszt tőlled, hogy énnállamnál fellyebb becsüled a te szaká-csodat. Hogy ez terajtad esett, némelly emberek annak okai, kiknem jól éltenek az én iffiúságomnak gyenge vóltával, és az én ki-rályi birodalmomnak a kezdetivel. De ne hidjed, hogy valami go-nosz szándékkal váltam volna hozzád, mert mindenkoron megakartalak böcsületni mint rokonomat, ki ennyi jót tött velem. De ate példáddal meg kellett az én királyi méltóságomat megerősíte-

311

nem, mert egynyíhányan a dacos urak közzül megtanóltanak en-gemet, ő királyokat, becsülleni, látván, hogy tégedet, ollyan főembert, és rokonomat nem kímélettelek. Ez okaért meg ne hábo-rodj ál ezen, hanem minden jót reményelj felőlem. Rövid naponnagy tisztességgel megengesztellyek, és az előbeli tisztességedbeültötlek.

Az második esztendőbe a király esmét elbocsátá a RozgoniSebestyént az Magyarországba kóborló csehek ellen. Előszer ezokaért méne egy kastélyra, mellynek Pata vala neve, mellyet egynagy hegyre épűtettek vala. Ebben sok csehek valának, mert erősvala a kastély. Mikoron eszt megszállotta vólna, ostromnak indítáa népet, előszer megtöltvén az árakját. És mikoron erőssenmegostromlotta vólna, nem veheté meg aszt. Visszajöve ez okaérta királyhoz, és monda néki, melly igen erőssen mególtalmaznákmagokat a cseh kóborlók a kastélyba, és melly igen nagy kártvallott vólna a népbe. És megmondá a királynak, hogy még őfel-ségének is elég gondot adnának a kastélyból. Mikoron Rozgonivisszajött vólna, nem találá a királyt honn, mert a király napot töttvala a Szilágyi Mihálynak, mikoron a Tissza mellé jőne, mert ő isoda akarna menni, és meg akarná őtet engesztelni. A király ezokaért lőn a Tissza-parton innet egy faluba, mellynek Várkon ne-ve, Szilágyi Mihály kedig túl lőn a túlsó parton, Tiszavarsánt. ATisza-parton ez okaért egynyíhánszor egybegyűl ének ketten csakegynyíhányad magokkal, és úgy beszélének egymással. Előszernagy sok pananszolkodással kezdének egymással vetélködni, éssokképpen megmenték egymást. V égre megköveték egymást, ésmegbocsátának egymásnak, és sírván örökké való kötést tőnekegymással a püspekek és az hadnagyok előtt. Azonközbe odaér-közék Rozgoni Sebestyén, és megmondá a királynak, mint jártvólna Pata allatt, mint vesztötte vólna el az ostromot, és mellyigen nagy kárt vallott vólna a népbe. Máttyás király ez okaértvisszatére, és Szilágyi Mihály elkéséré őtet szinte Egrig. Mert akirály gyűlést hirdetett vala oda, hogy ott tanácskoznék az urakkalés az országgal az Ő hadai felől. Ott a gyűlésbe a király esmet azelőbeli méltóságba ültöté Szilágyi Mihályt, és az egész alföldetnéki adá birtokába, hogy mególtalmazná aszt a törökek ellen. ÉsSzilágyi Mihály elbúcsúzván alláméne az alföld re. És mindjárást

312

épűteni kezdé az Kövü várat, és kezdé aszt mindenképpen erősí-teni Szenderő ellen, hogy minden félelem nélkül vólna ellene.

A király annak utánna elindula Rozgoni Sebestyénnel a csehkóborlók ellen, és megszáll á előszer Patát, hol Rozgoni elvesz-tötte vala az ostromot. Megértvén a kóborlók, hogy a király ő ma-ga jelen vólna, szót kezdének kiadni, és arra kérék a királyt, hogynegyednapig frigy lönne közettek, és ne vítatná a kastélyt. Ha se-gítségek nem érköznék negyednapig, tehát megadnák a kastélyt.De nem jőjhete semmi segítségek, mert úgy szorította vala a ki-rálya megszálláskort a kastélyt, hogy sohol senki nem jőjhet valaa kastély felé. Negyednapra ez okaért feladák a királynak a kas-télyt. Annak utánna elméne a király, és megszállá a Sajó mentébekastéllyokat, mellyeket a felfölden épűtettek vala, és kevés mun-kával megvévé azzokat. Annak utánna Balozvár allá szálla, ésmegvévén az várast, három kastélyt véve meg kevés holnapig:Gemert, Drencset és Usdint. Annak utánna a többire méne, ésmegvévé Rimaszécset, Szircsetet, Szaygrapht, Salgont. Két esz-tendő tölt vala mindezekben.

XIII. RÉSZAnnak utánna a király visszatére Budába. Hadja kedig a had-

dal a Felfölden Szapolyiai Emrét, az ország kéncstartóját, ki az őattyának baráti közzül fő vala. Emellé adá Báthori Istvánt. Vala azSzapolyiai Emrével az öccse is, a Szapolyiai István. Ez a báttyá-nak engedelméből Sáros vár allá méne, melly Eperjes ellenébeegy igen magas hegyen vagyon. Valának ebben fő kóborló csehek– Pan Máttyás, Corabin, Maczin etc. Vala kedig akkoronSzapolyiai István Szibinben, melly kezel vagyon Sároshoz, merterős télbe vala. Addig az gyalagok reámenének a fakastélyra,mellyet Sáros allatt épűtettek vala a csehek. És a magyarokmegvövék aszt a csehektől, és ebből szűvet vévén a magyarok,Sároshoz kezdének a Szapolyiai István híre nélkül. De hogy azmagyarok vakmerőképpen és rend nélkül cselekedének, a csehekkitámadának Sárosból, és igen megverék őket, és sokat levágánakbennek.

Ebből a csehek szűvet vévén, mindjárt Szibin várasramenének, és aszt fel akarák gyújtani, mert csak faváras vala. És ez

313

is vala reménségek, hogy ott akarnák megtapasztalni a SzapolyiaiIstvánt, a király seregének hadnagyát. Mikoron a lovagok a tábor-ba látták vólna a cseheknek indulattyát, mindjárt utánnok űzének.Mikoron a csehek felgyújtották vólna az hoffstátot, és vítatni kez-dették vólna az várast, a magyarok hától rajtok lőnek, és erőssenkezdének reájok víni. Egybefordulván ott a két sereg, erőssenvívának egymással, és undokul vágják vala egymást. De a csehekvégre megtolák a magyarokat, miérthogy többen valának. És amagyarok elszalladván, az erdőkre kezdének tartani. Azonközbebesötűtedék, és ekképpen válának egymástól.

Mikoron eszt megértötte vólna a Szapolyiai Emre, sokkaltöbb népet bocsáta Sáros vár allá, és erősben megszállatta aszt, ésugyan ez vala szándékja, miérthogy a vár olly igen erős vala,hogy ugyan kiehesztetné őket. Minden útakat azért köres-környülmegállaták és erőssen vigyáznak vala, hogy nem vihetne senkivalami élést be. Látván eszt a csehek, hogy nem hoszhatna senkisemmi élést be, és immár fogyatkozni kezdének, levelet íránakSzapolyiai Emrének, és Báthori Istvánnak, és kévánnyák vala,hogy szömbe lehetnének véliek. Mikoron a Pan Máttyás választvött vólna tőllek, szállani kezde az ő társaival az várnak mega-dássa felől. Egynyíhány nap múlva megegyenessülének rajta,hogy ha szabadon el akarnák őket bocsátani minden kereputákkal.Tehát feladnák az várat. Szapolyiai Emre megengedé aszt nékik,és harmadnapra feladák néki az várat.

Annak utánna elindítá Szapolyai Emre a sereget, és Újvárallá méne, és kevés nap múlva megvévé mind Újvárat, mindBicznét, mind Szepest, mind Kézmárkot. A több kastélyokat ismind visszanyeré, kit kifüzetéssel, kit feladással. Immár csak aGiskra vala hátra, ki a kóborló cseheknek fejedelme vala. Ez hogylátá, hogy a király ellen elég nem vólna, levelet íra a királynak.Abban előszer előszámlálá, mint lött vólna kezdettől fogva ez evisszavonyás Magyarországba, és mint elegyedett vólna ő abba.Annak utánna előszámlálá néki az ő vitézségét, mint vívt azútafogva, mennyészer lött győzedelmes az ő attya, az Hunyadi Jánosellen. Annak utánna választ tőn, hogy Máttyás király dolgátesmerné Isten dolgának lönni, ez okaért nem akarna vakmerőkép-pen az ő győzedelmes jobbja ellen tusakodni, avagy víni, hanemminden erősségeket az ő parancsolattyára kézbe akarna adni.

314

XIV. RÉSZMáttyás király megolvasván a Giskra levelét, igen örüle rajta,

és mindjárást követeket bocsáta hozzá, kik kezébe adná az erős-ségeket. Es ha el akarna Giskra menni, tehát minden jót ígérnéneknéki a királytól, és marasztanák meg. A követek úgy cseleke-dének, és mindeneket elvégezvén glitet adának néki, és az allatthozzák őtet a királyhoz. A király vidám orcával fogadá a Giskrát,és monda néki: Engemet soha meg nem győzesz Giskra jótéte-lekkel. Rútság, ha a királyok meggyőzettetnek az viadalokba, desokkal nagyobb rútság, ha meggyőzettetnek jótételekkel. Nyilvánvagyon előttem a te emberséged és hívséged, ez okaért nem bo-csátlak el más embernek szolgálni. Ennékem akarok, hogy szógáljollyan emberséggel és hívséggel, szinte mint a meghólt László'királynak. Miért ez okaért eszt cseleketted, és az én jószágimatmegadtad minden munka nélkül, és nem szeresztél továbbá valófáradságot ennékem, ez okaért e két ajándékod vedd el mostanMáttyás királytól. Sólymos és Lippa tijed legyen, ennek felettemegajándékozlak huszonötezer aranyforinttal. Ím megházasítlak,és tisztességes nemzetbe az urak közükbe helyhesztetlek Magyar-országba. Annak utánna velem együtt hadakozzál;

Hallván ezeket Giskra a királytól sírni kezde, és monda an-nak utánna: Felséges uram, mi dolog ez? Én inkább büntetéstérdemleném, hogynem mint ollyan ajándékozást. És elámélkod-ván ezen, a királynak örökké való hív szolgálattyát igéré, és meg-esküvék a királynak. Nem sok hólnapok múlva a király választánéki házasságra az Ország János leányát, és avval házasula meg,és annak utánna mindéltig hív lőn a királynak.

Az Theleff kedig, ki elment vala, – amint odafel megmon-dám – visszaméne Csehországba, és miérthogy ollyan hitetlenvala, olly nagy szegénységre juta, hogy a kuffárok után egy ko-sárba hordoza egyet-mást eladni. És egynyíhánszor egy füllyérkesem vala, hogy valami étket vehetett vólna a vásárt a kuffároktól.Úgy bünteté az Isten e kóborló latrot, sőt ki a kóborlóknak feje-delmek vala annakelőtte. Ez lőn a csehek kóborlássának a vége,mikoron tartott vólna huszonnyólc egész esztendeig.

Ugyanazon üdőbe támada a török had is. Mert Mahomet, atörök császár bízik vala ebbe, hogy ollyan iffiú vala a király, és

315

hogy az urak közett olly nagy egyenetlenség vala, és hogy Ma-gyarországba és az határokban olly nagy veszédéssek és hadakvalának. Kiváltképpen kedig tudja vala, melly igen nagy tisztes-ségkívánó vólna a német császár, hogy abból nem kezdene egybe-férni az iffiú magyar királlyal. Mindezekből nagy reménséget fo-ga magának, hogy ő megverhetné a magyarokat, és hogy magá-nak kapcsolhatná a királi birodalmot. Parancsolá ez okaért az Alibégnek – ki bír vala a Felső-Misiával – hogy általjőne a Száván,és Magyarországot elrabolná, és mindenképpen pusztítaná.

Mikoron ez okaért apály volna a Száva vize, által jöve rajta,és előszer a Szeremséghöz kezde, és előszer elrablá Kölpént és aSzentdemetert, mellyek népes várasok valának, és felgyújtáazzokat. Onnét tovább jöve, és széllel messze mind elrablá a föl-det, és feljöve mind Futakig, melly kazdag váras a Duna-partonvagyon. Aszt nem veheték meg, miérthogy palánkokkal valamegkörítve, és árok vala környüle. Hogy hír lött vólna ebbe, Szil-ágyi Mihály és Szokoly Péter, – ki attya vala a csanádi püspeknek– elejbe menének a törökeknek az ő seregekkel, hogy megoltal-maznák a többit az Alföldnek. És reá találának a törökekre, nemigen messze Futakon alól, hogy igen nagy prédát visznek vala. Ésmind járást megkezdék őket.

Az Ali bég egybekergeté mind a rabbokat, és mind lerakatá aprédát, és a sereget rendelvén, visszatéríté aszt reájok. És erős vi-adal lőn közettek. De látván Ali bég a magyaroknak merészvóltokat, hogy vagy nyerni, vagy veszni akarnának, elhadja anagy prédát, és elkezde futni. Ekképpen szabadullának mind mega sok rabbok, és hátramarada a nagy préda. És a magyarokutánnok sietének a törökeknek mind a Száváig, és ott a Száva-parton nagyon vívának újonnan a törökekkel, és nagy sokat levá-gának bennek. A többi a vízbe szekellének, és sokan veszénekabba. Kevesen általúszhatának, és Szönderőbe szalladának. MindSarnóig űze Szokoly Péter utánok.

XVI.[!] RÉSZAz Ali bég Szenderőbe szalladván, ott bánkódik vala nagy

erősen, Es abban forgatá mind eszét, hogy hogy állhatna bosszút amagyarokon. Választa ez okaért négyezer gyors lovagokat, és

316

azzokat titkony el akará Erdélybe bebocsátni, hogy ott hertelenbeszáguldanának, és az országot elvesztenék fegyverrel és tűzzel.Annak utánna hammarsággal visszatérnének Misiába. Máttyás ki-rály jól gondolá önmagába, hogy az mérges ellenség nem kezdeneveszteg maradni, hanem fogna bosszúállásra indulni. Ez okaérthammar követeket bocsáta mindenfelé az végekbe, és meghadjaaz hadnagyoknak, hogy szorgalmatos on vigyáznának a törökekellen. A kémek is eljövén megmondák a királynak, hogy Erdélybekezdene besietni a török. És a király follyó követet bocsáta Pang-ráchoz, az erdéli vajdához, és meghadja néki, hogy igen vigyáznamindenütt az végekbe, és mególtalmazná az Erdélyországot atörökek ellen.

Pangrác vajda megértvén a dolgot, mindjárt felvévé aszékellyeket, és alláindulla Themesvár felé a törökek ellen. Ésodajövén megütközék a törökekkel, és nagy viadalom lőn közet-tek. Ali bég el akarja vala törleni a minnapi szégyent, mellyetvallott vala Szilágyi és Szokoly miatt. Ez okaért igen emberkedikvala. Nagy sokan hullának el ez okaért az viadalban mindkétfelől,de hogy a törökek el nem szenvedhet ék az magyaroknak erejeketés vitéz vóltokat, futni kezdének mind Ali bégestől. Utánokűzériek a székellyek az Pangrác vajdával mind a Dunáig, éserőssen vágják és vesztik vala őket. Az Ali bég elszallada, ésvisszatére Szönderőbe, és látván az új Máttyás királynak jó sze-rencséjét, allább hadja a dolgot és nagyobb vigyázással kezde an-nak utánna mindeneket cseleködni.

Máttyás király azonközbe hatta vala a korona váltságánakdolgát az váradi püspeknek, az Vitézi Jánosnak. Ez alattombatraktálván a római császárral annyira hoszta vala a dolgot, hogyMáttyás király adna néki a korona váltságaért hetvenezer aranyfo-rintot. Hallván eszt a magyari urak, igen búsulának rajta, és leve-let írának néki, hogy nagy csoda vólna az őnékik, hogy az önnenkoronájokat ollyan szörtelen sommán meg kellene váltaniak. Éskérik vala őfelségét, hogy meglátná, miképpen és mit végezne azJános püspekkel, mert a tanács még arról semmit nem végezettavagy eltekéllett volna. Kinek végezése nélkül a dolog mindsemmi vólna.

Mikoron a császár a tanácsnak levelét megolvasta vólna,mindjárt az János püspeknek íra, és megjelenté néki, hogy a ta-

317

nács az ő végezésének nem akarna állani, és nem akarnák az el-végezett váltságnak sommáját megadni, mert sokolnák aszt. Ezokaért kéri vaja az János püspeket, hogy mentől hammarább bi-zonyossá tönné őtet mindezekről: Lönne a szörzedésnek valamihellye avagy nem? János püspek Váradon megolvasván a császárlevelét Máttyás királynak küldé a levelet, és önnen levelével Sze-geddé, mert ott vala akkor a király, és népet gyűjt vala azhavaselvő vajda ellen. És megjelenté a királynak némelly uraknaktelhetetlenségét és nemigen jámbor vóltát.

A király megolvasván mind a két levelet, sietséggel elindullaaz urakkal és Váraddá méne. És ott lévén mindjárást tanácskoznikezde az urakkal hadnak viselésséről és a korona váltságáról.Váradól elindulván beméne Erdélybe Szebembe. Ott újonnanmegindítá a tanácsba a korona váltságát, és ugyanottan végeszakada, mert a tanács választa hét férfiat, kiknek meghadják akorona váltságának dolgát, és annak tisztességgel való visszaho-zását. A férfiak ezek valának: János, az váradi püspek, István, akolocsai érsek, Ujlaki Miklós, Pálótzi László, Szapolyai Imre, akincstartó, az Lamberger és Thuróci Benedek. Mikoron ezekkiindulának Szebemből, a király is kiindulla Havaselvőföldbe.

Mikoron bement vólna Havaselvőföldbe, megfogá a Draculavajdát, és más Dracula vajdát ültete hellyébe a székbe. Amasztkedig felhozá vélle fogva Budára, és tíz esztendeig tartá őtet ott afogságba. Ez a Dracula felette igen kegyetlen ember vala. Miko-ron a török követek hozzá jöttenek vólna, és az ő módjok szeréntnem vetették vólna le süvegeket, hanem csak főt hajtottanakvólna előtte, minden töröknek három-három vasszeggel fejébeszeggeszteté a süveget, hogy keményben állana a fejekbe. Nagysok törökeket nyársba vonnata egy körületbe, annak utánna kö-zükbe téteté asztalát, és Ott ebélék barátival közettek nagy vígan.A kuldusokat mind egybegyűtteté, és jól főzete nékik, és mikoronnagy jól tartotta vólna őket, reájok gyútá a házat, és mind benneégeté őket. A törökeknek. gyakorta felhasíttatá talpokat, és sóvalbehinteté, annak utánna a kecskéket állatá néki, hogy az ő sebesnyelvekkel nyalnák meg az ő sebes lábait, hogy annál inkább fáj-na.

Olly igen igasságszerető ember vala kedig, és úgy büntetémeg a tolvajságokat, hogy minden ember szabadon ment országá-

318

ba drága marháival mind erdőn, mind mezőn, és nem vólt senkitőlsemmi félelme. Eszt a Draculát végre Máttyás király visszabo-csátá országába, és székibe ülteté, de a törökek megölék annakutánna, és az ő fejét ajándokba küldék Mahumet császárnak.

XVII. RÉSZMikoron kedig a követek elmenének Szebemből a koronáért,

háromezer lovagat elvínek véliek, hogy becsüllettel és tisztesség-gel hoznák aszt vissza. Midőn meghallották vólna, hogy Friderikcsászár Bécsországba Újhelybe vólna, hozzáküldének a követek,és könyörgének néki, hogy engedné, hogy Sopronyba szállhatná-nak, és ott lehetnének, méglen vége szakadna a koronának dolga.Annak utánna minden bántás nélkül el akarnának menni, mert az-előtt zálagba vetette vala Sopront az Ersébet királyné asszonyFriderik császárnak.

Annak utánna a követek minden népekkel Újhely felétartának. Mikoron a császár a várból meglátta vólna, hogy feles envólnának, tartani kezde tőllek, és mindjárt elküldvén, betéteté akapukat, és az népeket az vártákra küldé.

És a császár mindjárt orátorát eleikbe bocsátá, és megizenénékik, hogy nem illenék nékik ollyan sokasággal bejőniek az vá-rasba, hanem János püspek jőne csak be kétszázad magával.Felelének a követek, hogy a korona tisztességeért jöttenek vólna,ennyin, nem szükség, hogy császár valamit véleködnék. Bebocsá-ták ez okaért csak két, századmagával az Jánost, az váradipüspeket, a több követek vissza jövének Sopronyba. Egy hólnapigtraktála az János püspek ott Friderik császárral, és elvégeze min-den dolgot vélle. Annak utánna elküldének az Palótzi Lászlóért,és elhívák aszt Sopronyból Neápolyba, hogy az meglátná ésmegesmerné a koronát. Ez eljövén, látván a koronát, mindjártmegesmeré aszt egy jegyből, melly rajta vala. Annak utánnaelküldé a császár Baumkirchnert és Groff nickelt Sopronba, hogyelhínák a több követeket Újhellybe, hogy megszámlálná az vált-ságnak pénzét.

Másodnapon odamenének a több követek, és megszállánakÚj hellyen, kövül az hoffstadba. És mindjárt veszédésbe esénekesmet a Friderik császárral, mert ezek előszer a koronát kívánják

319

vala kezekbe, az kedig a váltságnak sommát kívánja előszer, hogyletönnék néki, és úgy adná meg a koronát nékik. De az János,váradi püspek és az passaui püspek ollyan orvosságot találánakennek, hogy a követek hoznák a pénszt az várasnak kapuja elejbe,a császár emberi hoznák a koronát is oda, és ott számlálnánakazzok le az váltságnak sommát, ezek kedig ott jelen tartanák a ko-ronát. És odamenvén a követek, leszámlálák az hatvanezer arany-forintot a koronáért, a császár emberi kedig kezekbe adák a kö-veteknek a koronát, és úgy végezék azután a frigyet ott egymás-sal. És írva adák egymásnak az a frigynek cikkelit, hogy máslásnem lehetne az végezésbe, mellyet végesztenek vala egymással.

Mikoron ez okaért a korona kezekben vólna, mindjárástvisszatérének Sopronyba. Vólt kedig a korona császár kezébe hu-szonnégy egész esztendeig. Sopronyba nyilván a követek felkiál-taták, hogy valaki a szent koronát meg akarná látni, tehát odajőne, mert ki akarnák aszt rakni, hogy minden ember szabadonmegláthassa. Eljövének ez okaért mind az emberek egészSoprony környül, minden várasokból és falukból látni a királyikoronát, mint egy szent ereklét. Annak utánna elindulának, éshozák aszt Budára. Onnét mindjárt a királyhoz sietének a követek,és találák aszt oda allá Szerémségbe, hogy hadakozik vala atörökek ellen, mert minnap kikergette vala onnét a törökeket azMarcus László által. Annak utánna úgy ügyeközik vala Jajcátmegszállani, kiváltképpen ebből indultatott vala erre, hogymegértötte vala, hogy kezébe vólna a királyi korona, és hogy arómai császárral meg vólna a frigy szörezve.

Az Jajca váras egy magas hegyen vagyon Illyriában, mellykörül két nagy follyóvíz folly, kiknek partjai kősziklássok. Az vá-ras és az hegy allatt a két víz annak utánna egybeszakadnak, ésegy keveset folyván, beszakadnak a Száva nagy follyóvízbe. Ezaz váras vala annak előtte az bosznai királyságnak feje, és feletteigen erős vala. Ekképpen fér vala kedig ez az erősség a török ke-zébe: Istvánt, az boszniai királyt az Mahumet császár szép szóvalkihívá Jajcából beszédre, mikoron írnának Krisztus Urunknakszületése után 1463, és mikoron kijött vólna, Mahumet császármindjárt megfogá őtet, és mindjárt levonatá a bőrt rólla. Ekkép-pen füzeté meg az Isten a kegyetlen latrot, mert ő is álnaksággalcsalta vala meg az attyát, és Vötte vala Jajcát tőlle. Úgy kezde an-

320

nak utánna Mahomet bírnyi Rácországgal, Bosznasággal ésSzerviának nagyobb részével.

XVIII. RÉSZLátván ez okaért Máttyás király, hogy az ő királyságának bi-

rodalma csak a Száváig vólna, igen báná aszt. Mikoron ez okaérttitkon kezdette vólna a dolgot az jajcabeliekkel – kik igen nehez-lik vala a töröknek birodalmát, – mindjárást egy nagy sereggeláltalméne a Száván, és Jajca felé kezde tartani, melly négy nap já-róföld vagyon a Szávához. Odajutván mindjárt az várashoz kezde,és miérthogy az várasbeliekkel értelme vala, azzonnal megvévéaz várast. Annak utánna kezde az várhoz, és vítatá aszt éjjel-nappal minden módon. Végre az harambég kíváná a királytól,hogy szömbe lehetne véle. A király nagy tisztességgel fogadáőtet. A török monda a királynak: Nincsen éréssem az várba, ezokaért feladom az várat, ha békével elbocsátasz minden mar-hámmal és a rabbokkal. Ha el nem bocsátsz, rövid nap a törökcsászár itt terem rajtad.

Felele Máttyás király néki: Én eszt a hadat indíttottam a sze-gény rabbokért, ez okaért a legküssebb szolgámat is nem enge-dem oda. Egynyíhány beszédek után ekképpen férének egybe,hogy – harambég feladná az várat. Ha a törökek közzül valakimeg akarná a királyt szolgálni, annak a király alafat füzetne, éstisztességbe tartaná. Valakik kedig haza akarnának menni, azzo-kat mind marhástól szabadon elbocsátaná a király. Harambég ezokaért feladá az Jajca várat, és kétszázad magával álla a királymellé. Annak utánna, hogy télben ott ne hivolkodnék hejába,köres-környül huszonhét várat és várast véve meg.

Minekutánna ott az országban mindeneket elrendelt vólna, ésaz Jajca várát és várast megerősítötte volna mind néppel mindéléssel és hadiszörszámokkal, visszatére nagy vigassággal és kar-ácson innepére felméne Budára. És az egész tanács örömmelfogadá őtet haza, és nagy híre lőn e diadalomból az Máttyás ki-rálynak egész keresztyénségbe.

Hallván Mahumet császár, hogy megvötték vólna Jajcát, igennagyon kezde bánkodni rajta, és csaknem hassada miatta. Mert atélnek keménségeért nem küldhetett vala népet, kik megsegíthet-

321

ték vólna. És mindjárást harmincezer embert szörze, és azzokmellé mindenféle szörszámokat, és a télnek utánna mindjárt elin-dulla, hogy megszállaná és megvönné Jajcát. És megszállván azvárast, éjjel-nappal lőtteté aszt, és mindenképpen töreté és megos-tromlatá. Elannyira, hogy a magyaroknak belől semmi nyugodal-mok nem lehete, mert szinetlen munkálódnak kell vala. Hol aleterett körítésseknek fóldozásába, hol földhányásba és árkoknakásássába, hol viadalban és a törökeknek visszaverésében. Mindasszonyi állatoknak, mind gyermekeknek elég dolga lőn.

Mikoron ez okaért látta vólna Mahumet, hogy elég szélesvólna az váras körítésének a törése, elrendelé az ő népét részekbe,hogy egy rész megfáradván az ostromlásban, a másik rész mind-járt hellébe állana, hogy ekképpen az ostrom egész harmadnapigtartana. Ez okaért nékiindítá köres-környül a törökeket, és ő hátólállván erőssen nódíttya vala őket, és nemcsak az ostrom pénztigéré nékik, hanem egyéb sok drága ajándékokat, ha megvehetnékaz várast. Meg kell vennünk – úgy monda – Jajcát, mert a kava-rok még soha nem vöttenek valamit vissza tőllünk. Nagy szégyenvólna minékünk minnyájan törökeknek, ha Jajca a kavaroknakkezébe maradna. No, ez oka ért vitézül víatok.

Nékimenének ez okaért a törökek az ostromnak, és nagy so-kan felhágának a körítéssekre az zászlókat is feltévék. De a ma-gyarok mindjárt leverék azzokat esmeg. Olly nagy viadalom lőnaz napon, hogy az árok mind megtölék törökekkel. A várasbeliekközett is sokan hullának, a többi majd mind sebesek valának.

Máttyás király hallván, hogy igen vítatnák Jajcát, mindjárástelbocsátá Szapolyai Imrét sereggel, hogy segítségekre menne.Odasiete mindjárást Szapolyai Imre. Az úton sok követeketszörze, kik egymás után odamenének, és ollyan hírt hintenének,hogy Máttyás király szántalan sok néppel útba vólna, és igen siet-ne megsegíteni a jajcabelieket. Mikoron ez a hír a törökek közük-be jött vólna, és napról napra többen jőnének, kik eszt mondjákvala, Mahumet császár gondolkodék arról, mint járt vólna azelőttaz ő attyával, megijede és otthadja minden hadiszerszámokat ésMacedóniába siete. Így szabadítá Szapolyai Imre csak hírrel is azJajca várast. És megújítván az Jajca letörett falait, és megerős-sítvén aszt mind néppel, mind éléssel, visszatére Szapolyai Imre a

322

koronázatra. Mert Máttyás királyt aszt immár kihirdette vala,hogy virágvasárnapon lönne.

Mikoron ez okaért minnyájan az urak és mindenféle rendbeliemberek az országból Székesfejérvárba jöttenek vólna, nagypén-teken minnyájan begyűlének szent Istvánba. És az esztergomi ér-sek, Széts Dienes a gyüleközetnek közepin törvény szeréntmegkoronázá az Máttyás királyt. Annak utánna az egész gyülekö-zet felvévé őtet, és nagy örömmel és vigassággal környülhor-dozák őtet. És sok nyelveken énekelnek vala a népek, és jó sze-rencsét kévánnak vala néki, hogy az Isten ollyan fejedelmé tönnéőtet, mint a Nagy Sándort, avagy mint Julius császárt. Es mindenjót kívánnak vala Istentől néki, és sok pénszt és egyéb sok marhá-kat vettete kapcsiba, etc. Aznapon sok szentelt vitézeket szentele,és megajándékozá azzokat arany láncokkal, némeilyeket kedigszép bárson ruhákkal. És mind az egész nép nagy örömbe lőn, ésszűvek szerént kévánnak vala Istentől a királynak hosszú életet.Akkoron, szinte a koronázatban, megajándékozá az váradi püs-pekséget nagy ájítatosságából az egész bihari vármegyével, hogyaz mindörökké az váradi egyháznak szolgálna Bódogasszonnak ésSzent Lászlónak tisztességére. Lőnek kedig ezek mind, mikoronírnának Krisztus Urunknak születésse után 1464, az Máttyás ki-rály királyi birodalmának hatodik esztendőbe. .

XIX. RÉSZMikoron a koronázásnak vége vólna, felméne Máttyás király

mind az urakkal Budára, és ott lőn a nyáron csendeszségbe. És ottmindenféle játékokban, harzsolásokban, vadászságokban, orosz-lányoknak játzássokban és ökleléssekben gyönyörkedék.130 Na-ponként törvényt is ült, és sokféle pöröket leszállíttott egész Ma-gyarországba. Soha nem hivolkodik vala. Mikoron őszre kezdeneaz üdő menni, ottan az hadakozásra kezde gondolni. Ez okaértesmet hadat gyűte. És melléje vévé a keresztes vitézeket is, kiketaz moldovai püspek hozzája hozott vala. Tízezer lovaggal ezokaért elindulla, és alláméne Futakra. Vala véle a seregbe az Ve-lencék követe is, az Emo János, kinek általa kötést akarnak valaaz velencéssek tönni Máttyás királlyal. A gardinálok is Rómából 130 Mint hivolkodott Máttyás kirá[ly].

323

küldének Máttyás királynak – miérthogy vitézül kezdé dolgaitforgatni a törökek ellen – negyvenötezer aranyforintot, mellyeketa Pius pápa szekrényébe találtanak vala, az ő hertelen halála után.

Máttyás király ez okaért kötést tőn az velencéssekkel, és avelencéssek minden esztendőre ígérének Máttyás királynak segít-ségére a törökek ellen hatvanezer aranyforintot.

Annak utánna általkele Máttyás király a Száván, és a Felső-Misiába menvén megszállá Zoinicot, melly váras egy magos he-gyen vagyon az Rácországba. A Száva révét meg hadgya őrüzniaz Istvánnak, a kalocsai érseknek nagy sereggel, méglen ővíttattya vala az Zoinicot, melly húszezer lépésni vagyon a Szá-vához, holott jeles ezüstbányák vadnak. Elküldé Szapollyai Imréta drabantokkal, hogy víttatná Sterincet, holott is jeles ezüstbányákvalának. Vala kedig ez a táborhoz messze, húszezer lépésni föl-dig. Az hadakozók nagy örömmel mennek vala az ostromnak atisztességnek nyeréseért előszer, annak utánna az sok ezüstneknyeréseért, és másod ostrommal megvévék az várast. És mindenmarhában zsákmánt tövének, és sok törökeket fogának ott. Annakutánna megerősítvén az várast néppel, felrakák mind az ragga-dománt, nagy vigassággal visszajövének a a táborba.

A megszállásnak kedig vala immár két hólnapja, és gyakortamegkésértötték vala Zoinicot ostromlással, de meg nem vehetékvala. Mikoron esmet ostromnak mentenek vólna, az ostromlásbakilöve egyik az várasból egy nyilat, és a szömét találá az had-nagynak, a Szapolyiai Imrének. És mikoron kivoná a nyilát, kevéshéja lőn, hogy a szömét ki nem voná vélle. És nagy fájdalombavisszavivék őtet a táborban. És a király erőssen bánkódék a had-nagynak sérelmén, és ez lőn oka, hogy meglankoda az várasnakvíttatása.

Azonközbe eljuta a hír, hogy az Mahomet császár semmi-képpen nem akarná hadni a bányákat, hanem negyvenezer ember-rel jőne fel, és rövid nap ott fogna lönni. Ez híren igen kezde aSzapolyai Imre szomorkodni, és a királynak monda: Felségedszálljon az váras alól, mert elegek nem leszünk a töröknek,miérthogy ollyan nagy néppel vagyon. Annakfelette a mü hada-kozóink a hosszú hadakozásból és nagy munkából mind elfárat-tanak. Nyugatni és újítani kellene őket. Elég a mostani diadalom-ba, és elég kazdag prédával megyen felséged vissza.

324

Azonközbe túdulás lőn a nép közett, ihon a török rajtunk. Ése híren megijede a király, és meghadja, hogy elhoznák a zászló-kat, és hogy megindulna a tábor. Ollyan ijedéssel lőn ez, hogy azhadakozók elhadnák az álgyukat és egyéb keteputákat, és mindjá-rást sietnének a révre a Száván. És mindjárást általkelvén az ví-zen, a Szerémségnek földébe menének. Szinte úgy jára itt Máttyáskirály, mint annak előtte járt vala Mahumet császár Jajca allatt,mikoron ott hadja – csak az hírtől megijedvén – mind az álgyúkat,mind az egyéb keteputákat.

Mikoron Máttyás király megértötte vólna annak utánna, hogyollyan korcat vallott vólna, hogy csak az hírtől így futott vólna el,nem akara esmet visszamenni, hogy megszállaná Zoinicot, hanemnagy gyűlést hirdette Szegeddé, hogy ott tanácskoznék az ország-gal az ország állapattyáról és az jövendő hadakról. Szegeddégyűlének ez okaért mind az urak, kik kezett valának fő renden aSzécs Dienes, az esztergomi érsek, Pannonius János, az pécsipüspek, ama jeles poéta,131 Ország Mihály. Máttyás király elvévéaz nádorispánságot az Gara Lászlótól, és adá aszt ez Ország Mi-hálynak. Kevés üdő múlva megbetegüle a Dienes érsek, éstestamentomba hadja nyolcezer aranyforintot az esztergomi egy-háznak épűtésére, de Máttyás király az ő halála után elvévéazzokat, és a katanákra költé, és az érsekséget adá az Vitézi Já-nosnak, az váradi püspeknek.

A gyűlésben ott Szegeden végezének a törökek ellen való ha-dak felől. Annak utánna két orátort választának Rómába. EgyiketPannonius Jánost, az pécsi püspeket, másikat az urak közzül azRozgoni Jánost, hogy ezek Pál pápától segítséget kérnének atörökek ellen. Ezekkel együtt visszaméne az Emo János, az vele-céseknek orátora. Annak utánna felméne Máttyás király Budára,és ott lőn azon az egész nyáron minden gyönyörűségekben. Ezekmind löttenek a koronázás után első esztendőben.

XX. RÉSZAz második esztendőbe, mikoron előjött vólna a Szent Mi-

hály hava, Máttyás király Horvátországra indítá az ő hadát aFrangapán urak ellen és egyéb nemzetesek ellen, kik ott uralkod- 131 Pannonius János jeles poeta.

325

nak vala, és erőssen nyúzzák vala a szegény népet, nem sokatgondolván a királlyal. Mikoron immár a király kezel vólnaZagrábhoz, Svehla, egy vitézlőcseh úr a királyhoz méne, éselkezde búcsúszni tőlle. Okát adá az ő elbúcsúzásnak, hogy eluntavólna az hosszú haszontalan hadat, és hogy nagy vontatássalfüzetné a király néki a hópénszt. E dologban kedig két társa vala.Egyik Baroltzki György, ki morvai vitéz úr vala, a másik egy csehúr vala. Mikoron a király nem engedné, hogy elbúcsúznának tőlle,ők erővel elmenének minden társaival.

Mikoron Magyarországba jutottanak vólna, Svehla elfoglaláa király kastéllyát, mellyet Kosztolánnak neveznek. Annak utánnamindjárt hozzáhívatá a cseh prédáló frátereket Morvaságból, kiketa Sigmond császár számkivettet vala. Valának kedig ezek mint-egy hétezeren. Ezeket szabad nyereségre hívá Magyarországra.Mikoron ezek Pozson felé egybejöttenek vólna, mindjárást ta-nácskozni kezdének, mint vehetnék meg Nagyszombat várasát.Hallván eszt az egyik főember közettek, ki magyar vala, kinekPodma[nitzki] Balásnak neve vala, megellenzé a tanácsot, ésmonda: Uraim! Vagy a lengyelekre vagy a csehekre, vagy a né-metekre akartok menni, mindenütt veletek leszek, de hazám ellennem akarok támadni, vagy bocsássatok engemet tőlletek.

És Podmanitzki Balás másodnapon elválék tőlle az ő társai-val, és éjjel titkon Nagyszombatba méne. És mikoron az őrüzőknem akarnák őtet bebocsátani, kéré őket, hogy a bírót kihínák,hogy szömbe lehetne véle. Mikoron az a kapura jött vólna, kéréőtet, hogy semmi gonoszt ne véleködnék felőle. Annak utánnamegjelenté néki az okát az ő hammar jövésének, és hogy ollynagy veszedelem vólna előttek. És a bíró mindjárt bevivé őtet azvárasba. Másodnapon eljuta a hír, hogy ezennel kezdenék a cse-hek dúlni aszt a földet, melly Pozsony és Nagyszombat közett va-gyon. Azzonközbe ott termének a csehek az várasnak kapui előtt,és kívánják vala, hogy az váras megadná magát a cseheknek. Ésha nem akarnák magokat adni, ezennel el akarnák az várast vesz-teni. Emellett meg is lágyíttyák vala beszédeket, hogy semmi go-nosz szándékba nem vólnának, hanem csak élést és szállást kí-vánnának, nem kellene senkinek félni. Mindent pénzeken akarná-nak vönni.

326

Az Podmanitzki Balás meg kezdé magát jelenteni a körítés-ről, és elkezdé őket onnét mutani, mondván: Elmenjetek innét. Ittsemmit nem kaphattok, mert ha el nem mentek, ezennel gonoszuljártok. Mikoron megérték, hogy Podmanitzki ott benn vólna,mindjárt visszatérének, és nem messze Szombathoz megépűtékSzent Vid egyháza környül a kastélt, mellyel Kosztolánnaknevezék, mellyet azelőtt elfoglalta vala az Svehla. Mikoron aszt ahelyt megerőssűtötték vólna töltéssel és két árokkal és gyakorbástyákkal, mindjárt kóborlani kezdének belőle, és megdúlákkörnyüle a falukat, és felgyújták a palánkos várasokat, a barmokatmind elhajták, elrablák mind a környül való tartományt. Akiknem adják vala magokat, azzokat levágák, és napról napra továbbkezdének nyúlni.

A hír eléré a királyt. Zágrábott, és mindjárást visszaindítá asereget, és sietvén Esztergomra juta, és a Duna-parton megszálla.Másodnapon mindenfelől hajókat hozata, és általvetteté a népet aDunán. Annak utánna méne Nagyszombatba, és mindjártmegszállá a Kosztolán kastélyt. Erős vala kedig a kastély, mellyetnagy népnek veszedelme nélkül nem vehetik vala meg. Miérthogykedig sok nép vala benne, úgy tetzik vaja, hogy ehezéssel köny-nyebben megvehetik vala. Meglátá Svehla, hogy sokan vólnánakbenne, és hogy ahhoz képest az élés igen kevés vólna, eszt ismeghallá, hogy istránggal fenyegetné őtet naponként a király, ezokaért ollyan álnakságot gondola: Éjjel lemetélteté a palánkokatlassan, és hidat csinála belőle másfelől, és kivivé népét éjjel las-san azon. Csak kétszáz kurvák és háromszáz ülle-fülle népekethadja benne.

Mikoron a király megértette vólna, hogy elszallattanak vólnamind a kastéllyból, mindjárást utánok bocsátá az huszárokat, és adarabantokat. És mikoron elérték vólna őket, nagy sokatlevágának bennek. Ő maga a király azon éjjel a táborba méne, ésa seregnek nagyobb részét utánnok űzé. A cseh prédálók kedig azerdőkbe esének be, és mindenképpen elrejték magokat. Hogy eb-ben hír lőn másodnapon, feltámadának a parasztnépek, és azzokvadászni kezdék őket az erdőkbe, és megtalálván őket, megfosz-tyák vala, és mind levágják vala őket, miérthogy azelőtt nyomor-gatták és megfosztották vala őket. Megfogának kedig bennekharmadfélszázat, és azzokat elhozák a királynak, a többit mind

327

megölék. Kevés nap múlva Svehlát is fogva hozák a királynak.Mikoron a király elejbe hoszták vólna, monda Máttyás király né-ki: Jut-é eszedbe, hogy gyakorta megfenyegettelek, és megmon-dottam, hogy nem menekedel meg az én kezeimből? Tudod-é,hogy megmondottam, hogy békét hadgy a latorságnak, mertakasztófa leszen koporsód? Tudod-é, hogy annak előtte is gya-korta megérdemlötted az istrángot, de megkímílettelek a te vitéz-ségedért. Reáhajtott immár a szerencse, és a te latorságod, hogyaz akasztófán megszáradgy. És meghadja, hogy bevinnék a fog-házba. És parancsolá az Magyar Balásnak, hogy másodnapon alatroknak büntetésére gondot visselne.

XXI. RÉSZMagyar Balás másodnapon a kastély előtt renddel sok

akasztófát csináltata, kezépben kedig egy magasbat csináltata.Annak utánna mind kihozatá őket a fogházból, és az harmadfél-százat renddel mind felakasztatá, hogy reá néznének a latrok akastélyból. Az magas akasztófára kedig középaránt felfüggesztetéaz Svehlát, és kétfelől melléje a több hadnagyokat. Svehlánakszinte az jobbjára felakasztatá az ő papját, másfelől kedig az ő ap-ródját. Látván eszt a kastélybeliek, igen megijedének, és a király-nak kegyelmességére feladák a kastélyt. Megfogatá a király mindaz háromszázat mind a kétszáz kurvákkal egyetembe, és BáthoriIstván ezeket mind hajóba rakatá, és allávivé őket Budára a Cson-katoronyba. Az udvarbíró Czobor Mihály nem győzé őket tartani.Ez okaért nyolcanként éjjel kihozatá őket, és köveket köttetenyakokra, és mind a Dunába vetteté őket. Így veszének mind el akóborló latrok. Lőnek kedig mindezek a koronázás után való má-sodik esztendőben.

Azonközbe megjutának a követek a pápától Rómából, ésmegmondák, hogy a pápa az ő kéncséből minden esztendőreMáttyás királynak segítségére akarna adni ötvenezer aranyforintota törökek ellen való hadra. És ugyanakkoron megküldé aszt asommát néki, és annak utánna is egynehányesztendeig megküldéazt.

Új követet bocsáta esmet Máttyás király Rómába a Pál pápá-hoz: Marcust, a turiniai püspeket, és általa könyörge néki az Ist-

328

ván, a kolocsai érsek mellett, hogy gardinálságot adna annak Ró-mába.

Azonközbe lőn a török császár mind Achaiába, és miérthogymegértötte vala, hogy az velencéssek kötést töttenek vólnaMáttyás királlyal, igen praktikála mindkétfelől, hogy aszt a kötéstvalamiképpen megbonthatná. Ez okaért hol az velencésekhözbocsáta követeket, hol Máttyás királyhoz, mert gondolá: Mind-kettő ellen nehéz leszen vínom, de ha megbonthatom őket egy-mástól, úgy sokkal könnyebben férek hozzájok. De Máttyás ki-rály megérté az török álnakságát, és nem akara frigyet véle tönni.

Az üdőben támada valami gáncs a római császár közett és aPogiebradi György, a cseh király közett és Máttyás király közett.A császár közett és Máttyás király közett ezért vala: Valának csá-szárnak valami kastéllyok és várasok a Felső-MagyarországbaSoprony környül, mint Kismárton, Forchstein etc. Ezeket a frigy-szörzésbe császár ő magának jedzette vala, hogy Máttyás király-hoz ne hallgatnának, noha Magyarországnak határába volnának.Máttyás király nem bánttya vala azzokat semmi rovással békes-ségnek okáért, hanem mikoron valami ostora dó esik vala atörökek ellen való hadakozásra. Bánja vala eszt a római császár,és aszt akarja vala, hogy sem ostoradóval, sem egyéb valami ter-hével ne bántanák azzokat, mert ő jobbágyi vólnának, etc. Ebbőllőn az harag és az háborúság kettő közett.

A cseh király és Máttyás király közett ez okból lőn az haragés az háborúság: meghólt vala immár a Katalin királyné asszon, acseh király leánya, ki Máttyás királynál vala. És miérthogy Cseh-és Morvaországokból kiváltképpen támadnak vala a kóborló lat-rok, kik Magyarországba ollyan kárt és pusztaságot tesznek vala,és a cseh király nem büntötte meg azzokat, hanem mind száj okrabocsáttya vala őket, ezért ír vala gyakorta Máttyás királya cseh ki-rálynak, és pananszollya vala eszt előtte. De mindezenáltal, leve-lek által megbékelének a királyok egymással.

Hogy ez lönne a királyok közett, mindjárt más ok adaték kétnagy hadra. Első az erdéliek ellen, második az moldovaiak ellen.Mert az erdéliek elszakadván Máttyás királytól, új királyt válasz-tottanak, vala magoknak.132 Az moldovaiak is elszakattanak vala 132 Az erdéliek megbolondulnak.

329

tőlle, és az ő vajdájakhoz, az István vajdához raggaszkodtanakvala. Egy Veres Benedek vala Erdélybe, egy kazdag ember, azindította vala az újságot az országba. Vajda vala kedig egy Szent-györgyi János, jeles úr nemzetből való. Az elszakadásnak kedigoka ez lőn, hogy Máttyás király sok hadakot visselvén, nagy sokostoradókat vet vala az országra, és a sok saccoltatásnak és rovás-nak nem lőn soha vége. Ebből a nagy nyomorúságokból indíttat-ván az Veres Benedek inteni kezdé a vajdát, hogy felvönné a fe-jedelemséget, mert Máttyás törvény szerént való királybóltyrannussá és kegyetlen kóborló lött vólna, ki nem tartana senkitszabadságba, hanem mindent megfojtana az ő kévánsága ésakarattya szerént minden törvény és igasság ellen. Ez okaért el-unta vólna az ország az ő nagy kegyetlenségét. Ezekből kénsze-ríttötnének más fejedelmet magoknak választani. Miért kedig,hogy látnák, hogy senki az vajdához nem vólna hasonló, ezértörömest akarnák minnyájan őtet uralni.

XXII. RÉSZMikoron az Veres Benedek és a több nemesek elvégeszték

vólna eszt a dolgot az vajdával, hogy beléengedett vólna, mindjá-rást az várasokhoz kezdének, és azzokhoz kezdének követeketbocsátni kérvén őket, hogy elhajlanának a királytól. Ez kedigőnékik üdegen vala, hogy ellene támadnának a királynak. Demiérthogy az vajda és a nemes urak ollyan nagy szabadságotígérnek vala nékik, ők is engedőnek belé. De mikoron a követekBrassóba mentenek vólna, a brassai tanács nem férhete egybeegymással. Mikoron egynyíhány napig veszéttenek vólna egy-mással, ezen megegyenessedének végre, hogy hínák fel a plebá-nost. Valami tanácsot adna nékik a plebános, azon maradna megmind a két fél. Felhívák ez okaért az ő vén plebánossokat abrassaiak a tanácsba, és elejbe adák a dolgot. A plebános monda:Szerelmes uraim és jó fiaim! Minnyájan aszt vallyuk, hogy aSzent Pál Istennek igéjét írta münékünk. Ő aszt mondja, Rom. 13:Minden fejedelem Istentől vagyon. Valaki a fejedelem ellen tá-mad, Istennek rendelésse ellen támad. Valaki ez okaért az Isten-nek rendelése ellen támad, ez bizony nem jól jár, mert Isten annakellensége. Ha Máttyás, a mü királyunk, meggonoszult, és igen

330

megnyomorgat bennünk, tehát Istennek ostora. Mü engedelmes-sek legyünk, és váltig szenveggyünk. De hogy királlyunk ellenetámadjunk, ez nem én tanácsom. És felkele, és kiméne az ajtón.

Eszt a tanácsot hallván a brassaiak, nem akarának egyetértenia több várasokkal, a királytól sem akarának elszakadni, hanemmagoknak maradának. A több várasok mind feltámadának a ne-mességgel a király ellen, és majd ugyan erővel királlyá tövék azJános vajdát.

Hallván eszt Máttyás király, mindjárt meghadja Szilágyi Mi-hálynak és az Ujlaki Miklósnak, hogy az végekben vigyáznának atörökek ellen, ő maga kedig melléje vévén az Ország Mihályt, aznádorispánt, beindulla hammarsággal Erdélybe nagy sok urakkalés nyolcezer lovaggal és négyezer drabanttal. A több népet adáSzilágyi Mihálynak és Ujlaki Miklósnak az Alföldre.

Méglen Máttyás király beméne Erdélybe, addig Szilágyi Mi-hály megszállá Zoinicot. Hallván eszt a török, mindjárt feljöve.Hallván eszt Szilágyi Mihály, elszálla Zoinic alól, és Pozazinmellett szálla táborba, melly helly harmincezer lépésni földint va-gyon Szenderőn alól. A török nagy néppel reájöve, de Szilágyiszégyenli vala visszaléptét, ez okaért szömbe víva a törökekkel.Az Ali bég és Skender, annak attyafia a két szárnyán valának.Látván ez okaért, hogy kevesen vólnának a kereszttyének,környülfogák őket, és nagy viadalt tartának mindkétfelé. De akereszttyének elbágyadának az nagy vívástól és futásra vévék adolgot. Látván Szilágyi Mihály, hogy az ő népének a nagyobbikrésze elveszett vólna, és hogy a többi elfutnának, ő nem akara el-futni, hanem kevesed magával a törökek közzükben öklele, éserőssen vív vala. És ott fogva esék az Lábatlan Gergellyel egye-tembe. Mindjárást fogva vivék Konstancinápolyba. Török császárparancsolá, hogy a kettőnek fejét vönnék. Fejét vövék ez okaértelőszer Szilágyi Mihálynak. Mikoron az Lábatlan Gergelyt iskihoszták vólna, egy török kéré aszt a császártól, hogy enfiátmegváltaná érte az magyaroktól. Így menekedők meg az LábatlanGergely.

Hallván eszt Máttyás király, hogy odaveszett vólna SzilágyiMihály, az ő rokona, igen bánkódik vala rajta mind az urokkal. Ésmonda a király: Nagy kárt vallott egész Magyarország ez ember-nek elveszésse miatt. Es annak utánna nagyon siete bemenni Er-

331

délybe, mert fél vala ettől, hogy az országbéliek el kezdenékelőtte foglalni a szorosokat, ahol bemehetnek az országba.Azzokat ez okaért előszer akará elfoglalni. Másodnapon annakutánna beére a széles földre. Nem messze a táborhoz elöltaláláőket az ország serege. Az istráza megkérdé őket, ha e szándékbavolnának, hogy víni akarnának az magyari király ellen? Felelénekminnyájan: Mü minnyájan ahhoz készültünk, hogy fejenkéntkönyöregjünk az országnak törvényei és szabadságaiért, nem arrakészültünk, hogy a király ellen akarnánk támadni avagy víni, mertrútságos dolog vólna ez és igen isszonyú.

XXIII. RÉSZMikoron eszt meghallották vólna, kik az újságot támasztották

vala, megijedének, és kioroszkodának a seregből, és hazafutá-nak.133 Máttyás király bellyebb méne azzok ellen, kik ellenetámadtanak vala, és másodnapon oda érkezék a néppel, hol apártolóknak serege hált vala másodnapon. És a vajda mind az bí-rákkal az országból elejbe menének a királynak, és esedezéneknéki kegyelemért. És az vajda nagy szép beszéddel szólla, és so-káig szólla a király előtt, és veté a támadásnak okát a kösségnekbúsulására, a nagy rovások és ínségekért, és mindenképpen meg-tisztítá és megmenté magát előtte. Mikoron az vajda elvégesztevólna beszédit, és könyörgéseit a király előtt, mindjárást lábaihozesék mind a bírákkal egyetembe a királynak. És a király megke-gyelmeze nékik, és megbocsátá vétkeket. De kik indították vala apártolást, azzoknak nem akara megkegyelmezni.

Annak utánna Máttyás király beméne Kolosvárba. Kolosvár-ból Tordára méne. Ott mindjárást országgyűlését hirdeti vala.Mikoron az országbeliek mind odajöttenek vólna, traktálnikezdének az hívekről és az hitetlennekről. Akik hitetlenek és az újpártolásnak okai találtattanak, azokat örök számkivetésbe kiűzéknapot tővén nékik, mikoron kimennének az országból mindenmarhájokkal. Veres Benedek Lengyelországba méne és ott lakék.Eszt mindenek igen kegyes büntötésnek mondák lönni. Még őmagok is az vétkesek. Némellyek kedig a pártolók közzül elhalo-gaták a kimenést az országból az önnen veszedelmekre. 133 Az háborúságtámasztók elpironkodnak.

332

Mert mikoron a király Szebembe ment vólna, megmondák akirálynak, hogy ott vólnának az pártolókban, kiknek meghadtákvala, hogy kimennének ez országból, és nem mentenek vólna. Ésa király igen megharagvék reájok. És elhívatá mindjárást akéncstartót, és meghadja néki, hogy mindjárást megfogatná azzo-kat mind, és az országnak törvénye szerént megbüntötné őket,mint azelőtt a tordai gyűlés ben az elvégesztötett vólt. A kéncs-tartó ez okaért eljára benne, amint a király megparancsolta vala.És aznap nyolcat fogának meg bennek: Gercz Pétert, Suki Mi-hályt, a szebeni polgármestert, Czertz Jánost etc. Ezeknek mindfejeket vévék a szebeni piacon.

Mikoron immár a király az Erdélyországot lecsendeszítöttevólna, Szent Katalin asszon napján kiméne Szebemből, ésMoldova felé tarta. Moldovában akkoron egy István vajda vala.Az is okot adott vala Erdélbe az elhajláshoz, mert gyors és vitézlőember vala. Nem akar vala ez okaért a magyar királytól hallgatni,a szokott adót is nem akarja vala megadni. Mikoron Máttyás ki-rály bement vólna a havasba, bevágva talállá mindenütt a szorosútakat. Meg kelleték ez okaért az útakat tisztítani igen nagy mun-kával. Mikoron megtisztította vólna az útakat, bevivé mind a né-pet az országba, és Rimavásár mellett szálla táborba. Ez az váraspalánkkal vala körítve, és töltés és árok vala környüle. A Szeretvíz foly mellette, kinek a parttyán egy favár vagyon. Ebbenvalának az István vajdának szolgái. Máttyás király első ostrom-mal megvévé Rimavásárt. Hogy eszt meglátá István vajda, megi-jede, és a királyhoz követeket bocsátván, békességet kezde járni.De nem lehet a békesség közettek. Parancsolá ez okaért, hogymind megdúlnák az várast, annak utánna felgyújtanák. Annakutánna elmenvén az úton, mind falukat, mind várasokat felgyúj-tatá, és nagy pusztaságot művele az országban. És nagy sokrabbokat és barmokat hajtának előttek.

Harmadnapra méne a király Moldovabányára, holott apüspeknek lakóhellye vagyon, és ott előálomkort kelleték a ki-rálynak megvíni az álnak ellenséggel. Nagy szerencsén lőn a ki-rály ott az viadalban. A piacon vala a király szállása a szeren,melly a püspek házának ellenébe vagyon, holott két útak megkö-rülik az egyházat. A több urak, püspekek és hadnagyok a piaconkörül valának szállássokon, hogy mindenkoron jelen lehetnének a

333

királynak. Mikoron kedig a király vacsorálnék, hozának egy fog-lyot elejbe. Mikoron aszt tolmács által megkérdették vólna, ki-csoda vólna, honnét jőne, és micsoda járásban vólna? Nem kell –úgy monda – ennékem tolmács, mert magyar vagyok én, erdélyi,és bejöttem mostan Moldovába, hogy feleségemnek maradékitmeglássam itt benn. Jövet az úton találtam tizenkétezer oláhot,azzok jőnek, hogy ez éjjel első álomkort megüssék a magyarok-nak táborát, és hogy megverjék őket. En kedig úgy siettemelőjőni, hogy megmondjam eszt, mert szánom az én nemzetemet.

Hallván eszt a király, fenyegetni kezdé őtet, hogy lásson,hogy hazugságot ne mondjon. A székely monda: Igazat mondokén.

Ha kételköttek beszédembe, tartsatok addig őrüzet allatt, hi-szem, megláttyátok annak utánna, ha igazat mondottam, avagynem. Meghadja a király, hogy őrüzet allatt tartanák a székely em-bert. És meghadja Drákfi Bertholtnak – ki a király sáfára vala –hogy vígan tartaná az vendégeket. Ő maga kedig, a király nemövék vacsorát, hanem felkele, és mindjárt egybehívá az urakat ésaz hadnagyokat, és elejkbe adá nékik az jelen való veszedelmet.És meghadja nékik, hogy minnyájan titkony készülnének és fegy-vert fognának, és minden utcákon az várasban őrüzéket vete ésminden kapukba. A piacon való szeggeletekre a darabantokatállatá. Kétszáz régi merő fegyvereseket az ő szállása elejbe állata,hogy azzok a két utcára vigyáznának, és az ellenség ellen támad-nának, ha azon be kezdenének rohanni. A több seregeket a másutcákba állatá.

Csak alig végeszte vala e rendelésseket, és hogy immár elsőálomkoron vólna, jelen lőn az ellenség, és háromfelől felgyújtá azvárast. Nagy indulás lőn mind kétfelől és nagy kiáltás. Az oláhokszerin-szerte felgyújtván az várast, berohanának előszer a kapuk-nál a tűznek világosságával. A király népe készen várja vala őket,és mindenfelől ellenek támadának, és nagy viadalom lőn mindkét-felől. Kétfelől szörzett vala az oláh vajda két sereget, azzok egy-szersmind találának bejőni két utcákon a király szállására. Ezekodajövén, egyenest találának az álló seregre, a fegyveressekre, kika király szállássa előtt állnak vala. Nagy viadal lőn ott, és nagysok oláhok hullának el ez viadalban, mert fő-fő népek valánakebben a seregben. Tudnia illik Ország Mihály, az nádorispán, a

334

két erdélyi vajda Csupor Miklós és Pankrátz János, Bánffi Mik-lós, Báthori István és több urak. Ezek minnyájan erőssen vívának,és kivágák az oláhokat a piacról, mert a piacon mint egy várbavalának. Mindegy éjfélkort annak utánna úgy kezdének hátat adniaz oláhok, és a magyarok rajtok lőnek, és sokat a tűzbe kerge-tének, sokat kedig levágának bennek, sokat is megfogának közzü-lek. Vagy négyezeren elszalladának az várasból, a többit mind azvárasban levágák őket.

XXIV. RÉSZMáttyás király azon éjjel nagy szorgalmatosságba vala. Hol

az ő szállássa előtt való álló seregben erőssen vív vala az oláhok-kal, hol az utcákban forog vala, és rendbeüti vala a seregeket, holbisztattya vala az vitézeket, hol feddik vala a félelmessekre, holmeg segíti vala azzokat, kiknek szükség vala. Es ekképpen tartámeg az ő népét. Mikoron megvirradott vólna, íme tehát mind azegész váras rakva fekszik vala hólttestekkel, és hétezernek találáka meghált oláhoknak számát. A magyaroknak kedig tizenkétszáz-nak, a többi nagyobb részre mind sebesek valának. Sőt Máttyáskirály ő maga is sebes vala, mert egy nyilat lőttek vala az hátábanem messze az háti gerenchöz. Hogy a nyilat kivonta vala, bennemaradott vala az vas a testébe. Négy egész esztendeig mindvesszédett véle annak utánna, méglen kiveheték aszt belőle. Bi-zony kézzel kelle azon éjjel mególtalmazni a magyaroknak az őéleteket, mert nagy szerencsébe forga az ő dolgok. És mikoronszerinszerte mind felgyújtották vólna a falukat és az várasokat, ésmind eldúlták vólna az országot, a király visszaindula kornyodoz-ván a sebnek fájdalma miatt, és Erdély felé kezde tartani, és kar-ácson innepire Brassóbajöve. Brassóba lévén, ott kegyetlen ha-lállal megölete némellyeket a pártolókban. Az Brassó várassátkedig szép privilégiomokkal megajándékozá, miérthogy azzokveszteg maratta nak vala, és nem támadtak vala a több várasokkala király ellen az új király mellett. Az Michne vajdának is, ki azHavaselvő vajdáknak feje vala, ott fejét véteté.

Annak utánna parancsolá a királya kéncstartónak, hogy atöbb pártolókat, kik fogva vannak – tudniaillik Székelly Mihályt,Alardot, Vízaknai Miklóst etc. – Kolosvárra vinné, és ott szol-

335

gáltatná a törvényt reájok. Kéncstartó ez okaért Kolosvárra hozáőket, és ott utcánként tüzes fogókkal szaggattatá őket, annakutánna fejeket véteté. Ez kénzásért olly igen megijedének a többpártolók, hogy minnyájan kiszekének az országból, ki Lengyelor-szágba, ki Oláhországba, etc. Az ő marhájokat és jószágokat mindelfoglaltatta a király.

Még Erdélbe vala Máttyás király, hogy elhozák néki az Ist-vánnak, a moldovai vajdának levelét, mellyben erőssen könyöregvala néki, hogy kegyelmes lönne hozzá, és megbocsátaná néki aző vakmerő bolondságát, és megvallá a király előtt, hogy méltóesett vólna rajta ez e nagy büntötés, etc. A király fél kedvvel tőnválaszt néki. Mindezenáltal megigéré eszt néki, ha engedni akarnáa magyari koronának és a megbékélésnek igaz módját keresni,még vólna valami Út a kegyelemhöz. De ha eszt nem akarná mű-velni, üdő lönne még a bosszúállásra.

Minekutánna ez okaért Máttyás király Erdélyben elvégesztevólna minden dolgait, visszaméne Magyarországba. Lőn kedig eza koronázás után harmadik esztendőbe. Valának kedig Máttyáskirálynak akkoron az üdőben két kancelláriosi. Egyik az VitéziJános, az esztergomi érsek, a másik István, az kolocsai érsek.Ezeknek egyiknél fél esztendeig állott a király pecséti, a más félesztendeig a másiknál. És ez érsekek az üdőben nagy tekéntetbenvalának mind a királynál, mind az egész országnál.

A koronázat után negyedik esztendőbe Máttyás király esmetkét hadat kezde forgatni elmejébe. Egyiket a törökek ellen, a má-sikat a csehek ellen, mert azokra esztekéli vala őtet az római pá-pa,134 miérthogy őnéki nem akarnak vala engedni az ő kívánságaszerént. Azért megátkoszta vala a cseheket mint eretnekeket, ésPogiebradi Györgyet, a cseh királyt megfosztotta vala Rómába(de nem Csehországba) mind a királyi méltóságnak nevétől, minda királyi birodalomtól. Lőn kedig ez, midőn írnának Krisztusurunknak születése után 1466. A Pál pápa ez okaért egyik leveleta másik után küldi vala Máttyás királynak, és erőssen kéri vala,hogy reátámadna a cseh királya ellen, a nagy eretnek ellen, szintemint a törökekre, és mindenképpen esztekélé őtet az hadra a cse-hek ellen. Sőt a római császárt is reábírá a pápa, hogy ő is íra 134 A pápa az veszedelmes hadnak oka.

336

Máttyás királynak, és reákéré, hogy a csehek ellen az római egy-háznak [ellenségei] ellen hadat indítana, és nagy ígéretekkelmegterhelé őtet. Végre reábírák őtet.

De előszer nagy gyűlést hirdete, és az ország elejbe adámindeszt e dolgot. A fő-fő népek mind ellenzik vala eszt a hadat,mondván: Mü szükség minékünk, hogy magunkat terhellyikollyan üdegen haddal? Nemde elég hadunk vagyon-é a török el-len, a mii természet szerént való ellenségünk ellen? Bizony szinteelég vólna münékünk ez a had, csak győznünk aszt meg. Nemszükség vólna más hadat keresnünk, etc. De a király az gyűlésbegyüvén felüle, és nagy prédikációt indíta az ő természet szeréntvaló tisztességkívánásból, és a csehek ellen való bosszúállásnakkívánságából. És az pápa leveleit és a római császár leveleit mindmegolvastatá a gyűlés előtt, és mellé voná az iffiú urakat, ésugyan aszt végezé, hogy meg kellene e hadnak lönni.

Ez is igen segít vala, hogy az Ujlaki Miklós felhoszta valavéle a gyűlésbe a török császár követségét. Mikoron Máttyás ki-rály meg akarta vólna hallgatni a török császár követségét, előszerbehozatá a Draculát, az havaselvő vajdát, ki fogva vala Máttyáskirálynál, és az udvarló urak közé állatá aszt. Mikoron annakutánna bebocsátták vólna a követeket, ott nézik vala a Draculát, kiazelőtt olly nagy kegyetlenséget művelt vala a törökeken. És an-nál nagyobban ijed ének. Ez vala kedig a követség: török császárfrigyet kíván vala Máttyás királytól, és nagy barátságnak színeallatt kívánja vala aszt, de a király nem akara frigyet véle tönni,mert érti vala a török ravaszságát, hogy csak addig kívány frigyet,méglen megnyomhatná az ásiabelieket, hogy annak utánna köny-nyebben férhetne a magyarokhoz. Ez okaért ollyan választ tőnnékik, hogy őfrigyet nem tehetne a törökekkel, mert ollyan törvé-nye vólna Magyarországnak, hogy soha egy magyar király frigyetnem tehetne a törökekkel, miérthogy természet szerént való ellen-ségek volnának a keresztyénségnek. Annak utánna tisztességesenelbocsáták a követeket, és az vajda, Ujlaki Miklós elvivé őket,hogy bátorsággal hazamehetnének.

337

XXV. RÉSZA gyűlésnek a végébe Máttyás király megajándékoza

némellyeket az urak közzül, kik vitézül víttanak vala véle Moldo-vába. Az Bánfi Miklóst is megajándékozá sok falukkal az ő nagyvitézségeért. Annak utánna kiindulván a király Egerből Budárajöve. És Budán zsóldot kiáltata és népet gyűte, és hadiször-számokat szörze. Nyolc nap múlva, hogy Budára jött vala, köve-tet bocsáta az Pogiebradi Györgyhöz, a cseh királyhoz, és megize-né néki az hadat. Annak utánna elindulván Budáról Pozsombaméne fel, és ott megvárá a több segítségeket. A cseh király ismegértvén, hogy Pál pápa megátkozta vólna őtet, és az ő királyiméltóságába praktikált vólna, és Máttyást, a magyari királyt reá-indította vólna, nagy népet gyűte ő is, és meg akará magát hata-lom ellen óltalmazni. És kiindulván Prágából, Morvaországbaméne, holott bír vala az ő fia, Victorinus egy jeles vitézlő ember.És ezek egybeadák az ő népeket, és ott meg akarák megvárni amagyarokat az morva határon.

Minekelőtte Máttyás király kiindulna Pozsomból, juta egypüspek Rómából a pápától Máttyás királyhoz. Az elküldé elől atilalmot pápától Morvába, és megátkozá mind a cseheket, mind amorvaiakat, mind a slésiaiakat, kik valami segítséget adnak vala acseh eretnekek mellé – mert így nevezi vala a cseheket, kik sem-mit nem tartának a pápától és annak pepecsélésitől.135 Kezdetékkedig ez a csehek ellen való had, mikoron írnának Krisztus urunk-nak születése után 1468, az Máttyás királynak koronázása utánkedig negyedik esztendejébe.

Megértvén eszt a csehek, nagyobb része elszakada a király-tól.136 Azonképpen az morvaiak közzül is és a slésiaiak közzül. Ésaz várasok nem akarának elszakadni a római pápától, noha meg-adnák az adót a királynak, és az várak mind vólnának a király ke-zénél. Annak utánna kiindulla Máttyás király Pozsonból a pápakövetével. és méne Lunába, melly váras az Morva víz mellett va-gyon szinte a határba. Ott táborba szállának a magyarok az Mur-va-parton. Az vár as kedig a római császáré vala, és az polgárokmegnyiták az várast Máttyás királynak, és mindenbe kedvesked- 135 A pápának mestersége.136 A cseheknek bolondsága.

338

nek vala néki. mint szinte a római császárnak. A cseh király elle-nébe szálla a magyaroknak. Egy egész hólnapig lőnek itt a tábor-ba, és semmi viadalom nem lőn közettek, hanem csak valami har-colások. Egynyíhánszor egybegyűlének beszédre az vízparton akirályok, és kemény beszédekkel fogdassák vala egymást. Azvény cseh király ídes beszédekkel gyakorta megenyhíté a Máttyáskirály felfuvalkodott és tisztességkívánó szűvét, de a püspek, apápa követe mindjárást megkeméníté visszontag aszt, mert sohael nem távozék tőlle.

Mikoron a cseh király meglátta vólna, hogy az viadalomnaksemmi módja vólna, nem akara ott heábavaló költséget tönni, ha-nem hátra kezde menni az ő országába, és Victorinust, az ő fiátbocsátá Trebicba sok néppel, hogy aszt megerősítené és mególtal-mazná. A több várakat is mind megerősíté néppel és az várasokat,hova jövendő vala az ellenség.

Az Máttyás király kedig tanácskozék az urakkal az hadnakelindítása felől. Ezek valának kedig az urak: Szapolyai Imre,Szapolyai István, az Imrének attyafia, Csupor Miklós, az erdélivajda, Báthori István, Ország Mihály, a nádorispán, MagyarBalás, Kinizsi Pál, Deszpot Farkas, Bánffi Miklós, Pannonius Já-nos, pécsi püspek, és sok urak a nemessek közzül. A Kinizsi Pálegy parasztember fia vala, és malomból jöve ki a szolgálatra.Szolgála kedig előszer az Magyar Balásnak hadnagysága allatt.Szép Hercules-termetű ember vala, jó eszű és felette nagy ereű. Amalomba egyedől felemelte a malomkövet. Egy egész hordó bortegyedől felemelt. Jeles hammar futó vala. Látván az MagyarBalás az ő emberségét és nagy vitéz vóltát, az önnen leányát adánéki feleségül. Jeles emberek valának akkoron Máttyás király se-regébe, és ezek által cselekedi vala Máttyás király – akkoron alighuszonhét esztendős lövén – ama nagy, jeles és híres dolgokat.

Mikoron Máttyás király meghallotta vólna, hogy Victorinus,a cseh király fia Trebiczbe vólna, és az attya, a cseh király elmentvólna, Trebiczbe indítá a sereget, és megszállá az várast. És amegszáguldásba mindjárást felgyújtatá az hoffstátot. A hoffstát-ból beszallada a tűz az várasba, és mind megemészté az várast.Victorinus, a király fia kiméne az várasból minden népével és sokpolgárokkal, és felméne a várba, melly egy magas hegyen va-gyon. De a porkolábok bebocsáták Victorinust az ő népével, de a

339

polgárokból egyet sem. És szegények visszatérvény mind a ma-gyarok kezébe esének. Ekképpen a röttenetes tűzzel két óráigmegvévé Máttyás király Trebitzot. Lőn kedig ez tizedik naponpinkestnek előtte.

Annak utánna kezde Máttyás király az várhoz. De éjjelcsendeszséggel juta háromezer cseh fegyveres és Victorinuskilencszázadmagával kijöve az várból, és az háromezer fegyveresfelvévé őtet, és békességgel elvivék, hogy az magyarok ingyeneszekbe sem vévék, hogy elment vala Victorinus. A porkolábokfeladák az várat. Annak utánna Máttyás király Brünna felé indít,iaz ő seregét, melly Morvának fővárosa. Ez a váras szép és erősváras vala. Az váras felett egy vár vagyon, mellyet Spilbergnekneveznek, melly sok néppel vala megerősítve. Odajutván Máttyáskirály megszálla az hoffstátban, és mindjárást egy követet bocsátabe az várasba, ki megkérdené a bíráktól, ha a pápa hite melléakarnak állani, avagy a cseh. eretnekek mellé? Ha a pápa mellé,tehát megnyitnák mindjárást a váras kapuit a pápa követének. Hanem, tehát hírekkel lönne, hogy ellenek akarna víni.

XXVI. RÉSZA bírák ollyan választ tőnek a követnek, hogy visszamenne a

királyhoz, másodnapon választ akarnának néki tönni. Másodna-pon követeket bocsátának az várasból a királyhoz, és a követekközzül egyik előálla és monda: Felséges király! Mü a római hit-nek követői vagyunk. A cseh királynak adót adtunk ugyan, de amü egyházunk a pápa rendelése szerént vagyon. Régen megértöt-tük, hogy a pápa te felségedet bírta, hogy te visselnéd eszt az őhadát. Ez okaért a brünnai tanács mindenbe engedelmes.137 A pá-pa püspeke mindjárást dicsírni kezdé őket, hogy állhatatosonmegmarattanak vólna a római hit mellett, és Máttyás király isdicsírni kezdé őket és mondá, hogy az ő állhatatosságok nagyotérdemlene. És megígéré magát nékik.

Másodnapon azután beméne az várasba, és a polgárok nagytisztességgel fogadák Máttyás királyt be. Annak utánna megszállaaz várat, melly az váras felett vagyon, és sokáig vítatá aszt. A ki-lencedik hólnapnak utánna adák fel annak utánna aszt néki. 137 Brünna a pápa rabsága vagyon.

340

Pogiebradi György hallván, hogy a brünniak bebocsátták vólna akirályt, ő is az vár allá jöve Brünna mellé, és szömbeszállaMáttyás királlyal. És az urak közbe kezdének járnyi, és arra hozáka dolgot, hogy szömbe lönnének a királyok egymással. Máttyáskirály tart vala az ipának haragjától, ez okaért az imegre minden-koron páncélt veszen vala, annak utánna a páncélyra veszi vala azsubicát. A két tábor közett két sátort vonának fel, ott gyűltenekegybe naponként mind a két királlyok. És hogy előszer szömbelőnek, monda a cseh király Máttyás királynak: Ekképpen kell-é,fiam, velem cseleködned? Miért támadtál ollyan módon reám?Aszt mondod, hogy a hit dolgaért műveled, de a te nagyfelfuvalkodássodból és nagy tisztességkívánássodból műveled in-kább, és abból indultattál erre, hogy megfosszad apádat az ő or-szágától. A birodalomnak telhetetlensége művelteti eszt veled, ésaz dühösített tégedet. Máttyás király felele: Apa, kérlek, térj megaz anyaszentegyháznak hitire. Ezért hadakozom ellened, miért-hogy a közenséges hitnek ellensége vagy. Térj meg, kérlek tége-det. Mikoron egynyíhánszor oda egybegyűltenek vólna, semmitnem végeszhetének egymással.

A cseh király ez okaért megindítá táborát és elméne. Máttyáskirály kedig inkább kezdé az Spilberg várát vítatni. Hogy kediglátá, hogy meg nem vehetné aszt, alatta hadja az Magyar Balást, aKinizsi Pállal, őmaga kedig Olomócra indítá az ő több népét. Azolomóciak kijövének Máttyás király elejbe, és vallást tőnek előtte,hogy ők a római hiten vólnának. És behívák őtet az várasba, ésnagy tisztességgel fogadák. Egy erős vár vagyon Olomóc köülcsak ottan, abban csehek valának. Megszállá aszt Máttyás király,és egynyíhány nap múlva megvévé aszt. Olmócból kiküldé az őhadnagyit köres-környül, és az váraskákat, kik a római hitenvalának, azzokat meghódoltatá, akik nem valának azzon, azzokatfelgyújtatá, és minden marhájokban zsákmánt tétete.

Mikoron kedig a télnek üdeje eljött vólna, Nagy Balást Spil-berg allatt hadja, a több népeket kedig Morvába telelni osztá. Őmaga kedig a Szapolyai Imrével és egynyíhány urakkal és adarabantokkal Magyarországba tére telelni. Mikoron Szent Mi-hály nap tájban visszajött vólna Budára, ott lőn mintegy négyhólnapig, és azonközbe mindeneket szörze az hadra szükségese-ket. Annak utánna bőjtelő havának a közepibe esmet visszaméne

341

Morvába a sereg mellé. Mikoron odajött vólna, a spilbergiekmegadák magokat. Onnét azután Olomucba méne, ott kedig nagygyűlést hirdete. Azonközbe allattomba kezde praktikálni a csehurakkal, kik pápások valának, hogy őtet választanák cseh királlyá.A gyűlésben annak utánna az urak egybeférvén, cseh királlyá ésmorvai hercegnek választák. Eszt kedig csak azért nyeré tőllek –nagy ajándékozásival és egyéb praktikákkal – hogy az ő hada-kozássának valami palástyai lönnének ez névek: király és herceg,hogy ne láttatnék méltatlan hadakozni a törvény szerént való csehkirály ellen.138 Onnét elindítván népét, Slésiába méne. A brasz-laiak nagy tisztességgel fogadák őtet, melly a főváras Slésiába.Aszt művelék a több várasak is.

Braszlóból elbocsátá Máttyás király az ő kancelláriosát, Mi-hályt, az esztergomi lektort Bécsbe, hogy kérné Friderik császár-tól a segítséget, amit ez hadra ígért vala. Mert Bécsországnakminden esztendői jövedelmét ígért vala néki, annak utánna a ne-mesek közzül ezer lovagot. Az ezer lovagot megküldette vala, deMáttyás király mind visszaküldé azzokat, és meghadja, hogy ezerlovagnak való zsoldpénszt küldenének, találna ő népet magának.Friderik császár csak beszéddel tartá az Mihály kancelláriust, ésnem ada semmi pénszt néki. A nemesek megadák néki az ezer lo-vagra való zsoldot, és avval kelleték visszamenni Máttyás király-hoz. Hallván a király, mint megcsúffolta vólna őtet az Friderikcsászár, igen megbúsulla rajta, és magába forgatá mind eszt adolgot, mint állhatna bosszút rajta.

XXVII. RÉSZElindulván Slésiából, visszajöve Morvába, és az útba

megszállá az Veszele várast, mellybe Victorinus, a király fia soknéppel vala. És erőssen kezdé aszt lőttetni, és mindenképpenvítatni. Mikoron az várasnak körítésit nagyon lerontotta vólna,ostromnak indítá a népet, és végre megvévé Veszelét. A draban-tok megfogák az Victorinust, és a király eleibe hozák. Victorinuskegyelemért könyörge a királynak. Monda Máttyás király néki:Aha, attyámfia, Victorine! Erre hozott-é immár tégedet a gonosztudomány, mellyet apádtól tanóltad? Gyakorta intettelek tégedet, 138 Ambitio látod mit művel

342

hogy elhadnád az attyádnak gonosz tudományát, és követné d azIstent. Ne félj, svógorral vagyon dolgod. Nem bánt senki, seméletedbe, sem méltóságodban. Térj meg, kérlek. Látod-é, mellyigen nehez az Isten ellen rugódozni? Igaz a római hit, aszt köves-sed ennek utánna.

Mikoron immár Victorinust megfogta vólna, miérthogyesmet a télüdő elérkezett vala (mert a csehek ellen való másodikesztendejébe lőnek mindezek), melléje vévé a királya SzapolyaiImrét, Ország Mihályt, az nádorispánt, és egyebeket az urakközzül, és visszaméne Magyarországba, hogy ott minden hadiszükségeket szörzene a télen. Mikoron annak utánna írnánakKrisztus Urunknak születése után 1470, a télnek utánna Máttyáskirály vissza kezde menni Morvába. Mikoron Győrré jutott vólna,ott talállá őtet a követ, ki megmondá néki, hogy PogiebradiGyörgy, a cseh király meghólt vólna. Hallván Máttyás király azhírt, igen kezde foházkodni, és erőssen bánkódván sír vala.139

Győrből elindulván siete Morvába be, mert meghallá, hogy nagygyűlést hirdettek vólna Csehországba. Arra siete, hogy Morvábólő is követeket bocsáthatna oda, hogy a királyi méltóságot nékikérhetnék.140 Mikoron Iglába jutott vólna, ott veszteg marada, ésonnét elbocsátá a követeket sok ajándékokkal, hogy mind eljár-nák, és megajándékoznák az urakat, és arra bírnák őket, hogyMáttyás királyra adnák szavokat.

Mikoron a csehek mind gyűlésbe gyűltenek vólna Kutnára,ahol az ezüstbányák vadnak – melly váras nem messze vagyonPrágához –, Máttyás király is odabocsátá az ő követit, kik közettfő vala a Csupor Miklós, az erdéli vajda. Sokan odagyűlének, kika gyűlésbe kérik vala a királyi méltóságot. De a csehek igenüdegenek valának az Máttyás király követihöz, miérthogy a pápá-nak esztekeléséből indította vala a nagy hadat ellenek, és minap apápától felvötte vala magának a cseh király nevet a cseheknekakarattya ellen.

Ez okaért hejába szólla az cseh urak előtt az Máttyás király-orátora, és pironksággal kelle beszédit elhadni. Mikoron a Fride-rik császáré és az Pogiebradi György fiájé és az László királyé is

139 Matt[yás] ki[rály] gonosz lelkiesmereti.140 Ambitio, ördegi méreg.

343

– ki az Kasimir, az lengyel királynak fia vala – orátorokszóllattanak vólna, a cseh urak arra hajlának sok okokból, hogyLászló, a lengyel király fia, ki akkoron még igen iffiú, azaz csaktizenöt esztendős vala, ő királyok lönne, és a gyűlésből ugyankimondák az ő választását, és minnyájan jót kívánják vala az ő ki-rályi birodalmának. A magyar követek hallván aszt, elpironko-dának onnét, és visszajövének Máttyás királyhoz. És mikoron akövetek megbeszéllették vólna Máttyás királynak, mint jártanakvólna, igen megharagvék a csehekre.

Azonközbe új hírt hozának néki, müvelhogy a török új dol-gokat indítana a Száva mellett. Ezen igen megháborodék ugyanMáttyás király, de mégsem gondola semmit véle, csakhogy bosz-szút állhatna a cseheken. De elhívatá Gabrielt, a kolocsai érseket,és Ungor Jánost, és azzoknak meghadja, hogy mindjárást allásiet-nének az alföldre.

És meghadja azzoknak, mit cselekednének ott, és megjelenténékik, hogy a törökek Sabác várát meg kezdették vólna épűteni.141

És monda nékik: Ha nem ronttyátok el aszt az épületet, oda leszenMagyarország. És leveleket ada nékik, hogy zsoldot kiáltatnának,felvönnék mindenütt az vámakról az jövedelmeket, és hogy pa-rancsolnának az várasoknak minden szükséges felől. Íra amellettaz Ország Mihálynak is, az nádorispánnak, és a több uraknak,hogy az ő népekkel mindjárt az Gabriel után menjenek, és arraügyeközzenek, hogy az új Sabác várat megrontsák, mellyet atörökek épűtettenek vala a Száva-parton, és hogy ne engednék azépűtést a törökeknek. Ezeknek kedig mind aszt kelleték művelni,amit parancsolt vala a király.

Mikoron ezek minden népekkel a Száva parttyára jutottanakvólna, előszer az álgyukat kisüték az épűtő törökekre, de atörökek visszaadák a lövéseket nagy bőven. A magyarok bemené-nek a Szávába, és onnét kézíjekből lövének reájok. De a Szávánnem merének általmenni, mert sokan valának a törökek is. Atörökek azután mindjárt töltést kezdének tölteni a Száva-parton,azmiatt a magyaroknak lövésse mind hejába lőn, és szabadonépűtnek vala az váron. De még előtt is megásták vala Sabácnak azárkát, és nagy töltéssel megkörítötték vala, és sok élést vittek vala 141 Mát[tyás] kir[ály] kábaságának jutalma.

344

belé, és nagy sok és mindenféle hadiszörszámokat. Látván a ma-gyarok, hogy semmit nem árthatnának a törökeknek, ők is ellené-be, a másik parton a Szávának egy várat kezdének épűteni, hogyabból mególtalmaznák a Szerémföldet.

Azonközbe Máttyás király dúl-fúl vala a csehek ellen, a pá-pának esztekeléséből,142 és a bosszúállásnak kívánságából, miért-hogy meggugolták vala a csehek az ő követit, és királlyá nem vá-lasztották vala. Bekülde ez okaért Morvából Csehországba, ésnagy pusztaságot műveltete tűzzel és fegyverrel, kóborlássokkalés minden prédálássokkal. És a magyarok mind általszáguldák aCsehországot, majd mind Prágáig. Ezek mind lőnek a csehek el-len való hadnak harmadik esztendőjébe. És annak utánna Máttyáskirály elosztá népét mind széllel az várasokba, kiket megvött valaMorvába, Slésiába és Csehországba, és ő maga visszatére Ma-gyarországba, és jöve Budára. És véle elhozá fogva Victorinust, acseh király fiát, és hadja aszt Vissegrádon az erős várban, ésparancsolá, hogy nagy tisztességbe tartanák méglen ez hadnakvége lönne.

XXVIII. RÉSZMéglen Máttyás király ott veszédnék a csehekkel. addig Ma-

homet török császár négyszáz hajót készíte a tengerre, és méneEuboiára,143 és megszáll á Calcida várost, és a nagy vívás és ost-romlás után megvévé aszt az harmincadik napon.

Mikoron Máttyás király Budára jött vólna, elosztá telelnimind az ő népét, hogy nyugodnék, és meglljulna, mert igenelvajott és elveszett vala az hosszú hadakozásba. És ő maga bá-natban megemésztédék, miérthogy az hejábavaló és kereszttyénekellen való hadba foglalta vólna magát, és szántalan nagy kéncsetarra költett vólna, és a törökek addig megépűtették és minden-képpen megerősítötték vólna Sabácot a Száva-parton.144 Annakfelötte, hogy a török császárnak birodalma annyira megöregbedettvólna, hogy a szép nagy szigetet, Euboiát megvötte vólna. Félvala ez okaért, hogy úgy ne fordulna a dolog, hogy őnéki kétfelől 142 Má[tyás] kir[á1y] veszekedik a pápa esztekeléséből.143 A török nem bolond.144 Az kábaságnak jutalma.

345

lönne hada, miképpen is lőn annak utánna. Merthogy a csehek ki-rállyá választák Lászlót, Kasimirnak, a lengyel királynak fiát,ezért elhadja Kasimir királya csehek ellen való hadakozását (mertőtet is megcsábította vala a pápa, hogy a csehek ellen hadakoz-nék), és a csehek mellé támada, és azzoknak kezdé párttyokatfogni. Ebből kedig igen megháborodék az Máttyás király, ésszinetlen tanácskozik vala az urakkal, mint vehetné ezeknek eleit.

Miért kedig, hogy az hadakozáshoz pénz kell, és pénz nélkülsemmi nem lehet, előszer mind azzon sápolódék Máttyás király,hol kellene pénszt venni? Ez okaért mindenfelé megörögbíté ésmeghágtatá az vámokat. A püspekeket, káptalannokat és papokaterőssen megrová. Új és sok ostoradókat vete.145 A pápától is és azvelencéssektől pénszt kére, hogy azzokból víhatna az cseh eretne-kek ellen. És miérthogy Szapolyai István állhatatosan vívt valamind együtt véle, nagy tisztességre emelé aszt, és a Deszpot Far-kasnak Feyeszkőt adá ajándokba. A több urakat is és vitézeketmegajándékozá tisztekkel és méltóságokkal.

Máttyás király hada a lengyelek ellen

XXIX. RÉSZMikoron írnának Krisztus Urunknak születése után ezernégy-

száz és hetvenegybe, támada Máttyás királynak hada Kazimir, alengyel király ellen. Támada kedig ez okból. Az püspekek és azurak Magyarországba elunták vala Máttyás királynak szinetlenvaló hadakozását, mert nyughatattlanok valának miatta, miért-hogy az őkövély elméjéből egyik hadat a másikból tekeri vala.Ebből olly nagy pénszt költe naponként, hogy az országnak jöve-delme félig sem vala elég a sok hadi kölcségre.146 Ez okaérterőssen űzi vala a püspekeket, hogy sok népet kelleték tartanyiok.Erőssen megrója vala a káptalannokat is és mind az egyéb papo-kat. Az uraknak is sok népet kelle tartanyiok. Erőssen meghág-tattya vala mindenfelé az vámokat, és huszadokat és harmincadok at. Az országban kedig egyik adó űzi vala a másikat. Még a

145 Így vesztette mindéltig a pápa az országokat.146 Mát[tyás] kir [á1y] ok nélkül megnyomoríttya országát.

346

szolgálókat – mind férfiakat, mind leányokat – megrovák. Nemvala egy szolgálóleány is az országba, ki egy esztendeig egyarany forintot nem adott vólna az adóba.

Megbúsulának ez okaért az urak rajta, és tanácsot tartánakegymással Máttyás király ellen. És végezék aszt, hogy más királytakarnának behozni az országba: Kasimirt, a lengyel királynak afiát, Lászlónak, az új cseh királynak öccsét. És ekképpen a len-gyeleknek segítségével ki akarnák az országból űzni Máttyás ki-rályt. E tanácsba fejek valának János, az esztergomi érsek, és Já-nos Pannonius, a pécsi püspek. Ezekkel allattomba egyetért vala aSzapolyiai Imre. Somma: az hetvenöt vármegyéből csak kilencmaradott vala hátra, mellyek nem hajlottanak vólna el a királytól.Ezek ez okaért egyenlő akaratból levelet írának Kazimirnak, alengyel királynak, és megjelenték néki, hogy az urak mindelhajlottanak vólna – igen kevéstől megválva – az Máttyás ki-rálytól az ő törvéntelen cselekedetiért és kegyetlenségeért, éshogy királlyá választották vólna az ő fiát, Kasimirt. Könyörgénekez okaért néki, hogy reá bírná az ő fiát, hogy vönné fel a királyibirodalomnak méltóságát, és hogy bocsátaná aszt közzükbe, etc.

Az lengyel király örüle e hírnek, és engede az választásnak,és felvévé a királyi méltóságot, és hálát ada az Istennek, hogyollyan jóval látogatta vólna, hogy két esztendőben egymás utánkét fiát választotta vólna királyi méltóságra. És mindjárt zsoldotkiáltata, és választa mindjárt három légiót, hadakozókat, és széplovagsereget fegyveresekből, hogy ezeket elbocsátaná az ő fiávalKasimirral, hogy elfoglalná Magyarországba a királlyali biroda-lomnak méltóságát. Mindjárást ez oka ért íra az érseknek és atöbb magyari uraknak, hogy rövid napon el akarná küldeni az őfiát nagy sereggel.

Azonközbe kibírede ez e dolog. És mikoron Máttyás királymeghallotta vólna, igen megharagvék rajta. Nem is hiszi vala,hogy aszt merték vólna az magyari urak művelni, kiváltképpen aző attyának baráti, kiket ő ollyan nagy tisztességre emelt vala. Igenbosszonkodván ez okaért rajta, monda: No, meg akarom látni, kileszen az országban az Kasimirnak gazdája. Öremest kegyetlen-kedett vólna az urak ellen, kik eszt tanácskoszták vala egymással,de nem lehete, mert minnyájan eloroszkottak vala, és ki-ki mindhazament vala az ő várába. Ez okaért meg kelle eszt a haragot ő

347

magába emészteni és elhallgatni. És magában más tanácsat vőn,és allattomba kenegetni kezde némellyeket az urak közzül, ésmegajándékozá őket várasokkal és falukkal, hogy visszavonhatnáőket, és megengesztelné azzokat magának. Némelylyekhöz igenhajtá magát, és tetteti vala magát igen jó akarattal hozzájok lönni.Némellyekhöz esék, és tanácsot kérde tőllek, és így álnaksággalügyeközik vala azzokat megcsalni és magának megnyerni.

Azonközbe hír juta, hogy Kasimir, a lengyel király fia húsz-ezer emberrel vólna az végekbe, és hogy a magyari urak közzülsokan elejbe mentenek vólna, kik üdvözlötték vólna őtet, és ma-gokat néki ajánlották vólna, és hogy az ő serege napról napraöregbülne az magyaroktól, kik hozzája mennének. Mikoron ezokaért írnának Krisztus Urunknak születése után ezernégyszáz éshetvenegybe, Szent András havába, bejöve Kazimir Magyaror-szágba. Valahol bejő vala, mindenütt nagy tisztességgel fogadákőtet, és napról napra megöregbedik vala az ő serege. Ez okaértnagy örömbe lőn, és nagy bizodalomba, hogy békével bemehetneaz országba, és a királyi birodalomnak méltóságát foglalhatnámagának. Mikoron Váccá jött vólna, ott veszteg marada, ésmegvárá az érseket és 'a püspekeket és az urakat, kik hítták valaőtet a királyságra, és gyakorta íra leveleket nékik és elhívá őket.

De azonközbe nem aloszik vala Máttyás király, hanem min-denütt népet fogad vala. És Budára gyűte sokokat az urak közzül.Tudnia illik Ország Mihályt, az nádorispánt, Gabrielt, az kolocsaiérseket, Szapolyai Imrét, Német Jánost, az váradi püspeket. A ki-rály ellen tanácskozókból is egynyíhányan ott valának, kiket a ki-rály magának engesztelt vala sok adományokkal, várasokkal, fa-lukkal etc. Mikoron az ő népét kiindította vólna Máttyás királyBudából, felméne az urakkal Esztergomba. Ő maga az várasbaszálla, népét kedig az hoffstátba hadja. Mindjárást Ország Mi-hályt, az nádorispánt, Szapolyai Imrét és egynyíhányat a püspe-kek közül és az urak közzül felkülde az várba, hogy megengesz-telnék az érseket, ki fő vala az ellenkező tanácsba. Ezek felmen-vén erőssen könyöregnek vala az János érseknek, hogy elhadná aző haragját a király ellen. Tudná aszt, hogy mindenkor fia gyanánttartotta vólna a királyt, és főképpen ő emelte vólna egyik a királyiméltóságba. Ne művelné immár eszt, hogy ő általa meggyalászta-tnék. És egyéb efféle sok beszédekkel könyöregnek vala néki, és

348

minden módon intik vala őtet. Meg is ígérik vala a királyi nevévelnéki, hogy a király tellyességgel őtőlle akarna függeni, és sohasemmit ellene nem akarna cseleködni. Az egyházi jövedelmeketés dézmákat is – akiket elvött vala – béccsel akarná visszaadni,etc.

XXX. RÉSZAz János érsek az urakra tekéntvén megcsóvállya vala fejét,

és igen csodálkozik vala az ő állhatatlanságokon. De mindazzon-által meggyőzettetvén a nagy könyörgés által, ollyan választ tőnnékik, hogy ő is a több püspekek és uraknak végezésétől nemakarna külembezni, és nem akarna ennyit magának tulajdonyítani,hogy ő valamit akarna indítani az ő tanácsok és végezések nélkül.Nem tagadom, úgy monda, hogy gyakorta nem haraguttam vólnaMáttyás királyra, és hogy gyakorta keményen reá nem fedd ettemvólna mint fiamra. Gyakorta is orcájára vetettem, hogy nem ille-nék a királynak bekapni az egyházi szolgáknak jövedelmébe, ésaszt magának tulajdonyítani, avagy egyébképpen magát beavatniaz egyházi dolgokban. Vallom eszt is, hogy én írtam Kasimir ki-rálynak és behíttam, de nem egyedől vóltam, hanem sokan vál-tunk. Ha azzok immár behunyák mind a szömeket, mintha nem ődolgok vólna, nincs mit tönnem. Abból tetszik, minémű állhatatosszűvek legyen azzoknak. Tudom én Máttyásnak erkölcsét. Ez az őváltozóságok és állhatatlanságok mind őnékik, mind ennékem ve-szedelmünkre leszen. De miérthogy tü engemet erre bírtok – hafeleltek felőlem –, ím aszt kell művelnem, amit kévántok, és mit akirály akar. Ezek minnyájan a király nevével felelének felőle, ésmegkötelezék magokat az dézmáknak füzetésére. Es úgy lőn bé-kesség közettek.

És az urak visszajövén megbeszéllék Máttyás királynakmind, mint jártanak vólna. Es a király igen örüle a békességnek,és mindjárt felméne az urakal az várba. És mikoron szömbe löttvólna az érsekkel, igen szép beszéddel kezde szállani az érseknek,és erőssen könyörge néki, hogy el akarna felejtközni haragjáról,és az ő fiához kegyelmes lönni, holott tudná, hogy az attya testa-mentomba őtet ajánlotta vólna őnéki. És megígéré magát, hogytöbb szer soha nem akarna ellene vétközni. Az érsek e beszédeket

349

hallván mindjárt sírni kezde, és lábaihoz esék a királynak. A ki-rály is könyveze, és megölelgeté az érseket, és megbocsátánakegymásnak. És mikoron a békességet levelekkel is megerősítöttékvólna, a király annak utánna elméne az urakkal.

Mindenütt mindjárást hír lőn ebbe, hogy Máttyás király ma-gának megengesztelte vólna az érseket, és hogy immár népétáltalköltesztetné a Dunán. A lengyelek mindjárt visszajövének akóborlásról, mert az uraknak jószágit elkezdették vala kóborlani,kik nem állottanak vala el Máttyás király mellől.

Kazimir király immár Nitriába jött vala, és az váras bebocsá-tá vala őtet, és nagy tisztességgel fogatta vala. A tábor kedig kö-vül vala az várasnak körítése mellett. Máttyás király általköltez-vén a Dunán, egyenest Nitriára méne. És az úton menvén minde-nütt kihányá vala a lengyeleket mind várasokból, mind falukból.Mikoron Nitriához közelgetett vólna Máttyás király, a magyarok,kik magokat adták vala a Kasimir király mellé – egyszersmindéjjel elszekének tőlle. Megértvén eszt Kazimir király megijede, ésbevivé mind az ő seregét Nitriába, és Máttyás király sietvénmegszállá Kazimírt benn Nitriába, és elfogá mind az útakat, hogysemmi élést be nem vihetnek vala.

Kazimir allattomba követet bocsáta Máttyás királyhoz, ésmegjelenté néki, hogy az urak dobolták vólna őtet erre, hogybejőne az országba. Őnéki nem vólna semmi bűne ebben, éskönyörge néki, hogy éjjel elbocsátaná őtet békével, egyenest hazaakarna menni Lengyelországba, és soha nem akarna semmit indí-tani az ő országa ellen. Erre kedig esküvéssel megköté magát.Nem sok üdő múlva Kazimir éjjel hétszázad magával elszallada,és egyenest beméne Lengyelországba. A többi ott maradánakNitriába. Hogy a nagy ehség miatt igen kezdének nyomorgani,szinetlen követeket bocsátának ki Máttyás királyhoz, és könyör-gének néki, hogy békével elbocsátaná őket. Végre megenged éMáttyás király nékik, hogy békével elmehetnének mindenketeputákkal, de úgy, hogy békével elmenjenek az országon által,és senkinek semmi kárt ne tönnének. Ha erre hiteket adnának, te-hát szabadon elbocsátná őket, ha kedig hiteket nem állanák, hogyszabad legyen mind nemesnek, mind parasztnak rajtok bosszútállani. Felfogadák aszt a lengyelek hittel, és elindulának Lengyel-ország felé. A király egy napi járóföldig utánnok méne az ő népé-

350

vel, és akiket az várasokba vagy falukba az úton talál vala,azzokat levágattya vala, ha hammar ki nem takarodnak vala.

De miérthogy a lengyelek igen megehesztenek vala, az útonmindenhöz kapnak vala. És noha mondják vala, hogy pénzekenmindeneket akarnának vönni, azért elraggadják vala az eledeleket,és mindent erővel elvisznek vala. A barmot is el kezdék végrehajtani, és mindenekhöz kapnak vala. Ez okaért nagy sok panán-szok kezdék a királyt érni. Hallván eszt a király, megkiáltatá,hogy mindennek szabad lönne bosszút állani a kóborló lengyele-ken, kik megszegték vólna az ő hiteket. A paraszt népek ez okaértreájok támadának, és éjjel megfoszttyák vala őket. És miérthogyegyütt nem járhatának, – miérthogy sokan valának – nagy sokatmegölének bennek, mikoron a kóborlásra estenek vólna. Ekkép-pen nagy veszedelemmel mennek vala vissza az ötödik hólnapba,minekutánna Kazimir királlyal bejöttenek vólna Magyarországba.És sokan maradának az úton hátra, kik nem látták többszer len-gyel hazájokat. Máttyás király kedig mind ott lézeg vala az felföl-den az ő seregével, méglen a lengyelek mind kimentenek vólna azországból.

XXXI. RÉSZMikoron kedig ekképpen kimutatta vólna Máttyás királya

lengyeleket az országból a nagyhétbe nagy vigassággal bejutaBudába, és Budáról elbocsátá a légiókat, hogy nyuganának ésmegújulnának, mert egész telledszaka mind táborba nyomorotta-nak vala. És e nyáron ő maga is csendesz lőn. De a bosszúállásrólkezde gondolkodni. Es előszer kezde az esztergomi János érsek-höz, hogy annak büntötésével a többit megijesztené. Követetbocsáta ez okaért Máttyás király fel Esztergommá, és alláhívatájeles tanácsra az érseket. Tudja vala az érsek, minémű bosszúállóés felfuvalkodott szűvű vólna a király, és hogy félelmes vólna aző dolga. De miérthogy a király hite és levele nálla vala, nem gon-dola véle, hanem allájöve Budára. A király mindjárást őrüzet alláveté az érseket az várba, de mindazáltal meghadja, hogy nagytisztességbe tartanák őtet. Annak utánna éjjel titkon kiviteté az ér-seket Budából, és felviteté Vissegrádba az várba, és ott tartatá őtetegynyíhány hólnapig.

351

Annak utánna, hogy Máttyás király kitöltette vólna bosszújátrajta, megemleközék az érseknek jámborságáról és az ő sok jóté-teményiről, mellyeket cseleködett vala az ő attyával és ő magávalis, kibocsátá őtet a fogságból, és nagy tisztességgel hazaviteté őtetaz esztergomi várba. De az esztergomi várba hadakozókat hadjanálla, kik reá vigyáznának, hogy semmi új dolgot ne indíthatna akirály ellen. De az érsek olly igen bánkódék a nagy méltatlansá-gon, mellyet a király rajta művele, hogy mindennap az haláltkíváná

Istentől. És azon esztendőbe megbetegüle belé, és Kisasz-szony havába meghala Szent Lőrinc estin. Az ő halálán bánkód-nak vala mind az urak az egész országba, mert jeles és jámborember vala. Nagy palotát épűttetett vala Esztergomott az várba, ésaz előtt egy szép kerengét tiszta piros márvánkövekből, mellynekduplás menete vala nagy szép és drága ékességekkel. A palotánakbelső falán szép és drága bóltozássokat hajtattott vala, kikbenrenddel drága festékekkel megíratta vala mind a Sibilláknak ké-peit. Azon palotában az egyik hosszú falon renddel szépen mindmegíratta vala szép és drága festékekkel mind a magyaroknakőseket, a scithiai hercegeket, annak utánna a királyokat.

Nem íratta vala kedig a királlyoknak képeit csak Máttyás ki-rályig, mikoron ő élt, hanem Máttyás király után is egynyíhányablakot íratott meg, mellyet valami prognostikomból, avagy acsillagoknak járásából vött jövendőmondás ból, és úgy akarta az őutánna valóknak azok a képek által jelönteni, mi vólna jövendő ezországban. Az első ablakban Máttyás király után íratta vala egykirály képét, mintha egy király ülne egy zsedcel székbe behuntszömekkel, ki szunnyadoznék, és kevés gondot visselne az or-szágnak dolgaira. Evvel jelentötte, hogy Máttyás király után egykirály vólna jövendő, ki nem sok gondot viselendő vólna az or-szágra. És úgy lőn. Mert László lőn király, ki igen tunya és lágyember vala. És mikoron új hírt hoznak vala néki, hogy a törökekkárt töttenek, és imeszt és amaszt az várat vették meg, ő nem in-dul vala ezen, hanem lágy beszédel mondja vala: dobrsi, dobrsi.

A másik ablakon íratott vala egy király képét, és annak lábaiallat tüzet írtanak vala, melly környül embereket sitnek valanyársokon. Evvel e képpel jelentötte a szegény Lajos királyt,hogy az is csendesz király lönne, és hogy az ő üdejébe támadandó

352

vólna a keresztes had. Az harmadik ablakra íratott vala két mezí-telen embert, kik küsszednek vala az magyari koronáért, mellyet,az ő lábok allá megirtanak vala. Evvel e képpel aszt jelöntötte,hogy János király és Ferdinánd király jövendők vólnának az or-szágért. És úgy lött. Mert annyira veszédének egymással a királyibirodalomért, hogy majd mind a kettő mezítelenek maradánakmind országostól.

Az negyedik ablakba íratott vala egy haragos oroszlánképet,melly a földen fekszik vala, és a két első lábának körmeiben tartvala egy koronás pattyalatot. Evvel e képpel aszt jelenté, hogy atörök császár fogná elfoglalni az magyari királyi birodalomnakméltóságát, és hogy aszt kezdené bírnyi mindvégig. Mert ez ablakés kép után nem lőn több ablak, sem több írás, hanem ez vala azvége,147 Úgy tetszik, hogy ez is betellyessedett, mert egynyíhányesztendeje vagyon immár, hogy mind Buda, – a mü királyi szé-künk –, mind Fejérvár, a koronázóhely elköltenek tőllünk. Hogyaz János király fia, János, valamennyére csüggelődék az erdélyibirodalomba, és hogy Pozsomba mégis valami színt tartnak a ko-ronázásban, az csak árnyék a magyari birodalomnak. Nagy Kolo-nyiába minden esztendőben kimegyen egy napon az egész váras,mind nagy, mind kicsin a mezőre, és ott gyermekek az veres ká-polnánál egy igen régi éneket mondnak mondván: Eddig jöjj feltörök császár az ő erejével, és itt e kápolnánál elveszti az ő fejét.

Bizony, ha a török császár addig felmegyen, hogy nagyKolonyiáigjut, bizony nem sok marad épen Németországban is.Mert Kolonyia messze vagyon az alföldre tova allá, az Rév vizemellett, hol immár tengerbe kezd sietni. De Lactantius doktor ismegmondotta eszt ezer esztendővel ezelőtt. Mond: Horret animusdicere. Irtózom eszt megmondani, de azért megmondom, mertúgy leszen. A napnyugati föld és császárság rabságba leszen, ésaz naptámadati leszen a birodalom. Isten ő szent felsége tudjaezeket mind szörével, mert ő végeszte ezeket mind el az ő szenttanácsába. De az jelek megmutattyák, hogy nem igen messze azvége.

147 Eszt is jedzethette, hogy egy hatalmas k[irály] támadandó volna, ki végre el-

rontandó vólna a török birodalmát.

353

XXXII. RÉSZMikoron Pannonius János, az pécsi püspek, ki az János ér-

seknek húga fia vala, meghallotta vólna az érseknek fogságát,mindjárást elfutamlék, és beméne Zágrábba, Tódtországba, mert őbírta vala reá a báttyát, hogy elhajolna a királytól. Mikoron annakutánna meghallotta vólna az érseknek halálát, annyira kezde bán-kódni, hogy megbetegüle belé, és kevés holnap múlva meghala.Drága és jeles tudós ember vala ez a Pannonius János, kinek másaőelőtte nem vólt Magyarországba, kiváltképpen az versek ször-zésbe. Jeles deák és görög vala.

Az ő papjai Pécsett igen kedvelik vala őtet, és miérthogysenki nem meri vala őtet eltemetni a királytól való félelemért, az őpapjai titkon bevivék az ő testét egy kápolnába, és szurkozott ko-porsóban tarták aszt ott sok üdeig. Mikoron annak utánna Máttyáskirály odajutott vólna Péccsé, a káptolon könyörge néki, hogy en-gedné meg nékik, hogy eltemethessék az János poéta testét, mertingyen püspeknek nem merik vala mondani. Hallván eszt Máttyáskirály, keserülni kezdé az Pannonius Jánost, és megdorgállá akananokot érte, hogy régen el nem temették vólna őtet, ésmeghadja, hogy nagy tisztességgel eltemetnék. És úgy temetékőtet nagy pompával. Lőnek kedig ezek mind, mikoron írnánakKrisztus Urunknak születése után 1472.

Mikoron az János, az esztergomi érsek – ki nemzete szerénttód vala, meghólt vólna, esztergomi érsekké tövé Máttyás királyaz Német Jánost, az váradi püspeket, mert aszt igen kedveli vaja.Pannonius János után kedig Pécsett püspekké lőn Sigmond, azErnestus Jánosnak, a kéncstartónak a fia. Annak utánna mikoronírná nak Krisztus Urunknak születése után 1473, új hadak táma-dának Máttyás királynak az lengyelek ellen, a csehek ellen és atörökek ellen, melly soha azelőtt nem szűnt vala meg, mert a tö-rök nyughatatlan vala. Hol Tódtországhoz kap vala, hol az alföldimagyarokhoz, hol az erdélyiekhöz. Az lengyel és cseh had ebbőltámadott vala: A csehek nagy tisztességgel bevitték vala nem soküdővel azelőtt az László királyt Csehországba, és megkoronásztákvala őtet cseh királlyá. Hogy látá László király, hogy Máttyás ki-rály sokat bírna Morvába és Csehországba, kit a nagy kegyetlen-séggel magának hajtott és foglalt vala, az attyának pananszolá,

354

hogy őtet a csehek nem királyságra, hanem valami condorlotthercegségre bevittenék vólna, miérthogy Máttyás király nagy so-kat bírna az országba.

Kazimir, a lengyel király, Lászlónak az attya, gyakorta íraMáttyás királynak, és kéri vala őtet, hogy az ő fiának, az Lászlókirálynak jókedvvel és békével bocsátaná kezébe az országot. Ar-ra is megígéré magát, hogy kész vólna a költségnek nagyobbik ré-szét le akarná néki tönni. Egynyíhány várast is kezénél akarnahadni. Máttyás király megígéré magát, hogy az országot megakarná szabadon bocsátni László királynak, ha letönne néki négy-szer való százezer aranyforintot érette, mert aszt mondá, hogyollyan költséget tött vólna oda. Méglen aszt a som mát le nemtönné, addig ő bírni akarna a Morva- és Csehországgal.

Mikoron ollyan felette nagy sommát kévánna Máttyás király,a lengyel király képzé, hogy egész Csehország és Lengyelországaszt nem adhatná, ez okaért az hadra fogának, és a lengyel királynagy népet gyűte. Meghadja a fiának is, László királynak, hogy őis azonképpen cseleködnék, és kétfelől jutának egybe mind har-mincezer emberek. Máttyás király is tanácskozék az urakkal, és őis zsóldot kiáltata, és gyűjte vagy tízezer embert egybe. Azzokkedig majd mind fegyveresek és huszárok valának. És elindítá se-regét, és Morvába méne, mert a braszlaiak megizenék néki, hogyodasietne, mert aki előbb odaérne, annak akarnák a kaput meg-nyitni. Melléje vévé ez okaért mind a püspeket és mind az urakat,és az egész sereget, és éjjel-nappal siete, hogy ő előbb foglalhatnámagának az Braszló várast.

Mikoron Braszlóhoz érkezett vólna, készen ott vala lengyelkirály az ő sok népével. És miérthogy ollyan sokadmagával vala,nem mere Máttyás király mindjárt véle szömbeszállani. Mert azúton is elhadja Máttyás király az ő népébe, miérthogy meg kelle-ték erőssíteni Morvában az várasokat és az várakat. Megkérdé ezokaért Máttyás király az uraktól, hogy ha jó vólna beszállanni azvárasba, avagy, ha csak kövül kellene megmaradni? Mikoronmind ő maga, mind az urak sápoládnának ezen, a Tamás deák, kia püspeknek deákja vala, monda hazamennet a püspeknek: Ha éndolgom vólna, belől is szállanék az várasba, kövül is. Mert haszinte az vár as előtt az hoffstádba lönne táborom, külemben nemtartonám, mintha benn vólna az várasban. Mert a körítésről, tor-

355

nyokból és bástyákból igen szépen mególtalmaszhatnák mind azegész tábort.

Mikoron eszt meghallotta vólna Máttyás király, dicséré eszt adeák tanácsát. És reggel mindjárást az ő népét az hoffstádbaszállítá szinte az váras körítése mellé. És hogy az várasnak sem-miben nehézségére vólna, megtiltá erőssen, hogy az ő seregébőlsenki be nem menne az várasba. És mindjárást a tábort megerő-sítteté árokkal és töltéssel és álgyúkkal és egyébféle hadiször-számokkal.

XXXIII. RÉSZA lengyelek kezel jövének a magyaroknak táborához, és vagy

öthagyításni földére ők is tábort járának, és megkezdék kísérteni amagyarokat. A magyarokban is a király kibocsáta a csatára, ésnaponként nagy harcok lesznek vala a két tábor közett. És hullnakvala mindkétfelől, fogva is esének némellyek. De Máttyás királyokoson cselekedék, és megcsalá a lengyeleket, mert a lengyelekcsehekkel elegy felesen egybegyűlvén rendelt sereggel jövének azMáttyás király tábora elejbe, és viadalt kívánnak vala tőlle. DeMáttyás király nagy csendeszségbe marada, és egy embert sembocsát vala ki a táborból. Ezek kedig napestig ott lézegének allá sfel, és vesztik vala lovokat, ő magok is koplallának. V égre elun-ván magokat, esmet a tábor felé tartának, nagy búsulással és nagyszitkokkal. Hogy térni kezdének a tábor felé, iminnet mindjárástrajtok az huszárok, és öklelik és vágják vala őket hátul. El is kap-nak vala bennek, és mindennap foglyokat hozának. Ha visszatér-nek vala az huszárokra, az huszárok mindjárást hátat adnak vala,és beesnek vala a táborba.

Ha szinte ostromlani kezdék a lengyelek a tábort, a körítés-ről, tornyokból és bástyákból kisütik vala reájok a sok álgyúkat,és visszahajták őket nagy károkkal. Némellykor napon, némelly-kor éjjel kiindítá Máttyás király a táborból az ő népét mind dob,mind trombita nélkül nagy csendeszséggel. És hertelen és véletlenmegüté a lengyel tábort, és nagy kárt teszen vala bennek. Miko-ron annak utánna egybetámadának, és nagy sereggel kezdnekkijőni, ő visszaindítá az ő népét nagy sok foglyokkal és békévelbeméne táborába. Gyakorta esmet nékikészülének és ütközetet

356

kérnek vala tőlle. De Máttyás király csak veszteg hallgata, éssemmi választ nem ád vala nékik. Azonközbe mindenütt elcsip-dessenek a lengyelekbe, mert környül az várasokba és várakbanépet küldett vala. Azzök is szinetlen rajtok kalapának, és nagysokat megfogának bennek, mikoron élésért mennek vala ki.

Szép piacakat töltete a táborba, és arra felküldé az várasbeliszép asszonnépeket, és azzokkal nagy táncokat jártata az vitézek-kel és polgárokkal az lengyeleknek és cseheknek láttára, őnékikbosszúságokra, és nagyon vigadának az hősek. És gyakorta küldetáborok elejbe, és elhivatá a lengyel és cseh urakat, és az egyébvitézeket a táncba, és úgy bosszonttya vala őket. Gyakorta ven-dégli vala Máttyás király a polgárokat és a polgárasszonyokatfenn a piacakon az urakkal és az vitézekkel együtt, és nagyonvigadának. Az vitézek kimenvén a táborból nagy vígan eklelnekvala a szép asszonyoknak láttára, és jeles vitézségeket művelnekvala. Az braszlaiak kedig olly nagy emberséggel cselekednekvala, hogy minden élést, ételt, italt etc. úgy szabák, hogy az áramind egy lőn, az végében a hadnak szinte ollyan, mint a kezdeti-ben.

Viszontag az lengyeleknek és cseheknek tábora igen megszű-küle, és a sok hejába való veszédésből megveszének ésmegerőtlenedének mind az emberek, mind az lovak, etc.

És napról napra fottán-fogy vala az ő népek, mert sokanlevágattatának naponként. Az várasban kedig minden fogházok ésminden körítésbeli tornyok alól rakvák valának foglyokkal.

Allattomban kedig Máttyás király meghadta vala SzapolyaiIstvánnak és Kinizsi Pálnak, hogy bőv néppel – huszárokkal – be-száguldanának Lengyelországba, és beszáguldanák mind az or-szágot, és felgyútanák mind falukat, mind várasokat, etc. Ésazzok eszt megművelvén, elrettenték az egész Lengyelországot. Akirályné asszony follyó követet bocsáta az urához, a Kazimir ki-rályhoz, és megjelenté néki az egész országnak veszedelmét, ésigen kéré őtet, hogy igen hammar hazasietne, ha az egész országotel nem akarná veszteni. Hallván Kazimir király a hírt, elijede, ésnem tudá, mit kellene művelni. Itt sem végeszhet vala semmit,mert Máttyás király csak csúfollya vala őtet, és nem akara semmiviadalomnak állani, etc. Amott kedig elvész vala országa. A len-gyel és cseh urak végre közbe kezdének járnyi, és egynyíhány

357

napra frigyet szörzének közettek. És vala immár vagy négy hol-napja, hogy így veszéttenek vala egymással. És valának immárvagy nyólcezeren fogva Máttyás királynál az lengyelek és csehekközzül, kikért Kazimir király igen szorgalmatos vala.

Mikoron immár frigyek vólna egymással, az urak kétfelőltraktálni kezdének egymással, miképpen egybebékéltethetnék akirályokat. És végre arra hozák a dolgot, hogy a királyok szömbelönnének egymással. Egy regzett napon hárman a mezőnegybegyűlének. Kazimir, a lengyel király, László, az ő fia, a csehkirály, és Máttyás a magyari király. És ezek hittel glitet adtanakvala egymásnak.

Es mikoron megköszentenek vólna egymásnak nagy tisztes-séggel, Kazimir, a lengyel király elkezdé előszer a beszédet ésmonda: Máttyás, attyámfia, nem tisztességkívánásból indítottameszt a hadat, hanem ez jámbor fiamért, László, a cseh királyért.Tudod, hogy az pápa esztekeléséből mindketten hadakozunk valaa csehek ellen, de mostan a mü hadakozássunknak más módja va-gyon. Tudod eszt is, hogy a magyari királyság feleségem törvé-nyéből énreám néz vala. És mikoron Szilágyi az ő társaival erőveltégedet királlyá tőn, és megszeggé az országnak törvényét és sza-badságát, én tehetek vala rólla akkoron, és megháboríthattalakvólna, de nem műveltem. Ez én fiam pananszolkodik ennékem,hogy a csehek a királyságra hítták őtet, és nálla vagyon a királyinév, de az országnak nagyobb részét te bírod. Miért műveled teháteszt, hogy az én fiamat megháborítod az ő méltóságába? Mi okaez, hogy senkit nem akarsz melletted szenvedni? Máttyás,attyámfia, felette igen nagy a te tisztességkivánásod. Követni aka-rod az Julius császárt és a Nagy Sándort. De meg emleközzélfelőlle, hogy e tisztességkivánásból üdőtlen halált hosztanak ma-gokra.

Ez okaért szűnnyél meg attyámfia, Máttyás, valamennyére enagy tisztességkivánástól. Senki el nem veszti örömest az övét,senki nem áll örömest el az ő törvényétől és igasságától. Az Istennagy sok jókat cselekedett veled. Slejt nemből támadtál, és a fog-házból jutottál a királyi méltóságra. Sok jeles dolgokat cseleköt-tél, de megemleközzél erről, hogy csavargó a szerencse. Ez okaértadjad vissza az én fiamnak, a László királynak az ő jószágait. El-állj Braszló mellől és az morvai jószág mellől. Tarts magadnak

358

egynyihány várast, méglen megadhattyuk az hadi kölcségedet.Gondoljadsza mit illik cseleködni egy jámbor és felséges király-nak. Erre menjen tanácsod, hogy mindkétfelől vessük le az hadiszörszámokat, és mint szerelmes attyafiak örök békességbeéllyünk.

XXXIV. RÉSZMikoron az Kazimir ekképpen szólt vólna, és az ő szép be-

szédét elvégeszte vólna, Máttyás király is nem küssebb bátorság-gal kezde felelni és monda: Kazimir, szerelmes attyám, bizonyaszt tudom vala, hogy ha valaki vólna, ki az én nagy munkáimatés nagy fáratságimat tudná böcsülleni, hogy te volnál az, szeretőapám. Vallom eszt utánnad, hogy jó cselekettél velem, hogy nemtámadtál reám, mikoron az királyi méltóságra választottam, semannak utánna. És dicsirlek ezért. De annak utánna elég kárt törtélországomnak, hogy fiadat nagy sereggel reám bocsáttád, hogyengemet kiveszessen országomból. De sem az attyám, sem énnem támadtunk soha a lengyelekre. Mindenkoron csak a törökekellen hadakosztam, és annak ellene állattam, hogy ki ne szekhetnea keresztyénségre. A csehekre nem támattam vólna, de nem nyug-hattam a pápától148 és római császártól. Ha ez tisztességkívánás,megítéllyed te, szerelmes apám. Lám, te is hadakosztál a pápaesztekeléséből a csehek ellen, tehát eszt is tisztességkívánásnakkellene mondani.

Hogy engemet intessz, hogy meggondollyam a szerencsénekállhatattlanságát, kösszenem, mert intésre tartozol, miérthogyapám vagy, etc. De hogy a dologra jussak, úgy ércsed aszt: Min-denkoron én szerettem a békességet, és fiadat, László királyt az őnagy jámborságaért úgy szerettem, mint önnen attyámfiamat. Ez eszerelmem meggyőz engemet. Megígérem az tartományokat,mellyekkel bírok mind Morvába, mind Csehországba, mindSlésiába, mikoron leteszitek a négyszáz ezer aranyforintot,mellyeket a hadra költöttem. Sőt egyébképpen is, ha veszítek,minden barátsággal akarok lönni ennek utánna is. Ha eszt a som-mát le nem teszitek, tehát mentől küssebb falucskát is nem aka-rom bocsátni kezetekbe. 148 Az Má[ttyás] k[irály] nagy hadai pápa oka.

359

Mikoron e választ meghallotta vólna lengyel király, megbú-sula rajta, és csodálkozik vala az Máttyás királynak keménségén.Annak utánna kevés beszéddel feddeni kezde az ő keménségéreés monda:

Ollyan sok embernek veszedelmébe mást kellene gondolnodattyámfia, Máttyás, és nem kellene ollyan keménnek lönned. A tesaját hasznodat nem kellene fellyebb itélned és szöretned, hogy-nem mint a közenséges jót. Valamit a közenséges jóra és hasznáraköltesz, aszt az Isten nagy jutalommal szokta megfüzetni. Ollyanmódon, hidjed attyámfia, Máttyás, hogy az hadak le nem szállnakközettünk.

László, a cseh király, ki akkoron igen iffiú, azaz csak tizenhatesztendős vala, ő is szóllani kezde Máttyás királynak, de sokkalszebb és lágyabb beszédekkel, hogynem mint az attya, Kazimirkirály. És kéré őtet, hogy inkább tekéntené a békességet, hogy-nem a hadat. És könyörge néki, hogy visszaadná néki a tartomá-nyokat, és örökkévaló attyafiúsággal kínállá őtet. De mikoronMáttyás király mégis olly an dacoson felelne, mind az attya, minda fia igen megharagvának, és haddal fenyegetik vala Máttyás ki-rályt. De Máttyás király is megharagvék és monda: Semmit el nehadjatok haragottokban,149 és bízom Istenbe és az én igasságom-ba. És az én igasságomért meg merek én vínom mindkettőtekkel:egy nap az attyával, másodnapon a fiával. Tudom, hogy az Istenmególtalmaz engemet az én igasságom mellett. Ha én nem leszekelég hozzá, segítséget hívok máshonnan, mégsem engedem sen-kinek az én igasságomat. És azomba hátra fordulla, hogy elmennetőllek.

Monda Kazimir király: Ennyi munkánk hejába esett, de kér-lek, harmadnapra gyűllyünk esmet egybe, talám az Isten más mó-dot ád előnkbe. Azonközbe gondolkodjál, kérlek, a békességnekés egyenességnek alkolmas cikkeliről.

Annak utánna nagy tisztességgel elbúcsúzának egymástól, ésvisszamenének a táborokba. Mikoron mindkétfelől az urak meg-értötték vólna, hogy hejába lött vólna a királyoknak egymássalvaló traktállása, erőssen kezdének esedezni mindkétfelől, ésmegmutattyák vala a királyoknak, melly igen hasznos dolog vólna 149 Mát[tyás] kir[ály] kemény szüve.

360

közettek az egyenesség, és melly igen nagy veszedelmek kezde-nének támadni a kösztek való hadakból. E három országok irtóz-nának a hadtól, és békességet kívánának. Ha kedig az nem lönne,készek vólnának minnyájan elállani mindenik az ő királyától.

Mikoron ez okaért minden fegyver nélkül harmadnapra a ki-rályok egybegyűltenek vólna, nagy tisztességgel köszenének egy-másnak, és bemenének a Kazimir, a lengyel királynak sátorába –mert három sátort vontanak vala ott fel –, és ott vagy három óráigmind veszédének hárman egymással, és traktálának az egyenességfelől.

Végre egybebékélének egymással ez okokon: Hogy mindenember békességgel hazamenne országába, és ennekutánna egyikse ártana a másiknak. Morva és Slésia éltig maradna Máttyás ki-rály birodalmába, halálának utánna László király váltaná megazzokat Máttyás király örökesitől négyszázezer aranyforinton.László királyé lönne mind az egész Csehországnak birodalma, deMáttyás király is éllyen a cseh király nevével hóltig. Annakutánna, hogy mindkétfelől az foglyok szabadon elbocsáttatnának,és hogy ennek utánna semmi álnakság, csalárdság és bosszúságne forogna közettek.

Mikoron ekképpen a királyok egybebékéltenek vólna,elhívák szömbe mindkétfelől az urakat, hogy bizonságul lönnénekmindkétfelől, és alája írnának a békességnek okainak. Mikoronezek mind meglöttenek vólna, a királyok egymás kezét fogjákvala, és ölelgetik vala egymást, és nagy ídes beszédekkel szólnakvala egymással, és kötést tőnek egymással. Annak utánna nagyvígan vacsorálának egymással. Hogy kihirdették vólna a kirá-lyoknak egybebékélésseket, mindkétfelől a sereg lőn igen nagyörömbe. És az egész kösség hálát ada az Istennek érötte.

XXXV. RÉSZMikoron Máttyás király visszajött vólna Braszlóba, kihozatá

mindenfelől a fogházakból a foglyokat, és jól tartatá őket, és mindszabadon bocsátá. De nyolcezerből alig marada kétezer elevenbelőlek, annyira vajottanak vala meg. És éjten-éjtszakba Máttyáskirály mind készül vala, hogy másodnapon a királyokat szép éke-sen és nagy tisztességgel befogadhatná és jól tarthatná őket. Mert

361

ebédre hítta vala be őket, és egy igen szép és drága bárson sátorát,nagyot és igen szélest felvonnata, és abba egy sok grádicsos, szépbársonyos és gyöngyes magos pohárszéket hellyhesztete, rakvátaranyas, arany és szép drágaköves pohárokkal, kupákkal és min-denféle edényekkel. És mikoron a királyok eljöttenek vólna, hár-man leülének egy négyszeggű asztalhoz, és környüle udvart áll-nak vala a sok urak és püspekek és jeles vitézek. A sok szép ésdrága étkeknek nem lőn vége. Ott játzodoznak vala az narok a ki-rályok előtt, és nagy vigassággal valának. Jeles dolgokat beszél-nek vala ott a királyok egymással. Hogy elvégeszték volna azhosszú ebédet, felkelének a királyok, és elbúcsúzának egymástól,és Máttyás szép és királyi ajándékokkal megajándékozá a kirá-lyokat, és a királyok után mind a fő-fő urakat. Úgy bocsátá annakutánna el őket, és minnyájan dicsírik vala az Máttyás királynakemberséges és felséges vóltát.

Mikoron ekképpen elvégezve vólnának mindenek, a lengyelkirály és a cseh király együtt elmenének. Nem sok üdő múlva,mikoron Máttyás király tartományba mindeneket elvégezettvólna, ő is Magyarország felé indulla. Akkoron juta egy püspekkövetségbe az Fernand királytól Máttyás királyhoz, és ez traktálnikezde véle az ő házassága felől, hogy elvönné az Beatrix asz-szonyt, az aragóniai király leányát. És Máttyás király e dologértkövetséget bocsáta Neápolba, az Bánffi Miklóst és Györgyet, akolocsai érseket. És Máttyás király szépen megajándékozá jószá-gokkal az urakat, kik vitézül fogták vala a dolgot mellette a csehés lengyel hadba. Tudnia illik a Szapolyai Istvánt, a Deszpot Páltés az Jaksitot. Akoron adá a Szapolyai Istvánnak Trincsín várat,minden jószágával és minden jövedelmivel ez okkal, hogyha azjövendő királyok vissza akarnák valaha váltani, tehát tizenötezeraranyforintot tönnének le Szapolyai Istvánnak érötte.

Azüdőben nagy hada lőn Hasson Kasszonnak Armeniába azMahomet török császárral. És Mahomet veszte az ütközetbe vagyharmincezer töröket, és onnét elszalladván és mindeneket hátra-hagyván, haza méne országába.

Ugyanazon üdőbe hala meg Jakab, a cipriai király, és hadjautána az ő feleségét, melly velencei vala, egy kis gyermekcsével.Ez okaért a velencések megvívának az Fernand királlyal érötte, éshátraverék az ő vízi erejét. Annak utánna meghala a királyné asz-

362

szony gyermekcséje, és úgy foglallák el az velencések a Cypruskirályságot. Lőnek kedig ezek mind, mikoron írnának KrisztusUrunknak születése után 1473.

Mikoron Máttyás király visszajött vólna Magyarországba,nem akará fegyverét letönni, hanem mindjárást kezde a lengyelkóborlókhoz, kik két kastélyt épűtöttek vala a túlsó Magyaror-szágba, mellyekből széllel mindenütt dúlnak vala. Egyik kastélyNagymihálynál vala, a másik Homonnánál. Vala akkoron a királyseregének hadnagya az Csupor, az erdélyi vajda. Mikoron kedigerőssen tartanák a kastéllyokat, Máttyás király hozzá hívatá azJaksitot, az huszároknak hadnagyát, és meghadja annak, mitcseleködnék. Ez ez okaért melléje vévén társat, ötszáz lóvalelsietének és éjjel jutának Nagymihály allá, és elbúának az erdő-be. Reggel harmadfélszáz lengyelek kijövének a kastélyból, éssemmi félelmek nem vala senkitől. És mikoron az erdőbe be-mentenek vólna, környülvévék őket a király serege, és majd mindlevágák őket. A többit megfogák. És minekutánna a király elérke-zett vólna, mind felakasztatá őket a kastély elejbe. Másodnaponelkezd ék vítatni a kastélyt. És mikoron erőssen meglőnék atapasztott palánkokat, másfelől a Csupor vajda felhága a palán-kokra, és az egyik álgyúból megtalállá őtet a kő, és mindmegszaggatá őtet. Ezen igen bánkódék Máttyás király és mind azegész sereg. És azonközbe megvévék a kastélyt, és megfogánakbenne harmadfélszáz lengyelt. És a király elküldé őket fogva Bu-dára a Csonkatoronyba, és ott mind elveszének – ki a toronyba, kia Dunába.

Onnét mindjárt elindítá táborát Homonnára, és nem sok üdőmúlva aszt is megvévé. És levágata sok lengyelt benne, fogva isesék bennek, kiket Budára külde. Ezek kedig mind egy télybe lő-nek. Az erdélyi püspek mindenütt jelen vala a hadban, kinekGabriel vala neve, mert király secretáriusa és iródeákja vala. Igennagy aszály vala ez esztendőbe, és a törökek általjövének a Szá-ván, és beszáguldának Magyarországba, és nagy rablást művelé-nek. És török császár százezer törökkel megszállá Scodra várastIlliriába, kibe olaszok valának. De nagy betegségekbe esének atáborba a gonosz víz miatt, melly állatta folly, és el kelletékhadniok az várast.

363

XXXVI. RÉSZMikoron írnának Krisztus Urunknak születésse után 1475,

Máttyás király alláméne, és Sabác várat megszállá, mert addigmíg engede a pápa esztekelésének, és veszédék hadakozással acsehek ellen, addig feljövének a törökek, és megépűték Sabác vá-rát a Száva-parton. Mert majd mind hét esztendeig mind odave-szédék a csehek ellen és a lengyelek ellen. Az török kedig hall-ván, hogy Máttyás király visszajött vólna Magyarországba, szépés legerősb vitézeket választa ki az ő serege közzül, és bővszámmal külde azzokban Sabácba, és mindenképpen megerősitéaszt. Mikoron ez okaért Máttyás király négy légió néppel Sabácellenébe jutott volna a Száva-partra, mindjárt általkele az vízen,és árkot ásata és palánkokat ássata fel Sabác vár környül, hogysenki élést be nem vihetne. És éjjel hozzákezde mindjárást az várvítatásához, és nagy csatázások lőnek kezettek. Hogy szinetlenvíttatá az várat, semmi nyugodalmok nem lehete a törökeknek.Gyakorta is fenn a kőfalokon és a bástyákon vívának erőssenegymással, de a kereszttyének visszaverettetének.

Nagy merészséget látának itt Máttyás királyba, mert egycsólnokba ülle csak egy innassal, és az hajóssal, és allája méne azvárnak, és megkímlé éjjel, és meglátogatá az víz felől való bás-tyákat Sabácnak. És mikoron az őrüzék eszekbe vötték vólna őtet,reáigazítának egy tarackot, és ellövék mellőlle az innast. De a ki-rály nem gondola avval semmit, hanem mind megnézegeté az vá-rat, és úgy jöve vissza. És az egész tábor elcsodálkozék az ő vak-merő bátorságán. Mikoron ez okaért sok üdeig vítatta vólnaSabácot, és meg nem vehette vólna, fortéllyokat kezde gondolni.Ez okaért éjjel elbocsáta egy nagy sereget a táborból az vármegett egy völgybe. Annak utánna igen reggel indítá a tábort azostromnak, és napestig mind vesszédék az ostromon. És mikoronestve besetűtedett vólna, elindítá a tábort, és elkezde menni. Atörökek igen örülének, és önni, innya kezdének, és nyugodalomraadák magokat némellyek. Némellyek kedig kijővén az várból,széllel mórálnak vala minden félelem nélkül.

Azonközbe kijöve hertelen a sereg az völgyből, ahova elrej-tezett vala, és mindjárást az várra esének, és akik künn valának,mind künn rekeszték azzokat, és levágák őket. És hammarsággal

364

az ostromlásba meghágák az várat, hogy a törökek benn ingyensem vötték vólna jól eszekbe. A király is visszaküldé mindjárástaz husszárokat, Ő maga is utánnok érközék. Hogy a király jelenvólna, szüvet vőnek a vitézek, és erőssen vínak vala a törökekkelfenn a körítéseken, és a kereszttyének megtolák a törökeket, és ottbenn az várba nagy sok törökeket levágának. A többi megadákmagokat és mind megfogák őket. Lőn kedig ez a megszállásnakutánna harmincadik napon. Másodnapon mindjárást az ásáshozkezdete Máttyás király, és környülvövé az várnak a Száva vizet,hogy szigetbe lőn annak utánna Sabác, és mindenképpenmegerősítteté aszt.

Hogy hír lőn ebbe, hogy Máttyás király megvötte vólna azerős Sabácot, mellyet a török Magyarországnak határra épűtettvala, nagy öröme lőn az egész országnak rajta, és minnyájan hálátadnak vala az Istennek. Az olaszok is minnyájan örülének rajta, ésa pápa Rómából bocsáta egy püspeket követségbe Máttyás ki-rályhoz, és attól külde néki ötvenezer aranyforintot ajándokba. Azvelencések is követet bocsátának, és ottan küldének néki negy-venháromezer aranyforintot ajándokon. A törökek kedig igenmegijedének, hallván, hogy az erős Sabác elkölt vólna tőllek. ÉsMáttyás király elbocsátá az huszárokat, és azzok elszáguldvánmind Szönderőig eldúlák a földet.

Annak utánna Máttyás király utánnok indulla az huszárok-nak, és Szenderő allá méne, melly a Duna-parton vagyon. És há-rom kastélyt csináltata fából környüle, és környülfogá az váratpalánkokkal, hogy senki be nem mehet vala, hanem csak a Duná-ról.

Azon esztendőbe a törökek által jövén a Dunán, rabbolnikezdének az havaselvő vajdának földébe. És az oláhok egybe-gyűlvén, környülfogák a törökeket, és elfárasztván őket, mindlevágák őket. Nem sok üdővel azután beszáguldának az Alsó-Misiába, és rablani kezdének, de ott is megveretének. Annakutánna az vízi erővel Káphára menének, melly a genueseknekbirtokába vala akkor, és megvévék aszt.

Mikoron írnának annak utánna 1476, nagy gondja kezdelönni Máttyás királynak két dologra. Előszer a török ellen valóhadra, mert jól tudja vala, hogy a télnek utánna nem' kezdenéhadni Szenderőt, melly egész Tráciának bástyája vala. Készíte ez

365

okaért nagy sok álgyúkat, port, gilyóbist és sok fákat a Dunára, ésmindenféle hadiszörszámokat. A menyeközére kedig nagy pom-pára készülle, mondhatatlan nagy sok kölcséggel.

XXXVII. RÉSZEz üdőben az Úristen szép és jeles diadalommal szereté

esmét a királyt. Az nándorfejérvári kapitányok – Nisor Imre és aCepláni – kímeket bocsáttanak vala Törökországba, kik meglát-nák, mire ügyeköznének a törökek. Ezekben visszajövén meg-mondák, hogy az Ali bég négyezer válagatott törökkel készülne,hogy fel akarna jőni a Duna mellett, és a Duna mellyékét mind elakarná rablani mind Temesvárig. Hallván eszt a kapitányok, min-denfelé izenének az uraknak és vitézeknek, Deszpot Farkasnak,Nagy Albirtnak, Nagy Amborusnak, a temesvári ispányoknak:Jaksit Demeternek, Aristi Ferencnek, egy jeles vitéznek: DóciPéternek, Dóci Imrének, Dóci Lászlónak, az jeles hadnagyoknak,és kérik vala ezeket, hogy készek lönnének, és egybegyűlnének atörök ellen. Az fegyveresseknek hadnagyit is intének, az PeczeiMihályt, az Abram Sebestyént, az Adei Jánost, az Henei Márkostés Henei Lászlót, hogy ők is készülnének, és általjőnének a Ti-szán, hogy segítségül lönnének a török rablása ellen.

Ezek minnyájan sietséggel felkelének, és egybegyűlének aznándorfejérvári kapitányokkal az Dunán túl, és az rác deszpottal.És mikoron harmadnapig utánna mentenek vólna Ali bégnek,eljövének a kímek, és megmondák nékik: Ihol, szinte előttetekvadnak a törökek, mert csak egy halom vala közettek. A törökekéjjel istrázát küldettek vala fel az halomra, hogy meglátnák akereszttyéneket, ha sokan vólnának, avagy mit csinálnának. Akereszttyének kedig seregben állnak vala rendbe. Visszamenvénaz istráza megmondá, hogy egy csoportban volnának, de e kevésnéptől nem vólna semmi félelmek. Hajnalba elindulának akereszttyének rendelt seregben a törökekre, és virradóra szömbeállának a törökekkel. Ali bég is elejkbe jöve kétszárnyú sereggel,egyikben ő maga vala, a másikban az ő attyafia, az Skender bég.A prédát kedig a halmon túl rekesztötte vala az völgybe. A ke-resztyének is úgy rendelték vala az ő seregeket. Két hosszú szár-nya vala a seregnek, hogy a törökek meg ne körülhetnék az ő

366

szárnyokkal őket. Középben a derekába állották vala a fegyve-resseket, és azzoknak elejbe ötven huszárt, kik előszer elkezdenékaz viadalt. És ekképpen egyberoppan a mind a két sereg, éserőssen vívának egymással.

A keresztyének a két szárnyába mind arra ügyeközének, hogya közepire hajthatnák a törökeket, hogy annak utánna óldalulmegbonthatnák őket. Mikoron a törökek meglátták vólna, hogyóldalul megbontották vólna az ő seregeket, ottan megijedének, ésaz egyik részek szakada a fegyvereseknek kezébe, a többi hátatkezdének adni, és a Duna parttyára kezdének sietni. Utánnokűzének a keresztyének, és nekiket az útban vágának le bennek,nekiket kedig a Duna-parton, nekiket kedig közzülek beszektetéka Dunába. A Skender béget az úton levágák, az Ali bég egy kiscsólnakon szallada el.

Mikoron a rabbok az völgybe meghallották vólna, hogy el-vesztek vólna a törökek, mindjárt kisietének az völgyből, és mindeldúllák a török tábort. És nagy örömek lőn nékik az napon. Lőnez ütközet kedig ez Pozazin várasnál, hól azelőtt fogva esett valaSzilágyi Mihály és az Lábatlan Gergely, mikoron elvesztöttékvala a népet. Az vitézek küldének kedig a királynak a török fog-lyokból harmadfélszázat és öt zászlót. És a ragadományból szépajándékokat: szép aranyos szablyákot, szép aranyos kóffiomokat,szép fosztánokat, aranyas bársonyokat, dobbokat, síppokat, ésszép madarászó dobokat és süvöltőket. A király nagy örömbe lőna diadalomért, és az ő dücsőségének a híre kiméne minden orszá-gokba.

És Máttyás király igen kívánkozik vala Szenderő allá meny-nyi, de a menyekező is előtte vala. De mindazonáltal mindzsóldot kiáltata, és népeket gyűjte az hadra. Azonközbe elbocsátáaz székesfejérvári prépostot az római császárhoz és egyéb fejedel-mekhöz, hogy a menyeközére híná őket. Az egyéb fejedelmekhözis bocsáta követeket. Azonközbe írának a követek, János, azváradi püspek, és a többik, kik az menyasszonyért, az Beatrix ki-rályné asszonyért mentenek vala, hogy útba volnának a királynéasszonnyal sok szép és jeles násznépekkel.

Hallván eszt Máttyás király nagyon örüle, de mindjárástlankodni kezde a had dolgában. Mert igen dicsírik vala azBeatrixot néki, hogy felette igen szép, és igen jeles szömélly

367

vólna, minden jóságokkal rakva. Hogy kedig Mahomet császárokot adna Máttyás királynak, hogy elszállana az ő népe Szenderőalól, elbocsátá az ő népét, a törökeket, hogy beszáguldanánakTódtországba, és mind elrablanák aszt. Arra is ügyeközik vala,hogy ha valamiképpen az útban elkaphatná az Beatrix királynéasszonyt. Mikoron ez okaért isszonyú pusztaságot műveltenekvólna a törökek Tódtországba, a szántalan és felette igen nagyprédát kihajtanák az országból, és visszamenének békével Mace-dóniába.

Azonközbe általjövének a követek a tengeren az Beatrixmenyasszonnyal, és bejövének Tódtországba. Odajővén meglá-ták, melly nagy pusztaságot műveltenek vala a törökek, és nagyfélelemmel jövének mind a Dráváig. És mikoron általjöttenekvólna a Dráván, mindennap elejbe mennek vala a püspekekben ésurakban, kik nagy örömmel és tisztességgel fogadják vala az újkirályné asszont. Máttyás király kedig az urakkal Székesfejérvárrament vala, és ott várja vala az menyasszonyt, hogy aszt a menye-közőnek előtte megkoronásztatná. Mikoron eljutott vólna az Beat-rix menyasszon, kiméne Máttyás király Székesfejérvárból elejibemind az urakkal nagy tisztességgel. És egy hagyításnyi földigmind veres posztóval fedték vala be az útot, és nagy tisztességgelfogadá az menyasszont, és az veres posztón bevivé aszt az váras-ban nagy vigassággal. Mikoron elvégeszték vólna Székesfejér-váratt az koronázatot, felvivé az menyasszont Budára karácsonhavába, mikoron írnának Krisztus Urunknak születés se utánezernégyszáz és hetvenhatba. És Budán lőn annak utánna amenyekező egynyíhány napig mondhatatlan nagy pompával éskölcséggel. És sok országokból a fejedelmek mind jeles ajándé-kokat küldettenek vala. Az országból kedig mind az urak és min-den várasok annyira, hogy minden tárházok megtelének véle.

A török császár túl mind eszébe vévé eszt. És míglen a királyés mind az egész ország e nagy pompaságba foglaltos vólna, és aszükséges országnak dolgaira semmi gondot nem visselnének, tö-rök császár allattomba negyvenezer töröket felbocsáta, és azzokmegszállák a kastéllyokat Szenderő allatt, és hammar mind meg-vévék azzokat.150 És odavesze mind az álgyúk, minden hadiször- 150 Török császár nem bolond.

368

számok, és a törökek mind megégeték a kastélyokat, és elhányákőket. Onnét jegen általméne, és beméne Erdélybe, és meddiglenaz erdélyiek jóllakának Budán a menyeközében, addig a törökekmind elrablák az egész Erdélyt, és pusztíták aszt tűzzel és fegy-verrel, és több negyvenezer rabnál hajta ki belőle Törökországba.És mikoron az urak megötték vólna immáron a bélest Budán amenyeközébe, visszatérvén megtalálák az puszta hellyeket hazá-jokba. És ez veszedelemből elröttene mind az egész ország, ésannak utánna nemigen nagy merészséggel támadának a törökekellen, mert Máttyás király is asszonyiálkodni kezde, és annakkezde mindenbe ködvesködni. Úgy hüle meg az előbeli törökekellen való tussokodásától.

Máttyás királynak a római Friderik császár ellenvaló hada

XXXVIII. RÉSZNagy és hosszú hada lőn Máttyás királynak az Friderik csá-

szár ellen külemb-külembféle okokból. Mert miérthogy Máttyáskirály felette igen kövély és felfuvalkodott elmeű vala, nem tudasemmi bosszúságot elszenvedni, hanem kész vala mindenkoronaz bosszúállásra. Miérthogy kedig Friderik császár megtagadtavala tőlle az magyarországi koronát hat esztendeig, és annakutámla az váltságért vött vala hatvanezer aranyforintot Máttyáskirályon, eszt nem tudá elfelejteni, hanem szinetlen arról traktálvala elmejébe, hogy állhatna ezért bosszút az Friderik császáron.Annak felötte Friderik császár segítséget ígért vala a pápa eszte-kéléséből a csehek ellen való hadra Máttyás királynak, tudnia illikhatvanezer aranyforintot. Eszt az igéretet megvoná annak utánnaFriderik császár, és semmit nem akara adni. Bosszúsággal isülleté vala Friderik császár Máttyás királyt, mert ő esztekélte valaa cseheket erre, hogy ne választanák királlyá az Máttyás királyt,hanem Lászlót, az Kazimir, a lengyel királynak a fiát. Esztmegértötte vala Máttyás király. Ez okokból főképpen és egyebek-ből indíttatték Máttyás király a bosszúállásra Friderik császár el-len.

369

Minekelőtte elindít an á a hadat, egybehívá a tanácsot, és atanács elejbe adá az hadat, és kéré az urakat, hogy renddel szól-nának hozzá. És előszer Báthori Istvánt szólítá, hogy ő mondanáaz ő ítíletit ez had felől. Báthori István igen szép és eszes beszédetindíta a király és a tanács előtt. És az ő beszéde erre méne: Nemkell minden aprólékból és bosszúságokból mindjárást felülnünk.A németek keresztyének, és mü attyánkfiai, nem kell ez okaértőellenek hejába valóhadat indítanunk. Ihol a török, ki természetszerént való ellenségünk. Elég hadunk vagyon az ellen. Ha tü anémetek ellen akartok menni, én a törökek ellen akarok menni.

Mikoron Báthori István elvégeszte vólna az ő beszédit, apüspekek és az vény tanácsok minnyájan mellé állának, ésdícsirik vala az ő tanácsát. De a több urak – látván a királynak kí-vánságát – ellenzik vala az ő tanácsát, és a király kívánsága mellészóllának. A király ez okaért megszólítá Kinizsi Pált, hogy őszólna a dologhoz. És Kinizsi Pál elkezde, és hosszú beszéddelszólla. Az ő beszédének kedig az vége erre méne, hogy el kelleneaz hadat indítani sok okokból. De a király sentenciáján és ítíletinkellene minden embernek állani. Könyörgének ez okaértminnyájan Máttyás királlynak, hogy ő mondaná ki az ő ítíletit ezhad felől.

És a király elkezde egy hosszú beszédet. És arra végezé a be-szédet, hogy ő nem tűrheti, miérthogy a római császár megígértea segítséget a csehek ellen való hadához, hogy immár aszt az ígé-retet megvonja. És amellett megjelenté, hogy a római császár igenmeggyalászta vólna őtet, hogy megcsalta vólna a cseh királyságottőlle. Ezért kiváltképpen bosszút akarna állani rajta. És úgyparancsola mind az uraknak, hogy ki-ki mind kész lőnne az hadra,és ekképpen indulla a had Bécsország ellen.

Mikoron ez okaért írnának Krisztus Urunknak születése után1477, Máttyás király elkészíté minden hadát, és minden hadiször-számokat, és mellé vövén Beatrix királyné asszonyt, kiindullaBudából. Mert felette igen kedvelé ezt a királyné asszonyt, mertszép és igen hízelkedő beszédű vala. És hogy valami nyomorúsá-got nem szenvedne az hadi dolgokból, mindenkoron a legközelbvárasban hadja vala őtet. És minek előtte Győrrő felérkezettvólna, megküldé a frigyet az Friderik császárnak.

370

Megértvén eszt a római császár, ő is nagy sereget gyűte, ésmegerősíté mindenfelé az várasokat és az várak at néppel. AzMáttyás királlyal sok urak valának. Tudnia illik Szapolyai István– ez jött vala a király mellé ezer fegyveressel és ötszáz huszárok-kal. Annak utánna Kinizsi Pál sok husszárokkal, Bánffi Miklós,Szelemire, Jaksit, Dóci Péter és Dóci Imre hadnagyok, a DeszpotFarkas, Drágfi Bertold, Lőrinc herceg az alföldi hősekkel, és töb-ben sokan efféliek. És három táborban mindenkoron vala a királynépe. Egyikben valának a magyarok, másikban a csehek, harma-dikban a rácok. A csehek mind fegyveresek valának és számszer-íjesek. A magyarok is nehézfegyveresek valának és huszárok. Arácok minnyájan közkatonák valának. A darabantok is kik nehéz,kik könnyű fegyverbe valának. Mindenestől fogva valának vagytízezeren.

XXXIX. RÉSZMikoron kedig a bécsországi határba jutott vólna, legelőszer

Trautesdorff várashoz kezde, kit megerősített vala a császár nép-pel. És Máttyás királyostromnak indít á a népet, és a nép újságbakedvesködvén a királynak, erőssen ostromlák az várast, és az ost-romlásban behágának a bástyákba. És az várasbeliek készeklövén, szépen rendbe reájok ütének, és mind levágák őket. Jelesvitézek esének aznapon el. Látván eszt Máttyás király, hogy ottbenn is férfiak vólnának, lágyabb an kezdé a dolgot, és szép szó-val beizene az várasba, és ennyi sok igéreteket tőn nékik, hogymegadák magokat az Máttyás királynak.

Onnét elindulván Petersdorff allá méne, melly váras csak ot-tan vagyon Bécs allatt. Aszt is nemigen sok munkával meghódol-tatá. Onnét a táborból elbocsátá a rácokat a könnyű lovakkal, ésazzok beszáguldák az innetső Bécsországot, és levágának min-dent, amit előtalálának, és felgyújták mind az országot, és elkó-borlák nagy kegyetlenséggel mindeneket. És nagyobb kegyetlen-séget cseleködének, hogynem mint a törökek. És e nagy kegyet-lenségből annyira ijedének mind az országbeliek, hogy majd min-den várasok meghódolnának Máttyás királynak. Ekképpenőkezébe juta egy nap mind a szép föld, melly Bécs környül va-gyon, Bécstől fogva Németújhellyig.

371

Annak utánna úgy gondola Bécsnek megszállása felől. Deelőszer nagy ájítatoson fogadássokat fogada a bécsi szenteknek,Szent István mártírnak és Szent Leopoldnak és a több bécsi szen-teknek,151 hogy ha őnéki segítségül lönnének, hogy megvehetnéBécset, tehát sokkal nagyobb és szép templomokat akarna nékiképűteni, és sokkal nagyobb jövedelmeket akarna azzokhozszörzeni. És éjjel kiméne ötezer emberrel a táborból, ésmegostromlá Claustrumburgot, és megvévé aszt, melly csak ottanBécs felett vagyon a Duna mellett. Mert ott akara Máttyás királymagának foglalni, hogy ne hoszhatnának semmi élést allá Bécsbe.Népet kedig otthagyván, ő maga a több néppel rejtekúton allájöve Bécsre, és általmenvén az vízen a bécsiektől elnyeré az hidat,hogy az Bécsországnak túlsó részéről semmi élést be ne vihetné-nek. A két végén a hídnek két kastélyt épűttete, és megrakatáazzokat néppel, éléssel, tarackokkal, etc.

A két cseh Bikára bízza azzokat, és azzok erőssenvigyázának, hogy semmi élést be ne vinnének az várasba.

Mikoron a bécsi polgárok látták vólna, hogy elfogták vólnatőlek minden útakat, igen megijedének, és titkony bocsátának kö-veteket a császárhoz, és megjelenték néki, melly igen nagy vesze-delembe vólnának. És kérik vala őtet, hogy hamm ars ággal meg-segítené őket, mert élés nélkül nem tarthatnák sokáig az várast.Mostan is valami szók esnének az várasnak megadása felől. Acsászár aszt izené nékik, hogy az ő népét elosztott a vólna mindszéllel az várasokba és várakba, ezért nem lehetne, hogy szömbevíhatna Máttyás királlyal, de őnékik segítséget akarna küldeni rö-vid napon. A bécsiek igen várák a segítséget, de nem jöve senki.

Máttyás király általmenvén az vízen, Kornneuburgot szállámeg, melly Claustroburgumnak ellenébe vagyon a Duna mellett,és aszt is megvövé tizedik napon a megszállásnak utánna. Abbanis népet hagya. Negyednapon annak utánna Tulnát szállatá meg aDuna mellett, ő maga kedig, a király Kornneuburgba marada. AzBeatrix királyné asszon kedig Pozsomba maradott vala nagy ud-varával. Mikoron erőssen kezdették vólna vítatni Tulnát, hetedna-pon azzok megadák magokat. Fellyebb menének annak utánnaBáthori István, Kinizsi Pál és Zeleméri, és megszállák Krembszet 151 Kend szüle, kend, etc.

372

és Staint, melly várasok a Dunának túlsó parton vadnak. És azhadnagyok kibocsáták az hadakozókat, és azzok mind beszágul-dák az várasok környül való földeket, és mindent levágának va-lamit előtalálnak vala, és mind elrablák a földeket, és nagy pusz-taságot művelnek vala mind tűzzel, mind fegyverrel, isszonyú ke-gyetlenséggel. A császár Lintz várasban lövén, mind jó láttya valaa tüzet, hogy égnek vala a faluk.

Látván ez okaért ezeket mind, követeket bocsáta az Máttyáskirály táborába, kik a békességet járnák. Mikoron a követek a tá-borba jöttenek vólna, az hadnagyok nagy tisztességgel fogadákőket. Másodnapon szömbe menének az hadnagyokkal, és traktálnikezdének a békesség felől. De az hadnagyok rövid választ adánaknékik, müvelhogy őket hadakozni bocsáttanák, és nem békességetszörzeni. És mutaták a követeket a királyhoz Kornneuburgba, éshogy békével mehetnének a követek allá a királyhoz, elkísérőketadának nékik, és azzokkal együtt allásietének a királyhoz. Ésmikoron a követek közel jöttenek vólna az várashoz, Máttyás ki-rály az urakban és püspekekben elejkbe külde, hogy nagy tisztes-séggel behoznák őket az várasba, és hogy bejöttenek vólna, a ki-rály ő maga is tisztelé a császári követségét, és felkele székiből,és egynyíhány lépésig elejkbe méne, és kezeket fogván, megölel-geté őket.

Mikoron minnyájan leültenek vólna, az egyik a követekközzül szép beszédet indíta renddel a király előtt. Az ő beszédé-nek kedig sommája ez lőn: Csodálkozik a császár erről, honnétindultattál erre, hogy úgy cseleköszel az ő népeivel, mint törökek-kel? Nem vagyunk törökek, hanem keresztyén népek. Ezértkönyöreg a császár, mint jó fiának, hogy felséged vesse el harag-ját, és elfelejtse, és könyörüllyen a szegény ártatlan kösségen.Gondollya felséged eszt, hogy nem az embereknek veszedelmére,hanem mególtalmazására és megtartására töremtöttél. Könyöregtenéked a császár, mint jó fiának, vesd le a fegyvert, legyen bé-kesség közettetek. Mikoron a követ az ő szép hosszú beszédételvégeszte vólna, a több követek is hozzá szóllának, és igenkönyörgének a királynak a békességért.

Máttyás király is szállani kezde, és rövideden választ tőn aköveteknek. Az ő választételnek sommája ez vala, hogy ő nemöremest indította vólna az hadat, de kénszerítésből kellett művel-

373

ni, miérthogy a császár őtet szántalan sok bosszúságokkal illettevólna, és miért megútálta vólna őtet, tagadván tőlle az ígéretet. Atöbb dolgokat a király az titoktanácsra hadja. Annak utánnaelbocsátá a tanácsot, és a követeket ott tartá nálla ebéden. Másod-napon hozzákezdének a békességszörzéshöz. És a király eszt adáa követek elejbe, hogy igaz okokból indította vólna ő az hadat, ésa császár okot adott vólna hozzá. Ennek okaért császárnak kellenemegfüzetni az hadikölcséget. Kére kedig császártól háromszáz-ezer aranyforintot az hadikölcségért.

A követek mondák, hogy ők nem akarnának disputálni azhadnak okairól, hanem tudnák ők, hogy a nagy raggadománysokkal többet tönne az háromszázezer aranynál. Végre a követektudtára adák a császárnak, hogy semmi nélkül nem lehetne a do-log.

Sok veszédésnek utánna kedig ekképpen végezének a köve-tek Máttyás királlyal, hogy a császár füzetne Máttyás királynak azhadi költségbe másfélszázezer forintot aranyul bizonyos napra,Máttyás király kedig mindjárást elszállana Bécs alól és a több vá-rasok alól. És minek utánna a császár megfüzette leszen az más-félszázezer forintot, mindjárást megbocsássa az várasokat, kiketmegvött és elfoglalt a császárnak. És hogy az előbeli kötésekközettek – mint az attya és az fia közett – erősek és állandók ma-radnának. Ha kedig a császár az regzett napra meg nem füzetné anevezett somma aranyforintokat, tehát Máttyás királynak törvénszerént való szabadsága legyen elfoglalni egész Bécsországot, ésaszt mint saját bírni, és Magyarországhoz foglalni minden ellen-zés ellen.

XL. RÉSZMikoron kedig ezeket mind elvégesztenék vólna őközettek,

és mindkétfelől megesküttenek vólna, az egri püspek a közepireméne, és monda: Máttyás, magyari király, akarod-é, hogy felhir-dessem a békességnek cikkelit? Felele a király: Akarom, hogyfelhirdessed. Tü, római császárnak követi, kiknek adatott mindenhatalom a békességszörzésre, akarjátok-é tü is? Felelének azzok:Akarjuk. És a püspek felméne a székre, és felhirdeté a békességetminden cikkelivel. És mind a két félnek hiteket vévé. Annak

374

utánna monda a püspek: Felséges urunk, jézus Krisztus, az egészemberi nemzetnek megtartója, te is, Istennek anyja, Szűz Mária,Magyarországnak közbejárója, tü, minden szentek, te is, SzentIstván és Szent Leopold, segítségül legyetek, és megerősítsétekeszt e szörzett békességet és az egyenességet a fejedelmek közett,és megtartsátok a barátságot közettek. És valaki közzülek előszermegszegi aszt mennyüttéssel agyonverjétek aszt.

És mikoron ekképpen megegyenesség vólna őközettek, egy-másnak kezeket adák, és megölelgeték egymást. És Máttyás ki-rály felszóval monda: Tü, felséges császárnak követi, és tü, egy-házi fejedelmek és urak minnyájan, én nékem bizonságim legye-tek, mint tisztelem az én attyámat a római császárt. Ím nem vál-nék köteles arra törvény szerént, hogy visszaadnám az várasokatés várakat, mellyeket megvöttem. De íme, őfelségének vissza-adom, ím szabad akaratom szerént kivonszom kezemet Bécsor-szágból, hogy tessék, hogy engedelmes fia akarok lönni, és hogyinkább szeretem a békességet, hogynem mint az hadakozást. Ésfollyó követeket bocsáta mindjárást, és parancsola minden szol-gáinak, hogy kijőnének az várasokból és az várakból, és hadnákazzokat a császár emberinek. Hallván eszt a császár követi,minnyájan megcsókolák a királynak jobb kezét, és nagy hálákatadának néki.

Mikoron a követek megizenték vólna eszt a császárnak,elcsodálkozék a császár rajta. És mindjárást levelet írván, erősenmegköszené eszt Máttyás királynak. Második esztendőben ennekutánna, melly vala Krisztus Urunknak születése után 1478,Máttyás király Pozsomba juta, és ott lőn mind az egész böjten. Aböjtnek utánna melléje vévé az Beatrix királyné asszonyt mindenudvarával, mulatni méne szerinszerte az országba, és várasról vá-rasra méne, és megmutata királyné asszonnak minden jeleshellyeket: Kassát, Kremnicbányát, Újzóllyomot és Ózóllyomot ésmind a több bányákat. És ott megláták az aranyászoknak és a bá-nyászoknak minden műveket. És mindenütt az várasokból elejkbejövének, és nagy tisztességgel fogadák őket, és megajándékozákőket szép és jeles ezüst és arany ajándékokkal. Látván kedig arómai pápa és az velencések, hogy Máttyás király meglankodottvólna a törökek ellen való hadakozásba, és hogy az Beatrix ki-rályné asszony megfogta vólna az őszüvét, és csak mulatságra

375

fogta vólna dolgát, megüzenék néki, hogy innég-tova nem akar-nának a segétségpénszt adni. Mert eddig minden esztendőbenadtanak vala néki segítségül a törökek ellen százezer aranyforin-tot. Megértvén Máttyás király eszt az izenetet, igen megbúsularajta, kiváltképpen kedig az velencésekre. És elkülde Illíriába, ésvisszahívatá az ő szolgáit, az hőseket, kik eddig ott megoltal-maszták vala az végeket a törökek ellen. És az ő földekre csakgondot kezde visselni. A török császár eszt látván, hogy Máttyáskirály meglankadott vólna, és nem fogná a dolgot olly serényen,mint annak előtte, tizenötezer lovagot bocsáta mindjárást, ésmeghadja nékik, hogy általmennének a tódtországi és karontor-szági havasokon, és beménének Julius Vásárba, és ott beszágul-danák mind az országot, és mind elrablanák aszt. Az Ali bég had-nagy úgy cseleküdék, mint a török császár meghadta vala, ésTódtországon általmenvén semmi kárt nem tesznek vala az or-szágba. És általmenvén az havasokon, mind elrablák az egészJulius Vásárt, és mikoron mind eldúlták és elpusztították vólnamind az egész velencésseknek tartományát, húszezer rabbal ésszántalan nagy prédával menének vissza. Hallván eszt az velen-céssek, igen megijedének rajta, és követet bocsátának a római pá-pához és az olasz fejedelmekhöz, és könyörgének azzoknak, hogygondjok lönne reájok, hogy megmenekedhetnének olly nagy ve-szedelemből. De az olasz fejedelmek is tussakodnak vala egymás-sal, és az egyenetlenségből vesztik vala egymást. Az velencéssekez okaért megijedvén a törökektől, épűteni kezdék a Sonti vízmellett mind az réveket palánkokkal és töltéssekkel a goricai nagyhídtől fogva mind az aquileiai rétig. És népekkel megerősítékmind az palánkokat. És mikoron immár aszt tudják vala azvelencéssek, hogy jó bátorságban vólnának, a törökek tizezerenmindjárást és hertelen ott a Sonti-parton termének. És Mar bég, atörök hadnagy mindjárást ostromnak indít á a sereget, és nem sokmunkával megvövé a kastélyt, mellyet az hídnek végébe csinál-tanak vala az velencések. És ezer lovagot általbocsáta az vízenúsztatva, ő maga annak utánna a sereggel utánnok méne. És azezer lovag megkezdé az velencéssek táborát. Az olaszok megto-lák a törökeket, és utánok űzének, azonközbe Mar bég is áltajöttvala a sereggel, és mindjárást az olaszokra sietének, és környül-

376

fogván őket mind levágák őket. Jeles olasz urak veszének abbanaz viadalban. Az Mar bég is sebbe esett vala.

XLI. RÉSZMásodnapon a törökek mind beszáguldák a vízmelléket, és

tűzzel és fegyverrel mind elpusztíták a földet. És Velencébe aSzent Márk tornyából mind megláták az égésseket. Annak utánnaMahomet császár megszállá Kroiát, az erős várast Macedoniába.És minekutánna megvíttatá aszt tizenegy hólnapig, megvévé azvárast. Annak utánna megszállá Skodra várast igen nagy erővel.És Skodra alól elkülde egy nagy sereget, és esmét elrablattatá azJulius Vásárnak tartományát, és esmeg megkésérteté az Sontis vízmellett való erősségeket, mellyeket megépűtettenek vala az velen-cések, amint odafel megírtam. De az olaszok nem akarának kijőniaz erősségekből, mint annak előtte. A török ez okaért elrablá éselkóborlá a földet, és visszaméne a táborba Skodra allá.

Hogy kedig a törökek ne hivolkodnának Skodra allatt, mertigen sokan valának allatta, Mahomet császár megvövé a CernóiJánostól az Sabiac várast, és elküldé az ásiai bassát, és azmegvévé Drivast várast, és ötszáz polgárt hoza onnét fogva a tá-borba, és azzokat mind levágák a Skodra körítése mellett az pol-gároknak láttára. Az Mahomet császár eluná magát Skodra allatt.Hadja ez okaért az Mar béget nyolcezer törökkel allatta, ő magakedig a több néppel elméne. Az ő elmenetelében megvévé Lissumvárast, melly a Drimon follyóvíznek parttyán vagyon, és megfogáott az velencésseknek két hosszú hajójokat. És a kétszáz övezőketmegfogá, és küldé azzokat az Mar bégnek Skodra allá, hogyazzokat is levágatná a skodraioknak láttára. Ezek mind lőnekegymás után az velencésseken, de Máttyás király csak túl nézivala, és nem gondola semmit véle, miérthogy az velencéssekmegtagatták vala tőlle a török ellen való segítséget.

Látván kedig az velencéssek, hogy elvesztötték vólna a barát-ságot Máttyás királynál, ki azelőtt mególtalmaszta vala az ő tar-tományokat a törökektől, és hogy a török felette igen hatalmasvólna, és hogy elhadták vólna őket mind az olasz fejedelmek, ta-nácsot tartának, és arra végezék tanácsokat, hogy frigyet kérnénektörök császártól. Császár keményen mutatá magát az velencések

377

ellen, és arra hajtá őket, hogy megengedék néki az Skodra erősvárast, és annálkül két jeles jószágot, és hogy adnának néki min-den esztendőbe nyolcezer aranyforintot adóba. Úgy engedé annakutánna nékik a szabadságot, hogy a tengeren járhatnának az árosvelencei polgárok, és hogy mindenfelé kereskedhetnének, és ek-képpen menekedének meg az velencések.

Az második esztendőbe annak utánna Máttyás király arraügyeközék, hogy a frigyet, mellyet tött vala Lászlóval, a cseh ki-rállyal, megújíthatná és megerőssíthetné. Mert tudja vala, hogyjeles fejedelem vólna, és hogy jeles vitéz néppel bírna. És vészivala eszébe, hogy jeles és nehéz hadai lönnének annak utánna né-ki. Választa ez okaért jeles követséget az olomuci gyűlésben –Györgyet, a kolocsai érseket, Protasiust, az olmuci püspeket,Szapolyai Istvánt, ki akoron slésiai főkapitány vala, BoscoviaiVencelt és Szécséni Miklóst.

László király bocsátá ezeket: Timbuti Jánost, Boleslavust,Csehországnak főbíráját, Benesiust Vaitmillert, a főporkolábot,Karisitot, a pénzverésnek mesterét, az Rupói Jánost, a király ud-varbíróját. Ezek mind egybegyűlének Olomucba. Mikoron ezeksokáig traktáltanak vólna együtt a békesség felől, és egymássalegybefértenek vólna, arra végezék azután a dolgot, hogy a kirá-lyok is szömbe lönnének egymással, és az ő jelenvóltokkal meg-erősítenék a szörzett békességet. Az regzett napra előszer Olmuc-ba jöve László, a cseh király, vélle hozván az bavariai és asaxoniai hercegeket szép néppel. Annak utánna eljöve Máttyás ki-rály is, és véle hozá az Beátrix királyné asszonyt, és az arragóniaiFerencet, ki Beatrix királyné asszonnak báttya vala. Annak felettesok püspekeket és urakat és jeles szép népet. És Olomuc mellettegybegyűlének egy sátorban a völgyben. És kétfelől áll vala a kétsereg. És mikoron csak a királyok önnen kösztek traktáltanakvólna a békesség felől, kötést tőnek egymással, és attyafiúváfogadák egymást. Annak utánna mindkétfelől odahivák mind asok püspekeket és urakat, hogy bizonságul lönnének az örökkévaló kötésnek és attyafiúságnak. Mikoron mindeneketelvégesztenek vólna őközettek, László király felüle, és visszamé-ne a táborba, Máttyás király kedig beméne Olomucba.

Harmadnapra Máttyás király minden fegyver nélkül kiméneaz várasból, és a cseh tábor felé indulla mind az püspekekkel és

378

mind az urakkal. László király elejbe juta a táborból. És mikoronegymás kezét fogtanák vólna, együtt bemenének az várasba.Máttyás király kedig annak előtte mindeneket jeles módon elren-delte vala, mind jeles szállássokból a cseh uraknak, mind ételből,ital ból etc. A piacon két nagy palotában egymás ellenébe ottszálla be mindenik király. Kimondhatatlan nagy kölcséggel ésbővséggel szörzett vala mindeneket az várasban. László királymerő fegyverben, egy fegyveres seregben úgy juta be az várasba.Nagy szép és drága kárpitokkal megékesítötte vala Máttyás királyannak szállás át. Úgy ékesítötte vala nagy szép ékességgel az her-cegeknek szállás át is. Tizenöt napig mindennap vendégléMáttyás király az ő attyafiát, László királyt, mind az hercegeket,mind az urakat kimondhatatlan nagy kölcséggel és jeles, drága ét-kekkel és italokkal.

XLII. RÉSZEgy nagy piacot csináltatott vala az vásáron az szállássok

előtt. Abba csináltatott vala drága kölcséggel152 állásokat, mellye-ken megjátzák szép játékokat, és azzokon járák meg a szép táncokat. Az állás előtt szép srampos cirkalomat csináltatott vala, abbanlőnek mindennap szép tornírok és ökleléssek, és a diadalmosok-nak szép ajándékokat tétetett vala fel. És a cirkalom környül sokajándékokat tettete kepcsiba. Mindennap elég kóstot adott valamind a cseh, mind az magyar szolgáknak és mind az udvarnépek-nek. Közép aránt a piacon vendégli vala mind a fejedelmeket ésaz urakat. Ott kezép aránt a piacon csináltatott vala egy négyszegisok grádicsos magas pohárszéket, és a grádicsok köres-környülrakvák valának mind teteig szép ezüst és arany kupákkal, jelesdrágakövekkel. Két unicornis áll vala kétfelől az pohárszék mel-lett, egyik jobbfelől, a másik balfelől, kik igen nagyok valának, ésaz ő szarvok alól néznek vala ki az nézékre. Az pohárszéknek atalpán nagy aranyas vedrek állnak vala, és csatlókupák, szépknórozott művek. Fenn kedig sokféle aranyas pohárok, csészék ésmindenféle boritalra való pohárok állnak vala, szép gyöngyessekés drágakövekkel berakattak.

152 Nagy hejábavaló kölcség.

379

Ott az pohárszék mellett ülnek vala a királyok az asztalnál, ésrenddel mellettek mind az urak. Tíz asztal vala renddel egymásután. És mellettek szép játékokat jádcodoznak vala. Sok hegedé-sek, lantosok és egyéb vigasságtövék valának ott.153 Másfelőltornírok és jeles öklelések lesznek vala. Vacsora után elvivék azasztalokat, és elhozák a szép asszonyállatokat, és a fejedelmek otttáncot járának vélek. Az Beatrix királyné asszony táncola Lászlókirállyal, és Beatrix királyné asszonnak a báttya, arragóniai Fe-renc, táncola egy igen szép német nemes leánnyal. És mind azegész udvaroknak népe és a kösség nézi vala őket nagy vigasság-gal.

Máttyás király mindennap megyen vala az Ő attyafiának,László királynak szállására, és úgy hozza vala őtet által az ő szál-lására. És bevivé őtet az ő ágyasházába, ott csúffolkodnak vala azBeatrix királyné asszonnyal nagy víg beszédekkel. Gyakortameghadja Máttyás király, hogy Beatrix királyné asszon okstáblásvitéz játékot játzodozna László királlyal, olly nagy tisztességetteszen vala néki Máttyás király nagy szeretettel.

Mikoron annak utánna betölt vólna az üdő, nem akará Lászlókirályt elbocsátani, hanem előszer drága ajándékokkal megaján-dékozá őtet. Ajándékon adá ez okaért néki mind az ő szállássánakegész ékességét, amellett a pohárszéket is, mellyet ott a szállásonfeltétetett vala néki. Annak felette megajándékozá őtet két váras-sal. Az Beatrix királyné asszony külen megajándékozá László ki-rályt szép és drága öltezettel, jeles királyi párnákkal és egyéb drá-ga leplekkel és keszkenékkel. László király után megajándékozáMáttyás király jeles ajándékkal a hercegeket is és mind a csehurakat. És úgy bocsátá el őket annak utánna.

Méglen Máttyás király eszt a nagy (de hejábavaló) pompátűzé sok üdeig Olomucba, nem aluvék, sem pompáza addig törökcsászár, mert igen nagy sereget gyűte, és meghadja nékik, hogybeszáguldanának Magyarországba, és mind elrabbolnák az orszá-got, és elpusztítanák aszt mind tűzzel, mind fegyverrel.154 Valakedig akkoron egész esztendeig igen nagy asszály. És harminc-ezer törökek hertelen jövének a Dráva mellé, és révet találván ál-

153 Szép Sibiliai élet, de azért nem örökes.154 Az nagy heábavaló pompaságnak jutalma.

380

taljőve rajta, és mikoron a Száván is általjöttenek vólna,beszáguldák mind az országot, és minden kegyetlenséget mutatá-nak mind tűzzel, mind fegyverrel. És feljutának mind Vasvárig,Stíriáig és Rachosburgig. És mind eldúlván és elpusztítván a föl-det, harmincezer rabbal visszamenének az Bosnaországba.

Mikoron Máttyás király meghallotta vólna eszt Olmucba,mindjárást megizené az uraknak és az hadnagyoknak, hogyfölvönnék a népet, és a törökek után sietnének.155 Ő maga kedigbúdosik vala az erdőkbe és a kies vizek mellett. Beatrix királynéasszont kedig Kassa felé bocsáttá vala, mert nagy merigyhalálvala egész Magyarországba, és Máttyás király esmet hátrahagy-ván a törökek dolgát, arra ügyeközék, hogy bosszút állhatna azFriderik császáron,156 ki nem küldötte vala néki az másfélszázezerforintot az igéret szerént, mellyet tött vala néki az kötésben, éscsak ez okaért kapcsolta vala mellé az Lászlót, a cseh királyt.

Nagy sereget gyűte ez okaért Máttyás király. És előszer atörökek után méne. Mikoron kedig azzokat nem érhette vólnaMagyarországba, kiméne az határokból utánnok, és Jajcán túl há-rom nap járóföldnit jártata tábort az Greben mezőn. Onnét a tá-borból bocsáta tizenhatezer huszárt a törökek után, és meghadjanékik, hogy ott a török földet visszontag elrabbolnák, és mind el-pusztítanák aszt mind tűzzel, mind fegyverrel. Ezek végre mené-nek mind szinte Illíriába, az Verbos nagy váras allá, és ott találákmind a törökeket, mind a nagy prédát. És mikoron megszállottákvólna az várast, éjjel meghágák aszt, és nagy vérontás lőn az vá-rasban. Mert a magyarok egyaránt vágák mind a törökeket, mindaz várasbelieket. Az házakat felgyújták az várasban, és bennekégének mind a törökek, mind az várasbeli népek. És zsákmánt tő-nek mind az egész várasbeli marhába. A török bassa éjjel titkonkiszallada az várasból, és a környékbe egybegyűté nagy gyorsanmind a törökeket, és mikoron a magyarok harmadnapig ottmulattanak vólna, elejkbe vévék a nagy prédát és mind azragadamányt, és Jajca felé kezdének menni szép lassan, és min-den félelem nélkül. És a hassa hától hertelen reájok támada. Amagyarok hertelen visszafordulának, és nagy viadalom lőn

155 Tarde fabulare Csiripkop'.156 Úgy, úgy, szép dolog.

381

közettek. És magyarok – miérthogy mind megrakták vala mago-kat a sok kazdagsággal, mellyet raggattak vala Verbosba, nemvíhatnak vala szerével tőlle. És nagy szégyent vallottanak vólna,de az Isten úgy adá, hogy háromszáz horvátok érkezének, ésazzok óldalul beöklelének a törökekbe, és bevágák magokat atörökek közzükbe. És úgy ijedének meg a törökek, és hátatadának. És az horvátok a magyarokkal esmet nagy prédát nyervénvisszajövének a király táborába. És Illiriába szerinszerte majdharminc mélföldig mindent elpusztítottak vala tűzzel és fegyver-rel. És a király visszajöve Magyarországba. Lőn kedig ez, miko-ron írnának Krisztus Urunknak szü1etésse után 1479.

Az Máttyás királynak új hadáról az Friderik császárellen

XLIII. RÉSZMeghallotta vala Máttyás király, hogy Friderik császár csak a

bécsi polgárokon vött vólna százezer forintot. De miérthogy őnékimég nem küldette vala a másfélszázezer forintot, mellyeket az újfrigyszörzésbe megígértek vala Máttyás királynak, gyakortalevéleket külde, és kéreté a császártól a megígért sommát. De acsászár tartá őtet csak beszéddel. Miérthogy kedig Máttyás királyfelette igen nagy tisztességkívánó vala,157 örüle néki, hogy olly okadatik vala néki, hogy a római császár ellen víhatna. Miérthogy amás, azaz a török császár ellen is hada lőn, két hadnagyot bocsátaez okaért Stíriába a császár földére. Egyiket az Gere Pétert, mási-kat a Szapolyai Istvánt, hogy ezek megszállanák Rachosburgot,Petaut és Fürstenföldet.

Mikoron kedig írnának Krisztus Urunknak születése után1480 Máttyás király is utánnok méne a két hadnagynak, és meg-szálla Stíriába egy Mariaburgom nevű várast. És mikoron erőssenaszt vítatná, hozzá érkezék a pápa követe, egy püspek és a csá-szárnak követi. Ezek szép szóval megment ék a császárt Máttyáskirálynál, és inték őtet békességre. A király monda, hogy ő nemvólna az hadnak oka, hanem a császár adott vólna okot hozzá.

157 Mát[tyás] kir[ály] nagy tisztességkivánó.

382

Végre a követek békességet szörzének közettek. És Máttyás ki-rály elhagyatá az város vítatását, és visszaméne Rachosburgba, éshadja csak egy légiót az váras allatt, kiben Szapolyai István és aBika hadnagyok valának. És a követek visszamenének a császár-hoz.

Miérthogy kedig Máttyás király otthadta vala az egyik légiótMariaburg allatt, megharagvék Friderik császár ezen, és külde egylégiót és kétezer lovagot oda Mariaburg allá, hogy azzok paran-csolnának az Máttyás király hadnagyinak, hogy elmennénekMariaburg alól, és békét hadnának az várasnak és az ő földének.Ha meg nem művelnék eszt, tehát megvernék őket, és megszaba-dítanák az várast. Elmenvén ezek, megüzen ék eszt az hadnagy-oknak. Az hadnagyok elmenének alólla.

Látván kedig Máttyás király, hogy megcsalta vólna őtet azFriderik császár, Budára méne. Az úton menvén mindenüttfoglallya vala az Gara Mihály jószágit, várasit és várait, mertmagtalan hált vala meg, és a királyra szakadott vala jószága. Bu-dára jővén éjjel-nappal abba töré fejét, mint állhatna bosszút azFriderik császáron. De egyszersmind kétfelé nem viselhete ollyannagy hadat. Megnyugovék ez okaért tizenhét egész hólnapig Bu-dában. Addig mind hadakozó népeket készíte és mindenféle hadi-szörszámokat. És az alföldre hőseket bocsáta, kik mególtalmaz-nák az végeket a törökek ellen. És egyéb jeles dolgokat végezeköveti által és jeles hadnagyi által.

Akkoron Frangapán János, ki nagy fényességgel uralkodikvala Coricia szigetben, egybeháborodék a szigetbeliekkel. Azegybeháborodásba szigetbeliek essének segítségért az velencések-höz. Az Frangapán kedig esék Máttyás királyhoz. Máttyás királybocsátá az Magyar Balást bizonyos néppel Dalmáciába. Mikorononnét általment vólna az Coricia szigetbe, erővel megvévé ottMuselumot, és onnét tarta a fővárasra. Azonközbe eljutának azvelencések az ő hajójokkal. Ezek kitilták az Magyar Balást a szi-getből. Magyar Balás féle, hogy el ne foglalnák tőlle az útat atengeren, mikoron vissza kellene menni, és annak előttevisszaméne a szigetből. Frangapán János az velencésseknek adámind az egész szigetet, és ő maga is mind feleségestől-gyerme-kestől beméne Velencébe.

383

Azonközbe – ugyanezen 1480. esztendőbe – Stíriába SzékelyJakab, az Máttyás királynak egyik hadnagya, álnaksággal megvé-vé Petati várast. Nem kevésb álnoksággal vévé meg SzapolyaiIstván is, Máttyás királynak egyik hadnagya, Rakosburgumot.Mikoron ez a váras kezébe vólna, megijedének mind a környülvaló váraskák, és meghódolának minnyájan az Máttyás királynak,és elhajlának Friderik császártól.

Az kenyérmezői diadalomról a törökek ellen

XLIV. RÉSZA kímek eljövének, és megmondák Máttyás királynak, hogy

igen sok törökek gyűlnének Szenderőn, de senki nem tudná, hovavólna ügyeközetek. Hallván eszt Máttyás király, mindjárástallákülde az alföldre, és megerőssítteté az végeket, hogy ha beakarnának száguldani Magyarországba, mindjárást ellenek állaná-nak. És follyó követet bocsáta Báthori Istvánhoz, ki akkoron er-délyi vajda vala, és a Kinizsi Pálhoz, ki temesvári ispán vala, ésmegüzené azzoknak, hogy készülnének és vigyáznának: a törökekSzenderőnél, és nem tudná senki, melly felé kezdenének szegnyi.És meghadja nékik, hogy ha arra kezdenének menni, jól vigyáz-nának, és megsegítenék egymást.

Hogy megértötte vólna eszt Báthori István, mindjárást népetkezde gyűteni. Ezenképpen Kinizsi Pál is Temesvár környül. Ésnem sok nap múlva eljutának a kímek, és megmondák mind akettőnek, hogy az Ali bég által kezdette vólna vetni a törökeknekseregét a Dunán, és hogy indítaná azzokat Erdély felé, tudnia illikhatvanezer töröket. Siete ez okaért Báthori István, és mindenfelőlsegítséget híva mind székellyekből, magyarokból, szászokból,oláhokból, és sok népet gyűte egybe. És mikoron a kímekmegmondották vólna néki, hogy bejöttenek vólna a törökek az or-szágba, és rabbolni kezdették vólna, mindjárást ellenek indítá az őseregét, és gyakorta bocsáta követet Kinizsi Pálhoz, és megjelenténéki, hogy a törökek immár benn vólnának Erdélben, és hogy ké-szen rabolnának. És kéré őtet, hogy semmit ne mulatna, hanemjötten-jőne, és hától vönné az ellenséget. Ő kedig immár indulóbavólna, hogy szömbeszállana vélek, hogy ekképpen mind arcról,

384

mind hától víhatnának véle, hogy annál könnyebben megverhet-nék őket.

Mikoron ez okaért a törökek bementenek vólna Erdélybe, ésaz végekben nem találtanak vólna senkit, minden félelem nélkülbeszáguldának az országba, és mindenfelé kezdének rabbolni, éstüzet vetének mindenütt, és mind felsietének az Maros mellett, ésmind rablának Gyulafejérvárig. És mikoron sokezer rabbokat ésszántalan nagy prédát gyűtöttenek vólna mind az Marosig,Fejérvár ellenébe, miérthogy által nem jőjhetének az Maroson,vissza kezdének menni. Báthori István utánnok kezde a sereggelszállani, hogy alkolmas hellyt találván megvína vélek. És miko-ron mind utánnok szállott vólna Kenyérig – melly falu a nagymezőnek közepin vagyon Gyulafejérváron alól három mélyföldig–, ott szömbeszállának a törökkel.

És mikoron mindkétfelől akarattyok vólna, hogy megvínánakegymással, Báthori István meghadja, hogy missét mondanánakszerinszerte a táborba. Annak utánna, hogy minden ember csakfenn állva felestöket önnék, és hogy minnyájan egymás kezéreeskennének, hogy bátron egymás mellett akarnának víni, és hogyegymást nem akarnának hadni, és hogy senki hátat nem akarnaadnyi, annak utánna egybehívá őket az Báthori István vajda, ésszép beszédekkel szólván, jeles prédikációt tőn előttek. És szépentanyítá és inté mind őket, és nagyon vígasztalá őket. És mikoronekképpen megbátorította vólna az ő népét, mindjárást a seregren-deléshöz kezde. Két szárnyára szörzé kedig a sereget, ő magakedig a fegyveresekkel a közepin marada. Hátul állata egy erősnégyszegű sereget, az jobb szárnyát nyújtósztatá a Maros felé, amásikat az magas hegy felé. A szászok elől valának az viadalra,az oláhok utánnok, a magyarok és székellyek utól valának.

A törökek is ollyanképpen rendelték vala az ő seregeket, és anagy prédát és a sok rabbokat az ő seregek megé állották vala. Ésmikoron egyberoppont vólna a két sereg, erőssen vívának egy-mással. A törökeknek egyik szárnya a szászokra rohana. A szá-szok kedig emberül állának ellene, és nagy viadal lőn közettek aMaros-parton. De miérthogy a szászok kevesbek valának atörökekhöz képest, megtolák végre a szászokat, és sokan elhul-lának közzülek, sokan az Marosba hajtatának. A többi az oláhokmellé állának, és egy kevéssé megnyugován, esmeg a törökekre

385

támadának, és nagy sokat megölének bennek, nagy sokakat is azMarosba hajtának.

Akik az balszárnyába valának, tudnia illik a székellyek,azzok is úgy járának, mert erőssen vívának ezek is, de miérthogya törökeknek jobb szárnyába sokkal többen valának, megtolák aszékellyeket, és sokat levágának közzülek, a többi kedig az fegy-veresek mellé szorulának. Mikoron ez okaért mind a két szárnyaekképpen nyavallyagna, Báthori István megindítá a hadnak dere-kát az fegyvereseket. Mikoron kedig Báthori István vajda az elsőrendbe vólna, és a lovát kezdené forgatni, hertelen elesék a ló vé-le. Az vitézek látván eszt, elijedének, és gonosz jelnek magyará-zák eszt. És aszt adák tanácsul, hogy visszatérnének Szászsebes-be, avagy hogy felmennének az hegyre. De Báthori István vajdafelele, és monda: Ez nem lehet gonosz jell, merthogy hogy jelen-tene annak valami gonoszt, ki viadalban munkálkoszik az Istenértés az Istennek az annyáért? Ezért ne féllyetek semmit, hanem bá-torsággal engemet kövessetek. A ló az sebektől ijedett meg. Nemlehet az viadal sebek nélkül. De hidjétek meg énnekem, ez e lóengemet nagy diadalommal visszahoz e mai napon veletek egye-tembe.

És mikoron megbátorította vólna őket, mindjárást atörökeknek kezde menni, és mindjárást megtolák az első sereget.Mikoron eszt meglátta vólna az Ali bég, mindjárást egybeadámind a négy sereget, hogy a törökeknek sokaságával ugyankörnyülfogná elől az vajda seregét. És evvel meglankada a kétszárnyán való serény viadal, és szakada az viadal az hadnak belsőderekára, hogy immár egyik hadnagynak a másikkal és a régi vi-tézek az régi hősekkel kelleték vínyi. És az Báthori István vajdánhat sebek essének, lova is megsebesüle. És az viadalon az utólsószükségre jutott vala, noha a nagy viadalom miatt nagy rakássalvalának környüle a sok hólttestek. És sokkal több törökek elhul-lattanak vólna, hogynem mint keresztyének, és mind az egész vi-adalnak a dereka oda őreá nyomul vala.

XLV. RÉSZMikoron kedig ekképpen nyavallyagna az Báthori István vaj-

da, és immáron vissza nem mehetne az álló sereghöz, íme Kinizsi

386

Pál egy szép négyszegű fegyveres sereggel ereszkedék a hegyenallá, és megkezd é hátul a törökeket nagy trombitaszókkal, dob-ütéssel és nagy kiáltással és nagy feneséggel reájok rohana. És azelső ütközetbe nagy sokat levágának a törökekbe. Kinizsi Pálmindkétfelől fegyvert köttet vala fel, és mint egy oroszlán, ollyfene vala az viadalban. Valamelly felé fordul vala, mind levágjavala a törökeket, és rakva vala mind a két keze vérrel. És erős ki-áltással bátoríttya vala az hadakozókat, és nódíttya vala őket azviadalra mondván: Bátor szűvel víatok! Ezennel, ezennel az Istennékünk adgya a diadalmot. És bevágá magát a viadalnak a dere-kába. És hogy odajutott vólna, kiáltani kezde: Báthori István,attyámfia, hól vagy? Attyámfia, Báthori István, hál vagy?Szóllyál! Én vagyok a te attyádfia, Kinizsi Pál. Ha élsz még, kér-lek tégedet, felelj ennékem! Felelly, kérlek tégedet, ídes társom.

Báthori István vajda igen sebes, rakva vérrel, kimászkála ahólttestek közzül, és monda: Ihol vagyok, én ídes társom, mégélek. De minden erőm elszakadott. Kérlek tégedet, szerelmesattyámfia, Pál, vitézködjél a keresztyéni hitért, a koronáért és ídeshazánkért. Monda Kinizsi Pál: Hála Istennek, hogy mégis élsz.Az Isten velünk vagyon. És mindjárt a törökekhöz kezde, kik azvajdát környülfogták vala, és mind levágá azzokat, és megszaba-dítá őtet, s mind az ő szolgáit, kik majd mind odalesznek vala. Ésbisztatni kezdé népét, és a több törökekhöz kezde, és széllellevágák azzokat is.

Mikoron a törökek látták vólna, hogy mind elől, mind hátólmegszorították vólna őket, óldalul elfutamának és felszalladánaka nagy hegyre és az havasokra, és hátrahadják táborokat mind anagy prédával egyetembe. A keresztyének utánnok űzének, és azúton mindenütt vágják vala őket, és kivadásszák őket mindenüttaz havasban. Az oláhság is az erdőben vadásszák vala őket, ésmegfosztván, levágják vala őket. Az Ali bég is felszallada az ha-vasra, és ott búdosván, egy pásztorra talála, és annál a kalibábamarada azon éjjel. Igen reggel felveté magát a lóra, és monda: Jóattyámfia, menj allá az vajdához, és mondd meg néki, hogy az Alibég gazdája vóltál az éjjel. És mindjárt megüté a lovat, éselszágulda onnét.

Mikoron ez okaért ekképpen megverték vólna a törökeket,annak utánna a táborhoz kezdének, és mind feldúlák a tábort. És

387

mind megszabadíták a nagy sok rabbokat. És a rabbok térdre es-vén, úgy adnak vala hálát az Istennek, és megcsókolák az vité-zeknek lábait és kezeit nagy örömmel hálákat adván nékik is. An-nak utánna az vajda trombitát fútata, és az hadakozókat mind azütközetnek hellyére gyűteté. És odahordák a sok élést, bort ésegyet-mást, mert besötűttetett vala estve, hogy nem mehetnekvala vissza a táborba. Ez okaért minnyájan az ütközetnek hellyénmaradának, és nagy vigassággal önnek vacsorát a hólttestekközett hegedőszókkal és minden vigassággal. Végre a jó bortólmegmelegülvén táncba menének. A tánc után minnyájan egyszer-smind felsivolkodnak vala, és az egész völgy betelik vala az ő si-valkodásokkal.

És mikoron minden vitéz ott toborzót járna, inték az vitézekKinizsi Pált is, hogy ő is megmutatná az ő diadalmos vigasságát.Felszekellék ez okaért, és ott hátára tévé a két kezét, és fogaivalfelharapá a földről egy nagy töröknek hólttestét, és aszt szájábahordozván sokáig ott táncola véle az hősek közett. Mellyeterőssen csodállyák vala mind az hősek, mondván: Herculesnek iselég gondja vólna eszt művelni. És a nagy örömnek miatt semmitnem aluvának az hősek az éjjel. Másodnapon mind a két fejede-lem minden népekkel bemenének Gyulafejérvárba. Ott kedig aKenyérmezőjén embereket hagyának, kik a keresztyén népeketkiválogatnák a pogánok közzül, és hogy azzokat eltemetnék. An-nak utánna az vajda az ütközetnek hellyén – ahová temették valaa keresztyéneket – egy kápolnát rakata, és meghadja, hogy min-den esztendőben, az diadalomnak napján missét mondanának ott akápolnába a megölteknek lelkeiért. A törökeknek hólttesteket issok rakássokba egybehordotá, és a sok tetemeknek rakási ottmeglátzanak mind ez mai napiglan. A keresztyének közzül nyolc-ezeren vesztenek vólt az ütközetben, a törökek közzül kedigharmincezeren, azoktól megválva, kik az hegyeken a futásbanveszének. És annak utánna találának az vízben vagy kétezer szá-szokat és oláhokat, kik beléhóltanak vala.

Mikoron Máttyás királynak meghoszták vólna e nagy diada-lomnak a hírét, nagyon örüle néki, és mindjárást kereszt járástindíta, és minden óltáron missét mondata, és ketten királyné asz-szonnyal minden óltárra offerálnak comparációkat, és úgy körül

388

vén hálákat ada Istennek és Bódogasszonnak a nagy győzedelme-kért.

Azon esztendőbe az Arragóniai Jánosnak, gardinálnak adáMáttyás király az esztergomi érsekséget, mert az előbeli érsekvala Német János. Ez mikoron meglátta vólna az Máttyás király-nak nagy kegyetlenségét, és hogy erővel elvönné az egyházoktólaz jövedelmeket, és azzokat elköltené az ő kövélységes hadaira,titkony elküldé minden kincsét és marháit Bécsországba. Annakutánna elszekék az érsekségből az ő kéncse után, és a császár ud-varába lőn annak utánna. Bejöve ez okaért az Arragóniai Jánosgardinál ez esztendőbe Magyarországba, és elfoglalá az érseksé-get Esztergomott.

XLVI. RÉSZUgyanezen esztendőben a törökek a tengerre szállának

húszezeren, és által menvén Hidruntumat, egy régi várast, szállákmeg. És mikoron tizenhetted napig vítatták vólna, megvévé aszt,és mind levágák a népet benne. A templomokba mind levágák apapokat az óltárok előtt, ahol misséznek vala. A püspeket eleve-nen megnyúzák. Annak utánna kimenének az vidékekbe, és asztis mind elpusztíták tűzzel és fegyverrel. Ezen kedig olly igenmegijedének az olaszok, hogy nagy sokan az urak közzül ki akar-nának szekni Olaszországból.158 A pápa is el akar vala futni Ró-mából, és Francországban akar vala menni. De Beatrix királynéasszon reábírá Máttyás királyt, hogy kétezer magyart bocsáta se-gítségül az olaszoknak Apuliába, kiknek hadnagyi valának azMagyar Balás és az Nagy János. És ezek odamenvén mindjártHidruntum váras allá szállának. Ahhoz képest az olaszok is mindodagyűlének, és úgy vévék vissza Hidruntum várast.

Ez esztendőben is igen nagy döghalál vala egész Magyaror-szágba, de Máttyás király mindenkoron azért Budán lőn. És ezüdőbe követet bocsáta, az egri püspeket, az Friderik császárhoz,és avval szinetlen traktála, hogy örök békességet szörzene vélle,hogy annak utánna bátron hadakoszhatnék a törökek ellen. De azFriderik császár engede ugyan a békességnek, de mindjárást meg-szegi vala esmet aszt, mihellyet látá, hogy Bosznaságra indítaná 158 Az olaszok igen gyenge húrok.

389

seregét. Az második esztendőben annak utánna, mikoron írnának1481, a Friderik császár megszállá az ő népével az Hamburg vá-rast, melly Máttyás királyé vala, közel Németújhellyhöz. Ezértigen megbúsulla Máttyás király. Küldé ez okaért az ő seregével azPandobest, egy jeles cseh hadnagyat, nagy urat, hogy az megse-gítené az hamburgbelieket. Ez igen lassan méne a császár seregé-re, hogy ingyen eszekbe sem vévék őtet. Mikoron a táborhoz kö-zelgetett vólna, úgy találá őket estve, hogy szinte vacsorálnakvala, és nagyon tobzódnak vala. És Pandobes hátul reájok jövénmegütté az ő táborokat. Erőssen megijede a császár népe, és azegész tábor megbúdula. Ezek kedig erőssen öklelik és vágják valaőket. Elfutamék ez okaért az egész tábor. A magyarok utánok, éserőssen ölik vala őket, méglen mind besötűtélle. Akkoronvisszajövének, és eldúllák mind az egész tábort, és úgy szabadítákmeg az Hamburg várast.

Az Beatrix királyné asszon rokonságos vala a Friderik csá-szárral. Ez is követet bocsáta hozzá, és könyöreg vala néki, hogyaz urával frigyet tönne, de eszt is csak beszéddel tartá. Nagy kárttőn kedig Friderik császár az egész keresztyénségnek az ővisszavonnásával, mert az Mahomet török császár az esztendőbemeghala a táborba, mikoron jeles hadakot elvégezett vólna naptá-madat felé, az ő Konstancinápoli birodalmának 27. esztendőben.Ennek két fia marada. Az nagyobbiknak Bajazetes vala neve, aküssebbiknek kedig Szaliab. Mikoron Mahomet meghólt vólna,nagy támadás lőn Konstancinápollyban, és kétfelé szakadának atörökek. És mikoron sokáig veszéttek vólna egymással, végregyőzedelmesek lőnek az Bajazet párttyai.

Hallván eszt az egybeveszést Máttyás király, halálra bánjavala, hogy nem mehet vala a törökekre, de Friderik császártólnem mere menni. Mert mihellyt kimegyen vala, ottan az ő népétbeküldi vala Magyarországba, és mindent elpusztít vala. MégisMáttyás király nagy népet gyűte, és akará mind a két Misiát, mindIllíriát, Dáciát visszavönni a törökektől. És mikoron jól allámentvólna, mindjárt utánna jöve a követ, és megmondá néki, hogy acsászár népe az Felső-Magyarországba volnának, és mind tűzzel,mind fegyverrel nagy pusztaságot művelnének. Hallván esztMáttyás király, Igen bánkódik vala rajta, hogy elő nem mehetneaz ő jó szándékába, és hogy ollyan jeles ok elvétetnék előle az

390

Friderik császárnak állhatatlansága által. Ez is vala Máttyás királyelőtt, hogy meghallotta vala, hogy Hidruntumba berekesztöttékvólna mind az jancsárokat, melly a töröknek fő hada vala. Éshogy Konstancinápolyba ollyan nagy visszavonnás vólna. AzGingi Miklós herceg is bement vólna Macedóniába, és erőssenmegverte vólna a törökeket, és visszavötte vólna tőllek az őbirodalmot. És egyéb eféle dolgokért igen bosszonkodik vala azFriderik császárra.

És mikoron mindenfelé megerősítötte vólna néppel az vége-ket, Máttyás király minden erejét nagy haraggal visszaindítá azFriderik császárra. Második esztendőbe ez okaért elindítá seregéta Szapolyai Istvánnal és az Bikával, hogy megszállanák Hambur-gumat, melly Pozson felett vagyon Magyar- és Bécsország közett.Hallván eszt Friderik császár, népet külde mindjárást, ésmegerősíté mind az várast, mind az várat. Máttyás király is fel-méne Pozsomba, Szent Jakab havába. Onnét fellyebb méne, éstáborba szálla nem messze Hamburghoz. És mindjárt népet külde,mind gyalagokat, mind lovagokat, kik megszállanák Hamburgu-mot. A császár háromezer embert külde azzok ellen, hogy elhaj-tanák őket az váras alól. Azzok ellen bocsátá – mint mondám – aSzapolyai Istvánt és a Bikát. Mikoron ezek Pruck allá mentenekvólna, a németek kijövének az várasból, és négyszegbe rendelékseregeket, és egybe kezdének mindkétfelé víni. Es sokan hullánakmindkétfelől. De miérthogy a magyarok csak kevesen valának,megverék őket a németek, és a magyarok elszélledvén vissza-szalladának. Mikoron a Szapollyai István ebbe munkálkodnék,hogy a magyarokat esmet rendbeütné, reátúdulának a németek, ésmegfogák őtet, és elkezdék őtet vinni.

És mikoron őtet minden fegyvertől megfosztották vólna, kétőrüzét hagyának mellette, és azzok úgy viszik vala őtet Pruck fe-lé. Mikoron így vinnék őtet, a több németek kedig a magyarokután űznének, kiraggadá az egyiknek fegyverét, aki balfelőlmegyen vala, és mind a kettőt általütté véle. És annak utánna erdőfelé futván végre a király táborába juta. Mikoron a magyarokmeglátták vólna őtet, igen nagy örömbe lőnek érötte, mert láttákvala, hogy megfogták vólna őtet a németek.

391

XLVII. RÉSZMáttyás király ez okaért megbúsulván, sokkal több népet

külde, és újonnan megszállatá Hamburgum várasát. És allájaküldé mind az álgyúkat. És Budára külde allá, és onnét hozata felegy szertelen nagy pattanttyút, mellyet nyolcvan lovak aligvonhaták. Mikoron nékiszegesztötte vólna az Hamburg várasnak,lerontá azzokkal az várasnak körítéseit és nagy tornyait, és nagyútakat készíte az ostromoknak. Visszontag a belöl valók éjjelmegfóldozák vala a törésseket, és palánkokat ássának fel, éstöltésseket csinálának nagy és mélly árkokkal. Éjjel kedig követetbocsátának Friderik császárhoz, és megizenék néki, hogy gondjalönne az várasra, mert olly igen szorították vólna immáron aszt,hogy rövid napon fel kellene aszt adniok. A császár mindenfelőlnépet gyűte, és az harmadik hólnapba bocsáta tízezer lovagokat,hogy azzok elűznék a magyarokat az Hamburg váras alól. Hakedig az nem lehetne, hogy csak az várast megsegítenék, és meg-erősítenék aszt néppel és éléssel.

Mikoron a császár népe eljött vólna, kezel szállának a tábo-rokhoz, hogy megérhetik vala az magyaroknak táborát a tarac-kokból. És a németek mind elől hellyhesztötték vala a nagy sokszekereket, hogy a magyarok vélnék igen kevésnek lönni a csá-szárnak táborát, és lesz állván istrázákat állatának mindenfelől, éscsak egy égő györttya látzik vala a táborban. És igen nagy hall-gatásban valának. Visszontag Máttyás király bőv népet állatamind az útakba, hol mehetnek vala az várashoz, és az álgyúkatmind kivonnatá a sáncokból, és az ellenség táborának szeggesz-teté azzokat. És a sáncokban őrüzéket hellyhesztöte, de a több né-pet – mind gyalagokat, mind lovagokat – rendbe állatá a németekellen.

Éjjel a németek mind megkímlék az várashoz való útakat, ésmindenütt bőv őrüzőkre találának. Örömest elkergették vólnaazzokat az útakból, de nem lehete. Úgy menének esmet vissza atáborba. Mikoron kedig történetből a visszajövésbe a táborrataláltanak vólna, az aurani pirjal az ő népével reájok rohana, éshammar sokat levága bennek, sokat is megfoga közzülek. Ésvisszajöve a királyhoz, mindenképpen nódítá a királyt az ütközet-re. A király fegyverbe öltezék, és lóra ülle, és meghadja, hogy

392

kiterjesztenék a zászlót. És mikoron megművelték vólna, a szélegyenest fújja vala a zászlót az ellenségre. Látván eszt a hősek,minnyájan készek valának az ellenségre menni, és csak aligtarthattya vala meg őket a király. És mikoron elközelgettenekvólna a németek táborához, éten-étszaka reájok kisütik vala azálgyúkat és a tarackokat. Virradóra kétségben esvén a németek,mindjárt vissza kezdének menni, szinte mint jöttenek vala, hátulutánnok vonván a szekereket.

Látván a magyarok, hogy elmennének a németek, nékik amagyarok közzül aszt tanácsollyák vala, hogy ne bocsátánák őketollyan módon el, hanem hogy megvínának vélek. De az DeszpotFarkas, egy jeles vitézlő úr, ellenzi vala eszt a tanácsat. De ugyana király híre nélkül némellyek utánnok menének, és megkezdékőket, de nagy károkkal, mert általöklelék az hadnagynak az vállát,a Moysest is agyonvágák. És midőn Prukba mentenek vólna anémetek, megszállának az hoffstatba. Máttyás király kedig esmetaz Hamburg várasnak vítatásához kezde, és sokkal nagyobb ke-gyetlenséggel, mint annak előtte. Mikoron kedig meglátnák azvárasbeliek, hogy a császár meg nem segíthetné őket, és immár azerősségek mind lerontva vólnának, hogy nagyobb nyavallyába nejutnának, megadák magokat Mindszent havában. A várat ismegadá a porkoláb, kinek Máttyás király füzete háromezer arany-forintot.

Ugyanazon hólnapban válagatott török sereg feljöveSzenderőbe, és onnét be akarnak vala száguldani Magyarország-ba, és mindenfelé rablani. És nagy rémülésben valának a népekMagyarországba. Megértvén eszt az urak, Kinizsi Pál, Deszpot,Dótzi Péter és többen efféliek, mindjárt egybegyűlének, és elejbetámadának a törökeknek az Becse-mezőn, nem messze Szenderő-höz. És mikoron seregeket elrendelték vólna, szömbevívának atörökekkel: Kinizsi Pál az jobb szárnyába vala, Deszpot kedig abal szárnyába. És ezek vitézül víván, a két szárnyával környülkezdék vönni a török seregét. És mikoron ekképpen erőssenvínának egymással, sokan lehullának mindkétfelől. Azonközbenelő kezde tolni a seregnek a dereka, és meg kezdé segíteni mind akét szárnyát. És a fegyveressek az ő rendekkel meg kezdék tolni atörökeket, és hátat kezdének adni, és kezdének futni. Ezek kedigmind hátakon lőnek, és nagy sokat levágának közzülek a futás-

393

ban. Háromezer török veszett vala az viadalnak hellyén, és nagysokan estek vala fogva közzülek. Ötszáz magyar veszett valakedig az viadalban. Kinizsi Pál a prédából szép kazdagságokatküld et vala a királynak, a többivel megosztozának. A szép zász-lókat, mellyeket nyertenek vala a törökektől, feltövék a templo-mokba.

XLVIII. RÉSZMikoron kedig megvötte vólna Máttyás király Hamburgu-

mot, melly váras egész Bécsországnak bástyája vala, az Friderikcsászár erősíteni kezdé mind a több várasokat, kiváltképpen kedigaz Pruck várast, melly szinte a magyarok előtt vala, és Kornau-burgumot, melly váras nagy tekéntötű vala Bécsországba.Máttyás király kedig, hogy heábavaló költséget ne tönne, elmúlékPruck mellől, és Bécs elejbe méne, és mind beszáguldá az Bécsvidékét, foglyokat is fogának a Bécs hoffstattyában. És vöve Bécskörnyül vagy nyolc váraskákat – Szent Vidot, Podonát etc. –Stíriát is meg akará ijeszteni. Be kezde oda is menni, az Új egy-ház várasa mellet, melly tízezer lépésni földig Németújhelly felettvagyon. És onnét visszatérvén juta Sopronyba. Innét csak kevésnéppel méne, és megszállá Kőszeget, és kevés munkával megvö-vé aszt. Onnét visszajöve Sopronyba. És onnét mindjárást Bécsallá ment vólna, de miérthogy az ő hada megfáradott vala, mindember, mind ló, és a tél immár rajta vala, ezért Tatára jöve alá, ésott lőn a böjten és nyugovék. Annak utánna tizenharmadik naponhúsvét napja előtt allájöve Budára.

Második esztendőbe a prukbeliek igen kezdének az útakonkegyetlenködni, és elfogják vala minden élést, és bolgattyák valamind az útonjárókat, hogy senki békével nem mehet vala azzon azúton. Mert a Friderik császár megerőssítötte vala Pruckot hadako-zó népekkel. Ezek nem nyughattanak benne, hanem szinetlen ki-ütnek vala, és úgy bolgattyák vala az útonjárókat. Máttyás királyelbocsátá az Hazsi Dávidot és drabantokkal és a lovagokkal, éskikeletre megszállatá Pruckumat. Dávid megszállván az várast,erősen lőteté és vítatá aszt. De miérthogy az igen erős vala, és sokhadakozó nép vala benne, egynyíhány ostromot veszte allatta.

394

Megbúsullá ezen Dávid hadnagy, mert igen szégyenli vala,hogy immár majd négy egész hólnapig mind fekütt vólna allatta,ez okaért pirongatni kezdé mind az hőseket, és elrendelé mind azegész sereget, és mindenfelől indítá aszt az ostromnak, ő magakedig elől megyen vala. Nagy ostrom lőn ez. És mikoron vagy hatóráig tartott vólna, végre a magyarok berohanának az várasban.És előútban sok népet vágának le, de annak utánna megszünéneka kegyetlenködéstől. Immár hátra vala az vár, melly allatt egyegész hólnapig veszédének, de a porkoláb végre aszt is megadá,mikoron harmincnyolc napig aszt megtartotta vólna. Lőnek ezekmind, mikoron írnának Krisztus Urunk születésse után 1483.

Mikoron kedig írnának 1484, megszállá Dávid, a hadnagy,Máttyás királnak parancsolattyábál Kornamburgum várasát, mertjól láttya vala, hogy addig Bécs várashoz nem kezdhetne, méglenel nem szed te vólna egynyíhány várast környüle, hogy onnétélést be nem adhatnának Bécsbe. Az Pandobes kedig, a cseh had-nagy, még azelőtt megvötte vala Claustrumburg várasát, minekelőtte megvötte vala Dávid hadnagy Pruckum várast. Sőt SzentHyppolitust is megvötte vala. Megjelenté Dávid hadnagy a ki-rálynak, hogy erős vólna az váras, és hogy Friderik császár sokhadakozókat bocsátott vólna belé. Ez okaért szükség vólna, hogytöbb népet bocsátana allája. A király ez okaért meghadja, hogy acseh had mindjárást allája menne. Es így lőn. Es megszoríták aKornamburg várasát, és mindenfelől a sáncokat kezel vivék az vá-rasnak körítéseihöz, és az nagy álgyúkból lőtetik vala azzokat, ésronttyák vala őket. Mindennap is nagy harcok lesznek vala közet-tek, mert az várasbeliek kijőnek vala csatára. A várasbeliek kedigéjjel erőssen épűtik vala a körítésseknek romlásit, és nagy árkokatásnak vala a körítésseken belől, és nagy töltéseket töltnek vala.

Mikoron kedig Friderik császár megértötte vólna, hogyerőssen vítatnák Kornamburgot, nagy német sereget bocsátaniakara allája, hogy elűznék alóla az ellenséget. Mikoron a táborbanmegértötték vólna a német seregnek eljövését, Máttyás királyhadnagyi megerősíték a váras környül való sáncokat, hogy avárasbeliek ki ne üthetnének. És Dávid a több népet melléje vé-vén, és a sereget elrendelvén, így szép renddel elejbe méne a né-met seregnek, melly immár odaközelgetett vala. Mikoron kedig akét sereg szömbejutott vólna egymással, nagy sivalkodás lőn

395

mindkétfelől, és egyberoppona mind a két sereg. És előszer erős-sen vívának mindkétfelől, és nagy sokan hullának el. De mikoronegy óráig tartott vólna az az erős viadalom, tolni kezdék a magya-rok a németeknek lovagit. Látván eszt Dávid és Pandobes, azhadnagyok, hogy övék vólna a diadalom, utánok nódíták az ő né-peket. És mikoron a németek nem állhatnák ezeknek sebesvóltokat, futni kezdének, és besietének mind a közel valóváraskákba. Imezek kedig a futásban sokat levágának, és megfo-gának bennek. És annak utánna visszatérvén, feldúlák minden tá-borokat, és úgy menének annak utánna vissza nagy vigassággal azváras allatt való táborokba. És ott nagy vendégségeket szörezvén,vigadának egymással, és szép énekszókkal magasztalák diadal-mokat egész éjjel által. És ez vigassággal bosszonták a várasbe-lieket, kik nagy szomorúságba és félelembe valának.

Reggelre kelvén szót adatának be az hadnagyök, és arra intikvala az várasbelieket, hogy megadnák magokat, mert eleget mu-tatták vólna immár az ő vitézségeket és a császár mellett való hív-ségeket. És hogy ne vesztenék el az várast és minnyájan magokat,mert látnák jól, hogy a császár meg nem segíthetné őket, és egyébnem lehetne benne, mert el nem mehetnének allóla, mígnemmegvennék az várast, etc. Az várasbeliek kedig egy igével semtőnek választ mindezekre. Megharagvék ez okaért Dávid, a had-nagy, és mind nékiigazíttatá az álgyúkat, és erőssen töri vala akörítésseket, és a népeket egymás után rendeli vala, miképpenmindenfelől mennének ostromnak.

És mikoron így forgolódnék a nép előtt, kilöve egyik az vá-rasból, és általlövé a Dávid hadnagyot. Annak utánna mind azegész télen ott lőn Máttyás királynak serege az váras allatt, mert akirály e szándékba vala, hogy ki akarná őket eheszteni, és midőnhét egész hólnapig mind allatta feküttek vólna, olly nagy ehségkezde lönni az várasban, hogy mind lovat, macskát esznek vala.

XLIX. RÉSZE télen Máttyás király Budán telelék, és odahozák néki a hírt,

hogy a törökek megszállották vólna Killyét és Neszterfejérvárat,melly várak a Duna mellett vadnak, ahól beszakad a tengerbe. AzIstván, az moldovai vajda kedig kötésben vala Máttyás királlyal.

396

Felkülde ez okaért, és segítséget kérete Máttyás királytól. Máttyáskirálynak kedig akkoron frigye vala a törökekkel, és a frigynekcikkeli kezett nem lőn semmi emleközet az moldovai vajda felől,de mindazonáltal a kötésért zsóldot kiáltata, és az urakat mind fel-hirdeté, és nagy sereget indíta az moldovai vajdának segítségére.Még Váradot el nem érte vala a sereg, hogy meghozák a szomorúhírt, hogy elkölt vólna mind Killye, mind Neszterfejérvár.

A király hallván eszt a hírt Budán, utánna külde a seregnek,és felhivatá őket, hogy a Duna mellett feljőnének Pozsonyba. Éstitkony megírá a Szapollyai Istvánnak, ki akkoron Stíriába meg-vette vala Fürstenföldet, az igen erős várast, melly közel vagyonRackosburghoz, hogy azzon felmenne, és Bécset megszállaná. Őmaga kedig, Máttyás király kiindulván Budából, felméne Po-zsomba, és ott veszteg marada egynyíhány napig. Szapollyai Ist-ván kedig megfüzeté mind az ő népét, és a király parancsolattyaszerént hammarsággal felindulla, és megszállá Bécset.

Ugyanezen esztendőben feljöve hétezer válagatott török, ésHorvátországon általmenének Karintiába és Karniolába, hogy ottvalami sokadalmokat felütnének, és rablásokat művelnének. Ésmikoron nagy rablást művelnének, és immár vagy tízezer rabbalés nagy prédával visszamenének, feltámadának hertelen az urak –Deszpot Lukács, Gere Máttyás, a bán, Bernard Frangapán, agroff, etc., és megszoríták a törökeket a Száva és az Hun vizekközzükbe, és megverék őket, és megszabadíták mind a rabbokat,és elvivék tőllek a nagy prédát.

Ugyanez üdőbe megfogatá Máttyás király Pétert, az kolocsaiérseket. Ez e Péter érsek jeles és igasságszerető ember vala. Ésmiérthogy egy vala a király tanácsi közzül, nem hallgata veszteg,sem szól vala a zsák vagy pohár mellé, mint a több tanácsok szól-nak vala a királynak kedvére, hanem szinetlen korpázza vala ki-rályt, hogy nem jól cseleködnék, hogy a török ellen való szüksé-ges hadát elhadná, és ollyan nagy kegyetlen rovásokat művelneszinetlen az országon. (Mert egy adó űzi vala a másikat, és min-den házas embernek egy kaputól négy-négy aranyforintokot kellefüzetni. És minden szolga és szolgálóleány egy-egy arany forin-tot. És ekképpen megemészti vala az országot a sok ostoradók-kal.) És aszt a nagy és temérdek aranyot költené nem a törökekellen, hanem az ő negédességből és felfuvalkodássából és bosszú-

397

állásnak kívánságából vagy a lengyelek ellen, vagy a csehek el-len, vagy az önnen hívei ellen, vagy a németek és egyéb keresz-tyének ellen. És a keresztyén vérontásnak nem vólna sem módja,sem vége nála. Ezért fogatá meg az jámbor Péter érseket, és vár-ról várra küldé őtet hat egész esztendeig.

Szinte azonképpen meg akará fogatni az Orbán püspeket is,ki őnéki hív kincstartója vala, és éjjel-nappal nyúzá vala az egészországot, és költséget söpör vala néki az véghetetlen sok hadaira.De az Beatrix királyné asszony és annak az öccse könyörgéneknéki, hogy ne művelné eszt ollyan hív szolgáján.

Mikoron kedig Máttyás király a télen Pozsomba vólna, mellytél olly igen nagy és erős vala, hogy a szöméremtesteket megvön-né az hideg az hadakozóknak táborban, kiindulla annak utánnaPozsomból, és a táborba méne Kornamburg allá. És odajövénmegkérdeté az várasbelieket, ha meg akarnák magokat adni,avagy nem? Azzok környörgének néki, hogy megengedné, hogybocsáthatnának követet Frideric császárhoz, hogy tudnák tőlle,mit akarna? Ha nem akarná őket megszabadítani, tehát mindjárástfel akarnák néki adni az várast. A király engede nékik egynyíhánynapot. De hogy heába ott ne mulatná az üdőt, megerősíté a sánco-kat néppel, és a Dunán általvivé az jegen a sereget, ésClaustronamburg váras allá méne. És mikoron egynyíhány nap ottmulatott vólna, mindjárt az jegen általmenvén rendelt sereggelegyenest alláereszkedék a bécsi hidakra. És aznap megvöve kétkastélyt a szigetbe, kiket a bécsi polgárok oda csináltanak vala.De az harmadikat, melly a hídnak az végén vala Morva felé, nemveheté meg. A két kastélyt kedig, mellyet aznapon megvött vala,megerősíté az ő népével, és úgy bírá mind a két híddal. Es úgyméne vissza a táborba Kornamburg allá. Látván kedig a polgárok,hogy semmi segítségek nem jőne császártól, megadák magokatMáttyás királynak.

Mikoron ez okaért Máttyás király megvötte vólna Kornam-burgot, melly Bécsnek ugyan fő bástyája vala, néppel megerősítémindkétfelől a Dunát, hogy senki be ne vihetne élést Bécsbe. És akirály minden népével alláméne, és derékképpen megszállá Bé-cset. És a Szent Pálnak megtérésének napján táborba szálla Bécsallá Claustronamburg felé. A Szapollyiai István kedig vala más-felől, Baden felé. Húsvét után feljöve az Lőrinc herceg nagy se-

398

reggel, és az megszálla a Duna mellett, Magyarország felé. Észak-ra kedig, Morva felé ott valának a király szolgái, kik a kastéllyok-ból bírják vala az hidakat. És a kastély, melly az híd végén vala, aföld felé, a sok nyomorgatás után megadá magát Szent Györgyhavába, melly napon olly sötűt ecclipsis lőn, hogy nappal sokhellyen látzanának a csillagok az égeken.

L. RÉSZMikoron kedig Máttyás király az esztendőnek a kezdetiben,

mikoron írnának Krisztus Urunknak születtetésének utánna 1485,meg akarná szállani Bécset, előszer megláttatta az csillagoknakforgását, és azzoknak forgása szerént159 úgy kezde Bécsnek víta-tássához.

És Bécsnek felőle kastélyt épűtete, és meghadja az ő nép-ének, mindenfelől Bécs környül, hogy aszt művelnék. Annakutánna úgy kezdé vítatni Bécsnek hoffstáttyát, és megdúlá aszt.És az hadakozók megdúlák és megégeték mind a környülvalómajorokat. És az várasból nem mere senki kijőni, és rakva valaBécs váras néppel, és nagy ehség kezdett vala benne lönni. A ki-rály kedig meg kezdé a sziggetből az álgyúkkal kínálni az váras-nak kerítésit. És ő maga csak egy apróddal kövül gyakorta körülvala, és nézegeté mindenfelől a körítésseket. Szót is ada gyakortafel az polgároknak, és a hősek csodállyák vala az ő nagy vakmerőbátorságát.

Mikoron az Lőrinc herceg eljött vólna az ő népével, a királymindjárást elhadja az ő táborát, melly az váras felett vala, és az őudvarnépével költezék az Lőrinc herceg táborába. Az ő előbeli tá-borába kedig hadja az Gere Pétert, az ő rokonát. Egy napig kedignem vólt veszteg a táborba. Kiméne a drabantokkal és a lovagak-kal, és megszállá Ebersdorffot, melly egy nemesasszoné vala.Mikoron aszt megszállotta vólna, lőn a király az váras allatt egykis házacskába némelly urakkal. És az várasból kisütőnek egyálgyút az házacskára, és az vas álgyúgilyóbis általesék a tapaszonaz házacskába, és csaknem mind odaveszté mind a királyt, mindaz urakat az házacskába. A király nem ijede semmit, hanem bát-ron veszteg álla, de az urak mind halálra ijedének. Mikoron feléb- 159 Mát[tyás] kir[ály] a csillagoknak forgása után jár.

399

rettenek vólna, mondának, hogy árultatásból lött vólna ez. Ésmikoron a király megkegyelmezett vólna a nemesasszonnak, fela-dá az várast, és az hadakozókat kivévé a király belőle, és elosztáőket a sereg közübe.

Azonközbe sors kezde menni az Hiereslaus deákra, ki a csehdolgoknak gondja visselője vala, hogy ő árulta vólna el a királyt.A király elhallgatá a vétket, és visszaméne a táborba. Visszajövénaz várasnak szeggezé mind az álgyúkat, és mind a több várasvívószörszámokat. És éjjel megvövé az egyik hoffstádot, és felgyútáaszt, melly tűznek miatta nagy kárt vallának a polgárok. És a pol-gárok igen megijedének rajta. Minden nap külemb-külembfélecsaták lesznek vala.

Mikoron ez okaért az váras tellyességgel megnyomorodottvólna, és Friderik császár még bosszú beszédekkel izenne nékik,és az ehség elhatalmazott vólna, a bécsiek megadák magokat a ki-rálynak, melly az Friderik császárnak örökkévaló gyalázattyáralőn.

És mikoron feladák Bécs várasát Máttyás királynak, aznapnagy földindulás lőn, és a király úr estin beméne az várasba mindaz urakkal. Másodnapon Beatrix királyné asszon is nagy sokaság-gal bejöve az várasba. És a király bőv élést hozata be Bécsbe, ésmegajándékozá a király a polgárokat privilégiomokkal. És vagyhat hólnapig marada a király annak utánna Bécsbe.

Azzonközbe nem hivolkodék a király semmit, hanemSzapollyai Istvánt elbocsátá két légióval, hogy Németújhelytmegszállaná.

Ő maga kedig Máttyás király hat hólnap múlva kiméne Beat-rix királyné asszonnyal Bécsből, és alláméne Magyarországba, éskarácson estin jöve Budára. Budára jövén naponként nagy panan-szolkodások jőnek vala elejbe, mert hogy több fél esztendőnélmind vítatta vala Bécset, addig Magyarországba sok tolvajok éskóborlók támattanak vala. A király ez okaért nagy szorgalmatos-sággal erre ügyeközik vala, hogy kiirthatná országából efféle la-torságokat, és hogy jó törvényeket szörözvén jó rendbe és békes-séges csendeszségbe hoszhatná országát, és a régi nem jó törvé-nyeket és gonosz szokásokat semmié tehetné.

Mikoron ez okaért írnának Krisztus Urunknak születésse utánezernégyszázban és nyolcvanhatban, a király Budán lévén,

400

elkezdé ezeket az ő dolgait. Mert midőn Bécset megvötte vólna,csak öt esztendőig élt annak utánna. Az végezésben kedig min-denkoron együtt véle valának az Orbán püspek, a kéncstartó, ésSzapolyai Imre, mert ezeket főképpen szereti vala. Ezekhöz adáaz Jánost, az váradi püspeket, ki akkoron fő kancellários vala. Ezmellett az Drági Thamást, ki az országnak ítélő mestere vala. Ev-vel kedig külen traktála e dolgok felől, és mindeneket megkérdezetőlle, és evvel traktála, mint kellene a régi gonosz törvényeket ésaz ártalmas szokássokat ez országból kiveszteni, és mint kellenejó törvényeket és hasznos szokássokat hellyekbe szörzeni. EzDrági Thamástól ez okaért mindeneket megérte Máttyás király,mert sokáig lött vala ítélőmester ez országban, és ez mindenfogyatkozássokat és törvéntelenségeket megjelente Máttyás ki-rálynak.

Annak utánna úgy hivatá be a király a tanácsot. És az attyákés az urak minnyájan pananszolkodának, hogy sok törvénte-lenségek és hamis szokássok volnának az országba, és minnyájankívánják vala, hogy azzok mind elvettetnének, és új, jó törvényekés üllendő szokássok szöresztetnének, hogy megújulna az ítélő-szék. Mikoron ez okaért mind az ország bejött vólna a gyűlésbeBódogasszony havába, ott az egész országnak akarattyábólmegújíták a törvényeket és a régi szokássokat.

LI. RÉSZLegelőszer is letövék az nádorispán ítélőszékit, és a hetvenöt

vármegyeispánoknak adának hatalmat, hogy törvény szeréntmegbüntethetnék a gonosztövéket, tolvajokat, gyolkosokat, orvo-kat etc. Es megtilták a gyülveszeket, mellyek párttyát fognák valaa gonosztévőknek. Annak utánna eszt rendelék, hogy mindenesztendőbe két-két oktáva lönne az országban, holott megítéltet-nének az ügyek, és minden ügy elvégesztetnék négy oktávába.Aszt is rendelék, hogy ne lönnének a törvénkedésben olly sokexceptiók, fogások és üdegen dolgoknak beforgási, hanem hogyegyügyű ítélettel minden ügy négy oktávába elvégesztetnék. Esztis szörzék, hogy senki király levelével egy terminust se mulatnael,160 hanem ha üdegen földre nagy szükséges okokból mentek 160 A terminust el ne mulassa senki.

401

lönnének, avagy, hogy táborban, avagy valami királyi tisztbenfoglalatosok volnának, ezeknek engedének csak három oktávát,de úgy, hogy a negyedikben annak utánna a törvénybe beállya-nak.

Annak utánna aszt rendelék, hogy az vármegyeispán egyedöltörvényt ne tönne,161 hanem minden esztendőbe nyolc avagy tízembert vállasszon mellé, kik együtt vélle üllyenek a törvénybe.Eszt is rendelék, hogy ha valamellyik hamis törvényt tönne, hogyaszt megbüntötnék, és vönnének előszer rajta százhuszonöt arany-forintot, másodúttal, hogy tisztessége vesztett lönne. Miérthogykedig régenten a parasztok megítélik vala a nemeseket, ott azgyűlésben úgy szörzék, hogy a főnemesek az vármegyékbenmegítéllyék a pöres nemesseket. Az vallássokról is és az bizonsá-gokról, mellyek az konventek előtt szoktanak vala lönni, és azelégtételek felől is módot szabának az Sigmond királynakszörzése szerént. A konventek dolgáit is megújíták, és nagy pénátszörzének azzokra, kik hamisan kezdenének azzokban cseleködni.

Aszt is rendelé a király az gyűléssel, hogy minden pöres jóbizonsággal megkezdené az ő pörit, és avval vinné véghöz, mertaz bajvívást megtilták162 a pörösek közett. Az uzsora ellen is ször-zének törvényt, hogy senki az uzsorát ne vönné az országba, éshogy a zálagnak gyümölcs es jövedelmét esztendőnként feltudnáka derék adósságra. Megtilták a püspekektől, hogy senki nekegyetlenködnék az átokkal valaki ellen a király híre nélkül.

Aszt is szörzé, hogy az áros népek szabodon és minden bán-tás nélkül általmennének az országon,163 és hogy senki őket megnem tartósztatná, sem őéröttek egyebeket, hanem ha előszer füste-ken megkereste leszen őket törvénnyel.

Aszt is szörzé, hogy sem úr, sem nemes ember, sem katonavagy egyéb hadakozó ember allá s' fel járván az országban semmihatalmat ne művellyenek,164 és erővel semmit el ne vigyenek semarhát, se ételt, se italt, se gabonát, sem valami abrakot, hanemhogy mindenütt pénzeken éljenek, és mindennek megadnák az ő

161 Az vármegyeispánok egyedöl ne tegyenek törvént.162 Bizonsággal, nem bajvívással legyen a pör.163 Az áros embereknek szabadsága.164 Senki hatalmat ne művellyen, minden ember pénzen éllyen.

402

szokás szerént való árrát. Ha az ellen cseleködnének, tehát azvármegyeispán a király képében megbüntesse őket avagy a királyő maga.

Eszt is szörzék, hogy ha a király serege valahoval elmegyenis, hogy azzok is senkin erőszakot ne művellyenek, és erővel el nevegyenek semmit.165 Ha az hadakozók ez ellen cseleködnének,hogy az hadnagy megbüntösse őket. Ha kedig a hadnagy nembünteti őket, tehát az hadnagyot büntesse meg a király, és ezböccsel megfüzesse a kárt.

Eszt is szörzék, hogy ha a sereg eloszol, az hadakozók ne he-verjenek erővel senki jószágába,166 hogy ott kárt akarnának vala-kinek tönni az ő heverésekkel. Ha valahól kedig kárt tönnének, azhadnagyok tartozzanak a kárt megfüzetni. Ha az ispánok, had-nagyok avagy bírák el akarnák a szegénségnek kárát elhallgatni,tehát szegénységnek szabadsága legyen a királynak pananszttönni.

Eszt is szörzék, hogy senkinek szabadsága ne lönne az or-szágba az ő jószágát eladni, vagy zálagba vetni se olasznak, selengyelnek.

Aszt is szörzék, hogy egy nemesnek ispánja is gonoszságot,törvéntelenséget avagy erőszakot ne művellyen senkin.167 Haművelend, az vármegyeispán a nemesemberen vegye meg, akié azispán. Ha kedig egyéb valami latorságot művelne az ispán, tehát anemes ember párttyát ne fogja a lator ispánnak, hanem az várme-gye megfogja az ispánt, nem nézvén aszt, ha nemes is, és törvényszerént megbüntesse őtet az ő latorságaért. Ha kedig az ispánelfutand más nemes ember óltalma allá, az a nemes ember mind-járt elbocsássa őtet. Ha el nem bocsáttya, hanem párttyát fogja,tehát duplás penával kell őtet büntötni, és az első oktávába végeszakadjon a pörnek minden hallasztás nélkül.

Aszt is szörzék, hogy senkinek ne lönne szabadsága vámokatszörzeni.168 Ha kedig vámokat szörzettek vólna, tehát az vármeye-ispánnok tartozzanak odamenni s fő-fő nemessekkel, hogy meg-

165 Az hadakozók is pénzeken éllyenek.166 Az hadakozók dolgokra menjenek.167 Az hispánok törvéntelennül ne cseleködjenek.168 Vámokat ne szörezzen senki.

403

lássák az útakat, hidakat és töltésseket, és tegyenek ítéleteket fe-lőlek.

Aszt is szörzék, hogy a parasztnépek, kik menyasszont visz-nek vala egy földről a másikra, és a nyírőlegények és a szabóle-gények, kiktől mindeniktől egy-egy vámon vesznek vala negy-ven-negyven pénszt, hogy azzoktól ne vegyenek többet169 senkitőla közvámmal.

LII. RÉSZAszt is szörzék, hogy Sigmond királynak szörzése hellyén

maradna, hogy senki deáktól, paptól, baráttól vámot ne venne, éshogy senki az apáturakon, prépostokon és egyéb egyházakon nepraktikállyon, és semmi terhöt reájok ne vethessen, hanem csak afelséges király ő maga.

Eszt is szörzék, hogy senki orvot, gyilkost, tolvajt avagyegyéb gonosztévő embert ne szabadíccson meg. Ha valaki meg-szabadíttya, tehát díján maradjon meg, és a káros embereket meg-elégítse az ő károkról.

Aszt is szörzék, hogy minden parasztembernek szabadságalönne oda és az úr allá menni, ahova szereti. Ha valaki valamellyparasztembert erővel elvinne valamelly nemes ember alól, tehátaz vármegyeispánnak parancsolattyára egy esztendeig visszabo-csássa. Ha nem bocsáttya, tehát a díját letegye.

Aszt is szörzék, hogy a dézmások soholt erőszakot ne művel-nének, és hogy a dézsmát soholt az emberekre ne vetnének. És hatörvény támadna belőle, hogy aszt ne ítélnék a római szék szerént,hanem az országnak törvénye szerént, és hogy senki ne appel-lálhatna Rómába véle, se püspek, se prépost, etc.

Aszt is szörzék, hogy a felséges király ne kárhosztatna senkitvalakinek vádlására, hanem megértse a dolgot az vármegye-nemesekről és az ispánról.

Aszt is szörzék, hogy gonosztévő embert senki ne merjen há-zánál tartani,170 hanem hogy aszt megjelentse mindjárást az vár-megyeispánnak. Ha kedig fegyvert fog mellettek, az azzonpenával az is megbüntettessék. 169 Az vámok se kegyetlenködjenek.170 Az gonosz gazdák ellen.

404

Aszt is szörzék, hogy ha bányákat találnak valamelly ember-nek jószágában, hogy a királynak ne legyen szabadsága aszt min-den füzetés nélkül elvenni, hanem megelégítse a földesurat érötte.

Aszt is szörzék, hogy az gyilkost, ki embert ölt szánszándék-ból, megöllyék érötte minden vármegyében, ahól találhattyák. Deha nem szánszándékból, hanem történyetből ölte meg, tehátmegszörzedjék a meghóltnak rokonságival, és füzesse meg a dí-ját.

Aszt is szörzék, hogy valahól és valami székbe a törvénkö-désnek vége szakad, ugyanottan legyen az elégtétel is, és hogy nelegyenek ennyi sok appellációk.

Aszt is szörzék, hogy ha valaki az ítéletbe fején megmarad,hogy aszt megfogják mindjárást, és harmadnapig tarcsák a fog-ságba, hogy addig dolgaihoz láthasson, és pörösivel megszörzéd-hessék. Ha nem szörzédhetik, úgy bűnhedjék azután harmadnap-ra. Ha kedig a törvény valakit megbüntöt, nem azon péna allattvagyon a vétkesnek felesége vagy gyermeki vagy rokonsági.

Aszt is szörzék, hogy az ítélőszéknek büntetése lönne százforint.

Aszt is szörzék, hogy senki az egyházokon hatalmat ne mű-velne, és hogy senki azzoknak marháját el ne vigye. Ha valamellyhadakozó aszt művelné, az hadnagyot büntessék meg érötte, ésannak jószágát foglallyák az egyházhoz.

Aszt is szörzék, hogy az egyházi népek senkit ne saccolnánaka temetésért, hanem hogy megelégedjenek az ő jövedelmekkel.171

Aszt is szörzék, hogy minden vármegyének kölcségek a köz-ből lönne.

Aszt is szörzék, hogy fegyveres kézzel egy pöres is be nemenne az ítélőszékbe.

Aszt is szörzé Máttyás király, hogy senki sokadalmos hellyrevagy vásárra be ne menne fegyveres kézzel.

Aszt is, hogy valaki ellene támadna az ítélőbíráknak, és azelégtételnek nem engedne, hogy az a királynak hitetlenné lönne.

Aszt is megszörzé, hogy a prókátorok közzül senki fel nemerjen több pört felvenni tizennégynél.

171 Az papok telhetetlensége ellen.

405

Aszt is szörzé, hogy valakinek oklevelei elvesztenek vagy tűzmia vagy egyéb veszedelem mia, hogy annak legyen szabadságamegbizonyítani eleven bizonságokkal hatvan esztendeig fel.

Eszt is, hogy senki bíró ne lehessen, hanem ha megesküttleszen a törvények igaz módja szerént.

Eszt is rendelé, mit kellene adni minden levelekért mindkonventekben, mind kancelláriákban.

LIII. RÉSZDe Máttyás király, az Beatrix királyné asszonnak eljövetele

után nemcsak az országi törvéneket megváltosztatá, hanem azegész életnek az ő módját mind más állapatra rendelé.172 Mert az-előtt a magyari királyok a nemesekkel és az urakkal együtt nyá-jaskottanak, akkoron bementenek hozzájok, midőn ők akartanak.Gyakorta a királyok vendéglették őket sok asztalokkal, és kösztekültenek együtt. Bemehetnek vala hozzájok minden nyomorultak,és közkenyérrel élnek vala az vendégek közett, és slejt étkekkelminden pompaság nélkül. A pénszt csak az hadi kölcségretarttyák vala, és az országnak mególtalmazására. A hadakozásbanmegmutattyák vala az ő kazdagságokat. Otthon slejt és hitvánházban laknak vala. Minden emberhöz – mind szegény, bódo-gokhoz – kegyesek valának. És úgy valának nagy böcsületbenmind az egész népnél. Ollyan vala előszer Máttyás király is, sőtminden jóságokkal meghaladja vala mind az előtte való királyo-kat.

De mikoron az Beatrix királyné asszony hozzája juta,tellyességgel megváltozék, és minden cselekedeti más állapatraszállának. Mert gőgességre, és nagy pompára és mindenbe nagyfényességre kezde űzni, és mindeneket szabni. Épűteni kezdémindjárt nagy palotákot, sok szép asztalokat és ezekhöz mindenszörszámokat, pohárszékeket, ágyasházakat, mellyeket mindmegírata drága festékekkel és jó és drága arannyal. A királynéasszony is elvoná őtet az előbeli nyájasságról, és az oroszokkalmegállattá a királynak ajtaját, hogy senki be nem mehet vala a ki-rályhoz. Arra vivé az urát, hogy mindenbe megmutatná az ő ki-rályi felséges vóltát. Csak ritkán engedé, hogy a király kijöve, és 172 Egy olasz menyecske megváltosztattya az hatalmas királyt.

406

audenciát ada a pananszolkodóknak. Ő szörzé, hogy supplikáci-ókban írná minden ember be az ő szükségét, és úgy vinné azzokatbe annak utánna a kancellárius.

Ugyan Beatrix királyné asszony fogá Máttyás királyt az olaszdolgokra,173 mind az választételekre, mind ételekre és italakra. Azhíva ki Olaszországból sok jeles és mindenféle műves mestereketdrága költségekkel. Tudniaillik: jeles képíró kat, képmetszőket,kőműveseket, képfaragó kat, asztalosokat, ötvesseket, jelesrézművesseket, jeles fondálókat, szabókat, ékességcsinálókat,gyöngyfűzőket, szakácsokat, paticárosokat, ezeknek szántalan sokfüzetéssek járt minden hólnapra. Ezek csinálák nagy költséggelBudán a királynak a drága kápolnát. Abba hozata Olaszországból,Francországból és Németországból jeles discántorokat, kiknekminden hólnapra nagy füzetéssek járt. Esmet jeles organássokat,és igen nagy szavó papokat. Hozata annak felette jeles kertészeketés egyéb földépűtőket Olaszországból és jeles majorokat, kik abaromnál bánnának, és vajat csinálnának, és sajtokat nyomnánakaz olaszországi és francországi mód szerént. Ezekhöz hozata kicsúffokat, táncolókat, mindenféle síposokat, lantosokat, hegedő-seket, mert ezekben az Beatrix királyné asszonnak igen nagy ked-ve és gyönyörűsége vala. Es ekképpen akara Máttyás király Ma-gyarországból Olaszországot csinálni, és mindenütt kerestete tu-dós népeket, kik az égű forgáshoz és a csillagoknak járásáhoztudnak vala, kik az orvosi tudományba jeles doktorok valának,kik jeles philosophusok és törvénytudó doktorok valának. Sőtmég ördenges tudományú mestereket is kerestet vala.

Az magyarok kedig mindezeket igen bánják vala,174 hogy azországnak kéncsét ollyanokra költi vala. Naponként mind panan-szolkodának a szántalan nagy kölcség felől, hogy ollyan kennyenelhányá vala az ország pénzét. Másra, mondják vala, hogy a régikirályok szörzették vólna az országnak jövedelmét. Arról is min-dennap pananszolkodának, hogy a király a régi magyaroknak érterkölcseket elhadná, és hogy a felesége hordozná őtet mindenencen-bencekre és testi gyönyörűségekre. És abból lönne, hogy az

173 Beatrix bojszogattya a kir[ályt] mindenre.174 A magyarok látnak, noha úgy tetszik vala Mát[tyás] kir [álynak], hogy csak ő

lát.

407

üdegen nemzetek kitakarítanák az országból mind a pénszt, mindaz aranyat.

Annak utánna a Buda várának épűtésehöz kezde, mert csak aSigmond királynak palotái és épületi valának valamennyére éke-sek. Az hátranyúló palotákat előszer megépűttette, és felette igenmegékesítteté azzokat. A Duna felé épűtteté a szép és drága ká-polnát, jeles hangos orgonával, és épűte benne egy keresztelőkö-vet duplás szép márvánkőből, és igen szépen megcifráltatá aszt,és ezüsttel, arannyal felékesíté aszt. Abban kedig káptalant ször-ze. Azon fellyül megépűtteté a szép librariát, avagy könyvtartó-házat, és abba szörze jeles könyveket, mind deák, mind görögkönyveket. Minden esztendőben harmincháromezer aranyforintotkölte az íródeákokra, kik Görögországban és egyebütt könyveketleírnak vala. És a könyveket bekötteti vala drága kötéssekkelsellyembe és szép kék bársonyba, ezüst és aranyas kapcsokkal ésboglárokkal.

Az librária előtt épűttete oszlopokra egy szép pógon hajtottpiacos épületet, mellyből megláthattyák vala mind az egész egek-nek piacát. És délre nézvén jeles palotákat épűttete szép rómaimódra, holott széles és tágas ebédlőházak vadnak, mulatópaloták,és igen szép ágyasházak, szép aranyas boltokkal, kikben szép szí-nes kémények vadnak minden szép ékességekkel felékesítve a ré-gi római módok szerént.

LIV. RÉSZNaptámodatra kedig szép bóltokat csináltata, alól mindenféle

kéncstartó tárházokat, fellyül kedig mindenféle vacsorálló szépbóltokat, kikben a körengékből nagy és széles és magos garádi-csokon mennek vala fel. Ha tovább mégy, külemb-külembféleszobákat csináltata, némeilyeket télyi üdőre, némellyeket kedignyári üdőre valókat. Ezek mellett szép kéménes házakat,rostéllyosakat csináltata aranyas rudakkal. És ezek mellett rejtek-házakat, kikből nagy mélly kamoraszékek mennek vala, ésazzokban az házakban szép menyezetes és aranyas nyoszollyákatcsináltata, és ezüstezett szép és drága székeket. Napnyugatra azelőbeli épületet hadja, és nem épűte azon semmit. Az várnakközepin egy tágas szép piac marada két szép köres-környülvaló

408

kerengőkkel. És a felsőn, melly az új paloták előtt vagyon,mellyből a felső házakba felmennek, vadnak renddel szépen kifa-ragva az égbeli tizenkét jelek, és be vadnak szép tarka-barkapádimontomokkal bepádimontomozva. Alól kedig meleg szobá-kat és hideg pincéket csináltata. Az egész épületet kedig mindköres-környül behéjasztatá köregcserepekkel, mellyek külemb-külemb színű mázokkal és képekkel valának bemázolva.

Azoknak kedig az házaknak ellenébe az várpiacon háromfegyveres kép áll vala fenn. Kezépben fegyverben áll valaMáttyás király, és pajzs és kopja vala kezében, mintha nagyongondolkodnék ő magába. Jobbra az attya, Hunyadi gubernátor Já-nos áll vala. Balra szomorúképpen a báttya, Hunyadi László állvala. Kezépben a piacon egy csatornás kút vala, kinek réz vala aközepső kifollyóoszlopa, és a tó környül márvánkövekből vala fa-ragva. A közepső oszlopon az sisakos Pallas áll vala szépen önt-vén.

Ez palotás vár előtt, ahol bemennek vala a belső várnak pia-cára – mondom, a külső várnak piacán – melly sokkal tágasb abelsőnél – két-két érckép áll vala kétfelől mezítelen, kiknél pajzsvala és egy-egy szekerce és egy-egy méregető tőr. Azzoknakoszlopinak az óldalán az győzedelmek valának megírván. Ott aznégyszegű piacon, ahol Sigmond császárnak nagy palotája vala,kezde Máttyás király tornácokat épűteni, és óldalul egy jeles pa-lotát kezdett vala épűteni. A palotára fel két nagy és széles gará-dicsot kezdett vala épűteni márvánkövekből, és mellette szép rézgyörttyatartókat állatott vala fel. És ugyanazon márvánkőből csi-náltatta vala a palotának mind a két ajtaját és rézoszlopoktámaszttyák vala az ajtókat mind elől, mind hától jeles és nagyművekkel. És szép deák verseket faragtatott vala fel az ajtók fe-lett, mellyekben írva vala, hogy ez jeles műv megjelöntené,minémű király vólt vólna Máttyás király, ki az ő sok és nagy győ-zedelmi után ez jeles épületeket megcsináltatta, hogy örökkémegmaradna az ő híre. Drága menyezeteket szánt vala a palotá-nak, kiben minden égbeli jegyeket és a planétáknak és a forgócsillagoknak képei kifaragva vólnának, de nem viheté véghöz.

Oda a Sigmond király piacára egy csatornás kutat csináltat a,és nagy mesterséggel messze a Dunáról réz- és óncsövekbenfelhozatá az vizet. Három széles és igen szép körengéket épűttete

409

a Sigmond császár palotái környül, és megékesíté azzokat szélesés csodálatos grádicsokkal és menyezetekkel. És a Duna felé szépmulató- és mórálóházakat csináltata és könyeklőket a Duna felé,szép és drága ágyasházakat és íróházakat szép renddel egymás-után, melly mind a Dunára hajolnak vala.

Az váron kövül a völgyben szép és kies kerteket épűttete. Ésszép kifaragott oszlopokkal csináltatá a kerteknek a falát, és min-denik oszlopra egy-egy szép réz györttyatartót csináltata. Ott akertbe szép nyári házat épűttete szép kifaragott oszlopokra. Ottelőszer mulatóházak valának, annak utánna ebédlő házak, annakutánna ágyasházak, mind szép kifaragott menyezetekkel, íratos-sok és aranyasok, szép kifaragott ablakokkal, honnét mind köres-környül a kertbe nézhetnek. A kertbe renddel ültötve valának ke-rek gardom módjára. Ha valaki bement az egyik úton a fák közett,ott búdosott annak utánna, és ki nem jöhet vala belőle. A kert isfellyül be vala fedve rézhálóval, és az allatt járnak vala a mada-rok, szép, üdegen füldekről hozatott madarok és az ittvalók is. Akert környül is szép lyugasok valának és környülek szép kerengékés szép renddel ültötett fák. Ezek közett is szép hal tartók valának.Az lyugosokban szép elegy körek vacsorálóházak valának torony-szabásók, és ezek környül szép kifaragott karfák valának. Es azházok szép kristályablakúak valának, mellyek által kinézhetnekvala mind a kertbe. Azoknak héazati kedig ezüstes zsendelekkelvalának behéazva.

A Dunán túl is, Pest váras mellett szép majort csináltata szépmulatóhellyekkel és kertekkel. Odamegyen vala mind Máttyás ki-rály, mikoron valami nagy gondjai valának. Buda mellett is nemmessze, ott is ollyan majorhellyt csináltata, és amellett csináltataegy igen szép és nagy vad kertet, kiben szép haltartókat ásata,hogy ott ihatnának az vadak. De kicsoda írhatná meg a szántalannagy épületeket, kiket mindenfelől épűttetett kimondhatatlan nagykölcséggel.

Székesfejérvárott az Bódogasszon egyházát kezdé épűteniújonnan. Ha aszt az épületet véghözvihette vólna, elcsodálkozottvólna az ember rajta. A nagy óltárt új és csoda módon kezdéépűteni, és lábos kápolnára épűtötte vólna aszt az attyának és őmagának temetőhellyekre. Idehozá az Ersébet asszonnak, az őannyának testét, melly nem sok üdővel azelőtt meghólt vala.

410

Vissegrad allatt, hol a régi királyoknak fő lakások vólt, nagykirályi házakat és palotákat épűttete. Azzok mellett szép kerteket,haltartó kat, vadkerteket, szép márvánkövekből csináltatott csa-tornás kutakkal, mellyek környül szép rézpádimontomok valának.Annak utánna épűtteté Tata várát, mellynek nem tudom, ha egészMagyarországban mása vagyon. Komáront is igen szépen megé-pűtteté, hogy Bécset megvötte vala, ott is szépen megépűtteté ésmegékesíté az várat, és szép csatornás kutakat csináltata, szép ésigen kies kerteket is épűttete. Abban is töri vala fejét, hogy Traja-nus császár módjára kőhidat csináltatna a Dunára. Ki számlálhat-ná elő az nagy épületeket, mellyeket épűttötett az egyházakon, azvárasokon, az várakon, etc.

Mikoron immár kedig Máttyás király tíz esztendeig lakottvólna Beatrix királyné asszonnal, egy magzattya sem lőn tőlle.Vala kedig egy fiúmagzattya egy ágyasától, kinek János vala ne-ve. Arra figyelmeze annak utánna mind, hogy aszt úgy nevelhet-né, hogy utánna hagyhatná a királyságba. Igen szereti vala aszt agyermeket, mert szinte ollyan szömű és ábrázatú vala, mint Hu-nyadi János, Máttyás királynak az attya. Es igen jófejű és elmejűgyermek vala. Igen nagy szorgalmatossággal felnevelteté ezt.Mikoron egynyíhánszor törvént teszen vala Máttyás király, melléülteti vala a székbe jobbra. Úgy cseleködék is, mikoron a császá-roknak követségeket és a pápának legátusit meghallgatta. Min-denkoron melléje ülteti vala Jánost, az ő fiát. Egynyíhánszor isjeles vendégségeket szörze, és szépen megkészítteté az asztalokat,annak utánna valami nyavallyáját költé, és ő képében a fiát ültötéaz ő hellyébe az asztalhoz, hogy ekképpen megszoknék az királyiméltóságba, és nagy tekéntetbe lönne az urak előtt. A fia kedig,noha még iffiú vala, mindenekben nagy, ért erkölcsekkel mutatámagát mind beszédiben, mind cseleködetiben. És gyakortakönyörge az urakért és a nemessekért nagy ügyekben, és az attyasoha nem veté meg könyörgését. És ezért is az uraknál nagy ked-vébe lőn.

Mikoron immár Budán elvégeszte vólna a nagy gyűlést, és atörvényekkel megújította vólna mind az országot, mindjárástzsoldot kiáltata. És mikoron nagy sereget gyütett vólna, melléjevévé az ő fiát, és a Beatrix királyné asszont, és elindula, hogy Fel-ső-Bécsországot megvennéje. És mikoron Pozsomba ment vólna,

411

egynyíhány napig ott veszteg lőn. És onnét elbocsátá a seregnekegyik részét, hogy Siftesdorffot megszállanák, egy szép várast. Ésnem sok nap múlva megvövék aszt, mert meghódolának. És onnétindítván táborát, Lava várast szállá meg, melly a Morva víz mel-lett vagyon. Ez ez váras igen erős vala. Ez okaért kastélyt épűttetea Pozson felé való kapuja elejbe, és sáncat ásata, és az álgyúkatszeggeszteté a körítésekre. Annak ellenében is, Snám felőlugyanazonképpen cseleködék. Az várra is álgyúkat szeggesztete,és a seregnek egy részét az váras allatt hadja, hogy erőssen ronta-nák meg az várast. Ő maga kedig Morvába siete a gyűlésbe, mellyIglaviába leszen vala, mert ott akar vala újonnan barátságotszörzeni Lászlóval, a cseh királlyal, mert láttya vala, hogy szük-ség vólna néki a cseheknek hadakozása, ha az Friderik császárnakerejét le akarná rontani.

Sőt követek jöttenek vala szinte akoron Máttyás királyhoz,kiket mind oda véle vűn a gyűlésbe. Tudnia illik a neápoli kirá-lyét, az ferrariai hercegét etc. Mikoron odamentenek vólna azgyűlésbe, újonnan a két királyok kötést tőnek egymással, ésmegújíták az előbeli barátságot egymással. És Máttyás királyújonnan megajándékozá László királyt egy szép merő fegyverrel,kinek szép gyöngyes sisakja vala külemb-külemb drágakövekkelbefűzve, annak felette egy szép várassal. A Beatrix királyné asz-szony is megajándékozá őtet szép aranyas keszkenőkkel és szépleplekkel. Mikoron kedig mindeneket elvégesztenek vólna,László király hazaméne Csehországba, Máttyás király kedig Lavaallá méne a táborba. Akkoron kedig a hadnagyok megtörettékvala immár az Lava várasnak körítéseit, és mind néki készültenekvala, hogy ostromoknak mennének, és csak a királyt várják valameg. Midőn ez okaért a király eljött vólna, az várasbeliek frigyetkérnek vala tőlle harmadnapig, hogy addig szörzédnének véle abékesség felől. És harmadnapra megadák magokat az várasbelieka királynak.

Mikoron kedig Lava vár as kezébe vala, továbbindítá táborát.Mikoron ez okaért Morva határát elérte vólna, méne Máttyás ki-rály Sznámba. Otthagyván királyné asszonyt, ő maga a fiávalelméne, hogy Rheciát megszállaná. Háromféle hada vala akkoronis az ő szokása szerént: magyarok, csehek és rácok. Ezek kedigmind katanák valának és huszárok. Három táborral megszállá ez

412

okaért háromfelől az Rhecia várast, melly igen erős vala, és erő-sen lőtteté aszt, és nagy kárt tőn az körítéssekben. De az váras-beliek vitézül vívának, és mególtalmazzák az várast, és gyakortakiütnek vala, és kárt tesznek vala a király népébe. De végre ők ismegadák magokat a királynak.

Onnat elindítá seregét Egburg allá, és aszt az várast ismegszállá. Azonközbe hírt hozának, hogy a franciai követekjőnének, és nem messze vólnának. Mindjárást ez okaért az urak-ban egynyíhányat elejkbe bocsáta, kik nagy tisztességgel fogadáka követeket. És mikoron szömbevóltanak vólna a királlyal, Beat-rix királyné asszonhoz bocsátá őket, hogy ott lönnének addigRhecia várasban a több követekkel együtt. Jött vala kedig ezért afranciai követ, hogy kötést tönne Máttyás király közett és afranciai király közett Maximilian ellen, az burgundiai herceg el-len, ki Friderik császár fia vala, ki a franciai királynak fő ellensé-ge vala. Rokonságos vala kedig az franciai király az annyáról Be-atrix királyné asszonnyal. És Máttyás király adá sáffáról a követmellé az Fodor Istvánt, egy jeles, víg és nyájas urat, hogy az min-den gondját viselné, és vígan tartaná.

Azonközbe Máttyás király erőssen megszorítá az Egburg vá-rast, és sok és igen öreg álgyúkat vonnata mindenütt a sáncokba,és erőssen rontatá mind a körítést, mind a tornyokat. Látván esztaz várasbeliek, megijedének, és esedezni kezdének Máttyás ki-rálynak, és igen nehezen nyerhetének kegyelmet magoknak.Mikoron ez okaért kezébe vólna az Egburg váras Máttyás király-nak, elbocsátá a fegyvereseknek két hadnagyát, Drágffi Berthol-dot és az Móritz Lászlót, hogy elhoznák a királyné asszonytEgburgba. És mikoron elhoszták vólna aszt, és az várashoz közel-getett vólna, a király kiméne elejbe, és az önnen szekerébe felvévé az Beatrix királyné asszont, és nagy örömmel mennénekegyütt be az várasba. És egynyíhány napig ott lőnek az várasban.

Annak utánna kiindullának onnét, és menének Bécsországba,és bemenének Claustronamburg várasba a Dunán túl, és ottszállának a Szent Leopold egyháza mellett egy nagy házban. Asereget künn hadják az hoffstátokban. Annak utánna elbocsátá akirály a sereget, hogy megvennék valami váraskákat ott nemigenmessze. Meghadja kedig, hogy annak utánna mindjárást Újhellyallá mennének. Vala kedig egész esztendeje immár, hogy meg-

413

szállatta vala Újhellyt az Szapollyai István által, az Bika által,Kanizsa László által és Székelly Jakab által. Másodnapon annakutánna mind az egész udvarnépével elindulla Claustronamburgbólés Bécsbe mene. Mikoron Bécshöz kezdene közelgetni, az Emrenádorispán és a kéncstartó Orbán, ki akkoron győri püspek vala,és minden rendbeli bécsi polgárokkal kijövének Bécsből elejbe,és nagy tisztességgel fogadák őtet, és bevivék az várasban, mindaz Beatrix királyné asszonnyal egyetembe.

Mikoron Bécsben mulatott vólna egy üdeig, és a karácsoninnepi elmúltanak vólna, előszer a király követet választa, kitFrancországba beküldene. Választá kedig Jánost, az váradipüspeket, ki német vala, allávaló nemből való, de jeles és okosember vala, és Máttyás királynak főkancellariosa és tanácsa vala,olomuci püspek is vala. Eszt elbocsátá Máttyás király háromszázlóval, nagy pompával és királyi ékességekkel, hogy leányt szörze-ne Máttyás király fiának, az Hunyadi János hercegnek, azmediolanomi hercegnek húgát. De eszt nem tudja vala az Beatrixkirályné asszony. Annak utánna, hogy megerősítené a kötést és azattyafiúságot a franciai királlyal, hogy ekképpen kétfelől vínánakMaximilianussal és elvesztenék őtet. Annak utánna, hogy afranciai királytól megkérné Szollyabot, az Mahomet török császárfiát, mert az ő attyafia kiűszte vala őtet Ásiából, és úgy futott valabe Francországba a királyhoz. Ennek a neve allatt akar valaMáttyás király nagy hadat indítani a törökek ellen.

János, a váradi püspek elmenvén, szépen véghözvivé a kö-vetséget, de a török császár fiát nem hoszhatá véle, mert a francaikirály addig pápához küldötte vala őtet. Ugyanez üdőbe egripüspekké tövé Máttyás király az Orbán kéncstartót. Győripüspekké tevé kedig az Thamás deákot, ki a király secretariusavala.

Annak utánna Máttyás király megkérdvén a csillagnézéket,és kik az égű forgásokat tudják vala, kiindulla Bécsből, otthagy-ván Beatrix királyné asszonyt mind a több követekkel, ésNémetújhelly allá méne. Mert meghallotta vala, hogy az egész tá-borbeli nép elfáradott vólna alatta mind lovastól, és háromszáznémet kétszáz ökerszekerekkel, éléssel rakottakkal éjjel bemente-nek vala Újhellybe, a megszállott várasba. Eszt meghallvánMáttyás király igen megbúsulla rajta, ezért siete igen a táborba.

414

Mikoron a királya táborba ment vólna, jobban kezdé az vá-rast szorítani, mert a király kezel kezdé vetni a sáncokat az váras-nak körítéseihöz, és mindenütt istrázákat állata, hogy semmit nemvihetnek vala be az várasban. És rövid napon éjjel nékinódítá azhadakozókat, és megvévé a Bécs felé való hoffstátot, és felgyútatáaszt. Ott sokan veszének a polgárokban. Mikoron eszt az erőshoffstátot elvesztették vólna, melly ollyan, mint egy erős bástyavala az várasnak, igen megijedének az várasbeliek.

Másodnapon az hoffstátnak árakjába bevonatá Máttyás királyaz öreg álgyúkat, és onnét kezdé lőttetni ugyan az ő kévánságaszerént az Újhelynek körítéseit mind éjjel, mind nappal. Végrelátá Máttyás király, hogy nem vehetné az várast, hanem csak igennagy vérontással. Ez okaért elhagyatá a nagy lövést, és a nagyvítatást és erőssen megőrzi vala az útakat, hogy semmi élést nemvihetnek vala be.

És hét egész hólnapig megeheszteté őket. Azonközbe elfogyaMáttyás királynak minden kölcsége. Hír is jöve, hogy hatalmasnagy segítségek jőne az újhelybelieknek. Úgy kezde annak utánnaesedezni az Orbán kéncstartónak, hogy ne hadná őtet, hanem az őhívsége szerént szörzene zsóldpénszt, hogy félbe ne hadná a nagydolgot nagy szégyennel.

Az Orbán püspek kedig gyűlést tétete Egerben, és ott zsóldotkiáltata. Mindenfelől pénszt és kölcséget teremte. Az őpüspekségének a jövedelmét mind arra hajtá, kölcsen is kére min-denfelé az ő barátitól. Ekképpen nagy hadat gyűte, és az önnenkölcségén küldé aszt a királynak. Kölcséget is külde mellette, és akirály erőssen dicsíri vala az Orbán kéncstartót, és halálig mindszereté. Látván kedig az újhellyiek, hogy gyakorta új nép jőne azMáttyás király táborába, gondolkodni kezdének a várasnakmegadássa felől.

Azonközbe jutának a követek a táborba, kik megjelentékMáttyás királynak titkon, hogy az János, az váradi püspek elvé-geszte vólna az medilanomi herceggel a dolgot az Hunyadi hercegJános házassága felől, és hogy az Blanka asszony beadta vólnakezét. E követségnek igen örülle Máttyás király. Azonközbemegjárák a frigyet az Újhelly váras közett és Máttyás királyközett. Az újhellyi kapitány megígéré az várast Máttyás király-nak, ha háromszáz terhös szekérrel el akarná őtet bocsátani. A ki-

415

rály megengedé. Kijöve ez okaért a kapitány az várasból tizedmagával a királyhoz, és mindeneket ott elvégeze a királlyal, ésmegesküvék a királynak, hogy az harmincadik napjára kezébeakarná adni az Újhelly várasát. A király is megesküvék néki.

De hogy heába ott ne henyélködnének, a népnek egy részétegynyíhány hadnagyokkal elküldé Stíriába a Scea váras allá,melly szinte Stíriának kapuja vala. Odamenvén ez okaért az had-nagyok megszállák az várast, és beszáguldák mind környüle azvidéket, és a mezővárasokat és a falukat megdúlák és eléget ék.És mindjárt megvövék Scea várast. Ottvesze álgyúlövés miatt azjeles Groffnik, ott fogatá meg Máttyás király az Bánffi Miklóst,de esmet hammar elbocsátá. Azonközbe eljöve a nap, hogyÚjhellyt meg kell vala adni. És a király az hadnagyokkal vissza-méne a táborba Újhelly allá. És onnét elbocsátá Báthori Istvánt, kicsak minap ezer lóval jött vala Erdélyből a királyhoz, hogy Sop-ronra menne, és onnét a táborba hozná a Hipolitus iffiút, ki Beat-rix királyné asszonnak nénnye gyermeke vala, és ennek adta valaMáttyás király az esztergomi érsekséget, és arra jött vala be Ma-gyarországba. Mikoron Báthori István elhoszta vólna aszt, a ki-rály elejbe méne az urakkal, és nagy tisztességgel béfogadá őtet atáborba, és a király igen örüle az Hipolitus iffiúnak.

Mikoron az Újhelly várasának megadássának napja eljöttvólna, ki kezdének a németek költeznyi, és az napon megadák azvárast a királynak. A király mindjárást népébe bekülde, és az őzászlóit feltéteté az körítésbe való tornyokra. És mind az egész se-reg röndekben bemenének az egyik kapun az várasba, és a másikkapun esmet kijövének a táborban. Annak utánna az Beatrix ki-rályné asszony a követekkel és minden udvarával beméne az vár-ba, és felkészítteté mind az várat, hogy az ő győzedelmes urát,Máttyás királyt ékesen befogadhatná.

Harmadnapra annak utánna (mert az égeknek szerencsés for-gását várta vala meg) ő maga is, Máttyás király beméneÚjhellybe.

És kijövének elejbe nagy processióval mind papok, deákok,mind a polgári rendek, és menyezet allá fogák a királyt, és azallatt vivék be nagy tisztességgel az várasba. És utánna mindjártjövének az urak, az Hipolitus érsek, annak utánna az Orbánpüspek és kéncstartó és Thamás püspek, a secretárius, annak

416

utánna az hadnagyok, tudnia illik Báthori István, Szapollyai Ist-ván, az Bika, a Gere Péter, Gere Máttyás, Drágffi Bertholdt,Székelly Jakab és Kanizsai László. És az egész nép, minden nem-zet az ő nyelvén dicséretet kiáltának az új Máttyás császárnak, ésfelmagasztalák mindenképpen az ő nevét, és az Istentől jó szeren-csét és hosszú életet kívánnak vala néki.

És ott lövén egynyíhány napig, vigada Máttyás király azurakkal, és minden csendeszséggel lakék az várasban, senkit nembúsíta az várasban. Egy gonosz szót sem ada senkinek, sőt bőveledelt osztata a megehezett polgároknak.

Ugyanezen esztendőben kötést tőn Máttyás király az Anconvárasbeli polgárokkal, és pecsétet ada nékik, amellett zászlókat is,mellyeket visselnének mind vízen, mind földen. És megígéré esztnékik, hogy ha valaki megbántani őket ez királyi zászlók allatt,hogy ő halálos ellensége akarna lönni azzoknak. Hogy a rómaipápa eszt megérté, igen megharagvék érötte, és reájok támada azanconiakra, és arra kénszeríté őket, hogy fel adnák a szövetséget,mellyet töttenek vala Máttyás királlyal. Az velencések is reájoktámadának, és nem nyugovának, méglen az anconiaiak a királyzászlóit beküldék Rómába a pápának, mert az velencésseknekszövetségek vala a pápával.

Mikoron kedig Máttyás király megvette vólna Újhelyt, a csá-szári erős várast, igen megajándékozza a ferrariakat, kik elhosztákvala az Hipolitus érseket, és annak utánna elbocsátá őket.Azonközbe Beatrix királyné asszony megbetegüle, mert negyed-napi hideglelésbe esék. Kiindulla ez okaért Újhellyből, és Bécsbeméne. Máttyás király kedig ott marada, és a stíriai dolgokatforgatá és elvégezé ott. Annak utánna magának megesketteté azvárast.

Azonközbe új had támada Felső-Bécsországba, mert azFriderik császár szolgái újságot kezdének ott. És Máttyás királynépének egy része odasiete, és mindjárást ütközetnek állának, ésnagy viadal lőn közettek. De végre meggyőzetének a németek, éssokan ottveszének, fogllyá is sokan esének közzülek. Lőn ez azütközet nem messze a Szent Hipolitus várashoz.

Hogy az Friderik császár látá, hogy ollyan nagy kárt ésküssebbséget vallott vólna, álnakságra foga, és titkony kezdepraktikálni némelly urakkal Máttyás király háta megett, és azzo-

417

kat onszolni kezdé, hogy elszakadnának Máttyás királytól, és el-lene támadnának néki. Ugyanazon esztendőben ez okaért Máttyáskirály ellen támadának némelly urak, tudnia illik Victorinus, azPogiebradi György, a cseh király fia, és az groff Wilhelm,Bécsországban némelly nagy urak.

Máttyás király eszt megértvén, igen búsulla rajta, ésezzeknek minden jószágokat kapcsiba vette. Both András, azegyik hadnagy mindjárt Sclavoniába siete foglalni az Victorinusjószágait. Székelly Jakab siete az groff Wilhelmnek jószáginakelfoglallására, mellyek Tódtországba nem messze Zagrábhozvalának. És ez ott lévén, allá s fel szágulda Stíriába, Carniolába ésKarontországba, és megdúlá mind azzokat a tartományokat, éselpusztítá őket, és Friderik császárnak sok apró várasit meghódol-tatá Máttyás királynak. Az második esztendőben annak utánna akirály a bécsországi uraktól, kik elhajlottanak vala tőlle, mindenjószágokat elfoglalá tőllek.

Az Újhelly megvételének utánna második télben gyűlés lőnBécsországba Szent Hipolitus várasba. És odamenvén Máttyás ki-rály, szömbe lőn az Friderik császárnak követivel és az bajorihercegekkel. És ott a gyűlésbe frigyet szörzének egymással. Ak-kor jöve Máttyás királyhoz az mediolanomi püspek, sok nemes-sekkel, hogy megerősítené az újonnan elkezdett házasságot azBlanka menyasszony közett és az Hunyadi János herceg közett,Máttyás király fia közett, mellyet azelőtt szörzett vala János, azváradi püspek, mikoron a király követségbe bocsátta vólna őtet azmediolanomi herceghöz, és az franci királyhoz. És a király nagyörömmel és tisztességgel fogadá őtet, és mikoron minden dolgaitelvégeszte vólna a követekkel, nagyon megajándékozvánelbocsátá őket. Mert érti vala az eszes fejedelem, hogy nem vólnanyomos, mert megterődett vala a nagy sok hadakozássokban,ezért siete megházasítani a fiát, még éltében. És ugyanezért indítahadat egy slésiai nagy úr ellen, hogy aszt meggyőzvén, a fiánakbőv országot kezébe adhatna. Lusatiának sem hadja békét, hanemegynyíhányat reákénszeríte, hogy az ő várrasokat pénzen el kelleadniok. Valakik nem akarák jószágokat eladni, azzok ellen okotkerese, és hadat indíta ellenek.

Mikoron ez okaért Slésiába had támadott vólna, elbocsátáTrinkát, az cseheknek hadnagyát, és az Aristus Ferencet, az

418

husszárokkal, hogy bemennének a tartományba, és megszállanákegy úrnak igen erős várasát, mert aszt költette vala, hogy az váraselhajlott vólna a király hívsége mellől. A nemes úr follyamékLászló királyhoz Csehországba, és segítséget kívána tőlle. Lászlókirály nem akara segítségül néki lönni, hogy ne látszanék meg-szegni a régi köttést, mellyet tött vala Máttyás királlyal. A nemesúr té s tova futamék az urakhoz segítségért. Az urak a közpénzbőlsegítséget bocsátának néki, hogy az ő társok ne fosztatnék meg aző ősi jószágától. Mikoron erősen megszorították vólna a meg-szállásban az várast, odasiete a segítség, és szömbeszállának azellenséggel. És mikoron alkolmatosságot vártanak vólna,megütkezének véllek, és olly haraggal menének az ellenségre,hogy előszer megtolnák a magyarokat.

Látván eszt az Aristus, a hadnagy, ki cseh vala, az husszá-rokkal az erdőbe tarta, és az erdőből a csehek hátok megé kijöve,és hától és oldalól kezde víni a csehekre. És nagy viadal lőn újon-nan, és sokan hullának mindkétfelől. De végre a csehek oszlanikezdének, és hátat kezdének adni. Mikoron a magyarok diada-lommal visszajöttenek vólna a táborba, az váras allá, látván azvárasbeliek, hogy megverték vólna a segítséget, megadák mago-kat. Ebből e dologból egybeveszének Máttyás király Lászlóval, acseh királlyal. Máttyás Lászlót vádollya vala, hogy a kötés ellencselekedett vólna, segítséget adván az ő ellenségének. László ki-rály kedig tagadja vala, de János, az váradi püspek egybehozzaesmet a két királyt. És ez vőn sok várasokat az Hunyadi Jánosnak,a Máttyás király fiának a Csehországnak határában és egészLusadában, hogy egész Lusacia majd mind övé lőn.

Azonközbe Máttyás király mind Bécsbe lőn majd háromegész esztendeig, minek utánna Újhelyt megvötte vala és mineku-tánna a magyarok erőssen gyötrötték vólna Stíriaországot, ésKorontországot a nagy sok kóborlássokkal, a főurak, püspekek,prépostok és apáturak az Friderik császárnak követeivel Bécsbejövének, hogy Máttyás királytól frigyet kérnének. És ott az Orbánpüspek kéncstartó, és a Tamás püspek, király secretáriussa általfrigyet nyerének a királytól, de nagy füzetésért. És mikoron afrigy véghözment vólna, erőssen vendéglé őket a király, ésmegajándékozá őket, és úgy bocsátá annak utánna őket haza.

419

Ugyanazon esztendőbe jövének a török császár követiMáttyás királyhoz, hogy megújítanák és megerőssítenék a frigyetvéle. A lengyel király követi is jövének hozzá, hogy lecsende-szítenék Máttyás királynak haragját, miérthogy a lengyel királyfiára, a Lászlóra, az cseh királyra megharagutt vala. E követekkelküldé Máttyás király vissza az Osvaltot, az zágrábi püspeket,hogy az ő dolgait elvégezné mindenképpen az lengyel királlyal. Amásodik esztendőbe, mikoron írnának Krisztus Urunknak születé-se után 1489, és elbocsátá a székesfejérvári prépostot, az Domon-kost a lengyel királyhoz.

Ugyanazon esztendőben Bódogasszony havába, mikoronMáttyás király Bécsben vólna, nagy mennydörgés és sebes csat-togás lőn az égbe. És minnyájan elijedének, és félteni kezdék a ki-rályt, mert az köszvénybe fekszik vala, és nagy fájdalom kezdereászállani annyira, hogy annak utánna soha lábára nem állhatott.Az ő fő orvosdoktora vala Emilius György, egy jeles ember.Mikoron emellé egy más olasz doktort adtanak vólna, ez lankodnikezde az ő szorgalmatosságában. Ebből lőn, hogy napról napra akirály jobban kezdene megbetegülni. Ez esztendőben kedig sokkövetek jövének mindenfelől Máttyás királyhoz, mert olly nevelött vala immár egész ez világban, hogy mindenütt becsülik és fé-lik vala az ő nevét. A magyarok kedig gyakorta követséget bo-csátnak vala hozzá, és kérik vala őtet, hogy allájőne Magyaror-szágba. Mikoron ez okaért a tavasz eljött vólna, alláindulla Budá-ra. Ott mindjárást hozzájöve az velencéseknek követe, ki az hatá-roknak igazgatása felől könyöreg vala néki Tódtországban. Deinkább a követ kímleni jött vala, hogynem mint egyéb dologért,mert kiment vala az híre Máttyás királynak, hogy az halálhoz ke-zel vólna. A török császár követe is szinte akkoron juta Máttyáskirályhoz, és békességet kíván vala tőlle, mert bosszút akar valaállani a szoldánon. Még el nem bocsátá vala a török császár nagykövetségét, mikoron eljöve a szoldánnak követe, az jerusálembelipatriarcha. Ez által az assiriai soldan jeles ajándékokat küldet valaMáttyás királynak, és könyörge néki, hogy egybetársolkodnék azsoldánnal a török császár ellen. És nagy ígéreteket teszen valaMáttyás királynak, ha együtt fogna véle az hadat a török császárellen. Mert erőssen verte vala meg a töröket a soldan mind vízen,

420

mind földen Siriában. Úgy kivánja vala, hogy Máttyás királyhától megkezdené a töröket, ő kedig elöl akarna ellene támadni.

Ugyanazon napon meghallgatá az rácoknak követit is, a rácdeszpotot, és nagy tisztességgel elbocsátá azzokat. Ugyanakkoronjövének hozzá a Friderik császárnak követi, az Maximilián rómaikirálynak követivel, hogy békességet szörzenének vélle, ésletönnék az hosszú hadat, melly vólt ennyi üdeig közettek.Mikoron kedig eszt meghallotta vólna az neápoli király, az Ferdi-nánd, ő is követet bocsáta Máttyás királyhoz, hogy segítséggellönne e dologban. Ez okaért kéreté az ő leányát, az Beatrix ki-rályné asszont, hogy ő is segítséggel lönne az uránál, hogy azegybebékélés véghözmenne a királyok közett, és a követek frigyettőnek Máttyás királlyal. És gyakorta visszamenének, és esmet akirályhoz jőnek vala. Úgy megajándékozá őket végre Máttyás ki-rály, és békével elbocsátá őket. Mind ennyi sok követek közettsoha senkit vissza nem bocsáta üresen, hanem szép és jeles aján-dékokkal visszabocsáttya vala őket. És mindaddig, még nállaváltanak, szabad kóston tartotta őket, és minden költségeket őadta nékik.

Máttyás király követségbe bocsátá Jánost, az váradi püspeketFriderik császárhoz és Maximiliánhoz, az ő fiához, a római ki-rályhoz, kik akkoron Linzbe valának. És külde ajándokba nékiknégyszáz hordó bort, négyszáz ökret, jeleseket, és tizenkétezeraranyforintot. És meghadja a követnek, hogy meglátná, ha vala-miképpen egybeférhetnének véliek, hogy a nagy had leszállanaközettek, mert egybe akar vala társolkodni a nagy soldánnal atörökek ellen. De az Friderik császár mindenbe igen méltatlancseleködik vala, mert minden jószágát visszakívánja vala Máttyáskirálytól minden pénz nélkül, sőt aszt kívánja vala tőlle, hogy afőembereknek, kik ennyi üdeig az hadban vesztenek vala, minddíjakat letönne. Máttyás király kedig, miérthogy igaz okokból ha-dat visselt vólna, kívánja vala az hadi költséget Friderik császár-tól, tudnia illik hétszer való százezer forintot, és ebből lőn, hogysemmiképpen egybe nem férhetének.

Mikoron kedig elmúlt vala karácson napja, elkészítteteMáttyás király nagy sok szekereket, és arra raká minden kincsét,és elindítá azzokat Bécs felé. Annak utánna ő maga is utánnokméne, és követségbe bocsátá az Fodor Istvánt, a szerémi püspeket

421

az mediolanomi herceghöz, és kéré aszt, hogy a menyekezőt azBlanka és az Hunyadi János közett halasztaná az jövendő eszten-dőre. És az mediolanomi herceg nagy tisztességgel fogadá aMáttyás király követit, és mindeneket az király kívánsága szeréntelvégeze vélle. És annak utánna bevivé a követet az ő tárházaiba,és megmutatá néki minden kéncseit. És úgy jöve a követ annakutánna nagy örömmel haza. És Máttyás király a télen mind Bécs-be lövén, mind jeles dolgokban vala foglalatos. Ott bocsátá lege-lőszer a fiát, az Hunyadi János herceget a turnyierba, és ott vitézülöklele fegyverben az urakkal, mellynek igen örüle az attya,Máttyás király.

Mikoron elérkezett vólna annak utánna az március, azaz abőjt második hava, mikoron írnának Krisztus Urunknak születé-sének utánna 1490, igen kezde Máttyás király erőtlenülni, és min-den teste elkezde szakaszkodni, mert a negyednapi hideglelésgyötri vala őtet. És elbocsátá Jánost, az váradi püspeket, hogySlésiába menne, és nagy gyűlésnek napját hirdetné, és hogy azurakat mind egybegyűtené, és traktálna addig véliek, hogyminnyájan hív szűvel lönnének Máttyás királyhoz. A király kedigaddig Bécsben maradván, nagy dolgokat forgat vala szüvében. Ésa húsvétnek innepi előtt elbocsátá az Orbán püspeket, hogy Ma-gyarországba menne, és sietne mindenfelé az adót, és az országjövedelmit felszedni. És meghadja, hogy hammarsággal vissza-jönne esmet Bécsbe, hogy annak utánna együtt menne véleSlésiába a gyűlésre.

Virágvasárnap on készítöttet vala a piacon az várba szépékességekkel és jeles kárpitokkal hellyt, hol lönnének az napi ce-remóniák a missemondással egyetembe. És ő maga felöltesztetémagát, és szépen megmosdék, és megecselteté mind fejét, mindszakállát, és székbe ülvén alláviteté megát oda a készíttetetthellyre. És a sok követek és a pápa gardinállja és mind az urakelőtte és utánna valának és vidám orcát mutata mindenekhöz. Ottlőn kedig a ceremóniába mind egész hat óráig nagy csendesz-séggel. Mikoron a ceremóniának vége lőtt vólna, előhivatá azvelencésseknek orátorát elejbe, és avval szólván, és őtet megaján-dékozván tisztességgel hazabocsátá őtet.

És mikoron bevitette vólna magát az házba, kénlódni kezdevagy három óráig. Annak utánna ebédet akara önni, mikoron ki-

422

rályné asszony megtért vólna a szarándokjárásából. Királyné asz-szony külemb-külembféle sok eledeleket hoza elejbe, és kínálá azurát azzokkal, de nem övék benne. Monda, hogy igen kerengene afeje, és hogy a szöme fénye elveszne. Meghadja ez okaért, hogybevinnék őtet az ágyasházba, és mihellyt bevitték vólna, megütéőtet a guta. És mindjárást futának az Hunyadi János fiáért, és aGeréb Péter és Geréb Máttyásért, kik huga fiai valának. Annakutánna hivaták az urak közzül is némellyeket, tudnia illik az Or-bán püspeket, a Tamás püspeket, a secretáriust és a SzapollyaiIstvánt, ki az várasnak főkapitánya vala, és Báthori Istvánt, az er-délyi vajdát és egyebeket az urak közzül. És minnyájan környüleállván, nézik vala a királyt, hogy erőssen kénlódik vala, de egyetsem szólhata. És minnyájan megrémülének, mert egyebet nemszólhata, hanem csak nagy óhajtással mondja vala: Vaj, vaj, ésJézus, Jézus. És senki nem mere néki szólni, avagy valamit nékimondani, avagy őtet valamivel kínálni.

Királyné asszony csak egyedül veszédik vala környüle, ésfelfeszíti vala a száját néki, és valami leves állatokat bocsát valanéki szájába, fejében is piszkál vala, haját is vonnogattya vala,karjait is és lábait szoríttya vala, hogy ha valamiképpen szólalhat-na. Fülében is kiált vala, a szömeit is nyitogattya vala, és minde-neket cseleköszik vala. Az orvosdoktoroktól is tanácsot kérd vala,de mind heába. Visszontag a király egyet sem szólala, hanemgyakorta erőssen óhajt vala, gyakorta is erőssen rív vala, és úgyküszedik vala az halállal. Az urak erőssen fohászkodnak és sírnakvala, nemcsak az ő esetiért, hanem hogy olly hertelen leesettvólna, és semmi tanóságot nem adott vólna nékik a királyi biro-dalom felől. Mert féltik vala mind magokat, mind az országot.

Mikoron ez okaért Máttyás király éten-étszaka ekképpenvesszédett vólna, hajnalba elhadja őtet a nagy fájdalom, és megkezde csendeszedni, és elszunnyodék valamennyére. Annak után-na esmet juta a fájdalom reá, és esmet kezde kénlódni. És akénlódásban tétova tekint vala, hol a fiára, hol a királyné asszony-ra, és mozgatá a száját és öremest szól vala, de nem lehete. Ígyveszédék mind napestig. Beatrix királyné asszony váltig kérdé:Mit akar felséged? Mit kéván, eszt akarja-é? De egyet semszólhata. Mikoron kedig kedd re jutott vólna, és eleget immár fo-hászkodott vólna, mintha kegyelmet kévánna az Istentől, délnek

423

előtte, hét és nyolc óra kezett kimúlék ez világból. Lőn kedig edrága fejedelemnek halála, mikoron írnának Krisztus Urunknakszületése után 1490, kedden, a nagyhétben, amint mondám délnekelőtte hét és nyolc óra közett, mikoron negyvenhét esztendősvólna.

Másodnapon felöltezék őtet szépen királyi módra, és fejébetövék a királyi koronát, és kitévék a nagy palotának a közepire,hogy minden ember megláthatná őtet. Egynyíhány nap múlvazsellyébe tövék a testet, és beszurkozák aszt mindenfelől, és hajó-ba tövék aszt, és mellé adák a főaladárt és Bodó Gáspárt, ésmeghadják azzoknak, hogy elvinnék aszt Székesfejérvárra. ÉsBeatrix királynéasszony az urakat minnyájan behívatá az várba,és előttek jajgatni és siratni kezdé az urát, az Máttyás királyt. Ésaz urak mind zokogva sirattyák vala ővéle egyetembe, kiváltkép-pen akkoron, mikoron meglátták vólna, mit cseleködik vala Hu-nyadi János herceg, Máttyás királynak a fia.

Mert az urak előtt elméne, és térdre esék Beatrix királynéasszony előtt, és sírva könyörge néki mondván: Felséges anyám,nem akarlak úgy tartanyi, mint mostohát, hanem mint ídesa-nyámat. Könyörgek te felségednek, hogy könyörülj rajtam, légyóltalmom ennékem, ne haggy megnyomorodnom az én nagy árvavóltomban, mint eszt megígérte tefelséged a szegény attyámnak.Tarts meg engemet, felséges anyám, mind ides fiadat. Az urak isminnyájan ezen könyöregnek vala királyné asszonnak az HunyadiJános hercegért.

És hogy valami zenebonna ne támadna az országban a ki-rálynak haláláért, megeskünek az urak minnyájan a királynéasszonnak, és az Hunyadi János hercegnek kezére, hogy minden-be engedelmessek akarnának nékik lönni mint szinte Máttyás ki-rálynak. És királyné asszony meghallgatván az János hercegnekkönyörgését, megapolá őtet, és eszt ígéré néki, hogy úgy akarnáőtet tartani mindéltig, mint ídes fiát, és hogy mindenben az őelőmentét akarná keresni. És annak utánna az urakra fordula, és őmagát az Hunyadi herceg Jánossal egyetembe ajánlá az uraknak,és annak utánna igen megkösszené nékik az ő engedelmesvóltokat. És igen megígéré magát nékik és mind az egész ország-nak, és annak utánna beméne az ágyasházba.

424

Annak utánna királyné asszony és mind az urak bízák akéncset az Hunyadi herceg Jánosra, mellyet négyszázezer forintraintézik vala. És az attya még éltébe kezébe bíszta vala mind azjeles országbeli erősségeket, és az ő kezére megesküdtette valamind az udvarbírákat, mind a kapitányok at és mind a porkolábo-kat, hogy őnéki hívek, szinte mind ő magának, Máttyás királynakakarnának lönni. Az urak közzül is sokan megesküttek valaMáttyás királynak, hogy halálának utánna senkit nem akarnánakkirállyá választani, hanem csak az ő fiát, az Hunyadi János herce-get. Hogy kedig valami csalárkodás ne lönne az országban a pe-csétekkel, királyné asszony előtt és mind az egész tanács előtteltörék a király pecséteit. A leveleket annak utánna csak királynéasszony pecsétli vala, és egynyíhány urak.

A királynak halála után harmadnapra János is, az váradipüspek megjöve Moraviából és Slésiából. Ez kedig felette igenmegsiratá a királyt. És előszer temetűceremóniát szörze királynéasszon az urakkal Bécsbe Szent Istvánba igen nagy pompával.

Hatodnapon Máttyás királynak halála után tűz támada kiBécsből, és az várasnak nagy része mind megége. Ha az hadako-zók az óltásra nem siettenek vólna, mind az egész váras elégettvólna. Királyné asszony Bécsbe hadja kapitányul a SzapollyaiIstvánt, ki harminc esztendeig fő hadnagy lött vala az Máttyás ki-rály seregébe, ő maga kedig mind az urakkal a Dunára ülle, ésallájöve Budára ötven hajókkal. És a budai várat akkoron bírjavala Ráskai Balás, ki megeskütt vala Máttyás királynak, hogy hívakarna lönni az Hunyadi herceg Jánosnak. Bebocsátá ez okaért ki-rályné asszonyt és Hunyadi János herceget a budai várba, és min-deneket az ő esküvése szerént az Hunyadi herceg János kezébebocsáta. De herceg János esmet mindeneket ő kezébe bocsáta, ésa tisztet esmet reája bízá. Annak utánna úgy kezdének tanácskoz-ni a királynak eltemetése felől. És hadják Budán királyné asz-szonyt, hogy el ne veszne a nagy sírásban. De az urak minnyájanaz Hunyadi herceg Jánossal Székesfejérvárra menének gyászru-hákban, az orátorok is minnyájan követék őket. Szent Márkevangelista napján lőn a temetés. Megnyiták kedig a zsellyét,hogy minden ember megláthattya vala a királynak ábrázattyát. Éskoronát adának fejébe, és minden királyi ékességeket rakának reá:a királyi pálcát, az országnak keresztes almáját, arany tőrt,

425

sarkanttyait, és tizenkét vitéz merő fegyverben méne előtte, ésezek viszik vala előtte a sok diadalmos zászlókat, és úgy vivék atestet az Bódogasszon egyházába. Kétfelől és előtte és utánnavalának mind a nagyurak, és nemesek. De szinte a zsellye utánmegyen vala a fia, az Hunyadi János herceg. Jobbfelől mellette apápa követe, egy gardinál megyen vala, balfelől kedig azHipolitus, az esztergomi érsek.

Mikoron a Bódogasszony egyházába bementenek vólna,kezépben letövék a testet, és az vitézek mind lehagyigálák azászlókat a nagy óltár elejbe, és minnyájan nagyon kezdenek sírnimind az egész egyházba. Úgy jöve az Domonkos prépost ki, és anagy óltár elejbe méne, és a requiemes missét mondá. És azHunyadiJános herceg offerálni méne az óltárhoz, és offerálaelőszer egy merő arany keresztet, drágakövekkel rakottat, mellynegyvenötezer forint ára vala. És egy arany medencét, és aranycsészékkel, arany györttyatartókat, arany kellyheket és egy aranymonstranciát mind drágakövekkel rakottakat. Egynyíhány ezüstképet és tizenkét missemondó ruhákat minden hozzávalószörszámokkal, kik mind gyöngyekkel és drágakövekkel bevalának fűzve. Minden szerszámokat böcsülik vala hetvenötezeraranyforintra. Annak utánna offerálának az óltárra hétszáz arany-forinttal.

És miérthogy az oszlopokon való kápolna kész nem vala aznagy óltár felett, ennek okáért csak a templomnak kezepirecsináltanak vala egy üdeig valami koporsót, abba tövék azMáttyás király testét. És a fia örök zsoltárt szörze az attyának ott akoporsó mellett. Misse allatt a dicsírő orációt mondá az neápoliorátor, az Péter püspek. És az beszédnek az végébe arra végezé,hogy miért a meghólt Máttyás király mind az keresztyénségnekóltalmazzója vólt és a római egyháznak ollyan hív fia, hogy méltóarra, hogy a szentek közükbe írattassék be az ő neve.175 És mind asok püspekek és papok felkiáltának: Méltó, méltó dolog. És a ta-nácsban is végezének rólla. Annak utánna az Hunyadi János her-ceg visszatére az urakkal Budába, hogy új királynak választásárólgondolkodnának.

175 Mát[tyás] kir[ály] írattatik a szentek közükbe.

426

Az Máttyás királynak nagy dicsíretiAz Máttyás király szép termetű férfiú vala, sem igen kicsin,

sem igen nagy. A középtermettséget valamennyére meghallattavala, szép és nemes tekéntetű, mutatván akaratos, bátor szüvet.Veres orcájú vala, szép sárga hajú. Szépen ékesítik vala orcájátmind szöméldeki, mellyek széllesek valának, és gyors, feketérehajlandó szömei és az ő mindenképpen illő orra. Szabad és egye-nes tekintetű vala, és oroszláni módra az eltekintésbe semmit nempillant vala a szömével. Az eltekintésben kegyességet mutat vala.Akire kedig félszömmel néz vala, az nyilván nagy haragnak jelelőn. Majd hosszú vala a nyaka és az álla, és majd széles vala aszája. Szép illendőfeje vala: sem felette igen nagy, sem igen ki-csin. Az homloka majd széles vala. Szépen illenek vala egybeminden tagjai, szép gömbeleg karjai valának és hosszú kezei.Széles vala mind háta, mind mellye. Szép lábai valának, az lovonvaló járásra alkolmatosok. És mindenképpen szép teste vala, fej-ér-veres színű, mint a Nagy Sándor felől írnak. Gyermekségétőlfogva igen gyors vala és erős mellyű, nagy és bátor szűvű, nagydicsíret és tisztességkívánó. Igen munkatehetű vala, és nem hammar fárad vala meg. Igen szenvedhet vala az ő teste mind hideget,mind hevet, mind ehséget és mindenféle munkát. Az hadakozáskönnyű dolog vala nálla. Semmi nehezebb dolga nem lőn, mintotthon hivolkodni. Gyönyörűséges lakásokat igen szereti vala.Kedveli vala a szép asszonyi állati szöméllyeket, de más ember-nek feleségét soha nem bántott. Gyakorta mulatott barátival ésivutt és lakásban vélek. Kész vala mindjárt igéretekre, és hertelenharagú vala. Szabad elmeje vala mindenkor nagy dolgokraügyeközik vala. Nem vala kegyetlen, sem embertelen, mint a fenepogánok, hanem a rómaiaknak természetek után minden cseleke-detiben vágyódik vala. Hogy egynyíhányat baráti közzül meg-nyomorított, nagy okokért kellett aszt megművelni, noha nemdicsíretes vala ez őbenne. Első vétekre senkit nem büntötett az őbaráti közzül, de ha másodúttal vétközett, keményen megbüntötteannak utánna. Nem igen jeles szerencséje is vala barátihoz, mertsokat allávaló rendből felemelt, kik annak utánna ellene ügye-kösztenek praktikálni. De némeilyeket is pórságból vötte ki, és a

427

porból vette fel, kik igen jeles emberek löttenek annak utánna.Egyébképpen minden dolgaiban igen jószerencsés vala.

Az csehek ellen való hadban egyszer minden költsége elfo-gyott vala, és az hadakozók mindennap kérik vala az ő zsóldokat.Akkoron egy napról a másikra halaszttya vala őket, ma s hólnaphoznak, etc. Mikoron szinte az utolsó napot tötte vólna nékik,azon éjjel kockát kezde hánni az urakkal, és azon egy éjjel tízezeraranyforintot nyere tőllek. És azzokat osztá annak utánna az ha-dakozók közükbe. Nem gyakorta vétség esett az ő dolgaiba, ami-hez kezdett. Ez is igen felmagasztalá az ő felséges mivóltát, hogynem vala embertelen, hanem igen nyájas és emberséges, és örö-mest hallgattya vala az embereket, és minden embert jó válasszalelbocsáttya vala tőlle. Igen kegyelmes és szelíd erkölcsű valamindaddig, méglen Beatrix királyné asszon hozzá jöve. Mert an-nak utánna az megmáslá az ő kegyes természetét. Az írási tudo-mányokhoz felette igen nagy kedve vala. Megkeresteté mindenországokban az jeles és tudós férfiakat, és drága költségekkelelhozzatá azzokat Magyarországba. Külemb-külembféle mester-embereket is behozata az országba. Eszt hallottam Brodorics Ist-ván püspektől, kinél vala az egész épületnek jedzésének a képe is.A Duna mellett Budán alól nagy mélly, széles, hosszú és igen te-mérdek fondamentomokat vettete fel, és megrakatá azzokatvalamennyére a föld felött, és nem monda senkinek, mit akarnaoda csináltatni. De készen immár mind meggondolta ésmegjedzette vala nagy papirosra az fondálókkal, minémű lönne azaz épület. Úgy jedzették vala, hogy az épületnek két piaca lönne.Az egyik, a felső Bécs felől, igen hosszú, a másik félannyi. A fel-ső piacon úgy rendelte vala, hogy háromfelől mindenik oldalonbóltos kamorák lönnének egymás felött hét renddel. Napnyugatra,Buda felé és a Duna felé vólnának mind a kamoráknak az ablaki.Úgy jedzette vala kedig, hogy öt kerengő vólna körös-környül, ésez kerengőkbe mennének a széles grádicsok fel a földről egyikrőla másikra. És hogy a kerengők a kamorák előtt olly szélesekvólnának, hogy a deákok mind beléférnének, és ott hallgathatná-nak leckét. Ahhoz kedig a piacot egybe akará szorítani, és hétrészre akarta aszt szakasztani egy-egy általkőfallal. És mindenikszakasztásnak az ő piacára középben egy-egy faragott oszlopotakarta állatni, és az oszlopnak az óldalában akarta az lektornak

428

székit hellyhesztetni, holott a doktorokat el akarta rendelni mindvégig, minden oszlop mellett a leckéknek olvasására, hogy azegyik oszlop mellett az egyik grammát olvasott, a másik oszlop-nál a másik dialektikát, a harmadik mellet az harmadik lektor arhetorikát. A negyedik oszlop mellett a negyedik doktor arithme-tikát, az öttedik mellett az öttedik lektor a muzsikát, az hatodikmellett az hatodik doktor geometriát, az hetedik mellett az hetediklektor az asztronómiát. És mindenik oszlopra fellyül egy kris-tállyos lámpást akara csináltatni. Es minden estve az lámpássokatakarta meggyújtatni, hogy éjjel is olvashatnának a lektorok lecké-ket és a deákok tanólhatnának szinte mint nappal az hét lámpás-soknak világosságtól. És úgy akarta az épületet rendelni, hogymindenik piacról bált allatt általmehetnének a kamorák közett akamoraszékekbe az Dunára. Ahol által akarta rekeszteni az hosz-szú piacat a küssebbik piactól, abban az óldalba akarta a dokto-roknak és a lektoroknak házait csináltatni minden szükséges szo-bákkal és kamorákkal, hogy az ablakok azzoknak házainaklönnének napkeletre a küssebbik piacára, napnyugatra az hosszúpiacra, az oszlopok felé, északra a Dunára, délre kedig Budára.Annak utánna úgy akará a küssebbik piacát épűteni, hogy azészaki óldalba szép ból tok, szép szobák és szép kamorák lönné-nek, hogy az elsőkben az orvosdoktorok laknának, az másikbanaz patikárosok és az borbéllyok, az harmadikban vólnának az be-tegek külemb-külembféle szobákban, bóltokban és kamorákban.A másik oldalon lönnének szép pincék, szobák, bóltok és kamo-rák, kikben laknék az oeconomus, a családos ember és minden őcsaládjai, hogy az mindenféle bort és sereket, kenyeret szinettlenárólna nagy bővséggel. Az naptámadati óldalában jedzette vala azegyik nagy kaput kezépben, az felső részre, délre Buda feléjedzette vala a műveseknek házait, holott mindenféle művesekárólnának, de nem hogy ott laknának. De az alsó részére a Dunafelé jedzette vala a kapu felött szép szobákat, bóltokat és kamorá-kat, hol az egész akadémiának, avagy fő országnak oskolájánakprépostja laknék, ki mind a több deákoknak, lektoroknak, meste-reknek és doktoroknak rektorok és vezérlője vólna. És úgy ren-delte vala, hogy északra a kapun alól, a Duna felől mind az egészszeren alól egymás mellett mind konyhák vólnának, és afelettmindenféle szükségekre való házok, mert aszt tekéllette vala

429

őmagába, hogy úgy rendelne minden szükségeket a scola mellémind ételből, mind ital ból, mind az egyéb embereknek szükségé-re valókból, hogy az negyvenezer tanoló deákokból egy sem jőnebe egész esztendeig az várasba semmi szükségeért, hanem min-denek ott bőven vólnának a schola mellett. Ennek alkolmatos-ságra kedig jedzette vala, hogy az első, küssebbik udvarba kétoszlop állana és az oszlopból csatornás kút folyna ki, és mindenikoszlopon fellyül egy-egy nagy kristályos lámpás vólna, mellyéten-étszaka világoskodnék. Úgy is jedzette vala, hogy az hosszúpiacon is azzon csatornás kút felforranak, és kiöttlenédnék háromhellyen az Duna-vízzel. Úgy is intészte vala a dolgot, hogy negy-venezer deák laknék szinetlen e scholában, és arra ügyeközikvala, hogy olly disciplinát szörzene a scholában, hogy ne vólna azegész scholában mind ennyi deák közett is vagy egy dákos is, éshogy ennyi deáknak mind elég ételek és italok vólna az scholakonyháiból és az oeconomusnak pincéiből. Erre kedig a Dunamellé mészáros céhet akar vala szörzeni egy kenyérsütő utszájá-val egyetembe, és abban egy nagy vásárt, mellyet meg akaraajándékozni nagy szabadságokkal, hogy mindennap elég vólna anegyvenezer deáknak. És a prépost avagy rektorsághoz és azoeconomussághoz jeles és nagy jószágot akar vala szakasztani, éssok ezer forint ára jövedelmet, hogy mind e széles világon nemlönne jobb, szebb és bővebb schola annál. Eszt is megjedzettevala, hogy az jeles épületet, mellyre szándékozott vala régentenSigmond király és császár, hogy aszt is véghöz akarná vinni.Tudniaillik, hogy Buda várából hidat ki akarna hozni faragott kö-vekből, és aszt által akarná vinni a schola felett, nagy szélesen aDunán, és az híd végén a Duna-parton, Pesten felött igen erős vá-rat akarna rakni temérdek kőfalokkal, nagy töltéssel, hogybóltakon általmehetnének a nagy töltésen mind a párkányba, minda nagy szeggeletes bástyákban, mellyek mind ki a széles és méllyárokra szolgálnának. Mind ollyan jeles és nagy dolgokat meggon-dolt és elvégezett vala az ő fejébe, mellyeket meg is jedzetett ésmegíratott vala nagy szépen az fondálókkal. Nagy elméje vala azembernek és véghetetlen tanácsa. Ha száz esztendeig kellett vólnaélni, csak az egy jedzett épületre nem vólt vólna elég. Mégis afondamentomit megássatá és megrakatta, és meglátzanak ott a

430

mai napon is, noha nem tudja minden ember, micsoda és mit akartavval indítani.

Ez mellett az isteni szolgálatra igen hajol vala szinetlen nagyszorgalmatossággal. És erre nem tud vala semmit kiméleni.Mikoron egyszer Szeggeden az gyűlés ben vala, és Szent Demeternapján bement vólna a nagymissére, és látta vólna, hogy nem igenjeles casula, avagy missemondó ruha vólna a plebánoson a nagy-missén, mindjárást offerendára méne. És mikoron megkörültevólna Szent Demeternek óltárát, mindjárt levoná az ő felső ruhá-ját, és az óltárra offerálá aszt, hogy Szent Demeternek casulát csi-nálnának belőle. Becsülik vala kedig aszt a ruhát hatvanezer fo-rintra. Ebből tetszik, melly ájítatos szűve vólt. Esmet, mennyikölcséggel megépűttette Budán a király kápolynáját, mennyikölcséggel szörzette a sok nagyszavú papokat belé, mennyi nagykölcséggel épűtötte a librariát, mennyi sok pénzzel szörzette anagy sok Íratott hártyás könyvet belé, mind göröget, mind deákot,mennyi sok és szántalan nagy pénzzel megépűtette a sokegyházakot, oltárokat, apátúrságokat és kalastromokat, etc.

Ennek felette igen bátor szűve is vala, mert nagy dolgokatmer vala kísérteni, mint oda elő Sabác várának megvítatásárólmegmondottuk. Mert egyedől ült egy innassal egy csólnokba, éscsak révésszel, és úgy járta éjjel Sabácnak az óldalát, és ő magameglátta és megkémlötte, hol és miképpen kellene Sabácot vítatniés ostromlani. Bécset hogy vítatta! Ő maga vött vajat és kosártikmonyat a hátára, és úgy árólta ezeket a bécsi vásáron üdegenrossz ruházatokban, és úgy hallotta ott benn Bécsben, mit szólnakaz emberek, és mire ügyeköznek, és mindenképpen meglátta azhadakozóknak az ő tartásokat és minémű renddel őrüznének.

Egyszer, midőn török császárral szömbeszállott vólna tábor-ban, török ruhában öltezék másodmagával, és megelegyedékazzokkal, kik élést visznek vala a török táborba. És midőn bementvólna a török táborba, napestig ott árpát áról vala nem igen mesz-sze a császár sátorához. És mikoron a császárnak fel viszik valaaz ebédet, mind megszámlálá a tál étkeket. És mikoron visszajöttvólna az ő táborába, másodnap levelet íra török császárnak,mondván: Agg ebül őrzesz táborodban, mert tegnap mind ott ül-tem sátorod előtt, és árpát áróltam, és mind megkémlettem tábo-rodat. Hogy kedig ne kételködjél ebben, ennyi számú tál étkeket

431

vittenek tenéked fel ebédedre. Hogy eszt török császár a levélbőlmegértötte vólna, igen megijede, és másodnapon virradóra kio-roszkodék táborából, és elméne Máttyás király előtt.

Igen okossággal vigyázó ember is vala Máttyás király. Ésmikoron valakit vádolnak vala előtte, avagy hogy a kémek valamihírt hoznak vala néki, nem mindenkor hiszi vala beszédeket, ha-nem paraszt, slejt ruhába öltezvén ő maga másodmagával kiorosz-kodik vala udvarából, és mindeneket ő maga akara szömévelmeglátni. Budán a kapások közzé állott, és úgy akarta meghallani,mit szól a kösség felőle, és minémű ítéletet teszen az ő királyi bi-rodalma felől.

Erdélbe bemenvén Hunyadon eloroszkodék a seregtől ésKolosvárra bemenvén mind allá-fel kerengett az várasban. Azutána mészárszékbe ment, és ott ülvén, úgy lógatta a mészárszéken lá-bait. Egy bíró lakott ott ellenébe a mészárszéknek, ki az jobbá-gyokkal nagy sok tűzrevaló fát hozzatott vólt, és a kolosvári sze-gény néppel aszt felvágatta vólt. Annak utánna a poroszlókkalmind a fa mellé kergette a szegény népeket a piacról, hogy a fátbehordanák a bírónak az udvarba, és asztagba raknák. Úgy találaaz egyik poroszló Máttyás királyra is, és monda néki: Jere, te si-ma orrú, hordj fát! Monda Máttyás király: Hány pénszt adsz? Ésmonda a poroszló: Ebet adok, és jót rándíta egyet a válla közett abottal, és úgy hajtá őtet a ház elejbe az vágott fa mellé. Hogyodajuta a király, tehát a bíró fekszik a könyeklén. Monda Máttyáskirály: Mit adsz, hogy be segítsem a fát vinni? Monda a bíró: Coel, kurvafi! Hordjad, mert ezennel úgy kékül meg a hátod! Ésszegény Máttyásnak váltig kelle hordani. A behordásba kedig há-rom hasal fára megírta vólt Máttyás király az ő nevét veres krétá-val. Azonba eloroszkodik onnét, és Gyaluba ment fel e seregközübe. Harmadnapra allájő Kolosvárra. Mikoron egynyihánynap mulatott vólna, szömbehívatá e kolosvári bírót és a tanácsat.Hogy szömbevólnának, megkérdé e bírót, mint vólna az váras?Épülne-é, avagy nem? Vólna-é a szegénységnek valaki nyomorí-tására, avagy nem? Felele a bíró: Felséges urunk, a te felségedóltalma alatt jó békességben vagyunk. Nincsen a szegénységneksemmi nyomorúsága. Mond a király szolgáinak: Menjenek a dra-bantok el, és hánnyák meg a bíró udvarában az új asztag fát. A faközett ott megtaláltok három hasál fát, mellyeken az én nevem

432

vagyon megírván veres krétával. Hozzátok azzokat ide. És fogjá-tok meg a bíró poroszlóit, és hozzátok azzokat is ide.

És a drabantok mind odafutának, és meg kezdék hányni az újasztag fát. És nem sok üdő múlva kettőt megtalálának az fákban.És a király monda a bírónak: Hol vetted eszt a fát, mondd meg. Ésa bíró megrémülvén döderegve mondá: Az jobbágyokkal hozzat-tam. Monda a király: Kicsoda vágta fel? Mikoron a bíró hallgat-na, megreasztá a király: Mondd meg! És monda a bíró: Azvárasbeli szegény nép vágta fel. Monda a király: Kicsoda vitte beudvarodban? És fordulván az egyik poroszlóra és monda néki:Lator, nézzed az orromat, ha sima? Lator, most is tüzel a hátom ate ütéssed miatt. És monda az uraknak: Lássátok a nagy kegyet-lenséget.

Es megbeszéllé nékik az egész históriát. Annak utánna mon-da a bírónak: Te hamis bíró, agg ebnek és kurva fiának mondál,és meg akarád kéktiteni hátamat, hogy füzetést kívánok vala a fa-hordásért. Ezeket a fákat hátamon kellett behordanom. Ihol kezemírása rajta vagyon, meg nem tagadhatod. Mi nem jobbágyuladtanánk a szent királyok a szegény népet és a falukat az várasak-hoz, hogy a bírák és tanácsok rabbul bírják azzokat. Nem tü job-bágyitok, hanem minnyájan én jobbágyim vagytok, mint szinteamazok, szegények. De miérthogy ők együgyűek, szegények, az őgondja visselésseknek terhejét raktuk türeátok, és hogy az vára-soknak épűtésére segítségül legyenek. Még a nemeseknek is nemadtuk a szegény népet jobbágyul avagy rabbul, hanem csak a föl-det adtuk nékik az ő vitézségekért, hogy majorkodjanak rajta, és aszegénység is majorkodjék rajta. És miérthogy a szegények élik aföldeket, hogy azért adót adjanak nékik, a király adaja mellett, ésbizonyos napokon is szolgállyanak nékik, és ezért viszontag tar-toznak a nemesek véle, hogy gondjokat vissellyék, és mególtal-mazzák őket. Annak utánna úgy fordítá Máttyás király a beszédeta kolosvári bíróra, és monda néki: Te hamis és kegyetlen bíró,miérthogy eszt e törvéntelenséget művelted, és ekképpen szö-memnek láttára hamissan megrabboltattad, ezért akasztófa vólnahellyed. De hazámon nem művelem eszt a szömérmet, hanemharmadnapra a fejedet elüssék. Te kedig, lator paraszló, törvénte-lenségnek hóhére, miérthogy a szegénységet így kénzottad, ésennékem megütötted minden ok nélkül az hátamat, és ebbel kí-

433

náltál engemet, harmadnapra elvágják a te jobb kezedet, mellyelmegütöttél engemet és a szegényeket, és annak utánna egy nagygyevedert kössenek nyakadra, és avval egyetembe az akasztófárafelakasszanak. És a másik proszlónak monda: Te szegénykergetőlator, tégedet harmadnapra a prengér allá vigyenek, és három pál-cával jól megcsőpellyék a hátodat, annak utánna a várasból ki-verjenek, és országomból kimenj, mert ha megtaláltatol orszá-gomba, akasztófa leszen hellyed. És ezek mind így lőnek.

Annak utánna Szebembe is úgy oroszkodott be, és a feketeapácák mellett ment be egy szegény özvegyasszonnak házába. Ésa képet otthagyván, mind bejárta az egész várast, és mindeneketmeglátott és megértett, mert sok nyelveket tud vala Máttyás ki-rály. Csak törökül és görögül nem tudott, a több európabeli nyel-veket majd mind megtudta. És mikoron harmadnapig ott lakottvólna az szegény özvegynél, egy péntek napon borért küldötte aszegény asszont. Addig még az asszony borért méne, feladá egykis csuporból az olajos káposztát a tűznél, és mind megövé aszt,és egy aranyforintot tőn a csupornak fenekére, és elszekék onnét,méglen a szegény asszony megjöve a borral. Aszt mondotta, hogysoha éltében jobb ízű étket nem ött az olajos káposztánál azözvégy asszonnál, és az szalonnás káposztánál, mellyet ött vala azdomine Valentinenél estve, mikoron Moldovából kiszalladott vóltaz havason által. De Szebemben is annak utánna fejét vétette azpolgármesternek.

Annak felette igen eszes és bölcs ember vala Máttyás király.Mikoron beszél vala, nem egymás hátára hányja vala a beszéde-ket, hanem halkkal beszélle, szép renddel egymás után, és mindenbeszéde nyomos vala. Egyébképpen baráti közett igen szépvágasságos beszédű és csúffondáros vala. Barátival olly nyájosvala, hogy őket vacsorára híván gyakorta ő maga beméne a kony-hába, és megsegít nékik készíteni az vacsorát. Nemcsak kedig azövéivel teszen vala jót, hanem az üdegenekkel is. Az jószeren-csébe nem hivé el magát, hanem térden állván, úgy ada hálát azIstennek. Bőv kezű vala az isteni szolgálatra. Mikoron valamisúllyos dologban vala, nem bánkódik vala, hanem nagy vigassá-got mutat vala. Mikoron elő mente vala az ő dolgainak, minden-nel jól teszen vala. Nem haragszik vala azzokra, kik reá feddnekvala. Igen megmeveti vala az kérkedőket. Barátihoz igen kegyes

434

vala, az ő ellenségihöz kedig igen röttenetes. Mikoron az hadbanvólt Máttyás király, erőssen vigyázott. Nem hatta az vigyázástcsak az őrüzőkre és az istrázokra, hanem ő maga forgolódott mentés jött. Ő maga akart minden látni és tudni. És mikoron váratvagy várast kell vala víatni, ő maga megnészte előszer, annakutánna elejbe adta az hadnagyoknak mind az vításnak mindenmódját. Ha meg kellett ütközni valami ellenséggel, nagy pénzzelszörzett ő jeles kémeket, és mind megtudta előszer, mint vagyonaz ellenségnek tábora, serege és minden készületi, mire ügyekö-zik, mit végez tanácsába, mint akarja az viadalt kezdeni. Ahhozképest és ugyan az ellen nagy bölcsességgel rendelte minden né-pét, és mind az hadnagyoknak megparancsolta, ki hol álljon, mitművelljen. Egynyíhánszor úgy indította seregét és ollyanhammarsággal ment az ellenségre, hogy az ellenség ingyen semtudta vélni, és nagy bátorságban vólt, és ott nyomta meg az ellen-séget. Egynyíhánszor rút és pokol üdőben, mikoron az ellenségingyen sem tudna félni, úgy ütötte meg az ellenségnek táborát.

És olly csoda módon tudta ő megkörülni az ellenséget, hogyminden ember elcsodálkozott rajta. Felette igen bátor szűve valaaz hadakozásra, amellett igen bölcs, de igen álnak is. Egy fordu-lásban ollyan fortélyt talált az ellenség ellen, hogy az hősekminnyájan elámélkottak rajta. Ahova megyen vala, úgy megyenvala, mintha röpülne. Kocsis póstán egynyíhányszáz mélföldigelment csak kevés napig. Igen vigyászhat vala, és igen nagy mun-kát tehet vala.

Az hadban szépen tud vala cseleködni az hősekkel. Noha be-szédes vala és csúffságot indít vala az hősek közett, azért úgyvisseli vala magát ez mellett, hogy úgy félnek vala tőlle, mint egykegyetlen oroszlántól. Az viadalban bátor szűvel megyen vala né-ki, és vitézül vív vala. Az diadalom után kedig kegyes is vala, éstud vala könyörülni a könyörgőken. Ő maga kedig teszen valaválaszt minden könyörgének, és nem hallasztja vala senkinekdolgát vagy a kancelláriosokra, vagy imerre vagy amarra. Nemvala hertelen haragó, de az hitetlennek ellen és kik arcól ellenetámadnak vala, és kik árulást szöreznek vala ellene, igen kegyet-len vala.

Melly igen bölcs lött legyen kedig Máttyás király az hadak-nak viselésében és a seregeknek elrendelésében, aszt megmutatá

435

egy nap előttünk, mikoron megvötte vólna a Németújhellyt. Mertott Újhellyből kihozá egynyíhány nap múlva a feleségét, az Beat-rix királyné asszont, és a széles mezőre hozá az váras elejbe. An-nak utánna odahozá minden népét, és ott megmutatá az ő sereg-rendelésének minden nagy mesterségét a királyné asszony és az őegyéb baráti előtt, és a sok fejedelmeknek jeles követi előtt, kikakkoron nálla valának. És minnyájan elámélkodának rajta. Vala-mit olvastam a régi tudós mestereknél, kik írtanak az hadakozás-ról és a seregeknek elrendeléséről mindenféle viadalra, látvánMáttyás királynak jeles rendelésit (mert az Beatrix királyné asz-szon mellett állok vala), mind eszembe jutó, és úgy tetszik vala,mintha mind ott jelen látnám. Megmutatá ott Máttyás király nem-csak eszt, hogy jeles bölcs király vólna és hatalmas, hanem eszt isjelenté, hogy jeles és legfellyebb való hadnagy is vólna.

Ekképpen rendelte vala kedig minden hadakozóit. Négyrészbe szörzette vala mind az egész sereget. Az huszárokat és azkönnyűfegyvereseket kétfelé rendelé a szárnyokban. A két szár-nya közett rendelé a seregnek a derekát. Ebben valának előszerrendekben az lovagok, kik húszezeren valának. Az lovagokmegett valának rendekben az gyalogok, kik tízezeren valának. Adereka mellett óldalól mindkétfelől és hától valának a szekerek,mellyek majd kilencezeren valának. Ezeknek ez seregeknek őmaga osztá ki renddel a zászlókat. Az elsőnek adá a római ke-resztyénségnek címerét az zászlóban. A másiknak adá az Hunyadinemzetnek címerit. Az harmadiknak adá az Magyarországnak cí-merit. A negyediknek adá a Tódtországnak, Csehországnak ésBécsországnak címereit. Annak utánna úgy osztogatá ki az had-nagyoknak címereit renddel. És minden kopjás hadakozónak újlobogója vala a kopja végén, mellyekkel felette igen szép, ékesvala a sereg. Az egész sereg kedig nagy veszteg hallgatásban vala.

Hogy az első zászlót elhozák, adá aszt a király egy régi hős-nek, és szép szóval megtanyítá aszt az ő tisztire. És annak utánnamindjárást leódatá a sarkanttyút rólla, hogy ne űszhetné a lovat,hanem az ő hellyébe veszteg állana. És mindjárást állatá az azászlótartó környül tizenkét képeseket, esmet tizenkét ellabárdo-sokat és ennyi botosokat. Úgy rendelé annak utánna az ízeketrenddel a zászlótartó elejbe. És mindenik ízbe hellyheszte hu-szonöt-öt lovagot. Nyolcvan ollyan ízeket rendele az zászlótartó

436

elejbe, utánna is annyit. A több részeket is a seregnek szinte ek-képpen szörzé. Ő maga a királyok környül forga mind a seregen,és hogy előindíttya vala a sereget, ki-ki mind szépen megtartá aző rendét. Mert mindenik fél vala a királytól, és vigyáz vala az őrendjére. Egy ember szavát ott senki nem hallott, hanem csaktisztán a királyét.

Mikoron előbb mozdultak vólna egy kevéssé, inte a király azegyik zászlóallyának, és ottan tetetik vala, mintha az ellenségszömbe vólna, és néki mozdulának szép renddel, hol körék for-mába, hol három hegyűbe, hol négy hegyűbe, hol olló formába, ésekképpen szép renddel megmutattyák vala az ő kész vóltokat. Ésmikoron minden részek ekképpen megmutották vólna magokat,úgy rendelé annak utánna az egész sereget ütközetre, hogymegmutatnája az Beatrix királyné asszonnak az ütközetnek az őmódját. A két szárnyára rendelé az fegyveres lovagokat az ő ren-dekbe. Két részét esmet az lovagok, fegyveresek közzül aközepire rendelé elől, a seregnek a derekába. Közép aránt ezekközükbe gyalog fegyvereseket rendele. Ezeknek utánna rendelé azgyalogokat a képeseket, az kézíjeseket és a több gyalogokat. Ezekután állatá a könnyűfegyvereseket szépen rendekben. Az harma-dik rendben állatá az darabantokat, ki jelesbek valának. És azzokközett vala a fő zászló és az utolsó. Mindenik szárnya elejbe egy-egy sereg huszárt rendele, kik az hamm ar lovakon valának. Ésennek az egész roppont seregnek az ő formája és képe szinteollyan vala mint egy skorpiónak a képe. És ezeket úgy indítá,mint hogy szinte az ütközetnek mennének. És Beatrix királynéasszony és mü minnyájan véle egyetembe elcsodálkozunk valarajta, hogy egy fő ennyi nagyszámú népet ollyan nagy engedel-mességben tudna igazítani, és ollyan szép tartással bírnyi.

Ollyan szép szörtartásban nevelte vala fel Máttyás király azmagyarokat az hadakozásra, jeles fenyűték allatt. Véle váltammindenütt a táborban, és szömemmel megláttam, mint tanyítottaés oktatta őket. Soha népet nem láttam, melly inkább tudna mindhevet, mind hideget szenvedni, mint az ő népe. Sohasem láttamnépet, melly inkább szerette és böcsülte vólna az ő fejedelmét,mint az ő népe őtet szereti és böcsüli vala. Mihellyt dobot üttének,minynyájan készek valának az viadalra, és készek valának mel-lette halálra menni. Soha támadás nem lőn az ő táborában. Tiszta

437

vala kedig az ő tábora minden fertelmes élet nélkül és paráznaságnélkül. Nem igen sok dézselést és tobzódást látnak vala az ő tábo-rában, sem hallnak vala ott isteni káromlássokat, sem átkozódás-sokat, sem rút és undok szitkozódássokat. Házasok valának fő-képpen mind az ő hadakozói, kiváltképpen az lovagok. Egynyí-hánszor csak harmadévre szallattanak egyszer haza, mégsem hal-lott senki valami paráznaságot hozzájok. Ha valakit találnak valavalami parázna szöméllyel, aszt úgy tartják mint egy tisztességevesztettet. Mind télben-nyárban egyaránt valának a táborban, ésnagy békességgel szenvedék el mind az hevet, mind az hideget.Jeles hadnagyi valának kedig Máttyás királynak külemb-külembnemzetek közzül, és ugyan sokan. Ezek közett vala kedig Máttyáskirály, mintegy egy Nagy Sándor.

Éltében mind az egész ország reá kiált vala Máttyás királyra,hogy igen kövély, nagyravágyó, hertelen haragó és felette igentelhettetlen vólna. Megnyúzná és megönné az országot a sok vá-mokkal és a nagy rovásokkal, mert négyszer rója vala mindenesztendőben az országot, etc. De mihellyt meghala, minden emberottan dicsírni kezdé őtet, mert mindjárt meg kezde bomlani a bé-kesség az országba. Ottan megelevenülének a törökek is, és az or-szág egyik nyavallyából a másikban esék. Akkoron kezdé mindenember megesmerni, micsoda jeles fejedelem vólt vólna azMáttyás király. És akkoron kezdének mind az emberek mondani:De csak élne Máttyás király, bátor minden esztendőben hétszerróná meg az országot, etc.

Máttyás király halála után mennyi veszédés volt azmagyari koronáért, és mint lött dolga az Hunyadi

Jánosnak, az: Máttyás király fiánakMikorony ez okaért eltemették vólna Máttyás királyt nagy

tisztességgel, külemb-külembféle mozdulássok kezdenek lönni azországban szerinszerte. Ez okaért az urak gondolkodni kezdénekaz királynak választásáról. Mikoron egybetanácskosztanak vólna,meghadják az Orbán érseknek, az egri püspeknek, hogy ő írná kiegy bizonyos napra a gyűlést a Rákosra. Kiírá ez okaért a gyűléstpinkest havára. Mikoron eljött vólna az gyűlésnek napja, előszerodajuta az Rákosra az Orbán érsek nagy sereggel, fegyveres-

438

sekkel és huszárokkal. Az Orbán püspek után eljövének a többpüspekek is: György, a csanádi püspek, esmet az Dóczi Péter,Dóczi Imre, Aristius Ferenc vagy harmadfélezer lovaggal. Nyol-cadnapon jöve az erdélyi vajda nagy sok urakkal és negyedfélezerlovaggal. Véle jöve együtt az Drágfi Berthold, a két László, azMóric és az Losonci, és egyéb jeles urak és hadnagyok. Ezek utánjövének Erdélyből a székelyek is. Ezeknek utánna jövének aSzentgyörgyi gróffok is igen szép sereggel. Ezekkel valának aRamizsaiak és a Szécsiek. Még az urak fel nem érkesztenek valaaz alföldről.

De hogy vontatás ne lönne a dologban, az jelenvaló urakmind begyűlének egy igen nagy sátorba, és elkezdék a tanácsot azkirály választása felől. Még a tanácsba senki ki nem mondottavala az ő mondóját, és a sátor előtt fel kezdének kiáltani, hogyAlbert, az lengyel Kasimir királynak a fia vólna magyari király.De az attyák lecsendeszíték eszt a kiáltást. Albert kedig, hallvánaz Máttyás királynak halálát, mindjárt igen nagy sereget gyűte, ésaz Magyarországnak az határba juta, és ott táborban szálla, hogykezeljönne, és a több kívánóknak eleit vehetné. Maximilián királyis az Bécsország határában vala, és lesi vala Máttyás királynakhalálát, mert megértötte vala az mesterektől, kik az csillagoknakjárása után ítélnek, hogy ez esztendőben halandó vólna. Ezértmindjárt vissza akará vönni az Bécsországot. Rövideden, ötfélefejedelemtől követik vala az magyari koronát az gyűlésben.Tudniaillik az római császár, az cseh László király, Albirt, a len-gyel királynak a fia, az aragóniai király és az Hunyadi János,Máttyás királynak a fia. Ezek mind forgolódának az gyűlésben azurak környül nagy adományokkal és szántalan sok ígéretekkel.

Ennyi sok követek és kivánók közett ingyen sem tudnák valaaz urak, hova és kihöz hajollyanak. Ki imide vonszon vala, kiamoda, és nagy egyenetlenség vala közettek. Az urak annak után-na egybegyűlének a pesti nagy egyházban, és előszer elejkbenbocsáták az Hunyadi Jánosnak követit, Jánost, az váradi püspeketés Tamást, az győri püspeket. Ezek sirva kezdének előszámlálniaz Máttyás király dolgait és jótéteit. És ezeket meghallván, bizonyminnyájan királlyá felkiáltyák vala az urak az Hunyadi Jánost, haigaz házasságból született leszen vala. Másodnapon az urak azrómai császárnak követit bocsátanák be elejkbe. Ezek is nagy,

439

hosszú beszéddel kivánják vala az Friderik császárnak az magyarikirályságot. Annak utánna bocsátanák a lengyel követeket elejk-be. Negyedúttal az arragóniai királyét, honnét vala az Beatrix ki-rályné asszony. Utólszor bebocsátanák a cseh László királynakkövetit. Ezek nagy orációt tőnek az urak előtt, és sok és szép be-szédekkel nyújták az ő kívánságokat.

Mikoron az urak mind meghallgatták vólna ezeket, sokáig ta-nácskozának egymással. Végre önnen közettek választák azLászlót, és titkon tarták az választást, mert féltik vala az országota szomszédoktól.

Az XXXVII. magyari király, az lengyel László király,ki azelőtt cseh király is vala

Mikoron ekképpen az urak megválasztották vólna titkonyönnen közettek az Lászlót, a cseh királyt, titkony izenének néki,hogy hammar felkészülne nagy sereggel, mert a szomszédoktólfélő vólna a dolog. És az Hunyadi János követi erőssen forgolód-nak vala az urak környül, és az urak választ tőnek nékik, hogy ké-szen vólna ugyan a dolog az ő jámbor attyáért, de az ő születé-seért nem lönne soha magyari király, de a király után első méltó-ságban lönne. És az urak olly an kötést tőnek vélle, hogy ha a ko-ronát és az országnak erősségit szabad akaratból az ország kezébeadná, tehát néki akarnák engedni az bosznai királyságot, az Hor-vátországot és az Sclovákországot minden várakkal várasokkal,kéncsekkel, mellyeket az anya néki hagyott testamentomba. Éselőszer engede mindezeknek.

Az császári követeknek is választ adának, hogy nem lehetnesemmiképpen, hogy a császárt választhatnák. Sok okai vólnának.Hogy kedig a követek aszt mondanák, hogy Máttyás király oda-kötötte vólna az magyari királyságot, mikoron a császár vissza-adta az magyari koronát néki, arra az urak aszt felelék, hogyMáttyás király nem adhatót ígérte és kötötte vólna, mert az szabadválasztásan állana ez e dolog. Várnának ez okaért, méglen az al-földi urak is feljőnének az gyűlés be. A lengyel királynak is vá-laszt tőnek, és igen megkösszenék néki az jóakaratot az ország-hoz. De azzoknak is meghadják, hogy megvárnák az derék gyű-lést. Az arragóniai királynak követeinek is választ tőnek, és jóaka-

440

ratot mutatának azzoknak jó reménség allatt az Beatrix királynéasszonyért, hogy ennek kedveskednének véle. De ezeket ismutatának az derék gyűlésre.

Azonközbe az Beatrix királyné asszon mind a budai várbanvala, az Hunyadi Jánossal, mert az Hunyadi János bírja vala azvárat, és sok népe vala benne. Fél vala kedig igen az Hunyadi Já-nostól, miérthogy mindeddig ellenzette vala az ő házasságát azBlanka asszonnyal. Elhadja ez okaért a budai várat, és kijöve azvárasba, és szálla az Orbán érsek házába, mert láttya vala, hogyHunyadi János kibocsáttá vala a fogságból az Péter érseket, kikolocsai püspek vala, kit Máttyás király immár hét esztendeigfogva tartott vala az Beatrix királyné asszony kedveért. Eszt igenbánja vala az Beatrix királyné asszony.

Mikoron immár szinte elunták vólna a sok várást a nemesekaz gyűlésben, úgy juta annak utánna Sigmond, az pécsi püspeksok néppel. Mert véle vala az Lőrinc herceg is és az deszpot ésaurani pirjal, az jajcai bán és több urak az alföldről, Horvátor-szágból etc. Ezek minnyájan valának vagy hétezer lóval. Hogyezek eljutának, az urak nagy tisztességgel fogadák azzokat, ésmindenképpen hízelkedének nékik, miérthogy az királyi válasz-táshoz kezdettenek vala az ő ott nem létekben. A követek is, a kí-vánók erőssen forogják vala azzokat. Mikoron Pesten alólminnyájan megszállattanak vólna, Hunyadi János éjjel hozzájokjöve az kolocsai érsekkel, és traktála vélek, mint az Ő attyánakhív és fő barátival az választás felől. Annak utánna Sigmond, apécsi püspek és az Lőrinc herceg általmenének Budára az Beatrixkirályné asszonyhoz. Mikoron a királynéasszony sokáig traktáltvólna vélek, annak utánna bemenének az várba, és Hunyadi Já-nossal megövék az vacsorát.

Másodnapon annak utánna az Orbán érsek behirdeté a gyű-lést a pesti nagy egyházba. És mikoron minnyájan oda begyűlte-nek vólna, előszer valami törvények dolgát forgatának. Annakutánna bebocsáták és meghallgaták az Ferdinánd, az arragóniaikirálynak követét. Ez nagy ígéreteket teszen vala az uraknak,hogy mind pénszt, mind népet eleget akarna az országknak segít-ségére adni, csakhogy az ő leányát, az Beátrix asszont hadnák akirály méltóságban, és adnák aszt feleségül az jövendő királynak.

441

És az urak szép szót adának néki, szinte mint a többinek, ésminnyájan felkelének.

Másodnapon, mikoron esmet oda az egyházba gyűltenekvólna, minnyájan kezdének traktálni az országbeli egyenességfelől. És az Orbán érsek egy hosszú prédikációt tőn az gyűlésben,és arra inté mind az urakat, hogy hátrahadnának minden pártolást,mert abból kezdene nagy veszedelem jőnyi mind az egész ország-ra. Hanem kereszttyéni egyenességből választanának királyt. Azurak minnyájan engedének az ő tanácsának. De az Sigmondpüspek és az ő társai, mind az alföldi urakkal pártot üttének, ésnem akarának engedni az előbeli választásnak, hogy László, acseh király magyari király lönne, hanem inkább az Hunyadi Jánosmellé kezdének szóllani.

És mikoron látták vólna, hogy az ő akarattyokban elő nemmehetnének, hertelen, éjjel általköltezének minden népekkel aDunán Buda allá. E szándékba is valának, hogy Buda várast ismagoknak akarnák foglalni. Hogy az ország eszt megérté, igenmegharagvának rajta, és mindjárást általküldék Báthori Istvánt,Kinizsi Pált és Drágffi Bertholdot sok néppel, és ezek megerő-síték Budát az országnak. És az álgyúkat kivonatván, rontani ésmegostromlani akarák az Buda várát, ha egyet nem akarnánakérteni az országgal. Annak utánna szömbeszállának a Sigmondpüspekkel és az alföldi urakkal, és meg akarának vélek ütközni.De valami jámbor urak közbe kezdének járni, és addig futasának,hogy frigyet szörzének közettek. És úgy gyűlének mindkétfelől azurak Szent Sigmond egyházában, melly a budai vár előtt vagyon,és ott traktálának az egyenesség felől és a királynak választássafelől.

Eszt végezé kedig ott mind a két fél, és megegyenessedénekrajta, hogy követeket bocsátanának fel Bécsbe az Szapolyai Ist-vánhoz, a szepesi groffhoz, ki kapitányul bírja vala Bécset és azegész Bécsországot. Valakit az kezdene választani, annak az vá-lasztásnak engedne mind a két fél. Elbocsáták ez okaért az váradipüspeket, az Hunyadi János is két embert bocsáta véle.

Mikoron a követek a Szapolyai Istvánhoz mentenek vólna, azollyan választ ada nékik, hogy ő aszt akarja, hogy László, a csehkirály legyen magyari király, mert jámbor ember, és jó gondotkezd az országra viselni. Ha szinte az urak mást választanának is,

442

ő aszt akarja, hogy László, a cseh király legyen ő királya.Mikoron az váradi püspek megértötte vólna az választ, mindjárástvissza kezde térnyi. De balra tartván Morvába méne, hol vala azMáttyás király fekete serege táborban, melly sereg által Máttyáskirály ollyan nagy dolgokat mindenkoron véghözvitt. És odajö-véli százezer aranyforintot füzete nékik zsóldpénzekre, és az or-szágnak megesküdteté őket.

És mikoron a követek visszajöttenek vólna, megmondákmind az uraknak, micsoda választ tött vólna a Szapolyai István.És tetszék az válasz mind az országbeli uraknak. De az HunyadiJános párttyai igen megijedének, kiváltképpen hallván, hogy el-költ vólna tőllek a fekete sereg.

Hogy Beatrix királyné asszony meghallotta vólna az új ki-rálynak választását, hogy László vólna és nem Maximilián igenkezde bánkodni ezen, mert igen kívánja vala az Maximiliánt,hogy császárné lehetne mellette. Az urak ez okaért megígérék ne-ki, hogy László királynak felesége lönne. Hunyadi János esztmegértvén, minden kéncseit lassan-lassan ki kezdé takarítani azbudai várból az Sigmond püspeknek és ennek társainak seregébe,ő maga is minden népével és minden szörszámaival azokhoztársolkodék, és mind vízen, mind földen alláméne Péccsé. Valakedig ez Szent Jakab havába. A kolocsai érsek kedig elválék tőlleés hazaméne.

Mindjárt hír lőn benne, hogy az Máttyás király fia, HunyadiJános elpusztította vólna mind a budai várat, és mindenkéncseivel az alföldre menne. Az urak meghadják Báthori István-nak, és Kinizsi Pálnak, hogy mindjárást utánna sietnének soknéppel. Mikoron ezek elérték vólna őket, mindjárt harcolnikezdének véllek, és annak utánna ugyan megütközének.176 És azütközetben sok és jeles emberek veszének, de a diadalom állaBáthori Istvánnak és Kinizsi Pálnak. A szegény Hunyadi Jánosmajd mind odaveszté marháját, ő maga kedig elszalladván, búdo-sik vala az Sigmond püspeknek várai közett.

Báthori István és Kinizsi Pál zsákmányt tövének az HunyadiJánosnak minden marháiban, és megosztozának mind az Máttyáskirálynak szépségivel, mellyet sok esztendőtől fogva ő gyűtett 176 Az uraknak hálaadása az M[átyás] kir[ály] nagy sok jótéteiért.

443

vala. És minden seregek megkazdagula a nagy és drága raggado-mánnyal. Csak egynyíhány szekér, mellyek kéncsekkel és drágamarhákkal valának terhelve, beszalladának az Sigmond püspek-nek váraiban. Azzok megmaradának ott. A kösség is mindenfelőla prédának esék, és többet veszte aznap Hunyadi János százezerforintnál. Ollyan hálaadást mutatának a magyarok mindenfelől aző jámbor Máttyás királyokhoz. Sőt az ő párttyai is ellopják valaszegény Hunyadi Jánostól az ő drága marháit. És az Székely Ja-kab egybevesze véle, és ugyan szömbe megszidogatá. A többurak is mind elhadják őtet, és ki-ki mind hazaméne.

Báthori István és Kinizsi Pál megkazdagulván a több urakkalnagy kövéllyen visszajövének Budára, vélek hozván az foglyokat.Az urak mind megesketék az foglyokat és szabadon bocsátákőket. Negyednapra az ő eljövések után egybegyűlének minnyájan,és az Orbán érsek felálla, és az egész gyűlés előtt – melly a SzentGyörgy piacon, a Szent György egyháza előtt áll vala – elkezdebeszélleni, és mindeneknek hallotára mondá, hogy az attyák ésminnyájan az országbeli urak választották vólna magyari király-nak az László királyt, ki cseheknek is királyok. És annak utánnasokat kezde szóllani az egyenességről. Végre kezdé az urakatmenteni, hogy nem ok nélkül vontaták vólna olly igen az gyűlést.Annak utánna úgy kezde könyörgeni az Istennek, hogy jó szeren-csét adna az újonnan választott László királynak. És mind járástnagy zöndülés lőn mind a nép közett, és ki egyet, ki a másikatmondja vala a dologhoz. És a követek, kik külemb-külemb feje-delmektől jöttenek vala, elpirulának és fenyegetéssekkel mentenmenének.

Annak utánna az Beatrix királyné asszony és minnyájan azurak ebben munkálkodának, hogy megengesztelhetnék az Hunya-di János párttyait. Az Orbán érsek és Tamás, az győri püspek éjjelnappal traktálának az Ráskai Gáspárral, kinek birtokába valamind az országkorona, mind az Budavár és mind az egyéb várak,és arra kérik vala, hogy az Hunyadi Jánost arra bírná, hogy jó-kedvvel adná meg a koronát az országnak, és hogy jó okok allattmegbékélnék az országgal. Sőt királyné asszony az ipát bocsátáaz fiához, az Hunyadi Jánoshoz és a Sigmond pécsi püspekhöz ésa több urakhoz, hogy az megszörzené a békességet közettek. Ésez megengesztelé az Hunyadi Jánost. Úgy adá Hunyadi János az

444

országnak a koronát. Az ország is visszaadá néki mind az jószá-gokat, mellyeket a diadalom után elfoglalták vala őtőlle és min-den ő párttyaitól, és mindkétfelől lőn békesség.

Annak utánna országul követeket választának, kik a királyértmennének. Ezek lőnek kedig János, az váradi püspek, Tamás, azgyőri püspek, János, a csanádi püspek és István, a szerémipüspek. Annak utánna Báthori István, Szapolyai István, a szepesigroff, Sigmond, a szentgyörgyi groff, Drágffi Berthold, OrszágLászló. Rozgoni László, Losonci László és többen az urak közzül.Ezeknek meghadják, hogy minden tisztességgel elhoznák a ki-rályt. De eszt is meghadják nékik, hogy az határban megesketnéka királyt az elejben adott cikkelekre. Elmenvén a követek, úgycselekedének, mint meghadták vala nékik. És menének szép éserős sereggel mind az határig, melly Sempte felett vagyon vagytízezer lépésnére az Vág follyóvíz mellett.

László király kedig, miérthogy az urak titkon izentenek valanéki, szép sereget készített vala, és kezel jutott vala az végekhöz.Vala majd tízezer fegyveres az ő seregébe, igen szépek. Valakedig ezek mellett ötezer gyalog. Mikoron ez okaért a követekodajutottanak vólna az határban, mindjárt a király elejbe mené-nek, és nagy tisztességgel és szép ékes beszédekkel köszenéneknéki. És László király esmet nagy kegyesen fogadá őket, és a fő-fő népeket megölelgeté. És mindkétfelől a seregek nagy kiáltássaljó szerencsét kívánnak vala László királynak és mind az egészMagyarországnak.

És az János váradi püspek szép beszéddel kezde szólni mindaz egész követségnek képében, és az László királynak szólla. Éselőszer megjelenté néki, hogy az egész ország megnészte vólnaMáttyás király után az ő jóságit, és egyenlő választásból válasz-tották vólna őtet királlyá. És inteni kezdé annak utánna, hogy azországot meg ne utálná, és néki ajánlá az egész országot. Annakutánna úgy kéváná, hogy az egész országnak megeskenék, hogyaz ő törvényekben meg akarná őket tartani. És a törvényeket és aszabadságnak cikkelit renddel mind előszámlálá néki. Annakutánna dicsírni kezdé az országot mindenképpen, és úgy ajánljavala aszt esmet néki. Végre arra kéri vala a László királyt, hogykeményen visselné magát a királyi birodalomba, mert a magyarok

445

semmi jót nem művelnének, hanem ha vaspálcával hajtogatnákőket.

László király kedig igen megkösszené az országnak eszt a jó-akaratot őhozzá, és örömest fel vévé az királyi méltóságot, ésmegígéré magát mind az uraknak, és mind az egész országnak.Engede is mindenképpen örömest az szabadságnak cikkelinek,mellyeket elejbe számláltanak vala, és magát ajánlá mindenkép-pen a követeknek, és eszt ígéré nékik, hogy kegyelmes királyokakarna lönni, és soha nem akarna kegyetlenködni közettek, etc. Ésmikoron a seregek nagy vigassággal kiáltottanak vólna, László ki-rály felüle, és a követekkel és mind az egész néppel Semptéreméne be, mert az Rozgoni László, ki Semptével bír vala, vacsorá-ra hítta vala az László királyt oda. És királyi módra tartá ott őtetaz Rozgoni László, és annak utánna szépen megajándékozá. Úgyméne annak utánna allá Magyarországba.

Mihellyt kedig Magyarországba indult vólna az László ki-rály, mindjárt kétfelől nagy hada lőn. Mert egyfelől az öccse,Albirt, a Kasimir lengyel király fia sok néppel és sok magyarok-kal is, kik őhozzája hajlottanak vala, reá kezde jőnyi. Másfelőlmeg kelleték szállani az Vissegrád várát, hol a korona vala. Két-ezer embert bocsáta ez okaért az Vissegrád vár allá, és megszál-latá aszt, hogy valamiképpen aszt meghajthatnák, és kivehetnék akoronát belőle.

Az öccséhöz kedig, az Alberthöz két követet bocsáta: Istvánt,az szerémi püspeket, és a csehországi udvarbírót. És ezzek általinteté és kéreté az öccsét, hogy visszamenne az ő népével, és nedúlnának, se égetnének az országban, holott immár jól tudná,hogy László király választott vólna magyari királlyá. És hogy sze-retettel lönne az báttyához, és mellette támadna az ő ellenségeiellen.

És mikoron a követek Szécsénbe találták vólna az Albirtot, aKasimir lengyel királynak a fiát, mindjárt elejbe menének, és azIstván, a szerémi püspek szép beszéddel kezdé őtet inteni éskérnyi. De az Albirt herceg megháborodott szűvel vala, és ezokaért kevés beszéddel tőn választ nékik, és arra ígéré magát,hogy' rövid napon követet akarna bocsátani az báttyához, és min-denről választ akarna néki tönni. Annak utánna monda: Engemet

446

választottanak előszer magyari királlyá. Nem állhatok ollyhammar el ollyan jeles ország mellől.

A követek mondanak néki: Úgy vagyon, hogy az első naponaz választásnak valami zene-bona lőn, és ollyan kiáltás lőn valamihitván emberektől a kösség közett, de a tanácsban, az attyák és azurak közett nem lött erről semmi emleközet vagy tanácskozás, kitkellene királlyá választani, hanem csak valami törvények fellőltraktálnak vala az attyák, mellyeket Máttyás király annak előtteelvesztett vala. Erre elbocsátá mindjárást a követeket, hogy men-nének László királyhoz. Másodnapon mindjárást utánnok érkezé-nek az Albirt hercegnek követi. Ezek aszt hozák László királynak,hogy Albirt herceg előszer választatt vólna magyari királlyá, ezokaért eszt e hivatalt nem akarná senkinek engedni.

Azonközbe az Orbán érsek és a Sigmond pécsi püspek szórafogák az Hunyadi Jánost, és addig traktálának véle, hogy íra az őhívének, Ráskai Balásnak Vissegrádba, és meghadja néki, hogyne vítatná az várat, hanem odaadná László királynak a koronát.

Ennek utánna elérközék László király a követekkel, és a nagycseh sereggel, és Buda felé kezde közelgetni. És az egész váraskijöve elejbe. De elöl jövének az urak, kik Budán marattanakvala: Osvald, a zágrábi püspek, az Orbán érsek, Báthori István éstöbben nagy sokan. Mikoron ezek minnyájan az László királyhozértenek vólna, Osvald püspek szólni kezde mind a többinek képé-ben, és szép hosszú beszéddel befogadá a királyt. Az Osvaldpüspek után rövid beszéddel szólla az Orbán érsek is.

László király kevés beszéddel választ tőn, és megmondá né-kik, hogy minnyájan jó reménségbe legyenek felőle. Tudom aszt,úgy monda László király, hogy nem magunknak születtettünk. Ezokaért minden tehetségemmel arra ügyekezem, hogy meg nebánják valaha a magyarok, hogy engemet választottanak királlyá.

Elindulának minnyájan annak utánna, és bemenének új Bu-dának az hoffstáttyába. És ott eleibe jövének a királynak a sidók,az törvénnek két tábláival, és azzok is szerencsélteték a királyt, éskönyöregnek vala néki, hogy megkonfirmálná nékik az ő szabad-ságokat, mellyeket nékik adtanak vólna a régi királyok. László ki-rály tisztességet tőn a törvény tábláinak, és minden kegyelmessé-get ígére nékik. A sidók után jövének elejbe mind az várasbeliek,mind a tanács, és minden rendbeli emberek, és vélek egyetembe

447

nagy processióval mind a deákok, papok, kananokok, és ezekhordozának sok ékes egyházi szörszámokat, ezüst és arany képe-ket, és énekszókkal szerencsélteték őtet. Az váras kapujánál állvaja a főtanács, és azzok szép, aranyos bársonvitorla allá vévék akirályt, és úgy vivék be szép fényes fegyveresek közett az váras-ba. Hogy a fogház előtt elmegyen vala, mind szabadon bocsáttatáaz foglyokat. Annak utánna úgy vivék be őtet az várba szinteSzent Lőrinc estin.

Azonközbe eljuta az Albirt herceg is nyolcezer lengyellel, ésa Duna mellé szálla Pesten alól. László király követségül bocsátáaz öccséhöz, az Albirt herceghöz Jánost, az váradi püspeket. Éshozzá menvén szép szelígy beszédekkel traktálni kezde véle, ésannyira megengesztelé az ő búsulását, hogy ötednapra visszakezdé téríteni az ő seregét Pestről. Hogy visszaindult vólna,László király esmet könyörgő követet bocsáta utánna, ki megen-gesztelné őtet, és tartósztatná őtet, hogy szömbe lehetne véle. Ésmikoron szömbe löttenek vólna egymással, László király kegyesbeszéddel megfeddé az öccsét, miérthogy eszt művelné rajta. Ésszép beszéddel könyörge néki, hogy az igasság ellen ne búsulnaollyan formán. És arra kezdé őtet kérni, hogy segítségül lönne in-kább néki, ennyi sok ellenségek ellen. És megigéré magát néki,hogy mindenbe akarna az ő hálaadósságát hozzá megmutatni.

A sok szép szó után engedni kezde Albirt herceg, és ígérémagát, hogy ki akarna menni az országból, mind népestől és min-den kártétel nélkül, de úgy, hogy László király az ő hadi kölcsé-gért engedné néki az Erdélységet minden jövedelmével. Lászlókirály felele néki, hogy nem vólna ő hatalmában, hogy valamitelüdegenyítene a koronától. Megharaguvék ez okaért Albirt her-ceg, és elválék tőlle. László király is visszajöve Budára. Másod-napon esmet utánna küldé Jánost, az váradi püspeket, és BáthoriIstvánt, hogy mindenképpen terekednének ebben, hogy békessé-get szörzenének a két attyafiú közett. És ezek mennek és jőnekvala egynyíhánszor. És végre bizonyos okok alatt békességetszörzének köz ettek.

Méglen ez veszédésben lőnek, addig a németek Bécsország-ban elhajlanak az magyari birodalomtól. Mert az újhellyiek és abécsiek bebocsáták az Maximilianus király népét az magyar ka-pitányok akarattya ellen, mert igen elunták vala az magyaroknak

448

igáját. Mikoron látta vólna Szapollyai István – ki Bécsnek főka-pitánya vala –, hogy megtölt vólna Bécs váras üdegen hadako-zókkal, éjjel egy álajtócskán mind kiviteté a Máttyás király nagykéncsét az Dunára, és hajókba rakatá aszt, és alláviteté az vízenvalamennyére. Annak utánna szekerekre rakatá aszt, és általvitetéTerencsin várában. Másodnapon megerősítteté az bécsi várat ha-dakozókkal, és ő maga valami ok allatt kijöve az várasból, ésTrencsinbe méne.

Mikoron Szapolyai István kiment vólna Bécsből, egynyíhánynap múlva eljöve Maximilián király nem igen nagy sereggel, és abécsiek bebocsáták őtet nagy örömmel, és bevivék őtet Szent Ist-vánba, és nagy vigassággal mondák az Te Deum laudamust. Má-sodnapon megszállák a bécsiek az várat, és erőssen vítaták aszt.Azzok kedig az várban vitézül vívának ki. Maximilián néki tollatá az öreg álgyúkat, és mind lerontatá az várnak körítéseit annyira,hogy az magyaroknak be kelleték szorulniok a belső paloták kö-zükbe. Mikoron végre meglátnák a magyarok, hogy heába vólnaminden törekedések, megadák az várat. És Maximilián kegyes-képpen cseleködék vélek. Az újhellyiek szinte ollyanképpencseleködének. Mert mikoron az várat félig mind lerontottákvólna, úgy bocsáták el annak utánna a magyarokat minden marhá-jokkal. Ugyanezent művelé a Pruck váras is.

Szinte akkoron kijöve a követ török császártól, kit mégMáttyás király bebocsátott vala hozzája, és ez megmondá, hogytörök császár nagy tisztességbe tartotta vólna őtet, és hogy a csá-szár ő maga megmondotta vólna előszer néki az Máttyás király-nak halálát. Eszt is megmondá, hogy a császár barátságosképpenigen szánta vólna az ő halálát. Ugyan nyilván eszt is megvallottavólna, hogy mind ez világon való királyoktól senkitől nem félt,hanem csak az Máttyás királytól. Aszt is ígérte vólna, ha a fiánakszükség vólna, hogy negyvenezer töröket akarna melléje küldeni,kik segítséggel lönnének néki a királyi birodalomnak elfoglallásá-ban.

Annak utánna az zágrábi püspek alláhozá a magyari koronátVissegrádból Budában a Bódogasszony egyházába. És Budárólnagy processióval elejbe menének mind a deákok, mind a sok pa-pok. Mikoron a missét elvégeszték vólna, a két őrüzőtől – kikethozzá választottak vala –, az Orbán érsektől és Báthori Istvántól

449

felvéteték, és ezek tövék aszt egy szép székes szekérre, és bevivékaszt nagy tisztességgel a budai várban. És követi vala a szekeretmind a király, mind a sok urak. És az várban eltévék aszt, hogyott lönne a koronázatig. És Györgyet, a csanádi püspeket veték akorona mellé, hogy megőrüzné aszt. Ugyanazon hólnapban, kis-asszony havába bocsátá László király az Istvánt, a szerémipüspeket és a Sellenberg Jánost, a csehországi kancelláriust kö-vetségbe az Maximilián királyhoz, hogy megengesztelnék aszt,etc. De Maximilián visszabocsátá a követeket fenyegető beszé-dekkel. Az úton meghallák, hogy a király immár Székesfejérvárrament vólna a koronázatra. Oda tartának ez okaért a követek is, ésott megbeszélék László királynak az választ.

Csodáltattyák az igen nagy pompát, minémű ékességgel be-ment László király Székesfejérvárba. De miérthogy ott nemvalának az kolocsai érsek és az Lőrinc herceg és egyebek efféliek,vontatásra vövék az koronázatnak dolgát. Annak utánna mikoroneljött vólna Szent Mihály havának huszonegyedik napja, úgy lőnannak utánna a koronázat. A koronázot után úgy osztá ki annakutánna a tiszteket. Báthori Istvánt hopmesterré tévé, a szerémipüspeket főbírónak tévé, ki a király hellyébe törvényt tönne. Ge-réb Pétert az egész királyi udvarának gubernátorának tévé, az ná-dorispán fiát lovászmesterré tévé, Losoncit zászlótartóvá tévé.Miért kedig az Orbán érsek letötte vala az ő tisztit, kéncstartóvátévé a zágrábi püspeket. A királyt és az Hunyadi Jánost és az Lő-rinc herceget választák fő hadnagyokká az Maximilián király el-len és a németek ellen. Szapolyai Istvánt választák fő hadnagynakaz lengyelek ellen, ha Albirt herceg nem maradna veszteg. KinizsiPált fő hadnaggyá választák a törökek ellen, kik mindennaprabbolnak vala Tódtországban. Tamást, az győri püspeket fősec-retáriussá választá a király. János, az váradi püspek elbúcsúzék akirálytól, és cseri baráttá lőn. És úgy tére annak utánna László ki-rály vissza Budára.

Hogy Budára jött vólna a király, a palotában hozzámenének acseh urak, és mondanák néki: Mint leszen, felséges urunk? Amintláttyuk, mü árvák leszünk Csehországba, mert tefelséged, amintláttyuk, igen raggaszkodott Magyarországhoz. Talám soha nem jőimmár többszer Csehországba. Felele László király: Urak, nemcsoda, mert sokkal zsírosb a magyarországi konyha az csehorszá-

450

ginál. Élő Isten! melly nagy olcsóság vagyon ez országban.Azonközbe látá a falon Máttyás király képét, és arra mutatvánmonda: Bezzeg jó és jeles pásztor vólt ez! Bezzeg sok jó juhokathajtott münékünk egybe. Ó, jeles pásztor vólt az jámbor, de jelesés hatalmas vitéz is vólt. Hallván egy magyari úr a király beszé-dét, mondá: Szent Márk vala, nem Szent Lukács. A király nemérté a beszédet, és megkérdé egy úrtól, mit mond? Felele az: Asztmondja, hogy jeles ember vólt Máttyás király, de felséged na-gyobb őnálánál, etc. Így csúffolák allattomba az urak László ki-rálynak tunya és goromba vóltát.

Alig jött vala kedig Budára haza, hogy mindenfelől nagy tá-madások kezdének lönni, és hadaknak félelmi, mert aszt hozák,hogy a Székely Jakab elhajlott vólna, és Maximiliánhoz adtavólna magát, és hogy az Balaton állóvíz mellett új dolgokat kez-dene Veszprin környül. A törökek felől is hírt hozának, hogynagy rablást művelnének. A lengyelek és a németek felől is hírthozának, hogy nagy seregekkel készek vólnának az határokban.Ez is vala mellette, hogy Beatrix, az Máttyás király özvégyeszinetlen kalapál vala az urakon, hogy véget tönnének az ő dolgá-ban, hogy felesége lönne László királynak, miképpen eszt meg-ígérték vólna néki. Az Hunyadi János dolgai is nagy félelmet hozvala, mert Maximilián nagy ígéretekkel és adományokkal hitegetivala őtet a Székely Jakab által, hogy elhajlana László királytól.László ez okaért bocsátá követségben a Sigmondot, a pécsipüspeket az Hunyadi Jánoshoz Tatába, hogy ez traktálna véle, éslecsendeszítené őtet, hogy el ne hajlana a királytól. Annak utánna,miérthogy Beatrix királyné asszony szabadon megfenyegeti valaaz országot, hogy veszedelmet akarna reá hozni, ha nem lönne azházasság László királlyal, ebből tanácskozik vala mindennap azurakkal, micsoda választ kellene néki adni? Mert az urak láttyákvala az ő üdős vóltát, emellett is az ő magtalanságát, és ezért ir-tóznak vala tőlle, és nem tanácsolhattyák vala a királynak azővéle való házasságát.

De a király fél vala, hogy Beatrix az ő kéncsével valami go-nosz dolgot ne indítana ez országban, ez okaért egybehivatván azurakat, monda nékik: Én engettem előszer az Beatrix királynéasszonnak kívánságának, hogy őtet elvegyem házasságra. De ezokokból indultattam arra, hogy ő megígéré magát, hogy az ő jegy-

451

ruháját, kétszázezer forintot aranyul, és az ő részét, háromszáz-ezer forintot kezembe akarná bocsátani. Gondolám, hogy e pénz-zel mind megfüzethetném a cseh sereget, mellynek annyivaladóssa maradott Máttyás király. Eszt is gondolám, hogy mind alengyeleket, mind a németeket leköthetném e pénzzel. Demiérthogy mostan nem akar állani az ő ígéretének, hanem inkábbfenyeget, hogy az ő várait, Szocsovát, Diósgyőrt és Esztergomotüdegeneknek kezében akar ejteni, és országomban hadat akar in-dítani, etc. mondom tünéktek, hogy irtózom az asszonyállattól,kiváltképpen kedig ezért, hogy nyilván vagyon az ő magtalansá-ga.

De miérthogy látom, hogy minnyájan még abban az előbeliszándékban vagytok, és miérthogy az asszonyi állat igen gazdagés hatalmas, hogy valami veszedelem ne támadjon miatta az or-szágban, ím megengedem, tetessünk néki valami kézfogást, ésolly an fogadással lőn a kézfogás közettek, hogy ő az Beatrix ki-rályné asszont el akarná vönni az uraknak tanácsából. Mikoronannak utánna a hadba ki akarna menni, erőssen hívattya vala Be-atrix a királyt hozzája. Végre hozzáméne, de semmi vőlegényiajándékot nem ada néki, és mindenkoron emberek előtt szóllavéle, és semmi vőlegényi vidámságot nem mutata hozzá.

Még vége nem vala a mindszent havának, mikoron sok új hírthozának esmet László királynak. Soprony hajlott vala az Maxi-milián királyhoz, Sabariát is megszállották vala a németek.Esmet, hogy Győret is meg akarnák szállani. Annak utánna, hogyAlbirt herceg megszegte vólna a frigyet, és sok lengyelekkelmegszállatta vólna Kassát. Esmet, hogy a Magyar Balás is azAlbirt herceghöz hajlott vólna, és megverte vólna Beatrix királynéasszonnak seregét, hogy négyszáz huszárok vesztenek vólna el.Ezek mellett, hogy a törökek mind Madrocig rabboltanak vólnaHorvátországban, és hogy igen nagy kárt töttenek vólna. Végre,hogy az Albirt herceg egybeadta vólna magát az Maximilianus ki-rállyal, és hogy nemcsak Kassát megszállotta vólna, hanem azegész felföldet mind elkóborlaná mind Egrig, és mind Váradig.Az veszprimi püspek is postán jöve a királyhoz, cs megmondánéki, hogy a németek meg akarnák Veszprimet szállani.

Az urak tanácsul adák az László királynak, hogy megmonda-ná Beatrix királyné asszonnak, hogy a menyekező nem lehetne

452

mostan, mert az ő ellenségi ellen kellene kimenni víni, hogy életétmególtalmazza ellenek. És a király kiindulla az urakkal, ésfelméne Pozsomba. Onnét bocsátá követségbe az Orbán érseketTatába és Komáromba az Hunyadi Jánoshoz, hogy aszt megerő-sítené az László király mellett. Annak utánna a fekete seregnekhópénszt akara osztani, hogy azzokkal megkezdené az Bécsorszá-got. Azonközbe az veszprimi püspek megadá az veszprémi váratMaximilián királynak, és Maximilián adá a bécsi püspekséget né-ki. És Maximilián táborba szálla Veszprim mellett, és a táborbólkibocsátá a Kanizsai Lászlót alkolmas sereggel, hogy a Szerém-séget meghódoltatná Maximilián királynak. Hogy oda juta, az en-gedetleneket mind megdúllá, az engedelmesseket nem bántá, ha-nem csak eszt hadja nékik, hogy élést vinnének a táborban.

Hogy László király és az urak meghallák, hogy Veszprim vá-ra Maximilián király kezébe vólna, és hogy allájött vólna a némethad, igen megijedének rajta. És mindjárást elbocsáták Báthori Ist-vánt és Kinizsi Pált sereggel, hogy megerősítenék Székesfejér-várat mind néppel mind éléssel. De az fejérváriak igen nehezenbocsáták őket be. Mert irtóznak vala az nagy hadi kölcségtől.Végre mégis vőnek a király hadából ötszáz embert. Azonközbeeljuta Maximilián az ő seregével Fejérvár allá. És miérthogy hal-lotta vólna, hogy kevés nép vólna benne, mindjárást ostromhozkészüle. László király megfüzetvén a fekete sereget, mindjárástFejérvár felé indít á aszt, és ő maga is az ő seregével utánokígérkezék. Mert ez vala szándékja, hogy meg akarna ütközni Ma-ximiliánnal az országnak birodalmaért. Mikoron László királyimmár táborban vólna Székesfejérvár előtt a mezőn, még el nemérközett vala oda a fekete sereg, mellyben nyolcezeren valának.Báthori István és Kinizsi Pál nem merének a kőfal közett marad-ni, hanem kijövének, és előszer Tatára, annak utánna onnét Budá-ra jövének.

Azonközbe Maximilián király az svábokat indít á ostromnakszabad nyereségre. Mikoron az svábok rohantanak vólna azhoffstadban, erősen vívának az hadakozókkal, kik a körített vá-rasból kijöttenek vala. De miérthogy az hosszú kopjássok előlvalának, kik ecsetet csináltak vala az kopjákból, azzok megett azlövők erőssen lövik vala az várasbelieket. Csakhammar bekerge-ték őket az várasba. És a sváb ok utánnok sietvén ugyan elegy

453

szorulának be a kapuba. Annak utánna az lövék az árokhátrólmind elkergeték az lövéssel a polgárokat a körítésről, és azlantzok ostromlani kezdék a kapu mellett való bástyát, és a kopjá-kon felhágának reá. És ezek mindjárt felvágák a kaput, és a fegy-veresek mindjárt betúdulának az várasba, és öklelni és vágnikezdék a polgárokat a széles utcán mind a piacig.

A templom előtt egybegyűltenek vala sok papok, kik erőssenvínak vala, de mind levágák őket. Annak utánna a zsákmánraesének, és megdúlák mind az egész várast. Az egyházakat is mindmegdúlták vólna, de Maximilián erőssen megtiltotta vala mind azegyházakat, mind az asszonyi állatokat, és úgy hagyának békétazzoknak.

Másodnapon Maximilián király beméne az várasban nagy se-regével. Véle menének be együtt az magyari urak közzül aSzékelly Jakab, Szécs Miklós, Kanizsai László és egyéb urak is,kik elhatták vala az László királyt. És mikoron látott vólna szerénszerte ennyi hólttesteket, igen kezde rajta bánkódni. És meghadja,hogy mindjárást eltemetnék a hólttesteket. És a nagy toronybólhozzá külde Domonkos prépost követeket, és kegyelmet kére ma-gának és az egyházmarhának, mert a nagy egyházi toronybaszalladott vala be véle. És Maximilián megkegyelmeze néki. Éskijöve hozzája a toronyból, de kevés üdő múlva minden marhá-jától megfosztá őtet az Maximilián király, és a prépostságot is el-vévé tőlle. Az ő házát is mind megkeresteté, és a pincében egyrejtekbóldban talála harminchatezer aranyforintot, ezeket is mindelvévé tőlle. A több marhái mind kapcsiba jutának a sváboknak.

Nyolcadnapon felkiáltatá Maximilián császár, hogy a polgá-rok minnyájan hazajőnének. Minden kegyelmességét akarnáhozzájok megmutatni, és az várast az előbeli állapatra hozni. Éshaza jövének a polgárok. Ekképpen vesze Székesfejérvár SzentMihály havának tizennyolcadik napján, mikoron írnának 1490. Ésa magyarok igen bánkódának az Fejérvárnak elveszésén, mertláttyák vala ebből, hogy az Máttyás királlyal minden diadalmosszerencséjek eltemettetett vólna. Főképpen ezen bánkódnak vala,hogy ugyan a magyari urak az ő pártolássokkal okot adtanakvólna erre, mert a németek annélkül nem mertenek vólna sohabejőni az országba. Mikoron Maximilián megütötte vólnaSzékesfejérvárat, mindjárt Budára kezde ügyeközni. De támadás

454

lőn az ő hadába, és az hadakozók nem akarának véle menni. Haakkoron hevenében odament vólna, a megrőmült és puszta várasthammar megvehette vólna. Abból annak utánna könnyen az egészkirályságot elfoglalhatta vólna. Méglen ez okaért lecsendeszíthetémindenfelől a sereget, egynyíhány nap tellék abba. Addig Lászlókirály bebocsátá Budába Báthori Istvánt és Kinizsi Pált néppel,hogy megerősítenék az várast és az várat.

Azonközbe elfogya az Maximilián királynak pénze. Azlantzak kedig semmit nem akarának művelni, hanemha a császármegfüzetné őket. Követeket bocsáta ez okaért a Sigmond pécsipüspekhöz, és kéreté aszt, hogy elhajolna László királytól, ésőmellé állana. És ígéré néki a saltzburgi püspekséget, és nagy jó-szágokat ott fenn Németországban. Emellett kölcsenkére tőlleharminckétezer aranyforintot, és adóslevelet külde néki. De apüspek – mint eszes ember – kerek választ ada néki mondván:Jámbornak csak egy hite vagyon. Megesküttem László királynak,eszt a hitet meg nem szeghetem. Ha az hatalmas császár reámakar erőssedni, azért inkább félfelé akarok állani, és egyet semakarok szolgálni. Hogy kedig sommát kér tőllem kölcsen, énnál-lam ollyan somma nincsen, de ami vagyon is, ollyan háborúbaszükség magamnak is, az én óltalmazásomra, és az én allattamvalóknak mególtalmazássára.

Azonközbe meghozák Maximiliánnak a hírt, hogy BáthoriIstván és Kinizsi Pál megerőssítették vólna Budát mind néppel,mind éléssel, és hogy László király is Pozsomból alláindult vólnaBudára. És Maximilián megindítá az ő seregét Székesfejérvárról,és Veszprim allá méne, és egy részét a seregnek bocsátá Pál kas-tély allá, és kevés nap múlva megvévé aszt. Onnét elindulla Bécsfelé. És az úton egynyíhányat felakasztata, egynyíhányat az svábhadnagyok közzül – kik füzetés nélkül nem akartanak vala hada-kozni – Bécsben is annak utánna egynyíhánynak fejét véteté. Azlantzok közzül is sokat iszonyú halálokkal ölete meg. A többitkedig pirongatássokkal elűzeté Bécsországból. A több részeit aseregnek bocsátá Tódtországba, Somogyságba és Veszprimkörnyül telelni.

Mikoron László király allájöve Pozsomból, előtalálá Beatrixkirályné asszonyt Esztergomon alól. És minekutánna köszentvólna néki, allájöve Budára. És noha szándéka vala, hogy Székes-

455

fejérvárra akarna menni, de mindazáltal elhalasztá aszt, és méneaz öccsére, az Albirt hercegre, ki Kassát megszállotta vala, ésnagy pusztaságot művel vala a felfölden. László király mellé jutaBálint, az új váradi püspek szép sereggel, és nagy somma pénsztada a királynak kölcsen. Evvel hálálá meg néki a püspekséget. Atöbb urakat is mind felhirdeté, és a kemény télbe elindít á seregétKassa felé. Egerről bocsáta follyó követet, ki bisztatná a kassaia-kat. Odajuta mellé az Hunyadi János is. Azonközbe eljuta a hír,hogy a törökek elvették vólna két bástyáját Nándorfejérvárnak, éshogy kevés héja vólt, hogy nem vették Nándorvárast is. Esmet,hogy illiriai bán tántorításban vólna. Esmet, hogy Zágráb anémetekhöz hajlott vólna, és hogy megvették vólna az Osvaldpüspeknek két várát. Esmet, hogy az auranai pirjal a keresztesurakkal és a Kishorváttal Maximiliánhoz hajlottanak vólna egyébnagy urakkal, és hogy azzok megdúlnák mind az egész tartománt.Várasokat is megvettek vólna.

Hogy László király immár szinte indulófélben vólna, eljuta aLászló király mellé a Szapolyai István szép lovagsereggel, ésötedfélezer válogatott gyalogokkal. Hogy hallá László király,hogy hogy jőne, kiméne Egerből elejbe, és igen szép köszenésselfogadá az Szapolyai Istvánt. És Szapolyai István le akara szállania lóról a király tisztességeért, de a király nem engedé semmikép-pen. És jobbját fogván néki, megölelgeté őtet, és bevivé véle azvárasba. Annak utánna úgy kezde sietni Kassa felé vagy tizenhat-ezer emberrel.

Hogy meghozák Albirt hercegnek, hogy László király, abáttya jelen vólna, mindjárt szömbeszálla véle. Előszer egynyí-hány napig mind békességet járának közettek, de mind hejába.Mert a lengyelek eszt mondják vala, hogy az Albirt herceg igazokból indította vólna az ő hadát László király ellen. Ez okaértLászló király tartoznék az hadi kölcséggel néki. A magyarokkedig tagadják vala eszt, és az országbeli kárért nagy sommátkérnek vala az Albirt hercegtől. Vala kedig akkoron felette igennagy hó, és igen fergeteges és hideg üdő, hogy senki annak előttekegyetlemb üdőt nem látott vala. Sok emberek és barmokmeghalának hideggel. Éjjel kedig olly nagy hideg szél támadottvala, hogy majd mind a két tábor elveszett vala belé. A szél mind

456

ledőté a sátorokat. Ez okaért megizenék a magyarok a lengyelek-nek az ütközetet. És minnyájan készülnek vala másodnapra.

Másodnapon a két sereg szömbeálla, és László király szépbeszéddel inté a magyarokat az viadalra. Eszt művelé az Albirtherceg is. És a magyarok indulót trombitálának és dobolának, éski kezdék az álgyúkat sitni az lengyelekre. De Albirt herceg nemsiete az ütközetre, mert a kassai ak kiüttének az várasból, ésfelgyújták az Albirt herceg táborát, és levágák mind a táborbelie-ket, és levonák a tizenkét tornyot, mellyeket épűtettenek vala alengyelek az váras ellen. Az álgyúkat is mind elkezdék hajtani.Az Jaksit tatárt is leöklelték vala a lóról, ki jeles vitéz vala. Lát-ván eszt az Albirt herceg, allább kezdé a dolgot hadni, és békes-ségről kezde gondolkodni. És mindjárt egy nyílban tőn egy leve-lecskét, és egy gyermektől küldé aszt László királynak, és kívánátőlle, hogy szömbe lehetne véle.

László király örüle az öccse kívánságának, és mindjárt sátortvonata fel a két sereg közett, és abban gyűl ének egybe mindkét-felől. És Albirt előszer szálla le a lóról, és tisztességet tőn abáttyának, László király is kezér nyújtá néki. És László királydorgálni kezdé az öccsét. Az öccse is meg kezdé magát menteni.Végre egybebékélének egymással ekképpen, hogy innét-tovasemmi szava ne lönne az Albirt hercegnek Magyarországhoz.László király kedig adna egynyíhány várast néki Slésiába és Mor-vába, és minden esztendőben háromezer aranyforintot. És az urakmindkétfelől megerősíték a békességet közettek. És mikoronkimenének a sátorból, László király mellett balfelől jöve ki azAlbirt herceg, és bal kezével fogta vala az öccse jobbját. Látváneszt mind a két seregek, nagy örömmel felkiáltának, és jó szeren-csét kívánnak vala mind a kettőnek. A seregek is szépen megkö-vetik vala egymást, és kötést tesznek vala egymással. Lőn kedigez Bódogasszon havának huszonkettődik napján.

És László király nagy és drága ajándékokkal megajándékozáaz öccsét, és mellé adá a Salemberger, az csehországi secretíriust,hogy beléiktetné az Albirt herceget az várasokba Slésiában, ésMorvában. És az Albirt herceg menten méne. De aszt mondják,hogy nem mehetett el a nagy hótól. A szegénység ez okaért lapá-tokkal hánták a havat ki az utakból, és úgy tisztították mind azutat Kassától fogva Eperjesig. László király kedig beméne Kassá-

457

ba. és ott az egész kösség előtt dicsíri vala az kassaioknak állha-tatos vóltokat, emberségeket és vitéz vóltokat. És megajándékozáaz várast szép jószágokkal és nemes névvel. Sok szabadságokat isada nékik, és mindenben megmutatá a király hozzájok az ő hála-adó vóltát.

Mikoron az Albirt herceg az határba jutott vólna, elfoglaláSárost, Eperjest és Szebent, méglen László király megadná nékiaz ígéretet. Egy kastélyban is valának még vagy kétezer lengye-lek. Ezek nem gondolának semmi békességgel, hanem prédálnakvala szerinszerte, és elhajták a kassaiaknak barmokat.

A király is megengette vala a fekete seregnek, hogy táborbalehetnének Eger közett és Vác közett, de a zsóldfüzetést megta-gatta vala tőllek. Ezek is nagy latorságokat kezdének művelni,mert mindenfelé kapdosnak vala, és erővel elvészik vala az élést,és nagy kóborlásra adák magokat, és mindenfelé dúlnak vala.Egyéb isszonyúságokat is kezdének a szegény nép közett csele-ködni. Abból kedig nagy drágaság kezde lönni mind a környékbe,döghalál is támada miattok. Ez is lőn, hogy a ferrariai Herculesherceg követeket bocsáta, kik szerencséltetnék a László királyt amagyari királyi méltóságba, de ezek Tódtországba jővén a néme-tektől el nem jöhetének, hanem vissza kelleték menniek. Adeszpot is és a Kishorvát új dolgokat indítottanak vala az alföl-den. Hamburg vár is Maximiliánhoz hajlott vala.

A Székesfejérvárnak megvétele után Maximilián király mindBécsbe lőn, és mindenfelé pénszt vadásza. De az attyától, Friderikcsászártól egy pénszt sem kérhete, mert nem akará az attya, hogyvéghetetlen hadat kezdene a magyarokkal.

Azonközbe hazajuta László király Budára, de nem lőn semminyugodalma a sok új hírek és gonosz dolgokért. Egybehívatá ezokaért mind a tanácsot, és ott tanácskozának mint kellene az al-földen az új dolgokat lecsendeszíteni, és az elvesztett jószágokatvisszavönni? De nem lőn a pénz, mert a királynak nem vala sem-mi pénze. És a fekete sereg nem művel vala semmit pénz nélkül.Ollyan módot szabának ez okaért a dologhoz, hogy Kinizsi Pálelmenne a király seregével az alföldre, és akik nem akarnánakmeghóldolni, azzokat kénszerítené haddal az engeldelemre. Ésmindenképpen látná, hogy mentől hammarább lehetne, hozná asereget vissza, és szállaná meg Székesfejérvárat. A pénzről kedig

458

eszt végezék, hogy sietnének behozni mind az ország jövedelmét,és ha elég nem lönne, tehát zálagba vetnék egynyíhány várast akirály várasi közzül, és úgy tönnék szerét a pénznek.

Még ezek mind meglönnének, a király felméne Vissegrádba,és parancsolá a fekete seregnek, hogy mindjárt általkölteznének aDunán, és mennének Székesfejérvár allá. És megígéré nékik azsóldot, negyvenhétezer aranyforintot. És mindjárt átalköltezéneka Dunán, és menni kezdének. De az úton menvén, nagy dúlságotművelnek vala mindkétfelől, és emellett nagy isszonyú latorságo-kat, mert láttyák vala, hogy a király nem lehetne őnállak nélkül.

Ez mellett más nyavallya is vala, mert az Beatrix királynéasszony szinetlen űzi vala az ő házasságát, miérthogy immárlecsendeszült vólna a had László király közett és az Albirt hercegközett. És az urak félnek vala, hogy ha László király el ne vennéőtet, hogy mindjárt Maximiliánhoz kezdene hajlani. Az őesztekeléséből annak utánna sokkal gonoszb kezdene lönni a do-log, miérthogy igen kazdag is vala az asszony. Az urak tanácsábólez okaért László király Esztergomba méne, és betére Beatrix ki-rályné asszonhoz, és szép szóval kezdé ott őtet fogdos ni és vi-gasztalni. Eszt is mondá néki, hogy csak egy kevés üdeig lönneveszteg, méglen az alföldi és a székesfejérvári hadat véghöz vi-hetné, annak utánna a menyekező dolgát akarná elővenni. És Be-atrix királyné asszony nagyon megajándékozá a László királyt, ésúgy jöve el tőlle, és allájöve Budára.

És a tanács végezé eszt Budán, hogy Báthori István lönne fő-hadnagy ez hadban Székesfejérvár allatt. Elindítá ez oka ért minda szekereket, mind az álgyúkat és mind az hadiszerszámokatSzékesfejérvár allá. Lőn kedig ez, hogy Báthori kiméne BudárólBánhidára az sereget monstrálni Szent Iván havának öttedik nap-ján. Másodnapon a sereget elrendelvén Székesfejérvár allá méne,és táborba szállítá a népet Fejérvár allatt Buda felé való részére.Várá kedig, hogy [megjönne] Kinizsi Pál az alföldről, és meg-szállaná az várast másfelől.

Az HunyadiJános kedig a király akarattyából a másik hól-napban alláment vala, hogy visszavenne egynyíhány kastéllyokat,mellyeket az ellenség elfoglalt vala tőlle. A többi közett kedigvítatni kezdé a kastélyt, mellyet a németek épűtöttek vala a zágrá-bi egyházból, mellyben vagy hatezer emberek valának, kik nagy

459

kárt tesznek vala, és feltarttyák vala mindenfelől az élést. A né-metek erősen vínak vala a kastélyból ez reménség allatt, hogy aSzékely Jakab meg kezdené őket segíteni. Eljöve Székely Jakabnem sok nap múlva. Hunyadi János szömbeszálla véle, és megüt-közék véle, és diadalmos lőn ellene. Annak utánna nagyobbankezdé vítatni az kastélyt, és megtölteté az árkot, és általmenvénerősen kezdé a körítését ostromlani. Megijedének a németek, ésmegadák az várat, és mind elbocsátá őket minden marhájokkal azvárból.

Kinizsi Pál is az alfölden lecsendeszíté az urakat, és azkolocsai érsektől melléje vévén ezer lovagot, és egyébünnen ismegszoporítván a sereget, ő is feljöve Székesfejérvár allá, és más-felől megszállá az várast. Csak harmadnappal azelőtt jött valaLászló király is táborba. Ugyanazon napon jöve oda a SzapolyaiIstván is szép néppel, háromszáz fegyveressel, kétszáz huszárralés ezer gyaloggal. Az Orbán érsek is odajöve hétszáz lóval ésmind az egyéb urak az ő mivóltok szerént, hogy lőn a király vagy40000 emberrel. És úgy kezdé Báthori István vítatni mindenfelőlaz várast. Az Maximilián népe is vitézzül mególtalmazzák vala azvárast.

Végre mikoron annyira szorították vólna őket, és a körítésekledőtve állanának sok hellyen, szót adának ki az várasból, éskívánák eszt, hogy szólhatnának Báthori Istvánnal és SzapolyaiIstvánnal. Azonközbe jövének a követek is Veszprimből, és azzokis traktálni kezdének a királlyal az várnak feladása felől. AddigKinizsi Pál elvivé az ő seregének egy részét, és visszavévé Vás-son várast, mellyet a németek elfoglaltak vala. Az Tamás, a győripüspek, visszavévé Sabariát is, és az várbeli németek közzülkülde fogva a király táborába vagy hetvennyolcat.

Azonközbe, mikoron a törökek megértötték vólna, hogy azalföldi bán, Kinizsi Pál honn nem vólna, mindjárást felsietének,és mind széllel rablának és égetének Magyarországban, ésfeljutának majd mind Váradig, és nagy prédát hajtának el. Annakutánna esmet feljövének, és mind elrablák Magyarországot mindTemesvárig. Az Báthori István várasát mind elrablák, és mindelégeték. Horvátországba is beszáguldának, és ott is nagy rablástművelének. Ott elfogák az florenciai áros népeket is, és nagy pré-dával hazamenének.

460

Azonközbe megbetegüle László király Fejérvár allatt, mert ahideg kezdé őtet lelni, és az vérhas juta reá. Azonközbe a németekfeladák az Székesfejérvárat, ollyan okokkal, hogy szabadon elbo-csátanák őket minden marhájokkal és harminchat szekerekkel,hogy azzokkal hazamehetnének Bécsországba. Innét kedig esztadák elejkbe, hogy az egyházmarhákhoz ne nyúlnának, az asz-szonyállatoknak békét hadnának, és egy foglyot se vinnének el.És ekképpen elereszték őket. És így körüle Székesfejérvár esmetLászló király kezébe Szent Jakab havának tizenkilencedik napján.

Azonközbe nagy sok bánatos dolgok támadának. Az feketeseregbeliek támadást akarának tönni, és nem akarának az BáthoriIstvánnak, az hadnagynak engedni, hanem ha mindjárást megfü-zetnék őket. A lengyelek is megbonták a frigyet, és megszállákSopronyt, miérthogy László király nem adta vólna néki a meg-ígért háromezer aranyat. A krakkai égbenézők is megjelöntöttékvala az Albirt hercegnek, hogy László király nem Jönne hosszúéletű. Ez okaért akará eszt, hogy benn vólnának az ő körmei Ma-gyarországba, ha az báttyának halála történjék.

Mikoron Kasimir, a lengyel király meghallotta vólna az fiá-nak, László királynak betegségét, mindjárt követet bocsáta hozzá,és kéreté arra, hogy gyöngébben cseleködnék az öccsével, azAlbirt herceggel, és inkább engedné Magyarországot az öccsének,hogynem mint üdegennek. De mikoron esmet meghallotta vólna,hogy meggyógyult vólna, mindjárt más követet bocsáta, ki azmagyaroknak eszt mondaná, hogy semmit ne tartanának az Albirthercegtől, miérthogy hadot indított vólna az végekben. Mert iffiúés furcsa vólna, és esztekelői is vólnának hozzá, annak felette abáttyának betegségétől is tartott vólna, etc. De mindazonáltal azAlbirt herceg napról napra mind kezelb kezde jutni Kassához,mert Lindenburgumot szállotta vala meg.

Hogy a király eszt megértötte vólna, mindjárást odabocsátáaz esztergomi érseket, az Hypolitus püspeket az lovagoknak sere-gével. Ez odajutván elűzé mind az ellenségeket, és elfoglalá mindaz három végvárast, és nagy kárt tőn mind az vidékben. Ésmiérthogy László király szorgalmatos lőn Kassa felől, odabocsátáaz Domonkos fejérvári prépostot és az Palótzi nádorispánt, hogyazzok megerősítenék őket. És onnét elmenének az Kazsimir len-

461

gyel királyhoz, hogy annak pananszolkodnának az Albirt herceg-nek nagy törvéntelensége felől.

Ezek elmenvén, előszer szömbe lőnek az Albirt herceggel azhegyek allatt, és véle szömbe lövén, szép beszéddel szóllának né-ki, és majd megdorgálák arról, hogy esmet hadot indított vólnaminden ok nélkül a báttya ellen. Az herceg Albirt felelé, hogyelég vólna néki, hogy báttya meggyógyult, annak utánna nemakarna semmi hadat indítani.

Ez válasszal a követek elmenének, és ötednapra Krakkóbajövének, és megmondák Kasimir királynak, minémű pusztaságotcselekedett vólna Albirt herceg, a fia Magyarországban. És aLászló király nevével erősen könyörgének néki, hogy megenyhí-tené a fiát ezektől. Kasimir felele, hogy felette igen báná, hogyhallaná ezeket az ő fia, Albirt herceg felől, és a követeknekhallottára mindjárt parancsolá, hogy elmenne a követ, ésmeghadná néki, hogy mindjárt visszatérítené az ő seregét, ha esztnem művelné, egy pénszt sem akarna néki adni tovább az hadra.És úgy jöve vissza a lengyelekkel Lengyelországba, de nagy dú-lással.

Azonközbe László király visszajöve Budára, és odajövénekhozzá a követek Lengyelországból. Mihelyt Budára jöve, elhozáknéki a hírt, hogy a törökek megszállattanák vólna Sabácot, és kéréLászló király az Lőrinc herceget, hogy allámenne a sereggel az al-földnek óltalmára. Az Orbán érseket kedig adá a Szapolyai Istvánmellé, hogy azzok a felföldre mennének, és mególtalmaznák aszta lengyelek ellen.

Ugyanazon hólnapban végezé a tanácsokkal, hogy mindenmódon érötte akarna lönni, mint békességet szöreszhetne Maxi-miliánnal. Követeket bocsáta ez okaért Maximiliánhoz, Tamást,az győri püspeket, Báthori Istvánt és Baumkircher Jánost, azcsehországi kancelláriust. A német tanács Maximiliánnal elszen-vedhetlen dolgokat kívánnak vala. A magyarok semmiképpennem akarának néki engedni. És ekképpen sok üdeig veszédénekegymással.

Azonközbe nagy sok gonosz híreket hozának. Tudnia illik,hogy Albirt herceg visszatért vólna, és meg akarná Kassát szálla-ni, és hogy az iffiak, a Príniak vakmerő bátorságból ellenetámadtanak vólna, és az harcban mind elvesztenek vólna. Esmet,

462

hogy Kornamburgum mellett a kastélyt, mellyel: az magyarok aDuna-parton megépűtettek vala, hogy a Dunát megőrüznék abból,a németek felgyújtották vólna, és a magyarokat mind egyiglevágtanák vólna. Esmet, hogy Kinizsi Pált igen megszorítottákvólna az Alfölden a törökek, és hogy igen nagy kárt tönnének.Esmet, hogy az Albirt herceg nemcsak Kassát megszállotta, ha-nem a felföldet mind eldúllya, és hogy többet kétezer hordó bor-nál immár elküldett vólna Lengyelországban. Esmet, hogy a svá-bok, az Maximilián szolgái nagy prédát hajtottak ki Morvából, ésimmár általköltesztenek vólna a Dunán, hogy Nagyszombatotmeg akarnák szállani.

Mindezeket meghallván a követek, elijedének, és félnikezdének, hogy nagyobb veszedelmek támadandók vólnának en-nek utánna az egyenetlenségből, mint annak előtte löttenek vala.Ez okaért jobban kezdének a békességszörzéshöz gondolni. Végreígy békélének meg egymással, hogy a kötés hellyén maradna,mellyet Máttyás király tött vala az Friderik császárral. Tudniail-lik, hogy ha László király magtalan meghalna, tehát a magyari ki-rályság szállyon Maximiliánra, a Friderik császár fiára. Emellett,hogy az országnak titulussával mind a két király éllyen, esmet,hogy László király füzessen Maximiliánnak az ő hadi költségbenszázezer aranyforintot. Esmet, hogy a fő tiszteket – a koronaő-rüzést, az nádorispánságot – László király el ne adhassa senkinekaz Maximilián király nélkül, és hogy ezek mind a két királynakhitesek legyenek. Esmet, hogy egyik a másikat megsegítse aszükségnek üdején, és egyenlőképpen tartsák egyik a másiknakbarátit, avagy ellenségit. Esmet, hogy mind az urak, püspekek, ér-sekek, tisztbeli férfiak, a követek is, az várasok és az egész ne-messég jelen legyenek az László királynál, és véle egyetembemegesküdjenek, hogy ez kötésnek ízeit, avagy cikkelit mostan ésjövendőre meg akarják tartani, jelen lévén az Maximilián köve-teknek is.

Mikoron a követek visszajöttenek vólna Budára, László ki-rály allájöve, és mind az egész tanáccsal az vár elejbe jöve, holottaz gyűlés vala, és cseh nyelven szólla mind az egész kösségnek ésaz uraknak, és az váradi püspek lőn ő tolmácsa, és sok beszéddelszámlálá az országnak elejbe a nagy károkat és veszedelmeket,mellyek az előtt való üdőkben támadtanak vólna az egyenetlen-

463

ségből, melly vólt őközette, Friderik császár és Maximilián királyközett. Annak utánna arra szálla beszédével, hogy egyéb nem le-hetne benne, hanem békességet kellene a királyokkal szörzeni.Úgy kezdé annak utánna őket kérni, hogy országul vidám szűvelállanának minnyájan a békesség mellé. És mindjárt visszaméne azattyákkal az várba.

Mikoron László király visszament vólna az várba, felkeleBáthori István a több követekkel, és magyaról kezdének mondani,mint jártanak vólna a követségben. És mikoron az országnak ve-szendő állapattyát mind renddel előszámláltanák vólna, úgy mon-dának, hogy kénszerítésből kellett a királynak békességet Maxi-miliánnal szörzeni, és majd nehez ízeket avagy cikkeleket felven-ni. És renddel elolvassák a békességnek cikkelit az ország előtt.Hogy az ország meghallá a cikkeleket, minnyájan felzöndülének,és erősen kezdének kiáltani: Nem békességnek, hanem rabságnakcikkeli ezek. És majd egy nagy támadás leszen vala. Az attyák ésa követek egynyíhány napig nem mertenek udvarhoz menni, ha-nem ugyan sereggel, olly igen megdühedett vala a kösség a bé-kességnek cikkeliért. És tanácskodni kezde a kösség, hogy odaakarnák hadni a gyűlést mind királyostól. És éjjel sok cédulákatraggasztának az vár kapuira, az egyházra és mindenütt, hogy in-kább akarnának ezerszer meghalni, minthogy ollyan rabságba ad-nák magokat.

Annak utánna László király bocsátá a nádorispánt és BáthoriIstvánt, hogy ezek szép szóval fogdasnák az országot, és hogy amegengesztelés után mind behínák őket az várba a király elejbe.Mikoron minnyájan bejöttenek vólna, szép szóval kezde a királynékik szóllani, és kéré az országot, miérthogy a királyi biroda-lomnak hatalmát kezébe bísztanák vólna, hogy várnának őtőlle,nem akarna ő semmi gonoszt az országnak szörzeni. Kéri valaőket, hogy ne állanának ellene a békességszörzésnek, hanem es-küvéssel meg segítenék aszt erősíteni, mert annak utánna kezde-nék meglátni ennek nagy hasznait. Ekképpen a szép hízelködőbeszéddel meggyőzé László király az országot, és megeskünekminnyájan az Maximilián király követinek hallatára. Ugyanak-koron meghozák a hírt László királynak, hogy az horvátországibán megverte vólna az rabló törökeket, tudniaillik háromezert.Azzokból százhuszat külde fogva a királynak.

464

Mikoron immár megerősítötte vólna László király a békessé-get Maximilián királlyal, mindjárást visszahívatá Bécsországból acseh sereget, mellyben hétezeren valának, és Pestnél általköltesz-teté őket. Szapollyai István kedig alkolmas sereggel ment valamég annak előtte a felföldre. Mikoron a cseh sereg hozzáérkesz-tenek vólna, nem akarának víni a lengyelekkel, hanem ha mindmegfüzetnék őket. Ő maga kedig váltig töreködék nálok, desemmit nem használa véle. Allattomba ez okaért traktálni kezdeaz hadnagyokkal, és igen megajándékozá őket. És úgy ígére an-nak utánna kétannyi zsóldot nékik, ha a király nem adnája éppenaz ő füzetésseket. Az hadnagyok megszörzék a dolgot az hadako-zókkal, kiváltképpen kedig az Hugyeritz hadnagy.

Albirt herceg, noha nem igen feles néppel vala, azért mindjá-rást szömbeszálla az magyarokkal. És Szapolyai István megizenéestve az ütközetet az Albirt hercegnek. Másodnapon egybeméne akét sereg, és nagy viadalt tartának egymással. De Albirt odavesztéminden seregét, és a fő népek is mind odaveszének, az Albirt her-ceg csak egynyíhányad magával elszallada, és méne Eperjesbe. Ésa magyarok megdúlák mind az egész tábort, és jeles nagyálgyúkat találának abban, mellyeket Krakkóból hoszta vala azAlbirt herceg. És Szapolyai István másfélszáz lovat bocsáta azelszalladottok után. Ezek kedig sokat elvesztének bennek. Miko-ron csak huszodmagával elszalladott vólna Albirt herceg Eperjes-be, másodnapon utánna méne Szapollyai István, és megszálláEperjest. Es miérthogy el nem szalladhata onnét Albirt herceg,frigyszörzésre kelle magát hajtani. Erre köté kedig magát, hogysoha nem akarna több szer Magyarországba jőni hadakozni. Sá-rost, Szebent, Eperjest és a több erősségeket, mellyeket elfoglaltvala az országba, mind meg akarná ereszteni, örökkévaló barátsá-got akarna a magyarokkal tartani. Szapolyai István kedig vissza-adá néki mind az álgyúkat, a foglyokat is mind szabadon bocsátá,és szabadon bocsátá őtet ki az országból.

Hogy László király meghallá eszt Budában, igen nagy öröm-be lőn, hogy az öccse nem veszett vólna oda az ütközetbe, és bé-kével ment vólna haza. Azonközbe elhozák a hírt a királynak,hogy török császár feljőne, és meg akarná Nándorfejérvárat szál-lani, melly nemcsak Magyarországnak, hanem az egész keresz-tyénségnek fő bástyája vala. És a király mindjárt Budára nagy

465

gyűlést hirdete. Egy kevés nap múlva gyülének a törökekSzönderő mellett, és által akarának jőni a Dunán az gyégen, demegcsalatkozának. Hogy kedig heába nem gyűltenek vólna egy-be, Sabácra kezdének tartanyi. És a Száva parttyán hadják mind alovokat, és gyalog kezdék az várat ostromlani. De az várbeliekvitézül vívának, és mególtalmazzák az várat a törökek ellen.Hogy láták a törökek, hogy semmit nem tehetnének Sabácnak,felgyújták az hoffstátokat és elmenének, de ötszáz an elvesztenekvala az ostromban.

Ugyanazon üdőben talála Kinizsi Pál egy falka rabló törökek-re, és azzokat megveré. És egynyíhányat közzülek szép bársonyo-sokat külde Kinizsi Pál a királynak. Nem messze Nándorfejér-várhoz verének esmet hatszáz rabló törökeket. Lőnek kedig ezekmind, mikoron írnának Krisztus urunknak születése után 1492.esztendőnek a kezdetiben.

Mikoron Budán a gyűlésben vólnának, odajuta az kolocsaiPéter érsek, kétszáz fegyveressei és háromszáz huszárokkal. És eza gyűlésbe elindítá az Beatrix királyné asszon házasságának dol-gát. És az egész gyűlés ellene szólla ez házasságnak, mert nemakarák, hogy eszt a magtalan asszonyállatot elvegye, hanem egyszép iffiú leányt, kiből örökeseket nemzene az országnak. HogyBeatrix királyné asszony semmit nem érthete Budáról az gyűlés-ből az ő dolga felől, kiindulla Esztergomból, és allájöve Óbudára,hogy ott forgathatná az ő dolgát. És aszt végeszte vala ő magába,hogy be akarna menni a Budai várba, és ki nem akarna jőni,méglen vége lönne az ő dolgának. Csak alig bírhaták László ki-rályt reá, hogy egyszer hozzáméne őtet látogatni. És mikoron lát-ná, hogy meg kezdenék őtet csalni, megbosszonkodék, és felkele,és esmet visszaméne Esztergomba. Annak utánna az attyáhozbocsáta követet, és kéreté, hogy ő megérteköznék László király-tól, micsoda vólna szándékja? Az attya ez okaért, Ferdinánd, aneápoli király, Kisasszon havába bocsátá az Karafa Andrást, egyjeles embert követségben az László királyhoz. A király ollyanválaszt ada, hogy az ő követi által hírré adja Ferdinánd királynak,mit végesztenek a magyarok az ő házassága felé. Annak utánnaúgy bocsátá Antalt, a nitriai püspeket pápához, és meghadja an-nak, hogy pápától menne annak utánna Neápolyba az Beatrix ki-rályné asszony attyához.

466

Ugyanazon üdőben visszajöve Szobor Márton, kit László ki-rály sok üdővel azelőtt követségbe bebocsátott vala török csá-szárhoz, és megmondá a királynak és az uraknak, hogy feletteigen nagy készülettel vólna mind vízen, mind földen, de hovaakarna menni aszt nem tudná senki. Es hogy török császár nekisemmi választ nem akart adni, méglen megértötte, hogy a királymegbékélt vólna a németekkel, és hogy a lengyel had islecsendeszült vólna. Akkoron ollyan választ adott vólna néki,hogy kész vólna békességet szörzeni a magyarokkal, ha megen-gednék néki, hogy szabadon általmehetne Magyarországnakegyéb országoknak elrablására, tudniaillik az Oláhországra, ésepidaurusokra és Tódtország által az Karontországra és aznoricosokra etc.

Hallván eszt László király mindjárást elkülde, és megerő-sítteté mindenképpen az végvárakat mind néppel, mind éléssel ésmindenféle hadiszörszámokkal. Kiváltképpen kétannyival mege-rősíté Szörint, Sabácot és Jajcát. Fejérvárba bocsáta ezer csehet,és mindenféle szükséges dolgokat külde belő. A több csehek etbocsátá Kinizsi Pál mellé az alföldre. Annak utánna az országbanmindenütt zsóldot kiáltata, és hadakozó népet gyűjtete. Németor-szágból is az társaitól segítséget kére, és az tiszttartókat is mindhazabocsátá, mindeniket az ő tartományba, hogy erősen vigyáz-nának, és készülnének a török ellen.

Mikoron meghallotta vólna Bajazetes, a török császár, hogyLászló király ollyan vigyázásban és annyi készülettel vólna,erőssen megharagvék, és tépni kezdé szakállát. És mindjárástelbocsátá a nagy népet, hanem csak két basát hagya Sophiábanharminckétezer emberrel. És követeket bocsáta László királyhoz,kik frigyet szörzenének véle. Ő maga kedig visszaméne Kons-tancinápolba.

Méglen a követek vólnának László királynál a frigyért, addigaz egyik basa rabbolni méne az oláhokra, de kevés tisztességgelés nyereséggel méne vissza. Az másik méne az orbonászokra. Ezis odaveszté minden népét. Nyolcezeren feljövének, és megszál-lák Szörin várat, de mindjárást rajtok lőn Kinizsi Pál, éselszekének a törökek az vár alól. Ugyanezen üdőben hala megKasimir, az vén lengyel király, László királynak az attya, ésLászló király követeket bocsáta az lengyel gyűlésben, és megje-

467

lenté nékik, hogy őreá nézne ugyan a királyság, miérthogyelsőszülett vólna, de örömest az ő törvényigasságát meg akarjaengedni az ő öccsének, az Albirt hercegnek.

Megmondám, hogy a király a cseh hadat, mellyet fekete had-nak neveznek vala, az alföldre bocsáttá vala Kinizsi Pál allá, hogyott hadakoznának a törökek ellen. De ott is olly latorságokat,dúlságokat és iszonyú fajtalanságokat kezdének művelni, mintszinte azelőtt műveltenek vala a Felső-Magyarországban. Miko-ron Kinizsi Pál gyakorta intötte vólna őket, hogy hadnák el aszt alator életet, és ők engedetlenek vólnának, sőt napról napra na-gyobb latorságokra sietnének, Kinizsi Pál ellenek támada, és akösséget reájok támasztá, és megveré őket, és nagy sokat lekaszá-lának a paraszt népek bennek. A többit kedig mezítelen elszal-lasztá Bécsország felé.

Ez üdőben megütté a guta Kinizsi Pált, az jeles vitézlő főhadnagyot. Geréb Máttyás is, Máttyás királynak az anyjáról roko-na, meghala. Báthori István is, ki mind hadakozásokban, mind azegyéb dolgokban jeles és fő ember vala, szabad akaratból feladáaz erdélyi vajdaságot, és annak utánna nem sok nappal meghala.A király két vajdát választa Erdélynek. Egyiket Losonci Lászlót, amásikat Drágffi Birtókot. Ez üdőben a csanádi püspek kétségbőlremete barát lőn.

Ugyanezen üdőben karácson felé beszágulda az Ali bég, a tö-rök császárnak hadnagya Erdélybe, és öttednapig rabla, és nagyprédát hajta egybe. De hogy elkezdé aszt hajtani, reá támadánakaz országbeliek, és megverék őtet, és megszabadíták a prédáttőlle.

Ez üdőben Kisasszony havába hala meg az vény Friderik, arómai császár, és Maximilián, a fia lőn császár hellyébe.

Ez üdőben, Szent Mihály havának kilencedik napján megveréegy hasa Horvátországban a bánt az Frangapán urakkal, ésveszének az viadalban majd hatezer horvátok. És a basa elrabláHorvátországot, és szántalan nagy rabbokkal visszaméne Török-országba. Nyavalyássul vala akkoron az Horvátországnak dolga.

Ugyanazon télbe a gyűlésben támadának majd mind az urakkemény beszédekkel az László királyra, és feddnek vala az ő tu-

468

nyaságára,177 hogy mindéltig csak honn ülne az budai várba, éssemmi hadat nem viselne az nyomorult országnak óltalmazzására.És eszt vetik vala orcájára, hogy veszten veszne naponként az or-szág, és igen megcondorlanék mindenfelől, ő kedig semmit nemgondolna véle. Ha ő maga nem akarna kimenni a hadba, tehátválasztana főkapitányt, kire bízná a hadakozásnak dolgát, etc.Mikoron László király eszt meghallotta vólna, igen kezde rajtabánkódni, és mindjárt egybehirdeté a tanácsot. És a tanács előttkezde erőssen pananszolkodni, hogy ő csak egy esztendeig löttvólna Budán veszteg, minek utánna mind lecsendeszítötte vólnaaz országbeli zenebonnákat. Úgy vólna ugyan, hogy a török ellenvaló hadot nem indította vólna, de ez nem ő bűne vólna, mert ő azegész országbeli jövedelemből többet nem vött vólna kezébenegyvenezer aranyforintnál. Az országnak szükségeit mindmegtóldotta vólna az csehországi jövedelemből. Mit tehetne ezokaért pénz nélkül? Csak szörezzenek pénszt, és az hadra valószükségeket, én örömest megyek a hadba, mert fejem sem drágaaz ország mellett.

Nem sok üdővel annak utánna megházasula Maximilián, ésvévé az Blanka asszont, az mediolani hercegnek leányát.

Ugyanez üdőben az István nádorispán árultatással vévé megaz Sombos várat az Hunyadi Jánostól, ki akkoron Tódtországbanvala, mellyet igen nehezle a király mind az urakkal.

Ugyanezen üdőben elvévé László királya kéncstartóságotLukácstól, a csanádi püspektől, mellyet kevés hívséggel visseltvala két esztendeig, és nagy kérelméssel bízá aszt a tisztetSigmondra, a pécsi püspekre.

Ugyanez üdőbe vendégségbe hívá a királyt és az egész taná-csot az Geréb László, az Máttyás királynak az annyáról rokona,miérthogy erdélyi püspekké törte vala. És az vendéglés utánmegajándékozá a királyt egy szertelen nagy aranyas kupával éssok egyéb ajándékokkal és jeles lovokkal, hogy négyezer forintraböcsülik vala. A tanácsokat is mind megajándékozá.

Azonba írának Krisztus urunknak születése után 1494, ésvisszajöve a nitriai püspek Rómából és Nápolyból a követséggel.És miérthogy a pápa megódotta vala László királyt a fogadásról, 177 Az urak feddnek László k[irály] tunyaságára.

469

mellyet tött vala az Beatrix királyné asszonnak, a király asztfogadá Beatrix királyné asszonnak, hogy húga gyanánt mindéltigakarná őtet tartani, és hogy minden jószágát által ma allá akarnávenni. De házasságra nem vehetné őtet, miérthogy a Csehország-nak és Magyarországnak törvénye ellen vólna.

Ez üdőben Kinizsi Pál jeles dolgot cselekedék, mert melléjevévé a király szolgáit, és lőn vagy tízezer emberrel, és tavaszraalláméne Törökország felé, hogy el nem olvad ott vólna még azgyég. És Szenderőn alól a szoroson általbocsátá háromezer em-bert, ő maga kedig ott a Duna-parton marada. És meghadja az ha-dakozóknak, hogy a szorosan általmenvén elrablanák Misiát. Ál-talmenvén ez okaért mind beszáguldák az egész tartományt. Ésmindjárt az Ali bégnek két kastéllya allá sietének, mert meghal-lották vala, hogy nagy kéncsek vólnának azzokban, és hogy azAli bégnek két fia is vólnának azzokban mind feleségestől.Hertelen ez okaért meg kezdék ostromlani az első kastélyt ollycsendeszséggel, hogy hírek sem lőn benne az várbelieknek. Vég-re, hogy hír lőn benne, erőssen kezdének az kastélybeliek víni amagyarok ellen. De a magyarok lekergeték a töröket e körítésről,és mindjárt dúlni kezdék a kastélyt. Az Ali bég fiai másfelőlkifutának a kastélyból, és a szomszéd kastélyba futának. A ma-gyarok kedig mind levágták a kastélybeli törökeket, és mindzsákmánt tőnek az kastély beli kazdagságokban. Annak utánnafelgyúták a kastélyt, és mindjárást a más kastélyra sietének, ésaszt is megvévék és mind elégeték.

Hogy Kinizsi Pál eszt megérté, kétezer embert bocsáta segít-ségekre, hogy továbbmehetnének rabbolni és pusztítani. És úgymessze rablának és égetének a törökek közett. Mikoron kedigigen nagy prédát gyűtöttenek vólna egybe, mellyek közett nagykazdag ezüst- és aranyművek valának, László király györttyatartóiis valának közettek, kiket Váradnak pusztításakort Máttyás királyüdejébe az Ali bég elhozott vala onnét, visszatérének jó békes-séggel az Kinizsi Pál táborába.

Másodnapon eljuta az Ali bég nyolcezer emberrel és a Dunántúl a parton megmutatá magát, de által nem jőjhete az vízen, mertimmár megreppedezett vala a gyég. És Kinizsi Pál visszaméne anéppel, és méne Temesvárba, és ott megosztá a prédát a hadako-

470

zók kezett. A felét a prédálóknak adá, a más felét adá azzoknak,kik addig a táborban vigyásztanak vala.

Annak utánna megjelenték Kinizsi Pálnak, hogy árultatásvólna az nándorfejérvárbeli hősek közett, és hogy e szándékbavólnának, hogy a töröknek akarnák az várat adni. Ez okaértmindjárt allásiete, és megfogatá őket. És mikoron a kénzásbanmegvallották vólna, mindjárt egy rút tömlecbe rekeszteté őket, ésott eheszté őket. Annak utánna mindennap egyiket kihozatá, ésnyárson megsütteté aszt, és önni adá a többinek a tömlecbe, ésúgy emészté meg őket.

Annak utánna böjt második havában elindulla László királyLőcsbe mind a püspekekkel és az urakkal, hogy ott szömbe lönneaz ő attyafiaival, és sok dolgokról traktálna vélek. Hadja kedighellyébe Budán Raskai Balást két püspekkel. Az István, a szerémipüspek nem sok nap múlva megbetegüle, és minden marhájáttestamemomba hagyá az egyházaknak és a szegényeknek. Nemsok üdő múlva ő hellyébe választá a király az Domonkost, afejérvári prépostot.

Mikoron László király Kassára jutott vólna, ott az urak mindhozzá jövének, és a király ott mulata egy kis üdeig. Hogy annakutánna hallotta vólna, hogy Albirt, a lengyel, az ő több öccseivelaz határba vólna, ő is kiindulla Kassából, és Lőcsőre tarta. De aznádorispán, Szapolyai István vendégségbe hívá a királyt Sáros vá-rába, annak utánna Szepes várában is, és igen jól tartá ott őtet.Mikoron azután Lőcsbe jött vólna, mind ebben vala a király szor-galmatos, hogy nagy tisztességgel odafogadhatná öccseit éssvógorát, az brandenburgi herceget, és jól tarthatná őket, mert soküdőtől fogva nem látta vala őket.

Ehhöz kedig igen jó segítségül néki lőn a Szapolyai István,az nádorispán. Mert ez nagy szeretettel vala a királyhoz, és nem-csak az útban vendéglé a királyt, hanem Lőcsbe is külde néki két-száz hordó bort és nagy sok halakat, ökröket, borjúkat, sok árpátés zabot és mindenféle élést. Az uraknak is külde ajándokon százhordóbort, sok árpát, zabot, barmokat és sokféle élést mind azmagyaroknak és mind a cseheknek. És ő maga is odajuta Lőcsbe,és nagy tisztességgel fogadák őtet oda minnyájan. És a királyszállást szörzete mind az lengyeleknek, és a szállássokat megéke-sítteté mind szép ágyakkal, leplekkel, pohárszékekkel. Minden

471

szállásra sáffárt rendele, és a konyhákat az várasnak piacára. Ésmindenben úgy készüle, hogy az öccseit és a német urakat min-den tisztességgel fogadhatná.

Mikoron kedig a hír juta, hogy immár el akarának jőni,elkéredzék Szapolyai István, a nádorispán az László királytól,mert tart vala az Albert lengyel királytól, kit megvert vala mindenhadával nem sok üdővel azelőtt, és miérthogy mind elfoglaltavala az Hunyadi-erősségeket, és elméne Lőcsből. Mikoron a népeljött vólna, megmondák a királynak, hogy igen szép fegyveressereggel jőnének a lengyelek. A király aszt végezé az urakkal,hogy ő minden ékességgel, de minden fegyver nélkül elejkbeakarnának menni. Ez okaért úgy méne a király mind a püspekek-kel, mind az urakkal az Albirt király elejbe, hogy a hegyen allákezde szállani az Albirt király, és előtte jő vala egy nagy sereg, aközepin kedig ő maga jő vala a seregek közett, olly nagy örömelőn az László királynak rajta, hogy tizenkettödmagával felüle, elölelsiete, és a sereg mellett felsiete, és óldalul beméne az attyafiaimellé véletlen. Hogy kösszene nékik, minnyájan leszekelének alovakról, és megölelgeték őtet, és ingyen sem szólhatának egy-mással a nagy örömbeli sírás miatt.

Azonközbe kiáltani kezdének a seregek kétfelől, és a kirá-lyoknak és az országoknak az Istentől kívánnak vala mindenjószerencséjeket. És mikoron az attyafiak immár nagy ídesdenszóllattanak vólna egymással, elmenének László királlyal az ma-gyar sereg közübe. Az urak kedig mind leszállattanak vala az lo-vakról és előmentenek vala. És mikoron hozzájuk jutottanakvólna, monda László király Albert királynak és az öccseinek:Ihol, ezek a mü és a tü attyatokfiai, a magyarok. És Albirt királyaz öccseivel mindjárt leszállának az lovakról, és úgy nyújtákmind kezeket a püspekeknek, és az uraknak nagy vidámsággal ésnyájassággal, és úgy ülének annak utánna mind fel lovokra, ésnagy vigassággal jövének minnyájan be az Lőcs várasban. És ottLászló király mind bejártatá őket az elrendelt szállásokra, ő magakedig mellettek beszálla. És mind általvágatá vala az házakat,hogy mindenik házából általmehetnének a másikba, és ő mehetneszabadon mind az Albirt királynak, mind az öccseinek szállások-ra. Ők minnyájan viszontag az báttyokéra, és így mindenkoron

472

egybejőjhetnek vala, és csak magoknak lehetnek vala, és titkonmindent beszélhetnek és traktálhatnak vala egymással.

Ott lévén ez okaért immár a gyüleközet, öt embert választá-nak, kik leülnének, és megítélnek minden ügyeket, mellyekvalának a magyarok és a lengyelek közett, és minden dolgokatletönnének, közettek. De az nádorispán nélkül, azaz SzapollyaiIstván nélkül semmi nem lehete. Ez kedig nem akara odajőnyi glitnélkül. Ez okaért László király glitlevelet íra néki, és kéré Albirtkirályt is és a több öccseit is, hogy ők is adnának aféle glitlevele-ket, de nem akara Albirt király. Mert aszt mondá, hogy mindenelei megértenek az ő száraz ígéretekkel és fogadássokkal minden-koron aféle dolgokban, és nem adtanak soha senkinek levelet.Úgy írá László királynak kérésére az ő nevét is az László királyglitlevelébe és mind a több öccseit is a lengyel uraknak neveivelegyetembe. Az egri püspek is glitlevelet külde néki, ki SzapollyaiIstvánnak fő baráttya vala.

Úgy ülle fel annak utánna Szapollyai István három nagy se-reggel, nehéz fegyveressekkel, könnyű fegyveressekkel és huszá-rokkal, és elindulla Lőcs felé. A magyari urak kedig mindkiménének elejbe, és nagy tisztességgel fogadák a nádorispánt. Ésutánna hozata nagy sok élést, és mikoron bejött vólna Lőcsbe,behozatá utánna a nagy sok élést, és az piacon hosszatába mindrendbe állatá. Annak utánna a királynak elintézésse szerént mega-jándékozá a lengyeleket véle. Másodnapon László király bevivé aSzapolyai Istvánt Albirt király elejbe, és Albirt király nagy vi-dámsággal és ídes nyájassággal fogadá őtet be.

Annak utánna úgy ültöték le az öt közembert, hogy ezekminden ügyeket véghözvinnének. A királyok is gyakorta egybe-gyűlének, és egynyíhánszor öt egész óráig beszéllettenek csak őmagok egymással. És örökké való egyenességéről és békességérőltraktálának egymással. Azért mindennap jeles vendégléssek valá-nak, nagy pompaságok mind szép ökleléssekkel és szép játékok-kal. Jeles öklelésseket tőnek ott az iffiú urak, Báthori György, aPríniek és egyebek, és a király szépen megajándékozá őket. Hogyegész hólnapig ott traktáltanak vólna egymással, annak utánna akirályok kérék a gardinált, hogy messét mondana a királyokért ésmind az három országért. És nagy pompasággal mondá a missét akirályok előtt.

473

Azonközbe sok hírek jutának mindenfelől, mellyek kénszerí-ték László királyt, hogy vissza kellene jőni. Ez okaért egybegyűtémind az attyafiakat, és nagy ídesden szólla véliek, és inté őketminden jóra. Annak utánna szép és kazdag ajándékokkal mega-jándékozá őket, és úgy bocsátá el őket. Annak utánna lóra ülvénminden seregével, mellyben majd tizennégyezeren valának, elké-séré őket. Annak utánna Bánffi Miklóst bocsátá vélek vagy hat-száz huszárral, és az lőn vélek mind napestig. Annak utánnaelindulla László király Lőcsről és Kassára méne vissza.

Miérthogy kedig mind az egész tartományt meg akará látni,hogy látná, minémű károk és pusztaságok estenek vólna az hada-kozásnak üdején, hogy azzokat megépűtenék, elkülde Budára, éselhívatá a Sigmond pécsi püspeket, hogy annak tanácsával élhetnemindenekbe. Mikoron az eljött vólna, kiindulla a király Kassáról,és alláméne Váraddá. Váradól méne be Erdélybe, mert meghal-lotta vala, hogy nagy ínségbe vólnának az erdéliek.

Azonközbe a törökek meghágák egy magas hegyen való vá-rat, miérthogy meghallották vólna, hogy kevesen vólnának benne.És abból kiszáguldának, és majd az egész vidéket kezdék belőllebolgatni. És miérthogy a füzetés nem lőn a királytól az hőseknek,mind elmenének, és kétszáznál több nem marada Nándorfejér-várba. Megértvén eszt a törökek, reásietének, és hét zászlót tőnekfel környüle, és csakhammar is véget töttek vólna véle,178 de Ki-nizsi Pál eljöve nagy sereggel Temesvárról, és az lekergeté őket akőfalakról nagy erőszakkal, és kihajtá őket a Szerémségből.

A törökek kedig által akarának menni a Száván. És mikoronegy révet találtanak vólna, általmenének szabadon a Szent De-meter kastéllya mellett, melly az Lőrinc hercegé vala, és mind azegész vidékét és az víz mellyékét mind elrablák, és elégeték minda falukat, annak utánna úgy menének el. És az Lőrinc herceg jó-szágának mind békét hagyának a törökek, mert az ő hagyásábólegy-egy zászlós töket töttek vala fel jellül minden falu végén. Eb-ből tetszék, hogy Lőrinc herceg bosszút űze László király ellen.És miérthogy fél esztendeig nagy asszály vala, mind elappadánaka nagy follyóvizek, és a törökek mind szabadon általjövének, ésmind elrablák azzokat a tartományokat mind petauig, és tél felé 178 László ki[rály] tunyaságából csak el nem vesz Nándorfejérvár.

474

nagy prédával jövének vissza. Egész Horvátországot is mindelrablák és elpusztíták az egész Pozsgasággal egyetembe. Lőnekkedig ezek mind ez esztendőben, mikoron írnának KrisztusUrunknak születésse után 1494.

Miérthogy kedig akkoron Erdélybe két vajda vala, LosonciLászló miatt nagy egybeveszés vala az Erdélyországba. Mert va-lamit ítély vala törvény szerént a Drágffi Birtók, aszt Losoncivisszaítéli vala. Akit Drágffi meg akara büntötni, aszt Losoncimegmenti vala. E két vajda közett megtöllék az ország tolvajok-kal és mindenféle latrokkal. László király ez okaért az LosonciLászlót fogá az hopmesterségre, úgy marada a Drágffi egyedől azvajdaságba. Ez annak utánna kiküldé az akasztó hispányokat, ésmegsüttöte az latrokban, és nyársba vonnata a kóborlókban éstolvajokban.

Mikoron László király Erdélybe felszette vólna az adót (merthatvanezer forintot vén rajtok), és alkolmas sereget gyűjtett vólna,alláméne Temesvár felé. Hallván eszt Kinizsi Pál, kijöve Temes-várból elejbe, és leesék a király előtt, és megmutatá az ő bénasá-gát, mint vesztötte vala őtet a gutaütés, és síra, és megmondá –mint lehete – a királynak, hogy immár elveszett vólna, és ellenenem állhatna immár a törökeknek. És miérthogy a betegségnekmiatta nem szólhata a királynak, kezével is inte, és mutata Török-ország felé, hogy a király bosszút akarna állani a törökeken,miérthogy ollyan rablást műveltenek, és úgy pusztították vólna azországot. Az gégét is mutatá a királynak, avval eszt jelentvén,hogy a keresztyénség mellett még fejét is kész vólna elveszteni.

A király nagy szeretettel felvéteté az embert, és megölelgeté,és sírván vigasztalá őtet, és megígéré magát, hogy a törökek ellenhadat akarna indítani, és bosszút akarna rajtok állani. Ő maga is, akirály megmutatá az ő fejét, hogy kész vólna eszt az országértodaveszteni. Annak utánna úgy mutatá a király néki az ő seregét.Látván Kinizsi Pál a király szép seregét, nagyon örüle néki, ésugyan megújula annak látásával, és kiraggadá tőrét, vágni ésgyakni kezde véle té s tova, mint annak előtte szokott vala az via-dalban. Annak utánna befogadá a királyt nagy tisztességgel min-den seregével, és igen jól tartá őtet. És éjjel-nappal a király mel-lett lövén, egyéb beszéde nem lőn néki, hanem mint kellene a ki-rálynak a törökekre menni, hogy a magyaroknak az ő régi tisztes-

475

ségek megmaradna, és az országbeli zenebonák lecsendeszed-nének. És az ő beszédéből indultaték a király, hogy felménePéterváraddá, melly Nándorfejérvár felett vagyon egy nagy he-gyen a Duna mellett. És abból mind megnézé az egész tarto-mányt, és tanácskodni kezde, miképpen kellene hadat indítani atörökek ellen.

Megérté ott, hogy a törökek mind künn vólnának, és hogyelmentenek vólna elrabbolni Petauiát, Illiriát és egész Horvátor-szágot. Ez okaért választa László király az ő seregéből vagy ti-zennégyezer embert, és adá ezeket Kinizsi Pál allá és DrágffiBirtók allá, és elbocsátá őket, hogy elrablanák egész Misiát. Hogyaz Ali bég eszt megértötte vólna, az ország népét, az rácokat mindáltalkölteszteté az Fekete-hegyen. A magyarok kedig mindjárbeessének az országba, általmenvén az Száván, és elkezdék mindaz országot rablani és égetni, és nagy prédát vissza kezdének haj-tani. Visszajővén felgyújták Szönderőnek hoffstáttit. Annakutánna idébb szállának meg, és senki nem támada reájok.

Mikoron kedig tizenöt napig rablattanak vólna mind széllelés messze földen, Törökországban, annyi prédát gyűtének egybe,hogy sem lovok, sem szekerek elég nem vala, mellyeken elhosz-ták vólna a nagy raggadományt. Olly nagy olcsóság vala a tábor-ban, hogy öt kövér ökret adnak vala egy aranyforinton. Minden-féle gabona felette igen olcsó vala. Egy asszonyállatot vetteneknégy leányival tizennyolc pénzen.

Kinizsi Pál akkoron tovább akará a sereget indítani, hogybellyebb mennének rabolni Törökországba, miérthogy ollyan jóok adatott vólna mostan nékik. Mert monda: Magyarok, akkoronkell az hársat hámtani, mikoron hámlik. De miérthogy olly igenmegrakattanak vala a nagy prédával, nem tudák hova tönni a nagyprédát, és ezért nem akarának az ő intésének engedni. Maga akko-ron nem vala honn török császár, hanem Egyptusba ment volna asoltánra. A basák sem valának honn, amint odafel megmondot-tam. Hátraindulának ez okaért, és visszajövének Nándorfejérvármellé szinte Szent András havában. És a hegyen ot szállának tá-borba, és arról kezdének tanácskozni, mint kellene megszállaniSzönderőt.

Azonközbe a hideg kezdé lelni Kinizsi Pált. A Szent Kele-men várasában, melly a Száva-parton vagyon, viteté magát nagy

476

sereggel. És ott nem sok nap múlva meghala179 minden testamen-tom nélkül, mert magtalan vala. És a király, mind az egész országigen szánák eszt a drágalátos vitéz hadnagyot. És a király Józsát,kit Kinizsi Pál mellette nevelt vala, jeles vitézlő embert, asztválasztá temesvári hispánnyá hellyébe.

Miérthogy kedig a magyari urak láták, hogy László királyigen lágy pásztor vólna, megutálák az ő méltóságát, és önnen közettek kezdének üsteket vonni, és egyik koposztya vala a másikat,amint lehete. Ezek valának kedig főképpen, kik háborodnak valaegymással: Péter, az bácsi és kolocsai érsek, a Kishorvát, azAurane pirjal, de főképpen a Lőrinc herceg. Mert az érsekelfoglalá a Kishorvátnak az ő várát, és elviteté belőle feleségét,gyermekit és minden marháját. A Kishorvát juta egy nagy sereg-gel, és visszavévé az várát, és benne tapasztalá az ő szolgáit, kikazelőtt elárulták vala az várat a Péter érseknek. És ezeket rútulkényosztatá, és kit nyársba vonata bennek, kit megnyúzata.

László király Budáról felméne Váccá, és oda hirdeté a gyű-lést, és mind elhivatá az urakat, kiváltképpen kedig hívatá az Lő-rinc herceget, mert arra igen haragutt vala az árultatásért. Mertőáltala tötték vala a nagy rablást Somogyságba, mert pénszt vöttvala fel a törökektől, etc. Az urak farralni kezdének, és nemjövének a gyűlésbe. Lőrinc herceg az anyját küldé, egy igen vényasszonyt a királyhoz, hogy az könyörgésével megengesztelné akirályt. Addig ő megerőssítteté az Ujlak várat és az ő több várait.Feleségét kedig és az őcsaládját küldé a Bécsországnak határába,Németújvárba. És az ő társaitól segítséget kére, és minden latorembereket befogada váraiba, és nagy népet takaríta be minden vá-raiba.

A király tanácskozék Vácott a jelen való urakkal, miképpenkellene az engedettlen és visszavonó urakat büntötni, kiváltkép-pen kedig az Lőrinc herceget. De csodaképpen szólnak vala azurak a tanácsban a dologhoz, mert egyik imide szól vala, a másikkedig amoda.180 Látván eszt a király, igen búsula rajta. De magá-nak fogá tanácsát, és aszt végezé, hogy haddal meg akarná az Lő-rinc herceget kezdeni. És elbocsátá a követeket, és elhívatá mind

179 Kinisi Pál, a drága vitézlő hadnagy meghal.180 Az urak nem akarják egymást marni.

477

az hadnagyokat (mert minnyájan telelni mentenek vala a seregek-kel), és a hadnagyok mindjárt készek lőnek az hadra, és a királymellé jövének, és csakhammar nagy nép takarodék a király mellé.

Hogy eszt meghozák a kímek Lőrinc hercegnek, mindjártfelkele, és csak kevesed magával Illiriába méne Raholcába, hogyonnét megsegíthetné az övéit. A király kedig fő hadnaggyá tévéaz Drágffi Birtókot. Ez megindítván az egész sereget, Ujlak alláméne, és megszállá az várast éjjel, és mindjárt reá indítá seregét,hogy megtöltenék az árkot. De az várasból erőssen lőnek és vínakvala ki. Másodnapon esmet megindítá a népet az ároknak töltésé-re, és mihelt megtöltették vólna az árkot, ottan ostromnak mené-nek. Ott nagy viadal lőn előszer. De a király népe egy felőlledőtékaz várasnak falát, és berohanának az várasba. Látván eszt azvárasbeliek, elhagyíták fegyvereket, és megadák magokat. És azhadnagy felkiáltatá, hogy senki ne bántaná az várasbeli népet, seaz ő marhájokat, hanem csak az élés lönne szabad.

Az hópénzesek mind befutának az várba, a király kedigfelkiáltatá az vár előtt, hogy valaki felvette vólna a hópénszt Lő-rinc hercegtől, az megtérne egy hólnapig a királyhoz, és minden-ből gráciája lönne, de egy hólnap múlva nem akarna senkinekgráciát tönni, hanem örök hitlenségbe kellene annak megmaradni.Hallván eszt a hadakozók, sokan mindjárást kijőnének a várból,és a király mellé állának. De miérthogy a többi semmiképpen nemakarának engedni a királynak, az hadnagy erősen megszállá az vá-rat, és a király elhozatá az igen nagy álgyúkat Budáról az vízenallá. És az álgyúsmester, Kováts Jakab felvonnatá azzokat azegyház megé, és onnét kezdé mindjárt a főfalakat törnyi éserőssen rontani.

Látván eszt az várbeliek, megijedének, és egynyíhány naprafrigyet kérének az hadnagytól. A frigy allatt szót adának ki, éstraktálni kezdének. Drágffi Birtókkal, a király fő hadnagyával. Deazonközbe allattomba az várbeliek megépűték a lerontott kőfalo-kat, és megerősíték erőssen az várat, és hogy a frigy kitöllék, nemakarák megadni az várat a királynak. Drágffi Bertók meglátván aző csalárdságokat, igen megharagvék rajta. Ez okaért újonnan éserősbben kezdé az várat vítatni. Azonközbe Lőrinc herceg két-ségben esék, és futamék az nádorispánhoz, ki rokonságos valavélle, és annak kezde könyörgeni, hogy segítségül lönne néki. Az

478

nádorispán eszesül cselekedék, és monda: Ím, látod, hogy betegés vény ember vagyok, és nagy sok ellenségim vadnak körület-tem. Én segítséget néked nem adhatok. A királynál tekéntötem-mel és könyörgéssel mit tehetek, kész leszek mindent művelnem.

Elmenvén Lőrinc herceg az nádorispántól, az ő több rokon-ságihoz futassa, és azzoktól is segítséget kéregete. És a nádoris-pán elbocsátá az ő követit Váccá a királyhoz. Ezek a király és atanács elejbe menvén mondának: Szapolyai István, az nádorispáneszt mondja: Felséges király, csodálkozom rajta, hogy felségednem érti a törvényt, kinek minden törvényeket főképpen megkellene tudni és érteni. Mert felséged egy kis vádlásra ellenséggévetette az Lőrinc herceget, és megszállotta Ujlakot, az ő jószágá-nak fő várát és várasit. Én vagyok, úgy monda, a nádorispán és azországnak bírája. Én vagyok az, kire kell még a királynak isappellálni, és az én ítéletem allá vettetett még a király is. Ha Lő-rinc herceg valamit vétett vólt, törvénybe kellett vólna híni. Fel-ségednek gyűlést kellett vólna hirdetni az Rákosra, és oda az or-szág elejbe kellett vólna állatni, és lött vólna törvény reá, és úgybűnhedett vólna törvénnyel. Nem kellett vólna mindjárást haddalreá menni, mert ez törvéntelen kegyetlenségnek jele. Ez okaértnádorispán urunk kéri felségedet, hogy megtekéntsed az ő régijótéteit, és azzokért hadjad el az Ujlaknak vítatását, és Budángyűlést tétess, és megütéltessed a száz ember előtt az Lőrinc her-cegnek ügyét. Ha meggyőzettetik az ítéletbe, hogy felségednekméltósága ellen vétkezett, aszt mondja nádorispán urunk, nem-csak, hogy nem akar könyörgeni érötte, hanem mindjárást a po-roszlóknak kezében akarja adni, hogy halálra vigyék.

László király hallván a nádorispánnak követségét, igenmegharagvék érötte, és monda a követeknek: Menjetek el,mondjátok az nádorispánnak: Nagyobb vétke vagyon az nádoris-pánnak, hogy tudta, kicsoda legyen az Lőrinc herceg, és micsodátcselekedett, és még nem feddette, meg sem tiltotta rólla, hogyennékem, miérthogy az Istennek és a királynak ellenségére tá-madtam, hogy aszt megbüntössem és bosszút álljak rajta. Nagylatorságokkal vétkes az Lőrinc herceg, és gyakorta megidésztet-tem, de mindenkoron megutálta az én királyi méltóságomat, sőtellenem is feltámadott. Ez okaért ő is törvény szerént meg akarjaőtet büntötni. Ha a nádorispán a királynak jó akarattyát akarja

479

venni, mindenkoron jószűvel akar hozzá lönni, ha kedig haraggalvalamit akar indítani, avval ő semmit nem gondol. És ez válasszalmindjárást elbocsátá a követeket.

És László király mindjárást meg kezdé a sereget öregbíteni,és parancsolá, hogy annál inkább kezdenék az Ujlak várát vítatni.És újonnan felkiáltatá, hogy valakik az Lőrinc herceget megse-gítötték vólna az ő visszavonnásba, avagy kik mellé állattanakvólna, ha mindjárást el nem állanának mellőle, és meg nem térné-nek a király hívsége mellé, tehát azzok is örök hitlenségbelönnének a királynak mint szinte ő maga Lőrinc herceg.

Hallván eszt Lőrinc hercegnek az anyja, igen megijede rajta.És nagy somma pénszt vén mellé, és méne Drágffi Birtókhoz, ésallatomba szörzédni akara véle, hogy eleit vönné a fiának vesze-delmének. De Drágffi, mint jámbor, megállá az ő tisztét, és nemnyúla a pénzhöz.

Mikoron megértötte vólna a király, hogy eléggé megrontottákvólna az várnak kőfalait az álgyúkkal, odaméne mindjárást, ésestve meghadja, hogy minden ember készülne ostromhoz. És éjjelaz hagyott órára lassan felmenének a kőfalakra, hogy a sötűtbeningyen eszekbe sem vévék az várasbeliek. Mikoron annak utánnaberohantanak vólna az várasba, lőn valami hársolás közettek, de akirály népe mindjárt elfoglalá az bércet. És a hadnagy felkiáltatá,hogy senki ne kegyetlenködnék az várasbeliek ellen. És mindjá-rást az vár allá sietének, és aszt kezdék erőssen vítatni, de az vár-beliek elijettenek vala. Ez okaért azon éjjel még megadák mago-kat a királynak, melly lőn Karácson havának huszonegyedik nap-ján 1494. esztendőben, Krisztus Urunknak születésének utánna.

A király annak utánna nappal, tizenkét órakort az ő népévelbeméne az várasba és várba. És mikoron az várba be akarna men-ni, elejbe jöve gyászruhában Lőrinc hercegnek az anyja, és sokszóval kezde esedezni a királynak. De a király nem akará azasszont hallgatni, hanem az egri püspek által tőn választ néki, éselmutaták onnét. Mikoron kedig bement vólna az várba, sok éstemérdek kazdagságokat találla ott és sok élést. Csak jeles subá-kat háromszázat talála ott. Arany és ezüst műveket sokakat, há-romezer bort. És azzokból sokat elajándékoza a király az uraknakés az vitézeknek. Mikoron mindeneket meglátogatta vólna az vár-

480

ba, sok néppel megerőssíté aszt és az várast, és mindjárt elindításeregét a Kishorvátra.

Mikoron ez okaért negyednapig ment vólna, egyszersmindmegszálla négy várast az Kishorvátnak. És az iffiú nemesekmindjárt megvövék az egyiket, a többit is erővel vövék meg, ésfelgyújták mindjárt azzokat. A Battyáni Péter is két váraskákatvéve meg Tata mellett. És a király elbocsátá a deszpotot, és azmegszállá a Szent Demeter várasát, melly jeles helly vala. Ésláták az várasbeliek, hogy nem állhatnának ellene, ezért feladákaz várast. Ekképpen László király két hólnapig minden jószágátólmegfosztá az Lőrinc herceget. Futakot is visszavövé, és visszaadáa pécsi püspeknek, és az egyéb visszavonnókat és engedetleneketmind meghajtá.

Mikoron kedig írnának Krisztus Urunknak születése után1495, László király kétfelé szakasztá seregét. Józsát, az temesváriispánt bocsátá hatezer lovaggal és egynyíhány ezer drabanttal,hogy megszállanák Németújvárat, melly az Lőrinc hercegnekegyik fő erőssége vala. Az Drágffi Bertholdot kedig, az erdélyivajdát bocsátá allá Somogyságba, és adá mellé az Hipolitusgardinál seregét is és az Bornemisszáét is, hogy megszállanáKapusújvárat. Ő maga kedig marada a több urakkal Verrukába, ésgyűlést tarta ott, törvényt is tétete ott. És Horvátországból sokurak nem merének reá jőni. Ott nagy sok jámbor könyörgésekremegkegyelmeze László király az Aurane pirjalnak, ki immár el-hajlott vala az Lőrinc hercegtől.

Az nádorispán is két jeles embert bocsáta követségbe, ésazok odajövének László királyhoz, és azzok által könyörge a ki-rálynak, hogy ő felsége megelégednék immár ennyi büntötéssel,és tovább ne büntötné immár a Lőrinc herceget, hanem ő felségehadná az ő dolgát a budai gyűlésre. Hallván a király a könyörgést,csak az előbeli választ adá néki, és monda: Én vagyok a fejede-lem, enyim az ítélet. Tudom én, mikoron eléggé megbüntöttem azengedetleneket. Ökörnek mondott engemet az Lőrinc herceg. An-nak előtte csak egy szarvam vala, avval ökleltem meg az enge-detlen urakat, de az Isten mást nevel most, ugyan két szarvammalmegöklelem immár őket.

És ott az gyűlésben nagy sok dolgok lecsendeszülének azurak közett. Az illiriai urak is megbékél ének az horvátországi

481

urakkal. Az urak is visszaadák a dézmákat, mellyeketelfoglaltanak vala a püspekektől. Aszt is szörzék, hogy országulnegyvenezer aranyforintot füzetnének minden hóra a tízezer lo-vagnak, kik hadakoznának szinetlen a törökek ellen, ésmególtalmaznák az végeket. Kétezer lóval röndelék az HunyadiJánost, hogy mind a két tartományra vigyázna.

Azonközbe, mikoron Drágffi Berthold a néppel Kapusújvárallatt vólna, és elhítták vólna őtet menyekezére egy kezelvalóvárba, éjjel eljöve Dombai Dávid, az Lőrinc hercegnek hadnagya,és megüté a tábort az holdvilágnál, miérthogy tudja vala azDrágffinak ott nem létét, és nagy sokat levága a király táborába,és megfutamtatá mind az egész tábort. És az várba bevonatá minda király álgyúit, mind az élést, és igen megerősíté az várat. Má-sodnapra méne kétszáz szekérrel egy kezel való várasba, ésmegüté ott a sokadalmot, és elhozá onnét a kalmároktól mindenmarhájokat. Megbúsulván ezért Drágffi Berthold, harmadnapraegybegyűté minden seregét, és elhozá a segítségeket is, és esmetaz Kapusújvár allá szálla. Odaérkezének azonközbe a budai és apesti darabantok is, és erőssen kezdé az várat víttatni. És mikoronimmár a drabantok majd mind az három árkot meghidlaltákvólna, és immáron szinte szömbe kezdének víni, meggyulladék apuskapor az várbeliek közett, és az felgerjeszté az latorkertet, ésmind a több töltett palánkokat, és az lóelleségeket, és nagy tűzkezde lönni. Megijedvén ez okaért az várbeliek, szót adának ki, ésmegadák az várat. És az hadnagy megkiáltatá, hogy senki nekegyetlenködnék, hanem minnyájan mególtanák a tüzet, és úgylőn. Az Rahóltza is megadá magát.

Mikoron kedig az Józsa ispán igen szorongatná az Németúj-várat, és látná Lőrinc herceg, hogy nem tarthatná aszt a király el-len, frigyet kíván a egynyíhány napra az Józsa hispántól.Azonközbe méne a király mind az urakkal Péccsé bőjt első havá-ban. Ott esének az urak a királyra az Lőrinc hercegért, kiváltkép-pen kedig az Bot András, és kegyelmet nyerének néki. És a királyelhívatá az Józsát, a temesvári ispánt Németújvár alól a király se-regével. Józsa ez okaért hit allatt hozá az Lőrinc herceget Péccsé.Valának kedig véle több társai, a Kishorvát, Ederbo, Szécsi Mik-lós etc. És az urak nagy tisztességgel fogadák őket Péccsé. Ésmikoron a király elejbe vitték vólna az urak, alázatos beszéddel

482

megvall á a király előtt az ő bolondságát és vétkét. És az ő vét-keinek minden okait veté az ő társaira, hogy az ő gonosz taná-csokkal elvesztötték vólna őtet. És úgy könyörge annak utánna akirálynak, hogy kegyelmesképpen akarna véle cseleködni.

A király mondá, hogy erővel és az ő természeti ellen vontavólna őtet kegyetlenségre az ő nagy vétkeivel. Ez okaért őnékinem kelljen vádolni a királyt, vagy annak keménységét, hanem azönnen nagy vétkeit. De ezen még nagy örömem vagyon, hogy okadatott erre, hogy megmutathatom – úgy monda – az én kegyestermészetemet és az én királyi kegyelmességemet. És annakutánna magának vévé őtet, és titkon szólla véle.

Azon napon parancsolá László király Józsának, az temesváriispánnak, és az megfogá az aurani pirjalt, és őrüzet allá veté. Ésminden udvarát megdúlatá, és zsákmánt tőn minden marhájába.Látván eszt a királynak ellenségi, igen megijedének, és ha az vá-ras kapui nyitva lesznek vala, sokan közzülek erdő felé mentenekvólna. Az fogoly, az Aurane pirjal könyöregtete a királynak, hogybocsáttatná el, baráttá akarna lönni. A király igen megharagvék ésmonda: Micsoda szörzet tűrne ollyan lator embert. És meglán-cosztatá erőssen mind a két kezét néki, hogy ő maga ne ölhetnémagát. És mikoron a kösség közett lött vólna valami szó felőle, akirály megkiáltatá, hogy ezen senki ne mozdulna, mert törvénnyelakarná ő megbüntötni a pirjalt. Akkoron minden ember előtt nyil-ván leszen, melly igen nagy latorságot cselekedett legyen a go-nosz ember.

Ugyanazon napon visszajöve az More Péter, kit még a máso-dik esztendőbe bocsátott vala a király követségbe török császár-hoz. És a török követek is feljövének véle Budára. És ezek szépajándékokat hoznak vala császártól a királynak, és frigyet kérnekvala tőlle. A király víg kedvvel fogadá őket, és frigyet ada nékik,hogy mindkétfelé három esztendeig frigy lönne, és egyik se kez-dené a másik jószágait, és hogy a császár elbocsátná az horvátfoglyokat. Valaki meg akarná a frigyet szegni, az hírré adná a másfélnek három hólnappal. Úgy lőn annak utánna az egész országcsendesz és jó nyugodalomba mind egész esztendeig.

A király kedig Budára nagy gyűlést és octávát hirdete, hogyott okát adná az országnak minden hadakazásiról, és hogy tör-vényt szolgáltatna a gonosztévé embereknek büntetésére. Miko-

483

ron az ország bejött vólna a gyűlésbe, a király a gyűlés elejbeakara menni, hogy minden cselekedetiről okot adna az országelőtt, kiváltképpen, miért büntötte vólna az Lőrinc herceget. De apüspekek nem engedék, mert méltatlan dolgának mondák, hogy akösségnek ítélete lönne a király dolgairól.

És az ország két embert választa, kik lönnének az Lőrinc her-ceg mellett, és kik esedeznének az ország képébe a királynakérötte. És Lőrinc herceg más ruhában öltezék, és hajadonfővel éslebocsátott orcával méne. És király a könyörgésre jó választ ada,de az jószágnak megadása felől még igen kevés reménséget ada.

Itt a gyűlésbe nagy zönebona lőn az ország közett. Mert a ki-rály akarja vala az országot róni, és minden kaputól akara egyaranyat vönni, a nemesek kedig semmiképpen nem akarának el-állani a régi törvény mellől, tudniaillik, hogy minden öt kapu egy-egy aranyat adna. Arról is pananszolkodának, hogy a királynaknagy jövedelmi vólnának az dézmából, vámokból, huszadokból ésharmincadokból, de aszt a jövedelmet mind elnyelnék az urak, ésnem járna a király kezeihöz. Az urak kedig mást dolgot vőnekelő. Mert meg akarák a királyi táblát újítani, hogy az országnakdekrétoma lönne, melly szerént ítélnének mind az itélőmesterekés az ispánok. És leültöték Domonkost, az székesfejérvári prés-postot és Jánost, az veszprimi püspeket, hogy ezek egybe-szeddegetnék a törvényeket. És ezek addig szeddegettének, ésírának, hogy a nemeseknek mind elfogy a költségek, és naponkéntmind mennek vala haza. A keveseket, kik megmarattanak vala,megengesztelé a király szép szóval, és ekképpen megravák az or-szágot, és minden kapura egy-egy aranyforintot ravának. Úgymarada a dekrétum hátra.

Miérthogy kedig Bálint, az váradi püspek meghólt vala, a ki-rály a püspekeknek tanácsából püspekké tövé Váradon az Do-monkost, az székesfejérvári prépostot.

És fejérvári préposttá tövé a Frangapán Györgyet.181 Éspinkest másodnapján a király megvendéglé mind a püspekeket ésaz urakat, és megmutatá előttek az ő dücsőséges vóltát mindenpompasággal.

181 Igen vadásszák a püspekségeket.

484

Annak utánna úgy tétete László király törvént az urakra, kikmegsententiastattanak vala: A Poki Pétert néggyé vágatá, azAurane pirjalt az Dunába vetteté. Vala kedig akkoron nagy halálMagyarországba, ez okaért László király kiméne az erdőkbe, ésmind oda vadásza. Onnét méne Szeggeddé, Szegedről Csanáddá.És a Dráván általmenvén Babócsára méne. Onnét a Somogyság-nak általméne, és méne Sabariába, onnét Sopronyba, SopronybólPozsomba. Ott gyűlést tétete az cseheknek és morvaiaknak. Ésonnét bocsátá követségbe az nitriai püspeket Krakkóba, a lengyelkirályhoz. Annak utánna Pozsomból úgy méne allá Budára azoctávára.

És mikoron az ország odagyűlt vólna, és együtt vólna a SzentJános egyházába, beméne László király az ország elejbe. Éselőszer szólla az Beatrix királyné asszonról, hogy ő aszt feleségülnem vehetné magának, mert majd koros vólna, annak felettemagtalan is vólna. Vallá, hogy az urak tanácsából valami ígéretettött vólna néki, de ő sem tartotta vólna az ő ígéretit, etc. Annakutánna szólla az országnak az rovás felől, hogy szükség vólna azországot megróni, hogy pénze lönne, mert a kímek meghosztákvólna, hogy a törökek kastélyt akarnának épűteni Nándorfejérvárelejbe. Annak kellene eleit venni, etc.

Az ország eszt meghallván mindjárást választ tőnek néki,tudnia illik, hogy az országnak tetszenék, hogy ne venné az Beat-rix asszonyt, hanem egy szép iffiú leányt vönne. És választánakaz ország közzül követeket, kik Beatrix asszonyhoz menvénmegmondanák néki, hogy békét hadna a királynak, mert az országnem akarná eszt az házasságot engedni. Más állapatra visselnegondot, etc. Annak utánna az rovás felé ollyan választ tőnek néki,hogy a rovást örömest megengednék, csak lönne az országnakszokása és törvénye szerént. De miérthogy őfelsége aszt jelenti,hogy kevés pénz ment őfelsége kezéhöz, arról könyörgének néki,hogy őfelsége végére menne, hova lött ennyi nagy somma pénz.Mert az ország tellyességgel megadta az ravást, kiment a pénz azravás szerént. Ha őfelsége kezéhöz nem ment, tehát lopók aravók. Erre is felelének a királynak, hogy készek lesznek adót ad-ni, nemcsak kétszer, avagy háromszor esztendőig, hanem négy-szer-ötszer is, csak őfelsége lássa, hogy a ravók miatt ne csalat-kozzék, mert aszt nem akarják megengedni. Ha kedig őfelsége

485

nem akarna az urak ellen vétni, ők országul akarnák az vétségetvizsgálni és cirkálni, és őfelségének be akarnák hozni, hol lött le-gyen az vétség. És ekképpen nem lehete az rovás, hanem ki-kimind hazaméne.

Annak utánna Budán egy igen kis dologból igen nagy táma-dás lőn. Az innasok és apródok támaszták az háborúságot a sidókutcájába, mert minden apróságokat művelnek vala az utcában, ésnagy rútságokat művelnek vala az sidóknak ajtai előtt, és betörikvala az üvegablakokat, etc. A sidók el akarák az apródokat űzni.Látván eszt a kösség, hogy kergetik vala az innasokat, rajtok lő-nek, és dúlni kezdék a sidókat, és minden marhájokban zsákmántkezdének tönni. És az egri püspek szolgái le akarák a támadástcsendeszíteni, de nagyobb támadást tőnek vélle, mely tarta mindestig. De végre az urak közzül támadának némellyek a kösség el-len, és úgy csendeszíték a támadást estvefelé.

Másodnapon újonnan feltámada a kösség, és ostromlanikezdék az sidóknak utcáját, és erőssen kóborlják minden marhájo-kat. És az urak odabocsáták az ő népeket, hogy lecsendeszítenék akösséget, de ezzek nagyobb kóborlást indítanak, hogynem akösség. Látván eszt a király, az utolsó orvosságot fogá elő, és azhadnagyot allábocsátá az darabantokkal a kösség közübe. És ezlefoga egynyíhányt bennek, és mindjárt levágatá őket. Látván eszta kösség, megcsendeszüle, de a kösség igen vágyódik vala apüspekekre.

Azonközbe a követek jutának Csehországból, és ezek jó hírthozának a királynak Csehországból, hogy a csehek tízezer embertakarnának mellé bocsátani az önnen költségeken. Egyebeket isígérnek vala a királynak. Arra is kérik vala a királyt, hogy hazatérne az ő országába, mert ők minden kölcséget akarnának nékiadni.

Annak utánna zúgolódás kezde lönni az Sigmond püspek el-len, ki kén cs tartó vala, hogy az ő kéncstartóságában hamissancselekedett vólna. És számvételre fogák. Tehát igaz, hogy hami-san cselekedett. Megfogatá ez okaért őtet mindjárást a király, és akösség nagyon örüle néki. Megfogatá az vicekéncstartót is, egyDombait, ki főképpen lopott vala. Mikoron kedig a Sigmondpüspek le nem tehetné sommát, a király elküldé őtet Temesvárraörök fogságába.

486

Mikoron kedig László király megvötte vólna nagy pénzen azódozatot a római pápától, ki őtet elválasztotta vala az Beatrix ki-rályné asszontól, megházasula annak utánna, és vén házasságra azAnna asszonyt, melly az gandalai fejedelemnek leánya vala, egyigen jámbor szűzleányt.

Annak utánna mindjárást ebbe kezdé fejét törnyi, hogy örök-kévaló békességet szöreszhetne az Maximilián császárral. Sokáigjárák ez okaért eszt e békességet, de véghöz nem mehete.

Mikoron írnának kedig 1502. esztendőben Krisztus Urunk-nak születése után, feljövének a törökek, és megszállák Jajcát. Ésa király alláméne az ő seregével, és megütközék a törökekkel, és anagy viadalom után meggyőzé a törökeket, és megszabadítáJajcát, és megszabadítá a Tódtországnak határát is.

Az Anna, a királyné asszony megterhessüle László királytól,és szüle egy szép leánzót néki, kit Annának nevezének. Ez lőnannak utánna a felséges Ferdinánd királynak és császárnak felesé-ge, melly szülte néki a mostani Maximilián császárt az ő öccsei-vel. Annak utánna esmet terhébe esék a László király felesége, ésszüle néki egy szép fiat, de azon szülésbe meghala az anya. Esztnevezé László király Lajosnak, ki annak utánna elvesze a Mohácsmezőn, amint oda allá megmondjuk.

Mikoron annak utánna írnának 1514, Selimus megfosztáBajazetet a császári birodalomtól, és mindjárást hadat indíta Ma-gyarországra. És Magyarországból méne az igen nagy haddalHorvátországba, és megvévé Sabacumat. És onnét méne az erősThinini váras allá, mert hallja vala, hogy a magyarok nemigentartanának az ő tunya királyoktól. Ezért ő is semmit nem fél valatőlle.

Látván eszt az Tamás, az esztergomi érsek, örömest megse-gűtötte vólna az országot, de miérthogy mind ő, mind az urakfösvények valának, és nem akarának semmit az ország mellettkölteni, ezért beméne Tamás érsek Rómába, és a pápától bulcsú-leveleket kére, és azzokkal kijővén erőssen prédikáltattya vala abulcsót a barátok által a kösség közett, és büntől, kénytől ódozákvala mindazzokat, kik felkelnének, és a hadba mennének atörökek ellen.

A szegény kösség felkele, és készek lőnek a törökekre menni,de az urak és a nemes népek otthon kezdének maradni. És eszt kí-

487

vánják vala, hogy a szegény kösség hadakoznék éröttek, ésmególtalmazná őket. A kösség látván, hogy a nemesek közzülnem jőne senki melléjek, így választának magoknak hadnagyokat,papokat, barátokat, deákokat, vargákat, hazsártosokat etc.Miérthogy kedig ezek semmit nem tudnak vala a török ellen valóhadakozáshoz, ezért haragvának a nemesekre, mondván: Őkszopták ennyi üdőtől fogva a mü verítékünket és vérünket, immá-ron elbúnak, és nem mernek országunkért víni a törökek ellen.Jertek, mennyünk reájok, a béka vérekre, etc. És úgy kezdik űzni,verni, vágni, nyársolni a nemeseket.

László király behuná a szömét, mintha nem látná, mit művelea kösség az nemeseken és az urakon. Mert ők is megutálták vala akirályt, és keveset gondolnak vala véle, ez okaért a király is nemgondola véle, hogy a kösség úgy veszti és süllyeszti vala anemesseket, mondván: Hadd, hadd, hagy szelígyüllyenek akövély nemes uraim, etc. Látván a nemesek az ő veszedelmeket,nem tudának hova folyamni, hanem végre esedezni kezdének aSzapollyai Jánosnak, ki akkoron, még igen iffiú, de erdélyi vajdavala. Mikoron eszt sem vehetnék reá, hogy mególtalmazná őket akeresztesek ellen, végre aszt ígérék néki, csak hogy ne hadnáőket, László király halála utána mindjárt királlyá akarnák őtettönni, és megesküvének néki. Maga Lajos, László királynak a fia,immár ez világon vala.

És Szapollyai János örüle a királyi méltóságnak, és kevessetgondola a környülálló szükséges dolgokkal, hanem mindjárt népetgyűte, és megütközék a kösséggel, a keresztessekkel, és megveréőket Magyarországban, annak utánna Temesvárnál, végre Kolos-várnál. És így csendeszüle le annak utánna ez a bulcsós had, ésúgy tévék a nemesek a kösséget nem csak jobbággyá, hanem rab-bá is.

A király azonközbe megbetegüle, mert a köszvény juta lábai-ba, mellytől igen gyötrötteték. Azon vala ez okaért, hogy minden-felől békességet szörzene a keresztyén fejedelmekkel. Felméne ezokaért Prukba, a Lajta mellett, és odahívatá az öccsét, Sigmondot,a lengyel királyt. Maximilián császárt is odahívatá, és ott nagy ba-rátságoson szóllának egymással, és megbékélének egymással.Annak utánna behívá őket Maximilián Bécsbe. Bemenének ezokaért Bécsbe, és László királynak és az ő gyermekinek szállást

488

adának az várba. Sigmondot, a lengyel királyt szállítanák azNyúlházba, és ott egynyíhány hétig vigadának a királyok egymás-sal nagy böcsülettel és nagy tisztességgel. És ott újonnanmegkonfirmálák az örökkévaló békességet egymással, mert egybeadák gyermekeket. Lajosnak, a László király fiának adák felesé-gül az Mária asszonyt, az Filepnek, a hispániai királynak leányát,melly Filep Maximilián császárnak fia vala, és vala Károly ki-rálynak, ki annak utánna császár lőn és Karolus Quintusnaknevesztették, és ez Ferdinánd királynak, ki ő is annak utánna ró-mai császár lőn és az Mária asszonnak attya. És ennek a Ferdi-nánd királynak adák feleségül az Anna asszont, László királynakídes leányát, az Lajos királynak nyénét. És ez lőn kisasszon havá-nak második napján.

Annak előtte, miérthogy Szapollyai Jánosra sok kazdag-ságok, jószágok és marhák szállottanak vala az attyáról, azSzapollyai Istvánról – mert ennél rekedett vala kiváltképpen –(miérthogy kéncstartó lőn akkor) az Máttyás királynak kéncse,igen vala érötte, hogy az Anna asszont, Lajos királynak leányátmagának kapcsolhatná feleségül. Miérthogy kedig az attyamegveté Szapolyai Jánost, és adá leányát Ferdinándnak, feletteigen bosszonkodék rajta. És ez lőn egyik oka, miérthogy soha jószűvel nem lehete annak utánna sem az atyához, sem a fiához. Ésez lőn fő oka, miérthogy nem méne a sok néppel Lajos királymellé, mikoron víni kell vala török császár ellen az Mohács me-zőn.

László király ez okaért Bécsbe hadja az ő ídes leányát, azAnna asszont, Ő maga kedig allájöve Budára. Budán lőn együdeig, és nagyon gyötretteték a köszvéntől. Annak utánna, miko-ron írának Krisztus Urunknak születésse után 1518, meghala,mikoron igen megtestesült vólna. Ez, e László király jó csendeszvala, és a magyarok megutállyák vala őtet az ő csendeszségeért.És bőv kezű vala. És a magyarok eszt látván, mindent elkéreget-nek vala tőlle. Az urak is majd minden jövedelmét elraggadnákvala tőlle. És ollyan szükségbe vala ezért, hogy a budai mészáro-soktól rovásra hordottanak húst minden nap az ő konyhájára.Nagy kárára vala néki, hogy nem tud vala magyaról. Mindenttolmács által kellett beszélleni, valamit mondottanak néki, csak ezvólt ő feleleti: dobrsa, dobrsa, etc.

489

Az XXXVIII. magyari király, Lajos, az II. az Lászlókirálynak fia

Születék ez Lajos, mikoron írnának Krisztus Urunknak szü-letése után 1503. Az attya vala László király, az anyja kedig –amint oda fel is megmondottam – az Anna asszony, az gandalafejedelem leánya, ki galliai vala, de ez meghala a szülésbe. Mégnem vala tellyességgel kétesztendős, mikoron a magyarok őtetmegkoronázák magyari királlyá. Negyedik esztendőben koroná-zák őtet a csehek csehországi királlyá. Szép termetű vala férfiúkorába. Lágy és csendesz erkölcsű vala, mint az attya. És miérthitván mesteri valának, kik felnevelék őtet, ebből tunya lőn, ésnem igen gyors az országnak bírására. Vadászásra, vigasságra,táncra kész lőn. Minthogy szinte hasonló felesége lőn hozzá, etc.,ebből lőn, hogy a magyarok nem igen böcsülik vala őtet, mintszinte az attyát.

De ehhez igen segít vala a Szapolyai János, az erdélyi vajda,mert ez mindenbe megalázza vala a király dolgait, mert bosszon-kodik vala reá, miérthogy ő verte vala meg a keresztesseket, ésnéki ígérték vala a királyi méltóságot a nemesek László királyhalála után. Ezért valahol lehet vala, küssebbségre ejti vala azLajos király dolgait, miképpen ennek utánna is meghalljuk.

Mikoron kedig megvondogálta vólna Lajos az ő király biro-dalmát, méglen írnának Krisztus Urunknak születése után 1526,és ő maga immár huszonegy esztendős vólna, feljöve Solimán tö-rök császár egy igen nagy, hatalmas sereggel, és bejöve Magyar-országba. Vala kedig akkoron nádorispán Báthori István, a sánta,ki az nagy Báthori Istvánnak öccse, Báthori Andrásnak fia vala.Erdélyi vajda vala – mint oda fel mondám – a Szapolyai János.Tódt- és horvátországi bán vala Battyáni Ferenc. Temesvári ispánvala Príni Péterés ennél vala a magyari korona. Tomori Pál valakolocsai érsek, és ez vigyáz vala az alföldre, mert jeles, vitézlőember vala, és sokszor csatázott vala a törökekkel, de végre cseribaráttá lőn. Mikoron kedig immár Nándorfejérvár elveszett vólna,az ország a királlyal egyetembe kolocsai érsekké tövé erővel,hogy ő ott alatt lévén, gondot viselne az alföldre és az végekre.Kancellárius vala kedig az Brodoric István, az váci püspek,

490

kéncstartó vala Thurzó Elek. Pozsoni és budai udvarbíró valaBornemisza János. Esztergomi érsek vala Szalkai László, etc.

Meghozák a hírt Lajos királynak, hogy Solimán török császárfelindult vólna Magyarországba. Immár Nándorfejérvár övé vala,Sabácot is megvötte vala, Szalonkémént és mind a több erőssége-ket a Száva mellett törte vala mind szinte Péterváradig, hogy im-már az egész Szerémség mind övé vala. Tomori Pál is szinetlen írvaja a királynak, hogy feljőne Solimán császár. Végre, hogy látá,hogy semmit nem használa az levelekkel, ő maga felüle kocsikra,és felszágulda a királyhoz, és megmonda a királynak mindeneket,és melly nagy szerencsén vólna az egész ország. Erre is oktatá akirályt, hogy sietne népet mindjárást szörzeni, hogy eleit vehetnéka töröknek, hogy által ne bocsátanák őtet a Száván Nándorfejér-váron fellyül.

A király nem tuda mit tönni, hanem gyűlést hirdete mindjá-rást Szent György napjára. A gyűlésben aszt végez ék, hogy mindaz urak, mind a nemesek, a parasztságnak is némely része SzentJakab havának második napján Tolnán lönnének, és onnétminnyájan elindulnának a királlyal a törökek ellen. Azonközbekülde Lajos király követeket Rómába pápához, és segítséget kéretőlle. Esmet a németekhöz, csehekhöz, slesiakhoz, morvákhoz,etc. Aszt is megengedé az ország – miérthogy a sok kóborló urakés kapdasó tiszttartók miatt megüresült vala a tárház – hogy Lajoskirály az egyházmarhákhoz kezdene, és abból szörzene költségetaz hadra.

Mikoron eloszlott vólna a gyűlés, a király szorgalmatos lőn,és mindenfelé íra – Károly császárhoz, franciai királyhoz és mindaz egyéb urakhoz – és kéreté őket, hogy el ne hadnák őtet az őnagy szükségében. De mikoron senki nem könyörülne rajta, őmaga gyűte azonközbe, amit gyűjthete, és rendelé az MacedoniaiLászlót és az Gerendi Miklóst hozzá, hogy azzok veretnék apénszt, és füzetnének az hadakozóknak. Az kéncstartó is pénsztvőn az apáturakon, a prépostokon, a káptalannokon, az szabad vá-rasokon, az erdélyi szászokon és a sidókon. Azonközbe megírá azThomori Pál és az erdélyi vajda, hogy a török immár közel vólnaNándorfejérvárhoz, és hogy a törökek közzül sokan áltajöttenekvólna a Száván.

491

A király megizené Szapolyai Jánosnak, az erdélyi vajdának,hogy felvenné a székellyeket, és mind az erdélyieket, és mellettemind a nemességet és az hópénzesseket, és allátérne Themesvárfelé, és háta megé körülne török császárnak. Az havaselvő vajdá-nak is meghadja, hogy bekörülne Thráciában, és ott rabbolna éségetne a császár nem honn létébe. Emiatt vissza kellene térni tö-rök császárnak avagy odahadni országát.

Méglen ezek lőnek, elmúlék a nap, mellyet a gyűlésben ne-vesztenek vala, hogy minden rendbeli népeknek Tolnán kell valalönni. És senki ott nem lőn. Azonközbe úgy juta az hír, hogy tö-rök császár egynyíhány erősséget megvött és eltörett vólna, ésimmár erőssen vítatná Péterváradját. A király látá, hogy senkinem jőne sem Németországból, és hogy a magyarországi urak isvontatásra vötték vólna a dolgot, hogy senki őreá nem vethetne,és ővéle okot nem adhatna, mintha őrajta múlt vólna el, a kevésnépet, mellyet ollyan sietségben egybegyűjthetett vala, kiindítáBudából, ő maga is kiindulla Szent Jakab havának huszonnegye-dik napján, és a Duna mellett lassan-lassan allámendegele. A ki-rály népe vala akkoron mind körülbe csak háromezer ember. An-nak utánna Báthori András jöve a király mellé valami néppel.

Azonközbe egyik követ űzé a másikat be Erdélybe azSzapollyai Jánoshoz, hogy sietne jőni a királyhoz az erdélyi had-dal. Azonközbe elhozák a szomorú hírt, hogy török császármegvötte vólna Péterváradját, és hogy immár Ujlakra menne.Azonközbe Tomori Pál általmenvén a Dunán kétezer lóval, ottveszédik vala allá s fel a törökek ellen. Ezer gyalogat, és kevéslovagot hagyott vala az várnak óltalmazására. Az vízen is valaminaszádi valának, de mind az a török ellen igen kevés vala.

Tolnán hogy vala a király, gyűlének az vármegyékből hoz-zája. Annak utánna jöve Szapollyai György háromszáz fegyveres-sel és tizenkétszáz gyaloggal. Jöve a Cypriai Hannibál is a pápanépével tizenháromszáz gyaloggal. Ezek mellett esmet négyezergyalogot bocsátott vala a pápa, azzok is odaérközének, szép fegy-veres nép vala ez, és jó készülettel valának, noha gyalogokvalának. Jövének tizenötszáz lengyelek is szép készülettel, kikkelGnomski Lenárt, egy főember. Püspekek is jövének: Várdai Pál,az egri püspek Príni Ferenc, az váradi püspek és egyebek.

492

Azonközbe úgy hozák a hírt, hogy Ujlakot is megvötte vólna a tö-rök.

A király tanácskozik vala mindennap, mint kellene előbbmenni, és hova kellene szállani? De miérthogy immár a Dunamellett való erősségek mind a török kezébe valának, arra hajlamind az egész tanács, hogy valamiképpen a Dráva révét el kellenefoglalni a törökektől, hogy által ne jőjhetne a Dráván. És a királyelbocsátá néppel a nádorispánt, hogy a Dráva mellé menne, és adaa nemesek közzül is sokokat mellé. A nádorispán elméne ugyan,noha beteg vala, de a nemesek nem akarának elmenni, mert eszthányják vala, hogy őnékik privilégiomok vólna, hogy sohólt nehadakoznának, hanem csak szinte a király zászlója allatt. Ez ver-sengésbe elmúlék a Dráva dolga is.

Hogy eszt meghallá a király, igen búsula rajta, és monda:Látom, mire ügyekesztek minnyájan. A tü fejeteket meg akarjátokminnyájan menteni, az én fejemnek elvesszésével. Ám legyen.Nem akartok tü oda menni, Istennek segítségéből ő magam oda-viszem fejemet. Ám Uram Isten, te tudod, miképpen kell a dolog-nak lönni. Másodnapon ez okaért kiindulla Tolnáról a király, ésméne Szekszárddá. Onnét méne Báthára. Ott szörze a király két főhadnagyot, egyiket Tomori Pált, a másikat Szapolyai Györgyet.

A hadnagyok elindíták a sereget, és menének a Mohács me-zőre, hogy elfoglalnák a mezőt, és tábort járnának azzon. Ésmikoron minnyájan megszállattanak vólna, eljuta éjjel Podma-nitzki Mihály a királyhoz, és megmondá néki, hogy török császárimmár áltajött vólna a Dráván. Ott nagy veszédés lőn a tanácsba,mit kellene művelni a királynak? Meg kellene-e ütközni atörökekkel, avagy hátra kellene menni? Mert az erdélyi vajda nemjött vala még meg, az horvátok sem jöttenek vala, sem az néme-tek, sem a csehek. Tomori Pál aszt adja vala tanácsul, hogy a ki-rály ugyan megütköznék a törökekkel, mert noha a törökek sokanvólnának, de igen kevés vólna a szín nép közettek. A hadakozókis minnyájan aszt kiálttyák vala.

Hogy immár minnyájan megegyenessülének rajta, hogyugyan meg kellene ütközni, monda Príni Ferenc, az váradipüspek, a király előtt csúffolkodván: Ím látom, hogy ugyan megakartok ütközni! Fráter Pál néki viszi a sok jámbort. De annakelőtte az magyaroknak csak tízezer mártyromnak innepe vala, in-

493

nét tovább leszen nékik húszezer mártiromoknak innepek is,mellyek e mai napon az országért víván mind levágattatnak. Bárbebocsássátok Broderic Istvánt Rómába, hogy kérje a pápát, hogybeírja mind az húszezert (mert akkoron többen nem valának a ki-rály seregében) az kalendáriomba.

Ugyanazon napon jövének az hajók Budáról hozván azálgyúkat, nagyokat és kicsideket és gilyóbissokat a puskaporralegyetembe, és egyéb hadiszörszámokkal. Jövének kétszáz gyalo-gok is, kiket bocsátott vala a Turzó Elek, ki Budán királyné asz-szonnyal vala. Ugyanazon napon hozá Tomori Pál az ő seregét,ötezer embert a király serege mellé. Vasárnapon jöve az horvátor-szági bán is az ő népével, mint háromezer emberrel. Véle valánakvalami urak is, Tahi János, Bánffi János és egyebek is. Hétfőnjöve az Erdődi Simon is, a zágrábi püspek az ő öccsével, ErdődiPéterrel, kik valának több hétszáz lóval. Szinte akkoron jöveAtzél István is háromszáz lovaggal és egynyíhányezer aranyfo-rintot is hoza, mellyeket ajándokba küldötte vala Bornemissza Já-nos Lajos királynak. Estvefelé juta Szerecsen János is kétezergyaloggal, kézíjessekkel. Jöve az More Philep is, a pécsi püspekaz öccsével, More Lászlóval.

Mikoron eljött vólna kisasszony havának az huszonkilence-dik napja, melly Szent Jánosnak fővételé napja vala, a seregrende-léshöz kezdének. A török is mindjárt megmutattatá magát. Az ná-dorispán megkörülé a királlyal mind az tábort, és ujjávalmegmutatá a királyt, hogy jelen vólna, és kész vólna víni hazán-kért halálig. És szép beszédekkel inté mind a sereget. Azonközbealláereszkedék a dombról a török sereg. Innét is ütközetet fúvánakés dobolának, és egyberoppona a két sereg, és nagy viadalom lőnközettek. Végre hátat kezdének a törökek adni. Imezek kedig to-longnak utánnok. És a törökek mindaddig hátramászkálának,méglen a magyarokat az álgyúk elejkbe csallák. Akkoron mind-járt kisüték egyszersmind a sok álgyúkat (vala kedig több három-száznál) az magyarokra, és az álgyuk nagy romlást művelénekbennek. Elannyira, hogy meg kezde az jobb szárnya tántorodni, éshátat kezde adni. Mindazonáltal erőssen vív vala a deréksereg atörökek ellen. De hogy az jancsároknak seregére érének, és azoksűrén kezdének lőnyi, meglankodának a magyarok, mert szánta-lanok kezdének hullani az lövéssek miatt, és úgy kezdének hátra

494

futni. A török lovagok kedig utánnok tollának, oldalul is ütközé-nek nékik, és a Krassó sebedékes érre kezdék őket tolni, és szán-talan sok nép odavesze az érbe.

A futásban a király Cetritzcel egybetalála, és mikoron az érretaláltanak vólna, Cetritz elől méne és általúsztata. A király utánnaméne, és mikoron a meredek parton ki akarna a lóval hágtatni,visszaesék a ló véle, és a királyt fegyverben az vízbe és sárbannyomá, és ott fullada meg az jámbor Lajos király. Ott megtalálákannak utánna az Ő testét. Tomori Pál vitézül víván, az ütközetbenhala meg. Az ő fejét a császár kopiába téteté, és az ő egész tábo-rában hordatá aszt.

Másodnapon török császár elejbe hozatá a foglyokat, a neme-seket, és szöme előtt levágata tizenötszázat bennek. Ezekkeláldoza aznap. A foglyok közzül keveset meg tarta, csak hogyazzoktól megtudhatná a császár és Hibraim basa, minden szüksé-ges dolgokat. Azok közett valának Miklós herceg, Piletzki Jánosés Macziutzki János, mind lengyelek, királynak kommornyiki,esmet Fekete Mihály, Majtin Birtalan.

Nagy sok urak vesszének kedig az viadalban és a futásban.Szalkai László, az esztergomi érsek. Tomori Pál, az kolocsai ér-sek, Príni Ferenc, az váradi püspek, More Philep, az pécsi püspek,Paksi Balás, az győri püspek, Csaholi Ferenc, a csanádi püspek,Palinai György, a bosznai püspek. Az urak közzül SzapollyaiGyörgy, a szepesi groff, Drágffi János, Ország Ferenc, KorlátiPéter, Trepka András, Horvát Simon, Szécsi Thamás, PriniGabriel, Sárkány Ambrus, Palótzi Antal, Czetin Máttyás, azFrangapán groff, Bánffi Sigmond, Hampó Ferenc, Battyáni János,Slic István cseh úr. A fő urak közzül Balasi Ferenc, Tharsai Mik-lós, Paxi János, Istvánffi .János, Vardai Imre, Podmanitzki Mi-hály, Orlovitz György, Atzél István, Pogán Sigmond, TornyaliJános, Kárnai János és Kárnai István, Forgáts Miklós. És a főne-mesek közzül vagy ötszázan. Gyalagok vagy négyezeren szallat-tanak el. Az gyalagoknak hadnagyi közzül nem szalladott el sen-ki, hanem csak az Hannibál, a Cipriai. Az álgyúk mindodaveszének.

Az viadalnak után hármadnapig kiszáguldának a törökekmind széllel Magyarországban. Kicsoda mondhatná a nagy kárt,

495

mellyet mindenfelől tőnek? Mind a Balaton állóvízig elszágul-dának a törökek. Pécs várasát mind elégeték.

Hogy ez lönne az Mohács mezőn, Szapolyai János, az erdélyivajda az ő nagy népével Szeggednél fűtezék, mert csak aszt várjavala ő, hogy odaveszne Lajos király, hogy ő magát annak utánnaelőtolhatná. Onnét éjjel eloroszkodék a néptől, és úgy lőn szömbea Solimán császárral, és úgy köté meg az ebláncot véle, kinek azelőmente és az hitván vége, mint lött annak utánna, aszt meg-halljuk, ha az Isten akarja, a krónikának második részében.

Hogy Mária királyné asszony meghallá eszt az veszedelmetBudán, igen elijede, és kifutamék Budáról, és felfuta Pozsombaaz Turzó Elekkel és az veszprimi püspekkel. Olly nagy rőmülésvala kedig az országban, hogy minden ember fut vala, ahovaszömével lát vala. Az várakat mind pusztán hadják. Esztergombólkiszekék az Orbántz András. És szerencsére talála egy szegénydarabant belé Nagy Máthé, az marada benne valami roszos pa-rasztokkal. Maga az Orbántz András annak előtte igen fennhéjazvala, mert ez verte vala fel az Mária királyné asszonnak marhájáta futásban. Visegrádot tarták meg a papok és barátok.

Mikoron Solimán császár Budára feljött vólna, pusztán találámind az várast, mind az várat. És általhídlalá az Dunát Pestnél, éssok népet által bocsátván mind feldúlatá és elrablatá a Tisza-Dunakezét, és mindeneket elveszte tűzzel és fegyverrel. És mikoronminnyájan visszajöttenek vólna a rablásból, zsákmányt tőn mind abudai, mind a pesti kazdagságokban, és felgyútván az várasokatminden népével visszaméne Törökországba. Es a puszta földet, ésa füstelgő üszegöket hadja hátra Magyarországban.

Finis

COLOSVAROT VÉGEZE HELTAJ GASPARNE,

ANNO 1575.

497

JEGYZETEKÖSSZEÁLLÍTOTTAKULCSÁR MARGIT•

• Heltai Gáspár margójegyzeteit a megfelelő oldalon lábjegyzetekké alakítottuk.

Szerkesztő.

498

Szótár(Rövidítések: fn = főnév; hsz = határozószó; 1. = lásd; mn = melléknév;vki = valaki; vmi = valami)

adbiak - szarmata népactorum 17. - Apostolok cseleke-

detei, 17. részadogiták - skandináviai népaganziák - skandináviai népágyas ház - hálószobaahhoz képest - annak láttánakad - kerül, jutaladár - testőralafa - jutalomalánus - alán (ókori nép)alattomba - titokbanalbanis - albánalít - gondol, hiszalkolmatosság - jó tulajdonság, al-

kalmasságállás - színpadállat - lény, tárgy, létező dologálló sereg - állandó katonaságalmáriom - (fali)szekrényáltal (mn) - egyenesáltal (hsz) - keresztülamaxobiok - szarmata népamazonok - harcias ókori nőkannálkül - azon kívülanya bátya - anyai nagybácsiapály (mn) - apadóapol - sókolappellál - hivatkozikapróság - hitványságarannyász - aranymosóarany - aranyforintarányoz - vél, sejt, irányozaranyul -aranybanarcól - szemköztargumentum – érvarianussok - eretnekek (Arius kö-

vetői)arithmetica - számtan

árokhát - gát, sáncáros nép - kereskedőkasszonyi állat - asszonyastronomus - csillagászathelnilosok - szkíta népaurane pirjal (prior) - vránai perjel

(a Johannita lovagrendmagyarországi főnöke)

azomba - azonnalbactriák - ókori népbakrontó - ostromló eszközbán - kormányzó, a király helytar-

tójabarátkápa - szerzetesi kámzsabarbarus - barbár, műveletlen, vadbársonyos (fn) - török főemberbastarnák - szarmata népbátor - noszabátorság - biztonságbecs, böcs - értékbécsországi - osztrákbefog - elfoglalbeforgás - befolyás

behéaz - befedbehéjasztat - befedetbehoz (vétséget) - bebizonyítbekötelezi (magát) – elkötelezibeleenged - beleegyezikbessek, bessusok - besenyők (no-

mád nép)betestesít - befogad (testületbe)bevág - elzár, akadályoz (utat)bír - uralkodikbirodalom - uralkodásbizonság - tanúságtételbódog - gazdag'Bódogasszony hava - januárboglár - díszes gomb, csat

499

bojer - bojár (román nemesúr)bojtos - bozontos szőrűbollykas - vétségbollyó - balga, golyhóbólt - boltívbosszankodik - elkeseredikbosszú beszéd - éles szavakbosszúl - bosszantónak tartbosszúság - bosszantás, ingerlésböcs 1. becsböjt első hava - februárböjt második hava - márciusböjtelő hava - februárbúár - búvárbudinusok - kelet - európai népbúdosni - bujdosnibúdul - bolydulbulcsó - búcsú, bűnbocsánatbulcsús levél - búcsúlevél

(bűntőlfeloldozó levél)bulla - ünnepélyes oklevélbúsul - haragszik, elkeseredikcaffrang - nyeregtakarócalagor - kalugyer (görögkeleti

szerzetes)calomniálkodik - veszekszik, pe-

reskedikcalumnia - rágalomcananok 1. kananokcanicula - kánikula (a nyár legfor-

róbb része)carionak - szkíta népcellekezik - csellengchedinok - skandináviai népcikkel - cikkely, rész, szakaszcinterem - temetőcirkál - megszemlél, vizsgál, kém-

lelco el! - hordd el magad!cogeniták - nem létező nép (Heltai

forrásában íráshiba)commissdrios - kormánybiztoscomparáció - felszereléscresemiek - skandináviai népcumanos - kuncsatló kupa - kehely

csavargó - kertelőcseri (csöri) barát - ferences szer-

zetescsetót - szlovákcsodaképpen - homályosan, két-

értelműencsöri 1. csericsúf (fn) - mulattató. bohóccsúffolkodik - tréfálkozikcsüggelődik - kapaszkodikdákos - tőrdanus - dándarabant - őrkatona, csatlósdarabos - durvadauciak - skandináviai népdavos, davus - dándeák (fn) - íródeák, kástudó emberdeák (mn) - latindecretom - törvénydedicál - ajánlderék - nagy, középsőderékképpen - erősenderéksereg - a hadsereg közepe

(az elő - és utóvéd kö-zött)

déropok - dalmáciai népdeszpot - despota (szerb fejede-

lem)Deus - Istendézsma - egyházi tizeddialectica - a vitatkozás tudomá-

nya (tantárgy)díján marad - kártérítés fizetésére

ítélikdiscantor - énekesdisciplina - fegyelemdisputdl - vitatkozikdobol - ösztönözdobrsa, dobrsi - dobre (cseh: jól

van)doktor - tanítódomine Valentine - Bálint uramdondció - adomány, alapítványdöghalál - pestisdörgelédik - dörög, zúgolódikdrágaság - éhínség

500

dúlság - zsákmányolásduska - áldomásdúzs - gazdag emberebél - ebédeleblánc - bűnös célú szövetségecclipsis - napfogyatkozásecset - fésűég - levegőégbeli tizenkét jelek - csillagképekégbe néző - csillagjósegyaránt - egyenlőenegybefér - megegyezik, megbékélegybetalál - szembe találkozikegybevesz - összevészegyenesség - megegyezésegyenest - simáváegyház - templom( épület)egyiptusi - egyiptomiegyült - ugyanakkorékesen - jól felszerelveeláll - kifáradeiditat - elámítelector - választófejedelemelefánttetem - elefántcsontelegy - vegyesenelei - őseieleit veszi - kezdetben megakadá-

lyozzaélés - eleségélet - eleségelfog - elzárelhiszi magát - elbizakodikelhitet - megtéveszteljár (vkiket) - sorba látogatelkel, elköl - elvész, elpusztulelkóborol - elrabol, elpusztítelköl l. elkelelköt - magához kötellabárdos - alabárdosellene mond vminek - lemond

vmirőlellenfogó - itt: harapófogóellenkedő eset - kellemetlenségelmutat - elutasíteloroszkodik - ellopódzikelő kezd menni - előrenyomul

előálomkor - éjféltájbanelőkető - kötényelőútban - eleinteelrándul - rövid időre elmegyelrendel - rendbe teszelsőben - kezdetbenelvajik - elgyengülelveszt - megsemmisítemberkedik - vitézkedikemberség - becsületességencen - benc - bolondságepidaurus - albánerő - érvényértelem - megegyezéserulok, herulosok - germániai népesik - esdekelesperest - plébánosestrág - gólyaesztekelés - ösztökélésetc. (et cetera) - stb. (és a többi)étel - étkezési lehetőségethelrugyiosok - skandináviai népeuagresek - skandináviai népexceptió - óvásfalka - sokfaltörő bak - ostromeszközfandarló - fondorlófar(r )al - farol, hátrálfarsángol - mulatfedd - dorgálfedelet szab - kimagyaráz, elpa-

lástolfegyverderék - páncél., mellvasfejedelem - főemberfején megmarad - fővesztésre ítél-

tetikfekete apáca - Benedek - rendi

apácafekete szeg - sötétbarna bőrűfél kedvvel - sértődötten, nem tel-

jesjó szándékkalfelad (ételt) - felszolgálfelad (szövetséget) - felbontfelajaz - felpeckelfelel - jótáll

501

félelmes - elbátortalanodottfeles - sokfelestök - reggeli (fn)félfelé - félrefelfogad - megfogadfelforr - felbuggyanfelhirdet - hadba szólítfelhuzakodik - felnövekedikfélig sem - fele semfellezszeszt - felkelt, mozgósítfellyebb - továbbfelsivolkodik - ujjong, énekelfelső ház - emeletfelszóval - fennhangonfelül - lóra száll; megharagszikfelüt - rajtaiitfelver - kifoszt, elrabolfelvesz - elfogadfenn lább - dölyfösködikfér - jutfervirák - skandináviai népfinnaiták - skandináviai népfogás - kifogás (törvénykezésben)fogyatkozik - nélkülözfollyó követ - futárfondál - alapítfondáló - építőmesterfondamentom - alapforgódik - forgolódikfosztán - ingfőkomornyik - uralkodó belső

szolgájafősecretárius - főtitkárföven - fövenyfranc, francus - frank, franciafráter - testvér, szerzetesfrigyet tesz - szövetséget kötfrissen van a dologban - gyorsan

végzi a dolgotfurcsa - buzgófüst - lakóhelyfűtezik - időzgáncs - ellentétgarádics - lépcsőgardinál - kardinális, bíborosgardom - kerítés

genuesek - genovaiakgepidák - népvándorlás korabeli

népgéthák - népvándorlás korabeli

néppra - nemesfém súlymértékeglit(levél) - menlevél, oltalomlevélgondoljadsza - gondoljad csak

meg!goromba - durva, műveletlengóstyán - aranyszemcse, aranyröggothusok - gótok (népvándorlás

korabeli nép)gömbeleg - gömbölyűgönyet - gennyes, rühes.görbécses - görbés, görbegrácia - kegyelemgramma - nyelvtangraniusok - skandináviai népgraff - gróf, örökös vármegyeispángubernátor - kormányzóguták - skandináviai népgyak - döfgyakor - gyakori, népes, sűrű, sokgyalog - gyalogos katonagyargal - nyargalgyég - jéggyermek - apródgyeveder - hevedergyöngébben - kíméletesebbengyülvész - gyűlésgyümölcses - kamatosháború - nyugtalanhad - hadjárat, hadsereghadnagy - hadvezérhajlandó - hajlíthatóhallinosok - skandináviai néphamar, hammar - gyors, fürgehamar tanács (mn) - gyors elhatá-

rozásúhammar követ - gyorsfutárhammarság - gyorsaság, sietséghanzsár - handzsár (hosszú, görbe

pengéjű, éles szúrófegyver)

harasztos - cserjés

502

harcot ad - ütközetre szcilítharmadfélszáz - kétszázötvenharmincad - határvámharsir - katonaharzsol - harcolhasal, hasál - hasábhasonlás - szakadás, meghasonláshassad - meghasadhazsártos - bajvívóheazat - tetőhellyhesztet - helyezhengér - hóhérherte/enkedés - meggondolatlan-

ság; rajtaütésherulosok 1. erulokhév hó/nap - augusztushideglelés - maláriahír - értesítés, hírveréshír lőn benne - híre kelthispán 1. ispánhites - felesküdötthitlenségre vet - árulóvá nyilváníthivalkodik - lebzselhof(f)stát - külvárosholnap - hónaphópénz - zsoldhópénzes - havi zsoldra szegődötthopmester - udvarmesterhorcol - harcolhorgos - görbeharagba vet - vaskampóra akaszt

(kivégzési mód)hospitály - kórház, szegényházhunnos - hunhúshadjad - húshagyó (a farsang

utolsó három napja)ideg - húrigazság - jogigen - nagyonillára vesz - elfut, elszökikin(n)as - újonc, ifjú, apródincorporál - bekebelezindulás - felindulásindulat - indulásingyen sem - semmiképpen seminnas 1. inas

ip - apósispán, hispán - a vármegye élén

álló királyi főtisztvise-lő; jószágigazgató

istáp - bot, jogaristráz - őr(álló)ittigyen - ittjancsár - janicsárjár (frigyet) - közvetítjár (tábort) - felállítjávor - jávorszarvasjedzés - feljegyzés, írásjedzet magának - a saját nevére

íratjeles göreg - görögül kiválóan tu-

dójer néki - gyerünk no!jó rendbeli - előkelőjó üdein - idejében, jókorjobb atya - nagyapajohai - belső részeijut - odaér, odajön, térkalangya - gabonakeresztkalóz - kalauz, vezetőkamoraszék - árnyékszékkananok - kanonok (érseki vagy

püspöki káptalan tag-ja)

kapcsi, kepcsi - zsákmánykapdodás - zsákmányoláskáplán - udvari lelkészkápolnás - kápolnában szolgálókáptolon - az érsek vagy püspökkörül szolgáló testületkarácson(y) hava - decemberkarambég - harámbég (török

gyalogos csapat pa-rancsnoka)

Karolus Quintus - Őtödik Károly karpianiak - szarmata népkárpit - szőnyeg, függönyKathalin asszony napja - novem-

ber 25.kavar - gyaur (hitetlen)kazdag - gazdagkedig - pedig

503

kellemes - rokonszenveskéménes ház - fűthető szobakemént - keményenkéneső - higanykény - kínkép - szobor; szúró eszközkepcsi 1. karcsiképest - valamihez hasonlítvaképez - vélkérelmés - könyörgéskerenge - kerengő (körfolyosó)keresztelőkő - keresztelőmedencekeresztes búcsú - keresztes hadjá-

ratban való részvétel-ért engedett bűnbocsá-nat

kereszt járás - körmenetkereszttanács - ellentétes javaslatkeresztúr - keresztes lovagkeselő - keselyűkésért - próbálketeputa - batyuba kötött vegyes

poggyászkétség - kétségbeeséskezd - kikezd; fog (jövő idő)kezelget - közelegkezér aránt - középenkezére megesküszik - ígéretet teszkézíj - nyí1lövő kézifegyverkhunok - szkíta népkiad rajta - leintikies - bájoskiforrás - forrás (vízé)kiflitamik - elfut, kifutkihíredik - híressé válik, elterjedkikelet - tavaszelőkintornál - énekelkiöttlenedik - kiömlikkiregez - kiválaszt, kijelölKisasszon(y) hava - augusztuskitöllik (szerződés) - lejárknórozott - drá~akövekkel kira-

kott,bütyköskóborol - rabol, zsákmányolkóffiom - ékesség

kokusmannok - khorezmiek (ókoriázsiai ország lakói)

kólika - hascsikaráskóllya - (gyalog)hintókomornyik - udvarnok, belső szol-

gakonconként hány - darabokra vágkonfirmáció - megerősítéskopja - hosszú nyelű szúró fegyverkoporít - megkaparintkorc - kudarckorpáz - szidalmazkóst - élelmezésköbel - köböl (űrmérték)könyeklő - könyöklőpárna, pam-

lagkönyköves - kénköves (ként tar-

talmazó)köregcserép - lyukacsos, a vizet

fecskendezve áteresztőtégla

körül - körmenetet teszkörülbe - köriiIbelülkösség - nép, lakosság, gyülekezetköszerő - köszörűkötés, köttés - szövetségkötésbeszéd - vitatkozó érvelésköttés 1. kötéskövetség - megbízatás, üzenetkövül - kívülközember - alattvalóközenséges - általános, egyetemesközenséges gyűlés - országgyűléskufár - kereskedőkurfürst - választófejedelemkülemb magának - a többiektől el-

választvaküssebbség - gyalázat, sérelemküsszed - küzdlábas kápolna - mauzóleumlakás - evés - ivás, vendégséglakodalom - lakomalandgraff - tartománygróflantz - (német) zsoldoskatonalapác - sík vidék, lapálylator (fn) - útonálló; szerető

504

lator (mn) - gonoszlatorkert - sánc, árokleány - szolgálólány, udvarhölgyleány törvénye - hozománylector - olvasókanonok (1. még

lektor)lefoszt - kirabollegátus - követlégió - római seregrészlekoporít - megragadlektor - felolvasó, tanár (1. még

lector)lelkes állat - állatleothidák - skandináviai néplepacskol - letiporles - lesállás, rejtekhelylesseg - várakozikleves állat - leves (étel)levon - lerombollevoniak - skandináviai néplézeg - járkállibraria - könyvtárlött dolog - ténymaga - nohaInagistrátus - elöljáróság, városi

hatóságmagoknak lőnek - egyedül vannakmajd - kissémajor, majorhely, majorság – (me-

ző)gazdaságmajorkodik - gazdálkodikmaradék - utódmarcomannok - germániai népmarha - kincs, vagyonmarmaridasok - ókori népmart - mord, haragosmártir - vértanúmáslás - változtatásmaurus - mór, arabmedusok - médek (ókori nép)még - mígmegapol - megcsókolmegbír - legyőzmegbú - átbújva megközelítmegbúdul - felbolydul,nyugtalankodik

megcondorlik - elrongyolódikmegconfirmál - megerősít, jóvá-

hagymegcsúfol - kigúnyolmegegyenesedik - megegyezik

vkivelmegegyenesül - megegyezik vkivelmegelegyedik - elvegyülmegelegyül - összekeveredikmegellenez - elutasítmegengesztel magának - magához

hajlítmegeped - tönkremegymegért (ige) - megismermegért (mn) - érettmegfertesztet - megfertőztetmegfog - visszatartmegforbotol - viszonozmegfoszt - kifosztmeggugol - megcsúfolmeggyőz - legyőzmeggyőzettetik az ítéletbe - bű-

nösnek találtatikmeghág (célt) - túllőmeghág (falat) - átmászikmegllágtat - növelmeghajt - meghódítmeghéjasztat - befedmeghidlal - áthidalmegírat - megfestetmegjut - megérkezikmegkeserül - megsajnálmegkezd - megtámadmegküld (frigyet) - felbontmeglátogat - megajándékozméglen - mígmeglop - kifosztmegmenlik egymást - védekeznek

egymás ellenmegmevet - kinevetmegművel - megteszmegöregbít - megnövelmegöregbül, megöregedik – gya-

rapodikmegperengéresztet - nyilvánosan

megszégyenít

505

megró - megadóztatmegróstol - megpörköltnegsaccol - megsarcolmegszáguld - körülszáguldmegszáll - ostromgyűrűvel körül-

veszmegszentenciáz - elítél, megbüntetmegszöröz - elrendel, elrendez,

megszerezmegszűkül - ínségre jutmegszűnik - abbahagymegtapasztal - megtalálmegtartozik - megállmegtekéll - véghezvisz, beteljesítmegtestesül - felpuffadmegutál - megvetmegüt - meglepmegválva vmitől - vmi kivételévelmegvondogál - kormányozgatmegvonsz - megváltoztatmegy (vmire) - törekszikmegyünk? - mit tegyünk?mélyföld, mélföld - mérföld (út-

mérték)ment (mn) - feloldozott, mentesmentől küssebb - legkisebbmenyezet - baldachinmerigyhalál - pestismerő - csupamerő fegyver - teljes fegyverzetmesséz - misét mondmesterséges - művészi, remekmészárszék - vesztőhelymiá - miattmind - folyvástmind éltig - mindigmindenvóltaképpen - mindenkép-

penMindszent hava - októberminem - vajonmint - mintegy, körülbelülmiseok - misiaiak (balkáni nép)mód - felkésziiltségmonostor - központi kolostormonstrál - megszemlélmonstrancia - szentségtartó

mony - here (testrész)morál - sétálgatmordálság - gyilkosság, öldöklésmordály - gyilkosmorkoláb - őrgrófmulat - tartózkodik valaholmulatás - időtöltésmutat - odaküldműves - iparosnádorispán - nádor (a király utáni

első méltóság)nagy barom - igen nagynagy gyűlés - országgyűlésnagy halál - járványnagyhét - húsvét előtti hétnapestig - estignaponként - napról napranapot tesz - napot jelöl kinaptámadat - kelet (égtáj)nar - udvari bolondnauariak - szkíta népnegédes - fennhéjázónegyedfélezer - háromezer - öt-

száznékihajlik - engednekiket - némelyiketnékinódít - buzdít, biztatnem üdő (hsz) - idő előttinéma barátok - kamaduli szerzete-

seknémetezik - német szokásokat kö-

vetnemzet - nemzetség, családnemzetes - nemesNicolaus Quintus - Ötödik Miklósnódít - buzdít, biztatnoricos - bajornotarius - jegyzőnyelv - hadi titkokat eláruló fogolynyéstén - nősténynyírőlegény - ványolónyomos - emlékezetesoctáva - ünnep utáni nyolcadik

nap; ilyen napra ösz-szehívott törvényszék

ódozat - feloldozás

506

oeconomus - gondnokofferál - felajánlofferenda - felajánlás (misén)ok - alkalom, érv, feltételokstábla - ostábla (sakkhoz ha-

sonló játék)oldalfélre, oldalfélt - oldalraoldalas - oldalt levő, mellék-oltármester - oltárnál szolgálatot

teljesítő paporació, oratió - beszéd, szónoklatorátor - szónok, követorbonász - albánoro.,Z - ajtónállóorozat - tetőorr - csőrország - nemesség, országgyűlésországul - az ország képviseleté-

benortály - döntés, ítéletorv - gonosztevőostoradó - hadiadóostrogotok, ostrogottusok - keleti

gótokostrom pénz - zsákmányottan - legottottingissuk - skandináviai népöklelés - bajvívásörög - nagyörök zsoltár - minden évfordulónelénekl end ő zsoltárörökfalu - örökös jogon birtokolt

jobbágyfaluörökle - ereklyeötedfélezer - négyezer - ötszázötvenedes - ötven katona parancs-

nokapádimontomos (út) - kövezettpadlás - épület szintjepagán - pogánypalánk - kerítés; fakerítéssel kö-

rülvett kisebb erődít-mény

pallus - pallos (széles pengéjűkard)

pámpolódik - kötekedik, veszekszik

panánsz - panaszpananszol - panaszt teszpápás - a pápa híve, római katoli-

kuspapozlár - pappaptanács - papi tanácsadó pariosok - balkáni néppárt - pártfogópártos - pártütő, pártfélpartusok - kisázsiai néppatíkdros - illatszeráruspátríarcha - nemzetség ősatyja; ér-

sekfölött álló egyházi méltóságpatróna - pártfogó, védőszent (nő)Patrona Hungarial - MagyarországNagyasszonya (Szűz Mária)pattantyú - hajítógép, ágyúpattyalat - finom szövetpatvar - rágalompelyp - selyppena - büntetéspenitencia - vezeklés, bűnbánatpepecselés - badarságperengér, prengér - pellengér, szé-

gyenoszlopperengéresztet - pellengérre állítpergiók - skandináviai néppeucinok - szkíta népphavonusok - skandináviai népphiresusok - skandináviai néppiac - (vár)udvar, (belső) térpinkest hava - májuspint - űrmértékplanéta - csillagzatpléh - fémlemezpógon hajtott (épület) - kupolával

fedettpohárnok - főpohárnok (udvari

főtisztviselő)pohdrszék - kredencpomerán - germán népporkoláb - várnagyporoszló - kikiáltópostán (küld) - gyorsanpozslár - pallos, kard

507

praktikál - mesterkedikprédálás - zsákmányolásprengér 1. perengérprépost - elöljáró; a káptalan

elöljárójaprépostság - a préposti méltóság-

galjáró javadalom prima - délelőtti

zsolozsmaprivilégiom - kiváltság(levél)processíó - felvonulás, körmenetprognostikom - jövendőmondó

kalendáriumpus~taságot művel - kifosztquadiak - kvádok (ókori nép)raggadomdn(y) - zsákmányraurisok - germániai népravó - adóbeszedőredardnyo~ - ráirányítredhajt - rákényszerítregez - rendel, választrekesztés - zár, rácsremete bardt - pálos szerzetesrend - elrendezett sorrequiemes misse - gyászmiserhétor - szónok, az ékesszólás ta-

nítójarhetorica - szónoklattanró - adóztatRom. 13. - Szent Pál levele a ró-

maiakhoz, 13. részromanus - románrómás - római katolikusróstol - pörkölroszos - rosszas, hitványrovás - adóroxolánus - ruténrövid napon - nemsokárarussz - oroszrutenos - ruténsabbathum - szombat; átvitt érte-

lemben: az élet végesaccol - sarcolsáfár - jószágigazgató, konyha-

mestersánc - ostromtöltés

sápolódik - sopánkodiksarmaták, sarmatiak - szarmaták

(népvándorlás korabelinép)

scanthia gottosok - skandináviaigótok

sceptrom, sceptrum - jogarsc(h)ola - iskolasebedékes - süppedékessecre tum - titkos pecsétsenonesek - galliai népserényes ökör - bölénysicambrisok - galliai népsima orrú - piszesirtiusok - balkáni népsivalkodás - ujjongás, éneklésslejt - közönségessohólt - sehols'okadalom - vásársoldan, soldán, soltán, szoldán -

szultánsolozsma - zsolozsma, kötelező

napi imáksoltán 1. soldansomma - tartalom, összegsommafüzetés - pénzbüntetéssors megy vkire - vád ér vkitspaliók - szkíta népspicc - hegy, csúcssrampos circalom - bekerített kör

alakú porondsturninusok - szarmata népsuetanusok - skandináviai népsuetidusak - skandináviai népsupplicació - k(:rvénysupplicál, supplikál - könyörög;

követ vkitsüllyeszt - elnyomsüvöltő - éles hangú tilinkósvógor - sógorszabadon - önkéntszabadság - adómentességszablyatarsoly - a kard mellett vi-

selt díszes táskaszájára bocsát - szabadjára eresztszakaszkodik - erőtlenkedik

508

szakaszt (jószágot) - hozzáadszámszerij - nyílpuskaszarándak, szarándok - zarándokszázados - száz katona parancsno-

kaszecel, zsedtzel - karosszékszeg (ige) - előretörszeg (mn) - sötétszék - emelvényszéllel - szanaszétSzent András hava - novemberSzent Demeter napja - október 26.Szent György hava - áprilisSzent György napja - április 24.Szent István hava - augusztusSzent Iván hava - jímiusSzent Jakab hava - júliusSzent Lőrinc estje - augusztus 10.Szent Lukács napja - október 18.Szent Márk evangélista napja – áp-

rilis 25.Szent Márton est - november 10.Szent Márton napja - november II.Szent Mihály hava - szeptemberSzent Mihály nap - szeptember 29.Szent Pál megtérésének napja -

január 25.szentelt vitéz - lovagszép renddel - összefüggően, ren-

dezettenszer, ször - rend, sor, utcaszerencse - sorsszerencséltet - szerencsét kívánszerencsén van - kockán forogszerével, szörével - rendben, sor-

banszigyelő - szügyelő (lószerszám)szinte - alighogy; szintén; éppenszó - szavazatszól a zsák vagy pohár mellé –

mellébeszélszoldán 1. soldanszorgalmatos - aggályos, buzgó,

gondoskodószót ad - üzenszöméldek - szemöldök

szömérem - szégyenször(ével) 1. szer(ével) szörzés -

rendelet, törvényszű - bátorságtag - résztalálkozik - véletlenül megtörténiktalentom - ókori pénzegységtandcs - tanácsos; utasítástanóság - végrendelettdvoly - messzemenőenTe Deum laudamus - hálaadó mi-

setegez - a nyilak tartására szolgáló

toktekéntet, tekéntöt - tekintélytelledszaka - télentemérdek - vastagterminus - határidőtestamentom - végrendelettetszik - látsziktettetség alatt - ürüggyeltheustesek - skandináviai néptikmony - tyúktojástilalmat vet - megtilttilalom - kiközösítéstindarok - dalmáciai néptisztességkívánó - becsvágyótitoktanács - titkos tanácsülés; tit-

kártitulus - rang, címtizedes - tíz katona parancsnokatizenháromszáz - ezerháromszáztizenhétszáz - ezerhétszáztizenkétszáz - ezerkétszáztizenötszáz - ezerötszáztízszázezer - egymilliótízszer való százezer - egymilliótód - tót, szlávtolvaj - rablótolvajlás - rablástorbonca - targoncatornác - előtér, előcsarnoktornír, tornyier - lovagjátéktömle - tömlőtörténi(y)et - véletlentörvény - jog

509

töve - teve (állat)tracus - trák (balkáni nép)traktál - tárgyaltribalisok, triballosok - balkáni

néptúdulds - lázongás, riadalomtúl néz - nem vesz figyelembeturingok - türingiaiakturnyier 1. tornírtutor - gyámtyrannus - zsarnoktzondorlott - rongyosubiok - szarmata népudvar - kíséretudvarbíró - várnagy, udvarmesterudvarlás - tisztelgésújság, új dolog - lázadásújságba - újdonságként, eleinteulmerugisok - kelet - európai népunicornis - egyszarvú (mesebeli

állat)unixiosok - skandináviai népúr este - Úrnapja előtti esteural - urának ismer elurat vesz - megáldoz (misén)Úrnapja - pünkösd után a másodikcsütörtökurok - hurokutánna üz - kergetüdegen igasság - meg nem illető

jogüdőhöz szabja magát - alkalmaz-

kodik a körülmények-hez

üdőt(t)len - éretlen, fiatalülle - fülle - csavargó, kószálóünő - fiatal tehénüz vmire - szokásként csinál vmitvad páva - siketfajdvagotosok - skandináviai népvaj - vajh (nyomatékosító indulat-

szó)vajda - Moldva vagy Havasalföld

fejedelme; Erdély kor-mányzója

válaszok leszen - választ kapnakvall - átengedvallás - vallomás, tanúskodásváltság - váltságdíjvandalus - vandálvárta - őrhelyvásottság - kicsapongásvecserne - esti ájtatosságvég - országhatárvégez - határozvélekedik - gondolvelencés - velenceivéletlen - váratlanulvén, vény - öreg, főrangúvenedusok - szarmata népvény 1. vénvérkórság - aranyérveszéttenek - veszekedtekveszteg - nyugodtanvicc - helyettesvinovilak - skandináviai népvirág - büntetés, következményvirágvasárnap - húsvét előtti va-

sárnapvirrasztás - éjszakai őrségváltásvisigottusok - nyugati gótokvisszamagyaráz - rosszindulatúan

értelmezvisszaszállás - visszavonulásvisszát vonsz - viszálykodikvisszavonó - viszálykodóvízkórság - vízibetegség (a vize-

nyők túltengése a test-ben)

vontatás - halasztás, késedelemvrázsló - varázsló, sámánzákány - madárfélezsákmánt tesz - rabolzsedtzell. szecel zsellye - hordszékzsendel - zsindely (épületfedésre

szolgáló falemez)zsinat - egyházgyűlészsoldos - bérért szolgálózsubica - rövid bunda

510

Hely- és névjegyzék

A

Aba ..................... 104, 105, 108Abach ................................... 81Abaújvár............................. 107Abram Sebestyén................ 365Abrugybánya ........................ 44Achaia ................................ 328acibiak .................................. 54Adar...................................... 75Adarik................................... 75Adei János .......................... 365Adiuga................................ 193adogiták ........................ 31, 498Aeneas Sylvius ................... 256Aetholia .............................. 207Affrika .................................. 49aganziák........................ 31, 498Agmond.............................. 128Agmund.............................. 111Ákus ................................... 130Aladár............................. 75, 76Aladarik................................ 75alanusok................................ 54alánusok................................ 69Alatheus................................ 53Albánia ................................. 30Albert ............. 9, 206, 438, 471Albirt42, 91, 93, 110, 204, 205,

206, 207, 211, 244, 438,445, 446, 447, 449, 451,455, 456, 457, 458, 460,461, 464, 467, 470, 471, 472

Ali bég315, 316, 330, 365, 366,375, 383, 385, 386, 467,469, 475

Álmos77, 125, 131, 132, 133,134, 136, 138

Alsó-Magyarország ............ 299Alsó-Misia.................. 167, 364Alsó-Pannónia ...................... 37Alszác................................... 87amaxobiok............................ 54Amurates207, 212, 221, 223,

225, 226, 230, 240, 241,242, 249, 251, 264, 269

Amurátes ............................ 195Amurath ..................... 213, 219Amurathes237, 238, 246, 247,

249Anastasius ............................ 96Ancon................................. 416anconiaiak .......................... 416Andoriás ..................... 107, 108András95, 102, 106, 107, 109,

110, 113, 114, 152, 546I 109, 110I. 110, 111, 112, 113, 114,

115, 117II. 147, 148, 149, 150, 151,

152III. .......................... 171, 172IV. .......................... 177, 179

András?vajda...................... 183Anna................... 486, 488, 489Antiochia.............................. 53Apulia......................... 197, 199apuliai. 184, 186, 197, 199, 200Aquilegia.............................. 72aquileiai.............................. 375Aquisgran ............................. 83Arad.................................... 138aragóniai..................... 361, 438

511

Araxes ..................................31Ardericus ..............................64Argentina..............................65Aristi Ferenc.......................365Aristius Ferenc ...................438Aristus ........................ 417, 418Aristus Ferenc ....................417Armenia..............................361Arménia................................49arméniai ................................49Arnest ...................................61Árpád.................. 77, 78, 79, 80Arragóniai János.................388Ásia .. 36, 43, 49, 195, 238, 265ásiai43, 48, 49, 51, 225, 233,

268, 269, 271, 272, 376assiriai.................................419assíriai...................................48Astricus.................................95Asztrik ............................96, 97Atha ....................................118athelnilosok ..................31, 498Athila 51, 58, 60, 61, 71, 78, 79Atila58, 59, 60, 61, 62, 63, 64,

65, 66, 67, 68, 69, 70, 71,72, 73, 74, 75, 77

Atilia.....................................73Atlam..................................180Attica ..................................195Atzél István ........................494aurane pirjal................ 212, 498Aurane pirjal476, 480, 482,

484Aurane prior .......................183aurani pirjal ................ 391, 440Aurelia..................................66Avers ..................................179Axamit................................307

B

Babócsa ..............................484

Bács ......................................39bactriák.................................47Bacus ....................................49Bajazet................................ 486Bajazetes .... 195, 196, 389, 466Bajorország .................. 81, 174Balamir .................................52Balás........................... 186, 451

bíró ................................. 203Balasi Ferenc ...................... 494Balaton35, 80, 93, 110, 115,

450, 495Bálint .................. 455, 483, 499Balozvár ............................. 312Bálványos.............................42Bán Ferenc ......................... 216Bánffi György .................... 361Bánffi István....................... 247Bánffi Miklós334, 338, 361,

370, 415, 473Bánffi Pál ... 279, 282, 288, 297Bánffi Sigmond .................. 494Bánffihunyad........................43Bánfi Miklós....................... 337Bánhida .............................. 458Bánk bán............. 150, 152, 171Barbara ....................... 203, 204Bárdfa...................................85Baroltzki György................ 325Bártfa....................................38Baruk .................................. 150Basilea ..................................65bastarnak ..............................54Báta ......................................35Bátha .................................. 492Báthori András ................... 491Báthori György................... 472Báthori István313, 327, 334,

338, 369, 371, 383, 384,385, 386, 415, 416, 422,

512

442, 444, 448, 452, 454,458, 459, 463, 467, 489

Bathus................................. 157Battyáni Ferenc .................. 489Battyáni János .................... 494Battyáni Péter ..................... 480Baumkircher ............... 297, 461Baumkirchner ..................... 318bavariai................... 83, 87, 377Beatrix361, 366, 367, 369, 371,

374, 377, 379, 380, 388,389, 397, 399, 405, 406,410, 411, 412, 413, 415,416, 420, 422, 423, 427,435, 436, 439, 440, 442,443, 450, 451, 454, 458,465, 469, 484, 486

Bécs112, 245, 257, 259, 262,284, 370, 371, 373, 393,394, 397, 398, 399, 414,419, 420, 427, 448, 454, 487

Becse .................................. 202bécsiek........ 371, 399, 447, 448Bécsország37, 57, 89, 108,

110, 158, 161, 163, 164,168, 172, 181, 210, 245,261, 284, 285, 300, 303,318, 369, 390, 417, 435,438, 447, 460, 467, 476

bécsországi124, 142, 143, 153,155, 156, 161, 165, 204,205, 245, 256, 370, 417, 498

Béla23, 38, 51, 102, 110, 115,116, 147, 154I. 110, 111, 112, 113, 114,

115, 116, 117, 123, 126II. 136, 137, 138, 139, 140,

141, 142, 145III. .......................... 146, 147

IV.152, 153, 154, 155, 156,157, 159, 160, 161, 163,164, 165, 166, 167

Bendeguc.............................. 58Bendegúc.............................. 51Bendegúz.............................. 61Benedek.................. 95, 96, 500Benesius Vaitmiller ............ 377Berbulcsó ............................. 78Berekszász............................ 85Berengár ......................... 87, 88Berigó................................... 31Bernardbánya ....................... 44Berosus................................. 46bessek ......................... 119, 498bessussok............................ 124Beszermén.......................... 202Beszterce ................ 42, 43, 305Besztercé .............................. 85besztercei...................... 40, 259Bezen.................................. 135Biczne................................. 313Bihar................................... 118Bika ............ 382, 390, 413, 416Bithinia................................. 49Blanka 414, 417, 421, 440, 468Bod..................................... 127Bodó Gáspár............... 282, 423Bódoganya ......................... 131Bódogasszon123, 131, 132,

205, 275, 388, 409, 425, 456Bódogasszony98, 120, 166,

294, 307, 400, 419, 425,448, 498

Bódogasszonyegyház ........... 84Bodon................................. 167Bodrog............................ 39, 40Boecia................................. 195Bogdán ............................... 181Bolesiaus ............................ 239Boleslavus .......................... 377

513

bolgárok100, 112, 119, 120,167, 181, 195

Bolgárország81, 87, 100, 164,178, 196, 202, 206, 246

Bonfinius18, 25, 27, 28, 29, 30,32, 82, 212

Bonifacius...........................173Borbánd ................................45Bore ....................................158Borics ................. 139, 140, 141Bornemisza János ...............490Borsus.................................137Boscoviai Vencel................377Bosnaország .......................380Bosphorus.............................35Boszarád .............................177Bosznaság........... 164, 320, 388Bot András.......... 209, 210, 481Both ....................................135Both András........................417Bozota ................................188Bozsgó Sebestyén...............264brabanciai .............................83brandeburgi......... 183, 189, 212brandeburgiak.....................167brandenburgi.......................470Brassó..................... 43, 85, 334braszlaiak............ 341, 354, 356Braszló 156, 341, 354, 357, 360Bratiszla..............................118Bratiszlav............................114Breznice..............................307Brixia....................................73Broderic István ...................493Brodoric István...................489Brodorics István .................427Brünna ........................ 339, 340brünnai................................339brünniak..............................340Buda36, 51, 55, 58, 62, 101,

102, 103, 104, 106, 112,

124, 155, 173, 174, 185,187, 188, 189, 191, 193,195, 197, 204, 207, 208,209, 211, 214, 215, 219,225, 235, 246, 263, 268,281, 282, 284, 288, 294,304, 312, 320, 337, 350,352, 368, 407, 409, 427,441, 446, 448, 454, 458,476, 482, 485, 495

budai44, 166, 167, 173, 199,209, 283, 288, 294, 424,440, 441, 442, 449, 468,480, 481, 488, 490, 495

Budin .......................... 196, 252budinusok .............................54Budus.................................. 141Bulcs................................... 158Bulcsó...................................82Bunsthavia.......................... 256Burgundia .............................81

C

Calabria ................................73calagor ........................ 217, 499Calcida................................ 344canicula ................................31Capadócia .............................49carionak ................................54Carman ............................... 264Carniola .............................. 417Carolus Martellus ............... 167Cegléd ..................................76Cemen ..................................51Cepláni ............................... 365Cernói János ....................... 376Cetritz ................................. 494chedinok ....................... 31, 499Chrison ............................... 251Cilia .................................... 279

514

ciliai200, 209, 212, 243, 250,256, 257, 259, 260, 261,262, 263, 264, 267, 268,276, 277, 278, 279, 280,281, 286

cimerius ................................ 35Cimerius Bosphorus ............. 50cipriai ................................. 361Cipriai................................. 494Círus ............................... 47, 49Claustroburgum.................. 371Claustronamburg 397, 412, 413Claustrumburg............ 371, 394Clauszenburg........................ 43cogeniták ...................... 31, 499Colonia ................................. 71Concordia ............................. 73Constantia........................... 136Constantinus................. 86, 265Corabin............................... 312Coricia ................................ 382Cremona ............................... 73cresemiek...................... 31, 499Croacia ............................... 127Croia................................... 264Csaba........................ 75, 77, 84Csaholi Ferenc.................... 494Csáki Mihály ...................... 219Csákiak............................... 217Csanád.. 39, 105, 162, 171, 484Csanádi János ..................... 291csehek115, 118, 122, 135, 167,

168, 169, 202, 203, 205,253, 254, 255, 257, 260,284, 285, 287, 292, 294,298, 304, 305, 306, 308,311, 312, 313, 314, 325,335, 336, 337, 340, 342,344, 345, 353, 357, 358,363, 368, 369, 370, 397,

411, 418, 427, 466, 485,489, 492

Csehország81, 87, 102, 110,118, 131, 164, 169, 181,188, 203, 260, 284, 314,342, 344, 354, 358, 435, 485

Csele..................................... 51Cserhalomn ........................ 119csetótok ................................ 83Cseva.............................. 51, 56Csík ...................................... 76Csonkatorony ..................... 362csöri............................ 276, 499Csupor 201, 334, 338, 342, 362Csupor Miklós............ 334, 338Csupor Miklós.................... 342Csupor Pál .......................... 201Cuthescus ........................... 127Cypriai Hannibál ................ 491Cyprus ................................ 362Czertz János ....................... 332Czobor Mihály ................... 327

D

Dácia .......................... 220, 231Dalmácia118, 127, 134, 145,

163, 267Damasek............................... 77Dán............................. 201, 213danusok ................................ 31Dárius ............................. 47, 49Datzó György..................... 309dauciak ......................... 31, 499Dávid.................................. 111davusok ................................ 31Demes................................. 134déropok......................... 71, 499Dés ........................... 41, 42, 78Desiderius................... 117, 125Deszpot............................... 392

515

Deszpot Farkas338, 345, 365,370, 392

deszpot György .......... 225, 235Deszpot György.......... 202, 221Deszpot Lukács ..................396Deszpot Pál.........................361Dettrő....................................57Deus..............................79, 499Déva ..................... 45, 213, 217Devecser .............................106Diaco ..................................187Dienes......... 154, 209, 295, 324Dietric...................................54Dietrich54, 55, 56, 57, 64, 75,

76Diósgyőr .......................38, 451Doboka ...............................118Dobor.......................... 191, 192Döbrecen ............................202Dobronik.............................221Dóci Imra............................365Dóci Imre............................370Dóci László ........................365Dóci Péter................... 365, 370Dóczi Imre..........................438Dóczi Péter .........................438Dombai ...............................485Dombai Dávid ....................481Domonkos419, 425, 453, 460,

483Dótzi Péter..........................392Dracula239, 242, 244, 317, 336Drágffi Berthold412, 444, 480,

481Drágffi Bertholdt ................416Drágffi Bertók ....................477Drágffi Birtók467, 474, 475,

477Drágffi János ......................494Drágfi Berthold ..................438Drágfi Bertold ....................370

Drági Thamás ..................... 400Drákfi Bertholt ................... 333Drakulé............................... 239Dráva34, 220, 243, 367, 379,

492Drencs ................................ 312Drimon ............................... 376Drinápoly............................ 264Drivast ................................ 376Duna30, 33, 34, 35, 36, 37, 39,

52, 55, 56, 78, 79, 81, 97,99, 105, 108, 110, 128, 130,169, 191, 193, 206, 207,220, 226, 231, 242, 252,268, 269, 276, 288, 294,315, 326, 364, 365, 366,371, 395, 396, 397, 398,407, 409, 427, 428, 447,462, 469, 475, 491, 492, 495

Dunaelvő Felső-Magyarország....................................... 253

E

Ebersdorff........................... 398Ecius....... 63, 66, 68, 69, 70, 71Ede .......................................75Edemer .................................75Ederbo ................................ 481Egburg ................................ 412Eger38, 149, 254, 306, 455,

457Egesippus ....................... 48, 49Egr .............................. 311, 451Egres........................... 152, 163egri209, 241, 254, 304, 306,

373, 388, 413, 437, 472,479, 485, 491

egyiptusiak ...........................46Egyptus............................... 475Eleud ....................................77Emilius György .................. 419

516

Emo János .................. 322, 324Emre ........... 147, 148, 149, 413Enodbil ................................. 77Entzelsfeld............................ 82Eperjes.... 38, 85, 312, 456, 464Epirus ................................. 207Erdél78, 94, 99, 118, 165, 174,

180, 203, 226, 287, 335erdéliek....... 100, 226, 328, 473Erdélország................. 128, 221Erdély7, 33, 40, 44, 102, 226,

290, 316, 334, 368, 384,467, 491

Erdélyország........... 43, 44, 316Erdődi Péter........................ 493Erdődi Simon ..................... 493Ernestus János .................... 353Ersébet152, 182, 183, 184, 185,

186, 188, 204, 205, 207,208, 209, 210, 211, 218,304, 305, 318

erulok ............. 61, 65, 500, 502Esztergom36, 37, 95, 146, 164,

166, 210, 211, 284, 291,294, 326, 347, 351, 388,451, 454, 495

esztergomi37, 94, 96, 98, 125,160, 164, 186, 190, 194,197, 198, 206, 208, 209,210, 211, 278, 295, 322,324, 335, 341, 346, 350,351, 353, 388, 415, 425,460, 486, 494

ethelrugyiosok .............. 31, 500euagresek...................... 31, 500Euboia ................................ 344

F

Feirvár ................................ 120

Fejérvár45, 107, 117, 164, 222,268, 276, 352, 384, 452,458, 460, 466

Fejérváras ............................. 38fejérvári107, 212, 460, 470,

483fekete had ........................... 467Fekete Mihály .................... 494fekete sereg ........ 442, 452, 457Felföld ................................ 312Felhévvíz............................ 210Felicián....................... 176, 177Felső- Bosznaság................ 202Felső-Bolgárország ............ 202Felső-Magyarország298, 305,

328Felső-Misia................. 315, 323Felső-Pannónia..................... 37Ferdinánd352, 420, 440, 465,

486, 488Ferenc................... 23, 238, 240

aragóniai ........................ 379Fernand............................... 361ferrariai....................... 411, 457Fertó ................................... 124fervirák ......................... 31, 501Feyeszkő............................. 345Filbertus ............................. 136Filep ........... 166, 179, 217, 488Filep János.......................... 210finnaiták ....................... 31, 501florenciai .................... 240, 459florentiai ............................. 238Fodor István ....................... 420Fogaras ................................. 44Forchstein........................... 328Forgács Balás ............. 186, 187Forgáts Miklós ................... 494Fradnah Pál ........................ 282franciai 147, 284, 412, 413, 490

517

Francország49, 66, 71, 83, 84,86, 179

Frangapán ... 164, 324, 467, 494Frangapán Bernard .............396Frangapán György..............483Frangapán János .................382Franka.................................158Frankfurt.............................206Frankónia..............................81Fráter Pál ............................492freyszingi............................111Friderik155, 165, 209, 231,

237, 243, 245, 255, 256,285, 296, 297, 298, 299,303, 304, 306, 318, 341,342, 368, 369, 380, 381,382, 383, 388, 389, 390,391, 393, 394, 399, 411,412, 416, 417, 418, 420,439, 457, 462, 463, 467

Frigy bég .................... 251, 252Fürstenföld ................. 381, 396Futak... 276, 278, 315, 322, 480

G

Gabriel................ 343, 347, 362Galacia..................................49Galata .................................241Galcsur ...............................254Galgóc ................................306Galienus................................49Gallia ........................ 63, 65, 68galliai.......................... 489, 507Galliopolis ..........................195Gálszécs..............................307gandalai ..............................486Gara János .................. 199, 201Gara László209, 210, 279, 282,

287, 288, 324Gara Mihály........................382

Gara Miklós183, 186, 187, 198,199

Garai László ............... 209, 278Garan ....................................94Garganus ............................ 178Gebart................................. 111Gede ................................... 254Gemer................................. 312Gemes................................. 116Genserik ...............................61gepidák ............... 53, 61, 64, 75Gerart.................................. 105Gercz Péter ......................... 332Gerdrud .............................. 149Gere Máttyás .............. 396, 416Gere Péter................... 381, 398Geréb László ...................... 468Geréb Máttyás .................... 467Geréb Mátyás ..................... 422Geréb Péter......................... 422Geréb Péter......................... 449Gertrud ............................... 150géthák ...................................34Geysa....................................89

I. 123Geyza61, 89, 90, 91, 92, 96,

124, 138I. 117, 118, 120, 121, 122,

123, 124, 125, 126, 131,132

II. 142, 143, 144, 146Geyza.II. ............................. 144Gimes ......................... 186, 187Gingi Miklós ...................... 390Giskra211, 253, 254, 255, 304,

305, 313, 314Giskra János ....................... 253Giszla.......................... 102, 106Giszle...................... 98, 99, 103Gnomski Lenárt.................. 491Godin.................................. 173

518

Görgény................................ 40goricai................................. 375görög27, 75, 121, 136, 145,

166, 195, 217, 236, 238,240, 264, 265, 353, 407

Görögország ....................... 195gothusok ....................... 31, 501Gottiscancia.......................... 31gottok ................................... 44gottosok ........................ 31, 507gottusok .................... 34, 49, 52gottussok .............................. 54graniusok ...................... 31, 501Graphnitzer......................... 297Greben ................................ 380Groffnik.............................. 415guták............................. 31, 501Gwilelmus .......................... 102Gwilhelmus .................. 99, 103Gyala .................................. 431Gyirgyó ................................ 76Gyód................................... 107Gyógyváras .......................... 44Győr37, 105, 111, 342, 369,

451György ............... 194, 206, 212

érsek............................... 377püspek .................... 438, 449

Gyula .... 40, 78, 80, 91, 99, 100Gyulafeírvár ......................... 80Gyulafejérvár40, 41, 45, 222,

275, 384, 387

H

hallinosok ..................... 31, 501Hamburg389, 390, 391, 392,

457Hamburgum........................ 391Hampó Ferenc .................... 494Hannibál ............................. 494Hasson Kasszon ................. 361

Havaselve ................... 181, 192Havaselveföld..................... 226havaselvő193, 214, 239, 264,

317, 336, 364, 491Havaselvő177, 178, 213, 214,

334Havaselvőföld100, 193, 214,

221, 244, 317Haymburg........................... 166Hazsi Dávid........ 393, 394, 395Hedervári............................ 194Hédervári László ................ 254Hédervári Lőrinc ........ 208, 304Heerman ............................... 85Heerman váras...................... 85Heermanstadt ....................... 85Hellespontus....... 195, 236, 240Hemus ........ 233, 234, 239, 268Henei László ...................... 365Henei Márkos..................... 365Henrik87, 98, 104, 105, 106,

111III. .......... 111, 112, 113, 114IV. .................. 117, 124, 142

Hercules ..................... 338, 457Herkules ......................... 49, 78Hermanar.............................. 52Hermann............................. 243Hernát................................. 176herulosok.............................. 31Hervoia............................... 201hesteni ................................ 171Hibéria.................................. 30Hibraim .............................. 494Hidruntum .................. 388, 390Hiereslaus deák .................. 399Hilderborn .......................... 297Hipolitus..... 415, 416, 425, 480Hircánia................................ 48Hispánia ................. 49, 68, 171Hód..................................... 169

519

Homerus ...............................48Homonna ............................362Honorius ...............................75Horvát János187, 188, 189,

191, 192Horvát Simon .....................494Horváti Pál..........................282horvátok...... 188, 381, 467, 492Horvátország33, 164, 178, 188,

197, 243, 440, 467, 475, 480Hugyeritz............................464Hunnia ..................................77hunnok.... 44, 50, 52, 55, 56, 60hunnussok.............................55Huntes ..................................93Hunyad ......... 40, 217, 218, 431hunyadi ................... 40, 42, 219Hunyadi12, 21, 40, 41, 209,

210, 219, 220, 221, 223,225, 227, 232, 250, 259,264, 269, 270, 273, 275,281, 282, 285, 305, 313,440, 455

Hunyadi erősségek .............471Hunyadi herceg .......... 424, 442Hunyadi János12, 21, 40, 41,

209, 210, 212, 217, 218,219, 220, 221, 222, 223,224, 225, 226, 227, 228,229, 230, 232, 233, 234,235, 237, 238, 239, 240,242, 243, 244, 245, 246,249, 250, 251, 255, 257,259, 260, 261, 262, 263,264, 266, 267, 268, 269,270, 271, 272, 273, 275,276, 277, 278, 280, 282,287, 288, 305, 313, 408,410, 413, 414, 417, 418,421, 422, 423, 424, 425,438, 439, 440, 441, 442,

443, 446, 449, 450, 452,455, 458, 468, 481

Hunyadi László218, 250, 251,277, 278, 279, 281, 282,283, 286, 287, 289, 290, 408

Hunyadi Mátyás282, 283, 284,287, 288, 289, 290, 297, 303

Hunyadi nemzet.................. 435Hunyadi nemzetség ............ 292husszárok.... 220, 228, 229, 418huszárok252, 299, 354, 355,

370, 411, 435, 451Huszt ............................ 85, 203Hypolitus ............................ 460

I

Iadra.................................... 147Iaxartes .................................37iconiai................................. 264Igla ..................................... 342Iglavia................................. 411Ikacs ................................... 202Illiria..................... 71, 362, 475Illíria. 49, 61, 65, 267, 375, 380Illona .................. 136, 137, 142Illyir......................................68Illyria .................................. 319Ilona.................................... 265Isacs............................ 220, 221Istrigy ......................... 213, 214István14, 18, 20, 21, 23, 92, 93,

95, 96, 97, 98, 99, 100, 103,192, 197, 198, 338, 384,443, 444, 445, 446, 470, 493apuliai............................. 197érsek............... 317, 328, 335I. 127II. 135, 136, 137, 138III. .................. 144, 145, 146IV. .................. 145, 166, 167nádorispán...................... 468

520

püspek ............................ 449vajda183, 191, 329, 332, 395

Iván............................. 137, 508Ivanko................................. 121Izenach ................................. 88

J

Jadra ................................... 199Jajca319, 320, 321, 324, 380,

466, 486jajcai ................................... 440Jaksit........... 361, 365, 370, 456Jaksit Demeter .................... 365jancsárok ............ 226, 229, 242Jankula ............... 214, 215, 217János................................... 352

érsek............................... 348püspek ............ 317, 444, 483

János Pannonius ................. 346Jáson................................... 307Jerusalem.................... 133, 149Jerusálem................ 48, 98, 131Johanna....................... 179, 180Józsa ................... 480, 481, 482Julian .......................... 239, 241Julianus....................... 226, 238Juliánus............................... 236Julius Vásár .... 72, 81, 375, 376

K

Kadan ................. 156, 161, 163Kadar .................................... 51Kadicsa........................... 51, 57Kálmán22, 125, 128, 133, 152,

159I. 131, 132, 133, 134, 135,

138, 139, 140, 141kalocsai......................... 96, 323Kanizsa............................... 116Kanizsa Imre ...................... 209Kanizsa László ................... 413

Kanizsa László ... 264, 284, 291Kanizsa Pangrác ................. 291Kanizsai János.................... 197Kanizsai László .................. 416Kanizsai László209, 282, 287,

295, 298, 453Kanizsaiak.......................... 198Kápha ................................. 364Kapistrános......... 268, 269, 272Kapistrános János266, 267,

270, 271, 273, 275Kapronc.............................. 243Kapusújvár ......................... 481Kapzam .............................. 167Karafa András .................... 465Karászóvíz.......................... 136Karintia............................... 396karintiai ................................ 81Karisit................................. 377Karmán............................... 238Kárnai István ...................... 494Kárnai János....................... 494Karniola.............................. 396Karnyol............................... 168karnyoli ................................ 81Karolus Quintus ................. 488Károly21, 83, 84, 85, 170, 172,

179, 488, 502császár............................ 490francia ............................ 285I. 172, 173, 175, 176, 177,

178IV.

császár ............... 175, 182Kis184, 185, 186, 187, 188,

197sánta ............................... 167

Karom................................. 195karontiaiak.......................... 118Karontország .............. 417, 466karpianiak..................... 54, 502

521

Kasimir181, 206, 208, 239,343, 345, 346, 347, 348,349, 438, 445, 460, 461, 466

Kasimirus ...........................180Kassa40, 85, 176, 211, 305,

380, 455, 460, 470, 473Kasztel Nova ......................180Kathalin ...................... 305, 502Kathonia ...............................73Kaukáz..................................48kavarok ...............................321kavorok...............................227Kazimir177, 345, 347, 349,

350, 354, 356, 357, 358,359, 360, 368

Kea .....................................100Kégyós................................211Kelénföld..............................55Kelpem ...............................202Kenünd .................................78Kenyér ................................384Kenyérmezeje.......................41Keres ..................................162Keresztes ............................183Keresztszeg.........................170keresztyén13, 15, 53, 83, 90,

91, 94, 97, 98, 99, 133, 149,228, 233, 236, 237, 240,273, 372, 387, 397, 487

keresztyének82, 98, 100, 103,228, 229, 234, 235, 236,240, 242, 247, 248, 249,250, 269, 270, 271, 365,366, 369, 385, 386, 387, 397

Kérménd .............................299Kevünd .................................80Kézmárk .............................313khunok..........................54, 503Killye..................................395Kinizsi ................................466Kinizsi János ......................194

Kinizsi Pál338, 340, 356, 369,370, 371, 383, 385, 386,387, 392, 441, 442, 443,449, 452, 454, 457, 458,459, 462, 465, 466, 467,469, 470, 473, 474, 475

Kisbánya...............................44Kishorvát ............ 457, 476, 481Kismárton........................... 328Kisnikápol .................. 193, 226Kízdi.....................................76Kobin.................................. 231Kócse.................................. 261Kőhalom...............................85kokusmannok .......................75Kolocsa.................................35kolocsai96, 157, 159, 160, 317,

328, 335, 343, 347, 361,377, 396, 440, 442, 449,459, 465, 476, 489, 494

Kolonyia............................. 352Kolos ....................................41Kolosmonostra .....................79Kolosvár41, 44, 79, 85, 218,

331, 334, 431, 487Kölpén ................................ 315Komárom...................... 37, 210Komorocki.................. 305, 306Konrád..................................82Konstancinápol62, 149, 151,

196, 266, 267Konstancinápoly................. 330Kont István ......................... 194Könyves Kálmán ................ 132Kopasz László ............ 102, 109Kopulcs .............................. 129Kőresbánya..................... 44, 45Köresudvarhelly ................. 201Korláti Péter ....................... 494Kornamburg ............... 394, 397Kornamburgum .......... 394, 462

522

Kornauburgum ................... 393Kornneuburg .............. 371, 372Korontország ...................... 168Korontországok .................. 245Korpádi János..................... 194Kostnic ............................... 203Kosztolán.................... 325, 326Kövü................................... 312Krakka................................ 484krakkai................................ 460Krakkó................................ 130Krembsz ............................. 371Kremnicbánya .................... 374Kroia................................... 376Kumania ............................. 178kumánosok ......................... 129kunok118, 119, 127, 128, 129,

130, 133, 137, 144, 153,154, 155, 156, 158, 165,169, 170

Kupa ......................... 93, 94, 95Kupas ................................... 94Kupí...................................... 94Kusa ..................................... 80Kusi .......................... 78, 79, 80Kuten.......... 153, 154, 155, 158Kutesk ................................ 127Kutna.................................. 342Kuzsi .................................... 78

L

Lábatlan Gergely 309, 330, 366Lajos........... 20, 21, 86, 87, 181

I. 179I. 178, 179, 180, 181, 182,

183, 184, 185, 188, 189,212

II. 351, 487, 488, 489, 490,493, 494, 495

Lambárdia ............................ 83Lamberger .................. 262, 317

Lambert .............................. 121Lampert ...................... 117, 140Lápos.................................. 118Láposbánya .......................... 85Lasontzi István ................... 201László20, 22, 29, 35, 42, 102,

123, 124, 126, 138, 148,160, 169, 170, 175, 226,230, 236, 447, 456, 468apuliai197, 198, 199, 200,

201I. 117, 119, 121, 122, 123,

124, 125, 126, 127, 128,129, 130, 131, 132, 204

II. 145III. .................................. 149IV. .. 167, 168, 169, 170, 171lengyel ........................... 194püspek.................... 306, 307V. 244, 245, 255, 256, 258,

260, 263, 266, 267, 268,276, 278, 285, 286, 291,303, 305, 314

vajda............... 174, 180, 191Vencel .................... 172, 173

Lava.................................... 411Lázár .................................. 221Leel ...................................... 80Lehel .............................. 78, 82Lengyelország32, 38, 77, 102,

110, 114, 131, 156, 255,331, 335, 349, 354, 461

Leó ....................................... 73leothidák....................... 31, 504Levéldő............................... 181Levent................................. 106Leventa............... 102, 109, 110Levente....................... 107, 108levoniak........................ 31, 504Liburnia................................ 71Liciom .................................. 73

523

Liguria ..................................73Lindenburgum ....................460Lindeut .................................86Lindeutus..............................86lindvai......................... 288, 297Lindvai ...............................279Lintz ...................................372Linz ....................................420Lippa ..................................314Lissum ................................376Litvánia...............................180Livónia .................................93Lőcs ............................ 470, 471Lőcse ....................................85Lodomeria ..........................178Lodomír..............................144Lombardia ............................81Löpén György ....................222Lőrinc351, 370, 397, 398, 440,

449, 461, 473, 476, 477,478, 479, 480, 481, 483, 508

Losonci ............... 444, 467, 474Losonci László ... 438, 444, 467Losontzi Benedek ...............247Lothringia .............................82Lugdunom ............................66Luna....................................337Lupicinus..............................53Lusacia ...............................418Lusada ................................418Lusatia ................................417Lusitánia ...............................68Luther .............................15, 81

M

Macedonia ..........................376Macedónia49, 54, 61, 195, 367,

390Macedoniai László .............490Macedoniai Miklós.............202Macrin ................ 54, 55, 56, 57

Maczin................................ 312Macziutzki János ................ 494Madraizi György ................ 282Madrotzi Pál ....................... 283Magdalna............................ 284Magyar Balás.............. 338, 388Magyar Balás...... 327, 340, 382magyari király90, 96, 102, 103,

104, 109, 113, 115, 117,123, 126, 132, 135, 136,138, 142, 144, 145, 146,147, 148, 149, 152, 167,171, 172, 173, 174, 178,179, 183, 184, 185, 186,189, 202, 205, 208, 212,218, 244, 260, 287, 291,292, 297, 331, 357, 373,438, 439, 441, 489

magyari királyság ............... 197magyari urak133, 134, 135,

140, 144, 148, 197, 200,206, 210, 219, 220, 277,285, 305, 316, 346, 347,453, 472, 476

magyarok8, 22, 27, 29, 30, 33,35, 39, 40, 50, 51, 52, 54,55, 56, 57, 58, 60, 61, 62,69, 70, 74, 75, 76, 77, 79,80, 81, 82, 83, 85, 86, 87,88, 89, 90, 91, 98, 100, 103,104, 105, 106, 107, 108,109, 110, 111, 112, 114,115, 116, 119, 120, 127,128, 129, 130, 132, 134,137, 138, 139, 142, 143,145, 146, 147, 149, 152,154, 155, 157, 158, 159,160, 165, 167, 168, 169,170, 171, 172, 173, 174,175, 178, 184, 185, 197,202, 205, 207, 209, 212,

524

220, 238, 241, 243, 245,247, 248, 256, 257, 260,263, 267, 268, 269, 271,280, 284, 287, 290, 291,292, 293, 294, 297, 298,301, 302, 304, 306, 312,313, 315, 321, 334, 337,339, 343, 344, 349, 370,380, 384, 389, 390, 391,392, 393, 394, 395, 406,411, 418, 419, 443, 444,446, 448, 453, 455, 456,461, 462, 464, 465, 469,471, 472, 475, 486, 488,489, 493

Magyarország30, 32, 33, 40,42, 73, 84, 87, 105, 110,113, 132, 142, 151, 154,160, 169, 180, 200, 202,203, 206, 214, 260, 266,267, 275, 280, 301, 303,305, 315, 322, 330, 342,343, 350, 361, 398, 487, 506

Mahomet202, 264, 265, 266,267, 268, 269, 270, 271,272, 275, 314, 320, 323,344, 361, 367, 376, 389, 413

Mahumet318, 319, 320, 321,324

Majtin Birtalan ................... 494Mantua ................................. 73Mar bég .............................. 375Máramaros................ 33, 38, 85Marcianus....................... 61, 62Marckenstein ........................ 82marcomannok......... 61, 64, 504Marcus................................ 327Marcus László .................... 319Margit................................. 182Mária166, 182, 183, 184, 185,

186, 187, 188, 189, 190,

191, 193, 197, 207, 212,488, 495

Mariaburg................... 381, 382Maros ............. 41, 45, 162, 384Marothi............................... 198Maróti János....................... 201Mars ............................... 50, 78Martellus Károly ................ 172Martianus ............................. 62Márton.................................. 94

bíró................................. 203Marzsali Emreh .................. 248Máté ................................... 176Máttyás27, 28, 29, 32, 35, 36,

37, 39, 40, 41, 42, 212, 218,250, 278, 281, 282, 283,287, 289, 290, 291, 292,293, 296, 297, 298, 299,301, 303, 304, 305, 306,308, 309, 310, 311, 313,314, 316, 317, 318, 320,321, 322, 323, 324, 327,328, 329, 330, 331, 332,334, 335, 336, 337, 338,339, 340, 341, 342, 343,344, 345, 346, 347, 348,349, 350, 351, 353, 354,355, 356, 357, 358, 359,360, 361, 362, 363, 364,366, 367, 368, 369, 370,371, 372, 373, 374, 376,377, 379, 380, 381, 382,383, 387, 388, 389, 390,391, 392, 393, 394, 395,396, 397, 398, 399, 400,404, 405, 406, 408, 409,410, 411, 412, 413, 414,415, 416, 417, 418, 419,420, 421, 422, 423, 424,425, 426, 431, 432, 433,434, 436, 437, 438, 439,

525

440, 442, 444, 446, 448,450, 451, 453, 462, 468,469, 488, 494

Máttyusföld ........................203Mauritánia ............................68Maurocenusok ....................171maurusok ..............................68Maximilian .........................412Maximilián420, 438, 442, 448,

449, 450, 451, 452, 453,454, 457, 459, 461, 462,463, 464, 467, 468, 486, 487

Maximilianus...... 413, 447, 451Maximus...............................53Maylát.................................140Medgyes .........................43, 85Média..............................48, 49medilanomi................. 217, 414mediolanomi....... 413, 417, 421Mediolánum .........................73Melena..................................71Meotis....................... 48, 50, 51merániai................................81Meszes................................118Metz......................................83Mezeth........ 221, 223, 224, 225Michne................................334Mihály23, 101, 102, 287, 288,

290, 308, 309, 310, 311,330, 341, 494

Miklós186, 187, 198, 202, 257,266, 505herceg.............................494

Mircse................. 201, 213, 214Miria ...................................167Mirkod................................133Mirmannon ...........................68miseok ..........................71, 505Misia39, 54, 61, 119, 217, 246,

265, 266, 267, 316Mísia......................... 34, 49, 53

Miska.............................. 94, 96Miskó.................................. 114Mislia.................................. 307Mohács ....... 486, 488, 492, 495Moldova42, 118, 181, 192,

213, 332, 337Moldovabánya.................... 332moldovaiak......................... 328Monkács ............................. 202Monyoród........................... 123Mora ................................... 113Morava ............................... 231Moráva ............................... 231Moravia .............................. 424More László ....................... 493More Péter .......................... 482More Philep ................ 493, 494Móric László ...................... 438Móritz László ..................... 412Mörsburg ..............................87Morva39, 81, 166, 199, 200,

251, 284, 292, 337, 341,354, 360, 397, 398, 411

morvai ........ 291, 325, 341, 357morvaiak............................. 337Morvaország. 87, 113, 156, 168Morvaság............................ 325Morzsinai213, 214, 215, 216,

217Morzsinai Gáspár ............... 215Moson................................. 126Mostan Selim........................35Moyses ............................... 392Munkács ......................... 39, 85Muselum............................. 382

N

Nadari...................................61Nagy Albirt......................... 365Nagy Amborus ................... 365Nagy Antal ......................... 203

526

Nagy Balás ......................... 340Nagy Balázs ....................... 307Nagy János ......................... 388Nagy Károly ....... 83, 84, 85, 86Nagy Máthé........................ 495Nagy Sándor34, 47, 48, 49,

300, 322, 426, 437Nagy Simon 298, 299, 300, 302Nagybánnya.......................... 85Nagybánya............................ 39Nagybódogasszony............. 101Nagymihály ........................ 362Nagyszombat...... 203, 298, 325Nánai Kompolt János ......... 254Nándorfeírvár ..................... 119Nándorfejérvár120, 212, 219,

220, 235, 267, 268, 272,273, 464, 473, 475, 484,489, 490

Nápolország........................ 184Nápoly ................................ 179Narbon............................ 66, 68nauariak ................................ 54Neápol ................................ 361neápoli ........ 411, 420, 425, 465Neápoly ...................... 256, 318Német János ............... 347, 353németek41, 54, 55, 61, 78, 81,

82, 86, 107, 111, 112, 115,143, 156, 157, 169, 205,277, 300, 302, 369, 390,391, 392, 395, 397, 415,416, 447, 449, 450, 451,453, 458, 459, 460, 462, 492

Németország30, 49, 54, 65, 71,82, 84, 88, 150, 164, 200,231

Németújhelly37, 303, 370, 389,435

Németújvár................. 476, 481Neszmél.............................. 207

Neszterfejérvár ................... 395Nicasius................................ 66Nicolaus Quimus................ 256Nicota ................................. 120Nikápol....... 196, 198, 214, 239Ninus .................................... 48Nisor Imre .......................... 365Nitria .................................. 349Nivia..................................... 71Nosztre ............................... 181Nyírség ................. 80, 118, 203Nyitra ................................. 101

O

Óbuda..... 36, 61, 195, 210, 465Offenbánya........................... 44oláhok44, 192, 193, 202, 226,

229, 333, 364, 384Oláhország192, 226, 230, 335,

466olaszok54, 72, 87, 88, 107,

187, 362, 364, 375, 376, 388Olaszország49, 71, 81, 87, 160,

164, 197, 217, 256Oldamir .............................. 169Olomóc............................... 340olomóciak........................... 340Olomuc....................... 377, 379olomuci....................... 377, 413Omodeus ............................ 176Ompaly......................... 45, 222Orbai .................................... 76Orbán37, 397, 400, 413, 414,

415, 418, 421, 422, 437,440, 441, 443, 446, 448,449, 452, 459, 461

Orbántz András .................. 495Orist.................................... 196Orlovitz György ................. 494Orod ..................................... 39Orosna ................................ 135

527

oroszok111, 135, 141, 144, 165Oroszország77, 106, 155, 236,

237Ország Ferenc.....................494Ország László .....................444Ország Mihály279, 324, 330,

333, 338, 342, 347ostrogotok.....................31, 506ostrogották............................61ostrogottusok ..................52, 64Osvald ........................ 446, 455Otho.................... 121, 141, 174

I. 174Othó....................................121

I. 174Othokár....... 166, 167, 168, 169Ottar......................................58Ottho...................................122ottingissuk ............................31Ottó.......................................88Ötves János.........................205Óvár....................................218Ózóllyom............................374

P

Padua ....................................81Pádua ....................................73Pákán ..................................211Paksi Balás .........................494Pakus ....................................48Pál....................... 324, 327, 335Paleologus .. 195, 236, 264, 265Palinai György....................494Palóci György.....................206Palótzi................. 297, 318, 460Palótzi Antal .......................494Palótzi László ............. 297, 318Pálótzi László .....................317Pan Máttyás ................ 312, 313Pandobes............. 389, 394, 395Pangrác ...............................316

Pankrátz János .................... 334Pannonia................. 54, 75, 266Pannónia36, 46, 49, 51, 54, 57,

62, 70, 76, 77, 78, 79, 80Pannonius ..................... 37, 324Pannonius János . 324, 338, 353partosok ................................71partusok ................................47passaui ................................ 319Pata............................. 311, 312pataviai ............................... 285Patocsi ................................ 176Patrona Hungarie................ 101Paxi János........................... 494Pazman .................................93Pécs35, 108, 192, 353, 481,

495pécsi159, 160, 324, 338, 346,

353, 440, 443, 446, 450,454, 468, 473, 480, 493, 494

Peczei Mihály..................... 365Pergamó................................73pergiók.......................... 31, 506persiai ............................. 47, 61Persida ..................................31Pest38, 156, 157, 160, 173,

294, 409, 429, 447Peta..................................... 156Petati................................... 383Petau................................... 381Petauia ................................ 475Péter102, 103, 104, 105, 106,

107, 108, 109, 111, 416érsek....... 396, 440, 465, 476pöspek ............................ 425

Petersdorff .......................... 370Pétervárad................... 490, 491Petovia................................ 243Peuce .............................. 34, 35peucinok ....................... 54, 506Pezécsium........................... 240

528

phavonusok .................. 31, 506Philimerus ............................ 31phiresusok .................... 31, 506Phirigiter............................... 53Phocida............................... 195Phrigia .................................. 49picentei ............................... 266Pictávia................................. 73Piletzki János...................... 494Pius..................................... 323Pizó....................................... 38Podmanitzki Balás...... 325, 326Podmanitzki Mihály ........... 492Podolia ....................... 236, 237Podona................................ 393Pogán Sigmond .................. 494pogánok93, 228, 229, 233, 234,

247, 387, 426Pogiebrad György .............. 305Pogiebrad György .............. 285Pogiebradi György284, 291,

328, 340, 342, 417Pogiebradi György256, 260,

286, 287, 289, 293, 335, 337Pogiebrag György .............. 286Pola..................................... 128Policrates ............................ 300Pomeránia........................... 110Pompeius .............................. 49Pomus................................... 34Pontus................. 30, 31, 32, 49Potentia................................. 55Pozazin ....................... 330, 366Pozsga .................. 34, 191, 192Pozsom123, 337, 352, 371,

374, 390, 397, 454, 484, 495Pozson39, 111, 142, 325, 337,

390, 411Pozsony .............................. 325Prága........................... 284, 344Prágai Jeronimus ................ 203

Priamon ................................ 71Príni...................................... 39Príni Ferenc ........ 491, 492, 494Prini Gabriel ....................... 494Príni Péter........................... 489Príniak ................................ 461Príniek ................................ 472Probus .................................. 34Propont ................................. 53Protasius ............................. 377Pruck .................. 390, 393, 448Pruckum ..................... 393, 394Pruk ............................ 392, 487prukbeliek........................... 393Pruszország .......................... 93

Q

quádiak ................................. 61quádok.................................. 64

R

Rachosburg................. 381, 382Rackosburg......................... 396rácok........................... 370, 411Rácország33, 39, 164, 207,

212, 220, 221, 226, 236,252, 266, 267, 320

Radna ......................... 156, 165Radnabánya.......................... 42Radus.................................... 94Raguzai János..................... 212Raholca............................... 477Rahóltza ............................. 481Rákos.......... 175, 287, 288, 291Rakosburgum ..................... 383Ráma .................................. 178Ramizsaiak ......................... 438Rapoltus ............................. 143Raskai Balás ....................... 470Ráskai Balás ....................... 424Ráskai Balás ....................... 446

529

Ráskai Gáspár.....................443raurisok.........................31, 507Ravenna................................73ravennaiak ..........................171Regéc..................................202Régen....................................85Rén ........................... 34, 82, 88Rezen.......................... 106, 112Rhecia......................... 411, 412Rhems...................................66Rhén .....................................65Rhodan .................................65Rigómező ...........................247Rimaszécs...........................312Rimavásár...........................332Rio ........................................76Riphe ....................................30Ród .....................................196Rodi ............................ 164, 165Rodolff ....................... 168, 169Rogerius ..................... 162, 163Rok .......................................58Roketzán.............................285Róma52, 73, 96, 98, 155, 166,

178, 236, 327, 468római37, 44, 45, 50, 51, 53, 56,

63, 64, 66, 68, 69, 70, 71,73, 74, 83, 84, 85, 86, 89,90, 91, 93, 96, 97, 98, 100,101, 103, 107, 110, 131,149, 153, 164, 170, 172,174, 175, 177, 180, 182,185, 201, 203, 204, 206,226, 230, 232, 237, 266,285, 297, 299, 305, 316,319, 328, 337, 368, 374,403, 407, 420, 467, 504,506, 507keresztyénség ...................85

római császár336, 338, 358,366, 369, 370, 373, 374,381, 438, 488

római egyház ...................... 425római hit ............. 339, 340, 342római kereszténység ........... 435római keresztyénség89, 97, 100római király ........................ 420római pápa96, 131, 149, 164,

170, 175, 203, 226, 230,335, 374, 416, 486

rómaiak36, 41, 44, 48, 53, 55,56, 57, 61, 63, 64, 68, 69,70, 151

roxolánusok ..........................54Rozgoni János .................... 324Rozgoni László........... 444, 445Rozgoni Sebestyén282, 284,

287, 291, 295, 298, 304,306, 307, 311, 312

Rozgoniak .......................... 209Rudolff ............................... 168Rupói János ........................ 377russzok........................ 129, 133

S

Sabác343, 363, 364, 430, 466,490

Sabaria........ 158, 451, 459, 484Sabária..................................37sabariai ............................... 298Sabiac ................................. 376Sacáron.................................37Ság...................................... 254Sajó....................... 80, 159, 312Salemberger........................ 456Salernum ............................ 178Salgenau ...............................82Salgon................................. 312Salinum ................................41

530

Salomon111, 113, 114, 115,117, 118, 119, 120, 121,122, 123, 124, 125, 126,127, 128

Salóna................................... 71saltzburgi ............................ 454Sámson ....................... 140, 141Sándor ................................ 178Saphracor.............................. 53Sárkány Ambrus................. 494sarmatiak .............................. 54Sarnó .................. 242, 272, 315Saroite .................................. 93Sáros... 308, 312, 313, 457, 470Sárospatak .......................... 307Satom.................................... 38Saxonia................................. 87saxoniai .. 85, 87, 164, 165, 377Scambria36, 55, 61, 62, 64, 71,

73, 76, 84Scancia ................................. 31Scandinávia .......................... 30Scardona............................... 71Scea .................................... 415Scepes................................... 38Scithia................................... 33Scíthia30, 31, 36, 48, 51, 61,

62, 75, 76scíthiai36, 37, 46, 49, 58, 77,

78, 91, 99, 100, 107, 109,110

scíthiaiak ............ 46, 47, 48, 50scíthiák ........................... 48, 49Scítia..................................... 50Sclavonia .................... 201, 417Sclavónia .............................. 35Sclovákország ...... 33, 243, 439Scodra................................. 362Sebus .......................... 102, 104Segesvár ......................... 43, 85Segnia................................. 184

Segusa .................................. 83Sellenberg János................. 449Sempte................................ 444senonesek ............................. 83Seon.................................... 140Sequan.................................. 66Seress ................................... 31Sergius.................................. 87sicambrisok .................. 36, 507Siftesdorff........................... 411Sigmond38, 65, 182, 183, 184,

186, 188, 189, 190, 191,192, 193, 194, 195, 196,197, 198, 199, 200, 201,202, 203, 204, 205, 206,208, 212, 213, 214, 215,216, 217, 218, 251, 325,353, 401, 403, 407, 408,429, 440, 441, 444groff ....... 297, 300, 301, 303lengyel ........................... 487püspek441, 442, 443, 446,

450, 454, 473, 485Simontornai ................ 183, 191Simontornyai István ........... 197Sinocuni ............................... 71Siria .................................... 420Sirmius ................................. 34sirtiusok................................ 71Skanderbég......... 246, 247, 250Skender............... 330, 365, 366Skodra ........................ 376, 377Slésia156, 260, 344, 358, 360,

417, 421, 424slésiabeliek ......................... 257slésiai.......................... 377, 417slésiaiak.............................. 337Slic István........................... 494Snám................................... 411Soklyós............................... 199Solimán .............. 489, 490, 495

531

Solt .....................................135Sólymos..............................314Sombos ...............................468Somogyság94, 124, 476, 480,

484Sonti ...................................375Sontis..................................376Sophia......... 113, 117, 231, 466Sopron ........................ 318, 415Soprony245, 318, 319, 328,

393, 451, 484Sóvár ..................................305spaleti .................................201spaliók ..................................31Spilberg ...................... 339, 340spilbergiek ..........................341Stain....................................372Sterinc ................................323Stiria ...................................128Stíria ... 124, 245, 381, 393, 415Strassburg .............................83Strászburg.............................66sturninusok ...........................54suetanusok ....................31, 507suetidusak .....................31, 507Suki Mihály ........................332Sunyom...............................240svábok ............ 61, 64, 452, 462Svábország ...........................81Svantzár................................65Svatapolug......................79, 80Svehla ......................... 325, 326Syonia...................................81Szabadin .............................227Szabolcs.................. 78, 80, 128Szakmár..............................202Szalárd..................................87Szale ...................................111Szaliab ................................389Szalkai László ............ 490, 494Szalonkémén ......................202

Szamos ..... 42, 45, 79, 118, 161Szannus .............................. 108Szapollyai György.............. 491Szapollyai György.............. 494Szapollyai István390, 396, 413,

448, 464Szapollyai István 416, 422, 488Szapollyai János ......... 487, 488Szapollyiai Emre ................ 298Szapollyiai István ............... 397Szapollyiai Pangrác ............ 298Szapolyai György............... 492Szapolyai Imre317, 321, 323,

338, 340, 342, 400Szapolyai István345, 370, 382,

383, 442, 455, 459, 461,464, 470, 471, 472

Szapolyai István361, 377, 381,390, 441, 444, 478

Szapolyai János488, 489, 491,495

Szapolyiai Emre ......... 312, 313Szapolyiai Imre .................. 346Szapolyiai István ................ 312Szapolyiai István ........ 312, 313szarmaták..............................34Szászhalom...........................55szászok7, 8, 43, 55, 85, 88,

176, 178, 384Szászsebes ...................... 41, 85Szászváras .......... 43, 44, 45, 85Száva34, 120, 191, 220, 242,

268, 271, 315, 319, 323,343, 344, 363, 364, 396,465, 475, 490

Szaygraph........................... 312Szebem ....... 317, 318, 332, 433Szeben .................... 43, 85, 457Szécs208, 209, 210, 211, 305,

306, 324

532

Szécs Dienes208, 209, 211,324

Szécs Miklós ...................... 453Szécs Tamás ....... 209, 210, 211Szécsén............................... 445Szécséni Miklós ................. 377Szécsi Miklós ..................... 481Szécsi Thamás .................... 494Szécsiek.............................. 438Szeged ........ 239, 250, 317, 324Szegged ........ 39, 237, 484, 495Székel János ....................... 248Székel Tamás ..................... 287Székelly Jakab413, 416, 417,

453Székelly Mihály.................. 334székellyek43, 77, 316, 384, 385Székely Jakab383, 443, 450,

459Székesfeírvár80, 98, 106, 115,

135, 142, 144Székesfejérvár55, 147, 152,

164, 175, 178, 186, 203,208, 367, 449, 452, 453,457, 458, 459, 460

Szekszárd.................... 125, 492Szelemire............................ 370Szelit................................... 111Szelyszem........................... 118Szenderő207, 220, 231, 252,

312, 315, 330, 364, 366,367, 383, 469

Szent András36, 187, 347, 475,508

Szent Anián ........................ 110Szent Anianus..................... 115Szent Bonifác ....................... 95Szent Ceália........................ 142Szent Dávid ........................ 138Szent Demeter430, 473, 480,

508

Szent Emre ................... 98, 100Szent Ersébet...................... 149Szent Ferenc......................... 38Szent Gelérd ....................... 107Szent Gellért....................... 109Szent György195, 307, 398,

443, 490, 508Szent Hipolitus ........... 416, 417Szent Hyppolitus ................ 394Szent István21, 22, 35, 37, 89,

93, 94, 95, 96, 98, 99, 100,102, 103, 104, 106, 109,117, 127, 130, 143, 148,151, 175, 178, 182, 186,210, 259, 371, 374, 508

Szent Iván................... 268, 458Szent Jakab118, 187, 390, 442,

460, 490, 491, 508Szent Katalin ...................... 332Szent Kelemen ................... 475Szent László ......................... 38Szent Leopold .... 371, 374, 412Szent Lőrinc ....................... 447Szent Lukács ...... 247, 450, 508Szent Magdala.................... 142Szent Magdalna.......... 142, 283Szent Margit ....................... 151Szent Márk . 376, 424, 450, 508Szent Márton37, 93, 94, 122,

123, 158, 164, 242, 278, 508Szent Mihály324, 340, 449,

453, 467, 508Szent Pál..... 108, 329, 507, 508Szent Péter.. 108, 118, 124, 152Szent Sabina....................... 108Szent Sigmond ........... 204, 305Szent Tamás ....................... 151Szent Ulrik ........................... 82Szent Vid............................ 393Szent Vitálius ..................... 198Szentdemeter ...................... 315

533

Szentemre ...........................222Szentgyörgyi............... 297, 438Szentgyörgyi János.............329Szentistván .........................253Szentmiklósi Pankrác .........287Szepes................. 254, 313, 470Szepesség .....................85, 176Szepsi ...........................76, 305Szerecsen János ..................493Szerémföl ...........................344szerémi34, 420, 444, 445, 449,

470Szeremség...........................315Szerémség34, 276, 324, 452,

473, 490Szeret..................................332Szervia................ 178, 238, 320Széts Dienes .......................322Szibenbürgen........................78Szibin..................................312Szicília................................167Szilágy..................................33Szilágy Mihály ...................218Szilágyi....................... 316, 357Szilágyi Ersébet218, 279, 280,

281, 287, 409Szilágyi Mihály287, 288, 290,

292, 295, 296, 298, 305,308, 309, 310, 311, 315,330, 366

Szircset ...............................312Sznám.................................411Szoárd...................................73Szobor Márton....................466Szocsova.............................451Szokolly Péter ....................295Szokoly............... 291, 315, 316Szokoly Péter......................315Szokoly Péter......................291Szollyab..............................413Szólnok.................................39

Szörén................................. 181Szörin ................................. 466Szuszdal................................76Szűz Mária101, 124, 143, 374,

506

T

Tahi János........................... 493Tállya.................................. 202Tamás211, 264, 354, 418, 422,

443, 444, 459, 546Tamás deák......................... 354Tamás?érsek ....................... 486Tamáshida .......................... 162Tanais ................. 30, 36, 48, 54tarentai................................ 179Tárn ......................................55Tata. 36, 37, 393, 410, 452, 480Tatár ................................... 137tatárok153, 155, 156, 157, 158,

159, 160, 161, 162, 163,164, 165, 170, 177, 180,236, 237

Taurica Chersonesus ............54Taurina .................................83Teleph................................. 307Telephus ............................. 305Temes ................................. 128Temesi András.................... 210Temesvár264, 279, 383, 469,

473, 474, 487Terencsén ........................... 305Terencsin ............................ 448Tétén.....................................55Tétha.....................................55Thamás ............................... 415Thamás deák....................... 413Tharsai Miklós.................... 494Thassiló ................................83Theleff ........................ 307, 314Theleph............................... 307

534

Themesvár .................. 316, 491Theodemir ............................ 64Theodorik ..... 63, 64, 66, 68, 69Thessália............................. 195Thessalonia......................... 207theustesek ..................... 31, 508Thinini ................................ 486Tholosa................................. 66Thomori Pál........................ 490Thorimund............................ 64Thorimundus .................. 70, 71Thrácia53, 54, 128, 193, 196,

491Thulna .................................. 56Thuróci Benedek ................ 317Thurzó Elek........................ 490Ticium .................................. 87Ticonya............................... 110Ticzonia.............................. 115Tihan .................................... 35Timbuti János ..................... 377tindarok ........................ 71, 508Tiridates................................ 49Tissza39, 51, 121, 128, 133,

207, 231, 308, 311Tisza ............. 80, 114, 311, 495Tiszavarsán......................... 311Titus ............................. 48, 140Tódország............................. 54Tódtország30, 35, 95, 197, 198,

199, 243, 353, 367, 417,419, 435, 449, 457, 466,468, 486

Tokaj .......................... 128, 202Tolna .......................... 490, 491Tolossa ........................... 70, 71Tomori Pál489, 490, 491, 492,

493, 494Törcsvára............................ 181Torda .................................. 331tordai ............................ 41, 332

Tornyali János .................... 494törökek42, 49, 191, 193, 195,

196, 202, 206, 207, 212,214, 217, 219, 220, 222,223, 224, 226, 229, 231,232, 233, 234, 235, 236,238, 240, 241, 242, 243,248, 249, 252, 253, 258,263, 266, 267, 269, 270,271, 272, 274, 276, 285,305, 309, 310, 311, 316,318, 319, 320, 321, 323,324, 327, 328, 330, 335,343, 344, 351, 353, 358,362, 363, 364, 365, 366,367, 368, 369, 370, 372,374, 376, 379, 380, 382,383, 384, 385, 386, 387,388, 389, 395, 396, 413,420, 437, 449, 450, 451,455, 459, 461, 462, 465,466, 467, 469, 473, 474,475, 481, 484, 486, 487,490, 491, 492, 493, 494

Törökország ....... 469, 474, 475Toroszkóbánya ..................... 44Tótország...................... 33, 177Toxus...................... 88, 89, 110Trácia . 38, 49, 53, 61, 195, 364Traguria................................ 71Trajanus.............................. 410Trautesdorff........................ 370Trebic ................................. 338Trebicz ............................... 338trecacensek ........................... 70Trepka András.................... 494Trier...................................... 83Trincsín .............................. 361Trinka ................................. 417Tulna .......................... 137, 371tungrossok ............................ 70

535

Túr ......................................202Türcsvára..............................43Turingia ................................81turingiai ........................87, 152turingok ........................61, 509turingyiaiak...........................65turiniai ................................327Turzó Elek .................. 493, 495

U

ubiok.....................................54Udertzki..............................307Ugolin.................................157Újbuda ..........................36, 210Újfalu..................................163Újhelly 412, 413, 414, 415, 417Újhely .................................318Újjlak....................................34Ujlak................... 275, 478, 492Ujlaki..................................300Ujlaki László ......................297Ujlaki Miklós......................336Ujlaki Miklós209, 210, 244,

282, 288, 295, 297, 298,299, 300, 301, 317, 330, 336

Ujlaki Pál............................295Újvár...................................313Újzóllyom...........................374Ulászló

I. 208, 209, 210, 211, 219,221, 225, 230, 231, 232,233, 236, 238, 239, 241,242, 244

II. 342, 351, 353, 354, 357,358, 359, 360, 377, 378,379, 411, 418, 438, 439,441, 442, 443, 444, 445,446, 447, 449, 450, 451,452, 454, 455, 456, 457,458, 459, 460, 461, 462,463, 464, 465, 466, 467,

468, 469, 470, 471, 472,473, 474, 475, 476, 478,479, 480, 482, 484, 486,487, 488, 489

ulmerugisok..........................31Ulpian...................................45Ulpiasarmis...........................45Ulrik ............. 82, 208, 260, 277Ulrik Eytzinger................... 256Ungor János........................ 343unixiosok ...................... 31, 509Unsó ................................... 128Uron ................................... 136Usdin .................................. 312

V

Vác 38, 121, 123, 157, 457, 476váci121, 124, 156, 161, 164,

489Vadna ................................. 306Vág ..................................... 444vagotosok ..................... 31, 509Vajda István ....................... 197Vajda László....................... 197Vajdafi György........... 194, 195Vajdafi István ..................... 201Vajdahunyadia.................... 219Vak Béla...............................39Valamir........................... 61, 64Valens....................... 51, 52, 53Valentinianus............ 63, 64, 74Valentinus ............................52Valgata ....................... 254, 305Valgatha ............. 305, 306, 307Vallerius ...............................49vandalusok................ 31, 49, 61Várad38, 131, 158, 161, 162,

205, 396, 451, 473, 483váradi21, 119, 132, 158, 204,

241, 278, 282, 283, 284,291, 292, 293, 295, 296,

536

298, 303, 316, 317, 318,319, 322, 324, 347, 353,366, 400, 413, 414, 417,418, 420, 421, 424, 438,441, 442, 444, 447, 449,455, 462, 483, 491, 492, 494

Varadián ............................... 45Varasd ................................ 243Várdai Pál........................... 491Várkon................................ 311Varsán ................................ 202Vásárhelly ...................... 41, 44Vasbánya .............................. 44Vashegy................................ 95Vaskapu...................... 227, 230Vásson................................ 459Vasvár ................................ 380Vazul .................. 101, 102, 103velencések361, 364, 374, 376,

382, 416velencéssek134, 147, 181, 182,

236, 322, 323, 328, 375, 376Vencel .. 94, 172, 173, 174, 202venedusok............................. 54Verbos ................................ 380Veres Benedek ........... 329, 331Veróna .................................. 73Verruka............................... 480Veszele ............................... 341Veszprim .................... 452, 454Veszprím ........................ 35, 93Veszprin ............................. 450Veszprün .............................. 35Vicencia................................ 73Victorinus293, 294, 337, 338,

339, 341, 417Videmir ................................ 64Világosvár .................. 202, 309

vinovilák............................... 31visigottok.............................. 69visigottusok ............ 52, 53, 509Vissegrad............................ 410Vissegrád37, 126, 176, 177,

180, 209, 344, 350, 445, 448Viszollya .............................. 30Vitézi János 282, 284, 296, 316Vízaknai Miklós ................. 334Vlada .................................. 264Voik Buthi.......................... 214Vurs................................ 78, 80

W

Wilhelm.............................. 417

Z

Zagoria ............................... 243Zagráb ........................ 325, 417Zágráb ........ 184, 326, 353, 455zágrábi183, 184, 191, 192, 217,

419, 446, 448, 449, 458, 493Zalakna................................. 45Zalaknabánya ....................... 44Zeleméri ............................. 371Zelemir ............................... 127Zelomir............................... 118Zeugma................................. 45Znoim................................. 204Zoinic ................. 323, 324, 330Zóllyom.............................. 211Zoltán ................................. 124Zólyom....................... 255, 305Zomaj ................................... 51Zömlin................................ 273Zopirus ................................. 47

537

TARTALOMJEGYZÉKBEVEZETŐ ...........................................................................................5

KRÓNIKA AZ MAGYAROKNAK DOLGAIRÓL:........................25

AZ BONFINIUS ANTALRÓL ES ANNAK BÖLCS ÍRÁSIRÓL ..27

AZ MAGYAR KRÓNIKA A BÖLCS ÉS ÉKESEN SZÓLÓ ÉS ÉKES] SZÉP]BÖLCS DEÁK SZÓKKAL ÍRÓ BONFINIUS ANTALNAK ÍRÁSASZERÉNT.....................................................................................30

ELÖLJÁRÓ BESZÉD ...................................................................30AZ ELSŐRŐL, TUDNIA ILLIK A SCÍTHIÁRÓL ........................................30

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................30II. RÉSZ MAGYARORSZÁGRÓL És ANNAK FÖLDEIRŐL ........32AZ VÁRMEGYÉKRŐL..................................................................33AZ VÁRMEGYÉKNEK SZÁMA ....................................................34III. RÉSZ: AZ BRDÉLYORSZÁGRÓL És AZ Ő VÁRMBGYÉIRŐL

..............................................................................................40AZ ERDÉLYORSZÁCNAK TÖBB RÉSZEIRŐL IV. RÉSZ............42V. RÉSZ: AZ ERDÉLYSEGNEK NAGY VOLTÁRÓL ÉS BODOG

VOLTÁRÓL ..........................................................................43VI. RÉSZ: MICSODA NÉPEK LAKTANAK LEGYEN AZ

MAGYAROK ELŐTT ERDÉLYORSZÁGBAN? ....................44VII.. RÉSZ: A SCÍTHIAIAKRÓL, AZ Ő ERKÖLCSEKRŐL ÉS

CSELEKEDETEKRŐL .........................................................46VIII. RÉSZ.....................................................................................47IX. RÉSZ .......................................................................................49

A MAGYAROKNAK ELSŐ KIJÖVÉSEKRŐL SCÍTIÁBÓL ..........................50ELSŐ RÉSZ ..................................................................................50II. RÉSZ ........................................................................................52Ill. RÉSZ .......................................................................................54IV. RÉSZ .......................................................................................55

ATILA MEGÍRÁSA. ..............................................................................58ATILA, AZ ELSŐ HERCEG A MAGYAROK KÖZETT ................................58

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................58II. RÉSZ ........................................................................................59

ATILA HERCEG ELSŐ KIINDULÁSA......................................................61ELSŐ RÉSZE ................................................................................61II. RÉSZE......................................................................................63

ATILÁNAK MÁSODIK KIMENÉSE AZ MAGYAROKKAL..........................65

538

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................65II. RÉSZ ........................................................................................67III. RÉSZ.......................................................................................69

ATILÁNAK HARMADIK INDULÁSSA A MAGYAROKKAL .......................71ELSŐ RÉSZE................................................................................71

AZ ATILA HERCEGNEK ÚJ HÁZASSÁGÁRÓL ÉS AZ Ő HALÁLÁRÓL ......74I. RÉSZ..........................................................................................74

AZ ATILA FIAINAK EGYBEVESSZÉSÉRŐL, ÉS MINT CSABA, AZ EGYIKFIA, VISSZAMENT SOK MAGYAROKKAL SCÍTHIÁBA....................75

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................75A SZÉKELLYEKRŐL, KIK ŐK IS MAGYAR NEMZETEK ..........................76

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................76AZ MAGYAROKNAK MÁSODIK KIJÖVETELEKRŐL SCÍTHIÁBÓL AZ

PANNÓNIA FÖLDRE ....................................................................76I. RÉSZ..........................................................................................76II. RÉSZ ........................................................................................77

AZ SVATAPOLUKRÓL, A MAGYARORSZÁGI FEJEDELEMRŐL, ÉSMICSODA SZÍN ALLATT ELFOGLALTÁK LEGYEN TŐLE A PANNÓNIAFÖLDET, ETC. .............................................................................79

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................79AZ MAGYAROKNAK HADAIRÓL..........................................................81

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................81A NAGY KÁROLY CSÁSZÁRRÓL, MINT VÍVT A MAGYAROKKAL SOK

ÜDEIG, ÉS MINT MEGGYŐSZTE ŐKET ..........................................83ELSŐ RÉSZ ..................................................................................83

MIKÉPPEN A NAGY KÁROLY CSÁSZÁR A SAXONIABELI SZÁSZOKATFEGYVERREL HAJTOTTA ESMET A RÓMAI KERESZTYÉNSÉGHÖZ ÉSMIKÉPPEN HELLYHESZTÖTTE ŐKET MAGYARORSZÁGBA ÉSERDÉLBE....................................................................................85

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................85AZ LINDEUT HERCEGRŐL II. RÉSZ.........................................86

A SZALÁRD MAGYARI HERCEGRŐL....................................................87I. RÉSZ..........................................................................................87

A TOXUS MAGYARI HERCEGRŐL........................................................88I. RÉSZ..........................................................................................88

A GEYZA MAGYARI HERCEGRŐL, KI SZENT ISTVÁN KIRÁLYNAK ATTYAVALA..........................................................................................89

ELSŐ RÉSZ ..................................................................................89II. RÉSZ ........................................................................................91

AZ MAGYARI KIRÁLLYOK...........................................................92

539

ELSŐ MAGYAROKNAK KIRÁLLYA, SZENT ISTVÁN KIRÁLY..................................................................................................92

A SZENT ISTVÁN KIRÁLYNAK HADAIRÓL II. RÉSZ ................93III. RÉSZ .......................................................................................95IV. RÉSZ .......................................................................................97V. RÉSZ.........................................................................................99VI. RÉSZ .....................................................................................102

AZ II. MAGYARI KIRÁLY, PÉTER, AZ GWILHELMUS BURGUNDIAIHERCEGNEK ÉS SZENT ISTVÁN KIRÁLY HÚGÁNAK A FIA ..........103

I. RÉSZ........................................................................................103AZ III. MAGYARI KIRÁLY, ABA KIRÁLY...........................................104

I. RÉSZ........................................................................................104AZ MAGYAROKNAK IV. KIRÁLLYOK ESMET A NÉMET PÉTER KIRÁLY

................................................................................................106I. RÉSZ........................................................................................106II. RÉSZ ......................................................................................107

AZ V. MAGYARI KIRÁLY, AZ ANDRÁS, A KOPASZ LÁSZLÓ NAGYOBBIKFIA ...........................................................................................109

I. RÉSZ........................................................................................109II. RÉSZ ......................................................................................110

AZ VI. MAGYARI KIRÁLY, SALOMON, AZ ANDRÁS KIRÁLNAK A FIA113I. RÉSZ........................................................................................113

AZ VII. MAGYARI KIRÁLY, BÉLA, A KOPASZ LÁSZLÓNAK AHARMADIK FIA .........................................................................115

I. RÉSZ........................................................................................115AZ VIII. MAGYARI KIRÁLY SALOMON, AZ ANDRÁS KIRÁLYNAK FIA117

I. RÉSZ........................................................................................117II. RÉSZ ......................................................................................118[I]II. RÉSZ..................................................................................121

AZ IX. MAGYARI KIRÁLY, AZ GEYSA, BÉLA KIRÁLYNAK FIA ..........123I. RÉSZ........................................................................................123

A X. MAGYARI KIRÁLY, LÁSZLÓ, BÉLA KIRÁLYNAK A MÁSODIK FIA,GEYZÁNAK AZ ÖCCSE ..............................................................126

I. RÉSZ........................................................................................126II. RÉSZ ......................................................................................128III. RÉSZ .....................................................................................130

A XI. MAGYARI KIRÁLY, KÁLMÁN, A GEYZA KIRÁLYNAK NAGYOBBIKFIA ...........................................................................................132

I. RÉSZ........................................................................................132II. RÉSZ ......................................................................................134

540

AZ XII. MAGYARI KIRÁLY, A MÁSODIK ISTVÁN, KÁLMÁN KIRÁLYNAKA FIA ........................................................................................135

I. RÉSZ........................................................................................135A XIII. MAGYARI KIRÁLY, A II. BÉLA, KIT KÁLMÁN KIRÁLY

MEGVAKÍTOTT VALA................................................................138I. RÉSZ........................................................................................138II. RÉSZ ......................................................................................139III. RÉSZ.....................................................................................141

A XIV. MAGYARI KIRÁLY GEYZA-, AZ VAK BÉLA KIRÁLYNAKELSŐSZÜLÖTTE ........................................................................142

I. RÉSZ........................................................................................142A XV. MAGYARI KIRÁLY, AZ III. ISTVÁN, AZ II. GEYZA KIRÁLYNAK

NAGYOBBIK FIA .......................................................................144I. RÉSZ........................................................................................144

A XVI. MAGYARI KIRÁLY, II. LÁSZLÓ, AZ VAK BÉLA KIRÁLYNAK AMÁSODIK FIA............................................................................145

I. RÉSZ........................................................................................145A XVII. MAGYARI KIRÁLY, AZ IV. ISTVÁN, AZ VAK BÉLA KIRÁLYNAK

AZ HARMADIK FIA ....................................................................145I. RÉSZ........................................................................................145

AZ XVIII. MAGYARI KIRÁLY, AZ III. BÉLA, A II. GEYZA KIRÁLYNAK AMÁSODIK FIA............................................................................146

I. RÉSZ........................................................................................146A XIX. MAGYARI KIRÁLY, EMRE, AZ III. BÉLA KIRÁLYNAK A FIA..147

I. RÉSZ........................................................................................147AZ XX. MAGYARI KIRÁLY, AZ III. LÁSZLÓ, AZ EMRE KIRÁLYNAK A

FIA ...........................................................................................149I. RÉSZ........................................................................................149

A XXI. MAGYARI KIRÁLY] AZ II. ANDRÁS, AZ EMRE KIRÁLYNAKÖCCSE ......................................................................................149

I. RÉSZ........................................................................................149II. RÉSZ ......................................................................................151

A XXII. MAGYARI KIRÁLY, A IV. BÉLA, AZ ANDRÁS KIRÁLYNAK ANAGYOBBIK FIA .......................................................................152

I. RÉSZ........................................................................................152II. RÉSZ ......................................................................................154III. RÉSZ.....................................................................................155IV. RÉSZ .....................................................................................157V. RÉSZ ......................................................................................159VI. RÉSZ .....................................................................................161VII. RÉSZ....................................................................................163

541

VIII. RÉSZ...................................................................................164AZ XXIII. MAGYARI KIRÁLY, AZ IV. ISTVÁN, AZ IV. BÉLA

KIRÁLYNAK A FIA.....................................................................167I. RÉSZ........................................................................................167

A XXIV. MAGYARI KIRÁLY, AZ IV. LÁSZLÓ, AZ IV. ISTVÁNNAK FIA,KIT A MAGYAROK KUN LÁSZLÓNAK NEVEZIK VALA.................167

I. RÉSZ........................................................................................167AZ XXV. MAGYARI KIRÁLY, III. ANDRÁS, KIT VELENCEI ANDRÁSNAK

HÍVÁK ......................................................................................171I. RÉSZ........................................................................................171

AZ XXVI. MAGYARI KIRÁLY, AZ I. KÁROLY, MARTELLUSKÁROLYNAK A FIA...................................................................172

II. RÉSZ ......................................................................................172AZ XXVII. MAGYARI KIRÁLY, VENCEL, A CSEH KIRÁLYNAK FIA, KIT A

MAGYAROK LÁSZLÓ KIRÁLYNAK NEVEZIK VALA.....................172I. RÉSZ........................................................................................172

A XXVIII. MAGYARI KIRÁLY, OTHO, A BAJORI HERCEG .................174I. RÉSZ........................................................................................174

ESMÉT A KÁROLY KIRÁLYRÓL.........................................................175I. RÉSZ........................................................................................175II. RÉSZ ......................................................................................176III. RÉSZ .....................................................................................177

AZ: XXIX. MAGYARI KIRÁLY, AZ: I. LAJOS, [KÁROLY] KIRÁLYNAK AFIA ...........................................................................................178

I. RÉSZ........................................................................................178II. RÉSZ ......................................................................................180III. RÉSZ .....................................................................................181

AZ XXX. MAGYARI KIRÁLY, AZ MÁRIA, LAJOS KIRÁLYNAKNAGYOBBIK LEÁNYA................................................................183

I. RÉSZ........................................................................................183II. RÉSZ ......................................................................................184

AZ XXXI. MAGYARI KIRÁLY, A KIS KÁROLY, AZ APULIAI KIRÁLY .186I. RÉSZ........................................................................................186

ESMET A MÁRIA KIRÁLNÉ ASSZONNAK ÉS AZ ANYÁNAK HISTÓRIÁJAKÖVETKÖZIK............................................................................187

I. RÉSZ........................................................................................187II. RÉSZ ......................................................................................188

AZ XXXII. MAGYARI KIRÁLY, SIGMOND, AZ BRANDEBURGI HERCEG................................................................................................189

I. RÉSZ........................................................................................189II. RÉSZ ......................................................................................191

542

III. RÉSZ.....................................................................................193IV. RÉSZ .....................................................................................195V. RÉSZ ......................................................................................197VI. RÉSZ .....................................................................................199VII. RÉSZ....................................................................................201VIII. RÉSZ ..................................................................................202IX. RÉSZ .....................................................................................204

AZ XXXIII. MAGYARI KIRÁLY, ALBIRT, AZ BÉCSORSZÁGI HERCEG 205I. RÉSZ........................................................................................205II. RÉSZ ......................................................................................206

AZ XXXIV, MAGYARI KIRÁLY, A LENGYEL LÁSZLÓ.......................208I. RÉSZ........................................................................................208II. RÉSZ ......................................................................................210III. RÉSZ.....................................................................................211

AZ HUNYADI JÁNOSRÓL, ERDÉLI VAJDÁRÓL, ÉS ANNAK JELESDOLGAIRÓL..............................................................................212

I. RÉSZ........................................................................................212II. RÉSZ ......................................................................................213III. RÉSZ.....................................................................................215IV. RÉSZ .....................................................................................217V. RÉSZ ......................................................................................219VI. RÉSZ .....................................................................................221VII. RÉSZ....................................................................................223VIII. RÉSZ ..................................................................................225IX. RÉSZ .....................................................................................227X. RÉSZ ......................................................................................229XI. RÉSZ .....................................................................................231XII. RÉSZ....................................................................................233XIII. RÉSZ ..................................................................................235XIV. RÉSZ...................................................................................236XV. RÉSZ....................................................................................238XVI. RÉSZ...................................................................................241XVII. RÉSZ .................................................................................243

AZ XXXV. MAGYARI KIRÁLY, LÁSZLÓ, AZ ALBIRT KIRÁLYNAK A FIA................................................................................................244

I. RÉSZ........................................................................................244II. RÉSZ ......................................................................................246III. RÉSZ.....................................................................................248IV. RÉSZ .....................................................................................250V. RÉSZ ......................................................................................252VI. RÉSZ .....................................................................................254

543

VII. RÉSZ....................................................................................255VIII. RÉSZ...................................................................................257IX. RÉSZ .....................................................................................259X. RÉSZ.......................................................................................260XI. RÉSZ .....................................................................................262XII. RÉSZ....................................................................................264XIII. RÉSZ...................................................................................266XIV. RÉSZ...................................................................................268XV. RÉSZ ....................................................................................270XVI. RÉSZ...................................................................................272XVII. RÉSZ .................................................................................274XVIII. RÉSZ ................................................................................275XIX. RÉSZ...................................................................................278XX. RÉSZ ....................................................................................280XXI. RÉSZ...................................................................................282XXII. RÉSZ .................................................................................284XXIII. RÉSZ ................................................................................286

AZ XXXVI. MAGYARI KIRÁLY, AZ HUNYADI MÁTTYÁS, AZGUBERNÁTOR HUNYADI JÁNOSNAK A FIA................................287

I. RÉSZ........................................................................................287II. RÉSZ ......................................................................................289III. RÉSZ .....................................................................................292IV. RÉSZ .....................................................................................294V. RÉSZ.......................................................................................296VI. RÉSZ .....................................................................................298VII. RÉSZ....................................................................................300VIII. RÉSZ...................................................................................302IX. RÉSZ .....................................................................................304X. RÉSZ.......................................................................................306XI. RÉSZ .....................................................................................308XII. RÉSZ....................................................................................310XIII. RÉSZ...................................................................................312XIV. RÉSZ...................................................................................314XVI.[!] RÉSZ ..............................................................................315XVII. RÉSZ .................................................................................318XVIII. RÉSZ ................................................................................320XIX. RÉSZ...................................................................................322XX. RÉSZ ....................................................................................324XXI. RÉSZ...................................................................................327XXII. RÉSZ .................................................................................329XXIII. RÉSZ ................................................................................331

544

XXIV. RÉSZ ................................................................................334XXV. RÉSZ..................................................................................337XXVI. RÉSZ ................................................................................339XXVII. RÉSZ...............................................................................341XXVIII. RÉSZ..............................................................................344

MÁTTYÁS KIRÁLY HADA A LENGYELEK ELLEN................................345XXIX. RÉSZ ................................................................................345XXX. RÉSZ..................................................................................348XXXI. RÉSZ ................................................................................350XXXII. RÉSZ...............................................................................353XXXIII. RÉSZ..............................................................................355XXXIV. RÉSZ..............................................................................358XXXV. RÉSZ ...............................................................................360XXXVI. RÉSZ..............................................................................363XXXVII. RÉSZ ............................................................................365

MÁTTYÁS KIRÁLYNAK A RÓMAI FRIDERIK CSÁSZÁR ELLEN VALÓHADA .......................................................................................368

XXXVIII. RÉSZ ...........................................................................368XXXIX. RÉSZ..............................................................................370XL. RÉSZ ....................................................................................373XLI. RÉSZ...................................................................................376XLII. RÉSZ..................................................................................378

AZ MÁTTYÁS KIRÁLYNAK ÚJ HADÁRÓL AZ FRIDERIK CSÁSZÁR ELLEN................................................................................................381

XLIII. RÉSZ ................................................................................381AZ KENYÉRMEZŐI DIADALOMRÓL A TÖRÖKEK ELLEN .....................383

XLIV. RÉSZ ................................................................................383XLV. RÉSZ..................................................................................385XLVI. RÉSZ ................................................................................388XLVII. RÉSZ ...............................................................................391XLVIII. RÉSZ..............................................................................393XLIX. RÉSZ ................................................................................395L. RÉSZ.......................................................................................398LI. RÉSZ .....................................................................................400LII. RÉSZ....................................................................................403LIII. RÉSZ...................................................................................405LIV. RÉSZ...................................................................................407

AZ MÁTTYÁS KIRÁLYNAK NAGY DICSÍRETI.....................................426MÁTTYÁS KIRÁLY HALÁLA UTÁN MENNYI VESZÉDÉS VOLT AZ

MAGYARI KORONÁÉRT, ÉS MINT LÖTT DOLGA AZ HUNYADIJÁNOSNAK, AZ: MÁTTYÁS KIRÁLY FIÁNAK .............................437

545

AZ XXXVII. MAGYARI KIRÁLY, AZ LENGYEL LÁSZLÓ KIRÁLY, KIAZELŐTT CSEH KIRÁLY IS VALA ...............................................439

AZ XXXVIII. MAGYARI KIRÁLY, LAJOS, AZ II. AZ LÁSZLÓKIRÁLYNAK FIA........................................................................489

SZÓTÁR ............................................................................................498

HELY- ÉS NÉVJEGYZÉK ..............................................................510

546

Bibliotheca HistoricaTÖRTÉNELMI ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI SOROZAT SZERKESZTŐBIZOTT-

SÁG DERCSÉNYI DEZSŐ / GYÖRFFY GYÖRGY KLANICZAY TIBOR / STOLL BÉ-LA SZŰCS JENŐ / ZOLNAY LÁSZLÓ

Kiadta az Európa Könyvkiadó Magyar Helikon osztálya. A kiadás ért azEurópa Könyvkiadó igazgatója felel. Készült a Kner Nyomda Dürer üzemében(munkaszám 1399), Békéscsabán, 1981 - ben. A kötetet Katona Tamás szer-kesztette. A tipográfia és a kötésterv Szántó Tibor munkája. Műszaki szerkesztőNagy András. A Magyar Helikon vezetője Szántó Tibor. Készült 41,65 (A/5) ívterjedelemben, diósgyőri papíron, Dante Monotype betűvel, 14 750 példányban. HE 2o -d - 8I83 / HU ISSN 0133 - 6967 / ISBN 963 207 840 3

bibliotheca historica · 3 heltai gáspár kronika az magya-roknak dolgairÓl sajtÓ alÁ rendezte...

Documents