1

Forgács Attila: Bevezetés a pszichológiába 1. A pszichológia előzményei A pszichológia furcsa jelensége a civilizációtörténetnek. A görög eredetű pszicho szó jelentése lélek. A lélek alighanem az univerzum legbonyolultabb és legszubjektívebb jelensége. Elég csak olyan lélektani jelenségekre utalást tenni, mint az érzelmek, vagy az álmok. A logosz szó a tudományosságra utal. A tudomány pedig az univerzum legracionálisabb megértését jelenti. A világ legszubjektívabb jelenségvilágának legracionálisabb megközelítését jelenti a pszichológia. Ez a paradoxon teszi kimondottan érdekessé a lélektant azok számára, akik szeretik. Pedig nem evidens, hogy a lélekkel tudományos alapon kell foglalkozni, vagy még az sem, hogy foglalkozni kell vele. Az evolúciót könnyedén élték túl a lények anélkül, hogy a lélekről gondolkodtak volna. Az ember az egyetlen ismert lény, akinek lélektani koncepciói vannak, tehát gondolkodik a lélekről. . Az első lény, amelyiket megihlette a lélek fogalma, a neandervölgyi ember volt, úgy 100 ezer évvel ezelőtt. Az antropológusok azért őt tartják az első lélekkel foglalkozó lénynek, mivel a neandervölgyi ősünk volt az evolúció első lénye, aki eltemette halott hozzátartozóját. A törzsfejlődés majom és ember közötti hiányzó láncszeme abból adódik, hogy a neandervölgyi előtti emberek tetemeit – temetés híján - a dögevők szerte hordták, ezért csak kivételes esetben fedezhető fel az egész fossziliájuk. A neandervölgyi elődünk viszont temetett. Mi köze ennek a lélekhez? A neandervölgyi nemcsak a testet temette el, hanem eszközöket is helyezett a sírba. Azt gondolta, hogy a test meghalt ugyan, de valami továbbél a létezésből, aminek eszközökre van szüksége. Sőt a neandervölgyi temetkezési helyeken a természetes pollentöménység sokszorosát találják, ami arra utal, hogy virágot is hordtak a sírra. A lélekkel való legősibb – 100 ezer éves - foglalatosság érzelmekkel telített, misztikus és vallásos volt. Ebben a lélekkoncepcióban a tudományosság jelei még nem fedezhetők fel.

A neandervölgyi ember1

A világ értelmezésének legalább három nagy megközelítése van: a vallásos, a művészeti és a tudományos felfogás. A lélek művészeti ábrázolása kb. 30 ezer éves. Az első alakábrázolások a cro-magnoni emberhez fűződnek. A neandervölgyi embert úgy 50 ezer éve felváltotta a cro-magnoni ember. A neandervölgyi azért halt ki, mert nem volt képes

1 Forrás: http://www.erichufschmid.net/Neanderthals/More-Neanderthals-4.html letöltés: 2012. 08. 01.

2

differenciált verbális kommunikációra úgy, ahogy ezt a sokkal gyengébb testfelépítésű riválisa, a cro-magnoni tudta (Csányi, 1999). A neandervölgyi koponyájában nincsen nyoma az agy verbális központjának. A koponya helyzete azt jelzi, hogy a gégefedő nem volt olyan helyzetben, hogy megfelelően artikulált hangot legyen képes kiadni. Minden jel szerint, a neandervölgyi ember nem volt képes a mai értelemben vett differenciált verbális kommunikációra. Ezért került túlélési hátrányba az egyébként satnyább testfelépítésű cro-magnoni fajhoz képest. A verbális kommunikáció fejlődésének túlélés értéke volt az emberré válás során.

A B betűvel jelzett terület az agy beszédközpontja (Broca-féle area). A régió sérülésének (bevérzés, daganat, infarktus, stb.) következménye a beszéd megértésének, vagy kivitelezésének zavara. Pierre-Paul Broca a 19.század második felében fedezte fel ezt a (legtöbb ember esetén) bal agyféltekén lévő területet, amely kapcsolódik a nyelvi képességekhez. Egy epilepsziás betege a „tan-tan” szótag ismétlésén kívül teljesen elveszítette a beszéd képességét.

A vallás hisz a lélekben, míg a művész ábrázolja a lelki állapotokat. A tudományos érdeklődés pedig mérni igyekszik az egyes lelki működéseket. A vallásos felfogásnak 100 ezer éves előnye van, míg 30 ezer év bölcsességét fogja át a művészeti ábrázolás. A tudományos megközelítés pedig alig több 130 évesnél. Bizonyos művészeti lélekábrázolások évezredeket átívelve is hitelesek és érdekesek maradtak. Homérosz művei csaknem 3 ezredév után is olvashatóak, és meg tudjuk érteni a történéseket, és a hősök lelki állapotait. A tudományos ismeretek bizonyos szempontokból eltérnek a művészetektől és a vallásoktól. A tudomány nyitott rendszer. Minél nyitottabb, annál valószínűbb, hogy tudományos – és nem hitszerű (vallásos) - megközelítésről van szó. A korábbi tudományos tételek megdőlnek, és meg is döntendők, újabb ismeretek birtokában. Míg bizonyos művészeti alkotások és vallásos hittételek évezred átívelhetnek, a tudomány értéke a frissesség. Egy komoly tudományos pszichológiai folyóirat nem közölne olyan tanulmányt, amelyben a hivatkozások 10-15 évnél régebbiek. A szerkesztő a legfrissebb eredményeket tartja érdemesnek megosztani az olvasókkal. A 15 évnél régebbi tudományos megállapítások döntő többsége ma már elavult, nem hiteles és nem szalonképes. Valószínűsíthető az is, hogy a mai tudásunkat 15 éven belül felülírják újabb ismeretek. Tehát a mai tudományos ismeretünk pontatlan és múlandó. Most újra emlékezzünk a több ezer éves vallási tanokra, valamint a világirodalom klasszikusainak kopás állóságára! A tudomány hihetetlen dinamizmussal fejlődött az utóbbi évszázadban. A valaha élt tudósok 98%-a ma él. A tudományos eredmények alapjaiban változtatták meg az életmódot. A vallásos, a művészi és a tudományos lélekfelfogás időnként keveredik is. Az első emberábrázolások varázslási célokat szolgáltak. A paleolit kori Vénuszok a termékenység, míg a korai barlangrajzok a vadászatok sikereit voltak hivatottak szolgálni. Arra is van példa, hogy a tudományos és a művészeti felfogás keveredjen. Ronnie D. Laing angol pszichoterapeuta párterápiás megfigyeléseit rendszerint nem tudományos folyóiratokban, hanem verseskötetekben közölte. Álljon itt egy példa a Tényleg szeretsz c. kötetének címadó dialógus verse:

3

nő: Szeretsz? férfi: Igen szeretlek nő: Mindennél jobban? férfi: Igen mindennél jobban nő: Az egész világnál? férfi: Igen az egész világnál nő: Szeretsz? férfi: Igen szeretlek nő: Szeretsz itt lenni velem? férfi: Igen szeretek itt lenni veled nő: Szeretsz rám nézni? férfi: Igen szeretek rád nézni nő: Butának tartasz? férfi: Nem, nem tartalak butának nő: Vonzónak tartasz? Férfi Igen: vonzónak tartalak nő: Untatlak? férfi: Nem, nem untatsz nő: Szereted a szemöldökömet? férfi: Igen szeretem a szemöldöködet nő: Nagyon? férfi: Nagyon nő: A kettő közül melyiket mégis jobban? férfi: Ha az egyiket mondom a másik féltékeny lesz nő: Azért csak mondd férfi: Egyik gyönyörűbb, mint a másik nő: Tényleg így gondolod? férfi: Tényleg így nő: És a szemhéjam tetszik? férfi: Igen-igen tetszik nő: Ez minden? férfi: A szemhéjad gyönyörű nő: Szereted az illatomat? férfi: Igen szeretem az illatodat nő: Szereted a parfümöm illatát? férfi: Igen szeretem a parfümöd illatát nő: Gondolod jó ízlésem van? férfi: Gondolom jó ízlésed van nő: Gondolod tehetséges vagyok? férfi: Gondolom tehetséges vagy nő: Nem gondolod, hogy lusta vagyok ? férfi: Nem gondolom, hogy lusta vagy nő: Szeretsz hozzám érni? férfi: Igen szeretek hozzád érni nő: Szórakoztatónak tartasz? férfi: A szó legjobb értelmében nő: Szoktál nevetni rajtam? férfi: Nem, nem szoktam nevetni rajtad

Ronnie D. LAING (1927-1989)

Legfontosabb művei magyar nyelven:

Laing R.D. (1983a): Tényleg szeretsz…?

Helikon Kiadó, Budapest. Laing R.D. (1983b): Gubancok. Helikon

Kiadó, Budapest. Laing R.D. (1988): Beszélgetések

gyerekekkel. Helikon Kiadó, Budapest.

Laing R.D. (1990): Bölcsek, balgák, bolondok. Európa Könyvkiadó, Budapest.

Laing legfontosabb követője a magyar származású kanadai matematikus, Feldmár András, aki x évig volt Laing személyi titkára és barátja.

FELDMÁR András (1940- )

Feldmár András legfontosabb művei:

Feldmár A. (1992): A tudatállapotok

szivárványa. Attitűd Kft. kiadása, Debrecen. Részletek letölthetők: http://www.daath.hu/showText.php?id=72

4

nő: Tényleg szeretsz? férfi: Tényleg szeretlek nő: Mondd „szeretlek” férfi: Szeretlek nő: Akarsz megölelni? férfi: Akarlak megölelni és simogatni és felöklelni és adni-kapni nő: És minden rendben? férfi: Minden rendben nő: Meg tudsz esküdni rá hogy sose hagysz el? férfi: Megesküszöm rá hogy sosem hagylak el két kezem a szívemre és így haljak meg ha hazudnék (csend) nő: Tényleg szeretsz?

Ronnie Laing és Feldmár András egy

közös képen

A lélek iránti vallásos érdeklődésnek 100 ezer év, míg a művészeti felfogásnak 30 ezer év előnye van a tudományoshoz képest. Habár a filozófusok mindig is értekeztek a lelki működések törvényszerűségeiről, mégis az első tudományos igényű megközelítés 1879-ben látott napvilágot. Wilhelm Wundt lipcsei mérnök egyes lelki működéseket (leginkább az érzékleteket) laboratóriumi körülmények között mérte. Azóta számít a pszichológia a tudományok közé. A tudományosságnak vannak bizonyos alapkritériumai. Descartes óta annyira számít tudományosnak egy megközelítés, amennyire számokkal mérhető. A tudomány alapkritériumai: objektív; mérhető; kontrollálható; megismételhető; definiálható. A természettudományokban egyértelműségek vannak tehát.

Wilhelm WUNDT (1832-1920)

1879 Lipcsében pszichológiai laboratóriumot hozott létre. Ez volt a tudományos pszichológia kezdete. A pszichológiát azóta egyetlen tényező különíti el az összes többi társadalomtudománytól: a lélektan a vizsgálatának tárgyát laboratóriumba viszi. A lelket úgy vizsgálgatja, mint mondjuk a kémikus az anyagokat és vegyületeket. Megkísérli előállítani a társadalmi helyzetet a laboratóriumban, megpróbálja kititrálni az összes feltételezhető hatótényezőt. Ezek lesznek a változók. A változókat cserélgetve méri, hogy azok milyen hatással vannak a lelki folyamatokra. Természettudománnyá kíván válni. Laboratóriumi kísérleteket más társadalomtudomány nem igazán képes végezni. A történelmi figurát, vagy a szépirodalom halhatatlan alakjait nehéz lenne a laboratóriumba cipelni, mert halhatatlanság ide vagy oda, döntő többségük már nincsen az élők sorában. Ha egy társadalomtudós mégis kísérletezik, akkor ő nagy valószínűséggel a szociálpszichológia eszközkészletét alkalmazza.

5

2. A lelki jelenségek A tudományos lélektan döntően olyan jelenségekkel foglalkozik:

• melyeket minden normális felnőtt ember naponta megtapasztal, • melyek megmérhetőek.

Azon lelki jelenségek, melyek ritkán fordulnak elő, statisztikai módszerekkel nem mérhetőek megfelelően, ezért az akadémikus pszichológia figyelmét elkerülik (Forgács, 2004). A furcsa, ritka jelenségek döntő részét inkább kezelik patologikus működésként, főként, ha az zavart okoz a személyben, vagy a környezete számára (ld. 3.2. fejezetet a 16. oldalon). Néhány alapvető lelki működés felel meg ezeknek a kritériumoknak:

• érzékelés • észlelés • figyelem • tanulás • emlékezés • érzelem • gondolkodás • álom • fantáziálás

A struktúrája: Az alapvető lelki jelenségekre vonatkozóan a pszichológus néhány alapkérdést fogalmaz meg, melyekre a különféle pszichológiai irányzatok eltérő válaszokat adnak.

2.1. Az érzékelés Sok pszichológus megkérdőjelezné, hogy az érzékelés egyáltalán pszichológiai jelenségnek tekinthető-e, hiszen elsősorban biológiai, biokémiai és fizikai folyamatok játszódnak le az érzékelés során. A látás esetén a fény rávetül a retinára, ahol az idegsejtekben lebomlik az A vitamin, ez képezi az ingerületet.

Végtelen számú dolog, jelenés, változás zajlik egy időben, és ezek közül a mi érzékelésünk választja ki az épp megtapasztaltat, és ez maga a világ.

Az érzékelés során az inger (a fizikai világ megváltozása) ingerületté válik. Az érzékelés tehát az információ felvételét jelenti akár külső, akár belső forrásból. Amely információ nem kerül be a rendszerbe, az számunkra nem is létezik. Vannak olyan fizikai folyamatok, melyeket nem képesek az emberi érzékelő szervek detektálni. Ilyenek pl. az ultrahang, vagy a röntgensugárzás. Ezek a folyamatok objektívek és létezőek, az ember mégis csak azért tud róluk, mert kifejlesztett valamilyen segédeszközt, amellyel ezeket a jeleket a saját érzékleti modalitásába, és a saját érzékelhető tartományába fordította. Az emberi érzékelés néhány érzéklet modalitásra vonatkozik: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás, hőérzet és egyensúly érzet. Más lények egyéb érzékletekkel is rendelkeznek: pl. a halak érzékelik az áramlásokat, a denevér az ultrahangokat, a költöző madarak a Föld mágneses terét, stb. Ráadásul az egyes lények kapacitása az egyes érzékleti modalitásokon belül sokkal kifinomultabb és érzékenyebb lehet, mint az emberé. A kutya szaglása 50-szer, 100-szor érzékenyebb, mint az emberé.

„Aldous Huxley-nak van egy novellája, aminek „A vakok országa” a címe. Arról szól,

hogy egy ember eltéved egy sivatagban, átmászik egy hegyen, és egy egészen eldugott

völgyben talál egy kis országot. Ott először minden normálisnak látszik, de aztán a

6

vándor nagy meglepetéssel fedezi fel, hogy az egész országban mindenki vak. Talál

egy gyönyörű nőt, akivel egymásba szeretnek, és meg akarnak házasodni. A házasság

előtt azonban meg kell vizsgálni az ifjú párt. Ekkor azt találják, hogy valami nincs

rendben ezzel az emberrel, mert valami rendellenesség van az arcán. Emiatt egy

operációt kellene elvégezni rajta. Végül is engedélyezik számukra a házasságot azzal

a feltétellel, hogy a férfi aláveti magát az operációnak. Mikor azonban megkérdezi,

hogy mi lenne ez az operáció, akkor megérti, hogy ki akarják szúrni a két szemét

azért, hogy ő is legyen olyan, mint a többiek. Azt mondták ugyanis róla, hogy az ilyen

emberek, mint ő, hallucinálnak. Olyan dolgokat mondanak, hogy például vannak

színek, vannak formák, és úgy beszélnek, mintha őrültek lennének, de ezt az elmebajt

ezzel az operációval meg lehet gyógyítani.”2

A hallucináló pszichotikus beteg olyan dolgokat is érzékel, amit a többi ember nem. A modern társadalom ezeket az érzékleteket megszüntetendőnek tartja, míg az antipszichiáterek szerint, nincs joga senkinek megszüntetni ezeket. A lelki betegek döntő többsége ugyanakkor szenved a tünetektől, és szívesen megszabadul tőlük. Ráadásul a pszichotikus beteg a hallucinációival törődik, a reális ingereket sokszor figyelmen kívül hagyja, ami önveszélyes állapot.

2.2. Az észlelés Az idegrendszerben keletkezett ingerület lélektani folyamatok során nyer értelmet. Ezt a folyamatot nevezik észlelésnek, vagy percepciónak. A kommunikációs szakirodalom nagyjából ezt a jelenséget érti a dekódolás alatt.

Mi ez? Mit lát? A kérdés helytelen. Ugyanis mindenki ugyanazt a mintázatot látja (érzékeli), csakhogy az észlelés során eltérő jelentéssel ruházhatják fel ugyanazokat az ingereket. A képen az un. Rubin serleg van. Az emberek egy része egy serleget észlel, míg mások két egymás felé forduló arcot percipiálnak.

2 Az idézet az alábbi forrásból származik: Feldmár A. (1992): A tudatállapotok szivárványa. Attitűd Kft. kiadása, Debrecen.

7

Hasonló észlelési szabadságot biztosít a Boring féle ábra is. Van, aki egy fiatal hölgyet, van, aki egy időset, és van olyan is, aki egy idősebb urat észlel. Keresse meg valamennyi alakot!

2.2.1. Aha-élmény. Aha-élménynek nevezzük azt a pillanatot, amikor a percepcióváltás következtében ugyanazoknak az ingereknek egészen más jelentése fogalmazódik meg. Az emberek többsége kedveli ezeket a szempontváltásokat, humorosnak tekinti, de legalábbis felkelti az érdeklődését. A kreativitás egyik kulcstényezője a szempontváltás (percepcióváltás) készsége. Minél könnyebben, gyorsabban és szokatlanabb módon képes valaki percepciót váltani, annál kreatívabb személyiség. Ez a készség fejleszthető.

Hány kocka van a képen? Van, aki 6-ot, van, aki 7-et észlel. A válasz a percepciós sajátosságoktól függ. Aki alsó perspektívából szemléli a kockákat, az 6-ot észlel, míg aki felülről tekint a kockákra, az 7-et.

„Felsegeles brámiflée heylseírás, mret az ayg

mnidnet mgeold! Nem atz olavssák aimt

ítram, haenm ami za étrelme… Az ézslelés

étrelmet ad az étrelmtelnenek… A vliág az

ézsellésen kreesztül sutrkturáldiók…”

Az alaklélektan, vagy más néven gestalt pszichológia szerint, az emberi percepció sajátossága, hogy értelmes alakokba (mintázatokba) törekszik szervezni az ingereket. Még akkor is értelmet keres az ingerekben, ha azok kaotikusan szerveződnek.

2.2.2. Miért fontos a percepció?

• Úgy észleljük a világot, amilyenek vagyunk • Olyan világ jut nekünk, ahogy észleljük • A világra úgy reagálunk, ahogy észleljük

2.2.3. Az észlelés, mint a személyiség megnyilvánulása Az észlelés egyedi és szubjektív folyamat. Minden lelki jelenség megjelenik a percepcióban, ezért egy személy lelkének tulajdonságai, az észlelése sajátosságai feltárása által megérthető.

8

Az alábbi személyes tényezőktől függ a percepció: • Tapasztalatok • Kielégítetlen vágyak és szükségletek • Kielégítetlen ösztönök • Személyiség • Traumák • Betegségek

2.2.4. Az észlelt realitás Objektív világ nem létezik, csak észlelt világ van. A beérkezett információk az észlelésen keresztül nyernek sajátos és egyéni értelmet. Olyan realitás jut az egyénnek, ahogy észleli a világot. A depressziós egyén egészen másképpen festi le a környezetét, mint ugyanazt a kontextust egy szerelmes ember észlelné. A lelki állapotok (az érzelmek, a motiváció, az emlékezet és a tanulás) mind meghatározzák, hogy miképpen észleljük a világot. Ez az észlelet pedig meghatározza a cselekedeteket, akár az alábbi viccben:

Egy cipőárust elküldenek Burundiba. Megérkezik a repülő, az ügynök meglepődve telefonál az ügynökségnek a repülőtér elől: - „Küldjék gyorsan a visszavivő

repülőjegyét, mert itt nem lehet cipőt eladni, hiszen senki nem hord cipőt”. Másnap egy másik cipőárust küldenek Burundiba. Megérkezik a repülő, az ügynök meglepődve telefonál az ügynökségnek a repülőtér elől: - „Küldjék az összes cipőt,

mert bármennyit el lehet adni, hiszen itt még senkinek nincs cipője…” A két ügynök ugyanazzal a társadalmi realitással szembesült, de az információk dekódolása és percepciója egészen eltérő reakciót váltott ki.

2.2.5. Viselkedés és percepció Az értelemtulajdonítás sajátos humán tulajdonság. Az ember lelki működései nem érthetőek meg a percepció feltárása nélkül. A személy úgy reagál a környezetére, ahogyan értelmezi (percipiálja) a környezete ingereit. A másik személy viselkedésének megértéséhez először is a percepcióját kell megérteni. Vajon miért észleli úgy a világot, ahogy észleli? Ha Ön is úgy észlelné a dolgokat, mint a társa, akkor valószínűleg hasonló következtetésekre jutna, és ezért hasonlóan is viselkedne. A humanisztikus pszichológia alapvetése, hogy meg kell próbálni a másik személy szemével szemlélni a világot. Ez az állapot az empátia (ld. 4.4.1. fejezetet a 44.oldalon).

Az egyén percepciójának vizsgálata által számos személyes lelki tulajdonsága feltárható. Ezt az elvet alkalmazzák az un. projektív személyiségvizsgáló eljárások. A projektív tesztek lényege, hogy félig strukturált ingereket mutatnak a vizsgálati személyeknek, akiknek az a feladata, hogy értelmezzék az ingert. A félig strukturált jelző azt jelenti, hogy az ingernek önmagában nem sok jelentése van. A vizsgálati személynek magának kell értelmezni (percipiálni) az ingert. A személy mintegy belevetíti (projektálja) saját belső világát az értelmezés (percepció) közben. A folyamat által, mintegy megmutatja belső, pszichikus realitását.

9

Tematikus Appercepciós Teszt (TAT). Az eljárásban különféle jeleneteket mutat a vizsgálatvezető a személynek, akinek az a feladata, hogy értelmezze, mi történhet az egyes képeken. A válaszok jellegzetességeit a pszichológus tartalomelemzi. Az eljárás lényege, hogy bizonyos előre meghatározott tartalmi kategóriákba sorolja a személy válaszait. Az egyes kategóriák telítettsége (a válaszok hány százaléka került az egyes kategóriákba), valamint a kategóriák telítettségének egymáshoz viszonyítása alapján fogalmaz meg tendenciákat. Az eredményeket - az adott kultúrába tartozó - más válaszolók, válaszjellegzetességeinek átlagához viszonyítja. Az egyes személyiségvonásokra jellemző jegyek azonosíthatók. Ezen felül, bizonyos lelki betegségekre jellemző választípusok is vannak.

2.2.6. A Rorschach-próba Hermann Rorschach nevéhez fűződik a Rorschach-próba eljárás. A vizsgálati személy 10 db tintapacnit értelmez.

Hermann RORSCHACH

(1884-1922) A Rorschach-próba a percepciós jellegzetességek egész sorát vizsgálja. Egy-egy vizsgálati személy átlagosan 4 választ szokott adni egy táblára. Fontos elemzési szempont, hogy a személy először az egész mintát, vagy éppen annak egy részletét értelmezi. Van olyan percepciós stílus, amikor a személy a kis részleteket észrevéve halad a nagy totális rálátásra. Az ilyen szemlélet egészen eltér attól, aki a nagy egészet ragadja meg, és onnan halad a részletek felé. Van olyan is, aki örökké beleragad az apró jelentéktelen részletekbe. Valamennyi ábrának megvan a maga hagyományos jelentésvilága. Ez azt jelenti, hogy a személyeket megkérjük, hogy adjanak egy rövid címet az ábrára, és a legtipikusabb címeket tekintjük a tábla felszólító jellegének. Bárki bármilyen választ ad, a pszichodiagnoszta fejben tartja a tábla felszólító jellegét, és a háttérjelentést ebből fejti ki. Pl. A fenti 3. ábra felszólító jellege a társas viszonyokra vonatkozik. A legtöbb személy valamilyen mozgásos

10

tevékenységet észlel két ember között. Mivel ez a motívum vezérli a szemléletet, ezért még akkor is a társas kapcsolatok jellemzőire vonunk le következtetést, ha a vizsgált személy történetesen nem említi meg ezt a témát. Egy szociofóbiás3 vizsgálati személy ezt a táblát megfordította a talpáról a fejére, majd azt mondta, hogy itt egy széttaposott béka van. A vizsgálatvezető számára ez jelzés, hogy az illető személy problematikájának egy része a szociális kapcsolatrendszerben keresendő.

KOZMUTZA Flóra

(1905-1995)

Kozmutza Flóra, a Flóraversek ihletője és József Attila egykori pszichológusa, megvizsgálta a Rorschach-próbával József Attilát. Azonban 400-nál több választ adott József Attila az első 4 táblára (egy átlagos ember 16 választ ad ugyanezekre a táblákra), ezért felfüggesztette a vizsgálatot a pszichológusnő. Kozmutza Flóra 1995-ben meghalt. A hagyatékából előkerült József Attila töredékes Rorschach jegyzőkönyve, melyet névtelenül odaadtak Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus professzorasszonynak elemzésre. Bagdy Emőke elolvasta a válaszokat, majd először annyit mondott: „Nagyon józsefattilás!” A Rorschach-próba értő kezekben olyan pontos lenyomatát adja a személyiségnek, mint a kriminológus számára az ujjlenyomat.

JÓZSEF Attila (1905-1937)

BAGDY Emőke

(1941- ) A módszert ennek ellenére már nem alkalmazzák számos nyugati országban. Számos oka van ennek: A vizsgálatvezető pszichológus olyan információkat szerez meg az alanyról, amelyeket a személy maga sem tud. Sok esetben ezekkel az elfojtott, tudattalan információkkal való szembesítés iatrogén4 ártalmakat okozna. Nem véletlen, hogy a személy a tudattalan tartományba szorít bizonyos saját magára vonatkozó információkat (ld. 4.2. fejezetet a 35. oldalon). Mivel nem lenne szerencsés a szembesítés, ezért a személy védekezni sem tud a felmerült információkkal szemben. Pl. nem szembesítheti a vizsgálatvezető a páciensét azzal, hogy elfojtott homoszexuális tendenciákat sejt nála. A projektív mérési eszközök mellőzésének a másik oka, hogy ezek reliabilitása sokszor alacsonyfokú. Két vizsgálatvezető ugyanabból a vizsgálatból nem mindig jut ugyanarra a következtetésre, ezért a vizsgálati eredmény erősen függ a vizsgálatvezető tapasztalatától és hozzáértésétől. A téves ítéletek valószínűsége magas, ezért sok helyen a vizsgálatot etikátlannak tartják. Akad olyan 3 Szociofóbia: beteges rettegést jelent az emberekkel való érintkezéssel kapcsolatosan. 4 Iatrogén ártalom: a terápia miatt bekövetkező ártalom.

11

hazai pszichológusképzés, ahol a módszert nem oktatják, míg olyan képzés is van, ahol több éven keresztül tanulnak egy-egy projektív eljárást. Akárhogy is, a percepció sajátosságainak feltárása fontos pszichológusi tevékenység. A másik személy információfeldolgozási stratégiái által, a másik személy lelki működésének alapvető sajátosságai tárhatók fel. Legalábbis bizonyos pszichológiai iskolák (pl. az alaklélektan és a kognitív pszichológia) képviselői így tartják.

Mi történik a képen? Bizonyos felfogások szerint, a projektív vizsgáló eljárások érvényessége kitágítható az egész világmindenségre. A környezet a projekció által nyer értelmet a percepció során. Minden ember a saját tapasztalatait, élményvilágát, személyiségét, esetenként traumáit vetíti bele a jelenségekbe. Ezért a jelenségek értelmezése nem csak magáról a jelenségről, hanem legalább annyira az elemzőről magáról is szól.

Feladat: Figyelje meg két ellentétes beállítottságú TV csatorna beszélgetős műsorát. Hogyan értékelik ugyanazt a társadalmi jelenséget?

2.3. A figyelem A figyelem tematizált percepció. Az ingerek halmazából kiemelkedik valamelyik mintázat. A figyelem szintén jól mérhető lélektani jelenség. Megmérhető a pontossága, terjedelme, tartóssága. Számos mérőeljárás ismeretes a figyelem sajátosságainak vizsgálatára. Eme helyen a Bourdon-próbát mutatjuk be.

Instrukció: Kérem soronként haladva jelölje meg az A betűket! (2 perc múlva) Most kérem, hogy a C betűket is jelölje meg! A vizsgálatvezető a pontosság vizsgálata során megszámolja, hogy a helyes válaszok hány százalékát jelölte meg a személy (A keresett betűk hány százalékát jelölte be?), valamint hány téves jelölése van (Hány olyan betűt jelölt meg, amit nem kellett volna?). A terjedelem vizsgálat során azt mérik meg, hogy hány elemet vizsgált meg a személy, hányadik sorig jutott el egy bizonyos idő alatt. A tartósság vizsgálata során azt számolják meg, hogy az idő múlásával hogyan változik a figyelem pontossága. A megosztott figyelem vizsgálata során több betűt is keresnie kell a személynek egyszerre, esetleg egy másik típusú információt is meg kell jegyeznie, pl. egy magnóról lejátszott szöveget.

12

Nézze végig az alábbi videót, és kövesse az instrukciókat. Hányat passzolnak a fehér csapat játékosai? http://www.youtube.com/watch?v=Ahg6qcgoay4 A kommunikáció során a kommunikátor a realitás egy bizonyos szeletére fókuszálja a befogadó figyelmét. Amennyiben ez sikeres, a realitás fontos elemei egyszerűen kívül esnek a szubjektív realitás mezején, a személy számára nem léteznek. Feladat: Beszélgessen egy társával 5 percig, hogy nem figyel arra, amit a társa mond! Ismételje meg a beszélgetést úgy, hogy minden részletre alaposan figyeljen oda!

2.4. A motiváció Az élővilágban a legkülönfélébb hajtóerők fordulnak elő. Ösztön, szükséglet, drive, stb. (Ezek felépítését ld. a Maslow-féle szükséglethierarchiában, a 4.4. fejezet 45. oldalán). Kurt Lewin ezzel szemben a szükségleteket nem hierarchikus felépítésűnek, hanem időben állandóan változónak tartja. Amikor kielégült egy szükséglet, azonnal gerjed egy másik. Sőt a legkülönfélébb szükségletek egyszerre hatnak, melyek eredője határozza meg a tényleges viselkedést. A lelki élet, - ezek alapján – egy szűnni nem tudó folyamatos szükséglet kielégítés. Szondi sorsdiagnosztikája A magyar származású Szondi Lipót a sorsot az ösztönökből vezeti le. A jelentős döntések és a sorsfordulók biológiai vezérlés alatt állnak, Szondi felfogása szerint (ld. a lelki működések naturisztikus felfogását a 17. oldalon). Az ösztönök így kifejtik hatásukat a foglalkozásválasztás során, a házastársválasztás során, a barátok megválasztása során, de még a lelki betegségek kialakulására is hatással vannak. Az ösztönök telítettségét és kielégítettségét 8 alapösztön szondázásával tárja fel. A Szondi-féle ösztöndiagnosztikai eljárásban, 6 sorozatban 8 személy fényképe közül ki kell választani két rokonszenveset, valamint két ellenszenveset.

SZONDI Lipót

(1893-1996)

• A világ nagy részén ma is alkalmazzák • Elmélete téves • Diagnosztikailag megbízható • Patológia orientált • Igen nagy tapasztalatot igényel az

alkalmazása • Munkaerő kiválasztásban indokolatlan

13

2.5. Az érzelem

Az érzelmek vizsgálatára számos eljárás lehetséges. A Picture Frustration Test (PFT) számos érzelmileg kifeszített, nehéz és frusztráló helyzetet mutat be. A vizsgálati személynek bele kell helyeznie magát a szituációba, és verbálisan reagálnia kell a helyzetre. A megoldások tartalomelemzése képet ad az érzelmek és indulatok kezelésének személyes jellegéről.

Az érzelmek vizsgálata fontos feladat a klinikumban, valamint a munkaerő kiválasztásban, különösen olyan munkaköröknél, amiben az érzelmileg felfokozott helyzetek kezelése fontos kompetencia (call-center, panasziroda, biztonsági őr, stb.)

2.6. A tanulás A viselkedés bizonyos rétegei biológiailag zártak, öröklöttek, az evolúció hagyományozta az utódokra. Az embernek is vannak zárt viselkedései, de ahogy közelítünk az ember rendszertani szintjéhez, a viselkedés egyre nyitottabbá válik. Az alacsonyrendű lények generációról generációra alkalmazkodnak a megváltozó körülményekhez. Amennyiben egy rögzült és örökölt viselkedésminta inadaptívnak bizonyul, az egyed elpusztul, és nem örökíti a viselkedésért felelős géneket az utódokba. A populáció megszabadul a hibás génektől. Minél fejlettebb egy faj, annál inkább képes az egyed – flexibilis viselkedéssel - alkalmazkodni a körülményekhez. Amennyiben megfelelőképpen adaptálódott, akkor jól jár, amit jutalomként él meg az egyed. A rossz adaptációt kínok követik, amit büntetésként él meg. Bizonyos pszichológiai iskolák (ld. behavioristák) különös jelentőséget tulajdonítanak a tanulásos adaptációnak. (ld. még a lelki működések nurturisztikus felfogását a 3.3.1.2. alfejezetet a 17.oldalon).

2.7. Az emlékezet Tanulás nincs emlékezet nélkül. Az emlékezet is több szintű lehet. Az explicit emlékezés szavakban elmondható, míg az emlékezésnek van implicit rétege is, ami nehezen vagy egyáltalán nem verbalizálható. Ilyenek például a motoros tevékenységek. Nehéz elmondani, hogyan kell biciklizni, mégis sokan képesek kiválóan kivitelezni.

2.8. A gondolkodás A gondolkodás tekinthető a leginkább humánspecifikus lelki működésnek. Mint minden lelki működésváltozás, a gondolkodás is agyi mutációk következménye. Az összes többi alapvető lelki működés megtalálható a törzsfejlődés során, sőt, számos lelki működés tekintetében az ember nem is tekinthető az evolúció csúcsának. Bizonyos állatok érzékszerve például sokkal

14

kifinomultabb az emberénél. A gondolkodás elemei is az evolúcióba gyökereznek, de olyan tökéletességgel egyetlen állat sem képes gondolkodni, mint az ember. Míg az állatok reflexesen reagálják le a világot, addig az embernek kifinomult belső sémái vannak a külvilágról, amikkel képes műveleteket végezni a tényleges viselkedés előtt.

2.9. Az álom Az alvás és az álom nem teljesen humán specifikus, viszont egészen archaikus lelki működés. Az álmodás fontos testi és lelki működés. Tartós hiánya összeegyeztethetetlen az élettel. Az álmok csak alig érintkeznek a mindennapi realitással, bár a napi események, esetenként a régmúlt tapasztalatok beleszűrődhetnek az álomképekbe. Mégis olyan történések is színezik az álmokat, amelyek a valóságban nem fordulnak elő: repülni vagyunk képesek, alakok keverednek, a tér-idő összezsugorodik, stb. Az álmot sokan a napi élmények salakanyagának tekintik, pedig álmodás közben számos tudományos felfedezés születik, és egyéb probléma oldódik meg. Bizonyos pszichológiai iskolák (ld. a pszichoanalitikusokat a 35. oldalon) különös jelentőséget tulajdonítanak az álmoknak. Jelentős jelenség: az ember életének kb. egyharmadát végigalussza. Az alvás egy egészen más tudatállapot, alvás közben egy furcsa (irracionális) lelki működés aktiválódik, aminek csak halvány kapcsolata van a külső realitással. A REM fázis (Rapid Eyes Movement) alatt álmodik az ember. Ha valakit tartósan nem hagynak aludni (alvásmegvonás), akkor annak az embernek romlik az immunrendszere, és akár meg is halhat. Az álmodásra ugyanis szükség van az élmények letisztítására. Olyan lelki tartalmak is beszűrődhetnek, amit az egyén maga soha nem tapasztalt meg.

2.10. Az éberálom Az éberálmot fantáziának, vagy imaginációnak is nevezik. A tudatossági állapotok ciklusosan változnak a nap során. Az alvási szakaszban pl. a felületes alvást (a hipnagog állapotot) a REM (Rapid Eyes Movement) fázis, majd a mélyalvási szakasz váltja. A REM fázis során jelentkeznek az álomképek. A REM fázis legkönnyebben abból ismerhető fel, hogy a személy szeme mozog a behunyt szemhéj alatt. Amennyiben ilyenkor felébresztjük, álomképről fog beszámolni. Az ébrenlét során is változnak a tudatosság szintjei. Az alert szakasz során erősen koncentrálunk az itt és most realitására. Az inert szakaszban eltávolodunk az itt és most téri és idői dimenzióiból. Amikor nem eléggé érdekfeszítő az előadás, a hallgató fantáziál valamilyen számára kedvesebb helyre, személyre, vagy időre. Ez egy tudati határállapot. A hipnózis tulajdonképpen ezt a tudatállapotot indukálja – a hipnózis egy természetes dolog, ami akár magától is megtörténhet. Nem minden pszichológus értene egyet a lelki alapműködések fenti listájával. Lenne, aki az érzékelést szívesebben kihagyná, más pedig hiányolná a kommunikációt, hiszen – mint ahogy korábban megállapítottuk – az emberré válás és a civilizálódás egyik legfontosabb kompetenciájáról van szó. Azért mellőztük mégis a listából, mert a kommunikáció komplex jelenség, valamennyi lélektani alapjelenségnek jelentős szerepe van benne. Az üzenetet megfelelő érzékszervekkel fel kell fogni (érzékelés), megfelelőképpen kell dekódólni (percepció), mindez figyelmet igényel. A figyelmet az az üzenet és információforrás köti le, amely kellően érdekes (motivál). A kommunikáció érzelmeket kelt és gondolkodtat, később is felidéződik szükség esetén (tanulás és emlékezet).

15

3. A pszichológia alapkérdései Az akadémikus pszichológia képviselői néhány alapkérdést szoktak feltenni a fenti alapvető lelki működésekkel kapcsolatban: Általános lélektan Általában milyen törvényszerűségek

jellemzik a fenti lelki működéseket? Személyiséglélektan Miben és hogyan térnek el egymástól az

egyes egyedek lelki működései? Fejlődéslélektan Mik az egyes lelki működések fejlődésének

törvényszerűségei? Milyen okokból adódnak az egyedi lelki működések különbözőségei?

Szociálpszichológia Hogyan befolyásolja a másik ember a fenti lelki működéseket?

Alkalmazott pszichológia Hogyan könnyíti meg az életet mindazok a válaszok, amelyek az előbbi kérdésekre adódtak?

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem irányzatok, hanem kérdéskörök – ezekre épülnek az iskolák és az irányzatok, attól függően, hogy milyen válaszokat adnak a kérdésekre.

Álta

láno

s lé

lekt

an

Szem

élyi

ség

léle

ktan

Fejlődé

slél

ekta

n

Szoc

iál-

pszi

chol

ógia

Alk

alm

azot

t ps

zich

ológ

ia

Érzékelés

Észlelés

Figyelem

Motiváció

Érzelem

Tanulás

Emlékezés

Gondolkodás

Álom

Éber-álom, imagináció,

fantázia

16

3.1. Az általános lélektan Általában milyen törvényszerűségek determinálják a lelki működéseket? A kérdésfelvetés azt feltételezi, hogy az emberek lelki működésének vannak közös és általános szabályszerűségei. A megközelítés a legtipikusabb működési jellegzetességeket igyekszik megragadni. A tudományoknak számos rendszerezési módja van. Módszertani szempontból legalább három réteget különítenek el:

• Ideografikus, vagy deskriptív (leíró) tudomány. Ilyen például a néprajz. Célkitűzése a megfigyelt jelenségek pontos megfigyelése és leírása.

• Szisztematikus (rendszerező) tudomány. Ilyen például a kulturális antropológia. A megfigyelt jelenségeket szisztematikus rendszerekbe sorolja, és a leleteket egymáshoz viszonyítja.

• Nomotetikus (törvényalkotó) tudomány. Ilyen például az általános pszichológia. A lelki működések közös és általános szabályszerűségeit igyekszik megragadni.

A legtöbb tudománynak egyaránt vannak deskriptív, szisztematikus és nomotetikus rétegei. Az általános lélektani szabályszerűségek praktikusan felhasználhatók. Pl. a marketingben tömegeket kívánnak befolyásolni, ezért a célcsoport jellegzetes pszichikus működéseit tanulmányozzák. Pl. egy sportautó megtervezése során figyelembe kell venni egy általános pszichikai működéssel rendelkező ember lelki tulajdonságait, hogy bárki képes legyen biztonságosan működtetni. Az ergonómus az általános lelki jellegzetességnek megfelelően tervezi meg a műszerfalat és a működtetéshez szükséges eszközöket, hogy a szerkezet fit legyen az ember pszichikus felépítésének.

3.2. A személyiséglélektan Az emberi lélek és működései bonyolultak és sokfélék. A személyiséglélektan a lelki működések különféle változatait írja le. Ugyanis a lelki működések tekintetében jelentősen különböznek az egyes emberek. Valójában a lelki működés a legflexibilisebb testműködések sorába tartozik. A többi testműködés igen kis intervallumban változhat. A testhőmérséklet 36,6 C fok lehet. Ennél néhány fokkal melegebb, vagy hidegebb test, a súlyos működési rendellenesség jele. Hasonló a vérnyomás, vagy a vércukorszint is. A lelki működések esetén sokkal szélesebb az a tartomány, ami még normálisnak fogható fel. Jóllehet az egyes kultúrák különböznek a tekintetben, hogy mekkora szabadságot biztosítanak az egyes lelki működéseknek. A lelki működés mely szélsőséges változatai tolerálhatóak még? A homoszexualitás megítélése például folyamatos változáson ment át: Az ógörög kultúrában ajánlatos volt, a keresztény kultúrában egészen az ’50-es évekig börtön járt érte (kriminalizálás), míg a ’70-s években betegségnek tartották (medikalizálás), napjainkra inkább az elfogadás trendje bontakozik ki (tolerancia).

A normalitás kritériumai ezért kultúráról kultúrára változnak. Néhány általános érvényű támpont alkalmazható. Abnormális, ezért kezelést igénylő lelki működésnek tekinthető, ha:

• Zavarja a környezetet. Van olyan lelki betegség, amivel a beteg együtt él, és nincs betegségbelátása, csakhogy a környezete szenved tőle. Ilyen pl. az alkoholizmus.

• A személynek betegségtudata van. A személy lelki segítséget igényel, ha valamilyen élmény, tapasztalat vagy lelki működés miatt szenved.

• A személy valamilyen lelki ok miatt nem képes az adottságainak megfelelő teljesítményre, vagy életvitelre.

• A személy boldogságképtelen.

17

Minél inkább fontos egy egyén a társadalomban, annál jelentősebb az érdeklődés a társadalomban a pszichológia iránt. Ha mégsem (tehát az egyén a háttérbe szorul), akkor nem irányul figyelem a pszichológia iránt, sőt, általában tiltott dolog. A magyar történelemben, a 20. században több rendszer is eltüntette a pszichológiát.

3.3. Fejlődéslélektan A fejlődéslélektan több kérdést is intéz a lelki működésekhez. (1) Eredettörténet (2) Rendszertani megközelítések.

3.3.1. Eredettörténeti kérésfelvetés Milyen tényezőkből adódnak a lelki jelenségek közötti különbségek? Hogyan alakulnak ki a személyiség jellemzői? A fenti kérdésre két alapvető választ szoktak adni:

1. a személyes lelki tulajdonságok öröklődnek 2. a személyes lelki tulajdonságokat a tapasztalatok formálják.

3.3.1.1. Öröklődés (nature): Darwin tanainak megjelenésével az evolucionista

megközelítések gyorsan terjedtek a társadalomtudományokban is. A pszichológia ezekre a hullámokra hangolódik, amikor az öröklés jelentőségét hangsúlyozza. A megközelítés szerint, az alapvető lelki jellegzetességekért biológiai tényezők felelősek. A gének által, a lelki működések velünk születnek, genetikailag programozottak, a viselkedések zártak. A genetikus tényezők behatárolják, hogy egy lény milyen (lelki) működésre képes. A megközelítés a lelki jelenségek evolúciójának fontosságát hangsúlyozza. A lélek biológiai mozgatóereje az ösztön. Mivel ez a nézőpont a természetből eredezteti a lelki működést, ezért naturalisztikus megközelítésnek is nevezik. Az ösztönök jelentőségét hangsúlyozza például a pszichoanalízis és a tömeglélektan. A 20. század elején népszerűek voltak például:

• Az ösztönpszichológia, amely a lelki működések biológiai huzalozottságát hangsúlyozza. • Néplélektan (Hitler) – bizonyos népcsoportok örökletesen hordoznak magukban

pszichikus jellegzetességeket, amelyektől nem lehet megszabadítani őket. Ezekhez kvalitásokat is hozzárendelnek (alsóbb- és felsőbbrendűek); determinizmus jellemzi (beleszületés egy csoportba, amitől nem lehet megszabadulni). De ha ez ortodoxiaként van jelen (mint pl. Hitlernél), akkor ez nyilvánvalóan téves és káros a társadalomra.

3.3.1.2. Tapasztalat (nurture): A törzsfejlődés alacsonyabb fokain a viselkedés rögzített,

zárt, biológiailag huzalozott. Az öröklődés nem enged meg túl sok szabadságot. Az emberi faj felé közeledve az irányítás egyre szabadabbá és nyitottabbá válik. A személyes adaptációnak egyre nagyobb a jelentősége, mely folyamat lelki szubsztanciája a tanulás. Mivel ez a nézőpont a környezet külső ingereiből eredezteti a lelki működést, ezért nurtuisztikus megközelítésnek is nevezik. A behaviorista irányzat hangsúlyozza leginkább a tanulás szerepét a lelki rendszer működésében (ld. 4.3. fejezetet a 40. oldalon).

A különféle pszichológiai iskolák eltérő jelentőséget tulajdonítanak az öröklésnek és a tapasztalatnak. Ezt a nehézséget nevezik nature-nurture5 dilemmának. Valójában az öröklésnek és a tapasztalatnak egyaránt jelentősége van a lelki működésekben. Egy majom

5 Nature = természeti (biológiai) eredet. Nurture = betáplálás; kívülről való berakás, társadalmi

hatás.

18

genetikusan sokkal több információt el tud sajátítani, mint egy elefánt. Azonban a majom lelki működései is elsorvadnak deprimált körülmények között.

3.3.2. Rendszertani megközelítések A lelki működések fejlődése többféle rendszertani egység szintjén tanulmányozható:

• ontogenezis6 • filogenezis7 • szociogenezis8

3.3.2.1. Ontogenetikus fejlődéslélektan A klasszikus fejlődéslélektan az ontogenetikus fejlődéssel foglalkozik. Milyen jellegzetességei vannak az egyes lelki működéseknek a különböző életkorokban a fogantatástól a halálig? Már a magzati korban megjelennek bizonyos lelki működések. A 4 hónapos magzat már hall. Az ember egész életén át fejlődőképes, Lev Tolsztoj kisregényének hőse, Ivan Iljics személyisége pl. a halálos ágyán többet fejlődik, mint az azt megelőző évtizedekben. Milyen törvényszerűségek jellemzik a lelki működéseket (pl. érzelem) egy 2 éves és egy 40 éves embernél? A fejlődéslélektan a tipikus jellemzőket leírja és értelmezi. 3.3.2.2. A filogenezis (törzsfejlődés) az evolúciós változások folyamata. A megközelítés a lelki működések genezisét vizsgálja és hasonlítja össze különféle fajoknál. Hogyan változott az idegrendszer, a pszichikus rendszer és a viselkedés a törzsfejlődés során? Számos irányzat is sajátjának tekinti ezt a kérdésfelvetést: Biológiai pszichológia, evolúciós pszichológia, etológia. Főbb kutatók: Desmond Morris, Csányi Vilmos. A humánetológia a pszichológiai működések prehumán eredetű rétegeit tárja fel. Mi az azonosság és a különbség a majom és az ember lelki működéseiben? Charles Darwin 1872-ben publikálta az első humánetológiai közleményt, Az érzelmek kifejeződése az embernél és állatoknál címmel. A filogenetikus viselkedésfejlődést kutatja az etológia. Darwin humánetológiai könyvét követően 101 évvel 3 etológust is Nobel-díjjal jutalmaztak.

CSÁNYI Vilmos

(1935- )

Charles DARWIN

(1809 - 1882) 6 Ontogenezis = egyedfejlődés 7 Filogenezis = törzsfejlődés, evolúció 8 Szociogenezis = társadalmi fejlődés

19

Konrad Lorenz az imprinting (bevésődés) jelenségének leírásáért kapott Nobel-díjat. Nyári ludak mesterséges keltetése során figyelte meg, hogy a tojásból kikelő kiskacsák az első mozgó tárgyat követni kezdik (imprintálják), és a későbbiekben az imprintált tárgyat tartják fajtársnak. A későbbiekben védelemért hozzá futnak, és vele próbálnak szaporodni. Az imprinting egy olyan szenzitív periódusban megtapasztalt élmény, ami egy életre meghatározó nyomot hagy maga után.

A szenzitív periódust eredetileg a születést (tojásból kikelést) követő periódusra teszi Lorenz, bár lehetnek az életnek később is szenzitív szakaszai (pl. szülés, első erotikus élmények). Az imprinting egy olyan tanulás, ami nem igényel megerősítést, sem jutalmat, sem büntetést, mint a többi ismert tanulási forma. A jelenséget egyetlen tapasztalat kiváltja, ezért ismétlést sem igényel. A jelenséget leírták a szárnyasokon kívül rovarok és emlősök szintjén is. Az imprintingnek van naturisztikus és nurturisztikus rétege egyaránt. Ugyanis az imprintingre való hajlam öröklött, míg a tanulás maga a környezetből ered.

Az imprinting jelensége alkalmazható humán szinten is. A pszichoszomatikus szülészeti gyakorlatban – a korábbi medikális szokásokkal ellentétben - nem választják el a babát az anyjától a szülést követően, hanem már ott a szülőszobán bőr-bőr kontaktust teremtenek közöttük. Az esemény hatalmas érzelmeket mozgat meg az anyában és a gyermekben egyaránt. Kialakul a korai kötődés. A rooming-in rendszerben a gyermekágyon sem választják külön az anyát és a gyermeket. Az anya akkor etetheti meg a babáját, amikor az enni kér. A módszernek mentálhigiénés és egyéb jelentőségei egyaránt vannak.

Erik Erikson a pszichoszociális fejlődéselméletében nyolc fejlődési szakaszt különböztet meg. A fejlődési szakaszok kihívást jelentenek az egyed számára. A kihívás megoldási módja fixálódik, és később alig változtatható nyomot hagy a karakterben. Az élet legelső kihívása a bizalom. Amennyiben optimális a megoldása, az egyedben kialakul egy ősbizalom a világgal kapcsolatban: „A világot jelentő anyám felismeri a szükségleteimet, és hajlandó kielégíteni azokat. Nyugodtan odabízhatom magam rá. A világ egy élhető hely.” Ellenkező esetben a világ egy fenyegető, élhetetlen kiszolgáltató hely, amire sosem lehet számítani, amiben sosem lehet bízni. Az első éves kor végére kialakul az ősbizalmatlanság. Az ősbizalmatlanság nem egyszerűen karakter kérdése, hanem számos súlyos társadalmi és egészségügyi következménnyel járhat.

Erik ERIKSON

(1902-1994)

20

Francis Fukuyama Bizalom című könyvében azt mutatja be, hogy a társadalmi erózió a bizalomvesztés következménye, míg a fellendülés a bizalom általános légkörében várható. Kopp Mária professzor pedig a magyar lakosságot tizedelő szív-érrendszeri megbetegedések hátterében meghúzódó lelki tényezők közül a hostilitást (bizalmatlanságot) találta a leginkább meghatározó lelki tulajdonságnak (ld. még a 3.5.1.5. alfejezetet a 26. oldalon). Tehát a szülészeti gyakorlatnak messzemenő társadalmi mentálhigiénés és egészségügyi következményei lehetnek.

A 80-as évek közepén több egészségügyi team (köztük pszichológusok) dolgozott a szülészeti gyakorlat humanizálásán és családközpontú gyakorlatán. Az első európai bababarát kórház címet a Debreceni Szülészeti Klinika kapta a WHO-tól. 2012-ben már 16 bababarát kórház van Magyarországon. A hazai család és bababarát szülészeti gyakorlat egyik éllovasát, Geréb Ágnest szabadságvesztésre ítélték 2012-ben. 3.3.2.3. A szociogenezis A szociogenetikus pszichológia a lelki működések kulturális változásait vizsgálja a civilizációtörténet során. A szociogenezis (a civilizáció és a kultúra fejlődése) során a lelki működések bizonyos rétegei változnak, míg más rétegek stabilak maradnak. Merthogy számos lelki jelenségnek van olyan rétege, melyet a kulturális hatások befolyásolnak. Miközben tagadhatatlanul vannak olyan jegyek, amelyek kortól, helytől és kultúrától függetlenek. Még a mai napig érdekes lehet Homérosz műveit lapozgatni. Még 3 ezer év távlatából is megértjük a hősök lelki állapotait, szerelmüket és konfliktusaikat. Ugyanis az ember lelki gyökerei mélyből erednek és tartósak. Ezt a fajta megközelítést leggyakrabban a kulturális antropológia címen szokták jelölni. A kulturális antropológia legkiemelkedőbb tudósai:

• Sir James FRAZER (1854-1941) • Marcel MAUSS (1872 – 1950) • Bronislaw MALINOWSKI (1884-1942) • RÓHEIM Géza (1891–1953) • Margaret MEAD (1901-1978)

Róheim Géza (a második leggyakrabban idézett magyar szerző a társadalomtudományok területén) – Mikronéziában, indiánok között végzett vizsgálatokat. Főbb művei: Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata; Bűvös tükör; Magyar néphit és népszokások; A csurunga népe. Budapesten született 1891–ben, és New Yorkban halt meg 1953-ban. Azon világhírű magyar pszichoanalitikusok közé tartozott, akiket elűztek hazánkból.

Margaret Mead9 a kultúrák karaktere közötti különbséget a korai evésélményekből eredezteti. A mikronéziai szigetvilágban - az egymástól nem túl távol élő - harcos

9 Margaret Mead (1901-78) amerikai kultúrantropológus. Különböző óceániai népek szokásait kutatta. Az

emberi természet hajlékonyságát, alkalmazkodóképességét és kulturális meghatározottságát hirdette.

21

Mundugumor és a békés Arapes10 társadalmakat vizsgálta. A két nép habitusbéli különbségét a korai szoptatási szokásokban vélte felfedezni. Az Arapes nők a testükön hordják a gyereküket, akik így bármikor megkaphatják az anyamellet, ha éhesek, vagy akár csak vigaszra van szükségük. A Mundugumur anyák viszont korán elválasztják gyereküket, nem kínálják fel az anyamellet bármikor, így a leendő kis harcosoknak már a pólyában is nagy csatákat kell vívniuk, hogy megszerezzék a legnagyobb kincsüket, az anyamellet. A korai táplálási mód alapvető nemzeti jellemet varázsolt a két népnek (Mead, 1970).

3.4. A szociálpszichológia A pszichológia negyedik nagy kérdése, hogy miképpen befolyásolja a lelki működéseket a társak (tényleges, vagy elképzelt) jelenléte. Mert az ember született társas lény, a természetes közege a közösség, melyben kölcsönös hatások érik. Bármi történik vele, azt társas közegben éli meg. A lelki működései is csak a társas viszonyrendszerben érthetők meg.

Kísérleti személyek politikai preferenciáit bemérik. Ezt követően fele-fele arányban pozitív és negatív információkat közölnek a kedvelt és az elutasított pártokra vonatkozóan egyaránt. Megkérik a kísérlet személyeket, hogy idézzék fel az információkat. A kedvelt párttal kapcsolatban lényegesen több pozitív információt idéznek fel, míg az elutasított párttal kapcsolatban sokkal több negatív információra emlékeznek, dacára annak, hogy a kedvező/kedvezőtlen információ aránya azonos volt.

Az ember társas hajlamának evolúciós okai vannak. Az előember testfelépítése és érzékszerveinek fejlettsége gyenge volt a konkurrensekhez képest. Lényegében ki is halhatott volna. A túlélés lehetőségét az összefogás biztosította. A sokkal erősebb ellenfeleket is képesek voltak uralni, amennyiben képesek voltak együttműködni. Erős szelekciós nyomás nehezedett az emberre a kooperációs stratégiákra. Hamarabb elpusztult az az egyed, amelyik individuálisan próbált érvényesülni, így kisebb valószínűséggel nemzett utódokat, azokhoz az egyedekhez képest, akik kooperációra voltak hajlamosak. Az együttműködés kényszere fejlesztett ki olyan képességeket, mint például a verbális kommunikáció.

Az ember született társas lény. Már a szülőszobán a babák nagy része kontaktusképes. Az anya hasára fektetve a mellekhez kúszik, és megnézi hová született. Különösen érzékeny azokra a mintázatokra, melyek arcot formálnak. Az arcpreferencia veleszületett társas érdeklődés. A gyermek előszeretettel mosolyog, ha arcszerű mintázatot észlel. Ez egy biológiai reakció, ezért biológiai mosolynak is nevezik. Ugyanis egy mosolygó gyermek ápolási reflexeket indít el a társas környezetben. Kb. 8 hónapos kort követően megszűnik a jelenség, és a gyermek megijed az ismeretlen arcoktól.

Meltzoff A. és Moore K. (1977) megfigyelték, hogy az újszülöttek képesek utánzásra. Bizonyos alapérzelmeket kifejező arcokat megfigyelnek és utánoznak. Olvasson a jelenségről többet: Reissland N. (1988): Neonatal Imitation in the First Hour of Life: Observations in Rural Nepal. Developmental Psycholohgy, 24.4. 464-469.p. http://www.dur.ac.uk/n.n.reissland/publication%20files/Neonatal%20Imitation.pdf

10 Tudománytörténeti furcsaság, hogy Margaret Mead-en kívül soha többé senkinek nem sikerült megtalálni ezt a

két népcsoportot.

22

A baloldali képen Andrew MELTZOFF (1950- ) látható a kísérlet végzése közben

A szociálpszichológiának alapvetően két nagy kérdése van:

• pszichologizáló szociálpszichológia • szociologizáló szociálpszichológia

3.4.1. A pszichologizáló szociálpszichológia A pszichologizáló szociálpszichológia központi témája: hogyan határozza meg a lelki működéseket (egyéni szinten) a többi ember implikált / tényleges jelenléte?

3.4.2. A szociologizáló szociálpszichológia A szociologizáló szociálpszichológia a kiscsoportok lelki törvényszerűségei iránt érdeklődik (A kiscsoport maximális létszáma 16-20 fő – ez az ún. mikro-társadalom. Ennél nagyobb létszámú csoportok már a szociológia fenségterületéhez tartoznak). 3.4.2.1. A szociometria

Jacob MORENO

(1889-1974)

A szociologizáló szociálpszichológia például a kiscsoportok kommunikációs és rejtett vonzalmi struktúrája iránt érdeklődik. Ezek felmérésének technikája a szociometria. A módszert Jacob Moreno dolgozta ki a 30-as években. A vonzalmi struktúrát három vonzalmi kérdés alapján tárja fel (pl. „Ha a

csoportkiránduláson 4 személyes sátrakban laknátok, kivel

lennél szívesen egy sátorban a csoporttársaid közül?”) A kölcsönös vonzalmi kapcsolatokat a szociogrammon ábrázolja. A legszorosabb kapcsolatot hármas vonallal jelöli, ami azt jelenti, hogy a két személy mindhárom kérdés kapcsán kölcsönösen megjelölték egymást. A csoporttagokat egy körbe írt számmal azonosítja Moreno. A vonzalmi kapcsolatok alapján különféle alakzatok jönnek létre. Az alakzatok arányaiból különféle csoportjellemzők diagnosztizálhatók (Mérei, 1988).

Fejletlen csoportra vall, amennyiben túl sok a magányos személy a csoportban. Ők képezik a csoport tudattalanját, hiszen róluk nem vesz a csoport tudomást. A páros alakzatok magas száma esetén a csoport működése szubjektív, szakadozott. A lánc alakzatban a személyek lineáris sorba rendeződnek (pl. a 13., az 1., a 17., valamint a 11. személy az alábbi szociogrammon). A lánc alakzat egy csomó rémhírt termel, az üzenetek minden áttételnél torzulnak. Az ilyen alakzat nehezen mozgósítható, közös véleményük nem alakul ki, a visszacsatolások híján. A zárt alakzatot legalább négyen alkotják (pl. 3., 10., 6. és 14. személy az alábbi szociogrammon), akik sajátos hurkot képeznek. Mivel az üzenet

23

visszacsatolódik, ezért ez az alakzat fontos közvéleményképző struktúra. A 14. személy központi figura, akinek megnyerésével az alakzat jól mozgósítható. A 8., 15., 12. és 14. személyek csillag alakzatot képeznek, melynek az a lényege, hogy az alakzatnak van egy központi figurája (8. személy), aki körül helyezkednek el a perifériás személyek, akik egymással nincsenek érzelmi és kommunikációs kapcsolatban. A 8. személy a vezető. Amennyiben képes ellátni a feladatát, az alakzat jól működik, amennyiben nem, az alakzat is hibázik. A központi személy helyzeténél fogva hajlamos diktatórikus döntések hozására.

MÉREI Ferenc

(1909-1986)

A magyar Mérei Ferenc továbbfejlesztette Moreno szociometriai módszerét. Ezt az eljárást nevezik többszempontú szociometriának. Mérei nemcsak vonzalmi kérdéseket intéz a csoport tagjaihoz, hanem funkció kérdéseket is (pl. „Ki lenne legalkalmasabb

vezetőnek?” „Ki lenne a legjobb pénztáros?” „Ki lenne a

legjobb sofőr?” stb. a csoport tevékenységeinek megfelelően. A válaszok alapján megmérhető a csoport fejlettsége. Minél inkább szóródnak a vonzalmi választások (annál több személyt kedvelnek a csoportban), annál fejlettebb a csoport. A funkció választások akkor jelzik a csoport érettségét, ha a funkcióválasztások nem szóródnak, hanem tisztában vannak a csoport tagjai azzal, hogy ki mire alkalmas.

3.5. Az alkalmazott lélektan A lelki működésekre vonatkozó kérdésekre adott válaszok használhatóak-e valamire? Van-e valamilyen hasznuk? Az alkalmazott lélektan arra a kérdésre keresi a választ, hogy a pszichológiai ismeretek miképpen teszik élhetőbbé, sikeresebbé, boldogabbá, egészségesebbé, termékenyebbé az életünket. Klasszikusan – és tévesen – 3 nagy területét szokták megemlíteni.

• egészségpszichológia • pedagógiai lélektan • munkalélektan

Ezeken kívül akármilyen területen alkalmazható a pszichológia. Az ember bármit tesz, azt a pszichikus működések által teszi és éli meg. Ezért a lelki törvényszerűségek feltárása és megismerése bármilyen emberi tevékenység színvonalán javíthat.

24

3.5.1. Egészséglélektannak több területe is van:

• Neurológia • Pszichiátria • Klinikai pszichológia • Mentálhigiéné • Orvosi pszichológia

3.5.1.1. Neurológia: idegrendszeri problémák kezelése. 3.5.1.2. Pszichiátria: lelki betegségeket diagnosztizál és korrigál. Ehhez orvosi képzettség szükséges – orvosi módszerekkel gyógyít, az orvos testi-anyagi szinten avatkozik be (gyógyszerek, operáció, elektrosokk, egyéb szomatikus módszerek). 3.5.1.3. Klinikai pszichológia: pszichológiai módszerekkel diagnosztizál (ld. pl. a Rorschach-próbát a 2.2.6. alfejezetben a 9. oldalon) és különleges kommunikációval (pszichoterápiával) korrigálja a fellépett lelki zavarokat. 3.5.1.4. Mentálhigiéné: a megelőzés, prevenció eszköze. Szociálpolitikai feladat a patogén tényezők kiszűrése. A mentálhigiénikus azonosítja a romboló iskolai és munkahelyi tényezőket, ki szűri őket, és olyan folyamatokat és helyzeteket alkot, hogy a traumatizáló tényezők kikerüljenek a rendszerből (ld. pl. a pszichoszomatikus szülészeti gyakorlat elemeit a 3.5.1.4. alfejezetben a 19.oldalon). A 80-as években iskolapszichológus státuszokat hoztak létre a hazai iskolákban. A NATO csatlakozás egyik feltétele az volt, hogy a sor- és hivatásos állomány kirívóan rossz mentálhigiénés állapotát (stressz, szorongás, depresszió szint, alkoholizmus és dohányzás, öngyilkossági arányok, pszichoszomatikus tünetképződések, stb.) javítsák.

A magyar lelkiállapot mutatói lehangolóak. A házasságok csaknem fele válással végződik. A szomszédok közül senkivel sem áll kapcsolatban a magyar lakosság 11%-a, a munkatársai közül senkivel a 15%-a, nincs barátja a lakosság 12%-ának, 6%-ának a rokonokkal sem tart kapcsolatot. Magas a szorongásos és a depressziós személyek száma is. Súlyos depressziós tünetekről számol be a 39 év alattiak 2%-a, az 50-59 évesek 5%-a, illetve a 60 év felettiek 11%-a. Az elmúlt évszázadban mindvégig az öngyilkossági statisztikák élén járt a magyar lakosság. Magas az alkoholisták aránya is. A gyakori alkoholfogyasztás okai között fontos szerepet tölt be a szorongás és a hangulatzavar. A 20 évnél fiatalabb fiúk 26%-a, de a lányok 20%-a is rendszeresen fogyaszt tömény alkoholt. Tovább rontja a képet, ha figyelembe vesszük, hogy a viselkedés és a lelki jelenségek szerepet játszanak a legtöbb halált okozó betegség kialakulásában. A dohányzás és az egészségtelen táplálkozási szokások hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához. A magyar népesség jelentős része szenved gyakori fejfájásban, alvászavarban. Igen gyakori a szervi megbetegedés nélküli, elsősorban pszichikus zavarokra visszavezethető munkaképesség-csökkenés. A 29 évnél fiatalabb korosztály leggyakrabban pszichés eredetű okok miatt kerülnek munkaképesség-csökkenéssel járó állapotba. A magyar lakosság 34%-a panaszkodik neurotikus tünetekre, közülük 16% súlyos, kezelésre szoruló neurotikus. A férfiak gyakrabban választják az ivást és gyógyszerfogyasztást, míg a nők inkább eleszik a konfliktusaikat.

Magyarországon naponta 130 ember kísérel meg öngyilkosságot. Az öngyilkossági kísérletek fiatalkorban a leggyakoribbak. Az egyetemisták 6,3%-a kísérelt meg - saját bevallása szerint – öngyilkosságot. A fiatal korosztályban a második leggyakoribb halálok az öngyilkosság. Évente kb. 5000 ember (egy nagyobb falu népességének megfelelő emberszám) hal meg öngyilkosság következtében Magyarországon. A legtöbb öngyilkosságot májusban,

25

hétfőn követik el. Az öngyilkosság miatt elhunytak 75%-a korábban már kísérelt meg szuicidiumot. Falun és tanyán a leggyakoribb az öngyilkosság. A drog- vagy alkoholfüggőknél 75-ször gyakoribb az öngyilkosságra való hajlam. Az öngyilkosságok fele alkoholfogyasztást követően történik. Északkeleti-délnyugati átló mentén, a délalföldi megyék és Szabolcs-Szatmár-Szolnok és Baranya között a legmagasabb az öngyilkosságok aránya. Ezekben a megyékben lényegesen gyakoribb a neurózis és a depresszió aránya is. 2006-ig csökkent, de azóta ismét emelkedik az öngyilkosságok száma Magyarországon. 2007-ben bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (a Lipót mezőt). A korában ott dolgozó 20 rezidensből 19 nyugatra ment dolgozni, az orvosok 40%-a elhagyta hazánkat.

Az öngyilkossági gondolat és a tett között igen nagy a különbség. Kilencszer gyakoribb a teátrális öngyilkosság, mint a végzetes próbálkozás. Az öngyilkosok nem meghalni, hanem a környezet figyelmét szeretnék felkelteni. Az öngyilkossági kísérlet mindig segélykiáltás: „Figyeljetek rám, nem bírom tovább!” A legtöbb ember, aki azon töpreng, hogy eldobja az életét, beszél is szándékáról. A tett elkövetése előtt egy utolsó kísérletet tesz, hogy valakihez forduljon. Ezt nevezik „segélykiáltásnak”. Ha fennáll a gyanú, hogy valaki öngyilkossági gondolatokat forgat a fejében, jobb, ha egyenesen rákérdezünk: „Néha úgy érzed, hogy nem érdemes élni?”, mint ha elhallgatjuk sejtésünket. Ha a válasz nem túl meggyőző, rá kell venni az érintettet, hogy forduljon segítségért a telefonos lelki segélyszolgálathoz. Amíg szakemberhez fordulunk, néhány óvintézkedés: Zárjuk el az összes gyógyszert, esetleg életkioltásra alkalmas eszközt, valamint a kocsi kulcsot. A potenciális öngyilkost ne hagyjuk sokáig egyedül. Az öngyilkosság nemcsak bűntudatot vált ki a hozzátartozókban, hanem kulturális mintaként is szolgál. Az öngyilkosság - más megoldási módok híján - a konfliktuskezelés végső módozatává válhat egy adott szubkultúrában. Goethe: Werther szerelme és halála c. művében a főhős öngyilkosságot követ el. A mű többször volt öngyilkossági hullám kiinduló pontja. Hasonló hatást váltott ki Arany János: Hídavatás c. verse, Seress Rezső: Szomorú vasárnap c. dala11, valamint József Attilának, Jim Morrison blues énekesnek, a Nirvana együttes énekesének öngyilkossága. A volt Osztrák-Magyar Monarchiában mindig magas volt az öngyilkosságok száma. Az utód államokban (Ausztria, Csehország) ma is magas.

Preszuicidális (az öngyilkosságot megelőző) állapot jelei: Korregresszió: egy már meghaladott életkornak, fejlettségi állapotnak megfelelő érzelmek és gondolatok. A figyelem sajátosan beszűkül. A személy feladja korábban megszokott tevékenységeit (sport, hobbi) Halálfantáziák: a gondolatkör beszűkül a negatív élményekre, a halál körül mozog, élénk öngyilkossági fantáziálás. A halál és a szenvedés témájának gyakori emlegetése. Önagresszió: a mások felé irányuló agresszió gátolt, önvádlás, bűntudat érzése alakul ki. Társas izoláció: A társas kapcsolatok beszűkülése, elszegényesedése gyakran megfigyelhető ok az öngyilkosság hátterében. 11 Seress Rezső: Szomorú vasárnap http://pl.youtube.com/watch?v=HAzJ_7CeWbc

26

3.5.1.5. Orvosi pszichológia: általános orvosok által alkalmazott pszichológia. A szomatikus betegségek lelki tényezőivel foglalkoznak. Lelki tényezőket is figyelembe vesznek a testi betegség gyógyítása során.

BÁLINT Mihály

(1896–1970)

Az orvosi pszichológia világhírű, magyar származású személye Bálint Mihály. Az orvosi egyetemet, valamint pszichoanalitikus tanulmányait Budapesten végezte. Londonba emigrált, ahol a Tavistock intézet vezetője lett. Az orvos-beteg kapcsolatot vizsgálta. Meggyőződése szerint, az orvos személyisége, valamint a beteggel való kapcsolata gyógyító tényező. Ugyannak a gyógyszernek a hatásossága függ a felíró orvos személyiségétől. Bizonyos esetekben a hatóanyagot nem tartalmazó placebo is képes a beteg állapotán változtatni. A homeopátiás készítmények például egyáltalán nem tartalmaznak mérhető mennyiségű hatóanyagot. Bálint Mihály kapcsolatdiagnosztikai módszerében (Bálint-csoport), az orvos sikertelen terápiáit elemzik. 1986-ban egy nemzetközi Bálint-kongresszust rendeztek hazánkban, ahová 50 magyar érdeklődő jelentkezett. A világon ekkor 550 Bálint-intézményt tartottak számon.

Alexander Ferenc a pszichoszomatika megalapítója. Pszichoszomatikusnak tekintik azokat a testi betegségeket, melyeknek a kóroki tényezői között, vagy a lefolyást befolyásoló tényezők között pszichikus tényezők is állnak. Ezek a betegségek nem azonosak a hipochondriával, a beképzelt betegségekkel, mivel ezek esetén szöveti, vagy tényleges funkcióbeli károsodás a következmény. A legelső felismert pszichoszomatikus zavarok a szív-érrendszeri betegségek (pl. magas vérnyomás, szívinfarktus, agyvérzés). Ezek hátterében nem csak genetikai tényezők, a mozgásszegény életmód, vagy a helytelen táplálkozás állnak, hanem bizonyos személyiség is. Bizonyos foglalkozások esetén gyakrabban fordul elő, ezért menedzser betegségnek is nevezik (Császár, 1980).

ALEXANDER Ferenc

(1891-1964) Az A-tipusú (cardiovascularis) személyiség perfekcionista, folyamatosan túlmotivált és a környezetével bizalmatlan. Az állandó készenlét túlstimulálja a szimpatikus idegrendszert, állandó alarm reakciót tart fenn, ami hosszútávon szív-ér katasztrófát vált ki. A B-típusú személyiség a gyomor-emésztőszervi panaszokra hajlamos, míg a C-típusú személyiség a daganatokra lesz fogékony (Forgács, 2009c).

SELYE János (1907–1982)

Selye János magyar származású orvos-fiziológus a stressz fogalom megalkotója. Tízszer jelölték Nobel-díjra, de egyszer sem kapta meg. A stressz testi-lelki feszültséget jelent. A túl magas, vagy elhúzódó stresszet distresznek nevezik, ami kimerüléshez vezet, és aspecifikus megbetegedéseket, végül halált okoz. Selye számon tart eustresszeket (jó stresszeket) is, melyek olyan tevékenységek során keletkeznek, amik izgalommal járnak, de szeretjük csinálni. Az eustresszek megvédenek a distreszek ártalmas hatásaitól. Mivel a stresszek számát alig lehet csökkenteni, ezért ma a megküzdési mechanizmusok (coping) kerültek a figyelem központjába.

27

3.5.2. Pedagógiai lélektan A pedagógiai lélektan a nevelési / oktatási folyamat során alkalmazott lélektani ismeretek és fogások ismeretrendszere. Az alkalmazás célja, hogy minél egyszerűbben, minél nagyobb motivációval, sajátítsanak el ismereteket.

Nézze meg az alábbi előadást a pedagógiai pszichológia témakörében: Az oktatás jövője európai szemmel. 2010.április 13.

3.5.3. Munkalélektan A munkalélektanban a munkavégzésre alkalmazzák a pszichológiai ismereteket. Az alkalmazás célja, hogy a termelés mennyisége és színvonala emelkedjen. Fontos szempont, hogy a balesetek valószínűsége csökkenjen, kisebb mértékű legyen az elvándorlás, a kiégés, a megbetegedés, ami mind hatalmas költségekkel jár a cég számára. A munkalélektan kezdetben a munkát segítő fizikai környezet kialakítására fókuszált, később az emberi kapcsolatok fejlesztése, illetve a közösség építése lett a legfontosabb célpont. Ma már inkább beszélnek munka- és szervezetpszichológiáról (Antalovits M, Kovács Z. Dienes E. és Perczel T.). Olvasson többet a munka- és szervezetpszichológiáról: http://www.jfk.szie.hu/files/docs/nevelestudomanyi/munkapszichologia/Protokoll_munka%20pszi.pdf 4. Pszichológiai irányzatok és alapiskolák A tudományos pszichológia elmúlt 130 éves bontakozása során, sok választípus született ezekre a kérdésfeltevésekre. A válaszcsoportok alkotják a pszichológiai irányzatokat és iskolákat.

Egy ráérős japán kutató a 80-as években közel 440 irányzatot számolt meg. Ezzel az a baj, hogy túl magas szám. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy melyik válasz az igaz? Egy hindu példabeszéd segíthet megértetni a pszichológiai válaszok sokszínűségének szükségességét.

Két vak hindut odavezetnek egy elefánthoz. Megkérik őket, hogy tapogassák meg az elefántot, és mondják el, hogy milyen. Az egyik a farát tapogatja meg, és azt mondja: „Az elefánt egy keménybőrű, tömött állat, kevés szőrrel.” A másikat az ormányához viszik, ő pedig azt mondja: „Az elefánt egy csőszerű puha állat, az igaz, hogy van rajta

kevés szőr.”

Akkor most pontosan milyen állat az elefánt? Vajon melyik hindunak volt igaza? Mindegyik feltárt valamilyen réteget az elefánt tulajdonságaiból, de a teljesség egészét egyik sem tudta megragadni. Valahogy így van ez a pszichológiával is. A lélektan sokkal bonyolultabb képződmény, mint az elefánt. Az elmúlt 130 év csak arra volt elegendő, hogy a lélek működésének különféle aspektusait megközelítsék. Ráadásul eltúlzottnak tűnik a 440 irányzat. Ezeknek a nagy része csak valamilyen változata valamely pszichológiai iskola főáramának. Amennyiben a gyökerekig ásunk, 6-7 alapirányzatot találhatunk. Ezek nagy része köthető valamely zseniális szerzőhöz, aki originális módon volt képes megközelíteni a lelki működésekről való gondolkozást. A 6-7 alapirányzat különféle mutációi hozzák létre a 440 irányzatot, azonban ezekből hiányzik az igazi kreativitás és az átütőerő.

28

A pszichológia 5 legfontosabb önálló alapirányzata:

Álta

láno

s lé

lekt

an

Szem

élyi

ség

léle

ktan

Fejlő

désl

élek

tan

Szoc

iál-

pszi

chol

ógia

Alk

alm

azot

t ps

zich

ológ

ia

Neuropszichológia

Pszicho-analízis

Behavior-izmus

Humanisztikus pszichológia

Kognitív pszichológia

4.1. Neuropszichológia; biológiai-pszichológia; pszichofiziológia A biológiai, vagy más néven neuropszichológiai irányzat a pszichikus jelenségeket biológiai alapokon értelmezi. A – világegyetem talán legbonyolultabb szerkezete - az emberi agy több mint 10-15 milliárd idegsejtet és szinte végtelen számú idegi kapcsolatot tartalmaz. Az irányzat képviselői szerint, valamennyi lelki jelenség hátterében agyi (fiziológiai, biokémiai, anatómiai) változások állnak. Ezért azt igyekeznek feltárni, hogy mi történik az agyban a lelki működések során, tehát amikor érzékelünk, tanulunk, álmodunk, gondolkodunk, stb. A lelki jelenségeket ezen agyi változások erősen szubjektív melléktermékeinek tekintik, ezért csak másodlagos jelentőségűek a neuropszichológus számára. Képviselői inkább az orvosok és biológusok köréből kerülnek ki. Az irányzat nem köthető korszakhoz, társadalmi történésekhez, bár az orvosi technika fejlődése új távlatokat nyitott a neuropszichológiában is. Hazánk csaknem egy évszázada nagyhatalomnak számít a neurobiológia területén, hiszen folyamatosan adott világhírű szaktekintélyeket a világ számára.

LENHOSSÉK Mihály (1863-1937)

SZENTÁGOTHAI János (1912-1994)

VIZI E. Szilveszter (1936- )

29

FREUND Tamás

(1959- ) CSÉPE Valéria (1951- )

Freund Tamás neurobiológus Zircen született 1959-ben. Őt és fiatal kutatócsoportját az agykéreg, az agykéreggel szorosan összefüggő funkciók, a memória, a tanulás, a tudatos érzékelés kérdésköre izgatja leginkább. A világon ők határolták be először pontosan azokat az idegsejttípusokat, amelyeket a marihuána és a hasis hatóanyaga közvetlenül befolyásol. „Valójában az érdekel bennünket, milyen körülmények között termelődnek az agyban – merthogy termelődnek – a marihuánaszerű belső anyagok, és mi az igazi funkciójuk.” 1997-ben Akadémiai Díjat kap, eredményeit világszerte elismerik. Számos nemzetközi díja közül legjelentősebb az 1998-ban – 39 éves korában – kapott amerikai életműdíj. 2000-ben pedig elsőként kapta meg a tizenötmillió forintos Bolyai-díjat. A neuropszichológia feladata feltárni, hogy a lelki jelenség (érzelem, tanulás, álom, stb.) hátterében milyen fiziológiai változások állnak. Ma már tudjuk, hogy a szomatikus változások a központi idegrendszerben történnek. De nem tudtuk ezt mindig így. Volt, amikor a szívbe lokalizálták a lelket, hiszen a szív gyorsabban ver heves érzelmek hatására. A keleti kultúrákban pedig a gyomor tájékára helyezték a lélek központját. Erre testtájékra koncentrál a jógi, illetve ezen a testrészen követ el harakirit a keleti harcos.

4.1.2. A neuropszichológia és a szociálpszichológia érintkezése A neuropszichológia bonyolult, speciális – orvosi, biológiai, biokémiai, élettani és anatómia ismereteket igényel, míg a szociálpszichológia a társadalomtudományi területen feltétételez jártasságot. Ezért a szociálpszichológia és a neuropszichológia kérdésterületei nem integrálódtak, az érintkezési pontokat csak mostanában kezdik feltárni. A kapcsolódási pontokat kétféle irányból lehet megközelíteni: (1) a neuropszichológia, valamint a (2) szociálpszichológia felöl.

4.1.2.1. A neuropszichológiai megközelítés: a központi idegrendszer anatómiájába, vagy működésébe avatkozva keresik, hogyan változik az egyén társas viselkedése. A számtalan lehetőség közül egy olyat mutatunk be, ami több-kevesebb veszéllyel és mellékhatással otthon is kipróbálható. A neuropszichológiai beavatkozás lényege ez esetben, hogy kémiai anyagot juttatunk a központi idegrendszerbe, és azt vizsgáljuk, hogy ennek milyen testi-lelki-társadalmi következménye lesz. A kémiai anyag legyen az alkohol. Ez a kémiai anyag a központi idegrendszer bizonyos agyterületeinek működését gátolja, és ennek jól kitapintható következményei vannak:

30

Az „első feles” azt a területet érinti, amely a filogenezis legkésőbbi szakaszában fejlődött nagy intenzitással. Ezt a területet, nevezhetjük a leginkább humánspecifikus agyterületnek. Kívülről is jól látható a majom és az ember agya közti leglényegesebb morfológiai különbség: az ember homloka magasabb, mert a homloklebenye (frontális lebenye) fejlődött rohamosan a majom agyához képest (ld. 1. oldal 1. ábráját). A frontális lebenyből sok más egyéb pálya mellett, gátlópályák erednek. Ezek a pályák fékezik az archaikusabb agyrészek impulzusait, az érzelmeket, az ösztönöket, indulatokat és a szükségletkielégítést. Az ember viselkedése annál civilizáltabbnak és szocializáltabbnak tűnik, minél inkább képes uralkodni az ösztönein és indulatain. A kisgyermekek esetén ezek a pályák még éretlenek, ezért is van problémájuk az érzelmek kezelésében (ld. még 3.3.2.1. alfejezetet a 18. oldalon).

• Archicortex, vagy más néven limbikus rendszer: archaikus agyterület, az érzelmek és a szükségletek kialakulásáért felelős agy rész, mely a vegetatív szabályozásért is felelős.

• Neocortex vagy agykéreg: az asszociációs képesség és a gondolatok „helye”. A frontális lebeny gátló funkciója tehát úgy érvényesül, hogy gátolja, kontrollálja az érzelmeket. Az alkohol viszont kikapcsolja ezeket az érzelmi fékeket: felszabadulnak az érzelmek és vágyak. A szükséglet kielégítés szocializációs fékei lazulnak, a szorongástól is megszabadul a személy. Emelkedik az alany kezdeményezőképessége. Tehát a szociális viselkedés változik a gátlások megszűnésével. Tehát a neuropszichológiai beavatkozással átmenetileg módosítható volt az interperszonális viselkedés.

Az alkoholszint növelése a frontális lebeny és a temporális lebeny közötti rész működését tompítja. Ez a rész (a bal agyféltekén elhelyezkedő beszédközpont) felelős a beszédértésért, valamint a beszéd motoros kivitelezésért. A terület blokkolása vagy sérülése a beszéd megértését és kivitelezését megnehezíteni.

Az alkoholszint további növelése, még ősibb agyterületek funkcióinak blokkolásával jár. A kisagyi területek blokkolásával a mozgáskoordináció, megközelítés-eltávodás pontos kivitelezése, az egyensúly érzet sérül. Ennyi alkohol hatására általában elalszik az illető. További alkohol fogyasztása alkoholmérgezéssel járna, mivel olyan ősi agyrészek funkciói sérülnének, melyek összeegyeztethetetlenek az élettel (az archicortex felelős a vegetatív szabályozásért is). A különféle kémiai anyagok testi-lelki-szociális hatásaival az alkalmazott pszichológia bizonyos területei foglalkoznak. Az új gyógyszerhatóanyagok bevezetése során detektálni kell a mellékhatásokat, pl. azt is, hogy az új készítmény, hatással van-e bármely pszichikai funkcióra (ld. lelki működések listája). 4.1.2.2. A szociálpszichológiai megközelítés: az interperszonális tér drasztikus megváltoztatásának neuropszichológiai (anatómiai és fiziológiai) következményeit keresi. Harry Harlow egy kísérletsorozat során majomkölyköket kiemelt a természetes mikroszociális közegükből (elválasztotta az anyjuktól), és azt vizsgálta, hogy a kölykök erre hogyan reagálnak. Először tiltakoztak, majd apátiába süllyedtek (gyászreakció).

31

A szeparáció érzékleti modalitása valamint a szeparáció időtartama jelentették a kísérleti változót. Érzékleti modalitás tekintetében volt olyan majomkölyök, aki láthatta az anyját, de nem szagolhatta, nem érinthette meg az anyját, vagy nem hallhatta az anyja hangját. Más kismajmok más érzékleti modalitásban szerezhettek információt az anyjukról. Az idői változó mentén, bizonyos majmok soha nem találkozhattak az anyjukkal, míg mások a nap bizonyos szakaszaiban igen. Harry Harlow a korai szeparáció lelki következményeit vizsgálta. A drasztikus szeparáció irreverzibilis személyiségsérülést, maradandó lelki károsodást okozott.

Harry HARLOW

(1905-1981)

Az izoláció enyhébb formái esetén a lelki sérülés kevésbé volt drasztikus. Az izolált körülmények között felnőtt majmot később természetes szociális közegbe helyezték. A társas viselkedés beszűkült, a viselkedés úgynevezett fight or flight jellegű lett: az izoláltan nevelkedett majom vagy nagyon agresszív volt, vagy extrémen védekező testtartást vett fel. A két típusú extrém viselkedés ciklusosan változott. A két szélsőséges viselkedési mód között nem volt semmilyen átmenet, tehát a majom nem volt képes normális szociális viselkedésre.

James W. Prescott azt kutatta, milyen agyképlethez köthető a személyiségváltozás? Izoláltan és természetes társas környezetben nevelkedett felnőtt rhesus majmok agyát felboncolta, és nyilvánvaló különbségeket talált a kisagyi sejtek területén. A szeparáltan nevelkedett majmok bizonyos kisagyi sejtjei elsorvadtak. Az idegsejtek mai tudásunk szerint, természetes úton nem képesek reprodukálódni. Amelyik idegsejt elpusztult, azt végleg elveszítette az egyed. A természetes mikroközeg társas ingerei stimulálják a majomkölyök megfelelő agysejtjeit, ezért azok nem sérülnek. Mint ahogy korábban kifejtettük, a kisagy felelős a mozgáskoordinációért, a megközelítésért és a távolításért. A társas térben a megközelítés extrém végpontja a támadás és agresszió, míg az eltávolodás végpontja a védekezés és menekülő reakció.

James W. PRESCOTT (1930- )

32

A kisagyi sejtek degenerációja okozta a szélsőséges és irreverzibilis társas magatartásváltozást. A kísérlet igazolta, hogy a mikroszociális közeg hatással van az agy neuropszichológiai működésére, amelynek akár anatómiailag is látható nyomai lehetnek. Harry Harlow kutatásinak haszna az, hogy kísérletes úton volt képes bizonyítani a korai tapasztalatok meghatározó szerepét a lelki fejlődésre. Hasonló következtetésre jutott számos pszichoanalitikus (Sigmund Freud, Erik Erikson <19.oldal>), etológus (ld. Konrad Lorenz és az imprinting jelensége <19.oldal>) és kulturális antropológus (Margaret Mead az Arapes és a Mundugumor társadalmak összehasonlításával <20.oldal>). A felsorolt kutatások deskriptív (leíró) jellegűek voltak, legfontosabb eszközük a megfigyelés. Harry Harlow kísérletes törekvései szisztematikusabb eredményeket hoztak. Tagadhatatlan, hogy a kutatássorozatnak számos bírálható felülete van. Mivel a tudomány nyitott rendszer, ezért szükség is van kritikákra, mert ezek biztosítják a tudomány előrelépését. A Harlow kutatásait legalább három főbb kritika éri:

1. Kutatásetikai problémák 2. Szubhumán lények kutatása 3. Korai kölyökkori kutatások

4.1.2.2.1. Kutatásetikai problémák: Harry Harlow professzort a közvetlen környezete is támadta szadisztikus kutatói habitusa miatt. A majomanyák, és a majomkölykök nyilvánvalóan szenvednek a beavatkozás miatt, és ez állatvédelmi kérdéseket vet fel. 4.1.2.2.2. Szubhumán lények kutatása: Harry Harlow rhesus majmokon végezte a kísérleteit. Nagy kérdés, hogy az eredmények, mennyire vonatkoztathatók az emberre, hiszen az ember lelki működései jelentősen változtak az emberré válás során. Amennyiben etikátlannak minősül az állatok ilyen jellegű vizsgálata, akkor még etikátlanabb lenne embercsecsemőkkel végezni ilyen vizsgálatot. Pedig a civilizációtörténetben többször is kísérleteztek ilyesmivel. Herodotosz 2400 évvel ezelőtt, II.Frigyes 800 évvel ezelőtt, míg IV. Jakab félévezrede alkalmazott szeparációs technikákat kutatásában.

Herodotosz (Kr. e. 484 körül – ?, Kr. e. 425 körül)

II. Frigyes (1194 - 1250) német-római császár és Szicíliai király

IV. Jakab (1473-1513) skót király

33

II. Frigyes német-római császár és Szicíliai király azt figyelte meg, hogy minden ember beszél, tehát az embernek veleszületett tulajdonsága a verbális kommunikáció. Csakhogy az emberek különféle nyelveket alkalmaznak, ezért a beszédnek vannak tanult rétegei is. II. Frigyes az ősnyelvet szerette volna megismerni. Ezért csecsemőket katonákkal neveltetett, minden jóval ellátta őket, de a katonáknak nem volt szabad a gyerekekhez szólniuk. Arra számított II. Frigyes, hogy a gyerekek az ősnyelven fognak megszólalni előbb vagy utóbb. II. Frigyes sohasem ismerhette meg az ősnyelvet, mert a gyermekek nem élték meg az ötéves kort. Habár a fájdalmat és szenvedést okozó humán vizsgálatok tiltottak és etikátlannak minősülnek, a történelem és a társadalom időnként magától előállítja ezeket a helyzeteket. René Spitz (Magyarországon kiképződött pszichoanalitikus), Londonban folytatott alapvető kísérleteket a szociális környezet testi-lelki fejlődésre kifejtett hatásának vizsgálatára. Három különféle típusú szociális közeget vizsgált meg, ahol a csecsemők felnőnek: 1. Olyan gyerekek, akik életük első periódusában

hajléktalanok voltak, a fizikális környezetük tehát nem volt embernek való. Nem volt mit enni, játékuk nem volt, a higiénés viszonyok borzasztóak. De volt anyjuk vagy valamilyen más rokonnal szoros érzelmi kapcsolatban voltak (attachment).

2. Olyan gyerekek, akik börtönben születtek, deviáns és/vagy alacsony intelligenciával rendelkező anyák gyerekeiként. A börtönben volt hol lakni, garantált volt a fizikális környezet és mellettük volt az anyjuk is.

3. Olyan gyerekek, akik árvaházban, csecsemőotthonban nevelkedtek. Itt voltak a legjobb higiénés és komfort körülmények (fedél; ennivaló; játékok). Azonban 12 babára jutott 1 ápolónő (a váltott műszakok miatt nem is mindig ugyanaz az ápolónő). Nekik tehát nem volt egyszemélyes érzelmi kapcsolatuk egy felnőtt személlyel.

Rene SPITZ (1887-1974)

. Spitz követte a gyermekek élettörténetét. A 3. csoportba tartozó gyerekek fejlődéslélektani üteme látványosan lemaradt: volt olyan gyermek, aki 3 éves korában kezdett el járni; volt olyan, aki 5 éves korában mondta ki az első értelmes szót. A gyerekek fejlődése hasonlóan késett, mint a Harlow-féle kísérletekben a majmoké. Jellemző volt a majmokra pl., hogy ha nem állítottak fizikai gátat az étel és a majom közé, akkor hajlamos volt a gyomorrepedésig falni a majom. Az evés fiziológiai szabályzói nem működtek, vagy nem ismerte fel a majom. Hasonló jelenséget árvaházban nevelkedő ember gyerekeknél is megfigyeltek. Az árvaházban nevelkedő gyermekek morbiditási és mortalitási mutatói is kedvezőtlenebbek, sokkal gyakoribb a megbetegedés (morbiditás) és a korai halálozás (mortalitás) közöttük. A korai emócionális kapcsolat (attachment) fontos tényező nem csak a lelki fejlődés, hanem a testi egészség tekintetében is.

34

A megfelelő szociális közeg hiánya nemcsak pszichikus deficitet okoz, hanem a testi betegségek iránt is fogékonnyá tesz. Nem egy konkrét betegségben szenvedtek, hanem a test általános működése lett gyengébb. 4.1.2.2.3. Korai kölyökkori kutatások Harlow kutatásainak harmadik jelentős bírálati felülete, hogy a kísérleti beavatkozások korai gyermekkorban történtek. Amennyiben a korai gyermekkorban drasztikus beavatkozás történik a szociálpszichológiai térben, akkor az durva és hosszú távú elváltozásokat okoz az egyed fejlődésében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi életkorban megélt integrációhiány, szociális veszteség hasonló következményekkel járna. További kérdés marad, hogy a szociális izolációnak van-e ilyen hatása felnőttkorban is? Orvosszociológiai kutatások szerint, egy fontos személy elvesztését követő 2 évben drasztikusan megemelkednek a morbiditási és mortalitási mutatók. Az özvegyülés utáni 2 évben a halálozás arány 20-40 %-kal magasabb. Minél szorosabb és kizárólagosabb volt az elveszített érzelmi kötelék, a helyzet annál súlyosabb. A szociális kötelék (társadalmi támasz) védőfaktorként funkcionál (Kopp. 2008):

• Az az özvegy nyugdíjas, aki rendelkezik kisállattal (akár aranyhallal) 4 évvel fog tovább élni.

• A szingli és a teljes családban felnövekvő gyermekek várható életkora között 6 év a különbség.

• Az a beteg, akit látogatnak a kórházban, gyorsabban gyógyul. A társadalmi kapcsolatrendszer hatással van a lelki működésekre. A társadalmi integráció megváltozása (pl. egy fontos személy elvesztése) gyászreakciót vált ki. Az érzelmi állapot pedig nagyon gyorsan szomatikus (testi) működésváltozásokat indíthatnak el, hiszen az érzelmek éppen azon archicortikális területeken keletkeznek, amelyben a vegetatív működések szabályozásáért felelős hipothalamus-hipofízis rendszer is van. A testi változások a neurológiai, az endokrinológiai (hormonális) és immunológiai működésen keresztül keletkeznek. A pozitív, vagy negatív érzelem hatással lehet az endokrinológiai rendszerre. A hormonális működés laboratóriumon kívül is követhető jele a női havi ciklus. Az egy környezetben élő nők menstruációs ciklusa egymásra szokott hangolódni, mivel az érzelmi tér és az életvitel is hasonlóvá válik. Egy jelentős érzelmi hatásra megváltozhat a ciklus. Egy jól sikerült randi ovulációt – és ezzel nem kívánt terhességet - okozhat. A koncentrációs táborokban a legelső testi tünet az ammenorhoea (a menstruáció elmaradása) volt. A szaporodásra kedvezőtlen körülmények – nem tudatos érzelmi mechanizmusok által – leállítják a reproduktív funkciókat. A modern világban, a házasságok 10%-ban nem születik gyerek, pedig szeretnének. Az orvostudomány az esetek 60%-ban állapít meg testi okot, a maradék idiopátiás, tehát diagnosztizálatlan. Ezekben az esetekben merülhetnek fel a sterilitásnak a lelki tényezői is (Forgács és Szeverényi, 2009; Forgács és Németh, 2009; Kovácsné Török., Szeverényi és Forgács, 2009). Az immunaktivitásra is befolyással lehetnek pszichológiai folyamatok. A baktériumok és vírusok megbetegítő hatása függ az immunológiai állapottól. Ezért is lehet az, hogy a gyász emeli a megbetegedésre való hajlamot, és megugranak a mortalitási arányok is. A betegségek és a lelki működések összefüggéseivel a pszichoszomatika - és ennek különféle segédtudományai – foglalkoznak (Császár, 1980; Lázár, 1991).

35

4.2. Pszichoanalízis vagy mélylélektan (freudizmus) A pszichoanalízis alapvető elméletei és fogalmai Sigmund Freud személyéhez köthetők. Freud 40 éves korában írta le először a pszichoanalízis szót. Addig neurológusként dolgozott Párizsban, de publikációi nem hoztak nagy áttörést. Hipnózissal is foglalkozott, de abban sem volt sikeres. A pszichoanalízis viszont annyira meghatározó szellemi mozgalom lett, hogy megváltoztatta a társadalmi életet, tabukat döntögetett, átformálta a 20. századot. A mai napig az egyik legtöbbet idézett szerző. A 20. század eleje tele volt olyan gondolkodókkal, akik messiásként kívánták átformálni a világ egy szeletét. Ki az evési szokásokat (pl. Bicsérdi Béla, vagy Fletscher), ki a művészeteket (pl. az avantgarde művészek), ki az egész társadalmat (pl. Lenin). Freud a lelket akarta forradalmasítani. Megpróbálta felszabadítani a civilizációtörténet évezredes elfojtásait. Freud törekvése annyira sikeres lett, hogy olyan életmódbeli változást eredményezett, hogy még 500 év múlva is fogják emlegetni.

Sigmund FREUD

(1856-1939) Freud a lelki működések közül az álmot tekinti a legfontosabb vizsgálandó lelki működésnek. Ugyanis az álmok királyi utat nyitnak a tudattalan felé, ami a freudi lélekfelfogásban központi szerepet játszik. A tudatos az a pszichikus réteg, ami a tudat fókuszában áll, és ami verbálisan megfogalmazható, racionális gondolati műveletekkel megdolgozható. Nem minden tudattartamot tartunk a tudatban. A tudatos réteg alatt elhelyezkedő tudatelőttesből ugyanis az információk döntő része előhívható szükség esetén.

2012.11.30. 209

__________________Tudatelőttes

Tudatos

Tudattalan

A tudatos és tudatelőttes réteget félig meddig permeábilis határ választja el. Előfordul, hogy a tudatelőttesből nem hívható elő egy információ, ami pedig nyilvánvalóan ott van. Nem jut észbe egy név, egy cím, vagy bármilyen információ. Később, más helyzetben „beugrik” az „elfeledett információ”, tudatközelbe kerül, szavakkal megfogalmazható.

36

A lelki struktúra harmadik része a tudattalan réteg, a lélek felismerhetetlen, megfoghatatlan, megközelíthetetlen része. A tudattalan tartalmak úgy hatnak a döntésekre, érzelmekre és a viselkedésre, hogy a tudatos réteg számára ezek az impulzusok érthetetlenek. Megterhelő információk töltik meg a tudattalan szférát. Olyan traumatikus élmények ezek, melyekkel nehéz lenne együtt élni. A tudatos lelki rendszer nem vesz tudomást ezekről az információkról, és a korai gyermekkorra jellemző primitív én-védő mechanizmussal, az elfojtással a tudattalan szférába nyomja. Az az információ, ami a tudattalanba süllyedt, nem tudatosodhat az eredeti formájában, mert a lelki rendszer aktívan a tudattalanban tartja. Ennek az az ára, hogy rengeteg pszichikus energiát (libidót) köt le az információ cenzorállása. A tudattalan tartalmak mindeközben tudatközelbe szeretnének jutni, de ez nem lehetséges csak kerülő utakon. Ilyen kerülőút a freudi elszólás, a vicc, művészeti alkotás, stb. A tudattalan konfliktusok az élet során megoldásokat, újrafeldolgozásokat remélnek, és a személyt újra és újra a traumatizáló alaphelyzeteibe sodorják. Ezért hasznos a tudattalan tartalmaktól megszabadulni. A tudattalan megismerésének elsőszámú útja az álomelemzés. Álmodás során a cenzor tökéletlenül működik, és szimbolikus formában szabadon engedi a tudattalan élményeket. Az álomelemzés a klasszikus pszichoanalízis legfontosabb technikája.

Sigmund Freud legendás gyógyító kanapéja. A páciens a kanapén fekve az álmait meséli, majd a szabadasszociációs módszer alkalmazásakor mindent kimond, ami az álommal kapcsolatban az eszébe jut.

A tudattalan az ötéves korra nagyjából feltöltődik, és ezzel együtt a karakter is kialakul. A korai gyermekkor a legmeghatározóbb életszakasz. Ennek ellenére nagyon kevés gyermekkori emlékepizódot képesek az emberek felidézni és tudatosan elemezni. Pedig a freudi rendszer szerint, éppen ezek a korai – felidézhetetlen, mert tudattalan – hatások a legmeghatározóbbak az életben. A freudi személyiségszerkezet másik nagy modellje a lelki működéseket ismét három részre osztja: ösztön-én (ID), én (Ego) és a felettes-én (Szuper-ego). Az ösztön-én, vagy ős-valami a lélek veleszületett, az evolúció során kialakult, biológiai rétege. Az ösztönöket tartalmazza. Az eredeténél fogva ez egy állatias jellegű lélek rész, úgy működik, mint egy ősmajom. Nem képes késleltetni az impulzusait, szükségleteit és vágyait, azonnali kielégülésre törekszik.

A felettes–én a személyiségszerkezet társadalmi része. Az ember egy olyan különleges állat, ami csak úgy tudott az evolúcióban fennmaradni, hogy társadalomba szerveződött. A társadalom különféle együttélési fékeket épített be. A kulturális szabályrendszer le is képződik a személyiségben, ez a felettes- én. A Szuper-ego állandó összeütközésbe kerül a biológiai impulzusokkal. Olyan, mint egy vénkisasszony, aki folyton fanyalog, hogy ez az Ösztön-én, az ősmajom miket akar.

37

A Felettes-énnek van egy bűntudatos része, illetve egy idealisztikus rétege. A bűntudatos rész azt jelzi, hogy milyennek nem szabadna lenni, míg az idealisztikus a vágyott tulajdonságok felé vonzza a karaktert. A Felettes-én és az Ösztön-én közzé ékelődik az Én. Az Én egy politikus, aki közvetít az erkölcscsősz vénkisasszony és az ősmajomként működő Ösztön-én között. Akkor végzi jól a dolgát, ha az Ösztön-én úgy tud kielégülni, hogy ezt a vénkisasszony is elfogadhatónak tartja. Ehhez az Én különféle én-védő mechanizmusokat alkalmaz. Számos én-védő mechanizmust számon tartanak a pszichoanalitikus szakirodalomban. Az egyik leglényegesebb a már említett elfojtás, illetve a későbbiekben említendő projekció. Freud az embert multitraumatikus lénynek tartja. A biológiai eredet és a társadalmi létforma ellentmondásait ősidők óta nem sikerült optimálisan feloldani. A társadalmi ember folyamatosan elnyomni kényszerül a biológiai impulzusait, ami traumatizációk forrása. A neopszichoanalitikusok már nem tartják olyan nagy problémának az ösztönök megzabolázását.

4.2.1. A pszichoanalízis budapesti iskolája A pszichoanalízis a 20.század elején formálódott Bécsben, az Osztrák-Magyar Monarchiában. Freudnak számos magyar követője volt, a budapesti iskola máig világhírű. A világ legelső pszichoanalitikus egyetemi tanszékét Budapesten alapították, a Tanácsköztársaság idején. A magyar pszichoanalitikusokat több lépcsőben űzték el Magyarországról, a II. világháborút követően alig maradt Magyarországon pszichoanalitikus. Ellenben a New yorki pszichoanalitikus társaság (The New York Psychoanalytic Society) a mai napig a magyar negyedben található (247 East 82nd Street, New York, NY, 10028). A társaság könyvtárában a mai napig megtalálható a világhírű magyar pszichoanalitikusok mellszobra.

Miközben a magyar mentálhigiénés állapot csapnivaló, lényegében az összes mutató szerint a legelesettebb populáció él a Kárpát-medencében, hatalmas szellemi vagyont adtunk a világ számára (ld. a magyar mentálhigiéniás állapotot a 3.5.1.4. alfejezetben, a 24.oldalon). Emlékezzünk meg a legbefolyásosabb magyar származású, vagy magyar kötődésű pszichoanalitikusról:

• Ferenczi Sándor (az első pszichoanalitikus tanszék vezetője) • Róheim Géza (az idegen nyelven második legtöbbet idézett magyar társadalomtudós) • Spitz René (a londoni csecsemőtanulmányok kutatója) • Bálint Mihály (az általános orvoslás megreformálója) • Szondi Lipót (az ösztöndiagnosztika svájci megalkotója) • Alexander Ferenc (a pszichoszomatika úttörője)

38

• Hermann Imre (az egyik világhírű magyar pszichoanalitikus, aki Magyarországon halt meg. A II. világháborút követően nem alkotott jelentőset.)

FERENCZI Sándor (1873-1933)

HERMANN Imre

(1889-1984)

HAJDU G. Lili (1891 -1960)

Gimesné Hajdu Lili az azóta már bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Lipót mező) igazgatója volt 1953 és 1957 között. A fia, Gimes Miklós sztálinista újságíróként támadta a pszichoanalízist, aminek jószerivel az anyja volt az utolsó képviselője Magyarországon. Gimes Miklósra ma úgy emlékszünk, mint a Nagy Imre per egyik halálraítélt áldozatára (Harmat, 1994). A rendszerváltást követően a pszichoanalízis újraéledt Magyarországon. Erős Ferenc pszichoanalitikus főszerkesztésében pszichoanalitikus folyóirat jelent meg 1990 és 2010 között Thalassa címen, mely online letölthető (http://www.mtapi.hu/thalassa/a_folyoirat/a_index.html ). A folyóirat jogutódja Imago címen jelenik meg manapság. A magyarországi művelt köztudat érdeklődéssel, míg a vallásos kereszténység gyanakodva fordult a pszichoanalízis felé. Számos művészt vonzott a pszichoanalízis világszerte. Az álmok természete iránt érdeklődő szürrealizmus például elképzelhetetlen lett volna a pszichoanalitikus eszme nélkül. A hazai szépirodalom számos képviselője érdeklődött a freudizmus iránt: Csáth Géza, József Attila, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Füst Milán, Illyés Gyula, Faludy György, és még sokan mások.

39

A hazai köztudatban a pszichológust és a pszichiátert a mai napig azonosítják a pszichoanalitikussal. A karikatúrákban megjelenő lélekgyógyászt a kizárólag pszichoanalitikus kezelési helyzetre jellemző pozitúrában ábrázolják. Pedig a pszichológusok és pszichiáterek döntő többsége kerüli az ilyen helyzetet, preferálja a facet to face elhelyezkedést.

4.2.2. A pszichoanalízis és a szociálpszichológia kapcsolata A szociálpszichológiai kérdésfelvetés és a pszichoanalitikus irányzat módszertana eltér egymástól. A szociálpszichológia laboratóriumi kísérleteket alkalmaz. Laboratóriumi körülmények között állítják elő a társadalmi helyzeteket, amelynek bizonyos elemeit kontrollálják, változtatják, megmérik, majd statisztikai módszerekkel bizonyos társadalmi összefüggésekből alkotnak törvényszerűségeket. Ezzel szemben a pszichoanalízis módszertana egyáltalán nem felel meg (természet) tudományos kritériumoknak. A Freud által elemzett információk egy speciális populációtól származtak: fiatal, hiszteroid neurotikus, ráérős, gazdag bécsi felsőosztályba tartozó nőktől. A vizsgálati minta ezért nem reprezentatív. Az álmok és a szabad asszociációk megfigyelésén és spekulatív értelmezésén túl, a hipotéziseinek megvizsgálására nem alkalmaz statisztikai módszereket. A szűk mintából levont következtetéseit ráadásul az egész emberiségre vonatkoztatja. Freud munkáit a mai mércével nem fogadnák el doktori disszertációnak, de még szakdolgozatnak sem. Bíznunk kell Freud zsenialitásában ahhoz, hogy a feltevéseit elfogadjuk. Freud tevékenységének eredményét az akadémikus pszichológusok szkeptikusan szemlélik, úgy gondolják, hogy Freud 50 évre megtorpantatta a pszichológia fejlődését. Mások elismerik, hogy Freud originálisan új problémákat vetett fel, amelyeket előtte nem figyeltek meg, és nem is értelmeztek. A modern pszichológia számos fogalmát ő vezette be, fontos jelenségeket ő fogalmazott meg először. A pszichoanalitikus terápia bizonyos lelki zavarok esetén a mai napig a legalkalmasabb gyógyító eszköz. A legfontosabb érintkezési pont a szocializáció – az a fő kérdés, hogy a fejlődést a szociális közeg hogyan befolyásolja. A primer mikroszociális közeg, a család, mint szociálpszichológiai egység a pszichoanalízis érdeklődésének a fókuszpontjában áll. A freudiánusok szerint az első öt év a leginkább fontos, ez a lelki élet epicentruma, ami az egész életre meghatározó, de nem feltétlenül tudatosodó hatásokat biztosít. A pszichoanalitikusok döntő többsége zsidó származású volt. A sorozatos zsidó-ellenes atrocitások miatt, valamint a sokukat érintő holocaust miatt, gyakori vizsgálati téma lett az antiszemitizmus, a társadalmi diszkrimináció, az előítélet, illetve tágabban értelmezve az attitűd. Ezen jelenségkörök iránt viszont a szociálpszichológia is érdeklődik, mivel ezek a témák a csoportok közötti viszonyt vizsgálják, ami a szociálpszichológia vizsgálati körébe tartozik.

40

4.3. Behaviorizmus vagy viselkedéstan A Közép-európai eredetű pszichoanalízissel egy időben, a 20. század elején bontakozott ki az amerikai pszichológiai irányzat, a behaviourizmus. A behavior angol-amerikai szó viselkedést jelent, ezért viselkedéslélektannak is nevezik az irányzatot.

Az USA-ban egészen más gazdasági, kulturális és társadalmi állapotok bontakoztak ki. Korábban nem látott gazdasági fellendülés, a legkülönfélébb népek keveredésével egy egészen új keverék kultúra keletkezik. A származás, az öröklés nem olyan lényeges, mint Európában, sokkal inkább az adaptáción múlnak a sikerek. A személyes lehetőségek szinte korlátlanok. Európában a kulturális hagyományok és a szociális tradíciók sokkal meghatározóbbak. Európában lehet spekulálni, filozofálgatni, ráérősen évekig pszichoanalízisbe járni. Az USA-ban felgyorsul az idő, gyors eredményekre van szükség, ami ráadásul objektíven mérhető. Miközben persze mindenféle előfordul az USA-ban, a lélektan fő trendje a tudományosság szigorúbb kritériumai felé mutat, az objektív mérések fontosságát hangsúlyozzák. A modern tudományok és lélektan kihívásainak megfelelve, természettudományos módszereket használnak, laboratóriumi – állat - kísérleteket alkalmaznak.

Problémaketrecek a behaviorista kutatásokban (Balra Thorndike vizsgálati doboza, míg jobbra Skinner ketrece)

A kísérleti állatot (madarat, patkányt, macskát, stb.) egy problémaketrecbe tesznek. Az állat két pedált talál. Jutalmat (rendszerint egy finom falat ételt) kap, ha a megfelelő pedált megnyomja. Amennyiben a másik pedálra lép, büntetést kap, áramütés éri. Ebben a helyzetben előbb-utóbb kialakul egy sajátos viselkedés mintázat, ami az adaptációt jelzi, és mely adaptáció a legalapvetőbb behaviorista elv megfogalmazásához, a Thorndike-effektushoz vezet: Egy viselkedés szegmentum megjelenési valószínűsége emelkedni fog, ha korábban jutalommal társult. Míg egy másik viselkedés egység, amit korábban büntetés követett, a jövőben ritkábban fog előfordulni. A viselkedési egységek megerősítésével (jutalmazásával vagy büntetésével) komplex viselkedési sorok alakíthatók ki. Ezt a folyamatot nevezik a behavioristák, kondicionálásnak.

Edward L. THORNDIKE

(1874-1949)

A behaviorizmust nevezik S-R pszichológiának is. A rigid méréseket végző irányzat

számára ugyanis az egyértelműen kontrollálható változók, az S (stimulus, vagy inger), illetve az R (reaction, vagy válasz) állnak az érdeklődése központjában. Ez a két komponens mérhető egyértelműen: milyen ingerek érték a kísérleti állatot, és milyen válaszokat adott erre. Mennyi idő telik el a reakció megjelenéséig, a reakció milyen gyakran ismétlődik, stb. Az inger és a

41

válasz között egy fekete doboz, „black box” helyezkedik el, amiről nem tudhatunk bizonyosat, objektív módszerekkel feltárhatatlan, mérhetetlen, ezért az olyan spekulációk szabad területe, mint amilyeneket a pszichoanalitikusok végeznek.

Míg a pszichoanalitikusok az álmokat tekintik a legfontosabb lelki mechanizmusnak, a behavioristák érdeklődésének központjában a tanulás áll. A törzsfejlődés kezdetén a viselkedést zárt, biológiai, reflexes és ösztönös folyamatok irányították. Amennyiben egy zárt viselkedés inadaptívnak bizonyult, az egyed nem tudott szaporodni, és a viselkedésért felelős génállomány eltűnt a következő generációkból. A viselkedés adaptációja generációról generációra történt meg a kontraszelekció útján. Az evolúció fejlettebb rétegeiben a viselkedés egyre nyitottabbá vált. Az egyed felszabadul a biológiai determináltság alól, és egyre inkább a tapasztalatok vezérlik a viselkedését. A legfontosabb lelki tényező ebben a folyamatban a tanulás, az adaptáció. Az állati tanulás értelmezhető az emberre is. Születéskor csak egy tabula rasa, „fehér lap” vagyunk – a tapasztalatok, kondicionálás, szocializáció, adaptáció alakítja ki a lelki működést, azt a lelki programot, amely az életmódot irányítja. A hardver így az emberi idegrendszer, míg a szoftver a szocializáció, a kondicionálás. Az amerikai álom szerint, „Bárkiből lehet bármi”. Az ember egy „self made man”. J.B.Watson a behaviorizmus egyik alapító tagja. Az öröklődéssel szemben szélsőségesen nagy szerepet tulajdonít a tanulásnak. Tőle származik az alábbi gondolat: „Adjatok 12 egészséges csecsemőt! Hadd nevelhessem őket az általam meghatározott környezetben, s azt hozom ki belőlük, amit akartok. Mondjátok meg, hogy hány tudósra, művészre, élsportolóra és tolvajra van szükségetek, és én úgy fogom őket kondicionálni, hogy a megfelelő számú tudós, művész, élsportoló és tolvaj álljon rendelkezésetekre.” A kondicionálással ugyanis komplex viselkedéssorokat, sőt karaktereket lehet kialakítani.

John Broadus WATSON

(1878-1958)

J.B. Watson, a behaviorizms meghatározó alakja, az élete végén, a marketing tudomány egyik kiemelkedő képviselője lett. A pszichológia a viselkedésprogramozás és a manipuláció terén lett eredményes igazán. Ez a behaviorista gyökereknek köszönhető.

A behaviorista technikák gyógyításra is használhatók. A lelki és testi megbetegedések oka – a viselkedéstan szerint – a hibás tanulás. A pszichoterápia lényege az újrakondicionálás. A viselkedésterápiának gyors és látványos eredményei vannak például a pánikbetegség, a fóbiák, vagy éppen a szexuális funkciózavarok gyógyítása terén.

4.3.1. A behaviorizmus és a szociálpszichológia kapcsolata A behaviorizmus eszköztára tudományos kritériumoknak is jól megfelel, kiválóan mérhető technikákat alkalmazó irányzat, ezért a szociálpszichológiába jól integrálódott az eszközrendszere. A laboratóriumi kísérletek miatt módszertana jól illeszkedik a modern pszichológiai törekvésekhez.

42

Iván Petrovics PAVLOV

(1849 - 1936)

A klasszikus kondicionálás A behaviorizmussal azonos időben kibontakozó másik jelentős tanuláslélektani irányzat Pavlov nevéhez fűződik. Pavlov Szentpéterváron tevékenykedett, 1904-ben Nobel-díjjal jutalmazták tudományos eredményeit. Mivel a társadalomtudományokban nincsen Nobel-díj, nagyon kevés lélektan iránt érdeklődő tudós szerzett ilyen kitüntetést. Pavlovon kívül a három nagy etológust tüntették ki, míg a későbbiekben említendő Carl Rogerst Béke Nobel-díjra jelölték, illetve Selye Jánost összesen tízszer jelölték Nobel-díjra, de sosem kapta meg.

Pavlov kutyákkal kísérletezett. Míg a behaviorista tanuláselmélet próba-szerencse jellegű, tehát a kísérleti állat mindenféle viselkedést megpróbál, és az adaptív viselkedés jutalommal társul. Ezt a tanulástípust operáns kondicionálásnak is nevezik. A pavlovi technika, a klasszikus kondicionálás során nem egy inger és reakció között alakul ki a kapcsolat, hanem két inger között. A kutya nyálazni kezd, ha enni kap (feltétlen reflex).

Amennyiben az etetés előtt következetesen felvillan egy fény, a kutya társítja a fényingert az etetés ingereivel, és a nyálazás elindul (feltételes reflex) a feltétlen inger (étel) jelenléte nélkül is. Később elegendő lesz a fényinger is ahhoz, hogy beinduljon a nyál és a gyomorsav elválasztása. A pavlovi kondicionálásban az a meglepő, hogy a tudatos cselekvéseken kívül eső zsigeri működésekre hat. Pavlov a technikájával képes átprogramozni a vegetatív működéseket. Képes betegségeket tanítani, illetve képes tanult betegségeket gyógyítani. Pavlov eredményeire a bolsevik pártvezetés és maga Lenin is gyorsan felfigyelt. Úgy gondolták, hogy amennyiben a pavlovi technika alkalmas a vegetatív működések átprogramozására, akkor az ideológiai nézetek formálására is lehetőséget adhat. Lenin felkérte Pavlovot, hogy dolgozza ki ennek módszerét. A legenda szerint, Pavlov 400 oldalon foglalta össze téziseit, de ez a dokumentum azóta sem került elő. Pavlov a legtöbb szovjet professzorral szemben utazhatott a világban, és támogatták kutatásait (Streatfeild, 2007). Az 50-es években a pavlovi tanok voltak a kizárólagosan elfogadható pszichológiai tanok Magyarországon. A mai napig olyan kiadványok tömege érhető el az antikváriumokban, melyek Pavlov tanaira vonatkoznak. Az 50-es években sok magyar fiatal tanult a leningrádi Pavlov Intézetben.

43

4.4. A humanisztikus pszichológia A korábban tárgyalt pszichológiai iskolák sem antihumánusak, csakhogy a neuropszichológia lényege másfél kiló agy, a pszichoanalízis egy tudattalan emberrel foglalkozik, akinek egy ősmajom tombol a lelkében, a behaviorizmusban pedig a lélek egy hardware, amit különféle programokkal idomítani lehet.

Carl ROGERS (1902 – 1987)

A II. világháborút követően igény keletkezett arra, hogy a lelki működéseket sokkal pozitívabb szemlélettel tárgyalják. Ezt a célt elégíti ki a humanisztikus pszichológia, amit person-centered (személyközpontú) pszichológiának is neveznek még, továbbá a legjelentősebb személyisége után rogeriánus pszichológiának is meg szokták nevezni.

Az irányzat számos tézise Carl Rogers élettapasztalataiból gyökerezik. Bármivel is foglalkozott Rogers, az beépült az elméletbe. Ezért a humanisztikus pszichológia emberképe Rogers élettörténetéből is levezethető. A református Rogers család farmerkodással foglalkozott Wisconsinban (USA). A 6 gyermekes család legifjabb tagja, a sötét pincében a krumplikat vizsgálgatva, arra lett figyelmes, hogy a csírák a fény felé nőnek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy minden, ami élő, az jóra és fejlődésre törekszik. Benne van a fejlődési potenciál.

A pszichológus feladata nem az, hogy traumákat fedezzen fel, vagy büntetéseket és jutalmakat osztogasson, hanem hogy a fejlődési potenciált katalizálja. A fejlődési potenciál az élő anyag univerzális tulajdonsága. Ezt antrópiának is nevezi, megkülönböztetve az entrópiától, ami a szervetlen szféra mozgatóelve. Az entrópikus erők az ősegyensúly visszaállítására törekszenek, míg a fejlődés képessége kizárólag a szerves (élő) anyagra jellemző. Rogers életének egy szakaszában a történelemmel foglalkozott, és ezen belül is, a francia forradalom jelszavai ihlették meg: „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Az emberrel való foglalkozásban pontosan ezeket az elveket igyekezett megvalósítani. Magát nem terapeutának, hanem facilitátornak tekinti. A másik személyt kliensnek nevezi, és nem páciensnek. A klienssel face to face (szemtől szembe) pozícióban foglal helyet, ezzel is kifejezve, hogy nincs köztük dominancia, vagy tudásbeli különbség. A pszichoanalitikus helyzet egészen más, érzékeltetve van a dominanciakülönbség. A pszichoanalitikus mindent tud, a páciens pedig semmit, hiszen a problémájának gyökere tudattalan. A behaviorista gyógyító helyzet is hierarchikus, hiszen a terapeutának van lehetősége jutalmazni, vagy büntetni. Ilyen a humanisztikus terápiában nincs. A facilitátor dolga, hogy segítse a fejlődési potenciált. Rogers éltének egy következő szakaszában a keleti filozófiák felé fordult. Innen ered az önmegvalósítás koncepciója, valamint a teljesség felé fordulás. A technikáját pszichoszintézisnek is nevezi, szembefordulva a pszichoanalitikus elvekkel.

44

A humanisztikus terápia nem alkalmaz különösebb terápiás módszereket. A gyógyító faktor a kliens-facilitátor kapcsolata. A facilitátor a személyiségével katalizálja a kliens fejlődését. Nem foglalkozik a beteg részekkel, az egészséges részek fejlődése gyógyítja meg a személyiség diszfunkcionális részeit. A terápiás viszony három nagy kategóriával jellemezhető: empátia, feltételnélküli elfogadás, és kongruencia. A virágmagot sem szükséges analizálni, vagy jutalmazni és büntetni ahhoz, hogy rügyezzen és virágot hozzon. Elegendő jó talajba helyezni, locsolni és napfényt biztosítani számára. Tekintsen meg néhány epizódot Carl Rogers segítő kapcsolataiból: http://www.youtube.com/watch?v=m30jsZx_Ngs 4.4.1. Empátia. Rogers elsődleges célja a másik ember megértése volt. A lélektan fenomenológiai modelljei azt szeretnék megérteni, miért úgy észleli a másik ember a világot, ahogy észleli? Mert ahogy értelmezi a világot, olyan világ jut számára, és ennek megfelelően fog reagálni az észlelt világra. Az észlelés befolyásolja a viselkedést. Az ő bőrében más is hasonlóan értékelné a világot, következményesen hasonlóan viselkedne. Akit megértenek, az közelebb kerül saját eredeti önmagához (Self-jéhez). Megérti saját indítékait, ráadásul energetizálja a Self eredeti fejlődési potenciáljait (ld. még a 2.2.2. fejezetet a 7. oldalon). 4.4.2. Feltételnélküli elfogadás. Rogers egy időben börtönpszichológus is volt, méghozzá a Sing sing fegyházban. Az antiszociális elítéltekkel olyan sikereket ért el, amilyeneket senki más. Az eredményeit a feltételnélküli elfogadásra vezette vissza. A többi börtönpedagógus, lelkész és pszichológus nem hitt abban, hogy a rabok képesek lennének megjavulni. Rogers pedig a fejlődési potenciált hangsúlyozta. A Self-et, az eredeti önmagát, ami jó, és mint minden élő anyag jóra és fejlődésre hivatott. Rogers nem a bűntettet fogadta el, hanem a másik ember fejlődési lehetőségeit. 4.4.3. Kongruencia. Alapvetően hitelességet jelent. „Azt mondja a száj, amit a szív diktál”. Az inkongruens kommunikáció bármely formája zavart és feszültséget kelt, hosszútávon lelki betegséget okozhat. A kongruens kommunikáció ezzel szemben gyógyító természetű. A klasszikus inkongruens kommunikációban a különféle kommunikációs csatornák (pl. a verbális és a nonverbális üzenetek) ellentmondanak egymásnak. Az inkongruens kommunikáció súlyosabb esete a double bind (kettős kötés). A doubla bind üzenet olyan inkongruens üzenet, amely ellentmondó felszólításokat tartalmaz: „Tegyél meg valamit, de ha megteszed, büntetést kapsz!” Minél elkerülhetetlenebb a felszólítás, minél inkább releváns személy az üzenetküldő, minél nagyobb a két felszólítás idői egybeesése, annál súlyosabb a következmény. Fontos kritérium, hogy az ellentmondó üzenetek ugyanazon személytől érkeznek.

45

A double bind legsúlyosabb hatása akkor van, ha az anya a beszédtanulás során alkalmazza. A anya-gyermek között azt megelőzően is van nonverbális kommunikáció. A beszéd megjelenésével egy újabb csatornán, a verbális kommunikációval is érkeznek üzenetek. Amennyiben a nonverbális és a verbális felszólítások ellentmondásosak, a gyermek nem tud megfelelően válaszolni, hiszen valamelyik felszólításnak biztosan nem tud majd megfelelni. Az éppen bontakozó gyermeki én-tudatot alapvetően meghatározzák az anya üzenetei. Mivel az üzenetek ellentmondásosak, a gyermek hasítja őket, egyszersmind az én-tudata is disszociáltan fejlődik (hasad). Ezt tekinti Bateson a schizofrénia (tudathasadás) kommunikációs eredetének. A terápia egyik célja, hogy támogassa a kongruens kommunikációt.

Gregory BATESON

(1904-1980) A humanisztikus pszichológia másik közismert személye Abraham Maslow, akinek a munkásságából a szükséglethierarchia bizonyult a legmaradandóbbnak és legmegtermékenyítőbbnek.

4.4.4. Az önmegvalósító személyiség legfontosabb jellemzői12:

• Realitás orientált • Elfogadja önmagát és másokat • Spontaneitás • Inkább problémaközpontú, mint én-központú • Autonóm és független • Tapasztalat és nem az előítélet vezérli • A legtöbbjüknek volt már misztikus vagy spirituális élménye, függetlenül attól, hogy

vallásos-e • Azonosul az emberiséggel

12 Maslow A. (1954): Motivation and personality. New York: Harper & Row. alapján

46

• Van intim és mély érzelmeken nyugvó kapcsolata • Demokratikus attitűdök • Humorérzékkel rendelkezik • Kreatív

4.4.5. A humanisztikus pszichológia kapcsolata a szociálpszichológiával A humanisztikus pszichológiának és a szociálpszichológiának egészen eltérő a módszertana. A rogeriánus pszichológia számos igazolhatatlan alapfeltevésből indul ki. A szociálpszichológia viszont csak azt a hipotézist fogadja el, ami kísérleti módszerekkel igazolható. A személyközpontú pszichológia megtermékenyítő hatással volt a szociálpszichológiai gondolkodásra. A humanisztikus pszichológia az 50-es években kezdett kibontakozni, és csúcspontja a 80-as évek elején volt. A szociálpszichológia fejlődését determinálta a gazdasági, kulturális és történelmi állapot – együtt fejlődött a 20. századdal. Témái alapvetően negatív jelenségek voltak, pl. fasizmus, antiszemitizmus, előítélet, agresszió, versengés, konfliktus, deviancia, stb. – a hibás működések okainak feltárásával foglalkozott. Azzal viszont a humanisztikus pszichológia előtt egy irányzat sem foglalkozott, hogy mitől normális az ember, míg Rogers a pozitív társadalmi erőket állította a vizsgálat központjába. A 80-as években a szociálpszichológiában is megjelent ennek a hatása, a proszociális pszichológia (társadalmi segítő erők, pl. az empátia, a társas támogatás, a méltányosság, az igazságosság, az altruizmus, az együttérzés, az empátia, a segítés, stb.) – a szociálpszichológia saját eszköztárával, azaz tudományos módszerekkel vizsgálta ezeket az új témákat. Carl Rogers alapvető hatással volt a humanisztikus pszichológia jelentőségének növekedésében, ehhez kellett az ő hite és karizmája. Élete vége felé békemissziókon vett részt, össztársadalmi célok érdekében – járt Írországban, Dél-Afrikában, Moszkvában, és Magyarországon is. Halála után a humanisztikus pszichológia magas ívelése egyre megtört – kellett volna az ő karaktere és önismerete. A humanisztikus pszichológusok, Rogers és Maslow sem tekintette az önmegvalósítást a személyiségfejlődés csúcsának, bár erről nem szoktak megemlékezni a tankönyvek. A fejlődés csúcspontja szerintük a transzperszonális élmény. Olyan élmény, ami meghaladja az egyéni létünket, nagyobb egységeket tart szem előtt, a közösség szempontjait, a nemzet szempontjait, az emberiség szempontjait, a bioszféra szempontjait. Az ismert szükségleti szintek, mind kivétel nélkül én-központúak. A transzperszonális tapasztalatnak az a lényege, hogy valahogy a világmindenség és az ember személyisége összekapcsolódik, érintkezik, „eggyé válik” vele. Ez lehet vallásos megvilágosodás, vagy bármilyen más csúcsélmény – édenisztikus-, óceánisztikus élmény. Az ember egyik megkülönböztető jegye, hogy az egyetlen lény, aki bálványimádó, istenképpel rendelkezik. Ez egy magasztosabb, fenségesebb, lényegibb, az egyéni létet meghaladó (transzperszonális) eszme megélését jelenti. Látogassa meg a Magyar Transzperszonális Egyesület honlapját, és olvasson el cikkeket: http://www.transzperszonalis.hu/?q=egyesulet

47

4.5. Kognitív pszichológia Ez az irányzat is az 50-es években bontakozott ki. Egyfajta integrációs törekvéssel, minden korábban használt pszichológiai iskola ismeretrendszerét megpróbálta ötvözni. A humanisztikus irányzattal együtt a fenomenológiai iskolát alkotják. A kognitív pszichológia érdeklődése az információ feldolgozó mechanizmusokra fókuszálódik: Input → Feldolgozás → Következtetés → Viselkedés. Az S – R-ből a köztes folyamat lett a fontos. Sok, pszichológián túli ismeretrendszer is beszűrődött, pl. az informatikából. A kiindulópont itt is a percepció, és az abból levont következtetések. Ugyanabból az ingerből, milyen következtetések vontak le – ez az emberi lélek megismerésének kulcsa. Ennek a kiterjesztett változata a kognitív tudomány. A kognitív pszichológia kísérleti műfaj – szociálpszichológiai kutatások többsége kognitív eredetű. 5. Felhasznált irodalom: Ádám Gy. (szerk.) (1972): Pszichofiziológia. Gondolat, Budapest. Antalovits M, Kovács Z. Dienes E. és Perczel T.: Munka- és szervezetpszichológia.

Letölthető: http://www.jfk.szie.hu/files/docs/nevelestudomanyi/munkapszichologia/Protokoll_munka%20pszi.pdf

Bagdy E. és Klein S. (szerk.) (2006): Alkalmazott pszichológia. EDGE 2000 Kft., Budapest. Bálint M. (1961): Az orvos, a betege és a betegség. Akadémiai Kiadó, Budapest. Csányi V. (1999): Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó, Budapest. Császár Gy. (1980): Pszichoszomatikus orvoslás. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Durkheim É. (1982): Az öngyilkosság. Szociológiai tanulmány. Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Budapest. Faragó K. és Kovács Z. (szerk.) (2005): Szervezeti látleletek. A szervezetpszichológia hazai

kutatási irányai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Forgács A. (2004): Az evés lélektana. Akadémiai Kiadó, Budapest. Forgács A. és Szeverényi P. (2009a): A meddőség és az asszisztált reprodukció

pszichoszomatikája. In.: Forgács A. szerk. Pszichoarcheológia. Aula Kiadó, Budapest, 11-21. old.

Forgács A. és Németh M. (2009b): Has vagy gólya? A meddőség transzperszonális vonatkozásai. In.: Forgács A. szerk. Pszichoarcheológia. Aula Kiadó, Budapest, 22-31. old.

Forgács A. és Szeverényi P. (2009c): A karcinogén személyiség. In.: Forgács A. szerk. Pszichoarcheológia. Aula Kiadó, Budapest, 131-140. old.

Freud S. (1982): Esszék. Gondolat, Budapest. Freud S. (1985): Álomfejtés. Helikon, Budapest. Freud S. (1986): Bevezetés a pszichoanalízisbe. Gondolat, Budapest. Freud S. (1991): A mindennapi élet pszichopatológiája. Cserépfalvi, Budapest. Freud S. (é.n.): Totem és tabu. Göncöl Kiadó, Budapest. Frazer J.G. (2005): Az aranyág. Osiris Könyvtár, Budapest. Angol nyelven letölthető:

http://www.bartleby.com/196/ Fukuyama F. (1997): Bizalom. Európa Könyvkiadó, Budapest. Halász L. (szerk.) (1988): A freudizmus. Pro és kontra. Gondolat, Budapest. Harmat P. (1994): Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. A budapesti

mélylélektani iskola története, 1908-1993. Behlen Gábor Könyvkiadó. Kardos L. (szerk.) (1970): Behaviorizmus. Gondolat, Budapest.

48

Kelemen L. (1984): Pedagógiai pszichológia. Tankönyvkiadó, Budapest. Kiss Gy. (1998): A munkalélektan története. A Távközlési Munkalélektani és

Üzemegészségügy Egyesülés kiadása, Budapest. Kopp M. (szerk.) (2008): Magyar lalkiállapot 2008. Semmelweis Kiadó, Budapest. Kovácsné Török Zs., Szeverényi P., Forgács A. (2009): A másodlagos amenorrhoea

pszichoszomatikája. In.: Forgács A. szerk. Pszichoarcheológia. Aula Kiadó, Budapest, 32-42. old.

Laing R.D. (1983a): Tényleg szeretsz…? Helikon Kiadó, Budapest. Laing R.D. (1983b): Gubancok. Helikon Kiadó, Budapest. Laing R.D. (1988): Beszélgetések gyerekekkel. Helikon Kiadó, Budapest. Laing R.D. (1990): Bölcsek, balgák, bolondok. Európa Könyvkiadó, Budapest. Lázár I. (1991): Pszichoneuroimmunológia. Mens Sana Hungarica, Budapest. Leboyer F. (2008): A gyöngéd születés. Katalizátor Könyvkiadó, Budapest. Lénárd F. (1973): Alkalmazott pszichológia. Gondolat, Budapest. Lorenz K. (1973): Ember és kutya. Gondolat, Budapest. Lorenz K. (1983): Salamon király gyűrűje. Gondolat, Budapest. Lorenz K. (1988): A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. IKVA Könyvkiadó, Sopron. Lorenz K. (1999): Én itt vagyok – Te hol vagy? A nyári lúd etológiája. Totem Kiadó,

Budapest. Luban-Plozza B. & Dickhaut H.H. (szerk.) (1986): A Bálint-csoportok gyakorlati kérdései.

Kapcsolati diagnosztika. Kapcsolati terápia. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Maslow A. (2003): A lét pszichológiája felé. Ursus Libris, Budapest. Mead M. (1970): Férfi és nő. A két nem viszonya a változó világban. Gondolat, Budapest. Mérei F. (1988): Közösségek rejtett hálózata. Tömegkommunikációs Kutatóközpont

Kiadvány, Budapest. Mérei F. (2002): Rorschach-próba. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Morris D. (1989): A csupasz majom. Európa Könyvkiadó, Budapest. Morris D. (1990): Testközelben. Az emberi faj útikalauza. Gondolat, Budapest. Morris D. (1997): Az emberállat. Személyes vélemény az emberi fajról. Magyar Könyvklub,

Budapest. Pavlov I.P. (1951): Pavlov válogatott művei. Budapest, Akadémiai Kiadó. Pléh Cs. , Kovács Gy. és Gulyás B. (2003): A kognitív idegtudomány. Osiris, Budapest. Pléh Cs. (2000): A lélektan története. Osiris, Budapest. Rogers C. (2004): Valakivé válni. A személyiség születése. EDGE 2000 Kft, Budapest. Róheim G. (1984): Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Gondolat, Budapest. Róheim G. (1990): Magyar néphit és népszokások. Universum Kiadó, Szeged. Róheim G. (1992): A csurunga népe. Párbeszéd Könyvek, Budapest. Selye J. ( 1973): Életünk és a stressz. Akadémiai Kiadó, Budapest. Selye J. ( 1973): A szupermolekuláris biológia védelmében. Akadémiai Kiadó, Budapest. Selye J. ( 1983): Stressz distressz nélkül. Akadémiai Kiadó, Budapest. Skinner B.F. (2004): Szabadon fogva. Magyar Könyvklub, Budapest. Streatfeild D. (2007): Agymosás. Fejezetek a tudatmódosítás titkos történetéből. HVG

Kiadó, Budapest. Szondi L. (1987): Káin a törvényszegő. Mózes a törvényalkotó. Gondolat, Budapest. Tinbergen N. (1976): Az ösztönről. Gondolat, Budapest. Trull T.J. & Phares J. (2004): Klinikai pszichológia. Elmélet, módszertan és hivatás. Osiris,

Budapest.

49

6. Tartalomjegyzék 1. A pszichológia előzményei .................................................................................................1 2. A lelki jelenségek ...............................................................................................................5

2.1. Az érzékelés ................................................................................................................5 2.2. Az észlelés...................................................................................................................6

2.2.1. Aha-élmény...........................................................................................................7 2.2.2. Miért fontos a percepció? ......................................................................................7 2.2.3. Az észlelés, mint a személyiség megnyilvánulása..................................................7 2.2.4. Az észlelt realitás ..................................................................................................8 2.2.5. Viselkedés és percepció.........................................................................................8 2.2.6. A Rorschach-próba................................................................................................9

2.3. A figyelem.................................................................................................................11 2.4. A motiváció ...............................................................................................................12 2.5. Az érzelem.................................................................................................................13 2.6. A tanulás....................................................................................................................13 2.7. Az emlékezet .............................................................................................................13 2.8. A gondolkodás...........................................................................................................13 2.9. Az álom .....................................................................................................................14 2.10. Az éberálom.............................................................................................................14

3. A pszichológia alapkérdései..............................................................................................15 3.1. Az általános lélektan ..................................................................................................16 3.2. A személyiséglélektan................................................................................................16 3.3. Fejlődéslélektan .........................................................................................................17

3.3.1. Eredettörténeti kérésfelvetés................................................................................17 3.3.1.1. Öröklődés.....................................................................................................17 3.3.1.2. Tapasztalat ...................................................................................................17

3.3.2. Rendszertani megközelítések...............................................................................18 3.3.2.1. Ontogenetikus fejlődéslélektan .....................................................................18 3.3.2.2. A filogenezis ................................................................................................18 3.3.2.3. A szociogenezis............................................................................................20

3.4. A szociálpszichológia ................................................................................................21 3.4.1. A pszichologizáló szociálpszichológia.................................................................22 3.4.2. A szociologizáló szociálpszichológia ..................................................................22

3.4.2.1. A szociometria .............................................................................................22 3.5. Az alkalmazott lélektan..............................................................................................23

3.5.1. Egészséglélektan .................................................................................................24 3.5.1.1. Neurológia ...................................................................................................24 3.5.1.2. Pszichiátria...................................................................................................24 3.5.1.3. Klinikai pszichológia....................................................................................24 3.5.1.4. Mentálhigiéné...............................................................................................24 3.5.1.5. Orvosi pszichológia......................................................................................26

3.5.2. Pedagógiai lélektan .............................................................................................27 3.5.3. Munkalélektan ....................................................................................................27

4. Pszichológiai irányzatok és alapiskolák ............................................................................27 4.1. Neuropszichológia; biológiai-pszichológia; pszichofiziológia ....................................28

4.1.2. A neuropszichológia és a szociálpszichológia érintkezése ...................................29 4.1.2.1. A neuropszichológiai megközelítés...............................................................29 4.1.2.2. A szociálpszichológiai megközelítés.............................................................30

4.2. Pszichoanalízis vagy mélylélektan (freudizmus) ........................................................35

50

4.2.1. A pszichoanalízis budapesti iskolája....................................................................37 4.2.2. A pszichoanalízis és a szociálpszichológia kapcsolata .........................................39

4.3. Behaviorizmus vagy viselkedéstan.............................................................................40 4.3.1. A behaviorizmus és a szociálpszichológia kapcsolata ..........................................41

4.4. A humanisztikus pszichológia....................................................................................43 4.4.1. Empátia...............................................................................................................44 4.4.2. Feltételnélküli elfogadás......................................................................................44 4.4.3. Kongruencia........................................................................................................44 4.4.4. Az önmegvalósító személyiség legfontosabb jellemzői........................................45 4.4.5. A humanisztikus pszichológia kapcsolata a szociálpszichológiával......................46

4.5. Kognitív pszichológia ................................................................................................47 5. Felhasznált irodalom:........................................................................................................47 6. Tartalomjegyzék...............................................................................................................49