2 0 1 5 . s z e p t e m b e r 33

Ébert Tibor

Pozsonyi utcák

betakarózomaz utcák takaróivalkonvent utca apácapályakecske utcahosszan fekszemígy hullanak rám az utcáknyerges utca kalapos utcavédcölöp úttakarjatok be rétegeksok-sok lépés futásfázomaz éveim ágyábanventur utca hosszú utca káptalan utcatekerjetek körülszorítsatok magatokhozlángjaitokkal lámpásaitokkalpólyázzatok s ha van balzsamotokbalzsamozzatokmint leendő múmiátki látja még bennetekálmok lépcsőfokaitocsudások bárányfelhőittűzfal ébredésétmagányok málladozásátaz idő kövületébenmint brontoszauruszokpelyhes fohászoka történelemlenyomatok pecsétekkaptatók kanyarokjelzések kereszteződésekegyre erősebbena homokkal a földdel

Ébert tibor (1926–2015)

H I T E L 34

kövekkel téglákkalbazalttal kátránnyalrepedéseitekkelházaitokkal a fákkalaz esőkkel szelekkelforróságokkal havakkalegyenesek párhuzamosaiígéret görbületegyensúly átmenetáltatások vonzásokvégtelen megérkezéstakarjatok be utcákbástya utca lakatos utcamihálykapu utcaa játékkirakatokösszetört tükreivel

Sirályokezerszer glóriázott városoma glóriák lekoptak,már nem fénylenek,vagy talmi ragyogásuka gondolat szállangyalok nélkül feléd– ifjúság, apám, anyáma társaim –szárnyaszegett kísértetkénta Mihály kaputól végiga Nyerges utcán,a szélkergetős Duna-partighol korlátra támaszkodva vitt,vitt messzire a hömpölygés,az úszó jégtáblákonéveim sirályai gubbasztottak várva…Fölrepültek? Fölrepültenek…Micsoda kaleidoszkóp!Beléd kapaszkodom,Káptalan, Ventúr, Klarissza utca,Boltív, Roland-kút,barokkos geometriák,domb, hegyek, terek, kövek,sikátorok, gázlángos áhitat…Ne engedjetek, ne engedjetek!

2 0 1 5 . s z e p t e m b e r 35

Úgy kell fagyos leheletűmelege markolástoknak,szoríts magadhoz, Városom!Hadd fogóddzam beléd!EL ne eressz, vonszolj magaddal,bilincselj le, mint Prométheuszt,ki Isteneitől ellopta a tüzet,a máját vájja keselyű.…

Naponta fogy a múlt útravalója.Így hordozva tékozlom,Téged idézve egyre,mindazt, ami voltál,hűséged állhatatosságát,százkarú ragaszkodást…A Tiéd mindaza csillagszórós Istenekéjussunkott, ott, csak ott,Bizonyosságoddal,Történelmiségeddel,Lényegeddel…

Csak így vagy teljes:magadÖrök érvényű,öntörvényű, hamisítatlanhamisítványmetamorfózisaidban is.Glóriád árnyait bámulom,mint tűnő fellegeketa messziségbena messzisségbőlbolyongásra ítélve.