banktan - unideb.huoktato.econ.unideb.hu/domician/downloads/banktan.pdf · 2007-09-24 · bank- És...

BANK- ÉS BIZTOSÍTÁSTAN

Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 1

Banktan

(oktatási segédanyag)

Készítette: MÁTÉ DOMICIÁN

(főiskolai tanársegéd)



Tartalomjegyzék Tematika ................................................................................................................................................................ 4 I. Fejezet: ............................................................................................................................................................... 5 A kereskedelmi bankok bankműveletei .............................................................................................................. 5

1.1. A bankműveletek csoportosítása........................................................................................................... 5 1.2. A „passzív” bankügyletek........................................................................................................................ 6

1.2.1. Betétgyűjtés ......................................................................................................................................... 6 1.2.1.1. A leginkább elterjedt szerződéses betéti konstrukciók: ..................................................... 7 1.2.1.2. Értékpapírformát öltő betétjellegű konstrukciók .................................................................. 8

1.2.2. A jegybanktól származó források ...................................................................................................... 10 1.2.2.1. A refinanszírozási hitelek:..................................................................................................... 10 1.2.2.2. A fedezettel nyújtott jegybanki hitelek ................................................................................ 11

1.3. Az „aktív” bankügyletek......................................................................................................................... 13 1.3.1. Hitelezés ............................................................................................................................................ 13

1.3.1.1. A bankhitelek csoportosítása ............................................................................................... 13 1.3.1.2. A hitelezés folyamata ............................................................................................................ 16 1.3.1.3. A vállalkozás hitelképességének megítélése pénzügyi mutatók segítségével............. 19

1.3.1.3.1. Vagyoni helyzet elemzésének mutatói: ...................................................................... 19 1.3.1.3.2. Pénzügyi helyzet elemzése.......................................................................................... 21 1.3.1.3.3. Jövedelmezőségi mutatók ............................................................................................ 23 1.3.1.3.4. Hatékonysági mutatók .................................................................................................. 25 1.3.1.3.5. Piaci értékelés mutatói:................................................................................................. 26 1.3.1.3.6. Egy vállalkozás hitelképességének a megítélése: ................................................... 28

1.3.2. Követelések megvásárlása ................................................................................................................. 31 1.3.2.1. Faktoring ................................................................................................................................. 31

1.3.2.1.1. A faktorálás kialakulása ................................................................................................ 31 1.3.2.1.2. A faktorálás fogalma, és típusai .................................................................................. 31

1.3.2.2. Forfetírozás............................................................................................................................. 33 1.3.2.3. Váltóleszámítolás................................................................................................................... 34

1.3.3. Lízing................................................................................................................................................. 34 1.3.3.1. Lízingfajták.............................................................................................................................. 35

1.4. A „semleges” bankműveletek............................................................................................................... 37 1.4.1. A fizetési forgalom lebonyolítása ...................................................................................................... 37

1.4.1.1. Készpénzfizetés ..................................................................................................................... 38 1.4.1.2.. Készpénz nélküli fizetési formák ........................................................................................ 39

1.4.1.2.1. Átutalás ........................................................................................................................... 39 1.4.1.2.2. Beszedési megbízás (inkasszó) .................................................................................. 40 1.4.1.2.3. Akkreditív („okmányos meghitelezés”) ....................................................................... 42

1.4.1.3. Készpénzkímélő fizetési formák .......................................................................................... 44 1.4.1.3.1. Csekk............................................................................................................................... 44 1.4.1.3.2. Váltó................................................................................................................................. 45 1.4.1.3.3. Bankkártyák, fizetési kártyák ....................................................................................... 46

1.4.2. A fizetési rendszer működése ............................................................................................................ 48 1.4.2.1. A fizetési forgalomban résztvevő intézmények ................................................................. 48

1.4.2.1.1. A fizetési forgalomban résztvevő közvetítő intézmények ........................................ 48 1.4.2.1.2. A Magyar Nemzeti Bank szerepe a fizetési rendszerben........................................ 50 1.4.2.1.3. A magán-, és az állami szféra egyéb szerveinek szerepe ...................................... 51

1.4.2.2. Elszámolási rendszerek és elszámolási kapcsolatok....................................................... 52 1.4.2.2.1. Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer (VIBER) .................................................. 52 1.4.2.2.2. Bankközi Klíring Rendszer ........................................................................................... 55

II. Fejezet: ............................................................................................................................................................ 57 A kereskedelmi bankok szolgáltatásai............................................................................................................... 57

2.1. A hagyományos bankszolgáltatások................................................................................................... 57 2.2. A „modern” bankszolgáltatások ........................................................................................................... 58

2.2.1. Az elektronikus bankszolgáltatások kialakulása................................................................................ 58 2.2.2. Az elektronikus bankszolgáltatások csoportosítása ........................................................................... 59

2.2.2.1. Kártyákkal végezhető elektronikus szolgáltatások ........................................................... 59 2.2.2.2. Office/Home Banking szolgáltatás ...................................................................................... 63 2.2.2.3. Telebank és Call Center szolgáltatás ................................................................................. 65



2.2.2.4. Internet Banking ..................................................................................................................... 66 2.2.2.5. Mobilbank szolgáltatás.......................................................................................................... 68 2.2.2.6. Összegzés .............................................................................................................................. 70

2.2.3. Mit hoz a jövő? Az elektronikus banki szolgáltatások lehetőségei.................................................... 71 III. Fejezet: .......................................................................................................................................................... 76 A különleges pénzügyi intézmények .................................................................................................................. 76

3.1. A lakás-előtakarékosság, lakástakarék-pénztárak ........................................................................... 76 3.1.1. Lakástakarékosság története .............................................................................................................. 76 3.1.2. A hazai lakáshelyzetről röviden......................................................................................................... 79 3.1.3. Lakástakarék-pénztárak jellemzői ..................................................................................................... 81

3.1.3.1. A lakástakarék-pénztárak előnyei: ...................................................................................... 81 3.1.3.2. A zárt rendszerű lakás-élőtakarékosság elve:................................................................... 81 3.1.3.3. A lakás-előtakarékosság három fázisa:.............................................................................. 82

3.1.4. Lakás-takarékpénztárak Magyarországon: ........................................................................................ 84 3.1.5. Lakástámogatás ma Magyarországon (2004) .................................................................................... 85

3.2. Jelzáloghitelezés.................................................................................................................................... 89 3.2.1. A jelzáloglevél................................................................................................................................... 89

3.2.1.1. A jelzálog-hitelintézet létrehozásának, jelzáloglevél kibocsátásának feltételei ............ 89 3.2.1.2. A jelzáloglevél jellemzői ........................................................................................................ 90

3.2.2. A nemzetközi jelzáloghitel, hazai történeti áttekintés: ...................................................................... 91 3.3. A nyugdíj-pénztárak............................................................................................................................... 94

3.3.1. Társadalombiztosítási nyugdíj ........................................................................................................... 95 3.3.2. Magánnyugdíj-pénztár- ..................................................................................................................... 95 3.3.3. Önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár .................................................................................................. 96



Tematika

Előfeltétel:

Bevezetés a pénzügyekbe

A tanegység célja és tartalma:

A félév során rendelkezésre álló idő alatt, a pénzügyi blokk bank és biztosítás tantárgyának célja,

hogy elsősorban a gazdaság pénzügyi területeire koncentrálva feltárja a pénzügyi rendszerek műkö-

dését a banki (banküzemi), és biztosítási ismereteken keresztül.

A pénzügyi ismeretek eme speciális területének elsajátítását alapozza meg (a hallgató számára). Az

irodalomnak, a hazai pénzügyi forrásanyagoknak megfelelően, lépésről lépésre elemezzük az egyes

kulcs-fontosságú banki és biztosítási kérdéseket.

A félév során a tantárgyban ismertetett témakörök:

A bankügyeletek (passzív, aktív, semleges ügyletek) – kiemelten a betétgyűjtés, a hitelezés és folya-

mata, a vállalkozás hitelképességéhez használt pénzügyi mutatók kiszámítása. Hagyományos banki

szolgáltatások: kiemelten a lízingelés, faktorálás, és a forfetírozás. Elektronikus banki szolgáltatások:

mobil banking, Internet banking, home-office banking stb.). A fizetési forgalom lebonyolítása különös

tekintettel az átutalásra, inkasszóra, az akkreditívre, a modern banki szolgáltatásokra).

Különleges hazai pénzügyi intézmények (lakáshelyzet Magyarországon, lakástakarékpénztárak, és a

nyugdíjpénztárak (önkéntes, magán, állami pillér)

A biztosítás alapjai (alapfogalmak –biztosítás, kockázat, RISK management-, élet és nem életbiztosí-

tások –vagyon, felelősség, baleset és betegség, hitel és, jogvédelem). A MABISZ éves jelentései az

aktuális biztosítási ágazatról.

Értékelés

Gyakorlati jegy, amelyet három (3) foglakozáson írásban teljesíthetnek a hallgatók. A három alkalom-

ból a két legjobban sikerült dolgozat által kiszámított összesített pontszám adja meg a gyakorlati je-

gyet.

Tantárgyfelelős:

Máté Domicián főiskolai tanársegéd

Kötelező irodalom Órai jegyzet Ajánlott irodalom MNB kiadványok: Magyar fizetési rendszer 2001., Bankkártya üzletág Magyarországon (aktuális) BKE Pénzügyi intézmények oktatói: Pénzügyek (Perfekt) 1999. BKE Pénzügyi Intézet: Pénzügytan I.-II. (TPTSZ kiadó) 1999. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalakozásokról szóló 96/CIII tv. Gellért Andor: Digitális pénzügyek 2001. KJK Dr. Schneider Klára: Biztosítási ismeretek 2000. SZTE Dr. Botos K.: Különleges pénzügyi intézmények 2002. SZTE Éves jelentések: MABISZ, stb.)



I. Fejezet: A kereskedelmi bankok bankműveletei

1.1. A bankműveletek csoportosítása Az idegen tőke a mérleg passzív oldalán szerepel, ezért a tőkeszerző üzleteket passzív üzletek-

nek nevezzük. A passzív eszközök használatáért a bank természetesen kamatot fizet. A cél tehát

olyan mértékű, illetve szerkezetű források biztosítása (az üzleti bankok számára), amelyek alapján

képesek kielégíteni az ügyfeleik hitel-, vagy pénzigényét.

Passzív műveletek: azok a banki tevékenységek, amelyek a banki mérleg forrásoldali tényező-ket módosítják (csökkentik, vagy növelik).

A külső források általában többszörösen meghaladják a bank saját tőkéjének összegét.

A forrásképzés főbb módozatai: 1. Számlanyitás, betétgyűjtés, pénzalapok és alapítványok kezelése,

2. Értékpapírok kibocsátása,

3. Jegybanki refinanszírozási hitelek igénybevétele,

4. Váltók viszontleszámítolása, egyéb értékpapírok fedezete mellett igénybe vett hitelek,

5. Bankközi hitelfelvételek,

6. Nemzetközi közvetlen hitelfelvételek,

7. Tőkeemelés: jegyzett tőke, tőketartalék-befizetés, befizetés eredménytartalékba,

8. Alárendelt kölcsöntőke igénybevétele.

A bankok a passzív ügyletekkel az ügyfelektől, illetve üzleti köröktől származó forrásokat az aktív mű-

veleteken keresztül használja fel, úgy hogy a fizetőképességüket fenntartva ezeket a partnereinek

engedik át.

Aktív műveletek: azok a tevékenységek, amelyek a követelések és az egyéb eszközök válto-

zását (bővülését vagy mérséklődését) idézik elő.

Főbb módozatai: 1. Hitelnyújtás,

2. Bankgarancia nyújtása, kezesség vállalása,

3. Pénzügyi lízing,

4. Követelések megvásárlása, megelőlegezése: váltóleszámítás, faktorálás, forfetírozás,

5. Befektetések, értékpapírügyletek (vásárlás),

6. Bankközi hitelkihelyezések,

7. Egyéb aktív bankműveletek.

Semleges és egyéb bankműveletek: sem követelés vagy vagyonra szóló jog, sem tartozás

nem keletkezik, ezért ezeket indifferens, vagy semleges bankműveleteknek is nevezik.

Ezek a széleskörűbanki szolgáltatások jelentős jövedelmet jelentenek az üzleti bankok számára a

felszámolt jutalékok, és díjak által.



A semleges, és egyéb bankműveletek körébe tartozik: 1. Ügyfelek bel- és külföldi pénzforgalmának a lebonyolítása,

2. Bankjegy kereskedelem,

3. Ügyfélorientált bankári szolgáltatás nyújtása,

4. Széfbérlet,

5. Letétőrzés és kezelés,

6. Vagyonkezelés,

7. Adásvételi ügyletek, közvetítő tevékenység,

8. Bankügynöki tevékenység,

9. Bankári tanácsadás és bankszakértői szolgáltatás

10. Egyéb szolgáltatás nyújtása (pénzváltás, külföldi és belföldi devizák és valuták közötti

konverzió stb.) (pénzfeldolgozás).

1.2. A „passzív” bankügyletek A passzív bankügyletek széles tárházából a legjelentősebb, és az egyik legrégebbi „hagyományos”

banki szolgáltatás a betétgyűjtés.

1.2.1. Betétgyűjtés

Betét: a megtakarítások azon része, amit a jövedelemtulajdonosok jövedelemszerzés (kamat) céljából helyeznek el a hitelintézeteknél. A betétgyűjtés a bankok legrégebbi üzletága.

Betétügyletek csoportosítása: 1. A betételhelyező személye szerint:

lakossági, üzleti (gazdálkodó szervezetek), más bankok és a központi bank, költségvetési szer-

vek, alapítványok, külföldiek betétei, társadalmi szervezetek.

2. A jogi formája szerint:

• szerződéses

• saját értékpapír kibocsátáson alapuló

3. A futamidő szerint: rövidlejáratú (1 évig), középlejáratú (1-5 év), hosszú lejáratú (5- ).

• Rövid: kamatozó jegy, pénztárjegy, takarékjegy, értékjegy

• Közép: letéti jegy, kötvény (fix és változó kamatozású)

• Hosszú: kötvény (változó kamatozású), takaréklevél, jelzálog-hitellevél (15-20 év)

4. A betét pénzneme szerint: hazai fizetőeszközben és külföldi valutában/devizában elhelyezett

betét.

5. Az ügyfelek betétei fölötti rendelkezési jogosultságuk szerint: névre szóló (a betét tulajdonosa,

illetve az általa meghatalmazott személyek rendelkezhetnek fölötte), és bemutatóra szóló (nem

kell felfednie kilétét).

6. A kamatozás módja szerint:

• fix: a lekötés pillanatában állapítják meg, és a betét futamideje alatt nem változik,

• változtatható: a kamatláb-változtatás független a kamatperiódusoktól, a bank felhatalmazást kap

arra, hogy egyoldalúan megváltoztassa a kamatlábat.



• változó: lekötés kezdetekor nem magát a kamatlábat állapítják meg a teljes futamidőre, hanem

csak azt, hogy milyen gyakran, és miért fogják azt meghatározni a báziskamatlábhoz képest.

7. A betételhelyezés célja, a betét visszahívásának (megszűntetésének) módja szerint:

látra szóló: (bankszámlabetét, ahol a lekötési idő nincs meghatározva),

felmondásos: (bármikor kikérheti pénzét az ügyfél, de a banknak csak a szerződésben megha-

tározott időtartam leteltével kell teljesíteni),

lekötött: (bank likviditási kockázata kicsi).

takarékbetét (lásd később)

8. A kezelési és nyilvántartási mód szerint: könyves és számlabetétek.

Könyves betét: közös jellemzőjük, hogy a pénz tulaja követelése jogosultságának igazolásául va-

lamilyen betéti okmányt kap a hitelintézettől.

Számlabetét: a bank betétszámla szerződés fejében kötelezettséget vállal arra, hogy az ügyfél ál-

tal számlán elhelyezett betét ellenében meghatározott kamatot fizet.

1.2.1.1. A leginkább elterjedt szerződéses betéti konstrukciók:

1. Látra szóló betétek (bankszámlabetétek):

Olyan betétszerződés jön létre a bank és az ügyfél között, amelynek alapján a számla tulajdonosa

(megbízottja) a számlán elhelyezett összeg felett bármikor, és bárhogyan rendelkezhet. Ezeknél a

betéteknél csekkel, és átutalással is lehet megbízásokat teljesíteni.

Az ügyfelek ezt a típusú számlát leginkább az egymás közötti fizetésekre használják. A legtöbb

országban nem, vagy csak jelképes kamatot fizetnek a látra szóló betétek után. Helyette a bank

lebonyolítja az ügyfél fizetési megbízásait, illetve elfogadja a javára szóló fizetéseket. Sok esetben

ezeket a betéteket számos más szolgáltatással (folyószámlahitel, hitel- és bankkártyák, stb.) kap-

csolják össze.

Az utóbbi időkben a kereskedelmi bankok olyan számlákat ajánlanak az ügyfeleknek, amelyek

egyesítik a látra szóló betétek, és az egyéb betétszámlák jellegzetességeit (kamatot fizet rá a

bank, de azonnal lehet róluk fizetést teljesíteni). Ez nem jelent normális esetben -a nagyszámú

látra szóló betétes esetében- nagy kockázatot, mert a betéteteknek a nagy része stabilan, állandó

jelleggel rendelkezésre áll.

2. Felmondásos betétek

Átmenetet képeznek a látra szóló, és a lekötött betétek között. A betétes bármikor utasíthatja a

bankot kifizetés teljesítésére, de azt a bank bizonyos határidővel (5 esetleg 30 nap múlva) köteles

teljesíteni. Ez azoknak kedvező, ha valaki nem tud, vagy nem akar a betét lekötésére vállalkozni,

de nagyobb kamatbevételt szeretne realizálni, mint a látra szólónál.

3. Lekötött betétek

A pénztulajdonos meghatározott lejáratra köti le, a bank ezután kamatot fizet. A lekötés miatt álta-

lában magasabb kamatozású, mint a többi konstrukció. Ez a legismertebb, és a legszélesebb kör-

ben elterjedt betéttípus. A bankok számára lényegesen kisebb kockázatot jelent, a likviditás is

jobban tervezhető előre, ezt ismerik el nagyobb kamattal.



4. Takarékbetét:

A betételhelyezés egyik legrégebbi módja (a tartós megtakarítások elhelyezésének általános for-

mája), amelynek során a hitelintézet az első betételhelyezés alkalmával elismervényt állít ki a be-

tét átvételéről. Minden további intézkedés, ill. a követeléstől eredő részleges, vagy teljes pénzfel-

vétel esetén a takarékbetétet be kell mutatni. Az ügyfél nem számlakivonatot kap, hanem a betét-

könyvbe egy bejegyzést kap mindezekről.

A konstrukció specialitása (a bank kamatfizetése mellett), hogy takarékbetét-számláról csak kész-

pénz kifizetést teljesítenek, pl. pénzátutalást nem lehet róla teljesíteni. A takarékbetétkönyvek he-

lyett, manapság sok bank takarékbetét-számlákat kínál a nagyobb rugalmassága miatt.

A takarékbetétek is lehetnek: látra szóló, felmondásos, és lekötött betétek.

A felvételre való jogosultság szerint a takarékbetét lehet: bemutatóra szóló és fenntartásos.

(Ez utóbbi esetében a bank, a betétes nagyobb biztonsága érdekében valamilyen kiegészítő elő-

írást ír elő. Általában névre, vagy jeligére szóló kitételek ezek, amelyek jelentősen megnehezítik a

visszaéléseket, és a jogtalan felhasználásokat.

5. Egyéb betétek:

A bankok között –az ügyfelek megszerzése érdekében folytatott- egyre erősödő versenyben szá-

mos élőtakarékossági konstrukció létezik meg. A konstrukciók közös jellemzője, hogy általában

olyan ügyfelek helyezik el fokozatosan képződő megtakarításaikat, akik valamilyen jelentősebb ki-

adásra, vagy esetleg beruházásra készülnek (az állam is támogathatja, pl. a lakásokkal kapcsola-

tos előtakarékosság).

Másik jelentősen elterjedt betéti forma a nyereménybetét, amelynek lényege, hogy a betéteknek

nem klasszikus értelemben vett kamatot fizetnek ki, hanem a kamatösszegből a bank nyeremény-

alapot hoz létre, amelynek összegét, vagy az abból vett vagyontárgyat (lakás, kocsi stb.) kisorsol-

ja a betétesek között.

1.2.1.2. Értékpapírformát öltő betétjellegű konstrukciók

A bankok a különböző szerződéseiket igyekeznek szabványosítani. Ezért előszeretettel használják az

értékpapír-jellegű formákat. A leggyakrabban használt értékpapír természetesen a kötvény. A bankok

által külső forrásbevonási céllal kibocsátott értékpapírok lehetnek: rövid, közép és hosszú lejáratúak.

A példák a betétek csoportosításánál találhatók meg.

A rövid lejáratú konstrukciók általában fix kamatozásúak, de vannak természetesen lebegő kamatozá-

súak. A normál kamatozás mellett ismerünk ún. diszkontpapírokat is, amelyeknél a befektetőnek vá-

sárláskor csak a diszkont összegével csökkentett értéket kell befizetni. A lejáratkor pedig, a névérték-

nek megfelelő összeget fizetik ki neki.

Az értékpapír fogalma: Jogi értelemben az értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy azt a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet. Közgazdasági megközelítésben az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtes-tesítő forgalomképes okirat, vagy számlán megjelenő összeg, illetve elektronikus jel.



Az értékpapírok fajtái:

A. Az értékpapírban foglalt jog szerint

• Követelést megtestesítő: az egyik fél elismeri valamely másik fél vele szemben való követelé-

sét, és vállalja, hogy azt meghatározott időben, és módon az értékpapírban foglalt feltételek-

nek megfelelően ki fogja egyenlíteni. Tipikus fajtái: váltó, csekk, a kötvény.

• Részesedési jogot megtestesítő: azt igazolja, hogy a tulajdonosa valamely vállalkozás alaptő-

kéjéhez járult hozzá, és a befektetett pénze után jogosult –egyéb jogok mellett- a kiosztásra

kerülő nyereség arányos részére. Alaptípusa a részvény.

• Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő. Valamely áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a

tulajdonosoknak. E kategóriába tartoznak a jelzálog bejegyzések, a hajóraklevelek, és a köz-

raktárjegyek.

B. Jogi szempontból, átruházhatósági lehetőség szerint.

• Bemutatóra szóló: az értékpapír tulajdonosa élvezi a papírban foglalt összes jogot. Az ilyen

papír átruházása egyszerű átadással történik.

• Névre szóló: mindig egy meghatározott személy nevére szól. Az átadáshoz lelépési nyilatko-

zat szükségeltetik.

• Rendeletre szóló. Az eredeti birtokos a papírban foglalt jogok élvezetét hátirat útján forgatás-

sal átruházza más személyre. A rendeletre szóló papírok köre korlátozott: váltó, a csekk és a

névre szóló részvény lehet ilyen típusú értékpapír.

C. Az értékpapírok hozama szerint

• Formailag nem kamatozó értékpapírok: a diszkont államkötvények, kincstárjegy

• Fix kamatozásúak: az értékpapír adósa előre meghatározott, mindig ugyanakkora, (a névér-

tékre vonatkozó névleges kamatlábnak megfelelő) összeget biztosít a hitelező számára. (pl.

fix kamatozású államkölcsönök (kötvény))

• Változó hozamú: a vállalkozás hasznából a tulajdonos a befektetett tőkéje nagyságának meg-

felelően az adott évi (változó) eredményből részesedjenek. Fő típusa a részvény.

• Átmeneti formák. Egyrészt a fix kamatozású értékpapírok közül a a kamatozás feltételeinek

oldására, másrészt a változó hozamú papírok kockázatának mérséklésére jöttek létre. (válto-

zó kamatozású kötvény, az átváltható kötvény (részvény), elsőbbségi részvény, opciós (lehí-

vási jogot tartalmazó) értékpapírok)

D. Lejárat szerint

• Rövid lejáratúak: 1 év alatti lejárat, kincstári váltó, kereskedelmi értékpapír, letéti jegyek.

• Középlejáratúak: 1-5 éves lejáratú kötvények, pl. kincstárjegy

• Hosszú lejáratúak: az 5 évnél hosszabb lejáratú kötvények, tipikus fajtája az államkötvény

• Lejárat nélküli: részvény, és néhány örökjáradékos kötvényfajta

E. Forgalomképesség szempontjából

Vannak közforgalmú, nyilvános kibocsátású papírok, és csak meghatározott körben forgalmazottak

(zártkörű, magán kibocsátások)

F. Az értékpapír-kibocsátás iránya szerint: belföldi forgalomra, vagy külföldi piacra szánt.



G. Az értékpapír kibocsátója szerint: állampapírok, helyi önkormányzatok, valamint állami célalapok

jegyei, kötvényei. Pénzintézetek által kibocsátott kötelezvények. Társaságok, gazdálkodó szerve-

zetek által kibocsátott értékpapírok.

H. Másodlagos forgalom színtere szerint

• Tőzsdén forgalmazott, de nem jegyzett (részvény, kötvény, befektetési jegyek, származékos

termékek)

• Tőzsdén jegyzett értékpapírok (szigorúbb feltételeknek tesznek eleget.) kárpótlási jegy, rész-

vények, állampapírok stb.

Annak érdekében, hogy a különböző banki és értékpapírcégek által kínált betéti-, és értékpapír-

konstrukciók között könnyen tudjon eligazodni, és azokat könnyebben össze tudja hasonlítani, java-

soljuk az alábbi mutatók használatát.

Egységesített Betéti Kamatláb Mutató (EBKM) A jogszabály (41/1997. (III.5.) Kormányrendelet) valamennyi betéti termékre (legyen az határozott-

vagy határozatlan időre lekötött betét, illetve le nem kötött betét) vonatkozóan előírja az Egységesített

Betéti Kamatláb Mutató (EBKM) számítását.

Az EBKM és a pénzintézet által meghirdetett éves betéti kamatláb annyiban tér el egymástól, hogy

míg a kamatlábak 360 napra vetítve kerülnek megállapításra (kivétel a devizák közül az GBP, melyet

365 napra).

Egy adott év múlva, azaz 365 nap elteltével az elhelyezett betét után így fizetett kamatösszeg vissza-

számítása magasabb kamatlábat eredményez. Ez számokkal kifejezve annyit jelent, hogy amennyi-

ben Ön pl. 100 Ft-ot helyez el évi 10%-os kamatláb mellett 1 éves betétbe, Ön már 360 nap múlva 10

Ft kamatot realizál. A tényleges év, azaz 365 nap elteltével Önt 10,14 Ft összegű kamat illeti meg,

vagyis magasabb összeg, mint amit az éves kamatláb alapján feltételezett. Ezt a többletet fejezi ki az

éves szinten 10%-os kamatlábhoz tartozó EBKM, amely jelen esetben 10,14%. Egységesített Értékpapír Hozam Mutató (EHM) Az értékpapírok közül a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, azaz a kötvények, de azon belül is

csak a teljes futamidőre rögzített kamatlábbal rendelkező kötvények esetében kerül sor az ún. Egysé-

gesített Értékpapír Hozam Mutató (EHM) kiszámítására

1.2.2. A jegybanktól származó források

Az üzleti bankok forrásai között különleges helyet foglalnak el a központi banktól származó passzívák.

A jegybank nem mint megtakarító jelenik meg az üzleti bankok ügyfelei között, hanem mint az adott

ország bankrendszerének, monetáris politikájának alakítója, irányítója és a pénzmennyiség, illetve a

hitel keresletének, kínálatának szabályozója.

Tekintsük át a legismertebb jegybanki hitelkonstrukciókat:

1.2.2.1. A refinanszírozási hitelek:

Ennek egyik eszköze (a meghatározott gazdaságpolitikai célra igénybe vehető) jegybanki refinanszí-

rozási hitelek. A jegybanki hitelek (az üzleti bankok oldaláról nézve betétek) kétféle funkciót tölthetnek

be a kereskedelmi bankok szemszögéből:



• A bankok átmeneti likviditási problémáinak megoldását hivatottak támogatni (likviditási jellegű

hitelek). A bankrendszer érzékenysége miatt kisegíti a jegybank a „bajba jutott” kereskedelmi

bankot, ilyen kényszer likviditási hitel pl. a kötelező tartalékráta átmeneti felpuhítása.

• A bankok pénz,- illetve hitelkínálatának, hitelnyújtási képességének növelését segíthetik („for-

ráspótló” refinanszírozási hitelek).

Ha központi bank az adott kormány gazdaságpolitikáját akarja támogatni, akkor elősegítheti ennek

keretében, hogy bizonyos gazdasági ágazatok, vagy szereplők a piacinál kedvezőbb feltételű hitelek-

hez jussanak.

Mivel a jegybank (a kétszintű bankrendszerben) nem áll közvetlen kapcsolatban a gazdasági alanyok-

kal, csak a pénzintézeteken keresztül tudja (közvetetten) az ilyen irányú feladatait megoldani. Ennek

egyik (a fejlett országokban ma már marginális) eszköze a célzott refinanszírozási hitelkeretek nyúj-

tása.

A típusai alapján megkülönböztetünk:

• az exportösztönzésre kialakított,

• a privatizációt, reorganizációt elősegítő,

• a „kezdő” kis- és középvállalkozások támogatására létrejött, és

• a különböző kiemelt gazdasági tevékenységek (pl. mezőgazdaság) fejlesztését elősegítő

konstrukciókat.

A hitelezés (visszafizetési) kockázatát természetesen az üzleti bankok viselik, a jegybank csak a cé-

loknak megfelelő hitelt, illetve azok egy részének forrásigényét biztosítja. A kereskedelmi bankok (for-

rásainak alakulásától függően) hitelezési tevékenységük fenntartása, vagy bővítése érdekében, eset-

leg forráshiányuk esetén hitelt vehetnek igénybe a bankrendszertől.

1.2.2.2. A fedezettel nyújtott jegybanki hitelek

A legismertebb „fedezettel nyújtott” jegybanki konstrukciók a következők:

1. A váltóleszámítolás alapján folyósított:

Ennek a műveletnek a lényege, hogy a központi bank előre meghatározott keretösszeg erejéig meg-

vásárolja (viszontleszámítolja) az üzleti bankok által leszámítolt váltókat. A bankok általában akkor

élnek vele, ha likviditási, vagy pótlólagos forrásbevonási gondjaik vannak.

A váltó teljes futamidejére ritkán veszik igénybe, ugyanis a rediszkontlábak általában magasabbak az

azonos futamidejű betétek kamatánál. Éppen ezért (a repo kamatlábakkal együtt) olyan referencia

kamatlábnak tekinthetők, amelyek a bankok forrásköltségein keresztül befolyásolják a piaci betéti és

hitelkamatlábakat is.

2. Értékpapír fedezete mellett nyújtott hitelek:

A lombardhitelhez az üzleti bankok úgy jutnak, hogy általában állami kibocsátású, vagy állami garan-

ciával rendelkező értékpapírjaikat letétbe helyezik a központi banknál. Mivel az értékpapírok tulajdo-

nosa továbbra is az üzleti bank (az eszköz oldalon megmarad), ez a hitelfelvétel további forrásbevo-

nást jelent a számára.



E tulajdonsága különbözteti meg az értékpapír-swap ügylettől, ami a bank tulajdonában lévő értékpa-

pír eladásából, és egy későbbi időpontra történő egyidejű visszavásárlásából tevődik össze. (Az ügylet

most nem növeli a bank mérlegfőösszegét).

A két technika egyfajta kombinációjaként lehet értelmezni az ún. repo ügyleteket, vagy visszavásárlási

megállapodást. Lényege: meghatározott értékpapírok eladása a központi banknak meghatározott

árfolyamon, azok egy későbbi időpontra, magasabb áron történő, egyidejű visszavásárlásával.

Ez a hitelfajta hasonlít egy sima „csere-ügylethez”, de mivel az ügylet számvitelileg nem elszámolható,

az értékpapírokat továbbra is a portfólióban kell tartani, tehát tekinthetjük lombardhitelnek is. A repo

műveleteknél meg kell említeni, a fordított (passzív) repót is, amikor az üzleti bankok vásárolnak a

jegybanktól értékpapírokat, illetve adnak el neki határidősen egy szerződés keretében.

3. Devizafedezet mellett nyújtott hitelek:

Ide alapvetően a devizabetét-csere ügylet tartozik. Ennek lényege, hogy az üzleti bank egy lekötött

időtartamra devizabetétet helyez a központi banknál, és ennek fedezete mellett hazai fizetőeszközben

hitelt vesz fel tőle.

A devizabetét-csere mellett meg kell említeni a deviza-swap ügyletet is. Ennek az a lényege, hogy az

üzleti bank azonnali ügylet keretében elad valamilyen rögzített mennyiségű devizát egy másik devizá-

ért, és ezzel egyidejűleg azt egy későbbi határidőre előre megállapított áron visszavásárolja. A devi-

zabetét-cserével ellentétben nem növeli a bank mérlegfőösszegét.

Mindkét technika akkor előnyös a bank számára, ha az árfolyam kockázat csökkentésével nem akar

„nyitott” devizapozícióba kerülni, így lehetővé válik a devizából hazai valutába történő „átjárás”.



1.3. Az „aktív” bankügyletek

1.3.1. Hitelezés

A hitelezési üzletág szintén a legrégebbi banki tevékenységek közé tartozik.

Hitel: pénzeszközök, áruk, vagy szolgáltatások átengedése ideiglenesen, kamatfizetés ellené-ben, illetve másképpen fogalmazva a hitelt felvevő idegen tőkét vesz igénybe meghatározott időre. Habár sokszor használjuk azonos értelemben, a hitel és a kölcsön nem ugyanaz. A különbség legegy-

szerűbben úgy érthető meg, hogy akinek hitele van, az kölcsönt vehet fel, akinek pedig nincs hitele, az

nem juthat kölcsönhöz. A hitel tehát a pénzhez jutás lehetőségét jelenti, a kölcsön pedig a ténylege-

sen felvett pénzösszeget. A hitelnek is ára van, amit azért fizetünk, mert a bank „rendelkezésünkre

tartja” a pénzt. Ha pedig a hitelt igénybe vesszük, azaz kölcsönt veszünk fel, azért kamatot fizetünk.

Bankhitel: a pénzintézet hitelszerződés keretében arra vállal kötelezettséget, hogy az ügyfélnek egy hitelkeretet tart fenn, amelyet meghatározott feltételek mellett vehet igénybe. Bankkölcsön: bizonyos célra lehet felvenni a kölcsön összeget általában egy összegben, ka-mat ellenében lehetséges.

1.3.1.1. A bankhitelek csoportosítása

Hitelfolyósító, vagy a pénztömegre gyakorolt hatása szerint:

Jegybanki, üzleti banki és egyéb nem monetáris hitelintézet által nyújtott hitelek,

Hiteladósok szerint:

Vállalati, költségvetési, lakossági, bankközi hitelek, stb.

Felhasználása, illetve lejárata szerint:

Rövid (általában egy év, de lehet kettő is a lejárati idő),

Közép (maximális lejárati idő 5 év),

Hosszú lejáratú hitelek (az öt évnél hosszabb lejáratú hitelek),

Megtérülése szerint:

Árbevételből, jövedelemből és egyéb forrásból visszafizetendő hitelek,

Finanszírozott eszközök szerint: Beruházási és forgóeszközhitelek:

• Beruházási: projektfinanszírozás, céljellegű beruházás, nem céljellegű, speciális hitelek (vi-

lágbanki, exportfejlesztő)

• Forgóeszköz: középlejáratú, hosszú lejáratú (átmeneti, tartós fogyasztási eszköz)

Fedezete szerint:

Fedezettel nem bíró és fedezettel bíró hitelek (pl. lombardhitel),

Folyósítást illetően: rulírozó, vagy nem rulírozó hitelek,

Valutaneme szerint: belföldi, vagy külföldi pénznemben nyújtott hitelek.

A hitel formája szerint:

• Pénzhitel: (A kölcsön folyósításakor a bank a hitel összegét azonnal kifizeti, vagy jóváírja az

ügyfél számlájára.)

- folyószámlahitel: a bank a folyószámlán hitelkeretet tart fenn, amely igénybevételekor

tartozás alakul ki, amelyet egy meghatározott időn belül vissza kell fizetni.



- számlahitel: a bank külön-külön könyveli el ügyfele hiteleit, és betéteit, tehát betét- és

hitelszámlát párhuzamosan vezetnek.

• Hitelnek minősülő kihelyezések (A hitel visszafizetését a bank nem attól várja, akinek a hitelt

nyújtotta.)

- váltó leszámítolás: a bank a váltóval fedezett árügyletek esetében a szállítónak nyújt hi-

telt, azáltal, hogy átvállalja a hitelező szerepét, mert a hitel visszafizetését a váltó kiállító-

jától, vagy elfogadójától várja el.

- követelések megvásárlása (forfetírozás, faktorálás): a jogosult részére fizetés teljesíté-

se, illetve az esedékes fizetések nyilvántartása, a kintlévőségek beszedése, és a megren-

delő fizetési mulasztása esetén kockázatvállalás.

- áruvásárlási hitel: a lakosság részletre vásárolhat különböző tartós fogyasztási cikkeket,

ilyen esetekben a bankkal szerződő kereskedelmi egységnek a hitelértékesítés összegét,

tehát a követelést is átruházhatja a bankra.

- értékpapír hitel: valamilyen átruházható értékpapírra nyújtják, hogy a kintlévőségeiket

valamilyen likvid eszközzel az ügyfelek fedezhessék.

• Kötelezettségvállalási hitel: (A pénzintézet hitelfolyósítási készsége, ami egyben az ügyfél ál-

tal igénybe vehető hitelt jelenti, tehát nem jelent azonnali hitelfolyósítást.)

- hitelkeret fenntartása:

- fizetési kötelezettség vállalás (bankgarancia, kezesség) az ügyfél nem teljesítésekor

A bankgarancia nyilatkozatban a bank visszavonhatatlan kötelezettséget vállal arra, hogy

meghatározott feltételek - például bizonyos esemény beállta, elmaradása, vagy okmányok

benyújtása - esetén írásbeli felszólításra, a megállapított összeghatárig, a kedvezménye-

zettnek fizetést fog teljesíteni.

A kezesség a különböző hitelfelvételekhez kapcsolódóan a hitel visszafizetésének bizto-

sítékaként jöhet szóba. Az adós helyett nemfizetés esetén a kezes felel, ő tartozik fizetni.

Az egyszerű kezesség esetén előbb az adóson kell behajtani a tartozást, s ha ez sikerte-

len, akkor lehet a kezestől követelni a fizetést. Az ún. készfizető kezesség esetében a fi-

zetést elmulasztó adós helyett rögtön a kezesen követelhetik a tartozást. Ha bank vállalja

a kezességet, akkor az minden esetben készfizetői kezesség.

A kereskedelmi bankok hiteleit általában három nagy csoportra szokták bontani:

Vállalati,

Fogyasztói, és

ingatlanhitelek

Vállalati hitelek A vállalati hitelek egyik lehetséges csoportosítása szerint öt alapvető fajtáját különböztetjük meg.

1. Hitel nyitott hitelkeret alapján:

Nagyon gyakran a hitelfelvevő finanszírozási szükségletei szezonálisan ingadozhatnak. Ilyen esetek-

ben érdemes állandó hitelkapcsolatot kialakítani az ügyféllel, a banknak így nem kell minden esetben



elbírálni a hitelkérelmeket, és végigmenni az egész hitelezési folyamaton. Mivel ez hosszabb kapcso-

lat, és a bank nem követel a hitelkeret megnyitásával további fedezeteket, a banknak gondosan meg

kell vizsgálnia a hiteladós hitelképességét. Ezek a hitelek ezért a kevésbé kockázatos kihelyezések

közé tartoznak, és csak a legjobb ügyfeleknek nyitnak ilyen hitelkeretet.

2. Áthidalási hitelek:

A nyílt hitelkerettel ellentétben, amely ismételten jelentkező szükségleteket elégít ki, az áthidalási hite-

lek viszont olyan hitelek, amely időleges finanszírozási szükségleteket elégítenek ki. Az esetileg fel-

merülő hiteligényeket külön-külön kell elbírálni. Az ilyen típusú hitel nem tételez fel állandó kapcsolatot

a bank, és az ügyfél között.

3. Forgótőke hitelek:

Ezt a hitelt a vállalatok azért veszik igénybe, hogy forgóeszközeik tartós növekedését finanszírozzák.

Mivel ez a hitel állandó jellegű forgóeszköz szükségletet finanszíroz, ezért a hiteligénylőnek fedezetet

kell biztosítania, amit általában készletek, vagy vevőállomány finanszíroz.

4. Rulírozó hitel:

Hasonló a nyitott hitelkeret alapján folyósított hitelhez, de formálisan is létrehoznak egy hitelkeretet,

amely hosszabb időre (általában 1.-3. évre) szól. Olyan hitelképes nagyvállalatok igénylik ezt a hitelt,

amelyeknél a hitelviszony időtartama alatt változik a forgóeszköz szükséglet. Mivel ezek a hitelek tar-

tós szükségleteket, -a forgóeszközök, és az állóeszközök állandó növekedését- finanszírozzák, a visz-

szafizetés a nyereségből, vagy hosszú lejáratú hitelből történik.

5. Hosszú lejáratú hitelek:

Rendszerint állóeszközök vásárlására veszik igénybe, ezért több éves lejáratúak (3.-10. év). A hitel-

adós szükség szerint hívhatja le a hitelt, de egyszerre is igénybe veheti.

Fogyasztói hitelek A fogyasztó hitelek a bankok számára azért előnyösek, mert igénybevételük kevésbé ingadozik (a

gazdaság konjunktúraciklusaira jobban érzékenyebb) vállalati hitelekhez képest. A fogyasztói hiteleket

többféleképpen csoportosíthatjuk, például részletfizetési hitelek, egyösszegben visszafizetendő és

rulírozó hitelek.

A bankok a hitelkártyák, és a rulírozó hitelkeret együttes -egyre növekvő- alkalmazásával csökkentik

költségeiket a fedezetlen fogyasztói hitelek folyósítása során. A hitelszerződés időtartama alatt az

adós -tetszés szerint visszafizetheti, majd ismételten igénybe veheti a hitelt.

Jelzáloghitelek A jelzáloghitelek elsősorban a lakásépítéshez kapcsolódnak. Hosszú lejáratúak, így kevésbé össze-

egyeztethetőek a bank forrásaival, amelyek túlnyomórészt rövid lejáratúak.

A jelzáloghiteleket két nagy csoportra oszthatjuk: építési hitelek, amiket azoknak adnak, akik lakó, és

egyéb épületek építését kívánják befejezni, folytatni, illetve korszerűsíteni (lejáratuk 1-5 évig terjed-

hetnek). A másik fajtája pedig, olyan pénzintézeteknek nyújtott hitelek, amelyek jelzáloghiteleket nyúj-

tanak (jelzálog-hitelintézetek). E hitelek azt az időszakot finanszírozzák, amíg a jelzálogbank már fo-

lyósította a házépítési hitelt, de még nem tudta a hitelt eladni állandó befektetőnek (rövid lejáratúak).

A hitelek fedezet mindkét esetben egy (már meglévő, vagy az építendő) épületre bejegyzett jelzálog.



1.3.1.2. A hitelezés folyamata

A kereskedelmi bankok egyik legfontosabb tevékenysége, (amint már jeleztük) a hitelezés. A hitelezés

számottevő kockázattal jár, ezért a banknak úgy kell eljárnia minden egyes kölcsönkihelyezés esetén,

hogy a tevékenység megfeleljen az alapvető két fő célkitűzésnek: a hitelezés ne veszélyeztesse a

betétesek érdekeit, és megfelelő bevételt (profitot) biztosítson.

A hitelezés folyamata a hitelkérelem benyújtásával kezdődik, de nem ér véget a hitelfolyósítással,

hanem az alábbi három feladat szerves egységet képez:

• A kérelem benyújtásától a kölcsön folyósításáig terjedő szakasz feladatatai (a kölcsön kére-

lem befogadása, elbírálása, a kölcsönszerződés megkötése és a kölcsön folyósítása.)

• A kölcsön gondozásával kapcsolatos tennivalók (a felhasználás, visszafizetés folyamatos fi-

gyelemmel kísérése, a biztosítékok meglétének ellenőrzése, valamint a kölcsönösszeg és já-

rulékainak beszedése).

• Nem a meghatározott időben történő fizetés, vagy elmaradása esetén történő eljárások.

A hitel és kölcsönügyletek lebonyolítását a bank a törvényes előírások mellett saját utasításrendszer-

rel is szabályozza. Ezek a rendszerek a hitelezési munka különböző szakaszait (engedélyezés, folyó-

sítás, gondozás és problémák kezelése) szabályozzák.

Az eljárási rendek a következők lehetnek:

1. A hitelügyletek engedélyezésénél: o döntési hatáskörök: szigorú belső szabályok határozzák meg, hogy egy banki döntést mi-

lyen szinten hozhatnak meg (pl. igazgatóság, cenzúrabizottság stb.)

o hitelkérelmek tartalmi követelményei:

A vállalat rövid bemutatása, (2-3 éves beszámolók (mérleg, EK, üzleti terv készí-

tése), a cég alapszabályának, társasági szerződésének, cégkivonatának, aláírási

címpéldányának elküldése).

A hitelfelvétel céljának megjelölése, hitel összege, ütemezése, rendelkezésre bo-

csátása, az igénybevétel ideje, a hitel visszafizetésének teljesítése.

A felajánlott biztosítékok felsorolása fedezetként:

A biztosíték járulékos jellegű kötelem, mindig valamely alapkötelezettség-hez kerül kikötésre. Fajtái: személyes („készfizető” kezesség, bankgarancia), és

tárgyi biztosítékok (zálogjog: jelzálog, kézizálog, óvadék stb.). Az adott beruházási céllal kapcsolatos számítások (beruházás gazdaságossági

számítások) elküldése, hivatalos pénzügyi mérleg, előrejelzés, cash-flow terv ké-

szítés.

Egyéb kérések, és javaslatok a hiteldöntés előkészítéséhez (referenciák, meghí-

vások stb.).

Egyéb információk: marketing terv, üzleti stratégia, adós piacának bemutatása, tu-

lajdonosi helyzet stb.).

A hitelügyintéző ellenőrzi a formai, és tartalmi követelmények meglétét. Hiánypótlásra

van lehetőség meghatározott határidőn belül.



o a biztosítékok rendszere (lásd fentebb)

o ügyfelek minősítése (adósminősítés): az adósok minősítését minden bank elvégzi. Célja a

banki kockázat minimálisra való lecsökkentése.

Az adósminősítésre konkrét szabályokat kell meghatározni, figyelembe véve a bank, és

az ügyfél sajátosságait, és az általános elveket is:

Limit szabályzat: egy adott minősítésű ügyfél számára mennyi a maximálisan ad-

ható hitelkeret.

Fedezet értékelési szabályzat: a felajánlott biztosítékot értékeli.

Adósminősítési szabályzat: a következő paraméterek alapján határozzák meg az

adóst:

• Objektív paraméterek

A beszámolókból nyerhető információk (mutatószámok (likviditási, jövedelmező-

ségi, adósságviselő képesség), értéktartományok, pontszámok kiszámítása.

• Szubjektív paraméterek:

Nehezen mérhetőek: pl.: milyen a számviteli rendszere, könyvvizsgálata, a me-

nedzsment színvonala, a tulajdonosi struktúra, a fizetési fegyelem stb.

Az objektív szempontok aránya 50-75 %, a szubjektíveké 25-50 % között mozognak.

Adósminősítés során pontozzák az ügyfeleket, ezek alapján különböző osztályokba

sorolják a vállalatokat. Ez határozza meg, hogy kaphat-e, és milyen mértékű hitelt a

kérelmező.

o cenzúra-előterjesztés (kérelem, és előterjesztés) követelményei: ha a vállalat a bankhitel

felvétele mellett döntött, akkor be kellett nyújtania a hitelkérelmét a hitelező bank meggyő-

zése érdekében.

A hitelnyújtás előtt a banknak meg kell vizsgálnia a következőket:

a kölcsön összege, célja, futamideje összhangban van-e egymással?

milyen a kölcsönfelvevő helyzete, és hitel-visszafizető képessége?

a felajánlott biztosítékok megfelelően csökkentik-e a hitelezés kockázatát?

A beadott hitelkérelem nyomán elkészített előterjesztés tartalmi elemei bankonként vál-

tozhatnak, de általában minden előterjesztésben szerepelnek a következő fontosabb ele-

mek:

az ügylet rövid ismertetése

a hiteligény és a finanszírozási konstrukció rövid összefoglalása

az ügyfél gazdálkodásának bemutatása

a hitelnyújtás ügyfélkockázatának bemutatása (jogi, gazdasági, pénzügyi stb.)

javaslat, döntési indoklás

Ha a döntés pozitív, akkor kölcsönszerződési ajánlatot alakítanak ki. A bizottság meghatá-

rozza a hitelszerződés kondícióit úgymint:

• a hitel összege, a kölcsön céljának meghatározása

• minimális saját erő mértéke (általában 30 %) => el kell különíteni az egyéb pénz-

eszközeitől, és a fizetések teljesítésekor elsőként a saját forrást kell igénybe venni.



• kamatfeltételek (függ: a jegybanki refinanszírozási kamatlábtól, és az üzleti bank

kamatrésétől) esedékesség, számításának módja.

• egyéb díjak: rendelkezésre tartási jutalék, (a vállalatnak folyósítható, de igénybe

nem vett hitelösszeg után kell fizetni); biztosítási díj; közvetítői jutalék, kezelési, lehí-

vási költség.

A teljes hiteldíj mutató (THM) megmutatja, hogy a hitelfelvevőnek a tőkeösszeg visz-

szafizetésén felül mit kell még fizetnie, így a THM tartalmazza a hitellel kapcsolat-ban felmerülő összes kamat-, díj- és kezelési költséget.

• törlesztés feltételei, üteme (türelmi idő, ami alatt kamatot kell fizetni, de a törlesz-

tés csak a türelmi idő után veszi kezdetét)

• igénybevétel módja, időtartama, rendelkezésre tartás

• biztosítékok elismerése

• szerződés felmondása

• kötelezettség vállalások (pl. különböző mutatók betartása)

Az előterjesztésekben a legfontosabb kérdés a hitelképesség megállapítása (lásd követ-

kező fejezet), amely az adósminősítésnek is egyik fontos eleme.

o a kamatrendszer: a kamatrendszer karbantartásáért, és működtetéséért a bankok „trea-

sury” osztályai felelősek. A „treaury” megajánlja az előző időszak adatai alapján az ún.

báziskamatot. A báziskamat az alkalmazott tényleges kamatmértékek kialakításának alapja. Arra ad iránymutatást, hogy várhatóan mennyi lesz a bevonható források költsége. A bá-

ziskamat-ajánlás alapján véglegesítik a következő időszakra szóló kondíciós listát.

A hitelfolyósítás alapvető feltétele, hogy a bankoknak megfelelő forrás álljon rendelkezésre. Ha min-

den feltétel adott a kölcsön nyújtásához, sor kerülhet a szerződések aláírására.

2. A hitelek beszedésénél: o a fizetési halasztás engedélyezésével kapcsolatos

o hátralék keletkezése esetén követendő, és

o csőd, vagy felszámolási eljárás esetén követendő eljárási rendek,

A hitel folyósítását követően a hitelezőnek az a legfontosabb feladata, hogy a kölcsön életét lejáratig

folyamatosan figyelemmel kísérje, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a kölcsönt a szer-

ződésben meghatározott határidőre visszafizessék. Ezt a folyamatot nevezzük a hitel gondozásának

(monitoring).

Ha bármilyen probléma (nem rendeltetésszerű felhasználás; az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzete

megváltozik; a biztosítékok értéke lecsökken; késedelmes fizetés, és fizetésképtelenség) merülne fel a

beruházással, illetve a törlesztéssel kapcsolatosan, a bank módosíthatja a hitelszerződést, vagy eset-

leg el is állhat tőle. Felmerülhet a prolongáció is, ami a feltételek kiterjesztését (későbbi fizetési határ-

idő stb.) jelenti, de a banknak mindenképpen valamilyen áthidaló megoldást kell keresnie a probléma

megoldására.



1.3.1.3. A vállalkozás hitelképességének megítélése pénzügyi mutatók segítségével

A hitelképesség vizsgálata során a banknak meg kell győződnie arról, hogy

• a kérelmet megelőzően folyósított hitelek a vállalkozás pénzügyi helyzete alapján visszafizet-

hetők-e,

• a kért hitel milyen célt szolgál, illetve az ügyletből, forrásból származik-e többletjövedelem,

amelyből a hitelfelvétel költségeit kilehet fizetni,

• a hitel folyósítását követően milyen lesz a társaság pénzügyi helyzete,

• a hitel vissza nem fizetése esetén, milyen másodlagos forrásból, biztosítékból lehet a kölcsönt

visszafizetni

Továbbá számszakilag, és szövegszerűen is elemeznie kell a banknak az ügyfél hitelképességét. A

megoldást a pénzügyi mutatók jelenthetik.

A pénzügyi mutatószámok egy lehetséges csoportosítása: Vagyoni helyzet elemzésének mutatói

� Pénzügyi helyzet elemzésének mutatói

- Likviditási mutatók

- Adóssági- és hitelképesség mutatók

- Tőkeszerkezeti mutatók

� Jövedelmezőségi mutatók

� Hatékonysági, eszközhasznosítási mutatók

� Piaci értékelés mutatói

1.3.1.3.1. Vagyoni helyzet elemzésének mutatói:

I. Vagyonszerkezet mutatói (eszközök elemzése)

A vagyonszerkezeti mutatókkal azt lehet vizsgálni, hogy mekkora arányt képviselnek a teljes eszközál-

lományon belül az egyes eszközcsoportok, vagy az egyes nagyobb eszközcsoportokon belül a cso-

portba tartozó eszközfajták.

Az eszközstruktúrából következtetni lehet arra, hogy a vállalkozás a nemzetgazdasági munkamegosz-

tás milyen területén tevékenykedik, ugyanis más a tárgyi eszköz, és forgóeszközigénye az iparnak,

kereskedelemnek, mezőgazdaságnak.

1. A befektetett eszközök aránya mutató azt fejezi ki, hogy a társaság összes eszközéből milyen

hányadot tesznek ki a befektetett, tartós eszközök.

Befektetett eszközök aránya Befektetett eszközökEszközök összesen

=

A mutató értékének növekedése a tartósan lekötött eszközelemek arányának emelkedését jelzi.

2. A befektetett eszközök arányát jelző mutató párja, a rövid lejáratú eszközök arányát kifejező forgó-eszközök aránya mutató

összesenEszközökzökForgóeszköarányazökForgóeszkö =



Feltételezve, hogy az aktív időbeli elhatárolások a forgóeszközök között kerülnek figyelembe vételre a

két ráta együttesen 1-re egészíti ki egymást.

3. A forgóeszközökön belül célszerű megvizsgálni a készletek, követelések és a pénzeszközök rész-

arányának változását. Ezek alapján a következő arányszámok számíthatók:

Készletek aránya a forgóeszközökön belül KészletekForgóeszközök

=

Követelések aránya a forgóeszközökön belül KövetelésekForgóeszközök

=

Pénzeszközök aránya a forgóeszközökön belül PénzeszközökForgóeszközök

=

A készletek emelkedő szintje egy kereskedőcégnél származhat az eladatlan áruk növekedéséből –

ami kedvezőtlen – de szezonális hatás is lehet az oka, ami nem feltétlen negatív.

A vevőállomány forgóeszközökön belüli növekedése a behajtási tevékenység gyengülésére, illetve a

lazuló fizetési fegyelemre hívja fel a figyelmet.

A pénzállomány részarányának növekedése a pénzügyi helyzet javulására utal, azonban egy határon

túl kedvezőbb, ha a társaság értékpapírba fekteti felesleges pénzeszközeit.

II. Tőkestruktúra mutatói (Források elemzése)

A tőkestruktúra mutatókkal a források összetétele vizsgálható. Azt mutatják meg, hogy az összes for-

ráson belül milyen arányt képviselnek az egyes forrásfajták.

1. A saját tőke és a források (mérlegfőösszeg) viszonyát a tőkeerősség fejezi ki.

összesenForrásoktőkeSajátsségTőkeerő =

A mutató növekedését -egyúttal a kötelezettségek csökkenését- tekintik kedvezőnek, mivel azonban a

vállalkozások működése elképzelhetetlen idegen forrás nélkül, így 30%-os- más irodalmak szerint

35%-os érték a minimum követelmény. Eltekintve a céltartaléktól, és a PIE-től, a kötelezettségek, ide-

gen források arányát 65-70%-ig tartják elfogadhatónak.

2. A tőkeerősség mutatóját 100%-ra kiegészítő mutató a kötelezettségek részaránya, mely a kötele-

zettségek, és a források hányadosaként számítandó:

Kötelezettségek részaránya KötelezettségekForrások összesen

=

Tekintettel a tőkeerősség értékelésére, a mutató 65-70% alatti értéke számít elfogadhatónak. E muta-

tó egyúttal a finanszírozás szerkezetét is mutatja, így a pénzügyi helyzetet értékelő arányszámok kö-

zött is megtalálható, eladósodottsági mutató néven.

3. A MSZE, a saját tőke növekedésének legjellemzőbb forrása. a mérleg szerinti eredmény és a saját

tőke viszonyát az alábbi mutató fejezi ki:

ketőSajátMSZEkertéméneksénövekedéketőtSajá =



1.3.1.3.2. Pénzügyi helyzet elemzése

I. Likviditás elemzése:

A likviditás a vállalat azon képessége, amely azt mutatja, hogy a vállalkozás képes-e az esedékes

fizetési kötelezettségeket egy bizonyos időpontban (napon) maradéktalanul teljesíteni.

1. A likviditás mérésére szolgáló legáltalánosabb mutató, az általános likviditási mutató, vagy más

néven likviditási arány (Current Ratio), mely azt fejezi ki, hogy a forgóeszközök milyen mértékben

fedezik a rövid lejáratú kötelezettségeket. A mutató továbbá azt is kifejezi, hogy fennáll-e a vagyon-

struktúra és a tőkestruktúra közötti lejárati egyezőség.

Likviditási ráta ForgóeszközökRövid lejáratú kötelezettségek

=

Általában akkor tekintik megnyugtatónak, ha a forgóeszközök értéke a duplája a rövid lejáratú tartozá-

sokénak, azaz a mutató értéke 2 körül van, azonban megfelelő fizetési fegyelemmel rendelkező cégek

esetében a ráta 1,3-es értéke is elfogadható lehet.

2. A likviditási gyorsráta (Quick Ratio) a likviditási ráta finomított változata, ahol figyelembe veszik,

hogy a különböző forgóeszközök mobilitási (pénzé tehetőség) foka eltérő. A forgóeszközökön belüli

viszonylag alacsonyabb mobilitás a készletekre jellemző, ezért a gyorsráta számlálójában a készletek

nélküli forgóeszköz-állomány szerepel.

Likviditási gyorsráta Forgóeszközök KészletekRövid lejáratú kötelezettségek

= −

A 0,7 és 1 közötti értékű likviditási gyorsráta már megfelelőnek tekinthető, teljes biztonságban azon-

ban igazán az 1 fölötti értékkel rendelkező vállalatok érezhetik magukat. A mutató magas értéke az

eszközök túlzott mértékét jelzik. A 0,7-t el nem érő mutató a fizetésképtelenség veszélyét hordozza

magában.

3. A dinamikus likviditási mutató számításánál a (folyamatos működésből származó) pénzeszközö-

ket viszonyítjuk a rövid lejáratú kötelezettségekhez, vagy az összes kötelezettség (rövid és hosszú

lejáratú tartozások) átlagos állományához.

Dinamikus likviditási ráta Folyamatos mûködésbõl származó pénzeszközökRövid lejáratú eszközök átlagos állománya

=

Fejlett tőkés országok tapasztalatai szerint az egészségesen gazdálkodó szervezeteknél a mutató 40

% fölötti értéket képvisel.

II. Fedezeti mutatók

1. Hosszú távon a vállalat által felvett hitelek kamatát, a vállalat tevékenysége által megtermelt pénz-

eszközökből kell visszafizetni. Mivel a nyereség általában az adósságszolgálati kötelezettség kiegyen-

lítésének elsődleges forrása az egyik gyakran számított fedezeti mutató a kamatfedezetségi mutató,

amely a hosszú távú likviditás mérőszáma is.

Kamatfedez ettsé gi mutató Eredmé ny kamat és adófizeté s elő tt EBIT

Kamatrá f o r dítá sok = − ( )



A mutató a vállalat azon képességét fejezi ki, hogy az adó- és kamatfizetés előtti eredményéből mi-

ként képes teljesíteni kamatfizetési kötelezettségét; másképpen fogalmazva a kamatráfordítás hány-

szor térül meg a nettó eredményből.

Ha a mutató értéke magasabb 4-nél, az már nagyon megnyugtató, a 2-nél kisebb értékű mutató azon-

ban már gondokat jelez. A mutató ideális mértékét az adókulcs nagysága befolyásolja.

2. A vállalatnak mind a kölcsöntőke, mind pedig a kamatok visszafizetésére vonatkozó képességét az

adósságszolgálati fedezeti mutató (Debt Service Coverage Ratio) használatával határozzák meg.

A mutató arra ad választ, hogy a kölcsönt felvevő vállalkozás a működési bevételeiből képződő nyere-

ségből, és a leírási bevételekből képes-e eleget tenni (az adott időszakban esedékes), adósságszol-

gálatot jelentő tőketörlesztési és kamatfizetési kötelezettségének.

Adósságszolgálati fedezeti mutató =

= + +

+−

Adózott eredmény értékcsökkenési leírás Hosszú lejáratú kölcsön kamata

Hosszú lejáratúkölcsön kamatráfordításai Hosszú lejáratú kölcsönéves tõketörlesztéseadókulcs1

A bankok a gyakorlatban a mutató 1 (egy) feletti értékét, a világbanki hitelezés keretében általában az

1,5 feletti értékét tartják elfogadhatónak. Ekkor a vállalkozás 50%-kal több belső forrásból származó

jövedelemmel rendelkezik, mint amennyire szüksége van az adósságszolgálati kötelezettségeinek

teljesítéséhez. Az 50% feletti rész, részben kockázati tartalékként szerepel, részben lehetőséget biz-

tosít a vállalkozásnak a további fejlesztésekre.

III. Tőkeszerkezeti (adósság) mutatók

Az adósságmutatók - vagy tőkeszerkezeti mutatók - körébe azok a viszonyszámok tartoznak, amelyek

az összes kötelezettséget, vagy ezen belül a hosszú lejáratú kötelezettségek arányát vizsgálják a

mérlegben szereplő eszközök összességéhez, vagy a források arányát (idegen és a saját tőke) érté-

kelik, a vállalati vagyonhoz (a tulajdonosok tőkéjéhez) viszonyítva.

Ezek a mutatók a hitelezői –pénzügyi– kockázat mérésének átfogó mérőszámai.

1. Az eladósodottság mérésére szolgáló legegyszerűbb ráta az eladósodottsági mutató, amely az

idegen tőke (összes kötelezettséget) és az összes eszköz hányadosaként számítható. Az arányszám

azt mutatja, hogy az összes eszközöknek mekkora részét finanszírozták adósságból. Minél nagyobb a

mutató értéke, annál nagyobb a pénzügyi kockázat.

forrásÖsszes

gsékötelezettgadóssáÖsszesmutatógiósodottsáElad )(=

Értéke 65-70% alatt elfogadható; 100% körül, illetve e fölött mindenképp kedvezőtlen; utóbbi már ne-

gatív saját tőkét jelent

2. A tőkeáttétel mérésének egyik legfontosabb mutatója az egyes országokban eladósodottsági együttható, vagy idegen tőke/saját tőke arány (Debt / Equity ratio, D/E) néven ismert arányszám.

Eladósodottsági együttható Debt Equity ratio I en tõkeSaját tõke

= =/ deg



Ez a mutató a hosszú távú hitelképesség elemzésének eszköze. Ha a mutató értéke magas, akkor azt

úgy értelmezik, hogy a hosszú távú eladósodottság foka magas, a finanszírozási kockázat jelentős.

A Világbanki előírások között a mutató előírt mértéke általában 65:35 arány, ami azt jelenti, hogy az

adósság (, amely alatt az egy évet meghaladó hosszú lejáratú tartozásokat értik) aránya a teljes tőke-

lekötésen belül legfeljebb 65% lehet.

3. Amennyiben a vállalat megfelel a hosszú távú likviditási követelménynek, érdemes megvizsgálni,

hogy a tartós befektetéseket finanszírozó tőke, hogyan oszlik meg saját tőkére és idegen tőkére, más

kifejezéssel milyen a vállalatnál a pénzügyi tőkeáttétel.

Pénzügyi tőkeáttétel akkor keletkezik, amikor a tartós befektetések finanszírozási forrásai között

megjelenik a hosszúlejáratú idegen tőke, a hitel, a kölcsön.

ketőeniratúHosszúlejáketőSajátketőeniratúHosszúlejákeáttételtőPénzügyi

degdeg

+=

A mutató azt fejezi ki, hogy a teljes tőkelekötésben hány %-ot képvisel a hosszú lejáratú adósságállo-

mány. Minél nagyobb a tőkeszerkezeten belül a tőkeáttétel, annál nagyobb mértékű a vállalat eladó-

sodottsága, egyre kevésbé felel meg a hitelképességi követelményeknek.

Figyelembe véve az eladósodottsági együttható értékelését, e mutató értékét akkor tartják elfogadha-

tónak, ha nem haladja meg a 65%-ot.

4. A finanszírozási döntések egyik alapkérdése a tartós és rövid lejáratú források arányának meghatá-

rozása. Annak eldöntéséhez, hogy egy vállalkozás az eszközeit milyen szintig finanszírozza tartós

forrásokkal.

Az illeszkedési elv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a források lejárata (esedékessége)

legyen összhangban az eszközök megtérülésével, azaz a hosszú távon lekötött eszközeiket tartós

forrásokkal (saját tőkével, és hosszú lejáratú idegen tőkével), az átmenetileg szükséges forgóeszkö-

zöket pedig, rövid lejáratú forrásokkal finanszírozzák.

Arról, hogy a tőkemegfeleléssel kapcsolatos finanszírozási szabálynak - az illeszkedési elvnek - meny-

nyire tesz eleget a vállalat, a "fedezet foka" – vagy befektetett eszközök fedezete - mutatószám

tájékoztat.

Fedezet foka Saját tőke Hosszúlejáratú i en tőkeTartós befektetések

= + deg

A mutató értéke 1 körül, illetve e fölött kedvező; ekkor a F, és eszközstruktúra lejárata megegyezik.

1.3.1.3.3. Jövedelmezőségi mutatók

A vállalkozás jövedelemtermelő képességének vizsgálata során arra keresik a feleletet, hogy megha-

tározott időintervallumban a bevételek mennyivel haladják meg a kiadásokat, valamint az eredmény

létrehozásában a termelési tényezők milyen szerepet játszottak. A jövedelmezőségi mutatók a vállalkozás működésének eredményességét fejezik ki, az eredmény

létrehozásában közreműködő tényezők hozamát szemléltetik. A jövedelmezőségi mutató számítása

az eredménynek elsősorban a vállalkozás valamelyik erőforrásához (eszközök, tőke, vagy a foglalkoz-

tatottakhoz való viszonyításával történik, ezért alapvetően mérleg, és EK tételekből számítják ki.



A jövedelmezőségi mutatókra nincs megkövetelt érték, hiszen vállalatonként más a saját tőke aránya,

a mérlegfőösszeg, melyek viszonyítási alapként szolgálnak. A költségszint mutatók esetében azok

csökkenése, míg a többi ráta (ROS, ROE, ROI, ROA) – ahol az eredménykategória a számlálóban

szerepel – esetében értékük növekedése mutat kedvező változást.

1. Árbevétel arányos eredményráta (Return on Sales), más néven Nettó nyereségrés, mely a

vállalati eredménykimutatás elemzésének egyik legáltalánosabb viszonyszáma:

Árbevételarányos eredményráta ROS Adózott eredményÉrtékesítés nettó árbevétele

( ) =

A nettó nyereségrés lényegében egyfajta jövedelmezőségi (rentabilitási) mutató kifejezi, hogy a be-

vétel mekkora hányada marad a vállalatnál az összes költségelem levonása után.

2. Az Eszközarányos nyerség mutató, vagy az eszközmegtérülési ráta (Return on Assets, ROA) a cég nyereség-realizálási képességét a teljes eszközállomány arányában méri (tekintet nélkül arra,

hogy az eszközöket milyen források finanszírozzák). A finanszírozás formájától eltekintő mutató vizs-

gálata a hitelezők számára fontos: arra ad választ, hogy a hitelt felvevő partner képes-e olyan szintű

megtérülést produkálni, ami legalább a tőke költségét, a kamatot fedezi.

keszközértéÖsszeseredményAdózottROAmutatóérülésiEszközmegt =)(

3. A Saját-tőke arányos eredményráta a saját tőke jövedelmezőségét szemlélteti a saját tőke száza-

lékában, vagy oly módon, hogy a saját tőke 1 Ft-jával hány Ft eredményt ért el a vállalat.

Tõkearányos adózott eredmény ROE Adózott eredménySaját tõke

( ) =

A tőkearányos adózott eredmény mutató alakulását befolyásolhatja a finanszírozás módja (saját tőke

és az idegen tőke aránya, a tőkeáttétel), az eszközök forgási sebessége, valamint az értékesítés ará-

nyos adózott eredményráta alakulása.

A ROE mutató alakulása nemcsak a részvényeseknek fontos, mert ha ez a mutató túl alacsony (a

befektetés várható hozama csekély), akkor kevés az esély, hogy a vállalkozás a banktól további hitel-

lehetőségekhez jut.

A tőkearányos és az eszközarányos nyereség mutatója között a következő összefüggések írhatók fel:

STözÖsszeseszkROAROE +=

Az összefüggés azt mutatja, hogy a vállalat javítani tudja a tőkearányos nyereség mutatóját romló

eszközarányos nyereség mellett is, ha több idegen forrást von be az eszközök finanszírozásába. A

kölcsönvett források túlzott növekedése viszont veszélyeztetheti a biztonságot.

4. Egy példa a költségszint mutatókra: a nettó működési haszonrés kiszámítása:

keszközértéÖsszesköltségimködésiTeljesbevételimködésiTeljes __ −

Értelemszerűen a minél nagyobb haszonrés jelzi a vállalat kedvezőbb jövedelmezőségét.



1.3.1.3.4. Hatékonysági mutatók

Hatékonyságon az erőforrások felhasználásának gazdaságosságát értik. A hatékonysági mutatók

azt fejezik ki, hogy a vállalkozás mekkora mértékben használja ki erőforrásait, vagyis konkrétan az

árbevétel (vagyis a termelési érték) egy egységének eléréséhez mekkora értékű erőforrást (eszközt,

vagy tőkét, munkaerőt stb.) használt fel, illetve mekkora árbevételt, termelési értéket hozott létre.

Ha árbevételt viszonyítanak a felhasznált erőforráshoz, az ilyen mutatókat forgási sebesség mutatók-

nak nevezzük.

1. A forgási mutatók közül az egyik legtágabban értelmezett ráta az Eszközök forgási sebessége (Total Asset Turnover), ami a különböző eszközcsoportok együttes forgási sebességét méri. Meg-

mutatja az összes eszközérték minden egyes forintja által előállított árbevétel mértékét. A magasabb

számok az eszközök intenzívebb kihasználását jelzik.

Összes eszköz forgása Értékesítés nettó árbevételeÖsszes eszközérték

=

A mutató reciproka, az eszközök árbevétel igényessége azt fejezi ki, hogy a meghatározott árbevétel

eléréséhez mekkora eszközállományra van szükség.

2. A cégek arra törekszenek, hogy minél kisebb készletlekötéssel maximális árbevételt, és nyereséget

érjenek el. A készletek forgási sebessége azt fejezi ki, hogy egy egységnyi készlettel mekkora érté-

kű árbevételt ért el a vállalkozás, avagy egy adott időszak árbevételéből hányszor térült meg a kész-

letállomány.

Készletek forgási sebessége Készletek elszámolt költségeiÁtlagos készletérték

=

Esetleg hasonlóan az előző képlethez: KFS = Értékesítés nettó árbevétele / átlagos készlet állomány.

Ha a készletek forgási sebessége kicsi, az azt jelentheti, hogy elfekvő készletek képződtek, amelyek-

től minél hamarabb meg kell szabadulni. A készletek relatíve alacsony forgási sebessége tükröződhet

a likviditási mutatókban is; erre utalhat, pl. a likviditási arány és a likviditási gyorsráta viszonylag nagy-

fokú eltérése.

3. A vevők forgási sebessége (követelések megtérülési aránya) azt mutatja meg, hogy az átlagos

vevőállomány egy év alatt hányszor térül meg az árbevételben, másképpen fogalmazva a vállalatnál a

hitelre eladott és a beszámolási időszak végéig ki nem fizetett áruk milyen részarányt képviselnek a

teljes árbevételben.

Vevő á llomány forgá si sebessé ge É rté kesí té s nettó á rbevé tele

Átlagos vevő állomány =

A vevőállomány forgási sebessége mutató reciprokából képezzük a vevőállomány átlagos lejárati ideje mutatót. A mutató az értékesítés és a tényleges kifizetés között eltelt idő átlagos hosszát mutat-

ja. Ha ez az arányszám magas ez arra utalhat, hogy behajthatatlan követelésekről, vagy lassan fizető

vásárlókról van szó.



365*)(árbevételenettósÉrtékesítéállományvevőÁtlagosnapokbanfutamidejeátlagoskVevő =

4. A hatékonysági mutatók a bank működésével kapcsolatos teljesítményt, illetve az alkalmazottak

foglalkoztatásának hatékonyságát is mutatják. A bevételarányos költségek mutatója fejezi ki legjob-

ban a költséghatékonyságot: 1 Ft bevétel eléréséhez mennyi költség szükséges. Képletben:

bevételÖsszesköltségÖsszes

Minél magasabb a mutató értéke, annál kevésbé hatékonyan működik a vállalat, mivel a bevételek

nagyobb részét emésztik fel a költségek. Az összes költség helyett az adózott eredmény is szerepel-

het a számlálóban, ekkor a bevétel és az AE kapcsolatát vizsgáljuk.

5. A munkaerő-hatékonysági mutatók is a hatékonysági mutatók közé tartoznak. Például érdemes

vizsgálni az egy főre jutó eredményt, illetve bérköltséget.

létszámÁtlagosEredmény

, illetve létszámÁtlagos

Bérköltség

A mutató természetesen eltérő adatokat szolgáltat a kis-, és a nagyvállatok összehasonlításakor, de

mindenképpen jelzi a tulajdonosnak más hasonló cégekkel összehasonlítva az elért eredmény (árbe-

vétel, AE), és a bérek arányát.

1.3.1.3.5. Piaci értékelés mutatói:

A cég pénzügyi kimutatásaiból (mérleg, EK) származó adatokból kiegészítéseként az elemzők gyak-

ran számítanak arányszámokat a tőzsdére bejegyzett cégek értéktőzsdei adataiból. Ezek az arány-

számok lehetőséget adnak a cégek értékpapír-piaci teljesítményének elemzésére, mivel a cégek bel-

ső teljesítménye mindig visszatükröződik a tőkepiaci értékelésben.

1, Részvénytársaságok esetében a tulajdonosok szempontjából kiemelkedő fontosságú a (közönsé-ges) törzs részvények egységére jutó eredmény (Earnings per Share, EPS) mutatója. A minél ma-

gasabb mutató értelemszerűen a legkedvezőbb.

Részvényegységére jutó eredmény EPS Adózott eredmé ny elsõbbsé gi ré szvé nyekosztalé kaForgalomban lévõ részvények átlagos száma

( ) =−

2, Az értékpapír-elemzők nagy figyelmet fordítanak az árfolyam/nyereség arányra (Price - Earnings Ratio, P/E) mutatóra, amely a részvény mai árfolyamának és a következő évi várható egy részvényre

jutó eredménynek az aránya.

P E Ré szvé nyaktuá lispiaci á rfolyamaA részvény egységére jutó eredmény EPS

/( )

=

A P/E mutató azt jelzi, hogy a részvénypiac hogyan ítéli meg a vállalat nyereségteljesítményét. Az

elemzők többsége szerint a mutató jelzést ad arról, hogy a befektetők mennyit hajlandóak fizetni a cég

nyereségének egy dollárjáért.



A P/E mutató megítélése nem egyszerű feladat, mert ez is több tényező függvénye. Ha a mutató érté-

ke túl alacsony, akkor a vállalat nem valószínű, hogy növekedésre képes. A magas P/E érték azt jelzi,

hogy a befektetők a vállalat növekedését várják, és a nyereséget biztosítottnak látják.

Előfordul azonban, hogy a magas értékű mutató (bizonyos körülmények között) nem minősül kedvező

viszonyszámnak

Magas P/E mutató kedvező, ha: - a magas osztalékfizetési ráta következménye, mivel nagy mennyiségű cash-flow-t jelez.

- nagy várható növekedési lehetőségek következménye

Magas P/E mutató kedvezőtlen, ha: - értéke az alacsony nyereség következménye

- magas osztalékfizetési ráta következménye, feltéve, hogy azt a jó befektetési lehetőségek hiánya

okozza.

3, A piaci érték / könyv szerinti érték 100%-ot meghaladó aránya azt jelzi, hogy a részvénytulajdo-

nosok hajlandóak a könyv szerinti érték fölött még többletet fizetni a részvényért:

Piaci é rté k könyv szer i érték Egy ré szvé nypiaci é rté keá rfolyamaEgy ré szvé nykönyv szer i értéke

/ int ,int

=

A mutató megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a részvények könyv szerinti értéke a számviteli

elveknek megfelelően a bekerülési értéken lett értékelve, így nem feltétlenül fejezik ki a részvény reá-

lis gazdasági értékét.

A mutató megítélésének legnagyobb problémája az összemérhetőség kérdése: a piaci és könyv sze-

rinti érték arányának ismerete valójában nem segíti az elemzőt annak megítélésében, hogy más cé-

gekkel szemben milyen összehasonlító elvárást vegyen figyelembe.

4, Az osztalékkifizetési ráta a törzsrészvények után fizetendő osztalékot és a társaság adózott ered-

ményét veti össze. Az elsőbbségi részvények hatásának kiszűrésére célszerű a nevezőben az el-

sőbbségi részvényekre vonatkozó osztalékfizetés utáni adózott eredményt szerepeltetni.

Osztalékfizetési ráta Törzsré szvé nyekrefizetendõ osztalé kAdózott eredmé ny elsõbbsé gi részvényekre fizetendõ osztalé k

=−

Ha magas az osztalék kifizetési, akkor a vállalat kevesebb nyereséget forgat vissza a vállalkozásba.

A mutató részvényegységre is számítható: ez esetben az egységnyi részvényre jutó osztalékot az

egységnyi részvényre jutó adózott eredménnyel (EPS) kell osztani.

Az osztalékfizetési rátát 1-re kiegészítő számot újra-befektetési rátának nevezik; mely nevének meg-

felelően az adózott eredmény azon hányadát fejezi ki, amelyet a társaság újra befektet.

5, Az osztalékhozam a tulajdonosoknak a készpénzosztalékból származó hasznát fejezi ki a rész-

vényárfolyam százalékában. Számítása a következő:

Osztalékhozam Részvényegységre jutó osztalékEgy részvény piaci á rfolyama

=

Az osztalékfizetési hányad meghatározásakor az igazgatóságnak szem előtt kell tartania azt az össze-

függést, mely szerint az osztalékfizetés mértéke hatással van a részvény piaci árfolyamára.



1.3.1.3.6. Egy vállalkozás hitelképességének a megítélése: Egy vállalkozást hitelképesnek akkor lehet minősíteni, ha az adósságszolgálati kötelezettségét (ka-

matfizetés, hiteltörlesztés) úgy képes teljesíteni, hogy nem okoz fennakadást tevékenysége folytatá-

sában, és nem idéz elő likviditási zavarokat.

A vállalkozás hitelképességét nem lehet statikusan kezelni, mert nem egy pillanatnyi helyzetképet

tükröz, hanem valamilyen (időben változó) gazdasági események, jövedelmezőségi és likviditási hely-

zetek változása által alakul ki. A vállalkozás állapotát, és életképességét számtalan mutatóval vizsgál-

hatjuk meg.

A leghelyesebb módszer, ha a mutatók sokaságából homogén csoportokat képezzünk, majd ezeken

belül megkeressük azokat az oksági összefüggéseket, amelyek hatására az adott állapotok kialakul-

tak.

A vállalkozás hitelképességét alapvetően a jövedelemtermelő képessége, likviditásának mindenkori

helyzete és adósságviselő képessége, valamint tevékenységének hatékonysága határozza meg.

I. A vállalkozás jövedelemtermelő képességének vizsgálata: A vállalkozás jövedelemtermelő képességének vizsgálata során azt vizsgáljuk meg, hogy meghatáro-

zott időintervallumban a termelési tényezőkkel kifejtett tevékenység eredményeként a bevételek

mennyivel haladják meg a költségeket, ráfordításokat, és ebben milyen szerepet játszottak a korábban

említett termelési tényezők.

A termelési tényezőknek a jövedelem termelésében betöltött szerepe mellett, meg kell vizsgálni ter-

mészetesen azt is, hogy a vállalkozó vagyona a termelés során hogyan változott.

Azt már tudjuk, hogy a jövedelmezőségi mutatók által kifejezett eredmények elfogadhatóak-e, illetve

megfelelnek-e a piaci körülményeknek, azonban csak a konkurencia eredményeinek ismeretében

lehet eldönteni.

A mellékelt EK, és Mérleg alapján a következő jövedelmezőségi mutatókat lehet felírni.

Megnevezés Számítás „A” év „B” év

Tőkearányos jövedelmezőség (ROE) AE/ST 47,89 52,72

Eszközmegtérülés (ROA) AE/Össz. Eszk 30,17 37,29

Árbevétel arányos jöv.(ROS) AE/Nettó Árbev. 13,23 15,69

ROE=EK”F”/MF”D”.= „A” év: 30,173/63,000=47,89, „B” év: 40,070/75,996=52,72

ROA=EK”F”/Eszk. Össz.= „A” év: 30,173/100,000=30,17, „B” év: 40,070/107,600=37,29

ROS= EK”F”/EK I.+II.+III..= „A” év: 30,173/228,000=13,23, „B” év: 40,070/255,360=15,69

Mindhárom mutató növekedése kedvező változásokra utal.

II. A gazdálkodási tevékenység hatékonyságának vizsgálata: A vállalkozás jövedelemtermelő képessége jelentős mértékben függ attól. Hogy mennyire képes el-

lenőrzése alatt tartani a költségek, illetve a készletek alakulását, és mennyire eredményes a követelé-

sek behajtásakor.



Azokat a mutatókat, amelyek a vállalkozás eme tevékenységéről, és annak hasznosságáról tájékoz-

tatnak, hatékonysági mutatóknak nevezzük. A gazdálkodás hatékonyságának megítélésekor leggyak-

rabban használt mutatók:


Eszközök forgása Nettó árbevétel(EK I.)/Összes eszköz: 1,98 2,15

Pénzeszközök forgási sebessége Nettó árbevétel/Átlagos pénz eszköz áll. 58,23 66,38

Vevőállomány forgási sebessége Nettó árbevétel/Átlagos vevőáll. 26,4 35,7

Munkaerő hatékonysága Nettó árbevétel/Átlagos létszám 198 258

Segédinformációk: Nyitó pénzeszköz állomány (előző évi): 2800 eFt, Nyitó vevő állomány: 8000 eFt. „A” évben az átlagos

dolgozói létszám 1000 fő volt. Két év múlva ez az adat 10%-al csökkent.

Eszközök forgása =Nettó árbevétel(EK I.)/Összes eszköz: „A” év: 198,000/100.000=1,98 „B” év:

232,360/107,600=2,15

Pénzeszköz forgási sebessége: Nettó Árbevétel /(MEB IV.). Átlagos pénzeszköz állomány = „A” év=

198,000 / ((2800+4000)/2)=58,23 „B” év=232,360/((4000+3000)/2)=66,38

Vevőállomány forgása: Nettó Árbevétel/(MEB II:) Átlagos vevő állomány= „A” év= 198,000/((8000

+7000) /2)=26,4 „B” év=232,360/((7000+6000)/2)=35,7

Munkaerő hatékonysága: AE/Átlagos létszám= „A” év= 198.000/1000, „B” év=232,360/900

A vállalat forgási mutatóinak értékei növekedtek, a magasabb számok az eszközök, és a munkások

intenzívebb kihasználását jelzik. Mivel a vevőkövetelések csökkenése kedvezően hatot a pénzeszkö-

zök növekedésére, ezáltal a vállalat likviditása is stabilabbá vált.

III. A vállalkozás likviditásának elemzése:

A vállalat fizetőképességének vizsgálatakor alkalmazzuk a likviditási rátákat:

„A” évben: a likviditási ráta: Forgóeszközök/Rövid lej. Kötelezettségek (M EB/MFIII:)= 33,000/ 21,000=

1,6. Ebben az évben a likviditási ráta nem éri el a 2 (kettő) normaértéket. Tehát eszerint a vállalkozás

nem minősül fizetőképesnek.

„A” évben: a likviditási gyorsráta: Forgóeszközök- Készletek/ Rövid lej. Kötelezettségek (M EB-M

EBI./MFIII:)= 13,000/21,000= 0,6

A mutató 0,6 értéke arra utal, ha a vállalat rövid lejáratú kötelezettségei most esedékessé válnának,

akkor a fizetési kötelezettségének csak 60%-át tudná eszközeiből teljesíteni.

Ebben az esetben is fizetésképtelen a vállalat?

Nagy valószínűséggel egy napon az összes kötelezettség nem válik esedékessé.

Ha az esedékes kötelezettség összege meghaladná a mobilizálható eszközök értékét, még

mindig igénybe vehet a vállalat áthidaló hitelt, vagy átütemezheti tartozásait a csőd elkerülése

érdekében.

A vállalat 200 „B” évében kiszámolható likviditási értékei sem mutatnak lényegi változást a likviditás-

ban. „B” évben: a likviditási ráta:36,000/24,000=1,5 ,a likviditási gyorsráta: 11,000/24,000=0,46

Sőt a likviditási ráta értéke bizonyítja, hogy a vállalkozás likviditása az előző évhez képest romlott.



IV. A vállalkozás adósságviselő képességének vizsgálata:

A vizsgálat megmutatja, hogy a vállalkozás mennyire adósodott el. A vállalat eladósodottságának

mértékét kimutatják a vállalatnál lekötött összes tőkéhez, valamint a vállalaton belül működő saját

tőkéhez viszonyítva.

Az adósságon a hosszú lejáratú hiteleket, kölcsönöket, a tőkén pedig a saját tőkét, és a hosszú lejára-

tú hitelek, kölcsönök együttes összegét értjük. A legismertebb eladósodottsági mutatókon keresztül

vizsgáljuk meg a példánkban szereplő vállalkozásunkat.


Eladósodottsági mutató Összes kötelezettség(MFF)/Összes eszköz: 36% 28,07%

Eladósodottsági együttható Idegen tőke(MFF II.III:))/Saját tőke(MFD). 36,36% 28,44%

Pénzügyi tőkeáttétel Hossz. lej. adós.(MFFII:))/ST+Hosszú lej. adósság 19,23% 7,5%

Eladósodottsági mutató: „A” év= 36,000/100,000=0,36, „B” év= 30,204/107,600=0,2807

A mutató értéke igen kedvező kötelezettség, eszköz arányt mutat, amely a beruházással tovább javult.

Eladósodottsági együttható: „A” év= 36,000/63,000+36,000=36,36%, „B” év= 30,204/75,996+30,204

=28,44%

A mutató értéke a 65%-os sávhatárt „A” évben sem érte el, majd ez az arány „B” évben tovább javult.

Pénzügyi tőkeáttétel:

„A” év= 15,000/63,000+15,000=0,1923, „B” év= 6,204/75,996+6,204=0,075

A vállalat saját tőke ellátottsága kimagaslóan jó. A tőkeáttétel mutató azonban csak a tartós hitelköte-

lezettségeket veszi figyelembe. A vállalat adóssága valójában mekkora?

Eszközök értéke- ST/ Eszközök értéke=100,000-63,000/100,000=0,37 „A” évben, és 107,600-75,996/

107,600=0,29 „B” évben

A forrás és eszközstruktúra lejárati összhangját a fedezet fokával jellemezhetjük:

Fedezet foka= ST- Hosszú lejáratú idegen tőke/Tartós befektetések

„A” évben:63,000+15,000/66,000=1,18

„B” évben:75,996+6,204/70000=1,17

A mutató adatai az 1 fölötti értékek miatt kedvező információt mutatnak, bár a „B” évben egy kicsit

romlott a lejárati összhang.



1.3.2. Követelések megvásárlása

1.3.2.1. Faktoring

A faktorálás üzletágát a bankok modern üzletágai között tartják számon, elsődlegesen a nemzetközi

kereskedelemben elterjedt finanszírozási, kockázatkezelési forma.

1.3.2.1.1. A faktorálás kialakulása A faktorálás először a múlt század végén jelent meg az USA ruházati iparágában. A faktor kezdetben

ügynököt, bizományost jelentett, az importőrnek, pedig azért volt szüksége, mert ő az adott piacról

pontos információkkal rendelkezett. Ez a faktorálás klasszikus ügynöki formájának tekinthető (maga

fizette ki az áru ellenértékét, vállalva a pénzügyi kockázatot).

Az ipari fejlődés felgyorsulásával a faktor feladata is megváltozott: a hitelbe történő értékesítések fi-

nanszírozása, a kintlévőségek behajtása, az ügylet pénzügyi oldalának lebonyolítása. (A bizományos

tevékenysége megszűnt.) A 20-as években a faktor kétféle szolgáltatást nyújtott: megelőlegezte a

hitelbe eladott áru ellenértékét, vagy vállalta a kockázatot a vevő fizetőképességéért (garancia

faktorálás).

A 30-as évek „vakvágányát” a garancia faktorálást a biztosítók tiltakozása miatt (hiszen ez nem más,

mint hitelbiztosítás) megszűntették. Ehelyett a faktor megvette az ügyfelek kintlévőségeit saját számlá-

ra, (visszkereset nélkül) vállalva a vevő fizetési kockázatát. Ezt vételi faktorálásnak nevezzük. A 60-as

években a faktor tevékenység új lendületet vett, és kialakult a mai modern faktoring, amelynek fő jel-

lemzője a faktor finanszírozási tevékenysége.

1.3.2.1.2. A faktorálás fogalma, és típusai A faktorálás során a pénzintézetek garanciát vállalnak meghatározott jövőbeni fizetésekre, amennyi-

ben a vevők ezt óhajtják. A faktorálás bankári biztosítékokkal nem fedezett, kereskedelmi szám-lákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezése. A követelések (általában

anyagokból, fogyasztási cikkek szállításából ered) rövid lejáratúak, és általában nem haladja meg a

180 napot. (Engedményezés esetén jogilag csak az adásvételi szerződésből eredő követelések meg-

szerzése történik, ekkor a jogviszony nem száll át.)

A faktorálás a következő főbb tevékenységeket foglalja magába:

• A faktor vezeti az ügyfél vevőnyilvántartását, kiküldi a számlákat, beszedi a követeléseket,

• Átvállalja a követeléssel kapcsolatos hitelkockázatot, az esetleges veszteséget

• A faktortársaság megveszi az ügyféltől annak követeléseit,

A faktorálás funkciói tehát:

1. a kintlévőségek behajtása

2. főkönyvi számla nyilvántartása

3. a vevő cégkockázatának átvállalása

4. finanszírozás

Egy nemzetközi (UNIDROIT) szervezet szerint legalább két szolgáltatás megléte esetében beszélhe-

tünk faktorálásról. Az 1. 2. funkció nehezen választható el egymástól. Ezeket a tevékenységeket az

engedményezéshez kapcsolhatjuk, mert a faktor a számla jogosultja is, és jogilag is képes behajtani

követelését.



A vevő kockázatának átvállalása azt jelenti, hogy a faktor az eladó által rá engedményezett számlák

ellenértékét a faktorkeret erejéig kifizeti, függetlenül attól, hogy a vevő fizetett, vagy sem. A faktor

ugyanúgy működik, mintha kereskedelmi bank lenne, és devizabevételt megelőlegező (finanszírozó)

hitelt nyújtana.

A faktorálás előnye, hogy a faktor(ház) egy helyen, egy szolgáltatásként nyújtja, amit a szállítónak

külön kellene igénybe vennie (a hitelbiztosítást, a hitelezési szolgáltatást, és külön a vevőnyilvántar-

tást). A hátránya a viszonylag magas faktorálási díj. (Nemzetközi gyakorlatban a teljes számlaérték

0,5-1,5 %-a között mozog.)

A faktorálás a következő szempontok alapján lehet csoportosítani:

1. Visszkereseti jog alapján

• Old-line faktoring: ez a legáltalánosabb visszkereset nélküli faktoring , magában foglalja a

bank azon kötelezettségét, hogy vállalja a kintlévőségek behajtását, valamint nemfizetés

esetén annak kockázatát (tehát, akkor sem követelheti vissza a bank a szállítónak fizetett

összeget, ha a vevő végül is nem fizet).

• Visszkereseti joggal ellátott faktorálás: a vevő nem fizetése esetében itt a szállító viseli a kockázatot.

2. Földrajzi elhelyezkedése szerint

• Belföldi faktorálás: az egymással kapcsolatban lépők telephelyek ugyanabban az ország-

ban vannak.

• Export/import faktorálás: nem ugyanabban az országban vannak.

3. Finanszírozás módja szerint

• Finanszírozó faktorálás: a faktor (bank) a behozott számla összegének 80-90%át meghi-

telezi piaci kamatlábon. (VK-el, vagy VK nélkül)

• Esedékességi faktorálás: a számla esedékességekor, vagy egy konkrét időpontban a fak-

tor köteles fizetni, attól függően, hogy megkapta-e a vevőtől az összeget.

4. Nemzetközi faktorálás

Jelentősége elsősorban a külkereskedelmi ügyletek miatt nőtt meg., érdemes áttekinteni ennek a

faktorálásnak a technikáját, az ügyletben szereplőket és ezek érdekeltségeit.

• A faktorszerződést az exportőr az exportfaktorral köt. A devizakövetelési jog átszáll az ex-

portfaktor-házra.

• Az exportfaktornak nincs meg a kontaktusa a kintlévőségek kötelezettjével, ezért ő min-

den országban együttműködik a helyi ország fizetési szokásait, jogrendszerét jól ismerő

faktorházzal.

• Az importfaktor gondoskodik a kintlévőségek behajtásáról, viseli a nemfizetés kockázatát,

természetesen ezért a devizakövetelést is rá engedményezik. A vevő kapcsolata az im-

portfaktorral csupán abból áll, hogy a fizetést a javára teljesíti.

Magyarországon a faktorálás legfőbb vonzereje a finanszírozás, vagyis az eladó követeléseinek gyors

befolyása. Külföldön viszont a súlypont a kockázatátvállalásra tevődik, (a kintlévőségek védelme)



1.1. ábra: A nemzetközi faktorálás sémája

1.3.2.2. Forfetírozás

A forfetírozás eredete a XV. század elejére nyúlik vissza, amikor a világgazdasági struktúraváltozások

fejlődésnek indult a nemzetközi kereskedelem. A hagyományos 180 napos hitelek helyett az importő-

rök hosszabb futamidejűeket igényelnek. A forfetírozás azonban csak az 1960-as évekre fejlődött

modern üzletággá.

A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire gépek és beruházási termékek szál-lításából és/vagy a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából adódó közép-, illet-ve hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. (A forfetőr magára vállalja bármely ok miatti nemfizetés teljes kockázatát, az exportőr, aki jövőbeni

fizetést fogadott el áruszállítás fejében szeretné ezt a visszkereset kizárásával azonnal készpénzé

tenni.) Forfetírozáskor a követelést a forfetírozó (bank) leszámítolja, csökkenti (a futamidő alatti, őt

megillető kamatokkal) a követelés összegét, így az exportőr a hitelben történő eladás ellenére azonnal

pénzhez jut.

A forfetírozás előnyei:

• Csökkenti a kintlévőségeket, javítja a likviditást, és ezzel a hitelképességet

• Megszűnteti a lehetséges veszteségforrásokat (kamat,- árfolyamkockázat)

• Nem kell a kintlévőségeket nyilvántartani és beszedni.

Hátrány: a viszonylag magas finanszírozási költség.

A forfetírozás egyik alapkövetelménye a gyorsaság, és az egyszerű okmányolás. Tehát ez a művelet

a váltók leszámítolásának ad elsőbbséget, továbbá forfetírozható még a biztosíték nélküli, szállításból

eredő követelés, és a halasztott hatályú akkreditív (lásd később).

A faktorálás, forfetírozás eltérései:

1. A faktorálás rövidebb lejáratú, a követelés esedékessége nem haladja meg a 180 napot, míg

a forfetírozás hosszabb lejáratú követelésekkel dolgozik.

2. a forfetírozás valójában rövidebb lejáratú követelésmegvásárlás (a forfetőr visszkereset nélkül

finanszírozza meg az eladót), így ezzel a követelésből eredő összes kockázatot átvállalja.

3. A faktorálás esetén számos szolgáltatás kombinálható, viszont a faktorcég (ha egyáltalán át-

vállalja) csak az adós gazdálkodásából eredő kockázatot ismeri el.)

1 pld. Eredeti szla.

Exportőr Importőr

Exportfaktor Importfaktor

1 pld. Eredeti szla.

Áru

Pénz

Pénz

Pénz



1.3.2.3. Váltóleszámítolás

A váltó a gazdasági alanyok egymás közötti hitelezésének nagyfokú biztonságot teremt (a belföldi, és

a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt), mert olyan értékpapír, amelyet szigorú törvényi előírások

védenek. (A váltóval részletesen a fizetési forgalom lebonyolításánál találkozhatunk.)

A váltók leszámítolásával (diszkontálásával) az üzleti bankok hitelt nyújtanak ügyfeleiknek. A bankok

számára ez a legkedveltebb hitelnyújtási módozat, mert többségében jövedelmező és kis kockázatú

ügyletet képvisel.

1.3.3. Lízing

A lízing felfogásara egymástól eltérő definíciókat alkalmazhatunk. Az angol „lease” kifejezés elsődle-

gesen bérletet jelent. A hitelintézetek elsősorban saját pénzkihelyezéseikhez hasonlítják, tehát ezek

szerint a lízing egy különleges finanszírozási forma. A szállító szempontjából, aki a lízing tárgyat elad-

ja, de még inkább a lízingbe vevő szempontjából, aki a futamidő végén a tulajdonjogot megszerzi, a

lízing speciális kereskedelmi eszköz.

A klasszikus közgazdasági értelmezés szerint a lízing olyan üzletfajta, amelynek során a lízing-be adó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbe vevő által kiválasztott jószágot, hogy annak használatát a lízingbe vevőnek díjfizetés ellenében adott időre átengedje, egyben lehetőséget teremt számára, a futamidő lejáratával a jószág a tulajdonába menjen át.

A lízing ügylet szereplői A használati jog átengedésével a lízingbe vevő a használattal járó kockázatot is vállalja, de az ebből

erdő haszonszerzés a vevőt illeti meg. Ennek megfelelően a lízingnek három fő szereplője van, a lí-

zingbe adó, - vevő, és a szállító. Napjainkban a klasszikus lízing mellett több lízingfajta jelent meg, de

alapvetően bármelyik levezethető az eredeti meghatározásból.

1.2. ábra: A lízing ügylet sémája:

A lízingügyletnek három vagy két szereplője lehet. Előfordul olyan konstrukció, ahol a kereskedő és a

lízingcég különválik, máskor ez a két résztvevő ugyanaz. Az első esetben a kiválasztott lízingtárgyat a

kereskedő ajánlotta fel, vagy a másodikban, az ügyfél által meghatározott lízingcég vásárolja meg, és

a lízingügylet a cég és az ügyfél között folytatódik. A lízingcégek jelentős részben bankok leányvállala-

tai, illetve autógyártók önálló pénzügyi szolgáltatói.

Lízingbe adó

Szállító Lízingbe vevő

Lízing tárgy

Tulajdonjog Szállítás, jótállás, szavatolás

Lízingszerződés

Használati jog Termékfelelősség

Szállítás



Melyek a lízing előnyei?

• nagyobb értékű eszközt is megszerezhetünk úgy, hogy a teljes vételár kifizetése helyett havi

lízingrészletet fizetünk, munkába állíthatjuk az eszközt és a működésével elérhető többlet ha-

szonból a futamidő alatt saját maga termeli ki az árát.

• a technikai, műszaki változásokat követni tudjuk, folyamatosan hozzájutunk a legkorszerűbb

eszközökhöz (akár egyik lízingügyletből átlépve egy újba).

• adott fejlesztések pénzügyileg jól elkülöníthetőek, tervezhetőek és mérhetőek.

• a bankoknál hitelképtelennek minősített, valamint induló vállalkozások is finanszírozni tudják

beruházásaikat.

1.3.3.1. Lízingfajták

A lízingnek két alapvető fajtáját különböztetjük meg, a pénzügyi (finanszírozási, és az operatív (műkö-

dési) lízinget. Az összes lízingtípus ezek valamilyen speciális változata, vagy átmenet a kettő között.

(A magyar jogszabály az operatív lízinget nem nevesíti, ezért csak közgazdasági kategóriaként hasz-

náljuk.)

Pénzügyi lízing esetében a lízingbe adó a lízingbe vevő által megjelölt szállítótól, a vevő által kiválasz-

tott jószágot megvásárolja, és neki díjfizetés ellenében határozott idejű használatra átadja. A fogalom

nagyon hasonlít a klasszikus lízing értelmezéséhez (pénzügyi, és kockázati sajátosságai alapján ha-

sonlít a hitelezéshez, illetve a beruházás finanszírozáshoz).

A lejárat után maradványértéken (jövőbeni értéke ebben az esetben jelképes nagyságú, (LA könyvei-

ben szereplő érték)) a LV megvásárolhatja. Erre a lízingre a teljes amortizáció jellemző, mert a felek a

lízing futamidejét úgy válasszák meg, hogy azt teljesen le lehessen írni a költségekből (az amortizáci-

ós szabályoknak megfelelően).

Az operatív lízing közgazdasági értelemben azok az ügyleteket jelenti, amikor a LA a tulajdonában

lévő jószágot a LV-nek meghatározott időre díjfizetés ellenében használatra adja, de a futamidő lejár-

tával köteles visszaszolgáltatnia a LA-nak. Ebben az esetben nem kell a használatával járó összes

költséget fizetnie, hanem megoszthatják a felek egymás között. A futamidő végeztével a LA a lízing-

tárgyat újra lízingbe adhatja, vagy akár el is adhatja.

1.1. táblázat: A pénzügyi, és az operatív lízing összehasonlítása

Pénzügyi lízing Operatív lízing a kockázat teljes egészében a lízingbevevőt terheli a kockázat megosztásra kerül

az üzemeltetés költségei a lízingbevevőt terhelik a költségek egy részét átvállalja a lízingbeadó (pl. betaní-tás, karbantartás)

nincs korlátok közé szorítva a használatban a LV korlátozva van a LV (pl. nem adhatja bérbe egy másik személynek)

tartós igénybevétel átmeneti igénybevétel a lízingtárgyat a lízingbevevő mutatja ki a mérlegben, és ő

számolja el utána az értékcsökkenést a lízingtárgyat a lízingbeadó mutatja ki a mérlegben, és ő

számolja el utána az értékcsökkenést a lízingbeadónál nem jelenik meg a mérlegben, mint tárgyi

eszköz, hanem lesz egy hosszú lejáratú követelés és a kamata bevétel

a lízingbevevőnél pedig egyéb költség lesz a lízingdíj



Az alapvető eltérés az előző lízingfajtától, a LA, és LV szándékában rejlik. Itt a LA a lízingtárgy tulaj-

donjogát nem kívánja megszerezni, csak a használatára van szüksége (Pl. nagy értékű berendezés –

daru- használatakor). A két lízingfajta közötti egyéb különbségeket összefoglalóan a következő táblá-

zat tartalmazza:

A lízingtársaságok a lízinget lízingtárgyak szerint is csoportosíthatják:

• Autó-, és géplízing

• Ingatlanlízing

• Export-, és importlízing

Különleges lízingfajták A különleges lízingfajták felsorolásánál csak néhány alapvető típussal foglalkozunk:

Visszlízing

A direkt lízingnél a LA egyben szállító is, ebben az esetben a LV a szállító. Tehát a visszlízing olyan

konstrukció, amikor valaki valamilyen (saját) jószágát eladja egy lízingtársaságnak, majd azt azonnal

lízingbe is veszi (likviditási problémák miatt szüksége van pénz eszközökre).

Allízing

A lízing ügyletekbe is bekapcsolódhatnak bizonyos közvetítők. Ennek a különleges esete az allízing,

amelynél a LV a lízingtárgyat továbbadja egy másik lízingbevevőnek. Természetesen az eredeti LA

beleegyezésével. Ezt a lízing fajtát refinanszírozási, vagy kockázat-megoszlási céllal alkalmazzák a

gyakorlatban.

Szolgáltatási lízing

A szolgáltatási lízing nevében hordozza az ügylet lényegét: a LA a szerződésben a lízingtárgy hasz-

nálatával kapcsolatban számos szolgáltatást magára vállal. A szolgáltatási lízing célja, hogy a lízing-

tárgy teljes fenntartását a lízingtársaság koordinálja. Ezért a szolgáltatásokért a LV-nek nem kell köz-

vetlenül fizetnie, ezt a lízingtársaság egyenlíti ki a partnerei felé. Ez a szolgáltatás egyáltalán nem

drága a LV-nek, mert a lízingtársaság a nagy forgalom miatt kedvezményeket kap. (PL: a gépjármű-

vek lízingelése esetén ez általános gyakorlat.)



1.4. A „semleges” bankműveletek A semleges és az egyéb bankműveletek az ügyfelek számára nyújtott legszélesebb szolgáltatásokat

öleli fel, egyben minősíti az adott üzleti bankot, és jelentős jövedelmet is biztosít a felszámítható juta-

lékok és díjak által.

A semleges és az egyéb bankműveletek az alábbi három legfontosabb körbe tartoznak:

• az ügyfelek bel-, és külföldi pénzforgalmának lebonyolítása (mi ezzel foglalakozunk részlete-

sen),

• a bankjegy kereskedelem, és

• az ügyfélorientált bankári szolgáltatások nyújtása, úgymint: (széfbérlet; letétőrzés és kezelés;

vagyonkezelés; közvetítői tevékenység; bankügynöki tevékenység; pénzváltás stb.)

1.4.1. A fizetési forgalom lebonyolítása

A bankok egyik legfontosabb hagyományos üzletága közé tartozik a fizetési forgalom lebonyolítása. A

továbbiakban a fő fizetési formákat tekintjük át. A fizetési formákat tekintve beszélhetünk:

Készpénzfizetésről

Készpénz nélküli fizetésről

Készpénzkímélő és helyettesítő fizetési formákról.

A készpénz be-, és kifizetések köre hazánkban is szűk, a pénzforgalom nagy részét bankszámlák

közötti átutalással bonyolítják le. Ezeket a formákat összefoglalóan készpénz nélküli fizetési forgalom-

nak nevezzük. A készpénzkímélő fizetési formák a II. WW.-t követően terjedtek el. Ezek egyrészt a

készpénzhez kapcsolódnak (azt helyettesítik), másrészt a bankszámlákon keresztül bonyolódó pénz-

forgalomhoz kötődnek.

Választás a fizetési formák között

A készpénzfizetést ösztönzik a következő tényezők:

A tranzakció azonnali, az ember pontosan tudja hogyan áll „pénzügyileg”, nincs probléma az esetle-

ges egyenleg túllépésekkel. A készpénz elfogadása továbbá egyetemleges, vele bárhol lehet fizetni.

Sőt egyes fizetések nem teszik lehetővé a számlapénzzel való fizetést. A készpénzfizetés során nem

kell felesleges nyomtatványokat kitölteni, nincsenek formai előírások.

A számlapénzes fizetést, és a készpénzkímélő fizetési formákat ösztönző tényezőket a következők-

ben foglalhatjuk össze:

Biztonságos, számlapénzes fizetés esetén nincs lehetőség a készpénz ellopására, illetve elvesztésére

(és a heckerek(☺)). Nem szükséges otthon, vagy magunknál sok pénzt tartani. További előny, hogy a

fizetést írásba foglalják, így mindig megállapítható mikor, mennyit és kinek fizettünk.

A szabad rendelkezés lehetősége. A modern fizetési formákkal ma már sok helyen lehet fizetni (akár

külföldön is), ezáltal egyre jobban nincs szükség a készpénz jellétére, amely a bankok számára feltét-

lenül költségmegtakarítást jelent. A számlapénzes fizetés tehát a számlatulajdonos részére kényel-

mes, és egyre több helyen áruvásárlásra is alkalmas. A bank az egyes fizetéseke automatikusan le-

bonyolíthatja, amelyről azonnal, illetve havi rendszerességgel igazolást kaphatunk.



A felsorolásból látható, hogy minden fizetési módnak megvan a maga előnye, amelyek használata az

adott fizetési feltételektől függ. A készpénz praktikus az üzletekben, a személyszállításban, és a kis-

összegű vásárlásoknál. Ellenben a számlapénzes fizetési mód előnyösebb a földrajzilag nagy távol-

ságok áthidalásakor, illetve a nagy összegű tranzakcióknál. Bár ma már egyre jobban elterjed a lakos-

ság (főleg a fiatalok) körében is.

1.4.1.1. Készpénzfizetés

Magyarországon a készpénz továbbra is fontos szerepet játszik a fizetési tranzakciókban. A kész-

pénzfizetés (ma Magyarországon) különböző módokon történhet:

1. Bankszámlára történő készpénz be-, és kifizetéssel E fizetési formánál a be-, illetve kifizetendő összeget az ügyfél a számlavezető hitelintézeténél, vagy

az ezzel szerződésesen megállapodott nem számlavezető hitelintézet pénztáránál, illetve bankjegyki-

adó (ATM) automatáknál teljesíthető.

2. Készpénz-átutalási megbízással A postahelyeknél készpénzbefizetés bankszámlák javára készpénz-átutalási megbízással („sárga

csekk”) teljesíthető. A nyomtatvány két részből áll: a feladóvevényből, amellyel a befizető igazolhatja a

befizetését, és a megbízási szelvényből, amely a posta feldolgozási példánya.

3. Kifizetési utalvánnyal A kifizetési utalvány kiállításával a számlatulajdonos (általában nagy állami szervezet OEP,TB) meg-

bízza a hitelintézetet, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget postai úton fizessen ki a

címzettnek (pl. nyugdíj kifizetés). A postai költséget a számlatulajdonos fedezi. A kifizetési utalvány a

postai átvétel napjától számított 30 napig érvényes. Az utalvány két részből áll: tőszelvényből, és egy

olyan szelvényből, amelyet a postahely az összeg kifizetésekor a címzettnek ad át.

4. Készpénzfelvételi utalvánnyal A számlatulajdonos a bankszámlája terhére kiállított készpénzfelvételi utalvány segítségével kész-pénzt vehet fel a számlavezető hitelintézet, illetve más hitelintézet, vagy postafiók pénztáránál. Az utalványt általános szabályként 1000 Ft-ra kerekítve kell kiállítani, ettől csak indokolt esetben

(bankszámla megszüntetés) lehet csak eltérni.

Ennél a fizetési módnál lehetőség van készpénzfelvételi utalvány-füzet használatára is. Ez az utalvány

két részből áll: a tőszelvényből (a füzetben marad), és az utalványból.

5. Belföldi postai utalvány Népszerűbb nevén „rózsaszín csekk” általában készpénz küldésére használják, amikor a kötelezett a készpénzt a postahivatal pénztárában befizeti, és azt a kedvezményezett címére kézbesítik. A

megfelelő nyomtatványt a postán lehet kérni.

6. Pénzforgalmi betétkönyvvel A számlatulajdonos a betétkönyvvel a hitelintézet székhelyén kívül vehet fel készpénzt. A betétkönyv

tulajdonosa betételhelyezés, illetve –kifizetés teljesítésére jogosult. A pénzforgalmi betétkönyvet a

postahivatal vezeti. Különösen alkalmas a nem pénzintézeti székhelyen működő számlatulajdonos,

illetve kirendeltségének pénzellátására.



7. Esetenkénti-átutalással történő készpénzfelvétellel A szálatulajdonos a székhelyével nem azonos helységben, de valamely hitelintézeti fiókkal azonos

helységben működő egysége készpénzellátását kívánja megoldani. Az esetenkénti egyszerű átutalás-

sal olyan egységet célszerű támogatni, amely nem rendelkezik olyan forgalommal, hogy számlát kel-

lene nyitnia. Az átutalások felhasználási ideje nem korlátozott.

8. Postai utánvételezéssel A postai szállítás után a kézbesítőnek, vagy a postán kell kifizetni (pl. a megrendelt árucikkek) ellenér-

tékét.

1.4.1.2.. Készpénz nélküli fizetési formák

A számlapénzzel történő fizetés területén a hatvanas évektől kezdődően a fejlett országokban, olyan

változások következtek be, amelyek arra ösztönözték a hitelintézeteket, hogy széles körűen bővítsék

a szolgáltatásaikat.

Egyrészt a fogyasztók, másrészt az intézményi és a vállalati szférában is megnőtt az igény a szám-

lákkal történő fizetésekre, így a bankok is érdekelté váltak, hogy szélesítsék a szolgáltatások körét a

nagyobb jövedelmezőség miatt.

Ezzel párhuzamosan a technológiai fejlődés (a számítógépek elterjedése) meghozta azokat a techni-

kai feltételeket, amelyek az igények kielégítését lehetővé tették. (A nagymértékű kis költségű adatfel-

dolgozással, és a számos országban rövid idő alatt kiépülő számlaátírásos rendszerrel az ügyfelek (a

követeléseikkel) könnyen és hatékonyan rendelkezhettek.

Napjainkra a fizetési formák két jellegzetes altípusa alakult ki: az átutalásos és a csekkes rendszer.

A fejlett országokban az átutalásos rendszer nem gyakori fizetési forma, de Németországban, és Ja-

pánban igen elterjedt. Nagy-Britanniában, Észak-Amerikában, és Franciaországban viszont a csekkes

rendszer használatos. (Tehát inkább a történelmi szokás, és a hagyományok dominálnak.)

Az átutalásos rendszer hatékonyabb, mint a „csekkes” országok rendszerei, mert az átutalásos fizetés

jobban automatizálható. A csekkes elszámolások (klíring) a bankok számára igen drága, és csak nagy

mennyiségben gazdaságos feldolgozási módok.

A Magyarországon jelenleg használatos, készpénz nélküli fizetési formák:

Átutalás (egyszerű és csoportos)

Beszedési megbízás (azonnali, csoportos, váltó és határidős inkasszó)

Akkreditív

1.4.1.2.1. Átutalás Magyarországon a készpénznélküli fizetések túlnyomó része átutalások formájában bonyolódik le. A

fizetési megbízást a bank papíron, vagy elektronikusan, floppy lemezen, illetve telekommunikációs

hálózaton keresztül kapja. Az átutalás olyan egyszerű fizetési forma. Amely a fizetésre kötelezett, és

bankja közötti megbízáson alapul. A kötelezett azzal bízza meg a bankját, hogy a jogosult számlá-ja javára, amelyet más bank is vezethet, meghatározott összeget utaljon át. Az átutalásnak kétféle módja létezik: az egyszerű átutalási megbízás és a csoportos átutalási megbí-

zás.



Egyszerű átutalás Az egyszerű átutalási megbízásokat papíron és általában elektronikusan is be lehet nyújtani a szám-

lavezető hitelintézethez. A megbízó, figyelembe véve a bank által ajánlott feltételeket, szabadon meg-

választhatja, hogy az átutalást melyik fizetési rendszeren (BKR, vagy VIBER) keresztül továbbítsák.

Az átutalás függetlenül attól, hogy a fizetés, vagy a teljesítés volt-e előbb a kötelezett számára elő-

nyösebb forma, hiszen a fizetést ő kezdeményezi.

Csoportos átutalás A csoportos átutalás a tipikusan kis összegű, de nagy tömegű megbízásokat indítók számára hasz-

nos, mert magas szintű gépesítést tesz lehetővé. A csoportos átutalási megbízásokat a Bankközi Klí-

ring Rendszer dolgozza fel. Az 1997 októberétől működő rendszert főképp munkabérek, nyugdíjak,

szociális ellátások, biztosítási bonuszok, kamatok, stb. átutalására használják.

Alkalmazása lehetővé teszi, hogy az átutaló egy elektronikus kötegben adja meg átutalási megbízá-

sát, amely több kedvezményezett számlatulajdonos javára szól. Egy terheléshez sok kis összegű

jóváírás tartozik, előnyben részesül az elektronikus úton, kötegelve történő benyújtás.

1.4.1.2.2. Beszedési megbízás (inkasszó)

Azonnali beszedési megbízás Az azonnali beszedés elnevezés abból adódik, hogy a beszedésre a kötelezett értesítése és hozzájá-

rulása nélkül, sőt kifogása ellenére sor kerül. Abban az esetben használható, ha a kötelezett egyolda-

lú írásos nyilatkozattal felhatalmazza a bankját, hogy terhelje meg a számláját a meghatározott jogo-

sult (a jogosult kezdeményezésére) javára.

A felhatalmazást bizonyos követelések tekintetében jogszabályi felhatalmazás, illetve végrehajtható

dokumentumok (mint pl. jogerős bírói határozat) helyettesítik. Az azonnali beszedési megbízást a

jogosult csak saját bankjához nyújthatja be, a megbízás továbbítása a kötelezett bankjához ennek a

banknak a feladata.

Az adóhatóság jogosult a követelést közvetlenül a kötelezett számláját vezető bankfiókban is benyúj-

tani. Az azonnali beszedési megbízás benyújtója a kötelezettet a követelés benyújtásáról közvetlenül

értesíti, a kötelezett számláját vezető bank, azonban ezt a számla terhelését megelőzően nem teheti

meg.Fontos megkötés, hogy azonnali beszedési megbízás lakossági bankszámla javára, illetve terhé-

re nem nyújtható be.

Csoportos beszedési megbízás A csoportos beszedés a nagy tömegű, rendszeres fizetéseket fogadó számlatulajdonosok számára

(mint pl. a közüzemi szolgáltatók és biztosítótársaságok) lehetővé teszi, hogy követeléseiket a kötele-

zettek bankszámláiról egy automatizált folyamatban, külön emberi beavatkozás nélkül szedjék be.

A hazánkban működő csoportos beszedés a számlatulajdonos által előzőleg adott felhatalmazáson

alapul, amelyben a kötelezett feljogosítja számlavezető bankját, hogy a beszedőtől érkező megbízá-

sok összegével megterhelje bankszámláját

A csoportos beszedések használata a szolgáltatók számára is lényegesen olcsóbbak, mint a kinnle-

vőségek készpénzes (átutalási megbízás segítségével (postai úton) történő) beszedése, ezért számos

cég arra ösztönzi ügyfeleit, hogy térjenek át a csoportos fizetési mód használatára.



1.3. ábra: A csoportos beszedési megbízás egy lehetséges sémája

1. felhatalmazás 2. értesítés 3. értesítések 4. megbízás 5. számlabenyújtása 6. beszedési megbízás 7. kifogás benyújtása 8. értesítés 9. értesítés

Talán szemléletesebb ábrával megvizsgálni a folyamatot. (1.3. ábra). A jogosult legyen az ELMŰ, mint

benyújtásra jogosult számlatulajdonos, a kötelezettek különféle vállalkozások, akik az ELMŰ szolgál-

tatásait veszik igénybe, és az egyszerűség kedvéért ugyannál a banknál vezetik számlájukat.

1. a kötelezettek felhatalmazást adnak beszedési megbízás alkalmazására a számlavezető banknál,

2. a bank értesíti a jogosultat a felhatalmazásról,

3. a jogosult értesíti a számláját vezető bankot, és a kötelezettet is a tudomásul vételről,

4. a felhatalmazás alapján a jogosult rendszeresen kötegel beszedési megbízást nyújthat be a kötelezett bankjához, a

számlája megterhelése végett,

5. a jogosult legalább 6 munkanappal a terhelést megelőzően pl. számlát küld a kötelezettnek,

6. a jogosult hitelintézete a kötelezettek hitelintézetéhez elküldi a beszedési megbízást,

7. a kötelezettek a terhelést megelőző napig kifogást nyújthatnak be a számlavezetőjüknél, amely nem vizsgálja a kifo-

gás jogosságát, és indokát,

8. kifogás esetén a kötelezettek bankja értesíti a jogosult bankját a nem teljesítés indokáról, vagy a számlák megterhe-

léséről, ha nem volt kifogás,

9. a jogosult értesíti a jogosultat a beszedési megbízás teljesítéséről, vagy annak elutasításáról.

Váltóbeszedési megbízás A váltóbeszedési megbízás akkor használható, ha a váltót lejáratkor fizetés végett a váltó kiállítója

által megjelölt hitelintézetnél bemutatják. Erre a célra az azonnali beszedési megbízás nyomtatványa

használható, és bármilyen értékhatárral benyújtható. Természetesen a csatolandó váltó megléte nél-

kül a beszedés nem teljesíthető.

A megbízásról a jogosult köteles a kötelezettet értesíteni, a hitelintézet viszont a megbízásról a teljesí-

tés előtt a kötelezettet nem értesítheti. Az azonnali megbízáshoz hasonlóan a váltóbeszedési megbí-

zás sem irányulhat lakossági bankszámla javára, illetve terhére.

Határidős beszedési megbízás Ebben az esetben az előző beszedési megbízásokkal ellentétben a megbízás résztvevői a kötelezet-

tet előzetesen értesíteni kötelesek. További lényeges változás, hogy a megbízási formát kizárólag a

ELMŰ jogosult

kötelezett

Kötelezettek bankja

ELMŰ bankja kötelezett

kötelezett

kötelezett

1.2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

3.



Magyar Államkincstárnál számlával rendelkező kötelezett terhére lehet benyújtani. A hitelintézet mel-

lett a jogosult is köteles értesíteni a kötelezettet a megbízás benyújtásáról.

Ha a fizetésre kötelezett a kifogásolási határidőn belül nem tiltakozik a fizetés teljesítése ellen időben,

a MÁK teljesíti a megbízást.

1.4.1.2.3. Akkreditív („okmányos meghitelezés”)

Az akkreditív Magyarországon belföldön ritka, de létező fizetési forma, inkább a nemzetközi fizetések-

nél jellemző.

Az akkreditív olyan készpénz nélküli fizetési forma, amely a bankszámlák közötti átírás egyik változa-

ta. Az akkreditív lényegét tekintve fizetési ígéret: a bank (ún. nyitóbank) a vevőtől kapott megbízás alapján arra kötelezi magát az eladóval szemben, hogy számára (előre meghatározott feltétel pl. az áru feletti rendelkezési jogot biztosító okirat átadása esetén) a fizetést teljesíti. Az angol documentary credit kifejezés félrevezető fordítása az okmányos meghitelezés. Lényegéhez

azonban a magyar elnevezés ellenére nem tartozik hitelviszony, mert a vevőnek gondoskodnia kell a

vételár kifizetéséhez szükséges összegről.

Az akkreditíves ügylet létrejöttéhez legalább három fél szükséges:

a vevő (általában az importőr), aki akkreditívnyitási megbízást ad bankjának,

a nyitó bank, (rendszerint a vevő bankja), amely a feltételek teljesülése esetén fizetését igéri,

és az eladó, (exportőr), aki az akkreditív kedvezményezettje.

Az akkreditíves fizetést (vevő - eladó között) a vevő kezdeményezheti akkreditív nyitásával. A szerző-

dés megkötésekor a vevő és az eladó megegyezik minden olyan feltételben, amely szükséges ahhoz,

hogy a bank a teljesített szállítás ellenértékét az eladó bankszámlájára átutalja. Az akkreditív nyitásá-

val egyidejűleg a vevő zároltatja bankunknál a rendelt áru, szolgáltatás ellenértékét, és a banki jutalé-

kok fedezetét ill. devizában történő fizetés esetén az árfolyamváltozás kockázatának megfelelő ösz-

szegű fedezetet. (mindösszesen általában a szállítási érték 105-110%-át).

Miért előnyös az ügyfélnek? Az eladó szempontjából:

Az eladó szerződés szerinti teljesítés (és visszavonhatatlan akkreditív) esetén automatikusan meg-

kapja az áru, szolgáltatás ellenértékét (a vevő akaratától függetlenül); a fizetést a bank garantálja,

tehát az eladó nem kerülhet „birtokon” kívül. Az akkreditív nyitásának költségei a szokásnak megfele-

lően a vevőt terhelik

A vevő szempontjából:

Biztonságos: az eladót szerződésszerű teljesítésre szorítja - biztos lehet abban, hogy bankja csak a

feltételek maradéktalan teljesítése esetén fizet, tehát nem kerülhet bizonytalan helyzetbe. Az alku

során kedvezőbb feltételeket, alacsonyabb árakat érhet el az eladónál, amennyiben vállalja az akkre-

ditíves fizetési módot.

Mikor ajánlható? Ha az eladó és vevő egymásról szerzett információi hiányosak, az egymás iránti bizalom ezért nem

kielégítő (Például, ha olyan országokba szállítanak, ahol a politikai, gazdasági helyzet instabil. [külö-



nösen bizonytalan országokba szállítva ajánlott az igazolt, visszavonás nélküli akkreditíves fizetés

alkalmazása), illetve ha magas összegű az alapügylet, és ha a vevő az alacsonyabb vételár érdeké-

ben vállalja az okmányos meghitelezéssel járó nagyobb terheket.

Az akkreditív típusai:

• Import akkreditív nyílik akkor, ha a bank a külföldi vevőt keresi meg, s a bank a vevővel áll

kapcsolatban.

• Export akkreditív esetében bankunkat egy másik bank (általában a vevő bankja) értesíti,

hogy ügyfelünk számára akkreditív nyílt. Ilyenkor bankunk az eladóval áll kapcsolatban.

• Visszavonhatatlan akkreditív esetén a nyitó bank végső kötelezettséget vállal fizetés teljesí-

tésére (azonnal, vagy egy későbbi időpontban / halasztott fizetés), vagy váltó elfogadásra, le-

járatkori kifizetéssel, vagy vételre, negociálásra.

• Visszavonható akkreditív esetén a vállalások nem véglegesek, a megbízó egyoldalúan uta-

síthatja a bankot a fenti kötelezettségek visszavonására. Negociálás során a megvizsgált ok-

mányokat a bank -diszkontált értéken - megvásárolja az exportőrtől.

• Igazolt akkreditív (confirmed) esetén a nyitó bank kötelezettségén felül egy másik bank is (ál-

talában az eladó bankja) saját és független kötelezettséget vállal a vevő, ill. a vevő bankjának

nem fizetése esetére (akkor ajánlott, amikor az eladó bizalma csekély az akkreditívet nyitó

bankkal szemben is.)

Az akkreditív időrendben első jogviszonya tehát a vevő és a nyitó bank között jön létre, a vevő akkre-

ditív nyitási kérelme kapcsán. Ettől függetlenül az akkreditív alapvető jogviszonya akkor keletkezik (,

amely a nyitó bank, és az eladó között jön létre), amikor a kedvezményezett kézhez kapja az akkredi-

tívet. Ez az eladó számára annak a lehetőségét jelenti, hogy a feltételek teljesítése után biztosan hoz-

zájuthat az akkreditív összegéhez. az eladónak általában nincs kapcsolata a nyitó bankkal (, mert az

más országban működik), ezért az akkreditív ügyletbe bekapcsolódhat egy, vagy több az eladóval

kapcsolatban álló pénzintézet is. A közbeiktatott bank(ok)nak mindig a nyitó bank ad megbízást vagy

felhatalmazást.

Akkreditív nyitásakor: a bekapcsolódó bank lehet avizáló (értesítő) bank, amely csak a „postás” sze-

repét tölti be a nyitó bank és az eladó között, feladata mindössze a pontos, és késedelemmentes ok-

mánytovábbítás mindkét irányban, illetve lehet igazoló (megerősítő) bank is, amikor a nyitó bank

kötelezettség vállalását erősíti meg azzal, hogy mellé a saját kötelezettség vállalását is mellékeli.

Akkreditív igénybevétele: során a bekapcsolódó bank lehet: fizető bank, amely a nyitó bank kifejezett

felkérésére teljesíti a kifizetést az eladó számára, és negociáló bank, amely a saját költségére és

kockázatára megveszi az eladótól az okmányokat (kamatlevonással), ezzel átvállalja az eladónak az

akkreditívből eredő jogait, és kötelezettségeit.



1.4.1.3. Készpénzkímélő fizetési formák

1.4.1.3.1. Csekk

A csekk kibocsátója utasítja bankját, hogy a csekkben megjelölt összeget a számlakövetelésből fizes-

se ki a csekk bemutatójának. A csekk lényegét tekintve (a törvényi jogszabályoknak megfelelő formá-

ban kiállított- értékpapír).

A következő formai követelmények (alaki kellélek) mindegyikének megléte esetén beszélhetünk csak

csekkről:

a csekk megjelölés az okiraton a kiállítás nyelvén,

a meghatározott összegre szóló fizetési meghagyás,

a fizetésre kötelezett megnevezése, telephelye, a fizetési hely megjelölése,

a csekk kiállításának helye, és napja,

a kibocsátó aláírása.

Ezen kívül egyéb nem kötelező ún. kereskedelmi alaki kellékek is léteznek: pl. számlaszám, számlatu-

lajdonos neve stb. Természetesen elegendő fedezetnek kell lennie a kibocsátó csekkszámláján.

A csekk olyan készpénzkímélő fizetési eszköz, amely mindig látra szól.

A kibocsátáskor a beváltásig terjedő határidők földrajzi területenként eltérnek:

1. belföldön kiállított csekk esetén 8 nap

2. Európában és a Földközi-tengeri országokban 20 nap

3. más kontinensen kiállított csekk esetén 70 nap

A csekk szólhat:

• Meghatározott személy rendeletére: a csekk forgatással átruházható úgy, mint a váltó. A

csekk beváltójának jogosultságát a hitelintézetnél kötelesek megvizsgálnia.

• Meghatározott személyre, azaz névre: a fizetési forgalomban ritkán használják. Bár nagymér-

tékben megbízható hátránya, hogy alkalmazása esetén a csekk átruházása igen nehézkes.

• Bemutatóra: ez esetben a csekken nem szerepel a tulajdonos neve, így a csekket a tulajdo-

nos egyszerűen továbbadhatja, Az átruházás egyszerűsége miatt (nincs szükség legitimitás

vizsgálatra) kedvelt csekktípus.

A csekk típusai:

1. fizetési csekk, amely a megnevezett összeg készpénzben történő felvételére szolgál.

2. általános (elszámolási) csekk, amelynek a kibocsátója felszólítja a bankot, hogy a megje-

lölt összeget –a bank- egy másik ügyfélnek bankszámláján- írja jóvá. A feltüntetett összeg

nem vehető fel készpénzben (az előlapján „csak elszámolásra” megjelölés” szerepel.

3. különleges keresztezett (elszámolási) csekk: ha a vonalak közé valamely pénzintézet ne-

ve kerül, akkor a csekken szereplő összeg csak azon keresztül hívható le.

4. garantált csekk: a bank garanciát vállal arra, hogy a számlavezető ügyfele számára

(csekkszerződés alapján) csekket bocsát ki.

5. utazási csekk: nemzetközi viszonylatban gyakran használt fizetési forma (traveller’s

cheque), amely mindenféle devizában rendelkezésre áll, és amelyeket vásárlásra is hasz-

nálhatnak. Ez a csekk „garantáltnak” is nevezhető, mert az ügyfél leteszi előre a csekk fe-



dezetét. Ez a csekk megkíméli az ügyfelet az átváltás nehézségeitől, és az esetleg felme-

rülő árfolyamváltozás okozta kockázatoktól is mentesíti.

1.4.1.3.2. Váltó

A váltó egy később esedékes fizetést, egyoldalú és jogcímmentes pénztartozást megtestesítő értékpapír. A váltótartozás nem teljesítése esetén a követelés érvényesítése bírósági úton történik.

A váltó fizetési ígérvény, vagy fizetési felszólítás, típusától függően.

A saját váltó kiállítója kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban feltüntetett összeget a megjelölt

időpontban, és a megjelölt helyen kifizeti.

Az idegen váltó kibocsátója egy másik természetes, vagy jogi személyt (általában a számláját vezető

bank) szólít fel, hogy a váltóban feltüntetett kedvezményezett részére a váltóban szereplő összeget

fizesse ki.

A két váltótípus között az a lényeges különbség, hogy a saját váltónál a váltó kiállítója a saját nevében

teszi a kötelező fizetési ígéretet, ezzel szemben az idegen váltó kibocsátója egy harmadik személyt (a

címzettet) szólítja fel fizetésre. Itt a címzett nem minősül „egyenes váltóadósnak”. További különbég,

hogy a saját váltó 3 év alatt, míg az idegen váltó 1 év alatt évül el. Az egyes váltótípusok alkalmazá-

sára nincs külön szabály, a saját váltó használata egyszerűbb, könnyebben kezelhető, a hazai váltó-

forgalom mintegy 95% -át saját váltó alkalmazásával bonyolítják le.

A váltó törvényes kellékei:

• a váltó elnevezése az okirat szövegében, az okirat kiállítási nyelvén,

• határozott pénzösszeg fizetésre szóló feltétlen meghagyása, illetve kötelezettségvállalása,

• a fizetésre kötelezett neve,

• esedékesség, kifizetés helynek megjelölése,

• annak a neve, címe akinek a fizetést teljesíteni kell,

• a váltó kiállítás napja, és helye

• a kibocsátó, illetve kiállító aláírása.

Váltóátruházás

Minden váltó váltóátruházás (forgatmány) útján átruházható, ekkor nem lehet semmiféle követelményt

előírni. A váltóátruházás a váltóra, vagy az ahhoz csatolt lapra írt nyilatkozattal történik. Annak függ-

vényében, hogy a nyilatkozatban megnevezik-e az új váltóbirtokost, beszélhetünk teljes, és üres for-

gatmányról.

A váltó kifizetése

A váltó kifizetése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a váltóbirtokos a váltót esedékességekor bemutatja

az egyenes váltóadósnak, és annak eleget kell tennie a váltóból származó fizetési kötelezettségének.

A váltó bemutatása a következőképpen történhet: bemutatóra szóló váltó esetében bármikor benyújt-

ható fizetésre, illetve határozott napra szóló váltónál, amikor is a váltón megjelölt fizetési napon (eset-

leg 1.-2. nap után) kell a fizetést teljesítenie. A váltót ekkor leszámítolják, illetve (lásd korábban) vi-

szontleszámítolhatják.



1.4.1.3.3. Bankkártyák, fizetési kártyák

Az elektronikus adatfeldolgozás bankszektorban való térhódításával, egy kis lélegzetvételhez jutottak

a pénzintézetek, a megnövekedett darab-, és értékszámú csekkforgalom lebonyolításában. A kialakult

sokféle elektronikus rendszer lehetővé tette a gyors, nagy mennyiségű és megbízható elektronikus

fizetések elterjedését. Az elektronikus átutalások ma már mindennapos eszközei a bankkártyák, ame-

lyek a készpénzkímélő fizetési módok fejlettebb formája.

A bankok, illetve a fizetési kártyákat hagyományos módon készpénzfelvételre (ATM -Automatic Teller

Machine-, POS –Point of Sales automaták, és terminálok segítségével), vagy vásárlásra lehet hasz-

nálni.

Sokkal kényelmesebb fizetési mód, mint a készpénz, vagy a csekk. A hiteligénylésekhez nem kell

mindig külön-külön hitelbírálat, elég csak a szerződés megkötésekor. A havi elszámolások leegysze-

rűsítik a nyilvántartást, könnyebb előre tervezni, és használatával kisebb jutalékot számol fel a bank.

Mivel szerte a világon elfogadják, megkönnyíti a nemzetközi üzleti kapcsolatok (utak) lebonyolítását.

(Angliában ráadásul még a fogyasztók védelme érdekében egy törvény kimondja, hogy a gyártó és a

kereskedő mellett, a kibocsátó kártyatársaság is felel az eladott áruk minőségéért.)

A kereskedő számára a kártyával való fizetés garantált, mert azonnal jóváírják a követelését. Ha a mai

kereskedő bekapcsolódik a kártyarendszerekbe, nő(het) a forgalma, és a külföldi vásárlókat is köny-

nyebben kiszolgálhatja. A lecsökkent készpénzforgalom növeli a biztonságot, és csökkenti a készpénz

kezeléssel járó költségeket, emellett a kártyatársaságok hirdetésekkel, akciókkal és egyéb támogatá-

sokkal segítik a kereskedők tevékenységeit

A kártya-forgalom után nem a vevő fizet jutalékot, hanem a kereskedő fizet meghatározott százalékot

a forgalmazó banknak, és a nemzetközi kártyatársaságnak. A kapott jutalék árucsoportonként külön-

bözik, a társaságok számára a nyereséget inkább a kártyatulajdonosok által igénybe vett (kamatozó)

hitelek jelentik.

A hitel igénybevételének lehetősége tehát a hitelintézetek oldaláról is előnyös. A készpénzforgalom

költségeinek lecsökkentése mellett a bank a hitelkártyák forgalmazásában a hitel után felszámolt vi-

szonylag magas kamat, és az elfogadóhelyek jutaléka miatt is érdekelt.

A bankkártyák lehetséges jutalékai:

• Óvadék: a bankszámlaszerződéskor elhelyezett összeg, amely kamatozik, de mindig a szám-

lán kell tartani egészen megszűnésig,

• Éves díj: évente fizetendő fix összeg a kártya használatáért,

• Társkártya-díj: a főkártya mellé társkártya is váltható külön díj ellenében,

• ATM-ből történő készpénz felvétel esetén fix összeg, vagy a kivett összeg néhány ezreléke,

• Számlavezetési díj: a vezetett bankkártya-számla után fizetendő,

• Egyenleg lekérdezési díj: fix összeg,

• Különleges eljárási díjak: új kártya, új PIN kód készítése,

Nemzetközi kártyatársaságok Az első nemzetközi kártyatársaságok az American Express, és a Dinner’s Club voltak. Ezek kezdettől

fogva a gazdagabbaknak (üzletembereknek) nyújtottak szolgáltatásokat, akik sokat utaznak. Az USÁ-



ban már a II WW. után egyes nagyáruházak, és olajvállalatok is ún. hűségkártyákat bocsátottak ki,

hogy a magas vásárlóerejű ügyfeleiket magukhoz kössék. A hetvenes évek közepétől a hitelkártya-

társaságok bevették az európai piacokat. A magyar bankok a nemzetközi társaságok közül a két leg-

nagyobbal, az Europay és a Visa céggel kötöttek szerződést.

Néhány nagyobb nemzetközi kártyatársaság:

• Az EUROPAY International 92-ben alakult Brüsszelben az Eurocard, és az Eurocheque ösz-

szeolvadásával. A Mastercard kártyatársasággal már '69-ben kötöttek kölcsönös szerződést

ezért láthatjuk gyakorta az EC/MC betűkapcsolatot. Napjainkban a kártyát 220 országban,

több mint 200 millió kártyabirtokos 11 millió elfogadóhelyen használhatja. Elsősorban USD el-

számolási alapú, de Európában az Euró az alapja.

A kártyatársaságok különböző emblémával díszített kártyákat hoznak forgalomba, melyek

utalnak a kártya felhasználójára. Az EC emblémáját a gyakorta utazó ügyfelek választják, a

MC az üzletemberek által kedveltebb kártya, a Cirrus az alacsony jövedelmű ügyfelek kártyája

az alacsonyabb költségvonzata miatt, a Gold az elitkártya, amely megmutatkozik az ügyfelek

összetételében, a kártya szolgáltatásaiban és költségeiben is.

• A VISA International a világ másik legnagyobb kártyatársasága. 1976-ban alakult az USA-

ban, központja Kalifornia, a világ 220 országában, 330 millió kártyatulajdonos 350 ezer pénz-

intézetnél végezhet műveleteket. A Visa elszámolású tagbankok USD alapúak. A Visa alapú

kártyák emblémái: Gold a kiemelkedő ügyfeleik részére készült, Business: üzleti partnereik

váltják a kereskedelem könnyítésére, Classic az előnyös költségvonzatai miatt szívesen

használják vásárlásra. Létezik továbbá Electron és Plus embléma is.

• Az AMEX (American Express Company) céget Kanadában hozták létre 1958-ban. A kártya

kibocsátója nem bank, hanem utazási iroda, amely bankokkal köt szerződést a kártya forgal-

mazásához és a számlavezetéshez. Napjainkban mintegy 170 országban 4 millió ember is-

meri szolgáltatásait. Magyarországon a Creditanstall Rt., régebben a K&H Bank Rt. hozza

forgalomba. E kártyatípus a gyakran utazó, szórakozást kedvelő ügyfelek veszik igénybe. A

magas jutalék mellett, kedvező szolgáltatásaival (ingyenes biztosítás, kedvezményes bérlet)

nyeri meg partnereit.

• A JBC (Japan Cards Bureau) kártyatársaságot Japánban hozták létre 1960-ban. Közel két

millió egységben, és 109 országban fogadják el a világon. Célja a japán lakosság turizmusra,

szórakozásra ösztönzése, vagyis nyitás az országhatáron túl.

• A DINERS Club International az USA-ban alakult 1950-ben, USD elszámolású. Bankoktól

függetlenül működik, tagjaival franchise szerződést köt. Közel 180 ország 3 millió kereske-

delmi egységben. 7 millió kártyabirtokos veszi igénybe szolgáltatásait. Hazánkban a Citibank

Rt. terjeszti.

• Az American Express az előző társasághoz nagyban hasonlít (szintén amerikai). Hazánkban

ma a K&H Bank Rt terjeszti az Amex helyett.

A bank-, illetve fizetési kártyákat (részletesebben) az elektronikus banki szoláltatások feje-

zetnél ismerhetjük meg.



1.4.2. A fizetési rendszer működése

Egy ország fizetési rendszere, szimbolikusan megfogalmazva, éppen olyan fontos a pénzügyi rend-

szer működése és az ország gazdasági élete szempontjából, mint a vérkeringés érrendszere az em-

beri szervezetben. Ha jól működik, hajlamosak vagyunk elfeledkezni jelentőségéről, de ha „keringési”

zavarok lépnek fel, rájövünk, hogy azonnali, gyors és hatásos beavatkozásra van szükség, ellenkező

esetben ugyanis az egész rendszer összeomlása könnyen és gyorsan bekövetkezhet.

Az elmúlt évtized (nemcsak Magyarországon) gyökeres változásokat hozott a fizetési rendszerek fej-

lődésében. A fejlett országokban is nagy átalakulás zajlott le, illetve tart még ma is.

1.4.2.1. A fizetési forgalomban résztvevő intézmények

1.4.2.1.1. A fizetési forgalomban résztvevő közvetítő intézmények

I. Pénzügyi intézmények A Hpt-ben meghatározott pénzügyi intézmények a hitelintézetek, illetve a pénzügyi vállalkozások. A

hitelintézeteknek három kategóriája létezik: bankok, szakosított hitelintézetek valamint takarék- és

hitelszövetkezetek (szövetkezeti hitelintézetek).

II. Befektetési szolgáltatók Habár a Hpt.-ben meghatározott pénzforgalmi szolgáltatást kizárólag hitelintézet nyújthat, bizonyos

fizetési szolgáltatásokat más intézmények is végezhetnek. Ezek a befektetési szolgáltatók a befekte-

tők számára az értékpapírügyletek elszámolása céljából pénzszámlát is vezethetnek, azokra a befek-

tetőtől készpénzben, vagy átutalással jóváírásokat fogadhatnak el, illetve készpénzt fizethetnek ki.

A fizetési forgalomban közvetlenül résztvevő intézmények

III. GIRO Elszámolásforgalmi Rt. (’88) A GIRO Elszámolásforgalmi Rt. a Hpt-ben meghatározott hitelintézeti elszámolóház. A társaság üze-

melteti a Bankközi Klíringrendszert (BKR). A társaság tulajdonosai a hitelintézetek, valamint az MNB,

és a KELER.

elszámolás (clearing): a fizetési megbízások fogadásának, a teljesíthetőség formai és tartalmi krité-

riumai ellenőrzésének, a címzett bank részére történő továbbításának, és bizonyos esetekben a ban-

kok közötti kiegyenlítéshez szükséges adatok előállításának folyamata.

A GIRO Elszámolásforgalmi Rt. működteti az adatforgalmat lebonyolító, üzenetközvetítő, és a közpon-

ti adatfeldolgozó rendszert. A GIRO Elszámolásforgalmi Rt. a BKR rendszernek nem tagja, a teljesí-

tést elősegítő szolgáltatást nem nyújt, az értékpapír-fedezeteket nem kezeli, a rendszerben pénzügyi

szerepet nem játszik.

IV. GIRO Bankkártya Rt. A GIRO Bankkártya Rt. a Hpt.-ben meghatározott hitelintézeti elszámolóház, ami tevékenységét kész-

pénz-helyettesítő fizetési eszközökkel végzett fizetési műveletek tekintetében végzi.

A társaság birtokolja az egyetlen belföldi, – több bank által használt – kártyavédjegyet (GBC), ami

kölcsönös elfogadást biztosít a rendszerhez csatlakozott bankok között. A társaság elektronikus, első-

sorban ATM tranzakciókkal kapcsolatos engedélyezési, switching (azaz kapcsolási), és elszámolási



szolgáltatásokat nyújt, de foglalkozik a kártyaforgalommal kapcsolatos egyéb tevékenységekkel, pl.

kártya-megszemélyesítés, PIN kód előállítás stb. is. A GIRO Bankkártya Rt. a GIRO Elszámolás-

forgalmi Rt.-hez hasonlóan az elszámolási rendszert működteti, annak nem tagja, a rendszerben

pénzügyi szerepet nem játszik.

V. Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (’93) A KELER a fizetési rendszerben többféle szerepet tölt be. Az értékpapírügyletek elszámolásához kap-

csolódóan pénzszámlát vezet ügyfélköre számára, melyek közül elsősorban a befektetési szolgáltató-

kat érdemes kiemelni.

A KELER kezeli a fizetési rendszer napközbeni likviditását biztosító értékpapír-fedezeteket, illetve

azok lekötését, feloldását biztosító információs rendszert. A KELER és az MNB együttesen biztosítja a

tőzsdei és tőzsdén kívüli ügyletek elszámolását.

A KELER – a banki funkcióit is ideértve – számos feladatkört lát el. Központi értéktári funkciók:

központi értékpapír-nyilvántartás, számlavezetés,

értékpapírkód (ISIN kód) kiadása,

belföldön kibocsátott értékpapírról külföldi forgalmazás céljára szolgáló okirat kiállítása.

Elszámolóházi funkciók:

– tőzsdei, és tőzsdén kívüli ügylet elszámolása,

– árutőzsdetag árutőzsdei ügyletének elszámolása,

– az általa elszámolt ügylet teljesítésének (kiegyenlítésének, azaz az értékpapír- és pénzszám-

lákon történő könyvelésének) biztosítása,

– tőzsdeforgalmi (korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi) számla vezetése,

– bel- és külföldi letétkezelők részére letéti szolgáltatás nyújtása, illetve dematerializált értékpa-

pírról értékpapírszámla vezetése,

– részvénykönyv vezetése, társasági eseményekkel kapcsolatos szolgáltatás.

A KELER a nyilvánosan kibocsátott értékpapírok központi értéktára, valamint a dematerializált érték-

papírok központi létesítő helye és egyben azok központi nyilvántartója is.

VI. Magyar Posta Rt. A Magyar Posta Rt. pénzforgalmi számlát nem vezethet ügyfelei részére, ugyanakkor készpénzfizetési

szolgáltatásokat nyújt. A háztartások jelentős része a postai hálózatot veszi igénybe a közüzemi díjak,

és egyéb rendszeres fizetések (pl. biztosítási díjak) befizetésére, vagy más magánszemélyek részére

történő eseti készpénzkiutalások lebonyolítására.

A társadalombiztosítási juttatások és nyugdíjkifizetések jelentős része szintén a postai hálózaton ke-

resztül történik. A bankok és a Posta kétoldalú kötelezettségeiket az MNB-nél vezetett számláikon

rendezik.

VII. Magyar Államkincstár A Magyar Államkincstár (MÁK) közel kétezer költségvetési intézmény számára nyújt – technikai szem-

pontból a bankszámlavezetéshez hasonló – szolgáltatásokat. Ezek a számlák a költségvetés által

finanszírozott tevékenységekhez kapcsolódó kifizetések céljaira szolgálnak a megfelelő költségvetési

előirányzatok erejéig. A MÁK vezeti a költségvetés bevételi számláit is.



1.4.2.1.2. A Magyar Nemzeti Bank szerepe a fizetési rendszerben

Általános feladatok Az MNB-nek több szempontból is fontos szerepe van az országos fizetési rendszert illetően, mivel

egyrészt felelős a pénzforgalom és az elszámolási rendszerek szabályozásáért és ellenőrzéséért,

másrészt szolgáltatóként is jelen van a piacon.

Az MNB, mint szolgáltató Az MNB az állam és a bankok bankjaként a Magyar Államkincstár, a hitelintézetek, az elszámoló-

házak, és egyéb törvényben meghatározott szervezet számára pénzforgalmi számlát vezet. Az analiti-

kus ügyfélszámlák vezetését a jegybank egy banki számlavezető rendszer segítségével végzi. Ehhez

a tevékenységhez szorosan kapcsolódik a VIBER üzemeltetése.

A bankközi elszámolás-forgalom volumenben csekély, de értékben túlnyomó hányadát a jegybank

által üzemeltetett elszámolási rendszer, a VIBER bonyolítja le. Az MNB feladata gondoskodni arról,

hogy a VIBER megfeleljen a biztonság és a hatékonyság követelményeinek. Ennek érdekében a

VIBER működését folyamatosan, és rendszeresen ellenőrizni szükséges, mert reagálni kell a felhasz-

nálói igények változására.

Sajátos helyzet, hogy az MNB egyrészről a rendszer üzemeltetője, másrészről pénzforgalmi hatóság

is, így a VIBER működésére vonatkozó követelmények meghatározása, megfelelő működésének el-

lenőrzése, a hiányosságok feltárása, illetve kijavít(tat)ása egyaránt jegybanki feladat.

Az MNB, mint felvigyázó A felvigyázás a magyarországi szakirodalomban új fogalom, az angol „oversight” kifejezés magyar

megfelelője. Használatával kifejezhetjük a (jegybanktól független szervezetek által üzemeltetett) fize-

tési rendszerekkel kapcsolatos központi banki feladatokat.

A jegybanki felvigyázás alanya nem egy intézmény, hanem a fizetési rendszerek (tagok, szabályok,

eljárások eszközök) összessége. Leginkább ez különbözteti meg az intézményorientált felügyeleti

feladatkörtől.

A következő táblázat (a célokban mutatkozó) néhány jellegzetes különbség bemutatásával szemlélteti

a két funkció (felügyelet, és a felvigyázás) közötti különbségeket:

1.2. táblázat: A felvigyázás, és a felügyelet közötti alapvető különbségek)

(Forrás: MNB)



1.4.2.1.3. A magán-, és az állami szféra egyéb szerveinek szerepe

I. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) A PSZÁF a kormány irányítása alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv, felügyeletét a

pénzügyminiszter látja el. A Hpt., illetve az Épt. Értelmében a PSZÁF engedélyezi a hitelintézetek és

befektetési szolgáltatók alapítását, és működését, továbbá felügyeli az egyes intézmények, valamint a

tőzsdék, és az elszámolóházak tevékenységét.

A felügyelet tevékenységének célja a pénz- és tőkepiac zavartalan, illetve eredményes működésének,

a pénzügyi szervezetek ügyfelei érdekei védelmének, a piaci viszonyok átláthatóságának, továbbá a

tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának biztosítása.

II. Magyar Bankszövetség A Magyar Bankszövetség 41 tagbankjának érdekeit képviseli. A tagság önkéntes, a szövetség tevé-

kenységét saját alapszabálya szerint végzi. A Bankszövetség részt vesz a bankszektorral kapcsolatos

törvények, és egyéb jogszabályok tervezeteinek előkészítésében, valamint lehetőséget biztosít arra,

hogy a tagok közös álláspontot alakítsanak ki különböző témákkal kapcsolatban.

III. Fogyasztóvédelmi intézményrendszer E testületek feladata a fogyasztói viták bíróságon kívüli elintézésének megkísérlése, hatáskörük pedig

a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói vitákra is kiterjed. E vitákban a PSZÁF általában

a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban, a Magyar Nemzeti Bank pedig kifejezetten a fizetési szol-

gáltatásokkal és a pénzforgalmi kérdésekkel kapcsolatban, esetenként szakértői minőségben működik

közre.

A következő ábrán (1.4) összefoglaljuk a rendszer szereplőit, és kapcsolataikat (számlakapcsolat, és

klíring adatok):

1.4. ábra: A bankközi fizetési rendszer felépítése (Forrás: MNB)

Az ábra nem tartalmazza a bankkártya-elszámolási rendszereket, a Magyar Posta és a bankok közötti

kapcsolatokat. A KELER itt csak kvázi banki funkciójában szerepel. A MÁK ugyan nem hitelintézet, de

a fizetési rendszerekben a bankokkal egyenrangú tag.



1.4.2.2. Elszámolási rendszerek és elszámolási kapcsolatok

A bankközi (jellemzően nem készpénzes) fizetések a Bankközi Klíring Rendszerben, vagy az MNB

rendszereiben (VIBER-ben), vagy az ügyfélszámlavezető-rendszerben (CAS) teljesülhetnek. A VIBER

a kis számban előforduló, de egyenként nagy értékű átutalások teljesítésére szolgál, a BKR elsősor-

ban az egyenként kis összegű kereskedelmi, és magáncélú fizetési megbízások nagy tömegének

elszámolását végzi. Mindegyik rendszer értékkorlátozás nélkül dolgozza fel a fizetéseket.

Egy hitelintézet az elszámolási rendszerekhez közvetlenül vagy közvetve csatlakozhat. Azok a hitelin-

tézetek, amelyek pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására jogosultak (a szövetkezeti hitelintézeteket

nem számítva), kötelesek a VIBER és a BKR közvetlen tagjává válni. A többi hitelintézet közvetetten

csatlakozhat a rendszerekhez egy közvetlen tagon keresztül. Jelenleg ilyen szolgáltatást az MNB nyújt

(klíringtagként) néhány szövetkezeti hitelintézet, illetve kisbank részére, amelyek számláját vezeti.

A Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. vezeti a takarékszövetkezetek jelentős részének a számláját

és levelező-banki szolgáltatást nyújt számukra. Néhány szövetkezeti hitelintézet az MNB levelezettje-

ként közvetetten csatlakozik a VIBER-hez, ám a BKR közvetlen klíringtagja.

1.4.2.2.1. Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer (VIBER)

Az MNB által működtetett VIBER, 1999. szeptember 3-án kezdte meg működését. A VIBER bruttó

elven működő fizetési rendszer, a fizetési megbízások feldolgozása és kiegyenlítése folyamatosan,

tételenként történik az érintett résztvevők egyidejű értesítésével, a VIBER-tagok jegybanknál vezetett

számláján.

A VIBER számlavezetési rendszere automatizált, azaz a megbízások teljesítéséhez – a központi

rendszerben – emberi beavatkozásra nincs szükség. A teljesített megbízások véglegesek és vissza-

vonhatatlanok, a jóváírt összeg felett a jogosult azonnal szabadon rendelkezhet.

A VIBER bevezetésének célja A jegybank az országos fizetési és elszámolási rendszer fejlesztése során kettős célt tűzött ki:

1. erősíteni kívánja a fizetési forgalom kritikus pontját képező bankközi elszámolási forgalom bizton-

ságát;

2. folyamatosan javítani akarja működésének hatékonyságát,

3. a hitelkockázatot, ami a fizetési rendszerek biztonságát leginkább fenyegeti, már az MNB könyve-

lési rendszeréből sikerült kiiktatni, mivel a számlavezető rendszerben és a VIBER-ben egyaránt

tételes fedezetvizsgálat mellett teljesülnek a megbízások.

4. A fedezetvizsgálati elv a likviditási kockázatot is jelentősen csökkenti, az azonban egyetlen fizetési

rendszerből sem küszöbölhető ki.

5. A fedezetvizsgálattal működő bruttó elszámolási rendszerekben a likviditási kockázat, mint a kör-

betartozás kockázata jelentkezik. Körbetartozás alakul ki, ha a megbízások a résztvevők alacsony

likviditása (számlafedezete) miatt nem teljesülnek. A bankrendszer mindig az adott körülmények

között lehetséges legalacsonyabb jegybanki számlapénz-állomány tartásában érdekelt, ezért

szükséges, hogy olyan eszközökkel rendelkezzék, amelyek a fizetési forgalom biztonságos lebo-

nyolítását, és a hatékony likviditás gazdálkodást összeegyeztethetővé teszik.



6. A hitel- és likviditási kockázatok mellett kiemelt figyelmet érdemel a működési kockázat is, azaz az

ügyletmenet megszakadásának, megnehezülésének kockázata. Ebből a szempontból a rendszer

központi komponense a VIBER számlavezető rendszere, valamint a résztvevők közötti kapcsola-

tot biztosító távadat átviteli hálózat érdemel különös figyelmet. VIBER számlavezető tartalékrend-

szere folyamatosan működik, a rendszer leállása esetén a tartalékrend szer rövid időn belül át

tudja venni funkcióit anélkül, hogy üzenetek elvesznének, vagy „megsérülnének”.

Ez a szolgáltatás csökkentheti a banki pénzügyi közvetítés költségét, valamint az ügyfelek kocká-

zat-kezelése számára is hatékony eszközt fog biztosítani. Különösen fontos az azonos napi átuta-

lás lehetősége a pénz- és tőke piacok számára. Az azonos napi átutalás csökkenti a partner koc-

kázatot, ezáltal segíti az üzleti forgalom növekedését, és javítja az áru- és a pénzügyi piacok mű-

ködésének hatékonyságát.

7. A VIBER az értékpapír-piaci ügyletek tőke kockázatának csökkentését is elősegíti a VIBER és a

KELER (Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.) valós idejű, bruttó elven működő értékpapír

számlavezetési rendszerei között létesülő összeköttetés révén. Az ún. DVP (szállítás-fizetés elle-

nében) elszámolásra megkötött értékpapír ügyletek pénzoldali teljesítésére csak az érték papír-

oldali fedezet megléte esetén kerülhet sor. A VIBER bevezetésével ezt a szolgáltatást a rendszer

tagjai folyamatosan vehetik igénybe, ami lehetővé teszi az értékpapírok tárgy napon történő több-

szöri forgatását.

A rendszer résztvevői A VIBER-t a belföldi hitelintézetek és külföldi bankok fiókjai használhatják. A rendszer további résztve-

vői: maga az MNB, a Magyar Államkincstár, a Magyar Posta Rt. és a KELER Rt. A hitelintézetek rész-

vételének feltétele, hogy az MNB vezesse pénzforgalmi számlájukat, és kiépített S.W.I.F.T. kapcsolat-

tal rendelkezzenek.

(S.W.I.F.T. (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication): a pénzügyi intézmények által tulajdonolt nemzetközi szervezet, amely egy olyan hálózatot üzemeltet, ami lehetővé teszi fizetési és egyéb pénzügyi üzenetek továbbítást pénzügyi intézmények között az egész világra kiterjedően. A S.W.I.F.T. üzenet csak egy rendelkezés a pénzösszegek továbbításáról, maga a

pénzösszeg különböző fizetési rendszereken, vagy a levelező banki kapcsolatokon keresztül kerül

átutalásra.)

A VIBER felépítése A VIBER lelke a központi VIBER számlavezető rendszer, amely a Magyar Nemzeti Banknál működik.

A résztvevők S.W.I.F.T logikai terminálon keresztül küldik el egymásnak az azonnali teljesítési fizetési

megbízásaikat. A megbízások továbbítására a S.W.I.F.T. úgynevezett Y-copy (Y-típusú üzenetáram-

lás) szolgáltatását használják a résztvevők. Ez azt jelenti, hogy az üzenetek nem jutnak el közvetlenül

a jogosulthoz, hanem azokat a S.W.I.F.T. megállítja, tárolja, és az üzenet kivonatát fedezetvizsgálat,

illetve a jegybanki számlákon való teljesítés érdekében a VIBER központi számlavezető rendszerének

továbbítja.

A rendszert üzemeltető jegybank nem láthatja a teljes üzenetet, pl. azt, hogy miért, és milyen ügyfelek

nevében történik a tranzakció, hanem csak az érintett bankokat, és az összeget ismeri. Ha a VIBER



központi számlavezető rendszere válaszüzenettel igazolja a bankok számlái közötti teljesítést, a

S.W.I.F.T.-rendszer továbbítja a jogosult számára a megbízást.

1.5. ábra: A S.W.I.F.T. hálózat felépítése(Forrás: MNB)

Tranzakciótípusok A VIBER üzemideje alatt a következő fizetéseket lehet lebonyolítani:

– bankközi átutalás;

– bankok ügyfeleinek átutalásai;

– értékpapír-elszámolások (tőzsdei nettó, határidős ügyletek, OTC-ügyletek elszámolása) ;

– készpénz be- és kifizetés;

– betételhelyezés az MNB-nél;

– bankközi devizaügyletek forintoldali elszámolása;

– BKR II. IBI mátrix elszámolása;

IBI mátrix (Interbank Indebtedness matrix): a Bankközi Klíring Rendszer közvetlen tagjainak egy-

mással szembeni nettó pozícióit tartalmazó mátrix

– váltó-viszontleszámítolás;

– jegybanki szankciók miatti átvezetések;

– MNB könyvelési hibáinak javítása;

– jegybanki refinanszírozási hitelek folyósítása.

A VIBER működése A VIBER-en keresztül a tagok csak átutalási megbízásokat kezdeményezhetnek. Ezek lehetnek tárgy-

napon esedékesek, illetve előre értéknapozott, azaz később teljesítendő megbízások. A fizetési forga-

lomban szokásos beszedési megbízások, csekkek, hitellevelek feldolgozására továbbra is a zsíró-

rendszerben kerül sor. Részteljesítés a VIBER-rendszerben nincs, a fedezetlen megbízásokat a rend-

szer sorba állítja. A rendszer csak a nap végén sorban maradt megbízásokat törli. A sorban álló meg-



bízások automatikusan teljesülnek, ha megfelelő összegű jóváírás érkezik, vagy a rendszertag a limit-

jét megemelteti.

Amennyiben több résztvevő áll sorban, és a rendszer körbetartozás kialakulását érzékeli, automatikus

sorlebontási mechanizmus lép életbe. Ez nem jár a sorok átrendezésével, valamint nem eredményezi

a folyamat végén valamely résztvevő számlájának fedezetlenségét sem.

A VIBER tagja folyamatosan képes nyomon követni aktuális számlapozícióját. A számlája terhére és

javára teljesített megbízásokról éppúgy üzenetet kap, mint arról, hogy sorban áll, vagy sora megszűnt,

illetve limitje csökken, vagy pedig növekszik. Ezek az információk alkalmasak arra, hogy a résztvevő

saját pozícióját maga is meghatározhassa.

A résztvevőnek lehetősége van lekérdezni számlája tényleges forgalmát, a számláján sorban álló-

megbízásokat, a számlája javára elindított, de – partnerei sorban állása miatt - még nem teljesített

jóváírásokat, aktuális hitelkeretét. Mindezen túl a VIBER-tagok a S.W.I.F.T.-rendszeren keresztül na-

ponta számlakivonatot is kapnak teljes VIBER-forgalmukról.

A VIBER továbbfejlesztése A VIBER fejlesztése az üzembe helyezéssel nem zárulhat le. A rendszer indulása inkább egy folyamat

kezdete, mint vége. A rendszer indulásakor a tagoknak már készülniük kellett az ügyfélmegbízások

bevezetésére. A központi számlavezető rendszeren az ügyfélmegbízások bevezetése miatt nem

szükséges módosításokat végrehajtani.

Előre látható, hogy a VIBER üzemidejét fokozatosan meg kell hosszabbítani a jövőben. Ezt a lépést

elsősorban a pénz- és tőkepiacok működése diktálja. Ahhoz, hogy a különböző rendszerek összekap-

csolásából adódó tőkekockázat csökkentési lehetőségeket maximálisan ki lehessen használni, minél

hosszabb nyitvatartási idő kívánatos. A VIBER üzemidejének kiterjesztése során hasznos mérce lehet

a TARGET nyitva tartása (jelenleg reggel 7-től délután 6-ig).

TARGET (Trans-European Automated Real-time Gross Settlement Express Transfer System): az EU-tagországok klíring rendszereinek összekapcsolásával létrehozott fizetési rendszer, mely a

tagországok közötti euró fizetéseket bonyolítja le.

A VIBER euró elszámolásra való áttérését, valamint a TARGET-rendszerbe történő integrálásának

időpontját Magyarország EU és monetáris uniós csatlakozása határozza meg.

1.4.2.2.2. Bankközi Klíring Rendszer

A Bankközi Klíring Rendszer (BKR) a bankok közötti pénzforgalmat teljesen elektronikus alapra he-

lyezve 1994. november 18-án kezdte meg működését. Az elszámolási rendszer a bruttó elszámolás

elvét kombinálja a kiegyenlítés késleltetett megvalósításával és a kötegelt feldolgozással, mint ilyen

úgynevezett „hibrid rendszernek” minősül.

1.3. táblázat: A fizetési forgalom értékének, és volumenének megoszlása (2004) millió Ft.-ban

Megnevezés Érték %-ban Volumen %-ban BKR 51,319,626 9,97% 172,334,983 99,63% VIBER 463,576,366 90,03% 646,043 0,37%

Bankközi fizetési rendszer 514,895,992 100% 172,978,026 100%

A hazai fizetési forgalom volumenének, értékének megoszlását a fenti (1.3. táblázat) tartalmazza.



Részesedése a bankközi fizetési forgalomban (VIBER + BKR) tételszám tekintetében meghaladja a

99%-ot, értékben azonban csak mintegy 10%-át teszi ki. A VIBER rendszer (érték szerinti) forgalma

egyre növekvő ütemben, de kiszorítja a BKR-t a fizetési rendszerből, de a volumen szerint a BKR

egyeduralkodó. Bár a VIBER drágábban dolgozik, de nagy tételben megéri a használata. Általában a

VIBER-ben a milliárdos, a BKR-ben pedig a 10-100 milliós átutalások a jellemzőek.

A rendszer résztvevői A Bankközi Klíring Rendszer működésében közvetlenül résztvevő intézmények: a Magyar Nemzeti

Bank, a KELER Rt., a Magyar Államkincstár, a Bankközi Klíring Rendszerhez közvetlenül csatlakozó

hitelintézetek.

Az elszámolási rendszer működése A klíringtagok a tranzakciókat tartalmazó küldő kötegeket 16 órától kezdve másnap hajnali 2 óráig

továbbíthatják – távközlési hálózat útján – a BKR-be. Az MNB 17 órakor közli a GIRO Rt.-vel a klíring-

tagok bankközi tranzakcióinak fedezetvizsgálatánál alkalmazandó keretösszegeket, amelynek össze-

tevői: az MNB-nél vezetett pénzforgalmi számla záró egyenlege, valamint a klíringtagok által a KELER

Rt.-nél zárolt értékpapír- fedezet ellenében nyújtott napi hitelkeret.

A BKR az éjszakai elszámolási ciklusban két alkalommal végzi el a klíringtagok által beküldött tranz-

akciók feldolgozását és elszámolását. Először a 22 óráig beérkezett banki küldő kötegek és a közvet-

lenül benyújtott csoportos megbízások kerülnek sorra, majd a hajnali 2 óráig beküldött további kötegek

feldolgozása és elszámolása történik meg.

Az MNB az éjszakai elszámolási ciklus eredményeként előállt, bankközi pozíció (IBI) mátrix alapján, a

VIBER indítása előtt könyveli a klíringtagok számláin a tartozásokat és követeléseket. A klíringtagok-

nak reggel 9 óráig van lehetőségük arra, hogy az éjszakai elszámolási ciklus végén sorban maradt

tranzakciók fedezetét megteremtsék. Az MNB 9:30-kor értesíti a GIRO Rt.-t az elszámolásra váró

tranzakciók fedezetének meglétéről, illetve hiányáról (kötelezett bankonként).

A BKR elszámolja a fedezettel rendelkező tranzakciókat, azokat a küldő kötegeket pedig, amelyekre a

tag nem biztosított fedezetet visszautasítja. A délelőtti elszámolási ciklus eredményét 11:30-tól 12:30-

ig vehetik át az abban érintett klíringtagok.

1.6. ábra: A jegybanki rendszer és a BKR, VIBER napi időbeosztása (Forrás MNB)



II. Fejezet: A kereskedelmi bankok szolgáltatásai

2.1. A hagyományos bankszolgáltatások Az előző fejezetben már számos banki művelettel megismerkedhettünk, közöttük számos „klasszikus”

banki szolgáltatás is szerepelt, úgymint betétgyűjtés, hitelezés, és a követelések megvásárlása stb.

Érdemes még (a teljesség kedvéért) ezeket még néhány szolgáltatással kiegészíteni.

1. Vagyonkezelés A vagyonkezelés a legrégibb a nem bankjellegű üzletágak közül. A vagyonkezelésnek az a lényege,

hogy más rendelkezik a vagyon felett, és más élvezi a vagyon hozadékait

Létezhet magánszemélyek részére vagyonkezelés, ekkor élő személytől (, de a bank ügyfele halála

esetében (végrendelet végrehajtása során) a bank is eljárhat) kap megbízást a pénzintézet. A felszá-

mított jutalék, és a tényleges költségek minimálisan térnek el itt egymástól, ezért a bankok az ügyfe-

lekkel való jobb kapcsolattartás érdekében nyújtják ezt a szolgáltatást.

A vagyonkezelés másik fajtája az ún. testületi vagyonkezelés. Ebben az esetben testületi, jogi sze-

mély bízza meg a bankot vagyonkezeléssel (például nyugdíjalapi, gondnoksági vagyonkezeléssel,

illetve kötvényesített kölcsönök, és konzorcionális vagyonkezelő társaságokkal.)

2. Befektetéssel kapcsolatos szolgáltatások Az angolszász univerzális bankok régebben óvakodtak a befektetés szó használatától, manapság

azonban számos szolgáltatást nyújtanak.

• értékpapírok megőrzése, és a jövedelmük beszedése,

• részvényesek meghatalmazottjai,

• értékelő szolgálat a tőzsdén bejegyzett értékpapírokról,

• tőzsdei értékpapírok adás-vétele,

• kincstári váltók vétele ügyfeleik megbízásából,

• biztosítási papírok elhelyezése,

• befektetési tanácsadás ügyfeleik részére,

A bankok a korábban felsorolt szolgáltatásaikat, manapság a magánszemélyek mellett az intézményi

(nyugdíjalap, vállalatok) befektetők számára is elérhetővé teszik. Egy amerikai szakember elmés meg-

jegyzése, hogy a befektetési munka 10%-a igényel szakértelmet a többi PR tevékenység.

3. Biztosítás A biztosítás elég távol áll, az alapvető banki tevékenységhez, de ma már a banki területeken is megje-

lentek. A bankok egyrészt felismerték a benne rejlő előnyöket, hiszen sokkal alacsonyabb költséggel,

és apparátussal tudják elérni ugyanazt a szerződés számot a biztosító társaságokhoz képest (jobban

kihasználják az ügyfélkörüket). Másrészt megjelentek a biztosítási piacon (életbiztosítások) az ún.

unit-linked típusú befektetési jellegű biztosítási formák, amelyeknél az ügyfél meghatározhatja, hogy

milyen portfolióban tartsák a pénzét (államkötvény, vagy részvényalapba történő befektetések). Ter-

mészetesen a bankok a biztosítási ügynöki üzletágban is megjelentek, és számos más biztosítási

üzletággal is foglalkoznak.



4. A nyugdíjalapokkal kapcsolatos szolgáltatások A nyugdíjalapok a legnagyobb tőzsdei befektetők közé tartoznak, így ezek kezelésében a bankok

közvetve is részt vesznek. Bár mostanában a bankok ilyen arányú tevékenysége növekedett, még

nem tekinthető számottevő részaránynak a nyugdíjalapoknál végzett tevékenységük.

5. Személyi, és üzleti tanácsadás A bankok pénzügyi tanácsokat adnak ügyfeleiknek. E tanácsok a személyi pénzügyekre, és az üzleti

pénzbefektetésekre is vonatkozhatnak. A személyes tanácsadás a bank számára kiemelten hasznos

tevékenység, mert erősíti a good-will mellett az ügyfelekkel való kapcsolattartást.

A bankok ügyfeleik számára üzleti tanácsokat is adnak. A nagy, közép,- és kisvállalatok számára az

üzleti stratégia kialakításában, a tervezésben, a költségelőirányzatokban, az árpolitikában, a vevőál-

lomány vizsgálatában, a pénzfelvétele tervezésében, az eszközükkel, és forrásokkal való gazdálko-

dásban stb. nyújtanak segítséget.

6. Utazással kapcsolatos szolgáltatások A bankkártyák, és régebben főleg a csekkek jelentették az utazást jelentősen megkönnyítő szolgálta-

tásokat. De néhány országban a bankok (a private banking keretében) közvetlenül is részt vesznek az

idegenforgalmi üzletágban: társas utazások szervezése, utazási irodák, részlegek fenntartása, esetleg

globális hálózatok működtetése.

7. Nemzetközi szolgáltatások A nemzetközi pénzforgalomban is -a bankok- rendelkezésre állnak az ügyfelek számára. Sokfajta

tevékenységükből csak néhány: a fizetési formák nyújtása mellett (átutalás, váltóleszámítolás, egé-

szen a nemzetközi hitelek nyújtásáig. Egyesek szerint a külföldi szolgáltatások külön ága az off-shore

műveletek, amelyek különböző vonzó pénzügyi, és szabályozási kedvezmények, és az alacsonyabb

adók miatt „adómenedékeknek” is tekinthetők.

2.2. A „modern” bankszolgáltatások

2.2.1. Az elektronikus bankszolgáltatások kialakulása

A XXI. kezdetén, ha egy adott termék vagy szolgáltatás értékesítéséről beszélünk, -az elmúlt évti-

zedek kommunikációs és technológiai fejlődésének hatására- egyre jobban egy elszemélytelenedő, a

személyes kapcsolatokat nélkülöző felfogásra gondolunk. Bár pénzintézetek esetében a személyes

kiszolgálás még továbbra is meghatározó, a gyors és kényelmes távszolgáltatások, a fiókon kívüli

elérhetőségek kialakítása valódi piaci igényként jelentkeznek

A hazai kétszintű bankrendszer viszonylag rövid története ellenére a honi pénzintézetek −az elmúlt

években− rendkívül dinamikus, és sokrétű fejlődésen mentek keresztül. Bár a nemzetközi fejlődési

tendenciák -értékesítés területén bekövetkezett- változásai már az 50-es években megkezdődtek a

bankkártyák megjelenésével. A teljes körű −személyes kiszolgálást egyre jobban helyettesítő− „fiókon

kívüli” kiszolgálásokat a plasztikkártyák mellett -hosszú ideig- a telefonos ügyfélszolgáltatások jelentet-

ték. A nyolcvanas években jelentek meg az első Office-, majd Home Banking alkalmazások. A szemé-

lyi számítógépek rohamos elterjedése, valamint az Internet hatalmas népszerűsége a 90-es évek

második felétől már világméretekben is elterjesztette az elektronikus pénzügyi szolgáltatásokat. A



jövőbeli fejlődési irányt szintén egy viszonylag modern távközlési eszköz a mobiltelefon tömeges meg-

jelenése határozta meg. A minél sokrétűbb szolgáltatásokra is képes eszközt, és főleg a benne rejlő

előnyöket (WAP, GPRS) egyre több bank ismeri fel.

2.2.2. Az elektronikus bankszolgáltatások csoportosítása

A hazai szakirodalomban, illetve sokkal inkább a sajtóban gyakran összekeverik a nem hagyományos

bankszolgáltatások fogalmait. Érdemes tehát a téma közelebbi vizsgálata előtt néhány gondolat erejé-

ig -különböző nézőpontok szerint- a fogalmakat csoportosítani. (Forrás: Gellért 2001.)

1. A bank-ügyfél kapcsolat megvalósulása szerint:

• Elektronikus módon:

ATM (Automatic Teller Machine), POS (Point of Sale) terminálok SST (Self-Service Terminal) Mobil Banking (pl.: WAP, GPRS, SMS alapú) Telebanking (Interactive Voice Response), touch-tone szolgáltatások Call Center (némileg kilóg a sorból, mert csak egy része elektronikus, a vonal má-

sik végén a banki ügyintéző található) PC/Internet banking Faxbank, Web TV, egyéb multimédiás eszközök

• Hagyományos módon

Banki személyzettel való személyes ügyintézés Postai úton történő ügyintézés

2. A bank és az ügyfél földrajzi elhelyezkedése szerint: (Attól függően, hogy az ügyfél honnan lép kapcsolatba a pénzintézettel.)

• Home- és Office banking • Egyéb, fiókon kívülről történő kapcsolatfelvétel (pl.: ATM, POS) • A bank épületén, fiókon belüli lebonyolítás

Az első három kategóriát közös néven remote (távoli) bankingként is szokták emlegetni, ahol az ügy-

felekkel történő kapcsolatfelvétel a pénzintézeten kívül, valamilyen távoli portálról történik.

2.2.2.1. Kártyákkal végezhető elektronikus szolgáltatások

A bankkártyák megjelenésével a bankok számára lehetővé vált, hogy a készpénzforgalom egy része

elektronikus úton bonyolódjék. A terminálok fokozatos elterjedés (ATM, POS) alkalmassá tette őket

nemcsak készpénzfelvételre, hanem a kereskedelmi forgalomban történő fizetésekre is. A bankkár-

tyákat – a részletesebb elemzés előtt- érdemes különböző szempontok szerint is megvizsgálni.

A bankkártyákat a következő módon lehetne csoportosítani:

I. A tranzakció terhelése szempontjából a kártya lehet:

o Használatkor terhelt kártya:

E kártyatípus a tranzakciókor, vagy röviddel azután terhelt kártyafajta, ide tartozik az elekt-ronikusan leolvasható kártyák nagy része. Pl: betéti kártya (Debit Card).1

o Halasztott fizetést lehetővé tevő kártya:

1 debit kártya = betéti kártya: bankszámlához kapcsolódó, készpénzfelvételre és vásárlásra (általában) egyaránt alkalmas fizetési kártya. A kártya birtokosa kizárólag számlaegyenlege erejéig vehet fel készpénzt, illetve költhet, és minden egyes művelet összegével automatikusan megterhelik bankszámláját



• Klasszikus hitelkártya (Credit card)2, ilyen kártyák esetében a bank, és az ügyfél a kártyaszerződés megkötésével egyidőben egy hitelszerződést is megköt.

• Halasztott terheléses kártya (Charge card)3, melynek birtokosa egy adott időszak alatt bármekkora összeget költhet, tartozását egy bizonyos periódus letelte után egy összegben kell rendeznie

• A (Budget card) birtokosa rulírozó hitelkeretet vehet igénybe, a klasszikus hitel-kártyához képest saját ütemezésben.

o Előre fizetett kártya:

A kártyabirtokos az összeget előre kifizeti (ilyen a telefonkártya), és számos üzemanyag-kártya).

II. A technikai megvalósítás szerint a kártya lehet:

o Dombornyomásos, mágnescsíkos, chipkártya, biometrikus, holografikus, és hibrid kártya

Bár a csoportosításba nem helyezhető el, mégis meg kell említeni -a bankkártyák mellett folyamato-

san tért hódító, és egyre népszerűbb- a kereskedelmi kártyákat is. Ezt a kártyafajtát nem hitelintéze-

tek, hanem valamely kereskedelmi egység, üzletlánc, vagy hálózat bocsátja ki, így csak azokban az

üzletekben használható –kizárólag áruvásárlásra, természetesen készpénzfelvételre nem-, ahol meg-

található a lógójuk. (pontgyűjtő kártyák).

A magyarországi –forgalomban lévő- bankkártya adatokat, az utóbbi időszakra vonatkozóan a követ-

kezők jellemezték (Forrás: Keszy-Harmath Z.(2004.):

Hazánkban évről évre lassuló ütemben, de folyamatosan nő a bankok által kibocsátott fizetési kártyák

száma, 2004 végén elérte a 6,6 millió darabot. A darabszámot és a növekedés ütemét, az elmúlt öt év

távlatában, az alábbi táblázat (2.1.) mutatja:

2.1. táblázat: A magyarországi forgalomban lévő bankkártya kibocsátás alakulása4

A korábbi évek gyakorlatától eltérően a 2004. évtől a debit (betéti) kártyák között szerepelnek azok a

konstrukciók, amelyeknél a kártya hitelszámlához kapcsolódik ugyan, de nem tartozik hozzá kamat-

mentes hitelperiódus. Ennek következtében megnőtt a debit kártyák aránya, 85%-ról 92%-ra (6 030

ezer darab). A credit (hitel) kártyák aránya az összes kártyaszámhoz viszonyítva 8% (507 ezer db). A

többi kártyafajta nem szignifikáns, azaz nem éri el az egy százalékot sem. (lásd 2.2. táblázat)

Az elmúlt öt év során folytatódott a bankkártyák számának emelkedése, ennek üteme azonban évről

évre érzékelhetően csökkent. 2004 végén a fizetési kártyák száma (bankkártyák és üzemanyag kár-

tyák együttesen) túllépte a hét milliót.

2 credit kártya = hitelkártya: a kártyabirtokos és a bank közötti szerződésben −előre meghatározott összegű− hitelkerethez kapcsolódó kártya, amellyel az ügyfél kerete erejéig vehet fel készpénzt, illetve vásárolhat hónap végén. A fizetési határidő előtt tartozása kamatmentes, a határidő után fennmaradó kiegyenlítetlen összegre azonban kamatot kell fizetnie. Nem vonatkozik a kamatmentesség a kész-pénzfelvételi műveletekre, ezek ugyanis a tranzakció keltétől kamatoznak. 3 charge kártya - terhelési kártya: abban különbözik a hitelkártyától, hogy nem feltétlen állapítanak meg hitelkeretet (de elképzelhető), és hó végén a teljes tarto-zását ki kell egyenlítenie a kártyabirtokosnak.

4,2,3, Forrás: Keszy-Harmath Z. (2004.)



A védjegyenkénti összetétel arányai továbbra sem változtak, a kölcsönös kártyaelfogadás a két nem-

zetközi kártyatársaság, a MasterCard és a Visa védjegyein alapul.

2.2. táblázat: A bankkártya kibocsátás és forgalom adatai credit, debit és charge kártyák szerint2

A magyar kártyabirtokosok az elmúlt év során 182 millió alkalommal használták kártyáikat itthon és

külföldön, 4 769 milliárd forint értékben. A tételszám 11%-kal, az érték 13%-kal emelkedett. A követ-

kező (2.3.) táblázat a forgalom (mindig a megelőző évet alapul vevő) növekedését és a kártyahaszná-

lat gyakoriságának alakulását mutatja a magyar kibocsátói üzletágban, az elmúlt öt év távlatában: 2.3. táblázat: A kártyaforgalom és -használat gyakorisága3

Az adatok jól mutatják, hogy mind a műveletek száma, mind pedig az értéke egyre lassuló ütemben

ugyan, de évről évre nő. Nagyon lassan, de fokozatosan nő a kártyahasználat havi gyakorisága is. Amennyiben a teljes kibocsátói forgalomból csak a szó szoros értelmében vett készpénzkímélést,

vagyis a hazai kártyákkal lebonyolított hazai vásárlások alakulását vizsgáljuk, a következő képet kap-

juk: (2.4. táblázat)

2.4. táblázat: A kártyás vásárlási forgalom és a kártyahasználat gyakorisága5

Jól látható (a táblázatból), hogy a vásárlások aránya, ha kis mértékben is, de évről évre emelkedik.

Összegét tekintve jóval látványosabb a növekedés, tavaly 25%-kal nagyobb értékben vásároltak a

5,2, Forrás: Keszy-Harmath Z. (2004.)



kártyabirtokosok, mint az azt megelőző évben. Még szembetűnőbb ez a pozitív a változás, ha a műve-

letek darabszámának változását nézzük (26%).

Az átlagos tranzakciós értékeket vizsgálva megállapítható, hogy az elmúlt öt évben közel azonosak.

Ebből az következik, hogy a kisebb értékű vásárlások fedezése is egyre gyakrabban készpénzkímélő

módon, kártyával történik.

A vásárlások száma jóval gyorsabban nő, mint az üzletágra jellemző növekedési ütem (lásd előző

táblázat), arányaiban azonban a készpénzfelvételi műveletek száma még mindig meghaladja a vásár-

lásokét (lásd 2.1. ábra kördiagramja). (A belső kör a 2003., a külső pedig a 2004. év adatait mutatja.)

2.1. ábra: A bankkártya műveletek darabszámának megoszlása: 2004-20032

Tovább csökkent a készpénzfelvételi műveletek száma, százból 58 darab (64 volt a megelőző évben)

ebből 54 ATM, 4 pedig POS művelet volt. A vásárlási műveletek tekintetében százból 39 darab a ke-

reskedői pénztárakban felszerelt POS berendezéseken történt fizetés, 3 pedig ATM-nél mobil telefon

feltöltés volt. További javulást részben a kereskedői elfogadói hálózat kiszélesedése, részben pedig a

magyar kártyabirtokosok fizetési eszközbe vetett bizalmának a megerősítése, -ebből következően a

fizetési szokások változása- eredményezhet.

A jövőbeni előrejelzések szerint hazánkban a plasztikkártyák új generációja a chipkártyák, robbanás-

szerűen el fognak terjedni. A chipkártyák legfőbb felhasználói a bankok, és a mobiltársaságok lesznek

(2.2. ábra), amelyeknek elsősorban ezek teljesítményére van szükségük. Az okos kártyákon tárolt -

személyes azonosító- adatok anélkül is ellenőrizhetők, hogy sérülne a felhasználó és a bank viszo-

nyának titkossága.

2.2. ábra: A chipkártya-felhasználás várható megoszlása a világon

Forrás: IMS/Cebit News alapján (Telecomputer 1998)



A fedezetellenőrzések, számlaegyenleg-változtatások a kártyák, valamint a bankok számítástechnikai

rendszerének összekapcsolásával gyorsan lebonyolíthatók. A fejlődés iránya olyan „kártyák” megjele-

nésére mutat, amelyek majd pénztárcaként funkcionálhatnak. Ezek feltölthetők az ATM-ekből, hogy

azután -a papírpénz és az érmék helyébe lépve- fizetni lehessen velük úgy, hogy egyszerűen csak

letöltjük a memóriájukból a kiegyenlítendő számlák fedezetét. Az ilyen -még a maiaknál is okosabb-

kártyák ideális eszközei lehetnek az elektronikus kereskedelemnek, hiszen velük a személyes adatok

megadása nélkül, elektronikus úton lehet majd fizetni.

A nemzetközi kártyatársaságok ösztönzésére a hazai hitelintézetek is elindították a biztonságosabb

kártyahasználatot lehetővé tevő chip migrációt, amelynek keretében az elmúlt év végén a hazai ki-

bocsátású kártyák 5%-a EMV chippel volt ellátva.

Az internetes kereskedelem fejlődését segíthetik azok a virtuális bankkártyák, amelyek kizárólag inter-

neten keresztüli vásárlások lebonyolítására használhatók. Ezen úgynevezett webkártyák számának

megadásával az on-line módon vásárló ügyfél kiküszöböli a saját bankkártya-számmal való visszaélés

lehetőségét, hiszen elkülönült kártyaszámot használ az internetes vásárlásokra. (2.3- ábra)

2.3. ábra: A virtuális webkártyák számának alakulása hazánkban

Forrás: KÓD (2004/a)

2004 december 31-én kb. 47 ezer webkártya volt használatban, ez 14%-kal több mint egy negyedév-

vel korábban és 45%-kal több, mint egy évvel korábban. A webkártyák száma folyamatosan emelke-

dik, de még így is igen alacsony a lakosságszámhoz vagy akár a bankkártyákhoz képest is (1% alatti).

2.2.2.2. Office/Home Banking szolgáltatás

Az Office/Home banking szolgáltatás egy olyan elektronikus bankszolgáltatás, amelynek segítségével

az ügyfél saját személyi számítógépéről férhet hozzá a bank szolgáltatásaihoz. A különbség a kettő

között, hogy a Home Banking esetében az ügyfél otthonából lép kapcsolatba a pénzintézettel, míg az

Office Bankingnél az ügyfél a vállalat informatikai infrastruktúráját használja fel kapcsolatfelvételre. A

bank által nyújtott teljesen elektronikus szolgáltatás az első esetben (Home Banking) tehát a lakos-

ságnak, a második esetben (Office Banking) pedig elsősorban a kiemelt nagyvállalatoknak nyújt ma-

gas szintű szolgáltatást. A rendszerek működtetéséhez a bankok egy része saját fejlesztésű, vagy

mások által kifejlesztett, és nemzetközileg is elismert, elterjedt programokat használ, ilyen pl.: a

Multicash, vagy a Spektra (Forrás: MNB 2001. február).



Az itthoni szolgáltatások elsődleges célközönségét -kisebb részt- a magánszemélyek, és többségében

a kisvállalatok alkotják (akik egy napon csak korlátozott számú tranzakciót bonyolítanak le). Ezen

célcsoportok Home Banking kiszolgálása költséges, a felhasználók számára nem gazdaságos, így az

Internet számukra új lehetőséget teremtett.

A nagyvállalatok és intézmények esetében az ügyfélterminálok kiváltását a bankok még nem látják

indokoltnak. A hazai vállalatok e-business felkészültsége még alacsony fokú, nincs igazi igény a be-

vált terminál-rendszer cseréjére.

A legalább 5 alkalmazottal rendelkező magyarossági vállalatok 90%-a rendelkezik számítógéppel. A

számítógéppel ellátott cégek (N=783) átlagosan 11,9 személyi számítógéppel rendelkeznek, melyből

10,5 darab asztali számítógép és 1,4 darab laptop. A cégek egyötöde egyetlen gépet, 28%-uk 2-3

gépet, 23%-uk 4-6 gépet használ. Az ennél több személyi számítógéppel rendelkező vállalkozások

kisebb arányt képviselnek: 6-15 közötti számú computert a cégek 19%-a, 15-nél több gépet pedig

összesen 10%-uk tart használatban. (lásd 2.4. ábra)

2.4. ábra: A személyi számítógépek száma az öt fő feletti vállalkozásoknál

Forrás: KÓD (2004/b)

A cégek száma alapján végzett kalkulációk eredményeképpen a magyarországi, legalább 5 főt foglal-

koztató cégek összesen 632 ezer számítógéppel rendelkezhetnek. A legtöbb gép az iparban, a keres-

kedelemben és a gazdasági szolgáltatások szektorokban található.

Ma már nem a pénzintézetek a meghatározok a szolgáltatások piacán, mert nem azok teremtik meg

annak szabályait, hanem az ügyfelek választják meg, hogy hány banki kapcsolattal rendelkezzenek,

valamint mikor és kivel lépjenek kapcsolatba. Az ügyfél már átveszi, és el is végzi a fáradtságos adat-

beviteli feladatokat. Sokkal pontosabban végzi a dolgát, jóval kevesebb a hibás átutalások, tévedések

és visszaélések száma az elektronikus rendszereknél, mint a hagyományos papírbizonylatok feldolgo-

zásánál. Ezek a banki szolgáltatások fokozatosan elvesztik majd jelentőségüket, mert az elektronikus

banki szolgáltatások jövője az Internet és a mobil telefonok felé mutat. (Forrás: Fűrész G. 2001.)

A szolgáltatások már sokkal költségkímélőbbek, mert használatukhoz kevesebb háttér infrastruktúrára

van szűkség (elegendő egy böngésző program, illetve ma már nem szükséges saját számítógép sem,

továbbá még ennél is olcsóbb egy egyszerű mobiltelefon használata), így sokkal nagyobb ügyfélkör

elérését, és újfajta szolgáltatások kínálatát teszi lehetővé.



2.2.2.3. Telebank és Call Center szolgáltatás

A telefonon keresztüli banki szolgáltatások már jó néhány éve léteznek a hazai pénzintézetek palettá-

ján. A Telebank szolgáltatás során az alapvető információk (termék-, szolgáltatáskínálat, aktuális ka-

matok, díjak, árfolyamok stb.) lekérdezése mellett, a számlákkal rendelkező ügyfelek részére a külön-

böző tranzakciók (számla egyenleg, limitmaradvány lekérdezés, átutalások indítása, betétek lekötése,

kártyákkal kapcsolatos tevékenységek) lebonyolítása is lehetséges.

A Telebank közvetlenül csak "touch tone" -hanghívásos üzemmódban működő- nyomógombos tele-

fonkészülékkel érhető el. A szolgáltatások terjedelme minden egyes banknál eltérő, valahol csak in-

formációk nyújtását jelenti, más banknál lehetséges tényleges tranzakciók lebonyolítása is. A szolgál-

tatáshoz még számos kiegészítő szolgáltatás is kapcsolódik, például a telefax szolgáltatás, és termé-

szetesen a Call Center.

A Call Center több mint egy intelligens alközpont, valójában egy komplex kiszolgáló rendszer össze-

foglaló neve, mely nagy forgalmú ügyfélszolgálati tevékenység lebonyolítását helyezi a középpontba.

A központi rendszer már nemcsak egyszerűen a beérkező hívásokat (inbound) fogadja, hanem azok

tudatos kiválasztását, várakoztatását, szervezését is biztosítja, valamint az ügyfelek azonosításával a

kiszolgálói tevékenységet is támogatja (Forrás: E-Times 1. február).

A Call Centerek ma már lényegesen többet tudnak, mint egyszerű információs központok. Egyáltalán

nem biztos, hogy a hívó félnek egy ügyintézővel való párbeszédre van szüksége, sok esetben csak

tájékozódni akar. Ebben az esetben az IVR rendszer teljes egészében át tudja venni az ügyfél kiszol-

gálását. Az információk a telefonról vezérelve többször is lekérdezhetők, meghallgathatók, egyes

rendszerekben pedig még akár telefaxra is lekérhetők.

Elterjedt az a vélemény, hogy a Call Center költséget takarít meg a jelentős beruházási igénye ellené-

re, így pénzügyileg is előnyös a pénzintézet számára. A jelentősége továbbá abból adódik, hogy a

bank minőségileg más kiszolgálást nyújt ügyfelei számára, s ezzel együtt a banki forgalmat is jelentő-

sen növelheti. A hazai bankok többsége annak érdekében, hogy az ügyfelek kiszolgálását felgyorsít-

sák, kényelmesebbé tegyék, valamint csökkentsék a bankfiókok „személyes” forgalmát, bevezették a

különböző telefonos szolgáltatásaikat.

Egy a GKI által készített felmérésben (2004) részt vett bankok több mint 1,5 millió –élőhangos-

telefonbank szolgáltatásra vonatkozó szerződéssel rendelkező lakossági- ügyféllel rendelkeztek. A

vállalati ügyfelek közül ugyanekkor kb. 65 ezren használhatták ezt a szolgáltatást. (2.5. ábra) Forrás:

KÓD (2004/a) 2.5. ábra: Élőhangos telefonszolgáltatást igénybe vevő lakossági ügyfelek adatai 2004. végéig



2.2.2.4. Internet Banking

Korunk modern elektronikus társadalmaiban, az Internet az állam, és az állam feladatainak demokrati-

zálását jelenti, amelynek a technológiai oldalát biztosítja. A világháló egyik fő társadalmi funkciója a

piac terjedelmének növelésén kívül, a társadalmon belüli verseny és a mobilitás támogatása. Az Inter-

net ezen kívül lehetővé teszi, hogy a munkavállalók -az országhatárok elhagyása után is- napi kapcso-

latban maradhassanak az anyaországgal, ezzel az Internet úgy tudja kitolni a nemzetállamok határait,

hogy nem sérti más országok szuverenitását.

A részletesebb elemzés előtt érdemes megvizsgálni a hazai internet előfizetések számát hozzáférési

szolgáltatások szerint (2.6. ábra). (Forrás: KSH Stradat 2005)

2.6. ábra: A hazai internet előfizetők száma hozzáférési szolgáltatás szerint 2004 márc. -2005 márc.

22,5%

14,0%0,9%

4,6%1,6%

6,3%

50,1%

5,5% 1,2%0,6%

20,5%

33,3% 4,1%

34,8%ModemISDNxDSLKábelBéreltVonal nélküliEgyéb

A kördiagram hozzáférési adataiból kitűnik, a „széles sávú” internet elérések rohamos térnyerése a

hagyományos modemes és ISDN kapcsolatokkal szemben. Ez az arány 56%:36%-ról megfordult

43%:54%-ra. Ebből is látszik a jövőbeni fejlődési tendencia, mely gyorsabb internet hozzáféréseket

tesz lehetővé, illetve ha figyelembe vesszük az összes előfizetés (782 ezer) tavalyihoz képest történő

változását (22,2%-os), akkor érezhetjük a területben rejlő növekedési potenciálokat is.

Az elektronikus értékesítési csatornák közül az Internet-alapú banki elérés tehát az egyik legdinami-

kusabban fejlődő terület. Az alapszolgáltatások mellett a hazai bankszektor egyes szereplői lehetővé

tesznek -az alapszolgáltatásokon túl- egyéb hitelkérelmi, és tőzsdei műveletek végrehajtását.

2.7. ábra: Az internetes szolgáltatást igénybevevő ügyfelek száma M.-on a pénzügyi szektorban



Bár az Internet segítségével megvalósított szolgáltatások köre, és száma a hazai piacon még nagyon

alacsony, de megállapítható, hogy mind a szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek száma, mind az elvé-

gezhető tranzakciók választéka folyamatosan növekszik (2.7. ábra). Forrás: KÓD 2004/a

A pénzintézetek által végzett fejlesztéseket figyelemmel kísérve úgy tűnik, hogy nem a bankokon fog

múlni az internetes szolgáltatások elterjedése. A szolgáltatások elterjedésének szűk keresztmetszetét

a személyi számítógépekkel való gyenge ellátottság, a magas Internet előfizetési díjak, és az erősen

kifogásolható internetes „láthatóság” jelenti.

Egy internetes (Arcanian) láthatósági tanulmány szerint, amely a -100 legnagyobb árbevételű- hazai

vállalatokat érintette, -néhány ismertebb kereső programot (Vizsla, Góliát, Heuréka) felhasználva- a

következő meglepő, illetve kellemetlen eredmény született. A vállalatok mindössze 28%-a rendelkezik

saját honlappal, ezek közül is a legtöbben nem tudatosan kommunikálnak a keresőszervereken ke-

resztül, inkább csak a véletlen műve volt az esetleges találat.

Felmerülhet hát jogosan a kérdés: mit ér a webes jelenlét, ha nem tudnak róla az ügyfelek?

(Forrás: Arcanian Consulting 2002. május-június)

Egy KSH felmérés szerint (Forrás: KSH 2005), 2003-ban nem következett be jelentős eltérés az internet-

használat korlátainak megítélésében. Az internet-használat terjedésének legfontosabb korlátját -a

legtöbb vállalkozás- a bizalmas információk veszélyeztetettségében látja, az összes többi lehetséges

korlátozó tényező megítélésében (egy kivételével) nincs nagyobb eltérés, mindegyiket a vállalkozások

19–23% tartja jelentősnek.

A fejlődés kilátásai szempontjából érdemes megjegyezni, hogy a nagyon jelentősnek minősített korlá-

tok közül csak az előbb említett tényező, a bizalmas információk veszélyeztetettsége (2003-ban 24%)

emelkedett ki. A korlátok közül egyértelműen a használat túlzott technikai bonyolultságát tartják a

legkevésbé jelentősnek, sőt a vállalkozások 65%- a nem jelentős korlátok közé sorolja ezt a tényezőt.

Mindez arra utal, hogy kiemelten fontosnak minősíthető korlát csak egy van, de a „csupán” jelentősnek

minősített (19–23%-os) korlátokat sem szabad jelentéktelennek tekinteni. Jelentős korlátnak ítélték a

„rendszer telepítésének (21%) és működtetésének (23%) magas költségét. A „lassú internet-

kapcsolat” a vállalkozások 21%-nak jelentett jelentős korlátot.

A lehetséges visszatartó tényezők között még a visszaélési lehetőségeket, és a bankbiztonság kérdé-

sét emelték ki a megkérdezettek. A fizetési mód kockázatát értékelve ugyanakkor a szakemberek

jelentős része úgy vélekedett, hogy az internetes tranzakciók kockázata alacsonyabb, mint az ATM,

POS terminálokon keresztül lebonyolított tranzakcióké.

A kényelem és az egyszerűség oltárán gyakran fel kell áldozni a biztonságot, amellyel a hazai -

internetes szolgáltatást nyújtó- bankok több-kevesebb sikerrel de megküzdenek. Az egyre szaporodó

internetes bankok kettős szorításban állnak: egyrészt az ügyfelek, és a piaci verseny a minél egysze-

rűbb, bármely számítógépről használható megoldások kifejlesztését kényszeríti ki, másrészt mindez a

biztonság rovására is megy, mert az Internet nyílt rendszerét nem ilyen biztonsági rendszerek alkal-

mazásához találták ki (Forrás: Mong A.2003).



A magyarországi legalább 5 alkalmazottal rendelkező vállalatoknál a három legelterjedtebb informati-

kai biztonsági megoldás a vírusirtó, a tűzfal és a másolat-készítés. A internet-kapcsolattal ellátott vál-

lalkozások 85%-a használ valamilyen vírusirtó szoftvert vagy szoftvereket, tűzfal csaknem háromötö-

düknél működik. Biztonsági másolatokat az érintett cégek valamivel több, mint fele készít rendszere-

sen. Biztonságos (un. secure) szervert minden harmadik legalább 5 főt foglalkoztató, internet-

kapcsolattal ellátott cég működtet. (lásd 2.8.ábra)

2.8. ábra: A különböző informatikai biztonsági megoldásokat alkalmazó vállalatok %-os aránya

Forrás: KÓD (2004/c)

Az egyéb informatikai biztonsági megoldások használata kevésbé elterjedt a magyar vállalatoknál:

azonosító eljárás(oka)t, mechanizmusokat az érintett cégek 23%-a, titkosítást 15%-uk használ; biz-

tonsági szolgáltatásokra 14%-uk fizet elő. Elektronikus aláírást a magyar internet-kapcsolattal rendel-

kező cégek 15%-a használ.

Az a bank, amelyik elsőnek tud megbízható szolgáltatást nyújtani a hálózaton keresztül, komoly piaci

részesedésre tehet szert. Az Internet Banking biztonságába vetett hit tehát az a kulcskérdés, amely

elsősorban a tapasztalatok és az ismeretek függvénye. Az eredményekből jól látható, hogy azok a

megkérdezettek, akik korábban vettek már igénybe Telebank szolgáltatást, vagy vásároltak bankkár-

tyával, az átlagnál nagyobb bizalommal fordulnak az e-bank szolgáltatások felé. Hasonló hatással jár

a hazai szolgáltatások ismertsége: a tájékozottság növeli a bizalmat (Forrás KÓD 2004/d).

2.2.2.5. Mobilbank szolgáltatás

Vannak bankok, amelyek már egy magasabb elektronikus banki fokozatba léptek, és mobilbanki szol-

gáltatásokat nyújtanak. Még el sem terjedt az elektronikus pénztárca a chipkártya -az elavult mágnes-

kártyák helyett- lehet, hogy teljesen felesleges őket bevezetni, ha a mobiltelefonnal mindent el lehet

intézni. Ráadásul a szolgáltatáshoz kapcsolódó WAP (Wireless Application Protocol), egy az Internet-

nél is biztonságosabb és megbízhatóbb protokollt használ. A mobiltelefonok egyre növekvő népszerű-



sége egyszerűségével, könnyen kezelhetőségével és nagyobb körben való elterjedése máris jóval

szélesebb rétegeket céloz meg.

A mobilbank tehát tekinthető egy a mobiltelefonba zárt pénzintézetnek is. Valóban egyfajta bankfiók,

ahol a készpénzfelvétel, illetve -elhelyezés kivételével mindenféle banki művelet elvégezhető. Funk-

cióiban közelít az univerzalitás felé, bár például a hitelfelvételhez, vagy a folyószámlanyitáshoz még

mindig megkívántatik a bankfiókban történő személyes megjelenés.

A szolgáltatás lényege az, hogy a bank az ügyfél számára bizonyos információkat nyújt, amelyeket

SMS üzenet formájában juttat el a mobiltelefonjára. Ebből következik, hogy ezt a lehetőséget azok

vehetik igénybe, akiknek már van valamilyen számlakapcsolatuk az adott bankkal. A számlavezetés

azért is fontos a bank számára, mert így a fennálló számlára terhelheti a szolgáltatás költségeit.

A telefonos szolgáltatások igénybevételének alapja a hazai távbeszélő-hálózat ellátottsága. Az alábbi

táblázat mutatja az utóbbi öt év mobil előfizetéseinek közel megháromszorozódását. (2.4. táblázat)

2.4. táblázat: A közcélú távbeszélő hálózat ellátottsága M.o. 2004.-ig

Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004* Közcélú távbeszélő-hálózat

Távbeszélő-fővonalak száma, (ezer db) 3 801 3 746 3 670 3 613 3 575 Mobil-előfizetések száma, (ezer db) 3 076 4 967 6 886 7 945 8 727 Ebből: G Felöltőkártyás - - 5 378 6 157 -G A száz lakosra jutó vezetékes fővonalak száma 37,3 36,8 36,2 35,7 35,3 A száz lakosra jutó mobil-előfizetések száma 30,7 48,7 67,8 78,5 86,2

Forrás: KSH Statisztikai évkönyv 2005 (* becsült adatsor) Az adatokból továbbá megfigyelhető, hogy a távbeszélő fővonalak száma fokozatosan veszít jelentő-

ségéből, egyre nagyobb mértékben (86%-a lakosságnak) terjed a mobiltelefon használata, amely

nemzetközi összehasonlításban is jelentősnek mondható adat. Sajnálatos módon a mobil előfizetések

közel 77,5%-a volt feltöltő kártyás, amely azt jelenti, hogy a gyakran csak számlás előfizetéssel elér-

hető mobilbanki szolgáltatások korlátokba ütközhetnek.

2.9. ábra A mobiltelefonos szerződéssel rendelkező lakossági ügyfelek száma

Forrás: KÓD 2004/a

Mobiltelefonos banki szolgáltatásokra szóló szerződéssel 2004. december 31-én 670 ezer lakossági

és 66 ezer vállalati ügyfél rendelkezett. A megelőző három hónap során a lakossági ügyfelek száma

11%-kal, egy év alatt pedig 51%-kal növekedett. A mobilbanki szolgáltatást igénybevevő vállalati ügy-



felek száma egy negyedév alatt 6%-kal, 12 hónap alatt pedig 20%-kal nőtt (2.9. ábra). A mobilbanki

szolgáltatással rendelkező bankoknál az ilyen szerződéssel rendelkező lakossági ügyfelek aránya

12% használta a mobiltelefont banki szolgáltatások igénybevételére 2004 végén.

Véleményem szerint a tömeges megjelenéshez szükséges végső lendületet a mobil fizetések (mobil

payment) széles elterjedése jelentheti. Problémák természetesen ezen a területen is lesznek. A felmé-

rések kérdéseire adott válaszokban –számomra- leginkább az érdekes, hogy a kereskedők a mobil-

szolgáltatóktól független lehetőségeket üdvözölnék, illetve a végfelhasználók többnyire a biztonság

miatt aggódnak, illetve a felhasználóbarát, gyors és egyszerű megoldások mellett kardoskodnak.

2.5. táblázat Az európai mobilfizetések profitja, és tranzakciós értéke (millió euró)

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Tranzakciók értéke 101 497 1 761 7 030 15 069 25 866

Profit 19 92 230 572 945 1 337

Érdekesség, hogy a Forrester Research tanulmány prognózisa szerint 2005-re 26 milliárd euróra rúg-

hat a mobil –fizetési- tranzakciók összértéke Európában, bár ez még mindig csak a teljes kereskedel-

mi forgalom fél százaléka (2.5. táblázat). (Forrás: Jókuti A. 2002)

2.2.2.6. Összegzés

Egyetérthetünk abban, hogy az elektronikus banki szolgáltatások egyik fontos felhasználója a lakos-

sági szféra, amely kifejezetten a bankkártyák, a TELEBANK Centerek, valamint a Home-bankinget

felváltó Internet, és mobilbanki kapcsolatok esetében jelentenek meghatározó piaci szegmenst.

Vajon mi lehet a helyzet a hazai vállalati szektor elektronikus banki szokásaival?

Sajnos a technológiai lehetőségek ellenére a megszokás az úr!

2.10. ábra Az e-banki szolgáltatások használata az Internet hozzáféréssel rendelkező cégek körében

Az Internet-hozzáféréssel rendelkező magyarországi gazdálkodó szervezetek fele bankügyeit elektro-

nikus kapcsolaton keresztül intézi, igaz, vállalatméret szerint jelentős eltérések figyelhetők meg: míg



tíz nagyvállalatból csak egy maradt meg az átutalások telefonos vagy személyes intézésénél, addig a

mikro vállalatok mindössze 40 százaléka él a technika adta távoli, elektronikus megbízási lehetőség-

gel. Ráadásul –sajnálatos módom- a vállalatok 9-10%a egyáltalán nem rendelkezők személyi számí-

tógéppel – derül ki a Magyar Infokommunikációs Jelentés 2003-as kiadásából. 2.10.ábra).

A legelterjedtebb forma a modemes banki szolgáltatás, amelyet az Internet-hozzáféréssel rendelkező

nagyvállalatok 85 százaléka, a középvállalatok háromnegyede, a kisvállalatok fele, a mikro vállalatok-

nak pedig ötöde használ. Emellett a webes böngészőprogrammal elérhető e-banki ügyintézést – min-

den szegmensben – tíz vállalat közül egy veszi igénybe.

Az egyenleg és a tranzakciókról szóló tájékoztató mellett a mobiltelefonon keresztüli megbízások kez-

deményezése SMS-ben vagy WAP-os felületen keresztül még számottevően nem terjedt el a vállala-

tok pénzügyi gyakorlatában: annak ellenére, hogy a jelentős mobilitási, de egyszerűbb pénzügyi igé-

nyekkel rendelkező mikro-vállalati szegmens számára a szolgáltatás kifejezetten előnyös lehet, hasz-

nálata jelenleg a legkisebb cégek mindössze 5 százalékára jellemző.

A legelterjedtebbnek számító, telepített szoftver segítségével és telefonvonalon keresztüli banki szol-

gáltatást közel 29 ezer cég használja, míg a weben keresztül igénybe vehető internetes banki szolgál-

tatások lehetőségével hozzávetőlegesen 9 ezer cég él; ezek 71 százaléka a mikro vállalati szegmens-

ből kerül ki, amely az 1-9 fős vállalatok „Home/Office” jellegéből fakadóan nem meglepő.

A több alkalmazottat foglalkoztató, bérelt vonali, vagy a DSL technológiára épülő szélessávú kapcso-

lattal rendelkező cégek többsége a bankokkal még különálló modemes kapcsolaton keresztül bonyolít-

ja az ügyintézést: a korábban megszokott és biztonságosabbnak tartott formát szívesebben használ-

ják – igaz, nem minden pénzintézet kínál vállalati ügyfeleinek webes e-bank szolgáltatást.

2.2.3. Mit hoz a jövő? Az elektronikus banki szolgáltatások lehetőségei

Azzal a kijelentéssel valószínűleg mindenki egyetért, hogy az on-line bankoké a jövő. A bankok

számára viszont nem elegendő csak a felismerés, hanem a viszonylag csendes időszakot ki kell

használni arra, hogy a bankok megalapozzák az új elektronikus szolgáltatásokhoz szükséges informa-

tikai hátteret.” (Forrás: Győri E. 2002).

Amennyiben egy kellően sok ügyféllel rendelkező bank rászánja magát az áttörésre, akkor meglesz az

a kritikus kártya-, és számlamennyiség, amihez már érdemes új szolgáltatásokat fejleszteni. Arra

azonban érdemes a bankoknak odafigyelni, hogy óvatosan kell bánni az informatikai fejlesztéssel: az

internetes, és mobil banki műveletek bevezetésénél például fel kell készülni arra, hogy az ügyfelek -

elsősorban a csökkenő költségek miatt- tömegesen állnak át az új módszerre.

Ami az Európai Unió bankjainak eddigi informatikai történetét illeti, az információtechnológiai (IT) esz-

közöket leginkább arra használták, hogy felkészüljenek az euró bevezetésére, és a dátumváltásra

(Y2K); az on-line korszakra való felkészülés eddig háttérbe szorult. A következő időszak azonban

számtalan változást hoz majd: a távolból végezhető bankműveletek elterjedésével egyre több bankfió-

kot zárnak be; az információtechnológiának köszönhetően a bankok újabb és újabb szolgáltatásokat

tudnak nyújtani; várhatóan megosztják egymás közt az erőforrásokat, hogy csökkentsék a fejlesztési

költségeket.



Európában is az Internet egyre több háztartásból elérhető, emiatt a bankok igen nagy figyelmet fordí-

tanak az interaktív elektronikus banki szolgáltatásokra. Nagy valószínűséggel egyre többen vásárol-

nak majd modern technikai eszközöket (interaktív televíziókat, vagy mobiltelefonokat), így a bankok is

egyre több felhasználót érhetnek el, és fokozatosan áttelepítik tranzakcióikat az elektronikus csator-

nákra. Az Interneten kívül a másik reménykeltő terület, és egyben a legnagyobb növekedési potenciál-

lal rendelkező ágazat, -ahol erőteljes fejlődés várható- a WAP-protokollos mobiltelefonoké.

A fejlődés tehát hazai és nemzetközi szinten sem áll meg. A témához szorosan kapcsolódó részterület

az e-kereskedelem is jelentősen bontogatja szárnyait, bár a banki szolgáltatásokhoz köthető on-line

fizetés még sajnos nem dominál. (Forrás KÓD 2005/e)

2004-ben a várakozások alapján 40%-kal nőtt mind az értékesítés nettó árbevétele, mind a vásárlások

száma a hazai on-line értékesítésben. Az on-line áruházak forgalma átlépheti a 10 milliárd forintos

küszöböt, míg a vásárlások száma a 700 ezret. A dinamikus növekedés ellenére a B2C forgalom

Magyarországon az összes kiskereskedelmi forgalomnak csak az 1,5 ezrelékét tesz ki.

Hazánkban 2003-ban nem következett be jelentős eltérés az elektronikus kereskedelem korlátainak

rangsorában. A vállalkozások által nagyon jelentősnek ítélt korlátok közül első helyen szerepel az,

hogy a vállalat termékeinek és szolgáltatásainak jellege nem teszi lehetővé a számítógépes hálózaton

keresztüli értékesítést, valamint azt, hogy jobban bíznak a hagyományos személyes kontaktuson ala-

puló kereskedelemben. (Forrás: KSH 2005)

Ezt követik a pénzbeni fizetés bizonytalanságai, és az alacsony vevőszám miatti korlátok. A jelentős-

nek ítélt korlátozó tényezők közül az előbb felsoroltakon túl elsősorban a szerződéses feltételek, szál-

lítási határidők és garanciák, az elektronikus kereskedelmi rendszer kialakításának és működésének

költségeit sorolták a kiemelt akadályok közé.

A következő (2.11. ábra) segítségével néhány -a hazai információs gazdaság helyzetét pontosan jel-

lemző- mutatót vizsgálok meg. Az adatokból kitűnik, hogy ha a nemzetközi állapotokat vizsgáljuk az

első két mutatónál (személyi számítógépek száma, és az Internet felhasználók száma) hazánk jelen-

tős elmaradásban van az Unióhoz képest. (Forrás: KSH jelenti 2004/1 Gazdaság és társadalom)

2.11. ábra Az információs gazdaság fejlettségének nemzetközi összehasonlító adatai 2002. (ezer db)

Forrás: KSH jelenti 2004/1 Gazdaság és társadalom



Szükséges tehát -a kissé elavult adatok ellenére is-, hogy gyors lépéseket tegyen a pozícióvesztés

megállítására. Mégis az uniós adatok az újonnan csatlakozott, és a csatlakozásra váró országok szá-

mára ezen a területen az érettség, és a korszerűség mércéjét jelenti.

Nemzetközi összehasonlításban Magyarország meglehetősen gyengén áll az Internet elterjedtségé-

nek tekintetében, aminek egyik fő oka a számítógépek alacsony száma. Magyarországon a 100 főre

jutó személyi számítógépek száma 10,8 volt, miközben az EU-ban pedig ez az adat 34. A 100 lakosra

eső internetfelhasználók becsült száma 2002-ben Magyarországon 16 volt az Unióban 100 lakosból

36. Remélhetőleg a SULINET program segíthet ezen a problémán. (Forrás: KSH 2004).

Az internet-előfizetések száma 2005 elején 782 ezer volt, azaz egy év alatt 22%-ot emelkedett,

amely bár nem múlta felül a megelőző két évben mért mintegy 40-40%-os növekedési ütemet, de így

is jelentős mértékű. 2003-ban a gyorsabb internet-kapcsolatok rohamos terjedése volt megfigyelhető.

Magyarországon a mobiltelefonok elterjedtsége meghaladja, a vezetékes fővonalakkal való ellátottság

ellenben kismértékben de elmarad az Unióra jellemző értékeket. A KSH adatai szerint (lásd 4. táblá-

zat) 2004-ben Magyarországon 100 lakosra 35,3 vezetékes fővonal és 86,3 mobil-előfizető jutott. Az

EU-ban (2002-ben) átlagosan 100 lakos közül 79,2 rendelkezett mobil-előfizetéssel és 56,7 vezetékes

fővonallal.

Láthatjuk a mutatók alapján, hogy még jelentős beruházásokra van szükség Magyarország. A szakér-

tők előre jelzései szerint az első körben csatlakozó országok (2005.-2010. között) gyorsan és szerve-

sen bekapcsolódnak a nyugat-európai Internet-gazdaság működésébe. Bár lesznek régiók (pl.: Kelet-

magyarország), amelyek még hosszabb időre kimaradnak belőle (Forrás: Török Á. 2002).

A következő (2.12.) ábrán, egy az OECD által készített felmérés adatait mutatom be, amelyben Japán

és az USA elektronikus banki tranzakciót összesítették. A növekedési potenciál egyértelműen leolvas-

ható mind a tranzakciók volumenében, mind az összes tranzakcióhoz viszonyított megoszlásban.

2.12. ábra Az Internetes elektronikus szolgáltatások növekedése Japánban és az USA-ban ’99.-03.

Forrás: (OECD)

Érdemes tehát befektetni az elektronikus banki rendszerek fejlesztésébe (ahogy a felmérések előre-

jelzései is mutatják), hiszen azok a bankoknak számos előnyt nyújtanak. Elsősorban megtakarításokat

hoznak, hiszen ezek a banki tranzakciók lényegesen olcsóbbak, mint a hagyományos fiókok, vagy a

telefonos ügyfélszolgálatok tranzakciói. Sőt vannak mennyiségileg ki nem fejezhető előnyök is, pl.:



tökéletesebb ügyfélszolgáltatások, új ügyfelek szerzése, a régiek megtartása, jobb image és verseny-

pozíció, az ügyfelek és a részvényesek elégedettsége.

Tényleg valódi veszélyt jelentenek az új típusú „bankok” a hagyományosaknak?

A válasz nemleges. Számos példa is mutatja, hogy nem sokan hagyják el a hagyományos bankokat

és térnek át az Internetre; inkább több számlát nyitnak, és mindenhol a számukra legkedvezőbb szol-

gáltatásokat veszik igénybe. Tehát mindkettőnek van létjogosultsága, megférnek egymás mellett (For-

rás: Telecomputer 1999).

A következő (2.13.) ábra segítségével azt szeretném bizonyítani, hogy a bankszektor alkalmazottainak

száma egy OECD felmérés szerint az USA-ban, nem csökkent, hanem növekvő tendenciát mutat.

2.13. ábra Az USA bankszektorának foglalkoztatottjai, az összes foglalkoztatotthoz viszonyított aránya

2,2

2,25

2,3

2,35

2,4

2,45

2,5

2,55

2,6

2,65

2,7

90 91 92 93 94 95 96 98 2000 2002

mill

iárd

fő

1,8

1,85

1,9

1,95

2

2,05

2,1

2,15

2,2

2,25

2,3

%

A bankszektor foglalkoztatottjai Az összes foglalkoztatottak számában Forrás: (OECD adatok alapján saját szerkesztés)

Tehát tömeges elbocsátásokra nem kell számítania a banki szféra dolgozóinak. A cél tehát az, hogy a

rutinfeladatokat az olcsóbb elektronikus csatornákra tereljék, míg a bizalomra épülő, bankfiókokat

igénylő szolgáltatásoknál a színvonalat erősítsék.

A hazai bankszektor döntő többsége felismerte a Web, és a rádióhullámokban rejlő interaktív lehető-

ségeket, s már a közeli jövőben várhatóan lényegesen nagyobb figyelmet fog szentelni ezek kifejlesz-

tésére. Bár az e-banking szolgáltatásokat még mindig kevesen használják rendszeresen hazánkban,

mégis kijelenthetjük hogy, lassan de biztosan nőtt az elmúlt években az elektronikus banki szolgálta-

tásokat használó lakossági és vállalati ügyfelek száma. (Forrás: Figyelő 2002).

A hazai bankrendszer főbb gazdasági mutatói, (pl. az összesített mérlegfőösszeg a GDP-hez képest)

még mindig alacsonyak kb. (60-70%) a Nyugat-Európában mért értékekkel összehasonlítva (200%

körül mozog). (Forrás: Mong A. 2002). Tehát mind a gazdaság növekedése, mind a lakosság pénzügyi

kultúrájának fejlődése a magyar bankok számára bőven kínál még lehetőségeket, mind a hagyomá-

nyos, mind az elektronikus szolgáltatások tekintetében.

„…A XXI. piaci versenyben az nyer, aki az információt a leggyorsabban birtokolja, és a leghatéko-

nyabban használja fel…” (Forrás Gellért A. 2001. 248. o.). Banknyelvre lefordítva: a bankoknak át kell

értékelni a korábbi Információs Technológiájuk szerepét, és vezetési módszerüket, mert puszta költ-

ségtényezők számításai helyett egyértelműen bebizonyosodott, hogy a jövőbeni előnyszerzés fontos

eszközévé léptek elő az Elektronikus Banki Szolgáltatások.



Konklúzió

Az előadás témájaként a hazai bankszektor pénzügyi szolgáltatásait választottam. Az elektronikus

banki szolgáltatások tárgyalását a szolgáltatások kialakulásával vezettem be. Ezek után a hazai szak-

irodalom segítségével csoportosítottam az elektronikus banki szolgáltatásokat (kártyákkal kapcsola-

tos, Telebank, Office/Home banking, Mobil banking, Internet banking szolgáltatások). A felsorolás után

minden egyes szolgáltatást röviden jellemeztem, illetve néhány aktuális információval felvázoltam a

hazai bankszektor -az adott szolgáltatásban betöltött- helyzetét.

Az utolsó fejezetben az elektronikus banki szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket, esetleges növeke-

dési potenciálokat foglaltam össze. Számos adattal bizonyítottam, hogy igenis érdemes, és kötelező a

bankok számára komoly figyelmet fordítani a jövőbeni on-line technológiák bevezetésére, és fejleszté-

sére. Az elektronikus szolgáltatások –általam felsorolt- számtalan előnye közül a legfontosabb tényező

az a megtakarított idő, illetve felszabaduló dolgozói háttér, amellyel a bank –más, sokkal jövedelme-

zőbb területekre átirányítva (pl.: biztosítás)- jelentős nyereségekre tehet szert.

Felhasznált irodalom

1. Arcanian Consulting (2002. május-június): Arcanian internetes láthatósági tanulmány, http://www. arcanian.hu,.

2. Bellresearch: Magyar telekommunikációs jelentés 2003.

3. E-Times (1999. február): Terjeszkedőben a Call Center, http://www.e-times.hu/99febr/,

4. Figyelő (2002): E-bankolás Magyarországon, Lassan de biztosan, 2002. június 20. 32.-33. o.

5. Fűrész G. (2002.) Elektronikus csatornák a pénzügyi szolgáltatások piacán, Elektronikus-gazdaság 2002. I. félév, KÓD Gaz-

daság és Médiakutató Intézet, 133.-157 o. http://www.kod.hu,

6. Gellért A. – és szerzői kollektívája (2001): Digitális pénzügyek. KJK, Budapest

7. Győri E. (2002): Online bankoké a jövő, e-Times 1. évfolyam, 4. szám 2002. június-július, 16. o.

8. Keszy-Harmath Z.(2004.): Fizetési kártya üzletág Magyarországon 2004. (MNB kiadvány)

9. KÓD Gazdasági és Médiakutató Intézet (2004/a): Internetes gazdasági várakozások: Fókuszban a pénzügyi szektor

http://www.gki.hu,

10. KÓD Gazdasági és Médiakutató Intézet (2004/b): Internetes gazdasági várakozások: Fókuszban a kis- és középvállalko-

zások

11. KÓD Gazdasági és Médiakutató Intézet (2004/c): Internetes gazdasági várakozások: Fókuszban az üzleti szféra

12. KÓD Gazdasági és Médiakutató Intézet (2004/d): Pénzügyek az Interneten: elektronikus banki szolgáltatások hazai trend-

jei,

13. KÓD Gazdasági és Médiakutató Intézet (2004/e): Pénzügyek az Interneten: kereskedelmi hálózatok és cégek

14. KSH: Statisztikai évkönyv 2005

15. KSH: KSH jelenti 2004/1 Gazdaság és társadalom 17.-21. o. http://www.ksh.hu,

16. KSH (2005): Az információs és kommunikációs eszközök állománya és felhasználása a gazdálkodó szervezeteknél 2003

17. KSH (2005) Sradat online információs szolgáltatás: http://www.ksh.hu

18. KSH: Időszakos kiadvány (2004): Távközlés és számítástechnika

19. Jókuti A. (2002): Mobilfizetés, zsákomban a párom, Bank&Tőzsde különszám: Pénz a hálón, E-finance Magyarországon,

21.-23. o.

20. Magyar Nemzeti Bank kiadvány (2001. február): Jelentés a pénzügyi stabilitásról, Tanulmányok: Az elektronikus banki

szolgáltatások Magyarországon, 81.-91. o.

21. Mong A.(2002): Bankszektor helyzete 2001. Figyelő, 2002. március 21., 56.-58. o.

22. Mong A.(2003): Internet bankok biztonsága, rések a pajzson. Figyelő, 2003. január 16., 50.-51. o.

23. Telecomputer: 3. évfolyam, 9. szám (1998. május 18.): A jövő pénztárcái. http://www.net.hu/ Deutsch/telecomputer/3_9/,

24. Telecomputer: 4. évfolyam, 21. szám (1999. november 29.): fenyegetik az új bankok a régieket,

25. Török Á. (2002): Az elektronikus gazdaság kibontakozása az európai Unió közép-európai tagjelölt országaiban, Külgazda-

ság, 2002/5, 5.-22- o.



III. Fejezet: A különleges pénzügyi intézmények

A különleges pénzügyi intézmények általában egy-egy speciális banki szolgáltatási terültre összponto-

sítanak (pl. lakás-előtakarékosság, jelzáloghitelezés, nyugdíjpénztárak, exporthitelezés stb.)

3.1. A lakás-előtakarékosság, lakástakarék-pénztárak

3.1.1. Lakástakarékosság története

A lakás-takarékpénztárak a világon mindenhol sikeresen működnek, eltérő vonásaik két kategóriába

sorolhatók:

- az angolszász országokban a lakásfinanszírozás döntő hányada a hosszú futamidejű hitelek-

re, azaz idegen forrásokra támaszkodik,

- a német orientáltságú országokban a lakáscélú beruházásoknál jelentős saját erőt is felhasz-

nálnak, és kisebb a hitelek hányada.

Történeti áttekintés Európában:

Anglia

1775-ben alapították az első önsegélyező megtakarítási konstrukción alapuló pénztárat. A tagok meg-

takarításaikat befizették egy alapba, azzal a céllal, hogy bizonyos idő elteltével mindezt és bizonyos

összegű hitelt felvéve építkezéseiket finanszírozzák. Ezekben az időkben Anglia az ipari forradalom

éveiben járt, és gyors fejlődésnek indult. 1836-ban megalkották a lakástakarék-pénztárak működésé-

ről szóló törvényt, mely alapul szolgált a kontinensen megalkotott törvényeknek is.

Németország

1885-ben alapították az első, lakásépítéseket elősegítő és finanszírozó, önsegélyező szervezetet. Ez

az intézmény nem működött sokáig és csak az első világháború után terjedt el igazán ez az élőtakaré-

kossági forma. 1934-től az állam állami támogatást nyújtott a lakás-élőtakarékossági szerződések

megtakarításaira. A háború utáni újjáépítésben a lakástakarék-pénztárak is fontos szerepet vállaltak.

A német pénztárak ún. zárt rendszerben működnek, azaz csak azok kaphatnak hitelt, akik már ko-

rábban betétet (megtakarítást) helyeztek el a lakástakarék-pénztárnál. Ez adja a rendszer biztonságát.

A zárt rendszer elszigetelt a tőkepiactól, a lakáskölcsönöket a kiosztási összegből nyújtják, így előfor-

dulhat, hogy az ügyfélnek várnia kell a hitelre. Ma már a lakástakarék-pénztárak szerepe annyira

megerősödött, hogy elképzelhetetlen az ingatlanpiac működése nélkülük.

Jelenleg több mint 2 millió német polgárnak, a háztartások 35 %-ának van legalább egy lakás-

élőtakarékossági szerződése. Lakás-élőtakarékossági konstrukcióval kizárólag az e célra létrehozott

intézmény foglalkozhat. Németországban a betéti kamatlábak rögzítettek, és a piaci kamatszintnél

alacsonyabbak, általában 2,5-4 % között mozognak; a hitelkamatok mértéke pedig 4,5-6 %. A kölcsö-

nök átlagos futamideje 10-12 év.

Franciaország

Eredetileg zárt rendszer volt itt is, de az 1970-es években nyitottá alakították, annak érdekében, hogy

a hosszú távú megtakarítások növekedjenek. Itt, Németországgal ellentétben, a lakástakarék-



pénztárak nem szakosított pénzintézetekként működnek. A lakás-élőtakarékossági konstrukciót ke-

reskedelmi bankok és takarékpénztárak ajánlják. A nyílt rendszer azt jelenti, hogy a lakás-

előtakarékoskodó összegyűjtött pénzét más, a rendszeren kívüli személyeknek is felkínálhatják lakás-

célú hitel formájában.

A megtakarítok a betéti szakasz letelte után azonnal, „sorban állás” nélkül hozzájuthatnak pénzükhöz,

sőt a felvehető hitel összege magasabb, mint a többi nyugat-európai lakástakarék-pénztárnál: kb. két

és félszerese. A felhasználási kör szűkebb, csak új vagy használt lakás vásárlására vagy energia-

megtakarítást célzó létesítmény létrehozására lehet felhasználni, lakásfelújításra nem. A lakáscélú

megtakarítások más lakáscélú hitelek forrásául is szolgálnak, tehát nem az önsegélyezés elvére épül

ez a rendszer. A francia nyitott rendszer sikeres a források növelésében, ugyanakkor jelentős támoga-

tást igényel.

3.1. táblázat: A francia és a német rendszer hitelkonstrukciójának eltérései:

Ismérv Francia Német Nyitó hitelösszeg Alacsony minimum Nincs minimum Minimális éves megtakarítás Van Nincs, de ösztönzik a rendszeres

megtakarítást Állami ösztönzés Adómentes kamat, és kamattá-

mogatás Csak lakáscélú felhasználás ese-tén: ua.

Minimális megtakarítási idő 4 év 2 év Hitelnyújtás ideje A megtakarítási idő után azon-

nal. Bizonytalan hosszúságú várako-zási idő után

Szerződésből származott jogok átadása

Rokonok között lehetséges Nagyon korlátozott

Hitel felhasználhatósága Vásárlás, építés, energiatakaré-kos beruházás

Vásárlás, építés, felújítás, korsze-rűsítés

Minden rendszerről (akár zárt, akár nyílt) általában elmondható, hogy a lakásvásárlók és építők finan-

szírozási igényeinek csak egy részét – általában harmadát – tudják fedezni; ezért más hitelintézetek

további hitelforrásokat biztosítanak.

Lakáscélú állami támogatás M.on 1996-ig

A támogatások jellemzői a rendszerváltásig:

A hatvanas évek közepétől két évtizeden keresztül kiemelt szerepe volt a lakáspolitikának a lakáshi-

ány miatt. Az 1980-as évek elején a költségvetési lakástámogatások a GDP 3%-át tették ki, amelyet

állami bérlakásépítésre és fenntartásra és saját tulajdonú lakások építési és hiteltámogatására folyósí-

tott a kormány. A rendszerváltás előtti időszakban a lakáspolitika célkitűzése az volt, hogy belátható

időn belül mindenki lakáshoz jusson

1988. december 31-e előtt kedvező kamatozású, állam által támogatott hiteleket nyújtott az OTP és a

takarékszövetkezetek. Kamatuk 1-6% között volt. 1-2%-os kamatozású hitelt vehettek fel a többlaká-

sos építkezések finanszírozására, míg családi házak építése esetén 3-3,5% volt a kamat mértéke.

Tanácsi bérlakások esetén lakásigénylést adott be, aki lakáshoz szeretett volna jutni. A beadott igény-

lések alapján sorrendet határoztak meg. Lakásszövetkezeti konstrukció esetén az önerő mértéke 10-

15%, esetleg 25% volt, amelyhez alacsony kamatozású hitelt lehetett felvenni. Nagyobb vállalatok a

dolgozóiknak kamatmentes kölcsönt adtak, amelynek minimális kezelési költsége volt.



1988-89-ben a hetvenes-nyolcvanas évek lakásépítési hiteleinek alacsony kamatai miatt jelentősen

megnőtt a kiadások aránya, amely így elérte a GDP 6%-át. 1989-ben a lakosság mintegy 70%-a ré-

szesült valamilyen jogcímen lakástámogatásban, ekkor a támogatások 2/3-a közvetlenül a költségve-

tésből származott. Az 1980-as években a magas infláció szükségessé tette az államilag támogatott

lakáshitel kamatok emelését. Az OTP felajánlotta, ha az adós a hátralévő hitel felét egy összegben

kifizeti a hitel másik felét elengedi. Azok, akik nem bírták a hitel felét kifizetni még ma is tartoznak a

hitelintézetnek.

Összességében a rendszerváltás előtti támogatási rendszer eredményeként javult a lakáshelyzet. A

támogatások azonban nem voltak célirányosak. Elsőbbséget élveztek a bérlakások elosztásában a

nagycsaládosok, de nem kötötték jövedelemhatárhoz a támogatást. A lakásépítés mennyiségi növe-

kedése mellett elmaradt a lakásfelújítás, korszerűsítés.

A lakásfinanszírozás 1989. után:

A rendszerváltást követően csökkentek a reáljövedelmek a magas infláció miatt, 1996-ban 12,5%-kal

csökkent a reáljövedelem 1990-hez viszonyítva. 1989. január 1-étől a lakáshitelek kamatai piaci ala-

pokra helyeződtek. Elvonták az állami támogatásokat és a kilencvenes években a hitel gyakorlatilag

eltűnt a lakásfinanszírozásból. Csak az OTP és a takarékszövetkezetek foglalkoztak lakáshitelezéssel.

De a magas infláció miatt a kamatok is magasak voltak. A megnövekedett terhek enyhítésére az állam

törlesztési támogatást nyújtott, melyet új lakás építéséhez és vásárlásához lehetett igénybe venni.

További támogatások:

• Kiemelt törlesztési támogatás: a támogatás mértéke a gyermekek számától és a törlesztési

időtől függött.

• Általános törlesztési támogatás: gyermektelen házaspárok, használt lakást vásárlók és la-

kásukat felújítók vehették igénybe,

• Törlesztési támogatás az Ifjúsági Betét kölcsönökhöz,

• Szociálpolitikai kedvezmény: új lakás építése, vásárlása esetén,

Az állami támogatásokat fokozatosan elvonták. A támogatások megváltozása új megoldást sürgetett.

Magyarországon az 1970-es évek közepe lakáshoz jutás szempontjából kifejezetten jónak számított.

Az 1980-as évektől kezdve azonban az állam, az addigi lakáspolitikáját feladva, folyamatosan kivonult

a lakásépítési piacról. Ez arra kényszeríthette a polgárokat, hogy saját erőből építsenek magánháza-

kat vagy néhány lakásos társasházakat. Természetesen az új lakások száma a korábbi évekhez ké-

pest töredékére esett vissza. Ez sok fiatal számára nehezítette meg az életkezdést.

A rendszerváltás utáni átalakulási folyamat új feszültségekhez vezetett: a magas infláció miatt a la-

káshoz jutás pénzügyi feltételei romlottak, a lakáshitelezés leépült, a lakásépítés visszaesett, a lakás-

állomány tovább romlott, a lakáskiadásoknak a háztartások jövedelméhez mért aránya növekedett, a

díj és lakbérhátralékok felhalmozódtak és a lemaradó-leszakadó rétegek szociális lakásproblémái

súlyosbodtak.

1990-ben beindult a lakások privatizációja, hat év alatt a tanácsi, illetve önkormányzati lakások csak-

nem 67 %-a magántulajdonba került. Az eladásra kerülő lakások lakói fizetési kedvezményeket, hitel-

kamat-támogatást kaptak, vagy a piaci értéknél jóval alacsonyabb árért juthattak hozzá korábban bé-



relt lakásukhoz. 1996-ra a magyar lakásállomány csaknem 90 %-a magánkézbe került. Ami problémát

jelent az, hogy a lakások több mint 60 %-a 1945 előtt, illetve legalább 25 %-a 1900 előtt épült; a la-

kásállomány kétharmada felújításra szorul.

A jelenlegi ingatlanárak mellett az átlagkeresetből szinte lehetetlen belátható időn belül lakást venni,

így még jelentősebb szerep hárulhat a finanszírozást elősegítő intézményekre. A magas infláció

azonban nagyon megnehezíti a lakáshitelezést, és a kamatlábakat is magasan tartja; a magas kamat-

lábak magas törlesztő-részleteket eredményeznek, ami megnöveli a hitelezés, a vissza nem fizetés

kockázatát.

Lakáscélú élőtakarékosság jelentősége és szerepe hazánkban

A lakáspolitikában az állam legfontosabb célja a lakásfinanszírozási rendszer átalakítása, és a költ-

ségvetési támogatások hatékonyabb felhasználása. Hosszabb távon egy kölcsönfelvételen alapuló

önfinanszírozó lakásrendszert kell kialakítani. A rendszer kifejlesztése érdekében kidolgozásra került a

jelzáloghitel-nyújtás.

A jelzáloghitel-intézetekről és a jelzáloglevélről szóló törvény 1997. májusában életbe lépett. Az élőta-

karékossági rendszer előnye, hogy ösztönzi a középréteget a lakáscéljaik megvalósításához szüksé-

ges saját források előteremtésére. A lakástakarék-pénztárak nem oldják meg teljes mértékben a la-

káshoz jutás szükséges források előteremtésének problémáját. A lakásvásárlónak további hitel felvé-

telére is szüksége lehet más hitelintézetektől. Bevezetésekor mégis úgy ítélték meg, hogy működé-

süknek számos előnyös hatása lesz Magyarországon, olyannyira, hogy ma már gyakorlatilag teljesen

kimerült a lakosság megtakarítási takarékjai.

Elősegíti a felújításokhoz szükséges anyagi források előteremtését, a lakás mobilitást; ezáltal folyama-

tos, fizetőképes keresletet biztosít a lakáspiacon. Piaci verseny alakul ki a szervezett lakáscélú meg-

takarítások területén. A zárt rendszer megakadályozza, hogy más üzletág magasabb kockázata ve-

szélyeztesse ezt a tevékenységet, és egyben lehetővé teszi a piaci kamatszinttől független, alacso-

nyabb, fix kamatlábak alkalmazását. A lakástakarék-pénztárak elkülönült tőkepiaci alrendszert képez-

nek, egy új finanszírozási lehetőséget teremtenek.

3.1.2. A hazai lakáshelyzetről röviden

2004 elején 4 millió 134 ezer lakás volt Magyarországon, ez 1000 főre számolva 409 lakást jelent, a

100 szobára jutó népesség pedig 100 alá csökkent (95. Az 1999-ben és 2003-ban végrehajtott (la-

kásviszonyok) felvételek alapján a lakott lakásállomány összefoglaló minőségi és laksűrűségi adatai

folyamatos javulást mutatnak. A 100 szobára jutó lakók száma 100 alá csökkent és ezzel átlépte a

kritikus határt, és emellett nőtt az egy főre jutó alapterület is. (3.1. ábra)

3.1. ábra: A lakott lakások alapterülete, laksűrűség



A lakásberuházások (amelyek tartalmazzák a régi lakásokban végzett felújítások, korszerűsítések

becsült értékét is) jelentős mértékben emelkedtek 1999 óta, és 2002-ben már közelítették, 2003-ban

pedig valószínűleg elérték a GDP 5 százalékát. A 2001-ben bevezetett, állami támogatású lakáshite-

lek igénybevétele robbanásszerűen növekedett, a lakáshitel-állomány 2003 végén meghaladta az

1500 milliárd forintot, amely a GDP mintegy 9 százaléka.

A lakásépítés szerkezetében hosszú évtizedek után éppen az elmúlt 4–5 évben következett be érdemi

változás. Ennek fő jellemzői:

• A beruházói kör összetételének megváltozása: a vállalkozói lakásépítés térnyerése.

• Az értékesítésre és bérbeadásra épülő lakások arányának növekedése.

• A profi kivitelezés dominánssá válása.

• Differenciáltabb méretű lakások építése.

• A lakásépítkezések területi eloszlásának átalakulása.

1998 óta folyamatosan, bár nem egyenletesen növekszik a lakásépítési konjunktúra alakulását jelző,

új lakásra kiadott építési engedélyek száma: a 2003-ban kiadott közel 60 ezer új engedély már csak-

nem kétszerese az 1999 évinek. A megépített lakások száma 2003.-ban 35.543-ra emelkedett, amely

még mindig kevesebb a szakértők által (40,000) optimálisnak ítélt adattól. Ez a 40,000 új lakás terem-

tené meg az ideális egyensúlyt a régi, és az új lakások között, sőt (közvetlenül) évenként 1, 2%-al

növelné GDP-t, jelentős adóbevételeket, és munkahelyteremtést (több tízezer) okozna.

Az új építkezések magas minőségi színvonala, valamint a régi lakásokban történő korszerűsítések,

felújítások eredményeként gyors ütemben nő a jó minőségű lakások aránya. Ugyanakkor meghatá-

rozható a lakásállománynak egy olyan része, amely nem felel meg az alapvető minőségi követelmé-

nyeknek sem. 2003-ban 14 százaléka az összes lakásnak (csaknem 530 ezer lakás) sorolható a leg-

rosszabbnak ítélt kategóriába. (Jelentős mértékű még az elöregedett (25% háború előtti), és a komfort

nélküli otthonok aránya is.)

A magyarországi lakásállomány épülettípusok szerinti összetételében meghatározó az 1-3 lakásos

épületek túlsúlya: családi házban, illetve hagyományos parasztházban található a lakások csaknem

kétharmada (63%). Lakótelepen van a lakások közel egyötöde, míg más többlakásos épületben, pl.

hagyományos városi bérházakban, zöldövezeti épületekben további 17 százalék.

3.2. ábra: A lakottlakás-állomány megoszlása épülettípus szerint

Jelentős ma Magyarországon azoknak a háztartásoknak a száma, akik nem képesek megfizetni lak-

hatási költségeiket. A közüzemi díjak és a lakbér, hiteltörlesztések hátralékainak növekedése jól jelzi

ezt a folyamatot. 1999-ben a háztartások 7 százaléka (253 ezer háztartás) válaszolt úgy, hogy a kér-

dezést megelőző évben hátraléka volt a közüzemi díjak vagy/és a lakbér, közös költség kifizetésében.



3.1.3. Lakástakarék-pénztárak jellemzői

3.1.3.1. A lakástakarék-pénztárak előnyei: A lakástakarék-pénztár betéti és hitelkonstrukciójának számos előnye van:

- az ügyfél előre kalkulálható, állandó terhet jelentő hitelforráshoz juthat,

- a betétszámlán évente állami támogatást írnak jóvá, ami ellensúlyozza azt a tényt, hogy a be-

téti kamat fix és alacsony,

- a kölcsön kamata szintén stabil és alacsony, a tőkepiac ingadozásaitól független,

- a hitel összege a betétösszeghez igazodik, azzal egyenlő vagy annál valamivel magasabb,

- a hitel visszafizetése az alacsony kamat miatt gyors, hiszen a teljes törlesztő részletben így a

tőkerész magasabb arányt ér el; a futamidő lényegesen rövidebb, mint más lakáshiteleknél,

ezáltal nem jelent hosszú távú terhet az ügyfélnek,

- a konstrukció megnöveli a saját tőkét, amely mellé így könnyebben bevonhat az ügyfél más

hitelforrást is,

- igénybevételi lehetősége általában igen széles körű, de célhoz kötött: lakótelek vásárlás, új la-

kás építése, vásárlása, felújítás, korszerűsítés, csere, bővítés, helyreállítás, közműfejlesztés,

fenti célokra felvett bankhitel kiváltása, társasházak, lakásszövetkezetek,

- a lakástakarék-pénztár ügyfele bárki lehet, és többféle konstrukcióból választhat.

A lakástakarék-pénztár szempontjából előny, hogy

- a hitelkockázat alacsony,

- az élőtakarékossági konstrukció áthidalja a rövid lejáratú betétek és a hosszabb futamidejű hi-

telek közötti lejárati különbséget, amely a hazai pénzintézeteknél jelentős gondot okoz,

- az állam támogatja működésüket, közös cél az ügyfélkör bővítése is, mert működésükkel a la-

kástakarék-pénztárak ösztönzik a saját kezdeményezést, és mérsékelik az állami szerepválla-

lás szükségességét a lakásépítésben, vagy a lakáskölcsönök törlesztésének támogatásában.

3.1.3.2. A zárt rendszerű lakás-élőtakarékosság elve: Alapelv: a közös alapban takarékoskodók számára sokkal hamarabb lehetővé válik (az élőtakarékos-

ság segítségével9 a kiszemelt ingatlan megszerzése, mintha egyedül takarékosodott volna.

A zárt rendszer szereplői:

Előtakarékoskodó: Megtakarításait a szerződésben vállalt havi, negyedéves vagy éves rend-

szerességgel a lakástakarék-pénztárnál nyitott lakás-élőtakarékossági számláján helyezi el,

melyet egy megadott minimális ideig fenntart (hazánkban min. 4 év).

Hitelfelvevő: Már összegyűjtött egy meghatározott betéti összeget. Jogosult arra, hogy meg-

takarításainak bizonyos hányadának megfelelő (általában 100 %-ig) hitelt vehessen fel kedve-

ző kamatozással. A hitelfelvevő vállalja, hogy a felvett hitelt csak lakáscélra használja és a

meghatározott futamidő alatt visszafizeti.

Lakástakarék-pénztár: Olyan szakosított pénzintézet, amelynek tevékenységi köre korláto-

zott, működésükre és kockázatvállalásukra szigorú szabályok vonatkoznak. Tevékenységük

megkezdéséhez a PSZÁF engedélye szükséges. A megkötött szerződések alapján betétgyűj-

tést és hitelnyújtást végez. Szerződéseinek értékesítéséhez üzletkötőket igénybe vehet.



Állam: A makroszintű céljainak elérése érdekében a megtakarításokat állami támogatás for-

májában fizikailag is támogatja. Az állami támogatás mindig az aktuális évben összegyűjtött

megtakarítások után jár, annak bizonyos százalékában van meghatározva, és éves szinten

maximálják mértékét. Az állam továbbá garantálja a lakás-élőtakarékossági konstrukció biz-

tonságát, elősegíti a lakáshelyzet javulását, és irányítani tudja a települések fejlődését.

3.3. ábra: A lakástakarékosság zárt rendszere

Jóváírt betéti kamat BEFIZETÉSEK Állami támogatás és kamatai

KIUTALÁSI ÖSSZEG HITELTÖRLESZTÉSEK

Kifizetések az ügyfelek számára:

MEGTAKARÍTÁSOK + HITELEK

3.1.3.3. A lakás-előtakarékosság három fázisa:

Megtakarítási szakasz:

Az előtakarékoskodó a szerződésének megfelelően megtakarításait elhelyezi az előtakarékossági

számláján, melyen jóváírják az adott évben a kamatokat, állami támogatást és ennek kamatait. A ügy-

fél, és a lakás-takarékpénztár között létrejövő szerződés fő tartalmi elemei:

- Szerződéses módozatok: A szerződés speciális feltételeit határozza meg: betéti és hitel időszak,

futamidő, havi megtakarítási összeg, szerződéses összeg, számlanyitási díj, betét és hitel aránya.

- Szerződéses összeg: A megtakarítás és a folyósítandó lakáskölcsön összege. A szerződéses

összeg 10.000 Ft egész számú többszöröse lehet, de minimum 100.000 Ft.

- Felhasználási kör: Lakásépítés és vásárlás, lakáscsere, telek vásárlás, korszerűsítés, felújítás,

bővítés, átépítés, hitelintézettől felvett lakáshitel kiváltása, közművesítés.

- Havi megtakarítási összeg: Mindig a szerződéses összeg ezrelékében adja meg a pénztár. Ezt az

összeget kell havonta befizetni ahhoz, hogy a tervezett időpontban az ügyfél a pénzéhez jusson.

Lehetőség van arra is, hogy az ügyfél kevesebbet vagy többet fizessen, illetve külön befizetéseket

teljesítsen. (A magyar ügyfelek többsége 6.000 és 8.000 Ft közötti összeget képes lakáscélra ha-

vonta megtakarítani.)

- Megtakarítási idő: Az első betételhelyezéstől az összegyűlt betét felvételéig eltelt idő. A minimális

megtakarítási idő 4 év, maximuma 8 év.

- Számlanyitási díj: A szerződéses összeg 1 %-a. Ez fedezi a pénztár működési költségeit, valamint

az üzletkötők jutalékát. (A díj „hivatalosan”, (ha a hitelt ne veszik igénybe) az ügyfélnek visszajár.)

Bizonyos akciók keretében és egyes célcsoportoknál kedvezményes díjat állapítanak meg.

- Szerződő ügyfél: Szerződést bármely – belföldi és külföldi – természetes személy köthet, de a

kedvezményezett csak devizabelföldi lehet. A vállalkozások és jogi személyek nem köthetnek

szerződést. Kivétel: lakásszövetkezet, társasház.

- Kezelési költség: Az összeg, amit a pénztár a betétek, és a hitel kezeléséért az ügyfélnek költség-

ként felszámít.



- Értékszám: Fontos mutató, kiszámítására a kiutalási sorrend megállapítása érdekében van szük-

ség. Kiszámításánál a szerződéses összeg, a jóváírt kamatok nagysága és a betételhelyezések

rendszeressége játssza a legfontosabb szerepet.

Az ügyfél a megtakarításait folyamatosan tehát egy takarékszámlán helyezi el. A megtakarítások után

a pénztár 3 % betéti kamatot ír jóvá minden hónapban és a naptári év végén tőkésíti azt

Állami támogatás: Az olyan ügyfél számára, aki állami támogatást is igényelt, egy elkülönített számlán

a pénztár bizonyos időközönként jóváírja azt. Az állami támogatásra is 3 % kamat jár és tőkésítési

szabályai is a megtakarításokhoz hasonló. Alapelve, hogy az állam a betétgyűjtést támogatja és elő-

segíti, valamint a pénztár által fizetett alacsony kamatot ellensúlyozza azzal, hogy a betét bizonyos

százalékának megfelelő támogatást jóváír a számlán.

Az állami támogatást vissza nem térítendő, közvetlen formában fizetik, mindig az előtakarékoskodó

által befizetett megtakarításokra. Az állami támogatás feltétele, hogy a lakás-előtakarékoskodóval

kötött szerződésben szereplő lakáskölcsön kamatának mértéke ne haladja meg a 10%-ot. A támoga-

tás mértéke az adott megtakarítási évben befizetett összeg 30 %-a, az 1997 folyamán megkötött szer-

ződéseknél az első évben 40 %.

A támogatás azonban nem haladhatja meg az évi 72.000 Ft-ot. A támogatást az állam minden szer-

ződési év végén az ügyfél takarékpénztárnál vezetett számlájára utalja át. Az állami támogatás csak 4

év után, meghatározott lakáscélra használható fel és azt az állam maximum 8 éven keresztül fizeti. A

8 évet meghaladó takarékoskodás után a teljes összeg, az állami támogatás is, szabadon felhasznál-

ható, nem kell lakáscélra fordítani.

Egy 4 éves futamidejű konstrukcióval egy kedvező, 17 % körüli hozamot lehet elérni, mint egy

hasonló futamidejű pénzpiaci betételhelyezéssel

Adott naptári évben az előtakarékoskodó, vagy kedvezményezettje csak egyetlen lakás-

élőtakarékossági szerződésnél, és csak egy alkalommal igényelheti a támogatást. Ha a szerződő fél

több szerződést kötött, és különböző kedvezményezetteket jelölt meg, akkor minden egyes kedvez-

ményezett jogosult a támogatásra.

Kiutalási szakasz: A megtakarítási szakasz után az összegyűjtött betéteket, kamatait és az állami támogatást, valamint

azok kamatait kifizetik az ügyfélnek, majd hitelképesség-vizsgálat után hitelt nyújtanak. A lakástaka-

rék-pénztár csak annyi pénzeszközt tud egyszerre az ügyfelek rendelkezésére bocsátani, amekkora a

kiutalási összeg.

A kiutalás egy minimum 3 hónapos időszakot jelent, ahol az összeg 3 hónapon belül kifizetésre kerül.

A hitelnyújtást mindig egy hitelképességi vizsgálat előzi meg, ennek eredményétől azonban a betétek

kifizetése nem függ. Azok a szerződések, amelyek kimaradtak a kiutalásból, a legközelebbi értékna-

pon már nagyobb esélyekkel indulhatnak.

Hitelszakasz: Az ügyfél a felvett hitelt törleszti. A hitelfelvételre leghamarabb 4 év után kerülhet sor. A kiutalási idő-

szakban az ügyfél nyilatkozik arról, kéri-e a lakáshitel kifizetését is. A hitel felvételének az ügyfél hitel-



képességének vizsgálata mellett, másik fontos eleme a fedezet biztosítása. A lakástakarék-pénztár a

jelzálogbejegyzést alkalmazza: arra az ingatlanra jegyzik be első helyen (a hitelezők közül azokat

elégítik először, akik jelzálogbejegyzése a telekkönyv első helyén áll) a jelzálogjogot, amely megvá-

sárlására az ügyfél a hitelt felhasználja. Esetenként kezest is kérhet a pénztár. Ez a hitelfajta egy na-

gyon kedvező, alacsony kamatú (6 % fix, napi kamatozású) lakáskölcsön.

Az állam biztosítja ezt a kamatszintet, tehát a futamidő végéig ezt kell teljesíteni. A pénztárak a szer-

ződéskötéskor már meghatározzák a hiteltörlesztő részletek mértékét. A hiteltörlesztő részletek mér-

tékét mindig a lakás-élőtakarékossági konstrukciótól függően a szerződéses összeg ezrelékében ad-

ják meg. A törlesztő részletek magukban foglalják a tőkét, a kamatot és a kezelési költséget is.

Lehetőség van rendkívüli törlesztésre is meghatározott feltételek fennállása esetén. A pénztárak a

hitelidőszakban felszámolnak bizonyos költséget, ez az adott évben fennálló hiteltartozás 0,5-1 %-a. A

hitel biztosítékaként szolgál még a kockázati életbiztosítás, melyet a hitelfelvevő köt meg.

Egyéb „idő előtt felvehető” hitel lehetőségek a lakás-takarékpénztáraknál:

I. Áthidaló kölcsön: Aki sokallja a négy éves megtakarítási időt, annak kidolgoztak egy olyan

hitelkonstrukciót, amely által lehetőség nyílik a szerződéses összeg kiutalás előtti megszerzé-

sére. A kiutalást tehát előre lehet hozni, az áthidaló kölcsön felvétele és a tényleges kiutalás

közötti ideig az ügyfél piaci kamatokat fizet.

Az áthidaló kölcsön összege maximálisan a szerződéses összeg lehet. Az összeg felvételét

szigorú hitelvizsgálat előzi meg. A kiutalási időpontig az ügyfél az áthidaló kölcsönt nem tör-

leszti, a kiutaláskor az alapkonstrukció hitelét kapja meg az ügyfél, amivel a piaci kamatozású

áthidaló kölcsönt váltja ki.

II. Előhitel: Ha az áthidaló kölcsön felvételéig is túl sok idő telik az ügyfél szerint, akkor a lakás-

élőtakarékossági szerződés megkötése után felvehető az előhitel. Az előhitelt szigorú hitelké-

pességi vizsgálat mellett nyújtják. Jelentős fedezet nyújtását is igénylik, és több kezes meg-

nevezése is szükséges lehet. Az előhitel piaci, változó kamatozású. A hitel felvétele után az

ügyfél fizeti a lakás-élőtakarékossági számlára a megtakarításokat és a felvett hitel után pedig

a piaci, 27-30 %-os kamatokat teljesíti.

3.1.4. Lakás-takarékpénztárak Magyarországon:

A törvény hatályba lépését követően (1997. június 2-án) három pénztár kezdhette meg működését. A

lakáshitelezés területén vezető szerepet betöltő OTP Bank önállóan, külföldi segítség nélkül kezdett

neki pénztára szervezésének. Az osztrák EA-Generali magyarországi érdekeltségeit (Postabank, Pro-

videncia, Generali Biztosító) szervezte egy csoportba a Lakáskasszához. A harmadik szereplő a Ta-

karékbank, amely az egyik legnagyobb német pénztárral közösen alakította meg pénztárát, a

Fundamentát.

(A nagy érdeklődés fő oka az volt, hogy az új rendszerben igazán a pénztárakat működtető pénzinté-

zetek tesznek majd szert haszonra, miután alacsony betéti kamatok mellett a lakosság megtakarítása-

it, és ráadásul az állami támogatást is piaci kamaton forgathatják meg. )

• Lakáskassza Első Általános Lakás-takarékpénztár Rt. 1997.-ben kezdte meg működését. Az

alapításkor a 2 milliárd Ft saját tőkén felül további 400 millió Ft alapítási költséget fizetett.



• Otthon Magyar-osztrák Lakás-takarékpénztár Rt.-t 1998.-ben alapították 1,5 milliárd Ft jegy-

zett tőkével. A Lakáskassza Rt. átvette az Otthon Rt. szerződéseit.

• Fundamenta Magyar-német Lakás-takarékpénztár Rt.-t 1,6 milliárd Ft jegyzett tőkével alapítot-

ták, működését 1997.-ben kezdte meg. A Fundamenta, és a Lakáskassza 2002-ben egyesült.

• OTP Lakás-takarékpénztár Rt.-t kizárólagos tulajdonosként alapította az OTP Rt. 1 milliárd fo-

rint jegyzett tőkével. Tapasztalatai és ismertsége révén óriási helyzeti előnye volt. Működését

1997.-ben kezdte meg.

A szerződések számát és a szerződések összegét tekintve piacvezető 2001.-ig, 49%-os ré-

szesedéssel, 2002–től a Lakáskassza-Fundamenta Rt. is felzárkózott (lásd a 3.2. táblázatot).

3.2. táblázat: A pénztárak mutatói, 2005 áprilisában (milliárd forint) Mutatók Fundamenta-

Lakáskassza OTP Összesen

Betétszerződések (ezer db.) 442 499 951 Szerződéses összeg 479 471 950 Már kifizetett betét 74 67 141 Már folyósított hitel 8 7 15

Beváltott szeződések értéke 476 426 902

Forrás: Figyelő: XLIX, 22. szám

3.1.5. Lakástámogatás ma Magyarországon (2004)

1. Lakásépítési kedvezmény („szocpol” kedvezmény

A kedvezmény vissza nem térítendő állami támogatás, melyet az igénylő által eltartott, vele közös

háztartásban élő, és együtt költöző gyermekek ill. eltartottak után, kizárólag új lakás építéséhez, illető-

leg újonnan épített lakás megvásárlásához lehet igénybe venni, amely csak egyszer vehető igénybe.

Három vagy annál több gyermek esetén a kedvezmény fele („fél szocpol”) lakásbővítéshez is igény-

be vehető, ha az legalább egy szobával való bővítést jelent.

A korábbi évektől eltérően családi, vagy ikerház tetőterének beépítéséhez már nem jár kedvezmény,

akkor sem, ha ott önálló lakás kerül kialakításra. Viszont amennyiben a főfalakat megemelve történik

emeletráépítés, és így új lakás jön létre, igénybe vehető a kedvezmény. Speciális szabály érvényesül

a két vagy több gyermekes családokra, mivel ők nem csak hozzáépítéshez, emeletráépítéshez, ha-

nem tetőtér beépítéshez is igénybe vehetik ezt a kedvezményt.

Lakásépítési kedvezményt az a nagykorú, magyar állampolgár igényelhet, aki a kedvezményt a saját,

méltányolható lakásigénye kielégítésére fordítja. Külföldi állampolgárok, illetve hontalanok támogatá-

sát az egyéb feltételek megléte esetén a Pénzügyminisztérium engedélyezi.

A fentiek alapján nem jogosult lakásépítési kedvezményre az a személy, akinek (házastársának, élet-

társának, kiskorú gyermekének, együttköltöző családtagjának) már van lakása. Amennyiben azonban

az igénylőnek 50%-ot meg nem haladó tulajdoni hányada van egy olyan lakásban, amely tulajdonkö-

zösség megszüntetése, vagy öröklés folytán került a tulajdonába, nem esik el a kedvezménytől.

Kedvezmény összege:

2004. április 1-jétől emelkedik „a szocpol”. Egy gyermek után 800 ezer, két gyermek után 2 millió,

három gyermek után 3,2 millió, négy gyermeknél pedig 4 millió forint vissza nem térítendő lakáscélú



állami támogatás jár majd. Az emelés természetesen a „félszocpolra”, és az úgynevezett megelőlege-

ző kölcsönre is kiterjed.

3.3. táblázat: A szociálpolitikai kedvezmény alakulása

gyermekszám 2002. december 1-től 2004. április 1-től 1 gyermek után 500 000 800 000

2 gyermek után 1 600 000 2 000 000

3 gyermek után 2 700 000 3 200 000 4 gyermek után 3 200 000 4 000 000

A lakásbővítéshez a fenti összeg fele (fél szocpol) vehető igénybe. Ha korábban az új lakás építésé-

hez, megvásárlásához az építtetők, vevők hitelintézeti kölcsönt vettek fel, az adósokat az utóbb szüle-

tett gyermekük után is megilleti. A „szocpol” a még fennálló tartozásuk csökkentésére, valamint a

gyermek születésének időpontjáig a ténylegesen felmerült - kamattámogatással csökkentett - szerző-

déses kamatoknak a kedvezményre eső összegére.

2. ÁFA visszatérítés

Az adó-visszatérítési támogatás új lakás építésekor az építési költség megfizetéséhez, az értékesítés

céljára épített, és építtetett új lakás megvásárlásakor pedig a vételár kifizetéséhez igényelhető.

Áfa-visszatérítést az a nagykorú, magyar állampolgár igényelhet, - akinek, (házastársának, élettársának, kiskorú gyermekének, együttköltöző családtagjának)

nincsen másik lakástulajdona, vagy állandó használati joga, bérleti jogviszonya,

- és a kedvezményt a saját, méltányolható lakásigénye kielégítésére fordítja.

A támogatás összege az építési költségről kiállított bizonylatokban, illetve a lakásvásárlásról kiállított

számlában feltüntetett általános forgalmi adó 60 százaléka, maximum 400 000 Ft. A kedvezményt kizárólag hitelintézeteken keresztül lehet igényelni. A támogatás iránti kérelem bárme-

lyik, hitelintézetnél kérhető. A hozzájárulás alapján az APEH jogosult az ellenőrzés eredményéről a

folyósító hitelintézetet tájékoztatni.

A saját beruházású magán-lakásépítésnél az adó-visszatérítés összegének negyede csak a haszná-

latbavételi engedély bemutatása után folyósítható, lakásvásárláskor pedig nem az eladónak, hanem a

vevőnek folyósítják a támogatást.

3. Kamattámogatás, kiegészítő kamattámogatás

A jelzáloghitelek kamatterheinek enyhítésére az állam a hitelek forrásául szolgáló jelzáloglevelek ka-

matához támogatást nyújt a hitelintézeteknek, így közvetve pedig a hitelfelvevő részére.

A támogatás lakásépítéshez, az új és a használt lakások megvásárlásához, bővítéséhez, korsze-rűsítéséhez, valamint a lakásszövetkezetek, és társasházak közös tulajdonú részeinek felújításához

hitelintézettől felvett jelzáloghitel-kamatokat csökkenti.

Az új lakásoknál az állami kamattámogatás mértéke a jövőben a megfelelő futamidejű állampapírho-

zam 60 százaléka, míg a használt lakások esetében a megfelelő futamidejű állampapírhozam 40 szá-

zaléka lesz. Ez azt jelenti, hogy a kölcsön futamidejével megegyező állampapírok hozamszintjét kell

figyelembe venni: 8 százalékos állampapír-piaci hozamnál, az állami támogatás 4,8 százalékos új



lakás esetében, míg 3,2 százalékos támogatás használt lakás esetében. A jelenlegi rendszerben az

ügyfélkamat plafonja fix 5, illetve 6 százalék, az ezen felüli rész az állami kamattámogatás.

A használt lakások esetében a támogatott hitelek felső határa a jelenlegi 15 millió forintról 5 millió forintra csökken, új lakásoknál a támogatott hitelek felső határa 15 millió forint marad.

4. Akadálymentesítési támogatás

Súlyosan mozgássérült személyek lakásának műszaki akadálymentesítése többletköltségeihez

vissza nem térítendő támogatás vehető igénybe, amely felhasználható meglévő lakás korszerűsíté-

séhez, illetve új lakás kialakításához (építés, vásárlás). A támogatás kizárólag egyszer igényelhető. A

támogatást maga a mozgássérült, vagy a mozgássérült személyről saját háztartásában gondoskodó

közeli hozzátartozó igényelheti, ha:

- mozgássérült személy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette,

- az állapotában a jövőben lényeges javulás nem várható, és

- a mozgássérült személy a teljesen mozgásképesek használatára tervezett, az

általános építési előírások szerint megépített lakóépületet, vagy az abban lé-

vő lakást egyáltalában nem, vagy csak indokolatlanul nagy nehézségek árán

tudja rendeltetésszerűen használni, és az épületben, lakásban lévő akadályo-

kat többletköltségek árán lehet megszüntetni.

A támogatás összege: Új lakás építéséhez, vásárlásához legfeljebb 250,000 forint, meglévő lakás műszaki akadálymentesí-

téséhez legfeljebb 150,000 forint igényelhető. Ha a kérelmet nem a mozgássérült, hanem az őt saját

háztartásában ellátó közeli hozzátartozója igényli, egységesen legfeljebb 100,000 forint támogatás

fizethető.

5. Lakóház felújítási támogatás

Állami támogatás, amely a társasházak közös tulajdonú helyiségeinek, valamint a lakásszövetkezetek

tulajdonában álló épület-részeinek felújítására, korszerűsítésére felvett hitelintézeti kölcsönök kamata-

inak törlesztéshez nyújt lehetőséget.

A kamattámogatás alapfeltétele:

• a társasházközösség, vagy a lakásfenntartó szövetkezet rendelkezik felújítási alappal,

• az első közgyűléstől, vagy ha az épület használatbavétele későbbi időpontra esik, úgy a

használatba vételtől, ill. birtokbavételtől számított 90 napon belül kezdje meg a felújítási alap

képzését az előírt mértékben,

• az alap pénzeszközeit hitelintézeti számlán helyezze el, és ezt az összeget részben vagy

egészben felújítási munkákra használja fel.

A vissza nem térítendő állami támogatás bármely hitelintézetnél igényelhető, mértéke a törlesztés

első 5 évében a kamat 70%-a, második 5 évében pedig 35%-a.

Az eddig felsorolt támogatásokat a mellékelt táblázatban foglaltuk össze, és néhány egyéb támoga-

tással egészítettük ki.



3.4. ábra: A hazai lakástámogatások összefoglalása (Forrás. Magyaroszág.hu)



3.2. Jelzáloghitelezés

Jelzáloghitel: Olyan hitel, amelyet a hitelintézetek hosszú lejáratra nyújtanak általában fejlesz-

tési célok finanszírozására, jelzálogfedezet kikötése mellett. A zálogjog a hitelezésben a fedezet biztosításának egyik legfontosabb eszköze. A zálogjog kikötése

lehetővé, hogy a hitelező az adós nem fizetése esetén a zálogtárgyból kielégíthesse követelését. E

hitel jellegzetessége, hogy a megterhelt vagyontárgy nem kerül a zálogjog jogosultjának birtokába, a

kötelezett megtartja és használja a zálogtárgyat.

A zálogjog csak követelésre, valamint a kamatokra, a követelés érvényesítésének költségeire, és a

zálogtárgyakra fordított szükséges költségekre terjed ki. A jelzálogjog létrejöttéhez annak nyilvántar-

tásba való bejegyzése szükséges.

Az ingatlan fedezet ellenében nyújtott jelzáloghitelezés lehetővé teszi, hogy az immobil ingatlanok –

termőföld, épületek, építmények – pénzügyileg mobillá váljanak. A jelzáloghitelt nem feltétlenül ingat-

lannal kapcsolatos cél megvalósítására nyújtják, hanem „bármilyen” hosszú távú fejlesztési cél finan-

szírozásához felhasználható. A legjelentősebb szerepet e hitelezési forma mégis a lakások, a keres-

kedelmi és ipari ingatlanok, valamint a mezőgazdasági és kommunális beruházások finanszírozásá-

ban játssza.

E hiteleket hosszú lejáratra, sokszor 20-30 évre nyújtják. E hitelek tehát hosszú távú forrást is igényel-

nének. A magyarországi hitelintézetek forrásai azonban jellemzően rövid lejáratúak (rövid lejáratú

betétek). A fejlesztési célú hitelek kockázata is nagyobb a jövő bizonytalansága miatt.

Jelzáloghitelezéssel bármely hitelintézet foglalkozhat. Jelzáloghitelt elsősorban betétekből, vagy köt-

vények kibocsátásával gyűjtött forrásokból nyújtanak. A jelzálog-hitelintézet sajátossága az, hogy csak

e speciális, kifejezetten jelzáloghitelezésre szakosodott hitelintézet bocsáthat ki ún. jelzálogleveleket.

A jelzáloglevelek kibocsátása megoldja az eszköz és forrásoldal lejárati szerkezetének összhangját,

mintegy pótlólagos forrást biztosítva. A jelzáloglevelek biztosítják e hitelek refinanszírozását is. A jel-

záloglevelek kibocsátására a jelzáloghitelek folyósítását követően kerül sor.

A jelzáloglevél speciális, hosszú távú forrásgyűjtést tesz lehetővé a jelzálogbankok számára a tőkepi-

acon. A jelzáloglevél alacsony kockázatú befektetésnek tekinthető, biztonságát az állampapírhoz

szokták hasonlítani. Hozama is viszonylag alacsony lehet. A jelzáloglevél kibocsátásának feltételeit

szigorú törvényi előírások határozzák meg. A jelzálogjog gyors, egyszerű érvényesíthetősége teszi

biztonságossá ezt az értékpapírt.

3.2.1. A jelzáloglevél

3.2.1.1. A jelzálog-hitelintézet létrehozásának, jelzáloglevél kibocsátásának feltételei

A jelzáloghitelezés intézményének megerősítése javíthatja a fejlesztési célok finanszírozásának feltét-

eleit. Azonban a pénzintézetek fejlesztési célú finanszírozásba való bekapcsolódását akadályozza a

hosszú távú források hiánya, a kockázatot növelő gazdasági és jogi környezet. A speciális, magas

biztonságot jelentő jelzáloglevelek kibocsátásának lehetősége megfelelő futamidejű forrást tud biztosí-

tani a jelzáloghitelezéshez. A jelzáloghitel nyújtásának feltételei:



Megfelelő gazdasági és jogi környezet: Alacsony inflációs ráta, elfogadható kamatok, reálnö-

vekedés mind a gazdaságban, mind a jövedelmekben.

A jelzálog érvényesíthetőségének jogi garanciái: Biztosítani kell, hogy a jelzáloggal terhelt in-

gatlanból a hitelező a lehető legrövidebb idő alatt, és a legegyszerűbb módon elégíthesse ki

igényét az adós nem fizetése esetén.

Fejlett tőkepiac: Fontos a jelzáloglevelek felvevő piaca. A potenciális vásárlók az intézményi

befektetők, nyugdíjalapok, biztosítási társaságok, befektetési alapok és lakástakarék-

pénztárak. Vásárló lehet a lakosság is. A jelzáloglevelek másodlagos forgalmát a tőzsdei for-

galmazás biztosíthatja.

Jól működő ingatlanpiac: Ez a piac különösen a termőföld esetében hiányzik még. A földzá-

logjog, mint hitelbiztosíték csak megfelelő földforgalom mellett tudja csökkenteni a bankok hi-

telezői kockázatát. A jelenlegi nyomott földérték csökkenti a hitelezési lehetőségeket. Nagyon

fontos a megalapozott ingatlanértékelés.

Megfelelő ingatlan-nyilvántartás: A nyilvántartásnak naprakésznek kell lenni.

3.2.1.2. A jelzáloglevél jellemzői

Névre szóló, átruházható értékpapír, amelyet a kizárólag ingatlanra alapított jelzálogjog fedezete mel-

lett hitelező jelzálog-hitelintézetek bocsáthatnak ki. Lejáratkor a kötvényhez hasonlóan a tőke és a

kamat megfizetését ígéri, itt azonban a kibocsátónak mindenkor rendelkeznie kell a forgalomban lévő

jelzáloglevelek még nem törlesztett névértéke, és kamata összegével megegyező értékű fedezettel.

A fedezet lehet rendes fedezet, azaz a jelzáloghitelből eredő tőke- és kamatkövetelés, valamint pótfe-

dezet, amely a rendes fedezetet kiegészítő likvid eszközökből állhat. Ezek lehetnek:

- az MNB-nél elkülönített, zárolt bankszámlán tartott pénz,

- állampapírok,

- állami készfizető kezességvállalással kibocsátott értékpapír,

- állami készfizető kezességvállalás mellett nyújtott hitel.

A fedezeten belül a rendes fedezet aránya nem lehet kevesebb 80%-nál. Ha a nyújtott jelzáloghitel

összege a fedezet értékének 60%-át meghaladja, rendes fedezetként max. a 60% mértékéig vehető

figyelembe.

A jelzáloglevélnek kötelező tartalmi és formai kellékekkel kell rendelkeznie:

- a jelzáloglevél elnevezés,

- a kibocsátó megnevezése és cégszerű aláírása,

- a jelzáloglevél típusának megjelölése (bemutatóra vagy névre szóló),

- névre szóló jelzáloglevél esetén a jelzáloglevél tulajdonosának megnevezése,

- a jelzáloglevél sorozatának betűjele, a jelzáloglevél kódja, sorszáma,

- a jelzáloglevél névértéke,

- a kamat mértéke, a kamatszámítás módja,

- változó kamatozás esetén az induló kamatláb mértéke, a kamatláb változásának elvei, a ka-

mat számításának módja,

- a jelzáloglevél lejárata, a kamatfizetés és a beváltás (törlesztés) időpontjai és mértéke,



- az átruházásra vonatkozó esetleges korlátozás,

- a kibocsátott sorozat össznévértéke,

- a jelzáloglevél kibocsátásának helye és ideje,

- vagyonellenőr igazolása az előírás szerinti fedezet meglétéről, és annak nyilvántartásba tör-

tént bejegyzéséről.

Vagyonellenőr: A jelzálog-hitelintézet bízza meg a vagyonellenőrt, és a megbízás érvényességéhez a

Felügyelet engedélye szükséges. A vagyonellenőr aláírásával garantálja a jelzáloghitelek fedezetének

meglétét és ezzel egyúttal a jelzáloglevél biztonságát. Szerepe, jogállása garanciális lehetőségeket

biztosít a jelzáloglevelek fedezetének ellenőrzésére.

3.2.2. A nemzetközi jelzáloghitel, hazai történeti áttekintés:

Kialakulásának alapja a telekkönyvi rendszer kialakítása volt, amelyben Ausztria járt élen a XVIII. szá-

zadban. Európa első jelzálogtörvényét - Jelzálog- és csődtörvény - Poroszországban fogadták el

1722-ben. Az első jelzáloghitelezéssel foglakozó pénzügyi vállalkozás pedig az 1770-ben alapított

Silesian Landschaft volt.

Általános törekvés volt, és ma is az mindenhol, hogy a jelzáloghitelezés és a jelzáloglevél-kibocsátás

minél kisebb költséggel történjen. Európai Unió: A jelzáloghitelezés jelentősége az EU tagállamaiban

rendkívül nagy, a jelzáloghitel-állomány az EU GDP-jének több mint egyharmadát teszi ki, és a ma-

gánháztartások eladósodása több mint 80%-ban jelzáloghitel.

A nemzetközi jelzálogpiacon a jelzáloghitelezés két modellje ismert:

Német modell: A német jelzálogbankok szakosított hitelintézetként működnek. A jelzáloghitel-

intézetek működésének felügyelete szigorúbb a kereskedelmi bankokénál. E modellben a hitel

a hitelnyújtó mérlegében marad, és a jelzáloglevelet is a hitelnyújtó bocsátja ki.

Amerikai modell: A jelzálogpiac kétszintű. Az elsődleges piacon sokféle hitelnyújtó vesz részt,

akik követeléseiket vagy a saját portfoliójukban tartják, és közvetlenül értékesítik intézményi

befektetőknek, vagy pedig a másodlagos piacon adják el követeléseiket. A másodlagos pia-

con történik a jelzálogkölcsönök adásvétele, és értékpapírosítása. A másodlagos piacon a jel-

záloghiteleket csomagokba rendezik, amelyekre értékpapírokat bocsátanak ki. E modell lé-

nyege, hogy a hitel kikerül az elsődleges hitelnyújtó mérlegéből, és a pénzbevétel lehetővé te-

szi az újabb hitelnyújtást.



A jelzáloghitelezés Magyarországon: E hitelezés feltétele Magyarországon is az ingatlanok telekkönyvezése volt. Az 1723. CVII. tv. rendel-

kezett először a „betáblázásokról”, de ez még ingó zálogra is vonatkozott.

A mai értelemben vett ingatlan-jelzálogjogot az 1840. évi XXI. tc. megszületésétől számíthatjuk. Az

1848-49. évi forradalommal megtörtént a jobbágyfelszabadítás és eltörölték az ősiség intézményét.

Ennek következtében a nagybirtokosok kezdeményezésére jött létre 1862-ben a Magyar Földhitelinté-

zet, mely 1863-ban kezdte meg működését.

Működése nem oldotta meg a kisbirtokosok (5-10 hold) hiteligényét, ezért 1879-ben létrejött a Kisbir-

tokosok Országos Földhitelintézete. Az intézet zálogleveleit eleinte a Pesti Hazai Első Takarékpénztár

vásárolta meg. Az intézet a kölcsönnyújtás és záloglevél-kibocsátás mellett részt vett a kormány bir-

tokpolitikájának végrehajtásában, folyószámlát is vezetett, valamint betéteket is gyűjtött. Az intézet

1925-től külföldi valutában is nyújthatott kölcsönt és bocsáthatott ki záloglevelet.

1898-ban jött létre az Országos Központi Hitelszövetkezet, amely az öt hold alatti törpebirtokosok

hiteligényeinek kielégítését célozta meg. Fenti három szervezet 1911-ben létrehozta a Magyar Földhi-

telintézetek Országos Szövetségét, melynek célja a kormányzat birtokpolitikai műveleteinek lebonyolí-

tásában való segédkezés volt. 1936-ban Országos Földhitelintézet néven egyesültek, amely 1947-ig,

az államosításokig működött.

Jelzálog-hitelintézetek alakulása és működése Magyarországon 1996 után:

Földhitel és Jelzálogbank Rt. (FHB) 1997. október 21-én 3 milliárd forint alaptőkével négy bank, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank

Rt., a Mezőbank Rt., a Postabank és Takarékpénztár Rt., a Pénzintézeti Központ Bank Rt., és a Pénz-

ügyminisztérium alapította.

Az FHB feladata a hosszabb megtérülésű fejlesztések hatékony finanszírozásának biztosítása, a nö-

vekvő hosszú távú megtakarítások gazdaságba történő visszaforgatása. Az FHB a hosszú távú fej-

lesztési hiteleket nyújt, a kereskedelmi bankokat az ilyen célú hitelek folyósítása érdekében refinanszí-

rozza, a hitelekhez szükséges forrásokat a tőkepiacról a jelzáloglevél kibocsátásával teremti meg.

Az induló FHB fő stratégiai irányvonala a termőföldtulajdonhoz kapcsolódó jelzáloghitelezés volt. A

mezőgazdasági művelésű földterületek hitelezésénél több problémával is meg kellett küzdeni, amely

végül is stratégiai irányváltásra késztette a bankot. A problémák közé tartozott, hogy a magyarországi

birtokstruktúra a termőföldek csak kis részét teszi alkalmassá a földjelzálog-alapú hitelezésre, illetve a

földtulajdon, és a földhasználat gyakran elvált egymástól, a bérlő pedig hazánkban nem terhelheti

jelzáloggal a földet. Nehezítette a hitelnyújtást a nyilvántartási rendszer és a Nemzeti Földalap hiánya,

amely átvette volna a rosszul végződő hitelügyletek során birtokba vett földeket.

Az FHB 4 üzletágban alakította ki stratégiáját:

a lakosság részére nyújtott lakásfinanszírozást, amely kapcsolódik az állami lakástámogatási

rendszerhez,

vállalkozási célú ingatlanok fejlesztése, az értékesítési célú lakásépítés finanszírozása,

földterülethez kapcsolódó pótlólagos és tartós finanszírozás,

önkormányzati és a hozzájuk kapcsolódó közműtársaságok finanszírozása.



Költségcsökkentés érdekében nem alakított ki országos fiókhálózatot, de igen sok bankkal kötött

együttműködési szerződést az FHB bankszolgáltatásainak értékesítésére.

HVB Jelzálogbank Rt. Hypo Vereinsbank és a Bank Austria Creditanstalt 2001-es fúziójával létrejött HVB Bank Magyaror-

szág Rt. által tulajdonolt HVB Jelzálogbank Rt. a vállalati finanszírozást helyezte előtérbe. Csupán

azoknak a lakást vásárló természetes személyeknek ad kölcsönt, akiknek házát, lakását olyan vállal-

kozó építi, aki a magyarországi HVB bank ügyfele. 2002. évtől a stratégiája, hogy a saját hitelezés

mellett más bankok lakáshiteleinek refinanszírozása révén gyűjtene jelentősebb állományt.

OTP Jelzálogbank Rt. Az OTP Bank 100%-os tulajdonában lévő OTP Jelzálogbank Rt. 2002. február 1-én kezdte meg mű-

ködését. Átveszi az anyabank által 2001. augusztustól folyósított, de a jelzálogbanknak szánt mintegy

20 milliárd forint összegű forráshiteleket várható.

2003. szeptember végén a három jelzálog-hitelintézet kibocsátott jelzáloglevél állománya, 752,8 milli-

árd forintot tett ki, amelyből 420,2 milliárd forintnyit nyilvános forgalomba hozatal útján értékesítettek.

3.5. ábra: A jelzáloglevél-piac összetétele kibocsátók szerint 2003. 09. 30-án

2004. június 30-án a lakáshitelek állománya 1643 milliárd Ft volt, amely a GDP közel 9 százaléka, és

melynek 84%-át államilag támogatott lakáshitelek tették ki. Az összes hitelállomány 42%-a a bankok-

nál, 51%-a a jelzálog-hitelintézeteknél, 7%-a takarékszövetkezeteknél koncentrálódott. Az állomány

96%-a a hitelek minősítése szempontjából problémamentes volt, közel 3%-a külön figyelendő, az átlag

alatti, kétes vagy rossz minősítésű hitelek pedig 1,1%-ot tettek ki.

2004 I. félévében 65 ezer lakáshitelt engedélyeztek 269 milliárd Ft értékben. Az engedélyezett hitelek

számában az előző év I. félévéhez képest 34%-os, összegében 32%-os csökkenés következett be,

amit egyrészt a kereslet csökkenése, másrészt a lakáshitel-kondíciók változása okozhatott.

A 2004. I. félévben engedélyezett lakáscélú hitelek összegének 74%-a államilag támogatott hitel volt.

A tárgyidőszakban egy-egy ügyfél részére átlagosan 4,2 millió Ft összegű lakáshitelt engedélyeztek,

az előző év azonos időszakához viszonyítva nem számottevő a növekedés. Átlagosan a legnagyobb

összegű lakáshiteleket (4,6 millió Ft-ot) a jelzáloghitel-intézetek engedélyezték.

Az előző év azonos időszakában a használt lakások vásárlása volt a leggyakoribb hitelcél, amelynek

gyakorisága azonban jelentősen csökkent. Míg 2003 I. félévében a folyósított hitelösszeg 54%-át (216



milliárd Ft-ot) használt lakások vásárlására költötték, addig jelen félévben csak 38%-át (111 milliárd

Ft-ot). Így mind a hitelcélok számában, mind összegében az építés és az új lakás vásárlása megha-

ladta a használtlakás-vásárlásokat.

A lakáscélú hitelek futamideje átlagosan közel 13 év, a hitelcélok közül a lakásépítés, és az új lakás

vásárlás esetén pedig meghaladja a 17 évet.

3.3. A nyugdíj-pénztárak

Összefoglalva a reform előtti magyarországi rendszer:

Magyarországon az 50-es évektől az ún. Bismarki rendszer volt érvényben, amely felosztó-kirovó

rendszer. (Ez teljesen jól tud működni nagy aktív és kisebb inaktív népesség esetén.)

A rendszer működésének lényege:

A járulékfizetők (aktív dolgozók + foglalkoztatók) által befizetett tb. járulékokból finanszírozzák a mos-

tani nyugdíjasok nyugdíját. A fizetési kötelezettséget az aktívra kiróják, a befolyt összeget a nyugdíja-

sok közt felosztják. Tulajdonképpen egy három generációt átfogó generációs szerződés köttetett a

gyermek – szülő – nagyszülő között. Amennyiben hiány keletkezik, azt a költségvetés finanszírozza.

Ha elöregedés van folyamatban (lásd M.o.), akkor nem működik egy idő után a rendszer, mert keve-

sebbet lehet kiróni, és többek között kell felosztani.

A 90-es években felismerték a problémát és változtatni akartak a rendszeren, hiszen már nem volt

elegendő az állami típusú nyugdíjrendszer; a társadalombiztosítási nyugdíjazás (1. pillér), hanem ér-

dekeltté kell tenni az egyéneket még valamivel.

Az átalakulás előzményei ezek voltak.

• 1993-ban lehetővé tették az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak (3. pillér) létrejöttét, belép-

hettek az egyének, és saját maguknak spórolhattak, de nem volt kötelező.

• 1998-ban létrejöttek a magánnyugdíj-pénztárak (2. pillér) is, amelyeknél már bizonyos embe-

reknek kötelezővé teszik a belépést.

• Magánbiztosítók, biztosítóintézetek (4. pillér) elterjedése

( Egy államháztartás jegyzet szerinti a 4. Pillér: az időskorúak járadéka, ami a 2009. után megszűnő

nyugdíjminimum helyébe lép; rászorultság elven működik. Forrását a központi költségvetés és a helyi

önkormányzat biztosítja. Bevezetése 1998-tól fokozatosan történik.

A társadalombiztosítás 1998. január 1-jétől

1998. január 1-jétől az állami szerepvállalás kizárólagossága megszűnt, egy ún. vegyes típusú nyug-

díjrendszer lépett életbe, melynek lényege, hogy a munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulékok egy

része ezután nem a társadalombiztosításhoz, hanem valamelyik magán-nyugdíjpénztárba fog befoly-

ni. Az új rendszer nem igényel többletbefizetést, csak a befizetett összeget kétfelé osztják. A rendszer

harmadik elemeként működnek az önkéntes nyugdíjpénztárak, melyek segítségével további lehetőség

van az egyéni nyugdíjak növelésére.



3.3.1. Társadalombiztosítási nyugdíj

Jellemzők:

- generációk közötti szerződés, amely a szolidaritáson, és a redisztribúción alapul,

- felosztó – kirovó elven működik,

- a tagság kötelező,

- a járulék/tagdíj fizetési alapja a bejelentett bér,

- a befizetés a jövedelem 2%-a (+6% megy a 2.ik pillérbe),

- minimális kifizetés: amit az állam a hatályos jogszabályokban meghatároz,

- állami garancia,

- a kereset alapján számítják a nyugdíjat, egyénileg is kiszámítható és garantált; hozama nem

jelentős.

3.3.2. Magánnyugdíj-pénztár-

Jellemzők:

- tőkefedezeti elven működik

Tőkefedezeti rendszer esetében a veszélyközösség akorra tőketartalékot képez, amely mindig ele-

gendő az éppen nyugdíjba vonulók élete végéig fizetendő nyugdíjjárulékokra.

- a szociális védelem individualizálását is jelenti

- a tagság választható volt (visszalépési lehetőség is volt), pályakezdőknek kötelező

- a járulék/tagdíj fizetési alapja a bejelentett bér (annak 6 %-a)

- a minimális kifizetés annyi, amennyi az egyéni számlán felhalmozódott

- állami garancia a befizetett összegre, de a hozamra nem; garanciát a nyugdíjpénztár, és a

pénztárak garancia alapja nyújt

- a hozam az egyéni számlán felhalmozott összegtől és a kívánt kifizetési idő hosszától függ

- szervezeti felépítése: közgyűlés, részközgyűlés, küldött közgyűlés, igazgatótanács, ellenőrző

bizottság, szakértői bizottságok, könyvvizsgáló

- alapíthatja: munkáltatók, szakmai szervezetek, munkáltatói szervezetek, önkormányzatok, ön-

kéntes nyugdíjpénztár

- minimális taglétszáma: 2000 fő

- tagsági feltételek: annak a pályakezdőnek kötelező, aki 42 évesnél fiatalabb és 1998. június 1-

től válik biztosítottá; tagja lehet még az, aki már biztosított és át akart lépni (47 éves kor felett

már nem ajánlott)

- minimális részvételi kötelezettség (várakozási idő): 15 év

- bevételei: a tagdíj, illetve az esetleges munkáltatói hozzájárulás, ami 10 %-ra való kiegészítést

jelent

- tartalékok, alapok: fedezeti tartalék-egyéni számla, szolgáltatási számla, likviditási tartalék, te-

vékenységi tartalék

- szolgáltatásai: - egyösszegű, járadékos

- adókedvezmény: a befizetett tagdíj 25 %-a.



Az a pénz, ami eddig a társadalombiztosítás kasszájába érkezett, most a magánnyugdíj-pénztárakhoz

került, tehát hiányzik a tb. költségvetéséből. Ezt a hiányt az állam befizeti a tb. pénztárába (még ha

kisebb összeget is fizet, mint a tényleges hiány).

3.3.3. Önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak új, intézményes formát adnak az öngondoskodásnak és

tartósan befektethető források bővítésével elősegítik a hazai tőkepiac fejlődését. A pénztárak megho-

nosítása Magyarországon a társadalombiztosítás reformjának szerves részét képezik.

A pénztár működésének alapelvei:

- Önkormányzati működés: a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a

pénztártagok jogosultak, a pénztártagok azonos jogokkal rendelkeznek.

- Zárt gazdálkodás elve: a pénztár gazdálkodásához alapokat képez, és a tagok részére egyéni számlát vezet,

a pénztár tartozásaiért saját vagyonával felel,

a tagsági viszony megszűnése, illetve a pénztár felszámolása esetén a pénztártag az

egyéni számláján lévő összeget az alapszabály szerint követelheti a pénztártól,

- Kölcsönösség: a pénztártagok közösen teremtik meg a szolgáltatások fedezetét. Minden pénz-

tártag egyben tulajdonosa is a pénztárnak.

- Önkéntesség: természetes személyek szabad akaratukból hozhatnak létre pénztárakat, csatla-

kozhatnak hozzá és léphetnek ki azokból.

- Függetlenség: a pénztárak a jogszabályi keretek között szabadon alakítják ki szolgáltatási körü-

ket és üzletpolitikájukat.

- Szolidaritás: a tagok egységes elvek alapján megállapított tagdíjat fizetnek, mely független egyé-

ni kockázatuk mértékétől.

- Társulási elv: a tagsági kör megállapításakor nem alkalmazható vallási, faji, etnikai, politikai meg-

győződés, kor és nemek szerinti megkülönböztetés.

- Non-profit működés: a pénztár eredményét sem osztalék, sem részesedés formájában nem

fizetheti ki, azt csak az alaptevékenység érdekében használhatja fel.

A pénztár az alábbi szolgáltatásokat nyújthatja:

- nyugdíjszolgáltatás (nyugdíjpénztár)

- munkanélküliek, keresőképtelenek segélyezése, kiegészítő ellátás, gyógyszer és gyógyászati

segédeszköz árának támogatása, gyermeknevelési támogatás, elhalálozás esetén a hátramara-

dottak támogatása (önsegélyező pénztár)

- az egészség védelmét szolgáló programok szervezése és finanszírozása, egészségügyi szol-

gáltatások megvásárlása (egészségpénztár)

Több pénztártípus nem működhet egy pénztár keretében.

Jellemzők:

- működési elv: váromány-fedezeti rendszer, ahol az egyes tagok által aktív korukban felhalmozott

befizetések felkamatolt értéke megegyezik a befizető élete végéig tartó nyugdíjjárulékainak ösz-

szegével.



- Szervezeti felépítés: közgyűlés (küldöttközgyűlés, részközgyűlés, igazgatótanács, ellenőrző bi-

zottság, ügyvezető

- Tagsági feltételek: 16 életév feletti magyar állampolgár, munkavállalási engedéllyel rendelkező

nem magyar állampolgár, ha az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el

és a tagdíjat fizeti. .A tagdíj minden pénztártagra nézve egységesen azonos összegű, vagy jöve-

delemarányos lehet. Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy, aki a pénztárral kötött

szerződés alapján alkalmazottjának tagdíjfizetési kötelezettségét egészében, vagy részben átvál-

lalja (munkáltatói hozzájárulás).

- Minimális részvételi kötelezettség: 10 év

- Bevételek: a befizetett önkéntes összegű tagdíjak, munkáltatói hozzájárulás, támogatás, pénztári

vagyon értékesítéséből származott összeg, pénztártagok más befizetései.

- Alapok: szigorú előírások vannak a befektetésekre vonatkozóan, a pénztárak a bevételeikből há-

rom alapot képeznek.

A fedezeti alap-egyéni számla, mely a szolgáltatások finanszírozására szolgál, (tulajdon-

képpeni jóváírás, mely a tag számláján jelentkezik).

A likviditási alap (az esetleges károk rendezésére szolgál, illetve az időlegesen fel nem

használt pénzeszközök gyűjtésére és a másik két alap általános tartalékaként a pénztár fi-

zetőképességének fenntartására szolgál).

A működési alap (pénztár működési költségeit hivatott fedezni). A pénztár bevételeit az

alapszabályban meghatározott mértékek szerint köteles felosztani az alapok között. A be-

fizetett összeg döntő része (jellemzően 93-96 %) a fedezeti alapba, kisebb része (3-6 %) a

működési alapba, illetve általában 1 % alatti rész a likviditási alapba kerül.

- Szolgáltatásai: - egyösszegű, járadékos, a fenti kettő kombinációja az alapszabály szerint

- Garanciális elemek: (az állam nem vállal garanciát)

A pénztártagok még korlátolt vagyoni felelősséggel sem tartoznak a pénztár tartozásaiért.

Felszámolás esetén az egyéni, illetve a szolgáltatási számlákon nyilvántartott összegek ki-

fizetése közvetlenül a felszámolási költségek rendezése után következik.

Az egyéni számlán nyilvántartott összeg csak akkor száll át a pénztárra, ha a pénztártag

elhunyt, kedvezményezettet nem jelölt meg és törvényes örökössel nem rendelkezik.

A pénztárak létrehozhatnak szövetséget, és ennek keretében garanciaalapokat, pl. általá-

nos alapot (pénztárak közötti átlépés segítésére).

A garanciaalap az OBA-hoz hasonlóan bizonyos mértékig garanciát vállalhat a pénztári

befizetésekre, és ezáltal kismértékben pótolhatja az állami felelősségvállalást. A pénztár-

piac szereplői egyelőre még nem hoztak létre ilyen alapot.

- Adókedvezmény: a befizetett tagdíj 30 %-a, max. évi 100.000 Ft (2020.01.01-e előtt nyugdíjba

vonulók – betölti a 62. életévét - esetén az adókedvezmény max. évi 130.000 Ft). Munkáltatónál,

ha a tárgyévre megállapított minimálbér összegéig hozzájárulásával támogatja dolgozói tagságát,

az ilyen címen átutalt összeg után nincs adó és járulékfizetési kötelezettsége.

- Befizetésnek felső határa nincs

- Értékkövetés a tag saját döntése szerint



VÉG®E

banktan - unideb.huoktato.econ.unideb.hu/domician/downloads/banktan.pdf · 2007-09-24 · bank- És...

Documents