BAKADUMA

SZILAGYI MARTON

Kis Tamás:A magyar katonai szleng szótára (1980-1990)(A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem

agyar Nyelvtudományi Intézeténekkiadványai 60. szám)Debrecen, 1991.178 old., ár nélkülKis Tamás:BakadumaA magyar katonai szleng szótáraZrinyi Kiadó, Budapest, 1992.391 old., 266 Ft

Eredetileg egyetlen könyv ismertetésére ké­szültem, mégis lényegében két könyvről

szólok. Kis Tamás debreceni nyelvész katonaiszleogszótára 1991-ben, csekély példányszámúegyetemi kiadványként jelent meg, s ezt alig egy évrerá - még kritikám befejezése előtt - követte avoltaképpeni második kiadás. Voltaképpeni. Mertlényegi tartalmi különbség nincs a két változat között:a kísérő tanulmány járulékos szakirodalmi hivatkozá­sai elmaradtak, a szerző reagált az újabb, említésreméltó eredményekre - nagyjából ez minden. Szem­mel látható viszont, hogy a Zrinyi Kiadó siker­könyvvé kívánta emelni Kis szaktudományos igényű

munkáját. Ezért megváltoztatta pontos, deskriptíveimét, ellátta egy bombasztikus fiilszöveggel és szá­mos jobb-rosszabb karikatúrával. Ettől még könnyenel lehetne tekinteni. Attól azonban már kevésbé, hogy

-ebben a második változatban a szótár megértéséhez-szükséges információk és rövidítés-feloldások szer­vetlenül két részre vannak szakitva (7-10. és331-336. old.). Ez nem a szerző lelkét terheli, amitaz is eizonyit, hogy a kísérő tanulmány egyik utalásaszerint ő még úgy tudta: a szótárhoz csatolt tájékoz­tató és a dolgozat együtt, a szótár előtt fog megjelen­ni (337. old). Azaz pontosan úgy, mint az első

kiadásban. Mint ahogy az is zavaró a Bakadumában,hogy a szótár etimológiai részében elmaradtak akorábban szereplő diakritíkus jelek (például a csácseszeimszóban Q.Co helyett caco olvasható). A kiadó szen­zációhajhászása szétfoszlatta a reményt, hogy a nyil­ván szigorú szerzői kontrollal készült első kiadás pon­tos mását vehessék kézbe a nem szakmabeli olvasók.

Mégsem baj, hogy megvan a második kiadás. Leg­alább arra alkalmas lehet, hogy fölidézze a szaksze­rűség mércéjét, azt, amit Kis maga elé állitott. Ez akönyv még ebben a formában is úgy válhat populáris­sá, hogy közben messze meghaladja a népszerünekszánt, eddigi magyar szlengszótárak vagy graffiti­gyűjtemények bosszantó igénytelenségét és szinvonal­talanságát; s először mégiscsak Kis Tamásnak sikerülta szociolingvisztika kis példányszámú egyetemi kiad­ványokba rejtett értékeinek változatlan fölmutatása aszélesebb közvélemény előtt. A kiadónak felróhatószépséghibák mit sem vonnak le az anyagközlés mód­jának és az elemzés szempontjainak az érdeméből.

Aszerző összegzésre vállalkozott, s nem voltéppen könnyű helyzetben. A magyar katonaiszleng áttekintéséhez - még ha csupán év­

tizednyi időről van is szó - rendkívül szegényes szak­irodalmi előzmény állt rendelkezésére: leginkább afeldolgozott, lokális anyaggyűjtések hiányoztak. Jó­formán az egyetlen kivétel a nagykanizsai Dózsa-Iak­tanya 1984-85-ös éveinek szójegyzéke volt, amelyetfele részben a recenzens jegyezi. Kisnek saját gyűjté­seire kellett támaszkodnia, ám aligha abban a tudat­ban fogott az anyag szótárrá szerkesztéséhez, hogykielégítően egyenletes területi és időbeli szóródásúadathalmaz birtokában van. Csakhogy a Magyar

éphadsereg megszűoése, pontosabban átalakulásaMagyar Honvédséggé lezárt egy korszakot, s azaddigra összeállt nyelvi anyag belső összefüggései ígyerősebbé váltak, mint a gyűjtések eltérő időpontjánakés helyszíneinek divergáló tényezői. A szerző ilyen­formán kénytelen volt abból kiindulni, hogy a válasz­tott időhatár (1980-1990) éppúgy egyfajta egységetjelent, mint ahogy a Lentitől Nyirbátorig te-rjedő

gyűjtőpontokról származó adatok is mind ugyanarróla jelenségről szolgáltatnak adalékokat. Fel kelletttételeznie, hiszen empirikusan nem lehetett igazolni,hogy a magyar katonai szleng nem elsősorban területiváltozataiban él, hanem olyan szoelolektuskéntfunkcionál, amelyet használóinak kívülről, külső

kényszer által homogenizált életmódja határoz meg.Ez azonban természetesen nem Kis egységesítő

szemléletéből fakad (sőt mint látni fogjuk, nem jelen­ti az anyag megerőszakolását sem), hanem ~ előz-

1 • Kövesdi Péter-Szilégyi Mérton: Egy nagykanizsaIlaktanyanyelve és falk/6rja. (Magyar csoportnyelvi dolgozatok 38.) Bp.,1988.

BUKSZ 1992

mények hiányából. Hiszen a szerző számon is tartjaa katonai szleng "vizszintes, területi megoszlását",példákat hoz rá, de felhívja a figyelmet a gyűjtés

ilyen irányú módszertani nehézségére: "a különböző

helyeken szolgált, de már leszerelt katonáktól nemnagyon lehet területi különbözőséget mutató nyelvianyagot gyűjteni, hisz leghamarabb épp a peremszó­kincset felejtik el." (ltt és ezentúl mindig az első

kiadás lapszámaira utalok: 16. old.) Éppen ezért aszótár csak elvétve, néhány különleges esetben adjameg a szavak, frazémák gyűjtési helyét - vagyis nema lokális elterjedtséggel, hanem az általános érvé­nyességgel szembesül az olvasó.

Kis azonban aszótárhoz mellékelt, nagy ter­jedelmű és árnyalt szempontrendszerű tanul­mányában jelzi az eljárásából fakadó legfőbb dilem­mákat: feltételezhető-e ez az egységes szókincs, haviszonylag csekély számú alapos gyűjtés van azösszevetések elvégzésére? Másrészt pedig mikéntilleszthetők bele ebbe a sémába azok az egyéni,egyedi nyelvi invenciót mutató szóalkotási módokGátszi szóképzés, névátvitel stb.), amelyeknek nagygyakoriságát a szerző gondosan bemutatja? Hiszennincs megnyugtató, modellszerű magyarázat azilyen típusú szavaknak, frazémáknak a laktanyák,sőt települések, tájegységek közti terjedésére - bárelképzelések, ötletek persze adódhatnak.

A szerző azáltal képes áthidalni ezt a nehézséget,hogy munkáját a szociológia felől ís megalapozza.

em téveszti szem elől a szlenget létrehozó éshasználó közösség jellemzőit, az életmód, a mentali­tás és az értékrend azonosságát, s így a nyelvi jelen­ségek értelmezéséhez biztos alapot teremt. A hang­súlyozottan azonos háttér bemutatásával meggyőző

ugyanis az a hipotézise, amely egy egységes szlengmeglétét állítja. Az olvasó így nem egy önmagábazáruló és autochtónnak tűnő szóanyaggal találjamagát szembe, hanem a kölcsönhatásokat, a szlengmegszületésének okait és céljait érzékelheti.

Annak ellenére is így van ez, hogy Kis elsősorban

nem néprajzi vagy szociológiai megfigyeléseket akartrögzíteni - ehhez használva ürügyül a szóanyagot -,hanem ambíciója egy szlengszótár megalkotásárairányult. Tanulmányának utolsó mondatai is a mégátfogóbb igényű szótárt jelölik meg majdan elérendő

célul: "Ain hogy a vizsgálódásokban előrébb le­hessen lépni, előbb az anyaggyűjtésben mutatkozóhiányokat kell pótolni, elkészíteni a magyar (katonai)szleng szótárát. Ennek előmunkálataként születettmeg A magyar katonai szleng szótára." (42. old.)Nyelvészeti és szótártani kiérleltségével valóban pél­daszerű Kis Tamás könyve. Nem árt azonban arrafelfigyelni, hogy az eddigi szakirodalom ered­ményeinek beépítése csak a nyelvi anyag esetébentekinthető szintetizálónak. Azaz csak a szótárraérvényes, hogy használója mentesülhet a korábbiközlések újraolvasásától. Nem igaz ez viszont azelemzésre, mert ebben a szerző újszerű (számos pon­ton kifejezetten új) értelmezési hálót dolgozott ki, de

429

nem kebelezte be teljesen az eddigieket - bár nagyfilológiai akribiával mindent feldolgozott.

Viszonylag alárendelt szerepet szánt a szokásrendismertetésének, nem próbálta meg a sorállományúkatonák szubkulturális jelenségeinek áttekintésételvégezni. Természetesen nem azért, mintha nemlennének ilyen irányú ismeretei (a szótár cím­szavainak értelmezései önmagukban is bizonyíthatjáka szerző tájékozonságát); ám azzal, hogy nem veszisorra - ha úgy tetszik: el sem ismétli, de nem is revi­deálja - az eddigi gyér szakirodalom mégiscsak létező

néprajzi-szociológiai leírási kisérleteit, a koncep­cionális eltérést teszi láthatóvá. Kis Tamás anyelvészeti kiindulású feladatot a nyelvészet esz­közeivel akarta megoldani - s ez impozánsan sikerült.A célkitűzés és eredmény összhangja pedig méginkább kiemeli, mi az, ami belefér az így kialakitottkeretekbe, s mi az, ami nem.

Akatonai szleng feldolgozása elképzelhetetlenlett volna a magyar csoponnyelvkutatás meto­dikai átgondolása nélkül. A téma ugyanis ­

speciális sajátosságai miatt - minta- és modellértékű.

Ahogy a szerző fogalmaz: "ideálisan állandókörülmények között figyelhetők itt meg a nyelv válto­zásai, hiszen a csoport létrejötte, napi tevékenysége,tagjainak egymáshoz való viszonya, a csoport struk­túrája a hadsereg sajátosságaiból következően aligváltozik". (42. old.) Ez pedig azt is magában foglalja,hogy a nyelvleirás folyamatában nem hagyhatókfigyelmen kívül a szlenget meghatározó mentalitástényezői, sőt ezeken túl a társadalmi-szociológiaimeghatározók sem. Mivel a nyelvészeten belül van jónéhány diszciplína (s a csoportnyelvkutatás ide tar­tozik), ahol a puszta anyagközlés nagyon könnyenavatódik tudományos teljesítménnyé, komoly jelen­tősége lehet a felismerésnek: a katonai szlengesetében nem foglalkozhat a kutató csak a szókincs­csel. Még azt is megkockáztatom - bár ez már nemérvényes Kis könyvére - hogy a nyelvi anyag itt csu­pán járulékos kutatási téma, amelyet természetesenszakszeruen kell feldolgozni. Az igazi kérdés azonbanegy csoportképződési mechanizmus megértése. KisTamás könyvére tán nem is lehet nagyobb dicséretetmondani: eltérő irányultsága ellenére ehhez a prob­lémához is kikerülhetetlen segitséget tud nyújtani.Hogy milyen különbség lehet egy átlagos, amatőr

gyűjtő által készített szójegyzék és egy olyan munkaközött, amelynek szerzője tudatában van a témailyetén jelentőségének: Kis szlengszótára mellé akontraszt kedvéért bizvást odagondolható egypillanatra Fülöp Tamás füzete. 2 Ez valójában nemtesz mást, mint szótárszeru elrendezésben anyagotközöl, de jóformán meg sem kíséreli az interpretálást.Ennek a - meglehetősen gyakori, és korántsem kizá­rólag a szakma peremén elhelyezkedő "alkalmikutatókra" jellemző - megoldásnak megvan a magaideológiája: valakinek vállalnia kell az előkészület, azanyagfeltárás aprómunkáját a majdan s más által

430

elvégzendő szintézis érdekében. Mivel a nyelvészetszámos részterületének, így a csoportnyelvkutatásnakis, a legfőbb elérendő ideálja a Nagy Szótár (vagy

agyszótár), az anyaggyűjtés éthosza igen hasznos: ki­ki a keze alá dolgozik annak az igazi, szintetizáló elméjű

nyelvésznek, aki majd betetőzi a vállalkozást, így advánutólag értelmet az összes előkészületnek. A baj csupánaz, hogy ez a gondolkodásmód gyakran elfedi a tudo­mányos kutatómunka igazi tétjét, az anyaggyűjtésnek

és az anyag értelmezésének egymásra vonatkozását.illúzió ugyanis azt hinni, hogy az interpretáció ugyan­olyan gondossággal és részletességgel végezhető el jóvalkésőbb és más által, mint ha maga a gyűjtő tenné meg- gyakorlatilag már a gyűjtés pillanatában. Olyan meg­figyelések is elveszhetnek e mulasztás miatt, amelyeketlehetetlen pótolni. Ez pedig már a mechanikus, sza­vakat vadászó csoportnyelvi gyűjtés értelmét kérdő­

jelezheti meg: - hiszen a gyűjtő gondolati igényességenélkül csak eleve korlátozott felhasználásra van módjaa szintézis készítőjének is.

Kis katonai szleng zótára egyszerre kénytelen vál­lalni a zintézis szerepét és az előkészítés stádiumát:helyzete ennyiben speciális. De nem csupán ez,hanem inkább kutatói intelli&-enciája óvta meg a cso­portnyelvkutatás fő csapdájának elkerülésétől. Ez akönyv ezért képes végre láttatni, mennyire komolytársadalomtörténeti, szociológiai jelentősége van a jólművelt szociolingvi ztikának.

Amikor a szerző áttekinti a magyar szlengkutatásegészének szegényes szakirodalmi előzményeit, jóérzékkel veszi észre az egyik jelentős kezdeményezéselsikkadását. Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály máigkiadatlan, hatalmas gyűjtésénel2 eredményei foly­tatás nélkül maradtak, nyelvészeink a fattyúnyelvvizsgálata helyett az ún. ifjúsági nyelv feltárásávaligyekeztek pótolni nyelvünk eme színes részrendsze­rének hiányzó leírását, Zolnayék eredményeiről

tudomást sem véve. (9. old.) Ebben nyilván szerepetjátszott ugyan Gedényi Mihály politikai okokbólfakadó zakmai marginalizálódása (ehhez jó adaléktöredékben maradt önéletirása)/ de a valódi ok máslehet. A szleng kutatása nyílt társadalomkritikai kö­vetkeztetések megfogalmazását tette volna kikerül­hetetlenné: át kellett volna gondolni a társadalomleírá ára alkalmazott - propagandisztikus - zocioló­giai kategóriák érvényességét, és konstatálni a men­talítá alapvető eltérését az ideológiától.

A magát szocialistának valló Magyar Néphadseregidőszakából származó katonaszleng ugyanis ilyenkövetkeztetéseket kináL Egyrészt az uralkodó, a had­serégen belül totálisan adagolt ideológia tökéletehatástalanságát mutatja, másrészt pedig egy olyanzárt, külső kényszer által meghatározott és korláto­zott mikrotársadaImat reprezentál, amelynek tipoló­giai megfelelőit a börtönökben és a lágerekben sejt­hetjük. 5 E két utóbbi intézmény nyelvhasználatárólugyan még kevesebbet lehet tudni, mint alaktanyáéról;ám ha a magyarországi, nem teljes szerkezetű láger­világérói nem is, a mintául szolgáló szovjet

BUKSZ 1992

GULagéról alkothatunk némi képet a Kovács Ákosés Sztrés Erzsébet neve alatt megjelent, fölöttébbbizonytalan autoritású kiadványból. 6 A börtönökről

szóló szociográfiák pedig megörökitenek olyanszokáselemeket, amelyek nem állnak messze a lak­tanyák informális hierarchiájától. A börtönökbenalkalmazott nem hivatalos szocializálási módszer (azárkába újonnan érkezőnek választania kell két tárgy,egy pohár, esetleg csajka és egy törülköző között,hogy kijelöltessék a helye: köcsög, azaz homoszexuá­lis szerető, vagy pedig csicskás, azaz szolga lesz-e)/ ésaz ezzel összefonódó brutalitás messzemenően funk­cionális: a kiosztott szerepek kijelölik az egyén moz­gásterét, a szinte rituális megalázási processzusok el­végzik az újoncok közösségbe avatását, hiszen azilyen módon feltáruló szokásrend biztatást is jelent. Amegalázás passziv elviselői jól látható feltételekkel ­vagyis a szokásrenddel való azonosulás után és bizo­nyos idő elteltével - előléphetnek a megalázás irá­nyítóivá.

Az újabban, a három időszakos (18 hónapos)katonáskodás két időszakra (egy évre) csökkenté eután nyilvánosságra került kegyetlen laktanyai újonc­verések egy ezzel azonos logika szerint szerveződő

rendszer elemei voltak. S természetesen a régi hagyo­mány továbbéléséről van szó (Kis Tamás könyvénekszótárrészében számos bizonyíték található erre),csak korábban nem engedték kiszivárogni az erről

szóló híreket. A tradíció szervessége és kiirthatat­lansága valószinűleg felfoghatatlan akivülállókszámára. Pedig a börtön és a laktanya belső, infor­mális struktúrájának hasonlósága mindezt érthetővé

teszi. Személyes tapasztalatom egyébként, hogy akatonáskodásom alatt megismert laktanyában abörtönviseltek pillanatok alatt a közösség hangadóiváés irányítóivá tudtak válni. Hiszen ők erre azértékrendre és hierarchiára már szocializálva voltak.8

Ezek a hipotetikus következtetések azonban KisTamás egyik fontos megállapításával mégfinomíthatók. A szerző a finn szakirodalomra

támaszkodva így összegez, amikor témakörök szerintcsoportosítja a katonaszleng szavait: "A katonákszámára lényeges témakörökben mutatkozó különb-

2. A lenti laktanya katonáinak nyelvhasználata 1985186. (Ma­gyar csoportnyelvi dolgozatok 48.) Bp.. 1991.3. A magyar fattyúnyelv szótára. Kézirat. Bp., 1945--62.4. A fogoly száma: 1551. (Bp.] 1991.5. Vö. Pásztor István - Goffmann és Foucault nyomán haladó- elemzésével (A hadsereg diszkrét bája. Világosság, 1992. 6.szám. 469-479. old.), valamint Kiss Zoltán László cikkével (Val­lásosság a hadseregben. Uo. 451-465. old.).6. Tetovált Sztálin. Szovjet elítéltek tetoválásai és karikatúráI.Szeged,1989.7. Vö. Tódor János: Két évad a Bahamákon. Mozgó Világ,1988.2. szám, 76-92. old.; Moldova György: Bún az élet... Bp.,1988.232. old.8. Vö. C. Fehér Ferenc szociográfiájával: Szabadlábon. [Ceg­léd?].1991.

SZILÁGYI - BAKADUMA 431

kifejezések, állandósult nyelvi formák, rigmusok (36.skk. old.), hanem mindez a szleng eltérő stá.tusátjelzi. A dilemma természetesen bármely szótár szer­kesztésekor fólmerülhet: miképpen s milyen önkényárán absztrahál a nyelvész a parole-bóllangue-ot. Áma katonaszlengnél ez a kérdés jóval nagyobb súllyaljelentkezik. Ha Kis nem írt volna ennyire alapos kí­sérőtanulmányt, a szótárszerű elrendezés szinte tel­jesen elfedte volna a szleng struktúráját. Nem lát-

szott volna a sajátoshasználati kör, hiszena nyelvi anyagegységesítve és egyne­műsítve, sőt szinte aköznyelvi társalgásnyersanyagaként mu­tatkozott volna meg.Hangsúlyozom, aszerző eljárása nemegyszerűen tudomá­nyosan korrekt és kö­vetkezetes, hanem azegyedül helyénvaló is:hiszen a kezelhetőség

és az áttekinthetőség

igénye nem kinálalternatívát az ábécé­rendbe sorolt szótár­formával szemben.Ám mindez újból föl­hivja a figyelmet azanyag értelmezéséneka felelősségére. Haugyanis ez elmarad ­e könyv esetében nemígy történt -, éppenarról nem ka­punk képet, aminekérdekében az egészmunka elkészült.

Kis Tamás műve

arra figyelmeztet,hogy a nyelvészetielemzésben is bennevan a szociológiai­néprajzi tanulságokmegfogalmazásának alehetősége. A munkabelső következetes­

sége hozzájárulhat a magyar csoportnyelvkutatásmódszertani megújulásához: a pusztán anyagközlő

szándékú szójegyzékek azáltal kaphatnak tudo­mányos dimenziót, ha szerzőik - e példa nyomán ­árnyaltan és finoman bővítik elemzési szempont­jaikat, s nem mennek el a gyűjtött anyag ér­telmezésére szoruló jelenségei mellett. Ezt kellenesokaknak eltanulniuk Kis Tamástól.

m~ fn-ritk, tnfJf, gr1o.yŐrvezető;~rv1. Vö. haDC,Ya; miianyag-sJbadDa .,..

JIl1l'barak fn ritk, t:r{Jf A pa.ran.osnok .'technikai helyettese (Ze87/88)

mUftOD ftlrritk, til'éf, Nő, lány; muff.(..uff; szójáték)

muuikua fu ritk Konyha.1 k1seg1tő

munkás; caeU6a.

mÚmta fn ritk, tréf Az utolsó háromhónaRját töltő katona;vö. 6reg, leaereIi.

muff fn 1. N~1 nem1szerv.2. N~, lány. - CSl\Jlta-,

ellenség, gépI, muflon.3. Kézi páncéltörő fegyver;

erpi,é.

muki fn ritk Konyha.1 kisegitő munkáB;O88116s.[·konyhamuki]

ID.1JtaWiny fn ritk, tJ.'éf Térdrogyasztásmells~ középta.rtással; vö.~

m6aD.yac- alhadnagy fn I'itk, tréf, gÓDYŐrvezető;örvl. (A rangjelző mQanyag csillagról)

ségek tehát, mint ez várható is, háborús és békebelikatonaság különbözőségeiből fakadnak". (34. old.)

A fentebb vázolt párhuzam elemzésénél nyo­matékosan figyelembe kell majd venni, hogy Ma­gyarországon közel ötven éve békekatonaság van. Akiépült szokásrend részben a minimális külső kihí­vásnak köszönhető, ezáltal ugyani a belső diffe­renciálódás fólerősödhetett. A szocialista hadseregfelszámolása óta eltelt idő pedig nem azt mutatja,hogy ez a folyamatváltozóban lenne. Atöbb apró jeIből empi­rikusan érzékelhető je­lenség (a katonaifegyelemnek, a for­mális függőségnek alazulása, néhol el-képesztő szétesése)minden bizonynyalnem a Kis Tamás általa nyolcvanas évekrevonatkozóan érvé­nyesen leírt informálishierarchia gyöngülésétjelenti, hanem - az újkörülményekhez iga­zodó - erőteljes kiépü­lését. A könyv tehátkésőbbi szociológiaielemzés bázisa is le­het. Innen kiindulvaföl lehet majd mérniegy szokásrend teher­bíróságát, alkalmaz­kodni tudását. Ugyan­akkor pedig Kis fontosbizonyítékot szolgáltatarra, hogy aszlengneknincs ideológiai di­menziója, kérdéses te­hát, mennyire befolyá­solhatók egyáltalánideologikusan a kato­naközösségek.

Kis Tamás munká­jának mindezen túlegyik legfontosabbtovábbgondolandótanulsága a szótárfor-mának és a kísérő tanulmány elemzésének a belső

feszültsége. A katonaszleng szótárszerű rögzítésétugyanis maga az elemzés kérdőjelezi meg öntudat­lanul- s ezzel egy több évezredes tudományo tradí­ció újragondolására ösztönöz. A szleng esetébenugyanis nem izoláltan létező szavakkal kerül kapcso­latba a gyűjtő, hanem egy szituációkhoz kötődő

nyelvhasználati, kommunikációs kóddal. em egy­szerűen mennyiségi kérdés, hogy milyen aránybanszerepelnek a gyűjtött anyagban fatikus funkciójú