K O L O Z S V Á R I G R A N D P IE R R E E M IL

Utazás az argó körül

Eredeti tervem az volt, hogy Sálingért is ú tb a ejtem, különös tekintettel a „Z abhegyeződre, hiszen ebből a regényből nálunk nemzeti ügy lett, valamennyi irodalm i fórum unk szükséges­nek ta rto tta véleményét nyilvánítani; némelyik kétszer. M iután egyéb közlemények mellett áttanulm ányoztam Eric Partridge alapvető m űvét (Slang to-day and yesterday, London, Routledge & Kegan, 1950) s átnéztem saját anyagom at, úgy döntöttem , hogy Salingerrel más alkalom m al foglalkozom, s nem a „Zabhegyező” köré csoportosítom a tárggyal kapcsola­tos észleleteimet, am i erőltetett dolog volna. A kérdés a „Zabhegyező” nélkül is időszerű, hiszen azzal a nyelvvel, am it angolul slang-nek, franciául argónak neveznek, élőszóban lép- ten-nyom on találkozunk; írásban viszonylag ritkábban, bár távolról sem ritkán. Érdeklődnek nyelvtudósaink is, ezt részben a tárgykörben kiírt pályázat m utatja, másrészt az a diadalm as tény, hogy am int a M agyar Nyelvőrből kiderül, tudósaink minden pályázati segítség nélkül, pusztán a m aguk erejére utalva, m ár 1953-ban eljutottak a pali szó felfedezéséig.

Az angol „slang” és a francia „argó” szó szerint tolvajnyelvet jelent, az idők folyamán azon­ban jelentése elmosódott; angolban annyira, hogy a tolvajnyelvre m ár külön szó született - cant. M agyarban több elnevezés járja , a régi jassz-nyelvtől, a mai vagány-, illetve huligán­nyelvig; valam ennyi megtévesztő.

M űve bevezetésében Partridge kijelenti, hogy maga lepődne meg leginkább, ha m unkája véletlenül kielégítene valakit. Ezzel az argó bizonytalanságára, m egfoghatatlanságára céloz. Az argó úgyszólván napról-napra alkot új szavakat s tagadja meg tegnapi szavait, emellett nemcsak csoportról-csoportra, hanem úgyszólván emberről-emberre változik, tehát hiteles forrásnak, tekintélynek e téren az sem fogadható el, aki anyanyelveként használja az argót, annál kevésbé a kívülálló.

Nagy segítség volna, ha tudnók, mi tulajdonképpen az argó, a slang. Ez azonban valamivel nehezebb, m int a tárgyról szilárd önbizalom m al nyilatkozók feltételezik. Értelm ező szótárunk, mely m int előszavában hirdeti, nem m eghatározásokat tartalm az, hanem „szócikkfejeket” , ezt közli az argóról: „Az alvilági elemeknek a köznyelvtől a szókincs egy részében, egyes kifejezé­sekben eltérő, eredetileg titkos csoportnyelve.” Ez amolyan „tudom ányos” m eghatározás, mely szótárból szótárba vándorol évtizedek óta, nyelvi határokon keresztül, számos valóságos, de legalább annyi kétes elemet tartalm az. Pontos meghatározás az argóról nincsen, nem is

39

igen lehet. Ahelyett tehát, hogy a fogalom am úgy is rem énytelen meghatározásával p róbál­koznánk, inkább kerüljük m eg, utazzuk körül a jelenséget s ekként ismerkedjünk meg vele. A vélemények ugyan, am in t az tudományos téren m inden ellenkező híresztelés dacára elke­rülhetetlen, gyakran ijesztően szubjektivek, más esetekben viszont hozzásegítenek az olvasó ismereteinek bővítéséhez. Az alább következő idézeteket Partridge gyűjteményéből vettem .

J . P. Thom as következőképpen nyilatkozik: — ,,A slang az őrültek nyelve. Mivel élesen szem­befordul a tiszta és nyelvtanilag kifogástalan beszéddel, az irodalom barátai sohasem fogad­hatják el.” Egy másik vélem ény szerint „ugyanúgy, ahogy a stílus fertőtlenít, a slang, ez a romlékony anyag, m indent megmérgez maga körül” (H. W. Fowler). Nagyjából ugyanígy vélekedik O. W. Holmes: „A slang használata egyszerre oka és tünete a szellemi elcsenevé- szedésnek.” M cK night professzor egy lépéssel tovább megy s azt fejtegeti, hogy mivel a slang­kifejezések igen gyakran a szavak jelentése iránti érzéketlenségből származnak, a slang haszná­la ta a beszédkészség és a kifejezési készség elsatnyulásával já r együtt. Azok, akik a slangét beszélik — m ondja A. Bierce —, az irodalom hulladékait szedegetik föl s őrzik meg a szemét­kosár részére. Innen m ár csak egy lépés a szellemes m agyarázat, hogy a slangét a helytelen beszéd ösztönös vágya terem ti (the instinctive desire to speak bad).

A helytelen beszéd? U gyanezt másként is meg lehet fogalmazni: - fiatalok, de nem ritkán a felnőttek, is örömüket lelik abban, hogy tárgyakat, cselekedeteket újra keresztelnek, némely szókat megcsonkítanak, m ásokat tudatosan rosszul használnak, szócsonkokat összeolvasztanak, egyszóval játszanak, m ert fel akarnak tűnni, m ert megrészegíti őket a szóalkotás természetes gyönyöre s m ert az agyonkoptatott, színtelen, üres szólamok zendülésre késztetik őket. Tevé­kenységüket a célzatos képzelet, a fantaisie intentionelle - (A. D auzat) hajtja. Elemeiben azonos, céljaiban más folyamat a nyelvújítás, mint Kazinczy példája m utatja.

Edw in W. Bowen am erikai professzor figyelmeztet rá, hogy időnként egy-egy próféta fel­felemeli a hangját, s megjósolja, hogy a slang egyre szélesebb körű használatának következtében az angol nyelv hanyatlásnak indul, ez azonban m it sem változtat a dolgon. „M anapság - írja Pitts Duffield - m ár m inden valamire való filológusnak szakítania kell azzal az elavult pedagógiai elmélettel, hogy a slang vétek a nyelv ellen.” így a tudós. Az író - Chesterton - tovább megy egy lépéssel: — „ a slang a költészet egyik szüntelenül ömlő forrása. M inden slang m etafora, m inden m etafora kö ltészet. . . ” A költő — W hitm an - ennél is tovább megy: - „m in ­den szó, m inden m ondat, m inden költészet m ögött a slang a rendhagyó csíráztató erő, a be­szédben a szabadság élő bizonyítéka s bizonyítéka az örök tiltakozásnak és az örök term ékeny­ségnek . . . A slang az a kerülőút, amelyen az átlagos em ber igyekszik megmenekülni a rossz irodalmiságtól, hogy m agát korlátlanul kifejezze . . . Ezenkívül a slang az egészséges kovász, élesztője azoknak a nyelvben m indenkor tevékeny folyamatoknak, melyeknek révén felszínre vetődnek az üres szólamok, a hibák, s nagyrészt el is tűnnek, noha olykor megszilárdulnak és tartósan kikristályosodnak. „Egyszóval, m int Lounsbury m ondja: — „a slang az a forrás, mely­ből a nyelv lankadó erői állandóan felfrissülnek” .

Elég messzire ju to ttunk , az „őrültek nyelvétől” , ám bár sohasem lehet tudni, kinek van igaza.

A nnak az argónak, m elynek a manapság beszélt argó közvetlen leszármazottja, az első írásos emlékei: X III. századi német, angol, francia feljegyzések az egykorú tolvajnyelvről. Partridge figyelmeztet rá , hogy a slang valójában a népnyelv egy faja, városi népnyelv, mely akkor alakult ki, mikor első ízben töm örült nagyobb számú lakosság a városokba. Ilyenformán a slang története elválaszthatatlan a városok történetétől, a nyelv egészének, a társadalom , az irodalom , a műveltség történetétől, hiszen tudnivaló, hogy m ind a politika, mind az irodalom központja a város. Az őskeresztények vallási szókincse az alsóbb néposztályok argójából fejlő­dött ki; ezek alkották a kereszténység zömét. Szent Ágoston, m ikor a köznyelvi os (csont) helyett az argó kifejezést választja — ossum — azzal védekezik, hogy inkább vállalja a gram m ati­kusok megrovását, sem m int azt, hogy a nép ne értse meg. A m ai m agyar argó jelen p illanat­ban egyik legfelkapottabb szava az ember értelem ben használt fe j. Nem érdektelen megemlí­teni, hogy a latin testa, az olasz testa és a francia tête (fej) őse, eredetileg csak az argóban je len ­te tt fejet, igazi jelentése szerint tégla, illetve fazék. Nem tudom , a jelen pillanatban m iként áll a dolog, egy időben a szerencsétlen etnológusok vért izzadtak, m ert városi folklórt kellett produkálniuk. Nos, a városi folklór az argó nyelv — tenyészete.

40

A slang tehá t városi népnyelv, de semmiképpen nem osztálynyelv, a kapitalista országokban sem, nálunk még kevésbé. Kik beszélik, kik nem, erről semmiféle statisztika nem készült, e téren tehát m indenki saját tapasztalataira van utalva. A közhit szerint az argó elsősorban a fiatalok nyelve, ami talán igaz, talán nem. Személyes tapasztalataim szerint az argó hazánk­ban a legvisszavonultabban, a legelszigeteltebben élőkhöz is eljut. Az arisztokratikus műveltség sem óv meg senkit tőle, különben is, m int a Words and their ways in English speech szerzői m ond­ják (Greenough és K ittredge), a művelt ember legalább kétféleképpen beszéli anyanyelvét, ellentétben a műveletlennel: egyféleképpen odahaza, családi vagy baráti környezetben s más­féleképpen ünnepélyes és hivatalos alkalmakkor. A családi nyelv tárva-nyitva áll az argó előtt, még olyan országokban is, ahol a nyelvi műveltség tudatosabb a mienknél. A m agyarázat abban van, hogy ritkán tudjuk, hol kezdődik az argó, hol végződik a köznyelv.

Ezzel elérkeztünk a legfontosabb ponthoz, a határok kérdéséhez.Határkérdés több van. Elsőnek az argó és a köznyelv érintkezésének kérdését vizsgáljuk.

Értelmező szótárunk szócikkfeje szerint a köznyelv: - „V alam ely nyelvnek az az egységes, beszélt változata, amelynek alapjait főleg az iskola, a művelődés, az irodalom vete tte meg, s amelyet az iskolázott emberek a társas érintkezésben használnak; az irodalmi nyelv beszélt változata.” Vagyis: a szabvány-magyar, hogy a kitűnő angol kifejezés megfelelőjével éljünk. A szabvány nyelvünknek a polgárjogot nyert szókból és kifejezésekből összetevődő állaga - több ezer szó - , melynek helyessége, magyarsága kétségtelen. Ezt a központi m agot, m int szigetet a tenger, körülveszi a nyelv m últja, az uráli őshazába nyúló gyökereivel; irodalm a, s körülveszik az úgynevezett perem-nyelvek, köztük a slang.

Mindez rendkívül világosnak látszik, annál inkább, mivel a slang per definitionem szöges ellentéte a köznyelvnek, mely szabvány, tehát egyezményes nyelv, ezzel szemben a slang uncon­ditional colloquial speech, vagyis az egyezményestől eltérő beszélt nyelv. Világosnak látszik, de rövidesen kiderül, hogy egyáltalán nem az.

M értékre volna szükségünk, hogy megállapíthassuk, hol kezdődik a slang, hol a köznyelv, merre fut a kettejüket elválasztó határvonal. A helyzet az, m in t az Encyclopaedia B ritannica idevágó cikke m ondja, hogy „egy adott pillanatban valam ely szó vagy kifejezés fé lreérthetet­lenül slang, más körülmények között viszont egyáltalán nem az” . Szófejtő szótárban E. Weekly professzor ha tározottan kijelenti, hogy „az a nyelv, mely az idősebb nemzedék életében slang volt, a következő nemzedék életében irodalmi nyelvvé válik, s a m ai élet sajátosságai a rra valla­nak, hogy a jövőben ez még inkább így lesz” .

Nézzünk néhány hazai példát. H a egy gépet halál-gáznak, Irének minősítek, m egsértettem a szabvány-m agyart, vacaknak vagy ócskának m ár bátran m ondhatom , holott nem régiben mindkét szó argó volt. A m unkatörvény módosításával kapcsolatban sűrűn esik szó a lógósokról, diákkorunkban ez a szó slangnek szám ított; a kitol, kibabrál ugyancsak. Ezeket a szókat a m eg­rovás m inden veszélye nélkül használhatjuk, viszont ha valaki kitolás helyett átráz, átejt - az huligán. H olott a szóképzés nagyjából azonos a megcsal képzésével, ez pedig kifogástalan szó. Hallom a kifogást, hogy igen, igen, ezek a példák azonban nem meggyőzőek. H a nem azok, csak azért nem azok, m ert sem a slangról, sem a köznyelvről nem tudjuk pontosan, hogy mi s két ismeretlent egymástól elhatárolni fölöttébb nehéz. Egyébként éppen annak bizonyításán fáradozunk, hogy az argó át- meg á thatja a beszélt nyelvet, sőt az irodalmi nyelvbe is behatol, bár kisebb m értékben.

Ez a folyam at egyik oldala.A másik az, hogy az argó szóalkotásai zömükben tiszavirág életűek, egy nap feltűnnek, száj-

rólszájra já rn ak , aztán hirtelen lebuknak a feledésbe, m égpedig visszavonhatatlanul. D iák­koromban a m ai almás megfelelője a simon volt, aztán jö tt а пики, mindkettő kiment a haszná­latból, lekopott, hogy stílusosan fejezzem ki magam, az idősebbek még emlékeznek rájuk, a fiatalok m ár nem értik. Ezzel a folyam attal kapcsolatban írta a nagy amerikai slang-szótár szerkesztője műve előszavában, hogy századunk írói abban különböznek az elm últ századok íróitól, hogy műveiket húsz-harminc év m últán m ár csak szótárral lehet olvasni.

A slang tehá t egyfelől táplálja a nyelvet, másfelől tömeges szinonimáival, fölösleges szóal­kotásaival zavart kelt. Nem annyira az életben, inkább a nyelvművelők körében.

Vizsgálhatjuk a folyamatot akár egyik, akár másik oldaláról, az idő mindenképpen elhatá­rozó szerepet játszik. Idővel lép elő az argó kifejezés irodalm ivá, idővel rostálódik ki véglegesen.

41

Ez viszont gyakorlatilag az t jelenti, hogy annak m egállapítására, mi slang, mi nem az, objektív m érték nincs. A szubjektív ítéletet egyéni körülm ények befolyásolják: műveltség, érdeklődés, hum orérzék , fantázia s nem utolsó sorban az, hogy melyik kétes szót ki m ilyen környezetben ballja.

M ás m értéket kell h á t választani. Erről később.É le tem folyamán a hazai argó több hullám ával találkoztam. Az elsővel diákkoromban.

Ahogy visszagondolok rá s nyom ait kutatom az irodalom ban, az első hullám szürke és szegé­nyes vo lt az argó mostani pom pázó tenyészetéhez képest, aminek természetesen megvan az oka. A háborúk nemcsak a sebészetet s a m űszaki tudom ányokat, hanem a nyelvet is forra­dalm asítják . A háború, mely huzamos együttélésre, közös akciókra kényszerít egymástól művelt­ségben, származásban, érdeklődésben különböző em bereket, a slang szám ára a legkedvezőbb ta la jt biztosítja. M inden háború megteremti a m aga argóját, amely később, a háborút tö r­vényszerűen követő általános lazulásban gyorsan elterjed. A tudósok is felfigyeltek a jelenségre, többek között Weekly professzor, aki egyik könyvében részletesen elemzi, hogy az első világ­h áb o rú m ilyen változásokat idézett elő az angol nyelvben. Egyebek között a nyelvtan tekin­télyének csökkenését és a tájnyelvek háttérbe szorulását állapítja meg.

M in d az első, mind a m ásodik világháború m egterem tette a maga sajátos slangját m agyar földön is. Napjaink argója azonban, noha olykor feltűnnek benne régebbi keletű szók vagy kifejezések, nem azonos a második világháború nyom ában elterjedt argóval, hanem új kép­ződm ény. A kérdés az, hogy ezt az új képződményt, m ilyen erők hozták létre. Az Encyclopaedia B ritann ica az amerikai slanggel foglalkozó cikkében ezt mondja: - „A fajok keveredése, az első n ag y áramlások nyugatra, szétbomlasztották a hajdan i közösségeket, s ezek a körülmények nagym értékben kedveztek egy különlegesen ízes beszélt nyelv kifejlődésének.” Néhány sorral a rré b b hozzáteszi, hogy az ado tt körülmények között a slang hatalmas fejlődésnek indult.

A m egállapítás a mi körülményeinkre is érvényes, elég ha a „fajok keveredése” helyébe az „osztályok keveredése” kifejezést tesszük. A h a jdan i társadalmi keretek egy része a felsza­badulás u tá n közvetlenül m egváltozott, a nagy változás, a földindulás azonban a mezőgazdaság kollektivizálódásával következett be. A parasztság tömegesen áram lott a városokba, munkás­nak vagy értelmiséginek, ugyanakkor falun a h a jd an i paraszti életforma helyébe a termelő- szövetkezetek újszerű életform ája lépett. A falukban többnyire az idősebbek m aradtak, fiatal a rán y lag kevés. Természetesen m a is számosán beszélnek ízes magyarsággal, születési helyük hagyom ányai szerint, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a tájnyelv alól kicsú­szott a föld, szétbomlottak azok a kisebb-nagyobb közösségek, amelyek egyazon tájnyelvet beszélték, s beszédmódjukat tovább adták gyermekeiknek. Egyszóval a m agyar tájnyelvek gyakorlatilag megszűntek, időszerűbb kifejezéssel: — perspektivikusan megszűntéknek tekint­hetők. Ezzel az utolsó, töm egében és ellenállásában a legnagyobb akadály h á ru lt el az argó terjeszkedése elől. A váltás még nem történt meg, de úton vagyunk afelé, hogy az elhaló falusi népnyelv helyét átvegye a városi népnyelv. A je lek arra m utatnak, hogy a falusi népnyelv kincseinek összegyűjtésére az utolsó alkalom most van.

U tazásu n k folyamán bebizonyosodott, hogy az argó rugalmasabb, képlékenyebb annál, sem hogy meghatározásba foglalhassuk, s ugyanúgy a rra is képtelenek vagyunk, hogy meg­vonjuk a h a tá rt közte és a szabvány-magyar, vagyis a köznyelv között. M inthogy egészében nem sikerü lt m egragadnunk az argót, kicsúszott a kezünk közül, most részleteiben vizsgáljuk, s így iparkodunk közelebb férkőzni a lényegéhez, amennyire anyagunk megengedi, példák segítségével.

N éh án y határkérdést m ég nem tisztáztunk, folytassuk ezekkel.A rgó és falusi népnyelv egy területen egybeesik, mégpedig a nemi élettel és az anyagcserével

kapcsolatos trágárságok területén. Variáció a szűk körben adott tém ára m indkét területen akad, ezek azonban anny ira tárgyszerűek, hogy nem lehet különbséget tenni paraszti variá­ciók és argó variációk között. A paraszt és a külvárosi vagány nagyjából azonosan káromkodik. A kérdés az, hogy ha így áll a dolog, miért tartoznak a hatökrös gazdáktól szárm azó közismert felszólítások és javaslatok az argó körébe? A zért, m ert a tapasztalat szerint az argót beszélők egy része ilyen betűzésekkel élénkíti és színesíti szóbeli előadását. Azért, m ert a slang a maga m ó d ján köznyelv, mely sokféle forrásból táplálkozik, nemcsak maga a lko tta szókkal.

S alinger regényében például lépten-nyomon előfordul a következő két ordináré kifejezés:

42

- son o f a bitch és a pain in my ass, az elsőnek „а к . . . anyád” , a másodiknak a „m ajd besz . . . am ” a m agyar megfelelője. Egyik sem par excellence slang kifejezés, viszont slangét ilyen kité­telek nélkül nemigen beszélnek. A fordítás egyik hibája, biderm eier ország lévén, inkább erénye, hogy ezt a két kifejezést olyan színtelen és ízetlen szólamokkal helyettesítette, m int „falra m ásztam ” meg „lerohadtam tőle” . K im aradt egy színfolt, mégpedig nagyon is je lleg­zetes színfolt, m intha a wagneri zenekarból száműznék a puzonokat.

Másik határeset. Az argó gyakran él a szakmák sajátos kifejezéseivel, azzal a különbséggel azonban, hogy a kifejezéseket nem az eredeti fogalmi körben használja. „Békés koegzisztencia” , „újítási d íj” , „áruterítés” , politikai, műszaki, kereskedelmi tárgyú cikkben nem tűn ik fel, az egyik éppolyan színtelen kifejezés, m int a másik. H a viszont a beszélő azért jö tt el szülei társbérleti lakásából, m ert „javában dúlt a békés koegzisztencia” , vagy ezt mondja: — „ a szaki bejött, mikor meg akartam fújni a lám pát, s ezzel elpénecolta az újítási díjat, amit az öreglány ígért” , vagy körülnéz a strandokon,s a napozó nőkre m utatva így szól: - „nem emberi, m icsoda áruterítés van itt!” - az erőltetett, szürke, kényszeredett szók felragyognak, új életre kelnek. A diák, aki semmit sem ért a m agyarázatból, de úgy tesz, m in tha értené, terepszínű a rco t vág. A slang a szatíra elemi egysége.

G yakran esik szó tolvajnyelvről, diáknyelvről, sőt a „Zabhegyező” fordításának egyik kri­tikusa „srác” -nyelvet emleget. A cant s a collegial speech kifejezés a rra utal, hogy az angol­ban is élnek ezzel a megkülönböztetéssel. Jogosan-e vagy jog talanul, nem tartozik ide. Annyi viszont bizonyos, hogy a m agyar argón belül nincsen külön alvilági nyelv és külön diáknyelv, a tamáskodó könnyen meggyőződhet efelől, ha végighallgat néhány törvényszéki tárgyalást, lehetőleg az elején, m ielőtt a bíró rákényszeríti a m aga jogi zsargonját a vádlottra. K ülönbség a szókincsben mutatkozik. Az alvilág érdeklődése az örök em beri mozzanatokon kívül m egle­hetősen szűk körre korlátozódik; ehhez képest az alvilági argó nem oly gazdag s nem is oly változó, m int a diákoké, a kasszafúró m a is mackós, a besurranó tolvaj srenker, a rendőr hekus vagy hé - mindegyik szó több évtizedes. V an viszont egy m ásik ötletes kifejezés: a vastag húzás (jó fogás), m elyért — ha igaz — a zsebtolvajoknak tartozunk hálával.

Tudjuk, a diákok mesterségszerűen űzik a szócsinálást, s mivel számos tantárgyat tanu lnak , köztük idegen nyelveket, s mindezeken felül sok m inden irán t érdeklődnek, az anyag, am iből válogatnak, áttekinthetetlenül nagy. Ok a mesterei a tudós, a műveltségen alapuló szóalko­tásoknak és nyelvi játékoknak. Az evribody eredetileg bizonyos táncfigurát jelentett, m a m ár az evribodizni igét néhol táncolni értelemben használják. A következő példa szemléletesen érzé­kelteti a diákok nyelvi műveleteit. A hajdani sárospataki Angol Intézetben a diákok körében néhány képtelen magyarságú kifejezés já rta . Nő irán t érdeklődni helyett azt m ondták: - „kép ­zeletet venni a nőre” (he took a fancy to her); - találkát megbeszélni helyett pedig ezt: - „függesszünk föl egy datolyát” (a to fix up a date - alapján; a date időpontot és datolyát je len t). Kegyelem dolga, hogy az efféle szócsinálmányok bekerülnek-e az argó vérkeringésébe, vagy sem. Talán a tudatom m al máig megfejteden értelmű szólás, az „ebek harm incadj á ra ” is valahogy ilyenformán jö tt létre.

Sok esetben az argó pusztán arra törekszik, hogy lényegében azonosan, ugyanazon a fokon, ugyanannyi erővel m ondja, am it mond, de más szóval. Így került az egy időben nagyon divatos isteni helyébe az állati, a marha és a világi. A választásban ta lán az a törekvés is közrejátszott, hogy a rajongást megfosszák klerikális színezetétől. Az isteni helyett használt oltón, viszont egyszerű szócsere. M indezek a fokozó szók a „nagyon” szerepében használatosak, akárcsak a semleges, de egyre-másra alkalm azott frankó, frankón. A „nagyon” elvont szó, az á lla ti, az oltári meg a többi hasonló szónak viszont konkrét-értelme is van. Ezzel m ár belül kerültünk az argó boszorkánykonyhájába. M ert hála a különböző szócseréknek, színes, mulatságos, merész szó- kapcsolatok jönnek létre: — állati müveit, marha intelligens, oltári kurva.

Ü jabb kérdés. K i m it ért mondjuk az állati müveit kifejezésen? M i idősebbek azonnal látjuk, hogy két egymáshoz nem illő szó került össze s vérmérsékletünkhöz képest nevetünk vagy bosszankodunk. A fiatalabbak között is akadnak, akik átérzik a szópárosítás humorát, de távolról sem mindenki. Több ízben próbát tettem , s amikor azt hallottam valakiről, hogy állati intelligens, gúnyosan rávágtam , hogy igen és am ellett marha művelt. Semmi hatást nem értem el; a beszélő nem eszmélt rá a kifejezés felemás voltára. A m agyarázat valószínűleg abban keresendő, hogy a sűrű használat elkoptatta tudatában a fokozó szavak konkrét jelentését, az állati töltelékszóvá

43

vált, am it m indenhova be lehet illeszteni, épp hogy m ondjon valamit az ember. M áskor viszont a hangsúly a legkülönfélébb jelentésekkel ruházza föl. Egy asszony ismerősöm végighallgatta húszéves fia negyedórás telefonbesszélgetését. A fiú mindvégig egyetlen szóval élt: - állati, m ondta hol szom orún, hol m egdöbbenten, hol együttérzően, egyszóval m indig más és más színnel. A nyja később megkérdezte, kivel s miről beszélt. K iderült, hogy legjobb barátjának m eghalt az ap ja , s a fiú, a drót másik végén, a tragikus esetet beszélte el.

H a m a ra d t bennem kétség e téren, a következő két megbízható helyről származó adat elosz­latta . A szülők betegen feküsznek otthon, tizenhat éves fiuk gondoskodik róluk, kedves, készséges, szorgalm as fiú. Megszólal a telefon, a barátja hívja valahova, a gyerek a következő szavakkal felel: — „n em mehetek. Lerohadtak az őseim, (vagyis megbetegedtek a szüleim). A másik adat: húszesztendős leány, műszaki rajzoló, váratlanul m eghal az édesanyja. A temetés u tán egy-két nappal a lány ismét megjelenik munkahelyén, néhány kollégája kondoleál neki. Könnyes szemmel válaszol: — „Bizony szegény mutter к ............ t . ”

M egin t csak az a kérdés, m it ért a beszélő azon, am it mondott? A lerohadni a mi fülünknek durva, nem beszélve a másik igéről! Nekik viszont, akiknek úgyszólván anyanyelvűk a slang, ezek a szók a közlés eszközei, melyek semmiben sem különböznek más szavaktól. Az ige, mely m inket m egbotránkoztat, felháborít, nekik olyasm it jelen t, mint hogy „kilehelte lelkét” . A fenti két esetben semmi esetre sem érzelmi eldurvulással vagy érzéktelenséggel állunk szemben (más esetekben igen), hanem nyelvi érzéketlenséggel, ami, ha u tán a gondolunk, senkitől sem idegen, hiszen mi is használjuk például az elcsigázni szót, anélkül, hogy eszünkbe ju tn a , milyen borzalm as műveletet je len te tt eredetileg. M egint az idő tényezőjének a szerepe.

T ö b b tanulság van, s ezeket az argóval foglalkozónak tudomásul kell vennie, különben a látszat csőbe húzza. Azoknak a szempontjából, akik beszélik, a slang nem egységes, hanem réte­gekre oszlik. Vannak, akik csinálják ezt a nyelvet, ilyen vagy amolyan okokból, ide szám íthatók azok is, akik tudatosan élnek a slang színes, szatirikus, meghökkentő fordulataival, noha maguk képtelenek gazdagítására. Mások ugyanazzal a passzív kritikátlansággal veszik á t az új nyelvet, m in t ahogy a gyerek beszélni tanul környezetétől; néha szellemesen beszélnek, de nem tudatosan, néha du rv án , de nem szándékosan. Ez a réteg úgy beszéli az argót, hogy nem is sejti a lényegét. A két ré teg között helyezkednek el a szedegetők, akik sikkből, divatból használják az új szókat, kifejezéseket, ők a benfentesek, a jólértesültek, az argó puristái, akik m indig tudják (valójában ritkán tud ják), hogy mi a legújabb divatos szó, ők azok, akik kijelentik, hogy „ezt m ár nem m ondjuk” meg, hogy „ezt nem így mondjuk” , sőt kétségbevonják némely kifejezésnek a létét is. Ö k az argó sznobjai, műkedvelői.

Az argó idegenkedik az elvontságoktól, szóhasználatában, szóképei m egválogatásában követ­kezetesen a rra törekszik, hogy az elvont kifejezés helyébe életszerű, anyagszerű kifejezést tegyen. N em csak a m agyarra jellem ző ez, hanem az angol, a francia argóra is. A rászedett em bert csőbe húzták, a távozó elhúzza a csíkot, a szerelmes begerjed vagy bezsong, a férfi nem udvarol a nőnek, hanem befűzi, akinek valaki terhére van, így utasítja el: - szállj le rólam, aki elveszti az önu ra lm át, kiborul.

U gyanez a törekvés munkálkodik abban a jelenségben, amit A. Carnoy francia nyelvész m aga a lko tta , nagyon találó fogalommal diszfemizmusnak, azaz durvításnak nevez. Az értelmi erőfeszítés célja ezúttal is az, hogy az erőtlen, színtelen elvontságokat m inél életszerűbb nyelvi anyaggal váltsa föl a beszélő, mégpedig tudatosan és következetesen a lehető legdurvább kifejezéseket válogatva össze. Felteszem, nem szorul részletezésre, hogy az argó birodalm ának ebben a tartom ányában mely igék, főnevek és jelzők örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. Aki j á r t D unaújvárosban az alapítás hősi idejében, a vadnyugati korszakban, észlelhette, hogy a m agyar nyelvet egyazon igéhez kötött más-más igekötővel is közérthetően lehet beszélni. A durv ítás azonban nem m indenkor az egyszerűsítéssel párosulva jelentkezik, hanem olykor igen ötletes szóképekben. Felsülni a mai argóban pofára esni, ha valami tetszik, az dögjó, ha nem, akkor rühelljük. A dolgozó a pénztárnál lemarja vagy lenyalja a lóvét, esetlegéé/, az igekötő változik. Az orvos az SZTK -ban mi mást tehetne, letaknyolja a vényeket.

E zt a funkcióját az argónak széles körben ismerik s nem kevés azoknak a szám a, akik az argót azonosítják a durva szóhasználattal. H olott az argóban nemcsak diszfemizmusra, hanem eufem izm usra, azaz szépítésre, enyhítésre is ta lá lunk példát, az előbb ism ertetett törekvés kiegyenlítéseképpen. V an a slangét beszélőknek egy csoportja, mely azon igyekszik, hogy a

44

mocskos szájúak nyelvi készletét, hogy úgy mondjam, szalonképessé tegye. Ez a törekvés hozta létre a következő kifejezéseket: - lóellátmány, lóalkatrész, lófütty, balfütty, túró, balfácán, pittli, a rusztikusán hangzó elbaltázik s a regényes színezetű elbazilikázik. Egy-két esztendővel ezelőtt dolgozat je len t meg hasonló nyelvi tünetekről egyik szakfolyóiratunkban, a szerző az élő nyelv­vel való kapcsolat hiányának következtében tökéletesen félreérti a jelenséget.

A teljesség kedvéért megemlítem a rövidítések világszerte roham osan terjedő szokását, mely hozzánk is betört, most m ár széltében-hosszában használatosak a fele súlyuktól m egszabadított szók, m int fizu, busz, szitu, topis, matek, protek, presszó stb.

Sort kell keríteni annak vizsgálatára is, hogy mai argónk magyaros-e, vagy sem. Stokkol a majré, himbál a fiammá, óné zsinór stb. annyira idegenszerűen hangzik, hogy - felteszem - fölösleges foglalkozni velük. V an azonban egész sereg olyan új szó, új kifejezés, melynek nemcsak jó magyarságához nem fér készség, hanem az is kétségtelen, hogy aligha tudjuk nélkülözni őket. Illyés G yula a Népszabadságban em lített néhány példát: kikapcsol, rákapcsol, kikapcsolódás stb.

Amint a példák majd bebizonyítják, se szeri se száma az újonnan felbukkant jó új m agyar kifejezéseknek: - a bedilizik sem volt rossz szó, a helyébe lépő becsavarodik és bepörög m agyar elemekből magyarosan képzett kitűnő szavak. Ugyanígy a kiborul remekül érzékelteti, hogy valaki elveszti az önuralm át, belső egyensúlya felbomlik, megzavarodik s a folyam atot nem körülírással, hanem egym agában fejezi ki. Ugyanez az előnye a valamelyest hangutánzó kinyiffan-nak, mely a kiadja a páráját, kimegy belőle a szusz, a szufla értelemben használatos. A csőbe húz rokon a falhoz állít-tal, a lépre ment-tel, de erőteljesebben képszerű. Szerencsés szóalkotás a menő is, hiszen elfogadott szólam származéka, menő az, akinek jó l megy; akinek nagyon jó l megy az: nagymenő-, h ibátlan a lekopni: elm aradni (a régebbi argóban felszívódni, majd lemorzsolódni), a rá se ránt, ami azt érzékelteti kitűnően, hogy az érdekelt egyetlen váll­rándításra sem m éltatja azt, am it hall vagy am it lát; aki m anapság pórul já r az ráfázik, telefonon nem felhívják, hanem felcsörgetik, feldrótozzák az em bert; ma letiporják az éjszakát, régebben végigtáncolták. Tömör gyönyör ilyen kifejezéseket hallani.

Ezzel elértünk a mérték kérdéséhez, felteszem, a válasz félreérthetetlen: - a szavakkal szemben sem jogos a faji diszkrimináció alkalmazása, pusztán azon az alapon, hogy valamely szó az argóba tartozik, nem rekeszthető ki a közhasználatból s nem az irodalom ból. Magyaros-e a szó, szüksé­ges-e a szó, minden ettől függ. A kikapcsolódás szükséges, akárcsak a nagymenő, m ert m indkettő m agyar szó, rövid szó, tehát feleslegessé teszi a körülírást, könnyebbé a közlést. Szükséges a becsavarodik is, mert m iért ne lehetne a megbolondul, eszét veszti, m eghibbant stb. szinonima­sornak még egy újabb tag ja? A jelentése ugyanaz, a hangulata viszont más. S ha egy szónak új jelentése, újszerű hangulata van, nem nehezíti, hanem könnyíti nyelvünket, akkor - úgy hiszem - a magyarosságot sem szabad túlságosan szigorúan alkalm azni; a türelmetlenség csillapítása céljából nem á rt nyelvünk történetére emlékezni. Nemrég bukkant föl a bájos becsajozni-bekrapekölni igepár. A két ige azonos jelentésű: - beleszeretni. Az első ige azt a változa­tot jelzi, m ikor a szerelem tárgya lány, alanya fiú; a másik azt, m ikor a tárgy a fiú s az alany lány. Vagyis ha a krapek megszereti a csajt becsajoz,s ugyanez esik meg a csajjal a krapekkal kapcsolatban. A magyarosság - ha nem is nagyon - , de v itatható . Nem vitás viszont, hogy ez a két ige új színt lop nyelvünkbe, s új stilisztikai lehetőségekkel kecsegtet, akárcsak a rám jött a nagy bú kifejezés, mely távolról sem azt akarja mondani, hogy nagy bánat fogott el, épp ellenkező­leg, nagy vágy fogott el, m ert bú de szeretném ezt vagy azt csinálni.

Régebben az a megállapítás já r ta , hogy a tegnapi slang m a m ár irodalmi nyelv. A folyamatok meggyorsultak, a slang-kifejezések szemünk láttára és fülünk halla tára szivárognak be a köz­nyelvbe s az irodalmi nyelvbe. Eleinte az idézőjel adta álszent útlevéllel, aztán idézőjel nélkül, vagyis az állampolgárság birtokában. Néhány példa a Népszabadságból: - busz, átjátszás,

felhajtás, dörzsölt (vállalkozók), azokat nem nehéz átejteni, a tsz-nek is leesik valami stb. Az argó tehát terjed s ezzel számot kell vetni. Igaz, távolról sem terjed akkora erővel, m int a rossz szók. A hibát vét például, mely azt jelenti, hogy nincs hiba, m ert aki elvétette, nem követte el, nos, e rossz szót oly kiváló írók is aggálytalanul használják, akik a jó argó kifejezéseket fanyalogva elutasítják. H olott argóval élt többek között Aristophanes, Plautus, Petronius, Villon, Balzac, Faulkner, hogy csak m utatóban említsek néhány szerzőt.

Kényelmes nép vagyunk, a tudom ányban is nagyon kényelmesek, következésképpen hajiunk a sommás ítéletekre, olyankor is, ha körültekintő elemzésre volna szükség. M int a jelen esetben.

45

A sommás ítéletek gépies szokása kedvéért kár volna azt is elvetni a városi népnyelvből, ami érték benne. Soha a spontán szóalkotás nem jelentkezett nyelvünkben ilyen tömegesen, ekkora erővel, a hosszú idő óta belénk rögződött, bénító nyelvi gátlásokból ennyire szabadon, ilyen könnyedén s m int egyik-másik példa tanúsítja , nem egyszer kifogástalan magyarsággal. Nyelvünk változik, nem csak szókincsében, hanem m ondattanában is, az új beszédet erő, szín, gyorsaság, idegesség, élénkség jellemzi, visszaszorulóban van a kényelmes, ismételgető, m induntalan visszautaló mondatszerkesztés. Nyelvünk legélőbb, legdinamikusabb része v ita thatatlanul az argó. S azok, akik nyelvünk tisztaságát, m agyarságát az argótól féltik, lapozzák á t Grétsy László Szaknyelvi kalauzát, rem élhetőleg ráeszmélnek, hogy a veszedelem honnan fenyeget.

46