76 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

után többször is felmerülta kerületi igazgatás vár-

megyékhez közelítésének, illetve a te-rületi tagoltság mérséklésének gon-dolata (II. József reformjai, azönkény uralmi időszak területrende-zése). Ezek a kísérletek azonbanrendre csak részleges és időlegeseredményeket hoztak, ráadásulmódszereikkel az országos melletta helyi ellenállást is kiváltották.Maguk a jászkunok leginkább méga reformkor rendszeres bizottságimunkálatainak igazgatási elképzelé-seit támogatták, amelyektől egyúttalszámos belső probléma orvoslását isvárták. 1848-ban azonban az igazánfontos kérdések megoldását „jobbidőkre” halasztották.

Sajátos helyi kezdeményezéskéntemlíthető 1849 késő tavaszán az egyesrészkerületek önállósításának felve-tése. Az önálló Jászság, Kis- és Nagy-kunság megteremtésével a Jászkun ke-rület helyén három, nagyjából a közeliHajdú kerülethez hasonló népességűtörvényhatóság jött volna létre, ám acári beavatkozás az elképzelés megva-lósítását eleve időszerűtlenné tette.Bach rendszerének bukása alapvetőenaz 1848-ig működő igazgatás területirendszerét hozta vissza, így a végsőrendezés ügye 1867 utánra maradt.

GRÓF SZAPÁRY GYULA, A „MUSZÁJ VÁRMEGYE” ATYJAA Jászkun kerület törvényhatósági ön-állóságának felszámolását a dualistakor egyik ismert és meghatározó poli-tikusa, gróf Szapáry Gyula (1832–1905)átfogó megyerendezési elképzelései-hez szokás kötni. A pusztataskonyinagybirtokos tevékenysége többszörö-

sen is kapcsolódott a Tisza mentéhez.1857-től a rövid életű Szolnok megyé-ben – az önkényuralmi rendszerrosszallását kiváltva – gazdaságiegyesüle tet szervezett.

1861-ben Szapáry – felirati pártipolitikusként – néhány hónapraHeves vármegye alispánja lett, éstöbbször megválasztották a szol-noki választókerület országgyűlésiképviselőjévé. Közreműkö dött a kie-gyezés előkészítésében, majd Heves

vármegye alispáni helytartójaként te-vékenykedett. Sokak felháborodására

1869-ben kemény kézzel törte le Kos-suth mellett kiálló törvényhatósága ki-egyezésellenes mozgalmát. Több mi-nisztériumi hivatal betöltése után, 1873tavaszán lett a Szlávy- (utóbb pedig aBittó-) kormány belügyminisztere.

Miniszterként talán a legsajátosabbelképzelése volt az a területrendezésitörvényjavaslat, amely az egész ma-gyar közigazgatást a polgári államszükségleteinek megfelelően kívántaátalakítani, mégpedig a megyeszerve-zet feudális maradványainak teljes le-bontásával. A feladatot jócskán meg-nehezítette, hogy ekkoriban országo-san tíz, jórészt eltérő területfelosztásvolt érvényben (igazgatási, választási,törvénykezési, pénzügyi, oktatási, pos-tai, távírdai, közmunka, közös hadse-

1745

Bagi Gábor

Muszáj vármegyeA Jászkun kerület felszámolása

A dualizmus kezdetén Magyarország talán legszerencsétlenebb területi tagoltságú törvény-hatósága a Jászkun (Hármas) Kerület volt. Ennek igazgatási alegységei – a Jász-, a Nagy-kun- és a Kiskun kerület – jókora távolságra feküdtek egymástól, ráadásul maguk is számoskisebb-nagyobb részre tagolódtak. Ezen belül a Kiskunság volt különösen széttagolt. Emiatta törvényhatóságon belül szorosabb gazdasági kapcsolatok sem alakulhattak ki, és így jobbáracsak a közös történelmi múlt, a jászkun privilégiumok és jogszokások, a sajátos társadalmiszerkezet és az egyedi közigazgatás fogta össze az egyes tájegységeket, településeket. Szükség -szerűnek tűnt a Hármas Kerület felosztása és beillesztése a modern közigazgatási rendszerbe.

74∞&£∞∞§£ ™Gróf Szapáry Gyula74∞&£∞∞§£ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 77

reg-igazgatási és honvédségi), amelye-ket egységesíteni szándékozott.

Szapáry csökkenteni akarta a tör-vényhatóságok számát, és kialakítá-suknál a történelmi hagyományok he-lyett a természetes földrajzi határokat,míg a székhelyek kijelölésénél a gazda-sági érdekeket kívánta fokozottabbanérvényesíteni. E modern törekvésekegyik fő kárvallottjává törvényszerűena Jászkun kerületnek kellett válnia.

1873 nyarán a kerületi közgyűlésmár feliratot intézett Szapáryhoz, hi-vatkozva a tervbe vett területrendezés-sel kapcsolatosan terjedő hírekre. Ezek-ből arra következtettek, hogy a Jász-kunságot szétdarabolják, és a lakosoknyugtalansága miatt kérték a javaslatnyilvánosságra hozatalát. A kérést ajászkunok ősszel megismételték, ésegyúttal tiltakoztak minden olyan tör-vény ellen, amely nem a törvényható-

ság véleményének meghallgatása nyo-mán születik. Szóvá tették azt is, hogysokkal észszerűbb lett volna a közigaz-gatási szervezet átalakításának a terü-letrendezéssel való egybekapcsolása.

Szapáry végül 1873. december 21-én mutatta be a képviselőháznak a tör-vényjavaslatát, amely a jászkun lako-sok legbaljósabb sejtelmeit igazolta.Ennek első paragrafusa szerint a „Jászkun Kerület mint önálló törvényható-

ság megszüntettetik, és a következő pa-ragrafusokban említett törvényhatósá-gokkal egyesíttetik". Eszerint a kerület-ből három önálló törvényhatóságothoztak volna létre. A Nagykunság He -ves és Külső-Szolnok vármegye Tiszabal parti részével alkotta volna Kunmegyét, Karcag székhellyel. Eh hez Sza-páry még Hajdúszoboszlót, valamint7 szabolcsi és 11 bihari községet csa-tolt volna, viszont a Köröstől délrefekvő Kunszentmártont Csongrád-Csa-nád megyébe kívánta áthelyezni. A má-sodik megye Heves-Jász néven egyesí-tette volna a Jászságot Heves és Külső-Szolnok Tisza jobb parti részeivel,Eger székhellyel. Ehhez még tíz bor-sodi községet is át kívánt csatolni, vi-szont Pesthez akarta kapcsolni Szolno-kot és környékét. A Kiskunság és az ot-tani három jász puszta Solt megyébeolvadt volna be, amelynek székhelyéülKecskemétet szánta.

A FOGADTATÁS

Szapáry tervezete sehol sem vette fi-gyelembe a helyi érdekeket, és a Jász-kun kerület felosztásával kapcsolatoselképzelései nemcsak a helyi közvéle-ményt, hanem az egyes kerületeket isalapvetően megosztották. A legtöbbvesztenivalója elvben a Jászságnak

(ezen belül is a törvényhatósági köz-pont Jászberénynek) volt, amely sokáignépességét, gazdasági erejét számítvaa három közül a legjelentősebb tájegy-ségnek számított. Ez, valamint a lakos-ság döntően katolikus volta is magya-rázza, hogy 1848-ig a hármas kerületitisztikarnak aránytalanul nagy részétadta. A két Kunság viszont sokszorszenvedte meg a törvényhatósági köz-ponttól való nagy távolságot, ráadásullakossága – kezdetben főképp reformá-tus vallása miatt – a központi igazgatás-ban hagyományosan „alulreprezentált-nak” számított.

A Jászkun kerület közgyűlése 1874elején a nyilvánossá vált törvényjavas-lat elvetését kérte, de utóbb az érintetttörvényhatóságok zöme is hasonló ér-telemben nyilatkozott. Szapáry erre ki-kérte az egyes megyék, városok és köz-ségek részletes véleményét is. Ezekeléggé eltérőek voltak, bár általában tá-madták az elképzelést.

A Szapáry-féle tervezettel szembena jászok első kérvényükben már 1873novemberében egy önálló jász megyetervét vetették fel, természetesen Jász-berény központtal. Ehhez számos kör-nyező Heves és Pest megyei településtis csatolni kívántak, többek közöttSzolnokot és Hatvant. 1874 tavaszán ahelybeliek újabb kérvénye az előzőnekegy logikus, jól átgondolt továbbfejlesz-

tése volt, amely már alapvetően gazda-sági, igazgatási és oktatási (nem pedigtörténeti) okokra hivatkozott. Kérésü-ket azzal a gondolattal zárták: a jásznép nem érdemli meg, hogy „eltemes-sék". E javaslatok nyomán Szapáryvégül elfogadta az önálló jász megyetervét, de a vármegyéktől átcsatolandótelepülések kérdése újabb, elhúzódó vi-tákat eredményezett.

1873 nyarán a nagykunok is érte-kezletet tartottak, amelyen számoskörnyező hevesi és szabolcsi településis képviseltette magát. A nagykunok aJászkun kerülettől független megyemegalakítását szorgalmazták, mivelott rendszeresen kiszorultak a köz-igazgatásból. Ugyanakkor felléptekSzolnok esetleges megyei székhellyényilvánítása ellen is. Utóbb a Szapáryáltal is elfogadott önálló Kun (Kun-Szolnok vagy Kemej) megye Karcagszékhellyel alakult volna meg, bár itt1874 elején Kisújszállás is fellépett amegyeközponti címért. Amíg azonbana belügyminiszter minden Tisza balparti hevesi települést át kívánt idecsatolni, Heves vármegye mindenképpmeg akarta tartani Tiszafüredet és kör-nyékét. Emellett a kerület is bejelen-tette igényét egyes békési községekre,valamint az egész nádudvari járás -ra. Kun megye legfőbb ellenzője végülSzolnok városa lett, amely a régi (a He-

78 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 79

vessel való 1569-es egyesítés előtti)Külső-Szolnok önállósítását szerettevolna elérni, mivel annak központjáváakart válni.

A Kiskunságot Szapáry menthetet-lenül felosztandónak ítélte. Pest me-gyéhez akarta csatolni Kiskunlacházát,Kunszentmiklóst, Szabadszállást ésFülöp szállást, míg Kiskunfélegyháza,Majsa, Halas és Dorozsma Csongrádmegyéhez került volna. Csongrád me -gye viszont először visszautasította azáthelyezést, bár Szeged támogatta Do-rozsma és Majsa átcsatolását, többpusztával együtt. Ennek ellenére a kis-kunok is számos kérvényt adtak be atervezett felosztás ellen. Ezekben szin-tén megjelent az önálló Kiskun megyeterve, illetve a Solttal vagy Csongrád-dal való egyesülés lehetősége. A Jász-kun kerület feldarabolását ugyan elfo-gadták, de a Kiskunságot ők is egybenkívánták tartani. Itt főképp a települé-sek és a pusztáik azonos törvényható-sághoz sorolása okozott nehézségeket,míg megyei székhelynek Kiskunfélegy-háza és Kecskemét jelentkezett.

TISZA KÁLMÁNMEGOLDÁSA

1874-ben, a területrendezés helyi vitáiidején a kormányok saját belső prob-lémáikkal voltak elfoglalva. A Deák-párt és a Tisza Kálmán vezette Balkö-zép Párt végül 1875 tavaszán Szabad-elvű Párt néven egyesült, és a terület-rendezés ügye (a Wenckheim- majd aTisza-kormányban is) Tisza Kálmánbelügyminiszter (és utóbb miniszter-elnök) kezébe került. Tisza aránylagkevés radikális vonást tartott meg Sza-páry korábbi közigazgatási elképzelé-seiből, mivel a megyékkel való jó vi-szony fenntartására törekedett. A ki-

váltságolt kerületeket megszüntetteugyan, de a megyerendszert nem szer-vezte át gyökeresen. Főképp az enklá-vékat számolta fel, és a szétszórt ré-szek beolvasztásával az új törvényha-tóságok összefüggő területéhez ragasz-kodott, noha azok számát némiképpcsökkentette.

1876-os országos rendezési tervé-ben Tisza főképp a jászok és a nagyku-nok egy megyébe kebelezése mellettállt ki. A Jász kerület közönsége ugyanmegpróbálta a lehetetlent, és 1876.március 31-én még a királyhoz is kér-vényt küldött az önálló jász megye ér-dekében. Ezzel párhuzamosan Jászbe-rényben mozgalom indult Szolnok ter-vezett megyeszékhelyi státusza ellen.Ennek kapcsán is kérvénnyel szándé-koztak Bécsben felkeresni Ferenc Jó-zsefet, ám még Albrecht főherceg semfogadta a megjelenő küldöttséget.

A döntés így teljesen az országgyű-lésre maradt. 1876. június 19-én a kép-viselők megszavazták a Jászkun kerületfelszámolását (XXXIII. törvény), illetveJász-Nagykun (majd hamarosan Jász-Nagykun-Szolnok) vármegye megalaku-lását is, Szolnok székhellyel. Ehhez ere-detileg a Jászság, Nagykunság, valamintHeves és Külső-Szolnok Tisza bal parti

községei, továbbá a jobb parton a Pély-től délre eső területek kerültek volna,de a tiszafüredi járás végül mégis Heves-nél maradt. A Kiskunság a Pest megyé-ből alakuló Pest-Pilis-Solt-Kiskun me-gyéhez került, de Dorozsma községetCsongrád megye kebelezte be. A tör-vény intézkedett a jászkun törvényha-tósági vagyon felosztásáról is.

Az előzmények alapján számítani le-hetett rá, hogy a Jászságot és a Nagy-kunságot is magába olvasztó Jász-Nagykun-Szolnokban még komolyabbproblémák lehetnek a megyeszervezéskapcsán. Az egyesített területek bizott-sági tagjaiból felálló első törvényható-sági bizottság már 1876. szeptember4-én rendkívüli közgyűlést tartott Szol-nokon. Az új székhelyen több fontosmegyei intézmény elhelyezése nemvolt még megoldott (a közgyűlés és alevéltár elhelyezésére alkalmas épüle-tek hiányoztak), de a négy vasútvonalés a tiszai gőzhajózás hosszabb távonmégis egyértelműen Szolnok központiszerepe mellett szólt. Ebben a helyzet-ben a közgyűlések Jászberényben tar-tását a képviselők elfogadták ugyan,ám Tisza miniszterelnök ezt is csakidőlegesen engedélyezte. Az új várme-gye nevét, székhelyét a törvényhozás

Kun parasztpolgári család: Győrfi János,felesége, Mándoki Zsuzsanna, MándokiLászlóné Szabó Rebeka, Mándoki László,Kocsis Erzsébet és férje, Mándoki Imre. A fénykép 1938-ban készült4∞&£∞∞§ £ ™

4∞&£∞∞§ £ ™

Nagykunsági polgári család: Sz. Kovács Lőrinc és felesége,

Disznós Mária, valamint gyermekeik. A fénykép 1914. augusztus 26-án készült

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

szabályozta, bár címerét szabadon vá-laszthatta meg. A végleges megyeiszervezet a közgyűlés belügyminiszteráltal jóváhagyott szabályrendeleteirévén alakult ki.

Jász-Nagykun-Szolnoknak ekkor258 935 lakosa volt, és a megye a jász-sági felső, a jászsági alsó, valamint a ti-szai felső, középső és alsó járásokra ta-golódott. Kilenc rendezett tanácsúváros is létrejött: Szolnok megyeszék-hely, Árokszállás, Jászberény, Karcag,Kisújszállás, Kunhegyes, Kunszentmár-ton, Mezőtúr és Túrkeve. Első alispánjaa jászberényi Sipos Orbán, főispánjapedig Kiss Miklós volt jászkun főkapi-tány lett. Az új törvényhatóság meg-alakulása után a megyei székház meg-

építésére is pályázatot hirdettek. Azépítkezés 1877 őszétől jó egy évig tar-tott, és a költségek mintegy negyed-millió forintra rúgtak.

UTÓLAGOS PROBLÉMÁK,MEGKÉSETT TÖREKVÉSEK

A jászkun önállóság emléke leginkábbJász-Nagykun-Szolnok megyében éltelevenen, ami az 1880-as évek elejérea „muszáj vármegyének” elkereszteltúj törvényhatóságot már csaknemszéteséssel fenyegette. Szolnok megye-székhellyé fejlesztése, a jászberényi éskarcagi törvényszékek tervbe vettmegszüntetése, valamint a volt hevesi

(egykori úrbéres) részeken sűrűsödővasútépítések sértették a megyei kép-viselők zömét adó jászok és nagyku-nok érdekeit, akik élén Sipos Orbánalispán – a Jászság utolsó kapitánya –állt. Velük szemben a külső-szolnokibirtokosok és képviselők vezetőjeHorthy István – a kormányzó apja –,va lamint az 1882-ben hivatalba lépőBeniczky Ferenc főispán lett.

Végül a belügyminiszter Sipost Bi -har vármegye tanfelügyelőjévé kine-vezve eltávolította a megyéből, amivela megyeellenes csoport a fő vezetőjétveszítette el. A jászkunokat (MegyeiPárt) tovább gyengítette a Nagykunságfokozatos leválása a mozgalomról, így amegye egységét támogatók (Unió Párt)mindinkább megerősödtek. A Jász ság -ban ennek nyomán vált újra népsze-rűvé az önálló „jász megye” igénye, áma települések zömének eltávolodásaután az átalakulás fő vesztese, a gaz-dasági és belső problémákkal is küsz-ködő Jászberény mindinkább magáramaradt.

Ekkoriban már sorozatos ellensé-geskedések, személyeskedések is ne-hezítették a volt jászkun központ ésSzolnok viszonyát, amelyet Athén ésSpárta, Karthágó és Róma, Genova ésVelence kapcsolatához hasonlítottak.Mindazonáltal a Jászberényt érintő or-szágos vasúti fővonal öncélú terve, amegyeszékhelyi státusz elnyerése vagyéppen az önálló jász megye kérdésemindinkább az olyan „összjászkun” el-képzelésektől is elkülönült, mint pél-dául az 1745-ös önmegváltás összegé-nek visszaperlése. Mindezek megvaló-sítására a jászberényi képviselői man-dátumot tartósan megszerző grófApponyi Albert (1847–1933) sajátosországos elképzelései is alkalmatlan-nak bizonyultak.

Az önálló jász megye gondolatát –a wilsoni elveknek megfelelően – terü-leti autonómiaként értelmezve még1919 tavaszán is felvetették. Ezt köve-tően azonban csak jó hét évtized eltel-tével, a rendszerváltás nyomán jelentmeg ismét. E megújult törekvés aktu-ális gazdasági-politikai tartalmának fel-tárása azonban pillanatnyilag mégvárat magára.

A szerző muzeológus, Damjanich Múzeum, Szolnok

80 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Dósa Boriska jász viseletben, 18704∞&£∞∞§ £ ™4∞&£∞∞§ £ ™