az árvízkockázat-kezelési stratégiai tervek (országos + 8 ... · a tervezés folyamatában...
TRANSCRIPT
Az árvízkockázat-kezelési stratégiai tervek
(országos + 8 tervezési egység)
Stratégiai Koncepció SKV-jának felépítése,
a környezeti és fenntarthatósági feltétek kialakítása,
a változatelemzés módszertana
2015. augusztus
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi
Szolgáltató és Fejlesztés Zártkörűen működő Rt.
Az árvízkockázat-kezelési stratégiai tervek
(országos + 8 tervezési egység)
Stratégiai Koncepció SKV-jának felépítése,
a környezeti és fenntarthatósági feltétek kialakítása,
a változatelemzés módszertana
Témafelelős: dr. Tombácz Endre,
Magyar Emőke
Készítette:
ÖKO Zrt.
Budapest, 2015. július
Tartalomjegyzék
1. A vizsgálat tárgya ................................................................................................................... 4
2. A Környezeti Vizsgálat, a környezeti értékelés fogalma és célja ....................................... 6
2.1. A Környezeti Vizsgálat munkafolyamata ....................................................................... 7
2.2. A Környezeti Vizsgálat legfontosabb módszertani vonatkozásai ................................... 8
3. A Környezeti Vizsgálat tervezett tematikája, a vizsgálat lépései ..................................... 10
4. Az OKKT, illetve a regionális tervek várható intézkedései .............................................. 11
5. A Stratégia/Terv fenntarthatósági szempontú értékelése ................................................. 15
5.1. A fenntartható fejlődés fogalma .................................................................................... 15
5.2. A fenntarthatósági kritériumok meghatározása ............................................................ 17
6. A jelentős környezeti hatású tevékenységek hatótényezői, hatásfolyamatai................... 21
6.1. Hatótényezők maghatározása ........................................................................................ 21
6.2. A vizsgált tevékenységek hatásfolyamatai ................................................................... 23
6.3. A várható érzékenységi tényezők ................................................................................. 30
7. A tervezés számára figyelembe veendő, ajánlott környezeti szempontok ...................... 33
7.1. A védképesség javítása a töltések erősítésével, magasításával ..................................... 33
7.2. Hullámtéri beavatkozások ............................................................................................. 34
7.3. .Árvízi tározók építése, mentett oldali tározás .............................................................. 36
8. Változatelemzés ..................................................................................................................... 39
9. Társadalmasítás .................................................................................................................... 43
4 2015. augusztus
1. A VIZSGÁLAT TÁRGYA
Az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I.11.) Kormány-
rendelet előírása szerint, a jogszabályban meghatározott tervek, stratégiák, programok,
koncepciók készítése esetén ún. Környezeti Vizsgálatot szükséges készíteni. A
kormányrendelet hatálya az 1. mellékletben szerepelő tevékenységek - melyek között az árvízi
kockázatkezelési koncepció/stratégia nem nevesített. mellett az 1.§ 2. bekezdés b) pontja szerint
kiterjed olyan dokumentumokra is, mely:
„ba) a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halgazdálkodás, energetika, ipar, szállítás,
közlekedés, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, elektronikus hírközlés,
idegenforgalom, regionális fejlesztés számára készül, és keretet szab olyan
tevékenységek vagy létesítmények jövőbeli hatósági engedélyezése számára, amelyek
a környezeti hatásvizsgálatról szóló külön jogszabály mellékletében vannak
felsorolva, azonban - e rendelet alkalmazása szempontjából - függetlenül az abban
megadott küszöbértéktől és területi megkötéstől, vagy
bb) a külön jogszabályban meghatározott Natura 2000 területre jelentős káros hatással
lehet.”
A vizsgálat tárgya jelen esetben az Országos Árvízi Stratégiai Kockázatkezelési Terv
(OKKT), illetve az ezt 8 tervezési területegységre (lásd térkép) lebontó regionális szintű
árvízi kockázatkezelési tervek. Ezek Környezeti Vizsgálatának (szakmai gyakorlatban
megszokott elnevezése szerint stratégiai környezet vizsgálata, továbbiakban SKV) keretét,
metodikáját kívánja felállítani. A cél az SKV készítés tartalmát meghatározni, egyrészt a
Stratégia kidolgozásával párhuzamosan futó SKV készítéshez, másrészt a térségi
(vízgyűjtő) szintű árvízkezelési tervek környezeti vizsgálatához.
1. ábra: Az ÁKK 8 területi egysége
5 2015. augusztus
Az árvízkockázat kezelési program jelenleg a III. fázisában tart, ebben az időközben
megmódosított mértékadó árvízszint függvényében pontosításra kerülnek a veszély- és
kockázati térképek, továbbá kidolgozásra kerülnek a veszély és kockázatok csökkentését
szolgáló intézkedések országos és területi stratégiai tervei.
Veszély és kockázati térképek készülnek tehát a nyolc tervezési egységen az ártéri
öblözetekre, nyílt árterekre, jelentős kisvízfolyásokra és veszélyeztetettségi térképek készülnek
a belvízzel érintett területekre. Általuk vizsgálható vált egy kiválasztott tervezési egység, egy
öblözet vagy akár egy védelmi szakaszhoz tartozó veszély és kockázat a jelen állapotra, majd
pedig tervezési változatokra. Ehhez a rendszerhez tartoznak a nagyvízi mederkezelési
tervek, amelyek fő feladata a folyó nagyvízi medrének kezeléséhez, használatához és
hasznosításához szükséges árvízvédelmi előírások megállapítása. Ezekre alapozva
készülnek el több koncepcionális változatban a stratégiai kockázatkezelési tervek.
A tervek számos olyan tevékenységnek adnak keretet, mely környezeti hatásvizsgálatra
kötelezett (lásd pl. árvízi tározó, folyószabályozás, vízfolyás-rendezés, árvízvédelmi mű). Ráadásul a várható beavatkozási területeken, a vízfolyások mentén, az ár- és hullámtéren
jelentős kiterjedésben találhatók Natura 2000 területek. Így az árvízi kockázatkezelési
koncepció/stratégia, illetve a regionális tervek környezeti vizsgálatának jogszabály szerinti
elvégzése szükséges, ezek környezeti és fenntarthatósági szempontból egyaránt értékelendők.
A tervezés folyamatában két szinten szükséges SKV-t készíteni. Az egyik szint az Országos
Árvízi Stratégiai Kockázatkezelési Terv, a másik a 8 területi egység szintű árvízi stratégiai
kockázatkezelési tervek szintje. A két SKV sok tekintetben hasonlít, de sok tekintetben
különbözik is egymástól. Ugyan mindkettő az árvízkockázatok kezelési módjáról szól, és az
SKV mindkét esetben ennek környezeti hatékonyságát kell, hogy értékelje, de a regionális
szint inkább egy konkrét fejlesztéseket tartalmazó tervrendszer, míg az országos stratégia ettől
általánosabb, az egész tervezési rendszer keretét, elveit, törekvéseit meghatározó klasszikus
értelembe vett szakágazati stratégia kellene, hogy legyen. Így a környezeti értékelés országos
szinten általánosabb, átfogóbb, míg regionális szinten inkább a beruházási környezeti
hatásvizsgálatokhoz közelítő (lásd még később). Az ismétlések elkerülése érdekében (lásd
értékrend meghatározása, lehetséges beavatkozások típusa, a közösségi és nemzeti célokkal
való harmónia, stb.) célszerűnek tartottuk egy dokumentáció részeként elkészíteni az SKV-t,
melynek alapja az országos értékelés, melyet a 8 tervezési egységre mellékletekben
konkretizálunk. (A problémás állapotok térségi szintű bemutatása, a beavatkozásokhoz köthető
helyi problémák, állapotváltozások értékelése.)
Itt fel kell vetni, egy fontos kérdést. A jelenlegi tervezési szint feletti ÁKK koncepció,
amely meghatározná a tervezés elveit, kereteit nem készült. A tervezés elsősorban a
jogszabályok adta kényszerek keretei között keresi a lehetséges megoldásokat. Ez az SKV
szempontjából problémás, hiszen végeredményben nincs vizsgálandó stratégia. Az ÁKK
tervek feletti, azok keretét meghatározó stratégiának, így csak - a szintén most készülő -
Kvassay Jenő Terv (a továbbiakban: KJT) tekinthető.
A Kormány 1432/2012. (X. 9.) határozatával elrendelte a „Nemzeti vízgazdálkodási, öntözési
és aszálystratégia” kidolgozását, majd az EU 2014-2020 közötti programozási időszak stratégiai
céljaihoz, illetve a hazai fejlesztési elképzelésekhez kapcsolódva 1940/2013. (XII. 13.)
határozatában jóváhagyta a KJT elkészítését.
A KJT középtávú vízpolitikai stratégia, elkészítésének célja a vizek mennyiségi és minőségi
védelmének, a vízhasználatok (beleértve az ivóvízellátást, az ipari és öntözési célú
vízkivételeket, az ökológiai vízigényeket) szükségleteinek, a vizek többletéből vagy
hiányából eredő káros hatások csökkentésének, megelőzésének biztosítása. A stratégia
megvalósítását szolgáló intézkedések a 2014-2020 közötti programozási időszakban
6 2015. augusztus
valósíthatók meg. A KJT jelenlegi tervezete súlyponti vízgazdálkodási feladatnak tekinti a
„Kockázat alapú megelőző ár- és belvízvédelemi rendszer megvalósítását”.
Az SKV feladata egyrészt a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok
érvényesülésének segítése a Stratégia véglegesítésének folyamatában, valamint a
kapcsolódó környezeti értékelés elkészítése, beleértve a társadalmi egyeztetés
lebonyolítását és dokumentálását is.
2. A KÖRNYEZETI VIZSGÁLAT, A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS
FOGALMA ÉS CÉLJA
Az Európai Unió a 2000-es évek elején a fejlesztéseket megelőző környezeti hatásvizsgálatok
gyakorlatát kiterjesztette a beruházásnál korábbi fázisok (pl. ágazatpolitikák, tervek és
programok) szintjére is, hogy a tervezés folyamatában minél korábbi időszakában
érvényesülhessenek a környezeti szempontok. Ezt a Tanács „Bizonyos tervek és programok
környezeti hatásainak vizsgálatáról” szóló 2001/42. sz. Irányelve1 (hazai szóhasználattal a
stratégiai környezeti vizsgálatokról szóló irányelve) szabályozza. Az irányelv hazai bevezetése
az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm.
rendeletben valósult meg.
A környezeti vizsgálat egyik fő „erénye”, hogy optimális esetben együtt készülhet a
stratégiával, tervvel, így a környezeti szempontok figyelembe vételének erősítésére, a
különböző érdekviszonyok közötti kompromisszum megtalálására különösen alkalmas.
A (stratégiai) környezeti vizsgálat (a következőkben mi a korábban már meghonosodott
szóhasználat szerinti SKV-nak rövidítjük) olyan eszköz, mely eredetét tekintve a környezeti
hatásvizsgálatokból (KHV) nőtt ki és önállósult. A környezeti hatásvizsgálat olyan eljárás,
amely valamilyen tervezett emberi tevékenység következtében várható lényeges környezeti
állapotváltozások becslésére és értékelésére szolgál, és ezen keresztül befolyásolja a
tevékenységre vonatkozó döntést. (A KHV típusú szabályozás jelenleg a beruházás formájában
megjelenő tevékenységekre vonatkozik.)
A beruházások környezeti hatásvizsgálata során a legfontosabb eldöntendő kérdés az, hogy a
tervezett új tevékenység gyakorlása miatt kialakuló környezetállapot elfogadható-e vagy sem
számunkra. Más a helyzet, ha feljebb lépünk a tervezési hierarchia szintjén a stratégiai
környezeti vizsgálat irányába, ugyanis ez utóbbi nem egy-egy konkrét beruházásra vonatkozik,
ahol a tevékenység elfogadása, vagy el nem fogadása a tét. A stratégiai hatásvizsgálatok alapját
adó ágazati fejlesztési koncepcióknál, programoknál, területi terveknél, és más, a beruházási
szint felett elhelyezkedő terveknél a tervek készítésének, megvalósítási módjának
(„hogyanjának”) befolyásolása a cél.
A stratégiák szintjén a környezetvédelem általában nemcsak feltételrendszert, de célokat is
jelent, így itt a környezeti vizsgálat feladata kiegészül a környezeti célok megfelelőségének,
illetve a nem környezetvédelmi célok környezeti célokkal való összhangjának vizsgálatával.
Jelen esetben tehát az SKV feladata nemcsak annak a vizsgálata, hogy vajon a Stratégiában
foglaltak optimális módon tudják-e környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontból az
ország árvízi kockázatát megelőzni, hanem az is, hogy megvalósítása hogyan járulhat
hozzá más nem közvetlenül árvízvédelmi célok (lásd aszálykockázat csökkentés,
klímaalkalmazkodás, optimális tájgazdálkodás) megvalósulásához.
1 Lásd Directive 2001/42/EC of the European Parliament and of the Council on the assessment of the effects of
certain plans and programmes on the environment (27. June 2001.)
7 2015. augusztus
Ezért mindenekelőtt érdemes elgondolkozni a környezetvédelmi és más szakmapolitikai
fejlesztés értékrendi különbségén. A környezetvédelem - mint emberi törekvés, és mint
tevékenység - fő célja a környezetben meglévő természeti és mesterséges értékek védelme.
Ez egyrészt jelenti a jelen időpillanatban ténylegesen létező és értékesnek tekintett környezeti
állapot fenntartását (további állapotromlás megakadályozását), másrészt a jelen időpillanatra
már károsított, vagy tönkretett környezeti értékek helyreállítását (a lehetséges szintig). A
természeti környezet nem fejleszthető, így az értékvédelmen és helyreállításon túlmutató
fejlesztések már nem tartoznak a környezetvédelem feladatai közé, hanem a területfejlesztés, a
gazdaságfejlesztés stb. kérdéskörébe. A két tevékenység az eltérő értékválasztások miatt főleg
akkor kerül konfliktusba, amikor a fejlesztések az új értékek létrehozásakor a régieket
megszüntetik, vagy károsítják.
Minden fejlesztési típusú tervnek, intézkedésnek alapcélja ma már a jobb életminőség, és a
térségi szinten értelmezhető fenntartható gazdasági fejlődés biztosítása kell, hogy legyen, a
környezeti értékek megtartása, és szükség esetén helyreállítása mellett. A legfontosabb cél -
amit minden tervnek meg kellene fogalmaznia - annak elérése, hogy jobb (pontosabban - az
árvízi koncepciónál - kockázatmentesebb) legyen a térségben élni a tervek megvalósulása
után. Jelen esetben még más stratégiákhoz, tervekhez viszonyítva is fontosabb lenne, hogy a
koncepció készítése során a meglévő élőhelyeket, zöldfelületeket, ökoszisztéma
szolgáltatásokat ne akadálynak, hanem kiváló, az árvízszintek csökkentésében szerepet vállaló
adottságnak tekintsék, és ez a tervekben is megjelenjen.
***
A fenti szempontok szerint kulcskérdés annak meghatározása, hogy mit tekintünk jó
életminőségnek. Ezt általában infrastrukturális és gazdasági mutatókban mérik, amelyek alapján
egyáltalán nem biztos, hogy megfelelő eredményeket kapunk. Az életminőségnek a környezet
állapota, a személyes biztonság igénye éppúgy része, mint a közösségi lét lehetőségének
megmaradása. Végeredményben a lakosság elégedettsége lehet az egyik alapvető
fenntarthatósági indikátor, még akkor is, ha tudjuk, hogy a lakosság az értékek
megválasztásánál gyakran nem szakmai szempontokat helyez előtérbe.
2.1. A Környezeti Vizsgálat munkafolyamata
A környezeti vizsgálat munkafázisai a következők:
a) A Stratégia/Terv bemutatása
b) Az értékeléshez szükséges viszonyítási alapok kialakítása
c) Várható környezeti állapotváltozások előrejelzése
d) Hatásértékelés
e) (Szükség szerint) javaslat a Stratégia/Terv módosítására
f) Javaslat a hatások/kockázatok ellenőrzésére
A munkafolyamat alaplogikáját az 2. ábrán mutatjuk be.
8 2015. augusztus
2. ábra: A környezeti vizsgálat főbb részfolyamatai
2.2. A Környezeti Vizsgálat legfontosabb módszertani vonatkozásai
Kiindulási alapelvnek azt tekintjük, hogy az értékelés során a Stratégiát/Tervet
fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontból is vizsgáljuk. Kiemelt figyelmet
fordítunk arra, hogy az árvízi kockázatok hatékony kezelésén túlmutató értékeket hordozzanak
és problémákat is megoldjanak a tervezett intézkedések. Lehetőség szerint olyan megoldások
részesüljenek előnyben, melyek a kedvező környezeti, fenntarthatósági állapotváltozást is
indukálnak.
Az SKV készítésénél – bevált metodikai elemként – alapkérdés(eke)t fogalmazunk meg,
melyekre a munka elvégzésével választ kell adnunk. Az Árvízi Kockázatkezelési Stratégia/Terv
esetén a következő kérdéseket tartjuk szükségesnek megválaszolni:
*Az SKV keretében a VKI 4.7 cikkely szerinti hatásvizsgálat tartalmi kérdései:
• Kedvezőtlen hatás mérséklésére mindent megtettek (kompenzációs intézkedések)
• Annak bizonyítása, hogy a környezeti előnyöket meghaladják a társadalmi-gazdasági előnyök (pl.
lakosság létbiztonsága, gazdasági tevékenységeknek okozott vízkár)
• Annak bizonyítása, hogy környezeti szempontból nincs jobb megoldás, vagy az aránytalanul költséges
lenne
Az Országos/Regionális szintű Terv intézkedéseinek megvalósulásával
hatékonyan csökkenek-e az árvízi kockázatok?
várhatók-e nem kívánatos környezeti hatások?
szükséges lehet-e a VKI 4.7 cikkely szerinti hatásvizsgálat?*
van-e lehetőség kedvező környezeti, fenntarthatósági állapotváltozásra, terület-
szerkezet kialakulására?
az érintett térség összességében élhetőbbé válik-e?
javul-e a klímaalkalmazkodás lehetősége?
kimutatható-e elmozdulás a Víz Keretirányelv elvárásai felé?
9 2015. augusztus
A környezeti vizsgálat során további feladatként tűzzük ki:
a Tervek és céljaik illeszkedésének elősegítését az Európai Unió és a Magyar
Köztársaság környezetvédelmi és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos céljaihoz;
a javasolt intézkedések hatékonyságának, eredményességének vizsgálatát;
az intézkedések megvalósulása esetén fellépő kedvező hatások erősítését, az esetleges
rövid és hosszú távú környezeti és fenntarthatósági kockázatok feltárását;
a fellépő kockázatok elhárítására, csökkentésére vonatkozó javaslatok kidolgozását.
Az EU-s és a hazai elvárások alapján vannak olyan általános szempontjaink is, amiket
általában, azaz minden fejlesztéssel szemben érvényesíteni kívánunk. Minden fejlesztéstől el
kellene várni, hogy:
a biodiverzitást és ökoszisztéma szolgáltatásokat ne csökkentse,
segítse elő a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást,
legyen összhangban a Víz Keretirányelvvel,
a káros társadalmi és területi egyenlőtlenségeket ne növelje sőt, ha lehet inkább eleve
csökkentse
járuljon hozzá a társadalmi szolidaritás erősödéséhez
Az SKV-tól várható eredmények két fő részre oszthatók:
Egyrészt környezeti szempontból minősíti a Terv megvalósulása nyomán kialakuló
várható új kockázati helyzetet, véleményt alkot a beavatkozások környezeti és
fenntarthatósági teljesítményéről;
Másrészt segít megtalálni a környezeti szempontból optimális, legnagyobb eredménnyel
és legkisebb kockázattal járó megoldásokat.
A fent megfogalmazott értékelő kérdésekre a következő megfontolások szerint kerestük a
választ: A Stratégiákban és a regionális szintű kockázatkezelési tervekben szereplő
megoldásoknak éppen a stratégiai jelleg miatt nem valamilyen határértékrendszernek kell
megfelelniük (ez a konkrétság hiányában nem is lehetséges), hanem meghatározott
(jogszabályi, stratégiai stb.) elveknek, prioritásoknak, céloknak. Az ezeket (elveket,
prioritásokat, célokat) összefogó feltételrendszer hiányában nem lehet a változásokat
minősíteni, mert hiányozna a viszonyítási alap. Szükséges tehát a környezetvédelmi
feltételrendszer (viszonyítási alap) kialakítására, melynek három pillére az alábbi:
Fenntarthatósági értékrend: A fenntarthatósági kritériumok meghatározásával
általános kritériumrendszert adunk meg, amely a környezeti értékelés során egyfajta
tervezési követelményként alkalmazható. A fenntarthatósági kritériumok azokat a
szempontokat határozzák meg, amelyek a fenntartható társadalmi-gazdasági folyamatok
és magatartás alapját képezik. A munka során az általános elveket az Árvízi
Kockázatkezelési Tervek tartalmának megfelelően alakítjuk át, pontosabban
meghatározzuk, hogy az egyes kritériumok hogyan alkalmazhatók feltételként az
intézkedések kialakítása során. A konkretizálásnál egyes általános kritériumok akár el is
hagyhatók.
A releváns hazai és EU-s környezetpolitikai célok: A környezetpolitikai célok „külső
tényezőként” is értelmezhetők. Nemcsak a hazai, de az Európai Uniós környezetpolitika
céljainak megvalósítása is feltételrendszert jelent (jogszabályok, előírások révén),
amelynek keretein belül szükséges, és kell a fejlesztési törekvéseket megvalósítani.
A környezeti problémák, azok okai és következményei: Ezek azonosítása alapján
lehet a várható fejlesztések környezeti hatásait előrejelezni. A fejlesztési programok
10 2015. augusztus
számos esetben társadalmi-gazdasági irányultságúak. Ahhoz, hogy megértsük a
környezeti célokat, vizsgálni szükséges, hogy milyen társadalmi, gazdasági folyamatok
vezetnek a környezeti problémák kialakulásához. Az elemzéshez ún. „környezeti
problémafa” kerül kialakításra, mely a környezeti problémákhoz vezető ok-okozati
elemeket mutatja be, azok következményeivel együtt. A környezeti problémafa
alkalmazásának célja, hogy fejlesztés során indukált esetlegesen kedvezőtlen társadalmi-
gazdasági folyamatok, a környezeti problémák kialakulásához vezető okok
felismerhetők és felszámolhatók legyenek már a tervezés során.
3. A KÖRNYEZETI VIZSGÁLAT TERVEZETT TEMATIKÁJA, A
VIZSGÁLAT LÉPÉSEI
A munka első lépésében a vonatkozó jogszabály, azaz a 2/2005 (I.11.) Kormányrendelet
tartalmi követelményének a vizsgált Stratégiára/Tervre vonatkozó konkretizálását szükséges
elvégezni. Ez lesz a következőkben a környezeti vizsgálat készítés munkamenete. A regionális
szintű tervek SKV-ja is hasonló felépítésű lehet, dőlt betűvel jelöltünk erre vonatkozó speciális
megjegyzéseket.
A vizsgálatot a következő jogszabályban meghatározott lépésekben szükséges elvégezni.
1. A környezeti értékelés kidolgozási folyamatának bemutatása
1.1. Előzmények (a stratégiai környezeti vizsgálat célja, módszertana, korlátai,
bizonytalansága és tematikája)
1.2. Kapcsolódás a tervezési folyamat más részeihez (ez itt más stratégiákhoz képest
lényegesebb rész, hiszen ez lesz a teljes további tervezés alapja, mind országos, mind
helyi irányba)
1.3. Az SKV javaslatainak hatása a tervek alakulására
1.4. Felhasznált adatok
1.5. A környezet védelméért felelős szervek és a nyilvánosság, az érintettek által adott
vélemények, szempontok figyelembevétele a stratégiai kockázatkezelési tervben.
2. A program és a vizsgált változatok, műszaki lehetőségek
2.1. Az OKKT/regionális terv bemutatása, céljainak, tartalmának összefoglaló
ismertetése, különös tekintettel a környezeti szempontokra
2.2. A koncepció céljainak kapcsolata, konzisztenciája a teljes kockázatkezelési rendszer
szempontjából.
2.3. Az OKKT összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal (elsősorban a
programrészt alkotó regionális és a később kialakítandó helyi árvízkezelési tervekkel
való viszony) A regionális tervek SKV-ja itt a koncepcióval, mint kerettel való
viszonyt vizsgálhatja, és utalhat arra, hogy a tervek egyesítéséből, szintetizálásából
jön ki az országos stratégia.
2.4. A változatok „környezeti jóságának” és fenntarthatóságának előzetes értékelése.
(Változatai várhatóan inkább a 8 regionális tervnek lesznek.)
3. A fenntarthatóság és környezetvédelem szempontjából fontos közösségi és hazai célok
beazonosítása, az OKKT ezekhez való illeszkedésének értékelése
3.1. Közösségi (európai uniós) releváns dokumentumok környezet- és természetvédelmi,
és a társadalom biztonsági igényeinek kielégítésére vonatkozó céljai
11 2015. augusztus
3.2. Kapcsolódó hazai dokumentumokban szereplő releváns környezet- és
természetvédelmi, és a társadalom biztonsági igényeinek kielégítésére vonatkozó
célok
3.3. A közösségi és a nemzeti célokból összeállítható környezetvédelmi célrendszer
(Mivel a regionális tervek az országos célok területi lebontását tartalmazzák, így az OKKT megfelelő
illeszkedése esetén azok is harmonizálnak a közösségi és hazai célokkal. Önálló vizsgálat nem szükséges.)
4. A koncepció környezeti és társadalmi hatásainak, következményeinek feltárása
4.1. Az OKKT céljainak konzisztencia értékelése a fenntarthatósági értékrenddel
4.2. A jelenlegi környezeti állapot ismertetése, az érintett lakosság meghatározása
(Egyértelmű, hogy a regionális tervek esetében ez részletesebb állapotleírást jelent.)
4.4. A Terv állapotleíró, helyzetfeltáró részeinek teljessége és minősítéseinek
megfelelőssége a fenntarthatóság szempontjából
4.5. A cél- és eszközrendszer vizsgálata, koherenciája az állapotleírással
4.6. Az egyes környezetvédelmi (benne személy és vagyonbiztonság) célok és
szempontok megjelenése, illetve figyelembevétele a Tervben
4.7. Az egyes védelmi célok és eszközök hatótényezőinek (közvetlen vagy közvetett
környezeti hatást eredményező tényezőinek) feltárása
4.7. A környezetet, és benne az érintett lakosságot érő hatások, környezeti
következmények előrejelzése (a rendelet tematikájában meghatározott szempontok
alapján), a környezeti szempontból különösen kritikus tartalmi programelemek
beazonosítása
4.8. A tervrendszer értékelésének összefoglalása, a környezeti szempontból elfogadható
változat (változatok) meghatározása
5. Változatelemzés és értékelés
6. A környezet érdekében tett intézkedések hatékonyságának, eredményességének
értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre
6.1. A várható kedvezőtlen hatásokat mérséklő intézkedési lehetőségek
6.2. Az intézkedések környezetvédelmi hatékonyságának értékelése, javaslatok a
hatékonyságot növelő egyéb szükséges intézkedésekre
6.3. A várható környezeti hatások monitorozására vonatkozó javaslatok értékelése,
további javaslatok
7. Közérthető összefoglaló
4. AZ OKKT, ILLETVE A REGIONÁLIS TERVEK VÁRHATÓ
INTÉZKEDÉSEI
Az OKKT-ben az elsődleges cél a kockázat kezelési rendszer elveinek meghatározása és az
intézkedéstípusok, az azok közötti választási lehetőségek feltárása, míg a regionális terveknél a
konkrét területi lehetőségek és azok alternatíváinak bemutatásán van a hangsúly. A változatok
bemutatásánál és azok közötti választás indoklásánál feltétlenül szükséges a környezeti
szempontok bemutatása és értékelése is. A tervkészítés során a következő táblázatban szereplő
intézkedések figyelembe vétele, ezek regionális viszonyoknak megfelelő kombinált
alkalmazása jöhet számításba.
12 2015. augusztus
1. táblázat Árvízi kockázatkezelési intézkedés típusok
Intézkedés Árvízvédelmi célja
Árvízvédelmi töltésekkel kapcsolatos intézkedés típusok
Töltés áthelyezés
A töltés áthelyezésével a hullámtér
kiszélesedik, több helyet biztosítva az
árvíz levonulásának.
Töltésmagasítás,
megerősítés
A töltések emelésével, erősítésével kell
biztosítani az árvizek biztonságos,
kártétel nélküli levonulását.
Új töltés építése
Értékes árterület árvízi
veszélyeztettségének csökkentése új töltés
építésével.
Árvízszint csökkentéssel kapcsolatos intézkedések
Víztározás, víz-
visszatartás
a mederben
(meglévő tározó
is)
Az árvízi víztömeget medertározóban
ideiglenesen be lehet tározni. Csökkenti
az alvízi árhullámcsúcsot.
Árhullám-
csökkentés
oldaltározóban,
vésztározóban
Az árhullám egy részének kivezetésével
az árvízszint csökkenthető. Lehet
árhullámok idején rendszeresen elöntött
terület és lehet csak rendkívüli
árhullámok idején elöntött ún.
vésztározó.
13 2015. augusztus
Intézkedés Árvízvédelmi célja
Nagyvízi mederbeni intézkedések (Nagyvízi mederkezelési terveknek is részei)
Ártéri, hullám-
téri területhasz-
nálatok módosí-
tása ökológiai, és
természetvédelmi
szempontok
figyelembe
vételével
Az árvíz levezetés szempontjából nem
megfelelő területhasználatok
megszűntetése művelési ág váltással,
illetve a terület-használati mód
változtatásával. Beletartozik az
üdülőterületek szabályozása is.
Figyelembe veendő egyéb szempontok:
ökológiai állapot, természetvédelem,
hordalék- és tápanyag visszatartás.
A növényzet át-
alakítása és fenn-
tartása ökológiai
és természetvé-
delmi szempon-
tok figyelembe-
vételével
Lefolyási akadályok megszűntetése a túl
sűrű aljnövényzet visszaszorítása.
A hullámtéri erdőgazdálkodás
szabályozása
Mederkotrás
A középvizi mederszelvény rendezése, a
mederzátonyok kotrása. Kotrás főágban,
mellékágban, árvízvédelmi céllal, ami
javítja a levezetési kapacitást.
Árapasztó
csatorna,
kialakítása
Árapasztó csatorna az árvízi víztömeg, a
tetőző vízhozamok megosztására, a
középvízi vízszinthez közeli
mederfenékkel kerül kialakításra.
Folyószabályo-
zási művek
visszabontása
A közép- és kisvízi folyószabályozási
művek stabilizálják a folyót és biztosítják
a megfelelő vízmélységet kisvizes
időszakban, nagyvízi időszakban viszont
lefolyási akadályt képeznek.
Süllyesztésükkel a lefolyást lehet
elősegíteni.
14 2015. augusztus
Intézkedés Árvízvédelmi célja
Lefolyási
akadályok
átalakítása,
elbontása
A nagyvízi vízhozamok levezethetőségét
növelni kell a hullámtéri akadályok
módosításával, felszámolásával, a
hullámtér rendezésével. A mederben lévő,
de funkció nélküli műtárgyakat el kell
bontani.
Hullámtéri
mellékágak és
holtágak
rehabilitációja,
mesterséges (ún.
vápa) kialakítása
A mellékágakat, holtágakat be kell
kapcsolni az árvízi hozamok levezetésébe.
Az ágakat lezáró műtárgyakat,
fenékküszöböket vissza kell bontani, ezzel
is segítve a folyamatos víz
utánpótlásukat.
Nyári gátak és
depóniák
elbontása
A nyári gátak, depóniák és a kotrásból
származó, hullámtéren elhelyezett
depóniák elbontása. A hullámtér már
kisebb árhullámok esetében is részt tud
venni az árvízi vízhozam levezetésében.
Övzátony-
rendezés
Övzátonyok elbontása. A hullámtér már
kisebb árhullámok esetében is részt tud
venni az árvízi vízhozam levezetésében, a
gyakoribb elöntések következtében a
biodiverzitás növekedése várható.
Kanyarulat-
rendezés
(korábbi
szabályozás,
partvédelem)
Túlfejlett kanyarulatok rendezése, a
parterózió és medermélyülés
megakadályozása. A kanyarulatrendezés
során terelőművek és partvédelem is
létesül.
Üdülőterületek
rendezése
A nagyvízi mederben engedély nélküli
vagy engedéllyel lábakra épített üdülők
rendezése, kerítések elbontása, árvízi
vízhozamok akadálytalan levezetésének
biztosítása
15 2015. augusztus
Intézkedés Árvízvédelmi célja
Meder-
stabilizáció
Árvízvédelmi célú part- és
mederbiztosítás
Nem szerkezeti intézkedések
1. Területhasználati szabályozások
a) Szabályozás a megművelt területeken (művelési-ág, művelési-mód váltása)
b) Szabályozás a beépítésre szánt (lakossági, ipari, stb.) területeken (építési előírások,
veszélyzónák),
c) Árvíz-ellenállóság növelése (pl.: épületek szigetelésének fejlesztése), építmények
megemelése
d) Ökológiai célú területi igények – elöntési zónák
e) Nagyvízi meder használatának szabályozása – elöntési zónák
2. Előrejelzés, riasztás (első sorban kis vízfolyásokon)–időelőny ismerete szükséges!
3. Kiürítési intézkedések, élet-és vagyonmentés
4. Pénzügyi szabályozások (mezőgazdasági támogatási rendszer változtatása, a fenntartási
feladatok megfelelő finanszírozása, a biztosítási rendszer átalakítása stb.)
5. Előrejelzési módszerek, eszközök fejlesztése, nemzetközi együttműködés
6. Kommunikációs eszközök a) Társadalom tájékozottságának emelése, társadalmi szerepvállalás lehetősége, a lakosság
felkészítése
b) Érdekérvényesítés kereteinek biztosítás
5. A STRATÉGIA/TERV FENNTARTHATÓSÁGI SZEMPONTÚ
ÉRTÉKELÉSE
5.1. A fenntartható fejlődés fogalma
A környezetvédelmi feltételrendszer alappillérei közül a fenntarthatósági kritériumok külön
magyarázatot igényelnek.
Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1987-ben ,,Közös jövőnk'' című jelentésében a
fenntartható fejlődés fogalmát a következőképpen határozta meg: "a fenntartható fejlődés
olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő
nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket".
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény is használja a
fenntartható fejlődés fogalmát és definiálja is azt:
1. § (1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának
kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható fejlődés
környezeti feltételeinek biztosítása.
4. § E törvény alkalmazásában
16 2015. augusztus
w) fenntartható fejlődés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek
rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek
számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai
szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség
megőrzését
Mivel maga a fogalom meghatározása is sokat fejlődött azóta, és a megfogalmazás is általános,
keresnünk kell egy számunkra kezelhető meghatározást.
A fejlődésről
A fogalom használói „fejlődés” alatt valójában az életminőség valamilyen javulását értik. Ez azonban sokban különbözhet a gazdasági értelemben vett fejlődéstől. A fő problémánk,
amely a különböző, pl. ENSZ, EU, OECD dokumentumok elemzése során érzékelhető az, hogy
a fejlődés fogalma ezekben az anyagokban burkoltan megegyezik a gazdasági növekedéssel, és
még inkább a fogyasztás alakulásával. A piacgazdaság életeleme a fogyasztás növekedésére
épülő gazdasági növekedés, e nélkül nem képes működni. Szélsőségesen fogalmazva: a
fenntartható fejlődés fogalma mögött gyakran azt a törekvést lehet felfedezni, hogy: miként
lehet a fogyasztást úgy növelni, hogy a felhasznált, illetve érintett természeti erőforrások
fajlagosai csökkenjenek.
Véleményünk szerint a fejlődés csak emberi és társadalmi szinten értelmezhető fogalom.
Ebből a szempontból a fejlődés célja az emberhez méltó életkörülmények és életmódok
biztosítása mellett a kulturális és etikai színvonal emelése is. Ez utóbbi lenne hivatott
biztosítani a szükségletek megfelelő önkontrolját is az emberek részéről.
A fenntarthatóságról
Összességében a fenntartható fejlődés egy olyan viszonyrendszert (kultúrát) jelent az ember
társadalmi és természeti környezete között, és azon belül, amely biztosítja, hogy környezetünk
forrásait a rendszer megújulásának szintjén használjuk.
A fenntarthatóság esetünkben a társadalmi és gazdasági folyamatoknak olyan belső
önszabályozó képességét kell, hogy jelentse, amely biztosítja egyrészt a környezeti
folyamatok problémamentes működését, másrészt segít az emberi értékek
fennmaradásában. Ez azt is jelenti, hogy amíg a társadalmi és gazdasági folyamatok csak
állandó utólagos beavatkozások árán terelhetők fenntartható irányba, addig az
alkalmazott rendszer nem fenntartható.
Itt találkozunk a fenntartható fejlődés alapkonfliktusával, miszerint a jelenlegi piacgazdasági
rendszer paradigmája ellentmond a fenntartható fejlődés alapelveinek.
A fenntartható fejlődés
A fenntartható fejlődés az eddigiek alapján az emberi élet színvonalának, olyan belső
értékeket is figyelembevevő emelését jelenti, amely harmóniában van a környezeti és
természeti folyamatokkal és megőrzi az ember által létrehozott értékeket is. Ez tekinthető
a társadalom céljának, és ehhez a gazdaság eszközt, a természeti környezet társat,
lehetőséget jelent. A cél elérése csak átfogó, komplex eszközök alkalmazásával lehetséges.
A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos alapelvek megfogalmazására, pontosítására és
elfogadására a legmagasabb szinten is sor került mind az ENSZ, mind az EU keretében. Az
általánosan elfogadott elvek közül hazai fontosságuk miatt a Nemzeti Fenntartható Fejlődési
Stratégia az alábbiakat emelte ki:
A holisztikus megközelítés elve
A nemzedéken belüli és nemzedékek közötti szolidaritás elve
Társadalmi igazságosság elve
17 2015. augusztus
Tartamosság elve
Integráció elve
Helyi erőforrások hasznosításának elve
Társadalmi részvétel elve
Társadalmi felelősségvállalás elve.
Elővigyázatosság és megelőzés elve
A szennyező fizet elv
5.2. A fenntarthatósági kritériumok meghatározása
Az alábbi, 2. táblázatban egy általános kritériumrendszert mutatunk be, amely tervezési
követelményként alkalmazható. A kritériumrendszer azért született, hogy az SKV típusú
értékelésekhez általános fenntarthatósági viszonyítási alapot jelentsen. Ennek megfelelően
alakítottuk ki a kritériumokat. A módszert már számos esetben alkalmaztuk, bevált
vizsgálati/értékelési módszer, mely kis átalakításokkal igen eltérő tartalmú tervek, programok
értékelésére is alkalmas volt.
Az általános környezetvédelmi prioritások, fenntarthatósági kritériumok sokkal inkább
szemléletmódot kívánnak rögzíteni, semmint mérhető és számonkérhető feltételeket. A
más stratégiai vizsgálatoknál is alkalmazott kritériumrendszert, második lépésben átalakítottuk
a környezetvédelmi intézkedéstípusok esetére. Ezt a táblázat 3. oszlopában láthatjuk.
18 2015. augusztus
2. táblázat A fenntarthatósági kritériumok értelmezése a Stratégia és a regionális tervek értékeléséhez
Fenntarthatósági kritériumok A kritériumok konkretizálása az AKK szempontjából
I. A szükségletek
kielégítése és a természeti-
környezeti értékek
megőrzése között hosszú
távú egyensúlyt kell elérni.
(a) a környezet igénybe-
vétele ne haladja meg a
források keletkezésének a
mértékét
(b) a környezet terhelése ne
haladja meg a környezet
asszimilációs kapacitását.
1. A lételemnek tekintett, feltételesen megújuló környezeti elemek
(levegő, víz, föld, élővilág) készleteit és állapotát, valamint az általuk
alkotott környezeti rendszer potenciálját, önszabályozó képességét a
rendszer terhelhetőségének határán belül fenn kell tartani, illetve ahol
ez szükséges és lehetséges, a megfelelő célállapot érdekében
terhelésüket csökkenteni kell.
A OKKT-nek és a regionális terveknek meg kell felelnie a VKI és az
OVGT a vizek jó állapotára vonatkozó céljainak. Előre jelezhető, hogy a
konfliktust a hidromorfológiai állapotra vonatkozó célkitűzések adhat-
ják. A talajok tekintetében a kedvező hatások növelést, és a kedvezőtle-
nek csökkentését szolgáló megoldásokat kell támogatni. A vízkészletek
növelése tekintetében tökéletes lehet az összhang, ha az árvízkezelésben
is előtérbe kerülnek a vízvisszatartást erősítő megoldások.
2. A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban általánosan a
feláldozott és a létrehozott értékek pozitív egyenlege kell, hogy
érvényesüljön, miközben a meg nem újuló erőforrások igénybevétele
nem haladhatja meg azt az ütemet, amennyivel azok megújuló
erőforrásokkal való helyettesíthetősége megoldható.
A beavatkozások során az erőforrástakarékos megoldásokat kell
előnyben részesíteni. Törekedni kell a természet adta lehetőségek
kihasználására, a jelentős építésekkel, mesterséges beavatkozásokkal
járó intézkedésekkel szemben. Az árvízi kockázat csökkentését a
tájban, annak morfológiai és biogeográfiai sajátosságaiban rejlő
potenciálra kell elsősorban alapozni.
3. A természetbe hulladékként visszakerülő (a természet által sem
hasznosítható) anyagok mennyiségének és veszélyességének
csökkennie kell.
Az építési munkálatoknál lehetőséghez képest másodnyersanyagok,
újrahasznosított hulladékok felhasználását szorgalmazni kell.
4. A rendelkezésre álló terület felhasználásánál az igénybe vehető
területek nagyságát kemény felső korlátnak kell tekinteni, a
fejlesztéseknél a területkímélő megoldásokat kell előnyben
részesíteni. Ezt a szabályozás szintjén is érvényesíteni kell.
Az intézkedések esetében főleg az árvízvédelmi művek bővítésekor a
területkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni. Az ártéri
területek árvízszint csökkentési célból való felhasználása ebből a
szempontból nem számít igénybevételnek. Sőt: korábbi ártéri területek
árasztása a térség gazdasági és ökológiai fenntarthatóságának
elősegítője.
II. A kardinális értékek
elvesztésével járó
folyamatok nem tűrhetők
el.
Minden kipusztított faj
belőlünk vesz el valamit.
5. A biológiai sokféleség megőrzésének feltételeit, a természetesen
előforduló fajok, és tenyésztett vagy termesztett hagyományos fajták
megőrzését és védelmét, a természetes és természetszerű élőhelyek
fennmaradását, sokszínűségét, és térbeli koherenciáját biztosítani kell.
Ez a természeti rendszerek környezeti változásokhoz való jobb
alkalmazkodó képességét is szolgálja.
A terveknek foglakoznia kell a biológiai sokféleség megőrzése
feltételeinek biztosításával. A vizek területen tartása az árvízzel
veszélyeztetett térségeink alapvető ökológiai problémáját, a
szárazodást csökkenti, így biodiverzitás növelő. Az ebben rejlő
lehetőséget minden esetben meg kell ragadni. (Konfliktus forrása lehet
a mentett oldali a szárazságkedvelő értékes fajok veszélyeztetése,
amely eltörpül a többletvíz jelenlétéből származó tájökológiai haszon
mellett.)
19 2015. augusztus
Fenntarthatósági kritériumok A kritériumok konkretizálása az AKK szempontjából
6. Az ökoszisztéma szolgáltatásokat2 értéknek kell tekinteni, gazdasági
értéküknek meg kell jelenniük a stratégiai fejlesztési döntésekben. A
fejlesztések nem járhatnak az ökoszisztéma szolgáltatások
károsodásával.
Az ökoszisztéma szolgáltatások közül a szabályozó funkció kihasználását
a kockázat kezelés során javítani kell a többi csökkentése nélkül.
Minden reális lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a kockázat-
csökkentés inkább a vizek területen tartásával történjen. (Ez az, ami
gyarapítja az ökoszisztéma szolgáltatások körét javítja minőségüket.)
7. Az építészeti, táji és kulturális értékek fennmaradását biztosítani kell.
A regionális tervek kidolgozásánál önállóan meg kell jeleníteni az
építészeti, táji és kulturális értékeket, és biztosítani kell – akár speciális
megoldásokkal - a fennmaradásukhoz szükséges feltételeket.
Megsemmisülésük nem elfogadható. Károsodásuk esetén gondoskodni
kell a helyreállításukról.
III. Biztosítani kell a
természeti környe-zeti
változásokhoz való
alkalmazkodás lehetőségét
egyéni és társadalmi
szinten
A gazdasági-, társadalmi-,
technikai-, egyed-, faj-, és
bármilyen más fejlődés
egyik elengedhetetlen
feltétele, hogy szolgálja a
környezethez való
alkalmazkodást. Ellenkező
esetben a folyamat a
kérdéses alany
pusztulásához vezethet.
8. A környezeti (pl.: klíma-) változásokhoz való alkalmazkodó
képességet mind a társadalom, mind az érintett lakosság szintjén meg
kell őrizni, azt korlátozni nem szabad, sőt lehetőség szerint javítani
kell.
Az OKKT maga is a környezeti (pl.: klíma-) változásokhoz való jobb
társadalmi alkalmazkodó képességet szolgálja. Minél jobban sikerül ezt
javítani a többi kritérium betartása mellett, annál kedvezőbb
fenntarthatósági szempontból a terv. Elsődleges a VGT-intézkedésekkel
való legteljesebb szinergia megteremtése.
9. A nem kívánatos természeti környezeti változásokat erősítő emberi
tevékenységeket hatásuk és jelentőségük függvényében korlátozni,
adott esetekben tiltani kell.
A nem kívánatos természeti környezeti változásokat erősítő, árvízi
kockázat növelő emberi tevékenységeket hatásuk és jelentőségük
függvényében korlátozni, adott esetekben tiltani kell. Az elöntéssel
fenyegetett területek beépítését szigorúan tiltani kell, kockázatos
beépített területek árvízi védelme, ill. a védelem fokozása nem járhat a
természeti környezet károsodásával, nem történhet annak rovására.
10. Nem tűrhető az az állapot, hogy a társadalom egy része olyan rossz
életkörülmények között él, mely az alkalmazkodó képességét szinte
megszünteti, és így csak a közvetlen környezetének felélésével képes
életben maradni. (Jellemző eset a tározók véderdőinek a környéken
élők által való tönkretétele, például a Tiszaroffi tározóban.)
Olyan a beavatkozásokat kiegészítő intézkedések szükségesek, melyek
javítják az érintett térségek tájpotenciálját, ezen keresztül gazdasági
lehetőségeit és az ott élők életkörülményeit. Azok a beavatkozások
kerülendők, melyek tovább csökkentik egy-egy település életlehetőségeit.
(Pl. jó szántóterületeik kisajátításra kerülnek, több oldalról kerülnek
töltések közé.)
IV. Meg kell adni
mindenkinek a lakóhelyén
az emberhez méltó élet
11. Az egészséges környezet és az egészséges élelmiszer és ivóvíz és a
biztonságos fenntartható energiaellátás minden ember alapvető joga, a
nem megfelelés sem helyi, sem tágabb szinten nem tűrhető.
A tervek kidolgozásánál gondolni kell arra, hogy e kritériumnak
(egészséges környezet, élelmiszer, ivóvíz, biztonságos energiaellátás) még
katasztrófa helyzetben is érvényesülni kell, legalább minimum szinten.
2 Ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezzük az élővilág azon javait, szolgáltatásait, melyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál, így azok állapota az életminőségét
meghatározza. Négy alapvető szolgáltatás típus: Az ellátó szolgáltatás által nyújtott javakat közvetlenül felhasználjuk, elfogyasztjuk, ilyenek például az élelmiszerek, az ivóvíz, a fa- és
rostanyagok. Az élővilág szabályozó funkciói közé sorolhatók az éghajlatszabályozás, az árvizek mérséklése, a víztisztítás és a talajképződés. Fenntartó szolgáltatás a primer produkció (a
zöld növények fotoszintézise által), az elemek vagy a víz körforgalmában játszott biológiai szerep. Az élővilág kulturális szolgáltatása szerteágazó, többek között jelentős esztétikai,
spirituális, oktató és rekreációs funkciója van. (Török Katalin: A FÖLD ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOTA ÉS PERSPEKTÍVÁI Magyar Tudomány)
20 2015. augusztus
Fenntarthatósági kritériumok A kritériumok konkretizálása az AKK szempontjából
lehetőségét mind a
jelenben, mind a jövőben.
Egy fejlesztésnek akkor van
értelme, ha jobb lesz tőle ott
élni.
12. Meg kell őrizni a helyi kultúrát, azokat a termelői és fogyasztói
mintázatokat, amelyek a környezethez való alkalmazkodás során
alakultak ki, s hosszú távon biztosították a helyi közösség és
környezet harmóniáját. Ha ez már nem lehetséges a fenntartható
termelői és fogyasztói mintázatok kialakítását kell támogatni.
A megoldások keresése folyamán a környezethez való alkalmazkodás
során régebben kialakult, a táj adottságaihoz (árvízjárta terület) jobban
igazodó megoldásokat is át kell gondolni. A fenntartható termelői és
fogyasztói mintázatok az árvízi helyzetekhez való jobb alkalmazkodást
is segítik.
13. A fejlesztések miatt a helyi közösségeknek nem szűkülhetnek a
lehetőségei az igényelt és választható életmódok tekintetében,
amennyiben ezek nem zárják ki egymást, és megfelelnek mind a
fenntarthatóság, mind a fejlődés kritériumainak.
A fejlesztések lehetőség szerint szolgálják a táji adottságokhoz jobban
illeszkedő, hosszútávon fenntartható használatokat. (Ellenkező típusú
használatok a tájpotenciál leromlását, a térség elszegényedését okozzák.)
14. Minden a környezetgazdálkodással összefüggő tevékenységet azon a
szinten kell megvalósítani, ahol a probléma kezelése a legnagyobb
környezeti és egyéb haszonnal, valamint a legkisebb környezeti
kockázattal, illetve kárral jár.
Az érintettek részvételi lehetőségét a védekezésben biztosítani kell. El
kell érni, hogy az, aki elszenvedheti az árvízi események
következményeit, alkalmassá váljon (ha ez lehetséges) saját
óvintézkedései megtételére az árvízkárok csökkentése érdekében.
15. A helyi szinten kezelhető erőforrások használata elsősorban a helyi
közösség közvetlen, vagy közvetett hasznát kell, hogy szolgálja. A vízek szabályozott levezetése mellett visszatartásuk is fontos feladat.
Ezek helyben történő felhasználása a helyi közösség hasznává válhat.
V. A fenntartható
fejlődést csak
felelősségteljes ember
érheti el. Az egyén élet-minőségének
javulása sem a saját, sem a
mások által preferált
környezeti javak sérelmére
nem történhet.
16. Erősíteni kell a társadalom befogadó jellegét (társadalmi kirekesztés,
demográfiai problémák kezelése, stb.) az értékek mentén.
Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a Stratégia megvalósítása során a
változások eddigi vesztesei is lehetőséget kapjanak a tervek
megvalósítása, és az alkalmazkodóbb tájgazdálkodási rendszerek
működtetése során.
17. A térség, régió, város nem veszélyezteti - sem közvetlen, sem
közvetett formában – sem saját környékén, sem távolabb
ugyanezeknek a követelményeknek az érvényesülését.
Nem szabad az árvízi kockázati problémákat egyik régióból a másikba
áthelyezni, csak olyan megoldások valósíthatók meg, amelyek másutt
sem okoznak árvízveszélyt.
18. A fejlesztésnek legyenek olyan elemei, amelyek hatására a
fenntarthatóság elvei tudatosulhatnak, és erkölcsi normává válhatnak a
társadalom tagjaiban, és ezzel párhuzamosan a tervezés során az
érintetteknek a döntésekben való részvétele biztosított.
Az intézkedéseket ki kell egészíteni fenntartható szemléletet,
környezettudatosságot javító elemekkel.
19. Fenntartható fogyasztási minták terjesztésére van szükség,
ellensúlyozva a jelenlegi túlfogyasztásra ösztönző rendszert.
A tájgazdálkodási változtatások a helyi adottságokra alapozott
hagyományos tájhasználatok a fenntartható fogyasztási minták
irányába mutat.
20. Fenntartható fejlődés szempontjából elfogadhatatlan a vagyoni
különbségek jelenleg érvényesülő és folyamatosan növekvő szintje.
Társadalmi igazságosság nélkül nincs fejlődés.
Az OKKT szempontjából minden lakos egyenlő, a szegény falut
ugyanannyira kell védeni, mint a gazdagot.
21 2015. augusztus
6. A JELENTŐS KÖRNYEZETI HATÁSÚ TEVÉKENYSÉGEK
HATÓTÉNYEZŐI, HATÁSFOLYAMATAI
A fenti hat tevékenységhez, tevékenységcsoporthoz kötődő környezeti következmények
bemutatására a környezeti hatásvizsgálatoknál jól bevált környezeti hatásfolyamat ábrát
alkalmazzuk. Az hatásfolyamat-ábra készítéséhez első lépéseként a tervezett tevékenységeket
hatótényezőkre bontjuk és meghatározzuk a hatótényezőkből kiinduló lehetséges
hatásfolyamatokat. Minden a tevékenység végzése során elképzelhető hatásfolyamatot
számításba veszünk, és a konkrét eseteknél a helyszíni adottságok ismeretében lehet a valóban
megjelenő folyamatokra koncentrálni a vizsgálatokat.
A hatásfolyamat-ábra felépítése a hatásvizsgálatoknál megszokott: tehát az első oszlop az érintett
környezeti elemet, vagy rendszert jelzi. A második oszlop sorszámozás, a tervezett tevékenység
várható hatótényezői a harmadik oszlopban szerepelnek. Adott hatótényező mindig annál a
környezeti elemnél jelenik meg, amelyre közvetlenül, áttétel nélkül hat. Egy hatótényező
egyszerre több környezeti elemre is hathat közvetlenül, persze más-más módon. Ilyenkor az
összes érintett környezeti elemnél szerepeltetjük. (Ilyen általában az építési munka, mely
egyaránt hat a levegőre, a vízre és az élővilágra, vagy a területfoglalás, mely a földnél és az
élővilágnál egyaránt megjelenik.)
A várható közvetlen hatások a negyedik, a közvetett hatások az ez után következő oszlopokban
szerepelnek. A nyilak a hatások tovagyűrűzését jelzik a végső hatásviselők irányába. A
tovagyűrűzés számtalan fázison keresztül történhet többnyire egyre csökkenő, ritkán erősödő
hatásfokkal. Általában a tovagyűrűzés alatt a hatások intenzitása lecsengő tendenciájú. A végső
hatásviselő általában az ökoszisztéma és/vagy az ember. Az utóbbit az ábrán külön, kiemelten,
az utolsó oszlopban kezeljük, mivel a környezetet érő hatások, azaz a környezeti
elemek/rendszerek állapotában beállt változások alapvetően az ember szempontjából
értelmezhetők és értékelhetők.
6.1. Hatótényezők maghatározása
A hatásfolyamat-ábra készítését meg kell, hogy előzze a hatótényezők összegyűjtése. A
környezeti hatások mérlegelésénél érdemes elkülöníteni azon időszakok hatótényezőit,
résztevékenységeit, melyek hatása elsősorban átmeneti, mivel ezek inkább rövid ideig ható és
nem tartós változásokat okoznak és a tartós (így meghatározó) változásokat okozó
hatótényezőket. Fontos elkülöníteni a cél szerinti hatásokat azoktól, melyek a megvalósulás,
működés kapcsolódó hatásai. A cél szerinti hatások kedvezőek (bár nem biztos, hogy minden
környezeti elem/rendszer tekintetében, lásd pl. szennyvíztisztító telep létesítése cél szerint
csökkenti a felszín alatti szennyezést, de a befogadó terhelése növekszik). A kapcsolódó hatások
viszont többnyire kedvezőtlenek. A lényeg az, hogy a tartós hatások pozitívumai jóval
túlmutassanak az esetleges kedvezőtlen következményeken.
A vizsgált tevékenységek létesítésével és működtetésével kapcsolatosan komolyabb haváriás
szennyezésekkel nem kell számolni, ezért ezt a hatótényezőt a hatásfolyamat-ábrán sem tüntetjük
fel. Jelen esetben a legjelentősebb havária esemény a töltések szakadása lenne, viszont a vizsgált
beavatkozások elsődleges célja ennek elkerülése. Megfelelő kiépítés, rendszeres ellenőrzés és
fenntartás esetén ilyennel nem kell számolni. Kisebb jelentőségű balesetek, havíáriás események
a kialakításkor is előfordulhatnak (pl. munkagépekben használt olajok kifolyása, ez azonban
kármentesítéssel egyszerűen elhárítható).
Jelen esetben a vizsgált 5 tevékenység, tevékenységcsoport esetén a meghatározó hatótényezők a
következők (félkövér betűkkel a környezeti szempontból meghatározó hatótényezőket jelöljük:
22 2015. augusztus
a) Árvízi védvonal építése, fejlesztése (gát, töltés építés, erősítés, áthelyezés, magasítás,
körgát építés)
Építési munka (elsősorban töltések kialakítása, fejlesztése, ill. műtárgyak építése)
Felvonulás és szállítás
Terület- és tereprendezés, földmunkák
Anyagnyerőhelyek, depóniák kialakítása (gátak építéséhez)
Árvízvédelmi mű építése, fejlesztése, elöntési viszonyok változása (elöntési
gyakoriság és elöntött terület csökkenése)
Ideiglenes és tartós területfoglalás
Építési hulladék keletkezése
Növényzet irtása
Növénytelepítés (gyepesítés, védőfásítás)
Árvízvédelmi mű léte
b) Árvízvédelmi művek bontása, tájhasználati változtatások
Bontási munka (gáttest elbontása)
Felvonulás és szállítás
Terület- és tereprendezés
Terület felszabadulás
Kikerülő földanyag ideiglenes és végleges elhelyezése, ideiglenes területfoglalás
Árvízvédelmi mű hiánya (elbontása), elöntési viszonyok változása (elöntési
gyakoriság és elöntött terület növekedése)
Ideiglenes és tartós területfoglalás
Építési hulladék keletkezése
Növényzet irtása
Növénytelepítés (gyepesítés)
Területhasználati változtatások, bizonyos hasznosítási lehetőségek megszűnése
c) Árvízcsökkentő hatású vízrendezés, meanderezés visszaállítása, elkerülő csatorna
építés
Építési munka: csatorna és meder kialakítás, medermélyítés
Felvonulás és szállítás
Terület- és tereprendezés
Új árvízvédelmi létesítmény megjelenése (lefolyás változás)
Új vízfelület megjelenése Ideiglenes és tartós területfoglalás
Építési hulladék keletkezése
Kikerülő földanyag és iszap elhelyezése
Növényzet irtása, telepítése
Új csatorna, meder léte
d) Árvízi tározó építése tájgazdálkodási beavatkozásokkal
Építési munka: töltések létesítése, terület- és tereprendezés, műszaki létesítmények
építése
Felvonulás és szállítás
Árvízi és rendszeres tározás
Terület- és tereprendezés
Új vízfelület megjelenése Anyagnyerőhelyek kialakítása (a gátak kialakításához)
23 2015. augusztus
Új árvízvédelmi létesítmény megjelenése (lefolyás változás)
Vízkormányzás, vízkészletgazdálkodás, tájhasználat váltás
Ideiglenes és tartós területfoglalás (tartós: a gátak és a hullámtörő erdők területe,
ideiglenes a tározó egész területe, hiszen időnként víz alatt áll)
Építési hulladék keletkezése
Illegális hulladékok eltávolítása
Növényzet irtása
Növényzet telepítése (gyepesítés és hullámtörő erdők létesítése
Új árvízi létesítmény, tározó léte (elsősorban vizuális megjelenése)
Terület- és tájszerkezet átalakulása (rendszeres tározás esetén az ártéri jellegű
tájgazdálkodás kialakításával), ennek társadalmi, gazdasági hatásai
e) Vízvisszatartás bármely módja (vizes élőhely kialakítása, duzzasztás, mederbeli
hullámtéri tározás, belvíz és csapadék tározás, szennyvízhasznosítás és visszatartás)
Építési munka: medermélyítés, kotrás, műszaki létesítmények
Felvonulás és szállítás
Új vízfelületek kialakulása
Új árvízvédelmi létesítmény megjelenése (lefolyás változás)
Ideiglenes és tartós területfoglalás
Építési hulladék keletkezése
Kikerülő földanyag és iszap elhelyezése
Növényzet irtása
f) Hullámtéri beavatkozások, vízfolyásrendezés (kotrás, medermélyítés, iszap
eltávolítás, hidraulikai érdesség csökkentése, övzátonyok elbontása stb.)
Műszaki beavatkozások (Kotrás, medermélyítés, iszap eltávolítás, hidraulikai
érdesség csökkentése, övzátonyok elbontása stb.)
Terület- és tereprendezés
Műtárgyépítés
Felvonulás, szállítás
Területfoglalás
Növényzet irtása, gyérítése
Növénytelepítés
Meder- és hullámtérrendezés
Partbiztosítás
Új hasznosítási módok léte
6.2. A vizsgált tevékenységek hatásfolyamatai
A következőkben a vizsgált tevékenységek, tevékenységcsoportok hatásfolyamatait mutatjuk be,
mégpedig a már röviden ismertetett hatásfolyamat-ábra formájában.
24 2015. augusztus
3. ábra Árvízi védvonal építése, fejlesztése várható hatásfolyamatai Környezeti
elem/rendszer Hatótényező Közvetlen hatás Közvetett hatások
Ember és élővilág, mint
végső hatásviselők
Levegő és
klímaviszonyok
1. Építési munka, terület- és
tereprendezés
Ideiglenes levegőminőség romlás
a munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 2. Felvonulás és szállítás (főleg
föld)
Ideiglenes levegőminőség romlás
a felvonulási és szállítási utak
mentén
Felszíni és
felszín alatti
vizek
3. Terület- és tereprendezés Lefolyási viszonyok, és a vízház-
tartás változása
Felszín alatti vizek mennyiségi és
minőségi változása Területhasználatok
korlátozása, változása
elsősorban
mezőgazdaság
vonatkozásában
4. Árvízvédelmi mű építése,
fejlesztése
Elöntési gyakoriság és elöntött
területek csökkenése Felszíni vízminőség változás
Föld
5. Ideiglenes és tartós terület-
foglalás
Mennyiségi csökkenés
Az ártérre jellemzőbb viszonyok
kialakulása nagyobb területen
6. Terület- és tereprendezés Talajszennyezés, talajminőség
romlás 7. Építési hulladék keletkezése
Élővilág-
ökoszisztémák
8. Növényzet irtása
Egyedek, populációk pusztulása,
mások megjelenése
Élőhelyek minőségi változása,
egyedek, populációk pusztulása,
mások megjelenése
Természetvédelmi
hasznosítási lehetőségek
változása
9. Növénytelepítés (gyepesítés,
véderdő)
10. Elöntési viszonyok változása Nedvességkedvelő populációk
csökkenése, pusztulása
Nedvességkedvelő élőhelyek
csökkenése
Művi elemek –
Települési
környezet
11. Új vagy fejlesztett mű léte Új építmények megjelenése vagy
szintjének változása Értékváltozás
Árvízi veszélyeztetés
csökkenése
12. Építési munkák Ideiglenes zajszint változás a
munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 13. Felvonulás és szállítás
Ideiglenes zajszint változás a
felvonulási és szállítási utak
mentén
Táj
14. Új vagy fejlesztett mű léte Tájképi változás
15. Elöntés (eddig bevédett terület
gyakoribb elöntése) Területhasználatok változása
Tájszerkezeti változás Tájhasznosítás változás
25 2015. augusztus
4. ábra Árvízvédelmi művek bontásának várható hatásfolyamatai
Környezeti
elem/rendszer Hatótényező Közvetlen hatás Közvetett hatások
Ember és élővilág, mint
végső hatásviselők
Levegő és
klímaviszonyok
1. Bontási munka: terület- és
tereprendezés
Ideiglenes levegőminőség romlás
a munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 2. Felvonulás és szállítás
Ideiglenes levegőminőség romlás
a felvonulási és szállítási utak
mentén
Felszíni és
felszín alatti
vizek
3. Bontási munka: terület- és
tereprendezés
Lefolyási viszonyok, és a víz-
háztartás változása
Felszín alatti vizek mennyiségi és
minőségi változása
Területhasználatok
korlátozása, változása
elsősorban
mezőgazdaság
vonatkozásában
4. Árvízvédelmi mű hiánya
(elbontása)
Elöntési gyakoriság és elöntött
területek növekedése
Felszíni vízminőség változás
Föld
5. Terület felszabadulás Mennyiségi változás
6. Bontási tevékenység: terület- és
tereprendezés
Talajszennyezés, talajminőség
romlás Az ártérre jellemzőbb viszonyok
kialakulása nagyobb területen 7. Építési hulladék keletkezése
8. Kikerülő földanyag elhelyezé-
se, ideiglenes területfoglalás
Területfoglalás Mennyiségi változás
Élővilág-
ökoszisztémák
9. Bontási, építési tevékenység,
területfoglalás, növényzet irtása
Egyedek, populációk pusztulása
Élőhelyek minőségi változása,
egyedek, populációk pusztulása,
mások megjelenése
Természetvédelmi
hasznosítási lehetőségek
változása
10. Kikerülő földanyag elhelyezése
11. Elöntés (eddig bevédett terület
gyakoribb elöntése)
Nedvességkedvelő populációk
megjelenése, kiterjedése
Nedves élőhelyek bővülése
Művi elemek -
Települési
környezet
12. Bontási tevékenység: terület- és
tereprendezés
Építmények, gát teljes megszűnése,
vagy szintjének változása
Értékváltozás
Árvízi veszélyeztetés
csökkenése
13. Bontási tevékenység: terület- és
tereprendezés
Ideiglenes zajszint változás a
munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 14. Bontási tevékenység: terület- és
tereprendezés
Ideiglenes zajszint változás a fel-
vonulási és szállítási utak mentén
Táj
15. Meglévő mű eltűnése Tájképi változás (átlátások vált.)
16.
Elöntési viszonyok változása
(eddig bevédett terület
gyakoribb elöntése) Területhasználatok változása
Tájszerkezeti változás Tájhasznosítás változás
26 2015. augusztus
5. ábra Árvízcsökkentő hatású vízrendezés, meanderezés visszaállítása, elkerülő csatorna építés várható hatásfolyamatai
Környezeti
elem/rendszer Hatótényező Közvetlen hatás Közvetett hatások
Ember és élővilág, mint
végső hatásviselők
Levegő és
klímaviszonyok
1. Terület- és tereprendezés,
csatornaépítés, mederrendezés
Ideiglenes levegőminőség romlás
a munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 2. Felvonulás és szállítás
Ideiglenes levegőminőség romlás
a felvonulási és szállítási utak
mentén
3. Új vízfelület léte Mikroklimatikus viszonyok
változása
Felszíni és
felszín alatti
vizek
4. Terület- és tereprendezés,
csatornaépítés, mederrendezés
Felszíni lefolyási viszonyok, és
felszíni vízminőség változás
Felszín alatti vizek mennyiségi és
minőségi változása
Területhasználatok
korlátozása, változása
elsősorban
mezőgazdaság
vonatkozásában
5. Új árvízvédelmi létesítmény
megjelenése Felszíni lefolyási viszonyok
változása
Felszíni vízminőség változás
6. Új vízfelület megjelenése
Föld
7. Területfoglalás Mennyiségi csökkenés
8. Terület- és tereprendezés,
csatornaépítés, mederrendezés
Talajszennyezés, talajminőség
romlás
9. Építési hulladék keletkezése
10. Kikerülő földanyag és iszap
elhelyezése
Területfoglalás, mennyiségi
csökkenés
Élővilág-
ökoszisztémák
11. Terület- és tereprendezés,
csatornaépítés, mederrendezés
Egyedek, populációk pusztulása
Élőhelyek minőségi változása,
egyedek, populációk pusztulása,
mások megjelenése
Természetvédelmi
hasznosítási lehetőségek
változása 12.
Kikerülő földanyag és iszap
elhelyezése
13. Új vízfelület megjelenése Vízi, vízparti élővilág megjelenése Élőhelyek bővülése
Művi elemek -
Települési
környezet
14. Beavatkozások összessége Új árvízvédelmi elemek
megjelenése
Értékváltozás
Árvízi veszélyeztetés
csökkenése
15. Terület- és tereprendezés,
csatornaépítés, mederrendezés
Ideiglenes zajszint változás a
munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 16. Felvonulás és szállítás Ideiglenes zajszint változás a fel-
vonulási és szállítási utak mentén
Táj
17. Új árvízvédelmi létesítmény és
vízfelület megjelenése Tájképi változás
18. Elöntés (eddig bevédett terület
gyakoribb elöntése) Területhasználatok változása
Tájszerkezeti változás Tájhasznosítás változás
27 2015. augusztus
5. ábra Árvízi tározó építése tájgazdálkodási beavatkozásokkal várható hatásfolyamatai Környezeti
elem/rendszer Hatótényező Közvetlen hatás Közvetett hatások
Ember és élővilág, mint
végső hatásviselők
Levegő és
klímaviszonyok
1. Építési munka: tereprendezés,
műszaki létesítmények
Ideiglenes levegőminőség romlás
a munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 2. Felvonulás és szállítás (főleg
föld)
Ideiglenes levegőminőség romlás
a felvonulási és szállítási utak mentén
3. Rendszeres tározás, új
vízfelületek léte
Páratartalom, szélviszonyok vált.,
helyi csapadékképződés
Mikroklimatikus viszonyok
változása
Helyi levegőminőség
javulása
Felszíni és
felszín alatti
vizek
4. Építési munka: tereprendezés,
műszaki létesítmények
Felszíni vizek lefolyási viszonyainak,
a vízháztartásnak és a felszíni
vízminőségnek a változása
Felszín alatti vizek mennyiségi és
minőségi változása
Területhasználatok
korlátozása, változása
elsősorban mező-
gazdaság
vonatkozásában
5. Anyagnyerőhelyek és új
vízfelület megjelenése
6. Új árvízvédelmi létesítmény,
tározó megjelenése
Felszíni vizek mennyiségének,
szintjének és minőségének változása
Felszíni vízminőség változás
7. Vízkormányzás, vízkészlet-
gazdálkodás, tájhasználat váltás
Föld
8. Területfoglalás Mennyiségi csökkenés
9. Építési munka: tereprendezés,
műszaki létesítmények
Talajszennyezés, talajminőség romlás
10. Építési hulladék keletkezése
11. Illegális hulladék eltávolítása Talajszennyezés veszély csökkenés
12. Rendszeres tározás Hordalék lerakódás
Élővilág-
ökoszisztémák
13. Területfoglalás, tereprendezés
Egyedek, populációk pusztulása
Élőhelyek változása, egyedek, po-
pulációk pusztulása, megjelenése
Természetvédelmi
hasznosítási lehetőségek
változása
14. Növényzet irtása
15. Növényzet telepítése Új élőhely megjelenése Élőhelyek bővülése, invazív fajok
terjedése 16. Új vízfelület megjelenése Vízi, vízparti élővilág megjelenése
17. Vízkormányzás Neves élőhelyek megjelenése
Művi elemek -
Települési
környezet
18. Új árvízi létesítmény
megjelenése építés/bontás Értékváltozás
Árvízi veszélyeztetés
csökkenése
19. Építési munka: tereprendezés,
műszaki létesítmények
Ideiglenes zajszint változás a
munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 20. Felvonulás és szállítás Ideiglenes zajszint változás a fel-
vonulási és szállítási utak mentén
Táj
21. Új árvízvédelmi létesítmény és
vízfelület megjelenése Tájképi változás Tájpotenciál változás
22. Vízkormányzás, vízkészlet-
gazdálkodás, tájhasználat váltás Területhasználatok változása
Tájszerkezeti változás Tájhasznosítási
lehetőségek változás
28 2015. augusztus
6. ábra Vízvisszatartás várható hatásfolyamatai
Környezeti
elem/rendszer Hatótényező Közvetlen hatás Közvetett hatások
Ember és élővilág, mint
végső hatásviselők
Levegő és
klímaviszonyok
1. Tereprendezés, mederalakítás,
kotrás, műszaki létesítmények
Ideiglenes levegőminőség romlás
a munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 2. Felvonulás és szállítás Ideiglenes levegőminőség romlás
a felvonulási és szállítási utak mentén
3. Új vízfelületek kialakulása Páratartalom, szélviszonyok változása,
helyi csapadékképződés
Mikroklimatikus viszonyok
változása
Helyi levegőminőség
javulása
Felszíni és
felszín alatti
vizek
4. Építési munka: medermélyítés,
kotrás, műszaki létesítmények
Felszíni vizek lefolyási viszonyainak,
a vízháztartásnak és a felszíni
vízminőségnek a változása
Felszín alatti vizek mennyiségi és
minőségi változása
Területhasználatok
korlátozása, változása
elsősorban
mezőgazdaság
vonatkozásában
5. Vízkormányzás, vízkészlet-
gazdálkodás Felszíni vízminőség változás
6. Új vízfelület megjelenése
Föld
7. Területfoglalás Mennyiségi csökkenés
8. Tereprendezés, mederalakítás,
kotrás, műszaki létesítmények
Talajszennyezés, talajminőség romlás
9. Építési hulladék keletkezése
10. Kikerülő földanyag és iszap
elhelyezése Területfoglalás, mennyiségi csökkenés
Élővilág-
ökoszisztémák
11. Területfoglalás, építési munkák
Egyedek, populációk pusztulása
Élőhelyek minőségi változása,
egyedek, populációk pusztulása,
mások megjelenése
12. Növényzet irtása
Természetvédelmi
hasznosítási lehetőségek
változása
13. Vízkormányzás, visszatartás Nedves élőhelyek bővülése
14. Új vízfelületek megjelenése Vízi, vízparti élővilág megjelenése Élőhelyek bővülése
Művi elemek -
Települési
környezet
15. Új árvízi létesítmény
megjelenése építés/bontás Értékváltozás
Árvízi veszélyeztetés
csökkenése
16. Tereprendezés, mederalakítás,
kotrás, műszaki létesítmények
Ideiglenes zajszint változás a
munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 17. Felvonulás és szállítás Ideiglenes zajszint változás a fel-
vonulási és szállítási utak mentén
Táj 18. Új árvízvédelmi létesítmény és
vízfelület megjelenése
Tájképi változás
Területhasználatok változása
Tájszerkezeti változás Tájhasznosítás változás
29 2015. augusztus
7. ábra Hullámtéri beavatkozások, vízfolyásrendezés várható hatásfolyamatai
Környezeti
elem/rendszer Hatótényező Közvetlen hatás Közvetett hatások
Ember és élővilág, mint
végső hatásviselők
Levegő és
klímaviszonyok
1. Beavatkozások: mederkotrás,
part és tereprendezés Ideiglenes levegőminőség romlás
a munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén
2. Építkezés, műtárgy építés
3. Felvonulás és szállítás (főleg
föld)
Ideiglenes levegőminőség romlás
a felvonulási és szállítási utak mentén
Felszíni és
felszín alatti
vizek
4.
Beavatkozások: mederkotrás,
part és tereprendezés, övzátony-
bontás, növényzet irtása,
gyérítése
Vízszállítóképesség, felszíni vizek
lefolyási viszonyainak változása,
felszíni és felszín alatti vízminőség
változása
Felszín alatti vizek mennyiségi és
minőségi változása
Területhasználatok
korlátozása, változása
elsősorban
mezőgazdaság
vonatkozásában 5. Műtárgy építés
A lefolyási viszonyok változása Felszíni vízminőség változás
Föld
6. Területfoglalás Mennyiségi csökkenés
7.
Beavatkozások: mederkotrás,
part és tereprendezés, növényzet
irtása, gyérítése
Mederviszonyok változása, medererózió
csökkenése, hordaléklerakódás
csökkenése
8. Terület- és tereprendezés
Talajszennyezés, talajminőség romlás 9. Építési hulladék keletkezése
10. Kikerülő földanyag és iszap
elhelyezése Területfoglalás, mennyiségi csökkenés
Élővilág-
ökoszisztémák
11. Területfoglalás, tereprendezés
építési munkák Vízi élőlények életfeltételeinek
változása, egyedek, populációk
pusztulása, mások megjelenése
Élőhelyek minőségi változása
12. Növényzet irtása, gyérítése
Természetvédelmi
hasznosítási lehetőségek
változása
13. Övzátonybontás
14. Tereprendezés, mederkotrás Invazív fajok megjelenése Élőhelyek degradálódása
Művi elemek -
Települési
környezet
15. Beavatkozások összessége Part- és meder jelleg és a levezető
képesség változása
Árvízi veszélyeztetés
csökkenése
16. Beavatkozások: mederkotrás,
part és tereprendezés
Ideiglenes zajszint változás a
munkaterületek környezetében
Zavarás, főként a
felvonulási és szállítási
utak mentén 17. Felvonulás és szállítás Ideiglenes zajszint változás a fel-
vonulási és szállítási utak mentén
Táj 18.
Tereprendezés, partbiztosítás, új
műtárgyak, növényzet irtása,
gyérítése
Tájképi változás
Területhasználatok változása
Tájszerkezeti változás Tájhasznosítás változás
30 2015. augusztus
A fenti ábrák szamárvezetőnek tekintve a különböző típusú beavatkozástípusok,
beavatkozások és ezek kombinációi hatásfolyamatok környezeti hatásfolyamatai elemezhetők.
Jelen SKV típusnál a környezeti állapotváltozások a környezeti vizsgálatoknál megszokottnál
valamivel konkrétabbak tudnak lenni, hiszen a helyi terveknek van területi háttere, így
általában látható lesz, hogy hol és milyen műszaki eszközök alkalmazása lehet megfelelő.
6.3. A várható érzékenységi tényezők
A 2. táblázatban összefoglaljuk, hogy az egyes beavatkozás típusok tervezésénél mely
környezeti és társadalmi érzékenységi szempontok figyelembevételét javasoljuk. A táblázat
az intézkedések viszonyát, hatását is jelzi a VGT célrendszerével.
A táblázatban említett VGT intézkedések:
HA1: Árterek helyreállítása töltések elbontásával, áthelyezésével, illetve mentettoldali
vízkivezetéssel
HM3: Nagy folyók szabályozottságának csökkentése
HM4: Üledék egyszeri eltávolítása vízfolyásokból
TA4: Csapadék-gazdálkodás, beszivárgás növelése egyéb területeken
TA5: A belvíz-rendszer módosítása a víz-visszatartás szempontjait figyelembe véve
TA1: Erózió-érzékeny területekre vonatkozó művelési mód és művelési ág váltás
TA2: Nitrát-érzékeny területekre vonatkozó művelési mód és művelési ág váltás
VT4: Mentett oldali holtmedrekhez, mélyárterekhez, egyéb mélyfekvésű területekhez
kapcsolódó élőhelyek vízpótlása, vízellátása, ártér lokális rehabilitációja)
31 2015. augusztus
2. táblázat Az egyes várható intézkedésekkel szembeni környezeti és társadalmi érzékenység
Megnevezés Jellemző környezeti érzékenység Jellemző társadalmi érzékenység Hatás a VGT célokra
1. A védképesség javítása a
töltések erősítésével,
magasításával
Termőföld - Nem jelentős (-) Települési környezet – adott estben a helyhiány miatt
Jelentős (-) Táj- Nem jelentős (-)
Vp: vízszintek magasan a települések felett, havária veszély
és érzete
Tulajdonosok – közepes (+,-) Vp: kisajátítási árak, költözés okozta
kellemetlenség Költségvetés –
Jelentős (-)
Vp: nagyon költséges, (például a hidak
megemelésére is szükség lehet)
Kedvezőtlen, Növeli a
szabályozottságot, új töltés
esetében indokolni kell az
Irányelv 4/7 cikkelye szerint
2. Hullámtéri beavatkozások
(nagyvízi levezetősáv
kialakítása, kotrás,
medermélyítés, hidraulikai
érdesség csökkentése,
övzátonyok elbontása stb.)
Ökorendszerek – Jelentős (+,-) Vp: értékes élővilág állapota elsősorban a vizes, átéri
és vízparti ökorendszerek
szempontjából
természetvédelem, gazdálkodók – Jelentős (-)
Vp: kisajátítási árak, használat-
korlátozások, természetvédelmi kezelés
Kedvező és kedvezőtlen is
lehet, a két érdek összhangját
biztosítani kell,
VGT intézkedés is HM4
3. Árvízi tározók építése,
mentett oldali tározás
Vizek – Jelentős (-) Termőföld – Közepes (-) Ökorendszerek –
Jelentős (+,-) Művi elemek – Nem jelentős (-)
Vp: szárazföldi értékes élővilág állapota,
vízminőség romlás
Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp:
használatkorlátozások és lehetőségek,
kártérítés, kisajátítási
árak Költségvetés –
Jelentős (-) Vp: költséges, nem csak az építés, de a
működtetés is
Kedvező, VGT intézkedés is
HA1
4. Egyéb az árvízszintek és az elöntési tartósság csökkentésére irányuló beavatkozások, intézkedések
4.1 Belvíz és csapadék tározás,
visszatartás
Vizek – közepes (-, +) Ökorendszerek –
Jelentős (+)
Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség, jellemzően az 5.6
függvénye
Kedvező, VGT intézkedés TA4-
TA5
4.2 Védvonal módosítás,
hullámtérnövelés
Termőföld - Nem jelentős (-) Vizek – Közepes
(+) Ökorendszerek – Közepes (+)
Vp: szárazföldi értékes élővilág állapota
Tulajdonosok, gazdálkodók – Jelentős (-)
Lakosság – Nem jelentős (-) Vp: kisajátítási árak, használat-
korlátozások Költségvetés –
Jelentős (-) Vp: nagyon költséges
Kedvező, VGT intézkedés is
HA1, HM3
32 2015. augusztus
Megnevezés Jellemző környezeti érzékenység Jellemző társadalmi érzékenység Hatás a VGT célokra
4.3 Építési tilalom Ökorendszerek – Közepes (+)
Tulajdonosok, gazdálkodók – Jelentős (-)
Vp: értékcsökkenés, használat- korlátozások,
jogi kérdések
Közvetetten kedvező
4.4 Területhasználat-szabályozás
Ökorendszerek – Közepes (+) Tulajdonosok, gazdálkodók – Jelentős (-)
Vp: használatkorlátozások 1.6
enyhítheti
Közvetetten kedvező
5. Egyéb az ártereknek a potenciális károkra való érzékenységét megváltoztató beavatkozások, intézkedések
5.1 Tájgazdálkodás, természet-
közeli földművelés
(agrártámogatás függő)
Ökorendszerek – Jelentős (+) Vp:
szárazföldi értékes élővilág állapota
Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség (jórészt az 5.6
függvénye)
Kedvező, VGT
intézkedés TA1-TA4
5.2 Árvízérzékeny használatok
áttelepítése Művi elemek - Nem jelentős Területhasználók – Jelentős (-)
Vp: költségviselés Közvetetten Kedvező
5.3 Erdősítés, gyepesítés Ökorendszerek – Jelentős (+) Gazdálkodók – Közepes (+,-)
Vp: jövedelmezőség Kedvező
5.4 Vizes élőhelyek kialakítása Ökorendszerek – Jelentős (+) Gazdálkodók – Közepes (+,-) Vp: működési költségviselés
Különösen kedvező VGT intézkedés VT4
5.5 Területhasználati zónák
bevezetése
A hatások a fenti fizikai intézkedéseken
keresztül jelentkeznek
Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség, kártérítés,
költségviselés
Közvetetten Kedvező 5.6 Mezőgazdasági támogatási
rendszer változtatása -
Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség
Az érzékenység minősítése (-) negatív, (+) pozitív, (+,-) mindkettő lehetséges, Vp: várható problémák
33 2015. augusztus
7. A TERVEZÉS SZÁMÁRA FIGYELEMBE VEENDŐ, AJÁNLOTT
KÖRNYEZETI SZEMPONTOK
A következőkben összefoglaljuk azokat a környezetvédelmi szempontokat, amelyeket a tervek
kialakításánál javasolt figyelembe venni.
Az árvízi fejlesztéseket és a védekezést úgy kell megvalósítani, hogy az árvizek kezelése ne
transzportáljon felesleges környezetszennyezést más környezeti elemekbe vagy
rendszerekbe, illetve más területekre. Köztudott, hogy a környezeti hatások a környezeti
elemeken tovagyűrűznek és egymást akár felerősítve komplex módon jelentkeznek a végső
hatásviselőkben, így az emberben, az emberi egészségben is.
Kiindulásul van egy fontos a fejlesztési döntéseket befolyásoló tényező. Bármilyen árvízi
biztonságnövelési és kockázatkezelési rendszert akarunk alkalmazni: a minimális célt az
emberi élet védelmének valamilyen szintje jelenti, ahol az elfogadható kockázatot nem
befolyásolja a területen lévő javak és értékek nagysága (szegény és gazdag falu egyenlő). Az
emberi egészség és élet védelmének mindig abszolút elsőbbséget kell biztosítani, még a
környezetvédelemmel szemben is. (Az Európai Parlament az Árvízkockázat Kezelési Irányelv
elfogadására vonatkozó állásfoglalása, 2006. június 13)
7.1. A védképesség javítása a töltések erősítésével, magasításával
A töltések emelésének, magasításának kérdése már a VTT tervezésének elején felmerült,
de akkor ezt a megoldást jórészt elvetették, illetve a csak az érvényes előírások szintjéig
támogatták. Utóbbit azonban nem tekintették a VTT feladatának.
A VTT 2002-es koncepció tervében kimondták a következőket:
A. Az 1998 novembere és 2001 márciusa között levonult négy árvíz igazolta, hogy
a védművek hazai szabvány szerinti kiépítése halaszthatatlan;
keresni kell a töltések – mértékadó előíráson túli – erősítésének és magasításának
alternatív, illetve biztonsági tartalékot jelentő fejlesztési lehetőségeit.
B. Az Alföldön hozzávetőlegesen 10 milliárd m3-nyi vizet kellene tározni ahhoz, hogy
védvonalak nagyobb részére ne legyen szükség. Ennek a vízmennyiségnek a
tározására a jelenlegi életfeltételek és -körülmények megtartása mellett nincs terület.
Ez azt jelenti, hogy a Tisza mentesített árterén vagy teljesen fel kell adni a 150 év alatt
kialakult területszerkezetet, vagy a meglévő töltéseknek, mint a védelmi rendszer
alapszerkezetének megtartása mellett olyan tartalékokat kell feltárni, amelyek lehetővé
teszik a nagyobb árhullámok biztonságos levezetését is. Az életfeltételek,
területhasználatok radikális megváltoztatása nem járható út, tehát új védelmi megoldásokat
kell keresni, fel kell tárni a védelmi rendszer kiegészítő és tartalék elemeit.
C. A töltésrendszer jelenleg érvényes mértékadó árvízszintre vonatkozó kiépítését – és az
előírt biztonságot - kiindulási feltételnek tekintjük, annak műszaki feladataival és
költségeivel nem számolunk.
34 2015. augusztus
Ezzel szemben az árvízvédelmi töltések további fejlesztésének lehetőségét a megalapozó
többségében dokumentumok kizárták. „A további töltésmagasítás, mint alternatíva azokon a
vízfolyás szakaszokon lenne megvalósítható, ahol sem a vízszállítás növelésére, sem
tározásra, sem vésztározásra nincs lehetőség, így a Felső-Tiszán és a mellékvízfolyások
határmenti, vagy felső szakaszain. Nem kívánatos ugyanakkor a további töltésmagasítás a
Közép-, és Alsó-Tisza vidéken a nagy magasságú töltések miatt.”
Tehát akkor a védvonalak a megnövekedett árvízszintre való megerősítése, azaz a
további magasítása egy lehetséges, de nem ajánlható válasznak bizonyult. Ennek okai között
már környezeti jellegűek is szerepeltek:
Sok szakaszon már így is igen magasak (4, 5, esetenként 6 m magasságúak) a
töltések, melyek további magasítása megnöveli a gátszakadás kockázatát, és a
bekövetkező árvízi katasztrófa mértékét.
Ez annál is inkább így van, mivel sok szakaszon nem elsősorban a magassági
hiány, hanem a töltések altalajának gyengesége a legfőbb veszélyforrás. Ezt a
problémát magasítással nem oldjuk meg, sőt nagyobb lehetséges terhelést idézünk
elő. Így a megfelelő biztonság kialakítása érdekében a magasítás mellett további
beavatkozások, elsősorban altalajerősítés szükséges (agyagék, résfal, leterhelő
szőnyeg, stb.) Ennek megfelelően a beavatkozás már nem magasítást, hanem a
régi töltések elbontását és újak építését jelentené.
Ez egyrészt nagyon költséges (a magasítás a meglévő infrastruktúra átépítését is
igényli, pl.: közúti-, vasúti hidak, kikötők stb.), másrészt táji szempontból (tájkép,
tájhasználat) kezelhetetlen.
A Tisza menti települések egy részén a település gyakorlatilag ráépült a töltésre,
így a töltés emeléshez szükséges terület biztosítása csak kisajátítással,
lakóépületek lebontásával lehetséges.
Az egész beavatkozás a folyamat romlásával értelmetlenné is válhat, és az érintettek
veszélyhelyzete az árvízi csúcsok növekedésével párhuzamosan nőhet.
7.2. Hullámtéri beavatkozások
A kiinduló probléma az, hogy a hullámtér fedettsége, a meder feltöltődése megfelelő
kezelés hiányában rendkívül gyorsan növekedett az elmúlt hosszabb időszakban. Az így
kialakuló árvíz levezethetőségi problémát fokozták az olyan emberi beavatkozások,
mint a nyárigátak engedélynélküli emelése, vagy épületek/építmények megjelenése, nem
megfelelő kialakítása a hullámtéren.
Az eddigi tervezés során felmerült lehetséges hullámtéri beavatkozások:
Töltésáthelyezés
Szabad sáv létrehozása a nagyvízi meder részére irtások útján
Folyószabályozási beavatkozások, sarkantyúk, vezetőművek, partvédelmek
Meder átvágások létrehozása
Árapasztás túlfejlett kanyarok között
Nyári gátak felülvizsgálata, vissza- illetve elbontása
Övzátonyok helyenkénti szakaszos megszüntetése
Hídkörnyéki vízszállító képesség növelése hullámtéri hídnyílások kiépítésével
Hullámtéri építkezések felülvizsgálata
35 2015. augusztus
Művelési ág változtatás a hullámtéren, stb.
A hullámtér elsődleges funkciója az árvizek biztonságos levezetését szolgáló nagyvízi meder
kialakítása. Mindezek mellett – különösen – árvízmentes időszakokban lehetséges azok
egyéb célú hasznosítása, pl. jó termőhelyek találhatók a gazdálkodás számára, a vízpart
számos jóléti használatra, rekreációra kínál alkalmat stb. A hullámtér jellegéből adódóan
jelentős természeti értékkel rendelkezik, a folyóvizek és környezetük számos faj élőhelye,
természetes állapotukban ökológiai folyosóként működnek. A víz, mint környezeti elemünk
minőségének és mennyiségének megőrzése a környezetvédelem számára fontos feladat. A
fentiekből következik, hogy a hullámterek komplex hasznosítása számos érdek- és
szempontrendszer összehangolását teszi szükségessé. A különböző hullámtérrel kapcsolatos
célok az alábbiakban foglalhatók össze:
Árvízvédelem: A hullámtér rendezése, abból a célból, hogy az biztosítsa az árvízi
hozamok, jéghozamok, hordalék, uszadék károkozás nélküli levezetését. A hullámtéri
terep- és vegetációviszonyai, az építmények ne veszélyeztessék, sőt segítsék elő a
vízlevezetést és az árvízvédelmi létesítmények állékonyságát.
Környezet- és természetvédelem: A folyó megfelelő vízminőségét környezetkímélő
használat révén biztosítani kell, a hullámtérben pedig legyenek túlsúlyban a
természetszerű állapotok (őshonos fajok, változatos élőhelyek stb.), és biztosítani kell a
hullámtérben a zöldfolyosó folyamatosságát.
Erdőgazdálkodás, mezőgazdaság, tájgazdálkodás: A nagy termőerejű hullámtéri
területeken a gazdálkodáshoz szükséges feltételek biztosítása.
A nagyvízi meder vízszállító-képessége és az árvízszint összefüggése – főképpen a
tetőzés – igen bonyolult a Tisza esetében. Ezért a tervezett beavatkozásokat alapos
hidraulikai, áramlástechnikai vizsgálatok előzik meg, amelyek egyben alapját képezték a
VTT I. ütemben megvalósítandó, legsürgősebb és leghatékonyabb beavatkozások
kiválasztásának.
A tervezés során figyelembe vételre javasolt környezeti szempontok
Miután nem akarjuk a problémákat egyik beavatkozással érintett szakaszról egy
másik szakaszra áthelyezni, és tudva, hogy a hullámtéri beavatkozások minden
esetben hatással vannak a tőlük lentebb fekvő szakaszokra, elmondható hogy a
beavatkozásokat egymással összefüggésben a teljes tervezési területre kell
kialakítani, és lehetőség szerint a folyásirányban alulról felfelé megvalósítani.
A hullámtér árvízi levezető sávjában, amennyiben konfliktus merül fel az
árvízvédekezési (levezetési) érdek és a természetvédelmi érdekek között, akkor a
veszélyeztetett értékek alapján lehet megoldást keresni. Ott lehet
kompromisszumot kötni, ahol a természetvédelmi érték meghaladja az
árvízvédekezéssel megóvott értékek nagyságát. A kompromisszumok a nagyvízi
levezetősávok kijelölése és az ottani elfogadható állapotok (pl. hagyásfás legelő)
meghatározása szintjéig terjedhetnek. Ezek után a nagyvízi levezetősávok megfelelő
állapotának biztosítását, és itt a vízügyi érdek elsődlegességét a 83/2014. (III. 14.)
Korm. rendeletnek megfelelően a Koncepciónak is képviselnie és érvényesítenie kell.
Miután a hullámtér érdességét nagymértékben ugyanazok a folyamatok idézik
elő, mint amelyek a területek ökológiai degradációját nyilvánvaló, hogy lehet
olyan megoldást találni, amely mindkét célt egyaránt szolgálja. Ez pedig a
jövevényfajok szelektív irtása és a tisztított állapot folyamatos fenntartása. A
36 2015. augusztus
tereprendezés megvalósítása során is van mód arra, hogy az idősebb fákat
megőrizzék, ez esetben e beavatkozás megszüntetőnek várt következménye is enyhül.
A beavatkozások és a hullámtér teljes területén meg kell teremteni a fenntartás
feltételeit. Ez részben a tulajdonosok kötelezése, illetve az állam esetében az
elégséges normatív és támogatás források hosszú távú rögzítése, valamint a
fenntartási kötelezettség szigorú ellenőrzése. (Amennyiben az állam sem tudja
fenntartani a területeit, akkor igen nehéz a magántulajdonosoktól elvárni a
megfelelő fenntartást.) A beavatkozások a fenntartási igényt fokozhatják is, például:
o Nagy valószínűséggel karbantartási és/vagy fenntartási munkákat igényel
majd az árvízi események levonulását követően például a nagyvízi levezetősáv,
áramlási irányba eső peremeinek, vagy széleinek környezete, ugyanis a
levezetősáv kisebb érdességű, mint a környező hullámtéri területek. Emiatt
vertikális tengelyű örvényképződésre lehet számítani, ami eróziós,
feliszapolódásos zónák megjelenésére ad okot, a nagyvízi levezetősáv áramlással
megegyező irányú peremein, szélein. Ha a nagyvízi levezető sáv és környezete
között az érdesség átmenete finomabbá tehető (tájgazdálkodási, legeltetési
eszközökkel), akkor a morfológiai változások, növényerózió mérsékeltebbé tehető.
o A nyári gátak eltávolítása esetén az ártereket a víz gyakrabban önti el és
a vízborítás hosszabb ideig tart. Ez hatással van az árterek használhatóságára
(fontos körülmény!) és ökológiai potenciáljára. A tartós és gyakoribb elöntés segíti
a spontán erdősülést, amely növeli a karbantartási munkák mennyiségét,
gyakoriságát.
7.3. .Árvízi tározók építése, mentett oldali tározás
A VTT szerint az árvízi tározás alapvető céljai, hogy a tározók
elegendő térfogattal rendelkezzenek, hogy akár a mértékadó árvízszint 1,0 m-es
meghaladását is kompenzálni tudják;
a vízfolyás mentén az árapasztandó víztömeggel lehetőleg arányosan, közel
egyenletesen álljanak rendelkezésre;
a síkvidéki árvíztározók lehatárolásához szükséges töltésekkel védjék a lakott
területeket és település vízzel körbezártan ne maradjon;
a vízbeeresztést és leeresztést szabályozni képes műtárgyakkal rendelkezzenek;
vizet vonjanak el, azaz ürítésük csak az árhullám levonulását követően történjen
meg.
A VTT koncepció a tározó helyének kiválasztásának szempontjait az alábbiak szerint
határozta meg (a területhasználati konfliktusok feloldására):
Az átlagos talajérték lehetőleg alacsony legyen,
A belvíz veszélyeztetettségi mutató lehetőleg magas legyen,
A terület beépítése és az ott található mezőgazdasági érték minimális legyen.
Továbbá:
Ne exportálja a veszélyesen magas árvízszinteket
Veszélyes környezeti forrás ne legyen a területen
Természetvédelmi, tájvédelmi értékek fenntartási igényeihez igazodjon
37 2015. augusztus
Igazodjon az érintett belvízvédelmi rendszerhez (pl. a tervezett töltések minél
kevesebb belvízcsatornát keresztezzenek stb.)
Tájba illesztés pl. minél kevesebb betonfelület keletkezzen stb.
E mellett más használati szempontok figyelembevételére is sor került. Ezek a következők:
Az ökológiai célú vízszinttartás
A tározótérben a vízigényekhez igazodó vízvisszatartási lehetőségek (egyelőre
feltárása), a külső peremterületek ökológiai célú vízellátása
Egyéb vízhasználatok fejlesztési igényei (egyelőre csak az igények feltárása),
amelynek műszaki követelménye a feltölthetőség és vízkormányzási lehetőség:
öntözés, halgazdálkodás, jóléti stb.
Mindezek mellett a műtárgyak kialakítására vonatkozó műszaki és gazdaságossági
szempontok is kiválasztási kritériumok.
A tározás eredményessége – természeti és társadalmi szempontból egyaránt – a helyes területi
lehatároláson és a helyes működtetésen múlik.
A tározók okozta környezeti hatások tekintetében fontos az elméletet jelentő hatásfolyamat-
ábrán túl, hogy volt egy példa a tározók működtetésére (A Tiszaroffi tározó 2010 nyarán
történt megnyitása és részleges feltöltése), aminek a tanulságait a Koncepció kialakítása és a
projektek tervezése során figyelembe lehet venni.
A Tiszaroffi tározó tapasztalatai azt mutatják, hogy vannak megoldandó problémák a
működés közben, de a tározó a várt eredményt biztosítani tudta. A problémákból
viszont tanulni kell, így az ezekre való reagálás a Tervek feladata. Ezek közül a
következőket érdemes kiemelni:
A tározót ugyan csak részlegesen töltötték fel, de az egyik legfontosabb tapasztalat az
volt, hogy a 2010-es nagyon csapadékos körülmények között a tározó területén
nagyon sok víz maradt, és annak ellenére, hogy a kivezetett víz mennyisége nagyobb
volt a bevezetettnél a tározót nem lehetett teljesen leengedni, illetve egyszerre
okoztak problémát a belvíz, a fakadó vizek és feltöltés maradványai.
A víz nem az elképzeltek terült szét, ereje kopolya képződéshez is vezetett.
Ez a két tényező a tározók területének megfelelő kiválasztására, a mikrodomborzat jobb
figyelembe vételére és a tározókon belüli és tározó környéki csatorna rendszerek mind
teljesebb rendbetételére hívja fel a figyelmet. Ez utóbbi a tájgazdálkodás kialakítása
szempontjából is fontos.
2010. június 20-24. közötti időszakban az 50-60 km/h-ás viharos szél hatására
hullámzás keletkezett, amely elhabolást okozott a töltésrézsűn, a töltéstestben, a
rampákban és a műtárgyak környezetében.
38 2015. augusztus
A véderdők kialakítása és védelme szintén javítandó feladat.
A Vízügyi Igazgatóság Regionális labor zárójelentése szerint: „A déli műtárgyon
át a Tiszába jutó víz vízminőségi paraméterei I-II. osztályú vízminőségi kategóriába
estek. A leeresztés időszakában a szervesanyag tartalom igen magas volt (KOI: III.
osztály), az összes foszfor mennyisége III. osztályú, míg az a-klorofill mennyisége a
III-IV. osztályú minősítési kategóriával volt jellemezhető .”
A kérdéskör a terület mezőgazdasági hasznosításának, a kialakítandó
tájgazdálkodásnak a fontosságára hívja fel a figyelmet. A vegyszer- használatok
tekintetében annak idején (2008) Brüsszel által feltett kérdésre a következőt válaszoltuk:
„Tájhasználat-váltás esetében a vegyszerek és egyéb mezőgazdasági kemikáliák funkcióját
elsősorban a megnövekedő munkaráfordítás venné át. A jelenlegi vegyszerhasználatok
átlaga is eleve jóval kisebb, mint az EU fejlettebb országaiban tapasztaltak. (2005
műtrágya EU 185 kg/ha, Magyarország 70 kg/ha, növényvédőszer: EU 2,5 kg/ha,
Magyarország 1,5 kg/ha.) Az eddigi elemzések alapján lehetséges, hogy a
vegyszerhasználatok szabályozására csak az első tározóhasználat után, annak tapasztalatai
alapján kerülhet sor.” Ez utóbbi azonban nem történt meg.
A terület természetvédelmi kezelését ellátó Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
munkatársainak tájékoztatása alapján a tározó feltöltése során nagyon sok vad
pusztult el, amikor a víz 3 napon át óriási erővel zúdult a tározóterületre. A
becslések szerint kb. 200 őz és kb. 500 nyúl, számos földön fészkelő madár és persze
kisebb testű állat, rovar esett áldozatul.
A feltöltés 56,8 millió m3 vízmennyiséget juttatott a Tiszából a tározóba és ezzel
együtt rengeteg hal került be a területre, amelyek azután leívtak és kimagasló
szaporulattal láthatták volna el a Tiszát – ha vissza tudnak jutni a folyóba. Ez
azonban a legtöbb helyen nem volt lehetséges, így olyan naturás jelölőfajok, mint
a pl. a balin (Aspius aspius) hatalmas mennyiségben gyűltek föl az egyre zsugorodó
vízterekben és végül a környék lakói hordták haza őket. Olyan nagy mennyiség volt,
hogy legtöbben már a disznókat etették velük. A KÖTI- KÖVIZIG zárójelentése
szerint egy-egy kishálós merítéssel 15-20 db kishal (süllő, ponty, kárász, keszegfélék,
csuka, balin, naphal, sügér) került a hálóba.
A tározótér természetvédelmi szempontból értékesnek ítélt területein az árasztás
különböző következményekkel járt. Értelemszerűen a vizes élőhelyek nagyarányú
megnövekedése, és azok tartós fönnmaradása az ökológiai hálózat kiterjedését
okozták. Megnőtt a vízi és vízhez kötött fajok száma és állománya a tározóterületen
és környékén: mindenfelé békák és szalamandrák bukkantak elő, ami a
táplálékláncon keresztül további fajok számára teremtettek jobb élőhelyi
körülményeket. A Tiszaroffi tározótér 2010.ben kiemelkedő madárparadicsom volt,
ez és a gazdag hal- kétéltű- és hüllőállomány volt a tározás legnagyobb ökológiai
értéke.
Az elöntés általános következménye a vízzel terjedő és jól kolonizáló özönnövények
szinte robbanásszerű elterjedése. Ez azonban a Tiszaroffi tározó feltöltésekor,
pontosabban leeresztése után nem volt tapasztalható. Ennek legfőbb oka, hogy a
terület jelentős része nagyon sokáig víz alatt állt jóval a leeresztés után is, és csak az
új vegetációs időszakra száradt ki, így gyakorlatilag 2010-ben nem volt esélyük
ezeknek a fajoknak.
39 2015. augusztus
Érdekes tapasztalata volt a feltöltésnek, hogy még 2012-ben is volt hal az
anyagnyerőhelyeken, anélkül hogy ezeket bárki fenntartotta volna. Ennek hasznosítása
fontos lenne a jövőben. Annál is inkább, mivel a tervezett elöntési gyakoriság nő, ha a
tározók működtetését már nem csak árvízi vészhelyzetben, kiegészítő megoldásként
kezeljük. Ez egész nyilvánvalóan a területhasználatok kötelező alakítását vonja
magával.
A hordalék kiülepedése sem volt tetten érhető a Tiszaroffi tározó feltöltése kapcsán
sem a talajon, sem a növényzeten erre utaló nyomokat nem lehetett felfedezni.
Feltűnő volt ezzel szemben a talajok szerkezetének változása.
A Vízügyi Igazgatóság Tiszaroffi tározó feltöltéséről szóló zárójelentésében szereplő
javaslatok közül lényeges kiemelni az alábbiakat:
A tározó teljes leürítésének tervezhetőségéhez a területéről digitális terepmodellt
kell készíteni az esésviszonyok meghatározásához.
A tározó belsejében lévő csatornarendszerbe be kell kötni a mély fekvésű
zárványterületeken összegyűlt pangó és belvizeket, melyek erősen eutrofizálódnak.
Így a vízminőség romlás megakadályozható, és a tározó teljes leürítését is biztosítani
tudná.
8. VÁLTOZATELEMZÉS
A tervezési változatok a védett árterek kockázatcsökkentési lehetőségeinek stratégiai szintű
vizsgálatára irányulnak. A változatokat a 8 tervezési egységen belül értelmezik. A tervezők
változatnak tekintik egy adott tervezési egységen a tervezett intézkedéseknek olyan együttesét,
amelyek kockázati hatásait együtt lehet értékelni.
A felmerült tervezési változatok
1. Jogszabály követő Programozott, a jelenlegi MÁSZ rendelet előírásai szerint történő intézkedéseket
tartalmazza
Jellemzői:
csak a védett árterekkel foglalkozik
csak a meglévő töltések fejlesztéseit tartalmazza
a töltésfejlesztések a jelenlegi MÁSZ + magassági biztonsági előírásoknak
megfelelően történnek
a tározó hatásokkal nem számol
nagyvízi mederkezelési hatásokkal nem számol
nem szerkezeti intézkedésekkel nem számol
2. 2020-ig tervezett determinációk
Egyedi, a 1318/2015. (V. 21.) Korm. határozat szerint azonosítható intézkedéseket
tartalmazza
3. Öblözetenként differenciált MÁSZ és magassági biztonság értékek (0.001, 0.005, 0.01,
0.05; 0.5, 1.0, 1.2 m) mellett besorolási változatok
Programozott, a MÁSZ a védett értékek, a magassági biztonság a védvonalakon műszaki
szempontok szerint differenciált
40 2015. augusztus
Változat jellemzői:
csak a védett árterekkel foglalkozik
csak a meglévő töltések fejlesztéseit tartalmazza
a töltésfejlesztések öblözetenként differenciált MÁSZ előírásoknak
megfelelően történnek
a töltésfejlesztések védvonalanként differenciált műszaki magassági
biztonsági előírásoknak megfelelően történnek
tározó hatásokkal számol
nagyvízi mederkezelési hatásokkal számol
nem szerkezeti intézkedésekkel számol
4. Lokális gyengeségek öblözeti szintű kiegyenlítése (egyenszilárdság)
Programozott, csak azon szakaszok kiépítése az öblözeti jellemző szintre, amelyeken
kiugró gyengeség mutatkozik a jellemző szinthez képest
Változat jellemzői:
csak a védett árterekkel foglalkozik
csak a meglévő töltések fejlesztéseit tartalmazza
a töltésfejlesztések öblözetenként „egyenletes” kiépítésre történnek
a töltésfejlesztések védvonalanként differenciált műszaki magassági
biztonsági előírásoknak megfelelően történnek
tározó hatásokkal számol
nagyvízi mederkezelési hatásokkal nem számol
nem szerkezeti intézkedésekkel számol
5. „Optimális” hosszú távú cél (konzorciumi javaslat)
Egyedi, a felsorolt változatok eredményeinek tervezői értékelése alapján
A változatok összehasonlításához egymásra épülő, több kritériumos értékelést alkalmazunk,
melynek során a változatokat természeti (természeti, környezeti, vízgazdálkodási), műszaki,
pénzügyi-gazdasági, társadalmi, jogi és intézményi szempontok szerint értékeltük.
Az alternatíva értékelés felmerült lehetséges szempontjai, kritériumai a teljesség igénye
nélkül:
Értékelési szempontok, kritériumok
a) Vízgazdálkodás, árvízi biztonság
A vízgazdálkodási kritériumok elsősorban a célrendszernek való megfelelést vizsgálják, a célokat nem szűken a
biztonságnövelésre értelmezve. A tározók esetében a vízgazdálkodási kritériumok célja, hogy olyan lehetséges
tározási helyek és módok kerüljenek kiválasztásra, amelyek növelik az árvíz biztonságot úgy, hogy az javítja a
Tisza vízgyűjtőjének vízháztartását. A kritériumrendszer olyan vízgazdálkodási szempontokat is foglal magába,
amely komplex módon vizsgálja az árvíz, belvíz és aszálykárok csökkentésének lehetőségét mind a természeti
adottságok, mind a műszaki paraméterek tekintetében.
Vízgazdálkodás – árvízi biztonság, kockázatkezelés
A fejlesztések minél nagyobb szerepet kapjanak a VTT aktualizált alapcéljának, céljainak
kielégítésében.
A fejlesztések területileg ne exportálják az árvízi veszélyeztetést, a veszélyesen magas vízszinteket.
A fejlesztések hatásai ne növeljék a belvizek okozta problémákat a belvíztől védendő területeken.
41 2015. augusztus
Értékelési szempontok, kritériumok
Az árvízi veszélyeztetés csökkentését úgy kell megoldani, hogy egyben az ugyanezen területen létrejövő
ellenkező előjelű meteorológiai viszonyokból adódó szélsőségeket – szárazodás, aszálykárok – is minél
nagyobb mértékben mérsékeljék.
A fejlesztések feleljenek meg a VKI céljainak is, azaz jellemzően segítsék az OVGT-ben a vizek jó
állapotára vonatkozó célok megvalósulását. A minimális súrlódással járó megoldásokat kell keresni.
Miután az EU árvízi direktívája a katasztrófa megelőzést elsődlegesnek tekinti a katasztrófakezeléshez
képest, a fejlesztéseknél minél nagyobb szerepet legyen a megelőzést szolgáló beavatkozásoknak.
Üzemeltethetőség műszaki feltételei, üzemeltetés kockázatai, minél jobb rugalmassága,
alkalmazkodóképessége. Az üzemeltetés szervezeti, intézményi feltételeinek rendelkezésre állása.
Kiépített rendszer bővítésének, továbbfejlesztésének lehetőségei a jövőben.
Vízgazdálkodás - töltés
A töltéserősítések, emelések minél kevesebb járulékos problémával járjanak (lakóházak bontása, utak
megszüntetése, hidak emelése stb.).
A töltések fejlesztésére lehetőséghez képest a mentett oldalon kerüljön sor.
Vízgazdálkodás – tározók
A helykiválasztás hatékonysága az árapasztási hatások szempontjából.
A területek alkalmassága a különböző tározási célokra a domborzat tagoltsága, esésviszonyai és a
térszintek, valamint a Tisza vízállásának összefüggései alapján. A tározók területének meghatározásakor
előnyt élveznek az egyébként is belvízveszélyes területek, mélyárterek (ezek kiválasztásával csökkenthető
az építendő töltések magassága).
A vésztározás az érintett értékek szempontjából minimális károkozással legyen megoldható, ugyanakkor
lehessen a rendszer kiépítéséből származó járulékos környezeti, fenntarthatósági vízgazdálkodási vagy akár
gazdasági hasznokkal is számolni.
Vízgazdálkodás –hullámtéri beavatkozások
A beavatkozások eredményeként létrehozott kedvező hullámtéri állapot fenntarthatósága. Az ártéren
történő mindennemű beavatkozás tartósságának, ezáltal sikerességének kulcsa, nem csak a vápák, nagyvízi
lefolyási sávok esetében, de minden további beavatkozásnál is!
A szűk keresztmetszetek, problémás helyek minél teljesebb kezelése, a megoldások időbeli ütemezése
és tartalma ne okozzon más ponton újabb problémákat, ide értve a határon túli hatásokat is.
b) Terület és vidékfejlesztés
A terület- és vidékfejlesztési szempontrendszer olyan célokat fogalmaz meg, amelyek a biztonság növelésével járó
fejlesztési lehetőségeket, a természeti értékek megőrzésével összhangban a fenntartható gazdálkodási formák
kialakulását, a vidék népesség megtartó képességét nagymértékben javítják. A tározók kialakítása során pedig
keresi annak lehetőségét, hogy a tározó területén az árvízi célok megvalósítása során kerüljenek előtérbe a
hagyományos, a természettel és tájjal összhangban lévő gazdálkodási formák. Hasonlóképpen fontosak az olyan
területfejlesztési szempontok, amelyek az árvízi kockázatok csökkentését szolgálják, azzal hogy legjobban
veszélyeztetett területeken nem növelik a védendő művi értékek nagyságát, sőt csökkentik azokat. Ugyanakkor nem
veszélyeztetik, sőt lehetőség szerint növelik a természeti/ökológiai értékeket.
Terület és vidékfejlesztés - általános
A beavatkozások mennyire teremtik meg a lehetőségét olyan fejlesztéseknek, melyek javítják az érintett
térségek tájpotenciálját, gazdasági lehetőségeit és az ott élők életkörülményeit.
Terület és vidékfejlesztés - tájgazdálkodás
A tervezett tározók területén és a mögöttes területeken a vízkészlet hasznosításhoz szükséges műszaki
megoldások (pl. vízkormányzás lehetősége) már a megvalósítás után rendelkezésre álljanak. Fontos, hogy
a területhasználatok alkalmazkodóképessége a tározó használata során várható árvízi feltöltésekhez minél
jobb legyen.
A rendszer jó működéséhez szükséges víz rendelkezésre állásának biztosíthatósága mennyiségi és
minőségi szempontból. A meglévő és a tervezett tájgazdálkodási rendszerek mennyiségi és minőségi
vízigényét a meglévő, illetve a kiépítendő vízgazdálkodási rendszer milyen biztonsággal képes ezt
kielégíteni.
42 2015. augusztus
Értékelési szempontok, kritériumok
A természeti adottságokhoz való rugalmas alkalmazkodás lehetősége, a szélsőséges vízgazdálkodási
helyzetek kezelhetősége. A kérdés a meglévő és a tervezett tájhasználatok és a természeti adottságok
közötti megfelelésre vonatkozik.
A tájgazdálkodási fejlesztéssel érintett területek nagysága. A különböző tározási alternatívák eltérő
mértékben és arányban képesek tájgazdálkodási lehetőséget nyújtani az érintett területeknél. A kritérium
ennek mértékére vonatkozik, de csak a ténylegesen, hatékonyan bevonatható terület lehet a viszonyítás
alapja.
A halgazdálkodásra alkalmas területek kialakításának lehetőségeit biztosító adottságok előnyt jelentenek.
c) Környezet- és értékvédelem
A környezetvédelmi szempontrendszer egyrészt a szokásos környezeti hatásokat kezelni kívánó kritériumokból,
másrészt a fenntartható fejlődés irányába történő elmozdulást elősegítő kritériumokból áll. A cél a kedvező hatások
erősítése, a kedvezőtlenek megszüntetése, intenzitásuk csökkentése.
Környezet- és értékvédelem - környezetvédelem
A fejlesztések megvalósításának és működésének káros és hasznos környezeti hatásai. A kritérium a
működő és a kiépítendő rendszerek környezeti hatásvizsgálati értelemben vett hatásaira vonatkozik,
jellemző hatásviselő itt a víz, a talaj és az élővilág. Az a jobb rendszer, amelynek összesített hatásai
kedvezőbbek.
A fejlesztés segítse elő a Tisza összefüggő ökológiai folyosóként való működését.
A tervezett rendszer és működése ne érintsen kedvezőtlenül egyéb, nem természetvédelmi szempontból
értékes területet (pl. kiemelt üdülőövezet, történelmi borvidék, vízbázisok védőövezetei, egyéb táji,
települési értékek)
A tározók kialakításánál minél nagyobb mértékben alkalmazzanak természetes terepalakulatokat.
A fejlesztések hatásai (pl. a tározóból visszavezetett víz minősége) ne rontsák a Tisza jelenlegi VGT
szerinti minősítését, besorolását.
Környezet- és értékvédelem - természetvédelem
A tározó ne sértsen védett értékeket, a kapcsolódó vízgazdálkodási fejlesztések lehetőség szerint
szolgáljanak természetvédelmi célokat is.
A vízborítással érintett területen védettséget élvező természeti értékek aránya. (Országosan védett
terület léte, endemikus faj élőhelyének előfordulása, ex lege védett terület léte, MAB (bioszféra
rezervátum) léte, Natura 2000 és ramsari terület, stb.)
Környezet- és értékvédelem - örökségvédelem
Nem lehet a tározó területén, vagy annak hatásterületén világörökség részét képező terület, kiemelten vagy
fokozottan védett régészeti lelőhely, történelmi földmű, műemléki érték
A kardinális örökségvédelmi értékek fennmaradásának biztosítása, akár speciális megoldásokkal is (pl.
mobil gátak)
Környezet- és értékvédelem – környezeti fenntarthatóság
Az árvízvédelmi művek bővítése során a területkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni. Az ártéri
területek árvízszint csökkentési célból való hasznosítása ebből a szempontból nem számít igénybevételnek.
Sőt: a korábbi ártéri területek árasztása a térség gazdasági és ökológiai fenntarthatóságának egyik kulcsa
lehet.
A nedves, vizes és vízi élőhelyek létrejötte, illetve létre jöttének lehetősége, a biodiverzitás javulása.
Az alternatívák módot adnak ilyen élőhelyek kialakulásához, és fennmaradásához, a fő kérdés az, hogy
ezek mennyire javítják az adott terület biodiverzitását, mennyire növelik ökológiai értékeit, mennyire
járulnak hozzá a folyó összefüggő ökológiai folyosóként való működéséhez. A meglévő rendszer egy
állapotot jelent ebből a szempontból.
d) Gazdasági, hatékonysági és megélhetési kérdések
Beruházási költségek nagysága és finanszírozhatósága
A működtetés költségeinek nagysága és biztosíthatósága, a rendszer pénzügyi fenntarthatósága. A
kritérium nem csak a működtetés eltérő költségigényére utal, hanem annak valamilyen forrásból való
valószínűsíthető rendelkezésre állási lehetőségére is.
43 2015. augusztus
Értékelési szempontok, kritériumok
A rendszer összesített költségei (évesített költség, jelenérték)
Rendszer hatékonysága (árvízi biztonságba helyezett lakosság száma, kockázat csökkenés stb.)
Foglalkoztatás növelő, csökkentő hatások. (esetleg jobb: foglalkoztatási hatások)
Az érintett mezőgazdálkodóknak okozott esetleges hátrányok. Előfordulhat olyan helyzet, hogy a
változások egyes gazdálkodókat hátrányosan érintetnek, például a területük belvíz levezető képességének
rontásával, vagy jó termőterületek kisajátításával, elérhetőségük romlásával stb.
A terület (nem közvetlenül csak agrár) eltartó-képességéhez való hozzájárulás, piaci, termelési
élelmiszerbiztonsági kockázatkezelési képesség. A projektek hatásterületén élő lakosság számára, mind a
meglévő, mind a tervezet helyzet egy lehetőség-halmazt jelent a megélhetés szempontjából, kérdés melyik
alternatíva nyújtja a legjobb eltartóképességet, beleértve a külső piaci, és a belső termelési és
élelmiszerbiztonsági kockázatok lehetséges hatásait is.
Társadalmi hasznok lehetősége hogyan növekszik? (pl. egészségi, rekreációs hatások)
e) Társadalmi elfogadhatóság
A tervezés egyik alapkövetelménye, hogy az érintett térségek lakóit is minél jobban be kell vonni a
döntéshozatalba. A kritériumrendszer vizsgálja egyrészt a helyi életkörülmények, életminőség javításának
alternatíváit és lehetőségeit, valamint a helyi igényeknek leginkább megfelelő alternatívák megtalálását. Az
értékelés kizáró okként kezeli az egyes tározók megvalósulását akkor, ha a helyi társadalom széles ellenállásába
ütközik. Miután maga az elfogadottság gyorsan változó kategória, igyekszünk figyelembe venni az
elfogadhatóságot, mint az elfogadást meghatározó tényezőt.
A beavatkozások társadalmi elfogadottsága minél jobb legyen. Elsősorban az érintett lakosságot jelenti,
de bele foglalhatók az önkormányzatok, vállalkozók, gazdálkodók, civil szervezetek is.
Várható elfogadottság szintje az érintett gazdálkodók részéről. A kritérium az érintettek véleményét méri
az egyes alternatívák vonatkozásában. Kérdés, hogy ezek mennyire elfogadhatók alapvetően a területen
gazdálkodók számára. A jelenleg meglévő rendszer valamilyen szinten elfogadhatónak tekinthető, hiszen
működik.
A fejlesztések, a megvalósuló létesítmények lakókörnyezetet, lakható környezetet befolyásoló hatása minél
kisebb legyen.
A pszichés terhelés ne növekedjen. Ne csak a tudományosan meghatározott biztonsági szint, de biztonság
érzete is növekedjen.
Az érintettek részvételi lehetősége mennyire lehetséges a rendszer működtetésében. El kell érni, hogy az,
aki elszenvedheti az árvízi események következményeit, alkalmassá váljon (ha ez lehetséges) saját
óvintézkedései megtételére az árvízkárok csökkentése érdekében.
9. Társadalmasítás
A partnerség kereteit az SKV direktíva (2001/42/EK) határozta meg először:
„Az átláthatóbb döntéshozatal elősegítése, illetve a vizsgálathoz rendelkezésre bocsátott
információk teljességének és megbízhatóságának biztosítása érdekében elő kell írni, hogy a
környezeti felelősségük folytán érintett hatóságokkal és a nyilvánossággal a tervek és
programok vizsgálata során konzultáljanak, illetve kitűzzék a megfelelő határidőket, kellő
időt hagyva a konzultációra, beleértve a véleménynyilvánítást is;
A nyilvánosság részére korai és hathatós lehetőséget biztosítanak arra, hogy
megfelelő határidőn belül kifejthessék véleményüket a terv- vagy programtervezetet és
az ahhoz mellékelt környezeti jelentést illetően, azt megelőzően, hogy a tervet vagy
programot elfogadnák, illetve jogalkotási eljárásra terjesztenék be.”
Számunkra társadalmi részvétel szempontjából meghatározó jogi kereteket legpontosabban a
2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet adja meg. Lépések
44 2015. augusztus
I. Fázis a munkaterv partnersége:
A partnerségi folyamat a vizsgálat elején megindul miután a környezeti értékelés
tartalmának meghatározásakor (voltaképpen jelen dokumentum szakmai része) ki kell kérni a
környezetvédelemért felelős szervek véleményét, és nyilvánosságra kell hozni ennek
eredményét, a folyamat megindulását.
a) A stratégiai környezeti vizsgálat tematikája, munkaterve megjelenik a www.vizugy.hu a
Kvassay Jenő Nemzeti Vízstratégia felületen belül az Árvízi Kockázatkezelés alatt, ahol
ezt követően harminc napon keresztül véleményezhető. A véleményeket
[email protected] e-mail címen fogadjuk.
b) Ezzel párhuzamosan megtörténik a környezetvédelemért felelős szakmai szervek
véleményének kikérése a munkaterv átadásával.
c) A környezetvédelemért felelős szakmai szervek és az érintettek véleménye alapján a
munkaterv esetleges változtatása. Ennek véglegesített változata szintén felkerül a
honlapra.
II. Fázis a jelentés partnersége:
d) A környezeti értékelés véleményezéséhez az a) pontban meghatározott honlapra a
környezeti vizsgálat első változata felkerül. Ehhez bárki véleményt küldhet, a
véleményezésére 30 nap áll az érdeklődők számára rendelkezésre.
e) Véleményezés 2/2005. (I.11.) Korm. rendelet 3. sz. mellékletében nevesített szervezetek,
és a tervezésért felelős szervezetek részvételével.
f) A beérkezett vélemények feldolgozása és azok kezelésére vonatkozó javaslatok
megfogalmazása (táblázatos formában), rögzítve a véleményező személyét, a
megfogalmazott véleményt, és a figyelembe vételre vonatkozó javaslatot, illetve a
Megbízó általi jóváhagyás (figyelembe vétel) tényét.
g) Társadalmi részvétel értékelése: Az SKV folyamat befejeztével egy értékelést
készítünk a társadalmi részvételi folyamat lefolyásáról, tanulságairól, amelyet a
honlapon elhelyezünk, illetve az érdeklődőknek elküldünk elektronikusan.