Richard DawkinsAZ ÖRDÖG KÁPLÁNJAVálogatott tanulmányok

( Tartalom )

A válogatást szerkesztetteLATHA MENON

Julietnek, tizennyolcadik születésnapjára

A szerző előszava

E könyv anyagát Latha Menon szerkesztő válogatta össze azelmúlt 25 évben megjelent cikkeimből, előadásaimból,reflexióimból, vitairataimból, előszavaimból, temetési beszédeimbőlés magasztalásaimból, sőt néhány olyan írást is beválogatott,amelyek eddig még egyáltalán jelentek meg. Sokféle témátvonultatott fel: némelyik a darwinizmusban vagy a tágabbértelemben vett tudományban gyökerezik, míg mások az erkölcs,a vallás, a nevelés, az igazságszolgáltatás, a tudománytörténetkérdéseit feszegetik; és vannak köztük személyes jellegű írásokis.Bár beismerem, hogy olykor-olykor (teljesen érthető módon)elragadott az indulat, szeretném azt hinni, hogy írásaim nagyobbrésze jókedvű, sőt humoros. Ha szenvedélyesen szólalok meg,olyan dolgokról beszélek, amelyeknél indokolt a szenvedély. Haírásomból dühöt éreznek ki, remélem, hogy ezt megfelelőenkézben tudtam tartani. Ha a szomorúság hangján szólok,remélem, ez sohasem válik elkeseredettséggé, és mindig ajövőbe mutat. A tudomány az, ami engem éltet és örömet ad,és remélem, ez át is süt e könyv lapjaiból.Az én szerepem most csak annyi volt, hogy mind a hétfejezethez előszót írtam, amelyben a Latha által kiválasztottesszéket értelmeztem, és rámutattam a köztük lévő kapcsolatra.A neheze őrá hárult: csodálattal adózom türelmének, amellyelvégigolvasta sok-sok írásomat, és szerkesztői tudásának,amelynek nyomán olyan finom egyensúly jött létre munkáimközt, amiről nem is gondoltam volna, hogy a sajátjuk.Előszavában meg is indokolja választását, és azt is, hogy miértcsoportosította ezeket, gondosan sorba rendezve, hét fejezetbe.

De amiből választhatott, azért természetesen én viselem afelelősséget.Lehetetlen volna név szerint felsorolni mindazokat, akik az elmúlthuszonöt évben segítettek írásaim elkészítésében. E könyvlétrehozásában Yan Wong, Christine DeBlase-Ballstadt, AnthonyCheetham, Michael Dover, Laura van Dam és Catherine Bradleyvoltak segítségemre, örökké hálás leszek Charles Simonyinak éspersze feleségemnek, Lalla Wardnak, aki bátorításával,tanácsaival, és kiváló stílusérzékével vette ki a munkából arészét.

Richard Dawkins

Az angol kiadás szerkesztőjének előszava

Sok időbe tellett, míg végre sort kerítettem Az önző génelolvasására. Mindig is csodáltam a világnak a fizika által feltárteleganciáját, filozófiai mélységét, utolérhetetlen egyszerűségét. Akémia már inkább csak összevisszaságnak tűnt számomra, ésami a biológiát illeti, halvány iskolai emlékeimre hagyatkozva úgygondoltam, hogy ez a száraz ismerethalmaz nem más, mintbebiflázandó tények összessége, a szervezet működési alapelveivelfűszerezve. Mekkorát tévedtem! Mint oly sokan, én is úgyhittem, hogy értem az evolúciót, de éppen Richard Dawkinskönyve volt az, ami feltárta előttem Darwin (és Wallace)elméletének bámulatos mélységét és nagyságát, elképesztőmagyarázó erejét, és azokat az alapvető következtetéseket,amelyek megváltoztatják a világról alkotott képünket. A vékonyválaszfalak, amelyeket a szokások, a hagyományok és azelőítéletek emeltek agyamban a különböző tudományterületekközé, egyszeriben leomlottak.Mikor a kiadó felkért, hogy állítsak össze egy könyvet Richardírásaiból, nagy örömömre szolgált, hogy valamit megfizethetek azadósságomból. Richard elméleti tudós, de ebben a kötetbennincsenek elméleti írások. Inkább a nagyközönségnek szántrövid cikkeiből válogattam. Nem volt könnyű feladat. Nehézdöntéseket kellett meghoznom, és ennek szomorúkövetkezményeként sok írást ki kellett hagynom, melyek egyjövőbeni kötet alapját képezhetik. A most megjelent munkákkiválasztásánál azt tartottam szem előtt, hogy bemutassam aRichardot leginkább foglalkoztató kérdéseket, és az életéből isfelvillantsak néhány részletet; így a kötetben szükségszerűen

megjelennek önéletrajzi jellegű írások is.A könyv hét fejezetre oszlik, amelyeknek témái a szélesértelemben vett tudomány, a mémek és a vallások, valamint azemberek és a velük kapcsolatos emlékei. Az első hat fejezetkülönböző hosszúságú és hangnemű írásokat tartalmaz, különfélekontextusban.Természetes, hogy ezek közül sok szól az evolúcióról, vagytágabban, a tudomány természetéről; kivételes képességéről,amellyel felkutatja az igazságot, ellentétben a New Agezűrzavaros gondolkodásával, miszticizmusával és spiritualitásával,a posztmodernizmus hatásos, de felületes „metalocsogásával” ésa kinyilatkoztatott vallások zárt, tekintélyelvű hitével. Richardvallásról szóló írásai nélkül nem lenne teljes e kötet. Jómagamszemélyes okokból is osztom e témát illető, sürgetőenszenvedélyes szavait: Indiában születtem – abban az országban,amelyet a babonás hit szinte megbéklyóz, és amelyben a vallásikülönbségeknek oly mélyreható és rettenetes hatása van.Ennyit a szükséges elvi álláspontról. Az, hogy valaki racionalistaés tudós, nem jelenti azt, hogy az élete értelmetlen szenvedésbőlés lélekölő munkából áll; épp ellenkezőleg, végtelen gazdagságotés értéket birtokol. Ezért válogattam be néhány lelkes ésérzelmektől átfűtött írást, melyek Afrikában töltött gyerekkoráról,lelkesítő mentorairól, rajongásig szeretett, eltávozott barátairólszólnak. A könyvek és a tanulás szeretete az egész kötetetátszövi, előszavak, recenziók és kritikák formájában (egy fejezeta néhai Stephen J. Gould munkáival foglalkozik).Az utolsó fejezet, az Ima lányomnak, sok tekintetbenösszefoglalja a könyv legfontosabb témáit. Azt az őszinte vágyatfejezi ki, hogy a jövő nemzedékek tovább folytatják a küzdelmeta természet világának tényeken és bizonyítékokon alapulómegértéséért. Szenvedélyes perbeszéd ez a gondolkodástmegbénító hitrendszerek ellen.Feladatom jórészt abból állt, hogy kiválogassam és kötetberendezzem Richard írásait. A cikkek legtöbbször eredetiformájukban jelennek meg, csak néhány helyen húztam ki vagyváltoztattam meg egy-egy szót, vagy írtam magyarázólábjegyzetet, a kötet egységének érdekében. Richard a türelemés nagylelkűség mintapéldája volt a kötet szerkesztése során, ésszemélye mindig lelkesítően hatott rám. Értékes megjegyzéseiértés javaslataiért köszönettel tartozom Lalla Wardnak, valamintChristine DeBlase-Ballstadtnak a szöveg gondozásában nyújtottsegítségéért, Michael Dovernek és Laura van Damnak

bátorításukért és támogatásukért.Még egy szót. Nekem mint szerkesztőnek, különösen nagyélményt jelentett e köteten dolgozni, mivel nézeteim nagyon sokvonatkozásban megegyeznek a szerző nézeteivel. Hiszen ez akötet arról a gazdagságról beszél, amit a világ mutat fel nekünk,ha a tudomány fényénél vizsgáljuk. A tudomány valósága ahagyományok minden képzelt csodáját túlszárnyalja. Nézzükmeg újra ezt a kuszán benőtt partot. [ 1 ]

1. TUDOMÁNY ÉS ÉRZÉK

E fejezet első esszéje, Az Ördög Káplánja (1.1), eddig mégsosem jelent meg nyomtatásban. Az írás és a könyv címétmagában az esszében magyaráztam meg. A második, Mi azigaz? (1.2) című esszét az ugyanilyen című szimpóziumhozkészítettem, és a Forbes ASAP magazinban jelent meg először.A tudósok sokszor határozott nézeteket vallanak az igazságmibenlétét illetően, és ennek fényében türelmetlenek a filozófiaikétértelműségek iránt. Akkor is épp elég nehéz rávennünk atermészetet, hogy felfedje előttünk igazságait, ha nem vesznekkörül kibicek, akik minden alap nélkül akadályokat gördítenek azutunkba. Esszémben azt állítom, hogy legalábbis következetesnekkell lennünk. A mindennapi élet igazságait éppannyira – vagyéppoly kevéssé – kérdőjelezheti meg a filozófia, mint atudományos tényeket. Próbáljunk meg legalább nem kettősmércével mérni!Néha attól félek, hogy a kettős mérce csapdájába esek.Kezdődött ez gyerekkoromban, mikor is első hősöm, DoktorDolittle (aki mindig eszembe jut, ha felnőttkori hősöm, CharlesDarwin: Egy természettudós utazásai című könyvét olvasom)felnyitotta a szemem, hogy a feminista zsargon egyik hasznoskifejezését az állatokkal való bánásmódra is érdemes alkalmazni.Vagy inkább nememberi állatokat kellene mondanom, miveltermészetesen mi is állatok vagyunk. Peter Singer morálfilozófus– aki nemrég jött át Ausztráliából Princetonba – az, akineklegtöbb érdeme van e kérdés tudatosításában. Az általa indítottEmberszabású Majom Projekt (GreatApe Project, GAP) célja,hogy lehetőség szerint a többi emberszabású majomnak is olyanjogokat adjunk, amilyeneket a humán emberszabású majomélvez. Ha komolyan megkérdezzük magunktól, hogy miért tűnikez első hallásra olyan nevetségesnek, azt kell látnunk, hogy

minél többet gondolkodunk ezen, annál kevésbé lesz nevetséges.Az effajta olcsó beszólások, mint hogy „a gorilláknak akkor fábólkészült szavazócédulákat kellene osztani”, hamar elintézhetők:bár vannak jogaik, a gyerekek, a bolondok és a LordokHázának tagjai sem szavazhatnak. A legkeményebb ellenérv aGAP ellen: „Hová vezet mindez? Jogokat adunk az osztrigáknakis?” (Bertrand Russell csípős megjegyzése, hasonlókontextusban.) Hol húzzuk meg a határt? A szétdaraboltgondolat (1.3) az én hozzájárulásom ehhez a GAP-vitához,amelyben evolúciós érvek segítségével mutatom meg, hogy nemaz lenne a legfőbb dolgunk, hogy elválasztó vonalakat húzzunkmagunk köré. Nincs olyan természeti törvény, amely pontosandefiniálná az ilyen határokat.2001 decemberében én is azok között voltam, akiket DavidMiliband parlamenti képviselő, majd a Miniszterelnöki Hivatalvezetője, legutóbb pedig oktatásügyi miniszter felkért arra, hogyírjunk egy feljegyzést egy kiválasztott témában Tony Blairnek,hogy a karácsonyi szünet alatt elolvashassa ezeket. Az énfeladatom a Tudomány, genetika, kockázat és etika (1.4) volt, ésezt a mindeddig kiadatlan írásomat teszem itt közzé (amelyből akockázat témáját és néhány további passzust kihagytam, hogyelkerüljem az átfedéseket).Bármely javaslatot, amely a legcsekélyebb mértékben ismegnyirbálja az esküdtbíróságok jogait, felháborodottjajveszékelés kísér. Eddig három alkalommal idéztek beesküdtnek, és ez elég volt ahhoz, hogy elveszítsem mindenillúziómat, és ne támogassam e rendszert. Jóval később, kétegyesült államokbeli, groteszk módon felfújt ügy arra késztetett,hogy megkeressem a központi okát annak, amiért nem bízomaz esküdtrendszerben; ezt írtam le az Esküdtbíráskodásban(1.5).A kristályok a médiumok, misztikusok és más sarlatánoklegegyszerűbben előrángatható eszközei. A következő cikkel azvolt a célom, hogy egy londoni újság, a Sunday Telegraphhasábjain bemutassam a kristályok valódi varázsát. Volt idő,amikor csak az olcsó, szenzációhajhász lapok erősítették aközkeletű babonákat, mint például a kristálygömbből való jóslástvagy az asztrológiát. Ma már egyes vezető lapok, köztük aTelegraph is, odáig merültek az ostobaságban, hogy rendszeresasztrológiai rovatuk van, és ezért fogadtam el a felkérést aKristálygömb és a kristálytiszta igazság (1.6) megírására.A posztmodernizmus meztelen! (1.7) című esszében a sarlatánok

egy intellektuálisabb csoportját támadom. A nehézségekfennmaradásáról szóló Dawkins-törvény azt mondja ki, hogy aszellemi sötétség olyan dolog, amely addig tágul, míg kitölti sajátbenső űrjét. A fizika meglehetősen nehéz és bonyolulttudományág, így a fizikusoknak arra kell törekedniük – és eztmeg is teszik –, hogy a lehetőség szerint a legegyszerűbbnyelven fejezzék ki magukat (de annál viszont nemegyszerűbben, ahogy Einstein helyesen mutatott rá). Mástárgyak művelői – és itt néhányan az európai irodalomkritikáraés a társadalomtudományokra mutogatnának – viszontfizikairigységben szenvednek, ahogy azt Peter Medawarmondaná. Átgondoltnak és megalapozottnak akarnak látszani, detárgyuk tulajdonképpen meglehetősen könnyű és sekélyes, ígyaztán nyelvi tupírozással akarják helyreállítani az egyensúlyt.Alan Sokal fizikus egy gyönyörű, nem mindennapi tréfát eszeltki, és vitt véghez egy különösen elbizakodotttársadalomtudományi folyóirat szerkesztői „kollektívája” (mimás?) ellen. Ezután kollégájával, Jean Bricmonttal együtt kiadottegy könyvet Intellektuális imposztorok (Intellectual Impostures)címmel, amelyben beszámoltak a Divatos nonszensz járványszerűterjedéséről (az Egyesült Államokban Fashionable Nonsensecímmel jelent meg a könyv). A posztmodernizmus meztelen! erendkívül szórakoztató, ám nyugtalanító könyvről írt recenzióm.Hozzá kell tennem, hogy a Nature szerkesztői által kitaláltcímben felbukkanó „posztmodernizmus” szó nem jelenti azt,hogy akár ők, akár én tudnánk, hogy mit is jelent. Szerintemaz égvilágon semmit, legfeljebb az építészetben van értelme,ahonnan ered. Arra az esetre, ha valaki más kontextusbanhasználná e kifejezést, a következőket javaslom: állítsák meg azilletőt, és a barátságos kíváncsiság hangján kérdezzék meg,hogy mi is az. Én még egyszer sem hallottam semmi olyasmit,ami távolról is emlékeztetett volna egy használható, vagylegalább némileg koherens definícióra. „Igen, egyetértek, szörnyűez a szó, de azért világos, hogy mit jelent, nem?” Hát, nem.Nekem nem világos.Engem, aki egész életemben tanítottam, mindig is nagyonizgattak a nevelésben elkövetett hibák. Szinte naponta hallokambiciózus szülőkről és ambiciózus iskolákról szóló elborzasztótörténeteket, hogy hogyan teszik tönkre a gyerekkor örömét. Ésez már gyalázatosan korán elkezdődik. Egy hatéves fiú azért jár„pszichológiai tanácsadásra”, mert nagyon „aggódik” a rosszmatematikajegyei miatt. Egy igazgatónő behívatja egy kislány

szüleit, és azt javasolja nekik, hogy járassák a gyereketkülönórákra. A szülők tiltakoznak, és azt mondják, hogyszerintük az iskola dolga a tanítás. Miért maradt le mégis?Azért, magyarázza türelmesen az igazgatónő, mert az összestöbbi szülő fizet azért, hogy a gyerekeik különórákra járjanak.Itt nemcsak a gyerekkor boldogsága forog veszélyben, hanemmaga a tanulás öröme. Az, hogy egy könyvet azért olvassunkel, mert csodálatosan izgalmas, és ne a vizsgák miatt; vagy,hogy azért tanuljunk egy tantárgyat, mert megragadott minket,és ne azért, mert kötelező; hogy egy nagyszerű tanár szemébenmeglássuk tárgyának tiszta szeretetét. A veszélyes élet öröme:Sanderson, az oundle-i iskola igazgatója (1.8) arra teszkísérletet, hogy visszahozza a múltból e nagyszerű tanárszellemét.

1.1. Az Ördög KáplánjaDarwin csöppet sem tréfált, mikor az „Ördög Káplánja”kifejezést találta használni 1856-ban barátjához, Hookerhez írtlevelében:

Milyen könyvet írhat az Ördög Káplánja a természet esetlen,pazarló, hebehurgya törvényéről, és szörnyűségesen kegyetlenfolyamatairól?

Egy minden előzetes tervezést nélkülöző, próba szerencse elvenműködő folyamat, pusztán a természetes szelekcióra hagyatkozvavalóban esetlennek, pazarlónak és meggondolatlannak tűnhet.Ami a pazarlást illeti, ahhoz kétség sem férhet. Mint márkorábban is írtam, a gepárdoknak és a gazelláknak egyaránthatalmas árat kellett fizetniük futásuk eleganciájáért – vérben ésmérhetetlenül sok szenvedésben. A folyamat kétségtelenül esetlenés hebehurgya tehát, de az eredménye korántsem az. Egyfecskében semmi esetlenséget sem fedezhetünk fel, éssemmiképp sem nevezhetjük hebehurgyának a cápát. Ami azemberi gondolkodás számára mégis esetlen és pazarló, az adarwini algoritmus, amely ezek evolúcióját irányítja. Akegyetlenséget illetően idézzük ismét Darwin egy Asa Grayhezírt, 1860-as keltezésű levelét:

Sehogyan sem tudom meggyőzni magam arról, hogy a jóságosés mindenható Isten szántszándékkal teremtette úgy a

fürkészdarazsakat, hogy a hernyók élő testében fejlődjenek.

Darwin francia kortársa, Jean Henri Fabre a hernyóölő darázs,az Ammophila hasonló viselkedését írja le:

Általános szabály, hogy a lárvák minden szelvényében találhatóegy-egy idegközpont. Különösen jól megfigyelhető ez azAporrectodea, a szőrös homoklakó prédája esetében. A darázspontosan ismeri a hernyó anatómiáját: egyik végétől a másikigújra meg újra megdöfi a hernyót, szelvényről szelvényre,ganglionról ganglionra. [ 2 ]

Darwin fürkészdarazsai, csakúgy, mint Fabre hernyóölő darazsai,nem azért döfnek áldozataikba, hogy megöljék, hanem hogymegbénítsák őket, és lárváik ily módon mindig friss (eleven)húst fogyaszthassanak. Ahogy azt Darwin pontosan látta, atermészetes szelekció velejárója a szenvedés iránti érzéketlenség;bár más esetekben igyekezett ezt a kegyetlenséget enyhíteniazzal, hogy a gyilkos marások viszont könyörületesen gyorsak.Ám az Ördög Káplánja arra is épp ily gyorsan rámutatna, hogyha van is könyörületesség a természetben, az pusztán a véletlenműve. A természet nem kegyes, és nem kegyetlen, hanemközömbös, vagyis a jóság ugyanabból a szükségszerűségbőlered, mint a kegyetlenség. George C. Williams,[ 3 ] Darwinegyik legkövetkezetesebb követőjének szavaival élve:

Egy szemernyi morális érzékkel megáldott ember csakis elítélőennyilatkozhat egy olyan rendszerről, amelyben az élet végső céljaaz, hogy társainknál hatékonyabban adjuk át génjeinket a jövőgenerációknak, és amelyben e sikeres gének által hordozott, ajövő generációk fejlődését irányító üzenet lényege nem más,mint „használjuk ki a környezetünket – barátainkat ésrokonainkat is beleértve – azért, hogy maximalizáljuk génjeinksikerét”, és amelyben a legfontosabb szabály, hogy „ne csaljunk,hacsak ez nem jár számunkra haszonnal”!

Bernard Shaw-t az ösztökélte a zavaros lamarcki evolúcióselmélet elfogadására, hogy megrettent a darwinizmus moráliskövetkezményeitől. A Vissza a Matuzsálemhez című könyvénekelőszavában írja:

Mire teljes egészében felfogjuk ennek jelentőségét, szívünk jéggé

dermed. Förtelmes fatalizmus ez, a szépség és intelligencia, azerő és szándék, a becsület és vágyakozás szörnyű és gyalázatosredukciója.

Az általa megformált „ördög tanítványa” egészében véve sokkalvidámabb fickó, mint Darwin káplánja. Shaw nem tekintettemagát vallásosnak, de gyerekes módon képtelen volt elválasztaniaz igazat attól, amit igaznak akart hinni. Hasonló dolgok vezérlikaz evolúció mai populista ellenzékét is: [ 4 ]

Amit az evolúció adhat, az „az erősnek mindig igaza van” elve.Mikor Hitler kiirtott majd' tízmillió ártatlan férfit, nőt ésgyereket, tette teljes mértékben megfelelt az evolúció teóriájának,és teljes mértékben idegen volt mindattól, amit az emberiség ajóról és rosszról tud... Ha arra tanítjuk gyerekeinket, hogy amajomtól származunk, akkor azok majomként is fognakviselkedni.

A természetes szelekció érzéketlenségére adott ellentétes irányúválasz az öröm és ujjongás, ahogy azt a szociáldarwinisták és –megdöbbentő módon – H. G. Wells is teszik. A The NewRepublic [ 5 ] (Az Új Köztársaság) című művében, amelybenWells egy darwini utópiát vázol fel, néhány vérfagyasztó sor isolvasható:

Hogy hogyan kezeli majd az Új Köztársaság az alsóbbrendűfajokat? Hogyan bánik majd a feketékkel?... a sárgákkal?... azsidókkal?... Azokkal a fekete, barna, piszkosfehér és sárgaemberekkel, akik nem illeszkednek a hatékonyság újkívánalmaihoz? Nos, a világ az világ, és nem jótékonyságiintézmény. Ezért azt hiszem, hogy el kell tűnniük... Az ÚjKöztársaság fiainak erkölcsi rendszere, amely a világállamotáthatja majd, elsősorban annak az újrateremtését fogja szolgálni,ami egészséges, hatékony és gyönyörű az emberi fajban – agyönyörű, egészséges testekét, tiszta és erőteljes elmékét... Azeszköz, amelyet a természet mind ez idáig a világ formálásábanalkalmazott, és aminek következtében a gyengeség nem tudtaelszaporítani a gyengeséget... a halál... Az Új Köztársaság népe...olyan eszményképet hordoz majd, amely, ha jó ok van rá,megengedi az ölést.

Wells kollégája, Julian Huxley, lényegében félretolta az Ördög

Káplánjának pesszimizmusát, amikor megpróbált egy erkölcsirendszert építeni arra, amit az evolúció progresszívaspektusának látott. Biológiai és egyéb haladás című esszéjében,amely az Essays of a Biologists[ 6 ] (Egy biológus tanulmányai)kötet első opusa, található egy bekezdés, amely majdhogynemfegyverbe szólít az evolúció zászlaja alá:

(az ember) arcát a fejlődő élet fő áramlatának irányába fordítja;régen felismert és vágyott célja az, hogy tudatosan gyorsítsa felazt a folyamatot, amellyel a természet már évmilliók óta a mindkevesebb pazarlással járó módszereket keresi, és amelyet eddigcsak vak és tudattalan erők irányítottak.

Jómagam inkább Julian frissítően ellenséges modorúnagyapjának, T. H. Huxleynak a véleményét osztom. Shaw-valellentétben elismerem, hogy a természetes szelekció a biológiaievolúció domináns ereje, Juliannel ellentétben elismerem ennekellenszenves mivoltát, és mint emberi lény, Wellsszel ellentétbenharcolok ellene, íme T. H. szavai az Evolúció és etika címűírásából, melyet Oxfordban, 1893-ban publikált a RomanesLecture [ 7 ] kötetben:

Értsük meg egyszer s mindenkorra, hogy a társadalom erkölcsifejlődését nem a kozmikus folyamatok utánzása segíti, méginkább nem e folyamatoktól való elfordulás, hanem az ezekelleni harc.

Ezt ajánlja ma G. C. Williams is, és ezzel értek én is egyet.Hallom az Ördög Káplánjának sötét prédikációját, mellyel harcbaszólít. Mint tudós, szenvedélyes darwinista vagyok, és hiszem,hogy a természetes szelekció, ha nem is az evolúció egyetlenhajtóereje, de az egyetlen olyan ismert erő, amely képes arra,hogy a cél illúzióját keltse, ami mindenkit megdöbbent, aki atermészetet szemléli. De, miközben tudósként a darwinizmusttámogatom, szenvedélyes antidarwinista vagyok, ha a politikakerül szóba vagy az, hogy miként kezeljük emberi dolgainkat.Előző könyveim, Az önző gén és A vak órásmester , [ 8 ] szintemagasztalják az Ördög Káplánjának kétségtelen ténybelikorrektségét (ha Darwin úgy döntött volna, hogy továbbimelankolikus jelzőket aggat a káplán vádindítványához, nagyvalószínűséggel az „önző” és a „vak” szavakat választotta volna).Ugyanakkor mindig is igaznak tartottam első könyvem

zárósorát: „Egyedül mi lázadhatunk a Földön az önzőreplikátorok zsarnoksága ellen.”Ha önök most ebben következetlenséget vagy netánellentmondást szimatolnak, tévednek. Nincs abban semmikövetkezetlenség, hogy tudósként a darwinizmus híve vagyok, azemberekkel kapcsolatban azonban elvetem; semmivel sem több,mint abban, ha kutatóként a rákról értekezem, miközbenorvosként harcolok ellene. Jó darwinista okokból az evolúcióadott nekünk agyat, amelynek mérete addig nőtt, amíg képeslett megérteni saját eredetét, szánakozni ennek moráliskövetkezményein, és küzdeni ellene. Minden alkalommal, amikorfogamzásgátlót használunk, demonstráljuk, hogy az észmeghiúsíthatja a darwinista tervet. Ha úgy van, ahogy afeleségem mondja, hogy az önző gének mind Frankensteinek, ésminden élet az ő teremtményük, csak mi magunk vagyunkazok, akik beteljesíthetjük a történetet azzal, hogy végülalkotóink ellen fordulunk. Bishop Heber sorainak szinte tökéletestagadásához juthatunk, aki szerint „Minden látvány örömmel töltel. Csak az ember aljas.” Igen, az ember aljas is lehet, de mivagyunk az egyetlen lehetséges mentsvár az Ördög Káplánjánakkövetkeztetései, a kegyetlenség, az esetlenség és hebehurgyapazarlás elől.Fajunk, amely egyedüli birtokosa az előrelátás képességének –amely az emberi képzeletnek nevezett szimulált virtuális realitásterméke –, a pazarlás ellentétét is megtervezheti, s ezzel, ha jólcsináljuk, minimalizálhatjuk az esetlen melléfogásokat. És valódivigasz rejlik a megértés áldott ajándékában, még akkor is, haaz, amit megértünk, az Ördög Káplánjának nemkívánatosüzenete. Olyan ez, mintha a káplán érettebbé válva elmondhatnáprédikációjának második részét is. Igen, mondja a bölcsebbkáplán, az a történelmi folyamat, amely létünket okozta, pazarló,kegyetlen és alantas. De örvendjünk létünkben, mert ez afolyamat akaratlanul is a saját tagadásába fordult. Csak egyapró, elszigetelt tagadás ez, egyetlen fajé, sőt e fajnak is csakegy kisebbségéé; de ebben van a remény.Még inkább örvendjünk azon, hogy a természetes szelekcióesetlen és kegyetlen algoritmusa egy olyan gépezetet hozott létre,amely bensővé tette ezt az algoritmust, és amely létrehozta sajátmodelljét – és még többet is – az emberi koponyamikrokozmoszában. Talán lekicsinylettem Julian Huxleyt ezekenaz oldalakon, de 1926-ban közzétett egy verset, [ 9 ] amiolyasmit mond, amit én is mondani akarok (meg néhány

olyasmit is, amit nem):

A dolgok világa betört gyermeki agyunkba.A gyermekagy a külső dolgokatmegannyi kristályként dobozba gyűjti,hol képes tűz a vízzel elvegyülni,s tenyészni tényen termett gondolat.Hisz ott belül szellemre lelt a tárgyi világ.Mit ketten együtt összehoztak:gyarló, törékeny mikrokozmoszodnaka legnagyobb próbákra kell kiállni.Ott él a holt, felér a csillagokba,tapintja Délt az Észak, fény az éjszakát,s a szellemmé párolt anyag lebontjaa széttagolt lét millió falát.Van, működik, majd tervet sző a Minden;végül fejedben megfogamzik Isten. [ 10 ]

Julian Huxley később ezt írta az Essays of a Humanist [ 11 ]-ban (Egy humanista esszéi) ezt írta:

Földünk a kozmosz azon ritka helyeinek egyike, ahol a gondolatvirágozhat. Az ember személyében – aki az evolúció közelhárommilliárd éves folyamatának produktuma – az evolúciósfolyamat végül saját tudatára és lehetőségeire ébredt. Akártetszik neki, akár nem, felelős bolygónk evolúciójának egésztovábbi folyamatáért.

A neodarwinista szintézis Huxleyhoz hasonló csillaga, a nagyorosz-amerikai genetikus, Theodosius Dobzhansky is valamihasonlót mondott: [ 12 ]

Az ember létrehozásával az evolúciós folyamat a Kozmosztörténetében először, a maga tudatára ébredt.

Az Ördög Káplánja tehát így fejezhetné be mondandóját: Húzdki magad, Kétlábú Majom! Bár a cápák legyőznek tégedúszásban, a gepárdok futásban, a sarlósfecskék repülésben, acsuklyásmajmok ügyesebben másznak, az elefántok erősebbek, amamutfenyők jóval túlélnek téged, mégis nálad a legnagyobbkincs: az, hogy megérted azt a kegyetlen folyamatot, amelyneklétedet köszönheted. Nálad e folyamat következményeivel való

szembefordulás ajándéka, az előrelátás ajándéka – amely teljesmértékben hiányzik a természetes szelekció rövidlátó,baklövésektől hemzsegő módszerei közül –, és a kozmoszbensővé tételének képessége.Gondolkodó aggyal vagyunk megáldva, amely, ha megfelelőenképzik és szabadjára engedik, képes arra, hogy modellezze azuniverzumot, fizikai törvényeivel együtt, amelybe a darwinialgoritmus is beágyazódik. Darwin maga így beszélt erről Afajok eredete híres zárósoraiban:

Így a természet háborúságából, az éhínségből és halálbólkiemelkedő gondolkodó ember, e fennkölt lény, a magasabbrendű állatok közvetlen leszármazottja. Van valami nagyszerűabban, ha így tekintünk az életre, annak önálló hajtóerőire,melyek eredetileg néhány vagy csupán egyetlen formát hatottakát, [ 13 ] és mialatt e bolygó folytatta a gravitáció törvényei általmeghatározott mozgását, az egyszerű kezdeti állapotból aleggyönyörűbb és legcsodálatosabb formák végtelensége fejlődöttki és fejlődik ma is.

Több is van e látásmódban, mint nagyszerűség: sivárság éshidegség – bár szemlélhetjük mindezt a tudatlanság biztonságirácsai mögül is. Mélységes elégtételt jelent fölegyenesedvearcunkat a megértés metsző szelébe emelni – ahogy Yeatsmondja: „A szélbe, amely végigsöpör a messze csillagok útján”.Egy másik munkámban már idéztem egy nagy tehetségű tanár,E. W. Sanderson szavait, aki arra ösztönözte tanítványait, hogy„éljenek veszélyesen...”

...a lelkesedés anarchikus, forradalmi, energikus, démoni,dionüszoszi tüzével csordulásig telten, amely az alkotáscsodálatos kényszerében nyilvánul meg – mint az az ember, akikockáztatja biztonságát és boldogságát a fejlődés és a boldogságérdekében.

A biztonság és a boldogság itt azt jelenti, hogy megelégszünk afelületes válaszokkal, és elfogadjuk az olcsó biztonságérzetet,hogy langyos és kényelmes életünk lehessen. Az érettebb,bölcsebb Ördög Káplánja által szorgalmazott démonikus út mársokkal veszélyesebb. Elveszíthetjük kényelmes ábrándjainkat:nem csügghetünk többé a halhatatlanságba vetett hitünk emlőin.Hogy felvértezzük magunkat a veszélyek ellen, erőinket a

„fejlődés és boldogság” irányába kell hogy fordítsuk; a felnőttségtudatának boldogsága irányába, hogy szembe tudunk nézniazzal, amit a létünk jelent: a ténnyel, hogy minden csakidőleges, ezért annál inkább értékes számunkra. [ 14 ]

1.2. Mi az igaz? [ 15 ]A hiányos tudás veszélyes dolog. E megjegyzés számomrasohasem tűnt túlságosan mélyreható vagy bölcs gondolatnak, [ 16] ám különös értelmet nyer akkor, ha ez a hiányos tudás afilozófiában nyilvánul meg (mint ahogy ez oly gyakran történik).Ha egy tudós veszi magának a bátorságot, és kimondja az„igaz” szót, valószínűleg kellemetlenkedő megjegyzéseknek,filozófiai hecckampánynak teszi ki magát. Például:

Nincs abszolút igazság. Azzal, hogy valaki kijelenti, hogy amatematikára és logikára építő tudományos módszer azigazsághoz vezető kiváltságos út, csupán személyesmeggyőződésének ad hangot. Más kultúrák máshol kereshetikaz igazságot, például egy nyúl belső szerveiben vagy egy rúdongubbasztó révült próféta szavaiban. Csupán a tudományba vetettszemélyes hitünk az, amely hajlamossá tesz minket atudományos igazságok elfogadására.

E megfeneklett, sületlen filozófia kulturális relativizmuskéntaposztrofálja magát. Ez az egyik megjelenési formája az AlanSokal és Jean Bricmont [ 17 ] által kimutatott divatosnonszensznek (Fashionable Nonsense ), vagy Paul Gross ésNorman Levitt [ 18 ] magasabb rendű babonájának (HigherSuperstition) . A feminista verziót hathatósan leplezte le DaphnePatai és Noretta Koertge, a Professing Feminism: CautionaryTales from the Strange World of Women's Studies [ 19 ] (Afeminizmus gyakorlata: tanulságos történetek a nőtudományokfurcsa világából) két szerzője:

A feminista tudományokat hallgató diákoknak ma azt tanítják,hogy a logika a férfiuralom egyik eszköze. ...a tudományoskutatások normái és módszerei szexisták, mivelösszeegyeztethetetlenek a „női tudásformákkal”... E„szubjektivista” nők a logika, az analízis és az absztrakciómódszereit a „férfiak világához tartozó idegen területnek” tartják,és „az intuíciót mint az igazság megközelítésének biztonságosabb

és gyümölcsözőbb módját értékelik”.

Mit mondjon a tudós egy ilyen állításra, miszerint a logikába ésa tudományos igazságba vetett „hite” nem több puszta hitnél,amely semmilyen előjogot nem élvez (vagyis nem ez a„kedvenc”) az alternatív igazságokkal szemben? A legkevesebb,amit ilyenkor mondhat, az, hogy a tudomány eredményeketprodukál. Ahogy azt a Folyam az Édenkertből [ 20 ] címűmunkámban írtam,

Mutassatok egy kulturális relativistát 30 000 láb magasságban,és én megmutatom, hogy csupán egy álszentről van szó... Havalaki egy nemzetközi antropológiai vagy irodalomkritikaikongresszusra repül, ezt annak köszönhetően teheti meg –vagyis azért nem fúródik nyílegyenesen a frissen szántott földbe–, mert rengeteg tudományosan képzett nyugati mérnökszámításai helyesnek bizonyultak.

A tudomány azzal a látványos képességével is alátámasztja azigazságra bejelentett igényét, hogy képes egy gyűrűn átugratniaz anyagot és az energiát, és előre meg tudja mondani, hogymi fog történni és mikor.De vajon az is a mi nyugati, tudomány iránt elfogultgondolkodásunk következménye, hogy ennyire elbűvöl bennünketa pontos előrejelzés, hogy ennyire lenyűgöz az erő, amellyelrakétákat tudunk a Jupiter köré csúzlizni, hogy aztán elérjék aSzaturnuszt, vagy hogy befogjuk és megjavítsuk a Hubbleűrteleszkópot, illetve hogy ilyen mély benyomást tesz ránk alogika maga? Jelöljünk ki egy kiindulópontot, és gondolkozzunktársadalmi módon, mi több, demokratikusan. Tételezzük fel, hogya tudományos igazság csak egy a sok közül, és vessük összeriválisaival: a trobriandi igazsággal, a kikuju igazsággal, a maoriigazsággal, az inuit igazsággal, a navaho igazsággal, a janomamoigazsággal, a kung szan igazságával, a feminista igazsággal, aziszlám igazsággal, a hindu igazsággal. Mivel a lista végtelen, nemlehet értékelhető megfigyeléseket tenni.Elméletben bárki átpártolhat az egyik „igazságtól” a másikhoz,ha egyszer úgy dönt, hogy számára az értékesebb. De milyenalapon tenné ezt? Miért váltana például valaki a kikujuigazságról a navaho igazságra? Az ilyen értékválasztásosátpártolás ritka. Egy alapvető kivétel azért van: a listán atudományos igazság az egyetlen, amely rendszeresen meggyőzi

az áttérőket magasabb rendű mivoltáról. A többi hitrendszerhezcsak egy okból maradnak hűek az emberek: mert így neveltékőket, és nem ismertek annál jobbat. Mikor az emberek elégszerencsések ahhoz, hogy a tetteikkel szavazhassanak, inkább azorvosok javára döntenek, és elutasítják a varázslókat. Még azokis, akik nincsenek tudományos ismeretek birtokában, tehát nemtudják felhasználni azokat, a mások tudományos felkészültségébőlszármazó technológia áldásaiból kívánnak részesülni. Tény, hogya vallásos misszionáriusok nagy számban, sikeresen térítenekmeg embereket a világ fejletlen tájain. Ám sikerük nem avallásuk érdemeinek tudható be, hanem annak a tudományraalapozott technológiának, amelynek az emberek érthető, ámhibás módon, hitelt adnak.

A keresztény Isten bizonyára felsőbbrendű, mint a mi dzsudzsuistenünk, mert Krisztus követői puskákkal, távcsövekkel,láncfűrészekkel, rádiókkal és olyan könyvekkel jönnek hozzánk,amelyből percre pontosan meg lehet jósolni a napfogyatkozást,ráadásul az orvosaik valóban meg tudnak minket gyógyítani.

Ennyit tehát a kulturális relativizmusról. Az igazságbajnokok egymásik csoportja előszeretettel hivatkozik Karl Popperre vagy(ami most még divatosabb) Thomas Kuhnra:

Nincsenek abszolút igazságok. A tudományos igazságok pusztánolyan hipotézisek, melyeket eddig még nem sikerült megcáfolni,és amelyeket valamikor majd meg fognak haladni. A maigazságai a következő tudományos forradalom után ósdinak ésabszurdnak, vagy egyenesen hamisnak bizonyulnak majd. Egytudós a legjobb esetben is a közelítések olyan sorozatábanreménykedhet, amely egyre csökkenti a hibát, bár megszüntetnisohasem tudja azt.

E popperi piszkálódás részben egy véletlenszerű ténybengyökerezik, a tudománytörténet egy darabkájában, amelyre atudományfilozófusok megszállottan hivatkoznak: ez a gravitációnewtoni és einsteini elméleteinek összevetése. Tény, hogyNewton törvénye – mely szerint a két test között fellépőtömegvonzás ereje fordítottan arányos a köztük lévő távolságnégyzetével – csupán közelítés, Einstein általánosabb érvényűelméletének egy speciális esetre való leszűkítése. Ez atudománytörténet egyetlen ismert esete, amelyből azt a

következtetést lehet levonni, hogy minden igazság csak közelítés,amelynek sorsa, hogy meghaladják. Van egy elég furcsa felfogásis, mely szerint érzékleteink – a „valódi dolgok”, melyeket a„saját szemünkkel látunk” – a világról szóló még meg nemdöntött „hipotéziseknek” tekintendők, amelyeket elsöpörhet aváltozás szele. Így persze sokáig merenghetünk az illúziókról,például a Necker-kockáról.A papíron lévő síkbeli vonalak a térben kétféle „hipotézisként”értelmezhetők. Először egy tömör kockát látunk, amely néhánymásodperc után „átvált” egy másik kockába, majd vissza azelsőbe, és így tovább. Lehet, hogy az érzékelés csupánmegerősíti vagy visszautasítja mentális „hipotéziseinket” azzalkapcsolatban, hogy mi is van odakint? [ 21 ]Nos, ez érdekes teória; csakúgy, mint a filozófusok azonelképzelése, hogy a tudomány feltevések és cáfolatok menténhalad, és persze az is, hogy e kettő között analógia áll fenn. Egondolatsor – hogy érzékleteink hipotetikus modellként léteznekaz agyunkban – odáig vezethet, hogy lassan félteni kezdjükleszármazottaink azon képességét, amellyel meg tudjákkülönböztetni a valóságot az illúziótól, hiszen az ő világukbanmég nagyobb szerepet kapnak majd az életszerű modelleklétrehozására képes számítógépek. Anélkül, hogy a virtuálisvalóság high-tech világában elmerülnénk, megállapíthatjuk, hogyérzékeink igen könnyen megcsalhatók. Ha nem állunk két lábbala valóság talaján, a bűvészek és médiumok – a professzionálisilluzionisták – képesek minket meggyőzni arról, hogy valamitermészetfölötti dologgal állnak kapcsolatban. Valóban, vannakolyan közismert illuzionisták, akik épp ebből élnek, mégpedigmeglehetősen jól: sokkal jobban, mint ha bevallottan bűvészkénttevékenykednének. [ 22 ] A tudósok azonban, sajnos, nincsenekfelkészülve arra, hogy leleplezzék a különféle telepatikusokat,médiumokat és kanálhajlítgató sarlatánokat. Olyan feladat ez,amelyet érdemes inkább szakmabeliekre bízni, ami ez esetben avalódi bűvészeket jelenti. A vállaltan szakmájukat gyakorlóbűvészek és a szélhámosok arra tanítanak minket, hogy azérzékeinkbe vetett kritikátlan hit nem vezet el tévedhetetlenül azigazsághoz.Mindez azonban nem ingatja meg az igazról alkotott hétköznapielképzeléseinket. Ha a tanúk padján ülnék, és az ügyész ujjávalfenyegetően rám mutatva azt kérdezné, hogy „igaz vagy sem,hogy a gyilkosság éjjelén Chicagóban volt?”, nem úsznám megszárazon egy ilyen válasszal:

Most mit ért azon, hogy igaz? A hipotézist, hogy én Chicagóbanvoltam, eddig még nem cáfolták meg, de csak idő kérdése azegész, és máris látni fogjuk, hogy mindez puszta közelítés.

Vagy, hogy visszatérjünk az első heccelődőre, nem nagyonhinném, hogy a bíróság – legyen az akár egy bongoléz bíróság– nagy együttérzéssel hallgatná vallomásomat, ha így szólnék:

A -ban végződés csak az önök nyugati tudományosgondolkodásának kontextusában értelmezhető úgy, hogy énChicagóban voltam. A bongolézek erről teljesen másképpengondolkodnak. Eszerint valaki csak akkor van valóban egyvárosban, ha olyan felkent elöljáró, akinek jogában áll a kecskeszárított herezacskójából burnótot szippantani.

Az, hogy a Nap melegebb, mint a Föld, éppúgy igaz, mint az,hogy az asztal, amelyen írok, fából készült. Ezek nemhipotézisek, amelyek cáfolatra várnak; nem időleges közelítések,amelyekkel a mindig elillanó igazságot próbáljuk meg befogni;nem helyi igazságok, amelyek más kultúrákban nem érvényesek.És ugyanezt állíthatjuk sok tudományos igazságról is, mégazokról is, amelyeket „nem láthatunk a saját szemünkkel”. Az,hogy a DNS kettős spirál, mindörökre igaz. Az is igaz, hogy haön és egy csimpánz (vagy egy polip és egy kenguru) elégmesszire vezetik vissza a családfáikat, végül közös ősrebukkannak. Hogy pontosak legyünk, ezek még mindig csakhipotézisek, amelyeket holnap akár meg is cáfolhatnak. De nemfogják. Szigorúan véve az a tény, hogy a jura időszakban mégnem voltak emberek, csupán sejtés, amit bármikor meg lehetnecáfolni egy ősmaradvány segítségével, amelynek korát pontosanmeghatározták radiometrikus eljárások segítségével. Megtörténhet.De fogadnának rá? Még akkor is, ha a fenti állításoknévlegesen csak bizonyítandó hipotézisek, teljesen egybevágnak amindennapi életben használt igazságfogalommal. Éppúgy igazak,mint hogy önnek feje van, és hogy az én asztalom fábólkészült. Ha a tudományos igazsággal szemben filozófiaikételyeket támasztunk, ugyanezeket a kételyeket kell ahétköznapi igazsággal szemben is megfogalmaznunk. Legalábbennyire legyünk igazságosak filozófiai piszkálódásaink során!De van egy sokkal megalapozottabb nehézség is a tudományosigazságról alkotott elképzelésünket illetően: az, hogy a tudomány

korántsem azonos a józan ésszel, a mindennapi gondolkodással.Még T. H. Huxley, a tudomány bevallottan harcos képviselője isazt mondta:

A tudomány nem más, mint iskolázott és rendszerezett józanmeggondolás, amitől csak annyira különbözik, amennyire egyveterán az újonctól: módszerei annyiban térnek el a józangondolkodás módszereitől, amennyire egy gárdista vágásai ésdöfései különböznek egy vadember bunkóval való hadakozásától.

Ám Huxley a tudomány módszereiről beszélt, és nem annakmegállapításairól. Ahogy Lewis Wolpert a The Unnatural Natureof Science [ 23 ] (A tudomány természetellenes természete) címűművében hangsúlyozza, e megállapítások zavarba ejtőenellenkezhetnek a józan ésszel. A kvantumelmélet olyannyiraellenkezik az intuíciónkkal, hogy a fizikusokat néha az őrülethatárára kergeti. Azt kellene például józanul belátnunk, hogy egyrészecske módján viselkedő kvantum, amely egy adott lyukonhalad keresztül, ugyanabban a pillanatban hullámként isviselkedik, és a saját, nem létező másolatával interferál –amennyiben egy másik lyuk is megnyílik, amelyen ez a másolatátmehetne (már ha létezne). Még rosszabb a helyzet, amikoregyes fizikusok arra vetemednek, hogy mérhetetlen számú,kölcsönösen elérhetetlen világot feltételezzenek, amelyek addigszaporodnak, míg minden egyes lehetséges kvantumeseménytmagukba nem foglalnak. Más, hasonlóan elvetemült fizikusokviszont azt mondják, hogy a kvantumeseményeket időbenvisszafelé határozzuk meg azzal, hogy vizsgálat tárgyává tesszükazok következményeit. A kvantumelmélet olyan hátborzongatóan,olyan kihívóan száll szembe a józan ésszel, hogy még a nagyRichard Feynman is kénytelen volt megjegyezni: „Azt hiszem,teljes joggal állíthatom, hogy a kvantummechanikát senki semérti.” Mindazonáltal a kvantumelmélet jóslatai olyan elképesztőenprecíznek bizonyultak, mintha – Feynman összehasonlításávalélve – egy hajszál pontosságával határoznánk meg a New Yorkés Los Angeles közti távolságot. E szédítően pontos jóslatokalapján a kvantumelmélet, vagy annak legalábbis néhányverziója, éppoly igaz, mint bármi más, amit eddig tudunk.A modern fizika arra tanít bennünket, hogy az igazság több,mint amit a szemünkkel látunk. Több, mint amit a véges emberielme – amely a közepes nagyságú, közepes sebességgel közepestávolságra haladó tárgyak észlelésére fejlődött ki Afrikában –

befogadni képes. E mélységes és fenséges titkok fényében azálfilozofikus pozőrök silány intellektuális nyavalygása nem érdemlimeg egy felnőtt ember figyelmét.

1.3. A szétdarabolt gondolat [ 24 ]Uram!Ön a gorillák megmentésére kér tőlem pénzt. Szándékakétségkívül dicséretes. De az még csak fel sem merült önben,hogy embergyerekek ezrei is pontosan ugyanúgy szenvednek azafrikai kontinensen?! Bőven marad idő a gorillákra, ha már azutolsó gyerekről is gondoskodtunk. Határozzuk meg helyesen alegfontosabb teendőket, kérem!

E feltételezett levelet manapság szinte bármely jóakaratú egyénírhatná. E gondolkodásmód pellengérre állításával nem aztakarom mondani, hogy nincsenek olyan esetek, mikor azembereknek prioritást kell kapniuk. Azt hiszem, vannak ilyenek,de azt is hiszem, hogy a fordítottja is előfordul. Én csak azautomatikus , átgondolatlan, faji alapú kettős mércére szeretnékrámutatni. Sok embernek teljesen magától értetődő, hogy azembereknek minden vita nélkül speciális elbánás jár. A fentielképzelt levél másik változata megvilágítja, mire is gondolok:

Uram!Ön a gorillák megmentésére kér tőlem pénzt. Szándékakétségkívül dicséretes. De az még csak fel sem merült önben,hogy földimalacok ezrei is pontosan ugyanúgy szenvednek azafrikai kontinensen?! Bőven marad idő a gorillákra, ha már azutolsó földimalacról is gondoskodtunk. Határozzuk meg ahelyesen a legfontosabb teendőket, kérem!

E második levél szinte biztosan kiprovokálja a kérdést: vajon miolyan különleges ezekben a földimalacokban? Jó kérdés, éskielégítő választ kell kapnunk rá, mielőtt komolyan vennénk alevelet. Ám az első levél a legtöbb emberből nem váltaná ki a„vajon mi olyan különleges az emberekben?” kérdést. Nemtagadom, hogy az első kérdésre sokkal meggyőzőbb válaszokatlehet adni, mint a földimalacosra. Csupán azt a hibát kritizálom,hogy sokaknak eszébe sem jut, hogy az emberek esetében isfeltehető ugyanez a kérdés.A fajelvüek [ 25 ] úgy tartják, hogy a válasz pofonegyszerű. Az

emberek emberek, a gorillák pedig állatok. Van egymegkérdőjelezhetetlen, tátongó szakadék köztünk, és egyetlenembergyerek élete többet ér, mint a világ összes gorillájának azélete. Egy állat életének „értéke” annyi, amennyiért a tulajdonosa– vagy ritka fajok esetén az emberiség – új egyedet szerezhetbe. De tegyük rá a Homo sapiens címkét akár egy darabkaérzéketlen, magzati szövetre, és az életnek hirtelen végtelen,felmérhetetlen értéke lesz.Ez a megközelítés jellemző – ahogy én hívom – a szétdarabolt(diszkontinuus) gondolkodásra. Mindnyájan egyetértünk abban,hogy egy kétméteres nő magas, míg egy százhatvan centis nemaz. A „magas” és „alacsony” jelzők arra csábítanak, hogykvalitatív osztályokba szorítsuk e szavakat, ám ez nem jelentiazt, hogy a világ valóban különálló szakaszokra lenne felosztva.Ha valaki most azt mondja nekem, hogy ez a nő ittszázkilencvenöt centi magas, és megkérdi, hogy akkor őt mostmagasnak kell-e tekintenünk vagy sem, csak megvonnám avállam, és azt mondanám: „Százkilencvenöt centi magas. Nemmond ez eleget arról, amit tudni szeretnénk?” De a szétdaraboltelme, illetve annak a karikatúrája, a bíróság elé citálna, hogy ottdöntsék el (feltehetően hatalmas pénzekért), hogy a szóbanforgó nő magas-e vagy alacsony. Bár az az igazság, hogy nemis kellett volna a karikatúra szót mondanom. Évekkel ezelőtt adél-afrikai bíróságoknak arról kellett határozatokat hozniuk, hogyaz ilyen vagy olyan százalékban kevert származású egyénekfehérnek, feketének vagy színesnek számítanak-e. [ 26 ]A szétdarabolt gondolkodás mindenütt jelen van. Különösennagy teret nyert a jogászok és a vallásos emberek körében(nemcsak a bírók jogászok; a politikusok nagy része is az, ésminden politikus meg akarja nyerni a vallásos emberekszavazatát is). Nemrég egy nyilvános előadásom után aközönség soraiból keresztkérdéseknek vetett alá egy jogász.Teljes jogi fegyvertárának bevetésével próbálta az evolúció lététmegkérdőjelezni. Ha az „A” faj az evolúció során „B” fajjáfejlődik – okoskodott –, kell lennie egy pontnak, mikor az anyamég a régi, az „A” fajba tartozik, míg a gyermeke az új, a „B”fajba. Márpedig, a különböző fajok egyedei nem kereszteződnekegymással. Felteszem – magyarázott tovább –, hogy a gyermekaligha lehet annyira különböző a szüleitől, hogy ne legyen képesszaporodni a saját fajával. Vagyis – összegezte diadalmasan –,mi más ez, mint az evolúció elméletének teljes kudarca?De mi vagyunk azok, akik úgy döntöttünk, hogy folytonosság

nélküli fajokba osztjuk az állatokat. Az élet evolúciós szemléleteszerint kell lenniük közbenső állapotoknak, még akkor is, ha –névadó rituáléinknak megfelelően – ezek ma már általábankihaltak. De nem minden esetben. A jogász meglepődne, ésremélem, meg is rökönyödne az úgynevezett „gyűrűfajok”hallatán. A legismertebb az ezüstsirály/heringsirály gyűrű.Nagy-Britanniában ezek teljesen elkülönült fajok és elég eltérő aszínük is. Bárki megkülönbözteti őket. De ha követjük azezüstsirály-populációt nyugati irányba, az Északi-sark körülÉszak-Amerikáig, majd Alaszkán és Szibérián át egészen vissza,Európáig, különös tényre figyelhetünk fel. Az ezüstsirályokfokozatosan egyre kevésbé hasonlítanak az ezüstsirályokra, ésegyre inkább a heringsirályokra, egészen addig, amíg kiderül,hogy az európai heringsirályok tulajdonképpen azezüstsirályokként indult gyűrű másik felét jelentik. A madarak agyűrű minden pontján eléggé hasonlítanak a szomszédjukhoz,hogy egymással kereszteződjenek, egészen addig, míg akontinuum véget nem ér Európában. E pontnál az ezüstsirályokés a heringsirályok már nem kereszteződnek, noha folyamatos,a világot átérő, egymással kereszteződő társak sorozata kapcsoljaössze őket. Az egyetlen dolog, ami az ilyen gyűrűfajokbankülönös, az az, hogy az átmeneti fajok még mindig megvannak.Minden két, kapcsolódó faj potenciális gyűrűfaj; a közbensőfajok feltétlenül éltek valaha. Csakhogy a legtöbb esetben ezekmár kihaltak.A jogász képzett, ám szétdarabolt gondolkodásával ragaszkodottahhoz, hogy az adott egyedet az egyik vagy másik fajhozsorolja. Nem engedte meg azt a lehetőséget, hogy egy egyedfélúton legyen két faj között, vagy az „A” fajtól a „B” fajhozvezető út egytizedénél. Az önjelölt „életigenlők” (pro-lifers), ésazok, akik nagy élvezettel vetik bele magukat az olyan ostobavitákba, mint hogy a fejlődésének mely pontján „válik” a magzatemberi lénnyé, ugyanezt a részekre szakadt gondolkodástpéldázzák. Semmi értelme azt mondani nekik, hogy az általukfontosnak tartott emberi jellemvonásoktól függően a magzat„félig emberi lény”, vagy „századrészben emberi lény”. Aszétdarabolt elme számára az „emberi” egy abszolút fogalom.Nincsenek átmenetek. És ebből ered a legtöbb baj.Az „emberszabású majom” kifejezést általában csimpánzokra,gorillákra, orangutánokra, gibbonokra és sziamangokraalkalmazzuk. Azt elismerjük ugyan, hogy mi is hasonlítunk amajmokra, de azt már ritkán, hogy mi is majmok vagyunk. A

csimpánzokkal és gorillákkal közös ősünk sokkal közelebb állhozzánk időben, mint e majmok és az ázsiai majmok – agibbonok és orangutánok – közös őse. Nincs olyan természetikategória, amely magában foglalná a csimpánzokat, gorillákat ésorangutánokat, de kizárná az embereket. Az embert kizáró„emberszabású majom” kategória mesterséges voltát a következődiagram ábrázolja. A családfából látszik, hogy az ember amajomcsoport sűrűjében található; a hagyományos„emberszabású majom” kategória mesterkélt mivoltát azárnyékolás emeli ki.

Valójában nem egyszerűen majmok, hanem afrikaiemberszabású majmok vagyunk. Ha nem zárjuk ki belőleönkényesen az embert, az „afrikai emberszabású majom”kategória természetes kategória. Az alábbi ábrán az árnyékoltterületből nem csippentettem ki önkényesen semmit:

Minden valaha élt afrikai emberszabású majom, magunkat isbeleértve, a szülő-gyerek kötelék megszakítatlan láncávalkapcsolódik egymáshoz. Ugyanez igaz minden valaha élt állatraés növényre, bár a távolságok itt már sokkal nagyobbak.Molekuláris bizonyítékok azt mutatják, hogy a csimpánzokkalközös ősünk 5-7 millió évvel ezelőtt élt Afrikában, körülbelülfélmillió generációval előttünk. Ez nem is hosszú idő, ha azevolúció mértékegységeivel mérünk.Néha szerveznek olyan happeningeket, melyekben emberek ezreivesznek részt, például valamilyen karitatív cél érdekében egymáskezét fogva emberi láncot alkotnak, mondjuk az EgyesültÁllamok két partja között. Képzeljünk most el egy olyan emberiláncot, amely az egyenlítő mentén áll fel, Afrika teljesszélességében. Legyen ez egy különleges lánc, amelybengyerekek és szülők vesznek részt, és az idővel is játszanunk kellmajd, hogy el tudjuk képzelni az egészet. Ott állunk azIndiai-óceán homokos partján, Szomália déli részén, és északfelé tekintünk. Bal kezünkkel az anyánk jobb kezét fogjuk. Őviszont az ő anyja kezét fogja, vagyis a mi nagyanyánkét. Anagyanyánk az ő anyja kezét fogja, és így tovább. A sorfelnyúlik a partra, a száraz bozótos irányába, és továbbnyugatra, a kenyai határ felé.Milyen messze kell elmennünk, hogy megtaláljuk acsimpánzokkal közös ősünket? Ez az út meglepően rövid. Haminden emberre egy métert számítunk, 300 mérföldön(nagyjából 480 kilométeren) belül elérjük azt az ősünket, akiegyben a csimpánzok őse is. Éppen hogy csak kezdtük átszelnia kontinenst, és még a felénél sem vagyunk aNagy-hasadékvölgy (Rift-Valley) felé vezető úton. Ez az ős jóvalkeletre áll a Kenya-hegységtől, miközben kezében tartja egyeneságú leszármazottainak láncát, amely bennünk végződik, aszomáliai tengerparton.A lánya, akit a jobb kezével fog, az az ős, akitől származunk.Most ez a ravasz ősanyánk kelet felé, a tenger felé fordul, ésbal kezével a másik lánya kezét fogja meg, azét, akitől acsimpánzok származtak (vagy a fiáét, persze, de az egyszerűségkedvéért maradjunk a nőneműeknél). A két nővér egymássalszemben áll, és mindketten az anyjuk kezét fogják. A másodiklány, a csimpánzok őse, megfogja az ő lánya kezét, és így egyúj lánc formálódik, amely elér egészen a tengerpartig. Az elsőunokatestvérek egymással szemben állnak, amásod-unokatestvérek is, és így tovább. Mire ez a visszahajló

lánc eléri a tengert, már mai csimpánzokból áll. Szemtőlszemben állunk csimpánz rokonunkkal, és az egymás kezét fogóanyák és lányaik elszakíthatatlan láncolata köt bennünket össze.Ha elsétálnánk e lánc előtt, mint valami tábornok aseregszemlén – és elhaladnánk a Homo erectus , a Homohabilis, és talán az Australopithecus afarensis előtt, majd vissza,a másik oldalon (ahol a csimpánzok közbenső fajainaknincsenek neveik, mert nem találtak ilyen maradványokat) –,sehol sem találkoznánk szembeötlő töréssel. A lányokhasonlítanának az anyjukra, éppannyira, mint amennyireáltalában hasonlítanak. Az anyák éppúgy szeretnék a lányaikat,és éppúgy vonzódnának hozzájuk, mint ahogy ezt mindig isteszik. És ez a kéz-a-kézben kontinuum, amely választóvonalnélkül köt minket a csimpánzokhoz, olyan rövid, hogy alignyúlna bele az afrikai hátországba, a szülőkontinensbe.Ez az időben visszanyúló, megkettőzött lánc kicsit olyan, mint asirályok gyűrűje a térben; a különbség csak annyi, hogy itt aközbenső fajok kipusztultak. Eszerint az erkölcs szempontjábólteljesen közömbösnek kell lennie, hogy a közbensőkkipusztultak-e, vagy sem. Mert mi van, ha nem? Mi történne,ha egy közbenső faj – amely nemcsak amolyan kéz-a-kézben,hanem valódi vérségi, kereszteződésre képes kapcsolatotteremtene köztünk és a csimpánzok között – túlélte volna eztaz időt? Van egy dal, amely így szól: „Táncoltam egy férfival,aki táncolt egyszer egy nővel, aki már táncolt a walesiherceggel”. A mai csimpánzokkal nem tudunk kereszteződni(egészen), de csak néhány közbenső faj kérdése, hogy ezténekelhessük: „Kereszteződtem egy férfival, aki kereszteződöttegy nővel, aki kereszteződött egy csimpánzzal”.Csak szerencse kérdése, hogy ezek a közbenső fajok már nemléteznek. (Van, akinek ez jó szerencsét jelent; jómagam nagyonszeretnék találkozni velük.) De ha mégis léteznének, ajogrendszerünk és az erkölcsi érzékünk nagyon megváltozna.Csak annyi kellene, hogy felfedezzünk egyetlen túlélőt, mondjuka Budongo őserdőben az Australopithecus egy hátramaradtpéldányát, és normáink, erkölcsi rendszerünk finomankiegyensúlyozott rendszere egyszeriben összeomlana. A védőfalak,melyekkel világunkat elkülönítjük az állatok világától, darabokrahullanának. A rasszizmus gonosz és konok zavarodottsággalkeveredne a fajelvűséggel. Az apartheid – azok számára, akikhisznek benne – új, és valószínűleg még sürgetőbb célokattűzne ki maga elé.

De, kérdezhetné a morálfilozófus, miért érdekelne minketmindez? Hát nemcsak a hézagos elme az, amely határokatkíván állítani? Mit változtat a dolgokon az, ha az afrikaimajmok teljes kontinuumában a túlélők kényelmes távolságothagytak a Homo és a Pan között? Magától értetődő, hogy azállatokhoz való viszonyunkat nem az határozza meg, hogyképesek vagyunk-e velük kereszteződni, vagy sem. Ha igazolniakarjuk a kettős mércét – ha a társadalom úgy döntött, hogyaz emberekkel jobban kell bánni, mint például a marhákkal(melyeket meg szabad főzni, és meg szabad enni, míg azembereket nem) –, akkor a közeli rokonságnál hatékonyabbérveket kell találnunk. Lehet, hogy az emberek a rendszertanibesorolás szerint valóban messzebb állnak a szarvasmarháktól,ám nem az a lényeg, hogy mindnyájunknak agya van? Vagy(ami még jobb) Jeremy Bentham gondolatmenetét követve, azemberek nagyobb szenvedésre képesek. Vagy, hogy még ha amarhák ugyanúgy félnek is a fájdalomtól, mint az emberek (ésaz ég szerelmére, mi okunk volna az ellenkezőjét feltételezni?),ők legalább nem tudják, mi vár rájuk. Tegyük fel, hogy apolipok felmenői egykor a miénkkel vetekedő elmével ésérzelmekkel rendelkeztek. Ezt teljes joggal feltételezhetjük. Márez a puszta lehetőség rámutat a rokoni kapcsolatokmásodlagosságára. Vagyis, kérdezi a morálfilozófus, miérthangsúlyozzuk annyira az ember és a csimpánz köztifolytonosságot?Igen, egy ideális világban a közeli rokonságnál valóban jobbérveket kellene találnunk annak igazolására, hogy például hústeszünk, de nem vagyunk kannibálok. Ám a kiábrándító tény az,hogy manapság a társadalom morális hozzáállása szinte kizárólaghézagos, fajelvű alapokon nyugszik.Ha valakinek sikerülne egy csimpánz/ember hibridet létrehoznia,a hír megrengetné a világot. A püspökök összevisszahebegnének, a jogászok mohó várakozással készülnének azújfajta ügyekre, a konzervatív politikusok dörgedelmesbeszédeket tartanának, a szocialistáknak pedig fogalmuk semlenne, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek. A fegyverténytvégrehajtó tudósokat kiűznék a nyilvános helyekről, ahitszónokok és a bulvársajtó lovagjai sorra lelepleznék őket, éstalán még az ajatollah segédei is elítélően nyilatkoznának róluk.A politika már sohasem lenne a régi, sem a teológia, sem aszociológia, sem a pszichológia és a filozófia legtöbb ága. A Föld,melyet így megrázhat egy olyan mellékes esemény, mint egy

hibrid létrehozása, valóban egy fajelvű világ, melyet részekreszakadt elmék uralnak.Azt kívántam érvekkel alátámasztani, hogy mennyire sajnálatos atudatunkban az emberek és a „majmok” közé mélyítettáthághatatlan szakadék. Azt is állítottam, hogy e megszenteltszakadék jelenlegi helyzete teljesen önkényes – egy evolúciósvéletlen eredménye. Ha a túlélés és kihalás esetlegességemásként alakult volna, a szakadék most máshol lenne. Egyvéletlenre alapozott etikai elveket pedig nem szabad kőbe vésettkinyilatkoztatásként kezelnünk.

1.4. Tudomány, genetika és etikaFeljegyzés Tony Blair részére

Rangos miniszterek (és a nekik szolgáló Sir Humphreyk) [ 27 ]esetében megbocsátható, ha a tudósokat olykor a közpánikotgerjesztő, máskor csillapító személyeknek tekintik. Ha manapságegy tudós egy újság hasábjain megszólal, általában azételadalékok, mobiltelefonok, a napozás vagy a villanyoszlopokveszélyességéről értekezik. Azt hiszem, ez elkerülhetetlen, hiszena polgárok – megbocsátható módon – egyaránt ragaszkodnak abiztonságukhoz, és ahhoz, hogy ezt a kormányzat biztosítsaszámukra. Ám mindez szomorúan negatív szerepet ró atudósokra. Sőt, azt a szerencsétlen benyomást is erősíti, hogyhitelességük tárgyi tudásukon alapszik. Pedig ami a tudósokatvalóban különlegessé teszi, az nem annyira a tudás, mint az amódszer, ahogyan megszerzik a tudást – egy módszer, amelyetmindenki a saját előnyére használhat.És ami még rosszabb, e megközelítés elfeledkezik a tudománykulturális és esztétikai értékeiről. Olyan ez, mintha valakitalálkozna Picassóval, és az egész beszélgetés során arrólpróbálná meggyőzni őt, hogy milyen veszélyes, ha valaki lenyaljaaz ecsetet. Vagy ha mondjuk valaki Bradmannel [ 28 ]találkozna, és egész idő alatt a meccseken viselt védőeszközökrőltársalogna. A tudomány, csakúgy, mint a festészet (és többekszerint, mint a krikett), magasabb rendű esztétikával bír. Atudomány költészet lehet. A tudomány spirituális lehet, sőt mégvallásos is, ha a szót nem a természetfölötti értelmébenhasználjuk.Egy ilyen rövid feljegyzésben nyilvánvalóan lehetetlen olyanátfogó elemzést adni, mint amilyeneket a közigazgatásitájékoztatókon Ön majd úgyis megkap. Ehelyett azt gondoltam,

hogy kiemelek néhány különálló témát – vagy inkábbcímszavakat –, melyeket érdekesnek tartok, és remélem, hogyÖn is annak tartja majd ezeket. Ha több helyem lenne, máscímszavakat is megemlítettem volna (például a nanotechnológiát,amelyről, azt gyanítom, sokat hallunk majd a huszonegyedikszázadban).

GenetikaNehéz lenne túlhangsúlyozni a Watson/Crick utáni genetikahamisítatlan intellektuális izgalmát. Az történt, hogy a genetika azinformációtechnológia egyik ága lett. A genetikai kód valódidigitális kód, ugyanúgy, ahogyan a számítógépes kód. Ez nemvalami halovány analógia, hanem a szó szerinti igazság. Mi több,a számítógépes kóddal ellentétben a genetikai kód univerzális. Amodern számítógépeket néhány kölcsönösen inkompatibilis, aprocesszor chipje által meghatározott gépi nyelv köré építették.A genetikai kód viszont, néhány apró kivételtől eltekintve,azonos minden, a bolygónkon élő teremtmény esetében – akénbaktériumtól kezdve az óriás mamutfenyőig, a gombától azemberig. Minden élő szervezet, legalábbis ezen a Földön,ugyanolyan „gyártmányú”.A következmények bámulatosak. Mindez azt jelenti, hogy egyszoftver szubrutinját (és egy gén pontosan ez) át lehet másolniaz egyik fajból a másikba, amelyben pontosan úgy fog működni,mint ahogy az eredeti fajban működött. Ezért lehetséges, hogya híres „fagyálló” gén – mely eredetileg egy sarkvidéki halbanfejlődött ki – megvédje a paradicsomot a fagykároktól.Ugyanígy, ha egy NASA-programozó egy jó kisnégyzetgyökrutint akar beépíteni valamely rakéta vezérlőrendszerébe, egyszerűen kiemelhet egyet egy pénzügyitáblázatkezelő programból. A négyzetgyök ugyanis négyzetgyök,bárhol legyen is. Működni fog az irányítóprogramban csakúgy,mint a pénzügyi táblázatkezelőben.Honnan ered hát a „transzgenikus” import ellen irányuló zsigeriidegenkedés, amely a teljes elutasításig növekedhet? Az agyanúm, hogy ez a Watson/Crick előtti félreértésekbengyökerezik. A logikusnak tűnő, ám hibás megokolás szerint egyhalból származó fagyálló gén minden bizonnyal „halízzel”párosul. Hogyan lehet ezt a halas jelleget aztán kitörölni?Ráadásul „természetellenes” az, hogy felszeleteljük egy hal génjét,melyet kizárólag egy hal működtetésére „terveztek”, és egyidegen paradicsomsejtbe tegyük. Azt persze senki sem gondolja,

hogy egy négyzetgyökszubrutinnak pénzügyi „íze” lenne, és nelehetne egyszerűen berakni egy rakétairányító programba. Az„íz” elképzelés nemcsak ebben az esetben téves, hanemalapvetően és teljes mértékben téves. Az viszont biztatógondolat, hogy a mai fiatalok többsége sokkal jobban ért aszámítógépes programokhoz, mint a szüleik, és ők valószínűlegazonnal megértik a lényeget. A jelenkor génmanipulációt érintőluddizmusa valószínűleg természetes módon kimúlik, ha aszámítógépes generáció túlsúlyba jut.Akkor hát teljes mértékben indokolatlanok Károly herceg, LordMelchett és barátainak aggodalmai? Ezt azért nem mondanám,bár az biztos, hogy jórészt zavarosak és alaptalanok. [ 29 ] Anégyzetgyökanalógia talán nem fair ebben az esetben. Mert mivan akkor, ha a rakétairányító programhoz nem is egynégyzetgyökszubrutin kell, hanem egy másik függvény, amelynem teljesen azonos annak pénzügyi megfelelőjével? Tegyük fel,hogy ahhoz elég hasonló, hogy a fő szubrutint kimásoljuk ésfelhasználjuk, de néhány részletét még finomítani kell. Ebben azesetben, ha naiv módon, változtatás nélkül ültetjük be aszubrutint, a rakéta el is tévesztheti a célt. A biológiáhozvisszatérve, bár a gének valóban egy digitális szoftvermegbízhatóan működő szubrutinjainak számítanak, azorganizmus fejlődésére gyakorolt hatásukban nem teljesenmegbízhatóak, mivel interakcióba lépnek a környezettel, beleértvea többi gén által teremtett környezetet is. Lehet, hogy a fagyállógén a hal többi génjével való interakcióban működik optimálisan.Ha egy paradicsom idegen genetikai közegébe helyezzük,elképzelhető, hogy nem fog tökéletesen működni, hacsak nemcselezzük ki valahogy (amit megtehetünk) és nem illesztjükmegfelelően a paradicsom meglévő génjeihez.Mindez azt jelenti, hogy mindkét oldalnak lehet valami igaza,ezért óvatosan kell mérlegelni a kérdést. A genetikusoknakigazuk van, hogy időt és fáradságot spórolunk meg, hafelhasználjuk a darwini természetes szelekció évmilliók alattvégzett kutató-fejlesztő munkájának eredményét, amellyellétrehozta a fagyálló gént (vagy bármit, amit épp keresünk). Dea vészmadarak is letehetnék a garast, ha lazítanánakálláspontjukon, és az érzelmi alapon történő zsigeri elutasításhelyett racionális érvekkel lépnének föl a mindenre kiterjedőbiztonsági próbák érdekében. Egy ilyen követelésnek egyetlen jóhírű tudós sem mondana ellent. Ezek elvégzése teljesenhelyénvaló és indokolt nemcsak a genetikailag módosított,

hanem minden új termék esetében.A genetikailag módosított élelmiszerek körül kialakuló megszállotthisztéria legnagyobb, figyelmen kívül hagyott veszélye az, hogyfarkast kiáltunk. Attól félek, hogy mivel a zöldmozgalmaknagyhangú génmanipuláció-ellenes figyelmeztetései lufikéntpukkannak szét, az emberek veszélyes mértékben közömbösséválnak más, sokkal jelentősebb problémák iránt is. Azantibiotikumoknak ellenálló baktériumok kifejlődése bizonyítottansúlyos veszély. Mégis, e közelgő veszedelem fenyegető lépéseinekhangját elnyomják a genetikailag módosított élelmiszerek főkéntspekulatív veszélyeivel kapcsolatos jajveszékelések. Pontosabbanfogalmazva, a genetikai módosítás, mint minden más módosítás,jó dolog, ha jó irányba történik, és rossz dolog, ha rosszirányba. Csakúgy, mint a fajtanemesítés – és mint maga atermészetes szelekció – esetében, a trükk az, hogy mindig amegfelelő DNS-szoftvert kell alkalmaznunk. A felismerés, hogy azegész egy szoftver, amely pontosan ugyanazon a nyelveníródott, mint a szervezet „saját” DNS-e, nagy szerepet játszhata genetikailag módosított élelmiszerekről szóló diszkussziótlehetetlenné tévő zsigeri félelem eloszlatásában.E félelemhez kívánkozik Carl Sagan egyik általam favorizáltmondása. Amikor egy futurológiai kérdést tettek föl neki, aztválaszolta, hogy nincs elég ismerete ahhoz, hogy válaszolnitudjon. A kérdező tovább faggatta, hogy kicsaljon belőle valamit:„És mit mondanak az érzései?” Sagan válasza elévülhetetlen:„Próbálok nem az érzéseimmel gondolkodni.” A tudománytársadalmi megítélésében az érzelmekkel való gondolkodás azegyik legfőbb probléma, amellyel fel kell vennünk a harcot. Erremég visszatérek az Etika című részben. Most inkább a genetikahuszonegyedik századi jövőjéről szólok egy-két szót, különöstekintettel az emberi géntérkép elkészítésére (Human GenomeProject – HGP).A HGP, amely most már bármelyik pillanatban elkészülhet, [ 30 ]egy valódi huszadik századi teljesítmény. Kiemelkedősikertörténet, de alkalmazási területe behatárolt. Vettük azemberi „merevlemezt”, és a rajta lévő, 11000101000010000111stílusban íródott információ minden darabkáját átmásoltuk,függetlenül attól, hogy milyen szerepet töltenek be a szoftveregészében. A HGP-t egy huszonegyedik századi EmberiEmbriológiai Projektnek (Human Embryology Project – HEP)kell követnie, amely ténylegesen megfejti a magas szintűszoftverrutinokat, amelyekbe a gépi kódban írt instrukciók be

vannak ágyazva. Könnyebb feladat lesz a genomprojekteksorozatát a különféle fajok esetében elvégezni (ilyen azArabidopsis nevű növény genomprojektje, amelynek befejezésétépp e napon jelentették be, amikor e sorokat írom). Ezekkönnyebbek és gyorsabbak lesznek, mint a HGP, nem azért,mert más fajok genomjai kisebbek vagy egyszerűbbek, mint amiénk, hanem mert a tapasztalatok növekedésével a tudósokkollektív szakértelme összeadódik, és igen gyorsan növekszik.E kumulatív fejlődésnek akad egy frusztráló aspektusa is. Atechnológiai fejlődés jelen üteme mellett – utólagos bölcsességgel– a munka megkezdésének idején még nem is volt érdemesbelefogni a géntérkép elkészítésébe. Sokkal jobb lett volna, haegy darabig nem csinálunk semmit, és csak két évvel ezelőttlátunk neki az egésznek! Valóban, nem kis tett, amit dr. CraigVenter rivális cége végrehajtott. A „soha nem érdemesbelefogni” irányelv azonban azért hamis, mert a későbbitechnológiák nem vehették volna át a „vezetést” anélkül atapasztalat nélkül, amelyet a korábbi technológiák kifejlesztésesorán nyertek. [ 31 ]A HGP hallgatólagosan lefokozza az egyének közöttikülönbségeket. Pedig az egypetéjű ikrek érdekes kivételévelminden ember génkészlete egyedi, ami azt a kérdést veti fel,hogy kinek a genomját mérjék fel a HGP során? Miután egyesméltóságok visszautasították ezt a megtiszteltetést, legyen ez azutca embere, egy véletlenszerűen kiválasztott személy? Vagyegyszerűen egy ismeretlen eredetű emberi sejt klónozásábólnyert szövetet vizsgáljanak? A különbség elég nagy lehet. Az énszemem barna, az öné kék. Én nem tudom csővé formálni anyelvemet, pedig 50% az esélye annak, hogy ön tudja. A nyelvcsővé formálását befolyásoló gén melyik változata kerüljön be aközzétett emberi genomba? Milyen a szem kanonizált színe?Erre az lehet az egyik válasz, hogy a „DNS-szöveg” többváltozatban előforduló betűi esetében a kanonizált genomot„többségi szavazattal” állapítsák meg, úgy, hogy az emberisokféleséget arányosan lefedő módon válasszák ki a vizsgáltalanyokat. Igen ám, de így a diverzitást magát száműzzük afelmérésből.Ennek ellentéteként az Emberi Genom Diverzitás Projekt(Human Genome Diversity Project – HGDP), amely nemrégkezdődött el, éppen azokra a viszonylag kis számúnukleotidhelyekre koncentrál, amelyek emberről emberre,csoportról csoportra változnak. Mellékesen szólva, ezen eltérések

meglepően kis hányada okozza a rasszok közötti különbségeket,amire a különféle etnikai csoportok szószólói sajnos elfelejtettékfelhívni az emberek figyelmét, különösen Amerikában. Ők inkábbpolitikai tiltakozó mozgalmat szerveznek a szerintükkizsákmányoló projekt ellen, melyet az eugenika szennyévelmocskoltak össze.Az emberi génváltozatok tanulmányozása hatalmas gyógyászatieredményeket hozhat. Idáig szinte minden orvosi rendelvényabból a feltételezésből indult ki, hogy a betegek nagyjábólegyformák, és hogy minden betegségnek megvan a magaoptimális gyógymódja. E tekintetben a jövő orvosai inkább azállatorvosokhoz hasonlítanak majd. Bár egyetlen fajjalfoglalkoznak, genotípusokra oszthatják majd e fajt, ahogy azállatorvosok fajokra osztják a pácienseiket. A vérátömlesztésesetében az orvosok már ma is alkalmaznak néhány genetikaitípust (OAB, Rh) stb. A jövőben a betegek személyes„kartotékjai” számos genetikai teszt eredményeit is tartalmazzákmajd: a teljes genetikai térkép a belátható jövőben mégtúlságosan drága lenne, de a genom variábilis részének idővelegyre nagyobb hányada lesz hozzáférhető – sokkal, sokkal több,mint a mai vércsoport szerinti osztályozás. Ennek azért vanjelentősége, mert lehet, hogy bizonyos betegségek esetébenéppannyi optimális kezelési módszer létezik, mint ahány változatavan a kérdéses genetikai helynek, vagy még inkább, mert agenetikai helyek kölcsönhatása befolyásolhatja az adottbetegségekre való hajlamot.Az emberi genom sokféleségének másik fontos felhasználásiterülete a törvényszéki orvostan. Mivel a DNS éppen úgydigitális, mint a számítógép bájtjai, a genetikai ujjlenyomatsok-sok nagyságrenddel pontosabb és megbízhatóbb lehet, mintaz egyén azonosításának bármely más eszköze, beleértve aközvetlen, arcról való felismerést is (az esküdtek azon zsigerimeggyőződése ellenére, hogy a szemtanú vallomása mindenbizonyítéknál megbízhatóbb). Mi több, a személy azonosságátegy aprócska vér-, veríték- vagy könnynyomból (vagy nyálból,ondóból, szőrzetből) is meg lehet állapítani.A DNS-vizsgálatokra épülő bizonyítékokat sokanellentmondásosnak tartják, ennek okát szeretném néhány szóvalmegvilágítani. Először is, az emberi hibák, tévedések leronthatjáka módszer pontosságát. De ez minden bizonyítékra igaz. Abíróságok nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ne keverjékössze a mintadarabokat, és ennek az óvatosságnak ma egyre

nagyobb jelentősége lesz. A DNS-ujjlenyomat minden ésszerűkételyen messze-messze túl képes bebizonyítani, hogy egy vérfoltaz adott embertől származik-e, vagy sem. Persze mindig amegfelelő vérfoltot kell vizsgálni.Másodszor, elvben bármilyen elképzelhetetlenül kicsi szám is jelzia véletlen genetikai azonosság esélyét, elképzelhető, hogy egyesgenetikusok és statisztikusok számításai meglehetősen eltérővalószínűségeket mutatnak ki. Idézek a Szivárványbontás címűkönyvemből (5. fejezet, amely laikusoknak szóló nyelven fejti kia DNS-ujjlenyomat lényegét). [ 32 ]

Az ügyvédek azonnal lecsapnak, ha nézetkülönbségen kapják aszakértő tanúkat. Ha két genetikust idéznek be a tanúkpadjára, és felszólítják őket, hogy becsüljék meg a tévesazonosítás valószínűségét a DNS-bizonyíték esetében, az elsőmondhat egymilliót az egyhez, míg a másik csak százezret azegyhez. „AHA! No lám! A szakértők nem értenek egyet! Esküdthölgyek, esküdt urak, mennyire bízhatunk meg a tudományosmódszerekben, ha maguk a szakértők is tízszeres különbséggeltudják csak megadni az egyik tényezőt? Nyilvánvalóan nemtehetünk mást, mint hogy szőröstől-bőröstül elvetjük az egészbizonyítékot.”De... a véleménykülönbségük arra korlátozódik, hogy a tévesazonosítás lehetősége hiper-mega-csillagászatian alacsony, vagyegyszerűen csak csillagászatian. Az esély semmiképpen semolyan szokásosan alacsony, mint ezer az egyhez, hanem akármilliárdos szintekről is beszélhetünk. A téves azonosítás esélyemég a legóvatosabb becslés szerint is mérhetetlenül kisebb, minta szokásos felsorakoztatásos azonosítás esetében. „Bíró úr,vaskos méltánytalanság az ügyfelemmel szemben egy mindösszehúsz embert felvonultató azonosítás. Legalább egymillió emberbőlálló sort követelek!” [ 33 ]

Most folyik a vita egy országos adatbankról, amelyben mindenállampolgár DNS-ujjlenyomatát tárolnák (persze csak a génekegy részéről: a teljes genommal túllőnénk a célon, és rettentődrága lenne). Én nem hiszem, hogy ez egy baljóslatú, „nagytestvéres” elgondolás lenne (és már meg is írtam azorvosomnak, hogy önként jelentkezem kísérleti tengerimalacnakarra az 500 000 alanyon végzett vizsgálatra, amelyet mostkészítenek elő). De vannak azért veszélyei is ennek, a személyesszabadság szemszögéből nézve. Ha betörnek a házunkba, a

rendőrség (a hagyományos, régi módszerekkel) rutinszerűenellenőrizni fogja az ujjlenyomatokat. Az ott lakók kizárásaérdekében szükségük van a családtagok ujjlenyomatára is, ésennek általában szívesen vetik alá magukat az emberek.Nyilvánvaló, hogy a DNS-ujjlenyomat esetében is ugyanezt azelvet kell követni, de ha nincs nemzeti adatbázis, sokan nemakarnák ezt a vizsgálatot. Feltehetően egy hagyományos, régitípusú, nemzeti ujjlenyomattár ellen is tiltakoznának, de enneknincs gyakorlati jelentősége, mert túl sok időt venne igénybe azujjlenyomatok összevetése. A DNS-ujjlenyomat nem vet föl ilyennehézségeket. A számítógép hatalmas adatbázisból is gyorsankikeresné az egyezéseket.Milyen természetűek akkor a felmerülő emberjogi problémák?Akiknek nincs rejtegetnivalójuk, azoknak nincs is mitől tartaniuk?Talán így van, de sok embernek mégis jogos indokai vannakarra, hogy elrejtse a róla szóló információkat, ha nem is atörvény, de a többi ember elől. Minden korosztálybanmeglepően nagy azoknak a száma, akik genetikailag nemkapcsolódnak ahhoz az emberhez, akit az apjuknak gondolnak.Finoman fogalmazva, nem biztos, hogy a DNS-vizsgálatokperdöntő eredménye hozzájárulna boldogságuk fokozásához. Halétezne egy nemzeti adatbázis, nehéz lenne kizárni a jogosulatlanhozzáférés lehetőségét. Ha egy szenzációhajhász bulvárlapkiszimatolná, hogy a hercegi rang hivatalos várományosátvalójában az erdőkerülő nemzette, a Címerügyi Testületmegrökönyödése legfeljebb mulattató lenne. De a teljes népességesetében könnyű elképzelni a szabadon hozzáférhető apaságiinformációk okozta családi háborúságokat és szenvedést. Ámbára nemzeti DNS-adatbázis léte nem sokat változtatna a helyzeten.Egy féltékeny férj már ma is megteheti, hogy kis nyál- vagyvérmintát vetet az állítólagos gyermekétől, és összehasonlíttatja asajátjával. Ezzel bebizonyíthatja azt, amit már amúgy isgyanított, hogy nem ő a vér szerinti apa. Egy nemzeti adatbázisehhez csak annyit tenne hozzá, hogy a teljes férfilakosság gyorsátvizsgálásával azt is meg lehetne állapítani, hogy ki is az igazi!Általánosabban szólva, az emberi sokféleség vizsgálata az egyik aközött a néhány dolog között, amelynél jó (bár szerintem nemperdöntő) okkal lehet ellenezni a tudás elfogulatlan keresését:annak a nagyon kis számú területnek az egyike, amelyetjelenleg jobb, ha figyelmen kívül hagyunk. Lehet, hogy ahuszonegyedik század végére az orvosok képesek lesznek arra,hogy a fogantatás pillanatában megmondják, ki, mikor, milyen

okból fog meghalni. Jelenleg az ilyen determinisztikus előrejelzéscsak az olyan gének hordozóinál lehetséges, mint amilyen aHuntington-kór. [ 34 ] A többiek esetében a biztosításimatematikusok csak egy bizonytalan statisztikai előrejelzésttudnak adni, amit a dohányzásra, az italfogyasztásra és egygyors orvosi vizsgálatra alapoznak. Az egész életbiztosítási üzletazon alapszik, hogy az ilyen becslések bizonytalanok ésstatisztikai jellegűek. Azok, akik idős korban halnak meg,támogatják azokat (azok utódait), akik fiatalon. Ha eljön a nap,amikor a determinisztikus előrejelzés (a Huntington-kórkimutatásával együtt) általánossá válik, az életbiztosítás, ahogyma ismerjük, romjaiba dől. Ezt a problémát meg lehet oldani(feltehetően egy általános, kötelező életbiztosítással, ahol nemvizsgálják az emberek veszélyeztetettségét). A szorongástazonban, ami minden embert kísér majd, már sokkal nehezebblesz feloldani. A dolgok mai állása szerint mindnyájan tudjuk,hogy meg fogunk halni, de legtöbbünk nem tudja, hogy mikor,így nem érzi úgy, hogy halálra van ítélve. Ez megváltozhat, ésa társadalomnak fel kell készülnie az abból adódó anehézségekre, hogy az emberek nagy küzdelmek áránmegpróbálják lelkiállapotukat e helyzethez igazítani.

EtikaMár az előzőekben is érintettem néhány etikai kérdést. Atudománynak nincs módszere arra, hogy eldöntse, mi etikus, ésmi nem. Ez a társadalomra és az egyénre tartozik. De atudomány tisztázhatja a felteendő kérdést és a zavarófélreértéseket. Ennek végeredménye általában a gyakorlatias„nem lehet kétféleképpen csinálni” típusú érvelés szokott lenni.Öt példát mutatok be, mielőtt a „tudomány és etika” témakör aszokásostól eltérő kifejtésébe kezdenék.A tudomány nem képes megmondani, hogy az abortusz rossz-evagy sem, de azt igen, hogy az az (embriológiai) kontinuum,amely varrat nélkül kapcsolja a nem érző magzatot az érzőfelnőtthöz, analóg azzal az (evolúciós) kontinuummal, amely azembert a többi fajhoz köti. Ha az embriológiai kontinuum méginkább varrat nélkülinek tűnik, ez csak azért lehet, mert azevolúciós kontinuumot szétszaggatta a véletlenszerű kihalásoksora. Nem szabad, hogy az etika alapvető elvei a kihalásesetlegességén alapuljanak. [ 35 ] Mint mondtam, a tudománynem tudja megmondani, hogy az abortusz gyilkosság-e, defigyelmeztethet arra, hogy következetlenek vagyunk, ha az

abortuszt gyilkosságnak tartjuk, de egy csimpánz megölését nem.Nem lehet kétféleképpen megítélni.A tudomány nem tudja megmondani, hogy szabad-e egy teljesemberi lényt klónozni. De azt megmondhatja, hogy egyDolly-típusú klón tulajdonképpen egy ikertestvér, akinek más akora. Azt is megmondja, hogy ha tiltakozunk az emberekklónozása ellen, nem hozhatunk fel olyan érveket, hogy „aklónnak nem lenne teljes személyisége”, vagy „a klónnak nemlenne lelke”. A tudomány nem képes megmondani, hogy van-ebárkinek is lelke, de azt igen, hogy ha a normális egypetéjűikreknek van, akkor a Dolly-típusú klónoknak is van. [ 36 ]Erről nem lehet kétféleképpen vélekedni.A tudomány nem tudja megmondani, hogy az őssejtekklónozása „tartalék szervek” előállítása céljából jó-e vagy rossz.De fel tudja tenni a kérdést nekünk, hogy vajon azőssejtklónozás mennyiben esik más erkölcsi megítélés alá, minta szövettenyésztés, amely már régóta elfogadott gyakorlat. Aszövettenyésztés évtizedek óta a rákkutatás legfőbb támasza. Ahíres HeLa-sejtvonalat, amely eredetileg Henrietta Lackstólszármazik, 1951 óta tenyésztik a világ minden laboratóriumában.Egy tipikus laboratórium, mondjuk a University of Californialaboratóriuma, 48 liter HeLa-sejtet termel naponta, amit azegyetem kutatói rutinszerűen használnak fel. A HeLa-sejtekteljes napi mennyisége tonnákra tehető – mindez HenriettaLacks gigantikus klónja. Ebben a fél évszázadban, amióta ez atömegtermelés beindult, még senki sem tiltakozott ellene.Azoknak, akik az őssejtkutatások betiltásáért agitálnak, el kellmagyarázniuk, hogy miért nem ellenzik a HeLa-sejtektömegtermelését is. Ezt nem lehet kétféleképpen csinálni.A tudomány nem mondja meg, hogy helyes-e megölni Maryt,hogy megmentsék a vele összenőtt ikertestvérét, Jodie-t (vagyhogy helyes-e mindkettőt hagyni meghalni). [ 37 ] De aztmegmondja, hogy a méhlepény valódi klónja annak a bébinek,akit táplál. Teljes joggal „ferdíthetnénk” bármely placentatörténetét úgy, hogy az tulajdonképpen az általa tápláltcsecsemő ikerpárja, amit aztán kidobnak, miután betöltötteszerepét. Valószínű, hogy senki sem érzett még kísértést arra,hogy a méhlepényét Marynek nevezze el; de ugyanezzel azerővel megkérdőjelezhető annak az érzelmi bölcsessége is, akiezt a nevet egy szív és tüdő nélküli, csupán primitív aggyalrendelkező sziámi ikernek adta. Ha most valaki „csúszós lejtőt”vagy „a későbbi bajok alattomos kezdetét” látja mindebben,

gondolja meg a következőket.1998-ban egy televíziós konyhaművész új ínyencséget „szolgáltfel” a képernyőn: emberi méhlepényt.

Gyöngyhagymával hirtelen kisütötte a placentaszeleteket, és akétharmadát pürévé keverte. A maradékot brandyvelflambírozta, majd zsályával és zöld citrom levével ízesítette. Améhlepényhez tartozó bébi családja húsz barátjukkal együttmindezt megette. Az apa olyan ízletesnek találta az egészet,hogy tizennégy adaggal fogyasztott.

Az újságok az eseményt mint mókát tálalták. Ámbár azoknak,akik a csúszós lejtők miatt aggódnak, fel kell tenniük a kérdést,hogy ez a televíziós vacsora miért nem számítottkannibalizmusnak? A kannibalizmus az egyik legrégibb éslegerősebb tabunk, és a „csúszós lejtő” és „későbbi bajokalattomos kezdete” stílusú érvekkel vitatkozók jobban tennék, hakomolyan vennék e tabu legenyhébb megszegését is. Aztgyanítom, hogy ha a televíziós főnökök eleget tudtak volnaahhoz, hogy megértsék: a placenta a baba valódi klónja,sohasem engedték volna képernyőre ezt a vacsorát, különösenmost, a Dolly-gerjesztette klónozásviták közepén. A dolgokatnem lehet kétféleképpen megítélni.Végül, eléggé sajátos szemszögből szeretnék a tudomány és azetika kérdésköréhez nyúlni: a tudományos igazság etikaimegítéléséről szólok. Azt állítom, hogy az objektív igazság néhaéppolyan védelemre szorul, mint amennyit a személyiségi jog adaz egyének számára. Vagy legalább azt kellene kimondani, hogya kereskedelmi jogot egy kicsit több képzelőerővel kellalkalmazni. Először tehát erről szólok, Károly herceg legújabbfelhívásához kapcsolódva, aki közpénzt követelt az „alternatívorvoslás” terén végzett kutatások támogatására.Ha egy gyógyszergyár reklámozni kívánja a fejfájás-csillapítótablettáját, először kettős vak kísérleti körülmények között kellbizonyítania, hogy a tabletta valóban csillapítja a fejfájást. Akettős vak kísérlet azt jelenti, hogy sem a betegek, sem akísérlet végrehajtói nem tudják, hogy melyik beteg kapottgyógyszert, és kontrollként melyik kapott placebót. Ha a tablettanem megy át ezen a teszten – ha számos fárasztó kísérletellenére nem lehet megkülönböztetni a semleges placebótól –,azt hiszem, a gyógyszergyárnak fel kell készülnie egykereskedelmi jog alapján lefolytatott vizsgálatra.

A homeopátiás gyógyszerek nagy üzletet jelentenek, és úgyhirdetik ezeket, hogy többféle módon is hatékonyak, bár mégsohasem bizonyították be, hogy bármilyen hatásuk is lenne.Személyes beszámolókat már sokat hallottunk, de ez nembizonyíték, mivel a placebohatásnak óriási ereje van. Pontosanez az, amiért az „ortodox” gyógyszereket kötelező kettősvakpróbákon tesztelni.[ 38 ]Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden, úgynevezettalternatív orvosi eljárás ugyanolyan haszontalan, mint ahomeopátia. Amennyire ismerem ezeket, néhány közülük hatásoslehet. De hatékonyságukat be is kell bizonyítani kettős vakplacebokontrollos vagy valami ezzel egyenértékű kísérletihelyzetben. Ha pedig átmennek ezen a vizsgán, semmi okunkrá, hogy továbbra is „alternatív” orvoslásnak nevezzük ezeket,hiszen a medicina fő áramlatának részévé válnak. Ahogy akiváló újságíró, John Diamond nemrég a The Independenthasábjain oly megindítóan írta (mint oly sok más, rákbanhaldokló betegben, kegyetlen módon benne is hamis reményeketébresztett egy sor tetszetős sarlatánság):

Valójában nincs olyan, hogy alternatív orvoslás; csak olyanorvoslás van, ami működik és olyan, ami nem... Nincs alternatívpszichológia vagy anatómia, vagy idegrendszer, mint ahogyLondonnak sincs alternatív térképe, amely megengedné, hogyChelsea-ből úgy jussunk el Battersea-be, hogy közben nemkelünk át a Temzén.

De ezt a fejezetet ennél jóval radikálisabb hangon kezdtem el.Ki akartam terjeszteni a rágalmazás fogalmát úgy, hogy azok ahazugságok is beleessenek, amelyek talán nem ártanak azegyénnek, de az igazságnak magának igen. Úgy húsz évvelezelőtt, jóval korábban, minthogy Dolly megmutatta volna,mindez lehetséges, megjelent egy olyan könyv, amely részletekbemenően taglalta, miként klónoztatta magát egy gazdag dél-afrikaiember, egy Darwin álnevű tudós segítségével. Sci-fiként a műellen nem emelhettek volna kifogást, de mindezt valós ténykéntadták el. Dr. Derek Bromhall beperelte a szerzőt és a kiadót,arra hivatkozva, hogy tudományos hírnevének súlyos károkatokozott az, hogy őt is idézték a nevezett könyvben. Az énálláspontom az, hogy a dr. Bromhall hírnevén esett csorbátólfüggetlenül sokkal jelentősebb az a kár, ami a tudományosigazságon esett.

Azóta ezt a könyvet elfelejtették az emberek, és én is csakpéldaként hoztam fel. Nyilvánvaló, hogy ezt az elvet általánosanis ki szeretném terjeszteni a tudományos igazság mindenszándékos hamisítására és félremagyarázására. Miért kelleneDerek Bromhallnak bebizonyítania, hogy személyes sérelem érte,amikor eljárhatnánk egy könyv ellen azért is, mert felelőtlenülhazugságokat terjesztett a világegyetemről? Mint az eléggényilvánvaló, nem vagyok jogász; de ha az volnék, nem éreznémállandó szükségét annak, hogy a dolgokban azt keressem, vajonegyes emberek jogai sérültek-e vagy sem, hanem inkább azonigyekeznék, hogy az igazságot magát védjem. Nincs kétségemafelől, hogy erre azt mondanák – amiről magam is meg vagyokgyőződve –, nem a tárgyalóterem a legalkalmasabb hely erre.De tágabb értelemben, ha azt kérnék tőlem, hogy egyetlenkifejezéssel jellemezzem szerepem mint a tudományosismeretterjesztés professzora, azt hiszem, az elfogulatlan igazságügyvédje meghatározást használnám.

1.5. Esküdtbíráskodás [ 39 ]Az esküdtbíróság valószínűleg az egyik legrosszabb jó gondolat,ami valaha is létezett. Kitalálóit aligha érheti vád: még azelőttéltek, mielőtt a statisztikai mintavétel és a kísérleti körülményekáltalános elveit tisztázták volna. Nem voltak tudósok. Most egyanalógia segítségével fejtem ki mondanivalómat, és ha a végénvalaki azon az alapon utasítja el érveimet, hogy az embereknem ezüstsirályok, akkor bizonyára nem sikerült jól elmondani,amit akartam.A felnőtt ezüstsirálynak élénksárga a csőre, s ennek végénfeltűnő piros pötty ékeskedik. A kicsik megcsipkedik ezt a pirospontot, s ez arra készteti a szülőket, hogy ételt öklendezzenekfel nekik. Niko Tinbergen Nobel-díjas zoológus, régi oxfordimesterem, egy sorozat kartonból készült sirályfejet állított atojásból kikelt fiókák elé, melyeket más-más színű és formájúcsőrrel és más-más színű pöttyel láttak el. Tinbergen mindenszín- és formakombináció esetében megmérte a sirályfiókákpreferenciáját, oly módon, hogy megszámolta, adott idő alatthányszor csipkedték azt meg. Arra kereste a választ, hogyvajon a sirályfiókák preferenciája beépített-e az olyan hosszúsárga dolgok iránt, melyeknek a végén piros pont van. Ha igen,ez arra utalna, hogy a gének gondoskodnak a részletesismeretekről a fiatal madarak számára arról a világról, amelyben

éppen kikelnek – a világról, amelyben az étel egy felnőttezüstsirály csőréből jön.Most ne foglalkozzunk a kísérlet miértjével, és az eredményévelsem. Inkább azt gondoljuk át, milyen módszert alkalmazzunk,hogy az eredmény korrekt legyen, és elkerüljük a ránkleselkedő csapdákat. Így olyan általánosítható elvekhez jutunk,amelyek éppúgy vonatkoznak az ember által felállítottbíróságokra, mint a sirályfiókákra.Először is nyilvánvaló, hogy egynél több fiókát kell vizsgálnunk.De hányat? Kettő elég? Nem, és még a három sem, és innenmár statisztikai szemlélettel kell gondolkodnunk. Egyszerűsítsük lea dolgokat. Tegyük fel, hogy ebben a kísérletben csak a sárgacsőrön lévő kék és piros pöttyöket hasonlítjuk össze, melyeketmindig szimultán mutatunk meg. Ha csak két fiókát tesztelünkegymástól függetlenül, tegyük fel, hogy az első a pirosatválasztja. Ennek véletlenszerű esélye 50%. Most tegyük fel, hogya második fióka is a pirosat választja. Ennek a véletlenszerűvalószínűsége szintén 50%, még akkor is, ha a madár színvaklenne. 50% tehát annak az esélye, hogy két véletlenszerűenválasztó fióka ugyanazt választja (vagyis a négy lehetőség –piros-piros, piros-kék, kék-piros, kék-kék – fele). De háromfióka sem elég. Ha leírjuk az összes lehetőséget, azt találjuk,hogy kizárólag a szerencse alapján 25%) a valószínűsége azegyöntetű ítéletnek. Huszonöt százalék esély arra, hogy helytelenokból egyöntetű következtetésre jussunk, elfogadhatatlanul magas.Mi a helyzet akkor tizenkét becsületes és tiszteletre méltó fiókaesetén? Hát, igen. Ha tizenkét fiókának egymástól függetlenülajánljuk fel a két alternatíva közti választás lehetőségét, avéletlenül meghozott azonos ítélet esélye 1:1024-hez, amikielégítően csekély valószínűség.Most azonban tegyük fel, hogy tizenkét fiókánkat nemegymástól függetlenül vizsgáljuk, hanem együtt, egy csoportban.Vegyünk tizenkét csipogó fiókát, és a kavargó csoport közepéneresszünk le egy piros pöttyös és egy kék pöttyös csőrű bábut,melyekre egy-egy automatikus csipkedésszámláló berendezéstszereltünk. Most tegyük fel, hogy a fiókakollektíva 532-szercsipkedi meg a piros pöttyös csőrt, a kéket pedig egyszer sem.Vajon ez a jelentős különbség azt bizonyítja, hogy a tizenkétfióka jobban szereti a pirosat? Egyáltalán nem. A csipkedésekszáma nem független adat. Lehet, hogy a fiókák hajlamosak rá,hogy utánozzák egymást (mint ahogy hajlamosak a„célkövetésre” is). Ha az egyik fióka történetesen a pirosat

csípte meg először, lehet, hogy a többiek utánozzák őt, és azegész fiókacsapat őrjöngő utánzó csipkedésben tör ki. Ami aztilleti, a házityúkok csibéi pontosan ezt csinálják, és nagyonvalószínű, hogy a sirályfiókák is ezt teszik. De ha mégsem, mégakkor is fennáll az a tény, hogy ezek az adatok nemfüggetlenek, ezért a kísérlet nem lehet érvényes. Szigorúan vévetizenkét fióka egyenértékű egyetlen fiókával, és csipkedéseik –legyenek bármely számosak – annyit érnek, mint egyetlencsippentés: mindez csupán egyetlen független eredményhezvezet.Visszatérve az esküdtszékhez, miért jobb a tizenkét ítélkező azegynél? Nem azért, mert így bölcsebbek, többet tudnak, vagygyakorlottabbak az ésszerű megokolásban. Biztosan nem, ésmég ott a bosszúvágy is. Gondoljunk azokra a mérhetetlenkárokra, melyeket értelmetlen becsületsértési ügyekben hozottítéleteikkel okoztak a bíróságok. Gondoljuk csak meg, hogyanhozzák ki az álszent, ripacskodó jogászokból a legrosszabbat. Atizenkét bíró csak azért jobb az egynél, mert többen vannak.Ha egyetlen bíróra bíznánk az ügyeket, az olyan lenne, minthaegyetlen fióka viselkedéséből ítélnénk meg az összes ezüstsirályviselkedését. Tizenkét fej azért jobb egy fejnél, mert a tényektizenkétszeres értékelését reprezentálja.De ahhoz, hogy ez az érv működjön, a tizenkét értékelésnekvalóban egymástól függetlennek kell lennie. Ami persze nincs így.A tárgyalóterembe zárt tizenkét férfi és nő olyan, mint atizenkét főből álló fiókacsapat. Nem biztos, hogy valóbanegymást utánozzák, de lehetséges. Ez elég ahhoz, hogyérvénytelenítsünk egy elvet, miszerint az esküdtszék többet ér,mint egyetlen bíró.A gyakorlatban – ezt már jól dokumentálták, és sajátemlékeimre támaszkodva is állíthatom, mivel voltam olyanszerencsétlen, hogy három esküdtszékben is szolgáltam – azesküdtszékek egy vagy két hangadó erőteljes hatása alatt állnak.Nagyon nagy a nyomás, hogy azonosuljunk az egyhangúlaghozott ítélettel, ami még inkább aláássa a független adatok elvét.A bírák számának növelése nem segít, vagy csak keveset (haaz elvet szigorúan vesszük, semmit sem). Amit növelnünkkellene, az a független ítélkező egységek számának növelése.Furcsamód a bizarr, amerikai stílusú televíziós ítélkezés valódilehetőséget villant fel az esküdtbíráskodás továbbfejlesztésére. Azolyan ügyek során, mint amilyen a Louise Woodward- [ 40 ]vagy az O. J. Simpson-ügy volt, szó szerint ezrek követték

figyelemmel a bizonyítékokat országszerte, éppolyanszorgalommal, mint ahogy azt az esküdtszék tette. A tömegesbetelefonálás igazságosabb ítélethez vezethet, mint az esküdtszék.De sajnos az újságok cikkei, a rádiós talk-shaw-k és aközönséges pletyka megsértenék az adatok függetlenségénekelvét, és máris visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Atárgyalások közvetítésének minden esetben szörnyűkövetkezményei lettek. A Louise Woodward-tárgyalás kezdetén ahelyesírási és nyelvtani hibáktól hemzsegő gonoszinternet-hozzászólások következtében – melyeket a hírhajhászújságírók azonnal megszellőztettek – a szerencsétlenvezetőbírónak meg kellett változtatnia a telefonszámát, és testőrtkellett fogadnia.Lehet javítani ezen a rendszeren? Vajon jobb lenne, ha atizenkét esküdt tizenkét, egymástól elkülönített helyen lenne, ésálláspontjaikat külön-külön kérdeznék ki, hogy ezáltal valóbanfüggetlen adatokhoz jussanak? Ha valaki ezt azért ellenzi, mertbizonyára lennének olyanok, akik nem tudnák megfogalmazni agondolataikat, vagy túl ostobák ahhoz, hogy meghozzák azítéletüket, felmerül a kérdés, hogy az ilyen embereket miértengedik egyáltalán az esküdtszék közelébe. Lehetne hivatkozni akollektív bölcsességre is, amely a téma egy asztal körül történő,közös kivesézésében gyökerezik. De ez továbbra sem elégíti kiaz adatok függetlenségének elve által támasztott kívánalmakat.Akkor minden esetet két különálló bíróságnak kellenemegítélnie? Vagy háromnak? Vagy tizenkettőnek? Ez túl drágalenne, legalábbis akkor, ha mindegyik esküdtszék tizenkét tagbólállna. Két hattagú bíróság, vagy három négytagú bíróságvalószínűleg javítana a jelen helyzeten. Vajon nincs mód arra,hogy összemérjük az ilyen alternatív lehetőségek érdemeit, vagyaz esküdtbíráskodás és az egyedüli bíró által hozott ítéletértékét?De igen, van. Én ezt a két ítélet egybehangzósági tesztjénekfogom hívni. Ez azon az elven alapszik, hogy ha egy döntésérvényes, két független próbálkozásnak is ugyanazt azeredményt kell hoznia. Próbaképpen megfinanszíroznánk, hogykét független bíróság tárgyalja ugyanazt az ügyet, és azesküdtszék tagjainak tilos lenne a másik esküdtszék tagjaivalbeszélniük. A végén a két esküdtszéket két, egymástól elszigetelthelyiségbe zárnánk, és megnéznénk, hogy ugyanazt az ítéletethozzák-e, vagy sem. Ha nem, egyik ítélet sem bizonyult mindenésszerű kétséget kizárónak, és ez jogos kételyeket vetne fel az

esküdtrendszerrel kapcsolatban.Ahhoz, hogy az egyetlen bíró által hozott ítéletek kísérletiösszehasonlítását elvégezhessük, két gyakorlott bírót kellválasztanunk, akik ugyanazt az esetet tárgyalják, és ítéletükmeghozatala előtt nem beszélhetnek egymással. Amelyik rendszeradott számú kísérlet után több egybehangzó ítéletet hoz, az ajobb rendszer, legyen ez az esküdtbíróság vagy az egyedülítélkező bíró. Ha az egybehangzósági arány elég magas, mégnémi bizalmunk is lehet benne a jövőre tekintve.Fogadna valaki arra, hogy két független esküdtbíróság ugyanaztaz ítéletet hozná a Louise Woodward-esetben? Vagy el tudna-evalaki képzelni akár még egy olyan esküdtszéket, amelyugyanazt az ítéletet hozná az O. J. Simpson-ügyben? Két bíróviszont szerintem nagyobb valószínűséggel érne el magaspontszámokat az egybehangzósági teszten. Ha valami súlyosbűnténnyel vádolnának, a következőképpen szeretném az ügyemtárgyalását. Ha tudom, hogy bűnös vagyok, egy széthúzóesküdtszék elé szeretnék kerülni – minél tudatlanabb,előítéletesebb, szeszélyesebb, annál jobb. De ha ártatlan vagyok,és a független döntéshozók ideális rendszere nem elérhető,kérem, hogy egyetlen bíró ítélkezzen felettem!

1.6. Kristálygömb és a kristálytiszta igazság [ 41 ]Az egyik ünnepelt filmsztár „fürdéskor minden alkalommal négykvarckristályhasábot helyez a fürdőkádjába”. Ez bizonyáravalamilyen misztikus kapcsolatban áll a meditáció következőreceptjével:

A meditációs szobában elhelyezett négy kvarckristályt úgy kell„programozni”, hogy lágy, szerető, pihentető kristályenergiátsugározzon a meditációs csoport minden tagjára. Akvarckristályok így pozitív kristályenergia-mezőt generálnak,amely mindenkit körülölel a teremben.

Az ilyen nyelvezet trükkösen átverős. Eléggé „tudományosnak”hangzik ahhoz, hogy rászedje az ártatlanokat. A „programozás”olyan dolog, amit a számítógéppel szoktak végezni. De a szósemmit sem jelent, ha kristályokra vonatkoztatjuk. Az „energia”és a „mező” a fizika pontosan meghatározott fogalmai. De nincsolyan dolog, hogy „szerető” vagy „kristály-” energia, legyen azpozitív, vagy sem. [ 42 ]

A New Age tana azt is javasolja, hogy tegyünk egykvarckristályt a vizeskancsónkba. „Hamarosan te is élvezhetedkristályvized szikrázó tisztaságát.” Lássuk, hogyan működik ez atrükk! Az, aki nincs tisztában a világ valóságával, egyfajta„költői” asszociáció útján a „kristálytiszta vízre” gondolhat. Deennek pont annyi értelme van, mintha valaki a (ragyogó) elmefénye mellett próbálna meg olvasni, vagy (kemény) rábeszélésselpróbálná a paplan alatt az erekcióját elősegíteni.

Következő alkalommal, ha megfázott, próbálja ki a következőt:vegye kézbe a személyes kvarckristályát, vizualizáljon sárga fényt,és sugározza át rajta. Ezután tegye a kristályt egy kancsóvízbe, és másnap igyon ebből a vízből kétóránként egy-egycsészével. El fog ámulni az eredménytől!

Ha megfáztunk, kétóránként vizet inni amúgy is jó gondolat. Hakvarckristályt is teszünk a vízbe, az nem ront a helyzeten. Asárga fény „vizualizálása” pedig sem a kristály, sem a vízösszetételén nem változtat.Az ehhez hasonló áltudományos badarságok zavarba ejtőennagy súllyal vannak jelen korunk kultúrájában. Példáimat azértkorlátoztam a kristályokra, mivel valahol meg kell húzni ahatárt. De a „csillagok éneke” ugyanúgy megtenné, mint az„angyalok”, vagy a „csakrák”, a „telepátia”, a„kvantumgyógyítás”, a „homeopátia” vagy a „varázspálca”. Azemberi hiszékenységnek nincs határa. Tanulékony, könnyenrászedhető fejőstehenek vagyunk, a kuruzslók és sarlatánokönkéntes áldozatai, akiknek készséggel tejelünk, hogy ők minélgazdagabbak legyenek. Bárki jól élhet abból, ha prostituálja atudomány nyelvét – és csodáját.De hát ez az egész – a kristálygömbbámulás, a csillagjegyek, aszületési hónapra utaló kövek, és a többi – nemcsak ártatlantréfa? Ha az emberek olyan zagyvaságban akarnak hinni, mintaz asztrológia vagy a kristályok gyógyító ereje, miért netehetnék? Talán, mert olyan szomorú arra gondolni, hogy mitveszítenek. A tudomány oly sok valódi csodát mutat megnekünk! A világegyetem épp elég misztikus ahhoz, hogy neszoruljon rá a boszorkánymesterek, sámánok és médiumoktrükkjeire, melyek a legjobb esetben is csak agyatlankikapcsolódásnak tekinthetők. Rosszabb esetben viszont veszélyesprofitvadászatnak.A való világ, ha a tudomány módszereivel helyesen értelmezzük,

mélységesen gyönyörű, és minden esetben érdekes. Megéri egykis valódi erőfeszítést tenni azért, hogy megértsük, és nevezessenek félre a hamis csodák, a prostituált áltudomány.Példáért nem kell messzire mennünk: itt van mindjárt maga akristály.Egy kristályban, például a kvarckristályban vagy a gyémántban,az atomok precízen ismétlődő rend szerint helyezkednek el. Agyémánt atomjai – megannyi egyforma szénatom – úgy állnak,mint a katonák a parádén, a különbség csupán annyi, hogysokkal pontosabban, sokkal rendezettebben feszítenek, mint alegjobban képzett őrezred tagjai, és ezek az atomkatonák sokkaltöbben vannak, mint ahány ember élt a földön, és ahányember még élni fog. Képzeljük el, hogy annyiraösszezsugorodunk, hogy mi leszünk az egyik atom egy gyémántközepén. E gigantikus parádé egyik katonájaként elég furcsahelyzetbe kerültünk, mert a sorok három dimenzióbanrendeződnek el. Egy hatalmas halraj talán jobb képet ad erről.A halraj minden tagja egy-egy szénatomnak felel meg.Képzeljük el, hogy lebegnek a térben, tartják a távolságotegymástól, és a megfelelő szöget is, olyan erők segítségével,melyek láthatatlanok, de amelyeket a tudósok már teljesenfelderítettek. De ha egy halraj szerepel a példánkban, és tartaniakarjuk az arányokat, akkor olyan nagynak kellene lennie, minta Csendes-óceán. Bármely valamirevaló méretű gyémántbanatomok százmilliói állnak egy-egy egyenes vonalban.A szénatomok másfajta rácsszerkezetben is el tudnakrendeződni. Hogy visszatérjünk a katonai analógiához, más,alternatív alakzatokba is fel tudnak fejlődni. A grafit (a ceruzabele) szintén szén, de nyilvánvalóan nem gyémánt. A grafitbanaz atomok hatszögű lapokat alkotnak, olyanokat, mint acsirkehálón a lyukak. Minden lap lazán kötődik az alatta és afelette állóhoz, és ha a szerkezet nem teljesen egységes, a lapokkönnyen elcsúsznak egymás mellett, és ezért olyan jókenőanyag a grafit. A gyémánt viszont egyáltalán nem síkos.Legendás keménysége folytán megkarcolja a legkeményebbanyagokat is. A lágy grafit és a kemény gyémánt atomjaiazonosak. Ha valaki rá tudná venni a grafitkristály atomjait,hogy a gyémántkristály szerkezetébe rendeződjenek, hamargazdag lenne. Meg is lehet tenni, de hatalmas nyomás ésnagyon magas hőmérséklet kell hozzá – olyan körülmények,amilyenek a föld mélyében valaha a természetes gyémántotlétrehozták.

Ha a grafitlap hatszögekből áll, és néhány ötszög kerül ahatszögek közé, el lehet képzelni, hogy ez a lapokat felgörbíti.Helyezzünk kiszámított módon 12 ötszöget 20 hatszög közé, ésa lap teljes gömbbé hajlik. A geometriában ezt csonkítottikozaédernek hívják. Ez az, ami a varrott futball-labda foltjainakmintázatát kiadja, így tehát a futball-labda olyan alakzat, amibeelméletileg a szénatomok spontán is elrendeződhetnek.Mirabile dictu , pontosan ezt a mintázatot találták meg aszénatomok között. A csoport, amely felfedezte – és amelynekSir Harry Kroto, a Sussex University tanára is a tagja volt –,1996-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat. Ez az elegáns, 60szénatomból álló gömb, amelyet buckminster fullerénnekneveztek el, 20 hatszögből és 12 ötszögből áll. Az elnevezés egyihletett amerikai építész, Buckminster Fuller nevét őrzi (az amegtiszteltetés ért, hogy találkozhattam vele, nagyon időskorában [ 43 ] ), és a gömböket az iránta való szeretetbőlbuckygömbökként is emlegetik. Ezek is össze tudnak állni, ésnagyobb kristályokat képesek formálni. Mint a grafitlapok, abuckygömbök is jó kenőanyagnak bizonyultak, valószínűleg agömb formájuk miatt: feltehetően apró golyóscsapágyakkéntműködnek.Mióta a buckygömböket fölfedezték, a kémikusok rájöttek, hogyezek csak egy nagy család, a buckycsövek, és más „fullerének”speciális esetei. A szénatomok elvileg Aladdin csodálatoskristálybarlangjának formájába is összeállhatnak – ami újabbaspektusa annak az egyedülálló tulajdonsághalmaznak, amely aszenet az élet alapvető elemévé teszi.Nincs meg minden atomnak ez a képessége arra, hogyösszeálljon a saját fajtájával. Másfajta kristályok nemcsak egy,hanem többféle „katonából” állnak, valamilyen elegáns mintázatbarendeződve. A kvarckristályban a szén helyett szilícium ésoxigén szerepelnek; a konyhasó nátrium- és klórionokból(elektromos töltéssel bíró atomokból) áll. A kristályoktermészetes módon azon vonalak mentén törnek el, amelyekeltérnek a mindent átfogó katonai alakzattól. Ezért van az, hogya sókristály négyszögletes alakú, míg a hatszögű óriásbazaltoszlopok úgy állnak, ahogy, és amiért a gyémántkristályok,nos, gyémánt formájúak.Minden kristály „önmagát szereli össze” a helyi viszonyoknakmegfelelően. Összetevői, a „katonák”, szabadon lebegnek avízben, és spontán módon kapcsolódnak egy, már kialakultkristály felületén lévő „üres helyhez”, ahová pontosan odaillenek.

Így az oldatban a kristály egy apró „mag” – talán valamiszennyeződés – köré növekedhet, mint ahogy a gyöngy egyhomokszem köré nő a kagylóban. A buckygömböknek, akvarckristályoknak, a gyémántoknak egyáltalán nem bonyolult aszerkezetük. Az önösszeszerelés elve az élő szervezetekben istetten érhető. A DNS-t (az örökítő molekulát, minden életközéppontját) tekinthetjük egy hosszú, spirál alakú kristálynak is,amelyben a kettős spirál egyik fele a másik mintájára szereliössze magát. A vírusok úgy állítják össze magukat, minthagondosan felépített, komplex kristályfürtök lennének. A T4bakteriofág (vírus, amely baktériumokat fertőz) feje pontosanúgy néz ki, mint egy kristály.Menjenek el egy múzeumba, és nézzék meg az ásványtanigyűjteményt! Vagy akár menjenek el egy New Age boltba, és akülönféle csecsebecsék, becsapós giccsek és vicik-vacakok közöttnézzék meg a kiállított kristályokat is! A kristályok semmit semtesznek, ha meditációra akarjuk őket „programozni”, vagy habarátságos, szerető gondolatokkal akarjuk őket „felszentelni”.Semmilyen betegségünkből nem gyógyítanak meg, és nem töltikmeg a szobánkat „belső békével” vagy „pszichikai energiával”sem. De sokan közülük tényleg gyönyörűek, és csak növeliszépségüket, ha ismerjük a kristályok szerkezetének, a lapocskákegymással bezárt szögeinek, a bennük felizzó szivárványszíneinek hátterében álló okokat, melyek mélyen, az atomirácsozat mintázatában gyökereznek.A kristályok nem vibrálnak a misztikus, szerető energiától. Deegy sokkal szigorúbb és érdekesebb értelemben valóbanvibrálnak. Vannak olyan kristályok, amelyeknek elektromostöltésük van, amely megváltozik, ha fizikailag deformáljuk őket.Ez a „piezoelektromos” hatás, amit a Curie testvérek (Maryférje és az ő bátyja) fedeztek fel 1880-ban. Ezt például ahagyományos lemezjátszók hangszedőjénél használják (adeformációt itt a lemez barázdái okozzák), és egyesmikrofonokban is (a deformáció itt a levegőben terjedőhanghullámok hatására jön létre). A piezohatás visszafelé isműködik. Ha elektromos mezőbe megfelelő kristályt helyezünk,az ettől ritmikusan deformálódik. Ennek az oszcillációnak azideje rendkívül pontos lehet. A kvarcórákban ezt alkalmazzák azinga vagy a rugós kerék helyett.Hadd mondjak még valamit a kristályokról, ami valószínűleg alegcsodálatosabb tulajdonságuk az összes közül. Ha maradunk akatonai metaforánál, úgy képzeljük, hogy mindegyik katona

legfeljebb egy vagy két méterre van a másiktól. Ám a kristályokbelseje szinte teljesen üres. Az én fejem átmérője 18 centiméter.Hogy tartsuk az arányokat, a kristályparádén a szomszédomnaktöbb mint egy kilométer messze kellene állnia! Nem csoda, hogya neutrínóknak nevezett apró részecskék (amelyek még azelektronoknál is kisebbek) egyszerűen átmennek a Földön, ésúgy jönnek ki a másik oldalán, mintha az itt sem lenne (atestünkön másodpercenként átlagosan egy halad át).De ha a szilárd testek jórészt üres térből állnak, miért nemlátjuk ezeket üres térnek? Miért érezzük a gyémántot tömörnekés keménynek, és nem törékeny, lyukakkal teli valaminek? Aválasz a saját evolúciónkban rejlik. Érzékszerveinket, mindenmás részünket, a darwini természetes szelekció formáltaszámtalan generáción keresztül. Azt hihetnénk, hogy e szerveinkazért vannak, hogy a dolgok valódi természetéről adjanaknekünk képet. De közelebb járunk az igazsághoz, ha aztfogadjuk el, hogy érzékszerveink feladata használható információtadni a világról, ami segít minket a túlélésben. Úgy isfogalmazhatnánk, hogy érzékszerveink segítenek az agyunknakabban, hogy megfelelő modellt állítson fel a világról, és ez amodell az, amiben mi mozgunk. Ez egyfajta „virtuális valóság”,amely a valódi világot szimulálja. A neutrínók átmennek asziklán, de mi nem tudunk. Ha megpróbáljuk, összetörjükmagunkat. Ezért agyunk a szikla szimulált képét keménynek ésszilárdnak alkotja meg. Majdnem olyan ez, minthaérzékszerveink így szólnának hozzánk: „az ilyen tárgyakon nemlehet keresztülmenni”. Ez jelenti azt, hogy valami „szilárd”.Vagyis ezért érzékeljük ezeket „szilárdnak”.Ugyanígy rengeteg dolog van a világegyetemben, amitfelfedezésük után is nehéz megértenünk. Einsteinrelativitáselmélete, a kvantummechanikai határozatlanság, a feketelyukak, az ősrobbanás, a táguló világegyetem, a geológiai időrettentő lassúsága – mind olyan dolgok, amelyeket nagyonnehéz felfogni. Nem csoda, hogy a tudomány sok embertmegrémít. De a tudomány azt is meg tudja mondani, hogymiért olyan nehéz ezeket a dolgokat megérteni, és hogy miértijesztőek az erre irányuló erőfeszítések. Felkapaszkodott majmokvagyunk, és agyunk eredetileg csak arra szolgált, hogy akőkorszaki Afrika szavannáin az evilági részletek megértésévelsegítsen minket a túlélésben.Nehéz kérdések ezek, és egy ilyen rövid cikk nem is alkalmasarra, hogy a dolgok mélyére hatoljunk. Már akkor elégedett

leszek, ha sikerült meggyőzően elmondanom, hogy akristályokhoz tudományos módon közelítve sokkal felvillanyozóbb,sokkal felemelőbb és sokkal meglepőbb dolgokat tapasztalhatunkannál, mint amit a New Age guruk és a paranormális igéthirdetők a legvadabb álmaikban elképzelnek. Az igazság az, hogya guruk és igehirdetők víziói még csak nem is nevezhetőkvadaknak. A tudomány eredményeihez képest legalábbis, nem.

1.7. A posztmodernizmus meztelen! [ 44 ]Alan Sokal – Jean Bricmont:

Intellektuális imposztorok (Intellectual Impostures)könyvének recenziója

Tegyük fel, hogy van egy intellektuális szélhámos, akinek nincssemmi mondanivalója, de erős vágyat érez arra, hogy sikereslegyen a tudományos életben, klikket szervez és tiszteletteljestanítványokat gyűjt maga köré, és azt szeretné, hogy cikkeit adiákok a világ minden táján sárga szövegkiemelővel szenteljékmeg tiszteletük jeléül. Milyen irodalmi stílusban kell magátkifejeznie? Biztosan nem tisztán és világosan, mivel azegyszerűség megmutatná a tartalom hiányát. Akkor lenne esélye,ha valami ilyesmit írna:

Tisztán láthatjuk, hogy nincs bi-univokális összefüggés a lineáriskifejezési lánc vagy archi-írás – amely a szerzőtől függ – és eközött a multireferenciális, multidimenzionális gépies katalízisközött. Az arányok szimmetriája, a keresztirányúság, expanziójukszenvedő, nem diszkurzív jellege: e dimenziók együtteseneltávolítanak minket a kirekesztett közép logikájától, ésmegerősítenek az ontologikus binarizmus elutasításában, amitmár előzőleg is kritizáltunk.

Ez egy idézet Félix Guattari pszichoanalitikustól, az egyik divatosfrancia „entellektüeltől”, akit oly kiválóan pellengérezett ki AlanSokal és Jean Bricmont Intellektuális imposztorok (IntellectualImpostures) című ragyogó könyvében. A könyv múlt évifranciaországi megjelenése szenzációnak számított, és mostangolul is megjelent a javított, teljesen átírt változat. Guattarimég sokáig folytatja ebben a stílusban, és Sokal és Bricmontvéleménye szerint „emberemlékezet óta ez a legbriliánsabbmélange, amit tudományos, áltudományos, és filozófiai zsargonbólszőttek”. Guattari közeli munkatársának, a néhai Gilles

Deleuze-nek hasonló tehetsége volt az íráshoz:

Először is, a rendkívüliség-események megfelelnek a heterogénsorozatoknak, amelyek egy olyan rendszerbe szerveződnek,amely se nem stabil, se nem instabil, hanem „metastabil”, ésegy olyan potenciális energiával vannak felruházva, amelyben asorozatok közti különbségek eloszlanak... Másodsorban, arendkívüliségeknek van egy autoegységesülési folyamatuk, amelymindig mobil, és oly mértékben kimozdult a helyéről, hogy aparadox elem keresztezi a sorozatokat, és arra készteti őket,hogy rezonáljanak, összevonva a hasonló rendkívüli pontokategyetlen véletlenszerű pontba; az összes kibocsátást, az összeskockavetést egyetlen dobásba.

Ez Peter Medawar egy korábbi megjegyzését juttatja azeszembe, mikor egy bizonyos francia intellektuális stílustjellemzett (és miközben olvassuk, vegyük észre, hogy Medawarsaját elegáns és tiszta prózája milyen ellentétben áll vele):

A stílus – de micsoda stílus! – elsőrendű fontosságú tárggyávált. Szerintem öntelt, nagyvilági és beképzeltséggel teli. Valóbanemelkedett ugyan, de ez engem inkább a balettra emlékeztet,ahogy időről időre megdermed egy-egy kitartott pózban, minthaa kitörő tapsot várná. Ennek sajnálatos hatása volt a moderngondolat minőségére is...

Medawar egy más helyen ugyanezt veszi célba, más szögből:

Meg is tudom határozni a világos gondolat ellen indítottsuttogókampány kezdetét. A Times Irodalmi mellékleténekhasábjain megjelent egy strukturalizmusról szóló írás, melyben aszerző azt állította, a mélységük okán zavaros és tekervényesgondolatokat a legjobban a szándékoltan homályos és nehezenértelmezhető prózában lehet kifejezni. Micsoda eszetlen, abszurdgondolat! Egy légós tisztet juttat eszembe, aki Oxfordban, aháború alatt azt javallotta, amikor az erős holdfény kezdtegyengíteni a civilek elsötétítéssel kapcsolatos fegyelmezettségét,hogy vegyünk fel sötét szemüveget. Ő azonban csak viccnekszánta az egészet.

Ezt Medawar 1968-as Lecture on 'Science and Literature' címűírásából idéztem, amit újra megjelentetett a Pluto's Republic

(Pluto köztársasága) [ 45 ] könyvében. Medawar ideje óta asuttogókampány harsányabb hangra kapcsolt.Deleuze és Guattari olyan könyveket írtak, és olyan könyvekírásában vettek részt, melyeket az ünnepelt Michel Foucault „alegjobbak legjobbjai között” emlegetett, és mint mondta: „Egynapon talán e századot deleuze-iként fogják emlegetni.” ÁmSokal és Bricmont megjegyzi, hogy

E szövegekben csupán néhány érthető mondat található,melyeknek egy része banális, más része pedig téves. Néhányraezek közül kitértünk a lábjegyzetekben. Ami a többit illeti, azolvasóra bízzuk az ítéletet.

Az olvasónak azonban nehéz dolga van. Nem kétséges, hogyvannak olyan gondolatok, amelyek olyan mélyek, hogylegtöbbünk nem is értené azt a nyelvet, amelyen ki lehet ezeketfejezni. Ám az sem kétséges, hogy olyan nyelv is van, amelyazért érthetetlen, hogy elrejtse a valódi gondolat hiányát. Dehonnan ismerhetjük fel ezeket? Mi van akkor, ha egy szakértőszemnek kell eldöntenie, hogy a király valóban meztelen-e? Ami esetünkben, honnan tudhatjuk meg, hogy a divatos francia„filozófia”, melynek követői és élharcosai szinte elfoglalták azamerikai tudományos élet fontosabb pozícióit, egy eredendőenmély dolog vagy csak szélhámosok és sarlatánok üresretorikája?Sokal és Bricmont a New York University és a University ofLouvain fizikaprofesszorai. Kritikájukat csak azokra a könyvekrekorlátozták, amelyek vették a bátorságot, hogy a fizika és amatematika eszköztárához nyúljanak. Ezen a területen biztosaklehetünk benne, hogy tudják, mit beszélnek, és ítéleteik mindigegybehangzóak, mint például Lacan esetében, akinek nevét sokbölcsészkaron mélységes tisztelet övezi Amerikában ésNagy-Britanniában is, részben kétségtelenül azért, mert úgy tesz,mintha valóban értene a matematikához:

...bár a tömörség jegyében Lacan jó néhány matematikaikulcsszót használ, önkényesen keveri ezeket, a jelentésükre valólegcsekélyebb tekintet nélkül. A tömörség általa adott „definíciója”nemcsak hamis, hanem tökéletes badarság.

Továbbmenve, idézik Lacan egyik igencsak figyelemreméltóokfejtését:

Így ezt a jelentést algebrai módszerrel számíthatjuk ki akövetkezők szerint:

Nem kell ahhoz matematikusnak lenni, hogy lássuk, milyennevetséges ez az egész. Aldous Huxley egyik figuráját juttatjaeszembe, aki Isten létét azzal bizonyította be, hogy számokraosztotta fel a nullát, miáltal a végtelent származtatta valahonnan.A következő okfejtésben, amely a maga nemében teljesentipikus, Lacan oda lyukad ki, hogy a merevedésre képes szerv

...egyenértékű a fentebbi jelentés eredményével, azzal ajouissance -szal, hogy kijelentésének koefficiensével helyreállítja ahiányzó kijelentő funkcióját (-1).

Nem kell Sokal és Bricmont matematikai szakértelme ahhoz,hogy felismerjük: e dolog szerzője szélhámos. De nem lehet,hogy akkor, amikor nem tudományos témákról beszél, hitelesenszól? Ám annak a filozófusnak, akit azon kaptunk, hogy apéniszt négyzetgyök mínusz eggyel teszi egyenlővé, már nemhiszek el semmit, főként, ha olyan dolgokat emleget, amelyekrőlén semmit sem tudok.A feminista „filozófus”, Luce Irigaray szintén azon szerzőkegyike, akinek Sokal és Bricmont egész fejezetet szentelt. Könyveegy szakaszában – amely meglehetősen hasonlít NewtonPrincipiá-jának (a „megerőszakolás kézikönyvének”) közismertfeminista leírására – Irigaray azt állítja, hogy az E=mc 2 egy„szexista egyenlet”. Miért? Mert „a fény sebességének előjogokatbiztosít más sebességekkel szemben, amelyek pediglétfontosságúak a számunkra” (a kiemeléssel a fogalmazásrakívánom felhívni a figyelmet). A szóban forgógondolatrendszerre éppilyen tipikus példa Irigaray tézise afolyadékok mechanikájáról. A folyadékok, tudvalevőleg,méltánytalanul mellőzve voltak. A „maszkulin fizika” a merev,tömör dolgoknak biztosít előjogokat. A szerző Amerikábanmegjelent könyvének előszavát író Katherine Hayles elkövetteazt a hibát, hogy újrafogalmazta Irigaray gondolatait (viszonylag)érthető nyelven. Így aztán akadálytalanul bámulhatjuk a királyt,

és láthatjuk, hogy igen, valóban meztelen:

A szilárd testek fizikájának előjogait a folyadékok fizikájávalszemben, a tudomány csődjét a szabad áramlás leírása terénannak tulajdonítja, hogy a folyékonyságot a nőiséggel lehetazonosítani. Míg a férfiaknak olyan nemi szervük van, amelykiáll és megmerevedik, a nőknek olyan nyílás van a testükön,amely menstruációs vért és hüvelyváladékot bocsát ki magából...Ebből a szemszögből nézve nem csoda, hogy a tudomány nemvolt képes a turbulencia sikeres modelljének megalkotására. Aturbulens áramlás problémája azért nem megoldható, mert afolyadékokról (és a nőkről) alkotott fogalmakat úgy alakítottákki, hogy azok szükségszerűen tagolatlan maradékhoz vezessenek.

Nem kell fizikusnak lennünk ahhoz, hogy rögtön kiszagoljuk azilyen érvelés ostoba abszurditását (ez a hangnem azótatúlságosan is megszokott lett), ám Sokal és Bricmont segíthetnekabban, hogy megtudjuk, miért olyan bonyolult kérdés aturbulens folyadékok áramlásának fizikája (miért olyan nehézmegoldani a Navier-Stokes-egyenleteket).A fentiekhez hasonló stílusban, Sokal és Bricmont megmutatja,hogy Bruno Latour összekeveri a relativizmust a relativitással,leleplezi Lyotard „posztmodern tudományát”, a Gödel-tétel, akvantumelmélet és a káoszelmélet előre megjósolható, széleskörben terjedő téves értelmezéseit. A neves Jean Baudrillardcsak egy azok közül, akik a káoszelméletet igen hasznosnaktalálták olvasóik elkápráztatására. Még egyszer, Sokal ésBricmont abban segít nekünk, hogy megfejtsük az alkalmazotttrükköket. A következő mondat egy „olyan gondolat, amelyet atudományos terminológiából építettek föl, de a tudományszempontjából jelentés nélküli”:

Lehet, hogy a történelmet magát egy kaotikus folyamatnak kelltekintenünk, amelyben a gyorsuló idő véget vet a linearitásnak,és az akceleráció által gerjesztett turbulencia végleg elfordítja atörténelmet a végcéljától úgy, ahogy a turbulencia eltávolítja azokokat a következményektől.

Többet nem idézek, mert ahogy Sokal és Bricmont mondják,Baudrillard szövege „fokozatos crescendóban halad a teljesnonszensz felé”. Ismét felhívják az olvasó figyelmét a„tudományos és áltudományos terminológia burjánzására, olyan

mondatokba illesztve, amelyek legjobb tudásunk szerint is híjánvannak minden jelentésnek”. A Baudrillard-ról szóló összegzésükbármely itt kritizált, Amerika-szerte ünnepelt szerzőről szólhatna:

Összességében, Baudrillard munkáiban a tudományosterminológia pazar bőségét lehet felfedezni, melyet e szavakjelentésének teljes figyelmen kívül hagyásával alkalmaz, ráadásulolyan kontextusban, amelyben e kifejezések kimondottanirrelevánsak. Még ha metaforaként értelmezzük is, nem lehettudni, hogy e szavak milyen szerepet töltenek be, hacsak nemaz a céljuk, hogy a szociológiával és a történelemmelkapcsolatos közhelyszerű megfigyeléseknek kölcsönözzék amegalapozottság látszatát. Mi több, a tudományos terminológiáttudományon kívüli kifejezésekkel keveri, és mindkettőt egyformahanyagsággal kezeli. Ha már mindent elolvastunk tőle, azontöprenghetünk, vajon mi maradna Baudrillard gondolataiból, havalaki lerántaná róla a jótékonyan takaró verbális leplet?

De hát nem épp a posztmodernek állítják magukról, hogy őkcsupán „játszanak”? Hát nem éppen az filozófiájuk legfontosabbpillére, hogy „ anything goes ”, akármi jó? Hogy nincs abszolútigazság, és minden leírt dolognak egyforma az értéke, ésnincsenek privilegizált álláspontok? Ha elfogadjuk a relatívigazságról szóló álláspontjukat, nem igazságtalan dolog számonkérni rajtuk a szavakkal való játszadozást, és az olvasókkalűzött apró tréfákat? Talán igen, de akkor azon kellelgondolkodnunk, hogy írásaik miért ilyen elképesztőenunalmasak. A pléhpofájú ünnepélyesség és hivalkodás helyett ajátékoknak nem kellene legalább szórakoztatóknak lenniük?Vagyis, ha csak viccelődnek, miért reagálnak olyan visítózavarodottsággal, amikor valaki rajtuk köszörüli a nyelvét? AzIntellektuális imposztorok megalkotása Alan Sokal egyik briliánstréfája volt, ám e merész csíny megdöbbentő sikerét nemköszöntötték örömteli kuncogással, ahogy azt a dekonstruktívjátékok mestereitől remélhettük volna. Nyilvánvaló, hogyintézményesülve már senkinek sem olyan vicces, ha valakimegpiszkálja e megrögzött fecsegőket.Mint ahogy az sokak számára ismert, Sokal 1996-ban cikketnyújtott be az amerikai Social Text folyóiratnak, melynek címeA határok transzregressziója: a kvantumgravitáció transzformatívhermeneutikaja felé volt. A dolgozat az elejétől végéig értelmetlenbadarság, a posztmodern metalocsogás gondosan kimunkált

paródiája volt. Sokalt Paul Gross és Norman Lewitt könyve, aHigher Superstition: the academic left and its quarrels withscience (Magasabb rendű babona: a tudományos ellenzék és atudománnyal folytatott vitái) inspirálta a cikk megírására, egyolyan könyv, amely megérdemli, hogy Britannia-szerte is ismerttéváljon, mint ahogy Amerikában már sokan ismerik. Sokal alighitte el, amit olvasott; követte a posztmodern irodalomravonatkozó referenciákat, és azt találta, hogy Gross és Lewittsemmit sem túlzott. Elhatározta, hogy tesz ez ellen valamit. GaryKamiya szavaival élve:

Bárki, aki már megpróbált átgázolni e kegyesen népbutító,zsargonnal teletömött szenvelgő szóáradaton, amely manapság abölcsészek között „haladó” gondolatként aposztrofálja magát, aztudja, hogy ennek előbb-utóbb meg kellett történnie: néhánytiszta fejű tudós néhány nem-is-olyan-titkos jelszóvalfelfegyverkezve („hermeneutika”, „transzgresszív”, „lacani”,„hegemónia”, hogy csak néhányat említsünk) tökéletesáldolgozatot készíthet, és benyújthatja egy au courantfolyóiratnak, amely el is fogja fogadni azt... Sokal írása pont amegfelelő kifejezéseket használta. A legmenőbb emberektőlidézett. Jól megadta a vétkeseknek (fehér emberek, a „valódivilág”), megtapsolta az arra érdemeseket (nők, általánosmetafizikai elmebaj)... És az egész egy komplett, hamisítatlanökörség – ami valahogyan elkerülte a Social Text nagyhatalmúszerkesztőinek figyelmét, akiknek most ugyanazt az émelyítőérzést kell megtapasztalniuk, ami a trójaiakat fogta el azután,hogy becibálták azt a szép nagy ajándék lovat a városukba.

Sokal dolgozatát a szerkesztők valószínűleg váratlan ajándéknaktekintették, mivel egy fizikus mondta el mindazt a szépet és jót,amit hallani akartak: támadást intézett a „posztracionalizmusegyeduralma” és az olyan divatjamúlt elképzelések ellen, mint avalódi világ létezése. Nem tudták, hogy Sokal minden képzeletetfelülmúló módon teletömte a cikkét ordító tudományostévedésekkel, olyanokkal, amilyeneket bármely referens, akiáltalános iskolai szinten ismeri a fizikát, azonnal észrevehetne. Aszerkesztők, Andrew Ross és mások, elégedetten nyugtázták,hogy Sokal ideológiája egybecseng az övékkel, és valószínűlegmegtisztelve érezték magukat, hogy a szerző az ő munkáikrahivatkozott. A szerkesztés e szégyenletes példája azonnalmeghozta számukra az 1996-os irodalmi anti-Nobel-díjat.

Az arcukra száradó tojásmaradványok és feministaelkötelezettségük dacára ezek a szerkesztők a tudományos életarénájának domináns hímjei. Andrew Ross a lehetőlegfaragatlanabb hűbérúri öntudattal képes ilyeneket mondani:„örülök, hogy végeztem az angol tanszékekkel. Egyrészt, mertutálom az irodalmat, és az angol tanszékeken egyre több olyanember van, aki imádja.” Aztán itt van a leginkább a jehukraemlékeztető önelégültség, mikor így kezdi az egyik, „tudományrólszóló tanulmányokat” tartalmazó könyvét: „Ezt a könyvetazoknak a tudománytanároknak ajánlom, akikkel sohasem voltdolgom. Csak nélkülük voltam képes arra, hogy megírjam.” Ő,és a hozzá hasonló „kulturális és tudományos” bárók nemártatlan excentrikus emberek egy harmadrendű állami főiskolán.Sokan közülük Amerika legjobb egyetemein szereztek maguknakprofesszori állást. Az ilyen emberek ülnek a különfélebizottságokban, nekik van a legnagyobb befolyásuk a fiataltudósok lehetőségeire, akik lehet, hogy titokban valóditudományos karrierről ábrándoznak az irodalom vagy mondjukaz antropológia területén. Mivel sokan beszéltek nekem erről,tudom, hogy vannak olyan kutatók, akik szívesen kitálalnának,ha volna merszük hozzá, de a félelem meggátolja őket ebben.Számukra Alan Sokal valódi hősként jelenik meg, és ezt senkisem vitatja, akinek egy csepp humorérzéke és igazságérzetevan. Az is segít – bár ez nem tartozik szorosan ide –, hogySokal baloldali elkötelezettsége mindenki számáramegkérdőjelezhetetlenül hiteles.Híres beugratásának utórezgéseként még egy írást küldött aSocial Text folyóiratnak, amelyet előre láthatóan visszautasítottak,így másutt jelent meg. Sokal ebben megjegyzi: a számosféligazság és téves következtetés mellett eredeti cikkében voltakolyan, „nyelvtanilag helyes mondatok, melyeknek az égvilágonsemmi értelmük nem volt”. Sajnálkozik, hogy nem írt még többilyet: „Keményen dolgoztam, hogy előállítsam ezeket, de azinspiráció kivételes pillanatait leszámítva azt kellett tapasztalnom,hogy ehhez egyszerűen nincs tehetségem.” Ha paródiáját amostani időkben írta volna, bizonyára kisegítette volna őt szorulthelyzetéből a Posztmodern Generátor nevű, virtuóz számítógépesprogram, amelyet a melbourne-i Andrew Bulhak készített. Haellátogatunk a http://www.elsewhere.org/cgi-bin/postmodern/internetoldalra, a program spontán generál egy szöveget nekünk,hibátlan grammatikával; egy pompás új posztmodern diskurzust,olyant, amilyent azelőtt még senki sem látott. Nemrég

megnéztem ezt a honlapot, és engem egy 6000 szavas cikkelajándékozott meg, melynek címe A kapitalista teória és akontextus szubtextuális paradigmája volt, „írta David I. L.Werther és Rudolf du Garbandier, Cambridge University,Department of English”. (Költői igazságszolgáltatás, hogy éppCambridge volt az, amely érdemesnek tartotta Jacques Derridátarra, hogy kitüntetést adományozzon neki.) íme, egy tipikusmondat ebből a lenyűgözően magasröptű műből:

Ha megvizsgáljuk a kapitalista teóriát, választás elé kerülünk:vagy elutasítjuk a neotextuális materializmust vagy arra akövetkeztetésre jutunk, hogy a társadalomnak objektívértékrendje van. Ha a dialektikus deszituacionizmus továbbra isfennáll, választanunk kell a habermasi diskurzus és a kontextusszubtextuális paradigmája között. Úgy is fogalmazhatnánk, hogyaz alany egy textuális nacionalizmusba kontextualizálódik, amelyaz igazságot realitásként foglalja magában. Bizonyos értelembena kontextus szubtextuális paradigmájának premisszái arrautalnak, hogy a realitás a kollektív tudattalanban ered.

Látogassák meg a Posztmodern Generátort! A véletlenszerűenösszeállított, szintaktikailag helyes nonszensz végtelen tárházábajutnak, ahol a szövegeket csak az különbözteti meg avalódiaktól, hogy ezeket sokkal szórakoztatóbb olvasni. Napontatöbb ezer cikket is előállíthatunk, melyek mindegyike egyedi éspublikálható, és megfelelő mennyiségben el van látva számozotthivatkozásokkal. A kéziratokat nyújtsák be a Social Textszerkesztői kollektívájának, három példányban, kettes sorközzelnyomtatva.Ami a nehezebb leckét illeti, tudniillik, hogy a valódi tudósokszámára visszaszerezzük a bölcsészet- és társadalomtudományikarokat, Sokal és Bricmont, Gross-szal és Lewitt-tel karöltve,megértő és barátságos módon már megtették az első lépéseketa tudományos világ nevében. Reméljük, mások is követik majdőket.

1.8. A veszélyes élet öröme :Sanderson, az oundle-i iskola igazgatója [ 46 ]

Manapság időm nagy részét az oktatás foglalja el.Magánéletemet beárnyékolja az A-szintü [ 47 ] vizsgák réme,ezért Londonba menekültem, hogy felszólaljak egy tanári

konferencián. A vonaton a régi iskolámban egy hét múlvatartandó oundle-i beszédemre készülve [ 48 ] H. G. Wellskönyvét olvastam, melyet híres igazgatójáról írt T he Story of aGreat Schoolmaster: being a plain account of the life and ideasof Sanderson of Oundle (Egy nagy iskolamester története:oundle-i Sanderson életéről és gondolatairól szóló őszintebeszámoló) [ 49 ] címmel. Wells a könyv elején olyan hangonszólal meg, amellyel, úgy éreztem, kissé túllő a célon: „Azthiszem, ő a legnagyobb ember, akivel életemben valaha isközelebbi kapcsolatba kerültem.” Ám ez arra késztetett, hogyelolvassam oundle-i Sanderson [ 50 ] hivatalos életrajzát is, amitvolt tanítványai testületileg állítottak össze (Sanderson azegyüttműködésben hitt, és nem az egyéni elismertségért valóküzdelemben).Most már értem, miért írta Wells, amit írt. És abban is biztosvagyok, hogy Frederic William Sanderson (1857-1922) elrémülne,ha megtudná, amit én a londoni tanároktól tudtam meg azon akonferencián: hogy mennyire szoronganak a diákok az A-szintűvizsgától, és hogy a kormányzat milyen megszállottan igyekszikaz iskolák teljesítményét e vizsgák eredményein mérni.Megdöbbenve látná, hogy a fiatal embereknek milyen rémisztőennevelésellenes próbatételeken kell átesniük, ha be akarnakkerülni az egyetemre. Nyílt megvetéssel nyilatkozna azóvatoskodó jogászi finnyásságról az „egészséget és biztonságot”illetően, és különösen a könyvelők szívét melengetőteljesítményértékelési rendszerről, amelyek a modern oktatásirendszert jellemzik, és arra ösztönzik az iskolákat, hogy sajátérdekeiket a diákjaik érdekei elé helyezzék. Sanderson –Bertrand Russell-lal egyetértve – ki nem állhatta, ha anevelésben motivációs erőként a versengést és a kisajátításivágyat alkalmazták.Hírnevét tekintve oundle-i Sanderson végül csak második lettArnold of Rugby mögött, de Sanderson nem a public school okvilágába született. Ha ma élne, biztos vagyok benne, hogy egynagy, koedukált comprehensive iskolát vezetne. [ 51 ] Szegényszármazása, északi akcentusa, és az, hogy nem tartozott papirendhez, kiváltképp megnehezítették a dolgát, mikor 1892-benmegérkezett a kicsi és lepusztult oundle-i iskolába, ahol a régivágású tanítók szelleme dominált. Első öt éve olyan kínosan telt,hogy Sanderson meg is írta a felmondólevelét, melyetszerencsére sohasem küldött el. Harminc évvel később, halálaidején, az Oundle-ben tanulók száma 100-helyett már 500 volt,

az iskola az első helyen állt a természet- és a műszakitudományok oktatásában, és Sandersont kollégák és hálásdiákok generációi vették körül tiszteletükkel. Ami még fontosabb,olyan nevelésfilozófiát dolgozott ki, melyet nekünk is sürgősenalkalmaznunk kellene.A beszámolók szerint nem volt jó szónok, de az iskolakápolnájában elmondott beszédei churchilli magasságokbaemelkedhettek:

Íme, a tudomány nagyszerű emberei, nagyszerű tettekkel:Newton, aki a világot egységes törvényekkel fogta össze;Lagrange, Laplace, Leibniz, akik csodálatos matematikaiharmóniát alkottak; Coulomb, aki megmérte az elektromosságot...Faraday, Ohm, Ampere, Joule, Maxwell, Hertz, Röntgen; és atudomány egy másik ágában Cavendish, Davy, Dalton, Dewar;és megint egy másikban Darwin, Mendel, Pasteur, Lister, SirRonald Ross. Mindezek, és még sokan mások, akiknek a nevenem maradt fent, hősi csapatot alkotnak; egy hadsereg katonáiők, azon hősöknek társaságába illenek, akikről a költőkénekeltek... A sor elején a nagyszerű Newton áll, aki önmagátegy tengerparton játszó, kavicsokat gyűjtögető gyerekhezhasonlította, miközben látnoki pontossággal beszélt az igazsághatalmas óceánjáról, amely még rejtve maradt előtte...

Milyen gyakran hallunk ilyen beszédet a templomokban? Vagyitt van Sanderson szelíd vádirata az eszetlen hazafiasság ellen,melyet az Empire Day alkalmából mondott az első világháborúvége felé. A szószéken rögtön a szentbeszédre tért, és mindenBoldogságot egy gúnyos „Uralkodjál, Anglia!” felkiáltással zárt le.

Boldogok, akik gyászolnak, mert ők vigasztalást nyernek.Uralkodjál, Anglia!Boldogok a szelídek, mert övék lesz a világ. Uralkodjál, Anglia!Boldogok a békét hozók, mert Isten gyermekeinek fogják őketnevezni. Uralkodjál, Anglia! Boldogok, akiket a becsületük miattüldöznek. Uralkodjál, Anglia! Testvéreim! Kedves Testvéreim! Énsemmiért sem vezetnélek félre benneteket!

Sanderson szenvedélyes vágya, hogy megadja a fiúknak akiteljesedés lehetőségét, az „egészség és biztonság” bajnokainakzajos rosszallását váltaná ma ki, és a jogászok már boldogvárakozással készítenék elő pecsétjeiket. Ugyanis elrendelte, hogy

a laboratóriumok minden időben nyitva legyenek, hogy a fiúkbemehessenek, és saját kutatási programjaikon dolgozhassanak,akár felügyelet nélkül is. A legveszélyesebb kémiai anyagokatelzárták ugyan, de „épp elég maradt elöl, hogy felforgassa azolyan iskolamesterek nyugalmát, akik az Igazgatónál kevésbéhittek a gondviselésben, amely az ifjak lépteit vigyázza”.Ugyanezt a nyitott ajtó politikát alkalmazta az iskolai műhelyekesetében is, amelyek a legjobbak voltak az országban, tele alegmodernebb gépekkel és szerszámokkal, amelyekre Sandersonnagy örömmel és büszkeséggel tekintett. Ilyen körülményekközött az egyik fiú egyszer megrongálta a tusírozólemezt, mertüllőnek használta a szegecseléshez. A vétkes írja a következőketa Sanderson of Oundle című könyvben:

Az eset kissé lehangolta a Mestert, mikor észrevette. [ 52 ] Debüntetésem meglehetősen oundle-i volt. Tanulmányoznom kelletta tusírozólemez gyártását és használatát, és minderről be kellettszámolnom neki. Ezután észrevettem, hogy minden finomtárgyhoz sokkal óvatosabban nyúlok, ha dolgozom velük.

Az ilyenfajta események végül is oda vezettek, hogy aműhelyeket és a laboratóriumokat ismét zárva tartották, ha nemvolt felnőtt felügyelet. De néhány fiú nagyon nehezen viselte ezt,ezért a műhelyekben és a könyvtárban (amely szinténSanderson büszkeségének tárgya volt) intenzíven tanulmányoznikezdték a zárak szerkezetét.

Lelkesedésünkben álkulcsokat gyártottunk az Oundle mindenajtajához, nemcsak a laboratóriumokhoz, hanem a priváthelyiségekhez is. Hetekig használtuk a laboratóriumokat ésműhelyeket, ahogy már megszoktuk, de most kínosgondossággal ügyeltünk arra, hogy ne sérüljenek meg a drágaberendezések, és minden óvintézkedést megtettünk, hogy nemaradjon utánunk rendetlenség, ami elárulhatta volnaottlétünket. Úgy tűnt, az Igazgató semmit sem vett észre; nagytehetsége volt ahhoz, hogy vaknak tettesse magát. Aztán eljött atanévzáró ünnepély, és mi elképedve hallgattuk, ahogy azösszegyűlt szülők előtt sugárzó boldogsággal mesélte el az egésztörténetet: „És mit gondolnak, mit tettek a fiaim?”

Sanderson minden tekintetben gyűlölte a fiúk és a lelkesedésüktárgya között álló bezárt ajtókat. Volt egy fiú, akit annyiraérdekelt a témája, amin dolgozott, hogy hajnali kettőkorkilopódzott a hálóteremből, és bement a könyvtárba (álkulccsal,természetesen), hogy olvasson. Az igazgató elkapta, és arendbontás miatt iszonyú haragra gerjedt (híresen indulatosember volt, és az egyik vezérelve az volt, hogy „sohase büntess,csak ha dühös vagy”). Ez a fiú meséli a történetet:

A zivatar elvonult. „És mit olvasol, fiam, ebben az órában?”Elmondtam, hogy milyen munkába ástam bele magam, amiheza nappal túl rövid volt. Igen, igen, mondta, megértette. Ajegyzeteimre pillantva gondolkodni kezdett. Leült mellém, ésbeleolvasott. A feljegyzések egy kohászati eljárás kifejlesztésérőlszóltak, és ő a felfedezésről, és a felfedezés értékeiről kezdett

nekem beszélni, arról a szakadatlan folyamatról, hogy az embera tudás és az erő felé törekszik, a tudás és létrehozásvágyának jelentőségéről, és arról, hogy mit teszünk itt aziskolában ennek érdekében. Beszélgettünk, vagy inkább ő beszéltmajdnem egy órán keresztül ezen a csendes helyen. Ez az óravolt az egyik legnagyszerűbb óra az életemben, amely igen nagyhatást gyakorolt rám... „Menj vissza aludni, fiam! Találunk majderre időt neked napközben is.”

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de ezt a történetetolvasva én majdnem sírva fakadtam.Ahelyett, hogy a legeredményesebb diákok teljesítményétkirakatba téve babérkoszorúkra törekedett volna,

Sanderson legkitartóbban az átlagos és a „buta” fiúk érdekébendolgozott. Ő maga sohasem ejtette volna ki ezt a szót: havalaki buta volt, az azért lehetett, mert rossz iránybakényszerítették, ezért végtelen türelemmel kísérletezett, hogyvalamivel felkeltse az érdeklődésüket... minden fiút névről ismert,és tisztában volt mindenki mentális képességeivel és jellemével...Számára nem volt elég, hogy a többség sikeres legyen.„Egyszerűen nem szeretek senkivel sem kudarcot vallani.”

Annak ellenére – vagy talán pont azért –, mert Sandersonnem sokra tartotta a nyilvános vizsgákat, Oundle sikeres voltezeken is. Wells életrajzának antikvár példányából egy elsárgultújságkivágás hullott ki:

Oxford és Cambridge egyetemeinek felvételi vizsgáin ismétOundle vezet, 76 felvett jelentkezővel. Shrewsbury ésMarlborough a második helyen osztoznak, 49-49 fővel.

Sanderson 1922-ben halt meg, miután már csak nagy kínnaltudta befejezni az összegyűlt tudósoknak tartott előadását alondoni University College-ban. Az elnök, maga H. G. Wells, éppaz első kérdezőnek akarta megadni a szót, mikor Sandersonholtan esett a padlóra. Előadása nem búcsúbeszédnek készült,de a közzétett szövegből, mintegy összegzésként éstestamentumként, világosan kirajzolódnak Sanderson nevelésselkapcsolatos nézetei, mindaz, amit páratlanul sikeres és szeretettigazgatóként 30 éven át megtanult.Még mindig a fülembe csengtek e kivételes ember utolsó szavai,

amikor becsuktam a könyvet, és elindultam hattyúdalánakszínhelye, a londoni University College felé, ahol hamarosannekem kellett megtartanom szerény előadásomat atermészettudomány-tanárok konferenciáján.A témám, egy felvilágosult pap elnöklete mellett, az evolúció volt.Egy analógiát fejtettem ki, abból a célból, hogy a tanárok aziskolákban a diákjaik számára érzékeltethessék az univerzummérhetetlen korát. Ha a történelem egy-egy évszázadát egy-egylapra írnánk fel, vajon milyen vastag lenne az univerzumkönyve? Egy Fiatal Föld (Young Earth) kreacionista (a 10 000évnél nem korábban keletkezett – „teremtett” – Földben hívőkreacionista) szemében a világegyetem teljes története beleférneegy vékony könyvecskébe. És mi a tudomány válasza erre akérdésre? Ahhoz, hogy ugyanilyen arányok mellett a világ egésztörténetét leírjuk, egy tízmérföldes könyvespolcra lenneszükségünk. Ez jellemzi a tudomány és az egyes iskolák általkövetett kreacionista tanok közti szakadékot is. Ez az ellentétnem a tudományos tények különböző értelmezésén alapul. Akülönbség itt akkora, mint egy olcsókönyvtári kiadvány és egytöbb millió kötetes könyvtár között. Ami Sandersont illeti, őnemcsak azért nem tanította volna a kreacionista tanokat, merthibásak, hanem mert az egész kicsinyes, szűk látókörű, egyháziihletésű, képzelet és költészet nélküli, és egyszerűen unalmas, haa megdöbbentő, és a gondolatnak szárnyakat adó valósághozhasonlítjuk.A tanárokkal elköltött ebéd után meghívtak, hogy vegyek részta délutáni tanácskozásukon is. Szinte kivétel nélkül aggodalmukatfejezték ki az A-szintű tanterv és a vizsga által okozottfeszültség oktatásra gyakorolt negatív hatásai miatt. Egymás utánelmondták nekem, hogy bár nagyon szeretnék, nem mernekigazságot tenni az evolúcióval kapcsolatban az osztályaikban.Nem a fundamentalista szülőktől való félelem miatt (amiAmerikában nyomós ok lenne). Egyszerűen csak az A-szintűtanterv miatt, amelyben az evolúciót csak mintegy mellékesen, atananyag legvégén említik. Ez felháborítóan nevetséges, mert,ahogy az egyik tanár mondta nekem, a nagy amerikai-oroszbiológust, Theodosius Dobzhanskyt idézve (aki Sandersonhozhasonlóan elkötelezett keresztény volt), „a biológiában mindendolognak csak az evolúció fényében van értelme”.Az evolúció nélkül a biológia csak különféle tények gyűjteményelenne. Mielőtt megtanulnak evolúciós módon gondolkodni, agyerekek fejében a tanult adatok csak adatok maradnak, és

nincs egy fonál, amely összekösse, ami megjegyezhetővé éskoherenssé tegye ezeket. Az evolúcióval a legkisebb részletre, azélet tudományának minden zugába éles fény vetül. Nemcsak aztértjük meg, hogy mi az, hanem azt is, hogy miért. Hogyanlehet úgy biológiát tanítani, ha nem az evolúcióval kezdjük? Éshogyan nevezheti magát valaki tanult embernek, ha semmit semtud létének darwini okairól? Időről időre hallom ugyanazt atörténetet. Mikor a tanárok meg akarják ismertetni diákjaikkalaz élet központi elméletét, a torkukra forrasztják a szót: „Ezbenne van a tananyagban? Lesz erről szó a vizsgán?”Szomorúan kell bevallaniuk, hogy a válasz: „nem”, és vissza kelltérniük az egymástól elkülönült adatok magolásához, ahogy aztaz A-szintű vizsgák megkívánják.Sanderson megpukkadt volna ettől:

Egyetértek Nietzschével, hogy „Az örömteli élet titka az, hogyveszélyesen éljünk.” Az örömteli élet aktív élet – nem aboldogságnak nevezett, ostoba, statikus állapot. A lelkesedés, azanarchia, a forradalmiság, a dionüszoszi és démoni energiatüzében égve, a teremtés sürgető szükségletével csordultig telten– így él az, aki feladja a biztonságot és boldogságot a fejlődésés a boldogság kedvéért.

Szelleme továbbra is ott él Oundle-ban. Közvetlen utódja,Kenneth Fisher, egyszer egy iskolavezetőségi ülésen elnökölt,amikor valaki aprókat koppantott az ajtón, majd belépett egykisfiú: „Kérem, uram, fekete csérek vannak lent, a folyónál!”„Ez a dolog még várhat” – mondta Fisher határozottan azösszegyűlt bizottsági tagoknak. Felkelt a székéből, fogta aszemüvegét, és a kis ornitológus társaságában – s egyszerűennem tudom másképpen elképzelni – Sanderson nyájas,pirospozsgás arcú, sugárzó szellemének kíséretében, kivonult aszobából. Ez az oktatás – és pokolba a rangsorral, astatisztikával, az adatokkal teletömött tantervekkel és a vizsgákvégtelen sorával!Ezt a Fisherről szóló történetet a nagy tehetségűzoológiatanáromtól, Ioan Thomastól hallottam, aki kizárólag azértment Oundle-ba tanítani, mert csodálta a rég elhunytSandersont, és az ő hagyományait szerette volna követni.Eszembe jut egy biológiaóra, amely úgy 35 évvel Sandersonhalála után lehetett, és amelyen a hidráról, e folyóvizekben élőkis állatról volt szó. Mr. Thomas megkérdezte egyikünket:

„Melyik állat eszik hidrát?” A fiú találgatni kezdett. De Mr.Thomas nem állt meg nála, hanem a következő fiúhoz fordult,és ugyanazt a kérdést tette föl neki. Végül az egész osztályonvégigment, és egyre növekvő izgalommal, mindenkit a nevénszólítva, megkérdezte ugyanazt. „Melyik állat eszik hidrát? Melyikállat eszik hidrát?” És mi mindnyájan próbáltuk kitalálni adolgot. Mire elérkezett a legutolsó fiúhoz, már mindnyájannagyon vártuk a helyes választ. „Uram, uram, melyik állat eszikhidrát?” Mr.Thomas addig várt, amíg a légy zümmögését ishallani lehetett. Aztán beszélni kezdett, lassan és tagoltan,minden szót megnyomva:

Nem tudom... (Crescendo) Nem tudom... (Molto crescendo) Ésnem hiszem, hogy Mr. Coulson tudja. (Fortissimo) Mr. Coulson!Mr. Coulson!

Kivágta a másik osztályterembe vezető ajtót, és színpadiasmódon megszakítva idősebb kollégája óráját, behívta őt aterembe. „Mr. Coulson, tudja ön, hogy melyik állat eszikhidrát?” Nem tudom, hogy volt-e valami összekacsintás köztük,de Mr. Coulson kiválóan játszotta a szerepét: ő sem tudta.Sanderson atyai árnyéka most ismét ott kuncogott a sarokban,és senki sem felejti el közülünk azt az órát. Mert ami számít,az nem a tény, amit megtudunk, hanem az a mód, ahogyanmegtudjuk, és amit gondolunk róla. A valódi tanítás nagyontávol áll a mai értékelésőrületben égő vizsgakultúrától.Sanderson hagyománya, hogy nemcsak a kórusnak, hanem azegész iskolának – a botfülűeket is beleértve – részt kellettvennie a próbákon és az évenkénti templomi éneklésben,szintén túlélte őt, és sok más iskola is átvette ezt. Leghíresebbújítását, a Műhelyhetet ma már nem tartják meg (mindentanévben minden diák egy-egy hétre mentesült minden másfeladat alól, hogy idejét a műhelyekben tölthesse el), de az énidőmben, az ötvenes években, még mindig szokásban volt. Végül– természetesen – a vizsgákra való készülés kényszere gyűrtele, de ez a csodálatos sandersoni főnix föltámadt hamvaiból. Afiúk, és most már örömmel mondhatom, hogy a lányok is, atanítási időn túl különféle sportautókat (és off-road gokartokat)állítanak elő, speciális oundle-i stílusban. Minden autót egy diáképít, persze kapnak segítséget, különösen a modernhegesztéstechnika terén. Mikor a múlt héten ellátogattamOundle-be, találkoztam két fiatallal, egy fiúval és egy lánnyal,

akik nemrég végezték el az iskolát, és már két különbözőegyetemen tanultak, de még mindig visszajártak, hogy befejezzékaz autóikat. Az elmúlt három évben több mint 15 autót vezetetthaza büszke alkotója.Így hát, Mr. Sanderson, Te drága ember, téged mármegérintett a halhatatlanság lelkesítő, könnyű szellője, ahalhatatlanság egyetlen lehetséges módja, amire értelmes embervágyhat. Most valósítsuk meg a reformot országszerte, zúzzukszét ezt az értékelésőrületet, annak minden demoralizáló,gyerekkorromboló vizsgáival, és térjünk végre vissza atanításhoz!

2. FÉNY DERÜL MAJD

Ennek a résznek – és e rész első írásának – a címét A fajokeredeté ből vettem. Darwin úgy fogalmazott, hogy fény derülmajd az ember eredetére, és be is váltotta ígéretét Az emberszármazásá ban. De én most ennél tágabb értelemben, mindarraa fényre gondolok, amit Darwin eszméi vetettek a sokkülönböző tudományterületre. Tulajdonképpen az is fölmerült,hogy ez legyen az egész könyv címe. E rész első fejezete, aFény derül majd (2.1), az az előszó, amit mostanában írtam Azember származása új diákkiadásához, amelyet a Gibson SquareBooks jelentetett meg. Miközben írtam, rájöttem, hogy Darwinsokkal messzebbre látott előre, mint ahogy azt eddig hittem.A győzedelmes Darwin (2.2) című írásomat a második Emberés állat szimpóziumhoz készítettem, amelyet Washingtonbantartottak, 1991-ben. Az alcíme: Darwinizmus mint univerzálisigazság volt. Az „univerzális darwinizmus” kifejezést a Darwinhalálának századik évfordulója alkalmából rendezett, 1982-escambridge-i konferencián vezettem be. A darwinizmus nemcsakolyan valami, ami történetesen az élet alapja ezen a földön. Jóokunk van azt hinni, hogy magának az életnek afundamentuma, és univerzálisan érvényes mindenütt, ahol élettalálható. Ha ez így van, Darwin gondolatainak fénye sokkalmesszebbre vetül, mint ahogy azt ez a nyájas és szerényember valaha is álmodta volna.Az egyik terület, ahol jó lenne egy kis világosságot gyújtani, akreacionista propaganda sötét alvilága. A szerkesztői és avágószobákban ülő televíziós producereknek olyan nyilvánvalóan

nagy a hatalmuk, hogy szinte csodával határos, hogy csak ilyenritkán élnek vissza vele. Tony Benn veterán szocialistaparlamenti képviselőről mondták, hogy interjúk alkalmával mindigbekapcsolta a saját magnóját is, nehogy később meghamisítsáka szövegét. Meglepő módon én nem tapasztaltam ilyet, és csakegyetlen eset volt, amikor egy ausztrál kreacionista szándékosanmegtévesztett. Ez a gyalázatos történet arra késztetett, hogyközreadjam Az információs kihívás (2.3) című írásomat, amelykeletkezésének körülményei magából az írásból kiolvashatók.„Ördög, született Ördög; nem ragad rajt / Az emberségesnevelés.” [ 53 ] Jó lenne tudni, amit talán maga Shakespearesem tudott, hogy hány sorát idézik könyv nélkül az emberek,de azt gyanítom, hogy ő is nehezen tűrné a természet vagynevelés kérdésének mai klisészerű túlhangsúlyozását. 1993-banözönvízszerűen öntötték el a nyilvánosságot az X-kromoszóma„homoszexualitás génjéről” szóló publikációk, ezért a DailyTelegraph felkért, hogy rántsam le a leplet a „genetikusdeterminizmus” mítoszáról. E felkérés eredménye az a cikk,melyet itt A génjeink nem mi vagyunk (2.4) címmelszerepeltetek.Irodalmi ügynököm, John Brockman, olyan karizmatikus ember,aki bármikor meg tudja győzni ügyfeleit és másokat is arról,hogy minden mást félretéve csak az általa szerkesztett könyvöndolgozzanak, akár a saját jól felfogott érdekeik ellenére is.Hírneves meghívottjainak listájához tartozni igen nagymegtiszteltetés, és akik belépnek szalonjának ajtaján (http://www.edge.org ), még föl sem ocsúdtak, máris azonkapják magukat, hogy a nyomtatott változat korrektúrájándolgoznak. A Moore-törvény gyermeke (2.5) az én futurológiaihozzájárulásom e magával ragadó online szimpóziumhoz,melynek címe A következő ötven év volt.

2.1. Fény derül majd [ 54 ]Az emberiség A fajok eredeté nek hiányzó láncszeme. A híres„Fény derül majd az ember eredetére és történetére” mondatolyan szándékos bagatellizálás, amely a tudomány területén csakWatson és Crick kijelentéséhez hasonlítható: „Nem kerülte el afigyelmünket, hogy az általunk feltételezett sajátos párosítás agenetikai anyag egy lehetséges másolódási mechanizmusátsugallja.” Mire Darwin végül 1871-ben nekilátott a fényderítésének, mások már előtte jártak. Az ember származásá nak

nagyobbik része nem az emberről szól, hanem Darwin „másik”elméletéről, a szexuális szelekcióról.Az ember származása egyetlen könyvnek indult, de végül háromlett belőle, melyekből az első kettő egy cím alatt szerepel, ésezen belül a második témát Az ivari szelekció alcím jelzi. Aharmadik könyv Az ember és az állat érzelmeinek kifejezésevolt, amelyet itt most nem tárgyalok, de Darwin megemlíti, hogyez a könyv Az ember származásá nak közvetlen folytatása, ésmindjárt annak befejezése után kezdte el írni. Feltéve, hogy afelosztás terve Darwin agyában született meg, első pillantásrameglepő, hogy nem választotta külön az ivari (szexuális)szelekció témáját is. Természetes lett volna, hogy a 8-18.fejezetet Az ivari szelekció címmel adja közre, s ezt a másodikkönyv, Az ember származása követi, amely a mostani 1-8. és19-21. fejezetet tartalmazta volna. Így szép arányosan fel lehetneosztani a művet, mindegyik könyvet tizenegy-tizenegy fejezetre,és már sokan töprengtek azon, vajon Darwin miért nem ígyjárt el. Én mindenesetre ezt a sorrendet fogom követni –amelyben az ivari szelekció után következik az emberszármazása –, és a végén visszatérek arra a kérdésre, hogy akettő szétválasztható-e. Darwin könyvének tárgyalásán túlnéhány támpontot is adok arra vonatkozóan, hogy milyenirányba mozdul e téma napjainkban.Az ivari szelekció és az ember származása közti szemmellátható kapcsolatból kiindulva Darwin úgy gondolta, hogy azelőbbi által érthetjük meg az utóbbit, különösen az emberirasszok kialakulását, mely téma sokkal jobban izgatta aviktoriánus kor embereit, mint manapság minket. De, ahogy aztMichael Ruse tudománytörténész és tudományfilozófusmegjegyezte nekem, a két téma ennél szorosabban kapcsolódottegymáshoz. Ezek voltak ugyanis Darwin, és a természetesszelekciót vele párhuzamosan felfedező Alfred Russel Wallaceközti nézetkülönbségek forrásai is. Wallace sohasem fogadta elaz ivari szelekciót, legalábbis annak kidolgozott, darwini formáját.Noha ő találta ki a darwinizmus szót, és magát „Darwinnál isdarwinistábbnak” tartotta, visszahőkölt az emberi gondolkodásdarwini felfogásának materializmusától. A Wallace-szal szembeninézetkülönbségek nagy jelentőségűek voltak Darwin számára,mivel e két nagy ember egyébként szinte minden másbanegyetértett. Darwin a következőket írja Wallace-nak levelében,1867-ben: [ 55 ]

Azért érdekel mostanában annyira az ivari szelekció, mertnemrég majdnem elhatároztam magam, hogy kiadok egy kisebbesszét az emberiség származásáról, és még mindig szilárdanhiszem (bár erről nem tudtam meggyőzni önt, ami számomra alehető legnagyobb csapás), hogy az ivari szelekció játszotta azemberi rasszok kialakulásában a legnagyobb szerepet.

Az ember származásá t és Az ivari szelekció t tehát DarwinWallace-nak adott kétágú válaszának is tekinthetjük. De az islehetséges – és aki olvassa e fejezeteket, meg fog bocsátanineki –, hogy egyszerűen csak elragadta őt az ivari szelekcióvalkapcsolatos lelkesedése.Az ivari szelekcióval kapcsolatos Darwin és Wallace közöttinézetkülönbségeket elemzi Helena Cronin, a darwinista történészés filozófus The Ant and the Peacock [ 56 ] (A hangya és apáva) című elegáns könyvében. Egészen napjainkig követinyomon e két vonulatot, és az ivari szelekcióval kapcsolatoselméleteket wallace-i és darwini kategóriákba sorolja. Darwinnaknagy örömöt okozott az ivari szelekció. Mint természetbúvár,rajongott a hím bogarak és fácánok extravagánsmagamutogatásáért, mint teoretikus és tanár tudta, hogy atúlélés csak a reprodukció mint cél eszköze. Wallace gyomranem vette be, hogy az esztétikai hóbort elegendő magyarázatotszolgáltasson a rikító színek és más szembeötlő tulajdonságokkifejlődéséért, melyeknek indokát Darwin a nőstények (vagynéhány fajnál a hímek) választásában látta. Miután mármeggyőződött arról, hogy az egyes hímekre jellemzőtulajdonságok a nőstények elkápráztatására fejlődtek ki, Wallacemég akkor is ragaszkodott ahhoz, hogy az általuk reklámozotttulajdonságoknak haszonelvűeknek kell lenniük. A nőstényeknem azért választják a hímeket, mert csinosak, hanem mert jóltudnak gondoskodni róluk, vagy valami hasonlóan értékestulajdonsággal rendelkeznek. Wallace modern követői, mintpéldául William Hamilton[ 57 ] és Amotz Zahavi [ 58 ] , a rikítószíneket és más szexuálisan vonzó tulajdonságokat a minőség –például az egészség vagy parazitamentesség – csalhatatlan ésegyértelmű jelének tartják.Darwinnak ezzel semmi problémája nem lett volna, de ő azzalis számolt, hogy az esztétika önmagában is szelekciós erőkénthathat a természetben. A nőstény agyában valami egyszerűenvonzódik a fényes tollakhoz vagy bármihez, ami arra a fajrajellemző, és ez elegendő nyomás ahhoz, hogy a hímeknél

kifejlődjenek ezek, még akkor is, ha ez előnytelen a hím sajáttúlélése szempontjából. A huszadik századi darwinisták vezetője,R. A. Fisher az elméletet szilárd teoretikus alapokra helyezteazzal a megállapításával, hogy a nőstények preferenciái genetikaikontroll alatt állnak, így a természetes szelekció éppúgymegváltoztathatja ezeket, mint a vonzónak tartott hímtulajdonságokat. [ 59 ] A nőstények preferenciáit meghatározógének (amelyeket mindkét nem örököl), és az ezzelpárhuzamos, a hímek magamutogatását meghatározó gének(amelyeket szintén mindkét nem örököl) közti interakciógondoskodik arról a koevolúciós hajtóerőről, amely egyreszertelenebb szexuális „hirdetések” kifejlesztéséhez vezet. Aztgyanítom, hogy Fisher elegáns magyarázata, R. Lande újabbelméleteivel kiegészítve, kibékíthette volna Darwint és Wallace-t,hiszen nem hagyta figyelmen kívül a nőstények vonzódását semmint valami adott, önkényes tulajdonságot. A dolog lényege az,hogy a nőstények a jövőre vonatkozó vonzódása illeszkedik amúltból öröklöttekhez. [ 60 ]A darwini és wallace-i ivari szelekció közti különbségre tehátfigyelnünk kell, amikor Az ember származása középső, lényegesfejezeteit olvassuk. Másrészt Darwin tisztán megkülönböztette azivari és a természetes szelekciót, amit ma nem mindig vesznekfigyelembe. Az ivari szelekció a faj egyik neméhez tartozókversengését jelenti a másik nem megnyerése érdekében. Ezáltalában a hímeken idéz elő olyan változásokat, amelyeksegítségével vetélytársaik fölé kerekedhetnek, akár úgy, hogylegyőzik őket, akár úgy, hogy vonzóbbakká válnak a nőstényekszámára. A pénisz mint behatolásra képes szerv, a természetesszelekció és nem az ivari szelekció megnyilvánulása. A hímneknélkülözhetetlen a pénisz a reprodukálódáshoz, akár vannakversenytársai, akár nincsenek. De a hím fehérbarkójúcerkófmajmoknak (Cercopithecus aethiops) égszínkékherezacskójuk és rikítóan vörös péniszük van, amellyel adomináns egyedek gyakran kérkednek más hímek előtt. Ha eztnem maga a szerv, hanem a színe miatt teszik, Darwin ivariszelekcióról beszélne.Ha meg akarjuk állapítani valamiről, hogy az szexuálisanszelektált adaptáció vagy sem, végezzük el a következőgondolatkísérletet: Képzeljük el, hogy az adott ivar mindenversengő képviselőjét elvarázsolnánk valahová. Ha így megszűnikaz adaptációs nyomás, akkor az adaptáció szexuálisan szelektáltvolt. A cerkófmajom esetében joggal gondolhatjuk azt, amit

bizonyára Darwin is feltételezne: hogy ha egy varázspálcávalkizárnánk a versenyből a rivális hímeket, a pénisz és aherezacskó maradna, de a vörös és kék színük elhalványulna.A díszes színek az ivari szelekció produktumai, a spermatermelőés a behatolást lehetővé tevő haszonelvű szerv a természetesszelekció terméke. Darwin nagyon megörült volna e barokkos,tüskés végű pénisznek, melyet volt. G. Eberhard írt le SexualSelection and Animal Genitalia[ 61 ] (Az ivari szelekció és azállati ivarszervek) című könyvében.A kiváló amerikai filozófus, Daniel Dennett úgy tartja, hogyDarwin agyában született meg a legnagyszerűbb gondolat, amitember valaha is kitalált.[ 62 ] Ez magától értetődően atermészetes szelekció gondolata volt, de én még ideérteném azivari szelekciót is, mint ugyanannak a gondolatnak egy másikrészét. Ám Darwin nemcsak nagy gondolkodó volt, hanemjelentős lexikális tudással felvértezett természetbúvár is, aki képesvolt arra (ami egyáltalán nem következik az előzőekből), hogytudását fejben tartva, konstruktív módon használja azt. Kiválóenciklopédistaként hatalmas mennyiségű információt gyűjtöttössze, és lehetősége volt a világ minden tájáról érkezőmegfigyeléseket összevetni, melyeket lelkes természetbúvárokküldtek neki. Minden úriembert pedánsan felsorolt, akik„hozzájárultak a tárgyhoz”, és néhányat megdicsért mint„megbízható megfigyelőt”. Én úgy találom, hogy viktoriánusprózastílusában van valami szenvedélyes vonzerő, nem számítvaazt az érzést, hogy bebocsátást nyertünk minden idők egyiklegnagyobb elméjének társaságába.Megsejtései és előrelátása mellett (Michael Ghiselin azt mondta,hogy legalább egy évszázaddal járt kora előtt [ 63 ] ) Darwin aviktoriánus kor gyermeke volt, és könyvét a kor kontextusábankell olvasni, hibáival együtt. Ami a legkellemetlenebbül hangzik amodern ember fülének, az az a megkérdőjelezhetetlenviktoriánus előfeltevés, hogy az állatok, és különösen azemberek, a fokozatosan növekvő felsőbbrendűség létrájánhelyezkednek el. Mint minden viktoriánus, Darwin is szívesenbeszélt egyes fajokról, mint „a természet létrájának alsó fokainelhelyezkedőről”. Bár egyes modern biológusok is így tesznek, ezteljesen helytelen, mivel az élő fajok mind egymásunokatestvérei, melyek közös ősünktől származva pontosanugyanolyan hosszú idő alatt fejlődtek ki. [ 64 ] Egy tanultmodern ember sohasem gondolna az emberi fajra ilyenhierarchikus módon, ám egy tanult viktoriánus igen. Külön

erőfeszítést igényel, hogy legyűrjük ellenérzésünket, amikorilyesmit olvasunk:

Először túlzó feltevésnek tűnik, hogy a négerek feketesége azivari szelekció révén alakult ki [vagyis hogy ez vonzó volt azellenkező nem számára]... A Pithecia satanas ra emlékeztetőkoromfekete bőr, a fehér szemgolyó, a feje tetején növő haj –mindez egy kis méretű négeren, egészen nevetséges. [ 65 ]

Történelmi infantilizmus lenne, ha egy adott évszázadbankeletkezett írást egy másik évszázad politikailag színezettszemüvegén keresztül néznénk. Már a címe, Az emberszármazása , hallatán is feláll a szőr azok hátán, akik naivmódon csak a mi időnk erkölcsei szerint akarnak gondolkodni.Ám lássuk be, milyen értékes leckét ad az erkölcsökmulandóságáról egy olyan történelmi dokumentum, amely annakidején megsértette a század tabuit! Ki tudná megmondani, hogyleszármazottaink hogyan ítélnek majd meg minket?Kevésbé nyilvánvaló, de éppilyen fontos megérteni a tudományosélet légkörében beállott változásokat. Nem lehet eléggéhangsúlyozni azt a tényt, hogy Darwin genetikája Mendel előttszületett. Korának intuitív módon elfogadhatókeveredésesöröklés-teóriája nem egyszerűen hibás, hanemsúlyosan hibás volt, és ez különösképpen igaz a természetesszelekciót tekintve. A darwinizmus és a keveredéses örökléstanösszeférhetetlenségére A fajok eredeté ről írt, ellenséges hangúrecenziójában már rámutatott Fleeming Jenkin skót mérnök. Akülönbségek a keveredések során lassan eltűnnek, így atermészetes szelekciónak nem marad tere, hogy kifejtse hatását.De Jenkinnek fel kellett volna ismernie, hogy a keveredésesöröklődés elmélete nemcsak a darwini teóriával nem fér össze,hanem a nyilvánvaló tényekkel sem. Ha igaz lenne, hogy akülönbségek lassan eltűnnek, minden generációnakegyformábbnak kellene lennie, mint az azt megelőző. Mára márminden egyednek a megkülönböztethetetlenségig hasonlónakkellene lennie a másikhoz. Darwin a következő frappáns választadta Jenkinnek: bárhogy is áll a helyzet, tény hogy rengetegöröklődő variáció létezik, és ennyi nekem éppen elég.Gyakran mondják, hogy a talány megfejtése valahol Darwinpolcain hever, a Brunn Natural History Society egyikkiadványának felvágatlan lapjain, ott, ahol Gregor MendelVersuche über Pflanzen-Hybriden című dolgozata is pihen.

Sajnos ez a szívbemarkoló történet csak egy modern legenda.Két rangos tudós (Cambridge és Down House – Darwinotthona – képviseletében), akik jól ismerik Darwin személyeskönyvtárát, semmilyen bizonyítékot nem találtak arravonatkozóan, hogy valaha is előfizetett volna erre a kiadványra,és az iratok alapján ez nem is valószínűsíthető. [ 66 ] Fogalmuksincs, hogy honnan eredhet ez a felvágatlan kiadványról szólólegenda. De mivel már közszájon forog, könnyű észrevenni,hogy a történet regényessége milyen nagymértékben hozzájárultterjedéséhez. Érdemes lenne egy levéltári kutatást végezni ebbena témában, kiegészítve egy másik modern legendával, egyszeretetre méltó valótlansággal, miszerint Darwin visszautasítottavolna Marx ajánlatát, mikor az A tőke egy dedikált példányávalakarta megajándékozni őt. [ 67 ]Mendel valóban birtokában volt annak a felismerésnek, amireDarwinnak szüksége lett volna. E felismerés és a Jenkin-félebírálat közti kapcsolat azonban nem lett volna azonnalnyilvánvaló egy viktoriánus gondolkodó számára. Sőt, nem voltnyilvánvaló még Mendel munkájának 1900-as újrafelfedezéseután sem – amely végül 1908-ban aHardy-Weinberg-szabályhoz vezetett –, egészen addig, amígFisher 1930-ban [ 68 ] rá nem világított Mendel és Darwinelméleteinek szoros kapcsolatára. Ha az öröklés részegységekbentörténik, a különbségek nem tűnnek el, hanem mindengenerációval újraképződnek. A neodarwinista evolúció tanapontosan azt mondja, hogy a gének gyakorisága változik ateljes génkészleten belül. Különösen fájdalmas, hogy Darwin márnagyon közel volt ehhez a felfedezéshez. Fisher [ 69 ] idéz egyHuxleyhez írt, 1857-es leveléből:

Mostanában egyre többet töprengek azon, csak úgy, nagyvonalakban, hogy a megtermékenyítés általi szaporodásrólkiderülhet, hogy az két különálló egyed egyfajta keveredése, ésnem valódi összeolvadása; vagyis inkább számtalan egyedrőlkellene beszélni, mivel mindegyiknek megvannak a maga szüleiés azok ősei. Ezt viszont nem tudom másképpen értelmezni,mint úgy, hogy a kereszteződött formák igen nagymértékbenvisszatérnek az ősi formákhoz. De mindez, természetesen,végtelenül nyers és kidolgozatlan.

Fisher elmésen jegyezte meg: a mendelizmusban van valamitetszetős és magától értetődő, ami a közép viktoriánus kor

bármely gondolkodóját hozzásegíthette volna ahhoz, hogykarosszékében ülve felfedezze azt (idézet a 111. oldalon). Azt ishozzátehette volna, hogy a részegységekből álló öröklődésselszembesülünk akkor is, amikor a nemiségre gondolunk (mintahogy azt elég gyakran tesszük). Mindnyájunknak van egy férfiés egy női szülőnk, ám mindegyikünk vagy férfi, vagy nő, ésnem vagyunk kevert hermafroditák. Nagyon érdekes, hogyDarwin maga is pontosan rámutatott erre, egy Wallace-nak [ 70] írt, 1866-ban kelt levelében, amit Fisher bizonyára idézettvolna, ha ismeri.

Kedves Wallace-om! ...Nem hiszem, hogy megértette, mit is értekazon, hogy bizonyos variációk nem keverednek. Ez nem atermékenységre vonatkozik; egy példa majd megvilágítja ezt.Kereszteztem a Painted Lady és a Purple cukorborsókat, melyeknagyon különböző színű variációk, aminek az lett az eredménye,hogy még ugyanabban a hüvelyben is megtaláltam mindkétváltozatot, ám átmenetek nem voltak. Azt hiszem, valamihasonló dolog történhet az Ön pillangóival és a Lythrum háromformájával is; és bár ezen esetek előfordulása csodálatos dolog,nem hiszem, hogy csodálatosabb annál, hogy a világon mindennősténynek jól meghatározottan vagy hím, vagy nőstényleszármazottja van... Őszinte tisztelettel Ch. Darwin

E ponton Darwin közelebb áll ahhoz, hogy megelőzze Mendelt,mint annál a passzusnál, amelyet Fisher idéz, sőt még a sajátmendeli kísérleteit is megemlíti a cukorborsóval. Különösen hálásvagyok dr. Seymour J. Grate-nek a New York Universitytanárának, aki teljesen véletlenül megtalálta ezt a levelet egy, aDarwin és Wallace közötti levelezést dokumentáló kötetben, alondoni British Libraryben, és azonnal felismerve jelentőségét,elküldött egy másolatot nekem.Darwin másik befejezetlen témája, amit később Fisher oldottmeg, a nemek arányának kérdése volt, az, hogy miként változikez a természetes szelekció során. Fisher Az ember származásának második kiadásából idéz, amelyben Darwin körültekintőenjegyzi meg:

Régebben azt gondoltam, hogy ha a két nem egyenlő arányaelőnyös az adott fajra nézve, az a természetes szelekciókövetkezménye, de most már látom, hogy az egész problémaolyan bonyolult, hogy jobb, ha a megoldást a jövőre bízzuk.

Fisher saját megoldása [ 71 ] nem hivatkozik a faj által élvezettelőnyre. Ehelyett rámutatott, hogy minden egyednek egy apja ésegy anyja van, a hímek hozzájárulása az utódokhoz tehátegyenlő kell hogy legyen a nőstényekével. Ha a nemek arányaeltérne az 50/50 százaléktól, és minden más változatlanmaradna, a kisebbségben lévő nem egyedei több leszármazottattudhatnának magukénak, és ez olyan irányba befolyásolná aszelekciót, hogy kiegyensúlyozza a nemek arányát. Fisher joggalhasznált gazdasági nyelvezetet a szóban forgó stratégiai döntéskifejtésére. A természetes szelekció azoknak a szülőknek kedvez,amelyek aránylag több táplálékot vagy más szükséges ellátástnyújtanak a kisebbségben lévő nem tagjai számára. Ez akorrekciós szelekció addig folytatódik, amíg a hímleszármazottakra eső teljes ráfordítás egyensúlyban nem lesz anőstényekre fordítottal. Emiatt végül egyenlő számú hím és nőegyed lesz, kivéve azokat a helyzeteket, amikor az egyik nemretöbbet kell költeni, mint a másikra. Ha például egy hímfelneveléséhez kétszer annyi élelem kell, mint egy nőstényéhez(például azért, hogy elég erősek legyenek ahhoz, hogyhatékonyan vetélkedhessenek a faj többi hímjével), a nemekaránya úgy stabilizálódik, hogy kétszer annyi nőstény legyen,mint hím. Vagyis a stratégiai választás egy hímhez nem egy,

hanem két nőstény lesz. Fisher meggyőző logikáját többen istovábbfejlesztették, és sok más irányba kiterjesztették, például W.D. Hamilton[ 72 ] és E. L. Charnov [ 73 ] .Még egyszer, és Az ember származása második kiadásából vettfenti idézet ellenére, az első kiadásban Darwin maga isrendkívül közel került Fisher későbbi gondolataihoz, bár annaka szülői ráfordítással kapcsolatos gazdasági megfogalmazásanélkül:

Vegyük azt az esetet, hogy egy faj valami ismeretlen okból,amire az imént céloztam, túl sok egyedet képez az egyiknemből – most mondjuk azt, hogy a hímekből –, amelyekfeleslegesek és haszontalanok, vagy csaknem haszontalanok.Helyreállhat-e a nemek közti egyensúly a természetes szelekcióáltal? Mivel minden tulajdonság változó, biztosra vehetjük, hogylesznek olyan párok, amelyeknek valamivel kevesebb feleslegeshím utóda születik, mint a többinek. Ezeknek, feltéve, hogy aleszármazottak száma nem változik, szükségszerűen többnőstény utóda lesz, vagyis ezek a párok produktívabbá válnak.Egyenlő esélyek mellett a produktívabb párok nagyobb számúleszármazottjából több lesz a túlélő, amelyek öröklik azt atendenciát, hogy több nőstény utódot hozzanak létre, éskevesebb hímet. Így megindul a nemek kiegyenlítődésénekfolyamata.

Sajnos Darwin kihagyta ezt a bekezdést a második kiadásbólegy óvatosabb bekezdés kedvéért, amelyet később Fisher isidézett. Azért is olyan lenyűgöző, hogy Darwin már részbenmegelőlegezte Fisher gondolatait Az ember származása elsőkiadásában, mert, ahogy Alan Grafen rámutatott, Fisher érveiolyan tényen alapulnak, amely még nem volt nyilvánvaló Darwinszámára, tudniillik, hogy a két szülő minden leszármazottesetében egyenlő arányban járul hozzá annak genetikaiállományához. Tény, hogy régen a spermium, illetve a petesejtelsőbbségét hirdető iskolák azt tanították, hogy kizárólag a férfi,illetve kizárólag a nő felelős az öröklődésért.Fisher a nemek arányával kapcsolatos elméletének forrásátpedánsan kinyomozta A. W. F. Edwards cambridge-i professzor[ 74 ] , aki maga is Fisher egyik kiemelkedő tanítványa volt.Edwards nemcsak Darwin elsőbbségét vette észre az érveléstilletően, hanem azt a különös tényt is, hogy Darwin későbbkihúzta ezt a második kiadásból. Arra is rámutatott, hogy

többen is magukévá tették Darwin érvelését, akiknek írásaitFisher valószínűleg ismerte. Először a jénai Carl Düsingértelmezte Darwin levezetését 1884-ben, és gyakran idézte is azt.Később, 1908-ban, az olasz statisztikus, Corrado Gini tárgyaltaérveit, kritikus módon. Végül 1914-ben J. A. Cobb eugenetikusadta meg azt a formát az elméletnek, amely már mindazt afinomítást tartalmazta, amelyeket Fisher 1930-ban közzétett,beleértve a szülői ráfordítás gazdasági szemszögből valótárgyalását. Úgy látszik, Cobb nem volt tudatában Darwinelsőbbségének, de Edwards meggyőzően állítja, hogy Fisherismerte Cobb munkáját. Edwards megjegyzi, hogy

a kommentátorok feltételezték, és a legtöbbjük szilárdan állítottais, hogy az elméletet Fisher dolgozta ki, bár ő maga eztsohasem mondta, és publikációiban sem hivatkozott erre, sem1930 előtt, sem utána. Igazából arra sincs bizonyíték, hogyjelentős újdonságnak, figyelemre méltó dolognak tartotta volna,amely továbbvihetné az evolúciós biológia ügyét... lehet, hogy1930-ban már egyszerűen közkincsnek tartotta.

Edwards – velem együtt – maga is egyike azoknak, akikegyszer már figyelmen kívül hagyták Az ember származása elsőés második kiadása közti alapvető különbséget.Fisher a nemek arányával kapcsolatos gazdasági érvelésétRobert L. Trivers fejlesztette tovább, Az ember származásaszázadik évfordulójára megjelent kötetben [ 75 ] közzétettírásában. A szülői ráfordítás elméletét Trivers aprólékos gonddalalkalmazta az ivari szelekcióban játszott hím és női szerepekre,éles megvilágításba helyezve azokat a tényeket, amelyeketDarwin említ Az ember származása középső fejezeteiben. Triversa szülői ráfordítást (SZR) – közgazdasági szóhasználattal –haszonáldozati költségként definiálja. Egy adott leszármazottraeső szülői ráfordítás mértékét azzal lehet meghatározni, hogy aráfordítás miatt mennyivel kevesebb lehetősége lesz a szülőnekarra, hogy más leszármazottakba invesztáljon most vagy ajövőben. A szexuális egyenlőtlenség alapvetően gazdaságialapokon nyugszik. Az anya rendszerint többet fektet be egyleszármazottba, mint az apa, és ennek az egyenlőtlenségnekmesszemenő következményei vannak, amelyek még jelentősebbéválnak, ha egyfajta öngerjesztő folyamat indul be. Ha akevesebbet befektető ivar tagja (rendszerint a hím) meg akarjagyőzni a többet invesztáló nem egyik tagját (a nőstényt), hogy

párosodjék vele, olyan gazdasági előnyt remél, amelyért érdemesharcolnia (vagy más módon versengenie) is. Ezért van az, hogya hímek általában hajlamosabbak a többi hímmel valóversengésre, míg a nőstények az egymás elleni küzdelem helyettinkább leszármazottaikba fektetnek. Ezért ha az egyik nemszínesebb, mint a másik, az általában a hím, ha pedig az egyiknem válogatósabb a párválasztásban, mint a másik, az általábana nőstény. Ezért van az is, hogy a sikeres reprodukciók számáttekintve nagyobb az eltérés a hímek, mint a nőstények között:a legsikeresebb hímnek többször annyi leszármazottja lehet, minta legkevésbé sikeresnek, míg a legsikeresebb nőstény általábancsak valamivel több utódot tudhat a magáénak, mint alegsikertelenebb. A nemek közti Fisher/Trivers-féle gazdaságiegyenlőtlenségeket mindig szem előtt kell tartani, amikor Darwinlenyűgöző munkáját olvassuk az állatvilágban működő ivariszelekcióról. Ez a legragyogóbb példája annak, hogy miként tudegyetlen elmélet egy füst alatt egyesíteni és megmagyaráznilátszólag egymástól távoli tényeket.Akkor most térjünk át az ember származására. Darwinfeltevése, hogy fajunk Afrikából származik, messze meghaladtakorát, és bár napjainkban már számos ősmaradvány bizonyítjaezt, az ő idejében ezeket még nem tárták fel. Afrikaiemberszabású majmok vagyunk, és közelebb állunk acsimpánzokhoz és a gorillákhoz, mint ezek az orangutánokhozés a gibbonokhoz, nem is szólva a többi majomról. Darwin úgydefiniálta „négykezűit”, hogy ezzel kizárta közülük az embert:azokat a majmokat sorolta ide, amelyeknek mind a négyvégtagján szembefordítható ujj található. Könyvének elsőfejezeteiben igyekezett szűkíteni a köztünk és a négykezűekközött tátongó feltételezett szakadékot, amelyet Darwincélközönsége úgy értelmezett, mint a létra legfelső, és a legfelsőalatti foka közti távolságot. Ma már egyáltalán nem beszélünk(vagy nem volna szabad beszélnünk) létráról. Inkább azt aszétágazó diagramot kellene szem előtt tartanunk, amely azegyetlen illusztrációként szerepel A fajok eredetében. Azemberiség csak egy kis ágacska, amely a többi közé ágyazódikaz afrikai majmok sűrűjének közepén.A kőzetek radioaktív kormeghatározása, és a molekulárisbizonyítási eljárások – beleértve a „molekuláris órát” is – olyanalapvető fontosságú vizsgálati módszerek, amelyek Darwinszámára még nem voltak hozzáférhetőek. Míg Darwin, ha beakarta bizonyítani a köztünk és a négykezűek közötti

hasonlóságot, csak az összehasonlító anatómiára, és pszichológiai,valamint érzelmi hasonlóságról szóló elbűvölő anekdotákrahagyatkozhatott (az érvelést bővebben kifejti Az ember és azállat érzelmeinek kifejezése című könyvében), mi már abban akivételezett helyzetben vagyunk, hogy betűről betűre pontosanismerjük a hatalmas DNS-szöveg szekvenciáit. A tudósok állítják,hogy génkészletünk – ha így nézzük – több mint 98százalékban azonos a csimpánzokéval. Darwint mindezlenyűgözte volna. A hasonlóság ilyen nagy foka, és a pontosság,ahogy ezt meg lehet mérni, minden álmát túlszárnyalta volna.De vigyázzunk, nehogy teljesen elragadjon minket az eufória. A98 százalék nem azt jelenti, hogy 98 százalékban csimpánzokvagyunk. És az is nagyon befolyásolja az eredményt, hogymilyen egységeket hasonlítunk össze. Ha megszámoljuk acsimpánzok és emberek összes azonos génjét, az eredmény anullához közelít. Ez nem paradoxon. Gondoljunk az ember és acsimpánz genomjára, mint egy könyv két különböző kiadására,mondjuk Az ember származása első és második kiadására. Hamegszámolnánk az összes olyan betűt, amely megegyezik amásik kiadás megfelelő helyen lévő betűjével, valószínűleg jóval90 százalék fölötti eredményt kapnánk. De ha az egyformafejezeteket számolnánk meg, lehet, hogy az eredmény nullalenne. Azért van ez így, mert ha a két fejezetben csak egyetlenbetű különbözik, a két fejezetet már különbözőnek kelltekintenünk. Ha tehát két szöveg – egy könyv vagy az afrikaimajom két kiadása – között a százalékos hasonlóságot mérjük,az összehasonlítás egysége (betű vagy fejezet, DNS-bázispárvagy gén) hatalmas különbségeket okozhat a százalékoshasonlóságban.A megoldás az, hogy az így kapott százalékokat nem abszolútértékükben vizsgáljuk, hanem a különböző állatok köztiösszehasonlítást alapozzuk erre. Az emberek és csimpánzokközti 98 százalék több értelmet nyer, ha azzal a 96 százalékkalhasonlítjuk össze, ami az emberek és az orangutánok közöttvan. Ugyanez a 96 százalékos hasonlóság tapasztalható acsimpánzok és az orangutánok, valamint a gorillák és azorangutánok között is, mivel az afrikai majmok mind egy közösős révén kapcsolódnak az ázsiai orangutánhoz. Ugyanezen okbóla nagy emberszabású majmok génkészlete 95 százalékban közösa gibbonokéval és a sziamangokéval. És a majmokmindegyikének genomja 92 százalékban megegyezik a többióvilági majoméval.

A molekuláris óra hipotézise lehetővé teszi, hogy ugyanígyszázalékos értékben mérjük a családfa elágazásai közti időket.Ez a technika abból a feltételezésből indul ki, hogy molekulárisgenetikai szinten az evolúciós változás minden gén esetébennagyjából azonos sebességgel történik. Ez egybevág a japángenetikus, Motoo Kimura széles körben elfogadott neutráliselméletével. Kimura neutrális elméletét néha antidarwinistánaktartják, pedig nem az. Közömbös a darwini szelekciót illetően. Aneutrális mutáció olyan mutáció, amely nem változtatja meg azelőállított fehérje használhatóságát. A mutáció utáni változat nemjobb és nem is rosszabb, mint a mutáció előtti, miközbenmindkettő alapvetően fontos lehet az organizmus túléléseszempontjából.A darwinizmus felől nézve a neutrális mutációk nem ismutációk. De molekuláris szemszögből ezek nagyon hasznosdolgok, mert rögzített sebességüknél fogva megbízhatóvá teszikaz órát. Kimura szerint csak egy pont van, ami vitára adhatokot, tudniillik, hogy a mutációk közül hány neutrális. Kimuraszerint a nagy többség ilyen, és ha ez igaz, az nagyon jót tesza molekuláris órának. Az adaptív evolúció egyetlen magyarázatatovábbra is a darwinista szelekció marad, és az vitatható (énpéldául vitatnám), hogy a makroszkopikus világban láthatóevolúciós változások legtöbbje vagy mindegyike (a molekulárisszintű rejtett változásokkal ellentétben) adaptív és darwini lenne.Az imént leírt molekuláris óra relatív, és nem abszolút időkethatároz meg. Kiolvashatjuk belőle az evolúciós szétválások idejét,de csupán önkényes mértékegységekben. Szerencsére egy másikfelfedezés segítségével, amely szintén transzba ejtette volnaDarwint, különféle abszolút órák is rendelkezésünkre állnak,amelyekkel meg tudjuk határozni az ősmaradványok korát. Emódszerek egyike azon alapul, hogy ismerjük az üledékesrétegekbe szendvicsként beépülő vulkáni kőzetek radioaktívizotópjainak felezési idejét, és ebből meghatározható a fosszíliáttartalmazó réteg kora. Ha a rétegekbe beágyazódott állatimaradványokat vizsgáljuk, és két módon is meghatározzuk acsaládfa elágazásának idejét – a molekuláris genetikai óra és aradioaktív óra segítségével –, a genetikai óra önkényesbeosztású idejét verifikálhatjuk, és millió években mérvekalibrálhatjuk. Ezzel a módszerrel becsülhetjük meg, hogy azemberek és csimpánzok szétválása 5-8 millió évvel ezelőtttörtént, az afrikai emberszabású majmok és az orangutánok 14millió éve, az emberszabású majmok és a többi óvilági majom

25 millió éve váltak szét.Az ember származásá nak, megjelenése óta megtaláltősmaradványok sporadikus képet adnak arról, hogy milyenlehetséges közbenső állapotok kötöttek minket össze acsimpánzokkal közös ősünkkel. Sajnos olyan maradványokatnem találtak, amelyek a mai csimpánzokat vezetnék vissza aközös őshöz, de ami a mi oldalunkat illeti, egyre gyakrabbantalálnak új és új ősmaradványokat, és ez engem mindig nagyizgalommal tölt el, mint ahogy bizonyára Darwin is így lett volnavele. Ha nagyjából egymillió éves lépésekkel megyünk vissza, akövetkezőket találjuk: Homo erectus , Homo habilis ,Australopithecus afarensis , Australopithecus anamensis ,Ardipithecus, Orrorin , és egy mostani felfedezés, amivalószínűleg 7 millió évvel ezelőttről származik, a Sahelanthropus. Ez utóbbit Csádban találták, messze nyugatra aKelet-afrikai-ároktól (Rift Valleytől), amelyről eddig azt gondolták,hogy földrajzi akadályként vágta el a mi leszármazási vonalunkata csimpánzokétól. Jót tesz nekünk, ha időről időre valamifelforgatja ortodoxiáinkat.Hibát követnénk el, ha azt gondolnánk, hogy a felleltősmaradványok időleges sora kiadja a teljes ős/leszármazottsorozatot. Mindig biztonságosabb, ha azt feltételezzük, hogy azősmaradványok az unokatestvéreink, és nem az őseink, debátran állíthatjuk, hogy idősebb unokatestvéreink valamitelárulnak a velük egy korban élt valódi őseinkről.Mik a legfontosabb változások azóta, hogy elváltunk acsimpánzoktól? A test szőrzetének elvesztése érdekes dolog, dea maradványok közvetlen módon semmit sem mondanak erről.A két legfontosabb változás, amiről a fosszíliák beszámolhatnak,és ami ezért jelentős előnyhöz juttat minket Darwinnal szemben,az, hogy a hátsó lábunkra álltunk, és hogy az agyunk drámaianmegnőtt. Melyik változás játszódott le előbb, esetleg mindkettőegyszerre történt? Mindegyik lehetőséget alá lehetett támasztani,és évtizedeken át folyt ezen a vita. Darwin úgy gondolta, hogye két nagy változás egymással összefüggésben következett be, ésegy lehetséges okot is megnevezett. Ám ez azok közé a ritkaesetek közé tartozik, amelyekben Darwin feltételezései végülhibásnak bizonyultak. Az ősmaradványok kielégítően tiszta ésegyértelmű választ adnak. [ 76 ] Először a két lábra álláskövetkezett be, és ennek evolúciója már jobbára lezajlott,amikor az agy növekedésnek indult. Hárommillió évvel ezelőtt azAustralopithecus már két lábon járt, és a lábfeje olyan volt,

mint a miénk, bár valószínűleg még a fán talált menedéketmagának. De agyának testéhez viszonyított mérete még olyanvolt, mint a csimpánzoké, és feltehetően olyan, mint acsimpánzokkal közös ősünké. Senki sem állíthatja biztosan, hogya felemelkedett testtartás valóban olyan szelekciós nyomásthozott létre, amely növekedésre késztette az agyat, de Darwinszimultán fejlődési elméletét kis módosítással kézenfekvőenalkalmazhatjuk itt. Lehetséges, hogy a megnagyobbodott agynakköze lehetett a beszéd kifejlődéséhez, de ezt senki sem tudjabiztosan, és vannak, akik nem értenek ezzel egyet. Bizonyítékokvannak viszont arra, hogy az emberi agy bizonyos részei máreredendően tartalmazzák a beszéd általános elemeit, bár anyelvet, magát, a körülményeknek megfelelően kellmegtanulnunk. [ 77 ]A huszadik század egy másik jelentős evolúciós gondolata, amelyfontos lehet a humán evolúció szempontjából is, és amelynagyon nyugtalanította volna Darwint, a neoténia: az evolúciósinfantilizálódás. Az axolotl nevű kétéltű, amely egy mexikói tóbanél, pontosan úgy néz ki, mint a szalamandra lárvája, de képesa szaporodásra, és elhagyta a kifejlett, felnőtt szalamandrárajellemző életszakaszt. Ivarilag érett ebihal. Az ilyen neoténia egyolyan utat sejtet, amelyben a leszármazás egy csapásra teljesenúj evolúciós irányba fordulhat. Az emberszabású majmoknaknincs ugyan elkülöníthető, ebihal- vagy hernyószerű lárvaállapota,de a neoténia egy fokozatosabb változatát tetten érhetjük ahumán evolúcióban is. A fiatal csimpánzok sokkal jobbanhasonlítanak az emberre, mint a felnőttek. Az emberi evolúcióttekinthetjük infantilizmusnak is. Olyan majmok vagyunk, akikmorfológiailag még éretlenek, de szexuálisan már érettek. [ 78 ]Vajon ha az emberek 200 évig élnének, végül „felnőttéválnának”, négy lábra ereszkednének, és nagy, előreállócsimpánzállkapcsot növesztenének? A lehetőség nem hagytahidegen az ironikus fikciós regények íróit, nevezetesen AldousHuxleyt, az After Many a Summer (Egy nyár a sok után)című könyv íróját. Feltehetően bátyjától, Julientől hallott aneoténiáról, aki az elmélet egyik úttörője volt, és meglepőkutatásokat végzett az axolotlokkal: hormonnal kezelte őket,hogy szalamandrává váljanak, amit eddig még senki sem látott.Végezetül hadd illesszem össze még egyszer Darwin könyvénekkét felét. Az ember származásában az ivari szelekciót próbálta„eladni”, mivel azt gondolta, hogy ez fontos a humán evolúciószempontjából, és persze azért, mert úgy gondolta, hogy ez a

kulcs az emberi rasszok közti különbségek megértéséhez. Aviktoriánus időkben a rasszok kérdése nem volt az az érzelmiés politikai aknamező, mint manapság, amikor pusztán a szóemlítésével is meg lehet sérteni valakit. Én is óvatosan járok el,de nem hagyhatom figyelmen kívül a témát, mivel fontosszerepe van Darwin könyvében, és különösen fontos a két részegyesítése szempontjából.Darwin, mint minden viktoriánus, erősen tudatában volt azemberek közti különbségeknek, ám kortársainál sokkal jobbanhangsúlyozta fajunk alapvető egységét. Az ember származásábanalaposan megfontolta, és határozottan visszautasította koránakegyik kedvenc elgondolását, miszerint az emberi rasszokatkülönálló fajokként kell tekinteni. Ma már tudjuk, hogy genetikaiszinten fajunk átlagon fölüli módon egységes. Tudósok szerintaz afrikai csimpánzok egy szűkebb területen élő csoportjábantöbb genetikai eltérés mutatkozik, mint a világ összes embereközött (ami arra utal, hogy egy tölcsérszerű egységesülésenmentünk át az elmúlt néhány százezer évben). Mi több, azemberek közti genetikai eltérések többsége a rasszon belültalálható, és nem közöttük. Ez azt jelenti, hogyha egy kivételéveleltörölnénk minden emberi rasszt, a genetikai különbségek nagytöbbsége megmaradna. A rasszok közti eltérés csak egy kisadalék, amely a rasszokon belüli variációkhoz adódik. Ez az okaannak, hogy sok genetikus amellett áll ki, hogy a rasszok egészkoncepcióját el kellene vetni, úgy, ahogy van.Ugyanakkor – a paradoxon hasonló ahhoz, amit Darwin isfelismert – a helyi populációk első pillantásra is feltűnő vonásaivilágszerte nagyon különbözőek. Egy marsbéli rendszertanász, akinem tudná, hogy minden rassz gond nélkül keveredik amásikkal, és hogy a fajunkban fellelhető genetikai variációktöbbsége minden rasszban megtalálható, az eltérő bőrszín,arcfelépítés, szőrzet, a testméret és testarányok láttán aztgondolhatná: a regionális különbségek egynél több fajra osztanakminket. Mi lehet e paradoxon feloldása? És miért fejlődtek kiezek a felületes különbségek a különböző földrajzi területeken,míg a kevésbé látványos variációk elszórtan az egész világonmegtalálhatók? Vajon igaza lehet Darwinnak? A szexuálisszelekció ad választ e paradoxonra? A kiváló biológus, JaredDiamond úgy gondolja, igen, [ 79 ] és magam is hajlok arra,hogy egyetértsek vele.A rasszok közötti különbségek kifejlődésére haszonelvű választad, és ebben sok igazság lehet. A sötét bőr megvédhet a

trópusokon a bőrráktól, a világos bőr felveszi a jótékonysugarakat a napfényben szegény szélességi körökön, ahol fennálla D-vitamin-hiány veszélye. A kisebb test előnyös lehet a sűrűvadonban élő vadászok – például a közép-afrikai pigmeusok, azAmazonas vidékén és Ázsia délkeleti rengetegeiben egymástólfüggetlenül fejlődő vadászgyűjtögető törzsek – számára. A tejmegemésztésének képessége azoknál fejlődött ki, akik kulturálisokokból továbbra is fogyasztják e primitív, gyermeki ételt.Engem lenyűgöz e szembeötlő és felszínes tulajdonságoksokasága, miközben a mélyebb különbségek elenyészők.Az ivari szelekció a természetes szelekciónál jobbanmegmagyarázza azokat a látszólag véletlenszerű különbségeket,amelyeket akár esztétikai okokra is visszavezethetünk. Különösenígy van ez, ha a variációk egy földrajzi területre jellemzőek, ésmég inkább így, ha a tulajdonságok némelyike – például aszakáll, a szőrzet eloszlása, a bőr alatti zsírlerakódások – anemekre jellemzőek. A legtöbb ember minden probléma nélkülelfogadja a szexuális szelekció analógiájára a kulturálisanközvetített divatot, például a hajviseletet, a testfestést, apénisztokot, a rituális csonkítást vagy a díszítő öltözeteket. Ha akulturális különbségek, mint például a nyelvben, az illemben és aszokásokban fennálló különbségek, ilyen nyilvánvalóan gátolják akereszteződést és a gének keveredését, azt hiszem, teljesenkézenfekvő, hogy a különböző régiókban élő emberek köztigenetikai különbségek, legalábbis a felszínes, leginkábbszembeötlő különbségek, az ivari szelekció eredményei.Fajunkban valóban szokatlanul szembeötlő, sőt kirívókülönbségek vannak a helyi populációk között, ami csekélymértékű általános genetikai variációval párosul. Szerintem ez akettősség viseli magán a szexuális szelekció bélyegét.E tekintetben az emberi rasszok kicsit hasonlítanak akutyafajtákhoz, Darwin másik kedvenc témájához. [ 80 ]Felületesen nézve a házikutyák fajtái döbbenetesen különbözőeklehetnek, de a köztük lévő alapvető genetikai különbségek nemszámottevőek, és pontosan tudjuk, hogy minden kutya afarkastól származik, és az utóbbi néhány ezer évben alakultilyenné. [ 81 ] Ma már fegyelmezett tenyésztők különítik elegymástól az azonos fajtákat, és a kutyák alakját és színétmegváltoztató gyors evolúciót az emberi kívánalmak és nem aszukák ízlése határozza meg. A helyzet azonban, ahogy aztDarwin felismerte, alapvetően hasonlít az ivari szelekcióhoz.Azt hiszem, mint annyi másban, Darwinnak ebben is igaza volt.

Az ivari szelekció nagyon alkalmasnak látszik arra, hogymegmagyarázza fajunk kivételes evolúcióját. Ez lehet a felelős azegész fajunkra, annak minden rasszára egyaránt jellemzőkülönleges vonásokért is, például roppant nagy agyunkért.Geoffrey Miller a The Mating Mind [ 82 ] (A párosodó elme)című könyvében precízen kifejti ezt a kérdést, és Darwin mégakkor is rajongott volna ezért, ha Miller wallace-i módongondolkodik a szexuális szelekcióról. Lassan úgy tűnik, hogy alátszat ellenére Darwinnak igaza volt abban, hogy egy kötetbeszerkesztette Az ivari szelekció t és Az ember származásá t.

2.2. A győzedelmes Darwin [ 83 ]A darwinizmus mint univerzális igazság

Ha felsőbbrendű teremtmények látogatnának meg minket egymásik csillagrendszerből – már csak azért is felsőbbrendűeknekkell lenniük, mert eljutottak ide –, milyen közös témát találnánk,amit megbeszélhetnénk? Áthághatnánk az akadályokat pusztánazzal, hogy megtanuljuk egymás nyelvét, vagy a két kultúra általfontosnak tartott témák annyira különbözőek lennének, hogy azkizárná a komoly eszmecserét? Nem valószínű, hogy acsillagutazók kulturális javainkról, az irodalomkritikáról, a zenéről,a vallásról vagy a politikáról akarnának velünk beszélni.Shakespeare semmit sem jelent azoknak, akik nem ismerik, ésnem tapasztalták meg az emberi érzelmeket, és ha van isirodalmuk vagy más művészetük, ezek valószínűleg túlságosanidegenek ahhoz, hogy felkeltsék érdeklődésünket. Abban iskételkedem, hogy a Darwinnal egyenrangú gondolkodókéntemlegetett Marx és Freud különösebben izgatná a látogatókat,hacsak nem érdeklődnek az antropológiai furcsaságok iránt.Nincs okunk feltételezni, hogy e férfiak munkásságánakjelentősége túlmutatna a helyi, egyházi, humán, gazdasági,posztpleisztocén (mások hozzátennék még, hogy európai és férfi)szempontokon.A matematika és a fizika már más dolog. Lehet, hogyvendégeink e téren szerzett tudásunkat alacsony szintűnektalálnák, de legalább lenne egy közös terület, amirőlbeszélhetnénk. Egyetértenénk az univerzum megértéseszempontjából fontos néhány kérdésben, és valószínűleg az ekérdésekre adott válaszokban is. A beszélgetés gyümölcsözőlenne, még akkor is, ha a legtöbbször mi tennénk fel akérdéseket, ők pedig a válaszokat mondanák. Ha kultúráink

történetéről tárgyalnánk, látogatóink bizonyára büszkénmutatnának rá Newton vagy Einstein, Planck vagy Heisenbergmegfelelőire, valahol messze, a távoli időkben. De Marx vagyFreud megfelelőit keresve semmivel sem lennének könnyebbhelyzetben, mint mi, ha egy távoli erdei tisztáson élő, frissenfelfedezett törzs számára próbálnánk a helyi esőcsináló nálunkműködő ellenpárját megtalálni. Nem jelenti Freud vagy Marxmunkásságának lebecsülését, ha kijelentjük, hogy eredményeikkorántsem univerzálisak.És Darwiné? Vajon látogatóink is az egyik legnagyobbgondolkodójukként tartanák számon az ő megfelelőjét?Folytathatnánk-e velük komoly beszélgetést az evolúcióról? Aztgondolom, hogy a válasz igen (hacsak nem az egyik kolléganőmáltal vázolt helyzet áll fenn, miszerint az ő Darwinuk épp egyexpedíción van, és mi vagyunk az ő Galápagosa). Darwineredményei Einstein eredményeihez hasonlóan univerzálisak ésidőtlenek, míg Marx igazságai helyi és időleges jelentőségűek.Az, hogy a Darwin által feltett kérdés mindenhol érvényes, aholélet van, tagadhatatlan. Az élő anyag leginkább magyarázatraszoruló tulajdonsága az, hogy szinte elképzelhetetlenül bonyolult,és ez sokakat arra a feltételezésre csábít, hogy valahol eztszándékosan megtervezték. Darwin kérdése – vagy jobbanmondva Darwin kérdései közül a legalapvetőbb és legfontosabb– az, hogy miként jöhetett létre egy ilyen végtelenül komplikált„tervrajz”. E kérdés minden élőlényre érvényes, legyen azbárhol a világegyetemben, éljen bármilyen történelmi korban. Azazonban már kevésbé nyilvánvaló, hogy Darwin megfejtése etalányra – az öröklődés véletlenszerű változásai és a nemvéletlenszerű túlélés révén létrejövő kumulatív evolúció –valóban univerzális. Annyi mindenképpen elképzelhető, hogyDarwin válasza legalább helyi értelemben érvényes, azokra azéletformákra, amelyek az univerzum dzsungelének e kis tisztásánléteznek. Előzőleg már megmutattam, hogy ez nem így van, [ 84] hogy Darwin válaszának általános formulája nem pusztán ami életformánkra érvényes, hanem majdnem teljesbizonyossággal, valamennyi életformára, legyen az a világegyetembármely részén. Itt most legyen elég csak annyi, hogy Darwinesélye a halhatatlanságra közelebb áll Einstein esélyéhez, mintMarxéhoz. A darwinizmus valóban fontos dolog azuniverzumban.Mikor a hatvanas évek elején egyetemista voltam, azt tanultuk,hogy bár Darwin saját idejének fontos alakja volt, a modern

neodarwinizmus már annyira meghaladta őt, hogy ezt már nemis szabadna darwinizmusnak nevezni. Apám nemzedékénekbiológushallgatói a mértékadó Short History of Biology [ 85 ] (Abiológia rövid története) lapjain azt olvashatták, hogy

...az élő formák küzdelme a legéletképesebb túlélése révéntermészetes szelekcióhoz vezet, ám ezt ma már sokkal ritkábbanemlítik a természettudósok, mint ahogyan Darwin könyvénekmegjelenése után tették. Abban az időben azonban ez rendkívülérdekes meglátásnak számított.

Az ezt megelőző generáció biológusai pedig azt olvashatták akor talán legtekintélyesebb genetikusa, William Bateson tollából,hogy

Kivételes ténybeli tudása miatt sokszor fordulunk Darwinhoz,[de] ...számunkra már nem jelent többé filozófiai autoritást. Úgytekintünk evolúciós rendszerére, mintha Lucretius vagy Lamarckmunkáit olvasnánk... Ahogy ma már legtöbben látjuk, apopulációk tömegeinek szelekció által vezérelt, észrevehetetlenlépésekben történő átváltozása oly mértékben összeférhetetlen atényekkel, hogy csak csodálkozni tudunk... az éleselméjűséghiányán azoknál, akik osztják ezt a nézetet. [ 86 ]

E kötet szerkesztői most mégis megjelentetnek egy cikket,amelynek címe A győzedelmes Darwin . Általában nem szeretekolyan címeket adni munkáimnak, amit valaki más talált ki, deezt minden fenntartás nélkül elfogadom. Úgy tűnik, hogy ahuszadik század utolsó negyedében Darwin a biológusokszemében (ellentétben azokkal a nem biológusokkal, akiketvallási prekoncepciók vezérelnek) halála óta a legmagasabbrangot vívta ki magának. Az újkori rehabilitációját követőévekben Darwin „másik elméletének”, az ivari szelekciónak [ 87 ]is hasonló, vagy talán még erőteljesebb reneszánszát követhetjüknyomon.Arra természetesen számítani lehetett, hogy egy és egynegyedévszázad elteltével teóriájának mai verziója már más, mint azeredeti. A modern darwinizmus egyenlő darwinizmus pluszweismannizmus plusz fisherizmus plusz hamiltonizmus (vitathatóvélemények szerint plusz kimuraizmus plusz egy néhány másizmus ). De ha magát Darwint olvasom, mindig megdöbbent,hogy milyen modern. Bár alaposan tévedett a genetikát illetően,

valamilyen titokzatos erő vezérletével szinte minden másbanigaza volt. Lehet, hogy mi már neodarwinisták vagyunk, deírjuk ezt a neo-t igen apró n betűvel! Mai neodarwinizmusunkszinte teljes egészében Darwin szellemében fogant. A változások,amelyeket Darwin ma tapasztalhatna, olyanok, amelyekkel – megmerem kockáztatni – ő is azonnal egyetértene, és, mint az őt iszavarba ejtő talányokra adott elegáns és nyilvánvalóan korrektválaszokat, üdvözölné. Azzal, hogy megtudtuk, az evolúció arészenként öröklődő tulajdonságok halmazán belül az öröklésgyakoriságának változása, akár T. H. Huxleyt is idézhetnénk,akinek a következő megjegyzést tulajdonítják, miután elolvastaAz ember származásá t. „De nagyon ostoba vagyok, hogy eznekem nem jutott eszembe!” [ 88 ]Már céloztam Darwinnak arra az érzékére, amelynek vezérletealatt meglátásai mindig helyesnek bizonyultak, ám ezt csak amai tudásunk alapján állíthatjuk. Nem kellene kisséalázatosabbnak lennünk, és beismernünk, hogy amit ma jónaktartunk, az talán teljesen rossznak számít majd a jövőtudományos generációinak szemében? Nem. Vannak olyanhelyzetek, amikor a generációk szerénysége nem helyénvaló,mert túlságosan pedáns. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy aFöld kering a Nap körül, és ez nem csak mai tudásunk szerintvan így, hanem így lesz a jövőben is, még akkor is, ha azemberiség történetének egy új sötét korszakában visszatér, ésáltalánosan elfogadott lesz a laposföld-elmélet. Azt azonban nemmondhatjuk, hogy a darwinizmus is ilyen támadhatatlan.Megalapozott ellenvélemények ma is felmerülhetnek, és bárkijoggal mondhatja, hogy a darwinizmus mai népszerűsége nembiztos, hogy a jövő tudományos társadalmában is töretlenmarad. Lehet, hogy Darwin valóban győzedelmes a huszadikszázad végén, de el kell ismernünk annak lehetőségét, hogy újtények kerülnek napvilágra, amelyek arra késztetikhuszonegyedik századi utódainkat, hogy elvessék vagy afelismerhetetlenségig módosítsák a darwinizmust. De vajon van-ea darwinizmusnak egy olyan magja, amelyet maga Darwin iselméletének kulcsfontosságú részeként jelölne meg, és amelyrőlmár elmondhatjuk, hogy valószínűleg semmilyen újonnanfelfedezett tény nem cáfolhatja meg?Én azt mondanám, hogy a darwinizmus magja az aminimálteória, hogy az evolúciót az apró, véletlenszerű öröklődőváltozások nem véletlenszerű fennmaradása vezérli, adaptívannem véletlenszerű irányba. Itt különösen fontos az apró és az

adaptív szó. Az apró azt jelenti, hogy az adaptív evolúciófokozatos, és mindjárt meglátjuk, miért kell ennek így lennie. Azadaptív nem jelenti azt, hogy minden evolúció adaptív, csak azt,hogy a darwinizmus magja az ilyen evolúcióra vonatkozik. Nincsokunk azt feltételezni, hogy minden evolúciós változás adaptív. [89 ] De még abban az esetben is, ha az evolúciós változásoktúlnyomó többsége nem lenne adaptív, tagadhatatlan, hogy éppelég adaptív evolúciós változás létezik ahhoz, hogy ez különmagyarázatot igényeljen. Épp ezek a változások azok, amelyeketDarwin olyan szépen kifejtett. Ezen kívül számtalan más elméletis lehet, amelyek a nem adaptív változásokat magyarázzák. Anem adaptív evolúció bármely bolygón lehet valós vagy nemvalós jelenség (a miénken valószínűleg valós, a nagy számbanelőforduló neutrális mutációk beépülésének formájában), de eznem olyan jelenség, amely rögtön magyarázatért kiált. Azadaptáció, és különösen a komplex adaptáció, azonban olyanerős tudásvágyat ébreszt, hogy hagyományosan ez az egyiklegfőbb indítéka a hitnek egy természetfölötti Teremtőben. Azadaptáció problémája tehát valóban nagy probléma, amely olyannagystílű megoldást érdemel, mint amilyent Darwin szolgáltatott.R. A. Fisher [ 90 ] egy példán mutatta be, hogy a mendelizmustegy karosszékben ülve is le lehet vezetni, és ehhez nemszükségesek különleges tények.

Figyelemre méltó tény, hogy a tizenkilencedik század közepénbármely gondolkodó is vállalkozott arra a feladatra, hogyabsztrakt és teoretikus analízis formájában kidolgozza azegységekben történő öröklődés elméletét, néhány egyszerűfeltevés alapján végül is mindig a modern mendeli vagyfaktoriális öröklődéssel azonos sémát hozott létre.

Vajon tudunk-e találni egy hasonló állítást, amely a darwinizmusközponti elmélete, a természetes szelekció általi evolúciómegkerülhetetlenségére vonatkozik? Habár Darwin és Wallacesokat dolgoztak terepen, és tényadatok sokaságát használták felelméleteik igazolására, tudnánk-e most utólagos előrelátássalolyan érveket találni, amelyek szükségtelenné tennék a kutatást,a galápagosi és a maláj szigetvilági utakat? Vajon képeslehetett-e egy gondolkodó arra, hogy a jól megfogalmazottproblémával találkozva eljusson a megoldásig – a darwinizmusmagjáig – anélkül, hogy fel kelljen állnia a karosszékéből?A darwinizmus magjának egy része szinte automatikusan

következik abból a problémából, amit megold, feltéve, ha ezt aproblémát megfelelő módon fejtjük ki, vagyis matematikaivizsgálatnak vetjük alá. A probléma lényege az, hogy az összeslehetséges organizmus gigantikus matematikai terében hogyantaláljuk meg az organizmusok azon aprócska halmazát,amelynek tagjai a rendelkezésre álló környezetben a túlélésre ésa szaporodásra adaptálódtak. Ismét Fisher az, aki a rá jellemzőhatásos egyértelműséggel beszél:

Akkor mondhatjuk, hogy egy organizmus alkalmazkodott egyadott helyzethez vagy a környezetét alkotó helyzetekösszességéhez, ha helyzetek vagy környezetek egymástól aligkülönböző olyan összességét is el tudjuk képzelni, amelyekhez azállat egészében véve kevésbé jól alkalmazkodott; és ugyanígy,csak annyiban, amennyiben el tudunk képzelni egymástól aligkülönböző formájú szervezeteket is, amelyek kevésbéalkalmazkodtak az adott környezethez.

Képzeljünk el egy rémisztő matematikai állatseregletet, amelybenaz összes elképzelhető állati formák végtelenül nagy összességemegtalálható, melyet az összes genom összes génjének mindenlehetséges variációjával állítunk elő. A rövidség kedvéért – bárez így nem lesz olyan precíz, mint ahogy azt a matematikaimegközelítés sugallja – ezt az összes lehetséges állatnak fogomhívni (szerencsére az itt kifejtendő érvelés a nagyságrendekenalapul, és nem szükséges hozzá a pontos számszerűség). Enneka visszatetsző állat-seregletnek a legtöbb tagja sohasem fogtúljutni az egysejtű állapoton. Annak a kis résznek a többsége,amelynek sikerül megszületnie (vagy kikelnie stb.), borzasztóantorz szörnyeteg lesz, mely hamar elpusztul. Azok az állatok,amelyek ma is léteznek, vagy valaha léteztek, csupán az összeslehetséges állat igen apró szeletét adják. Mellékesen szólva,csakis a kényelem miatt használom az állat szót. Nyugodtanhelyettesíthetném növénnyel vagy organizmussal.Könnyen el tudjuk képzelni az összes lehetséges állatot, ahogyegy sokdimenziós genetikai tájképben felsorakoznak. [ 91 ] Atávolság e tájképben genetikai távolságot jelent, azoknak agenetikai változásoknak a számát, amelyek ahhoz szükségesek,hogy az egyik állatból a másikba jussunk el. Az nem világos,valójában hogyan tudnánk kiszámítani bármely két állat köztigenetikus távolságot (mivel nem minden állat rendelkezik azonosszámú genetikai lokusszal); de az érvelés most sem a

pontosságra alapul, és intuitíve mindenkinek világos, mit jelentaz, hogy a patkány és a sün közti genetikai távolság nagyobb,mint a patkány és az egér közti. Itt most csak annyit teszünk,hogy ugyanebbe a multidimenzionális koordináta-rendszerbehelyezzük el azt a hatalmas mennyiségű állatot is, amelyeksohasem léteztek. Azokat is ide tesszük, amelyek sohasem lettekvolna életképesek, akkor sem, ha sikerült volna létrejönniük, ésazokat is, amelyek életben maradhattak volna, ha létrejönnek,de valójában sohasem jöttek létre.A tájkép egyik pontjáról a másikra széles értelemben vettmutációval juthatunk el, amelybe beleértjük a genetikai rendszernagymérvű változásait éppúgy, mint a meglévő genetikairendszeren belül bekövetkező, egyes lokuszokra vonatkozópontmutációkat. Elvben a megfelelően kigondolt genetikaibeavatkozások sorozatával – mesterséges mutációkkal – a tájképbármely pontjáról eljuthatunk bármely más pontra. Létezikrecept arra, hogy miként lehet egy ember genomját egy vízilóvagy bármely más állat genomjává alakítani, legyen az létezővagy elképzelt állat. Normál esetben ez nagyon hosszú receptlenne, nagyon sok gént érintene, és nagyon sok gént kellenekitörölni, sokat kéne megduplázni, és az egész genetikairendszert radikálisan át kellene rendezni. Mindazonáltal ezt areceptet elvben elő lehetne állítani, és végigjárva ugyanottlennénk, mintha egyetlen hatalmas lépéssel jutottunk volna el amatematikai tér egyik pontjából a másikba. A gyakorlatban azéletképes mutációk e tájképen viszonylag kis lépésekbentörténnek: az utódok csak kicsit mások, mint a szüleik, bárelvben olyan mértékben is különbözhetnének egymástól, mint azember a vízilótól. Az evolúció lépésről lépésre történik agenetikai térben, és nem nagy ugrásokban. Más szóval, azevolúció fokozatos. Van egy általános oka annak, hogy miértvan ez így, amit most mindjárt kifejtek.Még formális matematikai levezetés nélkül is megkockáztathatunknéhány statisztikai állítást tájképünkről. Az első az, hogy azösszes lehetséges genetikai kombináció, és az általuk generált„organizmusok” körében az életképes organizmusok aránya anem életképesekhez viszonyítva nagyon kicsi. „Bármilyen sokmódja is van annak, hogy valami életben maradjon, bizonyos,hogy mérhetetlenül több módja van annak, hogy ne éljen.” [ 92] A második az, hogy bármilyen pontot is veszünk a tájképen,nagyon sok olyan pont van, amely valamelyest különböző, demérhetetlenül több olyan, amely nagyon különböző. A közvetlen

szomszédok száma lehet nagyon nagy, de ez eltörpül a távoliszomszédok számához képest. Ha a koncentrikus gömbökpéldáját vesszük, az egyre növekvő felületű gömbökönelhelyezkedő egyre távolabbi genetikai szomszédok számahatványozódva emelkedik, és gyakorlati szempontból hamarosanvégtelen lesz.Az érvelés statisztikai jellege rámutat az állítás egy ironikusvonására, amit gyakran emlegetnek az evolúció nem hivatalosellenzői, nevezetesen, hogy az evolúció tana megsérti atermodinamika második törvényét, amely szerint minden zártrendszerben növekszik az entrópia vagy a káosz. [ 93 ] Azigazság ennek épp az ellenkezője. Ha lenne is valami, amimegsértené a törvényt (mint ahogy nincs), azok a tények [ 94 ]lennének, és nem ezek magyarázata!A darwinizmus az egyetlen életképes magyarázat, amelyhelyrerakja ezeket a tényeket, és megmutatja, hogyan lehetségesmindez a fizikai törvények megsértése nélkül. A növekvőentrópia törvényét érdekes módon sokszor félreértik, ami megéregy kis kitérőt, mert ez mozdította elő annak a hibás állításnaka létrejöttét, hogy az evolúció megsérti a törvényt.A második törvény a hőerőgépek elméletéből[ 95 ] ered, de aza formája, amely releváns lehet az evolúciós vitában,általánosabb, statisztikai formába önthető. Az entrópiát WillardGibbs fizikus a rendszer „felkevertségeként” jellemezte. A törvényszerint a rendszer és a rendszer környezetének teljes entrópiájanem csökken. Minden magára hagyott zárt rendszer, ha kívülrőlnem végzünk rajta munkát, egyre felkevertebb lesz, csökken arendezettsége (az élet viszont nem zárt rendszer). Szép számmalvannak erre egyszerű analógiák – vagy lehet, hogy több mintanalógiák. Ha a könyvtáros nem dolgozik szakadatlanul akönyvtár rendezésén, a polcok katonás rendje óhatatlanulcsorbát szenved, mivel a könyvtártagok kis valószínűséggelugyan, de időnként elkerülhetetlenül rossz polcra rakják vissza aköteteket. A rendszerbe kívülről kell behoznunk egy szorgoskönyvtárost, aki Maxwell démonjának mintájára metodikailag ésenergetikailag helyreállítja a polcokon a rendet.Az általános hiba, amire céloztam, az, hogy megszemélyesítik amásodik törvényt: az univerzumnak egy benső késztetésttulajdonítanak, hogy a káosz felé haladjon; egy pozitív törekvéstfeltételeznek, amely a végső nirvána, a tökéletes rendetlenségfelé irányul. Részben ez a hiba az oka annak, hogy az emberekelfogadják azt az eszetlen megjegyzést, hogy az evolúció az

egyetlen titokzatos kivétel a törvény alól. A hibára igenegyszerűen rá lehet mutatni a könyvtáros analógiában is. Ha aztmondjuk, hogy egy magára hagyott könyvtár fokozatosan akáosz felé halad, ezzel nem azt állítjuk, hogy a polcok egybizonyos állapot felé törekednek, hogy a könyvtár valahonnankiindulva egy adott cél felé közelít. Inkább az ellenkezője igaz.Az n számú könyv polcokon való elhelyezkedésének variációikiszámíthatók, és ez minden normális könyvtár esetébennagyon-nagyon nagy szám lenne. Az n számú elrendezés közülcsak egy vagy nagyon kis számú lenne az, amit rendnektekintenénk. És ez minden! Korántsem arról van szó, hogyvalami misztikus erő a rendetlenség felé vezérel minket, csupánarról, hogy mérhetetlenül több állapot van, amit rendetlenségnektekintünk, mint ahányat rendnek. Ha tehát egy rendszer valaholaz összes lehetséges elrendeződésének egyikében van, majdnembizonyos – hacsak nem teszünk speciális, könyvtárosiintézkedéseket –, hogy a bekövetkező változásokat arendetlenség növekedésének fogjuk észlelni. Az evolúciós biológiaitt tárgyalt kontextusában ez annyit tesz, hogy a relevánselrendeződés az adaptáció, az a létállapot, amely képes atúlélésre és a szaporodásra.Visszatérve a fokozatosság szükségességét alátámasztó érvekhez,az összes lehetséges forma között megtalálni az életképesformákat olyan lenne, mintha néhány tűt keresnénk egyhihetetlenül nagy szalmakazalban. Arra, hogy sokdimenziósszalmakazlunkban nagy, véletlenszerű mutációs ugrásokkalráakadjunk az egyik tűre, igen kicsi az esélyünk. Egy dolgotazonban mondhatunk: a mutációs lépések kiindulópontja mindigéletképes szervezet kell hogy legyen – egy ritka és értékes tű aszénakazalban. Ennek oka, hogy csak a túlélésre ésszaporodásra képes szervezeteknek lehet bármilyenleszármazottjuk, a mutáns leszármazottat is beleértve.Véletlenszerű mutációval megtalálni egy életképes testformátlehet, hogy olyan, mint egy tűt megtalálni egy szénakazalban, deha egyszer már rábukkantunk egy életképes formára, sokkalnagyobb eséllyel kereshetünk egy másikat annak közvetlenkörnyezetében, mint valahol távolabb.Ugyanez vonatkozik a tökéletesített testformákra is. Ha egyrekisebb mutációs lépéseket veszünk, az összes elérhető állapotszáma abszolút értékben csökken, de növekszik azoknak azállapotoknak az aránya, amelyek az előző állapothoz képestfejlődést jelentenek. Fisher egy elegánsan egyszerű bizonyítékot

hozott fel arra, hogy a nagyon kis mutációs lépések ötvenszázaléka már ilyen. [ 96 ] Érvelése a variációk minden egyesdimenziójában önmagában véve kikezdhetetlen. Arról, hogyprecíz konklúziója (50 százalék) a sokdimenziós esetekre isérvényes-e, nem beszélek, de az érvelés iránya mindenképpenvitathatatlan. Minél nagyobb a lépés a genetikai térben, annálkisebb az esélye annak, hogy az eredményként kapott formaéletképes lesz, nem is szólva arról, hogy vajon jobb lesz-e. Amár meglelt tűtől kiindulva a közvetlen szomszédság fokozatos,lépésenkénti bejárása látszik az egyetlen megoldásnak, hogy egymég jobb tűt találjunk a szénakazalban. Általánosan igaz, hogyaz adaptív evolúció a genetikai térben történő kúszás kell hogylegyen, és nem ugrások sorozata.De vajon akadnak-e olyan speciális esetek, amelyekben amakro-mutációk beépülnek az evolúcióba? A laboratóriumbanmindenképpen előfordulnak makromutációk. [ 97 ] Elméletimegfontolásaink azt mondják, hogy az életképesmakromutációknak extrém módon ritkábbnak kell lenniük, mintaz életképes mikromutációknak. De ha igaz is, hogy rendkívülritkák az életképes szaltációk, amelyek beépültek az evolúcióba,és csak egyszer vagy kétszer fordultak elő az egész családfatörténetében a prekambriumtól napjainkig, ez elég ahhoz, hogymegváltoztassa az evolúció egész menetét. Én például könnyenelképzelhetőnek tartom, hogy a szegmentáció (szelvényekreoszlás) „feltalálása” egyetlen makromutációs lépésben történt,gerinces őseink fejlődése során egy alkalommal, és egy másikalkalommal az ízeltlábúak és a gyűrűsférgek kialakulása során.Amikor ez megtörtént, mindkét családfában, az teljesenmegváltoztatta azt a környezetet, amelyben a mikromutációkszokásos kumulatív szelekciója végbement. Ez bizonyáraemlékeztetett a klímában beálló katasztrofális változások hatására.Mint ahogy egy fejlődési vonal képes lehet arra, hogy valamelyrettentő pusztulás után ismét magára találjon, és alkalmazkodjona klímában beállott katasztrofális változásokhoz, egymást követőmikromutációs szelekció után arra is képes lehet, hogyalkalmazkodjon egy olyan nagymértékű makromutációskatasztrófához, mint amilyen az első szegmentáció lehetett.Az összes lehetséges állat tájképén így festhet a szegmentációspéldánk: egy tökéletesen életképes szülőtől kiindulva egyetlen vadmakromutációs ugrással a szalmakazal egy távoli részérekerülünk, messze minden életképességet reprezentáló tűtől.Megszületett az első szelvényes állat: furcsa szerzet, egy

szörnyszülött és semmiképpen sem olyan lény, amelynek testitagoltsága megengedné, hogy túlélje ezt az új, szelvényesfelépítést. Ám a genetikus térben tett ugrás véletlenszerűenegybeesik egy földrajzi ugrással. A szelvényes szörny a világegyik szűz partszakaszán találja magát, ahol könnyű az élet éskevés a versenytárs. Bármely állattal megtörténhet, hogy ha újhelyen, mondjuk egy új kontinensen találja magát, bár rosszuladaptálódott az új feltételekhez, keservesen, de azért mégis túléliaz eseményt. Verseny hiányában leszármazottai elég sokgenerációt megérnek ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az idegenkörnyezethez, a mikromutációk normális, kumulatív természetesszelekciója révén. Így történhetett a szelvényekre osztottszörnyszülöttünkkel is. Kínkeservvel túlélte az új helyzetet,leszármazottai pedig a szokásos mikromutációs kumulatívszelekcióval alkalmazkodtak a makromutáció által létrehozottradikálisan új helyzethez. Bár a makromutációs ugrás messzevitte minden tűtől, ami a szénakazalban volt, a verseny hiányaképessé tette a szörny leszármazottait, hogy lassan kúszva,vonszolódva, végül is megtalálják a legközelebbi tűt. Miután atöbbi genetikai hely összes kompenzációs evolúciója lezajlott,kiderült, hogy a legközelebbi tűvel reprezentált testi felépítésvégül is felsőbbrendűnek bizonyult az ősi, nem szegmentáltfelépítéshez képest. Az új lokális optimum, amelynekszomszédságába az evolúciós leszármazási sor egy vad ugrássalmegérkezett, végül felsőbbrendűnek bizonyult ahhoz a lokálisoptimumhoz képest, amelyben előzőleg megrekedt.Olyan spekuláció ez, amelyben csak a legvégső esetben szabadelmerülni. Az érvelés amellett szól, hogy a genetikai tájképencsak fokozatos, milliméterről milliméterre való haladás fér összeazzal a kumulatív evolúcióval, amely képes a komplex ésrészletes adaptációra. Még ha a példánkban szereplőszegmentációról később ki is derült, hogy felsőbbrendűtestfelépítés, mindenképpen katasztrófaként kezdődött, amitvalahogy át kellett vészelni, csakúgy, mint a külső környezetklimatikus vagy vulkanikus katasztrófáit. A fokozatos, kumulatívszelekció volt az, amely lehetővé tette a szegmentációskatasztrófából való fokozatos felépülést, éppúgy, mint ahogy azegy külső, klimatikus katasztrófa esetén történne. Az iméntispekulációt folytatva, a szegmentáció nem azért lehetett túlélő,mert a természetes szelekció előnyben részesítette, hanem azért,mert a természetes szelekció megtalálta a túlélés kiegyenlítőmódozatait, a változás ellenére. Az, hogy a szelvényezett

testfelépítés végül is megjelent, egy irreleváns bonusz. Aszelvényezett testfelépítés beleilleszkedik az evolúcióba, de lehet,hogy a természetes szelekció sohasem hozta volna létre.Mindenesetre a fokozatosság a darwinizmus magjának csak egyrésze. A fokozatos evolúció általános érvényessége nem jelentiazt, hogy a darwini természetes szelekció vezérelné a genetikustér felfedezését is. Motoo Kimurának igaza lehet abban, hogy agenetikus téren átvezető evolúciós lépések többsége irányítatlanlépés. Lehetséges, hogy a megtett apró, fokozatos lépések általleírt pályák többsége véletlenszerű, és nem a szelekció általvezérelt elmozdulást mutat. Ám a fentiek fényében mindezirreleváns, hiszen itt az adaptív evolúcióval foglalkozunk, és nemaz evolúciós változással, magával. Kimura joggal ragaszkodikahhoz, [ 98 ] hogy „neutrális elmélete nem mond ellen annak aközkedvelt nézetnek, hogy az evolúció formáit és funkcióit adarwini szelekció irányítja”.Továbbá,

az elmélet nem tagadja a természetes szelekció azon szerepét,hogy meghatározza az adaptív evolúció irányát, de azt feltételezi,hogy az evolúcióban a DNS-változásoknak csak egészen aprótöredéke adaptív természetű, miközben a fenotípusosan csendesmolekuláris változások nincsenek észrevehető hatással a túlélésreés a szaporodásra, és véletlenszerűen pásztázva bukkannak felminden fajnál.

Az adaptáció tényéből kiindulva azt a következtetést kelllevonnunk, hogy az evolúciós pályák nem mind véletlenszerűek.Kell hogy legyen tehát valamilyen nem véletlenszerű irányítás,amely az adaptív megoldások felé mutat, hiszen az adaptívmegoldás semmiképpen sem véletlenszerű. Sem a véletlenszerűapró elmozdulások, sem a véletlenszerű ugrások nem oldjákmeg a feladatot önmagukban. De a vezérlő mechanizmus vajonszükségképpen a darwini véletlenszerű, spontán variációk nemvéletlenszerű túlélése? Az ennek ellentmondó, alternatív elméletekszükségképpen feltételeznek valamilyen nem véletlenszerű, tehátirányított variációt.Ebben a kontextusban a nem véletlenszerű azt jelenti, hogy azadaptáció felé irányult. A mutációnak persze mindig vanvalamilyen oka, egy fizikai esemény, például a kozmikussugárzás hatása. Mikor véletlenszerűnek nevezzük ezeket, csupánannyit állítunk, hogy az adaptív fejlődés szempontjábólvéletlenszerűek. [ 99 ] Logikusan tehát azt lehet mondani, hogy

az adaptáció magyarázataként a természetes szelekción kívülcsak valamilyen irányított variáció jöhet szóba. Persze a kételmélet keveredése is lehetséges.A manapság Lamarcknak tulajdonított teória az irányítottvariációk elméleteinek tipikus példája. Általában két fő elvformájában fejtik ki. Az első, hogy az organizmus az életesorán a használat vagy nem használat elve alapján fejlődik;például azok az izmok, amelyeket az állat az élelem megszerzésesorán használ, erősebbek lesznek, ezért aztán a jövőben márkönnyebben tudja megszerezni ugyanazt a fajta ételt.Másodszor, a szerzett tulajdonságok – ebben az esetben azelért tökéletesedés a használat következménye – generációkon átúgy öröklődnek, hogy a származási vonal továbbfejlődjön. Alamarcki teória ellen szóló érvek általában tényeken alapulnak. Aszerzett tulajdonságok nem öröklődnek. Ebből az következik,amit gyakran explicit módon is kimondanak, hogy alamarckizmus csak akkor lehetne az evolúció elfogadhatómagyarázata, ha örökölni lehetne ezeket. Ernst Mayr [ 100 ]például ezt írta:

Ha elfogadnánk Lamarck premisszáit, elmélete az adaptációéppoly legitim magyarázata lenne, mint Darwiné. Sajnos azonbane premisszákról kiderült, hogy érvénytelenek.

Francis Crick [ 101 ] arra a lehetőségre hívta fel a figyelmet,hogy általános a priori érveket is meg lehet adni, amikor eztírta:

Amennyire én tudom, még senki sem adott általános elméletiindokokat arra vonatkozóan, hogy egy ilyen mechanizmus miértlenne kevésbé eredményes, mint a természetes szelekció.

Azóta két ilyen okot is tudok, és egy olyan érvet is, amelyszerint a szerzett tulajdonságok öröklése elvben is ellentmondmai embriológiai tudásunknak. [ 102 ]Először is, a szerzett tulajdonságokat elvileg akkor lehetneörökölni, ha az embrionális fejlődés preformációs lenne, és nemepigenetikus . A preformációs embriológia tervrajzot követőembriológia. Ennek alternatívája a recept-, vagyszámítógépprogram-embriológia. A tervrajz-embriológia fontosjellemzője, hogy reverzibilis. Ha van egy házunk, egyszerűszabályok követésével rekonstruálhatjuk a tervrajzot. De ha egy

süteményt veszünk, nincsenek olyan egyszerű szabályok, amelyeksegítségével rekonstruálhatnánk a receptjét. A földön mindenélőlény a receptembriológia, és nem a tervrajz-embriológiaalapján fejlődik. A fejlődés szabályai csak előremutató iránybanműködnek, mint egy recept vagy egy komputerprogramszabályai. Bárhogyan is vizsgálunk egy állatot, nem tudunkvisszakövetkeztetni a génjeire. A szerzett tulajdonságok az állatjellemzői. Ahhoz, hogy örökölni lehessen ezeket, az állatot előbble kellene tapogatni, és tulajdonságait vissza kellene írni agénjeibe. Lehetnek olyan bolygók, amelyeken az állatokkifejlesztették ezt a tervrajz-embriológiát. Ha ez így van, ottörökölhetőek a szerzett tulajdonságok. De ez az okoskodás aztis kimondja, hogyha lamarcki életformát akarunk találni, netöltsük az időnket olyan bolygókon, ahol az élő formákepigenézissel és nem preformációval alakulnak ki. Van egyintuitív sejtésem arról, hogy létezik egy általános, a priori érv isa preformációs, tervrajz-embriológia ellen, de ezt még nemdolgoztam ki részletesen.Másodszor, a legtöbb szerzett tulajdonság nem jelent fejlődést.Nincs semmilyen általános indok, hogy miért jelentene, és ahasználat vagy nem használat sem sokat segít ezen. A gépeknéltapasztalható elhasználódás analógiájára azt is mondhatnánk,hogy a használat és nem használat itt kifejezetten rossz iránybavisz. Ha a szerzett tulajdonságok feltétel nélkül öröklődnének, azállatok őseik minden rozogaságát magukon viselő, sétálómúzeumok lennének. Himlős felmenőik szerencsétlenségéthirdetve a leszármazottak is mind ragyásan születnének. Honnan„tudhatná” egy organizmus, hogyan kell a környezet kihívásairaúgy válaszolnia, hogy azzal önmagát fejlessze? Ha van aszerzett tulajdonságoknak egy olyan kis része, amely valóbanfejlődést jelent, az organizmusnak képesnek kellene lennie arra,hogy kiválassza ezeket, és átadja a következő generációnak,elkerülve azokat a sokkal nagyobb számban meglévő szerzetttulajdonságokat, amelyek károsak. A kiválasztás itt valójában aztjelenti, hogy valamilyen formában be kell csempészni a darwinifolyamatokat. A lamarckizmus nem áll meg a lábán, hacsaknem támasztják alá darwini cölöpök.Harmadszor, még ha lenne is valamilyen eszköz, amivel kilehetne választani, hogy mely szerzett tulajdonságokat érdemesátörökíteni a következő generációra, és melyeket nem, ahasználat és nem használat elve akkor sem elég erőteljes ahhoz,hogy megfelelően alakítsa az adaptáció nehezen megfogható és

bonyolult folyamatait, amilyennek ezeket ma ismerjük. Az emberiszem például a részletek számtalan aprólékos módosítása révénműködik ilyen jól. A természetes szelekció azért képes e finomváltozások véghezvitelére, mivel minden fejlődés, legyen azbármilyen csekély, legyen bármilyen mélyen beágyazódva a belsőfelépítésbe, közvetlen hatással lehet a túlélésre és areprodukcióra. A használat és nem használat elve azonban nemképes az ilyen finomhangolásra, mivel azon az egyszerű ésdurva elven működik, hogy minél többet használja az állategy-egy részét, az annál nagyobb és erősebb lesz. Egy ilyenszabály hozzáigazíthatja a kovács karját a foglalkozásához vagya zsiráf nyakát a magas fákhoz. De a szemlencsékátlátszóságáért, vagy a pupillamozgás reakcióidejénekcsökkenéséért ez aligha lehet felelős. A használat és a méretközti korreláció pontatlan ahhoz, hogy finom alkalmazkodásttegyen lehetővé.E három érvelésre mint az „univerzális darwinizmus” mellettiérvekre fogok hivatkozni. Biztos vagyok benne, hogy olyanérvek ezek, amelyeket Crick hiányolt, bár az már más kérdés,hogy ő vagy bárki más elfogadja-e ezeket, vagy sem. Ha ezekhelyesek, az nagyon megerősíti a darwinizmus legáltalánosabbformájának pozícióit.Azt gyanítom, hogy az élet univerzális természetére vonatkozótovábbi karosszékelméletek várják még, hogy nálam jobbanfelkészült tudósok felfedezzék azokat, és ezek sokkalerőteljesebbek és kikezdhetetlenebbek lesznek, mint most azenyém. De arról sehogyan sem tudok megfeledkezni, hogyDarwin diadala, bár indulhatott volna a világegyetem bármelykarosszékéből, valójában erről a bolygóról indult, egy ötéves földkörüli utazás melléktermékeként.

2.3. Az információs kihívás [ 103 ]1997 szeptemberében beengedtem oxfordi házamba egy ausztrálfilmes csoportot, nem sejtvén, hogy a céljuk pusztánkreacionista propaganda. A gyanúsan amatőr interjú soránvadul követelni kezdték, hogy „mondjak példát arra, amikor egygenetikai mutáció vagy egy evolúciós folyamat kimutathatóanmegnövelte a genomban lévő információ mennyiségét”. Olyankérdés ez, amit ilyen formában csak egy kreacionista tehet fel,és ekkor döbbentem rá, hogy átvertek, és most éppenkreacionistáknak adok interjút – amit egyébként, józan

megfontolásból, sohasem tennék. [ 104 ] Mérgembenvisszautasítottam, hogy erről a témáról beszéljek, és aztmondtam, hogy állítsák le a kamerát. Később azonbanvisszavontam végérvényesnek szánt lépésemet, mert arrahivatkoztak, hogy csakis azért jöttek ide Ausztráliából, hogyelkészítsék velem ezt az interjút. Még akkor is, ha ezmeglehetős túlzás volt, úgy gondoltam, modortalanság lennebosszúból megszegni az aláírt beleegyező nyilatkozatot, éskihajítani őket. Ezért aztán megenyhültem.Nagylelkűségem oly módon nyerte el jutalmát, ahogy azt bárkielőre megjósolhatta volna, aki kicsit is ismeri a fundamentalistataktikákat. Mikor egy évvel később megláttam a filmet,[ 105 ]rögtön észrevettem, hogy a vágással azt a hamis benyomástakarják kelteni, hogy nem voltam képes válaszolni azinformációtartalmakkal kapcsolatos kérdéseikre. [ 106 ] Az igazságkedvéért teszem hozzá, hogy nem biztos, hogy ez teljesenszándékos húzás volt. Tudni kell ugyanis, hogy ezek azemberek mélységesen hiszik, hogy kérdéseikre nem létezikválasz. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de nyilvánvalóan azértutaztak ide a messzi Ausztráliából, hogy találjanak egyevolucionistát, aki képtelen a válaszadásra.Ha már egyszer rászedtek és sikerült bejutniuk a házamba,utólag belegondolva, talán jobb lett volna, ha szépen válaszoloka kérdéseikre. De ha kinyitom a számat, szeretem, ha meg isértik, amit mondok – utálom, ha valaki a tudománnyal kábítjaaz embereket – ez viszont nem olyan kérdés volt, amit néhánymondatban meg lehetett volna válaszolni. Először is, meg kellettvolna határozni az „információ” technikai jelentését. Azután azevolúcióhoz való viszonyát, amely nem könnyű dolog – nem isannyira bonyolultsága, mintsem időigényes volta miatt. Továbbivádak és viták helyett most már nem arra törekszem, hogytisztázzam a történteket, hanem megpróbálom konstruktívmederbe terelni az ügyet, és a témának megfelelő terjedelembenválaszolok az eredeti kérdésre, az „információs provokációra” –olyan részletesen, ahogyan csak egy tisztességes cikkben lehet.Az „információ” technikai definícióját az amerikai mérnök,Claude Shannon vezette be 1948-ban. A Bell TelephoneCompany alkalmazottjaként azzal foglalkozott, hogy azinformációt mint gazdasági árucikket mérje. Egy telefonvonalonmeglehetősen drága az információ küldése. Az áthaladó üzenetnagy része nem információ, hanem redundancia. Pénzttakaríthatnánk meg, ha magnószalagra vennénk az üzenetet,

hogy kiszűrnénk a redundanciát. A redundancia volt a másiktechnikai terminus, amit Shannon vezetett be, az információinverzeként. Mindkét definíció matematikai jellegű, de Shannonintuitív szándékát szavakban is megfogalmazhatjuk. [ 107 ] Aredundancia az üzenet azon része, amely nem informatív, akárazért, mert az üzenet befogadója már tudja (nem lepődik megrajta), vagy azért, mert az üzenet más része már tartalmazza.Abban a mondatban, hogy „Rover uszkár kutya”, a „kutya” szóredundáns, mert az „uszkár” már amúgy is elmondja nekünk,hogy Rover kutya. Egy szűkszavú táviratban biztosan elhagynák,ami javítaná az üzenet informatív arányát. Az „Erk. JFK. pént.du. tal. BA Cncrd. jrt.” ugyanazt az információt hordozza, minta sokkal hosszabb és redundánsabb „Péntek délután érkezem aJohn F. Kennedy repülőtérre. Kérem, találkozzunk a BritishAirways Concorde járatánál!” üzenet. A rövid, távirati stílusúüzenetet olcsóbb elküldeni (bár a fogadó félnek többet kelldolgoznia a megfejtésén – a redundanciának is megvan a magaelőnye, ha megfeledkezünk a gazdaságosságról). Shannonmatematikai módszerekkel akarta modellezni azt, hogy azüzeneteket információra (amelynek elküldéséért érdemes fizetni),redundanciára (amelyet gazdasági megfontolásokból elhagyhatunk,mivel ezt a fogadó később maga is rekonstruálhatja), és zajra(véletlenszerű szemétre) lehet bontani.„Ezen a héten mindennap esett Oxfordban”. Ez a mondatviszonylag kevés információt hordoz, mivel a befogadó nemlepődik meg rajta. Viszont az a mondat, hogy „Ezen a hétenmindennap esett a Szaharában”, nagy információtartalmú üzenetlenne, amiért megérné kifizetni a pluszköltségeket. Az ilyenértelemben vett információs tartalmat Shannon„meglepetésértékként” fogalmazta meg. Ez szorosan kapcsolódika másik értelmezéshez – vagyis ahhoz, hogy az üzenet másrésze ezt ne tartalmazza –, mivel az ismétlés csökkenti ameglepetést. Ne feledjük, hogy Shannon definíciója azinformáció mennyiségéről nem érinti azt a kérdést, hogy vajonaz igaz-e vagy sem. Az általa kitalált mérési módszer igenszellemes, és intuitíve kielégítő. Állapítsuk meg, mondta, abefogadó tudatlanságát vagy bizonytalanságát az üzenetbefogadása előtt, majd hasonlítsuk ezt össze azzal atudatlansággal, amit az üzenet befogadása után tanúsít. Atudatlanság csökkenésének mértéke az információtartalom.Shannon információs egysége a bit, a „binary digit” (kettesszámrendszerű számjegy) rövidítése. A definíció szerint egy bit

az az információmennyiség, amely ahhoz kell, hogy megfelezze abefogadó bizonytalanságát, legyen az bármekkora eztmegelőzőleg (a matematikához értő olvasók bizonyáraészreveszik, hogy a bit ennek következtében logaritmikusmértékegység).A gyakorlatban ehhez először is meg kell találni a módját abizonytalanság mérésének – amit majd az információ csökkent,ha megérkezik. Egyszerű, gyakorlati üzenetek esetében ezkönnyen megvalósítható a valószínűségek segítségével. Egy„várandós apa” az üvegen át nézi gyermeke születését. Nemlátja a részleteket, így a szülésznővel megegyezik, hogy azrózsaszín kártyát fog felmutatni, ha a gyermek lány, és kéket,ha fiú. Mennyi információ áramlik tehát akkor, amikor aszülésznő meglengeti a rózsaszín kártyát az elbűvölt atyairányába? A válasz egy bit – az eddig létező bizonytalanságmegfeleződött. Az apa tudta, hogy valamilyen gyereke fogszületni, így bizonytalansága két lehetőségre korlátozódott – fiúvagy lány –, és ezek valószínűsége (e levezetés viszonyai között)egyenlő. A rózsaszín kártya megfelezi az apa előzőleg fennállóbizonytalanságát, mivel két lehetőség közül az egyik lép életbe(lány). Ha nem lett volna rózsaszín kártya, hanem a doktorszépen kisétált volna a szülőszobából, és megrázta volna az apakezét, mondván: „Gratulálok öregem, engedd meg, hogyelsőként gratuláljak: lányod született”, a 9 szavas üzenet értéketovábbra is csak egy bit lenne.A számítógépes információk nullák és egyesek sorozatábólállnak. Csak két lehetőség létezik, és a 0 és az 1 is egyarántegy bitet tárol. A számítógép memóriájának kapacitását, vagy amerevlemez vagy mágnesszalag tárolókapacitását, gyakranbitekben mérik, ami annyi, mint az összes 0 és 1, amit azeszköz tárolni képes. Bizonyos okokból kényelmesebbmértékegység a bájt (8 bit), a kilobájt (1000 bájt), a megabájt(egymillió bájt), vagy a gigabájt (1000 millió bájt). [ 108 ] Nefeledjük, hogy ez a szám a rendelkezésre álló teljes kapacitástjelenti. Ez a maximális információmennyiség, amit a berendezéstárolni képes. Az, hogy mennyi információ van a gépen, mármás tészta. Az én számítógépem tárolókapacitása történetesen4,2 gigabájt, amiből most körülbelül 1,2 gigabájton tárolokadatokat. De ez még mindig nem a shannoni értelemben vettinformációmennyiség. A valódi információtartalom kisebb, mertezt az információt sokkal tömörebben is lehetne tárolni. Némifogalmat nyerhetünk az információ valódi mennyiségéről, ha

használjuk az egyik szellemes tömörítőprogramot, például a„Stuffit”-et. A Stuffit megkeresi a nullák és az egyeseksorozatában a redundanciákat, és a sorozat újrakódolásával a jórészüket eltávolítja – a megjósolható belső fordulatokat kitörölve.Maximális információtartalmat akkor érnénk el (ami agyakorlatban valószínűleg sohasem következik be), ha minden 0és 1 egyformán meglepetésként érne minket. Mielőtt az adatokatszétküldenénk az interneten, rutinszerűen tömörítjük azokat,hogy csökkentsük a redundanciát. [ 109 ]Ezt kívánja a gazdaságosság. Ám az is fontos lehet, hogymaradjon valami redundancia az üzenetben, ami segít a hibákkiszűrésében. Ha hiba csúszik egy olyan üzenetbe, amelybenegyáltalán nincs redundancia, nincs mód arra, hogy utólagkiderítsük, mi is volt az üzenet maga. A számítógépes kódolásgyakran tartalmaz szándékosan redundáns ún. paritásbiteket, sez segít a hibák kiszűrésében. A DNS-nek is vannak különbözőhibajavító eljárásai, amelyek a redundancián alapulnak. Mikormajd a genomokról esik szó, ismét alkalmazni fogom a teljes ésaz aktuálisan használt kapacitás, valamint a valódiinformációtartalom hármas felosztását.Shannon meglátása volt, hogy bármely információt, annaktartalmától, igaz vagy hamis voltától, és a hordozó médiumtólfüggetlenül bitekben lehet mérni, és bármilyen más, információhordozására alkalmas médiumra le lehet fordítani. A nagybiológus, J. B. S. Haldane, arra használta Shannon elméletét,hogy kiszámítsa a dolgozó méhek által a kaptártársaiknakküldött információ mennyiségét, mikor „eltáncolják” azélelemforrás helyét (nagyjából három bitet használnak az irány,és másik hármat a távolság meghatározására). Ugyanezeket amértékegységeket használva nemrég kiszámítottam, hogy 120megabitet kellene felszabadítanom a laptopomon, ha el akarnámtárolni rajta Richard Strauss Also Sprach Zarathustrá jának (a2001: Űrodüsszeia zenéjének) diadalmas nyitóakkordjait, amit azevolúciós tananyaghoz kapcsolódva akartam lejátszani egyikelőadásom alatt. Shannon gazdaságtana lehetővé teszi, hogykiszámítsuk, mennyi modemidőbe kerül, míg könyvem szövegéte-mailen elküldöm egy külföldi kiadónak. Ötven évvel Shannonután az információ, mint mérhető, pénzre vagy energiáraátszámítható árucikk, önálló létet nyert.A DNS a számítógéphez nagyon hasonló módon tárolja azinformációt, és a genom kapacitását, ha akarjuk, meg is tudjukmérni, bitekben. A DNS nem kettes, hanem négyes alapú

számrendszert használ. Míg a számítógépben az információnullákból és egyesekből áll, a DNS egységei T, A, C vagy Glehetnek. Ha azt mondom, hogy a DNS-szekvencia egy adotthelye T-értékű, mennyi információt adok át ezzel? Kezdjük aszámolást a megelőző bizonytalansággal. Hány lehetőség álltnyitva, mielőtt a „T” üzenet megérkezett? Négy. Hány lehetőségmaradt nyitva az után, hogy megérkezett? Egy. Tehát aztgondolhatnánk, hogy négy bitnyi információ ment át, a valóságviszont az, hogy csak kettő. Íme, a magyarázat (feltéve, hogy anégy betű, mint a kártyában a négy szín, egyformán valószínű).Mindig szem előtt kell tartani, hogy Shannon mértékegysége azüzenet közvetítésének leggazdaságosabb módjára vonatkozik.Gondoljuk el, hogy hány igen-nem választ kell ahhoz kapnunk,hogy a kezdeti négy lehetőséget a bizonyosságig szűkítsük, úgy,hogy kérdéseinket a leggazdaságosabb módon tesszük fel. „Akérdéses betű a D előtt áll az ábécében?” [ 110 ] Nem. Alehetőségek ezáltal leszűkültek T-re és G-re, és már csakegyetlen kérdést kell feltennünk, hogy biztosra menjünk. Tehát,ha így mérjük, a DNS minden betűje 2 bit információskapacitással rendelkezik.Azokban az esetekben, amikor a befogadó előzetesbizonytalanságát ki lehet fejezni N számú, azonos valószínűséggelbíró lehetőséggel, az üzenet információtartalma, amely alehetőségeket egyre csökkenti, log 2 N (a 2-nek az a hatványa,melyre ahhoz kell emelni, hogy kiadja az N lehetőséget). Hahúzunk egy kártyát egy franciakártya-pakliból, a kártyamegnevezése log 2 52, vagyis 5,7 bit információtartalmú. Másszavakkal, sokféle találgatós játék alapján 5,7 igen-nem kérdésrelenne szükségünk átlagosan ahhoz, hogy meghatározzuk a lapot,feltéve, hogy a lehető leggazdaságosabb módon tesszük fel akérdéseket. Az első két kérdéssel meghatározhatnánk a színt(piros? kőr?); a fennmaradó három vagy négy egymásrakövetkező kérdés felosztaná a maradékot (Az értéke 7 vagyannál magasabb? stb.); végül elérkeznénk a kiválasztott laphoz.Ha az előzetes bizonytalanság olyan lehetőségekből áll össze,amelyek nem egyenlő valószínűséggel fordulnak elő, Shannonformulája kissé bonyolultabb, súlyozottátlag-formát vesz fel, dealapjaiban továbbra is hasonló. Jut eszembe, Shannonsúlyozottátlag-képlete ugyanaz a képlet, mint amit atizenkilencedik század óta a fizikusok használnak az entrópiameghatározására. Ennek érdekes következményei vannak, deezekről itt nem beszélek. [ 111 ]

Háttérnek ennyi most elég az információs elméletből. Olyanelmélet ez, amely régóta nagyon érdekelt, és az évek soránszámos kutatási munkámban használtam fel az eredményeit.Most azon gondolkodjunk, hogyan lehetne ezt arra használni,hogy megállapítsuk, vajon a genom információtartalmanövekedett-e az evolúció során. Először is, idézzük vissza ateljes információs kapacitás, az aktuálisan használt kapacitás, ésa lehető leggazdaságosabban tárolt valódi információtartalomhármas felosztását. Az emberi genom teljes információskapacitását gigabitekben mérhetjük. A beleinkben élő, jól ismertEscherichia coli baktérium genomjának információs kapacitásátpedig megabitekben. Mi is, mint minden más állat, olyan őstőlszármazunk, amelyet, ha ma is létezne, baktériumkénthatároznánk meg. Tehát ezen ősünk ideje óta, az evolúciómilliárd évei alatt, genomunk információs kapacitása körülbelülhárom nagyságrenddel növekedett (a tíz harmadik hatványáraemelkedett), vagyis megezerszereződött. Ez így egészenelfogadható, és a méltóságérzetünket is kielégíti.De vajon megsérti-e méltóságunkat az a tény, hogy a Trituruseristatus , a tarajos gőte genomjának kapacitását 40 gigabitrebecsüljük, ami egy nagyságrenddel nagyobb, mint az emberé?Nem, mivel minden állat esetében igaz, hogy a genomkapacitásának csak kis részét használja hasznos információtárolására. Nagyon sok a funkció nélküli pszeudogén (lásdkésőbb), és rengeteg ismétlődő értelmetlenség fordul elő, aminagyon hasznos a törvényszéki detektíveknek, de az élősejtekben nem fordítódnak le proteinre. A tarajos gőténeknagyobb „merevlemeze” van, mint nekünk, de mivelmindkettőnk merevlemezének túlnyomó többsége használatlanmarad, nem kell sértve éreznünk magunkat. A tarajos gőtévelrokonságban álló fajoknak sokkal kisebb a genomjuk. Hogy aTeremtő miért játszott ilyen szeszélyes „húzd meg, ereszd meg”játékot a gőték genomjainak méretével, olyan probléma, amin akreacionistáknak kell eltöprengeniük. Evolúciós szempontból aválasz egyszerű. [ 112 ]A genom teljes kapacitása magától értetődően nagyon széleshatárok között mozog az élővilágban, és az evolúció során ezekis minden bizonnyal megváltoztak, feltehetően mindkét irányban.A genetikai anyag elvesztését deléciónak (kitörlődésnek)nevezzük. Új gének különféle megkettőződések útján jönneklétre. Ezt jól illusztrálja a hemoglobin, amely a vérben oxigéntszállító komplex proteinmolekula.

A felnőtt ember hemoglobinja tulajdonképpen négy, globinnaknevezett fehérjelánc kombinációja, amelyek egymáshoz vannakcsomózva. Szekvenciáik részletes vizsgálata megmutatja, hogy anégy globinlánc, bár nagyon hasonló egymáshoz, nem azonos.Kettőt közülük alfa-globinnak hívnak (mindegyik lánc 141aminosavból áll), a másik kettőt béta-globinnak (mindkét láncegyenként 146 aminosavból áll). Az alfa-globinokat kódoló gén a11-es kromoszómán van, a béta-globinokat kódoló pedig a16-oson.Mindkét kromoszómán ott sorakozik a globingének egycsoportja, közöttük elszórva néhány értelmetlen DNS. A 11-eskromoszóma alfa-csoportja hét globingént tartalmaz. Ezekbőlnégy pszeudogén, az alfának olyan verziói, amelyekszekvenciahibák miatt működésképtelenek, és nem fordítódnak lefehérjére. Kettő valódi alfa-globingén, amely a felnőttekben lépműködésbe. Az utolsót zétának hívják, és csak az embriókbanműködik. A felnőtt hemoglobin, mint láttuk, két alfa- és kétbéta-láncot tartalmaz.De ne törődjünk ezzel az összetettséggel! Most jön a csodálatoslényeg. Az alapos, betűről betűre való átvizsgálás azt mutatja,hogy a különböző globingének szó szerint egymás rokonai, mindegy család tagjai. De ezek a távoli unokatestvérek továbbra isegyütt léteznek a genomunkban és minden gerinces állatgenomjában. A teljes organizmust tekintve, minden gerinces is arokonunk. A gerincesek evolúciójának családfája olyan családfa,amely mindnyájunk számára ismerős. Az elágazási pontok afajok kialakulását jelképezik – ahogyan egy faj utódfajokra válikszét. De van egy másik családfa is, amely ugyanezt az időt ölelifel, ennek ágai azonban nem a fajok kialakulását reprezentálják,hanem a gének megduplázódását a genomban.A bennünk lévő úgy tucatnyi globingén annak az ősiglobin-génnek a leszármazottja, amely körülbelül félmilliárd évvelezelőtt egyik ősünkben megduplázódott, és mindkét változata agenomban maradt. Ezentúl két változat létezett tovább, mindenleszármazott állat genomjának különböző részeiben. Az egyikváltozat arra volt hivatott, hogy belőle fejlődjön ki azalfa-csoport (amely genomunkban később a 11-eskromoszómának lett a része), a másikból a béta-csoport lett (a16-os kromoszómában). Ahogy az eonok teltek, továbbiduplikációk (és bizonyára deléciók is) történtek. Úgy 400 millióévvel ezelőtt az ősi alfa-gén ismét megduplázódott, de ezúttal akét kópia egymás közelében, ugyanazon kromoszómán lévő

csoportban maradt. Az egyikből lett a zéta, amelyet az embriókhasználnak, a másiból az alfa-globingén, amelyet a felnőttemberek használnak (más ágak funkció nélküli pszeudogénekethoztak létre, ahogy már említettem). Ugyanez történt a családbéta-ágával is, csak a duplikációk a földtörténeti idők máspillanataiban történtek.Most ismét izgalmas dolog következik. Ha az alfa-csoport és abéta-csoport közti szétválás 500 millió évvel ezelőtt történt,természetes, hogy ez nemcsak az emberi genomban követhetőnyomon – vagyis nemcsak nálunk fordul elő, hogy azalfa-géneket a genom más pontján találjuk, mint a béta-géneket.Ugyanazt a genomon belüli szétválást kell találnunk mindenemlősben, madárban, hüllőben, kétéltűben és csontos halban,mivel az ezekkel közös ősünk 500 millió évnél később élt. Eddigminden vizsgálat azt mutatta, hogy ez a feltevés helyes. Haolyan gerincest szeretnénk találni, amelyben nincs meg a nálunkmegszokott alfa-béta szétválás, leginkább az állkapocs nélkülihalakban reménykedhetünk, amilyen például az orsóhal, mivelezek a legtávolabbi rokonaink a mai gerincesek között. Ezekneka gerinceseknek a többi gerincessel közös őse már olyan régenélt, hogy az megelőzhette az alfa-béta szétválást. És valóban, azállkapocs nélküli halak az egyetlen olyan ismert gerincesek,amelyekben nincs meg az alfa-béta szétválás.A gének genomon belüli megkettőződése a filogenezisben ishasonló folyamatokat indított el, és a fajok megkettőződéséhez(„speciáció”) vezetett. Az előbbi a gének sokféleségének okozója,a speciáció pedig az evolúciós fejlődés sokféleségéért felelős.Egyetlen közös ősből kiindulva az élet csodálatos sokfélesége újfajok leágazásának sorozatával jött létre, amelyek később azélővilág nagy törzseinek kiindulópontjai lettek, ezek azután aFöldet benépesítő több száz millió fajra váltak szét. A szétágazásegy hasonló sorozata, amely ezúttal a genomon belül történt –génduplikációk által –, hozta világra a géncsoportok nagy ésszerteágazó populációját, amelyek a mai genomokat alkotják.A globinok története csak egy a sok közül. Génduplikációk és-deléciók időről időre minden genomban történtek. Ezeknek, ésmás hasonló dolgoknak az okán növekedtek a genomok méreteiaz evolúció során. De ne feledjük a genom teljes kapacitása, ésaz aktuálisan használt kapacitás közti különbséget! Emlékezzünkvissza, hogy nem minden globingént használunk. Néhányközülük, mint például a théta a globingének alfa-csoportjában,pszeudogén, amely felismerhető rokonságban áll az ugyanabban

a genomban lévő működő génekkel, de sohasem fordítódik le aproteinek működő nyelvére. Ami igaz a globinokra, igaz alegtöbb más génre is. A genomok működésképtelenpszeudogénekkel, a működő gének hibás másolataival vannakteleszórva, amelyek semmit sem csinálnak, míg működőképesrokonaik (a szó nem kívánja meg még a halvány idézőjeletsem) ugyanannak a genomnak egy másik helyén teszik adolgukat. Akad aztán sokkal több olyan DNS is, amely még apszeudogén nevet sem érdemli meg. Ezek is duplikációval jötteklétre, de nem a működő gének duplikációjával. Olyanhulladékokból, „tandem ismétlésekből” és más, értelmetlendolgokból állnak, amelyeket a törvényszéki szakértők jól tudnakugyan használni, de a test maga nem veszi hasznát. Akreacionistáknak egyszer végre már komolyan el kellenegondolkodniuk azon, hogy vajon a Teremtő miért szórta tele agenomot értelmetlen pszeudogénekkel, és a DNS limlomszerűtandem ismétléseivel.Meg tudjuk mérni a genom ténylegesen használt részénekinformációs kapacitását? Következtetni mindenesetre tudunk rá.Az emberi genom esetében ez körülbelül két százalék, ami jóvalrosszabb arány, mint a merevlemezem esetében, amelyet azótahasználok, hogy megvásároltam. A tarajos gőténél ez az arányfeltehetően még rosszabb, de nem tudok róla, hogy ezt valakikiszámította volna. Mindenesetre ne ringassuk magunkat abbana soviniszta elképzelésben, hogy az emberi genomban kell lenniea legnagyobb DNS-adatbázisnak, hiszen oly csodálatosakvagyunk. A nagyszerű evolúcióbiológus, George C. Williams,kimutatta, hogy a bonyolult életciklusú állatoknak fejlődésükminden szakaszát kódolniuk kell, de csak egy genomjuk vanahhoz, hogy ezt megtegyék. A pillangó genomjának nemcsak ahernyó létrehozásához szükséges összes információt kelltartalmaznia, hanem a pillangóét is. A birkákban élősködőmájmételynek hat különálló életszakasza van, és mindegyikbenmás körülményekhez kell alkalmazkodnia. Nem kellene tehátzokon vennünk, ha kiderülne, hogy a májmételynek nagyobb agenomja, mint a miénk (ami azért nem így van).Azt se veszítsük szem elől, hogy shannoni értelemben a genomténylegesen használt részének a kapacitása sem egyenlő a valósinformációtartalommal. A valós információtartalom az azinformáció, ami azután is megmarad, hogy a redundanciákattömörítéssel eltüntettük az üzenetből, a Stuffit egy elméletimegfelelőjével. Léteznek olyan vírusok, amelyekről úgy tűnik,

hogy valóban alkalmaznak egy Stuffithez hasonló tömörítésieljárást. Azt a tényt aknázzák ki, hogy az RNS (ezeknél avírusoknál nem DNS az örökítőanyag, ahogy az lenni szokott)kódjait hármas csoportokban, triplettekben olvassák ki. Van egy„keret”, amit végighúznak az RNS-szekvencián, és egyszerremindig három betűt olvasnak el. Nyilvánvaló, hogy normálkörülmények között, ha a keret rossz helyen kezdi az olvasást(mint ahogy az úgynevezett keretleolvasási – frame shift –mutációknál történik), az eredmény teljesen értelmetlen lesz:azok a triplettek, amelyeket olvas, nem azonosak azokkal,amelyek jelentenek is valamit. Ám ezek a nagyszerű vírusokkihasználják a kereteltolásos technikát! Egy üzenet áráért kettőtkapnak, mivel ugyanabba a betűsorozatba egy teljesen másüzenetet is beírnak, amit csak kereteltolással lehet olvasni.Elméletben akár három üzenetet is ráültethetnének egybetűsorozatra, de erre nem ismerek példát.Meg lehet saccolni egy genom teljes információs kapacitását, ésazt is, hogy annak nagyjából hány százaléka hasznos. Ám aztmár sokkal nehezebb megmondani, hogy shannoni értelembenmennyi ebben a valódi információ! A legjobb, amit tehetünk, haelfeledkezünk a genomról, és a termékét nézzük, a „fenotípust”,vagyis az állat vagy növény működő testét magát. 1951-ben J.W. S. Pringle, aki később a professzorom lett Oxfordban, aztjavasolta, hogy a shannoni információs méréstechnikátalkalmazzuk a „komplexitás” meghatározására. Pringle akomplexitást matematikailag akarta kifejezni, bit ekben, de énmár régen megtaláltam ennek a szóbeli megfelelőjét, ami nagysegítségemre van az elképzelés kifejtésében.Van egy intuitív képünk arról, hogy a homár példáulkomplexebb („fejlettebb”, vagy ahogy mások mondanák,„magasabban fejlett”), mint egy másik állat, például a százlábú.De tudunk valamit mérni is annak érdekében, hogymegerősítsük vagy cáfoljuk ezt a meglátást? Anélkül, hogy szószerint is bitekre fordítanánk, hozzávetőlegesen azért meg tudjukbecsülni a két test információtartalmát a következők szerint.Képzeljünk el egy könyvet, amelyben a homár van leírva! Mostképzeljünk el egy másikat, amelyben a százlábút írjuk le,ugyanolyan részletességgel. Osszuk el az egyik könyvbenszereplő szavak számát a másik könyvben szereplő szavakszámával, és máris megkaptuk a homár és a százlábú relatívinformációtartalmát. Fontos dolog, hogy a két könyv azonosrészletességgel kezelje az állatokat. Nyilvánvaló, hogy ha a

százlábút sejttani szinten írjuk le, míg a homárnál csak afontosabb anatómiai részletekre térünk ki, a százlábú lenne anyertes.De ha részrehajlás nélkül végezzük el ezeket a műveleteket,fogadni mernék, hogy a homár könyve vastagabb lenne, mint aszázlábúé. Mindkét állat szelvényekből áll – a testfelépítés olyanmoduljaiból, amelyek alapvetően hasonlítanak egymáshoz és úgyvannak elrendezve, mint a kocsik egy vonatban. A százlábúszelvényei nagyjából azonosak egymással. A homár szelvényei,bár ugyanezt az alaptervet követik (mindegyikben található egyidegdúc, egy pár függelék és így tovább), jobbára különböznek.A százlábú könyvében lenne egy fejezet, amely leírna egytipikus szelvényt, utána az „ismételd meg N-szer” mondatkövetkezne, ahol N a szelvények számát jelenti. A homárkönyvében minden szelvénynek külön fejezetet kellene nyitni. Ezazért nem egészen tisztességes a százlábúval szemben, mert azelső és az utolsó szelvénye más, mint a többi, de fogadnimernék, hogy bárki, aki hajlandó lenne végigcsinálni ezt akísérletet, arra az eredményre jutna, hogy a homár becsültinformációtartalma lényegesen nagyobb, mint a százlábúé.Evolúciós szempontból nem sok értelme van összehasonlítani ahomárt és a százlábút, mivel senki sem gondolja, hogy ahomár a százlábúból fejlődött volna ki. Nyilvánvaló, hogyegyetlen mai állat sem mai állatból lett. Azt viszontelmondhatjuk, hogy minden két mai állatnak létezik az elsőközös őse, amely a geológiai idők valamelyik (elvben)meghatározható pillanatában élt. Szinte minden evolúciósfolyamat a múltban történt, aminek következtében nehéz arészleteket tanulmányozni. De ha lenne egy ősi állatunk, a„könyvek hosszúságának” gondolati módszerét követve abbanazért megállapodhatnánk, hogy mit jelent az a kérdés, hogyvajon az evolúció során növekedett-e az információtartalom vagysem.A válasz a gyakorlatban bonyolult és ellentmondásos, és át-meg átszövik azok az elkeseredett viták, hogy vajon az evolúcióáltalánosságban véve progresszív-e vagy sem. Én azok közétartozom, akik az „igen” egy limitált változatát vallják. Kollégám,Stephen Jay Gould, inkább a „nem” felé hajlik. [ 113 ] Nemhiszem, hogy bárki is tagadná, használjon bármilyen mérésimódszert – a test információtartalmát, a genom teljesinformációs kapacitását, a ténylegesen használt kapacitását vagya genom valódi („Stuffit” módszerrel tömörített)

információtartalmát –, hogy létezik egy nagy általános trend, amia távoli baktériumősünktől kiinduló emberi evolúció során egyáltalános információtartalom-növekedést mutat. Két fontoskérdésben azonban különbözhetnek a vélemények. Az egyik az,hogy vajon minden evolúciós fejlődési menetben, vagy legalábbisazok többségében, fellelhető-e ez a fejlődés (a parazitákevolúciójában például gyakran a testi komplexitás csökkenésénektrendje mutatkozik, mivel a paraziták jobban járnak, haegyszerűbbek). A második, hogy még azokban a fejlődésimenetekben is, amelyekben hosszú távon tisztán megmutatkozikaz általános trend, a hosszú távú folyamatot oly sokvisszafordulás és vissza-visszafordulás töri darabokra, hogy ezaláássa magát a fejlődés gondolatát. Ez nem az a hely, aholmegoldhatnánk ezt az érdekes ellentmondást. Vannak kiválóbiológusok, kiváló érvekkel, mindkét oldalon.Az intelligens szándék által vezérelt evolúció híveinek melleslegkötelező érvénnyel kellene támogatniuk azt a gondolatot, hogyaz evolúció során növekszik az információtartalom. Még akkoris, ha az információ egyenesen az Istentől jön, vagy talán akkormég inkább, szükségszerűen növekednie kell, és a növekedésnekfeltehetően meg kell mutatkoznia a genomban is.A legfontosabb lecke, amit Pringle-től megtanulhatunk, hogy egybiológiai rendszer információtartalmát más néven komplexitásnakis lehet nevezni. Ezért az a kreacionista provokáció, amivel azelején kezdtük, egyenlő azzal az általános kihívással, hogymegmagyarázzuk, az egyszerűbb elődökből kiindulva hogyannövekszik a biológiai komplexitás. Ennek a témának háromkönyvet is szenteltem, és most nem akarom itt megismételniezek tartalmát. Az „információs provokációról” kiderül, hogy nemmás, mint régi barátunk, a „Hogyan tud egy olyan komplexdolog, mint a szem, kifejlődni?” kérdés. Egyszerűen csak divatosmatematikai nyelvezetbe csomagolták – talán hogy elbolondítsákaz ártatlanokat. Vagy az is lehet, hogy akik ezt a kérdéstfelteszik, már jó előre elbolondították magukat, és nem jönnekrá, hogy ez az a bizonyos jó öreg – és már teljes egészébenmegválaszolt – kérdés.Végezetül hadd mutassak egy másik módot annakmeghatározására, hogy vajon a genomok információtartalmanövekszik-e az evolúció során. Az evolúciós történelem nagyseprűjét most hagyjuk el a természetes szelekció aprórészleteinek kedvéért. A természetes szelekció bizonyosnézőpontból nézve nem más, mint a lehetséges alternatívák

széles kezdeti mezejének a ténylegesen választott alternatívákszűkebb mezejére való leszűkítése. A véletlenszerű genetikaihibák (mutációk), a szexuális rekombinációk és a vándorlásokkövetkeztében történő keveredések mind-mind a genetikaivariációk széles lehetőségét, az elérhető alternatívákat kínálják. Amutáció nem növeli a valódi információtartalmat, inkább azellenkezője igaz, mivel shannoni értelemben a mutáció növeli akezdetben fennálló bizonytalanságot. És most jön a természetesszelekció, amely csökkenti a kezdeti bizonytalanságot, ezértshannoni értelemben hozzájárul a gének összességénekinformációihoz. Minden nemzedék esetében a természetesszelekció eltávolítja a legkevésbé sikeres géneket a többi génközül, így a megmaradó génkészlet szűkebb részhalmaz lesz. Aszűkítés nem véletlenszerű, hanem a fejlődés irányába hat,amennyiben a fejlődést darwini módon határozzuk meg, vagyisúgy, hogy fejlődés az, ha jobban megfelelünk a túlélés ésszaporodás követelményeinek. A variációk összességetermészetesen minden nemzedéknél újra megnövekszik, újmutációk és újfajta variációk révén. De így is igaz, hogy atermészetes szelekció leszűkíti a lehetőségek kezdetben szélesebb,a legsikertelenebbeket is tartalmazó mezejét, a szűkebb mezőviszont már csak a sikeresebbeket tartalmazza. Ez analóg azinformáció azon meghatározásával, amivel kezdtük: információaz, amely lehetővé teszi, hogy a kezdeti bizonytalanságot (azösszes lehetőséget) leszűkítsük a későbbi bizonyosságra (az előzőlehetőségekből a „sikeres” kiválasztása révén). Ezen analógiaszerint a természetes szelekció definíció szerint is olyan folyamat,amelyben információt töltünk a következő generáció génjeinekösszességébe.Ha a természetes szelekció információt táplál a génekösszességébe, miről szólnak ezek az információk? Arról, hogyhogyan kell életben maradni. Szigorúan véve arról, hogy mikéntkell túlélni és szaporodni az előző nemzedék idején fennállottkörülmények között. Amennyiben a mai feltételek mások, mint aszülők idejében érvényes feltételek, a szülők genetikai tanácsairosszak lesznek. Extrém esetben a faj akár ki is halhat. Abbanaz esetben, ha a jelen generáció körülményei nem különbözneknagyon a szülők generációjának körülményeitől, a mostanigenerációnak átadott információk hasznosak . Az elődöktőlszármazó információt tekinthetjük úgy, mint a jelenben valótúlélés kézikönyvét: az elődök családi bibliáját arról, hogyhogyan kell ma túlélni. Némi költői szabadsággal azt

mondhatjuk, hogy a természetes szelekció által a maigenomokba táplált információ tulajdonképpen abból az ősikörnyezetből származik, amelyben elődeink éltek.Az ősi generációk által a leszármazottak génkészletébe tápláltinformáció ötlete az egyik témája a Szivárványbontás címűkönyvemnek. Egy egész fejezetet ( Genetikai halottaskönyv )szentelek arra, hogy kifejtsem ezt az elképzelést, így hát nemszeretném ezt itt megismételni, kivéve két dolgot. Az első, hogya faj egészének teljes génkészlete, és nem az egyed genomjaaz, amit joggal tekinthetünk a túlélésről szóló ősi információbefogadójának. Az egyedek genomjai a most létező teljesgénkészlet véletlenszerű mintái, melyet a szexuális rekombinációkevert össze. A második: abban a kivételezett helyzetbenvagyunk, hogy „elcsíphetjük” az információt, ha akarjuk, és úgy„olvashatjuk” egy állat testét, vagy akár a génjeit is, mint az ősivilág kódolt leírásait. Hogy idézzek is a Szivárványbontás ból:

Hát nem megragadó gondolat? Az afrikai pliocén digitálisarchívumai vagyunk, sőt a devonkori tengereké is; a régi időkbölcsességének megannyi járkáló tárháza. Egész életünketeltölthetnénk ennek az ősi könyvtárnak a köteteit bújva, és úgyhalnánk meg, hogy nem tudtunk betelni a csodájával. (KertészBalázs fordítása.)

2.4. A génjeink nem mi vagyunk [ 114 ]Jó lenne már leszámolni a genetikai determinizmus rémképével.Az úgynevezett „homoszexualitás-gén” felfedezése annyiban jóerre, amennyiben el tudjuk érni általa ezt a célt.A tényeket hamar megállapították. A Science [ 115 ] magazinbana National Institute of Health (Bethesda, Maryland) egyikkutatócsoportja a következő sémát vázolta fel. Az átlagosnálnagyobb valószínűséggel fordulnak elő homoszexuális férfiakazok között, akiknek a bátyjuk vagy az öccsük is homoszexuális.Szintén igaz, hogy akkor is az átlagosnál nagyobbvalószínűséggel lesz valaki homoszexuális, ha az anyai nagybácsivagy az anyai unokatestvér homoszexuális; az apai ágnakviszont nincs hatása a nemi orientációra. Ez a felállás rögtönazt a gyanút kelti, hogy a homoszexualitást okozó gének közüllegalább egy az anyai X-kromoszómán van. [ 116 ]A bethesdai kutatócsoport ennél is tovább ment. A moderntechnológia lehetővé tette számukra, hogy közvetlenül a

DNS-ben kutassanak bizonyos jellemzők, marker-szakaszok után.Az egyik szakaszon, amelyet Xq28-nak neveznek, közel azX-kromoszóma csúcsához, öt olyan azonosító markert találtak,amelyek észrevehetően nagyobb arányban fordultak elő ahomoszexuális testvérek esetében. A tények elegáns módonkapcsolódnak egymáshoz, hogy bizonyítsák a férfihomoszexualitás öröklött mivoltát.És akkor, mi van? Most ettől reszketnek a szociológiaialapítványok? Vagy ezért tördelik kezüket aggodalmasan ateológusok, és ettől dörzsölik várakozással a jogászok? Vajonmond valami újat ez a megállapítás a „hibáztathatóságról” vagya „felelősségről”? Tesz-e hozzá valamit is – így vagy úgy –ahhoz a vitához, hogy vajon lehet-e vagy kell-e „gyógyítani” ahomoszexualitást? Vajon büszkébbé vagy kevésbé büszkévé teszia homoszexuálisokat, vagy hajlamukat éppen jobban fogjákszégyellni? A válasz mindegyik kérdésre nem. Ha valaki büszke,az büszke is marad. Aki inkább szégyelli, az továbbra isszégyellni fogja. Semmi sem változik. Hogy ezt jobbankifejthessem, most nem is annyira ezzel az esettel szeretnékfoglalkozni, amit csak azért hoztam fel, hogy egy általánosabbjelenségre mutassak rá a génekkel és a genetikai determinizmusrémével kapcsolatban.A tervrajz és a recept között van egy fontos különbség. [ 117 ]A tervrajz egy leendő végtermék – például egy autó vagy egyház – részletekbe menő, pontról pontra követhető leírása. Atervrajz egyik diagnosztikus tulajdonsága, hogy reverzibilis.Adjunk egy mérnöknek egy autót, és ő meg tudja róla rajzolnia terveit. De adjunk kóstolót a konkurens konyhafőnöknek, ésmégsem sikerül majd rekonstruálnia a receptet. A tervrajzösszetevői és a végtermék alkotórészei között „egy az egyben”megfelelés van. Az autónak ez a kis részlete itt és itt találhatómeg a tervrajzon. A recept esetében nincs ilyen „egy azegyben” megfelelés. Nem tudunk kiválasztani a felfújtban egyolyan darabot, amelyet a recept egyik szava írna le. A receptösszes szava, és az összes hozzávaló szükséges ahhoz, hogylétrejöjjön a felfújt.A gének hol tervrajzként, hol receptként viselkednek, attólfüggően, milyen aspektusból nézzük. De fontos, hogy tudatábanlegyünk a kétféle aspektus különbözőségének. A gének digitális,szöveg jellegű információk, és akkor is megtartják konkrét,szövegszerű egységüket, ha a generációk során megváltoznak akörülöttük lévő társaik. A kromoszómák – a gének hosszú

láncai – formálisan is olyanok, mint a hosszú számítógépesadathordozó szalagok. Mikor egy sejt elolvassa a genetikai szalagegy részét, az első dolog, ami történik, hogy a rajta lévőinformációt lefordítja az egyik kódból a másikba: a DNS-kódbólegy másik kódba, ami majd a fehérjemolekulák pontosfelépítését diktálja. Idáig a gén úgy viselkedik, mint egy tervrajz.Az „egy az egyben” megfelelés tényleg jelen van a DNS bitjeiés a fehérje bitjei között, és ez tényleg pontosan meghatározott.A folyamat következő szakasza – a test és a pszichológiaihajlamok kifejlődése – az, amikor a dolgok kezdenekbonyolultabbá és receptszerűbbé válni. Ritka az „egy az egyben”megfelelés az egyes gének és a test bizonyos részei között.Viszont a gének és az embrionális fejlődés folyamatainaksebességei között van megfelelés. Ennek a testre és aviselkedésre gyakorolt hatása azonban sokféle és szerteágazólehet.A recept elég jó metafora, de mondok egy még jobbat:képzeljük el, hogy a test olyan lepedő, amely 100 000összecsavarodott, egymásba gabalyodott gumiszálon lóg aplafonról. A lepedő – a test – formáját az összes gumiszálbanlévő feszültség összessége határozza meg. Egyes gumiszálakgéneknek felelnek meg, míg mások különféle környezetitényezőknek. Egy adott gén megváltozása egy adott gumiszálrövidülésének vagy megnyúlásának felel meg. Ám a szálakindirekt módon, számtalan csavarodáson és csomópontonkeresztül kapcsolódnak a lepedőhöz, a többi gumiszálzűrzavarában. Ha elvágunk vagy meghúzunk egy szalagot, afeszültségek megváltoznak, és e változásnak a lepedő formájáragyakorolt hatása összetett, és nehezen megjósolható lesz.Ugyanígy, egy bizonyos gén megléte nem biztos, hogycsalhatatlanul jelzi, az illető homoszexuális lesz. Sokkalvalószínűbb, hogy a következmény csak statisztikailagkimutatható. A gének testre gyakorolt hatása hasonlít acigarettafüst tüdőre gyakorolt hatására. Ha valaki erősendohányzik, megnöveli annak esélyét, hogy tüdőrákot kap. De aznem igaz, hogy bizonyosan tüdőrákot fog kapni. Mint ahogy azsem igaz, hogy a dohányzásról való leszokás biztosan megvéd atüdőráktól. Statisztikai világban élünk.Képzeljük el a következő újságcímet: „A tudósok felfedezték,hogy a homoszexualitást okozza valami!” Ez nyilvánvalóan nemlenne újsághír, csak egyszerű közhely. Mindent okoz valami. Haazt mondjuk, hogy a homoszexualitást gének okozzák, az már

érdekesebb dolog, és megvan az az esztétikai erénye is, hogyzavarba hozza a politikailag elkötelezett üresfejű alakokat, de ahomoszexualitás visszavonhatatlanságáról ez sem mond többet,mint az iménti triviális újságcím.Egyes genetikai okokat nehéz a visszájára fordítani. Másokatkönnyű. Vannak környezeti tényezők, amelyeket könnyűmegváltoztatni. Másokat nehéz. Gondoljunk csak arra, milyenfontos számunkra a gyerekkor: egy felnőtt bevándorló egészéletében idegen marad. Ez sokkal meghatározóbb dolog, mintsok genetikai adottság. Érdekes lenne tudni, hogy egy bizonyoskörnyezeti hatásnak – például az apácák vallásos dresszúrájának– kitett gyerek milyen statisztikai valószínűséggel képesmegszabadulni később annak hatásaitól. Éppilyen érdekes lennetudni, hogy az a férfi, akinek az X-kromoszómájában az Xq28helyen egy bizonyos gén van, milyen valószínűséggel lesz végülhomoszexuális. Annak puszta megállapítása, hogy ahomoszexualitásnak van egy génje, szinte teljesen nyitva hagyjaezt a kérdést. A gének nem egyedül határozzák meg adolgokat.Ha tehát utáljuk a homoszexuálisokat, vagy szeretjük őket, habe akarjuk zárni, vagy meg akarjuk gyógyítani őket, olyanokokat kell találnunk, amelyeknek semmi köze sincs a génekhez.

2.5. A Moore-törvény gyermeke [ 118 ]A nagy emberek, akik messzire jutottak, néha azzalszórakoztatják magukat, hogy túl messzire mennek. PeterMedawar tudta, mit tesz, amikor a következőket írta James D.Watson: A kettős spirál című könyvéről szóló recenziójában:

Egyszerűen nem érdemes azokkal a korlátolt emberekkelvitatkozni, akik nem ismerik fel, hogy a felfedezések ezenösszessége [a molekuláris genetika] a huszadik századlegnagyszerűbb tudományos eredménye.

Medawar, csakúgy, mint az ismertetett könyv szerzője, könnyenigazolhatná szókimondó arroganciáját, de attól persze még nemfeltétlenül korlátolt valaki, ha más véleményen van, mint ő. Mertmi van azzal a korábbi angol-amerikai felfedezéssorozattal, amitmodern neodarwinista szintézisként szoktak emlegetni? Afizikusok nyugodtan hivatkozhatnának a relativitáselméletre vagya kvantummechanikára, a csillagászok pedig a táguló

világegyetemre. Hogy mi is a „legnagyszerűbb”, azt nehéz lenneeldönteni, ám az kétségtelen tény, hogy a molekuláris genetikaforradalma az egyik legnagyszerűbb tudományos teljesítmény ahuszadik században – és egyúttal az emberi faj történetében.Hová fogjuk ezt eljuttatni – vagy hová vezet ez minket – akövetkező ötven évben? Talán fél évszázad múlva a történelemúgy ítéli majd, hogy Medawar közelebb járt az igazsághoz, mintkortársai – vagy akár ő maga – gondolták volna?Ha megkérnének, hogy foglaljam össze a molekuláris genetikátegyetlen szóban, a „digitális” szót választanám. Mendel genetikájadigitális abban az értelemben, hogy az öröklődés során akiválasztódott gének összessége egymástól független részekből állössze. De a gének belső szerkezete akkor még ismeretlen volt,és nyugodtan lehettek volna ezek folyamatosan változóminőségű, erősségű és sajátosságú anyagok is, melyekszétválaszthatatlanul összefonódnak a hatásaikkal. Watson ésCrick genetikája viszont tetőtől talpig digitális, és gerince, akettős spirál is az. A genom méretét éppúgy gigabájtokbanmérhetjük, mint a merevlemezekét. A mai genetika tisztainformációtechnológia. Pontosan ezért lehetséges, hogy egyfagyállóságról gondoskodó gént át lehet másolni egy sarkkörihalból és be lehet illeszteni egy paradicsomba. [ 119 ]A Watson és Crick által indított robbanás, ahogy az egy jórobbanáshoz illik, fél évszázada, híres publikációjuk megjelenéseóta, exponenciálisan terjed. Ezt egészen komolyan gondolom, ésegy olyan analógiával fogom alátámasztani, amelyben mamindenki egyetért: az információtechnológia robbanásával. Mooretörvénye kimondja, hogy a számítógépek teljesítménye mindentizennyolc hónapban megkétszereződik. Ennek nincs elméletialapja, csupán empirikus törvény, bár Nathan Myhrvold egyszellemes, önmagára hivatkozó megoldást kínál: „Nathantörvénye” szerint a szoftverek Moore törvényénél is gyorsabbanfejlődnek, és ezért érvényes a gépekre Moore törvénye. Bármiis legyen az ok, vagy az okok komplex összessége, Mooretörvénye majdnem ötven év óta beválik. Sok elemző szerint akövetkező ötven évben is működni fog, aminek elképesztőhatása lesz az emberiségre – de ez nem ennek az esszének atémája.Inkább nézzük azt, hogy működik-e valami Moore törvényéhezhasonló a DNS-információtechnológiában? A legjobban eztgazdasági eszközökkel lehetne lemérni, mivel a pénz jól összegziaz emberi és a technikai ráfordításokat. Az évek múltán hogyan

alakul az a DNS-mennyiség, amelynek a szekvenciáját egy adottösszegért meg lehet határozni? Exponenciálisan növekszik-e, ésha igen, mi a megduplázódás ideje? Itt kell megjegyezni (és ezegy másik bizonyítéka annak, hogy a DNS-tudomány azinformációtechnológia egy ága), teljesen mindegy, hogy a DNSmilyen állatból vagy növényből származik. A szekvenciákmegállapításának technikája és a költségei is ugyanazok. Hacsaknem olvassuk el magát a szöveget, nem lehet megállapítani,hogy a DNS emberből, gombából vagy mikrobából származik-e.Bár a gazdasági mérés módszerét választottam, nem tudtam,hogyan lehetne a költségeket a gyakorlatban megállapítani.Szerencsére jó érzékkel egy kollégámhoz, az Oxford Universitygenetikusprofesszorához, Jonathan Hodgkinhoz fordultam. Nagyörömmel tudtam meg, hogy ő is ugyanezt a kérdést feszegette,mert régi iskolájában előadást készült erről tartani. Volt olyankedves, és átküldte nekem a bázispáronkénti (vagyis„betűnkénti”) becsült költségeket, fontsterlingben. 1965-benbetűnként körülbelül 1000 fontba került a baktériumokból vett5S riboszóma RNS-szekvenciájának megállapítása (ez ugyannem DNS, de az RNS bázissorendje meghatározásának költségeiis hasonlóak). 1975-ben a phi-X174 vírus [ 120 ]DNS-szekvenciájának megállapítása 10 fontba került betűnként.Hodgkin nem talált jó példát 1985-ből, de 1995-ben a költség 1font volt betűnként, mikor a Caenorhabditis elegans , egy aprófonálféreg DNS-ének szekvenciáját állapították meg, amelybe amolekuláris biológusok annyira beleszerettek (joggal), hogy „a”fonálféregnek, sőt, „a” féregnek hívják. [ 121 ] Mire a HumánGenom Projekt 2000 körül a csúcspontjára ért, a szekvenciamegállapításának költsége 0,1 font volt betűnként. A pozitívtrend bemutatása érdekében a számokat megfordítottam, hogyazt a DNS-mennyiséget ábrázoljam, amelynek szekvenciáját 1000fontért lehet megállapítani, az inflációval korrigálva. Azeredményként kapott kilobázispárokat logaritmikus skáláraszerkesztettem, ami nagyon kényelmes dolog, mivel azexponenciális növekedés ilyenkor egyenes vonalat ad. (Lásd agrafikont.)

Külön hangsúlyozni kell, amit Hodgkin professzor is kiemelt,hogy a négy adatpont csak amolyan újságszélen elvégzettszámítás eredménye. Mindazonáltal meggyőzően egyenes vonalbarendeződnek, ami azt mutatja, hogy a DNS-szekvenciákmegállapításának képessége exponenciálisan növekszik. Aduplázódás (vagyis a költségek feleződésének) ideje huszonhéthónap, amit már össze lehet vetni Moore törvényének tizennyolchónapjával. Amennyiben a DNS-szekvenciák megállapítása aszámítógépek teljesítményén múlik (ez elég nagymértékben ígyvan), az új, most megtalált törvény erősen kapcsolódik Mooretörvényéhez, és ez az oka annak, hogy tréfásan „aMoore-törvény gyermekének” neveztem el.Azt semmiképpen sem lehet várni, hogy a technológiai fejlődésexponenciális mértékben fog folytatódni. Erre ugyan nemvégeztem számításokat, de nagyon meg lennék lepve, hamondjuk a repülőgépek sebessége, a felhőkarcolók magasságavagy az egységnyi üzemanyaggal megtehető kilométerek számatovábbra is exponenciálisan növekedne. Az adott időnként valómegduplázódás helyett, azt hiszem, a fejlődést inkább a számtani

összeadással lehet majd jellemezni. A néhai Christopher Evansmár Moore törvényének felbukkanása idején, 1979-ben is eztírta:

A mai autók sok dologban különböznek a háború utániautóktól... De mi lett volna, ha az autóipar is éppolyan gyorsanfejlődött volna, mint a számítógépipar, és ugyanannyi ideig?Mennyivel lennének olcsóbbak és hatékonyabbak a maimodellek?... Eszerint egy Rolls-Royce-ot ma 1,35 fontértvehetnénk meg, egyetlen gallon benzinnel hárommillió mérföldettudna megtenni, és olyan teljesítménye lenne, ami a QueenElizabeth II meghajtásához is elég lenne. És ha aminiatürizálásra törekednénk, egy gombostűfejen fél tucat iselférne ezekből.

Úgy láttam, hogy az űr felfedezése is az autókhoz hasonlómérsékelt additív fejlődést mutat. Ekkor eszembe jutott egynagyon érdekes spekuláció, amit Arthur C. Clarke említett,akinek jövőbe látó képességét nem szabad lebecsülni. Képzeljünkel egy jövőbeni űrhajót, amely egy távoli csillag felé tart. Mégha a mai tudásunk szerint elérhető legnagyobb sebességgelutazik is, akkor is évszázadokba tellene, míg elérné távoli célját.De még mielőtt az út feléhez érne, lehagyná egy sokkalgyorsabb hajó, a legutolsó évszázad fejlődésének eredménye. Ígyazt mondhatnánk, hogy az első hajót nem is volt érdemesmegépíteni. Ugyanezzel az érveléssel a második hajót semérdemes megépíteni, mert a legénység tagjai már csak azükunokáiknak integethetnének, amint azok elhúznak mellettük aharmadik űrhajón. És így tovább. A paradoxon megoldásánakegyik módja, ha rámutatunk, hogy a későbbi űrhajóklétrehozását lehetővé tevő technológia nem fejlődött volna ki akorábbi, lassabb hajó létrehozása érdekében végzett kutatások ésfejlesztések nélkül. Ugyanez a válasz azoknak is, akik azzalérvelnek, hogy ha csak most kezdenénk a Humán GenomProjektet, az eredeti projekt idejének tört része alattbefejezhetnénk, vagyis az egész vállalkozást el kellett volnanéhány évvel halasztani.Ha négy adatpontunk bevallottan elnagyolt számításokra alapul,a 2050-ig tartó extrapoláció még inkább feltételes. De Mooretörvényének analógiájára, és főleg akkor, ha Moore törvényénekgyermeke örökölt is valamit az apjától, az egyenes vonal azértvalószínűleg megalapozott előrejelzést mutat. Nézzük meglegalább, hogy hova vezetne ez minket. Eszerint 2050-ben egyember komplett genomjának szekvenciáját mai értéken 100fontért tudnánk megállapítani. „A” Humán Genom Projekthelyett minden ember megengedhetné magának, hogy saját

projektje legyen. A populációgenetikusoknak minden adatrendelkezésükre állna az emberi diverzitással kapcsolatban.Lehetővé válna, hogy a Föld bármely két embere közöttkimutassuk a rokonsági fokot. A történészek legvadabb álmai ismegvalósulnának. A gének földrajzi eloszlását vizsgálvarekonstruálhatnák a századok nagy migrációit és invázióit,követhetnék a viking hajók útját, a géntérképek segítségévelmegrajzolhatnák az amerikai törzsek vándorlásainak útvonalátAlaszkától a Tűzföldig, és követhetnék a szászok mozgásátBritannia-szerte. Dokumentálhatnák a zsidó diaszpórákat, és mégaz olyan fosztogató hadurak leszármazottait is megnevezhetnék,mint amilyen Dzsingisz kán volt. [ 122 ]A tüdőröntgen ma megmutatja, hogy van-e tüdőrákunk vagytébécénk. 2050-ben egy tüdőröntgen áráért minden génünketteljes részletességgel megismerhetjük. Az orvos nem egyátlagember számára hatásos gyógymódot fog javasolni, hanemolyat, ami pontosan a mi genomunkhoz igazodik. Ezkétségtelenül jó dolog, de a személyes genetikai aktánk azt isijesztő pontossággal meg fogja mondani, hogy mikor halunkmeg természetes halállal. Akarunk ilyen tudást? Még akkor is,ha mi igen, vajon akarjuk-e, hogy a biztosítótársaságok, azapasági keresetekkel foglalkozó jogászok és a kormányok iselolvassák DNS-könyvünket? Még a legtökéletesebbdemokráciában sem örül mindenki az ilyen kilátásoknak.Alaposan át kell gondolni, hogy egy jövőbeni Hitler hogyantudná az ilyen tudást kihasználni.Bármilyen nyomatékosak is legyenek ezek az aggályok, ebben azesszében nem foglalkozom velük. Visszavonulokelefántcsonttornyomba, a tudomány bástyái mögé. Ha egyemberi genom szekvenciájának megállapítása 100 fontba fogkerülni, bármely más emlős esetében is ugyanez lesz az ár,hiszen gigabázispárokban mérve a genom mérete hasonló, sőtigaz ez az összes gerincesre is. Még ha azt is feltételezzük,hogy a Moore-törvény gyermeke már 2050 előtt kifullad, mintahogy ezt sokan hiszik, még mindig nagy valószínűséggelállíthatjuk, hogy addigra gazdaságilag megengedhetjükmagunknak, hogy évente több száz faj genomját megállapítsuk.Az, hogy rengeteg információt tudunk gyűjteni, egy dolog. Demit kezdünk majd vele? Hogyan emésztjük meg, hogyanrendszerezzük, hogyan használjuk ezeket?Az egyik viszonylag szerény cél az lehet, hogy teljesen ésvéglegesen megismerjük a filogenetikus fát. Az életnek csupán

egyetlen fája van, ami a végbement evolúciós elágazásokmegismételhetetlen folyamatát ábrázolja. Ez létezik. Elvbenmegismerhető. Ma még nem ismerjük, de 2050-re már ismernifogjuk – vagy ha nem, akkor a legvégső gallyacskák fogtak kirajtunk, pusztán a fajok nagy száma miatt. (Robert Maykollégám mutatott rá, hogy jelenleg a fajok számának még anagyságrendjét sem tudjuk pontosan meghatározni, sőt akár kétnagyságrendnyi bizonytalanság is elképzelhető.)Kutatási asszisztensem, Yan Wong azt mondja, hogy 2050-bena természetbúvárok és az ökológusok egy kisebb útirendszertani készletet visznek majd magukkal, ami feleslegesséteszi, hogy a különféle fajokat a múzeumi szakértőkhöz küldjékbe meghatározásra. Egy hordozható számítógéphez kapcsoltapró szondával megvizsgálják a fát, mezei egeret vagy szöcskét.A számítógép perceken belül átrágja magát a DNS néhánykulcsfontosságú szegmensén, majd kiköpi a faj nevét és mindenolyan adatot, ami ezzel a fajjal kapcsolatban az adatbázisábanvan.A DNS-rendszertan már eddig is meglepetésekkel szolgált.Tradicionális állattanos gondolkodásom szinte elviselhetetlennektartja azt a gondolatot, hogy a vízilovak közelebb állnak abálnákhoz, mint a disznókhoz. Ez még ma is kérdéses. Devégül választ kapunk, így vagy úgy, a Víziló Genom Projekt, aDisznó Genom Projekt és a Bálna Genom Projekt segítségével(hacsak japán barátaink meg nem eszik addigra az összesbálnát). A rendszertani kérdések tisztázásához tulajdonképpennem is szükséges, hogy az egész genomot meghatározzuk.Az egésznek lesz egy mellékes eredménye is, amely talán azEgyesült Államokban lesz a legfontosabb, tudniillik, hogy az életfájának ismeretében még kevésbé lehet kételkedni az evolúciótényében. Az ősmaradványok összehasonlítása ebből aszempontból irreleváns lesz, mivel a jelenleg élő fajok lehetőlegszélesebb körű vizsgálatával gének százait fogják találni,melyek egymást erősítve, az egyetlen valódi életfáról szólóbeszámolót igazolják.Lassan már közhellyé válik, de mégis muszáj elmondanom,hogy egy állat génjeinek ismerete nem azt jelenti, hogy ismerjükmagát az állatot. Sydney Brennert követve (akiről mindenkimásnál többen gondolják, hogy ideje lenne Nobel-díjat kapnia [123 ] ) én is úgy látom, hogy három, egyre bonyolultabblépésben lehet egy állatot a genomjából „kiszámítani”. Az elsőlépés nehéz volt, de már teljesen megoldották. Ez abból áll,

hogy a gén nukleotidszekvenciájából meg kell határozni afehérje aminosav-szekvenciáját. A második lépés, hogyaminosavainak egydimenziós sorozatából ki kell számítani afehérje háromdimenziós, térbeli mintázatát. A fizikusok aztmondják, hogy ez elvben lehetséges, de nagyon nehéz dolog, ésvalószínűleg gyorsabb lenne hagyni, hogy a fehérje felépüljön, ésaztán megvizsgálni. A harmadik lépés, hogy génjeiből, ésezeknek a környezettel való viszonyából – ahol a környezetfőként más géneket jelent – kiszámítsuk a fejlődő embriót. Eza legnehezebb lépés, de az embriológia tudománya(különösképpen a Hox és a hasonló gének működése terén)olyan mértékben fejlődik, hogy 2050-re ez a kérdés márvalószínűleg megoldódik. Más szavakkal, úgy hiszem, hogy ha2050-ben az embriológusok betáplálják egy ismeretlen állatgénjeit a számítógépbe, a gép olyan embrionális fejlődést fogszimulálni, amely végül elvezet a kifejlett állat megjelenítéséig. Ezönmagában nem különösebben hasznos dolog, mivel egy valódiembrió mindig olcsóbb, mint a számítógépes megfelelője. De ezlesz a módja annak, hogy megbizonyosodjunk tudásunkteljességéről. A technológia részleges alkalmazásai viszonthasznosak lehetnek. Például lehet, hogy a detektívek egyvérfoltból meg tudják majd állapítani a gyanúsított számítógépesképét vagy – mivel a gének nem változnak a korral – azarcok csecsemőkortól halálig tartó sorozatát.Azt is gondolom, hogy 2050-re megvalósul álmom, a Genetikaihalottaskönyv. A darwini gondolatból következik, hogy a fajokgénjeinek tartalmazniuk kell a múlt környezetének egyfajtaleírását, amelyben ezek a gének éltek. A fajok génkészlete az agyurma, amit a természetes szelekció formált. Ahogy aSzivárványbontásban írtam:

Mint a homokfalak, melyeket fantasztikus formákba faragott asivatagi szél, mint a sziklák, amelyeket az óceán hullámaiformálnak, a teve-DNS-t az ősi sivatagokban és a még ősibbtengerekben fennmaradás formázta úgy, hogy megalkossa amodern tevét. A teve-DNS a teveősök változó világairól beszél –bárcsak értenénk! Ha tudnánk olvasni ezen a nyelven, a tonhalés a tengeri csillag DNS-e írásba foglalt „tenger” lenne. Avakondok és a földigiliszta DNS-e „föld alattit” jelentene...(Kertész Balázs fordítása.)

Hiszem, hogy 2050-re már olvasni tudjuk ezt a nyelvet. Egy

ismeretlen állat genomját betápláljuk a számítógépbe, és aznemcsak az állat formáját fogja rekonstruálni, de azt a világotis, amelyben az állat ősei (melyeket a természet a túlélésreválasztott ki) éltek, beleértve ragadozóikat vagy prédaállataikat,parazitáikat vagy gazdaállataikat, fészkelőhelyüket, sőt mégreményeiket és félelmeiket is.És mi van az ősök közvetlenebb rekonstrukciójával, JurassicPark módra? Sajnos nem valószínű, hogy egy borostyánbanromlatlan állapotú DNS-t találnánk, és ezeket a Moore-törvényfiai vagy akár unokái sem hozhatják vissza. De a túlélő DNS-ekhatalmas adatbankját felhasználva – ami már 2050 előtt arendelkezésünkre fog állni – talán erre is lesz lehetőség, amirőlma még persze álmodni sem merünk. A Csimpánz GenomProjekt már beindult, és a Moore-törvény gyermekének hála, aHumán Genom Projekt idejének töredéke alatt be fog fejeződni.Sydney Brenner saját millenniumi kristálygömbnézésének [ 124 ]a végén mellékes megjegyzésként a következő hajmeresztőötletet vetette fel. Ha már pontosan ismerjük a csimpánzgenomját, lehetővé válik, hogy kifinomult, intelligens biológiaimódszerekkel összehasonlítsuk azt az ember genomjával (aDNS-betük a kettőben csak igen kis százalékban különböznek),és rekonstruáljuk a közös ős genomját. Ez az állat, azúgynevezett „hiányzó láncszem”, 3-5 millió évvel ezelőtt éltAfrikában. Ha Brenner nagy ugrását elfogadjuk, ez arracsábítana minket, hogy érvelését mindenre kiterjesszük, és énnem tudnék ellenállni egy ilyen csábításnak. Ha már a HiányzóLáncszem Genom Projekt (HLGP) is befejeződött, a következőlépés az lenne, hogy a Hiányzó Láncszem genomját bázisrólbázisra összehasonlítsuk az ember genomjával. Kiválogatva akülönbségeket (ugyanolyan embriológiailag átgondolt módon, mintaz előbb), meg kell kapnunk az Australopithecus általánosítottmegközelítését, annak a nemzetségét, amelynek Lucy vált azemblematikus reprezentánsává. Mire az LGP (a Lucy GenomProjekt) befejeződik, az embriológia minden valószínűség szerintmár olyan fejlett lesz, hogy a rekonstruált genomot be lehetilleszteni egy emberi petesejtbe, és azt be lehet ültetni egy nőbe:az új Lucy hamarosan világra jöhetne. Ez kétségtelenül etikaiaggodalmakat vetne fel.Bár én is aggódnék a rekonstruált Australopithecus egyedszemélyes boldogsága miatt (ez legalább egy koherens etikaikérdés, ellentétben azzal az ostoba aggodalommal, hogy valaki„Istent játszik”), a kísérlet pozitív etikai és tudományos hasznát

is látnám. Jelenleg még jól elvagyunk vérlázító fajisovinizmusunkkal, mivel a köztünk és a csimpánzok köztiátmeneti fajok már mind kihaltak. Az Emberszabású MajmokProjekthez készített írásomban rámutattam, hogy az ilyenkihalás véletlenszerű mivolta bőven elég ahhoz, hogy leromboljaazt az abszolutisztikus értékrendszert, amely az emberi életetminden élet fölé helyezi. Az abortuszról vagy az őssejtkutatásrólszóló vitákban a „pro life” érvek mindig az emberi életszentségéről szólnak, minden komolyabb megokolás nélkül. Haegy élő, lélegző Lucy lenne köztünk, az örökre megváltoztatná amorálról és a politikáról vallott öntelt, emberközpontúnézeteinket. Vajon embernek kell-e Lucyt tekintenünk? A kérdésabszurditása nyilvánvaló, mint ahogy az is az, hogy a dél-afrikaibíróságok azt próbálták eldönteni, hogy vajon egy adott ember„fehérnek minősül-e vagy sem”. Lucy rekonstrukciója azt ismagával hozná, hogy az ilyen abszurditások napvilágrakerülnének.Míg az erkölcstanítók, a moralisták és a teológusok (attól tartok,2050-ben is lesznek még teológusok) tovább szörnyülködnéneka Lucy Projekt miatt, a biológusok viszonylagos büntetlenséggelvájhatnák fogukat egy még nagyobb falatba: a DinoszauruszProjektbe. Például hozzásegíthetnék a madarakat, hogy 60 millióév után nekik is újra kinőjenek a fogaik.A mai madarak a dinoszauruszok leszármazottai (vagy olyanősökéi, amelyeket boldogan neveznénk dinoszauruszoknak, harendes dinoszauruszhoz illő módon már nem haltak volna ki).A mai madarak genomjainak és más, ma élő ősgyíkszerű hüllők– például a krokodilok – genomjainak összehasonlításávallehetővé válna, hogy 2050-re rekonstruáljuk a dinoszaurusz egyáltalános változatát. Reményeket kelt, hogy kísérleti körülményekközött már ma is elő lehet idézni, hogy a csirke csőrébenmegjelenjenek a fogcsírák (és a kígyókat lábak növesztésérelehet késztetni), ami azt mutatja, hogy az ősi genetikaiképességek még mindig megvannak. Ha a Dinoszaurusz GenomProjekt sikeres lesz, a genomot beültethetjük egy strucctojásba,és hamarosan kikelhet egy élő, lélegző, szörnyűséges gyík . AJurassic Parkot illetően mindazonáltal én csak azért aggódom,nem élek elég soká ahhoz, hogy ezt meglássam. Mint ahogy azsem valószínű, hogy rövid karomat az új Lucy hosszú karjafelé kinyújtva, könnyes szemmel megrázhatom a kezét.

3. A MEGFERTŐZÖTT GONDOLAT

Mint tudományos kérdés, már régóta nagyon érdekel, mintemberi jelenség, régóta taszít az az elképzelés, hogy az önmagátmásoló információ fertőző betegségként emberről emberre terjed,a számítógépvírusokhoz hasonlóan. Függetlenül attól, hogy mém[ 125 ] -nek nevezzük-e ezeket a gondolatvírusokat vagy sem, azelképzelést érdemes komolyan megfontolni. Ha elutasítjuk, ezt jóokkal kell tennünk. Susan Blackmore egyike azoknak, akinagyon alaposan foglalkozott ezzel a témával, The MemeMachine – magyarul: A mémgépezet (Magyar Könyvklub,Budapest, 2001) – című nagyszerű könyvében. Ennek arésznek az első fejezete, A kínai dzsunka és az orosz posta(3.1), a Susan Blackmore könyvéhez írt előszavam rövidítettváltozata. Kihasználtam a lehetőséget, hogy újragondoljam amémek dolgát, és úgy találtam, hogy érdeklődésem semmit semcsökkent irántuk 1976 óta. Azokat a részeket, amelyekspecifikusan a könyvre vonatkoznak, kihagytam, nem azért, mertmár nem vállalom (mert vállalom), hanem azért, mert egy ilyenválogatáshoz túlságosan specifikusak.1976 óta úgy hiszem, hogy a mémek és mémkomplexek (vagymemeplexek) legjobb példái a vallások. Az elme vírusai ban(3.2) ezt a témát fejtettem ki, és a vallásokat, a számítógépesvírusok mintájára, mint a gondolkodás parazitáit mutattam be.Ez először egy olyan könyvben jelent meg, amelybe DanielDennett tudományfilozófus gondolataira reagáló írásokatgyűjtöttek össze, akit a tudósok azért kedvelnek, mert veszi afáradságot, és elolvassa a tudományos munkákat.Témaválasztásom Dennett termékeny gondolatainak elismerésevolt, mivel ő fejlesztette tovább a mém-koncepciót aConsciousness Explained (A tudat magyarázata) és a Darwinveszélyes ideája ( Darwin's Dangerous Idea ) című írásaiban. [126 ]Néha lenézőnek, sőt, ellenségesnek tartanak azért, mert a vallásta gondolkodás vírusának tartom, joggal. Gyakran kérdezik, hogymiért gyűlölöm annyira a „szervezett vallásokat”. Az elsőválaszom erre az, hogy a nem szervezett vallásokkal szembensem vagyok kifejezetten barátságos. Mint olyan ember, akiszereti az igazságot, gyanúsnak tartom az olyan hiedelmeket,amelyeket nem támasztanak alá tények: a tündéreket, azunikornisokat, a farkasembereket, az elképzelhető és cáfolhatatlan

hitek végtelen sorát, melyet a Bertrand Russell által kitalált, aNap körül keringő porcelán teáskannával lehetne a legjobbanösszefoglalni (lásd A nagy konvergencia , 191. o.). Hogy aszervezett vallásokkal szemben nyílt rosszindulattal viseltetem,annak az az oka, hogy Russell teáskannájába vetett hittelellentétben a vallás erőteljes és befolyásos, ráadásuladómentességet is élvez, és a gyerekeknek olyan fiatal korbanadják át, amikor még nem tudnak ellene védekezni. [ 127 ] Agyerekeket nem kényszerítik arra, hogy legfogékonyabb éveikbenteáskannákról szóló holdkóros könyveket memorizáljanak. Azállami iskolák nem zárják ki azokat a diákokat, akiknek a szüleinem a megfelelő formájú teáskannát részesítik előnyben. Ateáskannahívők nem kövezik halálra a teáskanna-tagadókat, ateáskanna-hitehagyottakat, a teáskanna-eretnekeket és ateáskanna-káromlókat. Az anyák nem tanácsolják el fiukat azolyan lányokkal való házasságtól, akiknek szülei nem egy, hanemhárom teáskannában hisznek. Azok, akik először a tejet töltik acsészébe, nem törik össze azoknak a térdkalácsát, akik a teát.A fennmaradó rész a vallásról szól, de nem a vírusanalógiamentén – bár ez mindig a fejemben van, mikor a vallásrólgondolkodom. [ 128 ] A nagy konvergencia (3.3) azt a divatosállítást tárgyalja és utasítja el, hogy az egymástól szétválasztotttudomány és vallás ismét egyesülni fog. A Dolly és a fafejűek(3.4) azt a tendenciát kritizálja, hogy rendes, liberálistársadalmakban is – és különösen a mi közmédiánkban – avallásosok szószólói kivételezett helyzetben vannak, és aszemélyüknek kijárónál jóval nagyobb tisztelet övezi őket. Ez egyáltalános panasz, de az írás létrejöttét Dolly, a karizmatikusbirka váltotta ki. A teológusoknak, mint minden embernek,természetesen joguk van véleményt formálni az ilyen ügyekrőlis. Ami ellen tiltakozom, az az a megkérdőjelezhetetlen,automatikus feltevés, hogy egy véleménynek pusztán azért kellkivételes lehetőségeket biztosítani, mert a vallásból ered.Az automatikus tisztelet elleni támadást folytatom a következőesszében is, melynek címe Ideje felébredni! (3.5). Eztközvetlenül a 2001. szeptember 11-i, New Yorkban elkövetettvallásos rémtett után írtam, ezért a hangneme élesebb, mintamit általában használok. Ha most újraírnám, valószínűlegletompítanám, de ez olyan időszak volt, amelyben az emberekkivételes szenvedéllyel szólaltak meg, és bevallom, én sem voltamez alól kivétel.

3.1. A kínai dzsunka és az orosz posta [ 129 ]Susan Blackmore A mémgépezet

(The Meme Machine)című könyvéhez írt előszóból

Még egyetemista koromban, a kollégiumi ebédlőben, sorban állásközben egy barátommal beszélgettünk. Egyre fokozódócsodálkozással nézett rám, végül megkérdezte: „Nem találkoztálmostanában Peter Brunettel?” Tényleg találkoztam, de fogalmamsem volt róla, honnan tudja. Peter Brunet imádott oktatónkvolt, és éppen akkor jöttem az órájáról. „Gondoltam! – nevetetta barátom. – Pontosan úgy beszélsz, mint ő; még a hangod isolyan.” Igen, ettől a csodálatos tanártól, akit ma annyirahiányolok, „örököltem” – bár csak nagy vonalakban – abeszédstílusomat és a beszéd közbeni viselkedésemet.Évekkel később, mikor magam is oktató lettem, egy fiatal nőttanítottam, aki hihetetlen módon affektált. Mikor olyan kérdésttettem föl neki, amin komolyan gondolkodni kellett, szorosanlezárta a szemét, fejét a mellére hajtotta, és mintegy fél percigígy maradt. Aztán felszegte a fejét, kinyitotta a szemét, ésfolyamatos, intelligens módon megválaszolta a kérdést. Én ezennagyon jót mulattam, és ebéd után eljátszottam a kollégáimnakis, hogy őket is szórakoztassam. Volt köztük egy kiemelkedőoxfordi filozófus, aki a műsorom után azonnal megszólalt: „EzWittgenstein! Véletlenül nem X. a vezetékneve?” Visszahőköltem,mert valóban így hívták a hallgatómat. „Gondoltam! – mondtaa kollégám. – Mindkét szülője Wittgenstein elkötelezett követője.”A nagy filozófustól eredő gesztus az egyik vagy mindkét szülőközvetítésével eljutott a diákomig. Azt hiszem, bár én csaktréfából utánoztam őt, magamat is a gesztus negyedgenerációsbirtokosának kell tekintenem. És ki tudná megmondani, vajonmaga Wittgenstein honnan szedte föl ezt?A gyerek, más nyelvekkel ellentétben, az anyanyelvét utánzássaltanulja meg. Ezért beszélnek az emberek úgy, mint a szüleik, ésnem úgy, mint mások szülei. Ezért vannak az egyes vidékekrejellemző akcentusok, és – hosszabb távon – ezért keletkeznekkülönálló nyelvek is. A vallás ugyanezért folytatódik a családban,és ezért van az, hogy az új generáció nem választ mindig újhitet magának. Valami felületes analógia mindenképpenészrevehető e között, és a gének folyamatos hosszirányú(vertikális), valamint keresztirányú (horizontális), vírusszerűátadása között. Anélkül hogy előre megmondanánk, vajon ez az

analógia életképes-e, jól tesszük, ha a könnyebb kezelhetőségérdekében nevet adunk ennek az entitásnak, amely a génekszerepét játszhatja a szavak, gondolatok, hitek, modorosságok ésdivatok átvitelében. Létrejötte, 1976 óta egyre több emberfogadja el a „mém” szót e feltételezett génanalógia jelölésére.Az Oxford English Dictionary összeállítói érzékeny ismérvetalkalmaznak annak megállapítására, hogy vajon egy szótbevegyenek-e a szótárba vagy sem. A nevezett szónak mindenkiszámára érthetőnek kell lennie anélkül, hogy azt külön isdefiniálni kellene, vagy meg kellene adni az eredetét. Hafeltesszük azt a metamemetikus kérdést, hogy a „mém” szómilyen elterjedt, nem könnyű a válasz, de a világháló azértkézenfekvő megoldást kínál a szó gyakoriságának mérésére.Mikor e sorokat írtam, történetesen 1998. augusztus 29-én, egygyors keresést végeztem a hálón. A „mém” (meme) szókörülbelül félmilliószor fordult elő, ami nevetségesen magas szám,és az eredménybe nyilvánvalóan a különböző betűszók és afrancia même is belejátszott. A jelzői „memetikus” szó viszontmár nem keverhető össze semmivel, és ez 5042-szer fordultelő. Ezt a számot alapul véve, összehasonlítottam más,mostanában kitalált, divatos szavak gyakoriságával. A szóvivő(spin-doctor) 2848-szor, a leegyszerűsítés (dumbing down)3905-ször, a dokudráma (docudrama) 2848-szor, aszociobiológia (sociobiology) 6679-szer, a katasztrófaelmélet(catastrophe theory) 1472-szer, a káosz széle (edge of chaos)2673-szor, az epigon (wannabee) 2650-szer, a cipzárgate(zippergate) 1752-ször, a bájgúnár (studmuffin) 776-szor, aposztstrukturális (post structural) 577-szer, a kiterjesztettfenotípus (extended phenotype) 515-ször, az exaptáció(exap-tation) 307-szer fordult elő. A memetikus 5042előfordulásának 90 százalékában nem volt hivatkozás a szóeredetére, ami azt mutatja, hogy a szó megfelel az OxfordEnglish Dictionary kritériumainak. Ez a könyv ma mártartalmazza a következő szócikket: mém: „a kultúra önmagátismétlő eleme, amely utánzással terjed”.További kutatások során felfedeztem az interneten egy „alt.memetics” hírcsoportfórumot, amelyhez az elmúlt év soránkörülbelül 12 000 levél érkezett. Online-cikkeket lehet itt olvasni,többek között „Az új mém”, „Mém, ellen-mém”, „Memetika: egyrendszer metabiológiája”, „Mémek, és az idiótán vigyorgó sajtó”,„Mémek, metamémek és a politika”, „A halottak lefagyasztása, avallás és a mém”, „Az önző mém és az együttműködés

evolúciója”, „A mém leállítása” címmel. A „Memetics”, a„Memes”, a „The C Memetic Nexus”, „Meme theorists on theweb”, „Meme of the week” „Meme central”, „Arkuat's memeworkshop”, „Some pointers and a short introduction tomemetics”, „Memetics index” és „Meme Gardening Page”címszavak alatt különálló weblapok találhatók. Még egy új vallásis van (bosszantásból, azt hiszem), amelyet „A vírustemplomának” neveznek. Van saját védőszentjük (Szent CharlesDarwin, akit „a modern kor talán legbefolyásosabb memetikuskonstruktőreként” kanonizáltak), és rémülten fedeztem fel egymellékes utalást „Szent Dawkinsra”.A mémek a generációkon át hosszirányban utaznak, deszéltében is terjednek, mint a vírusok járvány idején. Nemkétséges, hogy amikor az olyan szavak elterjedtségét vizsgáljukaz interneten, mint a memetikus, a dokudráma vagy abájgúnár, főként horizontális epidemiológiát végzünk. Aziskolások között dívó őrületek különösen takaros példákkalszolgálnak. Úgy kilencéves koromban az apám megtanított arra,hogyan kell egy négyzet alakú papírlapból kínai dzsunkáthajtogatni. A mesterséges embriológia figyelemre méltómutatványa volt, ahogy a különféle közbenső állapotokon átelértük a végcélt: először egy kéttörzsű katamarán keletkezett,majd egy szekrény két ajtóval, aztán egy kép a keretben, végülmaga a dzsunka, tengerre vagy legalábbis fürdőkádra készen,mély hajótérrel és két lapos fedélzettel, amelyek mindegyike föléegy-egy nagy négyzetes vitorla magasodott. Ami a történetbőllényeges, hogy az iskolába visszatérve megfertőztem a barátaimatis, és ez a fertőzés olyan gyorsan terjedt el az iskolában, minta kanyaró, sőt a járvány lefolyása is meglehetősen hasonló volt.Azt nem tudom, hogy a járvány végül más iskolákra isátterjedt-e (egy bentlakásos kollégium a mémek összességénekkissé elszigetelt hátsó udvara). De azt tudom, hogy az apámegy ugyanilyen járvány során tanulta meg a kínai dzsunkahajtogatását, ugyanebben az iskolában, úgy 25 évvel korábban.Azt a járványt az iskola gondnoknője indította el. Jóval azután,hogy az idős gondnoknő eltávozott, mémjét új életre keltettemkortársaim körében.Mielőtt elhagynánk a kínai dzsunkát, egy lényeges dolgot mégszeretnék leszögezni ezzel kapcsolatban. A mém/gén analógiaellen felhozott gyakori érv, hogy a mémek, ha egyáltalánléteznek, túlságosan pontatlanul terjednek ahhoz, hogy génszerűszerepet játsszanak bármilyen valóságos darwini szelekciós

folyamatban. A nagy pontosságú gének és a kis pontosságúmémek közti különbség a feltevések szerint abból a ténybőlered, hogy a gének – a mémekkel ellentétben – digitálisak.Biztos vagyok benne, hogy Wittgenstein modorosságánakrészleteit távolról sem idéztem fel hűen, mikor az egyikdiákomat utánoztam, aki a szüleit utánozta, akik Wittgensteintutánozták. A tik formája és időtartama minden bizonnyalmegváltozott a generációk során, mint ahogy a gyerekkorijátékban, az orosz postában is.Vegyünk egy gyerekcsapatot és állítsuk őket sorba. Az elsőgyereknek mutassuk meg mondjuk a kínai dzsunka képét azzal,hogy rajzolja le. A rajzot (de nem az eredeti képet) mutassukmeg a második gyereknek, és kérjük meg, készítse el róla asaját rajzát. A második gyerek rajzát mutassuk meg aharmadiknak, aki megint lerajzolja azt, és ez így megy ahuszadik gyerekig, akinek a rajzát mindenkinek megmutatjuk, ésösszehasonlítjuk az elsővel. Az eredményt már akkor is tudjuk,ha el sem végezzük a kísérletet. A huszadik rajz afelismerhetetlenségig különbözni fog az elsőtől. Ha sorbanegymás mellé tesszük a rajzokat, feltehetően mindegyikhasonlítani fog valamelyest a mellette lévőkre, de a mutációküteme olyan gyors lesz, hogy néhány generáción belül eltűnikminden hasonlóság. A trend világosan látszik, ahogy a rajzoksorának egyik végétől elsétálunk a másikig, és az iránya adegeneráció lesz. Az evolúciós genetikusok már régóta tudják,hogy a természetes szelekció csak úgy működhet, ha amutációk üteme lassú. A másolás pontosságának problémájátkezdetben az élet eredetének nagy csapdájaként emlegették. Adarwinizmus ugyanis a nagy pontosságú másolás függvénye. Apontosság lehangoló hiányát figyelembe véve, hogyan lehet képesa mém kvázi génként funkcionálni egy kvázi darwinifolyamatban?A helyzet nem olyan rossz, mint amilyennek látszik, és apontosság nem szükségszerűen azonos a digitálissal. Tegyük fel,hogy ismét eljátsszuk az orosz posta játékot, de ezúttal kicsitmásképp. Ahelyett, hogy megkérnénk az első gyereket adzsunka rajzának lemásolására, bemutatjuk neki, hogyan kellpapírból dzsunkát hajtogatni. Ha már jól megtanulta, megkérjük,hogy menjen a következő gyerekhez, és tanítsa meg neki is. Ilymódon a tudás eljut egészen a huszadik gyerekig. Mi lesz akísérlet eredménye? Mit fog a huszadik gyerek hajtogatni, ésmit látunk, ha egymás mellé tesszük a húsz próbálkozás

eredményét? Én nem végeztem el ezt a kísérletet, de bátranmeg merem jósolni a végeredményt, amennyiben megfelelőennagy számú, húszas csoportokkal végezzük el a kísérletet. Akísérletek egy részében az egyik gyerek biztosan el fog felejteniegy lényeges lépést, amit az előző gyerek pedig megtanított neki,így a fenotípusok sora azonnal egy makro-mutációt szenved,ami a sor végéig fog másolódni, hacsak egy újabb mutáció nemkövetkezik be. Az ilyen mutáns vonalak végeredménye egyáltalánnem fog hasonlítani a kínai dzsunkához. De a kísérletek jórészében a tudás hibátlanul jut el egészen a sor végéig, és ahuszadik dzsunka általában nem lesz se jobb, se rosszabb, mintaz első. Ha ilyenkor egymás mellé tesszük a húsz dzsunkát,lesznek jobbak és kevésbé jobbak, de a tökéletlenségek nemmásolódnak tovább a sor végéig. Ha az ötödik gyerek ügyetlen,és egy esetlenül aszimmetrikus és dülöngélő dzsunkát csinál,kvantitatív hibáit a hatodik gyerek kijavítja, ha az ügyesebbnála. A 20 dzsunka nem mutatja majd a progresszív romlásjeleit, a 20 rajz az első kísérletben viszont igen.Miért? Mi a két kísérlet közti alapvető különbség? A rajzoskísérletben az öröklődés lamarcki módon történik (SusanBlackmore úgy nevezi ezt, hogy a „terméket másoljuk”). Ahajtogatós kísérlet weismanni (Blackmore az „instrukciókmásolásaként” emlegeti). A rajzos kísérletben minden generációfenotípusa egyúttal a genotípus is – vagyis, ez megy tovább akövetkező generációhoz. Az origamikísérletben nem a papírbólkészült fenotípus, hanem az elkészítéséhez szükséges instrukciókmennek tovább. Az instrukciók végrehajtásában elkövetett hibáktökéletlen dzsunkákhoz (fenotípusokhoz) vezetnek, de a jövőgenerációit ezek nem érintik, vagyis nem memetikusak. Íme, akínai dzsunka készítésének első öt weismanni, mémvonalasinstrukciója:

1. Vegyél egy négyzet alakú papírt, és mind a négy sarkáthajtsd be pontosan középre.2. Az így keletkezett kisebb négyzet egyik oldalát hajtsd beközépre.3. A másik oldalt is hajtsd be középre, szimmetrikusan.4. Ugyanígy, a keletkezett téglalap két végét hajtsd be középre.5. Az így keletkezett kis négyzetet hajtsd össze hátrafelé,pontosan annak a vonalnak a mentén, amelyen a két utóbbihajtás széle találkozik.

...és így tovább, 20-30 instrukción keresztül. Ezek az instrukciók– bár nem nevezném őket digitálisnak – nagyon pontosaklehetnek, mintha valóban digitálisak lennének. Ez azért van,mert minden alkalommal egy idealizált feladatra vonatkoznak,például „a négy sarkát hajtsd be pontosan középre”. Ha apapír nem egészen négyzet alakú, vagy ha a gyerek nem elégpontosan hajtja be, és mondjuk az első sarok túlmegy egykicsit a közepén, a negyedik pedig nem éri el, a dzsunka végülnem lesz első osztályú. De a következő gyerek a sorban nemmásolja le ezt a hibát, mert feltételezi, hogy a tanítója szerettevolna pontosan középre hajtani a sarkokat. Az instrukciók ígyönmagukat normalizálják. A kódolás hibajavító.Az instrukciók hatékonyabban mennek át, ha szóbelimegerősítést kapnak, de pusztán bemutatással is átadhatók. Egyjapán gyerek megtaníthat egy angolt akkor is, ha egyikük sembeszél a másik nyelvén egy szót sem. Ugyanígy, egy japánkárpitosmester is átadhatja a tudását egy nyelveket nem beszélőangol tanulónak. A tanuló nem másolná le a nyilvánvalóhibákat. Ha a mester a hüvelykujjára ütne a kalapáccsal, atanuló a japán „** **** **!!!” kifejezés pontos megértése nélkülis teljes joggal feltételezné, hogy a mester a szögre akart ütni.Nem ismételné lamarcki módon a kalapácsütések apró részleteit,ehelyett a kikövetkeztetett instrukciót követné: verd be a szögetannyi kalapácsütéssel, amennyire szükséged van ahhoz, hogyelérd ugyanazt az idealizált eredményt, amit a mester elért –azaz a szög feje a fával egy szintben legyen.Úgy gondolom, hogy ezek a meggondolások nagybancsökkentik, vagy fel is számolják azt az ellenvetést, hogy amémek a génekhez képest elégtelen pontossággal másolódnak.Nekem a nyelv, a vallások és a szokások kvázi genetikusöröklése ugyanezt bizonyítja. Másik ellenvetés, hogy nem tudjuk,miből állnak a mémek, és hogy hol helyezkednek el. Amémeket még nem azonosították a memetika Watsonjai ésCrickjei, sőt, még Mendelüknek sem jött el az ideje. Míg agének a kromoszómák pontosan meghatározott helyein vannak,a mémek feltehetően az agyban léteznek, és még annyiesélyünk sincs meglátni ezeket, mint a génjeinket (bár JuanDelius neurobiológus már felvázolta sejtését, hogy milyeneklehetnek a mémek [ 130 ] ). Mint a gének esetében, apopulációban lévő mémeket is fenotípusaik segítségével lehetnyomon követni. A kínai dzsunka „fenotípusa” papírból van. A„kiterjesztett fenotípusok” – mint például a hódok védőgátjai,

avagy a selyemhernyók gubói – kivételével a gének fenotípusaiáltalában az élő test részei. A mémek fenotípusainál ez ritkán állfenn.De azért ez is megtörténhet. Térjünk vissza ismét az iskolámba.Egy marsbéli genetikus, ha a reggeli rituális hidegzuhany idejénlátogatott volna hozzánk, gondolkodás nélkül „nyilvánvalógenetikai polimorfizmust” állapított volna meg. A fiúk körülbelül50 százalékát ugyanis körülmetélték, 50 százalékát nem. Minagyon is figyeltünk erre a polimorfizmusra, és ennekmegfelelően Kerekfejüeknek és Gallérosoknak hívtuk magunkat(mostanában olvastam egy másik iskoláról, amelyben a fiúkugyanilyen okból két futballcsapatot állítottak ki maguk közül).Ez természetesen nem genetikai, hanem memetikaipolimorfizmus. De a marsbéli hibája teljesen érthető: ez amorfológiai diszkontinuitás pont az a fajta, amelyet génekszoktak okozni.Abban az időben Angliában az orvosok vesszőparipája volt acsecsemők körülmetélése, és a kerékfejű/galléros polimorfizmusvalószínűleg sokkal kevésbé kötődött a longitudinális átvitelhez,mint inkább a különböző kórházak gyakorlatához, amelyekbentörténetesen megszülettünk – ami ismét egy horizontálismemetikus átvitel. De a történelem során a körülmetéléstlegtöbbször longitudinálisan adják át mint vallási szimbólumot(mindjárt hozzá szoktam tenni, hogy mint a szülők vallásánakszimbólumát, hiszen a szerencsétlen gyerek általában túl fiatalahhoz, hogy tudatában legyen saját vallásos érzületének). Ahol akörülmetélést vallási okok vagy a hagyományok diktálják (ahogya nők barbár „körülmetélését” mindig), az átvitel az öröklődéslongitudinális formáját veszi fel, ami nagyon hasonló a valódigenetikai átvitelhez, és gyakran nagyon sok generációt megél.Marsbéli genetikusunknak alaposan fel kell kötnie a gatyáját, hará akar jönni, hogy a kerekfejűek fenotípusának genezisébennem vesznek részt a gének.A marsbéli genetikus szeme szintén kiguvadna (persze, csak haalapesetben már nem lenne kiguvadt) egy-egy ruha éshajviselet, és ezek öröklődési mintái láttán. A fekete pofaszakállfenotípus kifejezett tendenciát mutat arra, hogy longitudinálisanterjedjen, apáról fiúra (vagy anyai nagyapáról unokára), ésvilágos kapcsolatban áll a ritkábban előforduló,disznófarok-szerűen pöndörödő barkó fenotípusával. Aviselkedési fenotípusok, mint például a keresztek előtti térdhajtásés a napi ötszöri, keleti irányba történő leborulás, szintén

longitudinálisan öröklődnek, és kapcsoltságikiegyensúlyozatlanságban (linkage disequilibrium) állnak akorábban említett fenotípusokkal, vagyis a kapcsolódóvörösfolt-a-homlokon, és a sáfrányszín ruhás, borotvált fejűcsoporttal.A gének pontosan másolódnak testből testbe, de egyesekgyakrabban továbbítódnak, mint mások – definíció szerint ezeka sikeresebbek. Ez a természetes szelekció, és ez a magyarázataaz életben a legtöbb érdekes és jelentős dolognak. De vajonlétezik-e egy ehhez hasonló, mém alapú szelekció? Használhatjukmegint az internetet, hogy megvizsgáljuk a mémek között atermészetes szelekciót? Ahogy ez lenni szokott, a mém szómegalkotásának idején (valójában egy kicsit később) egy riválisrokon értelmű szó is felbukkant, a „kultúrgén”. [ 131 ] Akultúrgén ma 20-szor fordul elő a világhálón, míg a mém5042-szer. Mi több, a 20 előfordulás közül 17 a szó forrását ismegemlíti, ami azt mutatja, hogy nem felel meg az OxfordDictionary kritériumainak. Talán nem leszünk túlságosanelrugaszkodottak, ha elképzeljük a két mém (avagy kultúrgén)közti darwini küzdelmet, és az a kérdés sem teljesen bolondság,hogy miért sikeresebb sokkal az egyik, mint a másik. Talánazért, mert a mém egy szótagú, és hasonlít a gén szóhoz, ésez kvázi genetikai szókapcsolatokat is kölcsönöz neki:vizsgálódásom napján a mémkészlet (352), a memotípus (58), amemetikus (163), a memeoid vagy memoid (28), a retromém(14), a populáció-memetika (41), a mémkomplex (494), amémsebészet (302) és metamém (71) mind fel voltak sorolva a„memetikus lexikonban,” a világhálón. A kulturgénre alapulószóösszetételek nem lennének ilyen csattanósak. Vagy az islehet, hogy a mém fölénye egy kezdeti, nem darwini véletlennekköszönhető – a memetikus sodrást (85) egy önmegerősítőpozitív visszacsatolás követte („Mert mindenkinek, a kinek van,adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az iselvétetik, a mije van.” Máté 25:29).Két gyakori ellenvetést vázoltam fel a mémelképzelésselkapcsolatban: a mémek nem eléggé pontosan másolódnak, éssenki sem tudja valójában, hogy fizikailag mik is azok. Aharmadik az a sokat vitatott kérdés, hogy mekkora legyen azaz egység, amit már mémnek lehet nevezni. Vajon az egészrómai katolikus egyház egyetlen mém, vagy a szót csak egyösszetevőjére használjuk, mint például a tömjénezésre vagy azátváltozásra? Vagy valamire a kettő között? A választ a

mémkomplex vagy „mémplex” adja meg.A mémek, csakúgy, mint a gének, a mémkészlet összes mémjeközül választódnak ki. Ennek eredményeképpen az egymássalkölcsönösen összeférő mémek brigádjai – koadoptáltmémkomplexek vagy mémplexek – együtt élnek az emberiagyban. Nem azért, mert a szelekció csoportként választotta kiezeket, hanem mert a csoport minden egyes tagja előnybekerül, ha a környezetet a többi tag dominálja. Pontosanugyanezt lehet elmondani a genetikai szelekcióról. A génkészletösszes génje alkotja azt a környezeti hátteret, amelyből az egyesgének természetes módon szelektálódnak, így nem csoda, hogya természetes szelekció előnyben részesíti azokat a géneket,amelyek „együttműködnek” az organizmusnak nevezett,nagyfokúan integrált és egységesített gépezet létrehozásában. Akoadoptált génkomplexek analógiájára a saját maguk alkottaháttérből kiválasztódott mémek egymást kölcsönösen támogatómémplexekben „működnek együtt” – a mémplexen belültámogatják egymást, de a rivális mémplexekkel szembenellenségesek. A mémplexekre talán a vallások jelentik alegmeggyőzőbb, de semmiképp sem az egyedüli példát.Néha azzal vádolnak, hogy visszatáncoltam a mémekkelkapcsolatban; elvesztettem a lelkesedésemet, elbizonytalanodtam,és nem védem már annyira az elméletet. Az igazság az, hogyeleinte kevésbé hittem benne, mint ahogy azt néhány memetikustalán szerette volna. Számomra a mém eredeti küldetése negatívvolt. A szó maga egy olyan könyv végén került a köztudatba,amely az önző gént az evolúció alfájának és ómegájának, aszelekció alapvető egységének tekintette, az élet hierarchiájábanegy olyan entitásnak, amely minden adaptáció számára alapvető.Fennállt a veszély, hogy olvasóim félreértik az üzenetet, és aztveszik ki az egészből, hogy szükségszerűen a DNS-molekulákbantalálható génekről beszélek. Ellenkezőleg: a DNS maga esetleges.A természetes szelekció valódi egysége a replikátor, vagyisminden olyan egység, amelyről másolat készül, olykor hibákkal,és amelyek valamelyest képesek befolyásolni saját replikációsvalószínűségüket. A neodarwinizmus által a földi evolúcióhajtóerejeként meghatározott genetikus természetes szelekciócsak egy speciális esete egy sokkal általánosabb folyamatnak,amit „univerzális darwinizmusnak” neveztem el. Lehet, hogy egymásik bolygóra kellene eljutnunk ahhoz, hogy más példákat isfelfedezzünk. De az is lehet, hogy nem kell olyan messziremennünk. Vajon nem az történt-e, hogy egy újfajta darwini

replikátor került a szemünk elé? Ez a pont volt az, ahol amém bekerült a köztudatba.Így hát elégedett lennék, ha a mém megtenné a magáét, ésmeggyőzné az olvasóimat arról, hogy a gén az univerzálisdarwinizmusnak csak egy speciális esete: szerepét bármilyenentitás átvehetné, amely megfelel a replikátor definíciójának. Amém eredeti didaktikus célja az volt, hogy a helyére tegye azönző gént. Kissé megijesztett, hogy milyen sok olvasóm tartja amémet kifejezetten az emberi kultúra egyedi sajátosságának –akár kritizálják (eredeti szerény szándékaimat figyelembe véve,méltánytalanul), akár messze a lehetőségein túl értékelik. Ez voltaz, amiért látszólag kissé a háttérbe húzódtam.Arra mindig is számítottam, hogy a mémet egy napon azemberi gondolkodásra vonatkozó sajátos hipotézissé fejlesztik;ám arra már nem gondoltam, hogy mindez ilyen gyorsan éshatékonyan történik. Most örömmel látom, hogy mind többenteszik az elgondolást magukévá. [ 132 ]

3.2. Az elme vírusai [ 133 ]A kikötő, amelybe egyszer minden mémnek meg kell érkeznie,nem más, mint az emberi elme, ám az emberi elme olyanműtermék, melyet a mémek készítettek az emberi agyátrendezgetésével, hogy benne jobb otthonra leljenek. Az állomásérkezési és indulási oldala is a helyi körülményeknek megfelelőenvan kialakítva és megerősítve számtalan erre a célra fejlesztetteszközzel, melyek fokozzák a másolódás terjedelmét éspontosságát: az őshonos kínai elmék drámaian eltérnek azőshonos francia elméktől, az író-olvasó elmék az analfabétaelméktől. A mémek mesterkedései az elmén, amelyben laknak,előre megjósolhatatlan hasznot hoznak számukra – igazi trójaifalovakról van szó...

Daniel Dennett [ 134 ]

A másolás nyersanyagaEgy hozzám nagyon közel álló, gyönyörű hatéves kislány,apjának szeme fénye, szentül meg van győződve arról, hogyThomas, a mozdony tényleg létezik. Hisz a Télapóban is, és hamajd felnő, fogtündér szeretne lenni. Ő és iskolás barátai atiszteletre méltó felnőttek komoly és ünnepélyes világábanhisznek, amelyben a fogtündérek és a Télapó is léteznek. Akislány olyan korban van, amikor bármit elhisz, amit mondanak

neki. Ha azt hallja, hogy a boszorkányok békává változtatják ahercegeket, elhiszi. Ha azt hallja, hogy a rossz gyerekekmindörökké a pokolban fognak égni, rémálmai lesznek. Éppmost jöttem rá, hogy az apja beleegyezése nélkül egy rómaikatolikus apácához viszik hetente hittanórára ezt a drága, nyíltszívű, könnyen becsapható hatéves teremtést. Vajon milyenesélyei vannak?Az evolúció úgy alakította az embergyerekeket, hogy magukbaszívják a körülöttük élők kultúráját. Nyilvánvaló, hogy hónapokalatt meg kell tanulniuk a nyelv alapjait. A beszédhez szükségesrengeteg szón felül az információk egész tárházát kell magukévátenniük, hogy legyen miről beszélniük. A beszéd szemantikai ésszintaktikai szabályai csak nehezítik a dolgot, és az idősebbagyaktól még jóval azelőtt kell mindezt átvenniük, hogy elérnékfelnőtt méretük felét. Mikor valakit úgy programoztak, hogynagy hatékonysággal szívja magába a hasznos tudást, nehézlenne egyúttal kizárni a veszélyes és romboló információkat. Abetöltendő gondolatbitek és a másolásra váró gondolatkodonokszámát figyelembe véve nem csoda, hogy a gyerekek ilyenhiszékenyek, és hogy ilyen könnyen válnak holdkórosok,szcientológusok és apácák prédájává. Az immunhiányosbetegekhez hasonlóan a gyerekek is nyitva állnak az olyanmentális fertőzések előtt, amilyeneknek egy felnőtt mindenerőfeszítés nélkül ellenállna.A DNS is tartalmaz parazita kódokat. A sejtek gépezetehihetetlenül jól másolja a DNS-t. Úgy látszik, mintha kifejezettentörekedne a másolásra, pontosan úgy, ahogy egy gyerekpróbálja a szülei nyelvét imitálni. Ezzel párhuzamosan a DNS istörekszik arra, hogy lemásolják. A sejtmag, a benne zakatolókifinomult, gyors és pontos másológépezet miatt egyenesenparadicsom a DNS számára.A sejt gépezete olyan barátságosan viselkedik a DNS-selszemben, hogy nem csodálkozunk, ha a DNS-parazitákkal –vírusokkal, viroidokkal, plazmidokkal és más szedett-vedettgenetikai útitársakkal – szemben is hasonlóan viselkedik. Aparazita DNS ráadásul gond nélkül képes beépülni magába akromoszómába is. Az „ugráló gének” és az „önző gének” egyesszakaszai kivágják vagy kimásolják magukat a kromoszómákból,és valahová máshová illeszkednek be. A halálos rákkeltő géneketszinte lehetetlen megkülönböztetni a legitim génektől, amelyekközé befurakodtak. Az evolúció folyamán valószínűleg folyamatosa „törvényes” és a „törvényen kívüli” gének közti oda-vissza

forgalom. A DNS csak DNS. Az egyetlen dolog, amimegkülönbözteti a vírus DNS-ét a gazda DNS-étől, a jövőgenerációkra való várható átvitel módja. A kórokozót hordozó„törvényes” gén DNS-e olyan DNS, amely arra törekszik, hogya jövő generációkhoz hímivarsejt vagy petesejt útján, ortodoxmódon jusson el. A „törvényen kívüli” vagy parazita DNS olyanDNS, amely az előzőnél gyorsabb, nem az együttműködésreépülő módszert keres, hanem inkább a tüsszentés cseppjei vagyegy vérfolt segítségével próbál meg a jövő generációkhoz eljutni.A hajlékonylemezen lévő adatok számára a számítógép éppolyanzümmögő paradicsom, mint a DNS számára az őt megduplázniigyekvő sejtmag. A számítógépeket és a hozzájuk tartozó lemez-és szalagolvasókat a magas fokú hűség jegyében tervezték.Csakúgy, mint a DNS-molekulákról, a mágneses bájtokról semmondhatjuk szó szerint, hogy „le akarják” magukat másolni.Mindazonáltal írhatunk egy olyan programot, amely úgyműködik, hogy megduplázza magát. Nemcsak az adott gépenbelül, hanem átterjedhet más számítógépekre is. A komputerekolyan jól másolják a bájtokat, és olyan hűen követik abájtokban lévő utasításokat, hogy az önszaporító programokszámára könnyű prédát jelentenek: szélesre tárják kapuikat aszoftverparaziták pusztítása előtt. Ha elég cinikusak vagyunk, ésismerjük az önző gén és mém elméletét, elmondhatjuk, hogy amodern személyi számítógépek válogatás nélküli hajlékonylemez-és e-mail-forgalmukkal szinte keresik maguknak a bajt. Amostani számítógépvírus-járványra tekintve csak az a meglepő,hogy az ilyen sokat váratott magára.

Számítógépvírusok: az információs járvány egy modelljeA számítógépvírusok olyan kódok, amelyek létező, legitimprogramokba illesztik be magukat, és felborítják ezek normálisműködését. Hajlékonylemezeken vagy hálózatokon terjedhetnek.Ezeket technikailag meg kell különböztetni a „férgektől”, amelyekönmagukban is teljes programok, és amelyek általában hálózatonkeresztül terjednek. Ezektől még jobban különböznek a „trójaifalovak”, amelyek a destruktív programok harmadik kategóriájátképezik. A falovak nem önmagukat sokszorosítják, hanempornográf, vagy más okból vonzó tartalmuknál fogva azemberekre bízzák, hogy sokszorosítsák őket. A vírusok és aférgek olyan programok, amelyek azt mondják a számítógépnyelvén, hogy „kettőzz meg engem”. Olyan dolgokat iscsinálhatnak, amelyek nyilvánvalóvá teszik a jelenlétüket, és

valószínűleg kielégítik titokban bujkáló alkotóik hiúságát. Ezek amellékhatások lehetnek „humorosak” (mint például az a vírus,amely a Macintosh beépített hangszórójából a „ne ess pánikba!”kiáltást hallatja, legtöbbször ellenkező hatást érve el ezzel);lehetnek rosszindulatúak (mint például azok, amelyek aképernyőn megjelenő vigyorgó figyelmeztetés után letörlik amerevlemezt); lehetnek politikaiak (a Spanish Telecom nevű atelefondíjak, a Beijing vírus a diákok lemészárlása ellentiltakozik); vagy lehetnek pusztán hatás nélküliek (a programozónem volt képes az alacsony szintű rendszerhívások megfelelőkezelésére, ami a hatékony vírus vagy féreg előállításáhozszükséges). A híres internet-féreggel, amely 1988. november2-án az Egyesült Államok számítógépeinek túlnyomó többségétmegbénította, nem akartak (nagyobb) károkat okozni, de avírus az ellenőrzés alól kikerülve 24 óra alatt körülbelül 6000számítógép memóriáját tömte tele exponenciálisan szaporodókópiáival.

A mémek most a fény sebességével terjednek a világban, ésolyan gyorsan szaporodnak, hogy a muslicák és az élesztősejtekelbújhatnának mögöttük. Válogatás nélkül nyergelnek áteszközről eszközre, médiumról médiumra, és jószerivelmegállíthatatlanok. (Ismét Dennett.)

A számítógépvírusok nincsenek az elektronikus hordozókhozkötve, mint amilyenek a lemezek és a hálózatok. Egyikszámítógépből a másikba vezető útjuk a nyomdafestéktől, azemberi szembe érkező fénysugáron, az optikai idegimpulzuson,és az ujjak izmainak összehúzódásán át is vezethet. Egyszámítógépes magazint széles körben elítéltek azért, mert olvasóiérdeklődésére számítva leközölte egy vírus programjának írottváltozatát. Nem vitás, hogy az infantilis emberek egy bizonyoscsoportja nagyon is vonzódik a vírusokhoz (itt a hímneműekrőlkell leginkább beszélni), ezért a vírusok előállításával kapcsolatosbármiféle „hogyan kell” információ közreadása joggal minősíthetőfelelőtlenségnek.Én nem is teszek közzé víruskódokat. De vannak a hatékonyvírustervezésnek olyan trükkjei, amelyek már elég jól ismertek,sőt nyilvánvalóak, így semmi kárt nem teszek azzal, hamegemlítem ezeket, hiszen témám kifejtéséhez mindezelengedhetetlen. E trükkök abból az igényből erednek, hogy avírust szaporodása és terjedése közben ne lehessen kimutatni.

Az a vírus, amely túlságosan termékeny, könnyen észrevehető aszámítógépen, mivel a zavar jelei hamar megmutatkoznak.Éppen ezért sok vírus először azt ellenőrzi a gépen, hogy márrajta van-e. Mellékesen szólva, ez lehetőséget ad a vírus ellenivédekezésre is, az immunizációval analóg módon. Abban azidőben, amikor az egyik vírus ellen még nem létezett speciálisvírusirtó program, a merevlemezemen egy korai stádiumbanészrevett fertőzésre én magam reagáltam egy egyszerű „oltással”.Ahelyett, hogy letöröltem volna a vírust, inkább hatástalanítottama benne kódolt instrukciókat, de a vírus héját, a rá jellemzőkülső „aláírással” együtt, érintetlenül hagytam. Elméletben azezután érkező ugyanilyen vírusoknak fel kell ismerniük a sajátfajtájuk aláírását, aminek hatására nem fogják még egyszermegfertőzni a rendszert. Azt nem tudom, hogy ez az oltásvalóban működött-e, de abban az időben tanácsos volt akülsejét érintetlenül hagyva „kizsigerelni” a vírust, ahelyett, hogyszőröstül-bőröstül eltávolítanánk. Ma már jobban tesszük, ha aproblémát egy szakemberek által írt vírusirtó programmalpróbáljuk megoldani.A túlságosan virulens vírusokat gyorsan kimutatják éshatástalanítják. Az a vírus, amely azonnal és teljesen tönkreteszia számítógépet, nem jut el sok helyre. Lehet a hatása igenmulatságos – például letörölhet egy doktori disszertációt, vagyvalami hasonlóan vicces dolgot művelhet –, ám nem lesz belőlejárvány. Ezért vannak olyan vírusok, amelyek hatása nehezenkimutatható, mindazonáltal rendkívül pusztító. Van egy típus,amely ahelyett, hogy letörölné a lemezek szektorait, csak alemezen lévő táblázatokat támadja meg, és néhány véletlenszerűváltoztatást hajt végre a sorokba és oszlopokba írt (általábanpénzügyi) adatokban. Más vírusok úgy rejtőznek el, hogyvéletlenszerűen lépnek működésbe, például csak mindentizenhatodik megfertőzött merevlemezt törölnek le. Megint másvírusok az időzített bomba elvét követik. A legmodernebbszámítógépek már „figyelnek” a dátumra, és a vírusok úgyvannak beállítva, hogy egy bizonyos napon fejtsék ki hatásukatvilágszerte, például péntek 13-án, vagy április elsején, a bolondoknapján. A parazita szemszögéből nézve teljesen mindegy, hogymilyen pusztító a támadás hatása, ha már elég sok lehetőségeadódott, hogy elterjedjen (zavarba ejtő az analógia az öregedésMedawar/Williams-féle teóriájával; eszerint halálos és majdnemhalálos gének áldozatai vagyunk, amelyek csak akkor lépnekműködésbe, ha már bőven volt időnk a szaporodásra).

Védekezésként egyes nagyobb cégek odáig mennek, hogyszámítógépparkjuk egy gépén előreállítják a naptárt egy héttel,hogy vészjelző kanári módjára még a nagy nap előtt felfedje azidőzített bomba elvén működő vírusokat.A számítógépvírusok okozta járványok előre látható módonfegyverkezési versenyt indítottak el. A vírusirtó szoftverek mamár hatalmas üzletet jelentenek. Ezek az ellenanyagprogramok atrükkök egész tárházát vetik be. Néhányat bizonyos ismertvírusok ellen készítettek. Mások azt figyelik, hogy nem próbál-evalami a memória rendszerterületének érzékeny részein matatni,és ha igen, azt jelzik a felhasználónak.Elvben a vírusokat jóhiszeműen, sőt, egyenesen jó szándékkal islehetne alkalmazni. Harold Thimbleby [ 135 ] találta ki a„liveware” szót, és a fertőzéselv olyan – ma már létező –alkalmazásait jelölte vele, amelyekkel egy adatbázis többpéldányát is naprakészen lehet tartani. Minden alkalommal,amikor egy adatbázist tartalmazó lemez kapcsolódik aszámítógéphez, a program megvizsgálja, vajon van-e a gépmerevlemezén másik hasonló adatbázis is. Ha igen, az adatbázismindkét példányát frissíti egymás adataival. Így, kis szerencsével,nem számít, hogy például melyik kolléga lemezéről került be egyúj bibliográfiai hivatkozás a rendszerbe. Az újonnan bevittinformáció hamarosan megfertőzi az összes kolléga lemezét, ésjárványként terjed el a körön belül. Thimbleby liveware-je nemteljesen vírusszerű: nem képes arra, hogy magától felmenjenmás számítógépekre, és ott károkat okozzon. Az adatokat csaka saját, már létező adatbázisai között terjeszti, és egyetlen gépetsem fertőz meg, hacsak nem kifejezetten ezt akarja atulajdonosa.Mellesleg Thimbleby, akit nagyon aggasztott a vírusok okoztafenyegetettség, kimutatta, hogy bizonyos fokú védelmet jelent azis, ha mások által ritkán használt számítógépes rendszerthasználunk. Az egyedüli ok, amiért ma mindenki PC-t vesz,egyszerűen az, hogy már nagyon sokan vettek eddig is. Szinteminden hozzáértő tudja, hogy minőség és felhasználóbarátságtekintetében a rivális, kisebbségben lévő rendszer sokkal jobb.Az elterjedtség azonban önmagában is értéket jelent, amitúlsúlyba került a minőséggel szemben. Vegyél olyan gépet,amilyent a kollégád is használ (még ha az nem is a legjobb) –mondja az érvelés –, és akkor kihasználhatod a megosztottszoftverek előnyeit, és azt, hogy sokkal többféle program áll arendelkezésedre. Ám a vírusjárvány eljövetelével ez a „haszon”

a visszájára fordult. Nem csak arról van szó, hogy ma már aligmerünk elfogadni egy-egy lemezt a kollégánktól. Arra isfigyelnünk kell, hogy ha egy hasonló típusú komputert használónagyobb közösséghez csatlakozunk, egyúttal a vírusok nagyobbközösségéhez is csatlakoztunk – sőt, kiderülhet, hogy ezaránytalanul nagyobb.Visszatérve a vírusok lehetséges jótékony alkalmazásához,akadnak olyan elképzelések, hogy használjuk ki a „rablóból válika legjobb pandúr” elvet, és gyógyítsuk a kutyaharapást szőrivel.Az egyik egyszerű megoldás az lenne, hogy vesszük az egyik,már létező vírusirtó programot, és egy ártalmatlan vírusraszereljük, mint egy robbanófejet. „Közegészségügyi” szempontbólennek a vírusirtó programnak a járványszerű terjedése nagyonhasznos lehetne, mivel pontosan azok a számítógépek lennénekleginkább kitéve neki, amelyeket – a kalóz programok szabadoscsereberéjének köszönhetően – leginkább veszélyeztetnek avírusok. Egy alaposabb vírusirtó program képes lehet arra is,hogy – mint az immunrendszer – „megtanulja”, vagy„kifejlessze” az összes lehetséges vírus megtámadásánakképességét is.Más, a számítógépes vírusok elvén működő alkalmazásokat is eltudok képzelni, és bár ezek nem teljesen önzetlenültevékenykednének, ahhoz azért mégis eléggé konstruktív módon,hogy ne lehessen ezeket öncélú vandalizmussal vádolni. Példáulegy számítógépes cég valószínűleg szeretné megismerni avásárlók szokásait, hogy ezek alapján alakítsa tovább a jövőtermékeit. Vajon a felhasználók az ikonokat, vagy a szövegesmegjelenítést kedvelik jobban? Milyen mélységig ágyazzákegymásba a könyvtárakat? Folyamatosan használnak egy adottprogramot, mondjuk egy szövegszerkesztőt, vagy állandóanide-oda váltanak, például egy író- és egy rajzolóprogram között?Sikerül-e a felhasználóknak egyből a kívánt helyre vinniük azegérmutatót, vagy időpazarló igazításokkal kell a célravadászniuk, amit sürgősen orvosolni kell?A cég persze kiküldhet kérdőíveket is, ám a visszaküldöttválaszok nem lennének jellemzőek az összes felhasználóra, megaztán a számítógéppel kapcsolatos szokások értékelésébenvalószínűleg elég pontatlanok lennének. Jobb megoldásnak látszikegy piackutató program. A felhasználókat megkérnék, hogytelepítsék ezt a szoftvert, amely szép csendben figyelne, ésfeljegyezné a billentyűzet és az egér használatát. Az év végénfelkérnék a felhasználókat, hogy küldjék be lemezen a piackutató

program adatait. Ám a legtöbb ember nem venné a fáradságot,hogy együttműködjön, ráadásul jó néhányan ezt a magánéletükés a merevlemezük szentsége súlyos megsértésének tekintenék.A cég szempontjából a tökéletes megoldás egy vírus lenne. Mintminden vírus, ez is titokban terjedne, és önmagát szaporítaná.De nem lenne rosszindulatú, és nem is szellemeskedne. Azönmagát megtöbbszöröző rakéta egy piackutató robbanófejethordozna. A vírust titokban szabadítanák rá a felhasználóktáborára. A közönséges vírusokhoz hasonlóan ez ishajlékonylemezen és e-mailen terjedne. Ahogy számítógéprőlszámítógépre vándorolna, szép titokban statisztikát készítene akülönféle rendszerekről és a felhasználók szokásairól. Ajárványok terjedésének megfelelően minden vírus időnkéntmódot találna arra is, hogy visszajusson a kibocsátó cég egyikszámítógépére. Itt visszafejtenék az információkat, és az adatokathozzátennék a többi vírus által „hazahozott” adatokhoz.A jövőbe tekintve nem irreális elképzelni az időt, amikorvírusok, jók és gonoszak, annyira mindenütt jelenlévők lesznek,hogy legitim programok és vírusok ökológiai rendszerérőlbeszélhetünk majd, melyek együtt alkotják a szilikoszférát.Jelenleg egy programot úgy reklámoznak, hogy mondjuk„kompatibilis a 7-es rendszerrel”. A jövőben akár olyan iselőfordulhat, hogy „a 2008-as vírusösszeírás minden vírusávalkompatibilis; minden ismert rosszindulatú vírussal szembenellenálló; az alább felsorolt jótékony vírusok minden előnyétkihasználja...” Elképzelhető, hogy a szövegszerkesztők bizonyosfunkciókat, például a szavak megszámolását és a sorkeresést,átadják egyes barátságos vírusoknak, amelyek önállóan vizsgáljákmajd a beírt szöveget.Ha még messzebb nézünk a jövőbe, akár integráltszoftverrendszerek is létrejöhetnek, de nem úgy, hogy valakimegtervezi ezeket, hanem úgy, mint ahogy egy ökológiairendszer, például egy trópusi esőerdő növekszik. Kölcsönösenkompatibilis vírusokból álló csoportok fejlődhetnek ki, mintahogy a genomokat is kölcsönösen kompatibilis génekből állócsoportoknak tekinthetjük. Én már azt is javasoltam, hogy agenomjainkat tekintsük gigantikus víruskolóniának. A gének azértműködnek együtt a genomban, mivel a természetes szelekcióazoknak a géneknek kedvezett, amelyek történetesen közösvonásokat mutattak a teljes génkészleten belül. A különfélegénkészletek a kölcsönösen kompatibilis gének más-máskombinációi irányába fejlődhetnek. Elképzelem azt az időt,

amikor ehhez hasonlóan a számítógépvírusok is a másvírusokkal való kompatibilitás irányába fejlődnek, ésközösségeket, csoportokat hoznak létre. Persze lehet, hogymindez nem történik meg. Mindenesetre úgy látom, hogy ez agondolat inkább ijesztő, mint izgalmas.A komputervírusok jelenleg még nem fejlődnek a szó szorosértelmében. Emberi programozók találják ki őket, és fejlődésrőlcsak olyan korlátozott értelemben beszélhetünk, mint ahogy azautók vagy repülők fejlődéséről. Az idei modellt a tervezők atavalyi modell apró módosításaival nyerik, és így, többé-kevésbétudatosan, az utóbbi évek tendenciáját követik – laposabbáteszik például a hűtőrácsot vagy az autó bármilyen más elemét.A számítógépvírus-programozók egyre rafináltabb trükkökettalálnak ki, hogy túljárjanak a vírusirtó programokat írók eszén.De a vírusok ez idáig még nem hoztak létre mutációkat, ésnem fejlődtek tovább a természetes szelekció révén. A jövőbenlehet, hogy ez megtörténik. Ám jövőbeni működésüket nembefolyásolja, hogy természetes szelekcióval vagy emberi tervezésáltal jöttek létre. Az evolúció mindkét fajtája azt eredményezi,hogy egyre tökéletesebbek és rejtettebbek lesznek, és az isvárható, hogy bizonyos mértékben a számítógépek világábantevékenykedő, más vírusokkal is kompatibilissá válnak.A DNS-vírusok és a számítógépvírusok ugyanazon okbólterjednek: létezik olyan környezet, ahol egy gépezet képesmegduplázni és elterjeszteni őket, valamint engedelmeskedik abennük foglalt parancsoknak. Ez a két környezet sorrendben asejtes szervezet, és a számítógépek és adatkezelő rendszerekközössége által létrehozott környezet. Vajon van még ezen kívülolyan környezet, amely ilyen paradicsomi állapotokat kínál aszaporodásra?

A megfertőzött elmeMár utaltam rá, hogy a gyerekekbe programozott hiszékenységmilyen hasznos a nyelv és a hagyományos bölcsességelsajátításánál, és hogy milyen könnyen kihasználják ezt azapácák, holdkórosok és társaik. Általánosságban szólva,mindnyájan információt cserélünk egymással. Nem dugunkhajlékonylemezeket egymás koponyájába, de fülünkön ésszemünkön keresztül mondatokat cserélünk. Megjegyezzükegymás mozgás- és beszédstílusát, és ez hatással van ránk.Kívülről fújjuk a hirdetések zenés szlogenjeit, és feltehetőenengedelmeskedünk is az üzeneteknek, különben a keményfejű

üzletemberek nem költenének ennyi pénzt arra, hogy teleszórjákvelük az étert.Gondoljunk arra a két dologra, amit egy vírus, vagy más efféleparazita replikátor, egy barátságos közegtől megkíván: a kétdologra, amelyek oly barátságossá teszik a sejtekből állószervezetet a parazita DNS számára, valamint a számítógépeketa számítógépvírusok számára. Ez a két dolog, egyrészt, az akészség, hogy a közeg egy információt pontosan megkettőzzön,esetleg némi hibával, amit aztán a továbbiakban pontosanmásol; másodszor pedig az a készség, hogy az ily módonmegduplázott, kódolt információkban lévő parancsoknakengedelmeskedjék. A sejtes szervezet és az elektronikusszámítógépek egyaránt kiválóak e vírusbarát környezetlétrehozásában. De hogyan állunk az emberi aggyal? A másoláshűségét tekintve minden bizonnyal kevésbé tökéletes, mint a sejtvagy az elektronikus számítógép. Mindazonáltal még mindig elégjó; mondjuk annyira, mint egy RNS-vírus, habár a DNS-vírushibás szövegolvasás ellen kidolgozott ellenőrzési rendszerénektökéletességét nem éri el. Az agy – különösen a gyermeki agy– adatmásoló képességének bizonyítékát maga a nyelvszolgáltatja. Bernard Shaw Higgins professzora pusztán a beszédalapján képes megállapítani, hogy az emberek London melyrészén nőttek fel. A fikció persze még semmire sem bizonyíték,de mindenki tudja, hogy Higgins kitalált képessége csupánfelnagyított változata annak, amivel mindnyájan rendelkezünk.Minden amerikai meg tudja különböztetni a déli tájszólást aközépnyugatitól, a művelt new-englandi beszédet a tanyasitól.Minden New York-i meg tud különböztetni egy bronxit egybrooklynitól. Hasonló a helyzet minden országban. Mindez aztjelenti, hogy az emberi agy képes a meglehetősen pontosmásolásra (különben a newcastle-i akcentus például nem lenneelég stabil ahhoz, hogy felismerhető legyen), de hibákat is vét(különben a kiejtés nem változna, és egy nyelv mindenbeszélője ugyanazt a kiejtést örökölné, mint amit távoli őseihasználtak). A nyelv azért fejlődik, mert nagyon stabil,ugyanakkor apró változásokra is képes, ami egy rendszerfejlődésének előfeltétele.A vírusbarát környezet második követelménye – vagyis az, hogyengedelmeskednie kell a kódolt instrukcióknak – éppen úgy igazaz agyra, mint a sejtekre vagy a számítógépekre, csupán azarányok mások. Néha engedelmeskedünk egymás parancsainak,néha nem. Mindenesetre beszédes tény, hogy a gyerekek

túlnyomó többsége világszerte követi szülei vallását, és nemfordul más vallások felé. A térdhajtás, a Mekka felé hajlongás, afal felé történő ritmikus bólogatás, a mániás rázkódás – avallások által kínált, önkényes és céltalan mozgásminták számaönmagában is meglehetősen nagy – parancsait sokan követik,ha nem is szolgaian, mindenesetre meglehetősen magasarányban.Kevésbé baljós és ismét főként a gyerekekre jellemzők akülönféle „divatőrületek” mint az olyan viselkedés kirívó példái,melynek több köze van a járványtanhoz, mint a racionálisválasztáshoz. A jojók, a hulahoppkarikák és a tiki-takik – aszorosan ezekhez tartozó tevékenységekkel együtt –végigsöpörnek az osztályokon, és időről időre átterjednek azegyik iskoláról a másikra, és a terjedés e módja csaklényegtelen részletekben különbözik például a kanyaróterjedésétől. Tíz évvel ezelőtt akár ezer mérföldeket is utazhatottvalaki az Egyesült Államokban anélkül, hogy egy sildjévelhátrafelé fordított baseballsapkát látott volna. Ma már ahátrafordított baseballsapka az általános. Nem tudom, hogy avisszafordított sapka terjedésének pontosan milyen földrajzimozzanatai voltak, de nyilvánvaló, hogy elsősorban a járványtaniszakemberek tudnák ezt pontosan kivizsgálni. Nem kell a„determinizmus” érvrendszeréhez fordulnunk; nem kell aztállítanunk, hogy a gyerekeknek muszáj a társaik viseletétutánozniuk. Elég csak annyit mondanunk, hogy sapkaviseletüketstatisztikailag kimutatható módon befolyásolja társaik viselete.Bármennyire is hétköznapinak tűnnek, ezek a divatőrületek mégrészletesebb bizonyítékkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy azemberi elme, különösen a fiataloké, olyan, amilyent kívánatosnaktaláltunk egy információs parazita számára. Az mindenképpenigaz, hogy az elme kézenfekvő célpontja lehet egyszámítógépvírushoz hasonló fertőzésnek, még akkor is, ha aparazita szempontjából nem jelent olyan ideális környezetet, minta sejtmag vagy az elektronikus számítógép. Érdekes volnabelülről nyomon követni, mikor valakinek az elméje egy „vírus”áldozatává válik. Ez lehet egy szándékosan előállított parazita,mint amilyenek napjaink komputervírusai. De lehet egy véletlenülkialakult, tudattalanul kifejlődött élősködő is. Mindkét esetben –de különösen akkor, ha a kialakult parazita sikeres elődökhosszú sorára tekinthet vissza – joggal várhatjuk, hogy ez atipikus „elmevírus” képes lesz arra, hogy sikeresen megduplázzamagát.

Az egyre hatékonyabb elmeparaziták progresszív evolúciójánakkét jól látható vonása lesz. Azok az új „mutánsok” (akár avéletlen, akár tervszerű tevékenység révén alakultak ki), amelyekhatékonyabban terjednek, nagyobb számban fordulnak majd elő.Azok az ideák, amelyek egymás társaságában könnyebbenmegélnek, amelyek a génekhez hasonlóan kölcsönösentámogatják egymást, csoportokba állnak majd össze, csakúgy,mint ahogy azt a jövő számítógépvírusairól feltételeztem.Várható, hogy a replikátorok egymással kölcsönösen kompatibiliscsoportokban terjednek majd agyról agyra. Ezek a csoportokaztán falkákba állnak össze, amelyek talán már elég stabilaklesznek ahhoz, hogy kiérdemeljenek egy közös nevet, mintpéldául római katolicizmus vagy vudu. Az már csakrészletkérdés, hogy az analógia értelmében egy-egy ilyen falkátnevezünk vírusnak, vagy ennek az összetevőit. Az analógiakülönben sem valami precíz dolog, mint ahogy aszámítógépvírus és a számítógépféreg közti megkülönböztetéstsem lehet egészen pontosan kidolgozni. A lényeg az, hogy azelme barátságos környezetet jelent az élősködő, önszaporítógondolatok és információk számára, és az elmék jellemzőenmeglehetősen fertőzöttek.A számítógépvírusokhoz hasonlóan, a sikeres elmevírusokat isnehéz lesz a fertőzött agyban kimutatni. Ha magunk egy ilyenvírus áldozatai vagyunk, az a valószínű, hogy nem tudunk erről,sőt határozottan tagadjuk ezt. Elfogadva, hogy egy vírust igennehéz saját magunkban kimutatni, vajon milyen árulkodó jeleketfigyeljünk, amelyek már joggal keltik fel a gyanút? Erre akérdésre úgy válaszolok, hogy elképzelem, hogyan írná le egyorvosi tankönyv a fertőzött tipikus tüneteit (akit itt önkényesenférfinak tekintek).

1. A beteget gyakran készteti valami mély, benső meggyőződésarra, hogy egyes dolgokat igaznak, helyesnek vagy erkölcsösnektartson. E meggyőződésnek láthatóan semmi köze sincs atényekhez és az ésszerűséghez, mégis kényszerítő erejű. Mi,orvosok, ezt a jelenséget „vallásos hitnek” nevezzük.2. A hit erejét és megingathatatlanságát a betegek általábanpozitív erényként állítják be, annak ellenére , hogy nemtényeken alapszik. Sőt, gyakran úgy érzik, hogy minél kevesebbtényre támaszkodik, annál értékesebb a hit (lásd később). Eparadox elképzelésnek, amely szerint a hit esetében a tényekhiánya egyenesen erénynek számít, hasonlít egy önmagára

hivatkozó, ezért önfenntartó számítógépes programhoz. [ 136 ]Ha egy hittételt elfogadunk, az automatikusan aláássatagadásának lehetőségét. A „tények hiánya mint érték” elvcsodálatosan egészíti ki mindezt, ahogy a hittel szövetkezve,egymást kölcsönösen támogató vírusprogramokká állnak össze.3. Ide tartozik a hitben szenvedők egy másik, gyakori tünete is:az a meggyőződés, hogy a „rejtély” önmagában is jó dolog. Arejtélyeket megfejteni így aztán már nem is érdem. Inkábbélvezzük ezeket, és leljük kedvünket megoldhatatlanságukban.

Bármely cselekedet, amely egy rejtély megfejtésére irányul,súlyosan veszélyezteti az elmevírus terjedését. Így aztán nemvolna meglepő, ha a „rejtélyeket nem szabad megfejteni” elv avírusok egymást kölcsönösen támogató csapatának egyik igenelőkelő tagja lenne. Vegyük az „átváltozás rejtélyét”. Az mégegyáltalán nem rejtélyes, és könnyen elhihető, hogy átváltozáskora bor szimbolikus vagy metaforikus értelemben Krisztus vérévéválik. De az átváltozás római katolikus értelmezése ennél sokkaltöbbet állít. A bor „szubsztanciájában” – anyagában éslényegében – is Krisztus vérévé válik; az, hogy a bormegjelenése továbbra is borszerű marad, csupán mellékeskörülmény, „nem érinti a lényeget”. Hétköznapi nyelvenfogalmazva az átváltozásról azt tanítják, hogy a bor „szószerint” átváltozik Krisztus vérévé. Akár a homályos arisztotelészi,akár az őszintébb köznapi megfogalmazást tekintjük, azátváltozás csak akkor lehetséges, ha megerőszakoljuk az olyanszavak és kifejezések jelentését, mint „anyag” vagy „szó szerint”.Bár a szavakat újradefiniálni nem bűn, de ha erre az esetreolyan kifejezéseket használunk, mint „anyagában” és „szószerint”, milyen szavakat használjunk, ha egyszer tényleg aztakarjuk mondani, hogy valóban történt valami? Ahogy AnthonyKenny írja le saját zavarodottságát szeminarista korában: „Azegészből annyit értettem, hogy az is lehetséges, hogy azírógépem maga az átváltozott Benjamin Disraeli...”Tévedhetetlen tekintélybe vetett hitük arra kötelezi a rómaikatolikusokat, hogy az átváltozás „rejtélyére” hivatkozvaelhiggyék: a bor fizikai valójában vérré változott, annak ellenére,hogy a megjelenése nem ezt támasztja alá. A „rejtély” szó, mintlátjuk, mindent megmagyaráz. Legalábbis azok számára, akiknekagyát már jól előkészítették a társult háttérfertőzések. Pontosanugyanez a trükk működik a „Szentháromság rejtélyében” is.Ezek a rejtélyek nem azért vannak, hogy megoldják, hanem

azért, hogy megfélemlítsenek. A „rejtély mint érték” elvsegítségére siet azoknak a katolikusoknak, akik egyébként nemlennének hajlandóak arra, hogy az „átváltozás” és a „három azegyben” nyilvánvaló képtelenségében higgyenek. Vagyis az a hit,hogy a „rejtély érték”, önmagára hivatkozó kör. Ahogy DouglasHofstadter írhatta volna, a hit rejtélyessége arra készteti a hívőt,hogy állandósítsa a rejtélyt.A „rejtély mint önérték” fertőzés egyik extrém tüneteTertullianus Certum est quia impossibile est (bizonyos, mertlehetetlen) mondata. Ez az őrület útja. Ide kívánkozik LewisCarroll Fehér Királynője, aki Alice azon kijelentésére, hogy „alehetetlent nem hiheti el az ember”, azzal vágott vissza, hogy„Szerintem nincs elég gyakorlatod... Én a te korodban napontafél órán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggelielőtt hat lehetetlen dolgot is elhittem.” Vagy itt van DouglasAdams Elektromos Szerzetese, egy háztartási berendezés,amelyet úgy programoztak, hogy elhiggye helyettünk, amit kell.Ez „képes arra, hogy olyan dolgokat is elhiggyen, amit nehezenhinnének el Salt Lake Cityben”, és amely az olvasónak valóbemutatás pillanatában éppen azt hitte el, hogy a tapasztalatellenére minden földi tárgy egységesen rózsaszínű. Ám ezek aFehér Királynők és Elektromos Szerzetesek már nem olyanviccesek, ha kiderül, hogy a való életben e virtuóz elhívőktiszteletre méltó teológusok. „Ezt mindenképpen el kell hinni,mert abszurd” (ismét Tertullianus). Sir Thomas Browneegyetértőleg idézi Tertullianust, és még tovább megy: „Azthiszem, a valódi hit számára nem lehet elég lehetetlenség avallásban. És azt kívánom, hogy hitemet a legnehezebbpróbáknak vethessem alá; mivel a szokásos és láthatódolgoknak hitelt adni nem hit, hanem meggyőződés.” [ 137 ] Azaz érzésem, hogy a puszta őrületnél vagy szürrealistanonszensznél érdekesebb dolog működik itt; valami, ami hasonlóahhoz a csodálathoz, amit akkor érzünk, amikor egy zsonglőrtvagy egy kötéltáncost figyelünk. Úgy látszik, mintha a hívőazáltal próbálna magának még nagyobb presztízst kivívni, hogyriválisainál is nevetségesebb dolgokat képes elhinni. Vajon ezekaz emberek nem azért próbálgatják – tréningezik –hívőizmaikat, nem azért edzik magukat a leglehetetlenebbdolgokon is, hogy aztán gond nélkül elfogadják azokat avalószínűtlenségeket, amelyeket nap, mint nap megkívánnaktőlük?Mikor ezt írtam, a The Guardian 1991. július 29-ei száma

váratlanul egy gyönyörű példával szolgált. Egy rabbival közöltinterjút, aki azt a bizarr feladatot vállalta magára, hogyaprólékosan megvizsgálja az élelmiszer-ipari termékek kósermivoltát mindjárt az összetevőik keletkezésének helyén. Éppazon tépelődött, vajon elutazzon-e Kínába, hogy alaposanmegvizsgálja azt a mentolt, ami a köhögés elleni cukorkákbakerül.

Próbált már ellenőrizni kínai mentolt?... borzasztóan nehéz volt,különösen azért, mert az első levélre, amit küldtünk, a legjobbkínai angolsággal a következő választ kaptuk: „A termékbennincsen kóser”... Kína csak mostanában kezdte engedélyezni akóser-vizsgálók beutazását. A mentollal valószínűleg semmi gondnincs, de addig nem lehetünk ebben egészen biztosak, amíg asaját szemünkkel nem láttuk.

Ezek a kóser-ellenőrök egy forródrótot üzemeltetnek, és agyanús csokoládékkal vagy csukamáj olajjal kapcsolatbanbeérkező vészjelzéseket rögzítik, percre pontosan. A rabbi azonsóhajtozott, hogy az a zöldek hatására megindult trend,miszerint egyre kevesebb mesterséges ízesítő anyagot ésszínezéket használnak, „nagyon megnehezíti a kóser életet, mivelezeket most mind vissza kell követnünk”. Mikor a riportermegkérdezte, hogy miért foglalkozik ezekkel a nyilvánvalóanértelmetlen dolgokkal, nagyon pontosan kifejtette, a dolognaképp az az értelme, hogy nincs értelme:

A kasrut törvényeinek többsége indoklás nélküli, isteni vallásielőírás, és pontosan ez itt a lényeg. Könnyű nem megölnivalakit. Nagyon könnyű. Nem lopni már egy kicsit nehezebb,mivel időnként kísértésbe eshetünk. Az istenben való hitnekezért nem túl erős bizonyítéka az, ha teljesítem az Ő akaratát.De ha azt mondja, hogy délidőben nem ihatok meg egy csészetejeskávét a vagdalt hús és a zöldborsó után, az márpróbatétel. Ilyenkor csakis azért teszek meg valamit, mert ígymondták. És ez nehéz dolog.

Helena Cronin hívta föl a figyelmemet egy lehetséges analógiára,ami e között, és Amotz Zahavi ivari szelekcióval kapcsolatoshátrányelve, valamint a jelzések szelekciójáról és evolúciójárólszóló elmélet között áll fenn. [ 138 ] Zahavi teóriáját, amely egyidőben már divatjamúltnak számított, sőt sokszor a nevetség

tárgyává vált, Alan Grafen [ 139 ] rehabilitálta okosan, és mostmár az evolucionista biológusok is egyre komolyabban veszik.Zahavi azt mondja például, hogy a pávák pontosan azértfejlesztették ki abszurd módon terhes, rikítóan színes (vagyis aragadozóik számára igen feltűnő) legyezőfarkaikat, mert igenterhes és veszélyes, és ez imponál a tojóknak. A pávakakasezzel azt mondja: „Nézd csak, milyen fitt és erős vagyok, hiszenmég azt is megengedhetem magamnak, hogy ezt a lehetetlenülnagy farkat hordjam magamon.”Hogy elkerüljük a Zahavi által kedvelt szubjektív stílusból eredőesetleges félreértéseket, hozzá kell tennem, hogy a biológusokközött elfogadott szokás a természetes szelekció tudattalancselekedeteit megszemélyesíteni. Grafen lefordította ezt azérvelést egy ortodox darwini matematikai modellre, és így isműködik. Ebben már nem hivatkozik a pávák és tojóik bensőtudatára vagy szándékaira. Cselekedeteik lehetnek akárautomatikusak, akár szándékosak, tetszés szerint. Mi több,Zahavi elmélete elég általános ahhoz, hogy ne kelljen hozzádarwinista alátámasztás sem. Zahavi elméletéből akár egy virágis tanulhatna, amely a nektárját próbálja rásózni egy vonakodóméhre. De ugyanez igaz egy eladóra is, aki meg akarja győzniügyfelét.Zahavi elképzelésének premisszája az, hogy a természetesszelekció a nőstények (vagy általánosabban, a hirdetési üzenetekbefogadóinak) kételkedését jutalmazza. A hím (vagy az üzenetküldője) csak egyetlen módon igazolhatja az erejével (vagybármilyen más minőségével) való kérkedést: úgy, ha ezzelbebizonyítja, hogy egy igazán költséges hátrányt is el tud viselni– olyant, amilyent csak egy valóban erős (jó minőségű stb.)hím tud elviselni. Ezt a költséges igazolás elvének isnevezhetnénk. És most jön a lényeg. Vajon lehetséges, hogyegyes vallási dogmák nem annak ellenére virulnak, hogynevetségesek, hanem pontosan azért , mert nevetségesek?Minden ímmel-ámmal vallásos ember el tudja hinni, hogy akenyér szimbolikusan Krisztus testét jelképezi; de arra, hogyelhiggyen egy akkora őrültséget, mint az átváltozás, már csakegy valódi, vérbő katolikus képes. Ha az ember ezt el tudjahinni, bármiben képes hinni, és ezek az emberek azt ismegtanulják, hogy mindezt erénynek lássák (hitetlen Tamástörténete a bizonyság).Most térjünk vissza a hit mentális vírusával való fertőzöttségtüneteinek felsorolásához, és az esetleges másodlagos

fertőzésekhez.

4. Lehet, hogy a fertőzött ember intoleráns a rivális vallásokvírushordozóival szemben, extrém esetekben meg is ölheti őketvagy a halálukat követelheti. Hasonlóan erőszakos módonviszonyulhat a hitehagyottakhoz (akik valaha hittek, de aztánfelhagytak hitükkel) és az eretnekekhez (akik a hit egy más –gyakran jelentősen más, máskor csak apró részletekben eltérő –változatát támogatják). Szintén gyűlöletet érezhet az olyangondolkodásmód iránt, amely a hitére kedvezőtlen hatással lehet,mint amilyenek a tudományos módszerek, amelyek mégantivirális szerként is funkcionálhatnak.

A fenyegetés, hogy megölik Salman Rushdie-t, a kiválóregényírót, csak a legutolsó a példák hosszú, szomorú sorában.Azon a napon, amikor ezt írtam, a Sátáni versek japánfordítóját holtan találták a szobájában: gyilkosság áldozata lett.Mindez egy héttel azután történt, hogy a könyv olasz fordítójátmerénylőinek majdnem sikerült megölniük. Mellesleg e tünetellenkezője, a mozlimokat ért „sérelmek” miatti „együttérzés”,aminek a canterbury érsek és más keresztény vezetők is hangotadtak (ami a Vatikán esetében már a nyílt bűnpártolás határátsúrolta), egy már korábban már diagnosztizált tünetmegnyilvánulása, vagyis azé, hogy a hit, legyen bármilyvisszataszító is az eredménye, tiszteletre méltó, pusztán azért,mert hit.A gyilkosság persze extrém megnyilvánulás. De van ennél mégextrémebb is: a hit militáns szolgálatában elkövetett öngyilkosság.A hangyakatonák példáját követve, amelyeket arraprogramoztak, hogy feláldozzák életüket az ő génjeiket ishordozó peték védelmében, a fiatal arabokat is arra tanítják,hogy a szent háborúban meghalni a leggyorsabb út amennyországba. Még ha az őket kihasználó vezetőik hisznek isebben, az sem kisebbíti a brutális hatalmat, amit az„öngyilkosbevetés-vírus” gyakorol a hit nevében. Az öngyilkosság,akárcsak a gyilkosság, kétélű kard: lehet, hogy a reménybelimegtértek visszariadnak vagy elfordulnak egy olyan vallástól,amely annyira bizonytalan, hogy ilyen taktikához folyamodik.Nyilvánvaló, hogy ha túl sokan áldozzák fel magukat, a hívőkforrása kiapadhat. Ez történt a közismert, hitből fakadóöngyilkosságok esetében, bár itt nem szerepeltek csatába küldött„kamikazék”. A Népek Temploma szekta kihalt, amikor

vezetőjük, Jim Jones tiszteletes kivezette követőinek nagy részétaz Egyesült Államokból az ígéret Földjére, a guyanai„Jonestown”-ba, ahol közülük több mint kilencszázat – először agyerekeket – beszélt rá arra, hogy ciánt igyanak. Ehátborzongató ügyet teljes egészében feltárta a San FranciscoChronicle néhány munkatársa.

Jones, „az Atya”, összehívta a seregét, és azt mondta nekik,hogy ideje a mennyekbe indulni. „Nemsokára találkozunk –ígérte – egy másik helyen.”E szavak folyamatosan szóltak a tábor hangszóróiból. „Ahaldokló méltósága hatalmas. Szolgáljon ez minden halnikészülőnek példaként.” [ 140 ]

Mellékesen szólva, az éber szociobiológus szakértő figyelmét nemkerüli el az a tény sem, hogy az öngyilkosságot megelőzőidőkben Jones kijelentette, hogy „kizárólag neki van jogaszexuális kapcsolatot létesíteni” (feltehetően ezt azért apartnereinek is megengedte). Jones kapcsolatait egy titkárnőszervezte. Felhívta a kiválasztottat, és azt mondta neki: „az Atyanagyon utálja ezt a dolgot, de hát itt van ez a hatalmas belsőkényszer, volna szíves tehát...?” Áldozatai nem csak nők voltak.Egy 17 éves fiú követője elmondta, hogy amikor a szekta mégSan Franciscóban volt, Jones többször is elvitte őt egy-egyocsmány hétvégére egy hotelba, ahol „egyházi kedvezmény jártJim Jones tiszteletesnek és fiának”. Ugyanez a fiú mondta:

Tiszteltem és rettegtem tőle. Több volt számomra, mint atya. Aszüleimet is megöltem volna érte.

Ami Jim Jones tiszteletes esetében igazán figyelemreméltó, aznem az önző viselkedése, hanem követőinek szinte emberfelettirászedhetősége. E bámulatos hiszékenység láttán kételkedhetvalaki is abban, hogy az emberi elme fogékony a rosszindulatúfertőzésekre?Kétségtelen, hogy Jones tiszteletes csupán néhány ezer embertirányított. De ez különleges eset, a jéghegy csúcsa. A vallásivezetők utáni vágy széles körben elterjedt. Legtöbben bátranlefogadnánk, hogy senkinek sem lenne nagy sikere, ha kiállna atelevízióban, és azt mondaná, jó sok körítéssel: „küldjétek el apénzeteket, hogy abból másokat is bepalizhassak, hogy aztán őkis elküldjék a pénzüket”. Mindazonáltal ma az Egyesült Államok

minden nagyobb városában legalább egy olyan televíziós adóműködik, amely teljes egészében ennek az átlátszó bizalmitrükknek szenteli műsoridejét. És igencsak megszedik magukat.Ekkora hiszékenység láttán nehéz nem érezni valami kelletlenszimpátiát a csillogó öltözetű szélhámosok iránt. Egészen addig,amíg rá nem jövünk, hogy nem minden becsapott embergazdag, és hogy gyakran az özvegyek szerény adományainhíznak az evangélisták jó kövérre. Egyszer még azt is hallottam,hogy egyikük azt az elvet hívta segítségül, amit éppen mostazonosítottam Zahavi költségesigazolás-elvével. Az Isten csakakkor értékeli nagyra az adományokat – mondta szenvedélyesőszinteséggel –, ha azok olyan nagyok, hogy az már fáj. Idősnincstelenek gurultak oda kerekes székeiken, hogy elmondják,mennyivel boldogabbak azóta, amióta odaadták megmaradtvagyonkájukat akárki tiszteletesnek.

5. A beteg észreveheti, hogy hitének semmi köze a tényekhez,annál több a járványtanhoz. Vajon miért hiszek én éppenebben, és nem valami másban – kérdezheti magától? Azért,mert megvizsgáltam a világ vallásait, és azt választottam, amelyikszámomra a legmeggyőzőbb volt? Szinte biztos, hogy nem. Hahiszünk valamiben, óriási annak a statisztikai valószínűsége, hogyez a hit ugyanaz, amiben szüleink és nagyszüleink is hittek.Nem vitás, hogy a magasba törő katedrálisok, a felkavaró zene,a megindító történetek és példázatok segítenek ebben. De ahitet meghatározó, messze legfontosabb változó a születésvéletlene. A hit, amiben ma oly szenvedélyesen hiszünk, teljesenmás lenne, és nagyban ellentmondana a mostaninak, ha éppegy más helyen születtünk volna meg. Járványtan, és nemtanúbizonyság.6. Ha a beteg ritka kivételként a szüleiétől eltérő vallást követ, amagyarázat továbbra is járványtani lehet. Biztos, ami biztos, azis elképzelhető, hogy tárgyilagosan végignézte a világ vallásait, ésa legmeggyőzőbbet választotta magának. Ám az statisztikailagsokkal valószínűbb, hogy egy különösen potens fertőzőágensnek volt kitéve – egy John Wesley-nek, egy Jim Jonesnakvagy egy Szent Pálnak. Itt most horizontális átvitelről beszélünk,mint a kanyaró esetében. Előzőleg vertikális átvitelről volt szó,ahogyan például a Huntington-kór terjed.7. A beteg benső érzései ijesztően hasonlíthatnak a szexuálisszerelem érzéséhez. Ez nagyon hatékony erő az agyban, ígynem meglepő, hogy egyes vírusok úgy formálódtak, hogy

kihasználják ezt. Avilai Szent Teréz híresen orgazmikus látomásaolyan közismert, hogy szükségtelen itt idézni. Komolyabbmegfogalmazásban, a nyers érzékiségtől eltávolodva írja lemegindító vallomásában Anthony Kenny filozófus azt a gyönyört,amely azokra vár, akiknek sikerül az átváltozás misztériumábanhinniük. Beszámol római katolikus pappá szenteléséről, amivelfelhatalmazást nyert arra, hogy misét celebráljon, majd elevenenvisszaemlékezik

...az első hónapok szenvedélyes izgalmára, mikor márlehetőségem volt misét mondani. Régebben lassan, és nehezenébredtem, de most, arra a kivételes jelentőségű cselekedetregondolva, amelyet immár jogom volt megtenni, már koránkipattantam az ágyból, felindulva, tele izgalommal. Ritkánmondtam nyilvános misét: legtöbbször egyedül celebráltam amellékoltárnál, és a kollégium egy fiatalabb tagja volt aministránsom és a gyülekezetem egyszerre. Ám ez semmit semváltoztatott az áldozatbemutatás ünnepélyességén vagy amegszentelés érvényességén.Jézus papjának kiváltságos helyzetében megérintettem Krisztustestét, és ez egészen lenyűgözött. Az Úrfelmutatás igéi után csakbámultam a szent ostyát, homályos szemmel, ahogy egyszerelmes néz a szeretett lény szemébe... Papságom kezdete úgymaradt meg az emlékezetemben, mint a beteljesülés és areszkető boldogság napjai; olyan valami, ami rendkívül értékes,de túlságosan törékeny ahhoz, hogy sokáig tartson, mint ahogyegy romantikus szerelmi kaland is gyorsan véget ér az összenem illő felek házasságának realitásában. [ 141 ]

Dr. Kenny megindítóan hitelesen számol be arról, hogy fiatalpapként úgy érezte, mintha szerelmes volna a felszenteltostyába. Milyen ragyogóan sikeres vírus! Ugyanezen az oldalonKenny azt is megmutatja nekünk, hogy a vírus érintés útjánterjed – ha nem is szó szerint, mindenesetre ahhoz hasonlóan–, a fertőzött püspök kezétől az új pap feje tetején át:A katolikus dogma szerint minden érvényesen felszentelt pap akezek érintésének töretlen egymásutánja révén kapja a rangját,amely a felszentelő püspök kezétől egészen a tizenkét apostolegyikéig vezet... bizonyára sok évszázadra visszamenőfeljegyzések vannak a kezek e láncolatáról. Engem nagyonmeglepett, hogy a papok nem igyekeznek ennek segítségévelmegtalálni spirituális őseiket, nem próbálják megtudni, ki

szentelte fel az ő püspöküket, ki az őt felszentelő püspököt, ésígy tovább, egészen II. Gyuláig, V. Celestinig vagy VII. Gergelyig,vagy talán Nagy Gergelyig.Igen, ez engem is meglep.

Vírus-e a tudomány?Nem. Nem, hacsak nem nevezünk minden számítógépesprogramot vírusnak. A jól használható programok azértterjednek, mert az emberek értékelik azokat, ajánlják éstovábbadják egymásnak. A számítógépvírusok viszont pusztánazért terjednek, mert egy kódolt „terjessz!” instrukcióttartalmaznak. A tudományos teóriák, mint a mémek is, egyfajtatermészetes szelekción esnek át, és ez felületesen nézvevírusszerűnek tűnhet. De azok a szelektáló erők, amelyek atudományos teóriákat vizsgálják, nem szeszélyes vagy tetszőlegesjellegűek. Ezek pontos, jól bevált szabályok, és nem részesítikelőnyben az értelmetlen vagy pusztán önérdeket szolgálóviselkedést. Viszont pártolják a standard módszertanoktankönyvekben lefektetett értékeit: az ellenőrizhetőséget, atényekkel való alátámasztást, a pontosságot, a mérhetőséget, atömörséget, a személyektől való függetlenséget, amegismételhetőséget, az általános érvényességet, aprogresszivitást, a kulturális környezettől való függetlenséget ésígy tovább. A hit annak ellenére terjed, hogy ezen érdemekegyike sem a sajátja.Előfordulhat, hogy egyes tudományos eredményekjárvány-szerűen terjednek, de ez csak formájában járványszerű.A tudományos közvéleményen belül a jó elképzelések gyorsterjedése valóban olyan képet mutathat, mintha kanyaró volna.De ha a mögöttük húzódó okokat vizsgáljuk, azt találjuk, hogyezek jóindulatúak, és kielégítik a tudományosság szigorúkövetelményrendszerét. A hit terjedésének történetében szintekizárólag csak a járványtan érvényesül, annak is véletlen formái.Az, hogy A személy ebben hisz, B pedig másban, pusztán éskizárólag annak a következménye, hogy A ezen a kontinensenszületett, B pedig egy másikon. Az ellenőrizhetőség, a tényekkelvaló alátámasztottság és a többi dolog még csak fel sem merülilyenkor. Ami a tudományos meggyőződést illeti, a járványszerűterjedés csak ezek után következik be, és csak az elfogadásfolyamatára jellemző. A vallásos hit esetében viszont ajárványszerűség a legfőbb irányító elv.

EpilógusSzerencsére a vírusok nem győznek mindig. Sok gyerek van,aki az apácák és mullahok minden igyekezete ellenére károsodásnélkül vészeli át a dolgot. Anthony Kenny saját története isszerencsésen ért véget. Lemondott papi rangjáról, mivel nemvolt képes elviselni a katolikus hit nyilvánvaló ellentmondásait, ésma már elismert filozófusként tisztelik őt. De nem hagyhatjukmegjegyzés nélkül, hogy milyen erős fertőzésnek kellett annaklennie, amely egy hozzá hasonlóan bölcs és intelligens embert –a Brit Akadémia jelenlegi elnökét – is legyűrte, és háromévtizedig nem engedte szabadon. Vajon tényleg csak rémeketlátok, amikor ártatlan hatéves kis ismerősöm lelkét féltem?

3.3. A nagy konvergencia [ 142 ]Közeledik-e egymáshoz a tudomány és a vallás? Nem. Vannakmodern tudósok, akiknek szavai vallásos módon hangzanak, deakiknek hite, ha jobban megvizsgáljuk, azonos a többi tudóshitével, akik egyszerű nyíltsággal ateistának vallják magukat.Ursula Goodenough lírai könyvét, a The Sacred Depths ofNature -t. (A természet szent mélységei), [ 143 ] vallásoskönyvként árusították, amit teológusok is megerősítettek a hátsóborítón, és fejezetei közt szabadon fordultak elő imák ésvallásos meditációk. Ám a könyvben magában dr. Goodenoughnem említi, hogy hinne bármiféle felsőbb lényben, nem hisz ahalál utáni élet semmilyen fajtájában; ha szavai valós jelentésétnézzük, semmivel sem vallásosabb, mint én. Sok ateistatudóshoz hasonlóan, ő is ugyanazt a félelemmel vegyescsodálatot érzi, ha az univerzum fenségességére, az élet végtelenbonyolultságára gondol. Valóban, könyvének fülszövege –miszerint „a tudományból nem következik, hogy az élet sivár,jelentés nélküli és céltalan lenne”... hanem épp ellenkezőleg, „avigasztalás és remény forrása lehet” – ugyanúgy illik az énkönyvemhez, a Szivárványbontás hoz, és Carl Sagan Pale BlueDot jához (Világoskék folt) [ 144 ] is. Ha ez vallás, akkor énmélyen vallásos vagyok. De nem az. Amennyire én tudom,„ateista” nézeteim azonosak Ursula Goodenough „vallásos”nézeteivel. Egyikünk nem jól alkalmazza a nyelvet, és azthiszem, hogy az nem én vagyok.Ursula Goodenough történetesen biológus, de ez a neo-deistapszeudovallás általában gyakrabban kötődik a fizikusokhoz.Gyorsan le kell szögeznem, hogy Stephen Hawkingot igaztalanul

vádolják ezzel kapcsolatban. Leggyakrabban idézett kifejezése, az„isteni szellem”, semmivel sem mond többet Isten létéről, mintaz, ha én az „isten tudja” kifejezéssel élek, amivel azt akarommondani, hogy én bizony nem tudom. Ugyanezt gyanítomEinstein pittoreszk „Édes Uram!” fohászával kapcsolatban is,amivel megszemélyesítette a fizika törvényeit. [ 145 ] Paul Daviesmindazonáltal beépítette Hawking szavait könyve címébe,amellyel végül el is nyerte a Templeton-díjat a vallásiprogresszióért, a mai idők legfényesebb kitüntetését, amelyannyira rangos, hogy a királyi család egyik tagja adja át aWestminster Abbey-ben. Daniel Dennett egyszer meg is jegyeztenekem, fausti tónusban: „Richard, ha egyszer rosszul menne asorod...”Az utóbbi időkben a deisták elmozdultak tizenkilencedik századiönmaguktól, amikor a kinyilatkoztatott vallásokat elutasítva,konkrét felekezeti hovatartozás nélkül hittek valamilyenfelsőbbrendű intelligenciában. Ha Enisteint és Hawkingotvallásosnak tekintjük, ha elfogadjuk, hogy Ursula Goodenough,Paul Davies, Carl Sagan és az én kozmikus áhítatom valóbanvallás, úgy a hit és a tudomány tényleg közelebb kerültekegymáshoz, főként, ha beleszámítjuk az olyan ateista papokat is,mint Don Cupitt és még sok más egyetemi lelkészt. De ha avallásnak ilyen tág és rugalmas meghatározását alkalmazzuk,milyen szó illik a valódi vallásra, arra, amire a templomi padonvagy az imaszőnyegen térdeplő mai átlagemberek gondolnak?Vagy hogy nevezzük azt a hitet, amit az elmúlt századokentellektüeljei tudtak magukénak, amikor még mindenki vallásosvolt? Ha Isten a fizika legrejtettebb elveinek szinonimája, milyenszóval jelöljük azt a feltételezett személyt, aki meghallgatja azimát, közbelép, hogy megmentse a rákbetegeket, átsegíti azevolúciót a nehézségeken, megbocsátja a bűnöket vagy éppenmeghal miattuk? Ha megengedjük, hogy a tudományos áhítatotvallási indíttatásnak nevezzük, a dolog kicsúszik a kezünkből. Haa tudományt újradefiniáljuk és vallásnak nevezzük, alighameglepő, ha kiderül, hogy „közelednek egymáshoz”.Egy másfajta konvergenciára is szoktak hivatkozni, ami amodern fizika és a keleti miszticizmus között áll fenn. Az érvelésröviden így hangzik: a kvantummechanika, a modern tudományragyogó és sikeres vezető elmélete, mélyen titokzatos, és nagyonnehéz megérteni. A keleti misztikusok is mindig titokzatosakvoltak, és nehéz volt őket megérteni. Így aztán bizonyos, hogya keleti misztikusok mindig is a kvantummechanikáról beszéltek.

Ugyanezt az utat járta be Heisenberg határozatlansági elve („hátnem így igaz, hogy mindnyájan határozatlanok vagyunk”?), afuzzy logika („igen, te is lehetsz egy kicsit homályos”), és akáosz és komplexitás teóriái is (pillangóeffektus, aMandelbrot-halmaz hűvös, platonikus szépsége – valaki elnevezi,megint valaki misztifikálja, és dollárokra váltja). Hihetetlenmennyiségű könyv kapható a „kvantumgyógyításról” – hogy akvantum-pszichológiát, kvantumfelelősséget, kvantummoralitást,kvantumesztétikát, kvantumhalhatatlanságot és akvantum-teológiát ne is említsük. Kvantumfeminizmusról szólókönyvvel még nem találkoztam, semkvantum-pénzügymenedzsmenttel, vagy afro-kvantumelmélettel, demindez csak idő kérdése. Ezt az egész ütődött témát ügyesendolgozza fel Victor Stenger fizikus a The Unconscious Quantum(A tudattalan kvantum) című könyvében, ahonnan a következőgyöngyszem is származik. [ 146 ] „Afrocentrikus gyógyítás” címűelőadásában Patricia Newton pszichiáter azt állította, hogy atradicionális gyógyítók

...képesek megcsapolni a negatív entrópia ama másik birodalmát– az elektromágneses energia szuperkvantum-gyorsaságát ésfrekvenciáját, és levezetni ezeket a mi szintünkre. Ez nemmágia. Ez nem halandzsa. Meg fogják látni, hogy ahuszonegyedik század hajnalán az új orvosi kvantumfizikavalóban szétoszlatja ezeket az energiákat, és ezek hatásait.

Sajnálattal kell kijelentenem, hogy ez igenis, nem más, minthalandzsa. Nem afrikai halandzsa, hanem áltudományoshalandzsa, ami még az „energia” fogalmát is rosszul alkalmazza.Vallás ez, ami a hamis konvergencia émelyítő szeretetünnepéntudománynak álcázza magát.1996-ban a Vatikán – nem sokkal azután, hogy nemesgondolkodásra valló módon, alig 350 évvel a halála után, végülmegbékélt Galileivel – nyilvánosan bejelentette, hogy az evolúcióa puszta feltételezések sorából az elfogadott tudományoselméletek közé lépett elő. [ 147 ] Ez a bejelentés kevésbé drámai,mint ahogy azt sok amerikai protestáns gondolja, mivel a RómaiKatolikus Egyház minden hibája ellenére sohasem ragaszkodottszó szerint a Bibliában foglaltakhoz – ellenkezőleg, a Bibliátmindig is fenntartásokkal kezelte, mint valami felforgatódokumentumot, amit a papoknak előbb alaposan meg kellszűrniük, mielőtt a felkészületlen gyülekezet kezébe adnák. A

pápa ezen evolúcióval kapcsolatos üzenetét mindazonáltal atudomány és a vallás késő huszadik századi konvergenciájánakpéldájaként üdvözölték. A pápa üzenetére adott válaszok alehető legrosszabb fényt vetik a liberális értelmiségre, amelynektagjai agnosztikus igyekezetükben azon fáradoznak, hogymegadják az egyháznak a saját „magisztériumát” [ 148 ] , amelyéppolyan fontos, mint a tudományé, és nem mond ellent annak,sőt még átfedésbe sem kerül vele. Az ilyen agnosztikuskiegyezést könnyű összekeverni a valódi konvergenciával, agondolatok valódi találkozásával.Ennek az intellektuális megbékélési politikának a legnaivabbképviselői felosztják a gondolkodást a „hogyan kérdések”(tudomány) és a „miért kérdések” (vallás) területeire. Mik ezeka „miért kérdések”, és mi alapján gondolnánk úgy, hogy választérdemelnek? Lehetnek a kozmosznak olyan mély kérdései,amelyek a tudomány számára mindörökre megválaszolhatatlanokmaradnak. Azonban hiba lenne azt hinni, hogy ilyenkor a vallásképes a válaszra. Egyszer megkértem egy kiváló csillagászt, azegyik kollégám barátját, hogy fejtse ki nekem az ősrobbanáselméletét. Ő ezt meg is tette a tőle telhető (és számomra mégérthető) legalaposabb módon, és akkor azt kérdeztem tőle, hogymi történt eközben a fizika alaptörvényeivel, amelyek lehetővétették a tér és az idő spontán kialakulását? „Ajjaj –mosolyodott el –, most átléptük a tudomány határait. Ez az apont, ahol átengedem a dolgot jó barátunknak, a lelkésznek.”De miért a lelkésznek? Miért nem a kertésznek vagy aszakácsnak? A lelkészek persze – a kertészekkel és aszakácsokkal ellentétben – azt állítják magukról, hogy a végsőkérdésekben is tájékozottak valamelyest. De miféle bizonyítékokatszolgáltattak eddig azzal kapcsolatban, hogy érdemes nekikhinni? Azt gyanítom, hogy a csillagászat professzora ez esetbenis az Einstein/Hawking-trükköt vetette be, és Istent helyezte az„ezt senki sem érti” mondat helyébe. Ez ártatlan trükk lenneakkor, ha nem értenék félre folyamatosan azok, akik alig várják,hogy félreérthessék. Mindenesetre az optimista tudósok, akikközé magamat is sorolom, mindig is úgy gondolták, hogy az„ezt nem értjük” kijelentés csupán annyit jelent, hogy „ezt mégnem értjük”. A tudomány most is dolgozik a problémamegoldásán, de senki sem tudja, hogy mikor születik akérdésre megnyugtató válasz, és hogy születik-e egyáltalán.Az agnosztikus kiegyezés vágyától vezérelve az illedelmesliberálisok szinte kezüket-lábukat törik, hogy minél több

engedményt tegyenek annak, aki elég hangosan kiabál. Afelszínes gondolkodás itt következő példájában ez márnevetséges mértéket ölt. Az érvelés nagyjából így szól: negatívdolgot nem lehet bizonyítani (idáig rendben is lenne). Atudománynak nem áll módjában, hogy bebizonyítsa egyfelsőbbrendű lény nemlétét (szigorúan véve ez is igaz). Ezértegy felsőbbrendű lénybe vetett hit (vagy nem hit) pusztánegyéni hajlam kérdése, ezért mindkét álláspontot tisztelni kell!Ha ezt így vezetjük le, rögtön kibújik a szög a zsákból: mégcsak meg sem kell említenünk a reducatio ad absurdum elvét.Bertrand Russellre hivatkozva, eszerint azt is el kellene hinnünk,hogy egy porcelán teáskanna kering elliptikus pályán a Napkörül. Nem tudjuk az ellenkezőjét bizonyítani. De azért ezmégsem jelenti azt, hogy a Nap körül keringő teáskannaelmélete egyenrangú azzal, hogy nem kering teáskanna a Napkörül!Ha erre azt a választ kapjuk, hogy X-nek,Y-nak és Z-nek okukvan, hogy ne a teáskannában, hanem egy felsőbbrendű lénybenhiggyenek, úgy X-et,Y-t és Z-t alaposan ki kell kérdeznünk,mert ha igazuk van, akkor érveik tudományos érvek, amelyeketsaját értékükön kell kezelnünk. Ne kíméljük meg őket attól,hogy agnosztikus toleranciájuk mögé tekintsünk! Ha a vallásérvei jobbak, mint Russell teáskannája, halljuk azokat azérveket! Vagy pedig azok, akik a vallással kapcsolatbanagnosztikusak, nevezzék agnosztikusnak magukat a keringőteáskannákkal kapcsolatban is! A modern teisták elismerik, hogyBaállal és az Aranyborjúval, Thorral és Wotannal, Poszeidónnalés Apollónnal, Mithrasszal és Amon-Rével kapcsolatban ateisták.De ha az emberiség összes eddig volt istenét nézzük, alegtöbbel kapcsolatban mindnyájan ateisták vagyunk! Néhányancsupán egyetlen istennel mentünk tovább.Mindenesetre az a gondolat, hogy a vallás és a tudománykülönálló magisztériumokat foglalnak el, meglehetősen álságos. [149 ] Mindjárt megfeneklik azon a tagadhatatlan tényen, hogy avallás még ma is olyan tételeket fogalmaz meg, amelyeketelemezve kiderül, hogy azok a tudomány hatókörébe tartoznak.Mi több, a hitvédők azon igyekeznek, hogy a kecske isjóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Mikor értelmiségiekkelbeszélnek, gondosan elkerülik a tudomány területét, és a vallásimagisztérium elkülönült, sérthetetlen berkein belül maradnak. Deamikor a tanulatlan tömeghez szólnak, kedvük szerint dobják bea csodás történeteket, ami a tudomány területére való otromba

behatolást jelent. A szeplőtelen fogantatást, a feltámadást, Lázárfeltámadását, Szűz Mária és a szentek manifesztációit szerte akatolikus világban, sőt még az Ótestamentumból vett csodákat isszabadon használják propagandacéljaikra, és ez nagyon ishatásos lehet, ha a hallgatóság naiv emberekből vagygyerekekből áll. E csodák mindegyike egy, a tudományt érintőállításban, a természet normális működésének megsértésébenteljesedik ki. A teológusoknak, ha őszinték akarnak lenni,választaniuk kell. Kimondhatják, hogy saját magisztériumuk nemérintkezik a tudományéval, mindazonáltal tiszteletre méltómaradhat. De ebben az esetben a csodákat el kell utasítani.Vagy megmaradnak a Lourdes-ok és a csodák, és továbbra isjelentős szerepet játszanak a tanulatlanok megtérítésében. Ámakkor búcsút kell mondani a különálló magisztériumokelméletének, és a tudományhoz való közelítés magasröptűeszméjének.A kecske jóllakása és a káposzta megmaradása iránti vágy nemmeglepő egy jó propagandista esetében. Ami viszont meglepő,az a liberális agnosztikusok készsége, hogy elfogadják ezt, ésprimitív, fásult szélsőségeseknek neveznek minket, akik vesszüka bátorságot, hogy megfújjuk a sípot. Azzal vádolnak minket,hogy döglött lovat sarkantyúzunk, és a vallás egy idejétmúltkarikatúráját képzeljük magunk elé, amelyben az Istennekhosszú, fehér szakálla van, és a Mennyország nevű kézzelfogható helyen él. Ma már, mint mondják, a vallás ismegváltozott. A Mennyország nem egy fizikai hely, és Istenneknincs megfogható teste, amely a szakállát tartaná. Nos, hát ezcsodálatos: különálló illetékességi körök, valódi konvergencia. DeSzűz Mária mennybemenetelének doktrínáját XII. Pius pápa1950. november l-jén mint hittételt definiálta, ami kötelezőérvényű minden katolikusra nézve. Ez világosan kimondja, hogyMária teste emelkedett a mennybe, ahol újraegyesült a lelkével.Mit jelent ez, ha nem azt, hogy a Mennyország egy fizikai hely,ahhoz legalábbis elég fizikai, hogy testeket tartalmazzon?Ismétlem, ez nem valami furcsa, régies hagyomány, aminekmanapság már csak szimbolikus jelentősége van. A huszadikszázadban történt, hogy (az 1996-os Catholic Encyclopaediá tidézve) „XII. Pius pápa tévedhetetlenül deklarálta, hogy SzűzMária mennybemenetele a katolikus vallás hittétele”, miáltalfelsőbb kategóriába sorolta azt a hivatalos dogmát, amelyrőlelődje, XIV Benedek, szintén a huszadik században, azt mondta,hogy „valószínű nézet, amit tagadni szentségtörő és

istenkáromló” cselekedet lenne.Konvergencia? Csak, ha éppen ezt kívánja az érdek. Atisztességes megítélés számára a vallás és tudomány köztifeltételezett konvergencia egy sekélyes, üres, lyukas szóvivőiámítás.

3.4. Dolly és a fafejűek [ 150 ]Egy szenzációt, mint például a klónozott bárány, Dollymegszületésének hírét, mindig izgatott és intenzív sajtóérdeklődésvesz körül. Az újságok rovatvezetői sorra kinyilvánítjákvéleményüket, komolyan vagy humorosan, néha intelligensen. Arádiós és televíziós producerek megragadják a telefont, és amorális és jogi vonatkozások taglalására különféle szakértőicsoportokat állítanak össze. E csoportokban résztvevők egyrésze a tudományhoz ért, mint ahogy ez helyes és elvárható.Ugyanígy helyénvaló az erkölcs- és jogfilozófusok részvétele is.Mindkét fajta szakértőt saját jogukon hívják meg a stúdiókba,mivel már eddig is számot adtak szaktudásukról vagy okosgondolataikról és világos beszédükről. A köztük lezajló vitákáltalában érdekesek és felvillanyozóak.Ugyanez már nem mondható el a stúdióvendégek harmadik,kötelezően meghívott fajtájáról: a vallási lobbiról. Vagy inkábblobbikról kellene beszélni, mert hiszen minden vallás képviselvekell hogy legyen. Ez aztán a sokszorosára növeli a stúdióbanlévő emberek számát, ami nagy időveszteséget vagy inkábbidőpazarlást jelent.Jó modorom tiltja, hogy neveket említsek, de a bámulatos Dollynépszerűségének csúcsán én is részt vettem egy-két klónozásrólszóló rádióadásban és televíziós vitában, prominens vallásivezetőkkel együtt: az eredmény nem volt éppen épületes. Eszószólók egyik kiválósága, aki nemrég vált a Lordok Házánaktagjává, rögtön azzal indított, hogy a stúdióban nem volthajlandó kezet fogni a nőkkel, láthatóan azért, mert félt, hogyesetleg menstruálnak vagy más módon „tisztátalanok”. E nőksokkal elnézőbbek voltak e sértéssel szemben, mint én lettemvolna; kötelezően megadták a vallási előítéleteknek kijárótiszteletet, amit persze másfajta előítéletek már nem kaptakvolna meg. A beszélgetés folyamán az elnöki székben ülő nő,aki igen tiszteletteljesen viselkedett e szakállas patriarchávalszemben, megkérte őt, hogy fejtse ki érthetően, milyen károkatokozhat a klónozás. Erre ő azt válaszolta, hogy az atombomba

is kártékony volt. Való igaz, ez vitán felül áll. De nem úgy volt,hogy a klónozásról fogunk beszélni?Vajon azért terelte a beszélgetést az atombombára, mert afizikához jobban értett, mint a biológiához? Szó sincs róla.Néhány magabiztos sületlenség után – mint például, hogyEinstein kettévágta az atomot – figyelmét a bölcs máris atörténelemre irányította. Sokatmondóan jegyezte meg, hogy mivelIsten hat napig dolgozott, és a hetediken megpihent, atudósoknak is illene tudniuk, hogy mikor kell megállni. Ha mostvalóban úgy hitte, hogy a világot hat nap alatt teremtették,akkor tudatlansága elegendő ok, hogy ne vegyük komolyan. Haviszont – ahogy azt az elnöknő jószándékúan sugalmazta –csak egy allegóriát alkalmazott, akkor ez meglehetősen silányallegória volt. Az életben van, amikor meg kell állni, és van,amikor tovább kell menni. A trükk az, hogy eldöntsük: mikorkell megállni. Az allegória, hogy Isten megpihent a hetediknapon, nem mondja el önmagában, hogy egy adott esetbenmikor jött el az ideje annak, hogy megállj-t mondjunk. Ateremtés hat napja mint allegória, önmagában üres. Minttörténelem, hamis. Akkor hát, miért hozta föl?Egy másik vallás képviselője őszintén zavarodott benyomástkeltett. Hangot adott annak az általános félelemnek, hogy egyemberi klónnak nem lenne személyisége. Nem lenne teljes,önálló ember, hanem pusztán egy lélektelen automata. Mikorfigyelmeztettem rá, hogy ezek a szavak sértőek lehetnek azegypetéjű ikrekre nézve, azt válaszolta, hogy az egypetéjű ikrekegészen más tészta. De miért?Egy másik beszélgetés során, ezúttal a rádióban, egy másikvallási vezető éppilyen zavarba jött az egypetéjű ikrek említésekapcsán. Ő is „teológiai alapon” tartott attól, hogy a klón nemlenne önálló ember, így aztán nem lenne „méltósága” sem.Gyorsan elmondtam neki azt a vitathatatlan tudományos tényt,hogy az egypetéjű ikrek egymás klónjai, és ugyanúgy azonosaka génjeik, mint ahogyan Dolly esetében, a különbség csupánannyi, hogy Dolly egy nála idősebb birkának a klónja. Valóbanazt akarta volna mondani, hogy az egypetéjű ikrek (mindnyájanismerünk ilyeneket) híjával vannak a méltóságnak és az önállószemélyiségnek? Az ikeranalógiát meglehetősen furcsamegokolással utasította vissza. Mint mondta, ő nagyon erősenhisz abban, hogy a nevelés hatása sokkal erősebb, mint atermészeté. És épp a nevelés az, ami az egypetéjű ikreket különegyéniségekké teszi. Ha megnézünk egy ikerpárt, fejezte be

diadalmasan, észrevehetjük, hogy szemmel láthatóan iskülönböznek valamennyire.Nos, hát valóban. És ha egy klónpár között mondjuk ötven évvan, nem lenne rájuk nézve még inkább igaz, hogy aneveltetésük különböző? Nem épp most rúgott egy nagy öngólt?Egyszerűen nem értette meg, hogy mit akarok ezzel mondani –de hát nem is azért választották be ebbe a társaságba, mertgyorsan forog az agya. Nem szeretek kíméletlen lenni, de ezekután azt javasoltam a rádiós és televíziós producereknek, hogyne elégedjenek meg annyival, ha valaki egy adott „hagyomány”,„hit” vagy „közösség” szószólója. Jó lenne minimális IQ-t ismegkívánni tőle.A vallási lobbik, a „hagyományok” és „közösségek” szószólóinemcsak a médiában, hanem a tekintélyes bizottságokban, akormányzatban és az iskolákban is előnyt élveznek.Véleményüket mindig kikérik, és a parlamenti bizottságok iseltúlzott „tisztelettel” hallgatják meg őket. Biztosak lehetünkabban, hogy amikor egy olyan testületet állítanak össze, amely aklónozással vagy bármilyen más reproduktív technológiaalkalmazásával kapcsolatos politika kialakításához ad tanácsokat,a vallási lobbik igen erőteljesen képviselve lesznek. A vallásiszószólók és szószólónők olyan hatalom és befolyás birtokábanvannak, amit másoknak saját képességeik és szakértelmük révénkell megszerezniük. Vajon mi indokolhatja ezt?Vajon miért teszi magáévá társadalmunk ilyen alázatosan azt akényelmes álláspontot, hogy a vallási nézeteket automatikusan,kérdések nélkül kell elfogadnunk? Ha azt akarom, hogy politikai,tudományos vagy művészi álláspontomat tiszteljék, viták soránkell kivívnom ezt a tiszteletet, érveléssel, indoklással, ékesszólássalés megfelelő tudással. Meg kell tudni cáfolnom az ellenérveketis. De ha nézeteim a vallásom részét képezik, a kritizálóknaktiszteletteljesen odébb kell osonniuk vagy vállalniuk kell atársadalom többségének megbotránkozását. De miért állnak avallási nézetek mindenek fölött? Miért kell tisztelnünk ezeketcsupán azért, mert vallásiak?Meg aztán, miként döntjük el, hogy a sok, egymásnakkölcsönösen ellentmondó vallás közül melyiket illeti ez a feltételnélküli tisztelet, ez a meg nem érdemelt befolyás? Hameghívunk egy keresztény szónokot egy televíziós stúdióba vagyegy tanácsadó testületbe, vajon ez katolikus legyen-e vagyprotestáns; vagy mindkettőt meg kell hívnunk, hogy igazságosaklegyünk? (Észak-Írországban ez a különbség meglehetősen

fontos, olyannyira, hogy még egy gyilkosságnak is legitim okáulszolgál.) Ha zsidókról és muzulmánokról van szó, meg kellhívnunk egy ortodoxot és egy reformert, egy síitát és egyszunnitát is? És mi legyen a holdkórosokkal, aszcientológusokkal és a druidákkal?A társadalom, számomra teljesen érthetetlen okból, elfogadja,hogy a szülőknek automatikusan joguk van a saját vallásimeggyőződésükben felnevelni gyerekeiket, és eltiltani őketmondjuk a biológiaóráktól, ha az evolúciót tanítják. Azonmindenki felháborodna, ha a szülők azért tiltanák el agyereküket a művészettörténet-óráktól, mert ott olyanművészekről is tanulnak, akik nem felelnek meg a szülőkízlésvilágának. Bárgyú módon bólintunk, ha egy diák aztmondja: „a vallásom nem engedi, hogy a kitűzött napon tegyemle a záróvizsgáimat, és nem számít, hogy milyenkényelmetlenségek árán, de tűzzenek ki egy másik vizsganapotis nekem”. Számomra nem világos, hogy miért kezelünk egyilyen esetet több megértéssel, mint mondjuk azt, hogy „nemtudok ezen a napon vizsgázni, mert akkor lesz a kosármeccsem(vagy az anyám születésnapja)”. A vallásos indokok ilyenkivételezett kezelése háború idején éri el a tetőpontját. Egyőszinte és intelligens egyén, aki pacifizmusát mélyen átgondoltmorálfilozófiái érvekkel támasztja alá, aligha kapja meg a„lelkiismereti okokból felmentett” státusát. De ha egy olyanvallásban született, amelynek az előírásai tiltják afegyverforgatást, már semmilyen más érvre nincs szüksége.Pontosan ez az a vallás iránti megkérdőjelezhetetlen tisztelet,amelynek következtében a társadalom tagjai egymásnak adják akilincset vallási vezetőik ajtajánál, ha egy klónozáshoz hasonlókérdés merül fel. Pedig inkább azokhoz kellene fordulnunk, akikérvekkel igazolják, hogy megérdemlik a figyelmünket.

3.5. Ideje felébredni! [ 151 ]„Az iszlámot vádolni azért, ami New Yorkban történt, annyi,mint a kereszténységet vádolni az észak-írországi történésekért.”[ 152 ] Igen. Pontosan. Ideje felhagyni a kétszínűóvatoskodással. Ideje dühösnek lenni. És nem csak az iszlámra.Mi, akik elutasítottuk a három „nagy” monoteista vallás egyikétvagy másikát, mostanáig udvariasan tartottuk a szánkat. Akeresztények, a zsidók és a muzulmánok őszintén hisznek avallásukban és abban, amit szentnek tartanak. Mi tekintettel

voltunk erre, akkor is, ha nem értettünk velük egyet. A néhaiDouglas Adams mondta egy rögtönzött beszédében, szokásoshumorával fűszerezve, 1998-ban [ 153 ] (kissé rövidítve):

Azt hiszem, azzal mindnyájan egyetérthetünk, hogy atudományos módszer feltalálása az eddigi legerősebb intellektuáliseszme, a gondolkodás legerőteljesebb rendszere, amivelmegvizsgálhatjuk, megérthetjük és megkérdőjelezhetjük akörülöttünk levő világot, és ez azon a premisszán nyugszik,hogy mindig létezik olyan eszme, amit meg kell támadni. Haellenáll a támadásnak, a harc majd később megismétlődik, hanem áll ellen neki, akkor romba dől. A vallás nem ígyműködik. Vannak bizonyos elképzelései, amelyek a középpontjátalkotják, és amit mindnyájan szentnek vagy valami hasonlónaknevezünk. Ez annyit jelent, hogy „íme, itt van egy eszme vagyegy vélemény, amelyről senkinek sem szabad semmi rosszatmondania; egyszerűen tilos”. Hogy miért? Csak, mert nem. Havalaki egy olyan pártra szavaz, amivel mi nem értünk egyet,jogunkban áll vele vitatkozni, amennyit csak akarunk.Mindenkinek lesz egy-két érve, de ezeket senki sem érzi majdsértésnek. Ha valaki úgy gondolja, hogy az adókat emelni vagycsökkenteni kell, elmondhatjuk az ellenérveinket. De ha valakiazt mondja, hogy „szombaton nem szabad felkapcsolnom avillanyt”, csak annyit mondunk: „respektálom”. A különös ebbenaz, hogy miközben ezt mondom, arra gondolok: „Vajon nemsértek meg egy itt lévő ortodox zsidót azzal, amit mondok?”Ám az már nem jut eszembe, hogy: „Vajon nem sértek-e megezzel egy bal- vagy jobboldali embert, ennek vagy annak agazdasági modellnek a támogatóját?” Róluk egyszerűen csakannyit gondolok, hogy „nos, erről különböző nézeteket vallunk”.De abban a pillanatban, ha valami olyasmit mondok, aminekbármi köze lehet valakinek a vallásához vagy (és most ittnyakamra teszem a hurkot, de kimondom: irracionális) hitéhez,akkor mindnyájan rettentő óvatosak és defenzívek leszünk, ésazt mondjuk: „nem, ezzel nem vitatkozunk; ez egy irracionálishiedelem, de nem, mi azért tiszteljük ezt”. Miért van az, hogyteljesen elfogadható, ha a Munkáspártot vagy a KonzervatívPártot, a republikánusokat vagy a demokratákat, ezt a gazdaságimodellt vagy azt a gazdasági modellt, a Windows-t vagy aMacintosh-t támogatjuk, de ha arról van véleményem, hogyhogyan keletkezett a világegyetem, vagy hogy ki teremtette azuniverzumot... az már nem; az szent dolog? Mit jelent ez? Mi

másért védjük ezeket minden oldalról, ha nem azért, mert mármegszoktuk, hogy ezt tegyük? Más ok nincs. Ez is olyasmi, amivalahogy, nagy nehezen létrejön, de ha már a kör bezárult ésműködik, akkor már nagyon, nagyon erőssé válik. Teháthozzászoktunk ahhoz, hogy nem kérdőjelezzük meg a vallásielképzeléseket, és igen érdekes látni, mekkora izgalom támad,amikor Richard mégis megteszi! Mindenki teljesen megőrül ettől,mivel nem szabad ilyen dolgokat kimondani. Ám ha ésszerűekakarunk lenni, semmi okunk sincs arra, hogy ezeket az ideákatne vitassuk meg éppúgy, mint bármely más ideát, hacsak nemaz, hogy valaha egyszer már megállapodtunk abban, ezt nemtesszük.

Douglas meghalt már, de szavai arra ösztönöznek, hogy álljunka sarkunkra, és törjük meg ezt az abszolút tabut. [ 154 ] Az „ela kezeket a vallástól” elv tiszteletének utolsó maradványaitbennem a 2001. szeptember 11-én felszálló füst és fojtogató porsöpörte el, ami után egy „Nemzeti Imanap” következett, mikoris a lelkészek és más egyházi emberek próbáltak remegveMartin Luther King nyomdokaiba lépni, és arra szólították fel azegymással kölcsönösen összeférhetetlen vallású híveiket, hogyfogják meg egymás kezét, álljanak fel és hódoljanak együttannak az erőnek, amely a probléma legfőbb okozója volt. Ideje,hogy a hit emberei helyett most az értelem emberei álljanak ki,és mondják együtt, hogy „Elég!” Szeptember halottai előttitisztelgésünk legyen egy új elhatározás kezdete: azé, hogy azemberek egyéni gondolatait méltányoljuk, és nem a csoportokkollektív hitét.Az évszázadok óta tartó, egymás iránti elkeseredett szektásgyűlöletük ellenére (ami ma is egészen nyilvánvalóan fennáll), ajudaizmusnak, az iszlámnak és a kereszténységnek sok a közösvonása. Az Újtestamentum és más reformista törekvésekellenére mindhárom vallás évezredes hűséget tanúsít ugyanazonerőszakos és bosszúvágyó Harcos Isten iránt, amit Gore Vidalemlékezetesen foglalt össze 1998-ban:

A kultúránk középpontjában álló nagy, megnevezhetetlen gonosza monoteizmus. A barbár bronzkori szövegből, amitÓtestamentumnak neveznek, három antihumánus vallásemelkedett ki, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám. Ezekégiisten-vallások. Szó szerint patriarchálisak – ahol az Isten amindenható Atya –, ezért az égi isten földi képviselői 2000 éve

megvetéssel sújtják a nőket ezekben az országokban. Az égiisten természetesen féltékeny isten. A földön mindenkitől teljesengedelmességet követel, és nemcsak egy törzs istene, hanemaz egész teremtésé. Akik elutasítják őt, azokat saját érdekükbenmeg kell téríteni vagy meg kell ölni.

A The Guardian 2001. szeptember 15-i számában a halál utániéletbe vetett hitet neveztem meg, mint legfőbb fegyvert, ami aNew York-i szörnyűséget lehetővé tette. [ 155 ] De még ennél isjelentősebb a vallások szerepe az ilyen cselekedetek alapjáulszolgáló gyűlölet felkeltésében, amely arra motiválja azembereket, hogy első helyen használják is ezt a fegyvert. Ilyenállítás elsuttogása, akár a legfinomabb úriemberhez illőönmérséklettel, kiprovokálja a támogatók ócsárló támadását,ahogy azt Douglas Adams megjegyezte. De az öngyilkostámadások őrült kegyetlensége, és az ugyanolyan gonosz, bárszámszerűen kevésbé katasztrofális „bosszúálló” támadások aszerencsétlen ártatlan amerikai és brit muzulmánok ellen, arrakésztettek, hogy felhagyjak a szokásos óvatossággal.Hogyan állíthatom, hogy a vallások a felelősek? Vajon valóbanazt képzelem, hogy amikor egy terrorista megöl valakit, azt azáldozattal való teológiai egyet nem értés miatt teszi? Valóban aztképzelem, hogy egy észak-írországi robbantó azt mondjamagában: „Na, most elkapom ezeket a Szentháromságban és azÁtváltozásban hívő gazembereket!”? Természetesen, nemgondolok ilyesmit. A teológia az utolsó dolog, amire az ilyenemberek gondolnak. Nem a vallásuk miatt ölnek, hanemgyakran valós politikai sérelmeik miatt. Azért ölnek, mert amásik fél megölte az apjukat. Vagy azért, mert a másik félelkergette a nagyapjukat a földjükről. Vagy azért, mert a másikfél évszázadokon át elnyomta őket.Nem azt akarom mondani, hogy a vallás okozza a háborúkat,gyilkosságokat és terroristatámadásokat, hanem azt, hogy avallás az elsőrendű és legveszélyesebb címke , ami által az „ők”ellentéte egyértelműen a „mi” lesz. Még csak azt sem állítom,hogy a vallás az egyetlen címke, amellyel előítéleteink áldozataitmeghatározzuk. Itt van például a bőrszín, a nyelv és atársadalmi osztály is. De, mint Észak-Írországban is, ezek nemmindig alkalmazhatók, és a vallás marad az egyetlen különbség,ami szétválaszthat. Ha nem is kizárólag felelős érte, szintemindig a vallás az, ami begyújtja a robbanókeveréket. Éskérem, ne hozzák elő ellenpéldaként Hitlert! Hitler fiók-wagneri

őrjöngései egy saját vallás alapjait rakták le, és antiszemitizmusasokat köszönhet az általa sohasem megtagadott rómaikatolicizmusnak.[ 156 ]Nem túlzás azt állítani, hogy a történelem leghatékonyabbellenségkijelölő eszköze a vallás. Ki ölte meg az apád? Nem az,akit most „bosszúból” meg akarsz ölni. A bűnösök már rég túlvannak hetedhét határon. Azok, akik elvették az ükapád földjét,idős korukban, békében haltak meg. A vendettát azok ellenviseled, akik ugyanahhoz a valláshoz tartoznak, mint az eredetielkövetők. Bár nem Seamus volt, aki megölte a bátyádat, demindenesetre katolikus volt, tehát „viszonzásképpen” Seamus ismegérdemli a halált. Ezután, mivel a protestánsok ölték megSeamust, menjünk, és öljünk meg „bosszúból” egy protestánst!A World Trade Centert muzulmánok rombolták le, teháttámadjuk meg egy londoni taxi turbános sofőrjét, és verjükmeg úgy, hogy nyaktól lefelé örökre béna maradjon!Az a sötét gyűlölet, amely ma a Közel-Keletet áthatja, azokbana vélt vagy valós igazságtalanságokban gyökerezik, amit a zsidóállam megalapításakor követtek el, egy iszlám régióban. Ha aztnézzük, hogy a zsidók mi mindenen mentek keresztül, azállamalapítást tisztességes és humánus megoldásnak kelltekintenünk. Valószínűleg az Ótestamentum beható ismerete általjutottak az európai és amerikai döntéshozók arra az álláspontra,hogy ez a terület volt a zsidók „történelmi hazája” (bár ami aLebensraum megszerzését illeti, a Józsua és mások győzelmeirőlszóló szörnyű bibliai történetek elgondolkodtathatták volna őket).De ha mindez nem is volt igazolható a maga idejében, Izraelma ott van, ahol van, ezért a status quo megfordítását arosszabbik rossznak kell hogy tekintsük.Nem akarok ezzel kapcsolatban vitába bonyolódni. De hamindez nem vallási alapon történik, a zsidó állam koncepciójanem lett volna elsőrendű fontosságú. Ugyanígy nem lett volnafontos, hogy az iszlám országokat elfoglalják ésmegszentségtelenítsék. Egy vallás nélküli világban nem lettekvolna keresztes hadjáratok, nem lett volna inkvizíció, és nemlettek volna antiszemita pogromok (a diaszpórában élő emberekmár réges-rég beolvadtak volna az őket befogadó populációba).Nem lett volna az észak-írországi helyzet (mert nem lett volnaolyan címke, amely alapján megkülönböztethették volna a két„közösséget”, és nem lettek volna olyan iskolák, amelyekben agyerekeket a történelmi gyűlölködés folytatására tanítják –egyszerűen egy közösségként éltek volna).

Nevezzük nevén a gyereket! A király meztelen. Ideje, hogyfelhagyjunk a finomkodó eufemizmusokkal. A „nacionalistákat”,„lojalistákat”, „közösségeket”, „etnikai csoportokat”, „kultúrákat”,„civilizációkat” ezentúl nevezzük úgy, ahogy illő: a vallás az aszó, ami ide illik; ez az a szó, amit képmutatóan megpróbálunkelkerülni.Mellékesen szólva, a vallás annyiban különbözik a többimegkülönböztető címkétől, hogy teljességgel felesleges. Ha avallási meggyőződéseknek bármi valóságos alapjuk lenne, akkorel kellene fogadnunk ezeket, legyenek bármilyen kényelmetlenek.De nincsenek ilyen bizonyítékok. Az, ha valakit a valóságosvilágra vonatkozó politikai meggyőződése miatt tekintünkelpusztítandó ellenségnek, éppen elég rossz dolog. De hogy egyarkangyalokkal, démonokkal és képzeletbeli jótevőkkel zsúfolt,illuzórikus világ miatt tegyük ugyanezt, az nevetségesen tragikus.Ezen örökletes téveszme rugalmassága döbbenetes, mint ahogya valóságtól való elrugaszkodottsága is. Mai ismereteink szerint aPittsburgh mellett lezuhant gép irányítását egy csoport bátorutas komoly küzdelmek árán vette át a terroristáktól. E hősies,kemény emberek egyikének a felesége, miután fogadta férjehívását, melyben az beszámolt neki szándékaikról, azt mondta,hogy Isten vezérelte a férjét arra a gépre, hogy őáltala védjemeg a Fehér Házat a katasztrófától. Tragikus veszteségében alegnagyobb együttérzéssel gondolok erre a szegény nőre, degondolkodjunk már egy kicsit! Egyik amerikai levelezőpartnerem,aki elküldte nekem ezt a cikket, írta (feldúltan, ami érthető):

Nem lett volna egyszerűbb, ha Isten szívrohamot vagy valamihasonlót küld a terroristákra, ahelyett, hogy megölte volnaezeket a gépen utazó nagyszerű embereket? A Trade Centert,úgy látszik, magasról leszarta, és nekik nem készített semmifélemegmentési tervet. [Elnézést kérek barátom gátlástalankifejezéseiért, de az adott körülmények között ki vádolhatná őt?]

Hát nincs olyan szörnyű katasztrófa, amely képes lennemegrengetni az emberek Isten jóságába és erejébe vetett hitét,mindkét oldalon? Még csak nem is pislákol az a felismerés,hogy talán nincs is ott senki, hogy mi vagyunk csak, sajátmagunk, és nekünk kell felnőtt módra megoldanunk a világproblémáit?Az Egyesült Államok a keresztény világ legvallásosabb országa,és újraválasztott elnöke a világ legvallásosabb népével néz

farkasszemet. Mindkét oldal szilárdan hiszi, hogy a bronzkoriHadisten az ő oldalukon áll. Mindketten a világ biztonságátkockáztatják, abban a megingathatatlan, fundamentalistahitükben, hogy Isten őket segíti győzelemre. J. C. Squire híresverse jut eszembe, amit az első világháborúról írt:

Isten hallgatta: a népek énekelve, kiabálva indulnak a harcba„Gott, büntesd meg Angliát!” és „Isten, óvd meg a Királyt!”Isten tedd ezt, Isten tedd azt és Isten őt se sajnáld!„Uramisten!” szólott magában az Isten.„Jó kis munkát vettem a nyakamba!”

(N. Kiss Zsuzsa fordítása)

Az emberi pszichének két nagy betegsége van: az a késztetés,hogy generációkon keresztül törekedjenek a vérbosszúra, és az,hogy az emberekre csoportcímkéket ragasszanak, ahelyett, hogyegyénekként látnák őket. Ábrahám vallásában mindkettő bennevan (és mindkettőt szigorúan bünteti), és e két dolog kiválórobbanókeveréket alkot. Csak a szándékos vakság képesfigyelmen kívül hagyni a vallás megosztó szerepét a mai világlegtöbb (ha nem az összes) erőszakos ellenségeskedésében. Mi,akik évek óta udvariasan titkoltuk a vallás kollektív téveszméjeiránti ellenérzéseinket, most álljunk a sarkunkra, és hallassuk ahangunkat! Szeptember 11-e óta megváltoztak a dolgok. „Mindenmás lett, egészen más.”

4. MONDTÁK NEKEM, HERACLITUS [ 157 ]

A korosodás egyik jele az, hogy az embert többé már nemhívják vőfélynek az esküvőkre vagy keresztapának akeresztelőkre. Ellenben mostanában kezdtek felkérni arra, hogybúcsúbeszédeket írjak és temetéseket szervezzek. Az ateistaJonathan Miller, elérvén ugyanezt a bizonyos kort, szomorúcikket írt az ateista temetésekről. Szerinte ezek a szokottnál iskomorabb események. Úgy érezte, hogy a temetés olyanalkalom, amikor a vallás ténylegesen adhat valamit: persze nema halál utáni élet téveszméjét (ahogy ő hívta volna), hanem ahimnuszokat, rituálékat, miseruhákat és a tizenhetedik századiszavakat.Mivel nagyon is szeretem a Biblia és az Anglikán Imakönyvkádenciáit, magam is meglepődtem, hogy egyre erősebbellenérzéseim vannak dr. Miller véleményével szemben. Mindentemetés szomorú, de egy jól szervezett világi temetést mindenszempontból többre becsülök. Már régen is észrevettem, hogy avallásos temetések is főleg a nem vallásos tartalmuk miattmaradnak emlékezetesek: a megemlékezések, a versek és azene miatt. Mindig, mikor egy jól megformált beszédethallgattam, amit olyan ember mondott, aki szerette és ismerteaz elhunytat, erre gondoltam: „Milyen megindító volt ennek ésennek a gyászbeszédét hallgatni! Bárcsak több ilyen lenne, éskevesebb azokból az üres, kongó imákból!” Azzal, hogy a világitemetéseken teljesen elmaradnak az imák, több idő marad azemlékezésre: a méltatás, az emlékeket ébresztő zene, az elhunytműveiből való idézetek, sőt akár némi szeretetteli humorarányos keverékére is.Douglas Adams regényíróra szinte lehetetlen szerető humornélkül gondolni, és ez világosan ki is derült a temetés előttibúcsúztatásánál, a londoni St. Martin in the Fields-templomban.Az egyik beszédet én mondtam, és magasztalás omat (4.2) ittújra közzéteszem, ennek a résznek második írásaként. De mégezelőtt – tulajdonképpen a halála napja utáni napon fejeztembe – írtam egy sirató t (4.1) a The Guardian be. Mivel e kétírás hangneme nagyon különböző – az egyik döbbent ésszomorú, a másik szeretetteljesen ünnepélyes – jónak láttammindkettőt közölni.Tisztelt kollégám, W. D. Hamilton evolúcióbiológus esetébennekem jutott a feladat, hogy megszervezzem temetését azoxfordi New College kápolnájában. Itt is elmondtam egy eulógiát, amit ennek a résznek a harmadik írásiként (4.3) teszekközzé. Ezen a gyászszertartáson a zenét a New College

csodálatos kórusa szolgáltatta. A himnuszok közül kettő Darwintemetésén is elhangzott, a Westminster Abbey-ben, és közülükaz egyiket kifejezetten Darwinnak írták: Frederick Bridge a„Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, aki értelmet szerez” (Példabeszédek 3:13, Károli Gáspár ford.)zsoltárt dolgozta át. Szeretném azt hinni, hogy Bill, ez a drága,kedves, bölcs ember, meg lenne vele elégedve. Javaslatomra apartitúrát bevették Bill Narrow Roads of Gene Land (Génországkeskeny útjai) című posztumusz gyűjteményes kötetébe, [ 158 ]és minden bizonnyal ez az egyetlen alkalom, hogy nyomtatásbanmegjelent.John Diamonddal csak egyszer találkoztam, kevéssel a halálaelőtt. Újságszerkesztőként, és egy bátor könyv, C: Becausecowards get cancer too [ 159 ] (R: Mivel a rettegők is kapnakrákot) szerzőjeként ismertem őt, amelyben szörnyű torokrákjávalvívott küzdelmét írja le. Mikor egy koktélpartin találkoztam vele,már egyáltalán nem tudott beszélni, és notesze segítségévelfolytatott vidám és életteli társalgásokat. Akkoriban másodikkönyvén, a Kígyóolaj on (4.4) dolgozott, amelyben az „alternatív”gyógyászatról rántja le a leplet, amivel haldoklása közben szintenaponta zaklatták a sarlatánok és jóindulatú áldozataik. Meghalt,mielőtt befejezhette volna a könyvét, és engem ért amegtiszteltetés, hogy a posztumusz kiadáshoz előszót írjak.

4.1. Douglas siratása [ 160 ]Ez most nem nekrológ, azokra lesz még elég idő. Nem istisztelgés az elhunyt előtt, nem egy ragyogó élet megfontoltértékelése és nem dicshimnusz. Ez egy keserű sirató, amely túlkorán íródott ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és meggondoltlegyen. Douglas, egyszerűen nem hiszem, hogy meghaltál!Egy napos májusi vasárnap, hét óra tízkor, mint mindig,felkeltem az ágyból, és megnéztem az e-mailjeimet. Megjelentekaz új levelek szokásos, vastag betűs fejlécei; egy csomó reklám,néhány várt levél, és tekintetem üres rutinnal siklott végig a lapaljáig. Itt Douglas Adams neve ötlött a szemembe, éselmosolyodtam. Ezen legalább lehet majd nevetni. Aztán aszokásos módon rákattintva az egész címet elolvastam. És miállt benne? Hogy Douglas Adams szívrohamban meghalt,néhány órával ezelőtt . Frázisnak hangzik, de a betűk ugrálnikezdtek a szemem előtt. Ez biztos valami vicc. Ez egy másikDouglas Adams lehet. Túl nevetséges ahhoz, hogy igaz legyen.

Még biztos nem ébredtem föl egészen. Kinyitottam az üzenetet,amit egy jól ismert német szoftvertervező küldött. Nem, nemvicc; és teljesen ébren vagyok. És valóban arról a DouglasAdamsről van szó. Szívrohamot kapott az edzőteremben, SantaBarbarában. „Ember, ember! Ó, ember!” fejeződött be azüzenet.Ember, igen, és micsoda ember! Egy óriás, aki biztosanközelebb volt a hét lábhoz, mint a hathoz. Széles vállú, és nemgörnyedt úgy össze, mint azok a nagyon magas emberek, akikkényelmetlenül érzik magukat a méreteik miatt. De nem issütött róla az a macsó önbizalom, ami félelmetessé tehet egyilyen nagy embert. Nem kért bocsánatot a magassága miatt, denem is tüntetett vele. Inkább egy vicc része volt ez is, amivelönmagát figurázta ki.Korunk egyik legszellemesebb emberének kifinomult humora kétnagy szerelmem, az irodalom és a tudomány mély, egységesszellemű ismeretében gyökerezett. És ő mutatott be afeleségemnek is, a negyvenedik születésnapjára rendezett partin.Pont annyi idős volt, mint ő, és együtt dolgoztak a Dr. Whocímű könyvükön.Most mondjam meg a feleségemnek, vagy hagyjam még kicsitpihenni, mielőtt szétzúzom a nyugalmát? Ő volt az, aki minketösszehozott, és mindig is fontos szerepet játszott életünkben. Elkell mondanom neki, most.Douglas és én úgy találkoztunk, hogy küldtem neki egy kéretlenrajongó levelet – azt hiszem, ezt az egyet írtam egészéletemben. Imádtam a Galaxis útikalauz stopposoknak címűkönyvét. Aztán elolvastam a Dirk Gently holisztikusnyomozóirodájá t. Ahogy befejeztem, azon nyomban az elejérelapoztam, és újra elkezdtem olvasni – egyetlenegyszer életemben,és ezt meg is írtam neki. Azt válaszolta, hogy ő is nagyonszereti a könyveimet, és meghívott londoni házába. Ritkántalálkozom ilyen zseniális szellemmel. Persze tudtam, hogy nemmindennapi ember. De amit nem tudtam, hogy milyen mélyismeretei voltak a tudományról. Bár sejthettem volna, hiszen azÚtikalauz humorának jó része nem volna érthető a maitudomány alapos ismerete nélkül. A modern elektronikustechnológiának valódi szakértője volt. Sokat beszéltünk atudományról, először magánemberként, majd a nyilvánosság előttis, irodalmi fesztiválokon, a rádióban és a televízióban. Hozzáfordultam mindenféle technikai problémámmal is. Nem kellettátrágnom magam ezer rosszul megírt, hiányos kézikönyvön,

hanem elég volt egy e-mailt küldenem neki. Ő mindig válaszolt,néha perceken belül, akár Londonban volt, akár SantaBarbarában, akár egy hotelszobában, a világ bármely táján. Aszerkesztőségi emberekkel és a szakmai segélyvonalakmunkatársaival ellentétben, Douglas mindig pontosan megértettea problémámat, és azt is pontosan tudta, hogy miért érdekel ezengem annyira, és mindig készen állt a világos, szórakoztatóválasszal. Sűrű levélváltásunk tele volt irodalmi és tudományostréfákkal és szívből jövő, kaján megjegyzésekkel.Technikaszeretete mindenen átsütött, mint ahogy az abszurdiránti érzéke is. Az egész világ egy nagy Monty Python állatkertvolt számára, és az emberi butaság a szilíciumvölgyekben iséppoly komikus, mint bárhol a világon.Önmagán is ugyanígy tudott nevetni. Például azon a heroikusküzdelmen, amit az írótömbjével folytatott („Imádom ahatáridőket. Imádom a süvítő hangjukat, ahogy elhúznakmellettem”), mikor a legenda szerint a kiadója és akönyvügynöke szó szerint bezárták őt egy telefon nélküliszállodai szobába, ahol kizárólag csak írni lehetett, és mégsétálni is csak kísérettel engedték ki egy-egy rövidebb időre. Halelkesedése elragadta őt, és egy olyan excentrikus biológiaiteóriával állt elő, amit szakmai szkepticizmusom már képtelenvolt elfogadni, elutasításom inkább humoros öngúnyt, semmintcsüggedést váltott ki belőle. Ezután persze hamarosan egymásikkal hozakodott elő.A saját viccein is jókat nevetett, amit egy jó komédiásnak nemszabad; de ő ezt is olyan bájjal tette, hogy a viccei ettől mégszórakoztatóbbak lettek. Képes volt arra, hogy finoman, sértésnélkül űzzön tréfát valakiből, és ez a tréfa sohasem azemberek, hanem abszurd elképzeléseik ellen irányult. Akövetkező példázat, amit nagy élvezettel mesélt, mindent elmonderről.Egy ember nem értette, hogyan működik a televízió, és megvolt győződve arról, hogy rengeteg apró emberke van adobozban, akik a képeket igazgatják, nagy sebességgel. Egymérnök elmagyarázta neki az elektromágneses spektrumnagyfrekvenciás modulációját, beszélt a transzmitterekről ésvevőegységekről, az erősítőkről és a katódsugárcsőről, asugárnyalábról, amely széltében és hosszában pásztáz afoszforeszkáló képernyőn. Az ember nagy figyelemmel hallgatta amérnököt, és a magyarázat minden fontosabb pontjánál nagyotbólintott. Végül kijelentette, hogy meg van elégedve, most már

valóban érti, hogyan működik a televízió. „De azért néhányapró emberke azért mégiscsak van ott, nem?!”A tudomány elvesztett egy barátot, az irodalom egy szelleminagyságot, a hegyi gorilla és a fekete orrszarvú egy gálánsvédelmezőt (egyszer orrszarvúnak öltözve felmászott aKilimandzsáróra, hogy pénzt gyűjtsön arinocérosztülök-kereskedelem elleni harcra), az Apple Computerelvesztette legékesszólóbb támogatóját. Jómagam egypótolhatatlan szellemi társat veszítettem, és az egyiklegkedvesebb, legszórakoztatóbb embert, akivel valaha istalálkoztam. Tegnap kaptam hivatalosan is egy nagyon jó hírt,amely nagy örömet szerzett volna neki. Már hetek óta tudtamróla, de még nem volt szabad nyilvánosságra hoznom. Most,hogy megtehetném, már késő.A nap süt az égen, az élet megy tovább, ragadd meg apillanatot, és a többi, és a többi. Ma egy fát fogunk ültetni: egyduglász- (angolul Douglas-) fenyőt, egy magas, szálegyenes,örökzöld fát. Az évnek ez a szaka nem nagyon alkalmas azültetésre, de mindent meg fogunk tenni, hogy a fa megeredjenés megnőjön. Távol az arborétumtól.A fát elültettük, ezt a cikket is megírtam, és mindezt a halálátkövető 24 órában. Megindítóra sikerült? Nem, de megpróbáltam.

4.2. Douglas Adams magasztalásaSaint Martin in the Fields-templom,

London, 2001. szeptember 17.Úgy hiszem, rám hárul az a feladat, hogy néhány szót szóljakDouglas tudomány iránti szeretetéről. [ 161 ] Egyszer tanácsotkért tőlem. Azon gondolkodott, hogy visszamenjen-e azegyetemre, hogy tudományt tanuljon, azt hiszem, pont az éntárgyamat, a zoológiát. Én azt mondtam, ne tegye. Már eddig isnagyon sokat tudott. Ez átsüt szinte minden leírt mondatán, éslegjobb tréfáin is. Példaként gondoljunk csak aVégtelenValószínűtlenségi Hajtóműre. Douglas úgy gondolkodott,mint egy tudós, de annál sokkal szórakoztatóbb volt. Joggalmondhatom, hogy a tudósok szemében hős volt ő. És atechnológusok szemében is, különösen a számítógépiparban.A tudósok társaságában megmutatkozó indokolatlan szerénységemegindítóan nyilvánult meg egy cambridge-i konferenciánelhangzott nagyszerű, rögtönzött beszédében, amelyet én ismeghallgattam 1998-ban. [ 162 ] Egyfajta tiszteletbeli tudósként

hívták őt meg – ami elég gyakran megtörtént vele. Istennekhála, valaki bekapcsolta a magnóját, és így most a rögtönzöttbűvészmutatvány teljes szövege megvan. Ezt egyébkéntmindenképpen ki kellene adni valahol. Most ebből olvasok fölnéhány kiragadott részletet. Nagyszerű komédiás volt ésnagyszerű humorú író, minden sorából az ő hangját hallom:

Eredetileg azért gondoltam inkább csak vitára, mert kicsit féltemidejönni... ebbe a terembe, ahol mindenütt ilyen ragyogó elmékülnek. „Mit mondhatnék én, egy amatőr, ezeknek azembereknek?” Ezért gondoltam, hogy inkább egy vitát indítok.De miután néhány napot már itt töltöttem, rájöttem, hogy önökis csak emberek!... Legjobb lesz, gondoltam, ha kiállok ide, éssaját magammal vitázom... és ez talán majd elég lesz ahhoz,hogy kicsaljam, kiprovokáljam a véleményüket, és egy olyanfolyamatot indítsak el ezzel, aminek a végén majd egymásfejéhez vagdossák a székeket. Mielőtt rátérnék a tulajdonképpenitémára, szabadjon figyelmeztetnem önöket, hogy a dolgokidőnként hajlamosak szétesni, mivel sok téma csak a legutóbbinapon került terítékre, így hát, ha időnként kisséelkalandoznék... Van egy négyéves lányom, akinek élete elsőkét-három hetében nagyon-nagyon kíváncsian figyeltem az arcát,és hirtelen rájöttem, amire az előző korokban senki semjöhetett volna rá – hogy éppen most rebootolták! [ 163 ] Egydolgot szeretnék megemlíteni, ami teljességgel lényegtelen, deazért rettentő büszke vagyok rá – hogy Cambridge-benszülettem, 1952-ben, és a monogramom DNA! [ 164 ]

A témák szellemes váltogatása nagyon jellemző volt rá – ésegyúttal nagyon megnyerő.

Emlékszem, mikor egyszer réges-régen, az egyik beszédemhezmeg akartam találni az élet definícióját. Mivel feltételeztem, hogylétezik egy egyszerű definíció, körülnéztem az interneten. Dedöbbenten láttam, hogy a definíciók mennyire különböztekegymástól, és hogy milyen részletekbe menően fogalmazták megezeket, annak érdekében, hogy tartalmazzák „ezt”, de netartalmazzák „azt”. Gondolják csak el, a tárgyak milyenkezelhetetlen együttesét kell egybefogni és összehasonlítani, haazt akarjuk, hogy benne legyen a muslica, Richard Dawkins ésa Nagy-korallzátony is.

Douglas nevetett magán, a saját viccén. Ez is része voltutánozhatatlan charme-jának.

Van egy-két furcsaság abban a nézőpontban, ahonnan a világotszemléljük. Az a tény, hogy életünket egy mély gravitációskútban éljük, egy gázzal borított planéta felületén, amely egy 90millió mérföldre lévő nukleáris tűzgolyó körül kering, ésminderre, mint normális dologra tekintünk, nyilvánvalóan jelzi,hogy milyen ferdén látjuk a világot, de a gondolkodástörténetében már tettünk néhány lépést annak érdekében, hogylassanként kijavítsuk tévedésünket.

A következő bekezdés Douglas egyik vesszőparipája volt, ami jónéhány jelenlévő számára már ismerős lehetett. Én is többszörhallottam, de minden alkalommal egyre ragyogóbban.

...képzeljünk el egy pocsolyát (pudlit), aki felébred egy reggel, ésazt gondolja magában: „Milyen érdekes ez a világ, amelybenvagyok – milyen érdekes ez a vacok, amelyben vagyok –, ésmilyen szépen illik hozzám, hát nem? Ha jól megnézem,megdöbbentően jól illik hozzám, szóval, biztosan azértkészítették, hogy én benne legyek!” Olyan erős benne ez agondolat, hogy ahogy a nap emelkedik az égen, ahogy a levegőfelmelegszik, és a pocsolya egyre kisebb és kisebb leszmindehhez képest, még mindig foggal-körömmel ragaszkodikhozzá, hogy minden a legnagyobb rendben van, mivel ezt avilágot neki teremtették, azért hozták létre, hogy ő bennelegyen. Így az a pillanat, mikor végül eltűnik, meglehetősenváratlanul éri őt. Azt hiszem, ezt nekünk is szem előtt kelltartanunk.

Douglas mutatta be nekem Lallát. Együtt dolgoztak, évekkelezelőtt, a Dr. Who című könyvön, és Lalla volt az, aki felhívtaa figyelmem Douglas egyik csodálatos gyermeki képességére,hogy egyből az erdőt lássa, és ne törődjön a fákkal.

Ha szétszedünk egy macskát, hogy megnézzük, hogy működik,hamarosan egy működésképtelen macskát tartunk a kezünkben.Az élet a komplexitás olyan szintje, amely majdnem kívül esik alátókörünkön. Annyira túlmutat a gondolkodásunk által elérhetőterületeken, hogy hajlamosak vagyunk egy másféle tárgyként,egy másféle anyagként értelmezni. „Élet” az, amit egy rejtélyes

esszencia vesz körül, amit isten adott – és ez volt az egyetlenmagyarázatunk. A bomba 1859-ben robbant, amikor Darwinmegjelentette A fajok eredeté t. Sok idő kellett hozzá, míg végrekezdtük felfogni, mi is van benne, kezdtük megérteni, hiszennemcsak hihetetlennek és érthetetlennek tűnt a számunkra, deegy újabb pofont is adott a világképünknek, hiszen meg kellettlátnunk, nemcsak hogy nem vagyunk az univerzumközéppontjában, hogy nem céllal teremtettek minket, hanem egykocsonyás anyagból kiindulva, a majmon át, jutottunk el oda,ahol vagyunk. Ez egyáltalán nem hangzik valami jól...

Örömmel mondhatom, hogy Douglas találkozása egy bizonyosmodern evolúciós könyvvel, amibe véletlenül botlott a harmincaséveinek elején, damaszkuszi tapasztalatokkal gazdagította:

Minden a helyére került. Az elgondolás meglepően egyszerű volt,de, természetesen, magyarázatot adott az élet végtelen, zavarbaejtő komplexitására. Az a tisztelettel vegyes félelem, amelyről azemberek vallásos élményeik kapcsán számolnak be, őszinténszólva ostoba sületlenségnek tűnt ahhoz a félelemhez képest,amit ez bennem keltett. A megértés keltette félelmet mindig atudatlanság miatti félelem fölé helyeztem. [ 165 ]

Egyszer a televízióban beszélgettem Douglasszel, egy olyanműsorban, amelyet saját magam készítettem a tudomány irántiszerelmemről. A végén megkérdeztem tőle: „Mi az atudományban, ami valóban felpezsdíti a véredet?” Íme, arögtönzött, szenvedélyes válasza:

A világban uralkodó teljes és rendkívüli komplexitás, agazdagság, a furcsaság az, ami abszolút tiszteletet és félelmetkelt bennem. Úgy értem, az az elképzelés, hogy egy ilyenkomplexitás létrejöhetett, még csak nem is az egyszerűségből,hanem valószínűleg az abszolút semmiből, a legmesésebb,legkivételesebb gondolat. És már az egyszerűen csodálatos, havalami sejtésünk támad arról, hogy hogyan is történhetett megmindez. És... az, hogy életünk 70-80 évét egy ilyenuniverzumban töltsük, a lehető legjobb eshetőség, már amiengem illet.[ 166 ]

Ez az utolsó mondat most tragikus felhangot kapott,természetesen. Abban a kiváltságban volt részünk, hogy

ismerhettük ezt az embert, akinek az a képessége, hogy egészéletében a legjobbat hozza ki magából, éppoly nagyszerű volt,mint sajátos bája és humora, és tiszta intelligenciája. Ha voltember, aki megértette, hogy milyen pompás hely a világ, akkoraz Douglas volt. És ha volt ember, aki létével tovább jobbítottrajta, akkor az Douglas volt. Szép lett volna, ha mind a 70-80évét nekünk ajándékozza. De Isten akaratából be kell érnünk a49-cel!

4.3. WD. Hamilton magasztalásaElhangzott Oxfordban, a New College

kápolnájában tartott búcsúztatáson,2000.július l-jén

Mi, akik sok mindent megadtunk volna azért, hogy Darwinnaltalálkozhassunk, vigasztalódjunk! Könnyen lehet, hogytalálkoztunk a huszadik század második felében éltmegfelelőjével. Bár olyan csendes, olyan abszurd módon szerényvolt, hogy megkockáztatom, még kollégái között is sokanakadnak, akik meglepetéssel olvassák a róla szóló méltatásokat,és csak most jönnek rá, ki is bújt meg itt közöttük egész időalatt. E méltatások szembeötlően egységesek voltak. Egy-kétmondatot olvasok fel most belőlük, és hozzátenném, hogy eznem valamiféle manipulált minta. Minden egyes méltatásbólfelolvasok valamit, amelyek eddig a kezembe kerültek [akiemelések tőlem származnak]:

Bill Hamilton, aki egy kongói biológiai expedíció után hazatérve,többhetes intenzív kórházi ápolás után halt meg 63 éveskorában, elsődleges fontosságú elméleti megújítója volt amodern darwinista biológiának, és a legnagyobb hatással volt etudományág mai állapotára. [Alan Grafen, The Guardian ]...generációjának legnagyobb hatású evolucióbiológusa... [MattRidley a Telegraph -ban]...a modern biológia egyik legkimagaslóbb alakja... [Natalie Angiera New York Times ban]...Darwin óta az egyik legnagyobb evolucionista teoretikus.Könnyen lehet, hogy a természetes szelekcióra épülőtársadalomelméletek területén ő volt a legmélyebb és alegeredetibb gondolkodó. [Robert Trivers a Nature -ben]...a huszadik század egyik legkiemelkedőbb evolucionistateoretikusa... [David Haig, Naomi Pierce és E. O. Wilson a

Science -ben]Jó eséllyel pályázhatna a legkiválóbb darwinista címre Darwinóta... [Ezt én fogalmaztam, a The Independent ben, és azOxford Today ben is megjelent.]...az úgynevezett „második darwinista forradalom” egyik vezetője[John Maynard Smith a The Times ban. Maynard Smithkorábban azt mondta róla, hogy ő „az egyetlen nyavalyás zseni,akink csak van”. Nyelvezete miatt ez persze nem kerülhetett beegy nekrológba.][Végül Olivia Judson a The Economist ben:] Bill Hamilton egészéletében dinamittal játszott. Gyerekkorában majdnem meghalt,amikor egy saját készítésű bombája túl korán robbant fel, éslevitte több ujjának a végét, és repeszeket hagyott a tüdejében.Felnőttként jobban kezelte a dinamitot. Bebetonozott fogalmakatrobbantott fel, és ismeretlen elképzelésekből álló épületeket emelta helyükbe, melyek eredetibbek és megalapozottabbak voltak,mint Darwin óta bármely biológusé.

Ismert dolog, hogy a darwini elmélet legnagyobb hézagait R. A.Fisher, és más „neodarwinista” mesterek töltötték ki, még aharmincas és negyvenes években. De „modern szintézisük” egysor megoldatlan – és sok esetben észrevétlen – problémáthagyott hátra, és ezek legtöbbjére nem is volt válasz egészen ahatvanas évekig. Joggal állíthatjuk, hogy a neodarwinizmusmásodik hullámának Hamilton volt a domináns gondolkodója,bár ha pusztán problémák megoldójaként emlegetjük őt, akkorelhanyagoljuk kifejezetten kreatív képzeletét.Gyakran hagyott elúszni olyan elméleteket, amilyenekszerzőségéhez sok kisebb formátumú szakemberkörömszakadtáig ragaszkodott volna. Egyszer a termeszekrőlbeszélgettünk kávészünetben, a zoológia tanszéken. Azontanakodtunk, vajon milyen evolúciós nyomás késztette atermeszeket arra, hogy ilyen kivételesen társas lényekké váljanak,amikor Hamilton „Stephen Bartz elméletét” kezdte el dicsérni.„De Bill – tiltakoztam –, ez nem Bartz elmélete! Ez a teelméleted. Te publikáltad hét évvel ezelőtt.” Bizonytalanul tagadtaa dolgot. Így hát fogtam magam, és elszaladtam a könyvtárba,megkerestem az Annual Review of Ecology and Systematicsmegfelelő számát, és az orra alá dugtam a saját eltemetettszavait. Végigolvasta, majd a leghátborzongatóbb nyugalommaljelentette ki, hogy igen, ez valószínűleg tényleg az ő elmélete.„De Bartz jobban fejtette ki.” [ 167 ] Végezetül annyit tennék

még hozzá ehhez a történethez, hogy a Bartz-féle dolgozatvégén felsorolt nevek között, akik „hasznos kritikával éstanácsokkal” segítették őt munkájában, ott szerepelt W. D.Hamilton is!Hasonlóan, Bill megjelentette a méhek ivararányáról szólóelméletét, de nem a Nature e témának szentelt számában,ahogy azt egy normálisan ambiciózus tudós tette volna, hanemvalaki más könyvéről írott recenziójába csomagolta. Ez arecenzió egyébként egy eltéveszthetetlenül hamiltoni címmel jelentmeg: Szerencsejátékosok az élet kezdete óta: kacsakagylók,levéltetvek, szilfák ( Gamblers since Life Began: Barnacles,Aphids, Elms) .A két legkimagaslóbb eredmény, amiről Hamilton híres lett, arokonság genetikai elmélete és a parazita-mediált szexuálisszelekció elmélete. Ám emellett a két fontos megszállottságamellett arra is talált időt, hogy magyarázatot adjon, vagykulcsszerepet játsszon egy egész sor kérdés magyarázatánakmegtalálásában, amit a neodarwinista szintézis még nyitvahagyott. Ezek, többek között:Miért öregszünk, és miért halunk meg?Miért van az, hogy egy populációban a nemek aránya olykormás, mint az általában elvárt 50-50 százalék? E rövid dolgozatmegírásával az elsők között volt, akik a játékelméletetalkalmazták az evolúciós biológiában, ami oly végtelenülgyümölcsözőnek bizonyult John Maynard Smith kezében.Kedvezhet-e a természetes szelekció az aktív rosszindulatnak(ami nem azonos a szokásos önzéssel)?Miért verődik oly sok állat falkába, csapatba vagy rajba, ha egyragadozó közelít? Ennek a dolgozatnak egy másik jellemző címeis volt: Az önző csapat geometriája.Miért próbál oly sok állat és növény igen messzire elterjedni,még akkor is, ha az új élőhely rosszabb körülményeket kínál,mint az eredeti? Ezt a tanulmányt Robert May-jel közösenkészítették.Egy alapvetően önző darwinista világban hogyan alakulhatott kiaz egymással nem rokon egyedek közti együttműködés? Ezt atanulmányt a társadalomtudós Robert Axelroddal közösenkészítették.Miért lesznek az őszi levelek oly látványosan vörösek vagybarnák? A tőle megszokott vakmerő – és meggyőző – módonHamilton azt feltételezte, hogy a ragyogó színek a fák általleadott figyelmeztetések, amelyekkel arra szólítják fel a rovarokat,

hogy ne rakják le petéiket arra a fára; figyelmeztetés atoxinokra, éppúgy, mint ahogy a darazsak sárga-fekete csíkjaifigyelmeztetnek a fullánkra.E kivételes elgondolás tipikus példája a fiatalos találékonyságnak,ami az idő múlásával, ha ez egyáltalán lehetséges, csak továbberősödött. Nem sokkal ezelőtt történt, hogy egy önálló teóriávalállt elő, mely szerint az idáig inkább csak nevetségesnek tartottGaia-elmélet tulajdonképpen működőképes lehet egy valódidarwinista modellben is. Temetésén, ami Wytham Wood mellettvolt márciusban, odaadó társa, Luisa Bozzi mondott néhánygyönyörű szót a nyitott sír fölött, amelyben utalt e dolgozatmeglepő központi gondolatára – hogy a felhők tulajdonképpenaz alkalmazkodás következményei, és az önmagukat elterjeszteniakaró mikroorganizmusok hozzák őket létre. Idézett Billemlékezetes „Minden követ megforgatott: Egy rovarkutató életeés halála” című cikkéből, amelyben kifejezte azt a kívánságát,hogy halála után egy amazonasi őserdőben tegyék le a földre,hogy temetőbogarak táplálhassák testével a lárváikat. [ 168 ]

Aztán ezek gyerekeiben, akiket gondos, nagy szarvú szüleik ahúsomból formált, öklömnyi golyókban neveltek, kijutok aszabadba. A féreg vagy a piszkos légy nem az esetem;átalakulva és megsokszorozódva, végre zúgva kirepülök aföldből, ahogy a méhek a kaptárból – vagy inkább méghangosabban, majdnem úgy, mintha motorkerékpárokrajzanának ki. Megszületek, repülő bogarak formájában, éselindulok a brazíliai vadonba, a csillagok alá.

Miután Luisa felolvasta ezt, Hamilton felhőelméletétől inspirálva asaját elégiáját mondta el:

Bill, a tested most Wytham Woodsban fekszik, de így is eléredmajd az imádott erdőidet. Nemcsak a bogarakban élsz majdtovább, hanem a gombák és algák spóráinak milliárdjaiban is. Aszél egyre magasabbra visz, fel a troposzférába, és felhőketfogsz majd formálni, és bebarangolod az óceánokat, lehullasz,majd ismét felemelkedsz, újra és újra, míg végül egy csepp esőrévén el nem érsz az Amazonas vízzel elárasztott erdeibe. [ 169]

Hamilton végül számos kitüntetést kapott, de ez is inkább csakazt hangsúlyozta, hogy milyen lassan ismerte el őt a világ. Sok

díjat nyert, többek között a Crafoord-díjat és a Kyoto-díjat.Mégis, zavarba ejtően őszinte önéletírása felfedi, hogy fiatalemberként mennyire gyötörte a kétség és a magány. Nemcsakönmagában kételkedett. Azt sem tudta biztosan, hogy vajon akérdések, amelyek megszállottan izgatták őt, mások számára isérdekesek-e? Nem meglepő, hogy időnként elméjének épségébenis kételkedett.Tapasztalatai megtanították arra, hogy mélyen együtt érezzen azelesettekkel, és lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogykiálljon az emberi AIDS eredetéről szóló, csöppet sem divatos,hogy ne mondjam, széles körben ócsárolt elmélet mellett. Ahogytalán önök is tudják, emiatt utazott az idén végzetes útjáraAfrikába.A díjazottak többségével ellentétben Billnek valóban szükségevolt a pénzre. Pénzügyi tanácsadóit szinte a kétségbeesésbekergette. Csak az érdekelte, hogy milyen jó dolgokat lehet elérnia pénzzel, rendszerint mások érdekében. Az anyagi dolgok irántsemmi érzéke sem volt, és mindig elköltötte, amije volt.Pénzügyi agyafúrtságára teljesen jellemző volt, hogy olyanvégrendeletet hagyott hátra, amely nagylelkű volt ugyan, detanúk nem írták alá. Ugyanígy jellemző volt rá, hogyMichiganben drága pénzen vett egy házat, amit később igenalacsony áron adott el. Nemcsak arról van szó, hogy Billbefektetései nem tartottak lépést az inflációval. Számszerűen isjelentős veszteségeket szenvedett el, és nem maradt elég pénzearra, hogy Oxfordban házat vegyen magának. Szerencsére azegyetemnek volt egy szép háza Wytham faluban, amelyet arendelkezésére bocsátott, így Bill és felesége, Christine meg acsaládjuk, Dick Southwood csendes, folyamatos gondoskodásamellett megfelelő körülmények között élhettek.Mindennap óriási sebességgel kerékpározott WythambólOxfordba. Ez a sebesség annyira nem illett megdöbbentően őszhajához, hogy talán ez is közrejátszott abban, hogy számosbalesetet szenvedett. Az autósok nem hitték el, hogy egy ilyenidősnek látszó ember ilyen sebességgel képes hajtani, éselszámították magukat, szomorú eredménnyel. Egy széles körbenmesélt történet szerint, amit eddig nem tudtam tényekkelalátámasztani, egyszer hátulról nekiment egy autónak, berepült ahátsó ülésre, majd megszólalt: „Kérem, vigyen a kórházba!”Arra viszont bizonyítékaim vannak, hogy a Royal Societytőlkapott letelepedési támogatás 15 ezer fontos csekkjét a nagysebesség miatt kifújta a szél kerékpárjának kosarából.

Először akkor találkoztam Bill Hamiltonnal, amikor Londonbólellátogatott Oxfordba, 1969 körül, hogy előadást tartson abio-matematikai csoportnak. Én is elmentem rá, hogy szemtőlszembe láthassam intellektuális hősömet. Azt nem mondom,hogy nagyot csalódtam, de annyi mindenesetre biztos, hogynem volt karizmatikus előadó. A teremben lévő tábla teljesenelfedte a mögötte lévő falat. És Bill az egészet teleírta. Aszeminárium végére nem volt egyetlen négyzetcentiméter sem,amelyet ne firkált volna össze egyenletekkel. És mivel a táblaegészen a földig ért, négykézlábra ereszkedett, hogy lent istudjon írni, amitől amúgy is mormogó hangja mégérthetetlenebbé vált. A végén felállt, és apró mosollyal nézettvégig a művén. Hosszú szünetet tartott, majd rámutatott egyegyenletre (a pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy ez volt ahíres áregyenlet [ 170 ] ), majd azt mondta: „Ezt itt ténylegszeretem.”Azt hiszem, félénk és sajátos bájáról minden barátja tudnéhány történetet, és az idő múlásával ezek minden bizonnyallegendává válnak majd. Íme egy, amiért én kezeskedem, hiszena saját szememmel láttam. Egy nap úgy jelent meg a NewCollege ebédlőjében, hogy szemüvegén egy nagy iratkapcsotviselt. Ez még Bill esetében is szokatlan volt, ezértmegkérdeztem tőle: „Bill, miért van iratkapocs aszemüvegeden?” Ünnepélyesen rám nézett. „Valóban tudniakarod?” – kérdezte gyászos hangon, bár láttam, hogy a szájameg-megrándul abbéli igyekezetében, hogy elnyomja mosolyát.„Igen – mondtam lelkesen. – Tényleg tudni szeretném.” „Nos,jól van – mondta. – Észrevettem, hogy a szemüvegem olvasásközben erősen rányomódik az orromra. Ezért ezzel aziratkapoccsal a hajamhoz rögzítettem, ami levesz valamit asúlyából.” Ahogy nevetni kezdtem, ő is elnevette magát, és mégmindig látom magam előtt csodálatos mosolyát, ahogy önmagánmulatva az arca felragyogott.Másik alkalommal vacsorára jött hozzánk. A vendégek többségemég a vacsora előtti italát fogyasztotta, állva, de Bill átment aszomszéd szobába, és a könyvespolcomat kezdte tanulmányozni.Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy mély, mormogóhang hallatszik a szomszédból. „Segítség.” „Vagyis hát, ...nos, azthiszem. No, igen, segítség! Segítség.” Végül rájöttünk, hogyegyedülállóan bagatellizáló modorában Bill tulajdonképpen aztakarja mondani, hogy „SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG!!!” így aztánberohantunk, és láttuk, hogy – akárcsak Clouseau felügyelő [ 171

] a ledőlő biliárddákókat – ő is kétségbeesve próbáljavisszaállítani a karjába omló polc egyensúlyát, miközben akönyvek szerteszéjjel hullanak körülötte.Egy hozzá hasonlóan magas rangú tudós első osztályúrepülőjegyet és bőkezű honoráriumot várna el, ha valaholkülföldön kérnék fel előadásra. Billt meghívták egy konferenciáraOroszországba. Rá jellemző módon nem is tűnt föl neki, hogynem küldtek repülőjegyet, és persze honoráriumot semajánlottak. Így aztán nemcsak a jegyét kellett kifizetnie, hanemmeg is kellett vesztegetnie valakit, hogy visszafelé végül kijussonaz országból. Ráadásul a taxiból, amivel a repülőtérre ment,kifogyott a benzin, és Billnek kellett segédkeznie abban, hogy asofőr benzint szipkázzon át az unokatestvére autójából. Ami akonferenciát illeti, csak ott derült ki, hogy nincs semmifélekonferenciaterem. Ehelyett a küldöttek az erdőbe mentek kisétálni. Mikor egy tisztást találtak, megálltak, és meghallgatták azelső előadót. Aztán továbbmentek, hogy egy másik tisztástkeressenek. Billnek az volt a benyomása, hogy ez valamiautomatikus elővigyázatosság volt a KGB lehallgatása ellen.Előadásához diákat is vitt, így aztán, a vetítőt magukkal cipelve,egy éjszakai pótsétát is kellett tartaniuk. Végül találtak egy régicsűrt, és diáit annak meszelt falára vetítették. Valahogy nemtudom elképzelni, hogy bármely más Crafoord-díjas ebbe ahelyzetbe kerülhetett volna.Feledékenysége legendás volt, de nem volt benne semmikimó-doltság. Ahogy Olivia Judson írta a The Economist ben, aszerződése szerint csak egyetlen előadást kellett tartania éventeaz egyetemistáknak, de azt is mindig elfelejtette. Martin Birchszámolt be arról, hogy a Zoológia Tanszéken egyszer összefutottBill-lel, és mentegetőzni kezdett, hogy elfelejtett elmenni Bill kétnappal azelőtti kutatói szemináriumára. „Semmi gond – mondtaBill –, ami azt illeti, én is elfelejtettem.”Szokásommá vált, hogy ha valamilyen jó szeminárium vagykutatói előadás volt a tanszéken, öt perccel a kezdés előttelmenjek Bill szobájába, hogy felhívjam rá a figyelmét, ésrávegyem, jöjjön el meghallgatni. Ilyenkor udvariasan felnézett amunkájából, meghallgatta a mondandómat, majd hirtelen felálltés elindult velem az előadásra. Nem lett volna értelme a kezdéselőtt több mint öt perccel figyelmeztetni vagy írásos üzenetethagyni neki, mert egyszerűen visszatemetkezett volna abba, amitcsinált, és minden másról megfeledkezett volna. Megszállott volt.Biztos, hogy ez is nagyban hozzájárult a sikereihez. És volt még

egy fontos összetevő. Szerintem nagyon találó Robert Triverszenei analógiája: „Miközben mi, a többiek, egy hangbangondolkodunk és beszélünk, ő egy egész kórusműben.” És ezszóról szóra így igaz.Csodálatos természetbúvár is volt – szinte úgy látszott, hogyjobban kedveli a természetbúvárok társaságát, mint az elméletiszakemberekét. Ugyanakkor sokkal jobb matematikus volt, minta legtöbb biológus, és matematikai módon jelenítette meg ahelyzet absztrakt és letisztított lényegét, mielőtt modellt dolgozottvolna ki rá. Bár dolgozataiban sok matematikát használt, prózaistílusa is ragyogóan egyéni volt. Íme, egy példa, ahogy a sajátmaga által összeállított antológiában, a Narrow Roads of GeneLand ben [ 172 ] (Génország keskeny útjai) bemutatja egy1996-os dolgozatát, a Moulding of Senescence by NaturalSelection t (Hogyan alakítja a természetes szelekció azöregedést). A szöveget először az 1996-ban megjelentdolgozatának a margójára írta:

Így az öregedő állatnak lefelé kell másznia az evolúciós fán: egyfiatal ember fiatalos tulajdonságai az öreg gorillára jellemzőek.

Ez a gondolat idősebb korában egy pompás hamiltonimegfogalmazáshoz vezetett:

Ezért még egy dolgot be kell vallanom. Valószínűleg én islennék olyan gyáva, hogy befektessek az „elixír” gerontológiába,ha lenne valaki, aki meg tudna győzni arról, hogy van remény;ugyanakkor azt szeretném, hogy ne legyen, és így ne is essekkísértésbe. Az elixír keresése fajegészségtani szempontból alegrosszabb törekvés, ami semmiképp sem hozhat létre olyanvilágot, amelyben leszármazottaink boldogok lennének. Ezengondolkodom, miközben hüvelykujjammal, amely szerencséremég szembefordítható a többivel, összedörzsölöm lehetetlenülbozontos szemöldökömet, horkantok egyet az orromon,amelynek cimpái napról napra jobban emlékeztetnek egy régi,Edward korabeli szófa szakadására, amelyből kitüremkedik alószőr, és ujjperceimmel, amelyek még nem érik a földet, bármár majdnem, peckesen továbblépek a következő munkámra.

Költői képzelete az apró részletekben mindig a felszínre tört,még a legkomolyabb munkáiban is. És, ahogy azt már sejtenilehet, nagyon szerette a költészetet, sok verset tudott fejből,

különösen A. E. Housman műveit. Fiatalkori önmagát talán AShropshire Lad (Egy shropshire-i fiú) melankolikusfőszereplőjével azonosította. Az első könyvemről írt recenziójában– el tudják képzelni az örömömet, hogy egy ilyen kaliberűembertől kapok recenziót? – e sorokat idézte: [ 173 ]

Messziről jöttem, az éjen át,A tizenkétfelől fújó széllel.Az élet dolgai most megkötnek engemIde sodródtam: itt vagyok.Egy pillanatra megtorpanokMost nem szóródok szét –Fogd meg gyorsan a kezem,És mondd el, ami a szívedben van.Beszélj, és én válaszolok;Hogyan segíthetnék, mondd?Mielőtt még a tizenkétfelé fújó szélElvinne végtelen utamra.

(N. Kiss Zsuzsa fordítása)

A recenziót Wordsworth jól ismert soraival fejezte be, amelyeketNewton emlékművére véstek fel a cambridge-iSzentháromságkápolna altemplomában. Bill persze nem gondolterre, de e költemény utolsó szavai őrá is pontosan illenek,csakúgy, mint Newtonra. E szavakkal zárom mondandómat.

...az örökkévaló elmeEgyedül utazik a gondolat furcsa és idegen tengerén.

4.4. KígyóolajElőszó John Diamond:

Snake Oil and Other Preoccupations(Kígyóolaj és más megszállottságok)című posztumusz könyvéhez [ 174 ]

John Diamond kurtán elintézte azokat a csodálóit, akik abátorságáért tisztelték. De sokféle bátorság létezik, és nemszabad ezeket összekeverni. Itt van mindjárt a leggyötrelmesebbkörülmények között tanúsított fizikai állhatatosság, az a sztoikusbátorság, hogy elviseljük a méltatlan helyzetet és a fájdalmat,miközben heroikusan küzdünk a rák egy különösen csúnyafajtájával. Diamond tagadta, hogy e tekintetben bátor lett volna

(én azért azt hiszem, hogy túlságosan szerény volt,mindenesetre csodálatos feleségétől ezt senki sem tagadhatjameg). Saját szenvedéseiről írt megindító, és szerintem igenis,bátor memoárjának Diamond a Mivel a rettegők is kapnakrákot alcímet adta.De van egy másfajta bátorság is, és e tekintetben JohnDiamond kétségtelenül a legbátrabbak közé tartozott. Ez azintellektuális bátorság: az, hogy ragaszkodjunk intellektuáliselveinkhez, még extrém helyzetekben is, amikor nagyon nagy akísértés, hogy elfogadjuk az olcsó vigaszt, amit ezek feladásanyújthatna. Szókratésztól kezdve David Hume-on át, egészennapjainkig, mindig nagy kihívással kellett azoknakszembenézniük, akiket az értelem vezérelt, és lemondtak azirracionális babonák védőhálójáról. „Most így beszélsz. De várjcsak, majd másképp gondolod a halálos ágyadon.” David Humeaz egyik példa, aki udvariasan lemondott a vigasztalásról (ahogyazt Boswell morbid módon kíváncsi beteglátogatásának leírásábóltudjuk). John Diamond idejében, és a mi időnkben, az„alternatív” csodagyógymódok jönnek szóba, ha az ortodoxorvoslás már nem képes segíteni, és már akár le is mondtakrólunk.Mikor a patológus kiolvasta a titkos jeleket; mikor a röntgen, aCT és a biopszia már elmondták a magukét, és szertefoszlik aremény; mikor a sebész „egy magas ember kíséretében jön bea kórterembe... zavartnak látszik... csuklyás köntös van rajta,vállán egy kasza”, ez az az idő, amikor az „alternatív” vagy„kiegészítő” keselyűk körözni kezdenek fölöttünk. Ez az őpillanatuk. Ilyenkor találnak igazán magukra, hiszen a reménypénzt jelent: minél elszántabb, annál többet. De hogyigazságosak legyünk, az álgyógyszerek propagandistái közülsokakat a segítségnyújtás valódi vágya vezérel. A halálos betegekkitartó zaklatásával, tolakodóan sürgető ajánlataikkal, piruláikkalés italaikkal, olyan őszintén nyomulnak, hogy ez elfedi az általuktámogatott kuruzslók pénzéhségét.

Próbálta már a szépiacsontot? A hagyományos orvosoktermészetesen lesajnálják ezt a szert, de a nagynéném még kétévvel azután is él, hogy az onkológusok hat hónapot adtak neki(na igen, persze, azóta besugárzást is kapott). Vagy itt van ez acsodálatos gyógyító, aki talpmasszázzsal gyógyít, fantasztikuseredménnyel. Minden azon múlik, hogy a holisztikus (vagyholografikus?) energiáinkat, az organikus (vagy orgonikus?)

kozmikus vibrációt neutrális frekvenciájára állítsuk. Semmit semveszít, ha kipróbálja. Kúránként 500 font az ára, ami lehet,hogy soknak tűnik, de mit számít a pénz, ha az élet forogkockán?

John Diamond, aki ismert közéleti személyiségként megindító ésszemélyes vallomásban számolt be rákbetegsége folyamatáról,még inkább ki volt téve az ilyen szirénhangok csábításának:valósággal elárasztották a jó szándékú tanácsokkal és csodásajánlatokkal. Ő megvizsgálta ezeket, bizonyítékokat keresett,amelyek alátámaszthatnák hatékonyságukat, de soha nem talált;viszont látta, hogy az általuk keltett hamis remények milyenrombolóak lehetnek – és mindvégig megőrizte őszinteségét éstisztánlátását. Mikor eljön az én időm, nem hiszem, hogy JohnDiamond fizikai bátorságának akár a negyedét is képes lennékfelmutatni, majd letagadni, ahogyan ő tette. De nagyonremélem, hogy intellektuális bátorság tekintetében képes leszekaz ő nyomdokaiban járni.Az egyik kézenfekvő ellenérv az arrogancia. Vajon nemlehetséges-e, hogy John Diamondot nem az ésszerűség vezette,hogy „intellektuális bátorsága” pusztán a tudományba vetettfeltétel nélküli hitén alapult, így vak és bigott módon utasítottael a világ és az emberi egészség alternatív szemléletét? Nem,nem és nem. Ez a vád csak akkor állna meg, ha az ortodoxmedicinát pusztán annak ortodox volta miatt választotta volna,és az alternatív gyógymódokat csak azért utasította volna el,mert alternatívok. De ő nem tett ilyet, természetesen. Ami őtilleti (és engem is), a tudományos orvoslást olyan gyakorlatkéntdefiniálta, amelynek eredményeit ellenőrizni lehet . Az alternatívmedicina pedig az a gyakorlat, amelynek eredményét nem lehetellenőrizni, mert elutasítják a tesztelést vagy következetesenelbukik ezeken. Ha egy gyógyító technikáról megfelelőenlefolytatott, kettős vak próbák során kiderül, hogy hatásos,akkor az többé már nem alternatív gyógymód. Ahogy Diamondkifejtette, egyszerűen a gyógyászat részévé válik. És azellenkezője is igaz; ha egy technika, amelyet akár a RoyalCollege of Physicians (Orvosok Királyi Kollégiuma) elnökefejlesztett is ki, megbukik a kettős vak teszteken, akkor többémár nem lesz az „ortodox” orvoslás része. Az, hogy„alternatívvá” válik-e, azon múlik, hogy magáévá teszi-e egymegfelelően ambiciózus sarlatán (mert mindig lesz elegendőkönnyen átejthető beteg).

De vajon nem arrogancia-e azt állítani, hogy a tesztelésmódszere mindenképpen tudományos kell, hogy legyen?Használjunk tudományos teszteket a tudományos módszerekhez– mondhatja valaki. De nem az lenne a fair, ha az „alternatív”módszereket „alternatív” tesztekkel ellenőriznénk? Nem. Mertnem létezik olyasmi, hogy alternatív teszt. Ezt Diamond isleszögezi, és helyesen teszi.Egy gyógymód vagy működik, vagy nem. Az nem lehet, hogyvalami a szokásos értelemben hamis, de valamilyen „alternatív”értelemben igaz. Ha egy kezelés vagy terápia több, mintplacebo, a megfelelően lefolytatott, statisztikailag feldolgozottkettős vak próbák ki fogják mutatni az eredményességét. Sokolyan szer van, amelyet „ortodox” gyógyszerként kívántakelismertetni, de elbuktak ezeken a próbákon, így aztánfelhagytak a további fejlesztésükkel. Nem szabadna (bár ígyvan), hogy az „alternatív” címke mentességet adjon ez alól.Károly herceg mostanában kért a kormánytól tízmillió fontot az„alternatív” vagy „kiegészítő” gyógymódok kutatására. Eznagyszerű javaslat, bár nem teljesen világos, hogy miért akormány – amely nem lehet részrehajló az egymással versengőterületek tekintetében – finanszírozzon egy ilyen projektet,hiszen a vezető „alternatív” technikákat már eddig is tesztelték,és ezek újra meg újra, meg újra elbuktak a teszteken. JohnDiamond azt mondja, hogy az alternatív gyógyászati üzletágforgalmát milliárd fontokban lehet mérni Britanniában. A profitkis részét talán arra lehetne fordítani, hogy megvizsgálják, vajonmüködnek-e ezek az eljárások. Végül is ez az, amit az„ortodox” gyógyszergyáraktól is elvárnak. Lehetséges lenne, hogyaz alternatív gyógyászat szállítói nagyon is jól tudják, mi lenneaz eredménye a megfelelően lefolytatott vizsgálatoknak? Ha igen,érthető, hogy vonakodnak saját vesztüket siettetni. Mindazonáltalremélem, hogy valahonnan meglesz a kutatásra a pénz, talánéppen Károly herceg saját jótékonysági forrásaiból, és hameghívnak, szívesen lennék annak a tanácsadó testületnek atagja, amely meghatározza, hogy mire költsék. De én azthiszem, nem is kell ahhoz tízmillió fontos kutatás, hogyátlássunk a népszerű és jövedelmező „alternatív” eljárásoktöbbségén.Hogyan lehetne elkölteni ezt a pénzt? Vegyük példaként ahomeopátiát, és tegyük fel, hogy elég pénzt kapunk egymérsékelten kiterjedt vizsgálat elvégzéséhez. Ezer önkéntestosszunk két ötszázas csoportra; az egyik csoport megkapja a

maga homeopatikus gyógyszeradagját, a másik nem. Azt isvegyük figyelembe, hogy a „holisztikus” elv alapján mindenegyént egyénként kell kezelni, vagyis ne ragaszkodjunk ahhozsem, hogy a kísérleti alanyok mindnyájan ugyanazt a dózistkapják. Csak semmi durvaság! A kísérlet során minden betegetvizsgáljon meg egy elismert homeopata, és írja fel számára aszemélyre szabott terápiát. Még az sem szükséges, hogy akülönböző betegek ugyanazt a homeopatikus szert kapják.És most jön a legfontosabb, a kettős vak véletlenszerűség.Miután minden beteg számára előírták, hogy mit kapjon ésmennyit, a betegek felét, véletlenszerűen kiválasztva,kontrollcsoportnak nevezzük ki. A kontrollcsoport tagjai nemkapják meg a számukra előírt kúrát. Olyan szert kapnak, amelyminden tekintetben megegyezik az előírt szerrel, egyetlen lényegidolgot kivéve: a vizsgált aktív összetevő hiányzik akészítményből. A véletlenszerű kiválasztást egy számítógépvégezze el, úgy, hogy senki se tudhassa, melyik beteg kap„igazi” gyógyszert, és melyik a kontrollcsoport tagja. A betegeknem fogják tudni; a terapeuták nem fogják tudni; akészítményeket előállító gyógyszerészek nem fogják tudni; és azeredményt értékelő orvosok sem fogják tudni. A gyógyszeresüvegeket csak egy megfejthetetlen kód azonosítja. Ez nagyonlényeges, mivel senki sem tagadja a placebóhatást: azok abetegek, akik úgy gondolják, hogy hatékony gyógyszert kapnak,jobban érzik magukat azoknál, akik ennek ellenkezőjétgondolják.Minden beteget megvizsgál egy orvosokból és homeopatákbólálló csoport, a kezelés előtt és a kezelés után. Minden betegrőlmegírják az értékelésüket: jobban lett, változatlan maradt vagyrosszabbodott az állapota. Az eredményt statisztikailag kellértékelni, hogy kiderüljön, vajon a homeopátiának volt-eegyáltalán valamilyen hatása, jó vagy rossz irányban. Én tudom,hogy mire fogadnék, de – és ez a szép az igazi tudományban– ezzel nem befolyásolhatom a végeredményt. A kettős vakkísérleti körülmények hatástalanítják az elfogultságot. Folytassáka kísérletet pártolók vagy ellenzők, vagy mindketten együtt,mindez nem változtat a kimenetelen.Ez a kísérleti felállás sok tekintetben finomítható. A betegeket„illesztett párokba” sorolhatjuk, koruk, súlyuk, diagnózisuk,nemük, prognózisuk és a javasolt homeopatikus szer szerint. Azegyetlen következetes különbség az, hogy a párok egyik,véletlenszerűen kiválasztott tagja kontrollként vesz részt a

kísérletben és placebót kap. Statisztikai módszerekkel aztánminden kísérleti alanyt össze lehet hasonlítani a párjával.Az illesztett párok módszerének még kifinomultabb módja, haminden beteget a saját maga kontrolljaként használunk úgy,hogy a kísérlet feléig a vizsgált szert, a fennmaradó időbenplacebót kapnak, de senki sem tudja, milyen sorrendben. Asorrendet minden betegnél véletlenszerűen határoznák meg.Az „illesztett párok” és a „saját kontroll” kísérleti felállásoknakmegvan az az előnyük, hogy növelik a teszt érzékenységét. Másszavakkal, növelik annak esélyét, hogy a homeopátia sikerestatisztikailag kimutatható legyen. Ne feledjük, hogy astatisztikailag szignifikáns eredmény nem túlzottan erőskívánalom. Nem szükséges, hogy minden egyes kezelt betegjavulást mutasson azokhoz képest, akik placebót kaptak. Csupánazt vizsgáljuk, hogy van-e bármiféle pozitív hatása ahomeopátiának a kontrollcsoporthoz képest, ami lehet egészenminimális is, de ahhoz azért elég nagy, hogy a statisztika bevettmódszerei alapján ne tulajdoníthassuk pusztán a szerencsének.Ez az, amin egy ortodox gyógyszernek mindenképpen át kellesnie, mielőtt hatásos szerként hirdethetnék és adhatnák el. Egykörültekintő gyógyszergyár azonban ennél jóval többet ismegtesz, mielőtt pénzt fektetne a tömeggyártásba.Most egy olyan tény következik, ami igen kínos a homeopátiáranézve. John Diamond már foglalkozott vele, de érdemes ittmegismételni. A homeopátiás teória alapelve, hogy az aktívösszetevőt – árnikát, méhmérget vagy bármi mást – egymásután olyan sokszor fel kell hígítani, amíg – és ebben mindenszámítás megegyezik – az összetevőből már egyetlen molekulasem marad. Csakugyan, a homeopaták azt a merészen paradoxtételt mondják ki, hogy minél hígabb az oldat, annálhatásosabb. A bűvészek trükkjeit vizsgáló James Randikiszámította, hogy egy szokásos homeopatikus hígítássorozatután egy naprendszer nagyságú dézsában egyetlen aktívmolekula maradna. (A gyakorlatban ennél több eltévedt idegenmolekula kóborol az előállítható legtisztább vízben is.)Most nézzük meg, mit is jelent ez. A kísérlet azon alapul, hogyösszehasonlítjuk a kísérleti dózisokat (amelyek tartalmaznak„aktív” összetevőket) a kontrolldózisokkal (amelyek mindenttartalmaznak, kivéve az aktív molekulákat). A két dózisnakugyanúgy kell kinéznie, ugyanolyan ízük kell hogy legyen, ésegyformának kell lennie az állaguknak is. Az egyetlen különbségcsak az lehet, hogy tartalmazzák, vagy nem tartalmazzák a vélt

gyógyhatású összetevőt. De a homeopatikus gyógyászatban olyanhíg az oldat, hogy semmi különbség nincs a kísérleti és akontrolldózis között! Mindkettő ugyanannyi aktív molekuláttartalmaz – vagyis nullát, illetve a gyakorlatban elérhetőlegcsekélyebb mennyiséget. Ebből az következik, hogyhomeopátia esetében a kettős vak próba elvben sem működhet.Akár azt is mondhatnánk, hogy egy sikeres próba csak aztmutatná ki, hogy nem hígították fel az anyagot eléggé!Van egy egérút, amin a homeopaták mindig kiszöknek, ha errea zavarba ejtő nehézségre hívják fel a figyelmüket. Gyógyszerükműködési módja, mint mondják, nem kémiai vagy fizikai.Elismerik, hogy az aktív összetevőnek egyetlen molekulája sincsmár az üvegben, amit megveszünk, de ez csak akkor érdekes,ha kémiai módon gondolkodunk. Ők abban hisznek, hogy egy,a fizikusok számára ismeretlen mechanizmus révén az aktívmolekula „nyoma” vagy „emléke” bevésődik azokba avízmolekulákba, amelyekkel az oldatot felhígították. Avízmolekulákon lévő, fizikailag rögzített lenyomat az, amimeggyógyítja a beteget, és nem az eredeti összetevő kémiaihatása.Ez egy tudományos hipotézis, abban az értelemben, hogytesztelni lehet. Sőt, könnyű is tesztelni, és én csak azért nemállnék neki, mert úgy gondolom, hogy értelmesebb dolgokvizsgálatára is el lehet költeni a drága pénzt és az időt. De egyolyan homeopatának, aki valóban hisz az elméletben, kötelességelenne, hogy töviről hegyire felderítse, és bebizonyítsa azelméletet. Ha az általa végzett kettős vak tesztek ismételten ésmegbízhatóan pozitívnak bizonyulnának, nemcsak az orvosiNobel-díjat kapná meg, hanem a fizikait is. Mert egy eddigteljesen ismeretlen fizikai elvet fedezne fel ezáltal, talán azuniverzum egyik alapvető erejét. Ha pedig ilyen kilátásokkecsegtetnek, a homeopatáknak egymást taposva kellenetolakodniuk azért, hogy elsőként juthassanak be alaboratóriumba; alternatív Watsonként és Crickként kelleneversenyezniük, hogy magukénak mondhassák ezt a ragyogótudományos trófeát. De hát, mit ad isten, mégsem teszik. Nemazért, mert ők sem hisznek az elméletükben?Ez az a pont, ahol csőstül jönnek a mentségek. „Bizonyosdolgok igazak a humán szinten, de nem lehet ezekettudományosan tesztelni. A tudományos laboratóriumokszkeptikus atmoszférája nem kedvez a szóban forgó érzékenyerőknek.” Ilyen kifogásokat gyakorta rángatnak elő a különféle

alternatív gyógymódok művelői, azok is, akiknek nem kellszembenézniük a homeopátia elvi nehézségeivel, ám a kettősvak teszteken módszerük rendszeresen és következetesenmegbukik. John Diamond csípősen szellemes könyvének egyiklegmulatságosabb része az, amikor leírja Ray Hyman kollégám(CSICOP – Committee for the Scientific Investigation of Claimsof the Paranormal – Paranormális Jelenségek TudományosVizsgálatát Végző Bizottság) egyik kísérletét, amelyben a„kineziológiát” vizsgálta.Az a helyzet, hogy személyes tapasztalatom is van akineziológiáról. Attól a sarlatántól szereztem, akihez egyszer –szégyenszemre – fordultam. Megrándítottam a nyakamat. Amanuálterapeuta, aki a kezeléseket végezte, melegen ajánlotta őt.A manuális terápia kétségkívül nagyon hatásos lehet, és ez anő hétvégén is elérhető volt, amikor nem akartam zavarni azorvosomat. A fájdalom és a szellemi nyitottság arra késztettek,hogy próbát tegyek vele. Mielőtt belekezdett volna a manuálisterápiába, a diagnózist kineziológia segítségével állította fel. Lekellett feküdnöm, és kinyújtott karral az ő kezét kellettelnyomnom. A diagnózis kulcsa annak a vizsgálata volt, hogy aC-vitamin mennyivel növeli a karom erejét. De nem kért megrá, hogy vegyem be a vitamint. Ehelyett (nem túlzok, ezvalóban így történt) egy lezárt C-vitaminos üveget helyezett amellemre. Ez látszólag azonnal, és drámai módon megnövelte azerőmet. Mikor kifejeztem természetes szkepticizmusomat,boldogan válaszolta: „Igen, a C-vitamin csodálatos dolog, hátnem?” Csupán az udvariasság gátolt meg abban, hogy azonnalkisétáljak az ajtón, sőt a végén (hogy elkerüljem a veszekedést)még ki is fizettem a nyavalyás díját.A bizonyításhoz egy sorozat kettős vak tesztet kellene elvégezni(kétlem, hogy az a nő ezt egyáltalán felfogta volna), amelyeksorán sem ő, sem én nem tudjuk, hogy az üvegben afeltételezett aktív-összetevő van-e vagy valami más. Ez az, amitJohn Diamond frenetikus könyvének tanúsága szerint Hymanprofesszor elvégzett egy hasonló esetben. Mikor – ahogy azvárható volt – az „alternatív” technika megalázó módon elhasalta kettős vak teszteken, a gyógyító egy halhatatlan mondássaltette gazdagabbá a téma irodalmát: „Látja? Ezért nem csinálunkmi kettős vak teszteket. Mert sohasem válnak be!”A tudomány, különösen az orvostudomány, története soránfokozatosan távolodott el azoktól a felületes és megtévesztőegyéni meglátásoktól, amelyek látszólag – de csak látszólag –

összefüggő sémát alkotnak. Az emberi elme szabadon alkottörténeteket, és csapongva keresi a bennük rejlő sémákat.Arcokat látunk a felhőkben és a falakon lévő foltokban; aszerencsénket keressük a tealevelekben és a bolygókmozgásában. Elég nehéz elválasztani egy valódi sémát egyfelületes illúziótól. Az emberi gondolkodásnak meg kell tanulnia,hogy ne bízzon meg feltétel nélkül a veleszületett hajlamában,és ne lásson ott is rendszert, ahol csak véletlenszerűség vanjelen. Erre való a statisztika, és ezért nem szabad elfogadniegyetlen terápiás technikát vagy gyógyszert sem addig, amíg egystatisztikailag feldolgozott kísérlet, amelyből az emberigondolkodás könnyen becsapható rendszerkereső hajlamátmódszeresen eltávolították, ezt nem támasztja alá. A személyestörténetek sohasem bizonyítanak semmilyen általános trendet.Ennek ellenére sok orvos kezdi a mondandóját úgy, hogy „Akísérletek ugyan mást mondanak, de az én klinikaigyakorlatomban...” Könnyen lehet, hogy ilyenkor bölcsebb dologorvost váltani, mint aztán pereskedni az orvosi műhiba miatt.Legalábbis ez következik abból, amit eddig mondtam. Bár azértez kissé túlzás. Az biztos, hogy mielőtt egy gyógyszert széleskörben alkalmaznánk, megfelelő módon tesztelni kell, és astatisztika áldását kell rá kérni. De egy tapasztalt orvos klinikaigyakorlata legalábbis kiváló útmutató lehet arra nézve, hogymelyik módszert érdemes próbára tenni, és melyiket nem. Sőt,mi több – helyesen vagy helytelenül, de többnyire helyesen –, agyakorlatban sokszor igen komolyan vesszük egy-egy jó hírűember személyes ítéletét. Így van ez az esztétikai ítéleteknél,aminek következtében egy híres kritikus sikerre vihet, vagy asárba tiporhat egy színdarabot a Broadway-n vagy aShaftesbury Avenue-n. Akár tetszik, akár nem, az emberekrenagy hatással vannak az anekdoták, az egyedi és személyestörténetek.Szinte paradox módon, ez is hozzásegíti John Diamondotahhoz, hogy ilyen erőteljes hangon szólaljon meg. Olyan emberő, akit személyes története révén szeretünk és csodálunk, ésakinek kíváncsiak vagyunk a véleményére, mert olyan jól adjaelő. Azok, akiket talán nem érdekel egy csomó névtelenstatisztikai adat, akiket untatnak az arctalan tudósok és orvosok,oda fognak figyelni John Diamondra, nemcsak azért, mertmagával ragadóan ír, hanem mert e könyv írása közben haltmeg, és tudta, hogy ez így fog történni. Meghalt, annak azorvosi gyakorlatnak minden erőfeszítése ellenére, amelyet a

kizárólag a mendemonda fegyverét használó támadóival szembenvédett. De nincs is itt igazán paradoxon. Lehet, hogy egyedülállóképességeivel és emberi történetével nyer meg magának minket.De amit hallunk tőle, az nem anekdotikus. Kiállja a legszigorúbbvizsgálat próbáját is. Akkor is értelmes és magával ragadólenne, ha szerzője nem szerezte volna már meg csodálatunkatés szeretetünket.John Diamond nem akart szelíden elköszönni az élettől.Mentében ágyúdörgés kísérte őt, hiszen a Kígyóolaj ragyogóanpolemikus fejezetei, amelyek egészen a végéig elfoglalták őt,keményen harcoltak... nem is annyira az óra, mint inkább azidő szárnyas szekere ellen. Nem lázadt amiatt, hogy kialszik afény, nem kelt ki sem a szörnyű rák, sem a kegyetlen balsorsellen. Mi értelme lett volna, mit ért volna el vele? Ő olyancéltáblákat választott, amelyek megrezzennek a találatra. Olyancélpontokat, amelyek rászolgáltak, hogy keményen támadjákőket, amelyek semlegesítésével jobb hellyé válik a Föld; hiszen ecinikus sarlatánok (vagy az őszintén bolond álmodozók) azok,akik a becsapható szerencsétlenekre vadásznak. És az a legjobbaz egészben, hogy bár ez a bátor ember már halott, afegyverei nem hallgattak el. Erős állásokat hagyott maga után.Posztumusz könyve offenzívát indított. Nyissunk mi is tüzet, ésne is hagyjuk abba!

5. MÉG TOSZKÁNA KÖZNÉPE SEM

Stephen Jay Gould és jómagam nem arról voltunk híresek,hogy éjjel-nappal egymás társaságát kerestük volna. Szívélyesenköszöntünk, ha találkoztunk, de képmutatás lenne azt állítani,hogy közel álltunk egymáshoz. Tudományos kérdésekben vallottnézeteink nagyon sokban különböznek, és erről még KimSterelny filozófus is megemlékezett, a Dawkins vs Gould:Survival of the Fittest [ 175 ] (Dawkins kontra Gould: Alegerősebb túlélése) című könyvében. Andrew Brown a TheDarwin Wars: How Stupid Genes Became Selfish Gods [ 176 ](Darwinista küzdelmek: Hogyan lettek az ostoba génekből önzőistenek?) című könyvében odáig megy, hogy a moderndarwinistákat „gouldiánusokra” és „dawkinsistákra” osztotta. Ám,a különbségek ellenére, nem csak a halottak iránti tisztelet okániktattam be egy jórészt pozitív kicsengésű fejezetet Stephen

Gouldról.„Még Toszkána köznépe sem (Steve, csodálatos irodalmiemlékezetének köszönhetően könnyedén folytatta volna azidézetet) tudta megállni, hogy meg ne éljenezze őket”. Macaulay[ 177 ] itt arról a csodálatról ír, ami a halálban egyesíti azellenségeket. Az ellenség szó túl erős egy tisztán tudományosvita jellemzésére, de a csodálat nem, és sok dologban vállvetveküzdöttünk. A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása (ClimbingMount Improbable) című könyvemről írt recenziójában Stevefelidézte a köztünk lévő kollegialitást a közös ellenféllel szemben,amit én is viszonoztam. [ 178 ]

Fontos és kimerítő küzdelmét, hogy informálja a bizonytalan(vagy épp nyíltan ellenséges érzületű) közönséget a darwinievolúcióval kapcsolatban, és hogy egyszerre mutassa be eforradalmi nézet szépségét és erejét, én is a magaménak érzem,és e tekintetben szoros közösséget vállalok Richard Dawkinsszal.

Szerénynek nem volt éppen nevezhető, és remélem,megbocsátható, ha megosztom olvasóimmal azt az esetet, amikorvolt oly kedves, és engem is magához emelt: „Richard és énírunk a legjobban az evolúcióról...”[ 179 ] Volt aztán persze jónéhány „de” is, de ezt azért ki kell emelnem.Az ezt követő recenziók, amelyek többéves időközönként követikegymást, szintén a kollegialitás jegyében fogantak, még olyankoris, amikor kritikát tartalmaznak. Az Ever Since Darwin (Darwinóta) című kötet volt Gould, a Natural History ban megjelent,ünnepelt esszéinek első gyűjteményes kötete. Ennek hangütésehatározta meg a következő tíz kötet hangnemét is, és azÖrvendezés a természet sokszínűségén (5.1) „karcosanátszellemült” hangneme mindegyikre jellemző.A fejleszthető művészete (5.2), bár 1983-ban íródott, még seholsem jelent meg nyomtatásban. Ez olyan recenzió, amelyetegyszerre két könyvről, Peter Medawar Pluto's Republic járól(Pluto köztársasága) és Gould Natural History ban megjelentesszéinek harmadik gyűjteményes kötetéről írtam. Ezt az írástannak idején a New York Review of Books rendelte meg tőlem,de valamilyen okból, amire már nem emlékszem, mégsem adtákközre. Évekkel később elküldtem a recenziót Steve-nek, akimeleg szavakkal nyilatkozott írásomról, és sajnálta, hogy nemjelent meg. Medawar számomra intellektuális hős volt, és Gouldszámára is. Íme, még egy dolog, ami közös bennünk. A

fejleszthető művészete cím Medawar egyik művének – The Artof the Soluble [ 180 ] (A megoldható művészete) – címétolvasztja egybe Gould régóta tartó érdeklődésével a fejlődésevolúciója iránt.A Wonderful Life (Csodálatos élet) szerintem egy gyönyörű ésfélreértett mű. De egyúttal félrevezető is: lelkes szavai egyesszerzőket olyan abszurd következtetések levonásához vezetik,amelyek távol állnak dr. Gould eredeti szándékaitól. Evéleményemet részletesen kifejtettem a Szivárványbontás címűkönyvem A nagy regény ködös jelképei fejezetében. Magáról aCsodálatos élet ről írt recenziómat itt a Sunday Telegraph általadott Hallucigenia, Wiwaxia és barátaik (5.3) címmel adomközre.A humán sovinizmus és az evolúciós fejlődés (5.4) a FullHouse (Full) című könyvről írt recenzióm, amelyet a brit kiadóLife's Grandeur (Az élet nagyszerűsége) címmel jelentetett meg.Ezt az írásomat Steve recenziójával párhuzamosan adták ki,melyet a A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása címűkönyvemről írt. Az Evolution szerkesztője úgy gondolta, jó ötlet,ha egymás könyveiről írt bírálataink egyszerre jelennek meg,úgy, hogy tudunk egymás készülő írásairól, de nem ismerjükannak tartalmát. Gould bírálatának címe rá jellemző módon aSelf-help for a hedgehog stuck on a molehill (Egyvakondtúráson fennakadt sün önsegélyezése) volt. Könyve, aFull House , teljes egészében arról szól, hogy vajon az evolúciófejlődést is jelent-e. Én egyetértek Goulddal abban, hogytiltakozik a fejlődés léte ellen – ahogy azt ő értelmezi. Deebben a cikkben a fejlődés két, szerintem fontos értelmezésétvázolom fel, amelyek nem esnek Gould értelmezésének hatályaalá. A szándékom az volt, hogy ne csak recenziót írjak akönyvéről, hanem hozzájáruljak az evolúcióról való közösgondolkodáshoz is.Stephen Gould egykorú volt velem, mégis, mindig úgygondoltam rá, mint idősebbre, talán azért, mert bámulatosismeretei egy már kidolgozottabb korszak tudásanyagáhoztartoztak. Niles Eldredge, aki egész életében a kollégája volt, ésaki elküldte nekem Gould megható eulógiájának szövegét, aztmondta, úgy érzi, mintha a bátyját vesztette volna el. Évekkelezelőtt számomra is természetesnek tűnt, hogy Steve tanácsátkérjem, mikor Amerikába utazva meghívtak egy kreacionistákkalfolytatott televíziós vitára. Mint mondta, ő mindig visszautasítjaaz ilyen ajánlatokat, nem azért, mert attól tart, hogy „elveszti” a

vitát (ezt még elgondolni is nevetséges), hanem egy ennélkényesebb okból, amit azóta én is mindig szem előtt tartok.Nem sokkal utolsó betegsége előtt írtam neki egy levelet,amelyben azt javasoltam neki, hogy készítek egy vázlatot, aminaztán együtt tudnánk dolgozni. Ezt meg is tettem, de sajnos az„aztán” sohasem jött el. Mikor meghallottam hirtelen halálánakhírét, írtam Niles Eldredge-nek, és megkérdeztem tőle, hogyszerinte Steve örült volna-e, ha közzéteszem ezt a levelet. Nilesbiztatott, hogy tegyem csak meg nyugodtan, így ez az írászárja a fejezetet, Befejezetlen levelezés egy nehézsúlyúdarwinistával (5.5) címmel.Gould jó és rossz, de mindenképpen nagy hatással volt azamerikai tudományos életre, és ha megvonjuk a mérleget, a jókerekedik felül. Jó érzés tudni, hogy halála előtt még be tudtafejezni az evolúcióról írt legnagyobb művét, és kiadta a NaturalHistory ban megjelent esszéinek utolsó, tizedik kötetét. Bár sokdologban nem értettünk egyet, nagyon sokban igen; példáulabban, hogy mindketten lenyűgözve és nagy élvezettel szemléltüka természet világát, és mélyen meg voltunk győződve arról,hogy az ilyen csodák nem érhetik be kevesebbel, mint tisztántermészettudományos magyarázatokkal.

5.1. Örvendezés a természet sokszínűségén [ 181 ]Recenzió S. J. Gould Ever Since Darwin

(Darwin óta) című könyvéről„A szerző megmutatja nekünk, hogy mi is tárult föl előttünk,amikor Darwin egy évszázaddal ezelőtt letépte a biológiaszemellenzőjét.” Túlzás ez vajon vagy egy paradox módonizgalmas lemeztelenítő technikával állunk szemben? A könyv elsőesszéje azt tárgyalja, hogy Darwin miért nem akarta közzétennielméletét még húsz évvel az után sem, hogy kidolgozta azt, éserre még vissza fogok térni. A fülszövegről vett idézet egyébkénthamis benyomást kelt, mivel Stephen Gould írása elegáns, nagytudásról tanúskodó, csípős nyelvezetű, koherens és erőteljes. Alegtöbb dologban szerintem igaza is van. Ha akadnak is túlzóés paradox elemek dr. Gould intellektuális álláspontjában, azoknem ebben e kötetben találhatók. Az Ever Since Darwin olyanesszégyűjtemény, amelynek írásai először a Natural Historyállandó rovatában jelentek meg. A 33 esszét jó érzékkel nyolcfő fejezetbe sorolták, és ezek közül csak példaként tudok mostnéhányat megemlíteni. Azt az érzésemet mindenesetre igazolva

látom, hogy a tudományos újságírás sokkal fontosabb annál,mintsem hogy újságírókra bízzuk, és hogy a valódi tudósoksokkal jobban el tudják végezni ezt a munkát.Gould kötetét olvasva kézenfekvő az összehasonlítás P. B.Medawar, a The Art of the Soluble (A megoldható művészete)című, örök érvényű munkájával. Ha stílusa nem is készteti arraaz olvasót, hogy a székéből felpattanva ellenállhatatlankacagásban törjön ki, és azonnal megmutassa a szóban forgórészt valakinek, mint ahogy az Medawar könyvénél gyakranmegesik, Gould nevéhez sok emlékezetes sor fűződik. Nemkétséges, hogy „az emberek” számára írt ismeretterjesztő művekpuritán ünneprontói mélyen el fogják ítélni az olyan színes ésemlékezetes antropomorfizmusokat, mint például: „Amíg van mitenniük, szaporodnak, mint a fene, hisz a jólét nem fog sokáigtartani, és néhány leszármazottjuknak életben kell maradnia,hogy megtalálja a következő forrást.” De ha kicsit továbbolvasnak, lehet, hogy hamarosan ők is azon tűnődnek majd,miként szüntethetnék meg a hangyáknál a rabszolgaságot, vagyépp a következő sorokon rágódnak:

A természetes szelekció azt diktálja, hogy az organizmusok asaját érdekükben tevékenykedjenek... Folytonosan „küzdenek”azért, hogy génjeik előfordulásának számát növeljék, társaikrovására. És legyen bármilyen kiábrándító ez a helyzet, mégsenki sem fedezett fel magasabb rendű elveket a természetben.

Darwin óta tudjuk, hogy mi okból létezünk, és azt is tudjuk,hogyan fogjunk hozzá az emberi természet magyarázatához.Egyetértek azzal, hogy a természetes szelekció „a biológiatörténetének legforradalmibb eszméje”, sőt még azzal agondolattal is eljátszanék, hogy a „biológia” szót „tudománnyal”helyettesítsem. Olyan pofonegyszerű, hogy csak évszázadokkal ajóval bonyolultabb, közkeletű elméletek után gondoltak egyáltalánrá, és még ma is sokszor félreértik, sőt sok képzett ember mais közönyösen tekint rá. E történelmi rejtély Gould elsőesszéjének témája. Mint ahogy az emberiség is évszázadokkalkésőbb jutott el a természetes szelekció felfedezéséhez, mintahogy az utólagos bölcsességgel nézve indokolt lett volna,Darwin is 20 évet várt, mielőtt közzétette volna 1838-bankidolgozott elméletét. Gould ezt azzal magyarázza, hogy Darwinmegrettent elméletének pszichológiai következményeitől. Ő látta,amit Wallace sohasem ismert volna be, hogy az emberi

gondolkodás maga is a természetes szelekció terméke. Darwintulajdonképpen tudományos materialista volt.Egy másik esszéjében Gould az emberek és a csimpánzokgenetikai közelségén felbátorodva azon spekulál, hogy „akereszteződés talán lehetséges”. Én ezt kétlem, de a gondolatmaga megnyerő, és Gould minden bizonnyal túloz, amikor aztmondja, hogy „számomra ez lenne a legetikátlanabbtudományos kísérlet”. Ami az én etikámat illeti, ennél sokkalelfogadhatatlanabb kísérleteket is el tudok képzelni, olyanokat,amilyeneket nap mint nap végeznek az állatpszichológiailaboratóriumokban, és a csimpánz-ember hibrid is pontosan arraaz eredményre vezetne, amelyet az „emberi méltóság”megkívánna. Általában elmondható, hogy Gould sikerrelpukkasztja ki az ember faji hiúságának léggömbjeit, és igentávol áll attól a mítosztól, hogy az evolúció az ember irányábamutató fejlődést jelent. Ez a szkepticizmus hatja át a Bushesand ladders in human evolution (Bozót és létra az emberievolúcióban) című értékes írását is, amelyben kigúnyolja azt atörekvést, hogy az emberi rasszokat primitívnek vagy éppenfejlettnek állítsák be.A haladás elleni támadásait az ortogenezis elméleténekálruhájában folytatja tovább, mely szerint az evolúcióstrendeknek van egy saját benső momentumuk, amely végül is akihaláshoz vezeti az egyes evolúciós irányokat. Az írjávorszarvas klasszikus történetét a dublini múzeumban őrzöttősmaradványok beható ismeretének köszönhetően új élettel töltimeg, és meghazudtolja azt a legendát, hogy a paleontológiaunalmas és száraz tudományterület. Következtetése, miszerint aközmondásosan nehéz agancsoknak fontos szerepük volt azállatok szociális életében, minden bizonnyal helyes, devalószínűleg alábecsüli a fajon belüli versengésnek a fajkihalásban játszott szerepét. Lehet, hogy közvetlenül a nagyjávorszarvasok okozták az ír jávorszarvasok kihalását, a kihaláspillanatáig viszont a viszonylag nagy agancsú egyedeksikeresebben szaporodtak, mint a kis agancsúak. Szeretnémlátni, hogy Gould hogyan egyezteti össze az „ortoszelektív”hatást a fajok közötti, és fajon belüli „fegyverkezési versennyel”.Úgy tudom, ezt a témát tárgyalja a „kambriumi robbanásról”szóló esszéiben.A természet történetét önnön varázsa is „el tudja adni”, detöbb haszna van, ha hatásosan kidomborítunk vele valamit.Gould sok mindenről mesél nekünk: legyekről, amelyek belülről

eszik meg a saját anyjukat, 17 éves kabócákról, 120 évesbambuszokról, és rejtélyes halcsalogató kagylókról. Szívesenalkalmazza azt a hasznos trükköt, hogy az olvasót először jólösszezavarja, majd ha már felkeltette a kíváncsiságát,fokozatosan feltárja előtte a biológia alapelveit. Egy alapelvrőlszerettem volna többet hallani tőle, mégpedig az evolúcióstökéletesedés korlátairól: „Az orchideák Rube Goldberg [ 182 ]-gépek; egy jó mérnök minden bizonnyal jobbat talált volna ki.”Kedvenc példám, melyet az egyik volt oktatómtól vettem át, avisszatérő gégeideg. A fejből indul el, lemegy a mellkasba,körbehurkolja az aortát, majd ismét visszamegy a fejbe. Egyzsiráf esetében ez tényleg nagy pazarlás. Az a mérnök, akielőször sugárhajtóművet tervezett, egyszerűen eldobta apropellert, és egy új dologba kezdett. De képzeljük csak el azta szerkezetet, ami a propeller fokozatos, lépésről lépésre történőátalakításával jött volna létre!Mindazonáltal a tökéletesedés problematikájánál Gould eltúlozza a„neutrális mutációk” szerepét. A molekuláris genetikusok a DNSváltozásait – érthető módon – mint molekuláris eseményeketvizsgálják, és azokat, amelyek nincsenek hatással a fehérjékműködésére joggal hívják neutrális mutációnak. De az egészszervezet szempontjából ezek még csak nem is neutrálisak:egyszerűen nem tekinthetők mutációknak! Ha a molekulárisneutralistáknak igazuk van, az általuk értelmezett neutrálismutációk örökre rejtve maradnak a gyakorló biológusok és atermészetes szelekció előtt. És ha a gyakorló biológusokvariációkat fedeznek fel a fenotípusban, a kérdés, miszerint ez avariáció neutrális-e a szelekció szempontjából, nem válaszolhatómeg a biokémiai laboratóriumban.Néhány esszé a darwinizmus, a társadalom és politikaegymáshoz való viszonyát elemzi. Sok józan meggondolásolvasható itt, és én a legtöbbjükkel egyet is értek. Bár a„szociobiológia” kiváló és lelkesítő téma, Gouldnak igaza vanabban, hogy egy csomó másodrendű dolgot is belepakoltak. „Devolt-e valaha is olyan kutya, amely dicsérte volna a bolháit?” –kérdezte Yeats. Egy kutyát talán még felelőssé tehetünk azelszórt bolháiért, de csak bizonyos mértékben. Egy 1997-eswashingtoni AAAS-találkozón [ 183 ] Gould és én is tanújavoltunk egy igen elismert harvardi kollégája elleni szervezetttámadásnak [ 184 ] . Gouldot megérdemelten éljenezték meg,mikor az esetet látva egy idevágó Lenin-idézettel ítélte el acsőcseléket. De ahogy az emelvény körül hiába ugráló patetikus

bolhákat nézte, akik egyebek közt „genocídiumot” kiabáltak,vajon kapiskálta-e már, hogy milyen kutyán nevelkedtek?Az Epilógus előretekint, és felkelti az étvágyunkat a másodikkötetre, amely, őszintén remélem, hamarosan megjelenik. [ 185 ]Az egyik téma, amiről tudom, hogy Gould további írásokat ismegjelentetett a Natural History hasábjain, a „végletesatomizmus” iránt érzett ellenszenve, amely az élőlényeket„időleges gyűjtőtartályoknak tekinti... olyan berendezéseknek,amelyeket a gének arra használnak, hogy még több, magukhozhasonló gént hozzanak létre.” [ 186 ] Gould azzal, hogy„metaforikus nonszensznek” nevezi, alábecsüli az elméletkifinomultságát, amelyet modern formában először George C.Williams fejtett ki, igen hatásosan. [ 187 ] Ez a vita jórésztjelentéstani. Az összesített rátermettséget (fitnesz) úgy definiálták,hogy „az egyed arra törekszik, hogy maximálja összesítettrátermettségét” állítás ugyanazt jelenti, mint „a gének arratörekednek, hogy maximálják a túlélési esélyeiket”. Mindkétforma jól működhet, más-más célokra. Mindkettő tartalmazza aperszonifikáció elemét; veszélyesen könnyebb megszemélyesíteniaz egyedet, mint a géneket. A génszelekciós elmélet mégsemnaivul atomisztikus, mivel elismeri, hogy a gének annak alapjánszelektálódnak, hogy mennyire képesek produktívanegyüttműködni a többi génnel, melyekkel minden valószínűségszerint osztozniuk kell a „gyűjtőedényen”. Ez a génkészlet többigénjét jelenti, vagyis a génkészlet leginkább egy„homeosztatikusan pufferelt rendszerre” emlékeztet, amelyhajlamos visszatérni az (egyik) evolúciós szempontból stabilállapotába. Az elmélet nem beszél a gének diktáltamegmásíthatatlan determinációról, sem a genotípusbólfenotípusba történő, „ahány gén, annyi tulajdonság” leképezésről.Mindenesetre semmi köze az „univerzális adaptációba vetettvégső bizonyossághoz”, amit nagy valószínűséggel megtalálnánkaz „individuális szelekció” vagy „fajszelekció” elkötelezettjeinél.„Örvendezni fogok a természet sokszínűségén, a bizonyosságagyrémét pedig a politikusokra és a hitszónokokra hagyom” –egy felvillanyozó könyv messze hangzó zárszava ez, egy szabadés képzeletben gazdag tudományos elme alkotásának végén. Avégső, szomorú paradoxon a következő: hogyan lehetséges,hogy egy elmét, amely ilyen örömre képes, amely olyan nyitott,hogy képes átfogni háromezer-millió év mindig változóragyogását, amelyet úgy megindítanak a sziklákba írt ősiköltemények – hogyan lehetséges, hogy egy ilyen elmét nem

hagynak hidegen az ifjú röpiratírók locsogó firkálmányai, és arosszindulatú kemény vonalasok jéghideg prédikációi? Abbankétségtelenül igazuk van, hogy a tudomány politikailag nemsemleges. De ha számukra ez a legfontosabb a tudományban,képzeljék csak el, hogy mit veszítenek! Stephen Gould nemcsakjól képzett, de jó helyzetben is van ahhoz, hogy még alegsötétebb szemellenzőt is letépje, és elvakítsa a fényhez nemszokott szemeket.

5.2. A fejleszthető művészetePeter Medawar Pluto's Republic [ 188 ] (Pluto köztársasága)

és Stephen Jay Gould Hen's Teeth and Horse's Toes [ 189 ](A tyúk fogai és a ló lábujjai) című könyve recenziója

Sir Peter Medawar már hosszú idők óta a biológiai irodalomlegelismertebb mestere. Ha van olyan fiatalabb biológus, vagyvan olyan amerikai biológus, aki fel tudja venni vele a versenyt,az mindkét tekintetben Stephen Jay Gould lehet. Ezért nagyvárakozásokat keltett bennem, mikor megkaptam e kétesszékötetet, melyek e két kiváló íráskészségű, vezető biológusírásait tartalmazzák tárgyukról, annak történetéről ésfilozófiájáról.A Pluto köztársasága olyan cím, amely mindjárt magyarázatotkíván. Sir Peter így kezdi:

Jó néhány évvel ezelőtt egy szomszédom, akinek a neme irántikötelező udvariasság megtiltja, hogy felfedjem kilétét [ehhez isegy Medawar kell, hogy büntetlenül megússzon egy ilyenmondatot], miután megtudta, hogy érdekel a filozófia, így kiáltottfel: „Ugye, imádja Pluto köztársaságát?” Pluto köztársasága azótais a fejemben jár, annak az intellektuális alvilágnak afelülmúlhatatlanul pontos leírásaként, amely e kötet oly sokesszéjének a témája. Mindnyájan Pluto köztársaságának népevagyunk, saját előítéleteink függvényében...

Itt egy gonosz kis remény éledezett bennem, hogy talánStephen Gould is ott lesz Medawar privát alvilágában – mert azenyémben ott volt, egy hírhedt, meglehetősen álszent levélaláírása miatt, amely a New York Review of Books ban jelentmeg a „szociobiológiáról” (1975. november 13.). De Gould azótamár jó néhány grádiccsal feljebb van hajdani társainál, és régkikerült Medawar célkeresztjéből. Sőt, sok közös célpontjuk van,

például az IQ-mérések.A Pluto's Republic legtöbb írása már kétszer is megjelentvalahol; először mint recenzió vagy egy előadás anyaga,másodszor pedig valamilyen válogatásban, mint például a TheArt of the Soluble (A megoldható művészete) és a The Hopeof Progress [ 190 ] (A haladás reménye). Ezekről az írásokrólminden valószínűség szerint már megjelentek értékelések. Ezérta Pluto's Republic nak a terjedelem felénél kisebb helyet szánoke közös ismertetésben, de nyomatékosan visszautasítok mindenolyan megjegyzést, hogy ez az újabb antológia már túl sok ajóból. A korábbi kötetek már jó régen jelentek meg, és azótakutatok hiába az antikváriumokban, hogy ellopták a saját TheArt of the Soluble példányomat. Mikor most újraolvastam ezeketaz írásokat, rájöttem, hogy sok kedvenc szakaszomat szintekívülről tudom idézni. Hogy is lehetne elfelejteni az 1968-asRomanes Lecture, a Science and Literature (Tudomány ésirodalom) nyitómondatát? „Remélem, nem tekintikudvariatlanságnak, ha már mindjárt az elején kijelentem, hogyén a világért sem mentem volna el egy olyan előadásra,amilyent Önök szerint most én fogok tartani.” John Hollowayszinte azonnal megadta a választ: „Erről az előadóról senki nemgondolhatja, hogy bármikor is udvariatlan lett volna az életben.”Vagy nézzük egy másik biológusról, Sir D'Arcy Thompsonról írtsorait:

...Híres beszélgetőpartner és előadó volt (a kettőt sokszorösszemossák, de csak ritkán teszik ezt joggal), és egy olyankönyv szerzője, amely a bel canto stílus mesteri alkalmazásánakköszönhetően irodalmi tekintetben felveszi a versenyt Paterrelvagy Logan Pearsall Smith-szel. Tegyük még hozzá, hogy többmint hat láb magas volt, tartása és alkata leginkább egyvikingre emlékeztetett, és mindezt büszkén viselte, hiszentisztában volt előnyös megjelenésével.

Az olvasó lehet, hogy nincs egészen tisztában Logan PearsallSmith és Pater kilétével, de Medawarra (aki ismerte P. G.Wodehouse idiómáját) nyilvánvalóan mély benyomást tett az astílus, amely kétségtelenül bel, és minden bizonnyal canto. Azidézett bekezdés persze többet mond Medawarról, mint azt őmaga gondolná.Medawar folyamatosan hízeleg az olvasóinak, olyan ismereteketfeltételez róluk, amelyek nincsenek, de ezt úgy mondja, hogy

szinte maga is elhiszi:

„Mill – mondta John Venn 1907-ben – az intelligens diákokérdeklődésének középpontjában állt, oly mértékben, ahogy azma már szinte elképzelhetetlen lenne.” Mégis, ő még adottnakvehette Mill nézeteinek általános ismeretét...

Az olvasó szinte észre sem veszi, hogy maga Medawar isadottnak veszi Mill nézeteinek ismeretét, bár a mai olvasóesetében ez korántsem áll fenn. „Még George Henry Lewes isképtelen volt arra, hogy meglehetősen ésszerű nézeteitköntörfalazás, és szájának összeszorítása nélkül formáljahipotézissé.” Az olvasó egyetértő kuncogása még azelőtt hangzikel, hogy rájönne, nincs is abban a helyzetben, hogy helyéretegye ezt a „még”-et.Medawar a „ The Scientist” legfőbb szóvivőjévé vált a modernvilágban. Az emberiség helyzetéről a divatosnál kevésbé gyászosnézeteket vallott, és hitt abban, hogy a kezek nem arra valók,hogy tördeljék, hanem, hogy problémák megoldására használjákőket. A tudományos módszert – a megfelelő kezekben – alegerőteljesebb eszköznek tartotta, amivel „megkereshetjük, hogymi a rossz [a világban], és lépéseket tehetnünk a jobbításérdekében”. Ami a tudományos módszert magát illeti, Medawarsokat mesélhetne erről, és minden joga meg is van hozzá. Nemazért, mert Nobel-díjas, vagy mert Karl Popper egyiklegközelebbi munkatársaként dolgozott; önmagában ez még nemelég ahhoz, hogy valaki értelmes dolgokat mondjon – elég csakmásokat megnézni ugyanebben a kategóriában. De Medawarnemcsak Nobel-díjas, hanem Nobel-díjasnak is látszik; pontosanolyan, amilyennek egy Nobel-díjasnak lennie kell. Ha eddigvalaki nem értette volna, hogy a tudósok miért szeretik Poppert,olvassa el Medawar „személyes gurujának” filozófiájához írtbevezetőjét.Oxfordban zoológiát tanult, és pályafutásának korai szakaszábanjelentős eredményeket ért el a klasszikus zoológia területén; ámhamarosan átpártolt az orvosi kutatások jól megfizetett, sokakáltal művelt területéhez. Munkatársai ebből következőenmolekuláris és sejtbiológusok voltak, de soha nem vette át azt amolekuláris sovinizmust, ami két évtizeden át fertőzte a biológiát.Medawart a biológia minden szintjén elismerik.Szorosan kötődött az orvosokhoz, és ez a szimpátia éselkötelezettség több írását is áthatja, például a rákkal és a

pszichoszomatikus szívbetegségekkel kapcsolatos könyvekről írtrecenzióit. Különösen élveztem a pszichoanalízis iránti szikrázómegvetését: nem egy fensőbbséges, szenvtelen lenézés volt ez,amit bármilyen hatásvadász badarság kiválthatott volna, hanemelkötelezett megvetés, amit orvosi nézőpontból fogalmazott meg.A pszichoanalitikusoknak még Darwin hosszú betegségénekrejtélyéről is volt mondanivalójuk, és Medawar a tőle telhetőleglesújtóbb modorában beszél erről.

Egyszer s mindenkorra, seregnyi bizonyíték utal tévedhetetlenülarra, hogy Darwin betegsége „annak a tudat alatti agressziónak,gyűlöletének és haragjának a torz kifejeződése volt, amitzsarnok apja iránt érzett”. Ezek a mély és rettenetes érzéseknyíltan megmutatkoztak Darwin apja, és annak emléke iránti,megindító tiszteletében, és abban, hogy úgy írja le őt, mint alegkedvesebb és legbölcsebb embert, akivel valaha is találkozott.Ez egyértelműen bizonyítja – ha egyáltalán szükség van ittbizonyítékra –, hogy milyen mélyen elnyomta benső érzelmeit.

Medawar, ha valahol hatásvadász áltudományt gyanít, veszélyesemberré válik. Teilhard de Chardin Az emberi jelenség ( Lephénoméne humain ) című könyve ellen intézett megsemmisítőkritikáját egy halott elleni méltánytalan támadásként is lehetneértékelni, ha Teilhard nem lenne ma is olyan hihetetlenül nagybefolyással a hiszékenyek seregére, beleértve, attól tartok,fiatalkori önmagamat is. (Stephen Gould számol be arról, hogykét olyan folyóirat is létezik, amelyet ma is virágzó eszméinekmegvitatása céljából alapítottak.) Jó lenne ebből hosszabbrészleteket is idézni, hiszen ez az írás minden idők talán legjobbés legkeményebb kritikája, de meg kell elégednem kétjellegzetesen jól fésült medawari mondattal, melyekkel Teilhardnépszerűségét és vonzerejét magyarázza.

Ahogy a kötelező általános iskola megteremtette az olcsónapilapok és hetilapok piacát, a közép-, majd a felsőfokú iskolákolyan – gyakran fejlett irodalmi és társasági ízlésű – emberektömegét hozták létre, akiket képességeikhez mérten annyiratúliskoláztak, hogy már nem képesek befogadni egy analitikusgondolatot... [Az emberi jelenség] olyan stílusban íródott, amelyminden, csak nem érthető, és ezt úgy értelmezik, mint amélység első látásra elfogadható bizonyítékát.

Medawar Herbert Spencer-előadásai és Arthur Koestler Ateremtés (Act of Creation) című könyvéről írt recenziója márnagyobb tiszteletet tanúsítanak áldozataik iránt, mindazonáltalezek is meglehetősen élesek. Ronald Clark Life of J. B. S.Haldane (J. B. S. Haldane élete) című könyvéről írt értékelésétszemélyes emlékek is színesítik, és egyfajta vonzódástfedezhetünk fel benne az öreg vadember iránt, amely, úgylátszik, viszonzást is nyert.

Emlékszem, egyszer Haldane visszavonta azt a határozottígéretét, hogy elnökölni fog egy kiváló amerikai tudós előadásán,azzal az indokkal, hogy ez túlságosan kínos lenne az előadószámára: az előadó felesége ugyanis egyszer szexuális támadástintézett ellene. Ez a vád teljes képtelenség volt, és Haldane alegcsekélyebb mértékben sem neheztelt amiatt, hogy eztmegmondtam neki. Egyszerűen nem akarta elvállalni azelnökséget, és ezt nem volt képes normálisan elmondani.

De ha Haldane a legcsekélyebb mértékben sem nehezteltMedawarra, amiért ezt megmondta neki, önkéntelenül adódik akérdés, hogy mindez nem azért volt-e így, mert Medawaregyike volt annak a néhány embernek, akik azonos intellektuálisszinten tudtak szembenézni vele. Peter Medawar óriás atudósok között, és az angol próza gonosz géniusza. Még habosszantó is, mindenképpen érdemes elolvasni a Plutoköztársaságá t.1978-ban az egyik híres tudományos folyóirat szerkesztője,akinek sajátos elővigyázatossága megtiltja számomra, hogynyilvánosságra hozzam kilétét, felkért, írjak recenziót StephenJay Gould: Ever Since Darwin (Darwin óta) című könyvéről,azzal a megjegyzéssel, hogy „visszavághatok” a „genetikaideterminizmus” ellenzőinek. Nem is tudom, hogy mi zavartjobban: az a vélekedés, hogy támogatom a „genetikaideterminizmust” (ez is egy olyan szó, mint a bűn, meg aredukcionizmus: ha valaki használja ezeket, biztos, hogy ellenevan), vagy az, hogy bosszúvágytól hajtva fogok egy könyvetértékelni. Ennyiből már kiderülhet az olvasó számára, hogy dr.Gould és én több szempontból is ellenfeleknek számítunk.Ebben az esetben elfogadtam a megbízást, és olyan recenziótírtam a könyvről, amelyet nyugodtan nevezhetek lelkesültnek,sőt ha jól emlékszem, odáig mentem, hogy Gould stílusát PeterMedawar után a legjobbnak neveztem. [ 191 ]

Most úgy érzem, ugyanez jár a Hen's Teeth and Horse's Toesnak (A tyúk fogai és a ló lábujjai) is. Ez is egy gyűjteményesesszékötet, amelynek írásai először Gould saját rovatábanjelentek meg, a Natural History ban. Mikor valakinek havontaegy ilyen cikket kell írnia, a határidők szorítása óhatatlanulbizonyos rutin kialakítására szorítja a szerzőt – és ez nemkritika, hiszen Mozart is ugyanígy volt ezzel. Gould írásaiban isvan valami abból az elvárt kiszámíthatóságból, amit úgyélvezünk Mozart, vagy egy jól elkészített étel esetében.Gyűjteményes esszéköteteit, melyek sorában ez a harmadik,ugyanazon recept szerint állították össze: egy részbiológiatörténet, egy rész biológiapolitika (ha szerencsénk van,egy kicsit kevesebb), és egy rész (szerencsés esetben kicsittöbb) azokból a rövid írásokból, amelyeknek főszereplője abiológia csodája; ezek a középkori bestiáriumok modernváltozatai, melyeknek erkölcsiségét az unalmas kegyes morálhelyett érdekes tudományos látásmód alakítja. Maguk az esszékis gyakran ugyanazon recept szerint készültek.Étvágygerjesztőként egy vígoperából vagy egy klasszikustól vettidézet szerepel, amelynek helyét néha átveszi egy kisönmegerősítő nosztalgia; a baseballsztárokkal, Hersheycsokoládéval, bar micvóval teljes, normális, boldog, nagyonamerikai gyermekkor emlékezete. Gould, mint megtudjuk,nemcsak borotvaéles eszű entellektüel, hanem egy teljesennormális fickó is. Ez az otthonos fesztelenség tompítja a „főfogásban” megnyilvánuló, szembeötlő iskolázottságot és tudást –hogy több nyelven is folyékonyan beszél, és Medawarhozhasonló színvonalon ismeri az irodalmat és atársadalomtudományokat –, ami még bizonyos (nem medawari)bájt is kölcsönöz neki (Gouldról Louis Agassiz juthat eszünkbe:„...a műveltség, amely úgy elvarázsolta az egyszerű amerikaiembereket...”).Az, hogy Gould nagyra tartja Medawart, nyilvánvaló. Atudománynak a „megoldható művészeteként” való értelmezéselegalább négy esszéjének az alapgondolata: „Mi akár mindörökkéitt dagonyázhatunk az elképzelhetőben; a tudomány amegvalósíthatóban kereskedik”, „a tudomány a kidolgozhatóbanés a megoldhatóban tevékenykedik”. Két esszéje pedigMedawartól származó, szó szerinti idézetekkel zárul. Teilhard deChardin stílusát Medawarhoz hasonlóan értékeli: „...bonyolult,nyakatekert írás, ami nem mély, hanem egyszerűen homályos.”Ha Teilhard filozófiáját mégis valamivel több szimpátiával

szemléli, valószínűleg csak azért teszi, hogy elvegyegyönyörűségesen gonosz tételének élét, miszerint a fiatal Teilhardbenyelte a piltdowni-tréfát. Teilhard-t Medawar is a beugratásegyik elsőrendű áldozatának tekintette, de itt még világosabbankiderül, hogy a szó valódi értelmében nem volt gondolkodó.Olyan ártatlan volt, hogy ebből már könnyű megérteni, miért őtszemelte ki a piltdowni koponya hamisítója, hogy felfedezzeannak szemfogát.Gould nyomozásából igen élvezetes detektívtörténet kerekedik,amit nem akarok azzal elrontani, hogy összefoglalom. Az énítéletem mindenesetre egy skót módra kimondott „nembizonyított”.Hervadjon a piltdowni hamisító bármilyen alvilágban, még sokdologért kell felelnie. A múlt hónapban is, egy ismerősöm –akinek nemét az angol személyes névmások használatánakszabályai miatt kénytelen vagyok felfedni[ 192 ] – akövetkezőképpen kiáltott fel, amikor megtudta, hogy érdekel azevolúció: „De hát Darwint már megcáfolták, nem?” Magambanfogadásokat kezdtem kötni arra vonatkozóan, hogy vajon melyikmásodkézből kapott, elferdített féligazságot érthette félre? Némigondolkodás után a meghamisított Stephen Gould lett a befutó,és mellékfogadásként egy kisebb összeget tettem volna még (ahamisítatlan) Fred Hoyle-ra is, mikor beszélgetőpartnerem, egyrégi favorit személyében, felfedte a valódi nyertest: „Hallottam,hogy a hiányzó láncszem beugratásnak bizonyult.” Úgy látszik,Piltdown még ennyi év után is felüti ronda koponyáját!Az ilyen incidensek is megmutatják, hogy milyen hihetetlenülgyenge szalmaszálba kapaszkodnak azok, akik benső vágyaiktólvezérelve feltétlenül valami ostobaságban akarnak hinni.Manapság 3-30 millió faj él, és legalább egymilliárd élt az életkezdete óta. E sokmillió faj egyetlen egyedének maradványahamisítványnak bizonyul. Az evolúciót bizonyító tényektömkelegének ellenére mégis Piltdown az egyetlen dolog, amibeszélgetőtársam fejében megmaradt. Ehhez hasonló Eldredge ésGould „megszakított egyensúly” – (punctuated equilibrium)elméletének rendkívül népszerű felnagyítása is. Egy kisebbszakmai vitát (hogy vajon az evolúció teljesen folyamatos-e, vagystagnáló szakaszok ékelődnek-e közbe, amikor nincs evolúciósváltozás egy adott leszármazási vonalban) annyira felfújtak, hogyebből már úgy látszhatott, hogy a darwinizmus alapjaibanrendült meg. Olyan ez, mintha az a felfedezés, hogy a Földnem tökéletesen gömb alakú, hanem egy kissé belapul a

sarkoknál, megkérdőjelezné az egész kopernikuszi világképet, ésvisszaállítaná jogaiba a lapos Föld elméletét. A megszakítottegyensúly elméletének antidarwinista felhangjai sajnos ajándékulszolgáltak a kreacionistáknak. dr. Gould ezt éppúgy sajnálja,mint bárki más, de attól tartok, hogy szavainak félreértelmezéseelleni tiltakozása már nem sokat segít. [ 193 ]Nem tudom, hogy Gould felelős-e ezért a vitáért vagy nem, deazt igen, hogy kemény harcot vívott a tragikusan bizarr,modern amerikai evolúciópolitika síkján. 1981-ben elutazottArkansasba, hogy csodálatos hangját a jó oldalon hallassa a„Második hatásköri vitában”. Mivel megszállottan érdekelte atörténelem, még a Tennessee állambeli Daytonba, a korábbi délikomédia helyszínére is elment, ami könyve egyiklegszimpatikusabb és legelragadóbb esszéjének is a témája. Akreacionizmus vonzerejét taglaló írása valóban bölcs, és minden,hozzám hasonlóan intoleráns Darwin-rajongónak el kelleneolvasnia.Történészként Gould legnagyobb érdeme a tárgya iránti melegszeretete és toleranciája. Centenáriumi tiszteletadása CharlesDarwinnak rá jellemzően élvezetes, és gyengéden szelídhangütésű. Ahol mások magasztos kinyilatkoztatásokat tesznek,Gould leszáll a földre, és Darwinnak a férgekről szóló utolsóértekezését dicséri. Darwin féregkönyve nem „a nagytermészettudós csekély jelentőségű, aggkori gyengeségében írt,veszélytelen műve”. A teljes világképét példázza, az apró okokerejére alapozva, melyek egymással nagy számban és hosszúidőn át együttműködnek, hogy nagy változásokat idézzenek elő:

Mi, akik nem tiszteljük eléggé a történelmet, és oly kevésretartjuk a kicsi, de folytonos változásokat, alig hisszük el, ha aföld végül kicsúszik a lábunk alól; mert él, és folyamatosankavarog... Vajon Darwin végig tudta, hogy mit csinál, mintahogy azt utolsó írásaiban olvashatjuk, vagy csak intuitív módonhaladt előre, mint az a hozzá hasonló zsenikkel olykor megesik?Aztán elérkeztem az utolsó bekezdéshez, és összerázkódtam afelismerés gyönyörűségétől. Okos öregember; nagyon is jól tudtaő. Utolsó szavaival visszatekintett a kezdetekre, összehasonlítottaa férgeket az első koralljaival, és lezárta élete munkáját,nagyban és kicsiben...

Ezután Darwin utolsó mondatai következnek.A tyúk fogai és a ló lábujjai cím éppolyan rejtélyes, mint a

Pluto köztársasága , és ugyanúgy magyarázatot igényel. Ha ekötetről azt mondjuk, hogy Gould vesszőparipáinak gyűjteménye,a két előző kötettől a benne lévő, azonos című esszé alapjántudjuk jól megkülönböztetni. Ezt alaposan meg kellmagyaráznom, mivel nagyon is egyetértek vele, bár mások –köztük Gould – szerint ellenkező nézeteket kellene vallanom. Amondanivalómat úgy foglalhatom össze, hogy újra megcsavaromazt a kifejezést, amit már Peter Medawar kicsavart. Ha atudomány a megoldható művészete, az evolúció a fejleszthetőművészete.A fejlődés az egyedben végbemenő változás, a sejttől a felnőttorganizmusig. Az evolúció szintén változás, de olyan változás,amely pontos értelmezést kíván. Egy evolúciós sorozatban, úgytűnik, minden felnőtt a következő felnőtté „változott”, de ez csakolyan értelemben változás, ahogy egy mozifilmben minden kockaa következőbe „változik”. A valóságban persze az utódoksorában minden felnőtt egyed egyetlen sejtként kezdi, amelybőlkifejlődik. Az evolúciós változás a genetikailag irányítottembrionális fejlődésben bekövetkező, és nem a felnőtt formákbólfelnőtt formákba történő változás.Gould attól tart, hogy sok evolucionista szem elől téveszti afejlődést, és ez hibákhoz vezet. Itt van mindjárt a genetikaiatomizmus hibája, az a téves hit, hogy a géneknek egy azegyben megfelelnek bizonyos testrészek. Az embrionális fejlődésnem így működik. A genom nem egy „tervrajz”. Gould ravaszgenetikai atomistának tekint engem, helytelenül, mint ahogy aztmár máshol részletesen is kifejtettem.[ 194 ] Tipikus esete ezannak, amikor óhatatlanul félreértenek egy szerzőt, ha szavaitnem annak kontextusában értelmezik, ami ellen érvel.Vegyük például a következő Gould-idézetet:

Az evolúció mozaikos jellegű, és a különböző struktúrákbankülönböző sebességgel folyik. Egy állat testrészei jólelkülöníthetők, így megvan a történeti változások lehetősége.

Ez egy meglehetősen zabolátlan, nagyon is anti-gouldiánusgondolat – atomizmus! Hacsak nem vesszük figyelembe, hogymi ellen érvelt Gould: Cuvier azon hite ellen, hogy az evolúciólehetetlen, mivel bármilyen testrészben bekövetkezett változáshaszontalan, hacsak nem követi azonnal az összes többi testrészváltozása. [ 195 ] Ugyanígy, az a látszólagos genetikai atomizmus,amit Gould egyes szerzőknél kritizál, csak akkor értelmes, ha

figyelembe vesszük, hogy azok a szerzők mi ellen érveltek: azevolúció „csoportszelekciós” teóriája ellen, amely szerint azállatoknak úgy kellene viselkedniük, hogy az hasznos legyen afajnak vagy egy nagyobb csoportnak. A gének fejlődésbenjátszott szerepének atomisztikus interpretációja hiba. A genetikaikülönbségek evolúcióban játszott szerepének atomisztikusinterpretációja nem hiba, hanem hatásos érv a„csoportszelekciós” elgondolás hibái ellen.Az atomizmus csupán egyike azoknak a hibáknak, amelyeketGould szerint az evolucionistáknak a fejlődés iránt tanúsítottlovagias viselkedése okoz. Két másik is van még, amelyek,ennek fényében, egymás ellentettjei: az a hiba, hogy azevolúcióról azt feltételezzük, túlságosan erőteljes, és az a hiba,hogy feltételezzük, nem elég erőteljes. A naiv perfekcionisták azthiszik, az élő anyag a végtelenségig alakítható, és bármikor készarra, hogy bármilyen alakot felvegyen, amit a természetesszelekció diktál. Ez az elgondolás figyelmen kívül hagyja azt alehetőséget, hogy a fejlődés folyamata esetleg nem képes akívánt forma létrehozására. Az extrém „gradualista” úgy hiszi,minden evolúciós változás apró és alig észrevehető, ahogy Gouldmondja, és hogy a fejlődési folyamatban egymás utáni mutációslépésekkel nagy és komplex változások következhetnek be. Azalapelv – hogy először meg kell értenünk a fejlődést, mielőttkonstruktív módon gondolkodhatnánk az evolúcióról – nagyonis igaz.Minden bizonnyal erre gondolt Medawar, amikor „a modernevolúciós elmélet valódi gyengeségeiről” beszélt, vagyis arról,hogy „hiányzik a variációk, az eredet, és az evolúcióra valóképesség teljes elmélete”. És ezért érdeklik annyira Gouldot a„tyúkok fogai és a lovak ujjai”. Azt állítja, hogy az atavisztikus„visszalépések”, mint például a fogas tyúkok és az egy helyettháromujjú lovak, azért érdekesek, mert ezek beszélnek arról,hogy mekkora evolúciós változásokat enged meg a fejlődés.Ugyanezért érdekli (és nagyon érdekesen beszél róla), hogyhogyan fejlődtek ki a zebrák csíkjai, és hogyan jöttek létre azolyan makromutációk, mint például a fölös számú torral ésszárnnyal rendelkező rovarok.Már mondtam, hogy Gouldot és engem szakmai ellenlábasoknaktekintenek, és képmutató lennék, ha azt állítanám, hogy mindentetszik nekem ebben a könyvben. Például miért tartja feltétlenülszükségesnek az „Egy szigorú értelemben vett darwinista”félmondat után hozzátenni, hogy „én nem vagyok az”?

Nyilvánvaló, hogy Gould szigorú értelemben vett darwinista, ésha ő nem az, akkor senki sem; ha szigorúan vesszük a szigorúkifejezést, akkor senki sem szigorú semmiben. Az is kár, hogymég mindig kikel az olyan ártatlan kifejezések ellen, mint „ahegyi kékmadarak házasságtörése”, vagy „a hangyákrabszolgatartása”. Az ilyen antropomorfizmusokkal kapcsolatbanfeltett szónoki kérdésére, hogy „vagy ez csak tudálékoszsémbelés?”, harsogó „igen” a válasz. Gould maga is használta,öntudatlanul, a „hangyák rabszolgatartása” kifejezést, ajelenségről szóló saját beszámolójában ( Ever Since Darwin ;feltehetően még azelőtt, hogy egynémely aggályos és dagályosbajtársa felhívta volna a figyelmét e kifejezés veszélyes ideológiaivonzataira). Mivel a nyelv emberi közegben keletkezett, abiológusok alig tudnának megszólalni, ha mindenképpen elakarnák kerülni az emberi képeket. Gould gyakorlottkommunikátor, és saját puritán kifogásait titokban pont annyiratartja, amennyit megérdemelnek. E könyv legelső esszéje arrólszól, hogy két horgászhalat (horgász hal?) „ in flagrante delicto ”kaptak, és a maguk bőrén tapasztalták meg azt, hogy –Shakespeare-rel szólva: – „Összefut a két út vége, Aki bölcs, aztudja jól.” [ 196 ]Ez a könyv valóban gyönyörű; az oldalakon átsüt atermészetbúvár életszeretete, a történész tárgya iránti tisztelete ésvonzalma, az a tág terű vízió, amit a „mélységesen mély idők”alapos, geológiai szintű ismerete tárt fel és tisztázott számunkra.Egy medawari kifejezéssel élve, Stephen Gould a tudásarisztokratája, mint ahogy Medawar maga is az. Mindkét emberrendkívüli tehetség, és modorukba némi arrogancia is vegyült,ami természetes egy arisztokrata esetében, és azoknál, akikmindig a legjobbak, bárhol legyenek is. Ám elég nagyok ahhoz,hogy megússzák ezt is, és elég nagylelkűek ahhoz, hogyfelülkerekedjenek arroganciájukon. Ha önök tudósok, feltétlenülolvassák el a könyveiket; ha nem, úgy még inkább!

5.3. Hallucigenia, Wiwaxia és barátaik [ 197 ]Recenzió S. J. Gould Wonderful Life

(Csodálatos élet) című könyvérőlA Csodálatos élet gyönyörűen megírt, rendkívül kusza könyv.Az, hogy egy félmilliárd éve a tengerben élt férgek és másjelentéktelennek tűnő állatok anatómiájáról készült bonyolulttechnikai leírás ilyen letehetetlenül izgalmas legyen, valóságos

bűvészmutatvány. De az elmélet, amit a fosszíliákból StephenGould leszűr, sajnos zagyvaság.A Burgess Shale egy kanadai sziklacsoport, amely akambriumban keletkezett, és a jelenleg legkorábbiősmaradványok kiváló lelőhelye, igazi zoológiai kincsestár. Akülönleges körülmények között egész állatok is megmaradtak,lágy részeikkel együtt, tökéletes három dimenzióban. Szó szerintfelboncolhatunk és elemezhetünk egy 530 millió éves állatot. C.D. Walcott, a kitűnő paleontológus, aki 1909-ben felfedezte aburgessi ősmaradványokat, korának szokásai szerint osztályoztaazokat: cipőkanállal szorította modern csoportokba őket. Acipőkanalazás Gould kiváló szóalkotása. Nekem alsóévesegyetemista korom türelmetlenségét juttatja eszembe, mikor egyoktatóm azt feszegette, hogy vajon a gerincesek ettől vagy attóla gerinctelen csoporttól származhattak-e. „Hát nem látja –mondtam szinte kiabálva –, hogy az összes kategóriánkmodern? Ha visszamennénk a prekambriumba, fel semismernénk ezeket a gerinctelen csoportokat. Ez a kérdés ígynem tehető fel.” Oktatóm egyetértett velem, majd rögtönrátértünk arra, hogy a modern állatokat visszavezessük másmodern csoportokra.Ez is cipőkanalazás volt, mint ahogy az is, amit Walcott aburgessi állatokkal csinált. A 70-es és a 80-as években egycambridge-i paleontológuscsoport visszatért a Walcott-félefajokhoz (kiegészítve azt néhány újabb burgessi lelettel), feltártákaz állatok háromdimenziós struktúráit, és felülbírálták Walcottosztályozását. Ezek a revizionisták – főként Harry Whittington,Derek Briggs és Simon Conway Morris – Gould történeténekhősei. A cipőkanalazás elleni lázadásuk drámájának mindenrészletét kiemelte, sőt néha túlzásokba is esett: „Azt hiszem,hogy Whittington 1975-ös Opabinia -rekonstrukciója az emberitudás történetének egyik kiemelkedő emlékműve lesz.”Whittington és kollégái rájöttek, hogy a fajok többsége sokkalkevésbé hasonlít a modern állatokra, mint ahogy azt Walcottfeltételezte. De monográfiáik heroikus sorozatának végéhezközeledve sem gondoltak arra, hogy egyetlen fajnak egy újtörzset alkossanak (a „törzs” – phylum – a zoológiai osztályozáslegnagyobb egysége; még a gerincesek is csak a PhylumChordata alegységét képezik). E ragyogó revíziók többségeminden bizonnyal helyes, és kezdő egyetemista korom mindenvágyát kielégíti. A hiba abban van, ahogyan Gould felhasználjaezeket. Arra a következtetésre jut, hogy a burgessi fauna

bizonyíthatóan változatosabb volt, mint ma az egész világfaunája , és azt állítja, hogy következtetése mélyen megrendíti atöbbi evolucionistát, mert felforgatja az őstörténetről alkotottképüket. Ami az első állítását illeti, az nem túl meggyőző; akövetkező kettőben pedig minden bizonnyal téved.James Brough paleontológus 1958-ban a következő emlékezetesérvelést tette közzé: a korai földtörténeti korszakokban azevolúciónak minőségileg másnak kellett lennie, mert akkor mégúj törzsek jöttek létre; ma viszont már csak új fajokkeletkeznek! A csúsztatás szinte kiáltó: minden új törzs egyszeregy új fajként indult. Brough Walcott cipőkanalának a másikvégére került: minden ősi állatot helytelen szemszögből, amodern zoológus utólagos bölcsességével szemlélt. Azokat azállatokat, amelyek talán közeli rokonok voltak, külön törzsekbesorolta, mivel a kulcsfontosságú megkülönböztető tulajdonságaika tőlük jobban eltérő modern leszármazottaikéhoz voltakhasonlóak. Gould is, bár nem éleszti ugyanúgy újra Broughállítását, saját cipőkanalával emeli fel magát.Hogyan tudná Gould alátámasztani azt az állítását, hogy aburgessi fauna szuperváltozatos volt? Először is – ez évekmunkája lenne, és lehet, hogy akkor sem lenne meggyőző –magukat az állatokat kellene szemügyre vennie, és meg kéneszabadulnia az „alapvető hosszmetszetszelvények” és osztálybasorolások modern előítéleteitől. Két állat különbözőségét azmutatja legjobban, hogy ténylegesen mennyire különböznekegymástól. Gould inkább arra kérdez rá, vajon milyen ismerttörzsekbe tartoznak. De az ismert törzsek modern konstrukciók.A modern állatokkal való relatív hasonlóság alapján nem tudjukmegfelelően megítélni, hogy a kambriumi állatok mennyirehasonlítottak egymásra.Az ötszemű, szívócsöves Opabinia nem fér bele atankönyvekben leírt egyik törzsbe sem. De mivel a tankönyveketa modern állatokat szem előtt tartva írták, ez nem jelenti azt,hogy az Opabinia annyira különbözött a kortársaitól, mint ahogyazt „különálló törzs” státusa sejteti. Gould jelképes kísérletet teszarra, hogy megcáfolja ezt a kritikát, de megbénítják őt aplatonista ideáltípusok és jól ismert esszencializmusa. [ 198 ] Úgytűnik, mintha tényleg nem tudná felfogni, hogy az állatokfolyamatosan változó funkcionális gépek. Olyan ez, mintha anagy törzseket nem úgy látná, mint amelyek a koraivértestvérektől ágaztak valaha szét, hanem mint amelyek márteljesen differenciálódott formába jöttek létre.

Különös, hogy Gould nem támasztja alá szuperdiverzitásiteóriáját. Még ha igaza is lenne, mit mondana ez nekünk a„történelem természetéről”? Hiszen ha Gould szerint akambriumban több törzs létezett, mint most, akkor nagyonszerencsések vagyunk, hogy eljutottunk idáig. Akár a mi őseinkis lehettek volna, akik kihaltak; ehelyett Conway Morris „furcsacsodái” voltak azok, Hallucigenia, Wiwaxia és barátaik. „Nagyonközel” voltunk ahhoz, hogy ne mi legyünk ma itt.Gould szerint most meg kellene lepődnünk. De miért? A nézet,amit támad – hogy az evolúció rendíthetetlenül masírozik acsúcs, vagyis az ember felé –, már évek óta elavultnak számít.De úgy látszik, hogy ábrándozó szalmacséplése, szégyentelenszélmalomharcai szinte vonzzák a félreértéseket (nem először –egy korábbi alkalommal odáig ment, hogy kimondja: aneodarwinista szintézis „lényegében halott”). A következő sorokjellemzőek arra a hírverésre, ami a Csodálatos élet et körülveszi(történetesen sejtem, hogy a bevezető mondatot a felelősújságíró tudta nélkül illesztették oda): „Stephen Jay Gould,kiváló amerikai professzor szerint az emberi faj nem alegerősebb túlélésének eredménye. Egy szerencsés véletlen voltaz, ami az embert létrehozta.” [ 199 ] Efféle locsogást perszenem találunk Gouldnál, de akár keresi az effajta publicitást, akárnem, mindenesetre túlságosan gyakran vonzza magához. Azolvasónak mindig az a benyomása támad, hogy ténylegesnélvalami sokkal radikálisabb dolgot állít.A legerősebb túlélése az egyed, és nem egy nagyobbleszármazási sor túlélésére vonatkozik. Minden ortodoxdarwinista kibékülne azzal, hogy a szerencse játssza alegnagyobb szerepet a fajok kihalásában. Bevallottan létezik azevolucionistáknak egy kisebbsége, akik úgy gondolják, hogy adarwini szelekció a magasabb szintű csoportosulások között isválogat. Ők az egyedüli darwinisták, akiket valószínűlegnyugtalanít Gould „véletlenszerű kihalási elmélete”. És vajon ki amagasabb szinten történő szelekció legtöbb szószólójamanapság? Igen, kitalálták. Ismét saját cipőkanalával emelte felmagát!

5.4. A humán sovinizmus és az evolúciós fejlődés [ 200 ]Recenzió S. J. Gould Full House (Full) című könyvéről

Ennek a szépen megírt könyvnek két egymáshoz kapcsolódótémája van. Az egyik egy statisztikai érvelés, amelyről Gould úgy

gondolja, hogy nagy általánosságban is igaz, beleértve a baseballtis, ami személyes válasza volt egy komoly betegségére –amelyből a szerző már szerencsére felgyógyult. A második témaaz, hogy vajon progresszív-e az evolúció. Az evolúcióval és ahaladással kapcsolatos érvelés érdekes – bár hibás, mint aztmajd meg fogom mutatni –, és ez lesz recenzióm fő témája.Az általános statisztikai érvelés korrekt, és tulajdonképpen mégérdekes is, bár nem érdekesebb, mint azok a rutinmetodológiával kapcsolatos szentbeszédek, amelyek egyesekrögeszméjévé is válhatnak.Gould szerény, de vitathatatlan statisztikai tétele a következő:lehetséges, hogy bizonyos trendekben bekövetkező, jól láthatóváltozások csupán a varianciában bekövetkező változásokeredményei, amelyek gyakran járnak együtt a plafon- vagypadló effektussal. A mai baseballjátékosok már nem ütnek0.400-et (amiről fogalmam sincs, hogy mit jelent, de nyilvánvalami nagyon jót). De ez nem jelenti azt, hogy rosszabbaklennének, mint a régiek. A helyzet inkább az, hogy a játékbanminden jobb lett és a variancia csökkent. A szélsőségekkiszorultak, és a 0.400-as ütés, mivel szélsőséges, már szintebalesetnek számít. A sikeres ütések számának érzékelhetőcsökkenése statisztikai műtermék, és ezt a kevésbé frivolterületekre is lehet általánosítani.Ezt nem kell túl sokat magyarázni. Gould mégis 55 oldalonkeresztül beszél érthetetlen szakzsargonban a baseballról, ebbenaz egyénként tiszta és világos könyvben. Ezért finomantiltakoznom kell azok nevében is, akik olyan távoli, ismeretlenrégiókban élnek, amit a világ többi részének hívnak.Gould baseballmegszállottsága ártalmatlan, és kis adagokban, hamár valamelyest hozzászoktunk, tulajdonképpen kedves is. Deaz önhitt feltételezés, hogy az olvasók figyelmét hat fejezeten áttömény baseballszöveggel fenn lehet tartani, valódi amerikaisovinizmusra vall (amerikai férfisovinizmusra gondolok itt). Azöntetszelgésnek olyan formája ez, amitől a szerkesztőnek és abarátoknak még a nyomdába adás előtt meg kellett volnaóvniuk a szerzőt – és amennyire én tudom, ezt meg ispróbálták. A kozmopolita, urbánus Gould rendkívül civilizált észseniálisan szellemes ember, aki mesterien bánik a szavakkal.Ebben a könyvben is van egy elragadóan kulturált, mégiskeresetlenül egyszerű írás, az Epilógus az emberi kultúrához .Ezt örömteli szívvel ajánlom mindenkinek, legyen bármelynemzet fia. Olyan tökéletesen fejti ki a tudomány lényegét,

egyszerű, szakzsargontól mentes nyelven, minden leereszkedésnélkül, és olyan pontosan tudja, hogy mikor kell precízenelmagyarázni valamit, és mikor kell az olvasó tudására ésképzeletére hagyatkozni, hogy óhatatlanul adódik a kérdés: miértillan el ez a modora, abban a pillanatban, ha baseballról vanszó?Még egy apró kifogásom van, innen, a tengeren túlról, de errőlbiztos, hogy nem dr. Gould tehet: sajnálom, hogy az egyrenagyobb befolyással bíró kiadók új címeket adnak akönyveknek, ha azok bármely irányban átkelnek azAtlanti-óceánon. Két kollégám is van, akiknek (kiválóan megírt,és jó címmel ellátott) könyveit címváltoztatás fenyegeti:sorrendben The Pelican's Breast (A pelikán emlője) és Apónihal lámpása [ 201 ] (The Pony Fish's Glow). Elgondolkodom:vajon mi inspirálta e címek megalkotására elvonatkoztatásrahajló agyukat? Ahogy az egyik szerző írta nekem: „A címmegváltoztatása olyan nagy és fontos dolog, amivel aszerkesztők megszolgálni vélik a fizetésüket, ráadásul nem is kellhozzá elolvasni a könyvet; hát ezért szeretik ennyire.” Ha az ittbírált könyv címe – Full House – elég jó volt az amerikaipiacra, miért húzza rá a brit kiadó a Life's Grandeur (Az életnagyszerűsége) álarcot? Vagy valóban meg kell bennünketvédeni egy kártyajátékban szereplő kifejezéstől?Az ilyen címváltozások sokszor összezavarják az irodalmihivatkozásokat is. A szóban forgó könyv címénekmegváltoztatása duplán is szerencsétlen, mivel a Life's Grandeur(Az élet nagyszerűsége) – a cím, nem a könyv – szintekiprovokálja, hogy összekeverjék a Wonderful Life -fal(Csodálatos élet), és a címek nem utalnak a tartalomban lévőkülönbségekre sem. Pedig a két könyv csöppet sem hasonlítegymásra, és méltánytalanság a szerzőikkel szemben, hogy acímeik mégis hasonlóságot sugallnak. Javaslom, hogy a világszerzői egyesüljenek, és biztosítsák azon jogukat, hogykönyveiknek ők adjanak címeket.De elég az ócsárlásból. Áttérve az evolúcióra: vajonprogresszív-e? Gould humán soviniszta módon definiálja afejlődést, amely alapján könnyű tagadni az evolúcióprogresszivitását. Meg fogom mutatni, ha egy kevésbéemberközpontú, inkább biológiai, „adaptacionista” definícióthasználunk, kiderül, hogy az evolúció rövid és középtávontisztán és jelentős mértékben progresszív. Egy másikértelmezéssel valószínű, hogy hosszú távon is.

Gould haladásdefiníciója, amelyet az evolúció progresszivitásáraadandó negatív válaszhoz igazított, így szól:

...az életnek az a tendenciája, hogy növelje az anatómiaikomplexitást vagy a neurológiai kidolgozottságot, vagy aviselkedési repertoár nagyságát és flexibilitását, vagy bármilyenmás kiagyalt kritériumot (bárcsak elég őszinték és belátóaklennénk valódi motivációink mibenlétét illetően), amivel a Homosapienst a feltételezett piramis tetejére helyezhetjük.

Az én alternatívám, az „adaptacionista” definíció szerint ahaladás

a leszármazási soroknak azon tendenciája, amely kumulatívanjavítja az adott életmódjukhoz való adaptációs készséget azáltal,hogy növeli azon tulajdonságoknak a számát, amelyekegyüttesen adaptív komplexeket alkotnak.

Később megvédem ezt a definíciót, és az ebből következőlimitált progresszivista következtetést.Gouldnak kétségkívül igaza van abban, hogy a humánsovinizmus mint kimondatlan motívum, mindenütt ott van azevolúcióról szóló munkákban. Még jobb példákat is találhatna,ha megnézné az összehasonlító pszichológia irodalmát, amelybőlszinte facsarni lehet a leereszkedően sznob, ostoba frázisokat,mint például „szubhumán főemlősök”, „főemlős alatti emlősök”,vagy „emlősök alatti gerincesek”. Ezzel úgy definiáljákmegkérdőjelezhetetlenül az élet létráját, hogy az embereketönelégülten a legmagasabb grádicsra helyezik. A kritikátlanszerzők rendszeresen „felfelé” és „lefelé” mennek az „evolúciósskálán” (pedig inkább oldalirányról kellene beszélniük, hiszen amai állatok, a családfák legújabb hajtásai, egyenletesen veszikkörbe az élet fáját). Az összehasonlítógondolkodásmód-kutatással foglalkozó diákok nevetségespléhpofával kérdezik: „Az állatvilágban milyen mélyre hatol le agondolkodás képessége?” Hyman a gerinctelenekről írt, ünnepelttanulmányának első kötetének címe a Protozoá tól a Ctenophoráig [az én kiemelésem] – mintha a törzsek egy skála menténhelyezkednének el, és mindenki számára egyértelmű lenne, hogymilyen csoportok vannak a Protozoa és a Ctenophora között.Sajnos a zoológia szakos diákokra ez igaz – mindnyájunknakmegtanították ezt az alaptalan mítoszt. [ 202 ]

Ez rossz dolog, és Gould igazán nekitámadhatna, hevesebben,mint átlagos célpontjai ellen. Míg én ezt logikai alapon tenném,Gould jobban szereti az empirikus támadásokat. Ránéz azevolúció aktuális menetére, és azt állítja, hogy az a fejlődés,amit általában kimutatnak, mesterséges termék (mint abaseballstatisztika esetében). Copemegnövekedett-testméret-szabálya például egy egyszerű „részegesséta”-modellből származik. A lehetséges méretek eloszlását a baloldali fal, a minimális méret határolja. Ha innen indulunk el egyvéletlenszerű sétára, csak a nagyobb méretek felé haladhatunk.Az átlagérték szépen növekedni fog, de ez nem jelenti azt, hogylétezik egy méretnövekedés irányába ható evolúciós trend.Ahogy Gould meggyőzően kifejti, a fejlődés benyomása annakaz emberi tendenciának köszönhető, hogy jogtalan hangsúlytadunk a geológiai színpad új szereplőinek. Abiológiatörténet-tankönyvek a szervezet fokozatos fejlődéséthangsúlyozzák. Ahogy az új osztályok megjelennek, nagy akísértés, hogy elfeledkezzünk az előzőekről, amelyek pedig nemtűntek el. Az illusztrátorok is rásegítenek erre a téveszmére,mikor minden korszakban csak az újonnan megjelenteketábrázolják. Egy bizonyos időpont előtt nem voltak eukarióták.Az eukarióták megjelenése sokkal nagyobb fejlődésnek látszik,mint valójában volt, mivel nem ábrázoljuk a prokariótáktovábbra is meglévő csoportjait. Minden újonnan érkezettugyanezt a hamis benyomást kelti: a gerincesek, a nagyméretűagyú állatok és így tovább. Egy korszakot úgy is le lehet írni,mint „az X korszakát” – mintha a megelőző „korszakot”teljesen kiszorítaná, és nem pusztán kiegészítené.Gould egy baktériumokról szóló, nagyszerű fejezettel zárjamondandóját. Őseink döntő többsége – emlékeztet – baktériumvolt. A legtöbb organizmus ma is baktérium, és azt isnyugodtan állíthatjuk, hogy a mai biomasszát is többségébenbaktériumok alkotják. Mi, eukarióták, mi, nagy állatok, mi, aggyalrendelkező állatok, csak a bioszféra legújabb fejleményeivagyunk, amely alapjaiban és többségében ma is prokarióta.Annyira így van ez, hogy „a baktériumok kora” ótamegnövekedett méret/komplexitás/sejtszám/agyméret talánpusztán csak annak következménye, hogy a lehetőségek falanem engedte a „részeges embert” más irányba menni. JohnMaynard Smith felismerte ezt az eshetőséget, de 1970-ben,mikor leírta, kételkedett benne. [ 203 ]A növekvő komplexitás evolúciójának unalmas és nyilvánvaló

leírásához tartozik, hogy az első organizmusok szükségszerűenegyszerűek voltak... És ha az első organizmusok egyszerűekvoltak, evolúciós változás csak a komplexitás irányábatörténhetett.Maynard Smith gyanította, hogy még több dolog is rejlik ezen„unalmas és nyilvánvaló leírás” mögött, de nem tért ki arészletekre. Talán arra gondolt, amit később a The MajorTransitions in Evolution (Nagyobb átalakulások az evolúcióban)című munkájában elfogadott, vagy amit „Az evolúcióra valóképesség evolúciójának” nevezett (lásd később).Gould empirikus eljárása McShea-t [ 204 ] követi, akinekkomplexitásdefiníciója emlékeztet J.W. S. Pringle [ 205 ]definíciójára, és arra, ahogy Julian Huxley [ 206 ] az„individualitást” a „részek heterogenitásaként” értelmezi. Pringle akomplexitást ismeretelméleti fogalomnak nevezte, mivel azalkalmazott mértékegység inkább valaminek a leírásához tartozik,és nem magához a valamihez. Egy rák alaktanilag komplexebb,mint egy százlábú, mert ha mindkét állatot ugyanolyanrészletességgel írnánk el egy-egy könyvben, a rák könyvébensokkal több szó lenne, mint a százlábúéban. A százlábúkönyvében egy tipikus szelvény leírása szerepelne és egymegjegyzés, hogy a többi szelvény is ugyanilyen. A rákkönyvében külön fejezetek lennének minden szegmensről, ezérttöbb információt tartalmazna. [ 207 ] McShea hasonló módonvizsgálta a gerincoszlopot, a komplexitást a csigolyákheterogenitásaként értelmezve.McShea statisztikai bizonyítékokat keresett arra, hogy az ígymért komplexitás növekedett-e bármilyen leszármazási sorban.Megkülönböztette a passzív trendeket (Gould statisztikaiműtermékeit) az aktív ( driven ) trendektől (a komplexitás felétörténő valódi elmozdulástól, amely feltehetően a természetesszelekció nyomására jött létre). Gould lelkesült leírásában arra akövetkeztetésre jut, hogy nem létezik általános bizonyíték arranézve, miszerint az evolúciós leszármazási sorok statisztikaitöbbsége a növekvő komplexitás felé mutató aktív trendetmutatna. Gould még tovább megy, és rámutat, hogy mivel igensok faj parazita, és a paraziták leszármazási sora általában acsökkenő komplexitás felé halad, még az is lehet, hogy astatisztikai trend az ellenkező irányba mutat, mint ahogy aztkezdetben feltételezték.Gould itt vészesen közel került ahhoz a szélmalomharchoz,amelyet már személyes művészeti formájának tekinthetünk. Miért

hinné egy gondolkodó darwinista azt, hogy a leszármazási soroktöbbsége növekvő anatómiai komplexitást mutat? Még az sembiztos, hogy az adaptációs filozófia hívei közül bárki ilyetfeltételezne. Az azonban kétségtelen, hogy az emberi hiúság erreösztönözhet (és Gouldnak igaza van abban, hogy eddig mársokan estek ebbe a hibába). A humán leszármazási vonaltörténetesen a komplexitásra specializálódott, különösen, ami azidegrendszert illeti, ezért csak az ember az, akinél a növekvőkomplexitás vagy a gondolkodás jelenti a fejlődést. Más fajokezt másképp láthatják, ahogy Julian Huxley [ 208 ] mutatott ráa Fejlődésről szóló versében:

A rák így szólt a fiához:„Mindig tudjad, fiam, hogy mit akarsz, azután indulj,Egyenest oldalirányba! Az Isten így rendelte ezt –A haladás oldalirányú; legyen ez most elég!”Darwin galandférgei viszontTudják, hogy az agy csökkenése jelenti a haladást.Ezért törekednek annyira, hogy elérjékAz emésztőrendszer valódi, tiszta, és nagyszerű Nirvánáját.Az ember is élvezi, hogy köldöknézegetés közbenMagát az univerzum köldökének tekintse.

(N. Kiss Zsuzsa fordítása)

A vers nem túl jó (arra nem is vállalkoztam, hogy a végét isidemásoljam), és keveri az időskálákat is; a rák idejét(viselkedési idő) a galandféreg idejével (evolúciós idő), mégisrátapint egy fontos dologra. Gould a haladás humán sovinisztadefinícióját használja, melynek mértéke a komplexitás. Ezérthasználhatta a parazitákat a haladás elleni érvelésében. Huxleygalandférgei, amelyek a haladás parazitaközpontú definíciójáthasználják, a másik oldalról nézik a dolgokat. Egy statisztikaibeállítottságú sarlósfecske hiába keresné annak jelét, hogy azevolúciós leszármazási vonalak a repülésre való képességfejlődésének trendjét mutatják. Egy tanult elefánt – hogykölcsönvegyem Steven Pinker [ 209 ] tréfás megjegyzését –bánatosan venné tudomásul, hogy nem tartható az a tétel,miszerint az orr hosszának növekedéseként definiált fejlődés azállatok leszármazási vonalainak statisztikai többségénélkimutatható.Ez viccesnek tűnhet, de távolról sem ez volt vele a szándékom.Épp ellenkezőleg, hiszen pontosan az én adaptacionista

fejlődésdefinícióm közepébe talál. Ez, ismétlem, a fejlődést nema komplexitás, az intelligencia vagy valamilyen más antropomorférték növekedéseként értelmezi, hanem azon a tulajdonságokszámának növekedéseként, amelyek hozzájárulnak az adottleszármazási vonal bármilyenfajta alkalmazkodásához. Ezzel adefinícióval az adaptív evolúció nemcsak alkalmanként lehetprogresszív, hanem mélyen, teljes valójában és alapvetően. Ez aprogresszivitás alapvetően szükséges ahhoz, hogyviláglátásunkban a természetes szelekció betölthesse orientálószerepét, ahogy azt el is várjuk tőle, és ahogy – a fentiindokok miatt – egyedül csak ez képes erre.A kreacionisták imádják Sir Fred Hoyle, a természetes szelekciófélreértéséről tanúskodó színes metaforáját. Olyan ez, mondja,mintha egy roncstelepen átvágtató hurrikán felkapná a szétszórtalkatrészeket, és egy Boeing 747-est szerelne össze belőlük.Hoyle azt állítja, hogy ez statisztikailag lehetetlen. A miválaszunk, az önöké, az enyém és Stephen Gouldé az, hogy atermészetes szelekció kumulatív. Olyan racsni működik, amelymegőrzi az apró változásokat. A hurrikán nem fog spontánmódon, egyszerre összeszerelni egy repülőgépet. Az apróváltozások csavarról csavarra történnek. Hogy más metaforáratérjünk át, legyenek bármilyen csüggesztők is a meredekeksziklafalak, melyekkel az adaptív hegység minket vár,ostromlétrákat találunk a másik oldalon, és a csúcs végülmegmászhatóvá válik. [ 210 ] Az adaptív evolúció szükségszerűenfokozatos és kumulatív, nem azért, mert a tények ezttámasztják alá (bár ezt teszik), hanem mert a fokozatosfelhalmozódáson kívül elvben semmi sem képes megoldani a747-es talányát. Még az isteni teremtőerő sem segítene. Éppellenkezőleg, hiszen az az entitás, amely elég bonyolult ésintelligens ahhoz, hogy a teremtő szerepét eljátssza, ő magalenne a legfejlettebb 747-es. És pontosan ugyanebből az okból akomplex, sokrétű adaptációk evolúciója progresszív kell hogylegyen. A későbbi leszármazottak nagyobb számban halmozzákfel azokat a komponenseket, amelyek az adaptív kombináció felémutatnak, mint korábbi őseik.A gerincesek szemének evolúciója minden bizonnyal progresszívvolt. A korai elődöknek nagyon egyszerű szemük volt, melyekcsak néhány, a látáshoz feltétlenül szükséges tulajdonsággalbírtak. Ezt nem szükséges bizonyítanunk (bár jó dolog, hogykönnyedén megtehetnénk). Muszáj, hogy ez igaz legyen, mivelaz ellenkezője – egy kezdetben komplex szem, amely a látáshoz

szükséges, számos tulajdonsággal bír – Hoyle földjére pöckölnevissza minket, és a valószínűtlenség függőleges szikláihoz. Kellhogy legyen egy rámpa, amelyen járva lépésről lépésrekifejlődött az egyszerű optikai prototípus modern, összetettleszármazottja. Persze így a rámpán megtett minden egyes lépésmai analógiái is megtalálhatók, melyek egymástól függetlenül,tucatszámra tesznek jó szolgálatot szerte az állatvilágban. Demég e példák nélkül is biztosak lehetünk abban, hogy azontulajdonságoknak a száma, amelyek javítják a látás minőségét,fokozatosan és progresszívan emelkedett. Anélkül, hogyfelkelnénk a karosszékünkből, beláthatjuk, hogy ennek így kelllennie.Darwin maga is teljesen tisztában volt ezekkel az érvekkel, ésezért volt oly rendíthetetlenül gradualista. Történetesen Gould ispontosan ezért igazságtalan, mikor azt sugallja – nem ebben akönyvében, hanem több másikban –, hogy Darwin aszaggatottság szelleme ellen foglalt állást. A megszakítottegyensúly elmélete önmagában gradualista abban az értelemben,ahogy Darwin is gradualista volt – vagyis abban az értelemben,amelyben minden józan evolucionista gradualista kell hogylegyen, legalábbis ott, ahol komplex adaptációról van szó.Eszerint, ha a szakaszosság érvényes, a progresszív, gradualistalépések egy időkeretbe szorulnak, s ezt az ősmaradványok nemképesek érzékeltetni. Ezt Gould is elismeri, ha muszáj, de ritkánkényszerítik erre.Mark Ridley az orchideákkal kapcsolatban idézi Darwin AsaGray-nek írott levelét: „Lehetetlen elgondolni, hogy a soktársadaptáció egyetlen alkalommal történt volna meg.” Ridley ígyfolytatja: [ 211 ] „Az összetett szervek evolúciója fokozatosankellett hogy megtörténjen, mivel az összes változást nemidézhette elő egyetlen nagy mutáció.” A fokozatos ebben azértelmezésben progresszívet jelent, az én „adaptacionista”felfogásom szerint. Egy olyan komplex dolog, mint egy fejlettorchidea evolúciója, mindenképpen progresszív volt, csakúgy,mint a denevérek és a folyami delfinek visszhangon alapulóhelymeghatározása – progresszív, sok-sok lépésen keresztül.Ilyen a halak elektromos térmeghatározása, a kígyókállkapcsának kimozdulása, ha nagyméretű prédát nyelnek le.Ilyen annak az adaptációs komplexnek az evolúciója, amely agepárdot képessé tette az ölésre, és az ezzel összefüggőkomplexé, amely a gazellát képessé tette a menekülésre.Valóban, Darwin már rájött erre, ha nem is használta a szót,

hogy a progresszív evolúció egyik fő hajtóereje a koevolúciósfegyverkezési verseny, például a ragadozók és áldozataik között.Az alkalmazkodás az időjáráshoz, az élettelen jégkorszak és aszárazság viszontagságaihoz, könnyen lehet, hogy nem voltprogresszív: csakúgy, mint a nem progresszív klimatikusváltozók cél nélküli követése. De az élő környezethez valóalkalmazkodás valószínűleg progresszív, mivel az időjárássalellentétben az ellenségek maguk is evolúción mennek át. Azennek eredményeként létrejövő pozitív visszacsatolás jólmagyarázza az irányított progresszív evolúciót, és ez a hajtóerővalószínűleg sok egymást követő generáción át fennmaradt. Aversengés résztevőinek az idővel nem nőnek szükségszerűen atúlélési esélyei – a koevolúciós spirálban részt vevő „társaik”tesznek erről (a jól ismert Vörös Királynő hatás). De a túléléseszközei mindkét oldalon fejlődnek, ha ezt mérnöki szemszögbőlnézzük. Kemény harcok esetében még azt is megfigyelhetjük,hogy az állatok fennmaradását szolgáló egyéb források egyrészét is fokozatosan átcsoportosítják a fegyverkezési versenyre. [212 ] Az eszközök fejlődése minden normális esetbenprogresszív. Az evolúció egy másik pozitív visszacsatolása, ha R.A. Fisher és követőinek igazuk van, a szexuális szelekció. Ennekfolyamán is a progresszív evolúció a várható következmény.A morfológiai komplexitás progresszív növekedését csak olyanállatok esetében várhatjuk, amelyek életmódjuknál fogva hasznothúznak a morfológiai komplexitásból. Az agy méretében beállóprogresszív növekedés csak azoknál az állatoknál várható,amelyek számára hasznos a gondolkodásra való képesség.Tudomásom szerint ez csak a fejlődési vonalak egy kisebbségéreérvényes. De azt mindenképpen állítom, hogy az evolúciósleszármazási vonalak progresszív változást mutatnak valami felé.Ám ez a különböző leszármazási vonalak esetében nem ugyanaza dolog lesz (erről szólt az elefántos példázat). És nincssemmilyen általános okunk azt feltételezni, hogy a leszármazásivonalak az emberi élet által meghatározott irányba fognakfejlődni.De vajon nem definiáltam túl általánosan a fejlődést, annyira,hogy már csak üres szóvá vált? Nem hiszem. Ha azt mondom,hogy a gerincesek szemének kifejlődése progresszív folyamatvolt, meglehetősen határozott és fontos dolgot állítok. Hakronológiai sorrendbe állíthatnánk az összes közbenső őst,először is azt találnánk, hogy a dimenziók többségénektekintetében a változások a teljes folyamat alatt tranzitívek.

Vagyis, ha A B őse, amely viszont C őse, akkor az A-tól B-igtartó változás iránya valószínűleg ugyanaz lesz, mint a B-től C-igtartó változásé. Másodszor, a fejlődés irányába mutató, egymástkövető lépések száma valószínűleg igen nagy lesz: a változásoksorozata túlmutat A-n, B-n és C-n, messze túl az egész ábécén.Harmadszor, az egymást követő szakaszokban a fejlődésre valóképesség tekintetében is fejlődést vehetünk észre. Negyedszer,növekszik az egymással együtt ható, elkülönült teljesítményfokozótulajdonságok száma. Végül, ez a fajta fejlődés valóban lényeges,mert ez adja meg a választ a Hoyle-féle kérdésre. Néhatörténhetnek visszalépések, például a vak barlangi halakesetében, ahol a szemek azért degenerálódtak, mert a hal nemhasználja ezeket, kifejleszteni viszont sokba kerül. Éskétségtelenül lesznek pangó periódusok is, amikor egyáltalánnem történik evolúció, sem progresszív, sem más.Összefoglalva, Gould helytelenül mondja, hogy az evolúciófolyamatában megjelenő fejlődés pusztán statisztikai illúzió. Nemigaz, hogy csak a variancia változásainak eredménye, mint abaseballstílus változásai által okozott műtermék. Az biztos, hogya komplexitás, az okosság és más, az emberi ego számára olykedves tulajdonságok várhatóan nem fognak szükségszerűenprogresszíven növekedni a leszármazási vonalak többségénél –bár érdekes lenne, ha így történne: McShea, Jerison [ 213 ] ésmások vizsgálatai nem tekinthetők időpocsékolásnak. De ha afejlődést kevésbé soviniszta módon definiáljuk – ha azállatoknak is megengedjük, hogy a saját definícióikat használják–, fejlődést fogunk találni, a szó eredeti, érdekes értelmében,szinte mindenütt.Ki kell hangsúlyozni, hogy az adaptáció ilyen értelmezésénél (az„evolúciós képesség evolúciójával” ellentétben, amelyre nemsokárakitérek) csak rövid és középtávon várhatunk progresszívevolúciót. A koevolúciós fegyverkezési versenyek évmilliókigtarthatnak, de valószínűleg nem százmillió évekig. Ha nagyonhosszú időszakaszt veszünk, az aszteroidák okozta, és máskatasztrófák véget vetnek az evolúciónak, egész osztályok ésezek teljes radiációi kihalnak. Ökológiai vákuum keletkezik,melyet új, adaptív radiációk töltenek be, melyeket másfajtafegyverkezési verseny hajt. Azok a fegyverkezési versenyek,amelyek a húsevő dinoszauruszok és prédáik között folytak,később hasonló módon megismétlődnek a húsevő emlősök ésprédáik között. Az egymást követő, elkülönült fegyverkezésiversenyek mindegyike a különböző evolúciós szakaszok

hajtóerejeként szolgált, melyek progresszívek voltak az énértelmezésemben. De a több száz millió év alatt nem történtglobális fejlődés, csupán a kis fejlődések fűrészfogainak sorozataimutatkoztak, melyeknek véget vetett a kihalás. Mindazonáltalmindegyik fűrészfog emelkedő fázisa a szó valódi értelmében,szignifikánsan progresszív volt.Furcsa mód Gould, a fejlődés eme ékesszóló ellenfele, mégisazzal az gondolattal kacérkodik, hogy maga az evolúció ismegváltozik hosszú távon. Ám mindezt olyan feje tetejére állítvateszi, ami sokak számára félrevezető lehet. Ezt az elgondolástteljes egészében a Wonderful Life -ban fejtette ki, de ebben akönyvben is megjelenik. Gould szerint az evolúció más volt akambriumban, mint manapság. A kambriumi periódus azevolúció „kísérleti szakasza” volt, a „próba szerencse” és azevolúciós tévutak korszaka. Ez volt a „fellobbanó” találmányokkora, mielőtt még az evolúció a ma tapasztalható egyhangúfolyamattá stabilizálódott volna. Ez volt az a termékeny időszak,amikor az összes nagy és „alapvető testtorma” kialakult. Ma azevolúció már csak ezekből a régi testformákból barkácsol. Akambriumban új törzsek és osztályok jöttek létre. Manapságmár csak új fajok keletkeznek.Lehet, hogy ez enyhe karikatúrája Gould megfontoltálláspontjának, de afelől semmi kétség, hogy a sok laikusamerikait – ahogy Maynard Smith [ 214 ] gonoszul megjegyzi –,akik evolúciós ismereteiket szinte teljes egészében Gouldtólszerzik, mindez alaposan félrevezeti. Elismerem, hogy akövetkező egy extrém példa, de Daniel Dennett beszámolt egyfilozófuskollégájával történt beszélgetésről, aki a Wonderful Lifealapján úgy érvelt, hogy a kambriumi törzseknek nem voltközös ősük, hanem ezek egymástól függetlenül keletkezettéletformák! Mikor Dennett biztosította őt afelől, hogy Gould nemezt akarta mondani, kollégája válasza a következő volt: „Akkormeg mi ez az egész felhajtás?”Gould ékesszólása még egyes professzionális evolucionistákat isarra késztetett, hogy néhány meglehetősen figyelemreméltónyelvbotlást kövessenek el. Leakey és Lewin The SixthExtinction[ 215 ] (A hatodik kihalás) című könyve kiváló munka,kivéve a harmadik, The Mainspring of Evolution (Az evolúcióhajtóereje) című fejezetet, amelyre elismerten erős hatástgyakorolt Gould. Az e fejezetből vett idézetek már nem islehetnek ennél kínosabban félreérthetetlenek:

Miért nem ismerünk olyan állati testformákat, amelyek az elmúltnéhány száz millió év alatt másztak ki az evolúciós üstből?A korai kambriumban a törzsek szintjén működő újítások azértélhettek tovább, mivel nem kellett erős versennyelszembenézniük.A kambriumi robbanás a családok szintje alatt viszonylag kevésfajt hozott létre, míg a permet követő korszakban óriásiburjánzás indult meg a fajok terén. A családok szintje felettazonban a perm utáni radiáció akadozott, és törzseket nem,csupán néhány osztályt hozott létre. Magától értetődő, hogy azevolúció hajtóereje mindkét korszakban működött, de akambriumban nagyszabású és extrém kísérletekben nyilvánultmeg, míg a perm utáni korszakban a meglévő témák szélesebbkörű variációit hívta életre.Ennélfogva a kambriumi organizmusok evolúciója nagyobblépéseket tehetett meg, beleértve a törzsszintű lépéseket is, mígkésőbb már jobban korlátozva volt, és csak mérsékelt ugrásokravolt képes, az osztályszintig bezárólag.

Olyan ez, mintha a kertész ránézne egy nagy tölgyfára, éscsodálkozva mondaná: „Hát nem furcsa, hogy mostanában nemjelentek meg nagyobb ágak ezen a fán? Ma már a növekedéscsak a gallyak szintjén történik!”A molekuláris óra történetesen azt bizonyítja, hogy a„kambriumi robbanás” talán sohasem létezett. Távolról sem az ahelyzet, hogy a legfontosabb törzsek a kambrium kezdeténágaztak szét. Wray, Levinton és Shapiro [ 216 ] legújabbbizonyítékai azt mutatják, hogy a legfontosabb törzsek közösősei több száz millió év alatt jelentek meg, az időbenlépcsőzetesen visszanyúlva, egészen a prekambriumig. De netörődjünk most ezzel! Nem erről szeretnék beszélni. Még havalóban lett volna egy tízmillió év hosszúságú, nagy robbanás akambriumban, amelyből az összes fontosabb mai törzs ered,ebből még nem következik, hogy a kambriumi evolúcióminőségileg eltérő, szuperugrás lett volna. A Baupläne nemugrik elő a tiszta, platonikus égből, hanem lépésről lépésrefejlődik ki az elődökön át, és e fejlődést (lefogadom – és Gouldis ezt mondaná, ha nyíltan rákérdeznének) nagyjából ugyanazoka darwini erők irányítanák, amelyeket ma látunk működni.A „törzsléptékű ugrások” és „az osztályok szintjéig terjedő,szerény ugrások” merő kitalációk. A fajok szintje fölöttiugrásokról nem lehet beszélni, és aki két percet gondolkodik

ezen, rá fog jönni, hogy miért. Még a nagy törzsek is, mikorleágaztak egymásból, pusztán fajpárok voltak, ugyanannak anemnek a tagjai. Az osztályok olyan fajok, amelyek már nagyonrégen szétváltak, a törzsek pedig olyan fajok, amelyek mégannál is régebben. Azt persze lehet vitatni – bár elégértelmetlen dolog –, hogy mondjuk a puhatestűek őseinek és agyűrűsférgek őseinek lépésről lépésre történő, fokozatos éskölcsönös szétválása pontosan mikor érte el azt a pontot,amikor a kongenerikus fajok elérték a „ Bauplän ” helyzetet. Jóokkal mondhatjuk, hogy a Bauplän csupán képzelt dolog, ésvalószínűleg éppolyan ártalmas, mint azok a képzelt dolgok,amelyek ellen Stephen Gould oly tehetségesen fellép, ám ez,ebben a modern formában, éppen általa rögződött ilyen erősen.Végül visszatérek az „evolúciós képesség evolúciójára”, arra anagyon is lehetséges megérzésre, hogy az evolúció maga isprogresszív evolúción megy át hosszabb időtávon, mint amit afegyverkezési versenyek eseti fűrészfográmpái kijelölnek. BárGould szkeptikusan tekint arra a tendenciára, hogy egy-egykorszakot a legújabban megjelentek nevével fémjelezzenek, vanegy valódi esélye annak, hogy az embriológiai technikában olyanújítások következnek be, amelyek új távlatokat nyitnak azevolúciós lehetőségek előtt, és hogy ezek valóban progresszívfejleményeket hoznak magukkal. [ 217 ] A kromoszóma, akörülhatárolt sejtek, a szervezett meiózis, a diploiditás és anemek, az eukariótasejtek, a többsejtűség, a gasztruláció, apuhatestűek csavarodása, a szelvényezettség megjelenése –bármelyik vízválasztó lehetett az élet történetében. Nemcsak anormál, darwini értelemben, hogy segítette az egyedet atúlélésben és a reprodukcióban, hanem abban az értelemben is,hogy magát az evolúciót is segítette, olyan módon, ami aprogresszív jelzőre is számot tarthat. Könnyen lehet, hogymondjuk a többsejtűség vagy a szelvényezettség „feltalálása”után az evolúció örökre megváltozott. Ebben az értelembenlehet, hogy az evolúció progresszív újításai között egy iránybaforgatható racsnik is szerepelnek.Hosszú távon ezért, rövidebb távon pedig a koevolúciósfegyverkezési verseny kumulatív jellege miatt, Gould kísérlete,hogy a fejlődést mindenestül egy triviális, baseballstílusúműtermékké redukálja, meglepően szegényes és jellegtelenfitymálássá, az evolúciós folyamat gazdagságának szokatlanlealacsonyításává válik.

5.5. Befejezetlen levelezés egy nehézsúlyú darwinistávalA következő e-mail-váltás még nem fejeződött be, és most már,sajnos, nem is fog.

2001. december 9.Stephen Jay GouldHarvardKedves Steve!Most kaptam egy e-mailt Phillip Johnsontól, a kreacionistákúgynevezett Intelligens Tervezés iskolájának alapítójától, amelybenszinte sikoltozott a gyönyörűségtől, mivel az egyik kollégáját,Jonathan Wellst, meghívták, hogy vegyen részt egy vitában aHarvardon. E-mailjének szövegét kitette az „Igazság Ékkövei”website-jára is, melyben a következő címen jelenti be aWells-vitát: „Wells hazafutása [ 218 ] a Harvardon”.http://www.arn.org/docs/pjweekly/pj_weekly_011202.htmA „hazafutásról” annyit, hogy Wells korántsem aratott fényessikereket, és NEM tudta meggyőzni a hallgatóságot sem, ésopponensét SEM tudta semmiféle csellel kelepcébe csalni (ezStephen Palumbi volt, aki elmondta nekem, hogy csak nagyonvonakodva tett eleget a meghívásnak, és csak azért, mert valakia Harvardról MÁR meghívta Wellst, és túl késő volt ahhoz,hogy lemondják). Nem arról szól a fáma, hogy Wells sikereslett volna a vitában, és nem is arról, hogy ez egyáltalánérdekelt-e valakit. Nem, a „hazafutás” elsősorban és csakisannak szólt, hogy meghívták a Harvardra. Ezeknek azembereknek semmi esélyük sincs arra, hogy nevetségesérveikkel meggyőzzék az elismert tudósokat. Ehelyett inkább atiszteletreméltóság oxigénjét keresik. És mi megadtuk ezt nekik,pusztán azzal, hogy egyáltalán SZÓBA ÁLLTUNK velük. Nekikmindegy, hogy porrá zúzzuk az érveiket. Ami számít, hogyvesszük a fáradságot, és nyilvános vitába bocsátkozunk velük.Erről győztél meg engem évekkel ezelőtt, amikor felhívtalak (teezt valószínűleg már elfelejtetted), és a tanácsodat kértem, mertmeghívtak, hogy vitatkozzak Duane P. Gish-sel. Azóta atelefonbeszélgetés óta már többször is idéztelek téged, ésvisszautasítottam minden vitát ezekkel az emberekkel, nem azért,mert félek, hogy „elvesztem”, hanem azért, mert mint mondtad,azzal, hogy egy platformon jelenek meg velük, megadom nekikazt a tiszteletet, ami után sóvárognak. Bármi legyen is a vitakimenetele, a puszta tény, hogy megtartották, a tudatlan

kívülállók számára azt sejteti, hogy azért van itt min vitatkozni,van itt valami, ami így is meg úgy is lehet.Először is, szeretném megkérdezni, hogy még mindig tartod-emagad ehhez az állásponthoz, mint ahogy én. Másodszor, aztjavaslom, hogy egyesítsük erőinket (másokat nem kell ebbebevonni), és írjunk egy rövid levelet, mondjuk a New YorkReview of Books nak, és magyarázzuk el nyilvánosan, hogymiért nem vitatkozunk kreacionistákkal (beleértve az IntelligensTervezés eufemizmus alatt szereplő kreacionistákat is), ésfelszólítsunk más evolucionista biológusokat is, hogy ugyanígytegyenek.Egy ilyen levélnek nagy hatása lenne, pontosan azért, mertszéles körben ismerik a köztünk lévő véleménykülönbségeket, sőtellenségeskedéseket (amelyeket a kreacionisták valami kivételesintellektuális tisztességtelenséggel, gátlások nélkül kihasználnak).És nem javaslom, hogy a köztünk megmaradt technikaiellentétekről hosszas értekezést írjunk. Ez csak összezavarná adolgokat, nehezebb lenne a végső szövegben egyetértésre jutni,és a hatása is kisebb lenne. Én még csak nem is említeném akülönbségeket. Egy rövid levelet javaslok a szerkesztőnekcímezve, amelyben kifejtjük, hogy miért nem bonyolódunk az„intelligens tervezéssel” vagy a kreacionisták bármely más fajávalvitába, és levelünket modellként felajánlhatnák másoknak, hogyerre hivatkozzanak, ha a jövőben vissza akarnak utasítani egyilyen meghívást. Mindketten jobb dolgokkal is tölthetnénk azidőnket, mint hogy ilyen nonszenszekkel foglalkozzunk. Most,hogy nemrég volt a hatvanadik születésnapom (majdnempontosan egyidősek vagyunk), ezt nagyon élénken érzem.Minden jót kíván Richard

2001. december 11.Kedves Richard!Kiváló ötlet – boldogan csatlakozom hozzád (és egyetértek azzalis, hogy csak te meg én írjuk alá). Készítenél egy vázlatot, ésátküldenéd?Egyetértek. Legyen rövid, és lényegre törő. És a NYRB lenne alegjobb hely.Nem is tudtam, hogy ilyen közel állunk egymáshoz korban(olyan fiatalnak látszol). Ahogy az idő közeleg, egyre értékesebblesz. Legjobb kívánságaimat küldömSteve

2001. december 14.Kedves Szerkesztő Úr!Mint a legtöbb virágzó tudományágnak, az evolúció tanának ismegvannak a belső ellentmondásai, ahogy azt mindkettentudjuk. De egyetlen képzett tudós sem kételkedik abban, hogyaz evolúció maga tény, a szó általánosan elfogadott értelmében,mint ahogy az is tény, hogy a Föld kering a Nap körül. Tény,hogy az ember a majmok, a kenguruk, a medúzák és abaktériumok rokona. Egyetlen elismert biológus sem kételkedikebben. Még az elismert teológusok sem, kezdve a pápával.Ellenben sok világi amerikai igen, köztük néhány ijesztőenbefolyásos, hatalommal bíró, mi több, jól fizetett ember.Mindkettőnket rendszeresen meghívnak, hogy nyilvános vitátfolytassunk a kreacionistákkal, ideértve napjaink kreacionistáit is,akik az Intelligens Tervezés Teoretikusai eufemisztikus név mögérejtőznek. Ezt mi mindig visszautasítjuk, mégpedig egyetlenfontos okból. Ha lehetőséget kapunk arra, hogy ezt az okotnyilvánosan kifejtsük, reméljük, hogy levelünk segítségére lehetazoknak az evolucionista tudósoknak, akiket hasonlómeghívásokkal bosszantanak.Az, hogy ki „nyeri” meg az effajta vitákat, nem is kérdéses.Ezek az emberek még csak nem is pályázhatnak eséllyel agyőzelemre. A fegyvertény, amit el akarnak érni, pusztán az azelismerés, hogy első vonalbeli, valódi tudósokkal kerülhetnek egyplatformra. Az ártatlan szemlélőnek mindez azt sugallja, hogykell itt lennie valaminek, amin megéri vitatkozni, egyenrangúfelekként.E levél írásával egy időben a vezető Intelligens Tervezéshonlapon a következő főcímmel számolnak be arról a vitáról,amit a Harvardon tartottak: „Wells hazafutása a Harvardon”. [219 ] Jonathan Wells egy kreacionista, és történetesen régóta aUnification Church (Egységesített Egyház), vagyis a „moonisták”elkötelezett híve. [ 220 ] A múlt hónapban Stephen Palumbivalvitázott, a Harvard University biológiaprofesszorával. A„hazafutás” azt sugallja, hogy Wells tiszteletes (sic!) valamifélegyőzelmet aratott Palumbi professzor fölött. Vagy legalábbis azt,hogy beszédében fontos állítások hangzottak el, amelyeket jólfogadott a közönség. De nem történt semmi ilyesmi. Igazábólsenkit sem érdekelt az egész.A „hazafutásról” kiderült, hogy ezzel a Harvardon is csak aztakarták nyilvánosan demonstrálni – ahogy a honlap szerzője,Phillip Johnson írja – „Ilyenfajta viták történnek manapság az

egyetemeken.” Győzelmet arattak, de még jóval a vita előtt. Akreacionisták már akkor elkönyvelhették a hazafutást, amikor aHarvardról megérkezett hozzájuk a meghívó. Mellékesenjegyzem meg, hogy nem a biológiai vagy más tudományostanszéktől küldték, hanem a Politikai Intézettől.Phillip Johnson, az Intelligens Tervezés mozgalom alapító atyja(nem biológus, nem is valamilyen másféle tudós, hanem jogász,aki élete közepén született újjá, mint keresztény) írta egy 2001.április 6-án kelt levelében, melyet nekünk is elküldött:

Számomra nem éri meg, hogy minden ambiciózus darwinistávalleálljak vitatkozni, aki ki akarja próbálni magát, hogy mennyiretudja nevetségessé tenni ellenfeleit. Ezért az általános elvem az,hogy a darwinisták-nak egy jelentős figurát kell felvonultatniuk,mielőtt beleegyeznék a vitába. Ezalatt Dawkinst vagy Gouldotértem, vagy valaki hasonló ismertségű és szellemi kaliberűembert.

Nos, ebben akár meg is egyezhetünk, de megvan az azelőnyünk, hogy az evolucionista tudósoknak nem kell az a fajtanyilvánosság, amit egy ilyen vita hozhat. Abban a valószínűtlenesetben, ha egy jelentős érv merülne fel akreacionizmus/intelligens tervezés oldaláról, örömmel megvitatjuk.Addig műveljük evolúciós kertjeinket, és alkalmanként igényes ésértékes vitákba bocsátkozunk egymással. De nem fogjukelősegíteni, hogy a kreacionisták kielégítsék rossz hírűnyilvánosságigényüket, és érdemtelenül szerezzenek tudományoselismertséget.A legnagyobb alázattal ajánljuk e gondolatokat azoknak akollégáinknak, akik hasonló vitákra kaptak meghívásokat.Stephen Jay Gould, Harvard UniversityRichard Dawkins, Oxford University

Sajnos Steve-nek már nem volt lehetősége arra, hogy letisztázzaezt a levelet, ami ezért híján van annak a stilárismagabiztosságnak, amit egy-két ügyes mozdulattal hozzáadhatottvolna. Ezután már csak egyetlen e-mailt kaptam tőle, amelybenelnézést kér a késedelem miatt, és reményét fejezi ki, hogyhamarosan foglalkozni tud a témával. Az ezt követő csend, mostmár tudom, utolsó betegségének következménye volt. Azértteszem most közzé ezt a vázlatot, mert legyen bár tökéletlen,mégis megfogalmazza azt az üzenetet, amit évekkel ezelőtt tőle

tanultam. Bár nem töröltem ki a végéről a nevét, mindenkinektudnia kell, hogy a benne lévő hibák egyedül az enyémek.Talán furcsának tűnhet, hogy egy ilyen egyetértő levéllel fejezembe ezt a fejezetet. Mivel Steve éppúgy neodarwinista volt, mintén, mi volt az, amiben különböztünk? A legnagyobb ellenkezéstbennem kétségkívül a legutóbbi nagy könyve váltotta ki, a TheStructure of Evolutionary Theory [ 221 ] (Az evolúciós elméletstruktúrája), amit nem volt módomban még a halála előttelolvasni. Ezért helyénvaló, hogy most itt kifejtsemvéleményemet, és ezzel, ahogy ez lenni szokott, természetes utatnyitok a következő esszéhez.A vitatott kérdés a következő: mi a gének szerepe azevolúcióban? Vajon könyvelők vagy előidézők – hogy Gouldkifejezését használjam?Gould értelmezése szerint a természetes szelekció az élethierarchiájának sok szintjén működik. Ez úgy-ahogy lehetséges,de azt hiszem, hogy egy szelekciónak csak akkor lehetnekevolúciós következményei, ha a választott entitások„replikátorokból” állnak. A replikátor a kódolt információegysége, amely nagy hűséggel másolódik, bár olykor meg isváltozhat valamilyen alkalmi erő hatására. A gének ilyenentitások. Tehát, elvben mérnek, de erről itt most nem beszélek.A biológiai természetes szelekciónak, bármely szintjét nézzük is,csak akkor van evolúciós hatása, ha elősegíti, hogy a génekgyakorisága megváltozzon a génkészletben. Gould ellenbenpusztán „könyvelőknek” tartja a géneket, amelyek passzívankövetik a különböző szinteken történt változásokat. Az énnézetem szerint, akármi mások is a gének, többnek kell lenniük,mint könyvelőknek, mert különben a természetes szelekcióműködésképtelen. Ha egy genetikai változás nem okozvalamilyen testi változást vagy valami olyasmit, amit atermészetes szelekció „észrevesz”, a természetes szelekció nemképes azt előnyben vagy hátrányban részesíteni. Vagyis nemokoz evolúciós változást.Gould és én egyetértenénk abban, hogy a géneket olyankönyvnek is tekinthetjük, amelyben a faj evolúciós története vanleírva. A Szivárványbontás ban ezt Genetikai halottaskönyvnek(The Genetic Book of the Dead) neveztem. De a könyvet avéletlenszerűen váltakozó gének természetes szelekciója írta,amely érdemeiket a testre gyakorolt hatásaikban értékelte. Akönyvelés pontosan a rossz metafora, mert – szinte lamarckimódon – megfordítja az okság irányát, és a géneket passzív

jelentésíróként értelmezi. 1982-ben már tárgyaltam ezt a témát (A hódító gén ), és megkülönböztettem az „aktív replikátorokat”a „passzív replikátoroktól”. Ugyanezt David Barash is kifejtette,Gould könyvéről írott kiváló recenziójában. [ 222 ]A könyvelés fonák – és jellemző – módon pont azért értékesmetafora, mert homlokegyenest az ellenkezőjét mondja annak,ami van. Nem először történik, hogy e rá jellemzően színes éspontos gouldi metafora segítségével tudok színesen és világosanrámutatni arra, hogy mi a hiba Gould üzenetében – és hogymiként kell megfordítani, hogy eljussunk az igazsághoz.Remélem, ez a rövid megjegyzés nem tűnik olybá, hogykihasználom, enyém az utolsó szó. A The Structure ofEvolutionary Theory olyan erőteljes végszó, hogy még évekigfogunk rá reagálni. Micsoda briliáns módja ez egy tudóstávozásának! Nagyon fog hiányozni.

6. MINDEN AFRIKÁRÓL ÉS A BENNÜNK ÉLŐ CSODÁIRÓLSZÓL

Egyike vagyok azoknak (és szinte mindenki ide tartozik, akivalaha is eltöltött egy kis időt a Szahara déli részén), akik úgygondolják, hogy Afrika a varázslatok földje. Nálam ez halvány,de mindig visszatérő gyerekkori élményekből táplálkozik, amitfelnőtt belátásom csak megerősített, mivel Afrika az őseinkotthona. Ez a téma tér vissza mindenütt e fejezetben, elsőkéntA gének ökológiájá ban (6.1), Harvey Croze és John ReaderPyramids of Life (Az élet piramisai) című könyvéhez írtelőszavamban. Ez a könyv Afrikát az ökológia alapjait bemutató,felvillanyozó esettanulmánynak használja, és az előszóban éltema lehetőséggel, hogy elgondolkodjak az ökológia és a természetesszelekció viszonyán. Tekinthetjük ezt az előző fejezetutószavában elhangzott érvelés folytatásának is.Ebben a könyvben, és másutt is, elég barátságtalan voltam anéhány szociálantropológus által hirdetett „kulturálisrelativizmussal” szemben, amely sokféle, azonos rangú igazságotismer el, amelyek között a tudományos igazságnak sincskitüntetett helye. Ha egyszer mégis áttérnék valamifélerelativizmusra, az csakis a Red Strangers (Vörös idegenek),Elspeth Huxley Kenyáról szóló, rendkívüli könyvének olvasásaután történhetne meg velem. Az Elhagyva Afrika lelkét (6.2)

ennek a regénynek az előszavaként jelent meg, az új, puhakötésű kiadásában. Írtam egy cikket a Financial Times nak,amelyben rámutattam, hogy a Red Strangers már évek ótanem kapható, és felhívtam a kiadók figyelmét, hogy tegyenekmár valamit ez ügyben. Elismerésre méltó módon a Penguinvégül kiadta a könyvet, és a cikkem, mint a könyv előszavajelent meg.Most arra várok, hogy egy irodalmár elmagyarázza nekem,hogy a Red Strangers t miért nem jegyzik a huszadik századlegjobb regényei között, John Steinbeck könyveihez hasonlóan,hacsak azért nem, mert Elspeth Huxley világa kikuju, és nemamerikai.

Fussatok, mint a jávorantilop... Fussatok, harcosok, lábatok minta nyíl, szívetek, mint az oroszlán: apáitok életét és gazdagságátmost nektek kell megvédeni... Combjuk egyenes volt, mint afiatal fa törzse, arcuk éles, mint a fejsze, a bőrük világosabb,mint a méz. Végtagjai reszketni kezdtek, mint egy nektármadárszárnyai, mikor csőrével mézet szívogat...

Virtuóz irodalmi mutatvány, amely képessé tesz arra, hogyazonosuljunk egy másik kultúrával. A szerző nemcsak egykikuju bőrébe tud bebújni, hanem az olvasót is rá tudja bírnierre. Mindezt úgy, hogy megríkat minket.Kicsit zavarban vagyok, mikor beismerem, hogy a másik könyv,amely könnyeket csalt a szemembe – az öröm könnyeit ezúttal–, egy gyerekkönyv volt. Vagy egy nagyon is felnőtteknek szólókönyv, amelyet történetesen gyerekek írtak? Ezt nehéz eldönteni,és éppen ettől szép, és valószínűleg ezért van az is, hogyfurcsa mód a recenzióírók és a szerkesztők eddig észre semvették – talán nem tudták, hogy melyik polcra tegyék. A TheLion Children (Az oroszlángyerekek) egy angol család gyerekeirőlszól, akik egy botswanai sátortáborban élnek, és vadon élő,rádióadóval felszerelt oroszlánokat követnek nyomon, tanításukrólpedig teljes egészében az anyjuk gondoskodik, kint atermészetben. Ezek a gyerekek egy könyvet írtak egészenrendkívüli életükről. Ne törődjenek vele, hogy melyikkonvencionális kategóriába lehet besorolni, csak olvassák el! AzAfrikáról szólok és csodálatos örömeiről (6.3) című írás azehhez a könyvhöz írt előszavam.E fejezet utolsó írása egy utazásról szól, és a két kedvenctémámat – Afrikát, mint őseink otthonát, és Afrikát, mint a

szülőhelyemet – kovácsolja egybe egy velem megtörtént, ihletettutazás történetében. A Sunday Times All Our Yersterdaysre(Tegnapjaink) változtatta a címét, de Machbeth [ 223 ] végsőkimerültsége pont az ellenkezője annak a hangulatnak, amit azén írásom sugall, így aztán visszatértem az eredeti címhez, aHősök és ősök höz (6.4). Ahogy most újragondolom, a Hősökés ősök is jó cím lett volna ennek a kötetnek.

6.1. A gének ökológiája [ 224 ]Előszó Harvey Croze és John Reader Pyramids of Life

(Az élet piramisai) című könyvéhezAfrika volt a szülőhazám. De még hétéves koromban elhagytam,túl fiatalon ahhoz, hogy értékeljem – igaz, akkor ez még nemvolt ismert tény –, hogy ez volt egyúttal az emberiség bölcsőjeis. A fajunk kialakulásának éveiből származó ősmaradványokmind Afrikából valók, és a molekuláris vizsgálatok is aztmutatják, hogy a mai emberek ősei is mind ott éltek, egészenaz utolsó néhány százezer évig. Afrika benne van a vérünkben,és a csontunk is afrikai. Mindnyájan afrikaiak vagyunk.Már csak emiatt is páratlan elragadtatással kell szemlélni azafrikai ökoszisztémát. Ez az a közösség, amely bennünketformált, az állatok és növények közössége, amelyben leszolgáltukökológiai gyakorlóéveinket. De akkor is megragadna minketAfrika, ha nem ez volna az otthonunk, hiszen ez a pleisztocénökológia utolsó nagy menedéke. Ha be akarunk pillantani azÉdenkertbe, felejtsük el a Tigrist és az Eufráteszt, és anövénytermesztés hajnalát! Inkább menjünk a Serengetibe vagya Kalaháriba! Felejtsük el a görögök Árkádiáját és a vadvidékek álomvilágát – ezek még nagyon maiak! Bármi is történtaz Olümposzon vagy a Sínai-hegyen, vagy akár az AyersRocknál, nézzük meg inkább a Kilimandzsárót, vagy tekintsünkvégig a Rift Valley-n, a High Veldt felé! Ez volt az a hely, aholaz emberi faj végső, sikeres tervei elkészültek.Az, hogy bárki is „megtervezte” volna az élőlényeket és aszerveiket, persze illúzió; egy rendkívül erőteljes illúzió, melyetegy ennek megfelelően erőteljes folyamat, a darwini természetesszelekció hozott létre. A világ teremtettségével kapcsolatban mégegy illúzió létezik, amely nem olyan ellenállhatatlan, mint azelőző, de azért vonzó, és fennáll az a veszély is, hogy nemismerjük fel elsőre. Ez az ökoszisztémák látszólagostervezettsége. Eszerint, ahogy a testek is rendkívül bonyolult

módon kapcsolódó, mégis harmonikusan együttműködőrészekből állnak össze, az ökoszisztémák is hasonlóképpenviselkedő fajokból épülnek fel, csak egy magasabb szinten.Vannak az elsődleges termelők, amelyek a napenergiát másokszámára is használható formába konvertálják. Vannak anövényevő állatok, amelyek elfogyasztják és felhasználják ezeket,és leróják adójukat a húsevő állatoknak, és így tovább, végig atáplálékláncon – vagy inkább piramison, hiszen a termodinamikatörvényei szerint minden szint energiájának a tizede az, amit afölöttük álló szint fel tud használni. Végül vannak a dögevő éstakarító állatok, amelyek visszaforgatják, és újrahasznosíthatóváteszik a hulladékot; ezzel megtisztítják a földet, és nem engedik,hogy a folyamat megszakadjon. Minden mindennel összeillik,mint egy hatalmas, sokdimenziós kirakós játékban, és – ahogya klisé folytatódik – mi belekontárkodunk e részekbe, amivel azegész, mérhetetlenül értékes rendszer létét veszélyeztetjük.Nagy a kísértés, hogy azt gondoljuk, ezt a második illúziót isvalamiféle darwini folyamat hozta létre, csakúgy, mint az elsőt: adarwini szelekció egy magasabb szinten működő változata. Ehibás nézet szerint azok az ökoszisztémák képesek a túlélésre,amelyeknek a részei – a bennük élő fajok – harmóniábanvannak egymással, mint ahogy a hagyományos darwinizmusszerint azok a fajok képesek a túlélésre, amelyeknek a részei –a szerveik és a sejtjeik – harmonikusan működnek együtt atúlélés érdekében. Szerintem ez az elmélet hibás. Azökoszisztémák, csakúgy, mint az organizmusok, valóban úgytűnnek, mintha összehangolt tervek alapján készültek volna; dea tervezés látszata csak illúzió. És itt véget is ér a hasonlóság.A legjobb ökológusok, mint Croze és Reader, tudják ezt.A darwinizmus része a folyamatnak, de nem ugrik át szinteket.A gének mindig a faj génkészletén belül élnek vagy nem élnektovább, annak függvényében, hogy milyen hatással vannak azőket hordozó egyed túlélésére és szaporodására. A felsőbbszinteken tapasztalható harmóniaillúzió a differenciált egyénireprodukció indirekt következménye. Bármely növény- vagyállatfajon belül azok az egyedek a legsikeresebb túlélők, amelyeka legjobban ki tudják használni a környezetükben viruló többinövényt és állatot, baktériumot és gombát. Ahogy Adam Smithezt már régóta tudta, valódi hatékonyság, és a harmóniaillúziója jelenik meg azokban a gazdasági rendszerekben,amelyeket alacsonyabb szinten az önérdek vezérel. Egy jólkiegyensúlyozott ökoszisztéma léte gazdasági és nem adaptációs

kérdés.A növények a saját érdekükben és nem a növényevők kedvéértnövekednek. De mivel a növények nőnek, életlehetőség nyílik anövényevők számára, amelyek ki is használják ezt. Mondják,hogy a fűnek használ, ha lelegelik. Az igazság ennél sokkalérdekesebb. Egyetlen fűszál sem húz hasznot abból, hogylelegelik. De az a növény, amely csak kisebb károkat szenvedettől, kiszorítja azokat a rivális növényeket, amelyek jobbankárosodnak. A sikeres fűfélék így indirekt módon hasznothúznak a növényevőkből. A növényevők persze a füvekjelenlétéből húznak hasznot. A füves területek így az egymássalösszeillő füvek és növényevők harmonikus közösségekéntépülnek fel. Úgy látszik, mintha együttműködnének. Bizonyosfokig ez így is van, de csak nagyon korlátozott értelemben, ésjól meg kell értenünk ezt, nehogy túlértékeljük. Ugyanez igaz atöbbi afrikai életközösségre is, amelyekről Croze és Reader szótejt.Már mondtam, hogy az ökoszisztéma szintjén meglévő harmóniaillúziója egy önálló illúzió, és semmiképp sem szabadösszekeverni azzal a darwinista illúzióval, amely a jól működőszervezetekhez kapcsolódik. De ha jobban megnézzük,észrevehetjük, hogy mégis van valami hasonlóság, amelymélyebb, mint az a kétségkívül érdekes és sok helyen idézettészrevétel, hogy az állatot akár szimbiotikusan együtt élőbaktériumok közösségének is tekinthetjük. A darwini szelekciófőárama a gének differenciált túlélése a génkészleten belül. Agének abban a kifejlett testben élnek tovább, amelyek jólműködnek a normál környezetükben. De fontos, hogy a géneknormál környezetébe a faj génkészletének többi génje isbeletartozik (pontosabban fogalmazva ezek konzekvenciái). Atermészetes szelekció ezért azoknak a géneknek kedvez, amelyeka fajon belül harmonikusan együttműködve vesznek részt azegyed teste felépítésének közös vállalkozásában. Eddig „önzőszövetségeseknek” hívtam a géneket. Kiderül, hogy végül is vanvalami rokonság a test harmóniája és az ökoszisztémaharmóniája között. Vagyis a géneknek is van ökológiájuk.

6.2. Elhagyva Afrika lelkét [ 225 ]Előszó Elspeth Huxley: Red Strangers

(Vörös idegenek) című könyvéhezElspeth Huxley 1997-ben, 90 éves korában halt meg. Leginkább

színes afrikai memoárjairól ismerik, de figyelemre méltóregényíró is volt, és a Vörös idegenekben olyan szintre jutott,amit bízvást nevezhetünk kiemelkedőnek. A Red Strangers egykikuju családról szól. A történet még az angolok Kenyábaérkezése előtt kezdődik (azért „red – vörös” idegenek, mertmegégeti őket a nap), és egy kislány születésével ér véget,akinek az apja az Aeroplane (repülőgép) nevet adja („Afelesége, gondolta, sohasem tudna egy ilyen nehéz szótkimondani; de a tanult emberek igen, sőt, meg értik is azt”).400 oldalnyi izgalmas, megindító, történelmi és antropológiaiismeretekkel átitatott, humanista, gondolatébresztő történet... de,sajnos, már nem kapható. [ 226 ]Volt egy ifjúkori, beteljesületlen álmom, hogy egyszer írok egyscience-fiction regényt. Egy Mars-expedícióról szólt volna, de amarsi bennszülöttek szemével (vagy amijük van) nézve.Szerettem volna rávenni az olvasóimat, hogy olyan mélyenbeleéljék magukat a marsi lények életébe, hogy az odaérkezőembereket furcsa, megszálló idegeneknek lássák. Elspeth Huxleymegvalósította ezt a hihetetlen fegyvertényt, a Vörös idegenekelső felében. Olvasóit olymértékben a kikuju élet részeseivé tette,hogy a velünk kapcsolatos dolgok mind idegennek, sőt olykornevetségesnek tűnnek, bár az elnéző tolerancia mindig jelen van.Ez ugyanaz az elnéző tolerancia, mint amivel mi tekintettünk azafrikaiakra, a gyarmatokon eltöltött gyerekkorom idején.Mrs. Huxley gyakorlott kézzel formál bennünket kikujuvá.Felnyitja a szemünket, hogy az európaiakat, és szokásainkat úgylássuk, ahogy eddig még soha. Annyira hozzászoktat minket akecske csereértékű gazdasághoz, hogy mikor az első pénzérmék(először a rúpiák, majd a shillingek) megjelennek, bámulattaltekintünk annak a pénznek az abszurditására, amely nemszaporodik automatikusan ellés idején. Lassan elfogadjuk azt avilágot, amelyben minden eseménynek egy természetfölötti,mágikus interpretációja is létezik, és becsapva érezzükmagunkat, amikor „A rúpiákat, amikkel fizetek, későbbbeválthatod kecskékre” mondatról kiderül, hogy szó szerint nemis igaz. Amikor a kicsui (a fehér ember kikuju csúfneve) kiadjaa parancsot: ezt a földet meg kell trágyázni, tisztán érezzük,hogy megőrült. Mi másért átkozná el valaki ennyire a sajátjószágait? „Matu nem hitt a fülének. Ha elássa a tehénganéjt,azzal halált hoz rá, mint ahogy az az ember is meghalna, vagylegalábbis súlyosan megbetegedne, akinek földdel borítják be azürülékét... Határozottan visszautasította a parancsot.” Elspeth

Huxley tehetségére jellemző, hogy még egy olyan ember is,mint én, aki úgy lesajnálja a „kulturális relativizmus” divatoscsodaszerét, egyszer csak azon kapja magát, hogy teljesmértékben Matunak ad igazat.Az európai jog abszurditásán is megdöbbenünk, amely aztpróbálja kideríteni, hogy a két testvér közül melyik követte el agyilkosságot:

...mit számít ez? Hát nem vagyunk, Muthengi és én, testvérek?Bármelyikünk fogta is a kardot, az apánknak, Waserunak, és aklán többi tagjának kell kifizetniük a vérdíjat.

Rejtélyes módon azonban nincs vérdíj, és Matu, aki derűsenbevallotta Muthengi bűnét, börtönbe kerül, ahol „furcsa, nagyonkényelmetlen életet él, aminek célját képtelen volt kitalálni”.Végül aztán kiszabadul. Letöltötte az idejét, de mivel nem fogtafel, hogy az idő volt itt a lényeg, ennek az eseménynekszámára nincs jelentősége. Ahogy hazaért a falujába, nemhogykegyvesztett lett volna, hanem nagy és tekintélyes ember leszazáltal, hogy e rejtélyes idegenek között tartózkodott, akiknyilván nagyra tartották őt, hiszen meghívták, hogy velük éljen.A regény epizódjai nagy időtávot fognak át; az elsővilágháborútól a rákövetkező spanyolnátha-, majd himlőjárványonát egészen a gazdasági világválságig. Eközben azonban egyszersem találkozunk e világesemények európai elnevezéseivel;mindent kikuju szemmel látunk. A németek csak egy másikfehér törzs, és mikor véget ér a háború, csodálkozunk, hogyhol maradt a hadizsákmány, a nyáj, amelyet a győzteseknekhaza kellett volna hajtaniuk. Mert mi másért lett volna ez azegész?Mióta könyvtárból kell kivennem a Red Strangers t, azótapróbálok egy saját példányt beszerezni. Ha egy antikváriumbalépek, ez az első kérdés, amit rutinszerűen felteszek. Végülsikerült kinyomoznom két amerikai példányt az interneten. Olysok év fáradhatatlan kutatása után nem állhattam meg, hogymindkettőt meg ne vegyem. Így hát, ha valamelyik jó hírűkiadó komolyan fontolgatná, hogy újra kiadja a Red Strangerst [227 ] örömmel odaadom az egyik, nehezen megszerzettpéldányomat. A másiktól senki sem választhat el.

6.3. Afrikáról szólok és csodálatos örömeiről [ 228 ]

Előszó Angus, Maisie és Travers McNeiceThe Lion Children (Oroszlángyerekek) című könyvéhez

Bámulatos könyv ez, amit egy még bámulatosabb gyerektrióalkotott. Nehéz róla beszélni: el kell kezdeni olvasni, és ha márbelefogtak, nem tudják majd letenni. Gondoljanak a Fecskék ésfruskák ra, azzal a különbséggel, hogy ez a könyv igaz történet,és Anglia kényelmétől messze játszódik. Gondoljanak Azoroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény -re [ 229 ] ,azzal a különbséggel, hogy az Oroszlángyerekeknek itt nem kellvarázsszekrény az átjutáshoz, sem hamis csodavilág. A valódiAfrika, az emberiség bölcsője, varázslatosabb, mint bármi, amirőlC. S. Lewis álmodhatna. És bár nekik nincs boszorkányuk, efiatal szerzőknek van egy kivételes anyjuk. Róla még szóloknéhány szót.Travers, Angus és Maisie családostul sátorban éltek, oly régóta,hogy a kisöccsük, Oakley (gondoljanak Just Williamre), márnem is emlékezett másra. Amióta lábuk leért a pedálig,mindhárman Land Rovert vezettek, és amikor elég erősek lettekhozzá, hogy megemeljék, kereket is cseréltek [ 230 ](meglehetősen gyakran). Koruknál jóval önállóbbak ésmegbízhatóbbak voltak, de nem abban az értelemben, hogycsellengtek vagy önfejűsködtek volna. Montgomery tábornagymondta egyszer Mao Ce-tungról, hogy olyan ember, akivel belehet menni a dzsungelbe. Én nem vagyok benne biztos, hogybemennék Mao Ce-tunggal akár a Hyde Parkba is, deTraversszel, Angusszal és Maisie-vel felnőtt kíséret nélkül isbármikor be mernék menni a dzsungelbe. Fegyver nélkül,pusztán a gyors észjárású, jó szemű és jó reflexű fiatalemberek élethosszig tartó (bár az esetükben ez nem túl hosszú)Afrika-tapasztalatára hagyatkozva. Én nem tudom, mit kell tenni,ha egy elefánttal találkozom. Ők igen. Én megrémülök a pufogóviperától, a mamba kígyótól és a skorpiótól. Ők nem izgatjákmagukat emiatt különösebben. Ugyanakkor legyenek akármilyenmegbízhatóak és erősek, szinte süt róluk a fiatalság bája. Ezmég a Fecskék és fruskák , ez még mindig az idill, az a fajtagyerekkor, ami legtöbbünk számára csak álmainkban, ésmegszépített, idealizált emlékeinkben létezik; „az elveszettelégedettség földje”. Ám mégis két lábbal állnak a földön. Ezekaz ártatlan gyerekek látták, ahogy egyik kedvenc oroszlánjukatbrutálisan megölték, majd miután a megkívánt szenvtelenstílusban beszámoltak erről rádión, részt vettek az ezt követőboncoláson is.

Ez a könyv teljes egészében a fiatal szerzők műve, de nem kellsokáig keresni képességeik – képzeletük, vállalkozókedvük,nyitottságuk, kalandvágyuk – eredetét. Feleségem és én, először1992-ben találkoztunk Kate Nichollsszal, az anyjukkal, aki akkorOakley-vel terhesen járt be Cotswoldsből tanulni az oxfordikönyvtárakba. Sikeres színésznő volt, de kiábrándult aszínpadból, és harmincas éveinek végén beleszeretett (élete aszenvedélyek története) az evolúció tudományába. Kate semmitsem csinál félszívvel, és számára ez az érdeklődés azt jelentette,hogy beásta magát könyvtárakba és ott tanulmányozta azeredeti kutatási anyagokat. Tőlem csak minimális segítségetkapott, egyfajta informális tanórák keretében, de olvasmányairatámaszkodva a darwinizmus elméletének komoly szakértőjévévált. Döntése, hogy szedje a sátorfáját és Botswanába menjen,ahol a darwinizmust a napi gyakorlatban is nyomon követheti,teljesen rá vallott; ez tudományos kutatásainak természetes, hanem is megszokott folytatása volt. Nem tudom kiverni afejemből, hogy milyen szerencsés örökséget mondhatnakmagukénak a gyerekei, és képességeik milyen kivételeskörnyezetben fejlődhettek ki.Oktatásukat is az anyjuknak köszönhetik, és talán ez életüklegmeglepőbb aspektusa. Nem sokkal azután, hogy megérkeztekBotswanába, Kate úgy döntött, hogy ő maga fogja tanítani agyerekeket. Bátor döntés, de azt hiszem, hogy én megpróbáltamvolna lebeszélni őt erről. Tévedtem volna. Mert bár a tanításteljes egészében a táborban folyt, megfelelően tartották aterminusokat, és a gyerekek a nemzetközileg elismert vizsgákletételéhez szükséges, megfelelő erőpróbát jelentő feladatokat iskaptak. Jól teljesítették a standard vizsgakövetelményeket,ugyanakkor ápolták és erősítették a világ csodáira valónyitottságukat, amit a normál gyerekek oly gyakran elveszítenektinédzser éveik során. Nem hiszem, hogy e könyvet olvasvabárki is briliáns sikernél rosszabbra értékelné e szokatlan„bokoriskola” eredményét. A bizonyíték magában a könyvbenrejlik, hiszen, ismétlem, ők írták, teljesen egyedül. Mindháromszerző kiváló írónak bizonyult: érzékenyek, tanultak, jó akifejezőkészségük, intelligensek és kreatívak.Kate választása véletlenszerűen esett éppen Botswanára. Időveltalálkozott Pieter Kattal. És persze az oroszlánokkal – vadoroszlánokkal, melyek abban a világban éltek és haltak, amelyetőseik természetes szelekciója készített elő számukra. Pieter agyerekek ideális mostohaapja lett, cserébe e fiatal tudósok az

oroszlánok kutatását és megőrzését szolgáló projektnélkülözhetetlen részeivé váltak.Csak múlt évben történt, hogy családommal előszörmeglátogattuk őket a táborban. Felejthetetlen élmény volt, éstanúsíthatom, hogy a The Lion Children ben lefestett kép valódi.Csodálatosabb, mint amennyire őrült, bár mindkettőből vanbenne valami. Lányom, Juliet, már előbb odautazott, egyfiatalokból álló nagy csapat egyik tagjaként, akikre aztánhamarosan átragadt a vendéglátó család lelkesedése. Első teljesAfrikában töltött napján Juliet kiment Traversszel a LandRoverrel, hogy a rádiós nyakörvvel ellátott oroszlánokatkövessék. Mikor megkaptuk otthon Juliet lelkesedéssel csordultigtelt levelét, beszámoltam a történtekről a nagyanyjának is, akiijedt hangon vágott közbe: „De ugye volt velük két fegyveresafrikai vadőr?” Kénytelen voltam bevallani, hogy kizárólagTravers volt Juliet társaságában, és ő vezette a Land Rovert is,és amennyire tudom, a táborban nem voltak fegyverek ésafrikai vadőrök sem. Nem bánom, hogy elmondtam, bár azt isbevallottam az anyámnak, hogy azért én is eléggé aggódtam atörténtek miatt. De ez még azelőtt volt, hogy láttam volnaTraverst a szavannán. És persze Angust és Maisie-t.Mi Juliet után egy hónappal érkeztünk, és aggodalmunkhamarosan szertefoszlott. Én már voltam azelőtt is Afrikában,hiszen ott születtem. De ilyen közel még nem éreztem magama természethez. És ilyen közel az oroszlánokhoz és másnagyvadakhoz. A táborban bámulatos bajtársiasság uralkodott;az ebédlősátorból nevetés és viták hangja hallatszott, ahogymindenki egyszerre beszélt. Visszagondolok, ahogy az afrikaiéjszaka hangjai közt alszom és sétálok, a dél-afrikai gerlékfáradhatatlan kurrogása, a páviánok szemtelenül hangos,erőteljes ugatása és az oroszlánfalka távoli – olykor nem is olytávoli – bőgése közepette. Azt hiszem, Juliet tizenhatodikszületésnapját teliholdkor ünnepeltük meg. Emlékszem agyertyákkal feldíszített asztal szürreális képére, ahogy büszkén ésegyedül állt a nyílt térben, mérföldekre a tábortól, és perszeminden mástól. Emlékszem arra a torokszorító érzésre, ahogy ahatalmas Hold épp a végszóra jelent meg az égen, és elsőkéntegy vékony sakálhang üdvözölte, majd a portyázó hiénákkísérteties hangjai vették át a szólamot, amiért aztán gyorsan aLand Rover biztonságába helyeztük az alvó Oakley-t. Emlékszemaz utolsó éjszakán a tucatnyi oroszlánra, ahogy közvetlen atábor mellett egy frissen megölt zebrát téptek szét morogva.

Még mindig kísért az atavisztikus érzés, amit ez a primitívéjszakai jelenet bennem felkeltett – mert legyen bármilyen is aneveltetésünk, a génjeink afrikaiak.De én nem tudom érdemei szerint méltatni azt a világot, amelye kivételes gyerekkor helyszínéül szolgált. Én csak egy hetettöltöttem ott, és nem vitás, hogy felnőttségem már eltompított.Olvassák el a könyvet, és az éber, fiatal szemek révéntapasztalják meg Afrikát, összes csodájával együtt!

6.4. Hősök és ősök [ 231 ]Legkorábbi emlékeink privát Edenként élnek bennünk, és ebbeaz elveszett kertbe már nincs visszaút. A Mbagathi név mitikusjelentőségű a számomra. A háború elején az apámatNyaszaföldre (ma Malawi) hívták be gyarmati szolgálatra, ottkellett csatlakoznia a Kenyában állomásozó sereghez. Az anyámnem volt hajlandó egyedül Nyaszaföldön maradni, és aföldutakon, a jelöletlen, és szerencsére őrizetlen határokon át,elment apámmal Kenyába, ahol később megszülettem, és kétéveskoromig éltem. Legkorábbi emlékeim az a két fehérre meszelt,nádfedeles kunyhó, amelyeket a szüleim a kertben építettek fel,a kis Mbagathi folyó mellett. Ezen egy gyaloghíd vezetett át,amiről egyszer bele is estem a vízbe. Mindig is arról álmodtam,hogy egyszer visszatérek akaratlan keresztelőm színhelyére, nemazért, mert bármi nevezetesség lett volna ott, hanem mert ezelőttről már nincsenek emlékeim.Ez a kert volt, a két meszelt kunyhóval, az én gyerekkoriÉdenem, és a Mbagathi az én privát folyóm. De nagyobbidőtávlatból szemlélve Afrika mindnyájunk Édene, az ősi kert,amelynek darwini emlékei az évmilliók során bevésődtek aDNS-ünkbe, egészen a legutóbbi „Afrikából való kirajzás” idejéig.Jórészt a gyökerek – fajunk őseinek és saját gyerekkorikertemnek – felkutatása vezetett Kenyába 1994 decemberében.A feleségem, Lalla, épp Richard Leakey mellett ült Az emberiségeredete ( The Origin of Humankind ) [ 232 ] megjelenésénekalkalmából rendezett vacsorán, aki az étkezés befejeztévelmeghívta őt (és engem), hogy töltsük a karácsonyt a családjávalKenyában. Indulhat-e jobban a gyökerek felkutatása, mint aLeakey családnál tett látogatással? A meghívást köszönettelelfogadtuk. Odafelé néhány napot egy régi kollégám, a gazdaságiökológus dr. Michael Norton-Griffiths és felesége, Annie, langataiházában töltöttünk, Nairobihoz közel. Ezt a bougainvilleákkal

tömött, buja paradicsomi kertet csupán a riasztó kenyaimegfelelője csúfította el, egy fegyveres askari, akit a kertéjszakai védelmére béreltek föl, mint ahogy mindenháztulajdonos ezt tette, ha megengedhette magának e luxust.Nem tudtam, hol kezdjem elveszett Mbagathim keresését. Csakannyit tudtam, hogy valahol Nagy-Nairobi közelében volt. Az,hogy a város jelentősen megnőtt 1943 óta, nem is voltkétséges. Végül arra jutottam, hogy gyerekkorom kertjevalószínűleg ott sínylődik valahol egy autóparkoló vagy egynemzetközi szálloda alatt. A szomszéd házban rendezett dalosösszejövetelen a legszürkébb hajú, legráncosabb szeműembereket kérdezgettem, vajon maradt-e valami emlékük Mrs.Walterről, kertünk emberbarát tulajdonosáról vagy a házáról,Grazebrooksról, ahol valószínűleg lakott. Bár izgatottan kutattakaz emlékezetükben, senki sem tudott segíteni. Aztánkiderítettem, hogy a Norton-Griffithsék kertje alatt folyó patakotMbagathi folyónak hívják. A vöröses földön volt egy meredekösvény is, és én megtettem rajta rituális zarándoklatomat. Adomb alján, alig 200 méternyire attól, ahol laktunk, ott volt akis fahíd, és én ott álltam, érzelmekkel csordultig telten, ésfigyeltem a falusiakat, ahogy munkából hazafelé jövet átkelnek aMbagathi folyón.Nem tudom, és valószínűleg már sohasem tudhatom megbiztosan, hogy ez volt-e az „én” hidam, de minden valószínűségszerint ez volt az én Jordánom, hiszen a folyók túlélik azember alkotásait. A kertet nem sikerült megtalálnom, és nem ishiszem, hogy megmaradt. Az emberi emlékezet esendő,hagyományaink szeszélyesek és megtévesztők, mint az oroszposta, az írott emlékek elporladnak, és az írás amúgy is csakezeréves. Ha évmilliókra visszanyúlva meg akarjuk találni agyökereinket, sokkal időállóbb faji emlékezetre van szükségünk.Ilyen kettő van, a megkövesedett ősmaradványok és a DNS –a hardver és a szoftver. Az, hogy fajunk történetét „hardverből”is kiolvashatjuk, részben egy család, a Leakey família érdeme; anéhai Louis Leakeyé, a feleségéé, Maryé, a fiáé, Richardé, és aző feleségéé, Meave-é. Richard és Meave lamui hétvégi házábantöltöttük a karácsonyt.Lamu, ez a vonzóan rendezetlen város, az Indiai-óceánpartjainál virágzó iszlám egyik erőssége, egy szigeten terül el,közel a mangrovefákkal szegélyezett parthoz. A víz felől nézveaz impozáns házsorok Evelyn Waugh Matodiját juttatjákeszünkbe, a Black Mischief első fejezetéből. Ezt idézik a

szappanos víztől elszürkült, nyitott, kövezett csatornák, azegyenes, szűk utcák, amelyeken nem fér el a motorizáltforgalom, és a jól megpakolt szamarak, amelyek felügyelet nélkülsietnek a városon át, küldetésük célja felé. Csontvázszerűmacskák alszanak a napsütötte foltokon. Varjúra emlékeztető,fekete fátyolos nők sietnek el alázatosan a kapukban ücsörgőférfiak előtt, akik a melegről társalogva a legyeket fogdossák.Minden negyedik órában a müezzin szokásos kornyikálásahallatszik (manapság ezt már magnószalagra rögzítik és aminaretekben őrzik). Semmi sem zavarja a marabuk féllábúvigíliáját a vágóhíd körül.Laekeyék fehér kenyaiak, nem angolok, és házukat szuahélistílusban építették (Kenya nagyobb részével ellentétben ez egyvalódi szuahéli vidék, ahol az arab rabszolga-kereskedők általelterjesztett szuahéli ma is bevett nyelvjárás). Házuk nagy, fehérés, hála istennek, jó hűvös katedrális, téglával kirakott,gyékénnyel borított, boltíves verandával. Az ablakokban nincsüveg, a csövekben nincs meleg víz, de egyikre sincs szükség.Az egész felső szint, ahová szabálytalan, faragott lépcsőfokokonlehet feljutni, egyetlen teret alkot, amelyet csakgyékényszőnyegekkel, -párnákkal és -matracokkal bútoroztak be,és teljesen nyitva áll a meleg éjjeli szél, és az Orion csillagképelőtt repkedő denevérek előtt. E levegős tér fölött áll magascölöpökön az egyedülálló szuahéli zsúptető, melyet tekervényesszíjakkal erősítettek a büszke pálmafa felépítményre.Richard Leakey robusztus, daliás ember, akire teljesen ráillik a„nagy ember, a szó minden értelmében” klisé. Sokan szeretik,néhányan tartanak tőle, ő viszont nem sokat törődik azzal, hogymilyennek tűnik mások szemében. 1993-ban mindkét lábátelvesztette egy majdnem végzetes repülőgép-balesetben, avadorzók ellen viselt, többéves, igen sikeres keresztes hadjáratavégén. A Kenya Wildlife Service igazgatójaként a demoralizáltvadőröket modern fegyverekkel felszerelt, kemény hadsereggészervezte, hogy felvehessék a harcot az orvvadászokkal, és amimég fontosabb, elültette bennük a visszavágás vágyát, és azesprit de corps -t. 1989-ben meggyőzte Moi elnököt arról, hogynyilvánosan égessék el a több mint 2000 elkobzott elefántagyart,ami nagyon is Leakeyre jellemző, kiváló PR-húzás volt, és sokatsegített abban, hogy felszámolják az elefántcsont-kereskedelmet,és megmentsék az elefántokat. De sokan féltékenyek letteknemzetközi hírnevére, ami nagyban hozzásegítette ahhoz, hogypénzt szerezzen intézménye számára – amire minden hivatalnok

áhítozott. Legnehezebben azt bocsátották meg neki, hogybebizonyította: igenis, lehetséges Kenyában egy nagy intézménythatékonyan és korrupció nélkül vezetni. Leakeynek távozniakellett, és ő ezt meg is tette. Gépén azonban egy máigfelderítetlen motorhiba lépett föl, és most két műlábbalközlekedik (van egy tartalék pár is, amit uszonyos úszáshozhasznál). Feleségével és lányaival újra részt vesz avitorlásversenyeken, és azonnal hozzálátott, hogy visszaszerezzepilótaengedélyét. A lelke sohasem fog megtörni.

Ha Richard Leakey az elefántvédelem hőse, a legendás,rettenthetetlen pár, Iain és Oria Douglas-Hamiltont is annak kellneveznem. Iain és én a nagy oxfordi természettudós, NikoTinbergen tanítványai voltunk, mint ahogy Mike Norton-Griffithsis. Már nagyon régóta nem láttuk egymást, és Douglas-Hamiltonmeghívott, hogy szabadságunk utolsó napjait Lallával együtttöltsük a Naivashai-tónál. Iain, egy harcias, újabban arepülésben is jeleskedő skót földbirtokoscsalád sarja, és Oria, akalandvágyó olasz-francia pár lánya, romantikus körülményekközött találtak egymásra. Veszélyesen éltek; lányaik félelem nélküljátszottak a vad elefántok között, ők pedig szavakkal ésfegyverrel harcoltak az orvvadászok ellen.Oria szülei – akik felfedezők és elefántvadászok voltak aharmincas években – építették a Siroccót, a „rózsaszín palotát”,az art deco stílus káprázatos emlékművét, a Naivashai-tópartján, ahol egy 12 km 2 területű farmot birtokoltak. Maegymás mellett vannak eltemetve a kertben, közel ahhoz aciprussorhoz, amit azért ültettek, hogy a Longonot-t keretbefoglalva Nápolyra, a Vezúvra emlékeztesse őket. Mikormeghaltak, a hely pusztulásnak indult, de tíz év múlva Oriaminden józan tanács ellenére visszatért és rendbe hozta. Afarm, bár kisebb, mint 12 km 2 , ma ismét növekszik, aSiroccót renoválták, és olyan, mint amilyen annak idején volt.Iain minden hétvégén hazarepül apró gépén Nairobiból, ahol anemrég létrehozott alapítványában, a Save the Elephantsban(Mentsd meg az elefántokat) dolgozik. Karácsonykor az egészcsalád a Siroccóban volt, és mi úgy terveztük, hogy Újévigmaradunk ott.Megérkezésünk feledhetetlen volt. Zene dübörgött ki a nyitottajtókon (Vangelis filmzenéje az 1492 -ből, amit később a lakatlanszigeti lemezemnek választottam). A jellegzetes olasz-afrikaivacsora után, amelyre 20 vendéget hívtak, együtt ültünk a

teraszon, és a kis bekerített legelőt néztük, ahová 25 évvelezelőtt, hívatlanul és váratlanul, megérkezett Iain gépe, Oriaszülei és a hasonlóan nagyszámú vendégsereg rémülthitetlenkedése közepett. Másnap hajnalban, miután ilyenszenzációs módon belépett az életébe, Oria minden teketórianélkül elment Iainnal a Manyara-tóhoz, ahol a mára márhíressé vált fiatalember a vad elefántokat tanulmányozta – ésazóta is együtt élnek. Történetüket két könyvben mesélték el, azidilli hangulatú Among the Elephants ban (Az elefántok között),és a komorabb Battle for the Elephants ban (Harc azelefántokért). [ 233 ]A Longonot hegyre néző teraszon áll Boadicea, az óriásmanya-rai matriarcha koponyája, aki Iain sok-sok elefántjánakvolt az anyja és a nagyanyja, és aki végül egyorvvadászvérfürdő áldozata lett. Koponyáját odaszíjazták Iaingépének hátsó ülésére, és végső nyughelyére repítették, aholmost a békés kertet nézi. A Naivasha vidékén nincsenekelefántok, így megúsztuk azt a hírhedt Douglas-Hamiltoneljárást, amivel a vendégeit halálra szokta rémíteni. A következőidézet Peter Matthiessen útikönyvíró The Tree where Man wasBorn [ 234 ] (A fa, ahol az ember született) című könyvébőlvaló, és egy tipikus esetet ír le:

„Nem hiszem, hogy megtámadna” – suttogta Iain. De ahogy acsorda biztonságban elhaladt mellettünk, Ophelia hirtelen egylendülettel a magas part felé fordult, és fenyegető pózt vett fel.Nem látszottak kiszélesedő fülei, nem hallatszott trombitálásasem, csak egy ormányát magasra emelő, felénk tartóelefánttehenet láttunk, alig húsz méternyire tőlünk.Emlékszem, ahogy futás közben magamban átkozódtam, amiértén vagyok hozzá közelebb. Az egyetlen esélyem az volt, hogy azelefánt a barátom után ered, és engem békén hagy.Reménytelen helyzetemben vagy talán valamilyen ösztönsugallatára, hogy ne mutassam a hátam egy támadó állatnak,újra megfordultam, nem messze attól a helytől, aholmegindultam. Életem egyik legnagyobb sóhaja volt a jutalmam.Douglas-Hamilton, aki nem akarta eldobni a felszerelését, megaztán tudta, hogy a futás úgysem ér semmit – és nyilván azzalis szembesülnie kellett, hogy Ophelia nem úgy viselkedett, mintahogy azt ő megjósolta –, szilárdan megállt. Ahogy az elefántegyre nőtt, és szürke tömege betöltötte a déli hőségtől izzólevegőt, Iain széttárta a karját, és csillogó szerkentyűjét a pofája

felé lengetve ráüvöltött: „Vissza, te gazember!” A meghökkentOphelia széttárta a fülét, és harsogva trombitálni kezdett. Delendületét elveszítve oldalra lépett, és az irányból kitérve ismét afolyó felé fordult, a válla fölött dühösen trombitálva. A magaspartról Oria nevetése visszhangzott, Iain és én felvánszorogtunk,és ebédelni kezdtünk; mondani nemigen tudtunk mit.

Naivashai nyaralásunkra csupán az a híresztelés vetett árnyékot,mely szerint a szomszéd farmon egy leopárd csapdába lépett,és kínjában a lábára csapódó vasat magával vonszolva,ismeretlen helyre távozott. Iain dühében szótlanná vált, fogta apuskáját (mert egy sebesült leopárd veszélyes lehet), elküldött alegjobb maszáj nyomolvasóért, és elindultunk egy ócska LandRoverrel.Az volt a terv, hogy az embereket kikérdezve, és a nyomokatkövetve megkeressük a leopárdot, becsalogatjuk egy ketrecbe,majd a gyógyulása után szabadon engedjük. Mivel egy szótsem tudok szuahéli nyelven, csak az arckifejezések, ahangsúlyok és Iain rövid összefoglalói révén tudtam követni abeszélgetéseket. Végül találtunk egy fiatalembert, aki látta aleopárdot, bár először tagadta ezt. Iain megsúgta nekem, hogyaz ilyen kezdeti tagadás – naiv szókimondásom ellentéteként –rituális és normális. Végül a fiatalember – egy pillanatra sembeismerve, hogy megváltoztatta a történetet – beleegyezett, hogyelvezet a helyszínre. Meg is tette, mert a maszáj nyomolvasóleopárdszőrt és lehetséges lábnyomokat talált. Felugrott, majdkétrét görnyedve a papirusznádasba indult, Iain és én pedigkövettük. Mikor már azt hittük, hogy teljesen eltévedtünk,eljutottunk arra a pontra, ahonnan elindultunk. A nyomhamisnak bizonyult.Az előzőhöz hasonló, körülményes módon kikérdeztünk egyújabb tanút is, aki a papirusznádas egy másik tisztásáravezetett, és Iain úgy döntött, hogy ez lesz a legjobb hely azállat befogására. Felhívta a Kenya Wildlife Service-t, ahonnanegy Land Roverrel még aznap nagy vasketrecet hoztak ki. Azajtaját úgy tervezték,hogy lecsapódjon, ha a csalétketmegrántják. Hajnalban a hepehupákon dülöngélve átvágtukmagunkat a papirusznádason és a vízilóürüléken, lombokkalálcáztuk a csapdát, kis nyers húst helyeztünk a bejáratához,csaléteknek egy fél birkát tettünk bele, majd aludni tértünk.Másnap Lallával már Nairobiba kellett indulnunk, és úgymentünk el, hogy a csapda még üres volt. Semmi más nem

volt kíváncsi a csalétekre, csak egy lápi mongúz. Iain elrepítettminket a kis gépével, átszökkenve a füstölgő vulkanikushegyeken, majd le, a vízzel telt völgyekbe, át a zebrák felett, és(majdnem) a zsiráfok alatt. Felvertük a port és a maszáj falvakkecskéit, és körülrepültük a Ngong hegyeket Nairobi felé. AWilson repülőtéren véletlenül összefutottunk Meave Leakey-vel.Jórészt ő vette át Richardtól az ősmaradvány-vadászatirányítását, és felajánlotta, hogy bemutat minket őseinknek aKenya National Museum páncéltermeiben. Ezt a nagy kiváltságotmásnapra, hazaindulásunk napjára időzítettük.

A nagy régész, Schliemann, „Agamemnon arcába bámult”. Nos,nem mondom, jó dolog lehet megtalálni egy bronzkoritörzsfőnök maszkját. De Meave Leakey vendégeként a KNM-ER1470 ( Homo habilis) arcába bámulhattam, aki 20 000évszázaddal a bronzkor kezdete előtt élt...Mindegyik maradvány mellett ott volt annak pontos másolata is,hogy kézbe vehessük és megvizsgálhassuk, miközben afelmérhetetlen értékű eredetit bámuljuk. Leakeyék elmondták,hogy csoportjuk a Turkana-tónál, egy új helyszínen, 4 millióéves maradványokat talált, amelyek idősebbek, mint az eddigfelfedezett legrégebbi hominidák. Ezen a héten, amikor ezt írom,Meave és kollégái megjelentették a Nature -ben az ősi réteg elsőtermését: egy újonnan felfedezett fajt, az Australopithecusanamensis t, amelyet egy alsó állkapocs és néhány más töredékképvisel. Az új lelet azt sejteti, hogy őseink már 4 millió évvelezelőtt felegyenesedve jártak, meglepően (legalábbis, néhányakszámára meglepően) közel ahhoz, hogy szétváltak a csimpánzokcsaládfájától. [ 235 ]Később megtudtam, hogy a leopárd nem sétált be a ketrecbe.Félő volt, hogy már nem is fog, mert a második tanú szerint acsapda okozta sérülések miatt már akkor is annyira sántított,hogy közel lehetett az éhhalálhoz. Számomra a leopárdkeresőnapokból a Kenya Wildlife Service ketrecét helyszínre szállító,két fekete vadőrrel folytatott beszélgetésem a legemlékezetesebb.Rátermettségük, humanitásuk és elkötelezettségük mélybenyomást tett rám. Nem engedték, hogy lefotózzam aműveletet, és kissé tartózkodóan viselkedtek velem szemben,amíg meg nem említettem korábbi vezetőjük, dr. Leakey nevét,aki most a politikai dzsungelben folytatja tovább a harcot.Szemük azonmód felcsillant. „Ó, hát ismeri Richard Leakeyt?Micsoda nagyszerű ember, csodálatos ember!” Megkérdeztem

tőlük, hogyan boldogul mostanában a Kenya Wildlife Service. „Ó,hát jól. Mi, közkatonák, megtesszük, amit tudunk. De azért márnem ugyanaz. Micsoda nagyszerű ember!”Azért mentünk Afrikába, hogy megkeressük a múltat. Dehősöket, és a jövő ígéretét is megtaláltuk ott.

7. IMA LÁNYOMNAK

Az utolsó fejezet címét W. B. Yeatstöl vettem kölcsön, ésegyetlen tételt tartalmaz: egy nyílt levelet a lányomhoz, amelyetmég tízéves korában írtam. Gyerekkora nagyobb részébensajnos csak ritkán láthattam őt, így kevés alkalmam nyílt rá,hogy az élet fontos dolgairól beszélgessek vele. Mindig isaggályosan vigyáztam rá, hogy a szokásos vakfegyelemnek és abesulykolásnak még a látszatát is elkerüljem, mert hitem szerintez felelős a világban meglévő rossz legnagyobb részéért. Mások,akik közelebb álltak hozzá, már nem voltak ilyen aggályosak,ami fölháborít, mert azt akartam, hogy ő – és minden másgyerek is – szabadon dönthessen, ha már elég idős hozzá.Mindig arra biztattam, hogy gondolkodjon, de nem mondtammeg, hogy mit gondoljon. Mikor tízéves lett, úgy döntöttem,írok neki egy hosszú levelet. De nem küldtem el, mert úgyéreztem, egy ilyen előzmények nélküli levél kioktatásnak, szülőimodorosságnak hatna.Aztán jött egy ragyogó alkalom. Irodalmi ügynököm, JohnBrockman, feleségével és partnerével, Katinka Matsonnal, azttervezték, hogy ajándékként egy kevert stílusú esszékötetetállítanak össze a fiuknak, Maxnak. Felkérték ügyfeleiket ésbarátaikat, hogy írjanak olyan esszéket, amelyek inspirálják afiatalokat, és segítenek nekik eligazodni az élet kezdetén. Afelkérés nyomán azonnal nekiláttam, és egy nyílt levélformájában vetettem papírra a lányomnak azt, amit addig nemmertem elküldeni neki. A kötet maga, a How Things Are (Hogyis van ez?), menet közben megváltozott. Továbbra is Maxnakdedikálták, de kapott egy alcímet is – A Science Tool-kit forthe Mind (A gondolkodó ember tudományos szerszámkészlete)–, és a szerzőktől már nem várták el, hogy kifejezettenfiataloknak írjanak.Azóta nyolc év telt el, és Juliet épp e kötet összeállításánakidején vált hivatalosan is felnőtté, így hát neki ajánlom ezt a

kötetet, tizennyolcadik születésnapjára, sok szeretettel, az apjától.

7.1. Mit érdemes elhinni, és mit nem? [ 236 ]Kedves Juliet!Most, hogy tízéves lettél, olyasmiről írok neked, ami számomranagyon fontos. Gondolkodtál már azon, hogy honnan tudjukazokat a dolgokat, amiket tudunk? Honnan tudjuk például, hogya csillagok, amelyek apró tűszúrásoknak látszanak az égen,valójában hatalmas tűzgolyók, olyanok, mint a Nap, csak nagyonmessze vannak? És honnan tudjuk, hogy a Föld egy kisebbgolyó, amely az egyik ilyen csillag, a Nap körül kering?E kérdésekre „bizonyítékok” adják meg a választ. A bizonyítéknéha azt jelenti, hogy saját szemünkkel látjuk (halljuk, érezzük,szagoljuk...), hogy valami igaz. Az űrhajósok már eléggéeltávolodtak a Földtől ahhoz, hogy saját szemükkel lássák, hogygömbölyű. De néha segítségre van szüksége a szemünknek. AzEsthajnal-csillag csak vibráló fénypontnak látszik az égen, detávcsővel már látjuk, hogy egy gyönyörű golyó – a Vénusznaknevezett bolygó. Azt, amit közvetlenül a látás (hallás, érzés)segítségével tudunk meg, megfigyelésnek vagy észlelésneknevezzük.Sok esetben a bizonyítékok nem maguk a megfigyelések, demindig megfigyelések vannak mögöttük. Ha gyilkosság történik,azt általában senki sem figyeli meg (persze a gyilkost és azáldozatot kivéve). De a nyomozók rengeteg olyan megfigyeléstgyűjtenek össze, amelyek azután egy bizonyos emberre terelik agyanút. Ha valakinek az ujjlenyomata megegyezik azzal azujjlenyomattal, amit a gyilkos tőrön találtak, ez azt bizonyítja,hogy az illető megérintette a tőrt. Azt nem bizonyítja, hogy őkövette el a gyilkosságot, de sokat segíthet, ha összevetjük atöbbi bizonyítékkal. Van úgy, hogy a detektív addig mérlegelimagában a megfigyelések sokaságát, míg hirtelen ráébred:minden értelmet nyer, és a helyére kerül, ha ez és ez követteel a gyilkosságot.A tudósok – akik arra szakosodtak, hogy felfedezzék azuniverzum és a világ igazságait – gyakran úgy dolgoznak, minta detektívek. Először találgatnak (ezt hívják hipotézisnek), vajonmi is lehet az igazság. Aztán azt mondják magukban: ha ezvalóban így van, akkor ezt és ezt kell észlelnünk. Ezt hívjákpredikciónak (jövendölés, előrejelzés). Például, ha a Föld tényleggömbölyű, előre meg tudjuk mondani, hogy az utazó, aki

ugyanabba az irányba megy folyamatosan, végül ugyanoda érvissza, ahonnan elindult. Ha az orvos azt mondja, kanyaródvan, az nem úgy történik, hogy rád néz, és már látja is akanyarót. Az első pillantásra felállít egy hipotézist , amely szerintlehet , hogy kanyaród van. Aztán azt mondja magában: ha eza kislány tényleg kanyarós, akkor ezt és ezt kell látnom...Ezután a szeme (vannak rajtad kiütések?), a keze (forró ahomlokod?) és a füle (a kanyaróra jellemző módon veszed alevegőt?) segítségével végigellenőrzi a predikciós listáját. Csakezután mondja, hogy „ennek a gyereknek kanyarója van”. Azorvosok néha más eszközöket is használnak – példáulvérvizsgálatokat, röntgenfelvételeket –, amelyek segítik aszemüket, kezüket és fülüket a megfigyelések elvégzésében.A tudósok ennél sokkal okosabb és bonyolultabb módszereket ishasználnak, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek világról, de egyrövid levélben ezekre nem tudok kitérni. Most hagyjuk egydarabig a bizonyítékokat – amelyek alapján jó okkal hihetünk elvalamit –, mert három olyan rossz okra szeretném felhívni afigyelmed, amelyek alapján nem szabad semmit sem elhinni. Eza „hagyomány”, a „tekintély” és a „kinyilatkoztatás”.Nézzük a hagyományt. Néhány hónappal ezelőtt egy televíziósműsorban úgy 50 gyerekkel beszélgettem. Azért hívták őketmeg, mert nagyon sokféle vallásban nevelkedtek. Voltak köztükkeresztények, zsidók, muzulmánok, hinduk és szikhek. Egyember gyerekről gyerekre ment a mikrofonnal, és megkérdeztetőlük, hogy miben hisznek. A válaszaikból pontosanmegtudhatod, hogy mit is értek „hagyomány” alatt. Kiderült,hogy hitüknek semmi köze sincs a bizonyítékokhoz. Büszkénhozakodtak elő szüleik és nagyszüleik vallásával, amelyeketszintén nem támasztottak alá bizonyítékok. „Mi, hinduk, ebbenés ebben hiszünk.” „Mi, mozlimok, ebben és ebben hiszünk.”„Mi, keresztények, ebben és ebben hiszünk.”Mivel mindnyájan különböző dolgokban hittek, nyilvánvaló, hogynem lehetett mindnyájuknak igaza. A mikrofonos ember ezt jóltudta, de meg sem próbált vitát gerjeszteni a gyerekek között.De nem is ez a fontos. A kérdésem csupán az, hogy honnanszármaznak ezek a hitek. A hagyományból. A hagyomány aztjelenti, hogy a hit a nagyszülőkről a szülőkre és az unokákraszáll, és így tovább. Vagy lehet, hogy kézről kézre adottkönyvek közvetítésével terjed, évszázadokon át. A hagyományoshitek gyakran szinte a semmiből keletkeznek; lehet, hogy valakiegyszerűen csak kitalálta ezeket, például Thor és Zeusz

történeteit. De ha egy ilyen történet már századokon keresztülapáról fiúra szállt, a puszta tény, hogy ilyen régi, márkülönlegessé teszi. Az emberek szívesen hisznek el azértdolgokat, mert mások már századok óta hisznek benne. Ez ahagyomány.A gond csak az, hogy függetlenül attól, hogy a történet milyenrégi, éppannyira igaz vagy nem igaz, mint eredetileg volt. Hakitalálunk egy valótlan történetet, és évszázadokon áttovábbadjuk, attól még nem lesz igaz!Angliában a legtöbb embert anglikán vallásúnak keresztelték, deez a keresztény vallásnak csak egy kis ága. Vannak más ágaiis, mint például az orosz ortodox egyház, a római katolikusegyház vagy a metodista egyház. Mind más dolgokban hisznek.A zsidó és a muzulmán vallás még jobban különböznekegymástól; és léteznek különféle zsidó és muzulmán irányzatokis. Azok, akik egymástól akár csak egy kicsit is eltérő dolgokbanhisznek, gyakran háborúznak az igazukért. Az ember azthihetné, hogy nagyon jó okokat – vagyis bizonyítékokat –tudnak felsorakoztatni arra, hogy miért az ő hitük az igazi. Deaz igazság egyszerűen az, hogy különböző hiteik egymástóleltérő hagyományokból erednek.Beszéljünk egy kicsit egy bizonyos hagyományról. A rómaikatolikusok abban hisznek, hogy Mária, Jézus anyja, olyankülönleges lény volt, aki nem halt meg, hanem testi valójábanemelkedett fel a Mennyországba. Más keresztény hagyományokezzel nem értenek egyet, és azt mondják, hogy Mária ismeghalt, mint minden más ember. Ez utóbbi vallások nem isbeszélnek róla annyit, mint a római katolikus vallás, és nemhívják őt a „Mennyek Királynőjének” sem. Máriamennybemenetelének hagyománya nem túl régi. A Biblia semmitnem mond arról, hogy hol halt meg, és hogyan; szegény nőttulajdonképpen alig említik meg benne. Testemennybemenetelének történetét csak Jézus után hat évszázaddaltalálták ki. Először csak egy történet lehetett, olyan, mint aHófehérke. De századok múltán hagyománnyá vált, és azemberek elkezdték komolyan venni, egyszerűen csak azért, mertmár oly sok generáció adta tovább. Minél régebbi egyhagyomány, annál többen veszik komolyan. Végül leírták mint arómai katolikus hit egyik fontos elemét, de ez már 1950-bentörtént. Ám a történet maga semmivel sem volt igazabb1950-ben, mint Mária halála után 600 évvel, amikor kitalálták.Levelem végén még visszatérek a hagyományra, és más

vonatkozásban is beszélek róla. De most inkább a hit másik kéthelytelen okával foglalkozom, a tekintéllyel és akinyilatkoztatással.Ha a hit a tekintélyben gyökerezik, ami azt jelenti, hogy azérthiszünk el valamit, mert egy fontos ember mondta, higgyük el.A római katolikus egyházban a pápa a legfontosabb ember, ésaz emberek úgy hiszik, azért van igaza, mert ő a pápa. Aziszlám irányzatok egyikében a fontos emberek olyan szakállasöregek, akiket ajatollahoknak hívnak. Rengeteg fiatal muzulmánvan, aki gyilkosságot is hajlandó elkövetni, mert egy távoliországban azt mondta egy ajatollah. [ 237 ]Mikor azt mondom, hogy a római katolikusok csak 1950-tőlhiszik: Mária teste fölrepült a mennybe, ezzel arra is célzok,hogy a pápa 1950-ben mondta az embereknek, ezt el kellhinniük. Ennyi. A pápa azt mondta, hogy ez igaz, akkor tehátigaz! Most valószínű, hogy a sok dolog közül, amit a pápamondott, akadtak igaz és hamis állítások is. Azért, mert a pápamondta, még nem kell hogy mindent elhiggyünk neki, legalábbisnem jobban, mintha valaki más mondta volna. A mostani pápautasította a követőit, hogy ne korlátozzák a megszületendőgyermekeik számát. Ha az emberek olyan szolgaian követnékútmutatását, mint ahogy azt ő szeretné, az eredmény szörnyűéhínség lenne, betegség és háborúk, melyeket a túlnépesedésokoz.Persze még a tudományban sem tudjuk mindig saját magunkbebizonyítani a dolgokat, és sokszor kell másoknak hinnünk. Énpéldául még sohasem láttam a saját szememmel, hogy a fény300 000 kilométer/másodperc sebességgel terjed. Inkább hiszeka könyveknek, amelyek leírják a fény sebességét. Ez is„tekintélynek” tűnik. Ám ez mégis sokkal jobb annál, mert azok,akik a könyvet írták, látták a bizonyítékokat, és mindenkiszámára lehetséges, hogy maga is utánanézzen a tényeknek. Ezígy megnyugtató. Ám a papok maguk sem állítják, hogy bármibizonyítékuk lenne Mária mennybemenetelére.A hit harmadik helytelen indoka az úgynevezett„kinyilatkoztatás”. Ha 1950-ben megkérdezted volna a pápát,vajon honnan tudja, hogy Mária fölemelkedett a mennybe,valószínűleg azt válaszolta volna, hogy ezt „kinyilatkoztatták”neki. Bezárkózott a szobájába és útmutatásért imádkozott.Gondolkodott, gondolkodott magában és aztán egyremagabiztosabb lett. Mikor a vallásos emberek magukban úgygondolják valamiről, hogy az bizonyára igaz, még ha nincs is rá

semmi bizonyítékuk, azt „kinyilatkoztatásnak” nevezik. Nemcsaka pápák állítják, hogy kinyilatkoztatásban volt részük. Sok másvallásos ember is ugyanezt mondja. Ez az egyik legfőbb okaannak, hogy abban hisznek, amiben. De elég ok ez a hithez?Tegyük fel, azt mondom neked, hogy meghalt a kutyád.Nagyon el lennél keseredve, és valószínűleg visszakérdeznél,hogy „Biztos vagy benne?” „Honnan tudod?” „Hogyan történt?”Mondjuk, én azt válaszolom, hogy: „Tulajdonképpen nemtudom, hogy Pepe meghalt. Nincsenek bizonyítékaim. De ittmélyen benn, van egy furcsa érzés, hogy igenis, meghalt.” Azthiszem, nagyon haragudnál rám, amiért megijesztettelek, hiszenpontosan tudod, hogy a benső érzés önmagában még nemelégséges ok arra, hogy halottnak higgyük a whippetet.Bizonyítékok kellenek. Időnként mindnyájunknak vannak bensőérzései, amelyek néha helyesek, néha nem. Különben is, akülönböző embereknek egymásnak ellentmondó érzéseik vannak,így honnan tudhatjuk meg, hogy kinek az érzése helyes? Arról,hogy a kutya halott-e vagy sem, csak úgy győződhetünk meg,ha látjuk, hogy halott, vagy halljuk, hogy nem ver a szíve, vagyvalaki olyan mondja ezt, aki a haláláról valódi bizonyítékokatlátott vagy hallott.Az emberek néha azt mondják, hinnünk kell a bensőérzéseinkben, különben sohasem lehetünk bizonyosak az olyandolgok felől, hogy „a feleségem szeret engem”. De ez nem jóérv. A szeretetre is rengeteg bizonyítékot találhatunk. Ha olyanemberrel vagyunk, aki szeret minket, ennek egész nap sok aprójelét látjuk és halljuk, és ezek összeadódnak. Ez nem pusztánegy benső érzés, nem az, amit a papok kinyilatkoztatásnakhívnak. A külső dolgok is alátámasztják a benső érzetet: apillantások, a hang gyengédsége, az apró kedvességek – ezekmind bizonyítékok.Vannak emberek, akiknek egy erős benső érzés azt súgja, hogyvalaki szereti őket, holott erre semmi bizonyítékuk sincs;ilyenkor valószínű, hogy nagyot tévednek. Vannak olyanemberek is, akik szilárdan hiszik, hogy egy híres filmsztárimádja őket, miközben a filmsztár még csak nem is találkozottvelük. Az ilyen embereknek beteg az elméje. A benső érzésekettényeknek kell alátámasztaniuk, különben nem bízhatunkbennük.A megérzések a tudományban is hasznosak, de csak arra jók,hogy ötleteket adjanak, melyeket később bizonyítékokkal kellalátámasztani. Egy tudósnak lehet olyan „előérzete”, hogy egy

elgondolás jó. De önmagában ez még nem elég ahhoz, hogyezt el is higgyük. Arra azonban elég, hogy bizonyos kísérleteketelvégezzünk vagy egy bizonyos módon próbáljunkbizonyítékokhoz jutni. A tudósok mindig is a benső érzéseikretámaszkodnak, mikor kidolgozzák az elképzeléseiket. De ezeksemmit sem érnek addig, amíg bizonyítékok nem támasztjákalá.Ígértem, hogy még visszatérek a hagyományra, és hogy másnézőpontból is szemügyre veszem. Megpróbálom megmagyarázni,hogy miért olyan fontosak számunkra a hagyományok. Mindenállat úgy van szerkesztve (az evolúciónak nevezett folyamatáltal), hogy abban a normál környezetben maradjon életben,amelyben a fajuk él. Az oroszlánok olyan felépítésűek, hogyAfrika síkságain jó eséllyel maradnak fenn. A folyami rák azédesvízben tud fennmaradni, míg a homár a sós tengerben. Azemberek is állatok, és olyan a felépítésünk, hogy legjobban...nos, az emberek között tudunk fennmaradni. Legtöbbünk nemvadászik, mint az oroszlán vagy a rák, hanem más emberektőlveszi meg az élelmet, akik szintén másoktól vették meg.„Emberek tengerében” úszunk. Ahogy a halaknak kopoltyúravan szükségük a vízben éléshez, az embereknek agy kell, hogyképesek legyenek más emberekkel együttműködni. Ahogy atenger sós vízzel van tele, az emberek tengere is sok nehéztanulnivalót rejt. Ilyen például a nyelv.Te angolul beszélsz, de a barátnőd, Ann-Kathrin németül.Mindketten olyan nyelvet használtok, amely a saját„embertengeretekben” való úszáshoz szükséges. A nyelvet ahagyomány közvetíti. Más mód erre nincs. Angliában Pepe „adog”, Magyarországon „egy kutya”, Németországban „ein Hund”.Egyik szó sem jobb a másiknál, és nem is igazabb. Mindegyiketörököltük. Ahhoz, hogy jól tudjanak úszni az „emberektengerében”, a gyerekeknek meg kell tanulniuk a saját országuknyelvét, és még egy csomó más dolgot is az emberekről. Ez aztjelenti, hogy hatalmas mennyiségű hagyományos információt kellitatóspapírként magukba szívniuk. (Ne feledd, hogy ahagyományos információ azokat a dolgokat jelenti, amelyeket anagyapák hagynak a szülőkre és az unokáikra.) Egy gyerekagya nyitva áll minden hagyományos információ előtt. Nem lehettőle elvárni, hogy megkülönböztesse a jó hagyományosinformációt a rossztól, például a nyelv szavait az olyan károsostobaságoktól, mint a boszorkányokba, ördögökbe és örök életűszüzekbe vetett hit.

Sajnos így lehetséges az – és ezen nem lehet változtatni –,hogy a hagyományos információra való nyitottságuk miatt agyerekek könnyen elhisznek mindent, amit a felnőttekmondanak nekik, legyen az igaz vagy hamis, jó vagy rossz. Sokolyan dolgot hallanak a felnőttektől, amelyek igazak, ésbizonyítékokra épülnek vagy legalábbis értelmesek. Ám haolyasmit hallanak, ami hamis, ostoba vagy gonosz, semmi semtartja vissza őket attól, hogy azt is elhiggyék. És mit tesznek agyerekek, ha felnőttek? Nos, elmondják ugyanazt a következőgenerációnak. Ha tehát valamiben erősen hisznek – legyen bárhazugság, amit az égvilágon semmi sem támaszt alá –, akárörökké fennmaradhat.Lehet, hogy ez történik a vallásokkal is? Hogy van isten vagyvannak istenek, hogy van Mennyország, hogy Mária nem haltmeg, hogy Jézusnak nem ember volt az apja, hogy az imákatmeghallgatják, hogy a bor vérré válik – egyik hiedelmet semtámasztották alá egyetlen értelmes bizonyítékkal sem. Mégis,emberek milliói hisznek ezekben. Talán azért van ez, mert mégakkor mondták nekik, hogy higgyék el, amikor még olyanfiatalok voltak, hogy bármit elhittek.Más emberek milliói egészen más dolgokban hisznek, mertgyerekkorukban más hitre tanították őket. A muzulmángyerekeknek más dolgokat mondtak, mint a kereszténygyerekeknek, és mind úgy nőnek fel, hogy tökéletesen megvannak győződve arról, hogy nekik van igazuk, és a többiektévednek. Még a kereszténységen belül is, a római katolikusokmás dolgokban hisznek, mint az anglikánok vagy az episzkopálisegyház hívei, a sékerek vagy a kvékerek, a mormonok vagy aholy rollerek, és teljesen meg vannak győződve arról, hogynekik van igazuk, a többieknek meg nincs. Pontosan olyanokokból hisznek más-más dolgokban, amiért te angolul beszélsz,Ann-Kathrin pedig németül.Mindkét nyelv helyénvaló a nekik megfelelő országban. Ám aztmár nem mondhatjuk, hogy a különböző vallások is a sajátországukban helyesek, mivel a különböző vallások egymásnakellentmondó dolgokat tartanak igaznak. Az nem lehet, hogyMária élve jutott a mennybe a Katolikus Köztársaságban, demeghalt a protestáns Észak-Írországban.Mihez kezdjünk ezzel az egésszel? Nem könnyű ezzel bármit iskezdened, hiszen alig vagy még tízéves. De megpróbálhatod akövetkezőt. Ha még egyszer valaki egy fontosnak tűnő dolgotmond neked, gondold végig: „Olyasmi ez, amit az emberek

bizonyítékok alapján ismernek? Vagy olyasmi, amit ahagyományokra, a tekintélyre vagy a kinyilatkoztatásrahagyatkozva hisznek el?” És ha a következő alkalommal valakiazt mondja valamiről, hogy ez és ez igaz, kérdezd meg tőle:„Milyen bizonyíték támasztja ezt alá?” És ha nem tud jó választadni, remélem, kétszer is meggondolod, mielőtt egyetlen szavát iselhiszed.

Szerető Apád

JEGYZETEK

1 A „kuszán benőtt part” kifejezést Darwin használja A fajokeredete című könyvének utolsó bekezdésében a természetsokszínűségének érzékeltetésére. (A szerk. – a kiadványjegyzeteiben A szerk. megjegyzései a magyar kiadásszerkesztőjétől származnak!)2 http://www.e-fabre.net Innen: virtual library/more huntingwasp/chap04.htm3 G. C. Williams: Plan & Purpose in Nature (New York, BasicBooks, 1996), 157. o.4 http://www.apologeticspress.org/bibbul/2001/bb-01-75.htm5 Anticipations of the reaction of mechanical and scientificprogress upon human life and thought (London, Chapman andHall, 1902).6 J. Huxley: Essays of a Biologist (London, Chatto & Windus,1926).7 http://aleph0.clarku.edu/huxley/CE9/E-E.html8 R. Dawkins: The Selfish Gene (Oxford, Oxford UniversityPress, 1976; 2 nd edn 1989). R. Dawkins: The BlindWatchmaker (London, Longman, 1986; London, Penguin,2000). Magyarul: Az önző gén (Gondolat Könyvkiadó, Budapest,1986). A vak órásmester (Akadémiai Kiadó – Mezőgazda Kiadó,Budapest, 1994).9 Huxley (1926): i. m.10 Garai Attila fordítása.11 J. Huxley: Essays of a Humanist (London, Penguin. 1966).12 Theodosius Dobzhansky: Changing Man, Science , 155 (1967.január 27.), 409. o.13 A fajok eredete második kiadásában a „melyeket eredetilegnéhány, vagy csak egy formába lehelt az Isten” megfogalmazásolvasható, feltehetően azért, hogy kedvezzen a vallásosérzékenységnek.14 Megjegyzés a korrektúrapéldányon: Mikor a címetválasztottam, még nem tudtam, hogy a BBC is felhasználtaDarwin „Ördög Káplánja” kifejezését egy nagyszerű életrajzidokumentumfilm címeként, melyet Adrian Desmond és JamesMoore munkái alapján készítettek.15 Először Hall of Mirrors címmel adták ki, Forbes ASAP ,2000. október 2.16 Pope eredeti munkája csodálatos, de az aforizma életképtelen

a szövegkörnyezetéből kiragadva.17 Nagy-Britanniában Intellectual Impostures címmel adták ki(London, Profile Books, 1998). A könyvről írt recenziók a 67.oldalon olvashatók, A posztmodernizmus meztelen! címmel.Magyarul: Intellektuális imposztorok (Typotex, Budapest, 2000).18 P. Gross and N. Levitt: Higher Superstition (Baltimore, TheJohn Hopkins University Press, 1994).19 D. Patai and N. Koertge: Professing Femimsm: CautionaryTales from the Strange World of Women's Studies (New York,Basic Books, 1994).20 R. Dawkins: River Out of Eden (New York, Basic Books,1995). Magyarul: Folyam az Edenkertből (2. kiadás,Vince,Budapest, 1999).21 Az illúziók ezen interpretációját a ma élő legnagyobbszakértőjük, Richard Gregory nyomán alkalmaztam, Eye andBrain , 5 th edn (Oxford, Oxford University Press, 1998).22 A médiumok és misztikusok, akik szívesen szerepelnek akártudósok előtt is, gyakran fejfájásra hivatkoznak, és lemondjákfellépésüket, ha megtudják, hogy professzionális bűvészekcsoportja váltott jegyet az első sorba. Ugyanezen okból történt,hogy John Maddox, a Nature akkori szerkesztője, a„Bámulatos” James Randit vitte magával, amikor egy feltételezetthomeopátiás csalás ügyében nyomozott. Ez akkoriban erősneheztelést váltott ki, pedig tökéletesen indokolt döntés volt. Egyvalódi tudósnak semmi félnivalója nincs egy szkeptikus bűvésztől,aki a kezét figyeli.23 L.Wolpert: The Unnatural Nature of Science (London, Faber& Faber, 1993).24 P. Cavalieri és P. Singer által szerkesztett The Great ApeProject c. könyvből (London, Fourth Estate, 1993).25 E kifejezést (speciesist) Richard Ryder találta ki, és PéterSinger dobta be a köztudatba, a rasszizmus analógiájára.26 Szerencsére ma már nem ez a helyzet. Az apartheidrendszer a részekre szakadt gondolkodás zsarnokságának egyiktörténelmi emlékműve.27 Gilbert, Sir Humphrey, 1537?-1583, angol katona, hajós,felfedező. (A ford.)28 Megjegyzés az amerikai olvasóknak: Sir Donald Bradman(1908-2001) olyan krikettjátékos volt, akit Ausztrálián kívül is avalaha élt legjobb ütőjátékosnak tartottak.29 Hogy miért, azt kifejtettem az Observer 2000. május 21-iszámában, Nyílt levél Károly hercegnek című írásomban,

http://www.guardian.co.Uk/Archive/Article/0,4273,4020558,00.html – Lásd még az Observer 2000. szeptember 24-iszámában megjelent cikkemet azzal kapcsolatban, hogy LordMelchett elpusztított egy GM növénykísérletethttp://www.guardian.co.uk/gmdebate/Story/0,2763,372528,00.html30 Azóta bejelentették a teljes emberi géntérkép elkészültét –pontosabban az emberi DNS nukleotidsorrendjének amegfejtését. (A szerk.)31 Genetikai tudásunk gyors fejlődésének következményeirőlrészletesebben is szóltam A Moore-törvény gyermeke címűírásomban (lásd: 143-153 oldal).32 R. Dawkins: Unweaving the Rainbow (London, AllenLane/Penguin Press, 1998). Magyarul: Szivárványbontás (Vince,Budapest, 2001).33 Kertész Balázs fordítása.34 Woody Guthrie folkénekes Huntington-kórban halt meg, egyszörnyű betegségben, amely kivárja, míg elérjük életünk koraiközépső szakaszát, és akkor öl meg. E betegséget egy dominánsgén kódolja, így Woody gyerekei tudják, hogy pontosan 50%esélyük van arra, hogy ugyanez a rettentő sors vár rájuk.Vannak emberek, akik ismervén az esélyeiket, nem szeretnékemiatt kivizsgáltatni magukat. Addig nem akarnak tudni róla,amíg nem muszáj. A mesterséges megtermékenyítésselfoglalkozó orvosok ma már a frissen megtermékenyített zigótátis tesztelni tudják, és csak azt ültetik be, amelyből hiányzik ez ahalálos gén. Ez nyilvánvalóan óriási előnyt jelent, mégis, soktudatlan lobbista ellenzi, hogy „a tudósok Istent játsszanak”.35 Bővebben kifejtettem A szétdarabolt gondolat című írásban(33-40 oldal).36 Lásd: Dolly és a fafejüek (198-201 oldal).37 E két név a nagyközönség számára kitalált álnév, amelyetegy sziámiiker-párnak adtak, akik az idő tájt érkeztekNagy-Britanniába, orvosi kezelésre. A hatóságok a szülőkellenében azt akarták, hogy egy maratoni operációvalszétválasszák az ikreket, aminek eredményeképp Jodie továbbélhetett volna (valamiféle életet), de Mary biztosan meghaltvolna. Operáció nélkül mindkét iker meghalt volna, mivel Mary,akinek több életfontosságú szerve – köztük egy működőképesagya – is hiányzott, parazita módján élt Jodie-n. Sok liberálisgondolkodású ember úgy vélte, hogy felül kellene bírálni aszülők vallási meggyőződésből eredő vonakodását, hogy Jodiemegmentése érdekében „megöljék” Maryt. Én azt hiszem,

helyesen tették a szülők, hogy visszautasították az operációt (bárhelytelen indokkal), és azt is gondolom, hogy kívánságuknakminden körülmények között helyt kellett adni, mivel ők azok,akiknek az életét valószínűleg alapjaiban változtatná meg atúlélő, súlyosan fogyatékos gyermek ellátása.38 A homeopátia esetében speciális problémák merülnek fel akettős vak teszteknél. Erre John Diamond Snake Oil (Kígyóolaj)című könyvéhez írt előszóban térek ki (lásd: 229-238 oldal).39 Először a The Observer ben jelent meg, 1997. november16-án.40 Az angol bébiszittert, Woodwardot csecsemőgyilkossággalvádolták 1997-ben, és első fokon bűnösnek is találták. (Aszerk.)41 Először a Sunday Telegraph ban jelent meg, 1988. október18-án.42 Jut eszembe, ha ön ezután meglátogat egy olyan „alternatív”terapeutát, aki azt állítja, hogy „kiegyensúlyozza azenergiamezőinket”, kérdezze meg, hogy mit is ért ezen. A válaszmaga a nagy semmi lesz.43 Úgy volt, hogy csak egy rövid előadást tart nekünk, deaztán minden jegyzet nélkül is három órán át szögezettbennünket a székünkhöz.44 Alan Sokal és Jean Bricmont: Intellectual Impostures(London, Profile Books, 1998.) c. könyvéről írt recenzó; azUSA-ban Fashionable Nonsense címmel adták ki (NewYork,Picador USA, 1998). Magyarul: Intellektuális imposztorok:posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal címmeljelent meg (Typotex, Budapest, 2000). Nature, 394 (1998. július9.), 141-143. o.45 P. B. Medawar: Pluto's Republic (Oxford, Oxford UniversityPress, 1982).46 Először megjelent: The Guardian , 2002. július 6.47 Advanced, vagyis emelt szintű záróvizsgák, melyeknekeredményétől függ a brit egyetemekre való bejutás. Az A-szintűvizsgák rendre traumatizálják a brit tinédzsereket, mivel oly sokminden múlik a kimenetelén. Az iskolák országos szintenversenyeznek egymással abban, hogy melyikük teljesít jobban azA-szintű vizsgák terén, és az ambiciózus iskolákról köztudott,hogy lebeszélik a gyengébb képességű diákokat arról, hogy ezzela vizsgával próbálkozzanak, mivel attól tartanak, hogy asikertelenség ártana az iskola hírnevének, az országosversengésben elért pozíciójuknak.

48 Oundle 1556-ban a közép-angliai, Northamptonshire-benalapított iskola.49 H. G. Wells: The Story of a Great Schoolmaster: being aplain account of the life and ideas of Sanderson of Oundle(London, Chatto & Windus, 1924).50 Sanderson of Oundle (London, Chatto & Windus, 1926).51 A public school ok, mint tudják, magániskolák! Csak aviszonylag tehetős szülők tudják megfizetni, akiket ez a tény apolitikai paletta túloldalára helyez, a lehető legtávolabbra akormányzat által pénzelt, ingyenes comprehensive iskoláktól(melyek Sanderson idejében még nem léteztek).52 Joggal, hiszen a tusírozólemez egy precízen megmunkált síkfelület, melyet a tárgyak felületi egyenletességének megítélésérehasználnak.53 Shakespeare: A vihar. IV. felvonás, 1. jelenet, Babits Mihályfordítása. (A ford.)54 Eredetileg The Descent of Man (Az ember származása)diákkönyvtári kiadásának előszavaként jelent meg (London,Gibson Square Books, 2002).55 Letter to Wallace, 26 february, 1867, in Francis Darwin(ed.): Life and Letters of Charles Darwin , vol. 3 (London,John Murray, 1888.), 95. o.56 H. Cronin: The Ant and the Peacock (Cambridge,Cambridge University Press, 1991).57 W D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land , vol. 2(Oxford, Oxford University Press, 2001).58 A. Zahavi and A. Zahavi: The Handicap Principle: a missingpiece of Darwins puzzle (Oxford, Oxford University Press, 1997).59 R. A. Fisher: The Genetical Theory of Natural Selection(Oxford, Clarendon Press, 1930).60 A vak órásmester 8. fejezetében én is kísérletet teszek arra,hogy ezt kifejtsem. Az ivari szelekció modern, hiteles kutatásieredményeit lásd M.Andersson: Sexual Selection (Princeton,Princeton University Press, 1994).61 W. G. Eberhard: Sexual Selection and Animal Genitalia(Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1988).62 D. Dennett: Darwin's Dangerous Idea (New York, Simon &Schuster, 1995). Magyarul: Darwin veszélyes ideája (Typotex,Budapest, 1998).63 M. Ghiselin: The Triumph of the Darwinian Method(Berkeley, University of California _ Press, 1969).64 R. Dawkins: Higher and Lower Animals: a Diatribe. In E.

Fox-Keller and E. Lloyd (eds.): Keywords in evolutionary biology(Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1992).65 Charles Darwin: The Descent of Man , chapter XX of lstedn, chapter XIX of 2 nd edn. Magyarul: Az ember származása(Gondolat, Budapest, 1961).66 http://members.shaw.ca/mcfetridge/darwin.html67 http://www.workersliberty.org/wlmags/wI61/dawkins.htm68 Valójában ennél jóval korábban, de 1930-ban tette közzékorszakos jelentőségű munkáját.69 Fisher (1930): i.. m.70 A levél „Kedd, 1866. február” dátumozású. Megjelent: JamesMarchant: Alfred Russel Wallace: Letters and Reminiscences ,vol. 1 (London. Cassell, 1916). A másolatot a British Libraryjóvoltából közölhetem, köszönet érte dr.Jeremy Johnnak.71 Fisher (1930): i. m.72 W. D. Hamilton: Extraordinary Sex Ratios (1966). Újramegjelent: Hamilton: Narrow Roads of Gene Land , vol. 1(Oxford, w. H. Freeman, 1996).73 E. L. Charnov: The Theory of Sex Allocation (Princeton,Princeton University Press, 1982).74 A.W. F. Edwards: Natural Selection and the Sex Ratio:Fisher's Sources, American Naturalist, 151 (1998), 564-569. o.75 R. L. Trivers: Parental investment and sexual selection. In B.Campbell (ed.): Sexual Selection and the Descent of Man(Chicago, Aldine, 1972), 136-179. o.76 R. Leakey: The Origin of Humankind (London, Weidenfeld& Nicolson, 1994).77 S. Pinker: The Language Instinct (London, Penguin, 1994).78 S. J. Gould: Ontogeny and Phylogeny (Cambridge, Mass.,Harvard University Press, 1977).79 J. Diamond: The Rise and Fall of the Third Chimpanzee(London, Radius, 1991).80 D. Morris: Dogs.The ultimate dictionary of over 1000 dogbreeds (London, Ebury Press, 2001).81 C. Vilá, J. E. Maldonado and R. K.Wayne: PhylogeneticRelationships, Evolution, and Genetic Diversity of the DomesticDog , Journal of Heredity, 90 (1999), 11-71. o.82 G. Miller: The Mating Mind (London, Heinemann, 2000).83 M. H. Robinson and L.Tiger (eds.): Man and BeastRevisited könyvéből (Washington, Smithsonian Institution Press,1991).84 R. Dawkins: Universal Darwinism. In D. S. Bendall (ed.):

Evolution from Molecules to Men (Cambridge, CambridgeUniversity Press, 1983), 403-425. o. R. Dawkins: The BlindWatchmaker [ A vak órásmester ] (New York, WW. Norton,1986), 11. fejezet.85 C. Singer: A Short History of Biology (Oxford, ClarendonPress, 1931).86 W. Bateson-idézet E. Mayr. The Growth of Biological Thught:Diversity, Evolution, and Inheritance c. könyvéből (Cambridge,Mass., Harvard University Press, 1982).87 Lásd Fény derül majd (87-106 old.)88 A két közszájon forgó Huxley-történet közül nekem ezsokkal jobban tetszik, mint a másik, amelyet Oxford püspökével,Sam Wilberforce-szal folytatott vitájaként szoktak emlegetni. Vanvalami csodálatosan őszinte Huxley bosszankodásában, amiértnem gondolt egy ilyen egyszerű dologra. Én már régóta törömrajta a fejem, hogy miért kellett várni egészen a tizenkilencedikszázadig ezzel a felfedezéssel. Arkhimédész és Newtonfelfedezései sokkal bonyolultabbnak tűnnek. Ám az a tény, hogysenki sem gondolt a természetes szelekcióra a tizenkilencedikszázad előtt, azt mutatja, nincs igazam. Mint ahogy az is erreutal, hogy oly sok ember még ma is képtelen elfogadni.89 G. C. Williams: Adaptation and Natural Selection (Princeton,Princeton University Press, 1966).90 R. A. Fisher: The Genetical Theory of Natural Selection(Oxford, Clarendon Press, 1930).91 Az evolúcióról való gondolkodás nagyon jól használhatóeszközének tartom ezt a képet, amelyet egy igen tiszteltamerikai populációgenetikustól, Sewall Wrighttól vettem át némimódosítással. Először A vak órásmester ben alkalmaztam, a AValószínűtlenség Hegyének meghódítása című munkámban pedigkét fejezetet szenteltem ennek, ahol az összes lehetséges állatmúzeumaként emlegettem. A múzeum látszólag jobb kifejezés,mint a tájkép, mert az háromdimenziós, bár tulajdonképpenáltalában háromnál jóval több dimenzióval dolgozunk. DánielDennett verziója a Darwin veszélyes ideája egy könyvtár,amelyet érzékletesen „Mendel könyvtárának” nevezett.92 Dawkins: The Blind Watchmaker [ A vak órásmester ] 31. o.93 A káoszt itt az eredeti és társalgási, és nem a mostanábandefiniált technikai értelmében említik.94 Az élet funkcionális komplexitásáról, vagy „információstartalmáról”.95 Peter Atkins: The Second Law (New York, Scientific

American Books, 1984) és Galileo's Finger (Oxford, OxfordUniversity Press, 2003) könyvei jellemzően világosak.96 Ő egy mikroszkóp képének élesre állítását használtaanalógiaként. A tárgylencse igen kis elmozdulása esetén 50százalék az esélye annak, hogy jó irányba mozdult (amiélesebbé teszi a képet). A nagy mozgás inkább csak ront ahelyzeten, még akkor is, ha jó irányba történt, mert túllő acélon.)97 A makromutációk vagy szaltációk nagymértékű mutációk. Agyümölcslegyek esetében híres példa erre az antennapedia,amikor a mutáns legyek lábat növesztenek ott, ahol acsápjuknak kellene lennie.98 A „ragaszkodik” szó lehet, hogy egy kicsit túl erős. Most,hogy Kimura professzor már meghalt, idézhetek egy nagyonkedves történetet, amelyet John Maynard Smith-től hallottam.Való igaz, hogy Kimura könyvében benne van az az állítás is,hogy a természetes szelekció részt vesz az adaptív evolúcióban,de ahogy Maynard Smith mondja, Kimura képtelen volt leírniezt a mondatot, ezért megkérte barátját, egy kiváló amerikaigenetikust,James Crow-t, hogy írja le helyette. A szóban forgókönyv M. Kimura: The Neutral Theory of Molecular Evolution(Cambridge, Cambridge University Press, 1983).99 R. Dawkins: Climbing Mount Improbable (London, Penguin,1996). Magyarul: A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása(Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2001), 3. fejezet.100 E. Mayr: The Growth of Biological Thught: Diversity,Evolution, and Inheritance (Cambridge, Mass., HarvardUniversity Press, 1982).101 F. H. C. Crick: Life itself (London, Macdonald, 1982).Magyarul: Az élet mikéntje (Gondolat Könykiadó, Budapest,1987).102 R. Dawkins: The Extended Phenotype (San Francisco, W.H. Freeman, 1982. Oxford, Oxford University Press, 1999)174-176. o. Magyarul: A hódító gén (Gondolat Könyvkiadó,Budapest, 1989). Lásd még a 36-os végjegyzetet és Dawkins:The Blind Watchmaker [A vak órásmester] 11. fejezetét.103 Elsőként a Skeptic 18. számában jelent meg, No. 4, 1998.december (Sydney, Australia).104 Lásd Befejezetlen levelezés egy nehézsúlyú darwinistával(280-286 oldal).105 A producerek nem méltóztattak egyetlen kópiát sem küldeninekem. Teljesen megfeledkeztem az egészről, míg egy amerikai

kollégám fel nem hívta rá a figyelmemet.106 Lásd Barry Williams: Creationist deception exposed, theSkeptic, 18 (1998), 3,7-10. oldal, beszámolóját arról, hogy ahosszú szünet (miközben azon gondolkodtam, hogy vajonkidobjam-e őket) hogyan keltette azt a látszatot, hogy képtelenvagyok a válaszra, majd hogyan adtam kitérő választ egyteljesen más kérdésre.107 Senki se vádolja Shannont azért, mert szóbeli és intuitívmódon megpróbálom kifejezni azt, amit elképzelései lényegénekgondolok. A matematikához értő olvasók inkább forduljanakközvetlenül hozzá, C. Shannon és W. Weaver: The MathematicalTheory of Communication (University of Illinois Press, 1949).Claude Shannonnak egyébként igen fantáziadús humora volt.Egyszer készített egy dobozt, amelynek oldalán csak egyetlenkapcsoló volt. Ha ezt felkapcsolták, a doboz teteje lassan kinyílt,és egy mechanikus kéz nyúlt ki belőle, amely lenyúlvakikapcsolta a dobozt. A kéz aztán szépen visszahúzódott adobozba, és a tető lecsukódott. Ahogy Arthur C. Clarke mondta,„Van abban valami kimondhatatlanul ördögi, hogy egy gépsemmit, de abszolút semmit nem csinál, csak kikapcsolja magát.”108 Ezek a kerek számok mind decimális közelítések. Aszámítógépek világában a standard metrikus előtagokat, mint akilo-, a giga- stb., csak kölcsönveszik, és a 2-es szám hozzájuklegközelebb álló hatványát értik alattuk. Így a kilobájt nem 1000bájt, hanem 2 10 , azaz 1024 bájt, a megabájt nem egymillióbájt, hanem 2 20 , vagyis 1 048 576 bájt. Ha nem tíz, hanemnyolc vagy tizenhat ujjal fejlődtünk volna ki, lehet, hogy aszámítógépet már egy évszázaddal ezelőtt feltalálták volna.Elvben most is eldönthetnénk, hogy minden gyereket nyolcasszámrendszerben tanítunk számolni, és nem tízesben. Énboldogan zöld utat adnék ennek, de józanul gondolkodvanyilvánvaló, hogy az átállás mérhetetlenül nagy költségei rövidtávon elhomályosítanák a változtatás kétségtelen hosszú távúelőnyeit. Kezdetként például mindnyájunknak újra kellenetanulnunk a szorzótáblát.109 Ennek az információs elméletnek egy szép alkalmazásaHorace Barlow elmélete, amely szerint az érzékszerveink úgyépülnek fel, hogy kiszűrjék a nagy mennyiségű redundanciát,mielőtt az üzenetet továbbítanák az agyba. Az egyik módjaennek az, hogy csak a világban beállott változásokat jelzik (amita matematikusok differenciálásnak neveznek), és nem számolnakbe folyamatosan az adott helyzetről (ami nagyon redundáns

lenne, mivel a világ nem változik állandóan és véletlenszerűen).Barlow elméletét a Szivárványbontás ban tárgyaltam (Budapest,2001,Vince Kiadó), 254-279. oldal.110 Egy vegyész a legtermészetesebb módon kérdezné: „Ez egypirimidin?” Ám az én szempontomból ez rossz kérdés lenne,mert az csak mellékesen igaz, hogy a DNS-ábécé négy betűjekét kémiai vegyületcsaládhoz, a purinokhoz és a pirimidinekheztartozik.111 Az ökológusok szintén használják ezt a formulát, a diverzitásindexeként.112 Az én megoldásom ( The Selfish Gene , 1976) az, hogy afelesleges DNS élősködő, amit később mások is átvettek éstovábbfejlesztettek, és „önző DNS” gyűjtőnéven emlegetik. LásdAz önző gén (Gondolat, 1986) 62-63. o., valamint az angoleredeti második kiadását (Oxford University Press, 1989) 44-45.és 275. o.113 Lásd A humán sovinizmus és az evolúciós fejlődés(265-279. oldal).114 Először a Daily Telegraph ban jelent meg, 1993. július 17-énDon't panic, take comfort, it's not all in the genes (Nyugalom,ne essenek kétségbe, a génekben nincs minden meghatározva)címmel.115 D. H. Hamer et al : A linkage between DNA markers onthe X chromosome and male sexual orientation, Science , 261(1993), 321-327. o.116 Mivel a férfiaknak csak egy X-kromoszómájuk van, amelyetszükségszerűen az anyjuktól örököltek. A nőknek kétX-kromoszómájuk van, mindegyik szülőtől egy. A férfiak azX-kromoszómájuk génjeiben az anyai nagybátyjukkal osztoznak,de az apaival nem.117 Ezt a megkülönböztetést használtam A győzedelmesDarwinban is (107-122. oldal.).118 Először a J. Brockman által szerkesztett The Next FiftyYears ben jelent meg (New York, Vintage Books, 2002).Magyarul: A következő ötven év (Vince, Budapest, 2003).119 Lásd Tudomány, genetika és etika. Feljegyzés Tony Blairrészére (41-54. oldal).120 Noha az eredetiben nem szerepel a „phi” e bakteriofágnakez a pontos neve. (A szerk.)121 Ennek abszurditását azon a látomásszerű képen islemérhetjük, amely az egyik legelső állattankönyvben, RalphBuchsbaum Animals without Backbones (University of Chicago

Press) című munkájában volt olvasható, és amelyet sohasemfogok elfelejteni. „Ha a fonálférgek kivételével az univerzumminden dolgát elsöpörné valami, homályosan még mindig fellehetne ismerni világunkat... a fonálférgek által megismerhetnénka hegyeket, dombokat, völgyeket, folyókat, tavakat ésóceánokat... A fák kísérteties sorokban állnának a néhaiországutak mentén. Meglátnánk, hogy hol helyezkedtek el akülönféle növények és állatok, és ha tudásunk elegendő lenne,sokszor még a fajukat is meg tudnánk állapítani egykorifonálféreg-parazitákból.” A fonálférgeknek valószínűleg több mintfélmillió faja van, ami jóval több, mint az összes gerinces fajegyüttvéve.122 A DNS-analízis már ma is izgalmas eszköze a történelmikutatásoknak. Példaként lásd Bryan Skyers: The SevenDaughters of Eve (London, Bantam Press, 2001) és S. Wells:The Journey of Man: A Genetic Odyssey (London, Allen Lane,2002).123 Sydney Brenner 2002-ben megkapta az orvosi Nobel-díjat.124 S. Brenner: Theoretical Biology in the Third Millennium ,Phil.Trans. Roy. Soc . B, 354 (1999), 1963-1965. o.125 Új keletű szó, a görög mimémából (utánzás) származik.Olyan gondolatot, viselkedést, stílust, módot jelent, amely egykultúrán belül emberről emberre terjed. (A ford.)126 D. Dennett: Consciousness Explained (Boston, Little Brown,1990). D. Dennett: Darwin's Dangerous Idea (New York, Simon& Schuster, 1995). Magyarul: Darwin veszélyes ideája (TypotexElektronikus Kiadó Kft., Budapest, 1998).127 Lásd a 169. oldalt, valamint Nicholas Humphrey briliánsAmnesty-előadását, melynek címe What shall we tell thechildren? (Mit mondjunk a gyerekeknek?). Az írás eredetileg aW. Williams által szerkesztett The Values of Science: The OxfordAmnesty Lectures 1997-ben (Boulder, Westview Press, 1999)jelent meg, és most Humphrey összegyűjtött esszéinek újkiadásában, a The Mind Made Flesh -ben is (Oxford, OxfordUniversity Press, 2002).128 Ami nem jelenti azt, hogy a vírusteória egymagábanelégséges lenne a vallás jelenségének leírásához. Két olyankomoly könyvet ismerek, amelyek biológiai és pszichológiaiszemszögből is vizsgálják a kérdést: Robert Hinde: Why GodsPersist (London, Routledge, 1999), és Pascal Boyer: ReligionExplained (London, Heinemann, 2001).129 Előszó S. Blackmore: The Meme Machine (Oxford, Oxford

University Press, 1999). c. könyvéhez. Magyarul: A mémgépezet(Magyar Könyvklub, Budapest, 2001).130 D. Delius: The Nature of Culture , megjelent M. S. Dawkins,T. R. Halliday and R. Dawkins (eds.): The Tinbergen Legacy(London, Chapman & Hall, 1991).131 A „kultúrgén” fogalmának bevezetését C. J. Lumsden és E.O. Wilson javasolták a Genes, Mind and Culture (Cambridge,Mass., Harvard University Press, 1981) c. könyvükben. Mikorén 1976-ban először használtam a „mém” szót, nem tudtamróla, hogy Richard Semon német biológus már írt egy könyvet,Die Mneme címmel, [angol kiadás: The Mneme (London, Allen& Unwin, 1921)], amelyben átvette egy osztrák fiziológus, EdaldHering, 1870-óta használt „mneme” kifejezését. Először PeterMedawar Az önző gén ről írt recenziójában olvastam erről, akia „mneme” szót mint a tudatos etimológiai tisztaság példájátemlítette.132 Susan Blackmore A mémgépezet cimű könyvén túl, íme,még néhány, amelyek hangsúlyosan alkalmazzák a mémfogalmát: R. Brodie: Virus of the Mind: the New Science of theMeme (Seattle, Integral Press, 1996) (ne keverjék össze az énesszémmel – lásd következő fejezet –, amelyet három évvelkorábban jelentettem meg); A. Lynch: Thought Contagion: HowBelief Spreads Through Society (New York, Basic Books, 1998);J. M. Balkin: Cultural Software (New Haven,Yale UniversityPress, 1998); H. Bloom: The Lucifer Principle (Sydney, Allén &Unwin, 1995); Robert Augner: The Electric Meme (New York,Simon & Schuster, 2002); Kevin Laland és Gillian Brown:Sense and Nonsense (Oxford, Oxford University Press, 2002);és Stephen Shennan: Genes, Memes and Human History(London,Thames Hudson, 2002). A mém sorsábanfordulópontot jelentett, hogy Daniel Dennett magáévá tette, ésaz elme evolúciójának sarokköveként elméletének központjábahelyezte, különösen két könyvében, a Consciousness Explained-ben (Boston, Little Brown, 1991), és a Darwin's DangerousIdea -ban (New York, Simon & Schuster, 1995 – magyarulDarwin veszélyes ideája . Budapest.Typotex, 1998).133 Első megjelenés: B. Dahlbom (ed.): Dennett and HisCritics: Demystifying Mind (Oxford, Blackwell, 1993).134 D. Dennett: Consciousness Explained (Boston, Little Brown,1990), 207. o.135 H.Thimbleby: Can viruses ever be useful? Komputers andSecurity , 10 (1991), 111-114. o.

136 Ez, és még sok ehhez kapcsolódó gondolat, DouglasHofstadter mindig termékeny agyában született meg (Metamagical Themas , London, Penguin, 1985).137 Sir Thomas Browne, Religio Medici (1635), 1, 9.138 A. Zahavi: Mate selection – a selection for a handicap.Joumal of Theoretical Biology , 53 (1975), 205-214. o.139 A. Grafen: Sexual selection unhandicapped by the Fisherprocess. Joumal of Theoretical Biology , 144 (1990), 473-516. o.A. Grafen: Biological signals as handicaps. Joumal of TheoreticalBiology , 144 (1990), 517-546. o.140 M. Kilduff and R. Javers: The Suicide Cult (New York,Bantam, 1978).141 A. Kenny: A Path from Rome (Oxford, Oxford UniversityPress, 1986).142 Először Snake Oil and Holy Water címmel a Forbes ASAP-ban jelent meg, 1999. október 4-én.143 U. Goodenough: The Sacred Depths of Nature (New York,Oxford University Press Inc., 1999).144 C. Sagan: Pale Blue Dot: A Vision of the Human Futurein Space (New York, Ballantine, 1997).145 Valóban, Einstein maga is felháborodott erre a felvetésre:„Az természetesen hazugság, amit ön az én vallásosmeggyőződésemről olvasott, hazugság, amelyet szisztematikusanismételgetnek. Nem hiszek semmilyen személyes Istenben, és eztsohasem tagadtam, sőt világosan ki is fejtettem. Ha mégis vanbennem valami vallásos érzés, akkor az a mérhetetlen csodálat,amivel a világ felépítését szemlélem, már amennyire a tudományképes volt ezt mostanáig feltárni.” Idézet a H. Dukas és B.Hoffman által szerkesztett, Albert Einstein, The Human Sidecímű könyvből (Princeton, Princeton University Press, 1981). Ezta hazugságot ma is szisztematikusan terjesztik, attól a makacsvágytól vezérelve, hogy Einstein tekintélyét felhasználva másokatis e mémkészlet bűvkörébe vonjanak.146 V. J. Stenger: The Unconscious Quantum (Buffalo, NY,Prometheus Books, 1996).147 Ez a pápának a kétértelműség előnyét nyújtotta. Az üzenetkulcsfontosságú szakaszának eredeti francia verziója így szól:„Aujourd'hui... de nouvelles connaissances conduisent areconnaitre dans la théorie de l'évolution plus qu'unehypothese.” A hivatalos angol fordításban a „ plus qu'unehypothese ” kifejezés „ több, mint egyetlen hipotézis ”-kéntszerepel. Az „ une ” szó jelentése itt nem egyértelmű a

franciában, ezért mások jószándékúan úgy állították be a dolgot,mintha a pápa azt akarta volna mondani, hogy az evolúció „több, mint egy puszta hipotézis ”. Még ha a hivatalos angolfordítás félrevezető is, ez az üzenet a legjobb esetben is ahozzá nem értésről tesz látványos tanúbizonyságot. Mindeznyilvánvalóan isteni ajándék volt az evolúció egyházon belüliellenzőinek. A Catholic World Report mohón vetette rá magát a„több, mint egyetlen hipotézisre”, hogy aztán oda lyukadjon ki,hogy „ezzel kapcsolatban a tudományos közösség sem tudottegyetérteni”. A hivatalos Vatikán ma a „több, mint egy pusztahipotézis” értelmezést favorizálja, és szerencsére a média isebben a formában vette ezt át. Másrészt a pápa üzeneténekegy későbbi passzusa arra utal, hogy a hivatalos angol fordításmégiscsak jó lehetett: „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azevolúció számos elméletéről kell beszélnünk.” Lehet, hogy apápa egyszerűen összekeverte a dolgokat, és nem tudta, hogymit is akart mondani.148 A szó maga a pápa üzenetének hivatalos angolfordításában „Az evolúció, és az Egyház magisztériuma” címűfejezetben bukkan fel, ám az eredeti francia verzióban,amelynek nincsenek fejezetcímei, nem fordul elő. A Pápaüzenetére adott válaszok, az enyémet is beleértve, valamintmaga az üzenet szövege, elolvashatók a Quarterly Review ofBiology 72 (1992), 4-ben.149 A „különálló magisztériumok” tézisét S. J. Gould ateistalétére is támogatta, jóval lelkesebben, mint ahogy azt a kötelezőtapintat megkívánta volna, a Rocks of Ages: science andreligion in the fullness of life (New York, Ballantine, 1999) c.könyvében.150 Először a The Independent , 1997. március 8-i számábanjelent meg.151 Elsőként a Freelhought Today ben jelent meg, (Madison,Wis.), 18: 8 (2001) ( http://www.ffrf.org/ ). A szöveget későbba The New Humanist egy speciális „Manhattan után” kiadáshozigazítottam (2001. tél).152 Tony Blair is azok közé tartozik, akik valami ehhez hasonlódolgot nyilatkoztak, mert úgy gondolta – rosszul –, hogy akereszténységet vádolni az észak-írországi eseményekért magátólértetődő módon abszurd dolog.153 http://www.biota.org/people/douglasadams/mdex.html154 Lásd még Polly Toynbee ragyogó cikkét a The Guardian2001. október 5-i számában,

http://guardian.co.uk/Columnist5/Column/0,5673,563618,00.html155http://www.guardian.co.uk/Archive/Article/0,4273,4257777,00.html156 „Keresztény érzületem Uramat és Megváltómat harcoskéntmutatja meg nekem. Olyan embert látok magam előtt, akiegykor elhagyatva élt, és csak néhány követője volt, defelismerte, hogy milyenek is a zsidók, és felszólította azembereket, hogy harcoljanak ellenük, és aki – isteni igazság! –nem szenvedőként, hanem harcosként volt a legnagyobb!Határtalan keresztényi és emberi szeretetben olvastam el azt apasszust, amely arról szól, hogy az Úr végül hogyan mutattameg hatalmát, és egy ostorral hogyan kergette ki a Templombóla viperafajzatokat. Milyen nagyszerű volt a zsidó métely ellen, avilágért vívott harca! Ma, kétezer évvel később, a legnagyobbmegindultsággal ismerem föl, még inkább, mint eddig bármikor,azt a tényt, hogy ez volt az, amiért a vérét kellett ontania akeresztfán. Mint keresztény, nem hagyhatom, hogymegcsaljanak, hanem az a dolgom, hogy harcoljak az igazságért.És mint férfinak, az a dolgom, hogy gondoskodjak arról, azemberi társadalom nem szenvedi el ugyanazt a katasztrofálisösszeomlást, mint amit az ősi világ civilizációjának kellettelszenvednie majd kétezer évvel ezelőtt – annak a civilizációnak,amelynek vesztét ugyanezek a zsidók okozták.” Adolf Hitlerbeszéde 1922. április 12-én Münchenben. Norman H. Baynes(ed.): Speeches of Adolf Hitler , April 1922 – August 1939 (2kötet, Oxford, Oxford University Press, 1942) 1. kötet, 19-20. o.Lásd méghttp://www.secularhumanism.org/library/ft/murphy_19_2.html;http://www.nobeliefs.com/speeches.htm157 „Mondták nekem, Heraclitus, mondták nekem, hogymeghaltál” – idézet William Johnson Cory (1823-1892)Heraclitus című verséből. (A szerk.)158 W. D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land , vol. 2(Oxford, Oxford University Press, 2001).159 John Diamond: C: Because cowards get cancer too(London,Vermilion, 1998).160 Megjelent a The Guardian 2001. május 14-i számában.161 Mások természetesen életének más vonatkozásairól szóltak.162 Beszédének teljes szövege elolvasható ahttp://www.biota.org/people/douglasadams/index.html címen.163 Vagyis most indították újra, mint a számítógépet. (A ford.)164 Azaz DNS – angolul. (A ford.)

165 http://www.americanatheist.org/win98-99/T2/silverman.html166 Break the Science Barrier with Richard Dawkins , Channel4, Equinox sorozat, 1996.167 Ez igaz, és e történet felidézésével nem is állszándékomban Stephen Bartz munkáját becsmérelni. BillHamilton tudta, jobban mint mások, hogy egy papírfecnirefirkantott elképzelés nem ugyanaz, mint egy kidolgozott modell.168 Times Literary Supplement , 1992. szeptember 11. Eredetilegjapánul Tervezett temetésem és annak miértje címmel jelentmeg, Insectarium , 28 (1991), 238-247 o. Ugyanezen cím alatt(My Intended Burial and Why) kiadták angolul az Ethology,Ecology & Evolution ban, 12 (2000), 111-122. o.169 Az emlékmisén maga Luisa olvasta fel mindkét passzust. Amásodik szakaszt felvésték egy padra, a sírja mellett, amelyetHamilton nővére, dr. Mary Bliss állított az emlékére.170 W. D. Hamilton: Innate social aptitudes of man: anapproach from evolutionary genetics. In R. Fox (ed.): BiosodalAnthropology (London, Malaby Press, 1975).171 A Rózsaszín párduc filmsorozat kétbalkezes felügyelője. (Aszerk.)172 W. D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land , vol. 1:Evolution of Social Behaviour (Oxford, W. H. Freeman andStockton Press, 1996). A 2. kötet (Evolution of Sex)mostanában jelent meg (Oxford, Oxford University Press, 2001),és eulógiám előszóként szerepel benne.173 A búcsúztatáson Ruth Hamilton olvasta fel.174 John Diamond: Snake Oil and Other Preoccupations(London,Vintage, 2001).175 K. Sterelny: Dawkins vs Gould: Survival of the Fittest(Cambridge, leon Books, 2001).176 A. Brown: The Darwin Wars: How Stupid Genes BecameSelfish Gods (London, Pocket Books, 2000).177 Ballada az ősi Rómáról.178 S. J. Gould: Self-help for a hedgehog stuck on a molehill(recenzió R. Dawkins: Climbing Mount Improbable c. könyvéről),Evolution , 51 (1997), 1020-1023. o.179 S. J. Gould: The Pattern of Life's History. In: J. Brockman(ed.): The Third Culture (New York, Simon & Schuster, 1995),64. o.180 P. B. Medawar: The Art of the Soluble (London, Penguin,1969).181 Recenzió S. J. Gould: Ever Since Darwin: Reflections in

Natural History (London, André Deutsch, 1978) c. könyvéről.Először a Nature , 276. (1978. november 9.) számában jelentmeg, 121-123. o.182 Amerikai karikaturista, † 1970. Az egyszerű dolgokatrendkívül bonyolult módon megvalósító „találmányairól” híres. (Aford.)183 American Association for the Advancement of Science(Amerikai Tudományfejlesztési Társaság). (A szerk.)184 E. O. Wilson professzorra oldalról egy pohár vizet öntöttek(később különféle túlzó beszámolók láttak napvilágot, például„egy kancsó jeges vízről”, amellyel nyakon öntötték).185 Végül tíz kötet jelent meg, az utolsó, az I have landed(Földet értem), a halála idején.186 Caring Groups and Selfish Genes címmel megjelent S.J.Gould: The Panda's Thumb (New York, W.W. Norton, 1980) c.könyvében.187 G. C. Williams: Adaptation and Natural Selection (Princeton,Princeton University Press, 1966), 22-25. és 56-57. o.188 P. B. Medawar: Pluto's Republic (New York, OxfordUniversity Press Inc., 1982).189 S. J. Gould: Hen's Teeth and Horse's Toes (New York,W.W. Norton, 1983).190 P. B. Medawar: The Hope of Progress (London, Methuen,1972).191 Lásd Örvendezés a természet sokszínűségén (243-248.oldal).192 Bár a magyar szövegből nem derül ki egyértelműen,nőnemű volt az illető. (A ford.)193 „Mivel mi javasoltuk a megszakított egyensúly fogalmánakbevezetését a trendek magyarázatához, dühítő, hogy akreacionisták erre állandóan úgy hivatkoznak – szándékosan,vagy ostobaságból, azt nem tudom –, mint annak beismerésére,hogy a fosszíliák közt nincsenek átmeneti formák. A fajokszintjén az átmeneti csoportok általában hiányoznak, de egy-egynagyobb csoportban mindig szép számmal vannak.” Idézet azEvolution as Fact and Theory (Evolúció – tények és elméletek)című esszéből, Hen's Teeth and Horse's Toes , (A tyúk fogai ésa ló lábujjai), 260. oldal.194 R. Dawkins: The Selfish Gene [Az önző gén] , 2. kiadás(Oxford, Oxford University Press, 1989), 271-272. o. Lásd mégR. Dawkins: The Extended Phenotype [ A hódító gén ] (OxfordUniversity Press, 1999), 116-117., 239-247. o.

195 Ezt a doktrínát újabban „nem csökkenthető komplexitás”néven élesztették újra, azt a hamis benyomást keltve, hogy újgondolat.196 Shakespeare:Vízkereszt, vagy amit akartok. II. felv. 3. szín.Radnóti Miklós és Rónay György fordítása. ( A ford .)197 Recenzió S. J. Gould: Wonderful Life (London, HutchinsonRadius, 1989) c. könyvéről. Megjelent a Sunday Telegraph1990. február 25-i számában.198 Nevelési elmélet, mely szerint egy kultúra alapvető elveit ésismereteit mindenkinek egyformán kell megtanulnia, jól beváltmódszerek segítségével. ( Webster's Ninth New CollegiateDiaionary. – A ford. )199 Daily Telegraph , 1990. január 22.200 Recenzió S. J. Gould: Full House (New York, HarmonyBooks, 1996) c. könyvéről, amely az Egyesült Királyságban Life'sGrandeur címmel jelent meg (London, Jonathan Cape, 1996).Evolution , 51:3 június 1997),1015-1020 o.201 A magyar kiadásban megmaradt az eredeti cím – GeorgeC. Williams: A pónihal lámpása . Budapest, Kulturtrade. 1997. (Aszerk.)202 Egy teljes cikket szenteltem annak, hogy a fejlődés ilyenértelmezését támadjam: R. Dawkins: Progress , megjelent E. FoxKeller and E. Lloyd (eds.): Keywords in evolutionary biology(Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1992), 263-272. o.203 J. Maynard Smith: Time in the Evolutionary Process,Studium Generale , 23 (1970), 266-272. o.204 D. W. McShea: Metazoan complexity and evolution: isthere a trend? Evolution, 50 (1996), 477-492. o.205 J. W. S. Pringle: On the parallel between learning andevolution. Behaviour , 3 (1951), 90-110. o.206 J. Huxley: The Individual in the Animal Kingdom(Cambridge, Cambridge University Press, 1912).207 Lásd Az információs kihívás (123-138. oldal).208 J. Huxley: Essays of a Biologist (London, Chatto &Windus, 1926).209 S. Pinker: The Language Instinct (London,Viking, 1994).210 Ez a szemérmes célzás a A Valószínűtlenség Hegyénekmeghódítása című könyvemre itt helyénvalónak látszik, mivel –ahogy már elmondtam e fejezet elején – az Evolutionszerkesztője párhuzamosan dr. Gouldot is megbízta a könyvrőlszóló recenzió megírásával.211 M. Ridley: Coadaptation and the inadequacy of natural

selection. Brit.J. Hist. Sci., 15 (1982), 45-68. o.212 R. Dawkins and J. R. Krebs:Arms races between andwithin species. Proc. Roy. Soc. Lond . B, 205 (1979), 489-511.o.213 H. Jerison: Evolution of the brain and intelligence (NewYork, Academic. Press, 1973).214 J. Maynard Smith: Genes, Memes and Minds . New YorkRewiew of Books , 30 (1995. november 30.). Recenzió D.Dennett: Darwin's Dangerous Idea [Darwin veszélyes ideája] c.könyvéről.215 R. Leakey and R. Lewin: The Sixth Extinction (London,Weidenfeld & Nicolson, 1996).216 G. A. Wray, J. S. Levinton and L. H. Shapiro: MolecularEvidence for Deep Precambrian Divergences Among MetazoanPhyla. Science , 274 (1996), 568. o.217 Ezt az elképzelést vettem át a The Evolution ofEvolvability-ben (Az evolúciós képesség evolúciója) (in C.Langton ed.: Artificial Life . Santa Fe, Addison Wesley, 1982), ésMaynard Smith és Szathmáry egy könyvet is írtak róla (J.Maynard Smith – E. Szathmáry: The Major Transitions inEvolution . Oxford, W. H. Freeman/Spektrum, 1995. Magyarul:Az evolúció nagy lépései . Budapest, Scientia, 1997).218 Nyerő ütés a baseballban. (A szak.)219 http://www.arn.org/docs/pjweekly/pj_weekly_011202.htm220 Darwinizmus: Miért szereztem meg a második Ph. D.-met?címmel számol be Jonathan Wells életének nagyfordulópontjáról: „Az Atya szavai, a tanulmányaim és az imáimmeggyőztek arról, hogy életemet a darwinizmus lerombolásánakkell szentelnem, mint ahogy oly sok Egységesített társamszentelte életét a marxizmus lerombolásának. Mikor az Atya1978-ban kiválasztott (vagy egy tucat végzős szeminaristávalegyütt), hogy részt vegyek a Ph. D.-programban, én is örömmelfogadtam el a lehetőséget, hogy felkészüljek a csatára.” (Az„Atya” alatt természetesen Moon tiszteletest kell értenünk, ahogyőt a moonisták nevezik.)http://www.tparents.org/Library/Unification/Talks/Wells/DARWIN.htm221 S. J. Gould: The Structure of Evolutionary Theory(Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2002).222 D. Barash: Grappling with the Ghost of Gould. HumanNature Review , 2 (2002. július 9.), 283-292.0.223 ...tipegve / Vánszorog létünk a kimért idő / Végső

szótagjáig, s tegnapjaink / Csak bolondok utilámpása voltak / Apor halálba. Shakespeare: Machbeth . V. felv. 5. szín, SzabóLőrinc fordítása.224 Előszó H. Croze and J. Reader: Pyramids of Life c.könyvéhez (London, Harvill Press, 2000).225 Eredetileg a Financial Times 1998. május 9-i számábanjelent meg, E. Huxley: Red Strangers (London, Chatto, 1964) c.könyvével kapcsolatban, később az újabb Penguin Books kiadás(1999) előszava lett.226 Most már igen!227 Ez először a Financial Timesb an jelent meg. Örömmelmondhatom, hogy a Penguin Books válaszolt erre a kihívásra,és kiadta a könyvet, és a Financial Times ban megjelentcikkemet itt előszóként használta fel.228 Angus, Maisie and Travers McNeice: The Lion Children(London, Orion Books, 2001).229 Clive Staples Lewis. Szent István Társulat, Budapest, 1988.( A szerk .)230 Travers, Angus és Maisie 16, 14 és 12 évesek voltak,mikor a könyvet befejezték.231 Először All Our Yesterdays címmel jelent meg a SundayTimes 1995. december 31-i számában.232 R. Leakey: The Origin of Humankind (London, Weidenfeld& Nicolson, 1994). Magyarul: Az emberiség eredete (Kulturtrade,Budapest, 1995, 1997).233 I. Douglas-Hamilton and O. Douglas-Hamilton: Among theElephants (London, Viking, 1975). I. Douglas-Hamilton and O.Douglas-Hamilton: Battle for the Elephants (London, Doubleday,1992).234 P. Matthiessen: The Tree where Man was Born (London,Harvill Press, 1998).235 Azóta még ennél is régebbi maradványokat is találtak.236 Megjelent a J. Brockman and K. Matson által szerkesztettHow Things Are kötetben (New York, Morrow, 1995).237 A Salman Rushdie elleni fatváról (vallási állásfoglalás,amellyel a hit meggyalázásáért halálra ítélték az írót) sokat írtakaz újságok egy időben.

TartalomA szerző előszavaAz angol kiadás1. TUDOMÁNY ÉS ÉRZÉK

1.1. Az Ördög Káplánja1.2. Mi az igaz?1.3. A szétdarabolt gondolat1.4. Tudomány, genetika és etika1.5. Esküdtbíráskodás1.6. Kristálygömb és a kristálytiszta igazság1.7. A posztmodernizmus meztelen!1.8. A veszélyes élet öröme

2. FÉNY DERÜL MAJD2.1. Fény derül majd2.2. A győzedelmes Darwin2.3. Az információs kihívás2.4. A génjeink nem mi vagyunk2.5. A Moore-törvény gyermeke

3. A MEGFERTŐZÖTT GONDOLAT3.1. A kínai dzsunka és az orosz posta3.2. Az elme vírusai3.3. A nagy konvergencia3.4. Dolly és a fafejűek3.5. Ideje felébredni!

4. MONDTÁK NEKEM, HERACLITUS4.1. Douglas siratása4.2. Douglas Adams magasztalása4.3. WD. Hamilton magasztalása4.4. Kígyóolaj

5. MÉG TOSZKÁNA KÖZNÉPE SEM5.1. Örvendezés a természet sokszínűségén5.2. A fejleszthető művészete5.3. Hallucigenia, Wiwaxia és barátaik5.4. A humán sovinizmus5.5. Befejezetlen levelezés

6. MINDEN AFRIKÁRÓL6.1. A gének ökológiája6.2. Elhagyva Afrika lelkét6.3. Afrikáról szólok6.4. Hősök és ősök

7. IMA LÁNYOMNAK

7.1. Mit érdemes elhinni, és mit nem?JEGYZETEK