“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 3#1

Az A.A.az idősödő alkoholisták

számára –soha nem késő

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 4#2

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 5#3

Az A.A. az idősödőalkoholisták számáraEbben a pamfletben több, egymás-

tól teljesen eltérő családi háttérrel ren-delkező férfit és nőt ismerhet meg, akik-nek alkohollal kapcsolatos tapasztala-tai is különbözőek. Az a közös bennük,hogy mindannyian 60 éves koruk körülkezdtek el küszködni alkoholizmusuk-kal.

Életük különböző szakaszában kezd-tek el inni. Nem egyformán hosszú ide-ig ittak. Családi hátterük és életkörül-ményeik eltérőek voltak. Az egyik férfimindössze két és fél esztendeig ivottalkoholista módjára – a másik ötvenéven át. Többen azért ittak, hogy eny-hítsék a magányukat, amikor meghalt aházastársuk, mások azért, hogy enyhít-sék a magasra ívelő karrierjük okoztafeszültséget. Találkozni fog olyan asz-szonnyal is, aki a kardiológiáról kerültegyenesen a detoxikálóba, és egyszerű-en vodkáról fehérborra váltott.

Ezek a történetek azt példázzák,hogy az alkoholizmus különböző formá-

5

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 6#4

ban és változatos álruhában jelentke-zik. Az, hogy alkoholista-e valaki vagysem, nem attól függ, hol iszik, mikorkezdett inni, mióta iszik, kivel, mit,vagy akár hogy mennyit iszik. Az igazipróba a következő kérdésre adott vá-lasz: Mit tett vele az alkohol? Ha ha-tással van a családdal, a barátaival,a korábbi vagy jelenlegi munkaadóivalvaló kapcsolatára; ha befolyásolja napiidőbeosztását; ha kihat az egészségé-re; ha meghatározza vagy befolyásol-ja a hangulatát vagy az elmeállapotát,amikor nem iszik; ha bármilyen módonaz alkohol körül forognak a gondolatai– akkor valószínűleg alkoholproblémájavan.

Az öregedés számos krízissel jár, ésezek szinte mindegyike valamilyen vesz-teséget jelent. A gyermekek felnőnek éskirepülnek. Kisebb lakásba költözünk.Kevesebb barátunk van, és már ők istávolabb kerülnek tőlünk. Kénytelenekvagyunk nyugdíjba menni. Fizikai ál-lapotunk már nem tökéletes, képessé-geink romlanak. Meghal a társ, akivelsok évet éltünk együtt.

Olykor a körülmények ilyetén vál-tozásai miatt a már régóta meglévőszokásaink rossz irányba fordulnak. Le-het, hogy korábban a vacsora előtt elfo-

6

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 7#5

gyasztott egy pohár ital kellemes időtöl-tésnek számított, mára már egy olyanmegkönnyebbülés, amire egész nap vá-runk – és az egy pohárból kettő lesz,majd három, azután még több.

Mások esetében az alkoholizmus ta-lán egy komoly válságot, egy kétségbe-ejtő veszteséget követően alakul ki. Azüveg hirtelen betölti azt az érzelmi űrt,ami egy elvesztett állás vagy szeretetttársunk halála miatt keletkezett.

Vannak olyanok, akik már régótaszenvednek alig-alig kordában tartottalkoholizmusuktól, és valahogy még tal-pon maradnak, míg aztán a testük asok évig tartó egészségrongálást köve-tően már nem képes tovább megbir-kózni az alkohol pusztító erejével.

Az itt leírt történetek főszereplő-inek élete akkor érkezett fordulópont-hoz, amikor végül úgy döntöttek, hogynem fordítanak hátat a problémának,hanem szembenéznek vele, és hajlan-dóvá váltak valamit tenni ellene. A leg-fontosabb döntés az volt, hogy segítsé-get kérnek, és ezt a döntést nem hoz-hatta meg helyettük senki más. Ami-kor elhatározták magukat, az AnonimAlkoholisták keze ott volt, és kinyúltfeléjük.

7

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 8#6

Az A.A. fiatalabb és idősebb tag-jai, férfiak és nők, a maga valóságában,betegségként fogadták el alkoholizmu-sukat, így váltak képessé arra, hogy el-fogadják a segítséget, a felépülést, ésígy váltak képessé arra, hogy életüketrendbe tegyék. Úgy segítünk egymás-nak, hogy megosztjuk egymással ta-pasztalatainkat, erőnket és reményün-ket, és követjük a javasolt felépülésiprogramot.

Azok a férfiak és nők, akik idősebbkorukban csatlakoztak az A.A.-hoz, nemérzik úgy, hogy már az életük vége fe-lé járnak, hanem gyakran éppen ellen-kezőleg nyilatkoznak – azt mondják,most jött el az ideje, hogy elkezdjenekélni.

K.B., aki több mint ötven évig ivott,és most már majdnem nyolc esztendejejózan, azt mondja: „Az élet számom-ra két hónappal a 70. születésnapomelőtt kezdődött.”

8

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 9#7

J. M. (82 éves)60 évesen csatlakozott az A.A.-hoz

„Hosszú életem során először jöttemrá, hogy milyen sokba került nekem azalkohol: romba dőlt reményekkel, elve-szített barátságokkal, elvesztett büszke-séggel, tönkrement kapcsolatokkal és azalkotás örömének elmaradásával fizet-tem érte.”

Közeledett a 60. születésnapom,amikor beléptem az Anonim Alkoho-listák közé. Már 41 esztendeje voltamalkoholista. Még most, 64 évvel későbbis emlékszem, hogyan égette a torko-mat az első adag rozspálinka. Csak né-hány hét kellett hozzá, hogy megért-sem, valami nagyon nem stimmel. Tud-tam, hogy csapdába estem: ha csak egypohárral is megittam, nem tudtam le-állni, amíg eszméletlenre nem ittam ma-gam. Sok embertől hallottam, nem tud-ták, hogy az alkohol okozta a problé-máikat, én viszont szinte már a kezde-tektől tisztában voltam vele.

Azokban a napokban nem sok szóesett az alkoholizmusról, és emlékszem,hogy először Jack Alexander A.A.-rólszóló, a The Saturday Evening Postbanmegjelent cikkében találkoztam vele,1941-ben. Addig reménytelen piásnak

9

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 10#8

tartottam magam, aki minden bizony-nyal fiatalon fog meghalni vagy a bo-londokházába kerül. Akkoriban első-éves voltam egy főiskolán, ahonnan ötév múlva úgy távoztam mindörökre,hogy a diplomának még csak a köze-lébe sem jutottam.

Mire a II. világháború idején meg-jött a behívóm, már keményen ittam.Egyre sűrűbben jött rám a remegés ésreszketés, többször összeütközésbe ke-rültem a rendőrséggel, bevonták a jo-gosítványomat. Félelem és rettegés kez-dett eluralkodni rajtam; féltem úgy ki-menni az utcára, hogy nem ittam előt-te, és még a leghétköznapibb emberikapcsolatoktól is tartottam.

Az alapkiképzés során a sereg nyo-mást gyakorolt mindenkire, aki vala-ha is járt főiskolára, hogy jelentkezzentiszti iskolára, én viszont eltökéltem,hogy nem fogok. Kész voltam elfogad-ni, hogy sorkatonaként egy rakás sze-rencsétlenség vagyok, de annak még agondolatától is irtóztam, hogy tiszt-ként legyek ugyanez, és szégyent hoz-zak a családomra. Így azután majd-nem három éven át harcoltam közle-gényként, és éppúgy féltem és retteg-tem az alkoholtól, mint az ellenségesgránátoktól és golyóktól. A hadseregben

10

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 11#9

töltött idő alatt csak a tűzvonalbanvoltam pia nélkül, ahol nem lehetetthozzájutni.

A háború után őrült módon kezd-tem inni. Két évvel később fizikailagösszeomlottam – már ötven kilót semnyomtam, a májam éppen csak hogyműködött, vesém majdnem felmondtaa szolgálatot, gyomorfekélyem és bél-hurutom volt, csont és bőr voltam. Ba-rátaim találtak rám a lakásomban: azelőszobában feküdtem, képtelen voltamfelállni. Egy nagyszerű orvoshoz vittekel, aki tudhatott valamit az alkoholiz-musról. A doktornő tisztában volt vele,hogy le vagyok égve, nem tudnám meg-fizetni sem a kórházi kezelést, sem apszichiátert, ezért hónapokon át kezelt– gyakran találkozott velem, és segí-tett, hogy kibeszéljem a problémáimat.

Ezt követően is jöttek rossz idősza-kok, de egy ideig a legrosszabb elke-rült. Néhány évvel később inni kezdtemújra, de addigra már volt egy csodásfeleségem, akivel meghitt és szeretet-teli házasságban éltünk, amelyből kétremek fiú született. Néhány esztendeigpróbáltam kontrolláltan inni – a szo-kásos eredménnyel. Évi három-négy al-kalommal mégis elvesztettem a kont-rollt, majd látva, milyen keserűségetokoz ez a feleségemnek, teljesen lemond-

11

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 12#10

tam az italról. Hat száraz év követke-zett, ami a feleségem haláláig tartott.Életem egyik nagy öröme, hogy képesvoltam megadni neki ezt a hat értékesés boldog évet.

A halála után nem tudtam, hogyhalálos veszélyben vagyok. Semmit semtudtam az A.A. programjáról, hogy azelső pohár italtól kell a legjobban tar-tanom. Sok évvel korábban az orvo-som unszolására elmentem egyetlen egyA.A.-gyűlésre, amit még a vége előttotthagytam. Úgy gondoltam, az A.A.nem nekem való. Ám, mint azt későbbmegtanultam, csak egy pohár ital kellahhoz, hogy az alkohol újra hatalmábakerítsen. További négy évig küszköd-tem, közben többször is kórházba ke-rültem, elvesztettem az állásomat, majdvégül egy rehabilitációs intézetben kö-töttem ki. Ott jutottam arra a gondo-latra, hogy számomra az A.A. jelent-heti a megváltást.

Hirtelen felismertem, hogy az A.A.jelenti a megoldást, és megértettem,hogy az A.A.-s társaktól fogom meg-tudni azt, amire szükségem van. Attólkezdve, hogy kiengedtek a rehabról, na-ponta jártam gyűlésre, szolgálatokatvállaltam a csoportomban, először csaka termet segítettem tisztán tartani, ké-sőbb kávét főztem, és más szolgálatokat

12

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 13#11

is elláttam. Ahogy a szponzorom mon-dogatta, ezek a tevékenységek segítet-tek az önbizalmam és az önbecsülésemmegerősítésében.

Hosszú életem során először jöttemrá, hogy milyen sokba került nekem azalkohol: romba dőlt reményekkel, elve-szített barátságokkal, elvesztett büsz-keséggel, tönkrement kapcsolatokkalés az alkotás örömének elmaradásávalfizettem érte. Az A.A. oszlatta el azalkohol ködét, a Közösség térített visz-sza a családom szerető keblére, és tetteújra lehetővé, hogy örömömet leljem atermészet szépségeiben és csodáiban.Egész életemben (halványan még al-koholista éveimben is) arról álmodoz-tam, hogy író leszek, de olyan sok kártokoztam magamnak, hogy sokévi jó-zanság kellett ahhoz, hogy megtehes-sem az első bátortalan lépéseket eb-be az irányba. 81 évesen, 21 józan évután kiadták az első esszémet, amelya későbbiekben további elismerést isszerzett nekem, mivel beválogatták az1999 legjobb amerikai esszéi című an-tológiába. Most, 82 évesen, javában dol-gozom egy regényen. Mindezekre sze-mernyi esélyem sem lett volna, ha nemcsatlakozom az A.A.-hoz. Most, csodá-latos józan évekkel a hátam mögött,bármi lehetséges.

13

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 14#12

M. B. (70 éves)61 évesen lépett be az A.A.-ba

„Minden nap szilárdan elhatároztam,soha többé nem hagyom, hogy az al-kohol irányítson. Minden nap kudarcotvallottam.”

Csak a mai napban élve az életem,amely többnyire nyomorúságos volt,most jórészt vidámmá és kellemessé vált.Hogyan? 61 évesen csatlakoztam az A.A.Közösségéhez. Szakmailag sikeres vol-tam, egyébként meg csődtömeg – fizi-kailag, érzelmileg és spirituálisan egy-aránt. Azt hittem, az én hibám, hogyképtelen vagyok kontrolláltan inni. Mi-lyen tudatlan is voltam!

Egyszerű, mezei piás voltam. A kül-világ előtt sosem tűntem részegnek, ésa hangomon sem hallatszott. Szinte so-ha nem tántorogtam, nem estem el,nem akadozott a nyelvem. Sosem vol-tam rendetlen, egyetlen napot sem hiá-nyoztam a munkahelyemről, soha nemvittek kórházba, és börtönbe se zártakrészegség miatt.

Mégis a túlzott, nyakló nélküli ivásokozta nyomorúságomat, önutálatomatés önundoromat. Ébredés után minden

14

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 15#13

reggel azon töprengtem, hogy mit mond-tam, mit csináltam és mit ettem előzőeste – szerető családom pedig gyakrannémaságba burkolózott. Minden napszilárdan elhatároztam, soha többé nemhagyom, hogy az alkohol irányítson.Minden nap kudarcot vallottam. Mégmielőtt az este eljött, újra előadtam aműsort.

Soha nem kerültem börtönbe, nohamindennapos dolog volt, hogy része-gen vezettem a gyerekekkel teli kombi-mat. Hosszú évekig a saját magam épí-tette börtönben éltem. Nem tudtam,hogy az első pohár italtól rúgok be.Ha csak a számhoz emeltem az alko-holt, fizikai és lelki kényszert éreztem,hogy egyre többet és többet igyak. Ar-ra vágytam, hogy képes legyek szoci-ális ivóként úgy inni, mint oly sokankörülöttem. A vodka volt a kedven-cem, de bármilyen szeszes ital megfe-lelt, még a whisky is.

Sokat utaztam, és mindig remeg-ve mentem át a poggyászellenőrzésen,mert a kézimunkás táskámban a kötő-tűim mellett állandóan volt egy üvegvodka. Azok a mini üvegek a repülő-gép fedélzetén olyan nevetségesek. Mu-száj volt, hogy legyen kéznél elegendő

15

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 16#14

mennyiség, még ha rettegtem is a fel-fedezés gondolatától.

Szilárdan elhatároztam, hogy én fo-gom irányítani az életem. Belül érzé-keny voltam, félénk és rettegő, kife-lé fellengzős és dacos. Olyan nő vol-tam, akinek mindenáron támaszra voltszüksége, hogy talpon maradjon. Ez atámasz az alkohol volt. Nem tudtam,hogyan élhetnék nélküle.

Tizenkét évvel ezelőtt, egy teljesenátlagos napon, megkérdeztem a lányo-mat, hogy elvinne-e egy A.A.-gyűlésre.Nem előzte meg semmi dráma. Csak aszokásos önutálat. Lányom csendes igen-lő válasza megszüntette az aggodalma-mat, nem csinált nagy ügyet a kérés-ből. Megkérdeztem tőle, mit mondjak,mit tegyek, hogyan viselkedjek. Any-nyit mondott: „Csak add önmagadat,anyu!”

Amikor megkérdezték, hogy van-eújonnan jövő a teremben, felemeltema kezem, és remegő hangon azt mond-tam:„M.vagyok. Azt hiszem, lehet, hogyalkoholista vagyok. Ez az első gyűlé-sem.” Reakciójuk megható volt és za-varba hozott. Megtapsoltak. Azt mond-ták, hogy jöjjek el máskor is, és hogyén vagyok a legfontosabb ember a te-remben. Lenyűgözve, felszabadultan és

16

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 17#15

reménykedve csak hallgattam és hall-gattam, és szinte semmire sem emlék-szem a gyűlésből.

Megígértem magamnak, hogy pon-tosan azt fogom csinálni, amit tanácsol-nak. Rögtön megkértem egy idősebbnői társunkat, hogy legyen a szponzo-rom. Rájöttem, hogy a szponzor olyanvezető, aki megmutatja a józanság út-ját. Azt javasolta, naponta járjak elgyűlésre, olvassam az Anonim Alkoho-listák című „Nagykönyvet”, és főleg,hogy ne igyak – mindig csak a mainapra gondolva.

Ez a csoport lett a második ott-honom. A gyéren bútorozott, egysze-rű teremben mosolygó, csillogó szemű,barátságos, csinos nők és jóképű férfi-ak köszöntöttek tárt karokkal. Új, tar-talmas életre találtam, amilyenre min-dig is vágytam – az A.A.-s életre. Sú-lyos teher került le a vállamról. A leg-nagyobb csoda az volt, hogy már ezenaz első gyűlésemen elvesztettem az ivás-vágyamat!

12 év telt el azóta, hogy elmenteméletem első A.A.-gyűlésére. Friss józan-ként küzdöttem meg egy pusztító, élet-veszélyes betegséggel, és sikeresen gyó-gyultam ki belőle. Ez a sokéves józan-ság adta meg a legnagyobb örömöt, azt

17

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 18#16

a lelki békét, ami mindaddig ismeret-len volt a számomra.

Mindezeket az A.A.-ban megleltáldásoknak tulajdonítom, valamint aprogram eszközeinek: az A.A.-gyűlések-nek, a Tizenkét Lépés gyakorlásának,a szponzoraimmal folytatott telefon-beszélgetéseknek, az imádságoknak ésolvasmányoknak, az üzenetátadásnakés annak, hogy rátaláltam a saját felfo-gásom szerinti Istenre, akinek átadomaz akaratomat és az életemet.

Az Anonim Alkoholisták Közösségé-ben kifogásokat nem keresve találtammeg és fogadtam el Isten valódi aka-ratát és a feltétlen szeretetet. Ez csakaz A.A.-ban történhetett meg velem.

18

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 19#17

C. S. (83 éves)68 évesen lépett be az A.A.-ba

„Éjszaka sokszor felkeltem és ittam.Innom kellett, hogy jól érezzem magam,de mégis mindig beteg voltam, és rosz-szul éreztem magam.”

Ivászatom mindössze két és fél esz-tendeig tartott, de majdnem belehal-tam. Ahogy az ember öregszik, az al-kohol egyre erősebben hat. Leharcoljaaz emberi testet. 66 éves koromig nem-igen ittam, de hamar eljutottam a rend-szeres filmszakadásig. Az lett a vége,hogy öngyilkosságot kíséreltem meg.

Nagyon vallásos családból szárma-zom, ahol senki sem volt alkoholista.Senki nem ivott, és én is csak kevesetittam, amíg a feleségemmel három fiun-kat neveltük. 31 éven át a karbantar-tás vezetőjeként dolgoztam egy nagy-vállalatnál.

Amikor nyugdíjba mentem, a fiúkmár mind befejezték tanulmányaikat,megházasodtak és elköltöztek. Felesé-gemmel akkoriban sokat utaztunk, Ha-waiira, a Karib-szigetekre, Mexikóba.Neki viszont gyenge volt az egészsége,

19

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 20#18

és az egyik utazás során hirtelen rosz-szul lett. Egy héttel később szívbeteg-ségben elhunyt.

Teljesen egyedül maradtam. Felke-restem a barátaimat, de mindig el vol-tak foglalva. Elmentem a gyerekeim-hez, de nekik is sok dolguk volt. Úgy-hogy inkább otthon maradtam. Úgyéreztem, hogy a ház maga alá temet.Majdnem megbolondultam.

Cukorbeteg vagyok, és egyik reggelkomoly remegésre ébredtem. Nem tu-dom, hogyan jutott az eszembe, de főz-tem magamnak egy nagy adag kávét.A csészét félig öntöttem kávéval, aztánteletöltöttem whiskyvel. Mire megit-tam, elmúlt a remegés. Jól éreztem ma-gam. Arra gondoltam: „A hétszázát,nincs is ennél jobb orvosság!” Így az-tán valahányszor remegés jött rám, it-tam egy csésze kávét whiskyvel. Elju-tottam odáig, hogy direkt elkezdtemremegni, csak hogy ihassak.

Eljött a nagyböjt, és én abbahagy-tam az ivást. Húsvétvasárnap, nem tu-dom, miért, de betettem egy üveg whis-kyt a kocsiba. Templom után elővet-tem az üveget, és jól meghúztam. At-tól kezdve éjjel-nappal ittam. Éjszakasokszor felkeltem és ittam. Innom kel-lett, hogy jól érezzem magam, de mégis

20

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 21#19

mindig beteg voltam, és rosszul érez-tem magam. Egyik éjjel olyan átkozot-tul rosszul voltam, hogy nem akartamtovább élni. Meg akartam ölni magam.

Elmentem, és szereztem egy pisz-tolyt. Az ágyat letakartam egy mű-anyag lepedővel, mert nem akartam,hogy csupa vér legyen, aztán ráfeküd-tem. Rosszul éreztem magam. Mindenelőjel nélkül diabéteszes kómába es-tem. Az egyik fiam talált rám, és kihív-ta a mentőket. Bevittek a kórházba.Öt napot töltöttem az intenzíven. 27nap után azt mondta az orvos: „Elen-gedem magát, de először jöjjön be azirodámba!” Nem köntörfalazott. „Lát-ja, mit tesz magával az alkohol?” –kérdezte. „Jobban tenné, ha elmenneaz A.A.-ba.”

Egy szombati napon engedett ki akórházból, hétfőn pedig átmentem egyközeli A.A.-gyűlésre. „Ki itt a főnök?”– kérdeztem az egyik férfit, amikor adéli gyűlés elkezdődött. „A főnökkelakarok beszélni.”

A férfi furcsa pillantást vetett rám,aztán körülnézett. Azt mondta: „Üljcsak le! A főnök még nincs itt.” Úgy-hogy leültem, de a főnök nem jött.

„Gyere el holnap is!” – mondta agyűlés után az illető. „Holnap a főnök

21

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 22#20

is itt lesz.” Újra elmentem, de a főnökekkor sem mutatkozott. 15 éve járokoda, de a főnök még mindig nem buk-kant föl.

Kezdetben nem igazán tartottammagam alkoholistának. Azt viszont nemfelejtettem el, amit az orvos mondott:„Ha inni kezd, szerencsés esetben más-fél hónapja van hátra.” Úgyhogy to-vábbra is eljártam a gyűlésekre. Átko-zottul jó ez a program. Az élet szép.

22

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 23#21

F. M. (79 éves)72 évesen lépett be az A.A.-ba

„A 40 százalékos alkohol lett a legjobbbarátom.”

Észak-Karolina nyugati részének gyö-nyörű hegyvidékén születtem, és éle-tem nagy részét ott töltöttem. 16 esz-tendősen hozzámentem egy gyerekko-ri barátomhoz, 17 évesen megszültemaz első fiamat, majd tíz évvel később amásodikat. Az életünk sokáig elég egy-szerű volt, és az alkohol csak különle-ges alkalmakkor került elő.

Aztán a férjemnél sclerosis multi-plexet diagnosztizáltak, és a világunkösszeomlott. Akkoriban ő egy helyi kór-házban dolgozott könyvelőként, én pe-dig háztartásbeli családanya voltam.A férjem egyre nagyobb nyomást gyako-rolt rám, hogy végezzek el egy-két tan-folyamot, hogy munkát tudjak találni,és én így is tettem. Gépírást, gyors-írást és üzleti levelezést tanultam, ésamikor 43 évesen levizsgáztam, meg-kaptam az első állást, amire beadtama jelentkezésemet. Munkahelyem egyvas- és burkolóanyag nagykereskedésvolt, egészen közel az otthonunkhoz.

23

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 24#22

A munka sokkal bonyolultabb voltannál, mint amire a tanfolyam felké-szített, de kitartottam, amíg bele nemtanultam. Ám amire a munkahelyenbiztonságban éreztem magam, elért azalkoholizmus.

A férjem már minden nap ivott,amikor hazaért a munkából. Mindig éntöltöttem ki az italát, és ha túlságosantele lett a pohár, leittam belőle. Hama-rosan már eleve magamnak is töltöt-tem egy pohárral. Ez éveken át tartottúgy, hogy nem lett belőle különösebbbaj. A férjemet ekkoriban százalékol-ták le, 55 évesen. Három esztendővelkésőbb meghalt.

Egyedül maradtam. A gyerekek márbefejezték a főiskolát, és másutt dol-goztak, úgyhogy a 40 százalékos alko-hol lett a legjobb barátom. Minden napdolgoztam, de amikor hazamentem, it-tam. Elkezdődtek a filmszakadások. Te-lefonon beszélgettem a gyerekeimmelmeg a barátaimmal, és másnap nememlékeztem, mit mondtam. Évekig él-tem így, aztán egy este hazafelé autóz-tam a legjobb barátoméktól, és nememlékeztem semmire. Be kellett látnom,hogy bajban vagyok, úgyhogy felhív-tam az A.A.-t. Egy hölgy vette fel a

24

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 25#23

telefont, és még aznap este elvitt egygyűlésre. 62 esztendős voltam.

Jártam a gyűlésekre, kávét főztem,bevezetőket tartottam, szolgáltam cso-porttitkárként, szombatonként besegí-tettem rehabilitációs intézetek gyűlé-sein, és két évig józan maradtam. Mind-amellett továbbra is azon járt az eszem,hogy valamikor majd képes leszek„kont-rolláltan” inni.

Röviddel azután, hogy két éve jó-zan voltam, hajókirándulásra mentema Bahamákra. Elég volt egy könnyűkoktél, és újra inni kezdtem.

Újra hozzámentem valakihez, akitmár évek óta ismertem. A felesége rák-ban halt meg, és egy év múlva összehá-zasodtunk. Beszéltem neki az alkohol-problémámról, de mivel ő nem ivott, fo-galma sem volt, mit jelent ez. Nagyonmegértő volt, és mindig gondoskodottróla, hogy legyen mit innom vacsoraelőtt. Kedvesen rám hagyta, ugyanak-kor aggódott az italozásom miatt. Szív-roham vitte el, de közvetlenül a halálaelőtt azt mondta nekem, hogy ha ő halmeg először, valószínűleg halálra iszommagam. A rákövetkező három évbenez majdnem be is következett.

Egyik este történt valami: bármeny-nyit ittam is, nem éreztem. Valami azt

25

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 26#24

súgta, hogy hívjam fel az egyik régiA.A.-s barátomat. Azonnal átjött kéttársam, elbeszélgettek velem, én pedigmegígértem, hogy újra elmegyek egygyűlésre, vagy ha szükséges, akár reha-bilitációra is. Megtartottam az ígérete-met, és visszamentem – reszketve, telefélelemmel, szégyennel és lelkiismeret-furdalással. Arról az első gyűlésről csu-pán annyira emlékszem: „Próbáld megcsak a mai nap!” Hajlandó voltam éskészen álltam, de nem tudtam, „képes”leszek-e rá.

Aznap, 72 esztendősen kezdtem elaz ital nélküli életet, és már pont hétéve kitűnően érzem magam. Az A.A.csodálatos programjában megtaláltama békét, a lelki nyugalmat és egy „Fel-sőbb Erőt”, aki megteszi értem azt,amit én képtelen vagyok megtenni ma-gamért.

Nemrég egy kocsi hátulján láttamegy matricát: „Ha rossz úton haladsz,Isten megengedi, hogy visszafordulj!”Számomra az A.A. volt a 180 fokos for-dulat.

26

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 27#25

D. O. (67 éves)66 évesen csatlakozott az A.A.-hoz

„. . . a munkába való belefeledkezésemhelyébe az alkoholba való belefeledkezéslépett.”

Alkoholizmusom későn kezdődött.Mindazonáltal szorgalmas igyekezettelbepótoltam a kiesett időt, majd 66 éve-sen bekerültem az A.A.-ba. Ám túlsá-gosan előreszaladok a történetemben.

Első generációs ír katolikus szülőkgyermekeként láttam meg a napvilá-got New Yorkban. Apám ügyvéd volt,az anyám meg klasszikus háziasszony.Volt ugyan egy alkoholista nagybátyám,de a szüleim szociális ivók voltak. Álta-lános és középiskolás koromban otthonkönnyen hozzáférhettem az alkoholhoz,ám soha nem éreztem kísértést, hogykipróbáljam.

Az alkohol fontos eleme volt az IvyLeague egyetemen töltött éveim hét-végéinek. Noha szívesen ittam, ritkánvittem túlzásba, és soha nem jelentettproblémát. Az alkohol a mindennapokrésze volt az egyetem után is, éppúgy,mint a légierő vadászpilótájaként el-töltött időszakban. Ám az ital ekkor

27

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 28#26

sem vonzott komolyabban, annak elle-nére, hogy a bajtársaim sokat ittak.

A légierő után egy Ivy League jo-gi egyetemre mentem. Ekkor már voltfeleségem és két gyermekem, valamintszámos mellékállásom, többek közöttcsapos is voltam. Akkoriban valóbanmértékletesen ittam – ám ezt inkábbaz anyagi helyzetem és a sok elfoglalt-ságom diktálta, nem a vágyaim.

Amikor végeztem a jogi egyetemen,a családommal – akkor már három gyer-mekünkkel – nyugatra költöztünk, mertállást ajánlottak egy tekintélyes ügy-védi irodánál. Öt év elteltével lehető-séget kaptam, hogy társtulajdonos le-gyek a cégben. Így aztán érett, 32 évesfejjel megvettem életem első üveg whis-kyjét, hogy a feleségemmel megünne-peljük ezt.

A cégnél boldog és jól jövedelmezőéveket töltöttem. Előfordult, hogy heti50-60 órát kellett dolgoznom, és kevésidő jutott a feleségemre és a családomra,mely ekkor már négy gyermeket szám-lált. Végül bekerültem a cégvezetésbe,és a belépésemkor 15 ügyvédet foglal-koztató iroda ekkorra már több mint200 ügyvédnek és 250 fő adminisztra-tív személyzetnek adott munkát. Azeredeti egy üveg whiskyből is több lett;

28

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 29#27

30 év alatt a kezdeti vacsora előtti egypohár két-háromra szaporodott, és eh-hez jött még a lefekvés előtti pohár is.Még ekkor sem éreztem sóvárgást, éstudomásom szerint nem volt alkohol-lal kapcsolatos problémám.

A cégvezetésben eltöltött tíz év után,62 esztendősen újra „egyszerű társ” let-tem. E tíz év alatt szinte minden idő-met a cégvezetésnek szenteltem – iga-zán örömömet is leltem benne –, ésnagyrészt a fiatal cégtársakra hagytamaz ügyfelekkel való kapcsolattartást.Ennek következtében kevés jogászi te-endőm volt egy olyan időszakban, ami-kor a vállalati üzletpolitika a „kiszám-lázható órákra” összpontosított, és ke-vésbé ismerte el a cégvezetési teendőket.

Hamarosan úgy éreztem, hogy márnincs akkora tekintélyem, hiszen márnem voltam a cég vezetésében. Ehhezjárult még, hogy alkalmatlannak és kí-vülállónak éreztem magam, mivel nemtudtam elegendő kiszámlázható órátfelmutatni. Ezzel egy időben otthon isgondok merültek fel, mert hosszú ide-ig nem foglalkoztam a családommal, ésmert ittam. Ezek a problémák aligha-nem már régóta fennálltak, de túlságo-san elfoglalt voltam ahhoz, hogy ész-revegyem. A vacsora előtti három és

29

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 30#28

a lefekvés előtti negyedik ital mellettmár az ebédhez is megittam valamit,a hazafelé úton úgyszintén, és olykormár reggel is. Ekkorra már megjelent asóvárgás, és a munkába való belefeled-kezésem helyébe az alkoholba való be-lefeledkezés lépett. Szerencsére a négygyermekem már felnőtt, boldog házas-ságban éltek, szépen haladt a karrier-jük, és szinte egyáltalán nem érintetteőket az italozásom.

Miközben alkoholizmusom kiteljese-dett, a feleségemnél rákot állapítottakmeg, és két súlyos műtéten esett át,majd két éven át kemoterápiás és sugár-kezelést kapott. Mivel egészségi állapo-ta rosszabbodott, és én egyre használ-hatatlanabbnak éreztem magam, úgygondoltam, hogy valamin változtatnomkell, úgyhogy 39 év után önszántam-ból nyugdíjba mentem, s otthagytamaz ügyvédi irodát. Ez nem oldott megsemmit! A feleségem állapota továbbromlott, én meg egyre többet ittam,hogy lépést tartsak fokozódó iváskény-szeremmel. Szerencsére sikerült elkerül-nöm az ivás súlyosabb következménye-it, pl. az autóbalesetet vagy azt, hogyelkapjanak ittas vezetésért. Szeretnémhinni, hogy óvatosan ittam, de igazá-

30

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 31#29

ból úgy gondolom, hogy nagyon segí-tőkész és ügyes őrangyalom volt.

44 év házasság után meghalt a fele-ségem, és az életem romokban hevert.Két hónappal később önként bevonul-tam egy kezelőintézetbe, majd miutánkiengedtek, elkezdtem A.A.-gyűlésekrejárni, de harminc nap elteltével újraittam – ráadásul még többet. Ismétmegúsztam a súlyos következményeket.Aztán egy barátom meghívott magá-hoz meccset nézni. Hét kedves régi ba-rátom és három gyermekem fogadott.Mesterien végrehajtott terv volt: aznapeste 11 órakor egy közép-nyugati keze-lőintézetben feküdtem le, 900 mérföld-re az otthonomtól.

Miután hazatértem, elkezdtem egyhat hónapos, bejárós utókezelést, ésújra jártam A.A.-gyűlésekre – ám ez-úttal oda is figyeltem. Egyetlen rövid –ám igen tanulságos – visszaesést leszá-mítva józan maradtam. Van szponzo-rom, és továbbra is hetente háromszor-négyszer járok A.A.-gyűlésre. A kórhá-zi gyűléseken rendszeresen beszélek abetegeknek arról, hogy mennyire szük-séges és hasznos az A.A.-program.

Soha nem késő élvezni a józanságot.Elmúlt az iváskényszer, és már nem a

31

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 32#30

„következő pohár” köti le a gondolata-imat. Sokkal jobban érzem magam, ésjobban is nézek ki. Könnyebb a léptem,tisztább az elmém. A depresszió és alehangoltság eltűnt. Sokkal jobban kivagyok békülve önmagammal és – amimég fontosabb – másokkal. Már nemérzem szükségét, hogy mások kedvéretegyek azért, hogy elfogadjanak. Job-ban örülök, ha másokat segíthetek, fő-leg, ha nem verem nagydobra. Én tu-dom, hogy segítettem, és valójában csakez számít.

A legtöbb A.A.-gyűlésen és szinteaz összes kórházi gyűlésen én vagyokaz egyik, ha nem a legidősebb részt-vevő. Az évek során sikerült szerénymennyiségű bölcsességre szert tennem,és ez igen gyakran hasznosnak bizo-nyult. Soha nem késő élvezni a józan-ságot.

32

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 33#31

C. H. (60 éves)59 évesen csatlakozott az A.A.-hoz

„Túljutottam azon a ponton, hogy azértigyak, hogy jól érezzem magam; azértittam, hogy éljek.”

Kórházi ágyon feküdtem, a sebészlenézett rám, és azt mondta: „Rendbehoztam a szívét és meg fog gyógyulni,de ha egy kortyot is iszik, hiába dol-goztam.” Hallottam a szavait, de nemsokat jelentettek, mivel már lemond-tam az életről. Nagyon gyenge voltam,és azon tűnődtem, lenne-e elég erőmmegölni magam az ágyam szíjaival ésaz infúziós állvánnyal. De tudtam, hogynincs hozzá erőm, sőt még arra semvolt energiám, hogy tiltakozzam, ami-kor az orvos a kardiológiáról a kórházkijózanítójába akart átküldeni.

A kijózanítóban lévő kórterem ha-sonló volt az előzőhöz, de amikor rá-jöttem, hogy be vagyok zárva, nagyonmegrémültem. Csak feküdtem az ágyon,és hagytam, hogy teljen az idő, miköz-ben a műtéti sebem gyógyult. A fo-lyosóról hangok szűrődtek be: tudtam,hogy a többieknek látogatói vannak,

33

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 34#32

és A.A.-gyűlésre járnak, így végül be-leegyeztem, hogy én is elmenjek velük.Reszkettem, rángatóztam, és képtelenvoltam összpontosítani, de eljártam agyűlésekre, válaszokat várva.

Amikor kiengedtek a kórházból, ha-zamentem éveken át tartó magányositalozásaim helyszínére. Ahogy körül-néztem, rájöttem, hogy az otthonomigazi börtönné vált számomra. Amikorévekkel korábban elváltam, a megyeiönkormányzatnál vállaltam állást, ésazt hittem, vagyok „valaki”, komoly fe-lelősséggel és nagy tekintéllyel. Már ak-kor is voltak súlyos egészségügyi prob-lémáim, többek között asztma, ízületigyulladás és gyomorbántalmak, de el-tökéltem, hogy megtartom az állásom,így aztán egyre több gyógyszert szed-tem. Soha nem árultam el az orvosa-imnak, hogy iszom, így nem is tudtam,hogy az alkohol és a tabletták milyenhalálos kombinációjával éltem évekenát.

A fiam mindig nagy boldogságotjelentett számomra, de ivászatom előre-haladtával már nem tudtam kommuni-kálni vele, és megfosztottam őt az anyaiszeretettől. Saját anyámmal feszülttévált a viszonyom, ami bűntudatot kel-tett bennem, mert nem tudtam az a

34

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 35#33

megbízható gyereke lenni, akire szüksé-ge lett volna. Egyetlen nővérem A.A.-svolt, és az ország túlsó felén élt. Egy-szer már megszervezett egy „mentőak-ciót”1, ami maga volt a katasztrófa –feldühített, és emiatt el is hidegültünkegymástól.

Így aztán magamra maradtam agyönyörű otthonomban, és egyetlen tár-sam az alkohol volt. 17 éven át megtar-tottam az állásomat, de az utolsó né-hány esztendő kínszenvedés volt. Márnem érdekelt, hogy nézek ki, és a felda-gadt lábaim miatt csak csúf, ormótlancipőkben tudtam munkába járni. A leg-fontosabbnak azt tartottam, hogy neérezzék meg a leheletemen az alkohol-szagot, ezért gyakran mostam fogat,és kifogyhatatlan mennyiségű mento-los cukorka volt nálam.

Büszke voltam rá, hogy munkaidő-ben nem iszom, ám abban a percben,ahogy hazaértem – a kabátomat le semvéve –, töltöttem magamnak egy po-hár vodkát, és állva megittam a kony-hában. Végül már nem bírtam a fe-szültséget. A munkahelyemen többszöris szapora szívdobogás tört rám, így

1Mentőakció (angolul: intervention) az, amikor acsalád és a barátok meglepetésszerű találkozó alkal-mával szembesítik az illetőt alkoholproblémájával.

35

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 36#34

végül leszázalékoltak a megyei önkor-mányzattól.

Most aztán egész nap otthon vol-tam, nem volt semmi feladatom, nemvolt miért felkelnem az ágyból, és nemvolt okom, hogy ne igyak, amikor csakmegkívánom. Vodkáról fehérborra vál-tottam, amit kartonszámra vásároltam.Már nem vezettem autót, ritkán men-tem el otthonról, alig-alig telefonáltam,soha nem olvastam – csak éltem és ret-tegtem.

Túljutottam azon a ponton, hogyazért igyak, hogy jól érezzem magam;azért ittam, hogy éljek. Örültem, ami-kor beesteledett, mert végre jogosancsukhattam magamra a házat, bezár-hattam az ajtókat és az ablakokat, ésihattam, miközben lefekvéshez készü-lődtem. (Igazság szerint általában ké-szen álltam a lefekvésre, mert egésznap a köntösömben és a papucsombanmászkáltam.) Annyira paranoiás vol-tam, hogy éjjelente újra és újra ellen-őriztem, hogy mindent rendesen bezár-tam-e.

Nem csoda, hogy az állapotom gyor-san romlott, és alig öt hónappal azután,hogy otthagytam a munkahelyem, túlvoltam egy szívműtéten, megjártam a

36

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 37#35

detoxikálót, és most már hajlandó vol-tam A.A.-gyűlésekre járni.

A nővérem eljött hozzám látogatóba,és minden nap elvitt gyűlésre. Ő voltaz a nővérem, aki tíz évvel korábbanazzal a katasztrofálisan végződött men-tőakcióval próbálkozott, de most márhajlandó voltam meghallgatni őt! Meg-mutatta a helyi gyűléslistát, és döb-benten láttam, hogy több mint 200 gyű-lés van hetente. Bemutatott több, aprogramban lévő helybéli asszonynak,akik vállalták, hogy elvisznek a gyűlé-sekre, mert nem voltam képes vezetni.

Féltem A.A.-gyűlésre menni, de érez-tem, hogy nincs más választásom. Mégmindig remegtem, és nehezen értettemmeg mindazt, ami elhangzott, de nemtörődtem vele. Nagy szeretettel fogadtak.Korábban mindig magányosnak érez-tem magam, most meg hirtelen egy cso-móan viselték gondomat. A szó szo-ros értelmében egy új élet kezdődött elszámomra. Igyekeztem mindent meg-tenni, amit mondtak nekem: napontajártam gyűlésre, olvastam az irodal-mat, lett szponzorom, dolgoztam a Lé-péseken, és hálás voltam, amiért élet-ben maradtam, és józan vagyok.

Mindig is féltem a 60. születésna-pomtól. Ám józanul megértem, és olyan

37

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 38#36

emberek társaságában ünnepeltem, akiktörődtek velem, és egészségesebbnek,erősebbnek és derűlátóbbnak éreztemmagam, mint valaha.

Az alkohollal az életem beszűkültés sivárrá változott; a józansággal a vi-lág kitárult előttem. Akvarellfestő tan-folyamra járok, évek óta először új ru-hákat vásároltam, a honi csoportomszerint készen állok arra, hogy szolgá-latot vállaljak, a fiam pedig küldött egyrepülőjegyet, hogy látogassam meg.

Ahogy egyik kedves A.A.-s társammondja, az életem, mint az Óz, a cso-dák csodája c. filmben, fekete-fehérrőlcsodálatos technicolorrá változott – ésmindezt az A.A.-nak köszönhetem!

38

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 39#37

K. B. (77 éves)69 évesen csatlakozott az A.A.-hoz

„Közel 50 évig . . . az alkohol irányí-totta az életemet.”

Egyke vagyok, a gazdasági válságközepén születtem. A szüleim a vallás-nak éltek, egész életemet irányították,és én ezt gyűlöltem. Meg voltam győ-ződve róla, hogy különbözök a többi-ektől, és ez az érzés meg is maradt azelső józan évemig.

Talán másodikos lehettem a közép-iskolában, amikor először ittam, és bárnéhányszor berúgtam, és élveztem is,a szegénység ekkor még megmentett.Második főiskolás évem után behívtakkatonának. Öt és fél éves szolgálatomvégére B–25-ös gépek pilótája voltama csendes-óceáni hadszíntéren. Ekkorkezdett az alkohol főszerepet játszaniaz életemben.

Miután leszereltem, közel 50 évigaz alkohol irányította az életemet. Há-romszor nősültem, két lányom születettaz első házasságomból, kettő a máso-dikból. A harmadik feleségemet azértvettem el, mert elfogadta, hogy iszom,soha nem kritizált, és mindig gondomat

39

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 40#38

viselte, ha részeg voltam. 30 éve talál-koztunk egy bárban, és ettől kezdvesoha nem látott józanul. Amikor mégis,azt nagyon nem szerette. Megmondta,hogy jobb neki, ha részeg vagyok.

Az évek során sok állásom volt, ésszámos saját vállalkozásom – ezek több-sége az alkoholos incidensek vagy elhú-zódó részegeskedések miatt szűnt meg.Elvesztett otthonok, pénzügyi problé-mák, összetört autók, elhanyagolt gyer-mekek, börtön, és még sorolhatnám,de még csak eszembe sem jutott, hogyaz alkohol az igazi probléma.

Reggel 5 óra körül ébredtem fel. Em-lékszem, hogy odamentem a bárpult-hoz, ahol várt engem az a 2,5 decisbögre vodka, benne szívószállal, amitaz előző este töltöttem ki magamnak.Ez esti szertartásommá vált, mert ak-kor már hetek óta képtelen voltam reg-gel úgy tölteni a bögrébe és a számhozemelni azt, hogy ne lötyögtessem ki.

Feleségemnek, akivel 22 éve voltunkházasok, nemsokára fel kellett kelnieés indulni a munkába, én meg addigratúl akartam lenni azon a borzalmas re-megésen, amely már hetek vagy hóna-pok (nem tudom biztosan – talán márévek) óta minden reggel beköszöntött.

40

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 41#39

Tudtam, hogy amint sikerül elég alko-holt innom, a remegés elmúlik, és azélet néhány órára elviselhetővé válik.Fogalmam sem volt róla, hogy ez a napmég mit tartogat számomra. Délután2 óra tájban már körülbelül 7,5 decivodkánál jártam. Egyedül voltam, fél-tem, minden és mindenki hibás volt azéletem összes bajáért, de valami meg-magyarázhatatlan oknál fogva nem vol-tam részeg. Hirtelen felismertem, hogyproblémáimat nem tudom egyedül meg-oldani, és hogy életemben először el kellmondanom egy másik embernek, hogysegítségre van szükségem.

Nagyon keveset tudtam az AnonimAlkoholistákról. Pár héttel korábbanpróbaképpen elmentem néhány A.A.-gyűlésre, de úgy véltem, hogy más va-gyok, mint ők, és hogy a problémám-ra nem az A.A. a megoldás. Eltökél-tem, hogy visszafogom az ivást, de ki-derült, hogy nemcsak hogy visszafog-ni nem tudom, hanem talán még töb-bet is iszom. Emlékeztem rá, valakiaz egyik A.A.-gyűlésen említette, hogyátesett egy intézeti kezelésen, és hirte-len úgy éreztem, talán nekem is errevan szükségem.

Valahogy a kezembe került egy te-lefonkönyv, és megláttam egy helyi kór-

41

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 42#40

ház hirdetését, akik segítséget kínál-tak szerfüggőknek. Egy idő múlva, amiszámomra örökkévalóságnak tűnt, tár-csáztam a számot, és elmondtam, hogynem tudok leállni az ivással, és segít-ségre van szükségem. Feltettek néhánykérdést, majd azt mondták, azonnalmenjek be hozzájuk. Amikor a felesé-gem hazajött a munkából, elmondtamneki, hogy kórházba kell mennem, és őbeleegyezett, hogy elvisz, bár szerintenem voltam annyira rossz állapotban.

A kövekező pár napra csak homályo-san emlékszem. Egy tolószékben ülök– etetnek, mert nem tudom a számhozemelni a kanalat; áttolnak az úttestenegy templomba, hogy részt vehessek azottani A.A.-gyűlésen; remegve, álmat-lanul töltöm az éjszakákat.

Húsz nap után kiengedtek a keze-lőintézetből, és egy idegen, számomraérthetetlen új világban találtam ma-gam. Lett szponzorom, elmentem sokA.A.-gyűlésre, de karácsonyig (amikorhét hónapos józan lettem) nem tud-tam meggyőzni magam arról, hogy al-koholista vagyok. A legidősebb lányom,aki akkor már 12 éve járt az A.A.-ba,700 mérföldet utazott, hogy aznap el-jöjjön velem egy gyűlésre. Elmondta

42

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 43#41

saját történetét, és hogy milyen büsz-ke az apjára, aki már józan. Elmesélte,hogy húgával együtt soha nem tudták,mikor ér haza az apjuk, milyen álla-potban lesz, és hogy hazajön-e egyál-talán. Elmondta azt is, hogy féltek be-ülni mellém a kocsiba.

Csak ültem ott könnyes szemmel,és beismertem magamnak, hogy alko-holista vagyok, és az életem mindig isirányíthatatlan volt. Ekkor tettem megaz Első Lépést, és ebben a pillanat-ban ismertem fel, hogy most kezdődika józan életem. Azóta több csoport-ban vállaltam titkárságot, három évigvégeztem általános szolgálati munkát,sokakat szponzoráltam, és minden per-cét élveztem. És igen – még mindig fő-zöm a kávét, és segítek a gyűlések elő-készületeiben.

Mikor e sorokat írom, hét és fél évevagyok józan, megünnepeltem a 77. szü-letésnapomat, van egy jól menő vállal-kozásom, egy csomó barátom, négy sze-rető lányom, és nagyszerű társasági éle-tem. Számomra az élet két hónappal a70. születésnapom előtt kezdődött.

43

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 44#42

J. H. (75 éves)61 évesen csatlakozott az A.A.-hoz

„Ritkán voltam igazán boldog – ritkánvoltam igazán bármi is! Csak színész-kedtem!”

Épp most ünnepeltem a józansá-gom 14. évfordulóját! Nehéz elhinni,de volt olyan időszak, amikor egyet-len napot sem bírtam ki alkohol nél-kül. 61 esztendős voltam, amikor be-jöttem az A.A.-ba, és nem érdekelt,hogy mit fogok csinálni 14 év múlva.Biztos voltam abban, hogy az életem-ben már minden megtörtént, ami jó.Soha nem hittem volna, milyen nagy-szerű dolgok jöhetnek még!

Az életem azonnal jobbra fordult,amikor egy reggel felébredtem, és a fér-jem kérdésére („Jól érezted magad es-te?”) azt válaszoltam: „Segítségre vanszükségem.” Barátokkal mentünk el va-csorázni, még indulás előtt megittam aszokásos vodkámat, a vacsorához mégjó néhányat, és a végén ismét össze-vesztem a férjemmel. Megint haraggalfeküdtem le, majd az éjszaka közepénfelébredtem azt kívánva, bárcsak meg-halnék, és azt mondtam magamnak:

44

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 45#43

„Így nem bírom tovább! Nem akarokígy élni! Hányszor imádkoztam, hogyvedd el az ivásvágyam, és segíts, hogyholnap ne kelljen innom!” Ám min-den holnap újabb vesztes csatát hozottegykori barátommal, aki mára már azellenségemmé vált. Egyszerűen képte-len voltam ellenállni.

Amikor beismertem, hogy segítség-re van szükségem, nem is gondoltam,hogy milyen sok segítséget fogok kap-ni. Szinte repültünk a kórházba. Min-den kérdésre igennel válaszoltam, kivé-ve azt az egyet, hogy szoktam-e reggelinni. Reggelente rá sem bírtam nézniaz italra! Megkérdezték: „Eljár-e ebé-delni, esetleg a barátaival?” Igen, szok-tam. „Szokott-e bort vagy Bloody Ma-ryt inni?” Igen, szoktam. „Akkor tehátivott délelőtt is!” Alkoholista vagyok,akinek segítségre van szüksége. Én, akiminden reggel felkel és öt kilométertgyalogol? Meg voltam győződve arról,ha erre képes vagyok, nem lehetek al-koholista.

Tudtam, hogy nem akarom élni to-vább az életemet úgy, hogy az alko-hol irányít, és oda visz engem, ahovaén nem akarom. Ritkán voltam igazánboldog – ritkán voltam igazán bármiis! Csak színészkedtem!

45

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 46#44

Mivel a húszas években születtünk,férjem és én a gazdasági válság ide-jén nőttünk fel. A II. világháború de-rekán, 1943-ban házasodtunk. Baráta-inkkal a hétvégeken jártunk össze. Et-tünk, ittunk, mulattunk (ki tudja, mithoz a holnap). Alig vártam ezeket ahétvégéket. Az alkoholnak nagy szere-pe volt ezekben a szép időkben. Felsza-badított – táncoltam, beszélgettem éstársasági emberré váltam. Igen, a há-zasságunk első éveiben remekül érez-tük magunkat, kivéve, amikor távol vol-tunk egymástól.

Mint katonafeleség eltökéltem, hogynem leszek eltartott. Önálló akartamlenni. Valahányszor nehéz feladat eléállítottak, be akartam bizonyítani, hogyképes vagyok megoldani – akár egye-dül is. Első tengeren túli utamra 1953-ban került sor – életemben ekkor re-pültem először – négy gyermekemmel,akik ekkor 2, 4, 6, illetve 8 évesek vol-tak. Nem volt könnyű eljutnunk NewYorkba, majd Németországba.

Németországban rájöttem, milyenfinom is a bor. Élveztem a különbö-ző borokat – túlságosan is! Ezek mégszép napok voltak. Ám a túl sok borkönnyen elronthatja a szép napokat, ésemlékszem, hogy el is rontott jó párat.

46

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 47#45

A légierős pályafutásunk 32 eszten-deig tartott, és végül a Pentagonba ke-rültünk. Folyamatosan kaptuk a meg-bízásokat, melyek során néhányszorEurópába is elutaztunk. Görcsösen pró-báltam odafigyelni, hogy ne igyak túlsokat, ám nem mindig sikerült. Jó párnagyon szép napot tönkretettem. Iga-zán szerencsések voltunk, hogy ilyen jómegbízásokat kaptunk, és hogy egészpályafutásunk sikeres volt – legalább-is nem hiszem, hogy italozásom férjemelőmenetelének útjába állt volna. Na-gyon igyekeztem, hogy jó tisztfeleséglegyek.

A rehabon voltam képes először ön-álló személyiségként tekinteni magam-ra, nem pedig mint valaki feleségére,anyjára vagy lányára. Kezdtem felis-merni, hogy ki vagyok, és mi az ben-nem, ami azzá tett, aki vagyok. Aztis megtudtam, hogy nem kell mindennap alkoholt tölteni magamba.

Végre szabad vagyok! Hálás vagyoka Felsőbb Erőmnek és az A.A.-nak,hogy már nem vagyok az alkohol rab-ja. Szabad nő vagyok, és teljesen új éle-tet élek. Minden nap várom az A.A.-gyűlést. Régen az első italt vártam, dehála Istennek, erre ma már nincs szük-ségem.

47

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 48#46

Hol találhatja meg azA.A.-t?

A lakóhelyükön működő AnonimAlkoholista csoportot sokan az interne-ten találták meg. Mások az orvosnál,egy rokontól vagy egy baráttól hallot-tak róluk. Keresse meg az Anonim Al-koholistákat a telefonkönyvben. A tele-font A.A.-tagok veszik fel, akik öröm-mel felelnek a kérdéseire, vagy össze-hozzák azzal, aki válaszolni tud rájuk.Ha információra van szüksége az A.A.-ról, írjon az alábbi címre:

info@anonimalkoholistak.hu,vagy látogasson el a

www.anonimalkoholistak.huhonlapra.

Egy A.A.-csoport gyűléseinek célja,hogy az A.A.-tagok „megosszák egy-mással tapasztalataikat, erejüket és re-ményüket, azért, hogy megoldhassákközös problémájukat, és segíthessenekmásoknak felépülni az alkoholizmusból.”

Többféle A.A.-gyűlés létezik:A nyitott gyűlésre bárki ellátogat-

hat, aki érdeklődik az A.A. iránt, akáralkoholista, akár nem. A nyitott gyűlé-seken olyan történetek hallhatók, mintamilyenek ebben az ismertetőben is sze-repelnek.

48

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 49#47

A zárt gyűléseket kizárólag alkoho-listák látogathatják, illetve azok, akikúgy gondolják, hogy problémájuk vanaz ivással, és van bennük vágy az ivásabbahagyására. Itt szabadon lehet be-szélni, és akár kérdéseket is fel lehettenni. A zárt gyűléseken gyakorlati ta-nácsokat is kaphat ahhoz, hogyan ma-radjon józan.

A kezdő gyűléseken ráébredünk, hogyazonos szinten vagyunk bárkivel, akiúj az A.A.-ban. Üljön bár mellettünkegy vezérigazgató vagy egy nagyma-ma, mindannyian a nulláról indulva is-merkedünk az A.A. alapjaival.

49

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 50#48

Az Anonim AlkoholistákTizenkét Lépése

1. Beismertük, hogy tehetetlenekvagyunk az alkohollal szemben –hogy életünk irányíthatatlannávált.

2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egynálunk hatalmasabb Erőhelyreállíthatja elménk épségét.

3. Elhatároztuk, hogy akaratunkatés életünket a saját felfogásunkszerinti Isten gondviselésérebízzuk.

4. Félelem nélkül mélyreható erkölcsileltárt készítettünk magunkról.

5. Beismertük Istennek, magunknakés egy embertársunknak hibáinkvalódi természetét.

6. Teljességgel készen álltunk arra,hogy Isten megszabadítsonbennünket mindezektől ajellemhibáktól.

7. Alázatosan kértük Őthiányosságaink felszámolására.

50

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 51#49

8. Listát készítettünk mindazokról,akiknek valaha kárára voltunk, éshajlandóvá váltunk mindnyájuk-nak jóvátételt nyújtani.

9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunknekik, ahol lehetséges volt, kivéve,ha ez sérelmes lett volna rájukvagy másokra nézve.

10. Folytattuk a személyes leltárkészítését, és haladéktalanulbeismertük, amikor hibáztunk.

11. Igyekeztünk ima és meditációútján elmélyíteni tudatoskapcsolatunkat a saját felfogásunkszerinti Istennel, csak azértimádkoztunk, hogy felismerjükvelünk kapcsolatos akaratát, éshogy legyen erőnk a teljesítéséhez.

12. E lépések eredményekéntspirituális ébredést éltünk át,megpróbáltuk ezt az üzenetetalkoholistákhoz eljuttatni, ésezeket az elveket életünk mindendolgában érvényre juttatni.

51

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 52#50

Az Anonim AlkoholistákTizenkét Hagyománya

1. Közös boldogulásunk álljon azelső helyen, személyes felépülésünk azA.A. egységétől függ.2. Csoportügyekben egyetlenabszolút tekintély létezik – egyszerető Isten –, aki csoporttudatunk-ban megnyilvánulhat. Vezetőinkcsupán bizalmunkat élvezőszolgálattevők, nem pedig irányítók.3. Az A.A.-tagság egyetlen feltételeaz ivással való felhagyás vágya.4. Legyen minden csoport független,kivéve azokat az ügyeket, amelyekmás csoportokat vagy az A.A. egészétérintik.5. Minden csoport egyetlen,elsődleges célja az, hogy eljuttassaüzenetét a még szenvedőalkoholistához.6. Egy A.A.-csoport soha ne adjapénzét, nevét vagy támogatásátsemmilyen kapcsolódó intézménynekvagy külső vállalkozásnak, nehogy apénzzel, tulajdonnal és presztízzselkapcsolatos problémák eltérítsékelsődleges céljától.

52

“idos” — 2014/6/1 — 22:30 — page 53#51

7. Minden A.A.-csoport legyenteljesen önfenntartó, hárítsa el akülső hozzájárulásokat.8. Az Anonim AlkoholistákKözössége maradjon mindig nemhivatásos, bár szolgálati központjainkalkalmazhatnak hivatásosszakembereket.9. Az A.A. maga soha neszerveződjék, de alakíthatunkszolgálati testületeket vagybizottságokat, amelyek közvetlenfelelősséggel tartoznak azoknak,akiket szolgálnak.10. Az Anonim AlkoholistákKözösségének nincs véleménye külsőügyekről, ezért az A.A. név soha nelegyen bevonható nyilvános vitába.11. A nyilvánossághoz valóviszonyunk alapja elsősorban avonzerő, nem a reklám. Személyesnévtelenségünket mindig meg kellőriznünk a sajtóban, a rádióban ésa filmekben.12. Hagyományaink spirituálisalapja, a névtelenség mindigemlékeztet bennünket arra, hogy azelvek előbbre valók az egyesszemélyeknél.

53