andok mónika kultÚrakÖzi...
TRANSCRIPT
Andok Mónika
KULTÚRAKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ (Oktatási segédanyag)
Összeállította: dr. Andok Mónika
Tartalom
1. Bevezetés – Mi is a kultúraközi kommunikáció? .............................................................. 3
1.1. A kultúraközi kommunikáció négy elméleti alapvetése: ................................................... 4
1.2. Kultúrameghatározások ................................................................................................................. 4
a) Kulturális antropológia: ............................................................................................................. 4
b) Általános megközelítések ......................................................................................................... 5
2. A kultúrakutatás történeti áttekintése. A kultúra fogalma (Elias, Márkus) ........... 5
2.1. A kultúra szó eredete ....................................................................................................................... 6
2.2. Személy ––––– társadalom ............................................................................................................. 6
3. A kulturális jelentés fogalma. A kulturális reprezentációk kérdése ......................... 9
3.1. A kultúra értelmező elmélete Clifford Geertz szerint .......................................................... 9
3.2. Sperber és a kultúra magyarázatának naturalista megközelítése ............................... 10
4. Nyelv és kultúra kapcsolata. Etnográfia és etnometodológia. Szolidaritás és
udvariasság a nyelvben .......................................................................................................... 11
4.1. Nyelv és kultúra kapcsolata ........................................................................................................ 11
4.2. Miben különbözik ez a definíció az eddig ismertetettektől? ......................................... 12
4.2.1. A Whorf-hipotézis .............................................................................................................. 12
4.2.2. Prototípuselmélet ............................................................................................................... 12
4.2.3. Tabu és eufemizmus .......................................................................................................... 13
4.2.4. Etnográfia és etnometodológia ..................................................................................... 13
4.2.5. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben ...................................................................... 15
5. A nyelvváltozatok kérdése. Kódválasztás. Nyelv és hátrányos helyzet ................. 16
5.1. Szociális eltérések .......................................................................................................................... 16
Regionális eltérések ...................................................................................................................... 16
Foglalkozás szerinti eltérések ................................................................................................... 16
Nemi különbségek a nyelvhasználatban ............................................................................... 17
Lingva franca: ................................................................................................................................... 17
Pidgin: ................................................................................................................................................. 17
Kreol: ................................................................................................................................................... 17
5.2. Nyelv és hátrányos helyzet ......................................................................................................... 17
6. Magaskultúra és tömegkultúra. A tömegkultúra-kritika iskolái ............................. 18
A polgári kultúra kérdései ................................................................................................................... 18
2
6.1. A tömeg „felfedezése” és kutatási irányai a XIX-XX. században .................................... 18
6.2. A tömegkultúra kritika iskolái ................................................................................................... 20
7. A kultúra pszichológiai dimenzióinak vizsgálata. Kultúra és személyiség: az
identitás kérdése. ..................................................................................................................... 22
7.1. Wundt és a második pszichológia, Freud munkássága .................................................... 22
7.2. Kultúraközi kutatások a pszichológiában ............................................................................. 23
7.3. Az identitás ....................................................................................................................................... 25
8. Kultúra és etnicitás vizsgálata. A nemzeti karakter és a nemzeti kultúra
korpusza. ..................................................................................................................................... 27
8.1. Nemzetkarakterológia .................................................................................................................. 27
8.2. Etnicitás .............................................................................................................................................. 27
8.3. A magyarság vizsgálatai ............................................................................................................... 28
9. Kulturális különbségek térben és időben. Kultúrák találkozása: Vadak és
civilizáltak. Az idegen fogalma az antropológiában. .................................................... 33
9.1. A kulturális különbségek térben és időben. ......................................................................... 33
9.1.1. Időbeli különbségek .......................................................................................................... 33
9.1.2. Térbeli különbségek .......................................................................................................... 34
9.1.3. Geertz vélekedése a kulturális különbségekről ...................................................... 34
10. A civilizációk konfliktusai. Nacionalizmus, fundamentalizmus. Az iszlám világ
......................................................................................................................................................... 35
10.1. Civilizációk konfliktusai ............................................................................................................ 35
10.2. Az iszlám .......................................................................................................................................... 37
A vahabiták ....................................................................................................................................... 39
11. Szubkultúrák kérdése. Szabadidős szubkultúrák, nők. ............................................ 40
11.1. A szubkultúra meghatározása................................................................................................. 40
11.2. Kultúrák, szubkultúrák a fogyasztás tükrében. ................................................................ 40
11.3. A nők és a státuszkultúrák ....................................................................................................... 41
3
1. Bevezetés – Mi is a kultúraközi kommunikáció?
A kultúra fogalma a modern társadalomtudományok egyik központi, s ugyanakkor
rendkívül sokféle módon értelmezett kategóriája. Számos jelentése közül csak néhányat
kiemelve:
a) Valamely csoport vagy társadalom életstílusa.
b) Kulturális örökség, melyet az előző generációktól átveszünk.
c) A gondolkodásnak, a világ szemléletének egy meghatározott módja.
d) Egy csoport vagy társadalom megfigyelhető viselkedési mintái.
e) Egy csoport vagy társadalom közös tapasztalata.
f) A társadalom szocializációs folyamataiban megtanult viselkedés.
g) Egy csoport vagy társadalom konfliktuskezelő eljárásai és mechanizmusai.
h) A normatív viselkedést szabályozó mechanizmusok.
A kultúraközi kommunikáció kutatásának történeti aspektusát nézve azt mondhatjuk,
hogy a különböző kultúrák közötti rendszeres vagy esetleges érintkezés az emberi társa-
dalmakat ősidők óta jellemzik. De ezen a ponton nem az a kérdés, hogy mióta is létezik
kultúraközi kommunikáció, hanem az, hogy milyen társadalmi környezetben és történeti
helyzetben alakult ki a ma használatos „kultúraközi kommunikáció” kifejezés. Az ókor és
a középkor vonatkozásában is lehet ugyan kultúraközi kommunikációról beszélni, de ez a
kategória és szemléletmód teljesen idegen volt ezen korok gondolkodásától. Ezért tartja
fontosnak Niedermüller Péter, hogy:
„A kultúraközi kommunikáció nem egyszerűen egy dolog vagy egy elmélet, hanem a
dolgok szemléletének egy módja, amely a modernizáció során fokozatosan és történel-
mileg alakult ki, s a legszorosabb összefüggésben áll a kulturális különbségekkel és
azok társadalmi percepciójával és funkciójával.”1
Ez a felfogás abból indul ki, hogy más-más kultúrához tartozó ágensek viselkedésbeli
eltérésekeit nem egyszerűen felszíni jelenségeknek tartja, hanem úgy véli, hogy mélyeb-
ben gyökerezik. A gondolkodásban, a kognitív tartományban, a mentalitásban meglévő
mélyebb különbségek megnyilvánulása, prezentációja. Vagyis meg kell különböztetnünk
a kulturális viselkedést és az ezek által prezentált mögöttes tartalmakat, nevezetesen a
kultúra hordozóinak a saját életvilágukra vonatkozó gondolatait, elképzeléseiket, koncep-
ciójukat. Vagyis ezzel elképzelés szerint a kultúra interszubjektíven létezik. A hangsúly
ezzel a kulturális tudás közösen birtokolt voltára került.
1. A kulturális különbségeknek a fogalma az antropológián belül központi helyet fog-
lal el. Magukat a kulturális különbségeket több dimenzió mentén lehet megragadni:
1 Niedermüller Péter: A kultúraközi kommunikációról. In: Béres–Horányi: Társadalmi kommunikáció.
Osiris Kiadó, Budapest. 97.
4
2. Az idő dimenziójában: primitív vagy premodern társadalmak, modern társadalmak,
posztmodern társadalmak.
3. Térbeli dimenzió alapján: adott territóriumon belüli együttélés szükségszerű előfel-
tétele az adott kultúrának, illetve a közös kultúra jelenti az adott territóriumon belüli tár-
sadalmi együttélés alapját.
A modern társadalmakon belüli kulturális különbségek: etnikai hovatartozás.
Vagyis a kultúra fogalma a modernitás során többször átalakult, vele együtt alakult
a kulturális különbségek koncepciója. S ezekhez a kulturális különbségekhez minden
esetben valamilyen társadalmi funkció kapcsolódott.
1.1. A kultúraközi kommunikáció négy elméleti alapvetése:
1. A nemzetek, illetve az etnikai csoportok olyan kulturális rendszerek, amelyet nagy-
fokú homogenitás, koherencia és egy mindennél erősebb integratív funkció jellemez.
2. Minden nemzet, illetve etnikai csoport egy sajátos, másoktól eltérő kulturális rend-
szer, amelyek között lehetnek hasonlóságok, a meghatározó azonban a közöttük
lévő különbség.
3. Az egyes individuumok nemzeti, etnikai hovatartozása alapvetően meghatározza az
egyéni viselkedést, s ennek megfelelően minden egyes individuum saját nemzeti, et-
nikai kultúrájának a reprezentánsa.
4. A különböző nemzetekhez, etnikumokhoz tartozó individuumok közötti kommuni-
káció mindig és szükségszerűen kultúraközi kommunikáció.
1.2. Kultúrameghatározások
a) Kulturális antropológia:
Smith, Alfred (Smith, 1966, 6–7.)2: Meaning is a product of coding, and coding is a form
of behaviour that is learned and shared by the members of a communicating group.
… Any behaviour that is learned and shared is cultural … To look at the world around
us is a form of behaviour. Each of us learns to look at it in the way that other mem-
bers of communicating group have learned to look at it. … We look at it now through
learned concepts, categories, and labels: animal, vegetable and mineral, eatable,
drinkable, and desirable, good, bad and indifferent. Our perception is behaviour that
is learned and shared and it is mediated by symbols. Culture is a code we learn and
share and learning and sharing requires communication. And communication re-
quires coding and symbols, which must be learned and shared. Communication and
culture are inseparable.
Geertz, Clifford (Geertz 1994,179-180.)3: A kultúra szimbolikus rendszer, jelentésháló. S
a kulturális jelentés a társadalmi praxis folyamatában konstituálódik. A kultúra tár-
sadalmilag teremtett jelentésstruktúrák összessége
Niedermüller Péter (Niedermüller 1989, 110.):
1. Kultúra és kommunikáció egymástól elválaszthatatlan jelenségek, kultúra nélkül
nincs kommunikáció és kommunikáció nélkül nincs kultúra.
2 Smith, A. 1966. Communication and Culture: Readings in the Codes of Human Interaction. New York. 3 Geertz, C.: 1994. Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Századvég, Budapest.
5
2. A kommunikáció adott formájában résztvevő aktorok mindig valamely kultúra
reprezentánsai.
3. Valamely kultúra reprezentánsának lenni egyet jelent a kommunikáció egy sajá-
tos módjával.
4. Az ugyanahhoz a kultúrához való tartozás megkönnyíti, a más kultúrához való
tartozás pedig megnehezíti a kommunikációt.
Habermas, Jürgen (é. n. 166.)4
Kultúrának nevezem azt a tudáskészletet, amelyből a kommunikációban résztve-
vők értelmezésekkel látják el magukat, amidőn a világban valamiről kicserélik a né-
zeteiket.
Társadalomnak nevezem azokat a legitim szabályozókat, amelyek révén a kommu-
nikációban résztvevők elrendezik társadalmi csoportokhoz fűződő hovatartozásai-
kat, s ezáltal biztosítják a szolidaritást.
Személyiségen olyan kompetenciákat értek, amelyek az alanyokat beszéd- és cse-
lekvőképessé avatják, tehát képessé teszik őket a kölcsönös megértés folyamataiban
való részvételre, s egyben identitásuk megőrzésére.
b) Általános megközelítések
Pallasz Nagy Lexikona 1895: Kultúra – ld. Művelődés, kultuszminisztérium, vallás és ok-
tatásügy.
Révai Nagy Lexikona 1915: Kultúra: (cultura. lat.) mezőgazdasági művelés, termesztés,
tenyésztés, művelődés, műveltség.
Magyar Nagylexikon 2000: Azon képességek, (anyagi, viselkedésbeli, szellemi) teljesít-
mények, társadalmi intézmények összessége, amelyek megkülönböztetik az embert
az állatvilágtól, és amelyek révén a történelem folyamán természeti állapotából ki-
emelkedett. A szó gyökere a latin colere művelni, ápolni, gondozni jelentésű ige.
The New Encyclopaedia Britannica 1989: Culture, the integrated pattern of human
knowledge, belief and behaviour. Culture thus defined consists of language, ideas,
beliefs, customs, taboos, codes, institutions, tools, techniques, works of art, rituals,
ceremonies, and other related components and the development of culture depends
upon man’s capacity to learn and to transmit knowledge to succeeding generations.
Brockhaus Enzyklopädie, 1970: Kultur, die Gesamtheit der typischen Lebensformen
der Bevölkerung einschlieβlich der sie tragenden Geistesverfassung, bes. der Wer-
teinstellungen. Im Unterschied zum Begriff des Sozialen, das kleine Raumstelle hat,
sind kulturelle Erscheinungen raumgebunden, sie beziehen sich auf den typisch ge-
stalteten Naturraum als Kulturlandschaft.
2. A kultúrakutatás történeti áttekintése. A kultúra fogalma (Elias, Márkus)
György, Raymond Williams. A kultúra szociológiai tanulmányozásának területei.
4 Habermas, Jürgen: A kommunikatív cselekvés elmélete. é. n. ELTE Szociológiai Intézet. P. 166.
6
Mottó:
„A kultúra fogalmáról folytatott viták kuszaságától megrettenve azt mondhatnánk: ezt
a kifejezést felejtsük el úgy, ahogy van, és amit ki akarunk fejezni vele, annak adjunk új
nevet. De hát le kell-e mondanunk egy kifejezésről, amely az európai életforma számára
ilyen fontos, csak azért, mert néhány tudós, esztéta és politikai ideológus nyomán saját
maga karikatúrájává változott?” (Wolfgang Kraus)5
2.1. A kultúra szó eredete
A kultúra szó a latin colere igéből származik, eredeti jelentése a föld művelése, gondo-
zása, ápolása volt. A művelés jelentést először Cicero használta metaforikusan, mint a lé-
lek művelését a Tusculanumi Beszélgetések című művében: Cultura autem animi
philosophia est. – Vagyis: A filozófia a lélek művelése.
Ugyanebből a szóból származik: kolónia, kultúra, kultusz.
A középkori nyelvhasználatban a cultus vitae egy-egy népcsoport sajátos életmódját,
társadalmi rendjét jelölte. De a középkorban inkább a kultusz változata terjedt el, imáda-
tot, tiszteletet jelentve, amit elsősorban Istennel kapcsolatban használtak. Szent Ágoston
írj a cultura Dei, cultura Christi-ről.
A XV. században az itáliai reneszánsz idején a humanizmus képviselői kezdik újra az
egyéni szellemi művelésre használni a kifejezést. S innen veszik át a különböző nemzeti
nyelvek. Azonban még két évszázadot várni kell arra, hogy Hobbes 1651-ben Leviatán
című művében világosan elkülönítse egymástól a kultúra és a kultusz szavak jelentését.
Mai jelentésében (művelődés, műveltség) a kultúra szót a XVIII. század végén kezdték
használni. Ekkor állítják szembe a kulturált szó jelentését a faragatlannal, a közönséges-
sel. S ez az az időpont, hogy már nemcsak személyeket, egyéneket jellemeznek, hanem
egész társadalmakat is. 1750-ben két filozófiai kultúraelmélet is napvilágot lát, az egyik
Rousseau, a másik Turgot tollából.
2.2. Személy ––––– társadalom
Értelmezze az alábbi idézetet!
„A kultúra ettől kezdve azt az általános társadalmi állapotot is jelenti, amely lehetővé
teszi, hogy az emberek olyan szervezett társadalomban éljenek, mely előrehaladott az
anyagi jólét biztosításának tekintetében, csiszolt és kifinomult erkölcsökkel rendelkezik,
s gazdag szellemi teljesítményben: olyan kifinomult társadalmi létezésmódot jelent, mely
egész népeknek vagy nemzeteknek tulajdonítható történelmük valamely korszakában.
Ekkor a kulturált személyek és a közönséges népség korábbi társadalmon belüli elkülönü-
lésére utaló dichotómiája kiegészül egy társadalmak közötti ellentétpárral: a kulturált
emberek és a vadak vagy barbárok közötti megkülönböztetéssel.” (Márkus, 1992, 17-18.)6
Miért éppen a XVIII. század teremti meg ennek a jelentésbeli változásnak az alap-jait?
5 Kraus, Wolfgang: 1993 Kultúra és hatalom. Európa Kiadó, Gyorsuló idő sorozat p. 226. 6 Márkus György: Kultúra: egy fogalom keletkezése és tartalma. In: Kultúra és modernitás. T-Twins Kiadó
1992. 9-45.
7
Tudna-e szépirodalmi példákat idézni, melyben felbukkan a vadember, a más kul-túrák gondolata?
Miért jelent változást a haladás fogalmának megjelenése ebben a korszakban?
Németországban némileg másként alakult a kultúra szó jelentése, pontosabban más-
sal állították szembe. A német felvilágosodás a XVIII. században a kultúrát a civilizáció-
val állította szembe, s ennek társadalomtörténeti okai vannak. A téma legkiválóbb kuta-
tója Norbert Elias volt. Már ő is felhívja a figyelmet, hogy a civilizáció szó német valamint
angol és francia használata között különbség van.7 A kultúra nemzeti különbségeket jelent
a civilizáció viszont folyamatot.
„A civilizáció fogalma bizonyos fokig háttérbe szorítja a népeket nemzeti különbségeit,
azt hangsúlyozza, ami mindenkiben közös, illetve amiről a civilizáció hordozói úgy érzik,
közös kellene legyen. …
Kultúra és civilizáció fogalmi ellentéte Németországban a középosztályi német értel-
miségi rétegnek az uralkodó, udvari felső réteg erkölcsiségét támadó polémiájában szüle-
tett meg.”8
Értelmezze Elias elgondolását! Melyik szó felel meg a külső és melyik a belső értékek-
nek? Mi lehet az elkülönülés társadalmi háttere? Miben különbözött ettől a francia társa-
dalom?
S ugyancsak Németországban kezd kialakulni a kultúra szónak egy tárgyiasított jelen-
tése. S a kultúra 1780-tól már nem csupán egy csoport fejlettebb létezésmódját jelenti,
hanem művek összességét kezdik érteni rajta. Ez a fordulat már Herder írásaiban elkez-
dődik, bár nála még megvan az eredeti jelentés is. Ő bírálta azt az elgondolást, miszerint a
népek fejlődése egyenes vonalú folyamat volna. Ragaszkodott hozzá, hogy egy bizonyos
nép, egy bizonyos korra jellemző kultúrájáról beszéljenek.9
S ekkor, a XVIII. században erős értékdimenziója is van a kultúra szónak. Általában
valamiféle egyetemes jellegű pozitív értékre vagy értékekre utaló terminusnak tekin-
tették. Ezzel függ össze az a nyelvészeti érdekesség, hogy sokáig, a XX. század elejéig kizá-
rólag egyes számban használták a fogalmat (kivéve Herdert), s csak az antropológusok,
sőt az amerikai antropológusok kezdik Boas hatására 1910-től többes számban használni,
s kezdenek kultúrákról beszélni.
A fentiek alapján milyen egyéb jelentésbeli változásokat tudna említeni a XXI. szá-zad kultúrafogalma alapján?
Raymond Williams a kultúra három jelentését emeli ki, s ragaszkodik ahhoz, hogy
minden elemzésben szerepelnie kell mindhárom jelentésnek.
„A kultúra meghatározásának három általános válfaja van. Az első az eszményi megha-
tározás, amely a kultúrát az emberi tökéletesedés állapotának vagy folyamatának tekinti.
… A második a dokumentumként való meghatározás, amely szerint a kultúra az értelem
7 Elias, N. A kultúra és a civilizáció ellentétének szociogenezise Németországban. In: Wessely A. (szerk.) A
kultúra szociológiája. Osirisz 1998. P.: 41-52. 8 Elias, N. A kultúra és a civilizáció ellentétének szociogenezise Németországban. In: Wessely A. (szerk.) A
kultúra szociológiája. Osirisz 1998. P.: 42, 46 9 Raymond Williams: Kultúra. A kultúra elemzése. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája. Osirisz
1998. P.: 28-41
8
vagy a képzelet mindazon műveinek összessége, amelyek részletesen rögzítik az emberi
gondolatokat és tapasztalatokat. … a harmadik a társadalmi meghatározás értelmében sa-
játos életmód, amely bizonyos jelentéseket és értékeket fejez ki – nemcsak a művészetben
és a tudományban, hanem az intézményekben és a mindennapi viselkedésben is. …
A kultúra elméletét ezért úgy határoznám meg, mint az életmód egészét alkotó elemek
közti viszonyok vizsgálatát. A kultúra elemzése pedig arra vállalkozik, hogy feltárja a vi-
szonyok összességét alkotó szerveződés természetét. … Az elemzés egyik kulcsszava a
mintázat.”(Williams, 2003, 33, 36)
Williams a kultúra területét egy más aspektusból is három szeletre osztja:
1. Az átélt kultúra: az adott hely és kor kultúrája, amely csak az akkor és ott élőknek
nyílik meg teljesen.
2. A megőrzött kultúra: a tárgyakban megőrzött kultúra, a művészettől a mindenna-
pokig.
3. A szelektív tradíció kultúrája: az átélt kultúrát az elmúlt korok kultúrájával ösz-
szeköti. (XIX. századi regény példája.)
Az új kultúraszociológia az 1970-es években ölt formát, s sokat köszönhet a francia
gondolkodóknak: Barthes, Foucault, Bourdieu.
„ … Társadalomszervező tényezőként vizsgálja – a magyarázó változó rangjára emeli –
az egyes társadalmi nagycsoportok kultúráját. Azokat a társadalmi diskurzusokat és tevé-
kenységeket elemzi, amelyekkel az emberek – akár öntudatlanul is – elfogadják, igazolják
és alakítják, vagy éppen kijátsszák és aláássák együttélésük gazdasági, hatalmi és érintke-
zési viszonyait.”(Wessely, 2003, 9)10
Mit jelent az, hogy kulturalizmus? Szembe tudná állítani a strukturalizmussal?11
Míg a francia kutatók a kulturalizmus kialakulásához járultak hozzá, addig az angolok
hívták fel a figyelmet a szubkultúrákra, csoportkultúrákra az 1960-as-70-es években. De
ezt történelmileg visszavetítették egészen a XIX. századra.
„… Az ipari forradalom nyomán hirtelen felduzzadt angol kisvárosok régi polgárai pél-
dául olyan irtózattal vegyes kíváncsisággal szemlélték az őket körülvevő embertömeget,
mint a conquistador vagy a misszionárius a vadakat. Hogy nem pusztán jómód és szegény-
ség ellentéteként, hanem kulturális idegenségként élték meg polgár és gyári munkás kü-
lönbségét, azt jól érzékelteti a későbbi angol miniszterelnök Benjanim Disraeli regény-
hőse, akit heves kifakadásra késztet, hogy a szegények és a gazdagok két külön nemzetet
alkotnak Angliában:
Két nemzet, melyek közt nincs érintkezés és megértés, akik annyira nem ismerik egymás
szokásait, gondolatait és érzelmeit, mintha más-más égöv alatt élnének, avagy különböző
bolygók lakói volnának, akiket más-más nevelés formál, másmilyen étel táplál, akiket más-
féle erkölcs szabályoz, akikre nem azonos törvények vonatkoznak.”12
10 Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiai tanulmányozása 2003 P.: 9. 11 Felfogásukban a kultúra értékrendszer és normakészlat. 12 Wessely, 2003, 10.
9
3. A kulturális jelentés fogalma. A kulturális reprezentációk kérdése
3.1. A kultúra értelmező elmélete Clifford Geertz szerint
Clifford Geertz 1926-ban született az Egyesült Államokban San Franciscóban. Eredeti-
leg angol volt a fő szakja, később fordult érdeklődése az antropológia felé egy Margaret
Meaddel készített interjú hatására. Így aztán a Harvardon végez, majd azt követően a Chi-
cagói Egyetemen tanít. Három területen végez terepmunkát: Jáván (1952–54, 1986), Balin
(1957–58) és Marokkóban (1965–66, 1985–86).
Geertz kultúrafogalma szemiotikai jellegű, úgy véli, hogy ezen a területen nagy hason-
lóságot mutat Max Weber felfogásával.
Elemezze az alábbi idézetet!
„… az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat. A kultúrát tekintem ennek a
hálónak, elemzését pedig éppen emiatt nem törvénykereső kísérleti tudománynak, hanem a
jelentés nyomába szegődő értelmező tudománynak tartom. A kifejtést tartom célomnak, a
felszínen rejtélyes társadalmi kifejezések magyarázatát.” (Geertz, 2001, 196)13
A kultúra társadalmilag teremtett jelentésstruktúrák összessége. A kultúra nyil-
vános, mert a jelentés is az.
Azt a fogalmat és módszert, amellyel Geerzt megpróbálja leírni a kultúrát Gilbert
Ryletól veszi kölcsön, s ez nem más mint a sűrű leírás fogalma. Ryle példáján keresztül
mutatja be, mi is az a sűrű leírás. A példa két fiúról szól, akik kacsintanak. A felületes (fe-
nomenológiai alapú) megfigyelő ez esetben nem tud különbséget tenni, hogy az egyik fiú
csak véletlenül pislogott (tikkelt) egyet, vagy valójában kacsintott. Ez utóbbi esetben szán-
dékos kommunikációs aktusról van szó, míg az első ösztönszerű cselekvés. Ryle szerint, s
Geertz is átveszi ezt öt dologban sajátos a kacsintás (a kommunikáció) a tikkeléshez ké-
pest. Mi lehet ez az öt dolog?
1.
2.
3.
4.
5.
De Geertz tovább is viszi a példát, azt írja, ha valaki egy másik személy ügyetlen kacsin-
tását parodizálja, azt is a tikkelés mozdulatával teszi, de ott már nemcsak a kacsintást
fogja jelenteni, hanem azt: Nézzétek milyen ügyetlenül kacsintott, mert nemcsak én vet-
tem észre, hanem azok is, akiknek nem kellett volna! Jelentheti a tikkelés mozdulat azt is:
tegyünk úgy, hogy mindenki lássa, hadd higgyék, hogy valamilyen cselt szövünk ellenük,
pedig nem is igaz!
„A lényeg azonban az, hogy a kettő, a próbáló (parodista, kacsintó, tikkelő) cselekede-
tének – Ryle kifejezésével ritka leírása és ugyanennek sűrű leírása. (tréfásan utánozza
egy barátját, aki kacsintást tett, hogy becsapjon egy ártatlan nézőt, aki így arra gondol,
13 Geertz, Clifford, 2001, Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In: Az értelmezés hatalma
(szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég
10
hogy összeesküvést szőnek) között található a néprajz tárgya: értelemteli struktúrák ta-
golt hierarchiája, mely szerint tikkeléseket, kacsintásokat, álkacsintásokat, paródiákat e
paródiák hibáit hozzuk létre, észleljük és értelmezzük, ami nélkül ezek voltaképpen nem
is léteznének. … A néprajz: sűrű leírás.” (Geertz, 2001, 198, 201)
Mutasson be néhány példát, ahol ugyanígy strukturáltan egymásra halmozódhat-nak következtetések, implikációk a magyar kultúrában!
Geertz kultúraelméletében az is fontos, hogy ez a fajta leírás, elemzés sosem tartalmaz-
hat előrejelzést. Ugyanis a kultúra tanulmányozása során ezek az ún. jelentők (amiknek
jelentésük van) nem tünetek, tünetegyüttesek, hanem szimbolikus cselekedetek, s a cél
nem a terápia, hanem a társadalmi beszéd elemzése. S ennek az elemzésnek Geertz szerint
lényegi eleme, hogy befejezetlen.
Geertz legkifejtettebb elemzése a bali kakasviadal – a kakas tulajdonosa, férfi, nagyon
mély a kapcsolata a kakasával, rengeteg időt töltenek velük, ápolják, etetik, becézgetik
őket. Maga a kakasviadal menete gondosan, írásban szabályozott a küzdőtér méretétől az
időtartamig (kilyukasztott kókuszdió elmerül egy vödör vízben). Közben mindenki foga-
dásokat köt.
„A bali kakasviadal mélysége nem a pénznek, hanem a kakasviadal képében megjelenő
helyi státuszhierarchiának köszönhető, ami természetesen a pénz függvénye (minél több
van belőle, annál mélyebb a játék). Pszichológiai szempontból a kakasviadal az ideális, dé-
moni, inkább narcisztikus férfiénnek, szociológiai szempontból pedig a felkészültségek
komplex együttesének aiszoposzi reprezentációja.” (Geertz, 2001, 172)14
Geertz egyébként a társadalom további elemeit, a mindennapi élet további összetevőit
tartja kulturális rendszernek: ideológia, vallás, a művészet és a józan ész területeit.
3.2. Sperber és a kultúra magyarázatának naturalista megközelítése
Dan Sperber maga ugyancsak kulturális antropológus, de teljesen másfajta magyaráza-
tát adja a kultúra létrejöttének és „működésének” mint Geertz. Sperber figyelme ugyanis
korán a kognitív tudományok felé fordult (ennek ihletésében született Deirdre Wilsonnal
írt könyve a Relevanciaelméletről, mely a Kommunikáció és kogníció alcímet viseli).
Ahogy ő maga írja: „az általam képviselt kultúraértelmezés egyszerre epidemiológiai és
kognitív”. (Sperber, 2001, 14)15 Igen ám, de mit jelenthet megközelítésében az epidemio-
lógia?
Elemezze az alábbi idézetet!
„Bár az epidemiológia szó hosszú és ritka, az általa kifejezett gondolat egyszerű s álta-
lános érvényű. Tegyük fel, hogy van egy népesség (például egy emberi csoport) és valami-
lyen érdekes tulajdonság (például a cukorbetegség, a fehér haj, vagy a boszorkányokban
való hit), ami vagy fennáll a populáció tagjainál vagy nem. Az epidemiológiai megközelítés
abból áll, hogy leírjuk és megmagyarázzuk egy tulajdonság megoszlását ebben a népes-
ségben. Az epidemiológia nem korlátozódik a fertőző betegségekre.“ (Sperber, 2001, 12.)
14 Geertz, Clifford, 2001, Mély játék: jegyzetek a bali kakasviadalról. In: Az értelmezés hatalma (szerk.
Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 15 Sperber, Dan: 2001, A kultúra magyarázata Budapest: Osiris Zsebkönyvtár
11
Ki népszerűsítette még azt az elméletet, miszerint a kultúra a génekhez hasonló egységekből áll, melyeket mémeknek nevezett, s melyekre a génekhez hasonlóan igaz az ismétlődés és a kiválasztódás?
Sperber kétféle reprezentációs formát különbözetet meg, az egyik a mentális repre-
zentáció, a másik a nyilvános reprezentáció. A mentális reprezentációk a kommuniká-
ció során nyilvánossá tehetők. Ezeknek a nyilvános reprezentációknak egy részét, a kiseb-
bik részét újra és újra kommunikáljuk, s ezek lesznek a kulturális reprezentációk Sperber
szerint.
Más tudományterületek (elsősorban a szociológia) milyen reprezentációs formák-ról beszélnek?
De fontosnak tart még egy területet a kulturális reprezentációk vizsgálatában. Olvassa
el az alábbi idézetet, s válaszoljon a kérdésre: mi elengedhetetlen a kulturális reprezentá-
ciók vizsgálatában és miért?
„Az értelmezés olyan megértési forma, mely nélkül nem vagyunk meg a mindennapi
életben: a reprezentációk, mentális és nyilvános reprezentációk megértését, s ezáltal az
emberek megértését eredményezi. A reprezentációk tudományos vizsgálatában az interp-
retáció ugyanannyira elengedhetetlen, mint a köznapi életben.” (Sperber, 2001, 60-61.)
Magyarázatában elveti a strukturalista és a funkcionalista modelleket: ld Hamlet és Pi-
roska – strukturalista vicc, funkcionalista – miért kell lakodalom az esküvőhöz.
Csak az epidemiológiai magyarázat ad valódi oksági láncot Sperber szerint, semmi más.
„… a kulturális hiedelmek magyarázata – legyenek azok intuitívek vagy reflektívek –
két dolog vizsgálatát jelenti: hogyan ismerik meg őket az egyének és hogyan kommuniká-
lódnak a csoportban, vagy jelmondattá téve: a kultúra egy emberi populációban a megis-
merés és a kommunikáció üledéke.” (Sperber, 2001, 136.)
4. Nyelv és kultúra kapcsolata. Etnográfia és etnometodo-lógia. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben
4.1. Nyelv és kultúra kapcsolata
Közhelyszerű megállapításnak tűnik már a nyelvészetben, ezen belül is a szocioling-
visztikában, hogy egy nyelv rendszere, szókincse és használójának világképe között vala-
miféle összefüggés van. A vita inkább akörül zajlik, hogy mely pontokon és milyen mér-
tékben befolyásolja a nyelvhasználat a világképet.
Kiindulási pontként hozzá kell még fűzni, hogy a szociolingvisztika némileg másként
közelít a kultúra fogalmához, mint az eddig tanult iskolák. Ennek oka, hogy az antropoló-
giában nem Geertz, Sperber vagy Leach nyomán haladnak, hanem Goodenough definíci-
óját veszik alapul: „Egy társadalom kultúrája abból áll, amit egy személynek tudnia vagy
hinnie kell ahhoz, hogy a kultúra tagjai számára elfogadható módon cselekedjenek, még-
hozzá bármely szerepben, amelyet a kultúra tagjai bármelyikük számára elfogadhatónak
tekintenek.” Maga Ronald Wardhaugh pedig így definiálja a kultúrát: „A kultúra tehát az
a know-how, amelyet egy személynek birtokolnia kell ahhoz, hogy megoldja a mindennapi
12
élet feladatát, csak kevesektől kívánja meg a zene, az irodalom, a művészetek kisebb-na-
gyobb mértékű ismeretét.”16
4.2. Miben különbözik ez a definíció az eddig ismertetettektől?
4.2.1. A Whorf-hipotézis
A nyelvészetben nem új keletű dolog annak hangoztatása, hogy a nyelv befolyásolja,
meghatározza használójának világképét. Ezt a gondolatot először Wilhelm von Hum-
boldt (1767-1935) német nyelvész, polihisztor vetette fel a XIX. század elején. Ahogy ő
maga írta: „minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik”. (H. Tóth, 1996, 95)17
A XX. században amerikai nyelvészek fejlesztették tovább ezt az elképzelést, először
Edward Sapir, aki A nyelvészet mint tudomány című könyvében a következőképpen foglal
állást:
„Naív dolog azt hinni, hogy az emberek a valósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy
a nyelv csupán a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a
világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg. Nincs két olyan nyelv, mely ugyan-
nak a társadalmi valóságnak a kifejezője volna.” (Sapir, 1971, 46)18
Az elméletet magát mégis Whorf-hipotézisnek hívják, s Sapir egyik tanítványáról, Ben-
jamin Lee Whorfról kapta a nevét. Whorf eredetileg vegyészmérnök, s csak hobbiképpen
foglalkozott nyelvészettel. Vizsgálódásai során különféle észak-amerikai indián nyelveket
hasonlított össze. Miféle különbségeket talált?
Az egyik nyelv különbséget tesz ott, ahol egy másik nem, s így az első nyelv használói
könnyebben észlelik környezetükben azokat a különbségeket, amelyekre az ilyen
nyelvi megkülönböztetések felhívják a figyelműket.
Tudna erre példákat mondani a magyar illetve idegen nyelvekből?
Természetes nem, nyelvtani nem használata, igeidők, egyes és többes számok hasz-
nálata.
Színtipológia: fekete-fehér, piros, sárga –zöld, kék-barna, szürke, rózsaszín, bíbor.
Férfiak –nők színhasználata. Soroljon fel furcsa színneveket!
Rokonsági rendszerek.
4.2.2. Prototípuselmélet
A szociolingvisztika kutatói úgy vélik, hogy egy fogalmat a legjobb prototípusnak tekin-
teni. Például: bútor, gyümölcs, ruházat esetében. Szerintük egy prototípus alapú fogalmat
nagyon kevés minta alapján is meg lehet tanulni, akár egyetlen minta alapján. Bár elisme-
rik, hogy lehetnek homályos minták.
Nem ért egyet ezzel a megközelítéssel Umberto Eco, ő azt mondja a prototípusok he-
lyett gondolkodjunk szemiotikai primekben. Eco amellett érvel, hogy a mielőtt az ember
„belép a nyelvbe”már léteznek bizonyos prelingvisztikus jelentésalkotási tendenciák, azaz
16 Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris-Századvég, Budapest, 1995. 17 H. Tóth Imre: A nyelvtudomány története. Szombathely, 1996. 18 Sapir, Edward: A nyelvészet mint tudomány. Gondolat, 1971
13
vannak bizonyos jelentésosztályok, amelyekre az ember veleszületett módon ráhangoló-
dik. Ezek közé tartozik például az állati jelleg meglátása egy adott tárgyban. Nem tartja
helyesnek ezekre a kategória elnevezést, mégpedig azért, mert ezek tovább már nem
bontható, nem elemezhető prímek. Mint ilyenek hierarchizáltak, s összeállítható egy vé-
ges elemű leltáruk. Ám nem az érzéki tapasztalat, hanem mindenképpen a tartalom kon-
tinuumának bizonyos alapfeltevések összehangolt rendszerét követő felosztása és meg-
szervezése nyomán jönnek létre.
A szemiotikai prímek ugyancsak osztályozás előttiek, de csupán annyit ragadnak meg,
hogy élő vagy élettelen az a valami. Eco úgy véli, hogy Kognitív Típusa van például nem-
csak a természetes és az ember alkotta tárgyaknak, de ide sorolhatjuk a forgatókönyveket
(frame, sript) is: veszekedni, megszidni, vendéglőbe menni.
Ezeket a primeket Eco mindig megkülönbözteti a prototípusoktól, katgóriáktól, nem
azonosak velük. Példát is hoz ennek bemutatására. A kategóriákba rendezés a következő-
képpen folyik:
Felettes kategória Alapkategória Alkategória
Bútor Szék Konyhai ülőke, karosszék
Asztal Dohányzóasztal, konyhai asztal
Fa Nyírfa Fekete nyír, fehér nyír
Nyárfa Ezüstnyár, Kanadai nyár
Gyümölcs Alma Golden, Idared
Szőlő Muskotály, Othello
A kategóriákhoz kapcsolódó kutatásoknál mindig azt találják, hogy a felettes kategó-
riák mindig csak néhány szempontot, jellegzetességet tartalmaznak, míg al alkategóriák
már jóval többet.
Igen ám, de Eco úgy véli, ez a besorolás nem ad magyarázatot arra, hogy egy almát
könnyebben megkülönböztetünk egy szőlőtől, mint a nyírfát, a nyárfától. Úgy véli, hogy
ennek az az oka, hogy míg a fák esetében maga a fa a Kognitív Típus, addig a gyümölcsök-
nél nem a gyümölcs, hanem a szőlő, és az alma is rendelkezik külön Kognitív Típussal.
4.2.3. Tabu és eufemizmus
A nyelvet nemcsak arra használják, hogy kimondjanak vele dolgokat, hanem arra is,
hogy elkerüljék valaminek a kimondását. Kétféle tiltás létezik, egy teljes: semmilyen for-
mában nem lehet beszélni róla, egy részleges: körülírással lehet csak beszélni róla. Az első
a tabu, a második az eufemizmus.
Milyen témák tartozhatnak a tabuk közé? Mit gondol, miért, mi ennek a társadalmi funkciója?
4.2.4. Etnográfia és etnometodológia
A szociolingvisztikán belüli egyik irányzat a kommunikáció néprajza. Az irányzat el-
indítója Dell Hymes, aki a következőket írta: „Egy kommunikációs esemény etnográfiája
mindazoknak a tényezőknek a leírása, amelyek nélkül nem érthetjük meg, hogyan éri el a
14
céljait egy meghatározott kommunikációs esemény.”19 Most ezekkel a tényezőkkel ismer-
kedünk meg.
Hymes a SPEAKING betűszóval rövidíti az általa fontosnak tartott tényezőket. Vizsgál-
juk meg ezeket egyenként:
S – setting, a beszéd kerete és díszlete, valamint scene, ide érti a beszéd idejét, helyét,
pszichológiai keretét és az adott alkalom kulturális definícióját is.
P – participants a résztvevőket jelenti,
E – ends a célokat, a személyes célokat és a kommunikatív aktus célját is,
A – act sequence a cselekvések sorrendjére és tartalmára utal,
K – key, az üzenet hangnemére utal, a hangnemet bizonyos gesztusok nem verbálisan
is jelezhetik,
I – Instrumentalities az eszközhasználatra utal, vagyis, hogy milyen csatornát, milyen
nyelvet, milyen kódot választ a beszélő,
N – norms of interaction and interpretation, az interakciós és értelmezési normákat
jelenti a betűszóban,
G - Genre, zsáner vagy műfaj, megnyilatkozástípusokra utal.
Hymes szerint ahhoz, hogy sikeres legyen a kommunikáció, ahhoz a beszélőknek mind-
erre tekintettel kell lenniük. Mert félresikerülhet a kommunikáció, ha valamit figyelmen
kívül hagynak.
A szociolingvisták szerint amikor ismerünk egy nyelvet, akkor nem csupán grammati-
kai szabályokat ismerünk és alkalmazunk a beszéd során, hanem egyéb normákat is,
egyéb kódokat, kódrendszereket. Ezt õk ugy nevezik, hogy az ember kommunikatív
kompetenciával rendelkezik, s a kommunikatív kompetenciának csak egy része a nyelvi
kompetencia. Gumperz definíciója szerint: „A nyelvi kompetencia a beszélõnek a gram-
matikailag helyes mondatok létrehozására szolgáló képessége, a kommunikatív kompe-
tencia viszont azt a képességet jellemzi, amelynek segítségével kiválasztja a számára
hozzáférhetõ, grammatikailag helyes kifejezések összességébõl azokat a formákat, ame-
lyek helyesen tükrözik azokat a társadalmi normákat, amelyek a speciális találkozások
alkalmával szabályozzák a viselkedést.”20 A szociolingvisztikai kutatás fontos területe,
hogy milyen kódok mûködnek az egyes csoportokban, hogyan zajlik a kódváltás, a kódok
tanulása, stb. Hiszen nincs olyan beszélõ, aki egyetlen kódot használna.
A szociológia tudománya két eltérõ „szinten” foglalkozik a kommunikációval. Az egyik
a mindennapi élet során zajló társas interakciók szintje, a másik a tömegkommuniká-
cióé. Az elsõ szint kiindulási pontja a szociálpszichológiából már ismert definíció, misze-
rint a kommunikáció interakció. (Goffman példáját idézik, az udvarias figyelmetlen-
ségét.) A társas interakciók ezen banális formái a szociológiában nagy jelentõséggel bír-
nak, egyáltalán nem érdektelenek. Ennek két okát adja Giddens21, az egyik, hogy életünk
vázát a hasonló viselkedésminták napról napra, évrõl évre történõ ismétlése alkotja. A
mások ok, hogy ezek a mindennapos társas interakciók a szélesebb társadalmi rendszerek
és intézmények mûködését is megvilágítják.
19 Wardhaugh, Roland: Szociolingvisztika, Osiris-Századvég 1995. P.: 221. 20 Wardhaugh, Roland: Szociolingvisztika, Osiris-Századvég 1995. P.: 224. 21 Giddens, Anthony: Szociológia Osiris 1995. P.: 114-115.
15
A nem verbális kommunikációt szociológusok is vizsgálták, a mimikát például vagy a
testtartást, s arra a következtetésre jutottak, hogy az emóciók mimikával való kifejezése
az emberek veleszületett képessége (ld. új-guineai törzs), ellentétben a testtartás változó
formáival, az már kultúrafüggõ. Vizsgálták például azt is, hogy az õszinte arckifejezések
legfeljebb 4-5 másodpercig tartanak, tehát egy hosszabb ideig „kitartott” mosoly hamis-
ságról árulkodik.
A társadalmi szabályok, beszélgetések vizsgálatában Erving Goffman mellett Harold
Garfinken neve jelentõs, az utóbbit tulajdonképpen az etnometodológia atyjának is ne-
vezik. Az etnometodológia olyan népi, vagy laikus módszerek kutatása, amelyekkel az em-
berek mások szavait értelmezik. Kommunikáció csak akkor lehetséges, ha a közös
háttér megvan. (Az etnometodológia célja az értelemadás.) Gyakran csak a kontextus is-
meretében tudunk értelmezni egy beszélgetést.
Például:
– Van egy tizennégy éves fiam.
– Az nem baj.
– Van egy kutyám is.
– Ó, sajnálom!
Ennek a beszélgetésnek az értelmét csak akkor ismerjük, ha tudjuk, hogy egy háziúr és
az esetleges albérlõ között zajlik.
Mi vitte félre a következő párbeszédet és miért?
Fáradt vagyok.
Hogy vagy fáradt? Fizikailag, szellemileg vagy csak unatkozol?
Nem is tudom, főleg fizikailag, azt hiszem.
Úgy érted, hogy fájnak az izmaid vagy a csontjaid?
Azt hiszem, de ne légy ilyen szakszerű.
Szeretném, ha pontosan fogalmaznál!
Mi van veled, hagyd már abba!
4.2.5. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben
A szociolinggvisztika ezen témakörön belül tárgyalja a tegeződés, magázódás kérdését.
A megszólítási formákat az egyes nyelvekben, valamint az udvariasság kifejezésére alkal-
mas nyelvi formákat.
Mit gondol, össze lehet-e hasonlítani a nyelveket az alapján, hogy csak a tegeződést ismerik, vagy a magázódást is? Van-e további lehetőség a magyar nyelvben?
Szabályozott-e, s ha igen milyen módon az áttérés a magázódásról a tegeződésre?
Mikor milyen megszólítást kell használni: vezetéknév, keresztnév, becenév, cím, rang, stb, ezek kombinációja?
16
5. A nyelvváltozatok kérdése. Kódválasztás. Nyelv és hátrá-nyos helyzet
Minden nyelv nagyfokú belső változatosságot mutat. Másképpen fogalmazva azt is
szokták mondani, hogy minden nyelv változatok sokaságában létezik, sőt bizonyos érte-
lemben ezen változatok összessége. S maga a változat pedig a következőképpen definiál-
ható Ferguson alapján: „Az emberi beszédsémák bármely együttese, amely kellőképpen
homogén ahhoz, hogy a szinkronikus leírás elérhető technikáival elemezni lehessen és
amelynek kellően átfogó szemantikával elégséges elem, elrendezés vagy elrendezési eljá-
rás van a repertoárjában ahhoz, hogy minden formális kommunikációs kontextusban
funkcionálni tudjon.”22 (Wardhaugh, 1995, 25.)
Ebben a megvilágításban már a kód definíciója is más, mint a kommunikációelméleti
bevezetőben tanult meghatározás.
Mi az, hogy kód?
Alkalmazott kommunikációs rendszer. Lehet nyelv vagy egy nyelvváltozat.
Személy szerint milyen nyelvváltozatot beszél? Ejt-e másként szavakat, használ-e a köznyelvitől eltérő szóalakokat? Mutassa be nyelvi kapcsolataid hálózatát!
Milyen nyelvi megoszlásokról, nyelvváltozatokról beszélhetünk?
Területi, regionális dialektus, társadalmi, foglalkozási, kor szerinti nyelvváltozat, ne-
mek szerinti is.
5.1. Szociális eltérések
Kapcsolódnak szociális mozzanatok az egyes ejtésváltozatokhoz illetve megnyilatko-
zásokhoz? Kik beszélnek így?
a) Miért, miér, mért, mér, mé ...
b) Maga is láthassa, hogy esni fog.
c) Honnan tudhassuk ezt?
d) A reggelit kisvillával fogyasztják.
e) Magasabb mint nálamnál.
f) Sosem láttam eztet.
g) Nincs itten senki.
h) Azt akarjuk, hogy olyan eszközöket alkalmazzon, amellyel kényszerítheti a kormányt.
A tömegkommunikáció nyelvhasználatában érezhetők-e szociális eltérések? Abból a
szempontból, hogy kiknek készül a műsor.
Regionális eltérések
Milyen az ízes magyar beszéd?
Foglalkozás szerinti eltérések
Vannak szakmák, foglalkozások, illetve szakemberek, akiknek hatalmát, tekintélyét ab-
ból származtatjuk, hogy hogyan használják a nyelvet mások feletti ellenőrzésre.
22 Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris-Századvég, Budapest, 1995
17
Tudnának ilyeneket mondani, nyelvi példákkal?
Miben tér el, kiejtésben, szókincsben, szintaxisban?
Regiszter: szótári egységekből álló kollekció, amelyet bizonyos foglalkozással, társa-
dalmi csoporttal kapcsolnak össze. Hudson nevű szociolingvista mondta találóan: A dia-
lektus megmutatja honnan jöttél, a regiszter pedig, hogy mi a foglalkozásod, mit csinálsz.
Amikor nyelvváltozatok közül választunk, akkor, benne van-e, hogy beszélőtársak vi-
szonyt is választanak? Meghatározzák a hatalom / szolidaritás mikéntjént, azt, hogy mi a
tabu, ki és mit kérdezhet, kell-e válaszolni.
Nemi különbségek a nyelvhasználatban
Vajon férfi, vagy nő mondta az alábbi mondatokat?
a) Óh, Édes, már megint betetted a mézet a jégre?
b) A rohadt életbe, már megint betetted a mézet a jégre?
c) Jó ötlet!
d) Óriási, isteni ötlet!
S a következő szavakat: cuki, baró, sikkes, fasza, menő, pá, csao, puszi, túró, le vagy
ejtve, menj a fenébe, nyanya, büdös disznó,
Szavak különbségén kívül még mi jellemzi a férfi illetve női beszélőt?
Nevethet-e egy nő nagyon jót nagyon disznó viccen?
A nők többet kérdeznek, több olyan kifejezést használnak, mely a tovább beszélésre
serkent. A férfiak hajlamosak elmagyarázni a dolgot a nőknek. Félbeszakítják a nőket, de
ez fordítva nem igaz.
Milyen szinonímái vannak a nőnek, illetve a férfinak. Meg tudtuk-e ragadni vala-milyen szemantikai különbséget?
Vannak tipikus férfi illetve női témák, melyek ezek?
A nyelvek, nyelvváltozatok kérdéséhez taroznak a lingva francák, a pidgin és a kreol
nyelvek. Mit jelentenek ezek?
Lingva franca:
Pidgin:
Kreol:
5.2. Nyelv és hátrányos helyzet
A szociolingvisztikában előbb ismerték fel a diglosszia jelentőségét a kódválasztással,
kódváltással kapcsolatos kutatásokban. A kódválasztás, kódváltás társalgási stratégia, a
csoporthatárok kijelölésére, áthágására, lerombolására használhatjuk.
Diglosszia: egy társadalomban két különböző, funkcionálisan jól elkülönülő kódot ta-
lálunk. Az egyik kódot a helyzetek egyik, a másikat a helyzetek másik osztályában hasz-
nálják. Többnyire van egy emelkedett és egy közönséges változata a nyelvnek.
Tudna erre példákat említeni?
18
Basil Bernsteinre hatott Whorf elgondolása, s továbbvitte nyelv és kultúra kapcsola-
tának gondolatát a következőképpen: miszerint a kommunikációból tanuljuk meg a tár-
sadalmi szerepünket, szerepeinket is.
Két kódrendszer: Kidolgozott és a korlátozott.
Kidolgozott, grammatikailag jó, szintaxisa gazdag.
Korlátozott: grammatikailag egyszerű, szintaxisa hiányos, befejezetlen mondatai van-
nak.
A kidolgozott kódhoz a társadalom nem minden csoportja fér hozzá. A korlátozott kó-
dot minden beszélő elsajátítja. A tanítás kidolgozott kóddal megy, de ezt nem mindenki
sajátítja el. A szülők a saját kódjukat örökítik tovább.
Bernstein munkásosztálybeli és középosztálybeli gyerekeket vizsgált.
Középosztály: személyre orientált nyelvhasználat, kevésbé kontextusfüggő, a kommu-
nikáció explicitebb
Munkásosztály: pozícióra orientált, implicit. Erős társadalmi identitásérzés a szemé-
lyes autonómia rovására.
6. Magaskultúra és tömegkultúra. A tömegkultúra-kritika is-kolái
A polgári kultúra kérdései
6.1. A tömeg „felfedezése” és kutatási irányai a XIX-XX. században
A tömeg szó sokaságot, számosságot jelent, s a csoporttal szemben a tömeg az arctalan,
alaktalan massza, erőteljesen negatív felhanggal. A görög masszein – gyúrni, dagasztani,
megnövelni igéből származik a legtöbb európai nyelvben.
Bár már a XIX. században látszik az, amit tömegnek neveznek a későbbiekben, megra-
gadhatók bizonyos jellegzetességei, főleg a XX. században, sőt az első világháború után
fordul a tudományos és művészeti érdeklődés a tömeg felé, nem véletlenül nevezik el a
XX. századot a tömegek évszázadának. De nézzük, mely területeken jelenik meg a tömeg
fogalma?
a) Az irodalomban: Kosztolányinál23, József Attilánál és Márainál. József Attila kivéte-
lével többnyire negatív jelentése van. A világirodalomban Thomas S. Eliot foglalko-
zott a tömeg kérdésével, s kritikusként is elítélte a tömegkultúra termékeit.
b) Filozófiában, történetfilozófiában. Többnyire esszé formájában jelennek meg ezek
az írások. Ortega y Gasset, Elias Canetti, Hamvas Béla. Közülük az első Ortega
(1883-1955), aki az 1929-ben megjelent A tömegek lázadása című esszéjével egy
csapásra világhírűvé vált, magyarra is gyorsan lefordították a Tanú című folyóirat-
ban Németh László szinte azonnal ismertette. Könyvében erőteljesen, képszerűen
23 Kosztolányi D.: Tömeg Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek / te ki törvényt látsz és ítélsz és életet ordítsz vagy halált
/ és erre mag arra rángat a kor zivatarja / májusi lombbal, dallal az ajkadon, ifjú virággal / míly rettenetes vagy./Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján, s látom / hatalmas bálvány arcodat, tétova – gyors mozdulataid / rémítve magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője csenget / és meg-telek keserű, kiabáló kétségbeeséssel,/ mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a céltalan élet.
19
mutatja be a kor főszereplőjét, aki a kultúra válságának megtestesítője is egyben.
Ortega szerint a XIX. században a népességnövekedés és a civilizációs fejlődés, vala-
mint a liberális demokrácia erőteljesen kitágították az ember lehetőségeit, de prog-
ram nélkül hagyták. Az értelmiség legnagyobb kihívás a XX. században Ortega sze-
rint, hogy valamiféle programot adjon a tömegnek. Elias Canetti (1905-1994) élet-
művéért, s benne a kritikus hangú Tömeg és hatalom című esszéjéért 1981-ben meg-
kapta az irodalmi Nobel-díjat.
c) A politológiában, a XIX. század végén, XX. század elején megjelennek az ún. tömeg-
pártok, amelyeknek tagsága nem egy-kétezer, hanem több százezer ember. Az ő po-
litikai aktivitásuk vizsgálata külön kérdés a politológiában. Emellett az egyenlő, ál-
talános és titkos választójog elterjedésével a politológia azt kezdte vizsgálni, milyen
módszerekkel tudja befolyásolni a tömeget.
d) A pszichológiában a tömeglélektan foglalkozik a témával. Kiemelik a pszichológu-
sok, hogy a tömeget általában átjárja a számosság és az egyöntetűség érzése, s emel-
lett a védettség, a magabiztosság és a mindenhatóság érzése. Képes kielégíteni a va-
lahová tartozás nagy erejű szükségletét. Ugyanakkor a névtelenség és az azonosít-
hatatlanság normasértő vagy heroikus cselekedetekre indíthat. Erőteljes az együt-
tes élmény bepréselő hatása (terrorista kiképzés). A tömeg mindig felidézi maga
mellett ellentétét az elitet is. Alapító atyái a tömeglélektannak: Gustave Le Bon –
francia orvos – bár nem praktizál, hanem csak ír, ő ad nevet 1924-ben a jelenségnek,
amikor megjelenteti A tömegek lélektana című könyvét. Ebben így ír: „A mai kor
egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének
tudatos tevékenysége helyére.” A másikuk Gabriel de Tarde, francia jogász, ő in-
kább arról beszél, hogy a tömegek megjelenése miként alakítja majd át a társadal-
makat és a politika területét. Esetenként Freud nevét is megemlítik (Rossz közérzet
a kultúrában című esszéje kapcsán.)
A második világháború után egyre inkább szociálpszichológiának kezdik nevezni ezt
a területet, s több empirikus kutatás is zajlik. Tipologizálni is próbálták a tömegjelensége-
ket, melyet a következő ábrán láthatunk.
Browntól származik az ábra, 1954-ből, s Pataki Ferenc ismerteti.24
Tömegek
Csőcselék tömegek Publikumok
Agresszív, Menekülő, Mohó, Expresszív Alkalmi Szándékolt
Lincselések, Terrorizálások, Zavargások Szórakozó, Információkereső
Bourbon, Proletár,
Pánik szervezetlen tömegben, Pánik szervezett tömegben
24 Pataki Ferenc: 1998. A tömegek évszázada. Ositisz Kiadó, Budapest, 109.
20
e) A szociológiában Robert Park illesztette be Tarde elképzeléseit a tömegről. Ő a kol-
lektív viselkedést kutatta, ezt tartotta a szociológia fő feladatának. Vagyis azt, miként
cselekszik a tömeg, s kifejti ezzel kapcsolatban a társadalmi nyugtalanság gondola-
tát, ebben látja a tömeg genezisének forrását. Ennek hatására a rendszerint racioná-
lis megfontolásokkal élő nyilvánosság kritikátlan, impulzív, anarchisztikus tömeggé
alakul át. Ez aztán színtere és kerete lesz az érzelmi fertőzésnek, utánzásra késztet,
egyneműsödnek az állapotok, s életre hívják a kollektív cselekvés különböző for-
máit.
f) Kultúraelméletben ld. részletesebben a 2. pontban
g) Kommunikáció-kutatásban megjelenik a tömegkommunikáció, mely nagyközönség-
hez jut el, s mely minőségében más, mint a személyközi vagy a csoportkommuniká-
ció, s így hatása is nagyobb mint a másik kettőnek, arról nem is beszélve, hogy erre
való hivatkozással jogi szabályozás alatt áll.
6.2. A tömegkultúra kritika iskolái
A tömegkultúra elutasításában Európában két eltérő utat tudunk feltérképezni, melyek
kialakulása már a XIX. században elkezdődött.
a) A német hagyomány morális alapon utasította el az új kulturális javakat és szük-
ségleteket. Aki a tömegesen termelt populáris művészetekhez fordult, az morálisan
gyanús volt a német szerzők számára, mert reflexív gondolatok nélkül jutott valami-
féle műélvezethez. Ez továbbél a XX. század elején is.
b) Az angol szerzőknél a népszerű szövegek és a tömegesen termelt tárgyak esztéti-
kai megítélése nem az egyén morális habitusának, hanem a modern társadalom kul-
túrájának kritikájába torkollott.
Theodor W. Adorno, a későbbi Frankfurti Iskola egyik alapítója még az 1930-as évek-
ben megjelentet egy tanulmányt25 a zene popularizálódásáról. Ekkoriban az Egyesült Ál-
lamokban él, s lesújtó képet fest annak kulturális állapotáról. (Princeton Radio Research
Project, Mann Doktor Faustus)
„A magaskultúrából körülrajongható fétist csinálnak hívei, akik voltaképpen csak a kul-
túrára költött pénzüket imádják. A tömegkultúra hamis szükségleteket ébreszt, fogyasztói
pedig kábítószerfüggők módjára habzsolják önön szellemi leépülésük szerét. … Egyik cso-
port sem hibáztatható: a valódi műélvezet lehetőségfeltétele – az autonóm individuum –
esett áldozatul a modern kapitalizmusnak, az izgatott tömegtársadalomnak. ” Adorno bí-
rálata később tovább élesedik, s az 1960-as években írt, a félműveltségről szóló könyvé-
ben csúcsosodik ki. Ebben azt állítja, hogy a félműveltség még a műveletlenségnél is rosz-
szabb. Kiindulási pontja szerint a műveltség a kultúra szubjektív elsajátítása. A műveltség
nem állandó, sem intézményei, sem tartalma, sem eszméje nem az, nem vihető át egyik
korszakról a másikra.
A műveltségnek Adorno szerint kettős szerepe volt a polgárság életében. Egyrészt
emancipációjához kapcsolódik, hiszen műveltség híján a polgár aligha tudott volna vál-
lalkozni, ügynökként, hivatalnokként dolgozni. Másrészt a műveltség az alacsonyabb
rendű emberekkel szembeni kiváltsága is volt a polgárságnak. Hiszen a frissen alakuló
25 Adorno T. W.: 1938 Fétiskarakter a zenében és a zenei hallás regressziója.
21
proletár rétegeket megfosztották a művelődés lehetőségétől (iskolázottság, szabadidő).
Ld.: Th. Mann: A Buddenbrook ház 152.
A félműveltség idején a műveltség áruvá válik, elsikkad eleven kapcsolata egy eleven
szubjektummal. A félműveltség a sikertelen azonosulás szelleme.
„Eredendő fogalma szerint a műveltség annak az öntudatában megalapozott, szabad
individuumnak a tisztán saját szelleme, aki a társadalomban is tevékeny, és aki ösztöneit
szublimálja.”26
Mi jellemzi a művelt illetve a műveletlen embert Adorno szerint? Mi lehet ebből a kiút, mi lehet a műveltség túlélési lehetősége?
Adorno gondolatait Hans Magnus Enzensberger viszi tovább, aki úgy vélekedik, hogy
a XX. század kulcsiparága a tudattermelés. Szerinte e tömegkommunikációs technológi-
ákra támaszkodó tudatipar már nem is kulturális árúkat termel, hanem csak véleménye-
ket és ítéleteket. S egyedüli rendeltetése a fennálló uralmi rend védelme, az elgondolható
alternatívák kiirtása.
A tömegkultúra elméletek egyik cáfolata Herbert J. Ganstől27 származik. Szerinte a
tömegkultúra-kritika lényege nem a médiáról és a fogyasztási javakról szól, hanem a jó
élet természetéről, s arról, hogy a társadalmat milyen kultúra, kinek a kultúrája uralja?
Felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegkultúra a városias ipari társadalom jellegzetes-
sége, s mint ilyennel a XIX. századtól kezdve foglalkoztak a kritikusok. De az 1960-as évek-
ben kissé alábbhagytak az ostorozásával, mert egy még félelmetesebb ellenséget láttak, az
ifjúsági kultúrát. (Politikailag radikálisabb volt, hedonista, nihilizmus is jellemezte.)
Könyvében sorra veszi a vádakat a népszerű kultúrával szemben, s tőle telhetően igyek-
szik cáfolni ezeket.
1. A népszerű kultúra alkotásai negatív jellegűek. Haszonszerzés motiválja őket.
2. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a magaskultúrára. A népszerű kultúra a
magaskultúrától való kölcsönzéseivel lealacsonyítja a magaskultúrát. Alkotóit – a
pénz miatt – magához csábítja.
3. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a közönségre, érzelmi károsodást okoz.
4. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a társadalomra, mert a tömeg meggyő-
zését szolgáló technikák különösen fogékonnyá teszik őket a demagógiára. Leala-
csonyítják az ízlésszintet.
Gans a legfőbb különbséget abban látja tömegkultúra és magaskultúra között, hogy az
utóbbinak kisebb és homogénebb a közönsége, míg az előzőé nagyobb és heterogén. A
népszerű kultúra szemére vetik a szabványosítást és a sztereotipizálást. Gans érvelése ez-
zel szemben:
„Lehet, hogy a westernfilmek jobban hasonlítanak egymáshoz, mint az azonos műfajba
tartozó magaskulturális drámák, ám a western éppoly élesen különbözik a családi komé-
diától, mint a magaskultúrában a komédia és a tragédia. … A népszerű kultúrában is bőven
akadnak formai és tartalmi különbségek, csakhogy kevésbé jól ismertek, mint a magas
26 Adorno T.W.: 1972 A félműveltség elmélete. Részleges fordítását közli Wessely, 2003, 99. 27 Gans, H.J. 1974 Népszerű kultúra és magaskultúra. Részleges fordítását közli Wessely, 2003 114-149.
22
művészetben, amelynek változatait kritikusok elemzik és professzorok sorolják külön-
böző iskolákban.”
Egyetért Gans érvelésével? Tudna még bizonyítékokat hozni pro és kontra? Igaz-e, hogy a magaskultúrán kevésbé fog az idő?
Gans úgy véli, hogy a magas és tömegkultúra alkotóinak indítékai, szerepei és módsze-
rei között nincs akkora különbség, mint feltételezik. Tudna erre példákat mondani?
Gans nagyon élesen szembefordul a tömegkultúra kritikusainak azon érvével, misze-
rint a tömegember, a tömegfogyasztó sosem igazi autonóm személyiség.
„A népszerű kultúra hasznos szerepet játszott amikor hozzásegítette a közönséges em-
bereket ahhoz, hogy személyiségek legyenek, kialakíthassák önazonosságukat, kifejlesz-
szék kreativitásukat és rátaláljanak önkifejezésük formáira. Nem a népszerű kultúra vál-
totta ki e változásokat: véghezvitelükben mindössze példákkal és ötletekkel támogatta az
erre kész embereket.”28 (bevándorlóból legyen amerikai középosztálybeli)
Egyetért Gansszel?
7. A kultúra pszichológiai dimenzióinak vizsgálata. Kultúra és személyiség: az identitás kérdése.
Az 1970-80-as években a pszichológia egy természettudományos program módsze-
reit követte. Ily módon vizsgálták az emberi észlelést, a tanulást és a tudásszerveződés
eltérő mintázatait. Ebből a szemléletből az következett, hogy univerzális eredményeket
vártak, vagyis olyanokat, melyek minden emberre jellemzőek. Vagyis az egyes eltérő em-
bercsoportok esetében a vizsgálatok csak mennyiségi, de ne minőségi különbségeket mu-
tathatnak ki, kontextusfüggetlen kutatások ezek. A módszer mindenhatóságába vetett hit
az 1980-as években már gyengülőfélben volt. Ennek oka, hogy néhány törzsi kultúrában
élő közösségben amerikai iskolákat alapítottak és ott amerikai tankönyvekből, amerikai
tanárokkal tanítottak kisgyerekeket (kpelle – új matematika program), de ezek a gyerekek
a számonkérések alkalmával rendre rosszul teljesítettek. Rájöttek a kutatók, hogy nem
alkalmazhatnak olyan vizsgálati modelleket, melyek a nyugati világban gyökereznek, ahol
a gyerekek 6 éves koruktól iskolába járnak, a modern társadalom élete, nyelvezete és gon-
dolkodása veszi körül őket. Ettől kezdve vált egyre erőteljesebbé azon pszichológusok
hangja, akik a kontextusfüggő viselkedés fontosságát hangsúlyozták.
7.1. Wundt és a második pszichológia, Freud munkássága
Wilhelm Wundt 1879-ben alapította meg laboratóriumát Lipcsében, s ehhez a dátum-
hoz szokták kötni a pszichológia tudományának születését. Wundt maga a pszichológiát
két részre osztotta:
a) Az emberi tudat különböző szintjeinek a vizsgálata. Mindegyik szint sajátos vizsgá-
lati módszert követel.
b) A második pszichológia feladata, hogy bemutassa a kultúrának a pszichológiai fo-
lyamatokban játszott szerepét.
28 Gans, H.J. 1974 Népszerű kultúra és magaskultúra. Részleges fordítását közli Wessely, 2003 146.
23
Wundt nevéhez a későbbiekben a néplélektan, a Völkerpsychologie kapcsolódott, de
mellette többen felvetették a kultúra fontosságát a XX. század elején. Sigmund Freud
egyik híres esszéjében, a Rossz közérzet a kultúrában így ír erről:
„… a kultúrát semmi más jellegzetességével nem tudjuk jobban meghatározni, mint-
hogy megbecsüli és gondozza a magasabb lelki tevékenységeket, az intellektuális, tudo-
mányos és művészi teljesítményeket, azt a vezető szerepet, melyet az emberek az eszmék-
nek engednek át. Ezen ideák között első helyen állnak a vallási rendszerek… Végül a kul-
túrának utolsó, de biztos nem a legjelentéktelenebb vonását abban kell értékelnünk, hogy
milyen módon szabályozottak az emberi kapcsolatok, a szociális kapcsolatok, melyek az
embert mint szomszédot mint munkaerőt stb. érintik…
Óvakodtunk, nehogy ahhoz az előítélethez csatlakozzunk, mintha a kultúra egyértelmű
volna a tökéletesedéssel, az a tökéletességhez vezető út volna.
A kultúra fejlődése olyan sajátos folyamatnak tűnik, amely az emberiségen végigfut
…olyan módon szűnik meg, hogy a helyébe lép valami melyet mi az egyénnél mint karak-
tertulajdonságokat írunk le.”29 (Freud, 1982, 357-360)
Milyen eddig megismert kultúrafelfogásokkal ért egyet Freud és melyeket utasít el a fenti idézet alapján?
Mindebből Freud számára az következik, hogy a kultúra és az egyén fejlődése messze-
menő hasonlóságot mutat, ugyanazokkal a módszerekkel vizsgálható, ez pedig oda vezet,
hogy nemcsak egyének, de kultúrák, kulturális korszakok is lehetnek neurotikus állapot-
ban.
„Számomra az emberi faj létkérdésének tűnik, hogy vajon és milyen mértékben sikerül
kulturális fejlődésének úrrá lenni az emberi agresszív és önpusztító ösztönöknek az
együttesében okozott zavarán. … Az emberek a természeti erők feletti uralmukban odáig
jutottak, hogy segítségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtaniuk. Innen szárma-
zik jó része jelenlegi nyugtalanságuknak, boldogtalanságuknak, szorongó hangulatuk-
nak.” (Freud, 1982, 405.)
7.2. Kultúraközi kutatások a pszichológiában
A kultúrának az elme működésében betöltött szerepét három nagy területen vizsgálták
a pszichológusok:
1. Az érzékelés és az észlelés kérdései.
2. Az intelligencia kérdése.
3. Az emlékezet formái, mibenléte.
A kutatók úgy vélték, hogy a természeti népek a perceptuális és az emlékezeti képes-
ségekben jeleskednek, míg az intelligencia, a magasabb pszichológiai funkciók esszenciája
Európában és az Egyesült Államokban élők esetében jobb.
Az észlelés, érzékelés különbségeiről már a XIX. század végén születtek tanulmányok,
melyek egy része a Nature-ben jelent meg. 1897-ből, Rivers tollából származott a követ-
kező antropológiai leírás:
29 Freud, Sigmund: 1982. Rossz közérzet a kultúrában. In: Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest, 327-407
24
„A Salamon-szigeteki San Cristobal férfi lakosainak hiúzszeme van, és ködös napokon
is nagy távolságokból képesek felfedezni a faágak között rejtőző galambokat. … Új Íror-
szág lakosai olyan távolságról is meglátják a partokat, ahonnan mi jó távcsövekkel sem
láttunk semmit, és rossz időben is6-7 mérföldről észreveszik a kis csónakokat, amelyeket
mi távcsövekkel és teleszkópokkal sem láttunk.” (idézi Cole, 2005, 49)30
Mit gondol, mennyire voltak hitelesek ezek a XIX. századi leírások?
Később, Titchener sorra megkritizálta ezeket a kutatásokat, pontról pontra. Így a XX.
század közepétől a pszichológusok egybehangzóan állítják, hogy az észlelés pontosságá-
ban nem vagy csak minimális különbségek mutathatók ki. Ezen különbségek is inkább a
komplex ingereknél, úgy mint a képek észlelésénél. Ide tartoznak például a vizuális illú-
ziók is, a Müller-Lyer-féle vizsgálat.
__________ __________
│
__________ │
│
│
Itt mindkét párra igaz, hogy a vonalak egyenlő hosszúságúak, de az ábrázolás módja
miatt az egyik hosszabbnak látszik. Rivers vizsgálta ezt az esetet is, s kiderült – visszaiga-
zolhatóan -, hogy az indiai falusi lakosság sokkal kevésbé esett áldozatul ennek az illúzió-
nak mint az európai kontrollcsoport. Azok az embercsoportok, amelyek hozzászoktak a
tág horizontokhoz, azok fogékonyabbak voltak erre az illúzióra mint az esőerdők és a vá-
rosok lakói. Vagyis a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kultúra a bizonyta-
lan helyzetekben az emberek perceptuális következtetéseinek befolyásolásával
hat az észlelésre.
Az intelligencia mérésének technikája Alfred Binet nevéhez köthető. A francia pszi-
chológus a XX. század elején alkotta meg intelligenciatesztjét. Ennek története, hogy Fran-
ciaországban a tömeges oktatás elterjedésével felfigyeltek olyan gyerekekre, akik képte-
lenek lépést tartani a többiekkel. S a francia kormány arra kérte Binét, hogy dolgozzon ki
egy olyan tesztet, melyekkel ezek a gyerekek még az iskolakezdés előttn kiszűrhetőek, s
ők speciális iskolákba járnának. Megalkották hát az intelligencia teszteket, de ezekkel ko-
moly problémák voltak a kultúraközi kutatásokban, ugyanis nem lehet olyan tesztet ké-
szíteni, mely kultúrafüggetlen lenne minden szempontból.
Az emlékezettel kapcsolatos, mára újrafelfedezett kutatások Bartlett nevéhez köthe-
tőek (1932-ben jelent meg Az emlékezet című tanulmánykötete.) maga Bartlett kérdezett
ki még Szváziföldön egy pásztort, hogy egy-egy évvel ezelőtti vásáron ki milyen marhákat
vett, s a pásztor hiánytalanul felsorolta az adásvételeket, melyeket Bartlett a majorság
szerződéseiben nyomon tudott követni. Ebből később azt is leszűrték, hogy problémák
megoldása esetén a természeti népek szívesebben hagyatkoznak a memóriájukra mint a
30 Cole, Michael: 2005 Kulturális pszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest.
25
kreativitásukra. Maga Michael Cole is végzett ilyen vizsgálatokat az 1960-as években Li-
bériában a kpelle törzsnél. Amerikai tanárok próbáltak matematikát tanítani a kpellék-
nek, de merő kudarc volt az oktatás: nem ismerték fel, s nem is tudták megkülönböztetni
az eltérő geometriai alakzatokat egymástól. Gondolkodás helyett mindig a mechanikus
emlékezést választották, nekik a matematikaóra is a memoriterről szólt. Például a tanárok
arra panaszkodtak, hogy az órán megoldották a : 5+3 feladványt, majd a dolgozatban a
6+2 kérdezték, mire a diákok úgy reagáltak, hogy ez igazságtalan, mert ezt nem vették az
órákon.
Igazán érdekessé az tette a kpelléket, hogy a hétköznapokban, zsúfolt piacaikon igenis
jól tudtak számolni. Sőt, ahogy Cole írta, őt mindig lehagyták az alkudozásban, az alkuban
mindig a kpellék győzedelmeskedtek.
Ehhez kapcsolta Cole saját kutatásait: a kpellék legfontosabb élelmiszere a rizs, ezt ad-
ták-vették többnyire a piacokon. Olyan matematikai feladványt állított össze, mely arról
szólt, hány mérőedénynyi rizs fér egy-egy nagyobb tartályba. A kpellék az ilyen feladvá-
nyokat 1-2 hibaszázalékkal oldották meg, míg az európaiak 3 csészénél már 30, hat csé-
szénél már 100 százalékban tévedtek. Mi következik ebből?
Az emberek olyan területen fejlesztik ki kulturális eszközeiket és a hozzájuk kap-csolódó kognitív készségeket, melyek fontos szerepet játszanak az életükben.
Vegyük sorra még egyszer a kulturális pszichológia főbb jellemzőit:
1. A kontextusban megjelenő, közvetített cselekvések fontosságát hangsúlyozza.
2. Elemzéseit a mindennapi életesemények alapján végzi.
3. Az egyént saját fejlődésének aktív részeseként képzeli el, aki viszont nem teljes mér-
tékben a saját maga által kialakított helyzetekben vesz részt.
4. Elutasítja az oksági elven alapuló, inger-válasz elven alapuló magyarázatokat. Ehe-
lyett olyan tudományt részesít előnyben, mely az elmét a cselekvés termékének
tartja, és amely magyarázataiban fontos szerepet tulajdonít az értelmezésnek.
7.3. Az identitás
Az identitás fogalmát először Erikson használta 1950-ben pszichológia könyvében, s
maga a fogalom azóta nagy karriert futott be. Az identitást a definíciók egy része az indi-
viduális énnel rokonítja, míg mások inkább a társadalmi szerepek fogalmához kötik. Ezért
találkozhatunk gyakran az identitás egyes részelemeinek vizsgálatával: nemzeti, nemi,
foglalkozási identitáselméletekkel. De az identitás fogalma éppen szintézisteremtő ereje
miatt fontos a pszichológia számára, tehát nem célszerű külön kezelni az egyénnek önma-
gára és a társas környezetére vonatkozó reflexióit.
Ugyanakkor az identitásnak az erkölcsi szocializációban van rendkívül nagy szerepe, a
morális döntések különösen fontosak az énidentitásban. (Augusto Blasi egyenesen morá-
lis identitásról beszél.)
„Az egyéni identitás akkor válhat az önmeghatározás széles értelmezési keretet bizto-
sító kategóriájává, ha úgy szemléljük, mint az egyéni és a társadalmi közös produktumát,
pontosabban a társadalmi hatásoknak azt az együttesét, amelyek az egyéni interpretáci-
ókban már mint az egyéni identitás alkotórészei megjelennek.”
26
Az identitás kérdésében nagy változásokat hozott a posztmodern társadalom. Az ér-
tékválasztásban a 70-es évek végétől egyre fontosabb lett az azonnali szükségletek kielé-
gítése a tartósabbakhoz képest. Mivel a gazdasági és a társadalmi biztonság nem adott
okot aggodalomra a tartós létfeltételek esetében. Így az értékválasztásban egyre inkább
előtérbe került az önkifejezés. Ezzel magyarázható az is, hogy a posztmodern alanyok
szubjektíve elégedetlenebbek mint szüleik, nagyszüleik, pedig objektíve sokkal jobb kö-
rülmények között élnek..
Összehasonlító elemzés: Önismeret, önkép 1920-1995-ban 18-22 éves fiatalok köré-
ben. (Vajda Zsuzsanna)
1995 „Azt hiszem, elég sokat tudok már magamról, jól ismerem magam, de lehet, hogy
ez egyáltalán nem fontos. Azt biztosan tudom, hogy néha csak úgy megjelenik egy másik
énem is. Ez nem zavar, de teljesen úgy érzem, mintha nem én akarnám, hogy legyen, csak
van. Ez a két én nem feltétlenül a jó és a rossz, inkább a figyelmes és a figyelmetlen, a
rendes és a rendetlen. Persze akármilyen vagyok, az mindenképpen én vagyok.”
(Vajda,1996, 14)31
1922 „Ha most önmagamat vizsgálom, sok szomorú tapasztalatra jutok. Hitemben tel-
jesen meginogtam. A hazugság teljesen rendszeressé vált nálam. A tanulás-vágy alvóban
van. Az erkölcstelenségen nem utálom úgy mint azelőtt… Az irigység és a gyűlölködés ura-
lomra jutott. Mindamellett szívem szinte a kegyetlenkedésig kemény. Érzem, hogy ez így
tovább nem mehet. Meg kell újhodnom. A pesszimizmus fertőjéből ki kell emelkednem.”
(Vajda, 1995, 17)
20-as évek 90-es évek
fő % fő %
Az önjellemzés konceptuális sajátosságai
Bizonytalanság, hárítás az önismeretben 2 14 25 55
Tudományos 0 0 5 11
Neveltetés 1 7 4 8
Egyéb 11 79 11 24
Összesen 14 100 45 100
Az önminősítés fontosabb forrásai
Konkrét másik, mint viszonyítás 2 14 22 48
Az élet céljára, értelmére utalás 3 21 18 40
Kedvelt időtöltés, közelebbi tervek 2 14 24 53
Az önmagán való uralkodás képessége 9 64 0 0
31 Vajda Zsuzsanna: 1995: az identitás külső és belső forrásai. In: Erős Ferenc (szerk.): Azonosság és
különbözőség. Scientia Humana. PP.. 8-24
27
8. Kultúra és etnicitás vizsgálata. A nemzeti karakter és a nemzeti kultúra korpusza.
8.1. Nemzetkarakterológia
A kultúraközi kutatások hamar megérlelték a helyzetet ahhoz, hogy a nemzeti jel-legek, nemzeti karakterek felé forduljon az érdeklődés. A hagyományos nemzetka-rakterológiák arra törekedtek, hogy a történelemben helytől és időtől függetlenül fel-tárjanak valami esszenciát, mely a nemzeti lét „gerincét” alkotta volna. Két irányba folytak kutatások:
a) Igyekeztek megragadni a nemzetkarakterológiák társadalomtörténeti funkcióját,
mely lehetett politikai vagy ideológiai.
b) Másrészt azt vizsgálták, hogy ezek a nemzetkarakterológiák valóban megállják-e a
helyüket.
Az egyes kutatók másféleképpen vélekedtek a nemzeti karakterről:
Giddens, Anthony: számára legfeljebb a nemzeti érzésnek van relevanciája, a nemzeti
karaktert nem tartja tudományos kategóriának.
Hobsbawm, Eric: Nem foglalkozik vele, sőt nevetségesnek nevezi.
Elias, Norbert: Ő is úgy véli, hogy a nemzeti karakter nem tudományos kategória. He-
lyette a társadalmi habitus fogalmát javasolja. Úgy véli, időtlen nemzeti karakter nem lé-
tezik, helyette társadalmi mentalitásokat lehet feltárni.
Szűcs Jenő: Történészként igyekezett feltárni a magyar nemzeti karaktert.
8.2. Etnicitás
A nemzetkarakterológiához képest sokkal nagyobb kutatási hagyománya van az
etnicitásnak a néprajzban, kulturális antropológiában és az etnológiában. Ám itt is talá-
lunk eltéréseket. Az etnikum fogalmát az európai néprajz főként a falusi, paraszti társa-
dalmon belül használta. S az egyes etnikai csoportok kulturális sajátosságaira koncentrál-
tak.
A klasszikus antropológusok elsősorban a gyarmatbirodalmak, a harmadik világ társa-
dalmait vizsgálták. Ezek a kutatások abból az alaptézisből indultak ki, hogy az emberi vi-
selkedés lokális kiformálódásainak kell tekintenünk a különböző kultúrákat. Ezek tehát
homogén entitások, melyek különálló földrajzi, fizikai helyekhez kötődnek. Ebből követ-
kezően az etnológia és az antropológia az etnicitást és a kulturális identitást olyan
koncepciónak tekintette, mely a kulturális különbségek térbeli artikulációján alap-
szik.
Mit gondol erről a tételről? Mennyiben tartható ez, s mennyiben cáfolható?
Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy azok a szimbolikus konstrukciók, mint haza,
anyaföld, szülőföld, nemzet, gyökér nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyének (individu-
umok) és a csoportok kategorizálják az őket körülvevő világot: otthon – idegen, mienk –
másé.
A nemzeti jelleg vizsgálatában Rákos Péter32 a következő sztereotípiákat bontotta ki:
32 Rákos Péter: Nemzeti jelleg: a miénk és másoké. Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló
tényezők 48-50. Kalligram, Pozsony, 2000, pp.
28
Mely nemzetekről állítjuk a következőket: Babonás Beszédes Családszerető Dolgos Elmélkedő Furfangos Gondtalan Intelligens Kegyetlen Lusta Megbízhatatlan Nacionalista Piszkos Ravasz Szellemes Szenvedélyes Vallásos Zenekedvelő33
8.3. A magyarság vizsgálatai
a) Gereben Ferenc 1998-ban végzett felmérést, melyhez a Teleki László Intézet jelen-
tette a hátteret. Összehasonlította, hogy a környező országokban élő és az anyaországi
magyarság identitástudata mennyiben tér el egymástól, illetve mennyiben hasonlít egy-
másra. Külön vizsgálta az identitás kapcsolatát a művelődéshez, kultúrához. Néhány ér-
dekesség a kutatásból:
A nemzeti identitást befolyásoló tényezők Az említők százalé-
kos aránya Anyanyelvi összetartozás 82% Család, szülők, családi nevelés 81% Hagyományok és szokások 77% Származás: születés, ősök 77 % Szülőföld 75% Kultúra, művészetek, tudományos ismeretek 72 % Iskolai tanulmányok, nevelés 58% Vérségi kötelék 50% A valahová tartozás igénye 43% Sorsközösség 42% Erkölcsi értékek 37% Közös élményvilág 30% Érzelmi hangoltság 28% Vallásosság, felekezeti hovatartozás 27% Nemzeti történelem, történelmi tudat 25 % Állampolgári, állami keretek 13% Barátok 13%
33 Az etnikai szereotípia olykor megtéveszt részrehajlásával, gyakran megtéveszt tudatlanságával, min-
dig megtéveszt merevségével, de sohasem a véletlen műve.
29
Nevelési elvek Szlo-
vákia Uk-
rajna Romá-
nia Kis Jugo-szlávia
Szlo-vénia
Auszt-ria
Magyar-ország
Egészséges életmód 74,5 78,2 74,4 66,2 75,2 70,3 69,8 Emberismeret 34,8 38,9 40,5 31,6 29,5 48,4 40,3 Politikai érdeklődés 6,7 6,6 4,5 7,8 1,9 23,4 7,1 Érvényesülés 42,1 35,6 41,8 48,4 43,8 6,2 37,5 Művészeti érdeklődés 13,4 11,9 14,0 14,4 12,4 15,6 11,2 Tolerancia 40,8 26,7 28,4 45,9 32,4 53,1 33,8 Lelkiismeretes munka 78,6 76,6 75,0 72,5 80,9 70,3 79,1 Olvasás szeretete 33,5 29,0 36,2 32,5 27,6 21,9 31,0 Takarékosság 31,5 38,6 28,7 44,7 51,4 15,6 45,5 Beilleszkedni a rendbe 9,5 13,5 22,9 22,2 10,5 10,9 19,2 Szerény, alkalmazkodó 13,8 23,8 11,4 13,1 7,6 14,1 11,6 Vallásos, szilárd hit 15,3 23,1 22,8 17,2 20,0 39,1 7,5 Technikai szakértelem 6,1 8,9 8,4 10,0 7,6 - 10,6 Televíziózás mérséklése 3,2 3,6 1,3 5,0 2,9 10,9 5,2 Tudásszomj 39,3 22,4 36,6 32,5 30,5 56,2 39,9 Jó magaviselet, udvariasság 55,5 63,7 51,9 38,1 60,9 51,9 50,2
b) 1997-ben az Osztrák –Magyar Akció Alapítvány támogatásával Kapitány Ág-
nes és Kapitány Gábor felmérést készített a magyarságszimbólumokról. Az alábbiakban
a kérdőívet mutatom be, majd ismertetem az eredményeiket: 1. Válasszon ki hármat az alábbi ételek közül, amelyeket a legjellemzőbben magyaros éte-
leknek tart: Halászlé Bableves Lebbencsleves Gulyás Paprikás krumpli Töltött paprika Paprikás csirke Rántott hús Disznótoros Töltött káposzta Rétes Lángos Palacsinta Szilvás gombóc Túrós csusza Egyik sem
Sorrend: gulyás, halászlé, töltött káposzta
2. Válasszon ki egyet az alábbi italok közül, amelyet a legjellemzőbben magyaros italnak tart:
Bor Sör Pálinka
Sorrend: bor, pálinka, sör
3. Ha magyaros viseletre gondol, mely öltözeti elemek jutnak leginkább az eszébe: Atilla, vitézkötéses ruha Cifraszűr Suba, guba
30
Huszármenet Bőszárú (pásztor)gatya Székely harisnya, halinanadrág Hímzett ing, pruszlik, köntös Bocskai-sapka Árvalányhajas kalap Fejkendő Párta, főkötő Csizma Sarkantyú Egyik sem
Sorrend: bőszárú gatya, suba-guba, szűr
4. Melyik domborzati egység jut eszébe leginkább a magyarságról? Mátra – Fátra – Tátra (Hármashalom) Bakony Tokaj-hegyalja Badacsony (Balaton - felvidék) Kárpátok Hargita Dunakanyar Alföld Pannon dombvidék Hortobágy
Sorrend: Hortobágy, Tokaj, Alföld
5. Melyik folyó, tó jut eszébe a leginkább a magyarságról? Duna Tisza A négy folyó: Duna, Tisza, Dráva, Száva Maros, Körös Balaton Szent Anna tó egyik sem
Sorrend: Duna, Tisza, Balaton
6. Melyik fát tartja leginkább jellemző magyar fának? Akácfa Almafa Bükkfa Diófa Tölgyfa Eperfa Barackfa Nyárfa Szomorúfűzfa Szilvafa Egyik sem
Sorrend: Akác, tölgy, alma
7. Melyik virágot tartja leginkább jellemző magyar virágnak: Rózsa Tulipán Szegfű Nefelejcs Gyöngyvirág Pipacs Búzavirág
31
Margaréta Napraforgó Muskátli Rozmaring Egyik sem
Sorrend: rózsa, búzavirág, muskátli
8. Melyik haszonnövényt tartja a leginkább jellemzően magyar növénynek? Paprika Kukorica Hagyma Napraforgó Mák Búza Rozs, árpa Szőlő Lucerna Egyik sem
Sorrend: paprika, búza, hagyma
9. Melyik állatot tartja a leginkább jellemzően magyar állatnak? Ló Puli Kuvasz, komondor Magyar vizsla Rackajuh Magyar tarka, magyar szürke Gímszarvas Kerecsensólyom Turul Fecske Pacsirta Gólya Daru, kócsag Egyik sem
Sorrend: ló, magyar tarka, puli
10. Ön szerint hogy néz ki a tipikus magyar ember? (Nyitott kérdés)
Testes, izmos, zömök, sötét hajú, bajuszos, sötét szemű
Barátságos, rokonszenves, okos
11. A magyarság eredetére vonatkozó felfogások közül melyik áll legközelebb Önhöz? Hun rokonság Szittya rokonság Finnugor rokonság Török rokonság Sumer rokonság Kevert eredet Egyik sem
Sorrend: finnugor, hun, kevert
12. Melyik ünnep a legjellemzőbb a magyarság szempontjából? Március 15 Április 4. Augusztus 20. Október 23. Egyik sem
Sorrend: márc. 15., aug. 20., okt. 23.
32
13. Melyik zenefajtát tartja a leginkább jellemzően magyar zenének? Liszt Ferenc művei Erkel Ferenc művei Bartók Béla művei Kodály Zoltán művei Magyar nóta Magyar operett Népdal Táncházi muzsika Szörényi –Illés – Tolcsvay dalai Cseh Tamás dalai Egyik sem
Sorrend: magyar nóta, népdal, Kodály
14. Melyik sportágat tartja a leginkább jellemzően magyar sportágnak? Futball Öttusa Vívás Úszás, vízilabda Birkózás Ökölvívás Lovas íjászat Fogathajtás Kajak-kenu, evezés Sakk Egyik sem
Sorrend: futball, úszás vízilabda, fogathajtás
15. Kiket érez a magyar sport legjellegzetesebb képviselőinek? Soroljon fel hármat!
Egerszegi, Puskás, Pap Laci
16. Melyek a legjellemzőbb magyar márkák az alábbiak közül? Ikarus Ganz Rába Tungsram Chinoin Videoton Pick Tokaji aszú Libamáj Őrölt paprika Herendi, Zsolnay-porcelán Rubik játékok Béres csepp Egyik sem
Sorrend: Tokaji, Pick, Ikarus
17. Melyek az Ön legkedvesebb ételei? Hármat választhat!
Töltött káposzta, bécsi szelet, csirkepaprikás
18. És melyik a legkedvesebb itala? (Egy)
Bor, sör, kólafélék, víz
19. Mely írókat, költőket érzi a magyar irodalom legjellegzetesebb képviselőinek? (Hármat választhat.)
Petőfi, Arany, Ady
33
20. Kiket érez a magyar történelem legjellegzetesebb alakjainak? (Hármat választhat.)
Kossuth, Széchenyi, Szent István
21. A mai politikai életben kik azok a szereplők, akiket a magyar történelem jellemző alak-jai közé sorolna? (Hármat választhat.)
1995-ben: nincs ilyen, Göncz, Horn
22. Az alábbiak közül melyik címer áll a legközelebb Önhöz? Koronás címer Rákosi-címer Kossuth-címer Kádár-címer Egyik sem
Sorrend: Koronás, Kossuth, Kádár
9. Kulturális különbségek térben és időben. Kultúrák találko-zása: Vadak és civilizáltak. Az idegen fogalma az antropoló-giában.
9.1. A kulturális különbségek térben és időben.
A kulturális különbségek kategóriája központi helyet foglal el a kulturális antropoló-
giában és a szociálantropológiában egyaránt. E diszciplínák a kultúrát eredendően tör-
téneti és társadalmi produktumnak tekintik, s ebből következően a kulturális különbsé-
geket a társadalmi és a történeti fejlődés eltérő kontextusaiban értelmezik.
9.1.1. Időbeli különbségek
Különösen nagy hagyományai vannak a kulturális különbségek időbeli vizsgálatának..
Az időbeli perspektíva mögött persze egy nyílt evolucionista szemlélet húzódik meg,
mely primitív, premodern és modern társadalmakat különböztet meg. S ezek között
lineáris fejlődési vonal húzható. Ez a megközelítés úgy véli, hogy a hagyományos és a mo-
dern társadalmak közötti kulturális különbség, mely megfigyelhető a gazdaságban, állam-
szervezetben, társadalomban, politikai rendszerben, az mind-mind a kognitív, mentális,
gondolkodásbeli különbségek felszíni megnyilvánulása. Ennek alapján beszéltek, írtak az
antropológusok: prelogikus, logikus, mitikus, irracionális, racionális világképekről.
Ebben az összefüggésben a kultúraközi kommunikáció a hagyományos és a modern
gondolkodási rendszerek és világképek kommunikációját jelentik. Ide sorolódnak a föld-
rajzi felfedezésekkel kapcsolatos leírások, a kolonializáció is.
Claude Levi-Strauss Szomorú trópusok című könyvében ír Amerika felfedezéséről is,
a következőképpen:
Civilizálatlan – civilizált: Utal az 1517-es eseményekre, amikor a bennszülöttek és a
hódítók még csak méregették egymást, a hódítók a bennszülötteket inkább az állatokhoz
látták hasonlónak, míg a hódítókat az istenekhez hasonlították a bennszülöttek. Hogyan
vizsgálták ezen hipotézisek igazságát? A hódítók kérdéseket tettek fel a bennszülöttekkel
érintkező misszionáriusoknak: Képesek-e az indiánok úgy megállni a saját lábukon mint
a kasztíliai parasztok? A válasz természetesen nemleges volt. S le is vonták a következte-
tést, jobb az indiánnak, ha rabszolgaember lesz belőle, mintha szabad állat marad. Ezzel
34
szemben a bennszülöttek úgy kísérleteztek, hogy vízbe fojtották a spanyolokat, s figyelték,
hogy ők is elrothadnak-e, mint a többiek. Miként vélekedett erről Levi-Strauss: „A fehérek
a társadalomtudományhoz folyamodtak, az indiánok pedig inkább a természettudomá-
nyokban bíztak. A fehérek azt hangoztatták, hogy az indiánok állatok, az indiánok pedig
legföljebb azt gyanították, hogy istenekkel van dolguk. Mindkét vélemény egyenlő tudat-
lanságot árul el, , de az utóbbi mégis emberhez méltóbb volt.”34
9.1.2. Térbeli különbségek
A kulturális különbségek értelmezésének másik modellje a térbeli különbségekre
koncentrál. Ez a szemlélet mind a premodern, mind a modern társadalmak esetében abból
indul ki, hogy egy adott territóriumon belüli együttélés szükséges előfeltétele a közös
kultúrának. Illetve a közös helyen, huzamosabb ideig való együttélés megteremti a közös
kulturális mentalitást.
Egyetért-e ezzel? Tudna-e példákat, esetleg ellenpéldákat említeni?
A modernitásban ezt a szerveződést elkezdték nemzetnek nevezni, s a kulturális kü-
lönbségeket pedig nemzeti hovatartozás szerint artikulálták.
9.1.3. Geertz vélekedése a kulturális különbségekről
Malinowski naplója – vita. A vita, melyhez Geertz hozzászólt akörül bontakozott ki,
hogy ismeretelméleti szempontból mit is lehet elvárni egy antropológiai leírástól. Koráb-
ban azt hirdették, hogy az antropológus különösen szenzitív alkat, aki képes pszichológiai
szempontból rendkívül bensőséges kapcsolatot kialakítani azzal a kultúrával, amelyet
leír. Geertz meglehetősen kételkedik ebben, szerinte a megismerés másféle módját kell
választani, az eltérő jelentéseket kell feltárni a kultúrákban. Vagyis: a szavakat ismer-
hetjük, a tudatot nem. Példája, mit gondolnak a személyiségről azokon a területeken,
ahol ő kutatott: Jáva, Bali, Marokkó.
A nyugati felfogás: „Bármennyire is megkérdőjelezhetetlennek tűnik is a számunkra,
a világ más kultúráinak kontextusában elég furcsának hat a személyiségről alkotott nyu-
gati felfogás, amely szerint az én egy szilárd körvonalakkal rendelkező, egyedi és többé-
kevésbé egységes motivációs és kognitív univerzum, a tudat, az érzés, az ítéletalkotás és
a cselekvés dinamikus központja, amely különálló egészként szerveződik meg és kont-
rasztív módon szembehelyezkedik mind a többi ilyen egésszel, mint pedig társadalmi és
egyéni környezetével.”35
Jáva: vallási tartalmakkal bíró ellentétpárra fűzi fel a személyiség fogalmát, képét: a
belső és a külső (a batin és a lair), a finom és a vulgáris ellentétére. De a belső nem a testtől
elválasztott szellemiséget jelentette, hanem az érzelmi életet. A külső sem a testet mint
tárgyal jelentette, hanem a külsődleges cselekvések, magatartás, beszéd. A két területet
teljesen függetlennek tartják egymástól.
„A lecsendesített érzés belső világa úgy találkozik össze a kidolgozott viselkedés külső
világával, mint két élesen elkülönült birodalom. … Látniuk kellett volna – mint ahogy én
34 C. Levi-Strauss: Szomorú trópusok, 1973, Bp. Európa Kiadó, pp 74. 35 Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In:
Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 204.
35
láttam – azt a fiatalembert, akinek felesége – aki élete középpontját jelentette, mivel lé-
nyegében gyermekkora óta ő nevelte, hirtelen és megmagyarázhatatlan módon meghalt.
A férfi mégis mindenkit mosolyogva köszöntött, udvariasan szabadkozott, amiért a fele-
sége már nincs vele, s misztikus technikákkal igyekezett – saját szavaival élve – kisimítani
a benne dúló érzelmi hullámokat.”36
Bali: a sziget mindvégig hindu maradt, míg a jávaiak áttértek a mohamedán vallásra,
de a mélyben megőrizték hindu gyökereiket. S míg Jáván nagyon reflexívek voltak, sokat
filozofáltak, addig Balin a színház jelentette mindezt. Színpadias volt az emberek viselke-
dése, minden helyzetben. Amikor balin egy ember önmagát vagy mást azonosít, akkor jól
ismert szerepek rendszerében helyezi el – király, nagymama, harmadik gyermek stb.,
melyek a társadalmi dráma részei. Ez persze sohasem bohózat, mindig a státus színhá-
záról van szó.
„A lényeg az, hogy ez a terminológiai rendszer mind struktúráját mind működését ille-
tően úgy tekint az egyes emberre, mint egy általános típus megfelelő megtestesítőjére,
nem pedig egy önálló sorssal rendelkező egyedi lényre. … A lek szó… A lámpaláz, az attól
való félelem, hogy a hozzáértés vagy az önuralom hiánya miatt, vagy csupán egy véletlen
folytán az esztétikai illúziót nem sikerül fenntartani. … Balin abból fakad a félelem, hogy
a nyilvános előadást valaki elrontja, s előbukkan a személyiség. Ha ilyesmi előfordul, köl-
csönösen zavarba esnek.”37
Marokkó: Legfontosabb eszközük, amivel a személyiséget meghatározzák, a nisba. Ez
egy morfológiai, grammatikai és szemantikai folyamat eredménye: főnevekből mellékne-
veket képeznek, de ennek eredménye egy újabb főnév lesz. Ezekkel jelölik az etnicitást, a
vallást, a származási helyet (yahud – a zsidó nép, yahudi – zsidó ember). A nisbák mellék-
névi jelzőként beépülnek az emberek nevébe, s nyilvánosan jelölik az identitását:
Muhammed al Susi (Sus vidékéről származó Mohamed) vagyis náluk az identitás egy
olyan attribútum, mely az őket körülvevő környezetből származik.
10. A civilizációk konfliktusai. Nacionalizmus, fundamentaliz-mus. Az iszlám világ
10.1. Civilizációk konfliktusai
Az utóbbi évtized legnagyobb visszhangot kiváltott kötete, mely civilizációs konfliktu-
sokkal foglalkozott Samuel P. Huntington (1927–) tollából származott. Az amerikai filo-
zófus, politológus 1996-ban jelentette meg A civilizációk összecsapása és a világrend át-
alakulása című kötetét. Alaptézise szerint a az emberiség története nyolc civilizáció, mint
súlypont köré rendeződik, ezek felemelkedései, hanyatlásai és konfliktusai képezik a fej-
lődést, a változást a történelemben.
36 Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In:
Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 207. 37 Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In:
Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 208-210
36
„Az emberiség történelme a civilizációk története. … Másrészt a civilizáció kulturális
entitás. A civilizáció és a kultúra egyaránt egy adott nép életmódjának egészére utal és a
civilizáció ugyanaz nagyban, mint a kultúra.”38
A civilizációkról a következőket állítja Huntington.
A civilizációt meghatározó kulcsfontosságú elemek: vérség, nyelv, vallás, életmód. A
civilizációt meghatározó összes objektív elem közül azonban a legfontosabb a vallás.
Hol, kinél találkoztunk hasonló gondolattal?
A népek kulturális jellegzetességeik szerinti, különböző civilizációkba való besoro-
lása és fizikai jellegzetességeik szerinti fajokba sorolása között lényeges egybeesés
figyelhető meg. A civilizáció és a faj azonban nem azonos.
A civilizációk átfogóak, vagyis egyetlen alkotóelemük külön, kontextusból kiragadva
nem érthető, mert a civilizáció egyfajta „totalitás”.
A civilizáció a legtágabb kulturális entitás. Nincsenek egyértelmű határaik sem tér-
ben, sem időben. De folyamatosan fejlődnek, alkalmazkodnak, változnak.
A civilizációk kulturális és nem politikai entitások. Ezért egyetlen civilizáció egy
vagy több politikai egységet tartalmaz. Tudna erre példákat mondani?
Ezek alapján Huntington szerint a jelen civilizációk a következők:
1. Kínai civilizáció. Legalább Kr. e. 1500-ig nyúlik vissza a története. Fő eleme a
konfucionizmus. Nevét Konfuciusról kapta (Kr. e: 551-479) vannak akik vallásnak tekin-
tik, mert előírja áldozat bemutatását az ősöknek, míg mások szerint nem vallás, mert főleg
az emberek közötti viszonyokat szabályozza. Olyan viselkedési szabályokat ír elő mint
például: szülőtisztelet, , testvéri szeretet, lojalitás, emberségesség, jóindulat, megbocsá-
tás. Hozzá tartozik a kínai civilizációhoz Vietnam és Korea is.
2. Japán civilizáció: Igaz ugyan, hogy a kínai civilizációból sarjadt ki kb. Kr. u. 100-400
táján, de azóta teljesen sajátos formát öltött. Vallása a sintoizmus, mely a hősök, az őseik
és a természet tiszteletén alapszik. Eredetileg 12 istent tiszteltek, később úgy alakult át,
hogy két főisten: Izanagi és Izanami s az ő leszármazottaik a holdisten, viharisten, napis-
ten. Sőt, a japán császári dinasztia is tőlük származik. A vallás később nacionalista színe-
zetet kap, államvallás lesz 1868-tól. Az állam és az egyház szétválása 1946-ban történik
meg.
3. Hindu civilizáció: Általános az egyetértés, hogy Kr. e: 1500-tól származtatható. Az
indiai szubkontinenst jelenti földrajzilag. Az indiai civilizáció magját a hindu vallás jelenti.
A többi vallással ellentétben nincs számon tartott alapítója. Mint vallás társadalmi oldalról
az indiai feudalizmust fejezi ki a kasztrendszerével. Főbb istenségei: Brahma, Visnu, Siva.
Szent nyelve a szanszkrit és szent könyve a Védák. Hisznek az újjászületésben, hogy min-
den tettnek következménye van (karma). Itt jelentkezett Kr. u. 1000 táján mint reform-
mozgalom a buddhizmus.
4. Iszlám civilizáció: A Kru. 7. században jött létre az Arab-félszigetem. Továbbterjedt
Észak-Afrikában, egészen az Ibériai félszigetig. Több alcivilizációt lehet elkülöníteni ben-
ne: arab, török, perzsa, maláj, melyek mind különálló kultúrát jelentenek.
38 Huntington, Samuel P. 2004, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Budapest: Európa
pp.48-50
37
5. Ortodox civilizáció: Meg lehet különböztetni egy Oroszország központú ortodox
civilizációt. Kereszténységük bizánci eredetű. Befolyásolta a 200 éves tatár uralom, vala-
mint kevésbé éreztette hatásét a reformáció, a humanizmus, a reneszánsz, a felvilágoso-
dás és más nyugati irányzatok.
6. Nyugati civilizáció: Körülbelül Kr.u. 700 táján alakul ki. Megszilárdul a keresztény-
ség. Van egy európai és egy észak-amerikai része.
7. Latin-amerikai civilizáció: Bár a nyugati civilizáció leszármazottja, eltérő módon
fejlődött. S mára latin-Amerikának külön identitása van. A katolicizmusnak is egy sajátos
változata él ebben a térségben.
8. Afrikai civilizáció: Ezt sok kutató vitatja. Mélyrehatóak és erősek a törzsi identitá-
sok. Földrajzilag a szub-szaharai övezetet értik rajta, hiszen Afrika északi része iszlám.
Huntington kitér könyvében arra, hogy szerinte a nyugati civilizáció a hanyatlás korába
lépett. S a következő érvekkel támasztja alá:
Elharapódzik az antiszociális viselkedés: nő a bűnözés, a kábítószer fogyasztás és az
erőszak.
A család mint modell elveszti vonzerejét.
Csökken az önkéntes szervezetekben való tagság. Bomlásnak indul a társadalmi
tőke.
Általánosan gyengül a munkamorál. Inkább az egyéni élvezetek kerülnek előtérbe.
Csökken a tanulás és a szellemi tevékenységek iránti vágy.
S a Nyugat nemcsak hogy hanyatlik, de fenyegető konfliktusai vannak: iszlám, kínai,
japán és az ortodox civilizációkkal.
Mit gondol ezekről a civilizációs konfliktusokról?
10.2. Az iszlám
Az iszlám szó arab nyelven a megadást, elfogadást jelenti Allah akaratának elfogadását.
Mohamed a legfőbb prófétájuk. Mohamed 622-ben menekült Mekkából Medinába, s ez
lesz a legfontosabb dátum a történelmükben. Az öröklési rendben tértek el először főbb
irányzataik. Akik Mohamed (570-632), illetve Ali (meggyilkolták 661) leszármazottait
tisztelik, s nem egyeznek bele a kalifák szabad választásába, ők a síiták. Emellett a Koránt
nem szó szerint, inkább allegorikus formában fogadják el. A mási nagy irányzat ortodox-
nak mondja magát, ők a szunniták. Minden irányzatnál több parancsot tartanak be. S elis-
merik a megölt Alit követő Abu Bakr kalifát is.
Az iszlám mint vallás sok tekintetben közel áll a keresztény valláshoz, mindenesetre
közelebb, mint a nagy keleti vallások: hindu, sinto, stb. Mindkét vallás, a keresztény és az
iszlám egyaránt merít a zsidó próféciákból. De a hasonlóságok mellett fontos különbsége-
ket is találunk:
A kereszténységben elválik a világi (politikai) és az egyházi rész. (Adjátok meg a csá-
szárnak ami a császáré, Istenek ami az Istené.) Ezzel ellentétben Mohamed életében
a muszlimok egyszerre váltak vallási és politikai közösséggé. Mohamed nemcsak
próféta volt, de uralkodó és katona is. Ez a kettősség mind a mai napig fennáll, sőt
országok feletti szerveződést is jelent:1969-ben létrehozták az Iszlám Konferencia
Szervezetét, mely 57 tagországot számlál. Sokuk az utóbbi évtizedekben nyerte el
38
függetlenségét, vagy a nyugati hatalmaktól vagy a Szovjetuniótól. Még arra is volt
példa a közelmúltban, hogy teokrácia jöjjön létre, vagyis pap gyakorolja a legfőbb
állami hatalmat. Pontosan ezt történt Iránban, 1979-ben, miután elüldözték a Nyu-
gat-barát sahot, Reza Pahlavit, utána Khomeini ajatollah vette át Irán irányítását.
S az iráni iszlám forradalom nemcsak saját népére hatott, hanem az egész iszlám
világra.
Az iszlám vallásban a hívő egyik legfontosabb feladata a hadakozás, a dzsihad – a
hitetlenek, a hitehagyottak (renegát – Anvar Szadat, Salman Rusdie), a lázadók és a
banditák ellen jogszerű hadat viselni az iszlám jog, a saria szerint. A világot is ez
alapján osztják két részre az Iszlám Házára (dar al-iszlam), mely az iszlám vallásúak
világát jelenti, ahol ők uralkodnak és a Háború Háza (dar al-harb), a hitetlenek vi-
lága.
Mártiromság általában a dzsihad során érhető el egy mohamedán számára. DE a Ko-
rán szerint az öngyilkosság halálos vétek, tehát az öngyilkos merénylők vállalnak
némi kockázatot.
A kereszténység és az iszlám története folyamán égig szembeállt egymással: 1099
Jeruzsálemet elfoglalják a keresztesek, 1187 Szaladin visszafoglalja Jeruzsálemet. Ezt kö-
vetően a középkori kalifák, majd a perzsa és török birodalom idején az iszlám volt a leg-
fejlettebb kultúra, civilizáció. (Ne feledjük el, ekkor fedezik fel Amerikát, mely felfedezés
hírére nemigen reagált a birodalom. De, érdekes módon Kolombusz térképe, melyet maga
rajzolt, s mely az első Amerika térkép, máig a Topkapi Szeráj Múzeumában őrzik.) ez a
dicsőséges korszak 1686-ban fordul meg, mikor hiába ostromolják Bécset. Onnantól
kezdve kénytelen folyamatosan visszavonulni az iszlám. 1798-ban Napóleon partra száll
Egyiptomban, s egy maroknyi sereggel legyőzi az arabokat. Akik Napóleont távozásra bír-
ják, azok is nyugatiak, mégpedig az angolok. Ezt különösen nagy szégyenként élik meg a
mohamedánok.
Az iszlám forradalmi hullámnak Bernard Lewis szerint a következő fontos összete-
vői vannak: 39
A megalázottság érzése. A Nyugat hadügyi szempontból legyőzte őket.
Frusztráció. A Nyugat gyakran kiegyezett az iszlám államok vezetőivel az olajért cse-
rébe. Izrael.
Magabiztosság: Az olajár-robbanás óta, az 1970-es évek óta.
Valamikor a II. világháború után vált Amerika a legfőbb ellenséggé az iszlám világban.
Lewis úgy véli, vannak ennek német gyökerei is: Rilke, Heidegger. Amerika a valódi kul-
túra nélküli, elkényelmesedett, gazdag ám lélektelen civilizáció.
S ahogyan Amerika egyre inkább a világ vezető hatalmává vált, úgy lett egyre inkább a
Sátán az iszlám szemében.
Sajátosan vélekednek a Szovjetunió összeomlásáról Oszama bin Laden és az al –Kaida
tagjai. Úgy gondolják, hogy az afganisztáni háború, pontosabban a szovjetek ottani vere-
sége, mely egyben az ő győzelműk, vezetett a Szovjetunió felbomlásához. Van tehát ér-
telme az Amerika elleni harcnak is, a másik birodalom is megdönthető szerintük. Több-
ször nevezik papírtigrisnek az USA-t.
39 Lewis, Bernard: Az iszlám válsága.2004 Európa Kiadó, Budapest. 49-50.
39
Azt is a szemére vetik Amerikának, hogy az iszlám államok vezetőivel megegyezett az
olajkitermelésben, s cserébe elnézik, hogy a monarchák miként viselkednek saját orszá-
gaikban.
Az iszlám világban nagy probléma, hogy a modernitás kudarcba fulladt, technológiai
szempontból nemcsak a nyugathoz képest maradtak le, de a Távol –kelethez képest is. A
bruttó hazai termék a 64 milliós Törökországban reálértéken annyi, mint az ötmilliós Dá-
niában vagy mint a 212 milliós Indonéziában.
Nagyon kicsi a könyvforgalom (egyházi cenzúra), a fordítás. Az arab világban Mammun
próféta óta, vagyis a X. század óta 100.000 könyvet fordítottak le arabra, annyit, amennyit
Spanyolországban egyetlenév alatt.
A vahabiták
Mohamed ibn Abd al-Vahab (1703-1792) követői. 1744-ben indít egy megtisztulási
mozgalmat az iszlámon belül, követőit nevezik manapság fundamentalistának. Ők nem-
csak a külső, de a belső ellenségre is figyelnek, a nem helyes úton járó mohamedánokra is.
Vahab tanítását és ő magát a szaudi uralkodók karolták fel, azok, akik a XX. század elejére
megszerzik az uralmat a Török birodalomtól az Arábiai félsziget nagyobb része felett. Az
I. vh után Ibn Szaud sejk jól politizál, s 1925-27 táján az összes nyugati állammal elismer-
teti a Szaud Arábiai királyságát. Ennek persze ára van, 1933-ban kénytelen gazdasági
megállapodást kötni a kaliforniai Standard Oil céggel olajkitermelésre. (1945 21,3 millió
hordó, 1955 356,6 millió hordó, 1975 2582,5 millió hordó.)
A Szaudi királyság hivatalosan is a vahabita irányzatot emelte államvallássá,
vagyis a fundamentalista irányzatot. S ők, a vahabiták látják el oktatással a nem anyaor-
szági területe élő mohamedánokat. Vagyis ők pénzelik a németországi, francia, amerikai
iszlám iskolákat. Így elérik és képesek vallási fanatikussá formálni azt a generációt, mely
már nem iszlám területen született.
Iráni központtal Khomeini óta jelentek meg az öngyilkos merénylők. Követték őket Iz-
raelben és Libanonban is a Hamasz és a Hezbollah tagjai. Célpontjaik nem csupán katona-
iak, hanem polgáriak is. Megtámadnak szórakozóhelyeket, melyben ők a romlott Nyugat
szimbólumait látják.
2002-ben megjelent egy írás, melyet Oszama bin Ladennek tulajdonítanak, Levél Ame-
rikának:
„Önök olyan nemzet, amely ahelyett, hogy alkotmányában és törvényeiben Allah
sarijájára bízná magát, inkább maga alkotja meg a törvényeit a saját akarata és vágyai sze-
rint. Különválasztják a vallást a politikától, szembehelyezkedve a tiszta természettel, mely
Uruk és Teremtőjük abszolút hatalmának bizonyságául szolgál. . Az önöké a legrosszabb
civilizáció, amely az emberiség története folyamán létrejött.”40
S míg George Bush folyton a terrorizmus elleni harcról beszél, addig Oszama bin Laden
vallásháborúról.
„Az Irakban elszabadult terrorista ellenállás, a madridi és londoni robbantás-soroza-
tok, és a számtalan, még idejében leleplezett merényletkísérlet világszerte arra utal, hogy
40 Lewis, Bernard: Az iszlám válsága.2004 Európa Kiadó, Budapest. 206
40
jelenleg olyan háború felé sodródunk, amelyben nem lehet győzni, nem lehet vereséget
szenvedni, de nem lehet békét kötni sem.”41
11. Szubkultúrák kérdése. Szabadidős szubkultúrák, nők.
11.1. A szubkultúra meghatározása.
A szubkultúra valamely elkülönülő, jellegzetes társadalmi csoportot jellemző életmód. 42
Értékek
Normák
Szimbólumok
Viselkedésmódok
Együttese, amely egy meghatározott sajátosságokkal rendelkező társadalmi csoportra
jellemző. S amely csak részben tér el a egy tágabban értelmezett összkultúrától. A részle-
ges eltérés konfliktusokat és viselkedési problémákat vet fel. A XX. század pluralisztikus
és differenciált társadalmaira jellemző elsősorban. A szubkultúra több azonosulási lehe-
tőséget nyújt az egyénnek, mert több kapcsolódást mutat az egyéni életproblémákkal,
mint a személytelen összkultúra. Mindez erősíti az adott csoport összetartását, ugyanak-
kor konfliktusok forrása is.
Szubkultúrát alkothatnak például:
azonos nemű, korú, foglalkozású, származású egyének
bevándorlók
társadalomból valamilyen módon kirekesztettek, bűnözők
Soroljon fel még néhány szubkultúrát!
11.2. Kultúrák, szubkultúrák a fogyasztás tükrében.
Az 1970-es évek végén az antropológusok figyelme a fogyasztási javak felé fordult. A
problémájuk az volt, hogy a „fogyasztást” oly módon kellett megragadniuk, hogy az tudo-
mányosan kutatható és releváns legyen olyan törzsi társadalmakban is, amelyek nemhogy
a kapitalizmust, de a kereskedelmet is alig-alig ismerik.
Két alaptételből indultak ki végül:
1. A fogyasztás nem kikényszeríthető.
2. A fogyasztás szabad választás. (Bár a döntés lehet irracionális, babonás, hagyomá-
nyokhoz ragaszkodó vagy éppen kísérletező kedvű.)
41 Póczik Szilveszter: Az iszlám forradalma. In: Polgári Szemle, 2005 október, pp 29. 42 Rosengren, Karl, E. 2004: „A kommunikáció olyan alapvető folyamat, mely mindig a társas viszonyok
komplex hálózatában zajlik. … Ezek a viszonyok az individuumok cselekvési mintáiban nyilvánulnak meg, melyeket jelentős mértékben néhány olyan jellemző határoz meg, mint az életkor, nem, osztály, státusz.”
Fontos különbséget tenni a társadalmi és a társas struktúra között, ez utóbbit a fenti négy elem határozza meg leginkább (életkor, nem, osztály, státusz). Mert ebből fakadóan eltérő cselekvésmintákat különböztet-hetünk meg:
Életforma: elsődlegesen társadalmi struktúrák által meghatározott cselekvésminták Életmód: elsődlegesen a társas struktúrákban elfoglalt pozíció által meghatározott cselekvésminták Életstílus: elsődlegesen az individuális ágencia által meghatározott cselekvésminták.
41
Úgy vélik – Mary Douglas, Baron Isherwood –, hogy a fogyasztást érintő döntések a
mindenkori kultúra forrásai. Pontosabban a kultúra fejlődésének, változásának forrásai.
„… a fogyasztás az a terep, ahol a kultúráról vitáznak és megküzdenek egymással, ahol
az elnyeri végső formáját. Amikor a háziasszony bevásárlókosarával hazaérkezik, a be-
szerzett javakból van, amit a háztartásnak szán, van, amit a férjének, van, amit a gyere-
keknek és van, amit félretesz a vendégeknek. Hogy kiket hív meg és milyen gyakran, hogy
otthonának milyen helyiségeit nyitja meg előttük, hogy milyen muzsikával vagy társalgás-
sal szórakoztatja, milyen étellel-itallal kínálja őket – ezekben a döntésekben fejeződik ki
és teremtődik meg az általános értelemben vett kultúra. A férj döntései: mennyit ad haza
a béréből, mennyit költ el a barátaival stb., erkölcsi ítéletek arról, hogy mi a férfi és mi a
nő.”43
Értelmezze a fenti idézetet, egyetért megállapításaival? Milyen hasonló példákat tudna említeni?
A világ ismert kultúráiban vannak dolgok, melyeket sem eladni, sem megvásárolni nem
lehet. Éles a határvonal a készpénz és az ajándék között (New York-i nő esete.)
Az etnográfia alapvető tényként kezeli, hogy minden anyagi birtoktárgy valamilyen je-
lentést hordoz. Ezek a tárgyak nem csak azt biztosítják, hogy be legyen burkolva a testünk,
együnk valamit, hanem emellett fenntartják a társadalmi kapcsolatokat. A java a kultúra
látható részét alkotják.
A javakhoz Douglas-ék hozzáteszik, hogy a fogyasztás rituális tevékenység, fontos en-
nek tagolásában az idő és a tér.
Idő: sorrend, szavatossági idő a fogyasztásban, reklamáció. (A magányos fogyasztó /
étkező is betart ebből sok mindent. )
Tér: a fogyasztás helyszíne, de egyben reprezentatív funkciója is van.
Ezek a reprezentatív funkciók nem csupán a fejlettebb nyugati világban figyelhetők
meg, de példának hozzák a skagit indián törzset. Náluk a lakomákat télen a falu gazdag
családjai tartották, akkor is, ha rossz volt a termés. Csak akkor nem étkeztek, hanem arról
beszélgettek, milyen jó volt a tavalyi év. Akkor is ezt tették, ha a szomszéd faluból egy
„újgazdag” valódi lakomára hívta meg őket. Lenézték ezeket a frissen jómódúvá vált csa-
ládokat, nem fogadták el a meghívásokat legalább 2 generáción át.
11.3. A nők és a státuszkultúrák
Randall Collins44 megvizsgálta a nők szerepét a munkavállalásban, a családi életben,
családi munkamegosztásban, az amerikai társadalomban.
A munkavállalás területe: Collins úgy véli, a nők a munkavállalásban többnyire fe-
hérgalléros munkát végeznek. Irodákban dolgoznak. Sőt, ami ennél is fontosabb, az iro-
dáknak a goffmani elnevezéssel „homlokzat”-i részében. Ott, ahol először alakul ki vala-
miféle kép, benyomás a cégről, irodáról. Vagyis a szervezet önmegjelenítésének élvonalá-
43 Mary Douglas, Baron Isherwood: A javak használatának változatai. In: In: Wessely A. (szerk.) A kultúra
szociológiája. Osiris 1998. P.: 150-159. 44 Collins, Randall: A státuszkultúrák termelése és a nők. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája.
Osiris 1998. P.: 160-173.
42
ban állnak. Ezek a nők igen lojálisak a céghez (ellenben a kékgalléros munkásférfiak gyak-
ran cinikusan viszonyulnak munkaadóikhoz). Igyekeznek tiszteletreméltó benyomást
kelteni.
A családi élet terepe: Számszerű adatok vannak arról, hogy hány órát tölt házimun-
kával egy amerikai háziasszony: 35-55 órát hetente, egy brit: 77 órát. Azon nők, akik dol-
goznak csak heti 28 órát. Ebből azt szűrték le, hogy kb. 26 óra szükséges, a többi többlet.
De miért dolgozzák ezt a többletet a nők? Többnyire munkásosztálybeli nők.45 Azt találták,
hogy a munkásosztálybeli nők számára státuszt a gondozott otthon jelenti, s ezért képe-
sek emiatt jóval több házimunkát végezni, szinte megszállottjai a takarításnak. Úgy vélik,
ebből is látszik, hogy a munkásosztály inkább a külsőségekre ad, a státuszjeleket szó sze-
rint értelmezi.
A felső és a középosztály elvontabb, reflektálóbb a fogyasztás és a státusztermelés
terén. S mindenkori fölényüket egy pillanat alatt helyre tudják állítani olyan szimbólu-
mokkal, amelyeket a munkásosztálybeli nem érzékel. A középosztálybeli nők nem otthon
foglalkoznak státuszteremtéssel. Ők kevesebb házimunkát végeznek. De jóval több ön-
kéntes munkát fog végezni klubokban, szervezetekbe, jótékonysági rendezvényeken, stb.
Ezen klubok az elitnek fenntartottak, s emiatt emblematikusak. Ide tartozik az adományo-
zás, jótékonykodás is. Ami nem viszonoznak, ellenben jelentős presztízsnövekedéssel jár.
Vagyis a jótékonykodás a vagyont státusszá alakítja.
A munkásosztályban szinte csak a nők foglalkoznak a státusztermeléssel a középosz-
tályban a férfiak is. Ld.: Vendéglátás, lakberendezés, menü, borkínálat, stb.
Társadalmi szinten azt lehet mondani, hogy a nők nagyon nagy arányban dolgoznak
abban a szektorban, amely a kulturális javakat termeli: művész (gyakran inkább erkölcsi,
kevésbé anyagi megbecsüléssel jár), tanár, Sőt a rózsaszíngallérosokat is ide sorolják, a
fodrászokat, kozmetikusokat: hiszen a státuszhoz hozzá tartozik az ápolt megjelenés biz-
tosítása is.
45 Hozzá kell tenni azt is, hogy a XX. Században megjelenő háztartási gépek nem csökkentették a házi-
munkával töltött órák számát, csak az igényszintet növelték.