AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK

47.

DR. KOVÁCS GÁBOR

(1925 – 2007)

Dr. Reszkető Péter

Szarvas, 2015

AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK

47.

DR. KOVÁCS GÁBOR

(1925 – 2007)

Dr. Reszkető Péter

Szarvas, 2015

Sorozatszerkesztő:

Dr. Szitó János nyugalmazott vízépítő mérnök

Lektor: Dr. Pilishegyi József nyugalmazott főiskolai tanár

Kiadó: Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Kar,

Békéscsaba-Szarvas-Gyula és a

Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas

Felelős kiadó: Dr. Bíró Tibor dékán és Gyulavári András elnök

A sorozat támogatója a Szarvasi Agrár Zrt.

Nyomtatta a , Szarvason Felelős vezető: Tatai László

A KIADÓK ÜZENETE

Az Agrártörténeti füzetek sorozatot dr. Ligetvári Ferenc (egyetemi tanár, az MTA doktora), alapító szerkesztő indította útjára 1998-ban, és gondozta 2002-ig. A sorozat arculata az évek során bizonyos változásokon ment át.

A sorozatot 2003–2007 között dr. Bukovinszky László (főiskolai tanár, CSc) szerkesztette. A sorozat 1-14. kötete az alapító szerkesztő által megfogalmazottak szellemében jelent meg, s gazdagította az olvasók általános és szakmai ismereteit.

2008-ban a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar (TSF MVKF Kar) és a 2007-ben megalakult Tessedik Öreg-gazdász Egyesület együttműködési megállapodást írt alá. Ebben megfogalmazódott többek között az Agrártörténeti füzetek közös kiadásának szándéka is.

Az Agrártörténeti füzetek a 15. számtól kezdődően a TSF MVKF Kar (ill. jogutódja) és a Tessedik Öreggazdász Egyesület közös kiadásában jelennek meg. A munkák minőségének javítása, színvonalának emelése érdekében a köteteket lektoráltatjuk.

A továbbiakban is fontosnak tartjuk a szarvasi agrároktatás intézményeihez kötődő visszaemlékezéseket, ill. az ehhez kapcsolódó egyéb munkákat, hogy múltunk e kevésbé ismert eseményeit szélesebb olvasói kör megismerhesse, és megmentsük azokat a végleges feledéstől.

A szarvasi agrároktatásban résztvevő tanárok és az itt végzett öregdiákok életútjának bemutatása mellett fokozott figyelmet fordítunk olyan témakörök megjelentetésére, amelyek a Szarvasi Kistérség és a Körös-vidék arculatát alakítják a földhasználat, a természeti környezethez alkalmazkodó (környezetkímélő, ökológiai) gazdálkodás és a vízgazdálkodás területén.

Helyet adtunk a Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészség-tudományi Kar, Békéscsaba-Szarvas-Gyula Tessedik Campusán rendezésre kerülő Tudományos Diákköri Konferencián legjobb minősítést elért dolgozatok közlésére. Tervbe vettük aktuális szakmai témák megjelentetését is.

A sorozat kiadását, illetőleg rendszeres megjelenését külső támogatók anyagilag segítették már eddig is, és erre a segítségre ezután is számítunk.

Szeretnénk, ha együtt lehetnénk a hagyományok tisztelői, az értékek felismerői és megőrzői.

A témaajánlatokat, vagy a kész munkákat a sorozatszerkesztőkhöz kérjük eljuttatni.

Együttműködésüket köszönjük. Szarvas, 2012. december

TARTALOM

Előszó .................................................................................................. 9 A gyökerek, iskolái .............................................................................. 9 Fél évszázad a kutatásban ................................................................... 11

1956-tól Szarvason ........................................................................ 12 A Szarvas környéki integráció ............................................................ 15

Kutatás – Oktatás – Gyakorlat – Arborétum ................................... 15 A nemesítő család .............................................................................. 18 Társadalmi tevékenysége .................................................................... 19 Agroselect Kft., Szarvas ..................................................................... 22

A cég megalapítása ........................................................................ 22 Az Agroselect Kft.-ben folyó munkák .............................................. 24

9

Előszó Dr. Kovács Gábor ugyan nem Szarvasról indult, de munkája és életének több mint öt évtizede ehhez a városhoz kötötte. Két évtizedes vezetői munkája, valamint az öt évtizedes kutatói tevékenysége és az e téren elért eredményei vitathatatlanok. Meghatározó személyiségét valamikor sokan félték, többen vitatták, majd néhányan támadták. Ő „tette a dolgát” – mondaná ma, és mindig talpra állt.

Dr. Kovács Gábor életpályája egy hosszú és bonyolult társadalmi és politikai fejlődés, átalakulás időszakára esik, amely együtt járt a magyar mezőgazdaság átalakulásával, különösen az ő szakterületének az öntözéses növénytermesztésnek a nagyüzemi kialakulásával. Több mint fél évszázadot volt a szakmájában, a végén már nyugdíjasként, de naponta bejárt a családi alapítású céghez, mint szaktanácsadó, illetve foglalkozott kedves növényeinek a nemesítésével.

Kutatás, nemesítés, oktatás együtt szerepelt a tevékenységei között. Számos elismerést kapott ezekért életében. Iskolateremtő munkáját a jogutód Tessedik Sámuel Főiskola is elismerte 2002-ben. Ő hozta létre az első magánkézben lévő kutató-nemesítő-szaktanácsadó céget hazánkban. Kemény volt önmagával és persze munkatársaival is. Ez gyakran vezetett konfliktushoz életében.

Köszönetemet szeretném kifejezni dr. Kovács Gáborné dr. Kocsondi Katalinnak a családi archívum és emlékezet rendelkezésemre bocsátásáért.

A gyökerek, iskolái Kovács Gábor 1925. december 1-jén született Szerencsen. Apja Kovács

József, fiatal korában kőműves segéd volt, majd egyéni gazdálkodó. Apjának 3 kateszteri hold földje, 500 □-öl szőlő és fél ház volt a birtokában. Egy nővére volt. A II. Világháború során, mint leventét háromszor vitték el, végül apja befalazta a pincébe, így úszta meg azt. A háború alatt tífusz betegséget kaptak édesanyjával, aki 1945-ben e miatt halt meg.

Elemi iskoláit Szerencsen végezte, majd ugyanott fejezte be a 4 polgárit. A polgári iskola elvégzése után a Sátoraljaújhelyi Kereskedelmi Középiskolába iratkozott be,

amit 1945-ben sikeresen befejezett. 1945-ben a MADISZ (Magyar

10

Demokratikus Ifjúsági Szövetség) járási titkára volt, 1946-ban részt is vett a MADISZ első országos kongresszusán. Pályaválasztásában nagy szerepet játszottak családi gyökerei, amelyek sok szállal kötötték az agráriumhoz. Ezzel az identitással iratkozott be 1946-ban a Debreceni Agrártudományi Akadémiára. Nagy hatással voltak rá tanítómesterei, id. Manninger Gusztáv Adolf és Penyigei Dénes, akik mellett gyakornoki teendőket látott el, közben megismerkedett a talajművelés „titkaival” és az olajtök nemesítésével.

Az agráregyetemek összevonása után Budapesten az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait, ahol 1950-ben okleveles mezőgazdász oklevelet kapott, jeles eredménnyel. A Magyar Agrártudományi Egyetemen Kolbai Károly professzor gyakornokaként 1949-ben ismerkedett meg a füves keverékek és a takarmány-gazdálkodás elemeivel, majd bekapcsolódott a lucernanemesítésbe. Agrárgazdaságtani előadója Nagy Imre volt.

1950 októberében a Szovjetunióba utazott az aspirantúra elvégzésére. Tudományos kutatómunkáját Taskentben az öntözéses növénytermesztés témákban

végezte. Az aspirantúra lejártakor a gyapot öntözéses termesztése témából védte meg a kandidátusi disszertációját 1954.-ben. Kandidátusi fokozatát 1955.-ben kapta meg.

Későbbi feleségével – Kocsondi Katalinnal Taskentben ismerkedett meg, aki ott volt ösztöndíjas egyetemista. Kocsondi Katalin Nagyszénáson született 1926. november 18-án. Budapesten érettségizett, majd ösztöndíjas lett Szovjetunióban, a Taskenti Agrártudományi Egyetemen. Kovács Gáborral ott ismerkedtek meg, és 1952. október 2-án ott kötöttek házasságot.

Kovács Gábor 1954-ben az aspirantúrája lejárta után hazautazott Magyarországra. Kocsondi Katalin, immár feleségeként az egyetem elvégzése után 1955-ben jött haza.

Fiatalkori portréja

11

Az ifjú pár Taskentben

Az orosz nyelvű kandidátusi diplomája Moszkva, 1955. február 7.

Fél évszázad a kutatásban Kovács Gábor 1954 év végén az Állami-gazdaságok Üzemszervezési Kutató Intézetébe, Székkutasra került. Az intézet korábban Gyapottermelési Kutató Intézet volt. 1955. február 11-én bízták meg a gyapotnemesítési és termesztési kísérletek irányításával. Erre az időre azonban már beigazolódott a hazai gyapottermesztés lehetetlensége, ezért figyelme egyre inkább a lucernatermesztés felé fordult.

12

1956-tól Szarvason

A Gyapottermelési Kutató Intézet felszámolása után 1956. április 1-jével áthelyezték a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetbe (ÖRKI), ahol tudományos munkatársként kezdett dolgozni. 1956 nyarától, mint megbízott osztályvezető a Növénytermesztési Osztály élére nevezte ki Frank Melánia igazgató. Frank Melánia nyugdíjazása után 1957-től kinevezik az ÖRKI igazgatójának. 1977. december 31-ig töltötte be ezt a posztot. Ez alatt a két évtized alatt teljesedett ki tudományos munkássága. Az öntözéses talajerő-gazdálkodás, az öntözéses takarmánytermesztés kérdéseit vizsgálta.

Szarvasra kerülése után megismerkedett az itteni lehetőségekkel, Szarvas történelmével. Lucernatermesztési szakcsoportot szerveztek a gazdáknak. Részben azért, hogy átadják az újabb kutatási eredményeket, részben pedig hogy megismerjék a híres szarvasi lucernatermesztést. 1938-ban Szarvas szántóterületének 18 százalékán termesztettek lucernát, amely állat- és lótenyésztéssel párosult.

Két év alatt nagyrészt személyesen összegyűjtött több mint 600 úgy-nevezett paraszti tájfajtát. Ezeket az Anna-ligeti kísérleti területen vetették el, szelektálták, s nagyrészt ezek képezték a szarvasi lucerna nemesítés alapját. Olyan gazdáktól gyűjtötte be a lucernamintákat, akik mindig a saját magjukat vetették el. Ilyen gazdákat talált Szarvason, Siratón, Békésszentandráson, Örménykúton, Nagyszénáson a taraji részen. Találkozott olyan gazdákkal is, akik igazolni tudták, hogy több mint 100 éve vetik ugyanazt a lucernát, sőt az örménykúti részen találkozott olyan idős paraszt emberrel, aki elmondta, hogy azt a lucernát termeli, amelyet még az ükapja kapott a Tessedik Sámuel lucernamag akciójából. Ezeket a lucernatájfajtákat a természet szelektálta a Szarvas környéki körülményekhez. Volt olyan gazda is, aki „szidta” a lucernát, mert a magtermesztésből meggazdagodott, és az ötvenes években „kulák”1 lett belőle.

A begyűjtött őshonos tájfajtákat felhasználták a nemesítési munkájukban, s ma elmondhatjuk, hogy a szarvasi nemesítésű lucerna fajták a legismertebbek, legkeresettebbek Magyarországon, sőt az utóbbi időben minden magyarországi lucernanemesítéssel foglalkozó kutatóhelyen alapanyagként használják föl az itt begyűjtött lucernatörzseket.

A lucerna nemesítésével 1956 óta foglalkozott. Ezeket később szelektálta, majd alapanyagként felhasználta lucerna fajtái nemesítésében.

1 kulák – orosz eredetű szó, jelentése zsírosparaszt; az ötvenes években a gazdagnak mondott középparasztokat a politika kulákká minősítette, külön adókkal, szankciókkal sújtotta, gazdaságilag, emberileg tönkretette.

13

Már az ötvenes évek végén felfigyelt különösen az öntözéses lucernatermesztés kapcsán a lucerna fuzáriumos megbetegedésére, és erre is elkezdte szelektálni a fajtajelöltjeit. 11 államilag elismert lucernafajta nemesítője vagy társnemesítője. Ezen fajták jelentős részét még napjainkban is termesztik az országban.

Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet cégfeliratos bejárata, Szarvas

Kovács Gábor ÖRKI-s igazolványa

14

A hatvanas évek végétől foglalkozott a héjnélküli olajtök és a szója nemesítésével. E témákban 2 olajtök fajta és 5 szója társnemesítője.

Amikor Szarvasra került, tudomására jutott, hogy a „Tessedik-tanya” területét, ahol Tessedik Sámuel annak idején a talajjavítási kísérleteit végezte, az 1945-ös földosztás során kiosztották házhelyeknek. Ekkor a még be nem épített házhelyeket átkérték a Városi Tanácstól a kutatóintézet kezelésébe. Így sikerült részben megmenteni Tessedik kísérleti területét.

A „Kiváló Intézet” cím átadása. Balról: Vrbovszki György, az MSZMP

városi első titkára, dr. Kovács Gábor, dr. Gergely István miniszterhelyettes, dr. Szalóki Sándor, dr. Tóth Mihály, dr. Tóth József, dr. Nagy Zoltán.

Az épületet is rendbehozatták, itt élt és dolgozott élete végéig dr. Gruber Ferenc a világhírű gyepnemesítő. 1960-ban egy híres kazah tudós, Antipov-Karatajev2 – aki az „Éhségsztyeppe” talajjavításával foglalkozott – kereste fel a szarvasi kutatóintézetet, a Tessedik Sámuel által 200 éve talajjavított területeket akarta látni, mert ez volt a világon a legrégebbi ilyen kísérlet. Ezen szikes területen Tessedik Sámuel homokkal, égetett tégla törmelékkel, mésszel, valamint sárgafölddel (digóföld) végzett talajjavítási kísérleteket. (Ez a terület lehetne akár a világörökség része is. Felvetődik a jogos kérdés, kellően megbecsüljük-e Szarvas értékeit.)

Sok gondot jelentett a kutatóintézet továbbfejlesztése, mivel 1957-1965 között sok idős kutató ment nyugdíjba, köztük dr. Hank Olivér, dr. Frank Melanie, dr. Bakó János, dr. Horváth László. Fiatal kutatókra volt szükség. Sokan kerültek ide abban az időben – köztük szarvasiak is. Fiatal kutatók számára igyekeztek megteremteni a kutatási, a továbbfejlődési lehetőségeket, a nyugodt alkotómunka érdekében családi házakat építettek, 2 Antipov-Karatajev, Ivan Nikolajevics (1888-1965), a talajtan és agrokémia tudora.

15

hogy letelepítsék őket Szarvason. Így alakult ki a Libalaposon az ÖRKI – lakótelep.

Dr. Frank Melánia volt az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet (ÖTKI) megteremtője 1950-ben, de az ÖRKI, majd 1971-től az Öntözési Kutató Intézet Kovács Gábor vezetése alatt nőtte ki magát.

A Szarvas környéki integráció

Kutatás – Oktatás – Gyakorlat – Arborétum

1960-ban kinevezték a szarvasi Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Technikum igazgatójának is, ahonnan 1965-ben bocsátottak ki utoljára mezőgazdasági technikusokat. 1961-ben FM rendelet alapján megalakult a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumi rendszer, amely öntözéses növénytermesztő szaktechnikus képesítést adott a növekvő igények kielégítése érdekében.

Az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, a nagyüzemi mezőgazdaság szervezése szükségessé tette a növekvő létszámú mezőgazdasági szakemberképzést. Fehér Lajos az akkori miniszterelnök-helyettes többször járt Szarvason, felvetették neki a gondjaikat. Ő egyetértett a fejlesztéssel, s amikor 1964-ben – a főiskola ma is meglévő dísztermében – választási beszédet mondott, bejelentette, hogy az öntözéses gazdálkodás szakember-szükségletének kielégítésére új Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum épül Szarvason. Megfelelő képzettségű szakembereket kellett képezni a Tisza I. és a Tisza II. vízlépcső által létrehozandó öntözött üzemek fejlesztéséhez is.

1965-ben indult az építkezés, a beruházás összege 66 millió forint volt. Az épületet az omladozó Bolza grófi, úgynevezett „kiskastély” helyére tervezték – ezzel persze sokan nem értettek egyet, de azt már nem lehetett helyreállítani. Módos Ferenc tervezése alapján épült meg az új, impozáns – az akkori időkben igen modern – oktatási épület a Körös-parton. Az átadás 1969-ben volt.

1962-ben Szarvas térségében jelentős átszervezésre került sor. A környék öt állami gazdaságát egyesítették, s egy vezetés alá került a kutatóintézettel és felsőfokú technikummal. Ezzel biztosították a hallgatók magas szintű elméleti és gyakorlati képzését. Az új intézményben a jól képzett tanárok munkáját kiegészítették a kutatók által tartott előadásokkal. A kutatók megismertették a hallgatókkal a legújabb kutatási eredményeket, amelyeket a növénytermesztés, a talajtan, valamint az öntözés, a közgazdaság- és üzemtan területén értek el. 1966. január elsejével létrehozták a Szarvasi Állami Kísérleti Gazdaságot melynek már Nagy József lett az igazgatója.

A 12 ezer hektáros gazdaságban a gyakorlati oktatást az ott dolgozó

16

kiváló szakemberek végezték, megismertették a hallgatókat a modern gazdálkodással. A főiskolai képzés legfőbb erőssége az volt, hogy az oktatási idő több mint fele gyakorlati képzés alkotta. A hallgatók jelentős része kétéves kiegészítéssel elvégezte az agrártudományi egyetemet, s ma is szívesen emlékszik az itt töltött időkre, mint azt a 20-30, sőt a 40 éve végzett hallgatók a találkozásokon elmondják.

A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum új tanügyi épülete

1958-ban a budatétényi Kertészeti Kutató Intézettől a Szarvasi Arborétum átkerült az Öntözési Rizstermesztési Kutatóintézethez. Az 1970-

17

es években jelentős gondot okozott az Arborétum fejlesztése. Évről évre növekedett az ott megtermett cserjék, csemeték iránti igény. Ezt kívánták kielégíteni, és sikerült a mezőtúri Sallai Tsz-től 20 hektáros területtel növelni az Arborétum területét. Olyan elgondolás is született abban az időben, hogy az új terület mélyen fekvő részein olyan vízi létesítményt lehetne létrehozni, ahol a különböző vízi növények, tavirózsa stb. még látványosabbá tehetnék a Szarvasi Arborétumot.

Kutatási, oktatási célkitűzéseik megvalósulását nagyban elősegítette Szarvas város lakosságának új iránti fogékonysága, akik részben, mint kutatók, tanárok, részben, mint technikusok és fizikai dolgozók segítették munkájukat. A kutatóintézetben, a tangazdaságban és a főiskolán összességében több mint 1500 ember dolgozott. 1970-ben törvényerejű rendelet megszüntette a szarvasi Felsőfokú Technikumot és a Debreceni Mezőgazdasági Főiskolát, ugyanakkor a két intézményből létesült a Debreceni Agrártudományi Egyetem, debreceni egyetemi- és szarvasi főiskolai karral.

Vezetői tanácskozás a '70-es években. Balról: Janovszky János,

dr. Szabó János, dr. Tóth József, dr. Kovács Gábor, Jansik Tamás, Melis Pál

Kovács Gábor tudományos munkásságát részben az öntözéses talajerő-gazdálkodás és az öntözéses takarmánytermesztés területén végezte. E témában készítette el akadémiai doktori értekezését, amellyel 1965-ben megszerezte a Mezőgazdasági Tudományok Doktora tudományos fokozatot.

18

Nemesítői tevékenységét az 1960-as évek végétől kiterjesztette a héj nélküli olajtökre és a szójára is. Ennek eredménye két olajtökfajta, amely jelentős mind a hazai termesztésben, mind az exportban. Ezenkívül előállított öt szójafajtát is. Tudományos munkásságát eddig 188 tudományos cikkben foglalta össze, társszerzője 8 szakkönyvnek, illetve tankönyvnek.

A nemesítő család Az Intézetben folyó növénynemesítő munkához jelentősen hozzájárult felesége, aki mint növénynemesítő 1956-tól sok kiváló kukorica hibridet állított elő „Szarvasi” név megjelöléssel, és e hibridek jelentős részarányt képviseltek a magyar vetésterületből. Kandidátusi disszertációját kukoricanemesítésből írta és védte meg 1967-ben.

Nemesítettek – többek között – egy magas cukortartalmú siló hibridkukoricát, amelyet Oroszországban ismertek el, és 2004-ben megindult a vetőmagexport. Dr. Kovács Gáborné Fleischmann-díjas növénynemesítő. Dr. Kovács Gábor 2002-ben szintén megkapta a Fleischmann Rudolf díjat. A Kovács házaspár az első Fleischmann-díjas növénynemesítő házaspár.

Dr. Kovács Gábor Fleischmann Rudolf díjat kapott 2002-ben

19

Társadalmi tevékenysége 1975-től 1978 áprilisáig volt Szarvas város és környékének országgyűlési képviselője, tagja volt a Terv és Költségvetési Bizottságnak. Ez idő alatt sikerült kiharcolnia a békésszentandrási iskola építését, a Tessedik Sámuel Múzeum rekonstrukcióját, az Anna-ligeti kastély újbóli felújítását. Az 1977. évi költségvetési vitában – a többi bizottság és a bizottsági tagok véleményét is meghallgatva – 20 perces felszólalásában úgy szólt hozzá, hogy azzal nem vívta ki az illetékesek és a legmagasabb politikai vezetők elismerését. (Ezt persze csak később tudta meg.) Mondvacsinált dolgok miatt lemondatták. Felszólították, hogy Szarvasról is költözzön el, de ő maradt.

Sokoldalú tevékenysége mellett jutott ideje arra is, hogy tudománypolitikai kérdésekkel foglalkozzon. Tagja volt a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat Szerkesztőségi Tanácsának; a „Növénytermelés”, „Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle” c. folyóirat szerkesztőségének; az Országos Vízügyi és Műszaki Tudományos Tanács; az Országos Fajtaminősítő Tanács; az Atomerő Alkalmazási Szakbizottság Mezőgazdasági Bizottságának; az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézete Tudományos Tanácsának; a Tudományos és Felsőoktatási Tanács és a Tudományos Minősítő Bizottság Növénytermelési Szakbizottságának. Sok éven át aktívan részt vett a Hidrológiai Társaság választmányának munkájában, az Állami- és Kossuth-díj Bizottságban, valamint elnöke volt az MTA Növénytermesztési, valamint Mezőgazdasági, Vízgazdálkodási Bizottságoknak, tagja volt a Vetőmag Terméktanácsnak. Több nemzetközi tanácskozáson és tanulmányúton vett részt, köztük Kínában, az Egyesült Államokban, s mintegy tíz európai országban.

Képviselőként jelentős segítséget nyújtott a Tessedik Múzeum leendő épületének felújításához szükséges műemlékvédelmi engedélyek beszerzéséhez. Tessedik Sámuel halálának l50-dik évfordulójára Dr. Nádor Jenő közreműködésével Tessedik-i kéziratokat gépeltettek le, és aktívan részt vett az emlékülésen.

A Kovács Gábor által vezetett intézet jelentősen hozzájárult Magyarországon az öntözéses növénytermesztési technológia kifejlesztéséhez és elterjesztéséhez. Kidolgozták a FAO Tisza II. Fejlesztési Program részeként a Tisza-völgy és a Körös-Maros vidék komplex fejlesztési programját, majd a tiszántúli termelőket is szaktanácsokkal látták el. Az intézet szakterületén az egész országra meghatározó koordinációs tevékenységet látott el, és szoros együttműködésben dolgozott számos külföldi kutatóintézettel és nemzetközi szervezettel, köztük a FAO, az ICID, az IEAE, a CIGR, az IRRI, az EUCARPIA és az IFOAM voltak a partnerei.

Az igazgatói megbízása 1971. december 31-én lejárt. Tudományos

20

eredményei, publikációi és fajtái megmaradtak, és tovább élnek. A Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat Kutató Központjának

tudományos tanácsadója volt 1981-től 1994-ig, majd nyugdíjasként a szarvasi AGROSELECT Növénynemesítő és Forgalmazó Kft. tudományos szaktanácsadója. Aktívan foglalkozott haláláig a fent említett növények nemesítésével. Tudományos és szervező tevékenységéért hét különböző szintű állami kitüntetést – köztük a Munkaérdemrend ezüst és aranyfokozatát – kapta meg, valamint FAO és Újhelyi Imre Emlékérem, a Fleischmann Rudolf Emlékplakett tulajdonosa.

Dr. Kovács Gábor legkedvesebb hobbija a vadászat volt. Szabadidejében, amikor tehette szívesen hódolt ennek kedvenc kutyájával.

Dr. Kovács Gábor kedvenc vadászkutyájával

2000-ben Aranyoklevelet kapott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemtől. Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum jogutódja, a Tessedik Sámuel Főiskola vezetése pedig oklevéllel ismerte el az iskolateremtő munkáját 2002-ben.

21

A Tessedik Sámuel Főiskola elismerő oklevele az iskolateremtő munkájáért.

22

Agroselect Kft., Szarvas Az Agroselect Nemesítő és Forgalmazó Kft., Szarvas, a hazai kutató intézetek közül az első magántulajdonú cég volt hazánkban. Az 1994. évi megalapítása előtt a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat szentesi Kutató Intézetének Szántóföldi Nemesítési Osztályához tartozott, majd 1990. január elsejei hatállyal önálló elszámolású Szarvasi Kutató Központ lett. Közben megindult a teljes önállósulás megszervezése. Így 1994-ben megalakult Agroselect Kft. néven, 100%-ban magyar állampolgárságú tulajdonosokkal a cég. Az alábbi írás a cég alapításától a 2011. évi tulajdonosváltásáig terjedő tevékenységet mutatja be.

Az AGROSELECT táblái (légi felvétel)

A cég megalapítása

Az Agroselect Kft. 1994. március 10-én alakult 8 millió 60 ezer Ft törzstőkével, leválva a Szenteshez tartozó Kutató Intézettől. A kutató csapat egyébként eredetileg az Öntözési Kutatóintézetből vált le, és került a szentesi kutatóintézethez.

Az AGROSELECT Növénynemesítő és Forgalmazó Kft. (Szarvas), a hazai kutató intézetek közül az első magántulajdonú cég volt, ezért is tartott évekig az önállósulás. Az állami Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat, mint korábbi felügyeleti szerv mellett az akkori Mezőgazdasági Minisztérium hozzájárulására is szükség volt a precedens értékű önállósodáshoz, magántulajdonú növénynemesítő cég megalakuláshoz.

23

A Kft. 25 hektáron, 24 fővel alakult meg Szarvason, a Szentesi úton, a volt Elefánti-tanyán és a környező földeken. A cég ügyvezető igazgatója alapítástól ifjabb Kovács Gábor lett, négy főállású kutató – dr. Kovács Gábor, dr. Kovács Gáborné, dr. Szatmári Mária és Kovács Gábor – tudására építve.

A Kft.-nek nyolc társtulajdonosa volt, a többségi tulajdon azonban a Kovács család kezében maradt.

Az Agroselect Kft. dolgozói

Dr. Kovács Gáborné, dr. Bálint Andor, Kovács Gábor és Kovács Gabriella

a Kft. központjában

A magántulajdonú önálló Kft.-vé alakuláskor a szentesi kutató intézettől megkapták az addig nemesített lucerna, kukorica, szója és olajtök fajtákhoz kapcsolódó jogokat, és ellentételezés mellett megválthatták a telepet, a terü-letet és eszközöket is a Minisztérium hozzájárulásával. A szervezés 1990 – 1994 között mintegy négy évig tartott.

24

Az Agroselect Kft.-ben folyó munkák

Az átalakult, és most már magánkézben lévő Kft.-ben folytatódott a nemesítő és vetőmag-előállítási munka. Folytatták a lucerna és kukorica nemesítési munkáit, valamint a szója nemesítését, és kiemelten az olajtök vetőmag-előállítását, termeltetését és annak exportját. Különösen ez utóbbi tevékenység eredményeiből rendkívül precíz munkával folyamatosan bővítették a telepet, kiépítették a vetőmag tisztító, manipuláló, szárító üzemet, korszerűsítették a gépi-technikai állományt.

Dr. Kovács Gábor

Közepén dr. Kovács Gáborné,

tőle balra Kovács Gábor ügyv. ig. amerikai kutatókkal

25

A Kft. a több lábon állás érdekében folyamatosan bővítette a kutató-nemesítő munkához kapcsolódó egyéb tevékenységet: héjnélküli olajtök olaj gyártása- forgalmazása, bio- vetőmagok, vetőmagok bérfeldolgozása, egyéb konvencionális magok export minőségű bérfeldolgozása, madáreleség feldolgozása- forgalmazás, és pl. konzervgyári igényű magvak (bab, borsó) feldolgozása.

A vetőmagraktár bővítése, szárító üzem építése és több csatornás magválogató berendezés beszerzése mellett a gépállományt is folyamatosan korszerűsítették, majd a vetőmag és a törzsanyagok biztonságos tárolására szolgáló, klimatizált pinceraktárt alakítottak ki. A 2000-es évek közepétől bio- és konvencionális olajtökmag, lucerna és hibridkukorica vetőmag előállítása mellet beindult, bérterületekkel is bővítve a búza elit vetőmag-termeltetés is. Ezekkel a kibővített tevékenységekkel az Agroselect Kft. rövidesen bekerült a város legnagyobb adófizetői közé.

Kukorica kísérleti tábla

A nemesítő munka eredményeként új lucernafajták kapták meg a hazai nemesítés legmagasabb szintű elismerését, az államilag minősített fajta címet: AS-1, AS-3, AS-5, AS-6. Kukoricánál két fajta kapott hasonló elismerést Oroszországban: a Gabi-1 és Gabi-2, Ez utóbbiak silókukorica fajták voltak, melyek vetőmagját Oroszországba exportálták. A szója fajták közül három kapott minősítést ez időben: Flóra, Réka, Stefi nevűek.

A tudományos tevékenység között meg kell említeni számtalan tanulmány, cikk és kiadvány megjelentetését.

A folyamatos fejlesztések, a több lábon állás kiépítése ellenére 2004 óta

26

csökkent a Kft. bevétele, ami már a 2008-as gazdasági válság előjele is volt. A következő években fokozódtak a problémák, egyre romló üzleti biztonság, a körbetartozások, beinduló termelőüzemi csődök tovább rontották az eredményeket. Megnőtt a behajthatatlan tartozás állománya.

Ifjú Kovács Gábor mindamellett, hogy ügyvezető igazgatója volt a többségi tulajdonú AGROSELECT Kft.-nek, végezte édesanyjával a kukoricanemesítést, és besegített a lucernanemesítésbe is.

Alapításakor az volt a cél, hogy a nemesítés teljes vertikumát alakítsák ki: egy kézben legyen a nemesítés, fajtafenntartás, a vetőmag-szaporítás, értékesítés, valamint, ha lehet az árutermeltetés is. Így az egyes tevékenységek eredménye a cégnél maradt. A 8 millió Ft törzstőkével induló cég vagyona elérte a 160 millió Ft-ot.

Három generáció a Kovács családból

2007. december 8-án, 82 éves korában meghalt dr. Kovács Gábor mezőgazdaság tudományok doktora, FAO és Újhelyi Imre Emlékérem, és a Fleischmann Rudolf Emlékplakett tulajdonosa.

2010-ben megbetegedett és hamarosan meghalt az ügyvezető, ifj. Kovács Gábor is. Ez erősen rányomta a bélyegét a további fejleményekre, annak ellenére, hogy a növénynemesítési tudomány családi hagyománnyá válhatott volna, mivel Gabriella unokájuk 2008-ban végzett a Szent István Egyetemen (Gödöllő), és növénynemesítésre kívánt specializálódni. Nyári gyakorlatán akkor már részt vett a kukorica nemesítésében, ezzel a család harmadik generációja kezdhette volna meg a növénynemesítő munkát.

27

Dr. Kovács Gábor több mint öt évtizeden át meghatározó személyisége volt a szarvasi kutató – oktató – kutatásszervező életnek. Ő integrálta először a kutatás- oktatás- termelés helyi erőforrásait egységbe. Ő teremtette meg elsőként az országban a magántulajdonú kutató- szaktanácsadó céget, az Agroselect Kft.-t. Társadalmi tevékenysége sokrétű volt. Ezek az érdemei elvitathatatlanok.

Mindezek után a család azonban mégis úgy döntött, hogy a Kft. résztulajdonukat értékesíti, és 2011. február 25-én eladta azt, amely azonban már egy másik történet. Felhasznált irodalom: Heszky László: Nekrológ. Dr. Kovács Gábor (1925-2007). In:

Növénytermelés, 2008. Tom: 57. No. 1. 99-101 o. Kovács Gábor dr. önéletírása Kovács család családi archívuma Kutas Ferenc (szerk.): Ki kicsoda Szarvas, 2000-2010. 162 o. Lelkes János dr.: ÖKI 50 éve. Szarvasi Krónika. 27. sz. 30-42 o. Szarvas,

2013. Reszkető Péter dr.: Jubileumi emlékkönyv, 75 éves a szarvasi

agrárszakoktatás. Szarvas, 2002. Reszkető Péter dr.: Gyapottól a lucernáig, Dr. Kovács Gábor. Szarvasi

Krónika 18. sz. 10-17 o. Szarvas, 2004. Reszkető Péter dr.: Főiskola Szarvason (1970-2005) Szarvas, 2006. Reszkető Péter dr.: Agroselect Kft. Szarvasi Krónika 29. 54-57 o. Szarvas,

2015.

28

-

A SOROZAT EDDIG MEGJELENT KÖTETEI

1. Cselőtei László: Zöldségtermesztés Rákospalotán az 1930-as években 1999

2. Mőcsényi Mihály: Fordítások, ferdítések 1999 3. Mőcsényi Mihály: Ember és táj, 1999 4. Kralovánszky U. Pál: Esettanulmány a hazai fehérje-program

előkészítéséről (Amíg egy országos K+F program elindulhatott) (1962-1970) 2000

5. Cselőtei László: A paradicsomtermelés fejlesztése és fejlődése (1948-1990) 2000

6. Győrffy Sándor: Szövetkezeti állam 2000 7. Kralovánszky U. Pál – Ligetvári Ferenc: Vízgazdálkodás és

mezőgazdaság (a 150 éve született Kvassay Jenő írásai alapján) 2000 8. Köhler Mihály – Molnár Imre: A szarvasi gazdászélet

hagyományai (1927–1949) 2001 9. Vinczeffy Imre: Pásztoroktól tanultam 2001 10. Szabó János: Találkozás önmagammal 2005/2008 11. Molitorisz Pál: A szarvasi középfokú gazdasági tanintézet

létesítésének története 2005 12. Molitorisz Pál: A szőrhalmi legeltetési társulat története 2006/2011 13. Reszkető Péter: Főiskola Szarvason (1970–2005)

35 éves a főiskolai szintű agrár-szakképzés Szarvason 2006 14. Molitorisz Pál: Képviselő-portré a szarvasi választókerületből

(Borgulya Pál 1872–1960) 2007 15. Molitorisz Pál: Emlékezés Lászlóffy Istvánra (1910–1968) 2008 16. Molnár Imre: Szarvasi gazdászként indultam, Életút 2008 17. Ornyik Sándor: Aratás nyáron és télen,-Az ember és a ló 2008 18. Molitorisz Pál: Történelmi séta a szarvasi kertekben 2009 19. Emlékeim a múltból, Komár János visszaemlékezése

Lejegyezte: Pilishegyi József 2009 20. A hajóskuktaságtól a tanszékvezetésig. Élet-képek. Dr. Vincze Ferenc

visszaemlékezése. Szerk.: Molitorisz Pál 2010 21. Tóth László: Szakmai életem. Munkahelyeim, munkaköreim. 2010 22. Dr. Domán Imre és Szarvas. Szerk.: Molitorisz Pál és Szitó János 2010 23. Ötven év a mezőgazdaságban, Komár Pál visszaemlékezése

Lejegyezte: Pilishegyi József 2010 24. Virradattól alkonyatig, Gulyás Mihály emlékezései.

Szerk.: Molitorisz Pál 2010 25. Szitó Balázs: Életem, munkásságom 2011

26. Válogatott Tudományos Diákköri munkák 2010-ben 2011 27. Molitorisz Pál: A szarvasi tanyavilág 2011 28. Gyulavári András: Földügyek Szarvas városban és környékén 2011 29. Albel Andor: Albel Andor gazdasági tanár életútja 2011 30. Bukovinszky László: Álom és valóság, egy szaktanácsadó

az egyenlítő közelében 2011 31. Molitorisz Pál: Emlékezés Kachelmann Kurt gazdasági tanárra 2011 32. Molitorisz Pál: Szarvasi gazdasági tanárportrék.

Dr. Palov József és Molnár Zoltán 2011 33. Válogatott Tudományos Diákköri munkák 2011-ben 2012 34. A szikesek javításáról Tessedik születésének 270. évfordulóján

Tessedik S. – Ferencz K. – Köhler M. 2012 35. Egy élet Bikazugban, Sztancsik Gyuri bácsi

Szerk.: Molitorisz Pál 2012 36. Marjai Gyula: A tudást meg kell szerezni és tovább kell adni 2013 37. Válogatott tudományos diákköri munkák 2012-ben 2013 38. Szeniczey Vilma Tessedik Sámuelről, szerk.: Molitorisz Pál 2013 39. A rizstermesztés kezdetei Szarvason * Litauszky István pályája

Szerk.: Molitorisz Pál 2013 40. A szőlőnemesítő dr. Csizmazia Darab József élete

és munkássága. Írta és szerkesztette Molitorisz Pál 2014 41. Válogatott tudományos diákköri munkák 2013-ban 2014 42. Gyulavári András: A tanyák múltja,

jelene és jövője a Szarvasi Járásban 2014 43. Emlékezés Csabai Kálmán gazdasági tanárra (1878 – 1945)

Írta és szerkesztette Molitorisz Pál 2014 44. Válogatott tudományos diákköri munkák 2014-ben 2015 45. Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta:

Hartyányi László kutató mérnök és tanár (1911 – 1978) 2015 46. Vitéz szentistvánbaksai Sebő Ernő emlékére (1914 – 2000)

Szerkesztette: Dr. Szitó János 2015

AJÁNLÁS

Szarvas város földrajzi térségében a tudományos kutatás és oktatás, valamint a gyakorlati gazdálkodás egységére való törekvés meghatározó egyénisége volt dr. Kovács Gábor (1925 – 2007) a Mezőgazdaság Tudományok Doktora, akinek sokrétű munkáját számba venni nem egyszerű feladat. Ennek ellenére soroza-tunk e számában dr. Reszkető Péter feldolgozásában igyekeztünk képet adni róla, a mintegy fél évszázados tevékenysége alapján.

Számos szakmai sikert könyvelhet el a kutatási területén. A ma is használa-tos agrotechnikai eljárások, a különösen fontos gazdasági értékű új növényfajták köztermesztésben való alkalmazása, maradó értékei agrárkultúránknak.

Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, valamint a szarvasi agrárok-tatási intézmény egyszemélyű igazgatósága idején nem csak tárgyi létesítmé-

nyek gyarapodása történt, ha-nem évekre szólóan az oktatás magasabb színvonalon történő ellátásának tárgyi alapját is lerakták. Iskolateremtő mun-kája fontos mérföldkő a szarvasi agrárszakoktatás fej-lődésének útján, amelynek „0” pontját Tessedik Sámuel rögzí-tette.

Igen fontos szereplője volt a Szarvas környéki állami gazdaságok és az Arborétum integrációja megvalósításának.

Mindezek mellett aktív közéleti és politikai szereplő volt, de még kedvenc hobbijának, a vadászatnak is hódolt.

„Kemény volt önmagával és persze munkatársaival is. Ez gyakran vezetett konfliktushoz életében.” – olvashatjuk az előszóban.

Hogyan tudott a lehetőségekkel élni, a kihívásokkal szembe nézni, olykor a keletkezett konfliktusokból elviselhető veszteséggel kijönni és mégis talpon maradni? E kérdésekre teljes választ nem, inkább csak betekintést kap a Tisztelt olvasó.

SzJ

ISSN 1585-3616

SZIE GAEK Tessedik Campus, Szarvas tanügyi épülete