ADVENTI VERSEK

A lámpásFekete az ég: mély és végtelen,A csillagok sziporkázva égnek,- Nehéz a várás, nehéz idelenn,Üres, komor, vajúdó az élet.- Egyedül vagyunk. Dúlt idegekkelHallgatózunk. - De lüktet már a csend:- Te jössz, Te jössz áldott lépteiddelA Vőlegény! A megígért! A szent!Tartsátok hát magasra mécsetek,És a sötét eloszlik legott.

- Mi ez? – Nekem nem ég a mécsesem!- Uram! – Az én olajom elfogyott!... Én magam meg töredező nádszál – A szélfúvásra is megremegek...- Ha azt mondod most: hiába vártam,Mécs nélkül Eléd én nem mehetek...Akkor... akkor... miért éljek én tovább?Nálad nélkül mit ér az életem?- Uram! Te... hát Te lehajolsz hozzám?Te érinted meg remegő kezem?- Jól hallottam? Indulhatok én is?Erőtlen lábam Te egyengeted?Üres lámpás van kezemben, - mégis...A mennyegzőre Veled mehetek?

Ó, ha egykor a nagy számadásonAz atomok ropogva bomlanak,Kő-kövön nem marad a világon,Az ég és a föld mind összeomlanak,- A Te dicséreted akkor szárnyra kel!Négy égtáj felől zengi majd a szél:

A pislogó kis mécset nem oltottad el, S a megtört nádnak megkegyelmeztél!Lukátsi Vilma(Hozsannázó napok I. 147)

A BALGA SZŰZ (az előbbi két vers újabb változata)

Messziről int a titkos végtelen,A csillagok sziporkázva égnek,Annál sötétebb minden idelent,nehéz, komor, vajúdó az élet.

Kiáltás hangzik az éjszakában:- Tartsátok mind magasra mécsetek!Akit vártok, az ajtó előtt áll:A Vőlegény elébe menjetek!

...mennék, de alig ég a mécsesem.Mért is aludtam a várás alatt?A többiek fényes lámpáikkal,én meg - jaj, hol vegyek még olajat?!Lépni sem tudok a félelemtől,ha most foghatnék egy erős kezet...!

- Uram!Te vagy? Te hajolsz le hozzám?A menyegzőre... Veled mehetek?Te vagy, tudom már:Te, aki a pislogó mécset nem oltod el,és megkegyelmezel a megrepedt nádnak!Uram,ha még mondhatnék valamit,ezt hadd mondjam én a világnak!

Lukátsi Vilma(Egy csipet só c. kötetből)

MINDEN ÉVBEN

Indulunk újra Golgota felé.Utunkra már a kereszt vet árnyékot.de rajta túl húsvét öröme vár.S kis Balázs csodálkozva kérdi:„Minden évben meghal?Minden évben feltámad?“

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,egyszer támadott fel győzelmesen!

De hosszan tépelődöm gyermeki kérdéseden.

„Minden évben?“ Csaknem kétezer éveminden évben kísérjük Őta fájdalmak tövises útjáns ujjongunk üres sírja előtt.

„Minden évben?“ Milyen év volna,Hol várna békesség és menedék,ha szenvedését, szent halálát,feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója,ha nem őrizné az emlékezetazt a golgotai keresztet,amelyen Jézus értünk vérezett!

„Minden évben?“ Tűnhetnek századévek.És száguldhatunk kétezer fele,a kereszt ma is egyetlen reménység,a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje.nem temetik el tűnő századok.S akkor találunk erőt, békességet,ha a keresztfa titka felragyog. Túrmezei Erzsébet

JÖN KRISZTUSOD!

Most advent van. Mécsemben új olajjal Az Araráton állok. Figyelek. Nincs ennél nagyobb és fontosabb Dolgom most még, hisz zártak az egek. Most advent van. De karácsonyra várok!Advent után karácsony lesz, hiszem.Most csend honol szívemnek rejtekében, De benne fénylő adventom viszem.

Ha véget ér az adventi idő, Ő Ígérte, jő, és meg is érkezik. Kitárom majd Előtte fénylő vággyal Adventi nagy várásom érzetit. Hitemet is, mit őriztem a zajban,

Bánatban, gyászban, sötétben, vakon, Szent szavait, mit énhozzám intéz majd,Alázatos örömmel hallgatom.

Most még a csend, az ünnepek előtti Nagy némaság zárja körül el Őt, De virágos pompában látok én már Minden hóval, faggyal fedett tetőt.Adventi hit tanít szeretni, tűrni, Várni, segítni itt mindenkinek, Ezzel tudom hirdetni hangos szóval:- Jön Krisztusod! Készítsd Néki szíved! -

Kárász Izabella

HA SZEMBE JÖN

Ádvent idején szembe jön velünkföldi vándornak öltözöttenünnep-várásunk országútján,lélek-terhelő nagy ködökben...

Gyertya kell! - Égő, tiszta lángú,szív-didergető éjszakába,hogy meg ne csalja virrasztásunkneon-reklámok tarkasága.

Gyertya kell! - Égő, szelíd lángú,és kéz, amely magasra tartja,és... egy másik aki segítsen,ha annak elfárad a karja!

Gyertya kell! - Sok kis égő gyertya,És lángokat hordozó kezek, hogy amikor szembe jön velünk,el ne kerüljük Őt, emberek!

Lukátsi Vilma

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra,Fut, rohan a mutatója.Nyárra gyorsan jő az ősz.Jelek földön, szívben, égen,Hirdetik a Mindenségben: Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek szárnyain a Végtelennek.S mit hoz egy új ezred év? Ám minek ily messze nézni?Szívem forró vágy emészti:Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyanévek hosszú gyöngysorában.S mit hoz a következő?S szívem zengi... hátha... hátha...Ily nagy idő nincs már hátra,és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra,hogy térhetnék nyugovóra,míg a lelkek alszanak!Értük küldesz, értük éltetsz,minden percben visszatérhetsz.Hátha... még ma visszajössz!Haluszka M. Rózsa (Hozsannázó napok, I. 126)

KÖZELEG A NAGY NAP

Közeleg a nagy nap, ítélet nagy napja. Végigzeng e földön Isten szent szózatja!Szólít halált, poklot, földet és a tengert, elevenen, holtan adja ki az embert!

Készülünk-e buzgón ítélet napjára? Nem álmodozunk-e balga szűz módjára?Jaj, ha a nagy napra tétlenkedve várunk, S a nagy Bíró elé készületlen állunk!

Halasztó kérésnek

ott már nem lesz helye. S aki itt nem készült ott nem lesz ideje. Jézus, a nagy Bíró ítél majd felettünk, mérlegre teszi ő minden szavunk, tettünk.

Boldog, kit az a nap ébren, készen talál, örök élet vár rá, nem az örök halál. Mert tudja: Bírójavédője is lesz majd, Kinek színe előtt mindenki fejet hajt.

S ki bűnbánat nélkül mulandókért hevül, arra kárhozat vár; s abból ki nem kerül. Úgy jön el az a nap miként a vízözön. Mozdul a föld, s tenger, nem marad kő kövön. Pecznyik Pál

A HÍVŐ NÉP URÁT VÁRJA

Isten országa a földön övéiben van jelen; Földrajzi határok nélkül, végesben a végtelen.

A hívő nép Urát várja: éjt, nappalt virrasztva tölts mikor megjön dicsőségben, béke földje lesz a föld. Pecznyik Pál

JÖVEL, URAM, JÉZUS!

Jövel Uram Jézus, amint megígérted; Emeld fel magadhoz, te gyülekezeted!

Jövel, Uram, Jézus!

Várjuk jöveteled sóvárgó lélekkel, Véredben megmosott és megtisztult szívvel. Jövel, Uram, Jézus!

Semmi nem adhat nekünk oly teljes örömet, Mint az a hit, remény, hogy Te hamar jöhetsz. Jövel, Uram, Jézus!

Mennyasszony s a Lélek így kiáltnak: Jövel!A megváltott lelkek boldog seregével Jövel, Uram, Jézus!

Mennyei szent gazdám, én, legkisebb szolgád, Várom jöveteled, óh, készíts fel Hozzád!Jövel, Uram, Jézus!

Jövel Uram, Jézus, amint megígérted!Várlak, várlak, várlak, hogy Veled mehessek!Jövel, Uram, Jézus!

JÉZUS JÖN Jézus jön. Tán hajnaltáján, mikor pirkad már az ég. Szebb, mint az aranyló reggel az ő dicsősége még.

Várva-várom, kész a szívem tárni ajtót és kaput, Kész a lábam nyomdokában Járni, bár nehéz az út.

Jézus jön! Tán délidőben, munkazajban, nap hevén. Bár találna készenlétben, csendben, hogyha int felém.

Jézus jön! Lehet, hogy este. Sötétlő hegyek felett felragyog, mint fényes csillag,szebb hazába elvezet.

Várva-várom, kész a szívem

Tárni ajtót és kaput, Kész a lábam nyomdokában Járni bár nehéz az út. Túrmezei Erzsébet

Akkor

Feltűnik majd az Ő jele és sírni fog a föld bele.

A hívő, mert örül a lelke, a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg, ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!

S Ő, a számadásra jött ítélő, méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, mindet, keres benne szent, égi kincset.

Akkor… kitárod lelked álmátés lengeted győzelmi pálmád.

Akkor … szomorún mondod: nincsen, sose kerestem égi kincsem.

Akkor gyáván, rettenve kéred:Uram, szeretni foglak Téged.

Akkor … késő. - Ma nem! Sietvebízd csak magad égi kezekre.

S ha feltűnik jele az égen, lelked áldassék seregében. Kárász Izabella

Közel van már az Úr

A keresztyén ember az öröklét részese

s az igazságé,mely felülről származik.

Megnyílik lelke az Úr szaváraa túlsó partról,de imája nemcsak ez:„Elmúlik a világ...”

„Jöjjön el a Te országod!”S várja az öröklét hazájátátlépve mind a földi dolgokon.

Megbízatását teljesíti,amiért Istentől küldetett:hogy romlás ellen az épet óvja,

a jót, az üdvöset,a nyíltat és a bölcset,a lehetségeset, a szépet,amely a földnek címere.Hogy általuk jelezze:Közel van már az Úr.Karl Rahner – Tóth Sándor (Hozsannázó napok, III. 192)

Mikor jössz?

Tudjuk, hogy visszajössz,de azt nem, hogy mikor,pedig már van kvarcóránk,s uránóránk is, amely ezer év alattegytized másodpercet sem késhet...- de ezek nem jelzik, mikor jössz!

Kozmikus távcsöveink lencséjenem foghat el,radarhullámaink nem ütköznek Beléd...

Tudjuk Földünk korát,sejtjük útját jövőnkneks ha földi életed harminchárom évétbeprogramoznánk életünkbe hittel,nem azt számítgatnánk, mikor jössz,

hanem azt, hogy szerintünk bárezerévet késhetsz,de eljössz!Idejében.Szlovák Tibor(Hozsannázó napok, III.397)

Ébredjetek!

A hajnal szárnyas hírnökeaz új nap jöttét zengi márés a lelkünket fölverő Krisztus megint életre hív.

„Vigyétek!” – szól – „az ágyakat:Mindent, mi álmos, rest, beteg!Tisztán, virrasztva, józanulvárjatok: már közel vagyok.”

Jézust kiáltsa hát imánkvirrasztva, esdve, zokogón:a tiszta szívet a feszültima szunnyadni nem tűri.

Vágd el az álmot, Krisztusunk,törd meg az éj bilincseit;oldd el rólunk a végső bűnts deríts új világot reánk!Aurelius Prudentius – Babits Mihály fordítása(Hozsannázó napok, III/213)

Adventi virrasztó ének

Lecsukódtak a házak ablakpillái, A függönyök, a zsalugáterek.Kihunyt a fény. Álom mezőkön járnak az emberek.

Az éj hollófekete leplét felöltötte.Csak a lomb suttog titkos igéket És szívemben zeng adventi ének.

Ha majd riad angyali harsona és megjelensz az ég felhőibenÖleld magadhoz fáradt néped, Mesterem!

Kevesen várunk virrasztva rádKevesen őrzik a szent tüzet. A dölyfös alszik, a hitetlen nevet.

S mi összebújunk, egy család tagjaiMegtartjuk a ránk bízott kincseket, Reményt, szeretetet, hitet.

Csalóka árny kísért, lidércfény, kóbor láng.De ádvent sötét egén áthatol győztesenÍgéreted lobogó fáklyafénye, Mesterem.Gerő Sándor, (Harangláb c. kötetből)

Utolsó idő Utolsó idő! Történelmi kor! Néha, mint gyermekek színes kockájuk, e súlyos szavakat játszva dobáljuk, pedig egy is mi mindent eltipor!

Hiszen elbíbelődni még lehet kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk? Ha szalmaszál az útban, már megállunk, s évek suhannak el fejünk felett.

Nem érjük fel az óriás napok titkát: kisgyerek a koránkapott kincsét… csak vesztegetjük tékozolva!

Nem halljuk, hogy ezekben a napokban az Eljövendő súlyos lépte dobban. Pedig még annyi megbízása volna! Túrmezei Erzsébet(http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2003/4/71?print=1 )

Ádventi készülődés Én csak várok türelmesen,míg beáll az este,Uram jöttét, kürt zengését,

s a fügefát lesve.

A jelek már úgy sürgetnekteljes készenlétre,ha jő az Úr, meglássam Őt,meglássam Őt végre!

Drága Jézus, készülődöm,vágyom Nálad élni!De ez a föld még húz vissza,segíts jól küzdeni.

Minden jóért küzdeni kell,leginkább a Mennyért,s nem akarom fölcserélnisemmi múló kincsért!

Te mosd lelkem hófehérre,méltó legyen Hozzád,szívemet is Te hangold föl,áldjon dicső orcád!Boros Gergelyhttp://members.tripod.com/pbgy_3/szeretet/sz119811.htm#A

Füle Lajos:

Advent

Csillag az égen csillag az éjben, ünnepet hirdet a fénye; Hó ködök mélyén, erdők szegélyén mennek az utak elébe…

Régtelen régen teljességében készen volt terve az Úrnak.Ígéretében idők méhében jelölte helyét az útnak…

Próféciában, oszló homályban nőttön nőtt, terjedt a fénye,akik meglátták

már Őt imádták, s messziről jöttek elébe.

Az égi ívben mélyen a szívben ünnepet hirdet a fénye: Ma évről-évreNevét dicsérve Siessünk, fussunk Elébe!

MEGSZÜLETIK

Jézus, mély csöndben várni Rádmily nagyszerű vágyakozás!Köröskörül a téli fák,s a világ csupa ragyogás,

a Titok zeng, mely eljövendő:Megszületik a Messiás!De hiszen eljött! S újra eljő?Igen, hozzánk jő, újra Ő!

Mibennünk kell, hogy megszülessék,Úr Jézus, lelkünk élete.Széna-szalmánál jobban esnéknéki szívünknek melege.

Lakást venni bennünk szeretnea Kegyelem, a Szeretet,hogy számunkra is megszerezzea boldog örök életet.

Csanád Béla

Karácsonyvárás

Ha egyszer kitörő örömmel tudnálak dicsérni, Uram! És nemcsak hűvös köszönöm-mel, melynek már szegett szárnya van, repülni nem bír magason, elakad porban, szavakon.

Tudnék úgy ujjongani Néked, mint gyermekből ha hang kitör, midőn játékot, édességet átvesz anyja kezeiből. Lehet-e, Uram, édesebb ajándék, mint a szeretet?

Törj fel, öröm! Közel Karácsony,a szív ilyenkor ifjodik!Hadd lássak túl fenyőn, kalácson, jussak el mind a jászolig! Zengjek angyali éneket: Eljöttél! Dicsőség neked!

Schultz L.

Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben. Födje mély csend a szíveket. mert a sötét, elgyötört földre karácsony közeleg.

Jó ha most lelkünk messzehagyja a hajsza, lárma mind.Ne siessünk hangos utakra, Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen imára kulcsolom.Nyomorúságom, szegénységem, Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom: „Kérlek, add meg, ami nincsen nekem!” Csodáddal, csodálatos Gyermek, takard be életem!”

Hadd legyen szívünk boldog csöndje imádattal tele:Újra leszáll a sötét földre karácsony éjjele!

Túrmezei Erzsébet

Karácsony közeledtén

Karácsony közeledtén valami jóleső feszültségizgalma árad szerte bennem: A tenni, a teremni-vágyás meggazdagító kényszere.

Nincs aranyam, tömjénem, mirhám, csak íme, e gyümölcsöző vágy, e mindenkinek jót kívánó, öröm-sarjasztó akarás.

Karácsony örök Gyermeke, eljött és jövendő Messiásunk!Ó add, hogy adni tudjak, Hogy életemnek értelme legyen!

Füle Lajos

JÖJJ, URUNK!

Jöjj, drága Hajnal!Megváltónk, jöjj!Törd át a felhőt,Várjuk, hogy jöjj!Nem fél a szívünk;Vár rád a nyáj,Isten szent Fia,Áldott Király!

Lásd, ég a lámpánk:Megváltónk, jöjj!Mind föltekintünk,Várjuk, hogy jöjj.Ha zeng a szózat,Szívedre zárj,Isten szent Fia,Áldott Király!

Gerzsenyi Sándor

ADVENTI ÉNEK

Világmegváltó Istenünk, Hit-gyújtó, égi Tűz, Halld meg az adventi énekünk És minket egybe fűzz!Veled egységben lelkesen Járjuk az életünk, Világmegváltó Istenünk, Ébresztő, égi Tűz.

Igédben bízva egykoron Hittel vártak Reád,Míg csillag gyúlt, s a hegyorom Zengte Igéd szavát!Veled egységben, lelkesen Együtt, imádkozón, Igédben bízva egykoron Hittel vártak Reád!

Világmegváltó Istenünk, Hit-keltő, égi Tűz, Halld meg adventi énekünk, S magadtól el ne űzz!Veled egységben, mindnyájan Karácsonyban hiszünk,Világmegváltó Istenünk, Minket egységbe fűzz!

Kárász Izabella

VISSZAJÖN

Hóból az erdő, ködből a felhő,hó esik, tél szele fújja...Valaki eljött, Valaki elment,Valaki visszajön újra!

Száll csuda híre szívből a szívbe,kétezer év a tanúja:Valaki eljött, Valaki elment,Valaki visszajön újra!

Angyalok ajkán, emberek hangján

csendül a csillagos ének,Kétezer éve mennek Elébeboldogan, kik Neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,életed KRISZTUSA vár rád.Hagyd el a gondot, légy vele boldog,zengje a szíved a hálát!

Füle Lajos

ELÉ MEGYEK A hó csendben lebben,nagy lepke-pelyhekben s mindent belep…Fehér lett a sivár,élettelen határ, erdő, berek.

Meddig a szem elér, minden tiszta fehér,de ott maradt (eltakarva igaz)a szenny, a sár, a gaza hó alatt.Vastagon hull reám,csupa hó a ruhámköröskörül.Ím, most hólepetten én is fehér lettem!...De csak kívül!

Jön már, Kinek vére megmos hófehérre,elé megyek. Szívem trónjára ül,hogy Általa belültiszta legyek.

Bódás János,1982

Éjféli hangok

Csillagos fátylat terített az ég az alvó világra.A megnyugvás békessége tér be most a szívbe, házba,

s ajándékoz áldott csendet.

De felsír az éjben egy gyermek.Éhes, vagy rosszat álmodik?Anyja ölén majd megnyugszik...S elfoglalja birodalmát újra a csend. Csend kint és bent.

Mi az, mi mégis felriaszt, s újra elűzi az álmot?Talán a testnek nyomora, egy fel-feltörő fájdalom, vagy a lélek szorongása, tervek, gondok, aggodalom...

Tán egy késői zörgető, ki éji órán jő elő, szállást kér és bebocsátást. Annyi hangja van a csendnek, ahány órája az éjnek, s nem talál a szív megnyugvást.

Míg álmatlan hánykolódom és csapong a gondolatom, a nagy éjfélre gondolok, ami majd az utolsó lesz... Amikor kiáltás harsan, mely felriaszt testet, lelket, mely megdermeszti a szívet.

Nem lesz idő készülésre, nem lesz hely a rejtőzésre.Akkor megáll minden élet, s a kiáltás, mint ítélet, betölt eget, földet, mindent:„A Vőlegény megérkezett!”- És boldog lesz, ki övé lett.Oláh Lajosné, 1983 (Ige és élet c. kötetből)

Adventi követség (vonaton, utazás közben írt vers)................. Vasárnap. Ádventi, utolsó.Rá gondolok, Aki testté lett. Ura volt térnek, időnek,

s foglya lett az időnek, térnek.

Rá gondolok, Aki gyalog járt. Útszéli virágra mosolygott.Bezárva a térbe, időbe, viselte az emberi sorsot.

Foglya lett a térnek, időnek, hogy én fogoly, szabad lehessek.Hogy egyszer a téren, időn túl szabad szívvel hazamehessek.

Megérkezünk. Az útnak vége. Ádventi harangok zenélnek Róla, aki ma is bezörget, az Igéről, aki testté lett.

Gyalog, hajón, autón, vonaton, mindegy, csak ott menjen mindig a lábam, míg hazaér téren, időn át, mindenütt a lába nyomában.Túrmezei Erzsébet(Hozsannázó napok, I.131)

Adventi emlék

Ha már lehullt a hó, s fekete földünket befödte, Hogy szállott gyermekálmok röpte a fényes ég felé, az égi trón elé... De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste, akiről, ha leszáll az este, csodálatos mesék vonulnak, vágytól égő gyermekszívekre... Az égi gyermeket kereste, és nem talált rád, nem ismert meg... hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok, meghaltak a mesék. A karácsonyfa lángjait oltogatták híres szelek... Még mindig nem ismertelek.

Sok évbe telt, s ha te nem jössz elém, Megváltóm, Uram, Messiásom, ma sem ismerlek én.

Hála Neked, hogy megkerestél! Ó most már van karácsonyom, s ádventi nagy csodavárásom. Megcsaltak mind a régi álmok, de Benned nincsen csalatkozásom. Benned mindenem megtalálom. A valóság szebb mint az álom. Túrmezei Erzsébet (Hozsannázó napok, I.132)

Karácsony küszöbén

Hiába hoznék most megint szagos mirhát, illatos áloét, buzgalmamon már arany sem segít.

Te engem vársz. A szívemet. Enélkül még a minden is kevés.Emészt a vágy: találkoznom Veled.

De bennem vétkes vágy lapul. Szép szívedhez számító érdek űz. Szenvedek szörnyen, bús ártatlanul…

Ledobtam álságom mezét, Üres lélekkel jöttem jászladig. Eléd omol e mindig büszke térd.

Nem kell egyéb, csak lássalak. Gyötrött lelkembe vésem képedet.Távoznom tőled másként nem szabad.

Gerzsenyi Sándor

VÉGTELEN ADVENTEK

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?

Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?

A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,Megakarták mérni Isten igazságát,És nem értették Isten Golgotáját...És nem értették meg Isten Történelmét.És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.Azt, hogy az öröktől fogva élő IgeAlázatosan jött le szolgálni ide.S végigjárta minden lépését az útnak...A próféciák is mind-mind ide futnak -- De itt van kezdete már a másik útnak.

Később megértették, s szerte a világon,Évente új várás indul, új karácsony.Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,Indulunk ismét a köznapok elébe...

A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,De aki megérti Isten Golgotáját,Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.’’Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!És amikor zsendül a fügefa virág:A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!

Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

R. Lukátsi Vilma

Várom Őt

Szenteste, hogyha újra eljön, én is csatlakozom a csordapásztorokhozés térdemen, ha Betlehembe érek tudom, Jézusom vétkemből feloldoz.

És bárány lesz a szívem. Tiszta, gyapjas, fehér, szelíd bárány. Karomba vévemegcsókolom majd ujjongó örömmelés rábízom örökre szent kezére.

Gerzsenyi Sándor

MEGÉRKEZETT

Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, Az égi fény jelzi: megérkezett,Piros szívek arany húrján majd felkacag A Hozsánna, Dicséret és Hódolat.Az én szívem’ is megérinti az öröm, És hirdetem mindenkinek, hogy íme, jön!Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett!

Ó, szent, nagy Éj, te békességnek éjjele, A Boldogság és Üdvösség szent fényjele,Mikor viszály, békétlenség kudarcba fúlÉs hatalmas máglyafényként a hit kigyúl!S a szeretet úr lesz a nagy világ felett, S jóakarat simítja meg a szíveket, Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett!

Advent alatt, ti földön élő emberek,Kongassátok az elhallgatott szíveket, Legyen csengés-bongás a föld terén át, Úgy várjátok az örök Isten szent Fiát!Mert jön, mert jön, mert nemsokára itt leszen, Az ég fénylő csillagképében megjelen, Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett!

Karácsony jön, hatalmas és titokzatos, Kigyulladnak szívek, tüzek és csillagok, Megtalálják Jézus Krisztust az emberekS a békesség zászlója leng a föld felett, Béke, öröm, szeretet és jóakaratJátsszák el a karácsonyi himnuszokat, S velük zengi a boldog föld az éneket: Urunk, Szabadítónk, megérkezett!

Kárász Izabella

Lámpásomba tölts olajat!

Nekem már nem szabad várni.Rövid az élet, napja fogy.Nekem nem adatnak mindigfelemelő pillanatok.

Nekem minden kell, vagy semmi!Bennem az élet követel!Hívó szavamra válaszolj!Jön az alkony: sietni kell!

Hajamba görcsös két kezembeletúr: rémült éjszaka!Gyújtanám a lámpásomat:Lámpásomnak nincs olaja!

Árnyak suhannak a falon,Véremben forró lüktetés.Hol az olaj? Hol az olaj!A szívem csupa kérdezés.

- Példázat jut az eszembe:Ötnek lesz, és ötnek nem lesz.Lábadhoz esem, Krisztusom:Lámpásomat te töltsed meg!

Én hiába töltögettem,idegen láng elemésztett.Sok-sok próbák özönébenaz olaj mind-mind elégett.

Ezen a sötét éjszakánnincs lámpásomnak olaja!Nem álltam az őrhelyemen:Az ellenségem ellopta!

- Csak egy hajnalt adj még nekem,csak egyetlen fénylő napot!Lámpásomba tölts olajat, míg messze fénylőn felragyog. Páskulyné Kocsács Erzsébet(Hitvallás a mindennapi szeretetről, 515.old)

Advent

Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet!Most már tiszta örömmel is legyen megáldva méhed!

Szülj halva minden szenvedélyt,vad átkot, véres harcot,Fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott.

Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből!Napfényre vágyunk már agond fekete erdejéből!

- Te véres, vergődő szívünk, ne szülj te sem több átkot, öleld magadhoz boldogan az embert s a világot!

Növeld, mi bennünk isteni, s öld meg, mi bennünk állat, hisz a dühös tusákba már mindenünk belefáradt! -

Szüless meg bennünk, Tisztaság, szüless meg bennünk, Béke!S tedd kezedet a vad világ lázas ütőerére.

Szüless meg bennünk, Szeretet, te legszebb lelki virtus: - a szívünk szomorú, beteg, -Teremts bennünk új életet, szüless meg bennünk, Krisztus! Bódás János (Hozsannázó napok, I. 130)

Magasságban

Kifúl lélegzetem. Lassabban ballagok.Keveset beszélek. Mélyebben hallgatok.Bottal botorkálok. Sötétül. Agg vagyok.

Életem erdeje ritkul körülöttem.Hegyormokon járok – ezüstös ködökben.Mélytitkú dallamok suhognak fölöttem,

s bennem is e csúcson, honnan messze látok - .Hordozok magamban felfénylő világot.Még magasbra lépni: megváltómra várok.Kutas Kálmán(Hozsannázó napok III. kötet) Róm 13,11-14

Ideje már, hogy álmodból fölébredj,mert nem állnak meg érted a napok.Vigyázz! míg alszol, eltelik az élet,s meghalsz, mire felkelne hajnalod.

Ne éreznéd, hogy bensődet a féregemészti már? Ó, lélegző halott,ajkadon oly jajongva sír a lélek,hogy lehetetlen meg nem hallanod.

Öltsd fel a világosság fegyverénekragyogását és készülj: az ítélet közelebb van hozzád, mint gondolod.

Úgy járj tehát, hogy majd, ha az ígéretbeteljesedik, az örök Igénekdicsősége övezze homlokod.Rónay György(Hozsannázó napok, III. /556)

A teremtett világ sóvárgásaRóm 8 19-23

Fák és virágok, harmat és ködök,az ásványok vak lelke s fönn a mennyég:megváltásért hozzád könyörög,ember, ez a teremtett végtelenség.

Ha állsz a vizek örvénye felett,vagy nézed fönn a forgó szféra rendjét:mintha az égi s földi délkörökhalk zokogással irgalmad esengnék.

Mert a világ sebzett szíve vonagliks a lét vajúdni meg nem szűnik addig,míg szabadságot nem nyer általad,

s benned, a te dicsőségedben újraromolhatatlanná magasztosulvaföl nem ragyog a megváltott anyag.Rónay György(Hozsannázó napok, III/557)

Adventi szonett Mt 11,2-15

Világ váltsága és a szent atyák reményemegérkezik hamar, s minden fület kinyit,mit süketség tömít, s beszéli tetteitsok, eddig néma száj. Kitárul sírok éje.

Már lát a vak, s örül: beteljesül ma végremit Isten megígért: a lepra eltűnik,a béna szökdel és vigaszt ingyen kap itt,ki fuldokolt elébb a könnyek tengerébe’.

Boldog vagy, Benne ha meg nem botránkozol.Ha – mint könnyű hajót -, gyönyör el nem sodor.Ha zsarnokok dühe, ijesztő élű fegyver,

börtön, gyalázat és sok szörnyű szenvedés,ajándék és vagyon, bíbor, kitűntetés,gazdagság vagy nyomor Tőle nem tántorít el!Andreas Gryphius 1616-1664 – ford. Szánási Sándor(Hozsannázó napok III/590)

Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,adventi hajnal zápora,ezüst mezők, ezüst világ...Szobánkban csend és béke van,

karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,ti visszatérő szent csodák,ó, szép adventi hajnalok!Lelkemben halkan zengenekrég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,Istent dicsérő angyalok,bús tájon, íme, zeng a szó:az éjszakának vége már,megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:Istennel élni volna jóaz ég alatt, a föld felett,s üdén, miként a kisfiam,Jézusra várni boldogan.

Az ég alatt, a föld felettpusztítva jár a gyűlölet...Adventi hajnal záporae csendes téli reggelennyugodj meg fájó lelkemen.

Adventi hajnal zápora,új boldog élet mámora ó, hullj reám, ó, hullj reám!Hozzátok el a nagy csodátezüst mezők, ezüst világ!Sándor Ernő(Hozsannázó napok, III/661)

Apostoli atomfizika(2 Péter 3,10-13)

Elekronmikroszkópja nem voltaz egyszerű halásznak.Kvantumelmélethez nem értett.Nem ismert rádiumot, uránércet,atommodellt, gammasugárzást,antianyagot, ionizációt.Hírét sem hallotta rádioaktivitásnak.

De látó szemébe

Hirosíma vakító fénye lobbant,s míg levelet írt:sercegő lúdtolla alattegy világ összeroppant...

El fog jönni a naps az elemek lángolva felbomlanak!Ítélet az, ha végkép szerterobban, amit Istesn egységgé teremtett.Ha széthull a család,széthull Isten népe,az emberi elme,önző egyénekké a társadalom,- akárcsak az atom.

El fog jönni a nap:ég-föld lángbaborulva felbomlanak! Ítélet tüzében széthull a világ,felcicomázott,agyonkutatott,bálványozott világunk.

De – mert Ő ígérte –szentül, kegyesen élve,új eget és új földet várunk. Siklós József(Szádhoz a kürtöt, 103)

Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,a földön sárguló, elkínzott levelek.Az ég hólyagszemén nem tör át a napsugárnyalábja felhőtlen megakad.Az ősz lassan lépked, majd télbe borulés ahogy megvirrad, be is alkonyul...Este tompa fények remegnek az utcán,megtörnek a tócsák fodródozó foltján.De a hétköznapok bágyadt szürkeségenem törheti meg azt, ami bennünk béke.Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás...Ágh Tihamér(Hozsannázó napok, III/336)

Adventi szolgaságMáté 24,45-46

Adós-börtönből szabadított szolga,a sötét odú elmaradt mögöttem,kiváltó Gazdám kihozott a fényre,kegyelmesen múltamat eltörölte.

Kezem bilincsét összeroppantottas tennivalókat Ő rakott beléjük:kiket rámbízott, segítsem, szeressemés ne unjam, ha elfáradok vélük.

Szemem, hogy lásson, és fülem, hogy halljon,Ő gyógyított meg, s nem hagyott magamra.Igyekezzél, hogy jól végezd a dolgod,bíztat Szentlelke, visszajön a Gazda!

Uram, segíts, hogy jól értsem Igédet,s Te légy a Fény, hogy szemem is jól lásson,maradj velem a földi út hosszában,hogy az az óra munkában találjon!Nagy Kornélia(Hozsannázó napok, III/343)

Havasi látomás

... itt más a kék és más a zöld,itt más a lent és más a fönt,a fülemben lüktet a csönd.

Mély völgyben zúg a víz, hidegútjában sok a görgeteg,- a havasok fönt fénylenek,

de itt sincs közelebb az ég,csak kitágul a messzeség,és más a zöld és más a kék...

látomás:... süllyed a hegy, megnő a völgy,nincsen többé se lent, se föng,egyenletes út lesz a Föld!Sorfalat áll sok esztendő,

Elvész, ami elveszendő,s hozsannát zeng a jövendőAnnak, Aki eljövendő.

Annak, Aki eljövendő!Lukátsi Vilma(Egy csipet só, 11. old.)

Mikor jössz?

Tudjuk, hogy visszajössz,de azt nem, hogy mikor,pedig már van kvarcóránk,s uánóránk is, amely ezer év alattegytized másodpercet sem késhet...- de ezek nem jelzik, mikor jössz!

Kozmikus távcsöveink lencséjenem foghat el,radarhullámaink nem ütköznek Beléd...

Tudjuk Földünk korát,sejtjük útját jövőnkneks ha földi életed harminchárom évétbeprogramoznánk életünkbe hittel,nem azt számítgatnánk, mikor jössz, hanem azt, hogy szerintünk bárezerévet késhetsz,de eljössz!Idejében.Szlovák Tibor(Hozsannázó napok, III.397)

Ha itt leszelJössz már.Tudom.Épp erre vártunk.Jössz és cselekszel.Kézbe veszed szívünk.Helyünkre állítasz.És szólsz –a mi szánkkal is.És hívsz és keresel –a szemünkkel is.

Érzem, hogy jössz, Uram.S már gyógyulunk.

És ha már itt leszel –

nem tudom, mit teszel,de a vakok látni fognak,a némák énekelni.Ha itt leszel,életre kel a holt.(„Szükség újjá születni!”)De csak ha itt leszel,akkor ébred a lét.S már mozdul is.Mert jössz, Uram,és itt leszel.Herjeczki Géza, 1977(Várj még! c. verskötetből, 124. old.)

Karácsony készület

Föl, te juhász-nép, és szórjad a pálmát,S a leggyönyörűbben díszítsd az utat!Hordjad olajfák és mirtuszok ágát:A Békekirály jő, hű, drága Urad.

Éberen őrködj, az őrhelyen állva,Most rest, aluszékony, jaj, lusta ne légy!Nagy figyelemmel készülj a csodára:A Földre alájő rögvest a nagy Ég.

Fényljen a lámpás, ékesre díszítve,Szíved kapuját már szélesre kitárd!Száz gyönyörű vers most jusson eszedbe,Ujjonva siess, és zendíts muzsikát!

Jézus, a mátkák hű, drága reménye,Óh, süss fel, öröklét szép Napja, reánk!Bánatos éjnek vigaszteli Fénye,Jöjj, jöjj, csak utánad száll, szárnyal a vágy.

Üdvözítő Úr, jöjj, végre szüless meg,Óh, csak Te vagy Úr ég és Föld élte fölött.Nélküled itt nem vetnénk le bilincset:Jaj, minket a Sátán úgy megkötözött!

Harmatos égbolt, óh, add az esőbenŐt, Őt, ki Igazság, s ki mennyei szép!Nyílj ki, te Föld is, nyílj, és remegőbenAz emberek Üdvét már adjad elénk!

Drága Királyom, bús életem Üdve,Védő Jegyesem, fő Jóm, Kezdet, a Vég!Jöjj, magamat most hadd adjam örökre:E lélek, e szív és vér, mind a Tiéd!Angelus Silesius (1624-1677) – ford. Szénási Sándor(Hozsannázó napok, III/415)

Örök adventben

Jöttek és tűntek szent karácsonyok,tizennyolcnál is több talán,tizennyolcszor kerestem Őt,de titok maradt nekem és talány.

Csak gyertyalángot láttam és fenyőt,azokban véltem vártam Őt,az Ige szólt, és csengett az ének,egy sugarát elfogtam szemének,de villanás volt csak és rejtelem.Kutattam arcát a szent éjeken,éreztem ízét borban és kenyérben,palástja lengett már az égen,de a felhőknél is magasabban;annyi tűnt karácsony után,én mégis – adventben maradtam.

Tudom, a hegynek le kell omlani,akkor jön, ha a völgy is egyenes,Uram, évekig készítem utad,amelyen hozzám végre eljöhess.Mint kisded jössz, ki szív-bölcsőt keres?Vagy úgy toppansz be, mint vőlegény?Mécsemet minden nap megtöltöm,Örök adventben várlak én. Adorjánné Nagy Aranka(Hozsannázó napok, III/434)

Jézushoz

Add nekem is, ó, drága Jézusom,

az állhatatos lélek boldogságát,ki építi a szeretet országát,nem torpan és nem áll meg félúton,

de féltve őrzi, védi mécsvilágát,várja az Estét, mikor jössz. Tudom,hogy bízva várja, hittel, Krisztusom,Feléd tekint, és minden percben vár Rád.

Add nekem az ily lélek boldogságát,hogy állhatatos gyermeked legyek,s a vártámnál, ó, hadd figyeljelek,

hallhassam hangod, amikor sötét lesz,odaállhassak majd az égi Fényhez,mikor elhangzik szent ítéleted.Kárász Izabella(Hozsánnázó napok, III/55)

Magnificat

Lelkem az Úrnak udvara.Titkával viselős a testem.Az énekek szent énekével ujjongszívem megváltó Istenemben.

Íme, a Nap atiszta hónak udvarol.Kegyelme pusztító tűz.Mégsem halált hoz, átkarol.

Tudom, a hó alázatos, demegremeg, mert fél, elég.Én hó vagyok. Boldognak mondmajd minden nemzedék.

Napom vakít és szent, erős,és gőgösöket dönt a földnek.Trónokat fölborít s tűzébenhatalmasok megperzselődnek.

Az éhezőnek bő termést fakaszts elkergeti a gazdagokat.Magasztalom az én Napomat, kiIzraelnek irgalmat adott.Vasadi Péter

(Hozsannázó napok, III/134)

Ima a karácsony megmentéséért

Óh, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt!Nekünk már nincs hozzá erőnk.Mi vásárolunk és rohanunk,kis csomagokat készítünk,karácsonyfákat díszítünk,és énekeljük: „Csendes éj...”.De a titok,Isten Fiának titka,hogy emberré lett értünk,gyakran csak szirupos érzelgés,dekoráció.

Jézusom, a mi bűnünk is,hogy ezt az ünnepetelborítják a reklámhegyek.Mi tudjuk,kinek jár karácsonyi üdvözlet és kötelező ajándék;mindenki tudja.De meg akarunk szabadulni végrea vásárlási és ajándékozási görcstől.Szent ünnepet akarunk ülni,amelyen nem az a mérték: ki mennyit ad.

Jézusom, segíts,nehogy elsüllyesszük egészen,mit jelent ez az ünnep,segíts, hogy ne csak télapók legyünk.Segíts, hogy ez ádventi hetekbena lelkünkbe nézzünk.Segíts, hogy az Útra visszatérjünk,s elinduljunk megint. Csak így lesznek az ajándékokjeleivé a szeretetnek –mint megannyi tükre a Te szeretetednek.

Óh, Jézusm, mentsd meg a karácsonyt,ments meg minket.Ezért vállaltál embersorsot.Paul Roth(Hozsannázó napok, III/155)

Vihar

Vihar hajlítja a jegenyék csupasz ágát,de törzs-derekuk mozdulatlan és szilárd.Csak koronájuk váza hajlik a szélben,mely letört, száraz gallyat sodor most elém...

Adventi lélek járja a tájat.

Viharzik tőle egyház és világ.Ami örök – edződik vele,s lehull, mi túlélte magát;rostál s épít bennünket a Lélek.Vida Tivadar(Hozsannázó napok, III/164)

Várakozás

Sötét még kinn a világ.Csillag se jelzi a hajnalt.Hideg és nyirkos a köd,Sáros az út, mégis elindulsz.Hív a harang.Körülvesznek az árnyak,Félve dobban a szív, De te bízva tudod,Neked semmi sem árthat.Halotti csendben alszik a föld,Csak benned gyúl ki a fényS imába simul a szívedben a vágyA Gyermek után, Akire vár tudva, tudatlan Mind az egész nélküle árva világ.Te nem alszod át a csodát,Jókor elindulsz.Látni fogod, hogy felkel a csillag,Virrasztva várakozók fénye, reménye.Csóvája beborítja a földet,Hol napnál ragyogóbb, melegebbSzív születik. Eljön a GyermekS hozza magával a mennyet.Hódolva, térdreborulva fogadd,S mint egykoron anyjaÓvja, ölelje imád,Kit tudva, tudatlan annyira vár

E nélküle árva világ.Gyenge Ádám (Hozsannázó napok, III/168)

Jöjj el, Karácsony!

Hordozlak magamban egész évben,sokszor rád gondoltam nyári éjben,eszembe jutottál reggel, délben,álmomban, ébren, nyárban és télben.

Néztelek kitágult gyermekszemmel,hallgattam mit üzensz, figyelemmel,siettem hozzád, mint kicsi diák,ahányszor jöttél, szebb lett a világ.

Vártalak később, hogy felnőtt lettem,s az ajándékot már magam vettemkicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:szívemből tisztán szárnyalt az ének.

Várlak még ma is, karácsony, drága,apró gyermekként a szemem táva,szívemből ma is szárnyal az ének,tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.

Szívemben voltál, szüless meg mára,minden embernek karácsonyára,s maradj velem, míg múlnak az évek:Jöjj el, Karácsony! – úgy várlak, kérlek.Gyarmathy Irén(Hozsannázó napok, III/181)