abv egyetemi berek 2010-2011

8/18/2019 ABV Egyetemi Berek 2010-2011

1/112


2/112


3/112

A fegyveres er ők felkészítése során számításba kell venni továbbra is a fegyveres küzdelemegyik lehetséges színtereként az ABV környezetet. A katonákat úgy kell felkészíteni, hogy aharctevékenységet folytatni tudják ABV körülmények között is. Hazánk területe ellenitömegpusztító fegyverekkel történő támadás lehetősége minimális. Mi ilyen fegyvereket nemtárolunk, és nem kívánunk semmilyen körülmények között alkalmazni. A védekezés

módjainak elsajátítását azonban biztonságpolitikánk megköveteli.

1 Az ABV fenyegetettség

1.1 Nukleáris környezet

Az Egyesült Államokban már a harmincas évek vége felé megindultak a nukleárisenergiával kapcsolatos kísérletek. 1942. december 2-án Chicagóban beüzemelték az első atomreaktort. A polgári célú kísérleteket követően gyorsan megindult a katonai alkalmazás

kimunkálása is.1945. július 16-án végrehajtották az első atomrobbantást Los Alamosban. Az éles

bevetés sem váratott sokáig, augusztus 6-án Hirosimát, augusztus 9-én Nagaszakit érteatomtámadás. 1951-ben felrobbantották az első, még nem kiforrott, de működőképes amerikaikétfázisú nukleáris szerkezetet, 1952 novemberében a már bevethető kétfázisú atomfegyvert,1954-ben az első háromfázisú atomfegyvert.

Az első szovjet atombombát 1949. augusztus 29-én robbantották fel. Az atomfegyverelőállítására irányuló er őfeszítések más országokban is eredményesek voltak, 1952-ben NagyBritannia, 1960-ban Franciaország, 1964-ben a Kínai Népköztársaság is belépett az újtömegpusztító fegyvert birtokló hatalmak sorába. India 1974-ben hajtott végre előszörnukleáris kísérletet, Pakisztán 1998-ban. A Szovjetunió felbomlását követően jutott

atomarzenálhoz Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán 1991-ben. 2006-ban pedig Észak-Korea is bejelentette, hogy rendelkezik atomfegyverrel és kísérleti robbantást is végrehajtott.

Napjainkban, a felsoroltakon kívül több ország jutott el arra a tudományos-technikai éstechnológiai színvonalra, ami az atomfegyverek előállítását lehetővé teszi. Közülük egyesekmár rendelkeznek bevethető, saját fejlesztésű atomfegyverekkel, s a folyamatos gyártáshozszükséges háttériparral, mások még csak az ehhez szükséges feltételeket teremtették meg.

Öt állam (az USA, Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és Kazahsztán) 1992 közepéig –a START I szerződés aláírásáig - összesen 4649 hordozóeszközzel, 20 868 atom-robbanófejjel, illetve atombombával rendelkezett. A START megállapodásokból fakadókötelezettség gyakorlatilag azt jelentette, hogy a két fél az évezred végéig alacsonyabb szintenhozta volna létre a hadászati atomegyensúlyt. Sem a START-I (2009-ben lejárt), sem aSTART-II szerződések aláírása nem váltotta ki Nagy-Britannia, Franciaország és Kínaönkéntes csatlakozását a fegyverzet-korlátozási folyamatokhoz. Azzal érveltek, hogy elevemár csak minimális csapásmér ő er ővel rendelkeznek, amelynek csökkentését csak akkortudják elképzelni, ha majd az övékével összemérhető nagyságrendbe csökken az EgyesültÁllamok és a FÁK atomfegyver készlete és hadászati csapásmér ő er ői. Jelenleg egyesforrások szerint Oroszország 2787 (3909), USA 2202 (5576), Franciaország: 300 (350) db,

Nagy-Britannia: 160 db, Kína 186 (220) db telepített stratégiai atomrobbanófejet tartrendszerben1.

1 Forrás: Shannon N. Kile, Vitaly Fedchenko és Hans M. Kristensen, " World Nuclear Forces ", SIPRI Yearbook2009 (Oxford University Press: Oxford, 2009). Zárójelben más, hiteles forrás adatait tüntettem fel (szerk.)


4/112

A 2010. áprilisában aláírt START-III szerződés keretében Oroszország és az EgyesültÁllamok megállapodtak abban, hogy a 2017-re mindkét ország 1550-ra csökkenti hadászatirobbanófejeinek számát és a hordozóeszközök számát 800-ban, maximálták.A 2010-ben elfogadott orosz katonai doktrínában továbbra is kifejeződik a nukleárisfegyverrendszer háború megelőzésében betöltött szerepének jelentőssége, ugyanakkor a

NATO is nagy jelentőséget tulajdonít a nukleáris er őknek, mivel a szövetség súlyát az USAhadászati nukleáris potenciálja jelenti.Oroszország továbbra is fenntartja magának a jogot – éppen úgy, mint USA - a

nukleáris fegyver alkalmazására az ellene és szövetségesei ellen irányuló atom- és mástömegpusztító fegyver használata esetén, illetve – saját vagy szövetségesei nemzeti biztonságaszempontjából kritikus helyzetekben – hagyományos fegyverekkel történő jelentősagresszióra válaszként. Az orosz nukleáris er ők katonai funkciója és szerepe napjainkban is

jelentős. A hadászati nukleáris er ő tehát a jövő ben is meghatározó marad.A nukleáris leszerelési folyamat lényegesebb fázisaiban mindezekkel párhuzamosan

feler ősödnek a tömegpusztító fegyverek proliferációjával, és a nukleáris terrorizmustérnyerésével kapcsolatos aggodalmak.

A nukleáris fegyverek elterjedésének biztonsági kihívásának kezelésének alapját a nukleárisfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 1970. március 5-én hatályba lépett„atomsorompó-szerződés2” képezi. A szerződés betartásának ellenőrzésében kiemelt feladatavan a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (NAÜ).

A tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásának szellemében az EUtámogatja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) nukleáris biztonság és ellenőrzéskeretében folytatott tevékenységeit, többek között a nukleáris és radioaktív anyagok tiltottkereskedelme felderítésének és az arra való reagálásnak a meger ősítése érdekében. AzEurópai Közösségek Bizottsága 1999. november 16-án határozatott hozott az EurópaiAtomenergia Közösségnek (EURATOM) a nukleáris biztonságról szóló 1994. éviegyezményhez történő csatlakozásáról.A NAÜ Kormányzótanácsa 2002 márciusában jóváhagyott egy, a nukleáris terrorizmus ellenivédelemre irányuló tevékenységtervet (GOV/2002/10). Az Európa Tanács 2003. november17-én elfogadta a tömegpusztító fegyverek és a hordozóeszközök elterjedésénekmegakadályozásáról szóló többoldalú megállapodások egyetemessé tételér ől ésmeger ősítésér ől szóló 2003/805/KKBP közös álláspontot.2003. december 12-én az Európai Tanács elfogadta az az EU „Biztonságos Európa egy jobbvilágban” elnevezésű európai biztonsági stratégiáját és a tömegpusztító fegyverekelterjedésének megakadályozásáról szóló EU-stratégiát (15708/03.sz.), amely tartalmazza azelterjedés elleni küzdelemre irányuló azon intézkedések listáját, amelyeket mind az EU-n

belül, mind pedig „harmadik országokban” meg kell tenni. Az EU támogatja a Nemzetközi

Atomenergia Ügynökség tevékenységét a nukleáris biztonság és ellenőrzés területén, s atömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia intézkedéseinek végrehajtása

érdekében költségvetést biztosít.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elfogadta 2004. április 28-án az 1540. számúhatározatot a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzésér ől, melyben a béke és anemzetközi biztonság elleni fenyegetésnek minősíti a tömegpusztító fegyverek és ahordozóeszközök terjedését. Ezeken kívül elfogadásra került az „atomterrorizmusmegelőzésér ől” szóló ENSZ-egyezmény, melyet Az ENSZ Közgyűlése 2005. április 13-ánfogadott el.

Ezen kívül fontos cél a nem nukleáris célra alkalmazott radioaktív anyagok

biztonságának meger ősítése.2 189 fél csatlakozott hozzá, köztük az öt atomnagyhatalom


5/112

Radioaktív anyagokat gyakran felhasználnak orvosi vagy ipari célból. Ezensugárforrások némelyike meglehetősen magas aktivitású, és a NAÜ által kiadott, "radioaktívsugárforrások” osztályozásában az 1–3. osztályba tartozik. Ezek a sugárforrások nemmegfelelő ellenőrzés és védelem esetén illetéktelen kezekbe kerülhetnek, és felhasználhatókimprovizált radiológiai diszperziós eszközök (IRDE) tölteteként terrorcselekmények

elkövetésére.2005 júliusában a részes államok és az Európai Atomenergia Közösség megállapodott a„nukleáris anyagok fizikai védelmér ől szóló egyezmény (CPPNM)” módosításáról,kiterjesztve annak hatályát a polgári célú belföldi felhasználású, tárolás, valamint szállításalatt álló nukleáris anyagokra és létesítményekre. Lényeges elvárás fogalmazódik meg ezzelegyidejűleg a részes államok irányában az ezzel kapcsolatos jogsértések büntető jogiszankcionálásának tekintetében.

A nukleáris biztonsági feladatok keretében az egyes országokban értékelik a nukleáris ésegyéb radioaktív anyagok fizikai védelmének helyzetét, és azoknak a nukleáris vagy kutatólétesítményeknek, illetve helyszíneknek a védelmét, ahol ezeket az anyagokat használják,

vagy tárolják, értékelik a sugárforrások védelmének javításához szükséges igényeket.Azonosítják a hiányosságokat és gyenge pontokat, valamint a nagy, veszélyeztetettsugárforrások kiegészítő védelmének esetleges szükségességét. Az ENSZ BT 1540 (2004) sz.határozata szintén kötelezi valamennyi államot hazai ellenőrzések kialakítására, beleértve anukleáris fegyverekhez kapcsolódó anyagok megfelelő ellenőrzését.

Az EU Tanács a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tevékenységeinek a nukleáris biztonság és ellenőrzés területén, illetve a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia intézkedéseinek végrehajtása keretében történő támogatásáról szóló közleményének(2008/314/KKBP.) mellékletében kitért arra, hogy a nukleáris anyagokkal való illegáliskereskedelemr ől szóló, korábban kiadott jelentések alábecsülték a terroristák nukleárisanyagokhoz történő hozzáférésének jövő beni veszélyét.

Az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló 2008. decemberi jelentés (S407/08)mindezeken kívül kinyilvánította, hogy a tömegpusztító fegyverek általi fenyegetettségfokozódott, és hogy ez az ügy továbbra is kiemelt helyen szerepel az EU politikainapirendjén.

Azt látni kell, hogy a jövő ben a nukleáris környezetünk biztonságát a nukleárisfegyverek meghatározó pozíciója mellett, a fegyvergyártáshoz szükséges eszközök

proliferációja, valamint nukleáris terrorizmus állapota fogja meghatározni.

A műveleti környezetA katonai műveletek nukleáris környezetének komplexitása szükségessé teszi a

lehetséges források következőkben történő tagolását.A nukleáris környezet egyik jelentős komponensét képezi az atomfegyverrel rendelkező országok arzenálja.

Az atomfegyver az AAP-21 szabályzat megfogalmazásával élve olyan fegyverrendszer,mely a szükséges összeszerelési, élesítési, gyújtási eljárások után képes a tervezettmagreakció létrehozására, és az energia felszabadítására.

Az atomrobbanás összetett hatása az egyes pusztító tényezőknek (léglökési hullám,

fény- és hősugárzás, áthatoló radioaktív sugárzás, elektromágneses impulzus, visszamaradósugárszennyezettség) az élőer őre, a terepre és a különböző objektumokra kifejtett együttes


6/112

pusztító hatását jelenti. Az atomfegyver pusztító tényezői - leszámítva a robbanás centrumátólnagyobb távolságra elhelyezkedő körzetek sugárszennyeződését, azaz a visszamaradóradioaktív sugárzást - gyakorlatilag egyidő ben és ugyanazon a helyen jelentkeznek, s egymáshatását kiegészítve kombinált sérüléseket idéznek elő az élőer őnél, összetett módon pusztítjákaz objektumokat, harci-technikai eszközöket.

Az atomfegyverek alkalmazása során lejátszódó magreakciókat, illetve következtébenkialakuló összetett hatást alapul véve tekintve fontos attól elkülönítve kezelni az úgynevezettradiológiai fegyvereket. Radiológiai fegyver minden olyan eszköz, (kivéve az atomfegyvereket) melyet speciálisanarra terveztek, hogy sugárzó anyagokat szórjanak szét, és ezzel károkat, sérüléseketokozzanak. Ezen belül meg kell különböztetni katonai céllal kifejlesztett változatát, valaminta terrorista-akciók lehetséges eszközeként megjelölt radioaktív anyaggal töltött improvizáltrobbanószerkezetet.Ezzel összefüggésben a radiológiai hadviselés sugárzó anyagok vagy sugárzást keltő eszközök alkalmazását jelenti területek lezárása vagy veszteségek okozása céljából. Idetartozik az atomfegyverek alkalmazása sugárszennyezés létrehozása céljából (AAP-21).

Háborús és válságreagáló műveletek ABV környezetének lényeges eleme azok övezetébentalálható veszélyes radioaktív anyagokat rejtő polgári békés célú létesítmények köre, valamintazokból esetlegesen illegálisan kikerülő sugárzó anyagok.A radioaktív veszélyhelyzetet előidéző veszélyes radioaktív anyagok lehetséges forrásaikéntaz MH ABV doktrína tervezet a következőket jelöli meg:

• polgári nukleáris energiatermelés;• kutató, újrafeldolgozó és tároló létesítmények;• hulladéktároló létesítmények;• ipari és gyógyászati sugárforrások;• az átmenő forgalomban szállított sugárzó anyagok és források;

• lopott vagy csempészett atomfegyverek, illetve az előállításukhoz szükségeshasadóanyagok.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) jelentései szerint 1994 és 2004 között440, 2004 és 2008 között 520 bizonyított olyan eset volt, amikor is valamilyen radioaktívanyagot csempésztek, vagy kereskedtek vele, és még néhány százra tehető amelyekre nemderült fény. Itt az esetek többségében csupán kis mennyiségű anyag csempészése történt,amely ugyan nukleáris fegyver készítésére nem, de radiológiai fegyver készítésének alapjáulszolgálhat.A kialakuló radioaktív veszélyhelyzet jellemzőit a sugárzás típusa és a jelenlevő nuklidokhatározzák meg. A forrás és a kibocsátás módjától függően a terjedés földrajzi eloszlása

rendkívül eltér ő lehet.A műveleti területen kialakuló szennyezett terepszakaszt az összetett hatáskövetkeztében létrejövő tüzek, torlaszok, rombolások, magas sugárszintű terepszakaszok, aradioaktív termékekkel szennyezett légtér jellemzi, melyek nagymértékben megnehezítik acsapás következményeinek felszámolását végző csapatok tevékenységét, a személyi állományés a technikai eszközök mentését, a sérültek gyógykezelését, a harci-technika javítását.

1.2 Biológiai környezet


7/112

A globális környezetA biológiai fegyver kutatási költségei a katonai kutatóintézeteknél alkalmazott

rendkívül magas biztonsági, laboratórium védelmi eljárások miatt elérhetik a polgárikutatások tízszereseit is, azonban a legyártott törzsek felhasználásával beindított tömeggyártásfajlagosan a legolcsóbb tömegpusztító fegyvert eredményezi.

A biológiai fegyverek (kórokozó mikroorganizmusok és toxinok) kutatásának, fejlesztésének,gyártásának és felhasználásának tilalmáról szóló Biológiai Hadviselési Konvenciót 1972-benírták alá és 1975-ben lépett érvénybe. A biológiai fegyver kutatásával foglalkozó országok,elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió biológiai fegyver-kelléktárában évtizedekenát jelen voltak. 1975 után az ágensek 80-85 %-át megsemmisítették, csak egy bizonyos,viszonylag kis mennyiséget tartottak vissza ezekből, az úgynevezett "védelmi kutatások"céljaira. Ezeket liofilizált állapotban alacsony hőmérsékletre hűtve tárolják. A tárolt liofilizáltkórokozókból a nagyüzemi gyártás azonnal beindítható, és néhány napon belül tonnaszámragyártható a legolcsóbb tömegpusztító fegyver.Szakértők szerint ugyanakkor a nemzetközi terrorhálózat bizonyos csoportjai isrendelkezhetnek képességgel és szándékkal a biológiai fegyverek használatát illetően. A

SARS és az influenza-világjárvány tapasztalatai pedig rámutattak arra a sebességre, amellyeler ősen fertőző kórokozók terjedését jellemzik.Az 1995-ös tokiói szarintámadásáról elhíresült Aum Shinrikyo vallási szekta vezető je, ChizuoMatsumoto korábban, 1993-ban is két ízben is próbált a levegő be juttatniAntraxot (Bacillus anthracis) permetezővel és aeroszol generátorral felszerelt járművelTokiót övező területeken azonban egyik alkalommal sem járt sikerrel próbálkozása.A szakértők aggodalmukat fejezik ki az olyan géntechnológiai eljárások terén lehetségesvisszaélésekkel kapcsolatosan, amelyeket biológiai hadviselési célokra fel lehet használni. A

biotechnológia és a nanotechnológia fejlődése kínálta lehetőségek hozzáférhetővé válnak,információ és technológia terjedése, illetve a szükséges technikai eszközök és berendezésekelektronikus úton (pl interneten keresztül), történő beszerzésének lehetősége elérhetővé teszi a

bűnös szándékú elkövetők számára.Az emberi szervezet genom rendszerének felfedezésére indított program (humán genom

projekt) az orvostudományok fejlődésében megnyilvánuló előnyei mellett újabbveszélyforrást is jelenthet. A genetikai kódok megfejtése ugyanis az aggodalmak alapjánlehetővé teszi az egyes népcsoportok betegségekkel (kórokozó mikroorganizmusokkal)szembeni érzékenységének feltérképezését. Ezek az információk azonban nem csak azorvostudomány szempontjából fontosak, a biológiai fegyverkutatók számára új lehetőségeketteremtenek arra, hogy géntechnológiai eljárásokkal előállított új mikroorganizmusokkal

bővítsék a biológiai fegyverek tölteteként felhasználható ágensek körét.A Biológiai és Toxin Fegyver Tilalmi Egyezmény (Biological and Toxin Weapons

Convention - BTWC) hatodik (2006-os) felülvizsgálati konferenciáján megfogalmazódott azaggodalom az etnikai fegyverek gyártása és használatára vonatkozóan és azt az emberiségelleni bűncselekménynek nyilvánították.A modern genetikai módszerek a széleskör ű alkalmazása lehetővé tették a gyors és viszonylagolcsó azonosítását a kórokozóknak, de a genetikai fejlesztések alkalmazhatók a biológiaifegyverfejlesztéseknél is. A mikroorganizmusok olyan lényeges tulajdonságainak módosításilehetősége, mint például a fertőzőképesség, patogén jellemzők, illetve az antibiotikumokkalszembeni rezisztencia elérhetővé vált. A gyógyszeres kezelés tekintetében pedig ahasználatban lévő antibiotikumokkal szemben genetikailag rezisztensé alakított ágensekegyelőre megoldhatatlan problémát jelenthetnek. A genetikailag módosított szerkezetű,

biológiai fegyver gyártására alkalmas kórokozók megjelenésével számolni lehet a

mikrobiológiai identifikálásuk problémái miatt. Ismeretlen genetikai állományú


8/112

mikroorganizmus, azonosítása nehéz és időigényes, nem is beszélve az azt követő vizsgálatokról (tulajdonságok feltérképezése, alkalmazható hatóanyag megtalálása stb.)A CBRN események bekövetkezése, vagy akár annak közvetlen veszélye, illetőleg az ehhezkapcsolódóan kialakuló súlyos vészhelyzet azzal fenyeget, hogy mindezek meghaladják azadott ország reagálási képességét, akár a polgári védelmi mechanizmust, akár a védelem és

orvosi ellátás, akár az ellenintézkedéseket tekintjük.A CBRN események bekövetkezése, vagy akár annak közvetlen veszélye, illetőleg az ehhezkapcsolódóan kialakuló súlyos vészhelyzet azzal fenyeget, hogy mindezek meghaladják azadott ország reagálási képességét, akár a polgári védelmi mechanizmust, akár a védelem ésorvosi ellátás, akár az ellenintézkedéseket tekintjük.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a terroristák által hozzáférhető és bevethető, patogén kórokozók egyelőre a legolcsóbb tömegpusztító fegyverek, melyek járvány méretű elszabadulásuk esetén komoly veszélyt abban a tekintetben jelentenek, hogy atömeges (több ezres) megbetegedések kezelésére egyetlen ország egészségügyi rendszeresincs felkészülve.

A mikroorganizmusok kis helyen elférnek, így csempészetük, szállításuk nem jelent

különösebb nehézséget, csupán a táptalajról és az optimális életfeltételeket biztosítóklimatikus körülményekr ől kell gondoskodni. A megszerzett kórokozó törzset ezután márkönnyedén lehet szaporítani, nem kell hozzá más, csak egy közönséges konyha, néhánymikrobiológiai szakkönyv a könyvtárból, illetve néhány laboreszköz, amely bárhol kapható.

Veszélyt jelent, hogy a Szovjetunió széthullását követően az orosz biológiaifegyverkutatók egy része - olyan országokba is exportálhatta tudását, amely támogatja aterrorizmust. Jelenleg mintegy 11 ország és több terrorszervezet rendelkezik biológiai fegyverelőállítására alkalmas készletekkel, illetve szellemi tőkével.

Az 1972. április 10-én 140 ország által aláírt és 1975. március 26-án életbe lépett, aBiológiai és Toxin Fegyver Tilalmi Egyezményt (Biological and Toxin Weapons Convention- BTWC) teljesíteni kívánók vállalták, hogy nem fejlesztenek, állítanak elő és raktároznak,vagy még megelőző, védelmi, valamint békés céllal sem szereznek be az indokoltnál nagyobbmennyiséget a tömegpusztító fegyverek és azok alapanyagainak ezen típusaiból.

Az Európa Tanács 2003. december 12-én elfogadta a tömegpusztító fegyverekelterjedése elleni EU-stratégiát, amelynek célja többek között a BTWC meger ősítése.

Az Európai Unió 2006. február 27-én a BTWC tekintetében együttes fellépésr őlállapodott meg, melynek célja a BTWC egyetemessé tételének elősegítése, valamint az abbanrészes államok általi végrehajtása támogatásának biztosítása.Az Európai Unió az esetleges CBRN eseményekre azonnali, EU-szintű reagálóképességénekfejlesztése érdekében sürgősségi és válsághelyzeti koordinációs intézkedéseket (CCA)dolgozott ki, amelyek megvalósítási hátterét az EU Helyzetelemző Központja biztosítja. A

bekövetkező CBRN esemény kezelésében ARGUS válságkezel

ő rendszer biztosítja a gyorsdöntéshozatalt, és az információk megosztását olyan érintett szolgálatok és sürgősségi

riasztási rendszerek között, mint például az ECURIE (radiológiai vészhelyzet koraifigyelmeztető és gyorsreagáló rendszer), az EWRS (a fertőző betegségek korai figyelmeztető és gyorsreagálású rendszer), a RAS-BICHAT (biológiai és vegyi terrorizmusra vonatkozóriasztórendszer), az ECDC (Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ), azEFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség) és az Europol (Európai Rendőrségi Hivatal)között.Az EU Egészségügyi Biztonsági Bizottsága (HSC) tesz javaslatokat a vegyi, biológiai,radiológiai és nukleáris (CBRN) veszélyek, valamint a jelentős egészségügyi veszélyek –

például a járványos influenza – esetére és folyamatosan nyomon követi a tervezési munkát

Megfogalmazódik a szakértők részér ől ugyanakkor a biológiai fenyegetés más forrása miattiaggodalom. A molekuláris biológiai, illetve a genetikai kutatások óriási lépték ű fejlődése,


9/112

illetve annak igénye nyomán új, magas biztonsági fokozatú laboratóriumok számának jelentősnövekedése figyelhető meg. Azok, amelyek hiányosságokat mutatnak a megfelelő biológiai

biztonsági és biológiai védelmi előírások betartása terén potenciális veszélyforrást jelentenek.2008 februárjában EU CBRN munkacsoport alakult meg, melynek zárójelentését 2009

januárjában tették közzé. Az EU CBRN cselekvési terve e zárójelentésre épül.

Szándékos biológiai fenyegetés, vagy cselekmény megelőzése, elhárítása, a bekövetkező biológiai helyzet kezelése szükségessé teszi a válaszlépések összehangolásátA biológiai terrorizmus elleni nemzetközi védelem kiépítését jól szolgálják a nemzetközigyakorlatok lebonyolítása és a tapasztalok értékelése. Svájcban, 2009. szeptemberében a fenticéllal került megrendezésre a „Black Ice II”, 2010. májusában pedig a „BioShield 2010”nemzetközi gyakorlat Grúziában.

A műveleti környezetKatonai műveletek tervezésénél figyelembe kell venni a biológiai környezetet is. A

lehetséges veszélyeztető forrásokat tekintve ebben az esetben is célszer ű azok bizonyos

mérték ű tagolását elvégezni.A biológiai harcanyag mikroorganizmus (vírus, baktérium, gomba, rickettsia, prion

stb.), illetve az általa termelt toxin, mely az emberek, állatok, vagy növények tömegesmegbetegedését okozza (AAP21)A biológiai harcanyagok önmagukban nem fegyverek, biológiai hadviselésre alkalmassáválnak azonban a különböző célbajuttató eszközök felhasználásával, ekkor lehet biológiaifegyverr ől beszélni.A biológiai fegyverek tehát a biológiai harcanyagok, valamint azok célbajuttatására,szétszórására, elterjesztésére alkalmas eszközök együttesen, beleértve a vektorokat is.Biológiai hadviselés nem más, mint biológiai fegyver alkalmazása veszteségokozás (emberi,állati), vagy növények és anyagok károsítása céljából, illetve az ezek elleni védelem. A

biológiai környezet összetételét tekintve célszer űnek találom a polgári célú veszélyforrásokatkülön tárgyalni.

Veszélyes biológiai anyag környezetbe kerüléséből származó veszélyhelyzet lehetségesforrása lehet létesítmények elleni támadás - vagy azok másodlagos rombolódása - ahol fertőző anyagokat előállítanak, vagy tárolnak. A számba vehető létesítmények sorába tartoznak akórházak, egészségügyi létesítmények, valamint a gyógyszergyártáshoz és amezőgazdasághoz kapcsolódó kutató, termelő, újrafeldolgozó és tároló létesítmények.

1.3 Vegyi környezet

1.3.1. A globális környezet

Az ókortól kezdve használtak fojtó hatású - általában kéntartalmú anyagokelégetésével nyert - füstöket az ellenség elpusztítására, zavarására, különböző mérgeketuralkodók, hadvezérek megmérgezéséreAz első nagyhatású, harctéri körülmények között is alkalmazható méreg, a kéksav (hidrogén-cianid) felfedezését késő bb több olyan mérgező vegyület szintetizálása követte - foszgén,kénmustár – melyeket az Első Világháborúban tömegesen használtak.Az 1900-as évek elején halogén tartalmú anyagok - ingerlő, könnyfakasztó tulajdonságit -kihasználva a francia rendőrség már alkalmazta bűnözők elfogására.

Az első jelentős katonai alkalmazásként az I. Világháború harccselekményei között a belgiumi Ypern városka közelében 1915. április 22-én klórgázzal, gázfúvással végrehajtott


10/112

vegyi-támadást jegyezte fel a történetírás. Az első bőrméreg, a hólyaghúzó hatású kénmustár bevetésére pedig 1917 nyarán került sor súlyos veszteségeket okozva.Az első világháború folyamán a vegyi-fegyverek következtében hozzávetőlegesen százezerember halt meg, s a sérültek száma elérte a másfél milliót.Az új fegyver kegyetlen pusztító hatását a hátországok közvéleménye is elítélte, az 1925. évi

genfi konferencia pedig megtiltotta a mérgező harcanyagok katonai célú felhasználását azegyezmény nem váltotta be a hozzáf űzött várakozásokat, a csatlakozások tekintetében.A két világháború között továbbfejlesztetett, újabb típusú hólyaghúzó mérgező harcanyagokat(oxigénmustárt, nitrogénmustárt), a második világháború kitörését megelőzően, illetvefolyamán kifejlesztett idegbénító mérgező harcanyagokat (DFP, a tabun, a szarin és a szomán)mai napig a potenciális vegyületek között tartjuk számon.Az ötvenes években kerültek kialakításra az idegbénítók legveszélyesebb csoportjához tartozó"V" anyagok (például VX), ugyanakkor az ingerlő harcanyagok fejlesztése is új vegyületeketeredményezett ("CS" és "CR"). A növényzetpusztító és a pszichotoxikus ("BZ”) harcanyagokhadrendbe állításával is a vegyi fegyverek skálája szélesedett, majd megjelentek a bináris,azaz a kétkomponensű vegyi-fegyverek. A legújabb fejlesztések hozománya a VX-nél is

mérgező bb szintetikus toxinok, a karbamátok és a GABA-effektorok (GABA - gamma-amino-vajsav) lettek. A fejlesztés új területe a mérgező harcanyagok, olyan komponenseinekszintetizálása, melyek nem esnek a nemzetközi korlátozó intézkedések hatálya alá.

A fejlesztések nem korlátozódtak a vegyi laboratóriumokra, a célbajuttató eszközök,vegyi robbanófejekkel is szerelhető harcászati, harcászati-hadműveleti, hadműveleti éshadászati rakéták újabb és újabb generációi kerültek rendszeresítésre a világ hadseregeiben.

1993. január 13-án Párizsban 39 ország képviselői aláírták az Egyezményt avegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról,valamint megsemmisítésér ől. Az egyezményt 1993 januárjában nyitották meg aláírásraPárizsban, és 1997. április 29-én lépett hatályba

Az aláíró Részes Államok vállalják, hogy semmilyen körülmények között sem:• fejlesztenek ki, gyártanak, szereznek meg, bármely más módon halmoznak fel, tartanak

meg vegyifegyvert,• adnak át közvetlenül, vagy közvetve vegyifegyvert bárkinek,• használnak vegyifegyvert;• kezdeményeznek bármely vegyifegyver alkalmazására irányuló katonai előkészületet,• működnek közre, az egyezmény által, a részes államok számára tiltott tevékenység

folytatására.Minden – az egyezményhez csatlakozó részes állam vállalja, hogy megsemmisíti a

tulajdonában álló, vagy a területén hagyott minden vegyifegyvert, illetve minden tulajdonábanálló vegyi-fegyvergyártó létesítményt. Ezen kívül vállalják, hogy nem alkalmaznak vegyi

kényszerítő eszközt, mint hadviselési módszert.Az OPCW, (Vegyifegyver Tilalmi Szervezet) az egyezmény végrehajtó szerve. A f ő feladataiközé tartozik az egyezmény utasításainak végrehajtása, az ellenőrzés, és a vegyifegyverekmegsemmisítése

Minden részes állam fel kell, hogy állítson egy nemzeti hatóságot, amely elvégzi azadatszolgáltatást, illetve megtervezi és összehangolja a megsemmisítési tevékenységet.

A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1996. október 29-én ratifikálta az Egyezményt.A felügyeletet ellátó nemzeti hatóság, a Vegyi és Biológiai Fegyvertilalmi Iroda, a MagyarKereskedelmi Engedélyezési Hivatal keretein belül működik.A Vegyifegyver Tilalmi Egyezményhez eddig 188 nemzet csatlakozott, végrehajtása során arészes országok 71194 tonna mérgező anyagot és 8. 67 millió különböző vegyifegyvert

(lőszert, bombát, rakétafejet, stb.) jelentettek be, amelyből 44131 tonna mérgező anyagot és 3,95 millió vegyifegyvert semmisítettek meg.


11/112

Vegyifegyver-ellenőr gyakorlaton, illetve vegyifegyver-megsemmisítő üzem valahol az USA-ban(http://www.opcw.org/ )

A szakértők szerint problematikusnak tekinthető, hogy a biológiai és vegyi fegyverekvonatkozásában egyaránt, az ágensek, valamint az 1. listás vegyületek 3 kölcsönös ipari,kutatási, gyógyászati célú többnyire legális szállításai, amelyek visszaélések forrásáváválhatnak. Az I. listás anyagokat csak kutatási, orvosi, gyógyszerészeti és védelmi kutatásicélokra használhatják a tagállamok. Szállításuk tiltott olyan országba, mely nem tagja azEgyezménynek. Gyártásuk, tárolásuk és exportjuk is engedélyköteles és mennyiségébenkorlátozott.

A műveleti környezetA vegyi környezetet a katonai, valamint a polgári célú veszélyforrások jelentik. A

katonai műveletekre veszélyt jelentő lehetséges forrásokat tekintve elmondható, hogy azeredetileg polgári célú vegyipari létesítmények napok leforgása alatt átállíthatók katonai célútermelésre.

Minden ország rendelkezik valamilyen ipari kapacitással. Egyes termelő, tároló ésszállító létesítményekben visszamaradó anyagok jelentős veszélyt jelentenek. A konfliktusbanérintett területen bekövetkező kibocsátás, függetlenül attól, hogy az szándékostevékenységből vagy balesetből ered, hatással lehet a hadműveletek menetére. A veszélyesipari anyag lehet mérgező, radioaktív, fertőző, szilárd, folyadék, aeroszol vagy gázhalmazállapotú. Ezen anyagokat ipari, kereskedelmi, egészségügyi, katonai, vagy háztartási

céllal állítják elő, tárolják, szállítják és használják.Mérgező harcanyagok olyan toxikus vegyületek, melyeket katonai hadműveletekbenhasználnak azzal a céllal, hogy halált, súlyos sérülést vagy harcképtelenséget okozzon sajátosfiziológiai hatásai miatt.Vegyi fegyvernek a mérgező harcanyag és az azt célba juttató eszköz együtt nevezhető.Vegyi hadviselés a vegyi fegyverek alkalmazása emberek és állatok ellen halál, sérülés vagy

jelentős időtartamú harcképtelenség okozása, adott terület, létesítmény, anyagokhasználatának lehetetlenné tétele céljából.

A veszélyes ipari anyagok növekvő felhasználása és előfordulása azt jelenti, hogyújabb ABV veszélyekkel kell szembenézni, ugyanis lehetséges, hogy a NATO er ők a saját

3

Azokat a vegyületeket tartalmazza, amelyeket vegyifegyverként fejlesztettek ki, állítottak elő vagy használtak,illetve azokat, amelyeknek szerkezeti képlete közeli rokonságban van a felsoroltakkal, tulajdonságaiknál fogvaalkalmasak vegyifegyverként történő felhasználásra.


12/112

vagy ellenséges cselekmények következtében kialakuló ipari veszélyhelyzetnek lesznekkitéve, amely veszélyes ipari anyagok kibocsátásából eredően, személyek, környezet valaminttárgyak szennyezését, illetve károsodását okozza. Az ipari veszélyhelyzet körzete, az a terület,melyre a tényleges vagy a lehetséges kiszabadulásból veszélyes ipari anyag került/kerülhet, ésa kiszabadulás az adott körzeten belül folyó műveletekre közvetlen hatást gyakorol.

Az előzőekben említett körülményeket az ABV fegyverek alkalmazása és a nemcsapásból eredő események együttesen eredményezhetik.A 94./1998. Országgyűlési határozat a Magyar Köztársaság fenyegetettségét tekintve

több más mellett említi a terrorizmust, a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája afenyegetettséget kiterjeszti az instabil zónák kialakulása, a tömegpusztító fegyverek éshordozóeszközeik elterjedése, a nemzetközi terrorizmus és szélsőséges mozgalmak,nemzetközi szervezett bűnözés és kábítószer-kereskedelem területeire is.


13/112

2 ABV fegyverek

A tömegpusztító fegyverek fogalma: gyű jtőfogalom. Olyan fegyverfajták tartoznakide, amelyek az azonos körülmények között alkalmazott hagyományos fegyverekhez képestviszonylag rövid idő alatt jóval nagyobb pusztító hatást tudnak kifejteni a személyi

állományra, a harci-technikai eszközökre, a különböző objektumokra.A tömegpusztító fegyverek közé jelenleg az atomfegyvereket, a biológiai fegyvereketés a vegyi-fegyvereket soroljuk. A különböző gyújtófegyverek a hagyományos és atömegpusztító fegyverek határterületén helyezkednek el.

A tudomány és technika fejlődésével nem zárható ki, hogy újabb fegyverek,fegyverrendszerek léphetnek be a tömegpusztító fegyverek körébe, ezért jóvalkörülhatároltabb az atom-, biológiai- és vegyi (ABV) –fegyverek (az angol kifejezéssel NBC-weapons) megnevezés használata. A biztonságpolitikai szakértők által a jövő ben komolyfenyegető tényezőként értékelt terrorizmus tárházában esetlegesen megjelenő ABV eszközöktöltő-, vagy harcanyagai, illetve tartozékai okán új fogalom született: az ABV terrorizmus,illetve ezen belül a nukleáris terrorizmus. A nukleáris terrorizmus egyik fenyegető

eszközeként jelölik meg számos kiadványban a radiológiai diszperziós eszközöket (RDE).RDE-k alkalmasak akár hagyományos robbanóanyag, akár valamely fizikai hatásenergiájának felhasználásával radioaktív anyagokat valamely intermedier közegbediszpergálva környezetének jelentős sugárszennyezésére (bővebbel lásd késő bb). Aharctereken is veszélyeztető új elem (a nukleáris fegyverektől eltér ő radiológiai-R) indukáltaaz NBC (ABV) fogalom újabb bővítését és áttérést a CBRN-weapons megnevezéshasználatára.A jegyzetben alkalmazott megnevezések magyarázataként szükségesnek tartom hozzáf űzni,hogy a MH Fegyvernemi Állandó Munkabizottság Vegyivédelmi Szekciójának egységesiránymutatása alapján a Magyar Honvédségben általános értelmezésben az ABV rövidítés, aszakfeladatokhoz köthetően pedig a vegyivédelmi kifejezés használatos, a NATO-ban ésnemzetközi szakirodalomban elterjedt CBRN (vegyi, biológiai, radiológiai, nukleáris)összetétel mellett.

2.1 Nukleáris fegyverek

Az atomfegyver korunk leghatásosabb tömegpusztító fegyvere, melynek működése azatommagokban rejlő hatalmas magenergiák felszabadításán alapszik. Az atomfegyverrelkapcsolatos kutatások az 1940-es években kaptak er őre, hiszen az ezt közvetlenül megelőző időszakban születtek meg azok a felfedezések a magfizika területén, melyek lehetővé tették a

magenergiák gyakorlati kiaknázását.1945. július 16-án végrehajtották az első atomrobbantást Los Alamosban (az Új-mexikói Alamogordó sivatagjában), meggyőződve ezzel az eddig elkészült háromatomfegyver (két plutóniumbomba és egy uránbomba) működőképességér ől. Az első implóziós elven működő plutóniumbomba kipróbálásakor mintegy 20 000 tonna trotilrobbanásával egyenérték ű energia szabadult fel a másodperc tört része alatt.

A katonai célú alkalmazás sem váratott sokáig, 1945 augusztus 6-án Hirosimát,augusztus 9-én Nagaszakit érte atomtámadás.

1951-ben felrobbantották az első, még nem kiforrott, de működőképes amerikaikétfázisú nukleáris szerkezetet, 1952 novemberében a már bevethető kétfázisú atomfegyvert,1954-ben az első háromfázisú atomfegyvert.

Az első szovjet atombombát 1949. augusztus 29-én robbantották fel. A mérésekszerint a hatóereje mintegy 120 ezer tonna trotiléval volt egyenérték ű. A Szovjetunió egy


14/112

1961-es kísérlete volt eddig a legnagyobb nukleáris robbantás, hatóenergiája 57 millió tonnatrotil hatóerejével volt egyenérték ű.

Az atomfegyver előállítására irányuló er őfeszítések más országokban is eredményesekvoltak, 1952-ben Nagy Britannia, 1960-ban Franciaország, 1964-ben Kína is belépett az újtömegpusztító fegyvert birtokló hatalmak sorába. India 1974-ben hajtott végre először

nukleáris kísérletet és ígéretei szerint 1998-ban végezte az utolsó atomrobbantást. Pakisztán isrobbantott 1998-ban, válasznak szánva az indiai atomrobbantásokra és szintén bejelentette,hogy nem tervez több robbantást.

Napjainkban, a felsoroltakon kívül több ország jutott el arra a tudományos-technikai éstechnológiai színvonalra, ami az atomfegyverek előállítását lehetővé teszi. Közülük, egyesekmár rendelkeznek bevethető, saját fejlesztésű atomfegyverekkel, s a folyamatos gyártáshozszükséges háttériparral, mások még csak az ehhez szükséges feltételeket (illetve, néhányfeltételt) teremtették meg.

Atomfegyvernek, azt a tömegpusztító fegyvert nevezzük, amelyiknél a pusztító hatásta magfizikai reakciók (maghasadás, illetve magegyesülés) során felszabaduló energia képezi.Az atomfegyver elnevezés magába foglalja az atomtöltetű harci fejek alkalmazási eszközeit

is.A jelenleg rendszerben tartott nukleáris támadó eszközök pusztító hatóerejét két típusú

atommag-reakció, illetve azok kombinációja biztosítja.• A nehéz elemek atommagjainak hasadási reakciója (urán-233, urán-235,

plutónium 239)• A könnyű atommagok nehéz atommaggá történő egyesülése (hidrogén)

Magreakciók

A maghasadás

A maghasadás (fisszió) olyan nagy sebességű, s nagy energia felszabadulással járómagfizikai reakció, melynek során egyes nehéz radioaktív atommagok (spontán, vagy külső hatásra) kisebb tömegű atommagokká alakulnak át.Az atomfegyverek alapjául szolgáló nagy sebességű mesterséges magátalakulás (aláncreakció) két alapvető feltétele: nagy energiájú szabad neutronok és kritikus tömegű radioaktív anyag.


15/112

Maghasadás (www.atomicarchive.com)

A láncreakció folyamata

A nagy atomtömegű elemek (például az 234U az 235U és a 239Pu) atommagjait nagyenergiájú neutronokkal bombázva az tapasztalható, hogy az atommag gerjesztődik, telítődik,majd kettéhasad, s ennek eredményeként kisebb tömegszámú elemek és szabad neutronokkeletkeznek, miközben jelentős mennyiségű magenergia szabadul fel.

Ha sikerül arról gondoskodni, hogy a maghasadás során keletkezett szabad neutronokne hagyják el a reakcióteret, s a környezetükben legyen elegendő mennyiségű (kritikustömegű) urán, vagy plutónium atommag, akkor ezek a neutronok újabb maghasadást idéznekelő, ismét kisebb tömegszámú hasadvány termékek és nagy energiájú szabad neutronokképződnek. Megfelelő körülmények esetén ez a folyamat (a láncreakció) igen nagy sebességrefelgyorsul, a másodperc tört része alatt lezajlik. Elvileg a láncreakció addig tart, míg az összes

nehéz atommag el nem hasad, a gyakorlatban azonban a felszabaduló energia a hasadóanyagot a láncreakció teljes lezajlása előtt szétveti.

Láncreakció (www.atomicarchive.com)

A láncreakció egyik feltétele, hogy a maghasadáskor keletkező minden két-három neutronközül legalább egy, újabb hasadást eredményezzen. Ezt a feltételt a neutronok sokszorosításiegyütthatójával fejezzük ki.A neutronok sokszorozási együtthatója (k) a további maghasadást okozó neutronok és azonatommagok számának viszonya, amelyek hasadásakor a láncreakciót biztosító neutronokfelszabadultak.

neutronok kiváltóhasadást

neutronok hatásost keletkezet k =

k = 1 esetén minden hasadó atommag egy olyan másodlagos neutront sugároz ki, amely újhasadást indukál. Olyan reakció tehát, amelyben az egymást követő generációkban aneutronok száma állandó marad. Ilyen sokszorosítási tényezővel üzemelnek az energiatermelő reaktorok. A k=l neutron - sokszorosítási együtthatóval jellemezhető rendszert kritikusrendszernek nevezzük.Ha k>1, minden hasadó atommagra egynél több olyan neutron jut, amely további hasadásteredményez. Ilyen körülmények között a láncreakció sebessége fokozódik. Az ilyen folyamat


16/112

szabályozás nélkül, robbanáshoz vezet. Ezt alkalmazzák a nukleáris lőszerekben. Az olyanrendszert, amelyben az egymást követő generációkban a keletkező neutronok számaemelkedik szuperkritikus rendszernek nevezzük.Ha k


17/112

Magfúzió (www.atomicarchive.com)

Az atomfegyverekben a fúziót hidrogén-izotópokkal (deutériummal és tríciummal),vagy valamelyik hidrogén izotóp (általában a deutérium) és a lítium elegyével valósítják meg:

• D + T → 4He + n• 6Li + 2D = 2 4He

A fúziós töltet anyagai (az első fázis által szolgáltatott külső energia hatására) hélium-atommagokká egyesülnek. Egy kilogramm tömegű fúziós anyag átalakulása kb. 80 000 tonna

trotil robbanási energiájának felel meg.

Az atomfegyverek felosztása magreakciók alapján

Egyfázisú atomlőszerek

Az egyfázisú atomlőszerek nukleáris töltete hasadóanyagból (235U, 239Pu, vagy a kettő kombinációjából) neutron-visszaver ő rétegből és neutronforrásból áll.A hasadó anyagot a robbantás pillanatáig kritikus alatti tömegben kell tartani.A kritikus tömegen aluli hasadó anyag kritikus tömeggé történő egyesítésének módszerétől

függően megkülönböztetünk osztott töltetű és implóziós elven működők fegyvereket. Az osztott töltet ű egyfázisú l ő szerekben a hasadóanyag két, vagy több, kritikus tömeg

alatti résztöltetből áll, amelyeket hagyományos robbanóanyaggal összelőnek. Az implóziós egyfázisú lőszereknél a kritikus állapotot a hasadó anyag hirtelenösszesűrítésével érik el. A kritikus tömeg a hasadó anyag sűr űségének növelésévelcsökkenthető. A hasadó anyag kritikus tömege a sűr űségének négyzetével fordítottan arányos.A fémek sűr űségének lényeges növeléséhez azonban rendkívül nagy nyomásra van szükség.

Az összenyomott hasadó anyagban igen heves láncreakció indul meg, hiszen azimplóziós rendszer állapota a kritikus állapotot sokszorosan túlhaladja, ugyanis a kritikustömeg a sűr űség növekedésével négyzetes arányban csökken.


18/112

Az I-fázisú atomtöltet (CTBTO hivatalos honlapja)

Az atomlőszerekbe a kritikus tömeg csökkentése céljából neutrontükröt és besugárzó

neutronforrást is beépítenek.

A kétfázisú atomtöltetek (hidrogénfegyver, termonukleáris fegyver)

A II-fázisú atomtöltet (CTBTO hivatalos honlapja)

A kétfázisú atomtöltetek belső szerkezete két f ő részből épül fel: az indító első fázist amár megismert egyfázisú (implóziós, vagy osztott töltetű) nukleáris szerkezet alkotja, eztveszi körül az ún. fúziós, vagy termonukleáris töltet.A magfúzión alapuló atomfegyverekben a magas hőmérsékletet a nehéz atommagok hasadási

láncreakciójával hozzák létre. Ilyen esetben tehát, egy maghasadásos atomlőszert atermonukleáris reakció beindításához detonátorként alkalmaznak.A könnyű atomokból (deutérium, trícium, lítium) álló fúziós töltetben a magegyesülés azegyfázisú robbanószerkezetből felszabaduló energia hatására indul meg.

A háromfázisú nukleáris fegyverek a fúziós töltetet egy 238U-ból készült köpennyel borítják.Az 238U-ból képzett külső burok, amelynek atommagjai a termonukleáris reakció révénfelszabaduló, mintegy 14 MeV energiával rendelkező neutronok hatására indulnakhasadásnak - az összetett töltetnek a hatóerejét rendkívüli módon megnöveli - az atomlőszerrobbanásakor felszabaduló összes energia 80%-át képezi. A háromfázisú atomfegyverekhatóenergiája több száz megatonna is lehet.


19/112

A nukleáris robbanás

Az atomfegyverek robbanásakor felszabaduló energia hatására az atomlőszerekköpenye és az egész nukleáris szerkezet a másodperc töredéke alatt plazmaállapotú, izzógáztömeggé alakul át.

A robbanás középpontjában a hőmérséklet kb. 30 000 0000

C, a nyomás eléri a 15 000 bart.Ez a rendkívül magas hőmérsékletű izzó gömb - t ű zgömb - a földalatti és a víz alattiatomrobbantások kivételével, ahol is a tűzgömb nem látható - az atomrobbanások egyiklegjellemző bb kísér ő jelensége.

A tűzgömb a forrása a hő és fénysugárzásnak, az áthatoló, más elnevezéssel: kezdetiradioaktív sugárzásnak. A tűzgömb hirtelen kiterjedése okozza a környezetben létrejövő romboló lökéshullámot, s végül, a kihűlt tűzgömbből és a felemelt poroszlopból képződő igen

jellegzetes gomba alakú atomrobbanási felhő ből származik döntő mértékben a környezetvisszamaradó radioaktív szennyezettsége.

A tűzgömbön kívül az atomrobbanások további külső ismertető jele a rendkívül er ős,

éles dörej, a léglökési hullám, a robbanás helyén képződő tölcsér, a kialakuló gomba alakúrobbanási felhő, víz alatti robbantásoknál a függőlegesen feltör ő gőzoszlop.Ezek a külső ismertető jelek legdöntő bb mértékben attól függnek, hogy a robbanás a föld,vagy a víz felszínhez képest hol következik be.

A robbantást követően kialakuló tűzgömb, majd annak kihűlését követő felhő (CTBTOhivatalos honlapja)

Az atomrobbanás pusztító tényezői a következők:• a hő- és fénysugárzás,

• a lök ő-szívó hatás (detonáció), vagyis a légköri hullám,• az áthatoló (kezdeti) radioaktív sugárzás,• az elektromágneses impulzus.• a visszamaradó radioaktív sugárzás

Az egyes pusztító tényezők százalékos megoszlása az összesen felszabaduló pusztítóenergiához képest a hatóer őtől, a robbantási módtól és az atomfegyver típusától függ (egy-,két-, vagy három-fázisú).

Az atomrobbanás során felszabaduló energiát trotil-egyenértékben fejezzük ki.1 kilótonna (kt) a hatóenergiája annak az atomrobbanásnak, amelynek hatóenergiájamegegyezik ezer tonna hagyományos robbanóanyag (trinitro-toluol) felrobbantásakorfelszabaduló energiával, vagyis 4 1012 J.Az atomfegyvereket hatóenergiájuk alapján a következő kategóriákba soroljuk:


20/112

mikro hatóerejű atomfegyverek 0 Kt-1 Kt

kis hatóerejű atomfegyverek: 1 Kt-10 Kt

közepes hatóerejű atomfegyverek 10 Kt-100 Kt

nagy hatóerejű atomfegyverek 100 Kt-1 Mt

igen nagy hatóerejű atomfegyverek 1 Mt-felett

Az atomfegyverek hatóenergia alapján történő csoportosítása

Egy közepes hatóerejű (10 kt - 100 kt közötti) légi atomrobbantás energia megoszlása akövetkező:

35%

50%

5% 1% 9%

fényimpu lzus l églökés áthato ló sugárzás EMP kihul lás

Az atomrobbanáskor felszabaduló energia megoszlása

Hő és fényimpulzus

Az atomrobbanás hő és fénysugárzása a robbanás centrumából kilépő és a tér mindenirányában fénysebességgel terjedő elektromágneses energia, amely kb. 99 %-ban látható fény,illetve infravörös (hő) sugárzásból, 1 %-ban ibolyántúli sugárzásból áll.

A hő és fénysugárzás forrása a tűzgömb, így ennek a pusztító tényezőnek a közvetlenhatásával a tűzgömb élettartama (az ún. világítási id ő ) alatt kell számolnunk, ami kis ésközepes hatóer ők esetén néhány másodperc, nagy hatóer őknél néhány perc.

A robbanást követő milliomod másodpercen belül a magreakciók következtében felszabadulókötési energia nagy része hővé alakul, a lőszertest maradványai, a környező anyagok


21/112

molekuláival együtt izzó plazmává alakul át. A több 10 millió 0C hőmérsékletű, gáztömegtűzgömb formájában, mint világító test óriási mennyiségű energiát sugároz ki. Ez az energia alevegő ben elnyelődve, átalakulva a levegő részecskéinek mozgási energiájává, alapját képezia robbanáskor képződő túlnyomás kiterjedésének, azaz a lökéshullámnak.A tűzgömb térfogata aztán nagymértékben növekszik, hőmérséklete pedig csökken, mintegy

3000000

C-ra. A tűzgömb tágulása olyan gyors, hogy kezdetekben maga mögött hagyja alök őhullám frontját, ami a táguló tűzgömb felszíne mögött marad. A tűzgömb ebben afázisban az összenergia mintegy 1%-át sugározza ki f őleg UV tartományban. A tágulótűzgömb egyre nagyobb térfogatában eloszló energia, hőmérséklet csökkenését eredményezi.A tágulás sebessége az idő előrehaladtával egyre csökken, majd egy ponton a lök őhullámutoléri a tűzgömb felszínét, majd meg is előzi azt. A lök őhullám frontjában uralkodó hatalmastúlnyomás következtében összenyomódik az izzó levegő. Ekkor két sugárzó felület figyelhető meg: a belső, magasabb hőmérsékletű izotermikus gömb felülete, valamint a nyomáshullámáltal felhevített levegő ből álló külső réteg.

A fény és hőenergia valamely objektuma, tárgy felületével történő találkozásakorrészben, vagy teljesen elnyelődik, visszaver ődik, illetve ha az anyag fényáteresztő áthatol

rajta. Az elnyelődött energia hatására az anyagok felhevülnek, deformálódnak, megolvadnak,lángra lobbannak, vagy elszenesednek, nagy kiterjedésű harctéri tüzek keletkeznek, azélőer őnél különböző súlyosságú égési sérülések, ideiglenes vagy végleges vakság lép fel.Ez a vakság a szemben található fényérzékelő receptorok pigmentjeinek átmeneti kiürülésemiatt nappal ideiglenes, pár másodperces látáskiesést eredményezhet 1-2 perces utóhatással.Éjszaka azonban, tág pupillával jóval nagyobb távolságon, vagy kisebb energiájúfényimpulzus esetén hosszabb ideig fennmaradó vakság alakulhat ki.

1. Fotó Faépület lángra lobbanása az lenyelt fény energiájának hatására(forrás: Erdős-Ordasi- Dr. Sztanyik: Az atomfegyver, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1968.)

Az égési sérülések foka - több más tényező mellett - a bőrfelületen elnyelődött fényimpulzusnagyságától függ.

A fedetlen testrészeken égési sérülést okoz:

Energia Sérülés foka


22/112

10-20 J/cm2 energia könnyű I. fokú (bőrpír)20-40 J/cm2 energia középsúlyos II. fokú (er ős hólyagképződés)40-80 J/cm2 energia már súlyos III. fokú (a bőrfelszín teljes elhalás)80 J/cm2 feletti energia igen súlyos IV. fokú (a bőr és a szövetek elszenesedése)

A sérülés foka a bőrfelületen elnyelődött energia hatására

Nyári és téli ruházattal borított bőrfelületen a fenti értékek másfélszerese, illetveháromszorosa okoz I-IV fokú égési sérülést.

Átégett ruházatú japán nő (forrás: Erdős-Ordasi- Dr. Sztanyik: Az atomfegyver, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1968.)

A fénysugárzás elnyelődésének mértékét több más tényező mellett a ruházat elnyelő képessége határozza meg, a világos részek a ruházaton visszaverik, a sötétebbek pedigelnyelik a fénysugarakat, így a kialakuló égési sérülés (ahogy a képen is látható) gyakorlatilaga ruha mintázatának lenyomata.

Mivel a tűzgömbből kiinduló fényimpulzus energiája gömbfelületen oszlik meg, és a gömbfelülete sugarának négyzetével arányos, a fénysugárzás energiája a távolság négyzetévelfordított arányban csökken.


23/112

A fénysugárzás energiája a távolság négyzetével fordított arányban csökken

Fényimpulzus (fényenergia-sűr űség):Az a fényenergia mennyiség, amely a fénysugárzásra mer őleges, mozdulatlan,

árnyékolatlan és egységnyi felületre esik.Mértékegysége: 1 Joule/négyzetcentiméter [J/cm2]

Kezdeti áthatoló sugárzás

A nukleáris légi robbantás során felszabaduló energia mintegy 5%-át kitevő áthatolóradioaktív sugárzás - más kifejezéssel kezdeti radioaktív sugárzás - az atomrobbanáscentrumából a robbanás pillanatától a tűzgömb élettartama alatt kilépő, a tér mindenirányában fénysebességgel terjedő gamma és neutronsugárzás. A neutronsugárzás amaghasadási (fissziós) és magegyesülési (fúziós) reakciók eredménye, a gamma-sugárzásforrása pedig a magfolyamatokon kívül a rövidéletű, nagyaktivitású hasadványtermékekradioaktív bomlása, valamint a neutronok levegő atomjaival történő kölcsönhatása.

A gamma és a neutronsugarak igen nagy áthatoló képességgel rendelkeznek, káros biológiai elváltozásokat, sugárbetegséget okoznak az élő szervezetben, emellett pusztító hatástfejtenek ki bizonyos anyagokra, például a félvezető alapú áramköri elemekre, az optikaieszközök üveganyagára stb.Az áthatoló sugárzáson belül a gamma és a neutronsugárzás egymáshoz viszonyított aránya a

hatóer ő

, a robbantási mód és az atomfegyver típusa függvényében széles határok közöttváltozik. A nem irányított hatású, közepes hatóerejű atomfegyver esetén a gamma, míg amikró hatóerejű szelektív atomfegyvereknél (neutronfegyvereknél) a neutronsugárzás ameghatározó. A robbantás közeli körzetében a neutronfluxus nagyobb a gamma sugárzásnál,mely különbség az epicentrumtól mért távolság növekedésével csökken, majd megfordul azarány és az áthatoló sugárzás neutron komponense elhanyagolhatóvá válik a gammáhozviszonyítva. A kezdeti áthatoló sugárzás is a fénysugárzás energiájához hasonlóan a távolság négyzetévelfordított arányban csökken.

Lök őhullám


24/112

Az atomrobbanás során keletkező energia er ősen felmelegíti a robbantás közvetlenkörnyezetét és hatalmas nyomás alakul ki. A gázdinamikus kiterjedés egy fázisában, acentrumtól nagy sebességgel távolodó összenyomott levegő leszakadva a tűzgömbr ől, arobbantás körzetében a talaj felszínén egy összetett nyomásváltozást hoz létre, amit léglökésihullámnak szokás nevezni. A léglökési hullám összetevői: a légnyomáshullám, a légritkulási

hullám és a nagysebességgel áramló levegő dinamikájából adódó torlónyomás. Bár aléglökési hullámot a homlokában lévő légnyomással szokás jellemezni, tudni kell, hogy ezidő ben változó iránnyal és nagysággal jelentkező dinamikus terhelés, ami lényegesen

pusztítóbb a az egyszer ű légnyomásnál.A léglökési hullám a robbanás középpontjából a tér minden irányába, kezdetben a

hangsebességnél nagyobb sebességgel terjedő összenyomott levegőfront, amelyetszámszer űen a levegőfront sebességével és túlnyomásával jellemzünk. A léglökési hullám aföldi és az alacsonylégi atomrobbantások legf ő bb pusztító tényező je. A személyi állomány ésa harci-technikai eszközök, objektumok sérülése, pusztulása, rongálódása egyrésztközvetlenül , a léglökési hullám frontjában uralkodó túlnyomás, másrészt közvetve, a léglökésihullám által nagy sebességgel szétrepített szilánkok, omladékok, roncsok hatására következik

be. Ez utóbbi, úgynevezett repít ő hatás a túlnyomás által veszélyeztetett zónákhoz képestlényegesen nagyobb körzetekben képes sérüléseket, halált, rongálódást okozni.

Téglaépület az atomrobbanás előtt, és azt követően(forrás: Erdős-Ordasi- Dr. Sztanyik: Az atomfegyver, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1968.)


25/112

Autóbusz a lök őhullám áthaladása után(forrás: Erdős-Ordasi- Dr. Sztanyik: Az atomfegyver, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1968.)

Különösen nagy pusztítást okoz az alacsony légi robbantásoknál a földfelszínre beeső és az onnan visszaver ődő hullámok találkozásából létrejövő, a felszínre mer őleges

nagynyomású és nagysebességű levegőfal, az úgynevezett üt ő hullám.A robbanás irányába eső emelkedőkön - a lejtőszög függvényében - a túlnyomás a sík

terephez képest akár háromszorosára is nőhet, az ellentétes lejtőkön, völgyekben viszont jelentősen csökken.A műszakilag meger ősített er ődítményekben vagy páncélozott harcjárművek küzdőtereibentartózkodó személyzet ugyan védett a fényimpulzus és a nagysebességű levegőfront repítő hatása ellen, a lökéshullám túlnyomása ellen viszont kevésbé, ugyanis nemcsak képes

behatolni ezekbe a terekbe, de visszaver ődések következtében fel is er ősödhet azokban. Alökéshullám repítő hatása még a centrumtól mért olyan távolságokon is jelentős hatású lehetaz élőer őre, melyen a túlnyomás energiája csekély. Az elsodort áldozatok egyrészt a földhöz,másrészt különböző tereptárgyakhoz csapódhatnak, jelentős magasságokból zuhanhatnak alá

halálos sérüléseket elszenvedve.A rombolódás következtében meglazult és a lökéshullámmal sodródó tárgyak kinetikusenergiájának, anyagának és alakjának hatása a lökéshullám szilánkhatása. Ez a repeszhatásúfegyverekhez hasonló hatású sérüléseket eredményez.

HatásTúlnyomás

(atm)

Dobhártyarepedés küszöbértéke 0,2

Tudökárosodás küszöbértéke 0,7

Dobhártyarepedés 50%-os valószínűséggel 0,9-1,3

Halálozási küszöb (1%) 1,6-2,3

50%-os halálozás 2,3-4

100%-os halálozás 4<

Nyomás (p): Felületegységre ható er ő.Mértékegysége: 1 Pascal [Pa] = N/m2.Régebben használt mértékegységek: kilopond/cm2, milibar, atm, vízoszlop-mm, higanymm(Torr)

Elektromágneses impulzus (EMI)

Az atomrobbanásokat minden esetben igen er ős elektromágneses impulzusok kísérik,

amelyek hatása leginkább a villámcsapások körzetében fellépő

elektromos-elektromágneses jelenségekhez hasonlítható. Az atomrobbantás elektromágneses impulzusának az oka az


26/112

elektronoknak a gammasugárzás okozta – a sugárzás irányával megegyező irányú áramlás(Compton effektus). Az áramló elektronok a Föld mágneses er ővonalai miatt irányukatváltoztatva idő ben változó er ősségű és irányú mágneses teret hoznak létre. Ez azelektromosan vezető anyagokban elektromos feszültséget indukál, ami elektromos áramotkelt. A robbanás centrumából a tér minden irányában kisugárzó elektromos energia a

különböző híradóeszközökben; lokátorokban, antennákban, vezetékekben, a föld vagylégkábelekben több ezer voltos indukált feszültséget hoz létre, amely tönkreteheti a vezetékekszigeteléseit, a híradó eszközök transzformátorait, kondenzátorait, félvezető alkatrészeit, reléitstb. A felhevült alkatrészek éghető részei – pl. a tokozások, szigetelések - lángralobbanhatnak, s tüzet okozhatnak. Az EMI elsősorban a (korszer ű) érzékeny áramkörielemeket károsítja. Ilyenek a mikroprocesszorok, integrált áramkörök stb. Az ilyen elemekEMI elleni védelmének a költségei, maguknak az eszközöknek az árát is elérhetik. Csak akifejezetten katonai célú eszközök EMI elleni védelme biztosított. A földi robbanásnálindukált EMI mintegy 5 - 10 km-ig terjedő hatótávolságon belül képes megbénítani azelektromos eszközöket.

Visszamaradó radioaktív sugárzás

Az atomrobbanások sajátos kísér ő jelensége és egyben pusztító tényező je a környezetradioaktív szennyeződése, amelyet más kifejezéssel visszamaradó radioaktív sugárzásnaknevezünk. A visszamaradó radioaktív sugárzás három f ő forrásból, a láncreakció soránkeletkező hasadvány-termékekből, a hasadó anyagnak a láncreakcióban részt nem vetthányadából, valamint a neutronsugárzás által kiváltott, ún. indukált radioaktivitásbólszármazik. Atomrobbanás során a láncreakcióban keletkező radioaktív izotópokból, illetve akörnyezet felaktiválódott anyagaiból er ősen radioaktív felhő képződik. A felhő a robbantásmódjától, illetve a hatóenergiától függően nagy magasságba emelkedhet fel. A felhő ben lévő radioaktív törmelék a diffúzió és a szél hatására a levegő ben szétoszlik és a csapásepicentrumától nagy távolságra juthat el.A radioaktív részecskék – tömegüktől függően – bizonyos idő elteltével a talaj felszínérekiülepednek, illetve csapadék hatására kimosódnak, és az atomcsapás centrumától akár többszáz km-es távolságban is szennyezhetik a terepet. A sugárszennyezettség komolyveszélyforrást jelent és hosszú ideig tartó hatást gyakorol a területre.A részecskék kihullásának és a talajfelszínre való kiülepedésének folyamatának 3 szakaszakülönböztethető meg. Az azonnali kihullással a nagy tömegű részecskék a csapást követő 1órán belül kiszóródnak a csapásterületre.A közepes távolságú kihullással a csapás után 24 órán belül a kisebb radioaktív részecskék afegyver hatóenergiájától függően több száz vagy ezer négyzetkilométeres területen hoznak

létre szennyezett terepszakaszt, aminek a hadmű

veletekre kifejtett hatása jelentő

s, hiszen acsapatoknak a szennyezett területet meg kell kerülniük, illetve leküzdése esetén bevezetettvédelmi intézkedések keretében többek között egyéni vegyivédelmi védőeszköz felvételét kella parancsnokoknak elrendelniük.A távoli kihullás zónájában a kifejezetten apró radioaktív porrészecskék kihullása történikmeg, mely nagy hatóenergiájú csapás esetén akár több hónapig vagy évig is eltarthat, és aFöld felületének jelentős részét érintheti. A hadműveletek végrehajtására közvetlen hatássalnem bír, azonban hosszú távú egészségkárosító hatása kimutatható.A maghasadás során keletkező hasadványtermékek egy részének a felezési ideje rövid, amásodperc törtrésze, bizonyos hányadának bomlása viszont hónapokig vagy évekig iseltarthat gamma és béta kibocsátásával hosszú időre sugárveszélyt kialakítva az érintett

területen.


27/112

A nukleáris fegyverek hasadási fázisának gyenge hatásfoka miatt a robbanáskor szétvetődő hasadóanyag tartalom jó része is szétszóródik anélkül, hogy részt venne a maghasadásireakcióban. Az így kijutott nukleáris anyag (pl U-235) elsősorban alfa-sugárzást bocsát ki,ami mindaddig csekély jelentőséggel bír, amíg nem kerül be a szervezetbe, akkor viszonthatása az élettani folyamatokra kifejezettebb. (késő bb részletesen elemezve)

Amennyiben a neutron fluxusnak kitett atommagok képesek neutronbefogásra,radioaktívvá válnak neutronindukált felaktiválódás következtében.A légkör és a terep szennyeződésének mértéke több tényezőtől, így az atomfegyver

típusától, az atomfegyver, hatóerejétől, robbantási módjától, a terep jellegétől és ameteorológiai viszonyoktól függ.

A legnagyobb visszamaradó radioaktív szennyeződés a földalatti és a földiatomrobbantásnál keletkezik: azonos hatóer ő, atomfegyvertípus, terep és meteorológiaiviszonyok feltételezése esetén.

Az atomrobbanási felhő ből kihullott, illetve a robbanás körzetében a felaktiválódásbólszármazó radioaktív termékek alfa, béta, gamma és neutron sugárzása a személyi állománynálkülönböző fokú sugárbetegséget, s ezáltal ideiglenes vagy végleges harcképtelenséget, illetve

halált okoznak.Különösen súlyos biológiai elváltozásokkal jár, amikor a radioaktív anyagok

közvetlenül a fedetlen bőrfelületre jutnak, vagy élelmiszerekkel, vízzel, a belélegzettlevegővel a szervezetbe kerülnek.

Az atomfegyver robbantási módjai

Az atomfegyver összegzett pusztító hatásának alakulását az alkalmazott fegyver típusa éshatóenergiája mellett jelentősen meghatározza a robbantási mód is.

Attól függően, hogy az atomrobbanás centruma a föld, vagy a vízfelszínhez képest hol

helyezkedik el, megkülönböztetünk földi, vízi, föld alatti, víz alatti és légi atomrobbantást.

Földi robbantás:Földi atomrobbantásnak nevezzük a föld felszínén, illetve a felszíntől olyan

magasságban végrehajtott atomrobbantásokat, amelyek során a létrejövő tűzgömb érinti a földfelszínét. Az atomfegyver robbantása tehát a talaj közelében vagy a talajfelszínen történik. Földi robbantáskor a detonáció által felvert nagy mennyiségű talaj kerül be a radioaktívfelhő be. Ezek részecskék a neutron-indukált aktivációval radioaktívvá válnak. A nagyobbrészecskék helyi kihullás formájában mintegy 24 órán belül kiülepednek a földfelszínre.Ebben az esetben mind a neutron-indukált sugárzás, mind a kihullás sugárszennyezett terepkialakulását eredményezi. Az indukált radioaktivitást a kihullásból eredő sugárszennyezettség

jelentősen felülmúlja.


28/112

Földfelszíni robbantás felhőképe (CTBTO hivatalos honlapja)

Föld alatti atomrobbantás

Föld alatti atomrobbantás esetén a földi robbantáshoz hasonlatos tűzgömb nemészlelhető, és a jellemző felhőképe is eltér ő, a robbantás helyén a radioaktív salak nem képezgombafelhőt, hanem legyező alakban szétszóródik. Ez a szabálytalan robbanási felhő sokkalsötétebb színű, mint a földi atomrobbanás gombafelhő je. A fény és hősugárzás, valamint akezdeti radioaktív sugárzás nagy része elnyelődik a robbanási felhő salak és földtömegében,azonban a visszahulló radioaktív részecskék a robbanás körzetében a földi robbantásnálkisebb kiterjedésű területen rendkívül er ős szennyeződést hoznak létre.

A föld alatti atomrobbanás alapvető pusztító tényező je a környező talajban kiváltottszeizmikus hullám, azaz mesterséges földrengésszer ű talajmozgás, a nagy visszamaradóradioaktív sugárzás mellett.

Földalatti robbantás felhőképe és a visszamaradó kráter (CTBTO hivatalos honlapja)

A légi atomrobbantás

Légi atomrobbantás esetében a kialakuló tűzgömb nem érinti a talaj, illetve a víz felszínét. Arobbantási magasság és a hatóer ő függvényében megkülönböztetünk alacsony légi, magaslégi és magas légköri atomrobbanásokat.

Az alacsony légi robbantások tűzgömbje - a földr ől visszaver ődő léglökési hullám

hatására - deformálódik, fekvő tojás alakot ölt. A robbantást követő első - második percben aföldr ől felemelkedő poroszlop egyesül a tűzgömbből képződő felhővel, és az így képződő gombafelhő hasonlít ugyan a földi atomrobbanási felhőhöz, színe azonban világosabb mivelkevesebb feláramoltatott talajrészecskét tartalmaz. Az atomfegyver a felszínen rombolástokoz, de a tűzgömböt nem éri el a föld felszínér ől felszívott törmelék.

Az alacsony légi robbantások földfelszíni masszív szerkezetű objektumok, meger ősítettállások pusztítására alkalmazhatók abban az esetben, mikor nem kívánatos a terep nagykiterjedésű radioaktív szennyeződése.

Magas légi robbantásoknál a földr ől felemelkedő poroszlop általában nem találkozik akihűlt tűzgömb felhő jével. Ez a "kettészakadt", poroszlopból és fehér fejrészből állógombafelhő a magas légi robbantások legfontosabb ismertető jele.

A magas légköri atomrobbanásokat a felszíntől igen nagy, minimálisan 10, de gyakran25-30 kilométeres magasságokban hajtják végre, elsősorban légi célok (rakéta-robbanófejek,


29/112

repülők, mesterséges holdak stb.) megsemmisítésére. A nagy magasságokban végrehajtottatomrobbantások hatása a föld felszínén gyakorlatilag elhanyagolható.Légi robbantások esetén a talajban tölcsér nem keletkezik, a terep visszamaradó radioaktívszennyeződése csak a robbanás utáni első néhány órában jelentősebb. Az atomfegyverrobbantása nagy magasságban történik, a földfelszíni és légi célok megsemmisülnek, de sem

az indukált radioaktivitás, sem a radioaktív részecskék kihullása nem hoz létresugárszennyezett területet. Légi robbantás után a hasadványtermékek, és az el nem hasadtnukleáris anyag, továbbá a fegyver egyéb alkotórészeinek radioaktív gőzei a lehűléstkövetően igen kicsi (0,01-20µm) átmér ő jű, részecskékké kondenzálódnak, melyek rövid idő alatt felsodródva a sztratoszférába szétterjednek. A kihullás lassan, hetek, hónapok, esetlegévek alatt fejeződik be globális sugárterhelést okozva. A globális kihullással járó, alapvetőenhosszú távú sugárbiológiai kockázatot a sugárszennyezett ivóvízzel és élelmiszerekkel aszervezetbe kerülő és felhalmozódó 137Cs és 90Sr jelenti. Bár a légi robbantások földfelszíni sugárszennyezése általában elhanyagolható, bizonyosmeteorológiai viszonyok - például esőzés – kedvező feltételeket teremthet a helyi kihulláskörülményeinek.

Vízi és víz alatti robbantásOlyan nagymélységű víz alatti robbantás esetén, ahol a kialakuló tűzgömb a tenger felszínétnem éri el, a hatóenergia nagy része lökéshullám formájában jelentkezik, a kihullás minimálismérték űnek tekinthető. Ha a tűzgömb eléri a tenger felszínét, akkor magas aktivitású vízpára-felhő képződik, nem önmagában a víz jelenti a veszélyt, hanem a vízben oldott anyagok (pl

NaCl) indukált aktivitása, és a kiszabaduló radioaktív gázok és részecskék aktivitása. A felhő a szél irányába mozogva forrását képezi a kihullásnak gyakran radioaktív eső formájában,mivel a részecsék többnyire a tengeri sók parányi aeroszoljai, melyek kodenzációs magotképezve felhőképződést indukálva helyi záporokat, és ezen keresztül súlyos helyisugárszennyeződést okozhatnak.

Vízi robbantás során a kihullás jelentős mérték űvé válik, mivel a tűzgömb érinti a tengerfelszínét. Ekkor a fentiekhez hasonló jelenség figyelhető meg, azonban a kihullás nagyobbterületet érint.A vízfelszíni robbantásnál a kihullás az epicentrumtól több száz km távolságra tartózkodóhajókat is elérheti.

Víz alatti robbantás (CTBTO hivatalos honlapja)

Egyéb radiológiai veszélyek a hadszíntereken

Radiológiai fegyverek

Bár az atomfegyverek definicióját megvizsgálva a radiológiai fegyverek nem tartoznak ezenfegyverek körébe, hiszen hatásukat nem valamely magreakció során felszabaduló energiának


30/112

köszönhetik, annak ellenére, hogy radioaktív sugárzó anyagot tartalmaznak és azatomfegyverek pusztító tényezői sem figyelhetők meg ezen eszközök hatásait vizsgálva mégisa témához kapcsolódóan tárgyaljuk.Radiológiai fegyvernek (Radiological Weapon) minősül minden olyan eszköz, (kivéve azatomfegyvereket), melyet speciálisan arra terveztek, hogy sugárzó anyagokat szórjanak szét,

és ezzel károkat, sérüléseket okozzanak.A radiológiai fegyverek alkalmazásának egyik lehetséges célja, hogy hagyományosrobbanóanyag segítségével szórjanak szét sugárzó anyagokat bizonyos területen, mellyelsugárveszélyt generáljanak a szennyezett térségben tartózkodó katonai állomány számára és aharctevékenység hatékonyságát csökkentő védelmi intézkedések megtételére kényszerítsékőket. Bár egy-egy radiológiai fegyvernek nincs a nukleáris fegyverekkel összemérhető rombolóereje, és sem az okozott sugárveszély mértéke, sem pedig a szennyezett területnagysága nem elegendő hadműveletek megtorpantására, pszichológiai hatásuk és az ABVvédelmi rendszabályok foganatosítása mégis akadályozhatja a hadműveleteket.A II. Világháborút követő fegyverfejlesztési célok között szerepelt ugyan a radiológiaifegyver hadszíntéri alkalmazásának kimunkálása, azonban számos körülmény biztosítása

nehezítette a rendszerbeállítást. Korlátozott kiterjedésű helyi konfliktusok válsággócainakhadszínterein azonban az aszimmetrikus hadviselés tendenciáit és jellemző módszereittekintve alkalmazásuk nem zárható ki, éppen ezért a védelem kialakítása szempontjábólmindenképpen fontos azok ismerete.

A radiológiai fegyverekkel az elkövetők képesek sugárzó anyagokat szétszórni, ésezzel szennyezést okozni. Ilyen sugárzó anyag kinyerhető az atomfegyverek előállítása soránkeletkező hasadóanyagból, energetikai atomreaktorok működéséből származó radioaktívhulladékból, kutató reaktorokból, ipari, mezőgazdasági és egészségügyi célú radioaktívforrásokból. A radioaktív részecskék szétszórását általában hagyományos robbanóanyagrobbanása, illetve közvetlen kiszórás, permetezés, illetve szilárd, vagy folyékony aeroszoldiszperziója biztosíthatja. A sugárzó anyagot szétszóró szerkezeteket ezért radiológiaidiszperziós eszközöknek – radiological dispersion device (RDE-RDD) nevezzük.

A radiológiai fegyver veszélye az, hogy, ellenség általi alkalmazása során radioaktívszennyezést okozva a kialakuló helyzetet az atomrobbanás következményeihez hasonlóan kellkezelni. A sugárzó anyagok ugyanolyan hatást gyakorolnak az emberi szervezetre aközvetlen sugárzás, a bőrön áthatoló szennyezés következtében, valamint a inkorporálódva,mint a nukleáris fegyverek alkalmazása következtében kihulló radioaktív anyagok. Amíg azatomfegyverek alkalmazásának markánsan megkülönböztethető jegyei vannak (lásdatomfegyver alkalmazására utaló jelek), és így a különböző veszélyek realizálásánaklehetősége megadatik, addig a radiológiai fegyverek alkalmazásánál tapasztalt külső jelek –f őleg robbantással végrehajtott diszpergálás esetében – nem sokban különböznek például egy

pokolgépes robbantástól. Így bár a radioaktív szennyeződés által érintett terület töredéke méga mikro hatóerejű atomfegyverek kihullása által kialakított területnél is, a veszély jellege arobbantás helyszínen tartózkodók számára felismerhetetlen. Az inkorporált belső szennyezést

pedig nem lehet eltávolítani a szervezetből, és folyamatos, hosszantartó károsodást okoz asugárforrás lebomlásáig, vagy a szervezetből való kiürülésig.

A RDD-k felhasználhatók arra, hogy az egyik fél korlátozza, illetve lassítsa, esetleg aszükséges védelem hiányában teljesen megakadályozza a másik fél csapatainak belépését egyviszonylag szűk területre annak elszennyezését követően abban az esetben, ha az nem képes,vagy nem akarja megkerülni a szennyezett területet. Az RDD pusztán a katonákra és polgári

lakosságra gyakorolt er ős pszichikai hatásának kihasználására is felhasználható.


31/112

Az RDD-k olyan, a működés szempontjából alacsony technikai szintet igénylő szerkezetek,mint amilyenek az improvizált robbanó eszközök (pokolgépek), melyek a terrorizmusfegyvertárának gyakorta alkalmazott kellékei. Elméletileg ilyen, szükségeszközökbőlösszeállított bűnös célú felhasználásra tervezett diszperziós eszköz (IRDD) összeállítása semnehezebb nem is beszélve a radioaktív anyagok olyan triviális alkalmazási lehetőségér ől is,

mint egy nagy aktivitású dehermetizált sugárforrás kihelyezése valamely lakott területen. Azorvosi sugárforrások, ipari besugárzók, illetve a radioaktív hulladék viszonylag könnyen meg-szerezhetők és felhasználhatók terrorista célokra. Műveleti területen hadviselő felek reguláriser őinek harcosai is meglévő ismereteik felhasználásával radioaktív sugárzó anyaghoz történő hozzáférést követően hagyományos fegyverekkel kombinálva könnyedén alkothatnak ilyenimprovizált radiológiai diszperziós eszközöket. A szétterítésre szánt szennyező anyag

beszerzése sokféle, radioaktív anyagokat felhasználó intézményből származhat: radioaktívhulladékfeldolgozó és tároló létesítmények, atomer őmű, kutatóreaktor, radioterápiás intézet,vagy laboratórium.

2.1.2

Sugárzások fajtái

A természetes radioaktivitás és intenzitásának változása

Az atommagok protonjait és neutronjait igen nagy er ők tartják össze, ezért azatommagok többsége stabil, összetételüket megváltoztatni, új elemeket létrehozni csak nagyenergia-ráfordítással lehet. Kivételt képeznek az ún. természetes radioaktív elemek, melyekatommagjai nem stabilak, s ezek az atommagok spontán, azaz minden külső behatás nélkül

bomlanak, s radioaktív sugárzás kibocsátása közben más, stabil elemekké alakulnak át, például a rádium radonná, majd ólommá.

A kb. 40 féle természetes radioaktív elemnek ezt a tulajdonságát, vagyis hogy külső behatás nélkül részecske és energiasugárzás kibocsátása közben képesek más elemekkéátalakulni, természetes radioaktivitásnak nevezzük.

Radioaktív sugárforrás aktivitása:Az időegységre eső magbomlások számát nevezzük aktivitásnak. Egy adott radioaktív izotóp

bomlási sebességének - aktivitásának - mértéke az időegység alatt elbomló magok száma:

AdN

dt = −

N: az aktív magok száma t idő pontban.Mértékegysége a Becquerel [Bq]. Egy Becquerel annak a radioaktív anyagnak az aktivitása,amelyben egy másodperc alatt egy bomlás következik be. 1 Bq = 1 bomlás/sec.


32/112

Az aktivitás (intenzitás) változása az időben

λ: az ún. bomlási állandó, a magok egységnyi idő alatt bekövetkező elbomlásának

valószínűsége. A bomlás valószínűségét λ helyett sokszor az ún. felezési idővel (T1/2 vagy t1/2) jellemezzük, amely alatt a bomló magok száma a kezdeti felére csökken.

Felezési idő:Azon időtartam, amely alatt a radioaktív atommagok száma (a bomlások

következtében) a felére csökken.Mértékegységei az időmértékek: sec, perc, óra, nap, hónap, év.

A nagy aktivitású anyagok felezési ideje rövidebb, a kis aktivitású anyagok felezésiideje hosszabb. A felezési idők az anyagi tulajdonságok függvényében a másodperc törtrészétől kezdve több milliárd év között változnak.

Izotóp Felezési idő Tórium (232Th) 1,39 · 1010 évUrán (238U) 4,56 · 109 évAktinourán (235U) 7,13 · 108 évPlutónium (239Pu) 24 000 évSzén (14C) 5760 év,Rádium (226Ra) 1590 évCézium (137Cs) 37 évStroncium (90Sr) 28 évJód (131I) 8 nap

Radon (222

Rn) 3,825 napTórium C' (212Po) 3 · 10-7 másodperc

A különböző izotópok felezési ideje

A szennyezett terület izotópkészletének azonosítását követően a bomlási állandó és a felezésiidő ismeretében a szennyezés hatásai praktikusan kiszámíthatók a bomlási összefüggésekalapján.A sugárszint nem marad állandó a kihullás területén. A Kaufmann egyenlet a sugárszintcsökkenését írja le a kihullás befejeződését követően:

R 1 x t1n

= R 2 x t2n


33/112

Ahol:R= az adott idő pontban mért sugárszint,t= a mérés ideje a csapás után (óra),n= a bomlási tényező.

Az 1-2 indexek az azonos helyen, különböző idő pontban mért értékeket jelentik.A sugárszint és a sugáradag számítását nem lehet addig elvégezni, amíg a bomlási tényezőtnem ismerjük.

A bomlási tényező több összetevőtől függ:A robbantás módjától és magasságától;A fegyver típusától (egy-, kettő-, vagy háromfázisú);A hasadóanyag típusától, a fegyver konstrukciójától, anyagától;Az elpárolgott és a tűzgömbbe került anyag mennyiségétől és összetételétől;A talaj összetételétől.

A radioaktív sugárzás intenzitásának változása az idő függvényében (Havai Gábor)

A kutatók megállapították, hogy a radioaktív sugárzás lényegileg háromféle lehet, amelyeket

alfa, béta és gamma sugárzásnak neveztek el.

Alfa-sugárzás ( -sugárzás)

Az A > 170 tömegszámú magoknál az atommagok alfa kibocsátása exoterm folyamat,a felszabaduló energia bomlásonként 4-9 MeV, amely energiának 98-99%-át az alfa részecskeképviseli.

Az alfa bomlás eredményeként a visszamaradó mag rendszáma kettővel, atömegszáma néggyel csökken.

+−− +→ 24242 H Y X A Z A Z


34/112

Alfa bomlás

A különböző radioaktív izotópokból kilépő alfa részecskék sebessége, vagyisenergiája jól meghatározott érték, amely jellemző a kibocsátó izotópra. Adott radioaktívanyagból kilépő alfa részecskék hatótávolsága azonos körülmények között mindig egyenlő és

jellemző az illető anyagra. Egyfajta atommagból keletkező alfa részecskék energiája mindigállandó.

Az alfa sugárzás pozitív töltésű, két protonból és két neutronból (tehát tulajdonképpenhélium-atommagból) álló nagy tömegű és nagyenergiájú részecskesugárzás (korpuszkulárissugárzás). Az alfa-részecskék kezdeti sebessége tízezer és húszezer km/s közötti. Nagyenergiájuk és nagy tömegük miatt igen er ősen ionizálják környezetük anyagát, eközbenelvesztve energiájukat.

Az alfa sugárzás elnyelődik a levegő ben már néhány (< 10) cm-es, illetve alumíniumlemezben 0,05 mm-es rétegében, így ellene a legvékonyabb védőréteg is megfelelő védelmetnyújt. Amennyiben az alfa sugárforrás a bőrre kerül, az alfa-sugárzás elnyelődik a bőr külső

elhalt, elszarusodott sejtrétegében. Igazi veszélyessége abban rejlik, hogy az alfa-részecskékvízzel, élelmiszerrel, a belélegzett levegővel a szervezetbe kerülve súlyos biológiaielváltozásokat okozhatnak. Jóval nagyobb sugárkárosodást válthat ki, mint a többi radioaktívsugárzásfajta.Az alfa részecskék hatótávolsága az emberi szervezet szöveteiben 40-60 mikron, a teljessugárzó

abv egyetemi berek 2010-2011

Documents