a kÔkÖzÖk Útja

SZÖVEG ÉS KÉP: TELBISZ TAMÁS

A KÔKÖZÖK ÚTJAORBÁN BALÁZS NYOMDOKAIN

A TOROCKÓI-HEGYSÉG

VÖLGYEIBEN

A ”Szilva út”,

”Palóc út”, vagy éppen a

”Gótikus út”

elnevezés egy-egy vidékünk legjellegzetesebb vonását,

fô karakterét igyekszik – turisztikai brand-teremtéssel –

egy szóba sûríteni. Ki-ki gondolja végig, hogy ezek az

ország mely tájaira vezethetnek…!? Ha pedig az Erdély

peremi Torockói-hegység a célterület, aligha találnánk jobb,

jellemzôbb márkanevet, mint a ”Kôközök útja”,

mert e terep magasságra nem kiemelkedô, barlangokból

máshol több is, hosszabb is akad, de a hegyvonulatot átfûré-

szelô szurdokvölgyek sûrûsége valószínûleg itt a legnagyobb

TOROCKÓI-HEGYSÉG 8584 A FÖLDGÖMB 2012/1

A MÁR ERRE JÁRUNK, LEGJOBB KALAUZKÉNT MÁIG ORBÁN BALÁZS HÍRES, 19. századi munkája ajánlható (annak, aki bírja a pátoszt…), ki szerint:

”… ily

rövid vonalon annyi megragadóan szép pontot talán még az ünnepelt Svájcz semtud felmutatni”. A Székelyföld és Tordavidék jeles leírójáról mindemellett érde-mes azt is tudni, hogy országgyûlési képviselô is volt, akit Mikszáth

”Csont bá-

rónak” titulált parlamenti karcolataiban. Ugyan melyik neves geográfust ültetnénkma a Parlamentbe…?

A nagy klasszikus

„Iszonytató sziklaszálak merednek föl, melyek, hogya nagysággal szépség is párositva legyen, át vannaklyuggatva s finomul kicsipkézve, mintha valamelygótizlésû dom fantasticus díszletezéseinek mintaké-pül akarnának szolgálni.” – lelkesedik a „Csont báró”.És méltán, hiszen a Tordai-hasadék valóban a leg-nagyszerûbb példája a hegységet átszelô szurdok-völgyeknek. A kunokkal harcoló Szent László királylegendája közismert: lova hatalmas szökelléssel át-ugrott a szétnyíló hasadékon, s ezzel menekült megaz üldözô kun sereg elôl. S bár e legendát szó szerintvélhetôleg csak kevesen hitték el, a hegy kettéválá-sát (hasadását) mégis sokáig – tévesen – a belsôerôknek tulajdonították: „A tordai hasadék a vulkánialkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegy-lánc tetejétôl a talapjáig kettérepedve. A két átellenimeredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most isegymásba illenek.” (Bár ezt nem egy földtudós írta,hanem maga Jókai Mór.)

Mintegy fél évszázaddal késôbb Cholnoky Jenô,a kolozsvári egyetem akkori földrajzprofesszora új,elsôre szintén meghökkentônek látszó elmélettelállt elô: a hasadék nem más, mint egy barlangjárat,melynek mennyezete beomlott, és így alakult átszurdokvölggyé! A völgy méretei, magasabb ré-szeinek tágassága ezt épp megkérdôjelezhetik, ámszámos karsztterületen láthatunk felnyílófélben lévôbarlangokat (elég csak a bihari Galbinára, vagy aszlovén Rakov Škocjanra gondolni), melyek tetejénhosszabb-rövidebb lyuk tátong, és a hozzájuk kap-csolódó szurdokok valóban nagy hasonlóságot mu-tatnak a Tordai-hasadékkal, ám ennek keletkezés-története még napjainkban sem ismert mindenrészletében. Ha a legtisztább képet szeretnénkkapni e szurdokvilág keletkezésérôl, végig kell men-nünk a hegység keresztvölgyein – és nem csak alegismertebbeken!

A Tordai-hasadék bejárása eredendôen embertpróbáló feladat volt, míg az 1848–49-es szabad-ságharc után az osztrák katonaság gyalogutat nemvágott a patakot szegélyezô sziklákba. Azelôtt a ne-hezen megközelíthetô hasadék és a benne rejlô bar-langok biztos menedéket nyújtottak – békeidôbena rablóknak, háborús idôkben pedig a környezôfalvak lakóinak. E barlangok közül is a legjobbanvédhetô a Balika lyuka volt, melyet egyes labanc ér-zelmû írók szerint Balika Nikita oláh rablóvezérrôlneveztek el. A kurucos Orbán Balázs szerint azon-ban ez rosszindulatú ferdítés, mert Balika nem voltsem rabló („bár élelmezése miatt kényszerülve volta requirálásra”), sem oláh, hanem valójában Balyka

László, székely származású kuruc kapitány húztameg magát itt kis csapatával, és küzdött még évek-kel a szatmári fegyverletétel után is („mint oly el-szánt viador, a ki akkor is harczolt, a midôn min-denki hódolt és meghunyászkodott”), mint egyesjapán szamurájok, akik a csendes-óceáni szigetekenhadakoztak még jóval a II. világháború befejezésétkövetôen is. Jól mutatja e korabeli disputa, hogy amítoszteremtés, illetve a deheroizálás mindenkor apolitikai táborok fontos eszköze volt.

H

ÖREG MÓC BOTJÁRA DÔLVE A PODSÁGAI-SZOROSBAN„Se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember…” (József Attila)

A LÁTSZÓLAG LANKÁS, SZELÍD KARSZTFENNSÍKOT valóban meghökkentôen szeli ketté a Tordai-hasadék. Nem csoda, hogy a régi emberek nem adták Szent Lászlónál „alább” a magyarázatot

AMIKOR MÉG KÉZZEL RAJZOLTÁK A TÖMBSZELVÉNYEKET…— Cholnoky Jenô ma már klasszikusnak számító ábrája a Hesdát-patak (H)által formált Tordai-hasadékról és „kistestvérérôl”, a Túri-hasadékról


Aranyos, a ragyogó ara

Ez a jelzô természetesen Orbán Balázstól származik,aki némi képzavarral elôbb az Aranyos édestest-vérének, majd kisvártatva vôlegényének nevezi aMarost, „kivel” ragyogó pompával egyesülnek Sós-szentmárton alatt. Mitôl ragyog az Aranyos? – Ter-mészetesen az aranytól. Erdélyben ebbôl a folyóbólmosták a legtöbb aranyat, ami nem véletlen, hiszenvízgyûjtôjére esik a híres érchegységi „Aranynégy-szög” tekintélyes hányada, benne az elmúlt évekbenhírhedtté vált Verespatakkal. Mielôtt bárki meséskincsekre gondolna, nem árt tudni, hogy az arany-mosás ugyan jelentett némi, kemény munkávalmegszerezhetô jövedelmet, ám a meggazdagodásrakevéssé volt alkalmas. Ezt egyébként abból is sejt-hetjük, hogy a 18. század végén a király még a ci-

gányok számára is engedélyezte az aranymosástErdélyben. Egy régi versike szerint: „Halász, vadász,aranyász – üres zsebbe kotorász…” Az aranyászoka folyó homokját egy ferdén tartott, gyapjúkendô-vel letakart deszkára öntötték, amelyen a nagyobbsûrûségû aranyszemek fönnakadtak, majd eztgyûjtötték össze. Ezt az aranyhomokot még egymosóteknôben továbbdúsították, végül a vasatmágnessel vonták ki belôle. Ami kevéske anyagezután is megmaradt, az volt az arany.

Várfalva fölött az Aranyos is sziklaszorosba kény-szerül. E szoros tán nem oly vadregényes, mint aTordai-hasadék, mivel nem annyira keskeny a talpa,hiszen el kell férnie ott a vidék legbôvizûbb folyójá-nak, mellette az országútnak, sôt még a keskeny

nyomtávú vasútnak is. Igaz, ez már sok helyütt alag-útba kényszerül. Ezt a vasutat még a Magyar Kirá-lyi Államvasutak építtette a 20. század elején, hogy:„… e völgy rendkivüli gazdag vasércz, okker, réz ésmangán telepei megfelelôen kiaknáztassanak és hogya vasút mentén fekvô nagy kiterjedésû erdôségektermékei a világ piaczra juthassanak.” (Részlet egy ko-rabeli miniszteri jelentésbôl.) 1998-ban döcögött rajtavégig utoljára a mokanicavonat, így ma már a sínekközét fölveri a gaz, az alagutak pedig helyenként abarlangi fölszakadás modelljét követik.

Az Aranyos völgye a hegység észak–déli irány-ban húzódó változatos kôzetpásztáit is mind ketté-szeli: „...ott találhatjuk a sötét trachyt mellett a ké-kes porfirt, zöldes dioritot, a fehér és veres

mészkôhegynek szépen csipkézett csúcsaival, mig azeocen-gyüleg sziklák sötét tömegét zöldkô csompok(sziklaszálak) törik át.” Borrév elôtt magasodik aCsergôkô sziklája. A néphit szerint két oláh ter-mésaranyra bukkant ezen a helyen, és megbeszél-ték, hogy mindig együtt járnak ide aranyat bá-nyászni. Mikor azonban az egyik megbetegedett,társa titokban eljött ide, hogy a legszebb aranycsa-pokat magával vigye. A beteg meggyógyulván rá-jött az árulásra, és társát agyonütötte. Ekkor sza-kadt rájuk a hegy, s temette el ôket.

Azóta is valahányszor a Csergôkô sziklái omla-doznak, az a babona szerint azért történik, hogy avétkesek idônként felszínre kerülô valamelyik tag-ját eltakarja a törmelék.

A 18. SZÁZAD VÉGÉN ÉPÜLT ORTODOX FATEMPLOMA hátterében magasodó, piramis alakú hegy rejti magában a Szolcsvai-barlangot

FÛ- ÉS MOHATETÔS, rogyadozó móc házikó, közel a Szolcsvai-búvópatak víznyelôjéhez

”Kies oáz” a kôközök között

Borrévtôl a termékeny Torockói-medencén át jut-hatunk el az enyedi Kôközig. E medence a környezôhegyek gyûrûjében egyedül alkalmas a szántóföldimûvelésre, és népességét tekintve is sziget, hiszenkét faluja, Torockó és Torockószentgyörgy magyartöbbségû. Ennek talán nem mindenki örül, mert azaszfalttal is tagolt csupa-lyuk úton megfontoltanhaladva elôször egy újszerû ortodox monostor tûnika szemünkbe. Orbán Balázs még aligha írhatottróla, lévén, hogy 1998-ban alapították a hit és a ro-mán kultúra terjesztésére.

Torockón azonban egyelôre még a homlokzatoktöbbségét csillag díszíti, mely az itt élô magyarokunitárius vallását jelképezi. A fôtéren csak egy he-lyen láthatunk a csillag helyén keresztet (s melletteromán zászlót), az ortodox parókus házán. Habár a13. században német bányászokat telepítettek ide,ôk teljesen beolvadtak a magyarságba, jóllehet nép-viseletük ôriz még valamit az egykori szász voná-sokból. Az 1850-es években a falu 1786 lakójábólmég 84% volt magyar, de már a „Csont báró” ismegjegyzi, hogy: „… a túlságosan zsiros konyhamindenesetre hátrányos befolyással van a torocz-kóiak egészségére, ez és a bányák rosz levegôje, hi-deg nedves légkörében való izzasztó munka, gyak-ran idéznek elô betegségeket, mint ínlázt, vérhast

és oldalhártya-gyuladást… így a halottak száma aszülöttekét 10–20 százalékkal haladja felül, miegyik oka annak, hogy a népességi szaporodás nemoly nagy, mint azt várni és ohajtani lehetne.” Sôt,tulajdonképpen fogyásról volt már szó a 19. szá-zadban is, bár ekkor még némi ingadozással. Ez afolyamat a múlt század közepétôl gyorsult föl iga-zán, melyben a legfôbb tényezôt már inkább az el-vándorlás jelentette, s ennek eredményeként 150 évalatt a népesség harmadára zsugorodott. (Perszecsak a magyar, hiszen eközben a kezdetben csekélyromán népelem két és félszeresére nôtt, de még ígyis háromnegyedrészt magyarok lakják Torockót.) Az elöregedés ugyanakkor súlyos kérdéseket vet föl,és veszélybe sodorta a helyi magyar nyelvû iskolátis. Ezen a település vezetôi úgy segítettek, hogy adévai gyerekmentô Böjte Csaba ferences testvérnekfelkínáltak egy házat, hogy itt is alakítson otthontaz árva, illetve mélyszegénységben élô gyermekekszámára. A szót tett követte, s így a magyar iskola– egyelôre – megmenekült.

A szabad Torockóval ellentétben Torockószent-györgyöt jobbágyok lakták. A ma már csak ro-mantikus romjaiban álló vár dölyfös urai a Tho-roczkay család tagjai voltak, „… kik lefelé a népetelnyomták, fölfelé pedig akárhányszor makacson

HÓMENTES JANUÁR TOROCKÓNCsak a fehér házak világítanak, háttérben a Székelykô mészkô-gerince (balra)

TÖMBSZELVÉNY számítógéppel,ûrrepülôgéprôl felmért terep- modell alapján. Jól kivehetôkrajta a keskeny hegységet keresztezô, „élô” szurdokvöl-gyek (Intregáldi-, Remetei-,Aranyos-) és a „halott”, azaz szárazzá vált, kiemelt keresztvölgyek (fehérrel)


daczoltak uralkodó s nem egyszer az ország törvé-nyeivel szemben is”. Torockó óvatos lakói az erôsenvédett várban helyeztették el a szabad voltukatigazoló kiváltságlevelet, melyet még III. Endre ál-lított ki részükre. Ám ez nem volt éppen bölcs do-log, mert 1514-ben a Dózsa-féle parasztlázadás so-rán a várat fölégették, s egyéb iratokkal együttodaveszett e fontos okmány is, avagy mások szerint:„… a Thoroczkay-család által elsikkasztatott”. Tör-tént ugyanis, hogy a Thoroczkay család félig szin-tén elhamvadt, ôsi adománylevelét úgy egészítettékki, mintha Torockó település is birtokaik részelenne. Ettôl fogva jobbágysorba hajtották Torockószabad népeit, kik évszázadokon át hol pereske-

déssel, hol „polgári engedetlenséggel” próbáltákigazukat kikényszeríteni, de mindhiába.

A kis medence másik két faluja, Bedellô és Gyer-tyános már évszázadokkal ezelôtt elrománosodott.Ezen még Orbán Balázs is meghökkent, ki szerint:„… azok lakói magyarok voltak régen. A lakosokalakja, arczjelleme mind e mellett bizonyit, sôt ezttámogatja a lakosok szorgalma, a faluban minde -nütt feltalálható rend, tisztaság, a házak épitésimodora, azok rendszeres sorban való elhelyezése,ugy hogy én csak tréfának vettem, midôn vezetômmondá, hogy oláh faluban vagyunk, mirôl aztán anépviselet látása gyôzött meg.”


nagyszerüséget alig halmozott egybe a természet,mint itten, ugy hogy én valójában meghatározninem tudnám, ha vajjon nem szebb-e ezen eddig is-meretlenül rejtôzködött hegyszoros az ünnepelttordai hasadéknál?” Bár a szorost valóban le nyû -gözô sziklafalak szegélyezik, alattuk lankásabb,fûvel borított törmeléklejtôk húzódnak az útig. És míg a Tordai-hasadékban csak a gyalogutat épí-tették ki, addig itt végigfut az országút is.

A névadó KôközGyertyánostól bô kôhajításnyira érjük el a nagy-betûs Kôközt, melyre gondolnunk kell, ha csakígy, jelzô nélkül halljuk ezt a szót (noha szoktákEnyedi vagy Gyertyánosi-Kôköz néven is emle-getni). Ha a Tordai-hasadékért lelkesedett a „Csontbáró”, akkor ezért valósággal rajongott: „Fél mér-földnyi e szorosnak hossza, s e vonalon a megle-pôbbnél meglepôbb képletek hosszu lánczolata hu-zódik át; ily kis területen annyi széppel párult

Remetei-patak pedig egy áradás alkalmával másfélméter vastagon beterítette; föloszlatta II. József, majdkésôbb a kommunisták. A kitartó apácák 1969-ben– szônyegkészítô manufaktúrának álcázva magukat– visszatelepültek ide, és nem sokkal késôbb az akkorihatalom is elismerte ôket. Napjainkban közel százapáca él itt, kézmûveskedve, tanítva, imádkozva.

A kolostor hátterében magasodó éles, keskenymészkôgerinc után a puhább kôzeteken még egyszerszétnyílik a völgy, majd a kiterjedtebb, fô mészkôvo-nulatot elérve egyre szorosabb a szoros, mely többmint 600 méter mélyen réselte át az 1100 méter föléemelkedô karsztfennsíkokat. Sziklás oldalai egészenközel hajlanak egymáshoz, sôt egy ponton szilárdsziklakaput formázva össze is érnek. Ezzel a bizonyí-tékkal ez az egyetlen a Torockói-hegység szurdok-völgyei közül, ahol a barlangi eredet teljesen nyil-vánvaló, hiszen máshogy e portál nem alakulhatottvolna ki. A kaput egyébiránt száraz lábbal ki lehet ke-rülni, míg máshol ácskapocshoz hasonló trepnikenkell lépdelni, de van, ahol már csak a vízben gázolássegít. Az évszaktól és a vízállástól függôen ez igen kü-lönbözô szintû élményt jelenthet.

A Kôköz legnagyszerûbb történelmi pillanataalighanem az lehetett, amikor 1658. szeptember 11-én az Enyed felôl Torockóra igyekvô török hadak hir-telen úgy érezhették magukat, mintha egy vadnyu-gati indiánfilm kellôs közepébe csöppentek volna.Ráadásul ôk játszották a csapdába esett sápadtar-cúak szerepét. A szurdok peremi sziklafalak tetejénegyszerre csak megjelentek a magyar és oláh férfiak,kik egymással vállvetve hatalmas köveket gördítetteka lent masírozó török seregre, és még golyózáporbanis részeltették ôket, amivel teljes diadalt arattak. (Leg-alábbis a néphagyomány így emlékszik a jeles esetre.)

Az egykapus Remete

Kétségkívül a Remetei-sziklaszoros a legvadregénye-sebb az összes szûkület közül. De ahhoz, hogy oda-jussunk, elôször el kell haladnunk a híres remetei ro-mán ortodox kolostor mellett. Ez már azonbanvalóban régi: egyes (román) források szerint a 14. században épült itt az elsô templom. Koránakmegfelelôen azóta számos csapás érte: hol a katonák,hol a tûz, majd a víz pusztította el, a szelídnek látszó

A REMETEI-SZOROS EGYMÁSHOZ HAJLÓ SZIKLÁI KÖZT nem nehéz elképzelni az egykori barlang felszakadását. Ha nem akarunk ruhástul a vízbe csúszni,

talán legegyszerûbb, ha rögtön a vízbe vetjük magunkat…

A TOROCKÓI-MEDENCE LAPOS RÉSZEINszinte egymás mellett folynak ellenkezô

irányba a patakok: észak felé a Torockói-patakaz Aranyosba siet, míg déli irányba

az Enyedi-patak (képünkön) a Kôközön keresztül igyekszik a Maros felé

Lehet-e völgyet örökölni?

No nem közjogilag értve, hiszen ahhoz elég lehetegy gazdag, hegyvidéki földbirtokos felmenô, ha-nem e kérdés itt most a völgyek kialakulásávalkapcsolatos. De még nem láttunk minden völgytí-pust, s ezért a Szolcsvai-barlangtól érdemes még föl-kapaszkodnunk a Bedellôi-fennsíkra is. Itt némimeglepetéssel azt tapasztalhatjuk, hogy a fárasztómászást követôen ismét egy völgybe jutottunk! Ésugyanúgy nyugat–keleti irányban szeli ketté a fenn-síkot, mint a kôközök többsége, csak éppen jóval ki-sebb a mélysége, szelídebbek, lankásabbak az ol-dalai, és hiányzik a völgyfô, a völgy indulási helye.Olyan az egész, mint egy igencsak széthúzott nyereg.Északra, illetve délre csámborogva vagy egy tucatilyen völgyet találhatunk, melyeknek mind különbözôa talpmagassága, azonban egyéb jel lemvonásaikbanhasonlók. És most végre összerakhatjuk a képet!

Néhány tízmillió évvel ezelôtt a vidék enyhénlejtett kelet felé, lágy dombjai közül még nem ma-gasodtak ki a karsztos hegyvonulatok. A lassan emel-kedô térszínen a víz pusztító munkája egyre erôtel-jesebbé vált, a puhább kôzetekbôl álló sávokgyorsabban alacsonyodtak. A mészkôrôl egyre na-

Szénport a vízbe!

A Poieni-völgy szanaszét szórt móc házai után ér-jük el azt a rendkívül látványos pontot, ahol a Poieni-patak találkozik a Ponor-patakkal. Utóbbiérkezik alant, és egy 70 méter magas sziklafal tö-vében megbújó víznyelôben tûnik el vize, miközbenaz elôbbi patak a sziklafalról gyönyörû vízeséssel bu-kik alá, hogy a másik nyelôhöz igen közel, egy kút-szerû torokban szintén a föld alá bukjon. Íme egybarlang, ami még nem szakadt föl! A behatolás eb-bôl az irányból még senkinek sem sikerült a vízzelteljesen kitöltött járatba, de a nyelôtôl hozzávetô-leg 1 kilométeres távolságban, egy hatalmas for-rásszájon keresztül lép újra felszínre a búvópatak.Innen, a kijárattól befelé indulva, a Szolcsvai-bar-lang gyakorlott barlangászok számára járható, bára vízzel azért így is meg kell küzdeni.

Dénes György könyvtárakban búvárkodva fe-dezte fel a különös tudománytörténeti tényt: azelsô magyar víznyomjelzéses kísérletet éppen ittvégezték! Az eljárás lényege, hogy a karsztos vidé-kek ember által nem járható, rejtett, felszín alattivízáramlási kapcsolatait úgy próbálják meg földe-ríteni, hogy a víznyelôkbe valamilyen, jól azonosít-ható anyagot öntenek, majd azt lesik, hogy melyforrásokban, mennyi idô múlva bukkan föl ez azanyag. Napjainkban erre a célra használnak külö-nösen hatékony, nem mérgezô festékeket (pl. fluo -reszceint), közönséges konyhasót, vagy akár radio-aktív izotópokat. Nos, Téglási Ercsei József, akörnyék egykori erdészeti felügyelôje (másodállás-ban polihisztor) 1836-ban a számára legkönnyeb-ben elérhetô faszénport használta a kísérlethez: „A patak elbúvásánál szénport hintettünk a vízbe,mely két óra és 28 óraperc alatt utazott végig a bar-langon.” Elôbukkant tehát a szénpor a kijáratnál,így a módszer remekül bevált! A cél nem is annyiraa világosnak tûnô kapcsolat igazolása volt, hanema barlang hosszának becslése. Mivel Ercsei József avíz sebességét némileg túlbecsülte, a fôág hosszátkissé „fölélôve”, 1,5-2 km-ben adta meg, szembena késôbbi fölmérések során kapott 1214 méteres ér-tékkel.

gyobb területeken pusztult le a vízzáró kôzet, a ke-resztezô patakok vize mind gyakrabban nyelôdött ela karszton, így völgyeik szárazon maradtak, s bele-rögzültek a mészkô felszínébe. A további emelkedéssorán e völgyek alakja már csak kevéssé változott, és„haláluk” idôpontját ma talp magasságukon mér-hetjük le. A „legéletrevalóbb”, azaz lényegében alegbôvizûbb patakok azonban még a mészkôbe is ké-pesek voltak völgyüket továbbmélyíteni. Ezt a fo-lyamatot nevezzük völgyátöröklésnek: ez lehetettezen kôközök – köztük a Tordai-hasadék, vagy akára Remetei-szoros – kialakulásában is a meghatározóelem. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az át-öröklés során a vízfolyás ne bújhatott volna idônkéntbúvópatakként a felszín alá, míg fel-felszakadozva új-ból szurdokvölggyé nem alakult. De ez az állapotcsak ideiglenes lehetett, és a kôközök helyét elsô -sorban a hajdanában ott keresztülfolyó patakok határozták meg.

Így lehet tehát völgyet örökölni, bár ez némi-leg tovább tart, mint akár a leghosszabb örökö-södési vita, pedig ezeknek sincs híjával a magyartörténelem…

A SZOLCSVAI-BARLANG NYELÔJÉHEZ kétlépcsôs vízesésselérkezik a Poieni-patak, ami a hegy belsejébe kerülve,

270°-os fordulattal, végsô soron saját maga alatt folyik át

AZ INTREGÁLDI- ÉS REMETEI-SZOROS KÖZÖTTmegmaradt, töbrökkel átlyuggatott Csáklya-fennsík,

háttérben a Csáklyakô meredeken kiemelkedô rétegbordájával

(jobb oldalon)


a kÔkÖzÖk Útja

Documents