a gonosz Útvesztője

8/19/2019 A Gonosz Útvesztője

1/838


2/838

James Luceno

Star Wars

A Gonosz útvesztője


3/838

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

STAR WARS: LABYRINTH OF EVIL

by James Luceno

a Del Rey® Book

The Random House Publishing Group

Copyright © 2007 by Lucasfilm Ltd. & ® or ™

where indicated

All Rights Reserved.

Used Under Authorization.

Cover art copyright © 2007 by Lucasfilm Ltd.

Translatíon copyright © 2007 by Lucasfilm Ltd.

Fordította Szente Mihály

ISBN 978 963 497 146 7


4/838

Hungarian edition © Szukits Könyvkiadó, 2007

Lektor: Juhász Ferenc

Tördelés: Karaktertax Bt., Szvoboda Gabriella

Színre bontás, tipográfia: A-SzínVonal 2000 Kft.

Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor

Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. –

270913

Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató


5/838

Szerető nagynénimnek és nagybátyám-nak, Rosemary és Joe Savocának, továbbáelső mentoraimnak, Pat Mathisonnak, aki

mindig arra biztatott, hogy meséljek neki, ésRichard Thomasnak, aki bevezetett engem ascience-fiction világába, valamint IanFleming-nek és Thomas Pynchonnak.


6/838

Köszönetnyilvánítás

Szívből köszönöm Shelly Shapirónak, Sue

Rostoninak és Howard Roffmannak, hogymindvégig biztattak; George Lucas-nak, hogyválaszt adott számtalan kérdésemre; MattStovernek a háttérmunkáért és a kreatív

ösztönzésért; Dan Wallace-nak, amiért arendelkezésemre bocsátotta a kronológiaiösszefoglalóját; Haden Blackmannek, amiértnagylelkűen átengedte néhány ötletét; aHotel Casona (Flores, Guatemala) személyz-

etének, mert fáradhatatlanul hordták nekema kávét; továbbá Karen-Annek és Jake-nek,amiért biztosították számomra az álm-odozáshoz szükséges időt és teret.


7/838

Első

fejezet Bár az éjszaka lassan a hatalmába ker-

ítette a Cato Neimoidia nyugati féltekéjét, ámaz ostromlott világ felszínén megjelenőszínes villanások ezrei valóságos fényorgiávávarázsolták a sűrűsödő félhomályt. A Gunrayhelytartó fenséges erődjét övező manaxer-dőben klóncsapatok és harci droidok gy-

ilkolták egymást könyörtelenül, gépiespontossággal.

Az erdő mélyén izzó energianyaláb vontkékes derengésbe egy facsoportot: Obi-van

Kenobi fénykardja.Egyszerre két járőrdroid rontott a Jedi-

mesterre. Obi-van szempillantás alattmegvetette a lábát, villámgyorsan jobbra,

majd balra rántotta magasra emelt


8/838

energiapengéjét, és hárította ellenségeineklövéseit. A visszavert lézernyalábok telibetalálták a droidokat, amelyek hangoscsörömpölés kíséretében darabokraszakadtak.

Obi-van nyomban folytatta az útját.

Bevetődött az egyik hatalmas rovar alá. Az

ízelt lábú, óriási ám békés teremtménytNeimoidia népe a termés betakarításárahasználta. Obi-van felpattant a szelvényekreosztott test alatt, és annak fedezékében ro-hant tovább. A fellegvár védőpajzsáról lepat-

tanó, és a fák közé, az agyagos földbecsapódó sugárlövedékek kísérteties fénybeborították a fákat, melyeknek vaskos törzseegy-egy pillanatra hosszú árnyékokat vetett a

talajra. Az öt méter hosszú kombájnrovarokügyet sem vetettek a körülöttük tombolóösszecsapásra, állhatatos léptekkel törtettekegy, az erőd közvetlen közelében álló dombfelé.


9/838

Lemetszett ágakból álló rakományukatvagy a csáprágóik között, vagy felívelőhátukon szállították. A végeérhetetlen, rit-mikus rágcsálásukat kísérő recsegő-ropogóhangok különös, borzongató háttérzajt szol-gáltattak a mennydörgő robbanásokhoz és asugárlövedékek sistergő süvítéséhez.

Obi-van hirtelen szervomotorok halkzümmögését hallotta bal felől, míg jobb felőlfigyelmeztető kiáltás harsant:

– Bukj le, mester!

Anakin még ki sem ejtette a száján azutolsó szótagot, amikor Obi-van térdrevetette magát, miközben a föld felé fordítottavillódzó fénykardját, nehogy felnyársalja veleegykori padavanját, aki szabályosan repült

felé a levegőben. Hirtelen elmosódottkörvonalú, tompán búgó energianyaláb vil-lant el félkörben a nagymester háta mögött.Felforrósodott fém és elégett műanyag bűze

kezdett terjengeni a levegőben, ezzel egy


10/838

időben egy lövészdroid hosszú, keskeny fejezuhant a földre, legfeljebb egyméternyireObi-vantól. A fej szikrát hányva gurult mégnéhány lépésnyit, mialatt szenvtelengéphangon ismételgette:

– Adás vége, adás vége, adás vége…

Obi-van továbbra is térden állva szempil-

lantás alatt megpördült, így még éppen vé-gignézhette, hogy a nyurga droid összer-oskad. Nem volt abban semmi új, hogyAnakin megmentette az életét, de az ifjú Jedienergiapengéje mintha egy kissé túl közel

került volna a nyakához. Obi-van megle-petten pislogott néhányat, majd felemelke-dett a földről.

– Majdnem levágtad a fejemet – szólalt

meg szemrehányó hangon. Anakin a teste mellé eresztette a fénykard-

ját. A szeme jókedvűen villogott a csata lük-tető fényében.


11/838

– Sajnálom, mester, de a fejed éppen ottvolt, ahová vágnom kellett.

Mester.

A tiszteletteljes megszólítással nem egypadavan tüntette ki mentorát, hanem egyJedi-lovag a Jedi-tanács egyik tagját. A kette-jük között valaha létezett köteléket szer-

tartásosan elmetszették, miután Anakinnéhány vakmerő cselekedetteltanúbizonyságát adta felkészültségének. A fi-atal Jedi ujjasa, magas szárú csizmája éscombjaira feszülő nadrágja fekete volt, akár

az éjszaka. Az arcán sebhely vöröslött,amelyet az Assaj Ventresszel vívott párba-jban kapott. Mechanikus jobb kezén akönyökéig érő kesztyűt viselt. Az elmúlt

hónapok során nem vágatta le a haját, ígyannak fürtjei immár a vállát verdestek. Az ar-cát viszont simára borotválta, nem úgy, mintObi-van, akinek erős állkapcsát kurta szakállborította.


12/838

– Gondolom, hálásnak kéne lennem, mertoda vágtál, ahova kellett, és nem oda, ahovászerettél volna – jegyezte meg epésen Obi-van.

Anakin szélesen elvigyorodott.

– Én még úgy tudom, hogy ugyanazon azoldalon állunk, mester! – válaszolta derűsen.

– Igen, de ha csak egyetlen pillanattalelkésem… Anakin távolabbra rúgta a droidsugárvetőjét.

– A félelmeid csak az elmédben léteznek –

válaszolta egyszerűen.– Viszont fej nélkül nehéz lenne elmélked-

nem, ugyebár? – vágott vissza Obi-van, majdmegforgatta a fénykardját, és a szabályos

sorokba ültetett fák között nyíló széles foly-osó felé biccentett. – Arra parancsolj…

Ismét futásnak eredtek. Az Erőből merítvegyorsaságot és ügyességet, emberfeletti se-

bességgel törtettek a céljuk felé. A


13/838

manaxerdőben a rohamot megelőző tűzc-sapás áldozatainak maradványai –lövészdroidok darabjai – hevertek minden-felé. Más droidok megtépázott bábokkénthimbálóztak az ágakon, ahová a robbanásoklökéshulláma hajította őket.

Egyes területeken hatalmas lánggal lobog-tak a lombok.

Az egyik fa tövében két megperzselődött,jószerével csak karokból és felsőtestből állódroid a feléjük száguldó Jedikre emelte asugárvetőjét. Válaszképpen Anakin felemelte

a bal karját, és az Erő közvetítésével hatal-masat taszított rajtuk. A két droid berepült afák közé, egyenesen egy irtózatos lángtengerkellős közepébe.

A Jedik hirtelen jobbra kanyarodtak, ésátcikáztak a velük párhuzamosan, oszlopbanhaladó rovarok között. Pillanatok alatt átvág-tak egy derékmagas bozóton, amelynek va-

lahogyan sikerült megkapaszkodnia a


14/838

máskülönben gondozott gyümölcsösben. Egyszéles öntözőcsatorna partján bukkantak ki afák közül, amelynek vizét az erődítménythárom oldalról határoló tó táplálta. A nyug-ati égbolton három Venator-osztályú, ékalakú rohamcirkáló lebegett a száguldó fel-hők alatt. Északon és délen az ég maga volt akáosz. Élénk színekben pompázó ion- és

lézerlövedékek cikáztak keresztül-kasulmindenfelé. A fellegvár védőpajzsán kívüleső ütegekből skarlátvörös fénycsíkokvalóságos özöne áramlott felfelé. A félsziget

végéből kiemelkedő lépcsőzetes erődítménytávolról szemlélve a Kereskedelmi Szövetséganyahajóinak parancsnoki tornyáraemlékeztetett.

A Köztársaság csapatainak gyűrűjébe zárthatalmas építmény mélyén lapult a Keresk-edelmi Szövetség vezérkara.

Miután a köztársaságiak megszállták Dekoés Koru Neimiodiát, vagyis két kulcsfon-tosságú világát, és ostrom alá vették a


15/838

szülőbolygóját, Gunray helytartó jobban tettevolna, ha a Szeparatista-tanács többitagjához hasonlóan visszavonul a KülsőGyűrűbe. Csakhogy az ésszerű gondolkodássosem volt a neimoidik erős oldala. Ráadásula helytartó vagyonának túlnyomó része aCato Neimoidián maradt, márpedig ő úgyérezte, hogy nem élhet meg az évek hosszú

sora alatt szerzett javak nélkül. A hátában aKöztársaság hadihajóival sikerült beszöknieCato Neimoidiára, azzal a szándékkal, hogykiüríti a fellegvárat, mielőtt az elesik. Ám a

Köztársaság csapatai már várták. Élveakarták kézre keríteni, hogy bíróság eléállíthassák számtalan, az elmúlt tizenháromév során elkövetett bűncselekmény vádjával.

Obi-van és Anakin immár négy standardhónapja távol volt Coruscanttól. Ám mivelCato Neimoidia közel esett a Köztársaságközpontjához, most, hogy az utolsó szepar-atista bázisokat is felszámolták a Magban és


16/838

a Kolóniákon, bízvást számíthattak arra,hogy napokon belül hazatérhetnek végre.

Obi-van hirtelen zajt hallott az öntözőc-

satorna túlsó partjáról.Néhány pillanattal később négy klónhar-

cos kúszott ki a szemközti oldalon sorakozófák közül. A páncélos katonák azonnal

tüzelőállásokat foglaltak a csatorna partjánheverő, a víz által simára csiszolt sziklákközött. Messze, a hátuk mögött egy lezuhantleszállóegység lángolt a fák között. A gép füg-gőleges vezérsíkja magasan az összefüggő

lombkoronák fölé meredt, így jól látszott ra-jta a Galaktikus Köztársaság nyolcsávos harciemblémája.

Hirtelen egy rohamcsónak siklott ki a

csatorna kanyarulatából, és a várakozó Jedikfelé vette az irányt. Az orrában álló, Codynevű klónparancsnok kézjeleket adott a par-ton lapuló katonáknak, akik azonnal szét-

futottak, hogy biztosítsák a környéket.


17/838

A klónok a sisakjukba épített rádiónkeresztül is beszélhettek egymással, ám aháború folyamán kidolgoztak egy egyszerűjelnyelvet, hogy elejét vegyék az ellenség le-hallgatási kísérleteinek.

A rohamcsónak hamarosan partot ért, ésCody néhány fürge ugrással a Jedik előtttermett.

– Tábornok urak, üzenetet hozok a légierőparancsnokságától.

– Mutassa! – utasította Anakin.

Cody a jobb kezével aktiválta a balcsuklójára erősített miniatűr holovetítőt. Kékfénykúp áradt ki a készülékből, és hármójukközött megjelent Dodonna hadseregparanc-

snok hologramja.– Kenobi és Anakin tábornok urak! –kezdte a főparancsnok. – A felderítőegységeink jelentették, hogy Gunrayhelytartó és a kísérete az erőd északi oldalafelé tart. A légierőnk és a tóparton


18/838

elhelyezkedő csapataink tűz alatt tartják avédőpajzsot, ám a pajzsgenerátor egykülönösen erős bunkerben van, így nehézelérni. A vadászainkra erős elhárítótűz zúdulaz erőd alsó védőfalain lévő turbólézer löve-gekből. Ha önöknek továbbra is szándékuk-ban áll élve elfogni Gunray-t, meg kell kerül-niük ezeket a védelmi létesítményeket. Vagy-

is keresniük kell egy alternatív útvonalat,amely a palota belsejébe vezet. A jelenlegihelyzetben nem áll módunkban erősítéstküldeni. Ismétlem, nem áll módunkban er-

ősítést küldeni.Miután a hologram fokozatosan el-halványulva elenyészett, Obi-van kérdő pil-lantást vetett Codyra.

– Mit javasol, parancsnok? – kérdezte.Cody megnyomott néhány gombot a

csuklóvetítőjén, mire a Jedik előtt, nagyjábólderékmagasságban, megjelent az erőd

háromdimenziós, kék fényben úszó tervrajza.


19/838

– Feltételezve – dörmögte megfontoltan aklónparancsnok –, hogy Gunray fellegvárahasonlít azokhoz az erődökhöz, amelyeketDeko és Koru Neimoidián találtunk, a földalatti szinteken gombatelepek, feldol-gozóüzemek és raktárak lesznek. Innenfeljuthatunk a középső szintekre, ahol a lár-vák keltetőcsarnokait találjuk. Ezekből a ter-

mekből több úton is felsurranhatunk a felsőemeletekre.

Cody egy rövid csövű, DC–15-ös típusúsugárvetőt hordozott. A testén azt a fehér

páncélt, a fején pedig azt a képalkotó rend-szerrel felszerelt, zárt sisakot viselte, amelyaz idők folyamán a Köztársaság Had-seregének jelképévé vált. A fehér páncélzatotpillanatnyilag vér- és sárfoltok, horpadások,mély karcolások és koromcsíkok tarkították.A sisak oldalára és a vállpáncélra festettnarancssárga sávok Cody rangját jelezték. Ajobb felkarján díszelgő csíkok jelképezték

azokat a hadjáratokat, amelyekben


20/838

személyesen részt vett. A hozzáértők egyetlenpillantással felmérhették, hogy a parancsnokharcolt az Aagonaron, a Praesitlynen, aParacelsus Minoron, az Antar–4-en, a Tib-rinen és vagy tucatnyi más világon.

Az elmúlt évek során Obi-van bajtársi, sőtszinte baráti kapcsolatba került számos klón-harcossal. Például Alfával, akivel együttraboskodott a Rattatakon, és Jangotattal,akivel az Ord Cestuson harcolt. A klónok elsőnemzedékeit a megteremtésük genetikaialapjait szolgáltató mandalori férfi, Jango

Fett képezte ki. Idővel a kaminoiak nemcsupán sorozatban gyártották a klónokat, dea továbbfejlesztésükkel is megpróbálkoztak.Ennek eredményeképpen egyes klónokba azátlagnál jóval több kezdeményezőkészségszorult, sőt jó néhányan bizonyos szintűparancsnoki képességekkel rendelkeztek.Vagyis az elődeikhez mérten sokkal jobbanhasonlítottak magára a fejvadászra, sokkal

emberibbek lettek.


21/838

A háború kezdetén a klónharcosokkal ugy-anúgy bántak, mint azokkal a harci es-zközökkel, amelyeket irányítottak és kezel-tek. Ami nem csoda, hiszen számtalanvonásukban megegyeztek azokkal a harcidroidokkal, amelyeket tízezrével ontottakmagukból a Szeparatisták bolygóin működőbaktoid fegyvergyárak. Ám a hozzájuk való

viszony hamarosan megváltozott, ahogyegyre több és több klón esett el a har-cmezőkön. A Köztársasághoz és a Jedikhezfűződő megingathatatlan elkötelezettségük

révén bebizonyították magukról, hogyhűséges fegyvertársak, akik megbecsülést ésegyüttérzést érdemelnek. Így aztán a Köztár-saság haladó gondolkodású főhivatalnokainkívül maguk a Jedi-lovagok is azt javasolták,

hogy a második és harmadik generációsklónok már ne sorszámot, hanem valódineveket kapjanak.

– Magam is úgy látom, hogy ezen az úton

valószínűleg feljutunk a legfelső szintekre –


22/838

vélekedett végül Obi-van. – De ahhoz előszörbe kell hatolnunk a gombatelepek mélyére.Erre is van ötlete, parancsnok?

Cody felegyenesedett, és a manaxerdő feléintett.

– Csatlakozzunk a rovarokhoz –válaszolta.

Obi-van bizonytalan pillantást vetettAnakinra, majd a karjánál fogva néhánylépéssel távolabbra húzta, és fojtott hangonmegkérdezte tőle:

– Csak ketten vagyunk. Te mit gondolsz?– Azt, hogy túl sokat aggódsz, mester!

Obi-van összefonta a karjait a mellkasán,és végigmérte az ifjú Jedit.

– És mégis, ki aggódna a dolgok miatt, haén nem? – kérdezte félig kihívó, félig tréfáshangon.

Anakin oldalra billentette a fejét, ésszélesen vigyorogva válaszolt:


23/838

– Vannak arra mások is!

– Világos, Thripióról beszélsz. De minthate magad építetted volna!

– Arra gondolsz, amire akarsz, mester!Obi-van résnyire vonta a szemét, és kissé

gúnyos hangon megjegyezte:

– Kezdem érteni. Ám korábban valamiértazt hittem, hogy Amidala szenátort jobbanérdekled, mint Palpatine főkancellárt. –Mielőtt Anakin visszavághatott volna, sietvehozzátette: – Dacára annak, hogy a hölgy is

politikus.– Ne hidd, mester, hogy nem próbáltam

felkelteni Padmé érdeklődését – kesergetthangosan az ifjú Jedi.

Obi-van egy pillanatig hallgatott, majdfolytatta:

– Nézd, ha Palpatine főkancellárt valóbanaggasztaná a hogyléted, bizonyára elintézné,

hogy közelebb kerülj Coruscanthoz.


24/838

Anakin ismét elvigyorodott, Obi-vanvállára tette mechanikus jobb kezét, ésfelsóhajtott:

– Talán így van, mester, de akkor kivigyázna rád?


25/838

Második

fejezet Noha a természet négy roppant erejű láb-

bal és az alsó állkapcsukból kiálló, élesfogakkal teli csáprágókkal látta el őket, amegtermett rovarok együgyű, jóindulatúteremtmények voltak. Készségesen szolgál-tak mindaddig, amíg nem fenyegette őketközvetlen veszély. Lapos fejükön hosszú,

vékony csápok lengedeztek, amelyek nemcsupán tapogatóként, hanem kommuniká-ciós szervként is szolgáltak, mivel ezekkelérzékelték a társaik által kibocsátott erős fer-omonokat. Minden egyes rovar képes volt asaját súlyának ötszörösét szállítani. Az őketháziasító neimoidikhez hasonlóan ezek ateremtmények is egyfajta szigorúan hier-archikus társadalomba szerveződtek. Voltak

köztük dolgozók, betakarítók, katonák


26/838

valamint tenyésztők, és valamennyien egybizonyos távoli királynőt szolgáltak, aki en-nivalóval hálálta meg az erőfeszítéseiket.

Obi-vannak, Anakinnak és a Hetes-osztagtagjainak futniuk kellett, hogy lépést tartsan-ak a rovarokkal, amelyek egy, az erődalapjánál álló természetes domb felé ig-yekeztek frissen szedett rakományukkal. En-nek a dombnak az oldalában tágas, kerek be-járat sötétlett. A rovarok fénylő páncélzatajótékonyan elrejtette az embereket a járőrözőharci droidok érzékelő-felderítő műszerei

elől. De ennél is fontosabb volt, hogy az or-ganikus kombájnok ismerték a fellegvár és amanaxerdő közötti aláaknázott földsávot át-szelő biztonságos útvonalakat.

Az oszlopban haladó rovarok gyakranmegálltak, hogy a fejüket mélyen leeresztveinformációt cseréljenek az ellenkező iránybatartó társaikkal, így a Jedik és a klónokkénytelenek voltak folyton a teremtményekhátsó lábai között maradni. Amint


27/838

megpillantották az energiapajzzsal védetthelytartói rezidenciát, a teremtményekenbizonyos fokú izgatottság lett úrrá. Obi-vangyanította, hogy az erdő felé igyekvők fel-hívták a társaik figyelmét a fészküket fenye-gető veszélyre, amit a Köztársaság folyama-tos zárótüze jelentett. A válsághelyzetre adottválaszként katonarovarok kezdtek cirkálni a

menetoszlop mellett, és sietve visszatereltéka sorba azokat, akik nyugtalanságukban észavarodottságukban másfelé indultak.

Ám a fegyelem így is gyorsan felfeslett. Az

egyik fedezékül használt rovar váratlanulkitört jobb felé, és nekivágott a kopár föld-sávnak. Az alatta lapuló klónharcos ahelyett,hogy átugrott volna egy másik rovar alá, velemaradt, így pillanatok alatt a nyílt terepentalálta magát.

Obi-van hirtelen kisebb zavart érzett azErőben, és a következő pillanatban a rovaraknára lépett a jobb elülső lábával.


28/838

Az erős robbanás magasra felverte asziklás talajt, és leszakította a rovar ízeitvégtagjának alsó felét. A klónharcos oldalravetette magát, majd fektében ide-odagördült, hogy elkerülje a körülötte to-porzékoló, megmaradt lábakat. A katonanagy nehezen kivergődött a kétségbeesettenforgolódó teremtmény alól, ám az elkezdett

ide-oda táncolni, nyilván azzal a szándékkal,hogy a földbe tapossa az immár ellenségnektekintett embert. Végül a bal hátsó láb egyikerőteljes rúgása leverte a lábáról a klónt. A

teljesen összezavarodott rovar megpördült,majd lehajolt, és sziklakemény fejévelszörnyű erejű csapásokat mért a számáraismeretlen, fehér valamire.

Az elkóborolt rovar megsebesülése és két-ségbeesett harca a társaira is hatástgyakorolt. Mialatt a többség tartotta, sőt azelőbbinél is szorosabbra vonta az alakzatot,néhányan kiváltak az oszlopból, amitől a

katonarovarok fejvesztett rohangálásba


29/838

kezdtek. Az egyik teremtmény valahogyankét aknára is rálépett gyors egymásutánban,és a kettős robbanás ereje a levegőberepítette a hatalmas testet. Ettől a látványtólrettegés lett úrrá a társain. A menetoszloppillanatok alatt felbomlott. Betakarítók éskatonák menekültek a szélrózsa mindenirányába, miközben a klónok és a Jedik

minden erejükkel azon voltak, hogy kitér-jenek a gyilkos súlyú lábak útjából.

– Maradjatok azokkal, akik még a fészekfelé tartanak! – harsogta Anakin.

Obi-van éppen ezen igyekezett, amikorészrevette, hogy az imént össze-visszadöngölt klón talpra áll. A katona az öklévelütögette a sisakjának oldalát, és szem-

látomást nem törődött azzal, hogy hová teszile páncélcsizmás lábát. Mialatt tántorogvamegindult a társai felé, rárontott egy rémültrovar, a csáprágói közé kapta, és felemelte alevegőbe. A klón a megmaradt erejével ide-oda csavargatta a testét, ám képtelen volt


30/838

kiszabadulni a derekát szorító erős rágószervfogságából.

A jelenet láttán Anakin kiugrott a fed-

ezékéül szolgáló betakarító alól. Kesztyűskezével szorosan megmarkolta a fénykardját,és elnyújtott ugrásokkal száguldott a kopártalajon. Hagyta, hogy az Erő vezesse alépteit, így biztonságosan elkerülte a föld al-att lapuló aknákat. A rovarok rá sem heder-ítettek a közöttük cikázó ifjú Jedire, csakisazzal törődtek, hogy a rakományukat megőr-izve mihamarabb eljussanak a fészek

nyújtotta biztonságba. Anakin egy utolsó,hosszú szökkenéssel a felderítőt fogva tartórovar előtt termett. A fénykardjának egye-tlen, felfelé irányuló csapásával levágta anyomorult teremtmény csáprágóit, és kisza-badította a klónt. Ettől viszont arovvarkatonák valósággal eszüket vesztették.Obi-van szinte érezte a levegőben terjengőtömény feromonfelhőt, és sejtette, hogy az


31/838

miféle üzenetet hordoz: a környékenragadozók portyáznak!

A tömegből elnyújtott, magas frekvenciájú

visítás hangzott fel. Küszöbön állt a teljespánik. Az aknák sorozatban robbantak az útmindkét oldalán. És ha mindez nem lettvolna elég, hirtelen száznál is több harcirobogó rajzott elő a manaxerdő felett gomo-lygó füstfelhőből. A galaxisszerte használt,egyszemélyes felderítőgépeket lebegtetőhajtóművek tartották és mozgatták a leve-gőben. Az egyszerű légijármű neimoidi

változatára egy duplacsövű sugárvetőt szerel-tek, amely jóval nagyobb tűzerőt képviselt,mint a lövészdroidok kurta csövű fegyvere.

A támadó kötelék lőtávolságon belülre

érve azonnal tüzet nyitott. A droidokmindenre lőttek, ami eléjük került. A szer-encsétlen rovarok tucatjával hullottak. Alevegőben cikázó energialövedékeken felül atalálatot kapott, felrobbanó aknák is tovább


32/838

tizedelték őket. A sivár földsáv másodpercekalatt mészárszékké változott.

Mialatt Anakin visszafelé igyekezett, a bal

kezével tartotta a kiszabadított, bizonytalanléptű klónt, és menet közben a fénykardjávalhárította a kettejükre záporozó gyilkos sug-arakat. A Hetes-osztag többi tagja fedezéketkeresett, és szakadatlan tüzeléssel ritkítottáka robogókat.

Cody egy, a domb közelében húzódókeskeny öntözőcsatornához terelte a harco-sait. Mire Obi-van odaért, a klónok már

csatasorba rendeződve, fedezékbe bújvaviszonozták a tüzet. Néhány pillanattalkésőbb Anakin is beugrott a sekély árokba,majd óvatosan a földre fektette a sebesültet.

A Hetes-osztag felcsere nyomban odakúszottszerencsétlenül járt társához, és óvatosanleemelte róla a formáját vesztett, horpado-zott sisakot.


33/838

Obi-van a sebesült klónra pillantott. Ímeegy arc, amelyet sosem fog elfelejteni. Egyarc, amelyet immár képtelen elfelejteni.Hiába telt el megannyi év, még mindigtisztán emlékezett a Jango Fettel folytatottrövid beszélgetésre és összecsapásra. Végig-hordozta a tekintetét Codyn és társain. Egyegész hadsereg egyetlen emberből… De ő

volt a megfelelő ember a feladatra. A sebesült harcos már utasította a

páncélját, hogy adjon be neki egy fájdalomc-sillapító injekciót, így aztán valamennyire

megőrizte a mozgékonyságát, mialatt a felc-ser levette róla a mellvértjét, és a késével fel-hasította a testéhez simuló, fekete alsóruház-atát. A rovar csáprágói szabályosan bele-préselték a páncélzatot a férfi hasába. A bőresértetlen maradt, de súlyos zúzódásokatszenvedett.

Mivel az eredetileg 1,2 milliós klónhad-seregnek immár csak a fele maradt harck-épes, minden egyes harcos élete számított.


34/838

Kezdetben a vér és a csereszervek –amelyeket a reguláris hadsereg tagjai„tartalék alkatrészeknek” neveztek –bőséggel álltak rendelkezésre, ám amikor aháború a tetőfokára hágott, és a veszteségekaz egekbe szárnyaltak, az egyik döntő fon-tosságú kérdéssé váltak.

– Itt és most nem sokat tehetek – jelen-tette a felcser Anakinnak. – Szereznünk kel-lene egy FX–7-es légiegységet…

– Nincs szükségünk droidokra – sza-kította félbe Anakin. Letérdelt a klón mellé, a

bal tenyerét a sebesült hasára tapasztotta, ésegy Jedi-gyógymód segítségével mega-kadályozta, hogy a klón sokkos állapotbakerüljön.

Hirtelen különös, távoli morajlás vontamagára a csapat tagjainak figyelmét.

Az erőd alsó védőfalán tátongó nyílások-ból jókora, kerek tárgyak röpködtek kifelé,

majd talajt érve legurultak a meredek


35/838

lejtőkön. Cody a szeméhez emelte mak-rotávcsövét, és felfelé figyelt.

– Nem természetes eredetű lavina –

közölte, és átnyújtotta Obi-vannak atávcsövet.

Obi-van a szeme elé tartotta a műszert, ésvárt, hogy a lencsék automatikusan

hozzáigazodjanak a szeméhez illetve atávolsághoz.

Azonnal látta, hogy Cody nem téved. Aszélsebesen feléjük gördülő testek valóban

nem sziklák voltak, hanem a Szeparatistákarzenáljának talán legrettegettebb fegyverei.

Droidekák.


36/838

Harmadik fejezet

A rombolódroid néven is emlegetett, gy-orsan telepíthető gyilkológépeket a colicoidiktervezték és gyártották, akik mindig készenálltak arra, hogy zűrzavart okozzanak. A

puszta lendület, és a párhuzamos sorokbarendezett, kis méretű lebegtető hajtóművekegyüttes hatása lehetővé tette, hogy a bronzi-umpáncélos droidok úgy gördüljenek,

mintha hatalmas, súlyos labdák lennének. Acélpontot megközelítve megálltak, és egye-tlen szempillantás alatt szétnyílva, három-lábú lövegtoronnyá alakultak. Minden egyesdroidekát saját energiapajzzsal, tovább nagytűzerejű, sugárvető ikerlöveggel szereltek fel.

Mivel ezek a védőpajzsok elég erősek vol-tak ahhoz, hogy ellenálljanak a gyalogság ésa könnyű tüzérség fegyvereinek, de még afénykardoknak is, a droidekákkal szembeni


37/838

egyetlen helyes taktikának a menekülésbizonyult. Annál is inkább, mert ezek a harcigépek nem ejtettek foglyokat, így a megadásszóba sem kerülhetett.

De Anakinnak más elképzelései voltak.

– Azonnal kérjen támogatást a ne-héztüzérségtől – kiáltotta Codynak, hogy túl-

harsogja a csatazajt. A parancsnok habozás nélkül rábólintott.

Végül is az utasítást az az Anakin Skywalkeradta ki, akit a klónok a „Rettenthetetlen Hős”

néven emlegettek maguk között. Viszontjelen volt a „Végtelen Harcosa” is, aki aparancsláncolatban még az ifjú Jedit ismegelőzte, így Cody megerősítést várva őrápillantott.

Obi-van biccentett, és odaszólt neki:

– Hajtsa végre!

Cody maga mellé rendelte a híradósát, aki

átgázolt a sekély vízen, és hasra vágta magát


38/838

a parancsnoka mellett. Miután a navigátormegadta a szükséges koordinátákat, Codymegnyitotta a tüzérségi támogatóegységekegyik frekvenciáját, és hadarni kezdett a sis-akjába épített mikrofonba:

– Hetes-osztag a Tűzbázisnak. Az egysége-met robogók támadják a Jenth-Bacta-Ionszektorban, továbbá hamarosan lerohannakminket az erődből indított rombolódroidok.Azonnali csapást kérünk az adáshozmellékelt koordinátákra. Taktikaielektromágneses légicsapást javaslok, majd

lézertüzet! Vége!– Az impulzusfegyverek nem válogatnak,

parancsnok! – mutatott rá Obi-van.

Cody vállat vont.

– Ez az egyetlen megoldás, uram –válaszolta egykedvűen.

– És szóljon nekik, hogy van egy se-besültünk. Küldjék ide a mobil sebészetiegységet!


39/838

Cody továbbította az üzenetet, majdhozzátette:

– Figyelem, bázis, értesítsék a pilótát,

hogy tűz alá vett területre kell leszállnia. Zöldfüsttel jelezzük a biztonságos leszállózónát,és a sebesült mellett hagyunk két segítőt.

Eközben az osztagparancsnok-helyettes

néhány kézjelet mutatott a jobbjával. Miutánaz üzenet végigfutott az árok partján hasalóklónok során, valamennyien levették a sis-akjukat, és kikapcsolták a páncélzatukbatelepített elektronikus rendszereket.

Végül összehúzták magukat, és a fejüket akezükkel eltakarva meglapultak.

Dél felől harsány, fülsértő süvítés hallat-

szott, majd egy olyan villanás borítottakékesfehér fényárba az eget és a földet,amely egy szupernóva fényerejével veteke-dett. A két másodperc múlva megérkezőmennydörgés hallatán Obi-van úgy érezte,

hogy foszlányokra szakadnak a dobhártyái. A


40/838

körkörösen szétterjedő lökéshullám végig-söpört a földsávon, átszáguldott az öntözőc-satorna felett, majd végigkorbácsolta a márisnagy lánggal lobogó manaxerdőt. Obi-vanóvatosan kilesett az árok pereme felett.Elégedetten látta, hogy az északi, az erőd feléeső oldalon az imént tüzelőpozícióba álltdroidekák bukdácsolva gurulnak-pattognak

lefelé a lejtőn. A Jedi ekkor az ellenkezőirányba fordította a fejét. A hátuk mögött arobogók úgy zuhogtak a lángoló fák közé,mintha csak elhajított kövek lettek volna.

Az életben maradt rovarok kábultan tán-torogtak a földsávon, és menet közbenelszórták maguk körül értékesrakományukat.

Pokoli süvítések hallatszottak dél felől,amikor a Köztársaság önjáró lövegei tüzetnyitottak azokat a droidekákra, amelyek va-lahogyan átvészelték az impulzuscsapást. Avédőpajzsaik nem bírtak el ekkora tűzerővel,így a gyilkos gépezetek valósággal elolvadtak


41/838

az izzó energiasugarak találataitól, akár alángok közé vetett viaszdarabok.

Cody, a sisakját továbbra is a kezében

tartva felegyenesedett, és kézjeleket adott aharcosainak.

Obi-van is megértette az üzenetet: hatvanmásodperc, és indulunk a fészek

bejáratához. A droidoktól való függőségük, a fejlett

technika iránti érzéketlenségük, minden ter-mészetadta gyávaságuk, kapzsiságuk és al-

jasságuk ellenére a neimoidik fiatalkoránakvolt egy megható szakasza, amikor valamen-nyien végtelenül kiszolgáltatottak voltak.Életük első hét esztendejét lárvaállapotbantöltötték. Mivel a közös keltetőkben folyton

meg kellett küzdeniük egymással a korláto-zott mennyiségű ennivalóért, korán megis-merték az alattomosságból és az önzésbőlfakadó előnyöket. Az életük első éveiben

tápanyagul szolgáló gomba később, felnőtt


42/838

korukban is rendkívül fontos volt aszámukra, mivel ez a bizonyos növényféleségszámos faj kedvenc ételének számítottgalaxisszerte. Hatalmas gombatenyészeteikretámaszkodva Neimoidia népe gazdag,űrutazó társadalommá fejlődött. Idővel eléghajóval rendelkeztek ahhoz, hogy magukravonják a Kereskedelmi Szövetség urainak

kapzsi tekintetét, és végül elég droiddal ah-hoz, hogy felállítsanak egy saját hadsereget.

Sok kívülálló feltételezte, hogy a külön-leges ételt – amelyet nem csupán magas

tápértéke miatt értékeltek nagyra, de agyógyhatása miatt is – a neimoidik valahogy-an a manaxfák lombjából kotyvasztják. Ho-lott a valóságban a levelek és az ágak csupántáptalajként szolgáltak. A fészek mélyéneknedves, meleg klímája kedvezett a gombaérési folyamatainak, amelyet tovább gyor-sítottak a rovarok szervezetében termelődőenzimek. Aztán a termést már éppen csak


43/838

egy kicsit kellett módosítani ahhoz, hogyfogyasztható legyen.

Obi-van még sosem járt gombatenyésztő

telepen, még a Deko és Koru Neimoidia el-leni ostromok után sem. De mihelyt beron-tott a fészek hatalmasan tátongó bejáratán,nyomban eszébe jutottak a réges-régieligazításon kapott információk.

Nyomban megpillantotta az összerágott,félig megemésztett, gondosan rétegekbe ren-dezett manaxleveleket, az ághalmokat ésmás, bomlófélben lévő szerves anyagokat, a

rovardolgozókat, a munkálatokat felügyelődroidokat, továbbá a különféle osztályozó-,rakodó- és szállítójárműveket. Viszont egye-tlen neimoidi sem tartózkodott a hatalmas,

természetes eredetű üregben, ami megfeleltaz egyik legfontosabb alapelvüknek, melynekértelmében mindenfelé fizikai munka egyen-lő a szentségtöréssel. A gombacsírák, ezek anyálkás, betegesen fehér gombócok a dombmélyének örök sötétségbe burkolózó


44/838

üregeiben kapták meg a növekedésüketfelgyorsító, részben természetes, részbenmesterséges eredetű vegyületeket. Aneimoidik aztán a beérett termés egyrészével a lárvákat táplálták, a java részétazonban becsomagolták és behajózták a fel-legvár alapjait is képező felső szinteken.

Cody szétküldte a harcosait, hogy biztosít-sák a területet. A hátvédet alkotó párosramég rálőttek néhányszor az aknamező felettköröző robogók, ám a droidok a barlangbamár nem mertek berepülni.

A Hetes-osztag felcsere odasietett a kétJedihez, és figyelmeztette őket:

– Tábornok urak, azt javaslom, hogykészítsék elő a légzőkészülékeiket.

Valószínűleg nem kell behatolnunk a fészeklegmélyére, de így is fennáll az esélye annak,hogy a levegőben lebegő spórákkaltalálkozunk.


45/838

– Mondja, őrmester, mérgezőek? –kérdezte Obi-van, aki aggodalmas képpelmeredt a klónra.

– Nem, uram, viszont kedvezőtlen hatástgyakorolnak az emberi lényekre.

– Egészen pontosan? – szólt közbeAnakin.

– A hatást általában „zavart viselkedés-nek” nevezik, uram –válaszolta a klón. – Ah-hoz az állapothoz hasonló, amely nagy men-nyiségű alkoholos ital elfogyasztása esetén

jelentkezik.– Ez esetben megfogadjuk a tanácsát,

őrmester! – jelentette ki Obi-van, és odabic-centett Anakinnak.

A Jedi-mester bal kezének ujjai éppenrátaláltak az egyik övtáskájába rejtett aprókészülékre, amikor sugárlövedékek kezdtekzáporozni a barlangba. Az energianyaláboktelibe találtak két klónt, akik mindkettenhanyatt zuhantak.


46/838

A váratlan támadás az egyik oldalsó járatfelől érkezett, amelynek kerek torkolata felettvaskos, kétfelől sínekre erősített páncélajtófüggött. Anakin máris az alagút felé rohant.Mindkét kezével a fénykardjának markolatátszorította, és a felé röpködő sugarak zömétvisszaverte oda, ahonnan kiindultak: asötétlő nyílásba.

Obi-van oldalra szökkent, és a magasbalendítette fénykardját, hogy elkapjon két sug-arat, amelyeket Anakin elengedett maga mel-lett. Az egyiket visszaküldte a forrásának

irányába, míg a másikat szántszándékkal úgyhárította, hogy lefelé irányuló szögben indul-jon tovább. Az izzó energianyaláb visszapat-tant a simára csiszolt sziklapadlóról, felröp-pent a mennyezetre, onnan átszáguldott egyfalra, majd még egyre, végül telibe találta azalagút kapujának kapcsolótábláját.

A készülék heves szikrazápor kíséretébenrövidre zárt, és a vaskos fémlemez hangosdöndüléssel lezuhant.


47/838

Anakin kikapcsolta a fénykardját, sarkonfordult, és miután elismerően fejet hajtott,fennhangon megjegyezte:

– Szép munka volt, mester!– A csodálatos hármas számú form-

agyakorlat – válaszolta Obi-van látványosnemtörődömséggel. – Egyszer neked is ki

kellene próbálnod!– A védekezésben mindig is jobb voltál

nálam – ismerte el az ifjú Jedi, majd sietvehozzátette: – Én viszont jobban kedvelem a

támadó harcmodort.– Hiába, mestere vagy a szépítő kife-

jezéseknek – dohogott Obi-van.

– Kenobi tábornok! – harsant a híradós

klón hangja az üreg átellenes végéből. – Ahelyi felderítők most jelentették, hogy Gun-ray helytartó a kíséretével a dokkok felé tart.Csatadroidok védik őket, amelyeknek egymásik csoportja éppen erre jön.


48/838

Anakin a mesterére pillantott.

– Egyikünknek el kell térítenie a droid-okat – vetette fel.

– Egyikünknek, naná – ismételte Obi-van,majd felsóhajtott: – Mintha ezt már elját-szottuk volna néhányszor…

– Ez az egyik szép vonása a mi kettőnk

viszonyának, mester. Te elcsalogatod atestőröket, én elkapom Gunray-t. Még sosemvallottunk kudarcot, igaz?

– Bizonyos szempontból, Anakin –

dörmögte Obi-van. – Bizonyosszempontból…

– Hát jó! – vágta rá Anakin. – Akkor ezút-tal én leszek a csali.

– Annak semmi értelme – tiltakozottnyomban Obi-van, és hevesen megrázta a fe-jét. – Mindenki csinálja azt, amihez a legjob-ban ért!


49/838

Anakin képtelen volt elfojtani diadalmasvigyorgását.

– Tudtam, hogy hallgatsz az okos szóra,

mester! – örvendezett, azzal kiválasztott ésmaga mellé intett négy klónt. – Ti velemjöttök!

– Igenis, uram! – recsegték a klónok egy

szólamban.Obi-van a Hetes-osztag megmaradt tag-

jaival elindult a turbóliftek felé. A Jedi-mester alig tett meg néhány lépést, amikor

hirtelen megállt, visszafordult egykoritanítványa felé, és rászólt:

– Anakin! Jól tudom, hogy szívesen leszá-molnál ezzel a Gunray-vel, de akkor se vedd

személyes ügynek. Ne feledd, élve akarjuk őt!


50/838

Negyedik

fejezet – De még mennyire, hogy személyes ügy –

dünnyögte halkan Anakin, miközben vé-gignézte, hogy Obi-van, Cody és további négyklónharcos eltűnnek az egyik felvonó jókorafülkéjében.

Személyes ügy mindazért, amit Nute Gun-ray a Naboo bolygóval művelt tizenhárom

évvel korábban.Személyes ügy, mert Gunray volt az, aki

három évvel korábban felbérelt egy fe-jvadászt Padmé meggyilkolására. Jango Fett

először bombát csempészett a lány hajójára,majd gyilkos férgeket juttatott Padmészenátori lakosztályába.

Márpedig Padmé Amidala volt az a nő,

akit Anakin mindenkinél és minden másnál


51/838

jobban szeretett. A felesége. Ez volt a leg-mélyebb és egyben legkáprázatosabb titkuk.Még Obi-van sem tudott róla, mert még ab-ból is csak gondok fakadtak volna.

Végül pedig személyes ügy mindazért, amia Geonosison történt: a tárgyalás, az ítélet ésaz arénában megrendezett kivégzés miatt…

Anakin úgy érezte, hogy ha Obi-vanelvárásainak szellemében képes lenne min-dezt kisöpörni a fejéből, még akkor isszemélyes ügynek fogná fel, mert Gunrayelkötelezte magát Dooku és a szeparatisták

mellett, és az általuk gerjesztett háborúezernyi világot döntött romba.

Most már a szeparatista mozgalom vez-etőinek halálát látta az egyetlen

megoldásnak. Immár úgy érezte, mindig is ezvolt az egyetlen megoldás, annak ellenére,hogy a Jedi-tanács egyes tagjai – akik rendü-letlenül hittek a helyzet békés rendezésében

– tiltakoztak ellene. Mindig is ez volt a


52/838

megoldás, annak ellenére, hogy a Szenátustöbb alkalommal megpróbálta megkötniPalpatine főkancellár kezét, hogy aztán akorrupt politikusok tovább folytathassák al-jas üzelmeiket. Ezek voltak azok a végletekiglezüllött alakok, akiknek a zsebeit vastagonkibélelték a háborús gépezetet megteremtőés működtető társaságok. Ezek a vállalatok

mindkét felet ellátták fegyverekkel, hajókkal,és minden mással, amire csak szükség volt akonfliktus kiterjesztéséhez ésmegnyújtásához.

Már a puszta gondolat is felforraltaAnakin vérét.

Igen, miután Qui-gon Jinn illetve Obi-vankiszabadították őt a rabszolgaságból, és elvit-

ték a Jedi-templomba, Yoda jól érezte, hogytengernyi harag halmozódott fel a lelkében.Viszont még a bölcs Yoda sem ismerte fel,hogy a düh milyen remek hajtóanyag.


53/838

Anakin békés körülmények között képesvolt uralni a haragját, de alkalmanként sza-badjára engedte és felhasználta. Hagyta,hogy az indulatai hajtsák előre, hiszen ezekaz érzések formálták azzá a személyiséggé,akivé lennie kellett.

Kétszer is megölhette volna magát Dook-ut, ha Obi-van nem tartja vissza. És ő nemdacolt korábbi mesterével, sőt minden sajáttapasztalata ellenére továbbra istámaszkodott Obi-van tanácsaira.

Legalábbis alkalmanként.

Amikor ő és a négy klón maguk mögötthagyták a hatalmas üreget, belerúgott valam-ibe, ami csörömpölve továbbpattogott a szik-lapadlón. Anakin az Erő segítségével

utánakapott, és kinyújtott bal kezébe rán-totta a tárgyat. Azonnal látta, hogy Obi-vanlégzőkészülékét tartja a markában, amelyetrégi mestere nyilván a láthatatlan harci

droidokkal vívott rövid összecsapás során


54/838

veszített el. De nem számított. Anakin úgysejtette, hogy Obi-van valószínűleg már a fel-legvár alsó szintjein jár, ahol aligha leszszüksége a készülékre.

Az ifjú Jedi kinyitotta az övére erősítettapró táskák egyikét, és belesüllyesztette azujjnyi fémrudat.

Előreküldte a klónokat, és felzárkózottmögéjük.

Az osztag egyre feljebb és feljebb jutott ahatalmas erődítményben. Áthaladtak kisebb-

nagyobb termeken, rámpákon és meredekaknákon, amelyeket kizárólag droidokhasználtak. Átrohantak feldolgozó- éscsomagolóüzemeken, valamint nyüzsgő lár-vákkal teli keltetőcsarnokokon. Egyre csak

fel és fel. Hamarosan elérték a fellegvár csil-logóan tiszta középső szintjeit. Menet közbenáthaladtak néhány csarnokon, amelyek améreteiket tekintve egy csillaghajó hangár-

jával vetekedtek. Ezek a helyiségek a padlótól


55/838

a mennyezetig tele voltak… mindennel.Ezernyi és ezernyi sosem használtkészülékkel és tárggyal, amelyek túlértékesek voltak ahhoz, hogy a tulajdonosaika szemétre vessék, elajándékozzák, feldol-gozzák vagy megsemmisítsék őket. Aneimoidik több műszaki eszközt halmoztakfel itt, mint amennyi másutt egész világokon

létezett. " Anakin csodálkozva csóválgatta a fejét. A

Tatuinon ő és az anyja szerény körülményekközött, egyszerű életet éltek, és a szabadságot

leszámítva sosem vágytak semmire.Hitetlenkedő mosolya rövid életűnek

bizonyult. Olyan erővel tört rá a harag és abánat, hogy kínjában hangosan csikorgatta a

fogait.Tovább rohantak felfelé, míg végül elérték

a fellegvár légikikötőjét, azt a hatalmas,félkör alakú kiszögellést, amelynek külső

peremén sorakoztak a csillaghajók dokkjai.


56/838

Anakin megállította az osztagát. Az egyikklón felemelte a kezét, és a sisakjának oldalátütögetve jelezte, hogy rádióüzenetük érkez-ett. A katona néhány pillanatig hallgatott,majd kézjeleket mutatott Anakinnak.

Gunray és csapata a közelben van.

– Most tesztelik a menekülési útvonalakat

– mondta halkan a híradós –, deaktiválták avédőpajzsot, és csalikat lőttek ki. Néhánycsali átjutott a turbólézerek zárótüzén, áttörta blokádunkon, és elérte az orbitális pályánvárakozó anyahajókat.

Anakin elkomorult, és olyan erővelpréselte össze a fogait, hogy a rágóizmaikidudorodtak az arcából.

– Gyorsan kell cselekednünk – dörmögtealig hallhatóan.

Senki sem tiltakozott, amikor az osztagélére állt. A klónok vita nélkül elfogadták,hogy a testpáncélok, képalkotó berendezésekés egyéb műszaki eszközök hajítófát sem


57/838

érnek az Erőben rejlő képességekhezviszonyítva. Óvatos léptekkel végigsietteknéhány elegáns folyosón, amelyeknekpadlóját helyenként szinte térdmagasságigelborították a menekülés hevében elhajítottszemélyes holmik.

Egy kereszteződés közelében Anakin ismétmegállította, és csendre intette a harcosait. Asarok másik oldala felől csatadroidokárulkodó, döngő léptei hallatszottak. Azegyik klón a falhoz lépett, és óvatosankidugta a sarkon ujjnyi vékony holokamer-

áját, majd aktiválta a csuklójára csatoltholovetítőt. A készülék Nute Gunray-nek éskíséretének képét vetítette Anakin elé. Aneimoidik esetlen léptekkel loholtak azoldalsó folyosón a kereszteződés felé. Magassüvegük bizonytalanul billegett a fejükön,méregdrága köpenyük vadul csapkodott ahátuk mögött. A magas rangú társaságotelölről és hátulról termetes harci droidok

vigyázták.


58/838

Anakin jelnyelven utasította a klónokat,hogy készüljenek fel. Megfeszítette az izmait,és éppen ki akart ugrani a kereszteződésközepére, amikor annak átellenes oldalán, afolyosó túlsó végén felbukkant egy pro-tokolldroid. Az ezüstösen csillogó robotmindkét kezét a magasba lendítette megle-petésében, és sietve megindult az osztag felé.

– Legyenek üdvözölve, uraim! – lelken-dezett fennhangon. – El sem tudommondani, mennyire örülök, hogy végre ismétvendégeket látok a palotában! A nevem

TC–16, és mindenben állok szolgálatukra.Sajnos, szinte mindenki elhagyta ezt a pom-pás építményt, természetesen az ostrom mi-att, de biztosra veszem, hogy így is jól fogjákérezni magukat minálunk, és hogy Gunrayhelytartó örvendezni fog…

Fekete kesztyűs kéz tapadt TC–16 apró,háromszög alakú beszédszintetizátorára. Aklón berántotta maga mellé a droidot, de abaj így is megtörtént.


59/838

Anakin kiugrott a sarok takarásából, demár csak azt láthatta, hogy a neimoidik futvatávolodnak tőle. Egy másodpercre mégbelenézhetett a lapos orrú Gunray vöröslőszemébe, aki menekülés közben félig hátra-fordulva ideges, gyűlölködő pillantást lövelltfelé, aztán már mással kellett foglalkoznia.

Mialatt a helytartó és a kísérete igyekezettminél hamarabb eltávolodni a veszélyfor-rástól, a harci droidok éppen ellenkezőleg,merev lépteikkel állhatatosán masíroztak akereszteződés felé. Amint megpillantották

Anakint, felemelték a jobb karjukat, amelyfélkörben lefelé fordulva tüzelőpozícióba állt.

Még egy pillanat, és a folyosó levegője sz-inte felforrt a mindenfelé röpködő, izzó

energianyaláboktól.


60/838

Ötödik

fejezet Qui-gon Jinn sosem hitt az éfféle tak-

tikákban, morfondírozott magában Obi-van,mialatt a turbóliftben ereszkedtek az erődít-mény legalsó szintje felé. Az ilyesmihez leg-alább egy bizonyos fokú előzetes tervezéskell, amihez viszont Qui-gonnak sosem volttürelme. Ő úgy fogadta el a helyzeteket,

ahogy jöttek. Egyszerűen csak kihúzta magát,merészen belegyalogolt a dolgok sűrűjébe,aztán részben a fénykardjára, de még inkábbaz ösztöneire támaszkodott, hogy meg-birkózzon a következményekkel. Annak ide-jén bizonyára gyakran került összetűzésbe asaját mesterével, Dookuval, aki vele ellentét-ben aprólékosan megtervezte minden egyeslépését.

És aki immár Szith-lovag.


61/838

De természetesen ennek is volt mag-yarázata: a hatalomvágy.

Egy időben ugyanez az érzés állt az Obi-

van és Anakin között dúló konfliktusokközéppontjában is. Anakint éppúgy áthatottaaz Erő, mint bármelyik Jedit, akit a Tanácsvalaha is a tagjává fogadott. Viszont ahogyanazt Obi-van újra és újra elmagyarázta neki, aJedi-lét leglényege sosem az volt, hogy kimennyire képes uralni az Erőt, hanem hogyki mennyire képes uralni önmagát.

Obi-van érezte, hogy Anakin egy napon fel

fogja ismerni ezt az igazságot, és akkorvalóban megállíthatatlan Jedi-lovag leszbelőle. Qui-gon rendelkezett azzal azéleslátással, hogy már több mint egy évtized-

del korábban felismerte az Anakinban rejlőképességeket, és Obi-van a korábbi mester-ével szembeni kötelességének tartotta, hogysegítsen Anakinnak beteljesíteni a végzetét.


62/838

Az Anakinba vetett hite olyan erőssé vált,hogy ő lett legkitartóbb védelmezője a Tanác-sban, amikor annak egyes tagjai aggódnikezdtek az ifjú növendék vakmerősége miatt,és ferde szemmel nézték a Palpatine főkan-cellárhoz fűződő bizalmas viszonyát. Ha –Anakin saját szavai szerint – Obi-van lett aző sosem látott atyja helyett atyja, akkor Palp-

atine lett a bölcs nagybácsija, tanácsadója,mentora a Templomon kívül eső világban.

Obi-van világosan látta, hogy Anakinirigyli őt, amiért a Tanács a tagjai közé

választotta. És mivel a mellőzés ellenére„Kiválasztott”-nak nevezték, továbbá Palpat-ine folyton bátorította a dicséreteivel, nemcsoda, hogy mindig bizonyítani akart. Beakarta bizonyítani egykori mesterének, il-letve talán az egész galaxisnak, hogy képestökéletes Jedi-lovaggá fejlődni.

Anakin halálmegvető bátorsága számos al-kalommal lehetőséget teremtett arra, hogylátszólag reménytelen helyzetekben is


63/838

kivívják a győzelmet. De ugyanilyen gyakranmegesett, hogy Obi-van óvatossága volt az,ami visszarántotta a párost a szakadékpereméről. Hogy az előrelátó viselkedés Obi-van veleszületett tulajdonsága volt-e, vagy amindent egyesítő Erő révén fejlődött kibenne, azt ő maga sem tudta eldönteni. Aztviszont tudta, hogy az idők folyamán

megtanult bízni Anakin kifinomultösztöneiben.

Legalábbis alkalmanként.

Máskülönben aligha lett volna hajlandó

eljátszani a csalétek hálátlan szerepét.– A következő szinten kiszállunk,

tábornok – szólalt meg Cody a háta mögött.

Obi-van megfordult, és végignézte, hogy aparancsnok teli energiatárat pattint aDC–15-ösébe, majd meghallotta a fegyverújratöltő mechanizmusának ismerőssípolását.


64/838

Ösztönösen a fénykardjának aktiválógom-bjára tette a hüvelykujját.

– Hogyan akarja csinálni, uram? –

kérdezte udvariasan Cody.– Maga a hadviselés mestere, parancsnok!

– válaszolt Obi-van. – Maga vezet, énkövetem!

Cody bólintott, és talán vigyorgott is egysort a sisakja rejtekében.

– Ez esetben, uram, a feladatunk roppantegyszerű. Végezzünk annyi ellenséggel,

amennyivel csak tudunk!Obi-van felidézte magában azt a beszél-

getést, amelyet egy Nate nevű klónharcossalfolytatott az Ord Cestuson. Nate hason-

lóságokat vélt felfedezni a Jedik és a klónokközött. Úgy látta, hogy amíg az előbbieket abennük keringő midikloriánok arra késztetik,hogy szolgálják az Erőt, addig az utóbbiakatarra képezik és programozzák, hogy szol-gálják a Köztársaságot.


65/838

Ám a hasonlóság ezzel véget is ért, mivel aklónok sosem álltak le, hogy eltöprengjenekaz egyes lépéseik lehetségeskövetkezményeiről. Miután megkapták aparancsot, a legjobb tudásuknak megfelelőnvégrehajtották a feladatot, ezzel szembennéha még a legnagyobb Jediket is elfogta akétely. Qui-gon mindig is kritikával illette a

Tanácsot, amiért az nem tűr ellentmondást,és mert nem hajlandó változtatni rugalmat-lan oktatási módszerein. Ő olyan helyneklátta a Templomot, ahol a növendékeket be-

programozzák, hogy Jedivé váljanak, ahely-ett hogy lehetővé tennék nekik ugyanezt.Qui-gontól nem állt messze az a fajtaviselkedés, amelyet a Jedik „agresszív tárgy-alásokénak neveztek, vagyis olyan mód-

szereknek, amelyekben fontosabb szerepetkapott a fénykard, mint a diplomácia.Viszont Obi-van gyakran eltöprengett azon,hogy egykori mestere vajon miképp

vélekedne a jelenlegi háborúról. Híven


66/838

emlékezett még Dooku gúnyolódására. AGeonosison történt találkozásuk alkalmávala gróf nem átallotta azt állítani, hogy ha Qui-gon még élne, akkor csatlakozna hozzá, és aszeparatista mozgalom egyik élharcosáváválna.

Mihelyt a turbólift megállapodott, két klónsokkgránátokat hajított az akna előtt húzódófolyosóra. A pusztító lökéshullámokösszezúzták a lesben álló droidok java részét.A megmaradt robotharcosok viszont tüzetnyitottak, így villódzó sugárnyalábok özöne

áradt a lift felé. Jobb megoldás híján Obi-van, Cody, és a többiek belevetették magukatebbe a vízszintesen száguldó energiaviharba.A klónok sorozatlövőre állított sugár-vetőikkel viszonozták a tüzet. A halálos pon-tossággal leadott, szaggatott rövidsorozatokgyorsan végeztek a liftaknák közelébentartózkodó droidokkal, de a járat másikvégében máris felbukkant az erősítés.


67/838

Két klón elesett, mialatt az osztag, Obi-vannal az élen, végigküzdötte magát a foly-osón. Félúton jártak, amikor összeakadtakvagy tucatnyi csatadroiddal, amelyeket aneimoidik küldtek, hogy végre leszámoljanaka behatolókkal.

A karcsú lövészdroidok valósággaleltörpültek az éjfekete testű csatadroidokmellett. Ezeket az egységeket nem lehetettegy csapással lenyakazni, mivel az építőik afejüket belesüllyesztették vaskosfelsőtestükbe. Hosszú, erős karjaikat és

lábaikat vastag páncélzat védte. A karjaikvégére csupán két hosszú, vastag fémujjatszereltek, így azok nem voltak jók másra,csak a nagy tűzerejű fegyverek kezelésére.

– Úgy látszik, ráharaptak a csalira,tábornok! – kiáltotta Cody, mialatt ő, Obi-van és a két megmaradt klón bevergődtek afolyosóról nyíló helyiségek egyikébe.


68/838

– Vagyis az akció sikeres! – állapítottameg a Jedi. – Most már csak túl kell élnünkvalahogyan!

Cody a folyosó másik oldalán nyíló ajtóramutatott, amely pontosan szemben volt azzala helyiséggel, amelyikben átmenetileg mene-déket találtak.

– Annak a teremnek a túlsó végében vanegy másik turbólift – kiáltotta a parancsnok,és megveregette Obi-van vállát, miközbenhozzátette: – Maga megy elsőnek, mi majdfedezzük!

A Jedi-mester kiperdült a folyosóra, afénykardjával elhárított néhány lövést, majdmegcsonkított két csatadroidot, amelyekelkövették azt a hibát, hogy megpróbálták

útját állni. A szemközti fal felé táncolt ahalálos sugárnyalábok között, aztán kéthárítás között a bal könyökével odacsapott azajtót működtető kezelőpanelre. A súlyos fém-

lap félresiklott, és Obi-van végre eltűnhetett


69/838

a nekivadultan lövöldöző droidok elől.Néhány pillanat múlva megérkezett a háromklón is. Ők meg sem próbáltak kitérni a sug-árnyalábok útjából. A fejüket leszegve,egyszerűen átrohantak közöttük, majd hatal-mas ugrással bevetődtek az ajtón. Mindhár-man azonnal felpattantak, visszaugrottak azajtó mellé, és annak fedezékéből viszonozták

a tüzet.Obi-van néhány lépést tett befelé, és

körülnézett. Körülöttük a terem tele volt ko-porsó méretű, lebegtető hajtóműveken him-

bálózó konténerekkel, amelyeket valamifélekönnyűfémből öntöttek. A raktár szemköztifalában tágas bejárat nyílt, amelyen keresztüllánctalpakon közlekedő robotvontatókfáradhatatlanul hozták az újabb és újabbkonténereket a szomszédos csomagolóüzem-ből. Hirtelen, minden előjel nélkül, egylövészdroid jelent meg a széles ajtónyílásban.Obi-van villámgyorsan szemügyre vette a

kétszárnyú csúszókapu


70/838

vezérlőmechanizmusát, közben védekezőállásba ugrott, majd pontosan úgy járt el,ahogyan a rovarok hatalmas üregében.Amikor a droid tüzet nyitott rá, az első lövéstvisszaverte magára a harci gépezetre, míg amásodikat a sima fémpadlóra irányította. Agondosan kiszámított szögekben ide-oda ver-ődő sugárlövedék őrülten cikázott a

teremben… Az események akár úgy is alakulhattak

volna, ahogyan Obi-van tervezte, ám a lehetőlegrosszabb pillanatban újabb vontatódroid

gördült be a csarnokba. Az ide-oda pattogóenergianyaláb átütötte a robot mögött lebegőkonténert, majd telibe találta az ajtó kapc-solótábláját. A vontatódroid riadtanfüttyögött, és a rakományát maga mögötthagyva elmenekült. Az ajtószárnyak zárulnikezdtek, ám középen fémes csattanáskíséretében beleütköztek a konténerbe, ígysajátos ciklusba kezdtek. Kinyíltak,


71/838

megpróbáltak bezárulni, ismét kinyíltak, ma-jd megpróbáltak bezárulni…

Valahányszor feltárult az ajtó, rajta

keresztül egy-egy újabb lövészdroid lépett bea csarnokba, és azonnal tüzet nyitott. A gy-orsan szaporodó harci egységek a másik ajtófelé szorították Obi-vant, ahol a klónoktovábbra is ádáz tűzpárbajt vívtak acsatadroidokkal.

Mindeközben valami más, alig észreve-hető folyamat is lezajlott. Az imént kily-ukasztott konténerből habkönnyű, fehér

pászmák szállingóztak kifelé, majd a huzatrévén villámgyorsan szétterjedtek a csarnoklevegőjében.

Néhány pillanattal később Obi-van

felfigyelt a jelenségre, és nyomban rájött,hogy miféle veszély fenyegeti.

A bal kezével elengedte a fénykardját, ésbeletúrt az övének egyik táskájába, ám

üresen találta.


72/838

– Hogy az a lángoló szupernóva… – sz-itkozódott, sokkal inkább csalódottságában,mintsem dühében.

Máris kezdett szédülni.


73/838

Hatodik

fejezet – Uraim, ez egy szörnyű félreértés –

kottyantotta ki TC–16, amikor egy pillanatraalábbhagyott a veszett tűzharc.

– Hallgattassa el – parancsolta Anakin adroidhoz legközelebb eső klónnak.

– De kérem…

Egy másik klón Anakin felé fordult, és amár maguk mögött hagyott folyosószakaszfelé intett.

– Uram, hat lövészdroid közeledik felénk

abból az irányból! Hamarosan kereszttűzbekerülünk!

Anakin hevesen megrázta a fejét.

– Nem hagyjuk! – csattant fel. –

Kövessenek, és hozzák a droidot is!


74/838

Elfojtott, kétségbeesett hang szökött kiTC–16 beszédszintetizátorából.

Anakin szemét elsötétítette a harag. Be-

hajlított jobb kezével magasra emelte afénykardját, és kiugrott a kereszteződésbe.Nem használta az Erőt, ahogyan számos Jediszokta mondani, mert az Erő tetőtől talpigátjárta őt. Az indulatait hívta segítségül,képeket idézett az emlékezetében, hogy azokfelszítsák a dühét. Nem volt nehéz, bővenakadt gyászos emléke: a buckalakók tábora aTatuinon, vagy a Yavin–4-en, a Jabiimon és

a Praesitlynen elszenvedett vereségek…Kéken izzó pengéjével utat nyitott

magának és csapatának a csatadroidok soraiközött. Vízszintes csapásokkal felhasította

fekete páncélzatukat, levágta fegyvert tartókarjukat, eltérített lövedékekkel térdrekényszerítette őket. Jószerével egy lövéstsem engedett el maga mellett, így a mögöttenyomuló klónok a sérült, de még üzemképesdroidokra összpontosíthatták a tüzet.


75/838

Körülötte a gépharcosok úgy dőltekjobbra-balra, mintha megadták volnamagukat.

Mihelyt Anakin kijutott a veszélyzónából,minden erejét beleadva rohant a menekülőelőkelőségek után. A klónokat messze magamögött hagyva végigszáguldott néhány foly-osón, lassítás nélkül fordult be a sarkokon,de legvégül, egy utolsó folyosószakasz végénhatalmas zsilipkapuba ütközött. Habozásnélkül beledöfte kardjának energiapengéjét agyűrűszerűen egymásba csukódó fém-

rétegekbe. Vadul vicsorogva erőlködött, hogykört vágjon a vaskos lemezekbe. Minden ere-jét összeszedte, ám hamarosan el kellettfogadnia azt a szikár tényt, hogy a fénykardotnem erre a feladatra tervezték.

Ekkor visszahúzta a pengéjét, és hátráltnéhány lépést. Maga elé emelte ökölbeszorított bal kezét, kinyújtotta mutató ésközépső ujját, és apró kört rajzolt velük alevegőbe, hogy az Erő segítségével


76/838

kényszerítse rá az akaratát az átjárónyitómechanizmusára. A zsilipkapu megre-megett, de zárva maradt. Anakin ezúttal is afogát csikorgatta tehetetlen dühében, és újramegpróbálta.

Amikor a klónok végre utolérték, a kapufelé biccentett, és rájuk parancsolt:

– Robbantsanak bele lyukat! Az egyik klón az ajtóhoz ugrott, és

mágneses tölteteket tapasztott a sima, fénylőfémfelületre. Anakin a háta mögött járkált fel

és alá, aztán egy másik harcos karon ragadta,és biztonságos távolságba húzta.

A töltetek egyszerre detonáltak, és a zsilipengedett. Anakin gondolkodás nélkül lódult

az ovális, még izzó peremű lyuk felé. A dokk tele volt konténerekkel ésszemélyes holmikkal, amelyeket aneimoidiak hely vagy idő hiányában márnem tudtak magukkal vinni.


77/838

Viszont a helytartó kompja nem voltsehol.

A levegőben párafelhők örvénylettek, és

elégett üzemanyag bűze terjengett minden-felé. Anakin kirohant a platform előreívelőperemére, és a tekintetével Cato Neimoidiafénylő pontokkal teleszórt éjszakai égboltjátkutatta, hátha megpillantja a menekülőhajót. Nyomban észrevette, hogy a palotavédőpajzsát kikapcsolták. A lenti lejtőkretelepített lézerágyúkból vörös energiasug-arak százai száguldottak felfelé.

Az osztaga is csatlakozott hozzá. Az egyikklón magával vonszolta a hiábavalóantiltakozó TC–16-ot.

– Milyen típusú a hajó? – förmedt Anakin

a droidra.– Melyik hajó, uram? – érdeklődött ud-

variasan TC–16.

– A komp! – csattant fel Anakin. – Gunraykompja! Melyik típushoz tartozik?


78/838


79/838

Lucrehulk-osztályú hordozókon. Néhánykomp jelenleg is a bolygó légkörében repül.

Anakin hátat fordított az osztagának.

Kesztyűs jobbja szörnyű erővel préselte összea kardjának markolatát, míg a bal kezétökölbe szorította. A haragja végül egy közelikonzolra zúdult. A fénykard néhányvillámgyors csapásától a készülék csöröm-pölve szétszóródott a leszállópálya simafémpadlóján.

Anakin ismét fel-alá járkált, majd vállonragadta, és maga felé fordított az egyik klónt.

– Üzenet a repülésirányító központnak –mondta hevesen zihálva. – A hajómat és azasztrodroidomat akarom, méghozzá azonnal!

A klón bólintott, továbbította az üzenetet,majd néhány pillanatnyi hallgatás utánmegszólalt:

– A központ vette, uram. A lehetőleghamarabb megkapja a vadászgépét.


80/838

Anakin visszafordult a platform széle felé,és felindultan fújtatott. Úgy tűnt, a csata las-san véget ér, ő viszont már nem veszi kibelőle a részét. Viszont ha folytatja Gunrayüldözését…

– Skywalker tábornok! – szólalt meg azegyik klón a háta mögött. – Sürgős üzenetCody parancsnoktól. Őt és Kenobitábornokot sarokba szorították az elsőszinten.

Anakin furcsálkodó pillantást vetett aharcosra.

– Droidok? – kérdezte hitetlenkedve.

– Igen, uram, méghozzá rengeteg.

Anakin felpillantott a fekete égboltra, ma-

jd vissza arra a klónra, akitől megkapta Codyüzenetét.

– Tábornok, a repülésirányító központjelenti, hogy a vadászgépe útnak indult –

közölte a másik klón.


81/838


82/838

Hetedik

fejezet A spórákkal szennyezett levegőjű raktárb-

an a csúszóajtó szárnyai továbbra is holkinyílva, hol becsukódva döngölték amegnyomorított konténert. A lövészdroidokáradata sem apadt el – minden egyesajtónyitásra belépett egy-egy újabb harcigépezet.

Nem sok minden változott, leszámítvaObi-van állapotát. A Jedi-mester úgy éreztemagát, mintha lezúdított volna a torkánhárom üveg Whyren Bosszúját. Obi-van

maga volt a megtestesült ellentmondás.Nagyokat pislogott, de a szeme éberen csil-logott, összevissza dülöngélt, de talán mégegy vihar sem dönthette volna le a lábáról.


83/838

Többé-kevésbé egy helyben állva ingado-zott, szédelgett és tántorgott, de a fénykard-jával tévedhetetlenül verte vissza az energi-anyalábok szinte szakadatlan záporát. Aköpenyén megperzselődött lyukak tátongtak,viszont a darabokra hullott, szikrázó droid-testek és vonagló végtagok az ő hárításainakpontosságát szemléltették.

Időnként úgy érezte, hogy ő maga nem iscsinál semmit, csupán a kezében tartja afénykardot, és hagyja, hogy az végezze el amunkát. Akár egy kézzel fogta a markolatot,

akár kettővel, nem számított. Máskor viszontelőre kiszámította a lövedékek pályáját, ésvillámgyorsan elhajolt vagy lebukott előlük.

Néha még arra is sikerült egy-egy szempil-

lantásnyi időt szakítania, hogy gratuláljonmagának a kardvívás művészetében szerzettjártasságáért.


84/838


85/838

Amikor Anakin odasietett hozzá, egykorimestere szabályosan a karjaiba dőlt. Az ifjúJedi sietve elkapta Obi-van lengedező karját,és kikapcsolta a fénykardját, aztán gyorsan aszájába illesztette azt a légzőkészülékét,amelyet a rovarok üregében talált. Végülfelkapta a mélységes kábulatba zuhanó na-gymestert, és odacipelte ahhoz a bejárathoz,

amelynél az osztaguk várta őket.Néhány perccel később az egyik klón

jelezte, hogy a csarnok légtisztító rendszerekiszűrte a spórákat a levegőből, így már

nincs szükség a légzőkészülékekre. Ezzel egyidőben Obi-van is kezdett magához térni.Anakin nyomban lecsapott rá.

– Ez most melyik formagyakorlat volt,

mester? – kérdezte vigyorogva.– Formagyakorlat? – motyogta Obi-van.

– Vagy inkább annak hiánya – Anakinfelkacagott. – Sokért nem adnám, ha Mace,


86/838

Kit vagy Shaak Ti láthatta volna azt, amit azelőbb műveltél!

Obi-van értetlenkedve pislogott, majd

feltápászkodott, és végighordozta tekintetét alövészdroidokból álló roncshalmokon.

– Ezt mi csináltuk? – kérdezte Codytól.

– A java részét ön, tábornok!

Obi-van zavarodott pillantást vetettAnakinra.

– Majd később elmagyarázom, mester –az ifjú Jedi hanyagul legyintett.

Obi-van hátrasöpörte az arcába lógóhajtincseit, és hirtelen észbekapott.

– Gunray! – kiáltotta. – Elfogtátok?

Anakin lehorgasztotta a fejét.– Megszökött – válaszolta halkan. – Az

egész kíséretével együtt.


87/838

Obi-van néhány pillanatig némánemésztette a kellemetlen hírt, végülkijelentette:

– Utánuk kellett volna menned!– Hagytalak volna itt? – vágott vissza

Anakin, majd hirtelen vigyorogni kezdett, éshozzáfűzte: – Persze, ha előre tudom, hogy

nagy titokban elsajátítottál egy új kardvívóstílust…

Ezúttal hiába tréfálkozott, Obi-van eszemáshol járt.

– Talán elkapták őket odafent – mor-fondírozott félhangosan.

– Talán – visszhangozta Anakin, és ismételkomorult.

– Ha nem, lesz még rá alkalmunk, Anakin.Gondoskodunk róla – vigasztalta Obi-van.

– Azt elhiszem, mester…

Obi-van még hozzátett volna valamit, ámváratlanul egy idegen klón lépett ki az egyik


88/838

közeli turbóliftből, és odasietett hozzájuk. Ajövevény előbb feszesen tisztelgett, majdjelentett:

– Kenobi és Skywalker tábornok urak!Különös dologra bukkantunk a neimoidikhátrahagyott holmija között. Kérem, jöjjenekvelem!


89/838

Nyolcadik

fejezet Az örvendetes tény, hogy a Sheathipede-

osztályú komp sikeresen átvergődött aturbólézer-lövedékek viharán, és dokkolt azanyahajó jobb oldali hídtornyán, mégkorántsem garantálta a biztonságot. Mialattaz utasok lesiettek a hajó hatalmas nyelvreemlékeztető elülső rámpáján, a hatalmas

hordozó hevesen rázkódott a Köztársaságcsatahajóinak kereszttüzében.

Amint a vérvörös köpenyt és magas, sisak-szerű fejéket viselő Gunray a fedélzetre tette

a lábát, helyzetjelentést kért a dokkbanvárakozó, sötét védőszemüveget viselőtechnikusoktól.

– Már kiszámítottuk a hiperűrugráshoz

szükséges koordinátákat, uram – válaszolta a


90/838

legközelebb álló. – Pillanatok kérdése, és tá-vol leszünk Cato Neimoidiától. ASzeparatista-tanács tagjai a Külső Gyűrűbenvárják önt, uram.

– Csak érjünk oda – morogta Gunray,amikor az anyahajót ismét megingatta egyhatalmas robbanás.

A helytartó mögött lépkedett a helyettese,Rune Haako, és az ő háta mögött sorakoztaka különféle pénzügyi, törvénykezési és dip-lomáciai tisztviselők – valamennyiük fejénjellegzetes, egyéni formájú és díszítésű fe-

jdísz pompázott. A droidok máris nekiláttak,hogy kiürítsék a komp raktereit, és elszállít-sák a rakományt, vagyis azokat a kincseket,amelyekért Gunray oly sokat kockáztatott.

A helytartó félrehívta Haakót, mialatt atöbbiek sorban elhagyták a csillogóan tisztadokkot.

– Maga szerint lesz még esélyünk arra,

hogy visszatérjünk ide, és visszaszerezzük


91/838

mindazt, amit most itt hagyunk? – kérdezteGunray aggodalmas képet vágva.

– Semmiképpen, uram – válaszolta

egyszerűen Haako –, az anyabolygónk im-már a Köztársaságé. Az egyetlen reményünk,hogy új menedéket találunk magunknak aKülső Gyűrűben. Máskülönben ez a hajó leszaz otthonunk, de talán a végső nyughelyünkis.

A szomorúság sötét felhőt vont Gunrayvöröslő szemgolyóira.

– De a gyűjteményeim… – sóhajtottbánatosan.

– A legkedvesebb tárgyai elkísérték önt –vigasztalta Haako, és a rakodórámpa körül

halmozódó konténerekre mutatott. – De amia legfontosabb, életben maradtunk, uram.Még néhány pillanat, és a Jedik elfogtakvolna minket.

Egyetértése jeléül Gunray aprótbiccentett.


92/838

– Ön figyelmeztetett, Haako…

– Így volt, uram.

– Dooku gróf majd segít nekünk új ot-

thonra találni, miután megnyerjük a háborút– jegyezte meg bizakodva a helytartó.

– Ha megnyerjük a háborút, uram –mutatott rá Haako. – Úgy tűnik, a Köztár-

saságnak feltett szándéka, hogy kiűzzönminket a Galaxisból.

Gunray elutasító gesztust tett kövérujjaival.

– Átmeneti visszaesés – mordult fel türel-metlenül. – A Köztársaság még csak ezutánfogja megpillantani valódi ellenségénekarcát.

Haako összerándult, sietve körülnézett,majd halkan, suttogva megkérdezte:

– És úgy véli, uram, hogy ő elég lesz?


93/838

Gunray képtelen volt válaszolni, holotthosszú hetek óta rágódott már ezen akérdésen.

Egy dolgot világosan látott: a Keresk-edelmi Szövetség dicsőséges korszakánakbealkonyult. Ironikusnak vélte, hogy az az il-lető, akinek a leginkább köszönhető a Szövet-ség felvirágzása – és az ő felemelkedése –,ugyanaz a személy, aki később többszörelárulta őket, és akihez most kényteleneksegítségért folyamodni.

Darth Sidious, a Szith Nagyúr.

Ott volt a Doralla és az Eriadu, ahol Sidi-ous úgy mozgatta a szálakat, hogy aneimoidik kezébe játszotta a hatalmat; ottvolt a Naboo, ahol parancsba adta, hogy ve-

gyék blokád alá a bolygót, aztán a Jedi-lovagmeggyilkolása, az Amidala királynő ellenimerényletek… Ki sejtette akkor, hogy mindezvégül a Kereskedelmi Szövetség csúfos

vereségéhez vezet? A Köztársaság hosszú


94/838

éveken át próbálta elítéltetni őt, NuteGunray-t és minisztereit, hogy megtörhessékazt a befolyást, amelyet a Szövetség élvezettaz intergalaktikus szállítmányozás és keresk-edelem területén. Ám ez alatt az idő alatthiába zúdult rá tízmilliók megvetése, őegyszer sem beszélt Sidious szerepéről.

Vajon félelemből?

Valószínűleg.

De azért sem, mert érzékelte, hogy a Szith-lovag nem hagyta magára mindenestől.

Hiába fogták többször is perbe, a SötétNagyúr valahogyan elintézte, hogy abíróságok felmentő ítéleteket hozzanak.Amikor a Szeparatista Szövetség erőre ka-pott, és a távoli szektorokban forgolódó

hajók biztonsága kétségessé vált, a Keresk-edelmi Szövetség szabadon gyarapíthatta ál-landó hadseregét azzal, hogy közvetlenül üz-letelhetett az ipari világokkal, például a

Geonosisszal és a Hyporival. A Köztársaság


95/838

erejének hirtelen megingását kihasználva aKereskedelmi Szövetség kölcsönösengyümölcsöző üzleteket kötött az IparvállalatiSzövetséggel, az Intergalaktikus Bankkar-tellel, a Pénzügyi Egyesülettel és másgigavállalatokkal.

Aztán az utolsó tárgyalás folyamán fel-bukkant Dooku, és megkörnyékezte őt. Azígérte, hogy a Kereskedelmi Szövetségrenézve végül minden jóra fordul. És ő, Gunrayegy gyenge pillanatában beszélt neki a DarthSidiousszal kötött egyezségeiről. Dooku

figyelmesen végighallgatta, majd ígéretettett, hogy a Jedi-tanács elé tárja az ügyet,holott ő maga akkor már több éve kilépett aRendből. Gunray maga sem tudta eldönteni,hogy miképp vélekedjen Dooku céljairól,vagyis a Szeparatista Mozgalommegteremtéséről, főleg azért, mert a Köztár-saság Szenátusát mételyező korrupciógyakran kapóra jött a Szövetségnek. Mégis

úgy érezte, hogy ha a gróf nagy álmának, a


96/838

Független Rendszerek Konföderációjánakmegteremtése együtt jár a megvesztegetésekés csúszópénzek kialakult rendszerénekfelszámolásával, hát annál jobb.

Idővel aztán napvilágra kerültek Dookuvalódi szándékai is: nem annyira egy új, egymásfajta világrend megteremtése, hanemsokkal inkább a fennálló Köztársaság térdrekényszerítése érdekelte – akár erőszakosmódszerekkel is. Nagyjából ennek voltköszönhető, hogy a Kereskedelmi Szövet-ségnek sikerült felállítania egy jókora had-

sereget Finis Valorum főkancellár orra előtt.Dooku közbenjárásának köszönhetően aBaktoid Fegyvergyárak készséggel szállítot-tak hadianyagot mindazoknak, akikhajlandóak voltak a gróf szövetségeséülszegődni.

Mindettől függetlenül Gunray nem adottmeg minden lehetséges támogatást a szepar-atistáknak, noha többször is kérték tőle.Miért is tette volna, ha egyszer továbbra is


97/838

busásan jövedelmeztek a Köztársaság fen-nhatósága alá tartozó csillagrendszerekkelkötött üzletek? A saját játszmáját játszotta.Tudtára adta Dookunak, hogy a különfélemegállapodások egyik előfeltétele nem más,mint Naboo korábbi királynőjének halála.Padmé Amidala két alkalommal ismeghiúsította az ő nagyravágyó terveit, és a

törvényszéki tárgyalásain is a felfuvalkodottnő volt az egyik leghangosabb vádlója.

Aztán Dooku végre cselekedett. Felbéreltegy fejvadászt, aki két merényletet is

elkövetett Amidala szenátor ellen, ámmindkettő kudarccal végződött.

És akkor következett a Geonosis.

Ám amikor végre a markába kaparintotta

Amidalát – és kémkedés vádjával tör-vényszék elé állította –, Dooku csak köntör-falazott, és nem volt hajlandó nyíltan végeznia nővel. Ráadásul a kisujját sem mozdította,

amikor váratlanul felbukkant vagy kétszáz


98/838

Jedi, a hátuk mögött a Köztársaság titokbanfelállított klónhadseregével!

Azon a napon egy hajszálon múlt, hogy

megmenekültek. Miután Dookuval azoldalukon ő és Haako végigrohantak akatakombákon, éppen csak sikerültfelszállniuk a hatalmas csatamezővé váltfelszínről, hogy aztán nagy kínkeservesenösszekaparják azt, ami az anyahajókból ésdroidhordozókból megmaradt.

Viszont a sok-sok kudarc és megaláztatásellenére már túl késő volt ahhoz, hogy a

Kereskedelmi Szövetség kihátráljon a grófKonföderációjából.

Kitört a háború, és Dookuról kiderült azigazság. Kiderült, hogy ő is Szith-lovag, és a

mestere nem más, mint maga Sidious! Hogya gróf a rettegett Darth Maul megüresedetthelyére lépett-e, vagy már a Jedi-rendbentöltött évei alatt is Szith volt, azt Gunray nem

tudta, de nem is érdekelte. Egyedül az


99/838

számított, hogy hirtelenjében ugyanotttalálta magát, ahonnan sok-sok évvel koráb-ban elindult: olyan erők szolgálatában,amelyeknek irányítása nem állt hatalmában.

Amíg a háború neki kedvezett, nem oko-zott fejfájást a kérdés, hogy voltaképpen kitszolgál. A Kereskedelmi Szövetség szinte zav-artalanul halászhatott a zavarosban. Egyideig úgy tűnt, hogy a Sötét Nagyuraknak aKöztársaság megdöntéséről szőtt álmaivalóra válnak. Ám, váratlanul kiderült, hogyPalpatine főkancellár személyében méltó el-

lenfélre akadtak. Az illető ugyan sosem tettmélyebb benyomást Gunray-re, de ő lett az,akinek a személyes vonzereje és fortély-ossága révén sikerült megőriznie a hatalmátjóval a hivatali idejének lejárta után is. És ővolt az, aki rábírta a Jediket, hogy folytassáka háborút. Végül a hadiszerencse lassanfordulni kezdett. A Köztársaság sorban vissz-afoglalta a szeparatisták által ellenőrzött


100/838

világokat, és immár magát Nute Gunrayhelytartót is kiüldözték a Magból.

Amiről Gunray úgy érezte, hogy valóságos

sorscsapás a Kereskedelmi Szövetségre, detalán az egész neimoidi fajra nézve is.

A helytartó nagyot sóhajtott, és végighor-dozta tekintetét a megmaradt javain: értékes

köntösein és fejékein, csillogó ékszerein, fel-becsülhetetlen értékű műalkotásain…

Hirtelen jeges érzés kúszott fel a gerincén.Előreugró homloka és alsó állkapcsa valóság-

gal elzsibbadt a félelemtől. Vörös szeme ma-jdnem kiugrott a helyéről, miközben RuneHaako felé fordult.

– A trón! – hördült fel elkínzott hangon. –

Hol a trón?Haako értetlenül bámult rá.

– A lépegetőtrónom! Hát nem érted, te os-toba! – a helytartó magából kikelve rikácsolt.

– Nincs itt a trónom!


101/838

Haako arcán látszott, hogy végre észbekap. A szeme kidülledt, az álla leesett.

– Nem felejthettük ott… – dadogta kétség-

beesetten. Gunray idegesen toporgott, ésmegpróbálta az emlékezetébe idézni, hogyhol és mikor látta utoljára a különlegesbútort.

– Biztosan tudom, hogy levitettem adokkba – mondta végül. – Igen, igen, mostmár emlékszem, hogy láttam ott. Abban anagy rohanásban…

– Uram – szakította félbe Haako –,könyörgöm, mondja, hogy aktiválta azönmegsemmisítőt!

– Hogy én? – kérdezte meghökkenve

Gunray. – Én azt hittem, hogy ön gon-doskodott róla.

A helyettese a mellkasára tapasztotta atenyerét.


102/838

– De uram, hiszen én még a biztonsági kó-dokat sem ismerem! A helytartó néhány pil-lanatig hallgatott, majd csendesenmegkérdezte:

– Mi lesz, ha belepiszkálnak?

Haako széles, ajkak nélküli szája idegesenmegrándult néhányszor, majd kissé felderült

a képe, és felvetette:– A kódok nélkül semmire sem mennek,

ugye?

– Igen, Haako, igaza van. Hát persze, hogy

igaza van! Gunray megpróbálta meggyőznisaját magát. Végső soron csupán egy lépe-getőtrónról van szó. Igaz, remek a kidol-gozása, valóságos műtárgy, de akkor is csak

egy önjáró bútordarab. Egy bútordarab,amelyre hiperhullámú adóvevőt szereltek.Egy hiperhullámú adóvevőt, amelyet tizen-négy évvel ezelőtt kapott…

– Mi lesz, ha megtudja, hogy elvesztettük?– zihálta a helytartó felindultan.

a gonosz Útvesztője

Documents