2013/5

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLI. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLI. évfolyam • 5. szám

2013. októberKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANTOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

aEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Anka László történész, doktorjelölt ELTE,alpolgármester, Tápiószecsõ

Danis Tamás dr. ny. tanár, helytörténész,Rimaszombat

Dukrét Géza tanár, Nagyvárad

Eötvös József író (1813–1871)

Fehér Tamás geológus, Vác

Fülöp László dr. CSc. ny. fõiskolai tanár,Kaposvár

Halász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Huszár János helytörténész, Pápa

Kolics Pál ny. iskolaigazgató, Szigetvár

Kovács Gergely okl. posztulátor, történész,Magyarországi Mindszenty Alapítvány, Budapest

Lukács László dr. DSc. etnográfus, egyetemi tanár,Székesfehérvár

Matyikó Sebestyén József író, költõ, Siófok

Mihalovicsné Lengyel Alojzia dr. ny. egyetemidocens, Pannon Egyetem, Veszprém

Móser Zoltán tanár, fotómûvész, Bicske

Pálmány Béla dr. CSc. történész, az OrszággyûlésIrattára és Levéltára ny. vezetõje, Budapest

Polgárdy Géza dr. jogász, újságíró, Budapest

Rainer Pál történész, Laczkó Dezsõ Múzeum,Veszprém

Selmeczi Kovács Attila dr. DSc. etnográfus,egyetemi tanár ELTE

Siket István László helytörténész, Makó

Simor Ferenc dr. ny. országos fõállatorvos,Siklós

Székely András Bertalan dr. mûvelõdésszociológus,kisebbségkutató, Budapest

Takács András néptánckutató, Pozsony

Török József dr. egyetemi tanár, PPKE HTK

Várnai Ferenc dr. zenekutató, zeneszerzõ,ny. fõiskolai tanár, Pécs

Viga Gyula dr. DSc. etnográfus, egyetemi tanár,Miskolc

Vízy László ny. mûemléki felügyelõ, Budapest

A címlapon:Szent István király szobra Abán, Janzer Frigyes alkotása

(Lukács László felvétele)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

Emlékezés a sepsiszentgyörgyi ifj. Gödri Ferenc „építõ polgármester”-re (Polgárdy Géza) ............. 3

100 éves a városligeti Széchenyi Gyógyfürdõ (Vízy László)............................................................... 5

Állítsuk föl Bethlen Gábor fejedelemmé választása emlékjelét Kolozsvárt! ...................................... 7

ISKOLA ÉS HONISMERET

Tanítómestereink

Eötvös József: Népoktatási ügy ................................................................................................... 8

Felvidéki fiatalok tanulmányai az anyaországban. Korosztályok tudásvágya (Danis Tamás)............ 10

Eltûnt településekre és egykori iskolákra emlékezünk (Kolics Pál) ................................................... 14

Magyar Örökség-díjas az EKE ............................................................................................................ 15

TERMÉS

A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásai (I.)

Szent István király liturgikus tisztelete a középkori magyar egyházban (Török József) ............. 16

„Tündöklõ csillagunk” A Szent István-ereklyék története (Kovács Gergely) ............................. 23

Szent István király tisztelete a Székesfehérvári Egyházmegyében (Lukács László) ................... 29

Gizella királyné kultusza (Rainer Pál) ........................................................................................ 33

„Óh, Szent István dicsértessél…” (Halász Péter) ....................................................................... 38

A Gergely-naptár bevezetése Magyarországon (Fülöp László)........................................................... 43

Seprõdi János népzenekutatói hitvallásairól, gyûjtéseirõl és zenei írásairól (Várnai Ferenc) ............ 46

A Hárshegyi Homokkõ alkalmazása a váci építészetben (Fehér Tamás) ............................................ 48

A tápiószecsõi 14. számú fegyverbázis 1956-os története (Anka László) ........................................... 52

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvényei a 2013. év II. félévében.......................... 56

KRÓNIKA

„Polak, wêgier, dwa bratanki” (Székely András Bertalan) .................................................................. 57

Kántor Mihály és Sõregi János szobra Cigándon (Viga Gyula) .......................................................... 61

A XIX. Partiumi Honismereti Konferencia (Dukrét Géza) ................................................................. 63

25 éves a makói Honismereti Kör (Siket István László)...................................................................... 64

Hagyományok újrafogalmazása. Meixner Etelka kiállítása Veszprémben(Matyikó Sebestyén József) .......................................................................................................... 66

In memoriam

Ismét elment egy õrálló a déli végekrõl! Pataky András (1932–2013) (Simor Ferenc).............. 67

Búcsú Ág Tibortól (1928–2013) (Móser Zoltán) ........................................................................ 68

Halmos Béla (1946–2013) (Halász Péter) .................................................................................. 69

KÖNYVESPOLC

A kultúra vonzásában. Egy életút párhuzamai (Mihalovicsné Lengyel Alojzia) ................................. 72

Baronek Dezsõ – Dr. Polgárdy Géza: Mecsek Egyesület Lexikon. Pécs, 2013. (Pálmány Béla) ....... 72

Németh Tibor: „...mások szegénységén segíthetni...” (Huszár János)................................................ 73

Malmok a vízen (Selmeczi Kovács Attila) ........................................................................................... 74

Szelepcsényi Sándor: Templomunk – Szülõföldem tisztelete (Takács András) .................................. 75

Honismereti évfordulónaptár, 2014 ..................................................................................................... 76

Magyar Kultúra Napja, 2014. XVIII. pályázat ......................................................................................80

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja(1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1–266-0857)

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Emlékezés a sepsiszentgyörgyiifj. Gödri Ferenc „építõ polgármesterre”

Még tavaly, 2012-ben, a székelyföldi Sepsiszentgyörgyönkormányzata Gödri-emlékévet hirdetett abból az alkalom-ból, hogy a város legnagyobb, „építõ” polgármestere, ifj.Gödri Ferenc 150 évvel azelõtt, 1862. október 3-án születettSepsiszentgyörgyön, s idén, 2013-ban volt kerek száz éve,hogy 1913. július 5-én fiatalon elhunyt ugyanitt. E kettõs év-forduló kapcsán született meg a testületi döntés az emlékév-rõl, amit Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy hivatalbanlévõ polgármestere jelentett be, s amely ünnepségekkel, meg-emlékezésekkel, tudományos konferenciával valósult meg. Ír-hatnánk akár ezekrõl az eseményekrõl is, de inkább ifj. GödriFerenc személyérõl és maradandó cselekedeteirõl sorolnánkfel néhány tényt, két okból is. Elõször azért, mert megérdemli,másodszor pedig azért, mert fõleg Magyarországon feltehetõ-en sokan vannak, akik még a nevét sem hallották.

Valóban! Azon túl, hogy ifj. Gödri Ferenc valaha Sepsiszentgyörgy polgármestere volt, mit érdemesmég tudni nemes alakjáról, mely alkotások fûzõdnek nevéhez? Mindenekelõtt meg kell említeni, hogynem az elsõ jeles ember volt, akit családja a székelységnek adott. Ha belelapozunk például Pálmay Jó-zsef neves családtörténész Háromszék vármegye nemes családjai címû könyvébe, a Gödri-családról, cí-merük rajza mellett ezeket olvashatjuk: „Gödri (aldobolyi, kökösi és illyefalvi). Törzsökös háromszékiõs-székely család, melynek eredeti õsfészke a sepsi-széki Aldoboly község volt, hol már a XVI. század-ban megtaláljuk õket. A család nemessége – mint székely családé – tehát elsõ sorban székely õsjogonalapszik s azután a család tagjai ehhez késõbb többféle fejedelmi okmányt is nyertek. Familiáris hagyo-mány szerint a család neve is az aldobolyi »gödör« nevû, alant fekvõ falurészbõl veszi eredetét, hol ré-gen a család lakóháza állt, egész a kuruc háborúkig, mikor Aldobolyt 1704-ben a labancok teljesen le-égették.”

Ennyi idézet elég is lesz a megjelölt helyrõl, Pálmay oldalakon keresztül vezeti le a família történe-tét. Azt azonban még említsük meg, hogy a család 1610-ben nyert Báthori Gábortól lófõi, 1664-ben pe-dig I. Apafi Mihály fejedelemtõl nemesi címet. Pálmay több családfa-részletet is közöl, s az egyiken aztlátjuk, hogy a Gödriek közül I. Ferenc (õ jelöli így) sepsiszentgyörgyi református esperes, a Rikán belü-li kommunitás elnöke volt, s 1788–1871 között élt. A család vele telepedett meg Sepsiszentgyörgyön.Az õ fia, II. Ferenc pedig, aki 1823-ban már e városban született, 1848/49-iki székely honvéd tüzér had-nagy (Gábor Áron oldalán több ütközetben is részt vett) és városi törvényszéki bíró volt. Nos, e II. Fe-renc 1862-ben Lengyel Lujzával kötött házasságából született III. Ferenc, akit azonban az irodalom –Pálmay kivételével – nem így emleget, hanem, mint ifj. Gödri Ferencet, ezért aztán mi is ennél a formá-nál maradunk a továbbiakban. S akirõl már most megemlítjük, hogy örökölte nagyapja ragyogó ékes-szólását és históriai tudását, meg édesapja lángoló lelkesedését, amellyel a harci lobogó alá állt. De örö-költe fáradhatatlan küzdeni tudását, meg az igazság erejébe vetett erõs hitét is.

Iskoláit szülõvárosában kezdte, majd az erdélyi szászok egyik nevezetes városában, Nagyszebenbenfolytatta, ahová éppenséggel német nyelvtudását ment tökéletesíteni. Érettségi vizsgát azonban már anagyenyedi Bethlen Kollégiumban tett, a folytatás pedig Budapesten volt, ahol 1881–85 között jogothallgatott. Tanulmányait befejezve szülõvárosának polgármestere, Császár Bálint hazahívta Sepsi-szentgyörgyre. Gödri 1889-ben lépett városa szolgálatába, mint rendõrkapitány, ám 1891-ben már a vá-

3

ÉVFORDULÓK

ros fõjegyzõje, aztán 1895-tõl egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig Sepsiszentgyörgy polgármeste-re volt.

Ez alatt a 18 év alatt Sepsiszentgyörgy gazdasági fejlõdése megélénkült, ami pedig kulturális hely-zetét illeti, a legelsõk sorába küzdötte fel magát. Méltatói valamennyien elismerik, hogy Gödri „méltófolytatója nagy elõdje, Császár Bálint városfejlesztõ-építõ munkájának”. Nevéhez kötõdik a város két-emeletes bérpalotájának (1896-97) építése, a dohánygyár létesítési jogának megszerzése (1897), aztánErdély sorrendben harmadik állandó színházának létrehozatala (1899). Részt vállalt a szövõgyár bõví-tésében és kezdeményezésére épült meg 1905-ben a közvágóhíd. Közbenjárására lett városa a gazdájaaz ország hét méntelepe egyikének (1908), s õ kezdeményezte egyrészt a városi vízvezeték létesítését(1899), másrészt a villanyvilágítás bevezetését (1908). Tervbe vette a teljes csatornázást, meg a belvá-ros járdáinak aszfaltozását is, ezek megvalósítására azonban már nem maradt ideje.

Mindezek felsorolásával korántsem értünk a közösség érdekében kifejtett ténykedései végére.Ugyanis fõgondnoka volt a református egyháznak, és tagja a város híres iskolája, a Székely Mikó Kol-légium elöljáróságának, meg a helyi elemi és polgári iskolák gondnokságainak. Aztán, – s ez már szintetermészetes – az igazgatóválasztmány tagjaként kiemelkedõ szerepet vitt a Székely Nemzeti Múzeumfelépíttetésében, késõbb állományának gazdagításában. Ékesszólással és meggyõzõ érvekkel hirdetteugyanis, hogy a múzeum létkérdés, mert lennie kell egy helynek, hová a székelység hitet és reménysé-get meríteni eljárhasson, s ahol ifjai megtanulhatják, hogy – amint fogalmazott – „amelyik nemzet nemtiszteli nagyjait, az nem érdemes az életre”.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ifj. Gödri Ferenc képességei kizárólag alkotó, építõ pol-gármesteri ténykedéseiben nyilvánultak meg. Már joghallgatóként írói hírnevet szerzett magának ver-seivel és kisebb elbeszéléseivel. Szorgalmasan gyûjtötte és közzé is tette a székelység történetére, váro-sára és családjára vonatkozó, többnyire családi levéltárakból elõkerülõ történelmi adatokat, így is pó-tolni akarva az 1848/49-es szabadságharc idején megsemmisült városi levéltár anyagát. Az általa feltártadatok felhasználásával megírta Sepsiszentgyörgy történetét Háromszék vármegye millenniumi, PotsaJózsef szerkesztette emlékkönyvébe. Említsük meg, hogy heraldikusként is ténykedett: 1897-ben meg-tervezte és megfestette Sepsiszentgyörgy címerét, amelyet a következõ évben Ferenc József királyiadománylevéllel hitelesített. Aztán az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek (EKE) alakulásától kezdve tagja,késõbb háromszéki titkára.

Jelentõs esemény volt Gödri, de egész Sepsiszentgyörgy életében, hogy a város díszpolgárává vá-lasztotta Kossuth Lajost, s egy küldöttséget indított felkeresésére az olaszországi Torinóba. E küldött-ség 1893. március 23-án az errõl szóló díszoklevelet át is adta a nagy hazafinak. A város e küldöttségé-nek tagjai voltak dr. Barabás Sándor körorvos, Bogdán Artúr a Háromszék Takarékpénztár vezérigaz-gatója, Bogdán Flórián építkezési vállalkozó, Botár Albert birtokos, Kelemen Lajos vármegyei tisztiügyész, Kiss Ödön tanító, Révay Pál református lelkész, Sikó Béla földbirtokos, Várkonyi Endre aMikó Kollégium tanára, végül a küldöttség vezetõje, ifj. Gödri Ferenc, ekkor még városi fõjegyzõ. Aküldöttség tagjait Ambrosetti torinói fényképész meg is örökítette.

Az olaszországi utazás története ezzel még nem zárult le, mert Gödri megírta és a helyi Jókai Nyom-da révén 1894-ben kiadta Sepsiszentgyörgytõl Turinig és vissza. Útleírás címû könyvét. A küldöttség

olaszországi utazását, s a Kossuth ésnõvére társaságában eltöltött idõtmegörökítõ könyv bizonyítja szerzõ-jének éleslátását, mûveltségét és írás-készségét.

Ifj. Gödri Ferenc halálának körül-ményeirõl a fentebb már említett Er-délyi Kárpát-Egyesület, ERDÉLY cí-mû honismertetõ folyóiratának 1913.évi 8. számában megjelent nekroló-got idézzük: „A java korában lévõép, egészséges és tettekre vágyó férfihalálának oka rejtélyként áll elõttünkés csak annyit tudunk, hogy vérmér-gezést kapott […] folyó év június8-án a város ügyeinek érdekében Bu-dapesten járt és innen 22-én már be-tegen tért vissza övéi közé. Hazaérke-

4

Gödri (elöl középen) és társai TurinbanKossuth meglátogatásakor

zése után nyomban ágyba kellett feküdnie, mert jobb lába alsó szárán egy kerek vöröses kiütés mutatko-zott, melyrõl kezelõ orvosa vérmérgezést állapított meg.” Július 5-én pedig elhunyt.

Ravatalát a Városháza dísztermében állították fel, majd földi maradványait a reformátusok vártemp-lomának falai mellett, nagyapja és édesapja sírjainak szomszédságában helyezték örök nyugalomra.Idézzünk még pár sort a „Székely Nemzet” címû lap nekrológjából is: „Nemcsak alapos jogi tudást, íté-lõképességet és állandó munkakedvet, hanem egyúttal annyi kormányzói bölcsességet, mélyreható kul-turális érzéket és egyéni szeretetreméltóságot vitt a közéleti pályán szinte kikerülhetetlen kellemetlen-séggel kipárnázott polgármesteri székbe, hogy polgártársai és közvetlen munkatársai bizalmát soha,még a legszenvedelmesebb politikai harcok között sem vesztette el.”

Ifj. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy építõ polgármesterének emléke elõtt mi is fejet hajtunk kettõsévfordulója kapcsán.

Polgárdy Géza

100 éves a városligetiSzéchenyi Gyógyfürdõ

Zsigmondy Vilmos artézi fúrása nyomán, melyet 1868–1876 között végzett, 970 méter mélybõl 74fokos termálvíz fakadt. A fõváros volt a megrendelõ, a gyógyfürdõ gazdája. A közgyûlés arra az állás-pontra helyezkedett, hogy a jövedelmezõ vállalkozást nem kívánta „az artézi kutat és az ezzel kapcsola-tos vízhasználati jogot magánosoknak hagyni”.1 Erre megfelelõ garanciát jelentett Zsigmondy Vilmosbányamérnöknek korábban a Margitszigeten végeztetett sikeres fúrása. Bár a városligeti kút tervezett204 öl mélységét lényegesen meghaladva, 970 méter mélységbõl tört elõ a termálvíz. Így történt, hogy

5

A Széchenyi Gyógyfürdõ Czigler-szárnya

1 A fõvárosi fürdõk 75 éve. Szerk.: Dr. Beck Béla. Pallas Lap- és Könyvkiadó. Bp., 1987. 133.

a fúrás befejezése az elõre kalkulált egy-két évvel szemben jóval tovább tartott, és a tervezett költség isaz 50 ezer forinttal szemben 208 ezer Ft-ra rúgott,2 melyet az 1878. október 16-án tartott közgyûlésmegszavazott, és úgyszintén jóváhagyta Zsigmondy Vilmos 20 ezer Ft-os tiszteletdíját.

A kútfúrás helyét ott, ahol most a Millenniumi Emlékmû áll, az Ybl Miklós által tervezett gloriett je-lölte. Ezt az emléket a millennium idején a Széchenyi hegyre áthelyezték.

A melegvizû gyógyforrásra telepített Artézifürdõ-együttes kialakításának megoldását Czigler Gyõ-zõ építész professzor készítette a fõváros számára. A gyógyfürdõ együttest a Városliget Nádor szigetirészére helyezte,3 és a megnyitásáig Artézi fürdõ néven szerepelt. Czigler Gyõzõ 1884 óta számos fõvá-rosi programhoz, így például a vásárcsarnokok és a fürdõk elhelyezésére készített tanulmányt, folyama-tosan konzultálva azokat a fõváros illetékes bizottságaival.

Az építész-tervek Czigler Gyõzõ halálakor már készen álltak, hiszen 1884–1895 között dolgozottrajta a fõvárosi közgyûlés és bizottságai által megadott szempontokat érvényesítve, így a kivitelezés –nyilvános tervpályázat mellõzésével – megkezdõdhetett. Dvorák Ede, aki Czigler tanítványa volt, ké-sõbb utódja a mûegyetem ókori építészeti tanszékén és Gerster Kálmán építész vezette a munkálato-kat.4

A gyógyfürdõt 1913. június 16-án ünnepélyesen megnyitották, amikor a Széchenyi-gyógyfürdõ ne-vet kapta. Az 1913-ban megnyitott épületben, az úgynevezett Czigler-szárnyban nyertek elhelyezést agyógymedencék és a kádfürdõk. A késõbbiekben megépült szabadtéri uszodai együttes ifj. FrancsekImre mûve. Lényegében ezzel a fürdõ-együttessel indult meg Budapest fürdõváros 1930-as évekbeliprogramja. A megújulásnak napjainkban is tanúi vagyunk. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a buda-pesti fürdõk forgalmának mintegy tíz százalékát adja a Széchenyi-gyógyfürdõ.5

Czigler Gyõzõ építészeti elgondolásában, a fürdõépület homlokzata és tömegformálása reneszánszés barokk elõképekre vezethetõ vissza, gazdag szobrászati díszítésû, a századforduló jeles szobrászai-nak, Telcs Edének, Róna Józsefnek, Ligeti Miklósnak, Márkus Gézának a mûvei. A belsõ központi elõ-

csarnok kupolájának mozaikképeit Vajda Zsigmondkartonjai alapján Róth Miksa kivitelezte. Témáit a für-dõ-kultúrából meríti, és a gyógyítást jelenítik meg. Akupola közepét uralja a kvadrigás, a négyes-fogat,amelyet az íves mezõben a tizenkét hónap szimbolikusképei kereteznek. A víz klasszikus mitológiai élményétnyújtja a Róna József által mintázott díszkút, amelybarokk emlékek újrafogalmazása, a faun és nimfa jele-nettel. (Kisebb méretû változata a Fészek Klub udvari,Zsolnay-díszes fülkéjében található.)

A pécsi Zsolnay-gyárakban készült egykor a me-dencék burkolata, és ma is látható restaurálva a folyó-sokat díszítõ faun-nimfa fríz, valamint a mellékkupo-la-terekben elhelyezett kagylós-díszvázák (hasonló al-kotás a Zeneakadémia elõcsarnokának vízköpõ maszk-ja is).6

Zsigmondy Vilmos mellszobrát 1895-ben készítetteel a mûegyetemi szobrász-tanár, Széchy Antal. A szob-rot eredetileg a fürdõ udvarán állították fel. 1929-benhelyezték át a Kós Károly út túloldalára, jelenlegi he-lyére. Évtizedeken keresztül a BNV Budapesti Nem-zetközi Vásár bejárati kapuzata volt az építészeti hát-tér.7

6

2 U. o. 135.3 U. o. 138.4 U. o. 138–139. ábrával, Barsy Béla rajza az Artézi fürdõ tervezett elhelyezésérõl.5 U. o. 154–158.6 Vízy László: A Zsolnay építészeti kerámia mesterei. Káprázatos pártázatok. TypoColor Bt. Bp., 2009. 36–39.

Önálló fejezet foglalkozik Czigler Gyõzõ munkásságával a Czigler (Ziegler) építészcsalád történetével és aSzéchenyi-gyógyfürdõ Zsolnay díszeivel.

7 Prohászka László: Szoborsorsok. Kornétás Kiadó, Bp., 1994. 17. A forrásfakasztó Zsigmondy Vilmos.

Búza Barna: Nõi akt, az uszodai bejáratfülkeszobra (Vízy László felvételei)

Megítélésem szerint a fürdõépület fõhomlokzati rizalitjának tengelyében, de közelebb az épülethezés a szobrot délre tájolva szerencsésebb lenne elhelyezni a szobor és a gyógyfürdõ épültének esztétikaikapcsolata megteremtése érdekében.

Megjegyzendõ, hogy napjainkban is hiányzik Czigler Gyõzõ építész emlékmûve, bár az emlékügyét már 1936-ban megfogalmazta dr. Fábián Gáspár.8

Vízy László

Állítsuk föl Bethlen Gábor fejedelemméválasztása emlékjelét Kolozsvárt!

A Bethlen Gábor Alapítvány – névadója erdélyi fejedelemmé választásának négyszázadik évfordu-lóján – egészalakos bronz szobor fölállítását kezdeményezi Kolozsvárt. Alapító okiratunk 1982-benrögzítette: „A fejedelem születésének négyszázadik évfordulója érlelte meg a felismerést: égetõ teendõ-ink természete bethleni munkát kíván. Olyan tehetséget, hûséget, szívósságot, bölcsességet, amilyennekõ – nagy veszedelmek között – Erdélyt oltalmas várrá, a benne élõ nemzetiségek és felekezetek otthoná-vá építette...”

2013-ban, a névadó Nagy Fejedelem tiszteletére, Bethlen Gábor Emlékévet hirdetett meg az Alapít-vány. A Kuratórium kezdeményezte, hogy közadakozásból és alapítványi pályázati támogatással állít-sunk szobrot Bethlen Gábornak fejedelemmé választása napján és helyszínén: 2013. október 23-án Ko-lozsvárt. A Bethlen-szobor makettjét negyedszázada Péterfy László Székelyföldrõl származó szobrász-mûvész adományozta az Alapítványnak.

A fejedelem szobrának fölállítását intézõ Szoborbizottság – a Bethlen Gábor-díjas (1994) Kató Béla,Erdély református püspöke vezetésével – 2013. június 11-én, Kolozsváron megalakult és munkájátmegkezdte. Alakuló ülésükön – gondos mérlegelés után – megállapodásra jutottak: a szobor legmél-tóbb, legjobb helyszíne a kolozsvári Alsóvárosi Református (Kétágú) Templom bejárati kertrésze. Ezolyan köztér, amely a város központjában lévõ egyházi tulajdon, ahol kerítés védi a szobrot s az emléke-zõket.

A kõtalapzaton álló 2,20 méter magas alkotás, a Nagy Fejedelem elsõ egészalakos szobra lesz Er-délyben. A szobor elkészítése, bronzba öntése Magyarországon, a Bethlen Gábor Alapítvány támoga-tás-szervezésével és az alkotó, Péterfy László szobrászmûvész közremûködésével történik. A fölállítan-dó szobor adományként az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába kerül; a szoborállításról er-délyi testvéreink gondoskodnak.

A szobor és a szoborállítás költsége mintegy 25–27 millió forint, s ez meghaladja a civil Alapítványerõforrásait. Nemzeti összefogásra, szolidaritásra szólítunk és kérünk mindenkit, aki segíteni tud! Sze-retnénk elérni, hogy a Nagy Fejedelem közadakozásból állított emlékjele a támogatók közremûködésé-vel Erdély múltján és jelenén túlmutasson; öröksége, emberi példája, jövõt építõ tettekre sarkalljon.Ezért kérjük honfitársainkat a Kárpát-medencében, és nemzettársainkat szerte a nagyvilágban, hogyközösségi vagy egyéni adományaikkal, közremûködésükkel járuljanak hozzá, hogy e történelmi jelen-tõségû szoborállítás Bethlen Gábor fejedelemmé választása napján, 2013. október 23-án Kolozsváronmegvalósuljon.

A pénzadományokat az OTP Banknál vezetett „Bethlen Gábor szoboralap” önálló számlán fogad-juk. Számlaszáma: 11702036–20725602. Az adományozók nevét megörökítjük.

Kérjük, kísérjék figyelemmel a Bethlen Gábor Emlékév 2013 címû honlapot, amelyen hírt kapnakés adhatnak a szoborállítás helyzetérõl, a közremûködõ felajánlásokról, s az Emlékév további program-jairól.

Budapest – Déva – Kolozsvár, 2013. július 10-én.

a Bethlen Gábor Emlékév fõvédnökeiBöjte Csaba OFM, Kató Béla, Lezsák Sándor

7

8 Dr. Fábián Gáspár: Nagy magyar építészek. Szerzõ kiadása. Bp., 1936. 40. idézve Ney Béla nekrológjátCzigler Gyõzõrõl.

Tanítómestereink

Eötvös József:

Népoktatási ügy1

Az idõszaki sajtó szövétnek, melynek néha gyújtani kell, de melynek rendes feladata az marad, hogyvilágítson; így fogtuk fel legalább mi hivatásunkat, s a Pesti Hírlap fõ kötelességét abban találta s fogjakeresni mindig, hogy a közvéleményt azon kérdések megoldására elõkészítse, melyeket veszély nélkülelhalaszthatóknak nem tartunk többé.

Egyik legfõbb, sõt felfogásunk szerint az elsõ helyet foglalja el e kérdések között a közoktatás tár-gya. Ideje, hogy figyelmünket arra irányozzuk, annyival inkább, mert utolsó országgyûlésünk ugyanmár foglalkozott vele, de annyi teendõink között e legfontosabb ügy háttérbe szoríttatott, legkitûnõbbférfiaink között nem hibáznak olyanok, kik a népoktatási tárgyat legközelebbi jövõnk teendõi közé nemsorozzák.

Újabb idõben, hol a politika mezején a skolasztika egy új neme kezdõdött, s tisztán elméleti kérdé-sek felett hosszú szóviták folytattatnak, melyeknek semmi képzelhetõ eredménye nem lehet, azon kér-dés is sok komoly tanácskozásra adott alkalmat: az anyagi vagy szellemi érdekek igényelnek-e a tör-vényhozás részérõl több pártolást. Voltak s vannak, kik az elsõbbséget az anyagi érdekeknek, valamintolyanok is, kik a szellemieknek tulajdonítják; s az elsõk a népiskolák ügyét oly valaminek szokták te-kinteni, mi nálunk mindaddig nem lehet napirenden, míg anyagi érdekeink tekintetében annyira hátravagyunk. E nézet azon meggyõzõdésbõl veszi eredetét, hogy a szellemi érdekek pártolása az anyagi ér-dekeket háttérbe szorítja, holott éppen ellenkezõleg, a józan ész s tapasztalás egyiránt arra intenek: mi-ként az anyagi érdekek kifejlõdése lehetetlen, ha csak vele egyszersmind a szellemi érdekek nem fej-lesztetnek ki.

„Gyárokat akarunk – így szólnak az anyagi érdekek emberei –, jó közlekedési eszközöket, élénk ke-reskedést, szóval anyagi jólétet, az iskolák majd maguktól jõnek, ne hagyjuk elvonni figyelmünket anépnevelés ügye által, mely magában jó lehet, de még nincs idején.” De ugyan meggondolták-e ezenurak, mit beszélnek? Ha azon okokat keressük, melyek miatt anyagi kifejlõdés tekintetében annyira hát-ra vagyunk, kétségkívül számos olyat fogunk találni, mely az iskolaüggyel semmi összeköttetésbennincs. Jelen vámviszonyaink mellett gyár s kereskedés nem létezhetik, az anyagi jólét kifejlõdése lehe-tetlen, míg e haza összes földje s lakói egy kiváltságos osztály rendelkezése alatt állandanak; de nézzükközelebbrõl a dolgokat, s meg fogunk gyõzõdni, miként hátramaradásunk minden okai könnyebbenmozdíttathatnak el, mint azon egyik legfõbb ok, melyet legritkábban említünk, s mely kétségen kívülnépünk csekély értelmi kifejlõdésében kereshetõ.

A törvény sokat tehet az ipar és kereskedés minden ágainak kifejlõdésére, de bármiként gondoskod-jék is a törvényhozó, hogy a vámszabályok a lehetõségig kedvezõen alkottassanak, ez egymaga ipart te-remteni nem fog; szükség, hogy a nép az ipar ûzésére képes legyen, s ez csak akkor remélhetõ, ha az ér-telmi míveltség egy bizonyos fokán áll. Az iparnak fõ eszköze az ember, nem anyagi ereje, mely napja-inkban erõmûvek által pótoltatik, hanem értelmi tehetségei által. Ha gyárokat akarunk, az, hogy Angliá-ból gõzmozdonyokat hozunk be, még nem elég, nekünk értelmes munkásokra van szükségünk, s nép-nevelésünk jelen rendszere szerint miként számoljunk ilyenekre?

8

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 200 évvel ezelõtt, 1813. szeptember 3-án, Budán született br. Eötvös József, a nagy hatású író és mûvelõdéspo-litikus. Bicentenáriuma alkalmából a közneveléssel kapcsolatos, ma is tanulságos gondolataiból idézünk. Aközlemény forrása: Eötvös József: Kultúra és nevelés. Összegyûjtötte és szerkesztette Mezei Márta. Szépiro-dalmi Könyvkiadó, Bp., 1976.

Talán paradoxonnak látszik, de mi úgy vagyunk meggyõzõdve, miként anyagi érdekeink elõmozdí-tására a népoktatásnál biztosabb eszközünk nincs. Minden nemzet egyes emberekbõl áll, s így egy nem-zetnél nem lehet oly rendszert követni, melyet minden egyes embernél károsnak tartanánk; s nem hal-lottuk soha, hogy valaki gyermekének anyagi jóléte biztosítását abban kereste volna, hogy semmirenem taníttatá.

Figyelmessé akartuk tenni olvasóinkat azon befolyásra, melyet az iskolaügy anyagi érdekeink kifej-lõdésére gyakorolhat, s hogy mennyire ferde azok felfogása, kik azáltal, ha népiskoláinkra több gondfordíttatik, anyagi haladásunkat veszélyeztetve gondolják. Hogy azonban e tárgy egész fontossága ki-tûnjék, szükség azon összeköttetésre is fordítani figyelmünket, melyben a népek alkotmányos állásamíveltségük fokával áll.

Korunk az alkotmányosság kora. Mi erõsen meg vagyunk gyõzõdve, hogy azon eszmék, melyekszerint Anglia s Franciaország kormányoztatnak, késõbb-elõbb el fognak fogadtatni mindazon nemze-tek által, melyekre európai míveltségünk terjed, de a pillanat, melyben ez történni fog, vagy jobbanmondva, melyben ezen eszmék elfogadása a nemzetek jólétét elõsegítheti, egészen míveltségöktõlfügg. Míveltség nélkül a legszebb alkotmány holt betûnél egyéb soha nem lesz, s a legszabadabb elvekszerint szerkesztett charták csak arról tesznek bizonyságot, hogy ismét egy nép szedette rá magát szépszavakkal. A zsarnoknak s arisztokráciáknak hatalma csak a nép tudatlanságán fekszik, míg ezt nem or-vosolhatjuk, az uralkodó személyek változhatnak, de szabaddá a nép azért nem lesz, mint a testi, úgy alelki vaknak vezetõre van szüksége, ha ettõl megvált, tüstént másért rimánkodik.

„Népeket szabaddá tenni szép s nagyszerû dolog” – így szólt Rousseau a lengyel alkotmányról írt ér-tekezésében, melynek olvasását minden magyar politikusnak ajánljuk –, „de nehéz, s hozzá vigyázatla-nul fogni nem szabad; a szolgát, kit felszabadítunk, mívelni kell, hogy a szabadság élvezetére s megtar-tására képessé váljék”. Mit Rousseau Lengyelországról mond, az való sok tekintetben a föld mindennépeinél, s bátran kimondjuk meggyõzõdésünket, hogy minden, mit politikai jogok kiterjesztésére ten-ni fogunk, szükséges ugyan, de magában még nem fog kielégítõ lenni, ha azon törvényes rendelkezé-sekkel, melyek a nép felszabadítását célozzák, olyanokat is nem kötünk össze, melyek által a népmíveltségének emelése eszközöltetik, ha egyszóval a nép szabadságát csak törvénykönyvünkbenmondjuk ki, és célszerû közoktatásról nem gondoskodunk; az összes emberi történetek azt bizonyítván,hogy a szabadság csak akkor állandó, ha az egyes nép míveltsége állapotával irányban áll.

Kik ezen talán kételkednének, azokat csak saját hazánk tapasztalásaira figyelmeztetjük. Az úri tarto-zások megváltása a törvény által a jobbágyoknak megengedtetett, s ugyan, ha ezen oly üdvös törvényhatását tekintjük, nem látjuk-e, miként az jobbágyaink míveltségével egyenes arányban áll. Nagyobbközségek, hol a míveltség aránylag nagyobb, megváltották magokat, jobbágyainknak azon része, melya míveltség alantabb fokán áll, kétségeskedik az iránt, vajon jobb lesz-e sorsa, ha magát megváltja? Haennél még világosabb példa kell, fordítsuk figyelmünket nemességünk azon részére, mely közönsége-sen korteseknek neveztetik. A nemesség nagy politikus jogokat élvez, nemcsak választván, hanem min-den tanácskozásokban is egyenes részt vehetvén minden nemes, nagyobb mértékben élvezi a politikaiszabadságot, mint más alkotmányos országok aktív polgárai, s mégis e jogok élvezete, mely újabb idõk-ben, mióta a megvesztegetési aljas eszköz nálunk is divatba jött, alkotmányos létünkre sokszor veszé-lyesnek tartatott, volt-e csak azoknak is hasznára, kik vele az alkotmány által felruháztattak? – A kisebbnemesség már számánál fogva az egyes megyékben túlnyomó befolyást gyakorol, s ugyan önérdekei-nek védelmére, önjogainak feltartására él-e befolyásával? Ha megyéink elrendezését tekintjük, úgy lát-szik, a dolgok természete azt hozná magával, hogy a szegényebb nemesek ügyeire fordíttassék legtöbbgond, s a tisztviselõk azok közül választassanak, kik a kisebb nemesség bizodalmát bírják, mégis a ta-pasztalás éppen ellenkezõt bizonyít, világos tanúságul, hogy a politikai jogok magokban senkit nemboldogítanak, habár kétségtelen, hogy a politikai jogok gyakorlata maga a legszükségesebb az alkotmá-nyos növelésre.

A világ minden zsarnokai érzik a szoros összeköttetést, mely a míveltség és szabadság között léte-zik. Elbutítani a népet: ez volt a zsarnokság leghatalmasabb eszköze legrégibb idõktõl mostanig, hol,mint tudva van Amerika némely közállományairól, a rabszolgák oktatása büntetés alatt tiltatik; felvilá-gosítani a népet: ez a szabadság legerõsebb fegyvere. A legdicsõbb forradalom alkotmányok alapításáranem oly biztos eszköz, mint az, melyet jól rendezett népmûvelési eszközök nyújtanak. Ez eszközök kö-zül egyik igen lényeges az iskolarendszer. Erre fogjuk fordítani a közönség figyelmét.

(1846)

9

Felvidéki fiatalok tanulmányaiaz anyaországbanKorosztályok tudásvágya

Az elsõ világháború befejezése után a felvidéki magyar fõiskolások vagy az anyaországban folytat-ták, vagy pedig Prágában, Brünnben, Pozsonyban kezdhették el tanulmányaikat. Az elõbbi lehetõségútlevél és vízum beszerzésével járt. Csehszlovákiában csak csehszlovák és német egyetem volt. A ma-gyar maturandusok, különösen az elsõ generációkban, jól beszéltek németül. A késõbbiek során, tanter-vi változások következtében, már a német nem volt kötelezõ tantárgy a gimnáziumokban. A „csehszlo-vák nyelv” tizenkét évfolyamban történõ oktatása terén elért eredmények lehetõvé tették azt, hogy amagyar ifjúság körébõl egyre többen a cseh egyetemeket válasszák.

A háború után és a gazdasági válság idején a nyelvi nehézségeken kívül az anyagiak biztosítása je-lentett gondot. Maga a tandíj összege alacsony volt. A stúdium félévenkénti 10–13 kötelezõ órájáért(óránként) 8 korona/óra volt a tandíj (80–130 korona/szemeszter). Voltak ún. „publikus”, azaz díjtalantanítási órák is. A tandíjmentesség feltétele: a tantárgyak 5–10 órájából félévenként eredményes kollok-vium (vizsga) és évi 25 000 koronánál kisebb jövedelem. A statisztika szerint a magyar hallgatók 80–85%-a tandíjmentes volt. Õk is pályázhattak évi 2500–3000 koronás állami ösztöndíjra. Jelentõs támoga-tásban részesülhettek a magyar társadalmi szervezetek szociális alapjaiból. Az internátusi lakás ingye-nes volt. A magyar Mensa Academica az egyetemi városokban a fõiskolások ingyenes vagy kedvezmé-nyes étkezését biztosította. Évente közel ezer magyar nemzetiségû egyetemista látogatta a csehszlová-kiai fõiskolákat. Az 1937. évi adatok szerint a csehszlovákiai 30 564 egyetemista közül 162 bölcsész(tanárjelölt), 283 jogász, 269 orvos, 45 gyógyszerész, 2 képzõmûvész, 172 mûszaki, 15 állatorvos, 1 bá-nyász és 4 mezõgazdász, összesen 953 magyar nemzetiségû fõiskolás készült hivatására.

Ezek a felvidéki diákok – az elsõ bécsi döntés elõtt a prágai, brünni vagy pozsonyi egyetemeken ta-nuló fiatalok – az 1938–39-es tanévnek az események következtében megszakított szemeszterét azanyaország négy városában fejezhették be, ott folytathatták tanulmányaikat. Legtöbben Budapestet vá-lasztották, de a kassaiak és a keletebbre esõ vidékekrõl származók a debreceni egyetemet részesítettékelõnyben. A nagyobb távolság miatt Szegedet és Pécset kevesen keresték fel. A fõvárosba érkezõ né-hány száz fõiskolást, az amúgy is túlzsúfolt kollégiumok (a két Szent Imre, a Tanítók Háza), nem tudtákteljes egészében befogadni.

Saját otthonbanAz anyaországhoz csatolás után a volt csehszlovák parlament tizenhét magyar képviselõjét meghív-

ták (kooptálták) a magyar országgyûlésbe. A magyar kormány létrehozta a felvidéki lakosság helyzetétismerõ és bizalmát élvezõ Felvidéki Ügyek Tárcanélküli Minisztériumát. Élére Jaross Andort neveztékki, aki dr. Szüllõ Gézával a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban feltárták a fõiskolások elszállá-solásának gondjait, s a tárgyalások eredményeként megszervezték a Felvidéki Diákotthont. A kollégi-um néhány hónapon át Budán, a Toldy Ferenc utca 64. számú szerény épületben volt.

Az elsõ lakók közül Szepesházy Kálmán (1919–2008) így emlékezik: „Csendes budai utca volt avár oldalában. Egy éven át ott laktam a 120 legszegényebb felvidéki egyetemi hallgatóval. Nagyon jóléreztem magam. [...] Legtöbbünket nem az atyai százasok, hanem a tehetség és a hivatásérzet hajtott azegyetemre. Én az ún. mûvészszobában laktam kb. 10 festõ- és szobrásznövendékkel. Nagyon rendetle-nek és bohémek voltak, de azért szerettem õket, és sokat tanultam tõlük. Tehetségesek is voltak köztük. Aszobánk hatalmas fehér falai a mennyezetig tele voltak rakva hatalmas aktokkal és más képekkel. Akinem vigyázott, könnyen egy palettára vagy félig kész képre ült. Pénze természetesen senkinek sem volt.Az odahazulról kapott pénznek csak a felét költöttem magamra. A legnagyobb részén könyveket vettemés félretettem, s nyomorogtam a többi fiúval.” Itt ismerkedett meg Zmeták Ernõvel és Turczel Lajossal,akikkel egész életük során baráti kapcsolatot tartottak. Diplomamunkáját Rimaszombat földrajzáról ír-ta. A Földtani Társulat Koch Antal-emlékéremmel tüntette ki, és számos elismerésben részesült. A szü-lõföld egyetemi tanulmányokat folytató 14 diákját erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette.

A diákotthon csakhamar az Andrássy út 47. szám alatti reprezentatív épület elsõ és harmadik szintjé-re költözött. A tulajdonképpen magasföldszinti lakrész bejárati ajtaján a látogatók a hallba, a fogadóbaléptek. A szállodákból ismert pult, négy nagyon kényelmes, vendégmarasztaló, süppedõs párnázottszék és kis asztal keltett barátságos benyomást. A kollégisták itt fogadhatták látogatóikat. Balra az igaz-

10

gató szobája, majd a gondnoki iroda volt. A társalgónak is nevezhetõ helyiségbõl a nagy alapterületûebédlõbe, egyben tanulószobába léphettünk. Az ezzel párhuzamos, az Andrássy útra nyíló, több abla-kos helyiség hálószoba volt. Mindkét terem falát értékes faragott fa borította. Az ebédlõbõl nyílt akonyha, mellette a raktár volt. További két kisebb szoba közül az egyiket Dávoti Gyula altiszt és felesé-ge, Rózsika lakták. Itt lakott dr. Borbély Andor igazgató, Szalontay István orvostanhallgató, egybengondnok, Palkovics László, gépészmérnök-hallgató, egyben felügyelõ, Orbánhegyi Emil minisztériumiszámvizsgáló, gazdasági ellenõr és dr. Kovács Zoltán orvos. Az 1942-43-as tanévben készült tabló ta-núsága szerint a magasföldszinti és a III. emeleti helyiségekben 64 egyetemi hallgató kedvezõ körülmé-nyek között folytatta tanulmányait. A tabló alján az otthon Andrássy út és Liszt Ferenc tér sarkán állóépülete látható. Attól balra és jobbra, a két hûséges, mindenrõl gondoskodó Dávoti Gyuláné takarítónõés férje, Dávoti Gyula altiszt fényképei. Rózsika, emlékeim szerint, napi háromszori étkezésünket biz-tosította. A tabló hátoldalán 26 eredeti aláírás növeli a korabeli dokumentum értékét.

Ebben az idõben az abaúji diákok a kassai, a gömöriek-nógrádiak a rozsnyói, a mátyusföldiek-csallóköziek az érsekújvári gyorsvonatokkal pár óra alatt érkeztek tanulmányaik színhelyére. Há-rom-négy esztendei békebeli utazás után a vonatok zsúfoltabbá váltak, késtek, késõbb a légiveszélygyakorisága tette bizonytalanná az utazást. Az egyetemisták többsége a tényleges katonai szolgálat le-töltése alól egészen 1944. augusztus végéig halasztást kapott. Ezt a Kárpátok elõteréhez közeledõ hábo-rús események miatt megvonták. A kollégisták közül csak kevesen jelentek meg az új tanév elején azotthonban. Az épületet a szükségnek megfelelõen katonai célokra vették igénybe.

A kollégium azonban, noha sok nehézség leküzdése után, 1945. szeptember végén már mûködött.Megjelent az egyetemen és fõiskolán tanulni vágyó új generáció. A földszinti helyiségekbe leányokköltöztek. Az ablakaival az Andrássy útra nyíló nagy hálóteremben 22 ágy állt. A leányok szekrényei atanuló-ebédlõteremtõl jobbra, a lakrész udvar felé esõ oldalával párhuzamos, hosszú és keskeny folyo-són voltak. Alkalmi ruháikat egymásnak kölcsönözték. A fiúk a harmadik emeleten egy ugyancsaknagyméretû, valamint az abból nyíló kisebb, a régi diákoknak fenntartott szobában, összesen mintegynegyvenen emeletes ágyon háltak. A tanulószoba ablakai a Liszt Ferenc térre nyíltak. További hálószo-ba, a Kamcsatka, valamint a ruhásszekrények helyisége az épület belsõ udvarát ölelõ körfolyosó felõlnyert levegõt és gyenge fényt.

Az igazgatói tisztséget Füzessy István, a gondnokit Pénzes János (1945–46), majd Gallo Árpád(1947), végül Danis Tamás (1948) látták el. A fiúk tanári felügyelõje Szirmay Endre (1948 májusátólmb. igazgató), a leányoké pedig Róza néni volt, aki a tanuló-ebédlõterem mögötti utcai szobában lakott.A kollégiumban kezdettõl fogva a pesti egyetemek és fõiskolák minden fakultásáról és szakáról voltakdiákok. Ez a körülmény az ismeretek viszonos átadását, a különbözõ tudományok ápolói közötti köl-csönös megbecsülést biztosította. A korábban csak felvidéki diákok otthonában, késõbb több anyaor-szági diák is lakott. Az intézet nevét is megváltoztatták: Rákóczi Állami Diákotthonra. Hasonló jellegûvolt a Podmaniczky utcában az erdélyiek Teleki Diákotthona.

Hiányos volna képünk, ha a Felvidéki Diákotthonnal párhuzamosan nem említenénk meg a Saroltaleánykollégiumot. A harmincas évek során alapították. Mûködése Bobula Ida tanárnõ nevéhez kötõdik.Késõbb a sumér-magyar nyelvrokonság kutatásának céljából Dél-Amerikába utazott, s mûveiben fölte-vését több száz közös eredetû (tövû) szóval bizonyította. A vezetése alatt álló leánykollégium a Lajosutcában, a Zsigmond térhez közel, a mai Frankel Leo út 143 sz. alatti, a hegyoldalba támaszkodó há-romemeletes épületben volt. A felvidéki egyetemista leányokat a Sarolta elõször 1939-ben fogadta be.Ellátásukról saját maguk gondoskodtak, a konyhában fõzhettek, illetve az egyetemi menzákon is étkez-hettek. A kollégista leányok a pesti egyetemek különbözõ fakultásain folytatták tanulmányaikat. Böl-csészek, orvosok, mûegyetemisták, gyógyszerészek stb. színes tábora készült jövendõ hivatására. Afürdõszoba gyakran visszhangozta a Pillangó kisasszony nagy áriáját. Különbözõ rendezvények, kiválómûvészek elõadásai tették változatossá az otthon lakóinak az életét. Gyönyörködhettek az akkor pályá-ja kezdetén álló Melis György énekében. Gondolatokat ébresztett Karácsony Sándor, országos hatásúifjúsági nevelõ egyetemi tanárnak a magyarság sorsát fejtegetõ elõadása. Áprily Lajos költészeténekgyöngyszemei nemcsak a versbarátok szívét remegtették meg. A kollégiumot a fordulat éve után szako-sították. Rattay Márta lett az új igazgató. A bölcsészhallgatók a Podmaniczky utcába, a Mészáros Lõ-rinc bölcsész szakkollégiumba költözhettek.

A mindennapi betevõ és a kulturális életA fõiskolás diák tanulmányainak anyagi hátterét az ösztöndíjak, az alkalmi pályázati jutalmak el-

nyerése, de fõként a szülõk támogatása biztosította. A háború befejezése után a menekült igazolvánnyalrendelkezõ egyetemista tandíjmentességet élvezett. Az egyéb anyagi természetû kiadásokra a Pázmány

11

Péter Tudományegyetem hallgatói az Egyetem téri fõépületben, a politika tanszéken Szandtner pro-fesszor úrnál tett látogatás során 20–30 forint segélyt kérhettek és kaphattak.

Idõnként az Áttelepítési Kormánybiztosság is adott pénzbeli támogatást. Más forrást is kellett keres-ni. Voltak, akik az Áttelepítési Kormánybiztosság Hivatalában levélboríték címzésért kaptak néhányforintot, mások középiskolásokat tanítottak. Egyik kollégista társunk barátai cipõit javította szerény, sõttermészetbeni ellenszolgáltatásért. A mérnökhallgatók a városi alsó évfolyambeliek mûszaki rajzait ké-szítették el. A leányok selyemkendõszegést, a legügyesebbek kendõ-, sálfestést vállaltak. Ilyenkor a ta-nulószobában éjfélig világos volt. A fiúk a vasúti pályaudvarokon rakodómunkásként, vagy újságkihor-dóként dolgoztak, színházakban, filmezés során statisztáltak, havat lapátoltak. Ruhanemût az amerikaikvékerektõl kaptunk.

A fõiskolások anyagi helyzetét kedvezõen befolyásolta 1947 után a szülõktõl, az áttelepítettek útjánküldött élelmiszer-, ruha- és cipõküldemény. Gyermekük felruházásán kívül küldtek Magyarországonkeresett iparcikkeket is (írószerek, gyermekruhák és gyermekcipõk, mûszaki tárgyak stb.). Ezeket aztánértékesítették. Szinte csekélységnek tûnhet a postai küldeményeket díjmentesítõ „kupon” (szelvény).Ezt az utalványt szüleink leveleikben küldték és a magyar posta készpénzre is válthatta. Szerény költ-ségvetésünkben, a kuponért kapott pénz heti vagy havi villamosbérletünk összegét fedezte.

A menekült, az államhatárt tiltott módon áltépõ egyetemisták jogállását elõbb a Magyar ÁttelepítésiKormánybiztosság statisztikai osztályán a névjegyzékbe vétel és a menekült igazolvány kiállítása sza-bályozta, rendezte. Majd 1946 augusztusától a Népjóléti Minisztérium Menekültügyi Osztálya is beje-gyezte nyilvántartásába ezeket a hallgatókat. A nyilvántartás további fóruma, a BelügyminisztériumKülföldieket Ellenõrzõ Központi Hatósága 1948 januárjától a lakhatási engedély helyett már tartózko-dási helyet jelölt ki számukra, melyet félévenként megújítottak. A Belgrád rakparti hivatalban midenhónap 15. napjáig személyes jelentkezést írtak elõ. Az errõl szóló határozatban bennünket csehszlovákállampolgárnak tekintettek. A néhány éven át (1945–48) elkövetett szabálysértések sorozata végül is ki-váltotta a diákok jogszabály útján rendezett határátkelését. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium-ban összeírták a felvidéki diákok határátkelõhelyenkénti névsorát. Ezt az illetékes államhatalmi szervekútján eljuttatták a csehszlovák határállomásokra. A névsorban szereplõk igazolványaik felmutatásaután már az 1948. évi karácsonyi, majd a húsvéti és a nyári szünetre hazalátogattak, és vissza is utazhat-tak. A visszajövetelkor magunkkal hozott kisebb pénzösszeget a Magyar Nemzeti Bank fiókintézetébenbeválthattuk. Késõbb, 1950-ben a szülõk a Tatra Banka útján gyermekük címére pénzt is átutalhattak,egészen havi 2000 Kès összegig.

A diákotthonban a kulturális életre, a kikapcsolódásra is találtunk idõt, mégpedig az érdeklõdésnekmegfelelõ, változatos, színes módon. Esténként a fiúk tanulószobájában természettudományi és mûsza-ki tárgyú filmeket vetítettünk. Csodálkozva néztem az autósztrádák bonyolult, útkeresztezõdéseketnem ismerõ, körforgalmú, alul-felüljárók biztonságában száguldó autók forgalmát bemutató filmet.Felkért szakember francia nyelvtanfolyamot vezetett. Vass Lajos, bár nem volt felvidéki, akkoriban aközeli Zeneakadémián tanult, kis énekkart szervezett, és többeket megtanított furulyázni. Mivel azAndrássy utcai épület udvara röplabdázásra nem volt alkalmas, az erdélyi Teleki kollégistákkal aPodmaniczky utcában voltak mérkõzéseink. Talán 1947 farsangján táncmulatságot szervezõ bizottsá-gunkkal (Sárkány I., Trizna Z. és jómagam) kiürítettük a leányok nagy hálótermét. Az építészmérnökökóriási tréfás plakátjai, pl. a „Gyere öcsi, boci kapaszkodj...” sláger témáját elevenítették meg a falon. Azelektromosok a zenét biztosították. Közösségünk „jeles” tagjait csasztuska strófákkal, a Szirmay-Dudok szerzõpáros humoros jelenetei ironizálták. Az ebéd vagy vacsora utáni szünetben Ch. Rózsa azebédlõben álló zongorához ült, és magyarnótákkal vagy operett részletekkel maga köré gyûjtötte a han-gulatváltozásra vágyókat. Egy-egy szombat, vagy vasárnap estére mi is meghívást kaptunk más kollé-giumok táncmulatságaira, pl. a Lendvay utcai Madách Diákotthonba, vagy a Lajos utcai Sarolta Leány-kollégiumba.

Füzessy, Gallo és Szirmay, a kollégium vezetõi, a támogatási lehetõségeket mérlegelve szövetkeze-tet – mai szóval élve társulást – jegyeztettek be a Budapesti Járásbíróság vállalati nyilvántartásába. Fel-kérték Fischer Annie világhírû zongoramûvésznõt, hogy kollégiumunk érdekében az általunk rendezetthangversenyen lépjen fel. Plakátokat készíttettünk, és a Zeneakadémia nagytermében került sor a mû-vésznõ fellépésére. Taxival mentem el Fischer Annie rózsadombi otthonába, aki férje kíséretében jöttel. A nagysikerû hangverseny közönségének egy részét kollégistáink alkották.

A fordulat éve – egységesítésA pártoknak az ifjúság körében végzett tevékenysége nyomán 1947-tõl a NÉKOSZ-on kívül a Pa-

raszt-, a Kisgazda- és a Szociáldemokrata Párt is diákotthonokat létesített. Az Üllõi út és a Ferenc körút

12

sarkán álló, Mária Teréziáról elnevezett hatalmas laktanya épületén a pártok a NEKOSZ és a DOKOSZkollégiumai osztoztak. Mindkét ifjúsági szervezet az egész épületet sajátjának kívánta. A diákok közöttcsetepatéra, közelharcra is sor került. Már 1948 tavaszán híre járta, hogy õsztõl tanulmányi irányzatok-nak megfelelõ szakkollégiumokat szerveznek. Ez az átalakítás része volt a fordulat éve iskola- és társa-dalompolitikai célkitûzésének. A majdcsak kilencéves múltú Rákóczi Diákotthont átköltöztettük a zug-lói Szabó József u. 14/c szám alatti épület földszinti és II. emeleti helyiségeibe. Tulajdonképpen keve-sen költöztek át, hiszen a nyári szünet következett. 1948. szeptember elsejétõl megvalósult az egységesállami szakkollégiumok rendszere.

A Szabó József utcai épületet a fátum jogász szakkollégiummá nyilvánította. Így a rákóczisták közülmint volt gondnok Kerekes Pistával ketten lettünk szeptember 1-jétõl az új jogász szakkollégium lakói.Rajtunk kívül az épületben maradt Szirmay Endre, a Rákóczi Kollégium utolsó megbízott igazgatója.Megtartotta a funkciójával járó szobáját, ahová az õsz folyamán Kassáról áttelepült özvegy édesanyjátmagához vette. A nyári szünet alatt szomorú szívvel tettem a dolgomat, hiszen nemes küldetésû intéz-ményt számoltunk fel. Volt kollégiumunk Andrássy úti helyiségeit a Magyar Sportszövetség kapta meg.Rangjukhoz méltó, reprezentatív épületre volt szükségük.

Június a vizsgák idõszaka volt 1950-ben is. Sokan a szakvizsgák, mások a szigorlatok, én diplomámátvétele után június végén és egész júliusban vártam a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium értesíté-sét arról, hogy melyik napon utazhatunk szüleinkhez. Hetente felkerestük a minisztérium illetékes tiszt-viselõjét. Az idõs úr salamoni választ adott. Megkaptuk tõle a most már fényképes, „csehszlovák állam-polgárságú magyarországi tanuló” részére szóló igazolványt. Újabb érdeklõdésünkre azt a választ kap-tuk, hogy a „hazautazás engedélyezése biztos”. A hatóságok együttmûködését az is bizonyítja, hogyutolsó tartózkodási engedélyem 1950. július 31-ig volt érvényes. A Vallás- és Közoktatási Minisztéri-um értesített bennünket, hogy július 30-án Somoskõújfalunál léphetjük át a határt. De: „A kollektív út-levél visszatérésre nem ad engedélyt. Hazatérése után azonnal forduljanak szüleik a bratislavaiPovereníctvo vnútra hivatalhoz, és kérjék az engedélyt, hogy a hivatal által kiállítandó kollektív útle-véllel visszatérhessenek Magyarországba tanulmányaik befejezése céljából.”

Az augusztus hamar eltelt, Pozsonyba utaztunk. A Povereníctvo školstván az õsz hajú Horáèek úrmeghallgatott bennünket. Azt tanácsolta, hogy aki Magyarországon nem fejezte be tanulmányait, Po-zsonyban a megfelelõ szakon folytassa azt. Voltak, akik így tettek. Sokan visszaszöktek és Magyaror-szágon maradtak. Csupán néhányan kaptak tanulmányaik befejezésére visszautazási engedélyt. Az elej-tett szavakból úgy értettük, hogy az egyetemet végzettekre Szlovákiában is szükség van. Ez be is bizo-nyosodott. Pozsonyban 1952. július elsõ napjaitól tizennégy osztályban (kb. 350 fõt) oktattuk az alap-mûveltséggel bíró, magyar tanítói pályát vállalt, járásonként esti iskolát látogató, de pedagógiai szak-képzettséggel nem rendelkezõ, a pedagógiai gimnázium érettségijére készülõ tanítójelölteket. Itt, a Ma-gyarországon egyetemi végzettséget szerzett társainkkal, mint a tanfolyam oktatóival találkoztunk.

Felejthetetlen emlékek vonzerejeA rákóczisták együvé tartozását a közös sors erõsítette. A diploma megszerzése után a munkaválla-

lás határon inneni és túli lehetõségei miatt a korábbi bensõséges kapcsolat néhány évre megszakadt. Je-lentõséggel bírt az, hogy egy-egy felvidéki gimnáziumban (pl. Rimaszombatban 22, Komáromban 13,Losoncon 15) érettségizett kötõdése továbbra is megmaradt, de az azonos szak, a közeli munka- vagylakóhely és a korábbi rokonszenv is felelevenítette a régi barátságot. A véletlen egyéni találkozások al-kalmával felvetõdött a rendszeres és széleskörû viszontlátást ígérõ találkozók megszervezése.

A Rákóczi Kollégiumban 1945 és 48 között lakó 46 leány és 46 fiú névsorát Dudok Gyula 1973-bankészítette el. Így valósulhatott meg a Kárpátiában 1973. szeptember 30-án tartott elsõ összejövetel, me-lyen mintegy nyolcvanan vettek részt. A jelenlévõkrõl fénykép is készült. A következõ találkozót Mihá-lyi Bálint tanár szervezte. Az 1975. szeptember 28-ra egybehívott találkozón Sarkady Marika mûsorá-val gyönyörködtette az egybegyûlteket. Hosszabb szünet után Dudok Gyula jóvoltából 1983. szeptem-ber 25-én a családtagokkal együtt hatvanan vettek részt az összejövetelen. További feljegyzést az 1988.szeptember 25-én, a Benczúr utcában, a SZOT Szálló különtermében tartott találkozóról olvashatunk;családtagokkal együtt hatvanheten jelentek meg. A következõ esztendõben dr. Désaknai Mária hívószavára a 43 megjelent közül 8 saroltás is eljött, így köztünk lehetett dr. Mistótné is. A találkozók helyeazóta évente napjainkig a Benczúr utcai szálló különterme. A szervezõk áldozatos posztját elõbbDésaknai Mária, majd Sarkady Marika vette át. A 90-es években még 30–40, a XXI. század elejétõl10–15 társunkat, sõt néha hozzátartozóikat ölelhetjük keblünkre. Íme, ez a felejthetetlen, örökbe ha-gyott emlékek és elszakíthatatlan, ma is élõ kapcsolatok megnyilvánulása.

Danis Tamás

13

Forások: A visszatért Felvidék Adattára. Mahr Ottó és tsa Rákóczi Könyvkiadó Vállalata. Bp., 1939. – Emlék-könyv. A Selye János Gimnázium kiadványa. Vác, 2005. – Az ipolysági, a losonci és a rimaszombati gimnáziumok1936–1945. évi értesítõi. – „Mindig az igazságot, szépséget és jóságot kerestem és szerettem!” B. Kovács István.Gömörország IX. évf. 2. sz. – Luzsica Lajos: Ifjúságom, Érsekújvár! Szenci Molnár Társaság, Bp., 1991. – DudokGyula jegyzetei; Nagyné Kovács Henriett, Sárkány Éva és Sárkány István tárgyi emlékei, illetve szóbeli emlékezé-sei.

Eltûnt településekre és egykori iskolákraemlékezünk

Más megyék kezdeményezéseihez csatlakozva a Baranyai Honismereti Egyesület is elhatározta,hogy ösztönzi emléktáblák kihelyezését azoknak a baranyai településeknek a helyén, amelyek a törté-nelem sodrában teljesen megszûntek. Ezzel együtt azoknak az egykori iskoláknak a helyét is megjelöl-jük, amelyek évszázadokon át szolgálták a puszták és falvak népét, de mára már bezárták kapuikat. Azegykori (és a napjainkban ismét feltámadó) szigetvári járásban az 1900-as évek elején még 67 települé-sen volt elemi népiskola, napjainkban pedig már csak 13 helyen mûködik általános iskola.

Az elsõ megemlékezésre és emléktábla leleplezésre – a megyei honismereti nap keretében – 2008.április 19-én került sor a Szentlászlóhoz közeli, ma már csak romjaiban létezõ Riticspusztán. A pusztatörténetét ifjú korában dolgozta fel dr. Vargha Károly tanár úr, megyénk honismereti mozgalmának ki-emelkedõ személyisége, a megyei egyesület örökös elnöke. A szentlászlói önkormányzat által adomá-nyozott emléktábla a XIX. század közepétõl az 1980-as évek végéig az itt élõ embereknek és az1910–1967-ig mûködõ iskola tanítóinak és diákjainak állít emléket az egykori uradalmi iskola falán,amely ma az egyetlen épen maradt épület a pusztán.

2009. szeptember 27-én száznál is több egykori gyûrûfûi ember és azok leszármazottai a mai Gyûrû-fû 29 lakójával együtt emlékeztek a 600 évet megért falu történetére, amely 1970. november 25-én értvéget az utolsó család elköltözésével. (Az 1990-es évek közepétõl az ökofalu megálmodói hozzáláttakaz új Gyûrûfû felépítéséhez.) Az egyutcás egykori Gyûrûfû közepén, hatalmas kövön elhelyezett em-léktábla hirdeti a múltat, és üzen a jövõnek. A találkozó keretében bemutatták Kolics Pálnak A gyûrûfûiiskola krónikája címû könyvét, amely az 1823-tól 1966-ig mûködött római katolikus elemi népiskolá-nak, majd általános iskolának állított emléket.

2011. július 30-án ünnepelte a református egyház molványi gyülekezete és egykori iskolája megala-pításának 275. évfordulóját. Az ünnepi istentiszteletet követõen díszes emléktáblát avattak a volt iskolafalán, melynek anyagi forrását a gyülekezet, a helyi önkormányzat és a Szigetvári Takarékszövetkezetbiztosította. A táblán megörökítették az 1736–1978 között a községben szolgált 46 tanító nevét. VarjasLászló presbiter szerkesztésében díszes kiadványban foglalták össze a gyülekezet és az iskola múltját.

2012-ben két helyen is avattak emléktáb-lát. A Somogyapátihoz tartozó, napjainkbanismét élni kezdõ Dióspusztán szeptember29-én – a már második alkalommal, többszáz ember részvételével megrendezett „diósnapok” keretében – az egykori iskola (ma kö-zösségi ház) falára került emléktábla közada-kozásból. A tábla az 1921 és 1973 között mû-ködõ iskolának és tanítóiknak állít emléket.Ezen alkalomra megjelent a Szigetvári Vár-baráti Kör Kiskönyvtára 31. számakéntKolics Pál: A Dióspusztai Állami Elemi Nép-iskola, majd Általános Iskola krónikája címûfüzetecskéje. Még annak az évnek õszén abúcsú keretében Almáskeresztúron, a mapolgármesteri hivatalként funkcionáló iskolafalára került az önkormányzat jóvoltából em-léktábla, melyen az 1948-as államosítás utániáltalános iskoláról és annak tanítóiról emlé-

14

Emléktábla a molványi iskola falán

keztek meg. 2013 szeptemberében Almáske-resztúron ismét egy új emléktáblát helyeztek el.Ezúttal a községhez tartozó, ma már csak romjai-ban létezõ Elekmajor állami népiskolájáról, majdáltalános iskolájáról, annak tanítóiról emlékeztekmeg.

2013. május 11-én Sasréten is emléktáblátavattak. Az 1906-ban báró Biedermann Rezsõ ál-tal alapított uradalmi elemi népiskola (ma Kike-rics Erdészeti Erdei Iskola) falán a MecsekerdõZrt. és az utolsó tanító, Simon György családjá-nak támogatásával elhelyezett tábla a sok évtize-det e helyen eltöltõ tanítókra emlékezik. 2013 jú-niusában jelent meg a Szigetvári Várbaráti KörKiskönyvtára 32. száma, Kolics Pál: Elfelejtettiskolák címû könyve, amely tíz település (Bol-dogasszonyfa, Csebény, Görösgalpuszta, Mar-gitapuszta, Merenye, Patapoklosi, Riticspuszta,Szentegát, Szulimán és Tótszentgyörgy) ma márcsak emlékekben élõ iskolájának történetét dol-gozta fel. A könyv megjelenését magánszemé-lyek, önkormányzatok és a Szigetvári Takarék-szövetkezet támogatása tette lehetõvé.

Azt szeretnénk, ha a sor tovább bõvülne, s a járásunkban megszûnt valamennyi település helyén ésaz egykori iskolák falán emléktábla tisztelegne a múlt elõtt, miközben feldolgoznák a települések és is-kolák történetét.

Kolics Pál

Magyar Örökség-díjasaz EKE

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos küldöttsége2013. szeptember 21-én vehette át a Magyar Örökség-díjatBudapesten. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermé-be székely ruhában és kalotaszegi népviseletben érkeztek aképviselõk: Dezsõ László elnök, Deák László, Kiss Tiborés Péterffy Anna-Erzsébet alelnökök, Veres Ágnes titkár,valamint Balázs Katalin, Dukrét Géza és Ferenczi Júlia.

A Magyar Örökség-díjat 1995 óta összesen hetvenkét al-kalommal adták át; a legutóbbi, a Magyar Örökség és Euró-pa Egyesület által szervezett ünnepségen a hét kitüntetettegyike az Erdélyi Kárpát-Egyesület elismeréssel, oklevéllelés a magyar koronát ábrázoló aranyjelvénnyel gazdagodva.A javaslattevõ: Veres-Kovács Attila nagyváradi lelkészvolt.

15

Az elekmajori emléktábla(Kolics Pál felvételei)

A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásai (I.)

Szent István király liturgikus tiszteletea középkori magyar egyházban

A hatodik utód, Szent László király (1077–1095) uralkodása alatt, 1083. augusztus havában avattákszentté az elsõ keresztény, fölkent és megkoronázott uralkodót, Istvánt, 45 évvel halála után, a székes-fehérvári Boldogasszony bazilikában, amely a regnum szakrális középpontjának számított és az új szenttemetkezési egyháza volt. Ezt megelõzte június hó folyamán a két zoborhegyi remete, a szláv eredetûAndrás és Benedek kanonizálása Nyitrán, majd ezt követte júliusban bizalmas munkatársai közül Gel-lérté Marosvárott, s végezetül fia, a trón örököseként tragikus balesetben elhunyt Imrének a szentek so-rába iktatása-emelése zárta a sort. Az egyházjogilag eddigre tisztázódott hivatalos eljárás nélkülözhe-tetlen kiindulópontja volt az a latin nyelven íródott életrajz, amely 1083-ban már az illetékes egyháziakrendelkezésére állt.

A nagyjából évszázados múltra visszatekintõ istentiszteleti és közel kilenc évtizedes egyházi életszolgáltatta azokat az „intézményi” kereteket, amelyek szükségeltettek egy új, helyi szent kultuszánakfokozatos kibontakoztatásához. A frank-római rítus, ezen belül három regionális változata: a dél-német,a Rajna-menti és az észak-itáliai, majd a XI. század derekától a lotharingiai szokásrend hatott, érvénye-sült, majd ez utóbbiak egybeolvadtak és az 1080-as évekre, legkésõbb a XI. század végére, a XII. szá-zad elejére megszületett Esztergom tekintélyére támaszkodva az az elsõ liturgikus rendezés, amely félévezredre meghatározta a magyar egyházak szokásrendjét, lehetõséget hagyva a kisebb egyházi régiósegységek egyéni útkeresésének az istentiszteleti életben.

Szent István liturgikus kultuszának kibontakozásához adott volt a hely, a fehérvári temetkezési bazi-lika, ahol 1083-ban a tetem eredeti sírjából történt föl/kiemelése (elevatio), majd az új nyugvóhelyrevaló átvitele (translatio) végbement. A kanonizált protorex jelenléte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy amagyar királyok megkoronázásának érvényessége két másik összetevõ (esztergomi érsek, un. „szentkorona”) mellett ettõl a helyszíntõl függjön. A szakrális tér tehát biztosított volt, az idõ ugyanúgy. Bár akánoni eljárás Szent István halála napján, augusztus 15-én kezdõdött, 20-án fejezõdött be, tehát azévenkénti vigiliás fõünnep a liturgia eszközeivel az ünnepelt király alakját az egymást követõ nemzedé-kek számára a kollektív tudatban folyamatosan élõvé tette. 1192–1195-tõl, vagyis a Pray-kódex írásá-nak idõpontjától kezdve mellékünnep gyanánt szolgált május 31-én a Szent Jobb átvitele (Translatiodexterae Sancti Stephani regis), ami napjainkig megõrzõdött. Az elõbb említett Pray kódex október11-i dátummal tartalmazza Szent István teste föltalálásának (Inventio corporis Stephani regis) ünnepéthárom saját könyörgéssel. Noha ez nem terjedt el (csak egyetlen más forrásból ismert), mégis a szentkirály kultusza iránti lelkesedésrõl tanúskodik.

A kereszténység elsõ évezrede folyamán a latin egyházban a szenteket „közös” mise- és zsolozs-ma-szövegekkel tisztelték, azon csoportnak (apostol, vértanú, hitvalló, szûz) kijáró formulákkal, ahováõket életük alapján az utókor besorolta. Idõvel megjelentek a saját imádságok, elõször csak a kereszt-név befûzésével, majd önálló, egyedi alkalmazású szövegekkel. A mise és a zsolozsma egyes tételeinem egyszerre jelentek meg, hanem a közös szövegkészlet fokozatosan bõvült és a sajátnak (proprium)számító részegységek fokozatosan szorították ki a közös készletbõl kölcsönzötteket. A zsolozsmában aszent életét-halálát bemutató olvasmányok eddigre nélkülözhetetlenné váltak, ezt szolgálta az életrajz(vita), funkcionális nevén: legenda. A közös könyörgések misében és zsolozsmában tehát elõször a névbeillesztésével kaptak egyedi jelleget, majd idõvel teljes egészében új és csak az ünnepeltre vonatkoz-tatható megfogalmazások, propriumok kiszorították a közösbõl származó, általánosabb jellegûeket.Ugyanez ment végbe a zsolozsma két újszövetségi éneke, a Benedictus és a Magnificat antifónái eseté-ben. Nem véletlenül érdemelték ki a nagy jelzõt, mind szövegükben, mind dallamukban terjedelmeseb-

16

TERMÉS

bek és igényesebbek voltak a többi hasonló típusú alkotásnál. Második lépésben a hajnali (laudes), il-letve az alkonyi (vesperae) zsolozsma óra kapott öt-öt új antifónát, egyszerre, vagy némi idõeltolódás-sal. Ez mind többrétûvé tette az ábrázolt szent alakját, bemutatását. Ezt követte a matutinum 7-9. olvas-mányát képezõ vita responzóriumának egyedivel történõ felváltása, idõvel az elsõ és második egység(nocturnus) felelgetõs énekei is egyre jobban kapcsolódtak az ünnepelt szenthez. Amikor a zsolozsmavalamennyi antifónája és responzóriuma Istent és jótéteményeit az ünnepelt szent alakján és életén ke-resztül dicsõíti, akkor az officium egyedi-egyéni historia. Vagyis az egész szöveg-dallam sorozat,másnéven ciklus a história, amely nem véletlenszerûen egyes tételek egymás mellé tételébõl állt egybe,hanem egyetlen alkotás egészeként lett megírva, illetve komponálva. Ez a legtöbbször prózai, néha he-xameteres vagy ritmikus prózai szöveg a XII. század folyamán visszaszorult és helyét az eleve versbenírt szöveg vette át, foglalta el. A zsolozsmában a közös szövegû himnuszt idõvel felváltotta a proprium,illetve a misében a communis szekvencia és alleluja-vers helyett az egyéni, saját, mármint a szentrõl írtalkotás.

A mise, zsolozsma szövegeinek egyetemes változása, fejlõdése Szent István liturgikus kultuszánakkibontakozása esetében is érvényes, és ennek ismeretében a fennmaradt források által szolgáltatott ada-tok nem mozaik-szerûen elszigetelt töredékek, hanem szerves, fejlõdõ egészet alkotnak.

A szabolcsi zsinat 1092-ben a regnum fõ ünnepei közé iktatta Szent István király augusztus 19-20-iemléknapját; az egyházi szentesítés mellett a királyi szentesítés jótékonyan hatott és segítette továbbiterjedését.

A szent király tiszteletét hirdetõ elsõ liturgikus szövegek a „közös” forrásból merítettek ugyan, még-is önálló, igazi alkotásoknak tekinthetõk és a helyi egyház intellektuális életének ékes jelei. Elsõként azaugusztus 20-i, ünnepi mise saját szövegei kerülnek bemutatásra, majd másodjára a zsolozsma részei,természetesen az idõrendet követve.

A mise három saját könyörgésének elsõ forrását ma Zágrábban õrzik és az ottani püspökség alapítá-sakor (1092–1094) került oda valamely hazai, benedeki regulát követõ szerzetesi közösség monostorá-ból. A liturgikus kódexek úgynevezett szakramentárium csoportjába tartozik, vagyis a pap által mon-dandó imádságokat tartalmazza. Ekkor, legalábbis a magyar egyházban még nem volt használatos amisszálé, amely a mise imádságait, énekeit, olvasmányait egy könyvben összegyûjtve tartalmazza. Azénekeseknek és a felolvasóknak külön könyveik voltak. A szóban forgó Szent Margit szakramentáriuma függelékében három saját könyörgést hoz az ünnepre. Az elsõ általános szokásnak megfelelõen az ün-nepelt szenttel kapcsolatos, a második tartalmilag jobban függ a mise felajánlásától, a harmadik pedigaz áldozástól.

Az elsõ könyörgés (collecta) megfogalmazása, benne az égi és földi vonatkozások egysége, egyen-súlya olyan tökéletes, hogy jogos föltételezni: a szerzõ hosszú idõn keresztül, esetleg évekig, évtizede-kig érlelte a szöveget, mielõtt azt végsõ formába öntötte volna. A szentté avatás teremtette meg azigényt és az alkalmat, hogy e mestermû a könyörgések recitáló dallamán fölhangozzon.

„Isten, aki boldog Istvánt, a mi királyunkat és a te hitvallódat a földi hatalom dicsõségével megkoro-náztad és szentjeid társaságába emelted, add, kérünk, hogy akit Pannónia a földön az isteni vallás taní-tójaként (divinae religionis doctorem) érdemelt ki, ugyanúgy, a te egyházad az égben védelmezõjeként(defensorem) érdemelje ki.”

Ez a könyörgés Szent István királyt a Regnum fõ védnökévé nyilvánította, és a protorex tiszteleténeklegelsõ emléke. Ez a rövid szöveg több mint egyszerû liturgikus imádság, ha figyelembe vesszük amegírása, fölhangzása történelmi körülményeit. A pártütésektõl, kül- és belharcoktól meggyötört, deSzent László uralkodása alatt egységre jutott és öntudatra ébredt Regnum etnikailag még színes, ámmind koherensebb népességének hitvallása a keresztény államiságot megteremtõ elsõ királyról. A név-telen klerikus a hitvallók számos orációját tanulmányozva választotta ki a legtalálóbb kifejezéseket. Aszerzõ sikeresen összefoglalta mindazt, amit 45 évvel halála után Istvánról gondoltak a magyar egyház-ban a még élõ kortársak tanúságára és emlékezésére alapozva. A népi közmeggyõzõdés szolgált arany-fedezetül a hivatalos könyörgés végsõ formába öntésekor, azt emelte magasabb szintre, tette hivatalo-san jóváhagyottá. A népi kultusz forrása pedig a szent király személyének karizmatikus kisugárzása akortárs tanúk felé, majd ez folytatódott, állandósult halála után a sírjánál Fehérvárott és az „önállóso-dott” Szent Jobbnál valahol a bihari tájban. Ennek hiányában a liturgikus kultusz nem talált volna vissz-hangra az egymást követõ nemzedékeknél, az egyháziak minden igyekezete ellenére elenyészett volna.

A mise secreta és complenda könyörgéseire érvényes ugyan a fentebbi megállapítás általánosság-ban, mégis fölfedezhetõk egyéni sajátosságok. A második oráció a több évtizedig tartó belviszályokrautalt, igaz, eléggé általános hangvétellel. A harmadik az egyházszervezõ király alakját állította az emlé-

17

kezõk és ünneplõk lelki szemei elé, aki népét a sötétségbõl a térítés révén az igazi világosságra elvezet-te.

Ez a szöveg-együttes kiemelkedõ fontosságát tanúsítja a száz évvel késõbb, 1192–1195 között má-solt Pray-kódex szakramentáriuma, mert elsõ helyen szerepelteti augusztus 20-án. Ekkor már vigiliásünnepnek számított, ezért a scriptor az In virtute tua közös mise kezdõszavait is kiírta, hogy az Os iustikezdetû az ünnep napján megõrizze kiváltságos helyzetét.

„Bölcsességet szól az igaznak szája, és igazságot szól a nyelve: szívében van Istenének törvénye”(Ps 36,30-31). „Ne irigykedjél az elvetemültekre, ne féltékenykedjél a gonosztevõkre” (Ps 36,1). Lehe-tetlen nem gondolni Szent István elsõ (1001) és második (1030) törvénykönyvére, valamint a másod-szülött fiához, Imréhez írt Intelmekre, amely a királytükör Karoling-kori változatának utolsó jelentke-zése.

István a vigilia mise elsõ könyörgésében eruditor aeternae vitae, a másodikban és a harmadikbancsupán rex és confessor, tehát a markáns, egyéni jegyek hiányoznak. Ennél jellegzetesebb kifejezés atöbb helyütt elõforduló gloriosissimus Pannoniorum rex.

A Pray-kódexben az augusztus 20-i ünnep átvitel (translatio), a kalendáriumában viszont szerepel aTransitus Sancti Stephani augusztus 15-én, az Assumptio ünnep után. Néhány kéziratos és nyomtatottforrás megemlékezést (commemoratio) említ e napra, a legelsõ könyörgés imádkozásával. Ez nem lehe-tett általánosan elterjedt szokás, mert a pálos remeték könyvei nem ismerik, márpedig õk az õsi eszter-gomi szokások hûséges õrei voltak, és e téren az anyaegyházon, Esztergomon is túltettek.

Mivel a mise énekei többnyire a közös repertóriumból származtak, az alleluja-vers nyújtott lehetõsé-get egyéni megfogalmazásokra, a szent király alakjának plasztikus megidézésére. A Sancte rexStephane megszólító hangvétele az egész nép-nemzet fölsóhajtása a legfõbb patrónushoz. A nemzet fo-galmának ilyen korai használatát az indokolja, hogy bizonyíthatóan Európa-szerte a helyi védõszenttiszteletét a nemzettudat korai elõzményének, elsõ jelentkezésének lehet tartani. A szóban forgó allelu-ja-vers elõször a XIII. századi, zágrábi Missale Notatum lapjain található meg. „Szent István király, si-ess a te odaadó híveid, a mi segítségünkre, akik a te ünnepeden mindig örvendezünk.”

Ez a Szent István segítségét kérõ alleluja-vers a késõbbiekben olyannyira népszerûnek bizonyult,hogy Szent László király ünnepén is énekelték, a nevet megváltoztatva. A hazai forrásokban megõrzõ-dött, föntebb idézett alleluja-vershez keletkezési, vagy legalábbis lejegyzési idejét tekintve közel áll azegyik bambergi graduáléban, a mise énekeit tartalmazó könyvben megõrzött Sanctissime confessor(Legszentségesebb hitvalló) kezdetû alleluja-vers, amely Istvánt pater és rex (atya és király) jogcímenünnepli. Nem tudni, ki jegyezte be a kódex toldalékába ezt az éneket, talán egy odavetõdött magyar kle-rikus? Talán a bambergi dómban Szent István lovasszobraként számontartott alkotás figyelmeztette ascriptort: ha a magyar királynak ott szobra áll, akkor évente egyszer hangozzék föl megemlékezés(commemoratio) gyanánt ez az ének.

Az e csoportba tartozók közül idõrendben a harmadik az O rex et apostole kezdetû alleluja-vers aXIV. századból, Istvánt királynak és apostolnak tiszteli. Ezt a versust csak Szent István ünnepén lehetetténekelni, mert megjelenik benne a haldokló, karjait ég felé kitáró István, amint népét és országát SzûzMária oltalmába ajánlja. Ez a tény jól ismert a szent életrajzaiból és Szent István klerikusi környezeté-ben fogalmazódott meg elõször. A francia király másfél évszázad múltán teszi majd ugyanazt, követke-zésképpen Szent István országot felajánlása nem máshonnan másolt szimbolikus tett volt, hanem erede-ti gondolat, amely átütõ erõvel közvetítette a megvalósítandó és megvalósuló eszmét: a magyarság el-választhatatlan a kereszténységtõl. A zenetörténet-kutatás kiderítette, hogy az O rex et apostole mintájaegy Szûz Mária tiszteletére énekelt vers volt, az O consolatrix pauperum (Ó, szegények vígasza). ASzent István királynak Szûz Mária iránti tiszteletét plasztikusan ábrázoló liturgikus tétel joggal merítettaz Istenszülõt magasztaló énekbõl.

A továbbiakban a magyarok apostola (Hungarorum apostole), Pannónia doktora (doctorPannoniae) megszólítások egyre gyakoribbak. Az elsõ nyomtatott liturgikus könyvekben István ra-gyog, mint nap az égen (fulgens, sicut sol in caelo), de ez már nem vetekszik szépségben az elõzõ alle-luja-versekkel. A nevet idõnként Lászlóéval helyettesítették.

Az elsõ nyomtatott liturgikus könyvek rendkívül fontosak a bár latin nyelvû, mégis magyar szellemiörökség megõrzésében, életben tartásában. Velencétõl Bázelig, a kor legrangosabb nyomdáiban1484–1540 között félszáz, egymástól különbözõ liturgikus könyvet szedtek-nyomtattak kisebb, na-gyobb példányszámban a magyar egyházak, egyháztartományok, szerzetesrendek megrendelésére.

18

Az 1499-es esztendõ során Velencében nyomtatott Pécsi Misszálé a Sancte Stephane kezdetû allelu-ja-verset tartalmazza és a megszokott könyörgések mellett egy második sorozatot, amely „a király éshitvalló dicsõséges ereklyéinek föltalálását” állítja a megemlékezés központjába.

Az alleluja-vers terjedelmes, záró melizmáját követi a mise énekeinek sorában a szekvencia. A IX.és a XVI. század között ez az eleinte prózavers, majd rímes-ritmikus vers tartalma, szövege ünnepen-ként változott és számos szent dicséretét, életének, nagy tetteinek fölelevenítését tette lehetõvé, illetveadott annak keretet. A XIII. századtól kezdve ismert a Corde, voce, mente pura kezdetû szekvencia,amelyben a névtelen klerikus szerzõ elbeszéli István életét a megszokott fordulatokon (rex, doctor,apostolus, eruditor, pater) túlmenõen elbeszéli. Szól csodálatos születésérõl (ti. az életrajz szerint any-jának, Saroltnak Szent István elsõ vértanú megjelent álmában, hogy a rendkívüli gyermek születését je-lezze), mûveltségérõl, országot alapító, megvédõ, egyházakat szervezõ tevékenységérõl. Különösen je-lentõs a szekvenciában a bibliai Salamonhoz történõ hasonítás a kõegyházakat építõ és gazdagító tevé-kenysége miatt. Salamon az Úrnak épített templomot, István szintén, de sokat (minden tíz falu….), azéppen megkeresztelkedett nép keresztény hitének megszilárdítása érdekében. Az irodalomtörténeti ku-tatás a strófaszerkezetbõl kiindulva a Boldogságos Szûz Mária vagy Assisi Szent Ferenc szekvenciáiegyikében vélte fölfedezni a magyar szerzõ által követett mintát.

A teljesség kedvéért megemlítendõ a Novum genus melodiae kezdetû szekvencia, amely két XIV.századi domonkos rendi misszáléban maradt fönn, máshonnan nem ismeretes. Az irodalomtörténeti ku-tatás megállapította, hogy 1326 elõtt keletkezett, a rendalapító Szent Domonkos szekvenciájának min-tájára. Szövege világot vet az éneklõ közösségre: „Neki (vagyis Szent Istvánnak) zengjen együttesenédes dallal Sion szent leányainak kegyes dicsérete”. Mivel hazánkban mindössze két kolostoruk volt adominikánus apácáknak, igen valószínû, hogy a budai Duna-sziget közösségében énekelték és a budaikolostorban másolták. Nem kizárt, hogy Árpádházi Szent Margit idejében keletkezett, a dinasztikusszent-kultusz ápolására szerzetesrendi keretek között.

Két pozsonyi missale, valamint az egri Ordinarius tanúsága szerint augusztus 20-án körmenetet istartottak. Az egyik pozsonyi könyv a pozsonyi Szent Márton-templom fõoltára számára készült, a mási-kat a pozsonyi Szent Mihály-templomban használták. A Szent Márton-templom egyik mellékoltáraSzent István király tiszteletére volt szentelve, a Szent Mihály-plébániatemplomban pedig ott állt a há-rom magyar szent király oltára. Az ünnep napján a nagymise elõtt körmenetben vonultak a protorextiszteletére szentelt oltárhoz. Egerben a Szent István-templomot körmenetileg megkerülték. Ehhez ha-sonlatos körmeneteket számos helyen tarthattak.

Szent István királynak Salamon királyhoz történt hasonlítása olyan átütõ erejû, hogy magától értetõ-dõen vezet át a tiszteletére énekelt, „saját” zsolozsma áttekintéséhez, ahol nagyobb lehetõség volt aszent egyéniségének, életének idõrend szerinti bemutatására és az egymást követõ nemzedékek hozzá-fûzõdõ bensõséges, bizalmi kapcsolatának hangoztatására, kibontására.

A szentté avatáskor, vagyis 1083-ban a miséhez hasonlatosan a zsolozsma is csak néhány egyéniszöveggel rendelkezett, vagy még azzal sem. A hitvallók közös zsolozsmája a név beillesztésével addigszolgált, ameddig meg nem jelentek a saját szövegek. Ezt a kezdethez közeli állapotot tükrözi a CodexAlbensis a XII. század elejérõl. Ez az elsõ, kottával ellátott és biztosan a Magyar Királyság területénmásolt kódex fél évszázada áll a kutatások elõterében. Az elsõ kutatások liturgiatörténeti és zenetörté-neti szempontból kísérelték meghatározni a könyv keletkezési helyét, és azt Székesfehérvár királyi ba-zilikájának scriptoriumában jelölték meg. Az elmúlt évtizedekben végzett, a teljes forrásanyag föltárá-sára, elemzésére törekvõ zene- és liturgiatörténeti kutatás megállapította, hogy Gyulafehérvár vagy leg-alábbis a valahai Kelet-Magyarország rítus-sajátosságait rögzítette a könyvet másoló klerikus.

Szent István augusztus 20-i ünnepére három nagy antifóna és három responzórium található, kottá-val ellátva. A míves szövegû zenei tételeket eleinte önálló alkotásnak tartották a kutatók, mára azonbana kép árnyaltabb. A három antifóna elterjedtségét illetõen az elsõ és második általánosan ismert, a har-madik viszont mindössze két középkorvégi forrásban maradt fenn.

Az elsõ, Ave beate Stephane kezdetû antifóna az elsõ, tehát a vigilián énekelt vesperás öt, Laudes(Dícsérjétek) szóval kezdõdõ zsoltárát (112, 116, 145, 146, 147) keretezi. „Üdvözlégy Szent István ki-rály, néped nemes reménye. Üdvözlégy hitünk tudósa és apostola, üdvözlégy, szentségnek és igazság-nak tükre. Általad hittünk Krisztusban, általad üdvözülünk Krisztusban. Imádkozz a népért, járj közbena papságért, hogy tieid közül senki ne jusson prédául az ellenségnek.” Ezt a leghíresebb antifónát a ké-sõbbiekben a Magnificat elõtt és után énekelték és betoldották a rex (király) megszólítást. A név és a té-rítésre hivatkozás egyértelmûen arról vall, hogy hazai alkotás. Ez az egyetlen, amelynek középkori for-dítása fönnmaradt az Érdy kódexben.

19

A Codex Albensisben a Magnificat antifónája: Sanctissimus rex Stephanus, a királyt a magyarokapostolának nevezi. Idõvel átkerült a második vesperásba, általánosan elterjedt.

A harmadik nagy-antifóna, (Gloriosus cultor Dei) a hajnali zsolozsma-órában, a laudes keretébenhangzott fel a Benedictus elõtt és után. Ebben István a magyarok tanítója (hungarorum doctor), aki apogányok vadságát legyõzte, azok erkölcsét-szokásait megzabolázta és a népet Isten kedvére alakította.Nem vált ismertté.

A három responzórium közül az elsõ szerint István Krisztus hitvallója, a nép a szent király égi trónu-sára, vagy legalábbis elé szeretne jutni. Változata megõrzõdött a XIV. századi kalocsai breviáriumban.Több kódexben más szentek tiszteletét szolgálja. A második, a Vir Israelita gaude a bibliai igaz ember-re utal, az utókor túl általánosnak vélte és nem õrizte meg. A harmadik, Benedic regem cunctorum job-ban kötõdik István alakjához. A megtérõ magyarok nemzetségéhez István juttatta el Krisztus világossá-gát. Késõbb antifónaként énekelték az elsõ részét, gyakran nem István, hanem Szent Adalbert, Prágamásodik püspöke, István megbérmálója tiszteletére. A harmadik responzórium: Confessor Christigloriose. A hitvalló helyett Miles (katona) volt, és az európai hagyományban más szentek tiszteletére isénekelték.

Az itt bemutatott ének-együttes alapján fölfedezhetõ a szent király mûködése és személyisége. SzentLászló idejében megszilárdult a kereszténység hazai helyzete, ez, mint mögöttes tényezõ, kitapintható.A másutt is énekelt tételek világot vetnek a X–XI. században végbement hittérítésre Közép-Európábanés tõle Keletre.

Ez eddig elmondottak a saját zsolozsma kiépülésének elsõ szakaszát mutatták be. A következõ lép-csõfokot a laudes öt antifónája jelentette a XIII. század elején. A Scandit sanctus alta kezdetû antifó-na-sorozathoz a Benedictus ének O miranda potentia nagy antifónája csatlakozott. Bár a tételek sajátszövegnek számítottak, mégis volt közös jellegük, fõként az utóbbinak.

Idõben ide illeszkedik az az életrajzot alapul vevõ, prózai szövegeket tartalmazó officium, amelyet aKalocsa-zágrábi rítus õrzött meg. Egyes tételei a Corde, voce kezdetû szekvenciából származnak. Alaudes antifónáit illetõen Kalocsa és Zágráb hagyománya egymástól különbözik, a csekély forrásanyagmiatt a kutatás csak föltevésekre hagyatkozik. Amikor ez a „délvidéki história” megszületett, már a ver-ses históriák számítottak korszerûnek. Ez utóbbiak közé tartozik az a XIII. század végén, fél évszázad-dal ezelõtti föltételezés szerint már 1260–1270 táján készült igazi, verses, ritmikus zsolozsma Szent Ist-ván tiszteletére, amire az a jellemzõ, hogy a már ismert megnevezések mellett (predicator, legislator,apostolus, doctor, praeceptor) új fordulatokat is igénybe vett a szerzõ, Raimundus témája minél telje-sebb kifejtése érdekében vagy mondandójának aktualizálása végett. Az antifónák kezdõ betûinek egy-beolvasása adja meg ezt a nevet, többet róla nem lehet tudni. Lehetett az esztergomi káptalan tagja, méginkább tartozhatott a fehérvári bazilikához. Ugyanis a XIII. század végén, IV. László uralkodásakorKézai Simon, Kun László udvari papja Attila vezérben találta meg királyának õseit, és nehezen tekint-hetõ véletlennek, hogy pontosan ekkor, a Szent István tiszteletére írt verses zsolozsmában Attila megje-lenik. „Vad volt a magyar, s hitetlen Attila király alatt.” A késõbbiekben több erõteljesen biblikus kép,sõt maga Sámson is megelevenedik, és némi túlzással elmondható, hogy a jámbor egyházi szerzõ sze-me elõtt a XIII. századvégi, idõnként dúló, de már az országban megtelepedett pogány kunok, mint akeresztség elõtti magyarok elõképei jelentek meg. Istvánról így szól a szerzõ:

„Boldog férfi, juhakolba cipeli a párducot,vad oroszlánt felkarolva jászol mellé állított.Kér is, ád is, fenyeget is, hívja, vonja, kergeti,Gonoszat is, szelídet is Krisztusban megszenteli.”

Ezután következik a nemzeti önismeretre valló szakasz:

„Ha e nemzet mesterének mást is bírna vallani,tetszett volna Istenének más apostolt küldeni.Ám e nyakas, délceg fajta, kardos markú nemzetet,Nem más, csak egy magafajta harcos téríthetett meg.Az oroszlánt megigázni a nagy Sámson kelletik,Magyaroknak prédikálni erõs király küldetik.Torkából az oroszlánnak drága lépesméz csepeg,Száján a magyar királynak édes, szép dicséretek.”

(Sík Sándor fordításai)

20

E néhány szakasz a zsolozsma reggeli imádságából elégségesen igazolja, hogy a zsolozsmát a kleri-kus szerzõ rendkívül tudatosan fogalmazta meg Kun László idejében. De ez nem azt jelenti, hogy õ be-levetített valamit, hanem inkább Szent István alakjának gazdagságából olyan összetevõket emelt ki,amelyekbõl összeállt az a kép, amire ekkortájt szükség volt. A kalocsai érseknek törvényben elõírt köte-lessége volt a kunokat elvezetni a keresztségre. Mások is felelõsek voltak még értük, de fõként a kalo-csai érsek.

Szent István zsolozsmájához sokáig nem volt saját himnusz. A legrégibb himnusz egyetlen forrás-ban, egy XIV. századi breviáriumban maradt fönn, de nem terjedt el. A Gaude mater Hungaria, Magyarhazánk, te jó anya – kezdetû himnusz van meg a legtöbb forrásban. Érdekes, hogy a típuskiadásnak te-kinthetõ 1484-es nyomtatott esztergomi breviárium nem tartalmazza. A Gaude caeli nova luce kezdetûhimnusz a XV. században bukkant föl, nem olyan elterjedt, mint az elõzõ, mégis, úgy tûnik, ezt a közép-kor végén jobban ismerték. Nem véletlen, hogy Jodocus Clichtoveus ezt a himnuszt magyarázza aGosztonyi János gyõri püspök kérésére írt Elucidatorium Ecclesiasticumban (Paris, 1507).A negyedikhimnusz pedig a Iam lucis orto sidere, esti himnusznak a parafrázisa, Szent Istvánra alkalmazva. Mivelez minden nap énekelt esti himnusz, amit Magyarország klerikusai évszázadokon keresztül tudtak fej-bõl, mert állandóan elõjött minden este a zsolozsmában, ezt alkalmazták Szent Istvánra.

A himnuszok tartalmi elemzése alapján meg lehet állapítani, hogy a hagyományos képet adták to-vább Szent Istvánról, biblikus ihletettséggel és a három legendára támaszkodva. A király-eszmény sze-rint õ a hit megalapozója, a protorex egyben a hit védelmezõje is, aki a nemzetérõl nem feledkezik meg.Hic est miles, rex et rector. Emellé párhuzamosan oda kívánkozik az a szekvencia, amely Nagy Károly-ról szól. Hic est Christi miles fortis. Itt van Krisztus erõs katonája. Hic invicte dux cohortis. Itt van agyõzhetetlen seregnek a vezére.

Ha arra gondolunk, hogy Szent István Intelmei egy Karoling-kori mûfaj utolsó emléke, amint az máremlítésre került, akkor egyáltalán nem meglepõ, hogy Szent István alakjának megrajzolásakor a NagyKároly által ihletett szöveget is figyelembe vették.

Joggal fölmerül a kérdés: mi tekinthetõ az elhangzottakból új kutatási eredménynek? Az allelu-ja-versek sorozata, amely – remélhetõleg – még bõvülni fog (jelenleg féltucat ismert!), s emellett a ver-ses officium elterjedtségének további bizonyítéka, az ún. isztambuli antifonale. Isztambulban egyéb kö-zépkori, latin nyelvû, hazai származású liturgikus kódexek is vannak, ezek szövegeinek feldolgozása ajövõ feladata.

Az érseki tartományok, a régiók, az egyházmegyék és szerzetesrendek mise és zsolozsma szövegei-nek kisebb eltéréseit leszámítva, az a kép, amelyet az utókor Szent Istvánról a liturgikus tisztelet, kul-tusz folyamán kapott az évente visszatérõ ünnepen vagy ünnepeken az énekek, olvasmányok, imádsá-gok révén, ébren tudta tartani a protorex személyiségét az egész keresztény nemzet kollektív tudatában,s ezzel megemelt szintû, szellemi-lelki egység eszköze lett hosszú századokon át és marad napjainkban.

Török József

FüggelékMagyar hazánk, te jó anya, fiad dicsérd ma, õt dalold, zengjen a himnusz dallama, hozzá,ki mindig pártfogolt.Õ néked igaz fényt hozott, – hit fényét adta át neked, – istenes törvényt alkotott, – mely üd-vösségre elvezet.Mennyei hírnök jelzi már – atyjának, hogy majd jönni fog; – vértanú István földre száll –anyjának szólni jóslatot.Mint libanoni cédrusok, – olyan sudár, mint kisgyerek, – s miként elõre mondatott, – a Vér-tanúról kap nevet.Oktatják híres doktorok, – szent mûveltségre nevelõk, – s jámbor erkölcse fölragyog – márzsengén, minden nép elõtt.Már életének hajnalán – az üdv igéit hirdeti, – s a magyar nemzet, a pogány – a keresztsé-get elnyeri.Ragyogva kél az égi fény, – s ki tévely rabja volt, a nép – elhagyva sûrû éjjelét – megvalljaKrisztus szent hitét.Imádás légyen, tisztelet – néked, Hármas-Egy Istenünk, – segíts elérnünk mennyeket, –mit szent Királyunk kér nekünk. Amen.

Fordította: Csanád Béla

21

22

Szekvencia Szent István királyról

Corde, voce, mente pura

Tiszta szívvel, szóval, ésszelZengjük Istent szent beszéddel,Bálványokat verve széjjel,Vigadozz Magyarország!

Égi jókkal ékesítveTiéd az Élet Igéje,Rajtad Krisztus szent keresztje,A felvállalt bizonyság.

Dicsérd õt, ki üdvöd hozta,Szemed égre irányozta,Élet útját megmutatta,S az igazság ösvényét.

Dicsérjed õt méltó dallal,Tartsd ünnepét vigalommal,Mondd te is a vigadóvalAz örömnek énekét.

Géza vezér volt az atyja,Látomásban hírül kapta,Nevét István mártír adta,Mielõtt megszületett.

Hisz az atya csodálkozik,Szül az anya, vigadozik,Nõ a gyermek, magasodik,Cédrus Libanon felett.

S ahogy egyre nõ a gyermek,Erényben is gazdagabb, szebb,Megvetvén a földi kincsetIsten fiát követi.

Testben él bár, mint ruhában,Lelke fent jár ég honában,Istenért ég hõ imában,És a jó hírt hirdeti.

Mindig Krisztust prédikálja,Hisz a népe, hallgat rája,Krisztus hite mind bejárjaAz egész Pannóniát.

S mint Salamon réges-régen,Templomokat rak serényen,Gyöngyökben és ékességbenRagyogtatja oltárát.

Tanítónak, vezetõnekTudós férfit rendel fõnek,Igazat, ki a hívõnekSzolgál mindig javára.

Talentumát így forgatja,Vissza kétszeresen adja,S Isten szívesen fogadjaÖrök királyságába.

Ott él, Jézus a barátja,Õ vitte ily magasságba,Mindörökre koronázvaA mennyei hazába.

Tiszteljük õt kegyelettel,Könyörögjünk hû szívekkel,Hogy ott éljünk majd a szenttelAz egek hajlékában.Amen.

Fordította: Csanád Béla

Szekvencia

Novum genus melodiae

Új éneket énekeljen,Istenének zengedezzena mennyei hadsereg.

Vele együtt énekel maSion lánya vigadozva,mond édes dicséretet.

Ne hallgasson senki nyelve,örvendezzen lelkesedvemagyaroknak nemzete.

Ez a nap az ünnep napja,királyát ma trón fogadjas egek boldog élete.

Dicséretünk szózata,õt dicsérõ dallamaIstennek dicsõség.

Álomlátás jelenti,atyjának meghirdetifia születését.

Mint Salamon réges-régen,templomokat rak serényen,s adománnyal ékíti.

Szembeszáll a pogánysággal,s apostoli buzgósággala szent igét hirdeti.

Mily csodás az Isten jobbja,a koronát neki adja,kinek szent az élete.

Hogy gyõzzön az ellenségen,ki csak bízik fegyverében,nagy hitének ereje.

„Tündöklõ csillagunk”A Szent István-ereklyék története

„Nem elég Szent Istvánt évente egyszer ünnepelni, hiszen õ tündöklõ csillagunk. A nemzet atyja,apostola, szentje, aki nekünk a pogányság helyébe kereszténységet, nemzeti egységet, európai népkö-zösséget, munkát, tisztességes életet hozott.” 1

A mai ember nagyon különbözõ módon viszonyul az ereklyékhez, van, aki viszolygással, van, akigyûjtõszenvedéllyel. Van ahol a díszes tartóik miatt kincstári polcokra költöztetett ereklyék a templomitisztelet helyett a történelmi érdeklõdés tárgyai lettek. Ám a hagyományos közösségek õrzik a katolikusegyház kétezer éves, ma is élõ tiszteletét a szentek ereklyéi iránt. Több helyen új, ereklyés oltárok léte-sülnek.2

A szentek „gyémántnál értékesebb” csontjainak tisztelete, mint a kereszténység õsi hagyományánakeredete az elsõ nagy egyházüldözés korszakába nyúlik vissza, és gyökere a római és a zsidó temetkezésiszokásokban keresendõ, ám a szokás jelentõs többlet tartalmakkal bõvült. A római jog szigorúan védteaz elhunytak nyughelyeit, azokat a nekropoliszokat,3 ahová a keresztények is temetkeztek. Érdekesazonban, hogy míg a római birodalom polgárai azért rendeztek születésnapi-halotti torokat, hogy sok-szor lerészegedve az elvesztés fádalmát tompítsák, addig a keresztények az égi születésnapot és az örökéletet jelentõ feltámadást ünnepelték szeretteik és vértanúik sírjánál. A különbözõségre hamar felfigyel-tek a keresztényüldözõ hatóságok, és a válogatott kínzások mellett a vértanúk földi maradványait gyak-ran elégették vagy folyóba vetették. Jogalapot jelentett erre, hogy a keresztények hitét „felségsértés-nek” nyilvánították, ami a „köztörvényes bûnözõkkel” ellentétben megfosztotta õket a végtisztesség jo-gosultságától. Talán nem túlzás ezt keresztény holokausztnak nevezni.

A zsidóság a XX. század szörnyûségeinek átéléséig úgy vélte, hogy a feltámadásnak szükségszerûkellékei a csontok, melyeket Isten új életre kelt. A keresztény hit és emlékezet – már elsõ üldöztetéseidején – a vértanúk neveinek lajstromba foglalásával4 pótolta a sírhely és a földi maradványok hiányát.

23

István király, gyámolunk,szent királyunk, bajnokunka keresztény hitben.

Igazság kél általad,ujjongnak az igazakte sok erényedben.

Mint a hajnal játszi fénye,úgy ragyog õ ékességeárasztván sugarait.

Bõvelkedik az erényben,s Megváltónknak szõllejébenszorgalmasan dolgozik.

Nappal támad éj helyébe,világosság tévelygésbe,örvendezzünk általa.

Vezérsége erejévelragyog a hit igaz fénnyel,mint a napnak sugara.

Csodát mûvel imádsága,halott tagok gyógyulásadicséri nagy hatalmát.

Csodatevõ erejévelaki béna, újra lépdel,s aki vak volt, újra lát.

Királyszéket nyert a mennyben,de a földön ügyeinkbencsodás tette megjelen.

Kérjük hát szent királyunkat,s kegyes Urunk, Krisztusunkatmindörökre, szüntelen. Amen.

Fordította: Csanád Béla

1 A konferencia címét is adó „Tündöklõ csillagnak” ez a szép méltatása 1946. augusztus 25-én hangzott el Fe-hérváron. Mindszenty József bíboros 1946-ban a fehérvári fejereklyés körmenetet vezette volna, melyet akommunista hatóságok tiltása miatt csak a székesegyházon belül lehetett megtartani. Beke Margit (szerk.):Egyházam és Hazám – Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei I. Esztergom, 1991. I. 186.

2 Itáliában ilyen Szent Pió atya új temploma és benne új nyughelye, Esztergomban Boldog Meszlényi Zoltán ol-tárba foglalt csontjai vagy a budapesti Szent István Bazilikában az az ereklyés oltár, melyet az utolsó apostolimagyar király, Boldog IV. Károly tiszteletére idén tavasszal létesítettünk.

3 Magyarul: halottak városa.4 Ez az ún. martyrológium.

Az elsõ nagy keresztényüldözés kétszeres kegyetlensége csak megerõsítette a szentek „maradványai-nak” tiszteletét, innen ered a latin reliquia, ereklye szó. Regénybe illõ az a szent igyekezet, ahogy a ko-rai keresztények a legkülönfélébb módon iparkodtak megmenteni vértanúik testét. Ezt a különlegestiszteletet fogalmazza meg egy II. századi forrás, amelyik Szent Polikárp összegyûjtött csontjait „a gyé-mántnál értékesebbnek és az aranynál becsesebbnek” 5 nevezi.

A római hatások mellett fontos szerepe volt a zsidó örökségnek is: az ószövetség választott népeszintén védte és megbecsülte elhunytjainak földi maradványait. Az Ószövetség tanúsága szerint tiszte-lettel övezték és zarándoklatszerûen látogatták nagyjaik sírjait, például Ábrahám és családja sziklasír-ját.6 Az ereklyetisztelet hajnaláról fennmaradt egy érdekes tudósítás az Apostolok Cselekedeteiben:„Isten rendkívüli csodákat mûvelt Pál útján. Még kendõit és kötényét is levették róla, és amikor betegek-re terítették, a betegség elhagyta azokat, és a gonosz lelkek is kiszálltak belõlük.”7 Ez a kedves epizódmár nem csak a földi maradványok, de az ún. érintéses ereklyék megbecsülésérõl és csodás hatásairóltesz tanúságot. A III. század közepén Szent Ciprián életírása is beszámol a verítékével átitatott ruhákiránti kegyeletrõl.8

Szent Péter apostol vatikáni sírja az ereklyetisztelet kibontakozása szempontjából kulcsfontosságú:Nagy Konstantin császár a kereszténység felszabadítása után megtörte egy nekropolisz érinthetetlensé-gét. A vatikáni domboldalon, Szent Péter sírja fölé hatalmas Bazilikát építtetett, és ennek érdekében en-gedélyezte, hogy a környezõ sírok egy részét elbontsák, illetve betemessék. Nagy Konstantin új utakatnyitott ezzel, és az általa alapított Bizánc az õ hagyományára építve új szemlélettel gazdagította a ke-resztény közösségek ereklyetiszteletét.

A római jog szigorú védelme hosszú ideig lehetetlenné tette a tiszteletben részesített sírok megboly-gatását, a szent testrészeinek szétválasztását, és ereklyetartókba foglalását. A római egyház nyugati fe-lében ezért az egész test megõrzésére törekedtek. Keleten azonban – a szentek tiszteletének terjesztésivágyától vezérelve – a helyi közösségek szívesen ajándékozták egymásnak égi közbenjáróik díszesereklyetartóba zárt testrészeit. Ez a keleti szemlélet aztán fokozatosan általánossá vált az egész katoli-kus egyházban. Ezt segítette Rómában, hogy a barbár támadások miatt védhetõ helyre kellett szállítania városfalakon kívül eltemetett szentek maradványait, és ez szükségesé tette a sírok felnyitását.9

A kereszténység szent helyei, Krisztus és Szûz Mária kiváltságos emlékei és a vértanúk – késõbb ahitvallók – valóságos vagy érintéses ereklyéi e folyamat eredményeként a nyilvános és közösségi tiszte-let tárgyai lettek. A nagy nyugati egyházatyák ezt a keresztény kultuszt gyakorolták és védelmükbe vet-ték. A szenttisztelet és az ereklyetisztelet egymásba fonódott és egyre gazdagabb helyi szokások és li-turgikus hagyományok társultak hozzá. Ezek közül csak a két legfontosabbat és az ereklyékhez legszo-rosabban kapcsolódó elavatiot és translatiot említem, a szentek testének felemelését (oltárra helyezé-sét) és szükség szerint méltó helyre történõ átszállítását.10

Az ereklyéket évszázadokon át a helyi fõpásztor, a késõ-középkorban a visszaélések elkerülése ér-dekében átmenetileg a Szentszék, a legújabb idõkben ismét a megyéspüspök, ma – az új szentek és bol-dogok esetében – többnyire a posztulátor11 hitelesíti. Napjainkban e három hagyományos fórum vala-melyikén állítják ki az ereklyék hitelességét igazoló tanúsítványt.

A templomi elhelyezéshez ereklyetartóra van szükség. A sokféle ereklyetartó között a legrégebbiekgazdagon díszített és általában zárt szelencék, ereklyeládák. Az áldó kéz és a fejereklyetartó herma a ro-mantika idõszakának újdonsága, az úrmutatóhoz hasonló vagy kápolnaszerûen kialakított forma pedig

24

5 Idézet Szent Polikárp vértanúaktáiból a Kr.u. 155–156 között lefolyt eseményekrõl. Cséfalvay Pál – KontsekIldikó (szerk.): Magyar szentek tisztelete és ereklyéi. Esztergom, 2000. 19.

6 Napjainkban ilyen tisztelet övezi Dávid király jelképes síremlékét, melyet az Utolsó Vacsora házának föld-szintjén alakítottak ki.

7 Ap Csel 19,11-12.8 Az érintéses ereklyék közül a legrangosabbakat Szent Péter és Pál apostolok ünnepén adja át a Szentatya Ró-

mában: a Szent Péter sírja fölött õrzött érseki nyakdíszeket, az ún. érseki palliumokat.9 A híres római Katakombahálózatról kevéssé ismert, hogy eredetileg nem a zártsága és zegzugossága miatt lett

kedvelt keresztény temetkezési hely, hanem a zsidósághoz hasonlóan a hamvasztásos temetkezés mellõzése,és a föld fölötti sírépítményekhez képest könnyebb megfizethetõsége miatt.

10 Elõbbi történt Szent István király 1083-ban történt helyi szentté avatása során, amikor csontjait a sírból ki-emelve gyolcsokba rakták és ezüst koporsóba helyezték. Utóbbira a legkorábbi példa Szent Babila antióchiaipüspök ereklyéinek IV. század közepi translatio-ja. Ezek azért nagyon fontos aktusai a szenttiszteletnek, mertegyértelmûen az ereklyekultusz szabályozását szolgálták.

11 Szenttéavatási ügyvivõ.

a gótikus stílussal jutott elsõ virágkorába. Az ereklyetartók értékes anyaga és díszítettsége mellett ma anemes arányokra, az egyediségre és a gazdag jelképiségre helyezõdik a legnagyobb hangsúly.12

A valóságos ereklyék – tehát a földi maradványok – közül jelentõsnek számítanak a nagyobb testré-szek, de a legújabb korban már nagyon ritkán kerül sor egy egész koponya vagy a végtagok ereklyetar-tóba foglalására. Inkább csontszilánkok teszik jelenvalóvá annak a személynek a testét, akirõl az Egy-ház ünnepélyesen kijelenti, hogy üdvözült. Isten kegyelme által ez az apró testrész – legyõzve a tér ésaz idõ korlátait – csodálatos módon válik egy halálon átívelõ közösség kapcsolattartásának szeretetesz-közévé. Ez az ereklyetisztelet spirituális lényege, e nélkül az ereklyék csak muzeális tárgyak, történelmiérdekességek. Erre utal a 149. zsoltár, mely a katolikus egyház rendkívüli rítusában az egyházmegyeereklyéinek ünnepi éneke: „Ujjongnak majd a szentek dicsõségben, örvendeznek nyugvóhelyükön; szá-jukban Isten magasztalása lesz.”13

Szent István királyunk földi maradványainak és ereklyéinek sorsa azért is érdekes, mert a történeté-ben megtalálhatunk szinte minden említett formát és hagyományt. Testének épségét és sírjának sérthe-tetlenségét védte a fehérvári egyház 1038 és 1083 között, amikor sor került a már említett elevatiora. Ésmár Szent László idejében megkezdõdött ereklyéinek szétválasztása, és kezdetben magyarországi, ké-sõbb európai szétosztása, aztán a tatár és török idõkben a menekítése. Ezek a regénybe illõ történésekmind tiszteletének a kibontakozását szolgálták.

* * *Mielõtt a legjelentõsebb ereklyérõl a Szent Jobbról beszélnék, tekintsünk végig a Szent István-erek-

lyéken. Viszonylag jelentõs részei maradtak meg a csontváznak, és ez kizárólag az ereklyetiszteletnekköszönhetõ. A már említett ezüst ládából kiemelték a szent király koponyáját vagy annak bizonyos ré-szeit. A fejereklye legfontosabb darabjait ma Fehérváron, Zágrábban és Dubrovnikban (a történelmiRaguzában) õrzik. A kalocsai hermában nincs jelentõsebb fejereklye-rész. A Szent István hermák törté-nete ennél azonban bonyolultabb. 1083 után két hermáról tudunk. A fehérvárinak jelentõs történelmiszerep jutott, amikor 1440-ben ennek koronája helyettesítette az ellopott Szent Koronát I. Ulászló koro-názásán. Szent László az általa alapított zágrábi egyházmegye és az 1090-ben felszentelt Szent Istvánszékesegyház számára nagyobb darabot küldött, ezt utóbb három részre osztották és három különállóoltárra helyezték. Nem tudjuk, hogy ezek a csontok megegyeznek-e a ma Zágrábban õrzött herma-erek-lyével.14

Raguzában az állkapocscsontot õrzik XIV. századi ezüst tartóban, egy további jelentõs fejereklyeszámára pedig 1770-ben készítettek a domonkosok félgömb alakú ezüst ereklyetartót, amely2000–2001-ben a budapesti Szent István Bazilikában volt látható.

A székesfehérvári koponyatetõ azokhoz az ereklyékhez tartozik, amelyeket Mária Terézia szerzettvissza Raguzából. Az 1770-es években Bécsben készült ezüst hermát az egyházmegye alapítása utánielsõ évben, 1778-ban helyezték el ünnepélyesen a Szent István székesegyházban. A kalocsai székes-egyház számára 1896-ban Budapesten készült az a herma, amelyre már utaltam, a Pozsonyban õrzöttkoponyarésznek pedig a XX. században nyoma veszett.15

Szent Istvánnak a kezdetektõl fogva volt jeles ereklyéje Esztergomban is. Ezek a legkorábbi,1528-as leltárban már szerepelnek: egy 2 cm-es koponyarész, egy 5 cm-es bordacsont-darab. Tudunkfej-, kar- és szoboralakú ereklyetartókról is, ám sem az ereklyék, sem ezek az ötvösmûvek nem marad-tak ránk. Ma már csak kisebb csontereklyéket õriz a Prímási Bazilika, „minden magyar templom anyjaés feje”16.

25

12 A közelmúltban érdekes ereklyetartóval találkozhattunk itt Magyarországon: Don Bosco testalakú viasz erek-lyetartójával. Ez a mediterrán országokban régi és széles körben élõ hagyomány.

13 Zsolt 149,5-614 Smohay András igazgató és az egyházmegyei múzeum munkatársai tavaly beszámoltak arról, hogy Zágrábban

egy ereklyekápolna középkori hermájáról úgy tartja a szóbeli hagyomány, hogy Szent Istváné volt: hogy a ha-gyomány igazolható-e, a szobor tartalmaz-e ereklyét, és ha igen, akkor ez melyik hermával lehet azonos – ta-lán a készülõ nagy Szent István kiállításukban erre a kérdésre is választ kapunk.

15 A fehérvári egyházmegyei múzeumban idén együtt lesz látható a három legjelentõsebb és legimpozánsabbSzent István-herma. Ezek méretüket tekintve világviszonylatban is kiemelkedõek, stiláris különbözõségük kü-lönösen érdekessé teszi õket. A zágrábi hermát a hagyomány szerint 1635-ben Rómában Francesco Barberinibíboros készíttette Gianlorenzo Bernini tervei alapján.

16 A Prímási Bazilika homlokzati díszfelirata: Caput, Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae – Magyarországtemplomainak feje, anyja és tanítója.

A híres Aachen-i Bazilikában Nagy Lajos király magyar kápolnát létesített, és oda Szent István bor-dacsontját adományozta, ezt gótikus tartójában mindmáig kegyelettel õrzik. Arról is tudunk, hogy Ró-mában vannak apróbb Szent István ereklyék, ezekrõl többet nem tudunk. Feltételezhetõ, hogy ezeket aszentszéki ereklyetárban – melyet egy kolostor apácái gondoznak – õrzik, ahogyan a történelmi Ma-gyarország számos temploma szintén õriz különbözõ tartókba foglalt csontszilánkokat.

Egy kiterjedt kutatásra lenne szükség, amely tisztázhatná a homályos részleteket, és lehetõséget te-remtene Szent István arcrekonstrukciójára, ahogy a közelmúltban Szent László arcrekonstrukcióját isnagy érdeklõdés mellett végezték el.

* * *A legjelentõsebb Szent István-ereklye kétségkívül a Szent Jobb. Vázlatos történetét szeretném egy

elõadásom elsõ felébõl következõ új gondolattal kezdeni. Évszázadokig kiemelkedõ jelentõséget tulaj-donítottak az emberi test vagy egyes részei épen maradásának, és égi jelként az életszentség bizonyíté-kát látták benne. Ma már ez a jelenség – a sokféle lehetséges természetes magyarázata miatt – nem tár-gya a szenttéavatási eljárásoknak, a XI. században viszont még nem így volt. Meggyõzõdésem, hogyIstván király életszentsége hírének elmélyülésében komoly szerepe lehetett jobb keze épen maradásá-nak, amely olyan erõs szimbóluma az apostoli király uralkodásának. És ha ez a feltételezés igaz, akkorazok a trónviszályok és pogánylázadások (1046-ban vagy 1061-ben), melyek miatt a szarkofágból a fe-hérvári bazilika padozata alá kellett rejteni a sírt, nagy szolgálatot tettek a Szent István-kultusznak.

Szent István teste vagy csak a jobb kar, ezt mamár nem lehet megállapítani, feltehetõen természetesmódon mumifikálódott, vagyis gyors kiszáradás ré-vén a szent csontokra száradtak a betegségben leso-ványodott test lágy részei. Ezzel magyarázható aSzent Jobb ereklye ma is látható viszonylag kis mére-te. A történettudomány mai állása szerint az 1061. évipogánylázadás miatt a testet áthelyezték a koronázó-templom padozata alá, hogy megvédjék az esetlegesmegszentségtelenítéstõl. Ekkor kerülhetett sor azereklye eltulajdonítására.

A Katapán nembeli Merkúr szerzetes szerepét, akiaz akkori fehérvári prépost rokona volt, célszerû új-ragondolni, mert azzal, hogy eltulajdonította a teljesjobb kezet, és bihari birtokára vitte, gyakorlatilag

megmentette azt a pusztulástól. Hiszen a padozat alatti sírt 1083-ra teljesen elárasztotta a talajvíz. Az,hogy 1061-ben a Jobbot a kincstárba vitték volna, nem valószínû, mert akkor még ez nem volt ereklye,és ott ugyanúgy ki lett volna téve a lázadások támasztotta veszélynek, mint a Szent István-szarkofág-ban.

A kettõs eltemetés elmélete Györffy György nevéhez fûzõdik, egy érdekes adalék ehhez, hogy a maismert Szent Jobb feltalálása-ünnep (május 30.) elõzményének tekinthetõ a Pray-kódexben megõrzött„Sancti Stephani regis corporis inventio” és egy XIV. századi esztergomi misekönyv „Translatio SanctiStephani regis” ünnepe október 11-én, mely minden valószínûség szerint a második eltemetés naptárinapját õrizte meg számunkra, feltehetõen 1061-bõl.

Merkúr 1083-ban azt vallotta, hogy angyal adta át neki az ereklyét megõrzésre és késõbbi felfedésre,és e közlés lényege nem hazugság, hiszen a Szent Jobb épen átvészelte a magyarországi szentté avatástmegelõzõ bizonytalan évtizedeket. Ezért Szent László király bölcs döntést hozott, amikor megbocsátottMerkúrnak, és 1084-ben famonostort építtetett a Szentjobbnak elnevezett Berettyó menti településen. Etemplomot és kolostort végrendeletének megfelelõen fia, Álmos, 1100 körül kõmonostorrá fejlesztette.Így lett Szentjobb az ország – Fehérvár utáni – legfontosabb zarándokhelye, ahol kialakult az ereklyeországos kultusza. A Szent Jobbot még peres eljárásokban is használták, mint amire az esküt letették.Késõbb az ereklyét Fehérvárra szállították. Ennek oka a bencés rend hanyatlása lehetett, melynek kö-vetkeztében a monostor 1351-ben elveszítette még a hiteles helyi státuszát is. A monostor helyén makései kápolna áll, emlékét a címzetes szentjobbi apáti titulus õrzi.

A Szent Jobb hitelessége soha nem volt kétséges, ennek oka, hogy a története végig követhetõ. Elfo-gadását kezdetben az a királyi gyûrû biztosította, amelynek eltávolítására utaló nyomok az ereklyenagyujján maradtak fenn. Az ereklye hitelességének pecsétje volt az a kis pergamenre írt tanúsítvány is,melyet a Magyar Országos Levéltárban Könyves Kálmán korára datáltak. A Szent Jobb természettudo-mányos vizsgálatára a XX. században három ízben is sor került. Elõször 1951-ben volt erre szükség, aII. világháborús hányattatása miatt ui. az ereklyetartó üvegei meglazultak és a Szent Jobbon penészfol-

26

A Szent Jobb belsõ ereklyetartójában

tok jelentek meg, ezeket távolította el Bochor Ádám orvosszakértõ. 1988-ban és 1999-ben az akkoriSzent István jubileumhoz kapcsolódó országjárás miatt kérte fel a Szent Jobb õre elõször SzentágothaiJános és Nemeskéri János professzorokat, második alkalommal Réthelyi Miklós professzort az alapve-tõen mérési és állapot felmérési vizsgálatok lefolytatására. Az elsõ vizsgálat érintõlegesen foglalkozotta királyi gyûrû lehetséges helyével, fém okozta elszínezõdés nyomai ugyanis a Szent Jobbon nincsenek,csak a már említett, eltávolítására utaló jelek a nagyujjon. A második vizsgálat alkalmával balzsamo-zás-nyomok kerültek elõ, és ez alkalommal röntgenkép és nagy részletességû endoszkópos felvételekkészültek az ereklyérõl. Ezekbõl a vizsgálatokból tudjuk, hogy a Szent Jobb ma is kiváló állapotbanvan, és hogy Szent István a közepesnél csak valamivel alacsonyabb, erõs testalkatú férfi volt.17

A Szent Jobb újkori történetébõl közismert, hogy a török dúlás idején a Szent Jobb Raguzába került,az ottani domonkos rendi kolostorba, ezt 1590-bõl már írott forrás igazolja. A történet háttere és magya-rázata, hogy Raguza szisztematikusan gyûjtötte az ereklyéket a török által meghódított területekrõl, ésezek tiszteletén keresztül egyrészt igazolta a pogányokkal való kereskedelmi kapcsolattartását, más-részt saját hitbéli meggyõzõdését. A Szent Jobb folyamatos raguzai tiszteletét több forrás dokumentál-ja, a Városállam vezetõi 1618-ban díszes ereklyetartót is készíttettek számára.

A Szent Jobbot ekkor már jelenlegi formájában tisztelték, biztosan tudjuk azonban, hogy eredetilega teljes kar hozzá tartozott az ereklyéhez. Ezeknek a karrészeknek a sorsát még nem sikerült teljes egé-szében tisztázni. Nagy Lajos adományaként 1370-ben Lembergbe került egy karrész, ez ma Lengyelor-szágban található, néhány éve ebbõl választottak le egy darabot a krakkói magyar Szent István kápolnaszámára. Bécsbe is került egy karrész Zsigmond ajándékaként vagy a Szent Korona Bécsbe lopásakor.A Stephansdómban õriznek is egy Szent István ereklyét, melynek 1793-ig kar alakú ezüst tartója volt ésdíszes felirata ma is így nevezi, de amelyrõl Éry Kinga megállapította, hogy lábszárcsont.18

Raguzából a Szent Jobbot 1771-ben Mária Teré-zia királynõ szerezte vissza.19 A Szent Jobb Budárakerült a királyi palotatemplom külön e célra emeltbarokk kápolnájába, és díszes barokk kettõs ereklye-tartót kapott.20 Ehhez kapcsolódó emlék a Szent Jobbegyetlen, 1777-ben készült másolata. Ezt Mária Teré-zia királynõ készíttette Bécsben és ajándékozta azAngolkisasszonyoknak, akiknek akkor a nemzetiereklye õrzését át kellett adniuk a budavári palotábanmûködõ Királyi Pázmány Péter Egyetemnek. Ez akülönleges tárgy ma a budapesti Szent István Bazili-ka kincstárában látható.

A ma ismert ereklyeházat 1862-ben készíttette aMagyar Katolikus Püspöki Kar, tervezõje Lippert Jó-zsef hercegprímási építész volt. A Bécsben készültötvös remek csaknem kétszáz darabból áll, huszár-tornyában Szent István szobra látható. Itt szeretnékutalni arra a már említett Kálmán-kori igazoló iratra,melyet a Magyar Országos Levéltár szakemberei a két világháború között megvizsgáltak. Ez a nagy ér-tékû pergamen azért semmisült meg a világháborús várostrom idején, mert a barokk ereklyetartóval el-lentétben az új ereklyeházra nem erõsítették föl, hanem külön, a vártemplom irattárában, két ezüstlapközött tárolták.

A belsõ ereklyetartó kristályhengerében nyugszik a Szent Jobb, melyet Mária Terézia korabeli akan-tuszleveles, gyöngyös-gránátos pántok fognak körül.21 Talapzatán latin fölirat mondja el az ereklye tör-ténetét. 1944-ben e belsõ ereklyetartóban menekítették Nyugatra, ahonnan XII. Piusz pápa közrejötté-

27

17 A vizsgálatok jegyzõkönyveit a Szent István Bazilika Plébánia irattárában õrzik.18 Ez is látható lesz az idei fehérvári Szent István-kiállításon a jelenlegi, 1847-ben készült aranyozott bronz ládi-

kájában.19 Édesapjának, III. Károly királynak a domonkosok még nem akarták átadni, de a városállam a Császárság vé-

delmére szorult, a királynõ pedig a visszaadáshoz kötötte segítségét.20 Ma ebben õrzik a kassai vértanúk egyikének, Körösi Szent Márknak a csontereklyéit Esztergomban, sajnos a

koronarésze nem fért be az oltár alá, ezért leválasztották, és jelenleg a Prímási Bazilika leltárában nem fellelhe-tõ.

21 Ezek közül egyet, amelyik az ereklyével közvetlen érintkezésben volt, 1999-ben kiemeltek, hogy a mozgatá-sok során ne okozhasson sérülést az ereklye felületén, az ékköves pántot a Szent Jobb nyugalmazott õre, SzabóGéza protonotárius kanonok õrzi.

A Szent Jobb Mária Terézia korabeli másolata,1777.

vel már 1945. augusztus 19-én visszatért. Ekkor a romos budavári királyi palota helyett a pesti angol-kisasszonyokhoz, majd 1950-ben a Szent István Bazilikába került. 1987-tõl a róla elnevezett kápolná-ban tiszteljük.

A Szent Jobb õrzési helyeivel kapcsolatban egy elgondolkodtató momentumra szeretném felhívni afigyelmet: az ereklye Istennek hála megmaradt, de a hajdani szentjobbi apátság és a fehérvári kultusz-hely elpusztult. A budavári kápolnát azért bontották le, és tûnt el nyomtalanul a XIX. század végén,mert útjában állt a királyi palota kocsi-forgalmának. Érdekes kérdés, hogy a Lotz Károly mozaikjaivaldíszített XX. század eleji mini kápolna – amely ma Balatonalmádiban látható –, vagy a bazilikai kul-tuszhely jelenlegi kialakítása mennyiben felel meg a Szent Jobb rangjának. A budavári koronázó temp-lomnak van egy olyan, stílusában és ikonográfiájában kifejezetten a Szent Jobbhoz illõ kápolnája, aGaray vagy Szent István kápolna, amely éppen azzal a céllal nyerte el neogótikus díszeit, hogy augusz-tus 20-án – ha csak egy napra is – méltón fogadhassa a nemzeti ereklyét. Az ereklyeoltár fülkeméreteipontosan a Lippert-féle ereklyeházhoz illeszkednek.

A Szent Jobb ereklyetartójához Lippert József egyhordozó szõnyeget is tervezett, ez szóbeli közlésekszerint nagyon rossz állapotban ugyan megmaradt, devalahol egy magánszemélynél lappang. Ezért készültegy színvonalában és motívumaiban ugyan hiányos, deaz eredetit megidézõ rekonstrukció, ezt a szõnyegethasználjuk most már harmadik éve a hagyományosSzent Jobb körmenetek alkalmával.22

* * *István király emlékét mind egyházi, mind világi vo-

nalon a kezdetektõl gondosan ápolták. Törvényei –köztük fiához, Szent Imre herceghez intézett Intelmei– és birtokadományai a legszilárdabb jogalapot jelen-tették a középkorban, magyarországi szentté avatásárapedig már 1083-ban sor került. A koronázási jelvényekelsõdleges értékét is az adta, hogy a hagyomány mind-egyiket Szent István örökségének tekintette. A SzentKoronát ma is „Szent István koronájaként” emleget-jük, ahogy a csehek is Szent Vencel-koronának neve-zik saját, ereklyeként a Szent Vitus székesegyházbanõrzött, koronájukat.

Történelmi érdekesség, hogy az újkori Szent Istvánünnepek sorát Buda török alóli felszabadítása nyitotta

meg, amikor Boldog XI. Ince pápa, a magyarság nagy pártfogója, István király életszentségét a világ-egyház tiszteletének rangjára emelte egy különleges, ún. egyenértékû23 szenttéavatási dekrétummal.Ezt követõen 1693-ban történt – 1038 és 1317 után – a harmadik hivatalos országfelajánlás Szûz Máriá-nak, amely akkor a Szent István nyomdokain járó újjáépítés lelki-szellemi hátterét teremtette meg.

A következõ nagy Szent István ünnep a Szent Jobb Raguzából történõ hazahozatalához kapcsolódott1771-ben. A XIX. század a Szent Jobb-körmenetek százada is. A XX. század három jelentõs Szent Ist-ván évfordulót hozott: 1938, 1972 és 1988-ban – mindhárom ünnep különleges történelmi körülményekközött zajlott.

Az idén 1938-nak is évfordulóját üljük, ezért végezetül szeretnék beszámolni egy eddig viszonylagkis publicitást kapott civil kezdeményezésrõl, melynek a Szent István Bazilika képviseletében évek ótatagja vagyok. Az idei Szent István év lehetõséget teremthet arra, hogy rekonstruálható legyen a SzentJobb 1938-as Díszkocsija, a magyar vasúttörténet és díszítõmûvészet „Aranyvonat” néven ismert kü-lönleges alkotása.

Több mint két éve foglalkozik a gondolattal az a csapat, melyben minden szükséges szakma képvi-selteti magát. Az ötletadó a Magyar Koronaõrök (hagyományõrzõ) Egyesülete, a koordinátor a Buda-keszi Kultúra Alapítvány azon dolgoznak, hogy a magyar állam és a MÁV felkarolja ezt a kezdeménye-

28

22 Ugyancsak fennmaradt – de máig ismeretlen helyen – a budai vártemplom XIX. század végi oltárképe, mely aSzent Jobb ikonográfiája miatt is fontos emlék, és amely a világháború után rövid ideig az Alsó-Krisztinaváro-si plébániatemplom szentélyében volt látható.

23 Canonizatione equipollente.

A budavári koronázótemplomSzent Jobb-oltárfülkéje(Kovács Gergely felvételei)

zést. A Díszvagonra nagyszüleink korosztálya „Magyarország frigyládájaként” tekintett. Ha jól megfi-gyeljük a tetején megjelenített és éjszaka díszkivilágítást kapott angyalokat a Szent Koronával, akkortetten érhetjük ennek mûvészi megalapozottságát. Amikor ez a szerelvény bejárta Magyarországot, ésaz állomásokon az üvegfalú ajtón át teljes pompájában megjelent a Szent Jobb, akkor ez Szent Istvánvalóságos jelenlétét közvetítette.

Urbányi Vilmos és Márton Lajos szemei elõtt a kézfejereklye díszes tartozékai és a neogótikus erek-lyeház motívumai lebegtek, amikor a MÁV egyik szalonkocsijának külsõ díszítõfestését bizáncias stí-lusban megtervezték. Arany, ezüst, bíbor és zöld színek uralták az aranyvonat megjelenését, az orna-mentális díszeken és magyar címerpajzsokon valamint a koronázási ékszerek domborított képein kívülnyolc magyar szent egészalakos ábrázolásait helyezték el rajta. Az aranyvonatot vadonatúj mozdonyvontatta és négy vagon kísérte, melyben az egyházi és világi kíséret foglalt helyet. Minden alkalommalkötelességszerûen jelen volt a Szent Jobb õre, Mészáros János budapesti érseki helytartó és négy erek-lyevivõ irgalmasrendi szerzetes. Egy alkalommal hozzájuk csatlakozott Angelo Rotta apostoli nunciusés az ereklye utolsó útján a kíséretet Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás vezette. A Szent Jobb mel-lett alabárdos koronaõrök álltak díszõrséget.

A Díszvagon 1944-ig teljes pompájában megmaradt, pusztulásáról ellentmondó információink van-nak, egyik-másik már a legendák világába tartozik. A legvalószínûbb, hogy a Nyugatra menekítését ter-vezték, de ez idõ hiányában meghiúsult, és amikor a Vörös Hadsereg a Nyugati pályaudvaron megtalál-ta, lefoglalta, átalakíttatta és a dunántúli harcokban igénybe vette, ezért késõbb leselejtezték.

Jelenleg a Díszkocsi rekonstrukciójának minden technikai feltétele adott, és ehhez rendelkezésre állegy korhû vagon teljes fémszerkezete. Az egyesület tájékoztatása szerint a vagon szerkezetkész felépí-tése kizárólag állami szerepvállalással képzelhetõ el, a MÁV szakembereivel, a külsõ-belsõ díszítésköltségeit pedig közadakozásból teremtenék elõ. Szent István emlékének elevenségét, tiszteletének in-tenzitását bizonyítja ez a kezdeményezés, ahogy ez a mai jubileumi konferencia is. A Szent István-i ha-gyományok õrzéséhez adjon erõt Mindszenty József bíborosnak – a rá olyannyira jellemzõ hittel ésegészséges magyarságtudattal megfogalmazott – lelkes buzdítása:

„A mi ezeréves múltunk Szent Istvánban testesül meg legkifejezõbben. Tõle kaptuk legnagyobb ésidõtálló értékeinket. Éljünk eme értékek szerint ne csak augusztus 20-án, hanem minden hónap, mindennapján, az elején úgy mint a végén. És most leemelem a Szent Jobbot lelkileg, úgy vigyétek, hogy kü-lön-külön mindegyiktek szívére helyezem. Járjon át az õ áldása a nyilvános életben is minden társadal-mi osztályt. Büszkén õrizzük a szentistváni hagyományokat családban, társadalomban, és ezzel keltsükéletre Magyarországot, és ez segítsen Istenhez. Ámen.” 24

Kovács Gergely

Szent István király tiszteletea Székesfehérvári Egyházmegyében

Székesfehérváron Szent István király újkori tisztelete fejereklyéjének Raguzából való hazakerülésé-vel élénkült meg. A Bécsbõl fõúri, fõpapi kísérettel, ezüst hermában érkezõ fejereklyét 1778. március29-én Fehérváron a felsõvárosi Szent Sebestyén templomban Sélyei Nagy Ignác püspök prédikációjá-ban e szavakkal mutatta be a város papságának, elöljáróságának, népének: „Íme ezen fõ és koponya,mely az ezüst és arany fényétõl elboríttatik, a te nemzeted nagy vezérének, Gézának fia; ki nem atyjaszándékából, hanem aki Krisztus nevéért elsõ bizonyság vala, annak titkos jelenésébõl kereszteltetettIstvánnak. Aki nem csak születésénél fogva következett atyja után az ország uralkodásában, hanem azégbõl küldött koronával is, nemzetünk királyává koronáztatott; fölkenetett, fölszenteltetett az, akinek ke-zei alkotmánya városunk; melyet õ azért, hogy ehhez közel, vagy talán éppen ennek helyén, az akkoriföld népén gyõzedelmeskedõ serege Árpád vezérnek megtelepedett, nemzetünk ezen eseményének örökemlékére ide épített. Ki azután városunk utcáit, piacát szüntelen járta, részint azért, hogy tanításával azigaz hitnek igájától irtózó pogány, szilaj erkölcsöt megszelídítse; részint, hogy akik a roppant templo-mon munkálkodtak, azoknak sörénységüket szorgalmaztassa. Az a király, aki városunkat nemcsak fõ-renden levõ papsággal ékesítette, hanem ezeknek segítségükre, más szerzetes renden levõ férfiakkal isgyarapította, hogy az újonnan plántált hit közé konkolyt az ellenség ne hinthessen. Ez az, akinek oly sok

29

24 1947. aug. 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 116. old.

nyomát látjuk városunkban, oly sok emlékeit találjuk föl a falak romjaiban. Vajha beljebb áshatnánkmagunkat a földbe, vagy a mocsárral elöntött földünk fenekén túl járhatnánk szemeinkkel, hová azirigység és az ellenség dühössége nem férhetett. Boldog Isten! Mi nyomait láthatnánk városunkban tettnagy dolgainak! Talán ama kívánatos helyre is reá találnánk, hová eme boldog test, melynek ereklyéjé-ben ma részesülünk, az örök nyugalomra letétetett. Ez az, kirõl még a porban játszó gyermekeid is fogy-hatatlan hagyományból tudják és éneklik, hogy õ a magyarok elsõ királya.”1 Négy nappal késõbb a szé-kesegyház Szent István kápolnájának falfülkéjében helyezték el a fejereklyét tartalmazó hermát aSélyei Nagy által szerzett áhítatos ének zengése közben:

Üdvözlégy oh szentséges FõGyémántnál, gyöngynél drágább kõOltalmazd, õrizd, tartsdKirályunkat s javainkatVárosunkat, Országunkat.

A székesfehérvári székesegyház, amely a püspökség meg-alapítása (1777) elõtt a város magyar ajkú híveinek plébánia-temploma volt, védõszentjéül Szent István elsõ magyar királytkapta. Az új egyházmegye elsõ püspöke, a fehérvári születésûSélyei Nagy Ignác népszerûsítette Szent István királynak a vá-rosban újjáéledõ tiszteletét. Püspöki székfoglaló beszédébenjoggal hivatkozhatott a fehérváriaknak a székesegyház újjáépí-tése során Szent István király tiszteletébõl fakadt áldozatkész-ségére, amiért cserébe a szent király különös oltalmát kérte aváros lakosaira.2 Sélyei Nagy püspök, aki korábban veszprémikanonokként a budai egyetem kancellári tisztségét töltötte be,egy lelki rendtartásában a fehérvári híveknek és a városban idõ-zõknek javasolta: „Minden pénteken, ha a városban lakol, más-képpen mindenkor midõn kívülrõl idejössz, igyekezzél megláto-gatni Szent koponyáját Szent István királyunknak a püspökiöreg templomban, és azt mély alázatossággal tisztelni.”3

Elsõ magyar királyunk tiszteletének elõmozdítását szolgál-ták minden esztendõben a fejereklyével végzett Szent Istvánnapi körmenetek és azok az egyházmegyei használatra szánt li-turgikus szövegek (Szent István király litániája, Szent István kisofficiuma, Szent István király napjára való ének), amelyek aszékesfehérvári püspökség által kiadott énekeskönyvek révénterjedtek el.4 Sélyei Nagy Ignác püspök 1785-ben megjelenténekeskönyvében már szerepel a Szent István litánia, amit aszékesegyházban augusztus 20-án s annak nyolcadában azóta ismegtartanak.

Szent István napján és a nyolcad alatt a székesegyházbantiszteletre helyezik ki a fejereklyét. Ugyanígy minden évben Szent György havának második napján(április 2., az ereklye elhelyezésének emléknapján), pünkösd havának 19. napján (május 19., a város tö-rök alóli felszabadulásának emléknapján), Szent László napján (június 27.), Mindenszentek havának11. napján (október 11., Szent István király testének felemelése) és Szent Imre napján (november 5.) há-rom napig tették közszemlére.5 A Szent István litániáknak és a gyakori ereklye kihelyezéseknek is sze-repe lehetett abban, hogy Udvardy Vince a Szépirodalmi Közlönyben 1858-ban Székesfehérvárról meg-

30

1 Pauer Joannes: Historia dioecesis Alba Regalensis ab erecta sede episcopali 1777–1877. Alba Regia, 1877.95.

2 Kuthy István: Szent István király tiszteletét õrzõ egyházi mûemlékek Székesfehérvárott. SzékesfehérváriSzemle VIII. 1938. 17.

3 Radics Péter: A Szent István-kultusz ezredéve Székesfehérvárott. Historia Klub Füzetek 2. Székesfehérvár,1988. 11.

4 Énekek könyve szükséges litániákkal és imádságokkal. A Magyar Keresztény Katolika AnyaszentegyházSzolgálatjára Székes Fejérvári Püspükségben. Kiadta Füskuti Landerer Mihály. Pest, 1875. 248–251;Szomolnoky József: Mennyei nefelejts. Ima- és énekes-könyv. Bp., 1879. 254–258.

5 Károly János: Fejér vármegye története II. Székesfehérvár, 1898. 286.; Radics i. m. 12–13.; Sulyok János:Szent István-kultusz a székesfehérvári egyházmegyében. Szent István-emlékülés Székesfehérvárott. Szerk.:Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1989. 41–47.

Szent István ereklyetartó mellszobra,aranyozott ezüst, a székesfehérváripüspöki székes-egyházból, 1777.(Ipolyi Arnold: Magyar ereklyék.Pest, 1863. címû munkájából)

jelent „történeti és tájrajz”-ában ezt írhatta: „A nép mégmost is emlegeti Szt. István királyt, és a felsõ városon le-võ régi kútra megesküszik, hogy az Szt. István király kút-ja.”6

A székesegyház homlokzatának fõpárkányán, a kéttorony közötti teraszon áll Szent István király, Szent Imreherceg és Szent László király mozgalmas barokk szobra,amelyeket Huber János Pál faragott 1774-ben.7 A hárommagyar szent kiemelése a fõhomlokzaton a Magyar Há-rom Királyok középkori tiszteletét elevenítette föl, aSzent István fõoltár, a Szent Imre és Szent László mellék-oltárok képeivel együtt. Vinzenz Fischer bécsi akadémiaitanár 1775-ben festette a fõoltár képét, amely a térdeplõIstván királyt ábrázolja, aki oltárra helyezett koronájátfelajánlja Máriának.8

Székesfehérvár egyházmegyéjében a székesegyházonkívül még tizenöt templomnak Szent István király a titu-lusa.9 Székesfehérvár-Maroshegyen a Brassói utcai ká-polnának is Szent István király a védõszentje. A szõlõs-gazdák és a szõlõhegyen lakó családok adományaibólépült. 1894. augusztus 20-án áldotta meg GremspergerIstván belvárosi plébános. Oltárképén Szent István királyfelajánlja koronáját a Magyarok Nagyasszonyának. Ol-tárterítõjének felirata: SZT. ISTVÁN. A kápolnát gondo-zó Babotai Katalin horgolta. Évente egyszer, a kápolnabúcsúján, augusztus 20-a délutánján tartanak itt szentmi-sét, kenyéráldást. Korábban, a maroshegyi iskola és aSzent Kristóf templom megépülése (1941) elõtt, gyakran tartottak a Szent István kápolnánál litániát,amit maguk a hívek végeztek egy buzgó elõimádkozó vezetésével.10 1990 óta felélénkült a búcsúiszentmise és a kenyéráldás régi hagyománya, a résztvevõk alig férnek el a kis kápolna udvarán.

31

6 Udvardy Vince: Székes-Fehérvár. Történeti és tájrajz. Szépirodalmi Közlöny 1858. 2274–2275, 2298–2301.Pest.

7 Kuthy i. m. 18–19.8 Cs. Dobrovits Dorottya: Székesfehérvár. Székesegyház. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 125. Bp.,

1982. 8, 13; Radics i. m. 13.9 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Bp., 1977. 212.; Mózessy Gergely (szerk.): A Székesfehérvári Egyház-

megye névtára 1998. Székesfehérvár, 1998. 89–95.10 Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár (SzPL) No. 4504-1600/1894. A Belvárosi Plébánia ira-

tai. SzPL – No. 4504B-1677/1945. Székesfehérvár-Maroshegy Canonica Visitatiója 1945-bõl. A maroshegyiplébánia történetérõl szóló beszámolót írta: Proity Márton plébános.; A Székesfehérvári Egyházmegye jubile-umi névtára 1977-ben. Alapításának 200. esztendejében. Székesfehérvár, 1977. 169.; Szarka Géza: A székes-fehérvári Belvárosi Plébánia története. Székesfehérvár, 2003. 123 –124.; Zsohár Melinda: Maroshegyi moza-ik. Egy városrész története. Székesfehérvár, 2009. 26., 35–36. Korábban a badacsonyi szõlõhegyen, a Hettyeyszõlõ templomvágójában, is állt Szent István kápolna. Lichtneckert András tudósított róla: „A kápolna romjai ahíres Bogyay szõlõ 1859. évi térképén még láthatóak. Mikor Kisfaludy Sándor 1806-ban megvette a badacso-nyi szõlõt, amelyben volt a forráskút, akkor annak déli szomszédjaként a Szent István kápolna romladékait je-lölték meg. Ebbõl következik, hogy a Hettyeyek és Vízkeletyek 1603-ban adományozott telkén állt a Szent Ist-ván kápolna.” Lichtneckert András: Borászok titkai – titkok gazdái. Források és szemelvények szõlészetünk ésborászatunk múltjából 1700–1871. Balatonfüred, 2007. 40–41., 45. A Károlyi-uradalom káposztásmegyeri(Pest m.) pusztájának homokdombjain 1831-ben kimért Szent István szõlõhegy bérlõi 1833. augusztus 5-eihegyközségi ülésükön határoztak: „Mélt. Nagy Károlyi Gróf Károlyi István Úr Csá. Kir. Kamarás Õ Nagysá-gának Fóthi Uradalmához tartozó Káposztás Megyeri Pusztán lévõ István hegyi szöllõ Birtokosának 1833.Eszt. Kisasszony hava 5-én tartatott üllésnek Jegyzõ Könyvének Kivonatja. 1-ör Elõadatott a’ Szöllõ Birtoko-soknak azon ohajtások, hogy a’mindenütt bévett szokás szerént ezen István hegyen egy kis Kápolnátska építes-sék, azon Sz. István Apostoli Királyunk ünnepén a’Romai Catholica Anya Szent Egyház szertartása szerént fel-szenteltessék, s e nap a Szöllõhegy ünnepéül Mélt. Nagy Károlyi Gróf Károlyi István Cs. Ki. Kamarás Úr ÕNagysága emlékére örökre állapítassék meg…” A szõlõbirtokosok 1837-ben egy 85 fontos harangot csináltat-tak, amit szintén Szent István király tiszteletére szenteltettek. Lõrinc Róbert: Az istvánhegyi kápolna doku-mentuma a dunakeszi Szent Mihály templom Historia Domusában. Újpesti Helytörténeti Értesítõ XV. 2009. 4.(december) 10–11.

Szent István király kápolnaSzékesfehérvár-Maroshegyen(Lukács László felvétele, 2009)

Fejér megyében a népszerû bodajki búcsújáróhely kialakulását István király és Imre herceg nevéhez,itteni buzgólkodásához kapcsolják. Székesfehérvár-Felsõvárosban ma is emlegetik, hogy István királyFehérvárról tutajjal ment Bodajkra, mert az õ idejében Fehérvár és Bodajk között még mindent mocsármeg víz borított. Bodajkon így mesélte el a mondát Takács Mária 1931-ben született adatközlõm: A ré-gebbiek mindig azt mondták, hogy István király és Imre herceg együtt jártak Bodajkra. Itt már õk, az õkorukban imádkoztak, és ezért is ilyen híres ez a bodajki búcsújáróhely. Volt olyan, aki azt mondta,hogy Székesfehérvárról csónakkal jöttek, mert itt víz volt valamikor. Ezt a régi öregektõl hallottam,hogy itt víz volt. Hallottam olyat is, hogy gyalog jöttek.

Bodajkot az erõsen meggyökeresedett néphagyományra alapozva egyes szerzõk a legrégibb magyarbúcsújáró helynek tartják.11 Faller Jenõ írta 1936-ban: „Bodajk õsrégi kápolnáját a följegyzések szerintmár Szent István is szívesen fölkereste, a törökvilág viszontagságai azonban teljesen megsemmisítették.Amikor aztán a törökdúlások után Hochburg János özvegyének meghívására 1695-ben Mórott megtele-pednek a kapucinusok, Páter Vilibald móri gvardián Bodajkra is elvetõdött, hol bolyongásai közben rá-talált az õsrégi kápolna alapjaira... 1697-ben új, egyszerû kis kápolnát emelt, s pápai búcsút eszközöltki számára.”12

Bodajkon és környékén az a hagyomány él, hogy a bodajki tóban azért nincsenek békák, mert Istvánkirályt áhítatában zavarta a békák kuruttyolása, ezért megátkozta õket. A monda egyik igen szép válto-zatát a Bodajkhoz közeli Csákberényben gyûjtötte Udvardy János az elsõ világháború elõtt: „Még mi-kor István kirá vót, ement ide Bodajkra a szentegyházbo imádkoznyi. Aztán ott a tóba nagyon retyegtek(brekegtek) a békák. Aztán, hogy ott köze van a templom, nagyon behallaccott a békák retyegése. Az-tán kikütte a szógáját, vagy inassát, vagy aki ott téblábol mellette, hogy mongya meg a békáknak, hogyhagassanak e. A szóga kiment, oszt aszongya a békáknak, hogy azt izeni István kirá, hogy hagassanakel! A szóga visszament, de a békák csak tovább retyegtek. Másoccor is kiküldi a lakáját, hogy hát paran-csúja meg a békáknak, hogy hagassanak e, mer István kirá odabenn imádkozik. A szóga megin uttett(úgy tett), de a békák megen csak tovább retyegtek. Mos má aszonta István kirá, hogy menny ki, osztmond nekik, hogy mos má hagassanak e örökre, pusztújanak innen. A szóga kiment harmaccor is atóhó, oszt aszonta, hogy aszonta István kirá, hogy mos má hagassatok e örökre, oszt pusztújjatokinnejd. Oszt akkor etakarodott minden béka onnan. Most is a mút vásárkor, hogy odaát vótam, mer aFerusnak köllött egy pár viselõ csizmát vennyi, nézetem, de nem láttom békát abba a tóba. Mindepusztutak onnan.”13

Szent István királyunk Sólyban, 1009-ben a veszprémi püspökség számára kiállított adománylevelemár említi a Székesfehérvár melletti Úrhidát. A népi elbeszélõ hagyomány szerint a nagy király itt isjárt. Szabadbattyánban az 1945-ben született Józsa Anna Borbála mondta el az úrhidai felmenõitõl hal-lott mondát: Találtak egy gébicsfejû botot, és az a gébicsfej bélyeget is díszített, a Nemzeti Múzeumbanvan lerakva.14 Amikor István király ladikkal ment Veszprémbe, az vesztette el itt valahol a sásas, nádasterületen, ahol ladikkal közlekedtek a Sárvízen meg a Séden. Itt valahol Úrhida környékén vesztette el abotot, mert ugye Úrhidán meg szoktak állni. Fehérvárról ment Veszprémbe.

A fehérvárcsurgói homokbányában található ember formájú kövek kialakulását azzal magyarázzák,hogy István király könyörgésére az Isten kõvé változtatta a túlerõben lévõ ellenséget, a tatárokat. Ez aSzent László-mondakörbõl örökölt mondaelem. A XVI. század elsõ harmadában keletkezettÉrdy-kódexben azt olvashatjuk, hogy László király erõs imádkozással kõbálvánnyá változtatta a mene-külõ tatárokat. István király hasonló cselekedetérõl szóló történeti mondát a Fejér megyei Bodajkongyûjtöttem, az 1909-ben született Barabás Pálné így mondta el: Hát az én életem az nem volt valami ró-zsás, mert fehérhomokot hordtunk a húgommal, és az élelmet így biztosítottuk. A fehérhomokotFehérvárcsurgóról hordtam én is meg a húgom is. Mi árvák voltunk, és elvittük Balinkára, ott elcserél-tük élelemért. Meszelésre használták a németek. Tehát mint gyerek szerettem és érdeklõdtem minden-hogyan, láttam ottan olyan ember formájú köveket, és így kérdeztem az idõs embereket, hogy mér’ van-nak ott olyan kövek. Egyszer azt mondta nekem egy bácsi: – Tudod, Szent István korában itt akkora

32

11 F. Bangó Jenõ: Die Wallfahrt in Ungarn. Wien, 1978. 53.12 Faller Jenõ: Adatok a bodajki kegykép történetéhez. Fejérmegyei Napló XLIII. 47. 1936. február 26. 3.13 Udvardy János: Mondák. Magyar Nyelvõr XLI. 1912. 199.14 A székesfehérvári Szent István Király Múzeum régészeti állandó kiállításán is látható egy csontból faragott

madárfejes botvég/korbácsnyél, amely Szabadbattyán honfoglalás kori temetõjébõl, a X. század elsõ felébõlszármazik: Hatházi Gábor: A honfoglalástól az államalapításig. Évezredek kincsei. Régészeti kiállítások.Szent István Király Múzeum Közleményei D sorozat 244. szám. Székesfehérvár, é. n., oldalszám nélkül. Fény-képét közli: Dienes István: A honfoglaló magyarok. Bp., 1972. 71. kép.

harcok voltak, aztán a tatárok voltak többen. Aztán István király leborult, és kérte a jó Istent, hogy vál-toztassa õket kõvé. Mindig eszembe volt, amikor megmertem a zsákomat, már mint gyerek, hogy Ist-ván király, az ország alapítója kõvé változtatta a tatárokat.

Székesfehérvár belvárosában a mai Arany János utcát a XIX. században még Szent István király ut-cájának nevezték. Ma a közterületek közül a megyeháza elõtti tér viseli nevét. Számos intézmény, négyiskola, múzeum, mûvelõdési ház, gyógyszertár homlokzatára került fel a neve. Közülük a CiszterciSzent István Gimnázium, a Szent István Király Múzeum és a Szent István Mûvelõdési Ház régi, gyak-ran emlegetett, a város életében jelentõs szerepet betöltõ intézmények. A két világháború között a szé-kesfehérvári laktanyákban elhelyezett magyar királyi 3. gyalogezred is Szent István nevét vette föl.15

Díszszázaduk minden augusztus 20-ai körmenetre kivonult, nagymise után felsorakozott a székesegy-ház elõtti téren, és díszlövést adott le Szent István királyunk tiszteletére.

Ahogy Budapesten a Szentjobbal, Székesfehérváron az ezüst hermában õrzött fejereklyével vonul-nak a körmenetben. Székesfehérváron az augusztus 20-ai körmenetet megelõzi a Nagyboldogasszonyvigíliáján, augusztus 14-én a székesegyházban ünnepelt fogadalmi szentmise, ahol a megyés püspökmegismétli Szent István királyunk országfelajánlását Máriának.

Székesfehérvár környéke, a Mezõföld a honfoglalás után a fejedelmi szállásterülethez tartozott,majd a magyar királyok birtoka lett. Elõszálláson úgy tudják, hogy a zirci ciszterci apátság is Szent Ist-ván királytól kapta a földbirtokot. 1988-ban így fogalmazta ezt meg elõszállási adatközlõm, MárkovicsJános (szül. 1907): „A zirci papoknak Szent István hagyta a nagy birodalmat. Az elõszállási birtokot,meg máshol is, Szentgotthárd környékén.” Vizteleki Gábor vajtai juhász még 1983-ban is így emlegettea Mezõföldet: „Ez volt István királynak a törzsökös birodalma.”

Tisztelete megkoronázásának millenniumi évében erõsödött: a Székesfehérvári Egyházmegye hattelepülésén, Bicskén, Mátyásdombon, Abán, Ráckeresztúron, Százhalombattán és Ráckevén állítottákfel szobrát. Somogyban, az általa legyõzött Koppány városában, Tabon is bronzszobor õrzi emlékét.

Lukács László

Gizella királyné kultuszaA következõkben elsõ királynénk kultuszának története kapcsán Veszprém és a magyar királynék

több évszázados kapcsolatát is szeretném röviden érinteni, a középpontban Boldog Gizellával.Boldog Gizella királyné (Regensburg ? kb. 985. – Passau, kb. 1060. május 7.) életérõl1 viszonylag

szerény információkkal rendelkezünk. II. (Civakodó) Henrik bajor herceg (uralkodott 955–977 és985–995) és Burgundi Gizella (†1006) leánya, II. (1146 óta Szt.) Henrik német király (uralkodott1002–1024) és császár (1014-tõl), Bruno augsburgi püspök (†1029), valamint Brigida apátnõ testvére.Édesanyja révén Nagy Károly frank császár leszármazottja. Neve túszt, kezest jelent. Voltaképpen ilyenszerepkörben került Magyarországra. Kb. 995 körül lett Szt. István felesége. Esküvõjük a kései hagyo-mány szerint Scheyern bencés apátságában (Münchentõl É-ra) köttetett. (Az esküvõt itt 1624-1625-bõlszármazó falképek ábrázolják.) Ugyanezt mutatja a celldömölki bencés apátság egyik XVIII. századiolajfestménye is.2 Gyermekeik: Szt. Imre (Henrik), Ottó, és több korán elhalt ismeretlen nevû.

A királyné közismert kegyes, vallásos, jótékonykodó életvitelérõl. Hartvik püspök Szt. István-legen-dája (a XII. század elején) így emlékezett meg róla: „Királyságának sorsosául pedig, de kivált sarjadé-kának szaporításáért a római császári méltóságot viselõ szolid erkölcsei miatt jámbornak nevezettHenrik húgát, név szerint Gislát vette házastársul, kit miután olajkenettel felkentek az ország koronájá-nak viselésében társának rendelt. Hogy ez Isten tiszteletének csinosításában miképp viselkedett, az Is-tennek szolgálók gyülekezetei iránt mely buzgónak s jótevõnek mutatkozott, arról a mai napig tanús-kodnak számos egyház keresztjei, edényei és csodálatos mesterséggel készített szõtt oltári ékességei.

33

15 Gelencsér József: Katonaélet Székesfehérváron. Honismeret XXVIII. 2000/3. 65.

1 Uzsoki András: Elsõ királynénk, Gizella nyomában. Dunakanyar 1986. 3. sz. 1–3.; Szántó Konrád: Boldog Gi-zella elsõ magyar királyné élete. Bp., 1988.; Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). FõszerkesztõKristó Gyula, szerkesztõk Engel Pál, Makk Ferenc. Bp., 1994. 236–237.

2 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: „A tudományosság és a kultúra bölcsõje”. Veszprém város története a kezde-tektõl napjainkig. Veszprém, 2008. 44. 16. ábra.

Mindenekelõtt pedig a veszprémi püspökségépülete, melyet alapkövétõl kezdve mindenIsten szolgálatához szükséges arany- vagyezüstnemûvel és sokféle ruhával nemesen fel-ékesített.” (Kurcz Ágnes fordítása.)3

István halála után mellõzés, nélkülözéslett az özvegy királyné sorsa. Egyes adatokszerint Péter király egy várba (Veszprémbe?)záratta. Tán költséges alamizsnálkodásait so-kallhatta meg. Ezért Péter király bántó üldö-zései elõl 1045 körül III. Henrik császárralhazatért Bajorországba.

A királyné korabeli ábrázolásait az édes-anyja Regensburg-Nidermünsterbeli sírjára1006 körül készült Gizella-keresztrõl (Mün-chen, Schatzkammer)4 és az eredetileg 1031-ben a székesfehérvári Szûz Mária egyháznakkészült miseruháról, a késõbbi magyar kirá-lyi koronázási palástról (Budapest, MagyarNemzeti Múzeum) ismerjük. A Gizella ke-reszten a királyné térdre borulva imádkozik amegfeszített Üdvözítõ lábainál. A koronázásipaláston, mint templom-alapítót templommakettel ábrázolták. A késõbbiekben is ez

vált a királyné megszokott ábrázolásának típusává. Így látjuk õt a Képes Krónika ábrázolásán is (1360körül).5

A Szent István király által alapított tíz püspökség egyikének, a veszpréminek székesegyházát Gizel-la királyné alapította. Innét eredeztethetõ az a szokás, hogy a késõbbiekben a mindenkori magyar ki-rályné volt a veszprémi Szt. Mihály püspöki székesegyház kegyura. Jó két évszázadon keresztül ebbena székesegyházban õrizték Gizella királyné arany koronáját, mígnem II. András király magával vitteszentföldi hadjáratára, s eladta azt hadiköltségeinek fedezésére. Az egyházat késõbb birtokadományok-kal igyekezett kárpótolni.6

Középkori okleveleink több adalékot örökítettek meg királynéink és a veszprémi egyház közti szo-ros kapcsolatról. Ezek szerint a templom a magyar királyné különleges kápolnája („specialis capellareginalis”). Itt áll a királyné trónszéke. Itt koronázták meg és temették el Magyarország királynéit. Aveszprémi püspök koronázta meg a királynét. Ezen sokáig általában valóságosnak vélt állítások ponto-sítását – bár nem elõzmények nélkül –Kralovánszky Alán (1929–1993) régész végezte el az 1980-asévekben, rámutatva ezek részbeni „csúsztatásaira” is.7 A kegyúri trón helye általánosan az illetõ temp-lom szentélyében állott. Nagy ünnepekkor (pl. húsvét, karácsony) ebben ülve, fején koronával hallgattaa kegyúr a szentmisét. Ennek a trónnak azonban nincs köze az államjogi koronázáshoz. A királynékatnem a veszprémi székesegyházban koronázták, hanem a középkorban – éppen úgy, mint királyainkat –Székesfehérvárott, a Habsburg-korszakban (1563 óta) pedig rendszerint Pozsonyban. (A két utolsó ki-rályné koronázás 1867-ben és 1916-ban Budán történt.) A királyné-koronázás kérdésérõl csak a XIII.századból ismerjük az elsõ konkrét adatokat. 1215-ben II. András király második feleségét, CourtenayJolántát János esztergomi érsek koronázta meg. Ezért Robertus veszprémi püspök tiltakozott, mondvána királyné-koronázás a veszprémi püspök õsi joga. A pápa erre Pelagius albanói püspököt és István bí-

34

István és Gizella esküvõje. A szertartást végzõ püspökstólájával összeköti a hercegi pár kezét. XVIII. századiolajfestmény. Celldömölk, bencés apátság temploma

3 István király emlékezete. Bp., 1973. 71.4 Schatzkammer der Residenz München. Amtlicher Führer. 3. Auflage. München, 1992. 8. Nr. 8., Farbtafel 3.5 Magyar kódex. Az Árpádok világa. Bp., 1999. 286. színes ábra.6 Gutheil Jenõ: Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból

(1002–1523). Kiadásra elõkészítette Kredics László. Szerkesztette Hermann István. A Veszprémi egyházme-gye múltjából 18. Veszprém, 2007. 35–36. 12. oklevél (1217), 36–38. 13. oklevél (1222), 38–39. 14. oklevél(1222).

7 Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez. Veszprém Megyei Mú-zeumok Közleményei 17. 1984. 189–207.; Kralovánszky Alán: The settlement history of Veszprém and Szé-kesfehérvár in the Middle Ages. In: Towns in medieval Hungary. Edited by L. Gerevich. Bp., 1990. 51–95.

borost küldte Magyarországra, az ügy kivizsgálására,akik 1216-ban oklevélbe foglalva szabályozták a kér-dést. Ezentúl, ha a király és a királyné koronázásaegyszerre történt, akkor a királyt az esztergomi érsekkoronázta és kente fel, a királynét pedig a veszprémipüspök. Ha csak a királynét koronázták, akkor a ko-ronázást a veszprémi püspök, a felkenést az esztergo-mi érsek végezte. Amennyiben az esztergomi érsekakadályozva volt a megjelenésben, mindkét aktust aveszprémi püspök végezte.8 Az Árpád-korból tényle-gesen csak további két királynénkról tudjuk, hogymelyik fõpap koronázta. Anjou Izabellát, IV. Lászlófeleségét Pál veszprémi püspök, Habsburg Ágnest,III. András második feleségét pedig Rád nembéli Be-nedek veszprémi püspök. A késõbbiekben általábana veszprémi püspökök végezték a királyné-koroná-zást, de akadtak kivételek is.9 A veszprémi püspökidõvel egyben a királyné kancellárja is lett. Korábbiingadozások és kivételek után, nagyjából a XIII–XIV. század fordulójára állandósult ez a szokás ésegészen 1918-ig megmaradt. (Sõt a királynéi kancel-lári címet még a Horthy-korszakban is viseltékVeszprém püspökei. Utoljára Mindszenty József ké-sõbbi hercegprímás.)

Bár kilenc évszázad alatt mintegy 60 királynéjavolt Magyarországnak, egyikükrõl sem tudjuk bizto-san, hogy Veszprémben temették volna el, bár néme-lyikükrõl esetleg ez is vélelmezhetõ. Több, fõkéntÁrpád-kori királynénknak máig ismeretlen a nyughe-lye.10 A XVIII. században hosszas szakirodalmi vitafolyt a történészek között arról, hogy hol temették el elsõ királynénkat, Veszprémben vagy Aventinus(Thurmair, Johannes) XVI. századi bajor humanista állításának megfelelõen („Geisel kuntgin inUngern ligt zu Passau.”11) Passauban? Bár 1908-ban Schmied, Wolfgan Maria müncheni professzorPassau-Niedernburg bencés apátságában feltárta Gizella apátnõ régóta ismert, román és gótikus kõ sír-lappal fedett sírját, és az abban nyugvó idõs asszony csontvázát Gizella királynéval azonosította, egye-sek azóta is makacsul ragaszkodnak a több, mint valószínûtlen veszprémi királynéi temetkezéshez.12

Veszprémben a „Gizella”-kápolna õrzi elsõ királynénk emlékét. A barokk püspöki palota és nagy-préposti ház közé ékelt, keletelt, eredetileg kétszintes, egykor mindkét szintjén egyhajós, egyenes szen-télyzáródású, kétszintes sekrestyéje felett tûzbiztos depositoriummal rendelkezõ (feltehetõen püspökiés nagypréposti?) magánkápolna a XIII. században épült, középkori patrociniuma ismeretlen. A kápol-nát a török hódoltság alatt, sõt jó ideig utána is profán célokra használták (pl. a kispapok borát tároltákbenne), eredeti védõszentje is feledésbe merült. Bár Koller Ignác13 veszprémi püspök (1762–1773) a je-lenleg is álló barokk püspöki palota építésekor eredetileg a kápolna elbontását tervezte, sõt részben márel is bontatta a kápolnát, ám idõközben (feltehetõen a kápolna lebontása miatt felháborodott veszprémi

35

8 Gutheil i. m. (2007.) 34–35. 11. oklevél (Róma, 1216. április 1.)9 Kollányi Ferencz: A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története. Veszprém, 1901.

10 A magyar királynék fontosabb személyi adatai megtalálhatóak Rainer Pál: Üdv néked, Boldog Gizella király-né. In: Gizella királyné városa az Árpád-korban. Kiállítás a keresztény magyar államalapítás ezredik évfordu-lója tiszteletére a veszprémi Laczkó Dezsõ Múzeumban. Veszprém, 2000. 32–47.

11 Uzsoki András: Az elsõ magyar királyné, Gizella sírja. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. 1982.139.

12 Schmied Wolfgang Mária: Gizella királyné sírja a niedernburgi kolostorban, Passauban. In: Forster Gyula(szerk.): Magyarország mûemlékei 3. Bp., 1913. 45–76.; Uzsoki András: Az elsõ magyar királyné, Gizella sír-ja. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. 1982. 125–168. A Gizella sír napjainkban Bõszéné i. m.(2008.) 45. 18. ábra.

13 Életrajza Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950). Püspökei, kanonokjai, pap-jai. Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae VIII. München, 1987. 31–33.

A Gizella királyné alapította veszprémi püspö-ki székesegyház altemplomának gótikus bolto-zata, XIV. század vége

közönség nyomására) tervmódosítást hajtott végre, az elbontott részeket visszaépíttette, és a kápolnátteljesen renoválta (1772). Ekkoriban kezdték el az épületet Gizella-kápolnaként emlegetni. (Koller latinnyelvû építési feliratos táblája egyenesen a királynét mondta a kápolna alapítójának.14 A felirat magyarfordítása „Ezt a kápolnát, amelyet a hagyomány szerint Boldog Gizella Szent István elsõ apostoli királyfelesége alapított és amely sokáig elhagyatva hevert, nagymányai Koller Ignác veszprémi püspök régialakjába és fényébe visszaállította, s az értünk keresztre feszített Krisztus Urunk tiszteletére az oltárt1772. április 10-én felszentelte.”)

Miután ismeretes, hogy Koller püspök 1771-ben Mária Terézia királynõt kérte, hogy eszközölje kiXIV. Kelemen pápa és III. Firmián Lipót gróf passaui püspök támogatását Gizella királyné maradvá-nyainak Passauból történõ hazahozatalához, nagy valószínûséggel feltételezhetjük, hogy ebben a ká-polnában szerette volna kialakítani a szentéletû elsõ magyar királyné veszprémi kultuszhelyét. Törek-vése azonban a királynõ támogatása ellenére sem vezetett sikerre. A pápa ugyanis nem tartotta idõsze-rûnek, hogy a még nem szentté avatott királyné, a már szentté avatott István és László királlyal és Imreherceggel egy ország földjében pihenjen.15 Koller püspök halálával az ügy azután sokáig végképp fele-désbe merült.

A XVIII. századtól elõfordultak olyan Szt. István királyról és családjáról (Gizella királyné, Szt. Imreherceg) készült ábrázolások, amelyek a királyi családot az elsõ magyar szent családként tüntették fel.16

A Gizella kultusz sajátos terméke az aulikus érzületû Ranolder János veszprémi püspök (1849–1875)1854-ben, Bécsben megjelent „Elizabeth (Gisela) Herzogin in Baiern, erste Königin von Ungarn” címûkönyve, amelyben a püspök Ferenc József császár és Wittelsbach Erzsébet házasságkötése kapcsán ak-tualizálva, a bajor Gizellát és a szintén bajor Erzsébetet szinte egy és ugyanazon személlyé olvasztottaössze.

A veszprémi püspökök és a magyar királynék kapcsolatának a világháború ellenére is impozáns, jól-lehet egyik utolsó eseménye az 1916-os koronázás volt, amikor IV. Károly király feleségét,Bourbon-Pármai Zitát br. Hornig Károly bíboros, veszprémi püspök (1888–1917) koronázta meg a bu-dai Nagyboldogasszony (népiesen Mátyás) templomban. A koronázás emlékére Zita királyné rövidesenegy díszes kivitelû püspöki pásztorbottal ajándékozta meg az õt megkoronázó veszprémi fõpapot.17

Röviddel késõbb, 1918. szeptember 4-én, Veszprém város képviselõtestületi közgyûlésén KránitzKálmán18 (1841–1935) veszprémi kanonok, késõbbi nagyprépost indítványozta, kérjék meg a királyt,hogy felséges nejét nevezze ki a m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezred ezredtulajdonosává. Aközgyûlés Komjáthy László polgármester vezetésével, Kránitz Kálmán kanonokból, Óvári Ferenc or-szággyûlési képviselõbõl és Csete Antal fõügyészbõl álló bizottságot küldött ki, hogy tisztelegjenek

36

14 Kralovánszky Alán: Újabb adatok a veszprémi Gizella-kápolna középkori és újkori építéstörténetéhez.Építés-Építészettudomány 15. Bp., 1983. 273–281.; Kralovánszky Alán: Veszprém. Gizella-kápolna.Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 235. Bp., 1986.

15 Uzsoki i.m. (1982.) 149.16 Pl. XVIII. századi olajfestmény (Gizella Királyné Múzeum, Veszprém) Török József: A veszprémi fõegyház-

megye kincsei. Tresaures of Veszprémien Maindiocese. Schätze der Kirchenprovinz Veszprém. Veszprém,2007. 18. színes ábra.

17 Török József: A veszprémi püspöki palota és a Gizella Királyné Múzeum. The Veszprém Bishop’s Palace andThe Queen Gisela Museum. Der Bischofpalast und das Königin-Gisela Museum in Veszprém, Veszprém,2000. 21. színes ábra; Bõszéné i. m. (2008.) 183. 42. ábra.

18 Életrajza: Pfeiffer i. m. (1987.) 146–147.

Koller Ignác püspök latin nyelvû építési felirata.Egykor a veszprémi „Gizella”-kápolna homlokzatán (Rainer Pál felvételei)

Rott Nándor megyéspüspöknél (1917–1939), és kérjék fel õt a város kérelmének támogatására. A rövi-desen kitört „õszirózsás forradalom” azonban véget vetett a Habsburg-ház hazai uralmának, felbomlottaz Osztrák-Magyar Monarchia és az uralkodónéi kötelmeinek haláláig megfelelni igyekvõ királyné va-lószínûleg soha nem lett a veszprémi honvédek ezredtulajdonosa.19

A trianoni békediktátumot követõen, a Horthy-korszakban mindvégig felértékelõdött a „szent-istváni” Magyarország valamennyi vonatkozása. Ilyen érzelmi hangulatban került sor Veszprémben isaz 1938-as Szent István Emlékév lebonyolítására a szent király halálának 900. évfordulóján.20 Az em-lékévhez kötõdõ változatos helyi események között szerepelt a „Gizella”-kápolna barokk elemektõl va-ló megtisztításával történõ helyreállítása,21 valamint Szent István király és Gizella királyné monumen-tális, egész alakos kõszobrának felállítása a veszprémi vár északi fokán (Ispánky József szobrászmû-vész és Bretz Gyula építész alkotása).22 Ugyancsak 1938-ban készültek Krasznai Lajos gipsz dombor-mûvei Szt. István király, Boldog Gizella királyné, Szt. Imre herceg és Szt. Gellért püspök alakjaival (je-lenleg a Gizella Királyné Múzeumban, Veszprémben).23

A korszak jeles egyházi kutatója, Gutheil Jenõ24 (1887–1963) veszprémi kanonok, levéltáros, törté-nész pedig helytörténeti kutatásaival, publikációival évtizedekre meghatározóan kialakította a veszpré-mi közönség városának középkori történetérõl alkotott ismereteit.25 Gutheil igen jó felkészültségû, ere-deti forrásokra épülõ, színvonalas, máig használható munkákat alkotó történésznek bizonyult, ám nemvolt mentes a túlzott lokálpatriotizmustól, s egyes nézetei mára már meghaladottak.

Az 1948-as radikális hazai társadalmi változásokat követõen, a „klerikális reakció” egyik fõfészké-nek számító Veszprémben (is) természetesen csak erõsen visszafogva, lefojtva, ellenõrizve élhettek to-vább az egyházi hagyományok. Mindezek ellenére éppen az 1950-es években került sor a püspöki szé-kesegyház eredetileg Waltherr Gida által 1910 körül készített és a II. világháborúban részben elpusztultüvegablakainak pótlására. Az új ablakokat Árkayné Sztéhló Lili üvegmûvész készítette el, így a Gizellakirálynét ábrázoló „B. Gizella” feliratút és a jóllehet téves, de a korszak köztudatának megfelelõ, „Ma-gyar királynék koronázó temploma” feliratú ablakot is.26

Az 1970-es, 1980-as évektõl Kralovánszky Alán régész (ekkoriban a veszprémi Bakonyi Múzeumigazgatója) kutatásai nyomán alkothattunk árnyaltabb, Gutheil Jenõ elsõsorban írott forrásokra épülõismereteit régészeti ismeretekkel is kiegészítõ, pontosító képet Veszprém középkori történetérõl.27 Amagam részérõl csatlakozom álláspontjához, amely rámutatott arra, hogy legjobb tudomása szerintVeszprémben soha nem tartotta huzamosabb ideig székhelyét egyetlen egy királynénk sem, ezt semírott, sem tárgyi, régészeti források nem támasztják alá. Ezért mindenképpen téves, szerencsétlen a„Veszprém a királynék városa” lépten-nyomon hangoztatott, ám minden ésszerû (ellen)érvelést eddigtúlélõ, és feltehetõen a jövõben is túlélni fogó jelmondat olyan értelmezése, amely szerint a magyar ki-rálynék valamikor itt tartották volna udvarukat. Veszprém város és a magyar királynék szoros kapcsola-ta nem erre, hanem a veszprémi székesegyház elsõ királynénk általi alapítására, a székesegyház folya-matos királynéi kegyuraságára, továbbá a veszprémi püspökök (a legkorábbi korszakban csak a késõbbihagyomány által feltételezhetõ és idõnként késõbb is megszakadó) királyné-koronázó jogára, valamint(a kezdetekben még nem állandósult, kivételeket is felmutató) királynéi kancellárságra nyúlik vissza.28

37

19 Veszprémmegyei Levéltár – V. 172. a. 48. 59-61. oldal; Zita és a 31-esek. Veszprémi Hírlap XXVI. évf. 36.szám [1918. szept. 8.] 1.

20 Molnár Jánosné: Szent István-emlékév, 1938. In: Molnár Jánosné: „Emlékek nélkül híre csak árnyék.” ÍrásokVeszprém megye múltjából II. Veszprém, 2001. 75–138.

21 Molnár i. m. (2001.) 86–87.22 Korompay György: Veszprém. Városképek – Mûemlékek. Bp., 1957. 251. 213. ábra; Molnár i. m. (2001.) 90.

és a címlap színes ábrája; Bõszéné i. m. (2008.) 38. 4. ábra.23 Bõszéné i. m. (2008.) 44. 17. ábra és 46. 21. ábra.24 Életrajza: Pfeiffer i. m. (1987.) 109–110.25 Pl. Gutheil Jenõ: Veszprém Szent Imre városa. Veszprém, 1930.; Gutheil Jenõ: Árpádházi Boldog Margit

Veszprémben. Veszprém, 1942.; Gutheil Jenõ: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém Megyei Levéltár Kiadvá-nyai 1. Veszprém, 1977.

26 Gopcsa Katalin: A veszprémi székesegyház üvegablakai. In: Karlinszky Balázs – Varga Tibor László (szerk.):Aedes jubilat. Tanulmányok a veszprémi székesegyház 1910. évi újraszentelésének tiszteletére. Veszprém,2011. 129–137., 269. 50. ábra, 271. 53. ábra.; Bõszéné i. m. (2008.) 37. 1. ábra.

27 Kralovánszky i. m. (1983., 1985. és 1990.)28 A kérdéskörrõl újabban és hasonló szellemben Zsoldos Attila: A magyar királynék és Veszprém az Árpád-kor-

ban. In: Kredics László (szerk.): Válaszúton. Pogányság – kereszténység. Kelet – nyugat. Konferencia a X–XI.század kérdéseirõl. Veszprém, 2000. május 8–10. Veszprém, 2000. 177–184.

A közelmúlt és a jelenkor sajátos helyi emlékei az 1990-es évektõl évente május hónapban megren-dezésre kerülõ veszprémi Gizella napok. Bár e rendezvények során több alkalommal sor került tudomá-nyos tanácskozásokra is, sõt az ott elhangzott elõadások meg is jelentek,29 azért e rendezvények elsõd-leges meghatározói mégis sokkal inkább a sokadalom jellegû programok (szabadtéri felvonulások,színpadi elõadások, utcazene fesztiválok, kirakodóvásárok).30

Az 1996-os Gizella napok kimagasló eseménye volt, amikor az 1993 óta immár érsekséggé emeltveszprémi püspökség a passaui püspökségtõl megkapta Gizella királyné karcsont ereklyéjét. Az ereklyeazóta a székesegyházban nyert elhelyezést Zoltán Gyõzõ ötvösmûvész és Kovács Erzsébet zománcmû-vész által készített díszes ereklyetartó-szekrényben.31 Ugyancsak itt látható néhány éve a szentély É-ioldalán Boldog Gizella királyné szobra is. Így közel 220 esztendõ múltán mégiscsak megvalósultKoller püspök álma Gizella királyné veszprémi kultuszhelyét illetõen. Arról már nem a hajdanvolt ba-rokk fõpap tehet, hogy bár korunk elõszeretettel emlegeti közös európai gyökereinket, valójában meg-feledkezik annak keresztény eredetérõl.

Rainer Pál

„Óh, Szent István dicsértessél…”1

Az új Katolikus Lexikon a Szent István magyar király nevére szentelt templomok közül szám szerint342-õt tart nyilván. Ezekbõl 339 a történelmi Magyarország területén található, három pedig (Pusztina,Gajcsána, Kickófalva) a régi Etelközben, ma Románia Moldva nevezetû részében.2 Ha azonban köze-lebb hajolunk a témához, azt látjuk, hogy a moldvai magyar nyelvterületen nem három, hanem öt olyancsángómagyar települést ismerünk (Gajcsána-Magyarfalu, Herló, Kickófalva, Pusztina, Szõlõhegy),melynek temploma hosszú évszázadokon keresztül, négynek pedig még a XX. század elején is SzentIstván magyar király volt a védõszentje.

A múlt idõt nem véletlenül hangsúlyozom. Herló egykori, Szent István királyunk nevére szentelttemploma még a XVI. század végén elpusztult, s nem is épült fel többé. A román nacionalizmus szolgá-latába szegõdött moldvai katolikus klérusnak pedig gondja volt – és van – rá, hogy a XX. évszázad elsõfelében további négy, Szent István oltalmába ajánlott templom védõszentjét megváltoztassa, ezzel iscsökkentve Csángóföld magyar emlékeinek számát. Nem rajtuk múlott, hogy az ötödik templomot nemsikerült megfosztani patrónusáról. Ugyanakkor jelkép értékû, hogy az 1940-es években Magyarország-ra, a Baranya megyei Egyházaskozárra költözött csángók kezdeti imaházának és késõbb fölszentelttemplomának Szent István királyunk a védõszentje.

A templomokon kívül Szent István emléke él a nem véletlenül éppen Pusztinában megmarad s on-nan elterjedt, Óh, Szent István dicsértessél… kezdetû, valamint a Kallós Zoltán által Lujzikalagorban,egy guzsalyasban éneklõ vak férfitól gyûjtött népénekben:3

38

29 Pl. Gizella és kora. Felolvasóülések az Árpád-korból 1. Szerk. V. Fodor Zsuzsa. Veszprémi Múzeumi Konfe-renciák 4. Veszprém, 1993.; Veszprém kora középkori emlékei. Felolvasóülések az Árpád-korból 2. Szerk. V.Fodor Zsuzsa. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. Veszprém, 1994.; Tudomány és mûvészet Veszprémben a13–15. században. Felolvasóülések Veszprém történetébõl 3. Szerk. V. Fodor Zsuzsa. Veszprémi MúzeumiKonferenciák 6. Veszprém, 1996.; Mindszenty József veszprémi püspök 1944-1945. Felolvasóülések Veszp-rém történetébõl 4. Szerk. T. Horváth Lajos. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. Veszprém, 1996.; Veszprémés környéke a honfoglalás korában. Felolvasóülések Veszprém történetébõl 5. Szerk. V. Fodor Zsuzsa. Veszp-rémi Múzeumi Konferenciák 8. Veszprém, 1998.; Veszprém a török korban. Felolvasóülés Veszprém törökkori emlékeirõl. Szerk. Tóth G. Péter. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. Veszprém, 1998.; Életmód és mû-velõdés Veszprém megyében a 16–18. században. Felolvasóülés Veszprém megye mûvelõdéstörténeti emléke-irõl. Szerk. Tóth G. Péter. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. Veszprém, 2000.

30 A Gizella napok külsõségeit mutató fényképek: Bõszéné i. m. (2008.) 261. 9. és 13. ábrák.31 Török i. m. (2000.) 25. színes ábra; Török i. m. (2007.) 24. színes ábra; Bõszéné i. m. (2008.) 45. 19. ábra.

1 A Székesfehérváron 2013. július 2-án, a Honismereti Akadémián elhangzott elõadás szerkesztett szövege.2 Diós István (fõszerk.): Magyar Katolikus Lexikon V. Bp., 2000.3 Kallós Zoltán: Ismeretlen balladák Moldvából. Néprajzi Közlemények 1958. 1-2. 62.

Ismeretes továbbá a moldvai magyarok körében egy olyan népmonda, amit Szent Istvánnal és SzentLászlóval is összefüggésbe hoznak, s az ortodox és a római katolikus naptár közti eltérõ idõszámításközti különbséget magyarázza jellegzetes népi észjárással, ami csakis az ortodoxiával érintkezõ rómaikatolikus környezetben születhetett.4 A monda egyedül a moldvai és egyetlen gyimesvölgyi csángó pa-tak szájhagyományában ismeretes, elsõ írásos említése pedig egy 1645 körül keletkezett román nyelvûkrónikában tûnik fel, amelynek forrása azonban egy magyar évkönyv (letopoºetul unguresc). A számta-lan változatban élõ mondának most egy Somoskán gyûjtött változatát elevenítem föl: „Mért van a ma-gyaroknak két nappal késõbb a húshagyattik, mint az oláoknak? Szent István király ment a verekedésbe,s meghagyta, hogy ha hét esztendeig nem jõ haza, akkor adóggyék el a királyné. Mikor letelt a hét esz-tendõ, azt mondja neki a lova: menjünk, mert a királynénak van a nuntája. Azt kérdette a királytól:

– Hogy menjünk? Úgy menjünk, mint a gondolat, vagy úgy menjünk, mint a szél?– Úgy menjünk, hogy neked se ártson.

Aztán mentek, ahogy tudtak. Ahogy odaértek, zúgott a muzsika, mert adódott a királyné. A királyodahívatta a királynét. Összetették a gyûrûiket, s a gyûrûk találtak. Akkor azt mondta a királyné: szûn-jék meg a muzsikának zengése, mert hazajött a király. S akkor az Isten még hagyott két napot, hogy õ esvigaggyék, s haggyon húst. Ez az õ két napja. Ezétt van nekünk katulikusoknak így.” (Somoska, 1998.)

* * *A következõkben áttekintjük az öt moldvai magyar település, illetve a hat csángó közösség templo-

mának sorsát. Melyik, milyen hajlékkal szolgált, szolgálhatott elsõ királyunk szent szellemének?Herló Kotnártól 10 km-re északra fekvõ kisváros Iaºi megyében, a Bahlui patak forrása közelében.

Kiss Lajos5 szerint ukrán személynévbõl származik, a mássalhangzó-torlódás feloldása a magyarbantörtént, s így került a románba. Egyike a legrégebbi moldvai településeknek, elsõ írásos említése1384-bõl ismeretes. A XV. századtól híres szõlõtermelõ központ volt, virágkora 1487-ban kezdõdött,amikor nagyszámú magyar települt ide.6 Rövid ideig Moldva fõvárosa is volt.

A XVI. században épült templomában az oltárképen Szent István, Szent Imre, Szent László ereklyéivannak jelezve. Az 1640-es évek második felében idelátogató Bandinus püspök7 szerint a „régen többmint 500 házban itt lakó magyarból” már csak tizenkilencet talált, akik elmondták neki, hogy emberem-lékezet óta nem járt náluk püspök, a bérmálás szentségérõl nem is hallottak. 40 lépés hosszú és 6 lépésszéles kõtemplomuk fedetlen, elhanyagolt. A magára hagyott gyülekezet a templom szent tárgyait akotnári egyházra bízta, az elismervényen szerepel többek között egy feszület, amelyen Szent Imre,Szent István és Szent László ereklyéi vannak feltüntetve. Két szép szavú harangját az ortodoxok rabol-ták el. Magyar lakossága már a XVII. század közepén szinte teljesen elpusztult, sokakat megöltek, má-sok elmenekültek, s aki mégsem, azoknak gyermekeit az ortodox papok keresztelték meg. Az Árpádházi szentekre, köztük Szent István király tiszteletére szentelt templomából csak a falak maradtak, amik1779-ben még látszottak. A XIX. század elejétõl néhány tucatnyi katolikus lakosát a kotnári pap „gon-dozza”. Késõbb sokáig nem volt katolikus templomuk, csak 1950-ben épült egy, de azt már Szûz Máriaszületésének tiszteletére szentelték.

Kickófalva Románvásártól északnyugatra, Szabófalva szomszédságában található. Egyike a legré-gebben ismert moldvai magyar településeknek, elsõ írásos említése 1435-böl való. Legrégebbi, de való-színûleg nem az elsõ temploma 1872 és 1874 között épült.8 Búcsúját a XIX–XX. század fordulóján au-

39

4 Magyar Zoltán: A „húshagyat”. Adalékok egy csángó Szent-László mondához. Ethn. 1998. 205.5 Magyar helységnevek a Keleti-Kárpátokon túl. Magyar Nyelvõr 1987. 220.6 Auner Károly: A romániai magyar telepek történeti vázlata. Temesvár, 1908. 20.7 Domokos Pál Péter: Moldvai magyarság. Bp., 1987. 411.8 Gabor, Iosif: Dicþionarul comunitãþilor catolice din Moldova. Bacãu, 1996. 271.

Magyar István királly, Hogy gyüllyenek összeOrszágunk istápja Az õ gyermekei,Felköté a kardját, Az õ gyermekei,Vevé trombitáját. Hadbeli fiai.

Kiment zajtójába, Össze es gyûlének.Zudvarába lépett, Fegyver alá tetteHangozá keletre S háborúba indulS napszentületére, Dusmány elejibe.

gusztus 20-án tartották.9 Domokos Pál Péter második moldvai utazása során, 1932-ben kereste felKickófalvát, a templomba pedig öreg Jancsó Lajos helybeli kántorral látogatott el. Errõl írja: „Örömmellátom, hogy a fõoltár fõ szobra s egy elég nagy kép Szent István magyar királyt ábrázolja”.10 Valószínû-leg a templom védõszentjével függ össze, hogy Lükõ Gábor szerint a környezõ falvak magyar lakossá-ga Istvánfalvának nevezi a települést.11 A templom a temetõ mellett, a jelenlegi labdarúgópálya szélénlehetett, „a miszécke mellet ültek a hultak” emlékezett rá egy szabófalvi ember. Ebben a templomban,az 1930-as években még énekelték a Szent István magyar királyról szóló éneket, de már oláhra fordítva,a templom búcsújának napját pedig szeptember másodikára tették.12 Ezt a templomot az 1930-as évek-ben lebontották, s helyette pár száz méterrel északabbra újat építettek, amit azonban már nem Szent Ist-ván magyar király, hanem Szent Teréz nevére szenteltek.

A régi templomból kikerült szobrokat egy idõre elhelyezték ugyan az új templomban, de aztán – vél-hetõen az 1980-as években – kidobták onnan, s Szent István királyunk szobra valami lomtárban poroso-dott, Szent Péter és Szent Pál apostol „tettestársak” társaságában. Szegényeknek nyilván az volt a bû-nük, hogy az oltáron rossz – egy magyar király – társaságába keveredtek. 1991-ben Dim Péter,Kickófalva talán utolsó magyarul tudó embere, a falu egykori temploma helyén, többek összefogásával,elkertelt egy kb. 5x5 méteres részt, kövekbõl barlangszerû kis groapát épített, s abban elhelyezte azegykori templomból származó, általa szépen újrafestett szobrokat. A bekerített részt virágokkal ültettebe, és amíg élt, gondozta. Dim Péter, a Jugánban született s Kiczkófalvára nõsült derék közgazdász tel-jes tudatában volt munkájának értelmével, s önérzetesen hangoztatta: „Ijén hosztam ki Szentesztánt atemlecbõl!”

Az egyház vagy az önkormányzat, késõbb emléktáblát helyezett el a szoborcsoport mellé, a falu ka-tolikusainak elsõ (1604) írásos említésének emlékére. A dolog pikantériája, hogy az a dokumentum,amire ez a tábla hivatkozik, nem más, mint négy katolikus pap – Balthasarius István szucsávai,Laurentius Demuth kutnári, Jakob moldvabányai lelkész, valamint Erdélyi István – VIII. Kelemen pá-pának küldött, 1604. március 30-án, Jászvásáron kelt levele, amely az argyesi püspökre panaszkodik,mert az nem védelmezi a moldvai katolikus magyarokat a vajda zsarnoksága és emberei visszaélései el-len. A táblán szereplõ szövegben természetesen egy szó sincs a Kickófalva népének magyar voltáról.

A Szeret folyón túl lévõ Magyarfalu még a XVI. században vagy az elõtt keletkezett, ma az egyiklegkeletebbre fekvõ magyar település. Közigazgatásilag Bákó megyéhez, Gãiceana községhez tartozik.Románul évszázadokon keresztül Ungureninek nevezték, de az 1970-es években nevét Arinira változ-tatták, kiegészítve ezzel az egyház által a templomban már korábban megkezdett magyartalanítás folya-matát. A falu korábbi lakossága a XVIII. század végén, Erdélybõl menekült székely bujdosókkal bõ-vült.13

Nem tudjuk, hogy elsõ templomát mikor építették, de a XIX. század elsõ felében már állott, SzentIstván királyunk nevére szentelve.14 1910-ben elbontották, és 1913-ban újat építettek a helyére, ugyan-csak elsõ királyunk tiszteletére. Ezt azonban a moldvai egyházi hatóságok késõbb „átszentelték” Istvánvértanúra. Amikor Domokos Pál Péter 1932-ben Magyarfaluban járt, így írt látogatásáról: „... bemen-tem a templomukba is. Azonban a templom fõoltárán új képet látok, mely Szent Istvánt, a vértanút ábrá-zolná, de fölötte körírásban ez van: »St. Stefan Roaga te pentru noi!« Ezután a kórusba megyek és ott,nagy meglepetésemre megtalálom a régi oltárképen Szent István magyar király képét.”15

A két világháború közti idõszakban tehát a moldvai püspökségnek volt gondja arra, hogy megfosszamagyar patrónusáról a magyarfalusi templomot, papot azonban csak 1960-tól küldött számukra, addiga 30 km-re lévõ Valénbõl járt ki a plébános – már amikor kijárt. Mert volt olyan esztendõ, hogy mind-össze négyszer jött el. A falubeliek mégis szívesen emlékeznek azokra az idõkre, mert pap nélkül, kán-torukkal – Bogdán Rafaellel – magyar nyelven gyakorolhatták vallásukat. „Amikor fiatal voltam – em-lékezett késõbb a kántor úr felesége az 1902-ben született Ládás Mária azokra az idõkre –, magyarul

40

9 Lahovari, G. I.–Brãtianu, C. I.–Tocilescu, Gr. G.: Marele Dicþionar Geografic al Romîniei I-V. Bucureºti,1902. 597.

10 Domokos i.m. 250.11 Lükõ Gábor: A moldvai csángók I. Bp., 1936. 170.12 Lükõ i. m. 16.13 Bõvebben Halász Péter: Magyarfalu helynevei. Magyar Névtani Dolgozatok 19. Bp., 1981.14 Jerney János Keleti utazása a magyarok õshelyeinek kinyomozása végett… Pest, 1851. 176.; Kovács Ferenc

Úti-naplója. Marosvásárhely, 1870. 50.; Domokos Pál Péter: „…édes Hazámnak akartam szolgálni…” Bp.,1979. 1384.

15 Domokos i. m. (1987) 234.

énekeltünk, a rózsafüzért magyarul mondtuk. Az volt nekünk a misénk a deákval, hogy a rózsafüzért el-imádkoztuk, s közbe-közbe énekeltünk.”

1960-ban, mikor Magyarfalu plébániás hely lett, ismét megváltoztatták a templom védõszentjét.Most már elhagyták a Szent Királyra emlékeztetõ István Vértanút is, és Szûz Máriát kapta a templomvédõszentül. Cinikus módon azzal indokolták a cserét, hogy Szûz Mária „nagyobb”, mint Szent István.A valószínûleg az 1920-as években eltávolított, Szent István királyunkat ábrázoló oltárkép még az1970-es évek elején is megvolt a sekrestye szekrényének háta mögött, amit az akkor ott szolgáló, külön-ben lengyel származású pap hozzájárulásával le is fényképeztem.

Az immár több alkalommal is átszentelt templom az 1977-es földrengéskor erõsen megrongálódott,egy ideig nem is tudták használni. Magyarfaluban ma már csak az öregek emlékeznek arra, hogy a falutemplomának néhány emberöltõvel ezelõtt még Szent István király volt a védõszentje. De az augusztus15-ére helyezett búcsú idejérõl ma is úgy beszélnek, hogy „Szentestánkor”. S aki hajlandó emlékezni,azt emlékezteti a templom „eredeti” védõszentjére a templomtéren felállított, Csoma Gergely által fara-gott Szent István szobor.

Szõlõhegy falu a Kárpátok nemerei havasának keleti oldalán, Aknavásártól nem messzire található.Ugyancsak régi település, elsõ ismert írásos említése 1448-ban készült. Erre az idõre teszi a falu alapítá-sát a helyi hagyomány is, amely szerint „Korvin Mátyás atyafiságba került Nagy Estánnyal (Stefan celMare) s megegyeztek, hogy Mátyás segíti a vajdát a török ellen. A magyar õrzõk közül egy Dögös Gyur-ka nevezetû oláh leányt vett feleségül, s õk voltak Szõlõhegy alapítói.” A falu lakossága valószínûleg aXVIII. század végi nagy székely meneküléskor duzzadt fel annyira, hogy templomot – vagy nagyobbtemplomot – építettek maguknak. Én például a Gábor Áron rézágyújába puskaport gyártó Szacsvaycsalád egyik leszármazottjával találkoztam itt az 1960-as évek végén, akik 1849-ben Háromszékrõl me-nekültek a Kárpátokon túlra.

Elõször Jerney János tudósított arról, hogy Szõlõhegynek „Szent István király tiszteletére szentelt”temploma van.16 1791-ben fából építették, és Szent István király nevére szentelték. Tánczos Vilmosnaka falubeli öregek azt mondták, hogy a templom oltárképét egy 1812-ben készült, Szent Imre hercegetábrázoló eredetire festették.17 Ez a templom idõvel annyira tönkrement, hogy mennyezete 1984 máju-sában, egy gyászszertartás után leszakadt. Új templom építésére pedig csak évek múltán kaptak a kom-munista hatóságoktól engedélyt, jutalmul, amiért 1987-ben Ion Robu (Rab János), a mostani bukarestiérsek Ceauºescu megbízásából az USA-ba ment, hogy a kommunista Romániát kedvezõbb színben tün-tesse fel.18 Az új, 1988-ban felszentelt templomot „természetesen” kivették Szent István oltalma alól, ésSzent Szûz Mária Királynõ nevére szentelték.

Megemlékezésem végére hagytam az immár egyetlen, jelenleg is Szent István magyar király nevétviselõ moldvai templomot, amely a Tázló menti Pusztina faluban található. Ez a település a legfiata-labb magyar falvak közé tartozik Moldvában, az 1764-es madéfalvi veszedelem miatt elbujdosott szé-kelyek alapították. Plébániája 1830-ból való, „fatemploma Szent István magyar király tiszteletére épült,’s az oltárképen elsõ királyunk látható magyar öltözetben, az olaszok’ nem kis kedvetlenségére” – írjaJerney János.19 A 200 esztendeje született Petrás Incze János 1839 és 1842 között segédlelkészként,majd helyettes plébánosként szolgált itt. Az 1851-ben kiadott „Schematizmus S. MissionisRomano-Catholicae in Principatu Moaldaviae” szerint a pusztinai plébánia hivatalos nyelve a ma-gyar.20

A falu temploma 1932-ben már meglehetõsen rossz állapotban volt. Domokos Pál Péter így ír róla:„A pusztinai omladozó magyar templomban meghatódva ismerjük fel a fõoltáron Szent István magyarkirály képét. A búcsú napját ugyan eltették augusztus 20-ról, de szeptember 2-án is eléneklik a pusztinaimagyarok a derék Bartis József kántorral az élükön az »Ah, hol vagy magyarok« kezdetû éneket.”21 Afalu szülötte, Õsz Erõss Péter 1992-ben a következõképpen emlékezett gyermekkora pusztinai templo-mára: „Bútorzata kevés, néhány patinás zászló, egy kopott orgonácska az igen szerény méretû kórus-ban, egy kopott gyóntatószék. Volt két régi kép is: az oltáron »Szent István király fölajánlja országát aBoldogságos Szûznek« és a kicsi oltár fölött Mária mennybemenetelét ábrázoló festmény. Az utóbbit so-

41

16 Jerney i. m. 213.17 Tánczos Vilmos: Keletnek megnyílt kapuja. Kolozsvár, 1996. 134.18 Anton, Ioan: Parohia Pârgãreºti. Lumina Creºtinului. Iaºi, 1997. 11. 14.19 Jerney i. m. 129.20 Domokos i. m. (1987) 116.21 Domokos i. m. (1987) 228.

kat néztem ministránsként. Az egyik sarkában ez állt apró betûkkel felírva: 1875 – Rusz Péter Katalinajándéka. Így – magyarul .”22

Az elsõ világháború után új templom építéséhez fogtak a pusztinai hívek, illetve elõször csak a pénztgyûjtötték rá, de a pénz valahogyan mindig eltûnt. Egyik pap váltotta a másikat, mindegyik nekifogottpénzt gyûjteni, de a templom csak nem épült. Aztán 1937-ben megszentelték az alapkövét, de még többmint másfél évtized kellett a befejezéséhez. Közben a kis, rossz állapotban lévõ, tapasztott sövényfalútemplomocskát használták. „Ha a zemberek megszámították volna, mennyi pénzt esszeattak addig…nem egy templom lehetett vóna, de tíz” – emlékezett késõbb egy falubeli ember.

A fából készült kicsi templomot az 1950-es években „elrontották”, vagyis elbontották, és a szájha-gyomány szerint ekkor egy kicsi csengettyût találtak a falában, 1794-es évszámmal. Az új templom az-tán még évtizedekig épült, végre az 1970-es években fejezték be rajta az utolsó simításokat. Csakhogy arégi oltárkép már nem volt meg, a püspökség pedig itt is meg akarta változtatni a templom védõszentjét.A pusztinai hívek azonban nem adták be olyan könnyen a derekukat. Küldöttség ment Bukovinában,mégpedig Hadikfalvára, ott megkeresték, elkérték és elhozták a székelyek által 1940-ben otthagyott,Szent István magyar koronát felajánló jelenetét ábrázoló oltárképet, és akkori papjuk segítségével elhe-lyezték a mégiscsak elsõ királyunk nevére újraszentelt templomban.

Szent Istvánnal továbbra is többször bajuk volt a magyarság moldvai ellenségeinek – egyenruhások-nak és reverendásoknak egyaránt. Ennek – immár folklorizálódott – történetét 1980 táján így mesélték afaluban: „Szentestán kirájt mü tartottuk a születése napján, szeptember másodikán. Asztán átváltoztat-ták a halála napjára, augusztus 16-ára, mikor Magyarország is tarcsa. Met õ akkor halt meg, azágusztnak tizenhatodik napján, s a huszadikán temették. De eszt zavarta az augusztus 23, mikor ugyefelszabadítottak bennünket, s çhoszták nekünk eszt a jó velágot, s ez esszezavarta nekünk a bucsunkat. Smikor a papok látták, hogy mi van: egy rend munkás menen dógozni, s egy rend marad otthon, akkormicsináltak? Aszonták, hogy szeptember elsõ vasárnapján legyen Szentestány búcsúja. De a 16.-i halá-lát es innapoljuk.”

Ám a moldvai római katolikus klérus 1990 után sem tett le arról a szándékáról, hogy Szent István ki-rályunk utolsó moldvai templomát is megfossza a magyar vonatkozásoktól. A templom búcsújánaknapját úgy rakosgatták, mint valami alkalmi sátoros napot. Még az 1990-es évek végén egy hónappalkorábbra, augusztus elsõ vasárnapjára tették, azzal az ürüggyel, hogy akkor a nyugati országokban dol-gozó pusztinaiak közül többen látogatnak haza. Aztán következett a templom renoválása, aminek kö-vetkeztében lefestették a szentély fölötti diadalíven lévõ „Sfinte Stefane, roaga-te pentru noi!” szöve-get. További lépésben eltávolították az oltárról Szent István Hadikfalváról hozott képét, s helyette na-gyobb léptékben a templom falának vakolatára festették ugyanezt a szentistváni jelenetet, a magyar ko-rona felajánlását. A vakolatra tehát, ami lepereghet, s amit egyszer majd fel kell újítani, s ki tudja, akkormi kerül a helyére. Azt pedig, hogy a régi, Bukovinából hozott oltárkép hová került, senki sem tudja,pontosabban senki sem kérdezi meg a paptól, legalábbis egyelõre. Mert annak – ha már a templombólkitették –, a pusztinai Magyar Házban volna a helye. De itt áll a templom elõtt, Erõs József háza elõttikertjében, a falu védõszentje, Szent István király fából faragott „arcmása”, ugyancsak Csoma Gergelyképzõmûvész alkotása.

Van azonban egy olyan csángó templom széles-e világon, ahol Szent István háborítatlanul betölthetivédõszentségi szerepét. De nem Moldvában! A II. világháború után Baranya megyébe menekült többmint száz moldvai katolikus csángó családnak Egyházaskozáron sokáig csak imaháza volt, mert a „fa-lu temploma” a korábbi lakosok, az evangélikus németek tulajdona. Az 1990-es években széleskörûösszefogással sikerült a csángóknak templomot építeniük, amit aztán 1996-ban fel is szenteltek. Még-pedig, minthogy a falu katolikusainak jelentõs része Magyarfaluból és Pusztinából érkezett új lakóhe-lyére, az új istenházának Szent István magyar király lett a védõszentje.

Az Egyházaskozárra került csángók tehát nemcsak magyarságukat és csángó kultúrájukat õrzik újlakóhelyükön, de egykori templomukból kilakoltatott, vagy bizonytalan illetõségû patrónusukat is. Azúj templom tornyában pedig a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület által ajándékozottharang felirata hirdeti a Pusztinából megismert egyházi ének kezdõsorát: „Óh, Szent István, dicsértes-sél!

Halász Péter

42

22 Õsz Erõs Péter: Orgonaillatú májusi vecsernyék. Moldvai magyarság, 1992. 24. 1.

A Gergely-naptár bevezetéseMagyarországon

A XVI. század végén nagyon sok objektív és szubjektív körülmény határozta meg a Gergely-féle újidõrend átvételét hazánkban. A vele kapcsolatos leírások általában csak egy-egy momentumra térnekki, az összefoglaló elemzéstõl tartózkodnak mind a korabeli, mind a mai leírások. Inkább csak egyszerûtényként kezelik, mintha annak a maga idejében semmiféle elõzményei, következményei, összefüggé-sei nem lettek volna. Ezen írás ezek közül szeretne jó párat bemutatni az olvasónak, mintegy elindítvaegy gondolatsort, amelyet mindenki a saját ismereteivel, gondolataival tovább bõvíthet.

Csupán apró példaként idézem a mai nyári-téli idõszámítás körüli fenntartásainkat (órák, gépek,technikai eszközök átállítása, az emberi életritmus zavarai, napi szokásaink megváltozása, stb.). Pedigcsak mindössze egy óráról van ez esetben szó, nem pedig napokról, mint annak idején!

A naptárak megreformálását Európa és más földrészek esetében általában mindig több összefüggõdolog eredményezte.1 Jelen esetben azonban csak a XIII. Gergely pápa által bevezetett reformmal, s an-nak is fõként a hazai vonatkozásaival kívánunk foglalkozni.

Gergely pápa 1572-ben állított föl egy bizottságot, amelynek a szerepe az volt, hogy egy olyan nap-tárt dolgozzon ki, amely korrigálja az akkor már tizenegy napos eltérést, és a napéjegyenlõség visszake-rüljön március 21-ére. Ugyanis az úgynevezett mozgó egyházi ünnepek, így a húsvét, majd az ezt köve-tõ pünkösd idõpontja lényegesen eltolódott. A legnagyobb szerepet két tudós, Aloysius Lilius (olaszulLuigi Lilio) itáliai orvos és csillagász, valamint Christophorus (Christopher) Clavius német jezsuitaszerzetes, matematikus, maga is csillagász játszotta a kiszámításnál, illetve a véglegesítésnél. A korabe-li leírások szerint a pápa ezt megküldte minden európai uralkodónak és egyháznak véleményezés vé-gett. A beérkezett javaslatok alapján nyert végleges formát.

Barlai Katalin szerint a Gergely-naptár jellegzetesen európai jelenség,2 amelyet mind a mai napighasznál az úgynevezett mûvelt világ Japántól Európán át az Egyesült Államokig. Az elõkészítõ bizott-ság, Lilius és Clavius „a régi történelmi tradíciónak teljes tiszteletben tartása mellett” egy egyszerû,pontosabb, szinte tökéletes idõszámítási rendszert dolgozott ki közel négy és fél évszáddal ezelõtt.3 Aszinte tökéletes jelzõt azért emeljük ki, mert vannak hiányosságai is. Például minden évben új naptártkell készíteni. Vagy nehézséget jelent annak a megállapítása, hogy egy adott naptári dátum a hét melyiknapjára esett egy bizonyos évben.4 (Áthidalásként 1587-ig a Julián-öröknaptárt, az azutáni években aGergely-öröknaptárt kell segítségül vennünk.)

Maga az új naptár 1582. október 4-én, csütörtök napján lépett életbe, mégpedig úgy, hogy a követke-zõ nap október 15-e, péntek lett.5 A naptárt elsõként a régi latin államalakulatok közül Itália, Portugália,Spanyolország vezette be, majd némi késéssel Franciaország. Érdekes módon egyetlen szláv állam is azelsõk közé tartozott. Ez pedig a katolikus többségû Lengyelország volt, ahol Báthory István király1582. augusztus 17-én követte a pápai tanácsot. A nem római katolikus vallású országok csak jóval ké-sõbb rendelték el az átállást, kivéve Skóciát (1600). Csak a XVIII. században követte Anglia (1753),Svédország, Dánia, ahol általában több lépcsõben, s nagyon nehézkesen történt az új naptár átvétele. AXX. század elején tértek rá a használatára: Szerbia, Albánia, Görögország, Törökország. Rajtuk kívülOroszország volt az egyik utolsó az európai államok között a sorban. Ugyan Nagy Péter cár már 1700.január elsejével elrendelte azt, de csak 1918-ban érvényesítette államilag a szovjethatalom. Ugyanak-kor az ortodox egyház mind a mai napig a régi, Julianus-naptárt követi. Ezért is volt az az anomália,hogy a nagy októberi forradalom Európa szerint már novemberben volt. Az egyházuk által ünnepelt ka-rácsony pedig ma is január 7-én.

43

1 Az elsõ gyökeres naptári rendezést Julius Caesar végezte el Sosigenes alexandriai csillagász segítségével. Kr.e. 45-ben bevezette az egyiptomi napévet. Kezdetben csak tíz hónapból állt az év, s az elsõ hónap a márciusvolt. Caesar idejére az évszakok már nem estek egybe a naptárral, mivel 67 nap volt az eltérés. A róla elneve-zett Julianus-naptárban az év már 365 napból állt, az új év pedig januárral kezdõdött. A néhány órai hiány ki-egészítéséül minden negyedik évben a február 24-e után következõ napot kétszer számították (szökõév). Anaptárrendezési érdemeiért róla nevezték el az eredeti tíz hónapos év Quintilis hónapját júliusnak, a Sextilistpedig Augustusról. Ezt az idõszámítást, valamint a hónapok elnevezését vette át késõbb az egész világ mûveltemberisége.

2 Barlai Katalin: Gondolatok a Gergely-naptárról. Fizikai Szemle. 1983. 4. sz. 144.3 Dr. Wodetzky József: A Gergely-naptár bevezetésének 350 éves évfordulója hazánkban. Természettudományi

Közlöny. 1937. 1067. sz. 18.4 Fercsik János: 400 éves a Gergely-naptár. Fizikai Szemle. 1982. 11. sz. 434.5 http://hu.wikipedia.org/wiki/Gergely-naptár

A Gergely-féle naptár használata Magyarországon sem ment minden nehézség nélkül. A császár Al-só- és Felsõ-Ausztriában 1583. október 11-ét rendelte el a bevezetés dátumaként, ennek ellenére az ud-vari kamara csak 1584. január 7-ét jelölte meg kezdõnapként. Ernest (Ernõ) fõherceg 1584. január 6-ánintézett levelet a pozsonyi és a szepesi kamarákhoz, hogy a régi naptár szerint a január 7-e legyen a vál-tás napja.6 Ez komoly adminisztrációs hiba volt a maga idejében, hisz a rendelet nem volt idõben ke-resztülvihetõ. A szepesi kamara, amely igyekezett a kért feladatnak megfelelni, ez év január 20-án keltlevelében tudatta, hogy csak február 2-án (gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepe), mint állandó ünne-pen tudja megkezdeni az új számítást. Ugyanakkor kérte a fõherceget, hogy küldessen az új naptárból30 példányt, s nyílt levélben intézkedjen a megyéknél és városoknál az új naptár elfogadását illetõen.7

Érdemes megjegyezni, hogy az ország jeles (a pozsonyi után a második) oklevél-kiállító hatósága, aszepesi káptalan már 1582-ben a megreformált naptár szerint állította ki az itt készült iratait, bár ha-zánkban hivatalosan még nem lépett életbe az új kalendárium elrendelése. Ernest fõherceg 1584. febru-ár 8-i latin nyelvû levelében jelezte, hogy a kért új naptárakat elküldte.

Ismert, hogy értetlenkedés és ellenséges hangulat fogadta a legtöbb országban, így nálunk is a gre-gorián-naptár bevezetését. Sokan kimondottan jogtalannak tekintették azt, mivel az országgyûlés hatá-rozata nélkül kísérelték meg annak a használatát. A magyar nemesség sem fogadta el a római pápa ja-vaslatát az új naptárt illetõen, hanem az országgyûlés elé vitték az ügyet. Végül az 1588. évi országgyû-lés 26. törvénycikke iktatta törvénybe annak a használatát. A magyarok kifejtették, hogy ragaszkodná-nak a régi naptárhoz. Egyedül a király „kívánatára” engedelmeskednek, nem pedig a pápának. Ez abbanaz idõben nagyon komoly és jelentõs egyházi indok volt Magyarországon, amelyre a késõbbiekbenmég kitérek.

Azt hinnénk, hogy ezek után már minden nehézség nélkül megindult az átállás, azonban mégsemment ez oly könnyedén az akkori Magyarországon. Ne feledjük, hogy körülbelül fél évszázaddal va-gyunk csak késõbb a mohácsi csatavesztés idõpontjától. Az országgyûlés határozata pedig csak a kirá-lyi Magyarországra volt érvényes. És még itt is elõadódott, hogy az 1599. évi országgyûlés 45. törvény-cikke már büntetéssel próbálta az ónaptár használatát betiltani. Egyes nyomdák, így például a híres Lõ-cse városáé ó és új naptárt is nyomtatott egy idõben. (E cikk szerzõjének is volt alkalma látni ilyen ket-tõs naptárt, amelyet Pesten nyomtattak, sokkal késõbb, az 1860–1870-es évekre, Alojz Bucsanszkynyomdájában. A kalendárium egyik része Gergely-naptár, latin betûkkel magyar nyelven, a terjedelme-sebb pedig Julián-naptár, gót betûsen, szlovák nyelven íródva. Természetesen a kalendáriumban kéz-írással följegyezték a fontosabb családi adatokat. A naptár egyébként sok történelmi és ismeretterjesztõadatot tartalmaz az olvasóknak.)8 Erdélyben és a törökök által megszállt középsõ területeken pedig mégtovább élt a régi naptár. A törökök joggal ódzkodtak az új naptártól, attól tartottak, hogy a jól jövedel-mezõ vásárok megszokott rendjét az majd megzavarja. Feltételezhetõ, hogy ez az akkori Magyarországegyéb területein is problémaként jelentkezett.9

Érdekességként egy magánlevelet érdemes említeni, amelyben rozsályi Kun Gáspár a lánya lakodal-mára hívja meg egyik rokonát, nagykállói Kállay Lökös Lõrincet. A levél az új naptár szerint kelt 1599.január 12-én Zajtában. A szövegben pedig ez olvasható: „az én leányomat kun Annát...házas társul...azVitézlõ Barkóczj László uramnak... az jövendõ ferbruarjusnak 4 napját, Az oh Calendarjum szerént...”(Az eredetibõl kiemelt szövegrészek korhû betûk hiányzása miatt a szerzõ átírásai).10

* * *Tekintsük át ezek után, hogy milyen egyéb okok és szubjektív indokok miatt idegenkedett a hazai la-

kosság 425 évvel ezelõtt az átállástól. Egyik indok bizonyosan a tudatlanság, az újtól való félelem volt.Hazánk lakossága nagyrészt írástudatlan volt, még a nemesek közt sem tudott mindenki írni-olvasni.Ezért nem is értették meg az új naptár jelentõségét, talán nem is kaptak elegendõ és megfelelõ magyará-zatot egy ilyen reform bevezetésére. Érthetõen ragaszkodtak a régi hagyományokhoz.

44

6 Dr. Hoffman Viktor: Adatok a Gergely-féle naptár behozatalához Magyarországon. Történelmi Tár. 1894.745–747.

7 A Kassán kelt levél egyik aláírója Thurzó Elek szepesi fõispán, kamaraigazgató. Érdekességként említendõ,hogy a felesége, Borbála Zrínyi Miklós szigetvári hõs leánya volt.

8 A kalendárium dr. Marek Jánosné kaposvári magánkönyvtárának egyik értékes darabja.9 Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy a Királyi Magyarországon lévõ mezõvárosban, Sárváron 1405-tõl

él a Simon Júdás-napi vásár, ahogy akkor nevezték: országos sokadalom. És 600 év elmúltával még mind amai napig megrendezik, olyannyira ragaszkodnak a régi hagyományhoz.

10 Barkóczy László–Fülöp László: Nyelvtörténeti és genealógiai adatok egy missilis kapcsán. Szabolcs–Szat-már– Bereg Megyei Szemle. 2007/2. 166.

A vallási vezetõknek, de elsõsorban az egyszerû papoknak lett volna legfontosabb szerepe, hisz õk ahíveiket meg tudták volna gyõzni. Tudjuk, hogy nagy tekintélyük volt a városokban, falvakban, hallgat-tak a szavukra, és a vasárnapi prédikációk kiváló alkalmak lettek volna a felvilágosításra. De talán mégõk sem fogadták el teljes mértékben, hisz az új rend szerint át kellett rendezni az egyházi ünnepeket is(húsvét, pünkösd, karácsony stb.), amely megzavarta eddigi tevékenységüket. Nagyon lényeges elem,hogy épp ezekben az évtizedekben terjedt el a protestantizmus az akkori királyi Magyarországon, s kö-vetõi nem fogadták el a pápát egyházi vezetõjüknek. Ezért az amúgy is sokat üldözött prédikátorok bi-zonyára nem támogatták az átállást, s nem is igyekeztek híveiket mindennek a jelentõségérõl meggyõz-ni. Azok a nemesek, akik családostul lettek Luther vagy Kálvin követõi, már csak dacból és makacsság-ból is hirdették, hogy nekik nem a római pápa, hanem csak a király parancsol. Ismert, hogy ezen neme-sek birtokain a jobbágyok és a szolganépek uruk vallását voltak kötelesek követni.

Az elõzõ ponton a vallás kapcsolódott azonnal a politikához, a magyar nemesség hivatkozott a ki-rályra, egyben az országgyûlésre. Nem volt véletlen, hogy Ernest fõherceg levélben volt kénytelen in-tézkedni, majd az országgyûlésen törvénybe kellett foglalni az új naptár melletti döntést.

Az egyszerû, földet mûvelõ embernek az új naptár megzavarta a mezõgazdaságban végzett munká-ját, valamint a ház körüli teendõket is. Tizenegy nappal (ami nagyjából egy harmad hónapnyi idõ) átkellett gondolni és csoportosítani a vetés, aratás, az állatok ki- és beterelése napját, a gazdaasszonyok-nak a tyúkok ültetését, a veteményeskert teendõit, a télire való eltevések munkáját, hisz az egyes gyü-mölcsök érése nem a naptárhoz, hanem az idõjáráshoz igazodott. A jobbágyok kötelezõ robotja, amivela földesúrnak és az egyháznak tartoztak, szintén átrendezõdött.

Anyagi, azaz pénzbeli problémákat is fölvetett az új naptár. A XVI. században is voltak járandósá-gok, kölcsönök, kamatok, szerzõdések, egyéb pénzbeli kötelezettségek, még ha nem is így neveztékõket. Mindezeket újra kellett számolni, hogy az új intézkedéssel összhangba jöjjenek. Elképzelhetõ,hogy ez mennyi nézeteltérést, vitát, egyeztetést okozhatott, hisz mindenki csak jól szeretett volna járnianyagilag, nem pedig veszíteni.

Az új naptár megzavarta a régi népéletet is, amelyrõl néprajzosaink tudnának érdemleges bizonyíté-kokkal szolgálni, ha összevetnék az ónaptár elõtti és utáni változásokat. Mindezek közül csupán néhányelemet kívánok kiemelni. Az egyik az egyszerû ember természettel kapcsolatos megfigyelései, amelyekeltolódtak. Gondoljunk a mai Medárd-napra, a fagyosszentekre, a Sándor–József–Benedek hármassalkapcsolatos idõjóslásra vagy a Mátyás-napra. Zavar állt be a szokások, szólások, közmondások, mintnépi bölcsességek terén is. Példaként Nádasdy Tamás nádor levelezésébõl idézek egy 1559-ben leírtszóláshasonlatot. „Én tisztán olyan vagyok, mint a márczius, mert û neki természeti, hogy napestigegynihányszor megváltozik, hol esõs, hol szeles, hol penég tiszta.”11 Azaz õ még a márciust, és nem azáprilist tartotta szeszélyesnek.

Az új, gregorián naptár bevezetésével az emberi agyakat is át kellett állítani. Hosszú ideig jellemez-hette az akkor élõ embereket a kettõs gondolkodás. Életük korábbi eseményeit mindig át kellett számol-niuk az óról az új szerinti idõszámításra. Mivel tizenegy nappal hirtelen „öregebbek” lettek, nem voltreális viszonyítási alapjuk az életkorhoz. Így például a tegnap született csecsemõ másnap már úgymondtizenkét napos lett. Az elhagyott tizenegy nap alatt nem született és halt meg senki, nem volt házasság-kötés sem. És nem is történt velük semmi, ezek a napok semmivé lettek.

Az egyszerû emberek, fõleg ha valamennyire tudtak írni-olvasni, mindig arra törekedtek, hogy leg-alább kalendáriumuk legyen, amelyben följegyezhetik a legfontosabb eseményeket, teendõket, s ez voltaz egyetlen olvasmányuk is egyben. A naptáron kívül még ereklyeként õrizték nemzedékrõl nemzedék-re a család imakönyvét, amelybe pedig beírták a születéseket, a halálozásokat, az esküvõk idõpontját.Tulajdonképpen ez utóbbi volt a genealógia õrzõje. Most oda jutottak, hogy a régi kalendáriumokatnem tudták viszonyítani az újhoz. Ezért is történt az, hogy sok nyomdában átmenetileg külön kettõ,vagy kettõs kalendáriumokat nyomtattak. Ez utóbbi kielégítette az eltérõ vallási igényeket is.

Utolsóként jegyzem meg azt a lélektani momentumot, hogy ha az új naptárral napokat nyertek vol-na, talán akkor jobban elfogadták volna, mint így, hogy veszítettek. Legalább két nemzedéknek kellettahhoz kihalnia, hogy elfeledjék a régi beidegzõdéseket, s a legifjabb utódok már csak az új szokásren-den nõjenek föl. Olyan fiatalok, akik már csak hírbõl hallottak a Julián-naptárról, s nem zavarták a gon-dolkodásukat valamikori emlékek vele kapcsolatban.

Fülöp László

45

11 Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. Szerk. Károlyi Árpád és dr. Szalay József. Bp., 1882. MTA Könyvki-adó-hivatala.

Seprõdi János népzenekutatói hitvallásairól,gyûjtéseirõl és zenei írásairól

A XIX. és a XX. század fordulóján élt jeles kolozsvári pedagógust, mûvelõdéskutatót, zenei írót,Seprõdi Jánost a népzenekutatás területére szülõhelye, a hajdani Maros-Torda megyei Kibéd gazdagnépdalélete és egy, a XIX. század közepén megjelent zenetörténeti tanulmány, Mátray Gábor tollából,irányította. A dolgozatban Tinódinak olyan históriás énekére lelt, amelynek változatát szülõföldjén szá-mosan ismerték, illetve dalolták. Ez a tény és hasonló késõbbi esetek fontos megállapításokra indítot-ták: „A népzenét nem tekinthetjük egyébnek, mint az általános zenetudomány egyik fejezetének. Ezértegyáltalában nem szükséges elszakítanunk az általános zenetudománytól, melyhez természete és lénye-ge szerint tartozik.”

Seprõdi egyik úttörõ hirdetõje volt a magyar mûzene és népzene változásait kölcsönösen alakító ha-táselméletének. Híve lett annak a megvalósult elképzelésnek is, hogy a magyar mûzene akkor válikmajd egyetemes értékûvé, ha helyet kap benne „a nép igazi hangja”, a népzenéje. Ez serkentette életefolyamán ezirányú tetteire, mint azóta annyi magyar követõjét! Szorgalmazta folytatni, némi módosí-tással, azt a korszakváltó népzenegyûjtõi munkát, amelyet Vikár Béla indított el. Ezzel kapcsolatban fo-galmazta meg: „Kezdjük tudományosan és alaposan gyûjteni, amit még lehet népünk ajkáról. Szerez-zünk adatokat, s vessük meg alapját a magyar zenetudománynak! Félre kell tehát tennünk minden hiá-bavaló elmélkedést és levegõbe célzásokat; rá kell vetni magunkat az adatgyûjtés napszámos munkájá-ra.”

Seprõdi felismerte, hogy kikre vár és hol hasznos népzenei gyûjtést végezni. „Úgy az etnográfus,mint a magyar zenetudós elõtt sokkal értékesebb és érdekesebb az a harmadik réteg, amely a nadrágosemberek társadalmán alul, a földmívelõ és pásztornépbõl áll. Ennek a rétegnek a többitõl egészen elütõszöveges és hangszeres zenéje van, amelyet alig, vagy csak roppant hézagosan ismerünk.” Felhívta a fi-gyelmet arra is, hogy „a népköltési anyagok épp úgy rétegekben feküsznek egymáson, mint a föld réte-gei. Éppen azért, aki értékes gyöngyöket akar találni, annak nem gereblyére, hanem ásóra van szüksé-ge.” Fontosnak tartotta mindazoknak a dallamoknak és daloknak a gyûjtését, amelyek szereplõi a népéletének. Meglátásaival „elõharcosa” lett Bartók, Kodály és követõi áldásos munkálkodásainak.

Az 1880-as évek végén, kezdõ gyûjtõként, figyelme több mindenre kiterjedt, így pl. a dalok, dalla-mok használatára, a dalolási alkalmakra, a dalok és a dalolók viszonyaira, stb. Ekkortájt még idegenke-dett a fonográf használatától. Késõbb, különösen hangszeres zenék rögzítésére, rendszeresen igénybevette Edison találmányát.

Seprõdi magyar népzenegyûjtésének három fõ centruma volt: Kibéd, Székelyudvarhely és Kolozs-vár. Számos elfoglaltsága közepette 1897 és 1911 között 279 szöveges és 44 hangszeres, összesen 323dalt, dallamot gyûjtött fel. Ezek közül álljon itt az a Tinódi krónikás énekébõl változattá lett kibédi nép-dal, két versszakával és olyan formában, ahogy tizenhét évesen, édesapja dalolása nyomán, jegyezte le:

Seprõdi János népzeneigyûjtõtevékenysége példa-képeinek Kriza Jánost, Er-délyi Jánost, de legfõkép-pen Bartók Bélát tartotta.Ezt igazolja egy rendkívülértékes tanulmánya, me-lyet Bartók Béla mûvésze-te címmel 1922-ben, halá-la elõtt egy évvel írt. Meg-állapításai közel száz évelteltével is megállják ahelyüket. Többségük ma isaz igazság talaján járnak.Közülük csak néhányat ra-gadunk ki: „Zsenialitásátazok is elismerik – tapasz-talta Seprõdi már akkortájtis –, akiknek konzervatív

46

zenei hallása nem bírja meg az újításoknak és eredetiségeknek azt a tömegét, melyet az õ mûvészete je-lent.” A zenemûvészet fejlõdésével kapcsolatosan találóan jegyezte meg Bartókról, hogy „a fejlõdésifolyamatnak a tetején áll, s minden elõdjénél több újat és eredetit hoz magával. Az õ újításainak közép-pontjában is a harmónia áll. De új jelentést adott az idõmérték (tempo) fogalmának is […] visszaadtamegérdemelt jelentõségüket a kötetlen, szabad idõmértékeknek […] felszabadította a melódiát félezeréves bilincseibõl, és szárnyalásának új lehetõségeket adott.” Írásaiban Seprõdi rámutatott Bartók két„csodájára” is: „felfedezi Liszt Ferencet” és „rábukkan a magyar paraszti népdalra, s azzal rájut azegyetlen igaz és természetes alapra, melyen megtalálja önmagát és mûvészetét”. Õszintén leírta Bartók-ról, hogy míg egyes kortárs zeneszerzõ társai csak kuriózumnak tartották a magyar népzenét: „Õ az elsõigazi nagy tehetség, aki bensõ megértéssel foglalkozott vele, s fajiságának teljes szeretetével magáhozölelte.” De tegyük hozzá, más népek népzenéjével együtt!

Seprõdi János zenei írásai közül kettõrõl áll még módunkban megemlékeznünk: az 1921-ben írt Pe-tõfi és a magyar népdal címûrõl és az 1909-ben keletkezett A székely táncok címet viselõrõl. Petõfinek anépköltészettel rokon költeményeit összevetve a nép költészetével, azt állapította meg, hogy a költõóri-ás nem a népköltészethez szállt le, hanem „felemelte magához és a mûköltészethez a népet és a népköl-tészetét”. Majd így vall: „Petõfi minden elõdjénél jobban és tökéletesebben bele tudta élni magát a népérzés- és gondolatvilágába, s a népköltészet egyszerû, természetes báját minden elõdjénél és utódjánálszebben tudta kifejezni[…] de alapjában véve õ sem »népköltõ«”; aztán így folytatja: „Véleményemszerint: helytelen úgy fogalmazni meg a tételt, hogy Petõfi a magyar népdalt teremtette meg. Amit Petõ-fi megteremt […] és tökéletességre juttat […] az az »irodalmi népdal«. Amelyben, mint az elnevezés isjelezni akarná: teljes harmóniában és egy magasabb fokon egyesült az írott mûköltészet az élõ népköl-tészettel.” Vitathatatlan, hogy igazság rejlik ezekben a megállapításaiban is.

Seprõdi János maradandó értékkel bíró harmadik írásában a székely néptáncokról nyújt képet szülõ-faluja, a Kisküküllõ felsõ folyásánál fekvõ Kibéd táncainak taglalásaival. Általános tényként szögezile: „A nép […] ugyanannak a táncnak több nevet ad, s azon felül különbözõ jelzõkkel is ellátja.” A tán-cokat és zenéket, illetve azok neveit kibogozva és összehasonlítva tudatja, hogy csupán négy tipikusnéptáncformát és három úri táncot jártak a falujában. Föltárja, hogy a néptáncokban három fõ szakaszkülönül el. Elsõként a kényelmes tempójú jártatós vagy lassú forgatós, másodikként a sebes forgatós ésharmadikként a serény csárdás vagy sebes csárdás. A jártatóban a legény hátrafelé „jártatja” a leányt,akit idõnként megpörget, „megforgat”. „Ez a pörgetés e táncnak a legszebb mozdulata. Néha a legénynem elégszik meg egyetlen pördítéssel […] sõt, néha csak int a szemével, õ maga bokázik; a leány pedigszédítõ sebességgel forog.” A mozgásokból származnak a táncrészek elnevezései. Azokat a forgatáso-kat, amelyek „olábeütésesek”: korcsosoknak vagy féloláhosoknak nevezik. A gyorstempójú táncrészek-hez nem énekelnek a táncosok, hanem „elverselegnek”, illetve „kurjonganak”.

„A kibédi székelységnek – foglalja össze Seprõdi – három törzsökös tánca van: jártatós, forgatós,csárdás. Mind a három táncot egyugyanazon lánnyal illik végigjárni […] némely esetben egyugyan-azon dallam szolgál mind három tánc alapjául.” A táncok fõ lépéseirõl ezt írja: „Az elsõnek fõ mozdula-ta az egyszerû, nyugodt »lépés«; a másodiké a »forgás«; a harmadiké az »ugrás«. Benne van ebben aháromban együtt mindaz, ami a természetes tánc alapjául szolgálhat.”

A székelység negyedik táncfajtáját ekképpen vezeti elõ Seprõdi: „…az eddig ismertetett táncoknálsokkal híresebb és emlegetettebb, új, eredeti mozdulatot semmit sem tud felmutatni, hanem a 3 említet-tet variálja, túlozza és egymással vegyíti. Ez a tánc a híres Csürdöngölõ, melyet […] Udvarszékelyinek,Legényesnek, Verbungnak neveznek.[...] Nagy szerepe van ebben a táncban a csizmasaroknak és a csiz-ma szárának.” Megtudhatjuk ezen kívül, hogy „három mozdulat, ti. sarokösszeverés, csizmaszárcsap-kodás és a levegõbe felugrással összekötött lábfejforgatás, mondhatnók, alapszövete ennek a táncnak.”

Rövid ismertetésünk végeztével kívánjuk, hogy az erdélyi székelymagyar dallamok, dalok és táncokmég nagyon sokáig maradjanak fenn, emlékezve egyik kiemelkedõ tehetséggel és példás ügybuzga-lommal megáldott gyûjtõje, megörökítõje: Seprõdi Jánosra is!

Várnai Ferenc

47

A Hárshegyi Homokkõ alkalmazásaa váci építészetben

Fõleg Vác korábban emelt épületeinél találkozhatunk ezzel a „terméskõvel” mint lábazati- és osz-lopelemmel, ám ezen kívül figyelemre méltó mennyiségû kerékvetõ kõ, kapu- és ablakkeret, falazókõ,kõkereszt, szobor, malom- és köszörûkõ is készült ebbõl a kõzetfajtából. A Lánchíd építéséhez is hord-tak annak idején Vácról kõanyagot.1 A következõkben elõször tisztáznunk kell ennek a kõzetnek a ke-letkezési körülményeit, elõfordulási helyét, tulajdonságait, majd rátérünk arra, hogy miért is volt alkal-mas több évszázadon keresztül a váci építészet igényeit kielégíteni.

A késõ-kiscelli (31 millió év) korú2 Hárshegyi Homokkõ Formáció síkparti – hullámbázis alatt kép-zõdött tengeri eredetû képzõdmény.3 Legtöbbször üledékhiánnyal települ az alatta fekvõ idõsebb kép-zõdményekre (késõ-triász korú Dachsteini Mészkõ, illetve késõ-eocén korú Szépvölgyi Mészkõ For-máció). Elõbbi a Naszály rögének jelentõs részét és a mészkõbánya nyersanyagát, míg utóbbi a nyu-gat-naszályi Pádimentom bánya anyagát és a kosdi kõszenes összlet fedõjét alkotja.4 A Hárshegyi Ho-mokkõ Formáció alján kaolinos, agyagos homok (Szendehely 5. számú fúrás),5 bauxitos vörösagyag(Pilisvörösvár), kõszénzsinórok, tûzállóagyag rétegek (Felsõpetény), illetve agyagos-vasas képzõdmé-nyek (Naszály) fordulnak elõ.6 A formáció jelentõs részét vastagpados konglomerátum, kavicsos ho-mokkõ és homokkõ (a durvahomokkõ a leggyakoribb változat) alkotja, néhol aleurolit betelepülések-kel. Vastagsága: 20–200 méter.7 A rétegsorban felfelé a finomhomokos-aleurolitos rétegek egyre gya-koribbak lesznek és a kõzet ezekkel az átmeneti képzõdményekkel kapcsolódik a Kiscelli Agyag For-mációhoz.8 (Utóbbi kora is szintén késõ-kiscelli.)

A Hárshegyi Homokkõ Formáció, mint nevébõl is következtethetõ, a Budai-hegységben, a Pilisben,Esztergom környékén, Vácnál a Naszályon, Felsõpetény, Romhány környékén fordul elõ a felszínen.Nyersanyagkutató fúrásokban a fent említett települések között is megtalálható a mélyben, továbbá adéli- és a keleti-Börzsöny alatt az Ógyalla-Diósjenõ, illetve az északkelet-délnyugati irányú Budai vo-nalig.9 A Budai-hegységtõl – a Pilistõl – az Esztergomi medencétõl nyugatra viszont más képzõdmé-nyek váltják fel. A Hárshegyi Homokkõ kavics- és homokszemcséinek anyaga fõleg kvarcit, kvarc, lídit(fekete színû, finomszemû kovás üledék), ritkábban csillámpala, grafitpala. A Hárshegyi Homokkõ ka-vicsainak és homokszemcséinek származási területe a Vepori Nagyszerkezeti Egység. Fõleg perm-jurakorú metakvarcitok lepusztulásából keletkezett. A homokkõ kötõanyagának elterjedése a nyugati ré-szén agyagos-karbonátos-limonitos, míg a keletin kovás-illites-kaolinites-baritos. Egyes feltárásokban(Solymár, Budakeszi, Csobánka, Kesztölc) õsmaradvány-tartalma fõleg puhatestû vázakból áll,10 míg akeleti kovásodott sávban csak növénytörmelék és ritkábban kovásodott fatörzsek fordulnak elõ.11 Ere-deti színe világosszürke-szürke, ezt az utólagos oxidáció foltokban, sávokban sárgára, barnára, vörösre,lilára változtatta, gyakran egymást követõ vékony erekben.12 A Naszályon inkább a sárga, barnás, ró-

48

1 Schafarzik F.: A Magyar Korona országai területén létezõ kõbányák részletes ismertetése. A M. Kir. Földt. Int.kiadása. Bp., 1904.

2 Gál B., Poros Zs., Molnár F.: A Hárshegyi Homokkõ Formáció hidrotermális kifejlõdései és azok kapcsolatairegionális földtani eseményekhez. Földtani Közlöny 138/1. (2008) 49–60.

3 Báldi T.: Magyarországi oligocén és alsómiocén formációk. Akadémiai Kiadó,.Bp., 1983.; Báldi T.: Magyaror-szág epikontinentális oligocén képzõdményeinek rétegtana. In: Bérczi I., Jámbor Á. (szerk.): Magyarországgeológiai képzõdményeinek rétegtana. MOL Rt. és a MÁFI kiadása. Bp., 1998. 419–435.

4 Benkõ F.: Jelentés az 1950 évben Magyarországon a dunabalparti mezozoos rögök területén végzett bauxitku-tató munkáról 1. rész. MASZOBAL Rt, Bp., OFGA, Bauxit/58, kézirat, 1951. 183 p.

5 Korpás L. (szerk.): Magyarázó a Börzsöny és a Visegrádi-hegység földtani térképéhez 1:50 000. A MÁFI ki-adása, 1998. 216 p.

6 Benkõ i. m.7 Gyalog L. (szerk.): Magyarázó Magyarország fedett földtani térképéhez 1:100 000. MÁFI kiadása, Bp., 2005.

188 p.8 Báldi i. m. (1983), (1998).9 Benkõ F. – Fodor L.: Csõvár környékének szerkezetföldtana. Földtani Közlöny 132/2. (2002). 223_246.

10 Báldi i. m. (1998).11 Benkõ i. m. (1951).12 Báldi T. – Nagymarosi A.: A hárshegyi homokkõ kovásodása és annak hidrotermás eredete. Földtani Közlöny

106/3. (1976). 257_275.

zsaszín, vörös színû változatok gyakoribbak, mely szín a kõzetben hintve elõforduló pirit (vas-szulfid)oxidációjából származik.13 Aprószemcsés, zavaros fehérszínû, {001} szerint táblás termetû barit csakegy foltban fordul elõ, a hegy északi részén, Katalinpuszta felett a hegyoldalban breccsás-limonitos ho-mokkõben.14

A Naszály keleti részén két fõ bánya tárta fel a XIX. század közepétõl a Hárshegyi Homokkövet: aZsidó-bánya és a Nagybánya (ez utóbbi Schafarzik Ferenc szerint állítólag a XVII. század végétõl léte-zik),15 melynek feltárásai a mai napig láthatók. Kisebb, úgynevezett horpabányák találhatók a nagyobbbányák alatt, melyekben a változó idõjárási viszonyok által kipreparált keményebb kõzettömböket fej-tették kisipari méretekben. A legjobb minõségû kõzet a szürke-világosszürke színû durvaszemcsésvagy középszemcsés homokkõ volt (a Székesegyház oszlopai, lépcsõi, egyes szobrok, kõkeretek és ke-resztek), míg a kavicstartalom növekedése, a színezetség erõsödése, sávok-foltok megjelenése csök-kentette az árat. Néha divat volt a homokkõlábazatok sötétvörösre festése, de ez mára már csak nyo-mokban maradt meg a többrétegû késõbbi festés alatt egy-két épületen.

A Hárshegyi Homokkõ elsõ alkalmazása az Árpád-kor korai szakaszára tehetõ.16 Fõleg faragvá-nyok, ablak- és ajtókeretek, kváderkövek készültek ebbõl az anyagból, míg törmelékét a falak töltõ-anyagaként használták (két sor kváderkõ közé a faragáskor keletkezett hulladékkõ elhelyezése erõs, ka-vicsos-meszes cementanyaggal összekötve). Emellett természetesen felhasználták a Duna medrében ta-lálható andezit- és kvarcithömpölyöket, andezittufát is.17 A késõbbi középkorban jelenik meg az elsõ-sorban kváderkõként és töltelékkõként alkalmazott andezit- és dácittufa is, de a faragott, teherbíró ele-meket (ritka kivétellel) ekkor is kizárólag Hárshegyi Homokkõbõl készítették (városfal, Szent Mihálytemplom).18 Míg a várfal építéséhez igyekeztek minél nagyobb mennyiségben bányászott, szilárd, szür-ke színû piroxénandezitet használni, addig a városbéli épületeknél vegyesebb kõanyagot alkalmaztak(természetesen csak a módosabb polgárok). A városfal is vegyes kõanyagú.

A török korban inkább pusztult a vár és a város, a megrongált épületek anyagát használták többnyirea védõfalak erõsítésére,19 illetve palánkfallal egészítették ki, erõsítették meg a védmûveket (természete-sen nem zárható ki további kõanyag beszerzése sem).

Az újjáépítés elsõsorban a korábbi vár- és várvárosfalak bontott anyagának felhasználásával kezdõ-dött meg, de már a XVIII. század elsõ évtizedeiben visszatértek a Hárshegyi Homokkõ nagyobb, fara-gott, frissen bányászott tömbjeinek alkalmazásához, ha igényesebb épületek (templomok, püspöki-vagy kanonoki épületek, oktatási intézmények, emlékek, képek, módosabb polgárok épületei) oszlopa-it, kerékvetõit, lábazatát, lépcsõit, ablak- és ajtókereteit akarták elkészíteni. Hárshegyi Homokkõbõl fa-ragták többek között a Kõszentes-híd és a Szentháromság-tér szobrait is, de egyéb emlékjelek (árvízitáblák) szintén ebbõl készültek. A polgárság mint kapubélletet, pince-falazókõvet, kerékvetõt, malom-és köszörûkõkövet alkalmazta. Ekkor jelenik meg a kõanyag mellett a tégla- és a vályogtégla használatais, sokszor olyan elrendezésben, hogy a fal alja szilárd nyersanyag (kõ, tégla), míg a felsõbb része vá-lyogtéglából készült (korábban sövényfalú házakat építettek.20 A következõ ábra mutatja a XVIII–XIX.századi, évszámmal ellátott polgári házak kapuinak állítása idõbeli eloszlását, összehasonlítva az azo-nos korban emelt egyházi jellegû építmények – korántsem teljes – adataival. (A polgári kapuknál azegyezõ faragott formaelemek összehasonlításával kísérelhetjük meg egyedül a kapuk korbeli összeha-sonlítását azokban az esetekben, amelyekben a zárókõ felirata megrongálódott vagy hiányzik. Sok ka-punál csak a kapuoszlopot és a kerékvetõt készítették homokkõbõl.)

A fennmaradt adatokból látszik, hogy az évszámmal ellátott, Hárshegyi Homokkõbõl készült ívesvagy egyenes záródású kapukeretek (és sok esetben monogrammal is jelölt zárókövek a XVIII. századmásodik felében, és, kisebb mértékben a XIX. század elsõ felében készültek a polgári házaknál. Termé-szetesen más formájú, azaz szögletes kapukereteket is építettek, ezekbe azonban a legtöbb esetben év-számot/monogramot nem faragtak. Feltûnõ az a közel 20 éves késés, amely az egyházi és világi rendel-tetésû épületek emelése között tapasztalható. A török hódítás és a kuruc harcok nyomát ennyi idõ alatt

49

13 Gál, Poros, Molnár i. m.14 Fehér T.: Vác környékének geológiája I–V. Váci Polgár (2011). 17/4–8.15 Schafarzik i. m.16 Torma I. (szerk.): Pest megye régészeti topográfiája. A szobi ás a váci járás (XIII/2. kötet). In. Magyarország

régészeti topográfiája 9. Akadémiai Kiadó. Bp., 1993. 379–497.17 Miklós Zs.: Vác középkori pincéi. Váci Könyvek 9. (új sorozat). Tragor Ignác Múzeum. Vác, 1996.178 p.18 Fehér T.: Kõzettani vizsgálatok a váci fõtér ásatási területén. Honismeret 2008/1. 58–62.19 Torma i. m.20 Tettemanti S. – Batizi Z.: Térbõl térre. A Szent Mihály-templom régészeti kutatásának eredményeirõl. Vác, é. n.

sikerült kihevernie a város lakosságának, illetve a betelepített népesség elsõ generációja sem lehetettmódos polgár. Az egyház anyagi helyzetét nem csak az tette stabilabbá, hogy a püspökségnek rendsze-res jövedelmei voltak, de a Vácra behívott rendeknek (ferenceseknek, dominikánusoknak, piaristák-

nak) külsõ, nemcsak városbéli segí-tõi is voltak. Vác város összképe(melyet rendszerint a Duna felõlszoktak ábrázolni) a XVIII–XIX.század fordulója után már gyakor-latilag nem változott, ezt az egykorimetszetek, rajzok, festményekalapján is bizonyítottnak vehet-jük.21 A város képének fõbb eleme-it a sok estben több emeletes, tor-nyos egyházi építmények uralták.A polgári, földszintes épületekrendszerint ezek közeit töltötték kia látképben.

A Hárshegyi Homokkövet a to-vábbiakban is alkalmazták a fenti-ekben említett célokra, de évszám-mal ellátott, boltozatos kaput nememeltek a polgári házaknál. Legna-gyobb törést a gõzhajózás és a vas-

50

21 Héjjas P. – Horváth M. F: Vác. Régi képeslapok. Vác Város Önkormányzata Vác, 2001.

XVIII–XIX. századi kapukeretek és egyházi jellegû építmények koradatainak összehasonlítása

Szent József ábrázolása a Budapesti fõút 24-es számú házkapujának zárókövén

51

CímA zárókövön

feltüntetett feliratCím

A zárókövönfeltüntetett felirat

Katona Lajos utca(a Görög templom

mellett)Erzsébet utca 10.

Március 15. tér 8. Dózsa György út 75.(Kucsák Nyomda)

Tabán utca 1. Budapesti fõút 24.

Köztársaság út 45. Báthori utca 22.

Köztársaság út 47. Dózsa György út 39.

Piarista utca 6. Tímár utca 6.

Széchenyi utca 8. Kossuth utca 17.

A váci polgári házak kapuinak eredeti feliratai

út megjelenése okozta a XIX. század közepétõl. Ekkor jelentek meg az addig (Báthori Miklós püspökóta)22 nemigen ismert, távolabbról szállított kõzettípusok, a gerecsei vörös mészkõ, a Budai Márga, akülönbözõ édesvízi mészkõfajták és a szobi Csák-hegyrõl, illetve egyéb börzsönyi és visegrádi-hegysé-gi bányákból szállított andezit (utóbbi nagyrészt, mint elõre faragott útburkoló kockakõ). A HárshegyiHomokkõ alkalmazásának valójában az idetelepült cementmû vetett véget, hiszen egészen a XX. szá-zad közepéig termeltek a Naszályon telepített bányák.23 Némi reneszánszát élte a kõbányászat, amikorKisvác partvédõ mûveit erõsítették meg, de ezek a kövek már fõleg a cementmûvek meddõanyagábólszármaznak. Érdemes lenne a történelmi hitelesség szempontjából a régi, megrongálódott kõelemeketaz eredeti bányákból származó anyaggal pótolni. Ez különösebb tájrongálást nem okozna, viszont il-leszkedõbb lenne, mint más fajta homokkõbõl, mûkõbõl stb. kiegészíteni a hiányzó részeket.24

Fehér Tamás

A tápiószecsõi 14. számú fegyverbázis1956-os története

Ezzel az írással azt mutatjuk be, mi történt 1956-ban a tápiószecsõi 14. számú fegyverbázis terüle-tén, a katonai állomány hogyan reagált a gyorsan változó országos eseményekre, illetve az alakulat tag-jai hogyan viszonyultak a vonzáskörzetükben (Nagykátai Járás) fekvõ falvak forradalmi eseményeihez.A történet bemutatásában az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, a Hadtörténelmi Le-véltárban, a Pest Megyei Levéltárban fellelhetõ források és különbözõ kiadványokban nyomtatásbanmegjelent írások voltak segítségünkre.

A kádári diktatúra bosszút állt mindenkin, aki kiállt a forradalom mellett, vagy megingott a kommu-nizmus melletti hite, így a 14. számú fegyverbázis több tisztje került az elnyomó rendszer célkeresztjé-be. De közülük csak a parancsnok, Hegegy Mihály õrnagy ellen indult vizsgálat, õ került letartóztatás-ba. Így a történet fonalát az ellene indított eljárás során született dokumentumok alkotják, amelyek az õmagatartására fókuszáltak.

Tápiószecsõn 1954 õszén alakult meg a 14. számú fegyverbázis Hegegy Mihály õrnagy parancsnok-sága alatt. A bázis a hagyományos tüzérségi fegyverzet tárolása, közép- és nagyjavítást igénylõ munkákelvégzése céljából épült.1 A közelben ez volt az egyetlen katonai laktanya, ezért szerepe 1956-ban akörnyéken felértékelõdött.

A forradalom kitörése a bázist váratlanul érte. Október 23-án este, 21 óra 15 perckor rendelt elHegegy Mihály harci riadót. A bázis több tisztje ekkor Budapesten tartózkodott, mivel ott élt a család-juk. Napokba telt, mire vissza tudtak térni az állomáshelyükre. A bázis parancsnokának politikai helyet-tese – Szabó Géza õrnagy – szintén a fõvárosban rekedt, majd megérkezése után beteget jelentett. Mivelbetegségét nem tudta igazolni, Hegegy gyávasággal vádolta és felelõsségre vonta.

Hegegy õrnagy a helyi vasútállomásra és a laktanya körüli utakhoz küldött járõröket felderítés ésigazoltatás céljából. Még október 23-án éjszaka a falun teherautóval forradalmárok mentek keresztül. Akatonák megállították a gépjármûvet, az utasait bekísérték a tanácsházára és elverték õket.2 Ekkor mégsoraikban egyáltalán nem nyert teret a forradalompártiság.

Nagykõrösrõl október 24-én egy tüzérosztály – Kun István százados vezetésével százhetvenháromkatona – érkezett erõsítésnek. Útközben ezt a csapatot rádión keresztül figyelmeztették Nagykõrösrõl,készüljenek harcra, mert híresztelések szerint a tápiószecsõi laktanyát elfoglalták a forradalmárok és

52

22 Tragor I.: Vác története. Váci Múzeum Egylet. Vác, 1927.23 Dank V.: Jelentés a Naszály vidékén végzett földtani újratérképezési munkálatokról. OFGA, Szén/135. 1953.24 A tanulmány a Göncöl Alapítvány támogatásával készült 2013 februárjában és márciusában. A fényképfelvé-

telek a 2012-es évben készültek. Hasznos tanácsaiért Cservenák Péternek tartozom köszönettel.

1 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL), O-20062. 14. sz. FegyverbázisTápiószecsõ. 23.

2 Magyar Nemzeti Levéltár-Pest Megyei Levéltár (továbbiakban: MNL-PML), XV 26. 1327/1957. Svarda Bélanépi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel bûntette. 124.

védõi elestek. Mint kiderült, ez a hír egyáltalán nem bizonyult igaznak.3 A katonák a megérkezett tüzér-osztály lövegeit a bázis körkörös védelmére állították fel. A tápiószecsõi tanácsháza elé nyolc-, a postaelé négyfõs osztagot vezényeltek a rend fenntartása és az intézmények védelme érdekében.

Rákos vasútállomásán vesztegelt fegyverekkel megrakodva tíz vagonból álló szerelvény, amelynekTápiószecsõre kellett jönnie, de nem volt mozdony, ami elvontatta volna. A forradalmárok meg akartákszerezni ezt a rakományt. Az õrség, amely a tápiószecsõi bázishoz tartozott, nem adta át az õrzésére bí-zott készletet. A forradalmárok megfenyegették õket, többen visszajönnek, és akár erõszakkal is elve-szik tõlük a szállítmányt. A katonák ezt nem várták meg, szereztek egy mozdonyt és a kocsikat bizton-ságosan elvontatták a 14. számú fegyverbázisra.

A következõ napokban a helyõrség tagjai kisebb osztagokban a közeli falvakban járõröztek. Ahon-nan kommunista funkcionáriusok segítséget hívtak, ott megjelent egy osztag és szétoszlatta a párttiszt-viselõkkel szemben fenyegetõen fellépõ antikommunista hangulatú tömeget. Halálos áldozatot követe-lõ összecsapás nem volt a bázis katonái és a környezõ falvak lakói között.4 De több civilt behoztak alaktanyába, akik tüntetések szétoszlatása során megsérültek.

Kókán másként érték el a tömegbe gyûlt helyiek szétoszlatását. A járõr vezetõje a tömeggel együttszavalta el a Nemzeti dalt és rábeszélte õket, békésen oszoljanak szét.5 Ez a bázis tisztjeinek a forrada-lom után írt jelentésébõl derül ki. A Nagykõrösrõl érkezõ katonák, akik utóbb szintén jelentést írtak,másként emlékeztek az incidensre. A tömeg feldúlta a tanácsházát és lincselésre készült a kommunistafunkcionáriussal szemben, amikor a bázis katonái megjöttek. A kókaiak nem rémültek meg, tárgyalásrakényszerítették a járõrt. Baracsai fõhadnagynak valóban el kellett szavalni a tömeggel a Nemzeti dalt.Végül Jászberénybõl érkezett 50 katona, õk riasztólövésekkel szétkergették az egybegyûlteket.6

Október 25-én a tápiószecsõi pártház faláról leverték a vörös csillagot, valamint a tanácsháza falárólleszedték a hároméves terv eredményeinek elismerésére állított emléktáblát. Ennek a táblának a lesze-dését ifj. Gregor János, tápiószecsõi lakos hajtotta végre. Ezért a forradalom leverése után bebörtönöz-ték. Az emléktábla leszedésének mûveletében az ott tartózkodó katonák a segítségére voltak. Egy kato-nai terepjáró a tanácsháza mellett állt, amikor Gregor odament hozzájuk és rájuk szólt. „Bajtársak, Pes-ten folyik a magyar vér és maguk még mindig a csillagot hordják?”7 Mire a katonák letépték a sapká-jukról a vörös csillagot. Adtak nekik nemzeti színû szalagot, amit a sapkájukra erõsítettek. A katonáksegítettek Gregornak a súlyos tábla leemelésében. Gregor késõbbi perében a szemtanúk egy része aztállította, a katonáknak nem volt semmilyen szerepük az emléktábla levételében, csak passzív szereplõivoltak ennek az eseménynek.

A forradalmi napokban egyszer csak megjelentek az oroszok. „Jött két szovjet tank és azokegyet-kettõt kerültek, utána mentek Budapest felé.”8 Október 25. és 28. között három alkalommalösszesen harminckilenc teherautónyi fegyvert szállítottak a bázis készletébõl Budapestre. Minden kon-vojt negyven-ötven magyar katona és tiszt kísért. Mindig a Honvédelmi Minisztérium Fegyverzeti Cso-portfõnökség parancsnokától, Bereczki õrnagytól jött parancs alapján küldtek fegyvereket. A forrada-lom után Vaszil Miklós, a bázis elhárító államvédelmis tisztje azt állította, november 6-ig szállítottakfegyvereket Budapestre. Jelentésében tizenháromezer-ötszáztíz darab fegyverrõl tesz említést, amiket afõvárosba küldtek, és ezerötszáz fegyvert juttattak a közeli falvakba.9 A fõvárosi fegyverszállítmányok-nak a Zrínyi Akadémia, a Gábor Áron Tüzér Tiszti Iskola, a Honvédelmi Minisztérium volt a célpontja,ahol minden fegyver után átvételi elismervényt kaptak.

A járõrözésnek egy halálos áldozata lett. „26-án 12 h 10 perc körül a szentmártonkátai gépállomásolajkölcsönkérés ügyében hozzánk érkezõ gépkocsiját az útbiztosító járõr igazoltatta, igazoltatás utána gépkocsit a megerõsítõ tüzér osztályhoz tartozó honvéd kísérte a laktanyába. Útközben a honvéd gép-pisztolya véletlenül elsült és a gépkocsin lévõ gépállomáshoz tartozó leányt fejbelõtte, aki azonnal meg-halt. A halott hozzátartozóinak értesítésérõl és elszállításáról intézkedtünk.”10 A tisztek az év végén írtjelentésükben foglalták össze a nagykátai, tizennyolc éves Kovács Mária Magdolna halálának körülmé-

53

3 Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban: HL), 1956-os gyûjtemény, 4. õrzési egység, 19. tü. e. (Nagykõrös).259.

4 HL, 1956-os gyûjtemény, 5. õrzési egység, 14. tüzér fegyverbázis (Tápiószecsõ). 277/3796/5. 3-4.5 Halász Csilla – Schramek László Péter – Tóth Judit (szerk.): 1956 Pest megyében. II. köt. PML. 2006. 175.6 HL, 1956-os gyûjtemény, 4. õrzési egység, 19. tü. e. (Nagykõrös). 259.7 MNL-PML, XV 2b. 301/1958. Gregor János mozgalomban való részvétel bûntette. 125.8 Uo. 106.9 ÁBTL, O-20062. 39-40.

10 HL, 1956-os gyûjtemény, 5. õ. e. 277/3796/5. 5.

nyeit. Hegegy is írt errõl jelentést. Szerinte a gépkocsi egyik utasánál pisztoly volt. „Miután nem volthajlandó leadni a pisztolyt, az õrsparancsnok parancsa alapján Bíró õrvezetõ a gépkocsira szállt, hogybekísérje õket a bázisra. Felszállás után a géppisztolyt felhúzta és a bázis felé haladva ismeretlen oknálfogva a géppisztoly elsült és a vezetõfülke hátsó kémlelõ ablakán keresztül a kocsin lévõ egyik utast, egyfiatal leányt agyonlõtte.”11 A lány temetése tüntetésbe torkollott Nagykátán. Minden katonai és politi-kai szereplõ úgy nyilatkozott ebben az ügyben, a halált véletlen baleset okozta. Kovács Mária Magdol-na édesanyja feljelentése alapján Bíró János tüzér õrvezetõt késõbb katonai bíróság elé állították, de abaleseti verzió ott sem változott.12 A Budapesti Katonai Bíróság Bíró Jánost bûnösnek találta gondat-lanságból elkövetett emberölés miatt és tizenegy hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelyet három év pró-baidõre felfüggesztett. Dobtáras géppisztolyának véletlenszerû elsülését az okozta, hogy a tûzkész álla-potba helyezett fegyvernek a biztosítócsapja nem jól mûködött. Bíró ezt hónapok óta tudta, de nem je-lentette, és nem is kérte fegyvere kicserélését.13

Az igazoltatások miatt október 25-én körülbelül százötven forradalmárt kísértek be a laktanyába. Õkmás falvakból és a fõvárosból érkeztek, forradalmi propagandát folytattak, fegyvert akartak szerezni. Abázis étkezõjében lettek elhelyezve. Ott azzal fenyegetõztek, erõvel kitörnek, ha nem engedik õket sza-badon. Ezért amikor kisebb csoportokra próbálták bontani õket, összekapaszkodtak, a Himnuszt éne-kelték és nem tudták õket szétválasztani, együtt maradtak. Híre ment, a fegyverbázison sokan vannakbezárva. Több száz ember gyûlt össze Tápiószecsõn és a laktanya elé vonulva követelte szabadon enge-désüket. Ágyúk és gépfegyverek riasztólövéseivel állították meg õket. Három tüntetõt beengedtek,hogy megnézzék, a foglyoknak nincsen semmi bajuk. Hegegy rábeszélésére szétoszlott a tömeg, demegígérték, ha a foglyokat nem engedik szabadon, visszajönnek és kiszabadítják õket. „A parancsnokbajtárs távbeszélõn felhívta az elöljáró parancsnokot Ugrai ezds. bajtársat és parancsot kért tõle az el-fogott csoportra vonatkozóan, akitõl azt a választ kapta, hogy cselekedjék saját belátása szerint.”14 Vé-gül másnap rádión parancs érkezett, a foglyokat engedjék szabadon, ami meg is történt. A forradalmá-rokat felfegyverzett állapotban teherautóra rakták és Budapestre szállították õket.15

Helyüket a népharagtól félve a laktanyába menekült pártfunkcionáriusok foglalták el. Miközben afalvakból a pártemberek a bázisra menekültek, a bázis politikai és ÁVH-s tisztjei a bázisról kellett,hogy elmeneküljenek, a gyûlölet akkorára nõtt körülöttük. Menekülésük közben kiderült, kik, milyentitkos funkciót töltöttek be nyilvános munkájuk ellátása mellett.

A járás településein a rendszerváltás október 27-én zajlott le, az országos fejleményekhez hasonló-an. A Nagy Imre-kormány felhívását és az országos eseményeket követve Hegegy összehívta a tisztjeit,utasítva õket, alakítsanak katonatanácsot, majd menjenek ki a falvakba és ott állíttassák fel a munkásta-nácsokat. A községekben a munkástanácsok mellett új településvezetõ tanácsokat, nemzeti bizottságo-kat választottak. „Ennek nyomán pl. Kókán a volt tanácselnököt, akit még 25-én fel akartak akasztani,újra beválasztották a tanácsba.”16 Ugyanekkor a közeli falvakban nemzetõrségek is alakultak. Ezek ré-szére a bázisról felsõbb utasításra kiosztottak százhetvennyolc puskát és tizenegy géppisztolyt.

Tápiószecsõn elõször az általános iskola igazgatója, majd Schvarda Béla kántor, világháborús vete-rán fõhadnagy lett a nemzetõrség parancsnoka. A községben rendet tartott, a nemzetõrök éjszaka jár-õröztek. A rendõrök elmenekültek, csak az õrs parancsnoka maradt a faluban, de együttmûködést alakí-tott ki a nemzetõrökkel.17 Schvardával együtt ment Hegegyhez fegyvereket kérni a nemzetõröknek.Kaptak harminc-harmincöt gépkarabélyt, amiket igazolvánnyal együtt kiosztottak a szolgálatot vállalónemzetõröknek.18

A forradalom káoszában megmosolyogtató eset is történt. Két forradalmár a fegyverszerzés remé-nyében bement a parancsnokhoz és mondta, õket a monori laktanyából küldték fegyverekért. Erre azõrnagy felhívta Monort. Az ottaniak közölték vele, senkit nem küldtek. A forradalmárok ezután beval-lották, hogy tizennyolc társuk egy busszal a közelben várja õket és a remélt fegyvereket, hogy mehesse-nek harcolni. Tervük nem vált be. Mindenkit elfogtak, megmotoztak, kihallgattak, majd szabadon en-gedtek.

54

11 Böõr László: Adatok az ’56-os forradalom Pest megyei történetéhez. TIT Teleki László Ismeretterjesztõ Egye-sület. Bp., 1997. 73–74.

12 Horváth Andrásné Kovács Borbála: Élt: 18 évet. In: Szecsõi Tükör, 2008. 10. szám. 7.13 HL, Budapesti Katonai Bíróság, 283/1957. Bíró János t. õrvezetõ. 24., 27.14 HL, 1956-os gyûjtemény, 5. õ. e. 277/3796/5. 4.15 HL, Budapesti Katonai Bíróság, 041/1957. Hegegy Mihály õrgy. 4.16 ÁBTL, V-143031. Svarda Béla. 6.17 Uhereczky Pál közlése.18 MNL-PML, XV 26. 1327/1957. 18.

A helyõrség november elsejétõl észlelte a szovjet csapatmozgásokat, de nem lépett fel ellenük. ANagy Imre-kormány azon a napon megtiltotta a honvédeknek, hogy harcoljanak a szovjetek ellen, mi-közben azok november elsején az ország repülõtereit elfoglalták. Válaszul november 2-án országszerteforradalmi katonai tanácsok alakultak. A tápiószecsõi katonai forradalmi tanács ezen a napon három-pontos közleményt tett közzé. Ennek elsõ pontjában a szovjetekkel szembeni fegyveres harcra is kész-nek mutatkozott a helyõrség. Hegegy a tápiószecsõi nemzeti bizottság tagjai elõtt kijelentette: „Polgár-társak! Biztosíthatom Önöket arról, hogy a Tápiószecsõi Honvédség kiáll a nép mellett és az utolsócsepp vérig harcolunk az oroszok ellen, megvédjük Tápiószecsõ népét.”19 De a katonák senkit nem véd-tek meg. A kiskunlacházi repülõtérrõl három katona menekült a bázisra. „E három honvéd elhíresztelte,hogy a szovjetek által elfoglalt laktanyákban a tiszteket közös szobába zárták és lefegyverezték, sõt töb-bet agyon is lõttek.”20 A szovjetek szétlõtték az aszódi és a táborfalvai laktanyákat.21 Ilyen hírek miattifélelmükben a katonák nagy többsége megszökött a bázisról. Akik a környéken éltek és hazamenekül-tek, azokat a tisztek néhány nap alatt visszahozták, a többi dezertõr a forradalom leverése után egyen-ként visszatért az alakulathoz.

November 4-én, hajnali 5 órakor Kádár János, 20 perccel késõbb Nagy Imre ellentétes tartalmú híresbeszédei hangzottak el a rádióban. Ezek a bázis állományát összezavarták. Felsõbb katonai vezetõkkelnem volt kapcsolatuk. Aznap civilek betörtek a bázisra, fegyvert szerezni a szovjetek elleni harchoz. Ahelyõrség nem tett semmit ennek megakadályozására. Több mint ezerötszáz fegyvert vittek el. Amikoraz ügyeletes tiszt utasítást kért a parancsnoktól, mit tegyenek a behatolókkal, hogyan akadályozzákmeg a fegyverek elvitelét, Hegegy így válaszolt: „most már had menjen.”22 Késõbb, amikor a politikairendõrség letartóztatta, tiszttársai azt állították a szembesítéseken, ha határozott parancsot ad, meg lehe-tett volna akadályozni a fegyverek elvitelét. De akkor a vérontás nem maradt volna el Tápiószecsõn.Hegegy Mihály érdeme, hogy nem adott parancsot az ellenállásra, de kihallgatásán azt állította: „a ve-zetés nekem már kicsúszott a kezembõl, jóval elõbb, mint november 4-én.”23 Ezen a napon mindösszenégy-öt katona és körülbelül harminc tiszt volt a fegyverbázis területén és mintegy százötven-kétszázfegyveres forradalmár állt velük szemben.24

November 5-én az õrnagy a Jászberényben tartózkodó szovjet csapatoktól kért segítséget, hogy a bá-zis területét meg tudják védeni a civil behatolóktól. A bázison maradt katonák ehhez kevésnek bizo-nyultak. A segítség tankok formájában érkezett. A tisztek a szovjetekkel közösen lefegyverezték a le-génységet és együtt védték az esetleges behatolóktól a bázis területét. Szovjet segítséggel a környékrõlgyorsan begyûjtötték a nemzetõröknek adott fegyvereket.

A szovjetek jelenléte mellett elkezdõdött az új rezsim alá rendezõdés. Novemberben negyvenkilenctiszt aláírta az úgynevezett „tiszti nyilatkozatot”, amiben elfogadták, csak az maradhat a Néphadseregtisztje, aki támogatja Kádárt és egyetért a szovjet beavatkozással. Heten megtagadták, õket leszerelték.A bázis számára a forradalom ezzel véget ért.

Decemberben kezdetét vette az események tisztázása. Öt tiszttel jelentést írattak, akik irányító szere-pet játszottak a korábbi hónapokban. Jelentést írtak azok a politikai és ÁVH-s tisztek, akiknek a kom-munista rezsimhez való hûségük nem ingott meg, egy idõben el is menekültek a bázisról, de a forrada-lom leverése után visszatértek. Utóbbiak így látták az eseményeket: „Az egyes feltüntetett események akrónika olvasása során azt tükrözik vissza, hogy az alakulat pak-a és minden egyes tisztje, kisebb té-velygéseken kívül mindent elkövetett az ellenforradalmi elemek leveréséért, a járásban a rend és a fe-gyelem helyreállítása érdekében. Ez a valóságban nem így van.”25 Az öt jelentésíró tisztet ezután eltá-volították a helyõrségbõl. Hegegy Mihályt 1957. január 22-én letartóztatták, hogy felelõsségre vonják.A Budapesti Katonai Bíróság elsõ fokon két év és hat hónap börtönbüntetésre, lefokozásra, szolgálatiérdemérem viselési jogának megfosztására ítélte népi demokratikus államrend megdöntésére irányulóbûntett miatt. A Magyar Népköztársaság Legfelsõbb Bírósága zárt tárgyaláson az elsõ fokon eljáró bí-róság ítéletét hatályon kívül helyezte és Hegegy Mihályt 1957. szeptember 18-án felmentette. Mégazon az õszön feljelentették sikkasztás vádjával, két hónapra újra elõzetesbe került, de tisztázta magát avád alól.26

55

19 ÁBTL, V-144190. 8.20 HL, 1956-os gyûjtemény, 5. õ. e. 277/3796/5. 10.21 Szakolczai Attila (szerk.): A vidék forradalma 1956. II. köt. 1956-os Intézet. BFL. Bp., 2006. 296.22 ÁBTL, V-144190. 7.23 Uo. 37.24 HL, Budapesti Katonai Bíróság, 041/1957. Hegegy Mihály õrgy. 47.25 ÁBTL, O-20062. 31.26 HL, Budapesti Katonai Bíróság, 041/1957. Hegegy Mihály õrgy. 45-61.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét kutató történész szerint a vidéki magyar helyõr-ségek többsége igyekezett passzív maradni október-novemberben. Védelmezték laktanyáikat, próbál-tak a felsõbb parancsoknak eleget tenni, lavíroztak a sûrûn változó utasítások között. Igyekeztek kima-radni a harcokból. Az ÁVH-s tiszteket leszerelték. Együttmûködtek a helyben megalakuló nemzetõrsé-gekkel és nemzeti bizottságokkal. Amikor a novemberi szovjet támadás világossá vált mindenki számá-ra, a Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó tábornokok megtiltották a fegyveres ellenállást.27

A 14. számú fegyverbázis parancsnoka, tisztjei és katonái ugyanúgy tettek, mint több más katonaiegység, igyekeztek a forradalom sûrûjébõl kimaradni és lojálisan viszonyulni a fõvárosban egyik nap-ról a másikra változó katonai vezetõkhöz és parancsaikhoz. Nem volt egyedülálló jelenség a tápió-szecsõi legénységi állomány dezertálása, majd a katonák egyenkénti visszatérése a szolgálati helyére. Aforradalom és szabadságharc idején a 14. számú fegyverbázishoz egyetlen haláleset köthetõ, amely em-beri hanyagságból eredt. Amit csak erõsít az, hogy Kovács Mária Magdolna édesanyja feljelentése utánvizsgálat indult és az elkövetõt meg is büntették. Ha a lány halálát fegyveres összetûzés okozta volna,nyilván az ügyet nem úgy zárta volna le a bíróság, amint Bíró Jánossal tette, hiszen a forradalmárokmegölése miatt az 1956 után senkit nem ítéltek el. A bázisparancsnok letartóztatása, elsõ fokú elítéléseés a másodfokú bíróság általi felmentése jól mutatja, milyen értelmezési különbségek uralkodtak a had-sereg és a katonai vezetõk forradalombeli szerepének megítélése körül a megtorlás idején.

Anka László

56

27 Ripp Zoltán: 1956. Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Korona, Bp., 2002. 99–100., 124.,155–156., 299., 303.

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvényeia 2013. év II. félévében

OKTÓBER

8. (kedd) 18.00 A 150 éve született Körösfõi-Kriesch Aladár pályája és mûvészete Herczeg Renáta egye-sületi tag, mûvészettörténész elõadása. A Kalota-vidék szépségei nyomában a tagok vetített képeivel. Vendé-günk: Kiss-Cserey Zoltán presbiter és a Bánffyhunyadi Református Közösség elõadói (Deák-terem)

22. (kedd) 18.00–19.00 Magyarok a Távol-Keleten (III.) Emlékezés az 50 éve elhunyt Baktay Ervinre. Azorientalista geográfus két nagy indiai utazása, találkozása Jawaharlal Nehruval 1956-ban (egy találkozórészletei, mely a „magyar ügyrõl” is szólt!) Elõadó: Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgató-ja, az MTA köztestületi tagja

19.00–19.30 „100 éve született Baktay Ervin unokahúga, Amrita Sher-Gil” dr. Cseh Gizella elõadása.Meghívott vendégünk: Õexellenciája Gauri Shankar Gupta, az Indiai Köztársaság nagykövete. Közremûködneka Baktay Ervin Gimnázium diákjai naplójegyzetek és útleírások felolvasásával (Plébániai díszterem)

NOVEMBER

5 (kedd) 18.00 Montenegró és Albánia magyar emlékeinél „Montenegró magyar vonatkozásai” SzirtiLászló rendezõ és Kiss Gábor operatõr-szerkesztõ filmje „Albán mentõs az 56-os forradalomban” címmel egykalandos életpálya bemutatása. Meghívott vendégeink: a Montenegrói Köztársaság és az Albán Köztársaság bu-dapesti nagykövetei (Deák-terem)

19. (kedd) 18.00. „A Brenta folyótól a Dunáig” – Magyarok Velencénél, olaszok a Dunánál. Az egyesületvetített elõadása. Meghívott vendégünk: Maria Assunta Accili nagykövet asszony és Dr. Gina Giannotti, a Buda-pesti Olasz Kulturális Intézet igazgató asszonya. Közremûködnek a Kosztolányi Gimnázium „olaszos” diákjai(Plébániai díszterem)

DECEMBER

3. (kedd) 18.00 Magyar emlékek Párizsban (III.) A Francia Akadémia jeles magyar alakjai. Párizsban (is)alkotó magyarok. Egyesületi felvételekkel illusztrálva: „Emlékezés az 50 éve elhunyt Lajtha Lászlóra”. Meg-hívott vendégünk: Solymosi Tari Emõke zenetörténész (Deák terem)

17. (kedd) 18.00 Magyar irodalmi emlékhelyek (VI.) Gárdonyi Géza külhoni utazásai és „egri remetesé-ge” (Rövid irodalomtörténeti barangolás a 150 éve elhunyt író utazásai és regény-helyszínei nyomában – azegyesület felvételeivel) „Fel nagy örömre, ma született…” A karácsony és a szeretet Gárdonyi életében, al-kotásaiban. Vendégünk: Dr. Lisztóczky László irodalomtörténész, tanár úr. Közremûködik: a Gárdonyi GézaÁltalános Iskola (Plébániai díszterem)

MEVE, H-1014 Magyarság Háza, Budapest, Szentháromság tér 6. III. 345-346.t.: (+36-1) 201-1982, m.: 06-20-476-9718 www.magyaremlekekert.hu promeh@hotmail.com

„Polak, wêgier, dwa bratanki”A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára helye és pozíciójaa magyarországi nemzetiségi kulturális intézmények között, valamint a gyûjteményszerepe a történelmi lengyel-magyar kapcsolatok elmélyítésébenés a magyarországi lengyelek kulturális örökségének megõrzésében1

A magyar kulturális élet legnagyobb, közhasznú tevékenységet végzõ intézményhálózatát a közmû-velõdési és közgyûjteményi intézmények alkotják, a hozzájuk kötõdõ civil szervezetekkel, közösségek-kel szoros együttmûködésben. A közösségi mûvelõdést szolgáló közmûvelõdési és közgyûjteményi in-tézményeknek kiemelt szerepe van a magyarság és az itt élõ nemzetiségek elõtt álló korszakos felada-tok teljesítésében: a nemzeti-emberi összetartozást erõsítõ közösségi együttlétek támogatásával, a szá-mukra cselekvési teret biztosító közmûvelõdési intézmények és a pótolhatatlan nemzeti értékeket õrzõközgyûjtemények szakmai munkájának a kiteljesítésével.

A múzeumok országos szervezete, nemzeti és regionális hatókörû intézményekA magyarországi nemzetiségek tárgyi emlékeinek a gyûjtésével a Magyar Néprajzi Múzeum, a Sza-

badtéri Néprajzi Múzeum, számos egyházi gyûjtemény, valamint a közelmúltig a megyei és településifenntartású múzeumok foglalkoznak. A 2012. évi CLII. törvény szerint az addigi megyei múzeumiigazgatóságok megyei hatókörû városi múzeummá alakultak, az állam a feladatkörük betöltéséhez aköltségvetési törvényben biztosítja az eszközöket. A 2012. január 1-jén állami tulajdonba és fenntartás-ba került megyeszékhely megyei jogú városok területén lévõ megyei múzeumok, valamint azok me-gyeszékhely megyei és nem megyei jogú városok területén lévõ tagintézményei fenntartói megváltoz-tak. 2013. január 1-jétõl a feladat ellátásához rendelkezésre álló személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekegyidejû átadásával a megyeszékhely megyei jogú városok vagy a mûködési engedélyükben meghatá-rozott székhely szerint illetékes települési önkormányzatok fenntartásába kerültek. A megyei intéz-ményfenntartó központok helyébe az átvett vagyonnal, illetõleg intézményekkel kapcsolatos jogvi-szonyok tekintetében ez évtõl – általános és egyetemleges jogutódként –, az új fenntartók léptek.

Mivel minden megyében él vagy élt nemzetiségi származású lakos, valamennyi megyei területilegilletékes múzeumi szervezetnek foglalkoznia kell nemzetiségi feladatokkal. Így a békéscsabai Mun-kácsy Mihály Múzeum néprajzi anyagának pl. a kétharmada szlovák, de jelentõs román és szerbtárgy-együttest is õriznek. A veszprémi múzeum néprajzi gyûjteményének a negyede német, a szek-szárdiban pedig a kétötöde kisebbségi (német, szlovák, cigány és szerb).

A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum különbözõ tájegységeiben a német, horvát, szlovák, ci-gány, ruszin, görög épületek, tárgyak, dokumentumok is megtalálhatók, és évente többször nemzetiségifolklór programokra is sor kerül. Más skanzenek az országban további nemzetiségek tárgyi kultúrájárais kiterjesztik a gyûjtõkörüket. Gazdag szakrális anyaggal rendelkezik a miskolci Magyar Ortodox Egy-házi Múzeum, a szentendrei Szerb Ortodox Egyházmûvészeti Gyûjtemény és a kecskeméti Görög Orto-dox Egyházmûvészeti Gyûjtemény.

A muzeológiai szakfelügyelet a hatáskörében folyamatosan vizsgálja az intézmények szakmai tevé-kenységét és mûködési feltételeit. Tekintettel arra, hogy e nemzetiségi kultúrákkal foglalkozó gyûjte-mények és tájházak egyben mûködési engedéllyel rendelkezõ muzeális intézmények is, jogosultak min-den muzeális intézményt megilletõ állami költségvetési támogatásra. E lehetõségek körében elsõ he-lyen említhetõk az EU-s pályázatok köre (TÁMOP, TIOP), a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) MúzeumiKollégiumának a pályázatai, emellett kiemelt fontosságúak a helyi önkormányzatok által fenntartottmúzeumok szakmai támogatását célzó források.

57

KRÓNIKA

1 Elõadásként elhangzott „A Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára 15 éve” címû konferencián Bu-dapest-Kõbányán, 2013. június 18-án.

e

A kulturális terület az említett 2012. évi CLII. törvénnyel módosította a muzeális intézményekrõl, anyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvényt (a továbbiakbanKultv.). Ennek keretében a Kultv. 39. § (4) bekezdése – régebben is létezett, ám jogilag nem definiált –új fogalmat iktatott be a jogértelmezés és a jogalkalmazás elõsegítése és megkönnyítése érdekében, és-pedig a nemzetiségi bázismúzeum fogalmát. A definíció szerint a nemzetiségi bázismúzeum: olyan mú-zeum, amelynek alapfeladatai körében szerepel a nemzetiségi feladatellátás, vagy amelynek állomá-nyában nemzetiségi nyelvû, vagy nemzetiségre vonatkozó kulturális javak huszonöt százalékot elérõarányban találhatók.

A miniszter az intézményt a mûködési engedély kiadására irányuló eljárás során – erre irányuló kü-lön kérelem esetén – minõsítheti nemzetiségi bázisintézménynek. Bár a korábbi években többször fel-merült az igény a kategória jogszabályi rendezésére, és használatban is volt a fogalom – elsõsorban amohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum (horvát, szerb és szlovén anyag), a tatai Kuny Domokos Múzeum-hoz tartozó Német Nemzetiségi Múzeum, valamint a szlovák és román anyagot gondozó békéscsabaiMunkácsy Mihály Múzeum vonatkozásában, a 2012-es törvénymódosítás óta egy intézmény sem kez-deményezte nemzetiségi bázismúzeummá nyilvánítását.

Az országos nemzetiségi önkormányzatok az elmúlt években több olyan intézményt hoztak létre,amelyek a muzeális értékek gyûjtését, a gyûjtemények szakmai gondozását (is) végzik. Ilyen formábanmûködik az Országos Horvát Önkormányzat által alapított Magyarországi Horvátok Keresztény Gyûj-teménye néven bejegyzett intézmény a Vas megyei Peresznyén, az Országos Roma Könyvtár, Levél- ésDokumentumtár, az Országos Roma Közérdekû Muzeális Gyûjtemény és Kiállítási Galéria, a Magyar-országi Lengyelség Múzeuma és Levéltára, a Magyarországi Ruszinok Közérdekû Muzeális Gyûjtemé-nye és Kiállítóhelye, a Magyarországi Ruszinok Könyvtára, a Szlovák Dokumentációs Központ és aszlovák tájházak szakmai szervezete, a Legatum Kft. Ezek finanszírozását az állam úgy biztosítja, hogyaz beépül az adott országos kisebbségi önkormányzat éves költségvetésébe.

Szellemi örökségvédelemA nemzetiségekkel kapcsolatos tevékenység a szellemi kulturális örökség megõrzésérõl szóló, Pá-

rizsban, 2003. október 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) ki-hirdetésérõl szóló 2006. évi XXXVIII. törvény végrehajtása során is megvalósul. A kultúráért felelõstárca az Egyezmény szellemében kezdte meg a szellemi kulturális örökségvédelem nemzeti rendszeré-nek a felépítését a Kárpát-medencei kultúra iránt elkötelezett közösségek még feleleveníthetõ, nemze-dékeken átöröklõdõ örökségének a számbavételével. Az Egyezmény ajánlásaira figyelemmel az érin-tett nemzetiségek bevonásával készülhetnek el az örökség-leltárak. Az UNESCO – az Egyesült Nemze-tek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete – a mohácsi (sokác-horvát) busójárást 2009.szeptember 30-án felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. AzUNESCO Magyar Nemzeti Bizottság szellemi kulturális örökség szakbizottságának tagjaként elmond-hatom, hogy a szellemi kulturális örökség jegyzékébe és a legjobb megõrzési jó gyakorlatok listájáravaló felvétel kezdeményezésekor már további nemzetiségi vonatkozású örökségelemet is javasoltunk.A világörökség szakbizottság a magyar világörökségi helyszínek jelölésékor hasonlóképpen figyelem-be veszi e sajátosságokat.

Ehhez hasonló új lehetõség a Vidékfejlesztési Minisztérium által kezdeményezett kormányrendeleta magyar nemzeti értékek és hungarikumok rendszerezésének szabályairól. Ez utóbbi lehetõvé teszitöbbek között a kulturális örökség szellemi és tárgyi javai, különösen a népmûvészet, néprajz, filmmû-vészet, ipar-, képzõ-, tánc- és zenemûvészet, a természeti és épített környezet értéktárainak a létrehozá-sát települési, tájegységi, megyei szinten, ami az együtt élõ nemzetiségeink számára kiváló örökség-számbavevõ és -megõrzõ alkalom.

A nemzetiségi kulturális örökséget bemutató muzeális „kisintézmények”Magyarországban a múzeumi kisgyûjtemények – vagyis a tájházak, helytörténeti, egyház- és intéz-

ménytörténeti gyûjtemények, tájszobák, falumúzeumok – a lokális területi-települési kulturális életfontos alapelemei. Legyen bárki a fenntartója, tulajdonosa, bármilyen a jogállása, a népi-közösségi kul-túra megtartó erejét, a lokális közösségi élethez való ragaszkodást jeleníti meg. Az intézmény a kollek-tív emlékezet objektív formája, Demeter Z. Mária szerint2 egy tájegység/falu múltjának a megõrzött né-pi kultúráját, tárgyi örökségét tárja elénk, a hagyományõrzés egyik súlyponti színtere. Az épület, a be-rendezés elmúlt életformákat mutat be, segít megérteni a közösség történelmét, életvitelét, az azonos-

58

2 Dr. Demeter Zayzon Mária: Élõ örökség: falumúzeumtól a világhálóig. A magyarországi nemzeti, etnikai ki-sebbségek egyes közgyûjteményeirõl. Intézkedések és eredmények az esélyegyenlõség terén. Kézirat. OKMEsélyegyenlõségi Fõigazgatóság Esélyegyenlõségi Kulturális Osztály. Budapest, 2010. március. 23. p.

ságtudat kognitív elemeit. Természetes tehát, hogy a tájház gyûjtõnévként említhetõ kiállítóhelyek ahazai nemzetiségek identitás-megõrzõ és átörökítõ intézményei sorában kiemelkedõ szerepet játszanak.

A magyarországi tájházak száma európai viszonylatban is jelentõs, mûködtetõjük többnyire valami-lyen szintû önkormányzat, esetleg civil szervezet vagy magánszemély. Mintegy negyedük (!), kb. 220helytörténeti gyûjtemény és tájház valamely nemzetiségekhez köthetõ. Ezek több mint fele a budaörsiHeimatmuseum által koordinált német és 25 százaléka a szlovák anyagot õrzõ, bemutató intézmény.Természetesen horvát, román, szerb, szlovén és kisnemzetiségi – lengyel, ruszin, ukrán, örmény – kiál-lítóhelyekrõl is tudunk, igaz kisebb számban. Fenntartójuk legtöbb esetben a helyi önkormányzat, illet-ve a települési nemzetiségi önkormányzat. Mûködésükhöz az állam az országos muzeológiai szakfel-ügyelet segítségével szakmai iránymutatást és pályázati úton anyagi támogatást biztosít.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodászon 2009 szeptemberében avatták fel az Elsõ Roma Táj-házat. A falu cigánytelepén lévõ tájháznak otthont adó kétszobás épület és néprajzi gyûjtemény a pályá-zati támogatások segítségével a Rromanes Egyesület gondozásával valósulhatott meg. Jelenleg Ma-gyarországon ez az egyetlen olyan, a múlt század közepére jellemzõ lakhatási körülményeket bemutatótájház, ahol kiállítás keretében nyerhetnek bepillantást a látogatók a romák kultúrájába, szokásaiba, ésmegismerkedhetnek a használati tárgyaikkal is.

A hazai lengyel állandó kiállítóhelyekrõl dióhéjbanAz utóbbi évtizedben sikerült lerakni – a többi nemzetiség mellett – a magyarországi lengyel nemze-

tiség kulturális autonómiájának is az alapjait. Az ezt jelképezõ intézmények egyike a MagyarországiLengyelség Múzeuma és Levéltára, amelyet az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 1998-banalapított. Ahogy Sutarski Konrád rámutat,3 elsõként jött létre a hazai polónia (határon túli lengyel di-aszpóra) intézményeinek sorában. A jelentõs magyar és lengyel állami támogatásnak köszönhetõen(amely megközelítõleg fele-fele arányban érkezett), a múzeum épületét 2005–2006-ban sikerült átala-kítani: a korábban földszintes épületre egy emeleti szint került. A bõvítés kétszeresére növelte a kiállító-teret és a kiszolgáló helyiségek alapterületét is. Ilyen módon az idõszakos kiállítások helyszínét elkülö-nítették az 1998 óta mûködõ állandó kiállítás termétõl. Ez utóbbi eleinte a magyarországi polónia tár-gyi és történelmi emlékeit mutatta be különbözõ vetületekben: a királyi kapcsolatok, a néphagyomány-ok, a városi élet, a hadi kapcsolatok terén.

Már a múzeum mûködésének elsõ éveiben kiderült, hogy az ezeréves lengyel–magyar kapcsolatokteljes felvázolása nélkül a polónia történelmének bemutatása is hiányos. Ennek okán az épület2005-ben elkezdett felújítását a kiállítás átalakítására is felhasználták, a magyarországi és lengyelorszá-gi múzeumokban, archívumokban, illetve magánszemélyeknél kutatták fel a szükséges kiállítási tár-gyakat. Az átalakított épület 2006. évi átadásakor a kibõvített állandó kiállítást az alábbi megváltozottnévvel nyitották meg újra: „Az 1000 éves lengyel–magyar kapcsolatok”. A kiállítási anyag Lengyelor-szág és Magyarország kapcsolatrendszerének minden történelmi vonatkozását felölelte, az alábbi egy-ségekre bontva: „Királyi és állami kapcsolatok”; „Barátok a bajban”; „Gazdasági kapcsolatok”; „Kul-turális és vallási kapcsolatok”; „A magyar polónia tevékenysége”. Ez az egyetlen múzeum a világon,amely – a bemutatott téma vonatkozásában – nem csupán mellékesen foglalkozik a két nemzet hosszúmúltra visszatekintõ kapcsolataival, hanem a „Lengyel, magyar két jó barát!” ismert szólás gondolatátállítja a kiállítás középpontjába. A 2010/11-es év újabb újdonságokat eredményezett: a múzeum kiállí-tási anyagának bõvítésére és korszerûsítésére (ez alkalommal meghatározó módon magyar és kisebbmértékben lengyel állami forrásból) ismét költségvetési támogatáshoz jutott.

A múzeum történetével összefüggésben fontos fejleményként említi Sutarski igazgató úr azt a tényt,hogy a budapesti székhelyû múzeum Borsod-Abaúj-Zemplén megyében – 2003-as alapítással – két tag-intézményt is létrehozott.4 Egyiket Andrástanyán (Dolna Drenka), a kis lengyel községben, a másikat ahajdanán kényszerûen megszüntetett lengyel falu, Derenk területén. A közigazgatásilag Ládbesenyõ-höz tartozó Andrástanyán berendezett Derenki Emlékházat egy hagyományos tornácos parasztházbanmûködtették. Az egyik helyiségben fõként Derenkrõl származó, falusi mezõgazdasági eszközök voltakláthatók: többek között takácsmûhely, szövõszék, háztartási eszközök, gabonaszelelõ gép és más mezõ-gazdasági eszköz. A másik két, közös elõtérbõl nyíló szobát lakószobának rendezték be. Az egyikbenderenki bútorok találhatók: ágy, asztal, székek, szekrény. Az egykori Derenken szõtt szõnyegek borítot-ták a padlót, a falakon régi derenki lakosokat ábrázoló fényképek függtek. A másik szobába olyan búto-

59

3 Sutarski, Konrád: A Magyarországi Lengyel Múzeum és Levéltár állandó kiállítása. „A lengyel–magyar kap-csolatok 1000 éve” és a lengyel népszokások. In: Dr. Székely András Bertalan (szerk.): Tanulmányok a ma-gyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény és ruszin nemzetiségek néprajzából 8. (2011). Magyar NéprajziTársaság, Bp., 2012. 163.

4 Sutarski i. m. 169–169.

rok kerültek, amilyeneket Derenk családjai a falu elhagyása után kezdtek használni. Az Országos Len-gyel Önkormányzat és Szögliget önkormányzatának megállapodása alapján 2013. május 25-étõl az ot-tani tájház két helyiségébe költöztették az andrástanyai anyagot, egyidejûleg megszûnt Andrástanyán akiállítóhely. Az idegenforgalmilag kiemelt térségben lévõ új helyszíntõl nagyobb látogatottságot re-mélnek.

Derenk dimbes-dombos, erdõs területen fekszik az Aggteleki Nemzeti Park keleti felében, közvetle-nül a szlovák határ mentén. Itt található a teljesen felújított volt iskolaépület nyílászárók nélküli, nyitottkialakításban. Bent kapott helyet a falu történetét és a lakói életének további alakulását bemutató állan-dó fotókiállítás. Ezen az épületen kívül, más emlékhelyeket is érdemes ott megtekinteni: az 1990-esévek elején épített kápolnát, amelyet a háború folyamán lerombolt templom helyére emeltek; a kápolnaelõtt elhelyezett keresztet, amelyet a templom szentélye helyére állítottak. A közelben található 1943-igmûködött, részben rendbe hozott temetõ kapuját ösvény és árkon átvezetõ híd köti össze a kápolnával, ahajdani fõút mentén elhelyezett jelzõtáblákon az egykori telkek helye és utolsó tulajdonosaik neve ol-vasható.

A Múzeum a lengyel néphagyományokat elsõsorban Derenk szemszögébõl mutatja be, hiszenDerenk volt a világon a legdélibb fekvésû lengyel falu, amely több mint 200 éven át (bizonyos vonatko-zásaiban a jelen idõkig) megõrizte a lengyel gyökereit, nyelvét és szokásait. E kultúra tárgyi emlékeit abudapesti állandó kiállítás részeként a derenki szobabelsõ, Szögligeten és Derenken pedig teljesebb ki-állítási anyag képviseli.

A 2012-ben Balatonbogláron megnyílt lengyel civil menekültekrõl szóló kiállítás mellett Sárváron,a Sárvári Lengyel Önkormányzat fenntartásában mûködik állandó kiállítás a lengyel katonai menekül-tekrõl.

2003-ban a Magyarországi Lengyelség Múzeumát felvették a Lengyel Múzeumok, Könyv- és Le-véltárak Állandó Konferenciája Keleti Tagozatának a tagjai közé, ahová csak a legjelentõsebb ilyen tí-pusú múzeumok kerülhetnek be. Az évforduló alkalmából rendezett konferencia teszi rá a koronát aközponti lengyel közgyûjtemény másfél évtizedes történetére, amelynek létrehozása, mûködtetése, fel-virágoztatása elválaszthatatlan az intézményt mindig szívügyének tartó vezetõtõl: Dr. Sutarski Konrádbarátomtól. A múzeum, a fíliái és az említett többi kiállítóhely együttesen és egyidejûleg erõsíti a hazailengyelség önazonosságtudatát és a népeinket összekötõ tizenegy évszázados, párját ritkítóan mély ésõszinte barátságot. Közös érdekünk, hogy az idõk végezetéig lássa el az intézmény eme kettõs, magasz-tos küldetését. Kívánok ehhez önöknek sok erõt, állhatatosságot és mindkét ország részérõl támogatásilehetõségeket – a szándék erre nézve nem kétséges.

Székely András Bertalan

60

Részlet a kiállításból (Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára)

Kántor Mihály és Sõregi János szoborCigándon

A Város Napján, 2012. augusztus 19-én a tudós néptanító Kántor Mihálynak, 2013. augusztus 18-ánpedig a múzeumügy jeles személyiségének, a régész, etnográfus, helytörténész és újságíró Sõregi Já-nosnak avattak szobrot Cigándon. Talán egy négy éve kezdõdött kutatás adhat majd magyarázatot arra,hogy mitõl és miért rendkívül erõs a cigándiak közösségében a tradíció szerepe, hogy az elmúlt majdévszázad során miként aktualizálták újra a közös kulturális örökség egyes elemeit. Nem csupán az or-szág egyik legszebb és leggazdagabb Falumúzeuma, a gyermekeknek a hagyomány megismerésébensegítõ Iskolamúzeum valamint a hagyományõrzõ óvoda, a különféle formációkban nyolc évtizede mû-ködõ néptánc csoport, és a cigándiak ünnepei igazolják ezt a koherens kötõdést, de az is, hogy a hátrá-nyos helyzetû Bodrogközben – csökkenõ lélekszámmal ugyan – kisvárossá válhatott a település. Tanul-ságos az is, hogy mindkét mellszobor a helybeli születésû fiatal szobrászmûvész, Czigándi Varga Sán-dor alkotása, akinek az édesapja és testvére, idõs és ifjabb Varga András is fafaragó (volt), s akinek aKépzõmûvészeti Egyetemen végzett tanulmányait ösztöndíjjal támogatta a közösség, amelyik ma isigényt tart a munkájára.

A példaként állított személyiségeknek nem csupán az életútja különbözõ, hanem a település közös-ségével való kapcsolata is: Kántor Mihály nem helybeli születésû volt, de élete végéig Cigándon mun-kálkodott, Sõregi János viszont Cigánd szülötte, s bár kapcsolatot tartott a kibocsátó közösséggel, el-származottként szerzett megbecsülést. Eltérõ volt az indíttatásuk, a társadalmi hátterük is: Kántor Mi-hály sokgyerekes családból, a tehetségét felismerõ pedagógus és az egyház támogatása révén lett patakidiák, Sõregi János édesapja viszont a helyi közösség által különösen megbecsült személyiség volt: a po-lihisztor református néptanító, „természetgyógyász” Sõregi Márton (1843–1915).

A tiszakarádi születésû, 1905-ben húszévesen Cigándra került fiatal tanító Kántor Mihály (1885–1968) nem csupán befogadásra lelt, hanem jó hat évtizedig formálója és krónikása volt a településnek.A magyar néprajztudomány és a múzeumi szakma több okból is számon tartja életmûvét. A NéprajziMúzeumból vagy más intézménybõl a Bodrogközben megforduló kutatók mindig szakmai támogatástés baráti fogadtatást kaptak tõle: Bátky Zsigmond, Ébner (Gönyey) Sándor, Lajtha László nemzedékei-tõl az 1950-es, 60-as évek kutatóiig ér a névsor, beleértve a sárospataki várban egymást váltó etnográfu-sokat: Bakó Ferencet, Balassa Ivánt, Dankó Imrét,Filep Antalt és Janó Ákost is. Balassa Iván szinteElízeumként emlegette Kántor Mihály családi kö-rét, akiknél szíveslátást és mindenben segítséget re-mélhetett a néprajz munkása. Kántor Mihály Cigán-don tanítógyûlést is szervezett az 1930-as években apedagógusok néprajzi gyûjtõmunkájának segítésé-re, ahol megjelent egyebek között a magyar néprajzkorszakos jelentõségû személyisége, Györffy Istvánis. Az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyûjtõmoz-galom elindításának korai próbálkozása volt ez,aminek nem csupán az lett az eredménye, hogyCigándról igen jelentõs néprajzi gyûjtésekkel ren-delkezünk, hanem az is, hogy a Bodrogköz ésÉszakkelet-Magyarország bõvelkedett a kitûnõ éseredményes néprajzi gyûjtõ tanítókban és lelké-szekben. Erre erõsített rá a Sárospataki ReformátusTeológia híres Faluszemináriuma, ami az 1930-asés 1940-es évek fordulóján szervezõdött meg.

De hálás a néprajztudomány Kántor Mihálynakegy sor mívesen szép és alapos néprajzi leírásért is,amelyekben mára jószerével örökre eltûnt tárgya-kat, eljárásmódokat örökített meg. Leírta például –Bátky Zsigmond bíztatására – a sarlós aratás techni-káját, ami a Kárpát-medence peremterületein volt agabona betakarításának munkamódszere a 19–20.

61

Kántor Mihály mellszobra,Czigándi Varga Sándor alkotása

század fordulójáig.1 Megörökítette a karikás ostor készítésének módját, ami századokon át a pásztor-ember – nem ritkán mívesen díszített – munkaeszköze volt.2 Lejegyezte a cigányok gyékénymunkájátis: azt a több évezredes és kontinenseket átívelõ technikát, ami egyszerre adott hétköznapi tárgyakat aparasztháztartásoknak, s szerény kenyeret a cigándi társadalom szegényebb rétegének.3 Szép leírásábanbomlott ki a cigándi körömpe (burgonya) termesztésének históriája és gazdasági jelentõsége: a mai leg-idõsebbek még emlékeznek rá, hogy a fuvaros gazdák a Tiszántúl, akár a mai Kárpátalja piacaira elsze-kereztek a korai rózsakrumplival, felvásárlásakor pedig tucatszám álltak sorban a fogatok a kisvasút ál-lomása elõtt.4 Kántor Mihály valóban szerelmese volt a szülõföldjének, s rendkívül precíz, a tájnyelvjegyeit részletezõ leírásaiban maradtak ránk egyebek mellett a Bodrogköz népének egykori hiedelmei,babonái, az emberi élet fordulóinak és az esztendõ ünnepeinek élményszerû bemutatásai is.

Elévülhetetlen érdeme volt Kántor Mihálynak a helyi díszítõmûvészet és a tánchagyomány megis-mertetésében és továbbéltetésében. Részletezõen leírta a len és kender feldolgozásának munkamenetét,és lerajzolta a szõttesek mintakincsét, szinte használható forgatókönyvet adva a háziiparnak, népmûvé-szetnek errõl az ágáról az újjászületéshez, népi iparmûvészetté alakuláshoz.5 Nem csak rögzítette, de afiatalabb nemzedékeknek vissza is tanította, ezzel új életre keltette, és színpadra állította a tánchagyo-mányt. A Gyöngyösbokréta mozgalmat megelõzve, 1933-ban Magyar Búzavirág néven csoportot szer-vezett a tánc, a népdal és a népszokások bemutatására, ami egyaránt lendületet adott a helyi tradíció fel-tárásának, továbbörökítésének és megismertetésének, s elvitte Cigánd hírét a Kárpát-medencében, deEurópa más tájain is – Londonig. Kántor Mihálynak tehát elsõsorban abban volt elévülhetetlen szerepe,hogy a néphagyományt – annak leginkább elmúlásra ítélt idõszakában – újra tanulhatóvá, elsajátítható-

vá tette, színpadon is megmutathatóvá, mint acigándiak sajátos kulturális jegyét, elõdeiktõl örö-költ kincsét. Abban, hogy a cigándiak csoportjai mais ismerik a keménycsárdást, s hogy az oktatásban alegfiatalabbaktól elkezdve megismertetik, megta-nítják a hagyomány számos elemét, meghatározószerepe van a Kántor Mihály – s persze kiváló kor-társai és utódai – szellemiségének.6 Szobra emléketállít minden hozzá hasonló vidéki tanítónak is, akika nebulók egymást váltó generációit megismertettékaz elõdök kulturális örökségével, hogy életre szóló-an megmaradhasson ragaszkodásuk a kibocsátó kö-zösséghez.

Sõregi János (1892–1982) Kiscigándon szüle-tett. (1923-ig a két bodrogközi falu, Nagycigánd ésKiscigánd önálló közigazgatású volt.) Az északke-leti reformátusság központjában, Sárospatakonérettségizett (1910), majd jogi tanulmányokba kez-dett, amit azonban négyéves önkéntes katonai szol-gálata megszakított: tartalékos fõhadnagyként térthaza az orosz, majd az olasz frontról, és 1919-benfejezte be a pataki Jogi Akadémiát.7 Szülõfalujábanjogászkodott és gazdálkodott, de néprajzi anyagotgyûjtött és írogatott a Pesti Hírlap számára. 1920-ban ismerkedett meg a Bodrogközben kutatóGyörffy Istvánnal, Ébner (Gönyey) Sándorral,

62

1 Kántor Mihály: Bodrogközi adatok a sarlós aratáshoz. Néprajzi Értesítõ XVIII. (1926) 83–86.2 Kántor Mihály: Hogyan készül a karikás? Néprajzi Értesítõ XIX. (1927) 26–+27.3 Kántor Mihály: Cigándi cigányok gyékénymunkája. Néprajzi Értesítõ XXI. (1929) 113.4 Kántor Mihály: A cigándi „körömpe”. Borsodi Szemle V. (1960) 453–458.5 Kántor Mihály: Bodrogközi len- és kendermunkák, szõttesek. Sárospatak, 1961. Új kiadása: Cigánd, 2002.6 Kántor Mihály munkásságáról és a cigándiak kulturális örökségérõl összegzõen: Nagy István (szerk.): Cigánd

öröksége. Cigánd, 2004. A település históriájához: Hajdú Imre (szerk.): Cigánd története (1289–1972).Cigánd, 1997.

7 Pásti Csaba: Bevezetés. In: Sõregi János: Alföldi kirándulások és tanulmányutak, 6-12. Karcag – Túrkeve,2002. Alföldi Könyvek, 2.

Sõregi János mellszobra, Czigándi VargaSándor alkotása (Viga Gyula felvételei)

Lajtha Lászlóval és Ecsedi Istvánnal, Györffy ajánlotta be a néprajz iránt is érdeklõdõ fiatalembert adebreceni Városi Múzeumba Zoltai Lajos mellé. A Tisza István Tudományegyetemen bölcsészeti ta-nulmányokat folytatott, 1927-ben szerzett doktori címet egyetemes történelem, régészet és geográfiatárgykörébõl. 1924–25-ben a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként csiszolta régészeti ésmuzeológiai ismereteit. Díjtalan gyakornok majd múzeumi segédõr volt, 1930-ban múzeumõr státustnyert, aztán Ecsedi István halála után, 1936-tól 1950-ig igazgatta a Déri Múzeumot. Szerteágazó mun-kásságát nehéz lenne röviden számba venni. Zoltai Lajos tanítványaként elmélyülten ismerhette meg ésgyarapíthatta a debreceni múzeum kollekcióját. A szoboravató ünnepségen a régész Hajdú Zsigmondemlékeztetett arra, hogy vélhetõen szerepe lehetett Sõreginek a Déri-gyûjtemény Debrecenbe kerülésé-ben is: Déri György kezdetben más településnek szánta nagy értékû kollekcióját. Komoly feladat jutottSõreginek a Déri Múzeum elsõ kiállításainak létrehozásában is. Neki tulajdonítható a múzeum iparmû-vészeti és numizmatikai kollekciójának megmentése is a második világháború végén, amikor az anya-got nyugatra akarták evakuálni. Régészként fõként a panyolai faépítmény feltárása, valamint több deb-receni és Debrecen környéki ásatás kapcsolódik a nevéhez.8 Rendkívül jelentõs volt a helytörténeti,néprajzi és tudománytörténeti tevékenysége.9 Nagy számban írt a különbözõ szaklapokban természet-tudományi, fõként ornitológiai megfigyeléseirõl, õ kezdte el a Déri Múzeum természettudományi kol-lekciójának kialakítását, és õ rendezte meg a hortobágyi csárda három helyiségében a Hortobágy ma-dárvilágát bemutató kiállítást, ami a második világháborúig volt látható.10 1950-ben politikai okokbólnyugdíjazták. Sokoldalú tájékozódásának emlékét õrzik a jószerével egész életében írt naplói, amelyekfeldolgozásával már eddig is jelentõsen gyarapodott a múzeumi szakma, de egy részük – hasonlóanSõregi kiterjedt levelezéséhez – ma is feltáratlan.11

Talán a fenti rövid összegzés is meggyõzõen jelzi, hogy a két jeles személyiség messzemenõen érde-mes a cigándiak generációinak emlékezetére. A szobrokkal mindkettõ számára új korszak kezdõdött,emlékeztetve arra is, hogy sok-sok munkával, fáradsággal, a tálentummal jól sáfárkodva, magasraemelkedhet az ember a végvidékeken is.

Viga Gyula

A XIX. Partiumi Honismereti Konferencia2013. szeptember 6–8-a között szervezte meg az idén húsz éves Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ

és Emlékhely Társaság a tizenkilencedik honismereti konferenciáját Nagykárolyban. Az ünnepélyesmegnyitót a Károlyi-kastélyban tartották. A Szózat eléneklése után ökumenikus áhítatot tartott CsûryIstván, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Illyés Csaba, a római katolikus egy-ház nagykárolyi fõesperese. A résztvevõket köszöntötte Dukrét Géza, a PBMET elnöke, Kovács Jenõ,Nagykároly polgármestere, Domkó Szilvia, a Kolozsvári Fõkonzulátus konzulja, Riedl Rudolf, aSzatmár Megyei Tanács alelnöke, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, KissEndre-József, a Kazinczy Ferenc Társaság titkára, Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelye-kért Alapítvány elnöke, Ráday Mihály, a Város- és Faluvédõk Szövetségének elnöke, Gaál György, aKelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság elnöke, valamint Wanek Ferenc az Erdélyi Múzem-Egyesületnevében. A konferenciát megtisztelte jelenlétével Kovács Sándor, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye alel-nöke. Ezt követte Dukrét Géza ünnepi beszámolója a társaság húszéves tevékenységérõl.

Az idei Fényes Elek-díjakat a következõk kapták meg: Nagy Magdolna Nagyváradról és Kovács Je-nõ, Nagykároly polgármestere. A húszéves évforduló alkalmából díszoklevelet kaptak, akik kiváló

63

8 Sõregi János: A szkíta-magyar kontinuitás. Karcag, 1927.; Méhkas alakú földbevájt üregek feltárása. Debre-cen, 1932.; Elõtanulmányok a panyolai földfaépítményhez. Debrecen, 1934.; A hortobágy-görbeháti középko-ri templom és temetõ. Debrecen, 1935.; Vezetõ a Déri Múzeum régészeti osztályában. Debrecen, 1939.

9 Sõregi János: Ecsedi István (1885–1936). Debrecen, 1937.; Vezetõ a debreceni Déri György ezredes NéprajziMúzeumban. Debrecen, 1941.; Zoltai Lajos (1861–1939) élete és mûködése. Debrecen, 1942.; Írások a százéves szabadságharc emlékezetére. Debrecen, 1948.

10 Tóthné Horváth Ildikó: Sõregi János. Bodó Sándor – Viga Gyula (fõszerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok.Bp., 2002. 801.

11 Magyar Életrajzi Lexikon IV: 805–806.; Sõregi János: Debreceni Napló (részletek): hortobágyi kirándulásokés tanulmányutak. (szerk.: Pásti Csaba) A Puszta 2000. A „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület Évkönyve,235–246. Szarvas, 2002.; Összegzõen: Korompai Gáborné: Sõregi János hagyatéka a Debreceni EgyetemiKönyvtár Kézirattárában. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 2007. 258–262.

eredményt értek el a helytörténeti kutatásban, valamint az alapító tagok és azok, akik több mint 15 évehûséges tagjai a társaságnak. A délelõtt folyamán két elõadás hangzott el: Németi János helybeli törté-nész ismertette Nagykároly történelmét, Hágó Nándor muzeológus a Károlyi-családról és a Károlyi-kastélyról értekezett. Ezt követõen a polgármester állófogadást adott a kastély egyik oldaltermében.

A konferencia a református egyház gyülekezeti termében folytatódott. Délután a következõ elõadá-sok hangzottak el: Starmüller Géza (Kolozsvár) Nagykároly és környéke egykoron címen bemutatta avidék kialakulásának középkori történelmét. Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) ismertette a nagykárolyiKárolyiak címereit, Filep Antal (Budapest) Cs. Sebestyén Károly bánsági születésû néprajztudós arc-képvázlatát ismertette. Ezután városnézés következett Németi János és Hágó Nándor vezetésével.

Másnap az elsõ csoportban egyházi mûemlékeinket ismertette Ujj János (Arad): Az Újaradi RómaiKatolikus Egyház és templom története, dr. Jancsó Árpád (Temesvár): A temesvári belvárosi zsinagógatörténete, Pásztai Ottó (Nagyvárad): Pálos örökség a nagyváradi premontrei templomban címmel (aszerzõ betegsége miatt Szebeni Lajos olvasta fel). Ezt követõen nagy személyiségeink életútjainak be-mutatása következett: Gaál György (Kolozsvár) Kelemen Lajos életérõl és munkásságáról, Tácsi Erika(Temesvár) Ormós Zsigmond jellemrajzáról értekezett. Ezután dr. Vajda Sándor (Borosjenõ) az 1848–1849-es szabadságharcban kitûnt nõket mutatta be, akik tettekkel bizonyították hûségüket hazájukiránt. Matekovits Mihály (Arad) a 310 éve Aradon, a közjó szolgálatában álló minoritákat ismertette.Deák József (Borossebes) egy Arad megyei nemesi család történetét tekintette át. Halász Péter(Gyimesközéplok) a kétszáz esztendeje született Petrás Incze Jánosról küldött ismertetõt, amelyet, be-tegsége miatt, Debreczeni-Droppán Béla olvasott fel. Wanek Ferenc (Kolozsvár) Halaváts Gyula geoló-gus régészeti és építészettörténeti munkásságát, Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Sinka István költõ, íróéletútját, Nagy Béla (Élesd) Teleki Sándor kalandos életútját ismertette. Délután Szendrõ Dénes(Isaszeg) Dózsa György isaszegi emlékezetét, Vallasek István (Kolozsvár) Grand Miklós buziási népta-nító és méhész munkásságát ismertette. Az elõadások két érdekes néprajzi ismertetõvel zárultak: LázárKatalin (Budapest) Szentek és királyok a magyar népi játékokban címen énekszámokkal illusztrált be-mutatót tartott, Kovács Rozália (Érmihályfalva) pedig videofelvétel segítségével ismertette az ér-mihályfalvi betlehemes játékokat.

A konferencia közgyûléssel folytatódott, amelyen megbeszélték az aktuális problémákat, és átadtáka tagsági könyveket az új tagoknak.

Vasárnap szakmai kirándulásra került sor Bara István (Szatmárnémeti) vezetésével, amelyen megte-kintették a környék mûemlék templomait. Koszorút helyeztek el Kismajtényban az 1711-es szatmáribéke emlékmûvénél, majd kuruc nótákat énekeltek. Nagymajtényban meglátogatták a római katolikustemplomot, Királydarócon, Érszentkirályon a református, Tasnádon a református és a római katolikustemplomot. Szõdemeteren megkoszorúzták a Kölcsey-emlékhelyet, végül Szilágypéren megtekintettéka református templomot.

A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapítvány, Nagykároly Polgármesteri Hivatala, aKirályhágómelléki Református Egyházkerület.

Dukrét Géza

25 éves a makói Honismereti KörMég alig éreztük a sorsfordító váltás fuvallatát, amikor a hagyományok iránt érdeklõdõ kis csapa-

tunk szervezkedni kezdett. A közös akarat eredményeként 1988 õszén megalapítottuk a HonismeretiKörünket. A nemes ügy elindítását, vezetését dr. Forgó István ny. tanácselnök vállalta, és nagy ügysze-retettel végezte a 2009-ben bekövetkezett elhunytáig. Elmentek az évek, az alapítás óta negyed évszá-zad telt el. A húsz évrõl készített összefoglalóm a Megyei Egyesületünk 2011-ben kiadott könyvébenmegjelent, most az utolsó öt évben végzett tartalmi munka áttekintésére vállalkozom.

Kezdetben állandó hely hiányában, valahol vendégeskedtünk. Az idõközben megépült Makovecz-féle impozáns Hagymaház szívesen fogadott bennünket. Végül a helytörténet fellegvárában, a JózsefAttila Múzeumban kötöttünk ki. Itt rendeztük sorainkat, Szabó Jenõ alapító tagunkat tiszteletbeli elnök-nek megválasztottuk. A tényleges vezetés, titkárunk Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna ny. gimnáziumi ta-nárnõre hárult, akit szakkörös diákjai is követtek. Vezetõnk jó szervezõ és irányító, a megyei egyesületvezetõségi tagjaként is helytáll. Foglalkozásainkat a rögzített terv szerint, meghitt környezetben, a hely

64

szellemét érezve, a múzeum féltve õrzött kincsei között tartjuk. Szívesen hallgatjuk elõadóinkat, akikközül kiemelem dr. Bogoly József Ágoston irodalom- és mûvészettörténészt, Forgó Géza muzeológust.

Fontos fórumnak tekintjük az évenként megjelenõ Híradót. A szorgalmas írogató tagjaink és bedol-gozóink megjelent anyagából egy csokorra valót gyûjtöttem egybe. Badicsné Szikszai Zsuzsa A búzavetésétõl a kenyérsütésig címû írásában azt fejtegeti, hogy a kis búzaszembõl hogyan lesz foszlós ke-nyér. Számos értékes írás szerzõje, Bogoly József Ágoston, aki egyik munkájában Révai Miklós nyelv-újító munkásságának maradandó értékeit idézte. A karácsonyi ünnepkörbõl az adventet emelte ki dr.Blazovich László megyei elnökünk. A várakozás alkalmas arra, hogy elvonuljunk a világ elöl, és ma-gunkkal foglalkozzunk. Alkalmi táncbemutató és kapcsolatos elõadás során Csókási Csabától tudtukmeg, hogy a magyar táncház módszer az UNESCO szellemi, kulturális örökség listájára is felkerült.Hajdúné Siket Márta azt részletezi, hogy a Szent István téri, eklektikus háza hogyan lett nívódíjas2010-ben. A megyék legújabb rendezésekor Csanád nevét számûzték a köztudatból, ezért siránkozik aszerzõ, Karacs Zsigmond, csak az egyházmegye tartotta meg az õsi nevet. Rokonai Béla Óföldeák plé-bánosának, püspöki tanácsos nehéz életútját fogalmazta meg Kovács Mihályné. Nacsa János dr. a ma-kói gimnáziumban végzett Bányai József szobrászmûvész, az osztálytárs munkásságát sok fényképpelillusztrálta. A másik írásában a Budapesten élõ makóiak baráti körének történetét dolgozta fel, jelenlegtitkára az utódszervnek, a Makóiak Budapesti Asztaltársaságának. Az elõadásaik témái is a várossalkapcsolatosak, történelmi visszaemlékezések, Erdei Ferenc ellentmondásos élete, a 43-as autópálya, aHagymatikum-fürdõ, bizonyítják tagjaink ragaszkodását szülõvárosukhoz. Pál Lászlóné bõséges anya-gából nehéz választani. Két gimnáziumi neves öregdiákot mutat be. Vajnai János grafikus egy éve ren-dezett kiállítást a könyvtárban. Háry Ferenc zongorista, zeneszerzõ pályafutását hazánkban és külföld-ön is elismerték. Könyvét a tanárnõ mutatta be. Siket István László Család történetét tárta a nyilvános-ság elé. A Diákéveim Fõtere füzet formájában jelent meg. A szorgalmas kutató, Szabó Jenõ megtudta,hogy Papp Miska a tanulás helyett a színészetet választotta, amiért a család kitagadta, végül híres éne-kes színészként bebizonyította igazát. Városunk szülötte Pulitzer József, az Amerikában hírnevet szer-zett újságkirály gyökereit kutatta Urbancsók Zsolt levéltáros. Óföldeák tanyavilágának kialakulásaadott témát Vass Józsefnek, aki. azt fejtegeti, hogy a török idõkben kialakult települési rendszer szerepemiért értékelõdött fel.

A különbözõ pályázatokra a tanulók is készítettek pályamunkát. Kiemelkedik Zeitler Ádám dolgo-zata Makó helyzete a trianoni béke után címmel. Ambrus Emese Gróf Széchenyi István méltatását adjahalála 150. évfordulója alkalmából. Csendes Krisztina díjazott pályamunkája a makói kézilabdázás tör-ténetét ismerteti, Dégi Mónika pedig a szitakészítés mesterségérõl szóló dolgozatával nyert díjat.

A tevékenységünkhöz közel álló múzeum, könyvtár és levéltár rendezvényeinek törzsközönségétgyarapítjuk. Többen a testvérszervezet, a Marosvidék Baráti Társaság tagjai vagyunk. Szeretünk kirán-dulni, emlékhelyeket kutatni. Egyik kiszombori születésû tagunk kalauzolásával a Rónay emlékeket ésa község helytörténeti kiállítását, a temetõben a fõnemesi család síremlékeit néztük meg. Az EurópaiKultúra Napja alkalmából, Vass József tagunk, a Kultúra Lovagja meghívására 2010 októberébenÓföldeákra látogattunk. Európai kapcsolatok a Kárpát-medencében témakörben elõadások hangzottakel. Kalotaszegre és Torockóra szervezett kirándulásunk maradandó emlékként maradt meg. Õsszel töb-ben az újszegedi Füvészkertbe látogattak, majd a Kerepesi temetõ következett. A csoport a NéprajziMúzeumban a volt makói diákot, Tari János operatõrt látogatta meg. Ezután a régi Csanád megye délirésze következett. Az õscsanádi templom megtekintése után, a körünk tagjai Nagyszentmiklóson elõ-adást hallgattak a kastélyban, majd a Bartók Béla és Révai Miklós emlékhelyeken koszorúztak. Régióhaj teljesült 2011 nyarán, a Marosvidék szervezésében eljutottunk Moldáviába a csángómagyarok lak-ta vidékre. Utazásunkat megelõzte 2009 januárjában a makói múzeumban rendezett kiállítás, így a va-lóságban is láthattuk az ott élõk életét, kultúráját és ragaszkodását magyarságukhoz. Egy évvel késõbbteljessé vált óhajunk, mert Gyimesbe is eljutottunk. A makói kiállítást megnyitó Halász Péter fõtaná-csos vezetett bennünket, többek között bemutatta a híres gyimesfelsõloki Árpád-házi Szent ErzsébetLiceumát, melynek híre messzire jutott. Megjegyeztem alapítója, szellemiségét alakító Berszán Lajosplébános úr nevét.

A fõvárosban mûködik egy szerény, nyugdíjas csoport a Budapesti Makóiak Asztaltársasága. Azelõd gyökerei az 1960-as évekig nyúlnak vissza, de attól szellemiségében és nevében is eltér. A Társa-ság tagjainak célja egyszerû, szervezeti formában figyelik a szülõváros fejlõdését, és újabban arra kí-váncsiak, hogy a Makovecz-épületek miként szolgálják a lakosságot. A titkári teendõket Nacsa Jánosrégi diáktársam, barátom látja el. Évek óta, különbözõ utakon, naprakészen én látom el a várossal kap-csolatos anyaggal. Ezek felhasználásával tájékoztatja a tagságot az összejöveteleken, amelyet kétha-vonta tartanak az egyik pesti kiskocsmában. Az elmúlt év közepén felvetõdött, hogy ezt a gyakorlatotbõvíteni, társaságaink szintjére kellene emelni. Az elképzelést gyors tett követte, mert barátom elkészí-

65

tette az Együttmûködési egyezmény 6 pontba foglalt tervezetét, amely a vezetõk aláírásával véglegessévált. Mindez 2012. szeptember 8-án a makói gimnáziumban bonyolódott, és egybeesett a 60 éves érett-ségi találkozónkkal. Az egyezményünk teljes szövege megjelent a Honismereti Híradónk XXIV. évf.1-2. számában. Gondolatomat a megjelent írás utolsó mondatával zárom: „Mindkét társaság bízik a kö-zös eredményekben, amelyek mindkét fél javát szolgálják. Ilyen együttmûködésre kevés példát találunkhazánkban.”

Siket István László

Hagyományok újrafogalmazásaMeixner Etelka kiállítása Veszprémben

Meixner Etelka 1978-ban Siófokon született, Lajoskomáromban nevelkedett, alkotótevékenységeszínterének mégis Herendet tartja, ahol a Porcelánmanufaktúra tervezõmûvésze immár 11 éve. Mûvé-szete, munkássága nyomán szûkebb hazájának, a Herendi Porcelánmanufaktúra termékeinek hagyomá-nyaiból táplálkozik. Alkotásaiból számos kiállítást rendeztek. A munka szeretetét, az anyag tiszteletét,a porcelán világát a Magyar Iparmûvészeti Egyetemen Schrammel Imre irányítása alatt sajátította el.Egyéni utakon járó, sokoldalú, kísérletezõ kedvû mûvész.

Pályafutása a Herendi Porcelánmanufaktúrához fûzõdik, ott készítette diplomamunkáját, ahol a ta-nulmányok végeztével munkába is állt. A gyárban több új figura, dísztárgy és számos hagyományos de-koráció újrafogalmazása fûzõdik nevéhez. Meixner Etelka hitvallása az ember, az élet szeretete, melynem csupán alkotásaiban fejezõdik ki. Munkássága nyomán a Herendi Porcelánmanufaktúra klasszikustermékei mellett megjelentek az új felfogású, formabontó, úgynevezett designer darabok is, amelyek el-sõsorban a fiatalabb vásárlók tetszését nyerték el. A herendi porcelánok így az átvilágított (litofán) lám-pákkal, nagyméretû vázákkal és egyéb dekortárgyakkal bekerülhetnek a modern szellemben berende-zett otthonokba. A Herenden készült alkotásokra felfigyeltek külföldön is: sárkányfiguráját 2012-ben aVogue magazin ünnepi ajándéknak javasolta. Többek között õ tervezte a 2008-as frankfurti AmbienteHerend standjának fõ látványosságát, a Tengeri jelenetet, és az idei vásáron is nagy sikert aratott aGyöngyös készlete. A tárlaton látható többek között: Teáskészletek (2002), Szelencék (2003), Vázák(2006), Gyöngyös készlet (2008), Hunimals – Õshonos fajok (2012), Excentrikus tálak (2012), Rizsföl-dek (2013), Cseppenés (2013). Kültéri szobra, a négy méter magas, egy tonna súlyú, belsõ világításúporcelánból készült Életfa a Veszprém Aréna elõtt látható. Újabb szobrát hamarosan a balatonalmádiKézfogás szoborparkban állítják fel. Kézfogás címû szobrát augusztus 20-án a hasonló elnevezésû bala-tonalmádi Európa Szoborparkban avatták fel.

A veszprémi Dubniczay-palota Várgalériájában rendezett kiállításán Oroszlán Szonja színmûvészgyermekkori élményeit elevenítette fel személyes hangú megnyitójában. Elmondta, hogy az Iparmûvé-szeti Egyetem közelében lakva bizonyosan ismeretlenül is találkozhattak. Nincs kizárva, hogy Etelkát

többször látta rajzmappával. Grafi-kus szeretett volna lenni, de végül isnem az lett, és ez így jó! – Nagyonmegfogott Etelka mûvészetében azelegancia és egyediség. Az egyik ki-állított alkotásán a gondviselés tál-ba csöppent könnycseppjét érzem –fogalmazott. S hozzátette: – Veleegyütt vallom, hogy nem engedjük átmûvészetünket a gépek, a technikahatalmának.

A tárlaton a vendégeket dr. Si-mon Atilla, a Herendi Porcelánma-nufaktúra Zrt. vezérigazgatója ésHegyeshalmi László, a MûvészetekHáza igazgatója köszöntötte.

Matyikó Sebestyén József

66

Részlet a kiállítás megnyitásából(Tóth-Baranyi Antal felvétele)

In memoriam

Ismét elment egy õrálló a déli végekrõl!Pataky András (1932–2013)

Családtagjai, volt tanítványai, barátai, tisztelõi, községé-nek számos lakója vett végsõ búcsút 2013. június 3-án PatakyAndrástól, „mindenki tanító bácsijától”, hely- és régiótörté-nésztõl, Belsõ-Drávaszög évtizedek óta fáradhatatlan kutató-jától a kopácsi temetõben.

Vörösmarton 1932. január 1-én született. Újvidéken vé-gezte a tanítóképzõt. 1953-ban szülõfalujában kezdte tanítóimûködését. 1955-tõl Kopácson, majd a kopácsi iskola meg-szûnése után, 1960-tól 1988-ig, nyugdíjazásáig a szomszédosLaskón tanított. Már tanítói pályafutása alatt gyûjtötte az is-mereteket a Drávaszög hiedelemvilágáról és a vízi élettelkapcsolatos történetekrõl, valamint a Drávaszögben, a törté-nelmi idõk folyamán elpusztult magyar települések múltjáról.1960-ban jelent meg az elsõ dolgozata a Zágrábban kiadottMagyar Képes Újságban A Drávaszög vízi élete címmel. Eztkövetõen egymás után láttak napvilágot kisebb-nagyobb írá-sai különbözõ sajtótermékekben, a korábbi Jugoszláviában, amai Horvátországban és Magyarországon. Megjelent írásai-nak száma 200 fölött van. 1964-ben a Pécsi Janus PannoniusMúzeum évkönyvében publikálta A kopácsi népmesék címûdolgozatát. 1974-ben Szabadkán adták ki A kopácsi vejsze cí-mû munkáját. Közös írása volt Katona Imrével A kopácsi nép-balladák címû könyv, amely Újvidéken jelent meg. Nagyobblélegzetvételû írása Délkelet-Baranya elpusztult települései címû mûve, ami az Eszéki Levéltár év-könyvében jelent meg. 1992-ben könyv alakjában Újvidéken Baranya titkokat rejtegetõ földrajzi neveicímû munkáját jelentették meg. 2003-ban látott napvilágot Délkelet-Baranya a földrajzi nevek tükrébencímû könyve. Több kéziratát a Magyar Néprajzi Társaság közölte kiadványaiban.

Élete szinte utolsó pillanatáig írta Kopácsnak és a Drávaszög településeinek krónikáját. Rögzítetteegy hajdan volt világnak a történetét, mentette írásaiban a vészesen fogyó magyar közösség múltjánakés jelenének eseményeit. Ezek a Drávaszögi református kalendáriumban és a Csúzai füzetekben láttakfolyamatosan napvilágot.

Irodalmi munkássága mellett kiemelkedõ volt a Drávaszög magyarságának megmaradásáért folyta-tott céltudatos tevékenysége. Nemcsak tanulóit nevelte a magyar nyelv szeretetére, megbecsülésére, deírásain, szervezett elõadásain a felnõttekbe is próbált meggyõzõ erõvel hitet és magyarságtudatot, meg-tartó erõt önteni. Az 1990-es évek elején kitört délszláv háború során mindaddig ott maradt a települé-sén, míg csak a közvetlen életveszély nem fenyegette. Az elmenekült lelkészek helyett végezte a teme-tések szertartásait nemcsak saját református gyülekezete halottainál, de más felekezeteknél is.1997-ben Siklóson megjelentette a Rettegõ türelem címû könyvét, amelyben a délszláv háború azonborzalmait írta le, amit a Drávaszög magyarjai elszenvedtek.

Fáradhatatlan és felbecsülhetetlen értékû munkásságát, amit példamutató módon pazarolt egész éle-te során maroknyi népére, a Honismereti Szövetség Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékéremmel is-mert el, amit 2006-ban vehetett át a Szekszárdon rendezett Honismereti Akadémián. A Határon TúliMagyarságért Alapítvány 2011. március 11-én Életmû-díjban részesítette. 2011. augusztus 19-én, aParlament Delegációs Termében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestõl, a Magyarország miniszter-elnöke által adományozott Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért tagozat kitûntetést, a díjjal járóemlékplakettet és oklevelet vehetett át. Külön igen nagy öröm volt számára, hogy a díjat a Magyar Par-lamentben vehette át.

Minden értékes ember eltávozása nagy veszteség, de különösen az, egy létszámában oly kicsiny ésegyre fogyatkozó közösség számára, mint a horvátországi magyarság.

Simor Ferenc

67

Búcsú Ág Tibortól (1928–2013)Este jöttem haza Nagymegyerrõl, Ág Tibor temetésérõl. Emlékeimet idézve látom a lakását, ahol

egy hatalmas polc van, azon katonás rendben az 1950-es évektõl kezdõdõ népzenei gyûjtéseinekmagnetofonfelvételei, alattuk pedig azok kottás lejegyzése. A felvidéki magyarság szinte összes népda-la és balladája, vagyis múltunk egy jelentõs darabja. (Része, szegmentje – nem is tudom, hogy mi a jókifejezés.) A lexikon meghatározását – amely szerint népzenekutató, karnagy, zenepedagógus – mégvalamivel ki kell egészítenünk: talán az a jó szó, hogy örökségünk õrzõje és átadója.

Ág Tibornak, akit 25–30 éve ismerek, sokat köszönhetek, hisz gyûjtõútjaira sokszor elkísérhettem, sazután õ mindig átadta nekem gyûjtéseit és lejegyzéseit. Lelkesedése jótékony hatással volt rám. Ha ar-cát látom, hallom is szólítását és hallom, ahogy panaszkodik az õt ért megaláztatásokról. „Tudod, Zoli-kám…” kezdte, és a folytatás tele feltételes móddal. S ezen feltételes módok arról szólnak, ha ez nemlett volna, meg, ha az nem lett volna, ha így, vagy ha úgy történt volna, ha egy kicsit több (megérdemelt)segítséget kapott volna az anyaországtól, ha nem megy el oda saját pénzén, ha akkor nem gyûjtött vol-na, akkor… Élete tele van keserves élménnyel, ám életének értelmét pont ez a keserves munka és annakeredménye, a hatalmas gyûjtés adja.

Ág Tibor gyûjtötte több mint tízezer népdalból számos kiadvány jelent meg. Az elsõk közül való ta-lán a legjelentõsebb, ezért a polcomon Kallós Zoltán balladagyûjtése mellett áll: egyforma terjedelmû-ek, és közel egyidõben jelentek meg, a Vétessék ki szóló szívem címû könyv Ág Tibor gyûjtötte magyarnépballadákat tartalmazza. Ezt a pozsonyi Madách Kiadó1979-ben jelentette meg a kézirat leadása utántíz évvel!?

De van a polcomon egy olyan stencilezett kiadvány is, amelynek Daloskönyv a címe, és a CsemadokKözpont Titkársága adta ki 1953-ban száz példányban. Az Édesanyám rózsfája (Palóc népdalok) címûgyûjteményt szintén a Madách Kiadó jelentette meg 1974-ben. (A bevezetõt Tõzsér Árpád írta.)

Ezután sokáig semmi. Én ekkor ismertem meg Ág Tibort, és sokat jártam vele: a könyveihez fotókatkészítettem, és néhány könyvénél bábáskodtam, segítettem másokkal együtt a válogatásban, a szövegek

68

Ág Tibor népdalgyûjtés közben (Móser Zoltán felvétele)

gondozásában. (Ezek az utak természetesen nekem is nagyon fontosak voltak, bár nem vagyok népdal-gyûjtõ, de rengeteget tanultam a gyûjtés közben, a beszélgetések alkalmával.)

Jelentõs lépés volt a kiadások terén a Huszár László vezette, dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapít-vány létrejötte, hisz számos kottás könyve itt jelent meg: Vígan zengjetek citorák, Csallóközi betlehe-mes játékok és mendikák, gyûjtötte és válogatta Ág Tibor, 1992.; Bíborpiros szép rózsa. Népzenei gyûj-tés Peredrõl, a dallamokat válogatta: Ág Tibor, 1996. Felsütött a Nap sugara. Kelet-Szlovákiai népdal-ok, 1999. (MC melléklettel); Lement a vacsoracsillag. Bartók Béla születésének 120. évfordulója alkal-mából. Válogatás az 1910-es év nagymegyeri gyûjtésébõl, összeállította Ág Tibor, 2001.; Csináltas-sunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001. (CD, MC melléklet); Semmit sem vétettem Nyitravárosának. Nyitra-vidéki magyar népdalok, 2004. (CD melléklettel); Az árgyélus kismadár. Martosközség népzenéje, 2006.; Csillagoknak teremtõje. Mátyusföldi népdalok, 2009.; Nem szánt-vet az égimadár (Motyovszki Józsefné Kovács Teréz a gömöri nótafa), 2010 (CD melléklet).

A Kalligramnál 1999-ben kiadott Az Aranykert muzsikája. Csallóközi népdalok címû félezer oldalaskötet igen bõséges lejegyzett anyagot tartalmaz. A Lilium Aurum Kiadó jelentette meg 1996-ban a Kinépei, vári vagytok, 2007-ben pedig Kunyhók hûsége. Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlaktavidékén címû gyûjteményeit. Végül meg kell említeni a Nap Kiadót, akik a bodrogközi gyûjtést adtákközre 2009-ben. Ezzel a dedikációval kezdõdik a könyv: „Köszönettel adózom feleségemnek és gyer-mekeimnek, akik sokban hozzájárultak a munkámhoz. Továbbá ez úton mondok köszönetet mindazok-nak az idõs énekeseknek, akik bizalmukba fogadtak és átadták azt az örökséget, ami nem más, mint ze-nei anyanyelvünk.”

A fenti lista biztosan nem teljes, hisz hiányoznak a felsorolásból a rádióelõadások, cikkek, tanulmá-nyok, a MNT köteteiben megjelent népdalok. De azért egyet még megemlítek, az utolsó, Cserepek cím-mel tervezett, emlékeit tartalmazó kötet kéziratát fél éve nekünk küldte el, hogy stilizáljuk és szer-kesszük meg.

Amikor egy hete jött a telefon, s benne a szomorú hír, hogy meghalt Ág Tibor, persze, hogy szívenütött – ráadásul négy hét alatt ez volt az ötödik ilyen hír! –, de nem nagyon lepett meg, mert tudtam, Vö-rösmartyt idézve, hogy lassan, valóságosan és jelképesen is hajolt a sír felé.

A temetésen sokan ott voltak azok közül, akiket segített, akiket népdallal „táplált”, akik között gyûj-tött, akiket vezényelt több évtizeden keresztül. Én az alsóbodoki asszonyok között álltam, akik a sírnálénekeltek, és tudtam, hogy ez – hogy õk itt vannak és énekelnek – mit jelent! Hisz a Nyitra-vidékengyûjtött népdalok és szokásdalok képezik Ág Tibor gyûjtésnek legnagyobb részét. Olyan bõségesanyag gyûlt össze, hogy a legjavát kiválogatva csak három-négy kötetben fért el.

Miért szánja valaki egész életét oly hiába tetszõ dogokra, mint a népdalgyûjtés? Miért gyûjtünk nép-dalt a XX. század végén, a harmadik évezred elején, itt és most? Miért megy el valaki magnetofonnalhidegben és hõségben Zoboraljára, Gömörbe, Bodrogközbe? Rövid válaszom: mert tudja, hogy értéketment, és ha õ nem gyûjti össze és jegyzi le, örökre elvész. Ezt már így érezte Kodály és Bartók is, demostanra ez az érzés bizonyossá vált.

Ismertem Ág Tibor gondjait, az õt oly sokszor körülvevõ közönyt, támadást és leleplezést, de akár-hány ellenérvet is sorolok fel, mégis azt mondom, hogy õt boldognak tudom elképzelni. Pontosabban:így kell õt elképzelnünk. Nekem a temetésén is a mosolygós arca jelent meg. A család, a pályatársakszívében most szomorúság lakozik, de hamarosan õk is úgy fogják látni, mint én, és akkor mindannyianboldogságot fogunk érezni, és a helyén látni és tudni az életmûvet, amely hatalmas és örökbecsû.

Móser Zoltán

Halmos Béla (1946–2013)Két fénykép fekszik asztalomon, mindkettõn Halmos Béla látható. Az egyiken hosszabb a haj, kes-

kenyebb az arc, a másikon éppen fordítva. Az egyiken a hangszer nagyobb, a másikon a mûvész. Min-den egyéb – bajusz, vonós hangszer, lelkesült átszellemültség – ugyanaz. Az egyik kép 1973-ban ké-szült, a másik 2013-ban – 40 esztendõ a különbség. Ez a negyven esztendõ a hazai táncházmozgalomeddigi története, amire ez év tavaszán emlékeztünk, éppen a közremûködésével szerkesztett „Meg kell abúzának érni” címû konferenciával és tanulmánykötettel. Errõl a táncházmozgalomról írja Halmos Bélaaz Elõszóban teljesen indokolt önérzettel, hogy „világszerte példaként szolgál az eltûnõ-félben lévõ

69

[…] tradicionális kultúrák megfelelõ, a jövõben is alkalmazható elemeinek továbbéltetésére. Ilyen fel-fogásban hozzájárulhat az örökölt nemzeti hagyományok és a formálódó egyetemes világkultúra közöttma még fennálló feszültségek feloldásához és egy mûködõképes kapcsolatrendszer kiépítéséhez. Ez nemhipotézis – teszi hozzá indokolt fõvetéssel –, hanem a táncházmozgalom négy évtizedes gyakorlatábólszármazó hazai és külföldi tapasztalatok, visszajelzések összessége.” 1

S most íme, váratlan halálának hírét hozta 2013. július 18-án az éteren át érkezõ posta.

* * *

Halmos Béla a trianoni diktátum 26. évfordulóján, 1946. június 4-én született Szombathelyen, degyermekkorának nagy részét Gyulán töltötte, s tanulmányait is ott kezdte el. 1970-ben szerzett építész-mérnöki diplomát a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, városrendezésre szakosodotttervezõ építészmérnökként, majd a Városépítési Tudományos és Tervezõ Intézetben helyezkedett el.Népzenével és megzenésített versek éneklésével már egyetemista korában foglalkozott, és istenadta te-hetségével hamar a kibontakozó népzenei- és néptánc-mozgalom élvonalába került.

Az építészmérnökbõl népzenekutatóvá és népzenemûvelõvé vált Halmos Béla szakmai munkásságanégy szálon indult és fonódott erõs kötélzetté. Éspedig a kiváló népzenekutatók szakmai támogatásávalkezdett, fõleg erdélyi falvakban végzett, elsõsorban magyar és román népzenét gyûjtõ terepmunka, az-tán a táncházi zene, különösen az autentikus hegedûjáték oktatása, a táncházi zenekarokban való muzsi-kálás, végül pedig az általa és mások által gyûjtött, elsõsorban mezõségi népzene tudományos elemzése,feldolgozása.

Mindezek a feladatok természetesen nemcsak hogy nem váltak szét Halmos Béla munkásságában,de még csak nem is jelentettek számára a szó szoros értelemben vett munkát, vagy legalábbis nem váltel mûvelése során a jókedvû és teljes örömmel végzett szórakozástól. Ebben a termékeny kettõsségbenszületett Ádám István és bandája (Egy széki zenekar monográfiája) címû kandidátusi disszertációja(1986), továbbá számos, önállóan és társszerzõkkel készült tanulmánya, elsõsorban a széki hangszerestánczene témakörében. Mûveinek másik részét adják azok a CD-lemezek, amiken önállóan, vagy a Se-bõ–Halmos duóval, fõként pedig a Sebõ, a Muzsikás és a Kalamajka együttessel játszik. Emellett jutottideje arra is, hogy a Magyar Mûvelõdési Intézet keretében Hangszeres Népzene Kutató Csoportot hoz-zon létre és mûködtessen, aztán 1999-tõl elkezdje a Táncház Archívum szervezését, melynek 2000-tõlkinevezett osztályvezetõje lett, s a táncházmozgalom, a színpadi néptánc és más népmûvészeti mozgal-mak történetét és eredményeit kutatta és archiválta. 2001-ben a Hagyományok Háza NépmûvészetiMûhelyébe került, majd a Lajtha László Folklórdokumentációs Központba, ahol immár a Táncház Ar-chívum vezetõjeként dolgozott. Közben, alkalmi fellépésekkel és a táncházi zenéléssel is foglalkozott,majd 1990-tõl 2009-ig a Kalamajka együttes prímásaként elõbb a Molnár utcai Mûvelõdési Házban,majd az táncházában muzsikált.

* * *

Halmos Bélával és a táncházmozgalommal két területen, kétféle formában kerültem kapcsolatba:egyrészt mozgalmi, hogy úgy mondjam fegyvertársi jelleggel az eszmék világában, másrészt nagyon ishétköznapi módon: éveken át egy szobában dolgoztunk a Budai Vigadó épületében.

70

Hogy a mozgalmi szinten létrejött kapcsolat pontosan mikor kezdõdött, nem tudnám megmondani.Nyilván a kezdetek kezdetén, az idõ tájt, amikor elõször röpült föl a páva a Magyar Televízióban, ami-kor a táncház- és a honismereti mozgalom természetes módon közel került egymáshoz. Nem véletlen,hogy a Honismeret folyóirat elõdjének, a Honismereti Híradónak próbaszáma a Hová röpül a páva? cí-met viselte. Halmos Béla akkor ugyan – a Sebõ Ferenccel alkotott párosban – kiesett a „versenybõl”, deszólistaként, gitárral kísért magyar népdalaival egyhetes NDK-beli nyaraláshoz jutott. Ezzel indult1969-ben az úgynevezett Sebõ-Halmos duó, amibõl aztán 1974-ben megalakult a Sebõ-együttes. Nevükhamarosan összefonódott az 1973-ben indult táncházmozgalommal, s az akkori idõkbõl elsõsorbanazokra az alkalmakra emlékszem, amikor néhányszor elhívtak, hogy a táncok szüneteiben diavetítéseskiselõadással járuljak hozzá a táncházas fiatalok népismereti tudásának gyarapításához: milyen tájakrólis valók azok a táncok, amiket olyan szívesen ropnak a különféle helyszíneken. Legszívesebben perszea moldvai csángókról beszéltem és vetítettem. Ily módon valóságos önképzõkörök lettek ezek a tánchá-zak, ahol a résztvevõk – elõadók és hallgatók – tanulva tanítottak, s a tánc- és a hon ismerete bennük va-lósult meg igazán.

Honismereti munka volt ez a javából, én legalábbis annak tekintettem. De ezen kívül is számos kö-zös vonása volt e kétféle mozgalomnak, formailag és tartalmilag is. Születésük idõszakában az akkordivatos „három t-és” szóhasználat szerint mindkettõ az tûrt kategóriába tartozott. Ha nem is egyformamértékben, de mindkettõ igyekezett a Hazafias Népfront védõernyõje alá húzódni, mindkettõ gyakranazonos személyekkel, hasonló elképzelésekkel, szándékokkal szervezõdött. Kimondva, kimondatlanula szellemi fronton megvalósított nemzeti honvédelem része volt mindkettõ: azonos célokkal, hasonlócsatatereken, talán csak az alkalmazott fegyvernemekben mutatkozott eltérés.

„Igazi” közelségbe aztán akkor kerültünk egymáshoz, amikor lemondva a Magyar Mûvelõdési Inté-zet igazgatóságáról, mint tudományos fõmunkatárs Halmos Bélával egy szobában dolgoztam tovább,az 1990-es évek második felében. Itt aztán szinte korlátlanul volt módunk egymás munkájának és gon-dolatainak alaposabb megismerésére. Mindketten ahhoz az embertípushoz tartoztunk, akik szerint „amunkaidõt föltétlenül munkával, de nem föltétlenül a munkahelyen kell eltölteni”, így aztán nem nagyonzavartuk egymást, kapcsolatunk sokszor hetekig a különféle telefonüzenetek kölcsönös átadására szo-rítkozott. De ha belekaptunk valami jóféle, mindkettõnket érdeklõ témába, órákig fûztük a szót és ûztükaz eszünket. Különösen egy-egy külhoni tanulmányutunkat követõen volt mirõl beszélnünk, s azt hi-szem ezek a beszélgetések kölcsönösen hasznunkra voltak. Emlékszem: százfelé kapkodó munkastílu-som kátyúiból, egymást hajszoló határideim csapdáiból sokszor bámultam irigykedve Béla látszólagkényelmes élet- és munkavitelét, tempósan következetes munkastílusát, ahogyan a Táncház Archívumnagy ívû alapozásához fogott s a mézet és a virágport gyûjtõ méhek szorgalmával halmozta az anyagota maga teremtette lépek sejtjeibe.

Pedig Béla nem volt szobatudós! Azt hiszem egy éjszakába nyúló táncházban való hangulatos mu-zsikálást nem cserélt volna el akármilyen magasröptû tudományos konferenciával, vagy többíves dol-gozat elkészítésével. Legboldogabbnak pedig talán akkor láttam, mikor többhetes, talán szilágyságigyûjtõútjáról hazatérve, ahol a helybéli cigány-együttesektõl gazdag anyagot sikerült rögzítenie, szo-kott mackósságával lerogyva, mintha éppen most fújná ki magát, csillogó szemekkel számolt be azeredményrõl, majd így végezte: „Heteken át nem láttam fehérembert …! – majd egyet legyintve hozzá-tette: de nem is nagyon hiányoztak!”

Halmos Béla sokfélét mûvelt, számos munkáját sikerült befejeznie, de többnek a bevégzését hagytaaz utána következõkre. Szerencsénkre sokan vannak ilyenek, mert Béla az úttörõ, vagyis az utat törõemberek fajtájából való volt, aki szép számban képezte, nevelte az utódait, szellemi örököseit, akikmajd bevégzik mindazt, amit õ elkezdett. Csak bölcs humorú, mindet komolyan vevõ, de semmihezsem görcsösen ragaszkodó, szeretetreméltó egyéniségét fogjuk nélkülözni, nagyon sokáig.

Halász Péter

71

72

A kultúra vonzásában.Egy életút párhuzamai

2013-ban újabb rangos kiadvánnyal – a köszöntõkö-tetek sorában a harmadik kötettel – gazdagodott a Veszp-rémi Szemle könyvsorozata s egyúttal gazdagodottVeszprém honismereti irodalma is. Februárban vehettekézhez dr. Csiszár Miklós nyugalmazott könyvtárvezetõ,a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület titkára, aVeszprémi Szemle várostörténeti folyóirat fõszerkesztõ-je az õt 70. születésnapja alkalmából fenti címû köszöntõkönyvet, amelyet Tölgyesi József szerkesztett.

A tanulmánykötetben 31 szerzõ – kutatásainak meg-felelõ tematikájú írásával köszönti a neves honismeretikutatót. A szerzõk mintegy 90 százaléka veszprémi, illet-ve Veszprém megyei illetõségû. A kutatási terület sok-színûsége miatt a tanulmányok a következõképpentematizálhatók: a helytörténeti munkák közül Veszprémváros „történelméhez” kötõdõ tanulmány az Eötvös Kár-oly Megyei Könyvtár Helyismereti Gyûjteményénektörténete (szerzõk: Édes Gyuláné – Szabóné VörösGyörgyi – Vereskuti Klára). Hogya György Veszprémváros fertõtlenítõjének történetérõl írt közlést. Veszprémmegye más városait, tájegységeit érintõ tanulmányokatolvashatunk Illés Mária, P. Miklós Tamás, VesztrócziLászló, továbbá Elek Miklós és Hudi József tollából. Asajtótörténeti közlemények között Ács Anna az elsõ fü-redi hetilapról, Kovács Gyõzõ a Pápai Lapok idõjárásijelzéseirõl ír. A hadtörténeti tanulmányok sorában Föl-des Ferenc írását Zombat István (1848/1849-es) honvéd-ezredesrõl; Rainer Pál közlését Szakolca 1918. évi cseh-szlovák megszállásáról; Veress D. Csaba harci króniká-ját az 1944 és ’45 között Veszprém közelében lelõtt kato-nai repülõgépekrõl, Huszár János dolgozatát pedig a pá-pai ejtõernyõsökrõl olvashatjuk. Az emlékezõ írások so-rában Bándi László emlékcsokrait a 150. és a 151. fürediAnna bálról, Gy. Lovassy Klára pedig édesapja LovassyAndor irodalmi munkásságának érdekes elemeit tárjaelénk. A magyar irodalom reprezentánsainak világábavezet Albrecht Sándor Erdõdi Sándor költõ emlékénekápolásáról, valamint Szurmay Lászlónak a két Balassy:Bálint és Ferenc haláláról szóló írása.

A honismeret definícióját Rómer Flóris bencéspap-tanár, a Bakony kutatója a következõképpen fogal-mazza meg: „a honismertetés ezen eddig járatlan terénkalauz nélkül indulva, magamnak mintegy utat törveszerzett tapasztalataimmal másokat hasznosan mulatvavolt célom”. Sebõ József tudósportré formájában állítemléket az elsõ vidéki természettudományi múzeumotGyõrött megalapító Rómer Flórisról, aki diákjaival az1860-as években a természettudomány felõl a történettu-domány fele közelítve kutatta a Bakony élõvilágát és atáj történeti dimenzióját is.

Rásky Mihályné közlése Csiszár Miklóst, mint a ki-adványszerkesztõ konferenciák szervezõjét méltatja írá-sában. Ráskyné röviden ismerteti a hon- és népismeretáltalános iskolában történõ tanításának nevelési célkitû-zéseit és az osztályokra lebontott tematikai tervét.

Somfai Balázs a „Honismeret – helytörténet – patrio-tizmus” címû dolgozatában a honismereti tevékenységhatásos gyakorlására vonatkozó – a patrióta polgár kine-velését is szorgalmazó módszertani ajánlásait fogalmaz-za meg. Véleménye szerint a társadalom felõl közelítve a

honismereti tevékenység háromféle megközelítésbenfordulhat elõ: lehet tudományos célzatú, hazafias, neve-lõ-oktató, továbbá közösségformáló és identitáserõsítõcélzatú. A szerzõ vázlatosan ismerteti egy monografikustanulmánykötet felépítésének vázlatát, a helyismeretiminimum jegyzéket, továbbá a települési identitást erõ-sítõ jelenségeket is.

A kisiskolások számára a környezetismereti oktatás ahonismereti nevelés színtere. Horváth Elvira a kisisko-lások és az állatkert címû írásában a veszprémiZooiskola 1990-es évekbeli beindításának (alsó tagoza-tos) osztályokra lebontott munkatervét ismerteti.

Jegesné Rémesi Irén a „Mesés hármas”, a pedagó-gus–gyerek–szülõ együttmûködése a „Kék Madár prog-ramban” címû összefoglaló munkájában a veszprémi Bá-thory Iskola interaktív pedagógiai szemléletû, mindengyermek számára pozitív tanulási attitûd kialakítását cél-zó sokoldalú fejlesztõ programját mutatja be. A BáthoryIskola tevékenységének másik arculatát az országos mé-retû internetes pályázati versenyrõl Milló Ildikó szerve-zõ mutatja be.

Tatai Zoltán a „Vidéki középiskolás kollégiumok aNÉKOSZ társadalmi és politikai szerepe” címû tanulmá-nyában a Györffy István Népi Kollégium mintájára1946-ban útjára indult kollégiumi mozgalomról írt,melynek célja a demokrácia iránt elkötelezett népi szár-mazású képzett értelmiség mielõbbi kinevelése volt.

A köszöntõ írások sorában két pedagógusportrét is-merhet meg az olvasó. Lányi Katalin az 1970-ben el-hunyt Kutor Ferenc zenepedagógus életútját mutatja be,aki Pécsrõl dalárdát és hangversenyeket szervezõ népis-kolai tanítóként indulva Weiner Leo tanítványaként a ze-neakadémiai katedráig jutott el. Tölgyesi József tanul-mányában Sümeg tanár költõjét, a 2006-ban elhunytEgerszegi Ferencet mutatja be.

A neveléstörténeti blokk zárásaként Kováts NémethMária „Jót s jól” címmel egy, az életünkhöz szóló útmu-tató tanulmánykötet elemzése említhetõ. A Kopp Máriamagatartáskutató emlékére összeállított tanulmányokalapján a 21. század nevelõi számára a cél és a feladat atehetség kimûvelésén túlmenõen az ifjúság egészséges, atest-lélek harmóniáját megteremtõ nevelése.

Az ünnepelt a sokoldalúan képzett honismereti kuta-tó Veszprém lelkes kutatója Csiszár Miklós a tiszteletéreajándékozott tanulmánykötettel értékes adományhoz ju-tott: a kiadványt településtörténettel foglalkozó kutató-kon kívül haszonnal forgathatják a pedagógia világairánt érdeklõdõ szakemberek is.

Mihalovicsné Lengyel Alojzia

BARONEK DEZSÕ – DR. POLGÁRDY GÉZA:

Mecsek Egyesület Lexikon. Pécs, 2013.„A természetjárás nekem nemcsak kedvenc idõtöltés,

hanem életforma” – írja saját életrajzában a most megje-lent kötet szerzõje és szerkesztõje, Baronek Jenõ. Hozzá-tehetjük: a turizmus a szûkebb és tágabb haza és a termé-szet értékei alapos megismerésének és megszeretésénekaz egyik leghatékonyabb eszköze is.

A magyar természetjárók szervezetbe tömörülésénekés közös céljaik kitûzésének kezdetei közel másfélszáz

KÖNYVESPOLC

73

évre nyúlnak vissza. A világon hetedikként, 1873-banÓtátrafüreden alakult meg a Magyarországi KárpátEgyesület, amely menedékházakat épített a vadregényestájak szerelmeseinek. A sorra létesülõ helyi turistaszö-vetségek között 1891-ben jött létre a Mecsek Egyesület –baranyai és pécsi helyi vezetõk és hírességek – pl.Zsolnay Vilmos porcelán gyáros vezetésével. 57 év fo-lyamatos és eredményes mûködése után 1948-ban akommunista rendszer ezt a polgári egyesületet is meg-szüntette, s csak a rendszerváltás után, éppen 20 éve ala-kult újjá. Célja az elõdök munkájának folytatása, de –természetesen – feladatának tekinti saját múltja és ha-gyományai ápolását is, amelynek részét képezi pl. em-lékkövek, emléktáblák felállítása.

Ezt a nemes célt valósítja meg Baronek Jenõnek, aMecsek Egyesület volt ügyvezetõ elnökének, a MagyarTermészetbarát Szövetség vezetõségi tagjának, több év-tizede publikáló turistaszakírónak a most bemutatandó újkönyve is, melynek összeállításában szerzõtársként je-lentõs munkát végzett a hazai turizmus – hegymászók,utazók – történetének évtizedek óta elhivatott kutatója,Polgárdy Géza is, aki a történeti életrajzokat állítottaössze.

Kellemes érzés a kislexikon átlapozása. A nyomdaimunkákat végzõ Kontraszt Plusz Kft. szépen dolgozott,de a díszes könyv nem készülhetett volna el az anyagi tá-mogatók (a Pannon Power Holding Rt., a Mecsekerdõ,két pécsi városi üzem – PÉTÁV és BIOKOM –, valamita megyei jogú város önkormányzata) segítsége nélkül.Kitûnõ papíron, tetszetõs kötésben, minden oldalon többszínes képpel olvashatók a szócikkek. A „nyáron árnyas,õsszel színpompás, tavasszal vadvirágos” Mecsekben aturistákat váró menedékházak, kilátók, pihenõk, keresz-tek, vadászházak, hegyek, hegyoldalak, tetõk, völgyek,erdei sziklatömbök, barlangok, források, vízesések, sok-szor az egyesület hajdani jelességeirõl (pl. Balogh Kár-oly, Bánffay Simon, Csokonay Sándor, Kis József,Zsolnay Miklós) elnevezett épített turistautak, jellegze-tes virágok, rövid ismertetését közlik a szócikkek. Megpersze mintegy 80 személyét is, akik az egyesület és aMecsek életében fontos szerepet játszottak. Érdekes,hogy a ma élõ személyiségek önéletrajzokat írtak – amiszokatlan, de elfogadható eljárás.

A Mecsek Egyesület történetét, 1948-as megszünte-tését, tisztségviselõi névsorát, jelvényeit, fontosabb ki-adványait, ünnepségeit tucatnyi szócikk mutatja be. A 81oldalas szöveges részt 170 oldalnyi színes függelék egé-szíti ki. Alapszabályok, jegyzõkönyvek, tisztikari név-sorok, naplók, hivatalos iratok, régi egyesületi kiadvány-ok facsimiléi a lexikont kiegészítõ valódi dokumentum-kötetté is teszik, így aki nem csak a szócikkekre kíván-csi, megismerheti az egyesület sokoldalú, mindennapitevékenységének hiteles részleteit is.

A könyv igazán méltó megemlékezés az idén éppen100 esztendõs – 1913. november 30-án alapított – Ma-gyar Turista Szövetségre is, így nem csak a Mecsek sze-relmesei, hanem minden magyar turista szívesen forgat-hatja.

Pálmány Béla

NÉMETH TIBOR:

„...mások szegénységén segíthetni...”Igazi honismereti remekmû született nemrég Veszp-

rém megyei témáról egy Szegeden lakó, de bakonyi falu-ban felnövekedett egykori pápai diák, fiatal helytörté-nész avatott tollából. A téma a szerzõ számára a szom-

széd településen, Hathalmon kínálta magát, ahol a föld-birtokos a tizenkilencedik század végén egy zseniálisangazdálkodó, nemes jellemû, vallásos érzületû férfi, IhászLajos volt, aki nagyon sokat tett a magyar mezõgazdaságfelvirágoztatásáért. A könyv címe: „...mások szegénysé-gén segíthetni…” azt is jelzi, hogy Ihász Lajos nemcsakszervezõ munkájával, de anyagiakkal is nagymértékbentámogatott minden haladást szolgáló kezdeményezést.Fõleg ennek köszönhette például, hogy az evangélikusegyházban jelentõs posztokat töltött be, a gyülekezetifelügyelõségtõl egészen a püspökkel egyenrangú világitisztségig, az egyházkerületi felügyelõségig.

A kötet értékét növeli, hogy benne számos adat talál-ható a nagy író, Jókai Mór családjával kapcsolatban, mi-vel Ihász Lajos felesége az unokahúg, Jókay Etelka volt.Öccsének, a fiatalon elhunyt Mórnak gyermekét is õk fo-gadták örökbe. Az egyik leszármazott, a mû kiadását tá-mogató Jókay Alapítvány létrehozója a következõket fû-zi hozzá a kötet borítóján: „Ihász Lajos élete, életmûveszáz éve fonódik össze a Jókay család történetével.Nagyapámat, Jókay-Ihász Miklóst, az utolsó hathalmiföldbirtokost fogadta örökbe, s a gyámapa most egykriptában fekszik nagy- és dédszüleimmel. Életben, ha-lálban együtt a család, s e kiváló kötetbõl értesülhetünkegy kimagasló dunántúli egyházi, politikai és mecénásiegyéniségrõl.”

A szerzõ, aki Szegeden az egyetem könyvtáránakmunkatársa, a következõket írta honismereti indíttatásá-ról: „Az ezredfordulóig a közeli Bakonytamásiban éltem.Általános iskolás korom óta foglalkoztat e falu múltja,melyhez az indíttatást földim, a pályáját szintén a Szé-chenyi utcából, a »Dombszer«-rõl kezdõ Tatay Sándorhelyi ihletésû mûveibõl nyertem. Az általa nyitva hagyottkérdések visszhangra találtak bennem, megválaszolásu-kért léptem kutatói pályára.”

Németh Tibor munkája kitûnõ alkotás. A szerzõrendkívüli alapossággal tárja fel e nagyszerû egyéniségéletének szinte minden mozzanatát. Ennek megfelelõensok remek forrásmunkát használ fel a mintegy kétszázoldalt felölelõ, majdnem ezer lábjegyzettel ellátott élet-rajzi részben. Nem kis áldozat volt részérõl, hogy min-den alkalommal kiaknázta azt a lehetõséget, amelyet aJókai-rokonság történetét megíró Váli Mari emlékiratanyújtott. Azért nevezem ezt áldozatnak, mert ennek anyolckötetes hatalmas kéziratos mûnek a tanulmányozá-sa igen fárasztó, roppant idõigényes. A fáradozás nembizonyult hiábavalónak, az onnan idézett részletek üdítõ-en hatnak a könyvben.

A kötet utolsó harmadában Függelék cím alatt beszé-deket, leveleket, újságcikkeket, két verset, esküszövege-ket és példamutatóan szép képsorozatot közöl, s ezzelmég árnyaltabbá teszi az elsõ rész anyagát. Áttekinthe-tõbbé válik a könyv szövege az életrajz kronológiai váz-latának segítségével, a rövidítések feloldásával, a fõhõsjótékonysági mûködésének konkrét, szemléletes bemu-tatásával és a részletes irodalomjegyzékkel.

Miután a szerzõ már a címben hangsúlyozta IhászLajos segítõkészségét, csak helyeselni lehet, hogy mecé-nási mûködésérõl évenkénti bontásban ad számot. Ebbõlmegállapítható, hogy az evangélikus intézmények mel-lett többször adakozott felekezetre való tekintet nélkül,fõként a tûzkárt szenvedett dunántúli falvaknak nyújtottsegítséget az újjáépítéshez. Támogatta a pápai JókaiKört, a nõegyletet, a devecseri gazdakört, a kõszegi Le-ánynevelõ Intézetet, az egyik falusi olvasókört, szeren-csétlenül járt honvédhuszárokat és sok más, nem vallásiközösséget is.

74

Tündéri részlete a könyvnek az Ihász iskolázásárólszóló egység. A jó családból való fiú a pápai reformátuskollégium elvégzése alatt a Jókaival sógorságban álló tu-dós professzor, Váli Ferenc házába került, ahogyan eztakkoriban mondták, kosztra és kvártélyra. Az érettségiután jogi tanulmányokat folytatott Pozsonyban, majd1873-ban Magyaróváron okleveles gazda képesítéstszerzett. Ezután önálló gazdálkodásba kezdett a családlõrintei birtokán. Korán tekintélyt szerzett magának. Eztbizonyítja, hogy már huszonnégy éves korában, 1874-ben tagja lett Veszprém vármegye törvényhatósági bi-zottságának. 1885-ben megörökölte a hathalmi birtokot,így ettõl kezdve a lõrintei mellett egy másik nagygazda-ság gondja is a vállára nehezedett.

Mit tudunk Ihász Lajos rokonairól? Például azt, hogynagybátyja volt Ihász Dániel ezredes, az 1848-as szabad-ságharc egyik ismert hõse, aki Kossuth Lajost titkárkéntelkísérte a bukás után a számûzetésbe.

Ihász Lajos nem volt otthonülõ ember, a tisztségeibõladódó szervezõ munka gyakran kényszerítette utazásra.A Monarchián kívül megfordult Nyugat-Európában,Svájcban, Németországban. Járt Párizsban, Londonban,Belgrádban, Berlinben, és külföldi fürdõhelyeken is. Elkell mondanunk még róla, hogy hírneve volt, mint jelesvadásznak. Szívesen szervezett vadászatokat, szerette avidám, természetbarát társaságot, a cserkészést. Éppen avadászattal kapcsolatos írásaiban lehet érezni stílusánakszépségét, meggyõzõ erejét, lendületét. Amit ír, az sohanem mesterkélt, az élõbeszéd dinamizmusa árad sorai-ból. Kortársai gyakran emlegették kitûnõ stílusát.Ugyanez mondható el nagyszerû szónoki beszédeirõl is.Ezekben a meggyõzõ erõ még inkább kimutatható.

Ihász Lajos pályája tetõpontjára 1896 és 1908 közöttért el. 1896-ban az ezredéves kiállításon mezõgazdaságitermékeit kiállítási éremmel és oklevéllel ismerték el.1898-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkereszt-jét, 1899-ben beiktatták a Dunántúli Evangélikus Egy-házkerület felügyelõi székébe. 1900-ban aranyérmetnyert a párizsi világkiállításon. 1901-ben meghívót ka-pott az országgyûlés fõrendiházába.

A kõszegi Evangélikus Leánynevelõ Intézetet gyak-ran támogatta különféle formában. Egy alkalommalGyurátz Ferenc dunántúli püspökkel együtt hatalmasösszeget áldozott az intézmény fejlesztésére. Ennek isköszönhetõ, hogy az iskola sokáig különlegesen magasszínvonalon mûködött. (1973-ban a Moszkvában és Le-ningrádban tartott nemzetközi Történelemtanítási Szim-póziumon nekem mint a tíztagú magyar küldöttség egyiktagjának a szaktantermes oktatás helyzetérõl kellett né-met nyelven számot adnom. A beszámoló kezdetén meg-említettem, hogy hazánkban elsõként spontán módon ab-ban a kõszegi evangélikus tanintézetben indult meg aszaktantermes oktatás, amelynek lelkes támogatója,pártfogója Gyurátz Ferenc volt. Németh Tibor könyvé-nek elolvasása után jöttem rá, hogy akkor Ihász Lajosnevét is említenem kellett volna. Bizony, ezzel a bejelen-téssel éppen negyven évet késtem.)

Egyéb kezdeményezéseirõl is tudnunk kell. Ezeknem mind jártak sikerrel. Így nem valósult meg Pápavasúti központtá alakítása, és az a terve sem, hogy a vá-rosban cukorgyár jöjjön létre.

Az Úr nem ajándékozta meg hosszú élettel. Már öt-venhat éves korában, tehát viszonylag fiatalon beteges-kedni kezdett, majd két évig küzdött a rosszullétekkel.1908. december elsõ napjaiban válságossá vált az állapo-ta. E hó hatodik napjának hajnalán elköltözött az élõk so-rából. Mélységes gyász és kétnapos temetési szertartás

keretében búcsúztak tõle mindazok, akik szerették, is-merték és nagyra becsülték.

Végrendeletében nagyobbik birtokát, a kétezer-két-száz holdas lõrinteit a Dunántúli Evangélikus Egyházke-rületre, a kisebbiket, a hathalmit nevelt fiára, Jókay-Ihász Miklósra hagyományozta. A legfájdalmasabban aPápán székelõ Gyurátz Ferencet érintette Ihász Lajos tá-vozása, aki neki legfõbb támasza volt az egyházkerületkormányzásában. Keserûségét háromrészes szép költe-ményben fejezte ki, amely szintén olvasható a kötet füg-gelékében. A költemény egy egyházi ének dallamáraénekelhetõ is. Ez bizonyára gyakran elhangzott a pápaievangélikus templomban 1908 után.

(Ihász Lajos élete 1850–1908. Jókai Mór VárosiKönyvtár. Pápa, 2012. 299 p.)

Huszár János

Malmok a vízenLátványos kiállítású, szolid terjedelmû könyv jelent

meg a közlemúltban a dunai hajómalmokról a Bajai Ha-jómalom Egyesület kiadásában. A kötet az Európai Uniótámogatásával, a Magyarország–Szerbia IPA HatárokonÁtnyúló Együttmûködési Program keretében valósultmeg. Fábián Borbála szerkesztõ érdeme, hogy a 2012-ben megtartott négy szakmatörténeti konferencia elõadá-saiból mintaszerû tematikus kiadvány jött létre. Az emlí-tett konferenciák megrendezését a Bajai HajómalomEgyesület civil szervezetnek és a szerbiai Gombos tele-pülés önkormányzatának összefogása tette lehetõvé. En-nek az eredményes együttmûködésnek és a kötet megje-lentetésének fáradhatatlan szervezõje és bonyolítója Pa-lik Vera, a Bajai Hajómalom Egyesület elnöke, akinek si-került a különbözõ érdeklõdésû szakembereket: vízügyimérnököket, történészeket, etnográfusokat megnyernie aközös téma kutatására és eredményeik közreadására. Er-rõl a szakmai szempontból is jelentõs tevékenységrõl adszámot a jelen kötet, arányos megoszlásban közölve akülönbözõ érdeklõdésû szakmai beszámolókat.

A téma jelentõségére Palik Vera a kiadvány elõszavá-ban a következõképpen mutat rá: „A Duna Európa máso-dik legnagyobb folyója, objektíve adott eleven élõ ka-pocs több ország, nép, nemzet között. A folyam az utóbbiévekben kapja meg azt a kiemelt érdeklõdést az EU ré-szérõl, ami eddig is megillette volna. A Dunával kapcso-latos fejlesztési tervek újra elõtérbe kerültek. A ma em-bere is látja, hogy a költségekkel való gazdálkodásvisszahelyezi a hajózást a neki járó kiemelt helyre, mertrájövünk, lehet úgy használni a víz adta lehetõségeket,hogy közben vigyázunk a természetre és egyensúlybantartjuk azt. Elõdeink is így cselekedtek, mert tudták, hogytisztelni kell a Dunát, a vizet.”

A vajdasági és hazai kutatók tollából tíz tanulmányszerepel a kötetben. Elsõként Faludi Gábor történészBaja vízi környezetérõl ad természetrajzi és településtör-téneti vonatkozású áttekintést, utalva a Dunának a városéletében játszott meghatározó szerepére, valamint a ha-jómalmok egykori nagy számára. Többek között foglal-kozik a csatornaépítések bácskai jelentõségével, a helyimérnököknek, különösen Baja neves szülöttének, TürrIstvánnak ebben játszott fontos szerepével. A következõtanulmány szerzõje, Ozsváth Gábor Dániel etnográfus avízerõ hajtotta malmokat veszi széles kitekintésû és tör-téneti távlatú vizsgálat alá. A vízemelõ kerék mûködésielvébõl levezetett technikatörténeti fejlõdés végigveze-tése során képet nyújt az elsõ hajómalom megalkotásáról537-ben a Tiberisen. A Kárpát-medence vízimalmainaktörténeti áttekintése során azokra a fordulópontokra kon-

75

centrál, melyek a legkülönbözõbb technikai berendezé-seket egyaránt érintették, mint pl. a török pusztítások, azipari fejlõdéssel járó gõzerõ felhasználása. Utal arra,hogy napjainkban gyarapszik a megõrzött vagy rekonst-ruált ipari mûemlékek száma. A legendás ráckeveiGyurcsik-féle hajómalom példája alapján Jáki Réka et-nográfus és újságíró részletes leírást nyújt a ráckevei ha-jómalom szerkezeti felépítésérõl, mûködésérõl és a ha-gyományos munkaeljárásokról a témakör gazdag szak-szókincsének közreadásával.

Az 1965-ben Portugáliában létrehozott NemzetköziMolinológiai Társaság történetének és sokrétû tevékeny-ségének bemutatásával indítja beszámolóját BalázsGyörgy etnográfus, majd áttekintést nyújt a MagyarMolinológiai Társaság megalakulásáról, célkitûzéseirõl,melynek kezdettõl elnöki tisztét látja el, továbbá kitér az1997-ben Budapesten megrendezett nemzetközi szimpó-zium részletes ismertetésére. Rónay István vízépítõ mér-nök az Európai Duna-régió Stratégiáról, a Duna vízgyûj-tõ országainak együttmûködésével megvalósuló legfon-tosabb célkitûzésekrõl és jelentõs akciótervekrõl ad rész-letes tájékoztatást. Továbbá kiemeli a civil szervezetekhozzájárulásának fontosságát a program sikeréhez, ezzelkapcsolatban utal Baja és térségének a Duna Stratégiábailleszthetõ szerepére.

A következõ tanulmányok a dunai hajómalmokkalfoglalkoznak. A baja környéki hajómalmok XIX. századimûködésérõl, mindennapjairól ad hiteles képet KothenczKelemen néprajzos muzeológus. Az által feltárt történetiés levéltári források alapján kimutatja a hajómalmok tu-lajdonjogi és üzemeltetési, javítási költségeit, valamintismerteti, hogy mibõl tevõdött össze a molnárok jövedel-me. Balla Ferenc és Balla István szakorvosok, helytörté-neti kutatók a Duna észak-bácskai, bezdáni szakaszánegykor nagy számban mûködõ hajómalmokról adnakalapos helytörténeti leírást, valamint az egykori molná-rok leszármazottainak visszaemlékezéseibõl idézik felezeknek a malmoknak sajátos életformáját, mindennap-jait. Fábián Borbála bajai történész a helyi levéltárbantalált XIX. század végi összeírások alapján a bajai Dunaszakaszon mûködõ 64 hajómalom elhelyezkedésének,váltóhelyének és tulajdonosainak, illetve használóinak1880. évi kimutatását adja közre, bevezetõjében rámutvaaz idõbeli változásokra. Sebõk Tibor malomipari mérnöka különbözõ múzeumokban, gyûjteményekben és ma-gántulajdonban õrzött dunai hajómalom-maketteket ve-szi számba jól dokumentált cikkében, miután tisztázza amakett, modell és kisminta fogalmát, módszertani kérdé-seit, utalva egy makett-gyûjtemény létrehozásának fon-tosságára pl. Baján. A kötetet Faludi Gábornak a bajaiHajómalom Egyesület megalakulásáról (2007) és tevé-kenységérõl szóló ismertetése zárja, aki külön is részle-tezi két jelentõs eredmény, a halászati mini skanzen lét-rehozását, valamint a „Duna és az ember” határon átnyú-ló együttmûködési program megvalósítását a szerbiaiGombos településsel.

(Szakmatörténeti konferenciák a hajómalmokról. Ba-ja, 2012.)

Selmeczi Kovács Attila

SZELEPCSÉNYI SÁNDOR:

Templomunk – Szülõföldem tiszteleteA szülõföld tisztelete belsõ ösztönzés hatására szülõ-

faluját megörökítõ második könyv került ki Szelep-csényi Sándor szellemi mûhelyébõl. Elsõ könyvével,Pozsonypüspöki, ahogyan emlékeinkben él 2010-ben je-

lentkezett, melyet késõbb kiegészített a település régeb-bi, a múlt század elsõ évtizedeibõl gondosan válogatottlevelezõ-képeslap blokkal. A könyv általános képetnyújtott a faluról, a Trianon utáni idõszakról, a kitelepí-tésekrõl és az utána következõ életrõl. A mostani köny-vét a pozsonypüspöki Szent Miklós anyaegyház, a„pozsonypüspöki dóm” részletes bemutatásának szente-li. Az elõszóban írja „Csallóköz katolikus templomai kö-zül a legrégebbi alapítású a Pozsonypüspöki Szent Mik-lós plébániatemplom, amely 2011-ben ünnepelte fennál-lásának 790-ik évfordulóját” – a könyv célja, folytatja,hogy „még becsülendõbbé tegye a magyarság épített ésszakrális örökségének ezt a különleges kincsét [...] kitar-tásra buzdítsa azokat, akik hisznek az õslakosság meg-maradásában”.

A templom épületének története címû fejezettel indula könyv, s mintegy 20 oldalon keresztül nagy alaposság-gal, regéktõl sem mentes módon és olvasmányosan is-merteti a templom építésének, többszöri átépítésének/ja-víttatásának történetét, illusztrálva az 1857-es VasárnapiÚjságban közölt látványrajzzal. Már ezen a rajzon ismegbecsülést kiváltó épületkomplexum a templom, de aXX. század elején – a falu lakosságának jelentõs megnö-vekedése szükségessé tette a templom további bõvítését.„Tyúkos Evangélista János plébánosnak 1937-re sikerültannak anyagi fedezetét biztosítani, hogy két oldalszárnyépítésével megnagyobbítsa az épületet, ezzel szinte ka-tedrális méretûvé bõvítve azt.”

A következõ fejezetben, mintegy 35 oldalnyi terjede-lemben A Szent Miklós templom plébánosai címszó alatt1254-tõl indítva csaknem hiánytalanul bemutatja a temp-lomban szolgálatot teljesítõ papokat. Az elsõ név szerintemlített Pármai Gerhardt volt, aki „IV. Ince pápától java-dalomként megkapta. Esztergomi kanonoki tisztséget vi-selt és »magiszter«-ként említik”. Az utókor számára ezazt jelzi, hogy már ekkor kezdetét vette a faluban a hit-életi szolgáltatások mellett az oktatási tevékenység is. Aszerzõ a szolgálatot teljesítõ egyes személyekkel együttbemutatja a kort is, melyben tevékenykedtek, és felsorol-ja a hitéleti szolga további egyházi funkcióit. Így meg-tudhatjuk, hogy több pap a településen szolgálatot telje-sítõk közül kanonoki, püspöki, és más méltóságot is vi-selt, pl. „Kisdy Benedek, aki az 1620-as években szolgáltPüspökin, késõbb váradi püspök, majd egri megyéspüs-pök lett”, vagy a fentebb már említett Tyúkos E. J., aki1901-tõl haláláig, 1948. április 7-ig tartó szolgálata alattjelentõs munkát fejtett ki a falu társadalmi életének for-málásában is, pl. „45 évig tagja volt a püspöki iskola-széknek, több mint húsz évig az esperességhez tartozó te-lepülések tanfelügyelõjeként kísérte figyelemmel az isko-lákat. Településünkön iskolát, templomot épít és bõvít,tanítói állásokat szervez, óvodát alapít, Plébániai Tudó-sító címmel plébániai helyi folyóiratot, Vasárnapi kenyércímmel kétkötetes könyvet ad ki”, majd az 1946-1947-eskitelepítések, Csehországba kényszermunkára elhurco-lások során „igyekezett vigasztalást nyújtani a meghur-colt nemzettársainak”. A fejezetet a jelenleg szolgálatotteljesítõ Vadkerti József esperes méltatásával zárja.

A könyv a Szobrok, képek, kegytárgyak terjedelmesfejezetben alaposan, szinte leltárt készítve bemutatja atemplomot és a benne található tárgyi értékeket. „Belép-ve az ajtón a karzat alá érkezünk. Szemünket azonnalmagához vonzza a szentély távlatában a fõoltár, mely aXX. század elsõ éveiben épült neogót stílusban”. Ésilyen magával ragadó stílusban vezet végig a templom-belsõn: Kezdi a fõoltár és a négy mellékoltár részletesbemutatásával, magyarázva a képek és szobrok ábrázoltaszentek életét, küldetését. Utána végigvezet a 14 stáció-

76

ból álló Keresztút történetén, aztán bemutatja a falfest-ményeket, a freskókat, az egyes átépítésekkor az elõzõtemplomból megõrzött boltozatzáróköveket és más je-lentõs emlékeket, a körmeneti zászlókat, az áldásosztás-kor felmutatott gyönyörû kegytárgyakat, a miseruhákat,nem feledkezve meg a csak ritkán látható értékes kegy-tárgyakról sem. Megfelelõ terjedelmet szán a kegyeletikápolnák – Mária kápolna, Rozália kápolna, Kormányo-si kép kápolna –, valamint a templomkertben, és a tele-pülés különbözõ más területein található keresztek ésemlékoszlopok bemutatásának.

Nagy elõnyére válik a mûnek, hogy a közölt kiválófényképek szerves részét képezik, az adott szövegbe be-ágyazva láttatják a szövegben megfogalmazott gondola-tot. Tehát nem képmellékletet közöl, hanem a mondandótökéletesebb megértését elõsegítõ képanyagot. Ez igé-nyesebb szerkesztõi munkát követel meg, de így tökéle-tesebb a mû. A másik jelentõs tény, hogy a képek döntõtöbbsége célzatosan a könyv, a mondandó igénye alapjánkészült, és annyira a könyv szerzõjének az alkotása,hogy nevét sem a kép aláírásoknál, sem pedig a tirázsbannem közli. Nagy érték a címlapon közölt Nagy Józseffestõmûvész alkotta és Simorka Sándor kivitelezésévelkészült Pozsonypüspöki Megmaradásáért emlékplakett,mely bronzba öntve ábrázolja a jelenlegi plébániatemp-lomot.

A könyv végén hasonló alapossággal és figyelmes-séggel sorra veszi az 1950-ben közigazgatásilag Po-zsonypüspökihez csatolt Szunyogdi faluban található

Szent József templomot, megemlékezve a háborút meg-járt harangok sorsáról, a templom bejáratával szembenálló Jézus és Mária tiszteletére emelt emlékkeresztrõl, az1737-ben a pestisjárványból megmenekültek hálábólépített, de 1953-ban az uralkodó politika által lerombol-tatott, majd 1966-ban a hívõk segítségével újra felépítettLoudes-i barlangot idézõ kápolnáról, valamint a szú-nyogdi temetõ mellett álló I. világháborúban elesett hõ-sök kápolnájáról is. Minden fejezet végén feltünteti aforrásirodalmat, és a zárófejezetben nem feledkezik megazon személyek névszerinti említésérõl, akik az évszá-zadok során és a jelenben is munkával, anyagiakkal je-lentõsen hozzájárultak a megírásához, valamint a könyv-ben foglaltak létrehozásához, fenntartásához, gyarapítá-sához.

A könyvet kiadta a Csemadok Pozsonypüspöki Alap-szervezete, a Bethlen Gábor Alap támogatásával.Megjelent a XXVI. Városi Kulturális Napok alkalmából.Hazai hivatalos bemutatására és árusítására ez év októ-ber 7-én a Kitelepítési Emléknap keretében Pozsony-püspökin a Vetvár Mûvelõdési Házban, a szerzõ jelenlét-ében kerül sor. Ajánlom elsõsorban minden püspö-ki/szúnyogdi volt és jelenlegi magyar családnak, a kétfaluból kitelepítetteknek és azok leszármazottjainak, va-lamint a település magyarul is tudó minden lakosának. Atelepülést kiválóan reprezentáló tartalmáért az önkor-mányzatnak, az egyháznak, a falukönyvtárnak és az is-koláknak javaslom a megvásárlását több példányban is.

Takács András

Honismereti évfordulónaptár, 2014.Adattárunkban az évfordulók a hónapok és a napok sorrendjében, azon belül idõrendben találhatók az alábbiak

szerint: nap, születés (x), vagy halálozás (†) egyezményes jele, év. A csak évhez köthetõ események összeállításunkélén, a napra nem datálhatóak az adott hónap elején olvashatók.

1514. Dózsa György erdélyi köznemes vezetésé-vel lezajlott parasztháború.

1539. Sárváron megjelent Sylvester János latin-magyar nyelvtana.

x 1539. Jordán Tamás (Kolozsvár) orvos († Morva-berény [Brünn], 1585. febr. 6.)

x 1589. Geleji Katona István (Gelej) nyelvész, ref.püspök († Gyulafehérvár, 1649. dec. 12.)

x 1614 v. Árkosi Benedek (Árkos) író, orvos, ref.kollégiumi rektor, unit lelkész († 1615 Ko-lozsvár, 1661)

x 1639. Bethlen Farkas (? Bethlenszentmiklós) tör-ténetíró, kancellár († Bethlenszentmiklós,1679. dec. 30.)

1814. Döbrentei Gábor szerkesztésében megje-lent az Erdélyi Múzeum folyóirat.

JANUÁR

1. 1814. Pethe Ferenc szerkesztésében megjelent aNemzeti Gazda címû gazdasági hetilap.

3. x 1839. Thaly Kálmán (Csep) költõ, történész, po-litikus, az MTA tagja († Zablát, 1909.szept. 26.)

5. x 1914. Straub F. Brúnó (Nagyvárad) biokémikus,MTA tagja, 1967–73, 1985–88 között alel-nöke (†1996. febr. 15.)

6. 1764. Madéfalvi veszedelem. Csík megyében azosztrák katonaság ágyútüzet zúdít a kivált-ságaikért protestáló székelyekre.

13. x 1864. Hodinka Antal (Ladomér) történész, azMTA tagja († Bp., 1946. júl. 15.)

13. x 1914. Dömötör Tekla (Bp.) etnográfus, egy. tanár(† 1987. nov. 15.)

19. x 1914. Halasi-Kun Tibor (Zágráb) orientalista,turkológus, MTA tagja († New York, USA,1991. okt. 18.)

20. x 1889. Sík Sándor (Bp.) piarista tanár, irodalom-történész, költõ, mûfordító, MTA tagja (†Bp. 1963. szept. 28.)

22. † 1504. Temesvári Pelbárt (Buda) r.k. egyházi író,teológus, hitszónok (x Temesvár (?), 1435körül).

22. x 1889. Rusznyák István (Bp.) belgyógyász, egy.tanár, MTA tagja, 1949–1970 között elnöke(† Bp. 1974. okt. 10.)

22. 1989. A Magyar Kultúra Napjának elsõ megün-neplése.

22. † 1989. Weöres Sándor (Bp.) költõ, mûfordító, drá-maíró (x Szombathely, 1913. jún. 22.)

24. x 1839. Liezen-Mayer Sándor (Gyõr) festõmûvész(† München, Németo., 1898. febr. 19.)

77

25. † 1939. Schneller István (Bp.) neveléstörténész,egy tanár, MTA tagja (x Kõszeg, 1835. aug.3.)

27. x 1939. Pege Aladár (Bp.) bõgõmûvész, zeneszer-zõ (†Bp. 2006. szept. 23.)

28. x 1889. Diner-Dénes Rudolf (Nyíregyháza) festõ-mûvész († Bp., 1956. aug. 3.)

FEBRUÁR

1. x 1914. Vargyas Lajos (Bp.) népzenekutató, zene-történész († Bp., 2007. okt. 11.)

7. x 1839. Molnár Aladár (Veszprém) pedagógus, mû-velõdéspolitikus, MTA tagja († Gleichen-berg, Ausztria, 1881. aug. 16.)

11. x 1864. Balassa József (Baja) nyelvész, tanár (†Bp., 1945. febr. 26.)

12. x 1914. Egyed László (Fogaras) geofizikus, MTAtagja († Bp., 1970. júl. 11.)

12. x 1914. Illés Sándor (Temerin) újságíró, író († Bp.,2009. júl. 8.)

20. 1864. Felavatják a pesti Vigadó épületét.21. † 1989. Márai Sándor (San Diego, USA) író, költõ,

újságíró, MTA tagja (x Kassa, 1900. ápr.11.)

23. † 1589. Dudith András (Boroszló) humanista tu-dós, filológus, r.k. püspök (x Buda, 1533.febr. 16.)

26. x 1814. Dessewffy Emil (Eperjes) politikus, köz-gazda, MTA tagja († Pozsony, 1866. jan.10.)

MÁRCIUS

4. x 1914. Hegyi Barnabás (Zboró) operatõr († Bp.,1966. ápr. 28.)

4. x 1914. Budó Ágoston (Bp.) fizikus, MTA tagja (†Bp., 1969. dec. 23.)

7. x 1864. Sebestyén Gyula (Szentantalfa) etnográfus,irodalomtörténész, MTA tagja († Balaton-szepezd, 1946. febr. 12.)

8. x 1814. Szigligeti Ede (Váradolaszi) drámaíró, ren-dezõ, színész, színigazgató, MTA tagja (†Bp., 1878. jan. 19.)

11. † 1789. Hell József Károly (Szélakna) bányamér-nök, feltaláló, gépészmérnök (x Selmecbá-nya, 1814. márc. 8.)

14. x 1864. Kürschák József (Buda) matematikus,MTA tagja († Bp., 1933. márc. 26.)

18. † 1889. Rómer Flóris (Nagyvárad) régész, mûvé-szettörténész, egy. tanár, kanonok (x Po-zsony 1815. ápr. 12.)

23. † 1889. Pesty Frigyes (Bp.) történész, MTA tagja (xTemesvár, 1823. márc. 3.)

26. x 1864. Madzsar Gusztáv (Szatmárnémeti) iroda-lomtörténész († Bp. 1934. nov. 8.)

29. 1464. Székesfehérvárott megkoronázzák CorvinMátyást.

ÁPRILIS

1. x 1814. Erdélyi János (Kiskapus) költõ, esztéta,népköltészet-gyûjtõ, MTA tagja († Sáros-patak, 1868. jan. 23.)

6. x 1814. Ybl Miklós (Székesfehérvár) építészmér-nök († Bp., 1891. jan. 22.)

10. x 1739. Baróti Szabó Dávid (Barót) költõ, mûfordí-tó († Virt, 1819. nov. 22.)

10. † 1964. Beke Ödön (Bp.) nyelvész (x Komárom,1883. máj. 20.)

17. † 1984. Tálasi István (Bp.) etnográfus, (x Laskó,1910. július 12.)

18. † 1864. Kazinczy Gábor (Bánfalva) író, mesegyûj-tõ, publicista, politikus, MTA tagja (x Be-rettõ, 1818. júl. 18.)

21.x 1814. Egressy Béni (Sajókazinc [Kazincbarcika])színmûíró, színész, mûfordító, zeneszerzõ(† Pest, 1851. júl. 17.)

MÁJUS

1. x 1889. Lambrecht Kálmán (Pancsova) paleontoló-gus, ornitológus, etnográfus († Pécs 1936.jan. 7.)

5. x 1939. Nagy Kálmán (Kolozsvár) nyelvész, mû-fordító († Kolozsvár, 1971. okt. 9.)

11. x 1864. Darnay Kálmán (Sümeg) muzeológus, ré-gész, író († Sümeg, 1945. júl. 3.)

13. x 1814. Rónay Jácint János (Székesfehérvár) ter-mészettudós, a darwinizmus elsõ hazai ter-jesztõje, MTA tagja, c. püspök († Pozsony,1889. ápr. 17.)

14. x 1864. Balogh Jenõ (Devecser) jogász, MTA tagja,1920-35 között fõtitkára († Bp. 1953 febr.15.)

14. † 1939. Badár Balázs (Mezõtúr) fazekasmester (xMezõtúr, 1855. márc. 6.)

20. † 1989. Galgóczi Erzsébet (Ménfõcsanak) író (xMénfõcsanak, 1930. aug. 2.)

26. x 1814. Ney Ferenc (Buda) pedagógus, óvodapeda-gógus, író († Bp., 1889. szept. 11.)

30. † 1964. Szilárd Leó (La Jolla, USA) atomfizikus,biofizikus, az atomreaktor kifejlesztõje (xBp. 1898. febr. 11.)

JÚNIUS

1. † 1914. Feszty Árpád (Lovrana, Olaszo.) festõmû-vész (x Ógyalla, 1856. dec. 24.)

9. † 1889. Tóth Ágoston (Graz, Stájero.) honvédezre-des, hadmérnök, térképész, hadtud. író,MTA tagja (x Marcali, 1812.ikt. 28.)

10. † 1914. Lechner Ödön (Bp.) építész (x Pest, 1845.aug. 27.)

12. x 1814. Kemény Zsigmond (Alvinc) író, publicista,politikus, MTA tagja († Pusztakamarás,1875. dec. 22.)

13. † 1584. Zsámboky János (Bécs) polihisztor, költõ(x Nagyszombat, 1531. július 1.)

13. † 1864. Dembinszky Henrik (Párizs) lengyel sza-badságharcos, magyar honvéd tábornok(1791. jan. 16.)

14. x 1939. Schiffer Pál (Bp.) filmrendezõ, filmprodu-cer, forgatókönyvíró († Bp., 2001. okt. 3.)

16. 1989. 1956 mártírjainak ünnepélyes búcsúztatásaa Hõsök Terén.

21. x 1814. Wenckheim László (Pest) mezõgazdász,lótenyésztõ († Bad Gastein, Ausztria, 1879.szept. 1.)

24. † 1884. Táncsics Mihály (Bp.) író, publicista, poli-tikus (x Ácsteszér, 1799. április 29.)

78

29. 1939. Megalakult a Nemzeti Parasztpárt.30. x 1889 Révész Imre (Pápa) mûvelõdéstörténész,

ref. püspök, egy. tanár, MTA tagja († Bp.,1967. febr. 27.)

30. x 1884. Szép Ernõ (Huszt) költõ, író – (Bp., 1953.október 2.)

JÚLIUS

1. † 1989. Rajeczky Benjámin Ferenc, OCist (Pásztó)népzenekutató, zenetörténész, tanár, prior(x Eger 1901. nov. 11.)

5. x 1764. Lavotta János (Pusztafödémes) zeneszerzõ,hegedûmûvész († Tállya, 1820. aug. 11.)

5. x 1914. Fischer Annie (Bp.) zongoramûvész (†Bp., 1995. ápr. 10.)

7. x 1939. Kristó Gyula (Orosháza) történész, egy. ta-nár, MTA tagja († Szeged, 2004. jan. 24.)

10. x 1914. Makkai László (Kolozsvár) történész,MTA tagja († 1989. dec. 1.)

11. † 1889. Reviczky Gyula (Vitkócz) költõ (x Bp.,1855. ápr. 9.)

17. † 1864. Szalay László (Salzburg, Ausztria) törté-nész, jogász, publicista, politikus (x Buda1813. ápr. 18.)

17. x 1914. Tolnay Klári (Bp.) színész († Bp.,1998.okt. 27.)

18. x 1889. Nyírõ József (Székelyzsombor) író, szer-kesztõ († Madrid, Spanyolo., 1953. okt.16.)

18. † 1939. Badics Ferenc (Székesfehérvár) irodalom-történész, MTA tagja (x 1854. aug. 27.)

20. †1514. Dózsa György (Temesvár mellett) paraszt-háború vezére (x Dálnok, 1470 k.)

24. † 1924. Szily Kálmán (Bp.) nyelvész, természettu-dós (Izsák, 1838. június 29.)

26. † 1764. Amade László (Felbár) költõ (x Bõs, 1704.dec. 22.)

26. † 1864. Fáy András (Pest) író, politikus, MTA tagja(x Kohány, 1786.máj. 30.)

28. 1914. Osztrák-magyar hadüzenet Szerbia ellen,kitört az I. világháború.

30. 1889. Budapesten megindult az elsõ állandó vil-lamosjárat.

AUGUSZTUS

1. † 1964. Szentpétery Imre (Bp.) történész (x Lugos,1912. ápr. 3.)

3. x 1689. Bercsényi László (Eperjes) tábornok (†Lusancy, Franciao., 1778. jan. 9.)

10. 1664. A szentgotthárdi csatát követõ vasvári bé-ke.

10. x 1824. Türr István (Baja) katonatiszt († Bp., 1908.július 3.)

15. x 1589. Báthori Gábor (Várad) erdélyi fejedelem(1608–1613) († Várad, 1613. okt. 27.)

15. x 1889. Tevan Andor (Békéscsaba) könyvkiadó,nyomdatulajdonos († Bp., 1955. okt. 5.)

17. † 1914. Lechner Ödön (Bp.) építészmérnök (x Pest,1845. aug. 17.)

18. x 1914. Szendrõ József (Bp.) színész, rendezõ,színházig. (Bp., 1971. okt. 22.)

19. x 1914. Bajomi Lázár Endre (Biharnagybajom) író,mûfordító, publicista († Bp., 1987. máj.17.)

19. x 1914. Baróti Lajos (Barót) labdarúgó, mester-edzõ, szövetségi kapitány († Bp. 2005. dec.23.)

19. † 1989. Képes Géza (Bp.) költõ, mûfordító (x Má-tészalka, 1909. febr. 1.)

20. x 1889. Lányi Viktor (Rákosfalva) író, mûfordító,zeneszerzõ († Brüsszel, Belgium, 1962.okt. 19.)

28. x 1864. Solymossy Sándor (Pest) folklorista, egy.tanár, MTA tagja († Bp., 1945. ápr. 9.)

30. x 1574. Szenczi Molnár Albert (Szenc) költõ, for-dító, ref. teológus, egyházi író, nyelvész,szótáríró. (Kolozsvár, 1639. január 17.)

SZEPTEMBER

1. 1939. Kitört a II. világháború.2. x 1764. Teleki László (Szirák) író, költõ, politikus

(† Pest, 1821. márc. 21.)2. x 1914. Homoki Nagy István (Mezõtúr) filmrende-

zõ, operatõr († Bp., 1979. dec. 14.)6. x 1889. Johan Béla (Pécs) orvos, patológus, mikro-

biológus, MTA tagja († Bp., 1983. ápr. 11.)8. † 1939. Hevesi Sándor (Nagykanizsa) rendezõ,

színházig., kritikus, író, mûfordító (x 1873.máj. 3.)

9. † 1924. Tagányi Károly (Bp.) történész, levéltáros(x Nyitra, 1858. március 18.)

12. † 1964. Fitz József (Bp.) irodalom- és nyomdatör-ténész (x Oravicabánya, 1888. márc. 31.)

13. † 1989. Ratkó József (Debrecen) költõ, drámaíró (xPesterzsébet, 1936. aug. 9.)

17. x 1814. Pulszky Ferenc (Eperjes) régész, mûgyûj-tõ, mûvészettörténész, politikus († Bp.,1897. szept. 9.)

24. x 1864. Mailáth Gusztáv Károly (Bakóca) erdélyir.k. püspök (1897-1936), iskolaalapító (†Bp., 1940. márc. 18)

26. † 1939. Bláthy Ottó Titusz (Bp.) gépészmérnök,MTA tagja (x Tata, 1860. aug. 11.)

30. † 1939. ’Sigmond Elek (Kolozsvár) vegyészmér-nök, agrogeológus, a korszerû talajtani ku-tatások mo-i megalapozója, MTA tagja (xKolozsvár, 1873. febr. 26.)

OKTÓBER

1. x 1914. Gellért Endre (Bp.) rendezõ, színészpeda-gógus († 1960. márc. 1.)

3. † 1939. Györffy István (Bp.) néprajztudós, egy. ta-nár, MTA tagja (x Karcag, 1884. febr. 11.)

5. † 1864. Madách Imre (Alsósztregova) író, költõ,MTA tagja (x Alsószregova 1823. jan. 21.)

7. x 1914. Kurucz D(ezsõ) István (Hódmezõvásár-hely) festõmûvész, mûvészpedagógus (†Hódmezõvásárhely, 1996. okt. 23.)

11. x 1889. Schlosser Imre (Bp.) labdarúgó, edzõ, ko-rának legnagyobb futballcsillaga, a magyarlabdarúgás elsõ Európa-szerte elismertklasszisa († Bp., 1959. júl. 19.)

18. x 1564. Beythe András (Sárvár) botanikus, ref. lel-kész († Németújvár, 1599.)

79

21. x 1764. Bihari János (Nagyabony) zeneszerzõ, he-gedûmûvész († Pest, 1827. ápr. 26.)

23. 1989. Szûrös Mátyás ideiglenes köztársasági el-nök kikiáltja a Magyar Köztársaságot.

27. † 1939. Csonka János (Bp.) gépészmérnök, feltalá-ló (x 1852. jan. 22.)

28. x 1889. Petényi Géza (Bp.) gyermekgyógyász,MTA tagja († Bp., 1965. szept. 4.)

29. x 1839. Steindl Imre (Pest) építész, egyetemi tanár,az Országház tervezõje, MTA tagja (†Bp.,1902. aug. 31.)

NOVEMBER1. † 1939. Darányi Kálmán (Bp.) politikus, 1936-38

között min. elnök (x Bp., 1886. márc. 22.)2. x 1914. Illés György (Eger) operatõr, filmpedagó-

gus († Bp., 2006. jún. 12.)2. x 1914. Kónya Lajos (Felsõgalla) költõ, író (†

1972. júl. 13.)3. x 1914. Vértes László (Bp.) õsrégész, a vértes-

szõllõsi elõember megtalálója († 1968. Bp.aug. 20.)

4. x 1914. Balázs János (Nagyalásony) nyelvész, filo-lógus, szótárszerkesztõ († 1989. Bp. márc.16.)

4. † 1964. Prokopp Sándor (Bp.) jogász, elsõ m.sportlövõ olimpiai bajnok (x Kassa, 1887.máj. 7.)

6. x 1814. Ganz Ábrahám (Unter-Embach, Svájc)vasgyáros, feltaláló, a m. nehézipar úttörõ-je († Pest, 1867. dec. 15.)

6. x 1864. Kuzsinszky Bálint (Szabadka) régész, mu-zeológus, MTA tagja († Bp., 1938. aug.23.)

9. † 1864. Magyar László (Ponto de Cujo, Angola)geográfus, Afrika-kutató, MTA tagja (xSzombathely, 1818. nov. 13.)

11. x 1764. Vályi András (Miskolc) pedagógus, nyel-vész, statisztikus († Pest, 1801. dec. 2.)

11. x 1889. Tildy Zoltán (Losonc) politikus, közt. el-nök (1946–48), ref. lelkész († Bp., 1961.aug. 3.)

13. x 1914. Határ Gyõzõ (Gyoma) író, költõ, mûfordító(† London, 2006. nov. 27.)

16. x 1889. Kéthly Anna (Bp.) szoc. dem. politikus (†Blankenberge, Belgium,1976. szept. 7.)

17. † 1539. Brodarics István (Vác) kancellár, r.k. püs-pök, humanista író (x Poljana(?), okt. 20.)

17. x 1739. Teleki Sámuel (Gernyeszeg) erdélyi kan-cellár, filológus, a Teleki-téka létrehozója(† Bécs, 1822. aug. 7.)

18. † 1664. Zrínyi Miklós (Csáktornya) költõ, politikus(x Ozalj, 1620 máj. 1.)

21. 1964. Az új Erzsébet-híd felavatása Budapesten.

25. † 1989. Bözödi György (Budakeszi) író, szociográ-fus, történész (x Bözöd, 1913. márc. 9.)

27. x 1814. Gábor Áron (Bereck) ágyúöntõ, az önállószékely tüzérség megteremtõje és fõpa-rancsnoka († Uzon, 1849. júl. 2.)

27. x 1889 Finkey József (Sárospatak) bányamérnök,feltaláló, MTA tagja († Sopron, 1941. ápr.7.)

DECEMBER

1. x 1864. Jeszenszky Pál (Gömörpanyit) mezõgaz-dász, agrárpolitikus († Újfehértó, 1951. júl.22.)

1. † 1989. Makkai László (Bp.) történész, egy. tanár,MTA tagja (x Kolozsvár, 1914. júl. 10.)

4. † 1889. Apáthy István (Bp.) jogász, 1848/49-eshonvédtiszt, egy. tanár (x Hidja, 1829. aug.29.)

6. x 1889. Frõhlich Pál (Torzsa) fizikus, egy. tanár,MTA tagja, († Szeged, 1949. okt. 15.)

8. x 1789. Hild József (Pest) építész († Pest, 1867.márc. 6.)

9. 1864. Felavatták a Magyar Tudományos Akadé-mia Duna-parti székházát.

13. † 1984. Tot, Amerigo, Tóth Imre (Róma) szobrász.(x Fehérvárcsurgó, 1909. szeptember 27.)

14. x 1839. Széchenyi Ödön (Pozsony) a pesti tûzoltó-ság megszervezõje, török tábornok, pasa (†Konstantinápoly, 1922. márc.24.)

18. x 1714. Esterházy Miklós József (Bécs) mûgyûjtõ,tábornagy, a fertõdi kastély építõje († Bécs,1790. szept. 28.)

18. x 1739. Balla Antal (Nagykõrös) földmérõ- és víz-építõ mérnök, térképész († Nyáregyháza,1815. szept. 17.)

22. x 1839. Kállay Béni (Pest) politikus, diplomata,történész, MTA tagja († Bécs, 1903. júl.13.)

23. x 1889. Kmetty János (Miskolc) festõmûvész, gra-fikus († Bp., 1975. nov. 16.)

24. † 1814. Kelemen László (Csanádpalota) színigaz-gató, színész, mûfordító (x Kecskemét,1762. júl. 26.)

24. x 1914. Borzsák István (Monor) klasszika-filoló-gus, ókortudós, egy. tanár, MTA tagja (†Bp. 2007. dec. 9.)

25. x 1789. Péczely József (Komárom) pedagógus, tör-ténész, költõ, az MTA tagja († Debrecen,1849. máj. 23.)

27. † 1914. Herman Ottó (Bp.) természettudós, nép-rajztudós (x Breznóbánya, 1835. jún. 26.)

31. x 1839. Bedõ Albert (Sepsikõrispatak) erdõmér-nök, MTA tagja († Bp., 1918. okt. 20.)

Németh Tibor, a celldömölki Kemenesaljai Mûvelõdési Központ és KönyvtárKresznerics Ferenc Könyvtárának vezetõje által megküldött anyag alapján

összeállította: Halász Péter

80

MAGYAR KULTÚRA NAPJA, 2014XVIII. pályázat

A Palóc Társaság majd két évtizeddel ezelõtt hirdette meg elsõ alkalommal azt a pályázatot,amelynek célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülõföld iránti hûség erõsítése, az anyanyelvi ké-pességek fejlesztése és magyar fiataljaink tehetségének kibontakoztatása. 2014-re tehát már 18. al-kalommal hirdetjük meg pályázatunkat.

Kérjük a Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Õrvidéken, Magyarországon, vagyisaz egész Kárpát-medencében élõ magyar fiataljainkat, hogy dolgozataikkal vegyenek részt a pályá-zaton, gondolataikkal járuljanak hozzá a nemzeti összetartozás eszméjének megszilárdításához ésterjesztéséhez.

2014-ben az alábbi témák közül válogathatnak a pályázók:

1. „Régi sors régi tájon” – Élettörténet

2. Elmosódott arcok – Családi fényképek üzenete

3. „Emlékül hagyom” – Paraszti kéziratok, önéletírások, töredékek

4. „Minden madár társat választ” – Családalapítás régen és ma

5. Ládafia – Hagyományápolók, éltetõ hagyományok

6. Ki minek mestere? – Ezermesterek, mesteremberek, alkotók

7. „Édes anyaföldem” – A hazai táj ismerete, védelme, tisztelete, szeretete

8. „Igékbõl várat…” – Az anyanyelv védelmében megrontói ellen

9. „Sors, nyiss nekem tért!” – Elképzelésem jövendõ életemrõl

10. „Hazám, hazám, te mindenem…” – Hétköznapi hazaszeretet

F

A pályázattal kapcsolatos tudnivalók:

– a pályázaton az alap (általános) iskolák felsõ tagozatosai (I. korosztály) és a középiskolások(II. korosztály) vehetnek részt akár több dolgozattal is;

– a dolgozatok terjedelme: az I. korosztályban legkevesebb egy gépelt oldal, a II. korosztálybanlegkevesebb három gépelt oldal (fontos, amire külön ügyeljenek a dolgozatírók: a gépelés mindket-tõnél 12 pontos, kizárólag Times New Roman betûtípusú, másfeles sorközû legyen);

– a szépen kivitelezett pályamunkák elõnyben részesülnek;

– a pályamunkák elején (és nem a végén!!) fel kell tüntetni a dolgozatíró nevét, a dolgozatíróéletkorát (hány éves a dolgozat írásakor?), a korosztályt, amelybe életkora szerint tartozik, a dolgo-zatíró lakcímét és villámlevélcímét (e-mail), a település nevét magyarul, ahol iskolája mûködik, aziskola nevét, amelynek diákja, valamint a felkészítõ tanár nevét és villámlevélcímét (e-mail)

– a dolgozatokat a villámlevélcímre kérjük eljuttatni kizárólag egyszerû doc formátumban, illet-ve a színes, rajzokkal vagy képekkel díszített dolgozatokat egy példányban hagyományos postai útonis az alábbi címre:

Palóc Társaság, 991 11 Ipolybalog (Balog nad Ip¾om), Kör u. 194. SzlovákiaA mindkét módon történõ küldés beérkezési határideje: 2013. december 22.

Eredményhirdetés 2014. január 19-én, vasárnap lesz Budapestena Bethlen Gábor Alap Zrt. Szentháromság tér 6. szám alatti székházában.

A rendezvénynek lesz fõvédnöke.

Mindkét korosztály gyõztesei a támogatóknak köszönhetõen jutalomban részesülnek.

A legjobb pályamunkák megjelentetésérõl gondoskodik és a színvonalas dolgozatok megírásá-hoz jó felkészülést kíván a

Palóc Társaság

A Czigler-szárny egyik szobordísze és kupolatornya

Zsolnai-díszes fríz a folyosón (Vízy László felvételei)

100 éves a Széchenyi Gyógyfürdõ

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Meixner Etelka Életfa címû porcelánszobra Veszprémben(Gyurkó Zsolt felvétele)