DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2004. decemberVIII. évfolyam 14. (89.) szám Külön kiadás

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

Jubileum kommunista számvetéssel(Az MSZMP 14. kongresszusának évfordulójára)

A Munkáspárt elnöksége emlékezésreés ünneplésre szólította fel a párt tagjait.�Ünnepeljük méltósággal a Munkáspárt 15.születésnapját.� A Szabadság újságban aMunkáspárt elnökének (és két közeli mun-katársának) tollából megjelent önigazoló,önmagasztaló cikksorozat szerint a párt azelnök vezetésével sikert sikerre halmozott,az õ személye és az általa képviselt politi-ka volt a párt �sikereinek� legfõbb politi-kai záloga.

Hogyan ünnepelhetjük a jubileumotkommunistákhoz méltó módon? AmikorLenin 50. születésnapja tiszteletére amoszkvai kommunisták jubileumi ünnep-séget rendeztek, Lenin nem volt hajlandóaz õt köszöntõ jubileumi beszédeket meg-hallgatni. Válaszbeszédében megköszönte,hogy �megkímélték õt a jubileumi beszédekvégighallgatásától�. Óvta a kommunis-tákat az elbizakodott jubileumi ünneplések-tõl, amelyek a pártot �meglehetõsen osto-ba, szégyenletes és nevetséges� és �igenveszélyes helyzetbe� hozhatják, olyan em-ber helyzetébe, aki elbízta magát. Reményétfejezte ki, hogy �a jövõben meg fognak kí-mélni bennünket az efféle jubileumi ün-nepségektõl�, s �bevezetjük majd az ün-neplésnek egy megfelelõbb módját�. Be-fejezésül azt kívánta, hogy �pártunkat sem-mi szín alatt ne juttassuk egy elbizakodottpárt helyzetébe�. Lenin figyelmeztetése mais megszívlelendõ. Kommunisták számáraaz ünneplés legméltóbb formája ma is azönvizsgálat és mérlegkészítés. Mindenki,aki kezdeményezõen és tevékenyen vettrészt a párt újjászervezésében és tevékeny-ségében, önmagának és elvtársainak õszinteszámvetéssel tartozik.

A Munkáspárt négy alkalommal próbáltbejutni a parlamentbe. Az eltelt idõ alattehhez a célhoz nemhogy közelebb, de egyretávolabb került. Az elsõ többpárti parla-menti választáson 180 ezren szavaztak azújjászervezõdõ MSZMP-re. Azóta a pártszavazóinak száma választásról választás-ra csökkent. A legutóbbi parlamenti válasz-

táson 60 ezerrel kevesebben szavaztak aMunkáspártra, mint az elõzõ választáson.A 2004-es európai parlamenti választásonennél is kevesebben � mindössze 59 ezren� szavaztak a Munkáspártra. Miközbenmagunkat azzal áltattuk, hogy �egyma-gunkban vagyunk erõsek�, egyre inkábbelszigetelõdtünk. A párt vezetése ezt ma-kacsul, fõleg és elsõsorban a kedvezõtlenkülsõ körülményekkel magyarázta. A nyil-vánvaló kudarcokat is sikernek könyvelteel. A feltételek valóban nem voltak ked-vezõek. De vajon lehet-e, szabad-e ezt atendenciát csupán a körülményekkel, akülsõ okokkal magyarázni? Megkerülhetõ-e a belsõ okok önkritikus feltárása, a vezetéspolitikai felelõsségének kérdése?

A párt tagjainak száma az induláskorregisztrált 30-35 ezerrõl mára 10 ezer alácsökkent. A sokat emlegetett �fiatalítás�nem járt számottevõ eredménnyel. Azidõsödõ és fogyatkozó tagság politikai ésszervezeti aktivitása csökkent. A párttagokjelentõs része betegség, elõrehaladott élet-kor miatt a rendszeres pártélet alól �felmen-tett�. Az elsõ � a 14. kongresszuson válasz-tott � pártvezetésbõl egyedül az elnök ma-radt meg. Bírálóit és lehetséges politikaivetélytársait eltávolította, kiszorította. A�nagy öregeket� pártszélre tette. A vitat-kozó értelmiséget elüldözte a pártból. Azelnök személye gyakorlatilag bírálhatatlan-ná, leválthatatlanná és pótolhatatlanná vált.Minden politikai bírálatot és vitát a pártelleni támadásnak tüntetett fel. A bírálókat,köztük az illegális mozgalom régi harco-sait, 45-ös párttagokat, �frakciósoknak�, a�párt ellenségeinek�, a párt testében �rá-kos daganatnak� bélyegzett meg. Akikszembe kerültek az elnök személyével,azoknak távozniuk kellett. Azok közül, akiktizenöt évvel ezelõtt a párt újjászervezésételkezdték, és ragaszkodtak a 14. kong-resszuson elfogadott elvekhez, sokan mamár nem tagjai a pártnak, mások �pártszél-re� kerültek, kiszorultak a párt politikájánakaktív alakításából.

Újabban a �Vajnai-ügy� korbácsolja fela kedélyeket. Vajnai Attilát � az elnök aján-lására � pártszavazás alapján a kongresz-szus választotta meg a párt alelnökének. Azeurópai választás tapasztalatai alapján azelnökségben és a Központi Bizottságban apárt szövetségi politikának megvitatásátjavasolta, azonban annak megvitatása he-lyett, lemondását és távozását kezdték kö-vetelni. A Szabadságban két hasábos ter-jedelemben közölték Vajnai elvtárs �bûn-lajstromát�. Vajnai �bûnei� közé sorolták,hogy cikkében a Fidesz jobboldali politi-káját bírálta, széles baloldali összefogástsürgetett, a Munkáspárt más tagjaival együttrészt vett a Baloldali Együttmûködési Ta-nács ülésén, stb. Az �ügy� a pártközvéle-ményt megosztotta. Az elnök hûséges híveiez alkalommal is sietve hûségnyilatkoza-tot tettek, a pártellenességgel megvádoltalelnök kizárását sürgették A Szabadsághasábjain. A megyék egy része, sok KB-tag, az ügyet kivizsgáló Etikai Bizottságtöbbsége azonban védelmébe vette a pártalelnökét. Az elnökség most úgy állítja bea helyzetet, mintha csupán két elnökségitag, néhány megye, az Etikai Bizottság�lázadása� zavarná meg a párt munkáját ésegységét. A magunk részérõl semmiféleboszorkányégetésben nem kívánunk résztvenni, sem boszorkányként, sem boszor-kányégetõként. A párt sorsáért aggódunk.

A �Vajnai-ügy� egyenes folytatásaazoknak az �ügyeknek�, amelyek a párt-ban az elmúlt tizenöt évben zajlottak, s abírálat és vita elnémításával, a párt �meg-csonkításával� végzõdtek. A személyes in-dítékok és a politikai motívumok külön-bözõek voltak. Közös volt azonban ben-nük, hogy az �ügy� szereplõje mindegyik-ben a párt elnökével került szembe. A for-gatókönyv és a metódus is azonos volt: tisz-tázó politikai vita helyett megbélyegzés éskirekesztés. Félõ, hogy a mostani ügy en-nek a szomorú sorozatnak a folytatása. Nemlenne ideje véget vetni a hasonló �ügyek-nek�?

(folytatás a 2. oldalon)

22004. december Dialektika

A pártot tizenöt éve újjászervezõ kom-munisták közös akarata volt, hogy múlt-jukat vállalva, a szocializmus történelmiértékeit és eredményeit védelmezve, de ahibákkal és kudarcokkal is önkritikusanszembenézve, újjászervezik és megújítjákpártjukat. Ezt a törekvést tükrözte a 14.kongresszus által elfogadott Politikai Nyi-latkozat: �Megõrizzük és korszerû formá-ban gyarapítani akarjuk mindazokat azértékeket, amelyekre mozgalmunk épült, ésamelyek kiállták a történelem próbáját.Védelmezzük a dolgozó nép munkájával aszocializmus építésében elért eredménye-ket� Elhatároljuk magunkat a szocialistacélokat eltorzító hibáktól és bûnöktõl� Aleghatározottabban meg akarjuk tisztítanipártunkat a hatalommal való visszaélésminden formájától, a vezetõi szubjektiviz-mustól.� Megfogadtuk: �megteremtjük afeltételeit annak, hogy a párttagoknakdöntõ szavuk legyen a párt politikájánakalakításában, a vezetõk kiválasztásában.��A párttagság hatékony ellenõrzése aláhelyezzük a vezetõk, a vezetõ testületek, azapparátus munkáját.� �Helyreállítjuk apártmunka politikai, mozgalmi jellegét,megakadályozzuk a pártélet elbürokra-tizálódását.� A Politikai Nyilatkozat le-szögezte: az MSZMP marxista pártkéntszervezõdik újjá, marxista elvi alapokonkíván megújulni. �Le kell küzdeni az el-méleti igénytelenséget, visszaadva az al-kotó és kritikai elméleti munka rangját�.

Tudtuk és tudjuk: hosszú és rögös útvezet kitûzött céljaink eléréséhez. Tisztábanvoltunk azzal, hogy lesznek ezen az útonbuktatók, akadályok és nehézségek, kitérõkés vargabetûk is. Bíztunk abban, hogy le-küzdésük nem utolsó sorban rajtunk, a mimunkánkon is múlik. Számoltunk azzal is,hogy lesznek kudarcaink, ballépéseink is,lesznek, akik letérnek a választott útról,feléledhetnek régi hibák és torzulások, éskeletkezhetnek újak is. A történelem, írtaMarx, nagyon misztikus volna, ha véletle-nek nem játszanának benne szerepet.Ilyennek tartotta többek között azt is, hogyegy adott idõszakban �milyen jellemûvezetõk állnak a mozgalom élén�. Ilyen éshasonló �véletlenektõl� egyetlen mozgalomsincs bebiztosítva. Negatív hatásuktól csaka párton belüli demokrácia, a kollektívvezetés, a bírálat és a vita szabadsága óvhat-ja meg a mozgalmat.

Fel kell tennünk a kérdést: megterem-tõdtek-e annak feltételei, hogy, ahogyan 15évvel ezelõtt elhatároztuk, a párt tagjainakvalóban �döntõ szavuk legyen a párt poli-tikájának alakításában, a vezetõk kiválasz-tásában, munkájuk ellenõrzésében�?

A �tagság pártjának� tekinthetünk-e egyolyan pártot, amelynek vezetõje magátbírálhatatlannak tartja, s amelyben a fõkérdés az, hogy az elnök képe mindenplakáton szerepeljen, vagy azoknak csak afelén? A párt kommunista tagjainak meg-kérdõjelezhetetlen joga és kötelessége,hogy fellépjenek a párt kommunista jellegétés demokratikus mûködését fenyegetõ ten-denciák ellen, óvják és védjék a pártot atorzulások ellen.

Lenin menthetetlennek tartotta azokata kommunistákat, �akik azt képzelik, hogytévedések nélkül, ismételt újrakezdéseknélkül, a rosszul megvalósított többszöriátalakítása nélkül sikerre vihetik az ügyet�.�A politikai pártnak saját hibáihoz valóviszonya egyik legfontosabb és legbizto-sabb ismérve a párt komolyságának� Ahibát nyíltan beismerni, okait feltárni, ele-mezni azt, amelyik a helyzetet szülte, gon-dosan megvitatni, hogy milyen eszközökkellehet a hibát kijavítani � ez jellemzi a ko-moly pártot, így teljesíti a párt köteles-ségét.�

Válaszúthoz érkeztünk. Az idõ sürget.Dönteni és cselekedni kell. Most dõl el,teljesíti-e kötelességét, komoly párt-e aMunkáspárt. Képes-e helyzetét önkritiku-san értékelni, elemezni a hibák okait, gon-dosan megvitatni, hogy milyen eszközökkellehet a hibát kijavítani. Visszatér-e a tizenötévvel ezelõtt elfogadott elvekhez, munká-jában következetesebben törekedve azokmegvalósítására? Megteremti-e annakfeltételeit, hogy a párttagoknak valóbandöntõ szavuk legyen a párt politikájánakalakításában, a vezetõk kiválasztásában ésellenõrzésében? Megszabadul-e a vezetõiszubjektivizmustól? Valóban a tagság pártjalesz-e? Helyreállítjuk-e a párt mozgalmijellegét? Komolyan megvitatja-e, milyenhelyzet szülte hibáinkat, milyen eszkö-zökkel lehet azokat kijavítani? Leküzdjük-e az elméleti igénytelenséget? Visszaadjuk-e a kritikai és alkotó marxista elméleti mun-ka rangját? Vagy pedig, felmorzsolódunk,és még jobban elszigetelõdünk, választás-ról választásra bukdácsolunk, megszûnünka tagság pártja lenni, megszûnünk marxis-ta párt lenni.

A párt legfelsõbb döntéshozó szerve akongresszus. Kongresszuson kell értékelnia kialakult helyzetet, levonni a szükségestanulságokat, és felelõsen dönteni, hogyantovább. Ezért támogatjuk a kongresszussürgõs összehívására irányuló kezdemé-nyezést. Nem várhatunk újabb két évet,nem halogathatjuk a döntést. Most kelldönteni. A Munkáspárt létérõl és jövõjérõlvan szó.

(folytatás az 1. oldalról) A Marx Károly TársaságKözleményei

November 6-án tartottuk Társasá-gunk fennállásának 15. évfordulója alkal-mából ünnepi elméleti konferenciánkat. AVASAS Székházban, az ország mindentájáról érkezett hallgatóság elõtt HarsányiIván, Rozsnyai Ervin, Szász Gábor, SzigetiJózsef és Vígh László elõadásai hangzot-tak el különbözõ elméleti témákban.

*November 19-i központi vitafóru-

munkon Alpár Róbert Benyik Mátyás ésFarkas Péter beszámolói hangzottak el azEurópai Szociális Fórum londoni talál-kozójáról. Jánosi Gábor tájékoztatójábana kórház-privatizációval kapcsolatosnépszavazás témájában fejtette ki véle-ményét.

*December 11-én Társaságunk kibõ-

vített vezetõségi ülésén, a január 15-én, 10órakor, a Zsigmond téri elõadóterembenmegtartandó tisztújító közgyûlésre valófelkészülés volt napirenden. A továbbielõkészületek érdekében január 8-án újabbvezetõségi ülést tartunk. Ez úton is kérjüktagozatainkat, hogy a közgyûlésre bízzákmeg és küldjék el küldötteiket. A köz-gyûlést csak a tagság 50 százaléka + 1 fõképviseletében megjelenõ küldöttek eseténtarthatjuk meg.� Köszönjük!

M E G H Í V ÓTársaságunk következõ központivitafórumát 2004. december 17-én, 16 órakor tartja a Zsigmond

téri elõadóteremben.

Téma:1. Magyarország belpolitikai

helyzete a népszavazás után.Elõadó: Wirth Ádám

2. Tájékoztató a Társaság2005. január 15-i tisztújítóközgyûlésére valóelõkészületekrõl.

Elõadó: Ferencz Lajos

Minden érdeklõdõt tisztelettelhívunk és várunk!

Marx Károly TársaságVezetõsége

3 2004. decemberDialektika

A népszavazás tanulságai�A népszavazás elbukott, a kezdemé-

nyezõk kudarcot vallottak� � mondta Gyur-csány Ferenc miniszterelnök a szavazás es-téjén. A Népszava szerkesztõségi cikke sze-rint �a nép kikerülte a csapdát�. A kezde-ményezõk kudarca tény, bár ezt � szoká-sosan � sem a kezdeményezõk, a MagyarokVilágszövetségének vezetõi és a Munkás-párt elnöksége, sem fõ támogatójuk, Or-bán Viktor nem ismeri el, sõt más-másmódon, de sikerrõl beszélnek. A kormányraa népszavazás eredménytelensége miattnem hárulnak kötelezõ teendõk, a szavazóküzenetére azonban feltétlenül oda kell fi-gyelni és le kell vonni a tanulságokat, kü-lönösképpen azért, mert a társadalom asokak által vártnál érettebbnek bizonyultés üzenete sok új elemet tartalmaz.

Sem a két igenre, sem a két nemre valófelhívások nem hoztak valódi sikert. Többmillió szavazó (62,5%) választotta a távol-maradást, és sokan szavaztak egy igennelés egy nemmel. Az egészségügyi privati-zációt leállítani akaró igen szavazatok szá-ma közel 900 ezerrel haladta meg a nemszavazatok számát és alig 90 ezerrel ma-radt el a kötelezõ erejû küszöbtõl.

A baloldal számára az egyik fontostanulság, hogy távol maradásával vagyszavazatával a társadalom többségeelutasította a kampányban végletesenkiélezett szélsõséges nacionalista dema-gógiát. Helytelen úgy értékelni az ered-ményt, hogy a választásra jogosultak több-sége nem reagált a �nemzet üzenetére�,rontott külhoni polgáraink helyzetén, meg-sértette nemzeti érzelmeiket. Ellenkezõleg,jól érzékelték, hogy a jobboldal, mint nemegyszer a történelemben, visszaél a nem-zeti jelszavakkal, félrevezeti a közvéle-ményt, megosztja a társadalmat, és a ha-táron túl élõ magyarságot hamis ábrándok-ba ringatva, élezi a többségi népességgelvaló ellentéteket, nehezíti nem könnyû sor-sukat. A nagyarányú távolmaradásban és anem szavazatokban a hamis kérdésfeltevéselutasítása volt a döntõ mozzanat.

A kormány a népszavazási kampány-ban több javaslatot fogalmazott meg ahatáron túli magyarokkal való kapcsolatokés az ott élõk helyzetének javítására, azérintkezés megkönnyítésére. Megígérte,hogy fenntartja a párbeszédet, és a külföl-di magyarság gondjaira fokozott figyelmetfordít. Szükséges, hogy mielõbb hathatósintézkedések lépjenek életbe, amelyek se-gíthetik a felizzott indulatok levezetését.

Természetesen nem szabad elsiklani afelett, hogy másfél millió hazánkfia mégelhitte az álnok propaganda jelszavait, ésszavazatával ezt támogatta, de tény, hogya magyar társadalom többségét, elsõsorbana felnövekvõ nemzedékeket egyre kevés-bé lehet a trianoni katasztrófa ismételtfelemlegetésével hamis politikai küzdel-mekbe vinni. A szélsõjobboldali veszélynem szûnt meg, de az ellene folytatott harcesélyei javultak, a jobboldali politikusok

reményei ellenére a szándékolt elõretörésta népszavazás visszavetette. Újabb akci-ókra, újabb rohamokra azonban számítanikell.

Az elsõ értékelésekben többen többféleösszefüggésben érveltek azzal, hogy a sza-vazók szûk anyagi érdekeiket a nemzetiérdekek fölé helyezték. Orbán Viktor sze-rint a létbizonytalanság volt az állásfogla-lásokat meghatározó fõ tényezõ. Ez rész-igazság. Valóban a mai társadalom egyiklegfõbb problémája a dolgozókat és nyug-díjasokat sujtó létbizonytalanság és ez atényezõ befolyásolta az emberek gondol-kodását, amikor a feltett kérdésekre a vá-laszt keresték. Nevezhetjük a társadalomjózan reakciójának, ami történt, de más is,több is történt.

Minõsíthetjük-e csak bajnak, hibának,ha a társadalom tanuló, elhelyezkedni vá-gyó, dolgozó, vagy nyugdíjas többsége ajövõjét érintõ kérdésekben anyagi érdekeitis mérlegre teszi? A baloldalnak fel kell fi-gyelnie arra, hogy a többség a vártnál ön-tudatosabban válaszolt a feltett kérdésekre.A baloldali politika, a pártok, szakszerve-zetek és civil szervezetek számára fontostanulság, hogy a dolgozók osztályai ésrétegei kezdik helyesen felismerni érde-keiket, kevésbé hagyják magukat félre-vezetni elterelõ propagandával, és a népsza-vazáson ki is fejezték az érdekeiknek meg-felelõ véleményüket. Ez egyrészt bíztatásarra, hogy a politikában a szociális fordu-latnak lehet tömegtámogatása, másrésztelvárás is, hogy a kormány vegye komo-lyan a szociális fordulatra tett ígéreteit. Ér-demes megvizsgálni az egészségügyi in-tézmények és a kórházak privatizációjánakleállítását követelõ kérdésre adott válaszoküzenetét.

A kormány, de elsõsorban az SZDSZvezetõi a kampányban azzal is érveltek akét nem mellett, hogy amennyiben a nép-szavazás elutasítja az egészségügyben aprivatizációt, akkor ott minden marad arégiben, és a helyzet még tovább fog rom-lani. Ezzel szemben a szavazók csaknemkétharmada, közel 2 millió fõ elutasította aröviden kórház-privatizációnak nevezettfolyamatot. Az állampolgárok tehát ebbena kérdésben egyáltalán nem a sugallt vagyszûken felfogott anyagi érdekeik szerintválaszoltak, hiszen a panaszok az egész-ségügy mai mûködésével szemben álta-lánosak és közismertek, az emberek hét-köznapi tapasztalatai körébe tartoznak.Ebbõl következik a baloldal számára egymásik igen fontos tanulság: Magyarorszá-gon a többség már nem hisz abban, hogyminden bajra a privatizáció a gyógyír,konkrétan, hogy a privatizáció volna azegészségügy fejlesztésének elengedhetetlenfeltétele, fõ eszköze. És tizenöt év tapasz-talatai után legkevésbé hisznek abban, hogya privatizáció nem a dolgozók és a szegénytöbbség rovására menne végbe. Ezt a fel-ismerést nem lehet baloldali demagógiának

minõsíteni; a felismerés az emberek töme-ges tapasztalata, saját életük sokszor igenkeserûen megélt eseményeinek tudatoskifejezõdése.

Amíg a kormány a kettõs állampolgár-ság kérdésére már a kampányban megkezd-te egy pozitív program megfogalmazását,és látható erõfeszítéseket tesz a problémák-nak a lehetõségek szerinti legjobb rende-zésére, az egészségügy privatizációjánaktémájában nem látni hasonló magatartást.Az SZDSZ vezetõi nyíltan kijelentették,hogy most folytatni lehet a korábbi tervekmegvalósítását, míg az MSZP-nek nincsvilágos programja az egészségügy tovább-fejlesztésére. Ezért félõ, hogy a kormányaz SZDSZ nyomásának fog engedni. Pedige kérdésben sem félreérthetõ a népszavazáseredményében kifejezõdõ üzenet, és mostkerül igazán próbatétel elé a kormány ésaz MSZP szociális elkötelezettsége. A2006. évi választásokkor az egészségügyhelyzete könnyen az MSZP megméreté-sének egyik fõ tényezõjévé válhat.

A kórház-privatizációra vonatkozókérdés, amikor a népszavazásra irányulókampány elindult, egy akkor még élõtörvény ellen irányult, és, mint ez a kam-pányban sokszor elhangzott, azt a törvénytaz Alkotmánybíróság megsemmisítette. Nefeledjük azonban, hogy az Alkotmány-bíróság döntése formai kifogásokra hivat-kozott, és nem foglalkozott a törvény tar-talmával. A kormány akkor úgy reagált,hogy a megsemmisített törvény céljainakmegvalósításához nincs is szükség e tör-vényre. Mi fog történni akkor most?

Vannak vélemények, hogy az épületek,a meglevõ berendezések privatizációjárólnincs szó, a mûködtetés privatizációja vi-szont változatlanul tovább folyhat. Hogyanlesznek akkor korszerûsítve a kórházak ésberendezéseik, a rendelõintézetek és beren-dezéseik? Hogyan lehet elválasztani azállóeszköz-gazdálkodást és a mûködtetést?Hogyan lesz megoldva a nagyon vitatottbetegirányítás? Átkerül az egészségügyiintézményektõl valamilyen gazdasági ala-pon mûködõ szervezethez? Végül is, ho-gyan akarja a kormány javítani a jelenlegvalóban sok hibával és veszteséggel mû-ködõ rendszereket? Bizonyára szakembe-rek sokkal jobban meg tudják fogalmazniaz égetõ kérdéseket, és még sok kérdést tud-nának feltenni. A népszavazás eredményeazt mutatja, hogy e kérdésekre sürgõsenválaszolni kell; egy szakszerû és a társada-lom többségi érdekeinek is megfelelõ prog-ram sürgõs kidolgozásra és társadalmi kon-szenzussal történõ bevezetésre vár.

Sokan a társadalmi vagyon pazarlásá-nak tartották, vagy tartják ma is a népsza-vazást a rosszul feltett kérdések vagy azeredménytelenség miatt. Akár egyetértünkezzel a véleménnyel, akár nem, most min-denképpen az a kötelességünk, hogy tanul-junk a tapasztalatokból és figyeljünk azesemény nyílt és rejtett üzeneteire.

42004. december Dialektika

Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: www.extra.hu/dialektikaE-mail: dialektika@freemail.huNyomás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

TÁJÉKOZTATÓ ADATOKA Marx Károly Társaság 2004. évi közgyûlésére (2005 január) való felkészüléshez

Szervezeti életValamennyi megyében és budapesti

kerületben, összesen 43 tagozatban és 23csoportban folyik a Társaság tevékenysége.Az ország 164 helységében, valamint 16külföldi városban élnek tagjaink, támo-gatóink, a �Dialektika� olvasó köreinekrésztvevõi. Pozsonyban 5 fõvel létrejött aszlovákiai tagozatunk. Szervezõ munkájukfolyamatos. Rajtuk kívül 97 felsõoktatásiintézmény, könyvtár, szakszervezet, társa-dalmi és civil szervezet, szocialista orszá-gok képviseletei felé továbbítjuk folyama-tosan az újságunkat. Taglétszámunk 1438fõ + 228 egyéb kapcsolat összesen 1666fõ.(2004.12.08.) A regisztrált, igazolvány-nyal ellátottak száma 1543. A taglétszámnövekedése 2004-ben eddig 238 fõ.

Taglétszámunk mozgásához tartozik,hogy az általunk ismert adatok szerinti ha-lottaink száma 2001-2004 között 56 fõ.Egyéb lemorzsolódásaink becsült száma 25fõ.

Az országos vezetõség tagjainak szá-ma 20. A �Dialektika� szerkesztõbizott-ságának 13 tagja van. Aktivistáink számaországosan 224 fõ.

Szervezeti életünk jelentõs részét ké-pezik a havonkénti rendszerességgel meg-tartott központi elméleti-politikai vitafó-rumok és számos fõvárosi kerületi és me-gyei tagozati fórumok mûködtetése. Ki-emelkedõ esemény volt a Társaságunkfennállásának 15. évfordulója alkalmábólrendezett elméleti konferencia, melyetkövetni fognak a szekciókban zajló mû-helymunkák. Említésre méltó esemény voltalapító tagjaink találkozója. Ezeken afórumokon neves szakemberek elõadásaihangzottak el. Megemlítendõ, hogy Tár-saságunk képviseletében jelen voltunk szá-mos hazai és nemzetközi rendezvényen,elméleti-politikai akcióban.

Részesei voltunk és vagyunk a balolda-li, haladó civil szervezetek közötti együtt-mûködésnek, összefogásnak.

* * *A �Dialektika� készítése

és terjesztéseTársaságunk legfõbb összetartó és szer-

vezõ ereje a �Dialektika� c. folyóiratunk,melynek 14 száma havonta, de fõként két-havonta összevont kiadásban jelent megátlagosan 1700, összesen 13200 példány-ban. Internetes honlapunkat is egyre többenkeresik meg és nyomtatják, így olvasóinkszáma átlagosan 7000 fõre tehetõ. A lapszerkesztésében, a cikkek írásában, a nyom-dai elõkészítésben és az újság terjesztésé-ben legkevesebb 224 aktivista vesz részt.A felhasznált önkéntes társadalmi munka-órák száma 10-15 ezerre becsülhetõ, a ve-zetõk, tagozat- és csoportvezetõk becsültéves ráfordítását is kalkulálva, 20-25 ezeróra lehet.

2004 év végére fordulatot értünk el a�Dialektika� postai úton való terjesztésé-ben. Az eddigi 10 fõs központi decentrali-zált csapat helyett egyetlen mûhelyben szer-vezõdött 1110 boríték címzése, 1400 újság-gal való feltöltése és postázása. Tagozatainkjelentõs részénél is központilag postázzuktagjaink és az intézmények részére a �Dia-lektiká�-t. Így a felszabadított erõket a szer-vezésre és más hasznos feladat elvégzésérefordíthatjuk. Fõként megyei tagozatainkesetében továbbra is megmaradt a helyiterjesztés mûködtetése. Fokozatosan ezt afeladatot is központilag szeretnénk üzemel-tetni, ehhez viszont nagyobb anyagi le-hetõséget kell teremtenünk.

Itt kell köszönetet mondanunk azoknakaz elvtársainknak, akik hosszú ideje vég-zik áldozatos tevékenységüket lapunk fõ-városi és megyei terjesztése területén. Nem-csak jelentõs társadalmi munkaóráikkal,hanem anyagi hozzájárulásaikkal is sokszorvették ki részüket. Név szerint a központicsapat tagjait említeném dicsérõn: BaltaCsaba, Finta Gábor, Juhász János, LángRózsa, Mecséri Lili, Mihály Albert, RudasErzsi, Siklósi Attila, Zalka Vera.

Az elismerés hangján kell szólnunkBékés-megyei, Hajdú-megyei, Dunaúj-városi, Szolnok-megyei, Heves-megyei,Egri-városi, Pest-megyei és több fõvárosikerületi tagozatunk, és a többiek terjesz-tõi-szervezõi munkájáról. A több mintmásfélezres taglétszám összehozása nemvolt akármilyen feladat!

* * *A tisztújító közgyûlés feladata, hogy

megerõsítse, és markánssá tegye a �Dialek-tika� arculatát, elméleti és politikai elhiva-tottságát. Figyelembe vegye az immár 1600fõs tagság, és további szimpatizánsainkfelkészültségéhez alkalmazkodó igényeket.

* * *Költségvetésünk helyzete

Társaságunk költségvetésének bevéte-li és kiadási mérlegét 2004 évre 1 800 000-Ft-ban határoztuk meg. 700 ezer forint álla-mi támogatást is megpályáztunk mûködésiköltségünk kiegészítésére � eredményte-lenül. Pályázatunkat elutasították. Jelenle-gi pénzügyi egyenlegünk + 20.254 Ft. Való-színûsíthetõ, hogy a tervezett bevétel elma-rad a várakozástól. Jelenlegi adataink sze-

rint 1244-en fizettek tagdíjat, illetve támo-gatást, 160 elvtársunktól még várjuk a be-fizetést. Annak ellenére, hogy sok elvtár-sunktól jelentõs adományt kaptunk az évfolyamán, ezek az adományok nem tudtákfedezni a 160 nem fizetõ és számos keve-sebbet fizetõ elvtársunk fizetési elmara-dását.

Tagozataink 1 464 346-Ft befizetésébõla budapesti kerületi tagozatoktól 854 843-Ft, megyei és városi tagozatainktól 609503-Ft volt. Tagozataink közül az elsõ 10, sor-rendben a következõ: Budapesti 3. Ker. aPest megyei, a 2 kerületi, a 11 kerületi, a 6-7 kerületi, a 13 kerületi, a 9-10 kerületi, aFejér megyei, a Hajdú megyei, és a buda-pesti 5 kerületi tagozatok.

2005 évi költségvetésünket a 2004 évi1 800 000-Ft-os bevételi és kiadási összeg-ben javasoljuk meghatározni.

* * *Elképzeléseink Társaságunk

szervezeti felépítésénekkorszerûsítésére

Az ország közigazgatási rendszerénekátszervezése, valamint taglétszámunk je-lentõs növekedése szükségessé teszi Tár-saságunk szervezeti felépítésének korsze-rûsítését. Hét régióban 3-3 megyei tagozat(Budapest és Pest megye egy régióban)szervezõdne.

Az országos vezetõség a tisztújító köz-gyûlésen megválasztandó elnökbõl, kételnökhelyettesbõl és egy ügyvezetõ titkár-ból, valamint 16 további vezetõségi tagbólállna, köztük a 7 régió vezetõi, és a �Dialek-tika� felelõs kiadója és szerkesztõje is. Azországos vezetõség 7 tagú elnökséget vá-lasztana a vezetés operativitásának bizto-sítása végett. Az országos vezetõség a kétközgyûlés között évente legalább két alka-lommal, az elnökség a két vezetõségi ülésközött legalább havonta ülésezne. Lapunkelõzõ számában részletesen ismertettük atervezett régiókra vonatkozó adatokat.

* * *Új intézmény rendszeresítését is tervez-

zük. Létre kellene hozni a Marx KárolyTársaság tiszteletbeli örökös tagja intéz-ményét. Ezt a címet a januári tisztújítóközgyûlésen elõször 3-4 arra érdemes el-hunyt elvtársunk kapná, majd évente újab-bak és élõk is részesülhetnek benne.