1992. január 5.

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

-A. r e n d h á z a k h í r e i

Szinódusi beszámoló

1990. április 22-én a csehszlovákiai Velehrádban Szent Cirill és Metód sírjá­nál tett apostoli látogatás alkalmával je­lentette be II. János Pál pápa egy Euró­pával foglalkozó különleges szinódus összehívását.

Másfél évvel később több előkészítő tanácskozás után, 1991. november 28-án délelőtt 10 órakor koncelebrált szent­misével nyitotta meg a Szentatya a kü­lönleges püspöki szinódust Rómában, a Szent Péter bazilikában.

"Hogy Krisztus tanúi legyünk, aki ^m egszabad ított minket" - "Ut testes

simus Christi, qui nos liberavit" - volt a szinódus jelmondata. A Szentatya a beve­zető szentmise homíliájában hangsúlyozta: a szinódus munkáját Krisztus nevében nyitja meg, hiszen nála vannak az örök élet igéi, hozzá nyúlnak le, érnek el Európa keresztény gyökerei. Ezeket a keresztény gyökereket, ősi keresztény értékeket kell ú jra feltárnunk, ma­gunkban tudatosítanunk, hogy jobban higgyen a vén keresztény Európa. A szi­nódus munkájának sikeréhez kérte a Bol- dogságos Szűz Máriának, Isten alázatos szolgálójának, valamint Európa védő­szentjeinek, Szent Benedeknek, Szent Cirillnek és Szent Metódnak közben­járását.

A szinódusra 205 személy kapott kü­lönböző címeken meghívást. Közülük 137- en teljes jogú tagként, mint szinódusiatyák vettek részt. A megoszlás így ala­kult: 70 nyugat-európai, 50 közép-kelet-

európai és 17' Európán kívüli tag kapott meghívást. Magyarországot ilyen minő­ségben Dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Püsöki Kar elnöke, Dr. Dankó László kalocsai érsek, Dr. Takács Nándor székesfehérvári és Dr. Keresztes Szilárd nyíregyházi görög katolikus püspök kép­viselte. Jómagam a generális atya javas­latára a Legfőbb Szerzeteselöljárók Unió­ja képviseletében kerültem be a szinódu­si atyák sorába. A teljes jogú tagokon kívül 33 megfigyelő ("auditor" illetve "auditrix") volt jelen, köztük Lukács László piarista atya, mint a Katolikus Sajtó Világszövetsége (UCIP) európai ré­giójának elnöke és Nagy-Pál Mária Consummata nővér, a Kalocsai Nővérek általános főnöknője. Továbbá részt vettek még segítő szakemberek (Szilás László SJ) és a nem katolikus testvéregyházak küldöttei.

SODALIS

A szinódus a Szentatya jelenlétében, november 28-án délután 5 órakor tartotta meg első általános ülését. Ez volt itteni tevékenységünk egyik alapvető kerete és formája.

w wSYNODUS EPISCOPORUM

COETUS SPECIÁLIS PRO EUROPA

1991Rev.mus Ioannes HEGEDŰS, O.F.M.

2 MAGYAR BARÁT 1992. január 5.

Lustiger párizsi bíboros-érsek, első delegált elnök ünnepélyes köszöntése után Jan P. Schotte érsek, főtitkár be­számolója következett, majd Camillo Ruini bíboros, általános referens ismertette a szinódus "vitaindító" előadását (Relatio ante disceptationem), amelyet a másnap, november 29-én kezdődő hozzászólások illetve írásos megnyilatkozások követtek. Ezek kivonatai, rövidített összefogalalásai a L ’Osservatore Romano vatikáni újság­ban jelentek meg.

Az álatalános ülések előadásait hat nyelven követhettük nyomon (latin, olasz, angol, német, francia, orosz) a szinkron- tolmácsok segítségével.

Az általános üléseken (''közgyűlése­ken") kívül angol, francia, német, spa­nyol, olasz, latin és szláv nyelvű munka- csoportokban folyt a kiadásra kerülő zá­rónyilatkozat előkészítése, a kézbekapott munkadokumentum, nyilatkozattervezet, (Declaratio- emendanda) megvitatása és feldolgozása. Én az egyik német nyelvű munkacsoportban dolgoztam.

Az általános ülése valamint a nyelvi csoportokban folyó munkák a Vatikán te­rületén lévő előadótermekben voltak. Az alkalmankénti belépéshez a svájci gár­disták adtak engedélyt az erre a célra készített fényképes igazolvány felmutatá­sa mellett.

A zárónyilatkozat kiadását megelőző 15 munkanap tevékenységéről, az érde­kesebb eseményekről, benyomásaimról és élményeimről a következő számokban szá­molok be.

fr. Hegedűs Kolos

S z é c s é n y

December első felének nagy eseménye természetesen a Mikulás jötte volt, aki nagy puttonnyal érkezett. Sőt az időn már meg is szólalt a zord szakálla mögül. A némasága a kicsiknek talán még félel­metesebb volt, mint hallani a már jól is­mert intelmeket: legyetek jók, meg a szentmise, stb... Mindez a már jól ismert nóta - gondolták a buksi fejek. Az is újdonság volt, hogy a Mikulás gondolt a magányos öregekre is egy -egy ajándék­kal. Ebben az akióban a nagyhittanosok csoportja vett részt, kilépve ezzel a zár­kózottságból, belekóstolva a karitászba, az akcióba...

A hónap másik jeles eseménye a hur- colkodásunk, amely három napig tartott, sőt a ráadás még hátra van - de hát csak négyen vagyunk! Elkészült a négy szoba az emelet keleti szárnyán, s mi oda- híven magunkhoz: minden ünnepélyes­ség nélkül - szép csendesen egymás után beköltöztünk.

Templomunk ünnepe pedig a templom­fűtés, vagy helyesebben a padok melegí­tésének beüzemeltetése volt. Most már a templomba jövet nem a jéghideg, hanem az előmelegített padokba lehet ülni. Hátra van még a padok alatti beton lepad- lózása. Nem tudom, melyik házfőnöknek jutott eszébe, hogy a padokat betonra rakja, az azonban biztos, hogy nem kérte ki a házitanács véleményét. Mindennél fontosabb, hogy a templom használható legyen, mert mit ér a szép zárda az üres templom mellett!

Igény van a munkánkra. Híveink ré­széről kaptunk jelzést, hogy bibliaórát tartsunk a templomban. A Hit gyülekezete igyekszik megvetni a lábát Szécsényben is. A jövő esztendő kezdeményezést vár tőlünk, s mi azt látjuk, hogy a feladat erőnkön felüli. íg y várjuk a karácsonyt, egy kis szorongással; adja a jó Isten, hogy az sokaknak a kegyelem napja legyen!

fr. Boros Gyevi Imre

Gyöngyös

Ahhoz, hogy meghatározzuk teendőin­ket és azok fontossági sorrendjét, szük­ség volt a plébánia jelenlegi helyzetének, anyagi, szellemi és lelki állapotának elem­zésére és felmérésére. Az elvégzett rész­letes elemzésnek itt egy rövidített, tömör változatát adom. Mit is vettünk át?

Összehasonlítási alapul az 1948. évi Provinciái Sematizmusban közölt adatokat vettem, amikor még a ferencesek itt vol­tak. Az összevetésben tehát az 1948-as és 1990-es adatok szerepelnek.

Három templomot vettünk át: a kolos­tortemplomot, a gyöngyöspüspöki templo­mot és a mátraházi kápolnát. A mátraházi kápolnában 1948. óta az ott működő két, egymást követő ferences atya a temp­lombelsőt a liturgikus tér kialakításával, színes üvegablakokkal és plasztikákkal gazdagította. Gyöngyöspüspökiben a hajó és a szentély választóvonalába került

1992. január 5. MAGYAR BARÁT 3

egy fából készült asztaloltár szembe­miséző oltárnak. A kolostortemplomban a külsőn történt jelentős felújítás: a főhomlokzat, a főhomlokzati torony és szobrok restaurálása 1990-ben. A temp­lombelsőben az egyetlen változás az ideiglenes szembemiséző oltár beállítása a diadalív alá, amit egy zárda háziká­polnájából menekítettek ide.

A kolostor nyugati szárnyának föld­szintjére költöztünk be, melyet 1987-ben felújítottak. (Két fürdőszoba kialakítása, konvektoros gázfűtés a szobákban, v il­lany és gáztűzhely a konyhában.) Ezt az épületrészt tisztán, kitakarítva, de csak néhány bútorral berendezetten vettük birtokba.

A plébánia határai azonosak a régivel. Az itt élők lélekszámában és vallási életének alakulásában azonban je­lentős változások történtek, amelyeket a következő számok jellemeznek: (az első szám az 1948-as, a második az 1990-es év adata)

A plébánia területén élők száma 9100/kb. 20 ezer fő. Az itt működő egyesületek, társulatok létszámai: ének­kar 50/40, Rózsafüzér Társulat 800/70, Ferences III. Rend/Ferences Világi Rend 170/15, cserkészcsapat 60/60, Jézus Szíve Társulat ?/9, Szent István Társulat ?/5. Megszűnt egyesületek és létszámaik: Fér­fiak Kongregációja (140), Mária Társulat (43), Legényegylet (100), Leánykör (58), Charitas (150), Szentlélek Társulat.

Hitoktatásban részesült elemi iskolá­ban kb. 1000 gyermek, összesen heti 78 órában. Az 1989/90-es tanévben iskolai hitoktatás nem volt. Plébániai hitokta­tásra 50 gyermek járt.

Összességében a plébánia lakosságá­nak kb. 1/3-a kapott 1948-ban szerve­zett, intenzívebb lelkipásztori ellátást. Ez 1990-ben néhány százalékra tehető.

A szentségi életre vonatkozó adatok még jellemzőbbek: házasságkötés 48/60, keresztelés 160/147, elsőáldozók 100/36, bérmálkozók 803/189, betegellátás 165/105, temetés 89/105, évi áldozok 98 ezer/34 ezer.

Csak a legutolsó adatot kissé kere­kítve azt mondhatjuk, hogy míg 1948-ban minden lélekre havi 1 szentáldozás ju­tott, ez a szám 1990-ben csak évi 1,5-2.

A pasztorációban résztvevők szá­mában (és képzettségében) beállott vál­tozás a plébánia lelkiségében történt még nagyobb változást is képes lenne megma­

gyarázni. A rendek feloszlatását megelő­zően 40 ferences szerzetes élt a ko­lostorban. Ebből 11 páter, 20 teológus és 9 laikus testvér. Az itt élő közösség majdnem minden tagja részt vett vala­miképpen a lelkipásztori munkában: a- felszenteltek (egy részük teológiai dok­torátussal rendelkező teológiai tanár) mind gyóntató, miséző, prédikáló, hitok­tató, lelkiatya; a teológusok részt vettek a templomi liturgiában; a testvérek a templom ellátásában és mindannyian "tet­tekkel", szerzetesi életük példájával "Szent Ferenc-i stílusban" prédikáltak.

1950. után az első évtizedekben az ide beosztott plébános mellett két káplán volt, majd később csak egy. Az 1990-et megelőző években már évenként változtak a káplánok, majd az utolsó években már nem volt káplán, a plébános egyedül maradt. Végül az utolsó egyházmegyés plébános betegsége idején a felsővárosi plébános irányította az egyházközséget, és két idős nyugdíjas paptestvér volt segítője, akik a városban lévő lakásukról jártak be misézni.

(fo ly ta tjuk )

í r . Posta Benjámin

; r a v e r e b é l y — S z e n t k ú t

Szentkúti híradás

A provinciái káptalanon felvetődött az a gondolat, hogy szükséges lenne re- cesszus házak létesítése, és ebben az értelemben a szentkúti rendház is szóba került.

A gondolat ötletet és ösztönzést adott, így született meg bennem az elha­tározás, hogy a nagyon is deformált ko­lostort eredeti formájában igyekezzem rendbe hozni. Eddigi megállapítások sze­rint ez sikerült is. Különösen annak örülök, hogy ha anyagi áldozatok árán is, de a rendház lelkét jelentő ora­tóriumot sikerült újjávarázsolni. Minden szempontból alkalmas arra, hogy a Szűz­anya kegyoltárának közvetlen közelében a csend mélységének áldásaiban része­süljön az elmélyülő lélek. Szeretettel hí­vunk és várunk minden kedves testvért, aki - ha csupán pár napra is, - szeretne kikapcsolódni a világi gondok és prob­

4 MAGYAR BARÁT 1992. január 5.

lémák bonyodalmaiból és csak a lelki­ekben szeretne elmélyülni.

Tiszta levegőjű környezet, három vendégszoba, csend és térítés nélküli ellátás várja mindazokat, akik legalább pár napra szeretnék a recesszusház lég­körét megtapasztalni.

fr. Tarcza Aurél

Nagyszőlős — Misszió

A szőlősi templomszentelés óta sok előrelépés történt missziónk életében.

Elkészült a szőlősi templom szép mű­vészi keresztútja - Horváth Anna bereg­szászi keramikus munkája. Most készül a művészi kivitelű fakeret hozzá.

Ugyancsak ő készítette a feketeardói templom számára a 13 darabból álló bet­lehemet, ahol a neogótikus oltárt is újra aranyozták.

Nevetlenben - a téli fagyok ellenére- a sekrestyét 12 négyzetméterrel meg­növelték.

Balogh Dénes világi rendi testvér Ki­rályházára költözött és több falu gyer­mekeit tanítja hittanra és énekekre.

Visken befejezték a négyszobás, összkomfortos plébánia helyrehozatalát, így itt már papot, nővéreket tudnak fo­gadni.

Técsőn a szép, bár a templomtól tá­voleső plébánia helyett egy 11 nagy szo­bából (!) álló emeleti lakást kaptunk vissza a "papok lakóhelye és a plébá­niahivatal" számára - közvetlenül a templom mellett, közös udvarral. Óriási lehetőség szerzetesek vagy világi rendi közösség számára. A lakás egyelőre üre­sen tátong - a hívek a nagyjavítás ter­veit és szempontjait várják tőlem. Bár­csak tudnám, hogy kiknek a számára hozzuk helyre ezt a szép fekvésű épü­letet...!

Huszton még mindig nem költözött ki a lakó a mi papíron visszakapott kis plé­bániánkról, - olyan kapcsolatai vannak, hogy sokszoros bírósági végzés ellenére is megteheti ezt. Viszont nagy ajándékot kaptunk karácsonyra: egy hónap alatt elkészült a templom központi gázfűtése.

Az adventi készülődés végén a ka­rácsonyi munkákban nagy segítséget je­lentett József és Bálint testvér kise­gítése. Kárpátalja nagyobb helyein szét­osztva szolgált még Albert, Pál,

Kapisztrán és Ákos testvér is. Készséges szolgálatukat Isten megfizeti nekik!

fr. Majnek Antal

-A n ő v e n d . é k h á z a k h í r e i

"A Lélek ott fúj, ahol akar..."

Miért ne fújhatna hát egy ferences templomban? Megszokásainkat, fáradtsá­gunkat, bezárkózásunkat figyelembe nem véve fú jt is: november utolsó szombatján Pasaréten. Itt találkoztak azok a test­vérek, akik a Szentlélek erejét meg­tapasztalva a Katolikus Karizmatikus Megújulás csoportjaihoz tartoznak. A Budapestről és környékéről érkezett résztvevőknek talán negyede lehetett 35 év alatt, és meglepően sokan a leg­idősebb korosztályt képviselték.

A találkozó célja imádságos elmélyülés volt. Ezt szolgálták az elmélkedések, a szentségimádás csendes percei, a rózsa­füzér szavai és a befejező szentmise. A hálaadó, dicsőítő imában megvalósulni lát­tam Jeremiás próféta jövendölését: "Együtt fog ujjongni fiatal és öreg is..." (Jer 31,13). Csupa erő, csupa lendület, csupa élet áradt az Űr felé tárt kezekből, az örömet kife jező tapsból, a Lélek által sugalmazott imákból, énekek­ből. Az Ő érezhető jelenléte magával ra­gadott mindenkit, aki nyitott szívvel f i­gyelt szelíd suttogására.

Előítéletekkel szemlélve persze köny- nyen csodabogarakká válhatnak sze-

II kezdte el £L testvérim i nisztere római £

1. Miután az egész testvéri közösség minisztere nem sokkal Szent Bonaventu- ra ünnepe előtt elhagyta a Csendes-óceán partját és a Földközi-tengerhez tért vissza, azonnal felkereste a a Pápa Úr római kúriáját s benne néhány prelátust, hogy az összes testvér nevében kifejezze békekívánságait és tiszteletét, valamint megígérje az együttműködést Isten országának és az Egyháznak a javára. Egy­úttal kérte, hogy tanácsadóival és titkáraival együtt fogadja őt a Pápa Úr, mi­helyt hazatér számtalan misssziós útjának egyikéről. Ezután a Kisebb Tesvérek "Kúriáján", a római Gelsomino-dombon elkezdte a "noviciátot", hogy kis lépések­kel haladva egyre jobban megértse, milyen feladatot bízott rá valójában az Úr a pünkösdi káptalanon keresztül.

2. Legelőször is tanácsot kért azoktól a testvérektől, akik a káptalan alatt nem tágítottak a Gelsomino-dombról, hogyan szolgálhatná a testvéri közösség ja­vát, és ebben kinek a segítségére számíthatna még. Mivel ők valamennyien azt kívánták, hogy a Regulához és a Konstituciókhoz hűen élhessenek és így legyen egy gvardiánjuk, egy bizonyos Aloisius testvért, aki eddig Betlehemben élt, za­rándokokat és fiatal testvéreket bevezetve a megtestesülés titkába, kinevezte gvardiánnak. Őt követte több más munkatárs különböző provinciákból. A nyári Latium nagy hősége és szárazsága ellenére az új definitórium több héten át ülé­sezett, hogy elkezdje saját "hatéves tervének" a kidolgozását. Ezek a testvérek igyekeztek, hogy sokoldalú szolgálatukat nagy kreativitással, de mégis józan elő­relátással teljesítsék. Egy különösen forró napon a Miniszter ezekkel a szavakkal élénkítette fel valamennyiüket: "Tervezzünk nagy előrelátással. Noé is már akkor elkezdett építeni, amikor még nem esett az eső." Beszéltek arról, mennyire fon­tos, hogy Amerika evangelizálásának 500. évfordulójának alkalmából megértsük a fiatalok utópiáit és a szegények könnyeit: a szavak inflációja és a zaj kultúrája helyett a csend, a kontempláció és az odafigyelés kultúráját éljük, "nevet adva így a rózsának"; kifejlesszük magunkban a zene és más művészetek titkos üze­neteit megértő képességet, legyen az akár testvérünk és atyánk, Szent Ferenc fahegedűjének az üzenete; és arra hívjunk minden testért, hogy új dallamokat, táncokat és ritmusokat is kitaláljon.

0. Ezután következett Porciunkula ünnepe. Miután a testvéri közösség mi­nisztere eddig csak Nevada szegényes pusztájában tett egyszerű látogatást, most Umbriába, Assisibe sietett. Ott a kicsiny kápolna előtt a minden égtájról összese- reglett hívőnek bűnbánati prédikációt tartott, hirdetve a megbocsátást és a sza­badságot, amely csak Istentől jöhet. Arról beszélt, hogy Ferenc számára a sze­gény és keresztre feszített Krisztus volt az Egyház középpontja, és hogy ma a szegénnyé tett és keresztre feszített emberekben találhatjuk meg az Úr Jézust. Nagyon fontos, hogy kiengesztelődött szívvel harcoljunk Isten országáért, s a Ferenc testvérnek adott küldetéshez hűségesen megújítsuk a hit, a testvéri kö­zösség, az Egyház és a teremtés házát. Emlékeztetett a múlt örökségére, ugyan­akkor azonban nem kevésbé behatóan a jövő elkötelezettségeire is. Segítségül hívta ehhez egy nagy keleti bölcs szavait: "Az erőszak első megnyilvánulása a szegények iránti közönyösség és érdektelenség" (Gandhi). Idézett azonban egy inkább nyugati irányultságú teológust is, aki szerint rendkívül fontos, hogy ne alamizsnát adjunk, hanem az igazságosságot valósítsuk meg. Teljes szívből kö- nyörgött a testvéri közösségért, hogy az soraiból és az egyes házakból ne csak a néma gonosz lelkeket tudja kiűzni, hanem a túl sokat fecsegőket is, hogy ne a szavainkkal, hanem sokkal inkább a tetteinkkel prédikáljunk.

7. Ennek a napnak az estéjén Porciunkula előtt Olaszországból és a környező országokból érkezett fiatalok nagy csapata találkozott, szám szerint kb. 2000-en. Egy hétig gyalogoltak Assisi felé, hogy ott fogadják a miniszter generális áldá­sát. Útközben kérték az Úr Lelkét, a zarándoklás és a prófétálás Lelkét életükre és az Egyház útjára. Egy fából készült emelvényen állva a miniszter először rö-

viden mesélt a pünkösdi káptalanról és Alcalai Szent Didákról, a szent testvér­ről, akit nem szenteltek pappá, mégis képes volt "a fáradt és megöregedett vilá­got újból lelkesíteni" (Kanonizációs Bulla). A miniszter megdicsérte a fiatalokat a zarándoklat jó példájáért, amelyet a testvérek is követhetnének, hiszen "sokan közülük vissza akarnak menni a természetbe, de kevesen teszik ezt gyalog". Ez­után kifejezte reményét, hogy egy napon talán sok testvért útnak indíthat Vla­gyivosztok, Novoszibirszk, Alma Ata, Albánia, Szamoa, a Húsvét- és Fidzsi-szige- tek, valamint a messzi Kína Xian és Jinan-fu városai felé. Igen, újabb testvérek küldése szükséges lehet - mondta -, talán még Germánia felé is, mint Ferenc testvér korában. Idézett egy mondást a távoli Rwandából: "Ami a szívet mozgat­ja, az indítja el a lábakat." Ezután mindenkit megáldott. Egy umbriai fiatalember pedig, aki számára egy bizonyos Johannes testvér külön áldást kért a Minister Universalistól, megerősödve haladéktalanul elkezdte a próbaidőt Monteluco kolos­torában, ahol mind a mai napig tartózkodik.

5. Nem sokkal később, még jóval az első őszi eső előtt, a miniszter újabb rö­vid utat tett, amely még jobban felkészítette őt az egész Rendért végzett szol­gálataira. Először San Severino városába ment gyékényes káptalanra. Ezen a he­lyen volt egykor egy nagy költő és dalnok Pacifik testvér néven a Rend tagja (LM 4, FF 1078). Itt pillantott meg egyszer Ferenc testvér egy kis fehér juhot a sok kos között, és nagy gyengédséggel a farizeusok és írástudók közti tír Jé­zussal hasonlította össze. Később San Severino szegény klarisszái vették gond­jukba a’ juhocskát, majd gyapjából meleg habitust készítettek Ferenc számára (1 Cél 77-78; FF 456). Éppen San Severinoban vette észre a Minister Univeralis, hogy elhagyta a kapuciumát. Egy bizonyos Aurelius testvér, mivel kettő volt ne­ki, kölcsönadta az egyiket, és azóta azt, amelyet a miniszter viselt, nagy becs­ben őrzi. Ezen a gyékényes káptalanon történt, hogy a miniszter bejelentette, a közeljövőben találkozóra szeretné összehívni azokat a testvéreket, akik költők, énekesek, festők, szobrászok, kötéltáncosok és bármilyen fajta művészek. Vala­mennyien járuljanak hozzá - mondta -, hogy a testvéri közösség megtisztított szemmel és szívvel felismerje azt a régi és mindig új missziót, amely a szemlélő­désből és a hallgatásból fakad.

6. Hazafelé betértek a szegény úrnőkhöz, hogy velük együtt megemlékezze­nek arról az élő örökségről, amelyet Ferenc és Klára hagyott hátra az Egyház­nak. A nővérek megígérték a miniszternek, aki ma Szent Ferenc utóda, hogy ké­szítenek neki egy habitust kapuciummal. Amikor pedig a miniszter testvér haza­utazott a Gelsomino-dombi Kúriára, buzgón imádkozott azért, hogy tanácsadóival és titkáraival együtt úgy teljesíthesse szolgálatát, hogy abból az igazság ne csak kemény gyémánt, hanem csodálatos virágszirom és lágy akkord formájában is előtűnjék. A Pápa tír pedig a vártnál korábban fogadta a Minisztert és a de- finitóriumot, és mindarra, amit elhatároztak, atyai áldását adta.

Ad laudem Christi. Ámen

Haec omnia vixit, vidít, audivit et fideliter conscripsit Fráter Arminius Romanus,a secretis Ministri Generális, in conventu nostro Schwaz (Tiroliae), die memoriae

Petri de Alcantara, A.D. 1991.

1992. január 5. MAGYAR BARÁT 5

műnkben, s egy kézlegyintéssel elintéz­zük őket. Mégis olyan embereket ismer­tem meg, akik számára a legfontosabb Isten szeretete, Isten imádása és dicsőí­tése, s akik erről a lényük legmélyét átjáró titokról tanúságot tesznek a világban vagy szerzetesközösségekben élve. Azt hiszem, hogy mi is tanulhatunk a Szentlélekben való Megújulás lelkisé­gétől, hiszen ugyanazt kiáltja az Egyház felé, mint Szent Ferenc Atyánk: Isten személy, akit személyesen szeretni kell, és ez a szeretet ÖRÖM!

fr. Markócs Attila

B u d a

Németországi tapasztalatok

A szerencsés sorstárs figyelmével ol­vastam Milán testvér írását (Magyar Ba­rát 1.3. 1991. december 1. 5. oldal) nyári angliai tapasztalatairól. Ugyanúgy mint ő, én is nyelvkurzuson vehettem részt a németországi Freiburgban. Miután több­ször beszélgettünk már erről a témáról, körvonalazódtak bizonyos markáns elté­rések, melyek elsősorban a külföldi nyelvkurzusokkal kapcsolatos egész "koncepcióra" vonatkoznak. A különböző­ségek elsősorban kettőnk eltérő tapasz­talatain alapszanak, mivel Milán testvér Canterburyben egy olyan rendházban la­kott, ahol a túlnyomó többség hasonló cipőben járt, mint ő, s így egészen más lehetett a ház légköre, mint Freiburgban, ahol a juniorát normális életébe kapcso­lódott be az a két horvát és egy magyar ferences, aki nyári nyelvkurzusra érke­zett. Észrevételeimet a cikknek megfele­lően szedtem pontokba.

1. Milán szerint a tájékozódás, kiiga­zodás nehézségein segíthet, ha ketten, vagy többen mennek együtt, s ez a nyelvtanulás hatásfokát nem feltétlenül rontja, hiszen "azon múlik minden, hogy az illető mennyire tudja magát kifejezni, és hogy mennyire akar tanulni."

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az egy hónapos távoliét a testvéreinktől, a teljesen idegen környezet eléggé nehe­zen elviselhető, különösen az első egy­két hétben, amíg az ember ki nem ta­pasztalja, hogy merre hány lépés. Ennek ellenére nem osztom Milán testvér

antropológiai optimizmusát azzal kapcso­latban, hogy magyarokkal együtt töltve ezt az időt, nem fog az egész nyelv­tanulás egy jó kis nyári bulivá zülleni, ahol az embernek esze ágában sem lesz, hogy a nyelvórán kívül azzal kínlódjon, hogy megpróbálja megértetni magát. Meg­győződésem, hogy különösen nyári idő­szakban a ferences növendék sem von­hatja ki magát a fizika alaptörvényeinek hatása alól, és az energiaminimumra fog törekedni.

2. Igaza van, érdemes nyelviskolában tanulni.

3. Jogos, hogy olyan helyre érdemes menni tanulni, ahol kevés a közösségben az illető nyelvet még nálunk is gyen­gébben beszélő külföldi, s így a gyakor­lásra minimális a lehetőség. Gond az, hogy viszonylag kevés hely van kijelölve az egyes nyelvi konfrerenciákban (itt fő­leg az angolra gondolok) de azt hiszem, hogy személyes kapcsolatok, és gondos utánajárás révén jó helyeket lehet talál­ni.

4. Egyetértek azzal, hogy kezdemé­nyezőkészség híján kevésre megy a nyelvtanuló - "Néma gyereknek anyja se érti a szavát", nemhogy egy külföldi, mégha a legjobb indulatú testvér is az illető.

5. Az olcsó utazási lehetőségek meg­keresését én is nagyon ajánlom. Ma már nagyon sok "Mitfahrer-Zentrum" működik egész Európában, amelyeket főleg egye­temisták, főiskolások vesznek igénybe, s a nálunk is ismert ún. "telekocsi" szisz­témára a vonatjegy árának harmadáért - negyedéért megoldható az utazás.

A továbbiakban már csak a 9. pontot szeretném kiegészíteni annyival, hogy szerintem az egész külföldi nyelvkurzus legfontosabb eredménye - lelki szempont­ból - a kinti testvérek életének megisme­rése. A mi mai magyar ferences életünk szempontjából nagyon hasznos lehet az, ha túllépünk a nyugati ferencességgel kapcsolatos igénytelen sztereotípiáinkon, s nem akarjuk mindenáron újból feltalál­ni a spanyolviaszt, hanem a tanuláshoz szükséges alázattal vesszük át azokat az értékeiket, amelyeket ők a zsinat óta a miénknél kevésbé béklyózó körülmények között, zsákutcákkal, kaptatókkal, küz­delmekkel teli úton elértek.

fr. Orosz Lóránt

6 MAGYAR BARÁT 1992. január 5.

S z e g e d

Mikulás, Karácsony

Nemcsak a kisgyermekek, mi is nagy izgalommal vártuk a téli ünnepeket. Mikuláskor műsorral készültünk a gyer­mekek számára, karácsony ünnepén pedig részt vettünk egy több társadalmi szer­vezet (Vöröskereszt, Álba kör, Aero- caritas) által szervezett akcióban, hogy a horvátországi menekültek is megünnepel­

hessék a karácsonyt.Szent Miklós ünnepére Kristóf testvér

már hónapokkal előbb megkezdte a ké­szülődést, sőt, mi is segítettünk a csoma­gokba kerülő ajándékképek kivágásánál, amit aztán ő felragasztott, majd ebből és még mindenféle meglepetésekből összeállí­totta a csomagokat.

Pió zeneileg szervezte az ünnepélyt. A sok tanulás mellett időt szakított, hogy hangszerelje a dalokat, énekpróbákat szervezzen, összeszedje a társaságot. A "zenekar" felállása: Pió hegedült, Samu meg két lány gitározott, Masseo testvér játszott a basszusgitáron, Kristóffal ket­ten pedig ütőshangszerekkel, csörgődob­bal működtünk közre.

Már ebben a készületben a legna­gyobb élmény az volt, hogy mint család, testvéri közösség, mennyire együtt tu­dunk működni, tudjuk segíteni egymást. Közösen adunk a gyermekeknek valamit, ami a közösség gyümölcse.

Amikor eljött a nagy nap, ajándékunk még jobban sikerült, mint gondoltuk. Nagy örömünkre aznap reggel először végre esett hó. Este az izgatott "közön­ség", azaz több száz gyermek az ének­próba után a templom előtt várta a Mikulás eljöttét. Addigra Szent Miklós (Celerin atya), titkára (Péter-Pál) meg az őket kísérő zenészek egy feld íszített lo­vaskocsin közeledtek a tér felé. Mindad­dig menetrendszerűen történtek a dol­gok, míg a kocsi rá nem fordult a havas mezőre, és el nem indult a gyermekek felé. Akkor aztán nekilendült a gyermek­sereg, keresztül a réten, rohantak, rohantak a szekér felé. Mindenki számára ez maradt a legcsodálatosabb élmény.

Ezután Szent Miklós helyet foglalt a zsúfolt templommal szemközt, és sorba járultak hozzá versekkel, énekekkel, és ő mindenkit csomaggal ajándékozott meg.

Bizony hosszú ideig eltartott míg vala­mennyi gyermek megkapta ajandékát.

Karácsonykor Ágoston atya és a hit­tant tanítók csíksomlyói betlehemest ren­deztek: a gyerekeknek néhány nap alatt sikerült egy csodálatos produkcióra fel­készülniük. Reméljük jövőre újra meg­nézhetjük ezt az ízes nyelvű, eleven játékot!

A horvátországiak fogadásának is megvoltak a maga előkészületei. Részt vettünk a szegények és menekültek szá­mára szervezett gyűjtésben. Az újsá­gokban előre meghirdették, hogy az ünnepet megelőző két vasárnap az utcá­kon perselyekkel fogunk járni, gyűjtünk a szegények karácsonyára.

Ez majdnem olyan volt, mintha kol­dultunk volna, csak nem igényelt akkora alázatot, hiszen nem a magunk számára kértük a pénzt, hanem a szegényeknek, menekülteknek, akik a legtöbb ember szerint jogosan rászorulnak erre. Teli izgalommal, félve mentem ki én is, de csodálatos volt megtapasztalni az embe­rek jószívűségét, örömét.

Rengeteg pénz gyű lt össze, mégsem ezt tartom az akció igazi eredményének, hanem a sok személyes találkozást, mo­solygós arcot, nyílt tekintet! Valóságosan megtapasztaltuk, hogy igazán az kap, aki ad. Nagyon jószívűek voltak az emberek, alig akadtak néhányan, akik elfordultak, bezárkózottan távoztak, vagy veszekedni kezdtek; ők kizárták magukat. Különösen a fiatalok és a családos emberek bizo­nyultak nagylelkűnek.

A menekültek szentestéjén a mi fela­datunk a helyszín biztosítása, a vacsora elkészítése és a felszolgálás volt. A va­csorához szükséges anyagokat (halászlét főztünk), fenyőfát, ajándékokat a szer­vezők hozták. Félkész rendi ebédlőnkben terítettünk meg, állítottuk fel a kará­csonyfát, helyeztük el az ajándékokat. Mikor megérkeztek, énekekkel köszöntöt­tük őket. Vacsora közben felszólalt az al­polgármester, néhány színész verset mondott, végül kicsiny zenekar próbálta szórakoztatni a résztvevőket.

Szerettünk volna mi is egy szerény betlehemes játékot eljátszani, de a sok program miatt erre már nem jutott idő. Mégis annyira szerettük volna azt a haj­dani éjszakát megeleveníteni, hogy más­nap - csak magunknak - mégis előadtuk. A darab érdekessége az volt, hogy csu­

1992. január 5. MAGYAR BARÁT 7

pán annyi előkészület történt, hogy ki­osztottuk a szerepeket. Nem tanultunk meg szerepeket, nem próbáltunk, a je l­mezekről is ki-ki maga gondoskodott. Egy volt a közönség és akik játszottak. A darabot Ágoston atya kísérte vég ig odaillő dallamokkal. Ezután még maradt bennünk annyi szusz, hogy karácsonyi énekeket énekeljünk.

Nagy öröm, hogy ilyen karácsonyunk lehetett, hiszen Istent szeretnénk követ­ni, akinek minden pillanata, de leginkább a karácsony azzal telik, hogy ad.

"Mert amikor adunk, kapunk..." (Szt. Ferenc).

fr. Lénárd Paszkál

Téli kirádulás

A vizsgaidőszak végeztével, január utolsó hetében mindhárom provincia növendékei külön csoportokban közös téli kiránduláson vesznek részt Perőcsényben és Pilisszentléleken. Az együttlét beszél­getéseinek témája Jean Vanier: A közös­ség című könyve lesz.

Hírek, események

Elinduláskor nem így gondoltam

Hisz oly szépen indult... 1943-ban ke­rültem első helyemre, Szolnokra. Bőven volt munkánk: heti 32 hittanóra, temp­lomszolgálat, egyesületek, cserkészcsapat, közben két év tábori lelkészi szolgálat. Hat év múlva Szegedre kerültem, innen sajnos hamarosan deportáltak. Utána Debrecenbe kaptam beosztást, ahol közel 20 iskolában tanítottam, kerékpáron járva a tanyákat. Onnan - mint abban az idő­ben sok más paptestvért - kitettek Kon­doros faluba, ahol majdnem minden nap tanyára kellett menni. Míg Debrecenben szintén hat évig működtem, Kondorosn csak két évig. Onnan Békéssámsonba ke­rültem plébánosnak. Itt 31 évig szol­gáltam: 1958 és 1989 között. Közben püspöki tanácsos majd pedig az orosházi

kerület esperese lettem. 47 éves papi szolgálat után kértem nyugdíjazásomat.

Hisz oly szépen indult... Nem hittem volna 1943-ban, hogy papi életem nagy részét rendházon, szerzetesi közösségen kívül töltöm. Mikor 1989-ben nyugdíjba mentem, jeleztem ezt a provinciális atyá­nak. Akkor még csak Szécsényt és Nagy­szőlőst kaptuk vissza. íg y aztán testvé­remmel együtt, aki hosszú éveken ke­resztül hitoktatónő majd kántor volt, hazajöttünk szülőfalunkba, Kerekegyhá­zára, a régi családi házba. Itt élünk most már harmadik éve, elértem a nyugdíj- korhatárt, betöltöttem a 75. évemet. Néha elgondolkodom á körülményeken: itt Kerekegyházán a helyi plébános atya be­teg; van ugyan káplán is, de négy falu tartozik ide. Bőven jut papi munka: a helyi lelkipásztori feladatok mellett a környéken 10 községben szoktam segíteni a lelkipásztori szolgálatban. A nyáron a budai rendházban végeztem lelkigyakor­latot, akkor vasárnap ott prédikáltam, augusztus 15-én pedig kedves búcsújáró helyünkön, Mátraverebély-Szentkúton, a főbúcsún.

Nagyon megörültem a Magyar Barát megjelenésének. Lelki tartalmán kívül szívesen olvasom a különféle beszá­molókat. Igaz, az inkább a közösségek életéről szól, bár az enyém is mindig a közösségek életével van kapcsolatban, noha csak lelki egységben.

fr. Tátrai Gábor

Noviciátusi hír

December folyamán fr. Nagy Zsolt Ákos, a Szűz Máriáról nevezett provincia tagja és fr. Németh István Lukács, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett pro­vincia tagja elhagyta a noviciátust. Je­lenleg 18 testvér készül szerzetesi éle­tére Esztergomban.

Diákonusszentelés

Paskai László bíboros úr a pasaréti templomban 1992. február 15-én este 6 órakor Tóth Damján, Palkó Julián, Hor­váth Achilles, Marék Bernardin, Bécser Róbert és Németh Imre testvéreket a dia- kónusi szolgálatra szenteli fel. A pap­szentelésre Szent László király ünnepén, június 27-én kerül majd sor.

Imádkozzunk értük!

Közös életünk

8 MAGYAR BARÁT 1992. január 5.

B e t e g e i n k

Fr. Szita Teofil derékfájdalmaival is­mét kórházban fekszik. Munkájában to­vábbra is Lénárd atya helyettesíti Gyöngyösön.

t j z e n e t e k

Nevelési továbbképzések

Paderbornból (Németország, Saxonia provincia) Klaus Albers testvértől kap­tunk levelet, amelyben több, 1992-re ter­vezett nevelési konferencia időpontját közli és egyben meghívja az érdekelt testvéreket. Ezek a Közép-európai Konfe­rencia nevelői számára rendezett tovább­képzések a következők (a dátumok az érkezési és távozási napokat jelzik):

A hivatásgondozás vezetőinek: 1992. szeptember 21-24. (a helyszínt később jelölik meg).

A jelöltség felelőseinek: 1992. június29.- július 2. (Paderborn).

A novíciusmagisztereknelc. 1992. ápri­lis 27.- május 1. (Schwaz / Tirol).

A növendékek magisztereinek: 1992. október 13-16. (Náfels / Svájc).

A tanulmányi és nevelési titkároknalc 1992. június 1-4. (Fulda). Ennek ke­retében 1992. június 2-án Dr. Isidor Baumgartner, passaui pasztorálpszicholó- gus vezet tanulmányi napot, melynek té­mája: "A nárcizmus jelensége és a nár- cisztikusan sérült emberek nevelése” .

1992-ben a 11. Nemzetközi Tanulmányi Hetet rendezik meg Paderbornban (1992. május 17-24.) azoknak az egyszerű fogadalmas testvéreknek, akik nem ké­szülnek papi hivatásra. A találkozó témá­ja: "Búcsú az élettől - Akik könnyek kö­zött vetnek, majd u jjongva aratnak". Minden érdeklődő fiatal testvért sze­retettel várnak!

Köszönet

Fr. Füzér Julián 100 $, fr. Pallós Péter 100 DM támogatást küldött az újság előállításához. Nagylelkű támogatásukat hálásan köszönjük.

A miniszter generális testvér beszámolói

A szeptemberi Barátkozóban jelent meg Hermann Schalück miniszter generá­lis testvér beszámolója a pünkösdi nagy­káptalanról. Decemberben megérkezett a következő összefoglalás a miniszter első tevékenységeiről. Most az újság mellék­leteként közöljük ennek fordítását. Mivel szeretnénk, hogy a magyar testvérek is figyelemmel kísérhessék a rendi vezetés szolgálatát, lehetőség szerint a to­vábbiakban is igyekszünk a levél szöve­gét közkinccsé tenni.

JANUÁIi

2. fr. Csányi Ábel (Pasarét)4. fr. Bokor Titusz (Esztergom)

P. Török Titusz (Budapest)6. fr. Bata Boldizsár (Esztergom)

fr. Bodrogi Boldizsár (Buda)P. Kiss Menyhért (Pasarét)

7. fr. Markócs Attila (Pasarét)9. fr. Palkó Julián (Buda)12. P. Pintér Ernő (Buda)14. fr. Kiss Huba (Szeged)16. fr. Diósdi Marcell (Esztergom)

fr. Karlovits Ottó (Graz)20. P. Balázs Sebestyén (Esztergom)22. fr. Búzás Anasztáz (Pasarét)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Isten halmozza el őket áldásával!

i S l s L ^ y s L X ' B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik, fr. Tokár János fr. Markócs Attila fr. Lendvai Zalán

Cím: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (1)1762261

Í1AGYARII.2.1992. február 2. BARÁ

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

A «o !»—k ¿ íí *Lir Jí ' *í«*« »■«? J- J » ^.iwll J t JL <lni4» JTW. JB» J . JK* % »»» J t

Buda

Szinódusi beszámoló II.

A 15 napon át tartó rendkívüli szinó- dus munkarendje a következő volt: a munka minden nap délelőtt 9 órakor kez­dődött közös imával /tertia/. A VI. Pál teremben folyó plenáris üléseken leg­többször a Szentatya is részt vett. Mikor az egyik zsinati atya megkérdezte tőle, hogy "nem fárasztó-e számára részt ven­ni az üléseken sok más elfoglaltsága mel­lett" azt felelte, hogy "ez neki pihenés­nek számít".

A zsinaton tapasztalt legnagyobb él­mény számomra az a félelem nélküli, fe l­szabadult, önfeledt együttlét volt, ami a szabadság meglétéből fakadhat. S ez végre nemcsak az Európa nyugati felén élők privilégiuma, hanem valamennyi la­kosának immár közös kincse lehet. Josef Homeyer hildesheimi püspök beszéde ezt a szabadságot állította középpontba.

"A szabadságot, aminek most kivétel nélkül valamennyien örülünk, maga Krisztus hozta el nekünk. Ez minden kö­zösség alapja. Ebben teljesedhet ki a végtelen Istennel, embetársainkkal és a természettel való közösségünk. A Krisz­tustól nekünk ajándékozott szabadságnak így három dimenziója van: az egyik az Istenhez, a másik az embertársainkhoz való szociális viszony, a harmadik a ter­mészethez fűződő kapcsolatunk. Az öröm ezen pillanataiban sem szabad megfeled­keznünk arról, hogy a szabadság töré­keny ajándék. Az ember vissza tud vele élni, s így Isten képmásai helyett torzói

leszünk. A szabadság megőrzése, az azzal való helyes élet mindennapi feladatunk."

Ez a filozófiai fejtegetés ebben a családias légkörben, örömteli egymásrata- lálásban nyerte el igazi értelmét. Az Eu­rópa keleti és délkeleti részéből jött a­tyák beszámolói megsejtették, milyen nagy árat kellett fizetn i ezért a szabad­ságért.

Az egykori Szovjetunió területéről érkezett képviselők elmondták, mennyit kellett szenvedniük, amíg felv irradt az áhított szabadság hajnala.

Myroslav Iván Lubachivsky, az ukrán görög katolikusok Lembergben székelő érseke felidézte a kommunista rendszer szörnyű pusztításait hazájában. Több mint 14 millió ukrán esett áldozatul a tu­datosan kitervelt népirtásnak. A görög katolikus egyház 10 püspökét, 1400 pap­ját, 800 szerzetesnőjét tartóztatták le 1946-ban. Bekényszerítették őket az orto­dox egyházba. Ettől kezdve a hívek ál­landó félelemben, lelki és anyagi nélkülö­zések közepette őrizték szívük rejteké- ben az Isten-hitet. Két évvel ezelőtt ka­pott engedélyt az egyház az újbóli mű­ködésre, s ez idő alatt több mint 2000 plébánia került vissza.

Iván Semedi kárpátaljai, munkács- ungvári görög katolikus püspök elmond­ta, hogy 1949-ben eltörölték a görög ka­tolikus egyházmegyét. Teodor Romza püs­pök vértanúságot szenvedett, Alexander Chira püspököt pedig 129 pappal szibéri­ai kényszermunkára vitték. De a 40 éves üldözés sem tudta kioltani az Isten-hitet és a görög katolikus egyházhoz való hű­séget. A legújabb statisztika szerint a munkács-ungvári egyházmegyének 59 temploma van és hivatalosan 142 plébánia működik. Legutóbb az ungvári székes­egyházat is visszakapták.

Alexandru Todea bíboros, a román görög katolikus érsek, akit halálra ítél­tek, majd az ítéletet életfogytiglani bör­tönre változtatták - 14 évet ült - el-

2 MAGYAR BARÁT 1992. február 2.

mondta, hogy a kommunista rendszer em­ber- és Isten-ellenes légkörében kellett élniük évtizedeken át. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a keleti szertartású katolikus egyházat Romániában még min­dig üldözik, a templomok még "börtönben vannak".

Amíg ezen főpásztorok a szabadságá­tól megfosztott egyház múltját idézték fel, addig a horvát püspökök a jelenről festettek megrázó képet.

Franjo Kuharic zágrábi bíboros ér­sek, Zelemir Bozanic Krk püspöke, Frank Kramberger Maribor püspöke, Zelemir Puljic dubrovniki püspök felszólalásai a szabadság utáni olthatatlan vágy drámai hangjai, a mindenre kész elszántság megnyilatkozásai voltak. Különösen meg­fogott Zelemir Puljic dubrovniki püspök beszámolója. Székvárosát napjaink "leg­nagyobb koncentrációs táborának" ne­vezte. Megrendítő szavakkal ecsetelte egyházmegyéje helyzetét. Neki magának is sokáig kellett rejtekben, egy plébáni­án meghúzódnia. A gyilkosságok, foszto­gatások, a rablások, a barbár pusztítás rengeteg szenvedést okoztak. Miért tör­tént mindez? Hiszen az egyházmegyéjé­ben eddig nem voltak nemzetiségi prob­lémák. A püspök szerint az ateista kom­munizmus utolsó "maradványainak" műve ez. Mindenkinek "Boldog Karácsonyt" kí­vánva fejezte be felszólalását, tudva azt, hogy nekik nem lesz benne részük.

Ezek a beszámolók nagy hatást gya­koroltak a szabadság légkörében ülésező, többnyire annak világából érkezett szi- nódusi atyákra. Jean-Marie Lustiger pá­rizsi, Jozef Glemp varsói és Eduardo Martinez Somalo delegált bíboroselnökök nyilatkozatot fogalmaztak meg Európa va­lamennyi kormányfőjéhez a Jugoszláviá­ban dúló polgárháború megszüntetése ér­dekében, amit a zsinati atyák egyhangú­lag megszavaztak.

A legérdekfeszítőbb s egyszersmind legközvetlenebb P. Werenfried Van Straa- ten - közismert nevén Speck Páter - premontrei szerzetes felszólalása volt, melyet a következő számban adok közre.

fr. Hegedűs Kolos

Esztergom

Az Esztergomi Ferences Gimnázium a- lapításának 60. évfordulóját december 7- én tartottuk. Tekintettel arra, hogy az elmúlt nehéz évtizedekben hasonló alka­lomra nem került sor, sokan összesereg- lettek az intézet volt diákjai és tanárai közül. Az ünnepi szentmisét Paskai Lász­ló bíboros úr tartotta a bazilikában, ahol Dékány püspök úr és kb. 40 pap - fő­ként vo lt növendékek - koncelebrált. Az ünnepi szónok Dr. Nagy Imre budapesti helynök úr, rég i növendék volt. A bazili­kában mintegy háromezer hívő, köztük kb. ezerkétszáz volt növendék gyűlt ösz- sze.

A misét közös ebéd követte. Ezután - fr. Hegedűs Kolos provinciális távolléte miatt - fr. Hidász Ferenc házfőnök avatta fe l hivatali elődjének, a névadó Temesvá­ri Pelbártnak emléktábláját. A megemlé­kező beszédet Kipke Tamás újságíró, az Új Ember főszerkesztő-helyettese, régi növendékünk tartotta.

Délután fr. Sill Aba provinciális em­lékkiállítást nyitott meg a tornatermi szárnyban. A kiállítás anyaga: fr. Káko- nyi Asztrik festményei és az intézet em­lékei. A megnyitó után került sor az ünnepi ülésre. Az igazgatói beszédet kö­vetően emlékplakettet kaptak jótevőink és a főbb vendégek, akik részvételükkel kitüntették iskolánkat: a bíboros úr, a nuncius úr, Szőke János püspöki hely­nök, Dr. Németh László főegyházmegyei titkár, és hét volt növendék. Beszédet mondott még két régi diák: Dr. Mayer János és Dr. Farkas László államtitkár, majd Angelo Acerbi nuncius. Ezután be­jelentették egy sportalapítvány létreho­zását, majd ülést tartott a Pax et Bonum diákszervezet.

Az ünnepélynek rendkívül kedvező visszhangja volt. Mindannyiunkat megle­pett az, hogy ilyen nagy számban jöttek el a rég i diákok, akik régóta várták az alkalmat a találkozásra, egyesület alapítá­sára. Többen táviratilag mentették ki ma­gukat. Az egyik volt diák Rómából kül­dött hosszú üdvözlő táviratot. A ferences testvérek közül is többen eljöttek más házakból. Nekik ezúton is megköszönöm részvételüket.

A 60. évforduló alkalmából évkönyvet szándékozunk kiadni. Ebben az ünnepély egész programja szerepelni fog.

fr. Beisz Pál60 éves a Ferences Gimnázium

1992. február 2. MAGYAR BARÁT 3

Szécsény

Szécsényben is természetesen a de­cember fénypontja a karácsony volt. Megmozgatta az embereket a hit, amely talán sokaknál a lélek mélyén szunnyadó hit volt, vagy csupán nosztalgia; mégis sodorta őket az ünnep varázsa. Érdekes volt kutatni, hogy ez a templomban meg­jelent tömeg mit várt ettől a lépésétől, s mi mit tudtunk nyújtani. Mekkora volt a szakadék az elvárás és a teljesítés kö­zött?

Itt Szécsényben a karácsonyi éneklés esemény-, élményszámba megy. Valamikor több gondot fordítottak rá: kinyomtatták, tanították ezeket az énekeket. Mi sem a­kadályoztuk, hogy a lendület, lelkesedés teret kapjon.

Ilyen ünnepi alkalmakkor látjuk, e­gyetlen szentbeszéd is mekkora felelős­ség azokkal szemben, akik meg akarnak bennünket . hallgatni. Nekem mindig is nagy gondot okozott az ilyen ünnepi be­széd. "Beszélj akár alkalmas, akár alkal­matlan..." Karácsony ilyen alkalom, amikor beszélni kell, mert legközelebb húsvétkor figyelnek ránk ezek a fülek. A politikai változás bizony nem hozott aratást; előbb sok munkával szántani-vetni kell. Nehéz a katolikus sajtót terjeszteni, az általá­nos iskolások egyharmadához a hitoktatás most sem jut el... Talán egy nyolcnapos misszió segítene, igazi népszónokokkal. Erre van igény. Érdemes lenne erre al­kalmas embereket kiképezni.

A kolostor épül, két brigád dolgozik rajta, és a műemlékeseknek még mindig akad alkalmuk, hogy felvonuljanak, fény­képezzenek, jegyzőkönyvet készítsenek. Megy a munka, de azért nem volna sza­bad, hogy az építkezés kérdésessé tegye a Teológia, Vigilia előfizetését. Építkezés nem lehet ürügy a lelki, szellemi leépít- kezésre. Nem ez a ferences szegénység.

fr. Boros Gyevi lare

Gyöngyös

A plébánia lelki állapotának felmérése és a felismert teendők sokasága nyilván­valóvá tette, hogy a lelkipásztori felada­toknak csak a buzgó, szakképzett világi munkatársak segítségével tudunk megfe­lelni. Tehát olyan szervezeteket, közössé­

geket, egyesületeket kellett létrehívni, melyek célkitűzései egybeesnek plébániai törekvéseinkkel, és képesek a világi testvéreket egybefogni. Az újonnan ala­pítandó egyesületek kiválasztásánál döntő szempont volt az is, hogy lehetőleg nem katolikus keresztények is részt vehesse­nek annak munkájában, és nemzetközi szervezet legyen.

Két legfontosabb feladatként az ifjú ­sági pasztoráció megszervezését és a szegények támogatását, a karitatív mun­kát emeltük ki a feladatok sokaságából.

Az ifjúsági pasztorációban a hitokta­tás megszervezésére nem egészen egy hónap állt rendelkezésünkre. A plébáni­ánk területén élő idős Ágnes nővér se­gítségével létrehoztuk a hitoktatói testü­letet. Ebben egy felszentelt pap (Gáspár Mátyás atya, aki lényegében nagy önálló­sággal szervezte az ifjúsági pasztoráci- ót), egy szerzetesnő, Ágnes nővér (a Szociális Missziós Társulat tagja) és hat világi testvér (egy fé r fi és öt nő) foglalt helyet. A világi testvérek közül egy pe­dagógus, a többiek teológiát és/vagy hit­oktatóképzőt végeztek, illetve ezeket a tanulmányokat elkezdték.

Augusztustól szeptember közepéig ki­alakítottunk a kolostor egy "romos" ré­széből két hittantermet új padokkal, szé­kekkel, felszerelésekkel berendezve. A plébániai hitoktatás így - a már meglévő hittanteremmel együtt - három csoportot tudott fogadni egy időben. Iskolai hitok­tatást csak Gyöngyös legnagyobb általá­nos iskolájában (1200 tanuló) kezdhet­tünk el az 1990/91-es tanévben. Szep­temberben 120 körül volt a hittanra bei­ratkozott gyermekek száma.Ez az iskolai év végére megközelítette a 600-at. (plé­bániai és iskolai együtt). Az iskolai hit­oktatást a káplán atya és a nővér végez­te, a plébániai hitoktatásban mind a nyolcán részt vettek.

Az ifjúsági pasztoráció egyik fajtája a cserkészet. A plébánián egy évve l ko­rábban újjáalakult a 789. sz. Kapisztrán Szent János Cserkészcsapat.

Az ifjúsági hittanosokból alakult egy szűkebb csoport, akik a "FOS-ZOE" moz­galom célkitűzéseinek szellemében fogya­tékos gyermekeket karolnak fel, és veze­tik be őket a hit elemeibe. Az ifjúsági hittanosok egy másik csoportja a "TAIZÉ" szellem elkötelezettje. Szerveződött egy kis "SCOLA". Kántorképzőt végzett és zenei szakközépiskolába járó gyerekekből

4 MAGYAR BARAT 1992. február 2.

áll. A templomi szertartásokhoz kapcsoló­dik a ministráns gárda szolgálata is.

fr. Posta Benjaain

USA — Kusztódia

A Guadelupei Szűzanya ünnepe Detroitban

A Guadelupei Szűzanya patrónája az egész amerikai kontinensnek, de a mexi­kóiak különösen magukénak tudják, mert az o földjükön jelent meg 1521. december 12-én Juan Diegonak. Zummaraga érsek a Szűzanyától kapott képet "Tomantzin"- nak, "Életadó Istenanyának" nevezte el.

Az elmúlt év decemberében Detroit­ban, a mi szép templomunkat érte a ki­tüntetés, hogy a mexikóiak nálunk tar­tották a Guadalupei Szűzanya ünnepét. Eljött az új érsek, hogy reprezentálja Zummaraga érseket és ő tartsa a szent­misét. 15 pap koncelebrált vele. Mariacchi muzsikusok citeráztak, trombitáltak, éne­keltek a szentmisén. Tíz kisfiú és tíz kislány, mexikói viseletben, táncot iejtve, csengettyűzve hozta az oltárhoz az o f- fertóriumi ajándékokat. 500 piros és fe­hér rózsa díszítette az oltárt. Rózsabimbó koszorú volt a "Tomantzin", az "életadó Istenanya" képe körül a szentélyben. A templom tömve volt szegény, egyszerű, de boldog emberekkel. A mexikóiak u- gyanis Detroit szegényei. A szentmise két óra hosszat tartott, majd mexikói vacsora kövekezett templomunk nagytermében.

S f i R f i î K O Z O

Esztergom—Noviciátus

Fr. Kiss Didák, a novíciusok helyettes magisztere a testvérek és fr. Balázs ké­résére beköltözött a noviciátusba, hogy állandó jelenlétével is segítse a közösség belső növekedését.

Az ünnepek

Mivel a testvérek régen nem kaptak h írt noviciátusunk életéről, ezért szeret­nénk visszatérni a karácsonyhoz, és az azóta történtekről is beszámolni.

Azt hiszem, mindenki nagyon készült az első közös karácsonyra. Az ünnepet megelőző héten több csendes napot is tartottunk, ezzel készülve karácsony misztériumának ünneplésére. Persze az i- lyenkor fontos külsőségek sem maradhat­tak el (szaloncukorkötözés, csomagkészí­tés, nagytakarítás).

Estétől másnapig pedig beléptünk a mennyei szent városba. A liturgikus ese­mények mellett szép és családias volt a vacsora utáni éneklés és a stúdiumterem­ben tartott ajándékozás is.

Az év végéig az ünnep fáradalmait pihentük ki és vizsgáinkra készültünk.

Szilveszter este nem várt vendégek érkeztek a noviciátusba. Le Ocadia nővér a szent Cirill kolostor apátnője, De La Sez professzor a Vatikánból, (e: Dö La Zész) és Füge, a szentendrei diákok ked­vence. Bár vendégeink nagyon hasonlí­tottak Cirill, Csenger és Antal testvére­inkre, mégis szívesen válaszoltak egy fe­le sem igaz játékban az érdeklődő noví­ciusok kérdéseire.

Január első napjait Pilisszentléleken töltöttük. Hatalmas sétákat tettünk a tér­dig érő friss hóban. Természetesen szán­kóztunk is. A bátrabbak a jeges sípályán próbáltak szerencsét, melynek sajnos sé­rü ltje i is lettek, szánkók és novíciusok egyaránt.

Ám az önfeledt napok hamar elrepül­tek és mi megkaptuk a vizsgatételeket és az igencsak közeli időpontokat. Ezután szinte látástól-vakulásig tanultunk, úgy gondolom, mindenkinek sikerült kellően felkészülni.

Még egyelőre a vizsgák utáni felsza- badultságot élvezzük, de nemsokára meg­kezdődik a tanítás és visszatérünk dol­gos hétköznapjainkhoz. Ezek hosszú so­rában fedezzük fel igazán Isten jelenlé-

fr. Füzér Julián

A nö v© n dé k házak hírei

IL MINISTRO GENERALE DELL’ORDINE DEI FRATI MINORI

00165 ROMA - VIA S. MARIA MEDIATRICE, 25 TEL. (06) 684919

A Rend valamennyi miniszterének

Minden testvérnek

1991. Advent 1.

Kedves Testvérek,

Advent, a mi Urunk megtestesülésének ünnepe és az új esztendő alkal­

mából kívánom mindnyájatoknak az Úr békéjét. Veletek együtt köszönetét sze­

retnék mondani Isten Szentlelkéért és az ő működéséért, amelyet közöttünk,

sok helyen, sok testvér és nővér által végbevitt. Az elmúlt évben sokféle­

képpen megtapasztalhattuk Isten "jóságát és emberszeretetét" (Tit 3,4). íg y

tehát köszönetét mondok például:

- minden idősebb testvérért, aki megajándékozta az Egyházat és Rendünket

imádságával és nem rejtette el előlünk tapasztalatának és bölcsességének kin­

cseit;

- a fiatal testvérekért, akiket nekünk adott az Úr, és mindenkiért, aki a ne­

velésben felelősséget vállal;

- Isten Szentlelkéért, aki által "az ifjak látomásokat látnak s álmot álmodnak

a vének" (Apcsel 2,17);

- mindazokért, akik saját folyamatos továbbképzésük érdekében tettek vala­

mit, több teret adva ezáltal Isten Szentlelkének életükben és testvéri közös­

ségünkben;

- minden provinciáért és minden testvérért, aki a nemzetközi és egyetemes

testvériség szellemében segítséget nyújtott másoknak, ebben az évben külö­

nösen a Szentföldön, Kongó-Brazzaville-ben, Szovjetunióban, Albániában, Tai-

földön, Kínában és a Requena-i Apostoli Vikáriátusban (Peru);

- a nagykáptalan életünket és minden kultúra felé irányuló küldetésünket

megújító impulzusaiért, s az ezekből kinövő munkatervért;

- mindazokért, akik idén fejezték be hivatali szolgálatukat a Rendben vagy

munkájukat a Kúrián, azokért, akik átvették helyüket, valamint mindazokért,

akik önként vállaltak szolgálatot vizitátor vagy delegátus generálisként;

- mindazokért, akik testvéri felelősségvállalásukkal, imádságukkal, életpéldá­

jukkal és reményükkel "az új emberi család prófétai jelei" (CCGG 87,2) ebben

a világban;

- mindazokért, akikkel nemrég találkoztam és azokért, akiket 1992-ben fogok

megismerni;

- mindazokért, akik eddig megajándékoztak imáikkal, tanácsaikkal és testvéri

feddésükkel.

Az 1991. év utolsó heteire és az új évre azt kívánom, hogy:

- valamennyien, mindenki a maga módján, saját karizmája szerint egymásnak

miniszterei és szolgái, apái és anyái, testvérei és nővérei, Isten Lelkének és

az ő szent működésének pedig követői és ösztönzői legyünk;

- Istenbe gyökerezve, színe előtt kitartva következetesen életre váltsuk

szemlélődő dimenzióinkat mindabban, amit teszünk, nyitottan a mindig új kül­

detés felé;

- a testvéri közösség belső és külső növekedésére - rég i vagy új módon -

még több provincia megossza másokkal gazdagságát vagy szegénységét, min­

denekelőtt tanulmányaink és a népekhez szóló küldetésünk megújításában, az

Egyházat szolgálva, amely "dinamikus hűségre" szólít fe l bennünket (II. János

Pál beszéde a generális definitóriumhoz, 1991. szeptember 23-án);

- az amerikai kontinens evangelizálásának 500. évfordulója jó alkalom legyen

annak a küldetésnek közös keresésére, amelyet a történelem Ura valójában

nekünk adott;

- az a levél, amelyet a négy miniszter generális ebből az alkalomból a közel­

jövőben írni fog, segítség legyen számotokra;

- ebben a jubileumi évben - akárcsak az eucharisztia ünneplésekor - a bűn­

bánat elemeit összekapcsoljuk a hálaadással és a próféciával, hogy így a

"memória passionis"-ból erőt merítve előre tekinthessünk és Isten emberré

válásának tanúi lehessünk a mi korunkban.

Pax et Bonum.

A béke, amely egyedül Istentől származhat, kísérjen mindnyájatokat.

(g.Hermann Schalück OFM

miniszter generális

(fordította: fr. Horváth László és fr. Markócs Attila)

1992. február 2. MAGYAR BARÁT 5

tét életünkben, és ekkor halljuk meg az ő szavát. És ez az embernek mindennél nagyobb ünnep...

fr. Kautnik Géllért

Buda

Taizé Budán

December 30. és január 4. között Bu­dapest utcái megteltek fiatalokkal. A 70 ezer résztvevő közül 600 zarándokot plé­bániánk látott vendégül. Szállást részben családoknál, részben iskolában vagy az egyházközség helyiségeiben kaptak, ét­kezésükről világi rendi testvéreink gon­doskodtak. Most először nyílt lehetőségük ukrán és orosz fiataloknak, hogy részt vegyenek egy ilyen találkozón; őket min­denki különösen nagy szeretettel vette körül. A délelőtti imákon kívül a szil­veszteri virrasztás megszervezése volt a feladatunk. Márton atya javaslatára é j­szaka 5 nyelvű, koncelebrációs szentmi­sét tartottunk. A helyi ifjúsági kórus lengyel és olasz segítséggel különösen széppé tette hálaadásunkat. A rendház i- dősebb tagjai a sekrestyéből és a kórus­ról figyelték a fiatalság szokatlanul szo­lid és imádságos "szilveszterezését". Azt hiszem, vendégeknek és vendéglátóknak egyaránt sok örömet, gazdagodást hozott az együtt töltött 5 nap.

fr. Bécaer Róbert

rekre ezekhez a fiatalokhoz. Csütörtö­könként a hit iránt érdeklődőkkel össze­gyűlnek a Krisztus Király plébánián, ol­vassák a Szentírást és némi zsíroske­nyér mellett beszélgetnek róla. Régebben volt egy társa, olyan fiatalember, aki egy csöves társaság tagjaként tért meg, nagy lendülettel fogott hozzá a missziósmunká­hoz, de a kezdeti lelkesedés után a si­kertelenségek letörték, visszaesett, el­tűnt a közösségből. Andrea tovább fo ly­tatta a munkát pár ember támogatásával, s remélte, hogy közülünk valaki, esetleg több ember is segítséget tud nekik nyújtani.

Számomra ez egy régóta bontakozó vágy megvalósulásának kezdete volt. Egy gimnazista osztálytársam, aki állandóan szakadt farmerben és bőrdzsekiben járt, de állandó ministráns és hitét komolyan élő ember volt, ébresztett rá arra, hogy a csövesek ellenszenvet vagy lenézést keltő külseje mögött sokszor komoly em­beri értékek rejtőznek.

Szent Ferenc és más szentek életéről szóló olvasmányaim is erősítették bennem a szegények iránti elkötelezettséget. So­kat gondolkodtam Jézus személyes példá­ján. Ahogyan ő lehajolt a bűnösökhöz, a kitaszítottakhoz, segített rajtuk, örömet szerzett nekik.

Kapva kaptam hát a kínálkozó lehető­ségen, hogy ettől kezdve heti egy alka­lommal én is lemehettem a hajléktalanok közé, hogy együtt dolgozzam az utcai gondozókkal."

(fo ly ta tjuk )

Pasarét

"Szegények mindig lesznek veletek..."

Ábel testvér a pasaréti közösségből lassan fél éve foglalkozik hajléktalan fia­talokkal, akik pályaudvarokon, tereken élve töltik mindennapjaikat. Tapasztalata­it, élményeit úgy gondoljuk érdemes megosztani valamennyi kisebb testvé­rünkkel.

"A történet nyáron kezdődött. Vala­melyik este meglátogatott bennünket egy utcai gondozónő, hogy beszéljen a mun­kájáról és segítséget kérjen tőlünk a folytatáshoz, ő rendszeresen jár le a te-

fr. Szecsődi Leó

Hfrek, események

A provinciái definitórium január 20- án tartott tanácskozást.

Nevelési értekezlet

A Provinciaközi Nevelési Bizottság ta­nácsadó szerepet tölt be mindhárom ma­gyar anyanyelvű tartomány döntéseiben. A fórum január 22-én tartotta összejöve­telét: a Nevelési Útmutató - a provinciái

6 MAGYAR BARAT 1992. február 2.

definitóriumok által jóváhagyott - végső szövegét egyeztette. Ez szabályozza majd a közös nevelést.

A Bizottság 1993-ra tervezi egy pro­vinciaközi testvéri találkozó megszerve­zését - a korábbi esztergomi Baráttalál­kozók mintájára.

fr. Tokár János

Diakónusszentelés

Paskai László bíboros úr a pasaréti templomban 1992. február 15-én este 6 ó- rakor Tóth Damján, Palkó Julián, Horváth Achilles, Marék Bernardin, Bécser Róbert és Németh Imre testvéreinket a diakónusi szolgálatra szenteli fel.

Imádkozzunk értük!

A váci ferences kolostor

A váci ferences kolostort gró f Koháry István építtette 1749 és 1760 között. Ha­zánk egyik legszebb kolostorépülete a Vértanúk dombján áll.

Ma Géza király terének nevezik ezt a helyet, mert az első templomot ő és öcs- cse, Szent László király építtette. Géza királyt saját akarata szerint ide is te­mették, Lászlót pedig itt választották ki­rállyá. A tatárok 1241-ben felgyújtották a nőkkel és gyermekekkel telezsúfolt templomot. A második székesegyházat IV. Béla építtette a romokra, és 1245-ben már országgyűlést is tartott itt.

Mátyás király rokona, Báthory István püspök 1480 körül reneszánsz stílusban megújíttatta, de a török 1620-ban felrob­bantotta. A romokra barokk templom é- pült a ferencesek számára. 1719-től 6 praesidens állt a kolostor élén. Az első gvardián Szilágyi Bertalan lett 1731-ben. Az utolsó pedig Kovács Rajmund, aki 1971-ben halt meg. A püspök úr akkor engem bízott meg a templom és a lelkész­ség gondozásával.

Komoly tervünk, a templom külső-bel­ső restaurálása ekkortól valósulhatott meg. Elkészíttettük Szent László szobrát és megkezdtük a restaurálást is. Egymást követték a kőműves, villany és más mun­kák, majd 1972-re elkészült a belső tér művészi festése is. A hívek adományából kb. egymillió forint értékű munkát vé­geztettünk el. További 800 ezer forint volt a toronysisak, a torony és a külső tatarozás költsége, melyek 1974-re ké­

szültek el. Mintegy 1,6 millió forintos költséggel megújítottuk az orgona belső szerkezetét is.

Mivel a templomnak igen jó az akusz­tikája, több lemezfelvétel készült már itt. Elkészült a templom történetének rövid ismertetője is.

A templom sekrestye melletti helyisé­geiben működik Váci György, fr. Amideus országos hírű könyvkötőműhelye.

Jelenleg naponta két szentmise van: reggel 1/2 8-kor és este 5 órakor. A templom látogatottsága közepes. Tihamér atya azt mondta, hogy várjak még 10 é- vet, akkor majd jön segítség. Én vállal­nám, de nem tudom, hogy az Úr éltet-e 95 éves koromig.

Gondoljunk kilépett testvéreinkre, tartsunk velük kapcsolatot, - amint ezt más rendek is teszik, - hogy ők is érez­zék a testvéri szeretet kötelékét és me­legét.

Ha valakinek volna egészségügyi problémája, írjon, szívesen adok tanácsot a Dr. Inga vizsgálat alapján. De kérem, hogy közölje azt is, hogy milyen orvos­ságot szed és mi a panasza...

fr. Szabados Anzela

Ebben a rovatban közös életünk to­vábbgondolást érdemlő távlatait, szem­pontjait ismertetjük.

Hivatásunk

Időnként szükségesnek látszik az idevonatkozó fogalmak tisztázása.

Az új Egyházi törvénykönyv világo­san fogalmaz: az összes szerzetesek a- postoli tevékenysége elsősorban életük megszentelésének tanúságtételéből áll (673. kánon). Az apostoli munkára rendelt intézményekben pedig a szerzet szellemé­ben kell vállalni ezt a feladatot az Egy­ház nevében s a vele való közösségben (675. kánon). Rendünk pap tagjaira hárul ez a feladat.

Rendünk történetének egyik ősforrá­sa ugyanis ezt mondja: "Miután részesül­tek III. Ince pápa áldásában, meglátogat­ták az apostolok sírját. A Szent Pál templom címét viselő kardinális pedig ki­eszközölte Ferenc és 11 társa számára a tonzúra viselésének jogát, mivel azt a­

1992. február 2. MAGYAR BARÁT 7

karta, hogy mind a tizenketten a papság soraiba kerüljenek. Ezután Isten embere a testvérekkel együtt elhagyta Rómát, hogy elkezdje hirdetni a világnak az E­vangéliumot." (Három Társ Legendája, XII. 52-53) Ezt megerősíti az 1 Cél 34. és a LM III. 10. Akkor tehát az írás-olva­sás tudásán kívül a tonzúra elnyerése jogosított fel az Evangélium hirdetésére, ma pedig az Egyház megkívánja a papi, vagy legalább szerpapi képzettséget. De a lényeg az evangelizáláson van.

Századunk elején két francia szerző foglalkozott a papi hivatás kérdésével. Az egyik L. Brancherau: De la vocation sacerdotale (Paris, 1896) című művében azt állítja, hogy okvetlen szükséges a hívás, a vonzás, a szólítás Isten részéről, a hajlam a papságra, a hivatástudat. J. Lahitton: La vocation sacerdotale (Paris, 1909) című művében ellentmond ennek: sem a meghívás - Isten rendkívüli szólí- tásának értelmében -, sem a papságra való hajlam nem szükséges a papsághoz. Vállalhatja valaki a papságot, ha rendel­kezik a szükséges szellemi és erkölcsi feltételekkel és helyes szándék vezeti.

X. Pius pápa külön bizottságot neve­zett ki a kérdés eldöntésére. A bizottság általában J. Lahitton véleményét fogadta el, s ez megjelent a Szentszék hivatalos lapjában, az Acta AS 1913. június 26—i számában.

Eszerint sem a személyes sugalma- zottság, sem a papságra való hajlam, sem az isteni kegyelem vigasztalásai nem szükségesek a papság vállalásához. Ele­gendő a szellemi és erkölcsi alkalmassá­gon kívül a helyes szándék (intentio bo­na) s a jogi szabálytalanságoktól való mentesség. Az alkalmasságról az illetékes püspök illetve rendi elöljáró dönt.

A mi esetünkben tehát a helyes szán­dék a szerzetespapi hivatáshoz: az egyé­ni megszentelődés tanúságtételének és az apostoli tevékenységnek a vállalása az Egyház irányítása alatt.

A hivatás tehát nem érzelem vagy hangulat dolga, ezek csupán kísérő je ­lenségei az értelmi és akarati aktusok­nak, rájuk nem lehet építeni egy életre szóló elkötelezettséget. De ha a hit fé ­nyével megvilágított értelem fölismeri és értékeli Isten Országának közvetlen szol­gálatát, s ezt az akarat eltökélt szándék­kal vállalja, megvan a helyes szándék.

Apostoli tevékenységünknek jelenlegi területei: az igehirdetés, a hitoktatás, a

kegyelmek közvetítése a szentségek ki­szolgáltatása révén, az ifjúság katolikus nevelése, vallásos könyvek, tanulmányok publikálása, beteglátogatások, lelkiveze­tés, stb.

Fontos, hogy ez az elfoglaltság ki­töltse a szerzetespap életét és érdeklő­dési körét, a szükséges pihenésen kívül.

fr. Váradi Béla

Jubilánsok — 1992.

Szentelés:65 év: 06.24. fr. Pier Piusz50 év: 06.21. fr. Kamarás Mihály

fr. Pallós Péterfr. Szita Teofilfr. Tátrai Gábor

25 év: 06.02. fr. Polgár Kapisztrán06.18. fr. Szendrei Miklós

Fogadalom:60 év: 08.30. fr. Józsa Pachómiusz 50 év: 08.19. fr. Varga Válens

B e t e g e i n k

Fr. Füzér Juliánt február 12-én fog­ják megoperálni. Az orvos szerint remény van arra, hogy a műtét után kb. 10 %- kai javul a látása.

Fr. Mócsány Magnusz combnyaktörés­sel került kórházba. Azóta ismét otthon van, de szövődményként tüdőgyulladás­ban szenved.

Fr. Bozóki István lábfájdalmaival ke­rült kórházba. Most ő, az esztergomi kórház lelkésze is látogatásra szorul. Fr. Nádor Albert is kórházban van kivizsgá­láson.

Fr. Veres Géza mindannyiunk örömére egyre jobb erőben van súlyos betegsége után. Jelenleg logopédussal gyakorolja a beszédet és az olvasást.

Foglaljuk valamennyiüket imáinkba!

H alottain k

Kertész Tamás atya emlékére

Kertész Tamás atya meghalt Zalaeger­szegen, 1991. december 23-án. Halálhíré­nek hallatán eszembe jutottak a próféta

8 MAGYAR BARÁT 1992. február 2.

szavai: "Szép növésű, termékeny olajfa - így hívott az tír. De egy nagy vihar tűzbe borította lombját és elégtek az á- gai". (Jer 11,16) Tamás, Gedeon, Maximus, Julián, Csaba, Miklós, Ede - olyanok vol­tunk, mint szép növésű, sok termést ígé­rő gyümölcsfák, a Rend és az Egyház re­ménységei. Mi lettünk volna az új Vetés a magyar szántóföldön, de az egyetem auláiból idegenbe sodort bennünket a háború orkánja. Tűzbe kerültünk és megégtek ágaink. Az emigrációban újra kellett kezdeni életünket. A megégett, összetört ágak nehezen zöldültek.

Tamás atya élete volt talán köztünk a legtragikusabb. Bárhova került az emig­rációban, kiábrándult. Sehol sem találta a helyét. Végül elvált tőlünk. Magányában azonban mintha zöldülni kezdett volna a megégett lomb és gyümölcs termett volna ágain. Beletemetkezett a Szentírásba. Éles elméje előtt megnyíltak annak titkai. Ké­sőbb beteg lett, és hazavágyott. A meny- nyei titkokat, amelyek a Szentírásban felvillantak előtte, Tamás atya most már színről-színre látja és örvendezik.

fr. Füzér Julián

Provinciánk 1991-ben elhunyt tagjai

01.18. fr. Kozma Kájusz, Csikéria02.18. fr. Tóth Ernő, Lajosmizse 05.30. fr. Bakó Szenátor, Halmajugra 08.11. fr. Zsiga Kerubin, Hatvan 09.06. fr. Csordos István, Edison (USA)

Ü z e n e t e k

Közérdekű

Az elmúlt évtől kezdve azok, akik papként működtek, állami nyugdíjra is jogosultak az egyházmegyei nyugdíjuk mellett. Ám erről nem tudva nagyon so­kan nem adták be kérelmüket. 5000 Ft körül juthatnak hozzá ezek a testvérek: Boros Gyevi Imre, Buczkó Atanáz, Csiz­madia Keresztély, Faddy Othmár, Fekete Fülöp, Gyovai Gyárfás, Dr. Gyulai Illés, Horváth Jusztusz, Kamarás Mihály, Kámán Celerin, Kiss Lajos, Krupa Rókus, Kubán Nesztor, Merk Tibor, Nyikon Márton, Szabados Anzelm, Szita Gergely, Sztankai Szilás, Tátrai Gábor, Török Titusz, Verdung Gellért, Villányi Quirin. Összesen

tehát 22 fő. Ha csak havi 5000 Ft-ot számítunk fejenként, az a provinciának több mint százezer forin t jövedelmet je ­lentene. Azok, akik tanári vagy egyéb foglalkozásuk után nyugdíjat kapnak, nem jöhetnek számításba. Azok viszont, akik egyházi szolgálatban vannak, (pl. plébánosok) megkaphatják anélkül, hogy szolgálatukat ott kellene hagyniuk. Tehát nem szükséges hozzá, hogy az egyház- megyei nyugdíjukat igénybe vegyék. A kérelmet az illetékes helyi SZTK-ban be­szerezhető A.3515-270 rsz. és A.3515-280 rsz. nyomtatványokon kell beadni. Ide kell be nyújtani a papi működés igazolá­sát, amit a miniszter provinciális testvér ad. Be kell mutatni a főiskolai végzettsé­get bizonyító dokumentumokat (index). Felvilágosítást problémás esetekben nyújtok, illetve meg tudom mondani, hogy kihez kell fordulni.

fr. Reisz Pál

Köszönet

Fr. Szabados Anzelm az újság előállí­tását 5000 Ft-tal támogatta. Segítségét hálásan köszönjük!

FEBRUÁR

3. fr. Barsi Balázs (Esztergom) fr. Iglói Ignác (Esztergom)

10. fr. Csizmadia Keresztély (Szentkút)14. fr. Hegyi Bálint (Esztergom)

fr. Kovalcsik Cirill (Esztergom)17. fr. Lengyel Donát (Szeged)26. fr. Veres Géza (Esztergom)27. fr. Jáki Ákos (Esztergom)

fr. Albert Leander (Esztergom)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Is­ten halmozza el őket áldásával!

M a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Markócs Attila fr. Lendvai Zalán

Cí»: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (1)1762261

riAGYARI I . 3 .1992. március 1.

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

A rendházak hírei

Buda

Szinódusi beszámoló III.P. Werenfried Van Straaten premontrei szerzetes hozzászólása

A második világháború után elöljáróim azzal bíztak meg, hogy Flandriában se­gítséget nyújtsak 14 millió hazájából elű­zött németnek, köztük 3 ezer papnak. Ez a segítség az ellenségnek szólt. Ettől kezdve sajátos hivatásomnak tekintettem a szeretetben való kiengesztelődést és annak helyreállítását az Egyházban és a világban, hiszen ez a hivatás időszerűbb, mint valaha.

Sokan azt hitték, hogy lehetetlen a háború után az ellenségszeretetről prédi­

k á ln i egy olyan országban, amely sokat szenvedett épp ettől az ellenségtől. Én viszont már akkor észrevettem, hogy az emberek sokkal jobbak, mint gondoljuk. Készek a hősiességre, ha megvan bennük a bátorság, hogy igazi áldozatot kérjünk tőlük, s ha meg vagyunk győződve arról, hogy szükség van erre az áldozatra. Az ember jobb, mint gondoljuk!

Sőt, Isten is jobb, mint gondoljuk! Mindaz a csodálatos dolog, amit Jézus a Mennyei Atya jóságáról tanított, szósze- rint igaz. Isten sosem szégyenítette meg azokat, akik belé vetették bizalmukat. Hi­szen ugyanaz az Isten kelti szívemben a szegényeken való segítés vágyát, aki ke­gyelmével kiegészíti gyengeségemet, és aki sok jótevő szívében ébreszt szerete- tet, hogy enyhítsünk azon a szükségen, amit Isten ránk bízott. Isten sokkal jobb, mint gondoljuk!

Segítő tervünk elkészítésekor épp ezért nem az a mérvadó, hogy mire va­gyunk képesek, hanem az, hogy mit kell tennünk. Hiszen mindent annak az erejé­ben tudunk megtenni, aki megerősít min­ket. Ez a határtalan, Istenbe vetett biza­lom csak akkor nem lesz vakmerő, ha hűek maradunk feladatunkhoz: segíte­nünk kell mindenütt az Egyháznak, ahol azt üldözik, fenyegetik, aláaknázzák, vagy ahol romjaiból feltámadva szükséget szenved. Nem arról kívánok most szólni, hogy milyen mértékben segítettük a múltban az Egyházat. Az itt jelenlevő püspökök, akik "nagy szorongattatásból" jönnek, jól tudják ezt. Sokkal inkább a jelenről és a jövőről szeretnék szólni.

A legfontosabb Kelet-Európára vonat­kozó terveink a következők: Segíteni kí­vánjuk a szeminaristák megélhetését és képzését, a nővérekét, ösztöndíjat sze­retnénk adni a római egyetemeken tanuló hallgatóknak, segítséget akarunk adni a templomok és kolostorok helyreállításához és építéséhez, "motorizálni" kívánjuk a papságot, támogatni akarjuk a Biblia és más vallásos könyvek nyomtatását és terjesztését és igyekszünk segíteni a hír közlő eszközökkel folyó apostoli munkát.

Az itt elhangzott drámai beszámolók után, amelyek keleten, főként Horvátor­szágban élő testvéreink megpróbáltatása­iról és szenvedéseiről tájékoztattak min­ket, szeretnék valami biztató, reményt keltő dologról beszélni. A "Blagowest" (=örömhír) rádióról van szó. Ennek a rá­diónak a műsorai a Szovjetunió egész te­rületén közkedveltekké váltak. A műsoro­kat Litvániában, Monté Carlóban, Manilá­ban felállított adók sugározták. Később moszkvai ortodox testvéreinknek is aján­dékoztunk egy adót, amelynek működte­téséhez kezdetben nem kaptak engedélyt. Ennek hiányában átmenetileg egy raktár­ban tárolták az említett adót, egészen addig, míg ki nem robbant Moszkvában1991. augusztus 19-én a puccs. Vala­

2 MAGYAR BARAT 1992. március 1.

mennyi rádió- és tévéadó a puccsisták kezén volt. A parlamentet katonai cso­portok, páncélosok vették körül. Jelcin egy tank tetején állva szólni próbált a néphez, de szava nem hangzott messzire. Elkeseredetten tért vissza a parlamentbe és kijelentette: "Feltétlenül szükségem van egy rádióadóra!" Egyik ortodox kép­viselő Jelcin fülébe súgta: "Nekem van egy." Egy órával később katonai teher­autón, saláta és paradicsom közé re jtve becsempészték a rádióadót a parlamentbe. Néhány óra múlva Jelcin segítségül tudta hívni a lakosságot. íg y kezdődött a puccs bukása. Az adáshoz szükséges en­gedélyt is hamarosan megadták. Adónk mind a mai napig ott található a parla­ment épületében és naponta sugározza a vallásos műsorokat. Ez valóságos csoda!

Az újabb csoda azzal kezdődött, hogy rádiórészlegünk brazil igazgatója a puccs után személyesen tárgyalt az orosz rádió vezetőjével. Amikor ez az orosz vezető szerette volna tudni, miért is foglalkozik brazil barátunk az Oroszországnak szánt rádióműsor szerkesztésével, azt a választ kapta, hogy Fatima iránti érdeklődése révén ismerte meg ügyünket és így kö­tött ki a rádió által történő apostolko­dásnál. Amikor a vezető többet akart tudni Fatimáról, beszélt neki arról, amit a Szűzanya Oroszország megtéréséről mondott. Szemmel láthatólag meghatódva magyarázta ez a rádióvezető, hogy ő ugyan ateista, de ez a téma nagy érdek­lődésre tarthatna számot a hívők köré­ben. Azt javasolta, hogy erről rádió- és tévéműsort kellene készíteni.

1991. október 13-án megtörtént a le­hetetlen. Egycsapásra elárasztotta az Is­tenanya üzenete a Szovjetunió egész te­rületét. Hallhatták és láthatták, amint Fa­timában 900 ezer zarándok síkra száll az anyagias Nyugat és Oroszország megtéré­séért. Miközben a moszkvai ortodox egy­ház kórusa énekelt, a képernyőn megje­lent a kazányi Szűzanya ikonja, amelyet Fatimában őriznek. Első alkalommal hagy­ták figyelmen kívül a diplomatákat, akik mindezidáig ellenezték és ugyanakkor meg is akadályozták, hogy Fatimában ki­ejtsék Oroszország nevét. Kodrusiewicz, Moszkva érseke, aki erre az alkalomra utazott Moszkvából Fatimába és Fatima érseke együtt kérte a Szűzanya áldását és védelmét Oroszországra.

A 75 perces adást a Szovjetunió csaknem minden köztársaságában átvet­

ték és majdnem 40 millió ember látta. November 7-én, a "Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom" napján megismételték az adást, majd december végén harmad­szor is sugározni fogják. (A felszólalás dec. 4-én hangzott el.)

Számos ember szerzett tudomást a Sátán hanyatló birodalmában Szűz Mária kívánságáról, hogy szűnjön meg végre az ellenségeskedés és szülessen meg újra a keresztények egysége a tiszta szívekben: az imádság, a megtérés és a vezeklés ál­tal. Ezt a csodát Mária idézte elő és a mi rádiónk közvetítő szerepet vállalt benne.

Az Egyházban tapasztalható zsinat u- táni válság következtében alig akad pap, aki hirdesse a Szűzanya üzenetét és az örömhírt Oroszországban. Legújabb el­képzelésünk szerint Kelet-Európa számá­ra ú.n. "mozgó kápolnákat", (kápolnako­csikat ill. kocsikápolnákat) akarunk épí­teni, de sajnos nincs pap, aki ezeket kí­sérje. Hála a mi egyre jobban kiszélesedő rádió-akciónknak valamint az új papokra való várakozásnak, felhangzik ismét az évszázados könyörgés: "Rorate coeli de- super et nubes pluant Justum!"

A technika modern eszközeinek segít­ségével Isten örök szava, Jézus Krisztus örömhíre elhallatszik a Sátán országának legtávolabbi szögletébe is. É jjel és nap­pal hallatszik ezen a felperzselt földön. Feltartóztathatatlanul eljut az éhező és szomjazó lelkekhez, akik a Megváltó után kiáltanak.

Isten segítségével folytatni akarjuk csodákkal kísért munkánkat a szükség­ben lévő Egyház javára a kelet-európai püspökök kívánsága szerint. Ugyanakkor

1992. március 1. MAGYAR BARAT 3

reménykedünk a Szentatya áldásában és pártfogásában, reménykedünk jótevőink áldozatkészségében. Számítunk a nyugat­európai püspökök - nemcsak erkölcsi - támogatására és szimpátiájára.

Hiszen a püspökök sokkal jobbak, semmint gondolnánk!

Közreadja: fr. Hegedűs Kolos

S z e g e d

Szegedi naptár

Február 3-án megkezdődött a tanítás a főiskolán. Az első évfolyam (17 fő) át­laga 4,1 lett. A második félévben új ta­nárunk van dr. Weissmahr Béla SJ sze­mélyében, aki ismeretelméleti bevezetőt tart.

Február 4-én városunkba látogatott Angelo Acerbi pápai nuncius. Templo­munkba és kolostorunkba is eljött. Elő­ször rövid szentségimádáson vett részt a hívekkel, majd megáldotta az éppen ak­korra elkészült kápolnánkat.

Február 6-án vendégünk volt Füzér Julián és Kamarás Mihály atya.

Február 11-én este fél 10-kor telje­sen váratlanul látogatóink érkeztek. M. M. Beatrice apátnő, M. Klára-Dénes nővér, Tihamér és Balázs atya. Nagy örömet sze­reztek, köszönjük.

Február 14-én döntöttek a Szegedért Alapítvány egyes kuratóriumi csoportjai a megpályázott támogatások ügyében. Ja­kab testvér - saját bevallása szerint ed­digi legnagyobb irodalmi sikerét elérve - egy este alatt összeállította 500 000 Ft-os támogatási kérvényünket "kolostorkönyv- tár kialakítása" címen. A Társadalmi-Ál- lampolgári kuratórium ebből 100 000 Ft- ot szavazott meg. A pénzt folyóiratokra és fejlesztésre fordítjuk.

Február 15-én a pasaréti diakónus szentelésen közösségünket három testvér képviselte.

Február 28-án átadták kolostorunk földszinti részének egész keleti szárnyát és az északi szárny felét. Itt ebédlő, mo­soda és kiszolgálóhelyiségek vannak. Lassan az első emeleten elkészül négy szoba. Hozzáfogtak a még fel nem újított tetőrészek kicseréléséhez is.

fr. Kiss Huba

S zécsény

Morfondírozás...

Szécsényben még mindig az építkezés a téma. Ezzel kapcsolatban egy rég i em­lékem jut eszembe. Több mint 30 évvel ezelőtt Asztrik atya vezetésével estem neki a drávasztárai templom liturgikus tere kialakításának. A szentendrei diákok Ányos atya irányításával kovácsoltvas v i­lágítótesteket készítettek. Derekasan hoz- záálltunk a munkának, az emberek cso­dálkoztak, de méltatlankodtak is: "hát még a szószék sem marad meg"? Az én nem egészen bölcs megnyugtatásom az volt: "ne féljenek, a torony azért a he­lyén marad"!

Most Szécsényben én kérdeztem meg az egyik munkást: "ugye a torony a he­lyén marad"? Paraszti családból származ­va tudom, mitől kell félnem (aszály, jég ­verés, fiskális...), most azonban új féle­lem is a csontomba hatol: a műemlékesek. Ezek a félelmetes emberek fe l akarják támasztani a múltat; még jó, hogy nem a kőkorszakot, hanem csak a "sötét" kö­zépkort.

Elődeink fényt, levegőt akartak, szét­verették hát a középkori kőkeretes kis ablakokat. De nem tüntették el a kőkeret maradványát, a műemlékesek megtalálták, s most visszakerülnek a fénytfogó kis ablakok. Ugyanez történt a kolostor fő­bejáratával is, amely valamikor az épület északkeleti sarkán volt. Ma már kevesen közelítik meg a kolostort ebből az irány­ból, a bejárat más helyen van, a műemlé­kesek viszont fel akarják támasztani a múltat, oda akarják tenni a portát is.

Egyben mégis modernek: a klauzúrá- val nem tudnak mit kezdeni. Az emeletre vezető csigalépcsőről a belépést és a be­látást a kaluzúrába egy zsineg fog ja el­zárni. Már csak egy bábut kell barátru­hába öltöztetni, mert hát én nem garan­tálhatom az attrakció teljességét, hogy mindig azon a folyosón legyek, amikor jönnek a túristák.

Ez egy öreg ember morgása, bár az új kódex nem kodifikálta a jus mormo- randit, s a lelkiélet alapjaiban sem talál­ni. Legyen amolyan morfondírozás.

Újdonság, hogy a kápolna harmadszor is elkészült. Először titokban alakítottunk át egy szobát kápolnának, másnap reggel

4 MAGYAR BARAT 1992. március 1.

már mise is volt, így az alapítás megtör­tént (Szent Teréz példája nyomán). Most van bíborosi engedély, már csak a noví- ciusok hiányoznak.

fr. Boros Cyevi Imre

U S A — K u s z t ó d i a

Nagy örömömre szolgált, amikor fe lfe­deztem egyházmegyénk hivatalos lapjában "Father Ioannes Kolos Hegedűs, provin­ciái superior of Franciscans in Hungary", azaz Kolos atya szinódusi megnyilatkozá­sát. Arról ír, hogy nekünk példaképpé kell lennünk tanulóink számára. Gondo­lom, híveink számára is.

Nálunk végre végetér a bizonytalan­ság, s elkezdődik az a folyamat, amely - sajnos, talán - Kusztódiánknak, mint ilyennek a végét fogja jelenteni. Rómából ugyanis megérkezett fr. John Sullivan ofm delegátus generálissá való kinevezé­se. ő az itteni Szent Szív Provincia mi­niszter provinciális helyettese. Tehát né­hány hónapon belül eldől egyénenként is további sorsunk.

Mindig nagy örmmel veszem kézbe és olvasom el töviről-hegyire a Magyar Ba­rátot, bármennyire is el vagyok foglalva. Hosszú percekre szinte otthon, köztetek érzem magam. Pontosabban: elhatalmaso­dik bennem az érzés: "bárcsak én is..." (Talán ennek is eljön hamarosan az ide­je?) Régi szép emlékeket ébresztenek bennem ezek az írások. Nem tudom, sza­bad-e leírni ezzel kapcsolatos gondolatai­mat, érzéseimet. (Nem vonakodnék, ha a lap továbbra is a BARÁTKOZÓ nevet v i­selné, mert ez felkínálná a párbeszédet!) " íg y várjuk a karácsonyt, egy kis szo­rongással" (Imre atya). Milyen fele jthe­tetlen volt noviciátusunk első ferences karácsonya Szécsényben! Majd szétvetet­te a templom falait a karácsonyi énekek zengése. A következő évet Gyöngyösön töltöttük. Benjámin atya kicsit szerény­kedik: 20-ra teszi a teológusok számát. Én huszonhármukra név szerint emlék­szem. De nem is a mennyiség, hanem a minőség volt a fontos. Sebestyén test­vérből később provinciális lett, Asztrik- ból hírneves templomfestő, Pacifik test­vérből - no igen - bíboros prímás. A li­turgiában is részt vettünk, sőt a nagy­templomban még hangversenyen is. Ti­tusz, Flórián, Teofil meg a többi "tenor

testvér" bizony lábujjhegyre állva vágta ki a magas C-t. Nagy sikerünk volt. S mindez számomra csak egy évig tartott, 1950-ig...

fr. Páldeák Szabolcs

.A.. . . f i á r ó l . . ; ; ; ig

Pasarét

"Szegények mindig lesznek veletek..." - beszélgetés Ábel testvérrel II. rész

Már az első alkalommal, és azután is, mindig habitusban jártam ki közéjük. Tudtam: az lesz az első feladatom, hogy elfogadjanak, és ez nem megy egyik pil­lanatról a másikra. Erősen ügyelnek a látszatra, hogy kemény embernek tartsák őket. Természetes dolog, hogy egyikük sem borult egyből a nyakamba. Sok­mindent kérdeztek: - Miért van a kordá­mon három csomó? Én hogyan élem meg azt a szabadságot, amit ők kinn a téren megtapasztalnak? - Kérdéseik hangneme inkább volt őszinte, mint gúnyos vagy cinikus. A kezdeti nehézségek abból adódtak, hogy nehezen barátkoztak meg a nőtlenségi fogadalmammal és az enge­delmességgel, például hogy nekem mindig időre vissza kell érnem a rendházba.

Később, ahogy múltak a hetek, egyre közelebb kerültem hozzájuk. Ez a kötő­dés azonban helyenként is különböző.

A "Blahán" általában cigányok van­nak. ők a kiszámíthatatlanabbak. Ragasz- kodóbbak, de kevésbé lehet rájuk számí­tani. Van egy négy fős csoport, velük

1992. március 1. MAGYAR BARAT 5

találkozom legtöbbet. Egyikükhöz fűződik egy érdekes élményem, ő intézetben ne­velkedett, és az "intézetisekről" tudni kell, hogy legtöbbjük tíz percnél tovább nem bír egy helyben megmaradni. Egy­szer ezzel a fiúval három órán át beszél­gettem anélkül, hogy fölállt, járkálni kezdett volna, sőt szinte nem is érzékel­tük az idő múlását. Az életéről mesélt, a nőkről, partnerkapcsolatairól, a hitéről, arról, hogy járt egy gyülekezetbe, s hogy miért hagyta ott később. Figyelme­sen hallgattam, ilyenkor számomra minden fontos, amit őszintén vagy nyűtan mon­danak, még az önmagukban jelentéktelen dolgok is.

A "Déli" más. Hozzájuk jobban kötő­döm, annak ellenére, hogy keményebbek, erősebben takarják érzelmeiket, bár egy- egy ünnep őket is képes megrendíteni. Itt is sokan kötődnek hozzám, akik ha meglátnak, már messziről kiabálnak: "Ábel atya! Ábel atya!" És örülnek, hogy köz­tük vagyok. Meg sem várják, hogy én kérdezzek hogylétükről, egyből elárasz­tanak kérdéseikkel és mesélnem kell. S nem csak puszta megszokásból érdeklőd­nek, hanem őszinte a kíváncsiságuk. Az utóbbi időben egyre inkább megosztják velem azokat a belső titkaikat, melyek más kívülálló elől "szigorúan védett te­rületek".

Egyikük, aki nemrég szabadult a börtönből, leverten mondta, hogy újra visszakerül, pedig otthon kibékült a bátyjával, s így lakáskörülményei is ren­deződtek volna.

Ilyen, vagy hasonló gondokkal küsz­ködő fiatalokból áll mindkét csoport, akik között dolgozom.

(fo ly ta tjuk )

fr. Szecsödi Leó

A szolgák sorsa

A pasaréti ministránsok társadalma két osztályra bomlik: az öregek és az "új husik" osztályára. Újnak számít az, aki másfél évnél nem régebben csatlakozott a ministránsokhoz. Az elkülönülés oka az, hogy ennek a két csoportnak külön tart­juk a foglalkozásokat.

A foglalkozások során a következők kerülnek elő: a ministráns teendői, aktu­ális liturgikus események próbája, a fe l­olvasás gyakorlása, a Népénektár haszná­lata, az Egyházi év, a szentségek litur­

giája, egyéb szertartások, vasárnapi ol­vasmányok.

A foglalkozásokon kívüli közösségi program a kirándulás, vasárnap délutá­nonként foci, és a nyári tábor. Ezeket természetesen együtt rendezzük mindkét csoportnak. A közös események mellett külön-külön is foglalkozunk a ministrán- sokkal. Vasárnaponként minden gyerek egy kis elmélkedést ír: az evangélium és a prédikáció tartalmát, és néhány tanul­ságot ezzel kapcsolatban. Ezekhez némi segítséget is kapnak: két-három kérdést, valamint rövid visszajelzést és választ esetleges kérdéseikre. Mindez írásban, külön füzetben történik.

Nehézségeink: A kissé katonás szinte- ződésből és a "férfias" keménységből eredő durvaság leküzdése. Nagyon hiá­nyoznak az idősebb korú, középiskolás ministránsok, így mindent az oktatóknak kell csinálni. Nagyon széles korosztály vesz részt egy-egy foglalkozáson.

örömeink: A ministránsok száma kb. 40, és lassan talán olyan közösség alakul ki, amely itt tartja az idősebbeket is. Reménykedhetünk abban is, hogy gyer­mekeink templomot, szentmisét szerető, lelkes emberek lesznek családapaként vagy papként. Ünnepeink is vannak: születésnapok, névnapok, sikeres fe lvéte­lik, legutóbb pedig Damján testvér (az "öregek" oktatója) szentelése. Március 14-én a szegedi ministránsokkal lesz kö­zös kirándulásunk.

Ministránsok és rendi testvérek szá­mára egyaránt öröm, hogy életünknek van (talán lesz is) közös része.

fr. Lukovits Milán

Szeged

Találkozás szegedi szemszögből

A provincia egyszerű fogadalmas nö­vendékei találkoztak két csoportban, 3-3 napra a perőcsényi lelkigyakorlatos- és kirándulóházban. A találkozás örömén túl feladatunk is volt. Közösségi életünkről beszélgettünk: múltunkat szemlélve, je le­nünket értékelve, előre tekintve.

A két 15-18 fős csoportot János és László atya vezette. A beszélgetések alapjául Jean Vanier: A közösség című könyve szolgált. Az előadásokból őszinte,

6 MAGYAR BARAT 1992. március 1.

mélyretekintő beszélgetések kerekedtek, s mivel mindenki szóhoz jutott, csodála­tosan gazdag kép bontakozott ki előt­tünk.

A mi csoportunkban fr. Leó (Pasarét) és fr. Masseo (Szeged) tartotta az előa­dást. Leó beszámolója a könyv első fe je ­zetét dolgozta fel egy általa kialakított új formában. A téma ("E gy szív, egy lélek") rögtön mélyvízbe vezetett minket, hiszen közösségi életünkön belüli test­véri kapcsolatainkat kívánta tisztázni. Itt k i-ki megpróbálta saját közösségét s benne saját szerepét bemutatni. Néhá- nyan egy-egy speciálisabb témára áttér­ve (pl. imádság és munka kapcsolata) színesítették a képet. Az alapgondolatok a következők voltak: hivatásunkban egyek vagyunk, rokonszenvek és ellen­szenvek, megbocsátás, türelem, bizalom. A nyílt, őszinte gondolatok, megnyilatko­zások előítéleteket, falakat döntöttek le köztünk. Biztatást kaptunk, hogy van le­hetőség a tiszta, gátak nélküli kapcsola­tokra. Masseo a második fejezetből a sze­gényekkel való törődést emelte ki. János atya úgy érezte, hogy egyrészt a stú­dium-évek alatt nem szereztünk még speciális tapasztalatokat ennek értékelé­séhez (kivéve talán a csövesekkel foglal­kozó Ábelt testvért), másrészt a sze­génység kérdése a mai világban nagyon tág fogalommá vált, a társadalom minden rétege valamely szempontból besorolható ebbe a kategóriába. Ez nem kibúvó hiva­tásunk e lényeges eleme alól, de szá­munkra még nincs itt az ideje, hogy er­ről való beszélgetéseinket felelősségtel­jes, komoly tettek kövessék. Suo tempo­re... Ehelyett meghallgattuk egymás val­lomását a ferences családban szerzett örömeinkről, sikereinkről, bánatainkról, kudarcainkról, tágabb kategóriában szemlélve negatív és pozitív élményeink­ről.

A közösen ünnepelt eucharisztia, a kirándulások, a vetélkedő, a pihenés és a beszélgetések az egész embert mozgatták meg, frissítették fel, erőt adva a folyta­tásra. Abban a biztos örömben szálltunk fe l Szegedre induló vonatunkra, hogy a távolságok ellenére a sínek mellett őszinte testvéri szálak is vezetnek Sze­ged és Budapest között, és még sokfelé.

fr. Kiss Huba

Hivatásunk tegnap és ma

Hermann Stenger "Az egyházi hivatá­sokra való alkalmassság" című művében Friedrich Wulf nevű teológus foglalkozik azzal, hogy az egyes korokban az egyhá­zi hivatásra való alkalmasságnak melyik kritériumait helyezték előnybe.

Már az ősegyház szakaszában említés történik arról, hogy a klerikusokat meg kell válogatni (lTim 5,22; Zsid 5,4 alap­ján). Számos utalást találunk az egyház­atyák korából (pl. Nagy Szent Leó levele Tesszalonika püspökének), akik elsősor­ban a papsággal való visszaélés miatt sürgetik a jelöltek alapos megvizsgálását. A karoling reneszánsz idején jelenik meg az a törekvés, hogy a klerikusok kép­zettségi fokát is növeljék. Főként azon­ban a tridenti zsinat intézményesíti a papságra való felkészítést (szemináriu­mok), s e zsinat irányelvei több évszáza­don át érvényben maradnak.

Pontosabb megfogalmazásokra csak a múlt század utolsó éveiben kerül sor. A német nyelvterületen az ezzel kapcsolatos publikációkban valamennyi szerző egyet­ért a következőkben:

1. Az egyéni hívottság tudatos él­mény. 2. A belső késztetés pusztán az egyik jegye a hivatás valódiságának, en­nek a papi hivatal nehézségeivel való megküzdésben kell igaznak bizonyulnia.3. Normális pszichéjű ember egyértelműen el tudja magában dönteni: engem az Úr papnak hív. 4. A kegyelem működése bel­ső hívásból indul ki, bár a döntő szó az Egyházat illeti.

Francia nyelvterületen nyoma sincs ennek az egyetértésnek. Ennek oka lehe­tett a francia egyházat támadó antikleri- kális mozgalom, a hívők megosztottsága és a papi hivatások csekély száma. Eb­ben a helyzetben született meg 1896-ban a szulpiciánus szerzetes, Brancherau idé­zett könyve, melynek célja az volt, hogy segítse a fiatalokat hivatásuk mielőbbi felismerésében. 13 év múlva jelentkezett Lahitton kemény és támadú hangú kriti­kája. ő a papi hivatás alatt nem "voca-

1992. március 1. MAGYAR BARAT 7

tion"-t, hanem csak "vocabilité"-t (h ív­hatóság) ért. Ez a vélemény igen heves visszhangot váltott ki. Az irodalmi csatá­rozások után Róma döntését kérték, mely 3 pontban foglalható össze: 1. Senki sem formálhat jogot arra, hogy pappá szen­teljék, a döntés a püspököt illeti meg. 2. A papi hivatás nem szükségszerűen és elsősorban nem abban áll, hogy az illetőt belső vonzódás vagy sugallmazás indítja a papi hivatás elnyerésére. 3. Elegendő, ha a püspök megtalálja a jelöltben a "recta intentio"-t és a helyes alkalmassá­got.

A pápai döntés 2 dologban erősíti meg Lahitton véleményét, kettőben pedig nem. Megerősíti abban, hogy a végső döntést nem a papságra készülő hozza meg, hanem a püspök; valamint abban, hogy Isten kegyelmi vezetése a papi hi­vatás alakulásában nem szükségképpen közvetlenül tapasztalható kell legyen. Nem erősíti meg Lahittont abban az állí­tásában, hogy elutasítja a jelölt belső, kegyelmi vezetését (vocatio); valamint abban a gyökeres szkepszisében sem, hogy elveti a papságra készülő belsőleg megtapasztalt hivatását. Van tehát voca­tio sacerdotalis és létezhet belső készte­tés, de nem szabad kizárólagosnak hir­detni a hivatás egyik összetevőjét sem.

Sajátos helyzetben fakadt a kérdés, ám a római döntés egyetemes kijelentéssé magasodott. Az azóta eltelt idő annyira megváltoztatta a helyzetet, hogy a II. Vatikáni Zsinat papképzésről kiadott dek-

• rétumában a 2. cikkely X. Pius döntésé­vel ellentétben már a papi hivatás ke­gyelmi mivoltát emeli ki.

A kérdés azonban nem zárul le ezzel a vitával. Ahogy az idő halad, a pápák egyre többet foglalkoznak a hivatás min­den aspektusával. XII. Pius például kife­jezetten elrendeli, hogy szükség esetén kérjék ki pszichológus vizsgálatát. A pa­pi hivatást ugyanis emberi érettségnek, humánumnak kell kísérnie (lásd: Sedes Sapientiae kezdetű apostoli konstitúció).

A zsinat utáni pápák már nem hang­súlyozzák orvosi szakértelem igénybevé­telét, hanem szinte kizárólag pasztorális és spirituális természetű kritériumok ke­rülnek előtérbe. II. János Pál úgy érvel, hogy ha napjaink egyháza eléggé élet­erős és élő lenne, akkor a Lélek indítá­sára lenne elég papi és szerzetesi hiva­tás. A hivatás szépségének tudatában - elsősorban imával - támogatni kell a

meghívottakat. Jézus az, aki követésére hívja a fiatalokat, ő adja meg nekik a kitartás kegyelmét.

Korunk pápája, II. János Pál tehát szinte semmi másról nem beszél, mint ar­ról, amit X. Pius döntésével kétségbe vont: vagyis a kegyelmi hívásról és az isteni vezetésről.

fr. Várnai Jakab

Két megjegyzés

Béla atyának a Magyar Barát ezév februári számában megjelent Hivatásunk című cikkével kapcsolatban - egyebektől eltekintve - két megjegyzést szeretnék tenni.

1. A cikk gondolatmenete és mondani­valója szögesen ellenkezik II. János Pál pápa három évvel ezelőtt kiadott Christi- fideles Laici című enciklikájával, amely az apostoli tevékenységet minden ember számára kötelezővé teszi. A cikk felsorol­ja a mi jelenlegi apostoli tevékenységein­ket. A felsoroltak közül egyedül a szent­ségek kiszolgáltatása kifejezetten papi feladat, de már az Igeliturgiát végző "laikus" magyarázhatja a felolvasott szentírási helyeket.

2. A cikk azt írja: "A hivatás tehát nem érzelem vagy hangulat dolga, ezek csupán kísérő jelenségei az értelmi és akarati aktusoknak..."

Nem szerencsés, hogy egy mondatban összekenődik a hangulat, amely csak­ugyan lényegtelen megnyilatkozásunk, és az érzelem, amely megszentelődésünk ke­rek egyharmada, hiszen érzelmi világunk- az értelmi és akarati világ mellett - emberségünk integráns része.

Szerencsétlen dolognak tartom, hogy a jelen századvég teológiai szemlélete ke­veredik a múlt századvég szemléletével. Végül is: a II. Vatikáni Zsinat kell, hogy meghatározza mai gondolkodásunkat!

tr. Beney György

Az evangelizáció az összes testvér feladata

A papi hivatás misztikus, közvetlenül Istentől jövő érintését nagyon szépen fo­galmazta meg Béla atya a Magyar Barát1992. február 2-i számában: "a hit fényé­vel megvilágított értelem felismeri és ér­tékeli Isten országának közvetlen szolgá-

8 MAGYAR BARAT 1992. március 1.

latát, és ezt az akarat eltökélt szándék­kal vállalja." Ennek a hivatásnak feren­ces vonatkozásait szeretném jobban kie­melni.

Rendi Konstitúciónk szerint az evan- gelizáció nem kizárólagosan a papság fe l­adata. Ahogyan az Általános Konstitúció V. fejezetében, a 83. cikkelyben olvas­suk: "A Fiút elküldte az Atya. Ugyanezt a küldetést kapta az összes testvér."

A 87. cikkelyben ezt olvassuk: "Ez a testvéri közösség az imára és a testvéri­ségre támaszkodik. Éppen ezért ez le­gyen az Evangélium első és legkiválóbb tanúságtétele."

Majd a 89. cikkelyben: "Az evan- gelizálás legelső módszere: a tanúságtevő élet. Még akkor is, ha néma." Később: "Ebben az értelemben mindegy, hogy klerikus, laikus, igehirdető, szónok, mun­kás, fiatal vagy öreg, egészséges vagy beteg."

Mivel a 675. kánon előírja, hogy a szerzet szellemében kell elvállalni az apostoli munkát, így tehát át kell gon­dolni eddigi életünket. Nem plébánosok­nak, káplánoknak jöttünk a Rendbe, ha­nem testvéri közösségben élni, - még ak­kor is, ha plébánosok vagy káplánok vagyunk, - olyan közösségben, melyben már megkezdődött a kiengesztelődés Is­tennel és egymással, ahol nincs alá- és fölérendelés, hanem csak testvéri kap­csolatok vannak, melyek az eljövendő v i­lág jelei.

Ahogyan Hermann Schalück generális testvérünk első helyen kívánja az 1991. esztendő utolsó heteire és az új évre, hogy:

- "valamennyien, mindenki a maga módján, saját karizmája szerint egymás­nak miniszterei és szolgái, apái és anyái, testvérei és nővérei, Isten Lelkének és az ő szent működésének pedig követői és ösztönzői legyünk." (lásd MB II/2. mel­léklet)

fr. Barsi Balázs

Be te geink

Az előző számban felsorolt testvére­ink közül fr. Bozóki István és fr. Mó- csány Magnusz betegsége tovább tart. Imádkozzunk értük!

Ü zenetek

Helyreigazítás

Előző számunkban a jubileumok felso­rolásánál sajnálatos tévedés történt. Az aranymisések között fr. Szita Teofil neve szerepelt fr. Szita Gergely helyett. A szerkesztők a testvérek elnézését kérik.

Missziós beszédek kazettán

Birtokomban vannak a Pannonhalmán 1976-ban elhunyt Kollár Károly Kázmér ferences atya magnószalagra vett beszé­dei. A sokoldalú, művelt szónok és nép­missziós hagyatéka a jezsuiták raktárából került hozzám. Szívesen felajánlom: itt átvehető vagy küldhetem a megadott cím­re postán.

fr. Kovács Kanill

Névnapok

MÁRCIUS7. fr. Marik Tamás (Ausztrália)8. fr. Pataki Zoltán (Esztergom)12. fr. Szita Gergely (Jászberény)17. fr. Patrick Darnell (USA)18. fr. Sándor Szalvátor (Érd)19. fr. Szabó József (Esztergom)

fr. Bankó Szenátor (Halmajugra) fr. Kaczián József (USA)

24. fr. Tamás Gábor (Pasarét)fr. Tátrai Gábor (Kerekegyháza)

26. fr. Máté Teodóz (Pasarét)29. fr. Bán Jónás (Pasarét)30. fr. Villányi Quirin (Buda)

fr. Váci Amideus (Vác)31. fr. Posta Benjámin (Gyöngyös)

fr. Hajas Ámosz (Buda)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Is­ten halmozza el őket áldásával!

M a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Markóc s Attila fr. Lendvai Zalán

Cla: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (1)1762261

II.4.1992. április 5.

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

A rendházak hírei

B u d a .

Szinódusi hozzászólás

Mindenekeló'tt szeretnék köszönetét mondani a szinódusra való meghívásért Önnek, Szentatya! Abból az országból jöttem, ahol ebben az évben lelkipásztori látogatáson volt. Szívesen emlékszem vissza a Népstadionban töltött szép esté­re, ahol Ön a fiatalsággal találkozott. A résztvevők felejthetetlen élménnyel tér­hettek haza.

Az evangelizáció témakörével kapcso­latban szeretném gondolataimat elmon­dani.

1. Meghívásunk történetének szerepe"Az emberi méltóság lényeges alkotó­

eleme, hogy hivatása van az Istennel való közösségre. Isten már az eredet cí­mén hívja párbeszédre az embert, aki ugyanis csak azért létezhet, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből folyamatosan létben tartja." (Gaudium et Spes)

Az ember ugyanakkor egyes korok­ban, bizonyos körülmények között úgy érzi, számos akadálya van annak, hogy Istennel párbeszédre lépjen. Megtörténik, hogy Istenről semmit sem hall az ember önhibáján kívül. Elhallgatják tanítását, tagadják létét. De ilyen esetben is érvé­nyes Szent Pál apostol megállapítása: "Emlékezzél arra, hogy (az Úr) Jézus Krisztus, Dávid sarja, feltámadt halottai­ból. íg y hangzik az én evangéliumom. Ezért szenvedek még bilincseket is, mint egy gonosztevő. Ám Isten igéje nincs megbilincselve." (2Tim 2,9)

Isten szava nincs megbilincselve! Ezt magam is megtapasztaltam saját életemben az ötvenes évek elején. Apám börtönben ült, anyám a félelem kínjait élte át, az iskolában ateista szellemben tanítottak, Isten szava mégis eljutott hozzám, meg­hallottam hívását. Gondviselő akarata úgy intézte, hogy bár 1950-ben bekövetkezett a szerzetesrendek feloszlatása, mégis tu­domást szerezzek a ferencesek létezésé­ről hírnöke, egy "szalasztott barát" ré­vén. Az ő segítségével és támogatásával jutottam a ferencesek esztergomi gimná­ziumába, ahonnan Isten magába a rendbe is meghívott. Ezt a személyes eseményt azért említem, mert meg vagyok győződ­ve, hogy valamennyiünk meghívásának a története - miként a próféták esete pél­dázza - fontos szerepet játszik az evan- gelizálás során.

2. A rendi közösség apostoli szolgá­lata

A rendben aztán tanár lettem, hiszen rendtartományunknak két gimnáziuma van. Kézzelfoghatóan megérezhettem, mi­lyen nagy a vágy Isten után az ifjúság­ban, a diákok körében. Egy szerzetesi iskolában is - miként más iskolákban - előtérben áll az oktatás és a nevelés egysége. Ezen túlmenően viszont - ha ez Isten akarata - beszélnie kell saját hitéről is, arról, ami életének tartást ad és irányt szab. A tanár diákjai számára nemcsak előadó, hanem példakép is. A fiatalok ezáltal nyerhetnek valami fon­tosat, alapvető ismeretet önmaguk és éle­tük számára. Az együttlét során nyilván­való lesz Isten utáni vágyunk egymás előtt. Segítenünk kell nekik abban, hogy legyőzzék az önmaguk megvalósítása so­rán támadt félelmeiket. Feladatunk ez: egészen egyszerűen keresztényként élni köztük. A fiatalok számára ugyanis fon­tos, hogy egy olyan világban, amelyben a birtoklás a minden, legyen olyasvalaki a közelükben, aki nem birtokolni akar, ha­nem lenni. A fiatalok azt az igazságot

2 MAGYAR BARÁT 1992. április 5.

kutatják, ami a szívükban van. Számukra a mi életünk az első Biblia, amelyet ol­vasnak. S csak ezután jön minden olvas­nivaló. Nagyon fontos a mai magyar hely­zetben, hogy legyenek katolikus, szerze­tesi iskolák, hiszen a mostani fiatalok szülei nem részesültek hitoktatásban, nem vettek részt katekézisen. Ezáltal nem tudták a keresztény hitet családi keretben továbbadni gyermekeiknek. Ezért iskoláink a bencések, a piaristák és az iskolanővérek iskoláival az elmúlt 40 év alatt jelentős szerepet játszottak: a hit továbbadásának a szigetei voltak hazánkban.

Iskoláinkból ezen időszak alatt több mint háromszázan kerültek ki, akik pa­pok lettek és jelenleg az egyházmegyék­ben teljesítenek szolgálatot. Különösen figyelemre méltó az a tény, hogy a mi utánpótlásunk jelentős része is saját is­koláinkból került ki. Ebben az összefüg­gésben értjük meg, hogy miért tekintette Mindszenty József bíboros, prímás, esz­tergomi érsek a katolikus iskolákat szív­ügyének, s miért harcolt értük oly el­szánt következetességgel. Azok a jelen­legi törekvések, ameiyek további katoli­kus iskolák alapítására irányulnak nem­csak történetileg nézve fontosak és ért­hetőek, hanem a II. Vatikáni Zsinat neve­lésről szóló tanítása szerint is.

"Az Egyház jelenlétét az iskoláztatás­ban a katolikus iskola teszi különöskép­pen kézzelfoghatóvá. Ez az iskola épp­úgy, mint a többi, a művelődés céljait és az ifjúság jellemének alakítását szorgal­mazza. Vannak azonban sajátos feladatai. Megteremti az evangéliumi szabadság és szeretet légkörét az iskolai közösségben, segíti a fiatalokat abban, hogy személyi­ségük kibontakoztatásával együtt növe­kedjék bennük az új teremtmény, amellyé a keresztségben lettek. Végül az egyete­mes kultúrát úgy kapcsolja össze az üd­vösség hírével, hogy a hit fénye járja át a világról, az életről és az emberekről fokozatosan szerzett ismereteiket. íg y a katolikus iskola növendékeit ráneveli a földi haza javának hathatós munkálására és előkészíti Isten országának szolgála­tára." (Gravissimum educationis)

3. Az evangelizálás ferences módjaAz emberek ma jobban felfogják a

tetteket, mint az elvont gondolatokat. Arra vagyunk hivatottak, hogy másoknak tanúskodjunk saját hitbeli tapasztalatunk átadásával. A keresztény hitről való ta­

núskodásunk alapvető jelentőségű. Mi fe ­rencesek azáltal evangelizálunk, amik va­gyunk, s nem annyira azzal, amit mon­dunk. A szavakat kísérő jelek, gesztu­sok, életformák a hatékony evangelizálás eszközei.

Mi ferencesek meg vagyunk győződve arról, hogy az evangelizálás első és alap­vető formája Isten országának a testvéri közösség által való néma hirdetése. Azt gondolom, hogy mi ferencesek már ne­vünkben hordjuk azt (ti. "kisebb testvé­rek "), amit rendalapítónk feladatként ha­gyott ránk. Testvérek vagyunk, éspedig az emberek legkisebbjei: "fratres mino­res". Az emberekhez testvéri módon kell közelednünk, s közben arra kell gondol­nunk, amit Krisztus mondott: "A legna­gyobb legyen olyan, mint a legkisebb." (Lk 22,26)

Mindenekelőtt ebben áll az evangé­lium néma hirdetése, amelynek az evan- gelizálásnál mindig elsőbbsége van.

íg y az evangélium szavakban történő hirdetését megelőzően evangelizálunk épp tetteink, életünk által (Vö. RNB 16).

fr. Hegedűs Kolos

S z é c s é n y

Sok minden megtörtént velem már az életben. Most mint az esperesi kerület jegyzőjét, az esperes helyettesét kine­veztek esperessé anélkül, hogy felmen­tettek volna jegyzői szolgálatomból. Nagy gondba estem! A zsinati határozatok sze­rint ugyanis ha az esperes meghal, ak­kor a jegyző feladata eltemetni őt. Aggó­dom, ennek a feladatnak hogyan teszek majd eleget...

Most azonban más gond apaszt. A ha­lál gondolata nekem már a korral járó ártalom. A múlt héten álmodtam is vele: a számra szorított zsebkendő véres lett, és megértettem, hogy itt a halál. S amikor ezt álmomban elfogadtam, soha nem ta­pasztalt boldogság töltötte el egész lé­nyemet. Úgy látszik, nem hiába imádko­zom: "Jam nunc quodcumque mortis ge­nus... suscipio..."

Szécsényben mostanában mintegy 150 családban tanulják a Hiszekegyet, az Úrangyalát és a Tízparancsot. Elsőáldozá- si és bérmálási készület folyik. Az imák megtanítását áthárítottuk a szülőkre, így ők is bekapcsolódnak az előkészületbe és

1992. április 5. MAGYAR BARAT 3

az izgalomba, amikor az adatok felvétele­kor az imádságokat felmondják az elsőál- dozók és a bérmálkozók. Másik buzdító eszközünk a vizsga a kerületi esperes jelenlétében. Ez némi izgalmat vált ki: jaj, mi lesz, ha nem sikerül a vizsga? "Nem feszítjük túl a húrt, csak tanulj és akkor nem lesz baj."

Vannak még ma is nagyhitű emberek, akik hitükkel átültetik a fákat. Itt járt két klarissza nővér Tihamér atya gondo­zásában Franciaországból. Itt Szécsény- ben a valamikori vincések kolostorában szeretnének otthonra találni. Nekem, megvallom, nincs elegendő hitem, hogy a csoda bekövetkezzen, de Tihamér atyának szívből drukkolok. Tőlem ennyi telik ki.

fr. Boros Cyevi Iu-e

Csendesnapok Pasaréten

1990. decemberében volt az első "csendesnap" közösségünkben. Ekkor fo­galmazódott meg az az igény, hogy mind­annyiunknak szüksége lenne az ünnepek előtt egy olyan napra, amikor magában elvonulva, együtt az Űrral, minden gond­ját félretéve végiggondolja karácsony misztériumát.

A későbbiekben közös igényként me­rült fel, hogy legyen minden hónapban egy olyan nap, amikor visszavonulva az Úristenre fordíthatnánk több időt, ezzel is erősítve hivatásunkat. Megszületett a "csendesnap". Ilyenkor mindenkinek le­hetősége van szabadon az erdőbe menni, kirándulni, más templomokba, kápolnákba betérni, esetleg Pilisszentlélekre utazni. Mindez persze nem kötelező: ezen a na­pon is lehet tanulni, prédikációkra vagy órákra készülni, stb. A lényeg, hogy a másik testvér számára biztosítsuk a csendet. Ezen a napon nem kell részt venni a közös ebéden, de akik jelen vannak, azok is csendben vagy zenehall­gatás mellett étkeznek. A csend biztosí­tása érdekében kiírjuk a rendház ajtajá­ra: "Csendesnapot tartunk, kérjük, ma ne zavarjon!". Telefonügyeletes gondos­kodik arról, hogy csak sürgős esetben hívják a testvéreket.

Úgy érzem, valamennyiünknek szük­sége van havonta legalább egy ilyen

napra, amikor leáll az állandó rohanás és valóban az egyetlen szükségesre for­dítjuk figyelmünket. Csak ajánlani tudom minden közösségnek, hogy feladatunk eredményes teljesítéséért, mindannyiunk lelki békéjéért és nyugalmáért szorgal­mazzák a testvérek a havi csendesnapot.

"A testvérek emlékezzenek arra, hogy tartoznak az imádság és áhítat szellemé­nek minden időlegeset alárendelni, ne­hogy a lázas tevékenység miatt ez a szellem kárt szenvedjen." (CCGG 28,1; vö. RB 5)

fr. Horváth Achilles

E s z t e r g o m

Msgr. Angelo Acerbi pápai nuncius buz­dítása a Ferences Gimnázium 60. évfordu­lója alkalmából

örömmel veszek részt az esztergomi Ferences Gimnázium életének 60. év for­dulós megemlékezésén, k ifejezve barátsá­gomat a ferences család iránt, és elis­merve az érdemeket, melyeket ez a kollé­gium szerzett a magyar egyháznak.

Ezen alkalomból hangsúlyozni szeret­ném, mennyire fontos a katolikus iskola a magyar társadalom és az Egyház jelen pillanatában. Korunk egyik súlyos drámá­ja az Evangélium és a kultúra közötti tö­rés.

Ha ez a valóság - mely többnyire mindenütt fellelhető -, akkor az még tra- gikusabb azokban az országokban, me­lyek hosszú éveken át olyan kommunista rendszerben éltek, mely épp annak ke­reste módját, hogyan szakíthatná ki az Evangélium értékeit a társadalom szöve­téből.

Szerencsére ez a kollégium azokban az években mintegy "menekült-oázis" ma­radt sok magyar fiatal számára. Most új lehetőségek és még felelősségteljesebb feladatok nyílnak. A katolikus iskola, valójában, a munka és reménység kitün­tetett helye, mely arra hivatott, hogy ki­töltse az Evangélium és a kultúra közötti szakadást.

Máté Evangéliumában olvassuk: "Egy a ti Mesteretek, és ti mindnyájan testvé­rek vagytok". A Szentatya az elmúlt év november 23-án egy 150 ezres létszámú tömeghez - akik között az olasz katolikus

4 MAGYAR BARAT 1992. április 5.

iskolák diákjai, szülei és tanáraik voltak jelen a Szent Péter téren - így szólt: "A katolikus iskola visszavonhatatlan alap­vonása Krisztushoz, a Mesterhez való ki­fejezett, keresett és megvalósított viszo­nya oly módon, ahogyan azt az Egyház javasolja".

A katolikus iskolának benne kell ma­radnia az evangéliumi életben és meg kell osztania - a maga sajátos módján - az Evangélium hirdetésének küldetését.

Kulturális szempontból a katolikus is­kola eredetét a szabadságban találja meg; egy olyan szabadságban, mely az igazság keresésére vezet annak érdekében, hogy a fiatalok tudatát helyesen alakítsa.

A "Centesimus annus" enciklikában a Szentatya - a "Rerum Novarum"-ra emlé­kezve - többek között rámutatott arra, mi a követendő irány most, hogy az egyeduralmi rendszerek elbuktak és a falak leomlottak: egy értékteljes demok­rácia megszilárdítása. Szerintem a katoli­kus iskola társadalomnak nyújtott hozzá­járulása nem más, mint megtanítani a fia­taloknak a szolidaritás és a szabadság nagy értékeit.

Az Evangélium hirdetése és az emberi értékek tanítása mindig egymás mellett halad.

A pápa megemlítette, hogy a katolikus iskolában a világi tanárok különleges fe l­adata, hogy a földi valóságok tekinteté­ben is emberi és keresztény példát állít­sanak diákjaik elé, segítve azok lelkiis­meretének erkölcsi érlelődését.

ja — Misszió

Az élet oly gazdag, hogy annak min­den rezdülését lehetetlen megfigyelni, méginkább leírni. Ilyen élet a mi kárpát­aljai missziós életünk is. Csak néhány mozzanatát próbálom meg rögzíteni ezért, a teljesség igénye nélkül.

A szépre sikerült keresztutunk még mindig raktáron pihen, mert a keretek elkészítéséhez szükséges fűrészszalag pótlása lehetetlen feladatnak tűnik.

A papiak új részébe két hónapja sze­retnénk beköltözni, de hol az alkatré­szek, hol a hozzá való mester hiánya mi­att a félkész állapotig jutott épület eddig csak missziónk legifjabb, legelszántabb tagját kebelezte be. Üresen maradt régi szobája azonban máris egy kis mozgáste­ret és barátságosabb otthont adott a fe l­

nőtt fiatalok hittan csoportjának és a felnőttek kateketikai továbbképzésének.

Hónapok óta válasz nélkül marad v i­szont az egyházközségnek a kolostorra beadott kérvénye, többszörös írásbeli és személyes sürgetésre is. Valóban nagyon hiányzik a plébánia: irodával, hittanter­mekkel, énekkari próbákra, könyvtárra, klubteremre alkalmas helyiségekkel.

Nagyszőlősön december óta az első vasárnapokon szentségimádást tartunk. Ennek menetébe a fiatalok is bekapcso­lódnak saját összeállítású szentórával. Oly lelkesen csinálják, hogy a februári imádságra nemcsak Szőlősről, de Huszt- ról, Beregszászról, Munkácsról és Ung- várról is csatlakoztak, s mintegy 60-70 fiatal imádkozott együtt az idősebb hí­vekkel. A következő hónap szentségimá- dására a husztiak hívták meg a többi fiatalt.

Az egyházközség életének másik nagy mozgatóereje a szegények felfedezése és szolgálata. Kezdetben az érkező élelmi­szer- és ruhasegélyek nagy gondot okoztak: kiknek és hogyan juttassuk el alkalmas módon, -A feltett kérdésre ez volt a válasz: "Nálunk nincsenek szegé­nyek!" Most viszont ott tartunk, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt megren­dült, elkötelezett felkutatói és segítői a magányban, nyomorban, elhanyagoltság­ban élő öregeknek és valódi szegények­nek. Most válik világossá, hogy Jézus ígérete itt is aktuális: "Szegények mindig lesznek veletek!" Nagy ajándék, ha ész­revesszük, és megtanuljuk szolgálni őket. A plébániai közösség élővé válásának próbaköve ez.

S már érlelődik egy újabb dimenzió, mozgásba lendítő energia: a tanúságte­vés, apostolkodás, a kereső embertársak felé való kinyílás, amely óvodástól az egyetemistáig, fiatal családostól a nyug­díjasig sok embert megmozgat. Az ung­vári televízió szeretne ugyanis magyar nyelvű vallási műsort rendszeresíteni, a különböző felekezetek részvételével. En­nek megszervezése és beindítása nem le­het csupán néhány lelkész vagy néhány kiválasztott szakember ügye. Minél töb­ben tekintik szívügyüknek, annál színe­sebb, sokrétűbb lesz, s így visszahatásá­ban is formáló erővé lehet.

Missziónkkal szeretnénk szolgálni ezt a magára ébredő, bontakozó életet.

fr. Papp Tihamér

1992. április 5. MAGYAR BARAT 5

A n ő v e r x d ë 1c IrxéI z s a - lc

3 W W W Z Ö \

S z e g e d

Szegedi szordínó

Márciusi hétköznapjaink visszafogot­tan, csendben követték egymást, amilyen csendben hozzánk is belopózott a tavasz a méhek kirepülésével, a fű sárjadásával, az apró virágok nyílásával...

Másodikán Ágoston atya jóvoltából az egész közösség részt vett a Kodály Zol­tán halálának 25 éves évfordulóján be­mutatott szentmisén a Mátyás templom­ban.

A hónap elejétől a kolostor, a plébá­nia egy modern evangelizációs eszközt kapott adományként egy most induló 135 ezres példányszámban megjelenő ingye­nes hirdetési újságtól. Minden hétvégén "Harangszó" cím alatt jelenik meg az Ágoston atya által szerkesztett igehirde­tési rovat.

Magnusz testvér temetésére öten utaztunk Esztergomba. Köztünk voltak az elhunyt egykori novíciustársai: Celerin és Szilás atya is.

Az egyik szombat délelőttön az egészségügyi gyermekotthonba látogat­tunk. Meghívásunkkal az otthon vezetői­nek az a nem titkolt szándéka volt, hogy nyáron ezeket a fogyatékos picinyeket egy hétig üdültessük. Megrázó találkozás volt ez a pár óra, hisz a kommunikáció­képes, jópofa gyermekektől a lekötözött, vakon vergődő kicsinyekig sokan sokfé­lék voltak a városszéli kőkerítések e kü­

lönös birodalmában. Nem ők-e leginkább azok a legkisebb testvérei Jézusnak, akikkel ha jót teszünk, vele tesszük? Mosolyukban, nevetésükben, jelenlétük­ben, vagy csupán lüktető sejt-halmazuk- ban valahol ott a mindent beragyogó fény; bátorság és türelem kell, hogy fe l­fedezhessük...

Az építkezés első ütemének, az alsó szárnynak az átadása végül is 18-án megtörtént, Kolos és Urbán atya jelenlé­tében.

A város egyetemein és főiskoláin 23- tól 27-ig tanulmányi szünet volt, alkalom arra, hogy legalább átmenetileg kifú j­hassuk magunkat, pótolhassuk lemaradá­sainkat.

Lapozom az asztali naptárt. Megállók április elsejénél... Lehet, hogy a követ­kező számban valami vidámabb dolgot hallanak Szegedről a testvérek...

fr. Kiss Huba

"Szegények mindig lesznek veletek..." - beszélgetés Ábel testvérrel III. rész

November közepén kettős születésna­pot ünnepeltünk a délisekkel. Kinn volt egy új srác is, aki három nappal azelőtt szabadult a börtönből, másfél éves benn- tartózkodás után. A többiek már koráb­ban beszéltek nekem róla, s visszatéré­sekor besorolták a közösség kasztrend­szerébe. Ez a tagozódás vagy testi erőre épül, vagy arra, hogy melyikük tud jobb balhét megszervezni. A főnök, alvezérei- vel egy kisebb csoportot alkot, a legki­szolgáltatottabb pedig, aki nem tudja magát megvédeni, a csicska. A bukott akciókért ő a felelős, őt veszik elő, s ilyenkor elcsattan egy-két pofon.

Zerge, az újonnan érkezett, nem elé­gedett meg azzal a hellyel, amit neki szántak, és kötekedni, meg parancsolgat­ni kezdett a "rangban fölötte állóknak". Természetesen jól helybenhagyták. A ve­rekedésbe az érintetteken kívül más nem szólt bele, a maguk alkotta "farkastör­vén y” alapján hagyták, hogy a szemben­álló felek maguk intézzék el a problémát.

Ez az incidens röviddel azelőtt tör­tént, hogy aznap kimentem közéjük. Elő­ször csak annyit láttam, hogy a fiú ma-

6 MAGYAR BARÁT 1992. április 5.

gányosan ül a lépcsőn lehorgasztott fe j­jel. Arra gondoltam, talán előzőleg berú­gott, és most próbálja kialudni magát. Később észrevettem, hogy véres a keze. Odaszóltam neki: mossa meg, nehogy fe r­tőzést kapjon. A délisek vezetője, aki fö­lötte ült két lépcsőfokkal, a hajánál fog­va fölhúzta a fejét.

- Nem a keze véres ennek, hanem összeverték!

zott, nem győzött hálálkodni: - Jaj, Ábel atya, olyan jó volt, téged az Isten kül­dött!

Zergét utána még háromszor verték meg, hasonló okból mint aznap, utoljára január elején. A halántékán szúrták meg egy csavarhúzóval. Bevitték a kórházba, ahol agyvérzést kapott és meghalt. A boncolás alapján nem a szúrás okozta halálát, az nyolc napon belül gyógyuló

Azelőtt még sohasem láttam szemtől- szembe embert ilyen állapotban, igen szörnyű látvány volt. Egy kis időbe ke­rült, amíg tenni tudtam valamit. Az egyik sráccal vizet hozattam egy üres üvegben, és a zsebkendőmet megnedvesítve töröl- getni kezdtem az arcára száradt vért. Zerge kezdett magához térni, és tiltako­zott: - nem kell! Mégsem hagytam abba, hanem óvatosan tovább mostam az arcát, s valami nagy szeretetet éreztem iránta abban a pillanatban. Ekkor már nem el­lenkezett, csak csöndben nézett rám, s én azt éreztem, mintha Jézussal tenném mindezt, mintha az ő arcát látnám. Mind­máig ez volt legnagyobb élményem.

Három hét múlva találkoztam vele leg­közelebb. Messziről megismert és kiálto-

sérülés lett volna, bár közvetve nyilván az ütések, a sokk is hozzájárult halálá­hoz.

Grácián atyát kértem meg, s ő elvál­lalta a temetést. Erre az alkalomra eljöt­tek a délisek, mert számukra a részvétel közösségi összetartozásuk jele, csakúgy mint sajátos szertartásuk, a meghalt társ sírjának leöntése a közösen vásárolt pá­linkával.

Végignéztem rajtuk amint ott álltak egymás mellett, és arra gondoltam, hogy legtöbbjük élete így, vagy hasonló módon fejeződik be még harmincéves koruk előtt.

(fo ly ta tjuk )fr. Szecsődi Leó

1992. április 5. MAGYAR BARÁT 7

Közös életünk

H alottai n 1c

Mócsány Péter fr. Magnusz

Esztergomban, 1992. március 9-én, életének 86., szerzetességének 56. évében csendesen elhunyt Mócsány Péter, Mag­nusz testvér.

Szerzetesi életét Szécsényben kezdte meg 1935-ben, majd Pécsett, Jászberény­ben és Gyöngyösön folytatta. A szerze­tesrendek 1950-es erőszakos feloszlatása után Esztergomba került, ahol kétkezi munkájával szolgálta testvéreit, a gim­názium és a kollégium diákjait. Ereje fogytával is megadta az Úr Magnusz testvérnek, hogy hűségesen és odaadás­sal dolgozzék, megőrizve az imádság szellemét. Egész életét a kötelességtelje­sítés, az egyszerűség és az állhatatos imádság jellemezte. Betegségében várva várta Halál-Nővér érkezését.

Temetése március 12-én délelőtt volt az esztergomi rendház kriptájában.

Toman Ferenc fr. Peregrin

Március 28-án Esztergomban, életének 73., szerzetességének 45. évében meghalt Toman Ferenc fr. Peregrin. Temetése áp­rilis 3-án volt Esztergomban.

Elhunyt testvéreink nyugodjanak bé­kében!

Az Agape kiadó "Ferences Források" sorozata

Elindult a Szent Ferencről szóló for­rások sorozatos kiadása az Agape kiadó­nál. Január végén kinyomtatták a "Szt. Ferenc művei" c. első kötetecskét, amely az 1989. áprilisában Esztergomban kiadott (többek által "fehér füzet"-ként ismert) nyomdai változata. Újvidékről minden nap várjuk a szállítmányt. Nagyobb példány­számban címünkön lehet megrendelni (Szeged, Mátyás tér 26. 6725). Felhívom a

figyelmet, hogy nem került bele a fordí­tók neve (Hidász Ferenc és Várnai Ja­kab), csak mint sorozatszerkesztőket tüntettek fel.

A Celanói Tamás három művét tartal­mazó 2. kötet egy része javítás alatt van fr. Ferencnél, nagyobbik részét már tör­delik Szegeden. Fr. Ferenc rövidesen nekilát a Három Társ Legendája átnézé­sének, én a Legenda Major átnézésén dolgozom, és két hónapon belül az is nyomdakész állapotban lesz. Ez a két mű lesz a 3. és 4. kötet.

A többi ferences forrás is itt jelenik majd meg az Agape terve szerint.

fr. Várnai Jakab

Hozsannától allelujáig

"Fr. dr. Barsi Balázs ferences atya és dr. Gál Ferenc teológiai professzor mély gondolatai megtanítanak bennünket

Virágvasárnaptól Húsvétig - Jézus megváltó szenvedésével, kereszthalálával és dicsőséges feltámadásával lélekben azonosulni. A könyv első részében a nagyheti liturgia misztériuma tárul fel, míg második részében a Jézussal együtt­érző, imádkozó, elmélkedő és bűnbánó közösségi ember hangja szólal meg."

(Márton Áron Kiadó, Budapest, 1992. 149 Ft.)

A nagyhét liturgiája

A fenti könyv mintegy bevezetőként íródott a nagyhét liturgiájának gyű jte­ményes kiadásához, amely szintén fr. Ba­lázs és a novíciusok szerkesztésben fog megjelenni még Húsvét előtt. Ez a közel 360 oldalas összefoglaló munka tartalmaz­za Virágvasárnap és a "szent háromnap" teljes liturgiáját, felsorakoztatva a régies és helyi szöveg- illetve dallamváltozato­kat is.

tJ" zenetek

Köszönet

Fr. Tátrai Gábor 1000 Forinttal járult hozzá az újság kiadásához. Adományát hálásan köszönjük!

8 MAGYAR BARÁT 1992. április 5.

ÁPRILIS

6. fr. Halmai Vilmos (Esztergom)7. fr. Stipits Árpád (Esztergom)8. fr. Füzér Julián (Detroit)12. fr. Szita Gergely (Jászberény)

fr. Szilvási Szilárd (Pannonhalma)14. fr. Merk Tibor (Jászberény)20. fr. Galicz Töhötöm (Buda)21. fr. Szabados Anzelm (Vác)

fr. Szántó Konrád (Pasarét)22. fr. Tóth Parméniusz (Buda)23. fr. Váradi Béla (Pasarét)

fr. Lukács Egyed (Szeged)24. fr. Beney György (Pasarét)25. fr. Orbán Márk (Szécsény)

fr. Soós Ányos (Buda)26. fr. Laczkó-Dávid Anaklét (Szeged)29. fr. Bécser Róbert (Buda)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Is ten halmozza el őket áldásával!

M a . g y a . 1 * B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Markócs Attila fr. Lendvai Zalán

Cím: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (1)1762261

"A békesség Istene, aki Jézust,

a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát

az örök szövetség vére által

feltámasztotta a halálból,

tegyen készségessé titeket minden jóra,

hogy teljesítsétek akaratát.

Munkálja bennünk Jézus Krisztus által

mindazt, ami kedves előtte."

(Zsid 13,20-21)

MINDEN KEDVES

ISTENTŐL ÁLDOTT, BOLDOG HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK!

nAGYARII.5.1992. május 3.

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

rendházak hírei

Esztergom

Rövid hírek

Az esztergomi ház életében az elmúlt hónapban négy jelentősebb esemény tör­tént.

Március 28-án ünnepeltük Mindszenty bíboros születésének 100. évefordulóját. A diákokkal együtt részt vettünk a bíbo­ros úr által a bazilikában bemutatott ün­nepi szentmisén. Délután az iskolánkban lezajlott ünnepi megemlékezés vendége volt Antall József miniszterelnök, akinek- mint a rendház ebédlőjében tartott fo­gadáson kiderült -, szülei világi rendi ferencesek voltak. Ünnepi beszédében tiszta és világos szavakkal méltatta Mindszentyt, anélkül, hogy alakját más­nak mutatta volna be, mint aki valójában volt. Megtisztelt még bennünket Acerbi nuncius úr és Habsburg Mihály főherceg is. Az ünnepségen osztották ki a Mind- szenty-pályázat díjait, melyek közül di­ákjaink többet is elhoztak.

Ezen a napon veszteség is ért ben­nünket, mert ekkor lett rosszul és halt meg Peregrin testvér. Sokak számára vá­ratlanul és hirtelen, mert csak kevesen tudták, milyen súlyosan beteg, hiszen sohasem panaszkodott.

Kb. 200 lelkigyakorlatozó (Ferences Világi Rendből stb.) töltötte nálunk a Húsvétot és a Szent Háromnapot, amelyet a noviciát által külön ekkorra összeállí­tott könyvből, a középkori esztergomi hagyományok beépítésével ünnepeltek. Felejthetetlen élményben volt részük a résztvevőknek és a ház tagjainak is. Né­gyen (Pál, Ákos, Bálint és én) Kárpátal­

ján töltöttük az ünnepeket.A legfrisebb esemény pedig most a

hétvégén történt. A két harmadik osztály nagy sikerrel adta elő Shakespeare: Té­vedések vígjátéka című művét. Reméljük, a városi színjátszó versenyen is helye­zést érnek el vele.

S ha előre kell tekintenünk: kicsit félünk a szép májustól a ballagás, az érettségik és a kirándulások miatt. Vi­szont reméljük, hogy István atya, aki a hétvégeket már itthon tölti, minél előbb véglegesen kijöhet a kórházból. Reméljük azt is, hogy a novícius testvérek sikeres vizsgákat tesznek még májusban, mielőtt egy kicsit hosszabb időre Szécsénybe mennéíiek.

fr. Varga Kapisztrán

Pasarét

Nagyheti gyermek-lelkigyakorlat

A tavalyihoz hasonlóan nagycsütörtö­kön, nagypénteken és nagyszombaton délelőttönként általános- és középiskolás hittanosaink részére a Nagyhét miszté­riumaiba bevezető és a nagyheti szertar­tásokra felkészítő lelkigyakorlatot tartot­tunk.

A lelkigyakorlatot nagyböjt elején kezdtük szervezni. Minden család tá jé­koztatót kapott róla, és fölmértük a résztvevők várható számát.

A 180 gyerek kor szerint 4 csoportba volt osztva. A napi programot reggel 9 órakor közös imádság nyitotta és délben a napközi imaóra zárta. A kettő között vetítés, szertartásmagyarázat, előadás, csend, diameditáció és kiscsoportos be­szélgetés volt. Ezeket az egyes korcso­portoknak külön szerveztük.

Sajnos a gyerekek jó része nem vesz részt a szertartásokon; csak felkészül rá.

2 MAGYAR BARAT 1992. május 3.

Meg kell szervezni, hogy kocsival haza­vigyék azokat, akiket szülei nem kísér­nek el.

Nagyon jó visszhangja volt a nagy­csütörtöki közös bűnbánati liturgiának, amit Miklós atya vezetett, óriási élmény volt a nagypénteki erdei keresztút; élő stációkkal. Ezt ifjúsági hittancsoportunk­nak és világi rendi ferenceseknek kö­szönhetjük.

Minden résztvevőtől kértük, hogy ír­jon értékelést a lelkigyakorlatról. A ta­valyi vélemények idén sokat segítettek a szervezésben. Néhány részlet a gyerekek írásaiból:

- Nekem nagyon tetszett a szertartás­magyarázat. Én még soha nem hal­lottam ilyet. Ez nagyon szükséges, rendkívül hasznos, és elkelne az év minden fontos ünnepén.

- Talán az egyetlen, ami nem tetszett az, amikor a keresztúton az egyik állomásnál egy keresztbe be kellett verni egy szöget; inkább ki kellett volna húzni egyet.

- Több időt hagynék a beszélgetésre.- Talán kissé jobban össze kellene ke­

verni a társaságot a beszélgetésre, így jobban megismernénk másokat. (Én például két lánnyal jól összeba­rátkoztam, és György atyát is job­ban megismerhettem.) Tényleg jó volt, hogy egészen más gondolatok­kal, felfogásokkal találkozhattam.

- Szerintem nagyobbaknak is kéne csi­nálni, esetleg felnőtteknek. Attól még, hogy idősebbek, nem biztos, hogy jobban meg is értik, át is élik Húsvét misztériumát.

- A csend igen fontos volt, mert el tudtunk gondolkodni azon, amit hal­lottunk.

- A zsolozsma érdekes volt; láthattuk, hogy a szerzetesek hogyan imádkoz­nak együtt.

- A beszélgetéseken fe l kéne vetni olyan témákat, amikről részletesen lehet beszélni, mert gyakran csak a beszélgetés végén jö tt meg az igazi téma.

- Remélem, jövőre is lesz ilyen három­napos lelkigyakorlat.

fr. Lukovits Milán

Kárpátalja. — Misszió

Beszámoló

Lassan megtarthatjuk házszentelőn- ket, mert elkészültünk az új kolostor­résszel. Ez négy lakószobát és egy ven­dégszobát foglal magában zuhanyozóval és WC-vel, valamint három garázst, ka­zánházat, raktárt és egy előteret. A télen már működött a gázfűtés is, ami megmen­tett a széntüzelés rengeteg bosszúságá­tól. A kolostorrész 100 százalékig kárpát­aljai anyagból készült, ami azért említés­re méltó, mert itt rémisztő áruhiány mu­tatkozik minden területen, és mert ez hí­veink segítőkészségét dicséri. Az új szo­bákat már el is foglaltuk.

A szőlősi ferences kolostort még nem kaptuk vissza, de ígéretek minden szin­ten elhangzottak már, így csak várnunk kell. Vajon mennyit?

Visken a visszakapott plébániaépüle­tet gyönyörűen rendbehozták - Antal ki­tartó és szívós munkájának köszönhetően- és már ott is megvolt a házszentelő.

Tihamér elvállalta, hogy az ungvári ukrán TV magyar adásának katolikus vallási műsorait szerkeszti. Mivel az itte­niek közül nem volt, aki elvállalja, félő volt, hogy a tévések magukra maradva "eretnekséget" gyártanak. íg y egyházi segédlettel készül a műsor, és már egy­éves tervet is készítettek.

Egy hónappal ezelőtt kamionnyi ruha érkezett Benő atya és a Máltai Szeretet­szolgálat jóvoltából, amit egy héten belül minden nehézség nélkül ki is osztottunk. Segítségüket nagyon köszönjük. Bármifé­le ilyen jellegű segítséget szívesen foga­dunk, hisz igény továbbra is mutatkozik ruhára, cipőre, élelmiszerre, könyvre és imakönyvre.

Szeptember óta faluimban igen áldá­sosán működik Balogh Dénes, világi rendi nyugdíjas zenetanár. A Népénektár éne­keire tanítja az itteni gyerekeket és a kántorokat is. A templomba járó gyere­kek száma egyes helyeken igencsak meg­nőtt, és ez az ő énektanításának, munká­jának is köszönhető. Ha más is vállalkoz­na, mondjuk legalább egy tanévre, hogy kijönne és hittant, éneket, liturgiát, ze­nét tanítana, szolgálatát nagyon szívesen vennénk. Nagyon kevés a hozzáértő mun­katárs a plébániákon. Vannak helyek,

1992. május 3. MAGYAR BARAT 3

ahol mindent a papnak kell ellátni, mert nincs egy talpraesett sekrestyés vagy kántor sem, aki munkánkat segítené, aki­vel együtt lehetne működni.

Lassan előkerülnek, "felfedezzük" azokat a művészeket, restaurátorokat, akik ugyanazt a munkát képesek elvé­gezni, mint az otthoniak. Ezen a télen Királyházán találtam egy kép- és szobor­restaurátort, aki művészi szinten dolgo­zik. Ugyanígy kőrestaurátort is, aki Fe- keteardóban a romokban heverő, csúcs­íves záródású, bélletes gótikus kaput gyönyörűen rendbehozta. íg y ő terveink szerint képes lesz a szőlősi templom megmaradt kőmunkáit is befejezni.

Végül köszönetét mondunk húsvéti kisegítőinknek, akik évek óta, felkérés nélkül is jönnek, hogy az ünnepek alatt szolgálatot telejsítsenek. Most Pál, Ka- pisztrán, Ákos és Bálint testvéreinknek. Segítségük pótolhatatlan.

fr. Radics Dávid

-A. nőve rx cl <3 kházak

Buda

A budai juniorát élete - már kicsisé­génél is fogva - meglehetősen csendesen zajlik.

Március folyamán két újabb jelölt testvér csatlakozott hozzánk: Skandella Gábor és Udvardy László. Mindketten "dörzsölt" ferencesek, hiszen esztergomi, illetve szentendrei diákok voltak.

A nagyböjt előtt Ámosz és Róbert testvér rendezett sikeres maszkabált a kisebb hittanosoknak a Feketesas utcá­

ban lévő plébániai helyiségben.Különös és igen rokonszenves vendé­

ge volt a háznak a hetvenes éveiben já­ró, hatalmas ősz pátriárkái szakállal ren­delkező jóságos és tiszta tekintetű P. Arkadius Smolinsky ofm, az USA-beli Pulaski provinciából,

Ez az atya 1973-ban egy ferences ta­lálkozón vett részt Umbriában, ahol éle­tünk kontemplativ dimenzióját tanulmá­nyozták. Végiglátogatták a ferences re­meteségeket, hosszabb-rövidebb időt imádságban töltve ezeken a helyeken. A találkozó végén az az ötlete támadt, hogy mi lenne, ha azt, amiről ott oly szépen és okosan elbeszélgettek, meg is próbálná megvalósítani. Fogta magát, engedélyt kért és kapott provinciálisától, hogy útrakeljen és Európa egyik zarándokhe­lyéről a másikra vándoroljon, hol socius- sal, hol anélkül. Megmutatta ezt az engedélyt, melyben az állt, hogy házfő­nöke az Atya. Többünknek az volt a vé­leménye, hogy közvetlen főnöknek nem is olyan rossz, de Arkadius atya szerint a látszattal ellentétben igen szigorú elöljá­ró. Egyik itteni testvérünk megpróbálta múzeumba vinni az atyát, ám ő inkább valami csendes szentségimádásra gondolt volna.

Egész szerelése két kézitáska (ben­ne a legszükségesebbek: váltás fehérne­mű, iratok, esőkabát), összekötve, hogy a vállán átdobva tudja vinni, a habitus, és egy viszonylag tűrhető edzőcipő, amely a "munkaeszköze". íg y "fe lfegyverkezve" rója az öreg ferences Európa útjait, kü- lönösebbnél-különösebb kalandokon esve át. Telente délebbre húzódik, idén példá­ul a Szentföldön járt. Általában nem stoppol, csak ha esik az eső, vagy valami nagy gond van; pénzt nem kér soha, de ha adnak azt elfogadja. Ami fölöslege van, azt rögtön továbbadja a még nálánál is szerényebben élőknek. A legkülönbö­zőbb emberekkel hozza össze a sors, kezdve azon, hogy homoszexuális sofőrtől kell megszabadulnia, vagy száraz kiflivel meghajigálják a kocsiablakból, egészen odáig, hogy akik felveszik, beszédbe ele­gyednek vele, tanácsot kérnek tőle, vagy éppen meggyónnak nála.

Kicsit furcsálltuk, hogy miért egyedül csinálja. Azt mondta, hogy egy tesvér egy évig vele volt, de azután visszament a provinciájába, s mások is megpróbálkoztak társáául szegődni, de igazán nem jött össze, ő ezt a kényszerű

4 MAGYAR BARAT 1992. május 3.

egyedüllétet próbának, méghozzá elég fájdalmasnak tartja, amit valahogyan ki kell bírnia Jézusért.

Ami nagyon imponáló volt, s kivétel nélkül mindegyikünk azt érezte, hogy a ferences gyökerek közelében vagyunk, az az ő Istenre való végtelen nagy ráha- gyatkozása volt. Az a fiatalos lendület, amivel ez az aggastyán úgy mint Fe- rencék, némán, teljesen eszköztelenül prédikál azzal, ahogyan esőben-szélben, tűző napon rója fakó habitusában a vég­telenbe vesző utakat. Ugyanakkor az a semmi mással össze nem téveszthető "át­imádkozott” idős férfiarc, abból a fajtá­ból, amelyikből - hála Istennek - majd mindegyik kolostorunkban lehet egy-ket- tővel találkozni.

Mi a Megyeri Csárdáig kísértük ki, onnan ballagott tovább a 2-es úton Krakkó felé.

A nagyhét első három napját a Siká- rosi rét fölötti Király-kúti vadászházban (olyan igazi nyugis helyen, kilométeres távolságban egy lélek sem) töltöttük, együtt csaknem az egész juniorét. Kivé­tel volt a két jelölt, akik a "vállukat tartották” , amíg mi távol voltunk, illetve Amosz és Ottó, akinek a diplomamunkája érkezett a finisébe.

A csend, a jó idő, a közös liturgiák, a nagy esti közös beszélgetések: egyszó­val minden együtt volt, ami a jó lelki- gyakorlat kelléke. Csatlakozott hozzánk Didák testvér is Esztergomból.

Második nap elhatároztuk Gergely atya ötletére, hogy haladéktalanul meg­valósítjuk Balázs atya könyvének első fejezete felszólítását: "Tisztítsuk meg a forrást!" Nekiestünk a ház közelében lévő Kolacskovszky-forrás kitisztításának. A jó az volt benne, hogy a cél nem is annyira az volt, hogy legyen egy bővizű, nagyhozamú forrásunk (hiszen kezdettől látszott, hogy a forrás nem kifejezetten gejzírtípusú), hanem egyszerűen a közös munka öröme, ahol senki nem ideges­kedik, nem kapkod, egyszerűen együtt vagyunk, s a lényeg ez. Örültünk a no- vícius testvérek látogatásának, meg a süteménynek is, amit hoztak.

Felmerült az ötlet, hogy ilyen közös (Szeged-Buda-Pasarét), egy-két napos "összejöveteleket" gyakrabban is lehetne szervezni. Csak úgy! Az együttlét örömé­ért.

fr. Orosz Lóránt

S z e g e d

Feró a ferenceseknél

Megszoktuk már, hogy a szomszé­dunkban működő művelődési ház hétről hétre, általában csütörtök esténként, megtelik fiatalokkal, és bentről zene árad bődületes erővel. íg y történt ez április 9-én is. Az azonban szokatlan volt, hogy ez alkalommal a fiatalok már jó egy-két órával a koncert előtt gyülekezni kezd­tek kisebb-nagyobb csoportokban azon füves területen, ami a kolostort körülve­szi. Legtöbben szakadt farmer- vagy bőrszerelésben, hosszú hajjal, vagyis csövesek voltak. Persze ezt az üres időt sem töltötték "haszontalanul": előkerültek a boros- és egyéb üvegek és szájról- szájra jártak, ők közben fekve, ülve vagy állva beszélgettek, nevetgéltek. Nos, egy a hazai rockzenében járatosabb fiatalnak ezek alapján már talán nem ne­héz kitalálnia, melyik együttes lehet ez, hisz mindig hasonló jelenségek kísérik fellépéseik során. Természetesen a Beat- riceről van szó.

Mi sem tudtuk magunkat elkülöníteni az eseményektől, hisz akármerre néztünk, fiatal csöveseket láttunk. Páran ki is mentek beszélgetni velük. Barnabás pe­dig egyenest a gvardián testvérnek sze­gezte a kérdést: vajon elmehet-e valaki közülünk is a koncertre. László atya vic­cesen íg y felelt: "Minek akartok elmenni ti? Hívjátok meg inkább őket ide.”

1992. május 3. MAGYAR BARAT 5

Ennek az lett a vége, hogy szaván fogták László atyát, és ketten valóban átmentek, hogy meghívják az együttest vacsorára! Már átvonulásuk a téren fe l­tűnést keltett, de igazán az együttes tagjai lepődtek meg. Először el sem akar­ták hinni, hogy a ruha "komoly". A kon­cert előtt persze nem akartak enni, így a vacsora-meghívást ez utánra halasztot­ták.

Otthon izgatott ké­szülődés . kezdődött, mert kiderült, hogy a meghíváskor nem szá­moltunk a kiürült kamrával. Persze ak­korra közülünk a leg­többen már elmentek aludni, hisz késő volt.Megterítettünk a kise- bédlőben, és össze­szedtünk mindent, ami aznapról maradt. Nem volt igazán sok: meleg ételnek csak héjában főtt krumplit talál­tunk. Vágtunk fel hozzá sajtot, hagymát, meg barna kenyeret, tettünk az asztalra sót és margarint is. Ital­ként friss csalánteát készítettünk.

Több órás "virrasztás" után körülbe­lül fél tizenegykor valóban megérkezett az együttes, végigjöttek a folyosón - mi­közben a helyi újság fotósa szakadatla­nul kattogtatta a gépét - és bevezettük őket az ebédlőbe. Azonnal nekiláttak a vacsorának, mi pedig - hatan vagy heten lehettünk - a szomszédos üres asztalhoz telepedtünk.

László atya megjegyezte, hogy sok pap örülne, ha ennyi gyerek hallgatná őket. Nagy Feró erre felajánlotta: majd tart nekünk szemináriumokat, mert nem könnyű velük bánni, de ő már gyakorlat­ra tett szert, s bár az elején a legnehe­zebb, lassan el lehet érni egy koncerten, hogy a hatása alá kerüljenek. Elég jó eredményt sikerült elérnie, mert - amint a menedzsere mondta - Magyarországon jelenleg az ő koncertjeikre járnak a leg­többen. Ezen az estén például hatszázan vették meg a nem olcsó (270 forintos) belépőt.

Szó esett azután a csövesek, csavar­gók helyzetéről, akikért felelősnek kelle­

ne lennünk. Jó lett volna, ha Ábel ittvan, hisz neki már van tapasztalata e téren.

Feró azt javasolta, hogy funkció nél­küli aluljárókat kellene nekik építeni, ahol mást sem lehetne csinálni, csak "aluljárni", vagyis ahol tudnának talál­kozni, beszélgetni, álldogálni, aludni, meg minden egyéb mást, amit ők szeretnek csinálni. Szerinte semmiképpen nem lehet

most már rájuk erőltetni, hogy olyan életformát éljenek, mint a legtöbb ember. Fokozatosan kell őket mostani állapo­tukból a nekik jobban megfelelőbe ve­zetni.

A beszélgetésnél egy újságíró is je ­len volt. Hétfőn aztán megjelent egy írás "Koncert után kolostor" címmel. A cikkben írtak többé-kevésbé igazak voltak, bár volt benne néhány számunkra meglepő dolog is, - ám egy újságírónak megvan a maga szabadsága: úgy írhatja le a történteket, ahogy az olva­sóközönség szempontjának jobban meg­felel.

Végül fél tizenkettő körül szedelődz- ködni kezdtek, hiszen Ferónak még é j­szaka felvétele volt a rádiónál. Kikísér­tük őket a templom elé, és a csavargók és nyomorultak felé elkötelezett rockcsa­pat két hatalmas Audival meg egy Ford- busszal elhagyta a Mátyás teret.

fr. Lénárd Paszkál

6 MAGYAR BARÁT 1992. május 3.

Fásítás

Előző havi tudósításunkban érintő­legesen beszámoltunk arról, hogy az Álba Körrel karöltve faültetési akción vettünk részt. Ez a politikailag független, fiatal keresztényekből álló szervezet így próbál tanúságot tenni a világban. Az egyik külvárosi panelház-együttes szélén par­lagon heverő földterületet kellett kicsiny csemetékkel benépesíteni.

Bátran nekiindultunk, hisz a Kon- stitúció 71. cikkelye is eképp biztat: "Szent Ferenc nyomdokait követve, a testvérek a ma mindenfelől fenyegetett természet iránt tanúsítsanak megbe­csülést úgy, hogy az váljon újból test­vérivé és a Teremtő Isten dicsőségére minden ember számára hasznossá". Nagy svunggal álltunk neki, hogy a törmelékkel feltöltött területet ellássuk0,8m3 -es gödrökkel, szám szerint 100 darabbal. Eleinte még a lakók is velünk voltak gyermekeikkel, de a végére egyre kevesebben lettünk. Sajnos erőnk fo­gyásának mértékében a kiásatlan gödrök száma nem csökkent. A hangulat jó volt, a keksz és a frissítő gyanánt kapott narancslé még jobb. Az eseményt vezető kertészmérnök azt mondta, hogy 12 éve, mióta efféle társadalmi munkákat irányít, ilyen lelkes csoport még nem volt. Lehetőségünk nyílt találkozni más em­berekkel, akik felé nem a ruhánkkal, hanem a munkánkkal közeledhettünk. Tö­rekedtünk arra, hogy ne szeparálódjunk el, hogy másokkal dolgozva megismerjük őket s a - mi alsóvárosi életünktől különböző - panel-világot, a külvárosi életet.

fr. Kiss Huba

Pasarét

"Szegények mindig lesznek veletek..." - beszélgetés Ábel testvérrel IV. rész

A tereken élő fiatalok szinte mind­annyian lelki sérüléseket hordoznak már gyermekkoruktól fogva. Legtöbbjük inté­zetben nevelkedett, s ez meghatározza egész gondolkodásmódjukat.

A gyermekotthonok alapelve, a jóranevelés, gyakorlatban nagyon ritkán valósult meg. Gyakran verték őket. Sok helyen a legteljesebb személytelenség uralkodott, karácsonyi ajándékként név nélküli egységcsomagokat kaptak. Ahogy nőttek, úgy uralkodtak el közöttük azok a törvények, melyek egész későbbi életük alapjává váltak. A nevelőik által hangoztatott "jóban" csak annyit láttak, hogy lázadni kell ellene. Az erőt érezték egyedül tiszteletre méltónak, mert hatalmat jelent, aki birtokolja, már nincs kiszolgáltatva másoknak.

Az erkölcsi törvény elleni ösztönös lázadásnak természetszerű velejárója Isten elvetése, hiszen aki magára ölti a megközelíthetetlen keménység álarcát, az nem tűri, hogy bárki (legyen az akár Jézus Krisztus) beleavatkozzék az éle­tébe.

Nem szegezhettem tehát nekik egyből a felszólítást: "Térjetek meg!" Először arra törekedtem, hogy befogadjanak ma­guk közé. S amikor ez sikerült, még akkor is figyelnem kellett, hogy ők ma­guk kezdeményezzék az Istenről való be­szélgetést- Ez legtöbbször úgy kezdődik, hogy mindenfélét kérdeznek, én pedig próbálok nekik választ adni. Mindig vá­ratlanul adódnak ezek az alkalmak, nem tudok előre fölkészülni az íróasztalomnál a válaszokkal, de ezt úgy élem meg, hogy eszköz vagyok Isten kezében, ő irányít, és mindig ő az, aki általam be­szél hozzájuk. Valahányszor egyikük egy -egy négyszemközti beszélgetésben vállalja a megnyílást, arra kell rádöbben­nem, hogy itt nem én voltam a kezdemé­nyező, nem nekem beszél valójában. Isten egy ponton átveszi az irányítást, ő iga­zán alázatos ahhoz, hogy lehajoljon hoz­zájuk, és számukra is van olyan monda­nivalója, ami megragadja őket. ő tette le­hetővé, hogy karácsonykor Fia születését a Blaha Lujza-téri aluljáróban és a Déli pályaudvar lépcsőin az ajándékozó szere­tet légkörében ünnepelhessük együtt, az ő ereje indította föl az egyik fiúban a vágyat, hogy megkeresztelkedjék, és az ő szava szól korunkban is figyelmezte­tésként a keresztények számára: "szegé­nyek mindig lesznek veletek".

(Vége)fr. Szecsődi Leó

1992. május 3. MAGYAR BARAT 7

Közös életünk

Irán

"Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg." (ITessz 5,21)/Barsi Balázs - Gál Ferenc: Hozsannától allelujáig/

Figyelemre méltó jelenség katolikus könyvkiadásunkban, hogy több kiad­vánnyal is sietett a jobb húsvéti előké­szület segítésére. Ilyen a Márton Áron

• Kiadó Hozsannától allelujáig című liturgi­kus bevezetője, mely 45 lapján szebbnél szebb imádságokat tár elénk, 80 oldalon pedig Gál Ferenc dogmatikai megközelíté­se és fr. Balázs liturgikus indíttatású oktatása található.

Már a bevezető megszívlelendő felszó­lítást tartalmaz: "Alázattal vegyük ke­zünkbe a liturgikus könyveket... A szer­tartások önkényes változtatása a hit szerkezetét zavarja össze." (5. o .)

Kár, hogy ez az alapelv nem érvé­nyesül maradéktalanul abban a Nagyheti Szertartáskönyvben, melyre fr. Balázs a bevezetőben utal. Különösen áll ez a Nagyszombat, virrasztás az éjszakában című fejezetre, aholis "az ősi esztergomi rítus" (6. o.) javára több helyen fölál- doztatik a zsinati szellemben megújított, jóváhagyott nagyheti liturgia, s melyben a jóváhagyott magyar fordításokat meré­szen váltják fel jobbnak vé lt fordítások. Az eljárást fr. Balázs meghökkentő meg- okolással igazolja: "Ha a hivatalos Glória (Dicsőség) helyett a szentmisében költött szövegű gitáros Glória mehet, akkor nem követünk el engedetlenséget, ha ezt a hatalmas prefáció-szerű Húsvét-meghir- detést (Exsultet) becsületes fordításban és dallamon énekeljük." (75. o.) Vajon egy megengedhetetlen, hibás gyakorlattal igazolhatunk-e bármit is? Vajon egy ilyen eljárással nem indítjuk-e el a fo r­dítótól szubjektíve kiválóbbnak ítélt, de a hivatalosnál mégiscsak gyöngébb kalóz­fordítások lavináját? Vajon szabad-e épp a vigíliák vigíliá ja jelenleg érvényben lé­vő római szertartásának önkényes változ­tatásához folyamodni? És lehet-e ezt megtenni római, püspökkari és provinciá-

lisi jóváhagyás hiányában, valamint anél­kül, hogy az összes résztvevő testvér egyetértéséről becsületesen meg ne győ­ződnénk? És valóban lehet-e mindezt megtenni anélkül, hogy nem követünk el engedetlenséget? Vajon nekünk kell-e el­döntenünk (és konkrétan kinek?), hogy "az új római rítust akarjuk-e alkalmazni" vagy valamelyik ősi (mennyire ősi, melyik ősi?) rítust? (Nagyhét 198. o .)

A Hozsannától allelujáig némely meg­állapítását a szónoki hév féligazsággá hegyezi. Ilyennek vélem a "zug-magán misék és egyéni breviáriumozás" kitételt. (19. o.) "A nagy ünnepélyes közösségi miséknek és zsolozsmázásnak" nem a ma­gányban (mégsem magányosan) ünnepelt Eucharisztia és breviáriumozás az ellen­téte, hanem a felületes, "önkiszolgáló" misézés, breviárium-mondás, amit elkö­vethetek közösben és egyedül egyaránt.

Helyes az a megállapítás az utolsó vacsoráról, hogy "zsidó rituális keretben fo lyt le" és hogy nem volt "teadélután" (32. o.), de ebből nem következik, hogy ne lett volna "meleghangulatú, szabadon áradó imatalálkozó". A zsidó rituális ke­ret a család meleghangulatú, szabadon áradó imatalálkozóját tette lehetővé.

Fr. Balázsnak e könyvben megjelent írásai, vitatható kitételeivel együtt kivá­lóan alkalmasak arra, hogy bevezettes­sünk a liturgia és élet sokágú és izgal­mas kapcsolatába. Isten és ember találko­zásának megrendítő kalandjába vonja be ez a könyv mindazokat, akik jóindulattal (kérdéseiket sem elhessegetve) olvassák. Ennek a könyvnek a varázsa az őszinte­ségében rejlik. Fr. Balázs személyes és megvallott "találkozás-élménye" serkentő­en hat. Tudom, hogy ezek az írások so­kakat segítettek ahhoz, hogy a húsvéti ünnepek megélése a hit mélyebb meg­élését gyümölcsözze; magamat is közéjük remélem.

fr. Zatykó László

Halottaink

Toman Ferenc fr. Peregrin

Március 28-án elhunyt testvérünk a Felvidék szülötteként került Gyöngyösre, ahol 1939-ben magára öltötte Szent Fe­renc Atyánk ruháját. Itt évekig segítő

8 MAGYAR BARAT 1992. május 3.

testvérként dolgozott, amíg a háború kényszere a harctérre nem szólította. A Don-kanyart megjárva került haza, majd Szécsényben elvégezte a noviciátust. Az 1950-es szétszóratás a debreceni rend­házban találta őt, ahonnan Esztergomba került, majd hatéves pasaréti tartózkodás után ismét Esztergomban szolgálta kétke­zi munkájával rendi testvéreit, gimnáziu­munk és kollégiumunk diákjait.

Mindennapi munkája mellett, melyet haláláig hűségesen és odaadással végzett, vándor és jövevény volt ebben a világ­ban (Zsid 11,14), sokakat vigasztalt és bátorított, jóllehet ő maga is terhet hor­dozott (Mt 11,28). Utolsó napjaiban még a novíciusoktól is bocsánatot kérve várta, hogy beléphessen az atyai házba.

Nyugodjék békében!

Névnapok

MÁJUS

2. fr. Buczkó Atanáz (Gyöngyös)3. fr. Kőszegi Fülöp (Buda)

fr. Tölgyesi Fülöp (Szeged)fr. Schweda Fülöp (Burton-USA)

4. fr. Szendi Flórián (Buda)12.fr. Borbély Achilles (Buda)

fr. Horváth Achilles (Pasarét)fr. Szikszay Leopold (Szeged)

14.fr. Nagy Bonifác (Szeged)17.fr. Lénárd Paszkál (Szeged)18.fr. Varga Félix (Szeged)19.fr. Lukovits Milán (Pasarét)20.fr. Marék Bernardin (Pasarét)21.fr. Varga Válens (Pasarét)22.fr. Kámán Celerin (Szeged)25.fr. Barotai Urbán (Buda)26.fr. Fekete Fülöp (Nyírbogdány)30.fr. Bitó Ferdinánd (Pannonhalma)

JÚNIUS

1. fr. Ocsovai Grácián (Pasarét)2. fr. Üveges Marcellin (Szeged)6. fr. Hegedűs Kolos (Buda)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Is­ten halmozza el őket áldásával!

H í r e k , e s e m é n y e k

Húsvét utáni héten Vendéghegyi Gábriel testvér elhagyta a noviciátust.

Jelenleg 17 novícius tanul Esztergomban.

X j z e n e t e k

Köszönet

Fr. Tátrai Gábor 1000 Forinttal járult hozzá az újság kiadásához. Adományát hálásan köszönjük!

"Fioretti"

Új rovatot szeretnénk indítani a kö­vetkező számban Fioretti címmel. Amint Szent Ferenc Atyánkkal, úgy velünk is gyakran történnek megörökítést érdemlő események. Ezért várjuk a ma élő test­vérek írásait olyan mindennapi esemé­nyekről, érdekes történetekről, amelyek

az első testvérekre oly jellemző kicsisé­get, egyszerűséget, együgyűséget jut­tatják kifejezésre.

M a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Markócs Attila fr. Lendvai Zalán

Cin: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (1)1762261

1

Hogyan kapott testvéri közösségünk

Páduai Szent Antal közbenjárására új

ösztönzéseket az evangéliumból

Oi 1992. húsvétján a Minister Universalis sok vízi, szárazföldi és légi utazás után visszavonult egy hegyi remeteségbe, hogy bűnbánatot tartson,

megélje a kontemplatív dimenziót és ezáltal szemlélje testvéri közösségünk

történelmében az élet, a halál és a feltámadás jeleit. És lám, egyszerre világossá

vált előtte, hogy ő, akit egy évvel ezelőtt Páduai Szent Antal ünnepén választottak meg miniszter generálisnak, szolgálatának első hónapjaiban

többször találkozott csodálatos módon ezzel az univerzális szenttel. Következzék

itt ezeknek a találkozásoknak egyszerű felsorolása, mások épülésére.

1. Szolgálatának legelső napján Hermann testvér Antonius testvértől, a New

York-i provincia miniszterétől kapta azt a szomorú hírt, hogy éppen a Szent

ünnepén fegyveres rablók sok ezer dollárt raboltak el a 31. utcában található

Szent Antal templomból. Ezt a pénzt sok száz szegény napi élelmezésére szánták

volna. Ennek hallatán akkora volt a polgárok felháborodása és a meglopott test­

vérekkel való együttérzés, hogy az állam kormányzója által vezetett szolidaritási

akció során egy héten belül kétszer annyi pénz gyűlt össze, mint amennyit a

testvérektől elloptak. A távoli San Diego miniszterei, akik hallottak erről, cso­

dálkoztak és azt kérdezték egymástól, hogy mit jelenthet ez a je l az éppen

megkezdett "hatéves terv" számára.

2. Az iskolaév kezdetén a miniszter a római Antonianum tanulmányi köz­

pontba sietett, ahol ismertették vele a testvérek, hogyan lehetne a különböző

kultúrák evangelizációjának szolgálatát egyre alkalmasabban és megújulva vé­

gezni. Ezután egy rövid beszámolóban, melynek mottója "Jövő a múltunkért"

volt, arról beszélt, hogy a testvéri közösségnek a tanulmányok magas tudomá­

nyos szintjét kell célul tűznie maga elé, el nem feledkezve azonban arról, hogy

Szent Antal egyháztanító példája nyomán a hit tanúi fontosabbak, mint a ma­

giszterek, a költők és a próféták fontosabbak, mint a múlt ügyvédjei, a látno­

kok pedig, mint a "status quo" gondnokai. Arról beszélt, hogyan kell a múlt

emlékezetéből mindig új "prófáciának" kinőnie, éppúgy, ahogy a Szent Eucha-

risztiában a múltra való dinamikus emlékezés a jövőbeli élet bizonyosságát szüli.

A miniszter ezekkel a szavakkal fe jezte be: "Bátorságot kell venni magunknak,

hogy legalább "kis próféták" (prophetae minores) legyünk. Ez egy Szent Antal

nevét viselő egyetem számára azt jelenti: Az emberi élet és a világ iránt új, mai

kérdéseket feltenni; az embereket fontosabbnak tartani, mint a szombatot; az

igazságot nemcsak felismerni és megtanulni, hanem meg is tenni; az utolsó előtti dolgokat nem utolsónak tartani; Isten és a szegények szolgálatát az életben

2

összekötni; a teológia és a lelkiség koncertjében a hangok sokszínűségét lehető­

vé tenni. Hozzáfűzte még, hogy ez az élő sokféleség a tartós egység legjobb

garanciája.

3. Az új liturgikus év kezdetén Itáliában és azok között, akik különösen is

tisztelik Szent Antalt, valamint a Gelsomino-dombi Kúrián nagy zűrzavar és fe l­

háborodás uralkodott, mert a Szent egyik legértékesebb ereklyéjét, sok embert

megáldó és sok jót tevő keze csontjának egy darabját arcátlan rablók ellopták

a páduai bazilikából. Fáradhatatlanul kutattak a rendőrök, a hívők pedig szám­

talan könyörgést és fohászt mondtak el. Amikor végül is a rend őrei csodálatos

módon rábukkantak az ereklyére Latiumban, egy zöld mezőn, a Minister Univer­

salis a Doctor Mirabilis 1991. június 13. óta tartó támogatásának újabb jelét vél­

te felfedezni: a rendőrök egyik parancsnoka, aki járatlan volt a ferences család

csodálatos sokszínűségében, nagy titokzatosan, rögtön közölte a miniszter gene­

rálissal az ereklye megtalálásának örömhírét. Felajánlotta, hogy ünnepélyesen

azonnal elviteti a Gelsomino-dombra. A miniszter először az Úrnak adott hálát,

aztán megdicsérte a rend őreit, az ereklye elfogadását viszont elutasította, mert

az a hagyomány szerint Szent Ferenc másik közösségét illeti. íg y aztán ünnepé­

lyes keretek között Páduába vitték vissza. Mindenesetre azóta néhány testvér­

ben felmerült a kérdés, hogy talán magának Szent Antalnak is az volt a kíván­

sága, hogy betérjen a Kisebb Testvérek Kúriájára és különösen is megáldja az

ott élőket.

4. Az új naptári év első heteiben a miniszter elindult a távoli Brazíliába,

hogy meglátogassa az ott élő testvéreket, és hogy kontinensük evangelizálásá-

nak 500 éves évfordulója alkalmából velük együtt hálát adjon és lelkiismeret-

vizsgálatot tartson. Útközben odafelé technikai okokból, előre nem látva, egy

napot (kedd) Lisszabonban kellett várnia, amíg a szél szárnyán tovább utazha­

tott. íg y aztán megkérte a provincia miniszterét, Mariot, hogy lássa vendégül és

gondoskodjék számára szerény éjszakai szállásról. Mindkettőt megkapta. Mario

testvér megmutatta neki Varatojo történelmi kolostorát, amelynek patrónusa

Szent Antal, valamint a lisszaboni Szent Antal kolostort, amely a Szent születési

helyén áll. Miután ott imádkozott a barlangban, a ferences családhoz tartozó

testvéreknek és nővéreknek tartott beszédet, amelyhez a nagy prédikátor be­

szédeinek egyik szakaszát vette alapul: "Aki a másiknak guardiánja és miniszte­

re, annak ki kell tűnnie tiszta életével és a Szentírásban való jártasságával.

Jól, világosan és meggyőzően kell tudnia kifejezni magát. Buzgónak kell lennie

az imában és együttérzően kell viselkednie másokkal, mert egykor el kell szá­

molnia mindazokról, akiket rábíztak. Mindenben gyakorolnia kell a szelídség és

jámborság értékes ajándékát. Legyen mindenkinek apja és anyja." (Sermones) A

testvéri közösség nagy tanítóira vonatkozóan idézett egy mondatot William

Faulknertől: "A múlt sohasem halott. Mégcsak nem is múlt el." Végül Szent Antal

példája nyomán valamennyiüknek "tiszta fe jet, derűs szívet és alázatos értei­

3

met" kívánt. Ezután továbbutazott.

5. Mikor megérkezett a Dél Keresztje alatti országba, megállapította, hogy

Recifeben olyan provincia fö ld jére lépett, amelynek védőszentje Páduai és Lisz-

szaboni Szent Antal. Azt a minisztert is, aki köszöntötte őt, Antonionak hívták.

Olinda-ban, ahol a fiatal testvérek tanulják a ferences életet és a teológiát, az

egybegyű lt testvéreknek a miniszter a ferences tanulmányok elsőségéről szólt.

Mindenkit buzdított, hogy olyan evangelizációban szolgáljon, amely egyszerre

szól a kenyér és az Isten utáni éhségről. Megemlítette, hogy már Szent Antal­

nak is k ife jlett missziós érzéke volt, mert teológiája szerint, melyet Ferenc

testvér kifejezetten dicsért (LAntal), a Szentírás és az Eucharisztia kenyerét

nem szabad különválasztani az éhezők és a szegények kenyerétől, mert mind­

kettő Isten egyazon szeretetének kifejezése és "önmagát ajándékozásának

szentsége". Rámutatott arra, hogy a testvéri közösség régi és új magiszterei

szerint sem az a lényeg, hogy sok tudást felhalmozzunk. A bölcs sokkal inkább

az, aki ismereteit mások javára és a világban való szolgálatra használja. Végül

beszámolt arról, amit Portugáliában tudott meg Szent Antal nevelési módszeréről:

Egy novícius elhagyta azt a testvéri közösséget, amelyben Szent Antal tanított.

Úgy tűnt, hogy túl nehéz számára az Evangélium szerinti élet. Titokban magával

v itt egy értékes zsoltároskönyvet, amely nagyon fontos volt a testvéri közös­

ségnek, mert maga Antal testvér látta el értékes, kézzel írott megjegyzéseivel.

A Szent vezetésével könyörögve kérték az Urat és meghallgatásra találtak. Az

egykori novícius nemcsak a könyvet hozta vissza, hanem azt is kérte, hogy új­

ra engedelmességben élhessen. Ezután hosszú életén keresztül a Kisebb Testvé­rek példaképe volt.

Fortaleza-n át, ahol meglátogatott egy bizonyos Aloysius nevű érseket, aki

sok évvel ezelőtt a római Antonianum tanára volt, a miniszter S. Luiz do Maran-

háo-ba érkezett, ahol a portugál testvérek 1624 és 1706 között Szent Antalról

elnevezett kusztódiát vezettek. Ott egy bizonyos Antonio Vieira testvér (1608­

1697) a Jézus Társaságból a gyarmatosítók kapzsisága és a rabszolgakereskedők

erkölcstelensége ellen prédikált, és így a felszabadítás teológiája hiteles előfu­

tárának bizonyult. Ez a nagy misszionárius az Atlanti-óceán partján a halaknak prédikált, mert a keményszívű emberek nem akarták őt meghallgatni. Szinte

ugyanez történt Szent Antallal is Riminiben az Adria partján (Fioretti,60). 1952-

ben érkeztek ide a Saxonia provincia misszionáriusai, hogy folytassák ezeket az

evangéliumi hagyományokat és hogy újra elkezdjék a ferences életet. Azóta

olyan sok fiatal testvér jött a bázisközösségekből és tett fogadalmat, hogy új

viceprovinciát kellett felállítani. Vízkereszt ünnepén olvasta fel a miniszter az

erről szóló római határozatot. Még ugyanennek a napnak az estéjén egy fiatal­

ember letette örökfogadalmát a Rómából érkezett testvér kezébe, annak jeleként,

hogy a világméretű testvéri közösség törzsén új, fiatal ág kezdett növekedni.

Ennek a fiatal testvérnek a neve pedig Antonio Pachecho volt.

4

6. Az ezt követő hetek során a miniszter több alkalommal találkozott még

patrónusával: Belő Horizonte-ban, a Szent Antal kolostorban testvérek és nővé­

rek nagy serege előtt beszélt a mai evangelizáció prioritásáról; S. Paoloban,

ahol egy bizonyos Leonardo testvérrel a Szent Antalról elnevezett bajor provin­

ciában közösen eltöltött tanulmányi évekről beszélt, valamint arról a közös köte­

lességről, hogy a Szent szellemét új formákban is éljük, különösen a szegények

között, az Egyház és a testvéri közösség megbízásából; San Franciscóban, ahol

Szent Antal nevében naponta több ezer éhezőnek adnak enni, mezíteleneket ru­

háznak fel, betegeket gyógyítanak és szomorúakat vigasztalnak; Bologna-ban,

ahol aranymiséjét ünnepelte egy bizonyos Ernestus testvér, aki az "Antonia-

num" nevű szociális szervezetet alapította; az albániai Lagban, ahol ennek az

Ernestus testvérnek segítségével, valamint az albán mohamedánok hozzájárulá­

sával és támogatásával újjáépítették a Szent Antal templomot, amelyet a hatalom

egykori birtokosai romboltak le. Ezekért a találkozásokért és meglátásokért há­

lát adott az Úrnak.

1. Ezután elhatározta Hermann testvér, hogy megválasztásának első évfor­

dulóján ismét Brazíliába megy, ahol az Egyesült Nemzetek Szövetségének konfe­

renciáján vesz rész, amely az ökológia és a világ túlélésének kérdésével foglal­

kozik. A Pra<?a Mahatma Ghandi-n, a Rio de Janeiro-i Szent Antal kolostorunk

előtt a ferences család -számtalan testvérével akar imádkozni és böjtölni- Ezen­kívül sok jóakaratú emberrel együtt az univerzális szenthez, csodatévőhöz, el­

veszett értékek visszaadójához, új távlatok teremtőjéhez, Lisszabon-Pádua-Rio-

Római Szent Antalhoz akar kiáltani, hogy közbenjárására sok millió szegény

végre emberhez méltó életet éljen és kenyeret kapjon; hogy ennek a világnak

hatalmasai békét kössenek egymással és a megkínzott teremtéssel; hogy az a

sok gyermek, aki az utcákon és tereken él otthont találjon; hogy mindenki, aki

szükséget szenved, bizakodni kezdjen egy igazságos világrendben; és hogy

végül a ferences család egyre egyértelműbben magára vállalja a béketeremtés

szolgálatát, mint a Feltámadott Úrba vetett hit következményét, - Ferenc és An­

tal példájára - sokkal inkább tettekkel, mint szavakkal prédikálva.

Ad laudem Christi. Ámen.

Haec omnia vidit, audivit et fideliter conscripsit Fráter Arminius Romanus,

a secretis Ministri Generális, in eremitorio Sancti Antonii a Montepaolo, die

Dominicae in Albis, A.D. 1992

( fordította: fr. Markócs Attila)

riAGYARII.6.1992. június 7.

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

A rendhüzak h íre iPasarét

Buda

Budai rendházunk lakói számára má­jus hónapja örömöt, fájdalmat és áldoza­tot is jelentett.

öröm volt egyrészt a templom és gyóntatószékek kissé fokozódó látogatott­sága. Nagyban hozzájárult ehhez a szép számú (150) elsőáldozó és szüleik ittléte. Az Úr Jézus áldása legyen a lelkes és szorgalmas hitoktatók életén, akik előké­szítették őket.

öröm, hogy studens testvéreink eddi­gi vizsgái kivétel nélkül mind jól sike­rültek. Imádkozzunk értük, hogy a hát­ralevők is sikeresek legyenek!

Kevésbé vidámító helyzet alakult ki az ifjúságuktól már régen elbúcsúzott testvérek egészsége terén. Fáradhatatlan Hubert testvérünk szívpanaszok és rosz- szullét miatt a mentős kórházban, ezer­mester Fülöp testvérünk pedig a Sza­bolcs utcai kórházban volt kénytelen jó­pár napot eltölteni. Noha itthon már újra munkába álltak, imádkozzunk értük is!

Flórián atyánk egyhónapi szabadságát töltötte. Kedves Urbán atyánk pedig Szentléleken keresett nyugalmat a nagy­böjt alatti kimerítő munkák után.

Drága Jusztus atyánk áldozata lett jószívének. A plébániai irodai órán egyik kliense nem elégedett meg a kapott bősé­ges adománnyal és leütötte: Jusztus atya karját törte. Szerencsére Othmár atya, meghallva segélykiáltását megszabadítot­ta, és a merénylőt átadta a kihívott rendőröknek. Parméniusz testvérünk ál­dozatosan ápolja, gondozza, amióta haza­jött a sebészetről.

fr. Kamarás Mihály

Hitoktatás: évvégi visszatekintő

Ebben a tanévben 51 csoportban 900 gyereket oktattunk. A templomi hittan az elmúlt évekhez hasonlóan most is remekül állta meg a helyét színvonalban, minőség­ben és mennyiségben (kb. 600 fő) egya­ránt.

Nagyobb problémát az iskolás hittan indulása jelentett, mert ez volt az első olyan év, amelyet hivatalosan és szerve­zetten - több-kevesebb sikerrel - kezd­hettünk meg. Már az induláskor nehézsé­gekbe ütköztünk, mert a gyermekek hoz­záállása, a szülői vallásos háttér hiánya nehezítette munkánkat. A gyermekek zö­me kíváncsian érdeklődött a hittan után, de a lelkesedésük hamar alábbhagyott, amikor kiderült, hogy rendszeresen kell járniuk nemcsak hittanra, de szentmisére is. Egyesek a tévét, lovaglást, kirándu­lást, tanulást stb. többre tartották mint a szentmisét, mert ez csak időt vesz el tőlük. Sokan voltak, akik szüleikre hi­vatkoztak, hogy nem engedik el őket, mert vagy a telekre vagy vidékre men­nek. A szülők egy része pedig arra utalt, hogy nem lehet erőltetni a gyer­mekre olyat, amihez nincs kedve, ők nem akarják befolyásolni gyermekeiket, ők a "modern pedagógiát" képviselik: ha van kedve jár, ha nincs, akkor nem. ők már nem tudnak változni, bár szeretnék meg­adni gyermeküknek a lehetőséget és az újraindítást, hogy vallásos nevelésben részesüljenek. Ezek után feltehetjük a kérdést: ki lesz felelős ezekért a gyer­mekekért; mert ezek a szülők meg van­nak győződve arról, hogy megtettek min­dent, sőt sokkal többet is a kelleténél. Az is szomorú, hogy a szülők pótolni akarják azt, ami az ő életükből kimaradt, ugyanakkor jó példát nem mutatnak.

2 MAGYAR BARAT 1992. jún ius 7.

Másrészt úgy küldik a gyermekeket hit­tanra, hogy "ott csak jót tanulsz, megis­mered a Bibliát, és így ha majd később kérdeznek, hozzá tudsz szólni".

Ilyen körülmények között ott lebeg előttünk Jézus szava: "némely mag az útfélre..., némely köves helyre..., némely pedig tövisek közé hullott" (Lk 8,5-8). Mivel "a szél ott fúj, ahol akar" (Jn 3,7b.), Isten csendben, de biztosan dolgozik. Bíznunk kell az ő gondviselő szeretetében, hogy egyszer ezek a magok szárba szökkennek és gyümölcsöt terem­nek fajtájuk szerint. Kedves meglepetés volt, hogy a sok rossz mellett rengeteg szép eredményt láttunk tanítványaink életében. Ez ad bátorítást, hogy érdemes vállalni a nehézségeket, kudarcokat, mert ez valahol elindulás a reményteli jövőbe. Erre utal Szent Pál is a Galatákhoz írt levélben: "ne fáradjunk bele a jótettbe, mert ha bele nem fáradunk, annakidején aratni is fogunk" (Gál 6,9).

fr. Ocsovai Grácián

Kárpátalja. — Misszió

Hívogatás

Befejezéséhez közeledik a tanév, de a gyerekek már előre félnek, hogy a hit­tanóráknak is vége lesz. Ezért aztán ígé­retet kaptak, hogy kötetlenebb formában a nyáron is találkoznak egymással. Ez nekünk még több feladatot, bár örömteli foglalkozást jelent. Erre az örömre sze­retnénk másokat is meghívni, ezért na­gyon várjuk a nyári kisegítő papokat, növendékeket és minden világi segítőtár­sunkat.

fr. Majnek Antal

Pillanatfelvétel

Az iskolaév végén, a nyár kezdetén vagyunk.

Külsőben lassan mozdulnak a dolgok. A "kolostor-ígéret" továbbra is csak ígé­ret. Viszont a közel másfél éve ígért ke­rítésépítés a templom körül elkezdődött. Napról-napra, lassan, de szépen emelke­dik, hozzáértő emberek míves munkája­ként. A húsvétra ígért gyóntatószék - merem remélni - a következő húsvétra

már a helyén lesz. Ügyes mester javítja és ú jítja a templom két oldalkapujának kőből faragott íveit is.

A belső építkezés kevésbé látványos, ott inkább reméljük a növekedést. Az egyháztanács megújítása lassan érlelődik. A mindennapi események segítik a tisztá­zódást.

Az egyházközség összetartozását építi a különböző segélycsomagok szétosztása, a rászorulók felkutatása, a méltatlanko­dók megnyugtatása. A korábbi segélykül­demények csúcspontja az érdiek által kezdeményezett bolhapiac volt a magyar iskolában. Fő szervezői és kivitelezői az ifjúsági hittancsoport tagjai voltak, örömteli és szomorú tapasztalatok egy­aránt gazdagították őket a segítségnyúj­tás útkeresésében.

Komoly erőpróba lesz egy többfokoza­tú nyári tábor megszervezése. Itthoni és Magyarországról ígért felszereléssel, a cserkészek által felépítendő táborban először a 7-12 éves korosztály, aztán a 12-16 évesek, végül a felnőtt ifjúság számára igyekszünk tartalmas, mások ta­pasztalatát és segítségét is igénybevevő tábori életet megvalósítani.

Hálás szeretettel várjuk otthonról is testvéreinket, akik gazdagítják itteni életünket, s akiknek segítségével és itte­ni összefogással biztosíthatjuk egymás számára a nyári szabadság kikapcsolódá­sát.

Az ezerarcú életből és feladatokból egy pillanatfelvétel, egyfa jta nézőpontból.

fr. Papp Tihamér

S zentkút

Ünnepi készülődés Szentkúton

Kegyhelyünk három nagybúcsúja: Pünkösd, Szent Anna és Kisboldogasz- szony mindig népesnek bizonyul, de a főbúcsú, Nagyboldogasszony a leglátoga­tottabb. Ezek a napok fokozottabb felké­szültséget kívánnak tőlünk.

Ez a búcsúév azonban a szokottnál is nagyobb igényt támaszt. Tartományfőnök atyánknak ugyanis az az elgondolása, hogy aranymisés rendtársaink, Tátrai Gá­bor, Szita Gergely, Kamarás Mihály és Pallós Péter Szent Anna napján a közö­

1992. jún ius 7. MAGYAR BARAT 3

sen bemutatott szentmisével mondjanak hálás köszönetét a hivatás és a kitartás nagy kegyelméért pappá szentelésük öt­venedik évfordulóján. Istenben megbol­dogult Uzdóczy Zadravecz István nyugal­mazott tábori püspök atyánk 1942. június21-én tizenhármójukat szentelte pappá. Sajnos csak négyen érték meg az arany- misés kort.

Nagyboldogasszony napján, a főbú­csún pedig hat újonnan felszentelt pap­testvérünk mutatja be itt újmiséjét.

Kísérjük imádságos megemlékezéssel mindkét csoportot a Gondviselés által ki­jelölt útjukon!

fr. Tarcza Aurél

A n öven dék h ázak h íre i

SfíRpiT^ozd

Pa.sa.ret

Makkosmária - '92 május

Május 30-án, szombaton tartottuk ha­gyományos vidám családi zarándoklatun­kat. Elsősorban kisgyermekes családok és hittanosaink vettek részt, az idén mint­egy 250-300-an.

A napot imádsággal kezdtük, majd akadályversennyel folytattuk. összesen 11 akadály volt: gólyalábazás, kötélmá­szás, célbadobás, színjáték stb. A délutá­ni közös játékok közül a legérdekesebb a gyerekek és a ferences testvérek közti kötélhúzás volt. Ezután következett az akadályverseny díjainak kiosztása: három óriási tortát sorsoltunk ki, amelyet a

gyermeksereg rövid idő alatt elpusztított. Zarándoklatunk közös szentmisével fe je ­ződött be. A gimnazisták és az ifjúsági hittanosok számára még esti tábortűz és szalonnasütés zárta a programot.

fr. Horváth László

Közös életünk

Fioretti

Miképpen akarta a nagy jámborságtól ve­zettetve az egyik testvér az Úr drágalá- tos Testének és Vérének vételére bírni a kisdedeket

Történt, mint a Római Egyházban VI. Pál Pápa tír szolgálata után szokássá lett, hogy a hivatások vasárnapján a testvérek szétrajzottak, hogy hirdessék, milyen édes az tírban élni. Egy bizonyos jámbor testvért is meghívtak a szomszé­dos kisvároskába, hogy az egybesereg- lett hívek nagy örömére ékesszóló prédi­kációt mondjon. A testvér már előre tu­domást szerzett arról, hogy ezen a napon a jelzett helyen a kicsinyek először ve­szik majd magukhoz az tír Testét és Vé­rét. A sekrestyében csakugyan fo lyt a készülődés: gyertyák, fehér ruhák, v irá­gok, ahogy az lenni szokott. Imigyen a testvér igen épületes szentbeszédében nemcsak a hivatás magasztosságáról és édességéről beszélt, de ügyesen bele­szőtte a kicsinyeknek szóló szent taní­tást is. Amikor pedig elérkezett a szent pillanat, hogy a gyermekek a mi Urunk Szent Testét először ajkukra vegyék, a testvér áhítattal és nagy ünnepélyesség­gel az oltár közelében ülő öt kicsi felé indult. Ezek ijedten húzódtak vissza, mintha nem tartanák magukat méltónak e nagy Ajándékhoz, vagy félelem bénította volna meg őket a nem ismert testvér kö­zeledésére. A tapasztalt és igen jámbor testvért nem lehetett azonban ilyen könnyen eltántorítani a Szentség kiosztá­sától. Előbb kedves szóval, biztatással, majd némi győzködéssel, ismét egy kis kedveskedéssel próbálkozott: végül há­rom gyermek kötélnek állt, ám a másik kettő mindvégig nyakasan ellenszegült. A testvér töprengett is magában, hogy mit

4 MAGYAR BARÁT 1992. jú n ius 7.

tett rosszul, mi idegenítette el ezeket az ártatlan csöppségeket, vagy talán a fe l­készítés volt hiányos? Semmiképp sem tudta mire vélni a dolgot. Ám amikor a sekrestyébe visszaérkezett, a helység igen tekintélyes főpapja, mit sem tudván e jámbor testvér dicséretes buzgólkodá- sáról, örömmel beszélte el, hogy a követ­kező szentmisén, amit majd ő mond, első­áldozás lesz.

Lejegyezte: fr. Tokár János

H alottai rx 1c

Deés Ernőné, Molnár Rozália

Sok éve szolgálta közösségeinket munkájával Deés Ernőné, Rózsika néni, akit 68 éves korában, 1992. május 25-én magához hívott Teremtője. Életútja szoro­san kapcsolódott az Egyház életéhez. Megözvegyülve szolgálataival segített mindenkinek: "gyakorolta a vendégszere­tetet, mosta a szentek lábát, segített a bajbajutottakon, és más jócselekedetek­nek szentelte magát" (ITim 5,10b). Évti­zedeken át énekelt az esztergomi Belvá­rosi templom énekkarában. 1980-tól nyugdíjasként dolgozott az esztergomi szemináriumban, 1985-től Pilisszentlászlón hűségesen vezette a plébánia háztartását, majd nagy áldozatokat vállalva szolgálta 1989-től a pasaréti, 1990-től a szentkúti ferences testvéreket is. Súlyos betegsé­gében legnagyobb vigaszát és örömét a szeretettel végzett munka jelentette. Te­metése május 28-án volt Esztergomban.

Áldozataiért jutalmazza meg bőkezűen az Úr! Nyugodjék békében!

H í r e k , e s e m é n y e k

Szilágyi Szabolcs, Rufin testvér má­jus elején elhagyta a noviciátust. Jelen­leg 16 novícius tanul Esztergomban.

Papszentelés

Paskai László bíboros úr a pasaréti templomban 1992. június 27-én, Szent László király ünnepén az este 6 órakor kezdődő szentmise keretében Tóth Dani­ján, Palkó Julián, Horváth Achilles, Marék Bernardin, Bécser Róbert és Németh Imre

diakónus testvéreket pappá szenteli. Imádkozzunk értük!

JÚNIUS

2. fr. Üveges Marcellin (Szeged)6. fr. Hegedűs Kolos (Buda)7. fr. Ocsovai Grácián (Pasarét)11. fr. Valkó Barnabás (Pasarét)

fr. Kiss Barnabás (Szeged)13. fr. Majnek Antal (Nagyszőlős)

fr. Fejes Antal (Esztergom)14. fr. Végvári Vazul (New York)18. fr. Mádi Marcellián (Buda)19. fr. Gyovai Gyárfás (Fábiánsebestyén)20. fr. Bézsenyi Rafael (Szeged)25. fr. Talpai Firmusz (Buda)27. fr. Zatykó László (Szeged)

fr. Horváth László (Pasarét)28. fr. Szabó Szerén (Winnipeg)

fr. Bokros Levente (Pasarét)29. fr. Reisz Pál (Esztergom)

fr. Budai Péter (Buda) fr. Pallós Péter (Landau)fr. Telek Péter-Pál (Szeged)

30. fr. Lovász Rajmund (Esztergom)

JÚLIUS

1. fr. Hermann Áron (Buda)2. fr. Harsányi Ottó (Buda)3. ' fr. Arday Tamás (Szeged)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Is­ten halmozza el őket áldásával!

- t G S - t v G j r i i x i l c i n L G l c J ó

j> zJn gjtj és £ , k ellen.i&s

tol y z í i r i

Jcz v á n u t z Jc /

M a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap eiső vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Markócs Attila fr. Lendvai Zalán

Cin: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (1)1762261

HAGYARII.7.1992. július 5. barA

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

-A. r e n d h á z a k h í r e i

U S A K u s z t ó d i a

Beszámoló a Kusztódia feloszlatásáról

Egyre több jel mutat arra, hogy az anyaprovinciában is foglalkoztatja a test­vérek gondolatait, ami itt a kusztódiában történik. Ezzel a kis riporttal szeretném előmozdítani a jobb és teljesebb megér­tést és a tények könnyebb felmérését.

Fr. John Sullivan, a St. Louis-ban székelő Szent Szív provincia vikárius provinciálisa összehívta kusztódiánk elöl­járóját és a definitóriumot 1992. január 28-ra, New Yorkba. Ezen a gyűlésen be­mutatta kinevezését kusztódiánk "delegá­tus generalis"-ává arra a célra, hogy1993. június 30-ig a kusztódiát jogilag meg kell szüntetni. Ide mellékelem az 1992. április 5-i egyházközségi értesítő­ben közölt levelemet híveinkhez ezzel az üggyel kapcsolatban.

Kedves Magyar Testvéreim!

Két héttel ezelőtt interjút adtam Ko­réh Feri bácsinak a New York-i Magyar Rádiófádása számára '&■ magyar ferencesek átszervezéséről. Nohk minden szavamat megfontoltam, mégis sok téves véleményt hallok vissza. íg y fontosnak tartom, hogy itt az egyházközségi értesítőben is meg­jelenjen, mert az írást elő lehet venni és kétszer is el lehet olvasni. A márciusi egyházközségi tanács gyűlésén hoztam ezt a kérdést nyilvánosságra, és most a ti kezetekbe is leteszem.

A ferences rend egyike a legnagyobb szerzetesrendeknek a katolikus egyház­ban. Ahogy az egyház egyházmegyékre

oszlik a kormányzás szempontjából, ugyanúgy a ferences rend is. Ezeket a kisebb egységeket hívják provinciáknak. Három magyar provincia van: a dunántú­li, az alföldi és az erdélyi.

Ha egy provincia speciális feladattal kebeléből elbocsát egy kisebb csoportot, azt kusztódiának hívjuk. Még ha Kínában vagy Amerikában él is ez a csoport, ak­kor is az anyaprovincia alá tartozik. Az összes közép-európai kusztódiát a Rend általános főnöke 1950-ben kivette az ott­honi provinciák fennhatósága alól, és közvetlenül saját fennhatósága alá he­lyezte, hogy elejét vegye a kommunista kormányok beavatkozásának vagy zsaro­lásának a rendi ügyekbe. Most elérke­zettnek látja az időt, hogy visszaállítsa a normális státust, ami az egyházjogban elő van írva. Minket tehát visszahelyezett volna Budapesti Provinciánk fennhatóság alá, létszámunk azonban annyira lecsök­kent (17), hogy ezzel már nem vagyunk jogosultak önállóan működni, így a fe l­oszlatás mellett kellett döntenie. Egy má­sik körülmény, hogy életkorunknál fogva mindössze hatan vagyunk, akiket a püs­pök a kánonjogban előírt korhatárok mi­att aktív állásokban alkalmazhat. E hatból csak három beszél magyarul.

Az elmúlt évtizedben a miniszter ge­nerális háromszor jött el Rómából, és kérte a két magyar kusztódiát az egye­sülésre jövőnk érdekében, és hogy hiva­tások toborozására nagyobb gondot for­dítsunk. Ezenkívül még háromszor el­küldte helyettesét is, hogy nógasson minket. Az egyesülés azonban nem jött létre érzelmi kötődések, történelmi büsz­keség és egyéb emberi szempontok miatt. Persze itt nem óhajtok ujjal mutogatni senkire, hogy ki az oka a létre jött álla­potnak. Ez "csapatmunka" volt. Valaki megkérdezte az egyházközségi tanács ülésén. "Budapest miért nem küld fiatal ferences papokat? Ez az ő feladatuk len­ne!". Erre azt feleltem, hogy a Gondvise­

2 MAGYAR BARAT 1992. jú liu s 5.

lés nem így működik. Isten fiaitok és lá­nyaitok szívét érinti meg és hívja őket szolgálatra. Nektek kötelességetek ezt felfedezni és gondozni az isteni érintést, hogy a fiatalok eljuthassanak az oltárig. Isten így ad magyar papokat és apácá­kat, az sohasem másvalaki kötelessége értünk. Az én megfigyelésem, hogy az emigrációban a családi atmoszféra általá­ban nem kedvez a hivatások kifejlődésé­nek. Az 1945 után kivándorolt családok­ból nem került ki papi hivatás, két szer­zetes papunk a század elején kivándorolt magyarok unokája.

A rendfőnök két megoldást ajánlott fel: 1993. június 30-ig valamennyiünknek el kell döntenie, hogy itt marad-e Ameri­kában vagy hazamegy Magyarországra. Ha itt marad, akkor csatlakoznia kell egy amerikai provinciához, de továbbra is je ­lenlegi munkahelyén, a magyar pasztorá- cióban dolgozik. Amennyiben hazamegy, a magyar provinciális fogja kijelölni mun­kakörét.

Kérek mindenkit, hogy ebben az in­tézkedésben ne lásson semmiféle magyar- ellenességet a Rend vezetősége részéről, hiszen mindent megtesznek, ami lehetsé­ges, de Rend és az egyházjog szabályait ők sem hagyhatják figyelmen kívül.Kisebb hírek:

Március 28-án volt bemutatkozó láto­gatásom leendő új provinciálisomnál, az olasz provincia főnökénél New York-ban. Nagyon kedves és szívélyes volt. Biztosí­tott. róla, hogy itt maradok a Szent Lász­lóban, és azt is megígérte, hogy akik ve­lem dolgoznak, ha úgy döntenek, marad­hatnak.

Április 7-én újonnan megválasztott rendfőnökünkkel találkozhattunk New York-ban.

Április 9-én testületileg találkoztunk az olasz provincia vezetőségével a továb­bi részletek kidolgozására.

fr. Kiss Háté

Magyar kusztódiák tagjai csatlakoznak az Immaculate Conception Province-hoz

(Az elmúlt héten egy ferences konfe­rencián kezembe került az amerikai pro­vincia értesítője, benne egy cikk az USA-ban élő magyar testvérek helyzeté­ről. Ezt az írást közlöm fordításban.)

P. John Bucchino provinciális helyet­

test kinevezték delegátus generálisnak az erdélyi Szent István Provincia Youngstown Ohio-i kusztódia számára. Már kétszer végiglátogatta ennek a kusztódiának a tagjait, s ezt júliusban harmadszor is megteszi. Két feladatot je ­löltek ki számára: egyrészt a kusztódia tagjait kell , segítenie a döntéshozásban, hogy a kusztódia 1993. január 1-i meg­szűnése után hová akarnak tartozni, másrészt pedig a kusztódia tulajdonait és pénzügyi helyzetét kell felbecsülnie. A múlt nyári általános vizita alkalmával az erdélyi kusztódia elhatározta, hogy az olasz eredetű Immaculate Conception Pro- vince-hoz csatlakozik testületileg. De en­nek ellenére az egyes szerzetesek számá­ra nyitva marad a lehetőség, hogy bár­melyik amerikai ferences közösséghez csatlakozhatnak. Az erdélyi kusztódia 11 ferencesből áll, ezek közül hatan csatla­koztak a fent említett provinciához, öten még nem hozták meg végső döntésüket. Jelenleg ügyvédek dolgoznak a tulajdon- jogi kérdések megoldásán. A mi célunk, - írja P. Bucchino, a cikk szerzője - hogy a hozzánk jelentkező testvéreinket befo­gadjuk provinciánkba. A Youngstown-i magyar rendházat provinciánk átveszi. Ennek a rendháznak a tagjai: P. Kugler Gottfried (80) házfőnök, P. Tornay Péter (85), Fr. Kiss Imre (68), Fr. Antal Regi­naid (71), P. Ligeti Angelus (36), P. Kiss Barnabás (39). A közösség többi tagja: P. Németh Róbert (52) kusztos, a Szent Imre templom plébánosa, Fairfield, CT., P. Mé­száros György (75) a Szentháromság templom plébánosa, Farrell, PA., P. Dengl Miklós (77) a Youngstown-i Magyarok Nagyasszonya templom plébánosa, P. Dö­mötör János (47) a Kanadai Fegyveres Erők káplánja, Fr. Galambos László (51) a Szent Apostolok Szemináriumban végez tanulmányokat és készül a papságra, Cromwell, CT.

A kusztódiák gondozásában álló plé­bániák kivétel nélkül mind az illetékes püspökséghez tartoznak. P. Roderick Crispo OFM, provinciánk főelöljárója ér­tesítette a magyar rendtagokat, hogy ha úgy gondolják, maradhatnak azon a he­lyen, ahol jelenleg is teljesítik szolgála­tukat a magyar pasztorációban.

A másik magyar kusztódia, a Kapiszt- rán Szent Jánosról nevezett, ugyanezen a folyamaton megy át, de annak feloszla- tási dátuma 1993. június 30. Ez a kusztó­dia 17 szerzetesből áll. Ezek közül néhá-

1992. jú liu s 5. MAGYAR BARAT 3

nyan már meghozták döntésüket, hogy a mi provinciánkhoz csatlakoznak. Kuszto- suk, P. Csorba Domonkos New York váro­sában székel. A kusztódia öt magyar plé­bániát lát el. Ezek a következők: az Oltá- riszentség Plébánia, Burton, MI., a Szent Kereszt Plébánia, Detroit, MI., a Szent László Plébánia, New Brunswick, N.J., a Szeplőtelen Fogantatás Plébánia, Roeb- ling, N.J., a Szent István Plébánia, Tren- ton, N.J. Ez utóbbi 1992. augusztusában visszakerül a trentoni egyházmegye gon­dozásába, és P. Páldeák Szabolcs plébá­nos visszaköltözik Magyarországra. 1993. júniusában a Detroit-i Szent Kereszt Plé­bánia visszakerül a főegyházmegye gon­dozásába, és P. Pocsai Vendel és P. Fü­zér Julián visszaköltözik Magyarországra. Az Oltáriszentség Plébánia ugyanekkor tér vissza a lansingi egyházmegye gon­dozásába; az ott szolgáló rendtársak még nem hoztak döntést jövőjüket illetően.

Fordította: fr. Kiss Máté

B u d a .

Budai famíliánk

Amint május többnyire a betegségek, küzdelmek és fáradozások hava volt, anynyira eredményben, gyógyulásokban, gyümölcsökben gazdag volt június.

Már a Szent Medárd napját bőséges esővel köszöntő és frissítő idő is ezt je ­lezte előre. Betegeink gyógyulófélben jöttek haza kórházi kezeléseik után. Ke­lemen testvérünk ritmus-szabályozóval erősített szívvel szolgálja ismét a szép számmal érkező vendégeket. Parméniusz testvér új szemüvegen át nézi a világot és a varrandó ruhákat (mellette gyógyuló Jusztusz atyánkat is ápolgatva, ellátva). Utóbbj kezdi kiheverni baját, törött kar­ját,'noha még valamiféle műtét vár rá.

Még egészségi kérdés: az államilag kötelezően előírt beteglapok kitöltését nagy lelkesedéssel és lelkiismeretesen Dr. Tőrös Edit főorvosasszony végezte, ő egyébként elhatározta, hogy a família tagjait egészségi vonalon rendbehozza: kezdve a 94. évét teljes erejében betöltő Marcellián testvérünkön. Reméljük ez a törekvése is eredményes lesz.

Tanulmányait végző ifjúságunk - hála Isten kegyelmének, de saját szorgalmas

munkájuknak is - szép eredményekkel fe jezte be ezt a tanévet. Ámosz, Áron szigorlatokkal, Ottó államvizsgával, Simon érettségivel örvendetes napokat szerzett a családnak. Lóránt teológiai vizsgái után Münsterben tökéletesíti némettudását. Ju­lián és Róbert diákonusaink pasaréti tár­saikkal együtt eljutottak az oltárhoz, hogy az örök Főpappal együtt ezentúl mindörökké papként mutassák be a leg­szentebb áldozatot saját magukért és a hívekért.

Tanáraink osztályaikkal, hitoktatóik csoportjaikkal örvendetes kirándulásokat rendeztek saját maguk és a szülők nem csekély aggodalmai közepette, noha semmi komolyabb baj nem történt.

Most pedig a ház apraja-nagyja, ki­ki a sorsa által meghatározott útra indul, hogy csoportja vagy csupán őrangyala társaságában tegye meg nyári utazásait, és testben-lélekben felfrissülve készüljön az új tanévre illetve gazdasági évre. Szent Ferenc Atyánk Leó testvérnek adott áldása kísérjen valamennyiünket!

fr. Kaaarás Mihály

Kárpátalja — Misszió

Szomorúság és örömök a misszióból

Szomorúan vettük tudomásul, hogy missziónk legifjabb tagja megválik Kár­pátaljától. Sok szép dologban, gyakorlati érzékkel és frissességgel vette ki részét a kárpátaljai magyar egyház építéséből. Nemcsak a megszépült templomok, hanem a lelkes ifjúság és a szorgosan együtt­működő hívek is hiányolni és sokáig em­legetni fogják Dávid atyát. Kívánjuk, hogy esztergomi szolgálata legalább eny- nyire gazdag, szép és tartalmas legyen, és jó szívét itt is minél többen megis­merjék.

Szomorúságunkat örömre váltja v i­szont, hogy a frissen szentelt Imre atya készséggel megosztja velünk a szolgála­tot. A feladatoknak nemcsak terhük, ha­nem csodálatos szépségük is van. Azt kí­vánjuk, hogy kezdő papi életének leg­szebb, s egész életre megalapozó élmé­nyét jelentsék a misszióban eltöltött évek.

Az események azt mutatják, hogy az akadályok nem azért jelentkeznek, hogy

4 MAGYAR BARAT 1992. jú liu s 5.

bennünket tönkre tegyenek, hanem Urunk gondoskodó, csendben építő sze- retetét tárják elénk. Néhány örömhír: Nagyszőlősön hamarosan elkészül a temp­lom körüli kerítés, igazán szép, igényes kivitelben. Felkerülnek a pillérekre a csaknem egy éve várakozó rézlemezek. Hamarosan átvehetjük a ferences templo­mot és a kolostor földszinti részét. Vis- ken befejeződött a plébániaépület rend- behozatala, Técsőn szintén komoly mun­kálatokkal dolgoznak a plébánia részére átadott, csaknem 10 szobás emeleti szint kialakításán. Az objektumok csak a kere­tet kínálják a belső munka számára. A nyár folyamán több fiatal csoport érkezik Magyarországról, hogy néhány hétre be­kapcsolódjon missziós munkánkba: hittan, magyar, ének tanításával, vagy éppen a fiatalok táborozásának elősegítésével, ősszel pedig Anikó és Anna testvéreink egy tanévnyi időre vállalnak szolgálatot a hitoktatásban és a hívekkel való fog­lalkozás egyéb területein. Bízunk benne, hogy részben a papi hivatások, részben a női és férfi szerzetesi élet irányában is elindul, tovább halad az élet.

Imáitokat, erkölcsi és fizikai támoga­tásotokat is örömmel kérjük és fogadjuk, mert hisszük, hogy itteni életünk és munkánk erősödése egész provinciánk életére visszahat. Testvéri köszöntéssel:

fr. Papp Tihamér

Nagyszőlősi beszámoló

Minden héten történik kisebb-na- gyobb esemény, ami történelmi jelentősé­gűnek is mondható. Lassan elindul az egyházak fejlődése, kimozdulnak a bel­terjességből. Ehhez a "szabadság" is megadatik, a "Lélek" pedig működni kezd.

Hála Istennek, megjött Ungvárról a hivatalos irat, miszerint a nagyszőlősi kolostor földszintjét' még ebben a hónap­ban, az emeletet egy éven belül vissza kell adnia az állami hatóságoknak. Nyug­talanul várjuk a végrehajtást, ugyanis Huszton már két éve kaptunk ilyen pa­pírt a plébánia visszaadására, s azóta sem költöztek ki a lakók, pedig már rendőrségi kilakoltatás is el volt rendel­ve. A templom körül megépült kőkerítés az infláció miatt most összegben annyiba került, mint a templom eddigi teljes rendbehozatala. A múlt év végétől az

árak 10- 20- és 30-szorosra felmentek, a fizetések pedig alig-alig követik ezt a mozgást.

Bustyaházi gyerekek nyaralnak Érden egy nagylelkű szálloda- és kempingtulaj­donos jóvoltából. Áldja meg az Úr, és tartsa meg jó szokását!

Kerekhegyre találtunk egy görögka­tolikus papot, aki szívesen fe ljár kéthe­tente misézni az ottani ruszinoknak is: így talán megmentjük őket a falu határá­ban építkező szektások befolyásától.

A pravoszláv egyház is templomot épít itt Szőlősön, ahol a háború előtt még alig élt néhány pravoszláv család. Az ál­lam ezt az egyházat minden eszközzel befogta saját terveinek megvalósításába. Természetellenes módon terjesztette, és terjedni is természetellenes módon kez­dett az ortodoxia. Ennek problémáit még évtizedek, sőt két-három emberöltőnyi idő múlva sem lehet megoldani. Többsé­gében magyar lakta faluk is megoszlottak görög és pravoszláv egyházakra, súlyos identitászavart okozva.

Akiihegyen letettük az épülő ökume­nikus kápolna alapkövét: a római, a gö­rög és a református egyház használatára. Az alapkövet hárman, az egyházak papjai közösen megfogva helyeztük az épület szegletére. A Nevetlenfalusi Tsz. főszpon- zorsága alatt építjük, hiszen ez saját erőből lehetetlen.

Feketeardóban kicseréltettük a régi ajtót egy gyönyörű szép fakazettásra. Talán ezen a héten elkezdhetjük a fehér­márványból készült padlóborítás leraká­sát is.

Királyházán a várhegyen elkezdték a kápolna újjáépítést, melyet a háború vé­gén az orosz katonák földig romboltak.

Pár nappal ezelőtt Margitics István görögkatolikus püspök (született ukrán) vezetésével görögkatolikus ukrán feren­cesek jártak nálunk, akiknek szülei Dél- Amerikába menekültek már több évtized­del ezelőtt (magyarul nem értenek és nem beszélnek). Ami teljesen érthetetlen: Kárpátalján (?), Nagyszőlősön (?) szeret­nének letelepedni...

fr. Radics Dávid, fr. hlajnek Antal

Szécsény

A 40 esztendeig tartó egyházüldözés után 1993-ban a definitórium határozata

1992. jú liu s 5. MAGYAR BARÁT 5

alapján ismét visszaköltözik Szécsénybe a noviciátus. Ennek előkészítésére 1992. június 1-től három hétre ideköltöztünk. Fr. Orbán Márk gvardián nagy szeretet­tel fogadott minket. Fr. Boros Gyevi Imre a plébános, fr. Lovász Bonaventura a plébániai kisegítő és fr. Gosztonyi Kandid a kertész.

Első dolgunk a noviciátus kápolnájá­nak visszaállítása volt. A temetőkápolnába száműzött, pécsi testvéreink által fara­gott oltárt visszahoztuk. Amikor a taber- nákulum bélését fel akartuk újítani, ott ezt az írást találtuk:

"Dicsértessék és áldassék a Legméltó- ságosabb Oltáriszentség! Imádunk téged, a Kenyér színe alatt rejtőző Jézus isteni szíve! Neked ajánljuk minden szükségün­ket, jö jj, oh segítségünkre! Légy velünk egész életünkben, de különösen halálunk óráján, s majd az utolsó ítéleten könyö­rülj rajtunk és szeretteinken. Nyisd meg majd számunkra a Mennyország ajtaját. Ó Jézusunk, dicsérjen téged ez az írás ak­kor is, amikor mi már nem élünk, s ak­kor is, ha mi hanyagok lennénk esetleg. Kérjük szent kegyelmedet, hogy soha el ne távozzunk Tőled, s a legszentebb ál­dozatot mindannyian bemutathassuk szent Felségednek."

fr. Gottfried

1931. évi novíciusok, Szécsény:fr. Felicián fr. Callistus fr. Philippus fr. Gottfried fr. Vincentius fr. Libor fr. Lucius

fr. Anasztáz fr. Ferenc fr. Kálmánfr. Faustusfr. Amadeusfr. Makárfr. Tertullián

fr. Dorotheus

Megdöbbentő élmény volt számunkra, hiszen közülük többen már meghaltak, az én egykori magiszterem is, fr. Vándor Gottfried. Mennyire $£ent Ferenc fiaihoz illő életünket ezen a lvilágon a szentsé- ges Misztériumokban jelenlevő Úr Jézus szeretetéhez kötni! Mi is, akik itt dolgo­zunk a kisebb testvérek kápolnájának felújításán, ugyanazzal a katolikus hittel és Szent Ferenctől tanult áhítattal ma­gunkat, fogadalmainkkal együtt felajánl­juk az Atyának Jézus Krisztus, az örök Főpap által a Szentlélekben.

fr. Barsi Balázs

-A. r*ö ve ndékházak hírei

^ r W ^ ö z ö

Pasarét

Papszentelés

1992. június 27-én 6 testvérünket szentelte pappá Paskai László bíboros úr. 5 napos lelkigyakorlattal készültek a szentelésre ópusztaszeren, Jakab testvér vezetésével. A szentmisén mintegy 30 pap koncelebrált., és szép számmal vettek részt esztergomi, budai, szegedi testvé­reink, rokonok, barátok és ismerősök is. Másnap délelőtt Róbert testvér mutatta be primiciáját a Szent Imre templomban, Bernardin pedig - a többi újmisés rész­vételével - este itt Pasaréten. Ez utóbbin Miklós atya ezüstmiséjét is ünnepeltük. A többi testvér újmiséjének időpontjai a meghívókon olvashatók.

fr. Markóca Attila

Közös élfetünk

Névnapok

JÚLIUS

10. fr. Slama Bernát (Buda)13. fr. Sztankai Szilás {Szeged)14. fr. Lendvai Zalán (Pasarét)15. fr. Lovász Bonaventúra (Szécsény)17. fr. Sall Elek (Buda)

6 MAGYAR BARÁT 1992. július 5.

18. fr. Kovács Kamill (Pannonhalma)20. fr. Gyulai Illés (Mezőkövesd)21. fr. Kiss Dániel (Esztergom)25. fr. Várnai Jakab (Szeged)

fr. Gábor Kristóf (Szeged)27. fr. Tarcza Aurél (Szentkút)

AUGUSZTUS

4. fr. Csorba Domonkos (New York)6. fr, Horváth Jusztusz (Buda)10. fr. Kerlezsa Lőrinc (Esztergom)16. fr. Lakatos Joachim (Esztergom)17. fr. Krupa Rókus (Pannonhalma)19. fr. Kiss Lajos (Máriabesnyő)21. fr. Pier Piusz (New Brunswick)

fr. Sandu Pió (Szeged) fr. Rácz Piusz (Esztergom)

28. fr. Hován Ágoston (Szeged)fr. Köncse Ágoston (Esztergom)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Is­ten halmozza el őket áldásával!

Üzenetek

va", rövid ítve vannak. Ilyenkor igyek­szünk tekintettel lenni a terjedelemre, arányokra, a közösség jó közérzetére.

Elnézést kérünk azért, ha hibás adat, elírás, gépelési hiba történik. Többször előfordult, hogy a névnaposok között el­hunyt testvérek neve szerepelt. A jövő­ben igyekszünk utánajárni, hogy ne kö­zöljünk téves információt.

A képzési terv szerint a növendékhá­zakban augusztus a közös vakáció, ki­rándulások, lelkigyakorlat ideje. Ezért a Magyar Barát legközelebbi száma szep­tember első vasárnapjára fog megjelenni. Mindenkinek jó pihenést kívánunk!

Szerkesztőség

Boros Gyevi Imre Atyának...

Bocsánatot kérek magam és szerkesz­tőtársaim nevében a Magyar Barát 1992. április 5-i számában történt elírásunkért. Az első bekezdés jelen ideje Imre atya múltbéli lelkipásztori munkálkodására vo­natkozott. Sajnáljuk, s itt kérem őt kü­lön, hogy ez a részünkről támadt kelle­metlenség ne lohassza kedvét, hogy to­vábbra is tájékoztassa a testvéreket a szépen alakuló szécsényi ház életéről! Megértését és további bizalmát előre is köszönöm.

fr. Tokár János

Kedves Testvérek!

Cikkeket, beküldött írásokat a megje­lenés után nem őrzünk tovább. Ha vala­kinek eddig hozzánk érkezett írása nem jelent volna még meg - azt valószínű, hogy a Magyar Umbria egyik közelgő számában, amikor egy újságnyi cikk ösz- szeáll, jelentetjük meg. Itt a későbbiek­ben is csak ezeket a nem kifejezetten híreket tartalmazó és még meg nem jelent sorokat őrizzük. Előfordulhat az is, hogy a cikkek hiányosan jelennek meg, "vág-

I V l a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Markócs Attila fr. Lendvai Zalán

Císa: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (1)1762261

K/

• •

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINCIA LAPJA

Esztergom

Az esztergomi ház gazdag - vagy inkább az évközbenitől nagyon különböző- nyári életéből egy dolgot szeretnék kiemelni részletesebben, azt, ami minden odalátogatónak szembeötlik: a konyha modernizálását és az ezzel összefüggő felújításokat.

Már régóta terveztük, hogy a szerkezetében, eszközeiben elavult konyhát felú jítjuk, és ezzel egyidőben a földszinti részt is, az eredetit leginkább megközelítő formában, visszaállítjuk. Helyet úgy nyertünk, hogy a központi fűtés beszerelése után, - ami gázolajjal működik, - szenespincéink csak üresen,

• lomtárnak használva álltak. Ide került minden raktár, innét majd lift hozza fel a nyersanyagot. A régi konyha tere kisebbedett a zöldség- éshúselőkészítővel is. A régi raktárak helyén egyrészt új tanári és személyzeti étkezőt alakítottunk ki, másrészt az ötvenes években épített falak le­bontásával - a raktárak helyén és a rendi ebédlő előteréből - gyönyörű, széles, igazán kolostorhangulatú kerengőt kaptunk. íg y most a portától a sekrestyéig már fedett helyen is eljuthatunk. Ezt a folyosót díszítik majd restaurálás után a régi, ovális képek.

A rendház ebédlője is új tálalót és mosogatót kapott "egy ablaknyi" részt leválasztva a rég i konyhából. Felújítottuk a vízvezetékrendszer egy részét. De sikerült eltüntetni a rendi ebédlőben a légbefúvót és a radiátort is - a fű­tőelemeket a padok alá rejtettük. Vissza­került eredeti helyére a 18. századi szép ívű kőből faragott kézmosó, a melegí­

tőasztal helyét pedig egy szintén kora­beli tálalószekrény foglalhatta el. íg y a templommal együtt kolostorunk Esztergom legjelentősebb barokk kori építészeti emléke.

Az átalakítás terveit Kauser Tibor és felesége, Mihaleczky Ágnes készítették Szent Ferenc Világi Rendjéhez tartozván testvéri segítségként, ingyen. A gépé­szeti átalakítást Szatmári Gábor tervezte, szintén testvéri segítségként. Ezúton is köszönöm mindannyiuk munkáját.Köszönöm Tartományfőnök atya segítségét is, aki az előre nem látott szükségben sietett segítségünkre. Végül nem hagyhatom szó nélkül a kivitelezők lelkiismeretes és pontos munkáját sem. Erdős Pál és Varga Ernő vezetésével hihetetlen erőfeszítések árán sikerült mindezt a munkát július 1. és augusztus17. között elvégezni. Meglepődtem, hogy milyen nagy megtiszteltetésnek vették a munkások, hogy az átadás napján kis agapéra hívtuk meg őket, hogy megköszönjük munkájukat. Persze az intézet dolgozói is alaposan kivették részüket a munkákból, és az idősebb testvérek is megadással tűrték a nehézségeket, hisz például több mint egy hónapig a "Sióagárd" terem szolgált ebédlőként. Imádságukért és a velünk való izgulásukért, megértésükért és együttérzésükért szívből köszönetét mondok.

fr. Varga Kapisztrán

Buda

Beszámoló a nyári továbbképzésről

"Az eszmék be tudnak úgy fülledni és dohosodni, mint garmadában a magvak, ha nem kapnak kellő levegőt... Meglévő, a tegnap még tiszta értékei is

2 MAGYAR BARÁT 1992. szeptem ber 6.

mára megáporodnak és szagot kapnak - holnapra már használhatatlanok. Ne tartsd frissen a fogalmakat csak egy napig, s már mást jelentenek, valójukban is mások, megromlottak vagy tovább erjedtek." - írja naplójában Illyés Gyula.

Minden továbbképzésnek ez a le­vegőztetés, frissen-tartás a feladata. Az evangélium, ill. Szent Ferencszellemiségének vonzáskörében élőknek különösen szükségük van erre. "Nagy dolgokat ígértünk..." - ír ja Rendalapí­tónk.

1992 nyarán /júl. 29-31./ harmadik alkalommal került sor renditovábbképzésre Balatonakarattyán.Lassan hagyománnyá válik, hogy ezen az örökfogadalmas klerikus testvérektől kezdve a 6 éven belül felszenteltekig bezárólag vesznek részt a rendtársak. Tartományfőnökünk javaslatára a felső határt 10 évre terjesztettük ki. Az idén 27 testvér volt hivatalos, s ezenkívül 3 előadó. Négy kivétellel a testvérek valamennyien megjelentek, ha nem is tudott mindenki 3 napig maradni.

Az idei témák már a definitóriumi beszámolóból ismertek a testvérek előtt. Ezért a részletekről szeretnék kicsit bő­vebben írni. Napirendünk: reggel zsolozsmával egybekötött szentmise, utána reggeli, a homília megbeszélése után a napi téma feldolgozása 2x45 percben, ebéd, utána kb. 2-5-ig "nyaralás", 5-től a délelőtti téma folytatása, vesperás, majd vacsora. Az ebédet és a vacsorát követő idő adott lehetőséget, hogy személyes be­szélgetéseket folytassunk.

A reggeli szentmisében "minta"- prédikációkat hallgattunk, amelyekkel idén fr. Bonaventura, fr. Julián és fr. Vince szolgáltak. Utána fr. György irá­nyítása mellett ezeket keményen meg is kritizáltuk, természetesen segítőszándékkal. Jelszó: "A hibákból is lehet tanulni." .

Első nap a "ferences plébánia" té­makörében Nyikon Márton plébános atyát hallgattuk. Mitől "ferences" egy plébánia? Az ő megfogalmazásában a válasz így hangzik: "együ tt a néppel". Mindnyájunkat lekötött gyermekkori élményeivel, melyekkel igazolta a fenti állítás fontosságát s nagyszerűségét. E nap délutánján ismerkedtünk a budai ciszterci Szt. Imre Plébánián folyó lelkipásztori munkával, ill. a szentségek

kiszolgáltatása keretében zajlókísérletekkel, modellekkel.

A második napra eljött fr. Dr. Barsi Balázs is. 6 a "lelkigyakorlatok" címszó keretében az igehirdetés biblikus alapvetése után beszámolt saját tapaszta­latairól. Mivel a délelőtti időkeret ezzel kimerült, a hozzászólásokra délután került sor.

A zárónapra tervezett "ifjúsági misék" problémáiról fr. Beney György tartott - a tőle megszokott precizitással megszerkesztett - előadást. Mivel délután már néhányan hazaigyekeztek, az előadás után közvetlenül került sor a hozzászólások meghallgatására. Azérdeklődést jelzi, hogy az ebéd kora dél­utánra tolódott.

A .záróebéd után javaslatokat hallhattunk a jövő évi témákat illetően, s rögzítettük a találkozó 1993. évi időpontját: július 28-30.

Javasolt témák: imaéletünk, liturgikus életünk, egy szentírási szakasz több szempontú feldolgozása, lelkivezetés. To­vábbi ötleteket szívesen vennék, hiszen az előadók felkérésére csak januárban kerül sor. A napi előadásokat követő hozzászólásokból néhányat a Magyar Barát következő számában ismertetnék. Ezek híven tükrözik, hogy komolyan nem szeretnénk, ha az eszmények, az eszmék befüllednének vagy megdohosodnának.

fr. Fekete András a folyamatos továbbképzés felelőse

Budai rendházunk

Két nyári hónapunk - július, au­gusztus - eseményekben gazdagon, minden komolyabb zökkenő nélkül, az aggályoskodók megnyugtatására is, szépen telt. Ám, aki még ma is kételkedik az őrangyalok létében, annak csak a nyaralási és táborozási események és körülmények történetének részletei felől kell a "szervezőket" és résztvevőket megkérdeznie. Itt csak a vázlatos is­mertetésre szorítkozhatunk.

Július első vasárnapja örvendetes ünnep: Achilles atyánk primíciája a templomban, majd agapéja a hitoktató teremben. Országúti plébániánk régen kapott saját ministránsai közül új papot. Urunk áldása kísérje életét és munkáját gazdagon, amint ő is adta ránk és a hívekre újmisés áldását. Első helyeként

1992, szeptem ber 6. MAGYAR BARÁT 3

Gyöngyös ősi kolostorát és plébániáját kapta. Az újonnan szenteltek közül Julián atya működését várja famíliánk és a hívek egyaránt, míg Róbert atya folytatja egyetemi tanulmányait.

Miután a június vég i és július eleji vizsgák (érettségi, államvizsga,hittanvizsga) szerencsésen zárultak, a klérus junior elindult "ismerd meg hazá­dat és szomszédaidat" jelszóval: északra, nyugatra, keletre: Ottó Angliába, Lóránt Germániába nyelvgyakorlatra. Hitoktató testvéreink tanítványaikkal a testvéri összetartozásra való nevelés és gyakor­lati élményszerzés céljából táborozni mentek. Ottó, Róbert, Ámosz közösen vitték a kicsinyeket július 4-10-ig a Pilisbe, majd a nagyobbakat július 13-19- ig Jásd-Szentkútra.

Lóránt július 27-től augusztus 1-ig Gyenesdiás plébániáján "táborozott" hittanosaival. Augusztust a külföldi kapcsolatok ápolása jellemezte, miután Balatonakarattyán közös klerikusi ta­lálkozón és lelkigyakorlaton vettek részt. Áron és Lóránt Erdély fenyves és bérces tájait látogatta diákjaival.

Az immár hagyományossá vált lengyel zarándoklat Czestochowába az idén sem maradt el. Róbert atya és három jelöltünk: Gábor, László és Tibor imádkozott a szent kegyhelyen.

A szeniorát tagjainak nyarát a törvényszerűvé vált betegeskedés, ill. gyógyulási folyamat jellemezte. Jusztus atyánk két alkalommal is já rt a Szent János kórházban. Most Parméniusz test­vér gondoskodásának örvend a családi közösségben. Kelemen testvérünk a ritmusszabályzó mellett is töretlenül gondoskodik a világ minden tájáról érkező és szívesen itt tartózkodó vendé­gekről. Svájci, római, ciprusi, írországi, hollandiai, zágrábi, máltai ferences s nem ferences papok, testvérek mind nagy lel­kesedéssel szólnak fővárosunk szép­ségéről. Utolsó szabadságát Vendel atya is megtartotta, (hiszen jövőre végleg hazajön). Domonkos atyánk szintén beszámolt a kusztódia sorsáról, valamint a New York-i plébánián végzendő munkájáról.

Hazaérkezett Páldeák Iván Szabolcs atyánk is. Egészségi állapotát igyekszik teljesen rendbehozatni, hogy aztán Mát­raházán megkezdhesse a recesszus hely kiépítését.

Jelöltjeink közül András és Vince vonultak a novíciátba, hogy a lelkigyakorlat után elkezdhessék a "próbaévet". Imánk is kísérje őket, valamint nevelőiket: fr. Balázs magiszter és Bernát atya lelkes munkáját. Utóbbitól nem örömmel búcsúzott el a plébánia és a família.

Jelenlegi jelölt ifjaik: .Skandella Gá­bor, Udvardy László és Barta Tibor mint "rég iek ", aztán új fiúkként: Nagybecske- rekről (Bácska) Svarc Róbert és Ko­máromból (Felvidék) Lencse Gyula.

Minden örömért és küzdelemért hálát adván jóságos Istenünknek, kérjük áldását az új tanévre és gazdasági évre egyaránt.

fr. Kamarás Mihály

Szécsény

Szécsényben a legnagyobb újság a novíciusok megjelenése a kolostorban. Négy hetet töltöttek itt, kóstolgatták az új noviciátust. A készülő új ruha is csak többszöri próba után lesz jó. Ez történik Szécsényben is. Az új ruha, az új noviciátus már össze van fércelve, de még nem késő hozzáalakítani a feladathoz.

A hívek is nagy örömmel fogadták őket. Nagyon tetszett a gyermekek Szent Antal napi megáldása, melyet a magiszter atya tartott a novíciusokközreműködésével. Az úrnapi körmeneten is részt vettek. Az öreg szécsényiek már a régi szép napokat idézték fel.

További jó hír, hogy a kolostor telek kön yvileg is egyházi birtok, megtörtént az átírás a provincia nevére. A Szécsényt még ismerők számára: a telekhatár a mostani kollégium felé a Csurgó (forrás) feletti legfelső kőfal. Ez egybeesik - egy kis kiigazítással a javunkra - a Csurgó feletti két ház megvásárlása előtti birtokhatárral. A Csurgó áztatta kert most sportpálya. A gyümölcsösre egy vadkörtefa emlékeztet. Jut hely a sportpályára is, - a no­víciusok már ki is próbálták, bár egyelőre a sportolást jobbára lapáttal űzték, - és jut hely a kertre is, csak előbb le kell gyalulni a feltöltést.

fr. Boros-Gyevi Imre

4 MAGYAR BARÁT 1992. szeptem ber 6.

USA — Kusztódia

Megjegyzés amerikai Kusztodiánk megszüntetéséhez.

Amikor 1963 nyarán visszajöttem amerikai látogatásomról, írásban adtam be az akkori Generális atyának, P. Sépinskinek Komisszáriátusunk azon kérelmét, hogy függetlenedni akarnak a provinciától.

Magánkihallgatáson a Generális atya azzal fogadott: - Szó sem lehet róla! Sőt! Már korábbi terv a kúrián az, hogy az USA nagy provinciájának területén szét­szórtan működő kis ferences nemzetiségi közösségeket, a horvát, szlovén, szlovák, magyar és erdélyi Komisszáriátusokat - akkor ez volt a nevük - be fogják ol­vasztani a területileg illetékes provinciákba. Ez előbb-utóbb be fog következni, ha máskor nem, quando nos iám in Paradiso erimus, ahogy a Generális atya mondotta.

Tehát most több évtizedes tervet hajtanak végre, amikor megszüntetik a kusztódiát. Az intézkedés megokolására a Generalicia illetékes, ha valaki eziránt érdeklődik.

fr. Váradi Béla

A Kusztódia megszüntetéséről

Kiss Máté atya beszámolóját kívánom kiegészíteni ill. helyesbíteni a kusztódia megszüntetéséről.

1., Amerikai közösségünk soha sem volt kivéve a provincia joghatósága alól és soha nem volt közvetlenül a Minister Generálisnak alávetve. 1950-ben Róma Delegátus Generálist nevezett ki fölénk, mert a politikai helyzet miatt a provinciával nem tudtunk normálisan, szabadon érintkezni. A Delegátus Generális a provinciálist helyettesítette, de ez nem vett ki bennünket a provincia joghatósága alól. Mindig a provincia tagjai voltunk. Ennek bizonyítéka a tabula, melyben mint a provincia tagjai voltunk számon tartva, és ennek bizonyítéka a rendi Schematismus is, melyben a provincia címe alatt vagyunk felsorolva. Alkalmanként a Tarto­mányfőnök atya beavatkozott életünkbe és intézkedett ügyeinkben, sőt meg is

vétózta döntéseinket.2., Máté Atya tévesen állítja, hogy

Róma vissza akart bennünket helyezni a provincia joghatósága alá, de kevés számunk és az elöregedés miatt "a feloszlatás mellett kellett döntenie." A római dekrétum se a csekély számról, se az elöregedésről nem beszél, hanem ezt mondja: "... in the light of the political and ecclestiastical situation, the existence of the Custody in the U.S.A. as such must be brought to the end." Ennek a homályos szövegnek, - a Minister Generális levele (1992. febr. 3.) és a Delegátus Generálisnak küldött dekrétum (1991. dec. 27.) alapján - háromféle értelmezést adhatunk:

a. Magyarországon a politikai és az egyházi helyzet megváltozott és ennek következtében a kusztódia tagjai visszatérhetnek a Provinciába.

b. A kusztódiát a provincia ér­dekében és javára szüntetik meg. A megváltozott politikai és egyházi helyzet miatt a kusztódia személyzete és anyagi javai a provincia erősítésére és fe jlő ­désére legyenek. (A Delegátus Ge­nerálisnak küldött dekrétum.)

c. A kusztódia tagjai lelkipásztori munkájuk és szétszóródottságuk miatt nem tudtak ideális ferences életet élni. A megváltozott politikai és egyházi helyzet miatt ez most lehetséges a provinciában. (A Min. Gen. levele 4. pont.)

3., Máté Atya azt mondja, "csa­patmunka" volt, hogy a két magyar ferences közösség nem egyesült. A tény az, hogy az elöljárókon múlott. Az egyesülést én sürgettem először 1952-ben és a gondolatot azóta is állandóan fe l­színen tartottam. 1961-ben a Generális Visitator, P. Pius Barth, DeWitten gyűlést tartott a két közösséggel és szinte kö- nyörgött, hogy egyesüljünk. Mi inkább hajlandóak voltunk, de az erdélyiek provinciájukra és a politikai helyzetre hivatkozva nem akartak egyesülni. És végre, amikor ők is felismerték, hogy az egyesülés szükséges, a mi elöljárónk olyan feltételeket szabott, amelyeket ők magukra nézve megalázónak és sértőnek találtak. Az egyesülésben fontos tényező lett volna a DeWitt-i lelkigyakorlatosház és a Youngstown-i kolostor. A lelkigyakorlatosház eladása az egyesülés értelmét teljesen áthúzta.

4., Máté Atya kéri, hogy a kusztódia megszüntetésében senki ne lásson

1992. szeptem ber 6. MAGYAR BARAT 5

"magyarellenességet", amely csakugyan nincs benne, de az alábbiak kérdéseket ébresztenek bennem.

a. A Minister Generális levelében említi, hogy az amerikai provinciálisoknak nem tetszik, hogy "területükön" olyan ferences csoportok legyenek, amelyek idegen, Amerikán kívül levő pro­vinciákhoz tartoznak.

b. John Sullivan Delegátus Generális levelében kijelenti, nincs szükség arra, hogy az Egyesült Államokban a magyarok lelkigondozását egy független ferences közösség végezze.

c. Kérdés a Katolikus Magyarok Va­sárnapja megszüntetésének oka is.

d. Lehetséges az, hogy amíg a magyar provinciához tartoztunk, életünk nem volt "wholesome Franciscan living", de abban a pillanatban, amikor közülünk valaki amerikai provincia tagja lesz, élhet úgy, mint azelőtt és mégis "ideális ferences"?

Fr. Füzér Julián

Ferences Világi Rend

A Ferences Világi Rend országos káptalanja

Augusztus 20 és 23 között Esz­tergomban ismét országos találkozót rendeztek világi ferences testvéreink és nővéreink. A két évvel ezelőtti találkozó fő eredménye a közösségek kezdődő egy- másratalálása és egy ideiglenes országos vezetőség megválasztása volt. Azóta a FVR élete megszerveződött annyira, hogy a találkozó keretében meg lehetett tartani a FVR országos káptalanját, választott küldöttek részvételével.

A találkozó során a ferences világiak szinte mindegyike nagymegilletődöttséggel fogadta, hogyesztergomi testvéreink meghívták őket a lelkigyakorlat utolsó napjainak miséire és zsolozsmáira. Vehetnénk úgy is, hogy a szükség hozta így, de sokak számára ez a ferences család egységének megtapasztalását hozta. Az első nap, 20- án délután tizenöt magyarországi FVR közöség bemutatkozott be. Másnap az ed­digi országos tanács számolt be a két év munkájáról, majd egy választási preskrutinium után P. Aba mariánus

tartományfőnök látogatásának és biztató szavainak örülhettünk. Délután előadás volt (fr. Jakab), amit kisebb cso­portokban beszéltünk meg.

22-én szombaton volt maga a káp­talan., A hivatalos súlyt az adta meg, hogy a káptalan választási ülésén a FVR nemzetközi tanácsának kiküldöttje (egy belga testvér) elnökölt, és jelen volt Carl Scháfer OFM generális aszszisztens is. A választókáptalan tagja volt a két aktív provinciái asszisztens, Kovács Kalliszt a mariánus provinciából és jómagam.

Délelőtt megválasztottuk az országos tanács tisztségviselőit: országos miniszter Németh Béla (Bp.); miniszterhelyettes Kerekes László (Szeged); képzési felelős Kauser Tibor (Bp.); titkár Dr. Magyari Erzsébet (Bp.); gazdasági felelős Simon Sándorné (Bp.). A FVR ügyeit országos szinten ez a kéthavonta ülésező tanács viszi. A FVR kérésére mindkét OFM pro­vinciái asszisztens tagja a tanácsnak. Hasznosnak tartom megadni a FVR országos tanácsának postacímét is:

1258 BUDAPEST 18, Postafiók 5.A déli imádság idején érkezett Kolos

atya, és rövid intelmet intézett a jelenlévőkhöz kiemelve a világi ferencesek felelősségét a katolikus hit megőrzéséért a mai egyházi helyzetben.

Délután jóváhagytuk a FVR ma­gyarországi statútumait. A benne folaltakat a magyarországi világi rendi közösségek életében irányelvként kell alkalmazni. Kötelező jogi érvényre a FVR nemzetközi tanácsa általi jóváhagyással emelkedik. Ez a jóváhagyás jelenti majd azt, hogy a magyar FVR országos közösség szervezetileg is beépül a nemzetközi közösség életébe. A káptalanon való mostani jóváhagyás azt jelenti, hogy a statútumokat a magyarországi közösségek életükszervezésében elfogadták.

Késő délután került sor Carl Scháfer előadására. Carl kimutatta, miben áll á folyamatosság a III. Rend és a Ferences Világi Rend között, illetve hogy milyen szemléleti változást hozott az új regula. Másnap délelőtt a találkozó minden résztvevő je beszámolót hallott a káptalanról, megismerkedett az új tiszt­ségviselőkkel, és mindjárt kézbe is kapta az elfogadott országos statútumokat. A záró 11-es szentmisén zsúfolásig telt az esztergomi templom.

Kézhez kapták a jelenlévők a FVR

MAGYAR BARAT 1992. szeptember 6.

magánkiadásában elkészült kis füzetet is, amelyben megtalálható a FVR három alapdokumentuma: az 1978-as Regula, az 1991-ben jóváhagyott Konstitúció és az 1984-ben jóváhagyott Szertartáskönyv. A tartományfőnökség beszerzett annyi példányt, hogy provinciánk minden tagja számára jut. Világiak az országos tanács fenti címén juthatnak hozzá. (Ez a kiad­vány tekinthető annak a pillanatnak, amikor az új " jo g " nyilvánosságot nyert, tehát ezután senkit nem menthet az "ignorantia iuris", senki nem mondhatja, hogy nem ismeri a FVR megújított törvényhozását. Sőt, a XIII. Leó-féle regula alapján ferences szerzetesnek vagy papnak ezután letett "harmadrendi" fogadalmak jogilag megtámadhatók!)

Számunkra fontos még, hogy a káptalan miatt jött Magyarországra Carl Scháfer OFM generális asszisztens. Sajnos, jövetelének programja későn derült ki, ezért alig néhány testvér jött össze az asszisztensek találkozójára a budai rendházban. Carl elhozta annak a dokumentumnak a végleges szövegét, amelynek tervezetéből a Magyar Umbriában részleteket közöltem (9. füzet, "Hivatás" témában). Ez az "Asszisztencia Statútumai", tehát ránk, első rendiekre vonatkozó előírások arról, hogyan támogassuk a FVR-t. Fordítása már folyamatban van. Rómában készületben van egy tanulmányi anyag is első rendiek részére, a FVR életének segí­téséről.

fr. Várnai Jakab

P a s a r é t

'SflRfít K O Z Ó

s S f f S r j j

"Vándorok és jövevények..."

Pasaréten július a hittantáborok hónapja volt. A már hagyománnyá váló gyenesdiási csibe-ministráns tábor nyitotta a sort, melyen összesen (gyerekek, szülők, ferences testvérek) mintegy százan vettek részt. Magyar- ország különböző területeit szinte elárasztották ezekben a hetekben a sátorral, kerékpárral, gyalog túrázó hittanosok és ferences testvérek.

Augusztus első hetét Balaton- akarattyán töltöttük, már együtt a Szegedről érkező három új testvérrel. A pihenésen kívül sor került a táborok megbeszélésére, értékelésére és a következő évi munkaterületekbeosztására.

Idei ötnapos lelkigyakorlatunkat László atya tartotta. A napi evan­géliumokról beszélt, melyek mindegyike ferences életünkkel, fogadalmainkkal állt összefüggésben.

A nyári programok befejezése volt az erdélyi út, mely a szegedi, a budai és a pasaréti növendékek élményekben gaz­dag, közös együttléte volt.

fr. Szecsödi Leó

Beszámoló a nyári hittanos táborokról |

A hosszú és fárasztó vizsgaidőszak után mindannyiunk számára felüdülést jelentettek a júliusi hittanos táborok.

Ezek a már sokéves hagyománnyal rendelkező nyári programok, amelyeket a hittanosok jó előre várnak és amelyek szervezése már a tél vége felé el­kezdődik, mindig mély nyomokat és szép emlékeket hagynak minden résztvevőben. Évek múltán is fel-felmerül egy-egy régi élmény, közös emlék.

A hitoktató szemszögéből azonban azért nagyon fontosak, mert a tábori közösség, az együttlét örömei és nehézségei, a közös imádság, a szentmisék, a természet szépsége, az oldott hangulatú beszélgetések, tábortü­zek, a próbára tevő feladatok legalább annyira hatásos hitre és ferences lelkületre nevelő eszközök, mint az egész éves hitoktatás. íg y a táboroztatás éves

• •

1992. szeptember 6. MAGYAR BARÁT 7

munkánk kiegészítője, azt teljessé tevő közös kaland.

Az idén összesen 18 tábort szerveztünk. A legnagyobb méretű a Csibekórus és a ministránsok hagyományos, közös gyenesdiási tábora volt, de volt vándortábor, sátortábor, bicajtúra, intézetis gyerektábor, szülői tábor, kárpátaljai "missziós” kirándulás, ifjúsági tábor, volt hivatás kereső tábor Nógrádszakálban, voltak akik az erre a célra újonnan kialakított perőcsényi házban pihentek, és volt rövid 1-2 napos kirándulás a kisebbeknek. Összesen mintegy 350-400 gyermek, fiatal és felnőtt vett részt ezeken a programokon.

Természetesen egyik kirándulás sem volt zökkenőmentes. A tapasztalatokat összegezve azonban nyilvánvaló a táborok értelme és haszna. Reméljük, hogy jövőre az idei tapasztalatokkal gazdagodva hasonlóan sikeresegyüttléteket szervezhetünk.

fr. Lendvai Zalán

S zeged

Szegedi nyár

A nyárnak vége. Mégis jól esik felidézni, mi minden történt velünk, mennyi élményben részesültünk ez idő alatt.

Június utolsó hetét az évzáró után még Szegeden töltöttük. Júliussal és augusztussal viszont komoly terveink voltak.

Július volt az a hónap, mikor pro­vinciánkban illetve egy hétig otthon voltunk. A Szűz Máriáról és a Szent Istvánról nevezett provinciához tartozó testvérek rögtön szét is rebbentek. Az előbbiek mintegy diaszpórában, nevezetes mariánus • helyeken töltötték ezt a hónapot: Szombathelyen, Zalaegerszegen, a Ferenciek terén. Az erdélyiek először egy hetet szüleiknél voltak, majd a csíksomlyói anyaházban, végül a szárhegyi varázslatos kis kolostorban, melynek nagy része jelenleg mű­vésztelepként működik.

A kapisztránus testvérekre maradt a szegedi ház életben tartása: mindig legalább két embernek itthon kellett

lennie. Haza is akartunk menni, a fenn­maradó részt pedig László atya - nagy örömünkre - Kárpátaljára szánta. Ügy telt ez a hónap, mint a vetésforgó: mindig volt "itthon" is valaki, "otthon" is és Kárpátalján is.

Jó volt a szüléinknél, jó volt ebben a nagy üres, csöndes szegedi kolostorban is, de a legjobb talán mégis Kárpátalján volt. Általában kettesével szórattunk szét kicsiny falvakba vagy a városba. A feladat az ottani gyerekek tanítása, a velük való foglalkozás volt. Volt ahol senki vagy csak kevesen jártak magyar iskolába, itt a főhangsúly a nyelvtanulásra, a helyesírás gyakorlására esett; volt, ahol az énektanulásban haladtak előre a gyerekek. Sehol sem hiányozhatott azonban a kirándulás, fürdés vagy játék. Boldogok voltunk.

Augusztus maradt a közös kirándulásokra és a lelkigyakorlatra. Az első héten kilencen fogyatékos gyerekekkel mentek a közeli pálos kegyhelyre, Szentkútra. Augusztus 8-án és 9-én volt templomunk nagybúcsúja. Zsúfolt programja valamennyiünket igénybe vett.

Rögtön másnap hajnalban Jakab atyával Akarattyára utaztunk, hogy néhány napig Árpád testvér ven­dégszeretetét élvezhessük. László atya ebben az időben lelkigyakorlatot tartott a pasaréti közösségben.

Balatonról azután néhány nappal előbb eljöttek a stefanita testvérek, hogy ott lehessenek a máriaradnai búcsún.

A többiek már az erdélyi kirándulásra készültek. Vidáman érkeztek a pasaréti testvérek. A Szegeden töltő t éjszaka után azonban pillanatn i ellentétbe kerültek a ferenci Naphimnu-,z szellemével. A megerőltető éjszak i csetepatét követően érthetően nehezük ? esett elismerni szúnyog testv * létjogosultságát a teremtésben. íg y sajnos nem sikerült megszerettetnün : Szegedet. Megkínzott csapat indult más­nap hajnalban a román határ feli Radnán fölvettük az erdélyieket, ők pedig rövid egy hét alatt körbevezettek minket csodálatos hazájukban.

Hazaérkezésünkkor még zajlott az országos kispaptalálkozó, melynek az alsóvárosi ferences kolostor adott otthont. A következő napon pedig megkezdődött éves nagylelkigyakorlatunk. Fila Béla professzor úr

8 MAGYAR BARÁT 1992. szeptember 6.

Pasarét, Buda és Esztergom után immár a negyedik ferences közösségben buzdított, hogy egyedül Istenre alapozzuk életünk.

A nyárnak vége. Nem maradt más hátra: sorsunkba beletörődve várjuk a nemsokára fogadalmat tevő novíciusokkal az elkerülhetetlen iskolakezdést.

. fr. I.énárd Paszkál

Édes hazánk, Erdély

Mindenütt jó, de legjobb otthon - gondoltuk mi, erdélyiek, bár az augusztus 17. és 22. között lezajlott kirándulás eléggé igénybe vett mindannyiunkat.

Valóban zsúfolt volt a program, ilyen rövid idő alatt nehéz mindent megmutatni. Mi pedig szerettük volna kihasználni ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat, hogy megmutassuk ma­gyarországi testvéreinknek, kik is vagyunk voltaképpen mi erdélyi ferencesek.

A Székelyföld fenyvesei önmagukért beszélnek. Csak az tudja megérteni a székely lélek égre törő vágyait, nyugalmát a nehéz időkben, derűs humorát jókedvében, de keménységét is haragjában, aki ezeket a fenséges bér­ceket látta.

A szó félreérthető, és csak úgy tudunk valamit megsejtetni magunkról, ha megmutatjuk azt a földet, amelyből vétettünk. Ezt szerettük volna elérni. Hogy sikerült-e, ki-ki ítélje meg maga.

Első állomásunk Máriaradna, ahol egyesült a két részre szakadt csapat: a búcsú miatt hamarabb átjött erdélyiek és a most érkezett magyarországiak.

Sofőrünk, Velek János, akit már ismertünk néhányan egy előző kirándulásról, bizony jól a lovak közé kellett csapjon, hogy estére Csíksomlyóra érkezhessünk, mert kerülő úton, Fogaras és Brassó felé mentünk. Déván Ervin atyáék, Fogarason Levente atya fogadott szusszanatnyi időre.

Már későre járt az idő, mikor Somlyón Lajos testvérünk, a veterán jelölt, ajtót nyitott. A kirándulók egy része Somlyón szállt meg, a többiek pedig saját bőrükön tapasztalhatták meg a csíkszentmiklósi székely nép ven­dégszeretetét.

Másnap Gyergyóremete és Gyergyó- hodos útbaejtésével - ahol Damján és

Anaklét illetve Sámuel szüleit vettük magunk mellé - Borszékre látogattunk. Eltérő, sőt néhoí szélsőséges vélemények alakultak ki a borvizek minőségéről, de a délutáni paprikás és flekken mindenki tetszését megnyerte, nem is beszélve az étkezést megelőző étvágycsinálóliquidumról. Ez utóbbiból egész utunk alatt nem szenvedtünk hiányt. Ennek a napnak a záróakkordja is említésre méltó: a libán-tetői szénapadlások lassan-lassan elnyugtatták a kedélyeket. Álmunk mégsem lehetett teljesen zavartalan: Donát testvérünknek nyulak rágicsáltak a füle közelében, János atya pedig medvemorgásra ébredt.

Harmadnapon a szárhegyi kolostorban ünnepeltük az eucharisztiát, majd a most novícius Szaniszló testvér szülei fogadtak egy mesébe illő faragott házhoz tartozó udvaron 36 (!) ropogós kürtőskaláccsal. Bár nem voltunk harminchatan, mégsem okozott gondot helytállnunk... A Gyilkos-tó és a Békás­szoros felejthetetlen emlék marad mindannyiunk számára.

Csütörtökön érseki misén vettünk részt Csíkszentkirályon, Szent István király tiszteletére. Minden kézbeáldozási kísérlet csődöt mondott; a búcsú azonban érvényes, a prédikációk pedig ta­nulságosak voltak. Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megnyerjük a délutáni futballmeccset a Csíkszeredái csapat egy különítménye ellen, akik a gyulafehérvári kispapok hiányában álltak ki ellenünk. Az első és részünkről egyetlen gólt Bonifác rúgta, amire ötszörös válasz érkezett: 5-1. Este aztán töltöttkáposzta csíkszentmiklósi módra vicckörítéssel, melyet Lóránt testvér Holl Mihály új-zélandi állampolgárnak (aki foglalkozására nézve rendőr) holl fordított, holl nem, de inkább nem.

A pénteki nap fénypontja Esztelnek. Itt ízelítőt kaptunk az erdélyi ferencesek sokszínűségéből Ivó és Vitus testvérek, illetve Elemér és Tarziciusz atyák jóvoltából. Ez utóbbitól azt is megtudtuk, hogy a Szent Istvánról nevezett provinciának leginkább technikusokra van szüksége. Kilátás nem sok van...

A délutáni hatalmas zápor csak keveseket akadályozott meg abban, hogy megmártózzanak a Szent Anna-tóban.

Az utolsó napon végre sikerült a reggeli késések időtartamát mindössze

1992. szeptem ber 6. MAGYAR BARÁT 9

félórára csökkenteni. Bizonyára a hazatérés vágya ösztökélt.Marosvásárhelyen Szalvátor és Pál atya várt minket igen finom ebéddel, az újabb dévai landolást pedig töltöttkáposzta, fánk és főttkukorica illetve (László atyának) párizsi hegyek tették emlékezetessé. Itt meglátogattuk beteg provinciális atyánkat, aztán kisebb aradi tévelygések után rátértünk a gyulai útra. A határátkelés meglepően simán zajlott le.

Utunk során helybeli képzett idegenvezetők - úgymint fr. Asztrik, fr. Anaklét, fr. Bonifác és fr. Pacifik - hívták fel a figyelmet a különböző neve­zetességekre.

A kedves testvérek bocsánatát kérem, hogy túlságosan is az "otthoni" szemszögéből ismertettem a kirándulást. Bizonyára érdekesebb lett volna, ha olyasvalaki ragad tollat, aki először járt Erdélyben. Mi mindenesetre köszönjük, hogy együtt lehettünk és adhattunk valamit önmagunkból, szívünk mélyéből. Szeretettel és köszönettel a Szent Istvánról nevezett provincia tagjainak nevében:

fr. Terék Pacifik

Fioretti

Történet a buzgó testvérekről, akik egy égő város oltására siettek.

Egy nagyvárosba nemrég leköltözött testvéri közösség serény munkával és nem kevésbé serény, buzgó imádsággal készült a tanúságtevő életre. A nap végén fáradtan üldögéltek a re fek - tóriumban, jókat kortyolgatva a friss vízből, és jámbor beszélgetésben erősítették a testvéri szeretet szálait. Már-már a "henye" éjszakai alvásra adták volna fejüket a kompletórium eléneklése után, midőn szokásos fővárosi vizitációjáról hazaérkezett a közösség gvardiánja. Kihevült arccal,lélekszakadva és szorgos levegővételek közepette így szólt a jámbor testvérekhez:

- Testvérkéim! A város lángokban áll. Hazasiettem, hogy mindegyikteket buzdítsam a tűz megfékezésében való szorgos segítségre. .

S látva, hogy néhányan kételkednek szavaiban, az ablakhoz lépett és megmutatta a sárgás-vöröses színekbe öltözött égboltot. A testvérek - néhány igen jámbor testvér kivételével, akik az imádság erejében bízva buzgó fo­hászokkal fordultak az Egek Urához és a Boldogságos Szűzhöz mennyeisegedelemért e nehéz órában - mindnyájan felbuzdultak. A többiek puszta kézzel - mert nagy szegénységükben még vedrük és szerszámaik sem voltak - öles léptekkel indultak a városba. Az elöljáró, alázatosan betöltve hivatalát a sor élén haladt, mind gyorsabb menetelésre ösztönözve testvéreit - bár maga igen törékeny alkatú volt, és jócskán túlhaladta korban a mögötte lépkedőket. Nagy szerencséjükre egy éppen arra haladó szállító alkalmatosságra föl tudtak szállni, így gyorsabban juthattak kitűzött céljukhoz. A jóságos gvardián testvér mélységes bánatában csaknem könnyek között mondta, hogy szerinte a város központja ég, és bizony súlyosbodhat a helyzet. Néhány testvér már-már ismét kételkedni kezdett, hisz sem harangzúgást nem hallottak, sem oltáshoz siető emberekkel nem találkoztak, s a központba érkezve békésen sétáló polgárokkal találták szemközt magukat. A gvardián testvér, szemének csalódására hivatkozva úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a lángok a külső városrészt emésztik, s alig vettek néhány mély lélegzetet, máris indultak tovább. A város esti békéjét látva az elégedetlenkedő testvérek száma nőttön nőtt, s mielőtt végleg a városból kivezető útra tértek volna, az egyik hitetlenkedő, de igen szelíd testvér megszólított egy éppen táncmulatságból kitámolygó világfit és széles kézmozdulatokkal érdeklődött a tűz miben- és holléte felől. Az ital mámorától felettébb vidám lelkű polgár tágra nyílt szemmel figyelt, mialatt a testvérek földre roskadva, a fáradtságtól aléltan szuszogtak. Kisvártatva az ér­deklődő testvér komor ábrázattal tért vissza és elmondta, hogy a fények a közeli olajkutak kéményeiből forrásoznak, melyek, sajátos hivatásuknak megfelelően állandóan égnek.

Közös életünk

10 MAGYAR BARÁT 1992. szeptem ber 6.

A testvérek ismét a földre roskadtak, de immáron a szent vidámság szellemével eltelve, a mámoros polgár pedig továbbra is tágra nyílt szemmel, s véleményét sűrű fejcsóválásokkal kifejezésre juttatva távozott.

Ekképp történt, hogy a fiatal barátocskák jámbor hevültségükben a város oltására siettek, és egyben ez volt az első és utolsó éjszakai sétájuk is.

fr. Kiss Huba

H í x * e k , e s e m é n y e k

Augusztus 29-én, szombaton a de- finitórium ülést tartott.

Fr. Beney György a pasaréti rendházból átköltözött a budai rendházba. A pasaréti lelkészség vezetését fr. Ocsovai Grácián látja el.

A Budai kolostorból fr. Kocsis Simon a pasaréti rendházba költözött át.

Beöltözés, fogadalmak

Esztergomban szeptember 5-én este kb. 6 órakor 18 új testvér öltözik be a Kisebb Testvérek Rendjének ruhájába és kezdi meg újoncévét. A testvérek közül tízen az erdélyi Szent István provincia, hatan a Szűz Máriáról nevezett tartomány, ketten pedig a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett tartomány növendékei.

Szeptember 6-án összesen 16 novícius testvér teszi le első egyszerű fogadalmát, az erdélyi provincia tagjai Csíksomlyón, a mariánus növendékek Zalaegerszegen, a Kapisztrán provincia 4 új testvére pedig Esztergomban a 11 órás szentmise keretében.

Pasaréten szeptember 5-én újítják meg egyszerű fogadalmukat a növendék testvérek.

Ünnepélyes szentmise keretében 1992. szeptember 19-én este 6 órakor a pasaréti templomban négy testvér - fr. Szikszay Leopold, fr. Bősze Ádám, fr. Andor Károly, és fr. Lukovits Milán - teszi le örökfogadalmát.

Imádkozzunk testvéreinkért!Június végén fr. Varga Félix (Szűz

Máriáról nevezett provincia), júliusban

fr. Haraga Ferenc (Szent Istvánról

nevezett provincia), valamint fr. Keveházi Masszeó és fr. Üveges Marcellin valamennyien a szegedi rendház teológus növendékei - mivel fogadalmukat nem kívánták megújítani, elhagyták a rendet.

Augusztus folyamán fr. Tóth Vince elhagyta rendünket.

Szeretettel imádkozzunk értük!

Provinciánkban jelenleg 8 jelölt testvér van. Veres Sándor és Weinzauch Ferenc (Kárpátalja) a pasaréti, Demény Zsolt az esztergomi, a többi jelö lt pedig a budai házban tölti jelö ltségét (lsd. Mihály atya írását).

SZEPTEMBER

1. fr.3. fr.8. fr.

fr.fr.

9. fr.15. fr.19. fr.21. fr.

fr.24. fr.

fr.fr.

26. fr.28. fr.29. fr.

fr.fr.

30. fr.(s=

provincianevezett

Gál Gedeon (New York)Magyar Gergely (Buda)Kubán Nesztor (Nyírtass)Tímár Alán (Pasarét)Székely Adorján (s) (Szeged) Bősze Ádám (Pasarét)Orosz Lóránt (Buda)Páldeák Szabolcs (Mátraháza) Kiss Máté (USA)Gárdonyi Máté (m) (Pasarét) Paskai Pacifik (Esztergom)Terék Pacifik (s) (Szeged) Kautnik Gellért (m) (Szeged) Tóth Damján (Pasarét)Tóth Vencel (Pasarét)Kamarás Mihály (Buda)Kovács Rafael (Pasarét)Bakó Gábor (s) (Szeged)Tömördi Viktor (Buda)

Szent Istvánról nevezett tagja, m= Szűz Máriáról

provincia tagja)

Imádkozzunk testvéreinkért, hogy Is­ten halmozza el őket áldásával!

M a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr . Szecsődi Leó fr. Lendvai Zalán

Cím: Budapest, Pasaréti út 137. 1026 Telefon: (06/1)1762-261

riAGYARII.9.1992. október 4. b a r A

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINOLA LAPJA

A. rendházak hírei

E s z t e r g o m

A szeptemberi számban számoltam be az esztergomi rendházban történt átala­kításokról, de nem írtam még a számomra, mint történész számára legizgalmasabb dolgokról. A pince kiürítésekor megle­pődve vettem észre, hogy a barokk ko­lostorépület számos része középkori ala­pokon nyugszik. Mind a mai napig meg­maradt nem egy gyönyörű kváderkő fal, ami a török előtti korból származik. Ez nagyon megindította a fantáziámat, hiszen IV. Béla király sírja miatt, de önmaga miatt is izgalmas kérdés, hol is volt a középkori kolostor, az 1228-ban már em­lített, talán első magyarországi ferences ház és templom. A pince szintjét helyen­ként 70 cm-re mélyíteni kellett, és a munkásokat kértem, hogy ha előkerül va­lami, azt tegyék félre.

Este aztán Ferenc atyával mi magunk is megbolygattuk a terepet. Árpád-kori tetőcserepek, padlótéglák, edény-, fém- és üvegtörmelékek, kályhaszem maradvá­nyok stb. kerültek elő nagy számban. Most értettem meg azt is, mi vo lt a ta­tárjárás. A tatárjárás kori járószinten 10-15 cm vastag égésréteg helyezkedett el. Korom, pernye és csontok, csontok. A pusztítás kegyetlen jelei még 750 év után is. Ezek a leletek, az újonnan hely­reállított kerengőben remélem nemsokára láthatók lesznek. A legértékesebb, azon­ban egy kőfaragvány, ami az 1220-as, 30-as években készült. Esztergomban elég pontosan datálható az oszlopfő ki­képzése. Vagy a kerengő - de szerintem ilyen jellegű kolostor a kezdeti időkben még nemigen állhatott - vagy, ami való­színűbb, hogy az első templom egy román

stílusú ikerablakának oszlopfője került elő. A lelet rendkívüli jelentőségét az adja, hogy a quadrumban is előkerült már egy ugyanilyen korú oszlopfő, vagy­is ezen a tájon templomnak kellett állnia. Tehát egyre biztosabb, hogy a középkori esztergomi kolostor nem a belvárosi templom helyén, hanem a mostani rendház helyén állhatott.

Forgattam a szépen faragott kőtöre­déket és azon gondolkodtam, miért is örültem meg előkerülésének, miért villa- nyozott fel annyira a "ve le ” való találko­zás. Történészi túlzás, vagy lokálpatrióta túlzott lelkesedése lenne ez csupán? Nem. Ez a. kő "látta" azokat a testvéreket, akik magyar földön elsőként léptek Assisi Szentjének nyomába 750 évve l ezelőtt és akik már reményünk szerint vele együtt követik a Bárányt.

Kik lehettek? Miért lettek ferencesek? Micsoda titok az ember hivatása! Mekkora titok, mennyire átfoghatatlan idő ez a 750 év, de milyen remény is ez nekünk.

fr. Varga Kapiszrán

Buda

Budai családunk

Szeptember hónap első vasárnapja óta a 9 órai szentmise után hosszú, tö­mött sorban állnak a kedves szülők nyol^ cadikos gyermekeikkel. Néha úgy tűnik, mintha a renoválás miatt a folyosóra ki­helyezett keresztúti állomások előtt el­mélkednének. Vajon sejtik-e, hogy cse­metéik számára néha valóban keresztút- járás lesz Szentendrére menni? Reméljük, ami most a felvételeket intéző András atyának valóban fáradtságos (hisz 10-től du. 4-5-ig is eltart), egykor meghozza bőséges gyümölcsét is.

öröm a család tagjainak, hogy jó Fir-

? MAGYAR BARÁT 1992. október 4.

nusz testvérünk a MÁV kórházból "látó­ként" érkezett haza sikeres, szürke há- yogot eltávolító operáció után.

Ugyancsak örömmel fogadtuk Töhötöm atyát, aki Fatimát zarándoklatot kísérő lelkészként járta "Szent Antal nyomán" címen meghirdetett úton. Lelkesedéssel szólt a nagy buzgóságról, melyet a ma­gyar zarándokoknál útközben és a kegy­helyen, a sokezer hívő körében tapasz­talt.

Othmár atyánk is örömmel beszélte el nagy élményét, melyben baráti társaság­gal együtt Ciprus szigetén része volt. Vágya, hogy legalább egyszer láthassa a tengert, benne megfürödhessék, végre teljesült. "Videre maré et móri?" Ez ellen hevesen tiltakozik...

Kedves vendégünk még Szabolcs atya is. 6 türelemmel várja, hogy a hajóra feladott csomagjai megérkezzenek, és mi­után a Mátraháza kápolnájához tartozó lakóház is a recesszusháznak megfelelő állapotba kerül, azt elfoglalhassa. Addig szorgalmasan tanulmányozza a remeték és a pusztai atyák mondásait, hogy azok alapján vég re provinciánk is hozzájusson a mindenütt nagyon kívánatos elvonulást biztosító helyhez.

Jelöltjeink sora két újabb taggal bő­vült: egyikük Sipos Attila, a kiskunmaj- sai kántor fia, aki Kecskeméten a piarista atyáknál érettségizett. A másik Veres Zoltán, ő erdélyi származású, de már ma­gyar állampolgár. Egerben vo lt eddig, a ferences templomban. Imádkozzunk értük és egymásért is, hogy jó példánk és sze­retetünk segítségével a mi Urunk elve­zesse őket az óhajtott célig.

fr. Kamarás Mihály

Még néhány szó megszűnő amerikai kusztódiánkról

Amikor sajnálattal értesülünk ameri­kai kusztódiánk megszüntetéséről, nem feledkezhetünk meg arról a jelentős anyagi támogatásról, melyben provinciánk a kusztódia részéről hosszú évtizedeken át részesült.

Már 1922 után mentek ki atyák az emigráns magyar hívek lelkigondozására. Közösségük jogilag 1931-ben a provinciá­

tól fü ggő komisszariátussá alakult, a zsi­nat után kapta a kusztódia nevet. Első főnökük P. Medveczky Medárd lett. ő hosszú elöljárósága idején és utána is egész haláláig /1966/ mindenkor páratlan testvéri készséggel teljesítette a hozzá­fordulók kéréseit intenciós pénzek és más közszükségleti cikkek és ajándékok küldésével. A második világháború után még habitusposztót is az ő közvetítésével kaptunk külföldről. Jótékonysága révén neve valósággal fogalommá vált a provin­ciában A provinciái definitórium hálából a "páter provinciáé", "a provincia atyja" megtisztelő címmel tüntette ki.

A második világháború után P. Hajós Márk, akkori komisszárius provinciális gyógyszer és egyéb küldeményei rendkí­vüli jelentőségűek voltak a valósággal csillagászati mérvű infláció sújtotta pro­vinciánk életében.

Medárd atya hivatali utódai közül még főleg Füzér Julián, Thun Albin, Mandl Maximus, Csorba Domonkos s velük egyetértésben Király Kelemen és Krupa Kolumbán viselték különösen is szívükön provinciánk anyagi támogatását. A pro­vincia tagjai csak hálával gondolhatnak rájuk.

Az ott elhunyt atyák és testvérek hamvai mind a Roebling melletti temető­ben nyugszanak. Amikor itthon a nekro- lógium napi felolvasásánál az ő nevüket halljuk, kegyelettel és külön hálával em­lékezünk rájuk, mint akik vállalkoztak a kivándorolt magyar hívek lelki szolgála­tára s provinciánk támogatására. Megszű­nő közösségük története most már a pro­vincia történetének értékes lapjai közé tartozik.

fr. Váradi Béla

Kárpátalja. — Misszió

Nagyszőlősi levél

Ha valaki először érkezik az eszter­gomi vagy valamelyik másik rendházunk­ba, ahol növendékek vannak, összecsapja a kezét. Ni, milyen sok ferences van itt! Ha azonban tovább szemlélődik provinci­ánkban, egy másik felfedezése is lesz: mennyi, de mennyi hiányzik még!

Itt Nagyszőlősön is így van ez. Három évvel ezelőtt kezdték hárman, most pedig

1992. október 4. MAGYAR BARAT 3

már négyen vagyunk. És hamarosan fe l­ismerjük: még vagy harminchat testvér hiányzik. íme az itteni hívek kérése a rendtársakhoz, akik esetleg azt latolgat­ják, hogy életük egy részét a Kárpátok lábánál szeretnék eltölteni: jö jje tek , de legalább hat esztendőre!

Ismételten meglátogatott minket Anto- nio Franco püspök úr, aki egyben kievi nuncius is. Bemutatozását íg y kezdte: "Ne féljetek tőlem!" A püspök Nápoly kö­zelében született egy földműves család gyermekeként 55 évvel ezelőtt. Nyolc éven át lelkészként működött, majd dip­lomáciai szolgálatra rendelték és több or­szágban is dolgozott.

A hozzánk, magyar és szlovák papok­hoz intézett beszédében felszólított mind- 'annyiunkat, hogy az itt élők egységéért, békéjéért egyaránt érezzük felelősnek magunkat. A Szentatyától kapott küldeté­sét így foglalta össze: "Kárpát-Ukrajna egyházát ú jjá kell szervezni", s ezért önálló püspökséget szeretne alapítani itt. E szervezést Tihamér atya már saját bő­rén is tapasztalta: eddigi "méltóságai" megtartása mellett beregszászi plébános­helyettessé .nevezték ki.

"Ugartörő" Antal atyánk munkakedve és üdesége töretlen, az újmisés Imre atya pedig már most úgy forgolódik, mintha tíz éve itt élne. A mesés Nyugat­ról idecseppent jómagam ismeri a régi német közmondást: "Azt kell szeretnünk, ami van!" íg y aztán a német autópályák­kal "vetekedő" utakat máris megszeret­tem, akárcsak a Munkács mellett lévő há- 'rom kis falucskát, melynek ellátását rám bízták.

fr. Nádor Albert

Gyöngyös

A perkői búcsúról és erdélyi élményeimről

Polgármesterünk jóvoltából Gyöngyös városa is képviseltette magát idén, Er­délyben a Szent István napi perkői bú­csún. A polgármester, a városi kórus és az egyszerű polgárok közül is sokan vál­lalkoztak erre a hosszú útra.

Augusztus 19-én hajnalban indultunk és késő este érkeztünk meg Kézdivásár- helyre, Gyöngyös testvérvárosába, ahol

családoknál kaptunk szállást. Másnap reggel 9-kor indult el a zarándoklat Kéz- diszentlélekre, majd fe l Perkőre, ahol egy XIII. századbeli Szent István kápolna áll. Ez a búcsú Háromszék legnagyobb búcsúja, íg y akik csak tehették, papok és hívek egyaránt, zászlókkal, körmenet­ben elzarándokoltak ide. Jellemző, hogy bár Szent István náluk nem ünnep, ha munkanapra esik akkor is ugyanúgy megtartják, a szigorítások ellenére sem mennek el dolgozni. A déli szentmisén, melyen a gyöngyösi kórus külön erre az alkalomra szánt énekeket énekelt, mint­egy hat- nyolcezer ember ve tt részt. A szentmise után egy órás előadást tartot­tak a különböző községek fiataljai.

Másnap megnéztük a már félig elha­gyott szász falvakat, templomokat, melyek bár restaurálásra szorulnának, mégis gyönyörűek. Este Kézdivásárhelyen, a művelődési házban a gyöngyösi néptánc- csoport tartott bemutatót, majd utána marosvásárhelyi fiatalok adtak elő a te­remtésről és a bűnbeesésről egy rocko­perát.

Szombat regge l indultunk haza Bras­só, Fogaras, Nagyszeben, Gyulafehérvár irányába. Ez utóbbi helyen megtekintet­tük a székesegyházat és a püspöki palo­tát, majd az Aranyosvölgyön át - amely ugyan hosszabb és a kanyargós út miatt jóval lassabb vo lt - jutottunk el Nagyvá­radig. Itt több száz méteres kocsisor várt bennünket, így este 10-től hajnali 4 óráig ingyen parkolhattunk.

Reggel 8-kor érkeztünk haza Gyön­gyösre, élményekben, emlékekben gazda­gon.

fr. Horváth Achilles

Új barátok Gyöngyösön

Augusztus 1-én, egy forró nyári na­pon költöztem át Pasarétről, a négy éven át otthont adó ferences közösségből az új "hazába". A gyöngyösi kolostor lakói- fr. Benjámin, fr. Teofil, fr. Atanáz és Júlia nővér, aki a háztartást vezeti - mindnyájan testvéri szeretettel fogadtak. Találkoztam Bernát testvérrel is, aki hét­végeken rendszeresen végzett itt lelki­pásztori munkát. "Meglátod, milyen jó hely ez." -mondta akkor, s az azóta el­telt hetek eseményei, élményei csakugyan alátámasztották állítását.

Augusztus 4-én megérkezett újmisés

4 MAGYAR BARÁT 1992. október 4.

társam, fr. Achilles is. Házfőnök atyánk vezetésével közösségünk - mind az öten- bemutatkozó látogatások sorát kezdte meg. Első vendéglátónk, dr. Nagy Lajos apát úr, a Szent Bertalan templom plébá­nosa volt. Másnap a helyi református kö­zösség vezetőjével, dr. Berzétey László esperessel töltöttünk két órát. Bőven akadt megosztani való élménye, hiszen 1941 óta teljesít szolgálatot itt a város­ban. Két napra rá a KDNP-s Keresztes György polgármester látott vendégül bennünket a városházán. Vele nem elő­ször találkoztunk, családjával együtt rendszeresen jár templomunkba.

A neves közéleti és egyházi szemé­lyeken kívül természetesen megismerked­tünk egyszerű emberekkel is, közülük sokan - sekrestyésként, kántorként, hit­oktatóként - munkatársaink.

A lelkipásztori munkában ideérkezé- sünktől fogva aktívan részt veszünk. Mindhárom itteni temetőben végeztünk már szertartást, a város hét általános is­kolájából - melyeket szokatlan módon számokkal különböztetnek meg - ötben tanítunk hittant.

Augusztus 24-27. között fr. Achilles- sel és hitoktató társainkkal együtt részt vettünk Egerben a XXII. Országos Kate- ketikai Továbbképző Lelkigyakorlaton. Az előadók - köztük az egri érsek, a győri és a váci püspök, a ciszterci főapát - aII. Vatikáni Zsinat és az Egyház mai ta­nítása alapján hangsúlyozták, hogy a hitoktatásban elkötelezett, közéletben ak­tív szerepet vállaló, keresztény, hazasze­rető embereket törekedjünk nevelni. Az előadásokon kívül lehetőségünk volt többféle hitoktatói tapasztalat megismeré­sére, olykor ütköztetésére. A napi szent­mise és a közösen végzett zsolozsma adta a találkozó krisztusi alapját és lelkigya­korlat jellegét.

Az új tanévben az eredményes mun­kához kérjük a Szentlélek segítségét.

fr. Marék Bernardin

Ausztrália — Misszió

Itthon mindennapos táma a határain­kon kívül élő magyar kisebbségek kérdé­se. Európai szinten sokmindent hallunk róluk, Kárpátalján missziónk működik. Az amerikai kusztódiában élő testvéreink ál­tal az ottani magyarok életéről is értesü­

lünk.Fr. Marik Tamás szeptember közepi,

közel két hetes látogatása jó alkalom volt arra, hogy életéről és az Ausztráliába ki­települt magyarok lelkigondozásáról né­hány szót váltsunk.

* - Gondolom, hogy az elmúlt nyolc év alatt sikerült alaposan megismerni az ottani magyarok helyzetét. Mesélnél róla?

M.T. - Nézd, ott is magyarok között élek, ahogy itthon is, mégis két, szinte teljesen különböző világban.

Egy kicsit tekintsünk vissza a múlt­ba! Ausztráliába később indultak el a magyarok, mint például Amerikába. Három csoportról beszélhetünk: 1948-asok, 1956- osok, valamint a nyolcvanas évek eleji kivándorlási hullám. A legkülönbözőbb emberek jöttek a rendőrön, az AVO-s tiszten át becsületes munkásokig, szak­emberekig mindenféle ember. Egy közös vo lt bennük: a nagyrészük nem volt ko­moly hívő, sok volt a vallástalan és akadt köztük, aki nem is volt megkeresz­telve. Ami a nagyrészüket odavezette, az a pénz, a megélhetés, és nem a hit, a közösség; a nemzeti gyökerek felkutatá­sa.

* - Ezek szerint elvesztették az identitásukat?

M.T. - Ha ezt mondod nekik, megsér­tődnek, de ez az igazság. Pontosabban az identitásukat az adott szituációkban való helytállás, a megélhetésért, a jó létért va­ló küzdelem teljesen kimeríti. Sokszor több száz, ezer kilométert is képesek utazni egy jó állásért, aztán tovább...

* - Ez mindenkire jellemző?

M.T. - Vannak persze komoly, hívő emberek Adelaidben is, ahol élek. A kö­zösségünk azonban sokkal kisebb, mint egy itteni egyházközség. Amikor kikerül­tem, próbáltam összefogni az embereket, igazi közösséget szerettem volna életre hívni. A nagyobb közösség létrehozásá­nak kerékkötője azonban az a magyarok közti viszonyra általában jellemző beteg­ség: az áskálódás, az ellenségeskedés, összehívtam például egy nagyobb közös­séget. Amikor X megtudta, hogy Y vagy Z ott van, fogta magát, felá llt és haza­ment. "Vagy én, vagy ő!" alapon. Ez nem volt járható út.

Most több különböző csoport van. Az egyházközségnek van egy kicsi, 6-8 fős

1992. október 4. MAGYAR BARAT 5

magja, akik hozzám is közel állnak és akik sokat tesznek akár az imádság, akár a munkák területén.

* - Van-e különbség az ottani és az itthoni vallásosság között?

M.T. - Az előbbiekből kitűnik, hogy a kinti emberek nagyrészének anyagias be­állítottsága miatt a vallásosságuk is felü­letessé vált, hisz nem a hitük értékei állnak az első helyen.

Itthon körülnézve viszont sok-sok fi­atallal, középkorúval, időssel találkozom, akik halálosan komolyan gondolják a hi­tüket. Nézd, itt Pasaréten a beszédeim alatt három hétköznap megtelt a templom. Elvonatkoztatva a személyemtől, ezek az emberek keresnek valamit, mélyebbre akarnak jutni a hitükben.

* - Szeretsz hazalátogatni?

M.T. - Pont ezek az emberek miatt igen. Egy lelkipásztornak öröm látni a hitet és öröm tanulni tőlük. Kint kemé­nyebb a munka és a kis örömök is nagy örömök, itthon mások, nagyobbak a mére­tek. Mind a kettő szép és ez íg y van jól.

* - Szeretnél hazaköltözni?M.T. - Belső késztetés, a Lélek su­

gallata nélkül nem mentem volna el a v i­lág túlsó végére, és ugyanezen indíttatás nélkül nem is indulok haza.

* - Milyen az ausztráliai ferencesség?

M.T. - Amikor odaérkeztem, mint test­vért fogadtak. Provinciájuk számon tart, és maximálisan elfogadja küldetésemet. Nekem is elküldik a körleveleket, meg­kérdezik, hogy kit jelölök egy adott fe l­adatra, stb.

Az ottlétem nem egyedi eset, hisz sok nemzetiség él odaát. Van szlovén, máltai testvér is a környéken, aki a "sa játja i­nak" viseli gondját. Nem élünk közösség­ben, de tudunk egymásról. Ausztráliában ferencesnek lenni nem azt jelenti, hogy közületek kiszakadtnak érezném magam. Tudod, nagyon jól esik az a néhány le­vél, ami tőletek jön, és rendesen megdo­bogtatja a szívemet. Nagyon köszönöm őket!

Végül pedig a Magyar Baráton ke­resztül köszöntök mindenkit, akivel nem találkozhattam. Pax!

Lejegyezte: fr. Kiss Huba

A növendékházak hírei

S z e g e d

A hajnali tea

Szeptember 12-én elsőként érkeztünk meg Gellérttel a szegedi rendházba, fél tizenkettő körül. Igazán családi meleg­séggel, hallatlan boldogsággal fogadott bennünket mindenki. Jó volt találkozni "elődeinkkel", akiket régi jó testvérek­ként köszönthettünk. Hihetetlennek tűnt, hogy már egy éve eljöttek Esztergomból, mintha csak a múlt héten történt volna. Külsőre nem sokat változtak, remélem be­lül annál többet fejlődtek.

A tetőtéri szobák - ahová a sorsolás­kor minket is kihúztak - ekkor még lak­hatatlanok voltak, így egy ideiglenes szobát kaptunk Gellérttel az első emele­ten; később Kálmán is csatlakozott társa­ságunkhoz.. Első álmatlan éjszakánkat a szúnyogoknak köszönhettük, bár előző este - azt hittük - kiirtottuk őket a szo­bából.

Hajnalban óriási meglepetésként ért minket, hogy a megszokott kopogás és az ásítozó "Áve!" után halkan nyílt az ajtó, s egy tündér illatozó, meleg teával kínált minket. Szemdörgölés után rá kellett döbbennünk, hogy tündér helyett "csak" Paszkál az. Hogy ez a csalódás kellemet­len vo lt-e vagy sem arra már nem emlék­szem. Mindenesetre nagyon jól esett a gondoskodása. Azóta már nemcsak tea se

6 MAGYAR BARÁT 1992. október 4.

gít a reggeli felkelésben, hanem ifjabb Asztrik testvérünk is minden regge l új művet játszik nekünk trombitáján.

Hétfon aztán már mentünk is a teoló­giára, kezdődött a tanulás. Péntekre nagyjából elkészültek a fenti szobák, s így megtörténhetett a "honfoglalás". Igen fárasztó napunk volt ez. Természetesen először mindenkinek ki kellett takarítania a szobáját, mert por és kosz akadt bő­ven. Bár ekkor már beköltöztünk, néhány napig még be-bejártak a munkások ezt- azt javítani ill. befejezni. Úgy tűnik, hogy most már valóban készen vannak a szobák, egy héttel a beköltözés után.

Az eddig eltelt két hét érdekes ese­ményeire nincs mód kitérnem. Kicsit ne­héz megszokni, hogy sokan vagyunk; ne­hezebb lesz megismerni egymást, én mégis bízom benne, hogy összeszokott, egymásra figyelő közösséggé válunk.

Minden testvéremet kérem, hogy imádkozzék értünk is, hogy a tanulmá­nyok és a készület évei által Istenhez közeledjünk, és az ő követésében soha ne legyünk megalkuvók.

fr. Fejes Antal

Ferences hét Taizében1992. aug. 30- szept. 6.

Roger testvér, a Taizé-i ökumenikus szerzetesközösség alapító priorja ez év elején testvéri látogatásra hívta meg fr. Hermann Schalück minister generálist és a teljes ferences család tagjait Taizébe. Az volt a célja, hogy elmélyítsük a dialó­gust a megbékélésről és a kiengesztelő- désről folytatott beszélgetésekben, elmél­kedésekben és a közös imádságban.

A Generális Atyával együtt így mi is "elzarándokoltunk a Taizé-i dombra, a Kiengesztelődés Templomába, hogy a világ minden részéből összegyűlt fiatalok előtt tanúságot tegyünk az Úr szeretetéről és a ferences család küldetéséről. Emellett a szervezők /a lyoni ferences provincia tagjai/ hangsúlyozták, hogy ez az egy hét a testvéri találkozás, az örömök és gondok megosztásának ideje is.

A találkozón a ferences család 341 tagja vett részt, a 180 obszervánson kí­

vül kapucinusok, klarisszák /6-an/, re­guláris harmadrendi nővérek, anglikán ferencesek és világiak. Európa szinte minden országa képviseltette magát, a legnagyobb létszámban franciák, olaszok és lengyelek, de érkeztek testvérek Dél- Amerikából, Afrikából és Pakisztánból is. Magyarországról hatan vettünk részt: fr. Barnabás és fr. Máté a Mariana provinci­ából, fr. Damján a Kapisztrán provinciá­ból, két világi fiatal a szombathelyi plé­bániáról és 3 napot velünk töltött Gerő atya is Párizsból. A templom melletti ba­rakktáborban voltunk elszállásolva, itt lakott még kb. 3000 fiatal, akiknek tő­lünk független programja volt. A kiscso­portos beszélgetések hat nyelvi csoport­ban folytak: angol, német, francia, spa­nyol, olasz és lengyel csoport között le­hetett választani.

A tábor napirendjében mi is részt vettünk: reggel, délben és este közös imádság a templomban, délelőtt szentmise és bibliamagyarázat. Délutánonként 3-tól 6-ig a ferencesek kiscsoportos beszél­getést tartottak a következő témákban:

Hétfő: Bemutatkozás, A Filippi levél 1-4 fejezete, Roger testvér "Szeretet a szabadság forrása" c. írása

Kedd: A Filippi levél 5-7 fe jezete Szerda: "Az Evangélium hordozói" -

Amerika 500 éves evangelizálásaCsütörtök: "Az ima és a ferences csa­

lád"Péntek: Beszélgetés a Generálissal Szombat: KiértékelésVasárnap délelőtt: A találkozó lezárá­

saként az Eucharisztia ünnepléseA Generális Atyával való találkozás

első részében testvéreink arról tettek tanúságot, hogy a világ különböző része­in hogyan szolgálják a békét és a kien- gesztelődést. Egy belfasti anglikán fe­rences arról számolt be, hogy az északír katolikusok és protestánsok közti gyűlöl­ködésben hogyan lehet a béke embere­ként élni a legszegényebbek, a dokkmun­kások körében. Egy dél-afrikai testvér elmondta, hogy az apartheid idején mi­ként harcoltak azért, hogy a fekete és fehér ferencesek egy közösségben élhes­senek. Most pedig a feketék korlátozás nélküli joga iért harcolnak. Egy párizsi testvér elmesélte hivatását, ahogyan az Úr arra indította, hogy a koldusok kö­zött éljen.

A generális atya először Leonardo Boff, brazil ferences, a felszabadítás teo-

1992. október 4. MAGYAR BARÁT 7

lógia legismertebb képviselőjének ügyét elemezte, majd kérdésekre válaszolt. Ezt mondta: "Amikor kiengesztelődünk valaki­vel, lelkűnkben olykor megmarad a fá j­dalom érzése. Ezt érzem most is, amikor arról kell beszélnem, hogy Leonardo Boff testvérünk elhagyta a rendet és a papi szolgálatot. A ferences közösség megbo­csát neki és bocsánatát kéri... Ugyanak­kor ismét el kell mondanom a következő­ket: provinciálisa és én is három éve ag­godalommal figyeltük a közösségtől való eltávolodását. Minden lépést megbeszél­tünk vele. Sem én nem gyakoroltam rá nyomást, sem rám nem gyakorolt nyomást a Hittani Konregáció... Leonardo testvé­rünk személyes, egzisztenciális döntése volt, hogy elhagyja a rendet. Közössé-

v'w günk ajtaja mindig nyitva áll előtte, ha vissza akar térni."

Kérdésekre válaszolva a generális atya beszélt arról, hogy a hagyományos és a "karizmatikus" egyházmodellt meg kell próbálnunk közelíteni egymáshoz, hogy egyik értékei se vesszenek el a jö­vő egyházában. (Ez ma főleg Dél-Ameri- kában probléma.) Tájékoztatást adott a ferencesek mohamedán országokban vál­lalt szerepéről, vietnami és boszniai test­véreink szenvedéseiről. Végül megemlítet­te, hogy a közeljövőben a moszkvai pát­riárkát keresi fel, mivel ortodox részről kifogásolták a ferencesek oroszországi misszióját. "Nem egyezkedni megyek. A pátriárkával csakis a kiengesztelődésről szeretnék beszélgetni." - mondta fr . Her-

^ m a n n .Szombaton délután közös sétát ("za­

rándoklatot") tettünk a Taize-i közösség testvéreivel, este pedig az imádság után mindnyájan égő gyertyával a kezünkben vártuk a generális atyát és Roger test­vért, akik ekkor találkoztak minden fe ­rencessel és fiatallal. Roger testvér sza­vai a belső szabadság forrásáról, a test­vér i szeretetről szóltak, fr. Hermann pe­dig arról beszélt, hogy a ferences csa­lád hogyan szolgálhatja a XX. század vé­gének kereszténységét. Gondolatainak középpontjában a szegények melletti el­kötelezettség állt, s kérte, hogy bátran vállaljuk ezt a küldetést, mert ma ez a hatékony keresztény tanúságtétel. Beszé­de végén viszontlátogatásra hívta meg Roger testvért és a Taize-i közösséget Assisibe, Szent Ferenc ünnepére.

A Taize-ben töltött egy hét alatt sort kerítettünk arra is, hogy fölkeressük a

közelben fekvő Clunyt és Paray-le-Moni- alt, ahol meglátogattuk Alacoque Szent Margit és Colombiere Szent Kolos sírját illetve egy klarissza kolostort.

títravalóul Roger testvér szavait kap­tuk: "Halld mit mond Jézus: ’Tudok szo- rongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában gazdag!’

Mitől, miben gazdag? Gazdagságod Is­ten szeretete, a szabadság lelked legmé­lyébe re jte tt forrása."

fr. Gárdonyi Máté

örök fogada lom

Hálás vagyok, mert az Úr lehetőséget adott arra, hogy bűnbánatot tarthassak; köszönettel tartozom neki azért, hogy Szent Ferenc példájára magamat engedel­mességben, tisztaságban és szegénység­ben átadhattam; örülök, hogy ifjú napja­imban ahhoz tudtam menni, akit egészen idáig magam előtt láttam (Préd 11,9); bol­dog vagyok, hogy örökfogadalmat tehet­tem.

fr. Bősze Adás

Közös életünk

F i o r e t t i

A z é js za k a i v e n d é g e k

Egy fiatal barátocska az esztergomi kolostorban éjnek évadján furcsa zajra ébredett. Kiméne az teraszra, hogy job­ban meghallaná miféle zörgés is lenne az, amit hallott. Ott vigyázván, hallván hall­ja, hogy bizony az távoli nagykaput ko­pogtatják nem kicsiny erővel. Egy ke­véssé várt, hátha eltávoznának az éjsza­kai látogatók. De nem. Hanem inkább még nagyobb erővel kezdék ú jfen t zörgetni az ajtót. Ekkor néminemű ruhát magára vevén, szívének félelmét az Úristen sze- retetével legyőzvén, óvatosan leméne az emeletről és nagy bátorsággal megnyitá az kaput. És lön, hogy ott álla előtte két ifiú, kiknek állások eléggé bizonytalan lévén, ide s oda imbolygának és széles jókedvüknek miatta szájuk csaknem fü­lüknek tövében végződött. Kérdé tőlök az

8 MAGYAR BARÁT 1992. október 4.

mondott barátocska: "Atyámfiai! M ivégre zörgetétek oly igen erősen az ajtót, hogy dolgozó emberek is fölserkenének reája?" Mondák tehát alázatossan: "Atyámfia! Mi is dolgozó emberek volnánk, csak péntek lévén örvendünk egy kissé az munkának utánna." "Mi közöm tehát nekem ehhez?"- kérdé az fráter. "Az atyámfia, - felelék néki - hogy midőn az táncnak helyéről, mit az nép közönségesen csak disconak nevez, hazakísérénk barátnéinkat, és mi­nekutána irántok való szerelmünk szom- ját még egy -egy malátasernek megivásá- val oltánk, kezdénk mi is hazafelé menni. Eközben egymással kötődni és széles jó­kedvünkben tréfálkozni kezdénk. Én pe­dig megragadván az másiknak lábbelijét bédobám azt ide az nagy falon által az kertbe." Folytatá az másik:- "Kérlek azért Isten szerelmére, édös atyámfia, segíts nekünk megkeresni az mondott cipellőt." Isten szerelmét hallva az mondott bará­tocska, ámbár korábban fe jé t csóválta, mégis elindula velük az cipellőnek meg­keresésére, közben pedig kérdezé tőlök: "Miből gondoltátok, hogy itt megnyitnak néktek?" Feleié az cipőnek általvetője: Mine-K okáért en irt inai' codoöZof meg­fordultam vala nagy teherhordó autómmal építő anyagot, mit cementnek mondanak, hozván az klastromba, ez meg itt mellet­tem föl- és lerakója vala az cementnek, bátorságost bézörgeténk az klastromnak ajtaján." Monda az barátocska: "Szeren- csétökre éppen meghallám." Feleié az, ki­nek cipellője bévettetett: "Én ámbátor hitetlen vagyok, mégis gyakorta szeren­csés vagyok." És Ion, hogy a mondott szavakra az fráternek elemes lámpája fényt vete az lábravalóra és megtalálák azt. Ezen pedig szerfölött örvendtek az legények. De az barátocska szelíd sza­vakkal inté őket, hogy másnak portájára ne hánynák cipőjöket máskor, és hosz- szabban beszélgetvén biztatá még őket, hogy térjenek az Úrhoz. És mindhárman igen vígan valának, mígnem az legények sűrű köszönések közepette elbúcsúzának tőle. Ő pedig béreteszelvén az nagyka­put, hálákat ada az Úristennek, hogy nem rabló testvéreket küldött hozzájok éjszakai látogatásra, sőt inkább ifjakat, kik ámbátor az seritalnak szeretői valá­nak, mégis mennyi jóságról tettek biony- ságot. És cellájába menvén igen örüle, hogy jóllehet hitetlenek valának az mon­dott ifjak, mégis az bévetett cipellőnek miatta, őtet Istenről kérdezék és ő pedig

beszéle nékik róla.Tanúlsága ennek: Nem tudhatod, Úr­

isten kinek képében áll előtted. És: "Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népeket." etc. Ámen.

Haec oonia vidit atque fideliter descripsit:

fr. Capestranus

H í r e k , e s e m é n y - e k

Szeptember 5-én Esztergomban - mi­után hárman visszaléptek - 15 testvér (8 erdélyi, 5 mariánus és 2 kapisztránus) öltötte magára a rend ruháját.

Másnap, szeptember 6-án Esztergom­ban 4, Csíksomlyón 6, Zalaegerszegen 5 testvér tette le első fogadalmát provinci­álisa kezébe. A testvérek szeptember elején Szegedre költöztek.

B e t e g e i n k

Aurél atyának, a mátraverebély- szentkúti rendház vezetőjének betegsége súlyosabbra fordult. Szeretettel foglaljuk őt imáinkba!

U n n e p

Szent Ferenc atyánk ünnepléséhez segítsenek közelebb Weöres Sándor sorai:

Rongyszőnyeg

Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom,csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom.Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék!De ja j, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség.

M a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Szecsődi Leó

fr. Lendvai ZalánCím: Budapest, Pasaréti út 137. 1026

Telefon: (06/1)1762-261

11.10.1992. november 1.

BARAA KAPISZTRAN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINOLA. LAPJA

A r e n d h á z a k h í r e i

B u d a .

Budai famíliánk immár újra, és remél­jük véglegesen: Margit körúti rendhá­zunk.

Október. A jelöltek (ú jfent öt ifjú ) szeptemberben még nem, de októberben már megkérdezték, miért nem tizedik a neve. Kezdik ugyanis elsajátítani a latin n v 0 j v 6 1 £ rn. o i t - h i s z .& n 1t ? d o ni s ?*•] k *?! 1 v n —

niük, hogy egész szerzetesi életük folya­mán leselkednek rájuk a latin illetve la­tin eredetű szavak és imák, amint az Eu- rópa-ház klasszikus építőkövei is görög­latin földből vétettek. Bár egyelőre még nagyobb az érdeklődésük az "ismerd meg hazádat és a szomszéd házakat" jelszó iránt, és e jelszó alatt a "clerus junior-

^ :a l" együtt elég állhatatosan szerzik is- ^nereteiket. Az igazság teljességéhez tar­

tozik azonban az is, hogy nagyon kész­ségesek a fizikai teendőkben, a reggeli, 5.50-kor kezdődő zsolozsmában, a szent­misében és az imádságban is.

Skandella Gábor eltávozott körünkből, hogy a kétéves betegápolói tanfolyamot elvégezve majd ismét köztünk lehessen. Imádkozzunk érte is és a többiekért, hogy hivatásuk a meglévő és a majdan jelentkező nehézségekben is erősödjék.

A família tagjai a Tranzitust az átala­kítás alatt lévő szentélyben is zavartala­nul, szinültig telt templomban ünnepel­ték.

Ugyanilyen körülmények közt vettünk búcsút Aurél atyánktól október 7-én, amikor 26 koncelebráns körében búcsúz­tatta Kolos tartományfőnök atya. Amint 1226. október 3-án, szombaton volt a templomokat és az Egyházat újjáépítő Szent Ferenc atyánk tranzitusa, úgy jött

el október 3-án, szombaton a Halál Nővér a Mátraverebély-Szentkút templomát meg­újító testvérünkért. Halála előtt még min­den tervet aláírt ránk hagyva, azok meg­valósítását, amint Szent Ferenc atyánk szavai is voltak: "Én megtettem a maga­mét, amit nektek kell megtennetek, arra tanítson meg az Úr Krisztus!" Testvé­rünk életéről, tevékenységéről részlete­sen megemlékezett a halotti jelentés. "Testvérünk, esedezzél értünk az Úr szí­ne előtt, amint mi is fohászkodtunk a te üdvösségedért!"

Október 11-én Szabolcs atya kérésére Mátraháza szentélyében, (mely immár 50o v p g < M V / l r * o k NIp. c*ct 7 0 f i r n c .7 n r> -

töttük kérve áldását Regnura Marianumra. Reméljük, hogy Amerikából hazatért test­vérünknek sikerül majd megteremteni a Provincia számára a szükséges recesszus házat.

Október 23-án a Rózsadombon Kapisz- trán Szent János szentélyében, provinci­ánk védőszentjének ünnepén, színig telt templomban, a lelkesen éneklő hívekkel együtt köszöntöttük a Szentet. Kolos atya hat buzgó koncelebránstól körülvé­ve vezette a liturgiát. Konrád testvérünk ékesszólóan buzdított mindannyiunkat, hogy 4 fontos dologban kövessük a Szentet: 1. 6 a kegyelem segítségével ki­alakította magában a krisztusi lelkületet;2. Rendünket Krisztus és Szent Ferenc regulájának szellemében "obszerválta"; 3. A természetet (betegeket gyógyítva ) ere­deti dicső szabadságára állította vissza;4. Egységes Európa-házat igyekezett épí­teni Krisztus lelkületében (Fii). íg y sike­rült győznie Hunyadival és a sokkal ki­sebb számú sereggel a pogány fölött.

Rózsadombi templomunk új sekres­tyést kapott a Pasarétre költözött Simon testvérünk helyébe: Nagy Márió testvér személyében.

Ceterum ambulemus in pace!

fr. Kamarás Mihály

2 MAGYAR BARAT 1992. novem ber 1.

M á t r a h á z a

Mátraházi búcsú

Október 11-én, Magyarok Nagyasszo­nya ünnepén a 11 órai szentmise kereté­ben ünnepeltük kápolnánk felszentelésé­nek 50. évfordulóját.

A főcelebráns, fr. Kamarás Mihály me­leg szavakkal emlékezett meg kápolnánk szerepéről, Pátrónájáról és a mai idők feladatáról, hogy hogyan maradhatunk hűségesek múltunkhoz és Nagyasszo­nyunkhoz. A liturgiát a gyöngyösi temp­lomi kórusok közreműködése tette széppé (a szentmise után még rövid hangver­sennyel is megörvendeztettek minket) és a két Pasarétről érkezett testvér, Bősze Adám és Kiss Huba szolgálata ünnepé­lyessé. A hívek teljesen megtöltötték ká­polnánkat, még a kapun kívül is álltak, és lelkesen vettek részt a liturgiában. A szentmise után a sekrestye melletti szo­bában kis fogadáson volt alkalmam meg­köszönni azok áldozatos munkáját, akik az ünnepre kitakarították és feld íszítet­ték a kápolnát. Hálás köszönet minden résztvevőnek!

fr. Páldeák Szabolcs

USA — Kusztódia

Szarvas Béla atya aranymiséje Detroitban

Szarvas Béla atya, a szeged-csanádi egyházmegye papja, augusztus 30-án tartotta aranymiséjét Detroitban, a Szent Kereszt templomban. Vendel atya és én együtt miséztünk vele, a szentmise után pedig az egyházközség tagjai köszöntöt­ték Szarvas atyát, "mint akit közülük választott papjának az Úr". Két hetes ittléte alatt Béla atya meglátogatta szülő­házát és a temetőt, ahol édesapjának sír­ja áll.

Detroitban született, a Szent Kereszt templomban keresztelték meg, édesanyja hatéves korában vitte Magyarországra. Édesapját halálos baleset érte, íg y nem tudta követni őket. Szarvas Bélát Glatt- felder Gyula püspök szentelte pappá 1942 május 10-én.

A detroiti magyar egyházközség a

század elején alakult. A második világhá­ború előtt élte fénykorát, nyolc papot adott Isten szolgálatára, közülük egy ma a Saginow-i egyházmegye püspöke. A há­ború utáni hanyatlás ugyan ma is tart, de az itt élők reménykednek a szebb jö­vőben.

fr. Füzér Julián

Csendes ötven év

A világmindenségben ötven év szem- pillantásnyi idő, a történelemben korsza­kot jelenthet, az emberi életben a fiatal­ság és az öregkor határát jelenti. A há­zasságban vagy szerzetesi hűségben el­töltött félszáz év már olyan dolog, amire érdemes odafigyelni.

Rendházunkban október elején ünne­pelte 85. születésnapját és első fogadal­mának 50. évfordu lóját egyik testvérünk. Ötven év sejtethet egy komolyabb élet­művet, felmutatott munkákat, eredménye­ket. Amikor megkértem, hogy beszélges-

1992. november 1. MAGYAR BARÁT 3

sünk, mégis azt mondta, hogy o bizony nem nagyon tud mit mondani. Ha néhány szóban, töredék mondatban össze tud­nánk foglalni tevékenységét, körülbelül ilyenek lennének: krumplipucolás, hét­köznapi ebéd, ünnepi teríték, mosogatás, főzés koldusoknak, testvéreknek, püspö­köknek. Mind olyan dolgok, amelyek nem maradandóak. És mégis. Csak valahogy máshogy...

Vali bácsival, a "Főnökkel" egy va­sárnapi vacsora után ültünk le az ebéd­lőasztalhoz.

* - Hogyan is kezdődött?

fr. Válens - Szüleim egyszerű szabol­csi parasztemberek voltak. Tízen voltunk

sstvérek, ebből hárman gyerekkorukban •meghaltak, heten maradtunk. Két nővérem az orsolyiták rendjébe lépett. Én először domonkos szerettem volna lenni. Aztán egyszer megjelent a falunkban Sebestyén Sándor atya egy keresztutat szentelni. Megláttam és elkezdődött bennem valami, tovább élt bennem és 1937-ben jelent­keztem Nyíregyházán, ahonnan Szécsény- be irányítottak. ínséges idők voltak, egyedül voltam jelölt és énmiattam külön nem indítottak abban az évben noviciá- tust. Végül heten lettünk novíciusok, eb­ből ketten elmentek fogadalom előtt.

* - Noviciátus után hova tetszett ke­rülni?

fr. Válens - Jászberénybe helyeztek, ahol 1942-ben Jenő atya kezébe letettem ^gadalmamat. Nagyon szép volt és szá­momra mindig emlékezetes marad az az ünnepi pillanat. A reggel hat órás szent­misén volt zsúfolásig megtelt templom előtt. Akkoriban ez volt a jászok főmisé­je. Itt tettek be a konyhára is dolgozni, hátha megszokom és megszeretem ezt a szakmát. Elsőre nem sikerült. Ki is kér­tem magam kertésznek egy évre, de elöl­járóim ennek leteltével ismét visszatettek eredeti munkahelyemre. Azóta ezt teszem.

* - Szakiskolába járt a testvér?

fr. Válens - Akkoriban ez nem volt szokásban. Egy tapasztalt szakács mellé osztották be a testvéreket és akinek volt hozzá tehetsége, az ott ragadt.

* - Jászberény után egyből Pasarét következett?

fr. Válens - Nem, 1947-48-ban Mohá­cson dolgoztam, az ottani közösségben.

Hat atya és négy testvér lakott együtt. Innen két évre még visszakerültem Jász­berénybe, majd 1950-től a pasaréti rend­házba költöztem. Sok házfőnök alatt szol­gáltam. (Ekkor Teodóz atya, aki a beszél­getés fültanúja volt, megkérdezte Válens testvért:

- No, hányszor rendeltem testvérnél ebédet?

fr. Válens - Egyszer sem. Teodóz atya nagyon jó házfőnök volt. (És mind a ketten nagyon jót nevettek.) Számos szép élményben volt részem, különösen kedves emlékek azok a kirándulások, amiket Marián atyával és az akkoriban egyetemista Konrád atyával tettünk a Pi­lisben.

* - Van-e olyan rövid kis történet, amelyet szívesen elmesélne?

fr. Válens - Többször jártak püspö­kök a templomi ünnepségek alkalmával nálunk. Nagyon jóleső érzés volt, mikor megannyiszor köszönetét mondtak mun­kámért. Egyszer Lékai bíboros járt ná­lunk bérmálás alkalmával. Az ünnepi asz-

]p vi lakcím ©üst.- készítettem . Mikoi' va,— csora után lejött hozzám, a köszönő sza­vak után kérte, hogy - mivel ilyen fino­man elkészített pulykát még soha nem evett - a maradékból készítsek össze ne­ki egy kis csomagot.

* - Hogyan ragadt rá testvérre a "Főnök” név?

fr. Válens - Ha jól emlékszem, Kolos atya kezdett így hívni. Amikor a konyhát vezettem, még elfogadtam, hogy íg y ne­veznek. De hogy most miért mondják, azt nem tudom.

Mikor megköszöntem a beszélgetést, azt mondta, hogy írjatok valamit, hisz úgysem mondtam olyan sok érdekeset. Talán éppen ebben re jlik Válens testvér tanúságtevő életének titka. Egyszerű, szelíd, csendes jelenlét a hétköznapok­ban, és erejéhez mérten a testvéri kö­zösség szolgálata a konyhai munkákban, szívesen vállalva mindig azt, amivel most már őt bízzák meg a fiatalabbak.

Köszönjük hiteles ferences jelenlétét, és jó erőt, lelki békességet és egészsé­get kívánunk!

lejegyezte: fr. Kiss Huba

4 MAGYAR BARÁT 1992. november 1.

K ö z ö s é l e t ü n k

Hírek, események

Búcsú Jászberényben

Idén Szent Ferenc Atyánk ünnepének előestéjén tartottuk meg, immár 44. alka­lommal a jászberényi, rózsafüzéres nagy búcsút, melyen mintegy 8000 hívő vett részt. Szilás atya prédikációjában fölele­ven ítette a lassan félszázados hagyomány gyökereit, az első búcsúról beszélt, melynek idején ő fiatal jászberényi ház­főnök volt.

A nagymisét Kolos atya mutatta be. A rózsafüzérről és Rendalapító atyánkról szóló beszédét több száz hívő hallgatta.

Az idősebbek közül sokan elékeztek még a rég i ferences énekekre, de fiata­lok is /ministránsok, cserkészek/ szép számmal voltak jelen, közösen imádkozva a szentolvasót és emlékezve Szent Ferenc életére és tranzitusára.

fr. Kovács Kamill

Halottaink

fr. Tarcza József Aurél

Mátraverebély-Szentkúton október 3- án, Szent Ferenc Atyánk tranzitusának estéjén, életének 74., szerzetességének55., papságának 49. évében szentségekkel megerősítve hunyt el Aurél atya.

A Szatmár megyei Csegöldön született1918. november 28-án. A rend ruháját 1938. augusztus 27-én öltötte magára Szécsényben, majd tanulmányai befejezé­se után Zadravecz István ferences püs­pök szentelte pappá 1944. május 7-én Gyöngyösön.

Szerzetespapi életének állomáshelyei: 1944-45-ben hitoktató Szécsényben, 1946- 48 között hajdúsámsoni lelkész és a kör­nyező tanyavilág hitoktatója. 1949-ben Gyöngyösön szolgál, majd egy év múlva Hatvanban, ahol a szerzetesrendek fe l­oszlatásának évében letartóztatják és börtönbüntetésre ítélik. 1956-tól 1982-ig Esztergomban gimnáziumi tanár és kollé­

giumi prefektus. 1982-84 között Szent­endrén tanít, vikárius a budai rendház­ban. 1988-tól Mátraverebély-Szentkúton lelkész és házfőnök, egészen ott bekö­vetkezett haláláig.

Csaknem 50 éven át k ife jtett szerze­tespapi és oktató-nevelői munkásságát a lelkiismeretes kötelességteljesítés, az utolsó leheletig való hősies helytállás és önzetlen szolgálat jellemezte. Igazi feren­cesként Rendjének megmaradását és jobb jövő jé t kívánta és minden energiájával azt munkálta. A rábízott, s otthonra vá­gyó kollégiumi diákokat erős szeretettel az életre nevelte és a hozzáfordulók gondját-baját orvosolta, de mindenekelőtt lelki üdvösségüket szolgálta. Bárhol tar­tózkodott is, tudatosan törekedett arra, hogy a ferences lelkületből fakadóan kétkezi munkával is szolgálja a szüntele­nül munkálkodó, teremtő Istent.

Az utolsó években Mátraverebély- Szentkúton a visszakapott ősi ferences kegyhelyen dolgozott teljes odaadással.

Értünk szenvedő és győzelmes Urunkra bizalommal tekintve v ívta beteg­sége súlyos harcát, majd hozzászelídülve,

~ W L- n. cr *,>11.-szülve fogadta Szent Ferenc Atyánk ün­nepének előestéjén hazahívó szavát.

Az engesztelő szentmiseáldozatot ok­tóber 7-én a budai ferences templomban Kolos atya vezetésével 26 paptestvérünk mutatta be, majd betegségben és szenve­désben megfáradt testét a kolostor krip­tájában helyezték örök nyugalomra.

Ü ze

Az előző szám névnapokat közlő mel­lékletéből sajnálatosan kimaradt fr. Ko­vács Kamill neve és névnapja: július 14. A kiigazítást köszönjük!

M a g y a r B a r á t A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr. Tokár János fr. Szecsődi Leó

fr. Lendvai ZalánCím: Budapest, Pasaréti út 137. 1026

Telefon: (06/1)1762-261

A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES PROVINOLA LAPJA

1992. december 6.

A r e n d h á z a - k h í r e i

B u d a

Budai rendházunkban

A família számára november hónap a védőszentek ünnepeit, névnapok soroza­tát hozta.

Elsőként Hubert testvért köszöntöt­tük. Megköszöntük az tírnak, hogy még most is - előrehaladott kora ellenere - soha nem szűnő szorgalommal dolgozik és imádkozik. Jól tudjuk, hogy a testvérek szemlélődő, csöndes imaélete a lelkipász­tori, tanári szolgálatok számára a kegye­lem forrása.

Márton atya, influenzája miatt, sajnos kénytelen volt egész hónapban pallium-

• ban járni. Szent Márton legyen közben­járója, hogy karácsony 2. vagy 3. napján a templom újraszentelését ismét egész­ségben ünnepelhesse.

Szaniszló atya nyugdíjas, csöndes életére is kértük a Mindenható Isten ál­dását, hogy a múlt kellemes és viharos emlékeinek fölidézésével a jövőre is utat mutasson.

Az örökké fáradhatatlan Othmár atyát nemcsak a ferences család köszöntötte, hanem a Szent Korona Társaság edzett tagjai is nagy ovációban részesítették. Kívánsága szerint azért imádkoztunk, hogy Isten akarata szerint éljen még hosszú évekig közöttünk.

Félix atya csöndes ünneplésben ré­szesült. Nagy tervének, a Kapisztrán Szt. János templom melletti zárda megvalósu­lásáért buzgón kérjük az ég és föld Al­kotóját. Quod felix fautusque sit succes- sus laboris Patris nostri!

Kelemen testvért köszöntve, szo’lgá-

latkészségéért adtunk hálát az tírnak. Az irgalmas szamaritánus példáját követve, a vendégek fogadása és gondozása egész éven át az ő buzgósága által lehetett fönnakadásmentes.

Ugyancsak Mennyei Atyánk áldását kértük konyhánk főszakácsnőjére, Erzsé­bet asszonyra. Amint védőszentje Thü- ringia szegény éheseit etette, úgy legyen neki is ereje és türelme munkájában.

A hónapot záró ünnep Szent András apostol napja. András atyának azt kíván­juk, hogy amint az apostol a testvérét, Simon Pétert Jézushoz vezette, úgy mu­tasson ő is utat diákoknak, híveknek egyaránt Megváltónkhoz.

Ez a nap egyúttal az új egyházi év kezdete, advent első napja. Karácsonyi ünneplésünk befejezése a december 27-30-ig tartó lelkigyakorlat lesz. Minden este Várnai Jakab testvér tartja az el­mélkedést. Aki a provincia tagjai közül részt szeretne venni, szeretettel látott vendégünk.

fr. Kajsarás Mihály

ia — Misszió

Kárpátaljai kezdet

Az tír számtalan módon tanít bennün­ket. Az imádságban, a Szentíráson ke­resztül, a különböző élethelyzetek felada­taiban, sorsunk alakításával, elöljáróink nevelőink és azok az emberek által, akik­hez küldetésünk szól.

A papszentelés kegyelme mellett Isten megajándékozott azzal is, hogy Kárpátal­ján szeretné folytatni azt az oktatást, amelyet már elkezdett Esztergomban és Pasaréten a magiszter atyák által.

Mire szeretne tanítani? Az imádságos lelkületre, az egyszerűségre, a nyitott- szívűségre és a türelem erényeire.

2 MAGYAR BARÁT 1992. decem ber 6.

Munkámról: Nagyon kedvesen és sze­retettel fogadtak az emberek Nagyszőlő­sön és azokban a falvakban, ahol Dávid atya szolgált. A szentmisék, az imádságok különböző formái (szentségimádás, zso- lozsmák, rózsafüzér, litániák), a hittanok­tatás, a ministránsfoglalkozások minde­nütt az öröm, a szeretet forrásai. A fal­vak életével, hagyományaival, szokásai­val, a bennük élő emberekkel lassan is­merkedem, főleg a gyerekek segítségével. A magam hiányosságaival szeretném min­denhova elvinni Isten szeretetének tüzét. Eddig majdnem mindennap eljutottam egy -egy családhoz. Mindenütt nyitott szívvel fogadnak, elbeszélik örömeiket, problémáikat, életsorsukat.

Fiatal ferences testvérként napi fela­datként próbálom életre váltani Szent Ferenc Atyánk tanítását: "Bárhol tartóz­kodnak... a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók." "Mikor a v i­lágban járnak... legyenek szelídek, bé­kességszerzők, szerények, kedvesek és alázatosak, s nyíltan szóljanak mindenki­hez, ahogyan illik."

Ezt a barátságos jézusi légkört sze­retném elvinni azokhoz, akiket az tír most rám bízott. Munkámban Isten jelen­léte, biztatása és a testvérek segítsége és szeretete erősít.

fr. Németh Imre

Esztergom

Az elmúlt két hónap eseményei

Október 4-én nyílt meg a Keresztény Múzeumban, elhunyt Asztrik atyánk nő­vérének, az USA-ban élő Kákonyi Kon- stantina kalocsai iskolanővér legújabb müveinek kiállítása, melyen jelen volt ti­zenhat nővértársa. Remélhetőleg Asztrik atya képei is - előbb-utóbb - eljutnak a széles nyilvánosság elé. A nővéreket az esti tranzitus után ebédlőnkben vendégül láttuk.

Október 18-25-ig a novícius testvérek Szécsényben voltak.

Október 26-27-én kétnapos rekollek- ciót tartottunk Balázs atya vezetésével. Témája: Jézus megkísértése. Közben diák­jaink az őszi szünetet töltötték otthon.

November 2-án, Halottak napján, du. 5 óra körül elhunyt Géza atya. Elköltözé­

se mindannyiunkat váratlanul ért. Nem is gondoltuk, hogy betegsége ilyen hirtelen lezárul. Minden je l arra mutatott, hogy

_ lassú, de -fokozatos- javulása tovább fog tartani. Októberben -még részt vett a Hortobágyra kitelepített családok kopja- fa-állító emlékünnepén. Október 25-én, tíj-Hatvanban jelen vo lt az egykor bör­tönben meggyilkolt Rafael atya emléktáb­lájának megáldásán. Halottak napja délu­tánján gyengének látszott, k iverte a ve­ríték, beszéde nehézkessé vált. A nővér megmérte a vérnyomását: rendben találta. Kérdeztük: Jól vagy? - Hát persze! - volt a válasz. - Nincs semmi bajom! A betegek kenetét is felkínáltam neki, de elhárította, hogy nem kéri. Aztán elbe­szélgettünk, mert látszott, hogy valamit szeretne mondani, de a nyelve nem enge­delmeskedett. A "Hol voltál?" kérdésre csak azt felelte: - Nagyon fontos, a leg­fontosabb! Hát nem értitek?! - Hosszú kérdezősködés után kiderült, hogy ebéd után lent járt a kriptában, egy diák kí­sérte le. Körbejárták a sírokat, minden­kiért imádkoztak. Erről akart beszélni, csak nem tudott. Még azt is mondta: "Nagy az Isten!" Amikor eljöttem tőle, azt kérte: imádkozzam érte. Este fé l hatkor halva találták a folyosó végében. Halálá­val nem csak kevesebben lettünk, hanem egy színes, mindenkit ismerő, minden jó­nak örülni tudó testvér távozott közös­ségünkből. Imádkozzatok érte, hogy az tír befogadja őt az égiek közösségébe!

November 4-én Kolos atya házszente­lést végzett. A megújult konyhát, re fek- tóriumot és a kerengőt áldotta meg.

Elkészült a mosoda fölötti - korábban nővérek számára kialakított - épületrész felújítása. Most két tanári lakás és az ebédlőnkben dolgozó fiatalemberek szobái kapnak helyet benne.

A kórházlelkészi szolgálatot szeptem­ber óta Dávid atya végzi. István atya egészsége - Istennek hála - szépen helyreállt, ő is és Bernát atya is besegít a kórházi betegek ellátásába.

November 12-én a Nyolc Boldogság Katolikus Közössége tartott evangélizációt templomunkban. Elsősorban kereső fiata­lokat vártak imaórájukra. Komoly össze- szedettség, imádságos légkör, fegyelme­zettség jellemezte őket. Tanúságtételek, éneklés, Szentségimádás töltötte ki a kétórás összejövetelt.

fr. Hidász Ferenc

1992. decem ber 6. MAGYAR BARÁT 3

A Kájoni János Ferences Ház _

Bizonyára az idősebb testvérek még emlékeznek arra, hogy a pasaréti temp­lom és rendház "őse" az 1925-ben meg­vásárolt Szilfa utca 4. szám alatti ház volt. Az épületben 1925 karácsonyán é j­félkor mondták az első szentmisét, s ez­zel vetették meg a testvérek lábukat ezen a vidéken.

A kis rezidencia első lakói Valér atya és Menyhért testvér voltak. Innen irányították a templom és a mai kolostor építkezését. Amikor a testvérek átköltöztek az új rendházba, a Szilfa utcai épületből a templomhoz kapcsolódó közösségi ház lett. A különböző tár­saságok nagyon élénk tevékenységet folytattak: vetített képes mesedélutánok gyerekeknek, jótékony célú vásárok, cserkészet, hangversenyek, műsoros es­tek, szívgárdista összejövetelek, szegé­nyek karácsonya, lelkigyakorlatok, kon­ferenciabeszédek, keskenyfilmes mozi, könyvtár, fiatalok "nefelejts-teá i", táncos rendezvények.

A ház soha nem került állami tulaj­donba, de 1951 után csak 1991-ben ve­hettük használatba. A pasaréti rendház tagjaival 1992. március 24-én alapítványt hoztunk létre a ház rendbehozására és egy új épületszárnnyal való bővítésre.

Ez a beruházás előzetes tervek szerint 30 millió forintot igényelne. Pénzünk egyelőre szűkösen van, de az önkor-

- mányzatnak éredekében áll, hogy mind a nyugdíjas klub üzemeltetésében, mind az óvoda felépítésében részt vállaljon. Erre a határozott ígéretet meg is kaptuk. A tervezéssel, szervezéssel, technikai fe lté­telek biztosításával, az Alapítvány keze­lésével egy négytagú testület foglalkozik a terület híveiből.

Már most is működik a házban: cser­készet, családi rendezvények, kóruspró­bák, zenei továbbképzés, koncertek, hit­

oktatás, kiállítá­sok, kultúrális előadások, táncis­kola, sportgim­nasztika, kondicio­náló torna. A ké­sőbbiekben szeret­nénk kiegészíteni egy 40-50 férőhe­lyes óvodával, a hozzátartozó ki­szolgáló helyisé­gekkel, valamint egy nyugdíjas klubbal (ami 9-16 óráig tartó foglal­koztatást jelent), fiatalok pinceklub­jával, nyelvokta­tással.

Reményünk van arra, hogy az ön-

kormányzat, a salernoi (Olaszország) v i­lági rendi közösség, a környék lakói, s egy-két nagyobb pénzforgalommal rendelkező magánszemély és intézmény segítségével a jövő évben terveinket kivitelezhetjük.

fr. Tokár János

Beszélgetés fr. Stipits Árpád gondnokkal

Forró nyári témákról beszélgettünk egy hideg téli hétköznapon Árpád test­vérre l - telefonon.

- Milyen újítások történtek, mióta tevagy a ház gondnoka?

- A ház kb. 20 éves, sok helyütt ja-

4 MAGYAR BARAT 1992. december 6.

vitásra szorul. A tavalyi év folyamán be­vezettük a gázt, fürdőszobákat újítot­tunk fel, parkolóhelyet alakítottunk ki.

- Kik voltak segítségedre ezekben a munkákban?- - - - •

- Elsőként kell említeni az esztergomi diákokat, a novícius és klerikus testvé­reket, akik nyári pihenésükből áldoztak a munkára.

- Kik azok, akik anyagilag hozzájá­rultak az előző évi fenntartásokhoz?

- Természetesen Kolos atya. Rajta kí­vül Cserháti Kálmán atya adott konyhai gépeket, amelyek az ellátásban komoly segítséget jelentettek. Egy bécsi lerakat- ról kiváló minőségű csempéket adomá­nyoztak nekünk, melyeket társadalmi munkában Czibula József esztergomi kő­műves mester rakott az emeleti fürdőszobába.

- Kik voltak a ház vendégei?- A rendi testvéreken és a gimnázium

tanárain kívül teológiai tanárok és diá­kok is jártak nálunk. Több kisebb-na- gyobb német csoport is megfordult a házban. Számukra ellátás és pihenési le­hetőség adódott, van szörfünk és a hoz­záértők a vitorlással is bemerészkedhet­nek.

- Ezek szerint gimnáziumi diákok is igénybe vehetik a házat?

- Az előző évek tapasztalataiból okul­va előzetes megbeszélés és megfelelő, ko­moly kísérők biztosítása esetén ennek sincs akadálya.

- A következő évre milyen terveid vannak?

- A konyha teljes átalakítását tavasz­ra tervezem, szeretnék néhány szobába padlószőnyeget és új bútort. Ezek mind adományok. Ugyancsak komoly feladatot jelent a lefolyórendszer felújítása, vala­mint egy nagyméretű stég vízretétele. Itt is komoly segítséget jelentenek a diákok. Távlati tervkén t szerepel a tetőtérbe há­rom nagyobb ablak beépítése, ami az ott- lakást megkönnyíti.

- Mikortól vehető igénybe a nyaraló?-A főszezon július 1-től augusztus

31-ig tart, én ebben az időben kisebb megszakításokkal ott fogok tartózkodni. Mindenkit szeretettel várok, de nagyon kérem a testvéreket, hogy le jöveteli szándékukat jó előre, lehetőleg személye­sen jelentsék be.

Lejegyezte fr. Kiss Huba

XJSA — Kusztódia

Kapisztrán Szent János Rendház, New- York City

A gondviselő Isten végzései kifür- készhetetlenek. A helyes keresztény ma­gatartás arra szólít, hogy Jézus engedel­mességével hajoljunk meg a Mennyei Atya végzése előtt. Szent Ferenc Atyánk lelkiségével kell fogadnunk a Gondviselés üzenetét, legyen ez számunkra jó vagy fájdalmas, mint jótékony kegyelmi aján­dékot.

A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Magyar Ferences Kusztódia megszünteté­se fölmérhetetlen veszteséget jelent lel­kiségben és kulturális szempontból az amerikai katolikus magyarság számára.

P. Peéri Bonaventura, szegedi házfő­nök és rendtársai 1922-ben kezdték a szolgálatot New Yorkban és New Jersey államban. Csak a jó Isten ismeri és képes teljes gazdagságban értékeln i azt az ál­dásos munkát, amit a magyar ferencesek végeztek az elmúlt 70 év alatt a lelkek javára az Új Világban. Évtizedeken ke­resztül százával és ezrével keresztelték a kivándorló magyarok gyermekeit és ta­nították őket a keresztény hitigazságokra a magyar plébániai iskolákban. A hívek­nek a magyar templom volt a "Mennyei Jeruzsálem", ahol lelki vigasztalást nyer­tek, ahol hitük megerősödését nyerték az Űr szavaiból, ahol a krisztusi szeretetkö- zösség örömét élvezhették.

A DeWitt-i Lelkigyakorlatos Ház, több mint 30 éven keresztül, a jó Maxi atya áldott szolgálatával, a Lansing-i egyház­megye papjai és hívei életének központja volt.

Azt kérdezzük, miért kellett ennek a szép és áldásos munkának lassan leáll- nia? A fe le le te t megadni nem könnyű, mert az utóbbi évek eseményei egyaránt voltak pozitív és negatív előjelűek. Két­ségtelen, tudomásul kell vennünk az em­berhiányt és közösségünk lassú elörege­dését. Továbbá azt a tényt, hogy az amerikai provinciák nem jó szemmel nézik a kis kusztódiák jelen létét Amerikában. Azt, hogy a Kapisztrán Provincia, az újonnan felszabadult országban elsősor­ban a régi kolostorait szeretné vissza­szerezni, amit emberhiány miátt csak las­san képes megvalósítani s ez a hiány

1992. december 6. MAGYAR BARÁT 5

még fokozottabban jelentkezik a kusztó- dia új, fiatal papokkal való feltöltésére vonatkozólag.

Mindig úgy éreztem, hogy a magyar ferenceseknek New _ Yorkba vissza kell térniük, mert itt é l~a legtöbb magyar (jelenleg kb. 200 ezer a város környékét is beszámítva).

A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendháznak sajátos missziója van New Yorkban. Ennek lényege a magyarság szolgálata ökumenikus szellemben. Csak a jó Isten tudja, hogy az elmúlt három év alatt hány száz magyarnak adott menedé­ket. Gyakran szól a telefon é jje l 11 óra­kor, vagy még később: "Domonkos atya! Segítsen rajtunk, mert az utcán va­gyunk, most érkeztünk és nincs hová mennünk."

Csak akkor értjük meg ezt a "misszi­ót", ha itt élünk, a fényözöntől majdnem megvakultán, csak akkor döbbenünk rá, hogy a fénynek milyen sötét és borzal­mas árnyai is vannak.

Jézus szavai szólnak hozzám ilyenkor: "Éheztem, és ennem adtatok. Szomjaztam, és innom adtatok. Vándor voltam, és be­fogadtatok." /Mt 25,35/

Szent Ferenc fiai úgy is jellemezhe­tők, mint akik állandóan az evangélium terjesztésének vándorútját járják. Ez ez út lehet hazai, ismerős, de lehet messze, idegen földön vezető út. Egy a fontos, Isten útját járjuk, otthon és idegenben egyaránt, vándorlásunk végén pedig Jé­zus várjon minket!

fr. Csorba Doaonkos

A növendékházak hírei

S z e g e d

Novemberi napsugarak

Nem mondhatjuk, hogy a borongós, álmos november eseménytelenül telt volna el közösségünk életében. A hónap elején egy hétköznap esti szentmise keretében Kolos atya lektori és akolitusi szolgálatra avatta fe l Pió, Asztrik, Damján, Sámuel, Anaklét és Donát testvéreinket; Donát

testvér k ivételével mindnyájan a Szent István tartományból valók.

Az igazi nagy esemény azonban né­hány nappal később, november 7-én szombaton délelőtt történt, na nem forra­dalmi évfordulót ünnepeltünk, ekkor szentelték ugyanis Szikszay* Leopold testvérünket diakónussá. A szertartást Gyulay Endre püspök úr végezte. A nem túl szerencsés időpont ellenére Eszter­gomból, Budapestről, sőt még Kárpátaljá­ról is érkeztek testvérek, örömmel fo­gadtuk Balázs testvért, Miklós atyát, Ló­ránt, Áron és Vencel testvéreket, Antal atyát. Leopold testvér esetében úgy tű­nik, valóban igaz, hogy a kegyelemmel együtt jár a megpróbáltatás is, mert a szentelés alatt szerzett ‘kisebbfajta térd­sérülése miatt egy hét múlva be kellett feküdnie a kórházba. Sürgős műtét és ötnapos lábadozás után sikerült lábra állnia, és újból köztünk lehetett.

3fíRÁJ K O Z Ö

A testvérek közül többen dicseked­hetnek azzal, hogy Jakab testvérrel együtt koptatták az iskolapadot: 11-en kezdték el a gépkocsivezetői tanfolyamot. Közülük mostanra többen már a vezetési gyakorlatnál tartanak.

A ház lakóinak létszáma is gyarapo­dott időközben négy fővel: Zsuzsika, a Kárpátaljáról bevándorolt házőrző kutya jóvoltából. A kicsik szeme már kinyílt, és igyekeznek saját lábukra állni, de még nem nagyon merészkednek ki fölmosóron- gyokkal téliesített lakásukból.

Igyekszünk tartani a kapcsolatot azokkal az értelmileg sérült gyerekekkel is, akikkel néhányan együ tt nyaralhat­tunk. Októberben a szarvasi arborétum­ban, most novemberben pedig a Tisza partján tölthettünk együ tt vidám órákat.

Nagy öröm volt egykori novíciustár-

6 MAGYAR BARAT 1992. decem ber 6.

sunk, Pál atya néhány napos látogatása Marosvásárhelyről. Egy cigányok lelki­pásztori gondozásával foglalkozó konfe­rencián vett- részt Nyíregyházán, -és ha­

-- zafelé menve .lepett meg bennünket ön­magával.

Röviden ezek történtek velünk az el­múlt hónapban.

Kívánjuk minden testvérnek Isten bőséges áldását az elkövetkező Adventre. Imádkozzunk egymásért, hogy a szünte­len megtérés útját járva megnyithassuk szívünket az Úr előtt, és így be tudjuk fogadni megtestesülése csodáját.

fr. Bezzegh Kelemen

<st

Első benyomásaim a Katolikus Egyetemről

Októberben megkezdte működését a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, mely inkább tanárképző intézet - mivel állami­lag ebben a formában még nem ismerték el. Mégis nyugodtan nevezhetjük egye­temnek, hiszen a követelményszint meg­felel a többi felsőoktatási intézményének.

Pasarétről Huba testvérrel ketten va­gyunk hallgatói.

Az egyetem ideiglenesen a Gellért-he- gyen, a vincés nővérek zárdájában ka­pott helyet, de valószínűleg néhány éven belül átköltözik Piliscsabára.

Jelenleg csak Bölcsészettudományi Kar működik, ezen belül négy szak: latin, magyar és szlovák nyelv, valamint törté­nelem. A jövőben görög, német és angol szakokkal gyarapszik.

A 260 tanuló közül négyen vagyunk szerzetesek: egy bencés, egy piarista és mi ketten. Egyébként világnézetétől fü g­getlenül bárki tagja lehet az egyetemnek. A dékán örült, amikor jelentkezésünket beadtuk és k ife jezte reményét, hogy je ­lenlétünkkel a ferences lelkiséget képvi­seljük majd az intézményben.

A tantárgyak közül van, ami mindenki számára kötelező: görög filozófiatörénet, gyakorlati érveléstechnika; valamint an­gol és német nyelv, melyekből az öt év során mindannyiunknak középfokú nyelv­vizsgát kell tenni. (Az előbbi két tan­tárgy óráin minden hallgató közösen vesz részt.) A klasszikus műveltség megszer­

zését az egyetemi vezetés fontosnak tartja.

Mi teszi katolikussá ezt az egyete­met? - - - • : ,

Sok lényeges kérdést keresztény szempontból közelítünk meg. Például ér­veléstechnika órán Aquinói Szent Tamás öt Is ten -érvét elemeztük, hogy érvei mennyire helytállóak, megfelelőek. Latin stílus-gyakorlat órán pedig Josephus Do­nat jezsuita atya közkedvelt logika könyvét olvassuk.

Próbálkozások történnek lelki progra­mok, imádságok szervezésére. Azon a na­pon, amikor a Gólya-bált rendezték, a délelőtt folyamán a dékán úr két papot hívott meg, hogy rekollekciót tartsanak a hallgatóknak, melynek témája a tudomány és kereszténység kapcsolata volt.

Ezek alapján mondhatjuk, hogy az intézmény még kialakulóban lévő szelleme keresztény értékek hordozójává és áta­dójává válhat. Sokan kérdezik, van-e szükség katolikus egyetemre. Azt hiszem, időre van szükség, hogy erre válaszol­hassunk. Mindenesetre úgy vélem, hogy a különböző eszmeáramlatok között nem árt, ha nemcsak az általános és középis­kolákban jut szerephez a kereszténység, hanem a hittudományi főiskolákon kívül más felsőoktatási intézményben is.

fr. Tóth Vencel

Közös életünk

Fioretti

Hogyan óvta egy jó emberismerő hírében álló magiszter a fiatal barátocskákat, hogy a liturgián álomba ne merüljenek

Mikoron egyszer a stúdens testvérek szokásos év i kirándulásukon vettek részt, úgy alakult, hogy útjukba ejtettek egy messzi kolostort is, ahol néhány szent életű idős testvér töltötte Isten szüntelen dicséretével a mindennapokat: ki munkával, ki imádsággal, ki mindket­tővel. Már nagyon várták a fiatal testvé­reket, hogy lélekben a sok virgonc bará- tocska láttán erőst felfrissü ljenek, de a fiatalok még tán erősb vágyakozásban voltak, hogy valami titkot sikerüljön az

1992. december 6. MAGYAR BARÁT 7

életszentségből ellesniük.Mikor a tűző napkorong merőlegest

bocsátotta sugarait a földre, a szegény barátocskák -is éppen akkor voltak útjuk közepén, és a meleg is igen megviselte őket, hát még az a Silvorium Transylva- nium, amit az egyik útjukba eső paro- chus kínált nekik.

Mikorra aztán megérkeztek eme szentség hírében álló testvérekhez, bi­zony virgoncságuk is igen megfogyatko­zott, s inkább hasonlítottak 80 éves ag­gastyánokra, semmint életerős ifjú bará­tokra. Vágyva-vágytak hát a templom hűvöse után, hogy lélekben az Úrral, testben pedig a hűs levegőben fe lfrissü l­hessenek. Az előbbi hamarosan meg is adatott nekik, az utóbbi azonban nem, mert erőst fülledt levegő volt odabenn. Mikoron pedig látták, hogy az a jámbor magiszter fogja a szentmisét bemutatni, ki lánglelkű szónok hírében állott, töb­ben közülük megijedtek, hogy szégyen­szemre elalszanak a szent cselekmények alatt a beszéd hosszúsága miatt.

Az evangélium a főparancsról és a felebarát iránti szeretetről szólt, majd a magiszter testvér izzó arccal (azt senki sem tudta, hogy a melegtől vagy a Szentlélek tüzétől égett-e pírban) így szólt: "A felebaráti szeretet - mely az is­tenszeretet megnyilvánulása közöttünk - most azt követeli meg tőlem, hogy a szentmisét a hívek könyörgésével fo ly­tassuk. Könyörögjünk!..."

íg y történt, hogy a magiszter testvér megóvta a fiatal stúdens barátocskákat, nehogy a legszentebb liturgia alatt mély álomba merüljenek, és egyben példát adott arra, hogy a későbbiekben hallga­tóikkal miként legyenek kíméletesek.

fr. Kiss Huba

Hírek, események

Fr. Csizmadia Lénárdot Paskai László bíboros úr - Kolos atya javaslatára - a szentkúti kegyhely templomigazgatójává nevezte ki.

H alottaink

Szerető, irgalmas Mennyei Atyánk, fr. Szita Imre Gergely ofm aranymisés áldo-zópapot életének 77., szerzetességének

58., papságának 51. évében szentségekkel megerősítve, hosszú szenvedés után, Jászberényben, 1992. október 30-án ke­gyesen magához szólította. _

-Gergely atya Héhalmon született 1916. szeptember 10-én. 1934 augusztus 29-én, Szécsényben lépett Szent Ferenc Rendjé­be. Teológiai tanulmányainak befejezése után Zadravecz István ferences püspök szentelte pappá 1942. június 21-én, Gyöngyösön.

Szerzetespapi életének első éveiben Kassán (1943-44) és Jászberényben, a fe ­rences templomban (1945-54) szolgált. A szerzetesrendek 1950-ben bekövetkezett feloszlatása után lelkipásztori tevékeny­sége az Egri Főegyházmegye keretén be­lül folytatódott, Jászberény után Jász- szentandráson (1955-56), Pétervásárán (1957), Rakamazon (1958), Polgáron (1959— 61), Kisvárdán (1962-65), Karcagon (1966­67), majd újra Jászberényben, ezúttal a Nagy boldogasszony Főplébániatemplomban 1968-tól egészen haláláig.

Gergely atya 50 éven át tartó papi szolgálata, lelkipásztori tevékenysége so­rán finom közvetlenségével és szelíd jóságával igyekezett sokakat, fiatalokat és öregeket egyaránt, Krisztusnak meg­nyerni. A gyermekeknek mindvégig tanító atyja, a felnőtteknek jó barátja, a szen­vedő öregeknek vigasztaló társa, a pa­poknak figyelmes testvére volt. Rendtár­saival való kapcsolatát testvéri módon ápolta, a rendi utánpótlásért buzgón imádkozott, a növendékeket - amíg tehet­te - többször látogatta és adományokkal is támogatta. Már évek óta készülődött, szinte szemünk előtt, hogy megtérjen az égi hazába Jézus Krisztushoz, aki ígérete szerint helyet ment készíteni számunkra. /Jn 14,3/ Mindezt az Istenben hívők nyugodt biztonságával, a Benne remélők béketűrésével és az Őt szeretők hűséges odaadásával tette. Halála olyan volt, mint élete: szülőfaluja szerzetes testvérétől még búcsút véve, csendesen elaludt a Úrban.

Temetése november 5-én, védőszentj* ünnepén vo lt Jászberényben, a Szent lm re temetőben.

Fr. Veres János Géza rendtársunk, életének 73., szerzetesi fogadalmainak53., papi szolgálatának 48. évében, 1992. november 2-án, Halottak napja esteién hirtelen az Úrhoz költözött.

1919. május 17-én született a Nógrád

8 MAGYAR BARÁT 1992. decem ber 6.

megyei Nézsán. 1938-ban öltötte magára Szent Ferenc ruháját. 1944-ben, a hábo­rú alatt szentelték pappá. Ezt követően Jászberényben és Hatvanban lelkipász­torkodott. 11350-ben a hatalom akkori b i r ­tokosai az ÁVH-val karöltve őt és több rendi testvérét elhurcoltatták a hatvani kolostorból, majd koholt vádak alapján 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956 nyarán szabadult, s előbb kesztyűüzemi munkás volt, majd 1960-ban visszatérhetett a testvéri közösségbe, Esztergomba, ahol kollégiumi prefektusként, később gimná­ziumi tanárként is 30 éven át oktatta és nevelte a magyar ifjúságot. Közben az ország számos templomában tartott lelki- gyakorlatot; közvetlensége, természetes­sége nem hagyta cserben se a szószéken, se a katedrán.

1990 őszén a Gyöngyösön ú jra induló ferences közösségbe kerül. Betegség sza­kítja félbe megkezdett munkáját. Vissza­kerül Esztergomba, s a gyógyulás remé­nyével telnek napjai. November 2-án, halottak napján még imádkozott a kriptában, s aztán - bízunk benne - megtért Ura örömébe.

Géza atya temetése november 6-án volt az esztergomi Ferences Rendház kriptájában.

K ö n y v a j á n l a t

Konrád atya idén megjelent könyvei:A meggyilkolt katolikus papok kálvá­

riája - a Martyrologium Hungaricum má­sodik, bővített és átdolgozott kiadása.

A katolikus egyház története - a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatának egyháztörténelem tankönyve.

A kommunizmusnak sem sikerült - a magyar katolikus egyház 1945-91 közti története (Ú j Misszió kiadó).

Előkészületben van és remélhetőleg 1993-ban megjelenik illetve előadásra ke­rül:

Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház (Ú j Misszió, húsvét körül várha­tó).

Szent Ferenc négy rendje - Ferenc életének, a Rend történetének és a regu­la rövid ismertetése, a Szent tiszteleté­nek bemutatása. (Ism eretterjesztő és népszerűsítő kiadvány, megjelenése őszre várható).

Gizella-oratórium - Konrád atya szö­

vegére Vavrinecz Béla szerzett zenét. Az oratórium ősbemutatója május 7-én lesz Veszprémben és 20-án a Zeneakadémián.

Ü z e n e t e k

Szeretettel ajánljuk a testvérek f i­gyelmébe az Asztrik atya festményeivel díszített karácsonyi üdvözlőlapokat, me­lyek 6 forintos áron az esztergomi rend­ház címén megrendelhetők.

A névnapokat közlő mellékletéből saj­nálatosan kimaradt fr. Nádor Albert (Nagyszőlős) neve és névnapja: november15. A kiigazítást köszönjük!

Babits Mihály: Karácsonyi ének /részlet/

(...)Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyú jts pici gyertyá t sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt."

Ezzel kívánunk minden kedves testvérünknek békés, kegyelmekben

gazdag Karácsonyt, és áldott ú j évet!

Magyar Barát A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett

Ferences Provincia lapja Megjelenik: a hónap első vasárnapjára

Szerkesztik: fr . Tokár János fr. Szecsődi Leó

fr . Lendvai ZalánCím: Budapest, Pasaréti út 137. 1026

Telefon: (06/1)1762-261