1 fás növények...
TRANSCRIPT
Dísznövények makroszaporítása
2017. március 25.
Mivel foglalkozunk?
• Fásszárú dísznövények
• Évelő dísznövények
• Egynyári dísznövények
• Növényházban termesztett dísznövények
Termesztőtájak
Magyarországon 5 nagy díszfaiskolai termesztőkörzet alakult ki:
• Nyugat-dunántúli (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye cca 50%,
• Somogyi 10% (Legnagyobb: Alsótekeres),
• Budapest és környéke 5% (főleg értékesítési központ),
• Szeged környéki 10%, főleg rózsatő,
• Alföldi: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megye löszös területei, Kecskemét környéke, 25%.
A díszfaiskolai termesztés elvi menete
A díszfaiskolai termesztés két alapvető szakaszra oszlik:
• a szaporítóanyag előállítása,
• a szaporítóanyag készáruvá nevelése.
A két szakasz eltérő szaktudást, szemléletet és berendezéseket igényel, ezért egymástól térben többnyire elválnak.
Mind a szaporítóanyag, mind pedig a készáru nevelése további technológiai sorokra oszlik (a terméktípustól függően): ez újabb szakosodás forrása.
A teljes választékot és a teljes vertikumot csak az egészen nagy faiskolák (pl. Prenor, Alsótekeres, Tahi) fogják át
Díszfaiskolai szaporítás
IVAROS SZAPORÍTÁS(magvetés)
Magvetéssel általában az alapfajokat szaporítjuk (Kivételek: egyes piros lombú, ezüstös lombú, oszlopos alakok, ’Purpurea’, ‘Glauca’, illetve ‘Fastigiata’ gyűjtőneveken)
A magvetés
• Előnye, hogy egyszerű, és olcsón nagyszámú növényhez juthatunk.
• Hátránya, hogy az utódaik nem teljesen egyöntetűek.
• Több faj magja nehezen vagy rosszul csírázik, és a dugványozása egyszerűbb, mint a magról való nevelése.(Pl. Salix, Spiraea,, Philadelphus)
A magcsemete-nevelés alaplépései :
• 1. A magvak begyűjtése, tisztítása.
• 2. A magvak tárolása az ültetésig.
• 3. A magvak vetés előtti kezelése a csírázás elősegítése miatt.
• 4. A magvak elvetése.
• 5. A kikelő magvetések ápolása és nevelési munkái (1–3 évig).
• 6. A magcsemeték kitermelése.
A csemetenevelés időtartama fajtól függően 1, 2, esetleg 3 év.
Magvizsgálat
• tisztaság
• fajazonosság
• ezermagtömeg
• csírázóképesség (MGT)
• csírázási erély
• víztartalom
• életképesség-vizsgálat (TTC)
• vigor vizsgálat
Tárolás
• Cél: A magban végbemenő biokémiai folyamatok sebességének csökkentése
• Befolyásoló tényezők:
- Levegő összetétele
- Mag víztartalma
- Tároló hőfoka
- Rétegző közeg tulajdonságai
- Fény
Tárolás formái
• Nedves tárolás
• Száraz tárolás
A mag vetés előtti kezelése
Alapelvnek elfogadhatjuk:
• Igyekszünk utánozni a magvak csírázásának természetes termőhelyi körülményeit.
• A mérsékelt égövi fajok magvait lehetőleg még ősszel elvetjük. Az őszi vetést szükség esetén rétegezéssel, vagy hűvös tárolással helyettesíthetjük. Egyes fajok magja a szedés után, a vetésig ne száradjon ki, mert hajlamossá válik az elfekvésre.
• A viaszérésben szedett mag általában hamarabb kikel, mint a teljesen érett (még nem alakult ki benne az elfekvési hajlam)
• A déli származású fás növények magvait általában tavasszal vetjük el.
A fontosabb magkezelési eljárások
1. Rétegezés: rétegezőközegnek legmegfelelőbb a nyirkos homok, az optimális rétegezési hőmérséklet 5 °C körül van.
2. Mechanikai maghéjsebzés: (szkarifikálás) Kisebb mennyiséget dörzsvászonnal, kvarchomokkal, nagyobb mennyiséget speciális maghéjkoptató géppel kezelhetünk.
3. Kénsavas maghéjkezelés
4. Forrázás (ma már ritkábban alkalmazzák)
A magvak rétegezése
Speciális rétegezési módok:
Pincében, mélytárolóban, fedett színben, időnként átforgatva. (Közeg: faforgács, homok, vagy semmi)
Hideg-meleg rétegezés, kettős magnyugalmú fajoknál (Paeonia)
IVARTALAN SZAPORÍTÁS
Az ivartalan szaporítás alkalmazása
A következő esetekben:
• fajták (díszváltozatok) szaporítása,
• Olyan könnyen gyökeresedő alapfajoknál, ahol gazdaságosabb és gyorsabb, mint a magvetés (Salix, Philadelphus, Spiraea stb.),
• nálunk magot nem hozó fajoknál (pl. ritka Quercus fajok).
Az ivartalan szaporítás főbb módjai
• I. Autovegetatív szaporítás:• tőosztás, sarjak leválasztása,• bujtás,• fásdugványozás,• hajtásdugványozás,• gyökérdugványozás,• mikroszaporítás.ű
• II. Xenovegetatív szaporítás (oltás és szemzés), ezen belül• szabadföldi szemzések és oltások • üvegházi oltások
1. Tőosztás, sarjak leválasztása
Tőosztás, sarjak leválasztása
Chaenomeles fajok (főképp a Ch. japonica alakköréből),
Cornus sanguinea,
– stolonifera,
Cotinus coggygria,
Elaeagnus commutata,
Hippophaë rhamnoides,
Hypericum calycinum,
Kerria japonica,
Mahonia repens,
Perovskia atriplicifolia,
Phyllostachys viridi-glaucescens,
Prunus fruticosa,
– tenella,
–Pterocarya fraxinifolia
Alkalmazható: általában a terjedő tövű fajok és fajtáik esetében:
Rhus fajok, különösen a Rh. typhina,Robinia hispida,
Rosa × alba,
– gallica,
– pimpinellifolia,
Ruscus aculeatus,
Sorbaria sorbifolia,
Symphoricarpos fajok,Syringa vulgaris (saját gyökéren!),Vinca minor,
Yucca fajok
Tőosztás, sarjak leválasztása
2. BujtásBujtással elvileg bármely növény meggyökereztethető
Régebben elterjedtebb volt, a gyökereztető hormonok bevezetése óta jórészt felváltotta a dugányozás. Néha ma is így szaporított taxonok:
név bujtási mód
Prunus tenella feltöltéses
Clematis kerti hibridek hullámos
Corylus, piros levelűek feltöltéses vagy sugaras
Cotinus, piros levelűek sugaras (sekélyen!)
Ficus carica feltöltéses vagy közönséges
Hamamelis fajok sugaras (igen lassú)
Parrotia persica sugaras vagy közönséges
Syringa vulgaris feltöltéses
Tilia fajok közönséges vagy sugaras
Bujtásmódok
3. Dugványozás
A díszfaiskolai gyakorlatban leggyakoribb:
• a fásdugványozás, • a hajtásdugványozás és• a gyökérdugványozás
Fás szárú dísznövényekből készíthető dugványok
3.1. Fásdugványozás
Kevés technológiai felkészültséget igénylő vegetatív szaporításmód.
Előnyei:
- a lombhullás után megszedett és elvermelt vesszők a tél folyamán (a holtszezonban) is elkészíthetők,
- a dugványozáshoz nem kell temesztő-berendezés.
Ezért a kis- és nagyüzemek így szaporítanak mindent, amit csak lehet.
Fásdugványozás
Fásdugványozás
Hagyományos (szabadföldi) fásdugvánnyal szaporítható legfontosabb növények
Buddleja davidii
Clematis montana
Cornus alba
– stolonifera
Cydonia oblonga (kalapácsos dugvány)Deutzia fajok (csak erős növésűeket)Forsythia fajokHydrangea arborescens
Jasminum fajokKerria japonica
Ligustrum fajokLonicera lombhullató fajokLycium barbarum
Parthenocissus inserta
– quinquefolia
Perovskia atriplicifolia
Philadelphus fajok (főképp az erős növekedésűek)Physocarpus opulifolius
Reynoutria fajokRibes fajok (a R.uva-crispa kivételével)Salix fajok (a S. caprea 'Mas' kivételével)Sambucus fajokSpiraea fajokSymphoricarpos fajokTamarix fajokVitex fajok (melegigényes!)Vitis fajokWeigela fajok
3.2. Hajtásdugványozás(zöld- és félfásdugványozás)
Lényege, hogy a növénynek egy zöld hajtásrészéből leveles dugványt készítünk és ezt kondícionált térben életben tartjuk, majd gyökeresedésre késztetjük:
Zölddugványok: növekedésüket épp befejezni készülő hajtásokból májusban, júniusban vagy júliusban.
Félfásdugványok: növekedésüket már befejezett leveles hajtásokból július–augusztusban, az örökzöldek később, akár a tél folyamán.
A hajtásdugványokgyökeresedésének feltételei
• magas (90–100% közötti) relatív páratartalom,
• fény,
• optimális hőmérséklet
• szaporítóközeg
• serkentőszer
A felsorolt tényezők közül az első három a legfontosabb.
A dugványozás technikai vonatkozásai
• Növekedésszabályozók alkalmazása
• A növekedészabályzók fajtái
• Naftil-ecetsav
• Indol-vajsav
• Az alkalmazás módja
• porformájú készítmények
• vizes oldatok
• alkoholos oldatok27
• Közeg
• elvárások a közegekkel szemben
• megfelelő víz-levegő arány
• gyommentesség
• tápanyagtartalom
• saját keverékek
• gyári közegek
28
• Hely
• Létesítmény alapján
• szabadföld
• fóliasátor
• üvegház
• A tényleges lerakás helye szerint
• ágyásokba
• tálcákba29
3.2.1. Lomblevelű fajok hajtásdugványozása
Két hagyományos időszaka van:
• a lombhullatóké a nyár első felében, májustól kb. július végéig,
• az örökzöldeké a nyár második felében, augusztus–
szeptemberben (+ tél végén, ha a lombjuk még nem károsodott).
Gyökereztető berendezések
Közönséges fóliasátor Gördülőfóliasátrak,”váltórendszer”ben
3.2.2. Fenyőfélék hajtásdugványozása
A lombhullató fenyőket általában nem dugványozzák
Az örökzöld fenyők közül a következő taxonokat szaporítják hajtásdugványról:
• a Cupressaceae család tagjait (egyes különleges Juniperusfajták és néhány nehezen gyökeresedő régi Chamaecyparisfajta kivételével);
• a Taxaceae család tagjait,
• a törpe Picea fajtákat, különösen pedig a P. glauca 'Conica'-t.
3.3. Gyökérdugványozás
• A díszfaiskolák: leggyakrabban a Rhus typhina szeldelt levelű fajtáját szaporítják így.
• Az erdészeti csemetekertek: Robinia pseudoacacia
erdészeti célra nemesített fajtáit („árbócakácok”).
Gyökérdugványok megszedése, megvágása, elütetése
4. Mikroszaporítás
A mikroszaporítás elvi menete
A díszfaiskolai termesztésben számításba jövő fajok (szakosodott mikroszaporító laborból megvásárolva)
1. A hagyományos úton is nagy költséggel és nehezen
szaporítható fajok fajtái.
Ilyenek például a Cotinus coggygria vagy a Corylus fajok piros levelű fajtái, a Betula pendula, egyes Sorbus, Tilia és Syringa
vulgaris fajták.2. A gyümölcstermő növényekkel közeli rokon díszfák,
díszcserjék (díszalmák, díszcseresznyék, szilvarózsa) fajtái.
II. Xenovegetatív szaporításmódok
(oltás, szemzés)
Xenovegetatív szaporításmódok– az oltás
• Az oltás során két növényi részt forrasztunk össze a rajtuk vágott sebfelület (kambium) mentén:
• Az egyik rész az alany, ami az oltvány gyökérzetét (vagy gyökerét és törzsét) képezi majd,
• a másik rész a nemes (Oltógally, oltóvessző, szemzőhajtás, stb.) amit a szaporítani kíván fajta anyanövényeiről szedünk.
Fogalmak
oltás: két vagy több, egymással kompatibilis növényi rész összenövesztése, amelyből a gyökérrel rendelkező rész lesz az alany (a törzs egy részével vagy egészével), a gazdasági szempontból előnyös tulajdonságokkal bíró rész pedig a nemes .
oltóvessz ő: oltás céljából nevelt és szedett, nyugalomban lévő, beérett, egészséges vessző.
szemzőhajtás: vegetációs időszakban szedett, levelekkel rendelkező hajtás, amelyről a leveleket levágva kb. 0,5 cm hosszú levélnyélcsonk marad.
oltócsap: az oltóvessző általában 3 rügyesre vágott darabja, amelyet összenövesztenek az alannyal.
szempajzs: a szemzőhajtásból kivágott rügy a szemzési módra jellemző mennyiségű fás résszel.
oltási hely: a két növényi rész összeillesztésének helye, amely jelentős „szűrő” tulajdonságokkal bír.
közbeoltás: az alany és a nemes közé oltott harmadik rész (ált. törzsképző).gyökérnyakba oltás: az alanyt gyökérnyakba vagy attól kb. 15-20 cm magasságban
oltják/szemzik.koronába oltás: az alany adja a törzs teljes részét; magasan szemzett/oltott.dajka alany: oltást követően ezt a növényi részt teljesen a földbe telepítik, később a
nemes meggyökeresedik, és a dajka alany elhal (Paeonia).
Oltások,kivitelezési mód és hely szerint
Helyszín szerint:
• 1. Szabadföldi (késő tavasz, nyár):
a legolcsóbb.
• 2. Növényházi (tél, kora tavasz):
drágább.
Szabadföldi oltás
Lassúbb és nagyobb kézügyességet is igényel.
Akkor lehet rá szükség, ha:
• az adott növény szemzésről nem, vagy csak gyengén ered,
• ha az előállítást gyorsítani kívánjuk a több rüggyel rendelkező oltócsap felhasználásával.
A leggyakrabban a gömbkoronájú vagy csüngő koronát nevelő fajtákat oltjuk. (A többrügyes oltócsapból szimmetrikus korona indul.)
A szabadban a héj alá oltás a leggyakoribb (± könnyű)
Előny,ha a törzs már eleve megfelelő vastagságú.
Fraxinus ornus ‘Mecsek’
(Magas törzsön, koronába oltva)
Robinia pseudoacacia ‘Umraculifera’
Növényházi oltások
Előnyei:
• A forradáshoz szükséges feltételeket az üvegházban jobban és pontosabban meg lehet teremteni, mint a szabadban.
• A lassúbb növekedésű fajták az évi tenyészideje hosszabb lesz, ezáltal erősebb növényeket kapunk.
• A téli időszakban is hasznosan foglalkoztatható a szakképzett munkaerő.
Hátránya, hogy általában jóval drágább, mint a szabadföldi oltás-szemzés
Növényházban oltott növénycsoportok:
• 1.Lomblevelűek
cserepes alanyra, vagy
kézben oltva.
• 2. Tűlevelűek
cserepes alanyra (csaknem mindig)
Köszönöm
a figyelmet!