NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM

ERDŐMÉRNÖKI KAR

VADGAZDÁLKODÁSI INTÉZET

SZAKDOLGOZAT

A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) MAGYARORSZÁGI HELYZETE

ALBERT LÁSZLÓ

VADGAZDA MÉRNÖK JELÖLT

2003

3

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS……………………………………………………………………………....4.

2. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) ISMERTETÉSE…………………………………...5.

2.1. Rendszertani besorolása ....………………………………………………….5.

2.2. Leírása ...……………………………………………………………….……..5.

2.2.1. A C. o. immutabilisról… ...……………………………………………6.

2.3. Elterjedése ...……………………………………………………………….…8.

2.4. Fészkelőhely, fészkelés ………………………………………………………9.

2.5. Vonulás ……………………………………………………………….……..11.

2.6. Táplálkozás …………………………………………………………………13.

2.7. Szociális viselkedés …...…………………………………………………….15.

2.8. Állománydinamika, állománynagyság …………………………………….17.

2.9. Veszélyeztető tényezők, mortalitás …..………………………...…………..22.

3. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) MAGYARORSZÁGI HELYZETE …...…………….26.

3.1. Anyag és módszerek …..…………………………………………………....26.

3.2. Történelmi áttekintés ……...……………………………………………….27.

3.3. A bütykös hattyú helyzete napjainkban ……..……………………………27.

3.3.1. Költés ..………………………………………………………………29.

3.3.2. Vedlés ………………………….…………………………………….43.

3.3.3. Telelés ………………………………….…..………………………..45.

3.4. Gyűrűzés ………………………………………………………….…………47.

3.5. Vonulásdinamika …………………………………………………...………52.

4. AZ ÁLLOMÁNYSZABÁLYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE, LEHETŐSÉGEI …………..………….57.

5. ÖSSZEFOGLALÁS …………..…………………………………………………………..59.

6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS …...…………………………………...…………………….61.

7. IRODALOMJEGYZÉK …...……………………………….……………………………..63.

MELLÉKLETEK

4

1. BEVEZETÉS

A bütykös hattyú napjaink egyik legvitatottabb madárfaja eredete, terjeszkedése,

természetvédelmi kérdései, aggályai folytán, továbbá a faj őshonosságáról is

ellentmondóak a vélemények. A rendelkezésre álló szakirodalom áttanulmányozása után

annyit le lehet szögezni, hogy az 1970-es éveket megelőző száz esztendőben a nem

telepített példányok biztosan nem költöttek hazánkban, az azt megelőző adatok pedig

felettébb bizonytalanok. Érdekes kérdéseket tisztázhatna egy esetleges hosszabb levéltári

kutatás, hiszen számtalan földrajzi nevünk „hattyús” vonatkozású, azonban azt is meg kell

említeni, hogy a kora középkortól kezdve sok nyugat-európai nemesi udvar és szerzetesi

közösség tartott a Baltikumból származó hattyúkat parkmadárként, amit lehet, hogy

Magyarországon is követtek. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi évtizedeket figyelembe véve

először 1970-ben fészkelt a faj Magyarországon a Fertőn, majd a hetvenes években a

Szigetközben, a nyolcvanas évek elején a Dunántúlon kezdett terjeszkedni, elérve a

Balatont, ahol a nyolcvanas évek közepétől növekvő számban van jelen.

Az 1997. év elején a Pest Környéki Madarász Kör által elindított kutatási program

megoldást kíván találni sok vitatott kérdésre. Több évben teljes állományfelmérést

végeztünk, megkezdtük a madarak színes nyak- illetve lábgyűrűkkel történő ellátását,

továbbá az utóbbi években Svédországból sikerült beszereznünk kiváló minőségű

alumínium lábgyűrűket, melyek segítségével valóban minőségi kutatómunkát tudunk

végezni. Szakdolgozatomban össze kívánom foglalni az eltelt hat év eredményeit,

tapasztalatait, valamint a témába vágó szakirodalom felhasználásával Magyarországon

eddig nem közölt részletességgel szeretném ismertetni a bütykös hattyú elterjedését,

fészkelési, vonulási, táplálkozási, szociális szokásait, viselkedését, állománydinamikáját,

illetve a fajt veszélyeztető tényezőket.

5

2. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) ISMERTETÉSE

2.1. Rendszertani besorolása

Ország: Állatok országa – Regnum animale

Törzs: Gerincesek – Vertebrata

Osztály: Madarak – Aves

Rend: Lúdalakúak – Anseriformes

Család: Récefélék – Anatidae

Nem: Hattyú – Cygnus Bechstein, 1803

Faj: Bütykös hattyú – Cygnus olor (Gmelin, 1789), „Russia, Sibiria, Persico etiam

littore maris Caspii”

Gmelin 1789-ben az Anas olor nevet adta a fajnak, majd 1803 után átkerült a

Bechstein által létrehozott Cygnus genusba.

Annak ellenére, hogy a bütykös hattyú teljesen fehér tollazatú, közelebb áll a délebbi

elterjedésű fekete hattyúhoz (C. atratus) és a feketenyakú hattyúhoz (C. melanocorypha),

mint az északi fajokhoz. A fekete hattyúval fogságban hibridizálódhat is. (DEL HOYO ET

AL., 1992, MAGYAR ET AL., 1998, PAPP, 1997)

2.2. Leírása

Testhossza 145-160 cm, melyből maga a test mindössze a fele, szárnyfesztávolsága

208-238 cm. Egyik legnagyobb termetű röpképes madarunk. Tollazata öreg korban

hófehér, csőre narancsvörös, a csőr töve és a csőrtövön levő bütyök bőre fekete színű. A fej

tollain előfordulhat rozsdás elszíneződés a szennyezett, savas vízben való táplálkozás

következtében (MADGE ÉS BURN, 1988, CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Úszás közben nyakát

S alakban behajlítva tartja, részben ez különbözteti meg a többi palearktikus hattyúfajtól.

Jellegzetes és látványos megjelenési formája, mikor szárnytollait feltornyozva, nyakát még

jobban hátragörbítve, nyaktollait felborzolva, csőrét leszegve próbálja elsősorban a hím

egyed területét, fiókáit, tojóját védeni, de több esetben előfordult, hogy a téli etetések,

fogások alkalmával is megfigyelhettük hasonló viselkedését. Fiatal egyedei általában

6

szürkésbarna színűek, de előfordulhatnak már az első évben is teljesen fehér példányok,

melyek a C. o. immutabilis formához, több szerző szerint „lengyel alakhoz” tartoznak és a

háziasítás biztos jelekénti mutációnak tekintik őket (BAUER ÉS GLUTZ, 1968, CRAMP ÉS

SIMMONS, 1977, HARASZTY, 1998). A fiatalok barna tollruhájukat fokozatosan fehérre

cserélik, öregkori színüket harmadik életévükre érik el, tehát eddig végezhetünk biztos

korhatározást is a tollazat alapján (Hajtó Lajos szóbeli közlése). Mint a többi hattyú,

röptében nyakát előrenyújtja, röpte egyenes vonalú, kimért, viszont a szárnytollak által

keltett sípolásszerű hang, mely, akár 1-2 km-re is elhallatszódhat csak a bütykös hattyúra

jellemző.

Testtömege tojó egyedek esetében általában 10 kg alatti, átlagosan 7,8 kg az első

télen és 9,6 kg öreg példányoknál. Hímeknél testsúlya 10 kg fölötti, már az első télen 9,7

kg, ami a kor előrehaladtával és a rendelkezésre álló táplálék függvényében 15 kg-ig

emelkedhet. Az irodalom megemlít extrém súlyú, 20-22,5 kg-os egyedeket, melyek

északkelet Lengyelországból kerültek elő (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).

2.2.1. A C. o. immutabilisról…

A C. o. immutabilis már a XVII. század óta ismert, és „Polish”, azaz lengyel

hattyúként híresült el, mely nevet egy londoni vadkereskedő adta ennek a leucisztikus

formának, aki hattyúkat importált a Balti-tenger mellékéről a Brit-szigetekre,

természetesen étkezési célokra. Mivel a fiatal, első teles, barna hattyúknak volt elég

porhanyós a húsa, ezeket ejtették el, a fehér színű, immutabilis példányokat a populációban

hagyták, ezzel alakítva ki egy mesterséges szelekciót (BACON, 1980).

A holland hattyúállomány nem vad eredetű, fogságban tartották a madarakat, ahol

szelektálták őket szín szerint, a már fióka korban is fehér, immutabilis példányokat

részesítették előnyben, mert ezek attraktívabbak, ezáltal értékesebbek voltak. Néhány ezek

közül a madarak közül megszökhetett és csatlakozott a Balti-tenger déli medencéjéből

származó madarakhoz, velük maradhatott a telelés végeztével is. Itt az immutabilisek

aránya elérheti az 50%-ot (WIELOCH ÉS CZAPULAK, 1991).

MUNRO ET AL. (1968) mutattak rá arra, hogy ez a forma egy örökölt recesszív

ivarhoz kapcsolódó géntől származik. Mivel a madaraknál a tojó az XY kromoszómás ivar,

7

ezért azok a tojók, amelyek ezt a gént hordozzák, mindig fehérek. A gúnárok esetén csak a

homozigóta hímek fehérek, mert azoknál, amelyeknél ez a gén heterozigóta formában

jelentkezik, ezt a normál gén elnyomja. A genetikai öröklésmenet ritkán ivarhoz kötött,

ezért bármilyen előny, ami ezzel a génnel jár együtt, feltételezhetően javára válhat az ezt

hordozó egyednek.

Előfordulásának gyakorisága populációnként változhat, a terjeszkedőben lévő, kisebb

denzitású kelet-európai populációban 20%, a viszonylag kiegyenlítettebb nyugat-európai

populációban 1% (BACON, 1980). WIELOCH ÉS CZAPULAK (1991) szerint egyes területeken

akár a 100%-ot is elérheti az immutabilis példányok aránya. Az ilyen fiatalok nem csak a

tollazat színében különböznek a többi fiatal egyedtől, de más színű a szabadon lévő

bőrfelületük is: a lábuk nem fekete, hanem rózsaszínes, sárgásszürkés, világos szürkés, és a

csőr bőrhártyája is öregekére emlékeztető színezetű (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Mivel

ezek az egyedek idősebbnek néznek ki tényleges koruknál, párt is korábban választhatnak

maguknak, melynek a későbbiekben lesznek előnyei. Az első alkalommal költő hattyúk

költési sikere és a fészekalj nagysága is szerényebb, mint a későbbi években. Ha egy

immutabilis madár már egyéves korában párt képes választani magának és párba áll egy

idősebb madárral, az tojók esetén azzal az előnnyel járhat, hogy nagy fészkelési

tapasztalatokra tehet szert abban az életkorban, amikor még terméketlen, és a következő,

immár termékeny harmadik évében sokkal sikeresebb lehet a költést illetőleg, mint a

„normális” színezetű, először költő egyedek (BACON, 1980).

Az immutabilizmus hátrányaként említik, hogy a szülő egyedek agresszíven

léphetnek fel fehér színű fiókáikkal szemben, elüldözhetik, megölhetik őket, mivel öreg,

betolakodó madárnak nézhetik saját fiókáikat. T. DOLATA ÉS KORZAWSKI (1996) közöl egy

konkrét esetet, amikor a gúnár saját 2 hónapos, tojó ivarú immutabilis fiókájával szemben

viselkedett igen agresszíven, támadta, próbálta víz alá nyomni, aki a későbbiekben

valószínűleg el is pusztult, vagy maga a hím egyed ölte meg. Abban az évben, amikor ez

az eset történt ez volt az egyetlen immutabilis fióka mind a családban, mind a területen

akkor előforduló 75 fióka között, illetve ez előtt az év előtt egyáltalán nem volt

tapasztalható immutabilis fiókák jelenléte. A későbbiekben, bár keltek immutabilis fiókák,

nem figyeltek meg hasonló viselkedést. A mortalitás a fehér színű immutabilis fiókák

között 14%-al magasabb, mint a szürke fiatalok esetében, mivel ez a szín csökkenti az

agresszív viselkedést. További hátrány, hogy az immutabilis egyedeknek gyengébb lesz a

8

kondíciója kemény telek után, illetve költési sikerességük is csekélyebb mértékű a

„normális” színű egyedekhez képest (WIELOCH ÉS CZAPULAK, 1991).

Ezt a változatot a XVII-XVIII. században lengyel hattyú (Cygnus immutabilis

Yarrell, 1838) néven önálló fajként kezelték, szerencsére csak egy rövid ideig (CRAMP ÉS

SIMMONS, 1977).

2.3. Elterjedése

Palearktikus elterjedésű, Eurázsiában szigetszerűen, a tengerpartoktól a

sztyeppzónáig előforduló madárfaj. Észak- és Közép-Európa, Kis-Ázsia, Turkesztán,

Szibéria, valamint a Kaszpi-tenger mellékének lakója, európai elterjedése napjainkban a

62° (Svédország), illetve 63°30’ (Finnország) északi szélességtől a 43° (Franciaország),

illetve 40° (Görögország) északi szélességig, kelet-nyugati irányban Írországtól az észak-

kaszpi területekig tart (HAGEMEIJER ÉS BLAIR, 1997, HARASZTY, 1998). A legtöbb költőpár

600 m. tengerszint feletti magasság alatt található, de volt már sikeres költés 750 m, illetve

extrém esetben 1100 méteres magasságban is. Sok nyugat-európai országban már a XVI-

XVII. század óta ismert, de nagyarányú elterjedése a XX. századra jellemző, különösen a

század vége felé, főleg az 1939–1945 közötti állománycsökkenés után (BAUER ÉS GLUTZ,

1968, CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Európában legrégibb ideje Angliából ismert, ahol

hosszú ideje háziasítják, és különösen a középkorban rendszeresen fogyasztották. A

múltban és a jelenben is kedvelt parkmadár világszerte, színezete és méltóságteljes

kinézete miatt (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). MADGE ÉS BURN (1988) szerint már görögök és

a rómaiak is foglalkoztak háziasításával. Európán kívüli állománya ismert Közép-Ázsiától

Kelet-Kínáig, továbbá Észak-Amerikában, Japánban, Dél-Afrikában, Délkelet-

Ausztráliában és Új-Zélandon, ahol elvadult populációi élnek. Ezek az állományok

általában kicsik (Japán 200 pld., Ausztrália 20 pld., Új-Zéland 200 pld., Észak-Amerika

4000 pld., Dél-Afrika 120 pld.) és állandóak (DEL HOYO ET AL., 1992, MADGE ÉS BURN,

1988). Alkalomszerű fészkeléséről tesznek említést Spanyolországból, Irakból,

Jordániából, Egyiptomból, Marokkóból, Algériából, Ciprusról, Máltáról, a Spitzbergákról,

Izlandról, a Baleár-szigetekről, a Kanári-szigetekről és az Azori-szigetekről (CRAMP ÉS

SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998).

9

2.4. Fészkelőhely, fészkelés

Tengerparti lagúnák, sós- és édesvízi tavak, lassúbb folyású folyók, öblök mentén,

néha a szigeteken, vagy a nádasban húzódó csatornák földhányásain, a parti vegetációban

költ, a víztől maximum 100 méterre, nagyobb összefüggő nádasok esetén is a nyílt

vízfelülethez közel. Nyugat-Európában az emberi környezethez közel is megtelepszik,

például városi parkok tavain, az ázsiai populációk egyedei viszont ennél óvatosabbak,

megközelíthetetlenebbek, kerülik az ember közelségét. A fészekanyagot mindig a

rendelkezésre álló növényzetből válogatja, lehet tavi káka (Schoenoplectus lacustris),

keskenylevelű gyékény (Eriophorum angustifolium), rence (Utricularia), fésűs békaszőlő

(Potamogeton pectinatus), nád (Phragmites australis) vagy egyéb növényi anyag,

melyekből hatalmas kupacot készít, aminek magassága a vízmozgástól függően 1-2 méter,

de, ha vízben áll akár 4 méteres fészekalapot is építhet. A fészek konkrét magassága 60-80

cm, a fészekcsésze átmérője 30-40 cm, mélysége 5-15 cm. A fészket mindkét ivar építi,

helyét általában a gúnár választja ki, ő hordja a fészekanyagot is a tojónak, aki a fészekben

ülve rendezgeti azokat. A fészek általában 10 nap alatt készül el (CRAMP ÉS SIMMONS,

1977, HARASZTY, 1998, MADGE ÉS BURN, 1988). A fészket több évig is használhatják,

miután kitatarozták. Általában magányosan költ, de megfelelő táplálékbőség esetén kisebb-

nagyobb kolóniák is kialakulhatnak, például Dániában, Angliában és Észtországban, ahol

bizonyos területeken a fészkek közötti távolság néha csupán 2 méter és a denzitás elérheti a

68 pár/ha értéket (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, HAGEMEIJER ÉS BLAIR, 1997). A kolonizálás

hátrányaként említi ANDERSEN-HARILD (1981a), hogy csökken a páronkénti fiókaszám a

szoliter fészkelőkéhez képest. Az előbbi esetben átlagosan 5,2 tojást és 0,9 fiókát talált

páronként Roskilde Fjordnál (a mortalitás ebben az esetben 83%), míg az utóbbi esetben

átlagosan 5,6 tojást és 2,6 fiókát számolt Észak-Sjaellandon (itt a mortalitás 54%). Szoliter

költők főleg a fiatalok első élethónapjában veszítenek sok fiókát. Ugyanez a tendencia

figyelhető meg a kolóniában költőknél is, itt viszont egy igen magas (40-50%-os) fészekalj

(tojás) veszteség adódik mindehhez hozzá (tojástörés, illetve tojások eltűnése), miután a

kikelő fiókák száma átlagosan mindössze 2,6 páronként. Szintén magasabb fiókakori

mortalitási értékek szerepelnek tanulmányában a kolóniában költőknél, amit azzal

magyaráz, hogy a kolóniában költők költőhelye nagyobb kiterjedésű, nyitottabb, ezáltal

10

szélnek jobban kitett területen volt. Szelesebb években a fiókák testsúlya kisebb, ami

nagyban megnöveli a mortalitást az első – legkritikusabb – négy hónapban.

PERRINS ÉS MCCLEERY (1997) az angliai Abbotsbury kolóniánál vizsgálódtak és

megállapították, hogy költési szezonban néha igen nagy számú (az adott évben költő

egyedek 20-110%-a) nem költő egyed van jelen a területen. Ezek egyrészt még túl fiatalok

ahhoz, hogy költsenek, másik részük a megelőző években már költött, viszont kihagytak

egy-egy évet, amit azzal magyaráztak, hogy ezeknek az egyedeknek gyengébb volt a

kondíciójuk, mint azoknak akik hozzáláttak a költéshez.

SMIDDY ÉS O’HALLORAN (1991) az írországi Cork-ban végzett több éves kutatásuk

során átlagosan 5,5 tojást találtak fészkenként. A fészekaljak 71%-a sikeresen kikelt, az

átlagos fiókaszám kikelés után 5,0 volt. A kikelt fiókák 76%-a sikeresen felnőtt. A

családonkénti átlagos fiókaszám 3,8 volt nyár végére. Kutatásuk során habitat típusonként

is elemezték a különböző értékeket, de sem a lerakott tojások számában, sem a felnőtt

fiókák számában nem találtak szignifikáns különbséget az általuk vizsgált négy különböző

élőhelytípus (tó, folyó, folyótorkolat, mocsár) között.

A fészekalj és fiókakori mortalitásról CRAMP ÉS SIMMONS (1977) a következőket írja:

a tojások 42%-a megsemmisül a kikelésig, a fiókakori mortalitás az első héten 9%, a

második héten 22%, a harmadik és negyedik héten 12%, ötödik és hatodik héten 8%,

valamint további 2-4% az elkövetkező két hétben. Ez összesen 50%-os mortalitás jelent a

kikelés utáni első három hónapban. A vandalizmust említi, mint legfőbb fészekalj

mortalitási tényezőt egyes területeken, valamint, az éhezést, éhenhalást, mint fő halálozási

okot a fiókák életének első két hetében.

Magyarországon általában március végére már teljes a fészekalj. Az idősebb tojók

hamarabb, a fiatalabbak később kezdenek költésbe, de az életkor függvénye lehet a

fészekalj nagyság és a sikeresen felnevelt fiókák száma is (BIRKHEAD ET AL., 1983).

REYNOLDS (1972) összefüggést talált a tojó madarak súlya, az első tojás lerakásának

időpontja és a fészekalj nagyság között. Rámutat arra, hogy a nagyobb tömegű tojók

hamarabb rakják le első tojásukat és fészekaljuk is nagyobb lesz, mint a könnyebb súlyú

egyedeké, akik később kezdenek költésbe, és a fészekalj nagysága is csekélyebb.

Kimutatta, hogy a korai fészekaljak tojásaiból 70%-ban kelhetnek fiókák, míg ez a szám

késői tojásrakások esetén 55%. Szintén REYNOLDS (1972) említi hogy a tojók tömege

legalább 2 kg-al megnövekszik a tojásrakás, költés előtt.

11

Fészekalj nagyság 5-8 (1-11) tojás között változik, a tojásokat 48 órás időközönként

rakja le a tojó általában reggel. Kotlási idő 36 nap, csak a tojó üli a tojásokat, melyeket

fészekanyaggal takar, mikor elhagyja a fészket. CRAMP ÉS SIMMONS (1977) említi, hogy a

tojó halála után a gúnár is képes sikeresen kikölteni a fiókákat, de az ő feladata elsősorban

a fészekalj és a tojó védelme. A kotlás előrehaladtával egyre agresszívabbá válik a

lúdalakúak, a szárcsa és akár az emberrel szemben is.

A fiókanevelés időtartama 120-150 nap, mely időtartam alatt az öreg madarak

elvégzik teljes vedlésüket, hiszen a fiókákat amúgy sem hagyhatnák magukra. A vedlés a

költő pároknál természetesen különböző időben történik, hiszen ilyenkor akár 6-8 hétre is

röpképtelenekké válnak Elsőként a tojó kezdi, mikor a fiatalok kicsik, majd a gúnár

folytatja, mikor a tojó már majdnem befejezte a vedlést és újra röpképessé nem válik.

A család általában együtt marad őszig, télig, ilyenkor az öreg madarak vagy

kiüldözik a fiatalokat a territóriumból, vagy a család együtt csatlakozik egy nagyobb telelő

hattyúcsapathoz. Tavasszal a fiatalok a csapattal maradnak, mikor az öreg madarak

elindulnak a költőterületre, illetve, kivételes esetben a következő szezonra is együtt

maradhat a család, amennyiben a szülő madarak nem fognak költésbe.

A fiatalok életük második évében választanak először párt maguknak, de ekkor még

nem költenek. Az első költés gúnárok esetében a negyedik évben, tojók esetében a

harmadik évben történik (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).

2.5. Vonulás

Az európai állomány részlegesen vonulónak tekinthető. Egyes területeken (Anglia,

Írország, Franciaország), ahol főleg elvadult állományok élnek és a hőmérséklet sem

gyakran süllyed fagypont alá, állandó, illetve kis mértékű helyi elmozdulások figyelhetők

meg. Az Angliában gyűrűzött madarak 94%-a kevesebb, mint 50 km-t tesz meg a jelölés

helyétől számítva, legtöbbször vízfolyások mentén lemozdulva. Néhány egyed egész évben

fenntartja a territóriumát, mások kis távolságot tesznek meg a telelőhelyig. A fiatal

egyedek általában később indulnak el a gyülekezőhelyekre, és sokan a következő nyáron is

a csapattal maradnak. Kis volumenű, a vedlőhelyek felé irányuló elmozdulás is

kimutatható itt a gyűrűzési adatok alapján.

12

Észak-Európában (Skandináviába és Észak-Németországtól Észtországig) nagyrészt

vonuló. Kiemelt vedlőhelyei vannak a dán és svéd partoknál, illetve fontos telelőhelyei a

Balti-tengeri dán szigetvilágnál, Dél-Svédországnál és Észak-Németországnál. Kemény

teleken ezekből a populációkból származó egyedek eljuthatnak Hollandiáig, Belgiumig,

Észak-Franciaországig és Délkelet-Angliáig, illetve alkalmanként Svájcig, ahol lengyel és

litván madarak kerültek meg. Igazán hideg teleken litván madarak is megkerültek

Skóciában (1700 km-es elmozdulás) és Olaszországban az adriai partoknál, illetve Balti-

tengeri madarak a Mediterráneumban. Ukrajnában, a szárazföld belsejében költő populáció

a Fekete- és a Kaszpi-tenger mellékére vonul telelni, extrém esetben a Dardanellákon át

Görögországig és Törökországig is eljuthatnak, de megfigyeltek már bütykös hattyúkat

Egyiptomban, Tunéziában a Perzsa-öbölben, Afganisztánban, Pakisztánban és Észak-

Indiában is. Az ukrán származású madarak esetén is megfigyelhető az a tendencia, hogy

sok fiatal madár marad a Fekete- illetve Kaszpi-tenger területén ivarérettségig.

A kis méretű, izolált Közép-Európai populációk egyedei is elmozdulhatnak a tél

beálltával Dél-Németországból Svájcba, illetve a svájci kisebb vizekről a nagyobbak felé

(CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998).

Vonulásuk során feltehetőleg a nagyobb folyókat, tengerpartokat követve jutnak el a

fészkelőhelyről a telelőhelyig, és vissza.

HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) említi, hogy néhány balti vonulási útvonal

megváltozott, a legtöbb egyed kisebb távolságra vonul, közelebb a fészkelőhelyhez, illetve

a finn populáció át is telelhet, amennyiben az időjárás megfelelő, még akkor is, ha a nyílt

víz jelenlétét a közlekedő hajók jégtörése okozza. Az 1970-es évektől kezdve a lengyel

populáció vonulási iránya dél, délnyugat felé mutat, illetve a legtöbb vedlőhely is

megváltozott.

WIELOCH (1990, 1994) a telelőhely váltás okaként azt említi, hogy a madarak a

lehetőségekhez képest igyekeznek a költő- illetve vedlőhelyekhez közelebb eső

telelőhelyet keresni, mely hatására a vonulás távolsága és iránya is megváltozhat. Ennek

eléréséhez szükség van arra is, hogy az enyhébb telek hatására a folyók, tavak ne fagyjanak

be, továbbá a helyi lakosság általi mesterséges táplálékellátás is nagy segítséget jelenthet.

Természetesen keményebb telek esetén a madarak kénytelenek a távolabbi, jégmentes

vizeket felkeresni, amit számos, Lengyelország különböző területein jelölt madár

magyarországi, illetve Magyarországon jelölt hattyúk észak-németországi, dániai,

13

baltikumi megkerülési is bizonyít. A telelőhelyet váltó egyedek esetén a különböző

években felkeresett telelőhelyek közötti távolság nagy százalékban kevesebb volt, mint

100 km, kisebb arányban meghaladta a 200 km-t, és csak elvétve fordult elő 600 km-nél

nagyobb elmozdulás (WIELOCH, 1994).

Hasonló tendencia figyelhető meg Litvániában is, az ottani populáció egyedei

hosszabb utat tettek meg a telelőhelyig a múltban, mint napjainkban (WIELOCH, 1990).

A fentiek nem feltételezik azt, hogy a bütykös hattyú minden egyede rendszeresen

váltogatná a telelőhelyét, hiszen éppen WIELOCH (1994) említi, hogy a madarak több mint

80%-a erősen ragaszkodik a telelőterületéhez, oda évről-évre visszajár.

A vedlőhely váltás okaként RYLEY (1994) a sekély vizek kínálta koncentráltabb

táplálékellátottságot és a zavarás kisebb mértékét említi, mely kedvező tényezők megléte

esetén a hattyúk kevesebb időt töltenek úszással és többet komforttevékenységekkel, mint

például tollászkodás. Az általa vizsgált két angliai kutatási területen a madarak hasonló

arányban töltötték az idejüket táplálkozással (42%), de a táplálkozás módja szignifikánsan

különböző volt. A kedvezőbb adottságú, rókától is mentes területen többet legeltek és

kevesebbszer „görgicséltek” a madarak.

ANDERSEN-HARILD (1981b) szerint a bütykös hattyúk testsúlyuk 20%-át is

elveszthetik a vedlés során, ami megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék felvételével

csökkenthető, ez az érték kedvezőbbé tehető, ezért is fontos egy jó táplálékellátottságú,

nyugodt vízfelület, ahol a madaraknak nem kell energiájukat másra, csak a vedlésre

fordítani.

2.6. Táplálkozás

A bütykös hattyú főleg vízi növényekkel táplálkozik, melyeket akár 1 méteres

mélységből is képes megszerezni „görgicséléssel” (a madár feje és nyaka a víz felszíne

alatt van, teste közel függőlegesen áll), vagy víz alatti keresgéléssel (fejét és nyakát a vízbe

meríti, de teste vízszintesen áll). Előszeretettel fogyasztja a part mentén tenyésző egyéb

növényeket, illetve ezek magjait és szívesen legel a szárazföldön. Kisebb gerinctelen és

gerinces állatok, mint például békák, ebihalak, puhatestűek, férgek, rovarok, rovarlárvák,

héjas állatok szintén szerepelhetnek étrendjében. Nagyon ritkán hal, nyers hús és

14

szilvafélék (Prunus) virágának fogyasztását is megfigyelték. Parkokban, tavak, folyók

mentén, főleg a gyülekezési időszakokban gyakran etetik őket kenyérrel és egyéb

csemegékkel (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998). Észak- és Nyugat-

Európai gyomortartalom- és bélsárvizsgálatok kimutatták, hogy 95%-ban vízi növényeket

fogyaszt, melyek a következők voltak: Chara, Enteromorpha, Cladophora, Najas marina

(nagy tüskéshínár), Scirpus maritimus (erdeikáka), Ruppia maritima, Pylaiella rupurcola,

Myriophyllum (süllőhínár), Vaucheria, Potamogeton (békaszőlő), Zostera marina, Ulva

lactuca. Szárazföldi növények közül a következőket említik: Triglochin maritima

(tengerparti kígyófű), Plantago (útifű), Aster (őszirózsa), Glaux (bagolyfű), Spergularis

(csibehúr), Puccinellia maritima (mézpázsit), Salix fragilis (törékeny fűz), mely levelét

mind lehullva, mind közvetlenül a növényről letépve fogyasztotta, Alopecurus geniculatus

(gombos ecsetpázsit), Agrostis stolonifera (fehér tippan), Glyceria fluitans (réti

harmatkása), Rorippa palustre (kányafű). Magvakat és gerincteleneket csak igen kis

mennyiségben találtak a vizsgálati anyagban (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).

Rendszeresen használja a legelőket és alkalmanként gabonafélékkel is táplálkozhat,

minek hatására Nyugat-Európában gazdasági károkat okozhat. A rendelkezésre álló

táplálékforrásokat messzemenően kihasználja, felszedegeti a malmok körül elszóródott

magokat, illetve halmaradékokat is fogyaszthat, Angliában a Temzén szemétszállító

uszályok körül csoportosulva guberálnak. A fiókák szüleik által letépett vízi növényekkel,

továbbá rovarokkal és vízi gerinctelenekkel táplálkoznak (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).

Magyarországon gyakori tápláléka az Utricularia (rence), a Potamogeton pectinatus

(fésűs békaszőlő), a Myriophyllum (süllőhínár), a csillárkamoszat, a Phragmites australis

(nád) és a Typha (gyékény) rügye, a Carex (sás), a Schoenoplectus (káka), a Juncus

(szittyó), és a Bolboschoenus maritimus (zsióka), de fogyaszt apró rákokat, csigákat,

vízben élő rovarokat is. [Tudományos nevek SIMON (1992) szerint] Itt is jellemző a

csoportosuló hattyúk mesterséges táplálékkal való ellátása (HARASZTY, 1998).

A napi szükséges táplálékmennyiség vedlő öreg madarak esetén 3,6-4 kg nedves

növényi anyag (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).

15

2.7. Szociális viselkedés

A bütykös hattyú a fészkelési, fiókanevelési időben territóriumtartó faj, viszont a

nem költők előszeretettel csoportosulnak tradicionális vedlő- illetve telelőhelyeken,

melyekhez ősszel a családok is csatlakoznak. Amennyiben a fészkelés meghiúsul,

elhagyják revírjüket, és sikertelenül költő pár már júniusban csatlakozhat a több száz,

esetenként több ezer egyedből álló vedlő csapathoz. A madarak ilyenkor, mint a legtöbb

lúdalakú, 6-8 hétre röpképtelenekké válnak, miután evezőtollaikat egyszerre kivedlik.

Költő madarak esetében a hím, illetve a tojó egyed különböző időpontokban vedlik,

elsőként a tojó kezdi el a vedlést, a gúnár akkor lát neki, mikor a tojó már majdnem

röpképes. Ez a felosztás a fiókák hatékony védelme érdekében szükséges. Nem költőknél

nem található meg ez a differenciálódás, itt valamennyi egyed nagyjából egyszerre vedlik.

Ilyenkor előnyben részesítik a csendesebb, szélvédettebb táplálékkal jobban ellátott

vizeket, folyóöblöket (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998).

A hattyúk testsúlyukból igen sokat veszítenek a vedlés alatt, ez elérheti a 25

grammot naponta, ami 45-55 napos vedlési idővel számolva 1.125-1.375 g a periódus

végére, ami tojó egyedek esetében a testsúly 13%-a, gúnároknál 8,5%-a. Ezt a

súlycsökkenést egyesek előnyként írják le, hiszen a madarak már azelőtt röpképesek,

mielőtt teljesen kinőnének evezőtollaik, így könnyebben kaphatnak szárnyra.

Előfordulhatnak későn vedlő egyedek, mikor nem tudnak időben elég tartalékot

elraktározni a vedlésre, ezért csak később tudják elkezdeni azt. Ennek hátránya, hogy nem

tudják időben, illetve a rossz idő beállta előtt befejezni a vedlést. Egy angliai tanulmány

szerint a későn vedlő egyedek nagy százaléka elpusztul (PERRIS ÉS MCCLEERY, 1995). Bár

nagyon ritkán, de előfordulhat az is, hogy kihagynak egy vedlést. Ezt a jelenséget a

bütykös hattyú mellett az énekes hattyúnál (Cygnus cygnus) is megfigyelték (CAMPBELL ÉS

OGILVIE, 1982).

SCOTT (1984) említi, hogy néhány egyed a tél nagy részében is fenntarthatja

territóriumát, mely tevékenység a téli hőmérséklettel és a revír minőségével van

összefüggésben. Azok a párok melyeknek territóriumában bőséges a növényzet hosszabb

ideig maradnak a területen, mint azok a párok, amelyeknek ez nem adatott meg. Ennek a

viselkedésnek elsődleges oka nem a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék

16

biztosítása, hanem annak megakadályozása, hogy más párok kisajátítsák a jó adottságú

fészkelőhelyet.

A bütykös hattyú monogám faj, szinte egy életre választ párt magának, csupán 3%-a

keres új párt az egyszer már sikeresen költők közül. Ez az arány 9% azok között, amelyek

még egyszer sem költöttek sikeresen. A párbaállás lassú folyamat, már az első télen

megkezdődhet az udvarlás, mely a második nyáron folytatódhat. Az első költés 3-4 éves

korban (más szerzők szerint 2-15, átlagosan 5 éves korban) történik, a tojóknál korábban,

mint a gúnároknál. Mindkét ivar gondoskodik a fiókákról. A tojók gyakrabban, a gúnárok

csak alkalmanként a hátukon is szállítják a fiókákat elsősorban a kikelés utáni első 10

napban, de megszakítva akár a fiatalok 6 hetes koráig is. A család általában a fiatalok

röpképessé válásáig marad együtt. Egyes esetekben az idős madarak ősszel elzavarhatják a

fiatalokat a fészkelőterületről, máskor egészen január-februárig esetenként a következő

nyárig együtt maradhatnak. A fészektestvérek a második télig együtt maradhatnak, az,

hogy testvérek párba álljanak előfordult, de egyáltalán nem jellemző (CRAMP ÉS SIMMONS,

1977, BACON ÉS ANDERSEN-HARILD, 1989).

A territóriumot februártól októberig tartják a költő párok, melynek mérete függ az

élőhelytől. Szegényesebb vegetációjú, csekélyebb táplálékellátottságú területen nagyobbak

a territóriumok, míg kedvezőbb adottságú területeken kisebbek. Angliában egy folyó

mentén átlagosan 2,4-3,2 km-enként követték egymást fészkek, a legkisebb távolság 90

méter volt. Németországban sekély vizű tavon átlagosan 300x150 m-es volt egy revír. A

költő állomány kis százaléka fészkel kolóniában, ahol mindössze a fészek helyét védik,

viszont társaságban táplálkozik. Kolóniában nem ritka, hogy a fészkek néha még 2 méterre

sincsenek egymástól (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). A költőállomány dezitása Délnyugat-

Finnországban volt a legnagyobb, itt 50 pár/100 km² értéket találtak egy közel 40 km²-es

szigeten, illetve 68 pár/ha-os denzitás értéket írtak le egy észtországi kolóniában. Ezektől

szerényebb, de szintén magas értéket mutattak ki Dániából (>8 pár/100 km²), Hollandiából

és Németországból (4-8 pár/100 km²). Észak-Lengyelországban a denzitás valamennyivel

kisebb mértékű. Közép-Európában kevesebb, mint 1 pár/100 km² (HAGEMEIJER ÉS BLAIR,

1997).

Az öreg madarak, különösen a gúnárok nagyon agresszívek, elsősorban a fészek

közvetlen környékét, nem ritkán az egész territóriumot védik. Az agresszió általában öreg,

fehér színű madarak felé irányul, de nagyritkán a revírbe tévedt, más családból származó

17

fiatal madarat is kikergeti területéről. Az agresszív viselkedésből ritkán lesz közvetlen

harc, melyet általában a területet tartó nyer meg a betolakodóval szemben. Ha közvetlen

összetűzésre kerül sor, a madarak a csőrüket és szárnyukat (csuklóízületet) használják

fegyverként. Általában elég, ha a domináns gúnár, vagy a territórium gazdája területféltő

viselkedést mutat (szárnytollak feltornyozása, nyak hátragörbítése a vállak közé,

nyaktollak felborzolása, hortyogó, sziszegő hangok adása), vagy egyszerűen kiüldözi a

betolakodót a területről. A szakirodalom szerint a mortalitás 3%-a származik a területféltő

viselkedésből (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Az agresszió mértéke a költés előrehaladtával

csökken, és a fiókanevelés végére teljesen meg is szűnik, augusztusban a család már a

többi, nem költő, illetve költést befejezett madárral együtt táplálkozhat a

gyülekezőhelyeken. Kizárólag a költési időszakban figyelték meg más fajokkal, többek

között külföldön kanadai lúddal (Branta canadensis), Magyarországon a Kis-Balatonon

nyári lúddal (Anser anser), szárcsával (Fulica atra) és üstökösrécével (Netta rufina)

szembeni agresszív fellépését, mely viselkedés valószínűleg a gyengébb minőségű és/vagy

kis méretű élettér miatt következett be. Előfordult már, hogy a nádasban mellette költő

nádirigó fészkét is lerántotta a harcias gúnár (Hajtó Lajos szóbeli közlése). Azt, hogy

réceféléink költését mind nemzetközi, mind hazai szinten jelentősen befolyásolná a

bütykös hattyú agresszív viselkedése többen tagadják, már csak azért is, mert találtak már

hattyúfészektől 5 méterre sikeresen költő tőkés récét, éppen a fent említett Kis-Balaton

területén (HORVÁTH, 1995, MOLNÁR, 1997), illetve megfigyelték, hogy bütykös hattyúk

neveltek fel fiatal kanadai ludat Angliában (SMITH ÉS SURTEES, 2001), és fiatal nyári ludat

Németországban (HUEBNER ÉS HUEBNER, 2000). A bütykös hattyú magyarországi

költőállománya az elmúlt években alig változott, jelenleg 274-301 pár, ami nem elégséges

ahhoz, hogy negatívan befolyásolhassa egyes fajok állományát.

2.8. Állománydinamika, állománynagyság

A bütykös hattyú teljes világállománya közel 500.000 pár, melynek nagy része

Európában és Ázsiában költ (DEL HOYO ET AL., 1992).

A legtöbb szerző szerint a Nyugat-Eurázsiai populáció három fő csoportra osztható:

18

- Északnyugat- és Közép-Európai populáció (210.000 pld.)

- Fekete-tengeri - Azov-tengeri populáció (45.000 pld.)

- Kaszpi-tengeri, Középnyugat-Ázsiai populáció (250.000 pld.)

Annak ellenére, hogy egyértelmű a populációk közötti kicserélődés a Kaszpi-tengeri és a

Fekete-tengeri populációk között, és az állománynövekedés valószínűsíti a kicserélődést a

Fekete-tengeri és az Északnyugat- és Közép-Európai populációk között a fenti három fő

populációs csoport fenntartható a jelenlegi kutatások szerint (SCOTT ÉS ROSE, 1996).

Számos gyűrűzési, megkerülési adat és különböző kutatómunkák adatai alapján

ATKINSON-WILLES (1981) az Északnyugat-és Közép-Európai populációt hét csoportra

osztotta, melyek a következők:

Skandináv-Balti csoport

- Finnország, Balti államok, Lengyelország, Svédország, Kelet-Németoszrág,

Schleswig-Holstein és Neidersachsen Nyugat-Németország területén, Dánia,

Norvégia

Németalföldi csoport

- Hollandia, Nordrhein-Westfalen Németország területén, Belgium, Északnyugat-

Franciaország

Közép-Európai csoport

- Csehország, Szlovákia, Ausztria, Közép- és Dél-Németország, Svájc, Dél-

Franciaország, Olaszország

Anglia és Wales-i csoport

Skót (szárazföld belseje az Orkney-szigetekkel) csoport

Skót (Hebridák) csoport

Ír csoport

Az utóbbi időben a két skót csoportot és az Angol-Wales-i csoportot egyként kezelik,

melynek következtében öt különböző csoportot ismernek el Európában.

A Skandináv-Balti és a Közép-Európai csoport déli, illetve keleti irányban történő

terjeszkedése következtében egy újabb költő populáció kialakulása várható az egykori

Jugoszlávia, Magyarország és Ukrajna területén, Nyugat-Ukrán-Magyar csoport néven. Ez

19

a csoport a Duna mentén haladva egyre közelebb kerül az Al-Dunánál költő Fekete-tengeri

populációhoz, az 1980-as évek végére már ugyanazon a szélességi körön költöttek a

madarak, mindössze 150 km-re egymástól (WIELOCH, 1991).

Az Északnyugat- és Közép-Európai populáció csoportokra való felosztása az európai

populáció nagyarányú terjeszkedése miatt hosszú távon már nem lehetséges, eltekintve az

olyan, zárt populációktól, mint a brit és az ír, melyek egyedei az igazán kemény teleket

leszámítva nem is vonulnak el a szigetekről a kontinensre (SCOTT ÉS ROSE, 1996).

WIELOCH (1991) szerint is kétségessé vált a csoportok létjogosultsága az 1990-es évekre,

hiszen a terjeszkedés következtében egyre több esetben fordul elő, hogy különböző

csoportok egyedei a telelő, vagy vedlőhelyen találkoznak.

Az európai fészkelőállomány alakulását két forrás, CRAMP ÉS SIMMONS (1977) és

SNOW ÉS PERRINS (1998) adatai alapján kívánom összehasonlítani. CRAMP ÉS SIMMONS

(1977) nagyrészt az 1950-1970-es évek adataira támaszkodik, SNOW ÉS PERRINS (1998)

pedig az 1980-1990-es évek adatait dolgozza fel.

Az összehasonlítást az 1. számú táblázat tartalmazza:

Ország Cramp szerint Snow szerint

Anglia 3.500-4.000 25.800-27.000**

Írország 5.000-6.000 10.000-12.000**

Franciaország 200-300 >500

Belgium - 150-200(-500)

Luxemburg - 15-20

Hollandia 2.500 3.000-4.000

Németország 2.500 6.800-8.300

Dánia 2.740 4.500

Norvégia 15-20 400-500

Svédország 2.000-2.500 4.000-7.000

Finnország 20 1.200-1.400

Észtország - 800-1.000

Litvánia - 280-320

Lettország - 400-500

20

Lengyelország 3600 4.000-4.200

Csehország 250-300 (1973-77. években)* 600-700

Szlovákia - 200-500

Magyarország - 120-150

Ausztria - 500

Svájc 245 480-500

Olaszország - 20-60

Görögország 50-60 50-70

Albánia - 5

Szlovénia - 30-50

Bulgária - 5-20

Románia - 400-1.000

Szovjetunió 4.600 11.000 (1987-es felmérés)

Oroszország - 7.000-9.500

Belorusszia - 750-900

Ukrajna - 1.200-1.700

Moldova - 50-70

Kazahsztán - 2.000

Törökország - 11-40

Összesen: 27.220-29.385 75.266-89.205

1. táblázat: A bütykös hattyú európai fészkelő állományának alakulása CRAMP ÉS SIMMONS(1977) és SNOW ÉS PERRINS (1998) szerint

* - SNOW ÉS PERRINS (1998) utal erre az adatra.

** - fontosnak tartom megjegyezni, hogy más szerzők (HEATH ET AL., 2000) SNOW ÉS

PERRINS (1998) által közölt adatokhoz képest jóval kevesebbről tesznek említést (Anglia

esetében 14.000-15.000 pár, Írország esetében 2.900 pár) ugyanazon időszakra

vonatkoztatva.

21

1-2. térkép: A bütykös hattyú európai elterjedésének változása CRAMP ÉS SIMMONS (1977)valamint SNOW ÉS PERRINS (1998) szerint

A bütykös hattyú európai állománya BAUER ÉS GLUTZ (1968) szerint 35.000

példány, költőállománya 8.700 pár volt 1954-1962 között. Európai telelőállományát

CRAMP ÉS SIMMONS (1977) 130.000-135.000 példányra, SNOW ÉS PERRINS (1998) 200.000

példányra, HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) több mint 300.000 példányra becsüli.

22

A legfrissebb jelentések szerint a bütykös hattyú teljes világállománya az

ezredfordulóra megközelítette a 600.000 párat, ami az alábbiak szerint oszlott meg

(DELANY ÉS SCOTT, 2002):

Északnyugat- és Közép-Európa: 250.000 pár

Anglia és Skócia: 37.500 pár

Írország: 10.000 pár

Fekete-tenger környéke: 45.000 pár

Nyugat-és Közép-Ázsia, Kaszpi-tenger vidéke: 250.000 pár

Kelet-Ázsia (Japánnal együtt): 1.000-3.000 pár

Egyéb betelepítések (Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika): ~5.000 pár

2.9. Veszélyeztető tényezők, mortalitás

Természetes ellensége alig van a fajnak, az állományszabályozást a kemény telek

jelentik, amikor az álló- és folyóvizek befagynak, így hosszabb távra kell vonulniuk, hogy

nyílt vízfelületet és megfelelő mennyiségű táplálékot találjanak, ami több okból is

veszélyes lehet. Mivel viszonylag alacsony magasságban, 200 m, de leginkább 50 m alatt

repülnek vonulásuk során sok ütközésből eredő elhullás ismert. Különösen a

telelőterületre, illetve vedlőhelyekre történő vonulás időszakában és rossz időjárási

viszonyok (pl. köd) között fordul elő, hogy légvezetéknek ütköznek, mely esetek

százalékos arányát egyes szerzők az összes mortalitás arányában 22-23%-nak találták.

Összefüggést találtak az ütközések gyakorisága, az életkor és a madarak kondíciója között

is. Kimutatták, hogy fiatalabb egyedek gyakrabban repülnek légvezetéknek, illetve a

gyengébb kondícióval rendelkező madarak néha nem tudják kikerülni a későn észrevett

vezetéket. Ez a gyenge kondíció adódhat abból is, hogy az egyed ólommérgezett (a vérben

illetve a szövetekben akkumulálódó ólom kihatással lehet bizonyos neuro-musculáris

folyamatokra), ami a másik, gyakrabban előforduló mortalitási ok, főleg Észak- és Nyugat-

Európában (BROWN ET AL., 1992, PERRINS ÉS SEARS, 1991). A madarak előszeretettel

veszik fel a horgászólmot, illetve a sörétszemeket, melyek a zúzában maradnak a homok-

és egyéb kőzetszemcsékkel együtt. Ahogy kopik az ólom, úgy szabadulnak fel az ólom sói,

23

amelyek aztán a vérkeringésbe jutnak, akkumulálódnak, így mérgezve meg a szervezetet.

A vérben lévő ólom szintje egy angliai kutatás szerint normál esetben kevesebb, mint

040 µg 100 ml-1a Temze felső folyásánál vizsgált hattyúknál, ami akár 101-600 µg 100 ml-

1-ig is emelkedhet az alsó szakaszon. Az öreg madarak mortalitásának 21%-a, a fiatalok

10%-a vezethető vissza erre az okra, bár lokálisan (pl. Temze alsó szakaszán) ennél sokkal

magasabb, akár 94%-os értékeket is tapasztalhatunk (BROWN ET AL., 1992, SEARS, 1988).

A szövetekben fellelhető ólom az illegális vadászat „terméke”. ANDERSEN-HARILD ET AL.

(1982, 2002) vizsgálódtak e témakörbe. Több száz, a kemény telek miatt éhenpusztult és

Dániából összegyűjtött hattyút vizsgáltak 1979-1996 között röntgenfelvételek segítségével

és megállapították, hogy a korábbi években gyakrabban (4%-23%-os arányban) lehetett

lövedékeket találni a madarak testében, mint 1995/1996 telén (ekkor csupán 5%-os

arányban találtak ólomlövedékeket). Ezt egyrészt azzal magyarázták, hogy megszorítások

történtek a vadászati szokásokat, módozatokat illetően, illetve számos védett terület alakult

meg az elmúlt években, ahol tilos a vadászat, másrészről a vadászok jobban eleget tesznek

a vadászati szabályoknak napjainkban, mint a régebben, illetve elfogadják, hogy a

hattyúkra nincs vadászidény. Egyéb sérülésektől az öreg madarak 8,4%-a, a fiatalok 8,7%-

a, míg a pelyhes fiókák közel 30%-a pusztult el. További mortalitási tényezők a

tuberculosis, mely betegség az öregek esetén 6%-os, a fiatalok esetén 1%-os gyakorisággal

fordult elő. Másik ilyen betegség az aspergillosis, mely az Aspergillus fumigatus nevű

gombától származik, és 3,8%, illetve 7,7%-ban okozza az öregek és a fiatalok elhullását.

Ezen főbb tényezőkön túl, még a lelövést, olajszennyezést, predációt [kóbor kutya, róka,

nyérc (Mustela vison)], veseelégtelenségeket, parazitákat – melyek a fiatal madarak esetén

12,5%-ban, fiókák esetén 20%-ban járulhatnak hozzá a halálozáshoz – lehet említeni

(BROWN ET AL., 1992).

COLEMAN ÉS MINTON (1980) szerint a fiókákra életük első napjaiban a következő

veszélyek leselkednek:

- a természet viszontagságainak való kitettség, éhenhalás

- csuka (Esox lucius), mint predátor

- horog (lenyelés, közvetlen sérülés)

- bukógátak, duzzasztóművek (elsodorják, megfullasztják

fiókákat)

- vandalizmus (fiókák lelövése, kővel történő megdobálása)

24

- róka (Vulpes vulpes), mint perdátor

- vonulás, más helyre költözés, mely során olykor jelentős

távolságot kell a fiókáknak megtenni szüleiket gyalogosan

követve.

A fiókák mortalitását 24%-osnak találták életük első három hónapjában, ami messze

alatta marad a REYNOLDS (1965) által említett 49,5%-os aránynak. A fészekaljpusztulások

közel fele szerintük abból adódott, hogy az emberek ellopták a tojásokat.

A különösen hideg telek okozta mortalitás közvetlen oka a vonulás okozta közvetett

hatásokon túl az éhezés, mely főleg Európa északi területein fordulhat elő. Amennyiben a

gúnárok súlya körülbelül 6,5 kg-ra süllyed, a madár elpusztul (WIELOCH, 1990).

HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) szerint szintén a kemény telek okoznak nagy

mortalitást (elsősorban az éhezés miatt), ami még azzal is párosul, hogy a következő

költési időszakban kisebb reprodukciós sikerrel lehet számolni, mint normális telű

években. Ezeket a hatásokat a téli etetésekkel és a jégmentes vizekkel lehetne csökkenteni.

Főleg a múltban volt jellemző állományszabályozó, állománycsökkentő tényező a

vadászat, mely tevékenység a dán állományt majdnem ki is irtotta. 1925-re az állomány 3-

4 párra zsugorodott, s csak azután kezdett el némiképp emelkedi, hogy 1926-ban törvényt

hoztak védelmükre. 1935-re már 30-40 pár, 1950-re 385 pár, 1954-re 758 pár, 1966-ra

2.740 pár, 1978-ra 4.500 pár, az 1990-es évek végére pedig már 5.000 pár volt a dán

költőállomány (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998, HEATH ET AL., 2000,

NAGY, 1999).

A fentiek ismeretében a túlélési ráta egyes országokban a következő: Angliában az

éves mortalitási arány 3-12 hónapos korban 32,1%, 1-2 éves korban 35,4%, 2-4 éves

korban 25%, 4 év fölött 18-20%, a várható életkor 4 éves korban még további 2,8 év

(CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Más megközelítésből, az átlagos túlélési arány 41,4% az első

évben, az első évet túlélt egyedek 67,7%-ban élik túl második évüket, illetve akik túlélték a

második évüket 69,3%, 77,4%, 79,5%-ban élik túl a harmadik, negyedik, ötödik évüket

(COLEMAN ÉS MINTON, 1980).

Dániában az éves mortalitás 26%, Svédországban 1965-1970 között évente 28,5%,

viszont ha a leghidegebb 1969-1970-es telet kihagyjuk csak 21% (CRAMP ÉS SIMMONS,

1977).

25

Az eddigi legidősebb gyűrűzött két madár Ukrajnából került elő 1998. február 5-én,

amikor is megfigyelésre, majd megfogásra került két nyakgyűrűs madár, melyek gyűrűiket

8208 napja, azaz 22 éve és majdnem 6 hónapja hordták. Mindkettő ugyanaz nap,

ugyanazon vedlő csapatból lett megjelölve, és feltételezhetően már nem voltak fiatalok,

tehát a leolvasás időpontjában 24 évesek lehettek. Ezekből a szerzők feltételezik, hogy a

bütykös hattyú 24-26 évig, extrém esetben akár 28 évig is elélhet (KORZYUKOV ÉS

KORZYUKOV, 2001).

26

3. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) MAGYARORSZÁGI HELYZETE

3.1. Anyag és módszerek

A Pest Környéki Madarász Kör keretén belül 1997 óta foglalkozom kiemelten a

bütykös hattyúval. Vizsgálataink során három évben (1997, 1998, 2002) teljes

fészkelőállomány felmérést végeztünk, mindhárom alkalommal elsősorban amatőr és

hivatásos természetvédőket, madarászokat kerestünk fel telefonon, illetve természetesen

saját megfigyeléseinket is felhasználtuk az adatok összegyűjtésénél. A telelő-, vedlő- és

vonuló állományokat is folyamatosan nyomon követjük a gyűrűzések és a téli

szinkronszámlálások alkalmával. Gyűrűzési tevékenységet a nagyobb telelő- és

vedlőterületeken, és a kiemelt költőhelyeken végzünk, melyek Magyarországon a Balaton,

a Velencei-tó, mint vedlő- és költőhelyek, a Dunakanyar, a dél-budapesti Dunaszakasz és

Győr, mint jelentős telelőhelyek. A vonuláskutatás hatékonyabbá tétele érdekében a

madarakat speciális laminált műanyagból készült színes nyak- és lábgyűrűkkel, illetve

kiváló minőségű, Svédországból származó úgynevezett füles alumínium jelölőgyűrűkkel

látjuk el. A nyakgyűrű nagy előnye, hogy igen nagy távolságból (100-200 méter)

leolvasható a felirata, a színes és füles alumínium lábgyűrűket víz alatt, illetve a talajon,

jégen tartózkodó madárnál is könnyedén le lehet olvasni, persze nem olyan nagy

távolságból, mint a nyakgyűrűt. A füles lábgyűrű előnye a hagyományos lábgyűrűvel

szemben, hogy alkalmazásukkal csökkenthető a gyűrűk elvesztéséből adódó esetleges

„adatvesztés”. Megfigyeléseink szerint a gyűrűk elvesztésének elsődleges oka a hőtágulás,

ami a téli-nyári hőmérsékletkülönbséggel magyarázható. Miután egy kis rés nyílt a gyűrűn,

ebbe beleakadhatnak különböző anyagok (erősebb növényi rostok, horgászzsinór, stb.),

amik tovább nyitják a gyűrűt, ami végül leesik. A gyűrűvesztés könnyen bizonyítható

akkor, mikor a madáron egyéb jelölést is elhelyezünk, és a megkerülésnél már csak ez

utóbbi van a madáron. A gyűrűveszteséget ANDERSEN-HARILD (1967) 7-8%-osnak becsüli,

viszont mi az akár 30%-os elvesztési arányt sem tartjuk kizártnak. Sajnos többször

előfordult, hogy színes lábgyűrű törmelékeket találtunk a parton, aminek eltávolítása csak

emberi közreműködéssel lehetséges, mivel az átfedő felületeket speciális, víz alatt is kötő

ragasztóanyaggal látjuk el, illetve többször tapasztaltuk azt is, hogy elsősorban

27

állatvédelmi indíttatásból egyesek levágták a jelölt madarakról a nyakgyűrűket. A

gyűrűzések során néhány alkalommal súlyadatokat is felvettünk és elkezdtük a kloáka-teszt

alkalmazását a biztosabb ivarhatározás érdekében.

3.2. Történelmi áttekintés

A bütykös hattyút a múltban nem tekinthettük a kárpát-medencei avifauna tipikus

tagjának, igen ritkán , elsősorban a téli időszakban került szem elé a XIX. században, és

fészkeléséről is csak egy biztos adatunk van, 1875-ben találták meg Hódmezővásárhely

határában. A XX. század első felében is a téli előfordulások dominálnak, viszont egy-egy

betelepített pár fészkeléséről is tudunk a tatai Öreg-tavon és a budapesti Városligeti-tavon.

Hazánkban 1969 előtt tipikusan vonuló, telelő egyedek jelentek meg alkalmanként, majd

az 1970-es évektől, köszönhetően az európai állomány nagyarányú növekedésének, egyre

gyakoribbá vált, majd meg is telepedett, 1970-től tudunk fertőrákosi fészkeléséről, mely

pár minden bizonnyal természetes úton érkezett a Fertő ausztriai részéről. 1975-ben költött

először a Szigetközben a mosonmagyaróvári Báger tavon, később megjelent Ásványrárón

(1977), Lipóton (1978), Dunaszegen (1982), majd Vámosszabadiban (1984) is. 1980-ban

fészkelt először a Kis-Balatonon, 1982-ben pedig a Balatonon telepedett meg egy pár,

mely pár 1984-ben sikeresen költött Balatonfürednél. Ugyanebben az évben a Balaton

északi partján további két helyen – Vonyarcvashegyen és Gyenesdiáson – költött egy-egy

pár. További fészkelései voltak 1983-ban Rétszilas-Örspusztán, a Komáromi-tavon, a

Riha-tavon, és a Pellérdi-halastavon, az 1983-1984 években pedig a pécsi Malom-

völgyben, mely utóbbi két pár valószínűleg nem vad eredetű (HORVÁTH ÉS KÁRPÁTI,

1988). 1984-től – amikor is 9 helyen 12 pár költött Magyarországon – állományalakulása

kevésbé ismert. 1987-1996 között 1-13 pár költött a Fertő hazai oldalán (MOLNÁR, 1997),

illetve 1990-ben 39 pár fészkelt a Balatonon (POÓS, 1991). 1994-ben teljes hazai

állományát 65-70 párra becsülik, legjelentősebb fészkelőhelyei a Balaton (30-35 pár), a

Kis-Balaton (5 pár) és a Fertő (3 pár) (HARASZTY, 1998).

28

3.3. A bütykös hattyú helyzete napjainkban

A bütykös hattyú státusza, elterjedése, állományváltozásának üteme európai szinten

jól dokumentált (ANDERSEN-HARILD, 1981a, ATKINSON-WILLES, 1981, BAUER ÉS GLUTZ,

1968, CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, DELANY ÉS SCOTT, 2002, HAGEMEIJER ÉS BLAIR, 1997,

HEATH ET AL., 2000, SCOTT ÉS ROSE, 1996, SNOW ÉS PERRINS, 1998, WIELOCH, 1991),

viszont hazai helyzetéről alig tudunk valamit. HORVÁTH ÉS KÁRPÁTI (1988) publikálja az

első költéseket és állományváltozásának ütemét az 1980-as évek közepéig, POÓS (1991) a

Balaton, MOLNÁR (1997) a Fertő tavon vizsgálódott. 1997-ben a Pest Környéki Madarász

Kör átfogó kutatási programot indított a bütykös hattyú jobb megismerésére, mely során

színes és hagyományos alumínium láb, illetve színes nyakgyűrűkkel jelöltük a madarakat,

továbbá országos állományfelmérést végeztünk a költő, telelő, vedlő és vonuló egyedek

körében. Az adatokból látható, hogy a bütykös hattyú hazai állománya, hasonlóan az

európaihoz, növekvő tendenciát mutat az elmúlt években. WIELOCH (1991) szerint az

állománynövekedés Európában a következő okokra vezethető vissza:

- a faj törvényes védelme szerte Európában

- alkalmas fészkelőhelyek növekvő száma

- új, eddig a hattyúk által ismeretlen élőhelyek létesítése (pl. víztározók)

- a vizek gyors eutrofizációja a mezőgazdaság és az ipar fejlődésének hatására

- etetés, különösen a szűkös téli időszakban

- a hattyúk „városiasodása”, synantropizációja, melynek hatására új fészkelő-,

vedlő-, telelőhelyeket fedezhetnek fel, elsősorban az ember közelében

- az elmúlt időszak enyhe telei (kisebb volt a mortalitás)

- a természetes ellenségek lecsökkent száma

- hosszabb életkor

Az immutabilis egyedek előfordulása Magyarország egyes területein igen változó.

MOLNÁR (1997) szerint a Fertőn öreg madarak között 48%-os, fiatalok között 46,2%-os

gyakorisággal fordult elő ez a forma, a Balatonon az 1980-as évek elején HORVÁTH ÉS

KÁRPÁTI (1988) 20%-osnak találta fiatalok, POÓS (1991) hasonló időpontban 30%-osnak

29

fiatalok, 1991-ben 20%-osnak a teljes állomány között. Az adatok alapján az immutabilis

forma előfordulási gyakorisága 20-30% közöttire tehető hazánkban (SZINAI, 1998a).

3.3.1. Költés

A Pest Környéki Madarász Kör keretein belül folytatott bütyköshattyú-kutatás egyik

fő aspektusát a költőállomány felmérése és a változások nyomon követése jelenti. Az

alábbi táblázatban megyékre bontva, tételesen láthatók a költőhelyek és az

állománynagyságok az 1997., 1998., 2002. években. Sajnos az 1999., 2000., 2001. évekből

csak szórvány adatok állnak rendelkezésünkre, viszont az előbb említett három év is

megfelelő összehasonlítási alapot nyújt az évek során bekövetkezett állományváltozás

értékeléséhez.

A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1997-2002 között

1997 1998 2002

Győr-Moson-Sopron megye

Fertő 6 pár 10-12 pár (7 konkrét) 1-2 pár

Holt-Rába 2 pár 1 pár ? pár

Holt-Rábca 0 pár 1 pár ? pár

Ravazdi-halastó 0 pár 1 pár 0 pár

Győr 0 pár 0 pár 1 pár

Hanság 0 pár 0 pár 5 pár

Szigetköz kb. 10 pár kb.10 pár Kb.10 pár

Konkrétan:

Dunasziget 1 pár

Dunaremete 1 pár

Helemba (Rajka) 1 pár

Dunakiliti 1 pár

30

Kónyi-tó 1 pár 0 pár 0 pár

Veszpém megye

Várpalotai tavak 1 pár 1 pár 0 pár

Pápa, Nórápi-halastó 0 pár 1 pár 0 pár

Sárosfői-halastó 1 pár 0 pár 0 pár

Tihany, Külső-tó 1 pár 0 pár ? pár

Komárom-Esztergom megye

Császár, Császári-halastavak 2 pár 2 pár 2 pár

Kisbér, Kisbéri-tó 0 pár 1 pár 1 pár

Naszály, Ferencmajor 2 pár 1 pár 3 pár

Tatabánya 1 pár 1 pár 1 pár

Bokod, Öreg-tó 1 pár 1 pár 1 pár

Komárom, Béla-puszta 0 pár 1 pár 1 pár

Mocsa, Mocsai-tó 0 pár 1 pár 1 pár

Tata 1 pár 1 pár 4 pár (2 sikertelen)

Nagyigmánd, Igmándi-tó 0 pár 1? pár 1 pár

Mocsa, Boldogasszony-tó 1? pár 1? pár 1 pár

Oroszlány 0 pár 1? pár 0 pár

Kisbér, Batthyánypusztai-tó 1 pár 0 pár 1 pár

Gérbics-tó 1? pár 0 pár 0 pár

Hánta, Hántai-halastó 1 pár 0 pár 1 pár

Környe 0 pár 1 pár 1 pár

Tarján, Tarjáni-halastó 0 pár 0 pár 1 pár (sikertelen)

Szákszend, Szendi-tavak 0 pár 0 pár 1 pár

Ászár, Ászári-tó 0 pár 0 pár 1 pár

Ete, Etei-tó 0 pár 0 pár 1 pár (sikertelen)

Vértesszőlős, Vértesszőlősi-halastó 0 pár 0 pár 1 pár

31

Balaton 35-40 pár 65 (kb. 40 tényleges) 43 pár

Zala megye

Pölöskei tavak 1-2 pár 1 pár 1 pár

Miklósfalvi-halastavak (Mórichely) 3 pár 1 pár 5-6 pár

Kis-Balaton 18 pár 28 pár 29 pár

Miháld, Miháldi-tó 1 pár 0 pár ? pár

Nagykanizsa, Csónakázó-tó 1 pár 0 pár 1 pár

Pötrétei tavak 1 pár 0 pár ? pár

Zalaegerszeg 2 pár 0 pár 1 pár

Zalaszentgyörgy 1 pár 0 pár ? pár

Zalaszentmihályi tavak 1 pár 0 pár 1 pár

Zalacsány, Zalacsányi-tó 0 pár 0 pár ? pár

Pati-halastó 0 pár 0 pár 1 pár

Zalaszentgróti-tó 0 pár 0 pár 1? pár

Fejér megye

Rétszilas 2 pár 3 pár 2 pár

Nagyhörcsök 1? pár 2 pár 6 pár

Iszkaszentgyörgy 0 pár 1 pár 0 pár

Székesfehérvár (Vörösmarty-ht.) 3 pár kb. 10 pár 3 pár

Velencei-tó 7 pár kb. 10 pár (7 konkrét) 15 pár

Baracska 0 pár 2 pár 1 pár

Sárszentmihály 1 pár 1 pár 1 pár

Dinnyés 1 pár (sikertelen) 0 pár 0 pár

Sárszentágota, Sós-tó 1 pár 0 pár 0 pár

Aba, Holdvilág-tavak 0 pár 0 pár 1 pár

Fehérvárcsurgó, Igarpusztai-ht. 0 pár 0 pár 1 pár

Nádasladány 0 pár 0 pár ? pár

Soponya 0 pár 0 pár 1 pár

32

Somogy megye

Siófok-Törekipuszta 1 pár 1 pár 1 pár

Patosfa 0 pár 1 pár 1 pár

Rinyaszentkirály 0 pár 1 pár 1 pár

Barcs, Ó-Dráva 1 pár 1 pár 3 pár

Gyékényesi kotró 1 pár 1 pár 1 pár

Iharos, Ágneslaki-halastó 1 pár 0 pár 1 pár

Marcali víztározó 1 pár 1 pár 1 pár

Boronka 0 pár 1 pár 0 pár

Irmapusztai-halastavak 3 pár 2 pár ? pár

Fonyódi-halastavak 1 pár 1 pár 1 pár

Balatonendrédi-halastavak 0 pár 1 pár 1 pár

Tatárvári-halastavak (Buzsák) 2 pár 2 pár 1 pár

Somogyvári-halastavak 1 pár 1 pár 0 pár

Orci-halastavak (Orci) 0 pár 1 pár 0 pár

Deseda-tarozó (Kaposvár) 5 pár 1 pár 2-3 pár

Ságvári halastó 1 pár 0 pár 0 pár

Nagyatád, horgásztó 0 pár 0 pár 1 pár

Vízvár 0 pár 0 pár 1 pár

Pogányszentpéteri-halastó 0 pár 0 pár 1 pár

Bolhás, Bolhási-tározó 0 pár 0 pár 1 pár

Baté 0 pár 0 pár 1 pár

Fonó 0 pár 0 pár 1 pár

Gálosfa 0 pár 0 pár 1 pár

Ordacsehi, Ordacsehi-berek 0 pár 0 pár 1 pár

Gyótai-halastó 0 pár 0 pár 1 pár

Szenta, Baláta-tó 0 pár 0 pár 1 pár

Bárdudvarnok 0 pár 0 pár 1 pár

Tolna megye

33

Simontornya 0 pár 1 pár 1 pár

Tamási, Pacsmagi-halastavak 0 pár 1 pár 2 pár

Alsó-Hetény 1 pár 0 pár 0 pár

Attala 1 pár 0 pár 1 pár

Dunaföldvár, halastó 0 pár 0 pár 1 pár

Kakasd, Paradicsompuszta 0 pár 0 pár 1 pár

Kiskonda 0 pár 0 pár 1 pár

Szálka, Szálkai-halastó 0 pár 0 pár 1 pár

Tolna, Tolnai-holtág 0 pár 0 pár 1 pár

Bonyhád, Honigpusztai-halastó 0 pár 0 pár 2 pár

Baranya megye

Riha-tó 3 pár 3 pár 3 pár

Sumony 1 pár 1 pár 2-3 pár

Csertő 1 pár 1 pár 1 pár

Orfű 1 pár 2 pár 1 pár

Pécs, Malomvölgyi-tó 1 pár 1 pár 1 pár

Merenyei víztározó 1 pár 1 pár 1 pár

Baksai halastavak 1 pár 1 pár 1 pár

Fazekasboda 0 pár 0 pár 2 pár

Pellérd 0 pár 0 pár 1-2 pár

Bikali-halastavak 0 pár 0 pár 1 pár

Somogyapáti halastavak 0 pár 0 pár 1 pár

Palkonyai halastó 0 pár 0 pár 1? pár

Somogyhársány 0 pár 0 pár 1 pár

Mágocsi-tavak 0 pár 0 pár 2 pár

Erzsébet-Pécsvárad 0 pár 0 pár 1 pár

Töttös-Majs 0 pár 0 pár 1 pár

Lovászhetény 0 pár 0 pár 1 pár

Old, Boros-Dráva 0 pár 0 pár 1 pár

34

Pécs, Tüskésréti-bányató 0 pár 0 pár 1 pár

Vas megye

Bükfürdő, kavicsbányató 0 pár 0 pár 1 pár

Pest megye

Budapest, Téli kikötő 0 pár 0 pár 1 pár

Csepel, Kavicsos-tó 1 pár 1 pár 0? pár

Taksony 0 pár 1 pár ? pár

Dunavarsány 1 pár 1 pár 1 pár

Szigetcsép 0 pár 1 pár 1 pár

Ráckeve 0 pár ? pár ? pár

Áporka 1 pár 0 pár ? pár

Délegyháza 1 pár 0 pár ? pár

Kiskunlacháza 1 pár 0 pár ? pár

Biatorbágyi halastó 1 pár 0 pár 1-2 pár

Dunaharaszti 0 pár 0 pár 1 pár

Dömsöd 0 pár 0 pár 1 pár

Szigetszentmiklós 0 pár 0 pár 2 pár

Nógrád megye

Bátonyterenye, Maconkai víztározó 1 pár 1 pár 1 pár

Szécsény, kavicsbányatavak 1? pár 0 pár 1 pár

Bács-Kiskun megye

Nagybaracska 1? pár 1 pár 1? pár

Péteri-tó 2 pár 2 pár 2 pár

Fülöpszállás, Kígyós-csatorna 0 pár 0 pár 1 pár

35

Kolon-tó 0 pár 1? pár 0 pár

Dunatetétlen 0 pár 0 pár 1 pár

Tiszaalpár 0 pár 1 pár 9 pár

Hajós, Vörös-mocsár 1 pár 8 pár 20 pár

Sükösd 1 pár 0 pár 3-5 pár

Soltvadkert, Vadkerti-tó 1 pár 0 pár 1-2 pár

Solt 0 pár 0 pár 2 pár

Dunatetétlen, Kígyós-csatorna 1 pár 3 pár 1 pár

Akasztói-halastó ? pár ? pár 2 pár

Mórahalom, Madarász-tó 1? pár 1? pár 0 pár

Dávod-Püspökpuszta, Földvári-tó 0 pár 0 pár 1? pár

Csongrád megye

Tömörkény, Csaj-tó 1 pár 1 pár 1 pár

Kistelek, Müller-szék 0 pár 1 pár 0 pár

Sándorfalva, Nádas-tó 0 pár 0 pár 1 pár

Békés megye

Békéscsaba, Gyopáros-tó 1 pár 0 pár 0 pár

Hajdú-Bihar megye

Balmazújváros, Virágoskút 0 pár 0 pár 1 pár

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Tisza-tó 0 pár 0 pár 2 pár

Csépa, Csépai-Fertő 0 pár 0 pár 1 pár

Kunkápolnási-mocsár 0 pár 0 pár 1 pár

36

Heves megye

Kisköre, Kanyari-halastó 0 pár 0 pár 1 pár

Heves-Alatkai kavicsbányató 0 pár 0 pár 1 pár

Összesen: 154-167 pár 178-218 pár 274-301 pár

2. táblázat: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1997-2002 között1

1. ábra: A bütykös hattyú hazai költőállomány-változása

1997-ben 153-167 pár bütykös hattyú költött hazánk 64-71 helyszínén, 13,

elsősorban dunántúli megyében. Jelen volt a Tiszántúlon egy költőpár (Békéscsaba,

Gyopáros-tó), ahol ebben az évszázadban eddig nem volt jellemző, mint fészkelő faj,

valamint az Északi-középhegység területéről, Nógrád megyéből is jelentették egy biztos és

egy bizonytalan költését (Bátonyterenye, Maconkai-víztározó, Szécsény, kavicsbánya

tavak), ahol ez idáig szintén nem volt tipikus. Legjelentősebb költőhelyei a Balaton (35-40

1 Az adatok becsléseink szerint 10%-os hibahatár alatt vannak.Az adatok a Pest Környéki Madarász Kör tulajdonát képezik, felhasználásuk csak a szervezet írásbeliengedélyével lehetséges!

0

50

100

150

200

250

300

350

1984

1986

1988

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

átlagos párs zámok

37

pár), a Kis-Balaton (18 pár), a Szigetköz (kb. 10 pár), a Velencei-tó (7 pár), a Fertő (6 pár),

és a Deseda-tározó (5 pár) voltak, itt költött az állomány 51,5%-a.

3. térkép: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1997-ben

Az 1997. évi költések megyénkénti eloszlását az alábbi táblázatban kívánom szemléltetni:

Megyék Költőhelyek száma Költések száma

Győr-Moson-Sopron m. (a Fertővel és a

Szigetközzel)

4 19

Veszprém m. 3 3

Komárom-Esztergom m. 7-9 9-11

Zala m. (Kis-Balatonnal) 9 29-30

Fejér m. 6-7 15-16

Somogy m. 11 18

Tolna m. 2 2

Baranya m. 7 9

38

Pest m. 6 6

Nógrád m. 1-2 1-2

Bács-Kiskun m. 5-8 6-9

Csongrád m. 1 1

Békés m. 1 1

Balaton 1 35-40

Összesen: 64-71 154-167

3. táblázat: Bütykös hattyú költések eloszlása megyénként 1997-ben

1998-ban a hazai költőállomány elérte a 200 párat, 178-218 hattyú költött ekkor

Magyarország 62-69 helyszínén, 12 megyében, melyek jelentős része szintén a Dunántúlra

esett, viszont, mint fészkelő, eltűnt Békés megyéből, és ezáltal a Tiszántúlról, viszont az

Északi-középhegységben továbbra is maradt egy pár. Ebben az évben legjelentősebb

költőhelyei a Balaton (40-65 pár), a Kis-Balaton (28 pár), a Szigetköz (kb. 10 pár), a

székesfehérvári Vörösmarty-halastavak (kb. 10 pár), a Hajós melletti Vörös-mocsár (8

pár), a Velencei-tó (7-10 pár) és a Fertő (7-12 pár) voltak, ezeken a helyeken költött az

állomány 61,8-65,6%-a.

39

4. térkép: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1998-ban

Az 1998. évi költések megyénkénti eloszlását a következő táblázat szemlélteti:

Megyék Költőhelyek száma Költések száma

Győr-Moson-Sopron m. (a Fertővel és a

Szigetközzel)

5 20-25

Veszprém m. 2 2

Komárom-Esztergom m. 9-12 10-13

Zala m. (Kis-Balatonnal) 3 30

Fejér m. (Velencei-tóval) 7 26-29

Somogy m. 14 16

Tolna m. 2 2

Baranya m. 7 10

Pest m. 4-5 4-5

Nógrád m. 1 1

Bács-Kiskun m. 5-8 15-18

Csongrád m. 2 2

Balaton 1 40-65

Összesen: 62-69 178-218

4. táblázat: Bütykös hattyú költések eloszlása megyénként 1998-ban

2002-ban 274-301 pár fészkelő hattyút jelentettek az ország 116-135 pontjáról és 16

megyéjéből. Ebben az évben szintén elsősorban a Dunántúlon volt költés, de újra

megjelent a Tiszántúl tavain, kubikgödrein, illetve újra két pár költött az Északi-

középhegységben a már fent említett helyeken. 2002-ben legjelentősebb költőhelyei a

Balaton (43 pár), a Kis-Balaton (29 pár), a hajósi Vörös-mocsár (20 pár), a Velencei-tó (15

pár), a Szigetköz (kb. 10 pár), Tiszaalpár (9 pár), Nagyhörcsök (6 pár), a Miklósfai-

halastavak (5-6 pár) és a Hanság (5 pár) voltak, ezeken a helyeken költött az országos

állomány 47,5-51,8%-a.

40

5. térkép: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 2002-ben

Megyék Költőhelyek száma Költések száma

Győr-Moson-Sopron m. (a Fertővel és a

Szigetközzel)

4-6 17-20

Veszprém m. 0-1 0-1

Komárom-Esztergom m. 18 24

Zala m. 7-12 39-44

Fejér m. 9-10 31-32

Somogy m. 22-23 25-27

Tolna m. 9 11

Baranya m. 18-19 23-26

Vas m. 1 1

Pest m. 7-13 8-15

Nógrád m. 2 2

41

Bács-Kiskun m. 10-11 41-46

Csongrád m. 2 2

Hajdú-Bihar m. 1 1

Jász-Nagykun-Szolnok m. 3 4

Heves m. 2 2

Balaton 1 43

Összesen: 116-135 274-301

5. táblázat: Bütykös hattyú költések eloszlása megyénként 2002-ben

1997-2002-ig tartó vizsgálataink során összesen 154 élőhelyről kaptunk hattyúk

költésével kapcsolatos információkat, melyek igen jelentős része természetes vagy

mesterséges tavakról származik, csupán Pest és Bács-Kiskun megyéből jelezték

mellékágakban, folyóöblökben, csatornákon jelenlétét, Pest megyében a Ráckevei-

Dunaágról, Bács-Kiskun megyéből a Kígyós csatornáról, mely vizek meglehetősen lassan

folynak, megfelelő élőhely hiányában ezért is választhatták ezeket egyes párok. A vizsgált

területek nagy százalékát (114 élőhely, az összes terület 74%-a) a Dunántúl területéről

jelentették. Ez elsősorban a hattyúk számára alkalmas élőhelyek nagy számával

magyarázható, ugyanis a Dunántúl nagy részén megtalálhatók a kisebb-nagyobb horgász-,

és halastavak, a völgyzáró gátas tavak, a víztározók, illetve maga a Balaton, a Kis-Balaton,

a Velencei-tó és a Fertő melyek ideális fészkelési-, pihenési-, esetenként vedlési

lehetőséget kínálnak a faj számára.

A Duna-Tisza közéről összesen 35 élőhelyről kaptunk információkat

hattyúfészkelésről, ami az összes jelentett terület 22,7%-ának fele meg. Itt is elsősorban

horgász-, halas-, kavicsbánya-tavakon, víztárolókon fordultak elő, de megjelentek több új

élőhelytípuson, például kubikgödrökben, szikes tavakon, lassúbb vízfolyások mentén,

illetve folyóöblökben.

A Tiszántúlon eddig 5 esetben jelezték költését ami az összes vizsgált terület 3,3%-a.

Itt szintén különböző típusú állóvizeken (horgász-és halastó, sekélyebb vizű mocsaras

terület, illetve a Tisza-tó, mint víztározó) költött, napjaikig elenyésző számban.

42

2. ábra: A bütykös hattyú költőhelyeinek százalékos eloszlásatájegységek szerint 1997-2002 között

Bár a költések jelentős hányada esik a Dunántúl területére, mégis, az állomány növekedése

a Duna-Tisza közén erőteljesebb, amit a 6. táblázat szemléltet.

Tájegység 1997 1998 2002

Dunántúl 136-145 pár, 87,54% 153-189 pár, 86,36% 211-226 pár, 76%

Duna-Tisza köze 17-21 pár, 11,84% 25-29 pár, 13,64% 58-70 pár, 22,26%

Tiszántúl 1 pár, 0,62% 0 pár, 0 % 5 pár, 1,74%

Összesen: 154-167 pár, 100% 178-218 pár, 100% 274-301, pár, 100%

6. táblázat: A bütykös hattyú tájegységenkénti költése 1997-2002 között

A költőállomány növekedés üteme a Dunántúlon 1997-1998 között 21,7%-os, 1998-2002

között 27,7%-os, míg a Duna-Tisza közén 42,1%-os, illetve 37%-os volt.

Az országos költőállomány növekedés 1997-1998 között 23,4%-os, 1998-2002 között

45,2%-os volt, mely utóbbi érték áltagosan évi 11,3%-os állománynövekedésnek fele meg.

1997-2002 között átlagosan 15,8%-nak adódik az éves költőállomány növekedés.

3,3%

22,7%

74%

DunántúlDuna-Tisza közeTiszántúl

43

3.3.2. Vedlés

Hazánk területén két élőhelyen folytatnak kiemelkedően nagy számban vedlést a

bütykös hattyúk, ezek a Balaton és a Velencei-tó (lsd. 6. térkép). Ez a két tó minden

tekintetben megfelel a vedlés igényeinek, kellően nagy kiterjedésűek, tehát az esetenként

igen nagy számban összegyűlő madarak táplálkozási igényét is ki tudják elégíteni, amit a

helyi lakosság általában jócskán kiegészít (bár, ezt mostanában sok helyen nem nézik jó

szemmel), továbbá nyugalmasak, illetve a strandok, kikötők környékén – ahová táplálkozni

járnak – fellelhetők zavartalan területek. A Velencei-tó környékén Velencét, Agárdot, és

Gárdonyt lehet említeni, mint tradicionális vedlőhelyeket. Itt elsősorban strandokon,

kikötőkben tartózkodnak a madarak. Az éves vedlőállomány 50-90 pld. között ingadozik a

Velencei-tavon, általában egy nagyobb (max. 50-70 példányos) csapat van Velencén és

egy-egy kisebb (max. 30 példányos) Agárdon és Gárdonyban.

A Balatonon az elmúlt években valamelyest változott a vedlőhelyek elhelyezkedése.

1997-1998-ban főbb vedlőhelyeik Keszthelyen, Siófok-Sóstón, Balatonlellén,

Balatonbogláron, Balatonfüreden voltak. 1999-ben az addig Balatonfüreden vedlő madarak

Csopakra, a Keszthelyiek pedig Vonyarcvashegyre mentek vedleni. Mivel Csopakon és

Vonyarcvashegyen riasztották a madarakat, a következő évben visszatértek „eredeti”

vedlőhelyeikre, 2000-ben tehát újra Balatonfüred (120 pld.) és Keszthely (90 pld.) mellett

vedlettek madarak Balatonlellén (40 pld.), és további két új helyen, Fonyódligeten (40 pld)

és Révfülöpön (65 pld.). Ezeken a főbb helyeken kívül 2000-ben előfordultak még

Badacsonyon (40 pld.), Siófokon (25 pld), Balatonfenyvesen (51 pld.), továbbá 2-11 vedlő

példányt lehetett megfigyelni Zamárdinál, Balatonszárszón, Balatonberénynél és

Vonyarcvashegyen. A balatoni hattyúk elsősorban strandok, sétányok, parkok melletti

partszakaszok, kikötők környékére vonulnak vedleni, éves szinten összesen 450-550

példánnyal lehet ezeken a helyen találkozni. Kivételt képez ez alól a 2002. év, amikor a

korábbi évekhez képest lényegesen kevesebb madár jelent meg mind a Balatonon (350

pld.), mind a Velencei-tavon (45 pld.) a vedlési időszakban. Ennek oka egyrészt a Balaton

lecsökkent vízszintje, másrészt, feltehetően a 2001/2002. tél rendkívül hideg időjárása,

44

mely, mit természetes állományszabályozó számottevően csökkenthette a hattyúk

egyedszámát.

6. térkép: A bütykös hattyú főbb vedlőhelyei Magyarországon az 1997-2002. években

Újabb kezdeményezés a Balaton körül, főleg az északi parton, hogy kezdik „beach-

esíteni” a partot, elbontják az eddigi kő védműveket, visszaalakítják a pár évtizeddel

ezelőtt nagy gonddal és még több munkával eltüntetett homokos partokat, melyeket a

madarak előszeretettel használnak, szívesen gyülekeznek ezek közelében. Ennek okai

egyrészt maga a part struktúrája, a homokos part fokozatosan mélyül, a néha erősebben

fújó szél és a hullámzás nem vágja az ilyenkor egyébként is sérülékenyebb madarat a parti

köveknek. Másik előnye, hogy a madarak könnyebben ki tudnak sétálni a fövenyre, illetve,

az, hogy az északi part vize mélyebb, pihenés, táplálkozás, alvás céljából be tudnak

húzódni a madarak a mélyebb vizekre, ahol nagyobb biztonságban érezhetik magukat.

Hátrányaként említhető, hogy az ilyen partszakaszokra jobban kisodorja a szél a kivedlett

tollakat, illetve a madarak a parton tartózkodva természetesen ürítenek is, melyek sok

emberben visszatetszést keltenek, esztétikailag rontják a part képét.

45

3.3.3. Telelés

Magyarországon, Európa más tájaihoz hasonlóan a hattyúk téli előfordulása,

gyülekezése erősen időjárásfüggő. Keményebb teleken, mikor a hazai állóvizek szinte

kivétel nélkül befagynak, illetve tőlünk északra sem igazán található szabad vízfelszín, a

madarak nagyobb folyóinkra húzódnak átvészelni a kedvezőtlen időszakot. Ilyenkor

lényegesen több érkezik hozzánk és jobban is koncentrálódnak, elsősorban a települések

környéki folyószakaszokat preferálják, ahol a helyi lakosság általában gondoskodik a

madarakról, rendszeresen etetik őket, mely tényező a gyűrűzés sikeressége szempontjából

sem elhanyagolható, hiszen ezeken a helyeken a hattyúk sokkal bizalmasabbak lesznek,

ezáltal a fogás is könnyebb. Sokszor akár egy nap alatt meg lehet fogni egy ilyen csapat jó

részét. A mesterséges táplálékellátásra szükségük is van, hiszen a folyók mentén jóval

kevesebb a természetes táplálék, mint például tavakon, illetve a meglévőt is hamar

felemészti egy százas hattyúcsapat, főleg, ha csak egy terjedelmesebb lék biztosítja a

madarak számára a jégmentes vízfelületet és a hínárazási lehetőséget. Ha egy ilyen helyen

hirtelen abbahagyják a mesterséges táplálékellátást, a madarak nagy százaléka

elpusztulhat. Hideg teleken tradicionálisnak számító gyülekezőhelyek vannak a Duna

mentén Dunaremeténél (max. 200 pld.), Győrben, ahol egyrészt a Mosoni-Dunán

tartózkodik általában 50-70 pld., másrészt megtalálhatók a lakóházak között fellelhető

kisebb, kb. 0,5 ha-os Adyvárosi-tavakon is, ahol a szabad vízfelszínt a tó alatt húzódó

távfűtés vezeték biztosítja. Itt az 1996/1997. télen 100 madár tartózkodott, de minden

évben megtalálható legalább 40-50 pld. Az 1999/2000. télen Süttőnél, Dunaalmásnál,

1996/1997-ben Neszmélynél is volt 30-30 pld., viszont ezek rendkívüli megfigyelések,

nem számítanak tradicionális telelőhelyeknek. Következő gyülekezőhely Tátnál volt

1999/2000-ben, ahol 100 példányt figyeltek meg, viszont valószínűsíthető, hogy az

Esztergom-Párkányi madarak töltötték ekkor itt a telet. A már említett Esztergom-Párkány

kiemelt gyülekezőhely, időjárástól függően 40-200 pld. tölti itt a telet. Mind a magyar,

mind a szlovák oldalon rendszeresen etetik és gyűrűzik is a madarakat. Szobon kisebb

létszámú, 20-35 fős csapatot találhatunk, valamivel nagyobb, 70-110 példányos csapat telel

évről-évre Nagymaroson. Budapesttől északra még további két település mellett

46

találkozhatunk kisebb 30-40 fős csapatokkal, ezek Vác és Dunakeszi. A következő nagy

csapatot dél-Budapest és Szigetszentmiklós között lehet megtalálni, és a Ráckevei-Duna

nyújt számukra megfelelő telelőhelyet. Általában 150-200 pld. telel itt, hol Csepelen a

Molnár-szigetnél lehet megtalálni a csapat nagy részét, hol Szigetszentmiklóson. A

következő állomás Ráckeve, ahol 30-60 egyed szokott telelni. Ráckevétől délre nem

ismerünk kiemeltebb téli gyülekezőhelyeket, feltehetőleg erre kisebb számban, vagy

egyáltalán nem telelnek. 1996/1997. telén volt egy 30 példányos csapat a Hernádon

Hidasnémetinél egy 50 példányos a Bodrogon Bodrogkeresztúrnál, és egy 30 fős csapat a

Dráván Barcsnál, viszont ezek sem számítanak mindennaposnak. Igazán hideg teleken

előfordulhatnak tavakon is, ahol a madarak taposásukkal, mozgásukkal tartják jégmentesen

a vizet. Ilyenek a Balaton a Sió torkolatnál, itt 40-80 pld. megfigyelhető telente, a Riha-tó,

ahol 60-130 pld., illetve Tatabánya, ahol 20-30 pld. telelhet. Mindezek alapján

Magyarország telelőállománya éves szinten 1.000-1.200 egyedre tehető.

Enyhe teleken amikor a tavak csak rövidebb ideig, vagy egyáltalán nincsenek

befagyva – ilyen volt az 1997/1998. tél – a madarak kevésbé koncentrálódnak, ilyenkor

szinte minden alkalmas vízen megtalálhatók, lehetetlenné téve ezzel a pontos felmérést.

1998. januárjában például a Balatonon közel 200 pld. tartózkodott, elsősorban a vedlési

időszakból megszokott helyeken, Keszthelyen (96 pld.) és Balatonfüreden (38 pld.), de

ezek mellett sok területen figyelhettünk meg 3-5 példányos csapatokat, illetve a Velencei-

tavon, Velencénél további 15 példány került távcsöveink elé. Igaz kisebb példányszámban,

de ezekben az években is felkeresik a hattyúk a hagyományos telelőhelyeket.

47

7. térkép: A bütykös hattyú főbb telelőhelyei Magyarországon az 1997-2002. években(a kis körök 20-40 példányos., a közepes méretű körök 100-150 példányos, a nagy körök 150-200 példányos

telelőcsapatot jelölnek)

3.4. Gyűrűzés

1997. január elsején Szigetszentmiklóson elkezdett gyűrűzőakciónk során (amikor

elsődleges cél az ott tartózkodó énekes hattyúk (Cygnus cygnus) gyűrűvel való ellátása és

nem egy komplex kutatási program elindítása volt) elsőként a Madárgyűrűzési Központ

megbízásából a Magyar Állami Pénzverde által gyártott alumínium lábgyűrűket

használtuk. Mivel ezeket nem találtuk minden tekintetben kifogástalannak, pályázati

támogatásból még ebben az évben beszereznünk 50 db sárga színű AP51-AP00 feliratú

speciális laminált műanyagból készült nyakgyűrűt, amiket – természetesen a „pénzverdés”

gyűrűkkel együtt, melyeket Magyarországon a madarak és a gyűrű méretétől függetlenül a

madarak bal lábára szokás rakni – szeptembertől a Balatonon és a Velencei-tavon

helyeztünk fel a madarakra. Mivel ezt az 50 db gyűrűt viszonylag rövid idő alatt

„elhasználtuk”, még ennek az évnek a telén újabb mennyiséget rendeltünk AX01-AX00

felirattal, melyek nagy részét a Balatonon a Velencei-tavon és a Duna mentén, Győrben

48

használtunk fel 1998. márciusáig. Anyagi fedezet hiányában ezeket sárga színű lábgyűrűk

követték (a lábgyűrűk olcsóbban beszerezhetők, mint a nyakgyűrűk) AU01-AU00

felirattal, melyek – természetesen ebben az esetben is hagyományos gyűrűk kíséretében,

bal lábra helyezve az alumínium, jobb lábra a színes gyűrűt – nagy részét 1998.

augusztusától október végéig a Balatonon, kisebb részüket 1998. telén a Dunán gyűrűztük

el. Ezeket újra nyakgyűrűk követték AT01-AT50 felirattal, melyeket 1998/1999. telén,

december és január között a Duna mentén és Győrben használtunk fel (itt sikerült felrakni

az AT25-ös számú jelölőgyűrűt egy fiatal énekes hattyúra), bár ekkor már újra lábgyűrűk is

a rendelkezésünkre álltak AM01-AM00 kódolással, melyeket február elejére helyeztünk fel

a madarakra, szintén elsősorban a Dunán és Győrben. 1999. február végétől a 01CA-92CA

lábgyűrűsorozat következett (93CA-tól 00CA-ig nem került legyártásra), melyek egy része

februárban Győrben és a Balatonon, nagyobb részüket szeptemberben a Balatonon került

madarakra. 2000. nyarára BUDAPEST HUNGARY feliratú, HU001-HU400 kódolású

Svédországban gyártott úgynevezett füles alumínium lábgyűrűket sikerült beszereznünk,

melyeket az ország számos pontján – a Balatonon, Velencei-tavon, Fertőn, Dunán –

használtunk jelölésre. Ezeket a gyűrűket kezdetben nem alkalmaztuk a színes gyűrűkkel

együtt, erre az újabb, 2002. telén beszerzett lábgyűrűk esetén került csak sor. Ezek közül a

színes lábgyűrűk közül a 01EU-90EU kóddal ellátottakat Magyarországon, magyar feliratú

fémgyűrűkkel fogjuk felhasználni (ebből a sorozatból eddig a Balatonon és a Dunán

jelöltünk madarakat), a fennmaradó 10 db jelölőgyűrűt szlovák barátunknak, Vladimír

Hošeknek ajándékoztuk, melyek természetesen SLOVAKIA BRATISLAVA feliratú fém

jelölőgyűrűkkel kerülnek felhasználásra, nagyrészt Párkányban (Šturovo). 2001. végére

sikerült megrendelni és megkapni a következő 500 db fémgyűrűt Svédországból, melyek

számozása HU501-HU000. A „hiányzó” HU401-HU500-as sorozat szintén

Magyarországra, viszont a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület

Ragadozómadár-védelmi Szakosztályához került és sasok jelölésére kívánják felhasználni

őket. A 2002. telén beszerzett színes lábgyűrűkkel szinte párhuzamosan megérkezett egy

újabb 1000 db-os, HN001-HN000 kódolású alumínium lábgyűrű-szállítmány, melyek

közül eddig elenyésző számút használtunk fel.

Színes nyakgyűrűzési akciónk nem egyedülálló hazánkban, 1994-ben kerültek már föl

ilyen gyűrűk AH76-AH00 feliratokkal madarakra a Kis-Balaton és a Fertő területén

Horváth Jenő és Molnár Balázs által.

49

SPRAY ÉS BAYES (1992) a nyakgyűrűk hattyúkra gyakorolt hatását vizsgálták és

megállapították, hogy ez a jelölési mód nincs hatással a táplálkozás gyakoriságára, viszont

a táplálkozás módját befolyásolhatja. A nyakgyűrűs hattyúk kevesebbszer „görgicséltek”,

mit jelöletlen társaik, ami azzal magyarázható, hogy ilyenkor a nyakgyűrű – mivel ekkor a

madár közel függőleges testtartásban táplálkozik – a madár nyakán elmozdulhat és ez

zavarhatja. Nem találtak különbséget a jelölt és a jelöletlen madarak testsúlyába, költési

sikerében, a tollászkodás módjában és gyakoriságában, továbbá azt sem jegyezték fel, hogy

a madarak a nyakgyűrűt rágcsálták volna, vagy egyéb módon megpróbálták volna

eltávolítani, a hattyúk hamar megszokták a nyakgyűrű jelenlétét, csupán a jelölés utáni

néhány percben csipkedték, mely viselkedést mi is megfigyeltük Magyarországon. Csupán

néhány esetben figyelték meg egyéb, főleg lúdfajokon, hogy ez a jelölési mód negatív

hatást gyakorolt volna a madarakra. MACINNES ET AL. (1969) figyelte meg, hogy ludak

akár egy év alatt is felére rághatják műanyag nyakgyűrűiket, LENSINK (1968) az örvös lúd

(Branta bernicla) produktivitásának csökkenéséről ír.

A madarak megfogása sok féleképpen történhet a madarak bizalmasságának

mértékétől függően, melyek ALBERT ÉS SZINAI (1997) cikke alapján a következők:

Csőrös módszer: ha a madár elég szelíd ahhoz, hogy kézből elvegye a neki kínált csalit,

élelmet (kenyeret), a következőképpen kell eljárnunk. Mutató- és középsőujjunk közé

fogjuk a kenyérdarabot, és mikor el akarja venni (rendszerint mindkét ujjunkat „bekapja”),

hüvelykujjunkkal ráfogunk a felső csőrkávájára. Először nem tudja, hogy mitévő is legyen,

majd elkezd a szárnyaival csapkodni. Ezt már nem kell megvárnunk, a ráfogás pillanatában

célszerű azonnal kihúzni a vízből, és szabadon lévő kezünkkel megragadni a testét. Ha már

kézben van a madár, kettőt tehetünk (ez minden módszernél megegyezik): a hasára vagy a

hátára fordítva a földre helyezzük, vagy úgy szorítjuk a mellkasunkhoz, hogy a háta felénk

essen. Ezt követően már kerülhet is rá a gyűrű. Másik csőrös módszer, hogy az élelmet a

szétnyitott tenyerünkből elvevő madárnak elkapjuk a csőrét, mikor az ételért nyúl

(Melléklet, 1. fénykép).

Nyakas módszer: a kissé bizalmatlanabb hattyút úgy is megfoghatjuk, hogy guggoló

helyzetben közvetlenül magunk elé etetünk, és mikor a hattyú lenyúl a táplálékért, gyors

mozdulattal megragadjuk a nyakát.

50

Rárohanás: a legegyszerűbb módszer a rárohanás, amikor a tőlünk 1,5-2,5 méterre, a

partra kietetett, kicsalt madarakra „rárontunk”, és megfogjuk őket. A hattyúk ugyanis a

parton sokkal esetlenebbül mozognak, mint a vízben (bár ott sem igazán fürgék), és mire

föleszmélnének, már rajtuk is van a gyűrű. Profibbak ilyen alkalmakkor két vagy akár

három hattyút is „zsákmányolhatnak” maguknak, de kezdők maradjanak csak egy

madárnál, rutin hiányába ugyanis fogás után jócskán fájhat a fejünk… (Melléklet, 2-4.

fénykép). A rárohanás egyik nedvesebb változata, mikor a vízben lévő, magunk köré

etetett madarakra egy stégről, vagy a partról ráugrunk (Melléklet, 5. fénykép).

Lábhurkok: ha a madarak még elég bizalmasak, hogy partra jöjjenek, de közvetlenül már

nem megfoghatók, akkor jönnek a hurkok. Ebben az esetben a hattyú szépen belesétál a

partra, vagy jégre kitett hurokba. Az a legbiztosabb, ha a madárnak csak az egyik lába van

a hurokban, ugyanis ha két lábra húzzuk be, nagyobb az esély arra, hogy leakad. A hurok

anyaga (maga a madzag) erős, masszív, viszonylag vastag anyagból legyen, nekünk jól

bevált az úgynevezett reluxa-madzag (egyszerre két hattyút is elbír, mint az megtörtént

Győrben), melynek tíz méter hosszú darabjaival dolgozunk. Ez 1,5-2 mm vastag, és nem

vágja be a madár lábát. Bár a madarakat általában 3-6 méterről húzzuk be, nem árt a

hosszabb kötél, hogy bizalmatlanabb hattyúknál is sikerrel tudjuk alkalmazni. Ha kijönni

már nem akaródznak, akkor sekély (max. 15 cm) vízbe is tehetjük a hurkot, de ekkor apró

kavicsokkal rögzítsük a talajhoz, hogy a hullámzás nehogy elsodorja (Melléklet, 6-7.

fénykép).

Kampó: ha már a hurkokat ismerik, és rárohanásról szó sem lehet, kihúzhatjuk a hattyúkat

kampóval is. Ez méretében és kialakításában leginkább a juhászok pásztorbotjára

emlékeztet, természetesen a hattyúk estében a nyakat célozzuk meg. A hátunk mögé rejtett,

vagy álcázott eszközzel a bot hosszától függően 2-4 méterről is ki tudjuk „halászni”

áldozatunkat. Mivel a madarak félnek a bottól, és a hosszabbat nehezebb is navigálni,

célszerű egy rövidebb, 1 méteres darabbal próbálkozni. Ennek a módszernek és a huroknak

a változata, amikor a botra a lábhurokhoz hasonló zsineget teszünk és ezt vetjük a madár

nyakára.

Dobó: ha már egy botnyújtásnyira sem várnak be, akkor kerül elő a dobó. A kb. 120 cm

átmérőjű fémkereten egy bő és nagy szemű (20 cm), és viszonylag vastag (kb. 3 mm) háló

található. A szerkezet egy nyél nélküli halkiemelkedőre hasonlít leginkább. A keretet

rádobjuk a madárra, madarakra és a keretre kötött zsineggel kihúzzuk a zsákmányt. Volt rá

51

példa, hogy egy dobással három madarat is sikerült fogni. A szerkezet hatósugara a zsineg

hosszától a befogó fizikumától és ügyességétől függően átlagosan 8 méter. Az utóbbi két

módszert csak akkor használtuk, mikor a madarak a vízben voltak, szárazföldön ugyanis

sokkal kedvezőbb a rárohanás és a hurok.

Az utóbbi időkben kezdtük el alkalmazni a hálós befogási módszert. Ennek lényege,

hogy a partra, vagy jégre leterített háló mögé etetjük a madarakat, mikor már megfelelő

mennyiségű hattyú sétált a háló és közénk segítők felemelik a hálót, ezzel zárva el a

madarak menekülési útját a víz felé. Ezzel a módszerrel időjárástól és ügyességtől függően

viszonylag nagy számban lehet hattyúkat befogni, Győrben például 36 egyedet tudtunk így

fogni és gyűrűzni (8-9. fénykép).

Bármennyire is bizarrul hangzik némelyik módszer, a madarak soha nem sérültek

meg (annál inkább a befogók). A hattyúk nagyon hamar megtanulják a különbözõ

módszereket, és magát a befogó madarászt is megismerik, ezért egy területen csak

korlátozott számú hattyú gyűrűzhetõ. A legjobb esetben is a madarak felét sikerült egy

területen, akár több kijárással is megfogni. Általában a madarak kb. 25%-át fogtuk kézzel,

kb. 50-80%-ánál alkalmaztunk hurkot, a többit kampóval és dobóval cserkésztük be.

A külföldi szakirodalomból ismert az a módszer, mikor a vedlő, telelő csapatokat

csónakkal terelik egy hálóval, vagy egyéb módon elzárt területre, vagy egyszerűen csak a

csapat mellé kerülnek a csónakokkal és a már fent említett kampók segítségével fogják be

a madarakat.

A madarak megfogásával, jelölésével az elsődleges, gyűrűzési, vonuláskutatással

kapcsolatos információkon túl jelentős számban juthatunk egyéb ismeretekhez. A hattyúk

kloákat-teszt vizsgálatával (Melléklet, 10. fénykép) például már az első évben meg lehet

mondani a madár ivarát, ami igen fontos szempont a későbbi terület-, csapat- és párhűség

vizsgálatoknál. A madarak tömeg értékeinek felvételét Magyarországon eddig egyedülálló

módon 1998. nyarán kezdtük meg egy 20 kg-os Pesola mérleg beszerzése után (Melléklet,

11. fénykép). Az eltelt évek alatt több mint 180 mérési adatot vettünk föl. A hattyúk

tömegét ivartól függetlenül 7,0-15,3 kg-nak találtuk, a tojók súlya 7,0-13,4 kg, a gúnároké

8,4-15,3 kg között ingadozott, átlagos tömegük 8,99 kg és 11,12 kg volt, ami havi

bontásban következőkképpen alakult:

52

január: ♀♀: 8,5 kg (n=1), ♂♂: 10,4 kg (9,4-12,2 kg), n=6

február: ♀♀: 8,8 kg (n=1), ♂♂: 10,6 kg (9,8-11,6 kg) n=4

március ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat

április ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat

május ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat

június ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat

július: ♀♀: 8,7 kg (7,6-11,1 kg) n=13, ♂♂: 11,5 kg (9,5-13,2 kg) n=15

augusztus: ♀♀: 9,4 kg 7,2-13,2 kg n=23, ♂♂: 11,3 kg (8,4-15,3 kg) n=40

szeptember: ♀♀: 10,1 kg (7,3-13,4 kg) n=26, ♂♂: 11,3 kg (9,9-14,2 kg) n=29

október: ♀♀: 9,8 kg (8,1-11,2 kg) n=6, ♂♂: 11,6 kg (8,5-14,6 kg) n=4

november: ♀♀: 9,6 kg (n=1), ♂♂: nincs adat

december: ♀♀: 7,0 kg (n=1), ♂♂: nincs adat

3. ábra: Bütykös hattyúk tömegeloszlása havi bontásban

3.5. Vonulásdinamika

A bütykös hattyú Európában részlegesen vonuló madárfajnak tekinthető. Egyes

területeken, például a Brit-szigeteken élő állomány állandó, illetve csak kisebb

távolságokat tesz meg a költő-, telelő- és vedlőhelyek között, ami elsősorban azzal

0

2

4

6

8

10

12

tojók 8,5 8,8 8,7 9,4 10,1 9,8 9,6 7

gúnárok 10,4 10,6 11,5 11,3 11,3 11,6

J F M Á M J J A Sz O N D

53

magyarázható, hogy ott, a Golf-áramlat hatása miatt nem fagynak be a vizek, nem kell a

madaraknak jégmentes vízfelszínt keresve több száz kilométert megtenniük. Az Európa

északi részén élő állományok vonulónak tekinthetők, itt többször előfordulhatnak nagyobb

távú, olykor extrém elmozdulások is (pl. Litvániában gyűrűzött madár 1700 km-es

megkerülése Skóciában, illetve több, Baltikumi madár megkerülése Olaszországban,

Törökországban, Görögországban). Hazánkba elsősorban Szlovákiából, Horvátországból,

Lengyelországból, Szerbiából, Szlovéniából érkeznek madarak, de volt már cseh, német,

ukrán, litván, lett, belorusz, román (Duna-delta), dán, spanyol (Menorca) és görög

megkerülésünk is (ez utóbbi meglehetősen friss adat, még nem szerepel a térképeken).

Magyarországon napjainkig 3747 bütykös hattyút gyűrűztek, ebből 2100 egyedet a Pest

Környéki Madarász Kör „hattyászai” jelöltek 1997 január elejétől kezdve. A 3747

gyűrűzött madár 3001 alkalommal került meg itthon, illetve külföldön, melyből 1071

esetben jelentették vissza az általunk jelölt madarak. Az alábbi térképeken (8-11. térkép) a

Magyarországon jelölt, illetve Magyarországon megkerült hattyúk adatait (gyűrűzési hely,

megkerülési hely) tüntettem fel. A 8. és 9. térképen a Balatonon, illetve a Velencei-tavon a

vedlési időszakban (június-augusztus) gyűrűzött bütykös hattyúk megkerülése, és

ugyanebben az időben megkerült madarak gyűrűzési helye látható. Ebben az időszakban

elsősorban horvát, szlovén és dél-lengyel eredetű egyedek voltak két legnagyobb tavunkon,

ami azt bizonyítja, hogy nagyobb távolságokból, szinte a Kárpát-medence teljes területéről

ezekre a vizekre, főleg a Balatonra vonulnak a vedlés idejére a madarak, ahol ilyenkor akár

450-550 egyed is fellelhető, főleg nagyobb települések (Balatonfüred, Keszthely,

Révfülöp, Balatonlelle, Badacsony) környékén csoportosulva. Ebben az időszakban

előforduló, néha jelentős számú horvát gyűrűs madár a Ptuj-D. Dubrava erőműi tavairól

származik, ahol a téli időszakban igen sok egyedet jelölnek helyi madarászok. A Velencei-

tavon kisebb volumenben találhatók vedlő csapatok, itt csupán Velence, Agárd és Gárdony

kikötői, strandjai nyújtanak megfelelő életteret. Maximális egyedszámuk ezen a vízen

általában nem éri el a százat. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy környéken nem

lelhető fel más olyan vízfelület, ahol nagyobb számban tudnának a hattyúk a vedlés idejére

csoportosulni, illetve ezeken a területeken a természetes táplálékellátás is biztosított, amit

természetesen, főleg üdülőterületek környékén és az üdülési szezon alatt a lakosság

mesterséges táplálék (főleg kenyér) kijuttatásával egészít ki.

54

8. térkép: Balatonon a vedlési időszakban (június-augusztus) gyűrűzött bütykös hattyúkmegkerülése, és ugyanebben az időben megkerült madarak gyűrűzési helye

(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)

9. térkép: Velencei-tavon a vedlési időszakban (június-augusztus) gyűrűzött bütyköshattyúk megkerülése, és ugyanebben az időben megkerült madarak gyűrűzési helye

(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)

55

A téli időszak megkerülései sokkal diszperzebb képet mutatnak, ilyenkor

előfordulhatnak több száz, akár ezer kilométer feletti megkerülések, elmozdulások is, ami

mind a madarak mennyiségét, mind a megkerülés távolságát tekintve természetesen erősen

időjárásfüggő (Melléklet, 7. táblázat). Kemény teleken hosszabb távolságra elvonulnak az

egyes populációk egyedei, olykor a Balti-tenger térségéből (Németország, Dánia, észak-

Lengyelország, Lettország, Litvánia) is érkezhetnek hozzánk telelő madarak, de nagyrészt

szintén horvát, lengyel, szlovák, szerb, szlovén területekről kaptunk visszajelzéseket,

illetve mi regisztráltunk ezekből az országokból érkezett hattyúkat. A hazai gyűrűzés

adatai alapján kijelenthető, hogy magyarországi hattyúk nem jutnak el az Adriai-tengerig, a

telet közelebb, a Dráva, Száva mentén, főleg a Dráva erőműi tavain töltik, ahol több százas

példányszámú csapat is összegyűlhet, továbbá az is bizonyított, hogy kapcsolat van e tavak

és a Balaton, mint közép-európai jelentőségű vedlőhely között között, amit a nagy számú

megkerülési adat is alátámaszt. Az őszi-tavaszi időszak fontos állomása a Dráva és a

Balaton között elhelyezkedő halastavak (Miklósfai-halastó, Sumony), ahol a példányszám

nem ritkán 100-150-et is elérheti (SZINAI, 1998b).

A fenti drávai telelőterületeket elszámítva, Magyarországon kívül még Szerbiában

Bácsmonostornál, illetve a bécsi Duna szakaszon lehet találkozni nagyobb számú telelő

madárral.

A megkerülési adatok alapján az is bizonyítható, hogy a madarak váltogatják

telelőhelyeiket. Ilyen egyed volt a Duna-deltában megkerült madár, amire előző évben

Szigetszentmiklóson került gyűrű, illetve az is bizonyíthatónak látszik, hogy enyhébb

teleken kisebb távolságokat tesznek meg a madarak, ha lehetőségük van a költőhely

környékén maradnak ebben az időszakban is (sok Magyarországon télen gyűrűzött,

feltételezhetően lengyel eredetű madár megkerülése Lengyelországban a téli időszakban).

Az is bizonyíthatónak látszik, hogy a madarak a nagyobb folyókat követve jutnak el

a kontinens belsejébe, illetve nem ritkán a horvátországi végleges telelőhelyre. Az itt

található tavak vize – erőműi tavakról lévén szó – nem fagy be, ezért itt kemény teleken

igen nagy számú madár gyülekezhet.

A 10, 11. térkép jól szemlélteti a HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) által említett tényt,

hogy lengyel, illetve a balti populációk egyedei az 1970-es évektől kezdve egyre inkább

déli, délnyugati irányba vonulnak.

56

10. térkép: A téli időszakban (december-február) Magyarországon gyűrűzött madarakmegkerülési helyei

(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)

11. térkép: A téli időszakban (december-február) Magyarországon megkerült bütyköshattyúk gyűrűzési helyei, illetve további külföldi megkerülései

(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)

57

4. AZ ÁLLOMÁNYSZABÁLYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE, LEHETŐSÉGEI

A bütykös hattyúk maximális költőállomány nagysága 2002-ben Magyarországon

301 pár volt, mely, összehasonlítva néhány európai ország költési adataival (Svájc: 500

pár, Luxemburg: 4.000 pár, Lengyelország: 4.200 pár, Dánia: 4.500 pár, Németország:

8.300 pár) csekély mennyiségűnek nevezhető. A fenti országok közül néhányban történtek

kezdeményezések a faj állományszabályozására, de ez a legtöbb esetben egyet jelentett a

fiatal, illetve öreg madarak állományból történő eltávolításával. Más módszerek

alkalmazása is előtérbe került mind Magyarországon, mind egyéb európai országokban,

melyek közül a tojások lakkozását, illetve a tojások eltávolítását lehet említeni. Ezek

hátránya, hogy a tojások lakkozása esetén a területféltő viselkedés továbbra is fennmarad,

tehát a legfőbb problémát ezzel nem oldották meg, illetve, ha a teljes fészekaljat

eltávolítjuk a tojó madár újra tojhat, ezért ebben esetben csupán a fészekalj egy részét

célszerű letávolítani. Ezen az állományszabályozási módszerek alkalmazására elsősorban a

Balatonon és a Kis-Balatonon került sor.

Nemzetközi szinten is egyedülálló módon a Pest Környéki Madarász Kör 2004-től el

kíván indítani egy mesterséges fogamzásgátlási programot, bőr alá ültetett, folyamatosan,

akár több évig is hatásos szer alkalmazásával. A beavatkozás könnyen, akár a terepen is

elvégezhető, melyhez, természetesen állatorvos kollégáink segítségét fogjuk kérni. A

kezelt madarakat egyedi, jól látható jelöléssel (színes nyakgyűrű) fogjuk megjelölni, hogy

a madarak tevékenysége, viselkedése, befogásuk nélkül is figyelemmel kísérhető legyen. A

kísérlet tervezett helyszíne a Velencei-tó és a Balaton lesz, ahol szinte az egész évben

figyelemmel kísérhetők a madarak. A beültetés legkedvezőbb időpontja a fészkelést

megelőző időszak, amikor a párok már a territóriumokban tartózkodnak, de még nem

kopuláltak. Amennyiben ez a módszer beváltja a hozzá fűzött reményeket, szélesebb

körben is alkalmazhatóvá lehetne tenni, bár ez az állományszabályozási módszer is csak a

szaporulatot szüntetni meg, ettől függetlenül a területféltő viselkedés megmaradhat, illetve

az állomány továbbra is feldúsulhat idegen, a vedlés, telelés során a költőterületeken

maradt egyedekkel, amelyek sikeresen költhetnek.

Olyan élőhelyeken, ahol a hattyúk jelenléte jelentősen veszélyeztethetné más,

fokozottan védett madárfajok költési sikerességét egyetlen járható út lehet – természetesen

a megfelelő körültekintéssel – a madarak kilövése. Ilyen esetekben, javasolnám

58

kontrollterületek kijelölését, ahol továbbra is figyelemmel kísérhető a területen hagyott pár

viselkedése, mely vizsgálat nagyon sok, eddig felmerült és néha igen ellentmondásos

kérdésre adhat választ.

Nagyon sokan az egyes területeken, például a Balatonon a nyári, vedlési időszakban

összegyűlt hattyúk nagy száma alapján téves következtetéseket vonnak le a tényleges

költőállomány nagyságát illetően, illetve az olykor száz fölötti példányszámú csapat

jelenlétét sem nézik jó szemmel. Ezeken a helyeken az etetés megtiltásával és a madarak

zavarásával próbálják az egyedeket távozásra bírni, több-kevesebb sikerrel. Indokaik

között szerepel, hogy a madarak ürülékükkel szennyezik a partot, ami a humán szennyezés

szintjével összehasonlítva (a tavon költési időszak végén is maximum 550 egyed

tartózkodik, egy igazán meleg, nyári napon viszont akár egy millió ember is felkeresheti

legnagyobb tavunkat, akik a part közvetlen szennyezésén kívül napolajuk „segítségével” a

vizet is szennyezik) nem nevezhető lényegesnek.

Sokan járható útnak tekintik, hogy mind a vadászatot, illetve egyéb

állományszabályozási módszereket, mind a madarak téli-nyári etetését korlátozni kellene,

szabad utat adva ezzel a természetes szelekciónak, hiszen, az egyik legfontosabb

természetes állományszabályozó faktor a hideg téli időjárás. Ha az etetést ilyenkor

elhagyjuk, csak a legjobb kondícióban lévő egyedek fogják átvészelni a kedvezőtlen

időjárást.

59

5. ÖSSZEFOGLALÁS

Szakdolgozatomban elsősorban a bütykös hattyú hazai fészkelő állományának

növekedési ütemével, másodsorban a telelő és vedlő csapatok területi eloszlásával, ezek

nagyságával, valamint a gyűrűzési eredmények felhasználásával a közép-európai állomány

vonulásdinamikájával foglalkoztam.

A faj az 1970-es években jelent meg először Magyarországon a XIX. század végi

eltűnése után, mely idő óta folyamatosan terjeszkedik. Elsőként a Dunántúl alkalmas vizeit

népesítette be, majd fokozatosan átterjedt a Duna-Tisza közére, az utóbbi években pedig

már a Tiszántúlra is megfigyelhettünk költő párokat, a költőállomány nagysága 2002-ben

274-301 pár között alakult. Főbb fészkelőhelyei a Dunántúlon elsősorban a Balaton a Kis-

Balaton, a Velencei-tó és a Fertő, de ezek mellett megtalálhatók a kisebb-nagyobb horgász-

, és halastavakon, völgyzárógátas tavakon, kavicsbánya tavakon, víztározókon is. A

Dunántúlon költött a 2002-es állomány 76%-a, mely szintén azt bizonyítja, hogy a faj

elsősorban itt találta meg életfeltételeit. Számottevő lehet a vedlőhelyekre, illetve

telelőhelyekre érkező, és a következő években itt költő egyedek száma, melyek

természetesen nem tudnak mind a Balatonon revírt foglalni, ezért a környező tavakra

telepszenek. A Duna-Tisza közén a fentieken túl, megjelentek több új élőhelytípuson,

például kubikgödrökben, szikes tavakon, lassúbb vízfolyások mentén, illetve

folyóöblökben egyre növekvő, viszont még mindig lényegesen kevesebb számban, mint az

előző tájegységen. 2002-ben a magyarországi költőállomány 22,26%-a telepedett meg a

két nagy folyónk között elhelyezkedő területeken, azon belül is két pár az Északi-

középhegység területén. A Tiszántúlon az elmúlt években jelent meg ismét a faj (erről a

tájegységről, Hódmezővásárhely mellől jelezték utolsó költését 1875-ben), ahol szintén

különböző típusú állóvizeken (horgász-és halastó, sekélyebb vizű mocsaras terület, illetve

a Tisza-tó, mint víztározó) költött, napjaikig elenyésző számban, 2002-ben 1,74%-os

arányban.

Magyarország két legnagyobb tava, a Balaton és a Velencei-tó a bütykös hattyúk

szempontjából szinte európai jelentőségű vedlőhely, a Kárpát-medence nagy részéről két

nagy kiterjedésű állóvizünkre vonulnak a madarak arra az időre, amikor akár 6-8 hétre is

elveszthetik röpképességüket. Ebben az időszakban a Balatonon 450-550 pld., a Velencei-

60

tavon 50-90 pld. tartózkodik, a Balaton esetében akár 100 példányt is meghaladó

csapatokban.

A téli időszak a madarak egyedszáma és előfordulási helyük változatos képet mutat,

ami elsősorban az időjárással hozható összefüggésbe. Hidegebb teleken nagyobb

távolságokat is megtehetnek jégmentes vízfelszíneket keresve, ilyenkor fordulhatnak elő

több száz, akár ezer kilométer feletti elmozdulások is. Ezekben az években elsősorban a

Duna mentén töltik a telet, magyarországi állománynagyságuk általában 1.000-1.200 pld.

között ingadozik. Enyhébb teleken az egyedek nem vonulnak nagyobb távolságokra,

kevésbé koncentrálódnak egy-egy megfelelő adottságú élőhelyen, ami miatt számbavételük

is sokkal nehezebb. A gyűrűzési adatok alapján egyértelmű, hogy a közép-európai

populáció vonulása során nem jut el az Adriai-tengerig, a telet a Dráva be nem fagyó

erőműi tavain, illetve a Száván töltik.

A Magyarországon 2002-ben költő 300 pár hattyú természetvédelmi jelentősége a

többi, elsősorban nyugat-európai ország lényegesen nagyobb állománynagyságaihoz képest

elenyészőnek tekinthető, főleg, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy sem külföldön,

sem hazánkban nem folytattak egzakt vizsgálatokat a faj más fajokra gyakorolt negatív

hatásainak tisztázására, pedig e nélkül messzemenő következtetéseket levonni és

állományszabályozást folytatni nem lehet. Természetesen olyan élőhelyen, ahol

megtelepedése veszélyeztetné más, fokozottan védett fajok produktivitását, eltávolítása

szükséges lehet, de csak megfelelő körültekintés mellett. Ilyen esetekben lenne érdemes

kontroll területek kijelölésével a bütykös hattyú interspecifikus kompetícióját vizsgáló

kutatásokat végezni, hiszen ez az egyik legvitatottabb és legellentmondásosabb kérdés.

Jómagam, sokakkal egyetemben Maria Wieloch neves lengyel hattyúkutatóval értek

egyet azzal kapcsolatban, hogy a bütykös hattyú állományát sem negatívan

(állományszabályozás), sem pozitívan (mesterséges takarmányellátás) befolyásolni nem

szabad. Amennyiben a téli etetést elhagyjuk a természet megoldja helyettünk az

állományszabályozás problémáját, hiszen a kemény, hosszan tartó hidegek után csak a

legjobb kondícióban lévő hattyúk maradnak életben.

61

6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. prof. Faragó Sándornak (NyME

Vadgazdálkodási Intézet vezetője) tanácsaiért, ötleteiért, Horváth Gábornak (PKMK)

munkám szakmai irányításáért és a szerkesztésben nyújtott segítségéért, észrevételeiért,

Szinai Péternek ötleteiért, szakmai segítségeiért, a jelentős számú külföldi szakirodalom

rendelkezésemre bocsátásáért, Kozmér Monának a német szakirodalmak fordításáért, Dr.

Hadarics Tibornak és Nagy Ágnesnek a nyelvi és szakmai lektorálásért, Halmos Gergőnek,

Karcza Zsoltnak és Simon Lászlónak a Madárgyűrűzési Központ munkatársainak az egyes

térképek elkészítésében nyújtott segítségükért, az adatbankban szereplő adatokat

rendelkezésemre bocsátásáért és a szerkesztésben, technikai lebonyolításban nyújtott

segítségükért, Nagy Lászlónak a Nyíregyházi Megyei Könyvtár igazgatójának a technikai

lebonyolításban nyújtott segítségéért, Büki Józsefnek a Természetvédelmi Hivatal

könyvtárosának (aki több, mint szimpla könyvtáros!) a szakirodalmak tengerében történő

tájékozódásért, Bagosi Zoltánnak a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársának a

szkennelésért. Köszönet illeti a PKMK tagjait, hattyászait, önkénteseit, név szerint Fodor

Andrást, Hajtó Lajost, Horváth Balázst, Horváth Gábort, Kövér Zoltánt, Selmeczi Kovács

Ádámot, Szinai Pétert, Somogyi Ferencet és Zubreczki Dávidot akik részt vettek és

segítettek a gyűrűzési akcióinkban, köszönet külhoni kollégáinknak, barátainknak, Eddie

Fritzének, Pelle Andersen-Harildnak (Dánia), Vladimír Hošeknek (Szlovákia), Zsujevits

Antalnak (Szerbia), akiktől sokat tanultunk a hattyúfogás terén Magyarországon, illetve

szó szerint hazai vizeken is megmutatták tudományukat.

Külön köszönet illeti Novotny Zsoltot, évfolyamtársamat aki szinte külön kérés

nélkül összegyűjtötte és rendelkezésemre bocsátotta a dél-Dunántúl hattyúköltési adatait,

illetve adatközlőinket Bank Lászlót, Bankovics Attilát, Barkóczi Csabát, Barta Zoltánt,

Bártol Istvánt, Blaskovits Zoltánt, Berdó Józsefet, Boda Lászlót, Borbáth Pétert, Boros

Emilt, Csihar Lászlót, Csonka Pétert, Darázsi Zsoltot, Deme Tamást, Drexler Szilárdot,

Faragó Imre Csabát, Fenyősi Lászlót, Fenyvesi Lászlót, Filotás Zoltánt, Forgách Balázst,

Fülöp Tibort, Füri Andrást, Dr. Gyurácz Józsefet, Dr. Hadarics Tibort, Halmos Krisztiánt,

Horváth Jenőt, Horváth Róbertet, Inántsi Pap Sándort, Jatanovics Tibort, Kagyerják Pált,

Kalocsa Bélát, Kókay Szabolcsot, Koltai Gábort, Kovács Lászlót, Dr. Kovács Gábort,

62

Krnács Györgyöt, Dr. Legány Andrást, Lukács Attilát, Megyer Csabát, Mercsák Lászlót,

Mogyorósi Sándort, Molnár Balázst, Musicz Lászlót, Nagy Károlyt, Nagy Sándort, Nagy

Tamást, Palkó Sándort , Pellinger Attilát, Pertovics Zoltánt, Pigniczky Csabát, Pőce

Vilmost, Dr. Rékási Józsefet, Réthy Zsigmondot , Riezing Norbertet, Rottenhoffer

Istvánt, Solti Bélát, Szabó Balázst, Szalai Ferencet, Széll Antalt, Dr. Szép Tibort, Szilágyi

Attilát, Szimuly Györgyöt, Szitta Tamást, Szűcs Csillát, Tajti Lászlót, Tokody Bélát,

Török Hunort, Tőgye Jánost, Urbán Sándort, Vágner Gézát, Varga Lászlót, Vasas Andrást,

Vasuta Gábort, Vámosi Krisztiánt, Végvári Zsoltot, Zalai Tamást és Zsoldos Árpádot, akik

készségesen és segítőkészen álltak a témához, többszöri telefonos megkeresésükre,

zaklatásukra is higgadtan reagáltak.

Ezúton is külön köszönöm Palkó Sándornak , hogy balatoni gyűrűzőakcióink

alkalmával mindig szívesen fogadott minket, mikor a déli parton fogott töménytelen

mennyiségű hattyú után megfáradva beestünk Fenékpuszátra, éjszakai szállásunkra. Soha

nem felejtjük segítőkészségét, jóságát!

63

7. IRODALOMJEGYZÉK

ALBERT, L. ÉS SZINAI, P. (1997): Hattyúfogások. Füzike 28: 13-15.

ANDERSEN-HARILD, P. (1971): Loss of rings in Mute Swan. The Ring 67: 131-132

ANDERSEN-HARILD, P. (1981a): Population dinamics of Cygnus olor in Denmark. In:

Matthews, G. V. T. és Smart, M.: Proceedings Second International Swan Symposium,

Sapporo 1980. IWRB, Slimbridge. pp. 176-191.

ANDERSEN-HARILD, P. (1981b): Weight changes in Cygnus olor. In: Matthews, G. V. T és

Smart, M.: Proceedings Second International Swan Symposium, Sapporo 1980.

IWRB, Slimbridge. pp. 120-131.

ANDERSEN-HARILD, P., CLAUSEN, B., ELVESTAD, K. ÉS PREUSS, N. O. (1982): Lead Pellets

in Tissues of Mute Swan (Cygnus olor) from Denmark. Danish Review of Game

Biology. Vol. 12. No. 2.

ANDERSEN-HARILD, P., CLAUSEN, B. ÉS NILSON, B. R. (2002): Beskydning af Knopfvaner

Cygnus olor i Danmark – en sammenligning af forholdene i 1979 og 1996. Dansk Orn.

Tidsskr. 96: 9-14.

ATKINSON-WILLES, G. L. (1981): The numerical distribution and the conservation

requirements of swans in Northwest Europe. In: Matthews, G. V. T és Smart, M.:

Proceedings Second International Swan Symposium, Sapporo 1980. IWRB,

Slimbridge. pp. 40-48.

BACON, P. J. (1980): A possible advantage for the ’Polish’ morph of the Mute Swan.

Wildfowl 31: 51-52.

BAUER, K. ÉS GLUTZ V. BLOTZHEIM, U. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas Band

2. Anseriformes 1. Akad. Verl., Frankfurt/Main

BIRKHEAD, M., BACON, J. P. ÉS WALTER, P. (1983): Factors affecting the breeding success

of the Mute Swan. J. Anim. Ecol. 52: 727-741.

BROWN, M., J., LINTON, E. ÉS REES, E., C. (1992): Causes of mortlity among wild swans in

Britain. Wildfowl 43: 70-79.

COLEMAN, A. E. ÉS MINTON, C. D. T. (1980): Mortality of Mute Swan progeny in an area

of south Staffordshire. Wildfowl 31: 22-28.

64

CAMPBELL, C. R. G. ÉS OGILVIE, M. A. (1982): Failure of Whooper Swan to moult wing

feathers. British Birds 75: 578.

CRAMP, S. ÉS SIMMONS, K. E. L. (1977): The Birds of the Western Palearctic, Volume I.,

University Press, Oxford

DELANY, S. ÉS SCOTT, D. (2002): Waterbird Population Estimates – Third Edition.

Wetland International Global Series No. 12, Wageningen, The Netherlands

HAGEMEIJER, W. J. M. ÉS BLAIR, M. J. (1997): The EBCC Atlas of the European Breeding

Birds: Their Distribution and Abundance. T & A D Poyser, London

HARASZTY, L. (SZERK.) (2000): Magyarország madarai. Mezőgazda kiadó, Budapest.

pp.35-36.

HEATH, M., BORGGREVE, C., PEET, N. ÉS HAGEMEIJER, W. (2000): European Bird

Population, Estimates and Trends

HORVÁTH, J. (1995): A bütykös hattyú etológiai-fészkelési sajátosságainak vizsgálata a

KBVR területén 1993-1994. Közép-Dunántúli Természetvédelmi Ig., Veszprém

HORVÁTH, J. ÉS KÁRPÁTI, L. (1988): A bütykös hattyú (Cygnus olor) magyarországi

terjeszkedése. Puszta, 3/12/, 97-115.

DEL HOYO, J., ELLIOTT, A. ÉS SARGATAL, J. (1992): Handbook of the Birds of the World,

Volume I., Lynx Edicions, Barcelona

HUEBNER, G. ÉS HUEBNER G. (2000): Hoeckerschwaene betreuen junge Graugaense. Falke

47 (10): 310-311.

KORZYUKOV, A ÉS KORZYUKOV, O. (2001): Longetivy of Mute Swans (Cygnus olor) in the

Ukraine. In: Oral presentation and poster abstracts. Fourth International Swan

Symposium, Eighteenth Trumpeter Swan Society Conference 13-18 February 2001.

Airlie Center, Warrenton, USA.

LENSINK, C. J. (1968): Neckband as an inhibitor of reproduction in Black Brant. J. Wildl.

Manage. 32: 418-420.

MACINNES, C. D., PREVETT, J. P. ÉS EDNEY, H. A. (1969): A versatile collar for individual

identification of geese. J. Wildl. Manage. 33: 330-335.

MADGE, S. ÉS BURN, H. (1988): Wildfowl, An indentification guide to the duck, geese and

swans of the world. Christopher Helm, A & C Black, London

65

MAGYAR, G., HADARICS, T., WALICZKY, Z., SCHMIDT, A., NAGY, T. ÉS BANKOVICS. A.

(1998): Nomenclator avium Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke.

Madártani Intézet, Budapest.

MOLNÁR, B. (1997): A bütykös hattyú (Cygnus olor) természetvédelmi-és vadgazdálkodási

jelentősége a Fertő-tavon. Szakdolgozat. Soproni Egyetem, Vadgazdálkodási Tanszék,

Sopron

MUNRO, R. E., SMITH, L. T. ÉS KUPA, J. J. (1968): The genetic basis of color differences

observed in the Mute Swan (Cygnus olor). Auk 85: 504-505.

NAGY, P. (1999): A bütykös hattyú (Cygnus olor) állományának felmérése és az állomány

más madárfajokra gyakorolt hatása. Szakdolgozat. Soproni Egyetem, Erdőmérnöki

kar, Vadgazdálkodási Intézet.

PAPP, L. (SZERK.) (1997): Zootaxonómia. Egységes jegyzet. Magyar Természettudományi

Múzeum, Dabas. pp. 343-346.

PERRIS, C. M. ÉS MCCLEERY, R. H. (1995): The disadvantage of late-moulting by Mute

Swan Cygnus olor. Wildfowl 46: 1-7.

PERRIS, C. M. ÉS MCCLEERY, R. H. (1997): Pairing behaviour in a colony of Mute Swans

Cygnus olor. Wildfowl 47: 31-41.

PERRIS, C. M. ÉS SEARS, J. (1991): Collitions with overhead wires as a cause of mortality

in Mute Swans Cygnus olor. Wildfowl 42: 05-11.

POÓS, É. (1991): A bütykös hattyú elterjedése Magyarországon. Diplomadolgozat.

Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Állattani tanszék, Szombathely.

REYNOLDS, C., M. (1965): The survival of Mute Swan cygnets. Bird Study 12: 128-129.

REYNOLDS, C., M. (1972): Mute Swan weights in relation to breeding. Wildfowl 23: 111-

118.

RYLEY, K. ÉS BOWLER, J. M. (1994): A change of moulting site for Mute Swan Cygnus

olor in Gloucestershire. Wildfowl 45: 15-20.

SCOTT, D. K. (1984): Winter territoriality of Mute Swans Cygnus olor. Ibis 126: 168-176.

SCOTT, D. A. ÉS ROSE, P. M. (1996): Atlas of Anatidae Population in Africa and Western

Eurasia, Wetlands Internation Publication No. 41, Wetland International, Wageninen,

The Netherland

66

SEARS, J. (1988): Regional and Seasonal Variation on Lead Poisoning in the Mute Swan

Cygnus olor on Relation to the Distribution of Lead Weights, in the Thames Area,

England. Biological Conservation 46: 115-134.

SIMON, T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények.

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

SMIDDY, P. ÉS O’HALLORAN, J. (1991): The breeding biology of Mute Swan Cygnus olor

in southeast Cork, Ireland. Wildfowl 42: 12-16.

SMITH, J. ÉS SUREES, A. (2001): Mute swans raising young Canada goose. British Birds 94

(9): 438.

SNOW, D. W. ÉS PERRINS, C. M. (1998): The Birds of the Western Palearctic, Volume 1,

Non-Passerines, Oxford University Press, Oxford

SPRAY, C. J. ÉS BAYES, K. (1992): The effect of neck collars on the behaviour, weight and

breeding success of Mute Swan Cygnus olor. Wildfowl 43: 49-57

SZINAI, P. (1998a): Status of the Mute Swan (Cygnus olor) in 1997 in Hungary. Aquila,

103-104, pp. 9-16.

SZINAI, P. (1998b): A bütykös hattyú helyzete a Balatonon 1997-98-ban. Füzike 32: 9-14.

T. DOLATA, P. ÉS KURZAWSKI, W. (1996): Agresja samca łabędzia niemego Cygnus olor

wobec własnego pisklęcia odmiany polskiej (immutabilis). Przegląd Przyrodniczky

VII., 1: 86-88.

WIELOCH, M. (1990): The wintering of the Mute Swan. Baltic birds 5, vol. 2., pp.: 237-

241.

WIELOCH, M. (1991): Population trends of the Mute Swan (Cygnus olor) in the Paleartic.

In: Sears, J. és Bacon, P. J. (Eds) 1991. Proc. Third. IWRB International Swan

Symposium, Oxford, 1989. Wildfowl – Supplement No. 1. pp: 22-29.

WIELOCH, M. (1994): The wintering of the Mute Swan in Poland. The Ring 16, 1-2., pp.:

112.

WIELOCH, M. ÉS CZAPULAK, A. (1991): Cygnus olor immutabilis in Poland. Sears, J. és

Bacon, P. J. (Eds) 1991. Proc. Third. IWRB International Swan Symposium, Oxford,

1989. Wildfowl – Supplement No. 1. pp. 304-309.

67

MELLÉKLETEK

68

1. fénykép: Csőrős módszer alkalmazása a Balatonon (Szinai Péter)

2. fénykép: A rárohanást megelőző pillanatok…(Szinai Péter, Vladimír Hošek, EddieFritze, Fodor András, Albert László) (fotó: Ungi Balázs)

69

3. fénykép: …kivitelezése nemzetközi segítséggel… (fotó: Ungi Balázs)

4. fénykép: …és eredménye (Fodor András) (fotó: Ungi Balázs)

70

5. fénykép: …akkor inkább a hattyúk közé vetem magam! Szinai Péter gyakorolja aráugrásos módszert Horváth Gábor legnagyobb örömére

6. fénykép: Lábhurok alkalmazása, fogás előtti pillanatok (fotó: Ungi Balázs)

71

7. fénykép: Meghurkolt madár (fotó: Ungi Balázs)

8. fénykép: Háló alkalmazása Csepelen I.(Szinai Péter) (fotó: Ungi Balázs)

72

9. fénykép: Háló alkalmazása Csepelen II. (Fodor András) (fotó: Ungi Balázs)

10. fénykép: Kloáka-teszt vizsgálat, a madár gúnár (Fodor András)

73

11. fénykép: Bütykös hattyú tömegmérése (Fodor András)

74

300 km-nél távolabbi megkerülések

Ringno Species Age Sex FDate Place County CoordinatesText Distance Direction Elapsed

L2510 CYGOLO 3 1981.06.19 Praha 2, River Vlatva CZ17 50°04'N 14°25'E

L2510 CYGOLO 1986.12.26 Kiskunhalas-Sostó HG40 46°28'N 19°29'E 549 135 2016

L2510 CYGOLO 1986.12.26 Kiskunhalas-Sostó HG40 46°28'N 19°29'E 549 135 2016

L4323 CYGOLO 1+ T 1983.07.03 Nasavrky. Chrudim CZ-- 49°51'N 15°48'E

L4323 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 367 163 1301

L4323 CYGOLO 2+ 1988.12.30 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 367 163 2007

L4721 CYGOLO P 1982.09.03 Voletice. Chrudim CZ15 49°55'N 16°02'E

L4721 CYGOLO 1+ H 1990.04.15 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 362 165 2781

L4721 CYGOLO 1+ H 1990.08.01 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 362 165 2889

L5890 CYGOLO P 1985.07.27 Kobylice. Hradec Králové CZ-- 50°15'N 15°35'E

L5890 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 414 163 546

L6011 CYGOLO P 1984.08.04 Libán. Chrudim CZ-- 49°52'N 15°49'E

L6011 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 368 164 903

L6011 CYGOLO 2+ 1988.12.30 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 368 164 1609

L8776 CYGOLO P 1989.07.19 Holoubkov. Rokycany CZ-- 49°46'N 13°42'E

L8776 CYGOLO 2+ T 1991.01.11 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 440 131 541

L8776 CYGOLO 1+ 1991.01.11 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 440 131 541

L8776 CYGOLO 2+ T 1991.05.08 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 439 134 658

L12050 CYGOLO P 1991.07.23 Kopidlno, Jicin CZ1- 50°20'N 15°16'E

L12050 CYGOLO 2+ 1992.10.17 Balatonmagyaród HG38 46°36'N 17°12'E 439 160 452

600601 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Szeged HG43 46°16'N 20°09'E

600601 CYGOLO 3+ T 1987.08.23 Sopot PLGD 54°27'N 18°34'E 918 354 211

600608 CYGOLO 3+ H 2000.02.10 Szeged HG43 46°16'N 20°09'E

600608 CYGOLO 2000.10.15 Katush, Kamin-Kashirskiydistr.

UK-- 51°47'N 24°48'E 702 27 248

601022 CYGOLO 1+ 1993.05.15 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

601022 CYGOLO 1+ 1994.07.17 Zb. Otmuchowski, Otmuchow PLOP 50°28'N 17°06'E 311 353 428

601849 CYGOLO 1+ 1989.12.10 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

601849 CYGOLO 2+ H 1990.02.09 Pirna DESD 50°57'N 13°57'E 450 325 61

601849 CYGOLO 2+ H 1990.02.11 Pirna DESD 50°57'N 13°57'E 450 325 63

75

603121 CYGOLO 2 T 2000.01.27 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

603121 CYGOLO 2001.06.04 Kolobrzeg-Plaza PLZP 54°11'N 15°35'E 749 343 494

603121 CYGOLO 2001.06.09 Kolobrzeg-Plaza PLZP 54°11'N 15°35'E 749 343 499

603608 CYGOLO 1+ 1988.11.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

603608 CYGOLO 1990.07.09 Göhren (Rügen) DD61 54°20'N 13°44'E 787 341 590

603687 CYGOLO 1+ 1989.08.18 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E

603687 CYGOLO 1989.12.26 Es Migjorn. Es Mercadal ES72 39°59'N 04°05'E 1324 234 130

605154 CYGOLO 2+ T 1990.04.07 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E

605154 CYGOLO 2+ T 1990.08.13 Praha CZ17 50°05'N 14°24'E 311 329 128

605154 CYGOLO 1990.11.06 Praha CZ17 50°05'N 14°24'E 311 329 213

605154 CYGOLO 1991.02.19 Praha CZ17 50°05'N 14°24'E 311 329 318

605308 CYGOLO 3 H 1999.04.09 Velence HG31 47°15'N 18°38'E

605308 CYGOLO 2000.07.17 Kozienice-Stawy PLMZ 51°35'N 21°34'E 527 23 465

605314 CYGOLO 2+ H 1999.06.04 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E

605314 CYGOLO 2001.01.10 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 376 21 586

605331 CYGOLO 2 T 1998.11.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

605331 CYGOLO 2000.01.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 311 32 413

605336 CYGOLO 3+ H 1998.12.24 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E

605336 CYGOLO 1999.05.09 Zalew Sulejowski PL93 51°25'N 19°55'E 451 7 136

605336 CYGOLO 1999.07.28 Swolszewice Duze, Zb.Sulejowski

PL93 51°28'N 19°56'E 457 7 216

605341 CYGOLO 3+ T 1998.12.25 Vác HG48 47°48'N 19°07'E

605341 CYGOLO 2000.05.04 Zalew Miedzna, Zarnow PL93 51°19'N 20°16'E 400 12 496

605341 CYGOLO 2000.05.04 Zalew Miedzna, Zarnow PL93 51°19'N 20°16'E 400 12 496

605341 CYGOLO 3+ 2000.06.11 Stawy Rybne Slupia,Belchatow

PL93 51°18'N 19°16'E 390 2 534

606046 CYGOLO 2 1997.02.02 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E

606046 CYGOLO 2000.12.10 Rz.Warta, Poniz.Zb.Poraj PL-- 50°40'N 19°12'E 368 2 1407

606046 CYGOLO 2001.02.14 Rz. Warta, Poraj, Gm.Poraj PL-- 50°41'N 19°13'E 370 2 1473

607345 CYGOLO 2+ T 1997.01.20 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E

607345 CYGOLO 2+ T 1998.09.08 Jez. Elckie, Elk PLSU 53°50'N 22°21'E 718 19 596

607345 CYGOLO 2+ T 1999.11.28 Warszawa-Zoo PL98 52°16'N 21°01'E 523 17 1042

607701 CYGOLO 2 T 1999.01.30 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

76

607701 CYGOLO 2000.12.01 Gorgast, Markisch-Oderland DEBB 52°34'N 14°33'E 585 339 671

607701 CYGOLO 2001.02.11 Gorgast, Markisch-Oderland DEBB 52°34'N 14°33'E 585 339 743

607701 CYGOLO 2001.03.02 Gorgast, Markisch-Oderland DEBB 52°34'N 14°33'E 585 339 762

607734 CYGOLO 3+ H 1999.09.11 Szántód HG34 46°53'N 17°54'E

607734 CYGOLO 2000.12.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 470

607734 CYGOLO 2001.01.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 495

607734 CYGOLO 2001.01.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 495

607734 CYGOLO 2001.02.05 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 513

607734 CYGOLO 2001.02.05 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 513

607734 CYGOLO 2001.03.08 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 544

607734 CYGOLO F 2001.10.10 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 760

607734 CYGOLO F 2001.10.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 761

607734 CYGOLO F 2001.10.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 765

607734 CYGOLO F 2001.10.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 768

607734 CYGOLO 2001.10.19 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 769

607734 CYGOLO F 2001.10.22 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 772

607734 CYGOLO F 2001.10.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 774

607734 CYGOLO F 2001.10.28 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 778

607734 CYGOLO F 2001.10.28 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 778

607734 CYGOLO F 2001.11.05 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 786

607734 CYGOLO F 2001.11.12 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 793

607734 CYGOLO 2001.11.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 799

607734 CYGOLO 2001.12.02 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 813

607734 CYGOLO 2001.12.20 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 831

607734 CYGOLO 2001.12.30 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 841

607734 CYGOLO F 2002.01.12 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 854

607734 CYGOLO 2002.01.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 858

607734 CYGOLO 2002.01.23 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 865

607734 CYGOLO F 2002.02.14 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 887

607734 CYGOLO F 2002.03.01 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 902

607734 CYGOLO F 2002.03.10 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 911

607734 CYGOLO F 2002.03.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 912

607734 CYGOLO F 2002.03.13 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 914

607734 CYGOLO F 2002.03.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 916

607734 CYGOLO F 2002.03.26 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 927

607734 CYGOLO F 2002.03.28 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 929

607734 CYGOLO F 2002.04.06 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 938

607734 CYGOLO F 2002.11.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1157

607734 CYGOLO F 2002.12.08 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1184

607734 CYGOLO F 2002.12.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1192

607734 CYGOLO F 2002.12.22 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1198

607744 CYGOLO 3 H 1999.09.12 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E

607744 CYGOLO 2001.05.30 Kozienice-Stawy PLMZ 51°35'N 21°34'E 621 29 626

607744 CYGOLO 2001.06.10 Kozienice-Stawy PLMZ 51°35'N 21°34'E 621 29 637

607814 CYGOLO 3 2001.02.04 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

77

607814 CYGOLO 2+ T 2001.08.14 Zb. Sulejowski, Barkowice PL93 51°24'N 19°51'E 406 9 191

608678 CYGOLO 1+ 1996.12.22 Szombathely HG36 47°14'N 16°38'E

608678 CYGOLO 2+ T 1998.12.06 Rz. Wisla, Ustron PLBB 49°43'N 18°49'E 320 29 714

608786 CYGOLO 2+ T 1997.01.23 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E

608786 CYGOLO 1998.12.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 306 12 687

608845 CYGOLO 2+ H 1997.02.07 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E

608845 CYGOLO 1998.12.31 Velenje, Skalsko Jezero SL00 46°23'N 15°06'E 319 251 692

608895 CYGOLO 2 1998.02.05 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

608895 CYGOLO 1999.03.08 Fishpond Sokolovo Zhabinka BY20 52°12'N 23°59'E 676 40 396

608908 CYGOLO 2+ T 1997.02.09 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

608908 CYGOLO 1998.01.06 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 311 32 331

608908 CYGOLO 2+ 1998.02.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 311 32 372

608927 CYGOLO 2 1997.01.23 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E

608927 CYGOLO H 1997.12.27 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 338

608927 CYGOLO 1998.01.22 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 364

608927 CYGOLO 1998.01.27 Staw Morava, Sosnowiec PL97 50°18'N 19°10'E 327 2 369

608927 CYGOLO 1998.01.29 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 371

608927 CYGOLO 1998.01.30 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 372

608927 CYGOLO 1998.01.31 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 373

608934 CYGOLO 2+ H 1997.01.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

608934 CYGOLO 2+ 1998.02.01 Gniezno PLPN 52°32'N 17°37'E 538 360 371

608934 CYGOLO 1998.02.01 Gniezno PLPN 52°32'N 17°37'E 538 360 371

609015 CYGOLO 2 1997.09.21 Balatonlelle HG34 46°47'N 17°42'E

609015 CYGOLO 2000.02.27 Linz AU-- 48°19'N 14°18'E 307 305 889

609015 CYGOLO 2000.11.03 Rogowo, Trzebatów PL-- 54°09'N 15°20'E 837 349 1139

609027 CYGOLO 2 1998.01.25 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E

609027 CYGOLO 2000.07.23 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 910

609027 CYGOLO 2000.07.31 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 918

609027 CYGOLO 2000.08.12 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 930

609027 CYGOLO 2000.08.26 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 944

609027 CYGOLO 2000.09.16 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 965

609027 CYGOLO 2000.10.28 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1007

609027 CYGOLO 2000.11.05 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1015

609027 CYGOLO 2000.11.12 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1022

609027 CYGOLO 2000.11.25 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1035

609027 CYGOLO 2002.05.15 Stawy Okolowice PLSL 50°50'N 19°43'E 488 21 1571

78

609027 CYGOLO F 2002.08.08 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E 456 18 1656

609027 CYGOLO 1+ 2002.09.29 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E 456 18 1708

609027 CYGOLO F 2002.12.15 Uj.Rz. Jaworznik, Wojkowice PLSL 50°21'N 19°03'E 420 18 1785

609085 CYGOLO 2 1997.03.31 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

609085 CYGOLO 1998.05.18 Zb. Jeziorsko, Glinno Wies PL-- 51°45'N 18°40'E 457 9 413

609282 CYGOLO 1 T 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E

609282 CYGOLO 1999.04.23 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 113

609282 CYGOLO 1999.04.29 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 119

609282 CYGOLO 1999.05.05 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 125

609282 CYGOLO 1999.05.28 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 148

609282 CYGOLO 1999.09.06 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 249

609283 CYGOLO 1 T 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E

609283 CYGOLO 1999.09.29 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 272

609283 CYGOLO 1999.10.03 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 276

609283 CYGOLO 2000.01.07 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 372

609283 CYGOLO 2000.01.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 380

609283 CYGOLO 2000.01.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 381

609283 CYGOLO 2000.01.17 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 382

609283 CYGOLO 2000.01.20 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 385

609283 CYGOLO 2000.02.03 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 399

609283 CYGOLO 2000.02.09 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 405

609283 CYGOLO 2000.02.13 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 409

609283 CYGOLO 2000.02.14 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 410

609283 CYGOLO 2+ 2000.02.22 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 418

609283 CYGOLO F 2001.12.19 Grodno, Neman river BY23 53°40'N 23°50'E 773 24 1084

609284 CYGOLO 1 T 1998.12.31 Budapest 10. Ker. HG48 47°30'N 19°10'E

609284 CYGOLO 1 2000.04.25 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 337 19 481

609284 CYGOLO 2000.07.30 Mlodzawy-Stawy, Pinczów PL-- 50°27'N 20°30'E 343 16 577

609284 CYGOLO 2000.07.31 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 337 19 578

609284 CYGOLO 2000.08.12 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 337 19 590

609287 CYGOLO 3+ T 1999.01.01 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

609287 CYGOLO 1999.07.01 Grzebowilk, MinskMazowiecki

PLDL 52°07'N 21°33'E 515 20 181

609287 CYGOLO 1999.11.10 Halinow, Warszawa PL98 52°41'N 21°21'E 570 17 313

609288 CYGOLO 3 T 1999.01.14 Tát HG33 47°45'N 18°40'E

609288 CYGOLO F 2000.02.03 Sopot-Plaza PLGD 54°27'N 18°35'E 746 360 385

609288 CYGOLO 2000.11.25 Potok Zloty, Gm. JanówCzestoch.

PL-- 50°42'N 19°26'E 333 9 681

609289 CYGOLO 2+ H 1999.01.14 Tát HG33 47°45'N 18°40'E

609289 CYGOLO 1999.08.21 Urszulewo, Skrwilno PL-- 52°58'N 19°34'E 584 6 219

79

609303 CYGOLO 2+ 1998.12.13 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

609303 CYGOLO 2+ 2001.06.04 Walewice, Sobota PL93 52°06'N 19°39'E 511 16 904

609305 CYGOLO 2 T 1998.12.22 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

609305 CYGOLO 2+ 1999.06.10 Stawy Myslaków, Lowicz PL93 52°06'N 19°59'E 484 8 170

609308 CYGOLO 2+ H 1998.12.22 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

609308 CYGOLO 1999.10.10 Zb. Cieszanowice, Mierzyn PL93 51°15'N 19°40'E 388 7 292

609308 CYGOLO 2000.08.23 Zb. Sulejowski, Barkowice PL93 51°24'N 19°51'E 406 9 610

609308 CYGOLO 2001.07.10 Gdynia-Orlowo PLPM 54°29'N 18°34'E 745 358 931

609308 CYGOLO 2001.07.15 Gdynia-Orlowo PLPM 54°29'N 18°34'E 745 358 936

609308 CYGOLO 2001.08.05 Jez. Ptasi Raj, Gdansk-GorkiWsch.

PLPM 54°22'N 18°48'E 731 359 957

609308 CYGOLO 1+ 2001.10.26 Trzciana, Rzeszów PLPC 50°04'N 21°50'E 329 39 1039

609308 CYGOLO 1+ 2001.10.26 Trzciana, Rzeszów PLPC 50°04'N 21°50'E 329 39 1039

609309 CYGOLO 1 H 1998.12.22 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

609309 CYGOLO 1999.09.29 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 312 24 281

609309 CYGOLO 1999.10.03 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 312 24 285

609313 CYGOLO 3+ T 1998.12.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

609313 CYGOLO 1+ T 1999.03.28 Jez. Czarne, Okunika,Wlodawa

PL94 51°30'N 23°31'E 599 43 92

609313 CYGOLO 1+ 2002.08.23 Jez. Czarne, Okunika,Wlodawa

PL94 51°30'N 23°31'E 599 43 1336

609358 CYGOLO 1 1997.10.22 Velence HG31 47°15'N 18°38'E

609358 CYGOLO 2 1998.08.30 Wampen, Ostvorpommern DEMV 54°08'N 13°25'E 850 336 312

609358 CYGOLO 2 1998.10.24 Wampen, Ostvorpommern DEMV 54°08'N 13°25'E 850 336 367

609361 CYGOLO 2 1998.01.02 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

609361 CYGOLO 1999.12.27 Nieszwa, AleksandrówKujawski

PL-- 52°50'N 18°54'E 579 8 724

609361 CYGOLO F 2000.03.23 Walewice-Stawy Rybne PL93 52°06'N 19°42'E 512 16 811

609361 CYGOLO 1+ 2001.03.09 Zagórów, Slupca PL-- 52°10'N 17°54'E 498 2 1162

609393 CYGOLO 2+ T 1998.02.15 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E

609393 CYGOLO 1998.08.07 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E 370 12 173

609393 CYGOLO 1998.09.20 Pawlowice Sl.-Stawy PL97 49°58'N 18°44'E 373 17 217

609393 CYGOLO 1+ 1998.11.08 Zb.Goczalkowicki PL-- 49°55'N 18°49'E 369 18 266

609402 CYGOLO 2+ T 1998.02.18 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E

609402 CYGOLO 1+ 1999.04.02 Nietkowice, Czerwiensk PL94 52°04'N 15°22'E 596 343 408

609402 CYGOLO 1+ 1999.05.04 Laski Odrzanskie, Czerwiensk PL-- 52°02'N 15°18'E 594 343 440

609402 CYGOLO 1+ 1999.08.13 Glinzig DEBB 51°46'N 14°13'E 597 335 541

609402 CYGOLO 1999.12.24 Rz. Gryzynski Potok, Radnica PL94 52°05'N 15°14'E 601 342 674

609402 CYGOLO 1999.12.29 Rz. Gryzynski Potok, Radnica PL94 52°05'N 15°14'E 601 342 679

80

609402 CYGOLO 1+ 2000.03.17 Laski Odrzanskie, Czerwiensk PL-- 52°02'N 15°18'E 594 343 758

609402 CYGOLO 1+ 2000.04.15 Laski Odrzanskie, Czerwiensk PL-- 52°02'N 15°18'E 594 343 787

609402 CYGOLO 1+ 2000.04.27 Rz. Odra, Brody PL-- 52°04'N 15°26'E 595 344 799

609402 CYGOLO 2000.07.27 Stawy Rybne Przemkow PL-- 51°31'N 15°48'E 529 344 890

609402 CYGOLO 2000.09.30 Zb. Bukowka, Bukowka,Lubawka

PL-- 50°42'N 15°56'E 440 342 955

609402 CYGOLO 2000.10.07 Zb. Bukowka, Bukowka,Lubawka

PL-- 50°42'N 15°56'E 440 342 962

609402 CYGOLO 1+ 2001.01.10 Laski, Czerwiensk, ZielonaGora

PL-- 52°02'N 15°19'E 594 343 1057

609402 CYGOLO 1+ 2001.02.03 Laski, Czerwiensk, ZielonaGora

PL-- 52°02'N 15°19'E 594 343 1081

609406 CYGOLO 2 T 1998.03.07 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E

609406 CYGOLO 1998.07.02 Ruda Zmigrodzka, StawyZmigrod

PLWW 51°29'N 17°02'E 525 358 117

609406 CYGOLO 1998.07.06 Ruda Zmigrodzka, StawyZmigrod

PLWW 51°29'N 17°02'E 525 358 121

609406 CYGOLO 1998.09.10 Radziadz, Stawy, Zmigrod PLWW 51°33'N 16°59'E 533 358 187

609406 CYGOLO 1+ 1998.11.08 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 618 6 246

609406 CYGOLO 1+ 1998.11.15 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 618 6 253

609406 CYGOLO 2+ 1998.11.18 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 618 6 256

609406 CYGOLO 1998.11.29 Jez. Patnowskie, Konin PLON 52°18'N 18°17'E 621 7 267

609406 CYGOLO 1999.04.12 Zalew Wittoszóvka, Swidnica PLDO 50°51'N 16°30'E 458 353 401

609406 CYGOLO 1999.05.15 Zalew Wittoszóvka, Swidnica PLDO 50°51'N 16°30'E 458 353 434

609406 CYGOLO 1999.09.07 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 529 359 549

609406 CYGOLO 2000.01.19 Dossetal, Havelland DEBB 52°47'N 12°22'E 756 334 683

609406 CYGOLO 2000.01.23 Hohennauen, Havelland DEBB 52°40'N 12°20'E 746 334 687

609406 CYGOLO 2000.02.01 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 696

609406 CYGOLO 2000.02.03 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 698

609406 CYGOLO 2000.02.11 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 706

609406 CYGOLO 2000.02.12 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 707

609406 CYGOLO 2000.02.13 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 708

609406 CYGOLO 2000.02.25 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 720

609406 CYGOLO 2000.02.27 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 722

609406 CYGOLO 2000.03.05 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 729

609406 CYGOLO 2001.01.27 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 1057

609406 CYGOLO 2+ T 2001.05.24 Stawy Kepny, Pawlowice PL-- 49°58'N 18°43'E 372 16 1174

609406 CYGOLO 1+ 2001.11.24 Stawy Czarnków, WislaWielka

PL-- 49°58'N 18°50'E 375 18 1358

609411 CYGOLO 3+ H 1998.04.03 Velence HG31 47°15'N 18°38'E

609411 CYGOLO 2001.06.14 Pawlowice Sl., Pszczyna PLSL 49°58'N 18°43'E 303 1 1168

609428 CYGOLO 2 H 1998.08.18 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E

609428 CYGOLO 1999.03.07 Sumvald pond CZ26 49°50'N 17°09'E 342 359 201

609719 CYGOLO 1 T 1998.12.27 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E

609719 CYGOLO 1999.09.29 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 276

609719 CYGOLO 1999.10.03 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 280

609719 CYGOLO 1999.10.16 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 293

81

609723 CYGOLO 2 T 1998.12.30 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E

609723 CYGOLO 1999.07.03 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 547 354 185

609723 CYGOLO 1+ 1999.08.20 Greifswalder OIE,Mecklenburg-Vorpommern

DEMV 54°15'N 13°55'E 845 336 233

609723 CYGOLO 1999.08.30 Göhren (Rügen) DD61 54°20'N 13°44'E 859 336 243

609726 CYGOLO 2 T 1999.01.03 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

609726 CYGOLO 2000.01.04 Ortwig, Markisch-Oderland DEBB 52°42'N 14°22'E 635 331 366

609732 CYGOLO 3 T 1999.01.05 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E

609732 CYGOLO 1+ 2000.02.19 Rz. Narew, Pomiechówek PL-- 52°28'N 20°44'E 571 11 410

609743 CYGOLO 3 H 1999.09.11 Zamárdi HG34 46°54'N 17°57'E

609743 CYGOLO 2000.05.27 Rz. Warta, Dzierawy PLWI 52°13'N 18°35'E 594 4 259

609743 CYGOLO 2000.06.03 Rz. Warta, Dzierawy PLWI 52°13'N 18°35'E 594 4 266

609743 CYGOLO 2000.11.06 Zb. Jeziorsko, Peczniew PLLO 51°48'N 18°43'E 548 6 422

609750 CYGOLO 3+ H 1999.09.11 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E

609750 CYGOLO 2000.10.08 Seewalchen/Attersee AU03 47°56'N 13°35'E 306 296 393

609750 CYGOLO 2000.10.12 Seewalchen/Attersee AU03 47°56'N 13°35'E 306 296 397

609750 CYGOLO 2000.11.11 Attersee, Kammer AU03 47°56'N 13°35'E 306 296 427

609758 CYGOLO 2 H 1999.09.12 Révfülöp HG37 46°51'N 17°38'E

609758 CYGOLO 2000.02.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 395 25 165

609758 CYGOLO 2000.02.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 395 25 165

609758 CYGOLO 1+ 2000.03.16 Rozl.Wkry i Narwi, Modlin PLMZ 52°26'N 20°40'E 659 18 186

609758 CYGOLO 2000.04.07 Rozlewiska Narwi,Bronislawka

PLMZ 52°27'N 20°44'E 662 19 208

609762 CYGOLO 2 T 1999.09.12 Tihany HG37 46°56'N 17°53'E

609762 CYGOLO 2001.02.25 Rzeszów PL-- 50°03'N 22°00'E 461 40 532

609776 CYGOLO 3 H 1998.12.27 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E

609776 CYGOLO 2001.01.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 753

609777 CYGOLO 1 H 1998.12.27 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E

609777 CYGOLO 1999.04.13 Hrycewo, Khmielnitskayaoblast

UK-- 49°45'N 26°56'E 632 63 107

609777 CYGOLO 1999.05.09 Hrycewo, Khmielnitskayaoblast

UK-- 49°45'N 26°56'E 632 63 133

609777 CYGOLO 2000.01.28 Neureetz, Markisch-Oderland DEBB 52°47'N 14°09'E 696 331 397

609777 CYGOLO F 2002.01.09 Orestiada, river Evros GR88 41°31'N 26°34'E 882 135 1109

609780 CYGOLO 1 T 1998.12.28 Budapest 20. Ker. HG48 47°26'N 19°06'E

609780 CYGOLO 1999.09.26 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E 358 2 272

609780 CYGOLO 1999.11.27 Zb. Poraj, Gm. Poraj PL-- 50°40'N 19°13'E 360 1 334

609780 CYGOLO 1999.12.30 Panki, Gm.Przystajn PL-- 50°53'N 18°45'E 385 356 367

82

609790 CYGOLO 3+ H 1998.12.31 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E

609790 CYGOLO 1999.10.24 Solasky distr., c.Valivka UK-- 50°28'N 24°17'E 508 47 297

609794 CYGOLO 2+ H 1999.01.02 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E

609794 CYGOLO 2000.01.01 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec

PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 364

609794 CYGOLO 2+ T 2000.07.22 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E 346 3 567

609794 CYGOLO 2+ T 2000.07.27 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E 346 3 572

609794 CYGOLO 1+ 2000.12.25 Zb. Rybnik, Rybnik PLSL 50°08'N 18°30'E 360 5 723

609794 CYGOLO 2000.12.28 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec

PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 726

609794 CYGOLO 2000.12.28 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec

PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 726

609794 CYGOLO 1+ 2001.01.02 Staw Paruszowiec, Rybnik PL-- 50°07'N 18°33'E 358 6 731

609794 CYGOLO 2001.01.07 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec

PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 736

609794 CYGOLO 2001.01.07 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec

PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 736

609794 CYGOLO 1+ 2001.01.16 Zb. Rybnik, Rybnik PLSL 50°08'N 18°30'E 360 5 745

609794 CYGOLO 2001.01.20 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec

PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 749

609794 CYGOLO 2001.12.25 Staw Paruszowiec, Rybnik PL-- 50°07'N 18°33'E 358 6 1088

609794 CYGOLO 1+ 2002.12.29 Zb. Rybnik, Rybnik PLSL 50°08'N 18°30'E 360 5 1457

609795 CYGOLO 2+ H 1999.01.02 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E

609795 CYGOLO 2+ 1999.12.05 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin

PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 337

609795 CYGOLO 1999.12.18 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin

PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 350

609795 CYGOLO 3+ 2000.04.01 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin

PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 455

609795 CYGOLO 3+ 2000.10.11 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin

PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 648

609795 CYGOLO 3+ 2001.12.03 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin

PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 1066

AAA0011

CYGOLO 3+ H 1999.01.18 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E

AAA0011

CYGOLO 2001.02.10 Birkwitz DERA 50°59'N 13°53'E 545 318 754

AAA0082

CYGOLO 1 H 1999.12.01 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E

AAA0082

CYGOLO 2001.11.27 Shishkivtsi, Kitmanskiy distr. UK-- 48°33'N 25°40'E 507 74 727

AAA0537

CYGOLO 2+ H 1999.12.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E

AAA0537

CYGOLO 2001.02.10 Rz. Pilica, Sulejów PLLO 51°21'N 19°53'E 438 21 410

AAA0537

CYGOLO 2001.12.20 Rz. Pilica, Sulejów PLLO 51°21'N 19°53'E 438 21 723

AAA0537

CYGOLO 2001.12.28 Rz. Pilica, Sulejów PLLO 51°21'N 19°53'E 438 21 731

AAA0591

CYGOLO 3 T 2000.02.03 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E

83

AAA0591

CYGOLO 2000.10.15 Czolomyje, Mordy PLDL 52°14'N 22°28'E 561 27 255

HU219 CYGOLO 2 2002.01.08 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E

HU219 CYGOLO 2+ H 2002.07.21 Stawy Borów, Bielawy PLLO 52°07'N 19°35'E 530 4 194

HU227 CYGOLO 3+ H 2002.01.09 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E

HU227 CYGOLO F 2003.02.26 Murighiol RO-- 45°03'N 29°17'E 830 104 413

HU398 CYGOLO 3+ H 2002.01.17 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E

HU398 CYGOLO 2+ H 2002.07.20 Stawy Psary PLLO 52°03'N 19°40'E 478 8 184

HU399 CYGOLO 2 2002.01.22 Vác HG48 47°48'N 19°07'E

HU399 CYGOLO 2 2002.10.09 Nysted, Lolland DK35 54°40'N 11°44'E 921 329 260

HU399 CYGOLO 2 2002.10.20 Nysted, Lolland DK35 54°40'N 11°44'E 921 329 271

HU399 CYGOLO 2 2002.10.30 Nysted, Lolland DK35 54°40'N 11°44'E 921 329 281

HU678 CYGOLO 1+ T 2001.12.29 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E

HU678 CYGOLO 2+ 2002.07.24 Zb. Cieszanowice PLLO 51°14'N 19°42'E 386 8 207

E9329 CYGOLO 2 1997.01.11 Dole, Riga LV00 56°50'N 24°15'E

E9329 CYGOLO 3+ H 2002.01.07 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 1073 203 1822

EE022 CYGOLO 2 2002.02.23 Darzini, Riga, (river Daugava) LV00 56°52'N 24°17'E

EE022 CYGOLO 3 T 2003.01.25 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 1110 203 336

EE022 CYGOLO 3 T 2003.01.31 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 1110 203 342

EE022 CYGOLO F 2003.03.02 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 1110 203 372

AC0509 CYGOLO 3+ 2001.01.20 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E

AC0509 CYGOLO 2001.12.27 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 376 167 341

AC1921 CYGOLO 2 H 2002.07.20 Psary, Bielawy, Lowicz PLLO 52°03'N 19°39'E

AC1921 CYGOLO F 2003.01.06 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 170

AC1921 CYGOLO 1+ 2003.02.01 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 196

AC1921 CYGOLO 1+ 2003.02.02 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 197

AC1921 CYGOLO 1+ 2003.02.23 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 218

AC1978 CYGOLO P T 2002.08.20 Gieski, Niechcice PLLO 51°17'N 19°35'E

AC1978 CYGOLO 2 2003.01.17 Budapest Soroksár HG48 47°24'N 19°06'E 434 185 150

AC2181 CYGOLO 3+ H 2002.08.27 Beldówm AleksandrówLodzki

PLLO 51°50'N 19°11'E

AC2181 CYGOLO 2+ H 2003.02.17 Dunakeszi HG48 47°39'N 19°08'E 466 180 174

AP1829 CYGOLO 2 T 1984.07.31 Przemkow PLLA 51°31'N 15°48'E

84

AP1829 CYGOLO 2+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 547 169 907

AP2393 CYGOLO 2 1982.07.25 Przemkow PLLA 51°31'N 15°48'E

AP2393 CYGOLO 1983.12.29 Mecsér HG32 47°47'N 17°28'E 433 163 522

AP3808 CYGOLO P 1982.08.23 Przemkow PLLA 51°31'N 15°48'E

AP3808 CYGOLO 2+ H 1990.02.04 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 428 171 2722

AP3808 CYGOLO 2+ H 1990.02.09 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 428 171 2727

AP3808 CYGOLO 2+ H 1990.02.22 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 428 171 2740

AP3840 CYGOLO 2+ H 1983.02.26 Wroclaw. Popowice PL-- 51°08'N 17°00'E

AP3840 CYGOLO 1985.02.23 Marcali HG34 46°35'N 17°25'E 508 176 728

AP3942 CYGOLO 1 1982.10.28 Swinoujscie Beach. Szczecin PL-- 53°55'N 14°14'E

AP3942 CYGOLO 1985.02.23 Marcali HG34 46°35'N 17°25'E 847 163 849

AP4039 CYGOLO 1990.08.13 Gadkowice PLWW 51°34'N 17°28'E

AP4039 CYGOLO 1+ 1992.02.18 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 535 182 554

AP4571 CYGOLO 2 H 1987.08.09 Zalew Wislany.Laszka.Sztutowo

PLEL 54°18'N 19°15'E

AP4571 CYGOLO F 1989.12.31 Pér HG32 47°37'N 17°47'E 751 188 875

AP4614 CYGOLO 2 1987.02.06 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E

AP4614 CYGOLO 2+ 1988.12.30 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 427 210 693

AP4614 CYGOLO 1+ H 1992.01.05 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 416 209 1794

AP4614 CYGOLO 1+ 1992.02.02 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 416 209 1822

AP4614 CYGOLO 2+ T 1993.02.11 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 416 209 2197

AP5036 CYGOLO 3 T 1985.02.08 Jurata PLGD 54°42'N 18°43'E

AP5036 CYGOLO 2+ T 1986.01.12 Kaunas LI00 54°53'N 24°02'E 342 84 338

AP5247 CYGOLO 3+ H 1985.04.14 Sopot PLGD 54°27'N 18°34'E

AP5247 CYGOLO 1987.02.26 Gyékényes HG34 46°14'N 17°02'E 921 187 683

AP5417 CYGOLO 1986.08.29 Dzieczyna. Poniec PLLS 51°46'N 16°51'E

AP5417 CYGOLO 2+ 1992.01.17 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E 547 170 1967

AP5417 CYGOLO 3+ T 1992.02.03 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E 547 170 1984

AP6814 CYGOLO 1988.08.06 Staw Golica. GrabownicaMilicz

PL-- 51°32'N 17°23'E

AP6814 CYGOLO 2+ T 1991.09.29 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 500 174 1149

AP7897 CYGOLO P H 1991.08.23 Tychy-Czulów PLIC 50°09'N 19°00'E

AP7897 CYGOLO 2+ H 1997.01.04 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1961

AP7897 CYGOLO 2+ H 1997.01.10 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1967

85

AP7897 CYGOLO 2+ H 1997.01.11 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1968

AP7897 CYGOLO 1+ H 1997.01.20 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1977

AP8406 CYGOLO P H 1992.07.25 Lisów, Gm.Herby, Staw-Liswarta

PLCZ 50°44'N 18°48'E

AP8406 CYGOLO 1+ H 2000.02.26 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 370 206 2772

AP9483 CYGOLO 1 H 1993.07.30 Myszkow-Swiatowid, S.Pohulanka

PLCZ 50°34'N 19°22'E

AP9483 CYGOLO 1994.04.01 Budapest 11. Ker. HG48 47°28'N 19°02'E 346 184 245

AP9870 CYGOLO P H 1993.09.07 Staw Jasny, Potasznia PLWW 51°32'N 17°29'E

AP9870 CYGOLO 1 1993.12.12 Szombathely HG36 47°14'N 16°38'E 483 188 96

AP9996 CYGOLO 2 T 1996.06.26 Niezgoda, Gm. Zmigród PLWW 51°31'N 17°03'E

AP9996 CYGOLO 2+ T 1998.02.19 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 427 174 603

AP9996 CYGOLO 1+ T 2002.02.16 Piestany. Trnava SK25 48°36'N 17°49'E 329 170 2061

AS0305 CYGOLO 2 H 1996.03.04 Park Nowowiejski, Wroclaw PL99 51°07'N 17°03'E

AS0305 CYGOLO 1+ 1998.11.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 383 173 999

AS0305 CYGOLO 1998.12.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 383 173 1027

AS0329 CYGOLO 3+ T 1996.07.06 Niezgoda, Gm. Zmigród PLWW 51°31'N 17°03'E

AS0329 CYGOLO 2+ 1997.01.25 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 431 163 203

AS0539 CYGOLO P T 1994.08.08 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E

AS0539 CYGOLO 1+ T 1996.01.30 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 348 200 540

AS0747 CYGOLO P 1994.08.17 Stawy Trzcieliny, Przygodzice PLIS 51°35'N 17°49'E

AS0747 CYGOLO 2+ 1996.03.08 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 538 185 569

AS0893 CYGOLO 2 1996.01.27 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E

AS0893 CYGOLO 1997.02.17 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 437 187 387

AS0957 CYGOLO 2+ T 1995.06.03 Jez. Wltynskie, Gm. Gryfino PL85 53°14'N 14°35'E

AS0957 CYGOLO 1+ 2001.01.24 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 672 152 2062

AS1981 CYGOLO 2+ H 1997.12.27 Wroclaw-Kozanow PL99 51°08'N 16°59'E

AS1981 CYGOLO 2000.11.13 Polgár HG44 47°53'N 21°06'E 468 139 1052

AS2131 CYGOLO P H 1997.08.03 Ciasna, Gm. Ciasna PLCZ 50°45'N 18°37'E

AS2131 CYGOLO 2+ 1999.02.21 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 357 182 567

AS2143 CYGOLO P H 1997.08.04 Siamoszyce, Zalew PLCZ 50°31'N 19°36'E

86

AS2143 CYGOLO 1+ 1998.07.17 Csopak HG37 47°00'N 17°55'E 411 198 347

AS2230 CYGOLO 2 H 1998.06.03 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E

AS2230 CYGOLO 2 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E 362 181 211

AS2233 CYGOLO 2 T 1998.07.18 Stawy Bialiske, Gm.Lelow PLCZ 50°43'N 19°40'E

AS2233 CYGOLO 3 H 1999.01.16 Budapest 22. Ker. HG48 47°26'N 19°00'E 369 188 182

AS2270 CYGOLO P T 1998.08.02 Staw Rogacz, Ciasna,Gm.Ciasna

PL-- 50°45'N 18°37'E

AS2270 CYGOLO 2+ 2000.01.27 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 347 192 543

AS2276 CYGOLO P H 1998.08.03 Myszkow-Swiatowid, S.Pohulanka

PLCZ 50°34'N 19°22'E

AS2276 CYGOLO F 2002.12.15 Pilismarót HG33 47°48'N 18°52'E 310 187 1595

AS2543 CYGOLO 3 T 1996.12.28 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E

AS2543 CYGOLO 2+ H 1999.12.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 310 202 1095

AS2543 CYGOLO 2+ 2000.01.27 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 310 202 1125

AS2860 CYGOLO 3+ T 1998.08.01 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS2860 CYGOLO 2+ T 1999.03.19 Velence HG31 47°15'N 18°38'E 309 176 230

AS3027 CYGOLO 2+ H 1999.08.26 Jez. Necko, Augustów PL-- 53°55'N 22°57'E

AS3027 CYGOLO 2+ H 2001.01.24 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 742 205 517

AS3150 CYGOLO 3 T 1997.02.26 Swinoujscie-Plaza PL85 53°55'N 14°16'E

AS3150 CYGOLO 2+ T 2000.01.22 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 803 153 1060

AS3812 CYGOLO 2+ T 1999.07.24 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS3812 CYGOLO 3+ T 2002.07.31 Velence HG31 47°15'N 18°38'E 309 176 1103

AS3950 CYGOLO 2 H 1999.07.24 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS3950 CYGOLO 3 H 2000.07.20 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 362

AS3950 CYGOLO 3 H 2000.07.21 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 363

AS3950 CYGOLO 2000.08.15 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 388

AS3950 CYGOLO 2+ H 2001.07.24 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 731

AS4110 CYGOLO 2 1997.12.27 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E

AS4110 CYGOLO 2000.01.12 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 327 167 746

AS4189 CYGOLO P T 2002.08.27 Kalety-Zielona PLSL 50°33'N 18°59'E

AS4189 CYGOLO 1 2003.01.19 Nagybaracska, Ferenc-tápcsatorna

HG40 46°04'N 18°54'E 499 181 145

AS4314 CYGOLO 1 1998.09.25 Warszawa-Zoo PL98 52°16'N 21°01'E

87

AS4314 CYGOLO 1 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E 559 195 97

AS4646 CYGOLO P H 2002.08.11 Malusy Wielkie, Mstów PLSL 50°48'N 19°19'E

AS4646 CYGOLO 1 2002.12.12 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 383 183 123

AS4886 CYGOLO P T 1998.08.07 Stawy Bialiske, Gm.Lelow PLCZ 50°43'N 19°40'E

AS4886 CYGOLO 1+ T 1999.09.11 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 474 203 400

AS5302 CYGOLO 2 T 1998.08.15 Stawy Trzcieliny, Przygodzice PLIS 51°35'N 17°49'E

AS5302 CYGOLO 2 T 1998.12.31 Győrzámoly HG32 47°45'N 17°35'E 427 182 138

AS5329 CYGOLO 2+ T 1998.08.16 Stawy Debnica,Gm.Przygodzice

PLIS 51°33'N 17°49'E

AS5329 CYGOLO 2+ T 1999.01.02 Komárom HG33 47°45'N 18°07'E 424 177 139

AS5386 CYGOLO 2+ H 1998.12.13 Park Solacki, Poznan PLPN 52°25'N 16°54'E

AS5386 CYGOLO 3+ H 2002.08.01 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 611 173 1327

AS5791 CYGOLO 2 T 2001.03.04 St.Morawa i Stawiki,Szopienice

PLSL 50°16'N 19°07'E

AS5791 CYGOLO 2001.12.28 Csorna, Hanság-csatorna HG32 47°42'N 17°06'E 322 208 299

AS6740 CYGOLO P T 1999.09.04 Russów PLWI 51°51'N 18°06'E

AS6740 CYGOLO 3+ 2002.01.25 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 453 174 874

AS7356 CYGOLO 2 H 1999.08.08 Stawy Debnica,Gm.Przygodzice

PLIS 51°33'N 17°49'E

AS7356 CYGOLO 3+ T 2000.01.20 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E 516 178 165

AS7431 CYGOLO 2 H 1999.08.20 Zb. Sulejowski, Barkowice PL93 51°24'N 19°51'E

AS7431 CYGOLO 2000.01.12 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 406 190 145

AS7736 CYGOLO 3+ H 2002.06.22 Jez. Beldany, Wygryny PLWM 53°41'N 21°33'E

AS7736 CYGOLO 2 2002.12.13 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 174

AS7736 CYGOLO 3 2003.01.06 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 198

AS7736 CYGOLO 3 2003.01.11 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 203

AS7736 CYGOLO 3 2003.01.12 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 204

AS7736 CYGOLO 3 2003.01.14 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 206

AS7736 CYGOLO 2 2003.01.15 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 207

AS7736 CYGOLO 1 2003.01.15 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 207

AS7736 CYGOLO 2 2003.02.02 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 684 198 225

AS7736 CYGOLO 2 2003.02.23 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 684 198 246

AS8099 CYGOLO P T 1999.09.25 Stawy Krzywie Krizgierza PL93 51°51'N 19°27'E

AS8099 CYGOLO 2001.03.08 Bugyi HG48 47°14'N 19°08'E 515 183 530

88

AS8260 CYGOLO F T 2000.07.20 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS8260 CYGOLO 2001.12.05 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 329 184 503

AS8266 CYGOLO 2+ T 2000.07.20 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS8266 CYGOLO 2001.07.24 Balatonalmádi HG37 47°02'N 18°01'E 333 184 369

AS8269 CYGOLO 2 T 2000.07.20 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS8269 CYGOLO 2001.07.24 Révfülöp HG37 46°51'N 17°38'E 356 188 369

AS8269 CYGOLO F 2002.04.04 Sumony HG30 45°58'N 17°56'E 452 184 623

AS8325 CYGOLO 2 H 2000.07.22 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS8325 CYGOLO 3+ H 2002.08.01 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 341 186 740

AS8327 CYGOLO 2+ H 2000.07.22 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS8327 CYGOLO 2001.07.24 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 341 186 367

AS8327 CYGOLO 2001.08.05 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 341 186 379

AS8361 CYGOLO 2+ H 2000.07.25 Na Zbiorowym Pierzowisku PLSL 50°01'N 18°19'E

AS8361 CYGOLO 1+ 2001.12.27 Körmend HG36 47°01'N 16°37'E 357 201 520

AS8368 CYGOLO 2+ T 2000.07.26 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E

AS8368 CYGOLO 1+ 2001.12.27 Körmend HG36 47°01'N 16°37'E 357 201 519

AS8511 CYGOLO 1 T 1999.12.10 Staw Kaczka, Tomaszów Maz PLLO 51°32'N 20°02'E

AS8511 CYGOLO 1+ 2002.12.28 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 423 191 1114

AS8511 CYGOLO F 2002.12.30 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 423 191 1116

AS8511 CYGOLO 1+ 2003.01.02 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 423 191 1119

AS8511 CYGOLO 1+ 2003.02.01 Verőce HG48 47°50'N 19°01'E 418 190 1149

AS8519 CYGOLO 1 T 1999.12.27 Zb. Sulejowski, Tama PLLO 51°29'N 20°01'E

AS8519 CYGOLO 1+ 2002.12.15 Szob HG48 47°50'N 18°51'E 415 192 1084

AS8519 CYGOLO 1+ 2002.12.15 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1084

AS8519 CYGOLO 1+ 2002.12.28 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1097

AS8519 CYGOLO F 2002.12.30 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1099

AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.02 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1102

AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.11 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1111

AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.14 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1114

AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.19 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1119

AS8535 CYGOLO 2 H 2000.01.25 Zychlin, Gm.Zychlin PLLO 52°15'N 19°37'E

AS8535 CYGOLO 2001.12.27 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 545 185 702

AS8535 CYGOLO F 2002.01.03 Dunaharaszti HG48 47°23'N 19°05'E 543 184 709

AS9057 CYGOLO 2+ H 2000.08.24 Jez. Mikorzynskie, Mikorzyn,Konin.

PLWI 52°21'N 18°19'E

89

AS9057 CYGOLO 2002.02.04 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 508 176 529

AS9188 CYGOLO P H 2000.09.09 Odstojniki Kopalni Belchatów PLLO 51°15'N 19°22'E

AS9188 CYGOLO 1+ T 2002.12.20 Sopron HG32 47°41'N 16°36'E 445 208 832

AS9376 CYGOLO 2+ T 2000.02.15 Krakow-Sródmiescie PLMP 50°05'N 19°55'E

AS9376 CYGOLO 2001.07.15 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 378 204 516

AS9379 CYGOLO 2 H 2000.02.22 Krakow-Sródmiescie PLMP 50°05'N 19°55'E

AS9379 CYGOLO 2+ H 2001.07.24 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 378 204 518

AS9525 CYGOLO 2 2001.09.30 Swinoujscie-Plaza PL85 53°55'N 14°16'E

AS9525 CYGOLO 1 2001.12.31 Tokaj HG42 48°07'N 21°24'E 816 139 92

AS9525 CYGOLO 1 2002.01.03 Tokaj HG42 48°07'N 21°24'E 816 139 95

AS9677 CYGOLO 2+ 2000.12.16 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E

AS9677 CYGOLO 1+ 2003.01.19 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 327 167 764

AS9677 CYGOLO 3+ H 2003.02.17 Dunakeszi HG48 47°39'N 19°08'E 347 165 793

AS9694 CYGOLO 2 2001.01.06 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E

AS9694 CYGOLO 2+ T 2001.07.23 Agárd HG31 47°12'N 18°36'E 389 173 198

AS9694 CYGOLO 2+ T 2001.07.24 Agárd HG31 47°12'N 18°36'E 389 173 199

AS9694 CYGOLO 2+ T 2001.08.09 Agárd HG31 47°12'N 18°36'E 389 173 215

AS9827 CYGOLO 2+ T 2000.08.06 Stawy Debnica,Gm.Przygodzice

PLIS 51°33'N 17°49'E

AS9827 CYGOLO 2002.02.04 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 423 171 547

AS9959 CYGOLO 2+ H 2001.02.13 Jez. Kierskie, Poznan PLWI 52°27'N 16°47'E

AS9959 CYGOLO 2002.01.25 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 536 164 346

Z0439 CYGOLO P 1978.05.30 Stawno. Milicz PLWW 51°33'N 17°21'E

Z0439 CYGOLO 1982.01.20 Kelebia HG40 46°13'N 19°36'E 616 164 1331

7214 CYGOLO 2+ H 1986.01.12 Kaunas LI00 54°53'N 24°02'E

7214 CYGOLO 2+ 1987.01.24 Szeged HG43 46°16'N 20°09'E 998 197 377

UA0752 CYGOLO 1+ 1997.01.06 Moticnjak Lake, Varazdin HR-- 46°18'N 16°20'E

UA0752 CYGOLO 1999.09.25 Jez. Czarne, Okunika,Wlodawa

PL94 51°30'N 23°31'E 781 40 992