X./1: Az addikciók általános kérdései

A fejezet elolvasása során a hallgató megismerkedik az addikciók általánoskérdéseivel és modelljeivel.

X./1.1: A szerhasználat epidemiológiájaMagyarországon az alkoholprobléma a leggyakoribb szerfüggőség. Ha amájcirrhosisben meghaltak száma alapján becsüljük az alkoholisták számát, azmegközelíti az egymilliót, ugyanakkor ennél is több a magas kockázató ivók, aveszélyeztetettek csoportja. Péter és munkatársai felmérése szerint az alkoholbeteget és aveszélyeztetett egyének száma kétmillióra tehető (Péter 1997). Az illegális szerek közüla legeterjedtebb a marihuána, az amfetaminszármazékok, valamint a heroin. Rendszeresprobléma mind a hatóságok, mind az egészségügy számára az új drogok megjelenése apiacon.

X./1.2: A szerhasználattal összefüggő pszichiátriai diagnózisok

Milyen, aszerhasználattalösszefüggőpszichiátriaidiagnózisokatismer?

1. ábra: Szerhasználattal összefüggő pszichiátriai diagnózisok a DSM IV. szerint

X./1.3: A kezelés általános elveiAz addiktív kórképek pszichoterápiás megközelítésében laikus és professzionálismódszereket, illetve a fentiek integrációját is megtaláljuk. A laikus közvéleménybenelterjedt, és sokszor szakmai körökben is fennáll az az általános nézet, hogy azalkoholista és drogfüggő páciensek gyógyítására tett erőfeszítések értelmetlenek,gyógyulási esélyük elhanyagolhatóan kevés. Ezzel szemben több laikus (pl. AnonimAlkoholisták) és professzionális módszer is (pl. rövid intervenció, kognitívviselkedésterápia) ígéretes eredményeket mutat fel.

A függő páciensek egyik jellegzetessége valóban a labilis vagy hiányos betegségtudat ésa gyógyulás irányába mutatott ambivalens motiváció. Emiatt a kezelés első időszakánaklényegi kérdése a motiváció megerősítése és fenntartása, a páciens szándékainak

tisztázása, az esetleges elbizonytalanodások felismerése és átbeszélése. A terápiásszerződés megkötésekor a páciensnek pontosan tisztában kell lennie azzal, mik aleszokás előnyei, hátrányai, veszélyei, milyen szenvedéssel és milyen kockázatokkal kellszámolnia, mit jelent a kezelés és ebben mi az ő felelőssége. Ezenfelül ebben aszakaszban kell feltárni, hogy a páciens környezetében kik támogatják a leszokásban éskitől milyen segítséget várhat. Főként illegális szereket használó páciensek eseténtovább nehezíti a terápiás kapcsolat megszilárdulását a páciens bizalmatlansága. Ez afolyamat a terapeuta részéről sok esetben nagy rugalmasságot igényel.

X./1.4: Az addikciók kezelésének modelljei

Mik az ötalamodellelőnyei éshátrányai?

Az addikciók kialakulása és terápiás megközelítése szempontjából többfélemunkamodell létezik. Az alábbiakban ismertetett öt alapmodell bizonyos elemeinekkombinációjából született integrált modellek bizonyultak leghasznosabbnak a klinikaigyakorlatban. Az öt alapmodell a következő (Gerevich 2008):

Morális modell

A függőség oka: erkölcsi gyengeség, akaratgyengeség

A kezelések célja: az akaraterő fejlesztése

Hátránya: a terapeuta a számonkérő és ítélkező szerepét kapja

Előnye: ráirányítja a figyelmet morális kérdésekre is

A modellen alapuló módszer: egyes vallásos közösségek; az AnonimAlkoholisták 12 lépéses integratív modelljének néhány lépése a morálismodellen alapul (Pl. 4. lépés: önvizsgálat: „Alaposan és bátran erkölcsi leltártkészítünk magunkról”).

Tanulási modell

A függőség oka: hibás tanulás. A drogfogyasztás sorozatos pozitív (kellemes,örömteli élmény elérése a drog hatásásra) és negatív (kellemetlen állapotoldódása a droghatás által) megerősítésekkel jár, ez a hibás kondicionálás tartjafenn a fogyasztó viselkedést.

A kezelések célja: a fogyasztást megerősítő tényezők felmérése és incentív(drogfogyasztást elősegítő) hatásaik megszüntetése

Hátránya: a páciens felelősségét és a drogfogyasztós eredeti elősegítő tényezőitkevéssé hangsúlyozza

Előnye: bár a fogyasztásban nem, de a tanulásban megjelenik a páciensfelelőssége; gyakorlatias

A modellen alapuló módszer: viselkedésterápia

Betegségmodell

A függőség oka: ismeretlen. Az addikciók önálló, primer betegségegysségkéntkezelendő, idiopathiás kórformák

A kezelések célja: hosszú távú tüneti kezelés (az absztinencia fenntartása, pl.gyógyszerszedéssel)

Hátránya: komorbid betegségeket, a páciens felelősségét kevéssé hangsúlyozza

Előnye: nincs büntető jellege, a segítségkeresést bátorítja

A modellen alapuló módszer: methadon fenntartó kezelés

Önmedikalizációs modell

A függőség oka: pszichiátriai vagy pszichológiai eltérés vagy betegség, apáciens a szert ennek „gyógyítására” használja

A kezelések célja: az alapbetegség kezelése

Hátránya: nehezen eldönthető, hogy a függőséggel komorbid pszichopatológiaiállapotok okok vagy következmények-e; a pszichiátriai betegség, pl. depressziókezelésével önmagában még nem jár együtt az addikció gyógyulása

Előnye: nem büntet, figyelmet helyez a komorbid állapotokra

A modellen alapuló módszer: pszchofarmakológiai kezelések, dinamikusanorientált pszichoterápiák

Szociális modell

A függőség oka: társadalmi, környezeti hatások, szegénység, kortárscsoport,családpatológia stb.

A kezelések célja: a környezetből való kiemelés vagy jobb megbirkózásistratégiák kialakítása

Hátránya: a környezet felelősségét túlhangsúlyozza

Előnye: a többi modellel jól integrálható, a pácienst környezete részeként kezeli

A modellen alapuló módszer: hosszú távú bentfekvős rehabilitációs,munkaterápiás intézetek

Milyen példáttud integratívmodellre?

A valóságban leginkább integratív modelleket alkalmazunk, amelyek a fentimegközelítések egyes elemeit ötvözik, hiszen mindegyik modell olyan tényezőkethangsúlyoz, amelyek nem hagyhatóak figyelmen kívül. Az alkalmazott modellkiválasztásánál fontos szerepet játszik az is, hogy milyen modellben gondolkodik apáciens. Integratív modellre példa a kettős diagnózis modellje, amely primérproblémának tekinti mind az addikciót, mind a fennálló pszichiátriai betegséget vagykóros személyiségtényezőt, így bár mindkettőre figyelmet fordít, ezek nincsenekok-okozati viszonyba állítva egymással.

X./1.5: ÖsszefoglalásMagyarországon a leggyakrabban addikcióhoz vezető szer az alkohol, amely akockázati ivókkal együtt mintegy kétmillió embert érint. A DSM IV. számosszerhasználattal összefüggő zavart ismer: az intoxikáció, abúzus, dependencia ésmegvonási tünetegyüttes mellett az egyes szerekre jellemző lehet a szer indukáltahangulatzavar, alvászavar, szorongás, pszichózis, demencia, amnesztikus szindróma is.

Az addiktológiai betegek ellátásának gyakori nehézsége a labilis betegségtudat ésambivalens motiváció, ezért a terápia egyik sarkalatos pontja a motiváció erősítése. Akülönböző terápiák más és más munkamodelleket használnak. Az öt alapmodell amorális, a tanulási, a betegség-, az önmedikalizációs és a szociális modell, ugyanakkor aklinikai gyakorlatban lghasznosabb az integratív modellek alkalmazása.

IrodalomAmerican Psychiatric Association, DSM-IV: Diagnostic and Statistical Manualof Mental Disorders, fourth ed. American Psychiatric Association, Washington,DC. 1994.

Gerevich J. Addiktív betegek pszichoterápiája In: Szőnyi G, Füredi J. Apszichoterápia tankönyve. Budapest, Medicina 2008.

Péter Á. A családorvos szerepe az alkohol és drogporblémák megelőzésében éskezelésében. Szenvedélybetegségek 1997. 5(1):14-16.

http://www.anonimalkoholistak.hu/