1

Mi az irodalom?

René Wellek – Austin Warren

1. Az egyik meghatározási lehetőség, hogy „irodalomnak” tekintünk mindent, ami ki van nyomtatva a) túl sok mindenre terjesztenénk ki tanulmányainkat b) túl tág meghatározás

2. Az irodalom meghatározásának másik módja, hogy „nagy művekre” korlátozzuk, olyanokra, melyek – bármi is a tárgyuk – jelentősnek számítanak „irodalmi formájuk vagy előadásmódjuk miatt”. A kritérium maga az esztétikai érték, vagy az esztétikai érték kiegészítve a mű általános intellektuális jelentőségével a) ez egy elég szokványos eljárás az irodalom meghatározására b) ha csupán a nagy művekre korlátozódunk, az érthetetlenné teszi az irodalmi hagyomány

folytonosságát, az irodalmi műfajok fejlődését, sőt valójában magának az irodalmi folyamatnak az igazi természetét is, azonkívül, hogy elhomályosítja azt a hátteret, melyet társadalmi, nyelvi ideológiai s egyéb meghatározó körülmények alkotnak

3. Legcélszerűbbnek az látszik, ha az „irodalom” kifejezést a művészi, azaz az „imaginatív” (képzelet alkotta) irodalomra korlátozzuk a) a nyelv irodalmi felhasználása, mint szempont

irodalmi nyelv konnotatív: jelentésgazdagodás, jelentésbővülés, a jelentéshordozó másod-,

harmadlagos jelentése jellemző expresszív: közvetíti a beszélő vagy az író hangulatát és magatartását befolyásolni akarja az olvasót, és végső fokon meg is akarja változtatni a jel, a szó hangszimbolikája hangsúlyos mélyebben össze van nőve a nyelv történeti struktúrájával céltudatosabban és szisztematikusabban használja aknázza ki a nyelvi

lehetőségeket, mint a hétköznapi nyelv szervezi, feszesebbé teszi a mindennapi nyelv eszközeit, s olykor még vét is

ellenük, arra törekedve, hogy tudatosságra és figyelemre szorítsa az olvasót tudományos nyelv

denotatív: arra törekszik, hogy egyértelmű legyen a megfelelés a jel és a jelölt között, elsődleges jelentés

a jel arra irányítja a figyelmet, amit jelöl köznapi nyelv

csak időnként válnak tudatossá maguk, a jelek, de azért efféle tudatosság is felötlik – nevek és cselekvések hangszimbolikájában vagy szójátékokban

a mindennapi nyelvnek is megvan az expresszív funkciója, de ez igen különböző lehet, a színtelen hivatalos nyilatkozattól az érzelmi válság percében feltörő szenvedélyes kifakadásig

az irodalmi nyelv is tartalmazhat gondolatot, és az érzelmi nyelv sem korlátozódik csupán az irodalomra

nem tartjuk művészetnek, csak retorikának az olyasmit, ami meghatározott külső cselekvésre akar rávenni bennünket

az igazi költészet bonyolultan hat: valamiféle keretet teremt, mely a műben foglalt közlést mintegy kiemeli a valóság világából

2

b) A művészi irodalom magvát kétségkívül a lírában, a drámában és az epikában kell keresnünk amit jelölnek, a fikció, a képzelet világába tartozik jelentős módon különbözik egy pl. történelmi tény, ha egy regényben – még ha

történelmi regény is – és ha történelemtudományi értekezésben fordul elő a költő „én”-je fiktív, drámai „én” egy regénybeli alak nem ugyanaz, mint egy történelmi alak, vagy egy valóságos, élő

személy c) Ez az irodalomfogalom tehát a fikció minden fajtáját magába foglalja, még a

legrosszabb regényt, a legrosszabb költeményt és a legrosszabb drámát is: ugyanis ha valamire azt mondjuk művészet, ezzel még nem értékeljük

4. Az irodalmi műalkotás nem egyszerű tárgy, hanem inkább nagyon is komplex, rétegezett jellegű, sok jelentésű és viszonylatú szervezet

József Attila- A műalkotás és a valóság viszonya

1. a műalkotás megragadja a valóság egy elemét, és kiszakítja a valóságból 2. felnöveszti a valóságelemet olyan nagyra, hogy eltakarja a valóságot, és így a műalkotás új

valóságot teremt; ettől kezdve nem a valóság eleme 3. ha a művet a valóság elemeként tekintem, megfosztom művésziségétől 4. József Attila szerint a műalkotás forrása az egzisztencia egzisztálás: létezés) világhiánya:

a) nem vagyunk képesek a világot egészként szemlélni, elgondolni sem tudjuk egészként b) egyedül a műalkotás az, ami szemlélhető és egészében befogadható világot tár elénk c) így a műalkotás megszünteti az ún. Világhiányt, és ezáltal teszi lehetővé a megértését,

ami mindig egzisztenciális megértés is: az emberi megérti helyét a létben, a műalkotás által. „A műalkotás határolt végtelenség”

Roman Jakobson – Mi a költészet?

1. A költői téma a) A klasszicizmus vagy a romantika korában a költői témák köre nagyon korlátozott volt

hagyományos követelések: a hold, egy tó, egy pacsirta, sziklák, egy rózsa, egy kastély

b) A mai költő számára „nincsen csúnya nő”, nincs olyan csendélet vagy cselekvés, vagy táj, vagy gondolat, amely jelenleg kívül esne a költészet birodalmán – a költői téma kérdése ma már tárgytalan

2. Lehetséges a költői módszerek (a Kunstgriffe – mesterfogás) összefoglaló meghatározása? a) nem, mert az irodalomtörténet a módszerek folyamatos változásáról tanúskodik b) magának az alkotó tevékenységnek nem kell feltétlenül tudatosnak lennie c) még ha sikerülne is meghatároznunk, hogy melyek egy adott kor tipikus költői

módszerei, akkor sem tudnánk meghúzni a költészet határvonalait, mert ez a kor ugyanazokat az alliterációkat, eufóniákat használja a retorikában, sőt, a köznapi nyelvben is.

3. Költészet és valóság a) Jakobson szerint nem szabad hinnünk a költőnek, aki az igazság, a realitás stb. nevében

megtagadja költői múltját vagy általában a művészetet: Tolsztoj ingerülten utasította el az életművét, amelyet alkotott, de azért költő maradt, mert új, addig ismeretlen irodalmi

3

formák felé tört utat b) a művész játszik, amkor kijelenti, hogy ez most nem Dichtung (költészet), hanem a

színtiszta Wahrheit (valóság), vagy amikor azt állítja, hogy műve csak kitalálás, „a költészet pedig hazugság, és fabatkát sem ér az a költő, aki az első szótól kezdve nem tud gátlástalanul hazudozni”

c) számos elméleti munka még ma is mereven alkalmazza a dualisztikus sémát: pszichikai realitás – költői fikció, és a kettő között mechanikus oksági kapcsolatot keres – vajon a kutyát ragasztották a farkához, vagy a farkat a kutyához?

d) Bizonyos irodalomtörténészek csupán a költő közönségnek írott műveit veszik figyelembe, az életrajzi vonásokat félredobják, mások viszont arra törekszenek, hogy a költő életének minden apró részletét rekonstruálják

e) a költészet és a naplóírás közötti viszony ugyanaz lenne, mint a Dichtung és a Wahrheit közti kapcsolat? Ugyanaz a tárgy, ugyanaz a tapasztalat különböző szemantikai szinteken a film ugyanazon jelenetének két különböző beállítása

f) Az óda és a paródia valójában egyenértékűek, csak két különböző műfajról van szó: ugyanarra a témára alkalmazható kétféle kifejezési eszközről

4. A művészet a társadalmi felépítmény része, egy, a többivel kapcsolatban álló összetevő, és állandóan változik, mivel a művészet szférája és a társadalmi struktúra más elemeihez való viszonya szakadatlanul, dialektikusan változik

5. A költészet fogalmának tartalma bizonytalan és az időben változik, de a költői funkció, a költőiség olyan elem, amelyet nem lehet mechanikusan redukálni más elemekre. Ezt az elemet le kell mezteleníteni és megmutatni függetlenségét, ugyanúgy, mint amilyen lemeztelenítettek és függetlenek például a kubista festmények technikai folyamatai

6. A költőiség csak egyik összetevője egy komplex struktúrának, de olyan összetevő, amely szükségképpen átalakítja a többi elemet, és velük együtt az egész rendszer magatartását meghatározza

7. Ha a költőiség, ez a döntő jelentőségű poétikai funkció megjelenik egy irodalmi műben, költészetről beszélünk

8. Miben mutatkozik meg a költőiség? a) abban, hogy a szót szónak érezzük, s nem a megnevezett tárgy egyszerű

helyettesítésének, sem pedig érzelmi kitörésnek b) abban hogy a szavak és szintaxisuk, jelentésük, belső és külső formájuk nem közömbös

mutatói a valóságnak, hanem megvan a saját súlyuk és értékük c) a jel nem tévesztendő össze a tárggyal – a jel és a tárgy azonosságának közvetlen tudata

mellett szükséges ennek az azonosságnak a hiánya is; ez az antinómia elkerülhetetlen, mert ellentmondás nélkül nincs mozgástér a fogalmak számára

9. A költészet véd meg minket az automatizálódás ellen, a rozsda ellen, amely a szeretetről és a gyűlöletről, lázadásról és kiengesztelésről, hitről és tagadásról kialakult formuláinkat fenyegeti a) akik egy költő verseit olvassák, még ha nem is szeretik azokat, nem maradnak

változatlanok mindennapi szokásaik terén, sokáig üldözni fogja őket egy rögeszme: csak semmiképpen nem hasonlítani ehhez a költőhöz; ha elfogadták, úgy akaratlanul is máshogy fogják megtréfálni barátaikat, megsérteni ellenségeiket, kinyilvánítani érzelmeiket, stb. – a modern etnográfia ezt nevezi elsüllyedt kulturális értéknek

Wolfgang Iser – Fikcióképző aktusok

1. fiktív és imaginárius: kitalált és képzeletbeli

4

2. a fikció és a valóság szembeállítása értelmetlen dolog, mert nincs olyan fikció, aminek ne lenne valóságos alapja

3. az irodalom lényege éppen abban rejlik, hogy keveredik benne a fikció és a valóság 4. mivel nem megfelelő az az oppozíció, hogy valós, és fiktív, be kell iktatni az imagináriust, a

képzeletbelit 5. a fikció csak eszközül szolgál valami más előtűnéséhez, ami az imaginárius (hasonlóság az

arisztotelészi teóriával: ez egyedit ábrázolja, és egyben az általánost is) 6. a mű a valóság elemeit alakírja fikcióvá 7. a valóságot a fikcióképző aktusok változtatják jellé

a) mikor a valóság egy része belehelyeződik a szövegbe, jelként kezd funkcionálni b) az irodalmi szöveg bizonyos mértékig reprodukálja a valóságot, de csakis annak

meghaladása céljából (Arisztotelész: egyedit utánoz, de általánosra utal) c) a reprodukció nem öncélú

8. fikcióképző aktusok a) szelekció

válogatás, kiválasztás a valóság bizonyos elemei kiválasztódnak, és beemelődnek a szövegbe a kiválasztás teszi őket fiktívvé, mert utalnak a valóságra, de azzal, hogy kiemelték

őket onnan, megtörik a valóságot, új kontextust alkotnak a bekerült elemekkel b) kombináció

az a művelet, ahogy a műbe bekerült elemek kapcsolatba kerülnek egymással a szókombinációk azt eredményezik, hogy egyes szavak szótári jelentése

elhalványul, míg egy másik jelentésük felerősödik ilyen jelenség a rím is Iser szerint: a rím a hasonlóságban rejlő különbségeket

mutatja meg a rímek összecsengésük révén hangsúlyozzák szemantikai eltérésüket (pl.: a Pára

c. versben a nefelejtsek) c) a szöveg önfeltárása; mint-ha szerkezet/struktúra

a szöveg sajátos önmagára utalása az irodalmi szöveg saját fikcionalitását demonstrálja

ilyen jelzés lehet pl. József Attila Óda című verse: a cím arra szólít fel, hogy ne csak a valóságot nézzük, közvetlenebbül utal vissza az előző ódákra

a hős, az elbeszélő, szerző látszólagos valóságának az állítása, vagy fiktív mivoltának hangsúlyozása (Weöres Sándor: Psyché, Eszerházi Péter: Csokonai Lili)

az irodalmi szövegeket a nem irodalmiaktól éppen a mint-ha struktúra különbözteti meg a hollywoodi filmek, amelyek azt akarják elhitetni velünk, hogy a valóságot

mutatják; attól félnek az alkotók, hogy valaki fikciónak veszi őket (miközben valójában fikciók)

az irodalmi, fikcionális szöveg azt sugallja: „változtasd meg élted”, a befogadót a megértés útján akarják átalakítani

d) a szövegben ábrázolt valóság nem a valóság ábrázolását szolgálja, hanem valaim önmagán túlira mutat

e) a szöveg folyton arra szólít fel minket, hogy alkossuk meg a szöveg jelentését mi magunk – a jelentés nincs eleve adva a szövegben, a befogadónak kell értelmeznie azt

f) a jelentés a befogadó és a szöveg közös, intenzív munkája során alakul ki – a jelentés megalkotandó természetesen nem teljesen önkényes, a szövegbeli jelzések alapján alakul minden ember valamilyen szinten másképp alkotja meg a szöveg jelentését a tapasztalatok gyarapodása miatt ugyanaz az ember is értelmezheti másképp

5

ugyanazt a szöveget a jelentés nem más, mint párbeszéd a szöveg és az olvasó között

A műalkotás és a költői műalkotás

Arisztotelész – Poétika

1. Tekhné Poétiké az eredeti címe, a jelentése költői mesterség (tekhné - mesterség) 2. Arisztotelész felfogásában a kötészet egy szakma. Ez a nézet szemben áll a Platóni

elgondolással. Platón szerint a költőt megszállja egy démon, és így alkot. Arisztotelész szerint azonban ez mesterség, és a szabályok, ami szerint a mesterséget űzni lehet leírhatók, tanulhatók, taníthatók.

3. A költészet fogalmát tágan értelmezi: a) lírai költészet – általában így értelmezzük b) a költészet gyakorlatilag az irodalom fogalmának felel meg c) költészet = művészet (zenei példákkal is él)

4. A költői tevékenység mibenlétét 3 irányból közelíti meg: a) fogalmi levezetéssel leírható a logikája annak, ahogy a költők, írók alkotnak b) kialakulásának természetes okai vannak c) van haszna, és értelmes célja

5. A költészet lényege a) Arisztotelész szerint az utánzás, a mimézis: a költői tevékenység nem tesz mást, mint

hogy az eredeti alapján létrehoz egy utánzatot. b) Platón szerint ez csak egy árnyvilág, Arisztotelész szerint nem. c) Arisztotelész szerint

a művészet egyedi helyzeteket utánoz, ugyanakkor hibázunk, ha azt gondoljuk, hogy a mimézis puszta másolás. A másolás az lenne, ami semmi újat nem ad az eredetihez.

A költészet arra törekszik, hogy az egyediben bemutassa az általánost. Tehát a műben ábrázolt egyszeri helyzet, egyén, cselekmény bizonyos típusú emberek csoportját reprezentálja.

A műben leírt események azt mutatják be, ami rendszerint történni szokott bizonyos esetekben.

Egyszerre egyedi, és általános. 6. Arisztotelészi kettős elv

a) a mű a valószínűség és a szükségszerűség elve szerint 7. Arisztotelész szerint inadekvát egy olyan kérdés, hogy vajon egy regény igaz-e.

a) Az utánzat nem felelhet meg az eredetijének b) Az irodalmi mű azt ábrázolja, ami megtörténhet, vagy ami megtörténhetett volna c) Az irodalom mindig a lehetőségekre kérdez rá.

8. Bolonyai Gábor szerint a mimézis szó jelentésében a nem létező dolgok ábrázolásának lehetősége is benne van. Ilyen értelemben a költészet nem csak a lehetségest, hanem a lehetetlent is képes bemutatni.

9. Arisztotelész szerint a költészet a filozófiával mutat rokonságot, és nem a történettudománnyal. a) Mind a költészet, mind a filozófia, az emberi gondolkodás és cselekvés lehetőségeit

kutatja. b) A történetíró abban érdekelt, hogy megtörtént eseményeket írjon le, a költőt pedig az

érdekli, mi történhet meg egy szituációban.

6

10. Az irodalom képes rá, hogy valamilyen mértékben megváltoztasson minket. A mű megértése mindig önmegértés is.

11. Arisztotelész szerint a művészi alkotás indulatokat és érzelmeket kelt föl, és ez nem pusztán érzelmi reakció, hanem értelmi is.

12. Ez a katarzisz a) indulatok, érzelmek felkeltése, és megtisztítása.

13. Az Arisztotelészi teória szerint a befogadónak strukturális szerepe van. 14. A mű a befogadóra a mese/történet által hat elsősorban (műtosz). A történet

kibontásásnak mikéntje akkor a leghatásosabb, ha van benne: a) váratlan fordulat (teripeteia) b) felismerés (anagnóriszmosz)

15. A költői tevékenység fajtái Arisztotelész szerint: a) mivel utánoz, milyen eszközökkel (pl. beszéd, dallam, ritmus) b) mit utánoz (nálunk jobbakat, nálunk rosszabbakat, vagy hasonszőrűeket) c) hogyan utánoz: elbeszélve, mássá változva (epika), vagy változatlanként maradva (líra),

vagy úgy utánoz mindenkit, ahogy az cselekszik (dráma) 16. Poészisz

a) maga a költői tevékenység, ebből származik a költészet szó is (a görög poiei igéből alakult ki, ami annyit jelent, hogy készíteni, csinálni)

b) Hangsúlyozza, hogy a költői tevékenységhez tehetség is szükséges, és a mesterségbeli tudást is magas szintűre kell fejleszteni

Kosztolányi Dezső – Hogyan születik a vers és a regény

1. A vers a) nem születik, nem születhet úgy, hogy valaki valamit meg akar írni b) téves közhiedelem, hogy az írónak, költőnek vannak témái, egy ötletei, amiket meg akar

írni, s miután ezeket megvizsgálja, kiérleli, nekiül, és annak rendje-módja szerint megírja

c) a költő, mikor írni kezd nem látja világosan témáját, amennyiben megpillantaná, abbahagyná az írást, úgy érezné, hogy azzal, amit tud, már nem érdemes foglalkoznia

d) a homályból el lehet jutni a fényhez, de a fényből nem lehet visszamenni a homályba e) az az út, amelyet megtesz, a tusa, amelyet vív, maga az alkotása – a önelemzés, cselekvő

önműtét f) elfogja az alkotás vágya, szavakat hall, képeket lát, „oly élesen és szilárdan, hogy hozzá

képest a valóság halvány és szétfolyó” - ezek megírandó verséből valók, mely valahol létezik, de még nem ébredt öntudatra

g) odaveti magát ennek az érzéki játéknak, nem erőszakoskodik anyagával, hanem hagyja, hogy az dolgozzék benne, hogy a nyelv a munkatársa legyen, és az érezzen, gondolkozzon helyette

h) miután versét befejezte, maga is csodálkozva értesül belőle, hogy mit akart kifejezni i) a költőnek, míg teremt, nincs alapeszméje, rögeszméje van j) ihlet: a megszállottság, mely addig nem sejtett kapcsolatokat, összefüggéseket tár az író

elé 2. A próza

a) a költő ihlete pillanatokig, vagy órákig tart, a regényírói különbözik ettől b) míg a regényíró ír, változik körlötte az élet, és ő maga is változik, munkájában mágis

olyannak kell lennie a környezetnek, körülményeknek, mintha minden egy varázsütésre keletkezett volna – ez az egység teszi remekművé a regényt

7

c) napokig tudna beszélni hőseiről, a műben nem mond el róluk mindent, csak azt, ami a legfontosabb

d) a nevek egyszerre teremnek az alakjaikkal – ha van nevük, már élnek is

Kosztolányi Dezső – Petőfi Sándor: Szeptember végén

1. Több szempontból közelít Kosztolányi a vershez a) alapeszme, gondolat

a múlandó életben vannak olyan érzések, melyek nem múlnak el a nagy költemények igazságokat tartalmaznak, többnyire egyszerű igazságokat

fogalmaznak meg olyan módon, mely a „kifejezés tündéri varázsával” hat nem ad magyarázatot ez a megközelítés, hogy miért hat ránk a vers

b) erkölcsi tartalom a költő feleségéhez a síron túl is hűséges, de nem csak a hűségről írtak halhatatlan

sorokat, hanem hűtlenségről is, nem csak a szerelemről, hanem a gyűlöleltről is – az érzés a nyersanyaga a versnek, mint a szobornak a kő vagy a fa, kőből és fából pedig lehet jó és rossz szobrokat is faragni

c) hitelesség, őszinteség ellenőrizhetetlen

d) a költemény létrejöttének körülményei Petőfi íróasztala az ablaknál állt, önkéntelenül szemlélhette az őszi képet a vers nászútjukon született, Szendrey Júlia naplójából kiderül, hogy bizonytalan

érzéseiben, talán ez sugárzott át Petőfire ugyanebben a helyzetben más lehet sosem írta volna meg ezt a verset – ez a fajta

megközelítés is kudarcot vall e) a verset magából a versből póbáljuk megérteni

1. versszak az 1., a 2., a 3. és a 4. sor párhuzamosan fest ellentéteket a virágok voltaképpen az életet, a téli tájkép a halált jelképezik az első versszak utolsó négy sora is párban ellentétes anapesztusok példázzák a „vér rohanását”, a páratlan sorokban a záró

csonkaütemmel tartóztatva az életet, a páros sorokban az anapesztus teljesen kicseng, mintegy elismerve és megpecsételve az elmúlás törvényét

2. versszak első sora tudatosul az első versszak jelentése, feloldja a jelképeket 2 egyszerű mondat, egy egy ige elől, hasonló igekötőkkel: elhull a virág,

eliramlik az élet – a virág és az élet a sor két pillérszava 27 betűből áll, 12 magánhangzóból és 15 mássalhangzóból, de a mássalhangzók

közül 8 folyékony mássalhangzó, inkább a magánhangzókhoz hasonlítanak 6 l lágyítja, és 2 r: 19 magánhangzó, és csak 7 mássalhangzó, talán ettől olyan

könnyed ez a sor a verset a szövegen keresztül kell elemezni

Az irodalom mint nyelvi művészet és a nyelv művészete

Roman Jakobson – Nyelvészet és poétika

8

1. poétika – egy műalkotás mikor lesz műalkotás? 2. különbségek az irodalomtudós és a kritikus között

a) az irodalomtudós elemez szinkrón – egy kor termései diakrón – irodalomtudomány (történeti)

b) a kritikus értékel 3. a nyelv legfontosabb tulajdonsága a gondolatalkotás 4. a poétikai funkció kérdése

a) a nyelv sok funkciója közül az egyik a poétikai – ha ez dominál, akkor beszélünk irodalomról

5. a verbális kommunikáció modellje:

kontextus - referenciálisüzenet - poétikai

feladó ------------------------------------------------------ címzettkontaktus - fatikuskód - metanyelvi

a) kód az azonos jelrendszer, melyet a feladó és a címzett használ

b) kontextus Jakobson szerint az a közeg, amire az üzenet vonatkozik, amit a címzett is ismer,

vagy el tud képzelni referenciális funkció – ha a kontextus áll a középpontban, a szövegen kívüli valóság

c) kontaktus a fizikai csatorna (auditív, vizuális csatornák, stb.), kapcsolatot feltételez a feladó és

a címzett között, így jöhet létre az interakció fatikus funkció – ha a kontaktmédiumra vonatkozik a közlés, a beszélgetés

fenntartására irányuló kommunikáció (figyelsz?) d) feladó

mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld emotív funkció – a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit, hangulatait fejezi

ki (indulatszavak) e) címzett

konatív (felhívó) funkció – a közlemény felhívó hatással van a címzettre, a címzettre vonatkozik

f) üzenet poétikai funkció – magára az üzenetre való beállítódás, ha ez uralkodik, akkor

beszélhetünk irodalomról jelforma érzékelhetősége paronomázia: különböző értelmű, de hasonló hangzású szavak egybefűzése

horrible harry i like Ike nem az értelmezésre, hanem a hangzásra figyelünk (mintha szinonimák

lennének) a nyelv nem szünteti meg a referenciát, hanem megkettőzi; az üzenet önmagára utal

– kettős jelentés jön létre a poétikai funkció az egyértelműség elvén működik

férfi beszél szelekció: mivel egy bizonyos jelenségnek nem egyetlen jele van,

9

kiválasztunk 2 szót, melyek egyenértékűek férfi , pasi, pali mond, beszél, taglal szinonimák

kombináció: az adott nyelv szabályainak megfelelően kell összekapcsolni a szavakat

A szó szerkezete és a költői szó fogalma

Saussure – A nyelvtudomány tárgya, A nyelvi jel természete

1. megalapította a leíró nyelvészetet 2. nyelvezet (language)

a) van egyéni és társadalmi oldala, az egyik nem képzelhető el a másik nélkül b) mindenkor egy megállapodott rendszert és egy átalakulást foglal magába; mindig a

jelenben létező intézmény, és a múlt alkotása 3. nyelv (langue)

a) gondolatokat kifejező jelek rendszere, olyan, mint a siketek jelrendszere pl. b) senkiben sem teljes, tökéletes formája a közösségben él c) a nyelv nem a beszélő funkciója, hanem termék, amelyet az egyén passzív módon

regisztrál d) az egyén sem megalkotni sem módosítani nem tudja e) jelek rendszere: jelentés + hangkép – homogén

a jelentés és a hangkép is pszichikai 4. beszéd (parole)

a) egyedi, esetleges b) azoknak a konvencióknak az összessége, amelyeket a társadalom egésze magáévá tett, és

amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek a képességnek a gyakorlása az egyéneknél lehetővé váljon

c) tudatunkban a fogalmak nyelvi jelekhez vannak kapcsolva – az agy parancsot ad a beszédszerveknek – beszéd

5. szemiotika: jelek természetével, jelrendszerekkel foglalkozó tudomány 6. a nyelvi jel

a) egy fogalmat és egy hangképet egyesít b) a hangkép nem a materiális hang, hanem a hangnak a pszichikai lenyomata c) a fogalom és a hangkép kombinációját nevezzük jelnek d) fogalom = jelölt, hangkép = jelölő e) két elsőrendűen fontos tulajdonsága van

a jelölőt a jelölttel egyesítő kötelék önkényes – a nyelvi jel önkényes a jelölthöz képest önkényes, mert azzal a valóságban semmiféle kapcsolatban

nincs a jelölő auditív természetű, kizárólag az időben létezik – lineáris

kiterjedése van, és kiterjedése csak egy dimenzióban mérhető: egy vonal

Alekszandr Potebnya – A szó és sajátosságai. Beszéd és megértés

1. A nylev nem a gondolat kifejezésének eszköze, hanem a gondolat megalkotásának eszköze

10

2. Gondolkodásunk nyelvben zajlik – a legtöbb eseményt megnevezés útján ismerjük meg a) pl.: nem szeretem Amerikát – nem voltam még ott, de a szövegek, hírek által megismert

tulajdonságokat magában foglalja a megnevezés 3. Két -féle viszonyulás a szavakhoz

a) automatikus használat, pl.: asztal a nyelv történetiségére hivatkozunk a jelentés a hagyomány kényszerítő hatására közvetlenül és észrevétlenül tapad a

hangalakhoz b) származtatott szavak

átvitt, származtatott értelemben használjuk új szavakat képezünk az új jelentéssel együtt új képzetet is teremtünk

c) bármely szó eredendően 3 elemből áll külső jel

hangalak képzet

belső jelentés a hang és a jelentés mindenkor a szó létezésének közvetlen feltételei maradnak, a

képzet azonban elvész a keletkező szóban a gondolkodás tevékenysége két gondolatkomplexumot

hasonlít össze az újonnan megismerendőt a korábban megismertet a gőgös szó a gége szóból származik

a képzet más képzetekkel való egyesítése során a kép felbomlik, fogalommá alakul át

jelentés (kettős módon létezik) hang képzet

a jelentés és a képzet, azaz a jelentés jelölésmódja között már a szó keletkezésekor egyenlőtlenség áll fent: a jelentésben mindig több rejlik, mint a képzetben

a szó csupán támaszpont a gondolkodás számára 4. A szó segítségével az ember újra és újra megismeri azt, ami már megvolt a tudatában 5. A valóságban a nyelv csak társadalomban létezhet

a) a nemet nyelvének tökéletesedése a társadalmi gondolatcsere élénkségi fokával áll közvetlen összefüggésben

b) ahhoz, hogy az írott beszéd a szóbeliség könnyedségére és világosságára tehessen szert, a beszélgetésnek meg kell előznie az írást, hogy az írás közben is mérce maradjon – először élni kell a társadalomban ahhoz, hogy ne fölöslegesen írjunk számára

6. Nem csak akkor beszélünk, mikor azt gondoljuk, hogy hallgatnak és értenek minket, hanem magunkban és magunknak is

7. A beszéd kétfelé hat a) beszélőre gyakorolt hatás

a beszélő feladata, hogy elhatárolja azt, ami a saját énje, mindattól, ami nem az énje, vagyis a világtól

az önmegismerés során nem saját jelenünket ismerjük meg, hanem a múltunkat a közvetlen önmegismerés lehetetlen a hang az elmúlt gondolat jelévé válik, a szó objektiválja, elénk állítja a gondolatot

b) hallgatóra gyakorolt hatás egy szó alatt senki sem pontosan ugyanazt érti

11

szarvas – a szarv szóból származik, más nyelvben allej – az ale szóból származik, ami sárgásbarnát jelent

minden megértés egyben meg nem értés is, minden gondolati egyezés egyúttal különbség is

c) a beszélés folyamatában nem a beszélő adja át gondolatait a hallgatónak, hanem ez utóbbi alkotja meg saját gondlatát, megértvén a hallott szót, mely a nyelv által kialakított rendszerben hasonló helyet foglal el, mint a beszélő gondolata

d) szavunk hatást gyakorol a többi emberre, kapcsolatot teremt e) a beszéd és a megértés lényegében ugyanannak a jelenségnek két különböző oldala

8. A szóban lévő képzetnek a költői műben a kép (vagy a képek meghatározott egysége) felel meg

9. A szó jelentésének a költői mű jelentése felel meg

József Attila – Rejtelmek

Rejtelmek, ha zengenek,őrt állok mint mesékbe’.Bebujtattál engemettalpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,elpirulsz, ha megérted.Szól a szem és szól a szív,folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:ha már szeretlek téged,tedd könnyűvé énnekemezt a nehéz hűséget.

1. A Flóra ciklus második verse 2. Szimultán verselés 3. szabályos versritmus, ahol megtörik, ott szemantikai változás, súly van 4. egyszerre időmértékes és ütemhangsúlyos

a) 2 ütemű 7-es sorok (4/3-as) 5. sormérték váltó vers – a középső versszakban eltűnik 6. ritmustörést okoznak

a) bebujtattál b) teérted c) szeretlek

7. a bebujtattál – elrejtettél: utalás a vers címére, és a vers kezdő szavára 8. cím

a) grammatikailag rendben van, de így, alanyesetben nem szoktuk használni 9. a vers első sora

a) inverzió: felcseréli a szavak sorrendjét „Rejtelmek, ha zengenek” b) ezzel hangsúlyozva a rejtelmek szót c) a rejt ige eredete

révületbe ejt, (varázslás) etimológiai kapcsolat a rekken igével

12

történetileg kapcsolódik a regös ének fogalmával 10. a 2. versszakban nincs lírai én – grammatikailag nincs jelölve, el lett rejtve 11.visszatér a lírai én, hangsúlyosan

a) az én mindig passzív a szövegben, kivéve itt: „Én is írom énekem” - aktív 12. új megjelenés az élet egy új létformáját mutatja

a) „szeretlek” „szer” a szótő – a versben a legproduktívabb tő (sok szó lett belőle) módot talál valamire: szerez, feltétel, kikötés csereszerződés a versben: „ha már szeretlek téged, / tedd könnyűvé énnekem” szolgálat, szertartás, vallás

varázslás, regösének, mese személy, teremtés,

én-te viszonya – az én eltüntetése és megjelenítése rend, rendezés, arány, mérték, szöveg

írásmű szerkezete, beszéd, sor a szövegalkotása témája, versírás

a „szer” tő feltehetőleg legelőször sor-t jelentett összeköti a szerelem és a versírás fogalmát

2. autopoétikus vers – önnön felépítését is mutatja, önlétrehozó

Költészet és metafora: a nyelv, a gondolkodás és a metafora összefüggései

Fónagy Iván – Szavakba rejtett metaforák

1. a szavak eredeti jelentése feloldódhat tágabb nyelvi egységek keretében 2. visszatérő metaforák lerakódnak a nyelvben, ezek alkotják a szavak jelentésszerkezetét 3. bármilyen nagy is a szó jelentései közötti távolság, a szót egységesnek érezzük – ugyanez áll

a grammatikai kategóriák jelentésére a) a különféle jelentéseket összetartozónak érezzük, mivel az archaikus gondolkodás

szintjén egybeesnek b) filogenetikus szemszögből nézve, a szavakban tárolt metaforák a valóság archaikus

szemléletének nyelvi nyomai c) Kovács Ferenc kimutatta, hogy a kognitív érzékelésre vonatkozó szavak eredetileg

érzékelésre vonatkoztak a szláv nyelvekben, akárcsak más indoeurópai nyelvekben vagy a magyarban látás – belátom, látszat (érzékeink nem csalhatatlanok)

4. a költői metaforák nyomában, a köznapi metaforák is túlvezetnek a tudaton, sőt a tudhatón a) pszichoanalitikus gyakorlatban igen nagy szerepet játszanak a „semmit mondó”

kifejezésekben rejlő akaratlan közlések b) freudi elszólás

13

Az irodalom mint az (ön)megértés kitüntetett terepe: az én nyelvi és poétikai közvetítettsége

Paul Ricoeur – Bibliai hermeneutika

1. hermeneutika – a megértés tudománya, értelmezéstan 2. a metafora nem csupán stílusfigura, hanem szemantikai újítást tartalmaz 3. detonatív vetülete, azaz jelentése van: képes újradefiniálni a valóságot 4. a retorikai hagyomány a metaforát trópusként könyveli el: olyan szóképként, amelyhez a

szóhasználatban, közelebbről a megnevezés folyamtában az értelem változatai kapcsolódnak 5. a retorika ott kezdődik, ahol kilépünk a lexikai kód területéről: ahol a szavakat a

köznyelvhasználattól eltérő, átvitt értelemben használjuk 6. mivel több gondolatunk van, mint szavunk, a rendelkezésre álló szavak jelentését ki kell

terjesztenünk a hétköznapi használaton túlra 7. a metafora szókép, melyben a szókép hasonlóság alapján váltja fel az eredeti jelentést 8. a retorikai hagyomány által meghatározott metafora 6 pontban

a) metafora trópus, azaz a megnevezéssel összefüggő beszédfigura b) a metafora a megenevezés kiterjesztése oly módon, hogy eltérünk a szavak szó szerinti

értelmétől c) az eltérés hasonlóságon alapul d) a hasnoság szerepe az, hogy a helyettesítést indokoltá tegye

valamely szó képes értelme egy másik, ugyanott betű szerinti értelemben is használható szóból származik

e) a járulékos értelem nem tartalmaz szemantikai újítást – a metafora tehát lefordítható f) mivel nem hordotz új értelmi mozzanatot, a valóságról sem szolgál információval,

csupán díszítőelem, amely a beszéd érzelmi funkciójához tartozik 9. cáfolatok

a) a metafora a szó jelentésének áthelyeződése, eltolódása még mielőtt a szó szemantikáját befolyásolná, a mondat szemantikájától függ predikatív jelenség: csak állításon belül van értelme csupán metaforikus állításokról beszélhetünk a metaforát a metaforikus állításban szereplő fogalmak feszültésge teremti meg

b) az a tételből következik, hogy nem a szavak szó szerinti értelmétől való eltérés az elsődleges, hanem az állítás

szerepe az egész kijelentésen belül a feszültség nem az álltásban szereplő két fogalom, hanem a teljes állítás kétféle

értelmezése között alakul ki a metafora értelmezésében áll fenn a metaforikus értelmezés a szó szerinti értelem eltörlését feltételezi szemantikai összeférhetetlenség

kiterjeszett értelme révén a szó ott is jelent valamit, ahol a szó szerinti interpretáció csupán értelmetlenséget lát

c) a hasonlóság szerepe a metafora nem képbe öltöztetett gondolat, hanem két, egymást kizáró gondolat

ütközését enyhítő tényező a metaforikus állítás tétje, hogy „rokonságot” érzékeltessen ott, ahol a közönséges

látásmód nem ismer fel kölcsönös megfelelést szándékos melléfogás, amely az össze nem illő dolgokat rokonítja

mindeddig távol álló fogalmi osztályok közel kerülnek egymáshoz

14

Arisztotelész: „az metaforál jól, aki észreveszi a hasonlóságot” - a látás egyszerre alkotás is, a jó metaforák nem csak nyugtázzák, hanem létre is hozzák a hasonlóságot

d) a retorika a metaforában csak egyik szó másikkal való helyettesítését látta a feszültségelmélet az új jelentést hangsúlyozza a metafora olyan szemantikau újítás, amely még nem rögzült a nyelv rendszerében csak akkor valósul meg, ha a mondatban a szokásostól eltérő állítmányt alkalmazunk halott metaforák

nem leleményesek, csupán a szó poliszémiája a szék lába, a kancsó füle

e) a metaforák lefordíthatatlanok a feszültségen alapuló metaforák azért lefordíthatatlanok, mert új jelentést hoznak

létre a metafora nem a beszéd díszítménye, nem pusztán érzelmi többlet – új információt

hordoz 10. metafora és valóság

a) különbséget kell tenni értelem, és jelentés között értelem

valamely állítás objektív tartalma amit az állítás mond immanens – a belső értelemösszefüggéssel azonos

jelentés az állítás igazságigénye amiről az állítás szól a nyelven kívül van – a nyelvvel kifejezett valóság

a beszéd építőköve a mondat – a mondatban meghatározó szerepet tölt be a jelentés és az értelem különbsége

a nyelv zárt rendszer, a beszéd viszont nyitott: egy világra irányul, melyet kifejezni és közölni igyekszik

mennyiben járul hozzá a metaforikus jelentés a tapasztalat kimondásához, a világ megformálásához? Nem elég a strukturális elemzés, fel kell tárni a műalkotásban kirajzolódó világot

b) a metaforikus állítások igazságigénye a modern irodalomelmélet tagadja, hogy a költői nyelv a valóságra irányulna, vagy

hogy bármit is mondana, ami nem önmaga ha a valóságleírás igénye a köznapi értelemmel függ össze, akkor ezzel

párhuzamban, a jelentés megszűnése a köznapi értelem kiiktatásával c) poétikai funkció

a metaforikus értelem addig távol eső jelöltek „közelségét” teremti meg, melyből a valóság új látványa bomlik ki

a költői nyelv feladata, hogy gyengítse a köznyelv elsődleges jelentését, hogy ekként megmutatkozhassék a másodlagos jelentés

metafora ugyanazt a szerepet tölti be a költői nyelvben, mint a modell a tudományos nyelvben a modell a valóság újraírásának eszköze heurisztikus segédeszköz, melynek rendeltetése, hogy megszakítsa a pontatlan

értelmezés folyamatát, és kijelölje az új, helytálló érelmezés útját fokozati modell

anyagában is hasonlít az eredetihez (pl. hajó makettje) analóg modell

15

strukturális azonosságot mutat az eredeitvel (pl. diagram) elméleti modell

egy könnyen leírható képzeletbeli tárgyat szerkesztünk, majd e tárgy tulajdonságait valamely összetettebb valóságterületre vetítjük

a nyelvet úgy változtatjuk, hogy heurisztikus fikciót hozunk létre, s ezt a valóságra vetítjük

d) a művészeteknek saját nyelvük van, ami azonban lényegét tekintve nem különbözik az általában vett nyelvtől a festészet is megszervezi a valóságot, mint minden leírás valóságszervező ereje a denotáció (jelölés), fiktív voltának arányában növekszik –

akkor a legnagyobb, amikor a denotáció zéró fokú a metafora tehát a denotáció jelentésátvitellel történő kiterjesztése új, az átvitelnek

ellenálló tárgyakra egy szürke festményt metaforikusan szomorúnak mondunk – ismerős címkét

ragasztunk egy új tárgyra, ami eleinte ellenáll, de aztán megadja magát e címke alkalmazásának

a szándékos melléfogás meghiusítja az állítmány szó szerinti alkalmazását „Szó szerinti hamisság a metaforikus igazság” - Nelson Goodman

e) a költői nyelv is a valóságról szól, de más szinten, mint a tudományos beszéd a költői beszédmód a nyelv szokásos jelentésének megszüntetésére irányul, de az

elsődleges megszűnéssel párhuzamosan a világ elbeszélésének új képessége szabadul fel, egy másik valóság síkján

Arisztotelész a költészet mimészisz, az emberi cselekvés utánzása a mimészisz azonban teremtő művelet is, a meseszövés a müthosz poiészisze

révén valósul meg – ebben áll a költő igazi feladata a költészet úgy utánozza a valóságot, hogy közben a beszéd mítikus szintjén újra

is alkotja b) a nyelv retorikai és poétikai funkciója fordítottan arányos

a retorika az emberek meggyőzésére irányul a poétika célja a valóság újjáírása, s ezt a célt a heurisztikus fikció útján éri el

c) metoaforának azt a beszédstratégiát nevezzzük, amelynek segítségével a nyelv megválik megszokott leíró funkciójától és rendhagyó funkciót ölt: a valóság újjáírásának szolgálatába szegődik

d) a költői nyelv nem arról beszél betű szerint, hogy mi van, hanem arról, hogy ami van, miként van. E közvetett módon szól arról, hogy mi az, ami van.

Paul Ricoeur – A narratív azonosság

1. Narratív azonosságra az elbeszélő funkció révén teszük szert 2. két eltérő azonosság fogalom (latin)

a) iden ugyanaz: azonos, tökéletesen hasonló, analóg ellentéte az eltérő, változó

b) ipse őmagaság, önmaga, egy individuum azonos önmagával

c) az első fogalom változatlanságot sugall, a második nem feltétlenül d) az „én” inkább az első fogalommal írható le e) élettörténet fogalma

16

beleérti a nyelvi közvetítést is nincs eleve adva, mi alkotjuk meg, úgy, hogy elmeséljük – narratív azonsság tudattalanul mindig máshogy adjuk elő a történeteinket, minden alkalommal új

dologra kerül a hangsúly (dinamikus) történetek nincsenek adva mi alkotjuk meg az elbeszélés során alkotjuk meg identitásunkat, önazonosságunkat az életben nincs közvetlen hozzászólásunk, hanem kell egy közvetítő, ez lesz a nyelv

3. konkordancia az az elv, amely az Arisztotelész által „az események összerakásának” nevezett tevékenységet szabályozza a) három jellemzője van

telítettség a kompozíció egésze a rész értelmezése az egész értelmezésének alárendelt

teljesség Arisztotelész az egészről: „aminek kezdete, közepe és vége van”

megfelelő kiterjedés csak időbeli jellege lehet, az átváltozás időbe telik

4. diszkordancia a) a sors visszájára fordulását, megváltozását jelenti b) hirtelen fordulat, a véletlen és meglepő jelleget is magában hordja c) a teljes tragédiába fordulat tipikus formája

5. konfiguráció a) összehangolja összehangolja a konkordanciát és a diszkordnaciát b) szabályozza az egész mozgó formát, amit Arisztotelész müthosznak nevez, s amit mi

történetnek hívunk 6. a szereplő azonossága

a) Arisztotelész a cselekvőt magának a cselekvésnek rendeli alá b) nevelődési vagy tudatfolyam-regény

a szereplő transzformációja képezi az elbeszélés központi elemét az Arisztotelészi modellel szemben a történe itt a szereplő fejlődését szolgálja a szereplő azonossága próbára tétetik

c) Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember c. könyvében a hőst lehetetlen azonosítani a szereplő identitásvesztésével együtt jár a konfiguráció szétesése – fokozott az

elbeszélés lezárásával kapcsolatos válság az elbeszélő forma felbomlása összekapcsolódik a szereplő identitásvesztésével az elbeszélés műfaji határainak átlépéséig is eljut – az esszéhez közelít

d) a nem-szubjektum a szubjektum egyik formája – nem érdeklődnénk a felbomlás e drámája iránt, ha nem így lenne

e) ki vagyok én? - semmi, vagy majdnem semmi – de mindez még a ki kérdésre adott válasz

7. újjá alakított én a) E/1 – a hős magáról beszél – reflexív irányultság b) E/3 – kívülálló beszél – referenciális irányultság c) a kettő vegyítése – a szavak értelme a szereplőtől származik, de a narráció mástól –

narratív monológ X azt mondja magában: A dolgot fogom tenni

d) klasszikus formája a hős gondolatainak megnyilatkozása idézőjelben, E/1 személyben e) a modern regényben a harmadik személyű elbeszélésbe olyan első személyűek kerülnek,

melyek nincsenek idézőjelben f) olvasás közben azonosulunk a hőssel, és így alkotjuk meg a saját identitásunkat

17

g) az én mások követítésén keresztüli megalkotása lehet önmagunk feltárásának autentikus eszköze

h) olyan hazug képbe is vetíthetjük magunkat, amely mögé elrejtőzhetünk – öncsalás, és menekülés eszközévé válik az identifikáció, pl. Don Quijote

Alessandro Baricco – Novecento

1. a főhős neve kettős – számot is jelöl a) Dany Goodman – a férfi neve, aki megtalálja b) T. D. Lemon – a doboz felirata, amiben találja c) Novecento – 1900-at jelent (1901-ben született) d) a név történetként van elgondlva: „szép, szép, de nincs befejezve” így kerül a végére a

Novecento 2. Novecentonak nincs identitása – sosem hagyja el az óceánjárót, a világ számára nem létezik 3. nincs jelleme 4. a történet befejezése: Novecento bejelenti saját halálát

a) nem tudjuk, hogy ez bekövetkezik-e 5. kiüríti magából a vágyakat, leépíti, kiüríti a személyiségét

a) élettől való elszakadás b) ez a cselekedet tudatos, akaratlagos c) a halál bejelentése szükségszerű

6. a szöveg metaforikája a) nem hagyja el a hajót, számára a hajó lesz a világ b) saját identitásának megőrzése érdekében nem hagyja el a hajót c) sok emberrel azonosul, így alkotja meg a saját személyiségét, de nem azonosul

végévrényesen, így elkerüli a téves identitás kialakulását 7. E/1 személyű az elbeszélés

a) mindig más az „én” b) először a barátja, aztán Novecento

akkor veszi át Novecento, mikor elmesélo a vágyak kiürítését – ekkor alkotja meg tulajdon identitását, pedig azt hinnénk, ekkor veszti el – kettős

8. Novecento megkülönböztető vonása a kitűnő zongorajátéka a) Novecento a művészet metaforája

A név és az irodalmi szöveg

Olga Frejdenberg – Motívumok

1. a szüzsé metafórák szóbeli cselekvéssé kibontott rendszere 2. az irodalmi elemek motívumok 3. a szereplő nevének jelentése lesz a cselekmény, motívumot alkot

a) a faisten fán hal meg, és ott támad föl b) a víz istene a vízbe merülve menekül meg c) a tűzisten elhamvad, majd kiemelkedik a tűzből d) maga a természet lép fel szereplő személyként

4. a mitikus szüzsében a motívumok nemcsak kapcsolódnak a szereplőkhöz, de létük cselekvéses formáit képezik

18

a) a megszemélyesítő gondolkodásnak van döntp szerepe b) a harc megszemélyesített motívuma a harcos c) a szereplő és a szüzsé egyarátn metaforák, így szemantikai értelemben egymás pontos

megfelelői d) a mitikus szüzsében azonban kivétel nélkül minden alkotóelem szemantikai értelemben

azonos, miközben ezt az azonosságot kifejező formák külsőleg különböznek egymástól – vagyis a mitikus szüzsé ok-okozati viszonyokat megsemmisítő szüzsé

5. egy bizonyos szüzsé minden motívuma mögött ugyanaz a kép húzódik meg – megformáltság tekintetében tautologikusak (jelentésváltást nem hozó ismétlés)

6. a motívumot és az epizódot, sőt, a motívumot és a jelenetezést is belső szemantikai összefüggés köti egybe a) a halál inkarnációja – a rabló vagy a haramia (szereplő) – cselekedetét – rabol, fosztogat

(motívum) – a vendégfogadóban (jelenet) követi el, amely maga ne más, mint a halál metaforája

7. peripeteia – hirtelen ellentétbe fordulás, váratlan változás, nem várt sorozat, fordított szimmetria

8. az archaikus kor emberének egész világról alkotott képe körkörös ismétlődés jegyeit viseli magán, ezen belül az ismétlődések egy része „ellenkező irányú”, amit ma szembeállításként fogunk fel a) az archaikus szövegben a hős a kollektívumot képviseli, a modern irodalomban

perszonális b) a modern irodalomban az ismétlés mindig jelentésváltozással jár

Borisz Uszpenszkij – A megnevezés mint nézőpontprobléma

1. a szerzői pozíció váltakozása nem kizárólag a művészi szöveg jellemzője, hanem ugyanúgy előfordulhat a mindennapi beszédben is, és jellemző a publicisztikai prózára is

2. a nézőpontok megválasztása a beszélgetés tárgyaként beállított személyhez fűződő viszonytól függ – ennek a mozzanatnak lényeges stilisztikai funkciója van

3. a nézőpontváltás főképp akkor tűnik fel, ha a különböző névváltozatok egy mondaton belül szerepelnek

4. a nézőpontváltást mint fogást udvariassági szabályok is befolyásolják 5. nem archaikus

Kosztolányi Dezső – Silus

1. Latin arcélek-ciklus, egyik utolsó novellája 2. E/3 személyű elbeszélés, nem jelenik meg, mint alak, tárgyilagos 3. Tengerszem novellái cselekményesen motiválatlanok – nem jelenik meg bennük ok-okozati

viszony 4. ismétlődő normatív szerkezet – a történet egy bizonyos eleme, ami mindig ismétlődik 5. Silus, az ókori rabszolga a történet elején elmegy otthonról, beveri a fejét az ajtófélfába, a

felügyelő ostorral rácsap a hátára, társai megdobálják, megharapja egy kutya – hasonlóság: fizikai bántalom – az ütés narratív motívuma ismétlődik

6. szövegileg motivált, mivel említi a szemöldökfa alacsonyságát – előkészített dolgok – a cselekmény, a szöveg erre semmi magyarázatot nem ad

7. nem véletlenül antik mitológiába ültetett történet

19

8. a kutya lélekvezető szerepét tölti be az antik mitológiában – másik világba való átlépés (pszükhopomposz)

9. Silus jelntése – pisze a) személytelennek tartották, kiközösítették b) megkülönböztető jelleg c) hiszi a piszi – piszi régen kiskutyát jelentett – a kutya orra

10. önmagával találkozik, amikor a kutyával találkozik