VILÁGGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI1. Korai gyarmatosításA „nagy földrajzi felfedezéseket” követőenmegváltozott a távolsági kereskedelem…- hagyományos útvonala: Mediterráneum → atlanti térség- áruszerkezete: fűszerek → tömegáruk, nyerstermékekAz új (elsősorban amerikai és afrikai) gyarmatok nemesfém-készleteinek „kifosztása”Az interkontinentális rabszolga-kereskedelem, a kereskedelmi tőke és a nagy kereskedelmi társa-ságok (pl. a Brit Kelet-indiai Társaság) virágkoraHúzóágazatok”:- fejlett országok: kereskedelem, textilipar- gyarmatok (és Közép-Kelet-Európa): bányászat, mezőgazdaság, élelmiszeriparAz államok gazdaságpolitikájában a merkantilizmus alapelveinek érvényesülése 2. Gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztásPolgári forradalmakIpari forradalom → új „húzóágazat” a fejlett országokban: acéliparVilágméretű munkamegosztás elsősorban a gyarmatbirodalmakon belül fejlődött kiAz iparosodott országok további fejlődését gátolta a protekcionizmus→ szabadversenyes kapitalizmus kialakulása→ gazdaságfilozófiai irányváltás: a klasszikus liberális közgazdaságtan (az első átfogó közgazdaságtani irányzat) megszületése3. Monopolizáció és gyarmati tőkekivitelNagy részvénytársaságok, „trösztök” térnyeréseNemzetközi tőkemobilitás növekedéseÚj ipari nagyhatalmak (pl. Németország, USA, Japán) megjelenése„Második ipari forradalom”- új „húzóágazat” a fejlett országokban: gépipar- „termelékenységi forradalom” (túltermelési válság)Sugaras szerkezetű (bilaterális) gazdasági kapcso-latok a birodalmi központ és a gyarmatok között4. Bretton Woods-i rendszer és dekolonizáció„Nagy Gazdasági Világválság”Első és második világháborúVilággazdasági és -politikai átrendeződés:

Az USA gazdasági és politikai hegemóniája Az integrációs folyamat elindulása Ny-Európában Közép- és Kelet-Európa (a „szovjet blokk”) elszigetelődése Gyarmatbirodalmak felbomlása

A nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködés intézményeinek (a „Bretton Woods-i rendszernek”) a kialakulásaTudományos-technológiai forradalom - új „húzóágazatok” a fejlett országokban: vegyipar, automatizált gépipar,elektronika, atomenergia-ipar, informatika stb.5. Állandósult egyensúlytalanságok és a globalizáció felgyorsulásaGlobális válságok1973-1974 Első olajválság1978-1980 Második olajválság1987 Amerikai tőzsdekrach2001-2003 „Dotcom” válság2008-? Globális pénzügyi és gazdasági válságRegionális válságok1982-1983 Latin-amerikai adósságválság1989-1993 Közép-Kelet-Európa „transzformációs” válsága1997-1998Délkelet-ázsiai pénzügyi válság1998 Orosz válság1970-es évek: növekvő államadósság és „stagfláció” a fejlett országokban → a keynes-i típusú jóléti államok válsága1980-as évek: fejlődő országok adósságválsága2008-2009: globális recesszió → az „aranykor” vége ?A Szovjetunió felbomlása, a „hidegháború” végePolitikai-gazdasági rendszerváltás Közép-Kelet-EurópábanAz európai integráció bővülése és mélyüléseTechnológiai fejlődés

A hagyományos iparágak kitelepítése a fejlődő („újonnan iparosodott”) országokba

1

- A világgazdaság új növekedési pólusainak kialakulása Délkelet-ÁzsiaKína, IndiaA globalizáció folyamatának felgyorsulása („totálissá” válása)

A NEMZETKÖZI GAZDASÁGTAN FŐBB ELMÉLETI IRÁNYZATAIMerkantilizmusAlapelvek:- A belföldi kereskedelem révén realizálható előnyök és hátrányok országon belül kiegyenlítődnek → az ország egésze csak az áruexport által gazdagodhat.- A nemzetközi kereskedelem egyenlőtlen csere, mindig a gazdaságilag/politikailag erősebb ország érdekei érvényesülnek.- A export-teljesítmény növeléséhez hazai ipar és kereskedelem állami védelme és támogatása szükséges (→ protekcionizmus)Korai merkantilizmus:- gazdagság = nemesfém-készletek- gazdagság növekedése, ha X > M- a külkereskedelem erőteljes állami ellenőrzése; az exportbevételekből elsősorban az állami bürokrácia és a hadsereg finanszírozása- minden egyes országgal szemben aktív külkereskedelmi mérlegFejlett merkantilizmus: - a beáramló arany-mennyiség önmagában nem növeli a jólétet (Spanyolország példája)- a saját termelési kapacitások növelése érdekében a manufaktúrák állami támogatása, új iparágak meghonosítása (→ polgárság megerősödése) - utak, csatornák, kikötők stb. építése, kereskedelmi társaságok alapítása- magas importvámok a külföldi iparcikkekre, a szükséges nyersanyagok exportjának tilalma; a teljes külkereskedelmi mérleg aktívuma a fontosThomas Mann (1571-1641)Jean-Baptiste Colbert (1619-1683)Fiziokratizmus: a merkantilizmus (első) kritikája(A merkantilizmus erőltetett iparosítása a mezőgazdaság visszafejlesztésével járt)- A jólét nem a beáramló arany-mennyiségtől, hanem a lakosság által elfogyasztott javak mennyiségétől függ. A fogyasztást pedig első-sorban a természet közreműködésével lehet növelni, ezért (az ipar helyett) a mezőgazdasá-got kell fejleszteni.- A mezőgazdaságon alapuló zárt (önellátó) gaz-daság az „ideális”; exportra csak kényszerű-ségből, a hazai termeléssel nem helyettesíthető import ellentételezése érdekében van szükség

François Quesnay (1694-1774), Anne Robert Jacques Turgot (1727-1781)Klasszikus liberális közgazdaságtanAdam Smith (1723-1790), David Ricardo (1772-1823)- „Laisser faire, laisser passer” → az állami beavatkozás a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban is inkább károkat okoz. - a jólét (= lakosság fogyasztása) növelését a protekcionizmus helyett a szabadkereskedelmi politika szolgálja leginkább.A vámok csak akkor megengedhetőek, ha kompenzálják a belföldi adókat, vagy ha „nemzetvédelmi” célokat szolgálnak.- A munkaráfordítások különbözőségén alapuló nemzetközi munkamegosztás kölcsönösen előnyös minden résztvevő ország számára.Smith: abszolút előnyök elméleteRicardo: komparatív előnyök elméleteA szabadkereskedelmi politika első kritikája: F. List (1789-1846) „növendék iparágak” elmélete:A szabadkereskedelem kizárólag a fejlett országok érdekeit szolgálja, a modernizáció kezdetén álló országokban a hazai (még

versenyképtelen) iparágak védelemre, támogatásra szorulnak.- „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás” (Kossuth)Marx elmélete

2

- A tőkés (kapitalista) nemzetgazdaság / világgaz-daság kritikai elemzése → az egyensúlytalansá-gok és ellentmondások halmozódása rendszere-sen visszatérő (ciklikus) válságokhoz vezet.- A nemzetközi kereskedelem ösztönzi a fejlődést (a hasznokat viszont a tőkések kisajátítják), azonban egyenlőtlen csere, a „kizsákmányolók” és a „kizsákmányoltak” közötti kölcsönös függés (interdependencia) aszimmetrikus.- Az ún. termelő („működő”) tőke nemzetközi áramlása okainak és következményeinek vizsgálata. Neoklasszikus közgazdaságtanNapjainkban: „standard international economics”- Szabadkereskedelmi politika (állami beavatkozás csak „piaci kudarcok” esetén)- A klasszikus egyensúlyi mechanizmus koncepciójának korrekciója és kiegészítése → Általános Egyensúlyelmélet (General Equilibrium Theory, GET)- A keresleti tényezők bevonása a nemzetközi munkamegosztás magyarázatába; a komparatív költség-előnyök további forrásainak azonosítása - A nemzetközi tényezőáramlás okainak és következményeinek elemzéseKeynes-i közgazdaságtan- Az export a gazdasági növekedés egyik fontos tényezője („multiplikátor” hatású)- A kereskedelempolitikának alapvetően a szabad-kereskedelem előmozdítását kell szolgálnia. A hazai termelés importtal történő felváltása azon-ban gazdasági visszaesést okozhat (kedvezőtlenül érintve a partnerországokat is), ami közvetett állami szabályozást tesz szükségessé.- Nem érvényesülnek a (neo)klasszikus elméletben feltételezett egyensúlyi mechanizmusok. A termelési költségek ciklikusan változnak ® a komparatív előnyök/hátrányok nem határozhatók meg egyértelműen. - A pénz nem semleges közvetítő, hanem „spekulációs kereslete” is van.- Szükség van a nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködés intézményi kereteinek kialakítására (® Bretton-Woods-i rendszer)Posztkeynesiánus reformista irányzatBalogh (1905-1985), Myrdal (1898-1987), Perroux (1903-1987), Prebisch (1901-1986), Singer (1910-2006) - A világgazdasági egyenlőtlenségek visszafordít-hatatlanok, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hatására egyoldalú függési helyzetek alakulnak ki- A külkereskedelem visszavetheti az elmaradott országok fejlődésétPrebisch-Singer tétel (1950): a nyersanyagok termelésé-re szakosodott országokban elve kisebb a tere a techni-kai fejlődésnek, továbbá a termelékenység-növekedés hasznai (a nyersanyagok világpiaci keresletének rugal-matlansága és a hazai munkásság gyenge alkupozíciói miatt) a fejlett országokba „transzferálódnak”. - A technológia- és tőke-importnak negatív hatásai is lehetnek.- A nemzetközi tőkeáramlás nem feltétlenül a neoklasszikusok által feltételezett „természetes irányt” követi. „Perverz” tőkeáramlás: a tőkének a fejlett országok közötti, illetve a fejlődő országok- ból a fejlett országokba történő áramlása.„Újbaloldali” és neomarxista irányzatEmmanuel (1911 - 2001), Amin (1931 - ), Wallerstein (1930- ) - A fejlődő országok (a „harmadik világ”) elmaradottságának a világgazdaság tőkés rendszere az oka.- A „nemzetközi kizsákmányolás” rendszere az „egyenlőtlen cserére” épül.- A nemzetközi kereskedelem harmóniája hiányá-nak oka a munkaerő nemzetközi immobilitása.Wallerstein világrendszer-elmélete (1974)- A 16. századtól (a világgazdaság kialakulásától) a tőkés piacgazdasági rendszer területileg egyen-lőtlen expanziója figyelhető meg. Emiatt a világ-gazdaság regionálisan felépülő, hierarchikus rendszert képez.–„Centrum”: a világgazdaság azon (növekvő területű!) régiója, amelyet a pénz- és humántőke, a technológia stb. koncentrálódása, magas életszínvonal, gazdasági és politikai hatalom jellemez, és amely függésben tartja a világgazdaság többi régióját.–„Félperiféria”: „átmenet” a centrum és a periféria között; függ a centrumtól (pozitív húzó- és negatív elszívó hatások) és függésben tartja a perifériát. - „Periféria”: a világgazdaság elmaradott, halmozott hátrányokkal rendelkező, a centrumtól és a félperifé-riától egyaránt függő peremvidéke.(– „Külső aréna”: a világgazdasági folyamatoktól teljesen elzárt, a nemzetközi munkamegosztásból kimaradó, ma már csak „foltokban” létező területek)

3

- Egy adott ország fejlettségi szintjét és fejlődési lehetőségeit a világgazdaság e hierarchikus rendszerében elfoglalt, azonban adott esetben idővel változó helyzete határozza meg.- A világgazdaság dinamikus fejlődése az országok / régiók fejlettségbeli különbségein alapul.Neoliberális monetarista közgazdaságtanNapjaink ‘mainstream’ közgazdaságtani irányzata és gazdaságpolitikai gyakorlataF. Hayek (1899-1992), M. Friedman (1912-2006)A reálfolyamatokat a szabadpiaci mechanizmu-sokra kell bízni ® fel kell számolni minden, a szabad verseny útjában álló akadályt, így a protekcionizmus eszközeit is.A pénzfolyamatok megfelelő szabályozása helyre-állítja a nemzetközi gazdasági egyensúlyt is.Fontos, hogy a gazdasági növekedés ne veszélyeztesse a belső és a külső stabilitást.KOMPARATÍV ÉS KOMPETITÍV ELŐNYÖK A NEMZETKÖZI KERESKEDELEMBENRicardo komparatív költség-előny elméleteAlapfeltevések (leegyszerűsítések):- Két ország, két termék- Egyetlen termelési tényező: munka- A két ország nem különbözik az egyéb termelési feltételeket (természeti erőforrások, technológiákat, munkaerő szakképzettsége stb.) illetően- Nincsenek szállítási költségek, vámok és egyéb akadályok- A termelési tényezők helyhez kötöttekKövetkeztetések:- Egy országnak, egy adott termék esetében komparatív előnye van egy másik országgal szemben, ha azt relatíve kisebb munkaráfordí-tással (nagyobb munkatermelékenységgel) képes előállítani.- A komparatív előnyök alapján történő nemzetközi kereskedelem (megfelelő csere-arány esetén) mindkét ország számára előnyös, mivel az így elérhető munkamegtakarítás lehetővé teszi a munkaerő más termelő-tevékenységekben történő hasznosítását.A Heckscher-Ohlin modell(Ricardo elméletének neoklasszikus felülvizsgálata)E.F. Heckscher (1879-1952), B.G. Ohlin (1899-1979)Alapfeltevések (leegyszerűsítések):- Két termelési tényező: munka és tőke- Általános Egyensúlyelmélet ® a termék- és tényezőpiacon is tökéletes verseny van ® a tényező-felhasználás növekedése csökkenti az adott termelési tényező piaci árát- A ricardo-i modell egyéb feltevéseiH-O hipotézis:- Egy adott országban a relatíve nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló termelési tényező relatív ára alacsonyabb, így relatíve olcsóbb azon termékek előállítása, melyekhez e tényezőből többre van szükség.- A tőkében relatíve gazdag országnak a „tőkeintenzív”, míg a munkában relatíve gazdag országnak a „munkaintenzív” termékek gyártására és exportjára érdemes szakosodniuk. H-O-S tétel (a H-O hipotézis Paul A. Samuelson által továbbfejlesztett változata):- A relatív tényezőellátottságon alapuló nemzet-közi munkamegosztás addig tart, amíg a relatív tényezőárak (az egyensúlyi mechanizmusok eredményeként) ki nem egyenlítik egymást.- A relatíve szűkében lévő tényezők tulajdonosait jövedelemveszteség éri ® részükről nő a „kereslet” a protekcionista intézkedések iránt.- A relatív tényezőárak kiegyenlítődése a termelési tényezők nemzetközi áramlása nélkül is bekövetkezhet ® a termékek piaca helyettesíti a termelési tényezők piacát.A H-O hipotézis empirikus cáfolata: a Leontief-paradoxonW. Leontief (1905-1999) arra a következtetésre jutott, hogy az USA egy adott (1947.) évi hazai (importhelyettesítő) termelésében (kb. 30%-kal) magasabb volt a tőke/munka arány, mint az áruexport esetében.A lehetséges magyarázatok:- keresleti tényezők- a termékek tényezőintenzitásának változása- importkorlátozások- természeti erőforrások szűkössége- a képzett munkaerő relatív bősége

4

Komparatív előnyök elmélete(a ricardo-i és a H-O modell továbbfejlesztése) Komparatív előny: - Kínálat-oldali megközelítés: egy ország komparatív előnnyel rendelkezik valamely termék előállításában más országgal (országokkal) szemben, ha azt magasabb termelékenységgel (alacsonyabb költséggel) képes előállítani.- Kereslet-oldali megközelítés: a komparatív előnyök forrása a fogyasztói preferenciák országok közötti hasonlósága.A komparatív előnyök lehetséges forrásai:- Természeti tényezőkkel való ellátottság- Munkaerővel való ellátottság (® Ricardo elmélete)- Munkaerővel és tőkével való (relatív tényező-) ellátottság (® Heckscher-Ohlin modell)- Munkaerő szakképzettsége- Technológiai fejlettség (® Vernon elmélete)- Termelési hagyományok- MéretgazdaságosságKereslet szerkezete (® Linder elmélete)R. Vernon termék-életciklus elmélete (1966)1.Bevezetés: az adott termék újdonságnak számít, kereslete csak lassan nő; a terméket bevezető ország (Vernon példájában az USA) exportmonopóliumot élvez.2.Növekedés: a kereslet dinamikusan nő; a terméket más országok is „másolni” kezdik (a technológia relatíve elavul); az innovációs fölényen alapuló komparatív előny csökken.3.Érettség: a termék „tömegcikké” válik; erősödik az ár- és költségverseny; a terméket bevezető ország export-részesedése fokozatosan csökken.4.Hanyatlás: csökken a termék iránti hazai kereslet (már nem számít újdonságnak); a terméket eredetileg bevezető ország elveszíti komparatív előnyét, az adott terméket kifizetődőbb importálnia.Következtetés: az innováción alapuló komparatív előny annál kevésbé bizonyul tartósnak, minél:- gyorsabb a technológia nemzetközi áramlása;- nagyobbak az – adott technológia alkalmazására képes – országok közötti termelési költség-színvonalbeli különbségek.S. Linder elmélete (1961)A nagyobb feldolgozottságú termékek esetében a nemzetközi kereskedelem a kereslet országok közötti hasonlóságán alapul.A fejlett országok fogyasztói választékosabb termékskála iránt mutatnak keresletet; egyik ország sem képes ugyanazon termék (pl. személygépkocsi) valamennyi változatát előállítani ® „választékcsere-kereskedelem”Az exportra történő termelést megelőzően a vállalatok általában csak a hazai piacukat ismerik ® először olyan országokban jelennek meg termékeikkel, ahol a kereslet a hazaihoz hasonló.A kompetitív előnyök elméleteNapjainkban a nemzetközi kereskedelemben elsősorban nem késztermékek cseréje zajlik, és a forgalom jelentős hányada vállalaton belüli kereskedelem - M.E. Porter szerint az országok versenyképessé-ge nem vezethető vissza egyet-

len tényezőre (komparatív előnyre), hanem azt a hazai gazdasági környezet négy főbb (egymás- sal összefüggő) adottsága, valamint egyes külső tényezők (pl. a kormányzat gazdaságpolitikája, háború, új találmányok és egyéb „véletlenek”) határozzák meg. A versenyképesség-koncepció kritikája:P. R. Krugman szerint a „nemzetközi verseny-képesség” fogalma országok (nemzetgazdaságok) esetében nem, csak vállalati szinten értelmezhető (a versenyképtelen cégek tönkremennek, a versenyképtelen országok azonban nem szoktak „csődbe menni”).A versenyképesség lényegében a termelékenység szinonimája.A KÜLKERESKEDELEM ÁLLAMI SZABÁLYOZÁSASzerkezeti nyitottság: a hazai gazdasági szereplők tevékenységében a nemzet-közi gazdasági kapcsolatok jelentőségének mértéke.- (Kül)kereskedelmi nyitottság A külkereskedelmi forgalomnak a makrogazdasági teljesítményhez (GDP-hez) viszonyított aránya.- (Kül)gazdasági nyitottság

5

A külkereskedelmi nyitottság mellett magában foglalja a termelési tényezők nemzetközi áramlásában való részvétel mértékét is.Gazdaságpolitikai nyitottság (economic policy openness): az állam gazdaságpolitikájában a nemzetközi piac mechanizmusok figyelembe-vételének, érvényesítésének (befolyásolásának) módja. Totális nyitottság: az állam semmilyen eszközzel nem gátolja, mérsékli vagy korrigálja a hazai gazdasági szereplőket érő külpiaci hatásokat.Totális zártság: az állam a nemzetközi piaci mechanizmusokat teljes mértékben elszigeteli a hazai gazdasági szereplőktől.A valóságban: részleges nyitottságú rendszerekKülkereskedelmi politika Az országhatárokon áthaladó áruk (és szolgáltatá-sok) mozgásának, meghatározott célok elérése érdekében történő állami szabályozása.Főbb irányzatai:Protekcionizmus Az állam aktív kereskedelempolitikai szerepvállalása szükséges, elsősorban a hazai vállalatoknak a külföldi versenytársakkal szembeni fokozott védelme érdekében. Eredete: merkantilizmusSzabadkereskedelmi politikaA nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban elegendő a „minimális” állami beavatkozás (a „piaci kudarcok” korrigálása). Eredete: klasszikus közgazdaságtanA külkereskedelmi politika legfontosabb eszközeiVámokNem vámjellegű (nem tarifális) eszközök Mennyiségi korlátozásokSzubvenciók, exportösztönzésHelyi tartalomra vonatkozó előírásAdminisztratív eszközök(Árfolyam-politikai eszközök) A vám olyan külkereskedelem-politikai eszköz, amely…- az állami költségvetés bevételeit gyarapítja → adó;- a külkereskedő számára költség, aminek a fogyasztói árban kell megtérülnie → árképző tényező;- hátrányos helyzetbe hozza a külföldi szállítókat a hazai termelőkkel, illetve a hazai fogyasztókat a külföldi (a terméket olcsóbban megvásárolni képes) fogyasztókkal szemben, valamint termékenként különböző lehet a mértéke → diszkrimináció eszköze.Mennyiségi korlátozásokImportembargó bizonyos termé-k(ek) behozatalának teljes vagy részleges tilalmaImportkontingens/ importkvóta: adott termék(ek) behozatalára megállapított mennyiségi korlátozásExportkontingens/exportkvóta„Önkéntes” exportkorlátozás az exportőr ország vállalatai „vállalják”, hogy a szállított mennyiség nem halad meg egy bizonyos volument.Szubvenciók, exportösztönzés Egyes vállalatok (vagy ágazatok) állami támogatása költségeik csökkentése és/vagy bevételeik növelése céljából.Közvetlen (direkt) szubvenció: a költségvetési kiadások növekedése (pénz-összegek kifizetése, tartozások átvállalása)Közvetett (indirekt) szubvenció: a költségvetési bevételek csökkenése (pl. adókedvezmény, adók elengedése)Importszubvenció Az importár és a hazai (fogyasztói) ár közötti különbözet megtérítése.

Exportszubvenció A kivitel ösztönzését szolgáló állami támogatás.„Fordított vám” („negatív vám”): az exportra való termelést ösztönzi ↔ a vám az importot drágítja.Egyes vállalatok esetén is alkalmazható ↔ a vám normatív kereskedelempolitikai eszköz. Az állami támogatás következtében kialakuló exportár a termék külföldi fogyasztóit a hazai vásárlókhoz képest előnyösebb helyzetbe hozza.Exporthitel-finanszírozás

6

Az exportőr hitelnyújtásának, szakosított állami pénzintézet (Magyarországon az Eximbank) által történő refinanszírozásaExporthitel-biztosítás Az exportőr (hitelező) kockázatai egy részének egy erre szakosodott biztosító (Magyarországon a MEHIB) által, díjazás ellenében történő átvállalása.Kollektív exportösztönzés Állami (hátterű) intézmények (pl. ITDH) szerve-zési, információs stb. tevékenysége, amely a hazai vállalatok külföldi piacszerzését segíti elő. Helyi tartalomra vonatkozó előírásA transznacionális vállalatok helyi leányvállalatai számára, a termelési inputokon belül a hazai vállalatok termékei és szolgáltatásai minimális részesedésének (%-os arányának) előírása.Adminisztratív eszközök Az áruk behozatalának feltételeként bizonyos (pl. egészségügyi, műszaki biztonsági, környezetvé-delmi stb.) előírások teljesítését igazoló okmá-nyok, engedélyek birtoklásának kikötése.

ÁRFOLYAM-POLITIKA, ÁRFOLYAM-RENDSZEREKValutaárfolyamValamely ország(csoport) törvényes fizetőeszközének egy másik ország(csoport) törvényes fizetőeszközében kifejezett ára.Valutaleértékelődés Valamely valuta értékének más valutá(k) értékéhez viszonyított csökkenése.Az egységnyi hazai valutáért vásárolható külföldi valutá(k) mennyiségének csökkenése.Valutafelértékelődés Árfolyam-politika A valutaárfolyamnak a spontán piaci mechanizmusok helyett az állam (jegybank) által történő meghatározása, illetve a piaci folyamatokba történő beavatkozás (intervenció) révén történő befolyásolása. Valutaleértékelés A külföldi valuták hazai valutában mért árának az állami beavatkozás útján történő növelése.Valutafelértékelés Valutaleértékel(őd)és esetén:- a külföldi értékesítésből származó, hazai valutában kifejezett export-árbevétel nő;- a külföldről vásárolt termékek, hazai valutában kifejezett ára (költsége) nő;- a külföldi valutában fennálló követelés és tartozás (adósság), hazai valutában kifejezett értéke nő.A valuta-leértékel(őd)és ösztönözheti az exportot, és visszafoghatja az importot → javíthatja az ország külkereskedelmi mérlegétHa az importtermékek (pl. kőolaj) kereslete árrugalmatlan, akkor nem biztos, hogy a drágábbá vált importtermék iránt csökken a kereslet. Ha a termelési inputok (pl. nyersanyagok, alkatrészek) többsége importból származik akkor az exportbevétel-növekedést ellensúlyozhatja a költségek növekedése. Paritás Valamely kulcsvaluta, „horgonyvaluta” (pl. dollár, euró, yen) vagy valutakosár (több valuta árfolyamának súlyozott átlaga) alapján meghatározott „középárfolyam”.Intervenciós sáv A paritás körül (általában) szimmetrikusan (±X százalékos formában) meghatározott sáv, amelyen belül a hazai fizetőeszköz árfolyama (általában) szabadon „lebeghet”, a sávszéleken azonban a jegybank nyíltpiaci műveletekkel beavatkozik (interveniál) annak érdekében, hogy az árfolyam az ingadozási sávon belül maradjon. Árfolyam-rendszerekTeljesen és tartósan rögzített árfolyamrendszerA jegybank rögzíti a hazai fizetőeszköznek más nemzetközi fizetőeszköz(ök)ben kifejezett árfolyamát.Tartósan rögzített, minden ingadozástól mentes és a tranzakciók teljes körére érvényes árfolyam a gyakorlatban nem létezik (pl. a tervgazdálkodás évtizedei alatt is létezett „fekete” valutapiac). Szabadon lebegő / rugalmas árfolyamrendszerA valutaárfolyamot kizárólag a piaci kereslet és kínálat határozza meg, az árfolyam külső (jegybanki) beavatkozás nélkül változik.Valójában a jegybank közvetlenül (nyílt piaci műveletekkel) vagy közvetve (pl. az alapkamat megváltoztatásával) befolyásolja az árfolyam alakulását.

7

A gyakorlatban a kombinált („hibrid”) árfolyam-rendszerek az elterjedtek. Valutatanács Valamely valutával szembeni hivatalos árfolyam rögzítése. Pl. BulgáriaKiigazíthatóan rögzített árfolyamrendszer Rögzített (azonban időnként módosított) paritás + szűk intervenciós sáv

Pl. Kína, Magyarország: 1990-1995Csúszóan rögzített árfolyamrendszerRendszeres időközönként, előre bejelentett mó-don módosított paritás + szűk intervenciós sáv. Pl. Magyarország: 1995-2001Irányítottan lebegő árfolyamrendszerAz árfolyamot alapvetően a devizapiaci kereslet és kínálat határozza meg, a jegybank csak a rövid távú, jelentős árfolyam-ingadozások esetén avatkozik be a devizapiacon.Pl. Magyarország: 2008. február –A nemzetközi gyakorlatban a leginkább elterjedt.

TERMELÉSI TÉNYEZŐK NEMZETKÖZI ÁRAMLÁSATermészeti tényezők nemzetközi áramlása A nemzetközi gazdaságtan sokáig immobilisnak tekintette a természeti tényezőket.A környezetvédelmi szempontok egyre inkább felértékelődnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban is, mivel …- „a környezetszennyezés nem ismer határokat”;- egyes vállalatok egyre inkább törekednek környezetszennyező tevékenységeik más országokba történő áthelyezésére;-az államok környezetvédelmi előírásokkal is szabályozzák az országba betelepülni kívánó vállalatok tevékenységét. Nemzetközi munkaerő -áramlás Mozgatórugók:Nem gazdasági tényezők- Háborúk, természeti katasztrófák, „kalandvágy”Gazdasági tényezők- Munkanélküliség (veszélye) a küldő országokban- Bérszínvonal-különbségek- Szezonális munkavégzési lehetőségek (pl. mezőgazdaságban, idegenforgalomban) a befogadó országokban-Magasabb színvonalú munkakörülmények„Agyelszívás” (brain drain): a képzett munkavállalóknak a kevésbé fejlett országokból a fejlettebbekbe való áramlása. A munkaerő-migráció általában (a neoklasszikus elméletnek megfelelően) a „természetes irányt” követi: a munkaerő a kevésbé fejlett, munkában relatíve gazdag, alacsonyabb bérszínvonalú országokból a fejlettebb országokba áramlik.A bérszínvonal-különbségek (a neoklasszikus elmélettel ellentétben) azonban mégsem egyenlítődnek ki, mivel a fejlett országok által alkalmazott eszközök (jogszabályok) erősen korlátozzák nemzetközi munkaerő-áramlást, és általában különbséget tesznek a képzett és a képzetlen munkaerő között.Nemzetközi technológia -áramlás „Megtestesült” technológiák (pl. gépek, műszerek stb.) és/vagy „testetlen” technológiák (K+F kapacitások, know-how, szabadalmak, stb.) országhatárokat átlépő mozgása.K+F kapacitások (R&D capacities)Szűkebb értelemben: egy adott ország vagy vállalat gyártmány- és technológiafejlesztéssel foglalkozó szakembereinek és az azok rendelke-zésére álló infrastruktúrának az együttese. Tágabb értelemben: magukban foglalják a fej-lesztés bázisául szolgáló elméleti alapkutatás, ok-tatás és képzés szellemi és anyagi erőforrásait is. A főbb csatornák:Technológia terjedése/diffúziójaValamely technológiának a tulajdonos aktív közreműködése nélküli nemzetközi áramlása.Pl. egy külföldi leányvállalat által bevitt technológiát a befogadó ország más vállalatai is felhasználják.Technológia abszorpciója: a technológiát befogadó ország vállalatainak képessége az importált technológia hatékony felhasználására, a helyi feltételeknek megfelelő alkalmazására. Technológia-transzferA technológia egy másik ország gazdaságába, a tulajdonos aktív közreműködése mellett történő átvitele.

8

Kereskedelmi formábanNem kereskedelmi formábanPl. műszaki segélyezés: A fejlettebb országokból kétoldalú szerződések, vagy nemzetközi intézmények (pl. EU, Világbank) konstrukciói révén áramlik a technológia a fejletlenebb országokba. Nemzetközi tőke áramlás Értelmezés- Fizikai tőkejavak, a „megtestesült” technológiák (gépek, berendezések, stb.) ország-határokat átlépő mozgása → nemzetközi árukereskedelem- „Humántőke” → nemzetközi munkaerő-áramlás- Pénz- és értékpapírtőke nemzetközi áramlásaA pénz- és értékpapírtőke nemzetközi áramlásának főbb csatornái- Tulajdonszerzéssel nem járó nemzetközi tőkemozgások- Nemzetközi intézmények (pl. IMF) által nyújtott hitelek- Kedvezményes feltételekkel nyújtott nemzetközi pénzügyi segélyekTulajdonszerzéssel járó nemzetközi tőkemozgások- Külföldi portfolió-befektetések- Külföldi közvetlen beruházásokKülföldi portfolió-befektetések Pénzügyi befektetések, külföldi értékpapírok (kötvények, részvények stb.) megvásárlása.Általában rövid távúak.Céljuk nem az adott vállalat közvetlen irányítá-sának megszerzése, hanem kizárólag a tőkehoza-dék (kamat, osztalék, árfolyamnyereség) elérése.Volumenük általában a hazai és nemzetközi tőkepiacok fejlettségétől függ, de az ingadozásokban nagy szerepe van a „lélektani” hatásoknak („forró tőke”). Külföldi közvetlen beruházások FDIKülföldön történő tőkebefektetések olyan vállalkozás formájában, amelyet a tőke tulajdo-nosa, vagy annak megbízottja közvetlenül irányít, ellenőriz. Jellemzően együtt járnak reáljavak (épületek, gépek, berendezések stb.) megvásárlásával. → „Működőtőke-beruházások”Hosszabb távú elkötelezettséget jelentenek.

Céljuk a magasabb tőkehozadék és kockázat-diverzifikáció mellett a vállalatcsoport össztőké-jének (az aggregát profitrátának) a növelése.Volumenük általában a gazdasági növekedés ciklikus ingadozásaitól függ.A főbb FDI-mutatók:Áramlási (flow) adatok: egy adott országban vagy országból, adott időszak (év, negyedév) alatt végrehajtott külföldi közvetlen beruházások (10 % feletti tulajdonszerzések) értéke.Állományi (stock) adatok: egy adott országban vagy országból, adott időszak (év, negyedév) végéig végrehajtott külföldi közvetlen beruházások összértéke (kumulált nagysága).A főbb viszonyítási alapok: lakosság, GDP, bruttó állótőke-felhalmozásA külföldi közvetlen beruházások formáiZöldmezős beruházás Új vállalat, új vállalati tevékenység létrehozásaAkvizíció Egy már létező vállalat felvásárlás útján történő megszerzéseFúzió Egy másik (többnyire nagyobb és tőkeerősebb) vállalatba való beolvadás A külföldi leányvállalat nyereségének újrabefektetése A külföldi leányvállalatnak nyújtott hitelek, tőke-emelés

VÁLLALATOK NEMZETKÖZIESEDÉSENemzetközi – multinacionális- transznacionális vállalat Nemzetközi vállalat Legalább két állam illetékessége alá tartozó természetes vagy jogi személyek közös tulajdonában lévő vállalat. A tulajdonhányadok és/vagy illetékességek általában szerződésben rögzítettek és elhatároltak. Multinacionális vállalat MNC- Legalább két országban tevékenykedő vállalat(csoport).- A „multinacionális” jelző eredete: IBM (1960-as évek)

9

- Olyan vállalat, amelynek tulajdonosai különböző állampolgárságúak, a vállalati működésben azonban ez a tulajdonosi elkülö-nülés (és az ahhoz kapcsolódó illetékességi elhatárolódás) közvetlenül nem érvényesül.Több országban is lehet egy-egy döntési/irányítási központja.Transznacionális vállalat TNC- Olyan vállalat, amelynek tevékenysége egyszerre több nemzetgazdaságra terjed ki, tőketulajdona többnyire (de nem feltétlenül!) multinacionális, üzletpolitikája elsősorban az anyagazdaságban lévő irányító csoport érdekei által meghatározott.A „transznacionális” jelző eredete: UNCTC létrehozása 1974-ben- Centralizált döntéshozatali rendszer, globális stratégia jellemzi. A nemzetközi vállalatok történeti típusai1.Koloniális típusú nemzetközi vállalatok- elsőként a gyarmati tőkekivitel (18. század második fele – I. világháború) korszakában alakultak ki;- elsődleges céljuk a költségoptimalizálás, a relatív tényezőellátottság kihasználása;- nemzetközi kereskedelemteremtő hatásúak;- általában eltérő fejlettségű gazdaságokat kapcsolnak össze. 2.Párhuzamos struktúrájú nemzetközi vállalatok- elsőként a két világháború közötti időszak-ban, a feldolgozóiparban jelentek meg (a leg-korábbiak: IBM, Nestlé, Siemens, Philips);- több nemzetgazdaságban azonos tevékenységet végeznek;- egységes piaci stratégiájúak, de termelési tevékenységükben még nem integráltak;- nemzetközi kereskedelmet helyettesítő hatásúak; - általában hasonló fejlettségű országokban működnek. 3.Nemzetközileg integrált (komplex) vállalatok- a II. világháborút követő időszakban jelentek meg;- Szállítási és kommunikációs költségek radikális csökkenése - több országban egységes piaci stratégiát követnek;- általában a hasonló fejlettségű országokat kapcsolják össze;- Relatíve szabad áru- és tőkemozgás- Hasonló fogyasztási szerkezet 4.Globális vállalatok- teljes nemzetköziesedést alakítanak ki;- az értéklánc-elemek (termelés, K+F, marketing, irányítás stb.) alapján erősen integráltak;- általában különböző fejlettségű gazdaságokat kapcsolnak össze;- nemzetközi kereskedelemteremtő hatásúak;- döntéshozatali mechanizmusuk egységes nemzetközi rendszerben valósul meg. A vállalatok nemzetköziesedésének szintjeiVállalatok „transznacionalizálódása”:Az a folyamat, amelynek során a bel- és kül-gazdasági tevékenység egyre inkább összefonó-dik, egymást kiegészítő tevékenységgé válik.1.„Ad hoc” exportA külpiacok még sem output-, sem input-oldalon nem meghatározó részei a vállalat gazdálkodásának. 2.Aktív exportAz üzleti teljesítmény már jelentős mértékben függ a külső piacoktól.3.Licenc- és know-how-kereskedelemA nemzetközi technológia-transzferben való részvétel a vállalati stratégia meghatározó elemévé válik.4.Egyedi külföldi tőkebefektetés(ek)A külföldi tulajdon és gazdálkodás már jellemző a vállalatra, azonban még nincs nemzetközileg egységes vállalati stratégia.5.Nemzetközileg integrált (komplex) vállalatA vállalati stratégia egységes, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok (kereskedelem, tőkeáramlás, technológia-transzfer stb.) internalizálódnak (vállalaton belülivé válnak).6.Globális vállalatEgységes vállalati stratégia kapcsolja össze a világ különböző régióiban tevékenykedő érdekeltségeket.Minden egyes tevékenység (termelés, K+F, marketing, irányítás stb.) ott valósul meg, ahol az a leghatékonyabban működtethető.A transznacionális vállalati beruházások alapvető típusai (Dunning)1.Erőforrások megszerzését célzó beruházás

10

Célja a befogadó ország természeti tényezőinek (nyersanyagok, energiaforrások), munkaerő-forrásainak, szellemi és/vagy fizikai infrastruk-túrájának megszerzése és folyamatos biztosítása a vállalatcsoport számára.2.Piacszerzésre irányuló beruházás Célja a korábban exporttal ellátott külföldi piac helyi termeléssel (és/vagy szolgáltatással) való ellátása, ami magyarázható:- a korábban exporttal ellátott piac méretének várható növekedésével;- a hazaihoz hasonló fogyasztási szerkezettel;- a szállítási költségek csökkentésének szándékával; - a kereskedelmi akadályok megkerülésének szándékával. 3.Hatékonyság növelésére irányuló beruházás Célja egy már korábban megvalósított (erőforrás-kereső vagy piac-kereső) beruházás racionalizálása.Hatékonysági tartalékok rejlenek:- a relatív tényező-ellátottságban és tényezőárakban (különböző fejlettségű gazdaságok esetén);- a termelés volumenének és/vagy választékának növelésében (hasonló fejlettségű országok esetén). 4.Stratégiai előny / képesség megteremtését célzó beruházás Célja a különböző kapacitások, illetve tevékenységek központi ellenőrzésével a hosszú távú versenyképesség megteremtése vagy javítása.

A FIZETÉSI MÉRLEGNemzetközi gazdasági tranzakcióA deviza-belföldiek és a deviza-külföldiek közötti reálgazdasági tranzakciók (áruk, szolgáltatások, termelési tényezők áramlása), illetve jövedelem- és vagyonáramlás.Deviza-belföldiek (rezidensek)Az adott országban állandó tartózkodással bíró természetes és jogi személyek.Deviza-külföldiek (nem rezidensek)Mindazok, akik („nemzetiségüktől” függet- lenül) más országok állandó természetes és jogi személyei.Fizetési mérleg BoPValamely országnak egy meghatározott naptári időszakra (évre, félévre, negyedévre) jellemző nemzetközi gazdasági tranzakcióit kísérő pénzügyi műveleteket, illetve azok eredményeit összesítő (mérlegszerű) kimutatás.Főbb tételeiI. Folyó fizetési mérlegII. TőkemérlegIII. Pénzügyi mérlegIV. Tévedések és kihagyások egyenlegeV. Teljes fizetési mérleg egyenlege VI. Nemzetközi tartalékok változásaMagyarország fizetési mérlegének főbb tételeiV. Teljes fizetési mérlegVI. Nemzetközi tartalékok változásaI. Folyó fizetési mérleg CAA külfölddel bonyolított reálgazdasági tranzakciókat, az elsődleges jövedelmeket és a viszonzatlan folyó átutalásokat összesítő kimutatás.Főbb tételei1. Külkereskedelmi mérleg1.1. Export1.2. Import2. Szolgáltatások mérlege2. Szolgáltatások, összesen2.1. Szállítási szolgáltatások2.2. Idegenforgalom2.3. Egyéb szolgáltatások3. Jövedelmek mérlege3. Jövedelmek, összesen3.1. Egy évnél rövidebb ideig alkalmazottak díjazása3.2. Közvetlen tőkebefektetések jövedelmei3.3. Portfolió-befektetések jövedelmei3.4. Egyéb befektetések jövedelmei4. Viszonzatlan folyó átutalások mérlege1. Külkereskedelmi mérleg

11

A külfölddel folytatott áruforgalom meghatározott naptári időszakra vonatkozó mérlegszerű nyilvántartása. Egyenlege az áruexport és áruimport különbségeként határozható meg. Külkereskedelmi deficit (áruimport > áruexport) → az áruvásárlások egy részét a vállalati szektor hitelből finanszírozta II. Tőkemérleg KAA gazdasági szereplők viszonzatlan tőke átutalá-sainak (pl. EU-transzfereknek) és a nem-termelt nem-pénzügyi eszközök (pl. szellemi tőke) tulajdonjogának értékesítéséhez kapcsolódó bevételek és kiadások, illetve azok egyenlegének mérlegszerű nyilvántartása. III. Pénzügyi mérlegA közvetlen tőkebefektetésekhez, a portfolió-befektetésekhez és az egyéb befektetésekhez kapcsolódó bevételek és kiadások, illetve azok egyenlegeinek mérlegszerű nyilvántartása.Külföldön történő befektetés → „tartozik” (-), mivel az országból deviza áramlik ki.Külföldiek befektetése → „követel” (+), mivel növekednek az ország külső finanszírozási forrásai.7. Közvetlen tőkebefektetések egyenlege7.1. Külföldön 7.2. Magyarországon8. Portfolió befektetések egyenlege8.1. Követelések egyenlege8.2. Tartozások egyenlege9. Derivatívák egyenlege9.1. Követelések egyenlege9.2. Tartozások egyenlege10. Egyéb befektetések egyenlege10.1. Követelések10.2. TartozásokIII. Pénzügyi mérleg egyenlege(8+9+10)*IV. Tévedések és kihagyások egyenlegeA fizetési mérleg összeállításakor többféle devizában lebonyolított nemzetközi gazdasági tranzakciókat kell összesíteni, ami óhatatlanul eltérésekhez, hibákhoz vezet. A tévedések és kihagyások egyenlege a pontosan ismert jegybanki devizatartalék-változás és a statisztikai számbavétel során számított egyenleg eltérése alapján határozható meg. Ha a teljes fizetési mérleg aktív (egyenlege pozitív)- az országba beáramló pénzmennyiség meghaladja a kiáramló pénzmennyiséget.- a hazai jegybanknak a külföldi jegybankokkal szembeni tartozásai növekednek.- a nemzetközi tartalékok növekednek (a jegybanki könyvelés a tükörképe a vállalatokénak).V. Teljes fizetési mérlegVI. Nemzetközi tartalékok változásaKülkereskedelmi egyensúly =külkereskedelmi mérleg egyensúlya - áruexport és az áruimport egyezőségeKülgazdasági egyensúly = a teljes fizetési mérleg egyensúlya- az ország külfölddel folytatott gazdasági ranzakcióinak (a pénz be- és kiáramlásainak) az összesített egyenlege nulla.Nemzetközi gazdasági egyensúlyA világkereskedelemben, valamint a nemzetközi pénz- és tőkemozgásokban résztvevő valamennyi országban megvalósul a külgazdasági egyensúly.(Elméleti kategória!) A folyó fizetési mérleg deficitje az ország gazdaságának külső finanszírozási igényének mértékét mutatja- nem adóssággeneráló finanszírozás: a folyó fizetési mérleg hiányát a külföldi közvetlen beruházások ellensúlyozzák- adóssággeneráló finanszírozás: külső adósságállomány növekedése → más felhasználási területektől kell forrásokat elvonni„Iker deficit” (‘twin deficit’): az államháztartás és a folyó fizetési mérleg együttes (és tartósan magas) hiánya

A GLOBÁLIS KORMÁNYZÁS INTÉZMÉNYEINemzetközi Valutaalap IMFAz ENSZ 1945-ben létrehozott, washingtoni székhelyű nemzetközi szervezete.

12

Főbb funkciói (a globális gazdasági növekedés gyorsítása és stabilitása érdekében):- a nemzetközi pénzügyi rendszer működésének felügyelete, - a nemzetközi monetáris politikai együttműködés előmozdítása,- a valutaárfolyamok stabilitásának biztosítása.Főbb eszközei: rövid- és középlejáratú hiteleket nyújt a külső finanszírozási problémával (krónikus fizetési mérleg-hiánnyal) küzdő tagországok kormányainak (jegybankjainak).Forrásai: a tagállamok (gazdasági fejlettségük, a világgazdasági súlyuk, monetáris tartalékaik szintje stb. alapján megállapított) kvóták szerint járulnak hozzá az alaptőkéjéhez, amely alapján hitelfelvételre jogosultak, és részt vehetnek a döntéshozatalban.Állásfoglalásai (ország-jelentései) orientálják a nemzetközi befektetőket.Közös „pénze”: Különleges Lehívási Jogok SDR- hivatalos elszámolási és tartalékolási eszköz;- használata az egyes tagországok jegybankjai közötti elszámolásokra terjed kiIMF-kritika: a hitelhez jutás túlságosan szigorú („egy kaptafa” alapján meghatározott) feltétel-rendszer teljesítéséhez kötött, ami adósság-csapdába juttathatja a hitelfelvevő országokat.Magyarország 1982-ben csatlakozottJelenleg (2009-ben) 186 ország tagjaA Világbank-csoport 1. Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank IBRDAz ENSZ 1945-ben létrehozott, washingtoni székhelyű nemzetközi szervezete (az IMF „iker-intézménye”).Eredeti funkciója a II. világháború utáni újjáépítés finanszírozása volt.

Jelenleg elsősorban fejlesztési és hosszú távú beruházási projekteket támogat. Forrásai: alaptőkéjét az IMF-kvóták szerint történő részvényvásárlások adják, amit kölcsönök, illetve kötvény-kibocsátással bevont források egészítenek ki.Magyarország 1982-ben csatlakozottJelenleg (2009-ben) 186 ország tagja2. Nemzetközi Pénzügyi Társaság IFC1956-ban jött létreA fejlődő országok vállalatai számára biztosít pénzügyi forrásokat.Fejlesztési ügynökségként is működik (közvetítő szerepet játszik a potenciális befektetők és a fejlődő országok között, és tanácsadási tevékenységet is végez).Jelenleg (2009-ben) 182 ország tagja3. Nemzetközi Fejlesztési Társulás IDA1960-ban jött létreAzoknak a legszegényebb országoknak (least developed countries, LDCs) nyújt hosszú lejáratú, kamatmentes vagy alacsony kamatozású hiteleket, amelyek a piaci kamatozású kölcsönöket képtelenek lennének visszafizetni.Pénzügyi forrásainak legnagyobb része a tehetősebb IBRD-tagállamok (az ún. „donor-országok”) hozzájárulásaiból származik.Jelenleg (2009-ben) 169 ország tagja4. Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja ICSID1966-ban jött létreKözvetítő szerepet tölt be valamely külföldi befektető és az érintett ország(ok) állami hatóságai közötti vitában.Jelenleg (2009-ben) 156 ország tagjaNemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség MIGA1988-ban jött létreHosszú távú biztosítást nyújt a fejlődő országok-ban történő beruházások nem-kereskedelmi koc-kázatai (pl. háború, államosítás, a jövedelmek haza-utalását korlátozó intézkedések, stb.) ellen.Jelenleg (2009-ben) 175 ország tagja

„Washingtoni Konszenzus” A fogalom megalkotója: John WilliamsonOlyan (eredetileg a latin-amerikai, később más átalakuló-felzárkózó országok számára javasolt) gazdaság-politikai intézkedések („szerkezeti reformok”) összessége, melyeket a washingtoni székhelyű amerikai pénzügyi kormányzat és nemzetközi pénzügyi intézmények (IMF, Világbank) javasolnak (előírnak) a makrogazdasági egyensúly megteremtése és az export-vezérelt gazdasági növekedés beindítása érdekében.

13

Tételei (» a neoliberális-monetarista gazdaság-politika „tízparancsolata”):1.Az államháztartási hiány csökkentése2.Az államháztartási kiadások szerkezetének átalakítása (elsősorban az alapfokú oktatás és egészségügy, valamint az infrastruktúra-fejlesztés javára)3.Adóreform (adóbázis növelése)4.Piaci (de „optimális”) kamatszint5.Piaci (de „versenyképes”) valutaárfolyam6.A külkereskedelem liberalizálása7.A külföldi közvetlen beruházások útjában álló akadályok megszüntetése8.Privatizáció9.Dereguláció: a piacra lépést és a versenyt korlátozó állami szabályozások megszüntetése10.A tulajdonjogok védelmének biztosításaA liberalizáció-dereguláció-privatizáció „receptjé-nek” alkalmazása:Latin-Amerika (1980-as évek)Közép-Kelet-Európa (1990-es évek)GATT / WTOGATT Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi EgyezményVégleges formájában 23 ország írta alá Genfben, és 1948. január 1-jén lépett hatályba.(A Genfi-fordulóval párhuzamosan Havannában, az ENSZ szervezésében tartott konferencián 54 állam (köztük az USA) kormánya elfogadta a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (ITO) létrehozását célzó Havanna-Chartát. Az ITO nem jött létre, mert az USA szenátusa elutasította a szerződés ratifikálását, helyette maradt (1995-ig) a „részmegoldás”, a kezdetben átmenetinek tartott GATT.)- Önkéntes alapon csatlakozó országok között kialakult nemzetközi egyezményrendszer.- Célja: a csatlakozó országok közötti kereskedelmi korlátok lebontása.- Munkáját (1947 és 1994 között) tárgyalás-sorozatok, ún. fordulók (‘rounds’) keretében végezte. A partnerek kétoldalú (= bilaterális) tárgyalások során, vámtételről vámtételre haladtak előre.Magyarország (82. szerződő országként), 1973-ban (a Tokió-forduló idején) csatlakozott a GATT-hoz.WTO pro …„A szerződő felek célja, hogy a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elősegítsék az életszínvonal emelését, a teljes foglalkoztatást, a reáljövedelmek, valamint a kereslet magas szintjét és folyamatos növekedését, az áruk és a szolgáltatások termelésének és kereskedelmének bővítését, összhangban a Föld erőforrásainak optimális hasznosításával, a fenntartható fejlődés elvével, valamint a természeti környezet védelmével és megőrzésével (…). A szerződő felek továbbá hangsúlyozzák: pozitív erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a fejlődő országok, különösen a legfejletlenebb országok, a nemzetközi kereskedelem növekedéséből gazdasági fejlődésükhöz szükséges mértékben részesedjenek.”… és kontra„A WTO elősegíti, hogy a jólét csak a gazdagok szűk körének kezében koncentrálódjon, növelve ezzel a földi népesség többségének, mindenekelőtt a harmadik világ lakosságának nyomorát, valamint tovább mélyítve a termelés és a fogyasztás nem fenntartható módjait. A WTO (…) a piacok megnyitását szorgalmazza a transznacionális vállalatok javára, - a nemzeti és a helyi gazdaságok, a munkások, a farmerek, a helyi lakosság, a nők és más társadalmi csoportok, az egészség és a biztonság, a természeti környezet és a pusztuló állatfajok kárára. Ráadásul a WTO rendszere, szabályai és eljárásai demokrácia-ellenesek …”GLOBALIZÁCIÓ ÉS REGIONÁLIS INTEGRÁCIÓGlobalizáció Az a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális folyamat, melynek során:- a földrajzi helyek, valamint az egyes gazdasági, társadalmi, és politikai stb. szereplők közötti integráció megerősödik és globális mértékűvé válik;- a földrajzi helyek, valamint az egyes szereplők közötti kölcsönös függésrendszer (interdependencia) megerősödik és globális mértékűvé válik;- az egész világot átfogó (globális) gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai stb. hálózatok jönnek létre;- az egyes folyamatokat a különböző szereplők globális változásként fogják fel, ezáltal a lokális és a globális történések kölcsönösen hatnak egymásra.A főbb kérdések

14

Melyek a globalizáció főbb jelenségei?- Nemzetköziesedés (internalization)Áruk, szolgáltatások, tőke, személyek, vállalatok, információk stb. országhatárokon átívelő áramlásának növekedése- Homogenizáció (homogenization)Egyes termékek, technológiák, kulturális ja-vak, életmódminták stb. világméretű terjedése- Amerikanizáció (americanization)Homogenizálódás amerikai mintára- Globális liberalizáció (global liberalization)A neoliberális (gazdaság)politikai eszme-rendszer és gyakorlat világméretű terjedéseMikor kezdődött a globalizáció?- a „nagy földrajzi felfedezések” korában?- a II. világháborút követően?- az 1970-es években?- az 1990-es években?Milyen (pozitív és/vagy negatív) következményei vannak a globalizációnak?Irányított-e a globalizáció?Megtört-e a globalizáció lendülete 2008-2009-ben?Gazdasági globalizáció A gazdasági szereplők közötti kölcsönhatások világméretű növekedése, melynek eredményeként a határokon átnyúló kereskedelem, valamint a nemzetközi tőke-, munkaerő- és technológia-áramlás stb. volumene egyre nő.A világgazdaság (nemzetközi munkamegosztási rendszer) egyre több országra történő kiterjedésének és komplexitása növekedésének folyamata.A főbb mozgatórugók:- az info-kommunikációs technológiák fejlődése- a transznacionális vállalatok súlyának növekedése- a nemzetközi pénz- és tőkepiacok egyre szorosabb összefonódása- számos (korábban elszigetelődő) ország világgazdasági „nyitása”- a neoliberális gazdaságpolitikai gyakorlat nemzetközi terjedéseA főbb következmények:- a gazdasági szereplők közötti (kölcsönös) függésrendszer megerősödése- termékek és erőforrások piacainak globálissá válása → a nemzetközi versenyképesség felértékelődése- a „nemzetek feletti” gazdaság(politika)i szereplők szerepének felértékelődéseA regionális integráció tartalmaSzuverén országok önkéntes (gazdasági, politikai, társadalmi stb.) összekapcsolódásának (történelmi) folyamata.Többszintű folyamat:- mikro(gazdasági) integráció: nemzetközi (regionális), elsősorban a transznacionális vállalati hálózatokon belül kialakuló és elmélyülő munkamegosztás- makro(gazdasági) integráció: gazdaságpolitikai, össztársadalmi szintű összekapcsolódási folyamatAz egyes országok közötti gazdaság(politika)i akadályok fokozatos megszűnésének folyamata, amely végső soron a különböző országokhoz tartozó gazdasági szereplők közötti diszkrimináció hiányát eredményezi.Fő mozgatórugója a gazdálkodás hatékonysága (a „jólét”) növelésének igénye.Demokratikus, ugyanakkor az egyes országok gazdasági, politikai szuverenitásának csökkenését (pl. a gazdaságpolitikai mozgástér szűkülését) eredményező folyamat.Intézményekbe szerveződő, a tagországok közötti interdependencia elmélyülését eredményező folyamat.A regionális integráció formái1.Szabadkereskedelmi területA tagországok közötti árukereskedelem libera-lizált (vámmentes), a „külsőkkel” szemben azonban mindegyik ország önálló külkeres-kedelmi politikát (vámpolitikát) folytat.Pl. EGK:1958-1968, EFTA, NAFTA2.VámunióA tagországok közötti árukereskedelem liberalizált, a külsőkkel szemben pedig közös vámokat, kvótákat (végső soron közös külkereskedelmi politikát) alkalmaznak.Pl. EGK 1968-tól, ANCOM, MERCOSUR 3.Közös piac

15

Az árukereskedelem teljes liberalizálásán túl megszűnnek a szolgáltatások, valamint a terme-lési tényezők (elsősorban a munkaerő és a tőke) szabad áramlásának útjában álló akadályok is.4.Egységes piac Teljesen megszűnnek a négy alapszabadság (áruk, szolgáltatások, munkaerő, tőke) szabad áramlását gátló jogi, fizikai, technikai stb. akadályok, valamint széles körű gazdaság-szabályozási és gazdaságpolitikai harmonizáció jön létre. Pl. EGK célja 1986-tól5.Gazdasági unió A tagországok teljesen harmonizálják, majd közösségi szinten egységesítik gazdaságpolitikájukat. Pl. EU célja 1992-től6.Politikai unió A politikai hatalom és a törvényhozás is közösségi szintűvé válik.A gazdaságpolitikai integráció fokozatai1.A gazdaságpolitika egyes területeinek (pl. az adórendszer egyes elemeinek) harmonizációja, majd egységesítése.2. A gazdaságpolitika egyes területeinek koordinációja: összehangolt gazdaságpolitikai lépések megtétele, bizonyos közös célok (pl. az árfolyamok stabilitása) érdekében3. A gazdaságpolitikák egységesítése, közösségi (a tagországok politikáját kiegészítő, támogató) és közös politikák kialakítása.Az EU közös kereskedelempolitikája - Vámunió: vámmentes kereskedelem a tagorszá-gok között és közös vámpolitika alkalmazása a kívülálló országokkal szemben (1968-tól)- Közös külső kvóták (1992-től)- Közös fellépés a kívülálló országok által alkalmazott szubvenciókkal, dömpinggel, tisztességtelen versennyel szemben- Adminisztratív eszközök egységesítése- Speciális vámpreferenciák nyújtása egyes (elsősorban fejlődő) országoknak- Az Európai Bizottság jogosult (a nemzeti parlamentek jóváhagyása nélkül, az Európai Parlament felhatalmazása alapján) más országok-kal való kereskedelmi szerződések megkötésére- Az EU kereskedelmi biztosa képviseli a tagországokat a nemzetközi kereskedelmi fórumokon (pl. a WTO-tárgyalásokon)Az integráció-elméletek vámunió-modelljeJ. Viner alapmodellje → a vámunió gazdasági hatását két, ellentétes irányú hatás eredője határozza meg (statikus megközelítés):- Kereskedelem-teremtés: a kevésbé hatékony (drágább) hazai termelést az olcsóbb, más tagország(ok)ból származó import helyettesíti.- Kereskedelem-eltérítés: a partnerországból származó (vámmentes) import kiszorítja a vámunión kívüli, egyébként olcsóbb (azonban vámmal terhelt) behozatalt.- Mikroszintű nyereségek és veszteségek (a vámunió jövedelem-újraelosztó hatása):Egyes termékek belföldi piaci ára csökken, így a hazai fogyasztás (ár-rugalmas kereslet esetén) nő → a fogyasztói többlet nő.A hazai vállalatok vámvédelme megszűnik, egyes ágazatok össztermelése csökken → a termelői többlet csökken.Az állami költségvetés bevételei csökkennek.- Makroszintű nyereség / veszteség: a mikro-hatások eredője.Dinamikus megközelítés:A vámunió a (versenyképes) hazai vállalatoknak lehetőséget ad piacaik bővítésére (a nemzeti piacok szűk kereteiből való kilépésre).A vámunió hatására növekedhet a piaci verseny, ami a hazai vállalatokat is hatékonyabb gazdálko-dásra (költségeik csökkentésére, a minőség növe-lésére, folyamatos innovációra stb.) ösztönzi.Az elmélettel kapcsolatos kritikák:A piacok többsége nem kompetitív, hanem monopolisztikus vagy oligopolisztikus (a méretgazdaságossági előnyök kiaknázása ráadásul tovább csökkentheti a piaci versenyt).A gazdasági fejlődés adott szakaszában nem a liberalizálásnak, hanem a piacvédelemnek (pl. az új, még nem versenyképes, ún. „növendék-iparágak” védelmének) lehet nagyobb jóléti hatása.A vámunióból (a növekvő versenyből) származó előnyök minimálisak, ha a tagországok gazdasági szerkezete egymást inkább kiegészíti.Jelentős fejlettségbeli különbségek esetén a vámunió egyoldalú (kizárólag a fejlettebb országok érdekeit szolgáló) kereskedelem-teremtést eredményezhet.Az integráció-elméletek közös piaci modellje

16

(A „klasszikus” vámunió-elméletek még a termelési tényezők immobilitásából indultak ki, elfogadták a Heckscher-Ohlin hipotézist.)Alapfeltevés: A munka és a tőke is mobilis termelési tényező, nemzetközi áramlásuk a (neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett) „természetes irányt” követi.Következtetések:- A liberalizálás eredményeként a közös piacot alkotó országok esetében bekövetkezik a tényezőárak (bérek, kamatok) kiegyenlítődése.A relatíve munkagazdag (alacsony bérszínvonalú) országokban csökken a munkakínálat, ami (c.p.) növe-li a munkabéreket. A hazai vállalatok (a magasabb hazai bérköltségek miatt) „veszítenek”, míg a hazai munkavállalók (a magasabb hazai bérek és a külföldi foglalkoztatási lehetőségek bővülése miatt) „nyernek”.A relatíve tőkegazdag (magasabb bérszínvonalú) országokban…- A közös piac működéséből származó nyereségek és veszteségek tényezőtulajdonosok szerinti eloszlása egyenlőtlen, ami társadalmi feszültségek forrása lehet.- A közös piac egésze nyer, mert megvalósul a termelési tényezők hatékonyabb allokációja, és csökken a tagországok közötti fejlettségbeli (jövedelem-színvonalbeli) különbség.Kritikák:A tényezőpiacok nem tökéletesek, a munkaerő mobilitása sokkal alacsonyabb, mint a tőkéé.A munkaerő iránti kereslet nem csak a bérköltség-színvonaltól, hanem pl. a munkaerő termelékenységétől is függ.A nemzetközi tőkemozgások általában nem a „természetes irányt” követik, azokat nem csak a bérkülönbségek ösztönzik.A monetáris unióhoz való csatlakozás hasznai és költségeiMikrogazdasági előnyök (a hatékonyság növekedésének főbb forrásai)- árfolyam-kockázat megszűnése- a kereskedelem-teremtés pozitív hatásai- olcsóbb finanszírozási források (alacsonyabb kamatok)- az árak összehasonlíthatóságának növekedése → verseny növekedéseMikrogazdasági hátrányok- a pénzcsere technikai költségei (egyszeriek)- átmeneti áremelkedés- a valutaváltással kapcsolatos bevételek kieséseMakrogazdasági előnyök (a stabilitás növekedésének főbb forrásai)- árstabilitás (alacsony infláció)- alacsonyabb költségvetési kamatkiadások (olcsóbb államadósság-finanszírozás)Makrogazdasági hátrányok- önálló monetáris politika feladása → kamat- és árfolyam-politikai önállóság megszűnése- strukturális gyengeségek esetén lassabb gazdasági növekedés, növekvő munkanélküliségA maastrichti konvergencia-kritériumok Árstabilitás (alacsony, 2-3 %-os infláció) Az inflációs ráta (az ún. konvergencia-jelentésben meghatározott egy éves periódusra vonatkozóan) legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legjobb inflációs teljesítményű EU-tagállam ugyanezen időszakra számított inflációs rátáinak számtani átlagát.Fenntartható költségvetési pozícióA konvergencia-jelentés által vizsgált két évben a költségvetési hiány a GDP 3 %-át, a bruttó ál-lamadósság a GDP 60 %-át nem haladhatja meg.Kamat-konvergencia (alacsony kamat-szint)A hosszú távú kamatláb (a 10 éves államkötvé-nyek másodlagos piaci hozama) legfeljebb 2 százalékponttal múlhatja felül a három legjobb inflációs teljesítményű EU-tagállam hosszú távú kamatainak számtani átlagát.Árfolyam-stabilitásA nemzeti valuta euróval szembeni árfolyamának ±15%-os sávon belül kell maradnia úgy, hogy a konvergencia-jelentést megelőző két évben nem kerülhet sor a középárfolyam (paritás) leértékelésére (részvétel az ERM II árfolyam-rendszerben).

17