Nyíri Kristóf előadása és Veszelszki Ágnes koreferátuma a Képi Ta-nulás Műhelye 2016. jún. 9-iki összejövetelén hangzott el. Nyíri Kristóf (1944) az MTA rendes tagja, ny. egyetemi tanár, a Képi Tanulás Műhelyének társalapítója. Filozófiát tanított magyar, osztrák, finn és amerikai egyetemeken. A Lipcsei Egyetem Leibniz-professzo-ra volt 2006/07-ben. Honlapja: www.hunfi.hu/nyiri. Facebook-oldala:

https://www.facebook.com/Time.and.Image. Facebook-címe: https:// www.facebook.com/kristof.nyiri. E-mail: nyirik@gmail.com. Veszelszki Ágnes PhD. A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartás-tudományi és Kommunikációelméleti Intézetének egyetemi adjunktu-sa, a Filológia.hu MTA-folyóirat szerkesztője. Kutatási területei: az infokommunikációs technológia hatása a nyelvre (az írásra); a mo-dern filológia; a beszélt nyelv grammatikája; a marketing, a péer és a nyelvészet kapcsolódási lehetőségei (marketolingvisztika). E-mail: veszelszki.agnes@gmail.com. Honlap: www.veszelszki.hu. http://vll.mpt.bme.hu https://www.facebook.com/SeriesVisualLearning

Nyíri Kristóf, Elfelejtett képelméletek / Veszelszki Ágnes, Egy sziget körülhajózása Képi Tanulás Műhelye Füzetek / Visual Learning Lab Papers szerk. Benedek András és Nyíri Kristóf © BME Műszaki Pedagógia Tanszék Képi Tanulás Műhelye 2016 © Nyíri Kristóf, Veszelszki Ágnes 2016 A kéziratok szigorú szakmai lektorálást követően kerültek elfogadásra. Borító: Ocztos István Budapest 2016 ISBN 978-963-313-235-7

3

Nyíri Kristóf

Elfelejtett képelméletek

Jelen referátumom a Képi Tanulás Műhelye (VLL) elmúlt hónapok-beli önreflexiós beszélgetéseiből és üzenetváltásaiból indul ki, min-denekelőtt Aczél Petra azon megjegyzéséből, amelyet 2016. márc. 3-iki összejövetelünk alkalmával tett. Nem olvassuk egymás írásait, mondta Petra. –– Mármost hadd hangsúlyozzam mindjárt, hogy a je-lenség, miszerint szakmabeliek nem olvassák egymást, egyáltalán nem szokatlan, inkább jellegzetes: ritkák azok a híres szerzők, akiket ol-vasni a kortársak számára mintegy kötelező; és szűkek azok a szub-diszciplínák, amelyek művelői magától értetődően – ti. önérdekből és kötelezően – hivatkoznak egymásra. A VLL tagjai kétségkívül nem alkotnak ilyen szubdiszciplínát. Nem olvassuk egymás írásait… Sőt, valójában – és ez a meg-figyelés referátumom fő indítéka – nemcsak egymás írásait nem ol-vassuk, hanem abban az alapirodalomban sem osztozunk, amelyre írásainknak támaszkodniok kellene. A VLL fennállásának bő hat éve alatt nem sikerült bármiféle egységes szakirodalmi paradigmát létre-hoznunk. Jóval régebben egyszer már tettem kísérletet – azóta többé-ke-vésbé magam által is elfelejtett kísérletet – valami kezdetleges irodal-mi áttekintésre.1 Mostani próbálkozásom az akkorinál jelentősen szé-lesebb tematikai hálózat mentén épül fel. Egy ilyen hálózat elemei- 1 Ld. „Képjelentés és szójelentés: Időrendi bibliográfia”, függelékként illesztve „Képjelentés és mobil kommunikáció” c. tanulmányomhoz, az általam szerkesz-tett A 21. századi kommunikáció új útjai kötetben (Budapest: MTA Filozófiai Ku-tatóintézete, 2001). A kötet, a BME Műszaki Pedagógia Tanszék jóvoltából, on-line elérhető: www.mta.t-mobile.mpt.bme.hu/dok/kiad2_hu.htm. Hasonlóképpen elérhető – www.mta.t-mobile.mpt.bme.hu/dok/kiad3_hu.htm – az általam szer-kesztett Mobilközösség – mobilmegismerés kötet is (Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete, 2001), benne „Az MMS képfilozófiájához” c., az előbbi tanul-mányt kiegészítő írásommal.

4

hez ma – éppenséggel a VLL tagjainak kutatásait is sokszorosan ki-aknázva – a következő témacsoportokat sorolnám: • ikonológia • az ikon-téma a számítógépkorszak hajnalán • mentális képek („bildloses”/„unanschauliches” Denken vita; imagery debate) • képjelentés, képi hasonlóság, képigazság • képteológia • képprobléma a fogalmi metaforaelméletben • képi metaforák • vizuális retorika • taglejtésnyelv • gyermekrajz • képregény (comics) • filmelméletek • az információ vizualizációja E témacsoportok irodalmának egyfajta részleges rendszerezése előtt azonban hadd idézzem fel azokat a gyűjteményes köteteket – méltán nem elfelejtett összeállításokat! –, amelyekkel a huszadik szá-zadi, ma is ható képelméletek magyarországi befogadása megkez-dődött. A magyarországi recepció kezdetei Az első ilyen kötetet Horányi Özséb szerkesztette.2 Az összeállításá-ban szereplő, többnyire már akkor klasszikus vagy azóta klasszikussá vált szerzők: E. H. Gombrich, Nelson Goodman, David Carrier, Max Black, Jaakko Hintikka, John G. Bennett, Kendall L. Walton, John R. Searle, Søren Kjørup, William P. McLean, Marx W. Wartofsky, Paul Messaris – Larry Gross, Pierre Bourdieu. A kötet fő súlypontját a so-káig Gombrich és Goodman közös felfogásának tartott gondolat hatá- 2 Horányi Özséb (szerk.), A sokarcú kép: Válogatott tanulmányok, Budapest: Tö-megkommunikációs Kutatóközpont, 1982.

5

rozza meg, miszerint minden képjelentés konvenciófüggő. „Manap-ság konszenzus van abban”, írta bevezetőjében Horányi, „hogy a ké-pet képpé valamiféle kánon (avagy – szinonimával szólva – nyelv, kód, szkéma, szabály) teszi; vagyis abban, hogy a kép képvolta nem valamiféle ’inherens’ tulajdonság, hanem konstitúció eredménye.”3 A képiség huszadik századi elméleteinek magyarországi befogadása a képjelentés önállóságának tagadásával vette kezdetét. Nyolc évvel később került kiadásra Séra László és munkatár-sai szerkesztésében a Képzelet című gyűjtemény.4 Ebben a gyűjte-ményben már megjelenik az ún. imagery debate tematikája. A volta-képpen ma is tartó „képiség-vita” legkésőbb az 1970-es évek elején megkezdődött, bár előzményei korábbra nyúlnak vissza – gondoljunk csak Holt 1964-es tanulmányára.5 A Séra-kötetben hangsúlyos sze-repet játszanak a képiség-vita klasszikus hősei: Allan Paivio, R. N. Shepard, S. M. Kosslyn, Zenon Pylyshyn, Ned Block. – Paivio, Shep-ard és Kosslyn voltak az úttörői a mai kognitív tudományban immár általánosan elfogadott álláspontnak, mely szerint gondolkodásunk ép-penséggel nem nélkülözheti mentális képi reprezentációk önálló funk-cionális jelenlétét. Újabb három év múlva jelent meg Bacsó Béla főszerkesztésé-ben és Gottfried Boehm társszerkesztésében az ATHENÆUM folyó-irat Kép – Képiség című különszáma.6 Ebben a lenyűgözően gazdag összeállításban egy megint más képelméleti hagyomány játszik kie-melt szerepet. A szám Husserl és Merleau-Ponty írásaival indít, de a szerzők közé tartozik Michel Foucault, Gottfried Boehm és Max Im-dahl is, továbbá – és felsorolásom korántsem lesz teljes – Kibédi Varga Áron („Vizuális argumentáció és vizuális narrativitás”), Vilém

3 Horányi (szerk.), A sokarcú kép, 9. o. – A mondott konszenzust Horányi a to-vábbiakban is osztotta, ld. pl. „Megjegyzések az ikon fogalmáról – természetesen mint szövegfogalomról” c. tanulmányát Petőfi S. János magánkiadású kötetében: A humán kommunikáció szemiotikai elmélete felé (Szeged: 1991). 4 Séra László, Kovács Ilona és Komlósi Annamária (szerk.), A képzelet, Budapest: Tankönyvkiadó, 1990. 5 R. R. Holt, „Imagery: The Return of the Ostracised”, American Psychologist 19 (1964), 254–266. o. 6 I. köt., 4. füzet (1993).

6

Flusser („Az új képzelőerő”), David Freedberg („Az ábrázolás hatal-ma: válasz és elfojtás”7), valamint Almási Miklós. – Almási tanulmá-nya, a klipp és a reklám közös struktúrájáról („A mozaik-tudat poszt-modern víziói”), a Kép – Képiség többi darabjával együtt ma is meg-világító olvasmány – ám szemben azokkal, méltatlanul kihullott em-lékezetünk rostáján. Husserl és Merleau-Ponty mellett Sartre, Gadamer és Boehm áll a középpontjában Bacsó 1997-ben kiadott újabb összeállításának,8 de találkozunk a kötetben – felsorolásom ismét csak részleges – Ri-chard Wollheim, Arthur C. Danto és Hans Blumenberg írásaival is. És szerepel itt W. J. T. Mitchell nevezetes „Mi a kép?” című tanulmá-nya.9 Mitchell persze igencsak számontartott szerző idehaza. Magyar nyelven 2008-ban a szegedi Ikonológia és műértelmezés sorozatban gyűjteményes kötete került kiadásra.10 A közelmúltban pedig éppen a Képi Tanulás Műhelye köréhez idén tavasszal csatlakozott Endrődy-Nagy Orsolya hivatkozott Mitchell-re – annak Panofsky-értelmezése kapcsán.11 Ikonológia Erwin Panofsky meghatározó ikonográfia/ikonológia-tanulmá-nya 1939-ban jelent meg, Studies in Iconology c. kötete bevezetője-ként, ez a tanulmány képezte azután 1955-ös Meaning in the Visual 7 A szöveg Freedberg The Power of Images: Studies in the History and Theory of Response c. munkája első fejezetének fordítása (Chicago: University of Chicago Press, 1989, 1–26. o.) 8 Bacsó Béla (szerk.), Kép, fenomén, valóság, Budapest: Kijárat Kiadó. 9 A tanulmány Mitchell Iconology: Image, Text, Ideology c. kötetének (Chicago: The University of Chicago Press, 1986) első fejezetét képezi, egy korábbi változa-ta a New Literary History 1984. tavaszi számában jelent meg. 10 Szőnyi György Endre – Szauter Dóra (szerk.), A képek politikája: W. J. T. Mitchell válogatott írásai – Tanulmányok, Szeged: JATPress. A „Mi a kép?” írás ebben a gyűjteményben is szerepel, a fordítást a szerkesztők a Kép, fenomén, va-lóság kötetből vették át. 11 Endrődy-Nagy Orsolya, A reneszánsz gyermekképe: A gyermekkép reneszánsza 1455–1517 között Európában – Ikonográfiai elemzés, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2015, 80. o.

7

Arts című kötetének első fejezetét.12 Panofsky-ra alább a „Képjelen-tés, képi hasonlóság, képigazság” pontban egy másik írása kapcsán még visszatérek, jelen pontban hadd időzzek el Mitchell-nél, akinek három munkájára utalok: az általa szerkesztett The Language of Im-ages című gyűjteményre;13 a már említett Iconology kötetre; és 1994-ben megjelent Picture Theory: Essays on Verbal and Visual Repre-sentation című könyvére.14 Az 1980-as gyűjtemény ritkán idézett – talán mégiscsak elfeledett? –, noha nagyon érdemleges bevezetője így összegzi a kötet tematikáját:

The topic is the image, and the field which seems to be emerg-ing from it is an expanded version of the discipline which Pa-nofsky called „iconology”, the historical study of the logic, conventions, grammar, and poetics of imagery. … The follow-ing essays are united by a concern with the rules for encoding and deciphering imagery in the various arts and in the structure of perception and consciousness.15

A kötet külön érdekessége, hogy itt együtt szerepel Rudolf Arnheim, E. H. Gombrich és John Searle egy-egy híres tanulmánya: Arnheim-tól az „A Plea for Visual Thinking”, Gombrichtól a „Standards of Truth: The Arrested Image and the Moving Eye”, Searle-től pedig a

12 Magyar kiadása: A jelentés a vizuális művészetekben, Budapest: Gondolat, 1984. 13 Chicago: The University of Chicago Press, 1980. 14 Chicago: The University of Chicago Press. Immár mindhárom itt felsorolt mun-ka (miként a jelen referátumomban még említésre kerülő szakirodalom igen tete-mes része is) szabadon hozzáférhető különböző közösségi megosztó oldalakon. – Viszont hadd tegyek itt egy (tapasztalataim szerint nem felesleges) figyelmeztető megjegyzést: az amúgy nagyon tanulságos The Reconfigured Eye: Visual Truth in the Post-Photographic Era című kötet (Cambridge, MA: The MIT Press, 1994) nem W. J. T. Mitchell, hanem William J. Mitchell műve. – A Panofsky–Mitchell vonulat mintegy köztes pillére Meyer Schapiro, a huszadik század amerikai mű-vészettörténetének egyik meghatározó alakja. Az ő Words and Pictures: On the Literal and the Symbolic in the Illustration of a Text (Hague: Mouton, 1973) c. munkájára Mitchell a Picture Theory 38. oldalán (7-es jegyzet) utal. 15 The Language of Images, 2. o.

8

„Las Meninas and the Paradoxes of Pictorial Representation”. Mind-három tanulmány a képi realizmus talaján áll. Arnheim és Gombrich esetében a realizmus-aspektust Mitchell röviden érinti is (Searle ese-tében nem), továbbá egyáltalán kiemeli kettőjük korszakalkotó szere-pét: „The study of the image has … largely because of the work of people like Gombrich and Arnheim ... [been removed] from the cus-tody of art history and made [into] a general problem in the natural and human sciences.”16 Áttérve az 1986-ban megjelent Iconology kötetre, hadd idéz-zek először egy mondatot annak hátsó borítójáról. Rudolf Arnheim ott olvasható megfogalmazását igencsak találónak gondolom:

W. J. T. Mitchell, a literary critic, undertakes to explore the na-ture of images by comparing them with words or, more pre-cisely, by looking at them from the viewpoint of verbal lan-guage.

Míg Arnheim számára a képiség természetes és elsődleges, addig Mitchell a képhez úgyszólván annak nyelvi közvetítettségén, mond-hatni fogalmán át közelít. Ahogyan a kötet bevezetőjében írja:

This is a book about the things people say about images. It is not primarily concerned with specific pictures and the things people say about them, but rather with the way we talk about the idea of imagery… … I call these „essays in iconology” to restore something of the literal sense of this word. This is a study of the „logos” (the words, ideas, discourse, or „science”) of „icons” (images, pictures, or likenesses). It is thus a „rheto-ric of images”.17

Végül vessünk egy pillantást a Picture Theory kötetre. Ennek első fejezete a híres (eredetileg 1992-ben megjelent) „Pictorial Turn” esszé. Képi fordulat. De vajon történt-e itt igazi fordulat? Megítélé-

16 Uo. 7. o. 17 Iconology, 1. o.

9

sem szerint csak terminológiai fordulat – éspedig szerencsétlen for-dulat – történt. Ez a könyv, írja a kötet bevezetőjében Mitchell,

is basically a sequel and companion volume to another book, Iconology, which I published in 1986. Iconology asked what images are, how they differ from words, and why it matters even to raise these questions. Picture Theory raises the same questions with regard to pictures, the concrete, representational objects in which images appear. It asks what a picture is and finds that the answer cannot be thought without extended re-flection on texts…18

Vagyis Mitchell itt az „image”/„picture” angol megkülönböztetést tö-rekszik tartalmi rangra emelni, amivel rögös útra téved – e megkü-lönböztetés nehézségeit Veszelszki Ágnes is említi koreferátumában (ld. jelen füzetben lentebb, 56. o.). Az idézett passzus utolsó előtti

mondatához Mitchell jegyzetet fűz:

In common parlance, „picture” and „image” are often used in-terchangeably to designate visual representations on two-di-mensional surfaces, and I will sometimes fall into this usage. In general, however, I think it is useful to play upon distinctions between the two terms: the difference between a constructed concrete object or ensemble (frame, support, materials, pig-ments, facture) and the virtual, phenomenal appearance that it provides for a beholder; the difference between a deliberate act of representation („to picture or depict”) and a less voluntary, perhaps even passive or automatic act („to image or imagine”); the difference between a specific kind of visual representation (the „pictorial” image) and the whole realm of iconicity (ver-bal, acoustic, mental images).

A magyar nyelv mind az „image”-et, mind a „picture”-t „kép”-nek fordítja (amiként a német „Bild”-nek), viszont viaskodik az „im-age” (és a „picture”!) mint lelki kép jelentésével, amelyet a szaknyelv

18 Picture Theory, 4. o.

10

olykor (ma már szerencsére ritkábban) a „képzet” szóval ad vissza.19 Talán az a legegyszerűbb, ha „lelki kép”-et” vagy „mentális kép”-et fordítunk ott, ahol a kontextus ezt sugallja – vagy amikor az angol szö-veg ténylegesen „mental image”-et vagy „mental picture”-t mond… Az ikon-téma a számítógépkorszak hajnalán A társadalomtudományok képi fordulatának egyik korai előfu-tára a szociológus-filozófus Otto Neurath. Az 1920-as/30-as években ő alakította ki az isotype (“International System Of TYpographic Pic-ture Education”) ikonikus nyelvet – ama nemzetközi piktogramok modelljét, amelyekkel ma naponta találkozhatunk repülőtereken és pályaudvarokon.20 A piktogramok terjedése keltette elméleti-gyakor-lati érdeklődéstől nyilván nem függetlenül jelent meg 1972-ben Hen-ry Dreyfuss Symbol Sourcebook: An Authoritative Guide to Interna-tional Graphic Symbols c. könyve,21

1974-ben – svéd nyelven – Carl G. Liungman Dictionary of Symbols-ja,22 és 1978–81-ben Adrian Fru- 19 Az imént idézett Mitchell-passzus és az ahhoz tartozó jegyzet fordításakor a magyar Mitchell-válogatás a „kép” [„picture”] és „kép(zet)” [„image”] formulával kísérletezik (A képek politikája [ld. fentebb, 10-es jegyzet], 126. o., a formulát a jobb áttekinthetőség kedvéért itt nem helyeztem újabb idézőjelek közé, hanem aláhúztam). 20 Neurath talán legfontosabb képelméleti munkája az International Picture Lan-guage, London: 1936, újranyomtatva: University of Reading: Dept. of Typogra-phy & Graphic Communication, 1980. Számos más vonatkozó írásának gyűjtemé-nyes kiadása: Otto Neurath, Gesammelte bildpädagogische Schriften (szerk. Ru-dolf Haller és Robin Kinross), Wien: Hölder-Pichler-Tempsky, 1991. Érintem Neurath képelméletét „From Texts to Pictures: The New Unity of Science” c. ta-nulmányomban (http://www.academia.edu/4494104/From_Texts_to_Pictures_Th e_New_Unity_of_Science_2003 – megjelent az általam szerkesztett Mobile Learn-ing: Essays on Philosophy, Psychology and Education c. kötetben, Vienna: Passa-gen Verlag, 2003, 45–67. o., magyar fordítása: „Szavaktól képekig: A tudomány új egysége”, Magyar Filozófiai Szemle, 2005/3, 381–410. o.). A Képi Tanulás Műhelyének köréből a közelmúltban Jász Borbála publikált Neurath-ról: „The Development of Pictograms: Scientific Visualisation of Otto Neurath’s Picture Language and its Actuality” (Opus et Educatio, 2016/3). 21 New York: McGraw-Hill, 1972. 22 Amerikai kiadása: New York: Norton & Co., 1991.

11

tiger háromkötetes munkája, a Der Mensch und seine Zeichen.23 Nagy-ívű történeti és rendszerező, az emberi képalkotás kezdeteiig és alap-jaiig visszanyúló, mélyenszántó művekről van itt szó, amelyek mos-tanára azonban teljesen feledésbe merültek. Feledésbe merültek azok az 1990-es években megjelent átfogó munkák/szerzők is, amelyek az ikon-problematikát már közvetlenül a számítógép-élmény hatására tárgyalták. Öt ilyen szerzőt-szerzőpárost/ /munkát említek, de a felsorolás minden bizonnyal hosszan folytat-ható volna: William Horton;24

Rosemary Sassoon – Albertine Gaur;25

Jack Tresidder;26 Paul Honeywill;27 Masoud Yazdani – Philip Barker (szerk.).28 Nincs itt most terem ezeknek a könyveknek mégannyira rövid ismertetésére sem, ám legalább Horton oly kiváló művéből hadd idézzek néhány passzust:

In the beginning was the image. Long before grunts and growls evolved into words, our ancestors communicated by facial ex-pressions, postures, and pointing gestures. Cave paintings pre-ceded written language by hundreds of centuries, and the al-phabet evolved slowly from earlier pictographic scripts. Ironi-cally, the development of computers has led to a rediscovery and redeployment of this prehistoric form of communication. The use of icons is both ancient and current. … Icons and words are not enemies.They are not mutually exclusive. In certain plac-es each is needed. Most of the time, a careful combination of a well-designed icon and a succinctly phrased word label outper-form either alone. – All-or-nothing designers miss opportuni-ties to have the best of both words and icons. Word labels help

23 Amerikai kiadása: Signs and Symbols: Their Design and Meaning. Fordította Andrew Bluhm, New York: Watson-Guptill Publications, 1998. 24 The Icon Book: Visual Symbols for Computer Systems and Documentation, New York: John Wiley & Sons, 1994. 25 Signs, Symbols and Icons: Pre-history to the Computer Age, Exeter: Intellect Books, 1997. 26 Dictionary of Symbols: An Illustrated Guide to Traditional Images, Icons, and Emblems, San Francisco: Chronicle Books, 1998. 27 Visual Language for the World Wide Web, Exeter: Intellect Books, 1999. 28 Iconic Communication, Bristol: Intellect Books, 2000.

12

users learn visual images initially, and the visual images help poor readers interpret word labels. … Icons are not pictures. We do not look at them to see what something looks like. In fact, if we have to look at them closely, they are probably not well designed. Icons are meant to be viewed entirely in a single glance and, once learned, recognized automatically. Overload-ing an icon with realistic detail may render it less rather than more recognizable.29

Mentális képek Ha a képelméletet témacsoportok hálózata alkotja, úgy ebben a háló-zatban a központi helyet minden bizonnyal a mentális képek témája foglalja el. A téma pszichológiai szakirodalmáról 2004-ben megje-lentetett igen terjedelmes kézikönyvében Jon Roeckelein30 sokezer vonatkozó kiadványt ismertet, az anyag bősége azonban (és a hivat-kozások gyakran elnagyolt volta) nála jobbára a követhetőség rovásá-ra megy. Áttekinthetőbb a Nigel J. T. Thomas által írt „Mental Im-agery” – úgyszintén nem rövid, de hozzáértő és jól tagolt – címszó a Stanford Encyclopedia of Philosophy webhelyen.31 Ám erről a cím-szóról is elmondható, hogy aligha alkalmas a témával történő első megismerkedésre. Bevezető olvasmányként jómagam a fentebb már többször emlegetett Rudolf Arnheim Visual Thinking c. munkáját32 javasolnám. Arnheim fő üzenete:

Ami a nyelvet a gondolkodás számára oly értékessé teszi …, az nem állhat a szavakban való gondolkodásban. Inkább abban a segítségben áll, amelyet a szavak a gondolkodásnak kölcsönöz-nek, mialatt az megfelelőbb közegben működik, tudniillik a vi-zuális képek [visual imagery] közegében.33

29 Horton, The Icon Book, 1., 14. és 15. o. 30 Imagery in Psychology: A Reference Guide, Westport, CT: Praeger. 31 Ld. http://plato.stanford.edu/entries/mental-imagery, utolsó átfogóbb frissítése 2014. szeptemberében. 32 Berkeley: University of California Press, 1969. 33 Visual Thinking, 231. sk. o. – Amúgy ez az a passzus, amelyet Lakoff beveze-tésképpen idéz, midőn egy 2006-os esszéjében beszámol Arnheim Visual Think-

13

Arnheim számos más alapvető könyve és tanulmánya közül ezen a ponton még az Art and Visual Perception-t említem,34 valamint „Vis-ual Thinking” c. esszéjét,35 illetve emlékeztetek az 1980-as Mitchell-kötetben szereplő „A Plea for Visual Thinking”-re. Arnheim a husza-dik század képelméletének egyik legnagyobb hatású alakja, nézeteire alább még visszatérünk a képjelentés / képi hasonlóság / képigazság témáknál, valamint a gyermekrajz és a filmelméletek témák kapcsán. A Visual Thinking történeti bevezetőként is kiváló. Arnheim főleg a 19. század végi / 20. század eleji fejleményeket ismerteti, de a 17–18. századi brit empirizmus köréből úgyszintén jó összefoglalá-sokat ad. Utóbbi áramlat legrészletesebb és legmélyebb elemzését persze H. H. Price nyújtja a Thinking and Experience-ben36 – erre a ki-emelkedő jelentőségű, ám különös sorsú munkára alább még utalni fogok. A mentális képek elméletének kezdetei a görög filozófia kez-deteire nyúlnak vissza.37 Platón Philébosz c. dialógusában akként fo-galmaz, hogy lelkünkben úgymond az „írnok” mellett egy másik mes-ter is tevékeny – a festő, aki az írnok által leírt dolgok képeit rajzolja meg bennünk. Arisztotelész nevezetes kijelentése szerint pedig a lé-lek soha nem gondolkodik kép [phantaszma] nélkül (De anima, 430a).

ing-jének az 1970-es években reá gyakorolt meghatározó és azután elfojtott hatá-sáról. Ld. George Lakoff, „The Neuroscience of Form in Art”, a Mark Turner ál-tal szerkesztett The Artful Mind: Cognitive Science and the Riddle of Human Cre-ativity című kötetben, New York: Oxford University Press, 2006, 154. o. 34 Rudolf Arnheim, Art and Visual Perception: A Psychology of the Creative Eye, Berkeley: University of California Press, 1954. Második, bővített és módosított kiadás: 1974. Utóbbi magyar változata: A vizuális élmény: Az alkotó látás pszi-chológiája, Budapest: Gondolat, 1979, fordította Szili József és Tellér Gyula, az amúgy jó nyelvezetű fordítást azonban egyfajta értelmező szándék megbízhatat-lanná teszi. 35 A Kepes György által szerkesztett Education of Vision c. kötetben, New York: Braziller, 1965. 36 London: Hutchinson’s Universal Library, 1953. 37 A történetnek a görögöktől a brit empirizmuson át Kantig tartó ívét valamelyes részletességgel ismertettem „A tiszta kép kritikája: Szemlélet, fogalom, séma” c. tanulmányomban (Világosság 2004/6, http://epa.oszk.hu/01200/01273/00014/pdf /2020050106144242.pdf).

14

A filozófia – és a mindennapi gondolkodás – Arisztotelész nyomdo-kain halad Aquinói Szent Tamáson át a brit empirizmusig és még utána is. A 19. században egyfajta fordulat történt a kísérletesebb ön-megfigyelés/megfigyelés irányába, ez a németeknél először Fechner-hez köthető,38 a franciáknál Ribot-hoz,39 az angoloknál Galton-hoz.40 Galton kérdőíveket küldött ki iskolázatlanabb és magasan is-kolázott személyeknek (azaz tudós férfiaknak) egyaránt, és megdöb-benve tapasztalta, hogy utóbbiak csak csekély mértékben voltak ké-pesek vizuális emlékek felidézésére, illetve egyáltalán vizuális gon-dolkodásra. A jelenséget a modern iskolarendszer okozta túlontúl el-fojtó hatású verbális-írásbeli műveltséggel magyarázta. Galton ma-gyarázatát fogadta el Russell is, aki az 1910-es/20-as évek fordulóján a mentális képek mint elsődleges jelentéshordozók mellett érvelt.41 Galton maga részletesen taglalta a lelki képek és egyáltalán a vizuali-tás alapvető kognitív szerepét; befolyása kiemelkedő volt, erősen ha-tott Titchenerre, a Gestalt-iskola első nemzedékéhez tartozó Koffka-ra,42 és a második nemzedékhez tartozó Arnheim-ra. Titchener a tizenkilencedik/huszadik század fordulójának ve-zető amerikai pszichológusa. 1909-ben megjelent Lectures on the Ex-perimental Psychology of the Thought-Processes c. sokat idézett mű-

38 Gustav Theodor Fechner, Elemente der Psychophysik, 2. rész, Leipzig: Breit-kopf und Härtel, 1860. Fechnertől veszi át majd Titchener a belső képek taxonó-miáját, ahogyan erről Holt is (ld. fentebb, 5-ös jegyzet) tudósít. 39 Théodule Ribot, Les maladies de la volonté, Paris: Libraire Germer Baillière, 1883. 40 Francis Galton, Inquiries into Human Faculty and Its Development (1883), 2. kiad. London: J. M. Dent, 1907. 41 Bertrand Russell, „On Propositions: What They Are and How They Mean”, Ar-istotelian Society Supplementary Volume 2 (1919), 1–43.o. Elméletének bővebb kifejtésére Russell The Analysis of Mind c. könyvének X. fejezetében kerít sort (London: George Allen & Unwin, 1921). Elfelejtettnek ezt a könyvet nyilván nem nevezhetjük, ám elmondható, hogy Russell ragyogó képfilozófiai fejtegetéseire a következő évtizedekben – elsősorban talán a késői Wittgenstein hatása nyomán – alig irányult figyelem. 42 Kurt Koffka, Zur Analyse der Vorstellungen und ihrer Gesetze: Eine experi-mentelle Untersuchung, Leipzig: Quelle & Meyer, 1912. Koffka későbbi főműve a Principles of Gestalt Psychology, London: Routledge and Kegan Paul, 1935.

15

ve43 egyfelől az ún. würzburgi iskola „képnélküli gondolkodás”-fel-fogását bírálja,44 másfelől alapvetően hozzájárul a motorikus reakció / / belső képalkotás / szónyelv szintek egymásraépülése átfogó elméle-téhez, kiegészítve azt a taglejtésnyelv mint őseredeti nyelv elméleté-vel. Így Titchener-re alább még ismételten alkalmam lesz visszatérni. Ami közelebbről a mentális képek kérdését illeti, Titchener ezekkel két további tankönyvében foglalkozik45 – anyag- és gondolatgazdag, ma már jobbára feledésbe merült munkákban. Mialatt a würzburgiak a fogalmi gondolkodás képnélküli volta mellett érveltek, Bécsben az idegorvos Sigmund Freud az álmok ké-piességének ellentmondásos titkait törekedett megfejteni. Freud sze-rint az álomképek alapvetően a kellemetlen – megbetegítő – gondo-latok elfedésére szolgálnak,46 a gyógyuláshoz a terápiás beszélgetés vezet, melynek során a zavaros értelmű képek helyébe világos szóbe-li felismerések lépnek. Az álomképek már azáltal is zavarosak, hogy – éppen mivel képek – nem fejezhetnek ki logikai összefüggéseket,47 így nem jelezhetik a tagadást sem. Vagy mégis jelezhetik? Freud rá-döbben, hogy például az álomban megélt cselekvésképtelenség, az álombeli bénultság, nem más, mint a tagadás egyfajta kifejezése.48 Idővel Freud arra is ráébred, hogy a képek, az ember őstörténete felől tekintve, éppenséggel elsődleges jelentéshordozók. Az Álomfejtés egy későbbi, 1911-es kiadásában már ott szerepel a gondolat (mellyel a Nietzsche-rajongó Freudnak persze hamarabb találkoznia kellett), mi-szerint a nyelv szavai eredetileg képiesek és konkrétak, csak később 43 New York: Macmillan, 1909. 44 Az iskola alapítója Oswald Külpe, akinek még Lipcsében 1893-ban írt Grund-riss der Psychologie-jét az úgyszintén Wundt műhelyéből induló Titchener fordí-totta angolra. 45 Edward Bradford Titchener, A Text-book of Psychology, New York: Macmil-lan, 1910; Titchener, A Beginner’s Psychology, New York: Macmillan, 1915. 46 Sigmund Freud, Die Traumdeutung (1900). Ld. Álomfejtés, ford. Hollós István (megj. 1935, új kiadása Budapest: Helikon, 1985), 9. és 47. o. 47 Álomfejtés, 222. sk. o. Itt Freud a középkori beszédszalagokra is utalást tesz mint kezdetleges, a képek logikai kifejezőképességének hiányát áthidalni igyekvő eszközökre. Mitchell az Iconology (ld. fentebb, 9-es jegyzet) 45. oldalán említi az Álomfejtés ezen helyét. 48 Álomfejtés, 232. és 239. o.

16

fakulnak elvonttá, az álomban azonban visszanyerhetik korábbi je-lentésteljességüket.49 És már 1900-ban párhuzamot von Freud az ősi mondák, népszokások, és az álom képszimbolikája között50 – Jung akár innen is meríthette az ősképek eszméjét, azok elenyészését mind-azonáltal, Freuddal szemben, nem felszabadulásként, hanem gyászos veszteségként értelmezve.51 Nyilvánvaló, hogy Freud a pszichoanalízis általános eszme-világán túl a mentális képek elméletének területén is nagyban for-málta a huszadik század gondolkodását. Nem érdektelen felelevení-teni, hogy Ulric Neisser, Cognitive Psychology című úttörő munkája vonatkozó részében, milyen természetességgel hivatkozik Freudra.52

Vagy gondoljunk arra a mély hatásra, amelyet Arthur Koestler-re gya-korolt Freud. A The Act of Creation53 egyfelől a tudattalan eszméjé-nek és eszmetörténetének, másfelől a képi gondolkodás mibenlétének átfogó elemzését nyújtja. Koestler – Freudhoz hasonlóan – a képi gondolkodást a szavakban megfogalmazódóhoz képest primitívnek – ősibbnek és kezdetlegesebbnek – tartja, viszont ugyanakkor az embe-ri kreativitás elengedhetetlen elemének. 49 Uo. 286. o. 50 Uo. 245. o. 51 Carl Gustav Jung számtalan kiadást, bővítést és címváltoztatást megért írásai közül itt az 1916-ra visszanyúló, sokadik változatában magyarra is lefordított Über die Psychologie des Unbewussten-ból idézek: „A személyes emlékeken kí-vül mindenkiben adva vannak a nagy, ősi képek… az emberi elképzelés örökölt lehetőségei arról, ami ősidők óta mindig is volt. Ennek örökletes volta magyaráz-za meg azt az alapjában véve különös jelenséget, hogy bizonyos mondatémák és motívumok az egész Földön azonos formákban ismétlődnek. … Meg kell külön-böztetnünk a személyes tudattalant és egy személytelen vagy személy fölötti tu-dattalant. Az utóbbit kollektív tudattalannak is nevezzük, mivel ez független az egyéntől, és teljesen általános, tartalmát mindenütt megtalálhatjuk, ami a sze-mélyes tartalmak esetében természetesen nincs így. … A személyes tudattalan … elnyomott (szándékosan elfelejtett) kínos képzeteket … tartalmaz. … Az ősi ké-pek az emberiség legrégibb és legáltalánosabb képzetformái” (ld. „A személyes és a személy fölötti vagy kollektív tudattalan” fejezetet, mek.oszk.hu/02000/02007 /html). 52 New York: Appleton-Century-Crofts, 1967, 146. o. 53 London: Hutchinson, 1964. Magyar fordítása: A teremtés, Budapest: Európa Kiadó, 1998.

17

Freuddal szemben Jung méltatójaként lép fel Frederic Bartlett, Remembering c. híres munkájában.54 Bartlett, noha ismételten panasz-kodik Jung igencsak homályos stílusára, a kollektív tudattalan fogal-mát és Jung őskép-gondolatát kifejezetten elemzendőnek tartja. A Re-membering a legkevésbé sem mondható elfeledettnek; annál inkább föltűnő, hogy miközben a pszichológus-szakma Bartlett könyvét az emlékezet-kutatás egyik alapműveként tartja számon, gyakorlatilag nem vesz tudomást a szerző szövegét mindvégig átható – számtalan ábrával kísért – képelméleti érvelésről. A könyv megjelenésének ide-jén a nyelvi fordulat szelleme már igencsak hatott. És persze uralkodó maradt ez a szellem a kövekező évtizedek-ben is. Tanulságos itt rekonstruálnunk a Wittgenstein–Price drámát. 1953-ban jelent meg H. H. Price Thinking and Experience c. köny-ve,55 alighanem a legalaposabb és legéleselméjűbb azon kevés mun-kák közül, amelyek az analitikus filozófia világában a mentális képek jelensége és jelentősége mellett érveltek. Ebben az évben jelent meg, két évvel szerzője halála után, Wittgenstein Filozófiai vizsgálódások címmel kiadott írása is, a német szöveget kísérő párhuzamos angol fordítással. A késői Wittgenstein – sokszorosan félreértett – gondola-tai, cambridge-i előadásai nyomán, szóbeszédben és gépiratok formá-jában az 1930-as évektől kezdve angolszász filozófuskörökben sza-badon terjedtek. Wittgenstein a lelki képek tanának kritikusa hírében állt – tévesen.56

Az ismert és elismert oxfordi filozófiaprofesszor Price, addig éppenséggel sikeres munkák szerzője, 1953-as könyvében név szerint ugyan nem említi Wittgensteint, de egyértelmű, hogy kritikája

54 Cambridge: Cambridge University Press, 1932, újra kiadva 1995-ben. Ma-gyarul Az emlékezés: Kísérleti és szociálpszichológiai tanulmány címmel jelent meg (Budapest: Gondolat, 1985, fordította és a bevezető tanulmányt írta Pléh Csaba). 55 Ld. fentebb, 36-os jegyzet. 56 A kérdéssel az évek során több alkalommal is foglalkoztam, először „The Pic-ture Theory of Reason” c. 2000-ben tartott előadásomban (http://www.academia. edu/16652571/The_Picture_Theory_of_Reason), legutóbb pedig egy megjelenés alatt álló tanulmányomban: http://www.academia.edu/26184932/Wittgenstein_as _a_Common-Sense_Realist. A „Picture Theory of Reason”-ban meglehetős rész-letességgel ismertetem H. H. Price fő érveit is.

18

elsősorban az ő – vélt – nézetei ellen irányul. E kritika nem keltett, és nem is kelthetett visszhangot: 1953-ban mindenki a Filozófiai vizsgá-lódásokról beszélt, Price könyve a semmibe hullott. A könyv a semmibe hullott, nem volt fogadtatása, nem olvas-ták, nem lett híre; el sem felejthették, mivel sose fedezték fel.57 Ez azzal a veszteséggel is járt, hogy a képi fordulat előfutárai, és itt első-sorban Arnheim-ra gondolok, nem meríthettek érveiből. Érzékelhető, hogy a Thinking and Experience még a Visual Thinking58 olvasótábo-rának körében sem vált ismertté. Példaként hadd utaljak Root-Bern-stein egy 1985-ös tanulmányára, ahol a szerző, Arnheim-ra kiemelten hivatkozva, így ír:

A purely linguistic approach to thought seems to me to be mis-guided. Neither our experience of nature nor our ability to think about it are limited to, or are even mainly confined to verbal forms. Thoughts may, in fact, be translated into language only for communicating. … it seems to me that visual and other non-verbal forms of thinking proffer to philosophy vast wilderness-es in need of exploration.59

Root-Bernstein olyan kérdések vizsgálatát kéri itt számon a filozófi-án, amelyekkel jelesül Price már behatóan foglalkozott; de Root-Bern-stein nem tud Price-ról; mint ahogyan láthatólag nem tud Price-ról Root-Bernstein filozófus-környezete sem.

57 Az egészen kevés általam ismert kivételek közé tartozik Stewart Candlish, aki „Mental Images and Pictorial Properties” című, Alastair Hannay-ról írt könyv-ismertetésében (Mind, 84. évf., 334. sz., 1975. ápr., 260–262. o.) említi röviden – és lekezelően – Price-t, illetve úgyszintén nagyon röviden, de valamivel mélta-tóbban „Mental Imagery” c. tanulmányában, a Severin Schroeder által szerkesz-tett Wittgenstein and Contemporary Philosophy of Mind c. kötetben, London: Pal-grave, 2001. Hannay könyvére nyomban visszatérek. 58 Ld. fentebb, 32-es jegyzet. 59 Robert Scott Root-Bernstein, „Visual Thinking: The Art of Imagining Reality”, Transactions of the American Philosophical Society 75 (1985), 62. o. – Root-Bernstein-t idézem a fentebb az 1-es jegyzetben említett „Képjelentés és mobil kommunikáció” tanulmányom bővített angol változatában: http://www.academia .edu/17187105/Pictorial_Meaning_and_Mobile_Communication_2002_2003.

19

A képi fordulat közvetlen előzményeihez, illetve kezdeteihez sorolhatjuk Holt 1964-es cikkét,60 Jerome Bruner és munkatársai 1966-os korszakalkotó – átfogó, összefoglaló, és új felismeréseket nyújtó – Studies in Cognitive Growth kötetét,61 Ulric Neisser 1967-es köny-vét,62 Arnheim 1965-ös tanulmányát a Kepes-kötetben63 és persze az 1969-es Visual Thinking könyvet magát, Allan Paivio 1969-es „Men-tal Imagery” cikkét64 és alapvető 1971-es monográfiáját,65 valamint úgyszintén 1971-ből Shepard és Metzler nagyhatású Science-közle-ményét.66 Ugyancsak 1971-ben jelent meg Alastair Hannay Mental Im-ages: A Defence67 c. filozófiatörténeti munkája. Hannay többek kö-zött Ryle, Sartre és Wittgenstein lelki képeket tagadó tényleges vagy vélt érveit bírálja. Bírálata nem nélkülözi a meggyőző erőt, de kritiká-ját nem kíséri valamiféle a mentális képek mibenlétére vonatkozó po-zitív kifejtés. Hannay nem támaszkodott – 1971-ben szinte még nem is támaszkodhatott – a kognitív pszichológia képi fordulatára, ám be kell látnunk, hogy ez a fordulat a filozófia főáramaiban még ma is alig hat. Szűk húsz évvel Hannay könyve után került kiadásra Alan White The Language of Imagination-je68, amely Hannay nézeteivel éppen ellentétes álláspontot fogalmaz meg (vitatkozva is az utóbbi-val), elemezve a filozófia Arisztotelesztől Kantig terjedő ívét, vala-mint Ryle, Sartre és Wittgenstein vonatkozó gondolatait. White sze- 60 Ld. fentebb, 5-ös jegyzet. 61 New York: John Wiley & Sons, 1966. 62 Ld. fentebb, 52-es jegyzet. 63 Ld. fentebb, 35-ös jegyzet. 64 „Mental Imagery in Associative Learning and Memory”, Psychological Review, 76. évf., 3. sz., 241–263. o. 65 Imagery and Verbal Processes, New York: Holt, Rinehart and Winston. Az el-mélet rendszerezettebb, integrált formáját adja Paivio későbbi kötete: Mental Rep-resentations: A Dual Coding Approach, New York: Oxford University Press, 1986. Paivio kisebb írásainak visszatekintő gyűjteménye az 1991-es Images in Mind: The Evolution of a Theory (Hemel Hempstead: Harvester Wheatsheaf). 66 Roger N. Shepard és Jacqueline Metzler, „Mental Rotation of Three-Dimen-sional Objects”, Science, 171. évf., 3972. sz. (1971. febr. 19.), 701–703. o. 67 London: George Allen & Unwin. 68 Oxford: Basil Blackwell, 1990.

20

rint képzelet és belső képalkotás nem függ össze, a képzelet nem tá-maszkodik mentális képekre. White-nál már előfordul néhány elszórt utalás az imagery debate szereplőire, de azok érvei valójában nem érintik meg. A képiség-vita mint olyan kezdete leginkább Pylyshyn 1973-as tanulmányához köthető.69 Pylyshyn már említi, számos más szerző mellett, Holt-ot, Arnheim-t, Neisser-t, Paivio-t. Pylyshyn a mentális reprezentáció ún. propozicionális elméletét fogalmazza meg. A lelki képek élményét nem vonja kétségbe, viszont azt állítja, hogy elménk-ben a külső tárgyaknak és azok viszonyainak végső soron nem kép-szerű formák, hanem szimbolikus leírások felelnek meg. A vitában Pylyshyn fő ellenfelévé Kosslyn válik. Utóbbinak többszöri elutasítás után 1977-ben sikerül megjelentetnie Pomerantz-cal közösen írt vá-laszcikkét,70 melyet azután az évek során még számos híres munka követett.71 Kosslyn és munkatársai szerint a képi információkat az agy ténylegesen valamiféle képies alakzatban őrzi. A képiség-vitához tartozó egyik klasszikus gyűjtemény Ned Block Imagery c. kötete,72 amely többek között Dennett- és Fodor-tanulmányokat is közöl.73 Le- 69 Zenon W. Pylyshyn, „What the Mind’s Eye Tells the Mind’s Brain: A Critique of Mental Imagery”, Psychological Bulletin 80/1 (1973. júl.), 1–24. o. 70 Stephen M. Kosslyn – James R. Pomerantz, „Imagery, Propositions, and the Form of Internal Representations”, Cognitive Psychology 9 (1977), 52–76. o. 71 Talán a legfontosabbak (a teljesség igénye nélkül): Stephen M. Kosslyn, Image and Mind, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1980; Stephen M. Kosslyn, Image and Brain: The Resolution of the Imagery Debate, Cambridge, MA: The MIT Press, 1995; Stephen M. Kosslyn – Giorgio Ganis – William L. Thompson, „Neural Foundations of Imagery”, Nature Reviews Neuroscience, 2. évf., 9. sz. (2001), 635–642. o.; Stephen M. Kosslyn – William L. Thompson – Giorgio Ga-nis, The Case for Mental Imagery, Oxford: Oxford University Press, 2006. 72 Cambridge, MA: The MIT Press, 1981. 73 Daniel C. Dennett, „The Nature of Images and the Introspective Trap”, a szerző Content and Consciousness c. kötetéből, London: Routledge & Kegan Paul, 1969 (ez a fejezet, írja Dennett a kötet 1986-os második kiadásában, „has been almost entirely swept aside by subsequent empirical and theoretical work on the topic, but perhaps it is useful as an extremely simple and provocative introduction to the issues that are currently being explored”); Daniel C. Dennett, „Two Approaches to Mental Images”, a szerző Brainstorms: Philosophical Essays on Mind and Psy-chology c. kötetéből, Brighton: The Harvester Press, 1978; Jerry A. Fodor, „Imag-

21

nyűgöző – amúgy alapvetően a mentális képek lényegi szerepét taga-dó – tanulmányok, amelyeket ma is sokan említenek, nohabár keve-sebben olvasnak. Elfelejtett munkák abban az értelemben, ahogyan ezt a fogalmat jelen referátumom bevezetéseképpen, a Képi Tanulás Műhelye hiányzó közös szakirodalmi paradigmáját említve alkalmaz-tam. A Képi Tanulás Műhelye egyik első összejövetelén, 2010. jan. 10-ikén, Győrfi Anna tartott igényes és megkapó beszámolót, „Vis-ual Thinking and Neurodiversity” címmel (angol nyelven).74

A beszá-moló fő témája a diszlexia volt, s a gondolatmenet végefelé szó esett a „gift of dyslexia”, a diszlexia mint különleges tehetségek olykori velejárója jelenségéről. Utólag – mostani ismereteim szerint, s éppen a „mentális képek” téma perspektívájából tekintve – itt ma már hiá-nyolnám West 1991-es könyvének – In the Mind’s Eye: Visual Think-ers, Gifted People With Learning Difficulties, Computer Images, and the Ironies of Creativity – említését. A második kiadás75 egyik ajánló passzusát különösen találónak érzem:

Thomas West … claims that visualization is not only a legiti-mate way to solve problems, it is a superior way; the best minds have used it. West urges us to join the dyslexics of the world and use pictures instead of words. In the process we get fasci-nating glimpses of how other minds have worked – minds that have changed the world.

Ha West könyvét említjük, említenünk kell Ferguson 1992-ben megjelentetett Engineering and the Mind’s Eye c. munkáját is,76 me- istic Representation”, részlet a szerző The Language of Thought c. kötetéből, New York: Crowell, 1975. 74 A prezentációt ld.: http://vll.mpt.bme.hu/images/stories/PDF/neuro.pdf. 75 Thomas G. West, In the Mind’s Eye: Visual Thinkers, Gifted People with Dys-lexia and Other Learning Difficulties, Computer Images, and the Ironies of Crea-tivity, Amherst, NY: Prometheus Books, 1997. 76 Cambridge, MA: The MIT Press. Könyve előszavában írja Ferguson: „Many features and qualities of the objects that a technologist thinks about cannot be re-duced to unambiguous verbal descriptions; therefore, they are dealt with in the mind by a visual, nonverbal process. The mind’s eye is a well-developed organ

22

lyet a Képi Tanulás Műhelye 2013. okt. 3-iki összejövetelén tárgyal-tunk, Benedek András, Palló Gábor és jómagam közreműködésével; és említenünk kell a neurofiziológus Damasio könyvét, amely egyér-telműen úgy foglal állást, miszerint „[t]hought is made largely of im-ages”77 – vagy ahogy a magyar kiadás fogalmaz: „A gondolkodás ja-varészt képzetekből (képekből) áll”.78 Damasio szintén kiemeli, hogy az emberi kreativitáshoz éppenséggel többre van szükség, mint pusz-tán verbális gondolkodásra.79 A mentális képekkel kapcsolatos mai tudásunkhoz szervesen hozzátartoznak azok a felismerések is, amelyekre a fogalmi metafo-raelmélet kidolgozói, mindenekelőtt Lakoff, Johnson és Turner, az 1980-as évek során jutottak. Ezt az elméletet a következőkben még röviden érinteni fogom.80

that not only reviews the contents of a visual memory but also forms such new or modified images as the mind’s thoughts require. As one thinks about a machine, reasoning through successive steps in a dynamic process, one can turn it over in one’s mind. The engineering designer, who brings elements together in new com-binations, is able to assemble and manipulate in his or her mind devices that as yet do not exist.” 77 Antonio R. Damasio, Descartes’ Error: Emotion, Reason, and the Human Brain, New York: Grosset / Putnam, 1994, 106. o. 78 Descartes tévedése: Érzelem, értelem és az emberi agy, fordította Pléh Csaba, Budapest: AduPrint, 1996, 112. o. 79 Descartes’ Error, 189. sk. o. 80 Ld. alább, 43. sk. o. A mentális képek kérdéskörével, távolabbról, érintkezik egy másik az 1980-as években kibontakozott nyelvészeti kutatási irány, a Lang-acker-féle kognitív grammatika elmélete is. Mint Langacker nemrég írta: „the na-ture of a mental experience is reflected more directly in a complex image than in a complex formula” (Ronald W. Langacker, Cognitive Grammar: A Basic Introduc-tion, New York: Oxford University Press, 2008, 33. o.). Langacker elméletének alapvető összefoglalása a kétkötetes Foundations of Cognitive Grammar (1987–1991), jelen témánk szempontjából a legjobb bevezetést a szerző Concept, Image, and Symbol: The Cognitive Basis of Grammar c. gyűjteménye adja (Berlin – New York: Mouton de Gruyter, 1991). Erősen Langacker hatása alatt íródott Barsalou annak idején nagy visszhangot kiváltott tanulmánya, a „Perceptual Symbol Sys-tems” (Behavioral and Brain Sciences, 22. évf., 4. sz. [1999]), utóbbit röviden is-mertettem „The Picture Theory of Reason” c. előadásomban (ld. fentebb, 56-os jegyzet).

23

Képjelentés, képi hasonlóság, képigazság Azt az áttekintést, amellyel ebben a pontban próbálkozom, re-ménytelen volna valamiféle időrend mentén felépíteni; inkább csak tematikai asszociációk mentén tervezek haladni. A már referátumom elején is említett Gombrich–Goodman kapcsolattal kezdem,81 köze-lebbről Gombrich Goodman-kritikáinak történetével. Egy korábbi ta-nulmányomból82 idézek:

1972-ben jött el Gombrich első közvetlen támadása Goodman ellen,83 ahol is előbbi két fő észrevétele egyfelől az volt, mi-szerint „Goodman láthatólag azt hiszi, hogy a szemnek egészen mozdulatlannak kell lennie”, miközben pedig „semmilyen moz-dulatlan pillantás nem szolgáltathat teljes információt”, és más-felől, hogy – szemben Goodman érveivel – a perspektivikus reprezentáció képi technikája valami lényegileg természeteset és objektívet tükröz – nem szorul tanulásra ahhoz, hogy dekó-doljuk.84 A második – megsemmisítő – támadás hat évvel ké-sőbb következett, az „Image and Code: Scope and Limits of Conventionalism in Pictorial Representation” című Gombrich-tanulmánnyal,85 mely állást foglalt a képek mint természetes je-lek common-sense eszméje mellett, a hasonlóság oly vitatott fogalmát a válasz-ekvivalencia fogalmával magyarázva/helyet-tesítve.86 Ahogyan itt Gombrich állást foglal: „a természet ké-peiről mindenképpen elmondható, hogy azok nem konvencio-

81 Ld. fentebb, 5. o. 82 „Ernst Gombrich képről és időről”, Kép és idő c. kötetemben, Budapest: Ma-gyar Mercurius, 2011 (http://www.academia.edu/25628107/Image_and_Time_in_ Hungarian), 60. sk. o. 83 E. H. Gombrich, „The ’What’ and the ’How’: Perspective Representation and the Phenomenal World”, a Richard Rudner és Israel Scheffler által szerkesztett Logic & Art: Essays in Honor of Nelson Goodman című kötetben, Indianapolis: Bobbs-Merrill, 1972. 84 Uo. 133., 136. és 148. o. 85 Előadásra került egy 1978-as szümpoziumon, megjelent a Wendy Steiner által szerkesztett Image and Code című kötetben, Ann Arbor: University of Michigan Press, 1981. 86 Image and Code, 11. és 17. o.

24

nális jelek, mint az emberi nyelv szavai, hanem igazi vizuális hasonlóságot mutatnak, nemcsak a mi szemünk és a mi kultú-ránk számára, hanem a madarak és vadállatok számára is”.

Megkockáztathatunk azonban egy észrevételt: az az út, amelyet Gom-brich az évek során – a Művészet és illúzió87 konvencionalizmusától a maga későbbi realizmusáig – megtett, voltaképpen csak látszólagos. Elmondható, hogy az „Image and Code” alapvetően realista állás-pontját a korábbi könyv valójában már előlegezi.88 Viszont az is ér-zékelhető, hogy e méltán nagyhatású könyv tézisei általában inkább óvatosak semmint egyértelműek, inkább feltételesek semmint katego-rikusak. A Művészet és illúzió realizmusa csak Gombrich későbbi ta-nulmányai felől válik világossá.89 Gombrich Goodman-kritikája után következzen most előbb az az egészen éles Goodman-bírálat, amelyet Arnheim fogalmazott meg – különösen érdekes összefüggésben, tudniillik a centrális perspektí-va mint a realizmus igényeinek egyedül megfelelő ábrázolásmód ta-nának bírálatával együtt.90

Arnheim elérni törekszik, hogy álláspontja 87 Ernst H. Gombrich, Art and Illusion: A Study in the Psychology of Pictorial Representation, London: Phaidon Press, 1960 (magyar ford.: Művészet és illúzó: A képi ábrázolás pszichológiája, Budapest: Gondolat, 1972). 88 Vö. Művészet és illúzió, 56. o.: „az emberben és állatban egyformán meglevő képesség …, hogy ti. fölismerjük az azonosságokat a variációkon keresztül is, hogy számításba tudjuk venni a megváltozott feltételeket, és hogy meg tudjuk őrizni a stabil világ keretét”; 57. o.: „tévedés …, hogy a fényképészet ’szimboliz-musa’ csak konvenció”. 89 Ezeket a tanulmányokat a Gombrichról szóló irodalom viszont rendszeresen fi-gyelmen kívül hagyja. Így gyakorlatilag Dominic Lopes is, akinek Understanding Pictures c. könyve (Oxford: Oxford University Press, 1996, újranyomtatva 2006-ban) a középpontba helyezett Goodman-nal mindvégig egy egyoldalúan értelme-zett Gombrich-ot állít szembe. Könyvének 149. oldalán Lopes ugyan idézi Gombrich “Standards of Truth” és Searle “Las Meninas” tanulmányát (ezt a két tanulmányt referátumomban már hangsúllyal említettem, ld. fentebb, 7. sk. o.), ám azok realista – itt kiemelten a centrális lineáris perspektíva objektív voltára hivatkozó – vizualitás-felfogását elveti. 90 Vagyis Arnheim ezzel Gombrich-ot is bírálja (vö. előző jegyzetemmel), noha vele ugyanakkor a realizmus közös talaján áll.

25

is not misunderstood to coincide with the relativistic contention that the choice of methods of representation is due entirely to the accidents of tradition. In the most extreme version of the relativistic approach, pictorial representation is said to have nothing intrinsically in common with the subjects it represents and therefore to rely on nothing better than an arbitrary agree-ment of the parties concerned

– és itt Arnheim utalást szúr be Goodman Languages of Art c. köny-vére. Majd így folytatja:

This trivially shocking challenge to beliefs taken as givens by the rest of the population is the direct opposite of what I meant to demonstrate. – … although we must realize that our con-tinued commitment to a particular tradition of realistic picture-making has induced us to misinterpret other ways of portraying space, we are not left with the nihilistic conclusion that nothing but subjectiv peference ties representation to its models in na-ture.91

A Goodman-kritikák sorából, következőként, Danto érvelését idézem, aki 1982-ben, „Depiction and Description” c. tanulmányában, így írt:

a significant degree of match between pictures of x and x must exist, irrespective of the cultural determinants of picture-mak-ing. It is this matching which ... gives Professor Goodman’s ac-count of pictorial representation its implausibility, as he makes no room for it. Goodman supposes pictorial representation to be more or less exhausted through denotation. But denotation is the most external of semantic concepts, as anything can be used to denotate anything, and if all there were to picturing were denoting, pictures would be as names, and names ... de-mand associative learning. ... we at least want [a picture] to

91 Rudolf Arnheim, „Inverted Perspective and the Axiom of Realism”, a szerző New Essays on the Psychology of Art c. kötetében, Berkeley: University of Cali-fornia Press, 1986, 183. sk. o.

26

denote what it does denote because of the kind of picture it is, and this then brings in matching properties. Were it not for these the meaning of every picture would have to be explained to us...92

Danto tanulmánya német fordításban megjelentetésre került a Gottfried Boehm által összeállított Was ist ein Bild? c. nevezetes kö-tetben.93 A kötetbe felvett klasszikus írások között – „Was ist ein Bild?” címmel lefordítva, tehát éppenséggel címadó fejezetként – ott találjuk Polányi Mihály „What Is a Painting?” c. tanulmányát (1970) is. A Képi Tanulás Műhelye rendezvényeinek keretében – 2012-ben tartott 3. nemzetközi konferenciánkon – Polányi tanulmányáról Palló Gábor adott elő.94 Boehm a kötetnek nemcsak összeállítójaként, de szerzőjeként is kimagaslót alkotott. Itt vezeti be, „Die Wiederkehr der Bilder” c. bevezető tanulmányában, az „ikonische Wendung” – ikonikus fordulat – fogalmát, azt egyszersmind kitűnő eszmetörténeti narratívába ágyazva. Ennek a narratívának része két ritka felismerés is: az egyik, hogy Heidegger beilleszthető a képfilozófusok sorába;95 a másik, hogy a késői Wittgenstein képfilozófiai fordulata már abban tettenérhető, ahogyan a „családi hasonlóság” (Familienähnlichkeit) gondolatát használja.96 92 Arthur C. Danto, „Depiction and Description”, Philosophy and Phenomenolog-ical Research, 43. évf., 1. sz., 17. o. – Erre a Danto-passzusra már „The Picture Theory of Reason” c. előadásomban (ld. fentebb, 80-as jegyzet) is hivatkoztam, több más Goodman-kritikát is felsorolva. Amúgy Danto álláspontja szerint ahhoz, hogy képeket teljesen meg tudjunk érteni, szükségünk van a képeket kísérő szó-nyelvre; ilyen értelemben idézem írását „Szavak és képek” c. – elfelejtett, a ma-gam emlékezetéből is már-már kihullott – 2006-os előadásomban (http://www.ac ademia.edu/27619412/Szavak_es_kepek_2006_Leibniz-professzura_szekfoglalo). 93 München: Wilhelm Fink, 1994. 94 Ld. „The Tacit Image: Michael Polanyi Revisited”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett How to Do Things with Pictures c. kötetben (Frank-furt/M.: Peter Lang Edition, 2013). 95 Boehm a Kant und das Problem der Metaphysik (1929) vonatkozó pontjaira utal. 96 „Ähnlichkeiten stimulieren eine vergleichende Wahrnehmung, sie appellieren stärker ans Auge, als an den abstrakten Verstand” (Was ist ein Bild?, 14. o.). – Azaz Boehm helyretette azt, amit Mitchell 1992-ben alaposan félreértett. Utóbbi,

27

Erősen Gombrich és Wittgenstein (és nem csekély mértékben Peirce97) hatása alatt írta Wollheim Art and Its Objects: An Introduc-tion to Aesthetics c. munkáját.98

Goodman konstruktivizmusától Woll-heim, már kis idővel a Languages of Art megjelenése után, nyilván-valóan elhatárolódik:

The picture’s being the kind of picture that it is has some share in determining what the picture represents, and it also has some share in determining how the picture represents it, or the way in which it exhibits or displays it.99

Ezt a megfogalmazást alighanem érdemes magyarra fordítanunk ah-hoz, hogy pontosan értsük. A nehézség – túl Wollheim stílusának ho-mályosságán – abban áll, hogy a „reprezentáció” szó a magyar filo-zófiai nyelvben sokfélét jelent, a legtöbbször azonban egyáltalán sem-mit. Jelen összefüggésben – a nyilvánvalóan adódó német „Darstel-lung” kifejezés magyar megfelelőjét alkalmazva – az „ábrázolás” je-lentést választanám. A fordítás ekkor így hangozhatna:

Az, hogy a kép olyan fajta kép amilyen, valamelyes részt ját-szik annak meghatározásában, hogy a kép mit ábrázol, és an-

ahogyan valaha idéztem, „Picture Theory című könyvében … Wittgensteinra utalva olyan filozófiai pályafutásról ír, amely ’a jelentés „képelméletével” kezdő-dött és egyfajta képrombolás megjelenésével végződött – a képies gondolkodás [imagery] kritikájával, amelynek hatására elvetette korábbi képies fölfogását [pic-torialism]...’ ” (http://www.academia.edu/27744819/Kepek_mint_eszkozok_Wittg enstein_filozofiajaban). 97 Charles S. Peirce elemzései ikon és szimbólum jellemzőiről és különbségeiről írásaiban elszórtan találhatók. Wollheim a Collected Papers II. köt., II. könyv, 3. fejezetre hivatkozik. Az érdeklődőknek ma leginkább a Hartshorne–Weiss-féle elektronikus kiadást érdemes használniok, az „icon” keresőszó mentén végignéz-ve. A Képi Tanulás Műhelye nemzetközi konferenciasorozatának keretében szá-mos előadó érintette Peirce elméletét, közöttük a legnevesebb: Frederik Stjernfelt. Diagrammatology: An Investigation on the Borderlines of Phenomenology, On-tology, and Semiotics c. könyve (Dordrecht: Springer, 2007) méltán ismert. 98 New York: Harper & Row, 1968. 99 Richard Wollheim, „Nelson Goodman’s Languages of Art”, The Journal of Philosophy, 67. évf., 16. sz. (1970), 536. o.

28

nak meghatározásában is, hogy a kép azt hogyan ábrázolja, il-letve hogy milyen módon mutatja vagy jeleníti meg.100

Goodman nézeteivel egyetért, és őt éppenséggel Wittgenstein késői képfilozófiája igazi örökösének véli Søren Kjørup.101

Kjørup-ról, valamint a képek használatelméletét őrá hivatkozva Wittgenstein-nak tulajdonító Oliver Scholzról részletesebben írtam „Kép és meta-fora Wittgenstein filozófiájában” c. áttekintő tanulmányomban.102 Scholz Bild, Darstellung, Zeichen c. könyvének első kiadása 1991-ben jelent meg, a teljesen átdolgozott második kiadás 2004-ben.103 Klaus Sachs-Hombach még a második kiadás megjelenése előtt ké-szített interjút Scholz-cal,104 aki itt felpanaszolja, hogy nagyon sokat 100 Elgondolkoztató példaként arra, hogy a magyarban az olvasás (és megértés) milyen bukdácsolásaihoz vezethet a „representation” közvetítetlen – tehát a „reprezentáció” szóval történő – átvétele, hadd idézzem itt a „Seeing-as, Seeing-in, and Pictorial Representation” c. tanulmány nyitómondatainak fordítását Woll-heim Art and Its Objects: With Six Supplementary Essays c. kötetéből (Cam-bridge: Cambridge University Press, 1980, 205. o.): „In Art and Its Objects”, írta Wollheim, „I made two claims about pictorial representation. The first claim was that representation (as I shall call it for short) is to be understood through, though not exclusively through, a certain species of seeing, which may be thought of, but not, of course, defined, as the seeing appropriate to representations.” Ezek a mon-datok (és a tanulmány címe) az amúgy tökéletesen pontos magyar fordításban, a Kép, fenomén, valóság kötetben (ld. fentebb, 8-as jegyzet), a 229. o.-n, így feste-nek: „Valamiként-látás, benne-látás és a képi reprezentáció. – A művészet és tár-gyaiban két állítást tettem a képi reprezentációról. Az első úgy hangzott, hogy a reprezentációt (ahogyan röviden nevezni fogom) a látás egy bizonyos fajtáján ke-resztül kell megérteni – ha nem is kizárólagosan –, melyet a reprezentációknak megfelelő látásként gondolhatunk el, noha természetesen nem definiálhatunk ek-ként.” 101 „Wittgenstein and the Philosophy of Pictorial Languages” c. tanulmányában, a Kjell S. Johannessen és Tore Nordenstam által szerkesztett Wittgenstein – Aes-thetics and Transcendental Philosophy c. kötetben, Vienna: Hölder-Pichler-Temp-sky, 1981, 159–173. o. 102 Kép és idő c. kötetemben, ld. fentebb, 82-es jegyzet. 103 Oliver R. Scholz, Bild, Darstellung, Zeichen: Philosophische Theorien bildli-cher Darstellung, Frankfurt/M.: Klostermann. 104 Ld. Klaus Sachs-Hombach (szerk.), Wege zur Bildwissenschaft: Interviews, Köln: Herbert von Halem Verlag, 2004, 146–151. o.

29

merített ugyan Goodman-ból, de könyve első kiadásának olvasói nem vették észre azokat a pontokat, ahol hozzá is ad Goodman elméleté-hez – a második kiadás, mondja, mindezt világosabbá fogja tenni. Ami magát Sachs-Hombach-ot illeti, ő kétségkívül a német képel-mélet egyik központi személyisége.105 Magyarországon, a Képi Ta-nulás Műhelye rendezvénysorozatának keretében is szerepelt, 2012-ben tartott konferenciánkon. Előadásának végén arra figyelmeztetett, hogy a képek ismeretátadási lehetőségei – gyakran éppenséggel ver-bális beágyazottságuktól függenek.106 Ehhez képest a közvetlen képi realizmus talaján áll a referá-tumomban már többször említett világhírű filozófus, John Searle. Legutóbb megjelent könyve: Seeing Things as They Are: A Theory of Perception.107 A képi realizmusról beszélve három másik – más-más korszakot és megközelítésmódot képviselő – meghatározó szerzőre kell itt még utalnom: a fényképek alapvető realizmusa mellett érvelő filozófus Walton-ra,108 a vizuális percepció ún. ökológiai elméletét kidolgozó pszichológus James J. Gibson-ra,109 és a New York-i Met-ropolitan Museum of Art nyomtatványok részlege kurátorára, a jo-gász William Ivins-ra, akinek az „identical pictorial statements” –

105 Két további általa szerkesztett kötet: Bildwissenschaft: Disziplinen, Themen, Methoden, Frankfurt/M.: Suhrkamp, 2005; Bild und Medium: Kunstgeschichtliche und philosophische Grundlagen der interdisziplinären Bildwissenschaft, Köln: Herbert von Halem Verlag, 2006. Egy korábbi könyve: Das Bild als kommunika-tives Medium: Elemente einer allgemeiner Bildwissenschaft, Köln: Herbert von Halem Verlag, 2003. 106 Az előadás How to Do Things with Pictures c. kötetünkben jelent meg, ld. fen-tebb, 94-es jegyzet. 107 New York: Oxford University Press, 2015. 108 Ld. Kendall L. Walton, „Transparent Pictures: On the Nature of Photographic Realism”, Critical Inquiry, 11. évf., 2. sz. (1984. dec.), 246–277. o. 109 Itt első helyen Gibson „New Reasons for Realism” c. cikkére utalok (Synthese, 17. évf., 2. sz. [1967. jún.], 162–172. o.), de mindenképpen fel kell még tüntet-nem három híres Gibson-könyv adatait: The Perception of the Visual World, Boston: Houghton Mifflin, 1950; The Senses Considered as Perceptual Systems, Boston: Houghton Mifflin, 1966; és The Ecological Approach to Visual Percep-tion, Boston: Houghton Mifflin, 1979.

30

önazonos képi kijelentések – fogalmát köszönhetjük.110 Gibson 1950-ben megjelent könyvére Gombrich a Művészet és illúzióban ismé-telten hivatkozik, már az előszóban és a bevezető fejezetben is, és úgyszintén a bevezető fejezetben kiemelten említi Ivins Prints and Visual Communication-jét is. Ivins ebben a munkájában a képnyom-tatás technológiájának Európában 1400 körül történt felfedezéséhez köti azt az alapvető fejleményt, hogy tudományosságra törekvő mun-kákban immár lehetségessé vált a valóságról készített rajzok torzí-tásmentes sokszorosítása – s ezzel létrejött az újkori tudomány tény-leges kialakulásának egyik elengedhetetlen feltétele. A képi realiz-mus felemelkedését Ivins összekapcsolja a centrális lineáris perspek-tíva jelentőségével – utóbbi témát már egy-egy 1938-ban és 1946-ban megjelent könyvében111 behatóan tárgyalta.112 Visszaértünk a Gom-brich/Arnheim vitatémához.113 Arnheim 1968-tól, Goodman az 1960-as évek elejétől a Har-vardon tanított. Ott mindkettőjükkel kapcsolatba került fiatalabb kol-légájuk, az eredetileg Gibson-tanítvány John M. Kennedy, akinek 1974-ben megjelent könyvére114 Gombrich is hivatkozik „Image and Code” c. tanulmányában.115 Különös módon a Psychology of Picture Perception Arnheim munkásságából csak az 1954-es Art and Visual Perception-t említi, az új mérföldkövet jelentő Visual Thinking-et

110 William M. Ivins, Jr., Prints and Visual Communication, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1953. 111 On the Rationalization of Sight, New York: The Metropolitan Museum of Art; Art and Geometry: A Study in Space Intuitions, Cambridge, MA: Harvard Univer-sity Press. 112 Ezt a két munkát évtizedeken át viszonylagos csend vette körül, melyet azután talán Patrick Maynard tört meg a leghallhatóban, Drawing Distinctions: The Vari-eties of Graphic Expression c. könyvében (Ithaca: Cornell University Press, 2005), Ivins álláspontjával az inkább Arnheim-ot előlegező Panofsky („Die Per-spektive als ’symbolische Form’ ”, Vorträge der Bibliothek Warburg, 1924–1925 [Leipzig und Berlin: 1927]) nézeteit állítva szembe. 113 Ld. fentebb, 25. o., vö. 90-es jegyzet. 114 A Psychology of Picture Perception: Images and Information, San Francisco: Jossey-Bass. 115 Miközben a Kennedy-könyv viszont bőségesen tartalmaz utalásokat Gombrich Art and Illusion-jára.

31

nem. Ehhez képest a mára teljesen elfelejtett McKim azt írja Arn-heim 1969-es könyvéről, hogy az „minden bizonnyal klasszikussá válik”:

If you want to delve deeper into the theory of visual thinking, or if you want to be convinced that visual thinking is the most important kind of thinking, I highly recommend this book.116

Arnheim alapvető „visual concept” fogalmát117 emelte ki a mostaná-ra úgyszintén elfelejtett Arthur Asa Berger, Seeing Is Believing: An Introduction to Visual Communication118 című, annak idején igen is-mert munkájában – olyan érvelés keretében, amelyben éppenséggel Gombrichra is hivatkozott.119 Berger utal McKim-re és említ egy má-sik azóta elfelejtett – akkoriban sok kiadást megért – szerzőt is, Don-

116 Robert H. McKim, Experiences in Visual Thinking (1972), 2. kiad., Boston: PWS Publishing Company, 1980, 13. o. – Az Experiences in Visual Thinking 1980-as kiadása – más formátumban, de azonos tartalommal – ugyanabban az évben Thinking Visually: A Strategy Manual for Problem Solving címmel is meg-jelent (Palo Alto, CA: Dale Seymour Publications). A szerző a Stanford Egyete-men a mérnöki tervezés professzora volt; könyve tematikai gazdagságát hadd érzékeltessem itt a III. és IV. fejezet tartalomjegyzékével: „SEEING – External-ized Thinking – Recentering – Seeing by Drawing – Pattern-Seeking – Analytical Seeing – Proportion – Cues to Form and Space –– IMAGINING – The Mind’s Eye – Visual Recall – Autonomous Imagery – Directed Fantasy – Structures and Abstractions – Foresight and Insight.” 117 Vö. Visual Thinking (ld. fentebb, 32-es jegyzet), 37. o. 118 Mountain View, CA: Mayfield, 1989, 2. kiad. 1998. Indításként itt megintcsak a könyv tartalomjegyzékének részleges idézéséhez folyamodom: INTRODUC-TION: IMAGE AND IMAGINATION – 1. SEEING IS BELIEVING … Cognition and Visual Images … 2. HOW WE SEE … Signs, Symbols, and Semiotics … Metaphors and Metonymies … 3. ELEMENTS OF VISUAL COMMUNICATION – Basic Elements – Dots – Lines – Shapes – … 4. PHOTOGRAPHY: THE CAP-TURED MOMENT … Photojournalism … The Problem of Objectivity … 5. FILM: THE MOVING IMAGE – 6. TELEVISION: THE EVER-CHANGING MEDIUM – 7. COMICS, CARTOONS, AND ANIMATION – 8. TYPOGRAPHY AND GRAPHIC DESIGN – 9. COMPUTERS AND GRAPHICS. 119 Seeing Is Believing, 16. o.

32

is Dondis-t, akire rövidesen visszatérek. Előbb azonban hadd idézzek néhány hosszabb passzust a Seeing Is Believing-ből. Az előszóban írja Berger:

In recent years there has been a rapidly developing movement in our colleges and universities, especially in schools of com-munication and journalism, to do something about what can be described as the „visual illiteracy” of many of our students. It is possible, and quite likely often the case, that our students grad-uate without knowing very much (if anything at all) about how images communicate and people find meaning in them, about typefaces and graphic design, or about the difference between the film image and the television image. – Ironically, a signifi-cant number of our students hope to work in fields such as advertising, public relations, television, or journalism – fields where they will be involved, either directly or indirectly, with visual communication. Visual communication plays an impor-tant role in everyone’s lives; we all watch television, we read newspapers and magazines and books, and we go to the mov-ies. And we all live in an „information” society where much of the information we consider has a visual nature. It is important that everyone know something about how images function and how people learn to „read” or interpret images and various forms of visual communication.120

A bevezető fejezet „Imagination” pontjában pedig ezt olvas-hatjuk:

Imagination refers to the remarkable power our minds have to form a mental image of something unreal or not present and use this power creatively – to invent new images and ideas. We can see a strong link between the terms image and imagination. Imagination exists in the mind, while the image – for our pur-poses – is tangible and visual. But the image is often a product of imagination, which means that the visible image is strongly connected to the mental one. – Creativity is defined in many

120 Uo. vi. o.

33

different ways, and numerous theories try to explain what it is and why some people are creative and others are not (or don’t seem to be). There seems to be a link between creativity and imagination – our ability to generate images in our minds, im-ages not always representational or connected to anything in our experience.121

Végül álljon itt az a két bekezdés, amelyben Berger mintegy bevezető summázatot ad a könyve főcímében sugallt felfogást illető-en:

Our belief that things exist in the real world often is tied to what we have seen; our belief in the truth about propositions usually is tied to reasoning and inference. The title of this book, Seeing Is Believing, reflects people’s sense, first, that if they see some-thing, they can be confident it exists, and second, that seeing enables them to ascertain, with „their own eyes”, the truth about events. However, as this book will show, seeing isn’t a good guide to knowing what is happening. Seeing may give us a certain amount of truth, but it may not reveal the whole truth, especial-ly because much of what we see is mediated – determined by someone else. And new computer technology enables artists, filmmakers and the like to generate all kinds of remarkable im-ages. We can now modify photographs, create special effects, integrate scenes from old films, incorporate dead actors and ac-tresses into commercials, and do many other things that force us to question the relationship between seeing and believing. Much of what we see – in the media, that is – we can no longer believe.122

Arnheim az egyik leggyakrabban hivatkozott szerző – Barthes és M. A. K. Halliday mellett – az elfelejtettnek legkevésbé sem mond-

121 Uo. 2. o. 122 Uo. 16. sk. o.

34

ható Kress – van Leeuven-féle Reading Images-ben.123 A munka má-sodik kiadásában érezhető hangsúlyeltolódások részben az első kia-dás elméleti üzenetének pontosítási szándékával függenek össze –

A careful reading of this second edition of our book will show, we trust, that we are as concerned to bring out the differences between language and visual communication as we are the con-nections, the broader semiotic principles that connect, not just language and image, but all the multiple modes in multimodal communication124

– főleg azonban a két kiadás között eltelt tíz év alatt lejátszódott tech-nológiai változásokkal. Hadd idézzek itt csak egyetlen szakaszt az el-ső kiadásból:

a central question, and it needs to be put openly, and debated seriously: is the move from the verbal to the visual a loss, or a gain? Our answer at this stage in our thinking is multiple. There are losses, and there are gains. Our argument throughout this book will be that different semiotic modes – the visual, the verbal, the gestural, etc. – each have their potentialities, and their limitations. A move from a central reliance on one to a central reliance on another will therefore inevitably have both kinds of effect. But that is not the end of the story. We also have to consider what is represented. It may be that visual rep-resentation is more apt to the stuff of science than language was, or even, that a science which is constructed visually will be a different kind of science. The world represented visually in the mass media is a different world – and produces different citizen/subjects – from the world represented in language.125

123 Gunther R. Kress – Theo van Leeuwen, Reading Images: The Grammar of Vis-ual Design, London: Routledge, 1996, 2. kiad. 2006. A Reading Images-re érdem-ben hivatkozik Endrődy-Nagy Orsolya, könyvének (ld. fentebb, 11-es jegyzet) 60. lapján. 124 2. kiad., viii. o. 125 1. kiad., 31. o.

35

Ennek a szakasznak a befejezése a második kiadásban már így hang-zik: „The world represented visually on the screens of the ’new me-dia’ is a differently constructed world to that which had been repre-sented on the densely printed pages of the print media of some thirty or forty years ago.”126 McKim-re és rengeteg más jelentős és befolyásos szerzőre is érdemben hivatkozik – de Arnheim-ra név szerint nem, miközben a Gestalt-elméletnek éppenséggel figyelmet szentel – Robert E. Horn, Visual Language: Global Communication for the 21st Century c., 1998-ban megjelent munkájában.127 Ez a munka a korszak egyik nagy elfelejtettje; s beszámolóm nagy hiányossága, hogy a Horn-könyvet itt nem fogom tudni érdemben referálni, mivel tartalmában olyannyira gazdag, s mivel ezt a tartalmat nem pusztán szavakban, hanem – fo-lyamatosan és mindvégig – szöveg–kép kombinációkban közli. Hadd mutassak csak egy jellegzetes oldalt Horn könyvéből (ld. a köv. la-pon). És hadd hívjam fel a figyelmet Horn épp ezen az oldalon de-finiált „vizuális nyelv” fogalmára, melynek lényege: „a szavak, ké-pek és formák integrálása egyetlen kommunikációs egységbe”.128 Könyve legelején Horn azt a Dondis-t idézi, akit fentebb már említettem, s akire még mindjárt kitérek:

There is little doubt that contemporary lifestyle has been influ-enced, and crucially, by the changes enacted on it by the fact of the photograph. In print, language is the primary element, while visual factors such as physical setting or design format and il-lustration, are secondary or supportive. In the modern media, just the reverse is true. The visual dominates; the verbal aug-ments. Print is not yet dead, nor will it ever be, but neverthe-less, our language-dominated culture has moved perceptibly to-ward the iconic.129

126 2. kiad., 31. sk. o. 127 Bainbridge Island, WA: MacroVU. 128 Visual Language, 8. o. 129 Az idézett passzust ld. itt: Donis A. Dondis, A Primer of Visual Literacy, Cam-bridge, MA: The MIT Press, 1973, 16. újranyomás 1998, 7. o.

36

Elérkeztünk tehát Dondis könyvéhez. Dondis erősen támasz-kodik a Gestalt-elméletre és Arnheim-ra mint ezen elmélet képviselő-jére. „Rudolf Arnheim has done brilliant work”, írja, „in applying much of the Gestalt theory developed by Wertheimer, Köhler, and

37

Koffka to the interpretation of the visual arts”.130 Könyve előszavá-ban Dondis ugyanakkor másik – kibontatlan, de igencsak lényeges – utalást is tesz Arnheim tényleges történeti-eszmetörténeti beágyazott-ságára:

If the invention of moveable type created a mandate for uni-versal verbal literacy, surely the invention of the camera and all its collateral and continually developing forms makes the achievement of universal visual literacy an educational neces-sity long overdue. Film, television, visual computers are mod-ern extensions of the designing and making that has historically been a natural capability of all human beings and now seems to have been isolated from human experience. … … The cultural and global force of film, photography, and television in the shaping of man’s image of himself defines the urgency for teaching visual literacy to both communicators and constitu-ents. In 1935, Moholy-Nagy, the brilliant Bauhaus master, said „the illiterate of the future will be ignorant of pen and camera alike”. The future is now.131

Nincs itt lehetőségem a Gestalt-iskola és a Bauhaus-mozga-lom sokszoros összefonódásaira kitérni; de hadd utaljak legalább azokra a lényeges hatásokra, amelyeket Wertheimer gyakorolt Paul Klee-re, vagy a Gestalt-elmélet előfutár Theodor Lipps tett Kandin- 130 Uo. 15. o. 131 Uo. ix. és xi. o. – Hogy éppen a fényképezőgép teljességgel új művészi és kog-nitív horizontokat nyit meg, Moholy-Nagy alapgondolataihoz tartozik. Már a Ma-lerei Fotografie Film-ben (1925) így írt: „Der fotografische Apparat hat uns über-raschende Möglichkeiten geliefert, mit deren Auswertung wir eben erst beginnen. In der Erweiterung des Sehbildes ist selbst das heutige Objektiv schon nicht mehr an die engen Grenzen unseres Auges gebunden; kein manuelles Gestaltungsmittel (Bleistift, Pinsel usw.) vermag ähnlich gesehene Ausschnitte aus der Welt festzu-halten; ebenso unmöglich ist es dem manuellen Gestaltungsmittel, eine Bewegung in ihrem Kern zu fixieren; auch die Verzerrungsmöglichkeiten des Objektivs – Untersicht, Obersicht, Schrägsicht – sind keineswegs nur negativ zu werten, son-dern geben eine unvoreingenommene Optik, die unsere an Assoziationsgesetze gebundenen Augen nicht leisten” (München: Albert Langen Verlag, második át-dolgozott kiad. 1927, 5. o.).

38

sky-ra.132 Hadd emlékeztessek persze Arnheim 1965-es tanulmányára is Moholy-Nagy régi munkatársa, az akkor már 1937 óta Amerikában dolgozó Kepes György kötetében;133 hadd említsem Kepes a kötethez írt bevezető tanulmányát, annak félreérthetetlen vizuálrealista és tár-sadalomkonzervatív felhangjaival;134 és hadd hívjam fel a figyelmet Kepes 1944-ben kiadott és számtalanszor újranyomott Language of Vision c. könyvének135 kifejezetten Gestalt-pszichológiai indíttatásá-ra.136 Moholy-Nagy és Kepes képelméleti munkásságának alaposabb megismerése és elemzése a Képi Tanulás Műhelye keretében – két-ségkívül pótolandó adósságaink közé tartozik.

132 A meghatározó tanulmány itt Marianne L. Teuber „Blue Night by Paul Klee” c. írása, a Mary Henle által szerkesztett Vision and Artifact c. kötetben, New York: Springer, 1976. A kötet egyfajta Festschrift Arnheim hetvenedik születésnapja al-kalmából, Arnheim előszavával és neki ajánlva. A születésnapot Arnheim barátai és tisztelői a Kepes-házaspár Cambridge-i (Massachusetts) kertjében szervezték. – Teuber tanulmányából alapvetően merít, de új szempontokkal is szolgál Crétien van Campen, „Early Abstract Art and Experimental Gestalt Psychology”, Leonar-do, 30. évf., 2. sz. (1997), 133–136. o. 133 Ld. fentebb, 35-ös jegyzet. 134 Mint Kepes itt írja: „vision, though the key orderer, nevertheless receives its scope and scale from what it orders. Our visual experiences are drawn from the features of the visible world around us”. Ám a mai világban vizuális tapasztalata-ink immár félrevezetnek: „The appearances of things in our man-made world no longer reveal their character: images imitate forms; forms cheat functions; func-tions are robbed of their natural sources emanating from human needs. Our cities, our buildings (counterfeit inside and out), objects for use, the packaging of goods, posters, the advertising in our newspapers – even our clothes, our gestures, our physiognomies – are often without visual integrity. The world that modern man has constructed by and large lacks sincerity and scale. … To give direction and order to this formlessness, we have to go back to our roots” (Education of Vision, i-ii. o.). 135 Chicago: Paul Theobald. A könyv magyar fordításban is megjelent: Kepes György, A látás nyelve, Budapest: Gondolat, 1979. 136 A Language of Vision köszönetnyilvánító oldallal kezdődik, a nyitómondat így szól: „First of all the author wishes to acknowledge his indebtedness to the Gestalt psychologists. Many of the inspiring ideas and concrete illustrations of Max Wertheimer, K. Koffka, and W. Köhler, have been used in the first part of the book to explain the laws of visual organization.” A magyar fordításból ez az egész oldal kimaradt.

39

Referátumom jelen pontjában két képelméleti témát szeretnék még – immár valóban csak utalásszerűen – érinteni: egyfelől vizua-lizáció és tudomány, másfelől vizualizáció és vallás témáját. Mindkét téma szóbakerült a Képi Tanulás Műhelye kezdeti összejövetelein. Az előbbi mindjárt a második alkalommal, 2009. nov. 4-ikén, amikor Martin Kemp és James Elkins egy-egy könyvét beszéltük meg.137 Jómagam erről a kérdéskörről Visual Learning sorozatunk második darabjában közöltem tanulmányt,138 illetve korábban már egy 2000-ben tartott előadásomban is érintettem a témát,139 kiemelten foglal-kozva Galison Image and Logic c. munkájával140 valamint Barbara Stafford Good Looking: Essays on the Virtue of Images c. könyvével. Galison világhírű szerző, ehhez képest Stafford ma talán kevésbé áll reflektorfényben. Hadd hozzam itt tőle azt a passzust, amelyet már 2000-ben idéztem:

a képi kutatások olyan területét kell kiküzdenünk [forge an im-aging field], amely transzdiszciplináris problémákra összpon-tosít... Ám még a transzdiszciplináris ... kezdeményezés sem elég radikális. Úgy gondolom, végre el kell vetnünk azt az in-tézményesített elképzelést, miszerint csakis a ’tiszta’ kutatás csodálatraméltó – beleértve a képek kutatását... komoly meg-fontolást érdemel az az állítás, miszerint legtartalmasabb vizs-gálódásaink nagyrészét éppen az élteti, hogy gyakorlati célo-kon gondolkodik. ... a dinamikus vizualizáció jelentést ad az ér-telmetlen adatcsomagnak, dirib-darab jelek láncolatának, vagy egymással kapcsolatban nem álló fragmentumok végtelen soro-

137 Martin Kemp, Visualizations: The Nature Book of Art and Science, Oxford: Oxford University Press, 2000; James Elkins (szerk.), Visual Practices Across the University, München: Wilhelm Fink, 2007. Az Elkins-kötet több fejezete jelenleg is letölthető a http://vll.mpt.bme.hu oldalról. 138 „Visualization and the Horizons of Scientific Explanation”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Iconic Turn in Education c. kötetben, Frankfurt/M.: Peter Lang, 2012. 139 „Szavak, képek, tudásegész”, ld. http://www.academia.edu/27953324/Szavak_ kepek_tudasegesz. 140 Peter Galison, Image and Logic: A Material Culture of Microphysics, Chicago: University of Chicago Press, 1997.

40

zatának. Következésképp számos asztrofizikus, radiológus, me-teorológus és mérnök immár nehezményezi a szélesedő szaka-dékot, amely egyfelől a nyers számok akkumulációja és más-felől azoknak gyakorlati elemzést lehetővé tevő vizuális formá-tumba történő transzformációja között tátong.141

Vizualizáció és vallás volt a témája a Képi Tanulás Műhelye 2010. febr. 3-iki összejövetelének, amelyen „A képek szerepe a ter-mészetes teológia nézőpontjából” címmel tarthattam előadást. Az elő-adás anyagai – absztrakt, prezentáció – mellett a VLL honlapján né-hány hónappal később elérhetővé tettük egy úgymond rokon témájú előadásomat, „Képek a természetes teológiában” címmel.142 A képte-ológia eszmetörténetének legjelentősebb állomásaira jelen referátu-mom következő pontjában utalok; a mostani pont befejezéseképpen néhány olyan nevet (és művet) sorolok fel – korántsem elfelejtett, ha-nem kiváltképpen számontartott neveket – amelyeket fenti előadá-saimban nem szigorúan a képteológia, hanem általában a képelmélet perspektívájából tárgyaltam: a „képdolog”-tól elváló „képobjektum” fogalmát bevezető Husserl143; a lényegi kapcsolatot hordozó képet a puszta képmással szembeállító Gadamer144; az éppen a mindennapi képpel szemben a „festmény” lehetséges magasztosságát kiemelő Gilson145; a képek fizikai és lelki hatalmát hangsúlyozó Freedberg146; és a Képantropológia szerzője, Belting147.

141 Barbara Maria Stafford, Good Looking: Essays on the Virtue of Images, Cam-bridge, MA: The MIT Press, 1996, 10., 14. és 25. o. – Idézte ezt a munkát Aczél Petra, „Vizuális retorika” címmel 2010. máj. 5-ikén tartott, emlékezetes, ma is mély felismeréseket nyújtó VLL-előadásában, a prezentáció és az irodalomjegy-zék honlapunkon elérhető. 142 Az előadást eredetileg angolul írtam (ld. http://www.academia.edu/4365375 /Nyiri_Images_in_Natural_Theology), magyar fordítása alkotja Kép és idő c. kö-tetem (ld. fentebb, 82-es jegyzet) harmadik fejezetét. 143 Edmund Husserl, Phantasie, Bildbewusstsein, Erinnerung: Zur Phänomenolo-gie der anschaulichen Vergegenwärtigung. Texte aus dem Nachlass (1898–1925), szerk. E. Marbach, The Hague: Martinus Nijhoff, 1980, 143. sk. és 147. o.. 144 Hans-Georg Gadamer, Wahrheit und Methode: Grundzüge einer philosophi-schen Hermeneutik (1960), Tübingen: J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1986. 145 Etienne Gilson, Painting and Reality, New York: Pantheon Books, 1957.

41

Képteológia Minden tervezett – vagy elképzelhető – terjedelmi korlátot ré-gesrég túllépve, referátumom további pontjait immár csak egészen vázlatosan fogalmazhatom meg. A jelen pontban képteológián a val-lás–kép vagy hit–kép kapcsolatokról szóló gondolkodásnak nem azt a területét értem, amelyet a könyv vallásai – judaizmus, kereszténység, iszlám – sokezer év óta bejárnak, isten képi ábrázolása megengedhe-tőségének/lehetőségének elméleti problémájával vívódva. Érintettem e probléma irodalmát „Képek a természetes teológiában” c. írásom-ban,148 melynek fő kérdése azonban nem az volt, hogy mit mondanak a vallások a képekről, hanem hogy mit mutathatnak képek a vallásos hit mibenlétéről. Képteológián a magam részéről éppen ezen kérdés vizsgálatát szeretném érteni. Hivatkozott írásomban az így tekintett téma szakirodalmát 1870-től149 tárgyaltam, az olvasót ismételten eh-hez az írásomhoz kell visszautaljam, itt most csupán azt a három szerzőt idézem, akiket eredetileg elhangzott 2016. jún. 9-iki VLL-prezentációmban150 is kiemeltem: Farrer-t, Guardini-t, és Rahner-t. Az anglikán Austin Farrer-nek, számos tanulmánya mellett, három jelentős könyvét tartják számon.151 Ezek sorában az 1943-ban megjelent munka az arisztotelészi-tamási phantaszma-fogalmat ele-veníti fel. Az 1948-ban kiadott az Újszövetség képes beszédét elem-zi, képekről szól, amelyek nélkül

146 David Freedberg, The Power of Images: Studies in the History and Theory of Response, Chicago: University of Chicago Press, 1989. 147 Hans Belting, Bild-Anthropologie: Entwürfe für eine Bildwissenschaft, Mün-chen: Wilhelm Fink Verlag, 2001. 148 Ld. fentebb, 142-es jegyzet. 149 Ebben az évben jelent meg Newman bíboros An Essay in Aid of a Grammar of Assent c. könyve. 150 Ld. http://www.academia.edu/26066891/Elfelejtett_kepelmeletek. 151 Finite and Infinite: A Philosophical Essay, Westminster: Dacre Press, 1943; The Glass of Vision, Westminster: Dacre Press, 1948; A Rebirth of Images: The Making of St. John’s Apocalypse (1949), Eugene, OR: Wipf & Stock, 2006.

42

a tanítás nem természetfeletti kinyilatkoztatás volna, hanem út-mutatás a jámbor és erkölcsös életre vonatkozóan. Éppen azál-tal, hogy a nagy képekhez kötődik, válik a lelki útmutatás kinyi-latkoztatott igazsággá.

A Rebirth of Images-ben pedig ez a passzus olvasható:

A vászonra vetett magányos kép semmit sem jelent, mert bár-mit jelenthet… A képek hosszú láncolatában mindegyikük meg-adja a többiek értelmét, és maga is meghatározódik általuk. … érezzük, ahogyan a már meglévő képek hívására az új kép fel-bukkan a rejtett elméből…

Romano Guardini, a huszadik század egyik igen befolyásos katolikus értelmiségi alakja Die Sinne und die religiöse Erkenntnis című 1950-es kötetében152 a képeknek tudatalattink mélységeiben játszott szerepét hangsúlyozza – ezek a képek úgymond készen áll-nak arra, hogy elevenné váljanak tudatunkban, amint megfelelő külső hatás ér bennünket. Az ember legbelül, írja Guardini, végső soron képekből él, „sein inneres Wesen kann im Letzten … nur aus Bildern leben”. A vezető katolikus gondolkodó Karl Rahner 1983-ban előa-dást tartott a képek teológiájáról. Ebben Tamás conversio ad phan-tasma képletére hivatkozva úgy fogalmazott, hogy az emberre vonat-kozó keresztény tanítás egyfelől az értelmi megismerést és másfelől a perceptuális tapasztalatot hagyományosan egységben látja: a legma-gasabbrendű tudás is perceptuális élményekből meríti tartalmát.153

152 Würzburg: Werkbund-Verlag. 153 Karl Rahner, „Zur Theologie des Bildes”, Halbjahreshefte der Deutschen Ge-sellschaft für christliche Kunst (München), 3. köt., 5. sz. (1983), 2–8. o., a hivat-kozott megfogalmazás a 2. oldalon; ld. az átdolgozott változatot is, a Karl Rahner, Sämtliche Werke 30. kötetében, Anstöße systematischer Theologie: Beiträge zur Fundamentaltheologie und Dogmatik, Freiburg: Herder, 2009, a hivatkozott meg-fogalmazás a 472. oldalon.

43

Képprobléma a fogalmi metaforaelméletben A fogalmi (vagy „kognitív”) metaforaelmélet tanulmányozása tekintetében a Képi Tanulás Műhelye különlegesen szerencsés hely-zetben van, hiszen rendezvényeinken gyakran résztvett/résztvesz Kö-vecses Zoltán, ezen elmélet nemzetközileg is egyik legismertebb, ki-emelkedő képviselője. Kövecses professzor fejezettel szerepel a Vis-ual Learning sorozat első és ötödik kötetében,154 mindkét fejezet – „Contextual Images As Visual Metaphors” és „Metaphor and Para-ble” – a fogalmi metaforaelmélet látványos továbbfejlesztését jelenti, a „Contextual Images” éppenséggel annak képelméleti irányban tör-ténő továbbfejlesztését. Ez az irány módosulást jelent a fogalmi metaforaelmélet fő-sodrához képest. A „képi séma” fogalma, és méginkább a tényleges lelki képek kérdése, csak idővel és fokozatosan jelenik meg Lakoff és Johnson műveiben. A vizuális képek jelentőségének felismeréséhez vezető útjuk kezdetén a Lakoff által elfelejtett Arnheim áll,155 maga az út pedig inkább csapongó, semmint valamiféle bontakozó képel-méleti tudatossággal kitűzött. Ezt az utat, mondhatni a magam szá-mára, először „Time As a Figure of Thought and As Reality” c. ta-nulmányomban156 rekonstruáltam, majd magyar nyelven, hosszab-ban, „Vizuális hazatérés – a neveléstudomány képi fordulata” c. írá-somban.157 154 Images in Language: Metaphors and Metamorphoses, szerk. Benedek András és Nyíri Kristóf (Frankfurt/M.: Peter Lang, 2011), ill. Beyond Words: Pictures, Parables, Paradoxes, szerk. Benedek András és Nyíri Kristóf (Frankfurt/M.: Pe-ter Lang Edition, 2015). 155 Ld. 33-as jegyzetemet fentebb. 156 Az Images in Language kötetben. 157 A Benedek András által szerkesztett Digitális pedagógia 2.0 c. kötetben, Bu-dapest: Typotex, 2013, 52–84. o., ld. itt a „Kép és metafora” és „Lakoff és John-son további útja” alpontokat (60–64. o.), utóbbi alpont online: http://www .tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_DP/dp5_2_vizhaza_ch00000 0.html.

44

Képi metaforák A referátumomban elfelejtetteknek mondott képelméleti szerzők kö-zül Berger és Horn is hangsúllyal hivatkoznak a Lakoff–Johnson-elméletre. De megjelenik náluk a vizuális metaforák fogalma is – vagyis az olyan metaforák fogalma, amelyek közvetlenül képi szinten fejeznek ki valamilyen átvitt értelmet. Ez a fogalom mindazonáltal már korábban felszínre került, ha nem is mondható, hogy ismertté vált. John M. Kennedy az 1980-as évek eleje óta ír a „metaphor in pictures” témáról, Charles Forceville 1988 óta használja a „pictorial metaphor” kifejezést. Mindkettőjük egy-egy kiváló fejezettel van jelen Gibbs metafora-kézikönyvében.158 Ugyanitt Alan Cienki és Cornelia Müller azt vizsgálják, hogy mi-képpen mutatkozik meg a metafora mint általános kognitív elv már a taglejtések nyelvében – utalva Wundt-ra mint a „szimbolikus gesztu-sok” fogalom megalkotójára.159 Vizuális retorika A metaforákban gazdag nyelv, csakúgy mint a gesztusok nyelve, alapvető témát – nohabár hosszú időn át a képfelejtés ködébe veszett témát – jelent a retorikáról szóló tudomány számára. A „vizuális reto-rika” az a megközelítés a retorikáról szóló tudományon belül, amely a szónoklat vizuális elemeire – tehát pl. a mentális képeket ébresztő szófordulatokra, vagy éppen az arcjátékra és taglejtésekre – összpon-tosít. A beszéd őseredetien támaszkodik vizuális elemekre, és ezt kell tennie a sikerre számottartó nyilvános beszédnek is. Az írott szó ural-mának századai után, a képiség és látás új világában, a vizuális reto-rika újjászületésének vagyunk tanúi. A fogalmi metaforaelmélet kapcsán a Képi Tanulás Műhelye különlegesen szerencsés helyzetét említettem, és ilyen helyzetben 158 Raymond W. Gibbs, Jr. (szerk.), The Cambridge Handbook of Metaphor and Thought, Cambridge: Cambridge University Press, 2008. 159 Cienki–Müller, „Metaphor, Gesture, and Thought”, a Gibbs által szerkesztett kötetben, 485. o.

45

van műhelyünk a vizuális retorika területén is. 2010. máj. 5-iki pre-zentációját160 követően Aczél Petra a VLL nemzetközi konferencia-sorozatában minden évben – tehát 2010 decembere és 2015 novem-bere között hat alkalommal – előadást tartott, és az eddig kiadásra ke-rült öt Visual Learning kötet mindegyikében fejezettel van jelen. Ezek az egymásra épülő fejezetek161 a vizuális retorika klasszikus és legújabb szakirodalmának teljességét közvetítik számunkra, minden alkalommal új elemző felismerésekkel szolgálnak, és összességükben alighanem a ma létező legkorszerűbb vizualitás-világképet nyújtják. Taglejtésnyelv Aczél Petra oly korszerű vizualitás-világképével reményeim szerint harmonizál a magam teljességgel régimódi – Platónig visszavezethe-tő – nyelvkeletkezés-felfogása. Ezt a felfogást ma pusztán egy törpe kisebbség vallja, ám a határ innenső oldalán keletkezett sokévszázad-nyi szakirodalom így is tetemes. Ezt a szakirodalmat próbáltam meg összefoglalni „Time and Image in the Theory of Gestures” c. tanul-mányomban, mely – Benedek András nagyvonalú hozzájárulásával – párhuzamosan jelent meg Meaning and Motoricity c. könyvemben162 és a Visual Learning sorozat 4. kötetében.163 Felfogásom magyar nyelvű felvázolására dióhéjnyi próbálkozást tettem „Arcjáték és gesz-tus: Konzervatív nyelvfilozófiai kísérlet” c. esszémben.164 Innen idé-zek:

160 Ld. fentebb, 141-es jegyzet. 161 Felsorolásukat ld. lentebb, Veszelszki Ágnes koreferátumának 5-ös jegyzeté-ben, ill. a referátumhoz és koreferátumhoz csatolt közös irodalomjegyzékben. 162 Frankfurt/M.: Peter Lang Edition, 2014. 163 The Power of the Image: Emotion, Expression, Explanation, szerk. Benedek András és Nyíri Kristóf (Frankfurt/M.: Peter Lang Edition, 2014). – A tanulmány frissített – Thomas Reid-re utalást tartalmazó, és kivált Balázs Bélára is utaló – változata online itt található: https://www.academia.edu/16619247/Image_and_ Time_in_the_Theory_of_Gestures. 164 Korunk, 2016. ápr., 3–9. o.

46

A gondolat nem más, mint akadályozott mozgás. Ahogyan a századforduló prominens amerikai pszichológusa, Titchener ír-ta: „a jelentés eredetileg mozgásérzés, kinesztézis; a szervezet a helyzetre valamilyen testi attitűddel reagál”.165 A szavak belső képeinkre épülnek, belső képeink azonban, hangsúlyozta Titch-ener, mozgásérzésre.166 Titchener álláspontját fogadta el és ra-dikalizálta Margaret Washburn. Ahogy fogalmazott: „egész bel-ső életünk testünk mozgásával függ össze és azon alapszik”.167 Amikor tehát az arckifejezések és taglejtések nyelvét az em-beriség természetes nyelvének tekintjük, nem pusztán azt állít-juk, hogy érzelmeinket és gondolatainkat a törzs- és egyedfej-lődés során eleinte vizuális eszközökkel fejeztük/fejezzük ki és kommunikáltuk/kommunikáljuk, hanem azt, hogy lelki életünk elsődleges közegét belső-külső testi mozgásaink teszik. Ilyen értelemben írhatott Wundt olyan tudatállapotról, amely egészé-ben a „taglejtésekben történő gondolkodásra szabott”.168 A tag-lejtések nyelvét Wundt „egyfajta univerzális nyelvnek” tekin-tette, amelynek különböző változatai nagyobb nehézség nélkül kölcsönösen érthetők. Ez pedig azáltal lehetséges, hogy a gesz-tus és annak jelentése szemléletes viszonyban vannak egymás-sal. Szemléletessége folytán, írja Wundt, „a taglejtésnyelv olyan őseredetiséggel és természetességgel bír, amilyennel a hang-nyelv sem ma, sem bármilyen nyelvtörténetileg kikövetkeztet-hető korábbi formájában nem rendelkezett”. Wundt egyértel-

165 Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes (ld. fen-tebb, 43-as jegyzet), 176. o. 166 2016. jún. 9-iki referátumom vitájában, Palló Gábor inspiratív kérdezősködé-sének hatására, motoricitás és mentális képek kapcsolatát – Titchenert emlegetve – úgy próbáltam magyarázni, hogy amikor az organizmus valamely problémát puszta motorikus reakcióval nem tud megoldani, akkor mintegy képet alkot magá-nak a problémáról, azaz létrehoz valamely mentális képet. 167 Margaret Floy Washburn, Movement and Mental Imagery: Outlines of a Motor Theory of the Complexer Mental Processes, Boston – New York, Houghton Miff-lin, 1916, xiii. o. Két évvel korábban Washburn ezt a szerencsés formulát használ-ta: „[it is] natural to connect the presence of imagery with delay and hesitation in motor response” (Washburn, „The Function of Incipient Motor Process”, Psycho-logical Review 1914, 386. o.). 168 Wilhelm Wundt, Völkerpsychologie, első kötet: Die Sprache, második, átdol-gozott kiadás, első rész, Leipzig, Engelmann, 1904, 141. o.

47

műen elfogadja azt a feltételezést, hogy „a gesztusok nyelve a tulajdonképpeni ősnyelv, amely a közlés természetesebb eszkö-zeként megelőzte a hangnyelvet.169

Korunk-esszémben utalok a nyelvész Fónagy Ivánra, aki az 1950-es évektől az 1980-as évekig képviselte a hangnyelv mint a hangképző szervek leképező mozgása úgyszintén Platónig visszave-zethető elméletét;170 de nem utalok – és most júniusi VLL-prezentá-ciómban sem utaltam – Gombocz Zoltánra, aki Wundt Völkerpsycho-logie-jának még 1900-as első kiadásáról írt, 1903-ban, kitűnő ismer-tetést, hosszasan taglalva a taglejtés-témát, tárgyalva azt a „hangbe-szédtől teljesen függetlenül fejlődő” jelbeszédet is, „amelyet kedvező körülmények között a siketnémák szoktak kifejleszteni”171

– mint aho-gyan nem utaltam, ebben a témakörben, a mostanára tökéletesen elfe-lejtett Eduard Schmalz-ra, Otto Friedrich Kruse-ra, és az őrájuk bősé-gesen hivatkozó, elfelejtettnek talán nem mondható, de ma már látha-tólag nem olvasott klasszikus szerző Edward B. Tylor-ra.172 Három alapvető – régebbi és újabb – szerző viszont, akiknek nevét a téma kapcsán prezentációmban kiemeltem: E. B. Titchener, Michael Corballis és David McNeill. Titchener – referátumomban fentebb már hivatkozott munkáiban – Wundt nyomán fogalmaz meg alapvető érveket a taglejtésnyelv ősi-eredeti mivolta mellett; Corbal-lis korszerű antropológiai-pszichológiai tényanyagra támaszkodva

169 Uo. 137. o. 170 Ld. Fónagy, „Hallható-e a mimika?”, Magyar Nyelvőr 1966. okt.–dec., továb-bá „Preverbal Communication and Linguistic Evolution”, a Mary Ritchie Key ál-tal szerkesztett The Relationship of Verbal and Nonverbal Communication c. kö-tetben, The Hague: Mouton, 1980. Fónagyra koreferátumában Veszelszki Ágnes is utal, ld. lentebb, 57. o. 171 Ld. Gombocz Zoltán, Jelentéstan és nyelvtörténet: Válogatott tanulmányok, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1997, 16. o. 172 Eduard Schmalz, Ueber die Taubstummen und ihre Bildung, Dresden – Leip-zig: Arnoldische Buchhandlung, 1838; Otto Friedrich Kruse, Über Taubstumme, Taubstummen-Bildung und Taubstummen-Anstalten: Nebst Notizen aus meinem Reisetagebuche, Schleswig: Bruhn, 1853; Edward B. Tylor, Researches into the Early History of Mankind and the Development of Civilization (1865), Boston: Estes & Lauriat, 1878.

48

teszi ugyanezt;173 a nyelvész-pszichológus McNeill a hangzó beszé-det kísérő gesztusok kognitív üzenetét vizsgálja lenyűgöző elemzé-seiben.174 Gyermekrajz A süketnémák természetes taglejtésnyelvével foglalkozó írások rend-szeresen említik az úgymond levegőbe rajzolt alakzatok jelenségét. Gombocz is beszámol azokról az „utánzó jelek”-ről, amelyek eseté-ben

a tárgynak csak körvonalait rajzoljuk mutatóujjunkkal a leve-gőbe… a siketnéma a ház kifejezésére tetőt és oldalfalat rajzol; a szobát négyszöggel, az udvart körrel jelöli. Gyakran, különö-sen állatoknál, megelégszik egy-egy jellemző testrész lerajzo-lásával; így például a szarv ökröt jelent stb.175

Hadd illesszem ide Arnheim egy utalását is – az ún. deszkriptív gesztusokra, úgymond a vonalas rajzok előfutáraira („descriptive ges-tures, those forerunners of line drawing”), mely utaláshoz Arnheim hozzáfűzi:

Az alak és mozgás perceptuális minőségei jelen vannak a gon-dolati aktusokban, amelyeket a taglejtések leképeznek, s tény-legesen azt a közeget alkotják, amelyben maga a gondolkodás zajlik. Ezek a perceptuális minőségek nem szükségképpen vi-zuálisak vagy csak vizuálisak. A gesztusokban a nyomás, hú-zás, előrehatolás, akadályozás mozgásérzékelési tapasztalatai alkalmasint fontos szerepet játszanak.176

173 Michael C. Corballis, From Hand to Mouth: The Origins of Language, Prince-ton, NJ: Princeton University Press, 2002. 174 David McNeill, Hand and Mind: What Gestures Reveal about Thought, Chica-go: The University of Chicago Press, 1992. A jelnyelv-témára utal Veszelszki len-tebb a 61. sk. o.-n. 175 Gombocz, i. m., 18. o. 176 Visual Thinking (ld. fentebb, 32-es jegyzet), 117. sk. o.

49

A levegőbe rajzolt rajzok sematikusak (és gyakran metonimi-kusan csonkák), de mindenképpen valami hasonlóságot fejeznek ki – azaz realisztikus ábrázolások. Ehhez képest bizonyos őseredeti vona-las rajzok, ti. a gyermekrajzok, éppenséggel nem keltik a realizmus benyomását, hiszen – amint erre a gyermekrajzokról szóló hatalmas irodalomban a tizenkilencedik század végétől kezdve szokásosan rá-mutattak – nem tesznek eleget a naturalizmus és a lineáris perspektí-va követelményeinek. Mármost éppen Arnheim volt az, akinek mun-kássága itt radikális fordulatot hozott. Arnheim a gyermekrajzokban kreatív kísérleteket lát a háromdimenziós világ kétdimenziós felüle-ten történő ábrázolása problémájának megoldására (ez az a probléma, amely a levegőbe rajzolt rajzoknál nem merül fel…), hangsúlyozva, hogy a realizmusnak nem csupán egyetlen iránya lehetséges, s hogy a gyermekrajzok sajátos realizmusa olykor túltesz azon, ami a centrális lineáris perspektíva eszközeivel elérhető. Arnheim az Art and Visual Perception két kiadása valamint a Visual Thinking vonatkozó fejezeteiben és még számos más tanulmá-nyában foglalkozik a gyermekrajzok problémájával; az ő szerepét ki-tűnően elemzi Ellen Winner „Development in the Arts: Drawing and Music” fejezete a Handbook of Child Psychology 2. kötetében;177

Arnheim-nak ajánlja Artful Scribbles: The Significance of Children’s Drawings c. egészen kiváló könyvét178 Howard Gardner. Az Arn-heim-i fordulat fő üzenetének elfogadása mindazonáltal nem teszi ér-dektelenné a régebbi szakirodalomat. Így pl. a jobbára már elfelejtett James Sully179 lenyűgözően elemzi a gyermekrajzok ama különössé-geit, amelyeken még a késői Wittgenstein – korábban népiskolai taní-tó Alsó-Ausztriában – is tűnődött.180

177 Szerk. Deanna Kuhn és Robert Siegler, Hoboken, NJ: Wiley, 2006. A kötet on-line elérhető. 178 Basic Books, 1980. 179 Studies of Childhood, London: Longman, Green, 1895. 180 „Számunkra egyedül az a természetes”, írja Wittgenstein a Philosophische Un-tersuchungen ún. második részeként kiadott kéziratában, „hogy a látott dolgot tér-belileg ábrázoljuk; a síkbeli ábrázoláshoz viszont – történjék az rajzzal vagy sza-vakkal – különleges gyakorlás és oktatás szükséges. (A gyermekrajzok különös-sége.)” (Filozófiai vizsgálódások, Neumer Katalin fordítása, Budapest: Atlantisz,

50

A Képi Tanulás Műhelye keretében a gyermekrajzok témájá-ról Kárpáti Andrea 2012. jún. 14-ikén, Hortoványi Judit 2013. jún. 6-ikán tartott előadást. Kárpáti a How to Do Things with Pictures köte-tünkben és The Power of the Image kötetben (utóbbiban Simon Tün-dével mint társszerzővel) van jelen írással, a Power of the Image kö-tetnek Hortoványi is egyik szerzője. Képregény (comics) Wittgenstein 1938-ban ezt a megjegyzést írta jegyzetfüzetébe:

A beszélt szó szimbóluma írásjelek hurokban amely a beszélő szájából jön. Ez a kép egészen természetesnek tűnik számunkra, noha ilyes-mit sose láttunk.

Az utalás nyilván a képregényekből jól ismert beszédbuborékra vo-natkozik; Wittgenstein rajzot is mellékel: Rokon gondolatot találunk Gombrich-nál, aki az „Image and Code”181 végefelé arról ír, hogy a képregény konvencióit az iskolás gyerekek magától értetődő természetességgel fogják fel. Ez a magá-tólértetődőség egyfelől abból adódik, hogy „a sorozat egyes képei kölcsönösen alátámasztják egymást”, vagyis képek egymásutánja sokkal inkább bír önálló jelentéssel, mint az egyedülálló kép. Más-

1992, 287. o.) Wittgenstein rajzokkal kapcsolatos megjegyzéseit részletesebben elemeztem „Wittgenstein as a Common-Sense Realist” c. tanulmányomban, ld. fentebb, 56-os jegyzet. 181 Ld. fentebb, 85-ös jegyzet.

51

felől a sajátos képregény-konvenciók, mint mondjuk „a mozgást jel-ző vonások és vonalak”, önmagukban is könnyen érthetők, hiszen mintegy a tényleges mozgás bizonyos optikai hatásait utánozzák. A fenti Gombrich/képregény bekezdést „Szavak és képek” c. előadásomból vettem át;182 ugyanabban az előadásban, „A comics és előtörténete” alpontban, a téma dióhéjnyi összefoglalását is adom, említve többek között azt a szerzőt, akit júniusi referátumomban a tengernyi színvonalas irodalomból – idő hiányában – egyetlenként kiemeltem: a sikeres képregény-művész és képregény-teoretikus Scott McCloud-ot.183 Filmelméletek Ha a képregény-témával kapcsolatban tengernyi irodalomról beszél-tem, a filmelmélet területén ehhez képest nyilván óceán kiterjedésű szakirodalommal van dolgunk, és jómagam ennek az irodalomnak korántsem vagyok szakértője. Júniusi prezentációmban időrend sze-rint Hugo Münsterberg, Balázs Béla, Arnheim, Panofsky, André Ba-zin, Siegfried Kracauer és Stanley Cavell nevét emeltem ki,184 azzal a megjegyzéssel, hogy ebből a felsorolásból még a legfontosabb szer-zők közül is rengeteg hiányzik185 (azóta sem nem értem, hogy ho- 182 Ld. fentebb, 92-es jegyzet. 183 Az ő tetemes elméleti munkásságából pedig leginkább Understanding Comics:

The Invisible Art c. könyvére (New York: HarperCollins, 1993) hívnám itt fel a fi-gyelmet. 184 A vonatkozó munkák: H. Muensterberg, The Photoplay: A Psychological Study (1916); Béla Balázs, Der sichtbare Mensch oder die Kultur des Films (1924) és Der Geist des Films (1930), ill. Balázs Béla, Filmkultúra (A film művészetfilozó-fiája), Budapest: Szikra, 1948; Rudolf Arnheim, Film als Kunst (1932); Erwin Pa-nofsky, „Style and Medium in the Motion Pictures” (1934); André Bazin, Mi a film? Esszék, tanulmányok, Budapest: Osiris, 2002 (fordítás a szerző 1940-es/50-es években megjelent írásai alapján); Siegfried Kracauer, Theory of Film: The Re-demption of Physical Reality, New York: Oxford University Press, 1960; Stanley Cavell, The World Viewed: Reflections on the Ontology of Film (1971), bőv. kiad. Cambridge, MA: Harvard University Press, 1979. 185 Három kiváló – újabb és régebbi – gyűjtemény: Noël Carroll – Jinhee Choi (szerk.), Philosophy of Film and Motion Pictures: An Anthology, Malden, MA:

52

gyan mulaszthattam el pl. a szívemnek oly kedves Tarkovszkij em-lítését…186). A prezentáció során hosszabban idéztem Cavell-t, és ezt most is meg fogom tenni; előbb azonban hadd illesszek ide egy passzust Balázs Béla 1924-es munkájából (ill. annak későbbi magyar változa-tából), visszautalva ezzel a látható beszéd / hallható mimika témára.187 „A filológia és a nyelvtörténeti kutatás megállapította”, írta volt Ba-lázs,

hogy a nyelv eredete a kifejező mozgás, vagyis hogy az ember, aki beszélni kezd (éppen úgy, mint a csecsemő), nyelvét és ajkát csak úgy mozgatja, mint arcának egyéb izmait és kezét. … Az, hogy ezáltal hangok keletkeznek, az másodlagos kísérő jelenség… … a kifejező mozdulat, a gesztus, az emberiség ős-nyelve.188

És következzen akkor most a Cavell-idézet. Könyve elején a szerző felteszi a kérdést: „What is film?” Válasza:

The beginning of an answer is given by the two continuously intelligent, interesting, and to me useful theorists I have read on the subject. Erwin Panofsky puts it this way: „The medium of the movies is physical reality as such.” André Bazin empha-sizes essentially this idea many times and many ways: at one point he says, „Cinema is committed to communicate only by way of what is real”.189

Blackwell Publishing, 2006; Thomas E. Wartenberg – Angela Curran (szerk.), The Philosophy of Film: Introductory Text and Readings, Malden, MA: Black-well Publishing, 2005; Daniel Talbot (szerk.), Film: An Anthology, New York: Simon and Schuster, 1959. 186 Andrej Tarkovszkij, A megörökített idő (oroszból fordította Vári Erzsébet), Bu-dapest: Osiris, 1998. 187 Vö. fentebb a 163-as és 170-es jegyzettel. 188 Balázs, Filmkultúra, 31. o. 189 Cavell, The World Viewed, 16. o.

53

A filozófiai/képi realizmus mellett áll ki Cavell a könyve bővített ki-adásához írt új fejezetben is:

There is at least a double cause for finding it natural now to resist the pressure of reality upon art: there is a more or less vague and pervasive intellectual fashion, apparently sanctioned by the history of epistemology and the rise of modern science, according to which we never really, and never really can, see reality as it is; and there is an interpretation of the history of the representative arts, especially the history of painting and of the novel contemporary with the invention of photography and with the advent of motion pictures, according to which art had been withdrawing from the representation of reality as from a hope-less, but always unnecessary, task. – … a general dismissal of reality depends upon theories (of knowledge, of science, of art, of reality, of realism) whose power to convince is hardly great-er than reality’s own. I was not unaware that, in my case, re-sistance to this resistance is colored by my readings of Witt-genstein and of Heidegger, each of whom I understand to be writing within the threat of skepticism…190

Az információ vizualizációja A film – tudniillik mint mozgó kép, animáció – alighanem az infor-máció befogadhatóvá tételének leghatékonyabb eszközét jelenti: a di-namikus vizualizáció191 milliónyi adatot foglal egyetlen rövid videó-ba. Az infografikával mint az információ vizualizációjával foglalko-zik Veszelszki Ágnes fejezete Visual Learning sorozatunk 4. köteté-ben,192 és információ-vizualizációról tartott előadást Horváth Cz. Já-nos 2013. novemberi nemzetközi konferenciánk alkalmából. Most jú-niusi prezentációmban az információ vizualizációja témában Tufte-t és Ware-t emeltem ki. Tufte munkássága193 jól ismert a Képi Tanulás 190 Uo. 165. o. 191 Ld. fentebb, 39. o. 192 The Power of the Image, ld. fentebb, 163-as jegyzet. 193 Edward R. Tufte, The Visual Display of Quantitative Information, Cheshire, CT: Graphics Press, 1982; Envisioning Information, Cheshire, CT: Graphics

54

Műhelye tagjainak körében, Colin Ware ragyogó – elfelejtett? – köny-ve194 talán kevésbé. Összefoglalás helyett: Vonzások és taszítások Referátumomhoz lezárásképp valamiféle összefoglalást csatolni alig-ha tudnék; azt remélem, hogy a füzet végén található név- és tárgy-mutató vihet egyfajta pótlólagos rendszert az anyagba, újabb szálak-kal kapcsolva egybe a referátumot és koreferátumot is. Kik a legfé-nyesebb csillagok a képelmélet egén? Az itt látható ábra erre a kérdés-

Press, 1990; Visual Explanations: Images and Quantities, Evidence and Narra-tive, Cheshire, CT: Graphics Press, 1997. 194

Information Visualization: Perception for Design, San Francisco: Morgan Kauf-mann, 2000.

55

re nézve talán nem ad félrevezető választ. Amit az ábra nem jelez, az az elméleti rokonságok és ellenszenvek mintázata. A képelmélet vilá-ga egyfelől a szövegközéppontú/képközéppontú megközelítés men-tén, másfelől – előbbit részben átfedve – a realista/konstruktivista megközelítés mentén hasad. Ám ezek a megközelítések gyakran egy-azon elméleten belül is ütköznek. Elfelejtett képelméletek? Inkább: el-felejtett érvek, elfelejtett ellenérvek, elfelejtett megoldások. És a re-mény, hogy az elfelejtett felfedezésekre újra rátalálunk.

56

Veszelszki Ágnes

Egy sziget körülhajózása

Megtisztelő és egyben megrettentő feladat Nyíri Kristóf e nagyívű és lenyűgöző áttekintése után megszólalnom. Van egy kedvenc képem Kristóftól, amely így hangzik: „Ági, te már megint körbehajóztad a képiség szigetet, de nem kötöttél ki rajta”. Ezúttal sem kötök ki a nem is sziget, hanem kontinens méretű területen, amelyen Kristóf kalauzolt minket értő vezetőként az elmúlt kereken negyven percben. Amikor áttekintettem az előadás előzetesen kiküldött rezü-méjét, különösképpen a 88 tételes szakirodalmi táblázattal, megálla-pítottam, hogy újabb két-három szerzővel bővítenem a listát nem érdemes. Ehelyett inkább további kérdéseket, kapcsolódási pontokat vetek fel – a nyelvészet szemszögéből. Elnézést kérek a korreferátum töredezettségéért, inkább gondolatkezdemények, kérdésfélék lesznek ezek, mint kiforrt és egy ívre felfűzhető gondolatmenet. Nyíri Kristóf nemzetközi áttekintése után ezúttal elsődlegesen, de nem kizárólago-san magyar szerzőkre hivatkozom. A kép és a nyelvészet kapcsolatát – ha fogalmi elhatárolással élnénk – érdemes két nagyobb tárgyalási egységre bontani: egyrészt a konkrét kép, másrészt pedig az átvitt vagy mentális kép vizsgálatával lehet foglalkozni. Az angolban ez a megkülönböztetés részint (de nem tökéletesen fedve az elkülönítést) megjelenik a picture vs. image fogalompárosban, ám a magyar nyelv mindkét értelmezésre a kép, képiség megjelölést használja. (Megjegyzem, nagyon élvezetes az angol nyelvű image vs. picture nyelvi témájú fórumokat olvasni. Itt találtam egy „minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár” tí-pusú felfogást is: A picture is an image, but an image is not always a picture.) Mindezek tisztázása után felteszem a tényleges kérdést: Vajon miért kerüli, kerülte vagy kerülgeti valójában a nyelvészet a képiség-

57

kérdést? A következőkben felvillantok néhány töredéket a kép és nyelv kapcsolatáról. A strukturalista, majd később az ún. funkcionális stilisztikában a képiség az irodalmi szöveg jellegzetességeként, szinte egyik kö-vetelményeként jelent meg, hogy az irodalmi szöveg tartalmaz(zon) költői képeket: (nem kognitív értelemben vett) metaforát, metoními-át, szinekdochét.1 Viszonylag elszigeteltek maradtak azonban azok a vizsgálatok (vö. Fónagy Iván hangstilisztikai cikkeit a Világirodalmi lexikonban), amelyek azt vizsgálták, hogy

az egyes magán- és mássalhangzóknak milyen képzetkeltő és esztétikai hatása van. A hangoknak ez a „jelentése” – a szavak túlnyomó részével ellentétben – objektív, azaz nem csupán a megszokáson, a beszélőközösség konvencióján alapul, hanem elsősorban a hangok képzésmódjának mozzanatain, e mozzana-tokhoz fűződő fiziológiai, fizikai (kinesztétikai, akusztikai stb.) élményeken, meg a valóság, a tárgyi világ és a hangalak termé-szetes kapcsolatán

– írja Martinkó András Fónagy Ivánnak A költői nyelv hangtanából című könyvéről készült recenziójában. E vizsgálatok nyelvészeti kö-rökben nem találtak különösebb visszhangra vagy akár elfogadásra. Ahogy az előbb idézett kritika összefoglalásában szerepel: „Fónagy Iván könyvével … nem tudok maradéktalanul egyetérteni. Tartalmi mondanivalójában is sokszor oly messzire megy, hogy oda a meg-győződés kevés, oda már hit kellene”.2 Az utóbbi időben kezd egyre inkább kanonizálttá válni a kép-szerűség nyelvi, nyelvészeti vizsgálata, az előzőhöz képest másik as-pektust előtérbe helyezve. A kognitív nyelvészet rehabilitálja a kép mint nyelvészeti fogalom használatát (s rehabilitálja talán az ariszto-

1 Vö. Szathmári István, Stilisztikai lexikon: Stilisztikai fogalmak magyarázata szépirodalmi példákkal szemléltetve, Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2004; Szath-mári István, Hogyan elemezzünk verset?, Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2011. 2 Martinkó András, „Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából”, Irodalomtörténe-ti Közlemények, 65. évf., 3. sz. (1961), 363. o.

58

telészi és platóni kép vs. logosz vita háttere előtt is). Gondoljunk itt a Lakoff–Johnson-féle,3 a Magyarországon Kövecses Zoltán által kép-viselt4 kognitív metaforaelméletekre. De meg kell említenünk egy másik felfogást is: Aczél Petra a vizualitás és a retorika kapcsolatát elemző, a VLL-sorozatban megjelent vizsgálatait.5 Ezek egyértel-műen a kép „image” értelemben vett megközelítéséhez kötődnek. Mi-vel mindkét szerző munkásságával rendszeresen találkozunk a mű-helymunkában, a konferenciáinkon és tanulmányok-könyvek formá-jában is, e témakörökre nem térek most ki. Ha kifejezetten a kép mint vizuális információ értelmezéseit vizsgáljuk, akkor a multimediális szöveg fogalmára kell kitérnünk. A fogalom magyar megjelenésekor a szemiotikai szövegtani meghatá-rozást Petőfi S. János és Benkes Zsuzsa adta, a következőképpen:

Minthogy a legtöbb szövegnek mint komplex jelnek a jelölője több médiumhoz tartozó elemeket – a verbális elemeken kívül például illusztrációkat, diagramokat stb. is – tartalmaz, célsze-rűnek tartjuk mind a verbális (unimediális), mind a verbális összetevőt is tartalmazó multimediális jelölővel rendelkező komplex jeleket szövegnek nevezni.6

3 George Lakoff – Mark Johnson, Metaphors We Live By (1980), Chicago: The University of Chicago Press, 2003. 4 Többek között: Kövecses Zoltán, Metaphor: A Practical Introduction, második, jav. kiad., Oxford – New York: Oxford University Press, 2010; Kövecses Zoltán, Where Metaphors Come From: Reconsidering Context in Metaphor, Oxford – New York: Oxford University Press, 2015. 5 Aczél Petra, „Enchanting Bewilderment: Concerns for Visual Rhetoric”, az Im-ages in Language: Metaphors and Metamorphoses c. kötetben; „Mediarhetoric: Complex Visual Literacy”, a The Iconic Turn in Education c. kötetben; „Vision-ary Rhetoric: Teaching Imagistic Communication”, a How to Do Things with Pic-tures: Skill, Practice, Performance c. kötetben; „Expressivity and Emotion in Vi-sionary Rhetoric”, a The Power of the Image: Emotion, Expression, Explanation c. kötetben; „Ingenious Rhetoric: The Visual Secret of Rhetoricality”, a Beyond Words: Pictures, Parables, Paradoxes c. kötetben. Az öt kötet a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett Visual Learning sorozatban jelent meg (Frankfurt/M.: Peter Lang), 2011 és 2015 között. 6 Petőfi S. János és Benkes Zsuzsa, A multimediális szövegek megközelítései, Pécs: Iskolakultúra, 2002, 13. o.

59

E jeltípus (nyelvi-szemiotikai megközelítésmódú lévén a vizsgáló-dás) megnevezésére Petőfi S. és Benkes „a ’verbális elem + kép/dia-gram/...’-típusú komplex jelek” kifejezést használja, indoklásuk sze-rint azért, „mert ez nem tulajdonít elsőbbséget egyik jel-összetevőnek sem (ami nem mondható el például az ’illusztrált szöveg’ kifeje-zésről, amely egyértelműen a ’szöveg’ dominanciájára utal a vele megnevezett komplex jelekben)”.7 A Petőfi S.- és Benkes-féle definí-ció elsődlegesen a statikus szöveg-kép kapcsolatokra vonatkozik. Érdemes a későbbiekben a kép-szöveg konglomerátumok nyelvi-sze-miotikai vizsgálatát a dinamikus jellegű kapcsolatokra is kiterjesz-teni: például a szövegbe illesztett videókra vagy az animációkat is al-kalmazó Prezi-típusú prezentációkra. A szociológus / kulturális antropológus szerzőpáros, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor8 még tovább megy: a „képi üzenetet” már a szag-képeket, hang-képeket, tér-érzékleteket is magában foglaló tá-gabb képiség-fogalom értelmében használják. Tehát szerintük a képi-ség vizsgálatakor nemcsak vizuális képekkel, hanem komplex érze-tekkel is számolnunk kell. A picture és image értelmezést köti össze a szöveg hipertext-ként való felfogása – hogy hű legyek a digitális kommunikációval kapcsolatos vizsgálataimhoz, röviden erre is kitérek. A multimediális szöveg terminusnak internetes és/vagy digitális kontextusban a Theo-dor Nelson (1981) alkotta hypertext (hipertext) kifejezés felel meg. A hipertext nonszekvenciális jellegű, multimediális szöveg, amelynek (szöveg)testét olyan komplexen összekötött írott vagy képi anyag adja, hogy e szöveget lehetetlen papírra nyomtatni. A hypertext (vagy hipertextus) meghatározásában a már idézett Petőfi S. János a nem- lineáris szervezettség aspektusát emeli ki: „olyan módon strukturált szöveg, amelynek egymástól valamilyen szempontból elkülönített ré-szeit különféle ’nem lineáris organizációjú’ kapcsolatok fűzik egy-

7 Uo. 15. o. 8 Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, „Ikonikus fordulat vagy valami más?” Kul-túra és Közösség, IV. folyam, I. évfolyam, 2010/II. szám, 5–20. o.

60

máshoz”.9 A hipertext tehát olyan hálózati struktúrával rendelkező, rendszerint digitális szöveg, amelyben az egyes elemek közötti kapcsolatokat a kereszthivatkozások (hiperlinkek) teremtik meg, ez-által nem lineáris, és hiperreferenciái révén választási lehetőséget kí-nál az olvasónak, miközben interaktivitást vár el tőle. A hiperlinkek által egymással és a szöveggel összekötött objektumok, a csomópon-tok, vagyis maguk az információegységek lehetnek szövegek, képek, videók. Ezeket az elektronikus utalások, azaz a linkek kötik össze, és hozzák létre a nem-lineáris, hálószerű szerkezetet. Ennek kapcsán meg szokták különböztetni az elektronikus és a digitális szövegeket. Az elektronikus szöveg kinyomtatható, ezáltal statikussá, állandóvá tehető, lineárisan olvasható. Ezzel szemben a digitális szöveg, amely-ben linkek, utalások vannak más tartalmakra, hipertext felépítésű, a nyomtatás során gyakorlatilag elveszti az értelmét. Ez utóbbiakat nem lehet ugyanolyan olvasási stratégiákkal értelmezni, mint a nyom-tatott szövegeket. A hipertextualitás két fő problémát hoz magával az individuum számára: az egyik a „lost in hyperspace”-ként megne-vezett orientáltságvesztés, a másik pedig a kognitív túlterhelés, amit a felhasználóra áradó információtömeg és a folyamatos döntéskényszer vált ki. A linkek sorozata kérdésessé teszi a szöveg mibenlétét – a ha-gyományos, a könyvekben megszokott linearitás (a könyv első olda-lától az utolsóig) felfüggesztődik, az olvasó számára sohasem zárul le végérvényesen a szöveg megértése. A szöveg és kép kölcsönhatása multimediális környezetben a nyelvet olyan szöveg-kép konglomerátumokká változtatja, amelyek egymást kontextualizálják és egyértelműsítik – állítja U. Schmitz.10 Itt érdemes utalni egy ugyancsak ismert szerzőnkre: A Visual Learning sorozatunkban Sybille Krämer feloldandónak ítéli a kép és szöveg, a vizuális és verbális információ, az ő megfogalmazása sze-rint a szimbolikus diszkurzív és ikonikus formáinak a dichotómiáját, 9 Petőfi S. János, „A hipertextuális irodalom a perszonal computer elterjedt alkal-mazásának korszakában”, 1995, http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/szemm082. htm. 10 Ulrich Schmitz, „Text-Bild-Metamorphosen in Medien um 2000”, az Ulrich Schmitz és Horst Wenzel által szerkesztett Wissen und neue Medien: Bilder und Zeichen von 800 bis 2000 c. kötetben, Berlin: Erich Schmidt, 2003, 244. o.

61

különösképpen az írás, a diagramok, a táblázatok és a térképek ese-tén. Ennek az oka az, hogy a felsorolt formák befogadása során a kép és a szöveg értelmezése egyazon kognitív folyamat részének tekint-hető, nem választható el egymástól.11 Egyes kultúrpesszimista nézetek szerint a szövegek kommuni-katív minimálegységekre (information chunks) való széttördelése és ezeknek képekkel/ikonokkal való feltöltése oda vezet, hogy az inter-netes szövegek elveszítik textuális karakterüket, és ami korábban szö-veg volt, az már csupán betű-ikonokká halványult, az értő olvasás pe-dig puszta nézéssé változott. A verbális nyelv lineárisan dekódolható, konvencionalizált szimbólumaival szemben a vizuális nyelv könnyen és gyorsan dekódolható. Pszichológiai vizsgálatok12 szerint a szö-vegek és a képek felfogása ún. szakkádokkal, azaz ugrásokkal és fixációval, vagyis a szem egyes pontokon való megpihenésével törté-nik. Szövegeknél átlagosan egy-egy ugrással 10–12 jelet tudunk fel-fogni, míg egy képnek a fő elemeit mindössze néhány ugrással (szin-te egy pillantásra) képesek vagyunk befogadni. Zárásképpen egy viszonylag újszerű fejleményre kívánok utal-ni a nyelvészetben, mégpedig a jelnyelv és a képiség kapcsolatának tanulmányozására: a már önálló nyelvként is elismert magyar jel-nyelvben egyértelműen vizuális szimbólumok, illetve (jelnyelvi elem-zések szerint nagyjából 60%-ban) ikonok hordoznak nyelvi, verbális jelentést.13

11 Sybille Krämer, „Trace, Writing, Diagram: Reflections on Spatiality, Intuition, Graphical Practices and Thinking”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szer-kesztett The Power of the Image: Emotion, Expression, Explanation c. kötetben (Visual Learning sorozat, 4. köt.), Frankfurt/M.: Peter Lang, 2014. 12 Jens Runkehl, „Text-Bild-Konstellationen”, a Torsten Siever, Peter Schlobinski és Jens Runkehl által szerkesztett Websprache.net: Sprache und Kommunikation im Internet c. kötetben, Berlin: de Gruyter, 2005, 202–218. o. 13 Bartha Csilla, Hattyár Helga és Szabó Mária Helga, „A magyarországi siketek közössége és a magyarországi jelnyelv”, a Magyar nyelv c. kötetben (főszerkesztő Kiefer Ferenc), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006, 852–906. o.; Ladányi Mária, „Képiség és jelentéskiterjesztés a magyar jelnyelvben”, előadás a Nyelv és kép konferencián, 2013. november 4., Kodolányi János Főiskola, Budapest.

62

Érzem, hogy billeg a hajóm, ám remélem, a hallgatóság (illet-ve az olvasóközönség) nem kapott tengeribetegséget az áttekintés ugráló megközelítésmódjától.

63

Hivatkozott művek jegyzéke

Aczél Petra, „Enchanting Bewilderment: Concerns for Visual Rhet-oric”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett Images in Language c. kötetben (2011). Aczél Petra, „Mediarhetoric: Complex Visual Literacy”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Iconic Turn in Educa-tion c. kötetben (2012). Aczél Petra, „Visionary Rhetoric: Teaching Imagistic Communica-tion”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett How to Do Things with Pictures c. kötetben (2013). Aczél Petra, „Expressivity and Emotion in Visionary Rhetoric”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Power of the Image c. kötetben (2014). Aczél Petra, „Ingenious Rhetoric: The Visual Secret of Rhetorical-ity”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett Beyond Words c. kötetben (2015). Arnheim, Rudolf, Film als Kunst (1932), Karl Prümm utószavával és korabeli recenziókkal, Frankfurt/M.: Suhrkamp, 2002. Arnheim, Rudolf, Art and Visual Perception: A Psychology of the Creative Eye, Berkeley: University of California Press, 1954. Máso-dik, bővített és módosított kiadás: 1974. Utóbbi magyar változata: A vizuális élmény: Az alkotó látás pszichológiája, Budapest: Gondolat, 1979, fordította Szili József és Tellér Gyula. Arnheim Rudolf, „Visual Thinking”, a Kepes György által szerkesz-tett Education of Vision c. kötetben, New York: Braziller, 1965. Arnheim, Rudolf, Visual Thinking, Berkeley: University of Califor-nia Press, 1969. Arnheim, Rudolf, „A Plea for Visual Thinking”, a W. J. T. Mitchell által szerkesztett The Language of Images c. kötetben (1980).

64

Arnheim, Rudolf, „Inverted Perspective and the Axiom of Realism”, a szerző New Essays on the Psychology of Art c. kötetében, Berke-ley: University of California Press, 1986 Bacsó Béla – Gottfried Boehm (szerk.), Kép – Képiség (ATHEN-ÆUM, I. köt., 4. füzet), Budapest: T-Twins, 1993. Bacsó Béla (szerk.), Kép, fenomén, valóság, Budapest: Kijárat Kiadó, 1997. Balázs, Béla, Der sichtbare Mensch oder die Kultur des Films (1924), Helmut H. Diederichs utószavával valamint Robert Musil, Andor Kraszna-Krausz, Siegfried Kracauer és Erich Kästner korabeli recen-zióival, Frankfurt/M.: Suhrkamp, 2001. Balázs, Béla, Der Geist des Films (1930), Hanno Loewy utószavával valamint Siegfried Kracauer és Rudolf Arnheim korabeli recenzió-ival, Frankfurt/M.: Suhrkamp, 2001. Balázs Béla, Filmkultúra (A film művészetfilozófiája), Budapest: Szik-ra, 1948. Barsalou, Lawrence W., „Perceptual Symbol Systems”, Behavioral and Brain Sciences, 22. évf., 4. sz. (1999). Bartha Csilla, Hattyár Helga és Szabó Mária Helga, „A magyarorszá-gi siketek közössége és a magyarországi jelnyelv”, a Magyar nyelv c. kötetben (főszerkesztő Kiefer Ferenc), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006, 852–906. o. Bartlett, Frederic, Remembering: A Study in Experimental and Social Psychology, Cambridge: Cambridge University Press, 1932, újra ki-adva 1995-ben. Magyar nyelven: Az emlékezés: Kísérleti és szociál-pszichológiai tanulmány, Budapest: Gondolat, 1985, fordította és a bevezető tanulmányt írta Pléh Csaba. Bazin, André, Mi a film? Esszék, tanulmányok, Budapest: Osiris, 2002. Belting, Hans, Bild-Anthropologie: Entwürfe für eine Bildwissen-schaft, München: Wilhelm Fink Verlag, 2001.

65

Benedek András – Nyíri Kristóf (szerk.), Images in Language: Meta-phors and Metamorphoses (Visual Learning sorozat, 1. köt.), Frank-furt/M.: Peter Lang, 2011. Benedek András – Nyíri Kristóf (szerk.), The Iconic Turn in Educa-tion (Visual Learning sorozat, 2. köt.), Frankfurt/M.: Peter Lang, 2012. Benedek András – Nyíri Kristóf (szerk.), How to Do Things with Pic-tures: Skill, Practice, Performance (Visual Learning sorozat, 3. köt.), Frankfurt/M.: Peter Lang Edition, 2013. Benedek András – Nyíri Kristóf (szerk.), The Power of the Image: Emotion, Expression, Explanation (Visual Learning sorozat, 4. köt.), Frankfurt/M.: Peter Lang Edition, 2014. Benedek András – Nyíri Kristóf (szerk.), Beyond Words: Pictures, Parables, Paradoxes (Visual Learning sorozat, 5. köt.), Frankfurt/M.: Peter Lang Edition, 2015. Berger, Arthur Asa, Seeing Is Believing: An Introduction to Visual Communication Mountain View, CA: Mayfield, 1989, 2. kiad. 1998. Block, Ned, Imagery, Cambridge, MA: The MIT Press, 1981. Boehm, Gottfried, Was ist ein Bild?, München: Wilhelm Fink, 1994. Boehm, Gottfried, „Die Wiederkehr der Bilder”, az általa szerkesztett Was ist ein Bild? c. kötetben. Bruner, Jerome S., Rose R. Olver, Patricia M. Greenfield és mtsaik, Studies in Cognitive Growth, New York: John Wiley & Sons, 1966. Candlish, Stewart, „Mental Images and Pictorial Properties”, Mind, 84. évf., 334. sz., 1975. ápr., 260–262. o. Candlish, Stewart, „Mental Imagery”, a Severin Schroeder által szer-kesztett Wittgenstein and Contemporary Philosophy of Mind c. kötet-ben, London: Palgrave, 2001. Carroll, Noël – Jinhee Choi (szerk.), Philosophy of Film and Motion Pictures: An Anthology, Malden, MA: Blackwell Publishing, 2006.

66

Cavell, Stanley, The World Viewed: Reflections on the Ontology of Film (1971), bőv. kiadás Cambridge, MA: Harvard University Press, 1979. Cienki, Alan – Cornelia Müller, „Metaphor, Gesture, and Thought”, a Raymond W. Gibbs által szerkesztett kötetben. Corballis, Michael C., From Hand to Mouth: The Origins of Lan-guage, Princeton, NJ: Princeton University Press, 2002. Damasio, Antonio R., Descartes’ Error: Emotion, Reason, and the Human Brain. New York: Grosset / Putnam, 1994. Magyar kiadás: Descartes tévedése: Érzelem, értelem és az emberi agy, fordította Pléh Csaba, Budapest: AduPrint, 1996. Danto, Arthur C., „Depiction and Description”, Philosophy and Phe-nomenological Research, 43. évf., 1. sz. (1982). Dennett, Daniel C., „The Nature of Images and the Introspective Trap”, a szerző Content and Consciousness c. kötetében, London: Routledge & Kegan Paul, 1969, 2. kiad. 1986. Dennett, Daniel C., „Two Approaches to Mental Images”, a szerző Brainstorms: Philosophical Essays on Mind and Psychology c. köte-tében, Brighton: The Harvester Press, 1978. Dondis, Donis A., A Primer of Visual Literacy, Cambridge, MA: The MIT Press, 1973, 16. újranyomás 1998. Dreyfuss, Henry, Symbol Sourcebook: An Authoritative Guide to In-ternational Graphic Symbols, New York: McGraw-Hill, 1972. Elkins, James (szerk.), Visual Practices Across the University, Mün-chen: Wilhelm Fink, 2007. Endrődy-Nagy Orsolya, A reneszánsz gyermekképe: A gyermekkép reneszánsza 1455–1517 között Európában – Ikonográfiai elemzés, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2015. Farrer, Austin, Finite and Infinite: A Philosophical Essay, Westmin-ster: Dacre Press, 1943. Farrer, Austin, The Glass of Vision, Westminster: Dacre Press, 1948.

67

Farrer, Austin, A Rebirth of Images: The Making of St. John’s Apoc-alypse (1949), Eugene, OR: Wipf & Stock, 2006. Fechner, Gustav Theodor, Elemente der Psychophysik, 2. rész, Leip-zig: Breitkopf und Härtel, 1860. Ferguson, Eugene S., Engineering and the Mind’s Eye, Cambridge, MA: The MIT Press, 1992. Fodor, Jerry A., „Imagistic Representation”, a szerző The Language of Thought c. kötetében, New York: Crowell, 1975. Fónagy Iván, „A költői nyelv hangtanából”, Irodalomtörténeti Füze-tek 23 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959). Fónagy Iván, „Hallható-e a mimika?”, Magyar Nyelvőr 1966. okt.–dec. Fónagy Iván, „Preverbal Communication and Linguistic Evolution”, a Mary Ritchie Key által szerkesztett The Relationship of Verbal and Nonverbal Communication c. kötetben, The Hague: Mouton, 1980. Freedberg, David, The Power of Images: Studies in the History and Theory of Response, Chicago: University of Chicago Press, 1989. Freud, Sigmund, Die Traumdeutung (1900). Magyar nyelven: Álom-fejtés, ford. Hollós István (megj. 1935, új kiadása Budapest: Helikon, 1985). Frutiger, Adrien, Signs and Symbols: Their Design and Meaning, né-metből fordította Andrew Bluhm, New York: Watson-Guptill, 1998 (eredetileg: Der Mensch und seine Zeichen, 1978–81). Gadamer, Hans-Georg, Wahrheit und Methode: Grundzüge einer philosophischen Hermeneutik (1960), Tübingen: J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1986. Galison, Peter, Image and Logic: A Material Culture of Microphys-ics, Chicago: University of Chicago Press, 1997. Galton, Francis, Inquiries into Human Faculty and Its Development (1883), 2. kiad. London: J. M. Dent, 1907.

68

Gardner, Howard, Artful Scribbles: The Significance of Children’s Drawings, Basic Books, 1980. Gibbs, Raymond W., Jr. (szerk.), The Cambridge Handbook of Meta-phor and Thought, Cambridge: Cambridge University Press, 2008. Gibson, J. J., The Perception of the Visual World, Boston: Houghton Mifflin, 1950. Gibson, J. J., The Senses Considered as Perceptual Systems, Boston: Houghton Mifflin, 1966. Gibson, J. J., „New Reasons for Realism”, Synthese, 17. évf., 2. sz. (1967. jún.), 162–172. o. Gibson, J. J., The Ecological Approach to Visual Perception, Boston: Houghton Mifflin, 1979. Gilson, Etienne, Painting and Reality, New York: Pantheon Books, 1957. Gombocz Zoltán, Jelentéstan és nyelvtörténet: Válogatott tanulmá-nyok, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1997. Gombrich, Ernst H., Art and Illusion: A Study in the Psychology of Pictorial Representation, London: Phaidon Press, 1960 (magyar ford.: Művészet és illúzó: A képi ábrázolás pszichológiája, Budapest: Gon-dolat, 1972). Gombrich, Ernst H., „The ’What’ and the ’How’: Perspective Repre-sentation and the Phenomenal World”, a Richard Rudner és Israel Scheffler által szerkesztett Logic & Art: Essays in Honor of Nelson Goodman című kötetben, Indianapolis: Bobbs-Merrill, 1972. Gombrich, Ernst H., “Standards of Truth”, a W. J. T. Mitchell által szerkesztett The Language of Images c. kötetben (1980). Gombrich, Ernst H., „Image and Code: Scope and Limits of Conven-tionalism in Pictorial Representation”, a Wendy Steiner által szer-kesztett Image and Code című kötetben, Ann Arbor: University of Michigan Press, 1981.

69

Goodman, Nelson, Languages of Art: An Approach to a Theory of Symbols, Indianapolis: Bobbs-Merril, 1968. Guardini, Romano, Die Sinne und die religiöse Erkenntnis, Würz-burg: Werkbund-Verlag, 1950. Hannay, Alastair, Mental Images: A Defence, London: George Allen & Unwin, 1971. Heidegger, Martin, Kant und das Problem der Metaphysik, Bonn: Friedrich Cohen, 1929. Holt, R. R., „Imagery: The Return of the Ostracised”, American Psy-chologist 19 (1964), 254–266. o. Honeywill, Paul, Visual Language for the World Wide Web, Exeter: Intellect Books, 1999. Horányi Özséb (szerk.), A sokarcú kép: Válogatott tanulmányok, Bu-dapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1982. Horányi Özséb, „Megjegyzések az ikon fogalmáról – természetesen mint szövegfogalomról”, a Petőfi S. János által kiadott A humán kom-munikáció szemiotikai elmélete felé c. kötetben, Szeged: 1991. Horn, Robert E., Visual Language: Global Communication for the 21st Century, Bainbridge Island, WA: MacroVU, 1998. Horton, William, The Icon Book: Visual Symbols for Computer Sys-tems and Documentation, New York: John Wiley & Sons, 1994. Hortoványi Judit, „Visual Representation as Self-expression in Peda-gogical Practice: Possible Explanations of Adolescents’ Symbol Drawings”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Power of the Image c. kötetben (2014). Husserl, Edmund, Phantasie, Bildbewusstsein, Erinnerung: Zur Phä-nomenologie der anschaulichen Vergegenwärtigung. Texte aus dem Nachlass (1898–1925), szerk. E. Marbach, The Hague: Martinus Nij-hoff, 1980. Ivins, William M., Jr., On the Rationalization of Sight, New York: The Metropolitan Museum of Art, 1938.

70

Ivins, William M., Jr., Art and Geometry: A Study in Space Intui-tions, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1946. Ivins, William M., Jr., Prints and Visual Communication, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1953. Jász Borbála, „The Development of Pictograms: Scientific Visualisa-tion of Otto Neurath’s Picture Language and its Actuality”, Opus et Educatio, 2016/3. Jung, Carl Gustav, Über die Psychologie des Unbewussten (első vál-tozata 1916), magyarul online: http://mek.oszk.hu/02000/02007/html. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, „Ikonikus fordulat vagy valami más?” Kultúra és Közösség, IV. folyam, I. évfolyam, 2010/II. szám, 5–20. o. Kárpáti Andrea, „Child Art of the Z Generation: A Multimedia Mod-el of Visual Skills Development”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett How to Do Things with Pictures c. kötetben (2013). Kárpáti Andrea – Simon Tünde, „Symbolization in Child Art: Crea-tion and Interpretation of Visual Metaphors”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Power of the Image c. kötetben (2014). Kemp, Martin, Visualizations: The Nature Book of Art and Science, Oxford: Oxford University Press, 2000. Kennedy, John M., A Psychology of Picture Perception: Images and Information, San Francisco: Jossey-Bass, 1974. Kepes, Gyorgy, Language of Vision, Chicago: Paul Theobald. Ma-gyar fordítása: Kepes György, A látás nyelve, Budapest: Gondolat, 1979. Kepes, Gyorgy, Education of Vision, New York: Braziller, 1965. Kjørup, Søren, „Wittgenstein and the Philosophy of Pictorial Lan-guages”, a Kjell S. Johannessen és Tore Nordenstam által szerkesz-tett Wittgenstein – Aesthetics and Transcendental Philosophy c. kö-tetben, Vienna: Hölder-Pichler-Tempsky, 1981, 159–173. o.

71

Koestler, Arthur, The Act of Creation, London: Hutchinson, 1964. Magyar fordítása: A teremtés, Budapest: Európa Kiadó, 1998. Koffka, Kurt, Zur Analyse der Vorstellungen und ihrer Gesetze: Eine experimentelle Untersuchung, Leipzig: Quelle & Meyer, 1912. Koffka, Kurt, Principles of Gestalt Psychology, London: Routledge and Kegan Paul, 1935. Kosslyn, Stephen M. – James R. Pomerantz, „Imagery, Propositions, and the Form of Internal Representations”, Cognitive Psychology 9 (1977), 52–76. o. Kosslyn, Stephen M., Image and Mind, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1980. Kosslyn, Stephen M., Image and Brain: The Resolution of the Image-ry Debate, Cambridge, MA: The MIT Press, 1995. Kosslyn, Stephen M. – Giorgio Ganis – William L. Thompson, „Neu-ral Foundations of Imagery”, Nature Reviews Neuroscience, 2. évf., 9. sz. (2001), 635–642. o. Kosslyn, Stephen M. – William L. Thompson – Giorgio Ganis, The Case for Mental Imagery, Oxford: Oxford University Press, 2006. Kövecses Zoltán, Metaphor: A Practical Introduction, második, jav. kiad., Oxford – New York: Oxford University Press, 2010. Kövecses Zoltán, „Contextual Images As Visual Metaphors”, a Be-nedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett Images in Language c. kötetben (2011). Kövecses Zoltán, „Metaphor and Parable”, a Benedek András és Nyí-ri Kristóf által szerkesztett Beyond Words c. kötetben (2015). Kövecses Zoltán, Where Metaphors Come From: Reconsidering Con-text in Metaphor, Oxford – New York: Oxford University Press, 2015. Kracauer, Siegfried, Theory of Film: The Redemption of Physical Re-ality, New York: Oxford University Press, 1960.

72

Krämer, Sybille, „Trace, Writing, Diagram: Reflections on Spatiality, Intuition, Graphical Practices and Thinking”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Power of the Image c. kötetben (2014). Kress, Gunther R. – Theo van Leeuwen, Reading Images: The Gram-mar of Visual Design, London: Routledge, 1996, 2. kiad. 2006. Kruse, Otto Friedrich, Über Taubstumme, Taubstummen-Bildung und Taubstummen-Anstalten: Nebst Notizen aus meinem Reisetagebuche, Schleswig: Bruhn, 1853. Külpe, Oswald, Grundriss der Psychologie, Leipzig: Wilhelm Engel-mann, 1893. Ladányi Mária, „Képiség és jelentéskiterjesztés a magyar jelnyelv-ben”. Előadás a Nyelv és kép konferencián, 2013. november 4., Ko-dolányi János Főiskola, Budapest. Lakoff, George – Mark Johnson, Metaphors We Live By (1980), bőv. kiadás Chicago: The University of Chicago Press, 2003. Lakoff, George, „The Neuroscience of Form in Art”, a Mark Turner által szerkesztett The Artful Mind: Cognitive Science and the Riddle of Human Creativity című kötetben, New York: Oxford University Press, 2006. Langacker, Ronald W., Foundations of Cognitive Grammar, 1. köt.: Theoretical Prerequisites, Stanford, CA: Stanford University Press, 1987; Foundations of Cognitive Grammar, 2. köt.: Descriptive Ap-plication, Stanford, CA: Stanford University Press, 1991. Langacker, Ronald W., Concept, Image, and Symbol: The Cognitive Basis of Grammar, Berlin – New York: Mouton de Gruyter, 1991. Langacker, Ronald W., Cognitive Grammar: A Basic Introduction, New York: Oxford University Press, 2008. Liungman, Carl G., Dictionary of Symbols, New York: Norton & Co., 1991.

73

Lopes, Dominic, Understanding Pictures, Oxford: Oxford University Press, 1996 (újranyomtatva: 2006). Martinkó András, „Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából”, Iro-dalomtörténeti Közlemények, 65. évf., 3. sz. (1961), 363–364. o. Maynard, Patrick, Drawing Distinctions: The Varieties of Graphic Expression, Ithaca, NY: Cornell University Press, 2005. McCloud, Scott, Understanding Comics: The Invisible Art, New York: HarperCollins, 1993. McKim, Robert H., Experiences in Visual Thinking (1972), 2. kiad. Boston: PWS Publishing Company, 1980. Utóbbi kiadás más formá-tumban, de azonos tartalommal: Thinking Visually: A Strategy Manu-al for Problem Solving, Palo Alto, CA: Dale Seymour Publications, 1980. McNeill, David, Hand and Mind: What Gestures Reveal about Thought, Chicago: The University of Chicago Press, 1992. Mitchell, William J., The Reconfigured Eye: Visual Truth in the Post-Photographic Era, Cambridge, MA: The MIT Press, 1994. Mitchell, W. J. T., (szerk.), The Language of Images, Chicago: The University of Chicago Press, 1980. Mitchell, W. J. T., Iconology: Image, Text, Ideology, Chicago: The University of Chicago Press, 1986. Mitchell, W. J. T., Picture Theory: Essays on Verbal and Visual Rep-resentation, Chicago: The University of Chicago Press, 1994. Moholy-Nagy, L., Malerei Fotografie Film (1925), München: Albert Langen Verlag, 2., átdolgozott kiadás 1927. Muensterberg, H., The Photoplay: A Psychological Study (1916). Neisser, Ulric, Cognitive Psychology, New York: Appleton-Century-Crofts, 1967. Nelson, Theodor Holm, Literary Machines: The report on, and of, Project Xanadu concerning word processing, electronic publishing,

74

hypertext, thinkertoys, tomorrow’s intellectual revolution, and cer-tain other topics including knowledge, education and freedom, Saus-alito, CA: Mindful Press, 1981. Neurath, Otto, International Picture Language, London: 1936, újra-nyomtatva: University of Reading: Dept. of Typography & Graphic Communication, 1980. Neurath, Otto, Gesammelte bildpädagogische Schriften (szerk. Ru-dolf Haller és Robin Kinross), Wien: Hölder-Pichler-Tempsky, 1991. Newman, John Henry, An Essay in Aid of a Grammar of Assent (1870), London: Longmans, Green, and Co., 1903. Nyíri Kristóf, „Szavak, képek, tudásegész” (2000), ld. http://www. academia.edu/27953324/Szavak_kepek_tudasegesz. Nyíri Kristóf, „The Picture Theory of Reason”, a Berit Brogaard és Barry Smith által szerkesztett Rationality and Irrationality c. kö-tetben, Wien: öbv-hpt, 2001, 242–266. o. Online: http://www.acad emia.edu/16652571/The_Picture_Theory_of_Reason. Nyíri Kristóf, „Képjelentés és mobil kommunikáció”, a szerző által szerkesztett A 21. századi kommunikáció új útjai c. kötetben, Buda-pest: MTA Filozófiai Kutatóintézete, 2001. Online: http://www.mta. t-mobile.mpt.bme.hu/dok/kiad2_hu.htm. Nyíri Kristóf, „Az MMS képfilozófiájához”, a szerző által szerkesz-tett Mobilközösség – mobilmegismerés c. kötetben, Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete, 2001. Online: http://www.mta.t-mobile. mpt.bme.hu/dok/kiad3_hu.htm. Nyíri Kristóf, „Képek mint eszközök Wittgenstein filozófiájában”, Világosság 2002/1, 5–21. o. – Online: http://www.academia.edu/277 44819/Kepek_mint_eszkozok_Wittgenstein_filozofiajaban. Nyíri Kristóf, „Pictorial Meaning and Mobile Communication”, a szerző által szerkesztett Mobile Communication: Essays on Cogni-tion and Community c. kötetben, Vienna: Passagen Verlag, 2003, 157–184. o. – Online: http://www.academia.edu/17187105/Pictorial_ Meaning_and_Mobile_Communication_2002_2003.

75

Nyíri Kristóf, „From Texts to Pictures: The New Unity of Science”, a szerző által szerkesztett Mobile Learning: Essays on Philosophy, Psy-chology and Education c. kötetben, Vienna: Passagen Verlag, 2003, 45–67. o. (online: http://www.academia.edu/4494104/From_Texts_to _Pictures_The_New_Unity_of_Science_2003), magyar fordítása: „Szavaktól képekig: A tudomány új egysége”, Magyar Filozófiai Szemle, 2005/3, 381–410. o.). Nyíri Kristóf, „A tiszta kép kritikája: Szemlélet, fogalom, séma”, Vi-lágosság 2004/6. Online: http://epa.oszk.hu/01200/01273/00014/pdf/ 20050106144242.pdf. Nyíri Kristóf, „Szavak és képek”, Világosság 2007/9, 3–12. o. – On-line: https://www.academia.edu/27619412/Szavak_es_kepek_2006_ Leibniz-professzura_szekfoglalo. Nyíri Kristóf, Kép és idő, Budapest: Magyar Mercurius, 2011. On-line: https://www.academia.edu/25628107/Image_and_Time_in_Hun garian_. Nyíri Kristóf, „Time As a Figure of Thought and As Reality”, a Be-nedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett Images in Language c. kötetben (2011). Nyíri Kristóf, „Visualization and the Horizons of Scientific Explana-tion”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Iconic Turn in Education c. kötetben (2012). A fejezet online: https://www. academia.edu/4346181/Visualization_and_the_Horizons_of_Scientific_Explanation. Nyíri Kristóf, „Images in Natural Theology”, rövidített változata meg-jelent az Oxford Handbook of Natural Theology kötetben (szerk. Russell Re Manning), Oxford: Oxford University Press, 2013, 581–594. o., ld. www.academia.edu/4365375/Nyiri_Images_in_Natural_ Theology), magyar fordítása Kép és idő c. kötetemben. Nyíri Kristóf, „Vizuális hazatérés – a neveléstudomány képi fordula-ta”, a Benedek András által szerkesztett Digitális pedagógia 2.0 c. kötetben, Budapest: Typotex, 2013, 52–84. o. – Vö. online: http://

76

www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_DP/dp5_2 _vizhaza_ch000000.html. Nyíri Kristóf, Meaning and Motoricity, Frankfurt/M.: Peter Lang Edi-tion, 2014. Nyíri Kristóf, „Time and Image in the Theory of Gestures”, a Bene-dek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Power of the Image c. kötetben (2014). A fejezet frissített online változata: https://www .academia.edu/16619247/Image_and_Time_in_the_Theory_of_Gestures. Nyíri Kristóf, „Arcjáték és gesztus: Konzervatív nyelvfilozófiai kí-sérlet”, Korunk, 2016. ápr., 3–9. o. Nyíri Kristóf, „Wittgenstein as a Common-Sense Realist”, Conceptus 101 (2016), megjelenés alatt. Előzetes változata online: http://www.ac ademia.edu/26184932/Wittgenstein_as_a_Common-Sense_Realist. Paivio, Allan, „Mental Imagery in Associative Learning and Mem-ory”, Psychological Review, 76. évf., 3. sz. (1969), 241–263. o. Paivio, Allan, Imagery and Verbal Processes, New York: Holt, Rine-hart and Winston, 1971. Paivio, Allan, Mental Representations: A Dual Coding Approach, New York: Oxford University Press, 1986. Paivio, Allan, Images in Mind: The Evolution of a Theory, Hemel Hempstead: Harvester Wheatsheaf, 1991. Palló Gábor, „The Tacit Image: Michael Polanyi Revisited”, a Bene-dek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett How to Do Things with Pictures c. kötetben (2013). Panofsky, Erwin, „Die Perspektive als ’symbolische Form’ ”, Vorträ-ge der Bibliothek Warburg, 1924–1925 (Leipzig und Berlin: 1927). Panofsky, Erwin, „Style and Medium in the Motion Pictures” (1934), a Daniel Talbot által szerkesztett Film: An Anthology c. kötetben.

77

Panofsky, Erwin, Meaning in the Visual Arts, Garden City, NY: Dou-bleday, 1955. Magyar kiadása: A jelentés a vizuális művészetekben, Budapest: Gondolat, 1984. Peirce, Charles Sanders, Collected Papers, 1–6. köt (szerk. Charles Hartshorne és Paul Weiss), 7–8. köt. (szerk. A. W. Burks), Cambridge: Belknap Press of Harvard University Press, 1958–1966. Petőfi S. János, „A hipertextuális irodalom a perszonal computer el-terjedt alkalmazásának korszakában”, 1995, http://www.jgytf.u-sze ged.hu/~vass/szemm082.htm. Petőfi S. János és Benkes Zsuzsa, A multimediális szövegek megköze-lítései, Pécs: Iskolakultúra, 2002. Polanyi, Michael, „What is a Painting?”, The British Journal of Aes-thetics 10 (1970), 225–236. o. Price, H. H., Thinking and Experience, London: Hutchinson's Univer-sal Library, 1953. Pylyshyn, Zenon W., „What the Mind’s Eye Tells the Mind’s Brain: A Critique of Mental Imagery”, Psychological Bulletin 80/1 (1973. júl.), 1–24. o. Rahner, Karl, „Zur Theologie des Bildes”, Halbjahreshefte der Deut-schen Gesellschaft für christliche Kunst (München), 3. köt., 5. sz. (1983), 2–8. o. – Átdolgozott változat a Karl Rahner Sämtliche Wer-ke 30. kötetében, Anstöße systematischer Theologie: Beiträge zur Fundamentaltheologie und Dogmatik, Freiburg: Herder, 2009. Ribot, Théodule, Les maladies de la volonté, Paris: Libraire Germer Baillière, 1883. Roeckelein, Jon E., Imagery in Psychology: A Reference Guide, West-port, CT: Praeger, 2004. Root-Bernstein, Robert Scott, „Visual Thinking: The Art of Imagin-ing Reality”, Transactions of the American Philosophical Society 75 (1985).

78

Runkehl, Jens, „Text-Bild-Konstellationen”, a Torsten Siever, Peter Schlobinski és Jens Runkehl által szerkesztett Websprache.net: Spra-che und Kommunikation im Internet c. kötetben, Berlin: de Gruyter, 2005, 202–218. o. Russell, Bertrand, „On Propositions: What They Are and How They Mean”, Aristotelian Society Supplementary Volume 2 (1919), 1–43.o. Russell, Bertrand, The Analysis of Mind, London: George Allen & Unwin, 1921. Sachs-Hombach, Klaus, Das Bild als kommunikatives Medium: Ele-mente einer allgemeiner Bildwissenschaft, Köln: Herbert von Halem Verlag, 2003. Sachs-Hombach, Klaus (szerk.), Wege zur Bildwissenschaft: Inter-views, Köln: Herbert von Halem Verlag, 2004. Sachs-Hombach, Klaus, Bildwissenschaft: Disziplinen, Themen, Me-thoden, Frankfurt/M.: Suhrkamp, 2005. Sachs-Hombach, Klaus, Bild und Medium: Kunstgeschichtliche und philosophische Grundlagen der interdisziplinären Bildwissenschaft, Köln: Herbert von Halem Verlag, 2006. Sachs-Hombach, Klaus, „Epistemic Functions of Pictures: Some Con-ceptual Preliminaries”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szer-kesztett How to Do Things with Pictures c. kötetben (2013). Sassoon, Rosemary – Albertine Gaur, Signs, Symbols and Icons: Pre-history to the Computer Age, Exeter: Intellect Books, 1997. Schapiro, Meyer, Words and Pictures: On the Literal and the Sym-bolic in the Illustration of a Text, Hague: Mouton, 1973. Schmalz, Eduard, Ueber die Taubstummen und ihre Bildung, Dres-den – Leipzig: Arnoldische Buchhandlung, 1838. Schmitz, Ulrich, „Text-Bild-Metamorphosen in Medien um 2000”, az Ulrich Schmitz és Horst Wenzel által szerkesztett Wissen und neue Medien: Bilder und Zeichen von 800 bis 2000 c. kötetben, Berlin: Erich Schmidt, 2003, 241–263. o.

79

Scholz, Oliver R., Bild, Darstellung, Zeichen: Philosophische Theo-rien bildlicher Darstellung (1991), átdolg. 2. kiad. Frankfurt/M.: Klos-termann, 2004. Searle, John, „Las Meninas and the Paradoxes of Pictorial Represen-tation”, a W. J. T. Mitchell által szerkesztett The Language of Images c. kötetben (1980). Searle, John, Seeing Things as They Are: A Theory of Perception, New York: Oxford University Press, 2015. Séra László – Kovács Ilona – Komlósi Annamária (szerk.), A képze-let, Budapest: Tankönyvkiadó, 1990. Shepard, Roger N. – Jacqueline Metzler, „Mental Rotation of Three-Dimensional Objects”, Science, 171. évf., 3972. sz. (1971. febr. 19.), 701–703. o. Stafford, Barbara Maria, Good Looking: Essays on the Virtue of Im-ages, Cambridge, MA: The MIT Press, 1996. Stjernfelt, Frederik, Diagrammatology: An Investigation on the Bor-derlines of Phenomenology, Ontology, and Semiotics, Dordrecht: Springer, 2007. Sully, James, Studies of Childhood, London: Longman, Green, 1895. Szathmári István, Stilisztikai lexikon: Stilisztikai fogalmak magyará-zata szépirodalmi példákkal szemléltetve, Budapest: Tinta Könyvki-adó, 2004. Szathmári István, Hogyan elemezzünk verset? Budapest: Tinta Könyv-kiadó, 2011. Szőnyi György Endre – Szauter Dóra (szerk.), A képek politikája: W. J. T. Mitchell válogatott írásai – Tanulmányok, Szeged: JAT-Press, 2008. Talbot, Daniel (szerk.), Film: An Anthology, New York: Simon and Schuster, 1959. Tarkovszkij, Andrej, A megörökített idő (oroszból fordította Vári Er-zsébet), Budapest: Osiris, 1998.

80

Teuber, Marianne L., „Blue Night by Paul Klee”, a Mary Henle által szerkesztett Vision and Artifact c. kötetben, New York: Springer, 1976. Thomas, Nigel J. T., „Mental Imagery”, 2014, http://plato.stanford. edu/entries/mental-imagery. Titchener, Edward Bradford, Lectures on the Experimental Psychol-ogy of the Thought-Processes, New York: Macmillan, 1909. Titchener, Edward Bradford, A Text-book of Psychology, New York: Macmillan, 1910. Titchener, Edward Bradford, A Beginner’s Psychology, New York: Macmillan, 1915. Tresidder, Jack, Dictionary of Symbols: An Illustrated Guide to Traditional Images, Icons, and Emblems, San Francisco: Chronicle Books, 1998. Tufte, Edward R., The Visual Display of Quantitative Information, Cheshire, CT: Graphics Press, 1982. Tufte, Edward R., Envisioning Information, Cheshire, CT: Graphics Press, 1990. Tufte, Edward R., Visual Explanations: Images and Quantities, Evi-dence and Narrative, Cheshire, CT: Graphics Press, 1997. Tylor, Edward B., Researches into the Early History of Mankind and the Development of Civilization (1865), Boston: Estes & Lauriat, 1878. Van Campen, Crétien, „Early Abstract Art and Experimental Gestalt Psychology”, Leonardo, 30. évf., 2. sz. (1997), 133–136. o. Veszelszki Ágnes, „Information Visualization: Infographics from a Linguistic Point of View”, a Benedek András és Nyíri Kristóf által szerkesztett The Power of the Image c. kötetben (2014). Világirodalmi lexikon I–XI. Főszerkesztők Király István és Szerda-helyi István. Budapest: 1970–1990.

81

Walton, Kendall L., „Transparent Pictures: On the Nature of Photo-graphic Realism”, Critical Inquiry, 11. évf., 2. sz. (1984. dec.), 246–277. o. Ware, Colin, Information Visualization: Perception for Design, San Francisco: Morgan Kaufmann, 2000. Wartenberg, Thomas E. – Angela Curran (szerk.), The Philosophy of Film: Introductory Text and Readings, Malden, MA: Blackwell Pub-lishing, 2005. Washburn, Margaret Floy, „The Function of Incipient Motor Proc-ess”, Psychological Review 1914. Washburn, Margaret Floy, Movement and Mental Imagery: Outlines of a Motor Theory of the Complexer Mental Processes, Boston – New York, Houghton Mifflin, 1916. West, Thomas G., In the Mind’s Eye: Visual Thinkers, Gifted People with Dyslexia and Other Learning Difficulties, Computer Images, and the Ironies of Creativity, 2. kiad., Amherst, NY: Prometheus Books, 1997. White, Alan, The Language of Imagination, Oxford: Basil Blackwell, 1990. Winner, Ellen, „Development in the Arts: Drawing and Music”, a Handbook of Child Psychology 2. kötetében (szerk. Deanna Kuhn és Robert Siegler), Hoboken, NJ: Wiley, 2006. Wittgenstein, Ludwig, Filozófiai vizsgálódások (1953), ford. Neumer Katalin, Budapest: Atlantisz, 1992. Wollheim, Richard, Art and Its Objects: An Introduction to Aesthet-ics, New York: Harper & Row, 1968. Wollheim, Richard, „Nelson Goodman’s Languages of Art”, The Journal of Philosophy, 67. évf., 16. sz. (1970). Wollheim, Richard, Art and Its Objects: With Six Supplementary Essays, Cambridge: Cambridge University Press, 1980.

82

Wundt, Wilhelm, Völkerpsychologie, 1. köt.: Die Sprache, 2., átdol-gozott kiadás, első rész, Leipzig, Engelmann, 1904. Yazdani, Masoud – Philip Barker (szerk.), Iconic Communication, Bristol: Intellect Books, 2000.

83

Név- és tárgymutató

Aczél Petra, 3, 40, 45, 58, 63 Almási Miklós, 6 Aquinói Tamás, 14, 42 arcjáték, arckifejezés, mimika, 44–46, 76 Arisztotelész, 13, 14, 19, 41, 57, 58 Arnheim, Rudolf, 7, 8, 12, 13, 14, 18–20, 24, 25, 30, 31, 33, 35–38, 43, 48, 49, 51, 54, 63, 64 „visual concept”, 31 Visual Thinking, 12, 13, 18, 19, 30, 31, 48, 49, 63 Arnheim és Gombrich, 7, 8, 24, 30 Arnheim és Goodman, 24, 25, 30 Bacsó Béla, 5, 6, 64 Balázs Béla, 45, 51, 52, 64 Barker, Philip, 11, 82 Barsalou, Lawrence W., 22, 64 Bartha Csilla, 61, 64 Barthes, Roland, 33 Bartlett, Frederic, 17, 54, 64 Bauhaus-mozgalom, 37, 54 Bazin, André, 51, 52, 64 Belting, Hans,40, 41, 64 Benedek András, 1–2, 22, 26, 39, 43, 45, 58, 61, 63,

65, 69, 70, 71, 72, 75, 76, 78, 80 Bennett, John G., 4 Berger, Arthur Asa, 31–33, 44, 65 beszédbuborék, beszédszalag, 15, 50 Black, Max, 4 Block, Ned, 5, 20, 65 Blumenberg, Hans, 6 BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék, 1–2, 3 Boehm, Gottfried, 5, 6, 26, 54, 64, 65 Bourdieu, Pierre, 4 Bruner, Jerome S., 19, 65 Candlish, Stewart, 18, 65 Carrier, David, 4 Carroll, Noël, 51, 65 Cavell, Stanley, 51, 52–53, 66 Choi, Jinhee, 51, 65 Cienki, Alan, 44, 66 Corballis, Michael C., 47–48, 66 Curran, Angela, 52, 81 Damasio, Antonio R., 22, 66 Danto, Arthur C., 6, 25, 26, 66 Dennett, Daniel C., 20, 66 deszkriptív gesztusok, 48

84

diagram, 58–59, 61, 72 diagrammatológia, 27, 79 diszlexia és különleges tehetségek, 21, 81 Dondis, Donis A., 31–32, 35, 36–37, 66 Dreyfuss, Henry, 10, 66 elfelejtett képelméletek, 3, 14, 21, 26, 31, 35, 43, 44, 47, 49, 54, 55 Elkins, James, 39, 66 Endrődy-Nagy Orsolya, 6, 34, 66 Farrer, Austin, 41, 66, 67 Fechner, Gustav Theodor, 14, 67 fénykép, fényképezőgép, 7, 24, 29, 31, 33, 35, 37, 53, 73, 81 Ferguson, Eugene S., 21, 67 filmelméletek, 4, 13, 31, 32–33, 37, 51–53, 63, 64, 65, 66, 71, 73, 76, 79, 81 Flusser, Vilém, 6 Fodor, Jerry A., 20, 67 fogalmi (kognitív) metaforael- mélet, 22, 43, 44, 58, 71 képprobléma, 4, 22, 43, 44 Fónagy Iván, 47, 57, 67, 73 Forceville, Charles, 44, Foucault, Michel, 5 Freedberg, David, 6, 40, 41, 67 Freud, Sigmund, 15–17, 54, 67 Frutiger, Adrien, 10–11, 67

Gadamer, Hans-Georg, 6, 40, 54, 67 Galison, Peter, 39, 67 Galton, Francis, 14, 54, 67 Ganis, Giorgio, 20, 71 Gardner, Howard, 49, 68 Gaur, Albertine, 11, 78 Gestalt-iskola, -elmélet, 14, 35, 36, 37–38, 54, 71, 80 Gibbs, Raymond W., Jr., 44, 66, 68 Gibson, James J., 29, 30, 54, 68 Gilson, Etienne, 40, 68 Gombocz Zoltán, 47, 48, 68 Gombrich, Ernst H., 4, 7, 8, 23, 24, 27, 30, 31, 50–51, 54, 68 Művészet és illúzió, 24, 30, 68 Gombrich és Goodman, 23, 24, 68 Goodman, Nelson, 4, 23–30, 54, 69 Goodman-kritikák, 23–27 Greenfield, Patricia M., 65 Gross, Larry, 4 Guardini, Romano, 41, 42, 69 gyermekrajz, 4, 13, 48–50 Győrfi Anna, 21 Halliday, M. A. K., 33 hangstilisztika, 57 hangzó nyelv, 48 Hannay, Alastair, 18, 19, 69 Hattyár Helga, 61, 64

85

Heidegger, Martin, 26, 53, 69 Hintikka, Jaakko, 4 hipertext, 59–60, 74, 77 Holt, R. R., 5, 14, 19, 20, 69 Honeywill, Paul, 11, 69 Horányi Özséb, 4, 5, 69 Horn, Robert E., 35, 36, 44, 69 Horton, William, 11–12, 69 Hortoványi Judit, 50, 69 Horváth Cz. János, 53 Husserl, Edmund, 5, 6, 40, 54, 69 ikon és szimbólum, 11, 27, 60, 78 ikon, 5, 8–9, 11–12, 61, 78, 80 számítógépen, 4, 10–12, 61, 78 és szó, 5, 11–12, 35, 61, 69 ikonográfia/ikonológia, 4, 6–9, 66, 73 „image”/”picture” jelentéskü- lönbség, 9–10, 56, 59 Imdahl, Max, 5 információ vizualizációja, 4, 53–54, 80, 81 infografika, 53, 80 írástudatlanság, verbális / vizu- ális, 32, 37 irodalmi szöveg, 57 Ivins, William M., Jr., 29–30, 54, 69, 70 centrális lineáris perspek- tíva, 30 önazonos képi kijelentések, 29–30

Jász Borbála, 10, 70 jelentés és motoricitás, 15, 45–46, 76, 81 jelnyelv és képiség, 61 Johnson, Mark, 22, 43, 44, 54, 58, 72 Jung, Carl Gustav, 16–17, 54, 70 Kandinsky, Wassily, 37–38 Kant, Immanuel, 13, 19, 26, 69 Kapitány Ágnes, 59, 70 Kapitány Gábor, 59, 70 Kárpáti Andrea, 50, 70 Kemp, Martin, 39, 70 Kennedy, John M., 30, 44, 70 kép / image, 4, 5, 6, 7, 8, 9–10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 19, 20, 21, 22, 23, 26, 27, 30, 31, 32, 33, 34, 52, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 46, 50, 56, 57, 58, 59, 60–61, 63–82 konkrét / elvont / átvitt, 16, 56 kép és logika, képi tagadás, 15 kép és metafora, 4, 22, 28, 31, 43, 44, 57, 58, 66, 68, 70, 71 képek mint elsődleges jelentés- hordozók, 15, 23 képek és szavak, kép vs. lo- gosz, 3, 8, 10, 15, 26, 34, 35, 39, 51, 57, 58, 60–61

86

képelmélet / filozófia, 3, 5, 10, 12, 13, 14, 17, 26, 27, 28, 29, 38, 39, 40, 41, 43, 44, 54–55 képközéppontú / szövegkö- zéppontú, 5, 8, 35, 55, 59 realista / konstruktivista, 8, 24, 38, 55 képes beszéd, 41 Kepes György, 13, 19, 38, 63, 70 képi fordulat („ikonische Wen- dung”, „pictorial turn”), 8, 10, 18, 19, 26, 43, 59, 70 képi hasonlóság, 4, 7, 13, 23–24, 49 képi metaforák, 4, 43, 44, 70, 71 képi realizmus, 8, 24, 29, 30, 49, 53 képi reprezentáció, 5, 20, 23, 27–28 képi séma (image schema), 43 Képi Tanulás Műhelye (VLL), 2, 3, 6, 10, 21, 22, 26, 27, 29, 38, 39, 40, 43, 44, 50 képigazság, 4, 7, 13, 23, 24 képiség és mentális tapaszta- lat, 22 képiség-vita, 4, 5, 15, 20, 71 képiség és a tudattalan, 16–17 képjelentés, 3, 4, 5, 7, 13, 18, 23, 74

és konvenció, 5, 23–24, 50–51, 57, 61 „képnélküli gondolkodás”, 15 képregény (comics), 4, 50, 51 képteológia, 4, 40, 41–42 képtudomány (Bildwissen- schaft), 28, 29, 41, 64, 78 képzelet (imagination), 5, 19, 20, 31–32, 33, 79, 81 és mentális képek, 19, 20, 31–32 kettős kódolás elmélete, 19, 65, 76 Kibédi Varga Áron, 5 kinesztézis, 46, 57 Király István, 80 Kjørup, Søren, 4, 28, 70 Koestler, Arthur, 16, 71 Koffka, Kurt, 14, 37, 38, 71 kognitív grammatika, 22 kognitív tudomány / pszicholó- gia, 5, 19 kognitív túlterhelés, 60 kollektív tudattalan, 16–17 Komlósi Annamária, 5, 79 Kosslyn, Stephen M., 5, 20, 54, 71 Kovács Ilona, 5, 79 Köhler, Wolfgang, 36, 38 költői kép, 57 könyvnyomtatás, 35, 37 Kövecses Zoltán, 43, 58, 71 Kracauer, Siegfried, 51, 64, 71 Krämer, Sybille, 60–61, 72 kreativitás és képiség, 13, 16,

87

21, 22, 32–33, 63, 71, 81 Kress, Gunther R., 34, 72 Kruse, Otto Friedrich, 47, 72 Külpe, Oswald, 15, 72 Ladányi Mária, 61, 72 Lakoff, George, 12–13, 22, 43, 44, 54, 58, 72 Langacker, Ronald W., 22, 72 linearitás, 59, 60, 61 Lipps, Theodor, 37 Liungman, Carl G., 10, 72 Lopes, Dominic, 24, 73 magyar jelnyelv, 61 Martinkó András, 57, 73 Maynard, Patrick, 30, 73 McCloud, Scott, 51, 73 McKim, Robert H., 31, 35, 73 McLean, William P., 4 McNeill, David, 47, 48, 73 mentális képek, 4, 5, 9–10, 12–22, 32, 43, 44, 46, 56, 65, 66, 69, 71, 76, 77, 80, 81 imagery debate, 4, 12, 20, 66, 71, 76, 77, 80 Merleau-Ponty, Maurice, 5, 6 mérnöki tervezés, 21, 22, 31, 67 Messaris, Paul, 4

metafora, 4, 22, 28, 31, 43, 44, 57, 58, 65 66, 68, 70, 71, 72 metonímia, szinekdoché, 31, 49, 57

Metzler, Jacqueline, 19, 79 Mitchell, W. J. T., 6, 7, 8–9, 10, 13, 15, 26, 54, 63, 68, 73, 79 Mitchell, William J., 7, 73 MMS, 3, 74 mobilkommunikáció, 3, 18, 74 Moholy-Nagy László, 37, 38, 73 motorikus reakció, 15, 46 mozgó kép, animáció, 53, 59 képsorozat, 42, 50 multimediális szöveg, 58–59, 60, 77 Müller, Cornelia, 44, 66 Münsterberg, Hugo, 51, 73 művészettörténet, 7, 8 Neisser, Ulric, 16, 19, 20, 73 Nelson, Theodor Holm, 59, 73 Neurath, Otto, 10, 54, 70, 74 Newman, John Henry, 41, 74 Nietzsche, Friedrich, 15 nyelv, verbális / vizuális, 61 nyelvészet és képiség, 2, 22, 56–57, 61 Nyíri Kristóf, 2, 3, 40, 43, 45, 56, 58, 61, 63, 65, 74–76, 80 Olver, Rose R., 65 ősképek, 16, 17 Paivio, Allan, 5, 19, 20, 54, 76

88

Palló Gábor, 22, 26, 46, 76 Panofsky, Erwin, 6, 7, 30, 51, 54, 52, 76, 77 Peirce, Charles Sanders, 27, 54, 77 ikon / szimbólum, 11, 27 perspektivikus ábrázolás, 23, 24, 30, 49, 68, 76 és realizmus, 23, 25, 24, 30, 49 fordított perspektíva, 25, 64 Petőfi S. János, 5, 58–59, 60, 69, 77 phantaszma, 13, 41 piktogram, 10 Platón, 13, 45, 47, 58 Pléh Csaba, 17, 22, 64, 66 Polányi Mihály, 26, 76, 77 Pomerantz, James R., 20, 71 Price, H. H., 13, 17–18, 77 Pylyshyn, Zenon W., 5, 20, 54, 77 Rahner, Karl, 41, 42, 77 Reid, Thomas, 45 relativizmus-kritikák, 24–25 reprezentáció, mentális, 5, 20 Ribot, Théodule, 14, 77 Roeckelein, Jon E., 12, 77 Root-Bernstein, Robert Scott, 18, 77 Runkehl, Jens, 61, 78 Russell, Bertrand, 14, 78 Ryle, Gilbert, 19 Sachs-Hombach, Klaus, 28, 29,

54, 78 Sartre, Jean-Paul, 6, 19 Sassoon, Rosemary, 11, 78 Schapiro, Meyer, 7, 54, 78 Schmalz, Eduard, 47, 78 Schmitz, Ulrich, 60, 78 Scholz, Oliver R., 28, 79 Searle, John R., 4, 7, 8, 24, 29, 79 Séra László, 5, 79 Shepard, Roger N., 5, 19, 54, 79 Simon Tünde, 50, 70 Stafford, Barbara Maria, 39–40, 79 stilisztika, strukturális / funkci- onális, 57, 79 Stjernfelt, Frederik, 27, 79 Sully, James, 49, 79 Szabó Mária Helga, 61, 64 Szathmári István, 57, 79 Szauter Dóra, 6, 79 szemiotika, 5, 27, 31, 34, 58–59, 69, 79 vizuális, 31, 34 szemmozgás, 7, 61 Szerdahelyi István, 80 szójelentés, 3, 15–16, 27, 46 Szőnyi György Endre, 6, 79 szöveg digitális / elektronikus, 60 internetes, 61 multimediális, 58, 59, 77 nyomtatott, 60 szöveg–kép kapcsolat / köl-

89

csönhatás, 35, 59, 60 taglejtésnyelv, 4, 15, 44, 45–48 mint ősnyelv, 15, 46, 47 mint süketnémák természe- tes nyelve, 47, 48 Talbot, Daniel, 52, 76, 79 Tarkovszkij, Andrej, 52, 79 társadalomkonzervatizmus, 38 Teuber, Marianne L., 38, 80 Thomas, Nigel J. T., 12, 80 Thompson, William L., 20, 71 Titchener, Edward Bradford, 14–15, 46, 47, 54, 80 tömegmédia, 34 Tresidder, Jack, 11, 80 tudásegész, 39, 74 tudományos vizualizáció, 39–40 Tufte, Edward R., 53, 80 Turner, Mark, 13, 22, 72 Tylor, Edward B., 47, 80 Van Campen, Crétien, 38, 80 Van Leeuwen, Theo, 34, 72 verbális gondolkodás, 22 verbális műveltség, 14 Veszelszki Ágnes, 2, 9, 45, 47, 48, 53, 56, 80 Visual Learning konferencia- és könyvsorozat, 27, 29, 39, 43, 45, 53, 58, 60, 61, 65 vizuális emlékezet, 14, 22 érvelés, 5 gondolkodás, 7, 12–13, 14,

16, 18, 19, 21, 30, 31, 49, 63, 73, 77, 81 kommunikáció, 30, 31, 32, 34, 65, 70 művészetek, 6–7, 37, 77 nyelv, 11, 35, 61, 69 pedagógia/nevelés, 43 vizuális retorika, 4, 40, 44–45, 58, 63 vs. írott szó, 44 vizualizáció, 4, 21, 39, 53, 54, 70, 75, 80, 81 és tudomány, 10, 39, 70, 75 és vallás, 39, 40 vizualizáció, dinamikus, 39, 53 Walton, Kendall L., 4, 29, 81 Ware, Colin, 53, 54 Wartenberg, Thomas E., 52, 81 Wartofsky, Marx W., 4 Washburn, Margaret Floy, 46, 81 Wertheimer, Max, 36, 37, 38 West, Thomas G., 21, 81 White, Alan, 19–20, 81 Winner, Ellen, 49, 81 Wittgenstein, Ludwig, 14, 17, 18, 19, 26, 27, 28, 49, 50, 53, 54, 65, 70, 74, 76, 81 Wollheim, Richard, 6, 27, 28, 54, 81 Wundt, Wilhelm, 15, 44, 46, 47, 54, 82 Yazdani, Masoud, 11, 82