vegetÁciÓismeret 6. előadás dr. bartha dénes

VEGETÁCIÓISMERET

6. előadás

Dr. Bartha Dénes

GYERTYÁNOS – TÖLGYESEK

DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK

DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok:

D: regionálisan ált. 300-500 m tszf. magasság között és domborzati formák által befolyásolva extra-regionális helyzetben – északi kitettségben 300 m tszf. magasság alatt

K: gyertyános-tölgyes klímaöv A: gyakorlatilag mindenféle alapkőzeten H: többletvízhatástól független (VFLEN), ritkán szivárgó vizes (SZIV) T: kőzethatású talajok (RA, RE) és barna erdőtalajok (ABE, SBE, ritkábban PGBE, BFÖLD, RBE és LHE)


Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, általában kétszintes, néhány helyen az alsó szint hiányzik (fajait kiirtották) – mezofil fajok B: nincs vagy jelentéktelen, (GY hiányában jelentősebb lehet) C: közepes borítás, lehet nudum és szubnudum is, a korral és az évszakok változásával változik mind a borítás, mind a fajösszetétel – mezofil (nagyrészt üde lomberdei) fajok

D: jelentéktelen, (kidőlt fákon korhadéklakók)


Faji összetétel: A: KTT, GY, CSNY, KH, (NH), MJ, KJ, CS, MK, B, helytelen erdőművelés nyomán a GY, KH, EH, CS, ill. fagyzugos helyen a GY, sekély, sziklás talajon a MK, (MJ) eluralkodhat B: cseregalagonya (Crataegus laevigata) fagyal (Ligustrum vulgare) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) mogyoró (Corylus avellana) borostyán (Hedera helix) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) farkasboroszlán (Daphne mezereum)


C: a gyepszint aszpektusbeli viszonyai és faji összetétele – a hasonló ökológiai feltételek miatt - hasonlít a bükkösökéhez ; gyakoribbak, illetve nagyobb borításúak a gyertyános – tölgyesekben az alábbiak:

kis télizöld (Vinca minor) erdei ebír (Dactylis polygama) olocsán csillaghúr (Stellaria holostea) vicsorgó (Lathraea squamaria) pézsmaboglár (Adoxa moschatellina) gumós nadálytő (Symphytum tuberosum) ujjas sás (Carex digitata) fénytelen galaj (Galium schultesii) kéküstökű csormolya (Melampyrum kányaharangvirág (Campanula nemorosum) rapunculoides)

D: -


Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl (Zselic, Külső-Somogy, Marcali-hát, Baranyai- és Tolnai-dombvidék, Mecsek, Villányi-hg.)


Földrajzi változatok:

ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGI GYERTYÁNOS-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES

pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI GYERTYÁNOS-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES

kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) magyar varfű (Knautia drymeia) szártalan kankalin (Primula acaulis)


NYUGAT-DUNÁNTÚLI GYERTYÁNOS-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES

szelídgesztenye (Castanea sativa) erdei varfű (Knautia drymeia) ciklámen (Cyclamen purpurascens) erdei galaj (Galium sylvaticum)

DÉL-DUNÁNTÚLI GYERTYÁNOS KOCSÁNYTALAN TÖLGYES

ezüst hárs (Tilia tomentosa) illatos hunyor (Helleborus odorus) jerikói lonc (Lonicera caprifolium) kisvirágú hunyor (H. dumetorum) szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) kispárlófű (Aremonia agrimonoides) díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum) olasz müge (Asperula taurina) tarka lednek (Lathyrus venetus) pirítógyökér (Tamus communis) medvehagyma (Allium ursinum)


Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: gyertyános, kocsánytalantölgyes, kislevelűhársas, ezüsthársas, magaskőrises K: lucfenyves, erdeifenyves, cseres, akácos


Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS

TÖLGYESEK

SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK

Termőhelyi viszonyok: D: 1. síkvidékek ármentes, de mély fekvésű lapályai, 2. homok- területek, 3. domb- és hegyvidéki patak- és folyóvölgyek magasabb térszínei – alacsony tszf. magasság (200 m alatt), ill. domb- és hegyvidéken magasabban is K: mezoklimatikus okok miatt hűvösebb termőhelyek gyertyános-tölgyes mezoklíma A: 1. rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, agyag, stb.), 2. homok, 3. lejtőhordalék, lösz H: többletvízhatástól független (VFLEN), többletvízhatástól függő (IDŐSZ, SZIV) T: 1. mocsári és ártéri erdők talajai (ÖE, RÉTIE), 2.barna erdőtalajok (RBE, KBE; 3. lejtőhordalék erdőtalaj, barna erdőtalajok (LHE, PGBE, ABE)


Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, kétszintes – mezofil és mezohigrofil fajok B: alacsony vagy közepes borítás, vagy hiányzik – mezofil fajok C: alacsony vagy közepes borítás – mezofil (nagyrészt üde lomberdei) fajok D: jelentéktelen


Faji összetétel: A: KST, GY, CSNY, KH, (KJ), MJ, AL, MSZ, (KTT) B: cseregalagonya (Crataegus laevigata) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) borostyán (Hedera helix) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) mogyoró (Corylus avellana) tatár juhar (Acer tatarium) fagyal (Ligustrum vulgare)


C:koratavaszi aszpektus

odvas keltike (Corydalis cava) berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) ujjas keltike (C. solida) bogláros szellőrózsa (A. ranunculoides) galambvirág (Isopyrum thalictroides) hóvirág (Galanthus nivalis) tavaszi lednek (Lathyrus vernus) tavaszi tőzike (Leucojum vernum) vicsorgó (Lathraea squamaria) kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) saláta boglárka (Ficaria verna)


tavaszi-nyári aszpektusligeterdei fajok

podagrafű (Aegopodium podagraria) kapotnyak (Asarum europaeum) selyemsás (Carex brizoides) hagymás fogasír (Dentaria bulbifera) ritkás sás (C. remota) erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) erdei nenyúljhozzám (Impatiens erdei varázslófű (Circaea lutetiana) noli-tangere) veselke (Chrysosplenium alternifolium) gombernyő (Sanicula europaea) erdei sás (Carex sylvatica)

hegyvidéki mezofil fajok általános mezofil fajok

szagos müge (Galium odoratum) erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum)sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon) télizöldmeténg (Vinca minor)évelő szélfű (Mercurialis perennis) enyves zsálya (Salvia glutinosa)illatos ibolya (Viola odorata) erdei ibolya (Viola sylvestris)erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa)


D: -

Földrajzi elterjedés: Nagyalföld (Nyírség, Szatmár-Beregi-sík, Bodrogköz, Heves-Borsodi-sík, Duna-Tisza köze, Mezőföld), Kisalföld (Hanság, Szigetköz, Komáromi-síkság, Rábaköz), Nyugat-Dunántúl (Rába- völgy, Őrség, Göcsej), Dél-Dunántúl (Belső-Somogy, Zselic, Dráva- sík)


Földrajzi változatok:NAGY- és KISALFÖLDI, NYUGAT-DUNÁNTÚLI

GYERTYÁNOS - KOCSÁNYOS TÖLGYES

Megj.: Jellemzését lásd fent.

DÉL-DUNÁNTÚLI GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYES

magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. medvehagyma (Allium ursinum) danubialis) borostás sás (Carex strigosa) ezüst hárs (Tilia tomentosa) gyűrűvirágok (Carpesium spp.) szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) jerikói lonc (Lonicera caprifolium)


Fontosabb származék- és kultúrerdők:

Sz: gyertyános, kocsányostölgyes, magyarkőrises K: akácos, nemesnyáras, feketediós, ritkábban vöröstölgyes, kultúrfenyves Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

CSERES – TÖLGYESEK

DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI CSERES – KOCSÁNYTALAN

TÖLGYESEK

DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok:

D: plakor helyzetben és enyhe lejtőkön regionálisan 250-400 m tszf. magasság között és domborzati formák által befolyásolva extraregionális helyzetben déli kitettségben 400 m tszf. felett is

K: cseres-tölgyes klímaöv A: gyakorlatilag mindenféle alapkőzeten H: többletvízhatástól független (VFLEN) T: (középmély-mély termőrétegű) kőzethatású talajok (HK, RA, RE, ER) és barna erdőtalajok (BFÖLD, KMBE, esetenként ABE, RBE)

DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, gyakran alacsony záródású második szinttel – fajgazdag, xeromezofil fajok B: általában magas borítás – fajgazdag, xeromezofil fajok C: magas borítás – fajgazdag, xeromezofil (nagyrészt száraz tölgyes) fajok D: jelentéktelen


Faji összetétel: A: CS, KTT, MJ, KT, MSZ, BABE, HBE, (OT, MOT, KH, VK) – a KTT gyakran visszaszorul B:

egybibés galagonya (Crataegus monogyna) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)cseregalagonya (C. laevigata) bibircses kecskerágó (E. verrucosus)fagyal (Ligustrum vulgare) kökény (Prunus spinosa)ostorménbangita (Viburnum lantana) mogyoró (Corylus avellana)varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) gyepűrózsa (Rosa canina)húsos som (Cornus mas) molyhos szeder (Rubus tomentosus)vörösgyűrűsom (C. sanguinea) tatár juhar* (Acer tataricum)

DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK C:

pillangósok

vitézbükköny (Vicia cassubica) lóherék (Trifolium spp.)feketedő lednek (Lathyrus niger) édeslevelű csűdfű (Astragalus glycyphyllos)

egyéb fajok

fehér pimpó (Potentilla alba) festő zsoltina (Serratula tinctoria)bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) fekete zászpa (Veratrum nigrum)sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) dombi macskagyökér (Valeriana collina)nagyvirágú méhfű (Melittis grandiflora) bársonyos kakukkszegfű (Lychnis erdei szamóca (Fragaria vesca) coronaria) tarka nőszirom (Iris variegata) borsikafű (Calamintha clinopodium)bakfű (Betonica officinalis) baracklevelű harangvirág (Campanula sátoros margitvirág (Chrysanthemum persicifolia) corymbosum)


kisavanyodó talajokon

orvosi veronika (Veronica officinalis) zanótok (Cytisus spp.) perjeszittyók (Luzula spp.) rekettyék (Genista spp.) hölgymálok (Hieracium spp.)

sások – füvek

hegyi sás (Carex montana) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) sápadt sás (C. michelii) erdei szálkaperje (B. sylvaticum) deres sás (Carex flacca) ligeti perje (Poa nemoralis) felemáslevelű csenkesz (Festuca egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) heterophylla)

D: -


Földrajzi elterjedés:

Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl (Soproni-dv., Sopron-Vasi-sík, Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl (Külső- Somogy, Baranyai és Tolnai-dv., Mecsek, Villányi-hg.)


Földrajzi változatok:ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGI, DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI,

NYUGAT-DUNÁNTÚLI CSERES-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES Megj.: Jellemzését lásd fent.

DÉL-DUNÁNTÚLI CSERES-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES

ezüst hárs (Tilia tomentosa) kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha) szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) mecseki zergevirág (Doronicum orientale) jerikói lonc (Lonicera caprifolium) délvidéki perjeszittyó (Luzula forsteri) erdei rózsa (Rosa arvensis) bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp. banatica)



Sz: cseres, kocsánytalantölgyes K: akácos, erdeifenyves, feketefenyves Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI CSERES – KOCSÁNYOS

TÖLGYESEK

SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK

Termőhelyi viszonyok: D: síkvidékek árvízmentes teraszai, dombvidékek

lábai, plakor helyzetben vagy enyhe lejtőkön – alacsony tszf.

magasság (200 m alatt)

K: cseres-tölgyes klímaöv

A: kavics, homok

H: változó vízgazdálkodású (VÁLT) vagy többletvízhatástól

független (VFLEN)

T: kavicsos váztalaj (KV), pszeudoglejes barna erdőtalajok

(PGBE)


Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: zárt, ritkán kétszintes – xerofil, mezofil és mezohigrofil fajok

B: alacsony vagy közepes borítás – xerofil, xeromezofil fajok

C: közepes vagy magas borítás – xerofil (részben acidofil) és

mezohigrofil (részben változó vízgazdálkodást jelző) fajok

D: jelentéktelen


Faji összetétel:

A: CS, KST, MJ, KT, MSZ, NYI, (KTT), (MOT), (MÉ), (EF) – a

KST gyakran visszaszorul

B: egybibés galagonya (Crataegus monogyna) veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) kökény (Prunus spinosa) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) gyepűrózsa (Rosa canina) mogyoró (Corylus avellana) fagyal (Ligustrum vulgare) kutyabenge (Frangula alnus) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) boróka (Juniperus communis)


C:szárazabb termőhelyeken

cérnatippan (Agrostis tenuis) erdei pereszlény (Calamintha sylvatica) keskenylevelű perje (Poa angustifolia) juhsóska (Rumex acetosella) festő rekettye (Genista tinctoria) orvosi veronika (Veronica officinalis) enyvecske (Viscaria vulgaris) hölgymálok (Hieracium spp.)

valamint a cseres-kocsánytalan tölgyesekre jellemző fajok jó része

üdébb-nedvesebb termőhelyeken háromfogfű (Sieglingia decumbens) ebtippan (Agrostis canina) gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) vérontófű (Potentilla erecta) nagy kékperje (Molinia arundinacea) királyné gyertyája (Asphodelus albus)

D: -



Dunántúli-középhegység (Vértes- és Bakonyalja), Kisalföld

déli és nyugati része, Vasi-dombvidék, Dél-Dunántúl (Belső-Somogy)



Sz: cseres, kocsányostölgyes K: erdeifenyves, akácos

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

2. Edafikus erdőtársulások és cserjések

2. Edafikus erdőtársulások és cserjések - az alapkőzet és talaj szélsőséges tulajdonságai (szerkezet, szövet, pH, ásványi és szerves anyagokban való feldúsulás vagy elszegényedés, etc.) - a makroklíma csapadékmennyiségénél több vagy kevesebb víz - a domborzat (kitettség és meredekség) miatt megváltozott klíma- tényezők (sugárzástöbblet vagy -hiány) talaj vízállapota - a fenti tényezők sokszor együttesen jelentkeznek - általában kis területű társulások - a társuláshatárok sokszor élesek - sohasem klimax állapotúak (szub- vagy paraklimax társulások)

2. Edafikus erdőtársulások és cserjésekAz edafikus erdőtársulások és cserjések

természetes és aktuális területének összehasonlítása

Magyarország mai területéhez viszonyítva (%)

SZIKLADOMBORZATÚ-ERDŐK ÉS

CSERJÉSEK

SZIKLADOMBORZATÚ-ERDŐK ÉS CSERJÉSEK

- a hegy- és ritkábban a dombvidékeken általában a bükkös és gyertyános-tölgyes régióban fordulnak elő (de bizonyos tagjaik a lucfenyves és a cseres – kocsánytalan tölgyes régióban is előfordulnak) - termőhelyük mezoklímája a domborzat, kitettség, lejtfok, alapkőzet, tengerszint feletti magasság miatt különbözik a makroklímától - a mozaikos termőhelyi viszonyok miatt az állományok heterogén összetételűek és kis kiterjedésűek (gyakran fragmentálisak) - főleg edafikus okok miatt a klimax fafajok (B, GY, KTT) visszaszorulnak, előretörnek a pionír és klimax csoport közötti átmeneti jellegű (ún. rK strategista) plasztikus gyökérzetű fajok (HJ, KJ, HSZ, MK, NH, KH) melyek a klímaregionális erdőkben a klímaxfafajok mellett csak elegyfafajok - a különleges termőhelyi adottságok miatt számos hideg- vagy melegkori reliktum faj talál otthonra - sérülékeny társulások

SZIKLAERDŐK

SZIKLAERDŐK

Termőhelyi viszonyok: D: magas- és középhegységek sziklagerincein, sziklás csúcsain, kőzettömbjein, meredek, sziklatömbös lejtőin általában 300 m tszf. magasság felett K: cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes, bükkös és lucfenyves klímaöv makroklímájánál szárazabb vagy rikábban hűvösebb mezoklímájú termőhelyei A: tömör kőzetek (mészkő, dolomit, andezit, gabbró, bazalt, riolit, stb.), melyek mállásterméke meszes vagy mérsékelten savanyú H: többletvízhatástól független (VFLEN), felszínen lefutó csapadékvízzel T: köves-sziklás váztalaj (SZV), sekély termőrétegű kőzethatású talajok (RA, RE, ER)

SZIKLAERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: nyílt, két- vagy többszintes, a termőhely miatt rendszerint mozaikos szerkezetű – fajgazdag, xerofil és mezofil fajok B: alacsony vagy legfeljebb közepes borítás – xerofil és mezofil fajok C: alacsony vagy közepes borítás, mozaikos megjelenés – fajgazdag, xerofil (nagyrészt száraz tölgyes) és mezofil (nagyrészt üde lomberdei) fajok D: sziklalakó mohafajok száma jelentős

SZIKLAERDŐK

Faji összetétel: A: EF, MK, KH, NH, HJ, KJ, MJ, B, LBE, DBE, BABE, (KTT, MOT, GY, HSZ), VK* – régiók és tájak szerint változnak B: szirti gyöngyvessző (Spiraea media) húsos som (Cornus mas) madárbirsek (Cotoneaster spp.) mogyoró (Corylus avellana) köszméte (Ribes uva-crispa) pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) ükörke (Lonicera xylosteum) havasi iszalag* (Clematis alpina) bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)

SZIKLAERDŐK C: nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.) mérges sás (Carex brevicollis) tarka nádtippan (Calamagrostis varia) bajuszos kásafű (Oryzopsis virescens) lila csenkesz (Festuca amethystina) Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides) fehér sás (Carex alba) magas csukóka (Scutellaria altissima)

Megj.: A sziklaerdők magasabb régióban lévő üdébb típusaiban számos, az üde lomberdők aljnövényzetére jellemző faj is megtalálható. Az alacsonyabb régiókban viszont jónéhány a száraz tölgyesekre jellemző faj is előfordul.

ritka és reliktum fajok

havasi hagyma (Allium victorialis) kövi szeder (Rubus saxatilis) harangláb (Aquilegia vulgaris) szürke bogáncs (Carduus glaucus) havasi ikravirág (Arabis alpina) medvefül kankalin (Primula auricula) szirti búzavirág (Centaurea mollis) hármaslevelű macskagyökér (Valeriana poloskavész (Cimicifuga europaea) tripteris) enyves aszat (Cirsium erisithales)

SZIKLAERDŐK

D: nagysüvegű moha (Encalypta ciliata) - (Cephalozia bicuspidata) - (Scapania punctata)


Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység (Pilis, Budai-hg., Vértes, Bakony, Balaton-felvidék), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hg.)

SZIKLAERDŐK

Ökológiai és földrajzi változatok:SZIKLAI ERDEIFENYVES

erdeifenyő (Pinus sylvestris)

Előfordulás: Alpok. Kárpátok, nálunk speciálisan Kőszegi-hg. (Péterics-hegy)

SZIKLAI BÜKKÖS

bükk (Fagus sylvatica) madársisakok (Cephalanthera spp.) harangláb (Aquilegia vulgaris) vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens) + a korábban említett reliktum fajok

Előfordulás: Bükk-hegység és Mátra elsősorban dolomitja

SZIKLAERDŐK HÁRSAS – BERKENYÉS

nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) lisztes bekenye (Sorbus aria) kislevelű hárs (T. cordata) fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata)

Előfordulás: Bükk-hegység meredek, északias dolomitletörései

SZILIKÁT SZIKLAERDŐ

kocsánytalan tölgy (Quercus petraea agg.) madárberkenye (S. aucuparia)lisztes berkenye (Sorbus aria) xerotherm tölgyes és acidofrekvens fajok a gyepszintben

Előfordulás: Zempléni-hg. északi része

HÁRS – KŐRIS SZIKLAERDŐ

kislevelű hárs (Tilia cordata) húsos som (Cornus mas) nagylevelű hárs (T. platyphyllos) sok nitrofita és tavaszi geofita magas kőris (Fraxinus excelsior)

Előfordulás: Északi- és Dunántúli-középhegység, Mecsek, Villányi-hg.

SZIKLAERDŐK

ELEGYES KARSZTERDŐ

bükk (Fagus sylvatica) tiszafa* (Taxus baccata) virágos kőris (Fraxinus ornus) fanyarka (Amelanchier ovalis) berkenye kisfajok (Sorbus spp.) molyhos madárbirs (Cotoneaster tomentosus)

Előfordulás: Dunántúli-középhegység (Pilis, Budai-hg., Vértes, Bakony, Balaton-felvidék) északias dolomitbörcei

SZIKLAERDŐK

Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: magaskőrises, virágoskőrises, kislevelűhársas, nagylevelűhársas K: erdeifenyves, feketefenyves, lucfenyves

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:nincsenek

SZIKLAERDŐK

Sziklai bükkösök és elegyes karszterdők

SZIKLAERDŐK

SZIKLAERDŐK

Egyéb sziklaerdők

SZIKLAERDŐK

SZIKLAI CSERJÉSEK

SZIKLAI CSERJÉSEK Termőhelyi viszonyok: D: sziklás gerincek, élek, csúcsok, börcök, bércek – ált. 300 m tszf. magasság felett K: cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes és bükkös klímaöv makroklímájánál szárazabb és melegebb mezoklímájú termőhelyei A: dolomit, mészkő, andezit, gabbró H: többletvízhatástól független (VFLEN), a csapadékvíz jelentős része a kőzetfelszínen fut le T: köves-sziklás váztalaj (SZV)

SZIKLAI CSERJÉSEK

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: B: gyepekkel váltakozva cserjés mozaikkomplexek – xerofil fajok C: a cserjés foltokban alacsony borítás – xerofil (és xeromezofil) fajok D: szaxikol mohok és zuzmók

SZIKLAI CSERJÉSEK

Faji összetétel: B: szirti gyöngyvessző (Spiraea media) madárbirsek (Cotoneaster spp.) fanyarka (Amelanchier ovalis)

C: sziklai, sziklagyepi és bokorerdei fajok

D: szaxikol fajok

Földrajzi elterjedés:Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység

SZIKLAI CSERJÉSEK Földrajzi és ökológiai változatok:

GYÖNGYVESSZŐ CSERJÉS

Az Északi-középhegység (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny, Medves, Naszály) és Dunántúli-középhegység (Visegrádi-hg., Pilis) mészkő, andezit ill. gabbró kőzetén.

szirti gyöngyvessző (Spiraea media) Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides) pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) fagyal (Ligustrum vulgare) tarka nőszirom (Iris variegata) bugás veronika (Veronica paniculata) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis) jajrózsa (Rosa pimpinellifolia) mérges sás (Carex brevicollis) húsos som (Cornus mas) magyar bogáncs (Carduus collinus) színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma) magas és tarka gyöngyperje (Melica altissima, M. picta) magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)

SZIKLAI CSERJÉSEK

FANYARKA – MADÁRBIRS CSERJÉS

A Dunántúli-középhegység (Gerecse, Vértes, K-Bakony) dolomit kőzetén.

fanyarka (Amelanchier ovalis) szürke gurgolya (Seseli osseum) nagy levelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus) napvirágok (Helianthemum spp.) cserszömörce (Cotinus coggygria) varjúhájak (Sedum spp.) nyalábos kőhúr (Minuartia fastigiata) prémes gyöngyperje (Melica ciliata)

SZIKLAI CSERJÉSEK

SZURDOKERDŐK

SZURDOKERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: szűk völgyek alsó, meredek falú szakaszai, meredek északi lejtők, töbrök oldala, sziklás lejtőtalpak – általában 300 m tszf. magasság felett K: bükkös és gyertyános-tölgyes klímaöv makroklímájánál hűvösebb, párásabb mezoklímájú termőhelyei A: tömör kőzetek (pl. mészkő, andezit, bazalt) H: többletvízhatástól független (VFLEN), szivárgó vizű (SZIV) T: a meredek,felső részeken váztalajok (SZV) és kőzethatású talajok (RA, RE, ER), az alsó felhalmozási részeken (a szurdokok alján) lejtőhordalék erdőtalajok (LHE)

SZURDOKERDŐK Fiziognómia és ökológiai jellemzés: A: zárt, két vagy több szintes – fajgazdag, mezofil fajok B: alacsony vagy ritkábban közepes borítás – mezofil fajok C: alacsony vagy közepes borítás, mozaikos megjelenés – mezofil (nagyrészt üde lomberdei), nitrofil és magaskórós fajok D: alacsony vagy közepes borítás – szaxikol fajok

SZURDOKERDŐK

Faji összetétel: A: B, GY, HJ, KJ, MJ, NH, KH, HSZ, MK, CSNYE, EH*, VK* B: fekete bodza (Sambucus nigra) mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) fürtös bodza (S. racemosa) borostyán (Hedera helix) mogyoró (Corylus avellana) erdei iszalag (Clematis vitalba) köszméte (Ribes uva-crispa) havasi iszalag* (Clematis alpina) havasi ribiszke* (R. alpinum)

SZURDOKERDŐK

C: harasztok

gímnyelv (Phyllitis scolopendrium) hölgypáfrány (Athyrium filix-femina) hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis) pajzsikák (Dryopteris spp.) fodorkák (Asplenium spp.) vesepáfrányok (Polystichum spp.) édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)

magaskórósok tornyos ikravirág (Arabis turrita) osztrák borzamag (Pleurospermum hölgyestike (Hesperis matronalis) austriacum) évelő holdviola (Lunaria rediviva) farkasbogyó* (Scopolia carniolica)

SZURDOKERDŐKegyéb fajok

fényes turbolya (Anthriscus nitida) havasi ikravirág (Arabis alpina)erdei csenkesz (Festuca altissima) kövi szeder (Rubus saxatilis)fodros gólyaorr (Geranium phaeum) hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris)mohos csitri (Moehringia muscosa) magas csukóka (Scutellaria altissima)

nitrofil fajoknagycsalán (Urtica dioica) vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)falgyom (Parietaria officinalis) nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)

Megj.: A gyepszintben számos faj található még a bükkösök, gyertyános – kocsánytalantölgyesek aljnövényzetéből is.

D: gömbös moha (Bartramia pomiformis) - (Fissidens cristatus) kúpos májmoha (Conocephalum conicum) - (Marsupella hungarica)

SZURDOKERDŐK

Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl (Mecsek, Villányi-hg.)

SZURDOKERDŐK Ökológiai változatok:SZURDOKERDŐ MÉSZKÖVÖN

Számos hidegkori reliktum fajt őriz (pl. Arabis alpina, Scopolia carniolica, Clematis alpina, Ribes alpinum, Viola biflora)

Előfordulás: Északi-középhegység (Tornai Karszt, Bükk), Dunántúli- középhegység (Pilis, Gerecse, Vértes, Bakony, Balaton-felvidék), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl (Mecsek, Villányi-hg.)

SZURDOKERDŐ ANDEZITEN

Fajszegényebb, reliktum fajt alig őriz, szilikátos aljzatra jellemző mohafajokkal.

Előfordulás: Északi-középhegység (Mátra, Börzsöny), Dunántúli- középhegység (Visegrádi-hg.)

SZURDOKERDŐK

Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: - K: lucfenyves


SZURDOKERDŐK

TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK

TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: (északi kitettségű) középhegységi lejtők meredekebb, kőgörgeteges szakaszain, általában az inflexiós pont felett, valamint sziklafalak alatti részeken – ált. 250 m tszf. magasság felett

K: gyertyános-tölgyes és bükkös klímaöv makroklímájánál kissé hűvösebb, párásabb mezoklímájú termőhelyei A: felszínre bukkanó, aprózódott tömör kőzetek (pl. mészkő, dolomit, andezit, bazalt) H: elsősorban szivárgó vizű (SZIV) T: kőzethatású talajok (RE, ER), törmeléklejtő-erdőtalaj – gyakran korábban tarvágott és erodált területen

TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: közepes záródás, sebzett és elágazó törzsek, sok tuskó- és tősarj a klimax fajok mint állományalkotókháttérbe szorulnak– mezofil fajok B: közepes borítás, mozaikos – mezofil, xeromezofil fajok C: jelentős borítás, mozaikos – mezofil és nitrofil fajok D: változó borítás – elsősorban szaxikol fajok


Faji összetétel: A: NH, KH, HJ, KJ, MJ, MK, CSNY, B, GY, LBE, VK*, EH* B: mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) fekete bodza (Sambucus nigra) mogyoró (Corylus avellana) borostyán (Hedera helix) húsos som (Cornus mas) erdei iszalag (Clematis vitalba) vörösgyűrű som (C. sanguinea)

TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK C:

nitrofil fajok nagycsalán (Urtica dioica) vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) őzsaláta (Smyrnium perfoliatum) tyúkhúr (Stellaria media) falgyom (Parietaria officinalis) foltos árvacsalán (Lamium maculatum) kányazsombor (Alliaria petiolata) nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)

további fajok

méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) bozontos csukóka (Scutellaria columnae) fényes gólyaorr (Geranium lucidum) apró tyúktaréj (Gagea minima) Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides) tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis) évelő szélfű (Mercurialis perennis) békaszem (Omphalodes scorpioides)

Megj.: továbbá általános üde lomberdei fajok

D: szaxikol zuzmó- és mohafajok


Földrajzi elterjedés: Északi-khg. (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny, Naszály), Dunántúli-khg. szórványosan (Visegrádi-hg., Budai-hg., Gerecse, Vértes, Bakony), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl (Mecsek, Villányi-hg.)


Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: magaskőrises, virágoskőrises, kislevelűhársas, nagylevelűhársas K: lucfenyves, erdeifenyves


vegetÁciÓismeret 6. előadás dr. bartha dénes

Documents