vasárnap, 1957 decembe. 1r8. kodály zoltán...

1
4 Vasárnap, 1957. december 18. - jt odály Zoltán munkás- ságát méltatni olyan feladat, amelyet ma •még senki sem tud egészében teljesíteni. Ennek az ideje még nincs itt, hiszen életmű- ve még nem zárult le, folyto- nosan növekszik, terebélyese- dik. A kortársak nem egyszer tévedtek már az értékelésben. Régóta bizonyos azonban, hogy nem téved a kortárs, amikor Kodály Zoltán műkö- dését mind hazai, mind világ- viszonylatban jelentősnek, korszakalkotónak ítéli. Alkotásai a világ zeneirodalmának örökbecsű remekei. Előadássorozatokra volna szükség, hogy Kodály Zoltán életművét, működését, munkáit részleteiben tárgyaljuk. Bar- tók Béla jellemezte őt, még 1921-ben, néhány szóval a leg- találóbban. -Kodály — mondotta —, a legnagyobb magyar zeneszerző pedagógusunk.* És ez a rövid jellemzés ma is találó. Sokrétű működésében valóban e két terület: a zene- szerzés és a pedagógiai munkásság a legkiemelkedőbb. A nagyszombati iskolai színház régi épülete volt az új magyar zene megteremtőjének elindulási helye. Itt mutatta be 1898 februárjában a gimnázium zenekara Kodály Zoltán hatodikos gimnazista szerzeményét: Nyitány. (D-moll.) A siker nem kápráztatta el. Hosszú évek kemény, és nem egy- oldalú, felkészülő munkájával vívta ki a felnőtt íéíi sikerét, s az ország, az egész zenei világ elismerését. Kodály zeneszerző művészete két gyökér útján nőtt nagy- gyá. Az egyik a latin neoimpresszlonista, a másik a magyar népi zene. Nem az előbbi fejlesztette azonban művészetet eredetivé, és világviszonylatban is nagyértékűvé. Mert ha csupán abból a gyökérből táplálkozott volna, gyenge, fakó utánzóvá válik abban az iskolában. A magyar népzene tala- jába lenyúló gyökér izmosította óriássá zeneszerzői tevékeny- ségét. A neoimpresszionistáktól csak a korszerű tudást sze- rezte meg. a magyar népdal ősi, szinte érintetlen rétegére nép- y j dalgyűjtése során bukkant. A népdalgyűjtés nagy cs tudatosan véghezvitt terve nem egyik napról a másikra született, hanem lassan érlelődött meg benne. Már Galántán. ahol az elemi iskolát járta és -gyermekkora leg- szebb hét esztendejét töltötte*, megszerette és figyelte a nép dalait. Ide ment első népdalgyűjtő útján ls és ennek a vidéknek táncait örökítette meg világhírű zenekari művé- ben: a -Galántai táncok*-ban. A magyar népdalforráshoz fordult. Érezte, tudta, hogy innen kell merítenie. Erre mu- tat az is, hogy alig érkezett vissza 1907-ben párizsi tanul- mányútjáról, máris újabb népdalgyűjtő útra indult. Elvhű, céltudatos viselkedés volt ez. Kötelességének érezte, hogy a szájhagyomány útján fennmaradt, de már kiveszőben lévő ősi zenekultúra emlékeit — szinte az utolsó pillanatban —, megmentse. Annak pedig, hogy Kodály zenéje azután majd- nem kizárólag a magyar népzenében gyökerezett, igen mély oka volt. Ez az ók Bartók szerint Kodály rendíthetetlen hite és bizalma népének .építőerejében és jövőjében. Való- színű, hogy a magyar falu népében rejlő erőforrást már a galántai években megérezte, de a felkészülés során s a megpróbáltatások r.ehéz éveiben már világosan látta, tudta és hirdette. Doktori értekezése is a magyar népdal strófa- szerkezetét tárgyalja. És életmunkájában végig következete- sen érvényesült a tétel: -minden ország zeneszerzése, ha eredeti, a maga néne dalain alapul*. A népdalgyűjtést barátjával és fegyvertársával, Bartók Bélával végezte. A kortársak, de különösen a hivatalos kö- rök, nem értékelték ezt a munkát, s ennek jelentőségét nem látták. A kevesek között, akik felismerték a népdalgyűjtés nagy jelentőségét, volt Móra Ferenc. 192fl márciusában, ab- ban az időben, amikor már a nagyszerű gyermekkarok a -Villű*, a -Túrót eszik a cigány*, a -Gereelviárás* —, megie'entek, a Világ című napilapban a -Honti igricek* című tárcáiéban ezt írta: -megírom, hogy ami megvan még a ma- gyar nótából, hogyan lesz abból tudomány és múzeumok kincse. Mert most már igencsak az lesz belőle, hála azoknak a jótét lelkeknek, akik számot vetnek a jövendővel ls. Mit lehet tudni, mikor danoljuk el az ezeresztendős országunkat egészen, hát legalább a fonográf-lemezeken maradion meg a nyoma annak, hogy szépen danoltunk*. Nem tudomány és nem múzeumok kincse lett csupán azonban a néndalgvűj- té«bői. hanem a jövendővel számot vető jótét lelkek mun- t<á««<i"a ninnlán a magyar nép kincse és egv úi zenei mű- veltr- 4 * elindulása. Kodály Zoltán munkássága A szegedi egyetemek énekkarának ünnepi hangverse- nyén elmondotta: dr. J á k y Gyula egyetemi tanár, az Orvostudományt Egyetem rektora. E -Wülhetetlen érdemei vannak Kodálv Zoltánnak, a pedagógusnak, ő is esész népét kívánta tanítani. Egvik alapvető jelentőségű tanulmányában, az ..Argii-us nótáiá"-ban. amelyet üldöztetése ideién. 1920-ban tett közzé, szavakba foglalta a vádat, amikor meglelölte a műveltebb réteg és tudomá- nyos körének hibáját: a zenét- lenséget. -Kevés országban tapasztalható írja —, különben műveltebb körök- nek. akkora közömbössége a zene iránt, mint nálunk*. Először 1919-ben, — amikor a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki tett kísérletet az igen elhanyagolt szolfézs-oktatás megalapozására s a célja: ..általános Intézkedéssel megjavítani az alapképzést". Újí- tási torekveselnek megvalósítására már nem jutott idő. A Tanácsköztársaság összeomlása után pedig az üldöztetés lett osztályrésze. Továbbra is állandóan foglalkoztatta az a döbbenetes felfedezés, hogv a magvar gyermek nem is- meri saiát zenei anyanyelvét és a legszebb dalokat, ame- lyeket a magvar zenei géniusz ezer cv alatt teremtett . már csak a cselédek, öreg parasztasszonyok és a falusi zsellérek ismerik, éneklik. A teendőkön gondolkodva ésszerű követ- keztetéssel eljutott Kodálv az énekkari kultúra fontosságá- hoz. es a gyermekkarok világához. Igv kívánt magvar ének- kari művészetet teremteni. Felismerte, hoav a karének az útia a fejlődésnek, de az csak úgy töltheti be feladatát, ha újjászületik. „A vegyeskaroké a iövő..." — jelentette ki es követelte, hogy a -dalos versenyele, a művészi szellem hóhérai adjanak helyet a dalos ünnepeknek* Egyik 1935- ben meaielent tanulmányában mondotta: „A népdalhoz a legrövidebb út a zenei műveltségen át vezet. Zenei köztuda- tunk akkor lesz. mikor a nyolcadik millió is magáévá teszi hétmillió magvar zenei érzését, amire ma még idegenkedve néz... A néphagyomány nem töltötte be rendeltetését az- zal, hogv a nép zeneéletét ellátta. Köze van még az élethez, a mindnyájunk mai életéhez. Megvan benne magja, terve egv r.ngv nemzeti zenekultúrának. Ennek kifejlesztése, tel- jessé tétele a művelt réteg dolga. De csak a néppel való lelkiegységben lesz rá ereje. • Hogy nemzetté lehessünk, előbb úira meg újra néppé kell lennünk". O ok énekes művel gazdagította a zeneirodalmat és sj ezekben a Palaestrina-stílus művészetét egyesítet- te a modern harmóniavilággal. A legnagyobb számba n ezek között a gyermek- és vegveskarra írt. a cap- pclla-művek szerepelnek. „Mi feileszti jobban az egymásra utalt közösség tudatát — mondotta egy néhány év előtti oktatási vitában —. mint a karéneklés, míg az egyéni sze- replés vajmi gyakran hiúságet. elbizakodottságot hoz Jétre. A karban, bár .számos a legkisebb is', mindenki érzi, hogy csak egv csepp a tengerben, nélküle is megvannak, de egy- nek hibáia mindent elronthat. Egyéni felelősség közös mun- kában. mi nevelhet jobban szocializmusra?" Hetvenéves születésnap ián. 1952-ben is a gyermekekhez fordult és a zenekedvelő ifjúsághoz intézett rádiószczntá- ban a többek között azt mondotta: „Egy ország zenekultú- ráját nem egyes zenészek csinálják, hanem az egész nép .:. Egyesek hiába dolgoznak, ha nem kíséri őket milliók vissz- hangja". Akkor már régen remekművű kórusaitól vissz- hangzott az ország, mert pedagógiai, az egész népet nevelő munkásságát siker koronázta. Ma már minden magvar ze- neszerző, zeneoktató közvetve, vagv közvetlenül az ő tanít- ványa Kiterjedt Kodálv figyelme még a nyelvre, a nyelvmű- velésre a helyes kieitésre is. Azt hangsúlyozta: „Minden- kibe bele kell nevelni a nvelv sorsa iránti érdeklődést, a saját beszéde, írásáért való felelősséget". Kodálv Zoltán vetése kikelt, a mag nemjhullott kőre. nem szóródott az útszélre. Több mint egv évtizede hagyo- mányossá vált. hogv december közepén, születésnapia iJe- ién han"versenyt rendeznek a fővárosban, a rádióban és az ország városaiban. Néhánv nap múlva lesz 75. születésnap- iának ünnepe, és a mai napon Szeged ifiú népe. Szeged egyetemi ifjúsága köszönti ünnepi műsorral a Mestert, a zeneszerzőt és a nagv nevelőt. Zenéiének hangiaival kö- szöntik most a kórusok, a fiatal muzsikusok, és mindannyi- an a költővel egvütt mondiuk: „Ezernyi szép dal csak a szélbe szállna. Ha nem zúgatná nagy kópalástja A hegytetőn, hol a sasnak szárnya lendül. A kristály jég mint orgona csendül. A széles éggel egybeforr kékje. A csöndnek van csak ily örök zenéje. Nagy Kodály Zoltánunk híre fényes! Daloknak mestere, sokáig élhess. Hiszen egy hegyorom az éggel A vállán oly ifjú, mint egy fénylő szivárvány. Daloknak mestere, sokáig élhess, sokáig élhessf JHííoéizi siker a szegedi eQ,y.etemek e tniékha nq aenmij én Nagyszabású és lenyűgöző hangversenyt tartott pén- teken este a szegedi egyete- mek, valamint a Tömörkény István és a Radnóti Miklós gyakorló gimnázium ének- kara a Tudományegyetem aulájában Kodály Zoltán szü- letésének 75. évfordulója al- kalmából. Mihálka György, a tehetséges fiatal karnagy merész vállalkozást valósított meg ennek a hangverseny- nek a megrendezésével. A Kodály-müvekből összeállí- tott kórusversenyt a karmes- tert és az énekkart is alapo- san próbára tette. Az énekkar meglepően egyenlétes teljesítményt nyújtott, és a sok erőt kívánó hangverseny utolsó számait is elsodró erővel bírta éne- kelni. Kiváló hanganyagú ez a kar — az Egyetemi Ének- karra gondolunk —, nagy muzsikaütású a tagság. Ez tette lehetővé a vezénylő karmester nagy zenei átélő- ltcszsége mellett azt, hogy az igényes műsor minden száma sikert aratott. Különösen ér- tékessé teszi a hangversenyt, hogy Bárdos Lajos—Weöres Sándor: Kodály köszöntése című kórusművének első szegedi bemutatására is vál- lalkozott. Az Egyetemi Énekkar számai közül különösen szé- pen szóltak az Esti dal és az öregek. Kár, hogy a szólam- belépések. hajlítások pontat- lansága olykor magzavarta a különben lenyűgöző hatást. A Tömörkény István gya- korló gimnázium énekkara csengő frisseségével aratott sikert. Az Egyetemek Ének- karának, a Tömörkény Ist- ván és Radnóti Miklós gim- náziumok énekkarainak együtt előadott számai — a Szabadság-himnusz, a Béke- dal és a Magyarokhoz — mo- numentális hanghatásukkal elsodró sikert arattak. A hangverseny szólistái. Kedves Tamás csellista, Há- mori János zongorista, Surá- nyi Terézia énekszólista. Csonka Barna zongorista és Szekszárdi Tamás orvostan- hallgató —, azt bizonyítják, hogy az egyetemek és gimná- ziumok kulturális munkája sokrétű és magas egyéni tel- jesítmények elérésére is ké- pes. Különösen ki kell emel- ni Hámori János zongoraszá- mát, Surányi Terézia ének- szólóját és Szekszárdi Tamás hegedűszámát, aki a nagy elmélyülést kívánó Adagio-t tiszta líraisággal és bizto6 technikával szólaltatta meg. A hangverseny sikerének részese Csetri Mária, ügyes konferansza. Meg kell emlí- teni Kézdy Erzsébet, tanító- nőképző intézeti tanárnő és dr. Gergely Győzőné, gimná- ziumi tanárnő sikeres mun- káját a szólamok betanításá- ban. Az egyetemek énekkarának ez a hangversenye a fejlődő kórus életének egyik jelen- tős állomása. Zalka Máté nevét viseli a Csongrádi sugárúti iskola Emlékezetes ünnepségen avatták a Csongiádi sugárúti iskolát Zalka Máté Altalános Iskolává. Az ünnepség teg- nap délután 2 órakor úttörő- avatással kezdődött, ahol részt vett a szegedi munkás- | őr-zászlóalj III. századának j küldöttsége. Nevükben Berta | István elvtárs mondott rövid beszédet az úttörőknek, s az : ő kezébe tették le a fogadal- ' mat. A munkásőr-küldöttség j mintegy 80 úttörőnek adta át ' a vörös nyakkendőket. Ezután került sor a név- adó ünnepségre. Horváth Fe- renc igazgató tartotta az ün- nepi beszédet. Ismertette a nagy proletárhős életét, hő- siességét. A párt ügyéhez való hűségét példaképpen állította a hallgatóság elé. A szakszervezeti bizottság pá- lyázatát, mely az ifjúságot Zalka Mátéról szóló dolgoza- tok írására hívja fel, Pópity Jánosné ismertette. Az iskola énekkarának Mészáros Kál- mán vezetésével előadott énekszámai és Kevei Béla VIII. osztályos tanuló szava- lata után került sor a Cser- tő Ferenc által festett Zalka Mátét ábrázoló festmény, va- lamint a Szegcdi Kenderto- nógyár által ajándékozott, s az iskola folyosóján elhelye- zett Zalka-festmény leleple- zésére Ekkor adta át az is- kola igazgatója a képek al- kotóinak a szülői munkakö- zösség ajándékait. Az ünnepség után, melyen Páll Dezsőné mondott össze- kötő szöveget, a nevelők, szülők és munkásőrök baráti találkozón vettek részt. Itt köszönték meg Pálfy Károly igazgatóhelyettesnek azt a lelkes munkát, amit az ün- nepség és a baráti találkozó megrendezésében kifejtett. swf- % (237) — Ügy is van, óbcrlajtnanl úr. jelentem alás- san, cz tényleg egy szörnyű hülye história. En magam se túriam, hogy hogy juthatott az estembe egy ilyen nagy hülyeség, hogy ilyes- miről beszéljek. Csakis velemszületett hülyeség lehet az oka, vagy periig ifjúkori emlék. Ezen a földgolyón, óberlajtnant úr kérem, különféle jelűméit vannak, és a Jitrajda szakácsnak mégis- csak igaza volt, amikor Bruckban berúgott, be- leesett n pöcegödörbe, nem tudott kimászni és ii*t kiabálta onnét: ember arra von rendelve és hivatva, hegy megismerje az igazságot, hogy szellemével uralkodjon az egész világegyetemnek valami harmóniájában, hogy folyton fejlődjön és mű- velődjön, egyre intelligensebb és szeretettel tel- jesebb világok magasabb szléráiba emelked- jen«. Amikor ki akartuk húzni onnét, kapá- lódza't és harapott. Azt hitte, hogy otthon van, és csak amikor újra visszadobtuk, akkor kez- dett k'"nylirögni, hogy húzzuk ki belőle. — Di tni van azzal a postamesternővel? kiáltotta kétségbeesetten I.ukás főhadnagy. — Az cay nagyon rendes volt, óberlajt- nant űr kérem, de mégiscsak egy szipirtyó volt. a postán minden kötelességét teljesítette, csalt egy hibája volt, azt képzelte, hogy min- denki üldözi öl, hogy mindenki utazik rá, és ezért a napi munkája után mindenkit jelje- lentette a hatóságoknál, aszerint, ahogy éppen a körülmények hozták. Egyszer kora rcggrl iis rr,fóbe merít gombászni és amikor elment az iskola előtt, nagyon jól látta, hogy a tanító úr már fenn van és köszön neki, és meg is kér- iezte, hogy liov# megy olyan koráit. Mikor azt mondta, hogy gombászni megy, a tanító úr azt mondta, hogy ő is utánamegy. Ebből azt gon- dolta, hogy vénasszony létére a tanítónak vala- mi tisztességtelen szándéka van vele, és amikor nuglátta, hogy tényleg arra jön a bokrok kö- zött, megijedt, elszaladt és mindjárt jeljelentést írt a helybeli tantestületnek, hogy a tanító meg akarta erőszakolni. A tanító ellen fegyelmi vizs- gálatot indítottak, és hogy ne legyen belőle nyilvános botrány, a tanfelügyelő személyesen ment ocla kivizsgálni a dolgot, és a csendörör- meslerhez fordult, hogy szerinte képes-e ilyes- mire az a tanító. A esendőrőrmester megnézte az aktákat és azt mondta, hogy az nem létezik, mert a tanítót egyszer már feljelentette a plébá- nos, hogy az unoltahúga után jár, akivel maga a plébános szokott hálni, de. a tanító hozott egy igazolást a kerületi orvostól, hogy már hat éve impotens, mert terpeszállásban leesett a padlás- ról egy társzekér rúdjára. Akkor ez a szipirtyó Ieljelentette a csendűrörmestert, a kerületi or- vost és a tanjelügyelöt is. hogy a tanító mind- nyájukat megvesztegette. Ezek pedig mind pa- naszt emeltek a nö ellen, és a nőt el is Ítélték, mire arra hivatkozott, hogy ö beszámíthatat- lan. Így aztán megvizsgálták a törvényszéki orvosok és adtak neki egy Igazolványt, hogy hülye ugyan, de azért bármilyen állami szolgá- latra megjelel. Lultás főhadnagy jelkiáltott: — Jézus Mária! s még hozzátette: Svejk, én mondanék magának valamit, de nem akarom elrontani az étvágyamat — mire Svejk kijelentette: — Előre mondtam, óberlajtnant úr, hogy amit el lógok mesélni, az egy szörnyű hülyeség. Lukás főhadnagy csak legyintett s azt mondta: — Már megszoktam magától ezeket az okos- ságokat. — Nem lehet mindenki okos, óberlajtnant úr — mondta Svejk meggyőzően —, kell, hogy a hülyék kivételeit legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meg- hülyülne. Például, óberlajtnant úrnak jelentem alássan, ha mindenki ismerné a természeti tör- vényeket, mint egy Capek nevű úr, aki a »Ke- hely* kocsmába járt cs éjszalta mindig kiment a süntésbül az utcára, jól megnézte magának a csillagos égboltot, és amikor visszajött, sorra odament mindenkihez és azt mondta: -Máma gyönyörűen ragyog a Jupiter, te azt se tudod, le szamár, hogy mi van a jcjed fölött. Ezek olyan távolságok, hogy ha téged, te gazember, kilőnének egy ágyúból, akkor még az ágyúgo- lyó sebességével is millió és millió évig röpülhet- nél". Amellett olyan goromba volt, hogy rend- szerint ő repült ki a kocsmából egy közönséges villamos sebességével, mondjuk, óberlajtnant úr, óránként tíz kilométerrel. Vagy vegyüli például, óberlajtnant úr kérem, a hangyákat. . . Lukás főhadnagy felült a díványon és őssze- tette a kezét: — Csodálkoznom kell saját magamon. Svejk, hogy mindig szóba állolc magával, pedig olyan régen ismerem magát, Svejk .., Svejk egyetértően bólintott: — Ez a szokás hatalma, óberlajtnant úr, ép- pen attól van, hogy olyan régen ismerjük egy- mást és már végigcsináltunk együtt néhány dolgot. Mi már sok mindent végigszenvedtünk együtt és mindig úgy kerültünk bele, mint Pilá- tus a krédóba. Alázatosan jelentem, óberlajt- nant úr, hogy ez a sors. Amit a császár őfel- sége elintéz, az jól el van intézve, ő hozott össze bennünket, cs én nem is kívánok semmi mást, isak hogy egyszer igazán nagy ha'znára lehes- sek az óberlajtnant úrnak. Nem éhes, óberlajt- nant úr? Lukás főhadnagy, aki közben ismét végig- nyúlt a díványon, azt felelte, hogy Svejk leg- utóbbi kérdése igen alkalmas arra, hogy véget vessenek e gyötrelmes diskurzusnak; ni enjen csak és kérdezze meg, hogy mi van a menázsi- val. Határozottan jobb lesz, ha Svejk inkább körülnéz egy kicsit odakint és békén hagyja öt, mert ezek a hülyeségek, amiket tőle hall, job- ban kifárasztják, mint az egész út Sanoktöl idáig. Szeretne aludni egy kicsit, dc nem tud. — Az a poloskák miatt van, óberlajtnant úr. Régi babona, hogy a plébánosok polosliákat szülnek. Sehol nincsen annyi poloska, mint a plébániákon. A Horni Stodulhy-i plébános, Za- mastil nevezetű, egész könyvet írt a poloskák- ról, cs azok még prédikáció közben is mász- káltak rajta. — Mit mondtam, Svejk, megy már a kony- hára, vagy nem megy? Svejk eltávozott, s a nyomában, mint egy árnyék, lábujjhegyen kiosont Baloun is ... Amikor reggel elindultak Liskowiecböl Sta- rasul—Sambor felé, magukkal vitték a tábori konyhában a szerencséilen tehenet, amely még mindig nem jött meg. Cgy határoztak, hogy útközben tovább főzik, Liskowiec és Starasol között feleúton pihenőt tartanak és olt eszik meg. Dub hadnagyot megint csak a kétkerekű szanitéckocsin vitték, mert állapota tegnap úta csak rosszabbodott. Legtöbbet a puccerja szenvedett tőle, akinek állandóan a kocsi mel- lett kellett jutnia, és Dub hadnagy szüntelenül kiabált vele, hogy tegnap egyáltalán nem gon- doskodott róla, majd ha beérnek a városba, lesz nagy leszámolás. Minden pillanatban vizet kért. % megitta cs rögtön ki is adta. — Kicsodán.. ., micsodán nevettek? — kiál- totta a kocsiból. — Majd én megtanítalak tite- ket. ne játsszatok velem, majd megismertek cngeml v (folyatjuk}

Upload: others

Post on 27-Dec-2019

8 views

Category:

Documents


0 download

TRANSCRIPT

Page 1: Vasárnap, 1957 decembe. 1r8. Kodály Zoltán …digit.bibl.u-szeged.hu/.../01957/00294/dm_1957_294_004.pdf4 Vasárnap, 1957 decembe. 1r8. -jt odál Zoltáy munkásn - fí ságá méltatnt

4 Vasárnap, 1957. december 18.

- j t odály Zol tán m u n k á s -f í ságá t m é l t a t n i o lyan

fe l ada t , a m e l y e t m a •még senki s e m t u d egészében te l jes í ten i . E n n e k az ide je m é g n incs itt, hiszen é l e t m ű -ve m é g n e m zá ru l t le, fo lyto-n o s a n növekszik, t e rebé lyese-d i k . A k o r t á r s a k n e m egyszer t éved tek m á r az é r t éke lésben . Régóta bizonyos azonban , hogy n e m téved a kor tá r s , a m i k o r Kodá ly Zol tán m ű k ö -dését m ind hazai, m i n d vi lág-v iszonyla tban je len tősnek , ko r szaka lko tónak ítéli. Alkotása i a vi lág z e n e i r o d a l m á n a k örökbecsű remekei .

E lőadássoroza tokra vo lna szükség, hogy Kodá ly Zol tán é l e tművé t , működésé t , m u n k á i t rész le te iben t á r g y a l j u k . B a r -tók Béla j e l l emez te őt, még 1921-ben, n é h á n y szóval a leg-ta lá lóbban . - K o d á l y — m o n d o t t a —, a l egnagyobb m a g y a r zeneszerző pedagógusunk .* É s ez a rövid je l lemzés m a is találó. S o k r é t ű m ű k ö d é s é b e n va lóban e ké t t e rü l e t : a zene-szerzés és a pedagógia i m u n k á s s á g a l egk iemelkedőbb .

A nagyszomba t i iskolai sz ínház régi épü le t e vol t az ú j m a g y a r zene m e g t e r e m t ő j é n e k e l indulás i helye. I t t m u t a t t a be 1898 f e b r u á r j á b a n a g imnáz ium zeneka ra Kodály Zol tán ha todikos g imnaz is ta sze rzeményé t : Nyi tány . (D-moll.) A s i k e r n e m k á p r á z t a t t a el. Hosszú évek k e m é n y , és n e m egy-oldalú, fe lkészülő m u n k á j á v a l v ív ta k i a f e lnő t t í é í i s ikerét , s az ország, az egész zenei v i lág e l i smerésé t .

Kodály zeneszerző művésze t e ké t gyökér ú t j á n nő t t nagy-gyá. Az egyik a la t in neoimpresszlonis ta , a m á s i k a m a g y a r népi zene. Nem az előbbi f e j l e sz te t t e azonban művésze te t eredet ivé , é s v i lágviszonyla tban is nagyé r t ékűvé . Mer t h a csupán abból a gyökérből táp lá lkozot t volna, gyenge, f a k ó u tánzóvá vá l ik a b b a n az i skolában. A m a g y a r népzene t a l a -j á b a lenyúló gyökér izmosí tot ta ór iássá zeneszerzői t evékeny-ségét. A neoimpressz ion is ták tó l csak a korszerű tudás t sze-rez te meg .

a m a g y a r n é p d a l ősi, sz in te é r in t e t l en ré tegére n é p -y j da lgyű j t é se so rán b u k k a n t . A n é p d a l g y ű j t é s nagy

cs t uda tosan véghezvi t t t e r v e n e m egyik napró l a m á s i k r a szüle te t t , h a n e m lassan ér le lődöt t m e g benne . M á r G a l á n t á n . aho l az e lemi iskolá t j á r t a é s - g y e r m e k k o r a leg-szebb hé t e sz t ende jé t töl töt te*, megsze re t t e é s f igye l te a nép dala i t . I de m e n t első n é p d a l g y ű j t ő ú t j á n ls é s e n n e k a v idéknek t ánca i t ö rök í te t t e m e g v i l ágh í rű zenekar i m ű v é -ben : a - G a l á n t a i t áncok*-ban . A m a g y a r népda l fo r r á shoz fo rdu l t . Érezte , t ud t a , hogy innen kel l mer í t en ie . E r r e m u -ta t az is, hogy a l ig é rkeze t t vissza 1907-ben párizsi t a n u l -m á n y ú t j á r ó l , m á r i s ú j a b b n é p d a l g y ű j t ő ú t r a indul t . E lvhű, cé l tuda tos v i se lkedés volt ez. Köte lességének érezte , hogy a s z á j h a g y o m á n y ú t j á n f e n n m a r a d t , de m á r k iveszőben lévő ősi z e n e k u l t ú r a emléke i t — sz in te a z u to lsó p i l l a n a t b a n —, megmentse . A n n a k pedig, hogy Kodá ly zené j e a z u t á n m a j d -nem k izá ró lag a m a g y a r népzenében gyökerezet t , igen mély o k a volt . Ez az ók Bar tók szer in t Kodá ly r end í the t e t l en hi te é s b iza lma népének . ép í tőe re jében és jövőjében . Való-színű, hogy a m a g y a r f a l u népében r e j l ő e rő fo r r á s t m á r a ga lán ta i é v e k b e n megérez te , d e a fe lkészü lés so rán s a megpróbá l t a t á sok r.ehéz éve iben m á r v i lágosan lá t ta , t u d t a és h i rde t te . Doktor i é r t ekezése is a m a g y a r népda l s t r ó f a -szerkezeté t t á rgya l j a . És é l e t m u n k á j á b a n végig köve tkeze te -sen é rvényesü l t a t é te l : - m i n d e n ország zeneszerzése, h a eredet i , a m a g a néne da la in a lapul* .

A n é p d a l g y ű j t é s t b a r á t j á v a l é s f egyver tá r sáva l , Ba r tók Bélával végezte. A k o r t á r s a k , de kü lönösen a h iva ta los kö -rök, nem é r téke l t ék ezt a m u n k á t , s e n n e k je lentőségét n e m lá t t ák . A kevesek között , ak ik f e l i smer t ék a népda lgyű j t é s nagy je lentőségét , volt Móra Ferenc . 192fl m á r c i u s á b a n , a b -ban az időben, a m i k o r m á r a nagyszerű g y e r m e k k a r o k — a -Villű*, a - T ú r ó t eszik a cigány*, a - G e r e e l v i á r á s * —, meg ie ' en t ek , a Vi lág című nap i l apban a - H o n t i igr icek* c ímű t á r c á i é b a n ezt í r t a : - m e g í r o m , hogy ami m e g v a n m é g a m a -gyar nótából , hogyan lesz abból t u d o m á n y és m ú z e u m o k kincse. Mer t most m á r igencsak az lesz belőle, há la azoknak a jótét l e lkeknek , akik számot v e t n e k a jövendővel ls. Mi t lehet tudni , m i k o r d a n o l j u k el az ezeresz tendős o r szágunka t egészen, há t l ega lább a fonográ f - l emezeken m a r a d i o n m e g a n y o m a a n n a k , hogy szépen dano l tunk* . N e m t u d o m á n y és nem múzeumok kincse let t c s u p á n azonban a n é n d a l g v ű j -té«bői. h a n e m a jövendővel számot ve tő jótét le lkek m u n -t<á««<i"a n innlán a m a g y a r n é p kincse és egv úi zenei m ű -veltr-4* el indulása .

Kodály Zoltán munkássága

A szegedi egyetemek énekkarának ünnepi hangverse-nyén elmondotta: dr. J á k y Gyula egyetemi tanár, az Orvostudományt Egyetem rektora.

E -Wülhetetlen é rdeme i v a n n a k Kodá lv Zol tánnak, a pedagógusnak, ő is esész népé t k í v á n t a tan í tan i . Egvik a lapve tő je lentőségű t a n u l m á n y á b a n , az

..Argii-us nó tá i á " -ban . amelye t ü ldözte tése ideién. 1920-ban te t t közzé, s z a v a k b a foglal ta a váda t , a m i k o r megle lö l te a

m ű v e l t e b b r é t e g és t u d o m á -nyos k ö r é n e k h i b á j á t : a zenét -lenséget . - K e v é s o rszágban t apasz ta lha tó — í r j a —, kü lönben m ű v e l t e b b kö rök -nek. a k k o r a közömbössége a zene i ránt , m i n t ná lunk* . Először 1919-ben, — a m i k o r a Zeneművésze t i Főiskola a l igazga tó jává nevez ték k i — te t t k í sér le te t az igen e lhanyagol t szolfézs-oktatás mega lapozására s a cé l j a :

. .á l talános Intézkedéssel m e g j a v í t a n i az a lapképzés t" . Ú j í -tási to rekvese lnek megva lós í t á sá ra m á r n e m ju to t t idő. A Tanácsköz tá r saság összeomlása u t án pedig az üldöztetés let t osztályrésze. T o v á b b r a is á l l andóan fogla lkozta t ta az a döbbene tes fe l fedezés , hogv a m a g v a r gyermek nem is-mer i sa iá t zenei anyanye lvé t és a legszebb dalokat , a m e -lyeket a m a g v a r zenei géniusz ezer cv a la t t t e r emte t t . m á r csak a cselédek, öreg parasztasszonyok és a fa lus i zsellérek ismerik, énekl ik . A teendőkön gondolkodva ésszerű követ -keztetéssel e l ju to t t Kodá lv az énekka r i k u l t ú r a fon tosságá-hoz. es a g y e r m e k k a r o k vi lágához. Igv k íván t m a g v a r ének -kar i művésze te t t e remten i . Fel ismer te , hoav a k a r é n e k az ú t i a a fe j lődésnek , de az csak úgy tö l thet i be f e l ada tá t , ha ú j j ászü le t ik . „A vegyeska roké a i ö v ő . . . " — je len te t t e ki es követel te , hogy a - d a l o s versenyele, a művész i szel lem hóhéra i a d j a n a k helyet a dalos ü n n e p e k n e k * Egyik 1935-ben mea ie l en t t a n u l m á n y á b a n m o n d o t t a : „A népda lhoz a legrövidebb út a zenei műve l t ségen á t vezet. Zenei köz tuda-t u n k a k k o r lesz. m i k o r a nyolcadik mil l ió is m a g á é v á teszi hétmil l ió m a g v a r zenei érzését , ami r e m a m é g idegenkedve n é z . . . A n é p h a g y o m á n y nem töl tö t te be rende l te tésé t az-zal, hogv a nép zeneéleté t e l lá t ta . Köze van még az élethez, a m i n d n y á j u n k mai életéhez. Megvan b e n n e m a g j a , t e r v e egv r.ngv nemzet i z eneku l tú r ának . Ennek ki fe j lesz tése , tel-jessé té te le a m ű v e l t ré teg dolga. De csak a néppel való le lkiegységben lesz rá ere je . • Hogy nemze t t é l ehessünk , e lőbb ú i r a m e g ú j r a n é p p é kel l l e n n ü n k " .

O ok é n e k e s m ű v e l gazdagí to t ta a zene i roda lmat és s j ezekben a Pa laes t r ina - s t í lus művésze té t egyesí te t -

t e a m o d e r n harmóniav i lágga l . A legnagyobb számba n ezek között a gye rmek- és vegveska r ra írt . a cap-pc l l a -művek szerepelnek. „Mi fe i leszt i j obban a z e g y m á s r a u ta l t közösség t u d a t á t — mondo t t a egy n é h á n y év előtt i ok ta tás i v i t ában —. m i n t a ka rének lé s , m í g a z egyéni sze-replés v a j m i gyak ran h iúságet . e lbizakodot tságot hoz Jétre. A k a r b a n , bá r .számos a legkisebb is', m i n d e n k i érzi, hogy csak egv csepp a t engerben , né lkü l e is m e g v a n n a k , d e egy-n e k h i b á i a m i n d e n t e l ron tha t . Egyéni felelősség közös m u n -k á b a n . mi neve lhe t jobban szoc ia l izmusra?"

He tvenéves szüle tésnap ián. 1952-ben is a gye rmekekhez fo rdu l t é s a zenekedvelő i f j ú s á g h o z in tézet t rádiószczntá-ban a többek közöt t azt m o n d o t t a : „Egy ország zeneku l tú -r á j á t n e m egyes zenészek cs iná l ják , h a n e m az egész nép . : . Egyesek h i ába dolgoznak, ha nem kísér i őket mi l l iók vissz-h a n g j a " . A k k o r m á r régen r e m e k m ű v ű kórusa i tó l vissz-hangzot t az ország, m e r t pedagógiai , a z egész népet nevelő m u n k á s s á g á t s iker koronázta . Ma m á r m i n d e n m a g v a r ze-neszerző, zeneokta tó közvetve, vagv közvet lenül az ő t an í t -v á n y a

K i t e r j e d t Kodá lv f igye lme m é g a nyelvre , a nye lvmű-velésre a he lyes k ie i t é s re is. Azt hangsú lyoz ta : „Minden-kibe bele kell nevelni a nvelv sorsa i r án t i é rdeklődés t , a s a j á t beszéde, í r á sáé r t va ló felelősséget" .

Kodá lv Zol tán ve tése k ikel t , a m a g n e m j h u l l o t t kőre. nem szóródot t az útszélre. Több m i n t egv évt izede hagyo-mányossá vá l t . hogv d e c e m b e r közepén, s zü le t é snap ia i Je-ién h a n " v e r s e n y t r endeznek a fővárosban , a r ád ióban és az ország városa iban . N é h á n v n a p m ú l v a lesz 75. szüle tésnap-i á n a k ünnepe , és a ma i napon Szeged i f iú népe. Szeged egyetemi i f j ú s á g a köszönti ünnep i m ű s o r r a l a Mester t , a zeneszerzőt és a nagv nevelőt. Zené iének hang ia iva l kö-szönt ik mos t a kórusok , a f ia ta l muzs ikusok, és m i n d a n n y i -an a költővel egvüt t m o n d i u k :

„Ezernyi szép dal csak a szélbe szállna. Ha nem zúgatná nagy kópalástja A hegytetőn, hol a sasnak szárnya lendül. A kristály jég mint orgona csendül. A széles éggel egybeforr kékje. A csöndnek van csak ily örök zenéje. Nagy Kodály Zoltánunk híre fényes! Daloknak mestere, sokáig élhess. Hiszen egy hegyorom az éggel A vállán oly i f j ú , mint egy fénylő szivárvány. Daloknak mestere, sokáig élhess, sokáig élhessf

JHííoéizi siker a szegedi eQ,y.etemek

e tniékha nq aenmij én Nagyszabású és lenyűgöző

h a n g v e r s e n y t t a r t o t t pén-t eken es te a szegedi egyete-mek, v a l a m i n t a T ö m ö r k é n y I s tván és a Radnó t i Miklós gyakor ló g i m n á z i u m ének -k a r a a T u d o m á n y e g y e t e m a u l á j á b a n Kodály Zol tán szü-le tésének 75. év fo rdu ló j a a l -ka lmából . M i h á l k a György, a tehe tséges f i a ta l k a r n a g y merész vá l la lkozás t valós í to t t meg e n n e k a h a n g v e r s e n y -nek a megrendezéséve l . A Kodá ly -müvekbő l összeáll í-to t t kó rusve r seny t a k a r m e s -t e r t és az é n e k k a r t is a lapo-san p r ó b á r a te t te .

Az é n e k k a r meglepően egyenlé tes t e l j e s í tmény t nyú j to t t , és a sok e rő t k ívánó hangve r seny utolsó számai t is e lsodró erővel b í r t a éne -kelni . Kivá ló h a n g a n y a g ú ez a k a r — az Egye temi É n e k -k a r r a gondolunk —, nagy m u z s i k a ü t á s ú a tagság . Ez te t te lehe tővé a vezénylő k a r m e s t e r nagy zenei á té lő-ltcszsége mel le t t azt, hogy az igényes m ű s o r m i n d e n száma s iker t a ra to t t . Különösen é r -tékessé teszi a hangve r seny t , hogy Bárdos La jos—Weöres Sándo r : Kodá ly köszöntése c ímű k ó r u s m ű v é n e k első szegedi b e m u t a t á s á r a is vál-lalkozott .

Az Egyetemi É n e k k a r számai közül kü lönösen szé-pen szóltak az Esti da l és az ö r e g e k . Kár , hogy a szólam-belépések. ha j l í t á sok p o n t a t -l ansága olykor m a g z a v a r t a a kü lönben lenyűgöző ha t á s t . A T ö m ö r k é n y Is tván gya-korló g imnáz ium é n e k k a r a

csengő fr isseségével a r a t o t t s iker t . Az Egye temek É n e k -k a r á n a k , a T ö m ö r k é n y I s t -ván és Radnó t i Miklós g im-náz iumok é n e k k a r a i n a k e g y ü t t e lőadot t számai — a Szabadság-h imnusz , a Béke -dal és a M a g y a r o k h o z — mo-n u m e n t á l i s h a n g h a t á s u k k a l e lsodró s ike r t a r a t t a k .

A hangve r seny szólistái . Kedves T a m á s csellista, H á -mor i J á n o s zongorista, S u r á -nyi Teréz ia énekszól i s ta . Csonka B a r n a zongor is ta é s Szekszárd i T a m á s o rvos t an -ha l lga tó —, azt b i zony í t j ák , hogy az egye temek és g i m n á -z iumok ku l tu rá l i s m u n k á j a sokré tű és m a g a s egyéni te l -j e s í tmények e lé résé re is k é -pes. Különösen k i ke l l e m e l -ni H á m o r i J á n o s zongoraszá-má t , Su rány i Teréz ia é n e k -szólóját és Szekszárd i T a m á s hegedűszámát , ak i a nagy e lmélyülés t k í v á n ó Adagio- t t isz ta l í ra isággal é s bizto6 t echn ikáva l szó la l t a t t a meg.

A hangve r seny s ike rének részese Csetr i Már ia , ügyes konferansza . Meg kell eml í -teni Kézdy Erzsébet , t an í tó -nőképző intézet i t a n á r n ő é s dr . Gergely Győzőné, g i m n á -ziumi t a n á r n ő s ikeres m u n -k á j á t a szólamok b e t a n í t á s á -ban .

Az egye temek é n e k k a r á n a k ez a hangve r senye a f e j lődő kó rus é le tének egyik je len-tős á l lomása.

Zalka Máté nevét viseli a Csongrádi sugárúti iskola

Emlékeze tes ünnepségen a v a t t á k a Csong iád i sugá rú t i iskolát Za lka M á t é Al ta lános Iskolává. Az ünnepség teg-n a p dé lu tán 2 ó r a k o r ú t tö rő -ava tássa l kezdődöt t , aho l részt ve t t a szegedi m u n k á s -

| őr-zászlóal j I I I . s zázadának j küldöt tsége. N e v ü k b e n Ber t a | I s tván e lv tá r s m o n d o t t rövid

beszédet az ú t tö rőknek , s az : ő kezébe t e t t ék le a fogada l -' mat . A m u n k á s ő r - k ü l d ö t t s é g j min tegy 80 ú t tö rőnek a d t a á t ' a vörös n y a k k e n d ő k e t .

Ezu tán k e r ü l t sor a név-adó ünnepségre . H o r v á t h Fe -renc igazgató t a r t o t t a az ü n -nepi beszédet . I smer t e t t e a nagy p ro le t á rhős életét , hő-siességét. A p á r t ügyéhez való hűségé t p é l d a k é p p e n ál l í tot ta a ha l lga tóság elé. A szakszervezet i b izot tság pá -lyázatá t , me ly az i f j ú s á g o t Za lka Máté ró l szóló dolgoza-tok í r á sá ra h í v j a fel, Pópi ty

J á n o s n é i smer te t te . Az iskola é n e k k a r á n a k Mészáros K á l -m á n vezetésével e lőadot t é n e k s z á m a i és Keve i Béla VII I . osztályos t a n u l ó szava-la ta u t á n k e r ü l t sor a Cse r -tő Fe renc á l ta l f e s t e t t Za lka M á t é t ábrázoló f e s t m é n y , v a -l amin t a Szegcdi K e n d e r t o -nógyár á l ta l a j ándékozo t t , s az iskola fo lyosó ján e lhe lye-ze t t Z a l k a - f e s t m é n y leleple-zésére E k k o r a d t a á t az is-kola igazga tó ja a képek a l -ko tó inak a szülői m u n k a k ö -zösség a j á n d é k a i t .

Az ü n n e p s é g u t á n , melyen Pál l Dezsőné m o n d o t t össze-kötő szöveget, a nevelők, szülők és m u n k á s ő r ö k ba rá t i ta lá lkozón v e t t e k részt. I t t köszönték m e g P á l f y Káro ly igazga tóhe lye t tesnek azt a le lkes m u n k á t , a m i t az ü n -nepség és a b a r á t i t a lá lkozó megrendezésében k i f e j t e t t .

swf- % (237) — Ügy is van, óbcrlajtnanl úr. jelentem alás-

san, cz tényleg egy szörnyű hülye história. En magam se túriam, hogy hogy juthatott az estembe egy ilyen nagy hülyeség, hogy ilyes-miről beszéljek. Csakis velemszületett hülyeség lehet az oka, vagy periig ifjúkori emlék. Ezen a földgolyón, óberlajtnant úr kérem, különféle jelűméit vannak, és a Jitrajda szakácsnak mégis-csak igaza volt, amikor Bruckban berúgott, be-leesett n pöcegödörbe, nem tudott kimászni és ii*t kiabálta onnét:

ember arra von rendelve és hivatva, hegy megismerje az igazságot, hogy szellemével uralkodjon az egész világegyetemnek valami harmóniájában, hogy folyton fejlődjön és mű-velődjön, egyre intelligensebb és szeretettel tel-jesebb világok magasabb szléráiba emelked-jen«. Amikor ki akartuk húzni onnét, kapá-lódza't és harapott. Azt hitte, hogy otthon van, és csak amikor újra visszadobtuk, akkor kez-dett k'"nylirögni, hogy húzzuk ki belőle.

— Di tni van azzal a postamesternővel? — kiáltotta kétségbeesetten I.ukás főhadnagy.

— Az cay nagyon rendes nő volt, óberlajt-nant űr kérem, de mégiscsak egy szipirtyó volt. a postán minden kötelességét teljesítette, csalt egy hibája volt, azt képzelte, hogy min-denki üldözi öl, hogy mindenki utazik rá, és ezért a napi munkája után mindenkit jelje-lentette a hatóságoknál, aszerint, ahogy éppen a körülmények hozták. Egyszer kora rcggrl iis rr,fóbe merít gombászni és amikor elment az iskola előtt, nagyon jól látta, hogy a tanító úr már fenn van és köszön neki, és meg is kér-iezte, hogy liov# megy olyan koráit. Mikor azt

mondta, hogy gombászni megy, a tanító úr azt mondta, hogy ő is utánamegy. Ebből azt gon-dolta, hogy vénasszony létére a tanítónak vala-mi tisztességtelen szándéka van vele, és amikor nuglátta, hogy tényleg arra jön a bokrok kö-zött, megijedt, elszaladt és mindjárt jeljelentést írt a helybeli tantestületnek, hogy a tanító meg akarta erőszakolni. A tanító ellen fegyelmi vizs-gálatot indítottak, és hogy ne legyen belőle nyilvános botrány, a tanfelügyelő személyesen ment ocla kivizsgálni a dolgot, és a csendörör-meslerhez fordult, hogy szerinte képes-e ilyes-mire az a tanító. A esendőrőrmester megnézte az aktákat és azt mondta, hogy az nem létezik, mert a tanítót egyszer már feljelentette a plébá-nos, hogy az unoltahúga után jár, akivel maga a plébános szokott hálni, de. a tanító hozott egy igazolást a kerületi orvostól, hogy már hat éve impotens, mert terpeszállásban leesett a padlás-ról egy társzekér rúdjára. Akkor ez a szipirtyó Ieljelentette a csendűrörmestert, a kerületi or-vost és a tanjelügyelöt is. hogy a tanító mind-nyájukat megvesztegette. Ezek pedig mind pa-naszt emeltek a nö ellen, és a nőt el is Ítélték, mire arra hivatkozott, hogy ö beszámíthatat-lan. Így aztán megvizsgálták a törvényszéki orvosok és adtak neki egy Igazolványt, hogy hülye ugyan, de azért bármilyen állami szolgá-latra megjelel.

Lultás főhadnagy jelkiáltott: — Jézus Mária! — s még hozzátette: —

Svejk, én mondanék magának valamit, de nem akarom elrontani az étvágyamat — mire Svejk kijelentette:

— Előre mondtam, óberlajtnant úr, hogy amit el lógok mesélni, az egy szörnyű hülyeség.

Lukás főhadnagy csak legyintett s azt mondta:

— Már megszoktam magától ezeket az okos-ságokat.

— Nem lehet mindenki okos, óberlajtnant úr — mondta Svejk meggyőzően —, kell, hogy a

hülyék kivételeit legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meg-hülyülne. Például, óberlajtnant úrnak jelentem alássan, ha mindenki ismerné a természeti tör-vényeket, mint egy Capek nevű úr, aki a »Ke-hely* kocsmába járt cs éjszalta mindig kiment a süntésbül az utcára, jól megnézte magának a csillagos égboltot, és amikor visszajött, sorra odament mindenkihez és azt mondta: -Máma gyönyörűen ragyog a Jupiter, te azt se tudod, le szamár, hogy mi van a jcjed fölött. Ezek olyan távolságok, hogy ha téged, te gazember, kilőnének egy ágyúból, akkor még az ágyúgo-lyó sebességével is millió és millió évig röpülhet-nél". Amellett olyan goromba volt, hogy rend-szerint ő repült ki a kocsmából egy közönséges villamos sebességével, mondjuk, óberlajtnant úr, óránként tíz kilométerrel. Vagy vegyüli például, óberlajtnant úr kérem, a hangyákat. . .

Lukás főhadnagy felült a díványon és őssze-tette a kezét:

— Csodálkoznom kell saját magamon. Svejk, hogy mindig szóba állolc magával, pedig olyan régen ismerem magát, Svejk ..,

Svejk egyetértően bólintott: — Ez a szokás hatalma, óberlajtnant úr, ép-

pen attól van, hogy olyan régen ismerjük egy-mást és már végigcsináltunk együtt néhány dolgot. Mi már sok mindent végigszenvedtünk együtt és mindig úgy kerültünk bele, mint Pilá-tus a krédóba. Alázatosan jelentem, óberlajt-nant úr, hogy ez a sors. Amit a császár őfel-sége elintéz, az jól el van intézve, ő hozott össze bennünket, cs én nem is kívánok semmi mást, isak hogy egyszer igazán nagy ha'znára lehes-sek az óberlajtnant úrnak. Nem éhes, óberlajt-nant úr?

Lukás főhadnagy, aki közben ismét végig-nyúlt a díványon, azt felelte, hogy Svejk leg-utóbbi kérdése igen alkalmas arra, hogy véget

vessenek e gyötrelmes diskurzusnak; nienjen csak és kérdezze meg, hogy mi van a menázsi-val. Határozottan jobb lesz, ha Svejk inkább körülnéz egy kicsit odakint és békén hagyja öt, mert ezek a hülyeségek, amiket tőle hall, job-ban kifárasztják, mint az egész út Sanoktöl idáig. Szeretne aludni egy kicsit, dc nem tud.

— Az a poloskák miatt van, óberlajtnant úr. Régi babona, hogy a plébánosok polosliákat szülnek. Sehol nincsen annyi poloska, mint a plébániákon. A Horni Stodulhy-i plébános, Za-mastil nevezetű, egész könyvet írt a poloskák-ról, cs azok még prédikáció közben is mász-káltak rajta.

— Mit mondtam, Svejk, megy már a kony-hára, vagy nem megy?

Svejk eltávozott, s a nyomában, mint egy árnyék, lábujjhegyen kiosont Baloun is ...

Amikor reggel elindultak Liskowiecböl Sta-rasul—Sambor felé, magukkal vitték a tábori konyhában a szerencséilen tehenet, amely még mindig nem jött meg. Cgy határoztak, hogy útközben tovább főzik, Liskowiec és Starasol között feleúton pihenőt tartanak és olt eszik meg.

Dub hadnagyot megint csak a kétkerekű szanitéckocsin vitték, mert állapota tegnap úta csak rosszabbodott. Legtöbbet a puccerja szenvedett tőle, akinek állandóan a kocsi mel-lett kellett jutnia, és Dub hadnagy szüntelenül kiabált vele, hogy tegnap egyáltalán nem gon-doskodott róla, majd ha beérnek a városba, lesz nagy leszámolás. Minden pillanatban vizet kért. %

megitta cs rögtön ki is adta. — Kicsodán.. ., micsodán nevettek? — kiál-

totta a kocsiból. — Majd én megtanítalak tite-ket. ne játsszatok velem, majd megismertek cngeml

v ( fo lya t juk}