VAN ÉLETÜNK

Témáink:

Győztes a 10.E! Na de mit gondol az osztályfőnök?

Újabb gombok találtak gazdára a 12. évfolyamban

Szerkesztőségi „továbbképzés”

Már megint Kitty nem csak vlogolni szokott...

Beszélgetés egy feltörekvő színésznővel

Elmélkedés az új évről

2019/2

Interjú Ferencné Major Klára tanárnővel

Mi ösztönözte arra, hogy a tanári pályát válassza?

Számomra ez egyszerű volt. Mindig olyan nagyszerű tanáraim voltak, hogy hűha, igazi példaképek,

és ez, ilyen eleve elrendeltetés volt, hogy akkor én is tanár szeretnék lenni.

Miért azokat a szakokat választotta amiket?

Én egy német kéttannyelvű gimnáziumba jártam és nagyon

szerettem a németet. Mellette franciát meg oroszt tanultam,

de azok nem tetszettek annyira, úgyhogy emiatt.

Tanárnő szeretne újra diák lenni, hogyha ugyanazokat a

nagyszerű tanárokat visszakapná?

Mindenképp. Azon igyekszem, hogy én is olyan legyek, mint

amilyenek ők voltak.

Volt már osztálya a mostani előtt? Hogy látja tanárnő, hogyan változtak a diákok az évek során?

Igen, már kettő. Megváltozott nagyon a világ, én azt gondolom, és ennek megfelelően változtak a

diákok is. Más tudással, meg más hozzáállással érkeznek most már az általános iskolából, mint

régen, de attól ugyanúgy kedvesek és okosak.

Tanárnő osztálya nyerte meg a diáknapot. Nehéz volt összeszervezni az osztályt, hogy egészként

tudjanak működni?

Igazából nem. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nagyon lehet rájuk számítani és nagyon

összetartó csapat. Egymással is barátságosak, szeretik egymást és ez látszott is szerintem az egész

diáknapon.

A diáknap alatt előfordultak-e nehézségek?

Abszolút gördülékenyen ment minden, hozzám nem jutott el semmilyen probléma. A felelősök

tudták a dolgukat és előre megszervezték a programokat, ott voltak időben és le is zajlott minden

programunk sikeresen.

Az osztályt a Retro rádió támogatta, nehéz volt felvenni velük a kapcsolatot?

Igazán nagy megtiszteltetés volt, hogy a Retro rádió támogatta Kevint és valóban minden gyorsan

és problémamentesen ment. Mikor felmerült az ötlet, hogy retró stílust képviseljük, azonnal jött a

kapcsolódás a rádióhoz. A gyerekek felvették velük a kapcsolatot és ők nagyon készségesek voltak,

úgyhogy felhívtam Várkonyi Attilát, DJ Dominikot, aki azonnal nagyon segítőkész volt, bármit

kértünk - mindenre hajlandóak voltak és hozzáteszem, hogy nagyon lelkesek is.

Osztályfőnöki szempontból milyen egy diáknap szervezése?

Az első és legfontosabb, hogy legyen meg a stílus, utána már ahhoz tudjuk köríteni a különböző

program és dizájn ötleteket és természetesen, ha már ezek megvannak, akkor a szülők

bevonásával tud ez úgy működni, hogy minden

zökkenőmentes legyen. Nyílván, ha érezzük a

szülők teljes támogatását, akkor

felszabadultabban tudják a diákok is belevetni

magukat a munkába. Ez nálunk nagyon jól

működött, mind a diákok, mind a szülők

részéről. Én tettem, amit mondtak nekem,

bármire hajlandó voltam. A legnagyobb

elismeréssel tudok beszélni az osztályomról is,

és a többi induló osztályról is, hisz nagyon

odatették magukat mindannyian. A fő téma

kitalálása után, már az osztályfilm történetét is

könnyebb kibontani, csak a forgatás és a vágás marad. Amire sok idő kell, az az osztálytánc, de

szerencsére van az osztályomban több ügyes táncos lány is, így az egész koreográfiát ők tervezték

meg. Igazából semmi negatívumot nem tudok mondani.

Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy nyertek?

Hát az leírhatatlan. Ez látszott szerintem az eredményhirdetésen is, hogy szinte mindenki sírt.

Beleadtak apait, anyait, tényleg mindent megtettek a sikerért. Igazából nem is a győzelemért

dolgoztak, hanem, hogy egy jó bulit csapjunk az egész iskolának. Azt gondolom, ez sikerült is.

Nyílván ezért nem csak az én osztályom tett meg mindent, hanem az összes többi induló osztály is,

úgyhogy az elismerés az övék is. Összességében úgy lett vége ennek a diáknapnak, hogy egy

nagyon jó, pozitív élményként maradt meg bennünk- ez akkor is igaz lenne, ha nem mi nyertünk

volna.

Mit várhatunk még ebben az évben az osztálytól?

A diáknap egyik nyereménye az volt, hogy mi szerkeszthetjük meg a diákévkönyvet, ezen már el is

kezdtünk dolgozni. Nyílván vannak a nehézségei is a dolognak, hiszen nem csak tőlünk függ hogyan

fog sikerülni, hanem attól is, hogy az osztályok mennyire segítik a munkánkat. De nagy

lelkesedéssel vetettük bele magunkat a feladatba. A jelöltünk, Kevin már a diáknap utáni héten

elkezdte képviselni az iskolát különböző rendezvényeken, koszorúzásokon, illetve a jövő évi

gólyatábor szervezése is a feladataink közé fog tartozni.

A gólyatáborral kapcsolatban vannak már előre látható tervek?

A gólyatáborral? Hát még az évkönyvnél tartunk, úgyhogy annyira nem gondolkodtunk előre.

Ötleteink vannak, de ez egyelőre maradjon titok.

A már jövőre készülő osztályoknak, osztályfőnököknek tud valamit ajánlani?

Mi úgy indultunk neki, az volt az első alapszabályunk, hogy ha valakinek van ötlete, azt megosztjuk

természetesen egymással, de csak akkor szabad kritizálni, ha van jobb. Ha nincs, és elfogadott

valamit az osztály, akkor utána teljes mellszélességgel be kell állni a sorba, és ez nálunk működött

is. Nem veszekedtek, nagyon összekovácsolódtunk, és szeretjük egymást.

Ajlik Zóra, Gál István 10.A

Gombavató képekben

Szerkesztőségi „továbbképzés”

Már mindannyian nagyon izgatottak voltunk, alig bírtuk kivárni, hogy végre vége

legyen számunkra az utolsó tanórának is. Ugyanis nem máshova, mint a Heves Megyei

Hírlap szerkesztőségébe voltunk hivatalosak egy rövidke látogatásra. Amikor odaértünk, a

tanárnő egyik ismerőse, Kühne Gábor főszerkesztő és munkatársa Guti Rita fogadott

minket, hogy meséljen nekünk egy kicsit az újság működéséről, illetve arról hogyan zajlik

le náluk egy munkanap: a reggeli beérkezéstől egészen lapzártáig.

Első körben kaptunk egy-egy példányt az aznapi újságból, majd végighallgattuk,

hogy milyen tematika alapján helyezkednek el a cikkek, illetve mi szerint választják ki a

címlapra kerülő írást és képet. Meglehetősen érdekes volt hallani, hogy nagyon hasonlóan

készítjük mi is a saját újságunkat, mint az „igazi profik”.

Miután befejeztük a beszélgetést, bepillantást nyerhettünk a szerkesztőség irodáiba

is. Beszélgettünk az egyik fotóssal, megtekinthettük, miként dolgozik egy újságíró a

sportrovatban, illetve meghallgattuk, miként végzi munkáját a napilap online oldalát kezelő

munkatárs is. Leborult a lepel arról is, miként értesülnek ilyen villámgyorsan a különböző

balesetekről és rendőrségi ügyekről is.

Nagyon kedvesek voltak és rengeteg érdekes dolgot meséltek az újságkészítésről,

rengeteg dolgot tanultunk belőle. Például számomra az is meglepő volt, milyen hosszú

utat jár be egy-egy cikk, hány embernél fordul meg mire a kész lap a nyomdába, majd az

utcai közértek standjaira kerülnek.

Élményekkel telve indultunk vissza a szerkesztőségből, útközben pedig szinte

egymás szavába vágva emlegettük fel a számunkra érdekes, meghökkentő, illetve

tanulságos momentumokat. Igazán hálásak voltunk, hogy egy ilyen élmény részesei

lehettünk.

Tepliczky Csenge 10.A

Interjú Budai Kittivel

A kiállításod ugyan már nem látható, de mesélj kérlek róla, hogy miről is szólt!

Tulajdonképpen a személyes tapasztalatom és a pillanatnyi lelkiállapotom megnyilvánulása volt.

Sokat küszködtem magammal, illetve ilyen belső lelki dolgokkal, amik segítettek kifejezni

önmagamat valamilyen szinten, emellett persze próbálom fejleszteni magamat technikailag.

Éppen ezért kezdtem el festeni. Új stílusokat próbálok ki, valamint nagyon szeretem a groteszk

meg az ijesztő dolgokat, ezért ábrázoltam a legtöbbet ilyen stílusban.

És mennyi időbe került megtervezni majd megcsinálni?

Milyen technikákat használtál?

Mint említettem, a pillanatnyi lelkiállapotom ösztönözte

ezeket a képeket, viszont sok időt nem vettek igénybe. A

legtöbb egy-két óra, volt némelyik, amelyiken több napig

gondolkodtam, hogy hogyan kellene folytatnom és

milyen stílusban. A festmények zöme akrillal készült,

mert az olajt még nem vállaltam be, mert kicsit macerás,

illetve tűfilccel is dolgoztam.

Az előkészítés és a kivitelezés hogyan történik általában?

Mivel pillanatnyi dolgok ihletnek meg, ezért általában rögtönzök, improvizálok, ezért nem igazán

szoktam tervezgetni, hanem zenével és kicsit hangulatosabb dolgokkal próbálom segíteni az

improvizációmat.

Nekünk, a többi diáknak, mit akarnak üzenni a műveid?

Próbálom olyan szintre juttatni ezt az egészet, hogy üzenjenek is valamit ezzel a pillanatnyi lelki

ábrázolással. Azt akarom, hogy azt üzenjék, ugyanazt érezheti valaki más is, mint én. Viszont ha

hirtelen dolgokat festenék továbbra is, akkor csak a saját, belső világomat mutatnám meg a

világnak, amit nem szeretnék. Azt szeretném inkább, hogy más is magába tudjon nézni, ha lát egy

művet tőlem, és azt mondhassa, hogy ezt ő is érezte már.

Hogyan indult a csatornád és mi tartotta benned a lelket, hogy folytasd?

Nyolcadikban, általános iskolában eléggé zárkózott voltam, ami még mostanra se változott.

Viszont ott volt az én saját kis világom, amit nem nagyon tudtam és nem is szerettem volna

megosztani mással. Tudtam, hogy nem értettek volna meg, amennyire azt szerettem volna. De

ahogy felfedeztem a YouTube-ot rájöttem, hogy talán ott sokkal nagyobb megértést kapok. Amikor

megláttam, hogy mennyi pozitív visszajelzést jön, akkor éreztem, hogy lehet, mégis többen vannak

azok, akik szeretik azt, amit én is.

A nézőid, egy időszalagon nézve, hogyan változtak az évek során?

Tulajdonképpen, az elején, inkább csak azt csináltam, amit a festésben is mostanában, hogy a saját

dolgaimat mutattam meg a külvilágnak, amiket én szeretek, de ahogy haladtam a videózásban, -

amiben most már gyakorlottabb vagyok, mint a festésben - kicsit ez változott. Szerettem volna

áttérni a szórakoztatásra, ami a kezdetektől fogva nagy célom volt. Így sokkal jobban áttértem

olyan témákra, ami másokat is érint, ezzel még több embert vonzottam úgymond be, és még több

ember gondolta azt, hogy együtt érzek vele, hogy abban a témában ő is otthon érzi magát. De

egyszerűen az esett a legjobban, hogy rengetegen mondják, hogy feldobom a napjukat.

A vlogon kívül, gondolkodtál már más formátumon?

Éppen ezért kezdtem el festeni, hogy

magamat értessem meg, amiről meg kell

tanulnom áttérnem arra, hogy mások is

otthon érezzék magukat a munkáimban,

aminek a videózás egy nagyon jó formája.

Szerintem ezt sokáig folytatni is fogom, mert

ebben látom a jövőt. A csatornámmal az olyan

elveszett báránykáknak, mint én voltam,

szeretnék utat mutatni, esetlegesen segítő

kezet nyújtani.

Általában, hogyan készül egy videód?

Szintén csak azt mondanám, hogy

improvizációval. Nem szeretek előre tervezgetni, mert szerintem akkor nagyon mű jellege lenne az

egésznek és kevésbé lenne szórakoztató. Úgy gondolom spontán jönnek a legjobb ötletek.

Videózás és festés közben ezeket figyelembe véve talán legtöbbször a spontán ötletekre

„könyököltem”.

Hogyan változtak körülötted az emberek a közösségekben, például az iskolában, kollégiumban,

vagy egy szimpla baráti körben a nézettséged miatt?

Többen ismertek fel az utcán, ami személy szerint eléggé ijesztő volt, mert nem vagyok valami

nagyon nyitott ember és eléggé érdekesen ért először, sőt még mostanában is. De a külső hatások

is hatással voltak rám. Mivel a stílusom is változott, más dolgokat kezdtem el szeretni, más

hatások értek még a barátaimtól is. De nem kezelnek máshogyan, mint előtte, és nem érzem azt,

hogy megváltoztam volna. Sajnos nagyon sokan ezt felejtik el: akármennyi dolgot is érek el,

ugyanaz az ember maradok, aki voltam.

A pályaválasztással hogy állsz?

Nagyon szeretem a művészetet, melybe tulajdonképpen a videózás is besorolható. Nagyon

szeretek rajzolni, ami egy nagyobb utat mutatott nekem ahhoz, hogy mit szeretnék a továbbiakban

csinálni. Valószínűleg külföldön fogok továbbtanulni, mert a grafika és az ilyesmi dolgokhoz nincs

elég lehetőségem az országban. Mindenképpen a média irányába, főleg a grafikusi pályán indulnék

tovább. Olyan utat szeretnék választani, amit szeretek csinálni, illetve a jövőben elég jó lesz és

elterjedt.

Gondolkodtál már azon, hogy főállású YouTuber leszel?

Mint tudjuk, a YouTube, csak hobbi. 2019-ben is csak hobbi lesz szerintem, viszont nagy

lehetőséget látnak az emberek abban, hogy talán, majd egy elfogadott állás lesz a jövőben ez az

egész YouTuber-eskedés, de pillanatnyilag még nem az. Ám, ha tényleg lenne lehetőségem, akkor

sem vágnám rá egyből, hogy igen, átgondolnám, ahogy azt is, hogy lehetek más is, ami érdekel.

Mennyit változtatott az akkori éneden a kollégium? Mennyire robbantott ki a kis világodból,

hogy egy hatalmas közösségbe kerültél?

Mondhatni, nagyon! Mondtam, hogy nagyon zárkózott voltam, ami mostanra azért annyiban

változott, hogy nyitok az emberek felé korlátozottan. Szeretek embereket megismerni,

megszerettem azt, hogyha kimozdulok a kis magánszférámból, akkor új ismeretségre teszek szert,

mert ez a jövőben is jól jöhet. Megtanított arra, hogy hogyan próbáljam meg kezelni a helyzetem.

Mennyire nehéz a YouTube mellett koncentrálni az érettségire való felkészülésre, vagy akár egy

szimpla dolgozatra való felkészülésre?

Nyilván, mindig azt hallottam, hogy egy hobbi mellett, mindig a tanulás az első. Teljesen mindegy,

hogy mi a hobbim, teljesen mindegy, hogy mennyire szeretem csinálni, azzal nem fogok előrébb

jutni úgy, mint a tanulással.

Gál István 9.A

Végzettsége: színész...folyamatban!

Interjú Babócsai Rékával, az egri Gárdonyi Géza Színház színésznőjével

Örömmel látom, hogy rengeteg diáktársunk látogatja rendszeresen a színházat és élvezi

annak szórakoztató előadásait. Láthattuk őt a Rokonokban illetve az illatszertárban. Ismerjük

meg őt egy kicsit, és ismerjük meg az előadások színészi oldalát is!

Miért a színészetet választottad hivatásodnak?

Általában nem tudok erre konkrét választ adni. Mindig is vonzott, ameddig csak vissza

tudok emlékezni. Néha el-elkalandoztam, érdekelt a pszichológia is, volt egy idő, amikor táncoltam

és táncosnő akartam lenni. Egyszer néztem egy filmet, amelyben az

ügyvéd egy nagyon szenvedélyes védőbeszédet adott elő. Belém

hasított, hogy én ügyvéd akarok lenni. Majd rájöttem, hogy nem, én a

színésznő akarok lenni, aki ezt eljátssza. Úgy gondolom, hogy ez az a

szakma, ahol mindent kipróbálhatok. Nagyon érzelemközpontú

ember vagyok, és alapvetően a pálya is az.

Eredetileg te alföldi lány vagy, Békéscsabán éltél. Mi vezetett arra,

hogy pont ezt az ország másik felén lévő várost válaszd

munkahelyednek?

Elég nehéz ebben a szakmában elhelyezkedni, ezért ha vannak

üresedések, akkor arra rögtön lecsap az ember. Sok ismerősöm is volt

már akkor is itt. Ebben a színházban többen végeztek a Pesti Magyar Színiakadémián, ahogyan én

is. Például Nagy Barbara, aki ráadásul szintén békéscsabai, így régebbi az ismeretség, ezáltal

jobban beleláttam a társulat életébe és tudtam, hogy egy nagyon erős csapat. A városról magáról

nem sokat tudtam, den az egyik barátnőm itt tanult az egyetemen, és ő kifejezetten imádta Egert.

Ez is hatással volt rám.

És melyik lett a kedvenc helyed itt Egerben?

Nagyon szeretem a Govinda éttermet. Vegetáriánus/vegán vendéglő, gyakran járunk oda

ebédelni próbák után.

Viszont amikor ideköltöztem, akkor jöttem rá, mennyire kilátásmániás vagyok. Ebből

adódóan nagyon szeretek kirándulni, Felsőtárkány és Szarvaskő felé is nagyon szép helyen lehet

túrázni vagy Egerbakta közelében egy menhelyi kutyasétáltatás is kellemes program.

Ezeken a helyeken kívül van olyan, amelyet tegyük fel, egy külföldinek mutatnál meg?

Számomra nagyon nagy élmény volt a Líceum tetején a kilátó. Egyszerűen gyönyörű, ahogy

beláthatod az egész várost. Ezt mindenképpen megmutatnám.

Ahhoz, hogy a színházról is szó essen, mutasd be kérlek az egyik idén játszott karakteredet kicsit!

Van esetleg olyan tulajdonsága, amelyben azonosulni tudsz velük?

Eddig két színdarabban játszom, az Illatszertárban, illetve a Rokonok című előadásban. Az

előbbiben Balázs Róza kisasszonyt alakítom. Van egy nagyon érdekes szerelmi szál ebben a

darabban. Ismerős történet lehet, amikor a gyűlölet egyszer csak átcsap szerelembe.

Ez a fiatal nő meglehetősen nehezen éli meg a

magányosságát, jeligés levelezésbe kezd a

kollégájával, de ezt ők még nem tudják

egymásról. A férfival állandóan elbeszélnek

egymás mellett. Egyiküket sem a gyűlölet

vezeti, egyszerűen csak rosszul

kommunikálnak. A férfi számára a darab

során kiderül, hogy egymással leveleznek,

szerelmesek, és mindkettőjük egyetlen

mentsvára a másik fél.

Kicsit elvonatkoztatva a darabtól,

szerintem a rossz kommunikáció egy alapvető probléma. Amikor az ember nem hallgatja végig a

másikat, eleve a rosszat feltételezi, nem kiváncsi arra, amit a másik mond. Rengeteg félreértés

születik így.

Ez a karakter nem egy szende kislány. Kifejezetten hárpiaként viselkedik, és csak később

derül ki, hogy mennyire érzelmes, hogy mindent magára vesz. Én is nagyon hamar fel tudom kapni

a vizet. Bizonyos környezetben hamar vitába is elegyedek, viszont utána egy csomót emésztem

magam, ami kifelé nem biztos, hogy látszik. Balázs kisasszony fő motivációja, és ez szerintem

megint sok emberre igaz, nem csak rám, hogy a szeretetet keresi. Mindenki arra vágyik és

mindenki más módszert alkalmaz ahhoz, hogy ezt megtalálja vagy kicsalja az emberekből. Kinek mi

a szeretetnyelve. Az azonos szeretetnyelvűek valószínűleg aztán egymásra is találnak, mert nem

lehet rosszul keresni a szeretetet, csak másképp.

Van esetleg olyan történeted, amikor valamilyen komikus vagy vicces helyzetbe kerültél a

próbák vagy előadások alkalmával?

A Rokonok című előadásban a végzet

asszonyát, Magdalénát játszom. Az egyik

jelenetben bemegyek Kopjáss irodájába és

előadom a szegény, szenvedő asszonyt azért,

hogy rávegyem őt arra, amit én szeretnék.

Megtörténik a színjáték, és én nagy

győztesként kivonulok az irodájából. Mivel

előtte sokáig nem játszottuk az előadást, az

izommemóriából kicsit kiesett, hogy merre is

nyílik az ajtó. Elkezdtem magam felé húzni, de

nem nyílt. Még egyszer megrántottam, biztos

ami biztos, de még mindig nem sikerült.

Átfutott rajtam, hogy igen, ezt tolni kell, de addigra Magdaléna tekintélyének annyi volt.

Van olyan konkrét szerepálmod, amit nagyon szeretnél eljátszani?

Nincsen konkrét, amelyre vágyom, inkább az a célom, amely szerencsére eddig így is

történt, hogy minél többféle szerepet, minél színesebb személyiségeket formálhassak meg. Hála

istennek nagyon különböző karakterek találtak meg az elmúlt időszakban. Ennek örülök, mert jól

esik, hogy képesnek tartanak arra, hogy újabb és újabb feladatokat oldjak meg, és mert nagyon

izgalmas dolog mindig valami mással előrukkolni.

Melyik a kedvenc darabod?

Azt hiszem, Székely János: Caligula helytartója. Nagyon megragadott a filozofikussága,

illetve szeretem Shakespeare drámáit, ő örök kedvenc számomra.

Ki a kedvenc színészed akár itthon, akár külföldön?

Kezdjük mondjuk a külföldivel: Meryl Streep. Szerintem nem is kell többet hozzáfűznöm, a

név magáért beszél.

Ha példaképekről beszélünk, Kubik Annát például nagyon szeretem, de az a véleményem,

hogy rengeteg jó magyar színészünk van. Aki legutóbb mély benyomást tett rám, az Bata Éva. A

BÚÉK című filmből ismerhetitek a nevét.

Sok élményt adhatnak az előadások. Igyekszem is minél gyakrabban elmenni színházba, mert

rengeteg új és jó élménnyel gazdagodhat az ember.

Tepliczky Csenge 10.A

Új év- újra elmélkedés

Megint búcsút intettünk a karácsonynak, már az új év, a 2019 sem újdonság / le is tudod írni

anélkül, hogy ne kelljen a nyolcat kilencre javítani/…Tehát beköszöntött az új év, sőt már javában

benne vagy az újban, ami valljuk be, mindenkit kérdésekkel tölt el: milyen évem lesz? Meg tudom

venni azt a gépet, könyvet, lakást, amit szeretnék? El tudok majd menni nyaralni, tudok–e fogyni,

meggyógyulok? Megtalálom az igazit? Sikerül a vizsgám?

….stb. stb. a kérdések és a vágyak száma végtelen…

Egy biztos, a percek, az órák, napok, hetek, hónapok,

évek csak mennek előre a maguk szép kis menetében.

De az nem mindegy, hogy hogyan ébredsz fel: de jó

megint egy nap, hajrá kezdjük, vagy megint itt a reggel:

mehetek az iskolába, mehetek dolgozni, hú, de szörnyű.

A „kötelesség” általában több mint a felhőtlen jókedv,

de az is lehet jó vagy legalábbis jobb. Szerintem nagyon

fontos, hogyan álltok bizonyos dolgokhoz. Egyszóval a hozzáállás sok mindent megváltoztat, pl.

esőben is lehet szép, de érezheted rossznak is, ahogy az esőcseppek monoton csak verik az

ablakpárkányt…

Van abban igazság, hogy minden fejben dől el, vagy legalábbis sok minden. Legyen az leszokás a

csokiról, vagy a vizsgára készülés. Például amikor tételt húzol, soha ne arra a tételre gondolj,

amelyiket nem szeretnéd kihúzni, hanem arra, amit jól megtanultál és ragozhatnám még a sort,

hiszen annyi mindent megváltoztathat, hogyan vélekedsz róla. Még az emberekre sem mindegy,

hogyan gondolsz! Soha ne legyél irigy és előítéletes: hidd el, mindenki viszi a maga „keresztjét”!

Nincs egyértelmű recept a boldogságra, a sikerre, de az biztos, hogy rajtad áll, hogyan éled a

napokat. Nem teljesen osztom Napóleon véleményét, hogy a körülményeket én teremtem, de

igazság azért van benne.

Kicsit közhelyként hangozhat, de nézzetek előre, tanuljatok a múltból és lépjetek, mert anélkül

nincs haladás…. Juhász Andrea

Az egri Dobó István Gimnázium hivatalos iskolaújságja

Ajlik Zóra

Fajcsák Dóra

Gál István

Giber Tímea

Mezei Judit

Tepliczky Csenge

Tölgyesi Kristóf

Juhász Andrea