vámbéry Ármin - a magyarság keletkezése és gyarapodása.pdf

7/23/2019 Vámbéry Ármin - A magyarság keletkezése és gyarapodása.pdf

http://slidepdf.com/reader/full/vambery-armin-a-magyarsag-keletkezese-es-gyarapodasapdf 1/181

Vámbéry Ármin.

A magyarság keletkezéseés gyarapodása.

BUDAPEST. FRANKLIN-TÁRSULATMAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.

1895.



2

TARTALOM

I. BEVEZETÉS.1. ETHNOLOGIA ÉS NEMZETI EL!ITÉLETEK.2. A MÜVELTSÉGI MOMENTUMOK BIZONYÍTÓ EREJE.3. A MAGYAR !STÖRTÉNELMI KUTATÁS EDDIGI MÓDSZEREI.

II. A TÖRÖKÖK LEGRÉGIBB KÖLTÖZKÖD! MOZDULATAI.

III. A HUNNOK EURÓPÁBAN.

IV. AZ AVAROK PANNONIÁBAN.

V. AZ AVAROK HATALMÁNAK PUSZTULÁSA.

VI. AZ AVAROK MARADVÁNYAI.

VI. AZ ALAKULÁS FOLYAMÁNAK KEZDETE.

VIII. AZ ALAKULÁS FOLYAMÁNAK TOVÁBBI MENETE.

IX. AVAROK ÉS SZLÁVOK.

X. A MAGYAROK, MIEL!TT NYUGAT FELÉ VONULTAK.

XI. A MAGYAROK KÖLTÖZÉSE PANNONIÁBA.XII. A MAGYAROK ETHNOGRAPHIAI LEIRÁSA.

XIII. A HONFOGLALÁS.

XIV. A MAGYAROK BETÖRÉSEI ÉS HÁBORÚI EURÓPÁBAN.

XV. MAGYARORSZÁG A X. ÉVSZÁZADBAN.

XVI. A MAGYARSÁG MEGTÉRÉSE A KERESZTYÉNSÉGRE.

XVII. A MAGYAR ETHNOS KRISTÁLYOSODÁSA.

XVIII. A MAGYAR ELEM NÖVEKVÉSE.1. A RÉGI OKLEVELEK TANÚSÁGA.2. A KELET FEL!L JÖV! JÁRULÉKOK.3. AZ ETHNOLOGIAI UNICUM.4. A MAGYARSÁG HEGEMONIÁJA.

XIX. A MAGYARSÁG TOVÁBBI SORSA.1. A MAGYAR ELEM ELHANYAGOLÁSA.2. A NEMZETI SZELLEM ÉBREDÉSE.3. IRODALOM ÉS POLITIKA A NEMZETISÉG SZOLGÁLATÁBAN.

XX. A JELENKOR MAGYARSÁGA.1. A PHYSIKUM.2. A SZELLEMI ÉS ERKÖLCSI ÉLET.



3

I.BEVEZETÉS.

1. ETHNOLOGIA ÉS NEMZETI EL!ITÉLETEK.

Valamint a hegyi pataktól a völgybe lesodort k ", a mely hirtelen rohantában különféle rokonés idegen geologiai elemet magával ragadott, lényeges alkotó részeiben csak gondoselemzéssel ismerhet" meg, épen úgy áll a dolog egyes népekkel, a melyeket a népvándorláskorának viharai a világtörténelem színpadán ide-oda kergettek. A különbség csupán abban áll,hogy, holott a k "-anyag alakulásának folyamatában elegyülés látható, de nem vegyülés, és atapadás a vizsgálat munkáját megkönnyíti, az ethnikai kohóból kikerült nép-vegyületek magvának és egyes töredékeinek igazi mivoltját bens" összevegyülésök következtében nemegykönnyen lehet kideríteni. Ezt kénytelenek vagyunk észrevenni, ha az összes európai népek képét figyelmesen nézzük. Minél több világot derített a történelem a költözködési vonalak egyes útjaira és állomásaira, minél teljesebbek a régmult id" b"l felénk hangzó tudósítások ésleirások, annál világosabbakká válnak az elburkolt kép körvonalai és annál megbízhatóbbálesz kutatásaink eredménye. A mai európai népek eredetér "l talán még lehet vitatkozni,azonban például az angol, franczia, német és olasz nép alakulásának folyamatával körülbelültisztában vagyunk. A klasszikus ókor m#veltségi korszaka itt olyan nyomokat hagyott hátra, amelyek nem tekintve ama régen elmult id"nek kezdetleges állapotait és elvadulását, akárhánytörténelmi segít"-eszköznek létrejöttét megkönnyítették. Egyes, mythusokba és mondákba

burkolt hagyományok, a melyeket szilárd történeti adatok támogatnak, jótev" világotderítenek e népek keletkezésének történetére, úgy hogy vegyülésök és kristályosodásuk

folyamatát ritkán homályosítja el a kétség vagy rejtvényesség árnyéka.A jelenleg ismert európai népek keletkezésének történetére az imént vázolt kép alkalmazható.Azonban egészen máskép alakul egy ural-altáji nép helyzete, a melynek bölcs" jét nemismerjük, hajdankori történetér "l és vándorlásairól alig tudunk valamit és a mely forgószélragadta felh"ként zúdult Ázsia belsejéb"l Európára, itt a keresztyén világ határain letelepedettés ezeréves létezése után is még mindig ethnologiai rejtvényként van el"ttünk. A magyarok eredetér "l írt tanulmányomban megkisérlettem bebizonyítani, hogy e nép, habár nyelvalakjaitúlnyomóan ugor-jellem#ek, - szókincsének legnagyobb része ugyanis török, - uralkodóethnikai alkotórészeiben török-tatár eredet# és mint e népfaj ága vagy nemzetsége lépett avilág eseményeinek színpadára. E nézetem, a melyet igénytelen tanulmány alakjában

közöltem, annak idején hosszas és heves ellenkezésre adott okot. Tudományos ellenfeleimel"ször azt a hibát követték el, hogy a nyelvnek ethnologiai feladatok megoldásában való

bizonyító erejét túlságosan sokra becsülték, a mennyiben makacsul elzárkóztak azon tény el"l,a melyet ma minden gondolkozó ember elfogad, hogy tudniillik a nyelv a bizonyító anyagnak csak egy része lehet, nem pedig egyetlen és mértékadó nyilvánvalósági bizonyíték. A nyelvugyan megmutatja az els" és legalsó réteget, a melyen a jelenleg el"ttünk álló ethnos felépült,némileg fel is tünteti a nemzettesthez utóbb csatlakozott elemek min"ségét és mennyiségét,azonban annak útját-módját, miképen folyt le az elvegyülés, és hogy vajjon nem változott-emeg tökéletesen ethnikai jellemében a nép törzse kés" bbi gyarapodás következtében, azaz,hogy vajjon például ugor nép nem vált-e kés" bb török többség hozzájárultával physikaitekintetben törökké: mindezt a nyelv meg nem magyarázza, mert a szóban, mint az "skoriállapotok mozzanatában, nem tükröz"dik a tovahaladó ethnikai fejl"dés története. Másodszor sokkal inkább bíztak az összehasonlító nyelvtudomány elméleteiben, mint a mennyire e



4

csupa-kétség tudomány mai napság megérdemli, és a nyelvi segít"eszközökkel elkövetetter "szakoskodással eleve rossz hírbe keverték kutatásuk eredményét. Alaposan képzettszakembereknek, a milyenek ellenfeleim voltak, ezen túlságos tudományos buzgalma könnyenérthet"; annál nagyobb örömmel veszem most észre, hogy a harczoló philologusok ifjabbnemzedéke és újabb hadsora új irányba tért. Oda jutottunk hazánkban, hogy a nyelv bizonyító

erejét kell" mértékére szállítsuk és hogy ne beszéljünk ethnikai, hanem csak nyelvi rokon- ságról, mid"n a magyarnak és az ural-altájiak többi ágának atyafisági fokát meghatározzuk. Akérdés ezzel szerencsésen kétfelé oszlott, tudniillik a nyelvi és az ethnikai rokonság kérdésére.Els" részével, a melynek fejtegetésében a magyar nyelvtudomány közel százesztend"s mun-kásságával már jelentékeny eredményt ért el, itt, mint magától ért"dik, nem akarunk foglalkozni és nem is foglalkozhatunk. A tiszta philologiai álláspont mindenesetre nagy jelen-t"ség# a magyar nyelvnek, s"t az egész ural-altáji nyelvterületnek nyelvtani és szótári viszo-nyaira nézve, mert azzal, hogy a magyar par excellence keveréknyelv, a benne található szótáriés nyelvtani anyag értéke tetemesen emelkedik; s"t mondhatni, hogy a magyar nyelvben rejlik úgyszólván a legrégibb emlék, a mely az összes ural-altáji nyelvterületen ránk maradt.

Ha tehát el is hisszük, hogy beható philologiai kutatások az alaktannak nem egy homályos pontját fogják felvilágosítani és a szókincsnek nem egy eddigelé rejtett szavát megfejteni,mégis azt kell állítanunk, hogy ebb"l a magyar nép ethnikai történetére vagyis keletkezésefolyamára csak kevés világosság fog derülni. E téren más eszközöket kell alkalmaznunk ésegészen más világot gyujtanunk. Történelmi adatok, épületek és m#vészeti emlékek hiányá-

ban ugyan mi is felhasználjuk és bátran fel is használhatjuk a nyelvi bizonyítékok segítségét,mert az anthropologiai ismertet" jelek nyilvánvaló bizonyító erejére, ha az igazat megvalljuk,a physikai sajátságok rövid tartama miatt még kevésbbé támaszkodhatunk. Azonban si duofaciunt idem, non est idem. Az illet" nyelvemlékek egybevágásában keressük és megtaláljuk azon útnak egyes határköveit vagy útmutatóit, a melyen a magyarok vándorlásaik alatt végigmentek, nem kevésbbé azonban azon ethnikai elemek honossági bizonyítványát is, a melyekethosszú útjokon és Pannoniában való letelepedésök után bekebeleztek. Hogy itt egy ugor genitivus, ott meg egy török ige-alak a magyarral többé vagy kevésbbé megegyezik, annak ránk nézve épen semmi jelent"sége sincs, mert nekünk az ethnoshoz és nem a nyelvhez vanközünk, ez a kett" pedig egymástól lényegesen különböz" fogalom. A philologiai veszekedésa keveréknyelvek természetét és mibenlétét illet"leg még sokáig egész buzgalommal folyhat; ami érdekl"désünket itt teljesen a keveréknép természete és lényege foglalja el. E keveréknépfinn-ugor eredete fel"l legkisebb kétségünk sincs, de a történelem folyamán egy rokonnépelem soraiban felolvadt és jelenleg mint tarka ethnikai vegyülék áll el"ttünk.

Tehát kat‚ —xocÀn tartjuk a magyarok mai népét. Ez az itélet bizonyára kegyetlenül hangzik azoknak fülében, a kik megtévesztve krónikásaink képzeletének ragyogó szín# festményét"l,honunk alapítóiban egységes népet akarnak látni, a mely harczosainak százezreivel a régiPannonián rajtütött és ott mintegy varázsütésre magyar államot alapított. E feltevés a nemzeti

büszkeségnek bizony legjobban esnék, a nemzeti büszkeségnek, a mely nem tekinti azt, hogytöbbé-kevésbbé Európa legtöbb népe rokon és idegen elemekb"l álló keverékb"l keletkezett.Hiába, egyéneknek és népeknek egyaránt er "sen jellemz" vonása, hogy jó er "s, ágas-bogas éslombos családfának árnyékába szeretnek a nemtelen származás gyanúja el"l menekülni vagy

pedig "seik régen letünt dics"ségének visszaver "d" fényében sütkérezni. Ha a mai olasznak keble Róma dics" tetteinek olvasásakor dagad, ha a német büszkén mutat a régi germánok h"siségére, ha az arabnak szeme ragyog, mikor a khalifák fénykorát említi, és ha a szegényesmongol keble mélyér "l fakadó sóhajok közt emlékezik meg Temudsin (Dsingiz-Khán) h"si

pályájáról: akkor ezt alapjában véve nem kell feltün"nek tartanunk, habár az ethnologus aleszármazási elméletek modern álláspontjából kiindulva az utódok kegyeletében gyakran több



5

hiuságot és költészetet, mint tudományosan megokolt jogot lát. Hiába mondják példakép,hogy a gyöngy is a tenger mélyében él" állat sebéb"l támad, mégis fejedelmek koronájátékesíti, és hogy a föld sötét gyomrából származó gyémánt ragyogása a napsugárral vetekedik.Mindenki "seredetileg dics" és fennkölt akar lenni, és homályos genetikai viszonyok mindenütt a szégyen érzetét keltik.

Tiszta, nemes, minden idegen vérrel való összekeveredést"l mentt leszármazással dicsekedniaz emberi gyarlóságnak mindenha szokása volt, a melyt"l még a jelen kornak leginkább el"rehaladott, m#velt népei sem birtak megszabadulni. Hiába emlékeztetnek azon tényre, hogy már sok ezer esztend" mult el azóta, hogy aránylag vegyületlen emberi társadalomról beszél-hetünk. Hiába utalunk arra, hogy ilyen tünemény az újkorban lehetetlen; felemlítjük, hogykeleti Németország mai lakosai egykor szlávok voltak és hogy a mai francziák frank el"deinémetek voltak, hogy az angolok eredetökben a legtarkább népvegyüléket képezik, a melyetképzelhetünk, hogy a spanyolok gótok, ibriaiak, rómaiak, phœniciaiak, arabok stb. egyesülésé-

b"l keletkeztek és hogy a mai oroszok legalább tíz-tizenöt ethnikai alapelemre bomlanának,ha chemiailag felbontanók. Csak a tudomány, csak az elfogulatlan tudományos kritika vethet a

népek e gyermekes, nevetséges hiúságának véget. E kritika a leszármazás elméletében mutat-kozó aristokratikus viselkedést egész képtelenségében tünteti fel, mert megmutatja, hogy atörténelem el"tti korszak ádáz tolongásában és tusakodásában a legtarkább néptöredékek,melyeket valamely hódítónak hatalma vagy a sorsnak egyéb intézkedése egy szilárd testtéegyesített, csakhamar ismét szétzüllöttek. Ez a forrongás Európa nyugati részében a népván-dorlással befejez"dött. Miután az Ázsiából becsapott hullámok elsimultak, az egyes nép-keretek vagy nemzetek azon mértékben állandósultak, a melyben állami és társadalmi rendjök el"re haladt és a különböz" ethnikai elemeket a vallás, erkölcs és szokás közös kötelékévelegységes testté összef #zte. A nyelv közössége az egészet összeköt" láncznak utolsó szeméül

jelentkezett. Igy látjuk például, hogy, holott Nyugat-Európa nemzetei már a középkorbanöltötték fel mai alakjokat, világrészünk keleti vidékein a tovább tartó politikai zavarok következtében és a m#vel"dés lassúbb el"haladása miatt mind e mai napig sem fejez"dött be ateljes kristályosodás folyamata. Az orosz, osztrák-magyar és oszmán államnak ethnikailagtarka jelleme ennek ékesenszóló bizonyítékául szolgál. Itt a népek tengerének hullámzásasokkal tartósabb és er "sebb volt. Ehhez járult még a nomádoknak és letelepülteknek egymás-tól alapjában olyannyira különböz" két társadalomnak harcza, és mid"n Európa nyugati részerendezett állapotok védelmében, megszilárdult államformának örvendhetett, emitt új meg újharczias csapatok bevonulása hosszú id"re késleltette a különnem# elemek egybeolvadását.

Ebben rejlik azon ethnologiai nehézségek f "oka, a melyekkel a délkelet-európai népek erede-tének kutatása jár. Még ha mentten minden nemzeti hiúságtól és külön politikai érdekekt"lvetünk is egy tekintetet e titokra, borzadnunk kell e rettenetes z#rzavartól. Mily kétségbe-ejt"nek és reménytelennek kell kutatásunk eredményének még akkor alakulnia, ha meggon-doljuk, hogy az eddigelé megkisértett szövétnek nagyon halavány és téveteg világosságotterjesztett és hogy az igazság kipuhatolására használt eszközök csupán hamis következte-téseket eredményeztek és a feladat rejtvényességét még öregbítették, a helyett, hogy keves-

bítették volna. Nem akarok itt azon nézeteim ismétlésébe bocsátkozni, a melyeket a magyarok eredetér "l írt tanulmányomban a nyelvnek bizonyító erejére vonatkozólag kifejeztem, és pedigannál kevésbbé, mivel az ellenkez" tudós felekezet már átlátta tévedését és ma már nem

beszél többé ethnikai, hanem pusztán nyelvi rokonságról. De meg nem állhatom, hogy különö-sen meg ne említsem, hogy nagyobb és végzetesebb tévedés, mint a mi konok philologu-sainké, e században még nem fordult el" és nem is képzelhet". Kevés nép van a föld

kerekségén, a mely ezer éven át ugyanazt a nyelvet beszélte, de annál nagyobb azoknak száma, a melyek nemcsak idegen nyelvjárást, hanem teljesen idegen nyelvet fogadtak el. A



6

frankok német törzse ma francziául beszél, a germán longobardok pedig olaszul. A Volgamell"l Mœsiába vonult bolgárok, eredetökre nézve ural-altájiak, a dél-szlávoktól kölcsö-nözték szláv nyelvöket, a kiket meghódítottak; keleti Németország lakosai a középkorban mégrészben szlávok voltak mint e szláv helynevekb"l: Berlin, Dresden, Leipzig, Chemnitz,Breslau stb. stb. eléggé látható; ma pedig németül beszélnek. Ázsiában még több példa van

arra és még könnyebb kimutatni, hogy népek nyelvöket elhagyták. Anatoliában egész vidékek vannak, a hol az egykori görög népesség ma törökül beszél. Iráni szártok törökül beszélnek ésmongol hezárék, kiknek arczában a legtisztább mongol typus látható, a perzsa nyelvvel élnek.Szibiriában, a pamiri fennsíkon, Indiában és keleti Turkesztánban a nyelvcsere még inkábbötlik szemünkbe, úgy hogy joggal kérdezhetjük: Hol van az a még oly buzgó philologus, a ki anyelvrokonságban az ethnikai összetartozás bizonyítékát akarja megtalálni? E jeles mondás:»Nyelvében él a nemzet« csak a jelenre vonatkozik, csak azt bizonyítja, hogy id" jártávalegyik ethnikai mennyiség nyelvileg a másikhoz csatlakozott; de nem szolgálhat tanuságul amultra nézve és mint ethnologiai nyilvánvaló bizonyíték számba sem jöhet.

Meg nem állhatjuk, hogy sajnálattal hasonló itéletet ne mondjunk az anthropologiai bizonyíté-

kok nyilvánvalóvá tev" erejér "l is. Koponya alakulata, arczvonások és testi megjelenés, igaz,hogy egyes emberi családok szorosabb összetartozására vallanak és jogosan használhatók valamely faj ismertet" jeleiül. Azonban a mit a nyelvek tekintetében a szellemi közlekedéshoz létre, azt itt a vér keveredése szokta végezni. A két tényez" különbsége csak abban áll,hogy az anthropologiai momentumok aránylag nagyobb állandóságuak, ennek folytánhosszabb id" is kell, míg a testi átalakulás vagy a fajkeresztez"dés befejez"dik. Hogy ezt

példákkal világosítsuk fel, egyebek közt egyes népeknek olyan, jelenleg nyelvökben egyesültalkotórészeire akarunk utalni, a mely népeknek egymástól ethnikailag idegen eredete kétségenkívül van. A középkorban még németül beszél" burgundiak és a régi galloknak mai utódjaiközt lev" physikai különbségnek ép annyira fel kell tünnie, mintha a pommerániai németeketmeg a bajorokat vagy svábokat hasonlítanók össze. Hasonlót figyelhetünk meg longobardok,rómaiak és nápolyiak között, a hol a képzelhet" legnagyobb tarka-barkaság eredményezi azelvegyülés folyamát, mindamellett azonban, még évszázadok multával is, az eredeti fajok különösségének félreismerhetetlen nyomai maradtak meg. Az orosz népnek vad ethnikaiz#rzavarában is lépten-nyomon mutatható meg a nagyobb állandóság, vagyis az anthropo-logiai ismertet" jelek nagyobb tartóssága, és ha Ázsiában keresünk példákat, állításunk helyesvolta annál inkább fog kitetszeni. Szibiriában például a koibalokon török nyelvjárásuk ellenére is még mindig meglátszanak ugor eredetöknek jellemz" nyomai. A szártok, a kik évszázadok óta csakis törökül beszélnek, még mindig tisztán iráni typusúak, valamint aziszlámra tért khinaiak a Thien-San bérczei közt autochthon irániakkal és törökökkel való er "svegyülésök ellenére színökben és arczuk alakulatában feltün"en sok khinai vonást tüntetnek

fel. A hezárék a Kabul és Herát közt húzódó hegyek között már évszázadokkal ezel"ttcserélték fel mongol nyelvöket a perzsával, azonban physikai ismertet" jeleiket oly h#séggelés eredetiségben óvták meg, mintha csak az imént költöztek volna oda a khalkák pusztájáról.

A mint mondottuk, könnyen lehetne szinte végtelen sor példát felhozni, hogy a physikaiismertet"-jelek állandóbbak a nyelvi momentumoknál. Ez egészen természetes is, mert akölcsönös megértés eszköze idegen elemek érintkezésében sokkal gyorsabban surolódik le,mint testi alakulásuknak vérökben és húsukban rejl" sajátsága. A nyelvnek nyilvánvalóvá tev"ereje tehát az anthropologiai bizonyítékokénál sokkal kevesebbet ér, és ha mindamellett ilyensegít"eszközöket látunk, a melyek ethnologiai feladatok kutatásában elégtelenek és nemvezethetnek biztosan czélunkhoz, szerencsénkre még egy eszközünk marad, tudniillik a nép-

psychologia, a melyet harmadik és leghatalmasabb tényez"ül m#ködtethetünk és a melyegészen váratlan eredményekre juttat.



7

2. A MÜVELTSÉGI MOMENTUMOK BIZONYÍTÓ EREJE.

Általánosan ismert valóság, hogy a néppsychologia, a mely az emberi nem egyes töredékeibenkifejez"d" szellemi tulajdonságokkal vagy a különös erkölcstudománnyal foglalkozik,eddigelé már akárhány jelent"s tüneményt felderített és összehasonlításaival nem egy rejtvénytmegoldott. Hogy a néppsychologia néha elméleti okoskodások rejtett zugaiban bujkál éshelylyel-közzel egészen vad hypothesiseket alkot, az e tudományág értékét egyáltalán le nemszállíthatja. Csak annyiban akarunk e tudománnyal élni, a mennyiben egyes népek erkölcsisajátságaiban olyan szabatosan kidomborodó jellemz" vonásokat látunk, a melyek az id"k sokféle viharaival és a történelmi átalakulásokkal szemben nagyobb állandóságot tanu-

sítottak, mint a nyelvi és anthropologiai momentumok, és ennélfogva alkalmasak arra, hogykitüzött czélunk elérésében leginkább hasznukat vegyük. Ezen véleményünk, hogy a vallásiéletb"l, az égalji viszonyokból és a talaj min"ségéb"l folyó népszellem küls" hatástól

kevésbbé megtámadható és kevésbbé változó a nyelvnél és a physikumnál, mindenesetrekülönösnek tetszhetik és er "s ellenkezésre akadhat. Egyes népek életébe vetett figyelmesebb

pillantás azonban arról fog bennünket meggy"zni, hogy a szellem sokkal hatalmasabb atestnél, meg tisztán és sértetlenül is maradhat meg, holott a test küls" hatás következtébenmindenféle átalakulásnak kitéve, akárhányszor kivetk "zött "s alakjából. Az emberiségtörténetében ugyancsak kevés példa van, a mely ennek ellenkez" jét mutatva bebizonyíthatná,hogy bizonyos, kalandkeres" kedvökt"l a harczias életre késztetett társadalmak a véres mes-terségt"l a kereskedésre és iparra tértek és ezekben kitüntek. Naturam expellas furca, tamenusque recurret, a költ"nek e szava egyénekben is, nemzetekben is egyaránt igaznak bizonyul.A megszokott nemcsak testünkben és vérünkben van, hanem, mint a török közmondás tartja,

lelkünk alatt rejlik, és nagyon tévednénk, ha a népszellem rendkivüli szívósságát semmibesem véve a néppsychologiát ethnologiai kérdésekben eléggé nem méltatnók.

Az erre vonatkozó számos példa közül a következ"t akarjuk megemlíteni. A már említettközépázsiai nép, a szárt, már sok évszázaddal ezel"tt elfogadta a török nyelvet, a nélkül, hogyezzel iráni habitusát egészen elvesztette volna és, a mi még inkább szembeszök ", a nélkül,hogy azon erkölcsi tulajdonságokból kivetk "zött volna, a melyek az iráni "slakosoknak eleit"lfogva sajátságai voltak és ezen összes népnek jellemzéséhez tartoznak. A szárt mai napig az, ami évezredekkel ezel"tt volt, földm#vel", keresked", iparos, de sohasem harczos vagy nomád,

jóllehet kirgiz-özbég elemek veszik körül és ámbár a világhódítók f "útján, úgyszólván állandótábor közepett élt. Hasonló viszony uralkodik az oszmánok jellemz" sajátságaiban; ezeknélharmincz- vagy negyvenezer harczias nomád szolgált alapul a mai több milliónyi népnek, amely törökök, kurdok, görögök, arabok, örmények s más egyebek keverékéb"l származott és amelyben az alapító elem szelleme a kés" bbi vegyülékek tarka-barkaságának ellenéré mégmindig uralkodik. Ugyancsak a pusztáról teljes erejökben betört nomádok nemzeti szellemeörökl"dött át nemzedékr "l nemzedékre és ez termékenyítette meg a meghódított elemeket. AzOxus partján lakó arabokban már semmi nyoma sem található "seik nyelvének és testikülsejének, a melyet a Kuteibe vezérlete alatt tizenhárom évszázaddal ezel"tt az arabfélszigetr "l oda költözött harczosok magokkal vittek, azonban psychikai tulajdonságaikattekintve még mindig arabok, a kiknek dús képzel" ereje, tüzes mozdulata és nemzeti

büszkesége a körülöttük lakó népek jellemz" sajátságaitól elüt. A pelasgok utódjaiul ismertalbánok egy része a görög orthodox vallással együtt a görög nyelvet is elfogadta, physikumuk

is megváltozott, de erkölcsi életökben és nemzeti jellemz" vonásaikban t"sgyökeres albánok és alig különböztethet"k meg albáni nyelven beszél" testvéreikt"l. A Szefid-Kuh hegyein él"



8

hezárék, a kik ma általában perzsául beszélnek, a magasan elterül" hegyi vidék ellenére, amely hazájokat képezi, a mongol pusztaságról magokkal vitt legtöbb erkölcsüket és szokásu-kat megtartották és e tekintetben mindenképen különböznek szomszédjaiktól, az afghán hegyilakosoktól. Az orosz kozák, eredetére nézve a pusztának töröknyelv# lakosa, évszázadok mulva testi külsejének tökéletes megváltozása és szláv nyelvjárásnak elfogadása ellenére

szellemi jellemz" vonásaiban sok olyan sajátságot óvott meg, a mely a kazak-kirgiznek is-mertet" jele. Nemcsak egyes tisztségekben, mint Ataman (Hetman) és Iszaul (Jaszaul), hanema babonában, a fegyverrel meg a lóval való bánásban és számos más szokásban is kitünik atöröknomád szellem és arra mutat, hogy e századok óta szláv katonaság ural-altáji eredet#.

A népszellem tartósságának és intensiv erejének legragyogóbb példáját különben a magyarok keletkezésének története szolgáltatja, és minthogy ezt e könyv lapjain kimerít"en szóvátesszük, csak azt óhajtjuk hangsúlyozni, hogy e jelenség a népismertetés terén figyelmetérdemel és egyáltalán nem ignorálható. Ellenkez"leg nem lehetünk eléggé hálásak azért, hogyaz ethnologiai kérdések homályában e fénysugárral rendelkezünk, és semmi sem termé-szetesebb, mint az, hogy vele élünk és világosságától vezetve az elénk mered" rejtvényt meg

akarjuk oldani. Meg fogjuk látni, ha a magyarok költözésének vonalát az Uraltól a Dunáigfelületesen és futólag áttekintjük, hogy a néppsychologia tanusága megbízható kalauzulszolgálhat, a melynek vezetésével élve Pannoniának elfoglalására és a magyar nép els" kristá-lyosodására nézve a legjobb felvilágosítást találjuk. A nemzeti szellem megmozdulásában

jutottak legjobban kifejezésre a nép legrégibb m#veltségtörténetének egyes fokozatai, mertegyrészr "l láthatjuk, hogyan érvényesül a kezdetleges, keletkezésének els" szakaszában lev"népszellem a politikai, katonai és társadalmi élet vezet" elveiben, másrészr "l pedig észre kellvennünk, hogyan kerekednek egyes, valamely magasabb m#veltségi fokhoz tartozó intézmé-nyek és erkölcsök a nemzeti szellem fölé és hogyan származnak belé idegen jószágul. Amagyar nyelv m#veltségi momentumai tehát, a melyekr "l ethnologiai tanulmányomban meg-emlékeztem és a melyekb"l legalább is még három annyit lehetne összegy# jteni, a legmeg-

bízhatóbb kalauzokul használhatók azon út megvizsgálásában, a melyen a magyarok Ázsia belsejéb"l a Duna síkságáig eljutottak. E m#veltségi mozzanatok nyelvi burkolatában rejlik el"ször is azon "seredeti m#veltségi fogalmak csalhatatlan bizonyítéka, a melyekkel ezenural-altájiak utjokra keltek és nemzeti egyéniségöket velök rokon ethnikai elemek támadásaellen megóvhatták. Másodszor megismerkedünk ezekb"l azon közlekedés id"tartamával és

beható erejével, a melyben e nép a költözése vonalán lakó népekkel volt, csak úgy mint mainapság az európai nyelvekben az idegen szók számából és min"ségéb"l megmérhetjük am#veltségi hatás és a szomszédsági viszony fokát, a melyben Közép- és Éjszak-Európa egyesnemzetei régi római és kés" bbi olasz mestereikhez állottak. A kik az összehasonlítónyelvtudományban rendületlenül hisznek és mereven csakis a nyelv anyagát tekintve bizonyos

népek sajátszer # tulajdonságait nem látják, e tekintetben kényelmesen járnak el, mert idegenszókról vagyis idegen vagy rokon nyelv területér "l kölcsönzött jószágról beszélnek. Régótaletelepült, a m#veltség magasabb fokán álló népek nyelvénél elfogadható e vélemény, mivelott ethnikai elegyülés, de nem vegyülés ment végbe. De egész másképen áll a dolog ott, a holnomádok letelepültekkel találkoztak és számos különálló töredék vet"dött össze, és külön-nem# elemek tarka zürzavarának kellett volna egységes testté összeolvadnia. A nyelvalakok-nak és az emberi társadalom legels", kezdetleges fogalmainak egységes jellemére vonatkozószabály itt semmi esetre sem lehet irányadó, mert számos bizonyítékunk van, hogy valamelynyelv alaktanán minden részében idegen nyelvtannak nyomai látszanak meg és a névszók megaz igék ragozásában, a többes szám képzésében stb. küls" hatás mutatkozik. Igy látjuk

például, hogy a magyarban a finn-ugor alaktan uralkodó jellemén kívül tiszta török nyelvtanialakok is vannak. A t"számnevek, a melyekr "l a törökben is a hetes-rendszer mutatható ki,túlnyomóan ugor eredet#ek, ámbár ezen összehasonlításhoz: magy. hat, vog. chot; magy.



9

hetu, hét, vog. sot, a török alti és jeti is sorozható. Az egyes testrészek magyar meg-nevezésében a finn-ugorral való rokonságuk feltün" bb mint a törökhöz való hasonlításuk, demég itt is óvatosan kell eljárnunk, mert a következ" megegyezést megtámadhatja ugyan a

philologiai vakbuzgalom, de el nem tagadhatja:

magy. hát török kat, » fej » päj, » kar » kol, kar, » térd » tiz, » orr » bor-un, » nyak » jaka, » szakál » sakal, » bajusz » bê jê k, » köldök » k ê nd ê k, » has » kaš (emelkedés)

és a többi. Tiszta török-eredet# névmás is van a magyarban, mint a török men magy. én; török miz magy. mik; török maka magy. maga; hasonlóképen a szóképzés is inkább török mint ugor

jellemet tüntet fel. Egy szóval, a magyar nyelvnek kiválóan keverék-jelleme minden kétségenkívül való, és a nélkül, hogy itt a régi philologiai veszekedést újra fel akarnók idézni, - hiszenmég ma is teljesen érvényes a régi költ" szava: Grammatici certant et adhuc sub iudice lis est,- itt különösen kivánjuk hangsúlyozni, hogy a magyar nép m! veltségi momentumainak fejte-

getésében nem alkalmazható ugyanazon zsinórmérték, mint az árja és a sémi nyelvekben. Atársas együttélés legels" szakából származó fogalmak tolmácsolása itt egészen más jelent"-ség# mint egyéb népeknél, csakúgy mint a magyarok keletkezésének története más népekét"ltetemesen eltér.

E szerint egész bátran koczkáztathatjuk azt az állítást, hogy a néppsychologia tanításának kinem elégít" megfigyelése következtében nagy hiba esett azon kérdésben, vajjon milyennemzetiség# volt az a lovas-csapat, a mely a IX. század vége felé Pannoniába rontott, éshogyan keletkezett a mai magyar nép. Mivel a nyelv bizonyító erejéhez mereven ragasz-kodtak, mindinkább összebonyolódott a rejtvény, és hogy mennyire bünh"dött meg e végzetesegyoldalúság, az az eddigi kutatásnak következ" téves eljárásából legjobban kitünhetik.

3. A MAGYAR !STÖRTÉNELMI KUTATÁS EDDIGI MÓDSZEREI.

A magyarok eredetének történetében eddigelé a kutatásnak két különböz" iránya tünt fel. Azegyik, a nemzetinek nevezett irány, elméleteit kizárólag azon hagyományokból, legendákbólés krónikákból merítette, a melyeket »A magyarok régi történetének forrásai« czímén szoktak összefoglalni. Csak az újkorban foglalkozott a bírálat e források anyagával és kimutatta, hogya magyarok régi hazájára, útjok egyes adataira és honfoglalásuk módjára vonatkozó közle-ményeik teljesen megbízhatatlanok. Elég egyetlen tekintetet vetnünk azon naiv, gyermekiesmondák tarkán csillogó szövevényére, a melyekkel Kézai, Marcus, Thuróczi és kivált Bélakirály névtelen jegyz" je kortársai nemzeti hiuságának hízelegni akar, és meggy"z"dhetünk,hogy e költemények tulajdonképen értéktelenek és érdekl"désünket csak az alapjokul szolgálthagyomány és népmondák miatt érdemlik meg. Képzel"désök féktelenségére és a régi meg avelök egykorú Ázsia föld- és néprajzi állapotaiban való teljes járatlanságukra nézve e szerz"k nem voltak sokkal rosszabbak germán és franczia középkori hivatalbeli társaiknál, és a milyveszedelmes volna a magyarok "si hazájának helyrajzára meg néprajzi viszonyaira és



10

Pannoniába való költözésére vonatkozó adataikat komolyan elfogadnunk, épen olyan haszon-talannak tartjuk azt, ha valaki ez adatokat a birálat bonczoló késével taglalná vagy épen e jóemberek fölött tudatlanságuk miatt törvényt látna. Uram Istenem! Mit tudott Európa amazid" ben Ázsiáról, mi volt a középkorban az ország- és népismeret, és különösen, hogyanlehetett volna valakinek akár csak sejtelme is Marco Polo és Rubruquis el"tt Közép-Ázsia és

Dél-Szibiria földjér "l és lakosairól? Hiszen a római földrajzírók és a byzanczi szerz"k gyér,de mesékkel nem kevésbbé átsz"tt adatai csak a jelenkorban jutottak tisztességhez és az arabutazók feljegyzéseit, melyek csak az imént kerültek napvilágra, még mostani ethnologusaink és történettudósaink sem méltatták érdemök szerint.

Nem csuda tehát, hogy a magyar krónikások és a puszta szavoknak hitelt adó kés" bbitörténettudósok leirásaiban csak úgy hemzseg az olyan adat, a mely tárgyi, hadtudományi ésnéprajzi tekintetben közel jár a lehetetlenséghez. Nem akarjuk tagadni, hogy a kelet fel"l valóköltözésr "l szóló hagyomány határozatlan, ködös vonalakban megmaradt; hiszen hasonlómozzanatok a mongolok és törökök régi történetében is találhatók. Nem tartjuk lehetetlennek,hogy egyes h"sök neve és vitéz tette meg nevezetes események huzamos ideig éltek a nép

dalában és emlékezetében, de azon id" ben, mikor keresztyén fiai pogány "seik e tetteit irásbanmeg akarták örökíteni, a nép ajkán él" hagyományok egyes részeire is kiterjed" és kimerít"szabatosságról már szó sem lehetett. Képzel"dés foglalta el Clio helyét; csak így lehet ugyanismegfejteni, ha óriási, százezrekre men" számokról beszélnek, a melyekkel honalapító "seink erejét leírják. Hogyan lehetett a IX. század közepén vagy elején az Uraltól a Dunáig ér " nagyterületen, a mely akkor nagyobbára lakatlan és m#veletlen volt, olyan óriási tömeg emberrelhaladni, arra a lelkes krónikások, úgy látszik, nem is gondoltak. Ugyancsak felelet nélkülhagyták a krónikások azt a kérdést is, milyen úton-módon haladt el"re a népnek harczolórésze, elválva családjától, elhagyva holmiját és nyájait, melyik része volt az el"- és utócsapat,továbbá sok egyebet, a mi a nagy nomád-sereg képzelt költözködésével összefügg. Valamint aderék Anonymus Res Gestæjének szerkesztésében Regino krónikáját és Dares PhrygiusHistória Troiana-ját követte és mutatis mutandis egy ázsiai nomád népnek hódító hadjáratát ésh"si tetteit középkori római keresztyén hadi vállalatok mintája szerint írta le, épen úgykísérlették meg követ"i és utánzói az ázsiai élet és cselekvés módjának minden ismeretenélkül és még csak nem is sejtve, milyen a nomád harczosok szelleme, a magyaroknak régihazájokból új honukba való költözését leírni. Hiszen akkor már sok évszázad mult el azóta,hogy e nép "sei az ázsiai pusztán útra keltek, és a mit a valószín#, de hitelesen be nem bizo-nyított népmonda e menetr "l meg"rzött, azt mint a pogány id"k veszedelmes emlékét az els"korszak keresztyén vakbuzgalma féktelen dühhel kiirtotta. Némely tulajdonnév hangviszo-nyaiból azt következtethetjük, hogy az emlékezetnek sok megmaradt nyomát nem a nép ajka,hanem idegen nyelv# szerz"k iratai juttatták ránk; így például e név Béla határozottan

ellenkezik a magyar nyelv hangtörvényeivel és úgy látszik, hogy e szó az eredeti Bala(gyermek, valakinek fia) alakból támadt. Hasonlóképen áll a dolog ezzel is: Géza, a mi, mintismeretes, Gyejcs-nek, Gyajcs-nak hangzott és ebb"l származik: jajcsi (íjász). Az Anonymus,Kézai, Marci Chronica és mások elbeszéléséb"l épen úgy derül ki az ázsiai állapotokban valóteljes járatlanság, mint Katona, Fessler, Szalay és Horváth munkáiból. Az utóbbiak azt a hibátkövették el, hogy keleti nép történetét akarták felkutatni és megírni a nélkül, hogy a Keletetismernék, legkevésbbé a Keletnek azon részét, a mely csak a jelenkorban tárul fel el"ttünk. Azural-altáji embernek élete Ázsia éjszaki felében mindenha különbözött a napkelet régi m#veltországaiban való élett"l. Törökország, Perzsia, India és Khina hajdani és mostani állapotainak ismerete keveset használt volna a kutatónak, hogy Közép- és Éjszak-Ázsia népeir "l fogalmatszerezzen. A m#velt Nyugat a XIX. század els" felében fölöttébb hiányosan ismerte aturkománokat, özbégeket, kazákokat, kirgizeket, osztjákokat, vogulokat stb., és ez a multszázadok dolgában való tudatlanságának elégséges mentsége lehet.



11

A legjobb akarattal sem birtak volna tehát honi krónikásaink a magyar nép eredetére többvilágosságot deríteni és épen olyan kevéssé jegyezhették fel számunkra a Pannonia téreinvégbement alakulási folyamat megismeréséhez szükséges adatokat. El"ttök százezrekre men"egységes magyar népnek képe lebegett, a mely nép költöztében, letelepültében és az utánidegen ethnikai töredékeket felvett és bekebelezett, a mely azonban mindemellett nagy, er "s és

egységes nemzettestként lépett fel, ilyenként harczolt, hódított és csinált történetet. Milyelenyész"en kicsiny és csekély volt a magyar elem száma, a mely a mai nép megalakulásábanf "tényez"ként m#ködött, az a régi krónikásoknak és a kés" bbi történetíróknak eszökbe sem

juthatott, arra nem is akartak gondolni, mivel az megsértette volna nemzeti hiuságukat, habár józanul tekintve "seik dics"ségét még inkább felmagasztalta volna. Ez el"itélet és ezelfogultság, sajnos, egész a jelenkorig tartott és még modern gondolkodású és képzett magyar történetírók is helytelen restelkedésb"l átallották megvallani, hogy a magyar elem feltün"kisebbségben volt a neve alatt támadt tarka népvegyülékben.

A mi aztán a második irányt illeti, a mely a magyarok eredete történetének kutatásában feltünt,hát bizony az összehasonlító philologiától kiderített eredmények igazi czélunkhoz nem sokkal

közelebb juttattak, s"t talán feladatunk végleges megoldását még inkább megnehezítették ésmeghiusították. Ez az úgynevezett linguistikai iskola, a mely a néprajzi feladat megoldásábana nyelv bizonyító erejét használta f "tényez"ül, még veszedelmesebb és sokkal nagyobbhibákba esett, mint a krónikások adataira épít" történetírók. Mivel a mult században egyes

philologusok a magyar meg a finn és a lapp nyelv között nyelvtani és szótári hasonlóságotfedeztek fel és mivel ez észrevétel az ugor nyelvek terén való tanulmány haladtával méghatározottabb alakot öltött, azt hitték e tudomány képvisel"i, hogy a magyar nép igazi eredetétmár felfedezték és az ural-altáji törzs többi ágával való genetikai viszonyait helyesen meg-állapították. A magyar nyelvnek és a különféle finn-ugor nyelvjárásoknak viszonyát természe-tesen mindenkinek észre kell vennie, meg azt sem tagadhatja senki, hogy a nyelvalakok rokonsági foka e két nyelvterületen kiemelked" bb és inkább észrevehet", mint a magyar és atörök nyelv terén. De épen olyan világos ma már mindenkinek az is, hogy nyelvek hason-lósága még nem tételez fel ethnikai rokonságot, és ha a magyar összehasonlító nyelvtudománylegujabban e tétel helyességét elismerve, csupán kizárólagos nyelvrokonságról beszél, emagába szállás még korántsem teheti jóvá mindazt a hibát és tévedést, a melyet a finn-ugor nyelvösszehasonlítás terén elkövettek. A mit Sajnovics, Gyarmathi, Révay és Reguly sejtettek,azt Hunfalvy és Budenz napnál világosabban akarták bebizonyítani és a roppantul er "szakos,minden ízében elvetésre méltó módszer, a melylyel éltek, a tudományok történetébensemmihez sem fogható. Habár e szomorú tévedést részben már etimológiai tanulmányombanérintettem, még sem állhatom meg, hogy itt újra ne említsem azt a cs#rést-csavarást, amelylyel amaz ethnologiai er "szakoskodásban éltek.

Miután egy ugor alapnyelvnek légies hypothesisét felállították és e nyelvet éjszaki és déli ágbasugároztatták, nyelvösszehasonlító bizonyítékokra támaszkodva a magyarnak ill" helyetakarnak a vogul és az osztják között kijelölni. Az ugor alapnyelv feltevésére indító okokattermészetesen a képzel"dés magasabb köreiben kell keresnünk, de a magyarnak az éjszakiugor csoportba való tüzetesebb sorozását már kizárólagos és szorosabb rokonságnak szilárd,megdönthetetlen bizonyítékaival akarják megokolni. Hiszen, minthogy nincsen kétség abban,hogy a magyar nyelv alépítménye ugor jellemet mutat fel, egészen fölösleges igyekvés volt,hogy a nyelv további kibontakozásában vagy színeinek kifejl"désében, a hol török elemek hatalmas hatása látszik, következetesen és kizárólag feltetsz" ugor bélyeget akartak kimutatni.Ebb"l a bizonyításban való er "szak eredt, mert az az út és mód, a melyen a közelebbi

rokonság e momentumait részint ethnologiai munkákból, részint nyelvtani összehason-lításokból levezették, egy cseppet sem alkalmas arra, hogy bennünket a felállított elméletek



12

helyességér "l meggy"zzön. Ezen er "szakos nyelvösszehasonlítás mutatványaul csak néhány példát jegyzek ide a »Magyar-ugor összehasonlító szótár«-ból.

A magy. b! n szót a vog. mi, az osztj. miji (adni) szóval rokonítják, mert az alapgondolat büntetést, bírságot, következ"leg fizetést, tehát adományt tételez fel!1

A magy. nyáj, a vog. "ogo, az osztj. "aul (hús, test) szónak azért rokona, mert itt a tömeg, sokaság értelme fejez"dik ki, következ"leg anyag tömege, test és nyáj egymáshoz sorakozik!

A magy. köldök szót azért vetették össze a lapp kiäld (chorda, nervus), a finn kiele (nyelv)szóval, mert itt lefityeg # vékony testr # l van szó; ebb"l következik a fogalmak és szók esajátságos kapcsolata!

A magy. fal a finn puole (pars dimidia), az osztj. puñê l (oldal) és a vog. päl (fél) szónak azértrokona, mivel azon, hogy: fal, tulajdonképen a ház oldalát, felét (?) értjük.2

A magy. burok azért van a cser. pur, a zürj. pir (intrare, bemenni) szóval közeli rokonságban,mivel a bemenés fogalma a kinnlev"nek szempontjából valami burok-félét tételez fel, tehát abenn-levést és a beburkolást ugyanazon egynek tartjuk!

A magy. seb szót azért hasonlítják össze a finn hempeä (lágy, elpuhult, gyengéd) szóval ésazért mondják rokonának, mert puha, kényes és érzékeny analog fogalom és a sebnek, tehát

fájdalomnak rokona!

A magy. törpe a finn täpärä-hez (szoros, sz#k) hasonlít, mivel e szerencsétlenek termetenagyon sz#k.

A magy. árnyék szót a vog. t ̀ rom (ég, id" járás) szóval hasonlítják össze, - lucus a nonlucendo, - és pedig azon okból, mivel árnyék és felh# azonos, ez utóbbi pedig az ugor népek nyelvében az éggel fogalmi rokonságban van!

A magy. id # állítólag legeslegközelebb esik a vog. entäp és az osztj. # ndep (öv) szóhoz, mivel acingulum szava legalkalmasabb a kisebb-nagyobb ambitus-t, circuitus-t feltételez" id # megértésére.

A magy. út -nak állítólag a vog. vu`t és az osztj. v#t (szél) szóban akad párja, mert az út vagyaz utazás alapfogalmában el"re haladó mozgás fejez"dik ki, ennek folytán a finn-ugor moz-

gatni és szél hang és fogalom tekintetében olyan viszonyban van egymáshoz, mint a németWeg és a latin vehere!

Hadd legyen elég e tíz virágszál bokrétába kötve; ha azonban azt kérdezzük, hogy miért nemkeresték a magyar-ugor összehasonlító nyelvtudomány megalapítói ezen er "szakosan meg-nyomorított, szörnyeteg analogiák helyébe a hiányzó etymont másutt, a hol pedig bizonyárafeltetsz" alakjában találták volna meg, akkor a felelet szinte magától kinálkozik. El # ször is

egész munkájukon az a gondolat uralkodott, hogy a magyar nyelvnek kizárólagosan ugor jellemér # l a priori felállított elméletet er # nek erejével gy# zelemre juttassák; másodszor azonhibába estek, hogy az árja és sémi philologia terén felállított elméleteket az ural-altáji nyelvek területén is alkalmazták; harmadszor a philologusoknak néha nagyon is merész okoskodásaitcsalhatatlan dogmáknak tartották, holott épen nem csalhatatlanok, a mint hogy akárhány,évtizedekkel ezel"tt felállított elméletet ma már mint haszontalant el is vetnek. E tévesgondolatuk áldozatául kellett mindennek esnie és e megtéveszt" szándékuk érdekébenminden, habár napnál világosabb és kétségtelen török analogiát el kellett kerülni, meghiusítani

1 B! n idegen szó a magyarban és az újperzsa guna, az oszét vüna, az orosz vina, b#n, szóból szárma-

zik. E szó kimaradt Miklosichnak »A szláv elemek a magyarban« czím# m#véb"l.2 A magyar fal (paries) szó, mint ismeretes, német kölcsönszó és azonos ezzel: Wall.



13

és a priori semmisnek és meg nem engedettnek nyilvánítani. Nincs hangbeli és fogalmikapcsolat oly vad és szörny#séges, hogy ne szolgálhatna ugor analogonként; minden, bár-mekkora szörny#ség kedveért a hangtan úgynevezett törvényeit és a fogalmi kapcsolat elveitalkalmazták, és a hol a meglev" ugor szópéldák nem elégségesek, ott a philologiai buzgalomegészen sajátságos útra tér. Az úgynevezett ugor "snyelvben feltételezett alakokat állítanak

ugyanis fel és neki hevült képzeletök e csuda-szülöttjeivel végtelen számú magyar szóthasonlítanak össze, a melyet aztán természetesen egymással analognak vagy közel rokonnak találnak. Másfelül lev", például török analogiát aggodalmas gonddal kerülnek, és így például

a magy. bölcs szót nem a török bilicsi (bölcs), hanem a finn miele (ész),a magy. b# szót nem a török bol (b"), hanem a finn pyyleä (solito maior),a magy. beteg szót nem a török bitig (senyved"), hanem a zürj. viš (betegeskedni),a magy. húr szót nem a török kur (kötelék, kötél), hanem a finn suole,a magy. hó, hav- szót nem a török kar (hó), hanem a finn suve,a magy. ól szót nem a török aol, hanem a zürj. vol’ (lectus),a magy. sok szót nem a kirg. šok , hanem a cser. šuko,

a magy. szép szót nem a török süb, hanem a lapp cabbe,a magy. díj szót nem a török dej (valamit érni), hanem az észt tuhku (mellékkereset),a magy. íj szót nem a török jaj, hanem az osztj. j# got

szóval hasonlítják össze, csak azért, hogy a magyar nyelv és a finn-ugor nyelvjárások közöttlev" közelebbi rokonságot szembetün"vé tegyék. Az idegen szókra is alkalmazzák enyakatekert módszert. A magyar ház szóval, a mely a német Haus-ból keletkezett, a nomádok életfeltételeit semmibe sem véve a finn koto (domicilium) szót, és a magy. fal szóval, a mely anémet Wall -ból támadt, a finn puole (pars dimidia) szót kapcsolják össze. Ugyanígy látjuk,hogy a magy. isten-t nem a perzsa izdan-nal kötik össze, hanem a finn isä (atya) szóból és afeltételezett magyar -tény kicsinyít" képz" b"l származtatják; épen így a magy. nap-ot (sol)

nem a perzsa ap, nap3 (nap, világos), hanem az osztj. novê (lux), a magy. nád -at nem a perzsanaj, hanem a mordv. manda (bot! ) szóval hasonlítják össze.

Szóval a magyar-ugor nyelvösszehasonlítással elért eredményekre tizennégy esztend"velezel"tt kimondott itéletemet most is teljesen fenntartom. Akkor itéletemet csak az anyagiösszehasonlításra alapítottam, ma már az alakok kincstárának összehasonlító tanulmánya isel"ttünk van, a melyben szintén egymást éri a sok égbekiáltó er "szakoskodás. Ennélfogvamost is csak ismételhetem, hogy ezen módszerrel és ezen eredménynyel a magyar és finn-ugor nyelvnek szorosabb és kizárólagos összekapcsolása csak olyan emberre nézve lehet világos, aki kész vad hypothesiseket dogmák gyanánt elfogadni és a ki nem érti meg, mily veszélyesdolog az árja nyelvek terén bebizonyult elméleteket az ural-altáji nyelvek területén

alkalmazni.4

A magyar nyelvnek beható keverékjelleme minden kétségen kívül való és a mily 3 V. ö. ezeket: perzsa mah (hold) és mahtab (holdvilág), meg apitab (napvilág), a mely mégis csak

ebb"l keletkezhetett: ap (nap) és tab (világos). V. ö. nab, tiszta, fényes.4 Hogy kedvez"tlen itéletemmel nem állok egymagamban, azt egyéb ide vonatkozó nyilatkozat

bizonyítja. Ahlquist azt mondja, hogy Budenz fejszéjével akárhányszor kemény k "re sújtott. Amagyar nyelvtudományban jártas angol m# biráló az Athenæumban a következ"t írja (1893 szep-tember 23.): »Many of those (etymologies) given by Budenz in his comparative Ugrian Dictionaryappear to us very fanciful.« Még a tudós búvárnak párthívei is ezen etymologiák legnagyobb részétkérdésesnek tartják és csupán a módszert dics"ítik fennen. Erre azt a kérdést koczkáztatom: hogyan

becsülhetek nagyra olyan módszert, a mely tíz példa taglalása közben legalább hatszor vagynyolczszor is cserben hagy?



14

téves volt ama történetbuvárok felfogása, a kik a krónikások tarka mese-szövevényét"lmegtévesztve a honalapító magyarokban egységes, nagy nemzettestet akarnak látni, épen úgyalapjában hibás azoknak nézete, a kik a nyelvi bizonyítékokból kiindulva a mai magyarok "seiben tiszta ugor néptörzset akarnak felfedezni és ezt uralkodó nemzeti tényez"ül akarják szerepeltetni. Hogy mi úton-módon keletkezett a magyarok népe és nyelve, azt a következ"

lapokon világosan ki akarjuk fejteni; hogy azonban nézetünket mennél érthet" bbé és szem-lélhet" bbé tegyük, minden el"tt egy tekintetet kell vetnünk Ázsia ethnikai állapotjaira, amilyenek a magyarok költözése el"tt voltak, és, a mennyire lehet, meg kell vizsgálnunk anépek akkori csoportosulásának képét.



15

II.A TÖRÖKÖK LEGRÉGIBB KÖLTÖZKÖD! MOZDULATAI.

A szíves olvasó, a ki már megunhatta a medd" philologiai veszekedést, most már megértheti,hogy a rejtvény megoldása és a valóságnak, a mennyire lehet, kiderítése végett bizonyára másútra kell térnünk és más segít"-eszközöket alkalmaznunk. Hogy e czélunkat elérjük, megkísér-lettük a magyarok eredetének történetét a mai magyar nép keletkezésének történetévelkapcsolatba juttatni, minthogy azon meggy"z"désb"l indulunk ki, hogy a kezdet legelejét akés" bbi történelmi alakulatok folyamata legjobban megvilágítja. Az éltet" szellem, a mely anép magvát megmozdította, azon különféle cselekvésben és változásban, a melylyel ahonalapítás járt, mindenütt el"tör; idegen földön és idegen ég alatt is minden jó és rossztulajdonságával együtt megnyilatkozik, és az alakulás folyamatának egyes szakaszaiban alegjobb bizonyíték rejlik arra nézve, hogy a magyarok ethnikai hovatartozásának sz#kebbkeretére vonatkozó feltevésünk helyes.

Hogy e törekvésünkben következetesen eljárhassunk, elkerülhetetlenül szükséges, hogyfigyelmünket azon ethnikai alakulatokra és viszonyokra fordítsuk, a melyek az ó-korban,vagyis azon id" ben, a melyr "l az arab földrajzírók feljegyzései szólnak, az iszlám területénkívül Közép-Ázsia és a Pontusi országok éjszaki részeiben megvoltak vagy gyaníthatok. Ittkét eléggé ismert forrásból meríthetünk, tudniillik Ibn Khordádbeh m#véb"l, a »Liber viarumet regnorum«-ból, a melyet 230 és 234 közt (Kr. u. 844 és 848 közt).5 tehát még akkor írt,mikor a magyarok mai hazájukat még el nem foglalták, és Maszúdinak szintén gyakranemlített és sokszor felhasznált földrajzi munkájából. Az utóbbi 336-ból (Kr. u. 947-b"l) való,tehát egy évszázaddal kés" bbi az el" bb említett m#nél: e m# terjedelmesebb is, mert abban azid" ben már b"séges alkalmok volt az araboknak az iszlám világával határos ázsiai orszá-gokkal megismerkedniük és ethnikai meg földrajzi viszonyaikban némileg tájékozódniuk.Bels"-Ázsia középkori földrajzának ezen els", nagyobbára szavokhihet" forrásai szerint atörök terület az ujgurokkal (tagazgar) kezd"dik, Khina éjszaki részén; a khákán székhelye

Kurcsan-ban volt, czíme e török szó: ir-khan vagyis fejedelem-férfi. Nyugaton e területKhoraszánnal határos, a melynek nevén azon id" ben a mai Ferghanát meg keleti Turkesztánéjszaki részét értették; éjszakon pedig az ujgurok országa messze az Altájon túl terjedt a maiDél-Szibiriába, a hol valamennyi ott lakó néptöredéket adófizet" jévé tett, a hogy kés" bbDsengiz és Timur idején is történt. Különben nemcsak e két arab földrajzíró nyilatkozik ekként a törökség keleti határáról, hanem még régibb forrás, tudniillik Zemarchus byzanczikövetnek a VI. század végén kelt jelentése útjának leirásában megemlíti, hogy az Ich (Ik, azaz

Emba) folyótól a Daich6

(Jajk, azaz Ural) folyóig és onnan az ugur-ok. (ujgurok) földjére jutott.

Ránk magyarokra nézve már azért is különös érdeke van az ujgur névnek, mert ezzel, azazugor névvel jelölték meg az oroszok a t"lük keletre lakó nem-orosz népeket, épen úgy, a hogyaz oroszok öt századdal utóbb a mongolokat tatároknak nevezték, mivel Dsengiz seregének el"csapatát a Tatar nev# török nemzetség képezte. Az orosz ugri (tót uhri) szóból lett a németUnger és Ungar, mi azonban nem Árpád magyarjaira, hanem a már azel"tt Pannoniában él"

5 Kitab al maszalik va’l mamalik, De Gœje legújabb kiadása szerint (Leyden, 1889).

6 Daich, úgy látszik, hibásmásolás következtében lett ebb"l: Jajk. Bíborban született Konstantin ígyírja: TeÀc.



17

magyar nyelvben is még mindig él.13 A khazarok szomszédságában még a bolgárok népét ésországát említik; ezeket szintén törököknek mondják a Bartas néppel egyetemben. A bolgár fejedelmet mohammedánnak írják le, a mir "l Ibn Fozlan kimerít"en megemlékezik, ésmagának a nemzetnek is a legtöbb közlemény állítása szerint nagynak, hatalmasnak ésharcziasnak kellett lennie, a mely a legtöbb szomszéd népet meghódította és a legtávolabbi

vidékek ellen is rabló-hadjáratokat intézett.Az élet és hadakozás módjára meg egyes erkölcsökre és szokásokra nézve is a török népnek meglehet"sen egybehangzó, azonos leírását találjuk a legrégibb szerz"k m#veiben. Azujgurokban, a kikre Khina m#veltségi viszonyai er "sen hatottak, a törököknek állami éstársadalmi tekintetben legel" bbre haladt töredékét találjuk. Voltak városaik, épült emlékeik, amint az Orkhon-medenczének 14 legújabban felkutatott romjaiból kiderül, és m#veltségi meg

politikai tekintetben az akkori törökség élén állottak. A kirgizek, karlukok, kozladsok, badsnakok, badsgardok, gúzok és jadsnik népét ellenben mindenütt t"sgyökeres nomádokulírják le, a kik baromtenyésztéssel foglalkoznak, nyájaikkal végtelen síkságokon és pusztákonkóborolnak és, ha csak szerét ejthetik, letelepült szomszédjaik területébe törnek. Abban a

képben, a melyet Zemarchus az ektagi khákán udvarának életér "l vázolt,15

a tíz, s"t tizenkétévszázaddal kés" bbi török nomádok életének h# másolatát látjuk, és ez rögtön eszünkbe

juttatja azt a leírást, a melyet Priscus Rhetor Attila udvaráról ránk hagyott. A sátrakban,melyeket nehéz, m#vészileg készült selyemfüggönyök díszítenek, víg tivornyák folynak. A

bor patakként ömlik, kancsó és serleg mind aranyból való, és Dizabulus (helyesebben Dizavul,Dizaul, azaz rendez", fejedelem, uralkodó) arany kereveten vagy pedig négy arany pávátólárnyékolt trónon ül. A palota el"tt hosszú sorban állanak a szekerek, ezüst és arany edények-kel megrakva. Világos, hogy itt dúsgazdag, a fény#zésnek hódoló nomád fejedelem vanel"ttünk. Ha a mult évszázadok és a jelenkor nomádjainak életét ezzel összehasonlítjuk,el"ször is a szekerek el"fordulása és a bor élvezése tünhetik fel, habár másrészt Zemarchus isemlít bizonyos barbár italt, a melyen a kanczatejb"l erjesztett kimis-t kell értenünk. A törökök vallási életét is érinti Justinusnak byzanczi követe, a mennyiben b# bájosokról (samánokról)mesél, a kik a görögnek holmiját körülfogták, csengetéssel és dobszóval lármát csaptak,miközben mások tömjént égetve eszeveszettekként ide s tova futkostak, azzal a szándékkal,hogy a gonosz szellemeket el#zik. Ez olyan szertartás, a mely a mongoloknál és altájiaknáldívó és Pallastól meg Potanintól leírt samán-ritusra emlékeztet. Megegyez"leg a földrajzi éségalji feltételekkel, de eltér "leg a nyugati és déli m#velt világ fel"l származó és egészenkülönböz" hatástól, a khazarokról és bolgárokról vázolt kép már lényegesen eltér keleti éséjszakkeleti törzsrokonaikétól. Igaz, hogy ezt a kett"t is mint par excellence harczost, ügyeslovast és íjászt írják le, de ezek a m#veltség sokkal magasabb fokán állanak. Diplomatiaiösszeköttetésben vannak a perzsákkal, arabokkal és görögökkel, s"t egy khazar fejedelem még

a spanyolországi mórokkal is; ügyes és bátor tengerészek; városaik vannak, kereskedéssel ésiparral foglalkoznak, és, mint Maszúdi, Ibn Fozlan és mások mondják, a bolgárok értékes,

13 V. ö. e szót: Achmed Vefik pasának Lch$ei Osmani czím# m#vében.14 Az ujgur m#veltségi élet e jelentékeny maradványainak kifejtésében az orosz tudományos akadémia

és a finn-ugor társaság szerzett kiváló érdemet. Lásd az Orkhon-expeditió munkálataiban a mongo-lok régiségeinek atlaszát Radloff V. dr.-tól, az el"leges jelentéssel együtt, továbbá: Inscriptions del’Orkhon, recueillies par l’Expédition Finnoise, 1890, et publiées par la Société Finno-Ougrienne.Helsingfors, 1892; végre Wörterverzeichniss zu den Inscriptions de l’Jenissei, Donner O.-tól,

Helsingfors, 1892.15 V. ö. Menander Protector m#vének töredékeit.



18

éjszaki szélességi fokok alól származó sz#csárukkal való kereskedésökr "l híresek. Ez akörülmény határozottan arra vall, hogy a bolgárok és khazarok nevén inkább politikaimintsem tisztán ethnikai nemzetet kell értenünk, a melyben török volt az uralkodó, vezet" ésharczias elem, a nép nagyobb része pedig a jelenleg ugorokul ismert mordvinok, votjákok éscseremiszek szomszédos ural-altáji törzsrokonaiból állott. Az utóbbiak meg a bolgárok és

khazarok viszonyának olyannak kellett lennie, a milyen az osztjákok és vogulok meg azujgurok közt volt az Altáj-hegység éjszakkeleti vidékén.

Tehát nem pusztán képzeletünk vagy merész okoskodásunk eredménye, ha azt az állítástkoczkáztatjuk, hogy azon ethnikai viszonyok összefoglaló képe, a melyek az ó-korban Bels"-Ázsiában. Mongolországtól a Fekete-tenger éjszaki partjáig uralkodtak, könnyen újra meg-alkotható azon ural-altáji néptöredékek példájának nyomán, a melyek még ma is találhatók szerteszét e nagy és tágas területen. Ha a nagyszer #, épen a népvándorlás idejében e vidékeken

bekövetkezett eltolódásokat és átalakulásokat teljes értékök szerint méltatjuk meg a folytonosháborúktól el"idézett népvegyülékeket tekintjük, nem lehet és nem szabad azon meggy"z"désel"l elzárkóznunk, hogy ebben f "tényez"ül és éltet" szellemül csakis a törökség m#ködhetett

és uralkodhatott, a mely ott mindenkor nagyban túlnyomó többséget képezett. Ezt nemcsak atörténelem tanusága bizonyítja, a mely szerint az officina gentium-ból kitör " harczosok csapatjai nagyobbára török-tatárok voltak, hanem még inkább a talajviszonyok és a földrajzihelyzet, a mely azon meggy"z"désre bír bennünket, hogy ott csakis nomád társadalom tart-hatta magát honosnak. Ha az Altáj-hegységt"l kezdve nyugati vagy délnyugati irányban tova-haladunk, el"ször is a turkesztán-szibiriai alföldre akadunk, a mely a Kaspi-tó keleti partjáigés a Volgáig 150-200 méternyire sülyed a tenger színe felett. A Volgától tovább haladva azorosz pusztaságra érünk és a Dnjepert"l egész a Kárpátok keleti kiágazásáig a roppantsíkságon egyetlen valamirevaló hegyet sem találunk, a mely az akkori nomádok féktelenvándorló-kedvének gátat vethetett volna. E körülbelül 500 német mérföldre terjed" síkságember emlékezetét meghaladó id"k óta azon ural-altáji elemek kóborlásának és küzködésének színhelye volt, a melyek a melegebb déli vidékek m#veltségi köre felé való el"nyomulásukbangátolva a tenger felzaklatott hullámaiként ott hol erre hol arra zúdultak és a természetnek többkegyében részesül" vidékekre be-betörtek. Az id" pontot meghatározni, mikor ez az áramlatkezd"dött, megállapítani, hogy mely esemény okozta és mely népkeveredés volt következ-ménye a történelem el"tti id" ben, minderre még a legmerészebb képzelet is hiába igyekeznék.A nagy makedoni király harczai az Oxuson túl, a Szászánidáknak, s"t a Pisdádiaknak örökösháborúi az Iránnal határos népek ellen és a Dél-Szibiriában állítólag egykor letelepült finn-ugoroknak szétkergetése egyesegyedül azon török-tatár nomádok nyugtalankodásának tulaj-doníthatók, a kik az említett terjedelmes síkságokon tanyáztak. Az, hogy e nomádok a ködöshajdankorban többször Indiába rontottak, a minek nyoma a dravida népekben megmaradt,

továbbá a régi Assyriában, Kis-Ázsiában észrevehet" ural-altáji hatás momentumai e népelemid"szaki kisugárzásának gyaníthatók, de biztosan meg nem állapíthatók. Azonban a történelmikor kezdetével nagyot fordul a fels"-ázsiai hazájukban maradt ural-altájiak sorsa.

E terület földrajzi névsoráról szóló els" hagyományunk határozottan török. A következ"hegyek és folyók nevét"l: Ak-tag, Oxus (Oguzból), Altáj, Etil, Jajk, Ouzi, valamint e nemzet-ségi nevekt"l: Ujgur, Bulgar, Khazar stb. senki el nem vitathatja a tiszta török nyelvjellemet,és minthogy ez így van, régi hazájok föld- és néprajzi névgy# jteményét egyúttal az említettük terület régi lakosainak nemzeti jellemére vonatkozó legnyomósabb bizonyítékul fogadhatjuk és hitelesíthetjük.

Ilyen körülmények közt mindenesetre feltün", hogy miért nem említi a történelem tanusága atörökökkel vagy a törökök mellett egyúttal azon népelemeket is, a melyeket a jelenkorbannéhány modern tudós a finn-ugorok nevén a világtörténeti események színpadára vitt, s"t



19

történelmi átalakulások és harczias tettek tényez"iül ábrázolt. Kivéve a Jordanis említettemeriek népét, a Porphyrogenitus m#vében el"forduló Mordia országát és az orosz krónikástólmegnevezett merjanok és mordvanok népét, a melyen a mai mordvinokat kell érteni, a

byzanczi, arab és perzsa ó-kori földrajzírók összes forrás-anyagában semmi megjegyzés, s"tegyetlen árva szó sem akad, a mely a finn-ugoroknak jelenleg különböz" ágaiban ismeretes

népér "l megemlékeznék. Nem alaptalanul kérdezzük tehát: ha Klaproth, Jire$ek és mások akhazarokat és bolgárokat ugoroknak tartják, ha Hunfalvy még a hunnokban is ugorokat gyanít,hogyan van az, hogy az egykorú krónikások és földrajzírók el"tt e népek tüzetes ethnikai meg-nevezése ismeretlen maradt, és miért nem emlékeztek meg róluk, holott világtörténelmi

jelent"séget tulajdonítanak nekik? Nos tehát, nyíltan szólva, mindazon következtetések, amelyek az ugor néptöredékeknek Ázsia éjszaki részében bármilyen jelentékeny történelmi sze-repet tulajdonítanak és ezeket a harczban kiválóknak, országok hódítóinak és népek legy"-z"inek ábrázolják, a képzelet birodalmába tartoznak és mint orthodox philologiai okosko-dások szörnyszülöttei a legcsekélyebb figyelmet sem érdemlik. Hadi tettek, államok alapításaés hódítások nem olyan események, a melyeket az ó- vagy a közép-korban Clio elhallgatottvolna és a melyeknek h"seit meg nem nevezte volna. A finn-ugor nép egyes töredékei amultban m#vel"désre való törekvésökben és békés életök módjában talán felülmulták török szomszédjaikat, de harczosok, világver " és országhódító h"sök semmiképen sem voltak. Ilyentulajdonságokat sem a ködös hajdankorban, sem a történelmi id"szak kezdetén nem lehetróluk feltenni; s"t még hazájok földrajzi helyzetér "l és az egész nép genetikai viszonyairól isévezredünk elején olyan keveset tudunk, hogy éjszaknyugati Ázsia és délkeleti Európa akkorinépeinek alakulásába való avatkozásukat bizony nehéz meghatározni. Ki mondhatná meg,vajjon az ugorok törzse már akkor elágazott-e vogulokra, osztjákokra, mordvinokra, cseremi-szekre és zürjénekre, vagy még egy összefügg" nemzettestben éltek-e együtt, és végül melyik földrajzi szélességi fok alatt volt akkori hazájuk? Az a feltevés, hogy az ugor fajnak mai elda-rabolódása már az ó-korban is megvolt, semmiképen sem engedhet" meg. Kisebb néptöre-

dékek keletkeznek, eltünnek és megváltoznak, mint a kaleidoskop képei, és e sors az ugorokatannyival inkább érhette, mivel déli szomszédjaik, a török nép, mint javíthatatlan, zsákmányraés kalandra vágyó nomádok, mint t"sgyökeres izgága faj, békés állapotok létrejöttének ésegységes ethnikai kép megszilárdulásának mindig útjában állottak. A népben él" szellem,mint már el" bb nyomatékkal említettük, csak nehezen változhatik meg, legnehezebben pedigel" bbi világnézetével, életirányával és szokásaival homlokegyenest ellenkez" jellemméváltozhatik. Hogy a finn-ugoroknak tartott magyarok a khazarokkal való együttélés általharczias néptörzzsé válhattak, mint Hunfalvy gondolja, az tiszta physiologiai lehetetlenség, amelyr "l kés" bben még szó lesz. Minthogy tehát ilyen feltevést, a mely a valóságnak meg nemfelel, egészen figyelmünkön kívül hagyunk, egyesegyedül a törököket lehet és kell azon

spiritus movens-nek tartanunk, a mely amaz id"

knek ha nem is minden, de bizonyára legf " bbharczias mozgalmát el"idézte. Az " túlnyomó hatalmok szorította bizonnyal a gyengébb

ugorokat fel a messzees", kietlen éjszakra, mert saját jószántából még nem cserélte fel egynép sem déli égalj alatt lev" lakóhelyét éjszak hideg vidékeivel. Egyedül "k voltak a dönt"hatalom azon ethnikai forradalmakban és átalakulásokban, melyek Ázsia éjszaknyugati ésEurópa délkeleti vidékein végbementek, és ethnologiai feladatunk fejtegetésében f "képenvelök kell foglalkoznunk.



20

III.A HUNNOK EURÓPÁBAN.

Azon nagy kérdésre: mikor és mely irányban indult meg a törökség költözködése, a mennyiben a történelemel"tti kort illeti, igaz, csupán ingatag hypothesisekkel felelhetünk. Nyelvinyilvánvaló bizonyítékok alapján jogosult az a feltevés, hogy ural-altáji néprajok jóval akeresztyén id"számítás el"tt egyrészr "l India felé keltek útra, másrészr "l pedig nyugatiÁzsiába is rontottak, a mi az okiratok egyik fajtájának nyelvi jelleméb"l kitetszik. Hogymennyiben jogosult Caldwellnek,16 a dravida nyelvek tudós kutatójának azon állítása, hogy enyelvjárások meg az ugoroknak és a behistuni nem-árja feliratnak nyelve egymással rokonság-

ban vannak, az kutatásaink keretén kívül esik. Érdekl"désünket inkább a törököknek újabb,történelmileg bebizonyítható mozdulatai foglalják el és e szempontból tekintve a dolgot tulaj-donképen csak azon költözködést lehet és szabad megfigyelnünk, a mely a történelmi id" beesik és kétségbe vonhatatlan bizonyítékokkal támogatható. Két f "vonalon indultak el a törö-kök az Altájban lev" "si lakóhelyükr "l vagy jobban mondva Dél-Szibiriából, mid"n új hazátkerestek; ezen vonalakon jutottak az árja faj egyes tagjaival érintkezésbe és összeütközésbe.Az egyik az iráni világot övez" pusztaságról a Jaxartesen és az Oxuson át Kelet-Iránba,részben a hyrkaniai pusztán és a Kaukázuson át a nevezett ország éjszaki részébe vezet.Id"nkint mint zsákmányra vágyó kalandorok be-berontanak a századokkal el" bb már letelepült és békés életmódnak hódoló irániak m#veltségének területére, majd meg azt látjuk,hogy a Szászánidák szövetségeseiül és zsoldosaiul lépnek fel. Majd a nagy makedóni király ésutódjai ellen, majd velök együtt harczoltak. Az iráni országokba való betöréseik azon mérték-

ben csökkennek, a mint állandó er "sség Transoxaniában vagy Perzsiában útjokat állta, és csak akkor szünnek meg, mid"n az arabok a hadi szerencse kegyelméb"l Syriától fogva egész a

khinai határig nagy és er "s birodalmat alapíthattak.A törökök másik költözési vonala a középázsiai pusztaságról nyugati irányban a Jajk-on(Ural) és a Volgán át a Kaspi-tótól és a Fekete-tengert"l éjszakra es" síkság felé húzódik. Evidéken, a melyen a keresztyén id"számítás els" évezredében senki sem lakott és a melyen aKrimben és az Azovi-tenger partján lev" görög gyarmatokon kívül semmiféle m#veltség semmutatkozott, a törökség egyes ágai, nemzetségei és családjai már régóta kalandoztak; hiszen arómaiak és görögök adatai a skythákról e gy# jt"névbe foglalt nép nomád jellemét mindenkétségen kívül bizonyossá teszik. Bármily gyérek és kevéssé megbízhatók is az els" tudó-sítások a Kaspi-tótól és a Fekete-tengert"l éjszakra es" vidékekr "l, mégis mindaz, a ki anomád társadalom szellemével és alapfeltételeivel megismerkedett, kénytelen megérteni, hogy

az ott kóborló elemek közt folytonos mozgás és kölcsönös súrlódás elkerülhetetlen volt éshogy egyes csapatok bizonyára már a ködös hajdankorban is a Duna és a Tisza közt elterül"síkságra vonultak. Mikor és mely népelemek vállalkoztak erre, azt nehéz volna kipuhatolni. A

jászok, a kiket Ptolemaeus Metanastæ-nak vagyis vándornépnek nevez, állítólag még a miid"számításunk el"tt kószáltak a régi Pannoniában. Nevök: Jazyg, Jazik török nemzetiségetsejttet és jelentésére nézve az el" bb említett Metanastæ-val megegyeznék, mert gyökérszava,

jaz, az a. m. bolyongani, kóborolni, a mib"l az -ik képz"vel igenév származott: a bolyongó,mint a kazak szó, a mely hasonló jelentés# és összetétel# és szó szerint nomádot jelent. AzAmmianus Marcellinus rajzolta kép is meglehet"sen igazolja feltevésünket a jászok török nemzetiségére vonatkozólag. Lovasoknak mondja "ket, a kik sebes paripáikon nagy

16 Lásd: Comparative grammar of the Dravidian languages by Bishop Caldwell, 1875.



21

területeken száguldanak át, mindig vezeték-lovat is visznek magukkal, az ellenséget hirtelenmegtámadják vagy ép oly gyorsan megfutamodnak.17 Szakasztott úgy, mint a turkománok, akik bejdoikon hihetetlenül nagy területeken száguldanak keresztül, e szabály szerintharczolnak: iki deng ücsde döng (kétszer próbáld meg, harmadszor fordulj meg), és hosszabbútra tartalék-lovat visznek magukkal. A jászokkal szokás és harczmód dolgában rokon quadok

nemzetiségének fejtegetésére egyáltalán semmi alapunk nincs. Mind e két nép a hunnok megérkeztéig Pannoniában maradt és, mint Hunfalvy18 joggal gyanítja, úgy látszik, hogyezekbe bele is olvadt.

Mid"n a hunnok lépnek fel Attila lobogója alatt, azzal már több világosság derül az ÁzsiábólEurópába özönl" népáradat nemzetiségére. Attilának és a hunn nép vezet" töredékének nemzetiségér "l való nézetemet már b"ven kifejtettem a magyarokról irt ethnologiai tanulmá-nyomban; a kit számos bizonyítékom meg nem gy"zött és különösen a ki nem tartja jelent"s-nek, hogy Attila atyjának és nagybátyjának ezen igazi török neve volt: Mundsuk (gomb,korall) és Ojbarsz (tigris), hogy legid"sebb fiát Ill ak -nak (els"szülött), a legifjabbat pedig

Irnak -nak (ebb"l ir, férfi, és inak, kicsi, fiatal), tehát legifjabbnak hítták,19 annak fölösleges

volna több bizonyságot felsorolnom. Itt különösen azt akarjuk hangsúlyozni, hogy a hunnok nevét a görög és latin szerz"kt"l használt politikai, de nem ethnikai névként kell felfognunk;nagyon valószín#tlennek látszik, hogy maguk a hunnok e névvel éltek. Ugyanez áll eszemélynévr "l is: Attila vagy Atilla, a mely az eredeti szónak inkább latin vagy gót alakja; haa hunnok vezérét valóban így hítták, nevének valószín#leg így kellett hangoznia: Etilli vagy

Etillik, vagyis: a Volga fel # l jöv# . Nem kevésbbé fontos az az eddigelé nem méltatott kérdés,hogy melyek lehettek azon ethnikai alkotórészek, a melyekb"l a világver " hunn király seregeállott, hogy Ázsiának mely részeib"l jöttek, hogyan és hol csatlakoztak hozzá és hogy milyhelyzetet foglaltak el a sereg testében. Miután a hunnok 374-ben a Volgán átkeltek, e folyamés a Don közt lakó alánok és gepidák hozzájok csatlakoztak, mint az egykorú írók mondják;ennek azonban a mi kutatásunkra nézve csak másodrend# jelent"sége van. Ránk nézve sokkalnagyobb érdek # kikutatnunk, hogy melyek leheltek azon ethnikai elemek, a melyek ahunnokhoz még a Volgához való érkezésök el"tt vagyis Ázsia belsejében ver "dtek. Minthogye kérdésben a történelmi vagy népies hagyománynak legcsekélyebb világa sem dereng, csakisoly tényekb"l meríthetjük a szükséges felvilágosítást és oktatást, a melyeket kés" bb fellépett,hasonló kedvez" viszonyok és feltételek közt fejl"dött ázsiai világhódítók története szolgáltat.A mit Attila a IV. században tett, az Dsengiz Khánnak a XIII. és Timurnak a XIV. századbansikerült. Mind a kett" ritka hadi szerencséjének, személyes kiválóságának és idejében be-következ" politikai alakulatoknak ótalma alatt aránylag csekély számú harczossal igen szerényviszonyok közt kelt hódító útjára és sikereik arányában szeg"dtek zászlóikhoz és gyarapították soraikat a körülöttük lev" idegen és rokon népek. Dsengiz Khánról különösen tudjuk, s"t

történelmileg bebizonyult,20

hogy aránylag csekély számú mongollal lépett hódító útjára, hogymindjárt kezdetben megnyerte magának az ujgurokat és hogy kés" bb kirgizt, kazakot ésmindenféle ez utóbbiakkal éjszakon határos ugor néptöredéket seregébe fogadott és bekebe-lezett. Hogy az ugorok melyik része volt ez, azt már azért is nehéz volna meghatározni, mert

17 Ammianus Marcellinus, XVII, 4, 12.18 Hunfalvy, Magyarország ethnographiája, 88. l.19 Illak és Irnak nem valóságos tulajdonnév, hanem czímként vagy kor megjelöléseként értend". V. ö.

erre nézve a következ"t: Inak a legifjabb herczeg czíme Khivában, továbbá Kette Töre, a trón-

örökös, szó szerint: a legid"sebb herczeg, stb.20 Lásd: A magyarok eredete, 341. és 438. lap.



22

nem tudjuk, hogy volt-e már akkor is vogul, osztják, cseremisz, votják stb., a hogy ma vanel"ttünk genetikus felosztásuk. Részük mindenesetre volt e népségeknek benne, mert habár nincs is positiv adat el"ttünk, mégis Dsuvejni és Rasid-eddin állítása, hogy voltak a seregbenolyan szövetségesek, a kiknek nyelve egészen vad és érthetetlen volt, bizonyára csak ugorokra,vagyis vogulokra vagy osztjákokra vonatkozhatik.21 Nincs csábítóbb hadi sikernél és

zsákmányra való reménynél, és nincs kétség abban, hogy Dsengiz Khán seregében legalább azural-altáji fajnak összes ágából és nemzetségéb"l való harczosok voltak.

A mit Dsengiz Khán a XIII. században meg bírt tenni, azt a hunn király nyolcz évszázaddalel" bb még könnyebben megtehette. Ázsia belsejének és fels" részeinek akkori ethnikaiösszefoglaló képe, úgy látszik, csak annyiban különbözött a kés" bbi csoportosulatoktól, hogyaz ugor néptöredékek, a melyek bizonnyal csak akaratuk ellenére vonultak fel a kietlenéjszakra, akkor még délibb szélességi fokok közt, vagyis a mai Szibiriában tanyáztak, ahonnan kés" bb, körülbelül az V. század közepén kiszorította "ket a törökség sokasága, amelyet viszont a khinaiak toltak éjszakra, a kiknek hatalma az Aral-tóig terjedt. Ugorok tehát

b"ségesen voltak Attila seregében, akármilyen volt is genetikai megnevezésök; lehet, hogy

egyes töredékeik hadi m#veleteiben is élénken részt vettek, azonban általában véve mégis úgylátszik, hogy az ural-altáji fajnak e töredéke a többi kiegészít" részek, nevezetesen a törökök és mongolok alá volt rendelve. Ez a mi feltevésünk azon, igaz hogy gyér, m#veltségi momen-tumokon nyugszik, a melyeket e nép el" bbi létezésével összekötnek. Kimutatták ugyanis,22

hogy a finn-ugorok, a kiket az oroszok egyszer #en csúdoknak neveztek, régi hazájokban, azAltájban békés kézm#vességben, fém-szerszám vagy fegyver készítésében és kivált a bányá-szatban már korán kitüntek és "sid"t"l fogva vadászatból és halászatból éltek; s"t mindenüttmint olyanokat írják le, a kik a szomszédos népeket sz#csárúval látják el. Ilyen nép nagy hadikalandokban soha sem tünhetett ki, h"siségét csak a medvével meg az éjszaksarki természettelvaló küzdelemben tehette próbára, nem pedig a világhódító és népver " harczok mezején; nemis követünk merész hypothesist, ha feltesszük, hogy ezen ugorok Attila seregében a málháhoztartoztak és nagyobbára békés részvev# kként m! ködtek.

Egészen megfelel a dolog természetének, hogy a hunn sereg finn-ugor alkotó-részei mindig azutócsapatok közt voltak, vagyis azon helyeken id"ztek, a hol a hunnok a valóságos harczosok sikeres el"nyomulása után lábukat megvetették, míg a sereg harczoló része új hódítás végettnyomult el"re. Ez volt mindenkor a nomád harczosok hadi mesterségének egy f "szabálya, amire kés" bb még visszatérünk. A hunnok útja mentén, a melyet a Volgától egész Franczia-ország és Itália belsejéig megtettek, bizonyosan több ilyen megálló-hely volt és pedig a nomádtársadalmak szellemének megfelel"en kiváltképen f #vel és vízzel b"velked" síkságokon vagyerd"s vidékeken, a hol a málha kísérete a maga és a nyájak számára elég táplálékot találhatott.A Kaspi-tótól és a Fekete-tengert"l éjszakra es" vidékek abban az id" ben nem voltak ilyenhelyeknek sz#kében és habár lehetetlen ezen id"szaki tartózkodás helyeit a Volgától Európadélnyugati részébe húzódó menet vonalán tüzetesebben megjelelni, annyi való igaz, hogy azutócsapatoknak utolsó, nyugat felé el"re tólt állomása Pannonia lapályaira esett, a honnan akeresztyénség nyugati országaiba való betörésekre indultak. A mit az egykorú krónikások ahunnokról közölnek, abban édeskevés van, vagy épen semmi sincs ezen ázsiai népcsoport

21 Gyenge támasztékot nyujt a nilau (négy) számnév, a mely akkor jutott a török nyelvbe és a

Chulassei Abbasi-ban, a legrégibb török szótáron alapuló szerzeményben megvan; e szó a vogul"ile, a votják nel, nil alakkal azonos, a török tört szótól pedig egészen idegen.

22 L. a törökségr "l írt tanulmányomat a 62. lapon, a további részleteket pedig Eichwald m#vében: Ocsudszkich kopjach, az orosz archeologiai társaság Zapiszki-jében, 1857.



23

bels" életér "l, a mely a nyugatiakat minden ízökben megremegtette. Homályos, bizonytalan,gyermekes mesékkel és semmit sem mondó episodokkal tarkított az a kép, a melyetAmmianus Marcellinus, Jordanis és mások e nép testi külsejér "l, erkölcseir "l és szokásairól,

politikai és társadalmi intézményeir "l ránk hagytak. Még az egyes adatokból, a melyeketPriscus Rhetor a saját szemével látott dolgokról közöl, sem okulhatunk egy cseppet sem, mert

az udvari életnek, a tivornyáknak, a fa-várnak, a hunn király egyszer # erkölcseinek leirása,ellentétben gyermekeinek és f "embereinek fény#zésével stb., arról világosít fel, hogy Attila ésa hunn társadalom el"kel"sége már régen elhagyta a szegény pusztai lakosok tisztán

patriarkhális, nomád élete-módját és hogy erkölcsi életöket idegen, nagyobbára Szászánida-kori m#veltség át meg áthatotta. Különösen Attiláról mondható ez, a ki csakhamar rómaiakkalés görögökkel érintkezett és, mint mondják, latinul is értett. Attila a nyugati m#veltségenfelemelkedve harczosainak és törzsbeli társainak tiszteletét és becsülését a legnagyobbmértékben élvezte és a puszta fiainak harczias szellemét czéljai elérése végett annyira tudtaértékesíteni, a mennyire Timur és Sejbáni, magasabb moszlim m#veltségt"l támogatva, képesvolt középázsiai harczosok nyers erejét a folyton m#vel"d" árja és sémi népek ellenébenkizsákmányolni. Valamint e két vezér halálával a b# báj szétfoszlott, óriási birodalmuk enyé-szetnek indult és a mindenfelé szétzüll" török harczosok lassankint visszavonultak pusztaihonukba, úgy érte végét a hunnok hatalma és dics"sége is Attila holta után. Fiaiban, kiknek neve: Ellak, Dengizik, Emnedzar, Uzindur, Gheism és Hernak, egyt"l-egyig törökösenhangzik,23 nem voltak meg atyjok tehetségei; épen úgy, mint Dsengiz és Timur fiai, egymássalviszálkodtak és mivel nem bírtak boszúvágyó ellenségeik viharos támadásának ellenállani,csakhamar megoldódtak a kötelékek, melyekkel a hatalmas Attila a hunn birodalmategybef #zte. Az ural-altájiaktól való rettegésnek és fels" bbségöknek ideig-óráig vége szakadt,azonban e fajnak egyes töredékei minden bizonnyal itt maradtak világrészünk délkeletividékein, valamint Dsengiz és Timur visszavonulása után is csapatjaikból egyes mongol ésközépázsiai néptöredékek még sokáig tartózkodtak idegen földön. A hunn nép ilyen marad-

ványai itt a nagy hunn király hatalmának emlékét"l ótalmazva és a talajviszonyoktól csábítva,a melyek sok tekintetben régi hazájok tágas síkságáéihoz hasonlítottak, oly er "sen meg-gyökereztek, hogy semmiféle kés" bbi események el nem pusztíthatták.

23 L. a hunn-avar szójegyzéket »A magyarok eredete« cz. tanulmányomban, a 41-53. lapon.



24

IV.AZ AVAROK PANNONIÁBAN.

Azt csak hypothesisként lehet állítani, hogy ural-altáji elemek Pannonia lapályain els" ízben a

hunnok elvonulása után maradtak; de már azt határozottan be lehet bizonyítani, hogy ez akövetkez" korszakban vagyis az úgynevezett avar-korban megtörtént. Ez id"szakról már sokkal b"ségesebb források vannak rendelkezésünkre, habár nem sokkal világosabbak; azegyes események byzanczi és nyugati krónikások elbeszélésében már szabatosabb vonalakban

jelennek meg szemünk el"tt és a ki a különböz" néven Ázsiából délnyugati Európába özönl"népáradat mozdulatait gondosan megvizsgálja és fejtegeti, az a bels"-ázsiai nomádokrólszerzett mai ismereteink világával bizonyára könnyen megtalálhatja a dolog valódi állását.Legels" ben az t#nhetik fel, hogy bármi szerencsétlenség és viszontagság ellenére folytonváltozatlan hajlandósággal vonulnak nyugat felé és hogy szerfölött vágynak az akkorikeresztyén világ m#veltségi körébe betörni; ez jellemezte a hunnok nevén fellép" nomádokat

a Pontustól és a Kaspi-tótól éjszakra es"

vidékeken és ez lelkesítette"ket új tettekre. Aszerencsétlen netadi csata után24 a hunnok egy része a Duna mentén a Pontus területére vonult

vissza és ott meger "sített táborba szállt, más része pedig Kis-Scythiában vagyis a maiDobrudsában letelepedett. Pannoniát állítólag megint megszállottak a gepidák és keleti gótok,Attila egykori szövetségesei, azonban 455-ben megkísértik a hunnok elvesztett földjüket ismétmegszerezni és habár e kísérlet nem sikerült, azt látjuk, hogy Dengizik, Attilának egy fia,megint el"re tör, a keleti gótokkal és byzancziakkal megütközik, vereséget szenved és 469-

ben meghal. Azon kérdésre, hogyan bírtak a folyton megvert és üldözött hunnok újra meg újrahadat indítani, mi volt az a hadi er ", a melylyel er "sen megritkult soraikat meg-megtölthették és a m#velt szomszéd népeket ismét rettegésbe ejthették, a byzancziaktól, nevezetesenPriscustól és Sidonius Apollinaristól némi felvilágosítást kapunk. Az " adataikból, a melyek

igaz, hogy határozatlanok és bizonytalanok, kitetszik, hogy az els" sorainkban említett területa Volga és a Duna között folytonosan harczias nomádok hullámzó tengerének képét tüntettefel és Közép-Ázsiával együtt officina gentium és hadi készület kútforrása hírében volt. A mita byzancziak az akatzirokról, szaragurokról, szatagarokról, utrigurokról, kutrigurokról stb.elmondanak, annak nem kell valami különös fontosságot tulajdonítanunk, mivel az illet"íróknak mind az ural-altájiak ethnikai mibenlétér "l általában, mind egyes töredékeik nemzetiárnyalatáról roppant hiányos és zavaros fogalmaik voltak, tágabb és sz#kebb felosztásukról

pedig, azaz egyes népek törzseir "l, nemzetségeir "l, ágairól és családjairól épen semmitudomásuk sem volt. Munkánk folyamában a nomádok ez osztályozására, a melyet nemcsak arégi szerz"k, hanem a jelenkoriak sem vesznek eléggé tekintetbe, még gyakran visszatérünk és

egyel"re csak azt akarjuk megjegyezni, hogy ez a járatlanság vagy talán mulasztás az igazi botlás köve, a melyen az ural-altáji fajhoz tartozó népek szorosabb nemzetiségi viszonyainak felfejtésére vonatkozó törekvéseink elbuknak.

Ha a byzanczi forrásokból származó genetikai névgy# jtemény nyelvi jelleméb"l ítélünk, azuturgurokat, kuturgurokat, szaragurokat stb. határozottan török nemzetiség#eknek kellmondanunk, a mi a -gur képz" b"l eléggé látható.25 De ki a megmondhatója, vajjon az egész 24 Jordanis közleménye, hogy ott 40,000 hunn esett el, minden bizonynyal nagyfokú túlzás és méltán

sorakozik a byzanczi és frank történetírók kés" bbi hetvenkedéseihez. A hol 40,000 ember holtteste borítja a csatasíkot, ott százezreknek kellett megütközniök, akkora szám pedig azon kor népességi

viszonyainál fogva a teljes lehetetlenségek közé tartozik.25 L. a hunn és avar szó- és névjegyzéket »A magyarok eredete« cz. m#vem 47. és 52. lapján.



25

avar-korban a Don és a Duna közt ide s tova hullámzó emberáradat kizárólag a török-tatár törzshöz tartozott-e és vajjon nem volt-e köztök és velök együtt finn-ugor néptöredék ? Atények kétségbe vonhatatlan bizonysága, tudniillik az, hogy a mai magyar nyelvben vannak finnugor nyelvelemek, határozottan ennek feltevését javasolja; s"t ez megdönthetetlennyilvánvaló bizonyíték, hogy itt összekeveredésnek volt helye; de hogy mikor és mily

körülmények között keveredtek össze ez elemek, azt csak úgy bírjuk kitalálni, ha a hunn birodalom pusztulása és a magyaroknak Árpád vezetése alatt való fellépése közé es" id"szak eseményeinek nagyobb figyelmet szentelünk, mint a mekkorát eddigelé szoktak. Az semmiesetre sem puszta véletlen, hogy egykorú írók az avarokat, hunnokat és magyarokat valamikülönösen meg nem különböztetik, meg a hunnok és az avarok nyelvét azonosnak mondják,26

holott a szlávokat, a mint el"ször felt#nnek mint a hunnok szövetségesei, egyszeriben különnépnek írják le. Mind a kett" pogány volt, mind a kett"t barbárnak és a keresztyén világellenségének írják le, és mégis különállónak tüntetik fel. Különállásuk ismertet" jeleinek szembet#n"knek kellett lenniök, az ural-altájiak egyes töredékei pedig nem lehettek egymástólannyira elüt"k; ezek az egész avar-korban, mint látjuk, a vezet" szerepet játszották és aszlávokkal eleinte mint szövetségeikkel, majd mint alattvalóikkal bántak. Küls" megjelenésvagyis physikai jelek dolgában sem különböztetik meg a hunnokat és az avarokat. Az a kép, amelyet Ammianus Marcellinus 375 körül Attila hunnjairól vázol, meglehet"sen egyenl"Sidonius Apollinaris költ"nek 468-ban szerzett leírásával.27 Az el" bbi zömök emberfajról

beszél, a melynek nagy a feje és durva az arczvonása, emberekr "l, a kik állandó lakóhelyetmegvetnek, az ekével nem tudnak bánni, folyton kóborolnak, egész életöket lóháton töltik,28

nyeregben ülve esznek, isznak, alusznak, kereskednek és tanácskoznak is. Tehát egészen úgymint a mai özbégek és turkománok, a kik a sátort többre becsülik a háznál és, mint annak idején Surakhanban láttam, lóháton kínálják áruikat és lóháton vásárolnak.29 SidoniusApollinaris a Hunnivarból a Dunán át Mœsiába betör " nomádok képét így rajzolja meg:

----------------------------- Consurgit in altumMassa rotunda caput, geminis sub fronte cavernisVisus adest oculis absentibus: arcta celebriIn cameram vix ad refugos lux pervenit orbes,

Non tamen et clausos; nam fornice non spatiosoMagna vident spatia et maioris luminis usumPerspicua in puteis compensant puncta profundis.30

Ez olyan physiognomiai jellemz" sajátság, a mely még ma is megvan az árja keresztez"dést"lmegmenekült kevés kirgiznél és kazáknál, még inkább természetesen a mongoloknál; és mivel atesti küls"ségnek ez ábrázolásával a szokások képe is egybevág, például, hogy már zsenge

korukban tanulnak nyargalni, hogy folyton nyeregben ülnek, hogy kezdetlegesen táplálkoznak ésruházkodnak stb., teljes joggal hihetjük, hogy mind a hunn, mind az avar török-tatár lovasnép volt.

26 Theophanes, Chronogr. 196. I.27 Thierry Amadé, Attila történelme I, 9. és II, 33.28 Még a hunnok tenyésztette lófaj is, tudniillik az apró, rút, de fáradhatatlan és gyorsaságban a széllel

veteked" lovak, a melyekr "l Ammianus Marcellinus ír, szakasztott olyan, mint az apró, lompos-sz"r #, de rendkívülien gyors lovak, a melyek még jelenleg is találhatók a középázsiai pusztaságon. Elófaj nyomai még ma is megtalálhatók a magyar parasztlovakban.

29

L. Középázsiai utazásomat 142. l.30 Sidonius Apollinaris, Thierry szerint idézve.



26

Még inkább meger "södik e hitünk, ha a byzancziakkal és frankokkal azon id" ben érintkezésbe jutott avarok vallásának, világnézetének és lelki sajátságainak egyes tüneteit közelebbr "l meg-vizsgáljuk. Hogy vallásuk a mai délszibiriai altájiak samánizmusához felt#n"en hasonlított éshogy papi méltóságaik neve tiszta török nyelven jutott tudomásunkra, azt a magyarok eredetér "l írt etimológiai tanulmányomban már megemlítettem.31 Feltün"nek mondják, hogy

Baján, mikor a Száván hidat vernek, el"ször az " pogány szertartása szerint és azután egyuttala szentirásra is esküszik;32 de nem szabad felednünk, hogy ez nem vall szándékolt csalárd-ságra, hanem inkább vallási rajongásban való teljes hiányra, ez pedig olyan sajátság, amelyben a kezdetleges m#veltség# ural-altáji eleit"l fogva kitünt. Épen olyan kevéssé szabada pusztaság fiainak erkölcstelenségér "l, hitszegésér "l és sokféle b#neir "l szóló leirást bet#szerint értenünk. A minden képzelhet" gonosztett és ocsmányság fert" jébe sülyedt kelet-rómaiaknak és a bárgyú fanatismusba esett nyugati keresztyéneknek semmiképen sem voltigazuk, mid"n a bels"-ázsiai világ egyszer # természetes fiaiban annyi hibát és gonoszságotfedeztek fel, a mennyit irataikban olvashatunk. Az bizonyos, hogy az akkori ural-altájiak, akik közül csak a társadalom legf " bbjeinek volt némi fogalmuk a khinai és óperzsa m#velt-ségr "l, nagyon szerették az aranyat és a zsákmányt, mint minden a zord pusztáról letelepült ésm#velt népek körébe került nomád. Szószegést"l és szándékos csalástól azonban mindenhaidegenkedtek, mint magam is annak idején azon csekélyszámú pusztai lakosnál észleltem, akit idegen m#veltség felületes hatása nem érintett; és ki tudja, nem fordult-e el" a hunn vagyisavar szavahihet"ségnek és becsületességnek sokkal több olyan példája, a milyent Bertariduslongobard fejedelem elbeszél?33

Nincsen annál természetesebb, hogy az akkori eseményekkel foglalkozó tudósok a byzancziszerz"k közleményeiben teljesen megbízva, forrásaik zavarát, tudatlanságát és balvéleményeitnem figyelhették meg és ama népek jellemér "l és a középkor ama jelent"s id"szakának eseményeir "l csak z#rzavaros és egyoldalú torzképet állíthattak össze. Jelenkori történetíróink Gibbontól kezdve egész Thierryig és Hunfalvyig, úgy látszik, alig vették észre, hogy Jordanis,Theophanes, Theophrastus, Zonaras, Cedrenus és egyéb szerz"k szavahihet"sége mégis csak akelet-római birodalom politikai eseményeire terjeszkedhetik ki, nem pedig egyszersmind a

byzancziakkal érintkez" ural-altájiak bels" állapotaira, társadalmi és genetikai viszonyaira is.Egészen téves az a gondolat, hogy ezen egykorú szerz"knek alaposan kellett e népeket ismer-niök, mivel közvetetlen szomszédságukban laktak és velök évszázadokon át közlekedtek. Azta jéghideg közömbösségöket és részvétlenségöket olyan ellenségnek nyelvével, vallásával éserkölcseivel szemben, a ki határaikat folyton ostromolta, mélyen benyomult országukba, s"tmég f "városukat is megtámadta, csak akkor fejthetjük meg, ha azt az utálatot és mélységesmegvetést elképzeljük, a melylyel a kelet-római és a keresztyén általában ama barbár hordákattekintette, és ha megfontoljuk, hogy még évszázadokkal kés" bb sem tartotta a görög nyugati

önteltség magához méltónak, hogy az ázsiai világ e durva képvisel"ivel közelebbr "l meg-ismerkedjék. A mit az említett görög források avarokról, hunnokról, bolgárokról közölnek, azrészint tiszta koholmány, részint hallomás után való beszéden és határozatlan, néha igengyermekes meséken és elbeszéléseken alapszik. A történetírás e fajtájának igen csattanós pél- 31 Sidonius Apollinaris, Thierry szerint idézve.32 Nunc ego, inquit, iusiurandum Romanum volo iurare... Juro, inquit, secundum proferentem in

verba, quæ habentur in sacris chartis, mentiri et fallere. Menander Exe. Legat. 130. I.33 Bertaridus ifjúkorában hunn (avar) királynál (?) talált védelmet, a ki isteneire megesküdött, hogy a

vendégszeretetet szentnek fogja tartani, és mid"n kés" bb aranynyal akarták arra bírni, hogy a

longobardot kiszolgáltassa, következ"leg felelt: »Oltsák ki az istenek életemet, ha elkövetném azt a b#nt, hogy eskümet megszegjem«. Hunfalvy, Magyarország ethnographiája, 152. l.



27

dája látható abban, a hogy Theophylactus Simocatta fellépésüket magyarázza. Ott ál-avarokrólvan szó, a kik állítólag tulajdonképen Var-Chunnok, Ouar-Chunnok voltak, törvényes uroktól,az Altáj alján uralkodó török khákántól megszöktek és, hogy gyalázatukat eltakarják, azegykor hatalmas avarok nevét bitorolták. Ez az elbeszélés ostoba hamisítás, tiszta mese, de a

byzanczi mende-mondának minden bizonnyal jól eshetett, hiszen az avarok veszedelmes

ellenségek voltak, és minthogy Kandik avar követ ajkára az ural-altájiak ethnikai fogalmávalellenkez" nagyhangú hetvenkedést adtak,34 okvetetlen#l ilyenféle gyanusítgatással kellett

boszujokat tölteniök.

Ezen ál-avarokat vagy szökevényeket illet"leg meg kell jegyeznünk, hogy az efféle meg-gyalázás és gyanusítás még jelenleg is nagyban járja Közép-Ázsiában, a török-tatár világ régilakóhelyén. Ha valamely törzs a legcsekélyebb fels" bbségi viszonyban van a másikhoz, azmár elég arra, hogy a gyámkodás ellen szegül" és közös pusztai területökr "l elvonulószomszédjukat szökevénynek bélyegezzék meg. A Szarik-turkománok a Tekkéket, ezek meg aSzalarokat nevezték el ka$ kin kul -nak vagyis szökött rabszolgának, és semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a byzanczi történelmi forrásokban az avarokról terjesztett vád hasonló indító-

okokon alapszik és egészben véve üres mesének tekintend". Hogy miért kerekedtek fel az»avarok« nevén ismeretesekké vált ural-altáji nomádok a Kaspi-tó éjszaki vidékér "l és miért

jelentek meg a Fekete-tengert"l éjszakra es" síkságon átvonulván 562-ben a Duna partján, azta byzancziak épen úgy nem tudják, mint az el" bb vagy utóbb keletr "l délnyugatra vonulórajok mozgásának okát. Valamint el"deiknek, úgy az avaroknak is sikerült az Arany-hegytövében tanyázó hatalmas török fejedelem fenyegetésének és Justinianus császár fondorkodá-sának ellenére ugyanazon úton, a melyen a hunnok haladtak, a Duna alsó vidékér "l Panno-niába nyomulniok és az anteseket meg a szlovénokat, vagyis a keleti és nyugati szlávokatleigázva mindjárt els" rohamukkal hatalmokat egész a thüringi hegységig kiterjeszteniök. Ottmegállította "ket Siegbertnek, Chlotar fiának gy"zedelmes karja és valamint Attilávalszemben, úgy ekkor is megint a frankoknak jutott az a dics"ség, hogy az új ural-altáji barbár áradat ellen gátul szolgálhattak. Hogy kinek vezetése alatt történt az avaroknak ezen els"exodusa, arról semmit sem tudunk. Csak kés" bb emlegetik új fejedelmöket, Bajánt, a kiifjukora teljes erejében jutott a fejedelmi méltóságra és mint hadvezér és uralkodó bátranfogható Attilához. Ép úgy mint ezt, Bajánt is áthatotta a kelet-európai keresztyén világm#veltsége. Egy személyben nomád harczos és kelet-római politikus volt és két m#veltségikör jelességeinek és erényeinek, de meg aztán gyengeségének és b#neinek is egyesülésévelsikerült oly birodalmat alapítania, a mely a mai Magyar-, Lengyel- és Poroszországra, a Dunaalsó vidékeit"l az Oderáig és a Dontól az Ennsig terjedt.35 Az avar birodalomnak Baján alattminden bizonynyal er "sebb volt a szerkezete, mint a hunn birodalomé, és a Kárpátoktól a

Duna alsó vidékéig terjed # országnak ethnikai átalakulásaira sokkal nagyobb hatása volt,

mint a mekkorát neki eddigelé tulajdonítottak.

34 Kandik Menander szerint a következ" beszédet mondotta: »Adesse gentem omnium maximum et

fortissimam, Avaros, genus hominum invictum, qui eius omnes hostes repellere et funditus extin-guere possent. Illius rationibus valde conducere cum eis armorum societatem facere et auxiliariosoptimos sibi adsciscere, qui tamen non alia conditione servirent, quam si donis pretiosis, annuisetiam stipendiis et fertili regione, quam habitarent, donarentur.« Exc. Leg. 101, 102. I. Olyan beszéd, mint az el" bbi, a török világnézettel és erkölcsi fogalmakkal homlokegyenest ellenkezik, ésannál kevésbbé adható nomád ember ajkára.

35 Theophylactus Simocatta állítása szerint Baján hatalma egy nyugati tenger szomszédságáig, tizenöt-havi utazásnyira terjedt. L. a bonni kiadás 243. lapját.



28

V.AZ AVAROK HATALMÁNAK PUSZTULÁSA.

Az utoljára említett körülmény követeli teljes érdekl"désünket, és hogy e korszak koromsötétéjszakájában némileg eligazodhassunk, minden el"tt azon okokat akarjuk kutatni, a melyek azavarokat és nevezetesen Bajánt e rendkívüli sikerre segítették. Els" sorban bizonyára ez akérdés tolul elénk: szándék és czél nélkül nyomultak-e az avarok a Duna alsó vidékér "lPannoniába és nem találtak-e ezen földnek lapályain törzsbeli rokonaikra, a kik "ketel"nyomulásra bátorították és bizonyos tekintetben kalauzaikul is szolgáltak? Tekintetbe véveazon feltevésünket, hogy Attila halála és a hunnok elvonulása után az ural-altáji fajnak egyestöredékei Pannoniában elmaradtak vagy talán már Attila el"tt ott tanyáztak, nyilván hihetjük,hogy az ural-altáji fajnak kés" bb oda érkezett újabb tagjai a Duna meg a Tisza partján és talánegyebütt is útjok mentén talált törzsbeli rokonaikban szövetségeseikre akadtak. Ezenfelül nemszabad felednünk, hogy valamint a gátat tört vízáradat a folyam természetes medrébe valóvisszatértekor mindig kisebb-nagyobb tócsákat hagy hátra, épen úgy szokta a világhóditóktólfelzúdított emberáradat egyes mélyebben elterül" vagyis biztosabb helyeken hajdani nagy-ságának nyomait hátrahagyni. A hunnoknál ennek még annál inkább kellett történnie és aDuna bal partjának lapályain már csak azért sem voltak az avarok törzsbeli rokonaik hijával,mert a költözködés áramlata, mint byzanczi források rövid érintéseib"l kitetszik, ez ismeretesvonalon folytonos volt és az egykorú krónikások m#veiben csak ott és akkor részesül behatótárgyalásban, ha az új jövevények a m#veltség köreinek lakosaival összeütköztek. A hol eznem történt meg, ott a feledés s#r # fátyla borul Pannoniának bels" eseményeire. Csak a vak-esetnek köszönhetjük egyik-másik, a Duna középs" medenczéjében tanyázó népnek meg-említését; ennélfogva a meg-nem-említést semmi szín alatt sem szabad nem-létezésnek tarta-

nunk. A Baján vezette avarok sikerének okát továbbá szövetségeseiknek és az avar seregbeer "szakkal iktatott segít"-csapatjaiknak nagy számában fedezhetjük fel; ezek egész útjokbanvagyis a Fekete-tenger éjszaki vidékeit"l egész a Duna középs" folyásáig az avarok tekintélyé-nek és hatalmának öregbítésén munkálkodtak. Igaz, hogy a történelem csak szlávokról beszél,a kik különféle generikus neveken el" bb a hunnokkal, majd az avarokkal egyesülve a Dunaalsóvidéki partjait és a kelet-római birodalom egyéb végvidékeit ostromolgatták és pusztít-gatták. Mi azonban azt tartjuk, hogy a byzancziak pontos ethnographiai ismeretek teljeshiányában e néven »szlávok« minden nem-török népelemet foglaltak össze és hogy különösena bizonyára nagyszámú finn-ugor elemeket, a melyek az avarokat nyugat felé való útjokonkísérték, szlávoknak tartották. Ezt annyival inkább tartjuk valószín#nek, mivel a finn-ugorok testi külseje épen olyan lényegesen tér el a török-tatárokétól, a mennyire világosabb haj- ésarczszín, koponya-alakulat és physiognomia következtében a szláv typushoz jobban köze-ledik. Ez a hasonlóság kevésbbé vonatkozik az osztjákokra és vogulokra, mint a mordvinokra,cseremiszekre és zürjénekre,36 és ha az el" bbiek a hunnokkal jutottak Pannoniába, akkor teljesen jogosult az a feltevés, hogy az utóbbiaknak nem egy töredéke az avarok vezetése alattkelt nyugat felé vezet" útjára és akkor telepedett le Pannoniában. A finn-ugor nyelvjárásoknak a török-tatártól való különbözése is bizonyosan okot adhatott a byzancziaknak e téves ethnikaimegkülönböztetésére. Az mindamellett kétségen kívül van, hogy az avarok segít"-csapat-

jainak túlnyomó száma szlávokból állott. A szlávok közül, a kik Jordanis37 és Procopius38

36

Rittich, Materiali dlja ethnografia Roszij.37 Jordanis, 5. cap.



29

szerint Antes-ekre ( „Antai ) és Slaveni-kre ( Sklabhno× ) szakadnak, az el" bbiek a Fekete-tenger partján a Dnjepr és Dnjeszter között laktak, tehát az avaroknak nyugat felé vezet"f "útvonalán, és nincs annál természetesebb, hogy a harczra és zsákmányra vágyó ural-altájiak "ket magokkal sodorták és hogy ezeknek hódító hadjárataiban részt kellett venniök.

Az avarok gy# jt"nevén ismeretes népconglomeratum finn-ugor alkotó részeit illet"leg, sajnos,hypothesisekkel kell beérnünk. Sem a hunnok krónikásai, sem kés" bbi tiszttársaik nemszóltak egy árva szót sem az ugor nép létezésér "l. De, mint már említettük, tények ékesebbenszólnak minden történeti hagyománynál. A finn-ugorok népe mélyreható, eltörölhetetlennyomokat hagyott azon ethnikai vegyülékben, a melyet jelenleg a Kárpátok és a Duna alsóvidékei közt találhatunk, és mivel ez az összekeveredés, mint kés" bb b"vebben kifejtjük,tulajdonképen csak az Árpád vezette magyarok megjelenése el # tt történhetett meg, azért

jogosult az a feltevés, hogy ha finn-ugor elemek törökökkel egyesülve és egybeolvadva a jelenleg magyarok nevén ismeretes népnek képz# déséhez els# alapul szolgáltak, a kés# bb, azavar korban ráható anyag az említett népkeveréket még inkább gyarapította és meger # sítette.

Tovább haladva az avarok nagyságának és hatalmának szemlélésében meg akarjuk jegyezni,hogy ez a nép els" fellépésének idejét"l, azaz 465-t"l kezdve, mid"n a Mæotis tavának (azAzovi-tengernek) partvidékeit elpusztította, a IX. század közepéig, tehát négy évszázadon át avilágtörténelmi események színpadán mozgott és különösen a Duna középs" és alsóvidékeinek politikai és ethnikai viszonyaira olyan hatással volt, s"t olyan szerepet játszott, amelyet érdeme vagy jobban mondva nagy jelent"sége szerint még mindeddig nem méltattak.Csak akkor hallunk valamit fel"lök, ha féktelen kalandkeres" hajlamuk és a letelepülteknek kincseire való telhetetlen vágyuk érintkezésbe juttatta "ket a kelet-római birodalommal,éjszaki Italiával vagy a frankokkal. Leginkább történt ez Baján uralkodása idején, vagyis azavar hatalom fénykorában, azonban e korszak el"tt is meg utána is legfölebb rövid, töredékesértesítések olvashatók arról, hogy mit csinálnak; ez értesítésekr "l lerí az akkori keresztyén

világ bárgyusága, babonája és tudatlansága és ezek Pannoniának és az avarok kezében lev"többi országoknak bels" viszonyai fel"l teljes bizonytalanságban hagynak bennünket. Mint-hogy ama kor krónikásai az avarok számáról, erejér "l és ethnikai mibenlétér "l semmi megbíz-ható adatot nem nyujtanak, - Theophylactus adatait ugyanis 20,000 varkhunitáról és 10,000tarniról meg kotzagarról talán csak nem vehetjük komolyan, - tehát politikai hatalmi állásukatcsak azon hadi m#ködésök alapján becsülhetjük meg, a melyet Baján 36-évi uralkodása alattés az " halála után kifejtettek. Ama nagy területen a Don és az Enns között, a mely folyókkal

birodalmok határait meg szokták jelelni, majd itt majd ott folytonos tevékenységbentalálhatók, és jóllehet rendesen azt mondják rólok, hogy Baján halála után hatalmok teljesenmegtört, a VII. század folyamán mégis hol a perzsák szövetségeseiként látjuk "ket Konstanti-nápoly kapui el"tt, hol Friaul meghódítóiként, hol meg a frank birodalom keleti végeinek megtámadóiként. Teljesen jogosult tehát e kérdés: hol volt az akkori avar hatalom közép-

pontja; milyen volt vezet" szellemük, holott Baján után a történelem egyetlen jelent"s khákántsem említ; és végre mi módon és mily eszközökkel bírták a Fekete-tenger és a Kaspi-tóéjszaki vidékein maradt ural-altáji törzsbeli rokonaikkal a kapcsolatot fenntartani?

Mindeme kérdésre adósunk marad a történelem a felelettel. Csupán azt tudjuk megalkalmilag, hogy Baján és utódjai a Duna és Tisza közén, körülbelül ott laktak, a hol PriscusRhetor Attilának fa-várára akadt, és hogy a szlávok, a kik abban az id" ben az Al-Duna bal

partján, a mai Moldvában és Oláhországban, a Száva partján és a pannoniai síkság némely pontján tanyáztak, az avarok f "-szövetségeseiként szerepeltek és helylyel-közzel a

38 Procopius, Bell. Goth. III, cap. 14.



30

bolgárokkal együtt a byzancziakkal szemben önmagokat avaroknak mondták. A dologtermészetéb"l következik, hogy a szlávok és velök együtt a finn-ugorok is az avarok mellett, avalóságos natio militans mellett, bizony csak alárendelt helyzetben lehettek, a mennyiben aszlávoknak, mint a történelem mondja,39 el"ször a legels" hadsorokban kellett küzdeniök és

béke idején mint földm#veseknek és rabszolgáknak megalázó szolgálatokat kellett végezniök.

Ezért e csúfnévvel illették: bifurci vagy bifulci vagyis két karó közé szorultak. Hogy vajjon e bánásmód megfelel-e a valóságnak, az bízvást kétségbe vonható, mert habár a nomád harczo-sok nem is szoktak rabszolgáikkal valami nagyon gyengéden bánni, mint magamnak is voltannak idején alkalma a turkománok közt megfigyelni, még sem lehetne ezt ott feltételezni, ahol szövetségesekr "l és bajtársakról van szó, mint épen itt az avaroknál. A mennyit a

byzancziaknak nagyon sovány és megbízhatatlan értesítéseib"l az avarok bels" viszonyairólgyaníthatunk, úgy látszik, hogy a szlávok, a kik avar uraikat számra nézve felülmulták, id"

jártával mind jobban neki bátorodtak. El"ször is jól tudták, hogy mint a harczias elemélelmez"inek és szolgáinak jelent"s feladatuk van, másodszor kívülr "l izgatták "ket ellen-szegülésre és a gall Samo, a ki a karinthiai vendeket lázadásra ingerelte, öntudatosan vagyöntudatlanul az avarok vesztére törekv" nyugati keresztyénségnek ilyen eszköze volt. A

byzancziakkal való hosszas és élénk közlekedés kétségen kívül nagyban hozzájárult ahhoz,hogy az avarok magok nem egy harczias erényöket elvesztették és lassankint elfogadva akeletrómai erkölcsöket, fény#zésbe és elpuhultságba sülyedtek. Suidas görög grammatikus ésszótáríró40 azt írja, hogy a hunnok (e helyett: avarok) a VII. században levetették nemzetiviseletüket és hogy a byzancziak stolájában és hosszú, uszályos ruháiban telt kedvök. Arábiaillatszerei, India f #szerei, selyem, elefántcsont és gyöngy lettek életszükségleteik, és hogyezeket kielégítsék, azokat a kincseket, a melyeket a byzancziaktól egykor elragadtak, lassan-kint mind visszaadták. Az avarok ezen elkorcsosodása állítólag Kurumnak, a híres bolgár fejedelemnek is feltünt és mid"n egyszer néhány fogoly avartól e tünemény okát tudakolta,azok, nagyobbára öreg emberek, azt felelték, hogy a khákán rossz tanácsosai, a bírák romlott-

sága, a bor és végre a kapzsiság, a mely az avarokat kufárokká változtatta, szerencsétlenségök valódi okai.

Ha nem is kell ezt szó szerint értenünk, még sincs abban kétség, s"t természetes következ-ménynek kell tekintenünk, hogy az ázsiai pusztaságból az akkori nyugati m#veltségnek,nevezetesen a keletrómai birodalomnak hatása körébe került nomádok erkölcseikben,szokásaikban és világnézetökben jelentékenyen megváltoztak. Hasonló példát láttunk amongoloknál, a kiket a XIII. századbeli polgárosodott perzsákkal való közlekedés csakhamar mindazon erényökb"l és jelességökb"l kivetk "ztetett, a melyekkel Dsengiz Khán vezérletealatt a mongol földr "l eljöttek. Ugyanaz a sors érte Szeldsuk utódait és az utánok következ"oszmánokat is. Hogy mennyire terjedt az erkölcsök megváltozása vagy elpuhulása az avar nép

különböz" rendei között, arra nézve semmi támasztékunk sincs, mivel az avar föld bels"történetér "l való értesítések teljesen hiányoznak. Gyenge czélzások alapján tudjuk, hogyid"nkint a még el nem szlávosodott bolgárok töredékei az avarok közé telepedtek, soraikatmeger "sítették és lassankint egészen felolvadtak az avarságban,41 holott viszont az avarok horvátok közé telepedtek és ott tartották fenn magokat egy ideig.42 Hatalmok tehát, úgylátszik, meggyengült ugyan a VIII. században, de nem törött meg végképen; holott ugyanis

39 Paulus Diaconus, IV. könyv, 40. cap.40 L. Bernhardy kiadását, két kötet, Halle, 1834-53.41

L. Hunfalvy, Magyarország ethnographiája, 152. l.42 Constantinus Porphyrogenitus, De administrando imperio, cap. 30.



31

abból veszedelmet sejdítettek, hogy a frank birodalom Nagy Károly alatt felvirágzott, és ezért782-ben e fejedelemhez Jugur (helyesebben Jagur 43 ) vezetése alatt követséget küldöttek, hatévvel utóbb ugyancsak e frank király ellen Thassilo bajor fejedelemmel szövetkeztek. Lehet-séges, s"t nagyon is valószín#, hogy az avaroknak ezen eljárása két különböz" pártjokbólindult ki, mert meghasonlás mindig a nomád harczosok legsúlyosabb átka volt; hogy azonban

e nép akkor, tudniillik a VIII. századnak vége felé és a IX.-nek elején, még mindig bizonyostekintélyben állott és a szomszédos keresztyénséget rettegésbe ejthette, azt bizonyítja NagyKárolynak er "s készül"dése, miel"tt az avarok birodalmát meg merte támadni. A keresztyénhadseregnek ezen fényesnek nevezett gy"zelmér "l csak egyoldalú vagyis frank tudósítás szól.

Nem kételkedünk abban, hogy a háromnapi b" jtölés és imádkozás a h"siség csudáit hoztalétre, azonban bizonyára sokkal jobban bírnánk ezen, a nyugati keresztyénségben nagyhír #hadjárat egyes mozzanatai közt tájékozódni, ha az avaroknak is lett volna Eginhardjok; de hát,sajnos, nem volt.

Ellenséges-érzület# írókban, kiváltképen a rajongó és tudatlan középkori keresztyénségíróiban hiába keressük a tények tárgyias el"adását meg az ellenséges terület és lakosai bels"

viszonyának leirását. Eginhard, Regino, a sanct-galleni barát, az Annales Laurishamensesszerz" je meg azon kornak egyéb krónikásai egy cseppet sem különböznek byzanczi társaiktól,a kik el"ttök írtak, azon ismeretekre nézve, a melyeket számunkra a betolakodó ural-altájiak nyelvér "l, erkölcseir "l, szóval bels" életér "l feljegyeztek. E híres frank háborúnak egyetlenethnographiai momentuma az úgynevezett avargy! r ! k leírásában áll, a melyet a sanct-galleni

barát Adalbertnek, Nagy Károly seregéb"l való vitéznek elbeszélése nyomán közöl, a ki magalátott ilyeneket. De ezt a képet is tévesen fogták fel és bizonyára túlozva rajzolták meg. Azt avéleményt ugyanis, hogy az egész avar föld gy#r #kre oszlott, a melyek körülbelül 40-40 németmérföldnyire voltak egymástól, és hogy a khákán f "-gy#r # je összes kincseivel együtt a Tisza

partján volt, egészen tévesnek kell mondanunk. Ezen óriási gy#r #k, a melyeket a sanct-galleni barát leírt, Közép-Ázsiának kés" bbi nomádjai el"tt sem voltak ismeretlenek, csakhogy nemhasználták béke idején, hanem kizárólag háborúban. Ez az úgynevezett küren44 azaz gy#r #,gy#r #alakú tábor, tulajdonképen meger "sített tábor, a milyent a mongolok és kés" bb Timur seregei er "sségféle gyanánt használtak. Az avarok ezen gy#r # vagy hring-jei sem földvárak sem az egyes törzsek birtokainak határjelel"i nem voltak, a hogy Hunfalvy gondolja,45 hanemideiglenes, meger "sített táborok az éjszaknyugat fel"l benyomuló ellenség ellen, és ha

bebizonyúl, hogy Nagy Károly serege, a mely Pannoniában tulajdonképen mégis csak a Rábatorkolatáig jutott, az avar birodalom éjszaknyugati határain kilencz ilyen gy#r #re akadt, a hogyThierry46 Attila történetében felteszi, akkor az avarok hatalmának és számának a frank háborúidején még mindig igen jelentékenynek kellett lennie. Tekintve e körülményt, hajlandók

43 Jagur, ha a jakur iget" (jövendölni) alapján ítélünk, avar papnak vagy jóslónak méltóságneve volt,

afféle haruspex. Ugyanazon jelent"ség# e szó is: bokolabr (helyesebben: böküler ); és valamint arégi germánok druidjaikat, a kés" bbi keresztyének apátjaikat és püspökeiket úgy az avarok is samán papjaikat használták béke szerzésére.

44 L. Abulgazi kazani kiadását a 43. lapon, a hol ez olvasható: »On ü$ küren itti ve bir birine tekretekre tükerek«, azaz: tizenhárom kürent csináltatott és mindegyikében elhelyezte (seregét). Atatároknál ez nagyobbára szekérvár volt, ugyanúgy a magyaroknál is; azonban szó szerint valóértelmében küren a. m. kör, gy#r #. V. ö. a mongol küria (gy#r #), a magyar kör és a $agataj körün(kör, társaság) szót.

45

Magyarország ethnographiája, 153. l.46 Thierry, II. rész, 341. lap.



32

volnánk Nagy Károly nagyszer # gy"zelmén és az avarok tökéletes megsemmisítésén, a melyetezen 52-napi frank hadjárat következményének mondanak, némileg kételkedni. Az avarok,kik, mint el" bb említettük, a nyugati m#veltséggel való érintkezésükben már elpuhultak és anomád harczosok régi jelességét már elvesztették, bizonyára sokat szenvedtek a frankok támadásában. A régebben rabságba ejtett szlávok boszúja, a kik el" bbi gazdáik harczolásának

és életének módját jól ismerték, úgy látszik, a frankok gy"zelmét megkönnyítette és az avarok vereségét sulyosbította. Azonban tökéletes megsemmisülésr # l már csak azért sem lehet szó,mivel a frankok els" hadjáratukban nem nyomultak be az avar birodalom szivébe vagyis aTiszáig és mivel, mint látjuk, ilyen hadjáratra csak négy évvel utóbb, azaz 795-benvállalkozott Károly fia, Pipin; e hadjárat aztán, mint halljuk, - természetesen megint kizárólagcsakis keresztyén frank források által, - állítólag az avarok teljes megsemmisítésével éstökéletes leverésével végz"dött.

E támadás nyugat fel"l, a mely az avarok hatalmi állására nézve mindenesetre végzetes volt, e nép bels" viszonyaiban lényeges átalakulást idézett el". Az el" bb említett és id" jártával folytonel"re haladó elpuhulásnak az volt a következménye, hogy az avarok gy# jt"-nevén ismerete-

sekké vált ural-altájiak, vagyis az akkor már tökéletessé vált ugor-török népvegyülék, a békéséletmód felé hajló szlávok példáján felbuzdulva el" bb fél-nomádokká, majd egészen letelepültnéppé váltak, ez pedig, mint könnyen érthet", a harczias elem véd"-erejét csökkentette és káráravált. A Fekete-tengert"l és a Kaspi-tótól éjszakra es" "si hazából id"r "l-id"re segítségül érkez"csapatokról is hallgat azon kor története, még pedig nem ok nélkül, mert a VII. század közepeóta nyugati Ázsiában olyan események fordultak el", a melyeknek hatását az említett vidékenlakó nomádok megérezték. I. Khoszrau (Anosarván, a mai perzsák nyelvén Nusirván), aSzászánida, a Kaukázustól éjszakra tanyázó törökök nagy khákánjával sikeresen harczolt;ebb"l feltehetjük, hogy a nomádoknak Irán fénykorában nem volt valami különösen kedvez"alkalmuk déli vidékekbe törniök vagy arra költözködniök,47 és hogy akkor nyugati irányban, aDon, Dnjeper és a Dunának alsó vidéke felé kellett vonulniok. A Szászánida-birodalom pusz-tulásával vagyis az arabok fellépésével azonban hirtelen megváltoztak a viszonyok. Akadesziai csatára (641-ben) Perzsiában z#rzavaros állapotok következtek be és a fejetlenségmindinkább elterjedt; ez a pusztaság kalandra vágyó fiainak Irán éjszaki határain tág kaputnyitott és új vállalkozásra serkentette "ket. Mint a Derbend-Námeh töredékes tudósításaiból ésmás keleti forrásokból megérthetjük, a khazarok gyüjt"-nevén ismeretes török-tatárok százezer-számra rontottak be a Kaukázus pusztai területér "l a Báb-el-ebváb-nak (kapúk kapújának)nevezett Bender -en át Ázerbajdsán dús mez"ire. Mind Tabarinak mind a Derbend-Námehszerz" jének állítása szerint48 itt majd 100,000, majd meg 300,000 harczosról van szó, a kiket akhazarok fejedelme a Kaukázuson át Perzsiába vezetett. A khazarok ægise alatt álló török törzseknek ezen harczai csekély megszakítással a VII. század közepét"l kezdve körülbelül a

IX. század közepéig tartottak, és ha valaki csak némi figyelmére méltatja Tabari elbeszélését,hogy mennyire feszítették meg erejöket az els" khalifák az éjszaki pusztaság vad fiai ellen, az

bizonyosan megérti, hogy abban az id" ben a nyugat felé intézett rohamoknak meg kellettszünniök és hogy e szerint a pannoniai avarok sem kaphattak "si hazájokból új segítséget.

Az imént említett két évszázad volt azon id"szak, a melyben ugorok és törökök Pannoniábanteljesen egybeolvadtak és a magyar nép tulajdonképen való alapja keletkezett. A keleti testvé-reikt"l és törzsbeli rokonaiktól elszakadt ural-altájiaknak, a kiket még azonfelül a keresztyén

47 L. Nöldeke T., Geschichte der Perser und Araber zur Zeit der Sassaniden. Aus der arabischen

Chronik des Tabari; Leyden, E. J. Brill, 1879, a 157-160. lapon.48 L. a Derbend-Námeh kiadását Mirza Kazem-Begt"l, Szt.-Pétervár 1851, a 46. lapon.



33

világ is szüntelenül megtámadott és szorongatott, más menekvésök nem volt, mint amegváltozott állapotba illeszkedniök és a körülöttök lev" m#veltségi feltételeknek apránkintvaló elfogadásával teljes elpusztulásuk ellen védekezniök. Pannonia talajviszonyai a Kárpátok déli elágazása és az alsó Duna-vidék között ugyan továbbra is kedveztek volna el" bbi nomádéletök folytatásának, úgymint a baromtenyésztésnek, a vadászatnak és a szomszédos m#velt

vidékekre való betöréseknek, azonban Németországnak mind jobban megszilárduló helyzeteés a szomszédos szlávság az avarok szabad mozgásának terét mind összébb szorította.

Világrészünk keleti oldalán is lassankint diadalra jutott az ottan akkor mutatkozó nyugatiszellem és az avaroknak tökéletesen lehetetlen volt Európában az ázsiai pusztákon megszokottel" bbi életök módjában megmaradniok. A népvándorlásnak magasan hullámzó áradata végefelé szállott, az évszázadokon át dühöng" vihar lecsendesed" félben volt és a bekövetkez"nyugalom közepett nem lehetett a pusztaság féktelen fiainak régi életök módját folytatniok.Kénytelen-kelletlen végre meghódolt e nép is a megváltozott viszonyokból ered" sorsának.



34

VI.AZ AVAROK MARADVÁNYAI.

Ezen forduló-pont az avarok bels" életében Nagy Károly hadjárata után minden bizonnyalszembeszök "; hogy azonban a változás egyes fokain nem mentek-e át már el" bb is egészencsendben, vagyis hogy az úgynevezett avarság egyes töredékei nem telepedtek-e már le el" bbdákokkal és szlávokkal egyesülve és nem éltek-e békés foglalkozásnak, az olyan kérdés, amelyre tulajdonképen soha sem fogunk megfelelhetni. A végett, hogy e homályban bármicsekély dereng" fényt terjesszünk, okvetetlenül szükséges, hogy az avarok nemzetiségére már el" bb tett megjegyzéseinket ismételjük és f "leg azt emeljük ki, hogy e nomád nép fellépé-sének pillanatától fogva egészen a IX. század elejéig gyengítetlenül megtartotta vezérszerepét,hatalmát mint az alája rendelt és vele rokon avagy nem rokon népelemek vezet" je. Valamint amongolok Közép-Ázsiában századokon át az árja elemnek közepette vezér- és harczos-szerepöket megtartva és a meghódított tádsikok és szártok dolgával keveset tör "dve sátraikatmegtartották és csak fegyvereikkel meg lovaikkal foglalkoztak, épen úgy kellett ennek azavarokat illet"leg is lennie. Csupán az nehezíti meg az analogia kiderítését és az áll a deductioútjában, hogy nem ismerjük az avarok alattvalóivá lett egyes néptöredékek nemzetiségét. Atörténelem f "leg szlávokat emleget, azonban hogy ezen alattvalóik nem lehettek egyedülszlávok és hogy nagy részök finn-ugor nemzetiség# volt, az olyan tény, a melyet minden józanmegfigyel"nek világosan kell látnia, ha kiemeljük és kés" bb még be is bizonyítjuk azt, hogy a

IX. évszázad végén beköltözött magyarok tiszta török törzshöz tartoztak és hogy a magyarok mai nyelvében b# ségesen meglev# finn-ugor elemeknek bizony csak korábbi id # szakból kell

származniok.

E kérdésre, a mely tanulmányunknak tulajdonképen való magvát képezi, természetesen méggyakran visszatérünk; e megjegyzésünket el"re kellett bocsátanunk, hogy már e helyenkifejezést adjunk azon feltevésünknek, hogy a frank id"szakot megel"z" korban kezd"döttural-altáji elemek szórványos letelepedése. Hogy a történelmi feljegyzések sehol sem emlé-keznek meg finn-ugor eredet# emberekr "l, a kik Pannoniába a hunnokkal és avarokkal költöz-ködtek, e népek sorsának részesei voltak és azután letelepedtek, az bizony nagyon sajnálatos.Azonban a nyelvi momentum tényét nem lehet és nem szabad figyelmünkön kívül hagynunk.

Nincsen itt szó a hunnok, avarok és magyarok nemzeti összetartozásának nyilvánvalóságáról,hanem egész egyszer #en e kérdésr "l: hogyan és mikor jutott a finn-ugor nyelvelemPannoniába, kik voltak képvisel"i és milyen helyzetet foglaltak el a hunnokkal és avarokkalszemben? Ha nem volna itt számtalan, egészen kezdetleges m#veltségi fogalmakkal dolgunk

és ha nem mutatna a mai magyar nyelv alak-kincsében túlnyomóan finn-ugor jellemet,könnyen id"szaki érintkezésb"l hátramaradt idegen nyelvi hatásról beszélhetnénk. Csakhogynagy-erej#, nyilvánvaló tényekkel állunk szemben; ezeket nem lehet eltagadni és semmiképensem szabad mell"zni. A magyar nyelv úgy a mint van és a mint a XIII. századból származólegrégibb emléke, a Halotti-Beszéd bizonyítja, kiválóképen vegyülék-nyelv, a melynek alkotórészeir "l ugyan sokat lehet vitatkozni, a mely azonban mégis csak ugorok és török-tatárok bens" bb összeolvadásából származhatik. Minthogy pedig egyes, a magvar ethnologiaterületén kutató tudósoknak eddig vallott nézete, hogy ugorok és törökök ezen összeolvadásaa magyaroknak nyugat felé való útjában, nevezetesen Lebediában való tartózkodásuk alattment végbe, semmi szín alatt el nem fogadható, mint kés" bb be fogjuk bizonyítani, ennek következtében e folyamat számára korábbi id" pontot és más helyet kell keresnünk. Ilyenid" pontul az avar-korszakot és ilyen helyül egyesegyedül csakis Pannoniát lehet és szabadmegjelelni; Pannoniát, a mely az V. század óta és talán már el" bb is a Volga területe és a



36

esztendeig tartott. A most elpusztult Pannonia tövig lerombolt királyi székhelyével világosan bizonyítja a csaták számát és az ott kiontott vér nagy mennyiségét. A hunn nemesség50 mindegy szálig elesett, dics"sége elenyészett és nagy id"n át felhalmozott kincsei prédára jutottak.Ember emlékezete óta nem volt háború, melyben a frankok ennyire meggazdagodtak; eddigeléugyanis szegények voltak... S"t mondhatni, hogy mindent elvettek a hunnoktól, a mit ezek

más népekt"l elragadtak.«Ha aztán megfontoljuk, hogy az avarok mindamellett, hogy a frankok ekkor állítólag teljesenmegsemmisítették, mégis továbbra is megállottak, saját khánjaik alatt éltek, kik közül, néhá-nyan színb"l a keresztyén hitre tértek, akkor azon id" beli krónikások nagyhangú leírásainak annál kevésbbé adhatunk hitelt, mivel általánosan ismeretes dolog, hogy a frankok Pannoniá-nak csak nyugati részét bírták, és hogy keleti része vagyis a Duna és a Tisza köze meg a régi

Dacia érintetlenül maradt. Hunfalvynak 51 teljesen igaza, mid"n azt állítja, hogy a Duna és aTisza köze meg a mai Erdély a frank-német uralom idején épen olyan ismeretlen volt akár csak Herodot idejében. Bármily rettenetesnek tartja is a jámbor keresztyén olvasó nézetünket,mégsem állhatjuk meg, hogy azt a gyanunkat ki ne fejezzük, hogy Nagy Károly gy"zelmi

jelentései nem nagyon különböztek azoktól, a melyeket a jelenkori perzsák a turkománokkalvívott harczaikról szoktak közölni. Évszázadokon át jelentette a perzsa történelem a turkománrablók teljes megsemmisítését, és rövid id"közökben mind nagyobb számmal merültek felújra a pusztaság e rémei, meg-megújítva Irán m#velt vidékei ellen vívott harczukat. Igaz, hogya frankok heves támadása és a szláv elemeknek nem sokára azután észrevehet" megszilár-dulása a törzsbeli rokonaiktól keleten elszakított avarokat meggátolta abban, hogy új er "rekapjanak, és lehetetlenné tette nekik azt, hogy el" bbi hatalmi állásukat visszaszerezzék. Deezzel még nem lehet és nem is akarjuk azt mondani, hogy attól fogva megsz#ntek az avarok létezni és hogy a IX. században vagyis a magyarok megérkezése el"tt egész nyomtalanulelenyésztek. A föld nyelte-e el, a Tisza hullámaiba vesztek-e, elköltöztek-e vagy pedig telje-sen beolvadtak-e a szomszéd népekbe? Ez mind olyan kérdés, a melyre a történelem feleletteladósunk maradt. Németnek, szlávnak és franknak az efféle kérdés mind közönbös lehet, denekünk magyaroknak nem az. Nekünk semmiesetre sem szabad és nem lehet a középkori

jámbor keresztyénségnek sovány és azonfelül még nagyon is részrehajló értesítéseivel beérnünk. Nekünk több közünk van az avarok történetéhez és ha a dolgokat nemcsak történetiadatoknak, hanem nép- és földrajzi vonatkozásaiknak világánál vizsgáljuk meg, kiderül, hogyez a nép épenséggel nem semmisült meg teljesen, sem el nem enyészett, hanem hogy politikai,társadalmi és ethnikai vonatkozásaiban lényegesen megváltozva a IX. század folyamánPannoniában tovább fennállott és az átalakulás korszakából folyó csendes viszonyok között,

bár ismeretlenül és észrevétlenül, mégis tovább élt. Ha Pannonia népességének számarányaiamaz id" ben olyan elenyész"en csekélyek nem leltek volna, e maradványok létezésének

szembet#n" bbé kellett volna válnia és a szomszédságnak inkább kellett volna róla tudomástszereznie. Azonban ama szörny#, ember nem lakta pusztaságban sok dolognak rejtvény-szer #nek kellett maradnia, és ha azon korból még nyugati Európa ethnikai viszonyairól isolyan keveset tudunk, hogyan várhatnánk keletet illet"leg több világosságot?

50 Hogy Eginhard avar nemességet említ, az tévedésen alapszik. Az avaroknál, valamint a többi török

népeknél volt ugyan nemesség, a melyet e szókkal jelöltek meg: fehércsontú (ak sz# ngek) és fekete-csontú (kara sz# ngek), ez azonban nem annyira rangbeli különbségen alapszik, mint inkább az

uralkodó fejedelem vagy khákán egyenes leszármazóira vonatkozik.51 Magyarország ethnographiája, 191. l.



37

Az Annales Mettenses alapján azt tartják, hogy a folytonos vereségekt"l elcsüggedt és megtörtavarok a Duna jobb partjára vonultak és Nagy Károlytól a Carnuntum és Sabaria (Petronell ésSzombathely) közt lev" földet kapták, mivel ott állítólag kevésbbé érhette "ket a szlávok támadása. Az avar hatalom súlypontját ez okból Pannonia nyugati részére helyezik, holottkeleti részét illet"leg Thierry52 azon véleménynek ad helyt, hogy az avarok ott a régi Daciában

er "sségeket emelve a szlávok támadásai ellen biztos menedéket találtak. Tekintve azt akörülményt, hogy épen Pannonia nyugati részén volt az ó-szlovén elem leger "sebb, és hogyott keletkezett kés" bb, a IX. század közepe táján, Privina és Kozel herczegsége, semmiképensem helyeselhetjük azt a véleményt, hogy az avar hatalom súlypontja Pannonia nyugati részéreesett. Az avarok bizonyára inkább vonzódtak Pannoniának azon részeihez, a melyek ethnikaisajátságaiknak inkább megfeleltek, vagyis a Duna és a Tisza közt lev" lapályokhoz, és ha már menedékre szorultak, bizonyosan inkább választották a tágas, végeláthatatlan síkot és puszta-ságot, mint a dombos vidéket. A mi véleményünk szerint az avar hatalom súlypontja a frank-német korszakban Pannoniának csakis keleti felében volt, és a mit a szlávokkal együtt nyu-gaton letelepült avarokról feljegyeztek, az e népnek csak egyes, szétugrasztott töredékeirevonatkozhatik, a melyek német és szláv elemek közé szorulva minden bizonnyal nyomorúsá-gosan, el" bbi hatalmi állásukhoz képest megalázva és ethnikai sajátságaikkal ellenkez"módon teng"dtek. Abban sincsen kétség, hogy valamennyi feljegyzés az avarok megkeresztel-kedésér "l csakis a nyugatiakra, vagyis az el" bb említett avar néptöredékekre vonatkozhatik,nem pedig a keletiekre, vagyis e nép java részére, mert kelet felé nem mertek a frank hadseregek el"nyomulni, oda bizonyára nem jutottak a hitterjeszt"k. A történelem hallgatása,a dolog mibenlétének nem ismerése nem jogosít fel arra, hogy az avarokról a IX. század els"felében mint haldokló vagy már kihalt néptörzsr "l beszéljünk, a hogy Thierry53 cselekszik;halálra vagy nemzeti elpusztulásra csakis a nyugati avarok váltak, a kiket a keresztyén térít"k szüntelenül ostromoltak és mint letelepülteket ez új életükben régi harczias szellemök többé átnem hatott.54 Keleti testvéreik, igaz, hogy attól fogva, vagyis a IX. század legnagyobb

részében, kivéve egyes betöréseket a frank-német területre, veszteg maradtak, azonban szépcsendesen tovább éldegéltek azon régi félelemt"l védelmezve, a melyet pusztai hazájok nyugati ellenségeikben keltett, míg ismét új rokonaik "si hazájokból, a Fekete-tenger éjszakividékeir "l, a Duna partjain meg nem jelentek, lelohadt bátorságukat fel nem élesztették és újtettekre nem hevítették.

52 Attila történelme, II. rész, 375. lap.53 Attila történelme, 376. lap.54 Schafarik (Slaw. Alterth. II, 457.) ezt írja: »Mikor és hogyan tüntek el az avarok maradványai

Pannoniában, azt nem tudjuk. Talán összeolvadtak 907 után a magyarokkal egy néppé«; ez azonban

nem gátolja a tudós búvárt abban, hogy néhány levéllel el" bb e nép teljes megsemmisüléséttényként megállapítsa.



39

török analogiák sokkal számosabbak és felötl" bbek az ugoroknál, hasonlóképen a névutóknális, és ha a magyarok ugor eredetének f "védelmez" je azt állítja, hogy a magyarok nyelvekölcsönzött jószágul csakis f "neveket vett fel57 és hogy csak néhány török igét vett kölcsön,akkor bátorkodunk kérdezni: hogyan magyarázható és fejthet" meg a következ" negyven ige,a mely a török és magyar nyelvben megegyezik és a melynek száma még könnyen növelhet"?

Magyarul: Törökül:áld algaárt artaavul obul

bocsát bošat5 bolygat bolga

csavar $evir döng dögdörzsöl dörsüledug tika

10 ejt (szót ejt ki) ajt, aitem- (szopik) emér (valamit) er, ir ér (valahova) er, ir fed böt

15 ful boul, buolgyárt jaratgyül jêêl, jêgêlhagy kojhajol kajêl

20 ikran- (ökren-dez) ikren jár jor êkap kapkeres karaš (körültekintget)kisér ke$ir

25 kísztet (késztet) k êstaköszön kesenmen- (megy) mang, mengnyal jalanyargal jorgala

30 oktat oktur, uktur

söpör söpür serken $erkenval- (vala) volszán (megszán) sana

35 szök- sek teremt törettün- tün

jut jitt#r t#r, t#z

40 ver vur.

57 Magyarország ethnographiája, 275. lap.



40

Számos egyéb jelent"s mozzanat van rendelkezésünkre, a melylyel bebizonyíthatjuk, hogy anyelvek grammatikai szerkezetének kizárólagosan homogén jellemér "l való elmélet nemmindig fogadható el.58 Ezt a téves elméletet tehát a magyar nyelvnek tüzetesebb osztályozá-sában nem alkalmazhatjuk, mert nemcsak a szókincs, hanem a nyelvtani alakok is a nyelvszerkezetének minden részét átható, majd török, majd ugor jellemre vallanak, a melynek gyen-

gébb vagy er "sebb árnyalatáról még sokat lehet vitatkozni. A tényt magát semmi elfogulatlankutató el nem tagadhatja.

A szókincs kölcsönös viszonyát illet"leg általánosan ismert dolog, hogy a magyar szók nagyban túlnyomó többsége megtámadhatatlan török analogiát mutat fel. De még itt semvolna a török elemnek egyoldalú megitélése igazolható, mert ha a szók összességét nemcsak hangzás, hanem fogalom tekintetében is megvizsgáljuk, vagyis ha a szókat a m#veltségimozzanatok egyes kategoriáiba osztjuk, akkor megint nemcsak mélyen beható vegyülék-

jellemre akadunk, hanem a bizonyítékok min"ségét illet"leg újból dilemmába jutunk. Hogy azolvasónak e viszonyt szemlélhet"vé tegyük, szándékunk a természeti életre vonatkozó fogal-makon kezdeni és az els" rovatban a testrészek ugor és török elnevezése közt lev" vonat-

kozást megmutatni.1) TESTRÉSZEK.

Magyar: Ugor: Török:fej pong, pää pajhomlok - kamak szem sin, silm -fül päl, pal -száj sop, šun -nyelv %elm -fog ponk -íny egn -kéz kät, kíd -kar - kol, kar ujj tul’e ölü, elümell majl, mejl imelvel" velim mejinszív sim -vér ver, vir -tírd, térd - tizhát - kat59

has - kaš60

nyak - jaka (nyakszirt)

58 Felesleges volna a magyarok eredetér "l írt tanulmányomban kifejtett nézeteimet e helyen ismétel-

nem. A magyar összehasonlító nyelvtudomány a magyar alaktannak kizárólagos ugor jellemér "l a priori megalkotott elméletben sokkal mélyebben feneklett meg, hogysem egykönnyen megfor-dulhatna. Csak id" multával, ha majd a török nyelvjárások tanulmányozására akkora figyelmetfordítanak, a mekkorát az utolsó évtizedek alatt az ugor nyelvekre fordítottak, csak akkor lehetkijózanodásra és tárgyias itéletre gondolni.

59 Kat nem fordul el" önálló szóként, hanem csak e határozó alakokban: kat-ê n, hátul és kat-ra hátra.

Hasonló a viszony a vogul lajl , alul és a magyar láb, a legalsó rész, között, mint Budenz feltette.60 Kaš jelent"sége tulajdonképen dudorodás (v. ö. a német Bauch és Bausch szót), emelkedés.



41

boka - bogungerincz - geri (hátulja)talp - tap-anmáj majt -torok turr -

köldök - k êndêk epe - öpke (harag)arasz tarasz kar êšorr - bor-un61

szakál - sakal bajusz - bê jêk.

Az itt felsorolt harmincz testrész neve közül, mint látható, néhány a törökkel, néhány az ugor-ral hangzik egybe, más meg mindkét felé meglehet"sen egyforma analogiát tüntet fel. Els"tekintetre a mérleg nyelve talán a török felé hajlik, de itt e mondást kellene alkalmazni: Votanon numerantur, sed ponderantur, mert az ugor analogiában lev" testrészek jelent"sebbek és

nagyobb fontosságúak, és a ki elfogulatlanul akar itélni, annak meg kell vallania, hogy, mintel" bb említettük, a magyar nyelvnek alap-épülete egész határozottan túlnyomóan ugor

jellemet mutat fel. Természetesen e ténnyel szemben talán fel kellene vetnünk ezt a kérdést:Talán bizony szem, orr, száj, fog, vér stb. nélkül születtek a török "smagyarok, vagy hogyanvolt lehetséges, hogy ezen alapfogalmak elcserél"dtek vagy talán épenséggel elvesztek?Természetes, megfordítva is lehetne hasonló kérdést intézni, és a mennyire tudásunk terjed,nem egyhamar akad emberi nyelv, melyben a legkezdetlegesebb fogalmak, tudniillik atestrészek megnevezése olyan nyelvi tarkaságot tüntet fel, mint a magyarban. Hasonlótermészet# lesz megfigyelésünk, ha a testrészek nevér "l a

2) TERMÉSZETI ÉLET

fogalmaira térünk. Itt például a következ"t találjuk:

Magyar: Ugor: Török:lél-ek lil -él-ni el, ol -val- (való) ol, ul bolhall-ani kul -hal-ni hal, kal ölnéz-ni ni, näh -ev- é- (ev", étel) te, li je, jivev- vé- (vev", vétel) vi -álom ulem -veszt-eni uost -l" li, luo -öl-ni äl, vel öl-dürmek mond-ani man man-as (a monda).

Valósággal vaknak vagy bizonyos balitéletben elfogultnak kellene annak lennie, a ki nemlátná át, hogy a természeti életre vonatkozó kifejezésekben a mai magyar nyelv feltün# eninkább az ugorhoz mint a törökhöz hajlik; e momentum a kérdés tárgyát képez" rokonsági

61 Orun, urun, magaslat, kidomborodó rész is. V. ö. a török borun orr és hegyfok, meg a germán Naseés Näs (hegyfok) szót.



42

fokon mindenesetre nagyobb jelent"ség# és a közelebbi rokonságot az ugor számára követeli.Hasonló természet# lesz megfigyelésünk, ha a török példákat azon szójegyzékkel állítjuk szembe, a melyet Hunfalvy

3) A KÜLS! TERMÉSZET TÁRGYAI ÉS JELENSÉGEI

közül szerkesztett. Itt például Magyar: Ugor: Török:víz vit -t#z tut, tût -k " kav, kivi kaja (szikla)fel-h" pilvi böl-ütég - kök, gjök menny62 menel mengszél - jel, sjelnyár - jaj, jaz

tél tel, tal -"sz takus gös, kösláp - japa, lajhó, hold kuu -fa puu -tenger - tengez.

Láthatjuk, hogy még olyan fogalmaknál is, a melyek az emberi élet legels" ébredésére vonat-koznak, a nyelv az inkább kezdetleges fogalmak megnevezésében ugor, a kevésbbé kezdetle-gesekében török jellemet árul el, tehát legels" kezdetekor vegyülék-nyelvként jelenik meg el"ttünk.

4) A FAUNA

területén például a következ"t látjuk:

Magyar: Ugor: Török:ló lu laueb, kutya amp it, ku$akan - kaban

borz - borsuk cziczkány - sê$kan (egér)egér tänger -görény - girin

béka - baka, bagaoroszlány - arslan párducz - bars, parsteve - devenyest nääte -hal kal -daru tari turnasólyom - $ajlamgólya - gulan

62 Menny a szellemi ég, épen úgy, mint a török meng, möng a föld felett valót, az örökkévalóságot jelenti.



43

csóka - $aukakánya - kanjaholló kulla -lúd lunt -tyúk - tauk

kerecset - kere$e.Itt azt tapasztaljuk, hogy inkább a török analogiák uralkodnak a magyarban. Ez a viszonyegészen természetes is, mert az ugor csak olyan állatok nevét tarthatta meg, a melyeket éjszakihazájából ismert; délibb szélességi fokok alatt él" állatokkal és madarakkal pedig tulajdon-képen törökökkel (vagyis hunnokkal és avarokkal) való közlekedéséb"l, részint a Fekete-tenger vidékén, részint Pannoniában ismerkedett meg.

Nem kevésbbé határozott török jellem#ek

5) A FLÓRA

területér "l való megnevezések is, minthogy a termékekben sz#kölköd" éjszaknak lakosa erre

vonatkozó nyelvében is szegény. Hasonlítsuk például össze a következ" fogalmakat:

Magyar: Ugor: Török: buza - budajárpa - arpadara - tarifa pu -alma - almakörtve - kertmesás - sazkáka - koga

kalagány - kalagajkökény - kökenköris - kaoris,

stb. stb., és észrevehetjük a török nyelvanyag uralkodó jellemét, holott megint másfel"l

6) A CSALÁDI ÉS TÁRSADALMI ÉLET

köréb"l való fogalmak között mindenesetre az ugor nyelvkincs a hatalmasabb. Igy például:

Magyar: Ugor: Török:atya aže ataanya angve anaöcs - e$iférj, fér - er, ir n" ne naj (társ)fi pi -déd - dedeip up -napa anip -vö väng, vävy -meny män -rokon - uruk, urukun

"s iše ozo, üski (öreg)gyerek - jauruk (madár fia).



44

Ha mindez után azon fogalmakra térünk, a melyek a nyilvános, társadalmi, politikai, hadi ésipari életbe vágnak, a törökök uralkodó szerepére és szellemi túlsúlyára való tekintettelmajdnem minden egyebet kizárólag török analogiákkal találkozunk. Mindezt b"ven, de mégkorántsem kimerít"en a magyarok eredetér "l írt munkánkban kifejtettük; itt csak annyitemlítettünk, a mennyit kitüzött czélunk megkíván, mert messzeterjed" etymologiai okoskodás

meg a philologiai veszekedésnek és perlekedésnek megújítása nem lehet e munka feladata.Szándékunk az volt és most is az, hogy a magyar nyelvnek mélyreható vegyülék-jellemét

bebizonyítsuk; nem tudunk olyan nyelvet a világon, a melynek ilyen vegyülék-jelleme van, ésmivel épen e kivételes állapot következtében a nyilvánvalóság mértéke és bizonyító erejemindig vitatkozás tárgyát fogja képezni, azért azt tartom, a magyar nyelv etymologiájáravonatkozó philologiai veszekedés addig fog tartani, a meddig maga a nyelv él, habár másrésztmegint a balitélett"l mentt kutatónak ma már nem lehet kétsége, hogy a magyar nyelv alap-épülete ugor.

A nyelvtani alakok túlnyomóan ugor jellemének és az 1. és 2. számú jegyzékben itt közöltfogalmak nevének alapján azt kell tartanunk, hogy az ugor alkotórésznek a nép "selemében

mennyiségileg bizonyára akkora jelent"ség#nek kellett lennie, a mily lényeges tényez"tképezett a török alkotó-rész az alakulás folyamának további fejl"désében, az ethnikai testnek meger "södésében és megszilárdulásában. A nyelvi nyilvánvalóság alapján itélve úgy látszik,hogy e nyelvtest csontváza ugor, husa és vére azonban török eredet# volt; hogy azonban ahunnok és avarok nevén ismeretes törökségre az alája rendelt ugorság csupán az id" folyamánhatott-e, vagy hogy az ugorok eredeti törzsbeli odatartozásának e mélyre vágódó nyomamindjárt kezdetben maradt-e nagy számuk következtében: ezt, úgy hiszem, nehezen lehetvalaha végleg eldönteni. Ha egyéb népvegyülékeknél észlelhet" okok alapján itélünk, aztlátjuk, hogy a többség nyelve gy"zedelmeskedett a legtöbb esetben. De a mai magyar nyelven,a melyben az alap-épület ugor jellemet mutat fel, a kés" bbi kifejl"dés pedig kiválóan török

bélyeget visel magán, még a legélesebb és teljesen elfogulatlan biráló elme sem tud egy-könnyen eligazodni. Csak feltételesen volna szabad elfogadnunk, hogy az eredeti ugor többség a mind inkább szaporodó török elemek hatásától ethnikai tekintetben átalakult, denyelvi tekintetben meg bírt maradni. A Pannonia síkjain a hunnok visszavonulása utánmegmaradt ugor-török néptöredékekb"l id" jártával a mai magyarság alapja alakult, az a mag,a melyhez az avar-korban rokon, nagyobbára török új jövevények nyelvi tekintetben csatla-koztak. És mivel az utóbbiak határozottan többségben voltak, azért a magyarságot mindjártkezdetben olyan ethnosnak kell tartanunk, a melynek physikai jellemz# vonása túlnyomóantörök volt, holott nyelve kat‚ —xocÀn vegyülék-nyelv, a mely ugor eredetének szembeszök "és számos nyomát óvta meg.



45

VIII.AZ ALAKULÁS FOLYAMÁNAK TOVÁBBI MENETE.

A kétség és bizonytalanság, a melylyel az alakulás folyamának legeleje jár, határozottancsökken, ha azon okok kifejtéséhez fogunk, a melyek ama tétel felállítására késztettek, hogy amagyarok népe, a nélkül hogy e nevet viselte volna, még Árpád megjelenése el"tt keletkezett.Ezt a tételt, a melynek körvonalai a hagyomány tarka, dereng" fényében még ma is megma-radtak a magyar népben,63 de eddigelé tudományos jelent"séget nem találtak, mindenesetre

bizarrnak lehet tartani, s"t talán épenséggel hiú ábrándképnek lehet tekinteni, még pedig annálinkább, mivel a hagyománytól fenntartott mondát a magyarok és hunnok rokonságáról hiúmesének tartották. Nos hát ez épenséggel nincsen úgy. Hogy Árpád és övéi vegyüléknépheznem tartoztak, s"t physikai okokból nem is tartozhattak, arról kés" bb lesz szó; és mivel el"z"fejezetekben többször kiemeltük, hogy a magyarok vegyülék-népe csak az Árpád-el"ttikorszakban, vagyis az úgynevezett hunn-avar id" ben keletkezhetett, akarjuk is kell is errevonatkozó indító-okainkat kifejteni. Mindenel"tt ama természeti törvényre akarunk mutatni,hogy vegyülék-népek nem keletkeztek olyanok közül, a melyek sátraikkal és nyájaikkal ide stova vándorolnak, örökös harczban és háborúban élnek, folyton más-más éghajlat alatt ésmindenféle vidékeken járnak, hanem letelepült társadalmak kebeléb"l, vagyis olyan népcso-

portokból, a melyek hosszabb ideig szomszédságban egymás mellett vagy egymással éltek, ésa hol vallás, erkölcs és szokás azt az utat és hidat elkészítette, a mely két népelem kölcsönösérintkezését és közeledését megkönnyítette és kieszközölte. Azon az útvonalon, a melyethunnok és magyarok a Volgától a Dunáig megtettek, ilyen érintkezés meg ilyen közeledés id"és hely tekintetében egészen lehetetlen volt. Ez csak a Kárpátok és az Al-Duna közt elterül"országban több évszázadig tartó id"zés alatt volt lehetséges. Itt volt a hunnok, kivált pedig az

avarok török natio militans-ának b"séges alkalma az ugor törzsnek kevésbbé harczias ésinkább békés foglalkozásra hajló tagjaival érintkeznie, a melyek a Volga vidékér "l és Dél-Szibiriából Attila seregeihez csatlakoztak és velök, s"t talán még el"ttök Pannoniába bevo-nultak. Hogy mely törzshöz vagy ághoz tartoztak az itt kérdésben lev" ugorok, vagyis hogy enép éjszaki vagy déli részéhez valók-e, azt e tények nagy érdeke mellett is egyel"re alig leheteldönteni. Az éjszaki-ugor összetartozás elmélete mellett minden bizonnyal nagy valószín#ségszól, és pedig annál inkább, mivel a hunn sereghez, mint említettük, Szibiria akkori népességecsatlakozott; de azt, hogy vajjon e töredék már akkor is vogul, osztják, votják és zürjén ágraszakadt-e vagy hogy még egységes törzset képezett, azt nehéz eldönteni. Tekintve az ugorok alárendelt helyzetét, a mely az ujgurokéra emlékeztet Dsengiz Khán seregében, a vegyülésfolyama annál könnyebben mehetett végbe, mivel tapasztalatunk szerint az alárendeltek azuralkodó elemre már számuk nagyságának következtében egyebütt is átalakítólag hatottak. Azid" hossza és alkalmassága e folyamatot el"segítette, és épen nem tévedünk, ha feltesszük,hogy az ugorok és törökök egyesülésének a hunn-korszak alatt útja nyílt, Baján idejében pedigmajdnem tökéletesen végbe ment.

63 A modern tudomány a magyaroknak azon ma is él" hagyományát, hogy a hunnok és magyarok

között kapcsolat van, kétségbe vonta, helylyel-közzel ki is gúnyolta és lehetetlennek jelentette ki.

Mint akárhányszor, úgy itt is a hagyománynak van igaza, mert a magyarok "seredete nem Árpádtól,hanem a hunnok vándorlásától való.



46

A történelem, akár a byzanczi, akár az arab vagy a frank, igaz hogy egy szóval sem említi azugorok fellépését és kés" bbi m#ködését, és csupán hozzávetéskép említettük el" bb, hogy a

byzancziak a Közép-Volga vidékér "l az avarokkal megjelent ugorokat tévesen szlávoknak tartották. Mindamellett mégis hathatós, mondhatnám nagysúlyú okunk van az ugorok éstörökök között már korán végbement vegyülésre vonatkozó feltevésünk igazolására. Ez a mai

magyar nyelv két f "-alkotórészének nyelvi jelleme, tudniillik a töröké meg az ugoré, amelyeknek dialektikus árnyalatából kitetszik, hogy ez a nyelv-vegyülék sokkal el # bb, mint a X.évszázadban, tehát csak Pannoniában az V. századtól a VIII.-ig, f # képen pedig az avar-id # alatt alakult meg. Mindenel"tt azon körülménynek kell felötlenie, hogy mind a két nyelvannyira összefüz"dött és egyben"tt, hogy olyan vegyülék, a mely a legkezdetlegesebbfogalmakra kiterjed, nem lehet néhány évtized m#ve, hanem hogy ehhez sokkal hosszabb id"volt szükséges. A mi aztán az egyes nyelvrészek min"ségét illeti, történelmi fejl"désükb"lnémi felvilágosodást nyerhetünk. Ha ugyanis a török nyelvjárások történetében visszafelémegyünk, kiderül, hogy a keleti és nyugati törökségre való nagy oszlás már nagyon régenvehet" észre és a IX. században már teljes volt. Erre vonatkozó nyelvemlékeink igaz hogycsak a XI. századig érnek hátrafelé, mert a Kudatku Bilik 1069-b"l való és a szeldsuk költemény a XIII. század második feléb"l. E két nyelvemlék beható és gondos vizsgálatábólazonban kiderül, hogy a nyelvjárási különállás régebbi kornak vagyis el" bbi id"szaknak

jellemét viseli magán. A két f "-nyelvjárás szókincse és alakjai tisztán kifejezett árnyalatokbanmutatkoznak és nevezetesen a hangtan már tanuskodik azon két, egymástól mereven eltér "törvényr "l, a mely a két nyelvcsoport jellemz" vonásaként ismeretes. A torokhangok a nyugatitörök nyelvben ellágyulnak, ouz, uz64 (a Dnjeper neve) lép a keleti török oguz, okuz helyébe;egy beseny" vezér neve Thonuz (oba), vagyis vadkan-apa, és nem tonguz, a hogy ez a szó akeleti török nyelvben hangzik. Árpád magyarjai között egy hadi tisztség neve jau-bagi (hadifelügyel"; a mai jobbágy szó), és nem jagi-bagi, a hogy a régebbi keleti török nyelv hangtör-vényei szerint kellene lennie. Más példa is esik még kezünk ügyébe, a mely világosan

bizonyítja, hogy a törökség azon töredéke, a mely a IX. században a Volgától a Dunáig terjed"síkságon lakott és a történelemben a khazarok, úzok, beseny"k és madsarok nevén szerepel,nem a keleti, hanem a nyugati törökökhöz tartozott és hogy e szerint a nyelvek elválasztóhatára is már akkor tisztán kifejezett alakban létezett.

E ténynyel szemben tehát teljesen jogosult ez a kérdés: honnan és mily úton került a magyarok nyelvébe azon jelentékeny számú sajátosan keleti török szó, a melyet ma benne találhatunk?Ha ugyanis azt tekintjük, hogy e török-magyar analogiák: magy. jár tör. jor, m. hív t. kij, m.

gyöngy t. jê nzê , m. izzó t. izü, m. köldök t. k ê nd ê k, m. hál-ni t. k al , m. nagy t. naj, m. maga t.maka, m. tar t. taz, m. tobor-oz t. tobl ê r , m. ocsu t. ocu, m. öreg t. irik (ez értelemben is:nagy), m. tutma (dadogó) t. tutukba, m. tulboj t. tulup (börzsák), m. tepszi t. tepsi, m. szép t.

seb, süb, m. borz t. porsuk, m. lök t. lak , m. bölény t. bulan, stb., stb. a nyugati török nyelvbennagyobbára ismeretlenek és határozottan csak a keleti török területén fordulnak el", akkor nem jogosult-e az a feltevés, hogy az ugorokkal egyesült török töredéknek tulajdonképen csak a keleti törökökhöz kellett tartoznia, nem pedig a nyugati törökökhöz, a kik Attila idejébentulajdonképen még nem is léteztek? És továbbá, hogyan lehet azt a körülményt figyelmenkívül hagyni, hogy a magyarban tiszta mongol szó is el"fordul? Például:

64 A Bíborban-született szerz" m#vében már ouzi-t találunk a Dnjeper nevéül és, mint ismeretes, e szó

azonos oguz-zal, az Oxusuak régi középázsiai nevével; ebb"l származik a Dnjeper és az Oxusgyakori felcserélése.



47

Magyarul: Mongolul:öböl öbör homok khomak dél düliharang kharanga

kölcsön khölösönnem namkép khepgödény khodan

bögöly bögöne.

Ismételve mondom: a mongolok nyelvéb"l való szó, a kik pedig mindenkor a törökök terüle-tét"l keletre laktak és Árpád magyarjaival már csak nem juthattak érintkezésbe. Hogy milyentermészet#ek és min"ség#ek a magyarban lev" ugor elemek, vagyis hogy a magyar nyelv a

jelenleg ismeretes finn-ugor nyelvek melyikéhez milyen rokonsági fokozaton áll, az mind emai napig csak hypothesisszer #en feltett nézet, de még nincsen megállapítva. Mint már emlí-

tettük, az éjszaki-ugor összetartozás elmélete mellett sok valószín#ség szól, mivel azonban amagyar nyelv rokonsága az említett nyelvcsoporttal egyrészr "l a lapp, másrészr "l pedig azosztják és vogul felé hajlik, a származás mégis csak azon id" ponttól eredhet, mikor az éjszakiugorok néptörzse még osztatlanul szibiriai "shazájából útjára kelt dél-kelet felé és mintegységes test találkozott török hunnokkal és avarokkal. Az egybeolvadás ezen folyama azon-

ban semmi szín alatt sem mehetett vándorlás közben végbe, hanem valamely aránylag állandólakóhely határain belül, és ilyen lakóhelynek csak Pannonia síkságát lehet elfogadni.

Ha nem így volna a dolog, minden habozás nélkül helyeselni lehetne a magyar nép keletke-zésér "l eddigelé vallott nézetet és alakulásának folyamát a IX. századba lehetne tenni, vagyisÁrpád honfoglalása után. De hogy ezt tehessük, el # ször be kellene bizonyítani, hogy a

törökség javarésze azon id" ben még nem bomlott szét és hogy a nyelvjárások dialektikuskülönbsége akkor még nem volt meg; ez azonban, tekintve a X. században a keleti és nyugatitörökök közt észrevehet" különbségi pontokat, semmiképen sem lehetett volna. Másodszor szükség volna annak beható és bíráló kifejtésére, milyen úton-módon kerültek a mongolkölcsönszók a magyarba. A mongolok Batu Khán alatt aránylag rövid ideig tartózkodtak Magyarországban; akkor semmi szín alatt sem kerültek e szók a magyarba, hiszen hadseregenagyobbára törökökb"l állott, továbbá a mongolok és magyarok érintkezése, ha lett volna is,nyelvi hatást nem hagyhatott volna hátra. Harmadszor azt kellene megmutatni, mily ponton ésmily id" ben ment végbe az ugor és török elem egybeolvadása, mert az eddigelé vallott nézet,hogy Lebediában olvadtak egybe, a mi f "leg Porphyrogenitus adatán alapszik, semmiképensem helyeselhet", mint utóbb kimerít"en kimutatjuk. Negyedszer, ha a magyar nyelv valóbancsak Árpád honfoglalása után, vagyis a X. században alakult volna meg, hogyan van az, hogya német nyelv hatásától aránylag megmenekült, holott szláv kölcsönszó szokatlanul nagyszámmal van benne? A történelem bizonyítja, hogy németek beköltözködése már a IX. századmásodik felében kezd"dött, és az erre következ" évszázadról tudjuk, hogy az országnak majdnem valamennyi városában legnagyobbrészt németek laktak; hát nem feltün"-e, hogy anémet nyelvb"l csak csekélyszámú kölcsönszó származik, holott a szláv nyelvi hatás am#veltség, egyház és politika valamennyi területén olyan mélyre vágó nyomát hagyta? A kielfogulatlanul itél és ethnologiai feladatokban a nyelvi nyilvánvalóság mellett az ethno-graphiai feltételeket is tekinti, annak bizonyára át kell látnia, hogy azon nézettel szemben,hogy a magyar nép Árpád fellépése után jött létre, olyan helyi és id"i aggodalmak keletkez-

nek, a melyeket nem lehet egykönnyen elhárítani. A magyar nép alakulásának folyama az ural-altáji fajnak körén belül, tehát jókora id"vel Árpád el"tt kezd"dött, azaz a hunnok és avarok



48

uralma alatt, a kiknek vezérei az egész éjszak- és közép-ázsiai világot magukkal ragadták, akiknek kiséretében mongolok, törökök és ugorok egyaránt voltak, tehát a népek olyan külön-félesége, a melyb"l az avar-korban a magyar nép törzse kifejl"dött és kiemelkedett.

***

Ennyit a magyar nép keletkezése történetének els" f "mozzanatáról, vagyis az ural-altáji fajkörében való alakulásáról. Ha aztán a második fokra, tudniillik az idegen vagyis szláv hatásratérünk, azt találjuk, hogy az ott észlelt tapasztalatok nézetünket nem kevésbbé hathatósantámogatják. Minden el"tt kiemeljük, hogy a magyar népen és nyelven észlelhet" szláv hatáskérdését mindkét oldalról politikai és nemzetiségi okokból eltorzították, tévesen fogták fel ésitélték meg. Holott Schafarik, Palaczky, Dudik és más szláv történetírók a szlávokat Panno-niának sokkal régibb lakosaiul és birtokosaiul szerepeltetik, az ural-altájiákat vagyis hunnokat,avarokat és magyarokat ellenben kés" bbi betolakodókként, rettenetes barbárokként ésrablókként ábrázolják, és holott Miklosich meg egyéb slavista közel ezer szláv szót szeretne amagyarban felfedezni: másrészt a magyarok mindig vonakodtak attól, hogy a szlávoknak

mélyre vágó hatását népünk keletkezésének korszakára érdeme szerint méltassák, és még az etekintetben mérsékelt Hunfalvy is azt tartja, hogy a magyarok egyetlen szláv igét sem vettek fel nyelvökbe. Valamint mindenütt, úgy itt is középütt van az igazság. Azt a kérdést: szláv-evagy magyar Pannonia régibb lakossága, jelenleg egészen más álláspontról kell és lehet fejte-getni, nevezetesen azon álláspontról, a melyet mi foglaltunk el a magyar nép keletkezésének történetét illet"leg. Mid"n Schafarik ezt mondja: »Azon feltevéssel szemben, hogy a szlávok ahunnokkal, avarokkal és egyéb bevándorlókkal együtt csak a IV. vagy V. században törtek beFels"-Ázsiából Európába, legy"zhetetlen nehézségek állanak, úgy hogy elfogulatlan, éles

bírálattól önmagában feloszlik,«65 a földrajzi nevek jegyzékének etymologiájában, melyetnézetének meger "sítésére nyujt, korántsem bírjuk az éles bírálat bélyegét felfedezni, mint már épen Hunfalvy66 kimutatta és mint épen azon körülményb"l kitetszik, hogy a békés szlávok városokat építettek és megneveztek, holott a harczias nomád sátoros táborából uralkodott azországon. Nem lehetetlen az sem, hogy egyes szláv törzsek már id"számításunk els" száza-daiban Pannonia letelepült lakosai voltak, de az aztán egészen bizonyos, hogy gótok, gepidák és hunnok "ket onnan megint kiszorították 67 és hogy nagy tömegekben csak az avar-korbanköltöztek be és települtek meg véglegesen. Ha Schafarik azon tételét elfogadjuk, hogy a görögés római írók hallgatása a szláv hajdankorról nem ad nyomós okot azon feltevésre, hogy aszlávok csak az V. vagy VI. században léptek fel Európában, akkor bizonyára könny# volna atörténelem e hallgatását vagy mell"zését az ural-altájiaknak nyugat felé való költözésérenézve is az említett értelemben magyarázni, mert ki merné kereken tagadni, hogy már ahunnok el"tt is laktak az ural-altáji fajból való emberek Pannoniában?

Egy jól megokolt történeti adatban köztudomás szerint több nyilvánvaló bizonyító-er " rejlik,mint az etymologiai levezetések egész sorában. Jordanis, Prokop, Menander, Theophylactusés mások feljegyzése szerint a szlávok el"ször az avarokkal rontottak be a kelet-római

birodalomba, nevezetesen az Al-Duna vidékén, és csak a gy"zelmesen el"re nyomuló avarok kíséretében vonultak tovább a régi Dacián át Pannoniába; ugyanis hogy a mai Erdélyben

65 Schafarik, Slawische Alterthümer, I, 44.66 Magyarország ethnographiája, 99. l.67 Az általánosan elterjedt nézet szerint a gótoktól és hunnoktól helyökb"l kiszorított szlávok éjszak

felé vonultak vissza és állítólag csak a hunn birodalom elpusztulása után foglalták el ismét el" bbilakóhelyeiket a Fekete-tenger és az Al-Duna mellékén. V. ö. Gibbon, V. köt. 167. lap.



50

fogalmaira kiterjednének, mert a testrészek és természeti tünemények nevében a szlávnyelvnek csak felette csekély nyoma fedezhet" fel. Ebb"l tehát az következik, hogy az el # bbemlített vegyülés folyama ugorok és törökök közt, a mely a magyar nép törzsökét képezi, már befejez# dött, mikor a szláv elem bele keveredett; ez tehát az alakulás folyamának els#

szakaszára valami különös hatást nem gyakorolhatott. A szláv hatás a magyarokra kezdetben

tehát inkább nyelvi természet# volt és csak az id" folyamán és kivált Árpád fellépte után járulta physikai átalakuláshoz. Ez a nyelvi hatás azonban, mint már említettük, nagyon nevezetes és

beható erejét illet"leg csakis az albán és új-görög nyelv közt lev" viszonyhoz fogható. Magá-tól érthet", hogy a magyarban lev" szláv kölcsönszóknak állítólag rendkívüli nagy számát(Miklosich szerint 956) jelentékenyen le kell szállítani. El"ször is olyan magyar szókat isvettek fel ezek közé, a melyek csak az újkorban keletkeztek a két ethnikai elem érintkez"

pontjain, tehát nagyon korlátolt, helyi érték #ek, azaz nem veend"k a magyar nép közös birto-kaként. Másodszor a szláv nyelvtudósok nem jártak el kell" óvatossággal; hiszen sok szláveredet#nek vitatott magyar szó vagy ugor vagy török származású, mint szakért" nyelvtudósok többször bebizonyították.

Könnyen megfejthet", hogy a magyarban lev" szláv kölcsönszók a m#veltségi élet olyanágaira vonatkoznak, a melyekben az el" bb letelepült, a keresztyén hitre el" bb tért és a nyugatim#veltségnek el" bb meghódoló szlávok a magyarok tanítóiként m#ködtek. A Fauna és Flora

birodalmából való tárgyakra, a melyeket a középázsiai pusztaságról és a Kaspi-tó éjszakividékér "l Pannoniába került ural-altáji ember soha sem látott és soha sem ismert, termé-szetesen szláv megnevezéseket kölcsönzött, még pedig olyan rendkívüli módon érvényesült itta szláv hatás, hogy jelentékeny számú "si szót cseréltek el idegen, kölcsönzött szóért; azeredeti aztán részint elpusztult, részint megmaradt a kölcsönzött mellett. A házi állatok közüll ó, ökör, kutya, tyúk, lúd stb. természetesen ural-altáji nevén maradt meg, de az mindenesetrenagyon feltün", hogyan juthatott efféle fogalomra szláv szó a magyarba: például bárány (szlávbaran), kancza (szl. kunica), marha (szl. mrha), holott a nomádoknak erre bizonyosan voltsaját szavok. Épen olyan különös az is, hogy például bizonyos a pusztával és a pusztai élettelszorosan összefügg" fogalmak nevét, mint puszta, róna és tanya, a szl. pusti (puszta), rawna(sík) és stani (habitatio) szóból vették, és hogy annyi madár és hal, a melynek az ugorok éstörökök nyelvében mind e mai napig megvan eredeti neve, a magyarban szláv kölcsönzöttnevén található; pedig nehéz volna feltennünk, hogy a magyarok azel"tt a bibicz-et (szlávul

bibic), a czinigé-t (szl. sinica), a vereb-et (szl. vrabij), a kácsá-t (szl. ka$e), a szalonká-t (szl.slaka) stb. nem ismerték. Még inkább csudálkozunk ezen, ha a halak nagyszámú szláv nevéttekintjük, pedig általánosan ismeretes, hogy a természetes állapotban lev" ural-altáji nép,különösen az ugor, halászatból élt és a vízi állatokra bizonyosan saját elnevezéseit használta.Ismétlem: ennek joggal kell teljes csudálatunkat felkeltenie, minthogy a nyelvi kölcsönzés

hasonló eseteiben leginkább mégis olyan szókkal találkozunk, a melyeknek fogalmát az illet"népek vagy nem ismerték vagy megszokottként nem használták.

A növényországba tartozó tárgyakat illet"leg nagyon természetes, hogy a magyarban a buzán(törökül budaj), árpán (t. arpa), darán (t. tari), almán (t. alma), körtvén (t. kertme) és néhánymás, még "si hazájukból ismeretes fajon kívül mindaz a mezei és kerti növény, a melyMagyarországnak különös égalji viszonyaitól függ, idegen, legnagyobbrészt szláv nevén vanel"ttünk. Ugyanolyan könnyen megfejthet", hogy az újonnan elfogadott vallási és társadalmiéletre vonatkozó fogalmak, mondhatni egyt"l-egyig, szláv mezt öltöttek. Német hitterjeszt"k és tanítók csak közvetve m#ködtek; az egyházi és társadalmi átalakítás igazi m#vét csakis azavarokkal már kezdetben nagyon összevegyült és legbens" bben egybefüz"dött szlávok

hajtották végre. Innen van az, hogy a földm#velésre, a különféle kézm#vességre és szerszá-maira, a kereskedelemre, a lakásra és berendezésre, az újonnan megszokott ételekre és



51

italokra, a társas életre, örömre és bánatra meg a test nyavalyáira vonatkozó fogalmaknak szláv név jutott. Kétségtelen, hogy itt eredeti szóknak is kellett lenniök, a népesség szláv,többségének m#veltségi hatása azonban mell"zte és az új m#veltségnek meg a dolgok újrendjének érdekében át kellett engedniök helyöket idegen kölcsönszóknak.70

70 Tekintve a szláv nyelvnek e rendkivül intensiv hatását a magyarok nyelvére, valóban nagyon csudá-

latos, hogy a magyar történetírás Julián szerzetes apokryph tudósításának még mindig hitelt ad, a ki1237-ben Nagy-Magyarországban a Volga partján állítólag megtalálta a magyarok pogány testvéreités magyarul beszélt velök. Hiszen még azt a szót, hogy beszélni, sem érthették volna meg e régimagyarok, mert beszél tiszta szláv kölcsönszó, a mint hogy kezdetleges beszélgetésekben még sok más szláv kölcsönszó is el"fordul. Olyan magyar nyelv, a milyent ma ismerünk és a milyen a XIII.évszázadban is volt, Ázsiában soha sem létezett, és ha Julián atya valóban meglátogatta a Volgavidéket és az ottani nomádokkal megérttette magát, az csak a török nyelvjárás segítségével volt

lehetséges. Ámde az nagyon kétséges, hogy volt-e még akkor Magyarországon olyan ember, a kiegyenesen Árpáddal hazánkba jött és török nyelvét meg"rzött embert"l származott.



52

IX.AVAROK ÉS SZLÁVOK.

Miután a szlávok intensiv nyelvi hatását az avarokra kifejtettük, minden el"tt e kölcsön vettanyag közelebbi kútforrását kell felkeresnünk, minthogy azzal tüzetesebben meghatározhatjuk az id" pontot: mikor és hol képz"dött az idegen nyelvanyag, a mely csakis bens" bb közlekedésáltal keletkezhetett. Ha a különféle szláv törzsek mai eloszlását Magyarországban tüzete-sebben szemügyre vesszük, azt találjuk, hogy az úgynevezett dél-szlávok, mint szerbek,horvátok és szlavonok, habár már "sid"kt"l fogva Szent István koronájához tartoznak, mégistulajdonképen csak a magyarság ethnikai határául, a magyar korona partes adnexæ-iültekintend"k. Ezt az úgynevezett éjszaki szlávokról vagy tótokról nem lehetne állítani, mertlakóhelyeik nemcsak Pozsony-, Nyitra-, Trencsén-, Árva-, Liptó-, Szepes-, Zólyom-, Bars-,

Nógrád-, Abauj-, Hont-, Gömörmegyében vannak, hanem elszóródva egész a magyar alföldreérnek, és könnyen lehetne azon véleményre hajolni, hogy a szláv elemek a magyarban a szlávnép e töredékét"l származnak. E véleménynek azonban a történelem is meg a magyarban lev"szláv kölcsönszók nyelvjárási jelleme is határozottan ellentmond. A történelem tanuságaszerint vendek vagy szlovénok vagy pedig koruntani szlávok, a hogy Schafarik nevezi, laktak az avarok fellépése el"tt Pannonia délnyugati részében; ezek részint engedve a nagyobber "nek Styrián, Karinthián át mélyen be Tirolba vonultak vissza, részint az avarok f "hatóságaalatt megmaradtak és, mint már említettük, e nép-conglomeratum békés részét képezték.Azonban a mai szlovén nyelvet nem szabad az ó-szlovénnal összetéveszteni. Az ó-szlovénnyelven határozottan azt a szláv nyelvjárást kell érteni, a mely Árpád bejövetele el"ttPannonia déli felében a Balkán-félszigeten át egész Saloniki-ig elterjedt vala; e nyelvjárásrafordították el"ször a szentírást az imént említett városban született szláv apostolok, Cyrillus és

Methodius; e nyelvjárással következ"leg a szláv népnek mégis csak azon töredéke élhetett, amely az Árpád-vezette magyarok megérkezése el"tt, valószín#leg az avarokkal költözöttPannoniába és e földön, mint már említettük, békés életet élt. Mint békés természet# nép eszlávok jelentékeny, m#veltségi tekintetben átalakító hatással voltak harczias gazdáikra; ehatás természetesen leginkább a nyelven vált észrevehet"vé, ennélfogva aztán a mai magyar nyelvben lev# szláv kölcsönszók túlnyomó többsége ó-szlovén eredet ! is.71 Ezt bizonyítja atöbbi közt a magyarba jutott ó-szlovén szók hangváltozásának törvénye. Így felel meg példáulaz ó-szlovén ` hangnak a magyarban n vagy m mássalhangzóval zárt szótag.72

Ó-szlovén: Magyar: bl& d' bolond

g& ba gombam«ka munka

$& br ' csombor

71 Schafarik (II, 235.) azon nézetben van, hogy a magyar nyelvben lev" szláv szók Lebediában és az

Al-Dunánál való tartózkodásuk idejéb"l valók, a hol szlávokkal érintkeztek. A lebediai szlávokrólsemmit sem tudunk és a dunai szlávokkal, azaz a bolgárokkal való érintkezésök sem barátságos, semeléggé hosszú nem volt, hogy olyan mélyre ható eredményt hozhatott volna létre.

72 V. ö. Die slawischen Elemente im Magyarischen von Dr. Franz Miklosich. Zweite Auflage mitZustimmung des Verfassers und der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien besorgt

und herausgegeben von Dr. L. Wagner, 1884. Itt a tudós slavistát követem, de kénytelen vagyok megjegyezni, hogy akárhány összef #zése ellen határozottan tiltakoznom kell.



53

obr &$ abroncsgr & b' gorombagol& b' galamb

stb. Az ó-szlovén ( hangnak a magyarban szintén m vagy n mássalhangzón végz"d" szótagfelel meg; így

Ó-szlovén: Magyar:gr ( da gerenda

p( t)k ' péntek r ( d' rendm( ta ménta.

Az ó-szlovén ê a magyarban é-vé válik, például:

Ó-szlovén: Magyar:$ê p csép

besêda beszéd

$îv csív (cséve, cs")mêh méhobêd' ebédocêl' aczél.

Az ó-szlovén št és žd megfelel" je a magyarban st és zsd:

Ó-szlovénul: Magyarul:mašteha mostoha

plašt' palástr )žda rozsda.

Ha már most a magyarban lev" szláv kölcsönszóknak uralkodó ó-szlovén jellemét megálla- pítottuk, azon kérdésre, hogy mely id" ben keletkeztek, már azért is könnyü megfelelni, mert etörténelmileg legrégibb szláv törzsnek tagjai a IX. század vége felé Pannoniában nem játszot-tak többé szám tekintetében jelentékeny szerepet, minthogy részben az avarságban elolvadtak,részben a Száva és az Al-Duna jobb partjára vissza vonultak. Miután Nagy Károly legy"zte anyugati avarokat, a hogy helyesen kellene mondani, a tót elem Morvaországból és a Kárpátok aljáról Pannonia lakatlan vidékeire nyomult, nevezetesen a mai Magyarországnak el" bb em-lített vármegyéibe.73 Ez a IX. század els" felében történt, tehát oly id" ben, mikor az ó-szlovénnyelvi hatásnak a magyarra már végbe kellett mennie; e ténynyel feltevésünkre, hogy a magya-rok nyelve és népe még Árpád bejövetele el"tt jött létre, új és lényeges bizonyítékot nyerünk.Ha ez nem így volna, akkor a magyarban lev" szláv kölcsönszóknak kiválóan tót vagy cseh

jellemet kellene feltüntetniök, mert Árpád és övéi már csak tótokkal érintkeztek, pedig, mintismeretes, a magyarban lev" cseh-tót m#veltségi szók száma aránylag csekély. Nem szabadfigyelmen kívül hagyni, hogy e kérdést: mikor és hol létezett az ó-szlovén nyelvjárás, mégmost sem döntötték el a slavisták, mivel a szentírás fordításán kívül nem maradt fenn azonkorszakból, vagyis a IX. századból származó nyelvemlék. Tekintve azt, hogy a szláv aposto-lok már otthon megkezdett szentírás-fordításukat mégis csak saját hazai nyelvökön valósít-hatták meg, e nyelvjárás id"i és helyi viszonyára nyilván könnyen adható meg a felelet. Akés" bb egyházi nyelvvé vált ó-szlovénnak a VII. és VIII. században is kellett Pannoniábanléteznie, és nem túlságosan merész hypothesis feltennünk, hogy a mai dél-szláv nyelvjárások

73 L. Schafarik, Slawische Alterthümer, II, 453.



55

Baján halálától (602) egész Nagy Károly hadjáratáig, tehát két évszázadon át, mégis biztonfeltehetjük, hogy az avarok és szlávok ezen id" alatt szakadatlanul jó szomszédságban éltek egymással és az égalji feltételeknek, az id" követelményeinek és a szomszédos m#veltségivilágnak hatása alatt el" bbi életök módjától lassankint eltértek. Ez különösen az avarokravonatkozik, a kik az említett id"szak folyamán régi hadi dics"ségök fényét mindinkább

elvesztették, régt"l fogva megszokott tevékenységökben kénytelenek voltak sz#kebb körreszorítkozni és "seik nomád élete módjától apránkint a félig-nomádok, s"t talán az egészenletelepültek élete módjára tértek át. Hogy mikor kezd"dött e változás, azt nehéz volna megje-lölni; minden bizonnyal azon mértékben gyorsabbodott, a melyben hadi erényeik elernyedéseel"re haladt, és alig érte végét a frank-német hadjárat Pannoniában, mid"n már olyan avar khákánokról értesülünk, a kik mint keresztyének Theodorus és Abraham nevét viselik és afrank fejedelem udvarában vagy új hazát kérnek vagy a szlávok ellen önkénykedés miatt

panaszt tesznek és határvillongásokban, melyek köztük és a szlávok közt támadtak, a frank király itéletét várják.

Ezek bizonyára egészen megpuhult és megszelidült avarok lehettek; ezeken azonban csak a

nyugati, de nem ám a Tisza és Duna közén maradt ural-altáji néptöredékeket szeretn"k érteni,vagyis csak azon avarokat, a kik a szláv és germán hatásnak folyton kitéve kevesebb ellen-állást voltak képesek kifejteni a pusztaságon maradt testvéreiknél, a kikhez a frank h"sök kevésbbé férhettek. Ilyen állapot azonban t"r "l-metszett nomádoknál, a milyenek a hunnok ésavarok voltak, csak századok elmultával következhetik be, és még akkor is tökéletlen marad atársadalmi átalakulás m#ve és a visszaesés veszedelme mindig fenyeget. Épen ezt az átme-netet a társadalom egyik stádiumából a másikba nem méltatták mindeddig eléggé a magyar ethnologia kutatói, talán nem is méltathatták eléggé, minthogy az erre vonatkozó tapasztalatok egészen új id" b"l valók. A mi különösen az avarokat illeti, mondhatjuk, hogy társadalmiátalakulásuk kezdete hadi erejöknek, jobban mondva támadó erejöknek pusztulásával egybe-vág, épen úgy mint kés" bb más ural-altáji nomádoknál, a kik hadi kiválóságuk által jutottak avilágtörténelem színpadára. Ghaznevidák és Szeldsukidák soha sem cserélték fel a kardot azekével, mivel ethnikailag tökéletesen idegen társadalom kell" közepébe kerültek, holott acsagatájiakat és özbégeket már sokkal könnyebben lehetett a megtelepültek élete módjának megnyerni. Az ugorokból és törökökb"l egy nemzettestbe olvadt avarok állandósodásamindenesetre csak Baján halála után ölthetett concret alakot, és még akkor is csak felettébblassan mehetett a megtelepedés igazi folyama végbe. T"sgyökeres nomádokat a körülmények el"ször er "szakkal félnomádokká változtatnak és e stádiumban évszázadokon át megmarad-nak, hacsak valami force majeure teljes letelepedésre nem kényszeríti. De még ilyen esetekbensem szokott a fels" bb hatalom parancsa vagy a kényszer mindig gy"zedelmeskedni; atörténelem példákat mutat fel, hogy nomádok inkább végképen elpusztulnak, mintsem hogy a

költ"i vonásokban gazdag kóbor életmóddal felhagynának. Ha az avarok a Fekete-tenger éjszaki vidékein lakó törzsbeli rokonaiktól el nem szakadtak volna, még a félnomád életresem álltak volna rá. De mint a gyér történelmi feljegyzésekb"l látható, sokan még NagyKároly hadjárata el"tt kanyarodtak a félnomádság útjára, a mit részben vereségök okának iskell tekinteni, és mid"n a frank fegyverek gy"zedelmeskedtek, akkor hadi fels" bbségök meg-tartására még csak gondolni sem lehetett többé.

Tehát a IX. század els" évtizedeiben történt az, hogy az avarok Pannonia nyugati felébenrégt"l fogva megszokott életök módjával részben felhagytak és félnomád élethez kezdtek szokni. Ez id"tájt terjeszkedett, mint már említettük, a szlávság az éjszaki Kárpátoktól délfelé, s"t Privina és Kozel herczegsége egész Pettauig ért. Avarok és szlávok között intensiv

közlekedés támadt és a szomszédos német egyház hitterjeszt" kisérletei semmit semmulasztottak el, hogy a társadalmi átalakulás m#vét el"segítsék és siettessék. Egyes pontokon,



57

voltak: javíthatatlan ural-altáji harczosok és a samánság hívei. Csak hosszabb id" okozottvolna ebben lényeges változást. Ha a Duna és Tisza között lev" lapályokon és nyugati Panno-niában lakó avarok tovább is külön éltek volna keleti törzsrokonaiktól és a Fekete-tenger vidékén lakó törökökkel semmiképen sem érintkeztek volna, akkor végre a nyugati nemzetek szellemét"l legy"zve a körülöttük lev" szláv elemben végképen elolvadtak volna. Azonban a

történeti események sorsuknak más fordulatot adtak, mert az igazi magyarokban, a kiket anépek legújabb tolongása a Kaspi-tó és a Fekete-tenger éjszaki vidékein el"térbe juttatott,inségökben jó barátjaikat és nemzeti létök megment"it lelték. A magyarokkal az ural-altájinépek özönének új, igaz hogy nem els", de nem is utolsó hulláma csapott Kelet-Európába; ehullám a Pannonia síkjain évszázadokon át tomboló népek kavargásának véget vetett ésel"ször teremtett szilárd állami rendet.



58

X.A MAGYAROK, MIEL!TT NYUGAT FELÉ VONULTAK.

Híven szándékunkhoz, hogy a magyarok els" megjelenését nemcsak a nyugati kútf "k világánál fogjuk fejtegetni, a hogy eddigelé szokták, hanem hogy több figyelmet fogunk Ázsiaállapotjára azon id" ben és azon vidékeken fordítani, minden egyéb el"tt egy tekintetet akarunk a Kaspi-tó és a Fekete-tenger éjszaki partvidékére a IX. században vetni. Mint már említettük,az arab földrajzírók, kivált Maszúdi és Ibn Haukal leírásai némi világot derítenek Ázsiának addig egészen homályba burkolt részeire. A keleti és nyugati törökökre való felosztás náluk már meglehet"sen felismerhet" körvonalakban látszik, a mennyiben az el" bbiekhez a karluk,kimak, kirgiz és ujgur (tagazgaz) nev#eket számítják, az utóbbiakat pedig guz, beseny", bads-gard, jadsni79 (?), bolgár és khazar nev#ekre osztják. Tanulmányunk álláspontjához képestleginkább a Kaspi-tó és a Fekete-tenger éjszaki vidékén tanyázó törökség érdekel bennünketés ha ott a legrégibb forrásokat kutatjuk, azt találjuk, hogy ott már a mythusok homályosid"szakában is a khazarok harczias népér "l van szó, a melyet legtöbbször töröknek isneveznek. Az Etil (Volga) alsó részének mentén volt f " székhelyük, valamennyi szomszédostörök népen uralkodtak és az ekképen rendelkezésökre lev" fegyveres hatalommal aKaukázuson át Iránba berontottak és ott ember emlékezetét meghaladó id"k óta nagy kártokoztak. Tabarinak és a Derbend-Nameh szerz" jének állítása szerint már Kubád Sáhnak, azigazságos voltáról nevezetes Núsírván atyjának is ugyancsak meggy#lt a baja a Kaukázustóléjszakra lakó khazar khákánnal. Százezer vitéz harczos "rzi e nagy fejedelemnek a Volga

partján felállított és drágakövekkel ékesített trónját, és Irán büszke királya, hogy a békét biztosítsa, a khazar király leányát n"ül veszi. Ezzel azonban az irániak nem érik el czéljokat.E házasságkötés gyengének bizonyul arra, hogy a török kalandorok rabló kedvét éjszakon

meggátolja; abban egyeztek meg, hogy a mythikus Nagy Sándor (Iszkender) építette falatfogják határvonalnak tekinteni, és e határvonal kell" "rizetéül Derbend (szó szerint: kapuzár),az arabok nyelvén Bab ul Ebvab (a kapuk kapuja) városát építik; Núsírván pedig ez utóbbinak védelmére még hatvan más várost és er "sséget alapít, ezek között e helységeket: Ulu-Madsar,

Nagy-Magyar és Kicsi-Madsar, Kis-Magyar. A költészet világából a történelmileg bebizo-nyított adatok körébe térve azt találjuk, hogy az araboknak, miután hatalmokat a Szászánidák

birodalmának romjain egész Armeniáig és Transcaucasiáig kiterjesztették, úgyszólván ahidsra 99-ik évét"l (717-8.) fogva egész 183-ig (799.) kevés megszakítássál a khazarok hatalma ellen kellett harczolniok. A hadi szerencse hol ide, hol oda hajolt. Hol az arabok gy"ztek és a khazarok gy# jt"nevén egyesült törököket nemcsak Derbenden és a Nagy Sándor falán túl #zték, hanem messzire bekergették a pusztába, hol meg a khazar fegyvereknek kedvezett a szerencse, mert nemcsak az egész Kaukázust lepték el, hanem gyors lovaikondélen Ázerbajdsánon álnyomultak, ideig-óráig néhány várost megszállottak, mint Amolt ésBarfurust, azonban mindig visszatértek pusztai hazájokba, zsákmánynyal és az iránim#veltségkor termékeivel dúsan megrakodva. Csak mid"n a bagdadi khalifaság Harun-al-Rasid alatt fényének tet" pontját elérte és hatalma a távol es" határvidékeken is mindinkább

79 Ha tekintetbe vesszük az arab bet#knek a diakritikus pontok miatt könnyen ingataggá váló értékét,

akkor bizonyára értjük, milyen kevés bizalmunk lehet az arab írásban ránk jutott török tulajdon-nevekben. A hány kézirat, annyi eltérés e szók átírásában, úgy hogy nagyon kevés kivétellel talál-gatásra kell szorítkoznunk. Er "s a meggy"z"désem, hogy Maszúdi bažgard, bažgar és

Ibn Haukal mašžart szavával a kés" bb világosan mutatkozó mažar vagyis magyar szóazonos.



59

megszilárdult, csak akkor nem bírt többé azon nagyobbára nomád elemekb"l alakult hataloma jól felfegyverzett és jobban szervezett mohammedán csapatokkal szemben megállani, még

pedig annál kevésbbé, mivel abban az id" ben az iszlám már a Kaukázustól éjszakra es" területnagy részét a Volga középs" részéig felfelé elfoglalta, hol azel"tt a parsismus uralkodott.

A khazarok hatalmának pusztulásával a körülöttük csoportosult vagyis a khazar hadi szolgá-latban lev" nomádok között lényeges változásnak kellett bekövetkeznie. Tehát ez id"tájtvagyis a IX. század els" felében jelentkezett az a mozgalom, a mely a magyarokat, kik addig atöbbi nyugati törökökhöz hasonlóan a khazarok fegyvertársai voltak, az ottani nomádságnak önállóan fellép" részeként a történelmi események el"terébe juttatta. Az utat és módot vagyépen az id" pontot tüzetesen meghatározni, a melyben e nomádok eltolódása végbement, akiket a khazar hatalom addig féken tartott, mert foglalkoztatta "ket, az természetesen teljes,lehetetlenség volna. Annyi azonban ismeretes, hogy a khazarok hatalmának pusztulásával els"sorban a gúzok, vagyis a turkománok Kharezm és az Al-Volga között, emelkedtek fel és

betöréseikkel az akkor a Görgen fel"l terjeszked" arabokat s#r #en nyugtalanították. Még jelentékenyebbek voltak a zavarok és még nagyobb a népek eltolódása nyugat felé, mert a mit

Ibn Dasta és a Biborban-született a beseny"k és magyarok lakóhelyeir "l ír, az száz évvelkés" bbi korra vonatkozik, és bármilyen becsesek is ezen adatok a magyarok akkori rendez-kedésére és csoportosulására vonatkozólag, csupán keveset vagy épen semmit sem foglalnak magokban a száz évvel korábban végbement mozgalom igazi kiinduló pontjára és bels" indítóokaira vonatkozólag. Amaz id" és vidék eseményeiben nem látunk egyebet azon történetek képénél, a melyek a történelem el" bbi és utóbbi folyamán a bels"-ázsiai harczok és háborúk terén el"fordultak. Míg az Al-Volgánál vezet" hatalom létezett, a mely helyzeténél és hadiszerencséjénél fogya a nomádoknak zsákmányra és kalandra vágyó elemét foglalkoztathatta ésegy középpont köré gyüjthette, addig nem lehetett egyik vagy másik néptörzs önálló cselek-vésére, jobban mondva költözködésére gondolni. Ilyen hatalmat gyakoroltak huzamos ideig akhazarok és mikor ezt az arabok hódításai megdöntötték, akkor a nomádok özöne rögtön át iscsapott minden gáton és új ethnikai alakulatok keletkeztek.

Mohammed követ"inek rendkívüli gy"zelmei tehát annak f "oka, hogy a magyarok "si honu-kat a Volgán túl elhagyták és különféle bolyongás után Pannoniába érkeztek. Ha ezt aköltözködést keleti kútf "kben lev" adatok nyomán itéljük meg, minden el"tt Maszúdi elbe-szélését kell követnünk, a négy török népr "l, tudniillik a gúzokról, beseny"kr "l, bazgardokrólés jaznikról (?), a mely neveken a korabeli nyugati törököket ismerteti. Ezt azon egyszer # ok-

ból tesszük, mert e névben: bažgar, mažgar, mely utóbbi alakot Ibn Dasta használ, az eredeti mažgar névnek a másolóktól eltorzított alakját fedezzük fel, a nélkül azonban, hogy

D’Ohsson80 nézetében osztozhatnánk,81 a ki a baskirokban szeretné a régi magyarok édestestvéreit felfedezni. Nincsen kétség, hogy Maszúdi is meg a kés" bbi földrajzírók is, a kik az "nyomán írtak, a négy török népben tulajdonképen csak ugyanazon egy népnek egyes törzseitlátták, körülbelül úgy, a hogy jelenleg a Jomut, Göklen, Tekke és Szárik nevén a turkománok négy törzsét látjuk, a nélkül hogy e mellett különös turkomán vagy épen török nemzetiségöketkiválóan hangsúlyoznók. Ezen okból a mažar és turk elnevezést egykorú szerz"k felváltvahasználták. A byzancziak többnyire a turk névvel élnek, mid"n a magyarokról szólnak, és aBíborban-születettnek m#vében, mint ismeretes, a Mazar név, Mažar -nak görög átírása, csak egyszer fordul el". Maszúdi egyáltalán törököknek nevezi "ket; megemlíti betörésöket a

80 Des peuples du Caucase et des pays au nord de la Mer Noire et de la Mer Caspienne dans le

dixième siècle, ou Voyage d’Aboul Cassim, par M. C. D’Ohsson, Paris, 1828; 257-259. l.81 V. ö. A török faj, 612. l.



60

keletrómai birodalomba 932-ben, helyesebben 934-ben, és azon törökökön, a kik rablóhadjárataikat Francziaországon át egész Spanyolországig terjesztették ki,82 egész egyszer #enmagyarokat kell értenünk, a kik, mint ismeretes, Zoltán uralkodása idején, 907-949. egészKonstantinápolyig nyomultak meg Szalárd vezetése alatt éjszaki Italián át déli Franczia-országon végig egész a Pyrenæusokig és az Atlanti-oczeánig terjesztették ki portyázásaikat.

Ha Maszúdi, a ki Bagdadban a hidsra. III. századának vége felé született és 956-ban halt meg,a Fekete-tenger és a Kaspi-tó éjszaki vidékein saját maga utazott volna, a beseny"kr "l és ma-gyarokról szóló leírásában minden bizonnyal tüzetesebb és megbízhatóbb kútf "re találnánk.Azonban utazásai nem terjedtek olyan messze éjszak felé, a török népeket csak hallomásbólírja le, ebb"l következik, hogy az egyes török törzsek dolgaiban nem eléggé jártas és hogygyakran egyetemes nemzeti nevöket használja a törzsek megnevezése helyett.

A kölcsönös viszony mažar, magyar és majar 83 között, mely utóbbi e tulajdonnévnek, jobbanmondva e törzsmegnevezésnek legrégibb és eredeti alakja, ránk nézve mindenesetre különösérdek #, ezért a magyarok eredetér "l írt tanulmányunkban84 b"ven meg is emlékeztünk róla;most csak azt jegyezzük meg utólag, hogy majar, helyesebben majar-im (uram!) a turkomá-

nok között még jelenleg is megszólításul használatos. Míg a magyarok önálló nemzettestül avilágtörténelem színpadján ki nem tüntek, mindig e gy# jt"néven emlegetik "ket: turk. Igylátjuk, hogy még Harimi Dede Efendi, az oszmán történetíró is, III. Murád szultán gy"zel-meir "l írt könyvének III. szakaszában,85 ott, a hol a Kaukázusról ír, egyre e felfogást követi.Tudniillik azon négy török népr "l beszél, a mely a régi Khazarország és a nyugati országok ( ) között lakott, a mely egy atyától származik, a mely hódításait egész Byzanczig terjesztette és a melynek maradványai még mind e mai napig (vagyis III. Murád szultánidejében) Buda86 környékén találhatók. Tehát nevezetes, hogy a magyarok dics" tetteinek emléke még a XVI. század vége felé a keletiek között a Kaukázus éjszaki vidékein élt, mint-hogy különben nem volna érthet", hogyan köthette össze Dede Efendi az arab földrajzíróktól

említett négy turk népet a XVI. századbeli magyarokkal. Ilyen hosszan tartó emlékezettelszemben bizonyára különös, hogy nem olvashatunk többet keleti m#vekben arról, hogy amagyarok nyugat felé vonultak és Pannoniát elfoglalták; csupán azon körülménynek kell ehallgatást tulajdonítanunk, hogy a magyarok nem vallották azt a hitet, a melyet, a legtöbbnyugat-ázsiai földrajz- és történetíró követett. Nem szabad továbbá figyelmünkön kívül

82 »Portyázásaikat a nyugati országokon át egész Spanyolország szomszédos tartományaiig terjesztik

ki«, ezt mondja szó szerint Maszúdi (l. Prairies d’or, II, 58). Továbbá (a 64. lapon) így ir Maszúdi:»A mi napáinkban rablóhadjárataik Francziaország és Andalusia határaiig terjednek«; ezen, mintmagától ért"dik, a magyarok betöréseit a vezérek korában érti. Minden bizonnyal nagyon jellemz",hogy e h"si tett híre messze eljutott az arab m#veltség világába és hogy ott ázsiai testvéreik vitéz-ségét büszkén emlegették.

83 Az eredeti majar alaknak mažar -rá való változása a kirgizek nyelvében és a volgai törökök köztment végbe, a kiknél a j hangja nagyobbára ž -vé változik. Így például: jut - žut (döghalál), jigit - žigit (h"s), jir-žir (dal) stb.

84 A 204-6. lapon.85 M#vének czíme: vagyis: A kiválóság példaképének gy"zelmeir "l való

fejtegetés; a kaukázusi népek föld- és néprajzi adatait illet"leg régibb arab kútf "kb"l merít.

86 Ez a hely szó szerint így van:

Itt meg kell jegyezni, hogy Kazembeg, a ki e helyet idézi, a Derbendname-ban ezt kérdi: »Is

it not Widdin in Bulgaria?« Kazembeg nem ismerte az oszmán Budin, azaz Buda nevet, azért jutott ez a különös kérdés eszébe. (L. Derbendname, 197. l.)



61

hagynunk, hogy többnyire arabok és perzsák, tehát nem törökök, foglalkoztak Ázsiának történelmi eseményeivel és földrajzi meg néprajzi viszonyaival a IX. és X. században; ezek atörök törzsek és nemzetségek viszonyaiban nem voltak kell"en jártasak, tehát nem is figyel-hették meg. Mindig a négy török nép stereotyp nevén emlegetik a nyugat felé intézett támadá-sokat és e négy nép között a magyarokat mindig mint vitéz és szerencsés hódítókat tüntetik ki.

Hogyan esett meg mindennek ellenére mégis, hogy az avarok eredetének kutatói a keletikútf "ket teljesen figyelmükön kívül hagyva egy nagyon kétséges philologiai bizonyság alapjána magyarokban kiválóan ugor néptörzset szerettek volna felfedezni, az mindenesetre alegnagyobb mértékben feltün". Hogy ha már abba a hibába estek, hogy Porphyrogenituseljárását, a ki a magyarokat folyton törököknek nevezi, azzal magyarázzák, hogy a byzancziak minden ismeretlen ázsiai népnek ezt a nevet adták, a mi azonban épen nem talál, mert a

byzancziak perzsákat, arabokat is neveznek meg, hát arra mi a magyarázat, hogy Ibn Dastamint ázsiai ember szintén törököknek nevezi a magyarokat? E két, egymástól teljesen idegenszerz"nek megegyezése minden bizonnyal többet nyom a latban valamennyi philologiaiokoskodásnál és semmi szín alatt sem tekinthet" puszta véletlennek. Hogy ezt a vitás kérdést

végre eldöntsük, régebbi bizonyítékaink kiegészítéseképen a következ", eddigelé nem eléggéméltatott momentumot akarjuk felemlíteni.

A magyarok finn-ugor származásának véd"i azt állítják, hogy ezen állítólagos ugor nép nyugatravaló költöztében, még pedig Lebediában való id"zése alatt töröknyelv# néppel találkozott,azzal összevegyült és hogy ennek következtében bizonyos számú török szó a magyaroknak eredetileg ugor nyelvjárásába került. Hogy ezt a feltevést történelmi adatokkal támogassák, aBíborban-születettnek azon helyét szokták idézni, a melyen arról van szó, hogy a kabarok, egyállítólag khazar néptörzs, a magyarokhoz csatlakozott; ezen egyesülésb"l szokták a gyakranemlített nyelv-vegyülést is következtetni. Magyarország ethnographiájának szerz" je épenség-gel azt is felfedezte, hogy e kabarok tulajdonképen csuvasok voltak, és e feltevését philologiai

bizonyítékokkal okolja meg, a mennyiben az r -vég# török szókra utal, a melyek a magyarbanúgy mint a mai csuvasban z-vel végz"dnek. Úgyde ezen feltevés minden tekintetben téves,mert el"ször az r és z ezen váltakozását nemcsak a csuvasban, hanem a mongol és török nyelvkölcsönös viszonyában, s"t magoknak a nyugati török nyelvjárásoknak területén is ki lehetmutatni. Másodszor az a kérdés: mikor ment végbe a lovas népként és kiváló harczosokkéntismeretes kabaroknak a magyarokkal való összevegyülése? Ez bizonyára csakis a Lebediábanvaló tartózkodás alatt volt lehetséges, vagyis a Volga jobb partján, az igazi khazar földön, ahol a magyarok a kabarokkal találkoztak, mid"n ezek a khazarok uralma ellen fellázadtak.Minthogy pedig a Bíborban-született a lebediai tartózkodást háromévi rövid id"tartamraszabja - és sokkal tovább semmi szín alatt sem tarthatott, - hogyan volt lehetséges, hogy kétteljesen idegen nemzettest, a mely nyelv, erkölcs és szokás tekintetében egymástól különbö-zött, mint az állítólagos ugor magyarok és a török kabarok, olyan gyorsan egyesülhetett, s"t azegyik a másiktól reá nézve teljesen idegen nyelvet elfogadhatott? Ilyen feltevés ellenkezik ethnologiai tapasztalataink alphajával és omegájával és kirívó ellentétben van a dolgok termé-szetével. Minden el"tt tiszta lehetetlenség, hogy nomád és harczias lovas nép hagyományáraés aristokratikus büszkeségére nem ügyelve t"le ethnikailag és nyelvileg különböz" ugor néptörzzsel, a mely addig mint halász és vadász teng"dött és kiválóképen békés indulatú volt,egyesült vagy épen közös érdekükben hódító hadjáratra kelt. Ilyen eset ugyanis az ázsiainépeknek, s"t talán az összes emberiségnek történetében soha sem fordult el". Valamely nemharczias népnek harczias és hódító néptörzshöz való csatlakozása mindenkor csakis az el" bbi-nek teljes és feltétlen meghódolásában állott az utóbbinak fennhatósága alatt, vagyis annak

kellett volna bekövetkeznie, hogy az ugor magyarok a török kabarokban nyelvileg és ethnikai-lag teljesen elolvadtak volna.



62

Továbbá ezt a kérdést szeretn"k koczkáztatni: Hogyan lehetett a nyelvi és ethnikai egybe-olvadásnak olyan rövid id # alatt megtörténnie, holott meg kell gondolni, hogy ilyes össze-vegyülés a legjobb esetben több nemzedéket követel, mint a végbement népvegyülékek

példáiból látható? Last but not least annak bizonyítékául, mennyire meg nem engedhet" akabarok csuvas nemzetiségér "l való elmélet, kiemeljük azt, hogy a csuvas nép eredetileg finn-

ugor néptörzs volt és csak kés" bb fogadta el a török nyelvet, vagyis a vele szomszédostatároktól tatárosodott meg. Mint a régi Bulgária romjai közt lelt sírfeliratok bizonyítják, etatárosodás akkor, mikor a mongolok Bulgáriát elpusztították, még átmeneti stádiumban voltés a csuvas nyelv mai alakja csak kés" bb fejl"dött ki.87 Ha tehát a csuvasok néptörzse csak a

XII. vagy XIII. században keletkezett, hogyan lehet már négy évszázaddal el # bb való létezését feltenni?

Bármely szempontból is ítéljük meg az állítólagos ugor magyarok és a török kabarok ezenegybeolvadását, a tárgyias kutatásnak e feltevést semmiképen sem védhet", minden pontjátillet"leg alapjában elhibázott hypothesisnek kell nyilvánítania. Békés halásznépnek és erdeilakosnak kalandra vágyó nomád harczossá vagy épen országhódító lovas csapattá való változ-

tatása m#véhez nagyon hosszú id" kell, ha ugyan ilyen folyamatnak kivihet"ségét általábanlehetségesnek tartjuk. Erkölcsöknek és szokásoknak, a világnézetnek, az ethikai felfogásnak,az életmódnak és számos egyéb, az égalj meg a talaj min"ségéb"l következ" feltételnek különböz"sége ilyen egyesülést teljesen lehetetlenné tesz. Egymás mellett talán vonulhat rövidideig két ilyen heterogén elem, de egymással soha össze nem vegyülhet, mert ha e népek újabb történetét megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy Kücsüm Khán a Tobol partján az osztjá-koknál, a kiket épen úgy mint "t er "sen szorongattak az oroszok, sehogy sem találhatta azt azérdekközösséget, a mely a törzs szerint rokon törökökben megvolt. Nyelv, erkölcs és vallás anomádnál, még inkább mint a megtelepedett embernél a legnagyobb elválasztó falat képezi;ezért a Porphyrogenitus említette vegyülés csak a nyelvjárásilag különböz" török kabarok éstörök magyarok közt mehetett végbe, a kik egymással olyan viszonyban voltak, mint példáulaz akhal-tekkék és a merv-tekkék a jelenkorban, a kik, bár ellenségeskedésben élnek egy-mással, rendkívüli id"kben szövetkezve léptek fel. Közel rokonságban lev" törzsek köztnyelvöknek csekély nyelvjárási különbsége következtében ilyen egybeolvadás lehetséges, dekét egészen idegen nyelv# elem közt nem lehetséges, és legkevésbbé tehet" fel nomád népr "l.A történelem ugyan mutat fel olyan esetet, hogy néptöredék, melyen a körülötte lev" többséger "t vett, nyelvileg és ethnikailag más népbe megy át, azonban még eddigelé egyetlen példátsem tüntet fel arra, hogy ethnikailag és nyelvileg vegyült nomádnép létezését lehetne bebizo-nyítani. Ilyennek létezése tisztán physikai okokból a lehetetlenség körébe tartozik, mivel anyelvi és ethnikai összevegyülés csak állandó életmód és letelepültség mellett lehetséges; két nyelvileg és ethnikailag különálló népnek hosszan tartó érintkezése következtében hozhat csak

létre a kölcsönös vallási és társadalmi hatás ilyen változást. Ha két idegen népelem folytonváltoztatja helyét és égalját, szoros együttélése teljesen lehetetlen és e példabeszédnek megfelel"en: »Gördül" k "re nem tapad moha« a költözködésben lev" társadalom, conservativszellemt"l áthatva, sikeresen háríthatja el magától az idegen hatást.

Az említett okok alapján az ethnologusnak Árpád magyaraiban csakis egységes, török nemze-tiség ! népet lehet és szabad felismernie; e nép testvértörzsével, a kabarral egyesülve folytattavándorlását nyugat felé és ezen alakban vonult Pannonia síkságára. Ez a tények logikájábólkövetkez" szilárd meggy"z"désünk; ebben két concret adat, tudniillik Porphyrogenitusé és Ibn

87 V. ö. Ilminski nézetét a csuvasok nyelvér "l, az orosz régiség-tudományi társulat közleményeinek V.kötetében.



64

XI.A MAGYAROK KÖLTÖZÉSE PANNONIÁBA.

A viszonyok 89

kényszerítettek bennünket arra, hogy az el" bbi lapokon a magyarok szorosabbhovatartozásának területére kitérjünk; most e népet költözésében a Volgától a Dunáig akarjuk kisérni és különösen a sorsnak azon változatos fordulatait közelebbr "l szemügyre venni, a me-lyek e vándorlása közben érték. E megfigyelésünkben nemcsak a bíborban született történet-írónak erre vonatkozó kevésszavú adatai után fogunk indulni, hanem azon a bels"-ázsiainomádok életében mértékadó momentumok után is, a melyekkel a magyarok költözködésimozgalma együtt járt. Azon feltétlen hitelességgel szemben, a melylyel a történelmi kutatás agörög császár adatait eddigelé felruházta, bizonyára joggal megütközést kelthet a mi felfogá-sunk, a mely sok tekintetben kétkedésre biztat. Azonban az álláspont, a melyet e kérdésbenelfoglalunk, teljesen eltér azon kutatókétól, a kik bennünket megel"ztek. Elismerjük, hogy aBiborban-születettnek feljegyzéseiben jobb kútf " hiányában valamennyi között a legkimerí-t" bb és, tegyük hozzá, leginkább valószín# leírás található a magyarok elköltözésér "l Ázsiá-

ból és állami létezésök legelejér "l. A ki azonban kell"képen megfontolja, hogy milyen álla- potban voltak a byzancziak akkori ismeretei a nem-keresztyén, barbár és az id"szer # felfogásszerint rabló nomádokról, kik a byzanczi birodalom éjszaki részén tanyáztak, a ki elképzeli,mennyire utálták és megvetették a kelet-rómaiak a bels"-ázsiai világból való idegeneket, és aki meggondolja, mily keveset tör "dtek e barbár és pogány szomszédjaik néprajzi és nyelviviszonyaival: az bizonyára óvakodik Porphyrogenitus adatait mindig bet# szerint érteni és

bennök feltétlenül megbízni. A mit a bíborban született császár a magyaroknak a Fekete-tenger éjszaki vidékein való tartózkodásáról ír, azt nem hallotta ideig-óráig Byzanczban tar-tózkodó magyarok szájából, hanem másoktól, hallomás útján90 értesült minderr "l; azonkívül

mindezen adaton meglátszik a nomádok állapotjaiban való tökéletes járatlanság, a mi fel semtünik, ha megfontoljuk, hogy a Bíborban született utódjainak évszázadokkal kés" bb törökr "l,arabról és egyéb ázsiai népr "l épen olyan silány és fogyatékos értesültségök volt.

E szomorú állapottal szemben egészen természetesnek találjuk, hogy Porphyrogenitus egyesadatai a legkülönböz" bb magyarázatokra és fejtegetésekre adtak okot, és pedig olyantörténetírók részér "l, a kik az ural-altáji nomádok életér "l és szokásairól a görög szerz"nél iskevesebbet tudtak és hellyel-közzel egészen nevetséges okoskodásaikkal tökéletesen képteleneredményekre jutottak. Ha a görög adatoknak e téves felfogását és a történetíróknak ezenépül" következtetéseit behatóan meg akarnók ítélni, a Bíborban-születettnek a magyarokravonatkozó adatait el" bb kimerít" bírálat alá kellene vetnünk. Ez azonban nem lehet itt fel-

adatunk; ezen adatokat csakis alkalmilag fogjuk munkánk folyamán tekintetbe venni. Mid"n aBíborban-született a magyarok népét hét nemzetségre ( geneaØ špt© ) osztja, ezzel legfelebbközszokásban lev" kifejezéssel élt, mert e szó: jeti ata, hét "s, vagyis hét nemzetség, a török-

89 E viszonyokon azt értem, hogy nem-magyar tudós körökben még mindig fennáll a magyarok ugor

nemzetiségér "l való nézet; magában hazánkban helyes felfogás terjed el. Mai napság inkább amagyar nyelvnek az ugor nyelvjárásokkal való rokonságáról beszélnek, mintsem valami ethnikairokonságról, és ez a helyes felfogás.

90 Valamint Jordanis szláv kútf "kb"l értesült Attiláról és a hunn király halotti torának megjelölésére eszláv szót használta: strawa, épen úgy alkalmazza a Bíborban-született e szláv szót: wojwoda

( boŸbodoV ), azaz hadvezér, mint fejedelmi czímet az ázsiai magyarokról, holott azok e tiszta szlávszóval mégis csak Pannoniában ismerkedhettek meg.



65

tatárok "srégi fogalma "seik megjelelésére és még ma is így szól a kirgiz és turkomán, havalakit"l származását kérdi: Jeti atang kimdir? hét atyád kicsoda? vagyis: milyen eredet#vagy? E kifejezés hét nemzetség tehát épen olyan semmitmondó, mint azon állítás, hogy amagyaroknak soha sem volt sem bel-, sem külföldi fejedelmök. A ki a nomád népek alkot-mányát ismeri, - az pedig ezer év óta ugyanaz maradt, - annak azonnal be kell látnia, hogy a

császári szerz" az ural-altáji pusztai lakosok életér "l semmit sem tudott és így a magyarok el" bbi alkotmányához sem értett. Soha sem volt török nomád társadalom és nem is lehetett, amelynek élén bej, aksakal ("sz szakáll) vagy khán (ebb"l: khákán vagy kaan) nem állott.Minden egyes család, ág, törzs vagy nemzetség ilyen f "nek felügyelete és vezetése alá voltrendelve, és valamint béke idején az a f " élvezte a legnagyobb tekintélyt, a kinek törzséheztartozók számukra, hatalmokra és gazdagságukra nézve a többit felülmulták, úgy háborúbanvagy költözködés közben valamennyi "sz szakállú közül azt választották khánná, f "vé,legf " bb kormányzóvá vagy vezérré, a ki személyes képességénél vagy törzsének tekintélyénélfogva erre alkalmasnak látszott. Ez volt mindenha a szokás és ez egyszersmind a dolgok természetes folyása; Konstantin pedig határozottan téved, ha azt hiszi, hogy a magyaroknak azállítólagos Lebedias (Lebed)91 el"tt nem volt vezérök.

Lényeges tévedés rejlik a Bíborban-születettnek azon felfogásában is, a melylyel az akkoribana Duna és az Ural között tanyázó törökök egyes családjainak, nemzetségeinek és törzseinek neveit tekinti. A beseny"ket, úzokat, khazarokat önálló nemzeteknek tartja és elfelejti vagynem veszi tudomásul azt, hogy ezek épen úgy tartoznak a törököknek közös ethnikai köte-lékébe, mint a magyarok, a kiket egyedül nevez par excellence törököknek. E tekintetben azarab és perzsa szerz"k sokkal jobban értesültek, mert nálok a nemzetségekre és törzsekre valófelosztás még nem vesztette el teljes fontosságát. A görögöknél azonban és a nyugatiaknáláltalában már nem így állt a dolog és ebb"l származott a borzasztó zavar, a mely még a jelen-korban is uralkodik e tekintetben a történetíróknál, a mely tárgyra még gyakran visszatérünk.A császári szerz" a nomád társadalmat illet" elemi kérdésekben járatlan volt, tehát nemvehetjük rossz néven, ha leírása a ránk nézve felettébb fontos részletes kérdésekben rövidnek,homályosnak és töredékesnek tünik fel és ha a magyarok költözését nyugat felé, épen úgy,mint a jelenkori történetírók szokták, valamely görög hadsereg meneteként írja le. Szerinte amagyarok költözésök közben csak két f " állomást tartottak, tudniillik Lebediában, a miakármicsoda, csak nem török szó, és felette homályosnak látszik,92 és továbbá Etelkuzu-ban.93

E szón már sokat vitatkoztak; eredetileg így volt: ‚Etel kaØ Oâzou és e két folyam nevétrejtette magában: Etel, a Volga és Uzi, a Dnjeper, ámbár más helyen, a beseny"kt"l elfoglaltEtelkuzu földrajzi részletezése közben, a magyarok hazájában megint ezt az öt folyamnevetemlíti Konstantin: Barukh, Kubu, Trullos, Brutos és Seretos. Már azon okból is hézagosnak ésmegbízhatatlannak látszik Konstantin elbeszélése a magyarok költözködésér "l, mivel a

nomádoknak általában vándorlásuk közben el"re meghatározott czéljok nem szokott lenni, 91 Azt mondom: állítólagos, mert Lebedias a török nyelv tekintetéb"l teljesen lehetetlen név, mivel a

törökben nincs l hangon kezd"d" szó.92 Jerney (Keleti utazás II, 80) és Szabó Károly (A magyar vezérek kora, 30) a Nagy- és Kis-Lepedika-

nak nevezett síkságban, a mely a Dnjeper jobb partján terül el, Konstantin Lebedia-jára ismernek,csakhogy az a kérdés: hogyan lehet ezt az elnevezést a kés" bbi Etelkuzu, vagyis a Volga és aDnjester közt lev" terület mellett érteni, holott Lebedia már bele van foglalva Etelkuzuba? Láthatótehát, hogy a görög császár földrajzában nem lehet valami er "sen megbízni.

93 Némely hazai történetírónk nemzeti hiúságától elvakítva, e szóban a magyar Etelköz-t, vagyis a

Volga (és?) közét szeretné felfedezni; ez azonban hiába való fáradság és Klaprothnak, Hammernek meg Lehrbergnek teljesen igaza van erre vonatkozó nézetében.



66

nem saját elhatározásuk szerint szoktak költözködni, hanem inkább részint elemi esemény,részint ellenséges szomszédjaik és törzsbeli rokonaik túlságos hatalma szokta "ket erre vagyarra szorítani. Miután a khalifák hatalma, mint el" bb említettük, Perzsiában és Transcaucasiá-

ban megizmosodott és ennek következtében a khazarok vezet" szerepöket elvesztették és anégy török népnek nem bírtak többé a kabki hegyeken (ebb"l származik a jelenkori Kavkaz,

Kaukaz) túl foglalkozást adni, akkor, úgy látszik, csak a magyarok t#ntek ki régi szövet-ségeseikhez való h#ségökkel és ragaszkodásukkal, holott a nagyobbszámú és hatalmasabb

beseny"k a pusztulásnak indult etilmelléki vezet" hatalomtól elpártoltak, s"t ezzel szembenellenséges állást foglaltak el. A khazarok iránt tanusított szövetséges h#ségök következtében amagyarok el"ször is természetesen a beseny"kkel hasonlottak meg; ezek aztán megrohanták atestvér-törzset, el#zték Etelkuzuból, az öt folyónak legel" ben dús közéb"l és arrakényszerítették, hogy tovább költözzék nyugat felé.

Csak a beseny"k rendkívüli nagy száma, melyet arab és byzanczi szerz"k egyaránt kiemelnek,az oka, hogy a khazarok nem bírtak a védelmükben álló magyarokon segíteni és hogy sorsukra

bízták "ket. Azon, a mit aztán a Bíborban-született a magyaroknak ezen etelkuzui útjával kap-

csolatban tovább beszél el, inkább ingatag, keleti színezettel ékes mesének jellemz" sajátságalátszik meg, mint hitelre méltó, történelmi adaté. Minden el"tt megjegyezzük, hogy a jóKonstantin az els" magyar fejedelmek (vagy vajdák, mint " írja) nevét illet"leg tévedésbenvolt és tulajdonképen csak méltóságok, de nem személyek nevét említi, mert Álmos meg

Árpád a fejedelmi méltóságot jelent" török szó, nem pedig tulajdonnév. Álmos a bolgároknális fejedelmi czím volt és az eredeti Olumuš vagy Ulumuš, a felmagasztalt, szónak elferdítése;az uralkodói méltóság megjelelésére alkalmazták, épen úgy, mint a mai közép-ázsiaiak fejedelmöket Badewlet -nek, azaz boldogságosnak nevezik. Árpád pedig, eredetileg Alpad, aközép-ázsiaiaknál még jelenleg is fejedelmet, uralkodót jelent, tehát szintén nem tulajdonnév.Azel"tt e fejedelem nevét tévesen arbaj-ból származtattam, azonban egy nem rég megjelentszótár, melyet egy kirgiz ember 94 szerzett hazája nyelvér "l, felvilágosított, hogy Alpad, kirgiz nyelven még ma is fejedelmet, uralkodót jelent és származását illet"leg ebb"l vanösszetéve: alp h"s és ata atya. Ez egészen helyes megnevezés, ha meggondoljuk, hogy ah"siség harczias nomádok közt az els" min"sítést képezi az uralkodói méltósághoz. Teljeshomályban vagyunk tehát az iránt, hogy kik voltak az Etelkuzuból Pannoniába költöz" ma-gyarok vezérei; az az elbeszélés is, a mely szerint a khazar khákán a magyarokat felszólította,hogy els" vajdájokat hozzá küldjék, hogy fejedelmükké (archon-ná) tehesse, a nomádtársadalom szellemével, jelesen a törökök szokásával teljesen ellenkezik. Soha török néptörzsnem engedte, hogy valamely testvértörzs rája fejedelmet er "szakoljon; még Dsengiz, Timur ésSejbáni sem mert volna így belemarkolni a nomádok szokásjogába. Még kevésbbé lehet ezt azakkor már hatalomban és tekintélyben hanyatlott khazarokról gondolni és Konstantinnak

egész, a fejedelem választására vonatkozó elbeszélése, a mesék közé tartozik. Ha a magyarok költözését nyugat felé a közép-ázsiai nomádok költözködési mozdulatainak szempontjábóltekintjük, egyáltalában nehezünkre fog esni a két ideiglenes hazájokról, tudniillik aLebediában és Etelkuzuban ideig-óráig való tartózkodásukról szóló tudósítást szó szerintérteni vagy épen a haza változtatásának mai értelmében képzelni. A magyarok mozgása

94 L. Ruszko-kirgizki i kirgizko-ruszki szlovar (orosz-kirgiz és kirgiz-orosz szótár), írta Is Mehemmed

Bukin, Taskend, 1883; a 194. lapon. Nem szabad figyelmünkön kívül hagynunk azt a körülményt,hogy Alpagut ugyanolyan jelent"ség#, mint Alpad és ezzel minden bizonnyal összefügg. Alpad és

Árpád viszonyát illet"leg hajlandó vagyok azt hinni, hogy az l és r hangcseréje csak kés" bb állott be

és hogy a magyarok magok e szót csakis Alpad -nak ejtették. Ez újabb bizonyíték arra nézve, hogy aBíborban-született az " adatait Pannoniából és nem Ázsiából szerezte.



67

nyugati irányban tulajdonképen a beseny"k túlnyomó halalmának való engedés volt ésmindenesetre ezeknek el"nyomulásától függött; mivel pedig mind a két nép nyájastul ésminden vagyonostul mozgott, útközben bizonyára rövidebb ideig kellett egy-egy helyenmegállaniok, de s#r # bben, mint a hogy a Bíborban-születettnek adataiból tudomásunkra jutott.Lebediában való ideiglenes hazáról már csak azért sem lehet szó, mivel szilárd határú haza

csakis letelepült, de nem nomád társadalomnál képzelhet". Ez az utóbbi folyton úton van éshosszabb megpihenésr "l csakis a zord évszakban lehet és szokott szó lenni. Ha mindez utánazon felette bizonytalan és ingatag adatot fontoljuk meg, a mely a magyarok Lebediában ésEtelkuzuban való tartózkodásának tartamára vonatkozik, csakhamar azon meggy"z"désre

jutunk, hogy a magyarok költözésének egyes mozzanatait, a hogy a Bíborban-született iratai- ban olvashatók, a kritikai történetírás álláspontján nem lehet értékesíteni. Honi történetíróink-nak, Salamon Ferencznek és Pauler Gyulának, tehát teljesen igazuk van, hogy az Akadémiá-hoz intézett véleményökben95 a honfoglalás idejének meghatározására vonatkozólag azonkérdés fejtegetésébe nem is bocsátkoztak, hogy meddig laktak a magyarok Lebediában ésEtelkuzuban.

Csupán egy pontra nézve ad a császár leírása a magyarok költözésér "l igen fontos fel-világosítást, a menynyiben azt közli velünk, hogy a Nagy-Morvaország felé vonult turkok (magyarok) egy része keleti irányban Perzsia felé húzódott, s"t hogy utóbb nyugatra költözötttestvéreivel összeköttetést tartott fenn, hogy egymáshoz ügyviv"ket küldöznek és egymástmeglátogatják. Porphyrogenitusnak ezen adatát mind e mai napig nem méltatták kell"képen,de ha meggondoljuk, hogy az el" bb említett Ulu- és Kicsi-Madsar már nagyon régi kelet#, ésha tekintetbe vesszük, hogy a jelenleg az Elburz völgyeiben lakó karacsaj-törökök eredetöketegyenes vonalban a magyaroktól96 vezetik le, s"t büszkén emlegetik Madsar -t mint "süket,ezen kaukázi elemek közé ékelt törököknek meg a régi magyaroknak ethnikai összetartozásanyilván könnyen megfejthet". Hogy ezer esztend"nél hosszabb id" óta megemlékeznek törzs-

beli rokonaikról, azon legkevésbbé se csodálkozzunk. Mid"n annak idején a Jomut- ésGöklen-turkománoknak az oszmánokról beszéltem, a nemzeti hagyományban jártas vének felkiáltottak: Kardaš ê mê z dir ol, Testvérünk az! A karacsajok törzsében tehát, a mely való-szín#leg eleinte a Kuma partjára telepedett, onnan szorult kés" bb a Kaukázus hegyei közé, amagyarok valóságos testvérei élnek. Végre nem maradhat említetlenül, hogy a Bíborban-született a magyarok nemzetiségér "l a legjobb felvilágosítást adja. Nemcsak hogy általábantörököknek nevezi, ezt a nevet pedig hiába magyarázzák másképen, hanem elbeszélésébenvezet" embereiket nevök szerint török nyelvi mezben emlegeti és ezzel nemzetiségök meghatározását még inkább meger "síti. Ha e névjegyzéket összefoglaljuk, jóllehet a göröghangok képtelenek a török szók h# kifejezésére és kés" bbi másolók el is torzították az írást,mégis a következ" megegyezést találjuk.

SalmoutzÀV (Salmutzis), helyesebben salma$ ê azaz megrohanás vezet" je, e török igéb"l: sal,dobni, vetni, megrohanni. A magyar Álmos ezzel semmiesetre sem azonos, hanem, mint már említettük, magasztosságot, fennséget jelent" czím.

95 Jelentés a honfoglalás id" pontjának meghatározása tárgyában. Budapest, 1893.96 Ezt utazásaim közben a karacsaj-törökökhöz tartozóktól gyakran hallottam és évtizedekkel el"ttem

honfitársunk, Besze János, ugyanazt tapasztalta. Besze, a ki 1830-ban a Kaukázust meglátogatta ésaz els"k közül való, a kik az Elburz csúcsát megmásztak, megemlíti, hogy a karacsaj-törökök a régimagyarok ivadékainak tartják magokat és még ma is büszkén emlegetik, hogy "seik hajdanában a

Kaspi-tótól kezdve egész a Fekete-tenger éjszaki vidékéig uralkodtak. (L. Voyage en Crimée, auCaucase, en Georgie etc. par Jean Charles de Besse, Paris, 1838, a 67-69. lapon.)



68

‚ArpadÀV , Árpád, helyesebben Alpad; ezt el" bb megmagyaráztuk. Hogy Konstantin nemÁlpád-ot, hanem Árpád-ot ír, azt bizonyítja, hogy értesülése nem a magyarok régi hazájábólszármazott, hanem új hazájokból, a hol az eredeti Alpad Árpád -dá változott.

Tarkatzoìn , Árpád fia, a nominativusban tarkadzu helyesebben tarkaži, a szétszóró, a

szétdobáló, e török igéb"l: tarka, szétszórni, szétdobálni, és e képz" b"l: -$

i vagy - ži.

97

‚Ioutotz©V, Árpád fia, helyesebben jutuži, a kiirtó, az elnyel", e török igéb"l: jut, kiirtani,elnyelni, és e képz" b"l: - ži.

‚IŸlec, Árpád fia, helyesebben jülek (ü hiányzik a görögben) azaz: segítség; ujgur szó, melyeta Kudatku Bilik ezzel magyaráz:

Zalt©n, Árpád fia, az arabok és perzsák szultán szava; ez utóbbiaktól kölcsönözték amagyarok.

‚EzŸlec, Árpád unokája; helyesebben Eselek, Esellik, jelenleg Esenlik, egészség; vagy taláneslik, az eszes.

Falitzin, Árpád unokája, egy mondattal utóbb: FalÂV. A név helyes alakja eldönthetetlen,azonban az egész szó hibásan jutott ránk, mert szókezd" f nincsen a törökben.

TasÂV és TaxiV könnyen felismerhet". Az el" bbi a. m. taš, k # , az utóbbi takiš, helyesebbenTekiš, harcz; e tulajdonnevet kés" bb is viseli Khiva egy fejedelme.98

Egyébiránt, mint már említettük, Konstantin leírásából semmi lényeges, a magyarok költözésének valódi tényállásával megegyeztethet" vagy arra több világosságot derít" részletetnem vehetünk. Ibn Dasta leírásában sokkal nagyobb rövidsége ellenére is már több tárgyi adatvan a magyaroknak a Fekete-tenger éjszaki vidékein való id"zésére nézve. A magyarokat " istörököknek nevezi. Akkori hazájok földrajzi helyzetének leírása közben két folyót említ, a

mely a Fekete-tengerbe ömlik, és a nagyobbat Dseihun-nak nevezi. Ez a név már többször feltünt, minthogy Dseihun az Oxusnak arab neve, már pedig ezt a középázsiai folyamot nemlehet e helyre képzelni. Pedig a dolog egészen világos. Ibn Dasta vagy eredeti kútfeje e török szót: oguz, ouz, a mely az Oxust és a Dnjepert jelenti, arabra fordította, ebb"l származott a kétnév felcserélése; oguz,99 mint ismeretes, eredetileg folyót, vizet jelent. Ibn Dastatól kapunk

positiv értesítést a magyarok szomszédsági viszonyairól egyrészr "l a szlávokkal, a kik azEuxinusba öml" folyók fels" mentén laktak, másrészr "l a krimi görög gyarmatokkal, a melyek akkor azon vidékek m#veltségi elemét képezték, miután a párszi m#veltség, a melyet aziszlám terjedése az anyaországtól elvágott, lassankint tönkre ment. Valamint a turkománok még rövid id"vel ezel"tt éjszaki Perzsiába rontottak és a rabszíjra f #zött irániakat Bokhara és

Khiva rabszolga-vásáraira hurczolták eladás végett, mivel ott volt a letelepültek legközelebbes" területe, épen úgy vitték a magyarok nagyobbára a békés szlávok közt ejtett rabjaikat aFekete-tenger valamelyik kiköt" jébe, valószín#leg Kerchbe, és ott eladták a görögöknek,

jobban mondva elcserélték a görög ipar készítményeiért. A turkománok puskaport, rizst,gabonát, fegyvert és szövetet vesznek rabjaikért kapott pénzükön, a magyarok bársonyért éstarka szövetekért cserélték el rabjaikat, épen úgy mint a m#veltségi területek határán lakó 97 A tarka- ži, jutu- ži és fali- ži alakokban látható ži képz" e szók török eredetét minden kétségen kívül

helyezi.98 L. bokharai történelmemet (német kiadás), I, 119.

99 Og-uz, folyó, t"szótagja (og-) ugyanaz, mint az ujg. ük -i, üg -i (víz) szóé. V. ö. a magyar ügy szót(víz, folyó).



69

egyéb pusztai népek még mind e mai napig szokták. Végre még a jajlak (nyári lakás) és kislak (téli lakás) viszonyáról kellett volna szólni, de ebben rosszul másolta Ibn Dasta az " eredetikútfejét; az a mondása ugyanis, hogy a magyarok télen a pusztáról a folyók partjára húzódnak és halászattal foglalkoznak, már csak azért sem lehet helyes, minthogy az éjszak fel"l aFekete-tengerbe öml" folyók télen befagynak. Más vidéken helyes e feltevés, mert a nomádok

a tél bekövetkeztével a magasabban fekv" vidékeket el szokták hagyni és a folyók mélyebbenfekv" völgyeibe szoktak húzódni.

Az elfogulatlan kutatás világánál tehát kiderül, hogy az imént említett két történelmi kútf "mindent összefoglalva csak egyes, igaz, hogy néha nagyon értékes támasztékot nyújt, hogyhazai történetíróink és krónikásaink adatai nagyobbára a legotrombább képzelet szörny-szülöttei és teljesen értéktelenek és hogy ennek következtében a magyarok els" költözkö-désér "l csakis a jelen és a mult id"k nomádjainak életében tett tapasztalataink alapján szerez-hetünk a valóságot megközelít" fogalmat. Ha ezen álláspontra helyezkedünk, természetesenmegtett útjoknak és egyes állomásainak sem id"ileg sem helyileg szabatos részletezésébe nem

bocsátkozhatunk. A történelmi buvárlat ellenkez" igyekvése, a mely egész sereg czéltalan és

haszontalan okoskodást és hozzávetést hozott létre, eddigelé semmiféle eredményre semvezetett, mert holott egyik tudós (Botka T.) szerint már 888-ban járták be a magyarok Friaultés Helvetiát, más hazai kutatóink (Pauler Gy. és Salamon F.) a 889. évet jelelik meg olyanul, amelyben a magyarok Lebediából Etelkuzuba költöztek. A legjobb esetben is költözésök id" pontjára nézve csak határozatlan, általános kifejezésekkel szabad élnünk. Kétségen kívülvan, hogy nomádok, ha valamely m#veltségi terület közelében vannak, oda untalan beigyekeznek törni, habár talán apró csapatokban. A magyarok bizonyára sokkal el" bb, mintsemArnulf segítségül hívta, Pannonia síkjait meg-meglátogatták, azonban történeti bizonyosságracsak a bolgár háborúval (895.) emelkedik menetök, és mivel a magyarok a IX. század végénmár Pannonia urai voltak, csakis az említett évszázad második felét lehet azon id"#l meg-

jelelni, a melyben a magyarok útjokat a Volga partjairól a Kárpátok felé lassankint megtették.Tekintve azon körülményt, hogy a Dnjeper, Dnjesler, Pruth és Seret alsó folyásának vidékénabban az id" ben egyáltalán nem lakott ember és a nyájaikkal ide s tova vándorló török nomádok azon csak át szoktak vonulni, a magyarok menete, míg a beseny"k nem bántották,lassan és a nomád népeknél szokásos id"szakokban mozoghatott tova. Ilyen útjaikban anomádok mindenkor azt a szabályt követték, hogy a nép fegyverfogható része egyes csapa-tokra osztva a legf " bb vezér parancsa alatt a meghatározott irányban el"re haladt, a koš pedig,mely néven a gyermekek, aggok, n"k, nyájak és a harczra képtelenek összességét értették, sok napi, s"t több heti távolságnyira biztonságban hátramaradt és a sereggel (a török cserik amagyar sereg ) lehet"ség szerint folyton érintkezett. Ha fegyvereiknek kedvezett a szerencse, akoš távolsága és különválása az activ seregt"l aránylag rövidebb volt, ellenkez" esetekben

pedig a koš gyakran heteken át volt hozzátartozóitól elválasztva és a harczosok nemcsak családjuk tagjaiért sovárogtak, hanem az élet azon kényelmeért is, a mely egyedül a sátrak ésnyájak közelében volt található. Ilyen hosszabb ideig tartó különválás néha elégedetlenségreadott okot, és Sejbáni-nak, az utolsó jelentékeny török világhódítónak hadjárataiban akadunk egy esetre, mid"n vitéz özbégjei hónapokig harczoltak Khivában, mialatt koš -juk a Jaxartesközéps" folyásának táján id"zött, a mib"l elégedetlenség származott.

Még Dsengiz és Timur is szorosan ragaszkodott hódító hadjárataiban az efféle katonai moz-dulatokhoz, habár a koš gyakran éveken át száz meg száz mérföldnyire volt a seregt"l. AKárpátok felé vonuló magyarok e szokást bizonyára annál szigorúbban tartották meg, mivelhuzamos ideig ellenséges területen kellett mozogniok és azonfelül még a beseny"k is üldözték

"ket. Meddig id"ztek ez útjoknak egyes pontjain, melyek voltak pihen"-helyeik vagy állo-másaik, azt bizony aligha lehet valamikor kideríteni, mert az egyetlen, rendelkezésünkre lev"



70

kútf ", tudniillik a Bíborban-születettnek elbeszélése, a legcsekélyebb fogalmat sem mutatja anomádok életér "l és szokásairól és erre nézve épen semmi felvilágosítást sem ad. Ép olykevéssé fog az valaha kiderülni, hogy mikor kezdték meg a magyarok Etelkuzuból betö-réseiket Pannoniába. Nomád harczosok, mint épen azel"tt említettük, régt"l fogva szoktak kisebb csapatokban is saját szakállukra portyázgatni, s"t efféle kalandos vállalatokat jobban

szerettek a legf " bb vezérlet alatt kivívott diadaloknál. Alig kérdéses tehát, s"t talán bizonyos-sággal feltehet", hogy vitéz, kivált ifjú magyar harczosok apróbb csapatjai jóval összesseregök betörése el"tt a Duna partjait meg-meglátogatták és talán ezzel adtak alkalmat azonhiedelemre, hogy már a IX. század közepén kerítették hatalmukba magyarok Pannoniát. Arrólsemmi szín alatt sem lehet szó, hogy a Kárpátövezte hont olyan korán birtokukba vették volna, de annál bizonyosabban tehet" fel az, hogy egyes kisebb csapatjaik Etelkuzuból az Al-Dunánál megjelentek, Theophanes szerint épenséggel már 839-ben, és hogy onnan továbbel"re nyomultak, ott azonban meg nem állapodtak. Hogyan ment végbe a meghódítás m#ve,arról utóbb lesz szó; itt csak azt akarjuk megállapítani, hogy a Volgától a Közép-Dunáigterjed" útjok a IX. század vége el"tt nem fejez"dhetett be és hogy a végleges eredmény csak akkor volt lehetséges, miután beseny"k, kúnok és más testvér törzsek a magyarokhozcsatlakoztak, jobban mondva alájok rendelték magokat.



71

XII.A MAGYAROK ETHNOGRAPHIAI LEIRÁSA.

Miel"tt azonban a honfoglalás részletezésébe bocsátkozunk, a magyarok beható leírásával

akarunk foglalkozni, még pedig már azért is, mert az illet" szakirodalom mind e mai napigegyetlen képet sem vázolt, a mely e nevezetes népet a valóságnak megfelel"en ábrázolná.Holott a külföldi krónikások könnyen megérthet" haragból és irtózatból az Ázsiából berontottidegen harczosoknak csupa utálatos torzképét vázolták és sötét színnel festették sötét alapra, amagyar történetirodalom helytelenül értelmezett nemzeti érzékenységb"l állítólagos "seinknek viszont olyan erényeket tulajdonított, a melyek voltaképen soha sem lehettek meg bennök ésnem is voltak meg. Csak a legszomorúbb tudatlanság e kétféle szerz"nek közös jellemvonása.A magyar tiszta török néptörzs volt és, miként a beseny" és az úz, egy cseppet semkülönbözött azon testvéreit"l és törzsbeli rokonaitól, a kik a XII. és XIII. században Krimiátólkezdve egészen a Thien-Sanig nomád életet éltek és mint ilyen nép váltak az akkori utazók

el"tt ismeretesekké. Négy évszázad sokkal rövidebb id

", hogysem a nomádok erkölcseiben ésszokásaiban, a melyeknek pusztai hazájok égalja és talaja egyaránt kedvezett, lényeges

változást okozna, hacsak rendkívüli politikai és vallási forradalmak nem esnek meg közben,az pedig a nevezett népek között az említett id"szakban épen nem történt. A kirgizek ésturkománok Dsengiz Khán seregében erkölcseikre és szokásaikra nézve szakasztott olyanok voltak, mint Timur és Sejbáni hadai között; ennélfogva egyáltalán nem tévedünk, ha fel-tesszük, hogy a magyarok, négyszáz évvel azel"tt a világtörténelmi események színterérelépett testvéreik, f " jellemz" vonásaikra nézve csak kevéssé különböztek t"lük. Ha volt valahaconservativ, "si erkölcseihez ragaszkodó társadalom, hát a török nomád volt az. Azon netalántehet" ellenvetést, hogy az id"közben er "sen terjed" iszlám a középázsiai és a Fekete-tenger éjszaki vidékein elterül" pusztaság lakosainak életébe átalakítólag behatott, már azért sem

lehet tekintetbe venni, mert Mohammed vallása a Kaukázustól éjszakra és a pusztaság belsejében tulajdonképen csak a XV. században terjedt el nagyobb mértékben és még az új-korban sem bírt er "s gyökeret verni. A nomád társadalom képe mind e mai napig mégakárhány "srégi vonást hamisítatlanul óvott meg és a pusztaság fia, ki a m#veltségi területhatárától távol maradt, meglehet"s h#séggel tünteti fel "sét, a mint ezer esztend"vel ezel"ttélt. Mid"n annak idején az Etrek-turkománok sátraiban id"ztem és mid"n az Oxus jobb

partján a kirgizek és karakalpakok közepett tartózkodtam, a nélkül, hogy idegenek irántkönnyen megérthet" tartózkodásukat és gyanújokat felkeltettem volna, mid"n a pusztaságlakosának legbens" bb érzelmeit ellestem, a ki csak tüzes lóra és jó fegyverre vágyik, és mid"nhallgattam, mily ragyogó színekkel ecsetelték az öregek a városiak kincseit, mire a felbuzdult

ifjak kebléb"l bánatos sóhaj fakadt és majd ábrándos, majd vadul villogó tekintetük a távolbaszállott, - akkor el tudtam képzelni azt a lelkesedést és elbájolást, a melylyel a magyarok a maiMoldva- és Oláhországon át Pannoniába rontottak, hogy a középkori nyugati m#veltség evégvidékér "l tovább nyomuljanak. Ez a lelkesedés és ez az elbájolás ugyanaz az érzelem volt,a mely évszázadokkal utóbb az ázsiai világhódítók hadait feltüzelte, mert csakis ez alelkesedés, nem pedig

a) a szám ereje

döntött a magyarok küzdelmeiben. A magyar krónikások, kiknek czélja és igyekvése "seink magasztalása, egészen szokatlan számokat emlegetnek, mid"n a beköltöz" magyarokról írnak.

Igy a Chronicon Budense szerz" je azt tartja, hogy a hét nemzetség egyenkint 30,000 harczos- ból állott, összesen tehát 210,000 fegyverfogható férfiút foglalt magában. Kézai osztozik e



73

túlzás. A ki látta, hogyan üt rajta valamely ellenséges baranta (rabló csapat) a tehetetlenellenfél szállásán, a ki tudja, hogy szokott az elbizakodott ellenség garázdálkodni, a mintmindent irgalmatlanul felkonczol vagy rabságba ejt, az fogalmat alkothat magának amavérfürd"r "l, a melyet a bolgár-beseny" megrohanás a magyaroknak védetlen atyjafiai köztEtelkuzuban szerzett. A nomádoknak ilyetén polgárháborúiról és vérengzéseir "l eddigelé

szerzett tapasztalataink alapján itélve, a magyarok koš -ából csak kevesen menekülhettek meg;magam is hivatkozhatnám példákra, mikor a mai Közép-Ázsia nomádjainak egyes törzseitteljesen megsemmisítették és csupán néhány száz gazdátlanul kóborló kutya, a mely aztánegymást felfalta, jelölte meg a helyet, a hol ilyen pusztítást elkövettek. Ha tehát hazai történet-írónkkal102 egyetértek, hogy az id"közben visszatért magyarok a síkon egyebet sem láttak kedveseik, gyermekeik és rokonaik holttesténél és hogy az üdvözlés örvendez" zaja helyett amegmenekültek jajgatását hallották, akkor meg nem állhatom, hogy ki ne emeljem, hogy amegmenekültek száma ugyancsak csekély lehetett és hogy a magyarok csak gyér kisérettelfolytatták útjokat nyugat felé. Hogyan képesek hazai történetíróink, miután az egyesült bolgár-

beseny" sereg mészárlását tudják, a magyarok számát még mindig olyan nagyra becsülni ésfolyton a magyarok nyájairól, családjairól és kiséretér "l beszélni, az valóban teljesen érthe-tetlen. Ha a harczra képesek számát Ibn Dasta szerint 20,000-re tesszük, az összes nép számátmégis legfeljebb ugyanannyi sátorra kell becsülnünk, vagyis egy-egy sátorra öt lelket számítva100,000 embert kell feltennünk. Azonban, mint már említettük, Ibn Dasta számadatát csak cum grano salis szabad elfogadnunk és habár feltehetjük, hogy apró csapatok a vérengzésb"lelmenekülhettek, a Pannoniába ütött magyarok számát mindent összefoglalva mégis leg-feljebb 30,000-re vagy 40,000-re szabad tennünk. De még ezek sem kelhettek egyszerreútjokra, hanem kisebb-nagyobb csapatokban indulhattak meg.

Jelentéktelen számú, de annál hatalmasabb, vitéz és kitartó volt a csapat, a mely a Kárpát-övezte országba rontott. E népnek

b) küls" megjelenésér"l

ugyancsak sokat írtak és vitatkoztak. Ecset és vés" nem örökítette meg emlékét és ha arajongó középkori szerzetesek szenvedélyes tolla megtestesült szörnyetegnek írja le, ezenábrázolásnak épen oly kevéssé szabad hitelt adnunk, mint Timur képének, melyet Arabsahvázolt, vagy Genserich ábrázolásának, mely valamely rómaitól ered. A magyarok törökök voltak, csak úgy mint testvéreik, a beseny"k, úzok és kúnok, és a török faj mint olyan sohasem tartozott a testileg véve szörnyetegeknek látszó teremtményekhez, már azért sem, mivel anyugati törökök korábbi rabló hadjáratai a Kaukázuson át és kés" bbi betöréseik a szlávok területére n"rablással jártak és ennek következtében er "s fajkeresztez"dést vontak magok után. Valamint a jelenkori turkomán az által, hogy népe közé évszázadokon át nagyszámúiráni rabn" került, a rút mongol arczvonásokat már régen elvesztette, épen úgy kellett amagyaroknál hasonló okoknak hasonló eredményeket létrehozniok. Valamint a mai Jomut-,Tekke-, Szalor- és Szárik-turkománok között igen gyakran találkozunk hosszúszakállú és alegtisztább kaukázusi typus jeleivel ékesked" férfiakkal, épen úgy olvassuk, hogy a beseny"k szép szálas férfiak voltak különösen dús szakállal,103 és szintúgy, s"t még inkább lehet efféle 102 Szabó Károly, A vezérek kora, 50. l.103 L. A magyarok eredete, 99. l. A kúnok is ékeskedtek a férfiú e díszével, a mib"l tekintve az igazi

ural-altájiak szakálltalanságát vegyülék-fajra lehet következtetni. Mid"n a kúnok Szent Lászlóidejében hazánkba költöztek, szakálluk leborotválásának és hosszú hajuk megnyírásának köteles-ségét csak a király közbenjárására engedték el. (L. Endlicher 560. l.)



76

készült a saru, törökül csaruk , és a vért, helyesebben a mellre valónak egy neme, törökül saut;ebb"l lett a török saut $ i, a b"rvért készít" je, magyarul sz# cs, sz! cs. Minden bizonnyal eredetineve van a magyarok kezdetleges m#veltségi korából való legtöbb ruhának; ebb"l arra lehetkövetkeztetni, hogy e tárgyakat magokat nem kölcsönözték idegen m#veltség világából éshogy maga a nép semmiképen sem volt azon nyers, elvadult állapotban, a melyben fanatikus

nyugati ellenfelei leírják. Mennyire változott, illet"leg finomodott aztán a magyarok viseleteid" jártával, azaz Magyarországban való letelepedésük után, arról Ottaker, a Reimchronik szerz" je (a XIII. század végén) némi felvilágosítást ad. »A kik hosszú szakállal jelentek meg,Ottakar és Kunigunda nászán, dús csapatban királyuk körül gyülekezve. Tatár szokás szerintolyan dolgokkal mutatták meg el"kel"ségöket és gazdagságukat, a melyek ránk németekrenézve félelmesek. Szakállukba fehér gyöngy és drágak " volt s#r #en fonva. Ruháik skarlátszövetb"l voltak tarka és szürke hölgymenyét b"rével bélelve; némelyiknek nyaka körülmagas galléron nyestpréme volt mindenféle díszítéssel. Kalapjukon különféle pávatoll voltlátható, a f " bb urak pedig ezüst gombokat viseltek rajta; hajuk fonadékaiban és varkocsaikbancsillogott a sok boglár. B" ingök fehér volt és kilátszott sz#k fels" ruhájok alól«.110 E képalapvonása minden esetre keleti és természetesen csak az el"kel"k viseletére vonatkozhatik.

Fegyvereiket illet"leg nyelvi nyilvánvalóság szerint itélve az íjat és nyilat lehet els" helyenemlítenünk, a melynek kezelésében a magyar régt"l fogva kitünt.111 Mind a kett"nek "seredetiural-altáji a neve, és pedig a magyar íj a török jaj, jej, a magyar nyíl pedig az ugor ñol szónak rokona, a mib"l azt lehet következtetni, hogy mind a két szó már az avaroknál volt haszná-latban és hogy a nyílnak török neve, tudniillik ok , voltaképen lövedék, a magyaroknálelveszett. Ij és nyíl különben a török nomádoknál mindig az els" helyen állott, mivel e fegyver készítéséhez való anyag a pusztán legjobban tenyészik. A homokban tenyész" cserje még

jelenleg is egy fajta hajlékony, de mégis kemény fát ad, a húr (törökül kur a. m. bél) meg ategez (törökül tegis) készítéséhez pedig a baromtenyésztés nyújtja a legjobb módot. Nyíl és íjmellett lényeges jelent"ség jutott a lándsának, mint általában mindenütt Közép-Ázsiábanegészen a mult század végéig. Nevezetes azonban, hogy e fegyvernek "seredeti neve elveszett,mert jelenkori neve lándsa, a német Lanze, a közép-ázsiai najze pedig a perzsa nejze; csak ahajitó-dárda, a magyar gerely képez ebben kivételt, mert e szóra régebbi közép-ázsiaiiratokban akadunk, a hol gerel rövid lándsát jelent. Az "seredeti fegyverek közé továbbá abuzogány tartozik, törökül bozdurgan, meg a balta és a csákány, törökül balta és $ akan. Ezutóbbi fegyverek bizonyára nem származnak már a kezdetleges m#veltségi korszakból, azaz ak "korszakból, mert már bizonyos ügyességet tesznek fel a kovács-mesterségben; a karddal

például, ó-perzsáúl kard,112 csak a kaukázusi népekkel való érintkezés után ismerkedtek meg;e népek abban az id" ben kitün" kovácsok hírében állottak és az éjszaki török nomádoknak alegjobb fegyvert és ékszert szállították. Ez a hírök részben egész az újkorig maradt meg. A

Kaukázusból szerezték az el"kel" magyarok aczél gy#r #s-pánczéljokat és sisakjokat; efegyverzet azonban csak nagyon ritka lehetett, mivel ilyen nehéz vértezet a könny# lovasságharczoló módjával kirívó ellentétben van, meg nagyon drága is volt. Falcuin, a laubi apát,

110 L. Karajan értekezését »Ueber den Leumund der Oesterreicher, Böhmen und Ungarn«, Sitzungsbe-

richte der Wiener Akademie der Wissenschaften, 42. köt. 491. lap.111 Pauler Gyula kitün" m#véb"l azt látom, hogy a magyarok még a XIV. században is tüntek ki e

fegyverrel való bánásban. L. A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapest,1893. II. 616.

112 Bokharában még jelenleg is kard -nak neveznek rövid kardot. L. Moser, Catalogue des collectionsethnologiques rapportées de l’Asie Centrale, Neuchâtel, 1887, a 19. lapon.



77

tehát téved, ha ezt írja: »Velut ex abditis terr æ finibus emergebant loricarum et galearummillia«.113 És Leó császár is rosszul értesült, mid"n azt mondja a magyarokról, hogy nemcsak "k magok, hanem lovaik is vasba és bádogba voltak burkolva. A mell védelmére, oltalmára(v. ö. az el" bb említett török saut, vért, és saut $ i, a magyar sz# cs, sz! cs, szót) minden

bizonnyal volt a magyaroknak valami eszközük, mint e szóból vért, virt kiderül, a mely a

török örtü, ürtü, oltalom, védelem, burok, szónak rokona. Ember és ló számára való vas vagyaczél pánczélingek talán a legf " bb szászánidáknál voltak szokásban, a magyaroknál azonban eszokás valószín#leg csak Pannoniában való hosszabb tartózkodásuk után honosulhatott meg.Ugyanez illik a zászlóra is, melyet a magyar nyelvben idegen, tudniillik szláv szó jelel (ebb"l:

zaslou, függöny), mert a nomádok eredeti zászlaja a tug, gombos nyélen lev" lófark, és ezt ahadi jelvényt azonnal a keresztyénség behozatalakor mell"zték.114 Valamint az oszmánok aKorán mondataival ellátott lobogót, úgy a magyarok utóbb a Mária-képpel ékes zászlótfogadták el. A magyaroknak megvolt hadi kürtjök, hasonlóan a nomádok buru-jához, a mely-lyel indulásra jelt szoktak adni. Valamint a magyar kürt, kürt # hangszert és csövet egyaránt

jelent, épen úgy használják a törökök a boru szót cs" és kürt jelelésére.

A mi harczi módjokat illeti, Leo császárnak sokszor és sokféleképen megbeszélt leírásamindama szabálynak és szokásnak h# képmása, a melyet jelenkori nomád harczos ellensé-gével szemben követ. A mit Bölcs Leo a magyarok hadi mesterségér "l és fegyelmér "lelbeszél, az szóról-szóra ráillik azon alapelvekre és intelmekre, a melyeket valamely kirgizbatir vagy turkomán szerdár bajtársainak lelkére köt és a melyekkel minden kalandra áhítozó

pusztai harczos teljesen tisztában is van. S"t a ki hosszú ideig élt a pusztán vagy a ki aTuzukat-i-Timur -t (Timur szabályait) szorgalmasan olvasgatta, azt fogja látni, hogy a magya-rok hadi mestersége a byzancziak idejében keveset különbözött jelenkori törzsrokonaikétól. A

pusztának végtelen síksága megmaradt a réginek, meg a rajta lakó ember is, míg idegen égalatt keletkezett m#veltség a honi földdel szorosan összekötött világnézetét meg nemváltoztatja és új hazával nem ad az embernek egyúttal új életirányt is. Mint jelenleg harczra éskalandra vágyó nomádok el" bb magok között határoznak el támadást valamely ellenségesindulatú szomszédjok ellen és azután szerdárt vagy batirt választanak magok közül avezérségre, úgy kellett ennek régi id" ben is lennie. A hol a támadók száma nagyobb, ott asereg kisebb csapatokra oszlik egy-egy vezérrel, a ki aprólékos kérdésekben saját szakálláracselekszik, egészben véve azonban a f "vezér parancsainak engedelmeskedik. A támadástrendszerint virradta el"tt meglep" megrohanás alakjában intézik az ellenség ellen, még pedigezen alapelv szerint: »Kétszer kisértsd meg, harmadszor fordulj meg«. Ezt a hadi tervetkövetik nagyobb csapattestek is, a mikor a derékhad és két szárnya (kul a. m. kar) nagycsapatokban nekirohannak az ellenségnek. Menetközben a sereg kisebb-nagyobb csapatok lánczolatából áll, el"re küldve a szükséges kémeket (tilži) és fürkész"ket (karaul). A tábort

(urdu), a hol csak lehetséges, völgyben vagy védett helyen ütik fel és olyan "rséggel látják el,a mely folytonosan kör #lkerüli. A magyar # r meg is felel e fogalomnak, mert azonos e török szóval: öür, övür, megkerülni. A harczban elesett vitézeket tisztességgel takarítják el; magamláttam, hogy egy harczost, a ki hónapokkal azel"tt esett el és a kit nem lehetett akkor eltemetni, a legközelebbi tavasszal hozzátartozói teljes tisztességgel temettek el. A zsákmányfelosztásakor a szerdárnak vagy batirnak három, a khánnak pedig öt rész jut és a papságnak isvan benne része. Az elesett vitézek családjának tagjairól a khán parancsára törzsbeli rokonaik gondoskodnak, ha pedig ezek nem bírnak, akkor maga a khán. Ugyanaz történik, ha valaki az

113

Katona szerint, a 430. lapon.114 Kerékgyártó (Míveltség fejl"dése, I, 399.) szerint e zászlókat már Gejza idejében mell"zték.



79

mind e mai napig fennmaradt, közös a neve: harang, mongolul kharanga; a dob, e nemkevésbbé nagyjelent"ség# szertartási eszköz, törökül dömb-ek és domb-ak. Nem kevésbbécsattanós bizonyítékot, hogy a régi magyaroknál létezett a samán-vallás, a Szent Gellértéletér "l szóló legendának szerz" je ad, mid"n így ír: »Primus enim inter renatos nomine Bachadedicavit dæmoniis, rasit caput suum ritu paganorum«. A Bacha szóban könnyen felismerhet"

bakša vagy bakhši, azaz samán pap a régi törököknél, jelenleg b# bájos, és könnyen meg-érthet", hogy ez csatlakozott el"ször a keresztyénségt"l elpártoltakhoz, hogy a többit példájá-val buzdítsa. Hasonlítsuk össze továbbá a magyar ördög, ördöng szót a török erteng, örtük szóval, a magyar úr és az óbolgár ur (úr),117 a magyar manó és a perzsa manu szót, meg a régi

perzsák és magyarok közös szokását: a holttestek elégetését, mint e magyar kifejezésb"l: sehire se hamva (vagyis nyomtalanul eltünt) és e perzsa szidalomból: peder szukhte, az apja-égett (vagyis, a ki nem mohammedán) kitetszik. Úgy látszik, hogy különösen a t#z tisztelete a

parsismus hatása következtében már korán messze behatott a pusztába. Menandert"l tudjuk,hogy Baján a t#z-istenre ( Jeán pìr ) esküdött; Közép-Ázsia és Dél-Szibiria jelenkori nomád-

jairól pedig ismeretes dolog, hogy t#zbe köpni vagy tüzet beszennyezni nálok b#n. Nem

kevésbbé érdekes megfigyelnünk, hogy a samán önkívületének vagy vallási lelkesültségének állapotát olyan szó jeleli, a melyet a magyarban a tébolyodottság fogalmára szoktunk alkal-mazni. A török öür-ül, forogni, kerengni, egyúttal az önmaga körül forgó samán elragad-tatásának neve is, a magyar # r-ül szóval azonos, valamint az újperzsa díváne "rült, dervis, akövetkez"nek rokona: diván, kör, és ez az ige: dev, sietni, gyorsnak lenni.

A vallási türelmesség uralkodó elvénél fogva az sem lehetetlen, hogy egyes magyarok, anélkül, hogy azzal megbotránkozást okoztak volna, részint a zsidó, részint a keresztyén hitetvallották; ugyanis, mint egykorú arab utazók beszélik, a Volga partján lev" khazar f "városépen arról volt nevezetes, hogy ott a legkülönböz" bb vallások hívei egymással békésegyetértésben éltek, saját templomaikban imádkozhattak és a kormány védelmét egyaránt

élvezhették. (A felvilágosodott XIX. század bizonyos keresztyénei talán még ma is példáulvehetnék ezeket a vad tatárokat !) Azonban hát a magyarnak nyelvi nyilvánvaló bizonyí-tékaiból csak az el" bb említett két vallásra lehet következtetni, még pedig oly formán, hogy atermészeti vallás vagy samanismus az alsóbbrend# ural-altájiak "si hite volt, a parsismustanítása pedig, a mely már magasabb m#veltségi fokot kíván meg, felette valószín#en csupána f " bbrend# társadalom körében talált híveire, a hogy az iszlám terjedésének idejében ismegtörtént. Ezt bizonyítja a többi között az a körülmény, hogy a samán hitre való emlékezés amagyar népben magában határozottabban jutott kifejezésre és elevenebben maradt meg, minta régi Perzsia vallásának emléke, jóllehet a keresztyén vakbuzgóság évszázadokon át vérrel ést#zzel dühöngött ezen emlékek ellen. Valamint a teleutoknak, szagajoknak, altájiaknak ésegyéb dél-szibiriai törököknek - a nagy török népláncz ezen idegen m#veltségi hatástól leg-

kevésbbé elváltoztatott szemeinek - még jelenleg is megvannak hegyi, erdei, folyói, taviszellemeik,118 épen úgy volt a dolog a régi magyaroknál is, és még Szent László királynak iskellett decretumaiban a juxta puteos, ad arbores, ad fontes et lapides való áldozást meg-tiltania.119 A középázsiai molla még mai nap is nem szívesen látja, hogy a fogadalmi kövekrevagy bokrokra mindenféle rongyot aggatnak, és a pogány korszakból fennmaradt babona ellen

buzgóan kikel. Így a magyar nép közt még megmaradt a ló-áldozat emléke, és pedig e szóban:

117 Tulajdonképen védelmez". V. ö. ezen oszmán kifejezést: Allah uur ola, Isten veled (szó szerint:

Allah legyen védelmez"d).118

V. ö. az alt. jiš eesi, erdei szellem, tuu eesi, hegyi szellem, nevét.119 Decret. I. c. 22.



81

e) alkotmányára és kormányára

következtetni, holott e nép kezdetleges nomád világnézettel érkezett Európába.

Valósággal egészen érthetetlen, hogyan gondolhattak a magyar történetírók olyan képtelen-ségre, hogy a telivér ázsiai emberre, s"t a tisztán patriarkhális társadalmi szellemt"l áthatott

nomádra olyan alkotmányt és olyan intézményeket fogjanak rá, a melyeknek az akkori ázsiaifelfogástól és nézett"l tökéletesen idegeneknek kellett lenniök! Ide tartozik els" sorban azAnonymus készítette otromba koholmány a vérszerz# désr # l, a melynek öt pontjában egyetlenegy eszme sincs, a mely ázsiai nomád társadalom bélyegét hordaná magán; ellenben érintenek

benne olyan kérdéseket, a melyeknek megbeszélése törökök közt teljesen fölösleges volt éscsupán a keresztyén nyugati gondolkodásmód el"tt látszhatott szükségesnek. Nevezetes, hogya tréfás Névtelen szerint ezen minden ízében európai jellem# szerz"dés még Etelkuzubankeletkezett, és az epigonok eléggé naivak arra, hogy e jó embernek lépre menjenek és egészkomolyan e vérszerz"dés taglalásába bocsátkozzanak. S"t mi több, a jelenkori magyar törté-netírók és politikusok e férczm# ben látják a jelenlegi magyar alkotmány alapját és a magyarok nyilvános nemzeti életének leginkább maradandó m#vét.123 Hogyan juthatott komoly férfiak-

nak eszökbe, hogy ilyen otromba koholmány alapján vagy tapasztalatlan byzancziak határo-zatlan értesítéseire támaszkodva még hosszadalmas következtetésekbe bocsátkozzanak a régimagyarok államának és kormányának formájáról meg jogi viszonyaikról, azt valóban nehézelgondolni. A ki a jelenkori és a mult id" beli nomádok életét és szokásait némileg ismeri, a ki

jártas azon elvekben és szabályokban, a melyek a Jaszao Dsengiz-ben, a Tüzükat-i-Timur-banés a Rasid-ad-din vázolta képekben a mult id"k ural-altáji népeinek kormányzati viszonyairóltalálhatók, az csakhamar megérti, hogy az oltalom és védelem kölcsönös kötelességér "l valószerz"dés a nomád társadalom alapvet" törvényében rejlik. Efféle szerz"dést, de nem ámolyaténképen, a hogy a Névtelen koholta, mégsem kell kötni; a magyarok pedig, ehamisítatlan nomád harczosok, épenséggel nem szorultak ilyen gyártmányra. A legnagyobb

mértékben merész vállalkozás tehát, ha valaki a nomádok politikai és társadalmi alkotmányáta magunk e nem# intézményeivel összehasonlítja; arról meg épen szó sem lehet, hogy ilyenrövid, ingatag és megbízhatatlan tudósítások alapján magunknak a régi magyarok alkotmá-nyáról képet alkossunk. Mindenel"tt bármely szerz"dés a régi nomádoknál vérszerz"dés volt,mert mindegyiket véritallal (i$ ki, magyarul eskü) pecsételték meg. Továbbá ily szerz"dést, amely természetesen csak él"szóból állhatott, két különböz" rész között, nem pedig ugyanazonegy népnél lehetett kötni, és ilyenféle szerz"dést, azaz szóbeli megállapodást csupánmagyarok és kabarok vagy magyarok és a pannoniai avarok maradványai közt lehetne feltenni.

A nomádok alkotmánya minden id" ben az egyes törzsek szövetkezete volt közös választásútján megválasztott fejedelem f "urasága alatt; a fejedelem hatalma azonban épen nem volt

korlátlan, mert minden egyes törzs saját fejének igazgatása alatt állott; s"t még nagyobb, azegyetemességet illet" ügyekben is, milyen például tanácskozás idegen területre való betörésfelett, vagy belvillongások eligazítása, küren-t, azaz birodalmi tanácsot, rendek gyülekezetét,szoktak összehívni, a mely a fejedelem vezetése alatt tanácskozott, azonban mindig szótöbb-séggel döntött. E fejedelmek utódjai a születési nemességhez tartoztak, melyet a kara-kirgizek manap-nak 124 neveznek, és a legtöbb esetben a legid"sebb fiút tekintik a fejedelmi méltóság 123 Kivált Szabó Károly és Kerékgyártó.124 Szó szerint: nemzetség apja (ebb"l: man, a magyar nem, és apa, a magyar atya, apa); valamint

man-apa-ból manap lett, úgy alakult alp-ata-ból alpat, arpad vagyis fejedelem. A kazakoknál anemesség neve ak-söjek, fehércsontú, a népe pedig kara-söjek, feketecsontú. Perzsiában a nemesember neve khanzad, a khan szülöttje, Törökországban pedig, a hol születési nemesség nincs, azel"kel"nek neve kiši-zade vagyis a valaki szülöttje, a valaki fia.



83

különbségén alapszik a khazarok, magyarok és bolgárok kett"s uralma, a melyet arab és byzanczi szerz"k emlegetnek; e kett"s uralom nyomait még ma is fel lehet ismerni azonhatásban, a melyet a khán mint a világi, és a legf " bb seikh mint az egyházi hatalom kép-visel" je gyakorol. Sajnos, a XI. és XII. század keresztyén vakbuzgósága túlságosan dühöngöttés a magyarok keresztyénségel"tti m#veltségének minden emlékét annyira kiirtotta, hogy

manapság a legcsekélyebb támaszték is hiányzik arra nézve, hogy a magyarok kormányformá- jába bepillanthatnánk, a milyen a honfoglalás el"tt és kevéssel az után volt. E tekintetben arrakell szorítkoznunk, hogy találgassunk és egyéb, ugyanazon törzsb"l és kés" bbi id" b"l valónomádok ismert viszonyait összehasonlítgassuk; ezt az eljárást kell

f) a lelki tulajdonságok

megítélésében is követnünk, minthogy, miként már említettük, a nomád társadalom szellemeaz id"k folytán csak kevéssé változott. Ha még a jelenkori felületes kutatók és utazók is azonfelfedezésre jutnak, hogy a pusztaság zordon külsej# lakosa minden elképzelhet" b#nnek

megtestesülése, s"t a legelvetemültebb ember a föld kerekségén, akkor nem lehet feltün",hogy a X. századbeli európaiak a magyarokban, kik gyujtogatva és öldökölve jártak minden-felé, csupa szörnyeteget láttak. A dolog azonban egészen máskép van. Engem is abban azid" ben, mid"n az akkor még szabad és féktelen turkománok közepett éltem, borzalom szállottmeg, valahányszor iráni rabszolgáikkal való kegyetlenkedésöket láttam, a mikor régi m#velt-ségi fokuknak kezdetleges, durva állapotával szemben csakis utálatot érezhettem. Ma azon-

ban, mid"n a XIX. század keresztyén m#veltségének árnyoldalaival szintén megismerkedtem,sok tekintetben más nézetre tértem. Úgy vélekedem, hogy m#veltségünk dics"séges éshasonlíthatatlanul fenséges a régi m#veltségi világgal szemben, azonban meg nem állhatom,hogy tényként ki ne mondjam, hogy ez utóbbi sem jelesség nélkül való és hogy a pusztaság

egyszer # fiában is vannak bizonyos erények, a melyeknek a m#velt ember tökéletes híjávalvan. A nomádok jellemének e fényes oldalait, a melyek a magyarokban is megvoltak, mikor Európában megjelentek, a X. századbeli krónikások tökéletes tudatlanságuk miatt eléggé nemméltathatták. Egy évszázadnál hosszabb ideig volt Byzancznak és a nyugati keresztyénségnek a régi magyarokkal dolga és mégsem akadt senki, a ki e jövevényeket közelebbr "l igyekezettvolna megismerni. Egy árva szót sem hagytak ránk a magyarok nyelvéb"l, egyetlen képet semavagy vázlatot, a mely megbízhatóságra számot tarthatna, és valósággal bámulatra méltó,mekkora fontosságot tulajdonítanak a jelenkori történetírók a Heribald nev# hülye és bárgyúsanct-galleni barát ostoba és zagyva leírásának, a ki, mint ismeretes, Ekkehard bizonyságakéntszerepel a magyarokról azon alkalommal vázolt képében, mid"n a sanct-galleni monostortmegrohanták. E leírásban, melyet szorgalmas hazai történetírónk, Szabó Károly, életh#nek,

tanulságosnak és a magyarok erkölcsi életére nézve jellemz"nek mond, a holttest elégetésének cselekvényén kívül egy szót, s"t még csak legcsekélyebb utalást sem találok erkölcsi képrenézve, a mely ázsiai nomádok cselekedeteire és életnézetére emlékeztetne. Hogy egy szilajharczos a kolostor templomának tornyára mászott és onnan végezte el szükségét, azt már azértsem tartjuk hihet"nek, mivel, mint Bajánnál láttuk, a samán vallás híve bármely más idegenvallás iránt is tiszteletet szokott tanusítani. Hogy jócskán fogyasztottak el bort, hogy kincseketkerestek, az bizony bármi országból és világrészb"l való, zsákmányra áhítozó harczosokraillik, és mint utóbb majd meglátjuk, a tiszta magyar elem e csapatokban bizony a legkevesebbvolt; hiszen csupán a vezet" szellem volt magyar, magában a seregben pedig az avarok maradványainak és szlávoknak kellett lenniök.



84

A ki azon korbeli magyarok szellemi és erkölcsi tulajdonságainak képét vázolni készül, annak minden egyéb el"tt nem volna szabad arról megfeledkezni, hogy a nép vezet"i, ama kornak

perzsa m#veltségi szellemét"l er "sen áthatva, az általános m#veltségben sokkal magasabbanállottak mint az akkori keresztyén társadalom vezet"i, jóllehet nem szoktak latin klassziku-sokat olvasni és vaskos breviáriumokat hurczolni. Ezt természetesen nem lehetne a harczoló

nép nagy tömegér "l állítani; ez ugyanis durva, a harcz véres mesterségében nevelkedett, vadczimborákból állott, kik minden lépten nyomon ezer veszélylyel álltak szemben, a melyek ellen védekezniök kellett. Azonban egy cseppet sem voltak rosszabbak az akkori nyugatikeresztyén lovagoknál, mert hitszegést, árulást nem lehet rájok fogni, legkevésbbé pedigfoghatják rájok a byzancziak, a kik mindenha legjobban értettek a hazudozáshoz és még mikor a bibliát fogták kezökben, akkor is rászedték török szövetségeseiket.

Jellemének alapvonásaiban a nomád általában jótékony, vendégszeret", csupa kegyesség agyengébb iránt; igaz, hogy mint harczos nyers és irgalmatlan, hiszen közmondása is azt tartja,hogy: »Lován ül" férfiú se apját se anyját nem ismeri«, azonban haszontalan vérontás nemszenvedélye és legkevésbbé az a vad pusztítási düh, a melyet a magyarokra és kés" bb a

mongolokra ráfogtak. Soha sem szabad e mondást: »Audi et alteram partem« figyelmen kívülhagyni. El"ttünk csak a lelkök mélyéig megijedt legy"zötteknek leírása van, az utókor ítéleteazonban bizonyára enyhébb lett volna, ha a gy"ztesek is hagytak volna ránk saját tetteikr "lvaló leírást. Azonban nehéz volna a nomádoknál azt szépítgetni, hogy mértéktelenül áhítoznak zsákmányra és kincsekre meg a m#vészetben és iparban el"rehaladt letelepültek készít-ményeire; e b#nben, mint láttuk, a jámbor frank király is leledzett, a mennyiben az avaroktólminden kincsöket elszedte, csakhogy ez a b#n a pusztaság szegény fiában némileg meg-magyarázható. Ezt a b#nt a pusztai lakosoknak mindenkor szemökre lobbantották a szom-szédos letelepültek; ez ellen az Európába nyomult magyarokat nem is akarjuk védelmezni,azonban másrészt az iszákosság és fajtalanság vádját, a melyet ellenök emelnek, határozottanigazságtalannak kell mondanunk. A ki a kimiszt # l és a bozától, a nomádok egyetlen szeszesitalától, lerészegedik, olyan ritkán akad, borral pedig meg sörrel a magyarok csak Pannoniábavaló berontásuk után ismerkedtek meg. Ha netalán akadt iszákos, valószín#leg vagy azavarokhoz vagy a szlávokhoz tartozott, mert a bort és sört jelent" szók keleti török eredet#ek (v. ö. a török sira és bor szót e magyar szóval: sör és bor ), ezen italokat pedig már az avarok is ismerték. A mi a fajtalanságot illeti, a nomád ember, miel"tt az úgynevezett m#veltségivilággal érintkezik, minden e nem# b#nt"l mentes. Kiválóan jellemzi a nomádot a n"i nemiránt való kímélete. A n"t általában ak-bašlik -nak, azaz fehérfej#nek nevezik; ez a jelz"asszonyt, aggastyánt egyaránt megillet; ak ugyanis fehér és "sz. Ezzel összevethet" a magyar agg szó. A ki asszonyt megüt vagy vemhes kanczát kínoz, azt férfiatlannak és neveletlennek tartják.129 A n"k czíme khanim, szó szerint fejedelmem, és viselkedésük e szerint tekinté-

lyöknek tudatában majdnem mindig és mindenütt példaszer #. Annak idején a Görgen partjánláttam, a mint asszonyok és lányok paradicsomi mezben fürödtek, a nélkül hogy szükségesnek találták volna álszeméremmel védekezni; a nomádok feje feleségével és vendégével ugyan-azon egy takaró alatt hál, a nélkül hogy esze ágába jutna a fajtalanság lehet"sége. A puszta

belsejében leánynak elbukása hallatlan dolog, és az iszlámtól elt#rt többnejüséget csak azel"kel"knél és törzsek fejedelmeinél lehet találni. Az iszlám el"tt való korban ennek nyomasem volt, és a régi magyarok valamint a többi törökök is a Kaspi-tótól és a Fekete-tengert"l

129 Hogy egyedül lev" n"k még jelenleg is nomádok között könnyebben és minden veszedelem nélkül

mozoghatnak, azt újabb id" ben bizonyítja Mrs Bishop utazása kurdok és beduinok között, meg

Taylor kisasszony különös úti kalandjai a tibeti nomádok között. Ez utóbbi hölgy karavánja ellenintézett rablótámadást a nomádok mint férfiatlan és utálatos tettet megbüntették.



85

éjszakra a polygamiának hírét sem hallották és erkölcsi tisztaság tekintetében bizonyárakülönbek voltak ama korbeli keresztyéneknél, valamint saját fajuk kés" bbi ivadékánál is.Hogy a régi magyarok kiválóan gyengéd érzületet tanúsítottak a n"k iránt, azt a férfi és n# fogalmának kifejezése bizonyítja. A férfiú magyar neve, ember,130 ezen eredeti alakból szár-mazik: emger, és annyit tesz mint dolgozó, vesz"d", ellentétben ezzel: asszony (régiesen

akhsin), e török szóból: ak-sun, a fehérszín#, vagyis olyan lény, a melynek nem kell a szabadég alatt járnia-kelnie, a melyet a nap heve meg nem barnít és a mely kevesebbet vesz"dik. Efelfogáshoz sorakozik a keleti török er, férfi, és zaife, asszony, az arab zaif, gyenge, szóból,tehát: a gyenge. Leginkább kidomborodó vonásul a magyarok jellemének képében természete-sen határtalan és mértéktelen vonzalmukat kell tekintenünk a szabadsághoz és függet-lenséghez. Ezen érzelemnek minden korban és minden vidéken híve maradt az ázsiai nomád,és ezen tulajdonsága volt világtörténelmi cselekedeteinek is indítója meg pusztulásának isokozója. Az a képtelensége ugyanis, hogy engedelmeskedjék, elpusztította a minden nagycselekvényhez szükséges egységet, és a hol ural-altáji nomádok felléptek, a nélkül, hogyuralmokat idegen népelemekre kiterjesztették volna, vagyis a hol magukra maradtak és államilételöket csupán saját törzsbeli társaikra alapították, ott hatalmok és nagyságuk csak ideig-óráig való volt.

130 Népünk alsóbb osztályaiban ember határozottan a. m. vir, nem pedig homo, valamint általábanember a gyermek ellentétéül használatos.



86

XIII.A HONFOGLALÁS.

Miután a megel"z" fejezetben megkisérlettük bebizonyítani, hogy a magyarok a nomád népek általános jellemzékének alapján nem lehettek olyan durva, elvadult barbárok, a milyeneknek aközépkori európai krónikások tartották, immár nyugat felé vezet" útjokon tovább akarjuk "ketkisérni és minden el"tt azt az indító okot kutatjuk, a melynek következtében a maiMagyarországba benyomultak. A magyar történetírók és krónikások felfogásában, hogy Árpádés övéi Etelkuzuból vagy épenséggel már a Volga mell"l azon határozott szándékkal indultak el, hogy új otthont keressenek vagy új hazát alapítsanak, egyáltalában nem osztozhatunk,mivel a nomád társadalom a »haza« fogalmát nem ismeri és az örökös vándorlásnak vele-született hajlamánál fogva nem is akarja ismerni. Még kevésbbé fogadható el az a gondolat, amely szerint a magyaroknak azon régóta táplált és át meg átgondolt tervet tulajdonítják, hogya hunnok birodalmát újra meg akarták hódítani. Hogy a monda Attila sikereir "l és dics"-ségér "l a közben elmult négy évszázadnyi id"köz ellenére a törököknek magyar törzsénél aIX. század vége felé már teljesen elhangzott volna, azt már azért is nehéz volna feltennünk,mert Dsengiz Khán emléke még nagyobb közben es" id"köz után a mai mongoloknál mégmindig él és mert a turkománok a Görgen és Etrek mellékén még ma is emlékeznek arra, hogyaz oszmánok testvérei. Azonban a nomádoknál semmiféle el"re feltett terv, semmi kit#zöttczél nem szab mértéket, hanem csupán a szükségességnek épen el"forduló esete, és nemAttila öröksége, hanem a beseny"kt"l való szorongatásuk és a boszuálló bolgároknak Byzanczczal kötött békéje volt az oka, hogy a magyarok Etelkuzuban már nem érezték magokat biztonságban, új legel"ket keresve a déli Kárpátokhoz közelebb vonultak és az Al-Duna fel"l ugyanazon úton nyomultak Pannoniába, a melyen az avarok, a hunnok és

valószín#leg ezek el"tt sok más ural-altáji nép is a Duna és a Tisza partján elterül", legel" bendús alföldre vonultak. Ez a feltevés annál jogosultabb, ha megfontoljuk, hogy ez a vidék amagyarokra nézve Arnulffal való szövetségök következtében nem volt ismeretlen és hogyegyes csapatjaik zsákmányra és kalandra való vágyuktól vezetve bizonyára már el" bb isEtelkuzuból ugyanoda portyázásra vállalkoztak.

A legnagyobb vonzóer " és a leghatalmasabb indítóok azonban ama körülményben rejlett,hogy a magyarok a Dunánál ép úgy mint a Tiszánál mindjárt els" betöréseik alkalmával azontörzsbeli és vér szerint való rokonaikra akadtak, a kiket rendesen az avarok maradványainak mondanak; e maradványok, mint már el" bb b"ven kifejtettük, épen nem voltak olyancsekélyek és jelentéktelenek, a milyeneknek a középkori krónikások állítják, a kik Pannonia

keleti felének a IX. században való viszonyait illet # leg s! r ! setétségben tapogatóznak. Akortársak hallgatásában és teljes tudatlanságában nem rejlik elégséges ok a mi feltevésünkbenvaló kételkedésre. Az avarok maradványai a Dunán túl es" területen beható szláv vegyülés ésaz ostromló keresztyén egyháznak szakadatlan térít" kisérletei következtében ethnikai éstársadalmi tekintetben már nagyon is meggyengülhettek és inkább kivetk "zhettek eredetisé-gökb"l, mint testvéreik és törzsbeli rokonaik a Duna és Tisza közén. E területen, a melynek aIX. században, miután a frank hatalom tekintélye lehanyatlott, ugyanolyan terra incognita-féle

jelleme volt, akár csak Herodot idejében, a magyarság tömöttebben maradt meg és inkábbmegtartotta egységes alakját. A nép-alakulathoz, a mely ott képz"dött, a szlávok is nyilvánnagy adalékot szolgáltattak, azonban az egységes magyarság diadalmasan felülkerekedett.Megbizható adatokban itt is ott is szükölködünk. E vidék kevésbbé volt ismeretes Magyar-ország nyugati részénél. Még a vértanúságért eped" hitterjeszt"k el"tt is elzárva maradt;hiszen azon vidékekre való utazás a megrémült nyugati ember el"tt a IX. század második



87

felében legalább is olyan veszedelmesnek látszhatott, mint a milyen a turkomán pusztaságonvaló utazás Közép-Ázsiába a XIX. század els" évtizedeiben volt.

Minthogy a magyar krónikások feljegyzéseinek a magyarok honfoglalását illet"leg semmi színalatt sem adhatunk hitelt, mivel az els" leirások csak a XIII. századból valók, mid"n ahagyomány a keresztyén vakbuzgóság nyomása alatt er "szakosan elnyomva már régesrégenkiveszett, ennélfogva a betörés els" jelenségeinek semmi néven nevezhet" híre nincsen ren-delkezésünkre. Csupán az Etelkuzu, vagyis a mai Moldva és Oláhország, és a Magyarországközt lev" terület földrajzi viszonyainak alapján jogosult az a feltevés, hogy Árpád az Al-Dunafel"l, tudniillik ama természet-adta úton vonult be, a melyen a hunnok és avarok is benyo-multak, nem pedig, mint a magyar krónikások állítják, Galiczián és az éjszakkeleti Kár-

pátokon át.131 Ez úton juthattak a vitéz lovasok a legrövidebb id" alatt a hadi mesterségöknek és egész mivoltjoknak leginkább megfelel" síkságra, ama tágas, végeláthatatlan síkságra, amely éjszakfelé a Mátra hegységéig terjed és a melyen a pusztára termett és ott nevelkedettapró, er "s lovaikon egészen otthonosaknak érezték magokat. Ha a végtelen látóhatár a délibábtünde képeivel a pusztaság fiainak sas tekintetét gyönyörködtette és emlékezetökbe a Volga

alsó vidékén látható hasonló tájképeket idézett, másrészt az avarokkal való találkozásuk, a kik ott nomádokul és hasonló életfeltételek közt éltek, bizonyára rendkivüli, örvendetes hatástgyakorolhatott rájok. Nyelvök útján aligha megértethették magokat Árpád vitézei Bajánivadékaival; hiszen három évszázadnál több id" mult el azóta, hogy az utóbbiak a Kaspi-tó ésa Pontus éjszaki vidékein lev" hazájokat a Duna és a Tisza között elterül" síksággal fel-cserélték és az ott talált ugor-török vegyülékbe olvadtak. A nyelv minden bizonnyal aleghatalmasabb kötelék egyes embercsoportok között, azonban az erkölcsök és szokások, avallás és világnézet közösségében is rejlik az egyesítés hatalmas eszköze, és egészen termé-szetesnek lehet tartani, ha a magyarok törzsbeli rokonaikkal találkozva a legnagyobb örömregyúltak és ezeket a legforróbb testvéri üdvözlettel köszöntötték. E viszony mellékletéülszolgál els" sorban a török-ajkú beseny"k és kúnok utóbbi odaözönlése, a kik nyelvi különb-ségök ellenére is a már gy"ztes magyarsághoz csatlakoztak, mint fegyveres társaik kitüntek ésezeknek becsülésében részesültek. Hasonlót látunk az oszmánok történetében, a kik ahyrcaniai pusztáról éjszaki Perzsián át Kis-Ázsiába jutottak, ott testvéreikkel, a szeldsukokkaltalálkoztak és, miután ezeknek hanyatló hatalmát meger "sítették, csakhamar az örmények éskurdok fölé kerekedtek. A nomád harczosok "si erejében, a török-tatár lovasság hamisítatlantulajdonságaival Pannoniában megjelen" magyarok hasonlóképen a keleti törzsbeli rokonaik-tól hosszú id"n át elválasztott avaroknak megment"iül és barátjaiúl tüntek fel. Valamint az 131 A Névtelen Jegyz" ama vidék néhány pontjának etymologiáját össze akarja kapcsolni a honfog-

lalással és egyéb között azt tartja, hogy Munkács-ot azért nevezték el így a magyarok, mert benyo-

mulásuk munkával vagy fáradsággal járt, és e szerint adták az els" szerencsés ütközet helyének is enevet: Szerencs. Csakhogy az a baj, hogy munka is, szerencse is tiszta szláv eredet# szó; az el" bbiugyanis ebb"l származik: muka, kín, fáradság, az utóbbi pedig ebb"l: sre$ a, szerencse. Mivel pedigÁrpád nem volt szláv, az Anonymust rossz szófejt"nek és még rosszabb történetirónak kellmondanunk.

Azt, hogy a magyarok éjszakkelet fel"l jöttek be, leginkább Nestor adatával szokták bizonyítani, a kiazt írja, hogy az ogorok 848-ban, Oleg vagy Olaf uralkodása alatt vonultak el Kiev mellett és hogyazért azt az egész hegylánczot agri hegyeknek nevezték. Minden el"tt az a kérdés, vajjon Nestor azogriakon csakugyan magyarokat értett-e, mivel, mint ismeretes, az oroszok e néven minden, keletentanyázó nomádot szoktak érteni, mint már el" bb kifejtettük. Továbbá, ha a magyart délen mažar-nak, mažgar-nak nevezték, hogyan híhatták éjszakon ogriaknak? A Nestor említette ogriak bármi

egyéb lehettek, csak magyarok nem, és minden ehhez f #z"d" okoskodás a mese birodalmábatartozik.



89

feltenni, hogy a külföldi szlávok olyan könny# szerrel meghódoltak és az idegen ural-altájiak megérkeztén annyira örvendeztek. Nem éjszakról dél felé, hanem keletr "l nyugat felényomultak el"re a magyarok, és feltéve, hogy az els" ellenség, a melyre bukkantak, szláv-eredetü volt, ezen legfelebb azon szórványos szláv telepeket lehet értenünk, a melyek amazid" ben a magyar alföldnek éjszaki és déli vidékén egyaránt léteztek, mint az avarok régi

szomszédjai az újonnan érkezett nomád harczosok iránt nem viselkedtek ellenségesen és ehatalmas ellenféllel szemben ellenállásra nem is voltak képesek. Az én szerény véleményemszerint a magyarok a Duna innens" partjának területén semmiféle nevezetes nyilt ellenséges-kedésre nem akadtak. E mellett bizonyít el"ször Magyarországnak elenyész"en csekélynépessége amaz id" ben és különösen ama vidéken, a melyen a lakosság számának és aterületnek viszonya még jelenleg is nagyon kedvez"tlen. Másodszor, ha a magyarok fegyvereita Duna és Tisza köze rendkivüli módon elfoglalta volna, hogyan vehettek volna nemsokáraezután részt az ország belsejében vívott harczban is, meg az Italiába intézett els" betörésbenis?133 Igazán jelent"s ellenségök az akkor messzire Magyarországba nyúló morva birodalomvolt, Szvatopluk uralma alatt, a kinek hatalma egyfel"l a Tiszáig, másfel"l meg a Dunáigterjedt; miután e hatalom a három fel"l ellene intézett támadás következtében megtörött,nemcsak az innens" dunai terület jutott teljesen a magyarok birtokába, hanem a Dunán túllakó avarokkal is érintkezhettek, a kik sokkal inkább szorongatva, mint a keleti avarok, amagyarok megjelenése által most szerencsésen megmenekültek és annál szivesebben csatla-koztak a hódítókhoz. Valamint a szeldsuk bégek Kis-Ázsiában még rövid id"vel az oszmánok megérkezése el"tt a m#veltségnek hódoló lakosság felett a fels" bbséget kezökben tartották,

jóllehet hadi erejök már a hanyatlás állapotában volt, épen úgy birtak az avar vitézek a IX.század második felében már meglev" meger "sített helyek és a békés szláv népesség feletthatalmuknak még mindig érvényt szerezni. Ugyanazt a szolgálatot, a melyet az oszmánok aszeldsukoknak tettek, Árpád magyarjai is tették az avarok maradványainak, a melyek helyettaztán a szláv népesség felett való uralmat átvették vagy egyesülve az avar törzsek fejeivel ura-

lomra jutottak. Arról szó sem lehetett, hogy a szlávok a Duna innens" területén ellenálljanak,azonban hivatalos meghódolásnak hivatalos ténye szintén képzelhetetlen, mert önálló szlávok ott már évszázadok óta nem léteztek.

És bármi úton-módon akarnék is a honfoglalást megmagyarázni, nomád lovas népek hasonlóhadi tetteinek alapján mégis csak azon gyanításnak kell helyt adnunk, hogy a magyarok tüsténtPannoniában való els" fellépésök alkalmával ott talált törzsbeli rokonaikban hatalmassegít"ket leltek, és hogy folyton növekv" hadi szerencséjük következtében egyéb, s"t el" bbellenséges indulatú török törzsek is hozzájok csatlakoztak és segítségökre voltak, mert, mikénta történelem bizonyítja, valamely hadi vállalatnak sikere a legközelebb tanyázó nomádokat agy"ztesekhez való csatlakozásra szokta bírni és a szerencsés kalandorok sorait öregbíti. Efféle

133 A chronologiai adatokat illet"leg Salamonnak következ", akadémiai jelentésében lev" id"meghatá-

rozását tartom a valószín#séghez legközelebb es"nek:

889. kivonulásuk Lebediából és letelepedésök Etelkuzuban;892. els" fellépésök Pannoniában, mint Arnulf szövetségesei;894. fellépésök a morvák ellen a Duna jobb partján;895. a bolgár hadjárat kezdete;897. Etelkuzut elhagyják és átkelnek a Kárpátokon (t. i. a délieken);898. letelepedésök a Duna túlsó partján;899. els" olaszországi hadjárat;

900. második olaszországi hadjárat (Jelentés a honfoglalás id" pontjának meghatározása tárgyában,46. l.)



90

törzsbeli rokonaik közé tartoztak els" sorban a magyarok iránt barátságos indulatú khazarok;ez tulajdonképen politikai, nem pedig ethnikai gy# jt"név, a melyen itt els" sorban egyes kúncsapatokat kell érteni. A magyar krónikások és történetírók nézetét, hogy a khazarok és kúnok azonosak, már azért sem szabad merész feltevésnek tartanunk, mivel ezek Anna Komnenaszerint ugyanazon nyelvet beszélték, és mivel a Biborbanszületettnek leírása szerint a kabarok

khazar nemzetségének nyelve a magyarok nyelvét"l csak nyelvjárásilag különbözhetett; ebb"laz következik, hogy khazarok, kúnok, kabarok és magyarok közös nyelvcsaládhoz, tudniillik atörökhöz tartoznak, tehát ugyanazon népnek közel rokon tagjai voltak. Ezek mellett már igenkorán tünnek fel a beseny# k mint a magyarok szövetségesei Magyarországban. Azon semmi-képen sem szabad megütközni, hogy a magyaroknak ezen egykori halálos és rettegett ellen-ségei Árpádnak szövetségeseiként lépnek fel, s"t az ország meghódításában leghathatósabbtámaszaiúl szolgáltak. Hasonló esetek már s#r #en fordultak el" a török-tatár hódítók törté-netében. Azt látjuk, hogy egyes törzsek, melyek Dsengiz, Timur és Nadir vállalkozásávalszemben eleinte ellenségesen viselkedtek, utóbb e világhódítókhoz csatlakoztak és nekik egészen rendkivüli szolgálatokat tettek. Árpád sikere csakhamar ki is békítette a beseny"ket,egész készséggel meghódoltak legf " bb uralmának és a Taksony uralkodása alatt említett

beseny" vezéren, Thonuz-Abán kivül valószinüleg más vezérek is keltek Etelkuzuból útra aDuna felé, kiket magyar testvéreik szerencséje csábított.

Nem mell"zhetjük hallgatással azon vitatkozást, a mely e szövetségeseknek és a magyaroknak rokonsági viszonyát illet"leg támadt és még jelenleg is eldöntetlen. Külföldi történetirók és az" nyomukon Hunfalvy Pál a khazarokban, beseny"kben és magyarokban ugor néptörzsetismernek fel, holott másrészt a magyarok az említett népekben legközelebbi testvéreiket látják és legfelebb csak a nyelvet illet"leg sejtenek csekély nyelvjárási különbséget.134 Azonban minta folyton haladó kutatásból kitetszik, e rokonsági viszonyt illet"leg a magyar felfogástulajdonképen a helyes; minthogy ugyanis a kún nyelvnek tiszta török jelleme a Petrarca-Codexb"l bebizonyult és minthogy a kúnok azonossága az uzokkal, ouzokkal vagy oguzokkal,a hogy az arabok és perzsák nevezik, vagyis a mai turkománokkal minden kétségen kivülvaló, ennélfogva nehéz megérteni, hogy miért képezhetné a nagy turk család egyes tagjaiközött lev" szoros rokonsági viszony még továbbra is vitatkozás tárgyát. Természetes, hogy etény, tudniillik a kúnok és beseny"k bebizonyított török volta, a legújabb magyar történet-iróknak nagyon kellemetlen és egészen megzavarja "ket. Nincsen kifogásuk a beseny"k éskúnok atyafisága ellen; ezen utóbbiaknak egy töredéke a polovczok, palóczok nevén nagy-

jelent"ségre jutott; azonban ezeket valóságos magyaroknak tekintették, nem pedig törökök-nek, az " nézetök szerint a magyarokon csak olyan önálló ethnost lehet és szabad érteni, amely a magyaroknak kész mai nyelvével vándorolt be Pannoniába régi hazájából a Volga

partján, következ"leg nem olyan ethnost, a mely különböz" töredékekb"l összehányva már

el" bb vagy utóbb mint olyan megalakult. E gyermekes balvéleményre kés" bb még vissza-térünk; itt csak azt akarjuk kiemelni, hogy Árpád sikeres fellépéséhez saját ritka államférfiui

bölcseségén és népének példátlan vitézségén kivül keletr "l érkez" törzsbeli rokonaiknak éstestvéreiknek közrem#ködése elkerülhetetlenül szükséges volt.

Mint a csekély történelmi vonatkozásokból kitetszik, e szövetségesek csak lassankint éskisebb csoportokra oszolva érkeztek, és katonai értékök szerint más-más, hadi tekintetbenfontos pontra kerültek. A Duna túlsó partjára és az ország nyugati végeire, s"t mindenüvé, ahol az ellenállás veszedelme nagyobb volt, a beseny"ket küldötték; ott ugyanis arról volt szó,hogy a német birodalommal szemben állják meg a küzdelmet, a német harczosokkal szemben,

134 L. utóbb a 301. lapon.



91

kiknek erejér "l a magyarok az avaroktól eléggé értesültek; a magyar alföld éjszaki végén pedig, nevezetesen a mai Nógrád-, Borsod- és Heves-vármegyében er "s kún csapatothelyeztek el, a kikhez kés" bb a palóczok testvértörzse csatlakozott; e két törzs az ott találtszláv néptömegekre ügyelt. A magyar krónikások, mint már említettük, a nyugati középkoriseregek hadvezetését vették mintaképül; e szerz"knek kedve telik annak leirásában, hogy

Árpád f "hadiszállásáról intézett és szigorú következetességgel végbevitt szabályszerü had- járatnak szorosan katonai, rendszeres müveletei által került Magyarország bizonyos id" mulvaa hódítók kezébe. Még az egyes tábornokokat is megnevezik és tüzetesen megjelelik amüköd" hadtestek útjait és állomásait. Mindezt nagyon szépen lehet elolvasni, ha épen valakimesebeszédben akar gyönyörködni; mi azonban, kiknek szeme el"tt az ázsiai hódítónak és anomád lovas csapatoknak képe lebeg, mi egészen másnak képzeljük a honfoglalást. A miigénytelen véleményünk szerint egyes repül" hadoszlopoknak kellett lenniök, a melyek,miután a derékhad valahol meg-megvetette a lábát, valamely testnek el"re nyúló karjaikéntel"nyomultak és a f "seregnek lassankint való vonulását nyomukban lehet"vé tették. Emüveletet, Dsengiz és Timur kés" bbi hadjáratainak hasonmását, a magyar alföldr "l már azértis lehetett könnyebben végbevinni, mivel el"ször az akkori Magyarország lakossága, mint már említettük, szerfölött csekély volt és mivel másodszor az elszórtan megoszló szláv telepeknek,az egyetlen, említésre méltó ellenségnek, sem erejök sem kedvök nem volt ellenállásra. Erejök

bizonyára nem lehetett; ugyan hogy mérk "zhetett volna meg a már régóta letelepült és békésfoglalkozás közt él" szláv népesség az éhség, szomjúság meg az égalj minden viszontagságaellen edzett és a harczban gyakorolt magyarsággal? Kedvök pedig már azért sem lehetett,mivel tudvalev"leg Németországnak a szlávság ellen intézett hódító és hitterjeszt" kisérleteiaz ellenkezést és gy#löletet e két népelem között növelték. A kölcsönös vádból, a melyetszlávok és németek IX. János pápánál Rómában emeltek, legjobban látható e viszony; mégisnehéz volna tagadni, hogy a szlávok részint az avarokkal való régibb szomszédságuk miatt,részint az utóbbiakkal közös ellenállásuk miatt is, melyet a németek megtérít" kisérleteivel

szemben kifejtettek, a magyarok iránt kevésbbé ellenségesek voltak és bennök nem látták a barbárságnak és durvaságnak azon ijeszt" képét, a melyet a németek és olaszok láttak. Azavarok és szlávok erkölcsi életének számos közös vonása az utóbbiaknak a magyarokhoz valóközeledését tetemesen megkönnyítette és a pannoniai szlávok, Árpád bölcs politikájátólfelbátorítva, úgy látszik, csakhamar a magyarok megjelenése után h# és szilárd szövetségeseik közé tartoztak.

E viszonynak hihet" bbé kell válnia, ha meggondoljuk, hogy a magyarok hatvan évnél továbbküldték ki Európában a szélrózsa minden irányába kalandra vágyó és zsákmányra áhítozócsapatjaikat, ez pedig csakis a Magyarországban magában talált rokon és nem-rokon elemek segítségével és támogatásával történhetett, mint a következ" szakaszban ki fogjuk fejteni.



92

XIV.A MAGYAROK BETÖRÉSEI ÉS HÁBORÚI EURÓPÁBAN.

A magyarok betörései, a melyek 899-ben, azonnal Magyarországba való jövetelök els" évébenkezd"dtek, egymástól mer "en különböz" jellemet mutatnak; egyáltalában nem szabad ezeketrendes hadjáratok értelmében vennünk, a hogy a magyar történetírók eddigelé szokták.Valamint a pusztaság lakosának általában zsenge ifjúságától fogva a letelepült népességkincseit, kényelmét és jólétét a legbájosabb színekkel szokták lefesteni, úgy hogy ekkéntfelhevült képzelete nem ismerhet nagyobb szerencsét és gyönyör #séget annál, hogy ez Istent"lmegáldott vidékekre törjön és kedvére meggazdagodjék: épen úgy kellett a Magyarországgalhatáros m#veltségi területek gazdagságáról való hírnek a Duna partjára érkezett magyar lovasok kedélyére hatalmas varázst gyakorolnia. Kalandokra való, velök született vágyuk,fegyvereik els" sikere, a félelem és rettegés, melyet els" megjelenésük mindenütt terjesztett, e

bátor harczosokat bizonyára a legmerészebb vállalatokra és a legvakmer " bb lépésekre sarkal-ta. Els" itáliai betörésökre 900-ban csakhamar a második következett és gyors egymásutánbanlátjuk, hogy egyes kisebb-nagyobb lovas csapatok egész Európán viharként átszáguldoznak,majd az Éjszaki-tengerig, majd az Atlanti-oceán partjaiig, majd meg Apuliáig és Konstanti-nápolyig, és hogy ritkán térnek vissza agyba-f " be verve, hanem annál gyakrabban vonulnak haza Magyarországba övéikhez kincsekkel dúsan megrakodva és hadi foglyokban b"velkedve.E betörések története, a mint Szabó Károly gondos m#vében el"ttünk van, joggal keltette fölaz utókor bámulatát és csudálkozását, az ázsiai vitézek bátorságának, physikai erejének éskitartásának, katonai képességének és Európa akkori védelmi ereje fölött való fels" bbségök-nek ritka példáját tünteti fel és a nyugati krónikások szánalmas jajveszékelésében, kik enomádokat valóságos szörnyetegeknek írják le, az akkori nyugati világnak megszégyenít"

tanúsága rejlik. Manapság nem lehet megérteni, hogyan lehetett az, hogy a magyarok akkoraterületeken átjuthattak és folyókon, hegyeken, s"t még a magas Alpeseken is átkelve száz megszáz mérföldnyire övéikt"l hadi szerencséjüket megkísérthették. Csudának látszik, ha aztolvassuk, hogy egyes lovascsapatok egész Európán át, Brémától Apuliáig, Bordeauxtól egészKonstantinápolyig mertek kalandozni, az egyenl"tlen harczból diadalmasan kibontakoztak éskincsekkel dúsan megrakodva meg számos hadi fogolytól kísérve hazatérhettek. Pedig arejtvényszer #ség el fog enyészni, ha a jelenkori nomádok harczolási módját közelebbr "lszemügyre vesszük. Az Etrek mellékén és Perzsia éjszaki szélén a pusztaságon tanyázóturkománok rendes id" ben Perzsiába egész Tebbeszig, háborús id" ben pedig egészenIszfahánig és Sírázig szoktak el"nyomulni, s"t mi több, rabjaikat olyan messzir "l vezetik

biztonságban a pusztába. Egyetlen turkomán tíz-húsz, rémületében tehetetlenné vált perzsátejthetett foglyul, kik aztán a gy"ztesnek parancsára egymás kezét kötözték meg, bilincsetraktak rá és lova farkához vagy nyergének kápájához kötözve szüntelen halálos félelemben

baktattak mögötte. Úgy látszik, ilyenformán jártak el a magyarok is, de azon körülményben,hogy megjelenésök Európában még idegenszer # bb volt a turkománokénál Perzsiában és hogyennélfogya nagyobb és behatóbb félelmet is terjesztettek, ebben rejlik nagyobb vakmer "-ségöknek és nagyobb sikeröknek is az oka.

Ezen messze távolba kiterjesztett kalandozásaikon kívül, a melyekben nagyobbára aránylagcsekély számú harczos szokott maguk választotta bajtársuknak vezetése alatt részt venni, - amegrettent krónikásoktól feljegyzett számukat ugyanis mindig er "sen túlzottnak kelltekintenünk, - a magyarok magától érthet"leg egyes nagyobb háborút is viseltek, a mely, minta dolog természetéb"l következik, legnagyobbrészt Németország ellen irányult. Hogy vajjontámadó politikát követtek-e a magyarok ezen vállalatokban vagy pedig egyszer #en védelmi



94

E mellett még más körülményt is kell tekintetbe vennünk, tudniillik a szokatlan égalj okozta betegségekb"l, a mindenféle nélkülözésb"l és kivált a háborúkból eredt veszteséget, a mely bizonyára nagyon jelentékeny volt. Így például 904-ben a bajorok hitszeg" támadása, a melyben Kursan135 vezér életét vesztette; a merseburgi csata, a melyben 36,000 magyar pusztult el;a wolfenbütteli (938-ban), a welsi (944-ben) vereség és kivált a véres augsburgi csata (955-

ben), a nélkül, hogy a délen, azaz Olasz- és Görögországban szenvedett és bizonyára nagyveszteségeket számítanók. Minden túlzás nélkül feltehet", hogy a magyarok, beleértve szláv

szövetségeseiket és a beseny# ket meg a kúnokat, legalább is 200,000 fegyverfogható férfit,következ# leg az összes népnek színét-virágát vesztették el a különböz# csatatereken. A kérdéstehát teljesen jogosult: hogy lehet a veszteségeknek és a hadsereg állományának száma közöttlev" viszonyt kiegyenlíteni, és hogy nevezetesen mi maradhatott meg hatvanévi harcz után acsekélyszámú magyar elemb"l, még ha két nemzedék felnevekvését is számítjuk hozzá?

A ki jelenleg ezer esztend" múlva részrehajlatlan szemmel olvassa az egykorú krónikások leírását az akkori Európa minden zugában megfordult magyarok harczairól, a ki meggondolja,milyen merészség, elszántság és lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy száz meg száz mérföldnyi

távolban ismeretlen vidékekre törjenek és éjjel-nappal szembe szálljanak a mindenfel"lfenyeget" veszedelemmel, az semmi esetre sem állhatja meg, hogy e ritka h"siesség iránt

bámulatot ne érezzen. Hogy e leírásokban szörny# pusztításnak, templomok és kolostorok fel-dúlásának, szerzetesek és apáczák lemészárlásának és megannyi istentelen tettnek rémjele-neteit olvassuk, az kevéssé indíthat meg, ha meggondoljuk, hogy ama kor keresztyén h"seigyakran testvérharczban egymás iránt sem mutattak több emberiességet és hogy a háború mégma, a m#veltség korszakában sem ismer semmi irgalmat. A mit a magyarok a X. század els"felében Európában végbevittek, az minden népnek és minden id"nek hadi történelmében

páratlan. Sem a hunnok hadjáratával nem szabad összehasonlítani, mert ezeknek hadi ereje azakkori Európáét szám szerint nagyban felülmulta, - sem Dsengiz és Timur kés" bbi hódítóhadjárataival Ázsiában, mivel ezekkel szemben az akkor át meg át elpuhult Ázsia és akatonailag még kevésbbé rendezett Oroszország meg India állott. Holott a mongolok, aTimuridák és kés" bb az oszmánok mindenütt nagy hadi tömegekkel léptek fel, azt találjuk,hogy a magyarok apró csapatokban járják be a legnagyobb területeket. Egyszerre bocsátkoztak harczba az összes nyugati keresztyénséggel és az id"r "l-id"re el"forduló bajok ellenérefélszázadnál tovább állották meg helyöket. Nem ismertek különbséget éjszaka és nap, tél ésnyár, síkság és hegység között. Szembeszállottak vértes ellenséggel és k "falakkal, és e mellettcsudálatra méltóan a legtöbb esetben rettegést terjesztve és zsákmánnyal dúsan megrakodvatértek haza. E ritka sikerök okául rendszerint az akkori német birodalom viszálkodását, azt afélelmet és rettegést, a melyet ázsiai nomádok megjelenése az akkori Európában keltett, éskivált már a görögökt"l csudált magasabbfokú hadi mesterségöket emlegetik. Ez okokat

részben elismerjük, azonban meg nem állhatjuk, hogy ki ne emeljük, hogy a történelmi kritika bizonyos mozzanatokat, s"t nyomatékos mozzanatokat részint egyáltalán mell"zött, részintnem eléggé méltatott.

A magyarok Európában minden el"tt azon határtalan szabadsági érzelmekkel léptek fel, amelyek a pusztaság lakosainak általában "si sajátságuk, igazán nagy tettek végbevitelére nél-külözhetetlenek, azonban a római keresztyén rabság bilincseiben eped" nyugatiak kebelébenazon id" ben teljesen hiányoztak. Mily szánalmas alak lehetett a h# bérurának vagy önkény-

135 Ezen vezér nevét, a mely a byzancziaknál is Kours©nhV , hazai történetíróink és nyugati krónikások

hol Csörs-re és Kusalyra, hol meg Chussal-ra, Chussol-ra változtatják. Kursan török szó, mai jelentése: kalóz; ebb"l származik a nyugati nyelvekben: Korsar, corsaire stb.



95

ked" egyházfejedelmének felhívásától ütközetbe vezetett német, franczia és olasz vitéz a saját jószántából kivonuló, harczra való vágytól ég" és kalandot szomjazó magyar mellett! Azttartom, rikítóbb ellentétet soha sem látott a harczoló Európa; és nemcsak az odáig ismeretlenés szokatlan nyílzápor, sem a nagyobb hadi tudomány, hanem a születését"l fogva harczbanedzett nomádnak lelke és éltet" szelleme volt ott a dönt". A második körülmény, a melyre már

futólag rámutattunk, a magyarok vezet" köreinek m#veltségi fels" bbsége volt az akkori szláv,német és egyéb keresztyén el"kel"séggel szemben. A keresztyén önteltségnek ez állításminden bizonnyal nagyon is merésznek, vagy épen paradoxonnak tetszhetik, azonban kitagadhatná, hogy a Szászánidák párszi m#veltsége, kiknek díszépületeit és öntöz"m#veit,kiknek államkormányzó m#vészetét és törvényeit, kiknek iparát és kereskedelmét az utókor

joggal bámulja, a IX. és X. évszázadi nyugati m#veltségi világot nagyban felülmulta? Vagyáltalában hogyan is lehetne az akkori ázsiai árják m#veltségét meg a babonába, tudatlanságbaés barbárságba merült európai árjákét összehasonlítani! Az pedig minden kétségen kívül van,mert a magyar nyelvben elég nagy számmal meglev" perzsa m#veltségi szók világos bizo-nyítékát adják, hogy Árpád és a magyar társadalom el"kel"sége e perzsa szászánida m#veltségszellemét"l áthatva, e m#veltség nézeteit"l és életelveit"l vezetve, tehát nem meztelen

barbárul jelent meg Európában. Ha nem így lett volna a dolog, a hadi tudományban és akezdetleges ember physikai erejében rejl" összes els" bbségök sem lett volna elég, hogy amaroknyi ural-altáji harczos keresztyén ellenségeinek mindent elnyomó többsége felettdiadalra jusson, és szellemi fels" bbségök nimbusa nélkül a Pannoniában talált elemeket sem

bírták volna zászlaik alatt egyesíteni. Más id"k és más helyek nomád társadalma mindenhafejetlensége és állhatatlansága által volt ismeretes, és csak a szomszédos párszi és kés" bbmoszlim m#veltség segítségével léphetett fel sikeresen a világtörténelmi események színterén.A mongolokat az ujgur m#veltség, Timurt és az oszmánokat az iszlám juttatta diadalra. Árpádhatározottan a párszi m#veltségben, melynek sugarai már sokkal el" bb hatottak messze azUralig és a Volga középs" vidékéig, lelte az államtudomány azon segít" szereit, a melyekkel

dunai birodalmát megalapította. Nem Árpád volt tehát barbár a szó igaz értelmében, hanemkeresztyén ellenfelei, különben meg bírták volna gátolni idegen, ázsiai néptörzsnek Európábanvaló megállapodását.

A míg tehát a magyarok e szellemi fels" bbségökkel jeleskedve és harczra való nagyobbképességökt"l védelmezve léphettek fel a szomszédos népek ellen, addig diadalmaskodtak isellenségeik felett és legkülönbek is voltak mindenütt. Azonban az égalj meg a talajviszonyok különböz"sége és kivált nem egy idegen szokásnak és erkölcsnek az avarokhoz és szlávokhozvaló csatlakozásuk következtében történt elfogadása feltétlenül átalakítólag hatott a magyarok régi erkölcseire és eredeti erényeiknek és jelességöknek akárhány vonását eltorzította vagyegészen eltörölte. Európában való több évtizedi tartózkodása után a bels"-ázsiai nomád is meg

h# társa is, tudniillik lova, már veszített amaz "si erejéb"l, rugalmasságából és mozgékony-ságából, a mely azel"tt fels" bbségét biztosította. Kincseknek szüntelen felhalmozása, aletelepült életmód bizonyos kényelmével való megismerkedés és f "leg a rabszolgák számának óriási gyarapodása, kiket a magyar Európának minden vidékér "l Pannoniába összeterelt, alassú elpuhulásnak folyamát el"segítette, és ha nem érkezett volna id"r "l-id"re beseny",

bolgár és kún törzsbeli rokonainak egy-egy pótléka, ki tudja, nem érte volna-e már el" bb isegyes, a X. század közepén bekövetkezett csapás. A magyar kiváló, páratlan jelessége mellettis csupán véges halandó volt, a kit"l nem lehetett semmi természet felett való dolgot várni.

Nem kerülhette el Baján, Dsengiz és Timur utódjainak sorsát; s"t a második és harmadik nemzedéknek már akárhány tekintetben kellett Árpád vitézeit"l különböznie. Másrésztszámuk is aránylag megfogyott és mid"n ellenségeik a harczok és vereségek hosszú soránvégre nem egy fogást eltanultak az idegen vitézekt"l és rettent" megjelenésöket lassankintmegszokták, akkor a régebbi varázsnak el kellett tünnie, betöréseik nyugat felé mindinkább



97

XV.MAGYARORSZÁG A X. ÉVSZÁZADBAN.

Most aztán, kedves olvasóm, csakugyan a nagy kérd" jelhez értünk! Szándékunk, a X. évszá-zadi Magyarország ethnikai, politikai és társadalmi viszonyainak koromfekete éjszakájába behatni, minden bizonynyal a legmerészebb vállalatok közé tartozik, a melyeket képzelhetni,és ha mind e mellett e merészletbe bocsátkozunk, azon reményben tesszük, hogy az emberiségethnikai és társadalmi fejl"désének történetében másutt feltün" analog állapotoknak nagyobbkör # áttekintése és tüzetes méltatása segítségünkre lesz. Minden el"tt hangsúlyoznikell, hogy a nagy elválasztó fal a keleti és nyugati emberiség, vagyis európaiak és ázsiaiak m#veltségi törekvései között már azon id" ben is fennállott; s"t az már sokkal el" bb épült ésaz id"nkint változó határvonal a két m#veltség területe között a fels" bbségért küzköd" pártok sikerei szerint hol keleti hol nyugati irányba tolódott. Azon id" ben, mid"n Róma még avilágon való uralmát kezében tartotta, a vitéz legióknak sikerült a nyugati m#veltség határ-

jelel" oszlopait messze Ázsiában er "szakkal felállítani. De nem volt maradásuk, mert aTiberis partján uralkodó hatalom hanyatlásával kid"ltek a határ oszlopai is és Ázsiam#veltségi világa szüntelen kísérleteket tett m#veltségének fogalmaival Európába behatni.Világrészünknek déli szélességi fokai között e harcz csak ritkán és kevéssé dühöngött,azonban annál hevesebben mutatkozott éjszakkeleti területein és különösen ott vált érez-het"vé, a hol a tágas pusztaság és a f # ben b"velked" síkság természete európai földön hasonlótalajviszonyokat tüntet fel és a hol a nomád harczosokat csalogató síkság, a keleti Kárpátok csekély félbeszakításával a Duna táján, Ázsia belsejéb"l Pannonia belsejéig húzódik. A népek nagy viszálya, hogy Magyarország Ázsiához tartozzék-e vagy Európához, évszázadokon áteldöntetlen maradt és miután Attila és Baján hasztalanul kisérlette meg az ázsiai világrend

követeléseinek nyugati földön tiszteletet szerezni, ím most Árpád csekélyebb hatalommalugyan, de annál nagyobb állambölcseséggel és politikai körültekintéssel lépett a sorompók közé. Európában való fellépte tehát Ázsiának, még pedig a nomád Ázsiának a nyugati világkeleti szélén való új felt#ntét mutatja; a frank-német uralomnak fakó fénye ugyanis a IX.század vége felé már egészen kihunyt és a szlávoknak, kiknek ez uralmat pótolniok kellettvolna, sem akaratuk sem képességök nem volt a magyarokkal szemben a keresztyén nyugatieszmék véd" bástyájáúl szolgálniok. Mid"n a magyarok a régi Pannonia délkeleti részén

bevonultak és Arnulf segítséget esd" hívását követve Szvatoplukkal való küzdelmökben azegész országot bebarangolták, a népességnek olyan csekély számára akadtak, a melyr "l jelen-leg alig lehet fogalmunk. Hogy erre nézve számadatokba bocsátkozzunk, arra a legcsekélyebbtámaszkodó-pontunk sincs. Amaz id"nek koromfekete sötétségében hiába keresünk statisztikai adatokat és csak akkor, ha azon gyér és nem mindig megbízható tudósításokattekintjük, a melyek más országok lakosságának száma és területe között hajdanta fennállottviszonyra vonatkoznak, lehet Magyarországot illet"leg megközelít" fogalmat alkotnunk. HaFrancziaország és nyugati Németország lakosságának számat Nagy Károly idején 8-9 millióra(?), 1700-ban pedig 21.136,000-re becsülik és ha Angolországét meg Walesét a DoomesdayBook (1080-ban) adataiból következtetve 300,000-re, 1570-ben 4.160,321-re,137 száz évvelutóbb pedig 5.773,646-ra teszik, akkor tekintettel arra, hogy Magyarországban a lélekszám és

137 Ezen adatokat kitün" statisztikusunknak, K "rösi Józsefnek köszönhetem, azonban pótlólag meg-

jegyzem, hogy a Francziaországra vonatkozó adatok közül csak az 1700-ról, és az Angliát illet"k közül az 1570-r "l való tarthat számot teljes hitelességre.



99

Tisza köze meg a mai Erdély a frank-német uralom idején épen olyan ismeretlen volt mintHerodot korában«?140

Nyugatra a régi Daciától, vagyis a magyar alföldön lakott a baromtenyészt" avarok f " magva, jelesen a népnek azon része, a mely a fegyvertényekben kevésbbé vett részt és a málhával járócsapatot vagyis kos-t képezte, mint el" bb említettük; a Dunán túl lev" területen pedig aszlávoktól és németekt"l letelepedésre inkább szorított avarok laktak. A határvidék, úgylátszik, ott évszázadokon át egyforma maradt, vagyis az avarok uralma a stájerországi ésaustriai hegyekig terjedt, és a mi síkság vagy alacsony dombok vidéke volt, azt az ural-altájiuralkodó elem soha sem engedte ki szívesen hatalmából. Hogy mekkora lehetett e népszámbeli ereje, azt természetesen lehetetlen meghatároznunk; azonban úgy látszik, hogy azavarok, mint már el" bb hangsúlyoztam, a szlávok mellett az akkori Magyarországban azuralkodó többséget alkották, és hogy átmen"félben voltak az ázsiai nomád m#veltségb"l akeresztyén nyugatiba, a mely "ket ethnikai jellemzékestül teljesen át is alakította volna, ha amagyarok ideje korán be nem jöttek volna, emlékeiket újra fel nem élesztették volna és "ketel" bbi életmódjukhoz vissza nem térítették volna. A mi aztán a szlávokat illeti, a kik, mint

mondottuk, az avarokat szám tekintetében tetemesen felülmulták, azoknál a keresztyénségmég sokkal kevésbbé vert gyökeret, hogysem teljesen átalakította volna és a nyugati m#velt-ségbe terelte volna. Mint megtelepedett emberek, kik békés foglalkozásnak élnek, a szlávok ugyan nem nagyon kedvelték a hadi mesterséget, azonban az avaroktól elragadva, kiknek szunnyadó szellemét a magyarok ébresztették fel, "k is csakhamar Árpádnak mindenfelészáguldozó hadcsapatjaihoz csatlakoztak, és bizonyára nem tévedünk sejtelmünkben, hafeltesszük, hogy az Árpád vezetése alatt ide érkezett, körülbelül 30,000-nyi magyar a harczraképes avar maradványokkal és a hozzájok csatlakozott szlávokkal együtt mégis akkora hadier "t képezett, a mekkora elégséges volt egyrészt uralmukat az országban megalapítani,másrészt meg a szomszédos országokkal való küzdelemre vállalkozni.

Ez volt a zsákmányra áhítozó és kalandra vágyó ázsiai nomád vitézek dics"séges aratásának ideje; olyan id", a mely kés" bb Magyarországra aligha visszatért, mert Batunak és az oszmáncsászároknak gyülevész népe csak Európa keleti részét látogatta meg rabló kalandozásával, amagyarok ellenben keresztül-kasul, szerte-széjjel barangoltak és egészen kényök-kedvök szerint tölthették bosszújokat az el"ttök idegenszer # nyugati világon.

Magyarországnak a X. században tehát körülbelül ugyanaz volt a képe, mint Közép-Ázsiának Timur hadjáratainak idejében, vagy Anatoliának a szeldsukok els" betörései után. A Kárpátok között elterül" országban a legcsekélyebb veszedelem sem fenyegette a hódítókat, merthátrahagyott "rségeik, bármilyen kicsinyek voltak is, mégis kielégít"k voltak arra, hogy azijedtökben tehetetlenekké vált szláv lakosokat féken tartsák, és az életnek ott, mint a

hadcsapatok kiindulási pontjain és a haza hozott kincsek és foglyok lerakodási helyein, a leg-nagyobb mértékben mozgalmasnak és élénknek kellett lennie. A magyar történetírók 141

megpróbálták a Névtelen Jegyz" ábrándszer # adatainak alapján névszerint megállapítani amavárosokat, a melyeket a hódítók a honfoglalás után itt találtak; azonban tekintve az el"z"század z#rzavaros állapotait ezen adatokban meg nem bízhatni. Az egykori római gyarmatok ez id" szerint már teljesen lehanyatlottak vagy pedig csak névleg léteztek, és említésre méltómeger "sített helyeknek csak azon egyes várak tarthatók, a melyek részint már a német-frank uralom alatt fennállottak, részint a szlávok idején épültek. Az el" bbiek közé sorozhatóMisenburg, Sabaria, Mosapurch, Quinque Ecclesiæ, K "szeg és Besprem (Veszprém, 140

U. o. a 191. lapon.141 Így nevezetesen Kerékgyártó, Mív. tört. 248. l.



100

Weissbrunn), az utóbbiakhoz Nyitra, Bihar, Esztergom (Strigon), Visegrád, Vácz, Pest ésmások, a hol egyébiránt mindig nehéz dolog azon városok között különbséget tenni, amelyeket a szlávok kés" bb magyar fenhatóság alatt alapítottak. E meger "sített helyekb"l vagyvárakból támadtak a kés" bbi városok, mint a magyar vár és város szó között lev" nyelviviszony legjobban bizonyítja. Abban nincsen kétség, hogy a magyarok, a mint honunkba

érkeztek, e meger "sített helyekkel és a k "-épületekkel szemben egyáltalán ugyanazt azellenszenvet és utálatot tanusították, a melylyel még ma is az özbégek és a turkománok közötttalálkozunk,142 a kik tanyájukon a k "-épületeket csak istállóknak és készlettáraknak használ-

ják, magok pedig télen-nyáron szívesebben laknak az udvaron felütött nemez-sátorban. Effélenemez-sátrak az 1279-ben Magyarországon letelepedett kúnoknál még szokásban voltak, merta pápai követ edictumában e nomádok letelepedésére vonatkozólag azt olvassuk, hogy mindenel"tt mondjanak le e nemez-sátraikról143 és lakjanak keresztyén szokás szerint építettházakban. A meger "sített helyek közelében ütött táborukból a magyarok országukon épen úgyuralkodhattak, a hogy a szeldsukoknak, oszmánoknak, Dsengizidáknak és Timuridáknak Perzsiában, Armeniában és Anatoliában lehetséges volt. Még a hódítók második és harmadik nemzedékének is utálatos volt a komor falak közt való tartózkodás. A nomád ember nem bírjaa bezártság tudatát elviselni. Nem lehet el a bátor tekintetének nélkülözhetetlen, végtelenszemhatár, a lova ficzánkoltatására való szabad tér nélkül, és nincsen épen semmi kétség,hagy a magyarok a X. században teljesen távol tartózkodtak a meger "sített helyekt"l és azzalérték be, ha az alájok rendelt városi lakosok, kiket a nomádok a vakondok csúfnevévelilletnek, adójokat megfizették, mint kézm#vesek nekik szolgáltak vagy a harczosoknak éslovaiknak élelmezésére szükséges földet m#velték.

Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy a nomádok általában, tehát a magyarok is, azemberi foglalkozásnak ezen ágait nem m#velték magok is. A fegyverm#ves, szíjgyártó, nyer-ges, takács, bognár stb. mesterségét mindenkor meg lehetett találni a pusztán, f "leg a m#velt-ségi körök szomszédságában. Valamint ismertem turkománokat, kik ócska vasból, kivált

patkószegb"l, kezdetleges olvasztó készülék segítségével kitün" kardokat és dárdákat ková-csoltak, és valamint a pusztán készült sz"nyegek és finom agari-szövetek a szomszédosm#velt népek között nagy hírben állottak, épen úgy volt a magyaroknak is meg az el"ttök ésvelök együtt érkezett ural-altáji népeknek is akárhány kézm#vessége, a melyben a nyugatiletelepedett népeket felülmúlták. A földm#velést is minden id" ben gyakorolták a nomádok,igaz, hogy korlátolt mértékben, és hogy a magyarok és avarok e kenyérkereseti módtól nemidegenkedtek teljesen, azt az erre vonatkozó eredeti kifejezések sora bizonyítja, mint: tarló,arat, csépel, szér ! stb. A nomád ember maga természetesen nem foglalkozhatott e munkával,mivel e czélra rabszolgákat és cselédeket tartott, épen úgy, mint a középázsiai özbég, a kiszenvedélyes lovas létére szántóföldjét perzsa rabszolgákkal m#veltette. Mind e mellett azon-

ban az akkori Európában tett tapasztalataiknak a magyarokra és szövetségeseikre rendkívülihatásuaknak kellett lenniök. Ha elmémben fölidézem azon jeleneteket, a melyekben a Görgenés Etrek partjain részem volt, mid"n valamely turkomán alaman (rabló-hadjárat) a perzsaföldre intézett veszedelmes útjáról minden néven nevezhet" zsákmánynyal dúsan megrakodvaés egy csapat halálos félelemt"l sáppadozó rabtól követve hazatért, és hogyan estek nekimohón a hozott kincseknek az otthonmaradt családok tagjai, kik a h"söket ujjongó örömmel,czirógatva és dédelgetve fogadták, - akkor szemem el"tt van a németek honából, Franczia- 142 Ház, épület (tim) ugyanazon gyökérszóból származik, a melylyel a pokol (tam-uk) és tömlöcz (tom-ruk)

fogalmát megnevezték.

143 A tabernaculis suis et doinibus filtrinis recedant. Ladislai III. regis constitutio de Cumanis 1279.Endlicher, 560. l.



102

ütöttek, hogy azokból az "rizetökre bízott területen uralkodjanak, a mi már azért sem lehetettvalami nagyon nehéz, minthogy a népesség fegyverfogható része, akár szláv, akár avar, részintmeghódolva el" bbi békés foglalkozását folytatta, részint a külföld ellen intézett hadjáratokbanrészt vett. Ezen egyes táborok voltak az ország igazgatásának középpontjai Zoltán (907-947),meg Taksony (947-972) uralma alatt is; alig lehet ugyanis feltenni, hogy ez az id"szak

elégséges lett volna a régi erkölcsi életet már annyira átalakítani, hogy a t"sgyökeres nomá-dokat a nyugati megtelepültségnek megnyerje és arra bírja, hogy sátraikat szilárdan épültházakkal cseréljék fel. A mit a névtelen mesemondó a csepelszigeti díszes épületr "l beszél, azcsak azokat ámíthatja el, a kiknek török-tatár nomádok életér "l fogalmok sincs. A magyarok,

beseny"k és kúnok életének módja a X. évszázad els" felében csak kevéssé változott meg. Azegyes törzsek "szszakállú fejei sátoros táborukból tisztán patriarkhális módon kormányozták az alájok rendelt területet, olyan módon szolgáltattak igazságot, mint a nomádok közöttminden id" ben szokásos volt, és uralmok a szlávokra és avarokra nézve semmi esetre semvolt nyomasztóbb, s"t sokkal enyhébb volt a frank-német keresztyén hatalom fels" bbségénél.Csak ezen körülménynek tulajdonítható, hogy a szomszéd országokba intézett hadi támadások alatt er "szakkal ide hozott idegen elemek Magyarországban csakhamar meghonosodtak, amagyarsághoz csatlakoztak és a kés" bb kifejl"dött magyar parasztságnak alapját képezték.

Míg a magyarok Etelkuzuban, közel a krimi görög gyarmatokhoz laktak, addig Ibn Dastaállítása szerint b"ven volt alkalmok portyázásaikról haza vitt szláv foglyaikkal élénk rab-szolgakereskedést folytatni, mert a középkori keresztyénség, nevezetesen velenczések ésgenuaiak voltak az üzletileg szabályozott embervásár igazi szerz"i. Magyarországon azonbannem foglalkoztak a magyarok rabszolgakereskedéssel. A rabszolgák itt, mint már említettük, anépesség tetemes számát képezték, és mid"n a foglyok állapotából a jobbágyokéba146 mentek át és a gy"ztesek túlnyomó hatalmától megfélemlítve mindenben készségeseknek mutatkoz-tak, akkor csakhamar tapasztalhatták, hogy keresztyén gazdáik sokkal durvább és kény-uriasabb bánásban részesítették, mint ezen úgynevezett barbárok. A magyar, a nomádok erkölcstanának elveivel összehangzásban, a gyengébb és védtelen iránt kegyelmesnek éskönyörületesnek mutatkozott, kímélettel volt szokásaik és hitök iránt; az akkori vakbuzgókrónikások hazug leírásai ugyanis már azért sem érdemelnek figyelmet, mert, mint el" bbemlítettük, az ural-altájinak a vallás különbsége fel sem tünt, minthogy a magyarok magok isrészint a samán, részint a párszi hitet, esetleg az iszlámot és a zsidók hitét is vallották. Atörténelem semmit sem jegyzett fel a templomok szándékos elpusztításáról és a keresztyének készakarva való megölésér "l Pannonia nyugati és éjszaki vidékein, és a mi a német- ésfrancziaországi rémjeleneteknek erre vonatkozó adatait illeti, nem szabad figyelmünkön kívülhagynunk, hogy akkor a kolostorok és a templomok voltak a kincseknek és gazdagságnak egyetlen letéteményes helyei és mint ilyenek vonták magokra a zsákmányra vágyó nomádok

figyelmét. Várakat és városokat elfoglalni nem volt lovasok dolga; a nomádok közmondásamég mai nap is elátkozza a k "falak minden épít" jét; azonban annál inkább vonzotta "ket amagaslatokon külön-külön álló egyházak és kolostorok tornya, és ha ott papoknak ésszerzeteseknek a vértanúi halál kelyhét nyujtották oda, az Istennek ezen állig felfegyverzettszolgái bizonyára megérdemelték sorsukat. A vallás embereinek békés közeledése a nomádharczost minden id" ben szelidségre hangolta, mint nomád harczosoknak ázsiai fellépése ésAttila megjelenése Róma falai el"tt legjobban bizonyítja.

146 A rabszolgát jelent" török szó, tudniillik kul, úgy viszonylik ehhez: kul-ak (fül), mint a német Hörig ezen igéhez: hören.



103

Meglehet"s bizonyossággal lehet tehát feltenni, hogy a magyarok közvetetlen védelme ésfennhatósága alá került idegen nemzetiségeknek és foglyoknak csak ritkán kellett ama durvaés barbár bánás nyomait érezniök, a melyet a megrettent nyugatiak e harczosoknak sajáthonuk határain kívül tulajdonítanak. Magában Magyarországban béke uralkodott, igaz, hogynem e szónak modern értelmében való béke, de hogy itt mindennem# kereskedés egészen

elakadt és minden vérbe fagyott, mint Büdinger és mások velünk el akarják hitetni, azttekintettel a nomádok erkölcseire alig lehet elhinni. Heyd a középkori kereskedés történetér "lírt m#vében147 azt vitatja, hogy a X. századi keleti kereskedés a magyarok vadsága miatt nemmozoghatott a Duna mentén Németország felé; úgy látszik, nem vette észre, hogy a félnomád

bolgárok és khazarok kereskedelmi vállalataikról híresek voltak, hogy az ugyanakkor keletkezett török erkölcstanító könyvben (a Kudatku Bilikben) a kereskedés pártolását els"kötelességeül ajánlják a fejedelemnek, hogy az avarok Suidas állítása szerint hadi pályájok kárára túlságosan sokat foglalkoztak kereskedéssel,148 és hogy magok a magyarok, mintemlítettük, a taurikai görögökkel cserekereskedést folytattak. Nem szabad felednünk, hogy azolasz köztársaságok kereskedése a Fekete-tenger területén és Perzsiában tatárok és mongolok között jobban felvirágzott, mint a megtelepültek fanatikus uralma alatt, és Árpád fel"llegkevésbbé lehet feltenni, hogy a nomád világnézet elveihez h#tlenné lett volna és a békésen

járó-kel" keresked"k bántalmazását elt#rte volna.

Heyd állítása, hogy a X. évszázadi magyarok »minden m#veltség és erkölcs nélkül, még aföldm#velést"l is idegenkedve, messze földön kegyetlen rémekül rettegést keltve, bizonyárasemmiféle kedvet és hivatást nem tanusítottak arra, hogy kereskedést folytassanak«, anomádok életér "l való mai ismeretünkkel alig egyeztethet" meg, legkevésbbé pedig a m#velt-ségnek azon fokával, a melyen Árpád és országnagyjai állottak. Nem mind csupa iszonyat és

borzalom, a mit azon id" krónikásai a magyarokon felfedeztek és leírtak. Ha a magyarok nemismerték volna a földm#velést, honnan származnának a gabona fajoknak Ázsiából magokkalhozott eredeti nevei, mint buza, árpa, dara, és akárhány a mez"gazdaságra vonatkozófogalom? Ha nem ismerték a kereskedést, honnan van e magyar szó kereskedés, csere, alku,áru149 stb., és ha valóban olyan szörny# fenevadak voltak, mért nem irtottak ki valamennyi azországban talált békés lakost, holott ez hatalmukban volt? Helyesen tekintve a dolgot anyugati ember félelme, melylyel a X. században Magyarországba való utazás eltöltötte,nagyobb volt a veszedelemnél, a mely itt az idegent fenyegette, mert a vendégszeretet szenttörvényeit ritkán sértette meg a nomád, legkevésbbé pedig a magyar.

Azonban más szempontról tekintve is kevésbbé durvának és elvadultnak szeretn"k a X.évszázadi Magyarországot tartani, mint a milyennek általában leírják. Tudjuk ugyanis, hogymár Gejza idején kezdték a nyugati m#veltség útját egyengetni és hogy fia ezt a munkát azegész keresztyénséget bámulatba ejt" sikerrel folytatta. A kérdés tehát helyén van, hogyan lettvolna ez lehetséges, ha Magyarország a X. században igazán hallatlan barbárság színtere lettvolna, a melyet vad lovascsapatok kietlen sivataggá változtattak? A hazafias túlbuzgósághevítette képzeletnek semmiképen sem szabad eszményi állapotok képét elénk varázsolnia, demégsem volt a dolog olyan rettenetes, a milyennek tudatlanság és keresztyén vakbuzgóságvázolta. Valamint az oszmánok Anatolia elfoglalásának idején görög-örmény alattvalóikat

147 Az I. köt. 92. lapján.148 Bernhardy kiadása, I, 1017.149 Mind a három, a kereskedésre vonatkozó szó még jelenleg is megtalálható a turkománok nyelvé-

ben. V. ö. a török $ er-$ i, kiskeresked", csereberél", a $ ere elavult iget" b"l (cserélni, kereskedni); atörök-$ag. alku, bevásárlás, vétel; a török-$ag. aaruk, áru, holmi, málha.



107

tudniillik Gejzának és néhány f "emberének megkeresztelkedését egészen természetesnek kelltekintenünk. Gejza keresztyénsége természetesen nagyon gyenge alapon állott és azonmondából, hogy misén is meg samán áldozaton is egyaránt jelen volt, s"t azzal menteget"zött,hogy elég gazdag, hogy két vallással fényeleghessen, a vallási dolgokban való határozottközönbösségnek vonása legjobban kitetszik. Azonban a természeténél fogva önkényked" és

kegyetlen fejedelem példájának csakhamar utánzásra kellett találnia és az " uralkodása alatt(972-t"l 997-ig) kezd"dött a magyarok európaiasításának, helyesebben keresztyéniesítésének korszaka.

Az út és mód, melyen e m# megindítását és folytatását képzeljük, kutatásunkra nézve már azért is legf " bb fontosságú, mert az ország ethnikai állapotaival és viszonyaival való szorosösszefüggésben azt a lehet"séget szolgáltatja, hogy az akkori népesség egyes alkotó részeivelnémiképen tisztába jussunk. A mit egykorú krónikások és legendák e tényr "l elbeszélnek, az amegtérítés f "mozzanataiban hasznunkra lehet; a részletekre nézve azonban tökéletes homályuralkodik. Azt a feltevést semmi szín alatt sem lehet elfogadni, hogy német vagy cseh hit-terjeszt"k az országba jöttek és a t"sgyökeres magyar pusztai lakossal és pásztorral közvetet-

len összeköttetésbe léptek, rögtön hirdették el"tte az igét és tüstént meg is térítették; minden efeltevésre alapított és Rómába küldött jelentést a sikerr "l egész egyszer #en olyan eszköznek kell tekintenünk, a melylyel az Isten jámbor szolgái világi hatalmok körét nagyobbítani,magoknak palliumot szerezni és Szent Péter utódja el"tt apostoli buzgóság fényében ragyogniakartak. Valamint a nomád minden id" ben és minden vidéken kicsúfolja és megveti a meg-települt embert, ennek eszményeit és világnézetét kigúnyolja és csak kényszerítve követi

példáját, úgy bizony aligha fogadhatta el a telivér magyar a keresztyénség hitét és tanításátközvetetlenül a németek és külföldi szlávok kezéb"l, vagyis azon népekt"l, a melyeknek földjén számtalanszor portyázott és fosztogatott és a melyeknél különbnek érezte magát.Ebben valami közbenjárásnak kellett lennie és erre az avarok maradványai és a belföldiszlávok vállalkoztak,151 a kik tudvalev"leg a IX. évszázad folyamán, igaz, hogy kényszerítve,részben már a keresztyénséghez hajoltak, a magyarok bejövetele után azonban annál nagyobbkedvvel tértek vissza régi hitökhöz. A míg aztán a magyaroknak a hadi szerencse kedvezett,ezen a keresztyénségt"l elpártolt avarok és szlávok bizonyára szívesen feledkeztek megkeresztr "l, kehelyr "l; de a mint a sors a szent képpel ékes zászló felé hajolt és a szomszédoskeresztyén világ hatalma fenyeget"vé vált, akkor valószín#leg a Dunán túl szlávokkal vegyestlakó avarok között találtak meghallgatást a passaui és prágai püspöknek immár nagyobb

bátorsággal fellép" küldöttjei. Ez a régi megtérítési kísérleteknek újból való felélesztése volt,még pedig végleg érvényes sikerrel; az ország nyugati részében, vagyis a Dunán túl lev"területen vetette meg el"ször szilárdan lábát a keresztyénség, és onnan nyomult lassú lépésbena Duna és Tisza közére, mert általánosan ismeretes, hogy Veszprém, Pannonhalma és

Székesfejérvár volt a magyarországi keresztyénség els" középpontja.Igaz, hogy a történeti bizonyítékok gyérek, melyekkel e feltevést támogathatnók, azonbanannál meggy"z" bbek és ékesebben szólók a nyelvi érvek, a melyek segítségünkre vannak.Hogy a magyarok megjelenése el"tt az országban uralkodó ó-szlovén nyelvnek hatalma a maimagyar nyelv létrejöttére jelentékeny hatással volt, azt már el" bb kiemeltük.152 Minthogy 151 E felfogásunkkal egyetértve Pauler Gyula egész helyesen a következ"t jegyzi meg: »E szláv papok-

hoz sok régi szál f #zhette a magyar földet még a honfoglalás el"tt való id" b"l, azokat teljesennyolcz-kilencz évtized sem szakította szét, s a legy"zöttek lelkipásztorai lehettek azok, kik leggyak-rabban és legkönnyebben találtak útat a gy"z"k füléhez « (A magyar nemzet története az Árpádházi

királyok alatt, I, 23.)152 L. a 112. lapot.



108

pedig az ó-szlovénnak e nyelvi jelleme az egyházi m#kifejezésekben is mutatkozik, s"thatározottan uralkodó szerepet játszik, lehet-e még kérdéses, hogy a megtérítés m#ve a IX.évszázad vége felé csak megszakadt és csak a X. század vége felé kezd"dött újra, a mid"n azel" bbi kifejezéseket ismét felélesztették? Azt tartom tehát, nem kergetek vad hypothesist, haazt állítom, hogy a megtérítés els" kísérletei minden bizonnyal külföldi püspökök ösztön-

zésére, azonban az itt honos szlávok és avarok kebeléb"l keletkeztek; hiszen ez avaroknak már a IX. században volt Theodorus és Ábrahám nev# khákánjok és e nép mint keresztyén ésföldm#ves már akkor fizetett az egyháznak adót.153 Azon mértékben, a mint a térítési kísérle-tek el"re haladtak, bizonyosan számos morva-tót hitterjeszt" csatlakozott az apostoli munká-hoz, azonban állandó sikerre való reménynyel csak olyan közbenjárók munkálkodhattak, a kik az ország meghódítóival már régóta jóban rosszban osztoztak, velök erkölcsben és szokásbanrokonok voltak és f "leg az ország nyelvében jártasak voltak. Bárhogyan hangzanak isennélfogva a német püspökök dicsekv" jelentései Magyarországban a X. század folyamánkifejtett apostoli tevékenységökr "l, az egyházi m#kifejezések nyelvi jelleméb"l határozottanaz tetszik ki, hogy az oroszlánrész nem a német, hanem a még el" bb az avarokra ható szlávközbenjárást illeti meg. Az egyház német képvisel"i a magyar fejedelmek alapítványain ésadományain meggazdagodtak, de a megtérítés els" kísérletei az avarok és szlávok m#ve.

Ha már most e tényt megfontoljuk és ha a szlávok nagy hatását a magyarokra a megtelepültek élete módjának elfogadását illet"leg teljesen méltatjuk, akkor a részrehajlatlan kutatásvilágánál Magyarország X. századi ethnikai alakulatának képe, legalább f " vonásaiban,könnyen megszerkeszthet". Ezen évszázad elején a szláv elem határozottan a népességtöbbségét képezte. Szláv volt az országnak egész éjszaki, szláv volt részben nyugati és keletirésze és szláv volt a határ is a Száva és az Al-Duna mentén is.154 Csakis így magyarázhatómeg az imént említett nagy nyelvi hatás, a mely csudálatosképen annyira terjedt, hogy azegykori nomádok még olyan fogalmakat is, a melyek hazájok természetével és legbens" bblényökkel szorosan össze voltak kötve, mint róna, puszta és tanya, szláv eredet# szókkal

jeleltek meg; róna ugyanis a szláv ravno (sík, egyenes), puszta a szláv pusto (üres, puszta) éstanya a szláv stana szóból származik. Szláv továbbá a honfoglalás idején ismeretes meg-er "sített helyeknek és városoknak majdnem egész névsora, a mit egyébiránt egészentermészetesnek tarthatunk, ha meggondoljuk, hogy a szlávok mindenkor békés foglalkozásiránt való különös hajlamukkal, türelmökkel és alázatukkal tüntek ki. A szlávok mellettszámuk nagyságát tekintve a második helyet az avarok foglalták el. E számarány részleteibe

bocsátkozni, mint már említettük, teljes lehetetlenség; annyi azonban bizonyos, hogy az avar népelem, a melynek ethnikai és nyelvi sajátsága hosszú id"vel a magyarok megjelenése el"ttmegállapodott, a keleti Kárpátoktól vagyis a mai Erdélyt"l kezdve a Tisza és Duna közén átdéli irányban egész Horvátországig és nyugaton szorosan a német gyarmatok határáig

huzódott.155

Életföltételeiknek is olyan különböz"knek kellett lenniök, mint lakóhelyöknek. A 153 Hunfalvy, Magyarország ethnographiája, 163. l.154 Csak ekkép lehet megérteni, hogy Magyarországban a szláv helynevek túlnyomó számmal vannak.

Fényes Elek, hazánk els" statisztikájának szerz" je, azt tartja (a 63. lapon), hogy a 3668 magyar és5789 szláv helység között lev" kedvez"tlen arány még nem adhat arra okot, hogy a magyarok kisebbségére következtessünk. Teljesen igaz! Azonban a szláv helységek nagyobb számával a szlávelemnek korábbi kiterjedtsége és régibb m#veltségi viszonya kétségen kívül bebizonyult.

155 Tekintettel arra, hogy az avar birodalom a Dontól az Ennsig terjedt, megvan annak valószín#sége,hogy a mai Moldva- és Oláhország is azel"tt szórványosan eloszló magyar elemeknek adott szállást.

Nincsen ugyan kell" substratumunk efféle hypothesishez, azonban semmi szín alatt sem szabadJerney feltevését vadnak és egészen alaptalannak tekintenünk.



109

régi Daciának kevésbbé hozzáférhet" völgyeiben, a hol a harczias uralkodó osztálynak régi jellemz"ségét tovább megóvták, - mert hegyi lakosok mindenkor nagyobb állhatatossággal ésrégi erkölcseikhez való ragaszkodással tüntek ki, - úgy látszik, még a magyarok bejöveteleel"tt az ott lakó szlávokat magokba olvasztották vagy részben a Dunán át szorították.Magyarország síkságain legs#r # bben laktak a szlávok, holott nyugaton lakó testvéreik, kiket a

történelem leginkább emleget, a szláv elemmel er "sen összevegyülve és a keresztyéngermánság m#velési kisérleteit"l nemzeti létök f "vonásaiban er "sen eltorzítva a szlávságbanvagy németségben teljesen elvesztek volna, ha a magyarok idején meg nem érkeztek volna ésa régi szellem szunnyadó szikráját újra fel nem élesztették volna. Az avarok a pogányságbavisszatért szlávokkal egyetemben f " támasztékúl szolgáltak a magyaroknak a X. század els"felében való merész hadi vállalataikban, és habár utóbb beseny"k és kúnok is vettek ezekbenrészt, mégis a magyar törzs fens" bbségének vetették magokat alá az avarok és szlávok, ésezek nevét vették fel büszkén a magoké helyett. A magyarok magok, az egész nevezetesmozgalom urai, rendez"i és éltet" szelleme, magától érthet"leg szám tekintetében a leg-gyengébbek voltak. !k állottak a meghódított terület igazgatásának és felügyeletének élén, "k intézték a kisebb vállalatokat a messze távolba is, meg a nagy hadjáratokat is a szomszédországok ellen, "k voltak a vezérek a harczban és övék volt a dönt" szó a háborúról és békér "lvaló tanácskozásban, - egy szóval "k viselték a legf " bb hatalom képét, a melynek többi haditársaik kipróbált jelességökért való elismerésökben és tiszteletökben önkényt alávetették magokat.

Hogy e szerepöket hadi szerencséjök idején keresztül megtartották, az könnyen megérthet";hogy azonban még szenvedett vereségeik után is megmaradtak birtokában, azt csak úgy lehetfelfogni, ha egyéb nomád seregek analog viszonyaira mutatunk, és kivált, ha kiemeljük, hogya mongolok például még akkor is parancsoltak Perzsiában, Transoxaniában és Indiában,mid"n gy"zelmeik b# bája már régen elhalaványult és mid"n a meghódított területen majdnemegyenkint laktak. Ugyanúgy volt a dolog a Timuridákkal, és a jancsárok már régóta eltom-

pultak és hatalomnélküliek voltak, mid"n az oszmánok egyes kicsiny csapatjai elégségesek voltak arra, hogy egész délszláv, kurd és arab területeken félelmet keltsenek; s"t méghazánkban is az oszmánok uralmának idején elenyész"en csekély volt a török katonák számaa népességhez képest. A magyaroknál különösen véve e viszony annál kedvez" bben alakult,mivel nevük elejét"l fogva zászlóul szolgált és békés életmódra való fordulásukkor f "ténye-z"ül hatott a szomszéd fejedelmekkel és országokkal való közlekedésben. A németek, olaszok és görögök az Európában megjelent ázsiai népmozaikban csakis magyart ismertek, csak amagyarral bocsátkoztak diplomatiai viszonyba, csak a magyar fejedelmekkel házasodtak össze, és mid"n a keresztyénségre való térésnek korszaka vagyis a m#vel"dési átalakulásmegkezd"dött, akkor a magyarság kisebbségének ellenére megtartotta a legf " bb hatalmat, és a

természett"l egységes politikai területté határolt országot magától érthet"leg a magyarok földjének, Magyarországnak nevezték. Nincsen kétség, hogy a rokon turk törzsek, különösen pedig a kúnok, kik részint Árpáddal, részint utódjai alatt majdnem három évszázadon át köl-tözködtek az országba, a magyarokat számukra nézve jelentékenyen felülmulták. Mivel azon-

ban a magyarok az állam alapítói voltak és mivel fegyvertényök államuknak nevét messzeföldön félelmessé tette és végül mivel mint els" jövevények az avar hatalom hanyatlása utánaz ural-altáji elemnek Pannoniában új fényt és életer "t adtak, ezért törzsük teljes joggalmegtartotta fels" bbségét és a nagyobbszámú kúnoknak alájok kellett magokat rendelniök. Azegyetlen áldozat, melyet az uralkodó osztály hozott, török nyelvjárásuk elhagyása volt, amennyiben ezt a hozzájok legközelebb álló és irántok legh#ségesebb avar maradványok nyelvével felcserélték. Ezt annál könnyebben tehették meg, mivel az avarok el"ttünk ismeretlen, saját, ethnikai megnevezésök helyett - avaroknak ugyanis csupán az idegenek nevezték - a magyarok nevét fogadták el és mivel az avar nyelvet azontúl magyar nyelvnek



112

a Görgen partján lev" turkomán sátoros táborban a m#veltség terjeszt" jeként és a hithirdet" jeként meg akarna jelenni, holott a turkománok szemében mustrája a gyávaságnak ésalávalóságnak, kit évszázadok óta halálos ellenségök #l lelkök mélyéb"l megvetnek és utálnak.

Nos, a magyar bizonyára még inkább utálta a németet, a ki mint legnagyobb ellensége nemkevésbbé volt gy#löletes el"tte, és azontúl mégis ezt a németet kellett tanítójaként, a

m#veltség terjeszt" jeként és uraként üdvözölnie; s"t a mi ennél is több, készséggel kellettazon tanításnak meghódolnia, a mely az ázsiai világnézet eszméinek kedves köréb"ler "szakosan kiszakította, véd" szellemeinek meghitt berkéb"l a templom komor boltozata alávonszolta és Okan meg Tengri Abias helyébe az idegenszer #en hangzó Jézus Krisztust tette!Ha a különbség a keresztyénség és a samán vagy párszi vallás között nem lett volna akkora, amekkora valósággal, és ha a térítés m#vét Magyarországban nem végezték volna a németlovagoknak magyar vérrel beszennyezett keze által, akkor az átalakulás nyilván simábbanfolyt volna le és Gejza is, meg fia István is akárhány, saját népével vívott küzdelemt"lmegmenekült volna. De az ellentétek túlságos nagyok voltak. A mi a fejedelemnek és atársadalom el"kel"ségének sürget"en tanácsosnak, czélszer #nek és elkerülhetetlennek látszott,azt a népnek nagy tömege semmiképen sem bírta megérteni. A nép elüljáróinak e lépésében azönkény cselekedetét látta, meg azt, hogy idegen szokásokat haszontalanul majmolnak és apáik régi hitét"l elszakadnak; csakis e meggy"z"dés ingathatta meg a patriarkhális államalkot-mányban különben sziklaként szilárd ragaszkodásukat az uralkodóházhoz és ez indíthatta anépet fejedelme ellen való lázadásra. Valamint a X. század összes eseményeit és azon kor magyarjainak minden cselekedetét és gondolatát csupán a rajongó és tudatlan krónikásoknak töredékes, gyenge és részrehajló följegyzéseib"l kell kitalálnunk, - a magyarok maguk ugyanisegyetlen árva szót sem hagytak ránk, - ugyanúgy áll a dolog a keresztyén-ellenes mozgalomrészleteire nézve is. Még a legnagyobb lázadás vezet" je is idegen maradt ránk nézve nevétillet"leg, mert Kopan (Kopány) nem személynév, hanem török szó, melynek jelentése felkel # ,lázadó,160 és csak a felkelés színhelye kelthet némi sejtelmet bennünk a lázadók ethnikai

hovatartozására nézve. Tudvalev"leg a mai Somogy-vármegyében t#zte ki a kopasz Zirindlázadó fia a forradalom zászlaját; onnan mint hatalmas törzsf " csakhamar a szomszédvármegyékre, s"t az egész dunántúli területre terjesztette ki hatalmát.

E Kopan idegen hatástól érintetlen, igazi magyar, a ki, mint neve mutatja, még apáinak nyelvét is megtartotta és természetesen még annál is nagyobb szívóssággal ragaszkodott"seinek hitéhez, erkölcseihez és szokásaihoz. Az ország e részében kezdett"l fogya Árpádseregének magva, a beseny"kt"l támogatva, helyezkedett el, minthogy ott volt a veszedelem ahonfoglalás idején a legnagyobb, és a messze terjed" Bakony védelmében tovább maradhatottmeg sértetlenül az egykori pusztai lakosok régi élete módja és eredeti szelleme és mennélnagyobb ellenállást fejthetett ki a gy#löletes újításokkal szemben. Hogy mekkora volt az új

vallással ellenkez" indulat, azon körülményb"l bizonyul be, hogy még István király nemzet-ségéhez tartozók is csatlakoztak a felkeléshez és a keresztyénségnek er "szakkal átültetettzsenge vesszeje aligha meggyökeredzett volna, ha a kormány mindjárt kezdetben idegenlovagok segítségével nem rendelkezett volna, kik a híven maradt vitézek élére állva az összeser " kifejtésével legy"zték a lázadókat. Száz évnél tovább tartott a küzdelem az új vallással,részint titokban, részint id"szakonkint nyílt kitörésekben, a mit egyrészt a nomád társadalomszigorúan conservativ szellemének kell tulajdonítani, másrészt pedig annak, hogy kelet fel"l

160 E török iget" b"l: kop, felkelni, felemelkedni. Nevezetes, hogy hasonlóképen áll a dolog a búvár

Kund nevével, a ki Frigyes császár hajóit a Dunán megfúrta és elsülyesztette; kund, künde ugyanis

törökül a. m. ormótlan, nehéz, súlyos, vagyis olyan jelz", a mely a vízben elsülyed", elmerül" testreillik.



113

szüntelenül költöztek be kisebb-nagyobb csapatok, melyek az országban megtelepedtek és azázsiai, illet"leg ural-altáji m#veltségi világ régi szellemét fel-felélesztették. A történelemugyan csupán a nagyobb beseny" és kún betöréseket említi, a melyekkel Magyarország els"királyainak hadi ereje megütközött, ellenben hallgat egyes családoknak és ágaknak bizonyáragyakori beköltözésér "l, a melyek az orosz hatalomnak lassankint bekövetkezett megszilár-

dulása miatt régi helyökb"l kiszorultak. Ezeknek nyitva volt útjok nyugat felé és csalogatvatörzsbeli rokonaiknak sikerét"l nyugaton annál inkább jöhettek akadálytalanul az országba,mivel a magyarok hadi erejére másutt volt szükség.

Bármi lassan és nehézkesen haladhatott is a térítés m#ve Magyarországon, mégis a legna-gyobb és legjelent"sebb tényez"nek kell az ország ethnikai átalakulásának folyamában tartani.Ez adta az els" indítékot arra, hogy az addig laza és össze nem függ" elemek megkristályo-sodtak, a nemzetiség különféleségéb"l származó bajokat mérsékelte és ugyanazon mértékbenszolgált hathatós szerként politikai és társadalmi közösség megteremtésében, a milyenben aminden nemzetiségi érzelmet lehetetlenné tev" iszlám a legkülönböz" bb, árja, sémi és ural-altáji eredet# töredékeket egy testté köthette össze. Magától ért"dik, hogy ez újjáalakítás

folyamában az Árpádnak és vitézeinek felléptét"l meger "sített és újra felélesztett ural-altájielem, a mely azontúl a gy"zelmes magyarok nevét felvette, a legnagyobb hasznot szerezte. Ezaz elem képezte a középpontot a keletr "l újonnan érkezett tagok számára, ez szívta magába amagyarokon kívül legels" sorban szövetségeseiket, különösen pedig a számos szlávot a Dunántúl lev" vidékekr "l, kik a külföldi hosszas hadjáratokban való részvételök által különben ismár félig megmagyarosodtak; ez vett fel magába sok németet és bolgárt is, és bármi homályosés bizonytalan is Magyarországnak azon korbeli ethnikai viszonyairól való ismeretünk, mégsincsen abban kétség, hogy a tulajdonképeni magyar nép a X. század vége és a XI. század eleje körül már azon földrajzi elterjedtséget elérte, a melyet mai nap elfoglal. Egyes idegenethnikai sziget a mainál nagyobb kiterjedésben minden bizonnyal akadt már akkor is, azonbana terület ugyanaz, a határok csak kevéssé tolódtak el, mert a kés" bbi jövevények, mintrománok vagy a dél-szláv és német gyarmatosok, már a magyaroktól kit#zött, kész területbenyomultak és ott telepedtek le.



114

XVII.A MAGYAR ETHNOS KRISTÁLYOSODÁSA.

Ámbár Magyarország a XI. század kezdetével vagyis Szent István trónra léptét"l kezdve politikai, társadalmi és egyházi tekintetben határozottan a nyugati m#veltség pályájára tért ésrégi ázsiai világnézetével már szakított, mégis ezen joggal történelminek nevezett korszak isaránylag csupán kevés támasztékot hagyott ránk, melynek segítségével az országnak akkoriethnikai viszonyait tüzetesen felderíthetn"k. A szigorúan tudományos kritika bebizonyította,hogy akárhány, István király uralkodása idejéb"l származó és régebben valódinak tartottdiplomatiai okirat apokryph és csak kés" bbi id"k csinálmánya. Hamisított II. Sylvester bullájaSzent István királyhoz, hamisított vagy pedig nyugati utánzat a szent királynak intelme fiáhozImréhez, és hamisítvány vagy másolat a jámbor királynak akárhány, eredetinek tartottadománylevele, a melyre püspökségek és apátságok birtokjogukat alapítják.161 Csekély, igazhogy nagyon csekély történelmi mellékízük van az úgynevezett legendáknak, különösen a

Legenda maior és minor Sancti Stephani regis Hungariae, továbbá a Legenda S. Emericiducis és S. Ladislai regis Hungariae, valamint a Vita S. Gerardi Moresanae Ecclesiaeepiscopi,162 de valamint senkinek sem jut eszébe a Kiszasz-i enbia (a próféták története) és aTezkere-i evlia (a szentek említése) alapján a moszlim keletnek politikai vonatkozásaitmegírni, ép oly kevéssé, s"t még sokkal kevésbbé lehet keresztyén hagiologiából vagymartyrologiából hiteles történelmi adatokat meríteni azon kor kritikai történetéhez. Az akkoriid"k szellemét"l ethnikai megkülönböztetésnek minden gondolata már azért is távol volt,mivel az akkori szerz"k el"tt nem létezett ember és nép, hanem csak keresztyén és pogány,épen úgy, mint az újkori jámbor moszlim író csak moszlimet és káfirt (hitetlent) ismer ésédes-keveset tör "dik azzal, vajjon hitbeli társa a török, perzsa, kurd vagy bosnyák nemzeti-

séghez tartozik-e.163

Ha ehhez még hozzá toldjuk, hogy az említett legendák szerz"i többnyirekülföldiek voltak, és mint idegenek az ország többnyelv# lakosai közt különbséget nem is bírtak tenni, akkor könnyen megérthetjük, hogy azon kor felfogásának megfelel"en, mid"nEurópában a nemzetiségi érzelem olyan számba nem vehet" volt, mint jelenleg a moszlimÁzsiában, a különféle forrásm#vekben sehol sem lehet szó egyes nemzetiségekr "l.

Ha tehát itt is meg a magyar állam és nép keletkezése történetének további pontjaiban ishomályban tapogatódzunk, a részrehajlatlan kritika és az elfogulatlan kutatás mégis részint azazon korból fennmaradt m#veltségi mozzanatokban, részint másutt el"fordult, hasonlótörténeti eseményekben némi felvilágosítást találhat. Hogy a tulajdonképeni magyar népelem,az avar maradványoknak Árpád és vitézei vezet"sége alatt beseny"kkel, kúnokkal, vagy

palóczokkal való egyesülését értem, a szlávoknak és nyugati bevándorlóknak nagy számamellett kisebbségben, s"t nagyon er "s kisebbségben volt, az minden kétségen kívül van.Szalay ugyan, a ki határozottan a legfelvilágosúltabb újkori történetírónk, azt tartja, hogy az 161 L. Dr. Karácsonyi J. jeles m#vét: Szent István király oklevelei és a Szilveszter-Bulla; ebb"l a

hamisítás megczáfolhatatlanúl kiderül. Továbbá Horváth Mihály, A kereszténység els" századaMagyarországon, a 152-163. és 182-207. l. A tudós szerz" maga is a katholikus egyház püspöke voltés ha akárhányat ezen oklevelek közül apokryphnak nyilvánít, bizonyára felesleges egyéb, ezítélethez csatlakozó világi történetírókra hivatkoznunk.

162 L. Endlicher, Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana. San-galli, 1849.

163 E felfogást a Korán is szentesíti; az erre vonatkozó mondások így szólnak: »Kulli muminin ihve«(minden igazhív" testvér) és »El kufr milleti vahidet« (hitetlenek egy nép).



116

vonatkozó m#veltségi mozzanatokból lehet látni, a hol az állítólagos német tanítóság ellenéreaz új alkotások nem német, hanem szláv neveiken származtak ránk. Az egyházi m#kifeje-zésekr "l már másutt volt szó, a hol egyúttal azt a körülményt is kiemeltük, hogy a németek hitterjeszt"i m#ködése csak közvetett és szerfelett korlátolt lehetett. Az állami újításokatillet"leg annál inkább kell csudálkoznunk, hogy a német nyelv ott igen kevés vagy épen

semmi emléket sem hagyott hátra, jóllehet általánosan uralkodik az a nézet, hogy Gejzauralkodásától fogva és f "leg Szent István alatt az akkori keresztyén nyugatnak intézményeicsakis német közbenjárás révén jutottak hazánkba. Ha ez csakugyan így van, hogyan lehetmegfejteni, hogy a legtöbb szó, a mely a politikai életre vonatkozó tisztséget és méltóságot

jelent, a magyar állam els" korszakában a magyar nyelvbe szláv alakban jutott? Ha erre nézveszemlét tartunk, azt látjuk, hogy például

a magyar király a szláv kral,« « császár « « $ esar,« « nádor « « nadvor,167

« « bán « « ban, pan,168

« « udvarnok « « dvornik,« « ispán « « župán,169

« « vajda « « vojvoda170

« « poroszló « « prusati,171

« « szabad « « svobod,« « pribég (transfuga) « « prêbêg,« « megye « « mežda, medja,172

« « üzbég (szökevény) « « izbeg,« « prauda173 (jog) « « pravda,« « utieg (pogány rabszolga) « « utiek,174

« « szakács « « soka$ ,« « tárnok 175 « « tovarnik,« « asztalnok « « stolnik,« « pohárnok « « peharnik,« « tiszt « « $% st % ,

167 Tulajdonképen: na dvore župan, udvari tisztvisel".168 L. a 106. lapon lev" jegyzetet.169 Tulajdonkép a župa-nak vagyis a törzsnek és területének feje.

170 L. a 137. lapon lev" jegyzetet.171 Tulajdonkép a. m. utána szaladni, solutim incedere. E szláv szóból származik a magyar poroszka,

üget" ló, szava is. V. ö. a Trabant szót a német traben igéb"l.172 Szó szerint határ, meghatárolt terület (limus terrae, 1224).173 Jogi kifejezés a váradi Regestrumban, a mely ezen alakban fordul el": judicium ad praudam.174 Utieg Kézainál a nem-keresztyén rabszolgák neve. Ebben a másolóknak íráshibáját gyanítom; a szó

eredeti alakjának így kellett lennie: utiek (menekült), ezen igéb"l: utiekat, elmenekülni.175 Kuun Géza gróf azt veti szememre (l. Relationum Hungarorum cum Oriente gentibusque orientalis

originis historia antiquissima, vol. I. pag. 168), hogy e szót hibásan származtatom a szlávból, mivel

tovar a keleti török nyelvb"l ered. Ez egészen helyes, azonban tovarnik szláv idegen szó, a melyet amagyarok kölcsön vettek.



117

« « vitéz « « vitez,« « bajnok « « bojnik,« « dusnok (animator) « « dusnik,176

« « rend « « red

szóból származik stb.; az a kérdés tehát teljesen jogosult: ha a német szellem és a német közbenjárás segített az állam megalkotásában és a nyugati m! veltségnek Magyarországbavaló bevezetésében Gejza és Szent István alatt, miért nem látszik jóformán egyetlen német szó

sem az újabb m! veltségi fogalmak és az állami m! kifejezések sorában, és miért található ott túlnyomó számban szláv szó?

Ismétlem: e szláv m#kifejezések a politikai téren joggal feltün"ek. Minden el"tt a szlávnépességnek túlnyomó többségét teszik fel és azon gyanításra vezetnek, hogy ezen akormányzás dolgaira vonatkozó fogalmak a szlávoknál már el" bb megvoltak, következ"leg

bizonyos, nyugati példa szerint rendezett állapotok részben már léteztek valamely túlnyomóanszláv községben. Ha másnem# tüneményeket vizsgálunk az emberiség kölcsönös m#veltségiviszonyaiban, azt találjuk, hogy a kölcsön vett m#veltségi fogalmat a legtöbb népnél kölcsönvett, idegen nyelvi köntösében fogadják be. Igy ültetett át Róma, Görögország és az iszlámmagasabb fokú m#veltsége latin, görög és arab szókat idegen nemzetek nyelvébe, és hogyújabb példára hivatkozzam, megemlíthetem, hogy a legtöbb európai nép a Francziaországbanel"ször támadt rendes hadügynek utánzásával vette fel nyelvébe a következ" franczia szókat:infanterie, cavallerie, artillerie, caporal, lieutenant, général, chevaux legers, cuirassier,manoeuvre stb. Hogy a legels" nyugati intézmények Magyarországban nem német vagy latin,hanem szláv nevet kaptak és e nyelv köntösében szálltak az utókorra is, az azt bizonyítja, hogya népesség nagy többsége Szent István idejében, helyesebben a XI. század els# felében a szlávnemzetiséghez tartozott és hogy ethnikai tekintetben a szláv elem volt a dönt # . S"t alighatévedünk, ha feltesszük, hogy Magyarország lakosainak hypothesisként felvett számából, a

300,000-b"l, nyolczvan százalék volt szláv és csak húsz százalék ural-altáji. Árpádmagyarjainak és szövetségeseiknek hozzájárulása által csak kevéssé változott ezen arány, mertha másutt kinálkozó példák szerint az oszmánok, mongolok, mandsuk stb. még nagyobbtöbbségeken bírtak uralkodni, miért nem bírtak volna a h"s magyarok? Ha Európa akkor ésmég évszázadokkal kés" bb is kevéssé foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, hogyan foglal-kozhattak volna ezzel a magyarok? Hungarus-nak vagy magyarnak vallotta magát az ország-nak minden keresztyén lakosa, tekintet nélkül anyanyelvére és ethnikai származására, és havalahol a XI. században nemzeti különbségr "l van szó Magyarországban, az nagyobbára

beseny"kre, palóczokra, bolgárokra, izmaelitákra és zsidókra, vagyis nem-keresztyénekrevonatkozik.

Az a körülmény, hogy a Magyarországgal határos németek a szláv elem mellett a magyarok európaiasításának és a keresztyén vallásra való térítésének els" szakaszára olyan kevéshatással bírtak lenni, csak olyanformán fejthet" meg, hogy a szlávok a magyar ethnoskeletkezése történetének kezdete óta, azaz már az avar korszakban, a magyarokkal jóbanrosszban osztoztak és mint ugyanazon országnak lakosai nem lehettek olyan gy#löletesek,mint a szomszédos németek, a kik ellen avarok, magyarok egyaránt legtöbbet küzdöttek.Továbbá a németek száma Magyarországban hasonlíthatatlanul csekélyebb volt a szlávokénál.A német telepek az ország nyugati részén csak a frankok uralma alatt keletkeztek és a mi aGejza és Szent István alatt bevándorolt németeket illeti, ezek voltaképen mégis csak egyes,

176 A szláv duša, lélek, szóból. E szó történelmi viszonyáról a középkorban l. Die slawischenElemente im. Magyarischen, von F. Miklosich, herausgegeben von Dr. L. Wagner, 71. l.



119

Tehát, mint említettük, a X. és XI. században, vagyis a mai magyar nép keletkezésetörténetének els" korszakában alig vehet" a németek nyelvi és m#veltségi hatása tekintetbe.Eleinte a német hatás mint a keresztyén nyugat közbenjárója csak a királyi családbanérvényesülhetett, nemsokára azután pedig az akkori magyar társadalom el"kel"ségében; ehatás csak politikai, és társadalmi természet# volt, de nem nyelvi, mivel maguk a németek

akkor m#veltségök nyelveül a latin nyelvet használták. Mint ismeretes, az akkori Magyar-ország népessége a következ" rendekre oszlott: 1. az uralkodó család és a királyt támogatókirályi tanács, a melybe az egyháznagyok, duces, principes és comites tartoztak. Hogy SzentIstván idejében ezen legf " bb méltóságok sorában több külföldi, nevezetesen német volt, minttulajdonképeni magyar, azt könny# megfejteni, ha meggondoljuk, hogy a megtérítés éseurópaiasítás m#vét csak ezen idegenek vagy vendégek segítségével lehetett megindítani éscsak az " élénk részvételökkel lehetett meger "síteni. Id" jártával, feltehetni, hogy már a XI.század vége felé, a legtöbb e nobiles advenae köz#l a benszülöttekkel való közlekedés követ-keztében már megmagyarosodott, talán helyesebben Hungarus-szá vált, a mennyiben a politi-kai, habár még nem ethnikai nemzetiség keretébe beolvadtak, vagyis magyaroknak (Hungari)vallották magokat a nélkül, hogy a magyar nyelvvel éltek; ugyanis már akkor is volt különb-ség Hungari és Hungari proprie dicti között. Szép és dús hazánknak különös vonzó ereje volte többnyire szegény kalandorokra és a gazdag egyházi javak, adományok és f " bb hivatalok árnyában az akkor még szunnyadó, s"t mélyen alvó német, cseh, franczia vagy olasz nem-zetiségi érzelmet bizony könnyen el lehetett feledni. E rendben nyilván csak az egyes magyar nemzetségek, ágak és családok fejei éreztek és gondolkoztak magyarán, a honfoglalás vezérei-nek utódjai és h"seinek ivadékai, de csak azok, kik a Gejzától megkezdett és Szent Istvántólfolytatott nagy m# szellemét"l áthatva rendületlenül megállottak az uralkodóház mellett. Azttartom, nem tévedek, ha felteszem, hogy ezek Szent István alatt legalább mint a koronatanácsosai kisebbségben voltak és hogy ezen legkeresztyénebb király a nobiles advenae nélkülczélját épen olyan kevéssé érhette volna el, mint például Nagy Péter a németek, francziák és

hollandiak támogatása nélkül meg nem törhette volna az oroszok ázsiai voltát. Idegen, össze-függ" elemnek a magyar társadalom legf " bb köreibe való áramlása a kés" bbi évszázadokbanis folyton tartott; ett"l van, hogy a mai magyarországi aristokratia családfái többnyire idegenországokban gyökereznek; és valamint az orosz nemesség nagyobbára németekb"l, tatárokból,ugorokból, mongolokból, kaukázusiakból stb. alakult, épen úgy a legtöbb magyar herczeg,gróf és zászlósúr is németekt"l, csehekt"l, francziáktól, spanyoloktól és olaszoktól származik.

2. A második rendet képezték a papok, az úgynevezett domini és az alacsonyabb rangúnobiles, a bellatores (várkatonák), jobbagiones és egyéb tisztvisel"k. Ezek, úgy látszik, már leginkább a honos népelemhez tartoztak, azonban tekintet nélkül tulajdonképeni ethnikaihovatartozásukra, vagyis nem tekintve azt, hogy magyar, német vagy szláv volt-e nyelvök. A

f " min"sítés a vallásban volt, és valamint az els" török szultánok görögnek, örménynek ésszlávnak minden kivétel nélkül osztogatták a hivatalt és méltóságot, feltéve, hogy e pályázók az iszlámot vallották, épen úgy Magyarországban is Szent Istvánnak és els" utódjainak ide-

jében csakis annak tulajdonították a legnagyobb fontosságot, hogy a keresztyén hitet vallják.A törököknél az oszmán nyelv, nálunk, sajnos, a latin fejl"dött a m#veltség és a hivatalok nyelvévé, és azzal, hogy az illet" tisztvisel", úr és jobbagio181 magán életében a szláv, német,olasz vagy görög nyelvvel élt-e, akkoriban még édes-keveset tör "dtek.

181 Kézai szerint e jobbagio-k szegény nemesek, a kik a királytól a várak körül lev" szántóföldeketkapták, hogy ezért katonai szolgálatot tegyenek.



120

E második rendben rejlett a magyar állam gondolatának igazi magva, ebb"l fejl"dött kés" bbaz úgynevezett középnemesség, mivel többsége kezdett"l fogva a magyar nemzetiségheztartozott; minthogy a nobiles advenae alsóbbrend# hivatalokkal és életviszonyokkal nem érték

be, efféle hivatalokat a m#vel"désre alkalmas, a hadi mesterséghez és az uralkodáshoz inkábbszokott magyarok foglaltak el. E második rend volt az, a melyre már a vezérek korában,

nemsokára a honfoglalás után Árpád alatt, a meghódított terület igazgatását és "rizetét bízták,a melyet a legtávolabbi vidékekre szlávok és németek közé helyeztek és a mely a meghódítottidegen elemeket a magyar f "hatósághoz és fels" bbséghez szoktatta és a magyarság politikaihatalmi jelent"ségének tiszteletet szerzett. !k képezték úgyszólván Szent István kés" bbi

birodalmának els" határoszlopait és mint a magyarság politikai vezet"ségének el"harczosaiteljesen be is váltak. Mivel e rendnek a valódi magyarokon kívül szláv, esetleg német hívei isvoltak, a legnagyobb érdek # volna megtudni, hogy tulajdonképen mikor kezd"dött ezeknek magyarosodása, mert hogy mai középnemességünk vagy gentry-nk, mint tévesen nevezik,nem keletkezett kizárólag tiszta magyar elemekb"l, hanem hogy mindjárt kezdetben idegenethnikai elemeknek nagy mennyiségét vette fel magába, az kétséget nem szenved. Mindenel"tt kiemeljük, hogy Szent István idejében a nemesség e szónak mai értelme szerint nem islétezett, nem is létezhetett, mert az id" nagyon rövid volt arra, hogy ezen tisztán keresztyéneurópai intézményt a nomád alkotmány szabad szellemében nevelkedett magyarok közöttmeghonosítsa, és mint Pauler Gyula182 jogosan felteszi, a nemesség az Árpád-ház idejébentulajdonkép csak a birtokhoz volt kötve. Csak kés" bb teremtette meg a külföldi példa e rendetnálunk. Szalaynak 183 tehát teljesen igaza van, mid"n azt mondja, hogy mai napság talán már senki sincs nálunk, a ki eléggé bárgyú volna azt hinni, hogy a magyarok eredetileg csupanemesek voltak Werb"czy értelmében. Ha a tiszta magyar elem valamilyen els" bbségnek örvendett, ez abban állott, hogy a keresztyénség felvétele után mint az ország meghódítója ésaz évekig tartó harczokban való részes könnyebben jutott hivatalhoz és földbirtokhoz a nem-magyar nemzetiségeknél és a hadi szolgálattól meg a politikai élett"l tartózkodó hospitesnél.

Bizonyos els" bbségi jogok, úgy látszik, az "si törzsek vagy nemzetségek alkotmánya által isvoltak e rend számára biztosítva, mert hiábavalóság volna feltenni, hogy a magyarok a XI.században már egészen készséges eszközök voltak a kormány kezében és hogy a hatóság,különösen a külföldiek kezében lev" legf " bb hatalom csak úgy kénye-kedve szerint tehetett-vehetett mindent. A kés" bbi nobiles el"djei egészen hasonlók voltak a törökországi derebej-ekhez, a mennyiben ezek sem ismertek feltétlen engedelmességet és csak akkor vetették magukat alája a szultánok akaratának, ha valami force majeure vagy saját érdekök erre bírta.Az el" bbi el"kel"k és nemzetségek hatalmát és erejét megtörni, ez volt els" királyunk legsúlyosabb feladatainak egyike.

3. A harmadik rendet képezték a legalsóbb népréteghez tartozó parasztok, kézm#vesek és a

keresztyén hatás által felszabadított egykori rabszolgák, kiknek neve udvornici volt. Kézaiszerint az ország tele volt ezekkel,184 a mit épen olyan kevéssé kell bet# szerint értenünk, mintPiligrinnek hasonlóan hangzó kijelentését, a mely szerint »Christiani autem, quorum maior

pars populi est, qui ex omni parte mundi illuc tracti sunt captivi«.185 Ezen udvornici számának mindenesetre jelentékenynek kellett lennie, valamint szolgálataik fontosságának is, melyeketmint kézm#vesek és földm#vel"k tettek a munkához nem szokott magyarnak, a ki fegyvereit

182 A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt, II, 611.183 Magy. tört. I, 113.184

Quibus fere Hungaria est repleta. Endl. 128.185 II. Benedek pápához intézett jelentésében a magyarok megtérésér "l, Endlichernél a 132. lapon.



122

ethnikai magyarosodásról semmi szín alatt sem lehet szó. A m#vel"dés szelleme teljesenkeresztyén-latin volt, és valamint Szent Istvánról magasztalólag feljegyezték, hogy már gyerek-korában jól ismerte a (latin) nyelvtant,188 úgy tekintették ezt a többi hazai nagyok m#veltségében is követelménynek. Hogy vajjon a magyar társadalom legf " bbjei, az Árpáddalhazánkba jött harczosok legkiválóbbjait értem, különösen az uralkodó-család, nem tartották-e

meg egy ideig török anyanyelvöket, azt nyílt kérdésnek kell meghagyni. Az anyanyelv kevésfigyelemre talált és még sok évszázaddal kés" bb is idegenek maradtak a magyar nemzetitörekvések; hiszen külföldi, egyházi és világi urak folytonos ideáramlása miatt a nemzetel"kel"ségének magyarosítására nem is lehetett gondolni. Azonban, úgy látszik, annálgyorsabban gyarapodott a magyar elem a második rendben. Minden el"tt ezeknek többségeural-altáji eredet# volt, és a többségnek a természet törvényéb"l következ" beolvasztó ereje ittsem téveszthette el hatását. A magyar társadalom e része ezenkívül s#r # bb és élénkebbközlekedésben volt a legalsó néprétegekkel, már korán azonosította magát a magyar nemzeti-ség eszméjével, és több mint valószín#, hogy az ezen rendbe lépett németek és szlávok atulajdonképeni magyar ethnos keretében csakhamar felemészt"dtek. Akkor olyan folyamatment végbe, a milyent még ma is látunk szemünk el"tt és a milyen Magyarországon mindenid" ben megvolt. A középnemesség, mely nálunk a polgárság helyébe lépett, a nemzetnek ecsontja és veleje, csakis a néppel való folytonos kapcsolat által maradhatott fenn és csak mintmagyar állhatott meg.

A mi aztán a harmadik rendet illeti, a mely f "leg a honfoglaláskor itt talált szlávokon és avar maradványokon épült fel, erre nézve meglehet"s biztossággal lehet feltenni, hogy magyaro-sodásának folyamata már korán megkezd"dött és hogy a magyar földnépének javarésze már aXI. század vége felé azon síkságot és alföldet Magyarország szívében lassankint elfoglalta, amelyen ma lakik. Ott megtalálta a magyarság azon földterületi és égalji feltételeket, amelyeket "sei ázsiai hazájokból ismertek, ott érezte magát igazi elemében, ott egyrészr "l azalája rendelt szláv és egyéb idegen elemek nemzeti átalakítását a legnagyobb eredménnyelmegkezdte, másrészr "l pedig alárendeltjeinek tanítása alatt a félnomádság korszakába jutott.Végre ott ment át a társadalmi és gazdasági életnek azon fokain, a melyek a félnomádnak megtelepült, földet m#vel" emberré való átváltozására szükségesek. Meddig tartott e folya-mat, vagyis hol és mikor lehet el"ször szó magyar földm#vel" népesség létezésér "l, e fel"lmegbízható adatok tökéletes hiánya miatt teljes homályban vagyunk. A külföldi, nagyobbáragy#lölköd" tudósítások szerint az igazi magyar még a XII. században is jobban szerette akönny# sátort a szilárd háznál, következ"leg még nem volt a megtelepültség általános és mégmindig akadt az egész vagy félnomádságnak nyoma. Azonban ez talán inkább csak egyes,vadászattal és baromtenyésztéssel szenvedélyesen foglalkozó urakra vagy földbirtokosokravonatkozik, mert a keresztyénségnek és a nyugati m#veltség fogalmainak behozatala után

mind több tért hódító megtelepültség szokásával a legbens" bb összefüggésben van a föld-m#velés. Míg a nomád a m#veltségi kör határain a tágas pusztaság közvetetlen közelében van,addig a kényszerített megtelepedés m#ve csak lassan és nehezen halad, mint a kirgizeknél aKizil-Kum déli szélén és a turkománoknál a Kaukázus déli szélén észrevesszük. De másképenalakul a viszony, mihelyt a nomádot a pusztáról megtelepült ember lakta vidékre szorítják, ahol a kimenekülés útját elzárják el"tte és a hol kénytelen megtelepedni; így látjuk ezt a

baskiroknál, kiket az oroszok er "szakkal #ztek a pusztáról a mai permi, vjatkai és ufaikormányzóságba.

188 Et puer adhuc sciencia grammatice artis ad plene inibutus est. (Hartvici Episcopi Vita S. Stephaniregis, Endlichernél a 168. l.)



123

A magyar nép megtelepedésének folyama egészen más viszonyok között ment végbe. Már el" bb említettük, hogy e folyam az avar hatalom pusztulása után kezd"dött, honunk nyugatirészén gyorsabban, keleten pedig lassabban haladt és az Árpád vezette magyarok bejöveteleáltal nyilván félbe is szakadt egy id"re, kés" bb azonban Gejza és Szent István uralkodása alattszükségképen annál erélyesebben el"re haladt. A nyugati m#veltséghez való közeledésnek

els" feltétele épen a nomád életnek elhagyása és a föld m#velésének megkezdése volt. Holotta X. században a magyar alföldön a félnomádság még teljes virágjában volt, az Árpád-házels" királyainak ideje ezen átmenetnek a teljes megtelepültséghez véget vetett. Ezt különösena Duna bal partjáról a Száváig, a Tisza vidékér "l a Marosig és a régebben avaroktól lakottnyugati vidékekr "l lehet feltenni. Ott nem volt az ural-altáji népelem a szlávokkal szembenmegsemmisít" többségben és ezeknek beolvadása a magyarságba nagyobbára minden

bizonnyal már a X. század vége felé kezd"dött, mert hogy az említett vidékeken azel"tt szlávgyarmatok voltak, azt legjobban bizonyítja ilyenféle szláv helynév, mint Debreczen,Csongrád, Szolnok, Kalocsa, Kanizsa, Pécs stb. A régente ott lakó szláv népelemnek amagyarságba való olvadását f "leg az mozdította el", hogy a tiszta magyar ethnos az Árpádalatt és koronkint kés" bb érkezett török törzsekt"l megizmosodott, meg hogy a szomszédországoktól elismert magyar állam megszilárdult. Lehet, hogy még az a körülmény is járultehhez, hogy a szlávok, a kik ó-szlovénok voltak, tehát e nép déli ágához tartoztak, csak kicsiny ethnikai szigetcsoportokat képeztek, a melyeket a kelet fel"l érkez" új jövevények növekv" áradata csakhamar elmosott. A f "mozzanat azonban minden bizonnyal a magyar fens" bbségnek különb volta, a b# báj, a melylyel fényes fegyvertényeik nyugaton jártak, hogya frankokon, kiket régebbi diadalmas hadjáratuk miatt avarok és szlávok egyaránt gy#löltek,Árpád magyarjai állottak bosszút, és végre a félelem és tisztelet, melyet e név »magyar«Európában és Ázsiában189 ugyanazon id" ben terjesztett.

Távol van t"lünk ezzel arra mutatni, hogy már ilyen korán alakult át nyelvileg az országnak nem-magyar népessége. Olyan id" ben, a melyben csak a politikai és vallási, de nem azethnikai összetartozás eszméje volt mindenütt a dönt", ez nem is lett volna lehetséges. Efféle,nyelvileg is átalakító hatás csak szórványos esetekben mutatható ki, például az oszmánoknálKis-Ázsiában, a hol török szeldsukok el"készítették a területet és a hol oszmán-török utódjaik keresztyén görög és örmény alattvalóikat vas szigorúsággal és er "szakkal aránylag rövid id"alatt török-ajkú mohammedánokká változtatták. Szent Istvánnak és utódjainak magyar kormánya, melyet a középkori keresztyén szellem lelkesített, efféle er "szakosan nemzetiesít"eszközre nem gondolt, nem is gondolhatott. Holott az iszlámban az arab nyelv csak mint avallás nyelve uralkodhatott, a keresztyén vakbuzgóság még sokkal tovább ment. A világ-uralomra törekv" Rómának nyelvét a m#veltség nyelvévé tette és ezáltal a nemzeti nyelveketmindenütt kiszorította helyükb"l. A m#veltség magasabb fokán álló francziáknál, németeknél,

angoloknál és olaszoknál csak részleges sikere volt az egyháznak, de a nyugati világhoz csak az imént sorakozott soknyelv# Magyarországban a nemzeti nyelv hatalmas felsarjadzásateljesen lehetetlen volt, még pedig azért is, mert els" királyaink a magyar nemzeti jellemet,mint a pogányság emlékét üldözték és irtogatták. A magyarságnak tehát nehéz küzdelme voltszemben az uralkodó eszmékkel és irányzatokkal a XI. és XII. században, minthogy a nemze-tiséghez való ragaszkodásnak minden legcsekélyebb jelét árulásnak tekintették az egyház és akorona ellen. Szerencse, hogy a népek sorsa nem mindig és nem kizárólag az uralkodó

189 Messze keleten e szó Madsar folyó és hegy nevében él Dél-Szibiriában, és hogy mennyire

becsülték e nevet még a XIII. században az ázsiaiak, azt az bizonyítja, hogy több Dsengizida

személynévül használta, például Madsar, Sejbán Khán fia, és Madsar, Tokhta Begi fia. (L.Abulgazi, Histoire des Mogols et des Tatares, édition Desmaisons, 92. 191. l.)



125

németeken és francziákon meg egyéb népelemeken kívül, melyek nyelvöket és szokásaikat évszázadokon át sértetlenül megóvták,192 a magyarországi vidéki népesség már a XI. század végén is a nyelvi és ethnikai sajátosságnak azon bélyegét viselte magán, a melyet ma is látunk rajta.

Csak a számaránynak kellett a szlávok és magyarok között a kés" bbit"l különböznie, mert bármilyen feltün"nek látszik is, mégis helyt adhatni azon gyanításnak, hogy a XI. és XII.évszázadban a magyarság sokkal er "sebb volt, mint az azután következ" évszázadokban.

192 A szatmár-némethi német gyarmat és a Lüttichb"l beköltözött francziák évszázadokon át

megtartották nyelvöket és kés" bb csak azért olvadtak be a magyarságba, mivel törzsbeli társaiktól

elszigetelten laktak. Ott, a hol németek jobban összefügg" tömegekben éltek, például a szászok Erdélyben és a németek a Szepességben, ez az eset nem következhetett be.



126

XVIII.A MAGYAR ELEM NÖVEKVÉSE.

1. A RÉGI OKLEVELEK TANÚSÁGA.

A XI. században el"re haladó m#vel"déssel a magyarság nemzeti izmosodásának fejtegettük kérdéséhez való bizonyítékok is lassankint szaporodnak. Addig a kutató csak bizonytalanlépésben és tapogatódzva haladhatott, onnantól kezdve azonban a mind inkább szaporodófénypontok segítségével már biztosabban és szilárdabb lépésben mozoghat; határozatlansejtelmek helyébe ugyanis a néhány oklevélben foglalt nyelvi bizonyítékok lépnek, amelyeknek hitelessége minden kétségen felül van. A Szent Gellért életér "l szóló legendában,melynek szerzését Marczali joggal Szent László idejébe helyezi,193 el"fordul ugyan itt-ott azungarica lingua említése, például ott, a hol a hét tolmácsról van szó,194 továbbá a magyar dalokat énekl" leány episodjában,195 azonban hogy ott csakugyan a magyar nyelvr "l van-e

szó, azt nehéz volna eldönteni, mivel a velenczei születés# püspök is meg külföldi segít"i isaz ország nyelveiben járatlanok voltak és a magyar nyelvet a szlávtól bizony aligha megtudták különböztetni. Valamint Ungarus-on az ország minden lakosát értették, úgy látszik,úgy volt a dolog e kifejezéssel is: lingua Ungarica. E gyanításunkban meger "sít Kálmánkirály törvényeinek Alberik szerkesztette szövege, a mely szerint a 77. szakaszban magyar születés# (servus in genere Hungarorum) és külföldi szül"kt"l Magyarországban születettcselédek eladása tilos, kivéve mindazonáltal azon idegennyelvüeket, a kik a külföldr "l költöz-tek be.196 Minthogy itt háromféle cseléd van el"ttünk, ugyanis: a) tulajdonképeni magyar, b)

beköltözöttnek fia és c) idegennyelv# külföldi, kézzel fogható dolog, hogy e kifejezésen: in genere Hungarorum, a tulajdonképeni populas Hungarorum-ot vagyis a politikai nemzetet

kell értenünk tekintet nélkül a nyelvre, a mely nemzett"l önkényt érthet"leg a már azországban született alienigena-kat és a külföldieket megkülönböztették. Egy szóval, az amakorból származó fogalom Hungarus még nem jogosít fel tiszta magyar ethnos feltevésére,épen olyan kevéssé, mint a hogy a vulgo kifejezésén mindig a magyar nyelvet lehet érteni. Haezt olvassuk: »Aqua que appellatur Rebnyche«197 vagy ezt: »Sepulcrum rutinorum vulgomugila«,198 akkor ugyan honi nyelvvel van dolgunk, de nem a magyarral. Az idézett két szószláv (ribnica a. m. halastó, mogila sír), valamint a gyakran magyarnak tartott Tona, Tuna,Tana azaz piscina is ó-szláv szó.

Csak azon momentumok, a melyek amaz id"nek magyar nyelvi köntösében származtak reánk,nyujtják az egyetlen biztos támasztékot a XI. században vagyis a magyar állami élet els"

korszakában való magyar ethnikai viszonyok meghatározására. Ezen, igaz, hogy nem nagyonszámos momentum azon oklevelekben található, a melyek az Árpád-ház els" királyainak uralkodása alatt keltek. Ezen oklevelek hitelességér "l ugyan egyes esetekben vitatkozhatni, de

193 Marczali, Magy. tört. kútf "k (német kiadás), 27. l.194 Endlicher, 219.195 Endlicher, 224.196 Exceptis linguæ alterius servis, qui ab aliis ducti sunt regionibus. Endlicher, 369. l.197 L. A Nagymihályi és Sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. Kiadja gróf Sztáray Antal. Szerkeszti

Nagy Gyula. Budapest, 1887, a 3. l.198 U. o. a 11. l.



127

régiségök az illet" nyelvemlékek eredetiségér "l eléggé kezeskedik. A magyar tudományosság buzgalmának és hazafiasságának köszönhet", hogy ezen oklevelek gy# jtésére egy évszázadóta elég fáradságot és gondot fordítottak. A Codex diplomaticus Hungariae negyven kötete

Fejér Györgyt # l és a Codex diplomaticus Arpadianus continuatus tizenkét kötete Wenzel Gusztávtól hazai történelmünknek valódi kincses bányája. Ezen oklevél-gy# jtemények Czinár

Mór és Kovács Nándor szorgalmasan készült tárgymutatói által hasznavehet"ségben nyertek és a kutatónak, a ki e korszak iránt érdekl"dik, nem egyszer módot nyujtanak a hajdankornak addig elzárt területére bepillantania. Minthogy ezen oklevelekben nemzetségek, magánsze-mélyek, városok, falvak, mezei jószágok, d#l"k, sz"l"k, hegyek, völgyek, folyók, tavak,mocsarak stb. magyar neve lelhet", képesek vagyunk egyrészt a XI. századi magyar nyelvnek nyelvi jellemével, másrészt pedig azon mértékkel, helyesebben azon százalékkal is megis-merkedni, a mely a magyar meg a szláv és német nyelv között ama régi id" ben fennállott.Igaz, hogy személynevek és földrajzi névsorok az ethnikai hovatartozásnak nem mindigmegbízható tanúi, a hol azonban nagy számmal vannak és könnyen felismerhet" köntösbenmutatkoznak, ott sokkal nagyobb bizonyító erejök van, mint akár ércz emlékeknek. Csak azsajnálatos, hogy ezen oklevelekben a tulajdonnevek helyesírása szerfelett ingatag, tehát

bizonytalan. Iróiknak, a kik nagyobbára papok voltak és a XI. században túlnyomó többsé-gökben külföldiek, vagy nem volt érzékök a magyar nyelv iránt, vagy pedig, ha születettmagyarok voltak is, a magyar a, á, e, é, cs, gy, zs, ly, ny, ty, ö, # , ü, ! hangjának értékét csak

bajosan tudták latin bet#vel kifejezni. Ügyetlen, elégtelen és különböz" transscriptioval éltek,és ha másrészt a középkori diplomatikának ismeretes fogyatkozásait és nehézségeit hozzá-számítjuk, nyilván könnyen megérthet" az el"ttünk lev" anyag kritikai kezelésének nehézsége.

Ezen anyag megrostálása és átkutatása közben gyakran valóban olyanforma kedélyállapotbanvoltam, mint az volt, mid"n utazásomban a hyrkaniai pusztaságon át, napokig tartószomjuságtól gyötörve, 40 Réaumur-foknyi h"ségben jéghideg forrásra bukkantam, de nem

bírtam sós, keser # és undorító szagú vizét meginni. Akárhányszor le kellett mondanom egyes bizonyítékok felhasználásáról, jóllehet az illet" szó fontosságát er "sen gyanítottam; csakisolyan példákra szorítkoztam, a melyekben a kétség kevés helyet talál vagy teljesen lehetetlen.

A mire tehát a három évszázadra terjed" oklevelek tulajdonnevei oktathatnak, azt a követ-kez" ben akarom összefoglalni. Minden el"tt joggal lehet feltün" és meglep" a magyar nyelvnevezetes állandósága, mert, miként a minden bizonnyal gyér maradványokból látható,szavainak alakja és értelme ezer esztend" alatt oly kevéssé változott, mint néhány ázsiai nyelvkivételével alig mutatható ki egyebütt. Afféle szók, mint Kapus, Almás, K # árok (SzentIstvánnak 1009-ben kelt pécsi alapítólevelében) vagy Morzolfeu (Marczalf # ), Fyseu (F ! z# ) és

Luhida (Lóhidja) a veszprémi püspökségnek adott alapítólevélben, minden nehézség nélkül beleilleszthet"k a mai magyar nyelvbe. A pécsváradi apátságnak Szent István uralkodásaidejéb"l származó alapítólevelében a következ" negyvenegy, még ma is többé-kevésbbéfelismerhet" vagy ismeretes helyrajzi név fordul el".

Az oklevélben: Jelenleg:199

1. Fonsol Fancsal2. Chomur Csömör 3. Zumba Szombat?

199 Azzal, hogy jelenleg, nem e helyek mai földrajzi létezésére, hanem inkább e tulajdonnevek mai

nyelvi jellemére akarok mutatni. Helyrajzi fejtegetésöket Dr. Karácsonyi (Szent István király

oklevelei és a Szilveszter-Bulla czím# m#ve 93. l.) kísérlette meg, azonban megfejtésök csak részben sikerült.



128

4. Zaczárd Szekszárd5. Ilsan Ilsan (?)6. Batatue Bata-töve7. Kulkedy Kölkedi8. Daluch Dalócs(?)

9. Chovas Csávás10. Velente Velente11. Zeyk Zeyk 12. Zeru Szér #13. Boborc Babarcz14. Nadayca Nadajka (szláv)15. Gyos Gy"z16. Novgrad Nógrád (szláv)17. Gurumbona Garam-bánya18. Scedluc Sédlyuk 19. Nyvig Nyövig20. Zylac Szél-lak 21. Pol Pol (szláv)22. Sumlow Somló23. Zamtow Szántó24. Mykuse Mikos25. Varast-hucaoru ?26. Kulchoud Kulcsut27. Heten Hetény28. Varkun Várkony200

29. Kuestu Köves-t"

30. Belyz Bjeliz (szláv)31. Suene Sz"ny32. Hirig Hirig33. Konas-sede Kanász-sédje201

34. Urmandy Ormandy202

35. Heten Hetény36. Marton Márton37. Perecud Perecz-ut38. Berkust ?39. Scholad ?

40. Hagmasker Hagymás-kér 41. Nenyej Növeg, Nyöved.

Nem kevésbbé érdekes e negyvenegy helységnél az alkalmilag felemlített határmegjelelés,mint: Balvanus (Bálványos), Noghutholmu (Nagyút-halma), Rowozluk (Ravasz-lyuk),203

Nogwt (Nagy-út). Azaufey (Aszó-f "), Kwbalvan (K " bálváy), Hamuholm (Hamu-halom),

200 Várkony szó szerint a. m. váracska, kis vár, ebb"l: vár és a -kon kicsinyít" képz" (törökül: gine,

guna).201 Séd magyarul a. m. hegyi patak. Az idézett szót így is lehet olvasni: Kouas sede, azaz Kuvasz sédje.202

Orman, uirman törökül a. m. erd". V. ö. magy. Ormánság, egy kerület neve.203 Azaz Róka-lyuk; rovoz volt azel"tt a róka neve. (V. ö. perzsául ruba, rubaz.)



130

Oxus mellett és a kuramáknak a Jaxartes partján megtelepültekkel való vegyülésök ellenéreévszázadokra volt szükségök, hogy nomád életökt"l elszokjanak. Ugyanígy volt a dolog anogajiakkal, krimi tatárokkal és ázerbajdsániakkal is, és t"sgyökeres oszmánok, kik azuralomtól távolmaradtak, még mai napság is mint jürük -ök (vándorok) kóborolnak Anatoliában. Ki gondolhatná ilyen körülmények között, hogy Árpád vitézei még gyorsabban

és könnyebben engedték magukat a röghöz kötni? Igaz, az a körülmény, hogy a büntetésmegszabása nagyobbára marhából (iuvencos) álló bírságokra terjeszkedik ki és hogy a törvénya caesura capillorum büntetésével, az akkori magyaroktól és beseny"kt"l kedvelt hajfürtök levágásával fenyeget"zik (XIX. törvény), a társadalom nomád, baromtenyészt" jelleméreemlékeztet: azonban ez részben nem-magyarokra is vonatkozhatott, minthogy a pénz akkor aritkaságok közé tartozott. Az említett és még egyéb mozzanatok nem hagynak semmikétséget, hogy Magyarország népességének java része Szent Istvánnak és els" utódjainak idejében nem magyarokból, hanem f "leg szlávokból és beköltözöttekb"l állott és hogy atulajdonképeni magyar elem, mely az ország összes népességének csak szerfelett csekélyszázalékát képezte, csak az uralmon és földbirtokon osztozkodott, mint el" bb206 hypothesis-ként felvett számokkal bebizonyítani igyekeztünk. Legelején kiválóan politikai Magyarországvolt, nem pedig ethnikai, és miel"tt az átalakulás azaz a lassankint el"rehaladó magyarosodáse nevezetes folyamának egyes fokozatait közelebbr "l megvizsgáljuk, az Árpádok korábólszármazó oklevelek másnem# eredményér "l való elmélkedésünket akarjuk folytatni. Nyelvi

jellemükön kívül az oklevelekben foglalt tulajdonnevek a birtokviszonyok szempontjából ismegérdemlik teljes figyelmünket. Bármit állíthatni ilyenféle bizonyítékok kényes termé-szetér "l vagy megbízhatatlanságukról, mégis nehéz volna tagadni, hogy valamely országföldrajzi névjegyzékének nyelvi jelleme népének ethnikai jellemével teljesen összefügg.Egyes kivételek lehetségesek, de általában véve valamely vidék földrajzi névjegyzékén mindigmeglátszik régibb lakosai vagy birtokosai ethnikai min"ségének bélyege. A mi különösenMagyarországot illeti, a városok, várak, falvak, szállások és birtokok e nevei annál nagyobb

jelent"ség#ek, mert el" bbi vagy régebbi birtokosaik nemzetiségére való utalásukkal az egyesnemzetiségek régebbi elterjedésér "l tanúskodnak. Az oklevelekb"l kiderül, hogy olyanvármegyékben, a melyekben ma tiszta magyar népesség lakik vagy a magyarság a túlnyomótöbbséget képezi, egészen rendkívüli nagy számmal vannak szláv helynevek; viszont olyvidékeken, a hol a szlávság van többségben, magyar helynevek nagyon ritkán fordulnak el". Amai Bihar- és Hajdú-vármegyének, a melyben majdnem kizárólag magyarok laknak, ahajdankorban szláv népessége volt, mint e helynevekb"l: Debreczen207 (Dobri zem), Szoboszló(Zobieslaw) és Bogyoszló (Bogieslaw), meg magának Bihar-vármegyének nevéb"l (szlávul

Bihor) kitetszik. Általában meg kell állapítanunk, hogy a szláv helynevek az els" háromévszázadra vonatkozó okmányokban sokkal számosabbak a magyar nyelvüeknél; különösen a

XI. századból származó oklevelekben lehet ezt megmutatni; másrészt azonban az egyes birtokok és szállások magyar határnevei azon mértékben szaporodnak, a hogy az id" benel" bbre haladunk. Ebb"l aztán kiderül az a tény, hogy az országnak folyton haladó term"vétételében a magyar nyelv mint az ország urainak és birtokosainak nyelve az egyes földbirtokok határainak megjelelésekor mértékadóvá vált, a középpontok vagy meger "sített helyek magok

pedig régi szláv nevöket megtartották.

206 L. a 238. lapot.207 Szücs J., Szabad királyi Debreczen város történelme, 1871, a 27. lapon e nevet a következ"képen is

származtatja: dobri dzen, jó napot, és: do brezina, a nyírfa-ligetben; azonban mi a következ"etymologiát tartjuk helyesnek: dobri zem, jó föld.



131

A nevezett oklevelekben foglalt tulajdonneveknek azon része oldható meg legnehezebben,ennélfogya az csigázza kiváncsiságunkat a legfels" fokra, a melyre sem magyar, sem szlávavagy német nyelvjellemet nem lehet sütni és a melynek megfejtése bizony még hosszú ideignyilt kérdés marad. Szívesen engedem ugyan meg, hogy egyes személy- és birtokneveket aszerz"k vagy másolók bujtattak eltorzítva idegenszer # köntösükbe; azonban másrészr "l az

ázsiai, kivált a török-tatár nyelvjellem sokkal szembeszök " bb, hogysem a vélt eredeti szókkalvaló összehasonlításnak kisérletét mell"zni lehetne. E czélból összeállítottuk a következ"

jegyzéket és ebben magától érthet"leg csak olyan példákra szorítkoztunk, a melyekben akétségnek kevesebb helye van.

Magyarul: Az oklevél kelte:208

Törökül:

Abad, Albada, b.209 1221, 1251 Abade, lakott helyAcha, Acsa, sz. 1086 A$a, bátya, atyafiAcus, Akus, sz. 1146 Akiš, betörésAga, Agha, sz. 1234 Aga, úr

5 Aika, sz. 1228 Aika, apácskaAkur, sz. 1220 Akir, tiszteletreméltóAlpar, sz. 1209 Alp-er, h"sArkychalen, b. 1299 Arki$-alan, karaván-vezet"Baar, b. 1269 Bar, vár

10 Baca, Bacha, sz. 1146 Bakša, b# bájos, papBagar, sz. 1299 Bagêr, bels"Bajka, sz. b. 1233 Bajka, játék Baja, Bajik, sz. 1223 Baja, gazdag

15 Bat, sz. 1234 Bat, fürge, gyorsBek, Beke, sz. 1277 Bek, beg, big, fejedelemBeren, BereynBerin,210 } b. h. 1095 Berin, h# bér-adás, adomány

Berk, sz. 1251 Berk, szilárd20 Bochok, Bocsok, sz. 1240 Bo$uk, piszeorrú

Bodon, sz. 1225 Bötün, egészBodur, sz. 1211 Bodur, törpeBoj, sz. 1228 Boj, alak Bok, h. sz. 1262 Bok, mocsok

25 Bolok, Bilok, BylotBilut (Pristaldus régis) 1236 Bilük, tudó

Bolchas, Bolcsasz, h. 1236 Bul$as, légy-ott, találkozóBoltschar, Bolcsar, h. 1249 Bul$ar, u. a.Borch, Bork, sz. 1228 Burk, farkas (magy. is fark-as)

30 Borla, sz. 1292 Borla, pecsét

208 Ezen oklevelek Fejér György és Wenzel Gusztáv el" bb említett gy# jteményeiben találhatók,

azonban a tulajdonneveket legtöbbnyire Czínár M. és Kovács N. illet" névmutatóiból vettem.209 A használtam rövidítések a következ"k: b. birtok, f . folyó, h. hely, n. nemzetség, sz. személy, v. víz

neve.

210 E helynevekben: Jászberény, Lovasberény, Mez# berény stb., a melyekben a h! bér-adás értelmevilágosan látható.



133

Jaxa, sz. 1211 Jakši, jó, szépJeur, Jaur, n. 1297 Jaur, jakur, jósolniKaak, h. 1268 Kak, száraz

80 Kaba, sz. 1292 Kaba, durvaKara, b. 1234 kara, nép, fekete

Karadi, h. 1131 Karadi, " látottKarasu, f. 1296 Karasu213 (folyó neve)Karcha,214 h. 1248 (l. Karacha, Caraku)

85 Karka, b. f. 1251 Karka, karga, hollóKata, n. 1233 Katag, tilalom, gátKartal, n. 1289 Kartal, hollóKazaar, b. 1283 Kazar, nép neveKechen, sz. 1280 Ke$en, elmen"

90 Kechyokyzi 1246 Ke$-jokiši, görbe magaslatKese, sz. 1211 Köse, szakálltalanKochobur,215 sz. 1222 Kö$ibar,216 hatalmas, er "sKondakur,217 sz. 1273 Kondakur, behálózóKopoz, sz. 1300 Koboz, heged#, koboz

95 Korsak, h. 1242 Kursak, has, nyeldekl"Kursan, b. 1275 Kursan, kalózKutmek, Kuthmek,218 sz. 1283 Kütmek, "rizniKudur, b. 1292 Kudur, eszeveszettKuru, Kurg, b. 1257 Kuru, kuruk, száraz

100 Mengech, sz. 188219 Mengiš, menés, hasonlóság (?)Mirza, sz. 1207 Mirza (perzsa szó) úr Morot, Moruth, sz. 1281 Murut, bajusz

Odun, sz. 1086 Odun, faOguz, sz. n. 1151 Oguz, durva220

105 Olchar, b. 1297 Ol$ar, felkel" seregOlup, h. n. 1233 Olup, alp,221 h"sOpor, Opur, sz. n. 1245 Opur, apró (v. ö. opra, aprózni)Oslu, Osul, sz. n. 1200 Uslu, okosSol, sz. n. 1086 Sol, bal

110 Sudan, sz. n. 1181 Sudan, a vízb"l (?)Teke, Taeke, sz. 1277 Teke, bak

213

Szó szerint: fekete víz.214 A Csallóközben tizenkét ilyennev# falu van; így: Etre-Karcsa, Egyház-Karcsa stb.215 Egy hatvani beseny" ember neve.216 Kö$ ibar vagy Kötibar volt újabb id" ben egy kirgiz fejedelem neve, a ki Oroszország ellen fel-

lázadt.217 Híres zsivány neve.218 Kún ember neve.219 Sajtóhiba! (az elektronikus változat szerkeszt # je)220

A törökök "sapjának neve.221 V. ö. ezt: Alup Tolma, beseny" ember neve.



138

el"kel", a történelemben említett bevándorlók mellett természetesen nagyszámú alacsonyabbrend# harczos, kézm#ves és kalmár állított be, a kik többnyire a meger "sített helyekentelepedtek le, és hogy ezeknek jelent"ségét teljesen méltathassuk, azt a számos szabadság-levelet kell tekintetbe vennünk, a melyet egyes királyaink az úgynevezett hospites-nek adtak.Az Árpád-korszakból származó oklevelek szerint a következ" városokban voltak hospes-ek:

Alba, Buda, Bors, Curmend, Chepreg, Nitra, Zotmar, Za-Bolchard,243 Poson, Seynna, Desvar,Kamar (Komárom), Segusd, Saturelen, Potok, Zombothel, Lyptou, Kulusvar, Sopron, Nyhely,Kassa, Vgacha (Ugocsa), Wyhel (Újhely), Bezterchebana, Wereuche, Somogyvar, Corpona,

Nemet Pelsevcz, Babaszék, Valkov, stb.; s"t fel kell tennünk, hogy majdnem valamennyi XI. századi város, vár és meger # sített hely lakossága csak németekb# l, olaszokból és szlávokból állott, nem pedig magyarokból, hacsak ez utóbbiak katonai és polgári tisztvisel"k min"ségé-

ben nem tartózkodtak ott. E körülménnyel szemben, hogy tudniillik voltak nyugati keresztyén polgárok és lovagok, a kik Magyarországot a XI. század elején hazájoknak választották, bizonyára minden gondolkodó ember azt fogja kérdezni, vajjon elég volt-e két vagy háromévtized arra, hogy az ázsiai nomád világnézet régi székhelyének olyan hamar megadja akeresztyén nyugati m#veltség színezetét. Nem! Bizonyára kellett még Szent István el"tt szlávalkotású társadalmi rend nyomainak meglenniök, a melyekre a magyarok uralmokat építették.Semmiféle állam sem emelkedett fel hirtelen deus ex machina-ként!

Azonban nemcsak a keresztyén nyugat, hanem a pogány és moszlim kelet fel"l is folytonnagyobb mértéket öltött a beköltözés folyama Magyarországba az Árpád-ház els" királyainak uralkodása alatt. Már el" bb említettük, hogy Árpád és vitézei a honfoglalást, valamint kés" bbiháborúikat és betöréseiket a külföldre csak szövetséges törzsbeli rokonaik segítségével éstámogatásával vihették véghez. Míg a magyarok a keresztt"l és a keresztyén erkölcsökt"ltávol maradtak, addig törzsbeli rokonaik id"nkint ismétl"d" beáramlása ellenállásra nemakadt; s"t még biztatásra is találhatott, mert minden egyes jövevény, a ki a régi hazábólérkezett, h#séges segít" jük volt az ellenséges indulatú nyugattal való harczban. Szent Istvántrónraléptével és a keresztyénség er "szakos behozatalával azonban megváltozott az állapot. Anyugati m#vel"dési törekvések mély szakadást idéztek el" a magyarok és keleti törzsrokonaik között, és az el" bbi barátságos befogadás helyébe aztán heves ellenségeskedésök lépett akeletr "l érkez", javíthatatlan pogányok és rablásra hajlandó nomádok ellen. Az ok, a melyezeket a Magyarországba való költözésre ösztönözte, nemcsak a régt"l fogva megszokottköltözési vonal és a magyarok siker koronázta hadának biztató példája volt, hanem az újabb

politikai alakulatok a Volga és a Kárpátok között elterül" földön, különösen Oroszországmegizmosodása, a mely azóta, hogy Nagy Vladimir alatt (980-1015.) a keresztyén vallásrakezdett térni, határait mind közelebb terjesztette a Fekete- és a Kaspi-tenger éjszaki partjáhozés a török nomádságot létezésében mindinkább korlátolta és szorongatta. Minthogy az el"-

nyomulás a kelet-római határok felé lehetetlen volt, a költözködésnek nyugati irányba kelletttérnie, és Magyarországnak még ifjú keresztyén állama leginkább esett betöréseik útjába.

Jóllehet a nomádok id"r "l-id"re sikert értek el, például Wsewolod vereségével 1061-ben,végre mégis kénytelenek voltak az oroszok túlnyomó hatalma el"tt meghátrálni. 1086-ban már találunk kúnokat Magyarországban Salamonnak meg I. Lászlónak testvérharcza alkalmával,és habár ez utóbbi királyunk több ízben megverte és hazánk határairól vissza#zte, mégisfolyvást ott leskel"dtek a Kárpátok keleti és éjszakkeleti kiágazásai körül és néha-néhasikerült is kisebb, jelentéktelen csapatokban belopózkodniok és az országban letelepedniök.

243 Ezen írásmód szerint: Za-Bolchard Szabolcs szláv eredet# név volna; Za-Bolchar vagy Za-Bolchugyanis annyit jelentene, mint: túl a Bolch (?) folyón.



140

Hasonlóképen van a dolog a kúnokkal is, a keleti szerz"kt"l uz vagy ghuz néven említettnéppel, a mely a mai középázsiai turkománok "se. A Volga és a Duna között lakó törököknek,helyesebben nyugati törököknek ezen harmadik ága a IX. század els" felében még a Kaspi-tótól éjszakkeletre terjed" pusztaságon tanyázott és csak kés" bb, miután a magyarok és a

beseny"k azt a területet elhagyták, vonult részint a Kaspi-tó keleti partjára, részint nyugat felé.

Mint már említettük, a sors változatai az " soraikat kevésbbé ritkították meg, számbeli erejök-nek eredetileg nagyobbnak is kellett lennie, mert nemcsak mindjárt kezdetben tünnek felnagyobb seregekben, hanem meg is tartják helyzetöket a Dnjepert"l a keleti Kárpátokigegészen a mongolok betörése után való id"ig, és a tarka turk elemek, a melyek a kés" bbiszázadokban a Fekete-tenger éjszaki vidékein fennállottak, a régi kúnoknak többé-kevésbbérokonai, és összes számuknak, ha egyes járulékaikat a X. századtól a XIII.-nak közepéigtekintetbe vesszük, az Árpáddal honunkba jött magyarénál sokkal nagyobbnak kellett lennie.Mint a beseny"k, úgy a kúnoknak egyes kisebb töredékei is csatlakoztak Árpád seregéhez,azonban tömeges bevonulásuk Magyarországba csak a XII. évszázad elején történt és pedig,mint Hunfalvy249 jogosan felteszi, 1104-t"l 1141-ig, mid"n a polovczi (palócz)250 orosz nevealatt Gácsországon át beköltöztek és a Mátra kiágazásai között letelepedtek. A második nagykún beköltözés IV. Béla alatt 1239-ben volt és pedig a mongolok gy"zelmes el"nyomulásakövetkeztében, a kik el"l az oroszokkal szövetkezett kúnoknak menekülniök kellett. A kúnnép e két töredéke aránylag gyorsan olvadt a magyarságba. A szláv elem közelében tömegesenmegtelepült palóczok török ethnikai jellemök bizonyos jeleit mind e mai napig meg"rizték,mert a magyar szót körülbelül úgy ejtik, mint a született török, a mi különösen az a hangnáltetszik fel, a mely a törökben hiányzik. A Kúnságban letelepült testvéreik ellenben, minthogymindenfel"l magyarság környezi, régi nemzetiségöknek legcsekélyebb nyomát sem árulják el,hanemha régibb hely- és személynevekben,251 a melyekben, az átírás és a kés" bbi másolók mindenféle eltorzításának ellenére, azon kor és vidék török nyelvének tiszta mutatványailáthatók.

Meg nem állhatjuk, hogy itt azt a gyermekes hiúságból keletkezett vitatkozást ne említsük, amely újabb id" ben a kúnok nemzetisége felett támadt. Míg kún nyelvemlékkel nem rendel-keztünk, nálunk a kúnokban nagyon szerettek volna tiszta, hamisítatlan "smagyarokat (?)felfedezni.252 Miután a Petrarca-féle Codex Cumanicus ismeretessé vált, hazafias történet-íróink könnyen megérthet" zavarba jutottak és mivel az igazi magyar kúnokban nem akartak törökökre ismerni, nem lehetett mást tenni, mint a krími kúnok és a magyarországi kúnok kapcsolatát kereken eltagadni és a Petrarca-codexet is meg a kún Miatyánkot is olyan török-tatár nomádok nyelvi maradványának állítani, a kik az események színterén kés" bb léptek felés a kiknek a magyarországi kúnokhoz semmi közük sincs. Alapjában véve itt is ugyanaz a

249 Magyarország ethnographiája, 363. l.250 Mint a mongolok, a kik szintén Oroszország fel"l törtek be hazánkba, nálunk a tatár orosz nevén

lettek ismeretesekké, úgy áll a dolog a kúnokkal is.251 Gyárfás J., A jászkúnok nyelve és nemzetisége, az Értekezések a történelmi tudományok köréb"l,

X. köt. V. füz., 1882, a 78-80. l.252 Különös buzgalmat fejt ki e tekintetben Jerney J. »Keleti utazás«-a I. köt. 284-308. l. és Gyárfás J.

el" bb említett értekezésében, meg »A jászkúnok története« czím# négykötetes munkájában is(Kecskemét, 1870 és Budapest, 1885). A mi különösen a palóczokat illeti, Jerney (A palócz nemzetés a palócz krónika, Magyar történelmi tár, I. köt. 32. l.) azon megczáfolhatatlan ténnyel is

szembeszáll, hogy török nemzetiség#ek, és "ket szintén valódi magyaroknak mondja, jóllehet azorosz kútf "kb"l idézte polowzi fejedelmek nevei kizárólag török nyelvi jellemet tanusítanak.



144

5. Beseny# k, részint a vezérek korában vagyis a X. században, részint kés" bb is kisebbcsapatokban.

6. Kúnok vagy palóczok, mint el" bb említettük, különböz" id"kben és egyes csapatokban.

7. Izmaeliták, kiket szaraczénoknak, bolgároknak és tatároknak is neveztek.262

8. Germánok és pedig németek a Magyarországgal határos vidékekr "l, a kik ugyanvalamennyi meger "sített helyen és várban oszlottak meg, mégis kisebb csapatokban költöztek

be és az els" három században semmi esetre sem képezték az ország összes népességének akkora százalékát, a mekkorát ma képeznek. Ezenkívül a történelem még olaszok, francziák,csehek, lengyelek, spanyolok és görögök beköltözésér "l szól, azonban ezeknél valószín#legcsak egyes családokról vagy épen csak személyekr "l lehet szó, a kik e költözködésimozgalomnál alig vehet"k tekintetbe.263

Egészben véve árják szolgáltatták a mai magyarság létrejöttéhez a legnagyobb adalékot és haszabad vagy lehetséges volna a vegyülék elemzésében számadatokba bocsátkozni, meglehet"s

bizonyossággal fel lehet tenni, hogy eredetileg # si lényegöket tekintve Magyarország

népességének több mint három negyede árja eredet ! emberekb# l állott és hogy legfeljebb egynegyedet lehet ural-altáji származásúnak nevezni. Ez a számarány, mint az illet" helyekenkiemeltük, részint az ország Árpádkori helyrajzi névjegyzékéb"l, részint a közigazgatási,

politikai és egyházi m#kifejezésekb"l és végre az oklevelekben és a váradi Regestrumbanránk maradt tulajdonnevekb"l tetszik ki, a hol mindenütt, mint ismeretes, a magyar a szlávmellett feltün" kisebbségben van. Azon folyamat keletkezési fokozataira nézve, hogy akisebbség elnyelte a többséget, már szilárdabb alapunk van, a mennyiben három különböz"korszakot vehetünk fel. Az els# az V. század közepét"l a VIII.-nak végéig terjed; ez alatt azugorok a keleti törökökkel egyesültek és elkezdték az alájok vetett szlávokat magokbaolvasztani. A második korszak a X. századra terjed ki, mid"n az Árpád vezette magyarok

bejövetelét"l meger "sbödött avar maradványok vezet"ségre jutottak és a szláv elem beolvasz-tása nagyobb mértéket öltött és eredményesebben ment végbe. Jelenlegi magyar nyelvünk nyilván már Árpád bejövetele el"tt készült el, jelenlegi magyar népünk azonban az új jövevé-nyekkel er "sbödve és gyarapodva csak e második korszakban keletkezett. A harmadik korszak, vagyis az Árpád-ház uralkodásának ideje alatt a végleges uralomra jutott magyarságkeletr "l beköltözött törzsbeli rokonainak folytonos felvétele által számára nézve mind inkábbmeger "södött, ezzel a nyugati idegenek és a magyarországi szlávok felolvasztására több er "tés képességet kapott és így a magyar ethnos alakulásának folyamát egyel"re befejezte.Különben az a körülmény, hogy a magyar nemzet különféle ethnikai elemb"l keletkezett, méga középkori krónikások figyelmét sem kerülte el, mert a XIII. századból való rímes krónikamár korán figyelmeztet azon valb (kúnok), zockel (székely), syrf (szerb) és vlach alkotta

conglomeratumra, a melyb"l Magyarország népessége állott.264

262 A török nép e töredékét a volgai törökök gy# jt"neve alá lehet foglalni; ide kell a zsidó-vallású

törököket vagyis a khazarokat is számítani, a kik Árpáddal hazánkba jöttek és a honfoglalásbanrészt vettek, mint Kohn S. a magyarországi zsidók történetér "l írt m#vében joggal felteszi.

263 Épen olyan kevéssé említhetjük e helyen a románokat vagy oláhokat, a kik a XIII. század elejét"lvégéig csoportonkint költöztek be a Balkán-félszigetr "l Erdélybe és Magyarországnak ezzel határosvidékeire, azonban a hegyek közt való elzárkózottságuk következtében a magyarokkal ritkán vagy

épen nem vegyültek össze. Ellenkez"leg, számos magyar id" jártával eloláhosodott.264 L. Pauler Gy., A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt, II, 616.



145

A ki már most a magyar népnek e keletkezési folyamát balitélet nélkül, azaz nemzetielfogultság és a szomszéd népelemek ellen való helytelen vélemény nélkül tekinti és itéli meg,annak meg kell engednie, hogy ezt a folyamot nemcsak megilleti e jelz": nevezetes, a melyethozzá tettünk, hanem hogy az összes emberiség történelmében páratlannak kell tartanunk éstudományos szempontból tekintve az ethnologia terén unicumnak kell neveznünk. Hogy

kisebbségben lev" ethnikai elemek más, számra és er "re nézve sokszorosan különb nemze-teket legy"ztek és igába hajtottak, az a történelemben már gyakran el"fordult. Ilyen esetekbena gy"ztesek nemzeti nevöket néha rákényszerítették a legy"zött nemzetiségre, végül azonbanelfogadták nyelvét és a meghódított tömeg népi állományában elolvadtak. Németek, frankok agallokban, normannok az angolokban, varägok az oroszságban, török bolgárok a dél-szláv-ságban, mandsuk a khinai népben stb. enyésztek el; csupán a magyar hódítók, a helyett, hogy aszlávságban elenyésztek volna, nemcsak hogy kisebbségök és az elnemzetietlenedésnek akeresztyénség meg a nyugati szokások felvételével járó veszedelme ellenére ethnikailagmegmaradtak, hanem még nyelvöket, szokásaikat és népök szellemét a túlnyomó többséggelel is fogadtatták és a legtarkább elemekb"l, melyeket képzelhetni, magyar ethnost teremtettek.Igaz, hogy ezen állításunk ellen azt vethetné valaki, hogy az oszmánok Anatoliában hasonlótm#veltek és a számra nézve er "sebb görögöket és örményeket törökökké változtatták. Ezenethnologiai jelenség hasonlóságát ugyan nem lehet tagadni, azonban az oszmánok m#vöketkényszerrel, hatalommal és er "szakkal vitték véghez és az egység lánczát csak az iszlám tüzeforrasztotta egybe. A magyarok ellenben azon id" ben és még kés" bbi évszázadokban is, s"tegészen a jelenkorig az országukban lakó idegen elemek megmagyarosítására a legcsekélyebb

buzgalmat sem tanusították, s"t inkább a legnagyobb mértékben közönböseknek mutatkoztak,és a vegyülésnek mindemellett már az els" évszázadokban megindult m#ve magától, amagyarok hozzájárulása nélkül haladt el"re. A másfajuak önkényt olvadtak egybe az országmeghódítóival és uraival, és ezen egybeolvadás ennek folytán teljesen más volt, mint az, amelynek a németek, francziák, oroszok köszönik nemzettestök növekvését.

Ha ezen, az ethnologia területén egyedül álló jelenség bels" okait és indítékait kutatjuk,minden el"tt azt találjuk, hogy szellemi és anyagi fels" bbség egyaránt és különös ethnikai

jellemz"ség, a melyet a magyarok égalji, társadalmi, politikai és vallási viszonyaik mindenváltozása mellett megtartottak, ebben f " tényez"ül m#ködött és a különnem# elemekreúgyszólván mágnesként hatott. Az els# , vagyis az avar korszakban Baján és egyéb fejedelmek h"siessége és fényes fegyvertényei ragadták bámulatra és töltötték el tisztelettel a mindenid" ben békés indulatukról és alázatosságukról ismeretes szlávokat. Oly nép, a mely a Dontólaz Ennsig uralkodott, a görögöket, rómaiakat, germánokat, s"t az egész szomszédságotrettegésbe ejtette, kincseket ragadott magához és hatalmi szavát a messze távolságban vissza-hangoztatta, - ilyen nép önkényt érthet"leg a vele és alatta él" idegen elemekre leírhatatlan

b# bájt gyakorolt és vonzóerejét ritka mértékben értékesítette. A szlávságnak ezen els" id"-szakban kezd"dött beolvasztása ideig-óráig megszakadt ugyan az avar hatalom elpusztulásaáltal, mert csak az avar fegyverek fényének elmúlása után emelkedtek Privina és Kozelfejedelemségei, valamint Nagy Károly diadalmas hadjárata bátorította fel a szlávságot azavarok ellen és keltett benne bosszúvágyat. A második korszakban, vagyis a magyarok fellép-tekor Árpád alatt, a pannoniai síkságon tanyázó ural-altáji pusztai vitézek megújult és meg-er "södött tekintélye az idegen harczosok prestige-ét még inkább emelte és Árpádnak meg els"utódjainak mindenütt gy"zelmesen el"nyomuló lobogói dics"ségök ragyogó sugaraival

bizonyára a szláv népesség legtöbb csapatát vezették tömegesen a magyar nemzetiségtáborába. Erre következett a harmadik korszak, vagyis a keresztyénség behozatala és a nyugatim#veltség elfogadása, olyan két mozzanat, a mely magyarokra és szlávokra egyaránt hatottm#vel"dési és társadalmi átalakulásra nézve és a közösség kötelékét még szorosabbra f #zte.Szent István és els" utódjainak szemében, s"t az egész Árpád-kor alatt nem létezett magyar,



147

Si wi groz ist Ungerlant,Doch ist uns das wol bekannt,Ein Unger trit nicht einen tritUz seinem ungerischen sit.265

Magától érthet", hogy ezen erényök nemcsak rendkívüli hatással volt és mindenütt tiszteletetszerzett számukra, hanem buzdító példakép is hatott, úgy hogy német, szláv és olasz sze-rencsevadászok, kik Gejza és Szent István alatt az országba jöttek, néhány évtized mulva már

büszkék voltak magyarságukra és új hazájoknak vagyonukkal és vérökkel keltek védelmére,épen úgy, mint a hogy az oszmánságnak görög és szláv neophytái szolgáltak a török uralom-nak Anatoliában és a Balkán-félszigeten való megalapítására legnagyobb segítségül. Ott, holMagyarország idegen elemei nagyobb számban elkülönödve vagy a városokban elzárkózvaéltek, ott ez a csudaszer nem hatott egykönnyen; de a hadseregben, az állami szolgálatban és af " bb társadalmi körökben, ott vonzóereje annál biztosabb volt, mert a hatalom, tekintély és

jólét mindenkor hathatós csalétekül szolgált. Az ezer év el"tti magyarosodás tehát tulaj-donképen a társadalom legel"kel" bbjeinél kezd"dött, ez azonban csak politikai, nem pedignyelvi átalakulás volt; ez az utóbbi ellenben csak kés" bb hatott alulról felfelé, vagyis eleinte aközépnemességb"l és a tulajdonképeni népb"l indult ki.

4. A MAGYARSÁG HEGEMONIÁJA.

Az út és mód, hogy miképen gyarapodott a magyar nyelv terjedése által a tulajdonképenimagyar ethnos számban és tekintélyben, fontos mozzanat is és megbízható adatok hiányában,sajnos, csak nehezen kideríthet" is kutatásunkban. Ha a XI. és XII. században hozott

törvények szellemének alapján itélünk és azt a kevésbevevést és elhanyagolást tekintjük, amely a többi nyugati nép nemzeti nyelvének is jutott a középkorban irodalmi tekintetbenrészeül, egészen természetesnek kell látszania, hogy a magyar nyelvet az egész Árpád-kor alatt a legalsóbb néposztályok és a keresztyén m#veltségen mélyen alul álló cs"cselék nyelveként megvetették. Még a Névtelen Jegyz" is, a ki a XIII. század második felében élt,el"kel" megvetéssel tekint le a népies költ"kre és költeményeiknek mint garulis cantibusioculatorum és falsis fabulis rusticorum nem ad hitelt. A XI. században a magyar nyelvhasználatát nyilván fölötte póriasnak tartották és megvetették. Azon szigorúságból, a melylyela ritus gentilium ellen eljártak, megitélhetni, mily kellemetlennek és megbotránkoztatónak tartották a gentilis-ek nyelvét is, és ha mindamellett azon feltevés felé hajlunk, hogy a magyar nyelv már a XI. században kezdte hódításait és állandóan folytatta, akkor azt a gyakorlatimindennapi élet vis maior-jára, a valódi népiességben rejl" magyarság politikai jelent"ségéreés az ország meghódítóinak és uralkodóinak nemzetiségében lelhet" és könnyen megérthet"

prestige-re való tekintettel tesszük. Ha a magyar nyelv a XI. és XII. században az országuraként fellépett középnemességnél nem terjedt volna már annyira el és nem gyarapodottvolna folytonosan, hogyan lehet elgondolni, hogy azon id" ben annyi magyar nev# szállás,d#l" és határterület volt, a mennyi azon id" b"l származó oklevelekb"l kitetszik? Mint el" bb aSzent István idejéb"l való rendi felosztás leirásában kiemeltük, a második rend és a népnek,igaz, hogy még csekély része a tisztán magyar elemhez tartozott. A várgrófok, a kerületek elüljárói, a tisztvisel"k nagy többsége és nevezetesen a törzsek és ágak el" bbi fejeinek

265 L. Pauler Gy. i. m. 751. l.



150

Fekete-tenger és a Volga mellékér "l nyugat felé zúdult, és hogy a nyugati keresztyénségállapotainak megszilárdulását már a X. és XI. században el"segítették. Hogy milyenkövetkezményeik lettek volna a beseny"k, kúnok és mások betöréseinek Európa keleti részébea keresztyén nyugat sorsát illet"leg, ha a magyarok nem szállták volna meg a Közép-Dunamellékét és ott államot nem alkottak volna, azt eddigelé meg nem fontolták. Csak a magyarság

er "s karja volt képes kelet és nyugat határa örökös eltolódásának véget vetni és Európa megÁzsia között elválasztó falat emelni. Tehát nemcsak a XIII., XV. és XVI. században, hanemmár sokkal el" bb is Magyarország volt Európa véd" bástyája, és a magyarságnak az Árpád-házzal létesült hatalmi fens"sége ezen okból Európa szerencséje volt és a nyugati m#veltségéletre ébredésének javára vált!



151

XIX.A MAGYARSÁG TOVÁBBI SORSA.

1. A MAGYAR ELEM ELHANYAGOLÁSA.

A tényez"k, melyek a magyar ethnost megteremtették és megszilárdításában közrem#ködtek,az Árpádház uralkodásának idején nagyobb hatásnak örvendtek, mint az idegen dynastiák uralma alatt. Igaz ugyan, hogy Árpádnak egyik utódja sem tanusított a politikai életben észre-vehet" buzgalmat a magyar nemzetiség érdekében; egyikr "l sem tudjuk, hogy a magyarnak aszlávval és germánnal szemben különösen kedvezett; hiszen a kormány érdekl"désének középpontja a keresztyénség terjesztése és a nyugati erkölcsök meg szokások meghonosításavolt, tisztán nemzeti törekvések pedig az id"k uralkodó szellemével ellenkeztek. A magyar-ságot nemzeti létének e sötét idejében el"ször az államalkotás folyamában irányadó nemzetiszelleme keltette fel érzéketlenségéb"l, ez er "sítette meg és ez gy"zött le minden nehézséget amásnem# elemekkel való küzdelemben; másodszor pedig nyugati szomszédjainak szaka-datlan, majd nyilt, majd titkolt ellenségeskedése, mely a magyar elemnek vér és nyelv szerintvaló rokonságát a germánok, szlávok és olaszok ellen vívott harczban fegyverre szólította ésszükségképen megedzette. Hogy mekkora volt már az els" évszázadokban a külföld haragja ésgy#lölete a magyarság ellen, az a középkori krónikások féktelen ócsárlásából t#nik ki.269 Ezek a magyar harczosoknak csupán vitézségét és mértékletességét akarják elismerni, egyébképen

pedig fajtalanságot, durvaságot, hitszegést, istentelenséget, fenhéjázást, rablásvágyat ésminden egyéb elképzelhet" b#nt vetnek nemzetünk szemére. Nyugaton a magyarságnak azÁrpádház idejében épen semmi jó barátja sem volt. Hogy vajjon els" királyaink az Árpád-

házból különös szeretettel használták-e a magyar nyelvet, azt nehéz volna bebizonyítani; haazonban azt tekintjük, hogy valamennyi török-tatár hódító szívósan ragaszkodik nemzetieredetéhez, és ha meggondoljuk azt a tényt, a mely a magyar nevét övezte, bizonyosnak tarthatjuk, hogy valamennyi fejedelem Szent Istvántól III. Endréig okvetetlenül büszkeséggeltelt el nemzeti tudatától és hogy minden bizonnyal inkább pártolta a magyar elemet, mint azország többi nemzetiségét. A vegyes-házi királyokról azonban nem lehet ezt feltétlenülállítani. Az állapotok, a melyeket I. Károly és Nagy Lajos teremtett, mindazonáltal, hogy azállami ügyek rendjének hasznára váltak, a magyar nemzetiség gyarapodását kevéssé segítették el". A régebbi idegen elemekhez akkor még olaszok is járultak, kiknek kereskedelmi szellemeaz országon uralkodott; sok, az olaszból kölcsönzött szó a magyarban már ezen id" b"l

származik, holott más hazánknak Dalmácziával való viszonyából és hosszas harczaiból eredt.Az Anjou-ház uralkodói, kik olasz hazájokban a polgárság erejét és értékét kipróbálták, amagyar városoknak nem-magyar elemekb"l álló polgárságát kiváló védelmökben és jogokbanrészesítették, a mi m#veltségi és emberiességi tekintetb"l bizonyára igazságos és hasznosdolog volt, azonban a magyarsághoz való szorosabb csatlakozásuknak útjában állott.

Csupán az Árpádok idejében hatalmas osztálylyá növekedett középnemesség lépett fel akkor is, mint el" bb láttuk, a magyarság nemzeti eszméjének megtestesülésekép és igazi menedéke-kép. A magyar történelem els" három évszázadának folyamán a középnemesség idegenelemek hozzájárulása által nyilván már régen elvesztette kezdetleges, tiszta ethnikai jellemét,

269 L. erre vonatkozólag Karajan gyakran idézett értekezését az osztrákok, csehek és magyarok hírnevér "l.



152

mert szlávok, németek, románok, olaszok és egyéb, a királyok kedvezéséb"l vagy saját érde-mökb"l e rendbe emelkedett nem-magyarok megnövelték számát és a minden neophytábanmeglev" rajongásukkal el"segítették a magyarság ügyét. A szellem azonban a régi maradt és akirályi adomány vagy h# bér következtében szláv, német és román népesség közé kerültmagyar földbirtokosoknak vagy magyar tisztvisel"knek okvetetlen#l még idegen fejedelmek

uralkodása alatt is többé-kevésbbé sikerrel kellett a magyar nemzetiség képvisel"iül m#köd-niök. Az adománylevelekben foglalt földrajzi névjegyzék számos bizonyítékot szolgáltat,hogy olyan vidékeken, melyeken ma kizárólag vagy legnagyobbrészt szlávok és románok laknak, magyar helynevek fordulnak el", a mi sok esetben nemcsak az ilyen falvak ésszállások el" bbi birtokosainak, hanem általában lakosainak is magyar nemzetiségére mutat.Jóllehet az ország legf " bb hatalma idegen fejedelmek kezében volt, az els" méltóságok visel"iis, mint nevök mutatja, a magyar nemzetiséghez tartoztak; és jóllehet a m#veltség és ahivatalok nyelve a latin volt, a f "- és al-nemességnek mégis a néppel való érintkezésébenkiváló kedvvel lehetett és kellett is a magyarral, mint az ország nyelvével élnie. Igy meghagytaI. Lajos királyunk,270 hogy az állami tisztvisel"knek és hatóságoknak kötelessége h#ségiesküjöket magyar nyelven tenniök, azt pedig csak úgy lehet megérteni, hogy sok, s"t legtöbbtisztvisel" jártas volt nyelvünkben és hogy esetleges szláv, német vagy román származásuk nem is jött tekintetbe.

Lényeges támogatásra kellett a magyar elemnek id" jártával az egyházban találnia; az egyházel"ször a népoktatásban és a hit meger "sítése végett rászorult a magyar nyelvre, és másodszor az alsóbb papság azért is egészítette ki szívesen sorait az igazi magyar népb"l, mert a magyar elem általában már korán választotta nagy szeretettel a tisztvisel"i pályát és a keresztyén hitrevaló térése után már azon okból is szívesen lépett az egyházi pályára, mivel azon id" ben a

papokat tekintették az ország igazi urainak, a mint hogy valóban urai is voltak.271 A dologtermészetéb"l következik, hogy a magyar nyelv ápolását nem lehetett tovább elhanyagolni.Már az Árpádok idején kellett a vallásos irodalom terén sokféle terméknek létre jönnie, ámbár e korszakból csak a már el" bb említett Halotti Beszéd és Könyörgés, összesen 274 szó, meg a70 szóból álló Königsbergi Töredék maradt ránk mint azon id" nyelvemléke. Kés" bb amagyart irodalmi nyelvül szent énekek meg legendák szerzésében és bibliafordításokbanhasználták; a XIV. és XV. században a magyar nyelvet már tökéletesen kifejl"döttnek találjuk,és csakis a folytonos politikai zavarok és küzdelmek közt fáradságosan és lassan el"renyomakodó m#veltségi szellemnek kell tulajdonítani, hogy nem jutott ránk el" bbi id"kb"lvaló világi nyelvemlék is. Hogy volt magyar nyelv# dal, ének és monda, a fel"l semmi kétségsincs, minthogy, mint már el" bb kiemeltük, a törökök mindenha nagyon kedvelték a költé-szetet. Azonban nemcsak a daloknak nem maradt ránk semmi nyoma, hanem még az énekesek emléke is idegen, szláv névben él, tudniillik ebben: igrici,272 a mi a délszláv igrati (játszani,

énekelni, tánczolni) igéb"l származik. Ha az udvar és az uralkodó fejedelmek anyanyelve amagyar maradt volna, nyelvünk bizonyára el" bb tört volna magának utat és diadalmaskodottvolna a latinon, a hogy például Francziaországban történt, a hol Ile de France nyelve már aXII. században gy"zedelmeskedett a különféle nyelvjárásokon és patois-kon.273 Azonban

270 Decretum Ludovici I. a Corpus Juris-ban.271 Tirolban és Bajorországban a legalsó néposztály még mai nap sem adja meg a polgári tiszt-

visel"knek és katonáknak ezt a czímet »úr«, hanem csupán a papoknak.272 Toldy Ferencz szerint (A magyar nemzet irodalomtörténete, kis kiadás, Budapest, 1878, a 29.

lapon) ezen énekesek eltartására egyes birtokokat rendeltek.273 Précis de grammaire historique de la langue française, par F. Brunot, Paris, 1887, a 15. l.



155

században áll el", a XIII.-ban csak itt-ott, a XII.-ben pedig fölöttébb ritkán mutatkozik, mégistalálunk a XI., XII. és XIII. század folyamán a méltóságok között magyar nev#eket; ilyenek

például:

a) Nádorok.

Zache (1055) Mochu (1192)Jula (1075) Mogy (1188)Fanzal (1137) Poch (1209)Ompud (1165) Opor (1299).

b) Grófok vagy királyi táblai bírák.

Cupan (1055) Jula (1219)Kuiar Botyz (1223)Achuz (1215) Erney (1268)Busa (1222) Oguth (1273).

c) Magistri tavernicorum.Pousa (1135) Bikach (1145)Chak (1250).

d) A királyok és királynék kanczellárjai.

Catapan (1193) Farkas (1244)Bulsu (1228) Acho (1280).

A következ" vármegyék: Abauj, Alba, Arad, Arva, Bach, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Bihar,Bodrog, Vas, Csanád, Csongrád, Komárom, Gömör, Heves, Hont, Gy"r, Krassó, Liptó, Mara-maros, Moson, Nográd, Nyitra, Pilis, Pozsony, Sáros, Szepes, Sümeg, Sopron, Strigon,

Temes, Thurocz, Tolna, Trenchin, Ugocsa, Ungh, Veszprém, Zabolch, Zala, Zathmár,Zemplén, Zolnok, f "ispánjai (Supremi Comites) közt meg a kapcsolt részekben még sokkaltöbb magyar nev# f "úr fordul el". Ismétlem, ezek csak egyes esetek; hiszen a családnév nélkülemlített keresztnevek alatt minden bizonnyal szintén rejlenek tiszta magyar eredet#személyek. Az újabb korban, mikor a nemzetiség eszméje jutott diadalra, érthetetlennek látszik ugyan, hogyan öregbíthette a horvátországi Zrínyi és az oláh eredet# Hunyadi h"si

pályafutása a magyarság fényét. Azonban a multban és kivált a középkorban, mikor nem azethnikai, hanem a politikai nemzetiség volt a dönt", e czím: Hungarus egyetlen és hatalmaskötelékül szolgált az ország minden nemzetiségének egyesítésére, és ha valaki szorosabbethnikai hovatartozásával állott el", azt okvetetlen#l alacsonyabb m#veltsége jelének tartották.A középkorban épen olyan kevéssé ügyeltek az ethnikai hovatartozásra, mint jelenleg amoszlim államokban, a melyek a m#veltség azon fokán állanak, a melyet Európa a XIV. ésXV. században elfoglalt; az oszmán birodalomban például kurd, arab, perzsa, albán, bosnyák stb. a legnagyobb súlyt moszlimségökre fektetik, saját nemzetiségöket pedig csak mellékesnek tekintik.

A ki jártas a magyar történelemben, talán kérdezi, hogy mikép esett, hogy hazánk fény-korában, Nagy Lajos uralkodása alatt, úgyszintén Zsigmond idejében (1342-1382. és 1387-1437.), a magyar elem nem lépett inkább el"térbe és nem tudta politikai vezérszerepét a

beolvasztás érdekében jobban értékesíteni. Nos, a felelet erre igen egyszer # és nyilvánvaló. Amagyar birodalomnak e fennen dics"ített id"szakban, mid"n három tenger képezte határát,inkább nemzetközi európai, mintsem tisztán magyar nemzeti jelleme volt. Az idegen



156

származású fejedelmek, kik aligha birták a magyar nyelvet,275 a magyarság iránt csekély vagyépen semmi érdekl"dést sem tanusítottak, habár az olaszoknál, németeknél és szlávoknál anemzeti élet már akkor utat tört magának az irodalomban, és habár el lehetett volna várni,hogy idegen fejedelmeink új, fogadott hazájukban a hasonló törekvéseket el"segíthették.Azonban, édes Istenem! mit tör "dhetett Nagy Lajos és Zsigmond a magyarsággal! Az "

eszményök a trón, hatalom és uralkodás, az uralmok alatt lev" Magyarország politikainagysága volt, nem pedig a magyarság nemzeti hegemóniája; hiszen ebben alkalmazkodninem akaró eszközt, s"t veszedelmes ellenséget láttak, melynek gyarapodása semmiképen semfekhetett szívökön.

E hideg közönbösség Magyarországnak magyar nemzeti jelleme iránt természetesen nemtarthatott sokáig, mert a szellem, mely a magyarság hatalmi fels" bbségét megalapította, csak szunnyadt és csupán egy lökés kellett, hogy felébredjen. A fels" bb rendek önkénye éskapzsisága, a szabad költözhetés jogának törvény és igéret ellenére való folytonos korlátozása,a kemény robot és a százféle nyomás, a mely alatt az alsóbb néposztályok a XIV. század els"felében nyögtek, végre felnyitotta a nép szemét, és mint könnyen megfogható, a tiszta magyar

elem volt az, a melyben a szabadság érzelme mindenkor mélyebben gyökerezett, mint aszlávok és románok szivében, és ez emelkedett fel és szállott el"ször síkra jogaiért. Hogy e

politikai mozgalomnak, mint például a bábolna-hegyi felkelésnek, tiszta nemzeti törekvés isképezte alapját, annak tudatában azon id" ben bizonyára senki sem volt; pedig mégis úgy volta dolog. Hiába, nyelv és nemzetiség egymással legbens" bben összefüz"d" és egymástólelválaszthatatlan fogalom; a társadalomnak általánosságban telhetett ugyan kedve a latin nyelvegyetemes keresztyéni mezében, de a népnek, nevezetesen a magyarnak, az " nemzeti nyelvesokkal drágább volt, hogysem ethnikai származásának e jelét és az ország többi nemzetiségefelett való uralmának e jogczímét csak úgy könnyedén mell"zte volna. A XIV. században amagyar fordítások száma is, a bibliából, a zsoltárokból, egyházi énekek és legendák, már tetemesen gyarapodott, mert a reformáló mozgalom els" szikrái, melyeket a huszitaság szórt, amagyar népelem szellemében több világosságot terjesztettek, mint az ország többi lakosában.Valamint a magyar nemesség nemzeti jellemében rejl" szabadságérzeténél fogva az európaiszárazföldön els"ül emelkedett fel az uralkodó mindenhatósága ellen és csikarta ki 1231-benII. Endrét"l az arany bullát, úgy a nép alsóbb rendéb"l való magyar örömmel üdvözölte areformatio hajnalának els" sugarait ment"kül az egyháznak és a vele szövetkezett nemesség-nek túlságos hatalmától. Az egyház adta meg az els" indítékot a magyar nyelv irodalmimegállapítására, az egyház er "szakoskodásai idézték el" a reformatiót és edzették meg areformatióval egy id" ben támadt er "sebb nemzetiségi érzelmet. A tisztán egyházi irodalmitermékeken kívül a XIV. századból csak egyes szógy# jtemények 276 maradtak ránk; a NagyLajos idejéb"l való esküformának valódiságát ugyanis többszörösen kétségbe vonták;

azonban, ha a meglev" szövegekb"l itélünk, a magyar nyelvnek már sokkal el" bb kellettirodalmilag készen lennie és még a világi érintkezésben is nagyobb használatra találnia, mint amennyire a ránk maradt nyelvemlékek nyomán felteszik.

275 Zsigmondról azt állítjuk, hogy nemcsak " maga beszélt magyarul, hanem hogy a magyar nyelvvel

udvarában annyira éltek, hogy az udvari m#veltség egy követelményének tartották. (Wenzel az Ujmagyar múzeum 12. füzetének 419. lapján.) Ha ez csakugyan úgy lett volna, e korszaknak nagyobbmagyar irodalmi emlékekkel kellett volna magát megörökítenie, mint a mekkorák a XV. század els"feléb"l ránk maradtak.

276 Ilyen például a schlägli kolostorban legújabban felfedezett kézirat, a melyben XIV. századi magyar szógy# jtemény van.



157

Magától ért"dik, hogy a XIV. századnak második és a XV.-nek els" fele, mid"n az oligarchák túlságos elhatalmasodása az országot folytonos zavarba és háborúba ejtette, még kevésbbévolt alkalmas a magyarságot er "sbíteni és az ország többi nemzetisége fölé juttatni.Koromfekete sötétség követte az ideig-óráig való világosságot, melyet Nagy Lajos ésZsigmond fénykora terjesztett, és hogy a szerencsétlenség teljes legyen, épen akkor léptek fel

délkeleten az oszmánok, az Ázsiából Európába hömpölyg" török népáradatnak utolsóhullámai, kik épen azel"tt ötszáz esztend"vel a Közép-Duna mellékére jutott testvéreikbenlelték leghevesebb ellenségeiket és a magyar népelem további fejl"désének jelentékeny káráravoltak. Hunyadi Jánosnak h"si pályája és fiának, Hollós Mátyásnak dics"séges uralkodásacsak látszólag volt magyar nemzeti színezet#, mert Hunyadi János maga román eredet# volt ésnem a magyarságnak, hanem a keresztyénségnek dics"séggel koszorúzott h"se a félholddalvaló küzdelmében, kit mint Szibinyáni Jankót (Szebeni Jánost) a dél-szlávok is nemzetih"sükül ünnepelnek és kinek emléke még ma is él e nép dalaiban. Magyarsága épen olyankérdéses volt, mint jeles fiáé, kinek uralkodói nagysága a politikai Magyarországot fényözönével árasztotta el, a magyar népiségnek magának azonban kevés vagy épen semmi értéketsem adott. Egyáltalán nem bizonyos, vajjon a cseh udvarban nevelkedett legnagyobb kirá-lyunk tör "dött-e különösen a magyar nyelv ápolásával, mert, holott nagyszámú cseh és mégnagyobbszámú német oklevele van meg, egyetlen egy magyarul szerkesztett oklevele semmaradt ránk. A magyarsághoz való ragaszkodásának bizonyságául némelykor az olasz MartiusGaleotti277 leirását hozzák fel, a mely szerint Mátyás király udvarában étkezés alatt hárfások és egyéb zenészek a h"sök tetteit magyar nyelven énekelték meg, s"t Fraknói278 olasz forrá-sokból még azt is be akarja bizonyítani, hogy Mátyás neje, Beatrix olasz herczegn", folyé-konyan beszélt magyarul. Azonban e nézeteket nagy királyunk m#veltségi törekvéseinek szellemével csak nehezen lehet megegyeztetni, mert eszményei ama kor általános m#veltségé-

ben, nem pedig a nemzeti élet fejlesztésében és dics"ítésében tükröz"dtek. Ha olyan felvilá-gosult fejedelem, mint Mátyás, a magyarság iránt valóban szeretettel viselkedett volna, akkor

irodalmi törekvéseiben a magyar nemzeti irányzat hathatósabban és er "sebben nyilatkozottvolna meg, mint a hogy a korából ránk jutott magyar irodalmi maradványokból látható. Azonfejedelemt"l, a kinek azon korban legszebb könyvtára volt Európában, a kiben a fest"- ésépít"-m#vészet meg a klasszikus hajdankornak irodalmi emlékei iránt olyan rendkívüli érzék volt, bizonyára el lehetett volna várni, hogy saját nemzetisége vagyis a magyarság irántlegalább annyi érzéket mutasson, a mennyit például azon kor franczia és német fejedelmeihonuk nemzeti irodalma iránt tanusítottak. Hiszen Olaszországban, Mátyás király m#velt-ségének igazi kútfejében, a nemzetiségi eszme már akkor teljesen életre ébredt; Ariosto már akkor adott olasz hazafias fájdalmának a következ" sorokban kifejezést:

Dormi Italia imbriaca e non ti pesaCh’ ora di questa gente, ora di quellaChe già serva ti fu, sei fatta ancella.279

Azzal, hogy magyar énekeseket bocsátott udvarába, Mátyás király tulajdonképen csak magyar-ajku udvari embereinek és harczosainak mulattatásáról gondoskodott; neki magának anya-nyelve köznapiasnak és póriasnak tetszhetett, a melyre épen semmi figyelmet sem fordított és,

277 Galeotti Martii Narniensis de egregie, sapienter, iocose dictis ac factis regis Matthiæ; Schwandtner

kiadta eredetiben, Kazinczy Gábor magyar fordításban.278

Fraknói Vilmos, Mátyás király élete, Budapest, 1890, a 400. lapon.279 Orlando Furioso, canto XVII.



158

mivel a kiválóbb rendek latinul értettek, nem is volt kénytelen fordítani. Galeotti, az el" bbemlített olasz szerz", a következ"t írja: »A németek, csehek, lengyelek néha anyanyelvökön,többnyire latinon írnak: az egész keresztyénségben csak Magyarország ír egyedül latinul.Mert a magyar nyelv nem könnyen írható, mivelhogy a pontozásnak legkisebb változtatása éskülönbsége megváltoztatja a kifejezés értelmét.«280 Ezen állítás azonban önmagával való

ellenmondás, mert ha csakugyan úgy lett volna a dolog, hogy a magyarok latinul írtak, nem pedig magyarul, hogyan tudhatta volna meg az olasz a pontozás nagy jelent"ségét, ésmásodszor, hogyan támadt az a nagyszámú vallási tanító, úgy szintén világi tartalmú irodalmimaradvány, a mely azon korból származik és jelenleg is megvan, és a melyet Toldyirodalomtörténetében említ?281 Nem a magyar nyelv volt fogyatékos, hanem nagy királyunk magyar nemzeti érzete, és teljesen egyetértünk Hunfalvyval, mid"n azt mondja, hogy: »Az1466. évben leírt magyar evangélium nem tétovázó, hanem megállapodott, biztos nyelvetmutat, melyen úgy írhattak volna, mint akár az olaszon: de a Mátyás korabeli társadalomnak nem kell vala magyar irodalom.«282 Igenis, valljuk meg nyiltan, legnagyobb királyunk nagyvolt a szónak politikai értelmében, de nem nemzetileg értve; az " szeme el"tt még a SzentIstván korából való hagyomány lebegett, mely szerint a soknyelv# államnak sok a haszna; nemakarta megérteni és hazánk akkori m#veltségi állapotánál fogya nem is bírta megérteni, hogyaz államnak csak er "s nemzeti elemben van legjobb támasztéka; és mivel a magyarsághegemoniáját elhanyagolta, azért uralma nagyszer # épületének is csakhamar romba kellettd"lnie. Állam, melynek ép, nemzeti alapja hiányzik, soha sem bírt megmaradni.

2. A NEMZETI SZELLEM ÉBREDÉSE.

A mit világi nagyság és hatalom nem hozott létre, az a szellem gerjedelmeinek sikerült, és a

mit a magyar állam virágkora elhanyagolt, azt a szorongatás és üldözés ideje szerencsére pótolta. Ha ugyanis népünk sorsát némi figyelemmel kísérjük, azt látjuk, hogy a nagyszerencsétlenség, a mely nemzetünket a mohácsi csatával (1526.) sújtotta, a tulajdonképenimagyarság felvirágzására sokkal eredményesebb volt, mint nagy fejedelmeink uralkodásának minden szerencséje és dics"sége. Az ország nagy részének a törökt"l való meghódítása és areformácziónak mind inkább terjed" szelleme két olyan, egy id" ben megjelen" esemény, amely ugyan egymással semmiféle összefüggésben sem volt, de a magyar nemzeti szellemel"mozdításához egyaránt lényegesen járult. A mi a reformácziót illeti, már rámutattunk arra,hogy a magyar nép féktelen szabadsági érzékének a katholikus egyház szolgasága és kény-urasága lelke mélyéb"l gy#löletes volt. Valamint a Szent István korabeli magyar fellázadtRóma igája ellen, úgy a reformáczió korában is nyomasztónak érezte a nép a dézsmát, adót ésrobotot, melyet az igen nagy gazdagságától túlságos hatalomra jutott magyarországi egyházvállára rakott. A reformácziótól teremtett utat és módot tehát, hogy az Isten szolgáinak súlyos

jármától megmeneküljön, Magyarország nagyon szívesen fogadta, Luther és Kálvin tanításátszinte egyszerre elfogadta és a török uralom elkerülhetetlen sorsába belenyugodva legalábbnémi vigaszt talált abban, hogy a katholikus egyháztól, el" bbi sanyargatójától, megmenekült.A török fegyverek gy"zelme a renaissance korában a többi európai országokban észrevehet"m#vel"dési lendületre végzetes volt, a magyar nemzeti élet területén azonban jótékonyakká 280 Hunfalvy, Magyarország ethnographiája, 413. l. szerint idézve.281

Toldy Ferencz, A magyar nemzeti irodalom története, 34-36. l.282 Magyarország ethnographiája, 413. l.



161

burgundiaké Francziaországban csak kés" bb következett be. Európa délkeleti része, melyet asoha meg nem nyugvó ázsiai ethnikai tengernek folytonos hullámcsapása szüntelenülmegrázkódtatott, nem volt olyan szerencsés, mint földrészünk nyugati vidékei. Oroszország-

ban, Magyarországban és a Balkán-félszigeten kés" bb végz"dött be a népvándorlás és azethnikai elemeknek ide-oda hullámzása egészen az újkorig tartott.284 A megszilárdulás

folyama vagyis egynem# nemzeti test megalkotása itt késett. Er "szakos eszközökkel segítetteaz állam, például Oroszországban, a kisebbséget nemzeti hegemóniára; azonban a magyarságnem volt e tekintetben oly szerencsés, mint a szlávság Oroszországban. Keleten és nyugaton amagyarságot folytonosan ellenségeinek viharos támadásai érték, a m#vel"dés haladásának útján szüntelenül akadályokra bukkant és ennek folytán már azért sem gondolhatott azuralmának meghódolt idegen elemek er "szakos megmagyarosítására, mert politikai fels" bb-ségének tudatában biztosnak érezte magát és mivel az er "szakos beolvasztás e lovagiasnépnek nemeskebl#ségével, talán büszkeségével nem egyezett meg.

A szomszédos nyugati államok és országok példája a magyarságra csak annyiban tett hatást,hogy nemzetiségök meger "sítése végett a magyar nyelv továbbképzését t#zték ki czélul és a

XVI. századtól kezdve anyanyelvüket nemcsak az egyházi irodalom területén, hanem a világiköltészetben, a történetírásban, a jogtudományban és a philologiában is mind több tiszteletbenrészesítették. Valamint a keresztyénség harcza a félhold ellen Gunduli$ Iván285 délszláv költ"t»Oszmán« czím# eposának költésére lelkesítette (1626), a melyben az 1621-iki török-lengyelháborút és f "leg II. Oszmán sorsát énekelte meg, úgy Zrínyi Miklósnak h"si halálaSzigetvárnál dédunokáját, Zrínyi Miklós grófot az els" magyar epos, a Zrínyiász szerzéséreihlette. Hogy a délszláv epos a magyart negyedszázaddal megel"zte, az azt bizonyítja, hogy azolasz irodalom a szomszédos délszlávságra kedvez" bben bírt hatni, mint az akkor még gyer-mekkorában lev" német irodalom a magyarra. Egyébben azonban a magyar elem m#vel"désitörekvései délszláv szomszédjait messze elhagyták, mert a kötelékek, melyek a protestánsMagyarországot Németországgal összef #zték, már korán vonzottak tanulni vágyó magyarokatnémet f "iskolákba és a baseli, genfi, heidelbergi, strassburgi és wittenbergi egyetem hatásaszámos magyarországi iskola felállításában vált észrevehet"vé. A katholikusok sem maradtak el m#vel"dési törekvéseikre nézve szabadabban gondolkodó honfitársaiktól. A m#vel"désélénk szelleme szállotta meg a népesség legkülönböz" bb osztályait és az azon korban azirodalom különféle területein támadt termékek arról tanuskodnak, hogy Magyarország már aXVI. században a török sanyargatása ellenére testestül-lelkestül a nyugathoz csatlakozott ésragyogó határkövet állított fel kelet felé.

A következ" évszázadban a m#vel"dési törekvések mindinkább gyarapodtak. Protestánsok éskatholikusok sikeresen vetélkedtek egymással. Emezeknek az uralkodó egyház védelmekedvezett, ennek következtében kétségtelenül kevesebbel járultak a magyar nemzetim#veltség kifejlesztéséhez, mint a protestánsok, a kiknek létezési feltétele a néptömegek felvilágosításában rejlett és a kik ezért már korán azonosították magokat a magyarsággal.Azonban igazságtalanság volna a magyarországi katholicismusnak magyar hazafiságban való

284 Az utolsó orosz-török háború óta csendes kis népvándorlás folyik. Közel egy millió négyszázezer

szláv, török, tatár, cserkesz és láz nemzetiség# mohammedán költözött át a Kaukázusból, Krimb"l,Dobrudsából, valamint Szerb- és Bosnyákországból meg Bulgáriából Kis-Ázsiába.

285 Gunduli$ Iván, a délszlávok els" jelentékeny költ" je, 1588-ban született Ragusában és 1638-banhalt meg. Itt említett »Oszmán« czím# eposán kívül m#veinek egy kötete »Razli$ite pjesmi«

(különféle dalok) czíme alatt Zágrábban 1847-ben jelent meg, a mely szerz" jének nagy lyraitehetségér "l tanuskodik.



162

sz#kölködést vetni szemére, és ha az ország két nagy pártja között különbséget lehet tenni, azabban áll, hogy a protestánsok Rómától való elszakadásuk következtében a latin nyelv helyettkorábban és gyakrabban éltek hazai nyelvünkkel és hogy ennek emeléséhez sokkal többel

járultak, mint a katholikusok. Sajnos, mindemellett a két felekezet között inkább kívülr "l,mint belülr "l szított viszálkodás, - vallási rajongás ugyanis sohasem bírt magyar földön

tenyészni, - a nemzeti m#vel"dési törekvés folyamában mégis egy id"re zavart okozott, és aszatmári békét"l kezdve (1711.) nemzeti nyelvünk és irodalmunk hosszú álomba merült, mintToldy helyesen mondja.286 A magyar nyelvet megint kiszorította helyéb"l a latin, de mikor II.József ezt a német nyelvvel akarta pótolni, akkor a magyarok nemzeti érzelme ismét annálhevesebben ébredt fel, mivel azon id" ben másféle példák is nyugaton a nemzetiségi eszmemeger "sítésére sarkalták és mivel a magyar nyelv addigi fejl"désében már egészen alkalmasvolt a m#veltség közvetít" jeül szolgálni.

Attól fogva, vagyis a XIX. századtól kezdve a magyar irodalom óriási léptekkel haladt el"re, jóllehet nyelvünk maga politikai téren csak a negyvenes években jutott tiszteletre és ámbár akolostorok iskolái nemzeti nyelvünket még mindig alája rendelték a latinnak.287 Azonban

tartós nem lehetett a nyomás. Azon hatalmas lendülettel, melyet a XIX. század szellemi életevett, és a nemzeti ébredés meg a politikai szabadság szoros összefüggésénél fogva a magyar irodalom már századunk közepén elérte tetejét és ma már mint egészen egyenl"rangúhelyezhet" a többi nyugati irodalom mellé.

3. IRODALOM ÉS POLITIKA A NEMZETISÉG SZOLGÁLATÁBAN.

Ha már most a nemzeti nyelv m#veléséb"l és a nemzeti irodalom növekv" jelent"ségéb"ltámadt eredményeken szemlél"désbe bocsátkozunk, akkor els" sorban az a kérdés tolul elénk:mit nyert a nemzettest, azaz a magyarság e törekvésekb"l? Másutt kinálkozó példákból itélvefel kellene tennünk, hogy valamely nemzeti nyelv kim#velésének és öregbített tekintélyének feltétlenül az illet" népelem valóságos kiterjedését azaz számbeli gyarapodását kelleneokoznia, és pedig annál inkább, ha az uralkodó, tehát a szellemi vezet"ségre is képes elemnyelvér "l van szó. A magyar nyelv kifejl"désével és meger "södésével azonban másképen állta dolog. A magyar nyelv kezdett"l fogva a latinban és utóbb a németben hatalmasvetélytársára akadt, csak nehezen lehetett irányadóvá és egyedüli uralmáról semmi szín alattsem lehetett szó. Irodalmi fellendülésének haszna f "leg a nemzeti elem meger "sítésében ésanyanyelvéhez való nagyobb ragaszkodásában állott, és az országnak idegennyelv# területeintett esetleges hódításai alapjukban véve csak egyes emberekre terjeszkedhettek ki, a kik a

politikai magyarság állami hatalmának képvisel"iül szlávok, németek vagy románok közepettmár el" bb m#ködtek és a magyar hegemonia kedveért aztán nyelvileg is megmagyarosodtak.Ezen ország egyes idegennyelv# polgárainak a külföldön rosszul értelmezett megmagya-rosítása, mint már jeleztük, még a királyságnak Szent Istvántól való megalapítása el"tt kez-d"dött és kevés megszakítással kilencz évszázadon át mindig folyt. Kezdetét természetesenvalamely magyar mellék- vagy családnév felvételével vette, ez azonban messzebb hatott, mint

286 A magyar nemzeti irodalom története, 112. l.287 E sorok írója a negyvenes évek elején a gymnasium osztályaiban még a tanítás legtöbb tárgyát latin

el"adásban hallgatta és, hogy a latinnak mint közlekedési nyelvnek használatát a tanulók fejébe

verjék, mindegyiket keményen megbüntették, a ki az iskolában magyarul, németül vagy szlávul beszélt.



165

jobb partjától Bajáig, nyugaton a Duna balpartjának mentén Budapestt"l Mohácsig éséjszakon a Beregszásztól Székes-Fejérvárig húzható vonal irányában terjed, holott a Duna

jobb partján az ország nyugati határáig kisebb-nagyobb német-ethnikai és szlovén csoportok tarkállanak, éjszakon pedig Ung-vármegyét"l egész Pozsonyig részint egy tömegben lakószláv népesség, részint e népelemnek kisebb vagy nagyobb pontjai találhatók. Általános

áttekintés szerint ethnikai térképünk keretét keleten a románság, a székelyek és szászok földjének kivételével, éjszakon ruténok és tótok, nyugaton németek és szlovénok, végre délen románok,szerbek és horvátok képezik. Ha az egyes nemzetiségek földrajzi elterjedését lélekszámuk szerintitéljük meg, a magyar elem absolut többségét a következ" vármegyékben találjuk:

Abauj-Torna, Heves,Bács-Bodrog, Jász-N.-Kún-Szolnok,Baranya, Komárom,Békés, Nógrád,Bihar, Pest-Pilis,Borsod, Somogy,

Csanád, Sopron,Csík, Szabolcs,Csongrád, Szatmár,Esztergom, Tolna,Fehér, Udvarhely,Gömör, Vas,Gy"r, Zala,Hajdú, Zemplén;Háromszék,

a románok absolut többségét a következ" vármegyékben:

Alsó-Fehér, Fogaras,Arad, Hunyad,Besztercze-Naszód, Kis-Küküll",Brassó, Kolozs,Krassó-Szörény, Szilágy,Maros-Torda, Szolnok-Doboka.

Nagy-Küküll", Temes,Szeben, Torda-Aranyos;

a németek absolut többségét a következ" vármegyékben:

Moson és Torontál;a tótok absolut többségét a következ" vármegyékben:

Árva, Sáros,Bars, Szepes,Hont, Trencsén,Liptó, Turócz,

Nyitra, Zólyom;Pozsony,

végül pedig a ruténoknak absolut többségök a következ" vármegyékben van:

Bereg, Ugocsa,Máramaros, Ung.



167

Jerney tévesen felteszi, ha az idegenek saját nyelvöket megtartották volna, hanem akkor, ha amagyarság el # kel # sége már korán az egész országon elterjedvén hegemoniájának alapját meg nem er # sítette és a nemzeti szellemet fenn nem tartotta volna.

A magyarság ereje és éltet" szelleme országunk anyagi hanyatlása után nem annyira a népben,hanem inkább a középnemességben és a társadalom azon el"kel"ségében rejlett, a mely mintföldbirtokos, politikai tisztvisel" és vármegye feje Szent István koronája területének széltébenhosszában mindenfelé lakott tótok, horvátok, szerbek, ruténok, románok és németek közepettés ott latin közlekedési nyelve ellenére a magyarság képét viselte. Valamint a honfoglalásidején Pannonia népességének többsége az ázsiai pusztaság maroknyi bátor harczosának meghódolt és kés" bb az ország m#veltségileg átalakult uraitól vezetve a keresztyén nyugatierkölcs útjára tért, épen úgy volt a magyar kisebbség az, a mely évszázadokon át a politikaifens" bbséget kezében tartotta és a nélkül, hogy az alája vetett tömegek ethnikai átalakításáragondolt volna, politikailag egységes Magyarországot teremtett. Az ország értelmiségének túlnyomó többsége nemcsak magyar érzelm# volt, hanem legtöbbnyire ethnikai tekintetben isa magyar népelemhez tartozott, habár eredetére nézve olyan elemekb"l származott, a melyek

csak id" jártával magyarosodtak meg. Zrínyi Miklós gróf, a horvát bán, írta az els" magyar epost és az Éjszak-Magyarországban szlávoknak közepette lakó dynasták voltak épen azok, akik szigorúan nemzeti irányzatukkal tüntek ki és a magyarság diadaláért vagyonukat ésvéröket áldozták. Hogy aztán az igazi magyar népelem mindamellett szám tekintetében nemgyarapodott és ethnikai számerejében nem bírta azt a polczot elérni, a mely politikai

jelent"ségénél fogva megillette, az könnyen megfejthet", ha a következ"t fontoljuk meg. El # ször a nemzetiség eszméje csak irodalmi, nem pedig egyúttal politikai téren is törtmagának utat. Az országnak egységes testté való átalakítása az uralkodó elemnek a XVIII.században csak úgy nem jutott eszébe, mint az Árpád-házi fejedelmeknek. Sokkal kevésbbéSzent István vélt elvéhez, tudniillik e mondáshoz: »Unius linguæ uniusque moris regnumimbecille et fragile est« való ragaszkodásból történt ez, mint inkább az ország bels"viszonyaiból következ" közönbösségb"l és az állam megszilárdulására szükséges eszközök kinem elégít" méltatásából. Magyarország m#vel"dési tekintetben azt a helyet foglalta el Euró-

pában, a mely földrajzi helyzetének megfelel, vagyis a nyugati m#veltségnek keleti határátképezte, és valamint sok más feltételben, úgy azon politikai hatalmi eszközök megterem-tésében és értékesítésében is elmaradt, a melyek nyelvileg különnem# elemeib"l egységesnemzettestet alkothattak volna. A mit Franczia-, Német- és Olaszország a m#veltségnek éskedvez" politikai viszonyoknak oltalma alatt részint a középkorban, részint a renaissancekorszakának kezdetén ért el, e feladattal szemben hazánk a jelenkorban áll, és magátólért"dik, hogy a nehézség a dolog megváltozott állása következtében annál nagyobb.

Másodszor ethnikai egységnek vagy a magyarság túlnyomó többségének létrejötte, még ha aszándék meg is lett volna, azel"tt Magyarország és Austria politikai viszonyain okvetetlenülhajótörést szenvedett volna. Austria, a mely a »Divide et impera« jelmondatának követésévelhazánkban folyton a viszálkodás magvát hintette el, bizony a magyart tartotta mindig politikaiczéljai legnagyobb ellenz" jének és semmiképen sem segítette el" nemzeti elemünknek gyarapodását és boldogulását. Mint hazánk története mutatja, a magyarság növekvése mindigküls" hatalmi hatásoktól való függetlenségének mértékében haladt el"re. A reformáczió általkeletkezett egyházi autonomia volt a magyar nemzeti elem emelkedésének els" tényez" je és,ámbár a törökkel való szövetkezés sok áldozatot követelt és sok bajjal járt, a XVII. meg aXVIII. század osztrák-ellenes mozgalmai a magyarság ügyének többet használtak a még olykomoly szándékú polgáriasító kísérleteknél, a melyek Bécsb"l indultak ki.



168

Hogy mily szoros kapcsolatban van a nép erejének anyagi kifejl"dése a nemzeti öntudattal ésa szabadság intézményeivel, azt bizonyítja a magyarság számbeli növekvése jelen századunk-

ban.296 Fényes szerint a magyarok száma 1840-ben 4.812,759 volt, 1870-ben Keleti Károly297

már 5.504,260-at mutat ki, 1880-ban a magyarok számát 6.478,711-re és az 1890-ben tartottlegújabb népszámlálás szerint 8.000,000-ra teszik. A magyarságnak e rendkívüli gyarapodását

a magyar állameszme érvényre való jutásának, helyesebben a magyar állami nyelv törvényesalkalmazásának kell tulajdonítani, és ezen növekvés magától érthet"leg id" haladtával tartós islesz. Ha régebben a magyarok fegyvereinek dics"sége és az állam alapításában meg fentartá-sában való ügyességök tette a különféle nemzetiségeket a magyarsághoz hasonlókká, akkor amodern id"k szellemének megfelel"en a m#veltség és a szabadság fogja ugyanazt a szol-gálatot tenni, azaz magyarosító hatást gyakorolni. Meddig terjed majd a beolvasztás efolyamata, az a jövend" kérdése, és hogy erre feleletet találjunk, figyelmünket a jelen id"magyarságára fordítjuk és különösen physikai meg psychikai tulajdonságaival akarunk

behatóan foglalkozni. Meg nem állhatjuk azonban, hogy azt a prognostikont már most is ki nefejezzük, hogy, ha Magyarországnak a béke kedvez és ha az anyagi és szellemi haladás útján,a melyre legújabban lépett, semmi meg nem zavarja, akkor a magyar elem számbeli erejével atöbbi nemzetiséget okvetetlenül annyira felülmúlja, hogy hegemoniája minden körülményközött biztossá válik.

296 A különféle nemzetiségek szerint való osztályozáshoz hazánkban csak a XIX. század közepén

fogtak. Az összes népességre vonatkozó korábbi összeírások a következ" eredményt tüntetik fel:1785-ben 7.008,574 ember, 1786-ban 7.044,462, 1787-ben 7.116,789, 1805-ben 7.961,414. Ebb"l

még a legmerészebb számítás szerint sem juthat a magyarságra több 3 vagy 3 és fél milliónál.297 Keleti Károly, Hazánk és népe. Budapest, 1871.



169

XX.A JELENKOR MAGYARSÁGA.

1. A PHYSIKUM.

A ki az el" bbi lapokat csak némi figyelemre méltatta és kivált a ki azon sokféle ethnikaielemet tekintetbe vette, a melyb"l a magyarok népe legelején keletkezett és hogy miképenkapott történelmi fejl"désének folyamán folytonosan új meg új járulékokat kívülr "l, az a maimagyarokban nyilván bármi egyebet fedezhet fel, csak épen physikai tekintetben egynem#elemekb"l támadt nemzettestet nem láthat, következ# leg semmi kizárólagos, ural-altájieredetre valló jellemz# séget sem. Vegyüléknép ugyan az ismert világnak legtöbb, vagy épenvalamennyi népe, mert a fajok keresztez"dését"l mentten maradt népek a mesék országábavalók. Holott azonban egyes nagyobb népcsoportok a történelem változó eseteinek kevésbbékitéve hamarabb találtak nyugalomra és gyorsabban állandósodhattak meg, ennélfogva alaku-lásuk folyamának els" változati fokain kevésbbé is érhette idegen elemek betörése: más,kevésbbé kedvez" viszonyok közt lev" népek, a sorstól ide s tova vetve, nemzeti létökért valóvad küzdelmekben idegen vérrel való gyakoribb és mélyebbre ható összevegyülés ellen nem

bírtak védekezni. Ez kivált ott esett meg, a hol valamely nép két különböz" m#veltségi világhatárára és egészen idegen ethnikai testek közé került. Ott a vegyülés ténye tartósabb ésészrevehet" bb lett, és a két idegen test közé tolakodó nép magától érthet"leg mindenharendkívüli változásoknak volt kitéve.

Az Ázsia és Európa határain szlávok, germánok és görögök közé ékel"dött magyarok termé-szetesen még kevésbbé védekezhettek a mindenfel"l rájok tör " idegen ethnikai elemek ellen,és Európának meg Ázsiának valamennyi vegyüléknépe között a magyarok bizonyára a leg-különösebb módon össze-vissza hányt-vetett ethnost képezik. Az els" stádiumban ugorokbólés törökökb"l összetett keretbe a kés" bbi évszázadok folyamán különféle ázsiai és európainéptöredékek illeszkedtek, és semmi sem veszedelmesebb, mint a physikai jellemz"ség szem-

pontjából kiindulva a magyarokat ma ázsiaiaknak állítani és testi ismertet"-jeleikre valótekintettel bennök olyan embereket keresni, a kik anthropographiai vonatkozásban nem Euró-

pához, hanem Ázsiához tartoznak. A magyarokkal hasonló sorsban osztoznak a törökökb"l,görögökb"l, örményekb"l, kurdokból, syriaiakból és szlávokból össze-vissza alakult oszmá-nok is, és a mily nehéz volna tiszta oszmán "stypusról beszélni, épen olyan téves volna aztképzelni, hogy a magyarok bizonyos ethnographiai ismertet" jele habitusukból, physio-

gnomiájukból, hajukból és arczuk színéb"l kitetszik. A milyen vegyes tehát a nemzet külön- böz" alkotó része, olyan az ország mai lakosságának physiognomikája is. Sem szemök éshajuk színében, sem koponyájuk alakulatában, sem arczuk vonásában és testök alkatában,sehol, sehol sem ismerhet" fel az egységnek határozott jele vagy a közös fajbeli leszármazás

bizonyítéka. Ha effélét sejteni vagy felfedezni akarna valaki, az annyi volna, mint a történelemmeghazudtolása; holott ugyanis e nép keletkezésének els" korszakát b"vebben nem ismeretesugorok és török-tatárok egyes töredékeib"l való vegyülék jellemzi és az egész avar korszak eseményei homályban vannak, a mai Magyarország a IX. századtól kezdve körülbelül a XIII.század végéig a legkülönböz" bb ethnikai elemek kohójául szolgált. Ugorok, törökök, éjszakiés déli szlávok, germánok, kúnok, khazarok, beseny"k, tatárok, görögök, zsidók és a leg-különböz" bb származású európaiak a legfurcsább össze-visszaságban keveredtek egymásba ésegymás közé, s"t még a szláv elemr "l is, a mely határozottan a többséget képezte, nehéz volnaa szláv typusnak valamely határozott nyomát kimutatni.



171

Ha a magyar nép különös physikai jellemz"ségér "l általában szó lehetne, ez legfeljebb bizonyos vidékekre, azaz a népnek olyan részeire terjedne ki, a hol az egyes alkotó-részek mennyiségét és min"ségét többé-kevésbbé ki lehet mutatni. Ilyen, különnem# elemekb"l állótestnél, ha nemzedékeken át küls" járulékoktól mentten él tovább, közös erkölcsök ésszokások védelmében és hasonló égalji meg földterületi feltételek alatt bizony könnyen

merülnek fel közös physikai jellemz"ség nyomai, de ezen nyomok nem értékesíthet"k az "sitypus tanúiúl. A magyar alföld lakosában joggal lehetne az ural-altáji "si typus meglep" bbnyomait keresnünk, minthogy ott szeretett "sid"t"l fogva népünk leginkább lakni, és az ottanilakosság középnagyságú, csontos testalkata, a török-tatárok egy különössége, valóban ilyfelvételre bátorítana is. Azonban a helyrajz tanúsága szerint ott is "sid"t"l fogva szlávok laktak, hiszen e helynevek: Debreczen, Csongrád, Bogyiszló, Szoboszló, Szolnok s egyebek legjobban bizonyítják ezt, és csak egyes puszták meg kés" bb alapított helységek nevének nyelvi jelleme mutat magyar népességre. A Dunán túl, különösen Somogyban és Zalában, ahol eleinte az avarság nagy számban volt határ "r #l a szlávság ellen és a hol kés" bb beseny"k nagyobb számmal telepedtek le, a lakosság az eredeti fajnak akárhány nyomát, így például a

beseny"k dús, fekete haját megóvta. Az "si typus egyes momentumai talán egyebütt iskitünnek, így például a göcsejiek, ormánságiak és a Mátra-vidék palóczai között; ez utóbbiak tudvalev"leg genetikailag egységes török néptörzset képeztek 298 és részint a honfoglalás alatt,részint azután telepedtek meg ott; azonban egységes jellemz"séget, a milyen például azévszázadokon át idegen vér bevegyülését"l megkímélt tótságé az éjszaki vármegyékben és akés" bb bevándorolt és egy tömegben megmaradt szerb, román és német telepeké, a magyarságösszességében hiába keresnénk. A nemzeti hiúságnak, a mely a magyarok "seiben olyanszívesen igen hatalmas, egységes népet szeretne látni, a mi állításunk, hogy egyáltalábannincsen jelenleg kimutatható, egységes magyar typus, meglehet, nem tetszik, de a történelminyilvánvalóságon alapuló tények ékesebben szólnak a hazafias érzelmekb"l képz"dött ábrán-dozásnál. Ha lángelméj# regényírónk, Jókai Mór, attól tart, hogy a felületes szemlél # könnyen

arra a téves gondolatra juthat, hogy a magyar nép több fajnak keveréke, a melyeket azévszázadok t ! zpróbája eggyé olvasztott,299 épen az igazságnak adott kifejezést; a magyarságugyanis nemcsak hogy vegyülék-népet képez, hanem ez az ismeretes világnak legeslegtarkábbvegyüléknépe, mivel Magyarország sok századon át a kelet és nyugat fel"l megindult tarkanépelemek lerakodási helye és kristályosodási pontja volt. Ha már általában a magyar nép

physikai ismertet"-jeleir "l szólunk, ezeket azon testi jelességekben kellene látnunk, a melyek fajok keresztez"désekor mindenütt észrevehet"k, a magyaroknál pedig, a kiknél az össze-vegyülés aránylag sokkal nagyobb volt, inkább szöknek szemünkbe. Nincsen abban kétség,hogy Magyarországon van egész Európában a legszebb emberfaj és már évszázadokkal ezel"ttezt dalolta a német költ": »Schöne Leiber fand in Ungarn ich, doch Geist nur am Rhein«.

298 A palóczok törökségét már bebizonyítottuk és az Ormánság szóban a kerület neve, a török orman,

erd", leginkább szól hasonló feltevés érdekében, e szó: göcsej pedig a török gö$ e, nomád, vándorló,

szóval, esetleg egy clan nevével való összekapcsolásra is kínálkozik.299 Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben; Magyarország, I. köt. 289. l.



172

2. A SZELLEMI ÉS ERKÖLCSI ÉLET.

A magyarok testi küls"ségében az ural-altáji, akár ugor, akár török-tatár "si typusnak mindenemlékeztet" jelét kereken megtagadhatjuk, de már "si erkölcsi életök egyes mozzanataitillet"leg nagyobb óvatosságra van szükségünk, s"t a nélkül, hogy különös vérmességet

árulnánk el, feltehetjük, hogy még mindig emlékeztet a magyarok mai nemzeti életét jellemz# képnek néhány, igaz, hogy csak bágyadt vonása ázsiai # si hazájokban maradt rokonaiknak élete módjára. Hogy e téren szabályszer # összehasonlító tanulmányokba bocsátkozhassunk, amagyar nép ethnographiai képének készen kellene el"ttünk lennie; ez azonban, sajnos, mégnincsen meg.300 Teljes joggal intézheti hozzánk bárki e kérdést: ugyan hogy lehet az, hogyolyan néptörzs, a melyet évszázadokon át bolyongásai és ideiglenes megtelepedései közbenolyan sokféle, különböz" idegen hatás ért; olyan nép, a mely eredeti élete módját már régenelhagyta, a mely régi vallását és erkölcsét újjal cserélte fel: - hogy olyan népen az "si erkölcs-világ nyomai még felfedezhet"k? Erre adott feleletünk e könyv bevezetésében leírt monda-tunkba foglalható össze: »A test meghal, de a szellem él«, és az erkölcsi életben nyilvánulószellem tényleg a magyar nép egész élete és gondolkodása módjában ki is tünik, jólleheterkölcsi életének els" alapvonásai ugor-török színezet#ek voltak, ethnikai életének továbbifolyamában pedig pogány-szláv, keresztyén, germán és egyéb m#veltségi hatások következ-tében folyvást átalakultak. Hogy a különféle kútf "k nyomára juthasson az ember, a megfelel"anyagot össze kellene gy# jteni, megrostálni és összehasonlítani; ez olyan munka, a melybennagy köszönet volna és a mely még mesterét várja; nekünk erre vállalkoznunk sem er "nk, semképességünk nincs. A mythologiai mozzanatokra nézve Ipolyi Arnold gondos munkája nemegy értékes adatot szerzett, de az analogiák rendszeres kifejtésére egyrészr "l hiányzott benne amagyarok mostani és a multban élt törzsrokonainak ide vágó viszonyaiban való jártasság,másrészr "l pedig nem rendelkezett azon eszközökkel, a melyek az ázsiai rokon ural-altájiak erkölcsi képével való összehasonlítást lehet"vé tették volna. És valóban, a történelemt"l meg

nem világított korszak népeinek szellemi életébe való behatás mindig a legnehezebb feladatok közé tartozik. Ugyanígy van a dolog a mondákkal és mesékkel is, a melyeket Gyulai Pál és Arany László buzgóan összegy# jtöttek és a melyek közül egyesek az anatoliai, ázerbajdsáni ésközépázsiai törököknek hasonló szellemi termékeivel megegyezést mutatnak fel. S"t a nép-költés is, a mint Erdélyi és Kriza gy# jteményében el"ttünk van, feltün" megegyezést tanusít avolgai törökök és az ufai meg az orenburgi baskirok népies dalaival és énekeivel.301 Keletiszínezetet meglehet, hogy helylyel-közzel a románok és szerbek népköltéséb"l is ki lehetmutatni, azonban annyira át meg át nem hatott délkeleti Európa semmiféle népének költésénaz ázsiai népies múzsa szelleme, oly dúsan sehol sem virágzik a napkeleti tropus ésmetaphora, mint a magyarok dalain.

300 Magyarország ethnographiája Hunfaluy Páltól ethnologia, nem pedig ethno graphia, mi alatt két

teljesen különböz" tudományt kell érteni. Még sokkal kevésbbé illeti meg Czoernig ethnographiájátez a czím, mert fele részében az illet" népek ethnologiája, fele részében története, ethnographiaileírásról pedig szó sincsen e m# ben. A magyarok ethnographiájának egyes momentumai Prónay báró és Herman Ottó m#veiben találhatók meg e díszmunkában: »Az osztrák-magyar monarchiaírásban és képben«.

301 V. ö. a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai közt megjelent dolgozataimat: Éjszaki tatárok dalai (Nyelvtudományi közlemények, II. k.) és: Baskir szerelmi dalok (u. o. a XVII. kötetben).

Mindkét m#vemr "l Schott V. tanár a berlini akadémiában jelentést tett (lásd el"adását 1868 juliusában és 1886 deczemberében) és " is utalt az illet" analogiákra.



173

Különben az összehasonlító néppsychologiának nemcsak ezen felette érdekes részleteib"lakarunk az ázsiai szellemi irány mozzanataira következtetni. Azon vonásokat akarjuk amagyarság népjelleméb"l kiemelni, a melyek török nomádok életéhez szokott szemnek okvetetlenül azonnal feltünnek, olyan vonásokat, a melyek a százszoros idegen m#veltségihatás és az égalji meg az ethnikai viszonyok ellenére még mindig meglehet"s épségben

maradtak meg. Magától ért"dik, hogy e vonások az erkölcsi világnak inkább bels", mint küls" bélyegére terjeszkednek ki, ámbár még ezen utóbbinak körében is akárhány emlékök maradt.Hadd említsük minden el"tt a zenét és a tánczot, az emberi kedély azon nyilvánulatait, amelyek a lélek legbelsejéb"l és a vérb"l fakadnak, a melyekben semmi színlelés, semmiutánzás nem m#ködhetik ösztönz"ként, a hol az ember "si mivoltában mutatkozik és azörömt"l felizgatott kedélyének ezen kitörését "si tulajdonául meg"rzi, drága kincsé#l, amelyet semmiféle, bármiképen alakult idegen hatás egykönnyen el nem torzíthat. Nos tehát, amagyar zene és a magyar táncz valódi ázsiai eredet#, bármit írt is irigység és tudatlanság ezenállítás ellen. A magyar népéletnek e két mozzanata Ázsiának nem déli, hanem éjszaki feléb"lszármazik, és a mi különösen a tánczot illeti, a csárdás némely változata még ma isfelfedezhet" olyan kaukázusi és altáji népeknél, a melyeknél az iszlám komor és önsanyargatómonotheismusa a »fáni dunjá« (a világ mulandósága) tanításának halálszínével még meg nemhalványította jókedveket. A lezginka-ban, vagyis a lezgi néven ismeretes georgiai nemzetitánczban, kivált azon alakjában, a mely nem a polgáriasult tifliszieknél, hanem a nép közöttszokásos, a tánczosn" kecsesen ingerkedve mindenfelé aprózza a lépést, hogy tánczosátkikerülje, a ki sebes, harczias lépésben üldözi, míg eléri és megkapja, mire aztán vele együttmint a forgószél, úgy kering körül. A tánczosn" megint kisiklik tánczosa kezéb"l, ez megintelkapja, szakasztott úgy, a hogy csárdásunkban szokták. A cserkeszek Addighi-törzsének tánczában ezt a hasonlóságot még feltün" bbnek találtam, és ki tudja, a hasonlóságnak hánymás, még nagyobb momentuma maradt volna még ránk, ha a mindent átalakító vallás e népek régi szokásait meg nem változtatta volna!

A zenét illet"leg dalaink bánatos, búsongó nótái egész tisztán ázsiai eredete mellett bizo-nyítanak. Régebbi m#veim egyikében302 már rámutattam arra, hogy valamennyi ázsiai, kivált

pedig az ural-altáji népek dalaiban borongó kedélyhangulat, mélységes búbánat hangja szólalmeg, hogy igazi mivoltjuk szerint valósággal inkább panaszos, mint örömmel teli dalok nevétérdemlik meg és hogy e kifejezésünk: »Sírva vigad a magyar« ezen eszmemenetnek egészentaláló magyarázata. Ezt bizonyítják még az érintett fogalmakra vonatkozó szók is. A török nyelvben ezen igék: sírni, beszélni, dalolni és ujongani ugyanazon t"szótagból származnak 303

és a magyar ének, ínek a török ün, in (ünie, inle), azaz: panaszkodni, sóhajtozni, t"nek rokona.Ha visszaidézem emlékembe azon esti társaságokat a m#velt Ázsiában, mikor a m#vészkánun nev# húros hangszerén takszim-jait (ábrándozásait) el"adta és e síró-jajgató hangokkal

hallgatóit a legbúsabb, de egyúttal legizgatottabb hangulatba ejtette, a melyet képzelhetni; hatovábbá azon pillanatokról emlékezem meg, a melyeket sátor alatt a pusztán éltem át, mid"n abaksi (énekes) dutara-jának (kéthúrú hangszerének) kiséretében jajgatva, nyöszörögve éssiránkozva énekelte dalait, a körben kuporodó turkomán batir -ok (vitézek) pedig, a kik közülmindegyik eljátszatta a nótáját, mint nálunk is szokásos, eleinte mellök mélyéb"l feltör "sóhajokkal fejezték ki megindulásukat, kés" bb pedig lelkesedésük lázában felugráltak, aföldhöz csapkodták süvegjöket és eszel"sökként viselkedve karban az énekessel daloltak:akkor tudtam meg, milyen az ázsiai zene hatása. Igen, akkor találtam meg azon képnek h#

302

Die primitive Kultur des turko-tatarischen Volkes. Leipzig, 1879, a 144-145. l.303 L. az i. m. 144. l.



176

természete adta volna meg az ural-altájiáknak e jellemvonást, mert valamennyi töröknek közös tulajdonsága, a melyet tévesen magyaráznak arra, hogy a török aluszékony és elhagyjamagát. A ki e jellemvonást tüzetesebben megfigyeli, meggy"z"dik arról, hogy épen ellen-kez"leg van a dolog, mert

2. elméjének élével és okosságával a török nomád meg általában a keleti ember igen sok tekin-tetben felülmulja a nyugatit. Valamint ez amazt állhatatosságával, kitartásával és munkabíróerejével meghaladja, úgy viszont a keleti ember minden id" ben magasabbfokú szellemiadományozottságával, természetes eszével tünt ki. E szellemi min"ség fogyása és növekvéseÁzsia belsejéb"l Európába való vándorlásunkban okvetetlenül feltünik, és csak szembe kellállítani egymással a magyar parasztot vagy kézm#vest meg a tagbaszakadt, nyers külsej#svábot vagy a faczip" jében nehézkesen czammogó francziát avagy a tenyeres-talpas yorkshireiszántó-vet"t, hogy az el" bbieknek kiváló jelességét az utóbbiakkal szemben azonnal meg-lássuk. Azon elismert tényt, hogy vegyülékfajok testi jelesség dolgában az úgynevezett tisztafajoktól saját javukra különböznek, a szellemi tulajdonságokat illet"leg is észre lehet venni. Amit a kicsiny és m#veltség tekintetében azonfelül még fiatal Magyarország eddigelé a politika

és a m#vészet terén tett, azt már gyakran joggal csudálták, és nemcsak a m#velt emberben,hanem még a magyar parasztban és kézm#vesben is olyan szellemi élénkség és olyan dúsképzel" er " lakozik, a milyent csak ugyanazon rend# perzsa és arab emberben lehet találni.Gondolatainak szabad, fesztelen nyilvánítása és kivált a beszédben való ügyesség a magyar embernek, még a legalsó rendb"l valónak is sajátja. A mi parasztunk e tekintetben ázsiai rend-

beli sorsosához hasonló, és a mód, a melyen ügyét-baját el"adja, meg választékos kifejezései,a melyekkel él, már akárhány külföldit megleptek. A magyar embernek ezen sajátsága már aXIII. században tünt fel. V. István és II. Przemysl Ottokár között folyó tárgyalás alkalmából arímes krónika költ" je a következ" jellemz" szavakat veti oda: »E közben sok ékes beszédetlehetett hallani, a mihez a magyarok ugyancsak értenek«.307 A magyar paraszt emberben,miként keleti rendbeli sorsosában, különös érzékenység van

3. illend # ség és el # kel # viselkedés iránt; mindenkinek megadja a megillet" tiszteletet, demegkivánja, hogy "t magát is tekintetbe vegyék. E török közmondás értelmét: »A ki engemtisztel, annak szolgája vagyok, a ki nem tisztel, annak szultánja vagyok« teljes jelent"ségébenfogja fel, és ama nyomás ellenére, a melyet a nyugatról kölcsönzött középkori feudálisintézmények következtében egész a jelenkorig szenvedett, mindig bizonyos

4. aristokratikus büszkeséget bírt megtartani, egyéni öntudatot, a melynek a kis-ázsiai, perzsiaiés oroszországi megtelepedett török híjával van, a mely azonban a közép-ázsiai földm#vesbenannál er "sebben megvan, a legélesebb módon pedig a nomádoknál mutatkozik. Ez olyan

jellemvonás, a melyet egyrészt a pusztai hazának határtalanul tágas látóköre teremtett, a hol az

ember szeme merészen csapong a legmesszebb távolságba és a hol a semmit"l sem gátolttekintet el"tt a legvakmer " bb kalandok játszi ábrándképei lebegnek, holott másrészt ezenábrándképek vitézségre sarkalnak és a természett"l edzett embert foglalkozásszer # harczossáés hódítóvá teszik. A mi pusztánk fia tehát, csergedezzen bár germán vagy szláv vér ereiben,sok tekintetben a középázsiai pusztaság kóbor leventéjéhez hasonló. Ugyanolyan tüzes szemevan, ugyanolyan hajlama kalandokra, ugyanolyan lovagias indulata és ugyanolyan büszkeségeis, jóllehet ezer esztend"nél több mult el azóta, hogy honalapító vitézeink e jellemvonásukatÁzsia belsejéb"l a Duna és Tisza között elterül" rónára átültették és nomád harczias szellemetEurópába hoztak. Valamint katonai szellemök és vitézségök volt az, a mivel a magyarok ahonfoglalás után Brémától Apuliáig és Bordeauxtól Byzanczig félelmet gerjesztettek, úgy

307 L. Karajan, i. h., 498. l.



177

ugyancsak a magyar kard szerzett az Árpádok korában, s"t a magyar történelem egészfolyamán nemzetünknek fényt és hatalmat. Természetes, hogy a mai magyarban a szabad

pusztaság természetére emlékeztet" jellemvonásának homályos oldalát is észre kell vennünk.A turkomán azt mondja, hogy: »Nálunk nincsen fejedelem, mindannyian fejedelmek vagyunk«. A magyar ugyan nem megy odáig, azonban a hatósághoz nem valami nagyon von-

zódik. Évszázados uralom megpuhította, azonban mégis mindig a legf " bb és legels" szeretnelenni, és e felkiáltásában: »Ki a legény a csárdában?« e turkomán kifejezés tükröz"dik: »Uva

padšasi kim dir?« (Ki a pusztaság fejedelme?) Ilyen gondolkodásmód következtében, mintkönnyen elgondolható, a szolgalelk ! ség sohasem kaphatott lábra; Ázsiában is csak amegtelepült és a kényuralom igája alatt görnyed" ural-altáji ember szolgalelk #, nem pedig a

pusztának szabad fia; nálunk Magyarországon is csak az úri rend bizonyos rétegei kezdenek aszomszédos germán világnak szolgalelk #ségét"l betegeskedni, a magyar földm#ves ellenbensokkal szabadabban viselkedik nyugati rendbeli sorsosánál. És ki tagadhatná, hogy csak

5. a szabadság szeretete volt az, a mi által a magvarok az idegen elemekre a legnagyobbvonzóer "t kifejtették és hogy ezzel a pusztai hazájukból magokkal hozott jeles tulajdonsá-

gukkal alapítottak itt államot? Igen, mid"n Árpád honunkba jött, a szomszéd országokban aleggonoszabb kényuralom dühöngött és a római-keresztyén igában szenved" emberiség csak aDuna és a Tisza partján találhatta a szabadság menedékét. Ha a magyarok nem jöttek volnaEurópába, ki tudja, nem kellene-e a régi Pannonia népvegyülékének még ma is vagy az oroszkancsuka vagy a német czopf alatt epednie?

Semmi sem volna könnyebb, mint a magyarnak és ázsiai rokonainak meg törzsbeli társainak szellemi sajátságai között e párhuzamot folytatni. Ezen érdemes munkát az összehasonlítónéppsychologia terén másoknak kell átengednünk, azt azonban meg nem állhatjuk, hogy ittmég azon jellemvonásokról meg ne emlékezzünk, a melyek a magyarság keletkezése történe-tében, további fejl"désében és mai ethnikai vonatkozásaiban hatalmas jelent"ségre jutottak és,

mint el"re látható, a jöv" ben is jelent"sek maradnak. E jellemvonások közé tartozik 6. a magyarok hazaszeretete, olyan tulajdonságuk, a mely ázsiai rokonaikban csak annyibanvan meg, hogy csupán tágabb hazájok földterületi feltételeire terjed, tudniillik a pusztáraáltalában; a »haza« fogalma ugyanis az oszmánoknál egészen új kelet#, holott a magyar keblében a haza szeretete olyan régi, mint maga nemzetünk, és azt a darab földet öleli át, amelyet "sei meghódítottak és magyar vér öntözött. A hazafiság egészében véve inkább euró-

pai, mint ázsiai erény, helyesebben mondva a nemzeti öntudat vagy az állami összetartozóságterméke, ezek a tulajdonságok pedig a kényuralom alatt álló Ázsiában soha sem emelkedtek kioly éles vonalakban, minthogy e fogalmat a legtöbb esetben a vallás pótolja. De még európaiföldön is csak kevés helyen hatott a haza szeretete oly er "sen és oly nagy körben, mint a ma-

gyarnál, a ki közeli, vér szerint való rokonoknak teljes híjával levén az árjaság kell" közepénelszigetelve érezte magát és annál nagyobb odaadással és szeretettel csüng népén és honán. Amagyarországi szláv ugyan szintén így szól: »Mindenütt jó, de legjobb otthon«,308 azonbanismeretes mondásunkban: »Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita« bizony csak egészen más, sokkal melegebb érzelem jut kifejezésre, és koszorús költ"nk joggal mondja:

»A nagy világon e kívül nincsen számodra hely,Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.«

308 Všadje je dobro, domo je najlepšije.



178

Nem csuda tehát, hogy honi földünknek e rajongással határos szeretete a magyar népességr "l atöbbi, nem-magyar nemzetiségre is szállott és hogy ezek minden, az újkorban sz#kebbnemzetiségök érdekében felébredt törekvésök mellett a magyar haza iránt való szeretetökbenés ragaszkodásukban még nem hidegültek meg és a kívülr "l szított ellenséges bujtogatások ellenére nem is fognak egykönnyen meghidegülni. E szép, a természet minden adományával

dúsan felékesített ország varázsa nem tévesztheti el egykönnyen hatását; meg aztán azezredévi politikai közösség és a változó történelmi események jó és bal sorsában való egy-forma részvétel kötelékeit sem lehet egykönnyen feloldani. A magyar nemzetisége b# bájának teljes tudatában van, tudja, hogy csupán ez a b# báj egyesítette a tarka ethnikai elemeketegységes politikai testté, ez m#ködött hatalmas tényez"ként önállóságáért vívott harczában ésez védelmezte meg a természett"l egy politikai egésznek teremtett birodalmat az id"k mindenviharában. Ez a tudat adott indítékot a magyarság jogos

7. nemzeti büszkeségére; ezt az érzelmet a fenhéjázás minden veszedelme ellenére sem nélkü-lözhette a magyar és még most sem nélkülözheti. A magyar embernek e nemzeti büszkeségemás népek azonos érzelmeit"l abban különbözik, hogy kizárólagossága kevésbbé domborodik

ki és hogy nagyobb készséggel részesíti mindazt a magyarság els"ségében, a ki hozzájacsatlakozott és magyarrá akar lenni. Ebben a magyar úgy cselekszik, mint az oszmán, csak-hogy emennél a vallás közössége volt a dönt", holott a magyarság régt"l fogva, azt lehetnemondani, kezdett"l fogva a legkülönböz" bb ethnikai töredékekkel szemben teljes vendégsze-retetet gyakorolt és tulajdonképen folytonos magába való olvasztásból, helyesebben mondvamagához hasonlóvá tevésb"l keletkezett. A magyarok e sajátsága különben szomszédjaik el"ttsem maradt ismeretlen; egy osztrák tudós, a kire nem lehetne valami különös szeretetet amagyarok iránt ráfogni, erre nézve úgy nyilatkozik, hogy a magyarok egy dicséretre méltótulajdonsága nemzetiségük iránt való élénk érzékök; e tekintetben különbek az osztráknál éscsehnél; még Austria fejedelme sem átallja a magyart ruházatában és viselkedésében utánozniés az osztrákok (Österreicher) azóta azon beteges hajlamukban, hogy minden idegen dolgotutánozzanak, valóságos majmokká (Osteraffen) lettek... Hogy a magyarnak, a ki csupa alattaálló nép keverékében mindenképen gy"ztesnek érezhette magát, e vele született büszke-ségéhez még h"sökt"l való származásának nagyrabecsülése is járult és ahhoz szoktatta, hogyönmagát mindig legkülönbnek tartsa környezetében.309

***

Ha tehát épenséggel nem is tekintjük a magyar nemzeti szellem ázsiai származásának többi,többé-kevésbbé kifejez" jelét, itt különösen ki akarjuk emelni, hogy e nemzeti szellem, mintaz éltet" lélek, már az alakulás folyamának els" stádiumában a magyarokhoz csatlakozottelemek egyesít" jeként hatott. Más nemzetekhez is járultak id"r "l-id"re idegen néptöredékek,

Magyarországon azonban ez nagyobb mértéket öltött, s"t az egész ethnos ilyenforma dirib-darab részekb"l alakult; a magyar "selem ugyanis egészen az újkoriglan elenyész"en csekélykisebbségben volt a hozzá hasonlókká váló elemekhez képest. Csak azon a készségen kellcsudálkoznunk, a mely a hasonlóvá válásnak ezen tényét jellemzi, és kivált azon az állhatatos-ságon, a melylyel az idegenek új ethnikai jellemöket megtartották. A megmagyarosodottnémetek, szlávok, románok stb. legközelebbi nemzedéke büszke az " magyarságára, túlzó-nemzeti nyilvánulásokban verseng a törzsökösöknek tartott magyarokkal és e tréfás mondás-nak czélzását: »Nem a töml"n úszták át "seid a Volgát«, jelenleg senki sem érti már magára.A magyar nemzeti szellem megcsinálta a remekm#vet és még folyton remekel szemünk láttára

309 Karajan, i. h., 525.



180

Szent István koronájának birodalmában lakó németek, szlávok és románok különválótörekvései azonban épen úgy elvetend"k, mint a magyarságnak kényuralmi eszközökkel elérthegemoniája. E nemzetiségeknek, melyek alattomban különválásra törekesznek, bizony megkellene fontolniok, hogy a magyarság keletkezésére nézve sok tekintetben az " vérökb"l valóvér és az " húsukból való hús, és hogy "seiknek önkénytes csatlakozása által lett azzá, a mi

jelenleg. Ha azok megértették és jónak látták, hogy ezen, a természett"l egységes egésznek szánt földön politikailag egységes társadalomnak lehet és kell megállania, utódjaik az erköl-csöknek és szokásoknak meg a gazdasági és állami érdekeknek évezredes multtól szentesítettközösségét bizony aligha fogják eltagadhatni.

A békés és egységes államalakulatban való megélhetés módja id" folytán és az által, hogy am#veltség a népességnek minden rétegében mind el" bbre halad, önmagától fog kiderülni, még

pedig olyan szövetségben, a melyben a kicsinyes nemzeti különérdekeket az állameszme aláfogják rendelni és valamennyi polgár a természett"l egységes területnek teremtett országunk-

ban békében, egyetértésben és egyenl" jogok élvezetében fog egyesülni. Egyel"re azonban,vagyis addig, míg az id" és a felvilágosodás jótékony sugarai ezt a gondolatot teljesen meg

nem érlelik, a magyarság fogja, és annak is kell, a végs" czélhoz való vezetést megtartani.Egyetlen nép sem mond le egykönnyen évezredes mult szentesítette feladatáról, de leg-kevésbbé várhatjuk ezt a magyaroktól, a kik ma mint a szellem, a vagyon és a születésiaristokratia képvisel"i e tarka ethnikai z#rzavarban a vezetést még mindig hatalmukbantartják. Valamint a sötétl" k "tömeg csak a benne és rajta lev" egyes aranyszemekt"l kapjacsillogását és becsét, épen úgy Magyarország ethnikai conglomeratuma is jelenleg csak arészint egy tömegben lev", részint szórványosan megoszló magyarságtól nyeri életét, fényét és

becsét, mint államtest. Ha Magyarországot Európa határain való földrajzi helyzete következ-tében nem érte volna olyan hosszú viszontagság meg annyi dúló vihar és ha ez az ország atöbbi Európával egyforma lépésben haladhatott volna, akkor sok mindenféle már el" bbtisztába jutott volna és az egyes nemzetiségek szorosabb csatlakozásának eszméje már régenmegvalósult volna. Azonban, fájdalom, elmaradtunk. Csak most dörzsöljük szemünket,miután mások már felébredtek; igaz, ez nem a magyarnak hibája, hanem azon szomszédjáé, aki magát nevel" jéül kötötte rá és országunk felett kiterjesztette szárnyát, a mely a véltvédelemre elégtelen volt és azonfölül még fekete tollával a modern világosságnak nyugat fel"llövell" sugarait is távol tartotta t"lünk. Társadalmi állapotainkra tehát, sajnos, még mindigakárhány középkori balitélet és fonákság átka súlyosodik. Csak parasztjaink és uraink vannak,de még nincsen er "s polgárságunk, a melynek egyedül hivatása az ország jólétét emelni, anemzet szabadságát e szónak modern értelmében felfogni és a hamisítatlan szabadelv#séggela különnemü ethnikai elemeket a magyar állameszmének megnyerni, mert csak valóbanszabadelv# intézményekkel lehet egészséges egyesülés kötelékeit megteremteni.

Arra a nagy kérdésre aztán, hogy vajjon van-e a magyarságnak ereje és képessége a mulasztást pótolni és állami meg társadalmi életét rövid id" alatt úgy átalakítani, hogy a vele ezer éven át jóban rosszban egyaránt egyesült idegen elemek el"tt ragyogó csillagként tündököljön, errenyugodtan határozott »igen«-nel felelhetni. Olyan nép, a melyet ilyen rendkívüli ethnikai ésethikai változások értek, a nélkül hogy e miatt eredeti nemzeti egyéniségér "l letett volna;olyan nép, a mely ilyen pusztító viharokat állott meg, gyakran a végromláshoz közel volt, deAntæusként mindig összeszedte erejét; olyan nép, a mely oly fényes assimiláló képességetmutatott, a milyen semmi más népben nem található, sem Európában, sem Ázsiában; végreolyan nép, a mely, jóllehet létezése gyakran bizonytalan volt, a számukra nézve nálánálsokszorosan er "sebb tömegek vezet" je és ura maradt, - ilyen népet ideig-óráig meg lehet

hajlítani, de soha sem lehet megtörni, és ilyen nép legkevésbbé sem engedi, hogy a politikaiviszonyoktól raja er "ltetett feladatának megoldásában megzavarják. Igen, én drága nemzetem!



Épenséggel nincs mit"l félned; létezésed els" évezredének fordulóján vidáman, büszkén ésremélve tekinthetsz a jövend" be! A vészszel fenyeget" fellegek, a melyek jöv"d egénmutatkoznak, bizton eloszolnak, semmivé kell válniok, ha szüntelenül és semmit"l meg nemzavarodva a jelenkori m#veltség és szabadság útján tova haladsz és ha a türelem éshonszeretet azon elveihez ragaszkodol, a melyekkel "seid itt hazát alapítottak és nemzetet

teremtettek, a mely ezredévi szenvedés után most új életre ébred, nemzetet, a mely büszkéntekint a multra és reménnyel a jöv"re!

-&-

vámbéry Ármin - a magyarság keletkezése és gyarapodása.pdf

Documents