uralisztika 1.ea

8/4/2019 Uralisztika 1.ea

http://slidepdf.com/reader/full/uralisztika-1ea 1/19

1

Uralisztika

Finnugor ismeretek

A magyar a flektáló nyelvek családjába tartozik, pontosan ezért sok

néppel tartják rokon nyelvnek (sumér, török,finn. zsidó, inka). A

tudomány mai állása szerint feltehetőleg a finnugorokkal vagyunkrokonságban. Csak következtetések vannak, írásbeli emlékekre nem

hagyatkozhatunk, éppen ezért az is megeshet, hogy hibásan

vélekedünk.

A legnagyobb probléma → szét kell választani az emberek rokonságát

és a nyelvek rokonságát! Ezt a kettőt élesen el kell különíteni

egymástól. A nyelveket meg lehet tanulni: ha egy népcsoport más

területre keveredik a nyelvet átveszi, de ettől még nem lettek az

emberek rokonok.

A kutatás története

nyelvrokonság = rokon nyelv

Amikor rokon nyelvekről beszélünk, akkor nem feltétlenül arról van szó, hogy a nyelvek beszélői

megértik egymást, ez korlátozódhat csak egy-két szóra. A rokon nyelvet beszélő népek egymástól

eltávolodtak, így van ez az uráli nyelvek esetében is. A finnugor rokonságnak ezer éves története van:

• (1) Helogalandi Oszkár → Nagy Alfréd, angol király norvégiai alattvalója volt, a 9.században. A

Skandináv-félsziget mentén hajózott. Visszatérve azt az észrevételt tette,hogy a Cola

félszigeten a beszélők anyanyelve a norvég népek nyelvéhez hasonlít.

• (2) XV.század → A magyar nyelv vogullal, osztyákkal való kapcsolatára utal egy veronai

szerzetes észrevétele, aki ezen területeken utazgatott. Ezt Ambres Piccolomini (II. Pius pápa)

tette közzé két munkájában is.

A lengyel király háziorvosa, Miechov (15.sz.vége) is említi ezt a rokonságot: a magyar és azobi ugor nyelvek rokonságát.



2

• (3) 1666 → Troster János, aki szebeni tudós volt, néhány finn-magyar szóegyezést közölt.

• (4) A nyelvek tudományos igényű összehasonlítása a XVIII.sz.-ban kezdődött. Nagy hatással

volt a tudósokra W. Leibniz nézetei → a népek eredetének kérdéseire a nyelvek

összehasonlításával, rokonságának bennkutatásával deríthetünk fényt (ez azonban nem

igaz!).

• (5) Az egyik legnagyobb lépés → Sajnovics János: Demonstratio (170) c. munkája, ami a

magyar és a lapp nyelv rokonságát taglalja. Sajnovics jezsuita szerzetes volt, matematikus és

csillagász. A csillagok együttállása miatt sok megfigyelést végzett ezt a jelenséget azonban

legjobban a Sarkkörön lehetett megfigyelni, így oda szervezett expedíciókat.

Így indult el a selmecbányai Hell Miksa expedíciója is, aki Sajnovics rendi társa volt. Egyrészt

csillagászati megfigyeléseket tettek, másrészt a magyar-lapp nyelvet vetették egybe.

Sajnovics János

Tordasi és kálozi Sajnovics János (Tordas, 1733. május 12. –

Buda, 1785. május 4.) a finnugor nyelvrokonság korai kutatója,

nyelvész, matematikus és csillagász.

A nemesi származású Sajnovics János, miután felvették a jezsuita

rendbe, a rend előírásai szerint 1748. szeptember 24-én

vagyonáról bátyja, Sajnovics Mátyás javára rendelkezett. 1758 és

1760 közt Hell Miksa, a bécsi udvari csillagda igazgatójának

tanársegédje volt.

Nyelvünk finnugor rokonságának gondolatával egyes tudósok

viszonylag korán foglalkoztak. A 18. században már német és

skandináv tudósok utaltak a lapp és a magyar nyelv közötti

esetleges rokonságra.

Az első magyar kutató Sajnovics János volt, aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos

alapjait. Sajnovics nem volt nyelvész, jezsuita szerzetesként tagja volt annak az expedíciónak, amely

1769-ben VII. Keresztély dán király kezdeményezésére, Mária Terézia megbízásából Észak-Norvégia

partjainál, Vardő szigetén végzett méréseket és megfigyeléseket az 1769. június 3-ról 4-re virradóan:

a Vénusz bolygó átvonulása a napkorong előtt. A tudósnak a mérések mellett az is a feladata volt,

hogy tanulmányozza a szigeten élő lappok anyanyelvét is. Sajnovics elsőként a két nyelv



3

hangzásának, hanglejtésének hasonlóságára figyelt fel. Majd a nyelvek szókészlettani, hangtani és

alaktani egyezéseit kutatta.

Sajnovics a lapp és a magyar nyelv azonosságairól már 1770-ben könyv alakban (Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse ) írt, és ezzel elindította nyelvünk eredetének tudományos

kutatását is. Igaz, hogy a tudós munkáját inkább külföldön fogadták el, hazánkban értetlenül és nem

kis ellenszenvvel szemlélték. Ennek ellenére Sajnovics feltételezése az orvos és természettudós

Gyarmathi Sámuel személyében követőre talált.

A röviden csak Demonstratio címen ismert művet lefordították dán, finn és német nyelvre (ma már

angolul is olvasható), de magyarul csak 1994-ben jelent meg. Az első, koppenhágai kiadást gyorsan

követte a nagyszombati, ez utóbbiban jelent meg először nyomtatásban az ómagyar Halotti Beszéd is.

Sajnovicsot Hell Miksával együtt a Dán Királyi Akadémia tagjává választották.

• (6) Gyarmathi Sámuel → ő meg akarta cáfolni a magyarok lapokkal való rokonságát.

Kutatásainak eredménye Affinitas (1799) c. munkája. Kiköszörülte Sajnovics hibáját,

nevezetesen azt, hogy csupán két nyelvet hasonlított össze. Ezzel szemben ő már a finn

nyelvvel is foglalkozott és nem csupán szóegyezéseket közölt, hanem nyelvtani

szószerkezeteket is. Ő a modern összehasonlító nyelvészet előfutára, nagyon fontos dolgokat

írt le. Szélesebb alapokon foglalkozott a nyelvrokonság bizonyításával. Valamennyi finnugor

nyelvet vizsgálta, a szamojédekkel együtt.

Gyarmathi Sámuel.

Gyarmathi Sámuel (Kolozsvár, 1751. július 15. – Kolozsvár, 1830. március 4.) orvos, nyelvész

Tanulmányait Kolozsvárott, Nagyenyeden és Bécsben

végezte. 1782-ben orvosdoktor lett és barátjával,Andrád Sámuellel Németországba ment, mindenütt

gyalog utazva. Berlinben ismeretséget kötött Johann

Heinrich Samuel Formey-vel, a berlini tudományos

akadémia titkárával, és többször is megjelent a tudós

társaság gyűlésein. A pénzszükség azonban

visszakényszerítette hazájába. Ráday Gedeonnál vállalt

nevelői állást és annak két fiát, Pált és Gedeont

tanította és Pozsonyba kisérte. Horpácson fölkereste barátját, Hajnóczit, gróf Széchenyi könyvtárőrét,

aki által 1783-ban a gróf ismeretségébe jutott.



4

Amikor Rát Mátyás az első magyar hírlapot, a Magyar Hírmondót Pozsonyban 1780-ban megindította,

ő is részt vett annak írásában, különösen 1784-ben, mikor a magyar koronát Bécsbe felvitetették. Ő

volt az első, aki a Montgolfier léggömbjét számos néző jelenlétében a pozsonyi piacon felbocsátotta,

amit másnap a prímás Batthyány háza előtt megismételt.

Miután megérkezett az ifjú Rádayak új nevelő je a külföldi akadémiáról, Gyarmathi még 1784-ben

Pestre ment, ahol a pesti és budai szinháznál súgó volt. A Horea-felkelés elmúltával Erdélybe ment. Itt

1785-ben megnősült, azonban nejétől törvényesen elvált. Leánya később Andrád Elek ügyvéd és iró

felesége lett. Báró Radák Ádám, a Rhédey Ádám és Ferenc gondnoka, magához vette orvosnak,

ahonnét gróf Bethlen Gergelyhez ment udvari orvosnak, majd 1787-ben Hunyadmegye főorvosa lett,

és Déván telepedett le. Nemsokára Gyarmathi újra Bethlen Gergely udvarába ment, akinek haláláig

szolgálatában volt, ezért fiai is Gyarmathinak holtáig négyszáz forintból álló évi fizetést rendeltek,

minthogy ennyi fizetése volt Hunyad megyéből eljöttekor is.

1795-ben másodszor utazott Németországba, mint Bethlen Elek gróf barátja s mentora. Ekkor

ismerkedett meg Halléban Forsterrel, Cook útitársával, Jénában Büttnerrel, Weimarban Wielanddal,

Schnepfenthalban Salzmannal, Drezdában Adelunggal. Göttingában két évig lakott s megismerkedett

az ottani tanárokkal, Blumenbachchal, Lichtenberggel és Schlözerrel, akikkel hazaérkezte után is

levelezésben állott. Stojkovicstól tanulta az orosz, Schlözertől a svéd és dán, Cantalertől az angol

nyelvet.

Gyarmathi jeles minerologus is volt; a nagyenyedi főiskola számára 425 darab kőzetet vett 1797-ben,melyek jegyzékét is elkészítette. Növendékével Göttingenból háromszor utazott Németország több

városába, azután Koppenhágába, s naplót írt ez útjáról (ebből a Nemzeti Társalkodó 1832-ben

kivonatot is közölt).

Hazatérvése után Bécsben tartózkodott 1799-ben harmadszor is felutazott; itten különösen Denis

barátságának, a múzeumban történt kutatásainál, sok hasznát vette. 1800-ban zilahi tanárnak hivatott

meg, ahol tíz évig működött. 1810-ben nyugalomra ifj. gróf Bethlen Gergelyhez, Bunra költözött.

Végrendeletében a zilahii gimnáziumra hagyta könyvtárát és 800 ezüstforintot. Ismeretes volt az a

kedvtelése, hogy szeretett egyes magánhangzókkal, különösen e-vel beszélni és ezért őt

Meszeshegye vén mesterének nevezték.

Ezek a kezdeti lépések addig nem hozhattak eredményt amíg a nyelvekre vonatkozó ismereteket

egy harmadik személytől szerezték, tehát nem tanultak meg uráli vagy finnugor nyelveket. Az

országban nem mutatkozott nagy érdeklődés a finnugor rokonság iránt, sőt → az emberek

előkelőbb rokonságot akartak, nem „halszagút”.



5

Ugyanis a finn és a svéd elnyomott népeknek számítottak és úgy gondolták, ebben az

összehasonlításban a Habsburgok ármánykodása van. A tudósok is megoszlottak (vagy

lelkesedtek, vagy az ellenkezője). Gyarmathi munkája után fél évszázados hallgatás következett,

majd serény tevékenység kezdődött Magyarországon és Finnországban egyaránt → mivel akutatók egy része ismerte a nyelveket és felhasználták azokat a módszereket, melyek az

indoeurópai nyelvtudomány kutatásában is eredményesnek bizonyulta.

Céljuk volt: minél több szótári anyag összegyűjtése. Tehát az említett két kutató munkája után is

elkezdtek érdeklődni.

• Reguly Antal: jogász volt, aki utazgatott és hosszabb időt töltött Finnországban. Teljesen

lekötötte a finnugor kérdés és ezzel kezdett el foglalkozni. 1842-ben expedíciót szervezett az

obi-ugorokhoz Oroszországba. Eljutott a vogulok, osztyákok földjére. Rengeteg nyelvi

jelensége gyűjtött, ezt ma már nyelvemlékként tartjuk számon. Meghalt, mielőtt rendezni

tudta volna az összegyűjtött anyagot.

Reguly AntalReguly Antal (Zirc, 1819. július 11. – Buda, 1858. augusztus 23.) néprajzkutató, utazó, a

magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselő je. A oroszországi finnugor népek

körében végzett gyű jtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni.

Elkészítette az Északi-Urál földrajzi és néprajzi térképét. Itthoni néprajzi, embertani kutatásai is jelentősek. Nálunk elsőként használta a fényképezés technikáját a néprajzi terepmunkában.

Életpályája

Apja jogász, a zirci ciszterciták ügyvédje volt. Reguly Antal német

nyelvtudását és a történelem iránti vonzódását otthonról hozta

magával. Iskoláit Zircen, majd a ciszterciták székesfehérvári

gimnáziumában végezte. Győrött bölcseletet, a pesti egyetemen

1836–1839 között jogot tanult. Egyetemi évei alatt bontakozott ki

az utazás iránt vágya: zirci rokona anyagi támogatásával az első

nyári szünidőt Bécs és környéke megismerésére használta fel, a

következő év nyarán több felvidéki bányavárost keresett fel, ekkor

már jegyzeteket is készített, naplót vezetett. Miután 1839-ben

Pesten befejezte tanulmányait, haza sem látogatott, hanem

júliusban ismét útnak indult. Nyolc évvel később tért haza.

Külföldön

Több nyugat-európai országban járt, majd Stockholmban megismerkedett egy finn könyvtárossal.Valószínűleg ez a találkozás ébresztette fel érdeklődését a finnugor nyelvrokonság kérdése iránt.



6

1839 őszétől bő másfél évet Finnországban töltött. Bejárta az országot, megtanulta nyelvét, volt a

lappoknál, ahol néprajzi anyagot gyű jtött, Helsingforsban (Helsinki) elnyerte a tudományos világ

elismerését, az ottani akadémia levelező tagjává választották. 1841 júniusában már azzal a határozott

céllal érkezett Szentpétervárra, hogy kutatóútra indul a keleti finnugor népek közé. Antropológiai és

néprajzi előtanulmányokat folytatott, megtanult oroszul, utána a csuvast és a keleti finnugor nyelveket

tanulmányozta.

Eközben itthon a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadta és utazásához korlátozott

anyagi támogatást helyezett kilátásba, ám a jóváhagyott szűkös összeget csak jóval később küldték

utána. Így orosz magánszemélyek anyagi támogatásával indult el 1843 október elején

Szentpétervárról és 1846 augusztusában, fáradtan és betegen érkezett oda vissza, magával hozva

földrajzi, nyelvészeti, néprajzi, embertani kutatásainak hatalmas anyagát.

Oroszországi kutatóútja

Reguly 1843. október 9-én indult el Szentpétervárról és október 27-én érkezett Kazanyba, onnan

november 8-án utazott tovább Permbe. Mindkét városban könyvtárakat látogatott, nyelveket tanult.

Útját az udmurtok (votjákok) és a baskírok között folytatta, majd december 4-én átkelt az Urálon. A tél

folyamán a manysi (vogul) nyelvet és néprajzot tanulmányozta, manysi szótárt állított össze,

antropológiai méréseket végzett.

1844. március 17-én Tobolszkba érkezett, ahol Castrén finn nyelvésszel találkozott, akivel még

Finnországban ismerkedett meg. Felkereste az utolsó kondai vogul fejedelem fiát, feljegyezte a tőle

hallott hősi éneket. Tobolszkból a Konda-folyó vidékére ment, Pelimben és környékén néprajzi

tárgyakat, énekeket gyű jtött. Július 24-én indult el az északi vogulokhoz a Szoszva-folyó völgyébe,

ahol hasonló kutatásokat előtte senki nem folytatott. Ezután a Szoszva-parti Berjozov (ma: Berjozovo,

Hanti-Manysi Autonóm Körzet) városban állt meg. Itt elkezdte tanulni a hanti (osztják) nyelvet,

énekeket gyű jtött, felkészült következő útjára. Ősszel a hantik (osztjákok) Északi Sarkkörön fekvő

központjába, Obdorszkba (ma: Szalehard) érkezett. Innen kiindulva kutatta az Ob torkolatvidékét, az

Urál északi részeit, fáradhatatlanul gyű jtötte, jegyezgette le az osztják népi énekeket.

1845. március 3-án visszaindult Kazanyba. Közben itthon Toldy Ferenc javaslatára egy Reguly-

albumot adtak ki, hogy a bevételekből anyagi támogatást nyújtsanak az egyszemélyes expedíciónak,

az akadémia pedig megbízta Regulyt a kutatóút folytatásával. Már megrendült egészséggel, a

Kazanytól 25 km-re fekvő raifai kolostor falai között fogott újabb nyelvek tanulásához. A Középső-

Volga vidékén ősszel kezdett újabb kutatóútja a mordvinok és a csuvasok nyelvének, kultúrájának

megismerését szolgálta, majd 1846 tavaszán a hegyi marik (cseremiszek) között fejezte be

adatgyű jtését, tanulmányait.

1846. augusztus 25-én érkezett vissza Szentpétervárra, ahol újabb megbízást kapott. Az Orosz

Földrajzi Társaság felkérésére összeállította az Urál északi részének földrajzi és néprajzi térképét. A



7

térképen az erdőkön, mezőkön, folyókon, utakon kívül közel 500 kisebb-nagyobb települést tüntetett

fel, a kormányzóságok határai mellett megrajzolva a vidék népeinek etnikai határait, és feltüntetve a

saját maga által bejárt útvonalat is. Az ábrázolt vidékhez részletes magyarázatokat fűzött. Később az

Urál egyik hegycsúcsát (1711 m) Regulyról nevezték le.

Térképének egy példányát az MTA Kézirattára őrzi.

Újra itthon

Munkái befejeztével 1847 februárjában előbb egy németországi gyógyhelyre utazott és csak

szeptemberben tért haza. Az akadémia ülésén Toldy Ferenc méltatta a kutatóút jelentőségét, és a

Reguly által gyű jtött néprajzi tárgyakat is bemutatták. Ez volt az első néprajzi kiállítás

Magyarországon. Maga Reguly ekkor már Berlinben tartózkodott, hogy anyaga feldolgozását

megalapozza, de egészségi állapota miatt újból gyógykezelésre kényszerült. Ezalatt 1848 júniusában

a pesti egyetemi könyvtár első őréül nevezték ki. Hivatalát 1850 elején foglalhatta el és haláláig

viselte. Amennyire betegsége engedte, rövidebb itthoni utazásokat tett, megtanulta a fényképezés

technikáját és 1857 szeptemberében a palócok körében végzett néprajzi, embertani felmérésein

tudományos céllal alkalmazta azt. Életének utolsó évében Hunfalvy Pál segítségével vogul

tanulmányai feldolgozásával foglalkozott.

A csuvasok és a finnugor népek között gyű jtött nyelvi, népköltészeti, néprajzi, antropológiai

anyagának, jegyzeteinek és naplóinak feldolgozására, közzétételére már nem volt ideje, ez a munka

az utókorra maradt.

Munkái, hagyatékának kiadásai

A dzungár nép és annak a magyarral állított fajrokonsága Pest, 1850.

Reguly Antal hagyományai I. A vogul föld és nép. Kiadta Hunfalvy Pál. Pest, 1864-65.

Vogul népköltési gy ű jtemény I – IV., Saját gyű jtése és R. A. hagyatéka alapján közzéteszi

Munkácsi Bernát. Bp., 1892-től.

Osztják népköltési gy ű jtemény Kiadta Pápay József. Bp.-Leipzig, 1905.

Osztják h ő sénekek I – II. R. A. és Pápay József hagyatékát közzéteszi Zsirai Miklós. Bp.,

1944 – 1951.

Osztják h ő sénekek R. A. és Pápay József hagyatékát Zsirai Miklós hagyatékából közzéteszi

Fokos Dávid. Bp., 1963.

Reguly Antal "Magyarországi jegyzetek" (Szerkeszti és közreadja Selmeczi Kovács Attila).

Néprajzi Múzeum, Bp., 1994.

Reguly Antal „hangjegyre szedett” finnugor dallamai (Szerk. és tanulmány: Szíj Enikő)

Bibliotheca Regulyana 4. Bp., 2000.



8

• A finnek részéről Castren M.A. végzett hasonló tevékenységet, aki a helsinki egyetem első

nyelv- és irodalomprofesszora volt. Szibériába indult, szamojéd nyelvi kutatásai kimagaslóak.

Ő is korán meghat, ám gyűjtését még ki tudta adni.

Ez a két utazó keltette fel az érdeklődést.

• Hunfalvy Pál: német származású, ám magyar nemesnél volt gyermeknevelő és teljesen

magyarrá vált. Az ő pályafutása tereli helyes irányba a finn-ugor nyelvek összehasonlítását.

Reguly Antaltól tanult meg vogulul. Tudományos folyóirata, A magyar nyelvészet (1855-1862)

és a máig is megjelenő Nyelvtudományi közlemények.

Reguly gyűjtését sajtó alá rendezte. Nevéhez fűződik, hogy Magyarországra hívta a német

Budenz József et, aki indoeurópai nyelvekkel foglalkozott és érdeklődött a finnugor nyelv

eredete iránt. Sok fontos alaptételt tisztázott. A finnugor nyelv tudományos eljárásainak

megalapozója. Kezdetben urál-ajtáji nyelvrokonsággal foglalkozott. Először azt gondolta,hogy a magyar közelebb áll a törökhöz, mint a finnugorhoz.

Majd rájött, hogy a magyar a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Ám van kapcsolata török

nyelvekkel is (pl., búza, tej, szőlő, bölcs), van közös vonás, de az egyezések nem rokonság

eredményei, hanem tartós érintkezés következményei. Ezt a véleményét meg kellett védenie,

mert voltak ellenzői is. Főként Vámbéri Ármin, a keletkutató és orientalista, aki Ázsiában a

magyarok őshazáját kereste és a török rokonság mellett foglalt állást.

Az ugor-török háború a XIX.sz. második felében tört ki és erről rendesen tudományos vita alakult ki.

Vámbéri A magyarság eredete c. tudományos vitát is írt erről, amit Brudenz cáfolt. Élete vége felé

Vámbéri elismerte Budenz érveit, és azt, hogy a magyar és a török nyelvek hasonlósága, rokonsága

érintkezésen alapul. Azaz, a 19.sz. második felében a tudományos világ elismerte a finnugor

nyelvrokonságot.

Hunfalvy Pál

Hunfalvy (született Paul Hundsdorfer ) Pál (Nagyszalók, 1810.

március 12. – Budapest, 1891. november 30.) nyelvész, etnológus,

történetíró, az MTA tagja.

Életpályája

Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat folytatott

Miskolcon és Késmárkon. 1838-ban ügyvédi gyakorlatot folytatott.



9

1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanára, 1846-tól igazgatója. 1851-től az MTA

könyvtárosa, ezt a tisztséget haláláig betölötte. 1849–1850 telén, bujdosása idején kezdett finnül

tanulni. 1851-ben ismerkedett meg Reguly Antallal, 1857–1858-ban segített vogul anyagának

rendezésében. Rávette Budenz Józsefet, hogy Göttingenből Pestre jöjjön és tanulmányozza a

finnugor nyelveket. Nyelvészeti folyóiratot indított Magyar Nyelvészet, majd Nyelvtudományi

Közlemények címen. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat. Az ugor–török vitában

Budenz József mellett foglalt állást, Vámbéry Árminnal szemben.

F ő m ű vei

Finn olvasókönyv. Els ő kötet. Finn olvasmányok a finn nyelvet tanulók számára. Pest, 1860.

Reguly Antal hagyományai I. Vogul föld és nép. Pest, 1864.

Utazás a Balt-tenger vidékein I–II. Pest, 1871

Kondai vogul nyelv. A' Popov fordításának alapján. Pest, 1872.

Északi osztják nyelv. Vologodszki fordításainak és orosz–osztják szótárának alapján,

tekintettel mind Castrén déli osztják grammatikájára, mind a Reguly hozta szójegyzékre s eredeti

osztják énekekre. Budapest, 1875.

Magyarország ethnográfiája. Budapest, 1876.

Budenz József

Budenz József (Rasdorf, Németország., 1836. június 13. – Budapest, 1892. április 15.) német

származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája

Egyetemi tanulmányait a Marburgi Egyetemen kezdte 1855-ben, majdegy évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta. Itt

indogermanisztikát tanult, majd „altajisztikával” kezdett foglalkozni.

Doktorátusát 1858-ban szerezte meg. Ugyanebben az évben

Hunfalvy Pál meghívására Magyarországra érkezett a magyar nyelvet

tanulmányozni. 1858–1860 a székesfehérvári cisztercita

gimnáziumban tanított német és görög nyelvet.

1861-ben az MTA Könyvtárának segédkönyvtárosa és az Akadémia levelező tagja lett. A török, majd

a finnugor nyelvek kutatásával foglalkozott.



10

A pesti egyetemen 1868-ban kapott magántanári kinevezést. 1872 és 1892 között az „altáji”, azaz

finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára volt.

1873 és 1881 között jelent meg fő műve, a Magyar-ugor összehasonlító szótár, ami a korabeli magyarnyelvtudomány egyik meghatározó munkája lett.

Vámbéry Ármin 1882-ben megjelent A magyarok eredete című könyvében igyekezett cáfolni Budenz

eredményeit. Budenz és és Hunfalvy válaszai után végül Vámbéry elállt elméletétől, miszerint a

magyar nyelv türk eredetű volna. Az „ugor–török háború” néven elhíresült nyelvtudományi vita után a

két hajdani jó barát, Budenz és Vámbéry között végképp megromlott a viszony

1892. április 15-én egy szívrohamot követően elhunyt. Budapesten, a

Németvölgyi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tudományos munkásságát olykor német származására hivatkozva

próbálták kétségbe vonni, noha Budenz jól megtanult magyarul, és

kutatásaihoz nem volt szükség olyan plusz tudásra, amelynek csak

anyanyelvi beszélő lehetett volna birtokában; mi több, már előtte ugyanerre az eredményre jutottak

magyar anyanyelvű tudósok is, mint Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel.



11



12

Uráli alapnyelv

Ez a népcsoport elnevezése, az őshazát az Ural környékére teszik, az ott élő népek az uráli alapnyelve

beszélték. I.e.4.évezredben ez felbomlott és egy csoport kivált a közösségből. Ennek oka lehet az is,

hogy egy másik népcsoport elvágta a többitől. Ezek voltak a szamojédek, akik keletre mentek, ami a

mai Szibéria keleti részén található. Több nép alakult ki belőlük → nyenyec, enyec, nganaszan.

Megmaradt egy nagyobb csoport, a finnugor. Egy darabig együtt éltek, majd megint kivált egy

csoport, az ugor népek csoportja. Később ez az együttélés is megszűnt és innen váltak kii.e.1.évezredben a magyarok ősei. Ettől fogva kezdte meg a magyar nyelv az önálló életét, mintegy

két és fél ezer éve.

A másik csoport az obi-ugor → manysi, chanti. Nyelvi szempontból ők állnak hozzánk a legközelebb.

Az Ob folyó mentén élnek, vadászattal és halászattal foglalkoztak kezdetben, majd olajkitermeléssel.

Kb. harminc ezren vannak.



13

Finn-permi ág

Ez az alapnyelv, ebből kivált ez közösség, a permi közösség. Olyan nyelvek jöttek létre, mint → zürjén,

votják. Kb. nyolcszáz ezren beszélik.

Finn-volgai ág

A Volga kanyarában élnek és két népre oszlottak → cseremisz, mordvin.

Lappok

Embertanilag semmi közük az uráliakhoz, valahogy csatlakoztak.

Közfinn vagy balti finn

A Baltikumban élnek és 7 csoportot különítünk el → balti-finn nyelvek, finn karjalai, izsór, vepsze, vót,

észt, lív.

magyarok

Három önálló államot alkotó nép van közöttük finnek

észtek

A többi nem tudott önálló országot alkotni, mindig kisebbségben voltak és vannak.



14

Uráli alapnyelv – nyelvi változások

A nyelvrokonság bizonyítékai A nyelvrokonság bizonyítékai A nyelvrokonság bizonyítékai A nyelvrokonság bizonyítékai

A vizsgálat során nem elsősorban a hasonlóságokat nézzük, mert → a nyelvek külön úton fejlődnek. A

magyar pl. 2500 éve elvált az uráli nyelvrokonoktól.

A magyar nyelv történeti korszakai:

I. Az előmagyar kor (az a kor, amelyben a magyar nyelv még nem kezdte meg önálló életét, hanem

rokonaival együtt bizonyos fokú nyelvi egységet alkotott):

1. Az uráli egység korszaka (amikor a finnugor és a szamojéd nyelvek még egységet

alkottak,

kb. i. e. 4000-ig)

2. A finnugor egység korszaka (kb. i. e. 2000-ig)

3. Az ugor egység korszaka (kb. i. e. 1000-500-ig)

II. A nyelvemléktelen magyar kor, ill. az ősmagyar kor (a magyarság különválásától a honfoglalásig

tartott):

1. Az Urál vidéki őshaza korszaka (amikor a magyarság átalakul lovas nomád néppé, és

nyelvének nyelvtana fõbb vonatkozásaiban kibontakozik, kb. az V. század közepéig tart)

2. A vándorlások kora (a magyarság az Urál vidéki őshazából kiindulva eljut mai hazájába,

a honfoglalásig tart)

III. A nyelvemlékes kor:

1. Az ómagyar kor (a honfoglalástól a mohácsi vészig, 1526-ig)

2. A középmagyar korszak ( a mohácsi vésztõl 1772-ig, a felvilágosodás koráig tart)

3. Az újmagyar korszak (1772-tõl napjainkig)



15

Ezért a rendszerbe szedhető különbségeket vizsgáljuk.

* = az alapnyelvre kikövetkeztetett szó

magyar finn

* wete = víz vede Közös: <t>, ami a magyar nyelvben → <z>-re

* mete = méz mede változik, a finneknél → <d>.

* kota = ház koda

* käte = kéz käde Megmarad a <k>, ha utána magas magánhangzó

* kala = hal kala van, ha mély, akkor → <h>-ra változik.

Többféle típus csoportosítás van:

• tipológiai csoportosítás: aglutináló (török, japán), izoláló, felktáló. Ha azonos típusba

tartozik a nyelv, az még nem bizonyítéka a rokonságnak.

• areális = azonos terület szerinti csoportosítás: ezek hatnak egymásra, de nem rokonok.

A magyar a Duna-menti areálba sorolható.

• genetikai csoportosítás: ez már a rokonság bizonyítéka! Az összehasonlító nyelvészet

segítségével vizsgál. A rokon nyelvek közös forrásának, az alapnyelvnek a rekonstruálása a

feladata. Azért kell rekonstruálni, mert az alapnyelvről nem rendelkezünk pontos

információkkal. (Pl.) hogy a francia, spanyol, olasz alapnyelve a - - - latin, azt ismerjük) A mai

nyelvet megvizsgáljuk és ebből visszamenőleg vannak következtetések az alapnyelvre.

Az összehasonlító történettudomány nyelvek, nyelvjárások útján hasonlít össze. Több nyelv

azonos jelenségeit veti össze.

Hasonlóság a nyelvek között (nem bizonyíték a nyelvrokonságra!)

• (1) véletlen megegyezés: a nyelvek hangrendszere korlátozott számú fonémából áll

s ö pr ű nem használunk ki mindent v-r: többet használunk, de

e ű nem mindent



16

Ezért a különböző nyelvekben vannak azonos szóegyezések.

Pl.) ki → ki (franciául is) ettől még nem rokonok, csak véletlen

-né → a kínaiban = nő egybeesésről van szó

Ez a véletlen megegyezés csekély számú, nem szedhető rendszerbe.

• (2) hangutánzó, hangulatfestő szavak egyezése: a hangalaki egyezések a hangcsoportok

kifejezőképességein alapulnak.

Pl.) kakukk (utánozza a madár hangját + a neve) → mivel mindenki így hallja, sok nyelvben hasonló az

elnevezése, éppen a hangutánzás miatt

Ez se bizonyítéka a nyelvrokonságnak és a gyermeknyelvi szavak sem.

• (3) kölcsönzés: amikor más nyelvből, nyelvekből veszünk át, ill. kölcsönzünk szavakat. De ez

sem bizonyíték a rokonságra!

Pl.) barát → brat (szláv)

iskola → skola

A nyelvrokonság bizonyítékai:

• genetikai egyezések: a nyelvnek mindenféle szintjét vizsgálják

- hang

- alaktan ezeket egybevetik és így állapítják meg a rokonságot

- szótan

- mondattan

Hangtan

Nagyon fontos, sok eredményt rögzítettek, írtak le ezzel kapcsolatban. A szabályos hangváltások

segítségével sok mindenre lehet következtetni.

Az uráli alapnyelvre kikövetkezhetett magánhangzók és mássalhangzók rendszere:



17

Jellemzőek voltak a zárhangok:

orálisak nazálisak

p m

t n

k

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

s = sz č = cs

š = s ć = csj (palatális cs)

ś = s (palatális sz)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Zárh. Résh. Szib. Lik.

p m w

σ v

t n ð s c l

ń j š ć ľ

k ζ γ

Az uráli alapnyelvre jellemző volt, hogy a mássalhangzók a szó kezdetén mássalhangzó torlódást

alkottak.

• voltak hosszú mássalhangzók = geminata: pp, tt, kk

A szavak felépítése

C = konzonáns (mássalhangzó)

V = vokális (magánhangzó)

• (1) A szavak jelentős része (mintegy 60%-a) így épült fel → CVCV (kela, kota, vete, mete,

kete)



18

• (2) CVCCV

o lehetett CC = hosszú mássalhangzó → kutte (6), säppä (epe)

o lehetett CC = mássalhangzó kapcsolat → kolme (3), kunta (had)

• (3) VCV → ikä (év), anta (ad)

A legfontosabb, hogy minden szó magánhangzóra végződött.

• a névmások felépítési módja: <e>, <o>, <a> → mutató névmás

Mássalhangzó változások

• szabályos hangváltások → az alapnyelvnek azonos fonetikai helyzetben lévő hangjai azonos

módon változnak meg.

Két fonetikai helyzet van az alapnyelvben:

1. szókezdő helyzet: CVCV

2. szóbeni helyzet: CVCV

* p - : az uráli szó hangja szókezdő helyzetben van

p → f: tehát a magyarban a szókezdő mássalhangzó <f>-re változott

puwe - fa

päna - fej kialakulása: p > b > f

pimä - fű

* - p - : szóbelseji <p>

repä repäćЗ

a finnben repo rivesz

a magyarban róka ravasz



19

* t - : szókezdő <t>, ez nem változott meg

tunte - tud, ismer

teka - a <te> igetöve

* - t - : szóbelseji helyzetű <t>

z, v változat

pl.) kota, mete, stb.

* k - : <k> vagy <h> marad

Ha a <k> után magas a magánhangzó, akkor marad <k>.

* - k - : szóbelseji helyzetű <k>

<v>-re változik, vagy eltűnik

ikä - év

joke - jó (először magánhangzóra változott, majd eltűnt)

uralisztika 1.ea

Documents