Igyekeztem hitelesen lenaplózni a történteket, hogy ha valaki Finnországban gondolkodik, vagy még nem tudja, hogy hová is menjen, az a lehető legtisztább képet kapja.

Erasmusos diákként egy szemesztert tölthettem Finnországban, ami egy nagyon szép és hasznos időszaka volt az életemnek.

Beszámolómban leginkább tárgyilagos információ átadásra törekszem, hisz legtöbben azért olvassátok ezt, h tájékozódjatok a konkrétumok felől, így talán egy kicsit könnyebb lesz a választás a sok lehetőség közül.

Talán legelsőként megemlíteném, miért is érdemes Finnországot választani.

Minden olajozottan működik. Az iskolák között kitűnő a kapcsolat, a diákok nincsenek semmi felől bizonytalanságban hagyva. Mind a küldő, mind a fogadó intézmény külügyi referensei (a cserediákok kapcsolattartói) nagyon kedvesek és segítőkészek. A fogadó intézmény mindenki mellé kirendel egy mentort, aki segít a kezdeti nehézségek túlélésében.

A költségek előre kiszámolhatóak.

1

Rengeteg országból érkeznek diákok ide, így a hangulat rendkívül nemzetközi.

Az egyetem nagyon sok szabadidős programot is szervez.

Mivel a legtöbb diák tanulta az angolt és nem az anyanyelve, ezért felszabadultabban, kevesebb gátlással kommunikáltunk. Szemmel láthatóan mások is így voltak ezzel.(Tavaly Angliában voltam Erasmussal, de úgy érzem, h itt, Finnországban többet fejlődtem.)

Érdemes megfigyelni a Finn oktatási rendszert, hisz a világban az egyik leghatékonyabb.

A Finnek szinte 90%-a beszéli az angol nyelvet. Akik Spanyolországba mentek, azoktól megkérdezték, h mégis mit keresnek ott spanyol tudás nélkül. Itt senki nem fogja megkérdezni, h mit keresel itt finn tudás nélkül.

A szociális háló jól működik. Négy alkalommal láttam a saját szememmel, h a mentő 5-8 percen belül a helyszínre ért.

Becsületesek az emberek. Minden szempontból biztonságos ország. Ha egy szülő szemével nézném a dolgokat, ide elmerném engedni a gyermekem (amúgy van két lányom, nem a levegőbe beszélek).

A finnek szeretik a magyarokat.

Ezeket a pontokat igyekszem következetesen kifejteni (ha nem is teljesen ugyanebben a sorrendben). Ezen kívül, ha volt bármi negatívum, azt sem fogom elhallgatni.

2011. január 7-én este repültem a Wizzair Budapest-Turku járatával. A járat közvetlen, és ha időben veszel jegyet, akkor olcsó is (30-40 EUR), így ebből a szempontból Turku ideális célállomás. A Turku 2-es reptéri terminál meglepően puritán, nekem úgy tűnt, mint egy kissé leharcolt vidéki vonat állomás, de szerintem bennünket, diákokat, ez legkevésbé sem érdekel.

Ahogy kiléptem a gépből, a Finn időjárás nem hazudtolta meg önmagát. Nem volt csak mínusz hat fok, de a szél meg a kavargó hó miatt sokkal hidegebbnek éreztem. A helyi busz rögtön a reptér mellett áll meg és két és fél Euróért bevisz a városba. A jegyet két

2

órahosszán keresztül használhatod a város bármelyik buszán, nem lényeg, hányszor szállsz át, (de vehetsz huszonnégy órás jegyet is 5 Euróért).

Amúgy a buszközlekedés egész jó, a buszok tíz-tizenöt percenként, megbízhatóan közlekednek. Mikor felszálltunk a buszra, egy diáklány epilepsziás rohamot kapott. A mentő kb. 5-8 percen belül ott volt a csúszós havas-jeges úton, ez jó teljesítmény (egy pár évig én is voltam mentősofőr, és átérzem a sofőr helyzetét, de a beteg szempontjából is megnyugtató ez a hatékonyság). A buszsofőr szépen megvárta az intézkedést, és csak utána ment tovább. Egy másik alkalommal a szaunában lett rosszul egy lány, a mentő akkor is kiért mintegy 5-6 perc alatt. Szóval a szociális háló ebből a szempontból ok.

Maradva a buszoknál, ha elveszítesz valamit, például az igazolványod, nem kell annyira idegesnek lenned (mint esetleg Magyarországon), mert a buszpályaudvaron nagy valószínűséggel meg fogod találni. Az emberek általánosságban véve korrektek, becsületesek és ha találnak valamit, a buszsofőrnek le fogják adni. Két csoporttársam vesztette el a pénzét minden iratával együtt. Mondjuk nem buszon, hanem az egyik egy hajón veszett el, a másik a diákétkezdében, és a tárcák mindkét alkalommal megkerültek, pénzestől, iratostól együtt.

Első impresszum a városról: Turku -ami 2011-ben egyébként a kultúra fővárosának van titulálva- a legősibb finn város (Néha svéd, néha orosz fennhatóság alatt volt, még ma is lakik néhányszázezer svéd Finnországban. Ezért hivatalos nyelv a svéd is, ami először elég zavaró, mert mindenhol, minden tájékoztatás két nyelven van kiírva, még az utca nevek is. De a legzavaróbb, hogy egyiket se értem. ) Viszont ez az ősiség valahogy nekem „nem jött át”. Az épületek zöme kívül belül olyan, mint nálunk a nyolcvanas évek építészeti stílusa, csak egész profi minőségben. De persze azért van néhány régi épület is. A várost átszelő folyó melléke pedig határozottan hangulatos.

3

Kezdeti segítség

A bonyodalmak elkerülése végett az orientációs hetet, ha lehet, ne hagyja ki az, aki ide tervezi az útját. Én viszonylag jól tájékozódom, de az egyetemi épületek elhelyezkedése engem is megkavart. Így az a „tájékozódó/tájékoztató hét” nem csak arról szól, h miként tudsz tárgyakat felvenni, cserélni, hanem szó szerint idő kell hozzá, h valaki betájolja magát, h a különböző tárgyakat mégis melyik épületben tartják majd. A szállásodról melyik busszal tudsz közlekedni. Megismerkedni a többi cserediákkal. Szóval kell az az egy hét az akklimatizálódáshoz. Ezen kívül, ha ezen nem veszel részt, különböző programokról is lemaradhatsz.

Én speciel erről az orientációs hétről lemaradtam, de a külügyi referens (cserediákok kapcsolattartója), sok mindenben segített és elmondta a legfontosabb tudnivalókat. Ezek közül talán az egyik leg lényegesebb a tárgyak kiválasztása volt. (Igazából már a kiutazás előtt ki kell választani a tárgyakat, de ez egy kissé képlékeny dolog, mert a kurzusok egy része nem indul, meg indítanak olyanokat, amiről korábban nem volt szó… a lényeg az, hogy egy hónap van a szemeszter elkezdésétől a tárgyfelvétel zárásáig, de a kurzusokat ez alatt az idő alatt is nyugodttan látogathatod, és később eldöntheted, h az adott tárgy jó lesz neked vagy sem

Az egyetem minden diák számára kirendel egy mentort. Ők maguk is diákok, és önkéntes jelleggel segítik a cserediákokat. Az én segítőm már az utazás előtt egy hónappal felvette velem a kapcsolatot, és nagyon hasznosnak bizonyult a segítsége. Mikor megérkeztem, várt rám a reptéren, és odavezetett a szállásomhoz. Nagy bajban lettem volna, ha előzőleg nem veszi fel a kulcsom az iskola szállás osztályán, mert az iroda délután bezár, én meg péntek este érkeztem. Ha nem hozta volna el a kulcsom, hétfő reggelig kicsit kellemetlen lett volna a szitu. .) A mentorok egyébként korábban cserediákok voltak, így kicsit átérzik ezt az árva állapotot. Az erőfeszítéseikért kapnak egy csekély anyagi támogatást az egyetemtől (meg valamilyen indoklással még kredit pontokat is).

4

A szállás és költségei

A szállásom egyébként nem rossz. Van egy kb. huszonöt négyzetméteres szobám, a felszereltsége minimál design: asztal, szék, egy kétajtós szekrény, egy ágyikó, meg egy hálózati internet csatlakozó aljzat. Három ilyen szoba van egy lakásban. Természetesen a konyha, a fürdő, és WC közös, és van még egy jópofa erkélyünk is (mondjuk először a mínuszokba nem sok jelentőséggel bírt, kb. nyolcvan centis hó állt rajta). Az egyetem legtöbb szállása ilyen. A szállásom 215 Euróba került havonta. A student village-ben 280 Euro, de az közelebb van mindenhez, így aki csak a sulit látogatja, és nem utazgat a helyi járatokon, annak talán az jobban megéri. De a student village-ben a szállást hamarabb le kell foglalni, mert az kelendőbb. A lakbéren kívül, szállásosztály számlájára 250 Euro letétet kellett fizetni, amit maradéktalanul vissza is kapsz, ha nem teszel tönkre semmit.

Épületünkben az egyetemnek minden szinten volt egy lakása, amit csak diákoknak adtak ki. Alattunk három vietnámi lány lakott, felettünk pedig egy koreai, egy szerb és görög lány. Én két pakisztáni és egy bengáli sráccal laktam együtt. (A két pakisztáni srác vegyészmérnök volt, kedvenc magyar dalocskájuk némi átköltéssel a „Bombita Bombita dancing” volt. Időnként csak „Bomb-maker”-nek becéztem őket ). Szövetkezve az alsó és a felső szinttel, rendszeresen sütöttünk- főztünk egymásnak, majdhogynem rendes ütemtervet készítettünk. De hallottam, h ezt a sok diák kolónia hasonlóan csinálta.

Még egy picit a szállásnál maradva egy érdekességet megemlítenék. Hajnalban csöngetnek. A koreai lány kicsukta magát a szobájából. Nagyon vigyázni kell, mert a szobaajtód, ha nem piszkálod meg a zárad, kívülről csak kulccsal nyílik (a lakáson belül azért nem szokta meg az ember, hogy még a WC-re is kulccsal menjen). Felhívtunk valami szerviz számot, azok jöttek is a kulccsal, de ez a mutatvány harmincnyolc euróba került. (Egyébként nagyon trükkösek ezek a kulcsok, ugyanaz nyitja a ház bejáratát, a lakás ajtód, és a szobád ajtaját is, de közbe meg másik lakáshoz, vagy másik szobához nem jó.) Én, ha hazamentem és kinyitottam a szobám, a kulcsot mindig benne hagytam a zárban. Így nekem sosem volt ezzel problémám.

A kocka épületek ellenére, a finnek mindig ügyelnek arra, h a környezet élhető, és minél természetesebb legyen. (Fogalmam sincs, melyik az a madár, amelyik még mínusz huszonhat fokban ilyen szépen énekel.)

5

Egyéb Költségek

Az iskola 60 Euróért biztosít starter csomagot, amit ha a szemeszter végén leadsz, visszakapsz 50 Eurót. A csomagban van takaró, függöny, edények, kések stb. (Én ezt nem kértem.)

A kezdeti időszakban mentorom segítsége nélkül komoly bajban lettem volna. Az első napok az egyetemen a regisztrációkkal, adminisztrációkkal telnek. Első lépés volt a helyi külügyi irodába beregisztrálni (International Office for Exchange Students), majd egy bankban be kellett fizetni a diákegyesület tagdíját egy szemeszter után (The Students Union of the University of Turku Membership fee for the spring semester 2011, ez hozzávetőlegesen 52 euró + a kártyaformátumú diákigazolvány hozzá, ami 16.6 Euro, amit a neten kell megrendelni és kifizetni). A diákigazolvány nagyon hasznos kis dolog, például az egyetemen elfogadható áron tudsz enni vele (egy ebéd 2,5 Euro, ami ki van adagolva, de salátát annyit vehetsz hozzá, amennyit akarsz). A havi buszbérletet feléért kapod meg (így, 30 Euro), intézményekbe, rendezvényekre olcsóbban mehetsz be, egyes boltokban olcsóbban tudsz vele vásárolni, de a legfontosabb: az egészségügyi ellátás biztosítását is tartalmazza. Ezen kívül még más egyébre is jó, csak ezek talán a legfontosabbak. Amíg nem kapod meg a diákigazolványt, a sulitól kapsz igazolást.

Ezután az informatikusnál kellett jelentkezni, aki adott felhasználó kódot, egy ideiglenes jelszót, amivel használhatod az intézmény számítógépeit. Költségek természetesen itt is adódtak. A számítógépes termekbe egy mágneses kis kütyüvel lehet bejutni, amiért 15 eurót kellett fizetni, viszont mikor leadod, ebből tízet visszakapsz.

Egyébként tavaly szintén az Erasmus program keretében lehetőségem volt három hónapot eltölteni Angliában, de az ottani árakhoz képest is drágább város, sőt a szobámban korábban egy német diák volt, és a lakótársaim elmondták, hogy ő is meglepődött az árakon, mert még Németországhoz képest is drágább. Ez igaz kajára, ruhára, sőt még néhány használtcikk-kereskedésekre is.

A befizetések módja

A különböző befizetések elvileg finn bankon keresztül működnek, de finn bankszámlát, mint utólag kiderült, nem lehet személyi igazolvánnyal nyitni, csak útlevéllel.Nekem nem volt, csak személyi igazolványom. Így volt, amit ki lehetett fizetni a bankban készpénzért (+hat euro kezelési költség). De a diákigazolványt megengedték, h a student offisban fizessem. A havi albérlet díját is finn bankon keresztül lehet a könnyebben intézni. Nekem otthonról kellett megoldanom, a jó öreg OTP-én keresztül. Szerencsére otthon egy családtaggal közös volt az euro bankszámlám, így ez is megoldható volt. Ha valaki ezeket a bonyodalmakat el akarja kerülni, hozzon magával útlevelet. Bár én örülök, h így intéztem a pénzügyeim, visszatekintve talán így mégiscsak egy fokkal egyszerűbb volt. A mentorom ezt végig türelmesen végigjárta velem, pedig délelőtt tíztől délután kettőig tartott mindez.

6

Biztonság

A járdák időnként szokatlanul csúszósak voltak, pedig folyamatosan szórják apró szemű murvával, ami valamennyire ugyan megfogja a csúszást, de az emelkedőkön azért könnyű elvágódni. Ilyenkor idős embereket alig látni az úton.

Még egy apróság a fagyással kapcsolatban: minden évben jó néhány ember meghal, mert jégcsap esik a fejükre. Szóval nem árt néha nem csak szét, hanem fel is nézni.

A hidegben nem érdemes túl sokat inni (mármint alkoholt). Könnyen megfagyhat az ember. Viszont a rendőrök rendszeresen cirkálnak és összeszedik őket. Egyszer az egyik diáktársunkat próbáltuk élesztgetni, amit megláttak a rendőrök. Megálltak szépen, elővették a mobil alkoholszint mérőjüket, és az alapján eldöntötték, h hazaviszik-e vagy a kórházba.

Én egyszer voltam utas egy ilyen autóban. Egy osztrák diáktársammal eldöntöttük, h elmegyünk Lappföldre szétnézni. A vizsgáinkat letettük, még volt másfél hetünk, így azt kihasználtuk. A legészakabbi ponton, jóval az Északi sarkkörön túl elváltunk. Ő ment tovább Norvégia felé, én pedig vissza Turkuba. Stoppal mentem, és körülbelül ezerkétszáz km után a sokadik autós egy autópálya mellett tett ki, ahol még gyalogolni sem szabad, nemhogy stoppolni. Ott összeszedtek az egyenruhás urak, de nagyon kedvesek voltak. Egyszerűen feltettek egy vonatra. (Mondjuk ezt az autóstop témát különösebben nem javaslom senkinek.)

Szóval Finnországot én nagyon biztonságos országnak tartom.

7

Az egyetemen

Három hét után, az egyik reggelen nagyon kellemes meglepetés ért. Beléptem az egyetem aulájába és azt hallom, h valaki magyarul énekel. Épp a magyar tanszék toborozta a diákokat. Természetesen megismerkedtem velük, majd később rendszeresen látogattam a magyar kört. Ez folyamatosan működik, tehát aki később megy az is fogja tudni látogatni. Én pl. egyedül mentem ki, és néha azért nem volt rossz magyarul is beszélgetni.

Létezik egy úgy nevezett tandem program, amiben egy helyi és egy cserediákot párba állítanak, és így egymásnak segíthettek nyelvet tanulni.

Az iskola fenntart egy alkalmazottat (egy szoc. munkást) arra a célra, h segítse a mozgáskorlátozott tanulókat vagy éppen tanárokat.

(A képen egy amerikai, egy japán, egy svájci egy osztrák, és egy magyar diák, ez csak egy pici szeletke a nagy nemzetközi felhozatalból.)

Mivel hét kínai Master programban résztvevő diákja van az iskolának, ezért az egység vezető megkérte a helyi külügyi referenst, h tanuljon már meg kínaiul, ő mag azt mondta, h OK.

A diákok felé a bizalom megmutatkozik abban, h ingyen nyomtathatunk bármit. A rendszer természetesen jegyzi a kinyomtatott lapszámot, és a limit felett fizetni kell, de több száz oldalig nincs gond.

A korábban említett becsületességre visszatérve nem lehet nem észrevenni, hogy az egyetem biciklitárolóiban a bringák többsége nincs lezárva. Az épületekben, ahová gyakorlatilag bárki bemehet, a kabátok tömegével állnak voltaképp őrizetlenül. Egyszer szombaton bementem az egyetemre megírni egy dolgozatot. Kicsit belefeledkeztem és fél tizenkettő körül átsuhant az agyamon, h valószínűleg bezártak. Nem zártak be, az épület nyitva volt és érdekes módon senki nem vitt el onnan semmit.

Számomra ezek az apró kis szösszenetek sokat elárulnak a hozzáállásukról. (Nem szeretnék fanatikus külföld majmolónak tűnni, de úgy vélem sok mindenben követendő példát állítottak fel.)

8

Pici kellemetlenség

Közel egy hónap után ért az első kellemetlen meglepetés. Egy régiségkereskedésben kinéztem magamnak valamit, viszont mikor megkérdeztem az eladót, h beszél-e angolul, ő jelezte, h nem (idősebb emberke volt), és láthatóan hirtelen unszimpatikus lettem. Majd az ajtó felé mutatva szinte tökéletes angolsággal közölte, h távozhatok. Gondolom már tele volt a hócipője a bámészkodó, semmit nem vásárló, számára érthetetlen nyelvű turistákból, rajtam meg mindez lecsapódott, pedig én tényleg meg akartam venni azt a kis vackot. Mi tagadás bosszantott a dolog, de triviális hülyeségeken nem fogok vitázni senkivel, könyörögni meg végképp nem fogok neki, hogy naaa had vegyem már meg. „Otthon” a srácok viszont mondták, h lehet, h egész más volt a probléma. A finnek időnként vizsgáztatják egymást, és képesek sznobizmusból angolul beszélni egymással, és mivel a magyar és a finn kb. ugyanolyan akcentussal beszéli az angolt, ezért lehetséges, h azt gondolta az illető, h finn vagyok, és csak szórakozok vele.

A finnek való igaz egy kicsit zárkózottak, egy tanár egyszer (szerintem nagyon találóan) úgy fogalmazott, h amolyan „mélyebb emberek”. Mindemellett nagyon segítőkészek, szerethetőek.

Summázva a gondolatokat, Finnországot szívből ajánlom mindenkinek. Személy szerint nem

találkoztam egyetlen olyan diákkal sem, aki azt mondta volna, h megbánta azt, h

Finnországba jött. Pedig több száz cserediák volt ott és nagyon sok országból érkeztünk.

9

Bárkinek bármi kérdése van, nyugodtan keressen meg: sebokjoci@gmail.com

10