TROTH ÉS DESZPEL

• 215

Ö▒1

– A szüleim nincsenek veled? – nyúlt meg Péterarca György autója előtt.

– Ők még vizsgálati fogságban vannak egy darabig.Téged az én közbenjárásomra kiengedtek. Hazaviszlek,és én fogok rád vigyázni, míg eldől a sorsuk.

György szótlanul vezetett hazáig. Péter arcánkönnyek csorogtak.

– Bántottak? – kérdezte halkan György.– Á, dehogy, rém rendesek voltak, de tényleg. Ők a

barátaim.György szemei elkerekedtek.Az erdő szélénél megállította az autót.– Beszélgessünk egy kicsit.Kiszálltak.

Ösvények

TROTH ÉS DESZPEL

• 216

– Nos, olvastam a vallatási jegyzőkönyvet... –köszörülte meg a torkát György. – Nagyon érdekesnektaláltam. Volna néhány kérdésem.

– Te is hekus vagy?– Hogy érted ezt? – nézett Péterre összeszűkült

szemmel György.– Hát, hogy a vallatási jegyzőkönyv... Azt hittem, azt

csak a rendőrök olvashatják.György megkönnyebülten felsóhajtott.– Ó, azt csak azért olvashattam el, mert igazolnom

kellett, hogy azt a sok zöldséget a sárkányokról tőlemhallottad, mikor régi mondákat és történeteket meséltemneked kisgyerekkorodban. Amúgy kötelező módonhavonta kétszer pszichológushoz fogsz járni. Szerintükegy kicsit meg vagy buggyanva, de nem követtél elbűncselekményt. Ennyi.

– Hiszen te soha nem meséltél nekemkisgyerekkoromban! – vörösödött el Péter füle. –Egyáltalán nem vagyok megbuggyanva! Amit asárkányokról mondtam, az szóról–szóra igaz!

– Erről szeretnék veled beszélni – nézett Péterreszeme sarkából nagybátyja.

– Olvastad a jegyzőkönyvet, ott le van írva – mondtaPéter dühösen. – Rendben, pszichológushoz fogokjárni... A második alkalommal majd bevallom, hogyegész végig a te meséidet mondtam a rendőröknek, mertérdekesnek akartam tűnni előttük.

– A szüleid még bent vannak... – György hangja bárszíntelen volt, a szavaiban lappangó fenyegetés Péterszívébe markolt.

TROTH ÉS DESZPEL

• 217

Csendben baktattak felfelé a forrás felé vezetőösvényen. Péter boldogan szívta be az erdő otthonosillatát.

– A Könyvről beszélj. Valóban becsuktad? – suttogtaGyörgy könyörgő hangon. Égő tekintete mohón tapadtPéterre. – Hogyan néznek ki a sárkányok? Gyönyörűek,ugye? Ó, ha én lehettem volna a helyedben... Akkornem...

Péter megtorpant, és beleszagolt a levegőbe.– Füstöt érzek...Valami ég...György felkúszott egy közeli sziklára, és szétnézett,

majd holtsápadtan megragadta Péter csuklóját.– Ég az erdő!Fullasztó füst terjedt feléjük. Összenéztek. Már

hallatszott az égő fák vészjósló ropogása.– Szaladjunk az autóhoz! – kiáltota Péter.– Pont arrafelé terjed a tűz! Vigyél a barlanghoz! –

György ujjai karomként markoltak Péter karjába.– Hiszen az az erdő közepén van! Még ha oda is

érnénk, akkor is elégnénk, mint a kemencében!György eszelős tekintettel meredt Péterre és

vonszolni kezdte felfelé. Hirtelen dördülés hallatszott ésegy fekete füstoszlop emelkedett a magasba.

– Az autó – suttogta Péter. Kétségbeesetten próbáltakiszabadítani magát, de György vasmarokkal húztamaga után.

– Látni akarom a sárkány barlangját, még mielőtt...Odavezetsz, nyavalyás kölyök, megértetted?!

Egyre forróbb lett a levegő körülöttük, a füstkönnyesre marta Péter szemét. Őzek vágtattak elmellettük, riadt madarak szálltak csapkodva,

TROTH ÉS DESZPEL

• 218

iránytvesztetten. Péter majdnem rálépett egy kölykeitmenteni próbáló rókára.

– Sétálgatunk, sétálgatunk?! – hallott közvetlenközelében egy ismerős hangot.

A magas férfi az erdőkitermelésről! – ismerte fel ahórihorgas alakot.

– Te gyújtottad fel az erdőt! – tépte ki Péterelkeseredett mozdulattal magát György szorításából.Csuklója megreccsent, de nem érzett fájdalmat. Végtelenharag tombolt a szívében.

– Na, és ha én voltam? – vigyorgott a másik. –Minden bizonyítékod por és hamu lett, kölyök.Tulajdonképpen te gyújtottad fel az erdőt! Ha nyugtonmaradtál volna, valamennyi csak megmaradt volnabelőle... – kárörvendő tekintettel meredt rájuk, pupillájafüggőleges csíkká vékonyodott.

– Te sem jutsz ki innen... – meredt rá György kővédermedten.

– Én kijutok, ne féltsetek – vihogott az idegen. – Vanitt egy jó kis barlang a közelben, tudjátok, ugye?Biztosan azt is, hogy egy alagút vezet ki belőle...

– Nincs ott semmilyen alagút! – kiáltotta Péter.– Nocsak, mégsem vagy minden titok tudója?

Végülis már mindegy, könnyű halált neked! Akarszbarlangot látni? – fordult György felé. Velem jöhetsz!

György mohó mozdulattal lépett a férfi mellé, aztánelbizonytalanodott.

– És a gyerek? Nem hagyhatjuk itt...– Itt marad. Büntetésből, mert felgyújtotta az erdőt!Pétert váratlanul hatalmas nyugalom öntötte el.

Csend vette körül, ám mégis valahogy mindent hallott.

TROTH ÉS DESZPEL

• 219

Látta önmagát, amint köhögve fulladozik a füsttől, éslátta a magas idegent, György bácsit, az égő erdőt... – demintha megállt volna az idő. A tudata hátralépett, ésebben a terességben figyelte önmagát.

– Becsuktam a Könyvet – mondta halkan. –Elpusztítottuk. Lehet, hogy meghalok, de ez nem számít.Az erdőt újraültetik. Az igazság pedig kiderül.

A férfi hirtelen mozdulattal megfordult, szemébenégő gyűlölet lobbant.

– Akkor essünk túl ezen az egészen, ha már úgysemszámít neked! – sziszegte. Megragadta Péter sajgócsuklóját és a szakadék felé kezdte vonszolni.

– Becsukhattad a könyvet! – vicsorgott. Tekintete,mint a sötét kút: már a gyűlölet is hiányzott belőle. – Deég a rohadt erdőd, és elegen vegyunk ahhoz, hogy azlegyen az igazság, amit mi akarunk!

– Hagyd a kölyköt! – üvöltötte György. – Menjünk abarlanghoz, hiszen mindjárt mi is itt pusztulunk!

Hatalmas roppanás hallatszott, hirtelen védelmezőtűzgyűrű vette őket körül.

– Engedd el a gyermeket! – a hang, mint egy távolimennydörgés, olyan mély volt. Aranyló szempár nézettPéterre.

György tébolyult tekintettel bámulta.– Egy igazi sárkány... – motyogta áhítatosan.– Péter, a hátamra! – parancsolta a tűzsárkány. –

Tartozok neked egy élettel!– Troth, te élsz? A jóslat azt mondta...– Troth elpusztult. A tűz őrzője tesz most igazságot!– Nem hagyhatjuk itt őket! – könyörgött Péter. – Ők

is emberek!

TROTH ÉS DESZPEL

• 220

Troth lángcsóvája elvágta a menekülni próbáló férfiútját.

– Nem. Ezek ketten már nem emberek! – lassú,ünnepélyes léptekkel eléjük vágott és a szakadék felékezdte szorítani őket. – Ezek itt már alkuba bocsátották alelküket. Üres héjak csupán.

– Csak érintselek meg, aztán meghalhatok! – suttogtaGyörgy és térden kúszva próbálta elérni Troth–ot. Asárkány félrerúgta.

– Legalább György bácsinak kegyelmezz! –könyörgött sírva Péter.

– A nap fénylő igazsága hoz most ítéletet, gyermek!Hogyan merészelnek a Kígyó sötét Szolgái utambaállani?!

– Kegyelmezz! – vinnyogott az idegen. – Családomvan, gyermekeim...

– Én az igazságot hoztam! – zengett Troth.– Mi az igazság? – a férfi tekintete megint olyan volt,

mint a kút mélye: sötét és fénytelen. – Mondd, ez azember volt az, aki vétkezett?

– Tudom, hogy az a test, mely most a tűz martalékalesz, csak hordozója az arc nélküli gonoszságnak. Ezek alelkek valaha alkut kötöttek. De lassan helyreáll azegyensúly! Egyre kevesebben fogják eladni a lelküket,Szolga. Az ember ezentúl szabadon fog dönteni, mertismerni fogja választása következményeit. Ez azigazságom! Most pedig pusztulj! Bevégeztetett!

A tűzsárkány a férfi felé lépett és addig szorította aszakadék szélére, míg az rémes sikolyt hallatva amélységbe zuhant. Biztosítékként hatalmas lángcsóvátküldött utána.

TROTH ÉS DESZPEL

• 221

– Ha itt a vég, legalább sárkánytűztől haljak meg! –kiáltotta György és mielőtt Péter megakadályozhattavolna, a lángcsóvába vetette magát.

– Abzúúúúúú! – hallatszott Troth mennydörgőhangja és Péterrel a hátán a magasba szállt.

Nagyot dördült az ég. Hatalmas felhőszakadáskövette. Sistergett az égő erdő, a zuhogó eső nemsokárafüstölgő parázshalommá változtatta.

Péter érezte, hogy a tűz őrzője gyöngédenlecsúsztatja a hátáról. Még felismerte maga fölött aszilvafájuk lombját, majd minden elsötétült előtte.

***

Péter az ásó nyelére támaszkodott, és nagyot húzott akulacsából.

– Hekkerkém, ne álmodozzál, itt meló van, nem ajakuzáknak dolgozol! – hallotta a háta mögül az ismerőshangot.

– Szerencséje van a sittes gyúrással – vihogott Lacika– eddig hordágyon vitték volna el...

Az erdő újjáültetése rohamos gyorsasággal történt. Amegszenesedett fákat jó áron elvitte egy tüzelőanyagotgyártó cég. A szomszédos erdőgazdálkodásfacsemetéket küldött, és jóformán az egész falu tisztítottés ültetett. Nem volt könnyű munka, de ezt valahogysenki sem érzékelte.

Mikor Bandi megtudta, hogy mi a helyzet, addigszervezkedett, míg majdnem minden javítóintézetes sráckérvénnyel fordult a vezetőséghez, miszerint dolgozniszeretnének az erdőültetésnél. Ennek legnagyobb

TROTH ÉS DESZPEL

• 222

akadálya a tanáruk volt, de valahgy őt is meggyőzték,azzal, hogy továbbra is kapni fogja a fizetését, mertszükség van a szaktudására a munkaterápiánál. Azintézet igazgatója az egészet saját ötleteként tüntette fel,ugyanis előléptetés szagot érzett, így elérte, hogybiztosítsák az őrséget és a szállítást minden reggel éseste. Mi több, a srácok fizetést is kaptak a munkájukért.Igen, még az Alligátor is beszállt.

– Emlékszel arra a három srácra akik megvertek? –kérdezte Bandi az egyik szünetben.

– Hagyjuk ezt! – sóhajtott Péter. – Úgyis elköltöznek.És különben is meghalt az apjuk.

– Csak azért – törölte le homlokáról az izzadságot azAlligátor –, mert ha esetleg mégis kíváncsiak lennének,hogy milyen érzés is az, mikor több nagy ver egy kicsit,mi szívesen megmutatjuk nekik.

– Hagyd, épp elég bajuk van! – mondta Péter. –Nektek sem hiányzik a balhé.

– Feleződik az idő amit benn kell töltenünk, miveldolgozunk – mondta Lacika fülig érő szájjal. A baj az,hogy nem tudom, hova megyek, mikor kikerülök.

– Hozzánk is jöhetsz! – hallatszott vagy háromhelyről is. – De, ha kezet mersz majd emelni akishúgomra, kitépem a beled – fűzte hozzá az Alligátor.Ami biztos, az biztos.

Este Péter fáradtan kenegette felhólyagosodotttenyerét.

– Jelöltetetem magam! – nyitott be apja és vörösarccal leült vacsorázni.

– Hová? – kapta fel a fejét csodálkozva Réka.

TROTH ÉS DESZPEL

• 223

– Polgármesternek. Az emberek polgármesternekakarnak jelölni!

– És te mit akarsz, apa? – kérdezte Péter halkan.– Most mondtam... Azt hiszem, elvállalom! – húzta ki

magát. – Emlékeztek, mennyit jártam aláírást gyűjteni azerdőirtás ellen? Miért ne lehetnék én a polgármester?

– Sándor, azok az emberek, akik most jelölniakarnak, messze elkerültek, mikor az aláírásokértkilincseltél náluk.

– Van egy csomó jó öteletem, mit lehetne csinálniezzel az erdővel. Építhetnénk a tisztáson egykalandparkot, az ösvényeken futópályát... Sőt, az isszóba került, hogy akár a fővárosba is felkerülhetnékképviselőnek. De ezt ne mondjátok senkinek... Réka, tevégre egy nívós kórusban énekelhetnél, nem egy ilyenkisvárosiban, mint most. Péter meg járhatna elitiskolába, és ki tudja... – tekintetében zöld fény villant.

Péter és az anyja elhűlve nézték.– Minket meg sem kérdezel? Én szeretem azt a

kisvárosi kórust, ahol éneklek! – nézett döbbenten Rékaa férjére. Hátat fordított, és lassan törölgetni kezdte atányérokat.

– Én nem akarok innen elmenni – állt fel Péter.Rogyadozó léptekkel kiment az udvarra és leroskadt

a szilvafa tövébe.– A Kígyó... Apát fogja elkapni! Ez szörnyű! Bár

haltam volna meg én!Sokáig ült mozdulatlanul nélkül a szilvafa alatt.

Arcán csorogtak a könnyek.Egy könnyű kezet érzett a vállán.– Hanna? – nézett fel.

TROTH ÉS DESZPEL

• 224

– Mi történt?– Apa polgármester akar lenni. Láttad volna a

szemét! Politikai karriert akar, főváros, meg minden...– A Kígyó?– Azt hiszem...– Ne búsulj. Kitalálunk valamit. Csapdát állítunk a

nyavalyás kígyójának!– Hogyan?– Apádnak fontos, hogy felnézzenek rá az emberek.

Azt hiszi, hogy az ő érdeme ez az egész. Nem értett megsemmit. De ha megkapja, hogy fontosnak tartsák, lehet,hogy elég neki. Beszéljünk a vadász barátjával!

– Mit tudna tenni? Így is eleget segített afacsemetékkel...

– Arra gondoltam, hogy kaphatna apád valamicímet, például legyen díszpolgár vagy ilyesmi, jó sokoklevéllel, és egy nagy bulit csapnánk a tiszteletére, azegész falu... Mi pedig addig is tisztítanánk a vizetkörülötte. Megkérhetnéd a barátaidat is, már biztosanbelejöttek. Hátha még nem kötött alkut apád és vanremény.

Péter elmosolyodott. Átölelte Hanna vállát.

VÉGE, ELŐSZÖR

TROTH ÉS DESZPEL

• 225

▒2– A szüleim nincsenek veled? – nyúlt meg Péter arca

György autója előtt.– Ők még vizsgálati fogságban vannak egy darabig.

Téged az én közbenjárásomra kiengedtek. Hazaviszlek,és én fogok rád vigyázni, míg eldől a sorsuk.

György szótlanul vezetett hazáig.A házban csend honolt.

– Készítek vacsorát – mondta György. – Nagyonéhes lehetsz.

– Inkább aludni szeretnék – hárította el Péter.– Rendben. Holnap viszont beszélni szeretnék veled.– Miről?– A sárkányokról, amikről a rendőröknek meséltél –

meredt György rezzenéstelen tekintettel Péterre.– Ugyan, bátyó, csak kitaláltam az egészet. Most már

lefekhetek? Nagyon fáradt vagyok...Másnap Péter magas lázzal ébredt.– Rá se ránts! – mondta fölényes hangon György. –

Van nálam valami jó kis homeopata gyógyszer, mégAngliából hoztam...

Péternek eszébe jutott Ágota néni sehogyan se múlószamárköhögése, de nem volt olyan állapotban, hogytiltakozzon, és némi fenntartással ugyan, de lenyelte a

TROTH ÉS DESZPEL

• 226

bogyókat. Különös módon, egy óra sem telt bele, márissokkal jobban érezte magát.

– Lehet, hogy a bigyók nélkül is meggyógyultamvolna... – morogta maga elé.

– Lehet, de így hamarább túl vagy rajta. Szerencsérejó az immunrendszered. Emlékszem, a kórházban isegykettőre rendbe jöttél. Pihenj és egyél, aztán majd estebeszélünk.

Péter egyedül maradt. –Nagyot nézne a bácsikám, hatudná, mitól gyógyultam meg a kórházban olyanhirtelen – vigyorodott el magában.

Unottan ütötte be az internet keresőjébe:„homeopátiás gyógyszerek”, aztán kis idő múlvaelkerekedett a szeme.

„Hasonlót a hasonló gyógyítja” – olvasta. – „Magashígítása miatt csak a betegség információját szolgáltatja,s erre a szervezet válasza a gyógyulási reakció.”

Teljesen elmélyült a homeopátia rejtelmeiben. Későeste lett, mikor hangosan korgó hasa figyelmeztette:farkaséhes.

– Ez érdekes gyógymód... – gondolta. Mi lenne, hakifejlesztene valaki egy, a Szolgák elleni szert? Valahogyúgy, hogy ha bevenné valaki, akkor a Szolgák úgyérzékelnék, hogy az illető már „foglalt”, egy másikSzolga már uralja, és békén hagynák... Kutyaharapástszőrével! Á, hülyeség... – sóhajtott lemondóan.

– Rossz híreim vannak, kölyök! – nyitott be György.– A szüleidet a törvényszék bűnösnek találta, éselsőfokon elítélték őket. Persze, a kirendelt ügyvédjükfellebezett az ítélet ellen, de sok reményt ne fűzz hozzá...Engem jelöltek ki gyámodul nagykorúságodig, vagy

TROTH ÉS DESZPEL

• 227

ameddig más döntés nem születik – helyesbített Péterholtsápadt arcára pillantva. – Sajnos anyád abörtönkórházba került, az ítéletvégrehajtást agyógyulásáig elnapolták.

– Ez nem lehet igaz... – hallotta mintegy kívülről sajátrekedt hangját Péter. – Hiszen ők teljesen ártatlanok...

György tekintete villant egyet.– Mi baja anyának? Megverték, ugye? – ragadta meg

György mellén az inget.– Hohó, öcsém, ne rángass, ez egy méregdrága ing.

Tudtommal leesett a lépcsőn és eltört a karja. Jövő hétenFranciaországba utazunk. Ne búsulj, jó dolgod lesz.Ágota szép szobát rendezett be neked. Úgy sincsgyerekünk, legalább te itt leszel nekünk. Ott fogodfolytatni a sulit.

Péternek elakadt a szava. Arcán csorogni kezdtek akönnyek.

– Bácsikám, hiszen egy kukkot sem tudok franciául –fogta könyörgőre. Kérlek, ne költözzünk el!

– Kár, hogy nem tudsz semmit segíteni anyomozásban. Szívesen hallanék azokról a sárkányokról.Hétfőn indulunk! – csapta be maga mögött az ajtótGyörgy.

Péter megsemmisülten roskadt a székébe, fejét azasztalra hajtotta.

Aztán halk koppanásokra ébredt.Egy fehér bagoly körvonalai rajzolódtak ki az

ablakban.– Leh! – suttogta reszkető örömmel.A bagoly hangtalanul suhant be az ablakon.– Kész vagy előállítani az ellenszert?

TROTH ÉS DESZPEL

• 228

– Milyen ellenszert? – kerekedett el Péter szeme.– Amire gondoltál: amely semlegesíti a Kígyó és az

Ámító hatását – hunyta le a szemeit a fehér bagoly. –Csak ember tudja elkészíteni.

– Mit kell tennem?– Kell hozzá két csepp vér: egy csepp olyan embertől,

akinek a lelkét a Kígyó-, egy csepp pedig olyantól, akitaz Ámító tart fogságban. A lélek lakhelye a szív. Szívetnem tépünk ki! – tette hozzá sietve Leh, Péter rémülttekintetét látva – elég lesz a vér is. Két csepp vér. És egyszív alakú tárgy. Holnap éjszaka várlak! – libbent ki azablakon.

Péter egész éjjel nem aludt.– Átmegyek Hannához, hogy elbúcsúzzak – vetette

oda reggel Györgynek, és már ott sem volt.– Lajika... – mondta Hanna, rövid gondolkodás után.– Mi?– Lajika számítógépfüggő – magyarázta Hanna. – Az

egész vakáció alatt fel sem állt a számítógép elől,megállás nélkül játszik. Meglátogatom. Őt bízd csakrám!

– Szuper vagy... Nincs valami szívecskés cuccod?– Az is van – mutatta meg a nyakában lógó bizsut

Hanna. – Fel a fejjel! Te csak György bácsival törődj!György meglepődve érzékelte Péter izgatottságát.– Ó, csak a párizsi úton gondolkodom! – hadarta

Péter, válaszul bácsikája kérdő tekintetére, és szelesmozdulatokkal asztalt terített. – Úgy ennék egy kishagymát, nem szeletelnél fel egyet?

György meglepődve állt neki hagymát szeletelni.Péter hirtelen mozdulattal meglökte a kezét.

TROTH ÉS DESZPEL

• 229

– Ó, ezer bocsánat – sürgölődött bűnbánó képpel, ésgyorsan letörölte egy papírszalvétával a kicsorduló vért.– Ne haragudj, bácsikám, nagyon izgatott vagyok... –tette hanyag mozdulattal zsebre a véres szalvétát.

Vacsora után rögvest aludni tért. Kis idő múlva kőkoppant az ablakon.

– Itt a Lajika vére! – tett egy másik szalvétát azasztalra Hanna, melyen egy csepp vér vöröslött. – Úgybelemerült a játékba, hogy azt sem vette észre, amikorelköszöntem...

– Menjünk ki a kertbe a szilvafa alá! – suttogta Péter.Halk huppanással érkezett Leh.– Tegyétek a két véres szalvétadarabkát a medálba –

utasította őket. Most pedig, Péter, idézd fel azt a két jelet,amiket a Könyvön láttál, majd írd rá a medál kétoldalára!

– Félek, Leh! Ez vérmágia!– Nem egészen... – csattintott a csőrével Leh. –

Vigyázzatok, látogatónk jött!Közelgő léptek zaja hallatszott a sötétben.– Mi történik itt? – bukkant fel a semmiből György.Péter hirtelen mozdulatta átölelte Hanna vállát.– Ó, csak búcsúzkodunk... – mondta. – Ki tudja,

mikor látjuk még egymást. Hanna jó barátom...– Lám, lám! Persze, gondolhattam volna...

Búcsúzkodjatok szaporán, mert késő este van! – tettehozzá György. Lovagiassága felülkerekedettgyanakvásán és becammogott a házba.

Péter kettényitotta a szívet formázó medált, kitépte aszalvétákből a véres részeket, és belegyömöszölte, majdmutatóujjával rárajzolta a két jelet.

TROTH ÉS DESZPEL

• 230

Megpördült körülötte a tér, szívét összeszorította aziszonyat.

Surranás hallatszott a sötétben.– Tedd le a medált a kőre! – a hang, mint a távoli

mennydörgés, olyan mély volt. Aranyló szempár nézettPéterre a sötétben.

– Troth, te élsz? A jóslat azt mondta... – suttogtaPéter ujjongó örömmel.

– Troth elpusztult. A tűz őrzője segít most nektek!Tedd le a medált!

Éles fény villant, a medált porrá égette a sárkánytűz.Pár szem korom maradt a kövön. Mire Péter és Hannamagához tért a meglepetéstől, a tűzsárkány eltűnt azéjszakában.

– Oldd fel a kormot egy zárható üvegben.Elmagyarázom, hogyan! – mondta a bagoly. – Miutánfeloldottad, tapintsd ki a szíved ritmusát. Erre az ütemrerázd össze tízszer, majd öntsd ki a keverék kilenctizedét.Töltsd fel újra az üveget. Ismételd ezt a folyamatotreggelig. Vigyázz, pontosan végezd mindannyiszor ahígítást, és szíved dobbanása vezesse kezed. Reggelrekészen lesz az ellenszer. Bölcsen használd!

Péter reggel két részre osztotta az üveg tartalmát.– Oszd el hét részre! – adta oda az egyik részt

Hannának. Egyet tarts meg te, a másik hatot pedig viddel a javítóintézetbe. Bandit keresd, mondd, hogy a fehérbagoly, a hekker küldi ezeket. Ha bármilyen bajunktörténik, azt üzenem, öntsék a lefolyóba, és közbentisztítsák a vizet! Te is ezt tedd! Megölelték egymást.Reggel karikás szemekkel tette a kávét György elé.

TROTH ÉS DESZPEL

• 231

– Nocsak – nézett rá nagybátyja – látom, elég jól kifogunk jönni egymással – és nagyot húzott a gőzölgőitalból.

Hirtelen megdermedt. Tekintete olyanná vált, mint asötét kút.

– Mit műveltél?! – kérdezte fenyegetően,megváltozott hangon.

Pétert váratlanul hatalmas nyugalom öntötte el.Csend vette körül, ám mégis valahogy mindent hallott.Látta önmagát, amint a konyhaasztal előtt áll, Györgyöt– de mintha megállt volna az idő. A tudata hátralépett,és ebben a terességben figyelte önmagát.

– Birtokomban van az oldat, mely kiszabadítja alelket! – mondta halkan. – Most én ajánlok alkut nektek.Engedd el Györgyöt, szabadítsd ki a családomat, éstűnjetek el az erdőből. Vissza fogom állítani azegyensúlyt. Ha nem fogadod el az ajánlatomat, akkorviszont teljesen kiszorítalak.

– Nem mered megtenni! – vicsorgott György. –Hiszen akkor megszűnik az élet ebben a formában.

– Nincs mit veszítenem! – válaszot Péter higgadtan. –Ez esetben, ha meg is szűnik a világ, legalább az emberlelke szabad marad! Alku! Fele–fele!

György feje az asztalra zuhant és hirtelen mélyálomba merült. Arcáról izzadtság ömlött.

Késő este volt, mikor magához tért.Amikor felébredt, csodálkozva meredt a mellette

álldogáló Péterre, majd mély szeretettel magához ölelte.

***

TROTH ÉS DESZPEL

• 232

– Anya, még fáj a karod? – símította végig Rékavállát Péter.

– Csak a hetvenedik fekvőtámasz után! –mosolyodott el az anyja.

– Apa nem jön vacsorázni?– Valami gyűlésre ment, majd előkerül. Mi eszünk,

mert éhes vagyok. Megkérlek, nézd át a tanszereidet,holnap bemegyek a városba, bevásárolnék...

– De jó illatok vannak – lépett be Péter apja akonyhába. – Képzeljétek, mi történt... Tudjátok, az amagas pasas, az erdőkitermelés vezetője... Abbahagyja avágásokat.

– Szuper! – kiáltotta Péter.– Azt mondta, hogy az interneten azok a képek

nagyon lerontották a vállalat jó hírnevét, és nem akarbalhét.

– Azt meghiszem... – tette hozzá Réka.– Szóval, ma délután megkeresett, és ajánlatot tett.– Alkut... – morogta a foga között Péter.– Felajánlotta, hogy a cége nyereségének egy részét

ezentúl környezetvédelmi projektekbe fekteti. Az úgyisleírható az adóból.

– Nem értem, apa, irtja az erdőket és a nyereség egyrészéből védi őket? És hol jössz te a képbe?

– Arra gondolt, hogy megbíz engem akörnyezetvédelmi munkák irányításával... – villant felAttila szeme. – Nagyon szép tervek..., nagyon sok pénz...és szabad kezet adna. Sok jó dolgot lehetne ennyipénzből csinálni!

– Elvállaltad? – állt fel lassan Réka az asztal mellől.

TROTH ÉS DESZPEL

• 233

– Még nem adtam végleges választ, de szívesenelvállalnám. Végre vehetnénk egy szép nagy házat avárosban, és ezek az emberek, akik nem akarták aláírni atiltakozásomat, most megláthatják, mit veszítenek. Egyfabatkát sem fogok a faluba fektetni!

Péter és az anyja egymásra néztek.– Én maradok! – mondta csendesen Réka.– Én is... Eszembe sem jut a városba költözni! – szólt

Péter.Apja szemébe bizonytalanság költözött.– Gondoljátok át... Végülis nem muszáj

elköltöznünk. Megveszem a szomszéd telket is, építek ráegy úszómedencét, az udvaron pedig kivágom a fákat,és lesz helyettük egy garázs az új autóknak. Egy nekemés egy Rékának! A házat pedig felújítanánk!

– Ki akarod vágni a szilvafát?! – rettent meg Péter.– Persze, hiszen már elöregedett.– Nem kell autó. Nem kell úszómedence! – nézett

Réka dacosan a férjére. – Nekem az a férfi kell, akihezvalamikor hozzámentem feleségül.

– Ezeknek semmi sem jó! – keményedett meg Attilatekintete, aztán bevágta maga után a kaput.

Péter könnybelábadt tekintettel ment fel a szobájába.– Fele–fele... – suttogta maga elé. – Ezt jól elintéztem!

Ha én megszegem a szavam, és szérumot adok beapának, akkor a Sötétség ura is megszegheti a szavát...Kell, hogy legyen valami megoldás!

Hirtelen felcsillant a szeme.– Apa viszont még választhat! Vajon mi lehet az, ami

fontosabb neki, mint amit a Kígyó ajánl?

VÉGE, MÁSODSZOR

TROTH ÉS DESZPEL

• 234

TROTH ÉS DESZPEL

• 235

▒3– A szüleim nincsenek veled? – nyúlt meg Péter arca

György autója előtt.– Ők még vizsgálati fogságban vannak egy darabig.

Téged az én közbenjárásomra kiengedtek. Hazaviszlek,és én fogok rád vigyázni, míg eldől a sorsuk.

György szótlanul vezetett hazáig.– Vacsorát készítek – szólt színtelen hangon.

Vendéget várok.Péter lehangoltan nézett szét feldúlt szobájában.

Ruhái szanaszét hányva, az ágya feltúrva, a matrackibelezve, a könyvei a földön... Sóhajtva mentzuhanyozni.

Kis idő múlva csöngettek. Rémülten ismerte fel afakitermelést vezető magas férfi hangját. Összeszedteminden bátorságát és lement a konyhába.

– Bemutatom a barátomat, bár ha jól értettem,látásból ismeritek egymást... – fordult Péter felé György.

– Fekete Ádám – mutatkozott be a férfi, merőnPéterre szegezve tekintetét. – Szeretnénk néhány kérdéstintézni hozzád, ha megengeded...

Pétert kirázta a hideg. Ennyire kiszolgáltatottan ajavítóintézetben, a vallatások során sem érezte magát.Jeges félelem markolt a szívébe.

Tessék – mondta vékony hangon.

TROTH ÉS DESZPEL

• 236

– Az igazat akarom tudni. Hogyan sikerült azinternetre úgy feltennetek azt az anyagot, hogymindenhol vezető hír legyen? Mi az a sok sületlenség,amit összehordtál a sárkányokról? Ha elmondod azigazat, el tudom intézni, hogy elengedjék a szüleidet is.Ha pedig nem...

– Akkor? – kérdezte Péter.– Akkor, sajnos nem tudjuk biztosítani azt, hogy a

szüleidet belátható időn belül szabadlábra helyezzék.Ebben az esetben György marad a hivatalos gyámod.

Pétert váratlanul hatalmas nyugalom öntötte el.Csend vette körül, ám mégis valahogy mindent hallott.Látta önmagát, amint a konyhaasztal előtt áll, Györgybácsit és a másikat, de mintha megállt volna az idő. Atudata hátralépett és ebben a terességben figyelteönmagát.

Különös dolgot tapasztalt. Érezte a két férfiből áradómohó, gátlástalan fenyegetést, ugyanakkor még valamit,mi alig érezhetően, de jelen volt.

– György lelke – gondolta. – Amíg lelkének szikrájaél, még nincsen semmi veszve! Talán az alku mégsemvégleges! Egyedül ennek a kicsi gyenge szikrának vanesélye arra, hogy megváltoztassa a sorsát, ezt pedig egyolyan valami alapján teheti, amely fontosabb számára,mint az alku tárgya lehetett. György akkor volt alegboldogabb, mikor valós régészeti kutatásokatvégezhetett. Megpróbálok segíteni neki – határozta el.

– Rendben – mondta nyugodtan. – Mindentelmondok nektek.

És mesélni kezdett: találkozását Deszpellel,Grizeldát, a szigeten történteket, azt, hogy hogyan

TROTH ÉS DESZPEL

• 237

csukta be a Könyvet.... Egy dologról nem beszélt:ösztönösen kihagyta a szülei és Hanna szerepét atörténetben.

– Deszpel mostarra már biztosan elhelyezte az életetgyógyító kristályrácsot! – fejezte be.

– Ez hazugság – ragadta meg a férfi Péter karját. – Azunokaöcséd hülyének tart minket – fordult dühösenGyörgyhöz. – Móresre kell tanítanunk!

– Várj csak! – lépett kettejük közé György. – Mi vanakkor, ha igazat beszél? Tudod bizonyítani amitmondtál, kölyök?

Péter szó nélkül elé tette a rajzait, melyet asárkányokról készített.

– Bácsikám, te tudhatod a legjobban, hogy nemhazudok. Ismersz engem kicsi koromtól. Nem tudnékmagamtól kitalálni ilyesmit – mondta halkan. – Egyettudok neked ígérni: ha még egyszer életembentalálkozom valamelyikükkel, megkérem őket, vigyenekel téged a hósárkányok földjére, hogy láthasd az utosósárkányokat a saját szemeddel. Biztos vagyok benne,hogy Grizelda és a kicsinye még él. Talán egyszerelmesélik neked a sárkányok igaz történetét.

– Halgattasd már el a nyavalyás kölyköt!– üvöltöttedühösen a magas férfi.

György pár pillanatig tétovázott. Homlokárólverejték csorgott.

– Rendben! – mondta Péternek. – Menj innen! –fordult hirtelen a férfi felé. – Most, azonnal.

– Megbánjátok még! – sziszegte a másik, miközbenfüggőlegesre szűkült pupillája hideg fenyegetéstárasztott. – Húsz évet is kaphatnak a kölyök szülei... Te

TROTH ÉS DESZPEL

• 238

pedig, úgy tudom, nem igazoltad a veled kapcsolatosreményeket, György! Sajnos, a projekted szart sem ér,gyenge dilettáns munka, valószínűleg vissza kellfizetned a teljes költségeit!

– Húzz el innen! – állt elé György. Nagyot döndült akapu Fekete Ádám után.

Reszketve ölelkeztek össze. Péternek csorogtak akönnyei.

Hajnalig beszélgettek. Úgy tűnt, György kérdéseineksohasem lesz vége.

– Mi lesz a szüleimmel? – kérdezte végül Péter.– Készítünk egy haditervet – mondta György. – Hidd

el, én, aki egy voltam közülük, tudom a legjobban, hogymi a sebezhető pontjuk. Kihozzuk őket.

Kis idő múlva csendben hozzátette:– Én hiszek neked, Péter. Ha mégsem találkoznék

egyetlen sárkánnyal sem, azt is elfogadnám... Persze,nem örömmel! – fűzte hozzá régi, csibészes mosolyával.

– Láthatnám a szüleimet?– Sajnos, amíg vizsgálati fogságban vannak, nem.Péter felsóhajtott.– A barátaimat viszont meglátogathatom a

javítóintézetben?– Őket igen. Elviszlek autóval.Péter elmosolyodott.– Jó kis csapat vagyunk mi! Egy dilettáns régész, egy

hazug gyerek, egy unatkozó lány és a csomóbörtöntöltelék barátjuk... A felelőtlen szülőket nem isemlítem.

– Valóban – nézett a szemébe György. – Jó kis csapatvagyunk. Köszönöm, Péter.

TROTH ÉS DESZPEL

• 239

– Köszönöm, bácsikám. Ennyit tudunk tenni, ugye?– Igen. Ennyit. De amit tudunk, azt megtesszük,

együtt. Szóval, mi is lesz reggelire? Sárkánytojás pirítottszalonnával?

VÉGE. HARMADSZOR