tinyanovhoz jegyzetek (könyvből)

8/3/2019 Tinyanovhoz jegyzetek (könyvből)

http://slidepdf.com/reader/full/tinyanovhoz-jegyzetek-koenyvbol 1/12

Jegyzetek

Blsö í zben ielenik neg válogatás magyar nyelven Jurii NlkolaievicsTinyanov G894-I943) a kiváló szoviet-oüocz regé nyí ró,elbeszé 16

nem kevé sbé elentős ifodalomtö té neti é s esszőrói munkásságából (ed_digcsupánegy-egytanulrnányalátott naPvilágot 8yűitemé nyes köetek_ben). BáÍ idestova fé lé vszázad választ el benniinket ezektől a maguk

koÍában Í evelációt keltő elmé leti lrásoltól, minrí mlig megőrizé k ie-l€tősé gÍ iket, s a mé lyebbösszefüggé seket kereső szakemberek é solva_sók számára né lkiil(izhetetl€ek.

Minthogy Tinyanov a tanulmányokat viszonylag rövid időkt'zt'nbeliil í rta,nem őriztÍ it neg a ságorú kronológiát, banem ú gy raktutsorba m{í veit, hogy nagyiából három ciklust ké pezzenek. Áz első né gycikk átfogó elné leti pÍ oblé mákat é Í int'ezután három tanulrnány követ-kezik a llrÁról, majd né gy irodalomtöné neti tanulmé ny Puskinról é skortáÍsaiÍ ól. Bzt követi Borisz Eichenbaum áttekinté se Jurij Tinyanovmu.o.kásságáró.

Jegyzetei'xket a cikkek sorrendiében adiuk. Előszö rövid kiadóitáié koztatást közliint - a woviet forráskiadványok alapián - az adoní rás első megielené sé nek időpontiáról, hely&ől, a kritikai visszhangrólstb. Egy€ €et€ben teÍ minológiai problé máha is kité riink (ilyenekbőveri akadt'k'a fotdí tás soráb). Ezt követik Tinyanov saiát iegjzetei.A kétfélec4yzetet olymódo! választiuk szé t, hogy mí g Trnyanoviegyzeteit a f&ziiveggel azonos bct{lűpussal tessziik közzé (ezzel ib

354

ielezve, hogy voltaké ppn szervesen hozzátartoznak a tanulmányok_hoz) addig a kiadói'iegyzeteket kisebb fokozatú betüből szedtí ik.

Jegr/É rcintet Tinyanov tanulmáaÉ óí müktidé sé nektövid, telies_sé gre nem töekvó bibliográfiáia köv*i.

Ázokat a versr&zleteket, amelyekné l nem köziiljük a fmdí tó nevé t,a tanulmály foÍdí tóia iÍ tette át.

Az irodalmi tény

A taouloáoy eledcti c{oe l Lit1etatwttij Jaht, I924-beE i€€t meg a Id f}lyóilat 2. számÁbaí 8z oto8z fon'ralistg lskola eryik maoifesztumaké ot' aEely-be! TlDyaoov - SHorszkii oldaláa - a többi közott az 0Í 062 ,,psáóológiai''fflológiávál é s a hagyoú ányos Puski'r_&tá<elé ssel vitattozik. A Bzetzö a talul-mányt sidovsz}í ilak aiár otta.

A tarNltDálybstt szórnos helyerr szercpe\ a rjad, leÍ aea pijom Áí !s2ó,á']í elyDek fotdí ú sagú lyo8 pÍ oblé Eát í el€tett' Ei\el Baga T'nyalov i8 tóbb-fé le é rtelembeo használia őket' é s a koltextustól fflggóen elteÍ &n kellett 'r'iasza-

a&i. ArJ'ad szót' aEely a fofÍ oalista leaalszeÍ szeslé let alapia" lehet s4lé rdnak

fotdí taní iÍ odalmi sdé ra, táÍ sadalEi szf,é Í a,m{lvé sziszfé ia stb.), de ielelrth€ia jere8rgeh Jo'dt fu (i$dalbi' Í nűvé szeti,táÍ sadalmi stb. ielensé gek soÍa).van egy olyá! teftdDológiat é Í telse s, miszeriltt egJ,sé g' össseÍ fug, sÚegrr\rrlhrrn.

A szót általába! itodalEi 8otké ot vagy szf,áaké lt adiuk vissza (ez esetben ltenté veszteudö Össze a marya!

'o'tetmiuussal, pé ldául velssoÍ összeí tiggé sbe!).

A brí iott sző jelenté se is többé rtel'!ű : Eűfogás, Eí í vé szi szköz, eliáÍ ás i ezekközüI többoyire az elsőt alkalBazzuk - de mintllogy az adott szavalí rsk Eágyá-rul is tóbb é rteLÍ 'lüt van, figyelembe kellett venatiuk a k@tré t összefügg&t.

t Osztaljeoszhij Arhiv Kxtazei Vjazenszkih.I. k. Sz. 1899. 383. l.

A levé l l8l9-ben t&ott.z Az irodalni sorok funkcióiról lásd ugyanebben a könyvben lz /ro-

dalni.fejlődé sről szőló cikket. Amikor az iÍ odalmat í linpmikus nyelvikonstrutcióké nt határozzuk meg, ez önmagábaa mé gnem |elentiazt, hogy a műfogásnak szenbeölőnek kell lennie" Varurak korok,amikor a szembeölő műfogás, mlnt bármi más, automatizálódik.IlyeD}or t€mé szetesen meriil fel a vele dialettikus ellenté tbenálló

355



lePlezett mií fogás követelmé nye Ez a leleplezett műfogás ilyen kö_Í iilmé nyekközöt ái.'mikusabb lesz, mint a szembeölő, mivel akonstrukciós elv é s az anyag egy megszokott kapcsolatát váltia fe|következé ské ppen saiátos módon kiemeli e kapcsolatot. A Í eitettforma ,,hiánya'' akkor válhat erőteliessé , ba a szembeiitlő formaautomatizál&ott.

3 É ppenezé rt minden',purizmus''

egy adott rendszeren alapuló,

specifikus ,,purizmus'', nem pedig ,,purizmus általában''. Ugyan-ez áll a nyelvi purizmusra is. Az archaista Galatea l8z9-trcl é sr83o-ban oldalszám idé áPuskin,,hibáit'' é s,,pontatlanságait''.A mai orosz próza ké t irányban

',prüd':fé laz egyszerű mondanól,

é skedli x nyelvileg töké letesen motivált pongyolaságot. Piszem-szki| viszont nem fé lt lyen mondatot leí rni: ,,Az onné t övö kapa-doMnybí í zé s savanyú scsileves szaga majdaem elviselherctlennévílt az é let eme sánhelyé n." (Művei. Iv. l. 46)

4 B soÍ ok l924-ben í r&tak. Azóta megjelent N. Sztyepnov é sné hány más sierző cikke.

5 R. Gotschall: Dle deuxche Nationcl-Lí teratt dts t9. Jahrhmi|erts.II. k. Breslau, r872.92.!. Ha azt állí tjuk'' bogy ezeket a té mavál-tásokat iÍ odal'noü kí vÍiliokok (pé ldául szemé lyesé lmé nyek)vál-tották ki, akkor ez azt ielenti" hogy iisszekweriiik a genezis é s a fei-lődé s fogalmait. A |etensé g pszichológiai genezise egyáltalán nemesik egybe a ielensé g feilódé sbeli ielentősé gé ve1.

Az irodalmi feilódé sről

A tanulmány eledeti címe I o lit'erú 'rtfurj euolrcii I927_beD iel€t ú eg előszöa Nd liq)eraahlom posztu Í olyórrat Io' száú ábad. G@dolatkö e szoÍosaukspcsolódik l' bodalmi té n'hez' é .8at!ól tEú skodik, hogy TitDyarlov elmé -lyülte!' tanul'Dányozta Saussure lingvisnikai elmáeteit. A cikkbeo szereplő8zkaz - olyan elbeszé lé sforma'amely E szelzótől távol álló szeEáy saiát mon_daadóát adia vissza jellegzetes beszé dsdlusba'. egy€ sátd első 8zeEáyben'

I Elegendő megvizsgálni a XIX' század hú szas é s harmincas é veinekbulváritodalnát, hogy meggyőződjÍ b} batalmas feitődé sbeli kÍi-lönbaé gtikról. A harmincas é vekben, az előző tradí ciók automatizá_l&ásánrk, á kiataku]t irodalrd anyag felbasználásálat időszakábona ,,dilenantizmus'' egyszeriben hatal'na$ ielentósé g'e tesz sz€ta fejtődé sbeo. É ppen a dilettantizmus, a ,.,könyvek margóiára í rtve.rs€ szé liegyzetek' lé gktiré bőlsziiletik az ú | elensé g: T]nrtcsev'

aki intim hangvé telé velátalatí tia a kötői nyelvet é sműfaiokat.A kómapi jelleg{Í zisnny az irodalomhoz, meJy é rté kelmé leti zem-pontból az irodalom banyatlásának látsnk'' dta]gkí tja az itodalmiren^zett.

^zú ikó|tői műfajokat termő hú szas é vekben, a ,,meste-

rets' időszakában viszont a ,,dilettantizmust'' é s a ,,tómegiroda1-mat'' ,,grafomániáDak'' titulálját. A harmincas é veknek - a feilődé s-beli ielentősé giik szempontiából - ,,elsőraagí t'' köhői a korábbinormák elleni brrcban,,dilettá::soknak'' (Tyutcsev, Polexajw),,,epigonoknak é s ta!í tványoknakD (Lermontov) minősültek, a hú -szas é vekbcnviszont mé g a ,,másodrangú '' kötők is elsőrangú

mesteÍ eklek festettek' lásd az olyan tucatkötók ,,univerzális'' é s

',8randiózus''müfaiválasztását, mint olin' Világos, hogy az olyan

ielensé gek ielentősé ge a feilődé sbé n,mint a ,,dihta8tizmus''','epigodzmus'' stb., korszakról korszakra más é smás, é saz irántuktántjsí tott é rté kí té letÍ erientált lené zővivony a ré gi rodalom-ühté net ööksé ge.

2 Lá$d az,''elb€zé lé s'' szó használatát a Moszknoszkij txlelegrafnakaz Arrregirtö í Í o Í t825-& Í ecenzióiában: .',Akadt-e már kötő, akiaz elbasé llst, zlagjlis a kőlnmé tzj előaillistil tekintene volaa cé lirí nak,sót akadt_e ily€ pÍ ózalÍ ó a mí Jfaj táLgé rtelmez&ében? A Tristram

' Shandyben' ahol, ú gy tetsák, a lé nyeg az elbeszé lé s,mé gse az eI-beszé I& a cé l''' (Moszk, ryel.' 1825. 15. sz. Külön mellé kletJ 5. l.)Vagyis az elbeszé Ié s tt szemmel láthatólag közel áll a mi ,,szkaz''tetminusunkhoz. Bz a terminológia koráatse vé letlen, é ssokáigtgÍ totta magát. Lásd pé ldául Dtuzsilyi.rr mí í fai_me8batáÍ ozásátI84}bcn :,,Maga a szerző (Zagoszkjn) elbes zé lé sleknevezi művé t(otoszoh a XVIII' század elejm) ; a dmben vivont a regé nymeg-

356 357



nevezé se áll; de hogy valójában mi a m{ifaia, most nehé z meghatá-Í ozni, meÍt mé gnincs bdeiezve.. ' sz€intem 8e €b$zé lé b, se Í e_

, gé ny, Nem elbeszé l4s'az,&'mqt a töté tutet nqmd szsÍ ző gq, va]a-n eI, n ás szerrré li adja el,ő - elle.nkez'őleg! dÍ amatizált ( gy helye_,sebbeu dialogizált) formában í .ódott' oly módon, hogy eg1mástvál$át benno a ielenetek é 8Párb€zé dek; maga a mesé lé salig erytöedé két teszi H az egé sznek. Nem is regáH nert ehhez a szóhoz

kötói alkotás a jellehek é s helgzetek tttí joé sziábrózolósónak igé nyetapad... Csupán azé rt fogom regé nyneknwezni, m€,t erÍe a meg-nevezé sre tart igé ny'' (B$, ideger' o&osban é lő előfizető 1eoele).Hadd tegyek fel mé g egy é rdekes ké rdé st.

Kiilönbiiző idószakokban, kiilönböző nemzeti irodalmakbanelóbukkan az

''elbeszé 1é snek''egy Miáto6 tí pusa,ahol az első sorok-

ban megielenik egy elbeszé lő, akinek a kesőbbiekben semmi sze(epenincs a csclekmé nyben, s aki mintegy előadia a tiisté netet (Mau-

Passant, TuÍgenyev). Bnnek az elbeszé lé snek a szerepé t igen nehé zmegmagyarázni. Ha az őt megrajzoló első sorokat kihú znánk',, a cse-

lekmé ny nem vÁltozna. (Áz ilyesfaita elbeszé lé sek ellegzetes kezdő-formu|ája: ,,N. N. Í ágyú itott egy szivaÍ ra, é smesé lni kezdett.")Úgy vé lem, ez nem a cselehé nyhez, inkább a műfa|hoz tartozó

ielensé g, Az,,elbeszé lő ' itt az"'elbeszé lé s''

műfa| cí mké ie, ele egybizonyos irodalmi rendszef, keretei köaitt

Ez a ielzé sara utal, hogy a műfai, amellyel a szerző kapcsolatbabozza müvé t, stábihzál(Áott. Bz&Í' az ,Jelbeszé 6' itt e8y ré gimű-fai iellegzetessé gé nek csökwé nya Ily módon a,' szkaz'' Leszkovnáleleinte csupán,,utalás'' a ré gi műfaira, a rfui műfai ,,feltámasztásá_nak'' megú ií tásának eszköze, é s csak a ké sőbbiekben nőtt tú la mű-faii fiukción. A ké rdé s eÍ meszetesen további kutatásokat igé nyel.

Dosztoievszkii é s Gogol

EEdeti cú !e: DoJu'or?r'8hii í cogol ( K Eeoú i ?afug'ii). Els6 r?hco az opoiazkiadásában ielerrt Ec8 Pé teÍ ú rott' gzt-beE. Bár erÍ e az időre Ttayaoov mÁrkb. tizeDö cikt gzetzóe' ez a taüul!!ány volt az első DyoEtadsbá! !!tcgi6le!tEűve.

Az a goEdolat' bog! a sat eb4r4sikolo/a/'l höse, Foma opiszkfur kt'zel á[Gogol szeEélyisé gé hez,ófu a mú lt8zázad hátvanas é veibeo feLEerolt' é ské -sőbb vilogr8dov é 8ceidiÁ ig utalt Í 6; ám TDyauov.formálta rneg é sbizonfi_totta be tudomÁí yoÉ an. Hipoté zisé tké sőbb többed vitatdki azt általÁnosanelfogadták' hogy Foma opiszkin beszé dstí lusa kapc8olatban il'I

^vá]os$tott

kl'ekkkel, de Foma é sGogol szemé lyiségé nek68zeveté sé t egyés kritikusokmegkéÍ döelezték, rámutatva, hogy Dosztoie\szkii mások voDásait is beépí tetteFoma alakjába (a többl közöt Beliuszkiié ! Polevoié t' Kukotnyiké t). A tátrul-mány jelentósé gé t neB c8upá! az izgalmas összeveté s adia, hanem az is' hogyTinyanov fonto8 goldolatokat mol1d el beüe a paródiától é s a stilizálásró.Gorkii a tanulEán}t

',reldkí vttleÍ edetinela' nevezte.

A taoulEályba! szerepló idé zeteketaz alábbi kiadványokbó vettok:Dosztoicv$zKi: Blbeszé lé seké sb;sl'egé fureh. I-II. MagyaÍ Helikon, 1973.

Gogol Mí loei.I.II. BuÍ ópa, I97I.

Dosztoi€8zkli l Taaulmónyok, lerelek, oallolrlásoh. Mágyai Heliko!'' t972.Doszloje\s tJj'| A Í é lha8'.l''rl. Magya! Helikon' I9óo.

t Az í ró tmplója l877-bő|.''I'z

Atua l&renha mint ktilönöo ielen-tősé gí l é ny.''

2 Lásd a vII. feiezetet.: ,,Hirtelen r:8y ré mlett, mintha ez a szempárzavaÍ tan fordulm el az é nátható, fiirké szőt€inteteEtól, amelyetmindenáron keriilni igyekezne, ú gy ré mlett, mintha abban a szem-

Pórban hazu& ctalárd lé lek tí ihöződné k; azt hittem, Í áiöteB

valamhc..."3 Lásd a VII. feiezetet (PiotÍ Alekszandtovics a tiitiir előtt):,,Úgy

té mlen, mintha szándé kosan megváltoxatná az arcát. ... töké lete-se'x me'gváltozott az arca. Mosolya - minte8y paÍ Í mcsszóÍ a - el-tűnt... Tekintete elsöé rcdett, é sszemiivege alá Í eitőzöt. ..'' (i.m.

644'|.)vö a súön tJ bossniban avatázsló ótváltoiásával.

+ Lásd az ifjabb Goliadkin é sGicsikov mozdulatait: ,,. .. maid tömzsi

358 3s9



5 Gogol rajni A reoí sorhoz voltaké ppen nem illusztrációk' hanco

eesztus ielegü koomeirtárok q dÍ ámáhoa. Minl ilyale&, f€h's'-nálhatók a daÍab saÍ npadÍ a áuí tásához. (Bgyé bké ütné m bizonltottté ny,hogy valóban Gogol k&átette őket )

6 Könnyű bizonltani ezt az esetleg€sé get Leonyid Andreiev sa!átműveihez ké szí tettjllusztrációitr'|, nehezebb az olyau tapasztaltraizolót eseté ben,amilycn pé ldául Hoffinann volt

Nyekaszov verefonmái

a I'.topi', Dorfla lit efutotoa tiadváay 4. száEÁban. Po8t8.Í iptulra 1928_bó9ú ó Az Ábránddh é shaigoh - Nyekaszov els6 veBgyűiteBé lye I84o_bó,aoelyé rt é ler bí!álatok éÍ té k.

I csu}ovszkii cikke Nyehaszov sdluselemei 'k&ül több olyat is. a dalszerű elenek közé sorol,.melyek valóiában n€m taÍ toznak ide.Í gT pé ldáur 8 szintalÍ ikai párhuzam vagy az i8mét1é 8 ell€mzőa ktizmondásokra, sőt a szónoki b€zé dÍe i&

A l íraapály_időszaka ,

A tanulnoány egy ré szlete I924-beB ielent É eg, elies egé szé ben 929-be!látott napülágot az 2{t iai'zti i rlbodtoti dE{ köetbe!. A 8zetző cikké t Borisz

Paszternakoak ajáolona.

r A kavarodás felett (fiancia).2 szóiáté k: a Bednij í rói álné v; ielenté ie: ,,szegé nyD (A ford)

A versnyelv problé oáia

B,teded, fu|, Ptoblen4 sztihotvorrfulo jazftd. Elsó í zbe! I924-be4 ieleDt Eeg&ráuó könyvké ot' válogatáluntbaí a köÁ]rv el6szava é selső !é sze sz€epel.(A II. részcúle I A vcrsszó é rtelme')Milt N. L. sztyepalov szoviet &odá!om-tudós EegállapÍ tj8: ,, A ÚÚsn eIÚ ltoburnója tlágy é sé rtéke.É nyagot ad ahboz'hogy k@k é tan megé Í tslika forma é s a taltalom egy8é gét'a 8dlus kt tbfé leeLodlek ÖBrzhsú sÁt... Nr6 kö!yű oNtssEány' E€követel bizolyo8 felké -

8zülBé geqsz€@áye8 kapcBolódást a benle szetepló ptobté t!á}üoz. Ám b6sé g-

gel káÍ p&olia é s gBzda8Í tia azoLat' akik é Í té kelik szelzó megffgyel&eilekfittomságÁt é 8 taft8lEa8ságát, a veÍ slyelv é sa kötői 8zó eleEzé sé Óek pontos-

8Ágát.''

.. Í Ugyalakkor teÍmé szetesen n€ tiltakozon az''é lú .

é s irodalom''kapsolata ellen. Csupán a ké rdé sf,eltevé shelyességé ben ké telke-d€. Beszé lhetí ink-e ,,művé szetről é sé letről'', amikof a mí í vé szetmaga is é let?Vajon kell-e valami kiilönleges hasznosságot keresni

a ,,müvé 8zetben''J ha nem keresiink ilyet az é letben? Más kérdé s,

rni.a nüvé szetbelsö saiátossága a köznapi é l€he!, a tudományhozstb. ké pest.M€myi fébéÍés tkozott a kultú rt(irté né szekné l z,

hogy egy ,,művé sá ielensé get''a',köznapi

é let'' lelensé gfnek tekin-tettekl trIály olyan tö té nelmi ,,té nyt ' Í ekonstÍ uáltak' melyekfőlkid€ült, ho8y hagyományos irodalmi té nyeft,melyekbe csak a szái-hagyomány helyettesÍ tett töté nelmi neveketl Ha a közDapi lé tbeé piilaz irodalonba, maga is irodalommá válil9 é smint irodaln:ité nyt kcll é rté kelni.É rdemes megÉ gyelni a művé szi ellegí í köznapité ny{k ozoep'é t az irodalmi válságok é s forradalmak korszakában''

amikot az fuodalom általánosan elismert uÍ alkodó volta elrnosódik'

kinerül' az ú i rány pedig mé g nem kitapintható. Ilyen időszakok-bau a müvé szi |ellegű köznapi té nyek ideiglenercn irodalommá vál-nak' elfoglaliák az irodalom helyé t Karamzin korában' miutána Lomonoszov-fé le'',emelkedett' irodalomnak bealkonyodott, a

házi használatú irodalmi iellegű apróságok - baráti levele\' könnyé dtré fák - fuodalmi té nnyé -áltak. csakhogy a jelensé g lé nyege é ppenaz volt, hogy a köznapok té nye az irodalmi té nyrangiát ny€te el!

366 3e7



Az ,,emelkedett'' műfaiok uralmának id&z:kában ugyanez a házilevelczé s pusztán a mindennapi lé t té nye volt, amclyn'ek nen voltközveden kapsolata az irodalommal.

z J. P. Bcketmann: Beszé lgeté seh Goethé oel. Magyar l{elikon 1973.

265. é sköv. l.3 Lásd Gogol Az orr clmí í m[vé t, melynek lé nyegea hős ekviva-

lenseivel való iáté k: Kovatiov őrnag5l orrát idönké nt felváltia az

orr' ,,aki'' a Nywsztii proszpekten sé tál stb. Az orr Rigába abrszökni, de amikor postakocsiba iilne, qgy Í endőÍ tiszt letaÍ tóz-tatia, majd - papí rba csomagolva visszajuttatia tulaidonosának (l).Ami ebben a groteszkben csodálatos' az a hős szÍ inteletr helyette-sí thetősé gp ekvival€sé vel, sz orÍ azonossága az orral. Groteszkhatást csupán e ké t sziaten folyó iáté k vált ki; maga az egysé g elvenen szcnved sé relnet, hisz é p1rn ezen alapul a hatás, ú gyhogy a mí lgÍ ot€zk |e[qgé Í evaló hivatkoás nem fooaia meg a pé ldát tipitus-ságÉ tól' Krilönben a goethei pé ldák nem is voEatkozDak a gÍ otcszkt€ületé fe.

4 Gyaban maga a jcl, maga a né va legkonké tabb a hősben. LásdGogol onomatopoetikus neveit; az a ftontré tsfu mclyet a né v arti-kulációiából származó rendkí viili kifeiezőerö okoz, nagyon erős;de a kon}ré ság specifikus iellege nyomban kiütk&ik, mihelyt meg-próbáliuk lefú dí taniegy másik specifikus konkré tsfu nyelv&c;a Gogol-illusztrációt vagy a dombormú vek Gogol emléknú vénagyoncsapiák a gogoli konkré tságot. Ez nem |elenti ax, hogy ezekörÍ iagú ban nem lehetnek konkré tak.

5 Az o062 stanz töté neté nek pé ldáián nyomon követhet|ük' meay-

nyire más funkciót töthet beqgy

é sugyanazon irodalmi ieleasé gkí ilönbözö korszakokban; a hú was é vekben az aÍcbaí staKetyenlnáll ki a stanza mellett, neki a nag5l qú kus műfiiok stróf,áiaké nt vanszí iksé gerá. A harmincas é vekben a stanzáÍ a E& ne'm müfaii,hanem tisztán stilisztikai feladatok hárulnak.

6 Moszhnoszhij tabljudztyel, M,' 1835.III. ré sz. 6. l.7 I. I. Dmitriiev levele P. A. ViazenszHihez. Szttí tu I Nodzna'

Szpb., 1898. U. k. r82, l.

3ó8

8 N. Bmszukov: Zd:ty í truili M. P. Pogog,;ra. szPb. I89o. III. k.

304-306. l.

9 V. Sklovszkii ezé rt|oggal havnália a motiváltság fogrlt!át a Í Íeaz

es€re' anitof e szÍ izeé bevalamilytn - a t(ibbi motí vummal egycz-

tetett - ú imoüvum kcrü. @é ldául V. SklgtgztJi:. Ramjotí oaaí ilszjuzseta, Opqu,, Pg. ryzr.

ro Karanzin: Pobnje szobralryifu szocinymyí j. III. k. Szb.' Izd.

Szmirryina, Szb., 1848, 528. l.rr Lásd Sz. Mrrin Katamzi:rról: ,'Tólem akár a sml8álatí laistromot

is poé mának nwezheti." (Csryaviie v Beszegye LjubÍ qnlej R*ss'hpoo Szlooa. Szb., r8rr. IlI. r2t. L.)

A karem;nistát pntoe nyelvé t, é pppedanté Í iáiamiatt' szolgá-

lati lajstromnak é rezté ka kortársak: maga a uó csiszoltsága formai

elem volt, még he negatí v é rtelemben is. Mé g iellegz*esebb P. Ma-kaÍov, 8z e'gyik tekinté tyes karamzinista vé leményeDoitriievról:,,Abhoz, hogy mé ltóké pptudiuk becsiirni kedves Köt6nket' éÍez_

niink kell a lekiizdön nehé zsé g€et, látnunk kell' bogyaa igyekezett

könnyedsé ggcl leplezni őket: fel kell fedezni azokat a helyek6amelyek más tolla alatt rosszabbul sikeredtek volr'a...'' ( Szocsirye-nyija i perevodi Pjotra Maktolla. I. k. II. ré sz. M, Í 8t7' 74. |.)

Csak a köülné nyek megszűlté vcl, 8 m{í vé szetautomatizálódása

utáD tünhetctt ez a c8iszoltság magától é rrctődőnek, é s ektor eshe-

tett me& hogy a kötői nyelv e nagatí v iellemzé sepozití v iellemzé s_nek tünt'

tz Lásd SzÚhooaia fonna Nyekaszooa (Nyehaszov vetsformája)

címü tanu.lrnányunk^l (IJto?isz Dottu Lityeratoroo, t9zl. 4. sz.).

AtanuLmáDy szerepel köetünkben is.

13 Hogy mily€ fontos ez utóbbi követelmé ny, az kiderül cgyebek köGnrnmont Le oers Í tattryis, ses tojnns il'expressiott, sott honpní ecíműklasszikus muakáiából, mely a vers kifeiezö fuDkcióiát igyek-

sák tisztázni. A szuző, aki kiárólag motivált anyagból indul ki,elaprctően vitatható következteté sekÍ e iut.

Ezek a következrcté sek főké pp a ritmus é s a barmónia illusztratÍ vszerepere vonatkontak: a ritmus é s a harmónia csak akkor tekint-

369



hető kifeiezőeszttizne\ ha aláhú zzá& a v€s szövegé nek é rttlmé t,vagyis amikor motiváltak' Világos azonban, hogy a ritmusexpresszivitása telies e€széb€ egybeesik a szöv€ expÍesszi-ví tásának mozzanatával, ú gyhogy lehetctlerrsé g megágyelni. Ilymódon lé nyegé t ekintve nem a ritmus expressdvitásának ké rdé -sé ről vao szó, hanem arról, menlyire igazolódik a ritmus a szeman-tika oldaláról (sőt, talán inkább arról, milyen mé rté kbenkövetel meg

egy bizonyos jelenté s eg1r meghatározott ritmust,lásd Hugo 1' Na-póleot ciaí l vasé nek elemzé sé t).GÍ ammont, aki a motí vált esetettipikusnak veszi, ezt teszi meg noimának' ezé rt a nem motiváltdtmus eseteit helytelemek, hibásnak nyilvání tja. Hibának vé üpé l-dául az ú iabb idők szabad oasé t a maga egé szé ben,mivel in a rit-mikai csoportok váIozásai nem esnek egybe a szemantikai változá-sokkal. Az ilyen ké rdé sfeltevé s€eté ! t€mé szet€, hogy a veÍ sritmusmár eleve olyan firakciókkal ruházódik fel, amilyenekkel a ritmusa kiizönsé ges beszé dtevé kenységsoráa rendelkezit (enocionalitás é skommuJikatiiitás).

14 Lásd eüól B. M , Eicheo'bavn o zz:ukah o sarl}e (A versbeli han-gok) cí mü cikké t. Szkooz liryerattnu. L., l9z4.; Sz' I. Bernstein:Golosz Bloha @tok hangia) (ké znat).

t5 V . Vllundt: A fidoltigtai pszí chológta alapjai. |||. k. {rl I' feiezet.187.1.

tó Á. Potyebnya: Iz za1iszok ro tgeorii szloveszwszryi (Irodalom-elmé leti iegyzetek). Harkov, Iglo5. Io3. l.

t7 Unterurhutgen nr Pqrhol. lrril Aesthetik tks Rlrytnws, Philos,Stud.,Lpzg.,B. X. 94. L

t8 I. m. 4o8' l. Nálunk oroszországban sánte álta]áaosan az a helpet,hogy az egyik tendencia a kötők, a másik pedig a sziné szek szava-latában é rvé nyestil. Lásd B. M. Eichenbavm: o cstger1ii sztyiha[A versmondásról].)

19 Fr. Saran: Deatsche Verslebe. Miinchen, o7, VIII.20 Ez a sÜtihedé k ieueoző' meÍ t analóg a VII. é sa VIII. strófa

kezdeté vel:Ti zedal, ti zval...O csom zsalew...

370

melye& a mondatok stÍ ófán beliili elÓszlásá::ak saiátos rerrdszeré vel

együtt bizonyos fokig előké sátik e saófa csonka kczdé sé t2r A. Potycbnya: Ir zapiszok po t1votii szloz:uztusztyi.Hrkut, r9o5.

r5. 1..

Ez az oka, hogy a kihagyás a prózábal sokkal kevé sbé rendelkezik

ielcnté ssel. A versben a kihagyásnak (:,,bármilyen szövcgD) meti-kus iellcge vaÍL 8 ez menayisé gileg sokkal pontocabb

dinanikai meghatározottságot köcstinöz neki, é s ebben az é rtelem-ben sokkal mcghatározottabb í rányba mutaq mint a prózában. Ebbóla szcmpontbl é rdekes Kulk, a né met futurista me8hökte[tő H8é r-lete, aki r9zo-ban olyan köetet bocsátott ki, amely interpunkcióe

' jelok grafikaí lag versszeÍű elrendezé sé bőlállt, s amely ilyenformánbizonyog, r'vef, 6re'' emlé keztető intonációrendszert adott.

IIa iól .ú lé klzcm, Hlebnlkomak is voltik ,hasonló kí sáletei.Bgyé bké DtBcg kcu iegy€nii'}, hogy az Í ráské pa prózában iskép€ oly fokÍ a töké letesedni, hogy mennyisé gi szintaktikai iissze-fügBé slk tllú 'ióiát keltheti. Lásd Heiné né l:

... Der satan' wenn € meine seelevcrderben rvill, flüst€t miÍ insObr ein Lied von dieser ungewein-tcrr Tröne, ein fatales Lied mitcino noch fataleren Melodie, - acbnuf i-u dcr Höle ht!Í t matr

dicsc Melodie!-. . .

, *,- r", n*n' *:;:)" " " " "(t8$)

n Lá{l, B. Rousseau: Z'oda aux ?ri?ues Cbé tiens nr l'atwnentibs TÚcs etb.L68d továbbá Nyelegyiaszki j-MeJ'ebi Az iilórc dmll&Ái&z

37t



Fel'né rte a teÍ etUrániának karia'De né ked,ó idti lelkem öökre rabja.Ó száadok, lapok é s é vek,gyors seregMí g el nen nyelt a föú mí gnem zuhantam síÍva

Hová te vonsz: a sí rba-Riadt tekintetem kí sé ri öpüidet.

z3 Lásd aL. N. Maikov35rí í itemé nyelÍ í sáta Puskin i

jevoszotlre-runtyiki (Pvsbn é skoÍ társei) clmű köetben. IV. SzPb, 1906. 5. l.

., {4. sz. A P. o. Morozov-fé le &iadásnak az a iegyzete @uskin:Szobr. ssocrbryenij. Pg" I9I5. 345. l.), mely szerint ,pz a strófabdeiezetlenül maÍadt'', tel'es€ megalapozatlan é s feleslegts.

24 Az áuí tólag kihagyolt sorok,,rekonstrú lása'' mé g akkor is |ogtalan,ha a kötő által kitett pontok helyé neredetileg saiát soEai áutak

. volna. Az ilyen kiegé sáté solyasfaita elké pzelé sbőlsztil*het' melyszerint a mí í vé szi lkotás titkokat reitő kulcslyuk.

25 További peldák az ekvivalensekre a verses dÍ áma szövegÉ be é l_

tett szÍ npadi utasí tások: sok szimbolista drrámában az olyan szln-padi utasí táso( melyeknek nincs valódi utasí tásé fté kük,csupána cselekmé ny ekvivalenseké nt szeÍepelnek a szövegben (lásdL. Andreiev: Az Bnú eté kte).

z6 Az egyszsí iseg kedvé é rt tt az akusztikai megközelí té si mff 8zé l-sősé ges é 8köv€kezetes alkalrnazását vizsgálom, ezé rtválasztottamFr. Saran e tekintetben tipikus korai munkáját (Ueber Hotnwtmoon Áw, Beitr. zur Gesch' d' deuts.h. sprache Md at.'xx|I|. k,1898.). A ké sőbbiekben (Deutsche Verd.Í re, MldacÁen' rgo7.) azakusaikai megközelí té s e szé lsősé gei tompí tottabban jelentkeznek.

A ritmus fogalmának kitágí tása nálunk Borisz Tomasevszkijnevé hez Í Üződik (Probkma sztyí hotoornooo ritnw. Li4nratntajaMiszl, t9z3, II.) (A versritmus problé má|a.)

27 ].é rsd Deutsch2 Vetslelre, 97.l.: ,,Verschiedenheiten det Artikula-tion".

28 Korai műve 44. l. fellemző, hogy Saran ké sőbbi ritmusmegüat&o-zásábólbtányztk az

',akusxikai'' ielző. ( Deutsche Verslelre, ryzl.)

372

29 |b.' 46,l. Itt figyelemre mé ltó a Í itmusté nyezök kt'zötti euenbatásgondolata (melyet Sievers í s Í e|vetRhjlth sch-trcIodische Studí enclmí l munkájában). Ha figyelembe veswiik, hogy Saran ritbus-fogalmának teriedelné be beletaÍ toák a

'''szöveg''í s, akkor itt aról

van szó hogy a veÍset szárltalan té ny€ő dinamikus köcsönhatá-saké nt deűniálja. É rdekes,hogy Puskin a metrikus monotónia blke-riilé se vé gett, mintegy figyelem_elterelé siil sávesen alkalnaz tiszta

rí melé sté s .',hangszerelé st'' (Mese szlltán cáftóD ' Iel|efrző to-vábbá' hogy az ú ! ritmí kai eszközök keÍ esé se deié n, a ritmikaier|edé s időszakában már ré g felismerté k, hogy a vers vámoseleme köcsönösen ösvdügg egymással. Szemion Bobrov pé ldáula rí mek helyé bea vets általános eufóniáiát aiánlotta: '$a eÍ edeti-ben olvassut Pope verseiq azt tapasztalhatiukr hogy a kellemeteshangzás é sösszhang inkább származik a magánhengzók é smé ssal-hangzók művé szi é shelyes megválogatásából beszéd közben, sem-mint csupán a rí mekből, mivel azoa önmagú ban nem is elé gsé ge-sek a zenei hatás kiváltásához.'' (Sz. Bobrov: Herszoniadl. Szpb',

I8o4. 7. l.) Ebből a szempontból figyelemre mé ltó, hogyan forrössze a rí m a ritmus tiibbi té nyező!é vel, hogyan é pül be szervesgna ritmus rendszeré be' Í gy pé ldául Kjuhelbeker r8zo-ban háromversmé rté Kajtát különböztetett me& ezek közöt ,Ja második, me-lyet Lomonoszov a né metektől köcsönzöt, a szavak bangsú lyánvagy a verslábakon alapulj valamint a verssorok vé gé nek ma ösz-szecsengé sé benJmelyet mináluak rí mnek szokás nevezni; a harma-dik - ugyanez a mé rté \,csathogy rí mné lkÍ it,az Ókoriak időhé rté -kes verselé sé nekutánzása.'' (Ngeoszkij Zritgel, t8zo, t, té sz. z.könyv. II2. |.) Vzgljad na t1nkuscsujt szlooesmoszt1l [Napjaink

irodalrnának áttekinté se]'30 V. Zsirmunszkii: Kompozi.cija liricseszkih sztyihotoorungij (4. litt

kötemé nyek kompoációia.) opoiaz Pb., r9zr. 9o' l.

3r Vundt: Vi;lkerpsgch. UI. k. 346. l.32 Galatea' M., I83o. 17. szám' 2o-3r|.

33 Paskinszkij szbrngik pamjatgi ptojesszora Sz. A. Vengerotm

(Puskin-tanulmányok Sz. A. Vengerov professzor emlé ké rQ.M-Pg.



Í 923,329-354' old. (Sz. Bernstein: o trctodologicseszkom ztu-cteryyii foqntyiceszkow izucsengija tiJn). (A rla fonaikai vizsgá-lataiqat metodo|ó$ai ielentősé gé rő)

34 vö GyeÉ savin:Rassauzsggenija ob ogge. YII'' k' Izd. Grota.

@lmé lkedé sekaz ódáról.)

35 sz. B€lstein: I. m. 35o. l.

36 Hogy mily€ fontos a rí m szempontiából a szintakí kai té nyezó

azkidedil,

ha összevetiiik az í dé zenv'eÍs első strófáiábanlevő

gyenge (3-4}-Io rí met a második strófában lwővel:

r. Kak nad beszpokoinim gradon,2. Nad dvorcami, nad domami,

3. Sumnim ulicsnim dvizsenyjem,

4. Sz tuszklo rgyanim oszvescsenfemS. I bezumnini tolpami -6. Kak trad etyim dolnim gsads6

7. V c'sonom viszprennyem pregyele

s. Zviozdi csisztiio-goreli,9. otvecsaia szm€inim vzgliadam

ro. Nyeporocsnimi lucsami.

Szabó Löinc fordí tásában :

Város, kasté ly s ház felett, a

vad utcák s a láz felett, a

dáridókon, száz bajon tú l'Í őt 8 fehé Í é ny é s a fiist é s

a sok szennyes]fiildi nytizsgé sizgalmán, a zsivaion tú l,szűz sugáral, mely sdvig hat,lángolt a sok tiszta csillag:iiriik fé nyek í ntegetteksí rbané zőszemeiatnek.

A második strófa (z-5}ro rí mie sokkal é rzé kelhetöbb, mint az elsóstÍ ófa G-4}Io ií mie; tt ké tsfukí viilegyszerre több té nyező i8 hat:r. a belső rí m az első rí mető tagban-,,nad dvorcami, nad donami'';

. z. a második strófa (2-5)-Io sofának nagyobb kiizelsé ge,mint azelső strófa (3-4|ro sora eseté ben; 3. a második strófa rí mhí vótagiának (a melyre csak ké t sorral ké sóbb következik a rí mválasz(5), nagyobb a progressáv €eie, mint az első strófában, ahol a rí mnildiáÍ t a követ}ező sofban feloldódik Q-$1 4. az ab..an..'tí pusú rí m lcndiileté nek hiánya.

Mé gisaligha té vediink'ba a távoli rí mnagyobb ptogressdvetejé t nem tulaidoní tiuk kizárólag ezeknek a té nyezöknek, hanemugyanilyen - ha nem nagyobb - mé rté kbena strófa szintakikaifelé Pí té sé b€ mutatkozó kiüönbsé gnek'' mely az elsö esetben egJren-

letes clbeszé ló iellegú iltonációt ad a metrikus sorokkal egybeeső

mellé rendelt Hiel€tő mondatok miatt; a másodikbaD viszont egyii8szetctt mondat feszí i]t intonációiát, melyen beliil ráadásul a má-sodik rÍ mcló tag é pp az htonáció tekinteté b€ legfesziiltebb ponton

helyezkedik el: ott, ahol megváltozik a hangleité s.37 Bizonyoe mé cté kigteÍmé szetesenaz egé sz felh8sznált hlngállo-mány í sbozzáiárulhat egyes hangok különleges szefeÉ hezjde eza progresszí v 8z€ep rendHvül ielenté kelen.A progressdv é s

regressáv mozzanatok egyeolőtlensé gé ben,a legr€sdv ffizzaaAttú tsú lyában mc8m'utatkozik a ,'hangszerelé s'' é sa rí mek ritmikaifunkciÓnak telieg ktilönbt'zősé ge, mely az ,,eufónia'' fogarmábanmát-mát egybemosódott. Bz az oka annak is' hogy a

',hangszerelé s''a ritmus másodÍ endű - a metrumhoz klpest EásodÍ €dű - té nye-zőie,

TeMt az ekvivalencia itt abban mutattozik meg, bogy az alap-jául ezolgáló ismertetőjegy fonetikai szempontból igen tág: az

ismé tlé sek itmikai szerepé Eek felismeÍé sé hez legtávolabbi foae-titai rokonság is elég (tegyÍ ik bozzá:, az í ráské p tt mé g nagyobbsz€epet iáBzik' mint a rlm eseté ben).

38 Az ckvivalencia ism€ etett té nyei melyck ellentmondanak a vetsé sa fitmus akuszdkai megktizelí té sé n€' oem nondanak ellent a

374 375



motüikus_€crgctikÁi m€gki'zelí té sn€. A ritnus obie.ktí v |cgle:a nyelvi anyas áin'firi,ációia, akár reodszer fomáiábon' akár aÍ €dszer tend€ciáiának fümáiában iclcnik mcg. Minden olyankí sé rleg mely a ritmus alapiát időbeni mozz:nata igye&sák vissza-vezetni, sziilcé gké ppeakudarcot vall. Mát Lotze kimondta azt a

,,paradoxont'', hogy az idó semmifé le szerep€ nem iátszik a Y€s_ritmusban (Louez Gesch. d. Aexh, 3oo. l.). A Hsé rleti kutatásokaz izokrónia telies tágadásához vezetnek. (Lá8d LendÍ y kutatásait,

niluna pedig Sz. I. Bernstcin munkáí t) on, ahol az időbenirendszer alapián koábban szí inetet láttak (a ,,szí inettartó vers''fogarma)' a l€ú iabb kutatások nagyobb cnc(giábdeftteté st 4ll'pí -anat mq. (Lásd B. v. Tomasevszkii: bobkma sztyihotoonnooitttu. Litynawruja Miszl,' t9z3. II.) Rousselot az izokrónialehaetlensé gé nek kapcsán a következöket í ria: ,,Ami engem illet,szerintem a ritmus bállható elemei közt a magánhaagzók a leg-fontosabbak, de ú gyvé lem,hogy a kötő szánára nem ez az egyet-len bfuis. Vajon nen lenne-e helyes a ritmuo alápiáD a kötő szeÍ vi

é Í z€eiben keresni? A kötö artikulá|a (ú ticule) Yerseir' & érzé-kelh€óvé tésáhállása számára' nely ilyenfmmáa Beg tudia í té ln ia Í itmus miné nú sé gét,e nem a h'llás tcr€mti a rimust. É aa köhő néma lenae' a hangok akkor is é rzé kelhetőkvolnánat szá-mára abból az expí rációs erőfeszí té sből, mely a hangot lé trehozószervmozgások etőfesáté sé n€& felel meg... Ebből arra következ-tetek' hogy a ritmue nem az akusztikai, hanem az artikulációsidőn alapul.'' (Principes de phoné tiqu ert é rirftr,ta]e par l'abbé

J.-P. Rousselot.II. 3o7. l.)A ploblé na felveté sé nek helyességé bennem ké telkedÍ ink,"".ál

inkább a megoldás helycssé gé ben. Az ,'Í tikulációs idő'' - tiinetiorvosság' mely nem sziintcti m€ az izohónir hiányánat iel€tGségé t' őt mé g bonyolultabbá teszi a kérdé st A

',szubiehÍ vidő"

temé szetesensegí t valamelyest, de ttizetesebb elemzé s soÍ án ki-de.riil, hogy bonyolult, szármdzé kos ielensé g' melynek alapját egyenergetikai mozzanat - ,,a bdeketett munka'' - ké pezi. Máskü-lönben a szabad v€c, vagy mfu inkább v€8a8 me6e (hi""lrsl")

t76

v€ssosait lem é rczDé nkegyaránt tclics &té künek. Világos' hogyaz egyetlcn azóból álló sc é s a többi hocszú szóból álló y €ssor ncmleüet egyco'é rté kű,bármeonyire ,,szubiclűvnets' tekingük is azidö. UgyaJrakkd e verssook lé nyegcé ppaaz' hogy Eint r€s-sook valamennlen ófiá8i í dótaÍ tambeli kí ilt'Db-sé gii} ellené re is, mivel mindegyikbe eg1enlő muakát feketiink be(vagy kell hogy bdekessiink).

Nen az idő akusztí kai fogarmán, hanem a bdektetett mun*a

motorikus-€€gctikai fogalrnln kell alapulnia a ritmusvizsgálatnat.A beszé danyag Eq]É zokottc8opoÍ to6í tásaa ritmizáh beszé dben

szokatlan csopottosí tásnak adia át a belyé t. Mcgalapozatlannatlátszik wundtnak az az lllitÁsd' hogy a v€€ifuus mintegy a közönsé ges beszé d ritmusának kiba:rgsú lyozása, sűrí té se.A közönsé gcs

beszé d ritmusa egyike azoknak a té nyezőknek' melyeknek nem a

nyelv a dí namí zálása (illetve bonyolultabbé té tele)a feladata, ha-nem kommunikatí v funkciót töteoek bc. A kózönsé ges beszé d rit-musának kihangsú lyozásáról' sűÍ tté séÍ őlalán csak a mií vé sziPÍ óza

dmusának elemzé se scán lehet beszé lni.A mondatritmus a vers-ben a ritmus diaamikus rcnoszeren*, va5lis köLcsönbatás-rend-

szeré nek egyik té nyezóie: itt fokozatosan ös€eiÍ keué sbe keriil a

metrikus tggolással; a vetsritmus számos té uyezőeredője, melyek-nek egyike a közönsé ges beszé dÍ itmus.(A ké t mozzanat esetleges

egybeesé se speciális eset, mely n€r moad ellent az általános sza-bálynak.) Ezé rta versbeli szó mindig egysz€Í e több kieité si káte-gória objektuma' s ea a köiilrné ny reodkí viilbonyolí tia é sdefot-Í nátia a kieité st.É ppezé rt minden eg5rbeasés a kieité s könnyebbcé -gé ncké rzeté tkelti; az e ltéÍés iszoDt a kieité s nehé zsé gé neké rzeté t

(lásd B. v. Tomascvszkii: I. m)Ez a faita bonyolultság nem csupón a beszé l6, hanem a hallgatószempoDtiából is fennáll (llf'd z Sttukzabsa{ugen terminus makacsq|kllmaz{6ft az akusztikai ielensfuekrc Sarannál).

A ritmus motorikus energetikai felfogása megfelel a titmikaielemek hierarchiáiának is. A ritmus fó komponense a betfun;a ,,hangszerelé e'' egyes té nyezói' e rI'nek stb. hiányozhatnak, de

rn



há egyszer ielen van a ritmus iele, akkor vele €yütt adva van am€rum mint a Í itmus né lkiiliizhetetlen felté telé nek |ele is. Ez ré sz_&l azaL is i'6szdiig8het, hogy a metrum ddormália a mondathangsú lyát, bizonyos mé rté kigátrendezi.nyomaté kviszonyait, é sezzel mi''den más komtrnnensné l erőteliesebben bonyolí tja a beszé -det' é skidombmí tia motorikus_eneÍ gé tikai oldalát (ez feltehetőlegkiilönösen é rvé nyes az orosz hangsú lyrendszerre). Enől tanú skod-nak a kötők vallomásai a metrikus versbeszé d m€Beheátettsé gÉ -

ről. Zsukovszkiinak' amikor az ,,ifjú ságnak szánt elb€zé lé seket 'ké sztilt funi' gondia volt rá, hogy ,,az elbeszé lé s a metrum okoztamcgpeh€iilé s €ené re ú 8x folyié k,mint a közönsé g€ fesztelenbeszé d''@letnyov' I|l, Í 23-124. l.), s ennek é rdeké benmindenmffon igygkezett gyengí teni a metrum é rzé kelhetősé gÉ t

Valósánű, hogy az egyes metrikai tendszerek markáns, egyé nimotorikus-energetikai iellemzőkkel rcrrdelkeznek.

Talán fupen itt' a különböző metrumok motofikus-energetikaiszí nezeté ben keresendő a válasz arra a jelensé grghogy bizonyos

metrikai rendszerek meghatározott melódiával kapcsolódnak ösve.Ez az, amit Bofisz Eichenbaum a Jii.kÍ tizöt dallam'' ielensé gé nekawez @. Eí chenbaurn: Melogyika sztyiha' opiaz.' Pgu rg27.25-96. |,), Valósánií leg az egyes metrumok motorikus-energetikai

|ellemzői okozák, hogy a betrumok meghatározott dallamhoz kap-csolódnak. Iladd idé zzek egy é rdekes vallomást egy XIX. századeleii kötőtö: ,,Bgyes í rók azt áLlftiák' hogy az efié le pásztoridil-lckben (az idill amebeikus' fákórusok áltál felváltva előadott for-máiáról van sző - Í ' T) nem csupán a verssorok strófán'ké ntiszámának, hanem mé rté kiiknekis töké letesen egyfornának kell

lcnnie mindké t é nekesné l.Az előbbi követelmé nyt ugyan betaÍ tot_Áfr'' ám az utóbtí tól elté ré stengedé lyeztem magamnat, mivelbizonyos vagyok benne, ha a dal mé rté ke(olvasás kiizbed bizo-nyos fokig ké pes helyettesí tení a bangot vagy dallamot, akkor ez a

kiilönbBé g lehet&é get nyú itarra, hogy kiilönböző dallamot adjaka ké t kiilönbijzö szené ly váiába.'' (glillii Vl' Panajeaa, SzPb.r8zo. 96. l.) (V. Panalev idilljei.)

378

A hangpzerelé s mint a dtmus'té nyezóie szinté n iicsáangban

van a'v€$ motorikus-energetikai felfogásával (Lásd l. Eichen_

bavm.z Ana Ahnatooa, ?g; 1923,;.8. V. Tomasevszkii: I. m.)

A beszé dhangok' bonyolult egysé cek'é sazonosí tásuk a zenei

ban8okkal máÍ pusztán ezé rt.is. hiba, ezt a té vedé stegyé bké ntaz

utóbbi időben a szimbolisták irodalomelmé lete is elktivette. É ppeuqert m^ga a .'hangszerelé s'' terminus eleve halálÍ a van í té lve.

A,,han8Bzetelé s''

fogalma nem ú i a XVIII. századra megy vissza ;

igaz, a XVIII. század elmé lete elsősorban a ,'haDgutánzás" fogal-mát használta (Lomonoszov, Gyerzsaví n' Siskov), nem pedig a

,,ió hangzásé e' @atyuskov)rF.rdekes ugyanakkor, hogy a hangutánzás akusxikai eltné leté t

máÍ a'xvIII. száZad vé8É n onyolí tia az artikulácí ós-kieité si moz-zanat fontossá8ának felismeré se, é sa ,,bangmetafora'' elné leté hez

közelí ti. Vö Sz. Bobrov: 'Á kötői vózat é s a parnassá összhang-

zá8 ösatyiát, Homé rtolvasván, de kiváltkfup azokat a helyeket,

ahol az eÍ ed€iben t€rg€i vihart, vitoflák szakadtát, a haió dárab-

jair:ak recseeÉ s&,s magát a haiótö té st Yagy csata közben a 'hafciveké r futását, a hös kezé ből kiÍ öppmó nyí l sú anását ábtán|ja;azoD}é ppen' az é kesszólás é sdatzengé s Fejedelné ne\' Virgilneke fé lsofát olvasván: }vorat Aequo8e voft€{; vagy HoÍ ac e táncos

veÍ slábait: )tef pcdc terat, nyomban é rzema magánhangzó betű

tiszta & ozabad iÍ amodását, wgy a rövid versláblÍ magánhangzó

előtt, vagy egy mássalhangzóé t, vagy egy hosszú verslábtt, vagy

fordí tva, é sezel az iramodással egyiitt azt a titkos harmóniát is,

mely t€mé szetesen u 66i| hlngiairrak okos megválogatásából

fakad amirc cgyediil a nyelv mechanizmusának ism€ete taní t meg.

Bgysával magdban a kieité sb€ é Í zé kelem,miké ppsüví t a vihar,kavarog az ihvé ny,é s sí illyed a ha|ó, vagy hogyan zú g a hős erős

kezé ből kirtippenő nyí lvessző a levegőben, stb.'' (Sz. Bobrov:Herszoniada. SzPb., r9or, 9. l,)

Figyclcmre mé ltó Roman Jakotsonnak az a megjegyzé se, melyszerint az orosz kiilté szetb€ c6upán a mássalhangzók ismé tlődé sé -

nek van ietentósé ge (Nnejsaja russsfuja poezija. PÍ ága, Í 92I.

379



48. l.). Ha ez í gy vanJ atkor ez a ielensé g t€mé &et€€ a'sszdüggaza|' hogy az ,,ismé tlődé sekbcn''elóté rbe keriil az artikulációsmo'zanat; a Bagánhangzó akusztikái t€mé 8zete általában gazda-8abb, mint a mássalhangzóké , é sa oásalharrgzóknak álalában

. csupán artikulációs iellennzői gazdagabbat a magiánbailgzókenál.A magam Í é szé től elté telaem' fugy e, az alapiában helyes

k&dé sfeltevé s f:romí tásra szoul: az az óriási artikulációe kiilönb-sé gmely egÉ elől az explozivák é s a szoDánsokJ

násfelö az olyanmagánhangzók kiizöt van, mint az l é s az d' arra utal, hogy helye_sebb volo' nem magánhangzók é smáss'lh.ng"ót' ltanem bonyolultartikuláció|d illetve szegé nyesaÍ tikulációiú hangok szembeálí tá-sáÍól beszé lni. Mildenesetre semmi k&sé g afelóL hogy az ismé tlé -sek mint rifuikai té nyezők rendszere e8ybeesik a rimus általá-nos motorikus-energetikai alapjával.

A vers motorikus-energetikai tamé szeté nekelfogadásával meg-magyarázhatóvá válnak az ekvivalensek té nyei,melyekől kimutat-tu}, hogy ellentmondanak az akusaikai megközelí té snek. Az ekvi-

valense& bizon5'os kiejté sipotenciaké nt válnak lehető.gé . Különösenjellemzőek ebből a szempontból a metÍ umra utaló szövegkihagyá-sok' Az e&vivalens lehetősé ge' az a lehetősé g' hogy a kihagyás aszöveggel e8yené Í té kű essor legyen, egyebek között azoD ala_pú hogy a kihagyásnak (té nylegesenvagy csak potenciátisan -mindegy) bizonyos (nyelvi anyagon HvÍ ili) mozgást biztosí funk,ami nákül a következő veÍ ssorckat nem lehetne ú gy fero8]ri, hogynem közvetleniil következne& az eWő szilvegré sz utolsó sora után'hanem elválasztia tőlük az ekvivalens (é s nem a sziinet!).

A rimus motofikus-enetgetikai tef,mé szete . megmagyaú zná

a vers fuásképé nekfontos szerepé t is. A láncolat é s a csoport egy-sé gének|elöé sé n kí viilaz í ráskfunek van saiát. |elentősé ge is.A firturisták forradalmát a versbeli szó (illewe a ritmus) t€iileté na grafika fonadalrna is lí sé rte lrsd erról N. Butliuk cikké t). Lásdmé gaz olyasfaita jelensé geket, mint Mallarbé veÍ ské pestb. Áz ahelyzet, hogy a' szokásoe grafika megttiré se révénolyan 'ho''gzásbelié smototikus ké pzetek iönnek lé tre,melyek közvedtő iszeÍepet iát-

380

szanak a grafé ma é sa jelenté s ktizöt (ezek a ké pzetek a megszokottirásmód cseté n olrnocódottak). Vö Hr Paul: Prinzipie!. 3BI-382. l.

A rimue 'rnotorikus-en€getikai alap|ainak fogalma nem esiksziiksfuké ppen egybe az empirikus pszichológiai kutatásdt adatai-val. Az' akusztikai' vizuális vagy motofikus dpus mennyisé gi tú l-sú lya a] legtevé sb se dönthetí el á ké rdé st'A bdogadási tí pusokkülönbfzöek, é svalaoennyinek egyenlő lé tiogosultsága van; de

ha sikerÜtnc is' bebizonltani pé ldául a vizuális tí pus tú lsú lyát, ezcsepPet sc é rvé nytelení tené essing vaga Th. Meyer megátlapÍ -

tásait, melyek lé nyegé benazt mondiák ki' hogy milyen konstrukciókorlátozza a vizuális tí pus le,hető$geit a köté szetben. Egyes tí pu-sok itt valóban korlámzon lehetősé gekkel rcodelkeznek; a bdogadásmencte é s a'i 8sgzociációk iáté ka kapcsolatba! áll a konstrukcióval,é smqlbatáfozott irányba taÍ t'

39 É Í dem€ meggmlí tenl milyen é rzé kenyekvoltak a XVII. századfuói a próza hlngáuomáoyáÍe. Lásd llrapovickii l786-os feli%y-zésétII. Katali.Í d: ,'szó esett az ú iabbszí ndarabok kádenciáiáról,

é smegké rdezte tőlem, mi az oka ennek." (Dn ezrrr. A. V. Hrapo-rtichooo. R.ed. N.'BáÍ szukova. SzPb., 1874. zo. l.); Gyerzsavin islr a kádenciás pcózáról (vII. 5z. l.)

4o Moszfuityattyitt' r8rz. II. ré sz. 3. sz.

4r Uo.42 Lásd a ]Goncouft_fivé rck nliplóiából (a Szeoernij zleszttgtik ctmű'

folyóirat kiadványa. SzPb., 1889. 19. l.) FlaubeÍt szavait: ,,É rt-hetetlen ostobaság: azé rtkiiszktidni' hogy ne legyen kellemetlenmagánhangzó-összecsenges egy sorban vagy szóismé tlé segy olda-lon. Kinek kell ez?'' Hogy mfuis mekkofa szefepet iátszik a ,,rit-mikusság'' (nem a ritmus) a prózaí rók számára, azt megí té lhetiüka követkczókből. ,,Ké pzelié k- kiált fel Gautier -, a napokbanFlaubeÍ t azt mondta: Ké sz, egfeliebb tí z apot kell meg funom, dea Eondatok vége mát ké sz.Egyszóval ő már mosr hall|a a le .sem

í rt mondatok zenei vé gződé sé t! Már ké sz mondauárásai valrnak!Nevetsé ges'nem? Azt hiszem' a mondátnak mindenekelőtt kí ilsóritmusának kell lennie. Pé ldául a nagyotl teriedelnesen kezd&ő

38r



mondatnak ne.4 ózabad tú l rövidcar, tú lhirtelcn befeieződni€hacsak nincs enné kvatlbí saiátos' hatáss. Meg kell uzonban ie-gyezni, hogy Flaubet ritmusa gyakran csa} az ő rr;áur&a lé teik' azolvasó nem é rzi.A klinyveknemfeolhangon való olvasásra ké sziil_nek' ő viszont üvötve dikuilia saiát ' magának. Akadnak' noondataiktizt olyaa harsány effektusok, melyeket ö harmmikusoak vél, de ri-kácsolni kell' hogy ex a hatást el leh€seq é f,!i""',(z9. l.) In Gautier_

Goncourt közvedté sé ben- kitűnően iellemzi az olya}fajta ké rdé s-feitGvé s tatthatátlanságát, melyné l a sú lyl'ont a'szerzó oldaurólveló megközeüté sre tevődik át' é 8ebben - ti.'a sz€zőn€ a műhiizvaló viszonyában (a szerző ,,bí í vé szi, zándé kában'')'- keresik akutatás támpontiait. ;;A kiinyve;k (ti.'a regé nyck)aeó fenahangonvaló olvasásra ké sziilnets', nfu akkot se" ha mlgq Flaubert,,üvötiőkeP'.

43 Grammont: 1. m. 475. 1,

44l. |-€gÍ as: H' Heirv ?oété'165-|6ó. |,

45 v. Tregyiakovszkii. szocsí lq,ergiia' t. k. Szmirgyin,'SzPb., 1849.

I2}I25. l. (Müvei)46 Jean Paul: Voselule il. Aesth.*l€mplo II.,336.:I. r.. : ,

47 Longinosz: A Jensfue I. I.,MÍ idiriov fodfiása. SzPb. r8zó.29c.l.

48 Meumar:n: l, b, 3gl.l.49A. scbl€el: BnI' Vchua4gen. lII, :rr8-2og. l. Ileilbronn, 84.

50 Meumatrn: l. m, 4z l.

Pugkí a ,

I929-ben ielent meg elő8zt'! az Atleisrtí i rc!ú brib9!!.''Ercalctileg lc'Yikob_cikket .end.ltek Trnyanoüól' de t€Altluáiry szÜletett' s@dylr€& a l€ik@ csa&töedéké t közijlte. Az ifiabb iro<lalmi nemzcdé k tszdel'Bé Í ö az idő8gbbel - lálalköctunkben a Do.sgrqbrrghij é s Gogol'v&laú í ntÁz irodilttti té tlyl fuí l &kEket-Az Eft.fBrritÉ azásb* vm Í é sáetek€ azÁlckszodr PuskiÍ vátogúott pfóz\i,nűoei @!J.tóps, t972) cÍBű tiadváoy arapiá'! közóliüt.

382

r Ju. Trnyanov: oda hak oratorizkij zsaw (Az óda mint szónoki m{i-fai). In: Ju. Trnyanov: Arhaiszti i noeatori' 48-8ó l;

2 A továbbiakban az orosz €nevezé s (Beszeda ljubityelei rosszii- '

szkovo szlová) nyonán''Bgndz".

(ÁÍ ord,)3 ,'Az otosz iÍ odalom barátainak ellenszenve az fuodatrnunkban fel-

buktanó ú i elensé gek iránt adta az otl*t az Atzamasz tagiainak,hogy a csoport tagiai magukat a Zsukovszkii-balladákban előfor-

duló nevekről é sszavakról nevezzé k el, melyek különösennem

tet-szeÍ teka k í aly kiilté szet é sa régi kt'ltői formák vé delnezőinek'''Annyenkov : Matgeirali. 49, l.

4 Lásd Majkov: Puskin o Batjlushovv. In: Puskin. Biogra{rcseszki'je

nwtyeriali i isztoriknlit eruurni.je ocserki. Szpb. 1899. 294-295.l.

5 Lásd Puskin 1835' decembeÍ z6-i lwelé t P. A.' oszipovához:

'',Őfelsé genemré g legfelsőbb kegybetr ré szesí tetteaz ,825. &i

összeesküvők nagyobb részé t, gyaz én szegé ny K|ú elbeketemet is .

A 1xrance szcrint Szí bé riadé lirészérekell áttelepí teni. Gyönyö űvidé k' de é nazt szeretné m, ha közelebb kerÍ ilnehozánk; talán

engedé lyczik is majd neti, hogy nővé re' Madane Glinka birtokántelcpedié k le' A kormányzat mindig cnyhé n é selné zően bánt vele.'' '

A vers r835-ben szÍ iletett.Eddig mé g nem sikedilt pontosan da-tálni. (LerEer 1835 márciusáÍ a tesá megí Í ásának időpon$át.Gofman arra a következteté sÍ e iutott, hogy le8ké sőbb l835tenÍ ródott, ,'de hogy mikoÍ, azt nem tudni'', é s felté telezi, hogy a mí íesetleg korábban, tehát 1835 előtl talán a harmincas é vek eleié nké sziilt.)A ferrti gondolatmenet hozzásegí t a dátum pontosí tásá-

hoz. Bzek szednt 1835 dec€mb€&ől lehet szó. A veÍs Puskin é l€téb€ nem ielent meg.Pusb,ln az Esriptoni é jszakókbaé tszámának

szánte. A teÍ v szerint PeÍ ronius idé xevotna, s olyan iellegzet€E€iegyz& kí sé ri melybcn utalás van a ielcnkora, vagyis beanevaa Puskin attitüdje is: rÁ ravasz v€sfaÍ agó meg akarta nevet-tetni Augustu8t é 8Maecenast gyávaságÉ val, hogy ne iuttasson mást

az esziikbe."6 A ,,paszkvillus'' t€minust a né lkül a pejoratí v árnyalat né lkül

használom, melyet ez a szó ké sőbb ft'lvett. A hú szas-harmincas

383

tinyanovhoz jegyzetek (könyvből)

Documents