tiltott találmányok - orffyreus

A KEZDETEK

13

I. RÉSZA KEZDETEK

Egy korai naív örökmozgó ötlete � mikor még semmit sem tudtak a fizikáról.

TILTOTT TALÁLMÁNYOK

14

ORFFYREUS TÖRTÉNETEA fizika és a technika története nagyon hasonlít a Szovjetunió

kommunista pártjának történetírásához � ahol, jól tudjuk, nem ra-gaszkodtak mindig mereven az igazsághoz. (Itt Kelet-Európábanazt mondják, hogy csak a jövő biztos, a múlt mindig bizonytalan.)Amint egy-egy erős ember kiesett a hatalomból, azonnal átírták atörténelemkönyveket, és kiretusálták a Kreml mellvédjéről vagy akínai történelemből azokat; akik kegyvesztettek lettek, akik nemaz uralkodó irányvonalat képviselték. A technikában és a tudo-mányban is teljesen megszokott ez a módszer. Fontos felfedezé-seket tüntetnek el utólag, és csak a legnagyobb nehézségek áránlehet valamiféle nyomot találni. Ilyen az első mechanikus örök-mozgó feltalálójának, Orffyreusnak a története is. SzerencséreOrffyreus történetét feldolgozta egy angol szerző, John Collins[1]. Ebből a forrásból merítettem a legtöbbet. Bár több, mint százévvel ezelőtt egy másik � kifejezetten a mechanikus örökmozgók-kal foglalkozó � technikatörténeti könyvben [2] már megemlítet-ték Orffyreus történetét, azonban Collins műve minden eddiginélrészletesebb, alaposabb munka, hiszen több mint tíz éven át dol-gozott a történeten, bújta a levéltárakat.

Az első készülék, mely állandóan forgott, a krónikák szerintaz angol Worchester gróf munkájának eredménye. Gépét az1640-es években építette. A 14 láb átmérőjű kerékben 40 darabötven fontos ólomgolyó mozgott. I. Jakab és az udvar szeme lát-tára működött a szerkezet, de semmilyen vizsgálati eredménynem maradt fenn erről, így Orffyreus munkája tekinthető az elsőhitelesen bemutatott, dokumentált szerkezetnek, mely külsőenergiaforrás nélkül munkát tudott végezni.

A KEZDETEK

15

Orffyreus talán 1680-ban vagy 1681-ben született Németor-szágban, amikor a harmincéves háború és a nyomában járó pes-tisjárványok után Németország éppen kezdett újra talpra állni.Jóval kevesebbet tu-dunk erről az ember-ről, mint például New-tonról, annak ellenére,hogy hasonló nagyság-rendű dolgokat vittekvéghez. (Newton meg-alapozta, megindítottaaz elméleti és kísérletifizikát, és nem rajtamúlott, hogy a mecha-nika bizonyos dolgok-ban azóta sem fejlő-dött.) Orffyreus mun-kássága, az ő örök-mozgója jelentősen ki-terjeszthette volna lá-tókörünket a fizikábanés emiatt a techniká-ban is. Ám ennél az út-elágazásnál rossz iránytvett az emberiség, emiatt majd újra vissza kell fordulni a három-száz évvel ezelőtti helyre, ahol egyszer már utat tévesztettünk.Dióhéjban előrebocsátva annyit érdemes Orffyreusról tudni, hogytöbbször is megépítette örökmozgó kerekét, ám sohasem fedte föla nyilvánosságnak a kerék szerkezetét. Nagyon nagy teljesít-ményt tudott belőle kivenni, nehéz zsákokat és kődarabokat emeltföl a gépe folyamatosan. Kizárólag mechanikus alkatrészekbőlállt, és valamiféle trükkös pályán haladó súlyok tartották moz-gásban a készüléket.

Orffyreus vándorló életet folytatott, városról városra járt. Minttanonc, Németország kisebb városaiban és Prágában is megfordult,többféle szakmát is kitanult, és nagyon vonzották a titkos iratok.Rabbikkal, papokkal, titkos tanok tudóival kereste a kapcsolatot, éstalán ők keltették föl érdeklődését egy olyan gép iránt, amely ál-landóan mozgat, de őt magát nem kell mozgatni. Vándorévei alatt

Orffyreus, amikor pályája csúcsán állt.


16

gyógyításból élt, tehát vándororvosnak is mondhatjuk. Abban azidőben még nem különült el a természettudomány több ága egy-mástól olyan élesen, mint manapság. Gyógyítani mindenki gyó-gyíthatott, akinek volt valami varázskúrája vagy receptje. Falurólfalura, városról városra vándoroltak az ilyen doktorok. Huszonéveskorában aztán Orffyreus úgy érezte, hogy újra vissza kell mennieNémetországba. Letelepedett régi szülőhelye környékén, és teljeserővel az örökmozgón kezdett el dolgozni.

Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a munka állandó siker-telenséggel járt, ez nyomasztotta, többször is mély depresszióbaesett. Ez a motívum is állandóan ismétlődik az ebben a témábandolgozó kutatóknál. A sikertelen munkát félbehagyva egy rokoná-hoz állt be, aki orgonajavító volt, és így korának �csúcstechnológi-ájaként� megismerkedett a mechanikával és a mechanizmusok sok-sok vállfajával. Igen széles körű gyakorlati jártasságra tett szert azerők, emelők és erőátviteli szerkezetek építése és működése terén.Állítólag ebben az időszakban egy álmot látott, aminek a segítségé-vel megkapta a döntő ötletet, és így újult erővel látott munkához.Keményen dolgozott, és végre siker koronázta a munkát: elindultaz első piciny, körülbelül 1 méter átmérőjű gép. A szerkezet tulaj-donképpen egy forgó kerék volt, amiben súlyok mozogtak speciálispályán. Ez a bizonyos speciális pálya a titka ezeknek a szerkezetek-nek, és bár Orffyreus nem hagyott semmiféle konkrétumot a titok-kal, azaz a pálya alakjával és a szerkezet megoldásával kapcsolat-ban, a később kitalált szerkezetek azért mégis adnak támpontot azOrffyreus-féle készülék lehetséges felépítéséről.

Amikor Orffyreus elérte célját, és működésbe hozta első gépét,nagy megnyugvás szállt rá. Ez idő tájt két gazdag beteg jelentke-zett nála, így abba is hagyta a munkát. Újra elment gyógyítani,hogy az így szerzett pénzből további munkát, fejlesztést tudjon fi-nanszírozni. Egyik betege Anhaberg Buchorz városkában, a pol-gármester lánya volt, aki mindenféle görcsökben rángatózott.Ahogy említi, Isten segítségével gyorsan meggyógyította, mi többnemsokára feleségül is vette 1711-ben. Ekkor körülbelül 30 éveslehetett. Feleségével egy Gera nevű kis német városkában, teleped-tek le, és Orffyreus ott építette meg az első kis méretű örökmozgókerekét, amit már be is mutatott a nagyközönségnek.

1712. június 6-án láthatták az érdeklődők először a körülbelül 1méter átmérőjű gépet, kereket, ami egy állványon nyugodott, és

A KEZDETEK

17

állandóan, megszakítás nélkül forgott. A gépet nem kis erőfeszítés-sel lehetett csak megállítani. Ezután, ha kihúztak belőle egy rögzítőpecket, újra elindult, és zakatolva, a benne levő súlyok puffanásai-tól kísérve forogni kezdett a kerék. Hamarosan nagy tömeg lepte ela házát, hiszen mindenki látni akarta a különös szerkezetet, vasár-naponként hosszú sor állt a háza előtt. Természetesen nagyon so-kan kritizálták, úgy gondolták, hogy bizonyára egy felhúzott rugómozgatja, vagy valami más, titkos szerkezet. Mások pedig azthangsúlyozták, hogy ez nem jó semmire, ez csak játék. Kevesenszóltak róla elismerően és ebből sem lett semmi haszna. Ezért mér-gében darabokra törte a gépet, és el is hagyta a városkát. EgyDraschwitz nevű helységbe költözött, ahol már egy nagyobb mé-retű készüléket épített meg. Itt is bemutatta a működő, impresszív,forgó kerekét a benne hallhatóan mozgó súlyokkal, de a titkot ter-mészetesen ekkor sem akarta elárulni.

Most már nemesemberek is beálltak a nézelődők sorába, s ígyeljutott a hír Andreas Gärtnerhez, aki később Orffyreus habzó szá-jú, esküdt ellensége lett. Ez egy újabb olyan vonás, amit mindenegyes történetben újra és újra meglelhetünk. Gärtner maga is kép-zett mechanikus volt. Szellemes szerkezeteket tudott készíteni,ezért azt gondolta, hogy ő mindent ért, ami a mechanikában elkép-zelhető. Úgy vélte, hogy ő mint a lengyel király udvari mechaniku-sa, kikezdhetetlen tekintély. A természet olyan, és csakis olyan,mint amilyet ő elképzel, és az, csakis az létezhet, amit ő ismer.Számára elfogadhatatlan volt, hogy egy fiatal vándorlegény, korát,származását és műveltségét tekintve is egy �senki�, valami olyatalkosson, amit ő, a királyi mechanikus nem tudott megcsinálni. Ígytehát a természetes irigység és a féltékenység együtt olyan gyűlö-letet ébresztett Gärtnerben Orffyreus személye és találmánya iránt,hogy egész környezetét arra mozgósította, tegyenek meg mindentOrffyreus és találmánya lejáratására. Gärtner számos levelet kül-dött Orffyreusnak, amikben a készülék tulajdonságait megpróbáltarészletesen megtudni. Orffyreus természetesen igyekezett a konkrétválaszokat elkerülni, csak azt állította, azt mondta, amit mindenkilátott; hogy a készülék energiabefektetés nélkül, állandóan tud mű-ködni, és nagy terheket képes megemelni.

Itt álljunk meg egy pillanatra. �Helyezzük képbe� magunkat,hogy megértsük, milyen helyen, milyen időben, milyen körülmé-nyek között dolgozott Orffyreus. Mit tudott akkor a tudomány,


18

milyen volt a politikai helyzet, hiszen ez a két dolog minden egyestalálmány sorsát döntően befolyásolja.

ORFFYREUS KORAOrffyreus élete egy széttagolt, kisebb-nagyobb, szinte egymástól

független hercegségekre, választófejedelemségekre bomlott Né-metországban zajlott le. Ebben az időszakban kezdett Poroszországhatalmi tényező lenni a német politikában, ekkor már túl vagyunk aharmincéves háború pusztításán, és Németország kezd magára ta-lálni. A porosz király, I. Frigyes, aki 1713 és 1740 között uralko-dott, lényegében Orffyreus teljes alkotói munkásságát végigkísérte,hiszen a fiatal feltaláló 1712-ben mutatta be működő készülékételőször, és 1745-ben halt meg, öt évvel Frigyes halála után, tehátmég néhány évig a Mária Teréziával hadakozó Nagy Frigyes Po-roszországa idején is élt.

I. Frigyes abszolutista uralkodó volt, hívő kálvinista, de a gon-dolkozó emberek esküdt ellensége, aki gyakran hangoztatta, hogyminden tanult ember bolond. Mindent utált, ami francia, mindentutált, ami a luxussal vagy a szórakozással volt kapcsolatos. Frigyesviselkedése egyfajta minta volt Európában, de hasonló abszolutistauralkodók találhatók ebben a korban mindenütt � OroszországbanNagy Péter, Franciaországban a Napkirály és hasonlóképpen a spa-nyol uralkodók is. Számukra a hatalom, a hadsereg fejlesztése, azország nagyobbítása a háborúk segítségével természetes dolog volt.

A nagy és gazdag uralkodók sehol sem értették meg a tudományés az ipar összekapcsolásának fontosságát. Ebben az időben épültki a porosz bürokrácia és az úgynevezett poroszos mentalitás is,ami évszázadokra meghatározta aztán a német gondolkodást. Fri-gyes kedvenc mondása volt: �A megváltás Istené, de minden másrám tartozik�. Ennek szellemében egy rosszul fizetett, agyondol-goztatott, de mégis tekintélyes bürokratasereg intézte az állam-ügyeket többé-kevésbé mindenütt Németországban, s őket különö-sebben nem érdekelte a műszaki kutatás támogatása. Szabadalmitörvények ekkor még nem léteztek, a gyakorlatban semmi semtudta megvédeni egy feltaláló találmányát a másolástól.

Így Orffyreus számára nem maradt más, csak az állandó titkoló-zás, ami már paranoid méreteket öltött nála, valószínűleg azért,mert a szerkezet maga egyáltalán nem volt bonyolult. Ha egyszer

A KEZDETEK

19

valaki meglátta volna; hogy a súlyok milyen pályán mozognak akerék belsejében, talán kisebb-nagyobb munkával maga is le tudtavolna másolni, így a feltalálónak semmilyen haszna nem szárma-zott volna ebből a találmányból.

Az egész német birodalmat VI. Károly irányította, uralta, akit1711-ben választottak meg a szent Római Birodalom élére. Ő dek-larálta 1713-ban, hogy a Habsburg korona örökölhető, és földjeioszthatatlanok. Ő kebelezte be Magyarországot és Csehországot, ésleánya, egyetlen leszármazottja, Mária Terézia a magyar történel-met ís nagyban befolyásolta.

Ennyit hát a történelmi háttérről. Anélkül, hogy megemlítettükvolna a világ többi részeit, nagyjából látjuk, hogy Bach, Händel,Vivaldi kortársai hogyan is éltek, milyen uralkodók alatt.

A TERMÉSZETTUDOMÁNY ORFFYREUS KORÁBANTekintsük most át nagyjából, hogy mit ismert a kor tudósa, mit

tudott a kor tudománya abban az időszakban, amikor Orffyreuselőször bemutatta szerkezetét. Mikor Orffyreus alkotóereje teljébenvolt, akkorra Newton már régen kiadta a Principiát, amit joggal te-kinthetünk a klasszikus természettudomány első hírnökének, kez-detének, hiszen ő kapcsolta össze először a matematikai analízist afizikával. Bár munkásságának nagy része metafizikus spekuláció,ennek ellenére kétségtelenül ez az első igazán tudományos munka,aminek máig ható érvénye maradt. Newton gyakorlatilag csakegyetlen tömegpont mozgását írta le, és ez a lehetséges esetek kö-rét nagyon beszűkíti. A Principiában, Newton főművében nem esikszó pontrendszerekről, merev testekről, esetleg több merev testkölcsönhatásáról. Ezek a problémák jóval később jelennek meg.Csak mintegy száz év múlva kezd kikristályosodni, hogy milyennehézségek is jelentkeznek ilyen esetek kiszámolásánál. A forgómozgás megjelent Newtonnál, és a centripetális, centrifugális erő-ket is kezdte tárgyalni, számolási formulát is adott rá, de érthetőmódon ez még nagyon messzire volt attól, hogy Orffyreus gépénektitkát, ha nyilvánosságra került volna is, az adott tudományos szin-ten megérthessük. A mechanika megértése, a problémák tisztázásaa Principia utáni évtizedekben abbamaradt. Leonhart Euler mind-össze tizenegy éves volt, amikor Orffyreus bemutatta gépét. Leg-feljebb az öreg, haldokló feltaláló tudott volna értekezni a már érett


20

és ereje, alkotótevékenysége teljében levő Eulerrel, de ők sajnossosem találkoztak. Euler csak 1752-ben közölte azt a cikket, ami amai formájában ismerteti Newton II. törvényét, azaz hogy az erőegyenlő a tömeg és a gyorsulás szorzatával, hiszen Newton az im-pulzus időbeli változásával azonosította az erőt. Látjuk tehát, hogymintegy hetven évig a kor tudósai nem foglalkoztak érdemben amechanikával, túlságosan nehéz problémának bizonyult a számuk-ra. Hogyan is várhatnánk el akkor, hogy megértsenek valami olyankészüléket, amely sokkal bonyolultabb, mint amit a kor tudományamagyarázni tudott. Egy svájci kortárs, Johann Bernoulli kezdtecsak sejteni az energia egy egyszerű fogalmát és az energia-megmaradás elvét. Egy másik kortárs tudós, Leibniz azonban talál-kozik az Orffyreus-géppel, sűrű levelezést folytat ezügyben, támo-gatja azt, ezért később majd még találkozunk Leibniz nevével. Saj-nos tragikus, hogy Leibniz és Newton egy prioritási vita miatt utál-ták egymást, ezért ha bármit is tett a másik, azt igyekeztek lebe-csülni. Leibniz számára sejlik fel először, hogy az impulzus, amitömeg × sebesség, valami más, mint az energia. Az energiát perszemég �eleven erőnek� nevezi, ami a tömeg × sebesség2. Leibniz is-meri fel először, hogy létezik potenciális energia, és ő próbálkozikmeg elsőként az impulzusmegmaradást az ütközésekre is alkal-mazni. Mindez azonban túlontúl kevés ahhoz, hogy a kor tudomá-nyos szintjén megérthessük Orffyreus találmányát.

A TECHNIKA SZINTJEVessünk egy rövid pillantást arra, hogy milyen a technikai szint

ebben az időszakban Európában. Az eddig elért legnagyobb felfe-dezések, mint a vasgyártás, a házépítés, az ablakkészítés vagy a lo-vak szügyhámja, valamint a vízi- és szélmalmok megjelenése agyakorlati életet segítették elviselhetőbbé, könnyebbé tenni. Ter-mészetesen empirikus úton születtek a találmányok, és nem a kortudománya segített megalkotásukban. Fejlődött a nyomdászat, azalkímia kezdett lassan használható recepteket adni, megismerték azelemeket, sőt véletlenül rábukkantak a porcelángyártás titkára is.Elkészült az első hőlégballon, egyre tökéletesedett az óra, a szi-vattyú, a mikroszkóp, és megtanultak alagutat fúrni. A kor legfon-tosabb technikai találmánya azonban az első használható gőzgépvolt. Denis Papin (1647-1712) francia természetkutató, valamint az

A KEZDETEK

21

angol Thomas Savery munkássága után végül Thomas Newcomen-nek sikerült először egy valamennyire használható gőzgépet ké-szíteni. Csak jóval később készült el James Watt találmánya, ami agyakorlatban jól alkalmazható volt, akár mozgó szerkezetek meg-hajtására is. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy az első Orffyreus-kerék bemutatása idején mind a technika, mind a tudomány szá-munkra elképzelhetetlen kezdeti, primitív szakaszban volt. Orffyre-us ebbe a sötétségbe, tudatlanságba robbant be készülékével a ma-ga titokzatos módján. Térjünk tehát most vissza Orffyreushoz.Nézzük meg, hogy Orffyreus munkássága és korának legnagyobbnémet tudósa, Leibniz sorsa hogyan kapcsolódott össze.

ORFFYREUS ÉS LEIBNIZGottfried Wilhelm Leibniz neve, munkássága a mai napig elis-

mert, és hihetetlen sokoldalúságáról nevezetes. Számos újat alko-tott a jogban, vallási értekezésekben rendkívül simulékonyan szó-lalt meg, és hasznos diplomatának bizonyult. Jó történetíró, íróvolt, fontos dolgokat hozott létre a logikában is. Joggal, mindentúlzás nélkül nevezik univerzális géniusznak. Newton egy fontosdolgot alkotott meg a matematikában, ez az analízis; Leibniz ket-tőt. Leibniz is megtalálta és kifejlesztette az analízist, azaz a diffe-renciál- és integrálszámítás legfontosabb lépéseit. Newtonnal el-lentétben széles körben publikálta is, és a svájci Bernoulli családsegítségével az analízis fokozatosan kezdett terjedni Európában �míg Newton titokban tartotta ezt a felfedezését, a Principiábanegyáltalán nem hozta nyilvánosságra.

Leibniz a folytonos mennyiségekkel dolgozó analízisen kívülmég a diszkrét matematikában is nagyon fontos dolgot alkotott,és igen hosszú ideig a kombinatorikát csak az ő neve fémjelezte.Páratlan és egyedülálló, hogy a matematikának két ennyire távoliterületében valaki fontos, mindkét területében lényeges dolgot al-kosson. A kombinatorikában, a matematikai logikában százötvenévig nem tudta a tudományos környezet megfelelően megérteni ésértékelni Leibniz eredményeit. Hosszú idő telt el, míg az általakitalált vagy megtalált, univerzális, szimbolikus érvelés megértés-re talált a matematikusok között, és terjedni kezdett. Csak az1840-es években kezdték átlátni munkásságának ezt a részét,majd az 1910-es években értették meg valódi mélységeit.


22

Leibniz szinte egész élete német fejedelmek � főleg a Bruns-wick-család � szolgálatában telt, így idejének egy részét Angli-ában diplomataként töltötte. Ekkor ismerkedett meg személye-sen is Newtonnal. Egy ideig nem volt ellentét közöttük, azt akésőbbiek során mesterségesen szították, a két ember holdudva-rába tartozó, kisebb képességű �barátok�. Egy méltatlan priori-tási vita mérgesedett el közöttük, nevezetesen hogy ki fedeztefel előbb az infinitezimális számításokat, azaz a differenciál- ésintegrálszámítást.

Leibniz volt a Brunswick-család könyvtárosa, történésze, és őképviselte a család ügyeit mint diplomata. Jelentős szerepet ját-szott a Berlini Tudományos Akadémia megalapításában és elin-dításában, és az ő tervei alapján szerveződött meg a Pétervári Tu-dományos Akadémia is. Ezekben az időkben másképp működtekaz akadémiák, inkább kutatóintézetre hasonlítottak. Az egyete-meken nem végeztek jelentős kutatásokat, kizárólag dogmatikusoktatás folyt, éppen ezért volt szükség a kutató típusú emberekösszegyűjtésére, támogatására, összefogására, s így születtek mega korai akadémiák. Valójában ezek az akadémiák voltak a tudo-mányos kutatás igazi letéteményesei � több-kevesebb sikerrel.Leibniz így nemcsak a Porosz Tudományos Akadémia megalapí-tója lett, hanem Newtonnal együtt az első külföldi tagja a FranciaTudományos Akadémiának is.

Amikor Leibniz Orffyreusszal találkozik, akkor már elégidős, hatvanas éveinek végén jár, életéből már nincs sok hátra.Nem élvezi már a legmagasabb udvari körök kegyeit, hanempusztán könyvtáros és történetíró a hannoveri Brunswick-családnál. Arra számított, hogy amikor az uralkodót meghívtákaz angol trónra, ő is követheti, ám nem így történt. Azzal a mél-tatlan feladattal bízták meg, hogy folytassa a család történeténekmegírását. Végül szegényen, elhagyatottan halt meg. Életénekebben az utolsó időszakában viszont megpróbált az Orffyreus-ügynek utánajárni, valamilyen módon segíteni, tisztán látni adolgokban. Mivel Leibniz is segített kialakítani az impulzus, amozgási és helyzeti energia fogalmát, talán az egyik legjobbkézben lett volna Orffyreus ügye, ha korai halála meg nem aka-dályozza ebben. Nézzük meg most, hogy Leibnitz mint a kor ki-emelkedő tudósa hogyan talált rá az ismeretlen Orffyreusra ésszerkezetére, hogyan igyekezett segíteni az örökmozgó ügyét.

A KEZDETEK

23

ORFFYREUS DRASCHWITZ UTÁNMíután Orffyreus elhagyta Draschwitzot, a zeitzi herceg, Moritz

Wilhelm felségterületére, birtokára került. Mintegy másfél évvel agerai első, nyilvános bemutató után, 1714. január 19-én egy Teubernevű tudós � Zeitz egyik papja � írta Leibniznek a következő le-velet: �Valami fontos hírem van az Ön számára. Egy gyógyító, egyorvos, akinek Orffyreus a neve, állítólag egy örökmozgó készülé-ket állított elő a közeli Draschwitz nevű faluban, ahová nemrégköltözött. A gépet megmutatta Buchta úrnak és nekem. Ez egy be-lül üreges, fából készült kerék, ami 10 láb átmérőjű és 6 inch vas-tag. Vékony fa deszkával van beborítva, hogy eltakarja a belsőszerkezetet. A tengely szintén fából készült, és 1 láb hosszú a kerékmindkét oldalán. A tengelyből 3 pöcök áll ki, amelyek 3 fából ké-szült, súlyos kalapácsot emelgetnek meg, ugyanúgy, mint az őrlő-malmokban. Ezek a fa döngölődeszkák nagyon nehezek, és állan-dóan fölemeli, majd leejti őket a gép. A vasból készült tengelyvé-gek nyitott csapágyon futnak, pontosan ez mutatja, hogy semmiféletrükk vagy külső energiaforrás nem lehetséges és nem is szükségesa gép mozgatásához.

Az Orffyreus-gép külsejéről készült oldal- és elölnézeti rajz. Az inga afordulatszámot szabályozta, de nem minden változaton használta a felta-láló. Ezen a rajzon a gép négy nehéz rudat emelget és ejt le, zúzásrahasználja a kerékből kivett energiatöbbletet.


24

Miután találkoztunk a feltalálóval, megnéztük a gépet, és láttuk,hogy egy madzag van rátekerve a kerék külső peremére. Amint el-eresztették ezt a madzagot, a gép azonnal forogni kezdett nagy erő-vel és nagy zajjal, és állandóan tartotta a sebességét nagyon hosszúidőn keresztül. Csak igen nagy erővel lehetett újra megállítani a ke-reket és a madzaggal rögzíteni. A feltaláló százezer tallért kér,hogy elmondja a mechanizmus titkát vagy eladja a gépet. Mi a vé-leménye Excellenciás Uramnak erről a gépről?�

Leibniz 1714. február 21-én válaszolt, és a következő megjegy-zéseket tette: �Nem hiszem, hogy valaki feltalálhatta volna azörökmozgót. Véleményem szerint ez a természet törvényei ellenvaló. Úgy gondolom, hogy amit Ön látott, az nagy nyomású, sűrí-tett levegőnek lehet valahogy a hatása. Persze viszonylag gyorsanki kellene merülnie. Ám ha a gép folyamatos működést tud mutatni24 óráig, amíg lepecsételt, lezárt helyen dolgozik, vagy egy szem-tanú jelenlétében 24 órán át tud működni energiabefektetés nélkül,és még mindig nagy erőt fejt ki, például nehéz döngölőfákat emelfel, az már nagyon érdekes lehet. De a mozgás talán akkor semtisztán mechanikus, hanem valami más fizikai hatás.�

Leibniz agyában csak-csak fészkelődött a szerkezettel kapcsola-tos gondolat, mert egy hónap múlva újabb levelet írt Teubernek,amiben már csak a gépről beszélt: �Előzőleg írtam Önnek ésBuchta úrnak, hogy nem hiszem az örökmozgó létét, azonban el-képzelhető, hogy amennyiben egy ilyen gép 24 órán keresztül moz-gásban marad, és még mindig több ember vagy több ló erejét mu-tatja, akkor igen fontos lehet, még akkor is, hogyha valamilyenmódon az erejét újra föl kell tölteni 24 óra után. Ha egy ilyen gépetlátott Draschwitz faluban, akkor annak nagyon nagy értéke van.Azt hiszem, jó lenne, hogyha több megbízható ember megnézné, éstanúsítaná, amint ez a gép 24 órán keresztül állandóan mozgásbantudott maradni.� Leibniz tehát hangsúlyozta a megfelelő mérésekfontosságát, ami a gép értékéről meggyőzhette volna, és amikorTeubertől és Buchtától újabb leveleket kapott, azokat már nagy ér-deklődéssel várta.

1714. április 15-én Buchta a következő sorokat írta: �Mr. Orffy-reusnak nincs ellenére, hogy a gépét négy héten át folyamatosanműködtesse azért, hogy vizsgáljuk. Azt is kérdezte, hogy Uraságodesetleg valamilyen nagyherceg nevében megvenné-e a gépet. Egyegészen érdekes ember a feltaláló, és igazán megérné Méltóságos

A KEZDETEK

25

Uramnak, ha meglátogatná a feltalálót és minket. Csak egy óra járás-ra van Zeitztől.� Teuber levele, amit 1714. április 26-án írt, szinténlelkesítő: �Meglátogattam az örökmozgó feltalálóját, és megvizs-gáltam a gép mozgását. A feltaláló arról biztosított minket, hogynemcsak 24 óráig, hanem egy teljes hónapig tud mozogni. Ez a géprendkívül meglepő. Természetesen nem tudom megmondani, hogymilyen törvények szerint működik, de biztos vagyok abban, hogynem a benne levő sűrített levegővel, hiszen sok nyílás van a keréken.A teljesítményének növekedése az átmérőjének a növekedésétőlfügg. Az a modell, amit most is meg lehet nézni Draschwitzban, 10láb átmérőjű, és körülbelül 200 fontos súlyt tud emelni.�

Leibniz 1714. májusában válaszolt erre a levélre, de még mindignagyon óvatos: �Köszönöm, hogy ilyen részletesen beszámolt adraschwitzi gépről. Azonban hogy tisztán lássunk, gondoljon a kö-vetkezőkre: a nyílások nem föltétlenül jelentik, hogy nincs sűrítettlevegő a belsejében, mert nem szükségszerű, hogy a külső felszín le-gyen a levegő tárolója. A sűrített levegő egyedül � úgy tűnik � nemelegendő. Valami másfajta erőforrás is lehet a gépben, ami mindigvisszaállítja előző állapotát. Nem merném javasolni bármely nagy-hercegnek a gép megvételét addig, amíg megfelelő szaktudású em-ber megbízhatóan meg nem vizsgálta. Amennyiben azonban ténylegkiderül, hogy igaz, amit állítanak, akkor azt hiszem, hogy nagyonfontos lehet, és érdemes támogatásra és jutalomra. Ezen kívül na-gyon örülök neki, hogy a számológépemnél a haladás megfelelő.�

Néhány héttel később további részleteket írt Leibniz az Orffyreus-kerékről: �Amennyiben az Ön Orffyreusának gépe valami erős belsőerőforrást tartalmaz, ami több órán vagy napon keresztül is tart, nemhiszem, hogy más lehetne, mint sűrített levegő. Biztos vagyok ab-ban, hogy a vékony falemezek nem tudják a levegőt megtartani ben-ne, bár ez nem jelenti azt, hogy nincs valami más a lemezek alatt.Biztos, hogy a mechanikus örökmozgó ilyen forrásból lehetetlen,ebben az esetben az erőforrása csak kívül lehet. Ha leszámítjuk ál-latok, víz, szél, távoli súlyok, vagy egy belül dolgozó szolga lehető-ségét, ami kizárja a hosszú működés esélyét, akkor számomra csak asűrített levegő marad. Addig is azonban, amíg meg nem vizsgálják,nem lehetünk biztosak. Ha a feltaláló ígéreteinek eleget tud tenni,biztos vagyok benne, hogy megkapja azt a pénzt, amit kér.�

Teuber hamarosan újra írt Leibniznek ez ügyben július 30-án:�Nem tudom mit gondoljak az Orffyreus-gépről. A hatás teljesen


26

egyértelmű, de az igazi ok, az titok. Ami olyan furcsa ebben a gép-ben, hogy az alkatrészek együtt mozognak a tengellyel. Támogat-nám a feltételezését, hogy az egyetlen szóba jöhető mozgató erőcsak sűrített levegő lehet, de nem látható semmi külső erőforrás.Az a sűrített levegő, ami belül el lehet rejtve, véleményem szerintnem elegendő, hogy a gépet mozgassa. Annak ellenére, hogy az Önelképzelése az egyetlen lehetséges, még mindig maradnak kétsé-gek. Az elmúlt időben különböző helyekről jöttek emberek meg-nézni a gépet, néhányan közülük magas rangúak. Őfelsége, Zeitzhercege is megnézte saját szemeivel néhány nappal ezelőtt, és na-gyon tetszett neki. Én is megbeszéltem számos érdekes és műveltemberrel, akik Poroszországból, Brandenburgból és Szászország-ból érkeztek. Mindnyájuknak tetszett a gép. Nagyon örülnék, hogy-ha Excellenciás Uram hamarosan megvizsgálná.�

Ezután, augusztus 14-én írta Leibniz Teubernek a következő le-velet: �Szeretném kiszámolni, hogy mekkora erőt fejt ki Orffyreusgépe. Más szóval, milyen nehéz súlyokat tud fölemelni? Milyenmagasra és óránként hányszor tudja ezeket fölemelni? És nem utol-sósorban, mennyi ideig képes ezt folytonosan megtenni, megsza-kítás nélkül? Alaposan meg kell vizsgálni, hogy a csalás összes le-hetőségét kizárjuk a rejtett erőforrást is beleértve. Zeitz hercege írtnekem, hógy szándékszik egy sokkal részletesebb, alaposabb vizs-gálatot végezni. Igaz, hogy a levegő egyedül nem tudja mozgatniezt a készüléket valamiféle külső erőforrás nélkül. Mivel mindenmás lehetőséget kizártunk, csak a sűrített levegő maradhat. Ha Is-ten is úgy akarja, elhagyom Bécset még a tél beállta előtt, és Han-noverbe megyek. Megpróbálom meglátogatni Önt az utam során,és akkor mindent megbeszélünk.�

Leibniz valóban megnézte Orffyreus gépét, amikor Bécsből visz-szafelé tartott Hannoverbe. 1714. szeptember 9. és 12. között tartóz-kodott Zeitzben. Erről a látogatásról Nagy Péter cár orvosának,Erskinnek a jóvoltából megmaradt Leibniz levele. A következőketírta Leibniz: �Orffyreus a barátom lett és megengedte, hogy néhánykísérletet végrehajtsak a gépén. A szerkezet két órán keresztül moz-gott állandóan a jelenlétemben, és nagy erőt mutatott. Azonban nemtudtam ottmaradni, hogy tovább tanulmányozzam, mivel kocsivalmentem a zeitzi fejedelemmel. Azt tanácsoltam neki, hogy végezze-nek egy gondos vizsgálatot úgy, hogy több hétig működjön a szerke-zet, és mindent tegyenek meg, hogy bármiféle csalást kizárjanak.

A KEZDETEK

27

Ugyanakkor győződjenek meg a gép teljesítményéről. Amint ezmegtörténik, biztos vagyok benne, hogy több herceg erőforrásaitegyesítve megvásárolja ezt a találmányt. Akkor is, ha a gép nemörökmozgó, amiről oly sokat beszélnek most, még akkor is nagyonhasznos lesz, hogyha több héten át képes mozogni. A herceg meg-ígérte, hogy elvégeztet egy ilyen vizsgálatot.�

Ez után a látogatás után Leibniz továbbutazott Hannoverbe,ahonnan � legnagyobb csalódására � György király nem vitte ma-gával Angliába, sőt, még a fizetését sem adta meg, mivel Bécsbenengedélye nélkül tartózkodott. Hannoverben a következő gondola-tokat írta le Leibniz Orffyreus gépével kapcsolatban: �Valami egé-szen különleges dolog van ebben az Orffyreus-gépben, és nem sza-bad figyelmen kívül hagyni, mivel igen nagy haszonnal járhat. Habebizonyosodik használhatósága a vizsgálatok után nevezetesen,hogy egy nagyobb gép még több munkát végez, valamint példáulegy tárnából vizet tud kiemelni, akkor azt hiszem, okos lenne, ha afeltalálónak nagy összeget adnának. Ezt a pénzt vagy egy összeg-ben, vagy egy rövid idő alatt lehetne kifizetni. Azért, hogy mind afeltaláló, mind az emberek jól járjanak, a következő dolgokra kel-lene ügyelni:1. Egy igen gondos vizsgálatot kell elvégezni, ahol megnézik,

hogy építhető-e egy nagyobb gép. Ezzel kizárhatjuk annak lehe-tőségét, hogy valakire bíróság előtt csalás vádjával támadjanak.

2. Megegyezést kell tető alá hozni a feltaláló számára fizetendődíjról.

3. Ajánlatos lenne most azonnal valamennyi pénzt fizetni neki azeddigi munkájáért és egy évjáradékot addig is, amíg a teljesösszeget megkapja.�

1714. szeptember 23-án Leibniz ezt írja Teubernek: �Örülnék,hogyha Orffyreusnak nem kellene a család és barátai anyagi támoga-tására számítana, mert ezek a barátok nem sokat segítenek neki. Eztalán elérhető őfelsége Moritz Wilhelm Duke herceg, Zeitz hercegé-nek segítségével. Remélem, fog segíteni rajta, mivel ez a találmánymegérdemli a támogatást.� Leibniz maga írta meg ezt MoritzWilhelm hercegnek 1714. október 7-én: �Azt hiszem, hogy Orffyre-us találmánya nagyon fontos, és szeretném, hogyha használnák mi-nél gyorsabban. Úgy gondolom, hogy a bányászatban lehetne első-sorban felhasználni. Jelenleg olyan emberek környezetében él, akik


28

úgy tűnik, nem a javát keresik. Azt hiszem, jó lenne, hogyha vala-hogy megszabadítanák tőlük. Bármi is történik, jó lenne, ha nem kel-lene elköltöznie, mert lehet, hogy más helyen a találmányának gyü-mölcseit nem élvezheti. Ha hercegi felséged megmutatná jóságát éstámogatná egy darabig, akkor ez segítené a kerék felhasználását. Er-ről Buchta tanácsosnak és Teuber tiszteletesnek is írok, hiszen őktudják a legtöbbet segíteni Önnek ebben a kérdésben.�

Leibniz nem járt sikerrel. Valamiféle belső viszálykodás miattOrffyreus családjával együtt új helyre kényszerült költözni. No-vember végén hagyták el Draschwitzot, miután Orffyreus � szoká-sához híven � darabokra törte gépét. Ez számára egyfajta �bizton-sági eljárás� volt, nehogy valaki szállítás közben megtudja a géptitkát. Amikor meghalt, az utolsó létező gépe is darabokban volt, ésnem tudták összerakni. Ahogy életrajzírója megjegyzi, ez azt mu-tatja, hogy rendkívül érzékeny ember volt, és ellenségei valamintbarátai nagyon nagy mértékben befolyásolták.

A telet egy faluban töltötte, majd tavasszal Merseburgba utazott,ami Lipcsétől tizennyolc mérföldre található. Télen gondolkodnitudott a gépével kapcsolatos vádakról, és kidolgozott egy olyanmegoldást, melynek segítségével a kerék mindkét irányban tudottforogni. Így nem vádolhatták azzal, hogy egy felhúzott rugó van aszerkezetben, amivel kezdetben mindenki gyanúsította. Nem tudnitermészetesen azt sem, hogy milyen volt ennek a kétféle irányba isforogni tudó keréknek a szerkezete. Életrajzírója összességében hétkészülék nyomára bukkant. Ezek szerint ugyanazt az alapelvettöbbször, többféle formában meg tudta valósítani. Egyre nagyobbátmérőjű kerekeket épített, míg a legutolsó ismert szerkezet, amitKasselban épít majd később, 3-4 méter átmérőjű lett.

AZ ELSŐ VIZSGÁLATKözben a szerkezet híre tovább terjedt. 1715 januárjában az

Acta Euditorium című folyóiratban egy rövid tudományos publiká-ció jelent meg, ahol Leibniz barátja és tanítványa, Christian Wolffírt a találmányról: �Egy örökmozgót épített Orffyreus, aki egyéb-ként gyógyításból él, és a kémiában és a mechanikában is eredmé-nyes.� Közben persze ellenségei sem pihentek. Gärtner mechani-kus és barátai Drezdában tovább terjesztették a híreket Orffyreuscsalásáról. Kőzben egy baleset folytán Orffyreus feje megsérült.

A KEZDETEK

29

Igen komolyan megbetegedett, és még egy hónap múlva is az ágyatnyomta, amikor egy hajnali órán halálos ellenségei � Gärtner, Bor-lach és Wagner � megérkeztek, hogy a gépét megnézzék. Nyilván-valóan szándékosan mentek ilyen korai időszakban, hogy magaOrffyreus ne lássa az úgynevezett �vizsgálatot�. Valószínűleg vala-melyik öccse mutatta meg nekik a készüléket, és néhány perc alattbe is fejezték a műveletet, aztán távoztak. Ha valóban az lett volnaa céljuk, hogy alaposan megvizsgálják a szerkezetet, mint ahogyLeibniz mindig is erőltette, akkor valószínűleg tovább maradnak.Csupán azt a látszatot akarták kelteni, hogy megvizsgálták a gépet,és ezek alapján állítják, hogy hamisítvány. Valójában nem is voltszükség a szemlére, hiszen ők már előtte tudták � úgymond �, hogyez a szerkezet eleve nem működhet, tehát nem is kell megvizsgálni.A képen látható ábra mutatja, mily módon csalt szerintük Orffyre-us. Úgy vélték, hogy kívülről, egy rejtett mechanizmus segítségé-vel, a kereket tartó oszlopokon át hajtják meg a készüléket, és errőlegy nyomtatott, nagy példányszámban terjesztett pamfletet is írtak.Erről a látogatásról 1715. július 22-én Teuber a következőképpen írLeibniznek: �Gärtner úr Drezdából azt állítja, hogy megtalálta, ho-gyan csal Orffyreus. De hát hogy jött rá? Kinyitotta a gépet? Nemtudom, nem akarom elhinni.�

Leibniz gyorsan, két héten belül válaszolt Teubernek: �Ha Mr.Gärtner valóban észrevette az Orffyreus-készülékben a csalást, akkorképesnek kell lennie arra, hogy ő is lemásolja. Ami engem illet,ahogy gyakran mondtam, nem gondolom, hogy a mozgás kizárólagmechanikai okokra vezethető vissza, hanem valami más fizikai tör-vényre. Hogy mi az, nem tudom. Mindenesetre hasznos, mivel a gépnagyon nagy erőt, energiát ad hosszú időn keresztül. Ebben az eset-ben nem nevezném ezt a munkát csalásnak, ha képes azt nyújtani,amit a feltaláló ígér. Sajnos a mai napig nem tudom a következőket:

1. Mekkora súlyokat emel föl egy-egy fordulat során?2. Milyen magasra emel egy súlyt egy ilyen fordulattal?3. Óránként hány fordulatot tesz meg ez a gép?Mert csak ezek után lehetne a gép teljesítményét megbecsülni.�

Érthető, hogy Leibniz minél több konkrét adatot szeretett volna meg-tudni, és talán magára maradt ebben az igyekezetében. Buchta taná-csos szintén írt Gärtner ellenségeskedéseiről Leibniznek 1715. au-gusztus 27-én: �Nem tudom, hogy Excellenciás Uram kapott-e a�gärtnerániából� egy példányt. Nem tudom, mit tervez most Gärtner


30

úr. Ez a levélrészlet, amit mellékelek, elmond néhány dolgot, ami azOrffyreus-géppel kapcsolatos. Biztos vagyok benne, hogy Gärtner úra közeljövőben el fogja veszteni reputációjának egy jó részét.�

Mindenesetre egy következménye volt Gärtner és Borlach ellen-ségeskedésének. Meg kellett Orffyreusnak mutatni minél gyorsab-ban, hogy a gépe tényleg működik, mielőtt ezek a hazug pletykákvéglegesen elrontották volna a hitelét. Orffyreus tehát megkérteZeitz hercegét, Moritz Wilhelmet, hogy támogasson egy hivatalosvizsgálatot. Ez meg is történt, és lényegében ez az első hivatalos-nak tekinthető eredmény az Orffyreus-ügyben.

A Borlach-féle gúnyrajz. Úgy gondolták, hogy kívülről hajtja valaki a gé-pet a titokban kifúrt, üreges állványon keresztül egy fogasléc segítségével.Csakhogy sem így, sem más csalással nem lehetett megmagyarázni a gépműködését, csak akkor, ha az összes szemtanú valótlant állított.

A KEZDETEK

31

A rizsporos parókák és intrikák világában ez a vizsgálat forduló-pontot jelenthetett volna az emberiség számára, hiszen ez az elsőmegbízható vizsgálat arra, hogy valóban működött a szerkezet. Avizsgálat tényét 1715. október 19-én harangozta be a lipcsei Post-zeitungen újság: �Orffyreus úr, a perpetuum mobile feltalálója,merseburgi lakos emlékeztetni akar minket arra, amit a LeibzigerZeitungensblatt korábbi számában ígért. Itt annak bemutatásátígérte, hogy gépét egy másik állványra is át lehet tenni. Nagyonfontosnak tartotta, hogy ezt az ígéretét betartsa, mert mostanábanellenvélemények jelentek meg a sajtóban. Ezt gúnyolódó és sértőmódon tették meg, ezért kívánatos a vizsgálat. Néhány ember szin-tén önmozgató gépet készített (ez nyilvánvaló utalás Gärtnerre),ami felületesen hasonlít az ő gépére, de nem tagadható, hogy ezekhamisítványok. Orffyreus úr nemrég gyógyult meg betegségéből,és amilyen gyorsan csak lehet, szeretné befejezni a perpetuum mo-bilét, amit nemrég újra kezdett építeni. Teljes mértékben fel vankészülve arra, hogy Isten segítségével egy tisztességes bemutatótfog tartani a találmánya létezéséről, olyan személyek jelenlétében,akik járatosak különböző szakmákban. A vizsgálat és a bemutató ehó 31-én lesz. Számos híres matematikus és mechanikus lesz jelen.Ugyanakkor a feltaláló elvárja, hogy részrehajlás nélküli véleménytkapjon az ügy kivizsgálására szolgáló bizottságtól. Ezért szükség-telennek tartja, hogy válaszoljon olyan emberek felhívására, akikkétségeiket a sajtóban tették nyilvánvalóvá.�

A nevezetes vizsgálatot valóban végrehajtották a jelzett napon ésZeitz hercege, Moritz Wilhelm olyan embereket választott, akikmegfelelőek voltak erre a feladatra. Két megbízottat jelölt ki, hogyaz eseményt lebonyolítsák, és több olyan emberből állt a bizottság,akik bizonyos tudományos képességekkel rendelkeztek. Mások pe-dig gyakorlati, technikai jártasságukról voltak nevezetesek, a töb-biek pedig megbízhatóságukról és megvesztegethetetlenségükről.A bizottság két vezetője Julius Bernhardt Rohr, valamint CasparJohann Bretnuetz volt. Von Rohr ekkor 27 éves, és jogi, matemati-kai, fizikai, kémiai és gazdasági végzettségű. A Hallei Egyetementanult, majd Hollandiában, később visszatért Halléba. Azért, hogymindent rögzítsenek a vizsgálat alatt, a kerületi magisztrátust,Johann Andreas Weisét megkérték, hogy szintén legyen jelen. Az őbeszámolója, valamint az elnök által kibocsátott tanúsítvány � amia herceg nevében lett kiállítva �, valamint Rohr fennmaradt tanú-


32

sítványa elég sok részletet feltár a vizsgálatból. Az első vizsgálat-nak elsősorban az volt a célja, hogy bebizonyítsák: a kerék áthe-lyezhető egyik állványról és csapágyról a másikra. Így bizonyítanilehetett, hogy a gépet nem a csapágyain keresztül, valamilyen tit-kos, külső forráson át mozgatják. Így ír erről a jegyzőkönyv:

�A feltaláló először mozgásba hozta a 11 láb átmérőjű, 1 lábvastag gépét, ami ugyanazon a fából készült állványon állt, amireeredetileg tették. Megindítás után megállították, majd újra indítot-

ták, mind jobb, mind bal kéz irányába, annyiszor, ahányszor csak abizottság tagjai vagy a jelenlevő nézők igényelték. A gép nagyonkönnyű, gyenge nyomásra indult. Két ujj elegendő volt ahhoz,hogy ezután felgyorsuljon, és akár egyetlen súly is, ami bent voltelrejtve, elkezdjen esni, csúszni. Mindössze egyetlen fordulat alatta gép gyorsan és egyenletesen forogni kezdett, akkor is, amikorterhelték. A terhelés egy olyan doboz volt, amibe 70 fontnyi tégláttettek. A súlyt kötél segítségével emelték föl, amely egy ablakonkeresztül haladt, és a tetőig nyúlott. A tetőtől lefelé több klaftermagasságból tudta felhúzni a terhet (1 klafter kb. 2 méter). A do-bozt annyiszor emelte fel, amennyiszer csak kérték.

Orffyreus a vizsgálóbizottság előtt.(Gyulai Líviusz grafikája)

A KEZDETEK

33

Az Orffyreus-gép két oldaláról készült rajz. A lényeget, a belső elrende-zést nem látjuk a képen, az titok maradt.


34

A továbbiakban a feltaláló, Orffyreus mindenki szeme láttára le-emelte az örökmozgót eredeti fa állványzatáról. A fa állványzatotnagyon gondosan megvizsgáltuk, mind a tetején, mind az alján,mind a közepén, különösen ott, ahol akár egy kis karcolás is lát-szott. Ugyanilyen gondosan vizsgáltuk meg a fatengelyből kinyúlóvas tengelyeket és a csapágyakat is. Azonban semmiféle gyanúsvagy csalásra mutató jelet nem találtunk.

Hogy további bizonyítékot kapjunk a belső mozgató erőre, azörökmozgót egy másik állványra is áthelyeztük, ahol a teljes csap-ágyat lehetett látni felülről is és alulról is, valamint a gép mindkétoldalát. Minden jelenlevőt kértünk, hogy nézze meg a csapágyakat,de semmilyen lyukat nem találtunk. A gépet át lehetett vinni egyikhelyről a másikra, valamint jobb és bal irányban is el lehetett indí-tani, bármennyiszer is kérték a tisztelt bizottság összegyűlt tagjai.A gép minden egyes alkalommal újra visszanyerte erős, egyenletesés gyors forgását. A mozgást hangos zaj kísérte, mely a gép belse-jéből származott, és addig tartott, amíg a gépet meg nem állították.Semmi gyanúsat nem találtunk.

Végül azt is megjegyezni kívánjuk, hogy a kísérlet előtt az ösz-szes szomszédos helyiséget megvizsgáltuk, tehát a fölötte, az alattaés a mellette levő helyiségeket. Azt is megállapítottuk, hogy a tar-tóoszlopok nem üregesek, és semmiféle mechanizmusnak nem ta-láltuk nyomát, mely kötél segítségével mozgatta volna a szerkeze-tet. Mind, amit a fentiekben írtunk igaz, és saját kézjegyünkkellátjuk el, minden fenntartás nélkül. Ezt a tanúsítványt a feltalálótiszteletteljes és engedelmes kérésére állítottuk ki. AláíratottMerseburgban 1715. október 31-én.�

Tizenkét tanú írta alá a tanúsítványt, de lehet tudni, hogy sokkaltöbben nézték végig az eseményeket. A bizottságnak három tagja aszász választófejedelem, II. August udvarához tartozott, valamint alengyel király udvarából is érkeztek. Augustus alkalmazásában állta bizottság egyik tagja, Christian Wolff professzor is. Harminchatéves volt a vizsgálat időpontjában, és a Breslaui, Jénai, Lipcseiegyetemen tanult. Leibniz tanítványa volt, és Leibniz javasolta őt aHallei Egyetem matematika professzorának. Ő is tagja volt a Lon-doni Királyi Társaságnak, mint Leibniz (ez az angol akadémia). Akésőbbiek során Nagy Péter tudományos tanácsadója lett, és segí-tett a Pétervári Tudományos Akadémia megalapításában. Majd aHallei Egyetem rektoraként is működött, de közben egy darabig a

A KEZDETEK

35

Marburgi Egyetemen volt száműzetésben Orffyreus gépe miatt.John Collins könyve [2] még részletesen felsorolja, hogy kik és mi-lyen képzettségűek voltak a bizottság többi tagjai, de elégedjünkmeg most annyival, hogy az egyetlen szóba jöhető külső energia-forrás, azaz a csapágyakon keresztül történő külső meghajtás a bi-zottság mint szemtanúk szerint kizárható. Így a vizsgálatok és aszemtanúk szerint: a gép nagy teljesítményt képes állandóan lead-ni, áthelyezhető egyik állványról a másikra, a csapágyakon keresz-tül nem hajtható meg. Mindezek azt a véleményt erősítik, hogyOrffyreus gépe valóban képes volt külső forrás nélkül állandóanenergiát leadni. Olvassunk most bele a bizottság egy másik tagjá-nak, Johann Weisének a feljegyzésébe:

�Először a feltaláló körbevezetett minket, és bizonyította, hogyörökmozgóját semmiféle rejtett kötél nem hajtja, mint ahogy azthamisan állították. A kör alakú gép körülbelül 6 láb átmérőjű és 1láb vastag. A feltaláló igen kis erő segítségével indította el. Amintaz első, belső súly esni kezdett benne, a gép forogni kezdett, éspercenként legalább 40-et fordult, és csak nagy nehézségek áránlehetett megállítani. Buchta és Wolf, akik a bizottság tagjai voltak,a mérések után néhány szót váltottak Orffyreusszal azért, hogy afeltaláló és Leibniz közti esetleges nézeteltéréseket tisztázzák.�

Buchta erről így ír Leibniznek 1715. november 3-án: �Orffyreusnagyon nyitottan beszélt Excellenciás Uramról. Nagyon sajnálja,hogy nem fogadta el Excellenciád ajánlatát, amit jelenlétembentett. Bizalmasan elárulta, hogy néhány rosszindulatú ember be-szélte rá erre. Azt kéri, hogyha Excellenciád szeretné meglátogatni,akkor jöjjön azonnal, és Excellenciád megvizsgálhatja a gépetamennyire csak akarja, de azon feltétellel, hogy Excellenciás urammegesküszik rá, hogy nem épít ilyen gépet, és háromezer tallért fi-zet. Amennyiben azonban a gépet eladják, akkor Excellenciás uramkilencezer tallért fog kapni. Merseburgban voltam múlt csütörtö-kön Wolf professzorral, valamint Hoffmann úr és a lipcsei Menckeúr társaságában, akiket szintén Őfelsége bízott meg a gép megvizs-gálásával. Saját szemeimmel láttam, amint Mr. Orffyreus az egészgépet öt vagy hat lépés távolságra elviszi, és egyik állványról a má-sikra teszi. Ezt teljes közelségből láttam, ezért azt állíthatom, hogyamit Gärtner úr ellene írt, az felháborító.�

Leibniz azonban nem fogadta el ezt az ajánlatot, valószínűlegazért, mert nem tudott volna háromezer tallért szerezni. Így ír:


36

�Nagyon örülök, hogy Orffyreus szépen beszél rólam, és nem értettfélre, mert állítólag arra panaszkodott, hogy meg akarom kapni atitkát. Én elsősorban bizonyos fontos alkalmazásokra gondolok, denem dönthetek a titok ismerete nélkül. Amint a feltaláló egyenesbejön, minél hamarabb értékes díjban kell részesíteni, hogy munkájagyümölcsét még élvezhesse.�

Leibniz Wolf professzort is megkérte, hogy írja le benyomásait avizsgálatról. Wolf professzor eleget tett a kérésnek, és 1715. de-cember 19-én megírta ezt a tanúsítványt. (Wolf és Leibniz levele-zésgyűjteményéből, mely fennmaradt, a kiadók mindig kihagyjákezt a levelet, valószínűleg a tartalma miatt.) Nézzük meg most, mitírt a hallei Wolf professzor:

�Orffyreus különleges gépének bemutatóján magam is résztvettem. Gärtner mechanikus, aki annyira híres mechanikai talál-mányairól, a publikum részére egy olyan rézlenyomatot terjeszt,amelyben bemocskolja Orffyreus nevét, feltételezve, hogy a gé-pét a szomszéd szobából egy kötél segítségével mozgatják. Aztbizonyítottuk, hogy a valóságban Orffyreus gépe nagyon távol,esik mindenféle csalástól, becsapástól. A vizsgálatot a hercegudvartartásának képviselői jelenlétében, és más vendégek rész-vételével bonyolítottuk le. Amikor a gép készen állt a forgásra,az összes szomszédos szobát kitártuk, és a csapágyakat teljesenfölnyitottuk. Csak az alsó fele maradt meg, a fölsőt le lehetettvenni. Azért, hogy nehogy valaki véletlenül megnézze a gép bel-ső szerkezetét, a feltaláló beborította azt. Amíg ezt megtette,nem palástolta azt a tényt, hogy a mechanizmus súlyok segítsé-gével működik. Számos ilyen súlyt (melyet egy kendőbe burkolt)a kezünkbe adott, hogy megbecsüljük a súlyát. Körülbelül 4fontra becsültük mindegyiket s ezek határozottan henger alakúakvoltak. Nemcsak emiatt, hanem más közvetett bizonyíték miatt isúgy gondolom, hogy a súlyokat valami mozgatható vagy rugal-mas karokhoz kötötte a kerék külső kerületén. A forgás alatt jólhallatszik, hogy a súlyok fa lemezeket ütnek meg. Láthattamezeket a lemezeket egy résen keresztül. Ezek kissé be vannakgörbítve. Amikor átrakta a kereket egy másik támaszra, és újrabeszerelte a súlyokat a megfelelő helyekre, lenyomott egy vasbólkészült rugót, ami hangos zajt adott, amint fölfelé kinyomódott.Ezért nincs kétségem afelől, hogy a kereket egy belső energiafor-rás mozgatja, de az nem biztos, hogy örökké tart. Azonban a

A KEZDETEK

37

gépnek nem sok értéke van, ha nem fejleszthető tovább. Jelenleg60 fontot tud fölemelni négyes csigasorral és ez az emelést eléglassúvá teszi. A kerék átmérője körülbelül 12 láb, a vascsapágyegészen vékony, körülbelül 1/4 inch átmérőjű, és hosszának csaka hatoda súrlódik.�

Leibniz nagyon megörült a precíz információknak, és Wolfnak1715. december 23-án válaszolt: �Nagyon köszönöm, hogy írt azOrffyreus-gépről. Be kell ismernem, fantasztikusnak tűnik. Bár-csak egy tehetős herceg megvenné a találmányt. Akkor is megérné,ha jelenleg nem tud nagyon sokat a gép. Talán, ha a mechanizmusaegyszer ismert lesz, akkor javítani tudják, és előnyösen használha-tó. Gärtnert dicsérik a találmányaiért, ám tudatára kellene juttatni,hogy több tiszteletet mutathatna azok irányában, akik kevésbé is-mertek. Nem tett jó szolgálatot önmagának azzal, hogy tisztesség-telenül csalónak állította be Orffyreust.�

1715 decemberében egy kis könyvecske jelent meg a vizsgála-tokról, és ezeket is olvashatta a köznép. Természetesen ebben semtaláljuk meg a belső, titkos mechanizmus leírását. Mindenesetrenéhány fontos információmorzsát itt most elcsíptünk. Az egyik az,hogy súlyok mozogtak a kerékben, ferde, talán spirális pályán, ésrugók is megtalálhatók a szerkezetben. Tehát valamilyen energiatá-rolási feladatot megoldott a mechanizmus. Talán a könyv elolvasá-sa után az olvasók maguk is nekilátnak a spekulációnak, milyen islehetett Orffyreus szerkezete. A későbbiekben kiviláglik majd,hogy nem volt valami nagyon bonyolult, mindössze szokatlan voltaz elrendezése.

Az Orffyreus elleni áskálódások nem szűntek meg, a vizsgálatijegyzőkönyv ellenére folytatódtak. A demonstrációkból kapottpénzt, melyet Orffyreus a szegények között osztott szét, megadóz-tatták, csak azért, hogy jövedelemforrásától és népszerűségétőlmegfosszák Orffyreust. Újra depresszióba esett, mely négy hónap-ig tartott, és különböző egyéb nehézségei miatt Orffyreus ismétmegsemmisítette berendezését. Leibniz 1716. április 14-én Teuber-nek ezzel kapcsolatosan így ír: �Nagyon aggaszt, hogy mi történ-hetett Orffyreus úrral, és nagyon örülnék, ha utánanézne ennek. Afalujának az intendánsa talán tud erről. Sok dolog zavarta azt a jóembert, és nem szokta meg a közösségi élet ilyen szabályait. Ezérttartok tőle, hogy a találmánya könnyen elveszhet, ha nem hozzanyilvánosságra, ha nem mondja el barátainak.�


38

ORFFYREUS KÁROLY VÁLASZTÓFEJEDELEM UDVARÁBANAhogy életrajzírója is megjegyzi, Leibniz rátapintott a valóságra.

Sajnos Orffyreus bizalmatlansága, a külvilág értetlensége és ellen-ségeskedése végül is oda vezetett, hogy Orffyreus titka, a szerkezetlényege a mai napig is ismeretlen. Orffyreus tehát miután gépétösszetörte, egy új helyre, Kasselba utazott. 1716. július 3-án Leib-niz újra levelet írt Teubernek, melyben értesíti, hogy Hannoverbőlújra elutazik Zeitzbe, hogy a számológépével kapcsolatos mégfennmaradt gondokat elsimítsa. Ez a számológép korának egy igazicsodája volt. Nemcsak összeadni és kivonni, hanem szorozni, osz-tani valamint gyököt vonni is tudott. Említi ebben a levelében,hogy Moritz Wilhelm grófot is meg akarja látogatni. Az udvarinapló szerint Leibniz 1716. július 10-én érkezett, és tisztelt ven-dégként fogadták. Egy hétig maradt, módosított valamit a számo-lógépén, ami ott készült, és visszaútban újra meglátogatta Orffy-reust. 1716. augusztus 3-án így ír Teubernek:

�Beszéltem Orffyreus úrral, aki Kasselba kíván költözni. Nagyreményei vannak, mivel Őfelsége (a választófejedelem) támogatá-sával és tekintélyével több nemesemberhez juthat el a híre, ésmegkaphatja a jutalmát. De hogy ezt elérje, legalább két hétig kella gépének működnie.� Leibniz június 17-én hagyta el Zeitzet. Ek-kor már tudott arról, hogy Orffyreus Kasselba fog költözni. Leibnizis remélte, hogy az új szerkezet megépítése után egyenesbe jönneka dolgok, és ő is részt tud venni a fejlesztésben és a szerkezet titká-nak megfejtésében. Leibniz részvételét azonban megakadályozta1716. november 14-én bekövetkezett halála. Hetvenéves korábanhunyt el, s ezzel megszűnt az a lehetőség, hogy a kontinens elis-mert, vagy talán legelismertebb tudósa részt vehessen a szerkezettitkának feltárásában. Leibniz tekintélye, tudása és látható érdeklő-dése, támogatása így mindörökre elveszett.

Újabb fejezet kezdődött ekkor Orffyreus életében, s bár Leibnizsegítsége elmaradt, még mindig nem hunyt ki a remény. Új lehető-ségek, új horizontok nyíltak meg, amikor Orffyreus egy mindeneddiginél gazdagabb és tekintélyesebb uraság, Hesse-Kassel ura,Karl választófejedelem szolgálatába állt.

A hesse-kasselí fejedelemség Weissensteinben levő kastélyábanélt Károly, aki ekkor hatvankét éves korában európai szintű előke-lőségnek számított. Kis fejedelemsége jó anyagi körülmények kö-

A KEZDETEK

39

zött élt, ami elsősorban zsoldoshadseregének volt köszönhető, hi-szen ezt a zsoldoshadsereget mindig busás haszon fejében adtakölcsön az éppen hadakozó uraknak. Míg Angliában ekkor a rab-szolga-kereskedelem és a gyarmatáru-kereskedelem bizonyult alegkifizetődőbb vállalkozásnak, Hesse-Kassel tartomány ura törté-netesen zsoldoshadseregek felszerelésével és kölcsönzésével tettszert jelentős pénzre és tekintélyre. Szinte egész életét hadakozás-sal töltötte el, de élete második felében a választófejedelem már aművészetek és a tudomány felé fordult. Az ő kastélyába került akontinentális Európa első gőzgépe. Ennek az az egyszerű feladatavolt, hogy a kastély előtt lévő vízesésrendszer vizét kellett forgat-nia a nagyérdemű publikum csodálkozása közepette. Karl tizenötgyermeke számos jó udvarba házasodott be, így egyik fiából pél-dául svéd király lett. Mondhatjuk tehát, hogy a rizsporos parókáskorszak �krémjéhez� tartozott, a legfelsőbb, legelőkelőbb körök-höz, így komolyan tudta segíteni Orffyreus munkáját.

Valóban, Orffyreusnak ez volt az aranykora, egészen Karl 1730-ban,hetvenhat éves korában bekövetkezett haláláig. Az uralkodó figyeltkis országára, és külön ügyelt a kereskedelmére. Ezért egy keres-kedelmi kamarát is felállított, és Orffyreusnak itt ajánlott állást.Orffyreus így 1716-ban kereskedelmi tanácsos lett évi 300 tallérosfizetéssel, ami akkor nem volt egy kis összeg. Tehát állást, fizetéstés rangot kapott. Az uralkodó egész életét végigkísérte a technikairánti érdeklődés. Olyannyira, hogy � mint lelkes protestáns � meg-hívta a Franciaországból elüldözött hugenottákat. 1gy érkezett ud-varába 1688-ban egy Denis Papin nevű hugenotta, aki a gőzgép fej-lesztésében jelentős érdemeket ért el. A Marburgi Egyetemen ma-tematika professzor is lett, és húsz éven át szolgálta a fejedelmet.1695-ben költözött Kasselba Papin, és ott több híres kísérletet vég-zett az uralkodó segítéségével és támogatásával. Papin munkatársavolt Huygensnek Párizsban, Boyle-nek Londonban. Ő találta fel abiztonsági szelepet és a nyomás alatti főzést, a kuktafazekat.

Papin nem folytatta sokáig gőzgépes kísérleteit Karl fejedelmiudvarában, hiszen egy másik modell, Desaguliers találmánya jobb-nak bizonyult a Papin-féle gőzgépnél. Ebből láthatjuk, hogy azuralkodónak volt technikai vénája, érdeklődése. Kastélyában kiál-lított számos gépet, szerkezetet, technikai érdekességet. Harminc-nyolc évi házasság után azonban meghalt a felesége, aki tíz fiúvalés öt lánnyal ajándékozta meg. Utolsó éveiben az uralkodó két


40

hölgy kegyeit is élvezte, akik viszont állandóan civakodtak egy-mással, és a későbbiekben ez Orffyreus sorsát is sajnálatos módonrossz irányba befolyásolta.

Érdekes epizód történt a feltaláló és az uralkodó között. Az ural-kodó volt az egyetlen személy, akinek megmutatta Orffyreus aszerkezet belsejét, de nem ingyen, hanem állítólag négyezer tallér-ért, ami akkor szép kis summa volt. Az uralkodó, miután meggyő-ződött arról � működés közben látva a szerkezet belsejét �, hogytényleg nincs csalás a találmányban, és valóban csak súlyok moz-gatják mintegy �önmagától� a szerkezetet � tehát valóban örök-mozgó �, ezután teljes tekintélyével a feltaláló és szerkezete mögéállt. Az a tény, hogy Orffyreus megengedte az uralkodónak, hogybetekintsen a gépbe működés közben, jelentősen javított ugyanhelyzetén, de az alapvető gondokat ez sem oldotta meg.

ÚJABB VIZSGÁLATOKKözben tovább folytak az események. Gärtner és társai újabb

pamfleteket és újabb kihívásokat gyártottak, kijelentették, hogy nemműködik a gép két hétnél tovább, éppen ezért Orffyreus megkérte újuralkodóját, Károly herceget, hogy támogasson egy olyan vizsgálatot,amelynek keretében több mint két héten át, ellenőrzött körülményekközött, lepecsételt szobában működhet a gépe. Ez az újabb, sikeresvizsgálat is megtörtént. Az uralkodó ekkor a következő dekrétumotbocsátotta ki: �Az említett gép nemes, személyes tekintetünk előttforgott, és gondosan megvizsgáltuk azért, hogy bármiféle jövendőbelikétségeinket kielégítsük, és a vizsgálatnál mindent lezártunk és lepe-csételtünk úgy, hogy a gépet senki ne érhesse el, valamint mindenegyes lezárt ajtóhoz, ablakhoz őrt állítottunk. Az előre megállapodottidő után újra meg fogjuk vizsgálni a gépet, és amennyiben rendbenlesz, akkor garantáljuk a feltalálónak, hogy egy hercegi aláírással el-látott, hiteles dokumentumot adunk neki, amire szüksége van, hogy amegalapozatlan kritikákat visszautasítsa... Miután az eszközt háromhónapig látták működés közben nagyon sokan, innen és más vidékék-ről is, alacsony és magas rangú emberek, ezért 1717-ben, az elmúlt évnovember 12-én megparancsoltuk, hogy pecsételjék le, és haddmenjen két héten át a gép. Azután személyesen és néhány miniszte-rünk társaságában ismét megnéztük november 26-án, ugyanazon ahelyen, és akkor felnyitottuk a pecséteket, és igazoltuk, hogy ugyan-

A KEZDETEK

41

Orffyreus 4000 tallérért megmutatja a gépének belsejét Károly őrgrófnak.(Gáspár Tamás grafikája)


42

úgy működik. Mindent nagyon gondosan megvizsgáltunk, és sajátkezünkkel állítottuk meg a gépet. Kis erő segítségével, a feltaláló se-gítsége nélkül újra megindítottuk a gépet. Aztán újra lepecsételtük ahelyiséget, az összes ablakot és ajtót a bizonyos szobán és az összesmellette levő részeken. Aztán teljes hat hét múlva ezután, miközbensenki sem nézhette meg a gépet, azaz 1718. január 4-én Isten akara-tából újra megérkeztünk a helyszínre. Újra elmentünk weissensteinikastélyunkba, ahol nemcsak azt vettük észre, hogy a pecsétünk érin-tetlen, de azt is láttuk, hogy Orffyreus örökmozgója ugyanúgy forog,mint azelőtt. Azt is találtuk, hogy sem a szobán belül, sem kívülsemmiféle gyanús jel nincs. A feltaláló szívesen hozzájárult volnaegy hosszabb vizsgálati periódushoz, figyelembe véve azt, hogy el-lenségei négy hetes vizsgálatot követeltek, ami már nyolc hétre nyúlt,mi kegyesen hozzájárultunk és beleegyeztünk, hogy ilyen meghosz-szabbítás szükségtelen írott tanúbizonyságunk megtételéhez.�

Károly herceg ezután számos lehetőséget említ, hogy mire lehetfelhasználni a gépet, többek között archimedesi csavar segítségévelvizet emelhet. Nem fejézte ki kétségét afelől, hogy amint Orffyreusgépét eladják, egy sokkal nagyobb gép épülhet majd, ami többre ké-pes, feltéve, hogyha nagyobb kísérleti helyiséget és több asszisztenstadnak a feltalálónak. A tanúsítvány vége felé a herceg egy királyiparancsot bocsátott ki: �Elvárjuk. mindenkitől, bármilyen rangban éspozícióban legyen, de különösen saját alattvalóinktól, hogy tartóz-kodjanak Orffyreustól, kereskedelmi tanácsosunktól, a feltalálónak azavarásától, nagyszerű eszközének méltatlan említésétől, ami mégnem ismert széles körben, és inkább segítsék és tegyék lehetővé,hogy Orffyreus élvezze sikerének gyümölcsét, védelmezzék és jóin-dulattal támogassák munkásságát. Bárki, aki ilyen támogatást ad ne-ki, azt mi is támogatjuk, rangra való tekintet nélkül, sőt, attól füg-getlenül is, hogy a mi alattvalónak-e vagy nem.

Dátum: Kassel, 1718. május 27.�

Négy hónap telt el a demonstráció óta, amikor a hercegnek másdiplomáciai feladatai lettek. Egy négyes szövetség jött létre a hanno-veri választófejedelem valamint Nagy Péter cár, XII. Károly svéd ki-rály és VI. Károly a szent Római Birodalom választott fejedelme kö-zött, és számos kisebb fejedelemség, Poroszország, Szászország, Len-gyelország és Litvánia valamint a lengyel trón között. Ezt a szövetsé-get Károly őrgróf, Hesse-Kassel ura, Orffyreus protektora hozta létre.

A KEZDETEK

43

Egy téves korabeli elképzelés szerint a kerékben felhúzott rugók és fogas-kerekek rejtőztek. Ám az összes szemtanú mozgó, csúszó, zuhanó súlyok-ról számolt be.

Így egy darabig elhallgattak Orffyreus ellenségei, a �Gärtner-cso-port�. Néhány nyugalmas év következett, ami sajnos nem járt je-lentős áttöréssel. Ám most egy hosszabb cikk jelent meg Orffyreuskészülékéről (a merseburgi vizsgálatokról) az Acta Eruditorum címűfolyóiratban 1715. október 31-én. A cikk címe: Johann Ernst EliasOrffyreus örökmozgójáról szóló beszámoló. A beszámoló röviden


44

ismerteti Orffyreus találmányát, a Gärtner-csoport támadását, melyszerint egy titkos kamrából mozgatták a szerkezetet. A cikk áttekintia feltaláló munkásságát, azt, hogy állandóan javított a készüléken, ésnem szavakkal, hanem tettekkel hallgattatta el a kritikát. A cikk le-írta, hogy milyen kiváló emberek vettek részt a vizsgálatokban, shogy Orffyreus nem titkolta: a gép súlyok segítségével mozog. Aszerző megjegyzi, hogy közvetett bizonyítékok szerint a súlyokat aközepükön kilyukasztották, és összekötő rugókhoz kapcsolták.

Orffyreus könyvének borítója. A feltaláló ebben az írásban dicséri sajátmagát, ellenségeit szidja, de a titok lényegéről semmit sem ír.

Ettől a ponttól kezdve azonban már Orffyreus nyakasságán ismúlt a sikere, mert bár többen felkínálták, hogy valamilyen felté-tellel megveszik a gépét, egyetlen üzlet sem jött létre. Az első be-mutató után hét évvel, 1719-ben publikálta Orffyreus a könyvét, �Agyőzedelmes Orffyreus-örökmozgó�-t, ami német és latin nyelven

A KEZDETEK

45

is megjelent: A latin szöveg természetesen korának tudósaihozszólt, a német nyelvű pedig az átlagembernek. A könyvnek többpéldánya megtalálható az Egyesült Államokban, Oroszországban ésEurópában. Bár a titkot itt sem árulta el, hosszan leírja, hogy mimindenre lehetne felhasználni a gépet, de a kötet általában csak re-torikai fordulatokat tartalmaz. A könyvben leírja az örökmozgószerkezetek történetét, sőt ellenségeit is számba veszi, és négy cso-portba osztja: egy részük a tudományos világhoz, más részük anagyhatalmú emberekhez tartozik, harmadrészük az átlag közön-séghez, valamint a sajtóhoz. Így szinte a teljes emberiséget ellensé-gei között említi, ami azért már zavart lélekre utal. Egyedül Károlyherceget méltatja mint protektorát és védelmezőjét, de itt már Leib-niz neve nem szerepel. Leírja, hogyan kezdte el építeni az örökmoz-gókat, ám a belsejéről nagyon szűkszavúan nyilatkozik: �Olyan akerék belső szerkezete, hogy az örökmozgás törvényei szerint alakí-tottuk ki, és úgy van elrendezve, hogy bizonyos módon elhelyezettsúlyok, amint forogni kezdenek, saját mozgásukból erőt nyernek, ésfolytatják a mozgásukat addig, amíg elrendezésük nem veszti el amegfelelő helyet és geometriai elrendezést. Míg az automatákban,mint például az órákban vagy rugókban, mindig szükséges újra ésújra felhúzni a szerkezetet, addig a súlyok Orffyreus szerkezetébenmásként működnek. Ezek a súlyok fontos részei a szerkezetnek, ésezek teszik lehetővé az örökös mozgást. Belőlük jön az az univer-zális mozgás, amit addig kell végezniük, amíg a gravitáció centru-mán kívül vannak, és úgy kell őket együtt elhelyezni, hogy soseálljon be egyensúly, amit ezek a súlyok csodálatos, gyors mozgá-sukkal meg is tesznek. Egyik vagy másik a súlyával a tengelyrefüggőlegesen nehezedik, és ez a tengely is mozog.�

Ezzel persze nem lettünk okosabbak, csak azt tudjuk a szerzőtől,hogy valóban különleges pályán mozgó súlyok segítségével való-sította meg ezt a feladatot. A részletes technikai megoldást azonbanesze ágában sincs közölni.

ÚJABB SZEMTANÚK BESZÁMOLÓIOrffyreus tehát két vizsgálatban is bizonyította, hogy súlyok,

rugók, ferde pályák segítségével örökmozgót lehet létrehozni, deazt már könyvei ellenére sem tudta elérni, hogy valaki is meg-vegye nem kis pénzért a szerkezetét. 1721-ben az uralkodó aztán


46

a feltalálónak egy kertes házat adományozott, melyhez egy le-gelő is tartozott. Bár ez a magánéletében jelentős könnyítést ho-zott, ennek ellenére az ügy nem haladt tovább. Ebben az évbenazonban a kor két tudósa is meglátogatta Orffyreust, és fenn-maradt leveleikből újabb csipetnyi információt kapunk, újabbbepillantást a gép működésébe.

Az egyik egy Joseph Emmanuel Fischer nevű fiatal építész éstechnikus, aki Desaguliers-rel együtt dolgozott, hogy Savery ésNewcomen gőzgépének szabadalmát kiértékelje, megértse.Fischer tehát maga is értett valamennyire a gőzgépekhez, az erő-gépekhez, a fizikához. Huszonnyolc éves volt, amikor az udvar,azaz Károly herceg szolgálatába állt. Fischer a következő leveletküldte Desaguliers-hez Angliába: �Nagyrabecsülésem jelekéntírom Önnek ezt a levelet, valamint a kasseli örökmozgóról sze-retnék tudósítani, amit már akkor ajánlottak nekem, amikor Lon-donban voltam. Bár nagyon hitetlen vagyok olyan dolgokban,amelyeket nem értek, biztosítanom kell Önt, hogy nincs olyan ok,ami miatt ezt a gépet ne nevezhetnénk örökmozgónak, és jó okomvan arra, hogy ezt higgyem. A kísérletek miatt, amelyet őfelségeengedélyével megnézhettem, aki az egyik legrendesebb herceg,akit életemben ismertem, és aki kegyeskedett részt venni a vizs-gálatokban, amit két órán keresztül én elvégezhettem. Ez egyolyan kerék, aminek 12 láb az átmérője és olajos vászonnal vanleborítva. A kerék minden egyes fordulatánál legalább 8 súly esé-sének hangját lehet hallani, amelyek gyöngéden esnek le azon azoldalon, amerre a kerék forog. A kerék meglepő gyorsan forog,26 fordulatot tesz meg percenként, amikor a tengelyt nem terhe-lik. Amikor a tengelyre helyeznek egy ékszíjat, kötelet, hogy egyarchimedesi csavart hajtson meg, ami vizet emel, akkor csak 20fordulatot tesz meg percenként. Ezt többször is kimértem azórámmal, és mindig ugyanezt találtam. Aztán megállítottam a ke-reket jó nagy erőfeszítéssel úgy, hogy a kerületét fogtam mindkétkezemmel. Olyan erős volt, hogy ha hirtelen akarnánk megállíta-ni, akkor egy embert felemelne a földről.

Miután megállítottam, stacioner maradt (és ez Uram a legna-gyobb bizonyíték arra, hogy ez örökmozgó). Újraindítottam nagyonóvatosan azért, hogy vajon önmagától visszanyeri-e az előbbi gyor-saságát. Ez iránt kétségeim voltak, hiszen Londonban azt mondtáknekem, hogy csak addig forog, amíg az elején átadott lendület érté-

A KEZDETEK

47

ke ki nem merül. De legnagyobb csodálkozásomra a kerék egyregyorsabban és gyorsabban forgott, és két teljes fordulat után vissza-nyerte a teljes sebességét, amit kimértem az órámon. 26 fordulatottett meg percenként teher nélkül, és 20 fordulatot tett meg, amikoregy archimedesi csavarhoz kötötték, hogy vizet emeljen.

Ez a kísérlet, Uram, azt mutatja, hogy a kerék gyorsan kezd fo-rogni az általam adott igen lassú kezdősebességtől, és ez mindennéljobban meggyőz engem, annál is inkább, mintha egy egész évig lát-tam volna forogni a kereket. Az nem győzött volna meg, mert egyéven át apránként lassulhatna. De azok után, hogy sebességet nyerta sebesség vesztése helyett, és nőtt a sebessége a súrlódás ellené-ben, nem látom, hogy bárki is kételkedhetne a dolog igazában. Ami-kor az ellenkező irányba fordítottam, a kerék ugyanazt a hatást mu-tatta. Megvizsgáltam ennek a keréknek a csapágyait, hogy megfi-gyeljem, van-e valamiféle rejtett szerkezet, de semmi mást nem vet-tem észre, mint két pici csapágyat, amin a kerék fel van függesztve.Őfelsége, aki egy igazán nagy herceg tulajdonságával bír, mindig

kedvezően nyilatkozott a feltalálóról, és nem használja addig a gé-pet, amíg a feltaláló nem kapta meg az őt megillető jutalmat. Őfel-sége, aki jól érti a matematikát, biztosított engem, hogy a gép olyanegyszerű, hogy egy asztalossegéd is megértheti, ha látta a kerék bel-sejét, és egyébként sem kockáztatná a nevét adni ilyen állításokhoz,amennyiben nem lenne teljes biztonságban ebben a dologban.

Azt mondtam Őfelségének, hogy úgy vélem, valamilyen társa-ságot lehetne alapítani Londonban, hogy megvegyük a titkot. Aherceg nagyon boldog lenne, ha egy ilyen társaság átadna húsz-ezer fontot a feltalálónak, és akkor a gépet meg lehetne vizsgálni,a titkot fel lehetne fedni. Ha a mozgását valóban örökmozgónaktekinthetnénk, akkor a húszezer fontot megkapja a feltaláló,amennyiben nem, a pénzt visszaadja. Ezt megfelelő törvényes do-kumentumokkal előtte rögzítenénk. Mondtam Őfelségének, hogysenki se tudna jobban összehozni egy társaságot, mint Ön, mivelÖn mindig a közjóért fáradozik. Gondolja el, hogy milyen jó len-ne, ha Európa legfelvilágosodottabb nemzete ilyen feladatot kap-na, ha birtokába kerülne az örökmozgás titka, mivel az azt jelen-tené, hogy végtelen számú, gyönyörű találmányt lehetne csinálni,melyek ma még ismeretlenek. Mivel nem leszek itt sokáig, arrakérem, vegye fel a kapcsolatot Roman úrral, Őfelségének az épí-tész intendánsával. Ő meg fogja mutatni az összes levelet, ami a


Egy rajz Orffyreus könyvéből.(A legnagyobb méretű Orffyreus-gépről készült metszet.)

A rajzon a szerkezetet, egy csavarszivattyút és ütő-zúzó malmot mozgat,mely két rúd alakú súlyból áll. Ezen a képen nem szerepel a fordulatszámszabályozására felhasznált inga.

48

A KEZDETEK

49

hercegnek szólt, és megállapodásra tud jutni Önnel, amit legmé-lyebben az Ön figyelmébe ajánlok. Kérem, szintén beszéljen ba-rátjával, Sir Newtonnal, és mondja el a véleményemet a gépről.Remélem, hogy hamarosan hallani fog a leideni Gravesande úr-ról, barátunkról, aki egy körúton van, és Őfelségének a hercegnekaz udvarába tart. Őfelsége küldött neki Roman úr által egy leve-let, melyben kéri, hogy látogasson el ide.�

Sajnos Fischer nem tudta, hogy Desaguliers már elkötelezte ma-gát a Savery-Newcomen gőzgép mellett és abban dolgozik aktívan,így nem állt érdekében, hogy az Orffyreus-féle megoldást népsze-rűsítse. Ez az ipari ellenérdekeltségnek egy korai példája.

LEVÉL NEWTONNAKMost idézzünk hosszan Gravesande leideni fizikaprofesszor le-

veléből, amelyet Isaac Newtonnak írt: �Doktor Desaguliers való-színűleg mutatta Önnek azt a levelet, amit Fischer báró írt nekinemrég Orffyreus kerekéről, ahol a feltaláló azt állítja, hogy ezörökmozgó. A herceg, aki a tudományok és a művészetek pártoló-ja, aki egyetlen egy alkalmat nem hagy ki, hogy többféle talál-mányt vagy újítást támogasson, az egész világnak be akarja mutat-ni ezt, a köz hasznára. Arra kért, hogy vizsgáljam meg, megfele-lők-e a feltaláló állításai, és hogy megmutathatjuk-e nagy tudásúembereknek, akik kigondolhatják, hogy milyen további találmá-nyok, hasznok jöhetnek ebből a semmi máshoz nem hasonlíthatószerkezetből. Remélem, nem kedvetleníti el az, hogy vizsgálatomcsak másodlagos, közvetett lesz. Ezért mindent elmondok, ami agép külsejére vonatkozik, tekintve, hogy az emberek nagyon meg-osztottak ebben a kérdésben, szinte az összes matematikus ellenevan. A többség az örökös mozgás lehetetlenségét állítja, és ezértnem kapott sok figyelmet Orffyreus találmánya. Be kell vallanom,hogy képességeim nem érik el azokét, akik már bizonyították ezt alehetetlenséget, de el kell mondjam Önnek azokat a körülménye-ket, amelyek közt a gépet elkezdtem vizsgálni.

Körülbelül hét éve fedeztem föl, hogy hibásan érvelnek ellene,és bár az ellenfelek állításai önmagában igazak, de nem alkalmaz-hatóak mindenfajta ellentmondás nélkül az összes lehetséges gépre,és azóta is meg vagyok győződve, hogy lehetséges olyan gépet ké-szíteni, amely örökké mozog. Úgy tűnt nekem, hogy Leibniz hibá-


50

zott, amikor axiomatikusan kijelentette az örökös mozgás lehetet-lenségét. Ennek ellenére azonban nem hittem el, hogy Orffyreusképes ilyen felfedezésre, mert egy olyan találmánynak tártottam,amely nem lehetséges, ha előtte más fölfedezéseket nem tesznek.De mivel megvizsgáltam a gépet, lehetetlen számomra, hogy nefejezzem ki meglepetésemet.

A feltaláló igazi mechanikus, bár nem jó matematikus, ennekellenére a gépe valami zseniálisan meglepő, bármennyire is lehe-tetlennek tűnik. A következőkben a gép külsejét írom le, mert afeltaláló nem engedte meg, hogy a belsejét megnézzem, félve attól,hogy elveszik a titkát. A gép egy üreges kerék vagy egy dob, ami14 inch vastag és 12 láb átmérőjű, nagyon könnyű, és számos fa-lécből áll össze. A feltaláló az egész kereket vászonnal borítja,hogy ne lehessen látni a belsejét. A kerék vagy dob közepén egy 6inch átmérőjű fatengely fut, melynek mindkét vége 3/4 inch átmé-rőjű vascsapágyakban végződik, s e körül forog az egész szerkezet.Megvizsgáltam ezeket a csapágyakat, és egészen biztos vagyokbenne, hogy kívülről semmi nem járul hozzá a kerék mozgásához.Amikor igen gyengéden megnyomtam a kereket, mindig megállt,amint elvettem a kezem. Amikor valami nagyobb sebességet adtammár a keréknek, akkor nagyon nagy erővel tudtam csak megállíta-ni, mert miután megindul, két vagy három fordulat után eléri leg-nagyobb sebességét, és ekkor már 25 vagy 26-szor megfordul per-cenként. Ez a mozgás legalább két hónapra is megőrződik, amintezt a kastély egyik szobájában lezajlott vizsgálat mutatta nemré-gen. Itt az ajtókat és ablakokat lezárták és lepecsételték, úgyhogynem volt lehetőség a csalásra. Ezen idő lejárta után őfelsége meg-parancsolta, hogy a szobát nyissák föl és a gépet állítsák meg, hi-szen ez csak egy modell volt, egyes részei elhasználódhattak avizsgálattól. A herceg maga is jelen volt az én vizsgálataimnál is.Vettem magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem, vajon látta-ea belsejét, miután egy ideig mozgott, vajon megváltoztak-e a belsőalkatrészei, és vajon ezek a részek szolgálhattak-e valamilyen csa-lás palástolására. Erre Őfelsége biztosított engem az ellenkezőjéről,arról, hogy a gép maga nagyon egyszerű.

Ebből is láthatja Uram � bár nem volt semmi abszolút biztos de-monstráció a részemre �, hogy a mozgás alaptörvénye valószínűlega dobon belül rejtőzik, és ez valóban az örökös mozgás törvénye.Ugyanakkor nem lehet tagadni, hogy jó véleményem van a felta-

A KEZDETEK

51

lálóról. A herceg Orffyreusnak szép ajándékot adott azért, hogybeleláthasson a gépbe, ugyanakkor nem mondhatja el a találmánylényegét, nem használhatja, mielőtt a feltaláló meg nem kapja amegfelelő jutalmat. Biztos vagyok benne Uram, hogy egyedülAnglia, ahol a művészeteket és a tudományokat olyan széles kör-ben művelik, csak Anglia tudna a feltalálónak megfelelő jutalmatadni. Nem kíván mást, csak annak a biztosítékát, hogy gépéértmegkapja a kért összeget, ha valóban bebizonyosodik, hogy örökö-sen tud mozogni a gép. Annak garantálását szeretné, hogy tisztes-séges módon vizsgálják meg a gépét, de efféle garanciák nélkülnem adhat engedélyt a vizsgálatra. Nos Uram, mivel a közjót va-lamint a tudomány haladását szolgálná, ha kiderülne, hogy valódi-evagy csalás ez a találmány, úgy hiszem, hogy a fenti feltételek el-fogadhatóak lesznek.�

Nem tudjuk, hogy valaha is válaszolt-e Newton erre a levélre,hiszen ekkor már előrehaladott korára való tekintettel keveset dol-gozott. Mindenesetre még hat évig élt. Így nem kizárt, hogy tehe-tett volna valamit az ügy érdekében. Arra is gondolhatunk, hogymivel Leibniz bizonyos mértékig pártolta ezt a gépet, talán erre va-ló tekintettel nem mutatott érdeklődést a Leibniz által favorizáltszerkezet iránt. Tragikus hiba, hogy Newton érdeklődését nem kel-tette fel ez a szerkezet, hiszen minden másként alakulhatott volna.

Az eddigi szemtanúk beszámolóiból néhány konklúziót már lelehet vonni, vegyük most sorra ezeket.

NÉHÁNY KÖVETKEZTETÉSAzt láttuk az ellesett mozzanatokból, hogy ebben a dobban ferde

pályán, egyszerű mechanikus szerkezet segítségével súlyok mo-zognak, és úgy tűnik, hogy a folyamat egy szakaszában acélrugókis részt vettek. A sok-sok vizsgálat alapján állíthatjuk, hogy nem acsapágyakon át, kívülről hajtották a készüléket, hiszen többen isállították, hogy gyenge nyomás után, magától is felgyorsult a for-gás. Éppen akkor, amikor egy minimális erővel meglökték. Ezértnehéz elhinni bármilyen olyan híresztelést, hogy kívülről hajtottákvolna a szerkezetet. Az igen hosszú időtartamú kísérlet pedig aztbizonyítja, hogy nem a szerkezetben elrejtett sűrített levegő segít-ségével ment a készülék, és az egyetlen szemtanú, Karl őrgróf sze-mélyes megfigyelései is erre utalnak. Kétségtelen, hogy nem ter-


52

helhető akárhogyan a szerkezet, hiszen az archimedesi csavart(mint szivattyút) rárakva lassult a forgása. Elképzelhető, hogy mégnagyobb terhelésnél teljesen leállt volna.

Kétségtelen, hogy nagyon sokan, akik olvassák ezeket a sorokat,hitetlenkednek, vagy felháborodnak a szemtanúk leírásain, hiszenlegjobb tudomásunk szerint a tudomány régóta bizonyította, hogysem mechanikus, sem más típusú örökmozgó nem létezik. Lehe-tetlen, hogy több százezer kutató, több millió mérnök ne jött volnará a titokra, főképp, ha ez olyan egyszerű.

A valóság szerintem nem ilyen. Igenis el lehet venni a kedvét sokszázezer értelmes embernek attól, hogy ilyen irányban kutakodjanak,gondolkodjanak. A könyv hátralévő részeiben még épp elég példávalfogunk találkozni arról, hogy valaki mégis rájött egyfajta energia-nyerő, azaz �örökmozgó� készülék titkára, de a kor �gärtnerei� nemengedték meg a találmány elterjedését. Kétségtelen, hogy ennek afelfedezésnek az értéke önmagában egy jelentős akadály. Ilyenkorpresztízs, irigység, butaság oly mértékű egyvelege jön létre, amiszinte bármit meggátolhat. A sok jó szándék kevés, egy kis gonos-zság viszont mindent megakadályozhat. Vajon mi lehet az a titok,amit majd háromszáz éve annyi fizikus és matematikus nem tudottmegfejteni? Remélem, a könyv II. fejezetének végén ez már világos-sá válik, de most kövessük még tovább Orffyreus sorsát.

Annyit láttunk az eddigiekből, hogy Orffyreus szélmalomhar-cot folytatott. Egyrészt a Newcomen-féle gőzgép szép lassan, deterjedni kezdett, bár rendkívül primitív, igen alacsony hatásfokúszerezet volt még akkor. James Watt majd csak az 1770-es évek-ben születik meg, és a jobb hatásfokú gőzgép valójában csak az1800-as évek elején kezd terjedni, de akkor is inkább csak Angli-ában és Európa nyugati felén. Ezért nem rázhatunk le mindent az-zal, hogy a gőzgép-lobby elnyomta az Orffyreus-gépet, sokkalinkább az emberi tudatban, az irigységben és a butaságban kellkeresni a bukás egyik okát.

Tekintve, hogy a Newtonnak írt Gravesande-levelet megírásaután egy hónappal publikálták Hollandiában, olyannyira megnőttaz Orffyreus-gép ismertsége, hogy az állandóan gyanakvó Orffyre-us, nehogy ellopják a titkát, újra összetörte a gépét. Most már har-madszor. Nem tudni, hogy ez azért történt-e, mert kapott egy új há-zat egy kis faluban a kastély mellett, és szokásához híven mindenegyes költözés előtt összetörte a régi gépet, vagy pedig valóban a

A KEZDETEK

53

Gravesande-levél által keltett kíváncsiskodásnak akarta elejét ven-ni. Későbbiekben Gravesande így ír az örökmozgó problémájáról:�Az örökmozgó lehetségességéről vagy lehetetlenségéről szerintemkár beszélni, de az, hogy matematikailag kimutatható a lehetetlen-sége, nem szabad, hogy meggátoljon minket abban, hogy megvizs-gáljuk a kasseli meglepő gépet: egy olyan kereket, amelyet belsőmozgás elve irányít, és ami a legkisebb erőfeszítés segítségévelelindul, bármely irányban, és még több millió fordulat után is na-gyon nagy erővel kell megállítani. Úgy tűnik számomra, hogy egyilyen gép mindenképpen dicséretet érdemel, habár nem pont olyan,amilyennek a feltalálója állítja. Ha ez örökmozgó, akkor megér-demli az érte elkért árat. Ha nem, akkor is a környék megismerhetegy érdekes találmányt.�

AZ UTOLSÓ REMÉNYSUGÁRGravesande, aki harminchárom éves volt, amikor a kasseli szerke-

zetet megvizsgálta, még húsz évig, 1742-ig élt és írt erről a szerke-zetről. Az 1730-as években a Leideni Egyetem egyik leghíresebb kí-sérleti tudósaként tartották számon. A Leideni Egyetem korának el-ismert oktatási intézményei közé tartozott, és Gravesande előadásaitöbbszázas hallgatóságot vonzottak, jól és érdekesen tudott a fiziká-ról beszélni. Mindez azonban sajnos nem sokat segített Orffyreusügyén. Még egy utolsó bíztató, nagy reménysugár mutatkozott, még-pedig az, hogy Nagy Péter, minden oroszok cárja megpróbálta meg-vásárolni az Orffyreus-találmányt. Christian Wolf és Sumacher pró-báltak közbenjárni közvetítőként. Wolf Gottfried Leibniznek volt ba-rátja, munkatársa, együtt kezdték el szervezni a Pétervári AkadémiátNagy Péter cár kérésére, Sumacher pedig a cár tanult könyvtárosa ésbizalmi embere volt. Hosszan lehetne idézni a gazdasági, pénzügyirészletekben bővelkedő leveleket, ezt azonban kihagyom. Inkább ar-ra a szinte kutatási jelentésre koncentrálnék, amelyben Wolf írta levéleményét az Orffyreus-kerékről Nagy Péter cár részére:

�Az Orffyreus-örökmozgóról szóló pártatlan vélemény, amelyetŐfelségének a cárnak készítettem 1722. július 3-án Halléban:1. Azzal kell kezdeni, hogy minden kétséget kizárhatóan kijelent-

hetjük: Orffyreus kerekét nem egy feltételezett külső erő, ha-nem inkább a speciálisan elrendezett belső súlyok mozgatják. Akövetkező okok miatt jutottam erre a konklúzióra:


54

a) Én, magam láttam, hogy a kerék állandó sebességgel és for-dulatszámmal kezd forogni minden külső nyomás vagy lökésnélkül, mindaddig, amíg kívülről le nem fékezték. Bármilyenkülső csalás lehetetlen volt, hiszen a csapágyakat megnéztemmindkét oldalon, és látható, amint a tengelyek futnak a csapágy-felületen. Kérésemre a kereket felemelték az állványról és egymásik állványra helyezték át.b) Mielőtt átrakták a kereket, a feltaláló, aki a hivatalosan kine-vezett vizsgálóbizottsági tagok részére mutatta be a gépet, ki-vette a súlyokat, melyek egy kendőbe voltak csomagolva ésmegérinthettük őket. Nem engedte, hogy a súlyokat a végeikenfogjuk meg (valószínűleg ott lyukak voltak vagy valamilyencsapok), de hosszirányban hengerszerűnek látszottak és nem túlvastagnak. Lehetett hallani a súlyokat, amint a többletoldalonmegérkeztek, mintha csak átesnének, áthajolnának, és ebből ar-ra következtetek, hogy ez az egyensúlytalanság a becsapódásuknyomán keletkezett. Továbbá Hesse-Kassel tartomány uralko-dójának bírom a tanúvallomását, aki gyakorlott mechanikai ta-lálmányok vizsgálatában. Ő látta a kerék belsejét valamint azt,hogy több héten keresztül forgott a gép egy lezárt szobában,úgy, hogy a kulcsot magánál tartotta, személyesen zárta és pe-csételte le az ajtókat és az ablakokat saját pecsétjével. Mindszóban, mind írásban kibocsátott egy nyilatkozatot, hogy a ke-rék mozgása semmi másnak nem tulajdonítható, mint saját bel-ső súlyainak, és folyamatosan mozog addig, amíg a kerék belsőstruktúráját meg nem változtatják.

2. Mivel lehetetlen matematikai bizonyítás szerint, hogy egy gépsaját erejénél fogva folyamatosan menjen, valami külső hatás-nak kell létrehoznia a mozgást. Ezt nem érzékelhetjük érzék-szerveinkkel, de talán olyan embereket kellene a vizsgálódásramegkérni, akik jobban ismerik a természetet. Én úgy gondolom,hogy a súlyok a kerék külső peremén vannak, és rudakkal van-nak hozzáerősítve. Amikor a kerék könnyebb oldalán vannak,akkor felemelhetőek, de amikor elkezdenek esni, miután a kerékelfordult, esés közben szerzett erővel hatnak és így egy olyanfadarabhoz csapódnak, amely a kerék külső pereméhez van kap-csolva. Ily módon a kerék forogni kezd saját súlyai miatt, amihallható. De az erő a súlyokból jön és nem a gépből magából,valamiféle folyadékból talán, amely nem látható, de ami a zuha-

A KEZDETEK

55

nó súlyokat egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatja. Orffy-reus egész találmánya a súlyok művészi elrendezésén alapul,melyeket valami megemel, amikor állnak, és erőt nyernek zu-hanásuk során, és véleményem szerint ezt a módszert tartja ti-tokban. Ez egybevág Orffyreusnak azzal a kijelentésével, hogybárki, akinek megengedné, hogy belenézzen a kerékbe, könnyenmegértheti a találmányát...

3. Ezért aztán lehetséges, hogy amennyiben a kerék belső struktú-rája nyilvánosságra kerül, néhány matematikus rájön arra, hogyez valójában nem is örökmozgó, hanem egy ismeretlen szubsz-tanciától származó különleges erő ad állandó nyomást azoknaka nehéz testeknek, amelyek zuhannak, vagy pedig erőt ad akkor,amikor becsapódnak.

4. Mivel ez az anyag mindenütt jelen van, és állandóan kifejti ha-tását, a kerék bárhol felszerelhető.

5. Amíg a kerék belső súlyainak elrendezését meg nem értjük, ad-dig azt sem tudhatjuk, hogyan lehetne növelni ezt a hatást. Ta-lán ezt a teljesítményt még tovább lehet fokozni, bár lehet, hogya kerék méretének növelésétől a hatás már nem nő tovább. Eb-ben az esetben a teljesítmény növelése már nem fokozható.

6. Jelenleg nem várom, hogy bármilyen különleges eredmény jöj-jön a gépből. Amit én láttam, annak igen kis tengelyvégei vol-tak, és a tengelye üreges volt, ezek a tények segítik, hogy a ke-rék gyorsan forogjon, és így akkora az ereje, hogy a kerék né-hány dolgot felemelhet. Ez nem biztos, hogy jó, amennyiben akereket tartósan használnánk. Egy ilyen vékony tengelyvéggyorsan elkopna, és ilyen gyenge tengely hamarosan eltörne.Azonban nagy különbség van egy olyan gép között, melyet ál-landóan munkára használunk, és amit csak néhány percig hasz-nálunk arra, hogy húzzon vagy emeljen valamit.

7. Bárkinek, aki meg akarja venni Orffyreus gépét, el kell dönte-nie, hogy különlegességként vagy pedig mozgató gépkéntakarja használni. Az első esetben minden, amit a 2. és 3. pont-ban leírtam, figyelembe veendő. A második esetben az 5. és 6.pontokat kell figyelembe venni.�

Érdemes még egy másik levélből is idézni � ez Wolf pétervárimeghívásával kapcsolatos �, amelyből kiviláglik, hogy Nagy Péterkifejezetten érdeklődött az Orffyreus-találmány iránt.


56

6. �Semmi sem ad nekem nagyobb elégtételt, mint az a tudat, hogyprofesszor Wolf udvari tanácsost Őfelsége szolgálatában látha-tom. Eredetileg nem akarta vállalni ezt az állást, mert mintmondta, több dolgot nem akar az élettől. Amint mondta, vanegy jó uralkodója, népszerű a diákok között, van egy állandómunkája és megfelelő jövedelme. Évi négyezer tallért tud ke-resni könyvek írásával, üzleti vállalkozásokból és a tanításból.Valamint mindennél többre értékeli a kitűnő klímát. Aggasztja,hogy talán nem nyeri el Őfelsége tetszését, valamint a nemesekés a tudósok nem tolerálják az ő nézeteit, és esetleg honvágyalehet rövid idő múlva, vagy a német tudomány veszteségeketszenvedhet, ha ő Oroszországba megy.�Ebből a pár mondatból azt látjuk, hogy Wolf nem egykönnyen

adta rá a derekát, hogy Nagy Péter szolgálatába álljon, de az na-gyon felcsigázta, hogy ebben az esetben az akadémia egyik fela-data lett volna az Orffyreus-gép vizsgálata. Ez a levél következő, 7.pontjából is kiderül:7. �Mielőtt Orffyreusszal, a feltalálóval beszéltem, a dolgot Wolf

professzorral is megvitattam. Elmondtam neki Őfelsége nemesszándékát, említve, hogy Felséged a közjóért hajlandó nagypénzadományra. De természetesen ezt nem akarja csak úgy el-vesztegetni. Ezért kérdeztem Wolf professzor véleményét. Azvolt a válasza, hogy keveset tudunk erről a dologról, és bárOrffyreus elkészítette a kereket, ami körbeforog és nehéz sú-lyokat emel föl, nem tudjuk, hogy valóban örökmozgó-e, ésnagy hasznot hoz-e az embereknek, mivel nem láthatjuk a belsőstruktúráját. Arra kért tehát, hogy beszéljem meg ezt a feltaláló-val, és írásban jelentsem neki, mi történt.Ekkor haladéktalanul Kasselba, a wissensteini kastélyba utaz-tam, remélve, hogy ott találom Orffyreust. Megtudtam, hogyŐfelsége Károly herceg elküldte őt a gépének törött alkatrészei-vel együtt Karshafenbe, ami öt mérföldnyire van Kasseltól ésrégebben Sieburg volt. Egy külön házat adott ott neki, hogyjobb körülményei legyenek ötletei megvalósításához, s ígymegszabadulhat a nemkívánatos vendégektől is. Felségedet va-lószínűleg érdekli, hogy miért törte össze a feltaláló a gépét.Károly herceg meghívta professzor Gravesandét Leidenből,hogy mutassa be azokat a pszicho-matematikai kísérleteket,amelyeket könyvében leírt, és az örökmozgó témájáról kezdtek

A KEZDETEK

57

beszélni, arról, hogy vajon Orffyreus kereke igazi örökmozgó-e.A herceg biztosította ennek igazáról és megparancsolta Orffyre-usnak, hogy mutassa be Gravesande úrnak a gépet, de Grave-sande kilétét Orffyreus előtt nem fedte fel. Orffyreus engedett akérésnek, és a herceg jelenlétében bemutatta a gépét. AzonbanGravesande olyan sok kérdést tett fel, és oly mértékben érdeklő-dött a belső elrendezés iránt, hogy Orffyreus arra gondolt, a tit-kát akarja megtudni. Ezért több bemutatót nem tartott, és amintelmentek, a gépet darabokra törte, hogy ne kelljen semmitőlsem félnie.Miután több napot töltöttem Karshafenben a feltalálóval, úgytéve, mintha jó barátja lennék, elmondtam neki Őfelsége nemesszándékait, de első kérdése az volt, hogy van-e Sumacher úrnakpénze? Azt válaszoltam, hogy több pénz állna rendelkezésére,mint amennyit el tud képzelni, és hogy Őfelsége magas rango-kat és nagy összeget adna a találmányáért, amennyiben az avizsgálatokon átmegy. A feltaláló erre azt válaszolta, hogy ter-mészetesen átmegy a vizsgálatokon, és fel van arra készülve,hogy a fejét tegye rá, ha a gép nem lenne igazi.Erre én azt válaszoltam, hogy kérjünk föl két ismert matemati-kust, akik először esküdnének, hogy nem mondanak el semmit agépről, aztán vizsgálják meg a gépet, és adjanak egy tanúsít-ványt. Az előre megállapodott pénz egy letéti számlára kerülne,és így ez mindkét fél számára kielégítő lenne. Azonban ő ebbenem egyezett bele. Nyakas maradt abban az állításában, hogy agép igazi, és senkit sem avat be, mivel az egész világ tele vangonosz, rosszindulatú emberekkel, akikben nem szabad meg-bízni. Utolsó szava az volt: »Sumacher úr, Ön leteszi a százezertallért és én átadom a gépemet«.Semmi többet nem tudtam elintézni, még ha egy évig is egyez-kedtem volna vele, így gyorsan visszatértem Halléba, és Wolfprofesszornak elmeséltem, hogy mire jutottam. Nagyon érdekesvitákat váltanak ki az örökmozgóval kapcsolatos dolgok. Gra-vesande professzor úgy gondolja, hogy az örökké tartó mozgásnem mond ellent a már kialakult matematikai törvényeknek, bárvalójában nem lehet pontosan tudni, hogy Orffyreus gépe vajonhasznos lehet-e az embereknek, hacsak nem engedi, hogy ügyesmatematikusok a gépét tökéletesítsék. Láttam Gärtner úr örök-mozgóját is Drezdában, ami egy malomkőhöz hasonló, és ho-


58

mokkal van teli, vászonnal van burkolva, előre és hátrafele ismozog, és a feltaláló szerint nem lehet nagyobb méretben meg-csinálni. A francia és angol matematikusok azon a véleményenvannak, hogy ezeket az örökmozgókat nem érdemes megnézni,mivel a matematika törvényei ellen szólnak. Wolf professzor avéleményét írásban adta nekem, amelyet mellékelek.�Sumacher Nagy Péter cárhoz írt levelét így fejezi be: �Felséges

uram tudni fogja abból, amit írtam, hogy az Orffyreus-gép még egy-általán nem tökéletes. Ennek megfelelően Orffyreus írt nekem,hogy ha egy bizonyos uralkodó az általa kért pénzt hajlandó kifizet-ni, akkor a szerződés aláírásával egyidőben hajlandó ezt a titkot el-mondani a publikumnak. Ezért szerényen azt kérte, hogy királyi fel-séget járuljon hozzá valamennyire a költségekhez is.� Ezután hosz-szú alkudozás következik. Tulajdonképpen úgy néz ki, hogy évekighitegették Orffyreust mások, mire újra a cár figyelmébe került a ta-lálmány. 1723. június 1-jén Wolf kidolgozott egy ideiglenes meg-állapodást. E szerint már csak kilencvenezer tallér díj volt kitűzve,de tízezer tallért adtak volna azért, hogy Orffyreus megírhassa anagy mechanika könyvét, amelyben több száz különböző gépet ésrajzot közölt volna megvalósult és lehetséges találmányairól.

Ha a részletektől eltekintünk, a történet vége az lett, hogy egybizonyos Dettler Klefeker Szentpétervárról Németországba utazott,hogy a cár nevében megvásárolja a találmányt. Ezek a tárgyalásokazonban, valószínűleg Orffyreus nyakassága miatt nem vezettekeredményre. Talán létrejöhetett volna az egyezség, ha Nagy Péterötvenkét éves korában meg nem hal, 1725. január 28-án. Utódaitnemcsak hogy Orffyreus találmánya nem izgatta, hanem az aka-démia iránt sem mutattak érdeklődést. Így például a fiatal Euler,aki a pétervári akadémián kezdte tudósi működését, hosszú ideig alegteljesebb bizonytalanságban élt.

A TALÁLMÁNY TOVÁBBI SORSAValójában ez a történet jelzi a zenitet az Orffyreus-ügyben. Utána

már csak állandó lefelé csúszás következett. Nemsokára meghaltKároly herceg, és ezután két civakodó szeretője közt kellett igazsá-got tenni utódainak, és senki sem figyelt már Orffyreus találmányá-ra. Károly őrgróf a két nőre kisebb részletekben ugyan, de több mintszázezer tallért költött, tehát lett volna módja megvásárolni az

A KEZDETEK

59

Orffyreus-gép gyártási jogát. Így nagy lehetőségtől esett el az em-beriség � évszázadokra. Orffyreusnak nemsokkal ezután meghalt afelesége. Ugyan újra nősült, de sosem kapta meg ugyanazt a tá-maszt az új feleségtől, és egyre több gondja, baja lett.

Károly választófejedelem öregsége, majd később halála miatt Or-ffyreus legfontosabb támaszát vesztette el. Így ellenségei, elsősor-ban Gärtner, mindent megtettek, hogy Orffyreust ismét lejárassák.1727. november 28-án valamilyen módon rávették Orffyreus szol-gálólányát, hogy aláírjon egy olyan hazug tanúsítványt, miszerinttrükkös szerkezetek segítségével kívülről ő mozgatta a kereket. Akövetkező másolat maradt fönn erről az iratról: �Orffyreus szolgáló-lánya, Anna Rosine Mauersbergerin, aki Grebachban születettSzászországban, Annaberg mellett, és most harmincnyolc éves, ki-jelentette, hogy Orffyreust évek óta, 1711 óta szolgálja, és az Orffy-reus-kerékkel kapcsolatos összes körülményt ismeri. Kezdettől fog-va kézzel mozgatják, és sohasem magától mozgott. Még azokon ahelyeken, mint Merseburg vagy Weissenstein, ahol le volt zárva akerék, Orffyreus felesége, testvére és ő, a szolgálólány forgatták akereket egymás utáni váltásban. Orffyreus két groschent ígért min-den órás mozgatásért, de mindössze kilenc tallért kapott néhány hó-nappal ezelőtt. Gottfried, aki a legtöbb ideig forgatta a kereket, száztallért kapott. Arra kényszerítették, hogy éjjel és nappal forgassa,mivel attól féltek, hogy valaki éjszaka is megnézheti a kereket.Amikor az archimedesi szivattyút rákötötték, akkor nagyon nehézvolt forgatni. A tartóállványt üregesre fúrták, ebben egy hosszú, vé-kony fogasléc volt vasból, ami a kerék tengelyéhez csatlakozott. Aforgatást Orffyreus hálószobájából végezték az ágy mögötti polcról,ami közel volt a géphez. Ha megmutatnák a weissensteini szobát éshelyet, meg tudná mutatni, hogy hogyan rendeztek el mindent. Avasat a kasseli udvari kovács készítette. Ő, a szolgálólány, Gottfrieda testvére, Orffyreus felesége és lánya mindnyájan szörnyű esküvelkötelezték magukat, hogy nem árulják el a titkot.

Amikor a kereket éjjel-nappal kellett forgatni nyolc héten átWeissensteinben, egyszer panaszkodott, hogy nem bírja már to-vább, mivel tél volt és nagyon hideg. Orffyreus azt válaszolta,hogy ne panaszkodjon, és magasabb fizetést ígért. Amikor meg-kérdezték tőle, hogy mi történt akkor, amikor valaki megállította agépet, és az újraindult, vagy megváltoztatták a forgási irányt, akkorazt válaszolta, hogy Orffyreus egy másik szobában volt, és köhö-


60

géssel, torokköszörüléssel, köpéssel vagy más hasonló jellel irá-nyította őt. Eredetileg nem is akarta Orffyreus kifizetni neki amegígért pénzt, de mikor megfenyegette, hogy mindent elmond,akkor végül is beleegyezett.�

Ilyen képet írnak le a gép tengelyének végéről a szemtanúk! Nincs fogas-kerék, nincs helye fogaslécnek.

Ilyen leírást adott a cselédlány, a hamis tanúvallomásban. Ha csalárdmódon, az oszlopban elbújtatott fogasléccel hajtják meg a tengelyt, akkorlátszania kellett volna a fogaskeréknek és a fogasléc üregének.

(Gáspár Tamás grafikái)

Természetesen nekünk ebből az iratból utólag kell eldönteni,hogy ki hazudott. A szolgálólány vagy Orffyreus? Ez az az idő-szak, amikor még tartanak a boszorkányperek, ez idő tájt több szá-zezren kényszerültek beismerni azt, hogy az ördöggel cimborálnak,

fogaskerék üreg

A KEZDETEK

61

az ördöggel közösülnek, boszorkányszombaton seprűn lovagolnak,és az inkubussal nemi kapcsolatot tartanak fönn. Az ilyen típusúvallomások azoban nem vesztek ki az 1700-as években. (Még né-hány évvel ezelőtt is, itt Kelet-Európában több beismerő vallomástolvastunk hithű kommunistáktól, hogy imperialista ügynökök vol-tak, a CIA-nak kémkedtek, vagy esetleg fasiszta múltjuk volt.) Akikényszerített vallomások széles spektrumát ismerjük, ezért külö-nösebben nem érdemes ezzel törődni, inkább arra kell figyelni,hogy találunk-e belső ellentmondást a tanúvallomásban. Önmagá-ban persze az igazi bizonyítékot az jelentené, ha az Orffyreus-szerkezetet itt és most, ma reprodukálni lehetne. Nyilvánvaló, nemhihetjük el azt, hogy csak egyszeri és megismételhetetlen ez aszerkezet. Egyértelmű bizonyíték csak az lesz, ha ilyen vagy ehhezhasonló készüléket magunk is tudunk készíteni, ha megértjük mű-ködését. (A következő fejezet vége felé erre is sor kerül majd, demost nézzük a szolgálólány vallomását.)

Itt több zavaró ténnyel találkozunk. Először is a tanúvallomásnem tudja megmagyarázni azt a tényt, hogy a kereket többször,több szemtanú előtt áthelyezték egyik helyről a másikra, és min-dig a tengelyt és az alátámasztást vizsgálták igen gondosan. To-vábbá, még ha vakok, vagy megrögzött hazudozók lettek volna ahatósági vizsgálóbizottság emberei, akkor is megmarad az a ké-tely, hogy gyakorlatilag lehetetlen egy távoli szobából a körül-belül 1,5 cm sugarú tengelyvéget meghajtani fogasléccel és kö-téllel. A sima tengelyvégen ugyanis a fogasléc ilyen rövid sugá-ron nem sok nyomatékot tud átadni. Még ha a tengelyvég is foga-zott lett volna, akkor is problémás egy ilyen hajtást megcsinálni,hiszen abban a korban egyszerűén képtelenek voltak nemhogy azudvari kovácsok, de még a legjobb mechanikusok is olyan nagyteherbírású, nagy pontosságú fogaskerék-fogasléc párost készíte-ni, ami a feladatot teljesíthette volna. Ismerjük, hogy abban akorban milyen rossz minőségű vasat kovácsoltak, teljesen kizárt,hogy fogasléccel a kerék teljesítményigényét azon a kis sugáronki lehetett volna elégíteni. További zavaros momentum, hogy fo-gasléccel hogyan lehet folyamatos, egyirányú mozgást fenntartaniés újabb gond, hogy kötéllel hogyan lehet a fogaskereket meg-hajtani. A tengelyen pedig senki sem látott fogazást a szemtanúkközött. Látjuk tehát, hogy az irat szakmailag ugyanolyan zavaros,ellentmondásos, mint a koncepciós iratok általában.


62

Gärtner és barátai valami szellemesebb dolgot is kiötölhettek vol-na, de csak erre az átlátszó irományra futotta. Természetesen van-nak, akiknek bármilyen hazugság megfelel, csak az igazsággal nekelljen szembenézni. Igaz, Orffyreus maga is hozzájárult ennek ahazugságnak az elterjedéséhez az állandó, beteges titkolózásával, az-zal, hogy soha nem fedte föl a mechanizmus lényegét, titkát. A fel-találó sorsa ezután a megszokott menetrend szerint alakul: támoga-tóját elveszti, egyedül marad a harcban, magányos, megkeseredettlesz, és szükségszerűen jön a szegénység. Hadd következzen most ittOrffyreus utolsó levele, amit nagy nyomorában Károly herceg egy-kori udvari tanácsosának, báró Schrader Von Schliestedtnek írt:

�Nagyra becsült udvari tanácsos úr, báró úr, uram,többször írtam már Önnek, Nagy Tiszteletű Uram, de nem kap-

tam választ. Már nincs erőm és akaratom az éhség, a bánat, a hidegmiatt, mert régóta nem kaptam már egy darab fát sem a kerületimagisztrátustól. Gyakran csak száraz kenyeret tudok enni és vizetiszom. Végre valahára, Istennek hála, oly, nagy szerencsém volt,hogy egy örökmozgó modellt készíthetek, amit Angliából rendeltekmeg Mannsberg úr által. Elkészült április 14-én, és ugyanazon anapon Karshafenbe utaztam, hogy két guldent kérjek a tiszteletesúrtól. Ugyanazon hónap 15-én vissza kellett jönnöm a templomból,mert annyira megbetegedtem a megfázásom és nyomorom miatt,valamint nagy idegeskedéseim, izgalmaim következményeként.Nyolc-kilenc napig tartott a betegség, biztos voltam benne, hogy ittvan a halál. Mindezt a vürstenbergi munkában elszenvedett balesetkövetkezményei is kísérik. Azonban Isten kisegített a bajból, és re-mélem, vissza tudok menni Vürstenbergbe dolgozni.

Nagy segítség lenne nekem, ha válaszolna levelemre. Istennektetsző cselekedet lenne, mert Isten látja lelkemet, hogy szeretnémÖnt szolgálni, és tisztességes szándékaim vannak, hát ennyit megér-demelnék. Merem remélni, hogy magas és méltóságos uram ismeria helyzetemet és látja, hogyan állnak a dolgok. Önnek megvan ahatalma, hogy segítsen rajtam, megváltoztassa az életemet, mód-jában áll meghosszabbítani, vagy megrövidíteni. Nem tudok mártöbbé itt élni ebben az abszolút, hihetetlen nyomorban, emelkedőadósságokkal, amelyeket nem tudok visszafizetni. A fájdalom mel-lett bánt, hogy nincs mit ennem, sem nekem, sem családomnak. Akerületi magisztrátus nem kölcsönzött búzát, és lehetetlen körülmé-nyek között vagyunk már régóta. Fáj a szívemnek, és szomorúan

A KEZDETEK

63

hallom néha naponta, hogy mit mondanak keresztény becsületes-ségem ellenére, és semmit nem tudok csinálni, csak csendesen el-tűrni. Bántja a lelkemet, amikor ezeket a durva szavakat hallom ide-genek előtt, és azt mondják, hogy Ön már az ellenségem... Rövidenismét hangsúlyozom becsületességemet egyszer s mindenkorra, sKegyelmed figyelmébe ajánlom magam, mint szegény és gyengeembert, aki Kegyelmed védelmét keresi szerényen és tisztességesen.Legszerényebb szolgája. Karshafen, 1745. április 26-án.�

A levél után már nem sokáig élt Orffyreus, 1745. november30-án, hatvanöt éves korában az első bizonyított örökmozgó felta-lálója meghalt. Többféleképpen lehet vélekedni életéről, munkássá-gáról. Ma, ha egyáltalán írnak valamit róla, akkor általában csak kö-zönséges csalóként említik a szolgálólány levelére hivatkozva. Né-hányan, köztük ezen sorok szerzője úgy gondolják, hogy ezt a gépetvalóban megépítette több változatban; a tanúvallomások hitelesek,logikusak, belső ellentmondástól mentesek. Ebből viszont az követ-kezik, hogy valami nagyon jelentős dolgot nem értünk már aklasszikus mechanikában sem. Természetesen könnyebb egy egy-kori szolgálólány hazugságát elhinni, mint azt lenyelni, hogy mér-nökök, kutatók tízezrei hibáztak évszázadokon át, ilyen alapvetőenfontos, ilyen könnyen megvizsgálható, tesztelhető dologban.

Látjuk majd, okunk lesz rá, hogy kétkedjünk, hiszen nem Orffy-reus fedezte föl egyedül a többletenergia előállításának módját.Utána még több tucat, talán több száz ember jött rá erre a titokra.Azt kell mondanom, hogy Orffyreus megérdemelte sorsát. Megte-hette volna, hogy az általa követelt díjat lecsökkenti arra a mérték-re, ami minden nagyobb földesúr számára megfizethető. Inkábbcsökönyös módon nyomorgott, egész családját éheztette, de utolsólehelletéig ragaszkodott ahhoz, hogy a titok az övé legyen, csakisés egyedül az övé. Nem mérte fel, hogy ilyen jellegű találmánynagy mértékű irigységet, ellenségeskedést kelt, és természetesenellenségek százait szüli. Azt gondolta, hogy kitartása, szorgalma,éleslátása szükségszerű jutalommal fog járni. De ha valami biztosennek a földnek a történetében, az az, hogy a tisztesség, a jóság, aszorgalom nem szükségszerűen hozza meg jutalmát. Orffyreus ésaz ezután következő feltalálók nagy többsége olyan volt, mint agyerekgyilkos. Orffyreus nagy nehézségek árán megszülte művét,majd elpusztította. Tipikus példája azon feltalálóknak, akik csakmagukra, csak a pénzre tudnak gondolni, akik képtelenek társadal-


64

mi felelősségérzetet tanúsítani, akik szemforgató módon Istenre hi-vatkoznak, miközben ezt az isteni ajándékot maguknak, kizárólagmaguknak tartják meg. Az emberiség nagy katasztrófája nemcsakaz, hogy a Gärtner-típusú emberek mindig mindent megtettek azért,hogy az ilyen, és más hasonló jelentőségű találmányok csírájábanelpusztuljanak � a feltalálók kapzsiságukkal, önzésükkel, szűk látó-körűségükkel maguk is nagyban hozzájárultak bukásukhoz.

Kétségtelen, hogy egy ilyen jelentőségű találmány kidolgozásá-hoz hihetetlen tudás, szorgalom, kitartás, csökönyösség kell. A csö-könyösség azonban, ami a kidolgozás fázisában alapvetően fontos,tragikus, amikor a találmányt értékesíteni kell, amikor el kell ter-jeszteni. A rugalmasság teljes hiánya, a mohóság, a kapzsiság ezek-nek a találmányoknak a biztos halálát jelentette mindeddig. A fel-találó semmiképp nem szolgálhatta volna jobban az ellentábort,mint csökönyös titoktartásával. Azt is látjuk, mennyire naiv az a hit,hogy fontos dolgok elterjedhetnek, hogy fontos dolgok előbb-utóbbúgyis szükségszerűen a tudományos vizsgálatok során napvilága ke-rülnek. Nem, ez nem igaz, sőt szinte az ellenkezője a valóság.

A következő fejezetben azt nézzük végig, hogyan is fejlődött atermészettudomány Orffyreus idejétől kezdve századunk elejéig,hogy fejlődtek ki azok a fogalmak, azok az eljárások, melyek alap-vetően fontosak az energiatermelő eszközök megértésében.

Irodalom[1] John Collins: Perpetual Motion: An Ancient Mystery Solved? Permo

Publications. Leamington Spa, 1997.[2] H. Dricks: Perpeetum Mobile. A History of the search for self-motive

power. London, 1861.

tiltott találmányok - orffyreus

Documents