Természetföldrajzi fogalmak

Abrázió: tengermarás, tengeri korrózió. A tenger pusztító munkája, mely jellegzetes partformát alakít ki. A tengervíz oldó hatása mellett a hullámzásnak, az áramlásoknak, dagályhullámnak és a szállított törmeléknek van kiemelkedő szerepe. Pl. Bretagne, Dover

Allochton szén: a képződés helyétől elszállítódott széntelepek. Ma nem azokon a helyeken találhatóak, ahol az eredeti keletkezésük végbement. Az ilyen telepek ritkák, bennük az összemosódottság jelei jól felismerhetőek.

Allogén-karsztfejlődés: domborzatának és formáinak fejlődésében jelentős szerepet játszottak a szomszédos nem karsztos területekről származó felszíni vizek is. Kezdeti felszíni folyás után a denudációs munka a felszín alatt folytatódik.

Alpesi triász: a Tethys geoszinklinálisában keletkezett vastag üledék, az Alpok területére is kiterjedt, ezért nevezik a tengeri triászt így. Nyílttengeri üledékképződés: karbonátos kőzetek: mészkő, dolomit

Alpi- Pacifikus orogenezis: a kainozoikumban kezdődő hegységképződés 60 millió éve. A jurában kezdődött, de legnagyobb intenzitását a harmadkorban érte el. Az egész Földre kiterjedő hegységképződés. Eurázsiai- és a Pacifikus-hegységrendszer tagjai ekkor alakultak ki.

Alpi-típusú gleccser: erősen tagolt magashegységek völgyeit jellemzi. Kicsi a firn gyűjtője, és minden gleccsernek önálló firn gyűjtője van. Moréna termelése jelentős. Más néven völgyi gleccserként is nevezik. Jól fejlett végmorénai vannak. Pl. Alpok- Aletsch, Pasterze, Mer de Glace

Ancylus- tó: Észak- Európa: a jégkor utolsó évezredében a beltengerré vált Balti-tenger neve (Ancylus- tenger - Yoldia- tenger). Az Ancylus fluviatilis kagylóról elnevezve. A jégtakaró súlyától megszabadult Fennoskandia megemelkedett, ezáltal a Yoldia- tenger lefolyása elzárult, vize kiédesedett, beltóvá vált. Ez a rövid életű tó, a benne lévő kagylóról kapta az Ancylus- tó nevet.

Andezites-riolitos vulkanizmus: szinorogén vulkanizmus. A hegységképződés szubdukciós övében. A törésvonalon feláramló magma magába olvasztja a szárazföldi kéreg anyagát is, ezért a láva magasabb szilícium- tartalmú, sűrűn folyó, semleges vagy savanyú kémhatású lesz.

Andezit vonal: övezet, melyet a belső Pacifikum külső határának tekintettek, ami elválasztja a Cirkumpacifikus területeket a belső Pacifikus magmatikus tartománytól.

Angol Riviéra: Brit-szigetek, legdélebbi pontja, enyhe télhez alkalmazkodó örökzöld növényzet. Legkeresettebb üdülőhelyek itt találhatók. Pl. Wight- szigetek.

Angol Svájc: (Lake District): angol sziget északi része. Észak- Skót felföld- zord, jégformált tája, glaciális eredetű tavakkal.

Anteklízis: tömbboltozat: kontinentális táblákon található gyenge felboltozódások, amelyek oldalai csak gyengén lejtenek. Pl.: É-Európa fejlődéstörténete során.

As (óz): moréna vidékek elnyúló, sáncszerű, keskeny kiemelkedései, amelyek tartalmaznak moréna anyagot is. Belföldi jégtakarók alján olvadékvizek rakják le őket. Pl. Svédország- Uppsala óz

Aszimmetrikus poliantiklinális takaróredős gyűrthegység: több felboltozódásból, redők sorozatából áll (poliantiklinális). Takaróredős- rendkívül erőteljes gyűrődést mutat - takaróredők, áttolódások. Aszimmetrikus- a központi vonulathoz nem szimmetrikusan felgyűrődött külső ívek. Pl. Alpok (alpi típusú hegység) Kárpátok (gyengébb kifejlődésű)

A-típusú karszt: (autogén): önmagában kifejlődő, nem karsztos térszínből kiemelkedett, magasabb nívóhelyzetben lévő mészkőhegység. Benne a vízáramlások iránya a nem karsztos felületek felé történik.

1

A karszt hidrogeográfiájában csak is a karszttérszínek beszivárgott saját karsztvize vesz részt. Pl. szigetkarsztok, magashegységi karsztok.

Atlasz-típus: szerkezetileg már átmenet a röghegységek töréses szerkezete felé. Az övezet nagyon erősen gyűrődött, sőt takarók is vannak, de a harmadkorban a hegység elég meredek, töréssíkok mentén összetöredezett, ezért hosszú áttolódások nem tudtak kifejlődni. Pl. Magas-Atlasz (legkifejezettebb), Bettikai- Kordirellák

Autochton-tömeg: helyben maradt: ott található ahol keletkezett

Autogén-karsztfejlődés = A- típusú karszt

Azori- maximum: Azori- szigeteknél található magas nyomású hatásközpont (anticiklon) egész évben hat: télen-nyáron a leszálló légáramlás miatt derült, száraz időt hoz. Ősszel ez okozza a vénasszonyok nyarát.

Bajkál- gyűrődés: az Angara ősföld déli szegélye az ősidő végén gyűrődött fel, és vált szárazulattá. Ez az ún. Bajkál- gyűrődés, amelyhez a K-i Szaján, a Jenyiszej- hegylánc és a Bajkál- hegytömeg nagy része tartozik. Az újabb kutatások ide sorolják északon a Tajmir- fsz, K- Európai- síkvidék É-i részén pedig a Tyiman- hátság magját is, sőt a Ny- Szibériai alföld mélyén is felismerni vélik.

Barna- sziget: Ír-sziget: Barna lápjainak kiterjedése az erdőterületeinek a tízszerese.

Batolit: (mélytömzs): legnagyobb tömegű intrúzió. Szabálytalan alakú. Gyakran több 10ezer km2-es magmás kőzettömeg. A szilárd kéregbe benyomuló, de megrekedt magma csúcsa. Főleg, nagy gyűrt hegységek gyökérrégiójában fordul elő. A batolit magmája legtöbbször nagytömegű idegen kőzetanyagot beolvasztva, lassan, fokozatosan hűlve, teljesen átkristályosodik. A magmadifferenciáció fő helye. Felszínre kerülhet a fedőrétegek lepusztulásával. Pl. Velencei-hegység

Batükaptúra: mélységi folyólefejeződés: a karsztokban jellegzetes módja a mederváltoztatásnak. A mészkőhegységek folyóival gyakran megesik, hogy a víz a meder fenekén elnyelődik. A vízfolyás a mélyben új medret (barlangrendszert) mos ki magának. A korábbi mészkővölgy az elnyelődés után száraz karsztvölggyé válik. Pl. Reka- folyó- Skocjani barlangban.

Bazaltvulkanizmus: Kovasavban szegény, bázikus láva jellemzi. A láva hígan folyós, ezért bazaltplatókat (trap), pajzsvulkánokat hoz létre. Gázrobbanás, tufaszórás nem jellemző (effúziós). Óceánközépi-hátságok tengelyvonalában lévő repedésvölgyekhez kötődik (hasadékvulkanizmus). Széttartó (divergens) lemezszegélyek vulkanizmusa (Izland).

Bázikus kőzetek: kovasavtartalmuk (SiO2) 55% alatt van. Kevés alkáli elemet és sok vas-oxidot, kalcium-oxidot, magnézium-oxidot tartalmaznak. Nagy sűrűségűek, sötét színűek, nagy fajsúlyúak. Pl. bazalt-gabbró

Belomoridák: a Balti-pajzson található kőzetcsoport maradványok. A 2200-2000 millió évvel ezelőtti hegységképző ciklus eredményei. ÉNy-i csapású szürke gneiszösszlet.

Benioff-zóna: mélytengeri árkoknál keletkező alábukási zóna síkja. Az alábukási szög általában 45 és max. 750 km mélyen haladhat a földköpenybe. A földrengések kipattanásának helye általában kirajzolt 45º-os szögben a felszín alá bukó sáv.

Bodden: olyan lapos, sekély, főleg karéj alakú tavak, melyek a jég visszahúzódását követő időszakban végmorénák által elrekesztett medencékben alakultak ki. Ezeket öntötte le a tenger a jégtakaró elolvadása után, pl. Rigai- öböl. Beddenes- part: Balti-tenger D-i partján: a triászból származó üledéket a gleccsernyelvek kitakarították, és az így kitisztult medencéket a visszahúzódáskor lerekesztették. Ezekbe nyomult be a tenger, létrehozva ezt a partformát.

2

Bóra: az Adriai- tenger nevezetes helyi hideg szele, amely nagy sebességű, káros hatású.

Borvíz-forrás: olyan forrásvíz, mely szénsavtartalma és oldott ásványi sótartalma miatt savanyú. Vulkáni utóműködés eredménye. Pl. Erdély, Mátra

Brioveri: a Cseh-masszívum prekambriumát két részre osztjuk: idősebb Moldanúbiai, fiatalabb Brioveri. Ez a masszívum É-i és Ny-i része. Az üledékösszlet az asszinti-orogenezis során metamorfizálódott.

Buntsandstein: szárazföldi alsó triász tarka-homokkő. Germán-triász legalsó üledéksor, nevét tarka, vörös, barnás vagy zöldes színű túlnyomóan homokos kőzeteiről nyerte. Szárazföldi, főleg folyóvízi és tavi fáciesű, de a benne előforduló éles kavicsok a szél szerepét is bizonyítják.

B-típusú karszt (allogén): olyan karszt, amelynek hidrogeográfiájában nem karsztos területekről is származik víz. A nem karsztos terület felszíni vízfolyásai ráimportálják a karsztra a szilárd hordaléktömeget szállító folyók medervájó erózióját. Ennek következtében a karszt felszínén normális folyóvízképződés jelentkezik, ami egy idő után áttevődhet a felszín alá. A Föld nagy karsztbarlangjai kivétel nélkül B-típusú karsztokban találhatók

Cala-part: nagy esésű, szűk völgyek merülnek a tenger alá. Baleári- Provencei elnevezés. (cala vagy calanca part) Szardínia

Cirkumgresszió: (körülfogó). A süllyedő konkordáns partvidéken a tenger benyomulásának 3 fokozata van: ingresszió, pergresszió, cirkumgresszió. A cirkumgressziós part úgy jön létre, hogy a tengerelöntés továbbfokozódásával a part szigetekre bomlik. Így keletkeztek az Égei-tenger szigetei vagy a D-Dalmát szigetek.

Cirkuszvölgy: nagy kiterjedésű kármedencék neve, kialakulása során több kárfülke szakad egybe. Félkör alakú, meredek falakkal határolt. Nagyságuk változatos (100m-több km-es átmérőjűek). Legnagyobb a Pireneusokban a Gavaniére-cirkuszvölgy

Conrad-féle törésfelület: Conrad-féle diszkontinuitás: olyan törésfelület a földkéregben kb. 5-15 km mélységben, ahol a földrengéshullámok sebessége hirtelen megnő. A határa a savanyú (gránitos) és a bázikus (bazaltos) jellegű kőzetek között. Szárazföldi kéreg felső része: gránitöv, alsó-bazaltöv.

Csapadékkarr: karsztos mikro formák, melyek a karsztosodó kőzet felszínén végbemenő oldódás legközvetlenebb formája, megnyilvánulása. Meredek lejtőkön a lejtés irányába rendeződnek. Több típusuk van: pl. rillenkarrok (cm-es mélység, szélesség), rinnenkarrok (dm-es szélesség és mélység) pl. Júliai-Alpok

Cseh-Svájc: Az Elbai-homokkőhegység Decinig nyúló cseh részének a neve. A porózus homokkő a ráhulló esővizet átengedi. Ezek vájó és oldó munkája hozta létre Európában csaknem egyedülálló változatos bizarr formákat (középen hatalmas kanyarokkal szeli át az Elba)

Dalmát-parttípus: pergressziós parttípus: a part süllyed, a víz benyomul, a part menti hegyvonulatok mögé. Az ilyen partok tagoltak, szigetek, félszigetek, öblök szegélyezik. Elnevezése: Dalmácia Ny-i partjairól az Adriai-tengernél.

Dalslandium: Dél-Norvégia és D-Svédország É-D-i csapású hegységei, melyek 1100-850 millió évvel ezelőtt gyűrődtek meg. A meggyűrődött üledékek arkózák, karbonátos és vulkáni kőzetek.

  Depresszió: tektonikai eredetű süllyedés vagy beomlás hatására kialakult morfológiai eleme a felszínnek,

egyes hideg időszakokban a hóhatár süllyedését is így nevezik. Ezek a mélyedések a tengerszint alatt vannak. Pl. Kattara-mélyföld, Holt-tenger, Fajtái: valódi, rejtett, elrekesztett

Divergens lemezek: egymástól távolodó lemezszegélyek. Gyarapodó vagy akkréciós lemezek. Óceánközépi hátságok. Pl. Atlanti-hátság két oldalán az É-amerikai és az Eurázsiai-lemez.

3

Dolina: (töbör): karsztfelszíneken a kioldás hatására létrejövő ellipszis, kerek vagy szabálytalan alakú mélyedés. Növekedésük eredményei a poljék.

Dolina tó: karsztfelszínek dolináinak repedéseit elzáró por, agyag anyagok miatt a hulló csapadék nem tud elszivárogni, ezért az megmarad a felszínen, és így kialakulnak a tavak. Pl. Aggteleki- Vörös-tó

Drift: a glaciális üledék megnevezése, amely nem más, mint a jég által szállított, majd lerakott anyag. Ez lehet moréna anyag és fluvioglaciális üledék. Drift elmélet: kontinensvándolás: geoszinklinálisok kialakulásának 2. fázisa. Az óceáni kéreg oldalirányú gyarapodása

Drumlin: leggyakrabban 500-2000 m hosszúságú ovális vagy csepp alakú, 5-10 m magasságot elérő moréna anyagból felépülő dombok, amelyek valaha jégtakaróval fedett területeken jöttek létre. Belső központi részük más anyagból is felépülhet (kavicsból). Többnyire csoportosan fordulnak elő. Pl. Észak-Európában

Dunquerqui transzgresszió: holland Ny-német alföld. Az ie. Századokban újra megindult a tenger előrenyomulása. A transzgresszió újra erősen fenyegette a partokat. Ismét feldarabolta az egységes dűnesávot, és megkezdődött a mai Fríz-szigetek, valamint mögöttük a sekély Watt-tenger kialakulása

Dűne: szél által felhalmozott dombhoz hasonló szárazföldi képződmények. Több fajtája létezik. Fő alakjuk a hosszú, párhuzamosan elrendeződő homokhátak. Száraz területeken a kontinentális dűne, míg partvidékeken a parti dűne alakult ki. Alakjuk változik, más formákba mehetnek át. Pl. bucka, bálnahát bucka, barkán stb.

Effúzió: a nyúlós vagy hígan folyó lávaanyag vulkáni kráterből való kiömlése. Effúziós vulkán: főleg lávát produkáló vulkántípus. Pl. Hawaii-szigeteken: Mouna Loa- óceáni hátságok repedésvölgyei

Elő strand: állandó vízborítás alatt lévő partszegély. A víz mélysége 7m-nél kisebb. Pl. Watt-tenger

Epicentrum: rengésközpont: a kipattanó földrengések fészkére sugárirányban elhelyezkedő pontja a földfelszínnek. A földrengéshullámok kipattanási helyének felszíni vetülete.

Epigenetikus völgy: rávésődött, átöröklött völgy: üledékkel fedett, ellenálló kőzetekben alakul ki, ahol a felszín lejtésviszonyai a kemény kőzet fölé terelik a folyót. Miután átvágja az üledéket, a kemény kőzetbe mélyíti a völgyét és azt már akkor sem változtatja meg, ha közben az üledékes takaró lepusztul. Pl. Maros-völgye- Lippánál, Duna- völgye Passau és Linz között.

Erdőhatár: zárt erdők felső határa. Legalább 100m2 terület, hol a fák legalább 5-8 m magasak és a fák a terület egyharmad részét lefedik. Fahatárnál alacsonyabban.

Erratikus tömb (vándorkő): a belföldi jégtakaró vagy gleccserek által szállított, az egykori eljegesedés területén szétszórt kőtömbök. A belföldi jég fenékmorénájában található. Az európai vándorkövek a skandináviai jégközpontból D-i irányba utaznak és hosszú szállítás után rakódnak le a Belorusz-síkságtól a Hollandiáig, sőt még Anglia területére is eljutottak.

Erózióbázis nélküli folyók: olyan folyók, amelyek nem ömlenek tengerbe, tóba, folyóba. Vizük kevés, a szárazság miatt nagy a párolgás vagy elöntözik a vizüket. A folyó eltűnik a sivatagban. Pl. Csu, Zeravsan Ny-ázsiai síkvidéken.

Etang: turzásokkal elgátolt öblök. Franciaországban: Landes, Le Gatin- dombvidék partjainál

Eugeoszinklinális: iniciális magmatizmusú ortogeoszinklinális fajta. Eu=igazi. A szigetívek óceán felöli részén, a mélytengeri árok vonalában alakulnak ki. Bennük a szigetívek gátja miatt szárazföldi eredetű üledékes kőzetek nem fordulnak elő. Aljzatuk óceáni típusú kéregrész.

4

Eusztatikus izosztázia: változó jégnyomások okozta egyensúlyi mozgások. Az utolsó jégkorszakban 1500 m vastag jégtakaró borította É-Európát. A hatalmas jégtömeg okozta süllyedés a Botteni-öböl környékén volt a legnagyobb, mert itt volt a jégtakaró a legvastagabb. Amikor a jégtakaró elolvadt, az izosztázia törvényei szerint a sima visszaáramlott a hajdani jégtakaró által elborított területek felé és azt megemelte.

Evaporit rétegoszlop: evaporitok=só kőzetek: lehetnek szárazföldi és tengeri evaporitok. A tengeri evaporitok keletkezhetnek: óceánok keletkezésének kezdeti szakaszán, száraz, lefűződő tengeröblökben, lagúnákban. Evaporit rétegoszlop: Mg-klorid (MgCL2), kálisók (KCL), epsomit (MgSO4), kősó (NaCl), gipsz (CaSO4 x 2H2O), anhidrit (CaSO4), dolomit (CaMg(CO3)2. teljes bepárlódás csak kivételes esetben.

Evorzió: kimélyítő tevékenység, amely forgó mozgásával fúróra emlékeztet. Vizek örvényei és hullámai üstalakító tevékenysége. A munka eredményesség tételében a szállított törmelékek és homokanyagok is szerepet játszanak.

Explóziós index: explózió= robbanás: azt mutatja meg, hogy a vulkán által produkált anyag mekkora része szilárd termék (szétszóródott kőzet, lávafröccs, vulkáni homok, hamu), amely robbanással keletkezett. Pl. Hawaii vulkánok (robbanás nélkül- effúzió), maar-vulkánok (lávaömlés nincs, csak törmelékszórás). Leggyakoribb a vegyes típus.

Fahatár: a magányos fák felső határa

Fenékmoréna: a gleccser illetve a jégtakaró alján felhalmozódott hordalék. Anyaga: agyag, kőzetliszt, homok, gyakran agyagos-márgás üledék. A gleccserjég aljára kerülő törmelék, illetve a mozgó jégtömeg súrlódása miatt leszaggatott szikladarabok a jégbe belefagyva fenékmoréna formájában szállítódnak tovább.

  Fenyérek: (Helde): Közép- és Ny-Európában jellemző. Az egykori nyíres-tölgyesek kiirtott helyén

keletkeztek. Táplálékszegény talajon, hűvös nyarú, enyhe telű területeken van, ahol jórészt örökzöld félcserjék, melyek az erős szelekkel szemben tűlevél alakúra összegöngyölődött levélformával védekeznek. Lényegében ehhez hasonló cserjések a fahatáron túl az Alpokban, Kárpátokban kialakuló havasi vagy hangarózsások is.

Firnmező: firn: a gleccser egyik része, amely a hóhatár feletti tartományt foglalja magába. Nem más, mint a gleccser tápláló és gyűjtő területe. Firn jég (csonthó): szemcsés szerkezetű, olvadás és újrafagyás sorozatával keletkező, levegőt még tartalmazó, hófehér színű jég. Firn vonal: a firn elterjedésének alsó határát jelölő vonal. Általában 100m-rel alacsonyabban fekszik a hóhatárnál, a gleccser hűtő hatása miatt. Jellemzi az ingadozás.

Firth: fjordos öböl: Skót-hegyvidék nyugati részén. Brit-szigetek erős parttagoltságát elsősorban szerkezete, sűrű tektonikus vonalakkal való feldaraboltsága segítette. Skóciában és az Ír-sziget nagy részén a gleccserek nagyszerű fjordos öblöket vájtak ki.

Fiumara-típusú folyók: időszakos vízfolyás a mediterrán területeken. Medre csak télen telik meg vízzel. Olykor km-es szélességű medrében nyáron alig van víz. Pl. Adige

Fjärde: rövidebb, alacsonyabb oldalú teknővölgy. Svédország d-i része alacsonyabb fekvésű volt. Jégkorszak előtti folyók völgyei nem vágódtak olyan mélyen a felszínbe, mint a norvég partokon. Emiatt a tengerbe kifutó jégtakaró, illetve a gleccserek rövidebb és alacsonyabb völgyoldalú teknővölgyet alakítottak ki.

Fjell: Skandinávia nagy kiterjedésű, hajdani jégtakaró által letarolt, tundrával borított fennsíkjainak a neve. Magas fekvésű hegységi fennsíkok, amelyek az erdőhatár fölé emelkednek. 3 altípusa van:

5

általános= közepes magasságú kerekded hegység és lejtő, magas fennsíkszerű= kisebb foltokban, alpi formakincsű= É, Ny-Norvégia pl. Dovre-fjell

Fjord: tengerbe süllyedt glaciális teknővölgyek. A jégkorszakban keletkezett, mély jégvájta völgyekbe a jégtakaró visszahúzódása után a tenger benyomult. Így keskeny, meredek falú, mély, hosszú, gyakran elágazó öblök rendszere alakult ki. Norvégia partjainál jellegzetesek. Pl. Oslo-fjord, Sogne-fjord

Flandriai transzgresszió: holland Ny-német alföld jellemzői: 2000 évvel ezelőtt zajlott tengeri előrenyomulás az Északi-tenger partjainál. A jégkor végén ugyanis az alföld még az É-i tenger D-i felére is kiterjedt. A jégtakaró elolvadása azonban fokozatosan megemelte a tenger szintjét 80-100 m-re, és ez a partvidék fokozatos, lassú süllyedésével társult. A jégkor után, kb. 8000 évvel ezelőtt indult meg az É-i tenger erősebb előrenyomulása az ún. flandriai transzgresszió.

Flis: tengeri eredetű márga, homokkő, agyag, melynek szemcseállománya változatos. Ősmaradvány kevés és vulkanikus kőzetbetelepülések sincsenek. Rétegzett felépítés (kréta, harmadkor). Lassan emelkedő hegységek, lassú lepusztulási termékei, tengervályúban felhalmozódás. Pl. Kárpátok

Fluvioglaciális síkság: olyan képződmény, mely a gleccser által a hóhatár alatt lerakott morénákból származik, melyet az olvadó jégből származó víz átrendez. Jég és az olvadékvizek együttes hatására kialakuló felhalmozódási forma pl. Svédország, Belorusszia

Folyami marsch: folyóvízi iszapból keletkező talaj. Holland- Nyugat-német alföld a geesteket széles, lapos, vizenyős, fiatalon feltöltött folyóvölgyek tagolják. Ezek hasonlítanak a tengeri marschok egyhangú sávjaira, ezért folyami marschoknak nevezzük. Legszebb és legnagyobb a Rajna széles marsch földje a Betuwe.

Főn: az egyik leggyakoribb helyi szél, amely hegységekben fordul elő. Leggyakrabban a hegység előtt elhaladó ciklon váltja ki. A szívó hatására a hegység másik oldalán a levegő megindul felfelé, közben relatív nedvességtartalma megváltozik. Elérve a hegytetőt hirtelen lefelé bukik, közben melegszik. A főnös oldalon felszakadozik a felhőzet és megszűnik a csapadékhullás. Alpokban jellemző. Hó falónak is nevezik (lavinákat indíthat el)

Förde: sekélyvizű szárazföld felé elszűkülő öblök, melyek úgy keletkeznek, hogy a szubglaciális eróziós medrekbe a jégtakaró visszahúzódása után tenger nyomul be. Ároktavak helyett alakulnak ki, ilyenek pl. Dánia K-i partjai

Frigana: a mediterrán területek félcserjése. D-re néző hegyoldalakon telepszik meg, de nem alkot összefüggő növényzetet. A fehér sziklák sok helyen kilátszanak az alacsony növésű frigana közül. Általában nem magasabb 0,5 m-nél. Növényei sok illó olajat tartalmazó ajakosok. Pl. kerti kakukkfű, levendula, rozmaring

Fumarola: posztvulkáni jelenség. 200-900 ºC-os főleg vízgőzből álló kigőzölgések, amelyekhez különféle vegyületek (NaCl, KCl) társulnak. 400ºC alatt szalmiákfumarolák, e felett savanyú fumarolák működnek. Pl. Kamcsatka, Alaszka

Függővölgy: a gleccserek által kialakított völgyekbe, magasabban, mint a völgy alsó része csatlakozó egyéb völgyek, mintegy lépcsőzetet alkotva, gleccserek mellékvölgyei rendszerint magasabb szinten torkollanak a fővölgybe. Az ilyen függővölgyek patakjai zuhatagokkal ömlenek a fővölgybe. Pl. Tarpataki-vízesés

Fyn- Alpok: Fyn-sziget (Dánia) legmagasabb végmorénája (131 m-Bavnehöj)

Geest: a marsch földekből határozott peremmel emelkednek ki a magasabb, így már tengeri elöntéstől nem veszélyeztetett geestek. Túlnyomórészt agyagos morénából és a jég alatti vizek homokos hordalékából felépült terméketlen felszínek, nagyrészt lápokkal és fenyér pusztákkal borítva. Nevük fríz

6

nyelven terméketlent jelent. Általában 40-70 m magasak, de végmorénáik helyenként 100 m fölé emelkednek. Geesteket folyami marschok tagolhatják. Pl. Holland- Ny- német alföld

Gejzír: a vulkáni utóműködés megnyilvánulása. Időszakosan működő szökőhévforrás, izlandi elnevezés. Működése: az alsó részén a víz a forró kőzettel érintkezik, ezért alulról melegszik. Hő eloszlása egyenlőtlen, az üregekben akár 100 C fölé is melegedhet a víz hőmérséklete. A gőzképződés megindulása után emelkedik a víz egy része a felszín fölé. Ennek következtében lecsökken a korábbi hidrosztatikai nyomás, és így most már egész tömegében forrpontja fölé hevült víz a mélységben robbanásszerűen gőz halmazállapotba megy át. A teljes víztömeget kilöki a rendszerből. Leghíresebb gejzírek: Nagy-Gejzír (Izland), Old Faithfully-USA-Yellowstone NP, Új-Zéland

 

Geliszoliflukcíó: (fagyos – talajfolyás) Vizes, képlékeny talaj, lassú ütemű folyása áll. Szemcsénkénti elmozdulása. A folyamat a nagyobb darabú részeket is magával tudja szállítani. Intenzíven a fagyott területeken is tapasztalható jelenség. (Periglaciális területeken nyáron, amikor a fagyott talaj felső vékony része felenged, a megolvadt massza, lassan folyik le a lejtőkön. Ez a lassú folyamat jellegzetes lepusztulást, felszínformálást végez.

Germán triász: Európában, a mezozoikumban alapvetően két üledékgyűjtő terület különíthető el. Északon az epikontinentális a germán medence területén. Délen a Tethys. Közép – Európa területét a mezozoikumban csak időnként árasztotta el a víz. Így a germán – triász rétegei alulról felfelé a következők. – alsó triász, tarka homokkő (buntsandstein) szárazföldi, - középső triász: tengeri kagylós mészkő – és felső triász: keuper (márga)- szárazföld eredetű.

Geoszinklinális: Óriási kiterjedésű mélyedés, teknő a földkéregben, óceáni üledékgyűjtő. Néhány 100 km széles, gyakran több 100 km hosszú üledékgyűjtő vályú, rendszerint tengermedence. Hosszan tartó süllyedés következtében 100 m vastag üledéksor felhalmozódására is alkalmas. A süllyedés befejeztével az üledék meggyűrődik, kiemelkedik, hegységé válik. Több típusa van: geogeszinklinális (valódi), miogeoszinklinális (szegély), kratogeoszinklinális, ortogeoszinklinális.

Glaciális akkumláció: A jégtakaró által lerakott üledék felhalmozódás. Ilyen módon keletkezhetnek a tavak, síkságok stb. pl. Német, Belorusz síkság.

Glaciális erózió: A gleccsereknek v. a belföldi jégnek a morénával (befagyott kőzettörmelékkel) mozgás közben létrejövő, mélyítő – lineáris, oldalazó- laterális pusztító munkája. Kialakíthat tavakat, síkságokat.

Glacis (hegylábfelszín): Lazább üledéken kiformálódott hegylábfelszín.

Gleccser (jégár): A magashegységek völgyeit kitöltő jégtömeg. Elnevezése: Svájci – Alpok egyik településéről (Gletsc-) származik. Két jól elkülöníthető részből álló képződmény, mely olyan helyen keletkezik, ahol több hó esik, mint amennyi elolvad, elpárolog, vagy lavinák formájában eltávozni. Nagyobb részei: fim és a jégnyelv. A firn gyűjtő felöl a hegyoldalon lefelé lassan mozgójégár, hóból kialakult plasztikus jégtömeg. Pl. Alpok: Pasterze, Mer, de Glace.

Gleccsernyelv medence: U alakú teknővölgy. A gleccsernyelv a gleccser szerkezetének fogyasztó területe, amely a firn gyűjtőből táplálkozik. Folyóvölgyekben haladva formálja a felszínt – glaciális teknővölgy.

Glint lépcső: Tönkfelszínek és üledékes táblák szerkezeti határát a jégtakaró letaroló tevékenysége erősen kiélezte, így ott meredek lejtőjű réteglépcső, az un. Glint lépcső keletkezett. A lépcső homloka a letarolt, elegyengetett (üledékes) felszínre néz. Ennek előterében a jég vájta sziklamedencéket a glint tavak vize tölti ki. Pl. Lagoda- tó, Onyega- tó. Jellemzőek: Fennoskandinávia és a K. Európai tábla felszíne között, Kanadai pajzs és a Préri tó között.

Globális lemeztektonika: A földtudományok új ágazata, amely a tengerfenék, tengeri hátságok, földkérget alkotó lemezek, kontinensek vándorlását tanulmányozza. Vizsgálja az óceáni aljzat

7

szétsodródását és alábukását. Ezekből vezeti le a különböző tektonikai, orogenetikai, magmás és epirogenetikus folyamatokat.

Gondwana: A dél földgömbön a prekambriumtól fennálló nagy kiterjedésű ősi kontinens, amely magába foglalja Ny-Ausztrália, Elő-India, D-Amerika, Afrika, Arábia egyes részeit. Sajátos flóra és fauna elemekkel rendelkezett. Mezozoikumban a szétdarabolódás folyamata során bomlott fel a déli kontinensekre. Az összes karbon (paleozoikum) rétegében kimutathatók az eljegesedések nyomai (permokarbon jégkorszak)

Gotidák: Konglomerátumukból, fillitből, kvarcitból álló 1250-1500 millió éves gyűrt forma Dél-Svédországban, a Balti-pajzs területén.

Gravitációs anomália: Egy adott terület valamely pontjának észlelt nehézségi gyorsulását összevetjük, az adott pont földrajzi szélességi helyzet alapján kiszámított normális nehézségi gyorsulásával igen gyakran eltéréseket tapasztalunk. A Föld gravitáció térerő rendellenességei: +, ha az észlelt nagyobb a számítottnál, pl.: a nehézségi erő anomáliái mindig a Föld anyagi, sűrűségi, inhomogenitásának következményei. Az anomáliák tehát arra utalnak, hogy a különböző felszíni pontokhoz tartozó földsugarak szelvényében valahol egymástól különböző sűrűségű anyagoknak kell lenniük.

Gutenberg csatorna: a felső köpenyben 60-250 km között levő kis szeizmikus sebességű és csökkent fajlagos ellenállású kontinensek alatt 100-200km, óceánok alatt 50-400 km vastagságú zóna. Olvadt állapotú, plasztikus, benne áramlások találhatók.

Gyökérkarr: gyökérkarrnak nevezett lyukak, járatok különösen gyakoriak a magas és középhegységi karsztok talaj borította kőzeteiben. A talaj alatt, az alacsonyabb rendű (mohák, harasztok), magasabb rendű (fák) növényzet gyökereinek közvetlen környezetében, részben a gyökérlégzés és az anyagcsere, részben az ott dúsan tenyésző mikroflóra (pl.: baktériumok) élettevékenysége következtében mészagresszivitás tapasztalható.

  Hallig (Vorland): a Watt-tengerből dagálykor is kiemelkedő kis, alacsony szigetek

  Hegylábfelszín: más néven, pediment. Legfelső szakaszán a lejtés 5-15°-os. Gyakran vékony

hordalékrétegek borítják. A hegységek általában szélesebb-keskenyebb, különböző lejtésű hegylábi felszínek kapcsolják a velük érintkező síkságokhoz. Ezek a hegyláb felszínek részben lepusztulással, részben törmelék felhalmozással keletkeznek. Denudáció révén keletkezett hegylábfelszín=pediment, lazább kőzeteken=glacis

Helvét-takaró: az Alpok legidősebb takarója. Jellemző üledékei: homokkő, flis. A felszínen található: Berni Alpok, Svájci-Alpok északi előtere. Alul a hegyvidékcsoport északi szegélyén helyezkedik el. A Rajnától keletre erősen elkeskenyedik. Anyaga főleg másodkori (mezozós) mészkő, eocén flis. Nyugati Alpok oldalán helyezkedik el.

Heteropikus fácies: egyidős (egy időben keletkezett), de különböző helyen keletkezett fáciesek. Azok az üledéksorok, amelyek azonos korban, de különböző környezetben keletkeztek. Pl.: alsó triász_germán medence-tarka homokkő, alsó triász – Alpi triász – mészkő

Helyi izosztatikus kiegyenlítődés (Airy): a magashegységek kiemelkedésének azaz oka, hogy ott a sial kéreg vastagabb. Vagyis a hegységeknek lefelé is kivastagodásuk, gyökerük van. Tehát a vastagabb, de könnyebb kontinentális kéregtömbök, nagyobb sűrűségű mélytengeri medencefenekek és a hegységek kivastagodó gyökerű kéregdarabjai egyaránt bemerülési (úszási) egyensúlyi helyzetben vannak.

Hipocentrum: más néven, rengésfészek. A földrengés alsó központja, azaz fészke, a térhullámok kiindulási pontja a kéregben

8

Holtjég: a gleccserek előterében visszamaradó, az olvadó gleccserből levált jégtömeg. A holtjég-darabokat az olvadékvizek hordaléka borítja, így hosszú időn át megmaradnak. Elolvadásuk után a helyükön terepmélyedések maradnak vissza, bennük holtjég tavak keletkeznek.

Horszt (sasbérc): a sasbérccel azonos kiemelt rög. Párhuzamos vetősík mentén a közbülső rög kiemelkedik. A kiemelt rög a horszt. Pl.: Gellért hegy, Sas hegy

Hot spot (forró pont): forró pontok, melyek a kontinensek és az óceánok egyes részein jelentkeznek. A forró pontok viszonylag kicsi, néhányszor 10 vagy 100 km átmérőjű területek, ahol a földkéreg kissé megemelkedik, mintegy dómszerűen kiduzzad, függetlenül attól, hogy a kérdéses pont óceáni vagy kontinentális kérgen helyezkedik e el. Másrészt a forró pontok fölött – éppen ez magyarázza az elnevezést, a Föld hőáramlása lényegesebben erőteljesebb, mint más vidékeken, vagy amilyen az egész Föld hőáramlását magában foglaló átlagérték. A helyüket hosszú időn át megőrző gomolyáramlások mindig újabb és újabb pontokon olvasztják meg a felettük elmozduló litoszféra lemezt és produkál vulkanizmust. Pl. Hawaii szigetek.

Hullámmorajlás árka: a lapos partokra kifutó hullámokban a fenéksúrlódás egyre jobban lefékezi a vízrészecskék orbitoidális pályájának alsó szakaszát. Ezért a körök eltorzulnak, a hullámhátak felszíni víztömegei tehát hozzájuk képest előresietnek, majd tarajosan feltorlódva előrebuknak (a hullám összeomlik). Ez a jelenség a hullámmorajlás. A partra kifutó hullám visszaáramló vízszőnyegét soognak nevezzük. Ez akkora erővel sodorja a kavics és homoktalajt, hogy még az ember talpa alól is kimossa a talajt.

Ingresszió: epirogenetikus mozgásból származó, lassú, tengerelöntés. Ingresziós part= jellegzetesen pusztuló part, mely ott a leggyakoribb, ahol a part süllyed. A tenger felé tartó eróziós völgyekbe és azok torkolatába nyomul be a tenger, így a partot gyakorlatilag kicsipkézi. Pl. Spanyolország Földközi-tengeri partjai, Málta D-i partjai

Intrúzió: a felszín felé haladó magma benyomulása más kőzetekbe, melyeknek formája változatos lehet. P. plutonitok (batolit, tömzs), lakkolitok, telérek, magmás injekciók (ez utóbbiak szubvulkáni képződmények)

Írókréta: a felső kréta jellegzetes fáciese a fehér írókréta. Ez valójában fehér színű, kis keménységű, lisztfinomságú szemcsékből álló különleges mészkő. Főleg mészanyag alkotja (70%-ban kokkolitot tartalmaz) felépítésében az élő szervezetek maradványai uralkodnak. A kréta rendes sótartalmú tengerének a fenekén, meleg éghajlaton keletkezett. A tenger mélysége 10-100 m között lehetett. Az írókréta sok rétege márgás, homokos vagy kemény mészkő. A mélyebb tengeri hasonló mésziszapok már kemény mészkővé tömörödnek, az epikontinentális tenger azonban ezt nem tette lehetővé, ezért maradt meg a laza szerkezete. Előfordulása: Anglia-Dover, Németország- Rügen- sziget, de más helyeken is megjelenik.

Ír-Svájc: Dél Ír-hegyvidék. Legmagasabb Ny-on a Kerry-hegységben, ahol Carrantuohill az egész sziget legmagasabb hegye (1042 m). formakincsét elsősorban szépen fejlett glaciális formák, különösen a rengeteg jégvájta tó jellemzi.

Iszapvulkán: az iszapvulkánok nem a magmatizmus felszíni megnyilvánulásai. Két különböző típusa van. A meleg iszapvulkán: a vulkánosság kísérője a vulkáni területeken. Agyagos felszíneken jelentkeznek. A kráterben lévő sáros, híg iszapot a szolfatárák, mofetták gázai telítik. Jellemző előfordulás: Izlandon. Hideg iszapvulkán: (iszapfortyogók) általában nincs kapcsolata a vulkánossággal. Laza talajú, többnyire agyagos területeken jellemzők, ahol a talaj szerves anyagainak elbomlása különösen sok szén-dioxidot produkál. A gázok a felszín alatt gyűlnek össze robbanást okozva. Különösen kőolajvidékeken jellemzőek: Baku, deltákban.

Izlandi minimum: Izland szigeténél keletkező alacsony légnyomású légköri hatásközpont (akciócentrum). Ciklon. Dinamikus okokból jön létre. Innen ciklonok, cikloncsaládok szállítják Európába az óceáni légtömegeket. Akármelyik évszakban érkeznek nagy relatív páratartalmúak ezért érkezésük idején csapadékos az időjárás. Hatására a tél enyhe és csapadékos, a nyár hűvös és csapadékos (Medárd-

9

nap). Általában a legerősebb a ciklontevékenység áprilisban, amikor a ciklonok nemcsak tengeri, hanem sarkvidéki eredetű levegőt is hozhatnak hozzánk. Ezért változékony szeles az április.

Izóptikus fácies: különböző korú azonos fáciesek. Fácies: a kőzetek és a beléjük zárt ősmaradványok olyan tulajdonságainak összessége, amely az egykori keletkezési körülményeket tükrözi. Különböző korú azonos fáciesek pl. Szécsényi és a Kárpáti Slír izóptikus fáciesek. A miocén közepén megismétlődnek azok a környezeti feltételek, melyek egyszer már az oligocén végén kialakultak.

Izosztázia: elmélet, mely szerint a nagy tömegű hegységeket a kéreg más részein nagyméretű ellentömegek egyenlítik ki. A litoszféra és a köpeny közötti hidrosztatikus egyensúlyi állapot. A köpeny plasztikussága miatt a litoszféra mintegy úszik a köpenyen, ezért az izosztáziára az úszás törvényei érvényesek. Ezzel a jelenséggel magyarázzuk Airy (1855) óta a kéreg nagyságrendileg nagyobb vastagságát (30-50 km) a kontinensek (főleg a magashegységek) alatt, valamint kivékonyodását (6 km) az óceánok alatt.

Jajla: a Krími-hegység fővonulatának központi része nem képez éles gerincvonulatot, hanem 1200-1500 m átlagmagasságú fennsíkok találhatóak, melyeket folyók mély szurdokvölgyei választanak el egymástól. (a jajla szó tatárul nyári legelőt jelent)

Japetus-óceán: (Kaledóniai óceán-Kaledóniai geoszinklinális): Új-Proterozoikum (kambrium): az akkori D-i féltekén lévő Fennoszarmáciai-kontinens (magja a Balti-pajzs és a Kelet-Európai tábla), valamint a Laurenciumi őskontinens között húzódik. Az időben jóval későbbi Atlanti-óceánhoz semmi köze nincs, annál jóval keskenyebb is. Az óceán a D-i féltekén meridionális irányban húzódott. Ez a geoszinklinális a szilur végéig rendkívül aktív, gyorsan süllyedő terület volt, amelyben több mint 10 000 m vastag üledék halmozódott fel. Az ordovicium végére az óceáni kéreg szubdukciós folyamatok hatására felemésztődött és a szilur végére Laurencia és Fennoszarmácia ütközésével teljesen be is zárul: kialakul a Kaledóniai-hegységrendszer. Ettől kezdve a krétáig (Atlanti-óceán kinyílásáig) Laurencia és Fennoszarmácia egységes volt.

Järvi: (finnül tó): a gleccsernyelv-medencéket kitöltő holtjég tömeg elolvadása sokáig tartott, a jégtakaró-peremi hordalék már nem tudta feltölteni, helyükön többnyire kéregszerkezetileg kiformált mélyedésekben keletkeztek Finnország és Svédország nagyobb tavai. Pl. Oulujärvi

Jégborjadzás: a belföldi jégtakaró a tengerparton feldarabolódik (borjadzás). A levált jégtömegek a jéghegyek.

Jégtó szökés: ha a gleccser fővölgyébe jég nélküli mellékvölgyön víz érkezik, a víz tóvá duzzad. Amikor a tó eléri a jég vastagságának 90%-t megemeli a jeget, utat tör magának, és a tavat lecsapolja. Pl. Vatnajökul peremén gyakoriak, Graneai-tó (2 Balaton nagyságú, 200 m mély), 3-4 évente kiürül, 6000 m3/s sebességgel ereszti le vizét és néhány nap alatt lecsapolódik.

Jégvájta tavak: a belföldi jégtakaró szelektív glaciális eróziójával kivésett sziklamedencék, amelyekben tavacskák foglalnak helyet, illetve a gleccserek is kimélyítenek tavakat. Pl. Finn-tóvidék tavai

Jotnium: a Balti-pajzs része. 1300 millió éves késői molasz a jotni formáció, mely Svédországban és Finnországban a Karelidák lehordott rögeire települt diszkordánsan a Dala homokkő és a vörös jotni homokkő. Alig tektonizált, átalakulatlan kőzet, amelynek száradási repedései, fodornyomai és éles kavicsos. Szárazföldi, száraz klímára utalnak.

Jökulhlaup: (jégárfolyás): jégmezővel borított vulkán kitörése. Por, gáz+láva: hirtelen megolvasztja a jeget, láva és a víz együttes pusztítása (jégolvasztás). Pl. 100*Rheinfall. 1918 Katla 100 000 m3 víz/sec. Jég alatti tűzhányó: megolvasztja, a jeget a mélységben egy tó keletkezik, mely megemeli a jégkérget ez áradást idéz elő, gáz és a gőz kirobbantja a vizet.

10

Kaldera: spanyol szó, jelentése: üst. Kiszélesedett kör vagy medence alakú bemélyedés a vulkáni kúp tetején. Keletkezhet a vulkáni tetőrész szétrobbanásával és a magmakamra beszakadásával. Sok kalderában tó alakulhat ki. A világ egyik legnagyobb kalderája az Aso kaldera.

Kalderató: már nem működő tűzhányók kalderájában kialakult tó. Rendszerint kör alakúak. Pl. Lazio (Appennini-félsziget)

Kaledóniai- orogenezis: a Fennoszarmáciai kontinens és a Laurenciumi őskontinens között az új proterozoikumban kialakult a Kaledóniai- geoszinklinális. Ezt a területet a Japetus óceán borította. A szilur végéig kb. 10 000 m vastag üledékösszlet alakult ki a folyamatos süllyedés hatására. Az ordovicium végére az óceáni kéreg a szubdukciós folyamatok hatására felemésztődik. A szilurban bekövetkezik a Fennoszarmácia és Laurencia összeütközése, a felhalmozódott üledékanyag felgyűrődése, ezzel kialakul a Kaledóniai-hegységrendszer. A folyamat 400-450 millió éve játszódott le. A Kaledóniai-hegységrendszer maradványai É-Írországban, Skóciában, Skandináv- fsz Ny-i szegélyén, valamint É-Amerikában (É-Appalache) található meg.

Kame: a jégtakaró olvadékvizéből lerakódott szabálytalan alakú forma, mely főleg homokból és kavicsból áll. Az ózokhoz hasonlóak, azokkal gyakran összekapcsolódó fluvioglaciális formák. Elnevezése az USA-ból származik, de ilyen képződmények ismeretesek É-Európából is. Alakjukat tekintve csoportosan jelentkező sáncnak, halmoknak tűnnek. Méretük eltérő, hosszúságuk néhány száz méter, magasságuk ált. 20-30 m. Felszínük domború, de lehet lapos is. Rétegzettségük és anyaguk egyértelműen bizonyítja a fluvioglaciális folyóvízi eredetüket.

Kamenica: (oldás gödör): nyílt karr- kopár sziklafelszíneken-vízfolyással kapcsolatos formák. Gyengén lejtő, heterogén összetételű sziklafelszíneken jönnek létre. Körkörös, elliptikus vagy szabálytalanul lekerekített formák. Aljukon törmelék, talaj, növények telepedhetnek meg, ekkor mélyülésük meggyorsul és a félig szabad karrok közé sorolódnak.

Kanyon: spanyol szó, jelentése mély völgy: mélyen bevágódó szurdokvölgy, amely főleg száraz éghajlaton, kemény, ellenálló kőzetekben alakul ki. Képződését a terület emelkedése is elősegíti. Legismertebb a Colorado-i Grand Canyon, de előfordul a spanyol Mezeta peremén bevágódó folyóknál is.

Kaptura: völgylefejeződés: amikor a hátravágódó folyó egy másik folyó vizét hódítja el. Így szerezte meg a Zala a Marcal felső részét. Gyakori oka lehet egy vízfolyás mederváltásának, ha egy hegylánc egyik lejtője csapadékosabb, mint a másik. A csapadékosabb lejtőn erőteljesebb a völgyek mélyülése, gyorsabb a völgyfők visszavágódása, hátráló eróziója, mint a szárazabb oldalon. A vízválasztó tehát nem maradhat helyben, hanem eltolódik a szárazabb oldal rovására.

Karelidák: kb. 1,7-1,9 milliárd évvel ezelőtt lezajló hegységképződés során alakult ki az É-ÉNY csapású, É-Svédország, Finnország, Karélián áthúzódó, Karelidák. 1,7-1,9 milliárd éve metamorfózist szenvedett miogeoszinklinális kőzetek. A Karelidákon belül előforduló hatalmas konglomerátum sorozatot a Svekofennida-hegység törmelékanyagának tekintik. A Karelidákban ezen kívül kvarcitos homokkövek, fillitté alakult agyagpalák, mészkövek, dolomitok fordulnak elő.

Kárpáti tetők szintje: a miocén második felében szubtrópusi tönkösödés eredményeként enyhe hullámos felszín alakul ki. Közel azonos magasságú felszínek= Kárpáti tetők szintje. A lepusztulás után különböző magasságokba emelkedtek. Ez a kiemelkedés jóval kisebb volt, mint az Alpoknál (900-2200 m). Az Alpoknál hasonló a Rax-szint

Karrosodás: karsztos mikro formák, a karsztosodó kőzetek felszínén végbemenő oldódás legközvetlenebb formai megnyilvánulásai. Karrok, karrgerincek, karrmaző kialakulásának folyamata

Karsztbokorerdő: mészkövön elterjedt növénytársulás. A társulást kialakító másik jellemző hatás a meleg, száraz mezo- és makroklíma. Mészkő alapkőzeten, a száraz klíma alatt a természetes növényzet hatására kialakult csekély mélységű rendzina talaj és az alapkőzet rossz vízmegtartó képessége miatt a növényeknek a szárazsághoz kell alkalmazkodniuk. Ilyen körülmények között nem alakul ki nagyméretű

11

fákból álló erdőtársulás. A bokorerdők, amelyek kis kiterjedésű, alacsony (4-6 m), görbe, elágazó törzsű fákból álló erdőfoltok, közöttük lévő szárazságtűrő, melegkedvelő gyepekkel, fent említett körülmények között a sziklai szukcesszió első erdőtársulásai. A társulás lombkoronaszintjét molyhos tölgy és virágos kőris alkotja. A bokorerdők cserjeszintje a fák lombkoronájának alsó részével egybefonódik, ettől nyerve el sajátos formáját. A lombkoronaszint cserje alakú példányai mellett jellemző fajok a cserszömörce, a húsos som, a bibircses kecskerágó, egybibés galagonya, sóskaborbolya. A cserszömörcés molyhos-tölgyes bokorerdők gyepszintje virág gazdag. Jellemző fajai a sárga koronafürt, a nagy ezerjófű, piros gólyaorr, méreggyilok.

Karsztkorrózió: a mészkövek oldásos lepusztulási folyamatai (karbonátos és hidrokarbonátos oldás). A karsztosodás meghatározó folyamata a karsztkorrózió. A szilárd kőzet vizes oldatba való átmenete. A mészkő illetve az összetevő ásványok (kalcit, aragonit stb) oldódását jelenti, amelynek során, a mészkövön oldás formák (korróziós formák) keletkeznek.

Karsztosodási permanencia: a karsztosodás intenzitása (sebessége). Legjelentősebb az intenzitása a trópusokon.

Kártó: (neve: Karwendel-hegységből származik) a hegységek hóhatár feletti magassági övezeteiben félkör alakú, meredek falakkal határolt alján gyakran túlmélyített csonthógyűjtő medencék. A jég elolvadása után tavak keletkeznek bennük, tengerszemek. Pl. Magas-Tátra: Zöld-tó, Hinco-tó, Fogarasi-havasok-Bilea.

Katarchaidák: 3-3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek. A Balti-pajzs legidősebb részét alkotják. A Kola-félszigeten találhatóak. Főleg migmatitok, gránitok, orto- és paragneiszek alkotják legidősebb kőzeteiket.

Katavotra: (víznyelő): a poljék fenekének szélein előforduló katavotrák. Amelyek az év nagy részében víznyelőként működnek. Hirtelen hóolvadáskor vagy nagy esőzések idején a karsztvízszint erősen megemelkedik és a földalatti kavernarendszerek nem tudják elvezetni a beléjük került vizet. Ilyenkor e tágas kőzettorok forrásszájjá változik és szökővízként önti a felszínre a megduzzadt karsztvizet.

Kelet- Alpi takaró (ausztriai): az Alpok legfiatalabb takarója. Három rétegsorból áll: alsó-pala, középső-kristályos kőzet, felső-mészkő, dolomit. Gyökérterülete a Dráva vonalán, a Ki-Alpok É-i vonulatait hozták létre (jórészt triász mészkő). A harmadkorban az Alpok jelentős részét befedte. A Ny-i-Alpok erőteljesebb kiemelkedése miatt már lepusztult, csak foltokban található meg a Genfi-tó környékén. A Ki-Alpokat nagyrészt betakarja, csak a magasabb részeken koptak le (tektonikai ablakokban bukkan az idősebb penninni takaró a felszínre pl. Magas Tauern)

Keuper: germán felső triász elnevezése. Keuper rétegek: felső triászban képződött vörös és tarka rétegsor. Lefolyás nélküli medencében keletkeztek, ahol a medencét a folyók hordaléka csaknem teljesen feltöltötte.

Kimmériai-orogenezis: főleg É-Amerikában és K-Ázsiában a mezozoikumban lejátszódó orogenetikus mozgások. Az alpi-pacifikus orogenezis kezdete a jurában. Nem önálló orogenezis, mert nem terjedt ki mindenhová, így az alpi- orogenezis bevezetőjének tekintik. Ha csak ezt a területet nézzük (K-Szibéria, Verhojanszki-hg, Cserszkij-hg) lehetne önálló orogenezis, mert itt a hegységképződés megindult és be is fejeződött.

Kliff: (abráziós partfal): a szárazföldek a hullámmarás által alámosott meredek partja. Pl. Párizsi medence kréta táblája a La Manche csatornánál a tenger által alámosott meredek abráziós partfallal végződik. A fülkék felett alátámasztás nélkül maradt fal leomlik. Függőleges síkú, meredek fal képződik.

Konvergens lemezek: egymáshoz közeledő lemezszegélyek. Mélytengeri árkok, szigetívek, fiatal lánchegységek keletkeznek. Szubdukció. Pl. Japán-szigetek térsége, Himalája területe.

Konvekciós áramlások: kb. 100-600 km mélységben, a földköpenyben a hőmérsékleti és sűrűségkülönbségek miatt kialakuló anyagáramlás. Radioaktív elemek bomlása miatt alakul ki. A

12

kőzetlemezek mozgásában is fontos szerepet kap. (A szárazföldek sziálkérge jó hőszigetelő, a Föld belső hője a kontinensek alatt felhalmozódik, a hő különbség következménye, hogy a Föld belsejében tárolt hő, hő konvekciós örvényeket tart mozgásban. A kontinensek alatt a hő felhalmozódás miatt felfelé tartó hőkonvekciós áramok alakulnak ki és ezek emelik ki a kontinenseket (epirogenezis), amelyek az áramlás irányát vízszintesre fordítják, magma övben folyamatos, zárt rendszerek alakulnak ki. Hőáramlás van, a magma lokálisan helyhez kötött, vertikálisan keverőáramlások)

Konzekvens völgy: a lejtő irányának megfelelően futó hosszanti völgy

Kovasavtartalom: szilícium-dioxid tartalom. A magmás kőzeteket a leggyakoribb alkotórész a kovasavtartalom alapján lehet 4 csoportba osztani: savanyú: 65% felett pl. gránit, semleges, bázikus és ultra bázikus.

Kueszta: (réteglépcső): ellenállóbb és lazább kőzetekből felépített térszíneken az exogén erők szelektív pusztító munkája során kialakult lépcsők. Eróziós réteglépcső üledékkel feltöltött, egymással váltakozva felépült, puha és kemény kőzetrétegekből felépült, medencékben alakult ki a folyóvizek mélységi és oldalazó eróziójának hatására. Pl. a Londoni- és a Párizsi-medencékben.

Krátertó: kialudt vulkán vízzel töltött krátere. Endogén eredetű tómedence. Vizük összegyűlt csapadékvíz. Mély, hideg vizű kör alakú, pl. Csomád-vulkán kettős kráterében a Szent Anna-tó és a Molyhos-tó, Bolsenai-tó.

Kúpkarszt: karsztos maradványforma. 50-300 m magas kúp alakú szigethegyes karszt. Főleg a víz lepusztító hatására jöttek létre. A karszttérszínek trópusi lepusztulásának 3. fázisa. A kúpkarsztok csúcsszintje az eredeti platószintet jelzi. Időtálló forma, mert róla a talaj lepusztult. Változatos alakúak, főleg trópusi, szubtrópusi intenzíven oldódó karsztokban leírt formák. Széles alapzatú, nem függőleges lejtőjű formák a kúpkarsztok, a karcsú, függőleges oldalúak a toronykarsztok. Jellemző előfordulás: D-Kína-Kuanghszi

Lachrima Christi: a Vezúv oldalában, kitűnő talajon termesztett szőlőfajta, fehérbor (Vezúv könnye)

Laguna mortua (holtlagúna): amikor a turzások a további homok felhalmozódások révén a tenger szintje fölé magasodnak és a turzás és a part közötti lagúnákat lassanként teljesen lezárják, így az édesvizű holtlagúna lesz, amelybe eleinte még a lidókapukon át behatolva a tengervíz, később elzárt tó lesz belőle, amely feltöltődve parti síksággá alakulhat. Pl. Pó torkolat környéke.

Lagúnató: rekesztő turzással elhatárolt vízfelület. Kiegyenesedő, lapos tengerpartok vonalát gyakorta füzérszerűen kísérik a turzásokkal elzárt lagúnatavak. Feltöltődő partszegélyen lagúnatavak fűződnek le a tengerről. Pl. Franciaország- Landes-vidék, Balti-tenger-lengyelországi partszakaszán

Laguna viva: (élő lagúna): rekesztő turzással leválasztott vízfelület. Lapos tengerpartokon előforduló tószerű képződmény, melyet a nyílt tengertől csak egy keskeny, hosszan elnyúló homokturzás választ el. Félsós vizű, a tengervízzel folyamatos kapcsolatban van, mert a lidó még nem összefüggő turzásgát, hanem csak kisebb-nagyobb szigetekből felépült szigetlánc. Ilyenkor a szigetek közötti lidó kapuk még lehetővé teszik a lagúna vizének nyílttengeri kapcsolatát

Lakkolit (kőlencse): a legtípusosabb szubvulkáni forma. Felül boltozatos, mélységben megmerevedett magma tömeg. Rendszerint savanyú magmából keletkeznek. Legfeljebb néhány km átmérőjű, gomba vagy esernyő alakú felszínalatti magmatikus származású kőzettömeg, amely a felette lévő rétegeket benyomulásakor nem beolvasztotta, hanem megemelte, felboltozta. Abban különbözik a batolittól, hogy kisebb, anyaga csak részben kristályos inkább porfíros szerkezetű, a hajdani magma fészekkel csak keskeny csatorna köti össze. Pl. Magyarország Dunabogdány Csódi-hegy

Láncos röghegység: idősebb, lepusztult hegység, mely valamilyen folyamat hatására újra gyűrődött, kiemelkedett, összetöredezett. Megjelenési formájukat tekintve lánchegységnek tűnnek. Hosszan elnyúló, egyenes vagy gyengén hajlott, íves, karcsú vonulataik párhuzamosan elrendeződve, a vonulatok közt

13

hosszanti völgyesekkel az alpi típusú gyűrthegységre emlékeztetnek. A valóságban azonban röghegységek. A láncok nem szerkezeti kiemelkedések (felboltozódások, antiklinálisok), hanem hosszú, keskeny rögök, horsztok, és csupán csak az irányuk egyezik a hajdani antiklinálisok csapásirányával. A hosszanti völgyek keskeny tektonikus árkok. Töréses gyűrthegységek. Keletkezésük: röghegységek az újabb hegységképző mozgások során feldarabolódtak, a harmadkorban kiemelkedtek- vulkánosság- hegység peremein levő üledék redőkbe gyűrődött. Pl. Belső-Ázsia magas variszcida, altaida röghegységei: Tien-san, Altáj, Nan-san, Kunlun, Transzhimalája, Karakorum (ebbe sorolták a Mecsek hegységet is)

Laurázsia: a prekambriumi őskontinenst- (Protogea) a Paleotethys egy É-i kontinensre –Laurázsiára és K-ire Gondwanara bontotta. Laurázsiát É-Amerika, Európa, Ázsia őse (Laurencia, Eria, Fennoszarmácia, Angara) alkototta az É-i félgömbön. A jurában vált el a Tethys- öböl mentén a Gondwanatól

Laurencia: az Észak-amerikai tábla őskontinense, amely a Grönlandot és Amerika magjait a központban fekvő Kanadai-pajzzsal foglalja magába.

Lávabarlang: a lávafolyás végén és a felszínén szilárd kéreg keletkezik, amelyet még izzón folyós belső tömeg áttör és a külső szilárd lávakérgen belüli híg folyós láva gyorsabban lefolyik, így a salakréteg üreges csatornakeretté alakul, üregeket zár be, azaz lávabarlang keletkezik. Ilyen módon, egyes helyeken km-es nagyságrendű lávaalagutak is képződtek. Ezek belsejében gyakran láva-cseppkövek is vannak.

Lavina: a felhalmozódott hóréteg lecsúszása a hegységek lejtőin. Porhólavina: saját súlya vagy a szél miatt indul meg, fenéklavina: olvadásos időben, sűrű, kásás hó.

Lidó: parti turzás, mely sekély, lapos partokon alakul ki. A tenger a parttal párhuzamosan rakja le üledékeit, így ott zátony képződik. Az apály szintjéből kiemelkedő, a parttól nagyobb távolságra lévő turzás neve: lidó. Pl. Pó-delta. A lidó gyakran nem összefüggő hosszú turzásgát, hanem csak kisebb-nagyobb turzásszigetekből felépült szigetlánc. Ilyenkor a szigetek közötti alacsonyvizű lidó kapuk még lehetővé teszik a lagúna vizének nyílttengeri kapcsolatát -laguna viva. Ha azonban a lidó szigetei folyamatos gáttá összenőnek, előbb-utóbb megszűnik a lagúnába való vízbeáramlás lehetősége. A lagúna tehát lassanként félsós vizűvé válik, majd kiédesedik, elmocsarasodik (laguna mortua), legvégül pedig hordalékokkal fel is töltődik és parti síksággá (marsch) alakul át.

Limán: lapos tengerpartokon előforduló tószerű képződmény, melyet a nyílt tengertől csak egy keskeny, hosszan elnyúló homokturzás választ el. Gyakran használják az atollgyűrűk belső területének megnevezésére is

Limnikus szénképződés: (tavi szénképződés): többnyire hajdani tengerek parti övezetében lefűződött medencékben kialakuló széntelepek. Általában kevés, de jelentős vastagságú telepekből állnak. Olyan telepek, amelyekben a szén tavakban keletkezett. Pl. Saar-vidék (Európa legnagyobb limnikus széntelepe), Alsó-Szilézia, Csehország

Lineáris vulkanizmus: (hasadékvulkanizmus): a földkéreg hasadékain fölnyomuló magma ömlés. A húzó igénybevétellel keletkezett repedések vonalai mentén aktivizálódik. A repedésvulkánoknak nincsenek nagy gázrobbanásos, törmelékszórásos tünetei, hanem csaknem mindig és mindenhol hígan folyós (bázisos) lávát termelnek, anyaguk többnyire bazalt, melyből több ezer m vastagságú lávatakaró, vulkáni tufák képződnek. Pl. Izland Laki-hasadék, óceánközépi hátságok hasadékvölgyei

Litorina-tenger: az Ancylus-beltavat felváltó utolsó stádiuma a Keleti-tenger fejlődési szakaszának. Eusztatikus eredetű transzgresszió, az óceáni vízszint általános emelkedésével, K-német- lengyel-síkság, Jylland-félsziget mai képét e tenger előrenyomulása alakította. A Keleti-tenger parti szigeteit leszakította. Az óholocén Litorina-transzgresszió választotta el a Brit-szigeteket, Dán-szigeteket.

Loch: sziklamedencés tavak: jég munkája által túlmélyített gleccser-árok tavak. Pl. Skóciában. Loch Ness

Löszformák: a löszképződés megszűnte után a csapadékvíz kioldja a lösz mészanyagát. Rendkívül változatos formákat produkál, ezért hasonlóak a mészkő pusztulásához, beszélhetünk löszkarsztosodásról

14

(valójában nem karsztosodás-szuffúzió). Ilyen képződmények: löszkút, löszdolina, löszszakadék, löszvölgy, löszcirkusz, löszbaba, löszpiramis, lösztorony, barlangszerű járatok

Luxemburgi Svájc: Luxemburg D-i része- Gutland vidéke. A devon palák alól kibukkannak a homokkő lépcsők, melyeken a szél és a víz munkája fantasztikus formákat hozott létre. A kanyargó völgyek és bizarr sziklaképződmények világát Luxemburgi Svájc néven is szokták emlegetni.

Maar: monogenetikus vulkán: a legkisebb explóziós vulkáni képződmények. Tulajdonképpen már nem is hegyek, csak kisebb-nagyobb törmelékgyűrűk a kürtők körül, amelyek a feküből kirobbant kőtömbökből és vulkáni törmelékből halmozódtak fel. Egyetlen heves robbanással keletkeztek. Alaprajzuk kör, átmérőjük általában néhány száz méter, legnagyobb 2,5 km a Lachi- tó. Javarészt különleges negatív vulkánok, amelyeknek krátere a felszínbe mélyed be. A legtöbb, és legjellegzetesebbek a Rajnai-palahegységben. Eiffel –hgy-ben található. Kráterüket gyakran víz tölti ki.

Maar-tavak: a maarok kráterében található víz. Endogén eredetű tótípus. Szabályos kör alakúak. Az egykori vulkánembriók kürtőtorkában találhatóak. Kicsik, de nemritkán 100 m mélységű tavacskák. Európában: Eiffel -hgy, Auvergne

Macchia: mediterrán területeken, jórészt az emberi beavatkozás eredménye nyomán létrejött cserjés. Csaknem teljesen járhatatlan, sűrű, örökzöld, kemény levelű cserjés. Itt-ott lombhullató bokrok is keverednek hozzá. Magassága 1,5-2,5 m de néhol 3-4 m magasra is megnő. A Földközi-tenger vidékén alakult ki a magasabb, nedvesebb területeken. Legjellegzetesebb cserjéi: boróka, hangafélék, szentjánoskenyérfa, legyezőpálma, fügekaktusz, agave, mirtusz, paratölgy, oleander. Lehet elsődleges és másodlagos kialakulású. Elsődlegesen a délre néző meredek lejtőkön alakul ki, ahol az erdő soha nem tudott megtelepedni. Másodlagosan a kiírtott erdők helyén jött létre.

Magmadifferenciáció: a magma kihűlése folyamán teljesen átkristályosodik. A hőmérséklet függvényében a kihűlés következtében meghatározott sorrendben válnak ki a magma alkotórészei, és fajsúlyuk szerint elkülönülnek: előkristályosodás: szulfidok, pirrhotin, oxidok, magnetit; főkristályosodás; utómagmás szakasz; pegmatitos; pneumatolitos; hidrotermális; metaszomatózis, mészkövet, sziderit; exhalációs fázis

Maremma: a Tirrén- tengerparton a turzásgátak mögött rossz lefolyású, vizenyős mocsarak. Pl. Róma-Nápoly között a Pontini- mocsarak. A lecsapolásig hírhedt maláriafészkek voltak

Marino-glaciális part: olyan partok, melyeket a tenger és a jég munkája együttesen alakított ki. Ehhez a típushoz tartoznak a fjordos partok, a séres partok, fördék és a boddenek. Először a jég, aztán a víz formálja. Diszkordáns- pusztuló partok

Marsch: alacsony fekvésű parti síkság, illetve az árapályövezet talajaira is használt elnevezés, mely szerint létezik tengeri marsch, folyami marsch, csökkent sósvizi marsch, láp marsch. Lagúnák feltöltődésével keletkezik. Alacsony tengerpartokon a dűnegátak védelme mögött kialakuló tökéletes síkságok. Átmeneti sáv a tenger és a szárazföld között. 5-20 km széles, sima, egyhangú, fátlan, vizenyős rét. Marsch földes épülő partok. Tengeri feltöltődéssel épülő part, mely ott alakul ki, ahol a lapos, alacsony part a tengerrel érintkezik, és az árapály területe széles. A kisebb öblökben iszapot halmoz fel a tenger, mely egyre vastagszik, végül a laza üledékkel feltöltött felszín mocsaras, tőzeges síkságként a szárazföldet gyarapítja. Folyami marsch: a geesteket tagoló folyóvölgyek sávjaiban folyóvízi iszapból keletkezett. Legnagyobb a Rajna folyami marsch- ja: Betuwe marsch

Mikrolemez: kisebb kőzetlemezek, lemezdarabok. Két kontinentális lemez találkozásánál egyik lemez sem képes sima alábukásra. Ezért az ütközés során mikrolemezek töredeznek le. Ezek a mikrolemezek különbözőképpen mozognak (rotálnak) befolyásolják a hegységképződéseket. Megszabják a kialakuló hegységrendszerek irányát. Pl. Pireneusi-lemez, Adriai-lemez (jurában az Alpi- orogenezisben jelentős szerepet játszottak)

15

Minette: meleg, humid klímán keletkezett, középső jura (dogger) oolitos vasérc, amely 30-40% vastartalmú. Előfordulás: Luxemburg, Franciaország-Lotaringia

Miogeoszinklinális: szegély, perem geoszinklinális: a kontinentális és az óceáni kéreg érintkezési sávjában, a mélybetolódásnál található. A szigetívek és a kontinensek pereme között alakul ki. Üledékes kőzetei uralkodóan mészkőből, agyagpalából, arkózás homokkőből, tehát javarészt a szárazföldek felől származó üledék összletből áll, molasz típusú üledéksor. Aljzatuk kontinentális kéreg, és egykor selfterületek voltak

Mistral: a mediterrán hegyvidékekből lezúduló zord szél. Téli félévben jellemző a Földközi-tenger partvidékén. A Rhone-folyó torkolatvidékén fellépő északi szél. Erős, nagy sebességet is elérhet, többek között a Rhone- Saone medence csatornahatása miatt.

Mofetta: posztvulkáni jelenség. Alacsony hőmérsékletű utóvulkáni szén-dioxid exhaláció. Általában 100ºC alatti, jórészt száraz szén-dioxid gázfeltörés. Pl. Kutya- barlang- Nápoly mellett, Torjai-büdös barlang- Székelyföldön

Mohorovicic-féle törésfelület: a kontinensek alatt átlag 25-40 km óceánok alatt 10 km mélyen elhelyezkedő törésfelület, ahol a földrengéshullámok terjedési sebességének erőteljes és ugrásszerű növekedése tapasztalható. A felület a földkéreg és a földköpeny határán van.

Molasz: gyűrthegységek kiemelkedése során képződő késő orogén fácies. Erős kiemelkedés: gyors lepusztulás: durvaszemű üledék cementálódása (görgeteg, kavics). Kevésbé ritmusos kifejlődésű, mint a flis. Szövete lazább, kevésbé cementált, sokszor rétegzetlen. Oligocéntól a pliocénig (miocén végén gyűrődött fel). Tengeri vagy folyami, vagy édesvízi eredetű márga, homok cementált konglomerátuma. Ny-i Alpok: Rigi, Pilatus

Moldanubiai- orogenezis: a középső Proterozoikumban zajlott orogenetikus mozgások Közép-Európa területén. A Cseh-masszívum prekambriumának két része van, az idősebb Moldanúbiai és a fiatalabb Brioveri. Főleg délen és keleten. Megfelel a Dalslandium- Gotida- hegységképződésnek.

Monogenetikus vulkán: egyetlen kitörés eredményeként kialakult vulkán. Pl. dagadókúp: sűrű, gázszegény láva, hagymaszerkezet. Pl. Puy de Dome (Auvergne), Chimborazó (Ecuador). Lehet vegyes felépítésű monogenetikus vulkáni kúp is. Pl. Monte Nouvo a Flegrei- mezőkön (Appennini- fsz.)

Moréna: a gleccserek által szállított és lerakott törmelék. Legnagyobb része a jégárat határoló lejtőkről gurul rá a jég felszínére, de a glaciális erózió is rengeteg kőzettörmeléket termel. Több típusa ismert. A felszíni moréna a völgyi lejtőkről származó tovaszállítódó törmelékek alkotta anyag. Ha a törmelékszállítódás közben bekerül a jégbe, akkor belső morénává válik. A gleccserek oldalainál oldal moréna helyezkedik el. A fenékmoréna pedig a gleccserek alján található, melyet a jég szakított ki a felszínből. A gleccser homlokrészénél, a homlok-vagy vég moréna halmozódik fel. Amennyiben ezeket a jégár fel is torlaszolja úgy végmoréna sáncok alakulnak ki. A vándor moréna pedig a még mozgatásban lévő moréna.

Morotva: a folyó által egy korábban kialakított meander átvágásával születő tó, amely kiágazásait a malágy zárja le. Pl. Duna mellett Szelidi-tó

Mour (lápok): Kelet- Német- Lengyel síkságon pl. Bourtanger Mour.

Muschelkalk: középső triász kagylós mészkő

Nedves strand: strand= partszegély, amely a szárazföldeket közvetlenül övezi. A Watt-tengernél a strandövezet három részből áll: elő strand, nedves strand, száraz strand. Nedves strandot csak dagálykor borítja víz, apálykor szárazulatra kerül.

16

Nehézfém-oxidok: fémeknek oxigénnel és hidroxiddal alkotott vegyületei. Pl. vasoxid (FeO, Fe2O3)- Kiruna, Gallivare, titán, króm, kobalt, vanádium, molibdén.

Nehézfém-szulfidok: fémeknek kénnel, szelénnek, telurral alkotott vegyületei. Pl. nikkel-pentlandit: liqiudmagmás fázis, a legfontosabb Ni-érc

Nemere: Erdélyben fújó bukó szél, amely a Kárpátok K-i lejtőjéről indul el, és a székely kismedencékbe szállít hideg levegőt. Azért hideg ez a szél, mert kiindulási helye 200 m-rel van a tenger szintje felett, a medencék pedig 600-800 m magasan helyezkednek el. A Kárpátok gerincére felfelé vezető lehűlő szakasza jóval hosszabb, mint a leszálló, ezért nincs ideje az erőteljes felmelegedésre.

New Red Sandstone: (új vörös homokkő): a permben a hercinai hegységképződést erős lepusztulás követte. A lepusztulásból keletkezett molasz-konglomerátum, homokkő összletből álló sorozat (Németországban jellemző rotliegende), vörös fekvő, amely valószínűleg sivatagi vagy semiarid jellegű fácies. A rotliegende a Francia-középhegységben, Normandiában és Angliában is megtalálható. Angliában a devon időszaki Régi Vörös Homokkőtől megkülönböztetésül Új Vörös Homokkőnek nevezik. Az angliai perm rétegekkel való kapcsolatot Helgoland- szigetek alsó-permi vörös palás homokkőzet-rétegek adják.

Nunatok: a jégmezőből magányosan kiemelkedő hegycsúcs vagy szirt. Oldalait a jég meredekre és meglehetősen simára csiszolja, ezért a jégtakaró elolvadása után merész csúccsá alakul. A jég előtti domborzat maradványa. Pl. Észak-Európa

Nyelvmedence: a végmoréna mögött visszamaradó gleccser vagy belföldi jég elolvadása után kialakuló üreges forma, melyben gyakran tó helyezkedik el. Pl. Garda-tó alsó része.

Óceáni árok: mélytengeri árok a közeledő lemezszegélyeknél, szubdukció, az óceáni oldalon alakul ki. Szeizmikusan aktív árok a tengerfenéken, melyek keskenyek és hosszúak. Főleg a Csendes-óceán Ny-i medencéjében gyakoriak. Sziklaaljzatukon nincs üledék. Párhuzamosan futnak az óceáni hátságokkal, de ettől eltérő irány is lehetséges. Ilyen pl. a Mariana-árok, Fülöp-árok

Óceáni kéreg: a földkéreg különböző felépítésű és vastagságú a szárazföldek és az óceánok alatt. Az óceáni kéreg a kontinentálisnál vékonyabb, mert az óceáni medencében hiányzik a felső granodioritos kőzetöv. A kérget csak a gabbró-öv képviseli. Átlagos vastagsága 6 km.

Óceanizálódás: a gránitos bazaltos szárazföldi kéreg másodlagos átalakulása vizes bazaltos óceáni kéreggé. A folyamat kezdete a fiatal óceáni korból indul ki és a szárazföld és az óceán határán az óceánok továbbnövekedése mellett szól. Pl. a Gondwana szétszakadásakor a triászban.

Óceánközépi hátság: az óceáni medencék kb. középvonalában egy, néha több enyhe lejtőjű tengeralatti domborulat, hátság húzódik, amelyek közepén a hátság csapásával megegyező irányú repedésvölgy húzódik. E hátságok tulajdonképpen Földünk leghosszabb hegyláncai, hiszen összhosszuk eléri a 80 ezer km-t. a repedésvölgyből kőzetolvadék (magma) jut a felszínre, amely lehűlve hozzáforr a hátság pereméhez, óceánok, folyamatosan szétterjednek. Divergens (távolodó) lemezszegélyeknél jellemző. A hátságok rövid, egyenes vonalú szakaszokból állnak, a több ezer km hosszú hátságok a föld gömbölyű felszínén azonban nem lehetnek mindvégig egyenesek. A hátságok térképen is kirajzolódó íves futása a rájuk merőleges haránttöréseknek köszönhető. Pl. Atlanti- hátság. Sajátos hátság húzódik a Vörös- tenger alatt, ahol jelenleg születik egy új óceán. A hátság déli folytatása a K- Afrikai-árok, amely mentén Afrika néhány tízmillió év múlva ketté fog hasadni, hasonló sors vár Izland szigetére is, amelynek földjét az Atlanti-hátság szeli ketté.

Ofiolit: alkálifémekben és vasban gazdag bázisos és ultrabázisos magma, mely geoszinklinális periódusok alkalmával tör fel a felszínre. A képződmény zöldre színeződött kőzet. Diabáz, diabáztufa, szerpentin. Az óceáni kéreg és az aljzatában lévő, felső köpeny anyagából keletkezett magmás kőzetasszociációk (gyakran szerpentinesednek-zöld kövek)

17

Old Red Sandstone: Régi Vörös Homokkő: a devonban a Kaledóniai-hegységrendszer lepusztulásából származó kontinentális törmelékanyag. Szárazföldi kifejlődésű, sivatagi, semiarid fácies. Szélhordta, folyóvízi és tavi törmelékes összletből áll. (konglomerátum, homokkő, arkóza, márga) összetétele alapján hegységközi molasznak tekinthető. Faunája egyhangú, elszegényedett.

Oolit: kalcitfajta, mely apró és gömbös üledék, sekélytengeri hullámveréses partokon. A kis gömböcskék belsejében kristályos mag található. Többféle típusa van. A leggyakoribb a mészoolit, a vasoolit és a borsókő, esetleg a kovaoolit. Általában lagúnákban, a két méternél sekélyebb, erősen turbulens vízből apró, néhány mm-es mész gömböcskék válnak ki. 1-1 szemcse körül a felhalmozódásukból oolit keletkezik.

Orogenezis: az a folyamat, amely során hegységek gyűrődnek fel, illetve emelkednek ki.

Óz (As): a jégtakarók alatti olvadékvizek által felhalmozott, hosszú, keskeny, kavicsos homokból álló gát vagy sánc. Keskeny gátszerű vonulatok, amelyek az egykori jégtakaró pereme felé tartanak.

Ős-alpi fal: az Alpok mai területén a karbonban a Variszkuszi- hegységképződés során felgyűrődtek az üledékek. Az ekkor képződött variszkuszi tönkök, a későbbi orogenezis során nagyon fontos szerepet játszottak. Ezek a bizonyos Ős-alpi falak, melyek a hegységképződésben (mint ahogy a nevük is mutatja) falként viselkedtek, tehát ennek a viszonylag kemény, masszív tönknek gyűrődtek neki a fiatalabb üledékek és tolódtak is át részben. Nagymértékben ezeknek az Ős-alpi falnak köszönhető az a takaróredős szerkezet, ami az Alpokra jellemző. Ezek a variszkuszi tönkök tehát az Alpok nagyon fontos részét jelentik. Pl. Mercentour, Pellvoux, Belladonne, Mont Blanc, Aiguilles Rouges, Gotthárd- masszívum, Aare-masszívum

Pajzsvulkán: nagy mennyiségű bazaltláva felhalmozódása. A lávaömlés több kráteren vagy hasadékon keresztül jut felszínre. Működésük viszonylag nyugodt. A bazaltláva híg, ezért a kiömlött láva a felszínen igen enyhe lejtőjű lapos kúpot épít fel. Alapterületük a magasságukhoz képest rendkívül nagy, a Föld legnagyobb vulkáni képződményei. Oldalai rendszerint lankásak, krátere gyakran meredek falú és lávató tölti ki. Pl. Hawaii- több mint 4000 m magas és Izland vulkánjai.

Pangea: egységes őskontinens Wegener kontinensvándorlás elméletében. Kialakulása a karbon végére illetve a perm elejére tehető. Ekkor a Paleotethys a Hercinai- hegységképződés mentén bezáródott. Gondwana és Laurázsia összekapcsolódásával kialakult az egységes őskontinens. Feldarabolódása a Mezozoikum kezdetén történt. A mai kontinensek kialakulásának kezdete a Pangea részekre szakadása.

Panthalassza: a Wegener által feltételezett ősóceán neve, amely a Pangeát vette körül

Paralikus szénképződés: tengerparti, mocsári övben, ahová időnként a csökkent sósvizű tenger is benyomulhatott. A paralikus medencéket az egyenletes vagy szakaszos süllyedés következtében létrejött soktelepes szénösszletek jellemzik. Olyan szénmedencék, melyek a kialakulásuk idején, tengerparton feküdtek és így az egyes szénrétegek közé tengeri eredetű üledékek kerültek. Pl. Rajna- Vesztfáliai kőszénmedencék, Ruhr-vidék, Donyec-medence, Felső-Szilézia

Parazitakráter: nagyobb vulkánok valamely lejtőjén keletkezett kisebb kráter, mely abban az esetben alakul ki, amikor a kitörési csatorna oldalfalára hatalmas nyomást gyakorol a magma

Párnavegetáció: magashegységi vegetáció-típus. A törpecserjés állomány magasságában a lágyszárú növények párnavegetációt alkotnak. Közös jellemzőjük, hogy ugyanazon módon alkalmazkodnak a szélsőséges körülményekhez. A növények egyedei nagy csoportokban találhatóak vagy egyazon növény sok hajtást párnaszerűen növeszt. Egyik hajtás sem nyúlik magasabbra a többinél. Így védekezik a szél és a hideg ellen, melegebb mikroklímát teremt a párna belsejében a növény biokémiai folyamatai révén. Ezeknek a növényeknek el kell viselniük a tél és a nyár akár napi változásait. Szerveztük olyan anyagot tartalmaz, amely a vizet oldatban tartja, és ami megakadályozza annak elpárolgását és csökkenti a fagyáspontját. Pl. szártalan habszekfű. A szubnivális zóna párnavegetációjának jellemző képviselői a kőtörőfű félék

18

Pediment: (hegylábfelszín): legfelső szakaszán a lejtés 10-15º. gyakran vékony hordalékréteg borítja. Lenyesett félsíkok, denudáció révén keletkeznek, szilárd kőzeteken jönnek létre. A hegységek szegélyéből lenyesett eróziós félsík, sziklafelszín. Kifagyással keletkezik: kriopediment.

Pennini takaró: az Alpok második legidősebb takarórendszere (jura, kréta kori). Kristályos kőzetekből áll: gránit, gneisz, palák, szerpentin. Főként a Nyugati-Alpok belső kristályos övezetét alkotja. Az Ős-alpi falaknak, ahogy nekiütközött olyan erős volt a hatás (magas hőmérséklet, nagy nyomás), hogy metamorfizálódott, kristályos kőzetté alakult. A Keleti-Alpokban csak foltokban ún. tektonikai ablakokban bukkan a felszínre a Kelet- Alpi takaró alól. Pl. Magas Tauern - Tauern ablak, Inn felső völgyében St. Moritz környékén- Englandin-ablak

Pergresszió: konkordáns, pusztuló parttípus (ingresszió – pergresszió - cirkumgresszió). A tovább süllyedő partvidéken a parttal párhuzamos hegységvonulatok harántvölgyein áthatol a tenger a hegyvonulatok mögé, ott a völgyeket, medencéket mély öblökké alakítja. Pl. Dalmát- partvidék (dalmát parttípus), Kotori-öböl

Peridotit: feketés zöld vagy zöld szemcsés mélységi kőzet, mely gyakran földpátmentes olivinből, piroxénből vagy amfibolból áll. Tartalmazhat króm, nikkel és platinatelepeket, ide tartoznak a kimberlit, szerpentinit, dunit. Ultrabázisos mélységi kőzetek, amelyek csak femikus ásványokat tartalmaznak. Fő elegyrészük az olivin. Ezek a kőzetek földpátokat gyakorlatilag nem tartalmaznak. A legnagyobb fajsúlyú magmás kőzetek. Színük feketés. Térfogatsúlyuk: 2,9-3,5. felszínen kevés van belőlük. A kéreg alatti köpeny külsőt peridotit kőzetek építik fel- peridotit öv. Pl. werhlit - Szarvaskő mellett

Periglaciális formák: jégtakaró illetve eljegesedések körüli formák. Pl. jégkitörések, kőtengerek, berogyott pingók, szoliflukciós takarók, kifagyásos teraszok, nalegy, krioturbáció, jégékek, fagyékek, szerkezeti talajok, fagyhalmok, palsák, álász stb.

Perzsa-öböli minimum: a Perzsa-öböl környékén kialakult alacsony légnyomású légköri hatásközpont (ciklon). Csak a nyári évszakban alakul ki. Ez óriási szívómotorként működik, ezáltal felerősíti a nyugati szeleket. Ezért nyár elején még elég erős izlandi-minimummal együtt ciklonok egész sorát és velük bőséges esőzéseket küld a kontinensre. Ezt nevezzük európai monszunnak, mert többnyire éppúgy erős zivatarokkal, záporokkal köszönt be és jelentős lehűlést okoz, mint az ázsiai nagy monszunrendszer, és lényegében ugyanazok az indító okok működtetek

Pillow-láva (párnaláva): tengeralatti vulkánosság képződménye. Az óceánközépi hátságok mély repedésvölgyeihez kötődik. Az asztenoszférából származó (nagy mélységből. Hőmérséklete igen magas- 1100-1200ºC) bázisos (hígan folyó) lávát produkál, amely a vízzel érintkezve, lehűl, megszilárdul és az óceáni lemezek szegélyéhez forr. Az óceánok mélyén kibuggyanó bazalt jellegzetes kerekded formában szilárdul meg. A tenger alatti lejtőkön leguruló rögök belseje még izzik, külső burka viszont már lehűlve bekérgeződik. Ezen a kérgen azonban még ki-kibuggyan a forró anyag és így jön létre a kerekded párnaláva. (a párnaláva kő vánkosai még évmilliók múltán is elárulják az óceánfenéki eredetét. Ilyen párnalávákat láthatunk a Bükk- hegység peremén fekvő Darnó- hegyen.

Pireneusi-típus: szimmetrikus felépítésű, poliantiklinális takaróredős gyűrthegység. A középső (autochton) kristályos tömegeket északon és délen takaróredős szerkezetű üledékes övezetek kísérik. Szerkezeti tekintetben a Pireneusokkal a Kaukázus mutat közeli rokonságot.

Piroklasztikus kőzetek: piroklasztit: vulkáni por, horzsakő, lapili és bomba. Gyűjtőnevük: tefra. Vulkáni törmelékszórásból származó anyagok.

Planációs felszín: elegyengetett felszín. Tartós, erős lepusztulással kialakult, nagyobb kiterjedésű, enyhe relief energiájú, nagyjából sík felületek. Végeredményben sokféle belső és külső erőhatás munkájának összjátékaként jönnek létre. Kialakulását többféle elmélet magyarázza. Davis- ciklustana, Penck- geomorfológiai analízise, klimatikus felszínfejlődési elméletek.

19

Polder: körülgátolt és a tengertől védett mocsaras ártéri földek vagy pl. a Watt-tengertől elhódított részek, melyek a tengerszint alatt helyezkednek el. Vihardagályok által elöntött terület, amit gátrendszer ölel körül. A 15. századtól polderesítési munkálatok zajlottak. Polderek: tengertől visszahódított szárazföldek.

Poliantiklinális takaróredős gyűrthegység: poliantiklinális= redők sorozatából, rendszeréből áll. Takaróredős poliantiklinális gyűrthegységet alpi-típusú hegységnek nevezzük. Ez a Földön a legelterjedtebb hegységtípus. Az alpi-típus elnevezés gyűjtőfogalom. Ezen elnevezésen belül a redőtakarós szerkezet szélsőségesebb vagy gyengébb kifejlődése szerint különböző altípusokat szoktak megkülönböztetni. Valamennyi altípusnak egyező sajátsága a rendkívül erőteljes gyűrődés, takaróredők, áttolódások formájában. Pl. Alpok, Kárpátok, Balkán-hegység, Pireneusok, Kaukázus, Atlasz, Bettikai- Kordirellák

Polje (lápa): karsztos térszínek képződménye, mely a dolináknál és az uvaláknál sokkal nagyobb méretű karsztos medence. Nagyjából egyenletes, meredek lejtőkkel határolt. Kialakulásuk kétféle lehet. Denudációs vagy tektonikus úton képződhetnek. A denudációs polje a nem karsztosodó kőzet felett alakul ki a karsztos mészkőtakaró lokális lepusztulásával a tektonikus polje beszakadásos, töréses medence. Fenékrégiójában víznyelők, dolinák is kialakulhatnak. Előfordulásuk: Balkán-hegység, Szlovénia, Kelet-Szerbia

Polje tó: csapadékos időszakok után a polje víznyelőin feltörő karsztvíz elönti a poljét. A poljében megmaradó víz tavakat hoz létre. Ezek a tavak lehetnek időszakosak. Pl. Cerknicai- polje (Szlovénia), vagy állandó vizűek: Preszpa- tó, Ohridi- tó, Shodrai- tó

Porfír: tömött vagy finom szemű alapanyagban beágyazott nagyobb kristályokat tartalmazó minden kiömlési kőzet megjelölése, kismélységi kőzetek. A repedésekben szilárdul kőzeté a magma (telérkőzet). A gyorsabb lehűlés miatt a szerkezetük porfíros.

Pregotidák: 1250-1500 millió évvel ezelőtt a középső- proterozoós tektongenezis alakította ki (idősebb kőzetek, de valószínűleg a középső- proterozoikumban alakultak ki) a Balti-pajzs része. D-Svédországban: konglomerátum, kvarcit, fillit, vukanitokból álló sorozat.

Prielek: a sekély tengerpartnak azon részein, ahol erős az apály a Watt-tengerre jellemző vonások alakulnak ki az ún. Watt-partokkal. A sík watt-felületen lebegő agyag-iszap rakódott le. Ezt több m mélységet is elérő apálymedrek (sekély vízerek) ún. prielek tagolják, amelyekben apály idején a visszaáramló víz összegyűlik és jelentős eróziós tevékenységet fejt ki.

Protogea: a prekambrium végén kialakult szuperkontinens a proterozoikum (hajnalkor) végére két részre szakadt, északi Laurázsia, déli Gondwana. A két rész között egy geoszinklinális jön létre, ez a Paleotethys vagy Reich- óceán

P-T-C egyensúlyi állapot: nyomás – hőmérséklet - kémiai összetétel egyensúlyban van. Ha az egyensúly felbomlik, akkor beindul a magma képződés. Leggyakrabban a nyomás változik meg. Pl. törésvonalak mentén gyorsan csökken a nyomás. A nagy nyomás miatt az anyagok olvadáspontja eltolódik.

Quader- homokkő: felső-kréta, fácies. Az epikontinentális és a nyílttengeri kifejlődést elválasztó szárazföldek közelében az írókréta heteropikus fáciese, az ún. Quader- homokkő, amely világos színű, gyakran durva szemű homokkőből áll. Ez többnyire lapos partokon, wattokon, esetleg folyamai hordalékként vagy dűnékben halmozódott fel. Jellegzetes előfordulási területe az Elbai- Szászhegység (Bad Schandau környéke)

Rapakivi gránit: a Balti-pajzs idősebb metamorf sorozatát áttörő 1,6 milliárd éves középső- proterozoós vörös rapakive gránit már nem metamorfizálódott. Finn- Karéliai ősmasszívum DNy-i parti síkságának K-i, Ny-i vidékén bukkan elő az agyag vékony takarója alól a húspiros rapakivi gránit. (A Fennoskandia pajzson a földtörténeti ókorig tartó kőzetlepusztulással párhuzamosan gyűrődések, mélységi és kiömlési vulkánosság is lejátszódott. Egyesek szerint az ez időben lezajlott mélységi vulkánossággal függ össze a világhírű finn rapakivi gránit képződése is.)

20

Rax- szint: az Alpok a középső miocénben erősen megemelkedett, majd a szubtrópusi éghajlat alatt erősen lepusztult. Ennek eredményeképpen a középső- miocénre az Alpok már gyengén tagolt, alacsony középhegységgé tarolódott le. Ebből az enyhén tagolt felszínből (tönkfelszín) fejlődött ki az újra meginduló erős emelkedés során az Alpok mai gazdagon tagolt magashegységi domborzata. Minél erősebben kiemelkedett a harmadkor végén (pliocén), annál mélyebbre vágódtak a völgyek, és annál erősebben felszabdalták. A régebbi tönkfelszínről csak e völgyek közt ritkán megmaradt, de szintén már lepusztult fennsíkrészletek tanúskodnak, elsősorban a nehezebben pusztuló mészkőhegységekben. Ezt nevezik a Keleti- Alpokban Rax- szintnek, minthogy legszebben a Raxalpe fennsíkja őrizte meg. Egykori létezéséről azonban többnyire csak a tönkből kialakult, feltűnő, és az Alpokra annyira jellemző egyenletes csúcsmagasság (sok egyenlő magasságú csúcs) tanúskodik. A Kárpáti szint tetőrégiójával egyezik meg.

Redőboltozat: a redő hullámhegyet képviselő része. Nyeregnek és antiklinálisnak is nevezik. Normál redő esetében az antiklinális szárnyai a redő tengelysíkjától elhajlanak. Gyakran kőolaj-földgáztelepeket tartalmaz.

Régi Vörös Kontinens: a devon elején az akkori Egyenlítő mentén húzódott az Uráli- geoszinklinális. Ettől É-ra van Angara, míg D-re a Laurenciumi-és Fennoszarmáciai- őskontinensből egységessé váló kontinens. Fennoszarmácia és Gondwana között húzódott a meridionális irányú Paleotethys. A D-i sark Dél-Afrikában vagy Dél-Amerikába tevődött át. A mai Norvégiától Skócián át É-Amerikáig erősen kiemelkedtek a Kaledonidák. Hatalmas szárazföldi kontinens jött létre, amelynek európai része is igen jelentős. A devonban ezen a területen a Kaledóniai- hegységrendszer elpusztulásából származó törmelékanyag gyűlt fel és rakódott le, amelyet a Régi Vörös Homokkő összletnek neveznek. Ezen a szárazulaton néhány száz m-től több ezer m vastagságig kontinentális törmelékanyag konglomerátum, különböző szemcseméretű homokkő, néha arkóza, márga és palaösszlet települ.

Rekesztő turzás: a sekély tengeröblöt a nyílt tengertől lezáró turzás. Előfordulása: Balti-tenger német, lengyel partvidéke. A víz szintje alatt, a partoktól távolabb épülő turzásgátak magasodása is elérheti a tenger tükrét, sőt a további homok felhalmozódások révén a tenger szintje fölé is magasodhatnak. Ezeket rekesztő turzásnak nevezzük, mivel elzárják a part menti sekély vizeket a nyílt tengertől. A rekesztő turzással elválasztott vízfelület neve a lagúna, míg a parttól nagyobb távolságra kialakult rekesztő turzást lídónak is nevezzük.

Reliktumtó (maradványtó): hajdani tengerek visszahúzódásával elzáródásával keletkeztek. Pl. Aral-tó, Kaszpi-tenger

Repedésvölgy: az óceánok aljzatában az óceáni fenékhez képest 2000-3000 m magasra kiemelkedő hosszú, gerincszerű kiemelkedések (ridge) vannak, amelyek összefüggő rendszert alkotnak. Ezek tengelyvonalában egy hosszanti mély völgy húzódik végig. A völgyrendszer belsejében állandó jellegű, de lassú robbanásmentes vulkanizmus zajlik.

Ria part: ria= az eljegesedést követő tengerszint emelkedés miatt elöntés alá kerülő folyóvölgy. Az elnevezés ÉNy- Spanyolország tölcsértorkolatairól. Ria part: olyan partok, ahol sok ria öböl található. A partok alaprajza általában ágas-bogas alaprajzú. Ilyen pl. a Palmai- öböl Mallorcán. Diszkordáns, pusztuló, partforma. A legtagoltabb, legváltozatosabb parttípus. Ott jön létre, ahol a partvonalra merőlegesen futnak ki a hegyvonulatok. A tenger mélyen benyomul a hegyvonulatok közti süllyedő völgyekbe, és a kanyargós szűk, öblök közrefogják a hegységnek a tengerbe előreugró félszigeteit és szigeteit. Ilyen: Írország, Anglia DNy-i partjai, Bretagne-i partok.

Rillenkarr: (rovátka karrok): nyílt karr. Lepelvíz- karrok csoportjába tartozik. A meredek lejtőkön a lejtésirányban képződött, néhány cm-es szélességű és mélységű, 1-2 dm hosszúságú, lejtésirányba kiékelődő vályúszerű formák együttesei. A lejtő felsőrészén alakulnak ki. Itt még a csapadék és a hólé nem különül vízágakra, hanem felületileg áramlik. A vízbevonat vastagsága 0,15 mm-nél kisebb, az esőcseppek a vízbevonaton turbulens áramlást hoznak létre. Az örvények a kőzetrétegre tapadó és gyorsan telítődött határréteget (vízfilmet) széttördelik, így megakadályozzák, hogy a vízlepel oldódás nélkül

21

lefolyjon. Az ismételten kialakuló határréteg telítetlen lesz, így az tovább oldja az alatta lévő kőzetet. A lejtő felső zónájában a tartós oldás biztosítja a rillenek kialakulását.

Rinnenkarr: a meredek lejtőkön a lejtésirányban képződött, deciméteres szélességet és mélységet is elérhető, hosszuk több méter is lehet. Nem ékelődnek ki, hanem kürtőkhöz vagy hasadékokhoz vezetnek. A lejtő alsó részén a vízbevonat megvastagszik, és az esőcseppek már nem képesek örvénylést előidézni a 0,15 mm-nél nagyobb vízvastagság esetén. Így a lepelvíz telített lesz, és a felületi oldódás megszűnik, oldásmentes zóna alakul ki. Ez alatt a lejtőn a lefolyó víz vízágakra különül el, és ezekben a vízágakban az örvénylő víz hatására alakulnak ki a rinnenkarrok.

Rotáció: körforgás, tengely körüli forgás. A kőzetlemezek vándorlása is ilyen rotáció, mivel a lemezek gömbfelületen mozognak. A mozgás sebessége is arányos mind a szögsebességgel és a vizsgált terület rotációs tengelyétől való szögtávolságtól. A gömb alakú Földön minden mozgás rotáció, forgás

Rotációs pólus: az a pont, amely körül az elfordulás történik.

Rotliegende: (vörös fekvő): a permben a Hercinai- hegységképződést lepusztulás követte. Az ebből származó molasz legismertebb helye ma Ny- Európa, ahol Németországban pl. homokkőösszlet és konglomerátumból álló tagozat a rotliegende fejlődött ki, amely valószínűleg sivatagi vagy semiarid jellegű. Az É-i-tenger medencéjében jó szénhidrogén tároló. (Angliában- Új Vörös Homokkő) a perm alsó emelete.

Saamidák: a Balti-pajzs része, prekambriumi hegység maradványa. A Katarchaidákra diszkordánsan olyan gneisz, csillámpala, kvarcit és amfibolit sorozat települt, amely agyagból, homokkőből és vulkanitokból áll. 2,4-2,7 milliárd éve, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten alakult át. A sorozat az egykori Saamiumi eugeoszinklinálisban képződött, ezért Saamidáknak nevezzük és Ny- ÉNy- K- DK- i csapásiránnyal É-Finnországban, valamint a Kola-félszigeten található.

Saari (skär): olyan vásott szikla, amelynek csak felső része áll ki a vízből. (vásott sziklaszigetek) pl. Észak-Európa (É-Amerika). A jég gyalulta, régi elegyengetett felszín középső része sekély tenger alá került. A sekély tengerből a partok felé közeledve egyre több, fenyvesekkel borított, jég formálta sziget bukkan elő. A fjordok kijáratánál rengeteg kisebb-nagyobb sziget és a tengervízből kiálló, jég súrolta szikla, vásott szikla sorakozik

Sandrmező: (olvadékvízsíkság): enyhe lejtésű szubglaciális homokos hordalékkúp. A jégtakaró alól a peremen kilépő olvadékvizek a magukkal szállított finomabb hordalékot, főként a homokot hatalmas hordalékkúp formájában felhalmozták. A jégtakaró peremétől távolodva általában finomabb szemcséjű. Pl. Német-Lengyel- alföld, É-Európa

Saussure és Balmat: Saussure 1740-ben, jómódú családban született (Genf-ben) és 1799-ben halt meg. A genfi egyetem professzora volt, jeles természettudós. Tőle származik a „geológia" szó és ő találta fel a hajszál-higrométert is. Balmat szegényparaszti családból született Chamonix-ban, és mint nemesember halt meg ugyanott. A nemesi ranggal Savoya akkori királya tüntette ki hegymászásban elért eredményeiért. 1787. augusztus 3-án feljutott a csúcsra Saussure, hála Balmat segítségének.

Savanyú kőzetek: szilícium-dioxid tartalma több mint 65%. Ezen kívül viszonylag sok alkáliát (Na, K, Al-t) tartalmaznak. Általában világos színűek. Fajsúlyuk 2,7 g/cm3, tehát könnyűek pl. gránit, riolit.

Self: (kontinentális talapzat): a kontinensek tenger szintje alatt lévő pereme és a parttól erősen dőlő mély tenger felé húzódó kontinentális lejtő kezdetéig tart. A partszegély után található. Mélysége nem haladja meg a 200m-t. ilyen mélységig hatol le a fény és a hullámzás. A terület a kontinensekhez tartozik. Pl. Európa Ny-i partjai, gyakran szénhidrogén lelőhelyeket tartalmaz. Pl. Északi-tenger kontinentális talapzata.

Skär: olyan vásott szikla, amelynek csak felső része áll ki a vízből. (vásott sziklaszigetek) pl. Észak-Európa (É-Amerika). A jég gyalulta, régi elegyengetett felszín középső része sekély tenger alá került. A

22

sekély tengerből a partok felé közeledve egyre több, fenyvesekkel borított, jég formálta sziget bukkan elő. A fjordok kijáratánál rengeteg kisebb-nagyobb sziget és a tengervízből kiálló, jég súrolta szikla, vásott szikla sorakozik

Soll: kisebb, 200-300 m átmérőjű, kerekded szubglaciális tó. Apró holtjég darabok elolvadása útján keletkeztek, pl. Közép- európai síkvidéken.

Sordolinák: fedett karszt, B-típusú barlangképződés. A batükaptura után az elhagyott folyóvölgyek sordolinákká alakulnak. Pl. Aggtelek.

Spreading: (óceánfenék szétnyílása, szétsodródása): az óceáni hátságok gerince alatt olvadt anyag áramlik felfelé a Rift Valley-n keresztül, amely a felszínre érve kihűl, és jobbra-balra hozzánő a régi óceáni fenék anyagához. Folyamatos feláramlás esetén az óceáni hátságok gerince mentén állandóan új óceáni fenékanyag képződik, amely a régi óceáni feneket jobbra-balra széttolja (ocean floor spreading). Azok a hőkonvekciós áramlási cellák, amelyek az óceánfenék spreading-jét okozzák, valójában kontinentális méretű hőkonvekciós nagyrendszerek

Strand: (nedves, száraz): strand: partszegély, amely a szárazföldeket közvetlenül övezi. A Watt-tengernél a strandövezet három részből áll: elő strand, nedves strand, száraz strand. Nedves strandot csak dagálykor borítja víz, apálykor szárazulatra kerül, a száraz strandot csak a vihardagály éri el.

Suvadás: dőlt agyagfelszíneken lévő kőzettörmelék hirtelen lecsúszása. A csúszás a nedves, esőktől átitatott rétegfelületek miatt mehet végbe. Csuszamlások vízszintes településű rétegekben is létrejöhetnek, ha a domborzat élénk tagoltságú. Ilyenkor a meredek falú agyag- és vályoglejtők anyaga a gyakran önmagában kialakult belső ívelt csúszó pálya mentén mozdul el. Ezáltal az eredetileg meredek lejtőjű hegyoldal karéjos elválású lépcsőkké tagolódik, és a lépcsős tömbszeletek anyaga kagylós felülten csúszik le a lejtő lábához. Pl. Ózd környéke-Arló

Svéd Riviéra: Dél- Svédország- Skäne-félsziget. Kattegat partvonala mentén számos füves fürdőhely sorakozik ezt a területet nevezik Svéd-Riviérának

Svekofennidák: a Balti-pajzs része. A Belomoridák metamorfitjai fölött, kb. 1,7-1,8 milliárd évvel ezelőtt metamorfizációt szenvedett miogeoszinklinális kőzetek összlete található. Riolittufákból és más vulkanitokból keletkezett finomszemű gneisz alkotja. A Svekofennidák csapásiránya É-ÉNY-D-DK és Ny-K-i között erősen ingadozik. Gyűrődésük illetve utolsó metamorfózisuk a Karelidákéval egy időben történt.

Szakadékdolina. Karsztterületen, vastag mészkőben a széles, kitágult barlangmennyezet boltozatának beomlása, beszakadása következtében keletkezett forma. Alakjuk és méretük is más, mint a rogyott dolináké. Lejtői meredekek, gyakran teljesen függőlegesek, átmérője több száz méter, mélysége 100-150 m. pl. San Canziano-i szakadékdolina a legismertebb

Szárazstrand: csak a vihardagálykor borítja el a víz a partszegély e részét.

Szász-Svájc: az Elbai- homokkőhegység lepusztulás formáit az ellenálló kőzetanyagának megfelelően bizarr formák jellemzik. A Pirnáig terjedő német része Szász Svájc

Szelektív denudáció: kőzetminőségtől függő lepusztulási, elegyengetési folyamat, a puhább kőzetek pusztulása sokkal gyorsabb, mint a keményeké.

Szénizotóp vizsgálat: a radiometrikus kormeghatározás része. Radiokarbon módszer. C14 izotóp N14 nitrogénné alakul felezési ideje 5570 év. A C 14 a felső légkörben keletkezik N14 és neutronok kozmikus sugárzása révén. A C14/C12 arány a radiokarbon képződésének és lebomlásának egyensúlyi állapota miatt konstans. A légkörihez hasonló arányban épül be a növényi és állati szövetekbe a CO2 útján. Akis felezési idő miatt 50 ezer évesnél fiatalabb anyagoknál használható, pleisztocén kutatás. A könnyebb szénizotóp C12 az oldatokban könnyebben, diffundál, mint a nehezebb C13: az élő szervezetek nagyobb mértékben

23

építik be. Alacsony tengerszint: nagy kontinentális kéregfelület: erózió révén sok tápanyag kerül az óceánba (P, N): nagy biológiai aktivitás. Sok C12-t von el: a tengeri üledékekben nagy a C13 aránya

Szerpentin: metamorf kőzet. Az epi- és mezozónában keletkezik. Olivin és piroxén tartalmú kőzetek. Pl. gabbró, diabáz. Metamorfózisa révén keletkezik. Sűrű szövedékű zöldes színű kőzet. Kifejlődése lehet tömeges vagy palás. Főleg kristályos palák közt fordul elő. Pl. Alpok, D-Kárpátok, Kőszegi-hegység, Szarvaskő mellett.

Szibériai-maximum: Szibéria felett, télen kialakuló magas nyomású légköri hatásközpont (anticiklon). Hideg száraz telet okoz. Európában a tél az izlandi minimum és a szibériai-maximum erősségétől függ. A tél különösen akkor hideg és tartós, ha a maximumok erő kiterjedése következtében a Kárpátokon és az Alpokon át kialakul az ún. barometrikus- Vojejkov- tengely egész Európán keresztül –s az azori és a szibériai maximum összekapcsolódik.

Szifon: karsztforma. Barlangok kivezetője

Sziklamedencés tó: a gleccser helyenként túlmélyíti a völgy talpát, valóságos medencéket váj a kemény sziklaaljzatba. A gleccsernyelv végénél mindig visszamarad a völgy fenekének egy sziklaküszöbe is, amely később felduzzasztja az eső és olvadékvizeket. Így akár több száz méter mélységű és sok km hosszú medencék emlékeztetnek a jégár helyére

Szilikátok: a földkéreg felépítésében uralkodó ásványok. A kéregnek mintegy 75%-át alkotják. Legtöbbjüket a közös oxigénatommal egymásba fűződő tetraéderek hálózata építi fel. Szerkezetük alapján osztályozhatók. SiO4 tetraédercsoportok nagysága és kapcsolódási módjaik alapján különböztethetők meg a szoroszilikátok, cikloszilikátok, nezoszilikátok, filloszilikátok, inoszilikátok, tektoszilikátok

Szingenetikus barlang: a kőzetekkel egyidőben keletkezett barlang

Szinorogén. Az orogén övekben a hegységképző mozgásokkal egyidőben fellépő szárazulatképző epirogenetikus mozgások

Szoffioni: fumarolák közé tartoznak a borsavas kilehelések is. Pl. Toscana itt a harmadidőszaki rétegek hasadékán (nem vulkáni térszínen) mélybeli intrúzóból eredő 120-150ºC-os gőz tör fel.

Szolfatára: a posztvulkáni tevékenység egyik megnyilvánulási formája, melyből kénes vízgőz kiáramlások törnek elő pl. kénhidrogén vagy kéndioxid. Hőmérséklete 200ºC alatti (Nápoly melletti Solfatára kráter, mely utolsó kitörése 1198 körül volt, 500 m átmérőjű)

Szökőár: a tengerjárás periodikus változásai során kialakuló átlagosan 20%-kal magasabb dagály, amikor a Nap és a Hold konjukcióban van (együttáll) vagyis nagyobb a tömegvonzás (Újhold és Telihold esetén gyakori jelenség)

Sztrato-vulkán: (rétegvulkán): vegyes típusú vulkán, amely az effúziós és explóziós vulkáni jelenségeket együttesen mutatja: gőzöket, gázokat, lávát és törmeléket egyaránt termel. A vulkáni kúp a kitörések során kidobott törmelék és láva egymásra települt rétegeiből épül fel, ezért réteges vagy sztratovulkán a neve. A sztratovulkánokon belül is több különböző típusú vulkánt különböztetünk meg. Pl. Vezúv- Etna-típus, Stromboli-típus.

Szubdukció: (lemezalábukás): ferdén lefelé irányuló mélyáramlás következtében kialakuló folyamat, mely során a könnyebb szialikus anyagokat a nehezebb magmatikus anyag lehúzza és elnyeli. Pl. óceáni lemezalábukás.

Szubmarin vulkanizmus: tengerfenéken zajlódó vulkáni tevékenység.

Szukcesszió: egyazon térségben a növénytársulások egymásra következése. Természetes folyamatban úgy Társulások időbeli változásának egyik típusa. Egyszeri, előrehaladó változás. A változás következtében az

24

illető társulás elveszti eredeti jellegét és helyette fokozatosan más összetételű társulás alakul ki. Pl. egy tó feltöltődése (fertő- mocsár- láp- alföld). Kopár terület benépesülése (pionier társulás: záró társulás)

Szuperkontinens-ciklus: ciklikus vagy véletlenszerű a kontinensek szétszakadása illetve egybeforrása. 5OO millió éves ciklus. Alfred Wegener dolgozta ki az elméletet Afrika és Dél- Amerika nyomán. Amikor elindul a kontinensek összeállása, mindig beindul egy orogenezis is.

Szurdokvölgy: olyan völgy, amelynek oldalfalai függőlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajolnak. Szűk, keskeny. Tömör, ellenálló, nehezen málló kőzetben (mészkő, dolomit, kemény homokkő, konglomerátum) mély, keskeny és meredek lejtőjű szurdokvölgy keletkezik. Hegységekben a felső szakaszjellegű folyó alakítja ki. Pl. Dunajec áttörése a Pienninekben, Békás-szoros, Elba- Elbai- homokkőhegységet. Iszker a Balkán-hegységet.

Szürt: magas fennsíkok, 3000-4000 m magas medencék neve a Tiensan-ban és a Kaukázusban (legelők)

Sztalagmit: karsztterületek barlangjaira jellemző cseppkőképződmény, amely a barlang alján található és felfelé növekszik (oszlopszerű kalcit, állócseppkő)

Sztalaktit: cseppkőképződmény, amely a barlangok mennyezetéről jégcsaphoz hasonlatos alakban csüng lefelé (függőcseppkő)

Tafoni: Kőzetüregek vagy méhsejt szerkezetűek parti sziklák árnyékában vagy kőzettömbök alján, ahol sivatagi éghajlaton a nedvesség legtovább megmarad. A nedvesség vagy a hőmérsékletváltozás hatására az ásványszemcséket be kérgező sók kitágulnak, összehúzódnak. Korzika, Szardínia, Franciaországban jellemző. A gránit sajátos lepusztulási formái. Száraz, nedves időszakok váltakozása a tengerpartokon, száraz időben a tengerből sókristályok válnak ki, sókristályos aprózódás, barlangok, üregek kialakulása.

Takaróredő: a gyökérrégiótól nagyobb távolságra elmozgott, idegen esetleg már meg sem gyűrődött tömegekre ráboruló fekvőredő. Főleg lánchegységek területén gyakoriak. Pl. Alpok

Tektano-vulkáni hatás: tektonikus eredetű jelenség hat a vulkánra. Először földrengés, majd vulkánkitörés követi (BLOT)

Tektonikai ablak: A rátolt redőtakaró egy-egy része a külső erők munkája következtében lepusztul. Ezen a helyen tektonikai ablak nyílik, amelyen át a lepusztult redőtakaró alatti szerkezet tanulmányozható. Pl. Magas- Tauernben- Tauern ablakban, vagy az Engdin- ablak- a pennini takaró látszik a K- Alpi takaró alól.

Tengeri színlők: a régi abráziós teraszok és partfalak a kiemelkedés hatására szárazra kerülnek és a tenger szintje felett alkotnak színlőpárkányokat.

Tengerszem (kártó): a gleccserek firn gyűjtőjében, a kármedencében elhelyezkedő tó. Pl. Csorba-tó, Poprádi-tó, Zöld-tó (Kárpátok), Fekete-erdőben Titisee.

Terpek: Watt-tengernél néhány méter magasra halmozott tetők (Benelux államok előterében)

Terra rossa: meleg és nedves környezeti feltételek mellett kialakuló téglavörös színű iszapban gazdag talaj, amely vízszegény vasvegyületeket tartalmaz. A mediterrán éghajlati területen jellegzetes. Leggyakrabban mészkőterületeken keletkezik. Mállás az esős évszakban gyors, ezért alig van humusz-felhalmozódás.

Tetarata: (mésztufa gát): a barlangi patakok és karsztforrások vizéből lejtős felszínen mésztufa válik ki. (gejzírek munkája során kialakuló medencék, melyekben a gejzír vize a működési szünetekben tükörsima) A mésztufa gátak mögött víz duzzadhat fel- tavak keletkeznek. Pl. Plitvicei- tavak, Bükk- Szalajka- völgy, keletkezhetnek a felszínen és a felszín alatt is. A különbség az, hogy a felszín alatt (barlangokban) a biogén tényezők (vízinövények) nem segítik a kalcium-karbonát kiválását. A víznyelőkön illetve a

25

repedéseken keresztül érkező víz, amely keresztülhaladván a mészkövön telített, a barlangba érkezik, szétterül a köveken, teraszokon, ezáltal a víz felületi feszültsége csökken, eltávozik belőle a szén-dioxid, és kiválik a kalcium-karbonát. Ezáltal folyamatosan épül a kis terasz. Pl. Skocijani- barlangban. A kis medencék ma már csak gyors hóolvadáskor vagy heves esőzésekkor telnek meg vízzel.

Thermokarszt: Periglaciális tajgán és tundrán előforduló nem korróziós képződmény, hanem a fagyott talaj nyári félévének kiolvadását kísérő speciális szoliflukciós mozgásfázist jelző ideiglenes formaalakzat. Az olvadást követő térszínberogyások. Pl. jéglakkolit, pingó.

Tomboló: vékony homokturzások a tengerparton melyek összekötik a partközeli szigeteket magával a parttal. Formáját és alakját tekintve ívesen hajló. Az ilyen turzásgátak rendszerint párosak. A két íves turzáskaréj között leggyakrabban csendes vizű apró lagúna van körülzárva. Pl. montenegrói tengerparton Sveti Stefan, Olaszország partjain

Toronykarszt: trópusokon, főleg a nedves területeken megjelenő sajátos formájú karsztlepusztulási termék. A szigethegyes karszt egyik jellegzetes pozitív formaeleme. Kúpkarsztból jön létre a lepusztulásnak abban a szakaszában, amikor a hegyközi síkság denudációja már a helyi erózióbázisig előrehaladt és emiatt rajta megjelenik a felszíni folyóhálózat. Magassága kb. 50-150 m. pl. Dél-Kína

Transzform törés: óceánok alatt húzódó hátságokra merőleges törések. Az ilyen haránttörések mentén az egyes darabok oldalirányban is elmozdulhatnak. A konvergens lemezszegélyek egyik speciális altípusa, azaz az egymás mellett vízszintes síkban elmozduló lemezek harántsíkjai. Óceánfenéki táblák nagy transzform vetői többnyire merőlegesek az óceánközépi hátságok repedésvölgyeinek csapásirányára. Az érintkező lemezszegélyek vízszintesen is elcsúszhatnak egymás mellett

Transzgresszió: tenger előrenyomulása és a szárazföld nagyobb területeinek elöntése, mely kiváltó okai vagy a tenger vízszintjének eusztatikus mozgásra történő emelkedése vagy a szárazföld lassú epirogenetikus süllyedése.

Transzkurrens- törés: vízszintes eltolódású vető. Pl. az óceáni hasadékoknál figyelhető meg. Ha a széttört kőzettömb vagy rétegösszlet szárnyrészei egymáshoz képest nem térben (magasságban), hanem vízszintes irányban mozdulnak el. Ilyenkor a részek oldalirányú eltávolodása akár több száz km-es nagyságrendet is elérhet a törési sík mentén. Speciális formái az óceánfenéki táblák nagy transzform vetői. Az ilyen vetők a kontinensek legnagyobb törésvonalai is. Pl. kaliforniai Szent-András vető.

Trapp-bazalt: lineáris, hasadékvulkanizmus által termelt folyékony bazaltláva által létrehozott több száz m vastag, több száz négyzetkilométer kiterjedésű lépcsőszerű takarók. Pl. Dekkán-fennsík - India, Izland

Trog: glaciális teknővölgy, mely a magashegységekben lévő jég egyik legjellemzőbb formaalakító tevékenységének eredménye. Keresztmetszete U alakú, mely egy korábbi V alakú periglaciális folyóvölgy átalakításából származik. Ma már az U alakú helyett inkább parabola keresztmetszetű völgyről beszélünk. A gleccser anyagával fokozatosan oldalt, alul kiszélesíti, a meredek formákat levési. Elolvadása után marad vissza a szárazon maradt trog völgy.

Tufafüggöny: trópusi karsztosodási forma. Megkövült vízesések. Barlangszálaknál, sziklaereszeken gyakori a cseppkő- és függönyszerű mészkiválás. Pl. Dél- Kínai-hegyvidék.

Tundra: az a terület, amely a 0 és a +10ºC-os júliusi izotermák közé esik. A hideg övezet (sarkköri öv) még növényzettel borított része. Az itt kialakuló vegetáció neve is tundra. Talaja több tíz méter mélyen fagyott tundratalaj, ami csak nyáron enged fel 0,5-1 m mélységig. Ilyenkor az egész terület mocsárrá változik. Az északi fahatár és a sarkvidéki jégtakaró között elterülő növényzet, melynek jellemvonása a fás növényzet hiánya. A terület jó részét fajokban szegény, de összefüggő vegetáció borítja. (kb. 500 virágos növényfaj)+ zuzmó, moha. Eurázsia és É-Amerika jeges-tengeri partvonala és a sarki szigetek jó része. Déli félgömbön: Antarktisz partján csak foltokban fordul elő.

26

Tunturi: az erdőhatár fölé emelkedő, magányos, de magasabb kopár hegyek. Lapföldi magányos tanúhegyek. A fahatár fölé emelkednek. Alacsonyabb lejtőiken a törpecserjések között tundranövényzet található. Pl. Pallastunturi.

Turkesztáni típusú gleccser: a hegyoldalak kőzeteinek kifagyásából származó kőzettörmelékek olyan vastagon és teljesen beborítják a gleccser felszínét, hogy a jég már nem is látszik alattuk. Ázsia kontinentális éghajlatú, szélsőséges hőmérsékletingadozású hegységeinek (Pamír, Altaj, Tien-san) gleccserei tartoznak ebbe a csoportba. Olyannak tűnnek, mintha egy sziklatömegekkel borított völgysík haladna mozgószőnyegszerűen előre. Minthogy a jégtömeg olvadását a felszínét borító vastag kőtakaró erősen késlelteti, ezek a gleccserek viszonylag kisebb kiterjedésű táplálóterületük ellenére is messze eljutnak a völgyekben. Pl. Fedcsenko- gleccser a Pamírban 77 km hosszú.

Turzás: a lagúnát a nyílt tengertől elválasztó hosszanti keskeny lapos partok mentén található homoklerakódások (törmelékgát). A hullámmorajlás a partszegélyen egy vagy több egymással és a parttal párhuzamos törmelékgátat épít. Több típus: szegély vagy parti-, rekesztő turzás parttól távolabb.

Turzásháromszög: azonos a tombolóval, de létrejöhet sziget nélkül is, egymással szemben dolgozó hullám interferenciája révén. Pl. a Balatonban a Tihanyi-félszigettel szembeni Szántódi turzásháromszög

Turzáskampó: a turzások kialakulásának folyamatában, amikor a turzás egy mélyebb öbölszakaszhoz érkezik, akkor nem tud tovább fejlődni és kampó alakban véget ér. Ha a növekvő turzásgáttal elrekesztett öblök vize valahol elmélyül, ott természetesen megszűnik a hullámmorajlás is, vagyis nem képes változatlan irányban tovább növekedni a rekesztő turzás. A nyíltvízi hullámok ugyanis már az öböl belseje irányában ragadják magukkal az idesodort homokszemcséket, amelyek végül is a fenékre ülepszenek. Ilyen helyeken a turzás az öböl belseje felé görbített horoghoz vagy kampóhoz hasonló formát mutatva földnyelvszerűen ér véget.

Új Vörös Kontinens: (New Red Sandstone): A Perm elejére a Hercinai- hegységrendszer mentén Laurázsia összekapcsolódott Gondwanaval és kialakult a Wegener-i Pangea. A permben a Hercinai- hegységképződést erős lepusztulás követte. A lepusztulásból keletkezett molasz: sivatagi, semiarid fácies: új vörös homokkő, Ny-Európában: Rotliegende- vörös fekvő

Ukrán-Riviéra: a Fekete-tenger partvidéke. Mediterrán éghajlat.

Ultra bázikus kőzetek: olyan mélységi magmatit, melynek szilícium-dioxid tartalma 45%-nál kevesebb. Ilyenek a piroxének, peridotitok. Általában sötét színűek, fajsúlyuk:3-3,3 g/cm3 között van. Kovasavtartalmuk: 30-40% között van. Pl. gabbró, diabáz, nefelin, trachitbazalt.

Uvalák: több dolina összeolvadásából keletkező tál alakú mélyedés karsztfelszíneken. Fenekén rendszerint dolinák ülnek. Túlfejlődve vakvölggyé alakul. Megnyúlt, zárt mélyedés. Leggyakrabban mélységi lefejezéssel (batükaptura) szárazzá vált völgyszakaszok, melyek több km hosszúságot is elérhetik.

Uvalok: Nyugat-Szibériai- alföldön jellemző hátságok. Pl. Szibériai- uvalok, tulajdonképpen a Szibériai-alföld gerince.

Vaara: a finn nép az erdő borította nagyobb szikladombokat nevezi waaraknak. Pl. Koli vaara a Pielinen-tó D-i partján.

Variszkuszi orogenezis: karbonban (paleozoikumban) zajlott fő fázisú hegységképződés Közép-Európában, mely tagjai a variszkuszi geoszinklinálisból emelkedtek ki. Tagjai megfigyelhetők Eurázsián keresztül is. Továbbá É-Amerika keleti partjainál (Appalache-hegység D-i része). Európai két vonulat csomópontja a Massif Central, melyből ÉNy-i irányban Bretagne-on át D-Anglia felé húzódott az Armorikai- ág. Idősebb (karbon eleje, Alesi- folyóig). A másik irány ÉK felé haladó Hercinai- ág, melyek Németországon keresztül a Szudétákig vonultak. Földünk legterjedelmesebb hegységrendszerét hozta létre. Az összes geoszinklinális bezáródásával létrejön a szuperkontinens a Pangea a karbon végére.

27

Vándorkő: a jégkorszakokban a jég a felszínén és belsejében hordott hatalmas szikladarabokat olvadása során lerakta és azok származási helye több száz kilométerre található jelenlegi helyüktől. Az európai vándorkövek a skandináviai jégközpontból a jég foglyaként D-i irányban utaztak és rakódtak le a Belorusz-síkságtól Hollandiáig.

Vásott szikla (skär): a pleisztocén eljegesedések folyamán legömbölyített sziklák, melyek oldalai simák, csak a jég mozgásával szemközti irányban laposabbak. Karcos az oldaluk.

Vaspart: Dánia Ny-i részén tagolatlan, emelkedő part.

Végmoréna: jég által (gleccser) szállított és lerakódott glaciális üledékek anyaga, ami a gleccsernyelv végén halmozódott fel. A végmorénákban összekeveredett állapotban együtt van jelen a felszínen szállított morénák és a fenékmoréna anyaga.

Vihardagály: a viharral egyidőben érkező dagály, mely hatalmas hullámokkal és nagy erősséggel jellemezhető. A szökőár szintjét is méterekkel emelheti meg. Különösen pusztító hatású, pl. a holland és német partoknál. A dagálymagasságot a part irányába fújó erős tengeri szél fokozhatja, ami ha erős hullámzással jár együtt a lapos tengerpartokon árvizet okozhat.

Vindeliciai- küszöb: a Tethyst a Germán-medencétől elválasztó hát, küszöb a triászban és a jurában (mezozoikum)

Vojejkov- tengely: magasnyomású övezet, mely megakadályozza a ciklonok érkezését Közép-Európába. Hideg idővel jár, derült éggel. Kialakulása akkor biztos, amikor a Szibériai-maximum és az Azori-maximum Közép-Európa felett összekapcsolódik.

Vorland: Watt-tengernél jellemző. Előtér-hallig. A tengerből dagálykor is kiemelkedő kis szigetek.

Watt (gázló): szökőárkor (újhold és telihold idején) a kisvíz szintje fölött és a magas víz szintje alatti terület. Watt- tenger- Fríz-szigetek és a szárazföld közötti sáv, ami naponta kétszer kapcsolódik a szárazföldhöz.

Watt áramlat: (tengeri csatorna): 30-50 m mély. A wattokat összeköti a nyílt tengerrel. Mindig tenger borítja, hajózásban fontos. A dagály hordalékot juttat be.

Watt-sík: nagyon lapos. Naponta kétszer apály, kétszer dagály, ez az igazi watt. Kis vízerek (prielek) tagolják.

Wegener- elmélet: kontinensvándorlás elmélete. Szerinte az Atlanti-óceán Ny-i és K-i partvonalának egybeillő futása a Föld kontinenseinek hajdani egységét bizonyítja. A feltételezett egységes őskontinenst Pangeának, a körülötte lévő ősóceánt Panthalasszának nevezte. A Pangea az ókor második felében összetört, darabjai a jurában szétúsztak.

Wilson-ciklus: az óceánok születése: 6 állapotot különböztetünk meg. Embrionális állapot (Kelet- Afrikai- árokrendszer). Tholeites bazalt: óceánközépi hátság. Fiatal állapot: fokozatos eltávolodás (divergens lemezszegély): fiatal óceán születése, újabb tholeit: új óceáni kéreg (Vörös-tenger). Érett állapot: egyre szélesedik. (óceáni és kontinentális lemez találkozásánál nincs változás). Egyre magasabb a hátság, illetve a hátság hosszában fáziskülönbségek vannak: sodródási sebességkülönbségek: transzform vetők (horizontális elmozdulás): óceáni kéreg alsó részének olvadása. Tholeit+ óceáni üledék: 2. magma generáció: bazalt (magasabb alkáli tartalom (Ca, Na). Szent Ilona, Madeira, Kanári-szigetek, Atlanti-óceán, Jeges-tenger) Hanyatló állapot: mivel több konvekciós áramlatrendszer egyidőben: fiatalabbak, erősebbek: nagy, elöregedett: gömb alak. Lemezek érintkezésénél kompressziós feszültségek: törésrendszerek. Szubdukció: szelektív megolvadás. Köpenyanyag + óceáni üledék (szárazföldi eredetű) + víz + kontaktus a gránitos résznél: andezites vulkanizmus (Csendes-óceán). Transzform vetők itt is:

28

vulkáni szigetek. Elhaló állapot: egyre inkább összeszűkül, de még tenger (Földközi-tenger). Végső állapot: teljesen összezárul: lánchegységek: Himalája

X-zóna: (barlangok konvergálási övezete): allogén (B-típusú) barlangképződés. Más területről érkező folyók eróziójával mélyül a barlang. A hegység emelkedésével a folyóvíz mélyíti a medrét: a hegység oldalában lyukat fúr: konvergálnak, összetartanak a karsztvízszint felé, itt keletkeznek a legnagyobb barlangok. Pl. Skocjani- barlang.

Y-zóna: (barlangok divergálási övezete): az előzőhöz hasonló folyamatok játszódnak le. A kifolyásnál a hegység emelkedésével egyre mélyebb üregek keletkeznek. A karsztvízszint felé haladnak

Yoldia- tenger: a Yoldia kagylóról elnevezett. Keleti-tenger holocén kezdeti állapotú elődje. A Balti beltóból indult ki. A jégkor utolsó szakaszában újjászületett a Keleti-tenger, de még a Botteni-öböl nélkül. Ez a rövid életű tenger a benne található elterjedt kagylóról kapta a Yoldia- nevet

Zechstein: felső-perm megfelelője, melyben anhidrit, sós agyag, valamint fődolomit, zechstein mészkő és üledékek keletkeztek. A felső-permben a mai É-atlanti térségnek megfelelő területet a Zechsteini- beltenger (self tenger) öntötte el. A keletkezett lagúnákban gipsz és só rakódott le. A zechsteini- réteg összletben jelentős rézérc, az ún. mansfeldi rézpala található+ kősó, kálisó.

Z-K-H vonal (Zágráb- Kulcs- Hernád vonal): Magyarország medencealjzatában található nagyszerkezeti vonal. E törésvonal választja el az ÉNy-i afrikai eredetű, és a DK-i eurázsiai eredetű kőzetlemezeket.Közép magyarországi főszerkezeti vonal.

29