TARTALOMJEGYZÉK

HIRDESD AZ IGÉT!

Horváth Zoltán: Mennyei számtan................................................................................................................................ 1

BIBLIATANULMÁNY

Durkó István: A törvény igazi értelmezése................................................................................................................... 4

BIBLIAI TÁJAK – EMBEREK

C. Mack Roark: Pál és a filippiek................................................................................................................................. 8Donald E. Cook: Annás és Kajafás............................................................................................................................... 14

A SZOLGÁLAT ÚTJÁN

Katona László: A lelkipásztori, presbiteri és a diakónusi szolgálat különbözőségei ................................................... 17Dr. Fodorné Nagy Sarolta: Igehirdetés a posztmodern korban – szószéken és katedrán............................................. 18

ÖKUMENÉ

Ökumenikus Charta....................................................................................................................................................... 27

ISTEN NÉPE A GYÜLEKEZETBEN

Dr. Matus István: Megtérés és megigazulás ................................................................................................................. 41

TANULMÁNYI SZEMLE

Liptai Gábor: Misszió a harmadik évezredben............................................................................................................. 51

SAJTÓFIGYELŐ ......................................................................................................................................................... 58

TALLÓZÓ

Nagy István: Mi van az egyházban?............................................................................................................................. 60

A Magyarországi Baptista Egyház kiadványa

Felelős szerkesztő: Lukács Tamás

Felelős kiadó: dr. Mészáros Kálmán egyházelnök

Tördelőszerkesztő: Lukács Tamás

SzolgatársBaptista lelkészi szakfolyóirat

2009. második negyedév XVIII. évfolyam 2. szám

SzolgatársSzerkesztőség és kiadóhivatal:1068 Budapest, Benczúr u. 31.

Telefon: 352-9993Fax: 352-9707

E-mail: ltg952@pr.huhttp://szolgatars.fw.hu

A folyóirat önköltségi áron megvásárolhatóés előfizethető a Baptista Kiadónál.

Egy szám ára: 600 Ft,egyéves előfizetési díj: 2400 Ft.

Megjelenik: negyedéventeISSN 1218-425X

H I R D E S D A Z I G É T !

BevezetésLelkipásztorként időnként kell hogy az anyagiakhozvaló hozzáállásról, az adakozásról szólva buzdítsuk atestvéreket odaszánásra. Szólnunk kell, hiszen a kezünkbenlévő Biblia, a mindennapjainkat meghatározó Szentírás beszélaz adakozásról, így mi sem maradhatunk némák. De vajontudunk-e tiszta lelkiismerettel szószékre állni, és hitelesenmegszólalni ebben a kérdésben? Hogy állunk mi lelkipász-torok az adakozással? Mi mennyire gyakoroljuk azt, amirőlprédikálunk? Az ószövetségi leírásból tudjuk, hogy a léviták –akik mások tizedéből éltek – maguk is adtak tizedet. A bibliaialap tehát adott.Az a véleményem azonban, hogy nemcsak a Biblia,nemcsak a hitünk, nemcsak az Úr Jézus iránti szeretetünk, dea becsület is azt kívánja, hogy ebben a tekintetben is elöljáróés példa legyen a gyülekezetben a lelkipásztor.Ezekkel az igei gondolatokkal segítséget szeretnék nyúj-tani mindannyiunknak a bátor, javainkkal jól sáfárkodó ésmások előtt is követendő magatartáshoz.Szeretném, ha most fölfrissítenénk matematikaiismeretünket, amit az általános iskolában tanultunk, csakegy kicsit más szemszögből. Annak idején megtanultuk anégy alapműveletet, megértették velünk, hogy a matematikaegy egzakt, tehát pontosan mérhető, meghatározhatótudomány, melynek szabályai mindenhol egyformánműködnek és mindenhol egyformán érvényesek. Az emberbárhol is éljen a világon, a számtan változhatatlanszabályaira mindenhol számíthat. Nos, ezt a kissé föld-hözragadt és merev, racionális számtant bizonyos értelem-ben el kell felejtenünk! Vegyünk most leckét közösen amennyei matematika szabályaiból!

I. Az adakozásA mennyei matematika fő tételei1. A mennyei matematika 1. tétele és legfontosabb alap-ja, hogy aki ezt a tudományt el akarja sajátítani, annakmindenekelőtt számolnia kell Istennel, aki fölötte áll mindenkiszámítható, pontosan meghatározható és mérhető igazság-nak. A jó mennyei matematikus tehát mindenekelőtt hisz.Alapvető hozzáállása a hit. Pontosan tudja, hogy ebben atudományban az 1+1 az időnként 3. A 2x2 az néha tényleg 5,mint a régi magyar filmben. És a 2–1 sem mindig 1, hanem, haa minden emberi ész fölött álló Isten akarja, akkor 3, netán 4. De aki nem hisz, annak nincs értelme leckéket adni. Akimár az első tételnél csődöt mond, és rossz tanuló módjára nemképes megtanulni, annak nem érdemes további leckéket adni,mert értelmetlen és értelmezhetetlen bolondság lesz számáraaz egész, úgy, mint az „elveszetteknek a keresztről valóbeszéd”. De hit nélkül marad a földhözragadottság, marad a

beszűkült, lehetőségeitől megfosztott, unalmas és szürke élet amaga kicsinyes félelmeivel, aggodalmaival. Mert „hit nélküllehetetlen Istennek tetszeni”, és hit nélkül áldás sem lesz.2. A mennyei matematika 2. tétele szerint aki osztogat,aki ajándékozik, adakozik, aki szívesen ad, nem tart visszajavakat, aki örömmel von el a magáéból, az bővölködni,zsírosodni, gazdagodni fog. Sajátos tudományunk képleteszerint: X–1=X. 3. A 3. tétel egy egyszerű egyenletben írható föl:adakozás=magvetés.a) A jó tanuló „égi matekos” tudja, hogy az adakozásnem olyan művelet, mint a bostoni teadélután volt, amikor aderék amerikai telepesek a tengerbe, azaz a pocsékba szórtákaz Angliából érkező teaszállítmányt. Az adakozás nem isolyan, mint az 1929-es nagy gazdasági világválság idejénmegélt csőd, amikor Dél-Amerika partjainál az óceánba lapá-tolva a halakkal etették meg az eladhatatlan kávét és gabonát.És nem is olyan hiábavaló cselekedet, mint a magyar lab-darúgásba évtizedeken át belepumpált milliárdok, mely, mintegy feneketlen kút, mindet elnyelte, de értelme ma semlátszik. Sőt, mára a máltai cukrászokból, postásokból éshivatalnokokból álló alkalmi válogatott is csakedzőpartnernek tekinti legjobb labdarúgóinkat…

1

Horváth Zoltán

Mennyei számtanPéld 11,24–26

„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész

jövedelmed legjavából!” (Péld 3,9)

Mind tiéd, amim van, pénz, ezüst, arany, vagyon...

„Találóan prófétált Ézsaiásrólatok, ti képmutatók, amintmeg van írva: Ez a nép csakajkával tisztel engem, de szívetávol van tőlem.”

(Mk 7,6)

Összeegyeztethető-e az ének szavaival?

Az Evangéliumi beszélő képek ábrájának felhasználásával

2 Hirdesd az igét!

b) De az adakozás nem is olyan, mint egy jól kamatozóbefektetés valamelyik magas hozamot kínáló banknál. Súlyostévtanítás befektetésnek tekinteni az adakozást.Profitvadászatként kezelni a szent Istennek adott felajánlást aBibliától messze idegen gondolat. A hívő nem azért ad, hogyazt kamatostul visszakapja. Nem azért, hogy a hit álarca alattmeggazdagodni akarjon. Mert akik „meg akarnak gazdagod-ni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságbaesnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely utánsóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmatokoztak önmaguknak.” (1Tim 6,9–10)c) Az adakozás magvetés. Isten országa a szántóföld,melybe hintem a magot. A természet rendje szerint legtöbbszörterem: a vetés után aratás jön, a magvetés után kövér, zsíroskalász a jutalom. Egy zacskó vetőmagból méretes kosárnyizöldborsó lesz. Máskor azonban aszályos év jön, vagy elvermindent a jégeső. De csak azért, hogy tanuljunk, hogyedződjünk, hogy kipróbáltak legyünk, hogy ne szokjuk meg. De mi nem is azért vetünk, mert mindig aratni akarunk!Hanem mert jólesik az adakozás, öröm a vetés maga. Mertsokszor maga a vetés gazdagít meg!

Az adakozás öröme1. A példabeszéd így fogalmaz: „Aki mást felüdít, magais felüdül.” A héber szöveg szó szerint ilyesmit mond: „abőségesen öntöző maga is eláztatott lesz”. Miközben másokatlocsol, öntöz, itat, maga is frissül, oltja a szomját.Pénzt adni egy igazán rászorulónak túláradó öröm.Egyszer teológusként meglátogattam a volt munkatársaimat.Egyikük éppen akkor temette el a férjét, ott maradt özvegyenegy iskolás kislánnyal. A temetés elvitte minden anyagi tar-talékát, ami amúgy sem volt bőséges. Ahogy beszélgettünk,egyre inkább éreztem, hogy nem véletlenül vagyok itt. Vanvalami nálam, amire ennek az asszonynak most sokkal nagyobbszüksége van. A gondolat egyre jobban foglalkoztatott éskezdett rám nehezedni. A beszélgetés végén, a búcsúzáskorodaadtam neki egy bizonyos összeget. Ilyen boldogan még nemszabadultam meg pénztől! Mintha könnyebb lettem volna,mintha terhet dobtam volna le a vállamról, olyan fölszabadítóérzés volt könnyebbé lenni néhány ezer forinttal. Távoztom-ban nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk volt boldogabb, ővagy én…2. Az adakozás akkor igazán jó lelkületű, ha az ember azÚrnak ad. A gyülekezetbe adott tizedet vagy „missziót”valójában nem a gyülekezetnek adom. A rászorulónak, abajbajutottnak adott segítséget vagy adományt, azt nem isannak az embernek adom, hanem Istennek. Hálából! Ahogy azÍrás mondja: „Az Úrnak ad kölcsön, aki könyörül a nincstele-nen.” S mivel Istennek adtam, ezért nem is várok viszonzástsem a gyülekezettől, sem az emberektől, hiszen én márkaptam bőven. Csak azt adtam, amit én is átvettem:„Haszontalan szolga vagyok, csak a kötelességemet teljesítet-tem.” Szeretem az Urat, ezért tisztelem vagyonom javából. Ha így teszünk, akkor igaz lesz: „Aki szűken vet, szűkenis arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat.” Mert az ember aztaratja, amit vetett. Mindenben. Anyagiakban és a szeretetbenis. Nem véletlenül említi ugyanebben a fejezetben aPéldabeszédek könyve, hogy „Önmagával tesz jót a szeretetembere”. Az önmagából adott, a magából áradó visszaszáll rá.Kérdés, hogy mit adunk magunkból, mi árad belőlünk.

II. Fordított gondolkodásBőséges osztogatás1. A 24. vers teljesen értelmezhetetlen a mennyei számtantudományában járatlan fül számára. Egy fiskális szemléletűbankár, a szellemi dolgok iránt érzéketlen, a transzcendenst föl-fogni képtelen „Ézsau szívű” ember számára ez olyan értel-metlen, mintha azt mondanánk, hogy holnaptól a tengerreépítjük a városainkat, és a szárazon fogunk hajózni. De ebből aversből kiderül, hogy Isten országában néha mennyire fordítvaműködnek a dolgok. Mennyire nem a mi megszokott, porosészjárásunk szerint történnek az események. Tényleg igaz, hogy„meg kell változnunk értelmünk megújulásával, hogy megítél-hessük, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző éstökéletes”. Isten országát nem a megszokott racionális mate-matika szabályai működtetik.2. Ez az igevers elsősorban ma a hívő vállalkozóknakszól, mindazonáltal a hívő lelkipásztor is okulhat belőle, éstanulság lehet a számára.Az üzenet úgy szól, hogy a vállalkozó ne tartsa vissza azalkalmazottja járandóságát, ugyanis ez súlyos bűn! a) Egyfelől azért, mert „Méltó a munkás a magabérére”. Az az ember 30 napon keresztül neki dolgozott. Azértkelt föl reggel korán, azért van távol a családjától, otthonátólnapi 8–10 órát, hogy a tulajdonos vállalkozásába helyezzebele tudását, tehetségét. Ezt megbecsülni kell, méltóvá vált akialkudott bérére, fizetésére.b) Másfelől ő ebből tartja el a családját, és ha nem kapjameg idejében a fizetését, akkor a vállalkozó bűne az, hogy lét-bizonytalanságba taszított egy családot.3. Az ige azonban még merészebben tovább vezet minket,és azt mondja, hogy ne csak ne tartsa vissza, hanem adja bővena járandóságot. Ne fukarkodjon a munkás bérével! Ne csakminimálbéren tengesse a szerencsétlent, hanem azon fölül adjonneki bőségesen! Ez az iskolában tanult matematika szabályaivalnem érthető meg, mégis logikusan levezethető. Ha egy munkástanyagilag is megbecsülnek a munkahelyén, akkor ő is megfogja becsülni a munkahelyet. Vigyázni fog rá, hogy sokáig ottdolgozhasson. Éppen ezért fog többet és jobban dolgozni,örömmel. Ha többet dolgozik, végső soron több bevételhez jut-tatja a vállalkozót. Így fog a befektetett összeg visszatérülni avállalkozó számára. Teljesen igaza van a Bibliának, hogy a visz-szatartott összeggel tényleg nem lesz több.A rabszolgatartó társadalom valójában nem azért szűntmeg, mert a kizsákmányolók megijedtek a Spartacus-féléktől,és gyorsan békét kötöttek velük, hanem azért, mert rájöttekarra, hogy ha nincs érdekeltté téve a munkás a termelésben,akkor nem fog sokat és jól dolgozni. Minek törje magát KuntaKinte, ha úgyis csak verés és nyomorúságos táplálék a bére,akármennyit dolgozik. Ott fog lazítani, ahol tud.Persze, ezek a gondolatok csak nagy vonalakban, elviek-ben igazak, és sajnos a gyakorlat, részleteiben nem mindigigazolja, de hosszú távon és főleg hitben megvalósítva igenisműködik. A világban fölállított lelki törvényszerűségek, azerkölcsi rend és az afölött uralkodó isteni teljhatalom biz-tosíték erre. Ez a rend pedig így szól: „Az Úr áldása gazdagítmeg, és a gyarapodást nem lehet erőltetni.” Az áldást pedig abátor hit és az engedelmesség hozza el.

A spekuláció tilalma1. A Példabeszédek könyve írójának idejében is ismertvolt a spekuláció fogalma, amit a 26. vers jelenít meg. (Nincs

semmi új a nap alatt.) A spekuláns egy módosabb gazda volt,akinek tartalékai voltak a terményből. Megtehette azt, hogyvisszatartotta a terményt a piacról, így azután hiánykeletkezett. A hiány – természetéből kifolyólag – fölverte azárát az adott árunak, így, később, ugyanazt a terméketdrágábban lehetett értékesíteni a piacon. A drágább árutazonban a szegények már nem tudták megvásárolni, vagykevesebbet vettek belőle. Ami nekik mindenképpenveszteséget jelentett, és hátrányt a következő évben. Egy időután tehát a szegény egyre szegényebb lett, a gazdag pedigegyre gazdagabb. A köztük lévő különbséget szimbolizálóolló egyre jobban nyílt szét.Isten természetesen ezt mindig is tiltotta. Az ilyen esetekrevolt biztosítékként a törvénybe iktatva a minden 50. évbenkötelezően előírt jubileumi esztendő. Ebben az évben mindenkiadósságát el kellett engedni, így minden fél évszázadban az ollóújra összecsukódott. Ez nagymértékben fogta volna vissza aspekulációt, és a társadalom kettészakadását is időről időremegakadályozta volna. Ha megtartották volna. (Meggyőző-désem szerint ezzel az intézkedéssel kb. 100 év alatt föl lehetneszámolni a szegénységet a világon, de legalábbis elszigeteltjelenséggé lehetne száműzni, ha volna rá hajlandóság.)2. A spekulánsoknak – tehát mások kárára meggazda-godóknak – azonban nemcsak Isten rosszallásától kellett tarta-niuk, de a nép is megvetette őket. Az ilyen emberek lelke, ésmindazoké, akiket a pénz elvakított, akik a mammonbűvöletében élnek, akik a holnapot az anyagiak meglététőlremélik, akik nem képesek szabadulni könnyű lélekkel,Istenre nézve, javaiktól, nos, azon emberek lelke elsi-vatagosodott, száraz és sivár. Igazi barátaik, értékes kapcso-lataik nincsenek, legföljebb a hasonszőrűek cinkos komasága,ami csak addig tart, amíg a bűnben összekacsintanak.Olyanok ők, mint azok az amerikai lottónyertesek, akiketnéhány év után keresett föl a kamera, hogy belepillantson azéletükbe. Négy-öt ilyen győztes közül egy volt, aki nemmagányosan, elszigetelten élte az életét. Olyan is volt közöttük,aki azután szakított meg minden kapcsolatot a gyermekeivel,hogy megütötte a főnyereményt. Nem egyik napról a másikra,de fokozatosan távolodtak el egymástól, mivel úgy gondolta,hogy a családja a pénzére hajt. Így válhat az ember a mammonáldozatává, így válhat „átkozottá” az emberek előtt. Ezzel szemben a tisztes haszonra törekvő vállalkozó, azemberséges gazda, a „Tímár Mihályok” élvezik az emberekszeretetét, és az ő gazdagságuk ebben áll.3. Természetesen az adakozásra nézve hatályos törvénya lelkipásztoroknak is Krisztus Urunk szava, hogy nekürtöltessünk magunk előtt, amikor adományt adunk. Tudjuk,hogy legtöbb gyülekezetünkben rendszeresen fölolvassák azadakozásokat név szerint. Ez gyakran azt a kísértést vonhatjamaga után, hogy a fölolvasás kedvéért adakozunk. Azokban agyülekezetekben pedig, ahol nem tartanak külön fölolvasást,arra lehet kísértésünk, hogy visszafogottabban „misszióz-zunk”. Mindkét kísértés – spekuláció – ellen azzal vehetjükföl a harcot, ha – ahogy föntebb írtam – mi mindig az Úrnakadunk. Méghozzá előre elhatározva, a hónap elején rendszere-sen, levágva azt az összeget, amit örömmel odaadunkIstennek. Jó dolog, ha eleve nem is számolunk vele, eleve nemkalkulálunk azzal a résszel, ami az Urat illeti. Szerencsésnektartom, ha a lelkipásztor – aki tetteivel némán is mindig példaa gyülekezetben – adakozását a tized határozza meg. Hitbőlfakadó és következetes magatartását a gyülekezet többi tagja

is követni fogja. Így fogja őt magát is és gyülekezetét is atiszta szívűség gazdagsága jellemezni.

BefejezésEz a gazdagság, bőség, kövér lelkűség akkor a miénk, haújra megtanulunk számolni, ha megértjük a mennyei mate-matika fő tételeit. Bölcs tanulóként pedig az életben is alkal-mazzuk. Aki bátor és hisz, az ad magából, a magáéból, és azkapni is fog.A mi Urunknak Jézusnak vagyona nem volt, de amijevolt, azt szétosztotta és mások javára fordította. Szétosztotta atanítását, a gyógyító erejét, az idejét, a hatalmát, a szeretetét.Ő ezzel sokunkat megnyert, akik ma is imádjuk őt és szol-gálunk neki. Visszakapta azt a szeretetet, amivel ő szeretettminket. Mert a mennyei számtan szabályai is érvényesek min-den korban, s mindenütt a világon.

A szerző1968. augusztus 10-én születtem Budapesten, vallásta-

lan családban. Szüleim elváltak, mikor hét éves voltam. Az énházasságom is lassan ebbe az irányba haladt négy év és kétgyermek megszületése után is, ami engem is és – más okokbólugyan, de – feleségemet is Istenhez segítette közelebb; 1995.január 29-én, egy napon, de egymásról mit sem tudva, mind-ketten átadtuk életünket Jézus Krisztusnak. Azóta élünkkiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban feleségemmel,immáron öt gyermeket nevelve.

A lelkipásztori szolgálatra való elhívásom másfél évesküzdelmes vívódás után lett bizonyos a számomra. 1997 őszénszólt sokadszor, de immáron félreérthetetlenül Isten. Teológiaitanulmányaimat 1998-ban kezdtem, az ötödik, gyakorlati évetmár jelenlegi szolgálati helyemen, az Egri Körzetben töltöt-tem. 2003 augusztusában avattak lelkipásztorrá.

Célom az, amit a lelkipásztori szolgálati levél is tartalmaz,amit Isten és emberek előtt is fogadtam, hogy a rám bízottgyülekezetet a tiszta igehirdetéssel, lelkigondozói szolgálattalKrisztushoz hű életre ösztönzöm. Mindenkor a tiszta evangéli-umot hirdetve a kívülvalókat az üdvösség útjára segítem.

Meggyőződésem szerint a gyülekezet feladata a XXI.században is, hogy mindenekelőtt az elfogadó szeretettelvilágítson ebben a világban, ahol éppen a szeretet a legnagyobbhiánycikk. A szeretettel tudjuk a leginkább képviselni azt amennyei értékrendet, amit Isten Fia hozott le erre a földre, ésami leginkább jellemzője Isten országának. Ez a szeretetelsősorban nem elvárásokat fogalmaz meg, hanem megértő éstürelmes. Ugyanakkor nem huny szemet az erkölcsi kihágásokés bűnök felett, de ezek szankcionálását nem a megvetés éselítélés lelkületével, hanem könyörülettel végzi. Hitem szerintaz egyház szükségszerű megújulása nem a formák megváltoz-tatásával megy végbe elsősorban, hanem az első szeretethezvaló újra és ismétlődő visszatéréssel. A formákat mindig fölüllehet vizsgálni, de csak annyira szabad változtatni rajtukamennyire a közmegegyezés ezt lehetővé teszi. A gyüleke-zetben a szeretet azt is diktálja, hogy mindig tekintettel kelllenni a szűkebb lelkiismeretűekre – Pál apostol szavaival élve:a gyöngébb hitűekre –, mert a gyülekezet nemcsak azokért van,akik kívüle vannak, hanem azokért is, akik már benne vannak,mert a megértő szeretetre nekik is szükségük van. Ezzel pedigminden embernek adósai vagyunk.

Hirdesd az igét! 3

BevezetésA Sínai-hegyen Mózes által Isten törvényeket ad aválasztott népnek, és később a prófétákon keresztül folyama-tosan kijelentéseket közöl. A Hegyi beszédben ugyanaz atörvényadó Isten szól az emberekhez, de nem próféták ésközvetítők által, hanem személyesen Jézus Krisztus által.1

Hogy miért volt erre szükség? A szellemi világban egy vál-tozás történt. Ennek az előhírnöke volt Bemerítő János, akikihirdette, hogy Isten országa elközelített, illetve eljött.2

A Lk 11,20-ban látjuk, ahogyan Isten királysága eljött, adémoni erők egyrészt aktivizálódnak3, kiabálnak, de a JézusKrisztussal való konfrontálódás eredményeképpen mindig avesztes oldalt képviselik. Jézus Isten országát a Lk 13,18–21-ben a felnövekvő fához és a kovászhoz hasonlítja. Mindkétpélda a növekedésről szól, ami Isten országának egyikalapelve. Jézus földi megjelenésével tehát Isten országa jött elés folyamatosan kiteljesedik.

A törvény meghatározásaA korabeli vallási vezetők Isten törvényét torzították,mert emberi módon, igényeik szerint értelmezték és gyako-rolták. Jézus, aki a törvényadó személyében jelent meg, kon-frontálódott az akkori vezetőkkel, mert szükséges volt atörvény helyreállítása.4 Jézus teljes mértékben betöltötte atörvényt, és azt képviselte, hogy aki őt követi, az a törvénymegtartója, és aki elutasítja őt, az törvényszegő. Ez túl egysze-rűnek tűnik, de a törvény célja az, hogy a bűnös természetetleleplezze, és Istenre irányítsa a figyelmet. Jézus azért jött,hogy a bűnt legyőzze, és Istenhez vezesse az embereket. AzIsten célja, hogy a teremtett világgal és különösen az emberrelrendezett kapcsolatban legyen. A zsidó népnek ezért adotttörvényt, és ezért jött Jézus is. Akik engedelmeskednek atörvénynek, Jézusnak, azoknak az életében visszaáll az erede-ti, isteni rend.5 Isten alkotott mindent, minden az övé, és sohanem ruházta át a tulajdonjogot az emberekre. Amivel ren-delkezünk, azt sáfárságra kaptuk. Egyszer el kell számolnivele. Ilyen az életünk, a pénzünk, talentumaink, időnk stb. „Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és feliratavan rajta? Ők ezt felelték: A császáré. Ő pedig így válaszoltnekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és azIstennek, ami az Istené!” (Lk 20,24–25)Jézus a képmás alapján azt mondja, hogy rendbe kelltenni a dolgokat. Isten adta a hatalmat a császárnak, így az adóa képmás alapján megilleti. Viszont akin Isten képmása van,azt Istennek kell adni. És itt már az emberről van szó, akit asaját képmására teremtett. Az eredeti rend akkor áll helyre, haKrisztusban Istennel megbékülünk, mert hozzá tartozunk.

A törvény magyarázataJézus a messiási tekintélyével lépett fel, és néhány alap-dolgot elmondott a törvény értelmezésével és gyakorlatával

kapcsolatban. Erre azért volt szükség, mert már nem az erede-ti törvényt és annak alkalmazását ismerték az emberek, hanema torzított változatot. Az errethé kifejezés, amit Jézus használ,azt jelenti: „hallottátok, megmondatott”, vagyis már mondtáknektek valakik, ami nem volt a teljes igazság, de én most aztmondom… – és a törvény igazi értelmezését tárja fel. Ezek azüzenetek ma is nagyon aktuálisak, mert ha őszintén vizsgáljuka mai egyházat, ugyanazokon a területeken tapasztalhatóakelhajlások, mint amiket Jézus említ.

1. A gyilkosság és a harag témaköre6

Jézus mélyére megy a dolgoknak, és ezt mondja: nemaz él a törvény szerint, aki még nem gyilkolt, hanem az,akinek a szíve mentes a haragtól és a gyűlölettől. Jézushárom ítélkezőhelyet említ: a helyi törvényszék, aSzanhedrin és a gyehenna tüze. Ennek alapján a haragot és amások iránt táplált megvetést három kategóriába sorolja: afelebarátunk ellen táplált haragot a helyi törvényszékhatáskörébe utalja. Aki a másik embert a szavaival megvetiés megalázza7 annak már magasabb fokú ítélet jár és aSzanhedrin8 elé idézhető. A harmadik szint, amikor valaki amásik ember életét megveti, elfordul tőle, és semmiszeretetet vagy irgalmat nem tanúsít iránta, az ilyenkegyetlen lelkületű embert a gyehenna tüzére, vagyis aszemétégető helyre utalja. Jézus példájában lévő embereknem öltek meg senkit, a farizeusok tanítása szerint tehát igazemberek, de a törvény igazi értelmezése és gyakorlataalapján ítélet alá kerülnek, mert a szívük nem Istené.

2. A házasságtörés és a válás kérdése9

A farizeusi törvényértelmezésben a szexuális bűnök nemvoltak olyan jelentősek. A szemmel történő vágyakozás, agondolati paráznaság nem volt szankcionálva. Ez azért isérthetetlen, mert a Tízparancsolatban világosan benne van a nekívánd tétel.10 Dávid király ebben a bűnben bukott el.11 Aházasságtörés gyökere tehát a szívében felgerjedő indulat,amellyel megkívánja (mustrálgatja = plepón) a másik neműt.(Vagy az azonos neműt, ami szintén bűn.) Jób tudta, milyenveszélyes a másik neműek nézegetése.12 Jézus leleplezi a bűngyökerét, ami a szívben kezdődik, és kiteljesedve parázna tet-tekké válik. Jakab is tanít erről.13

Isten törvényében a válás nem egy opció, kivéve a paráz-naság esetét.14 A házasság felbomlását abban az esetben lehetlegálisnak nevezni, ha az egyik fél hűtlenné válik.15

A zsidó férfiak a legkülönfélébb indokokkal (5Móz24,1 alapján váló levéllel) feljogosítva érezték magukat aházasság önkényes felbontására, és az elbocsátott nőtszabadnak tartották újabb házassági kapcsolatra. Erre reagálJézus, és figyelmezteti a hallgatóit, hogy ez a gyakorlat Istenszemében illegális. Pál apostol is tanít a házasságról az 1Kor7-ben.

4

B I B L I A T A N U L M Á N Y

Durkó István

A törvény igazi értelmezése

3. Az eskü kérdése16

Míg korábban a zsidó gyakorlatban az eskünek voltakszabályai, hogy milyen helyzetben hogyan lehetett esküt mon-dani, Jézus rövidre zárja a témát. Ennek oka a következő:amint már szó volt róla, minden az Istené, ő a tulajdonos, ígyegyetlen embernek sincs joga, hogy a mennyre, a földre vagyJeruzsálemre esküdjön. Még saját testünkkel sem ren-delkezünk teljesen. Ennélfogva senkinek sincs joga az olyandolgokra, mint tanúkra esküdni. Ezzel Jézus a beszéd tisz-taságára hívja fel a figyelmet. Legyen mindenki szavahihetőeskü nélkül is!

4. A bosszú és a szeretet kérdése17

A jogalkotás alapja a megtorlás és az elrettentés, ígylehet a bűnt korlátozni, illetve a bűnöst megbüntetni, esetleg„kivonni a forgalomból”, például börtönnel vagy halálbün-tetéssel. A kérdés, hogy kinek és milyen joga van az igazság-szolgáltatás gyakorlására. Jézus nem az államtól vonja meg abüntetés jogát, viszont a személyes bosszú megengedhetetlen,annak ellenére, hogy a mózesi törvények engedékenyek.18

Jézus tanítványainak nem szabad alkalmazniuk az ellenségmódszerét. Azért is volt ez reformüzenet, mert a zelóták moz-galma19 miatt tele volt a társadalom haraggal ésbosszúvággyal. Az erőszak viszont erőszakot szül, és enneknem lesz soha vége.20 Jézus teljesen újszerű reakciókat java-sol a sértetteknek. Ezek a szeretet tettei, amelyek erősebbek,mint a bosszú. A szeretet mindent legyőz.

5. Az ellenség szeretete21

Amikor Jézus pontosítja a törvényt, kiderül, hogy agyűlölet későbbi emberi betoldás, ugyanis a mózesi törvény-ben ez nem így szerepelt.22 Jézus azt kéri a követőitől, hogy netegyenek különbséget barát és ellenség között, mindkét cso-portot szeretni kell. Azért, mert Isten szeretete sem személy-válogató. Jézus nemcsak tanította ezt, hanem a gyakorlatbanbe is mutatta. A kereszten a szenvedései között imádkozott éskegyelmet kért a kegyetlenkedőkre.23

6. A hívő ember motivációi legyenek tiszták!24

Jézus ebben a részben is a lényegre tér. Jó az, ha valakiadakozik, de Isten nem csupán a tetteket látja, hanem a belsőmotivációt is. Mivel a törvény szellemi, ezért a szellemünkigakar hatolni. Aki a mennyei jutalmat is át akarja venni, annaktiszta motivációkból kell adakozni.A kürtöltetés Izraelben természetes volt. Ezzel reklá-mozta magát az adakozó ember. Jézus viszont ezt egyszerűenképmutatásnak nevezi.25 A Krisztus-követő embernek nem aközönség előtt, a nézők elismerését keresve kell gyakorolni aszentséget. Az adakozás, mások segítése nem arra való, hogymagunkra irányítsuk a figyelmüket. Ez ne nekünk legyen rek-lám, ne az egót erősítse, hanem Isten nevét dicsőítse! Aki teháta mennyei jutalmat is át akarja venni, annak tiszta motivá-ciókból kell adakozni.

7. A helyes ima26

Jézus az imádsággal kapcsolatban is hasonló dolgokatmond el. Az ima nem a cirkusz része, hogy sokan lássák ésámuljanak, hanem az Istennel töltött meghitt kapcsolat. Afarizeusok az ima idején bárhol is voltak, megálltak, és Istenfelé és a külvilág felé is próbálták demonstrálni, hogy ők meny-nyire szellemiek. Jézus ezért ajánlja, hogy ne kifelé mutassunk

valamit, hanem alázattal vonuljanak el és úgy imádkozzanak.27

A bőbeszédűség pogány szokás volt, hogy kényszerítsék azisteneket a válaszra. Ennek az értelmetlen gyakorlatnak nincshelye abban a beszélgetésben, amit az Istennel végzünk. Amintaimádságot (Mi Atyánk…) sem pogány módra kellgyakorolni, ismételgetni, mint egy mantrát28, mert ez ispogány gyakorlat. Sajnos ez ma is bizonyos keresztyén körök-ben teljesen bevett gyakorlat. Ez az ima nem a szavaiban,hanem szellemiségében ad mintát.

8. Hogyan böjtöljünk helyesen?29

A böjt nem volt törvényileg előírt kötelesség, mégis afarizeusok olyan módon képviselték, hogy aki heti két napotnem böjtöl, az nem engedelmeskedik Istennek. Ők a böjti nap-jaikat nyilvánosan is demonstrálták. Nem ettek, elváltoztattákarcukat (eltakarták), nem köszöntötték egymást, nem dolgoz-tak és nem jártak fürdőbe, nem kenték meg a fejüket olajjal.Ezek után szinte lehetetlen volt nem észrevenni, hogy kiböjtöl. A lelki hátteret viszont nem tartották ennyire fontosnak.Jézus pedig azt mondja, hogy a lelkület a lényeg, és nem akülsőség. A böjtöt annak kell látnia, akire tartozik, vagyisIstennek. A többi embert nem kell frusztrálni azzal, hogy vala-ki mennyit böjtöl és milyen szellemi. A szellemi ember úgytűnjön ki, hogy a jó gyümölcsök és Isten áldása folyamatosanmegnyilvánul az életében! A böjt önkéntes és Isten előttimegaláztatást és önmagunk megtagadását jelenti, hogy Istenakaratát megértve lehessen továbbmenni.

9. Az igazi kincs kérdése30

A földi vagyon szerzése mindenkinek kísértés, és ha sike-rül minél többet felhalmozni belőle, akkor hamis bizton-ságérzetet ad. Aki ebben bízik, csalódni fog, mert egyszerűennem működik, valamint ez a vagyon (biztosíték) nagyon köny-nyen amortizálódik. Jézus a következő veszélyeket említi: sés(görög) „moly”, a textiláruk ellensége, brósis (görög) „szú”,a fa eszközök ellensége, az „enyészet, rozsda” a fémtárgyakatpusztítja, valamint a tolvajok tevékenysége is veszélyezteti avagyont. A palesztinai vályogházból úgy loptak, hogy kifúrtákvagy aláásták a falat. A vagyon és a gazdagság nem bűn, de haez kerül a középpontba, sok fájdalmat és gyötrődést okoz azembernek, és az Istennel való kapcsolata kárt szenved.

10. A tiszta szív31

A farizeusok sokat foglalkoztak a külsőségekkel, ésnagyon keveset beszéltek a belső szellemi tisztaságról. Jézusezzel a kijelentésével leleplezi őket, és azt állítja, hogy nemlehet titkolni és vallásos cselekedetekkel álcázni a betegeslelkületet. A belső érzések, motivációk a szemben megjelen-nek. Amilyen a lelkünk, annak a képét mutatja a tekintetünk.Aki szabad a földi kincsektől, bűnös kívánságoktól, ésIstenben tud gyönyörködni, annak tiszta a tekintete. A kapzsi,vágyakkal és kívánságokkal telt ember szeme zavaros, és min-denkiben az áldozatot látja, mert mások legyőzésével akarelőrejutni. A szemből tehát látható, hogy kinek milyen a lelke.

11. Isten és a mammon32

A mammon az anyagiasságnak, földi kincseknek, di-csőségnek a kifejezője. A farizeusok szerették ezeket, deközben szellemiek is akartak lenni. Jézus válaszút elé állítjaőket, és tiszta viszonyokat akar teremteni. A zsidó jog ismertolyan esetet, amikor testvérek, üzlettársak közös örökséghez

Bibliatanulmány 5

jutottak, és ebben a rabszolga is benne volt, így két gazdájalett. Ez sokáig nem tartható, főleg, ha a tulajdonosok nemegységesen parancsolnak. A felvázolt jogi helyzet miattkialakultak furcsa helyzetek, de Isten országába tiszta vi-szonyoknak kell lenni. Aki ide tartozik, annak döntenie kell.Nem lehet egyszerre két irányba menni. A farizeusok általképviselt álszentség és közben testies életvitel nem tartható,mert ez bűn.

12. Isten gondviselése és az aggodalmaskodás33

Jézus azután mondja ezeket, miután a mammonról taní-tott. Aki nem tud dönteni, és a mammon ott van az életében,annak az aggodalmaskodás mindig probléma lesz. Ha kevésvan, azért, ha sok van, azért. Aki viszont nem két úrnak akarszolgálni, hanem Istennek, az tapasztalni fogja a gondviselést.Az elkötelezett hívőknél tehát értelmetlen az aggodal-maskodás, mert a mennyei Atyánk mindent megtehet, és ezértnem érdemes kétségbe esni. Ha az élet nagy kérdéseibenIstenhez jövünk, miért nem tesszük ezt meg a mindennapimegélhetés dolgában? A megoldás: először Istenre figyelni, ésutána a mindennapok kihívásaira. Meg kell tanulni, hogy amunkával pénzt keresünk, de Istentől jön az áldás, ami amegélhetést biztosítja. Jó, ha tudjuk, hogy Isten gondviselésenem múlik el soha.

13. A képmutató ítélkezés34

Az ítélkezést és a törvényeskedést a farizeusok és írás-tudók szinte a tökélyre fejlesztették. Egy probléma volt velük, hogy soha nem magukon alkal-mazták először, hanem mindig másokat ítéltek meg jogosanvagy jogtalanul. Az egyszerű emberek is érzékelték ezt, ezértJézus azt tanácsolta nekik, hogy „Mindazt, amit mondanak,tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek,mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik!” (Mt 23,3)Jézus szavai leleplezték ezt az önelégült és kritizálószellemiséget. Nemcsak arra kell figyelni, hogy ki mit tesz,hanem azt is tudni kell, hogy Isten mindent lát. Nagyon szé-gyenteljes, amikor a bíró elítél valakit, de közben a bírót is elkell ítélni egy sokkal súlyosabb bűnben. Fontos az intés, másoktanácsolása, de ezt azok tehetik, akiknek rendben van az életük.

14. A szent dolgok35

A kutya és a disznó Izraelben tisztátalan állatok voltak,viszont az igazgyöngy a legnagyobb érték kifejezője volt.Amiről tanít Jézus, az nem más, mint azok az igazgyöngyök,amelyek kezdik elveszíteni az értéküket, mert nem jól vagynem jó helyen használják őket. Amikor a böjtöt, az imádkozástvagy más olyan dolgot, ami nagyon fontos és szent, lejáratják,sok ember azt mondhatja, hogy akkor ez nekem nem kell, éseltapossa. Jézus arra figyelmeztet, hogy mindent a magahelyén kell kezelni. A szent dolgok arra valók, hogy Istenszentségét továbbsugározzák, és nem szabad, hogy a szentdolgokat a tisztátalan erők megszégyenítsék. A farizeusilelkület folyamatosan amortizálta ezeket a szent dolgokat.Nem mindegy, hogy mit mikor teszünk, vagy kinek mit mon-dunk és milyen lelkülettel. Mennyei bölcsesség és aSzentlélek vezetése nélkül nem fog menni.

15. Az ima meghallgatása36

A korabeli Palesztinában a kenyeret egy nagy laposkövön sütötték. A kisült lapos kenyér hasonlóan nézett ki, mint

az a kő, amin sütötték. Amikor a gyerek a friss kenyér illatátmegérezte, és kért belőle, a szülő véletlenül sem a forró követadta oda neki. Jézus ígéretei bátorítanak bennünket, hogymikor mi is kérünk, Isten válaszolni fog, és megáld bennün-ket. Nem kell félnünk, hogy valami értéktelent kapunk, mertIsten hűséges.37 Nekünk csak kitartóaknak kell lenni.

16. Az aranyszabály38

Hillél rabbi39 azt tanította, hogy „Ami gyűlöletes előtted,ne tedd azt senki mással!” Ez jó tanítás volt, de negatív: mitne tegyél. Jézus üzenete pozitív előjelű: mit kell tenni. Az őtkövetőknek nem passzivitásban kell élni és elhatárolódnimindentől, hanem aktívan, a világra pozitív hatást gyakorolni.Az amit vetünk, azt fogjuk aratni alapelv ebben az aranysz-abályban kiteljesedik. Vessünk, tegyünk Isten szerint valódolgokat, melyek építik az emberi kapcsolatokat, és az Istentörvényét is betöltjük!

17. A jó döntés felelőssége40

Jézus a hallgatóit válaszút elé állítja. Izrael szellemivezetői a mózesi törvény általuk tanított és magyarázott meg-tartását nevezték az üdvösség útjának. Jézus tanításaival pedigmindezeket leleplezte, és azt állította, hogy aki azon az útonmegy, amelyiken eddig, az a kárhozatba jut. A törvény jó, de amagyarázata és az alkalmazása teljesen torzult. Erről az útróla keskeny útra, Jézus útjára kell áttérni, ami tényleg a menny-be vezet.41

18. A hamis próféták veszélye42

Jézus a beszéde végefelé az akkori vallási elitet mégdurvábban leleplezi. Ők a hamis próféták, akik a törvényrőlbeszélnek, de nem tartják be. A gyümölcseik negatívak. Jézustehát valóságos veszélyre hívja fel a figyelmet. Résen kelllenni, mert a szellemi éberség az egyetlen eszköz a hamis dol-gok leleplezésére. A hamis próféta ugyanúgy néz ki, ugyan-azokra az írásokra hivatkozva beszél, és visszaél az embereknyitottságával. Jézus egyszerűen definiálja az igaz prófétát.Tiszta tanítás és jó gyümölcsök a saját életében és a szol-gálatában.

19. Az Atya akarata43

Az imádság témakörnél már Jézus kifejezte az uram-uramozás értelmetlen voltát. Csupán a szavakban megnyilvánuló keresztyénségneknincs ereje. Ha a szívünkben, szellemünkben nincs ott Istenjelenléte, akkor csak az üres vallásosság és az üres megvallásvan, ami semmire sem elég.44 A hitvalló szónak akkor vanigazi értéke, ha a mennyei Atya akaratának cselekvésévelpárosul, és ez hitből származik.

Összegzés

1. Az igehallgatók személyes felelőssége45

Ezekben a szavakban már a személyes felelősségetemeli ki Jézus. Miután hallották az emberek az igazságot,tegyék ezt az életük alapjának, ami stabilitást ad. A korábbitörvényértelmezés és gyakorlat a homokos alapot jelentette.Azért kell a kősziklára építeni a házat, mert Jézus biztosraígéri, hogy jönni fognak a viharok. Tehát nem a körülmények-ben van különbség, hanem az alapozásban. Semmi nem adbiztonságot, csak a Krisztusba gyökerezett élet. Így az

6 Bibliatanulmány

aszkézis, önmegtagadás, fegyelmezett élet, vallásos tettekönmagukban nem segítenek a törvények betartásában, csak azújjászületett és Szentlélekkel teljes élet.Jézus a mózesi törvényekhez hasonlóan áldást és átkot,életet és kárhozatot tár a hallgatóság elé. Mózes óta egyetlenpróféta sem mert így fellépni Izraelben. Jézus azért tehettemeg, mert a törvényadó személyében helyreállítja és betölti atörvényt, amit az emberek eltorzítottak. Jézus a törvénytanításával természetes határokat állít a hallgatók elé, amiszigorúbb, mint az írástudók és a farizeusok tanítása, mégis azemberek érezték, hogy Jézusnak van igaza. (Például az agyilkos, aki gyilkol, vagy az is, aki egy életen át utálja a másikembert?) Az új szövetség alapját jelentik ezek a tanítások. Jézushelyreállít, jó alapot vet, ami örökké megáll, és utat mutat, ami amennybe visz. Aki nem ismeri meg Jézust személyesen, és nemfogadja el megváltójának, annak a törvény igazi értelmezésévelmindig baja lesz, mert a törvényadót nem ismeri.

2. A mai egyház felelősségeA hegyi beszéd üzenete nagyon aktuális a mai elin-tézményesült egyháznak is. Számtalan területen a hagyo-mányok és a kialakult szokások az irányadóak. Isten igéjétmindenütt magyarázzák, de sok helyen korlátozva van. Maugyanolyan erővel hat Jézus szava: „Hallottátok, hogy megmondatott…, én pedig azt mon-dom nektek, hogy…”Népünk szellemi felemelkedése, az ébredés akadályokbaütközik, ha nem a kősziklán állunk. A mammon tetten érhető,amikor az intézmény védelmében élünk és az anyagiakbanbízunk. A képmutatás bűne mindennapos, amikor az egyház azépületekről, programokról, politikai ambíciókról beszél,mutatja a nagyságát, de mögötte ott vannak tömegével aszellemileg alultáplált emberek, akik szenvednek. Az egyházelítéli a bűnöket a világban, de ott vannak a pedofil papokügyei, a pénzügyi manipulációk, a politikai titkos szövet-ségek. A szálka és a gerenda üzenete ma is aktuális. Tegyük fela kérdést, hogy az igazgyöngyöt hogy használjuk! Amikor azegyházról van szó, sokszor az emberek legyintenek vagykigúnyolják, hogy már lejárt az ideje. A disznók tapossák azigazgyöngyöt, Krisztus testét. Mindennek vissza kell kerülnieaz eredeti helyére. Meggyőződésem, hogy a törvény igaziértelmezése és helyes gyakorlata a 21. század elején Istenországának a hatalmas előretörését, az egyház, a gyülekezetóriási növekedését jelentheti.

Felhasznált irodalomBiblia – különböző fordítások John R. W. Stott – A hegyi beszéd, Harmat Kiadó, Bp.,1993Dr. Almási Tibor – Máté evangéliuma, GyuRó Art – PressKiadó, Szokolya, 2000William McDonald – Újszövetségi kommentár I.,Evangéliumi Kiadó, Bp., 2001John F. Walvoord – Roy B. Zuck (szerk.): A Biblia ismeretekommentársorozat, VI. KIA, Bp.,1997 A Szentírás magyarázata III., Magyarországi ReformátusEgyház Kálvin János Kiadója, Bp.,1998Budai Zsolt – Én pedig azt mondom néktek… (A hegyibeszéd) Előadásjegyzet, Logos-Hungary Alapítvány,Miskolc, 2005

Utalások

1 Zsid 1,1–2.2 Mt 3,1–2; Mk 1,15. 3 Lk 4,41.4 Mt 5,17–20.5 Zsolt 24,1; Hag 2,8.6 Mt 5,21–26.7 A raka szó jelentése: esztelen, ostoba.8 Szanhedrin: zsidó törvényhozó testület.9 Mt 5,27–32.10 2Móz 20,17.11 2Sám 11,2–4.12 Jób 31,1.13 Jak 1,14–15.14 Lk 16,18; 1Kor 7,10–11; Mk 10,2–12; Mt 19,3–12.15 A porneia görög szó szexuális félrelépést, szexuális ren-dellenességet jelent.16 Mt 5,33–37.17 Mt 5,38–42.18 3Móz 24,19–20.19 Zeloták: radikálisan fellépő zsidó párt volt a római elnyo-mókkal szemben.20 Hós 8,7.21 Mt 5,43–48.22 3Móz 19,17–18.23 Lk 23,34.24 Mt 6,1–4.25 Hypokrités a héber chánéf “álszent, istentelen” görögmegfelelője. A theathénai görög szó a “lássanak/megtekint-senek titeket”. (Ebből származik a teátrum szó is.)26 Mt 6,5–15.27 Tameion görög szó jelentése “belső” helyiség a lakásban,zárható raktár, kamra.28 Mantra: keleti vallásoknál állandóan ismételt szöveg.29 Mt 6,16–18.30 Mt 6,19–21.31 Mt 6,22–23.32 Mt 6,24.33 Mt 6,25–34.34 Mt 7,1–5.35 Mt 7,6.36 Mt 7,7–11.37 Róm 8,32.38 Mt 7,12.39 Hillél rabbi az egyik legtekintélyesebb tanító voltIzraelben.40 Mt 7,13–14.41 Jn 14,6.42 Mt 7,15–20.43 Mt 7,21–23.44 Róm 10,10.45 Mt 7,24–27.

Bibliatanulmány 7

8

Történelmi fordulópont volt, mikor Pál és társai a ViaEgnatia úton megérkeztek Filippibe. Európa lett a világmisz-szió központja. Az első állomás volt Filippi, ahonnanlehetőség nyílt továbbvinni az evangéliumot Rómába,Spanyolországba, sőt azon túl is.Filippi tágas és gazdag síkságon helyezkedett el a ViaEgnatia út mentén, Neapolistól (modern Kavalla), az Égei-tenger kikötőjétől kb. 10 mérföldre a szárazföld belsejében. AVia Egnatia volt a történelem egyik legfontosabb országútja,amely a felső Trákikában levő Byzantiumból Filippinkeresztül vezetett Dyrrhachiumba (modern DurresAlbániában) az Adriai-tenger partján Olaszország átellenében.Ez volt a fő útvonal, amely az ősi világban összekötötte ÁzsiátEurópával, így az út mentén levő valamennyi város stratégiaicélpont lett az evangélium terjesztésében. Tény, hogyFilippinek fontos szerepe volt a római korban, ami abból adó-dott, hogy a Via Egnatia út mentén helyezkedett el. Bizonyáraez a kereskedelmi útvonal csábította Lídiát is, hogy az ázsiaiThiatirából Filippibe menjen áruival kereskedni (ApCsel16,14).A város eredeti neve Crenides volt (jelentése „források”,mert vízben bővelkedett), az őslakosok pedig a sziget partjamentén levő Thasosból települtek át a szárazföld belsejébe.

Callistratus vezér alapította a várost, aki Kr. e. 361-benAthénból menekült ide. Igazi városi rangra azonban NagySándor apja, a Macedóniai 2. Fülöp, azaz Filip (Kr. e.359–336) emelte. Mivel a Via Egnatia út mentén, a hegyláncmögött terül el, csábító célpont volt birodalma kiter-jesztéséhez. Miután elfoglalta a várost, körülvette védőfallal,megerősítette, színházat épített, aminek romjai még láthatók.A trák őslakosok mellé bevándorlókat telepített, és megvál-toztatta a város nevét Crenidesről saját neve után Filippire.A környék földjében gazdag aranybányák voltak, a fel-színen pedig bőven volt faanyag, amiből Filip és az utánakövetkező uralkodók még évszázadokig építkezhettek.A római konsul, Aemilius Paullus Kr. e. 167-ben négyrészre osztotta Macedóniát, és Filippi az első kerülethez tarto-zott. Mégsem Filippi lett a kerület fővárosa, hanem a partmenti Amphipolis. Ennek ellenére, mivel a Via Egnatia útmentén épült, virágzó földművelése volt, és jó módban éltek afilippiek. Százhuszonöt évvel később – Kr. e. 42-ben – a város for-dulóponthoz érkezett.Antonius és Octavianus meghiúsította a Julius császárellen tervezett merényletet, Brutus és Cassius pedig a filippicsatában harcolt. A filippi csata történelmi jelentőségű volt.

BIBLIAI TÁJAK – EMBEREK

C. Mack Roark

Pál és a filippiek

Az ősi amfiteátrum, melyet ma is használnak nyári szabadtéri színháznak

Bibliai tájak – emberek 9

Cassius és Brutus a csata után öngyilkos lett, ezzelRómában véget ért az oligarchia, és megnyílt a kapu arómai impérium előtt.1 Antonius kihasználva az alkal-mat, ide telepítette katonáit, városi rangra emelteFilippit és római gyarmattá nyilvánította mint ColoniaVictrix Philippensium.Tizenkét évvel később, Kr. e. 31-ben az actiumicsatában Octavianus megverte előző szövetségesét,Antoniust, aki ekkor már szövetkezett az egyiptomiKleopátrával, hogy majd közösen felépítenek egybirodalmat, amit Alexandriából fognak kormányozni.Ezzel a győzelemmel Kelet is Nyugat hatalmábakerült, és az egész mediterrán világot Róma uralta.Octavianus ide deportálta Filippibe azokat a róma-iakat, akik Annius pártján voltak. Filippi számára ezegy előrelépés volt a békéhez, ami két évszázadon áttartott. Az ősi Crenides ismét új nevet kapott, ColoniaJulia Philippensis, ami később Colonia AugusztaFillipensisre változott, mikor a római szenátusOctavianust „Augusztus” császárrá kiáltotta ki Kr. e.27-ben.2 Ez az első római császár volt hatalmon mégKr. e. 14-ben, és ő volt az, aki elrendelte az összeírást,aminek folytán József és Mária Betlehembe ment (Lk2,1).Filippinek sokat jelentett a gyarmati státus, ahogyazt Lukács, a történetíró is megemlíti, mikor rámutat,hogy „Filippi Macedónia vidékének első városa, rómaitelepülés volt” (Lk 16,12). A távoli városoknak agyarmati státus kiváltságot jelentett, és irigylésre méltórangot adott.

Felül: Műemlék az ősi Via Egnatia út mentén Filippihezközel a Kr. e.-i 4. századból. Ez volt a fő országút, ami

az ősi világban összekötötte Ázsiát Európával

Balra látható a Via Egnatia Filippi közelében. Ezt azutat a rómaiak építették az első században.

10 Bibliai tájak – emberek

Ezek a települések Rómátóltávol a Római Birodalom részétképezték. Lakosai római polgárokvoltak. A kolónia egy „kicsinyítettRóma”, utánzata Rómának éselőőrse is.3 Kiváltságai figyelem-reméltók voltak, különösen az iusItalicum jog, amely biztosította a„telepesek teljes törvényes jogát aföldtulajdonhoz, az adásvételre,adókivetésre, közigazgatásra,jogszolgáltatásra ugyanúgy, minthaItália földjén laknának, és valóbantörvényes keretek között élhettek”.4

Ez magyarázatot ad Pál külön-leges szókincsére, amit a Fil 3,20-ban használ, és egyébként csak avilági irodalomban található (azÚjszövetségben sehol másutt) a„colony” – gyarmat – kifejezés.Moffatt fordítása szerint „mi meny-nyei gyarmat vagyunk”.5 Ezzel ma-gyarázható a filippi kereskedők

büszkesége is, ahogy az ApCsel 16,21-ből kitűnik.Nem csoda, hogy Lukács a Via Egnatia út mentén levőgyarmati települést, Filippit Macedónia első városánaknevezte. Az egyik modern kutató munkájából kiderül, milyennehézséget okoz a fordítóknak ez a kifejezés. Különbözőfordítások agyonkomplikálják ezt a szövegrészt, és úgyemlítik meg Filippit, mint fővárost, vezető vagy fejedelmivárost (ApCsel 16,12).Csakhogy a kerület fővárosa Amphipolis volt, atartományi főváros pedig Thesszalonika. Ezért a legtöbbfordító „vezető városnak” vagy „első rangú városnak fordítja.Némelyek a határozatlan névmás használatából arrakövetkeztetnek, hogy Lukács nem a város rangját, hanemannak fontosságát akarta kihangsúlyozni. MindenesetreLukács tudatában volt annak, hogy stratégiai szempontból azevangélium a legjobb helyen érte el Európa földjét.Köztudomású, hogy a földrészeket összekötő fő útvo-nalak mentén általában vegyes a lakosság. A különböző fajtaembercsoportok vallás tekintetében is kevertek voltak. A sokisten tiszteletéről tanúskodnak azok a szenthelyek, amik afórum fölött helyezkednek el.6 A fellegvár egyik oldalán a 750láb magas sziklába vésett felirat különböző istenségek neveittartalmazza, ami rávilágít ara, hogy egy csomó kultusz virág-zott Filippiben.7 Némelyek szerint Pál idejében legalább 40-féle kultusz volt.8

A fő istenek fényt vetnek a földművelő közösségekre. Atrák isten Liber Pater a szőlőszüret és bor istene úgy kap-csolódik össze, mint Dionysius/Bacchus és hitvese, Bendis(Artemis/Diana), a termékenység és szerelem istennője, akittermékenységi szertartással tiszteltek. Az akropolisz (fellegvár)magaslatán volt a latin isten, Silvánius temploma, Filippibenaz olasz telepesek között ez volt a legnépszerűbb isten, a földura.9 Apolló és Artemis temploma Kr. e. 400-ból való.10 Apollójelenlétét igazolja a szolgálóleány története Filippiben, akiben„jövendölés” lelke volt (görögül pythóna, ApCsel 16,16–18).

Galerius római császár diadalíve (Kr. e. 303), amely átöleli a Via Egnatia utatThesszalonika központjában

Művészi rajz a római útépítésről

Bibliai tájak – emberek 11

Akiben pytón-lélek volt, az annyit jelentett, hogy a Delphibenlevő Apolló, a Pythian isten sugallta. Mikor a leány Pált ésSilást a Magasságos Isten szolgáinak nevezte, ezzel bármelyikpogány istenre utalhatott, mert általában ezt a kifejezésthasználták minden istenségre, alkalmazták Zeusz Hypsistosracsakúgy, mint El Elyon-re.11

Kleopátra hatására Antónius behozta az egyiptomiistent, Isist is Kr. e. 42-ben, és az ő oltalmába ajánlottaFilippit.Feltűnő volt a császárok istenítése, mikor Pálideérkezett. A leírások úgy említik Julius, Augusztus ésKlaudius császárt, mint isteneket.12 Nagyon erős volt a római

hazafias érzés.Kicsiny volt a zsidó közösség, ésvallásuknak kevés követője akadt. Azsinagógában tíz férfi jelenlétére voltszükség, hogy istentiszteletet tarthas-sanak. Az a néhány istenfélő (pogány-ból lett istenfélő), akik ott éltek, a váro-son kívül gyűltek össze. Nyilvánvalóvolt a zsidóellenes érzés. Pál érkezéseelőtt pár hónappal adta ki Claudius arendeletet, amivel a zsidókat kitiltottaRómából (ApCsel 18,2). Ezenkívül aPál és Silás ellen felhozott vád, melyszerint felforgatják üzleti tevékeny-ségüket, szintén az antiszemitizmuskövetkezménye (ApCsel 16,20).Misszió-stratégiai szempontokbólFilippi elhelyezkedése és a pogányságmint vallás miatt, nem szerepelt Pálutazási tervében, és mégis egyszer csak

Közeli felvétel az ősi Agora romjairól

Balra: Egy dénár Július császár képmásával, ami kb. Kr. e. 42–38-ban készültRómában

Jobbra: Egy dénár Antónius képmásával, amint a császárt gyászolja. Ezt az érmétRómában adták ki kb. Kr. e. 28-ban. Antónius Kleopátra befolyása alatt kb. Kr. e.

52-ben importálta Isis istent Egyiptomból, és Filippit az ő oltalmába ajánlotta

12 Bibliai tájak – emberek

ott találta magát a városban. Másodikmissziós útján Pál Kis-Ázsiában akartkörutazást tenni és oda vinni azevangéliumot, de útjában kétszer is meglett akadályozva. Először mikor meg-próbált bejutni Ázsiába, másodszorpedig mikor Bithinia tartományánakgazdag északi részét vette célba. Ezutánfordult nyugat felé, és így érkezettTroászba. Annyi azonban bizonyos,hogy a közbejött akadályt újlehetőségnek fogta fel.A Szentlélek „visszatartó”vezetése a látomás után „lehetőségetfeltáró” vezetésre fordult, mikor egyéjszakai látomásban egy macedón férfimegjelent Pálnak, és arra kérte: „Jöjj átMacedóniába, és légy segítségünkre!”

(ApCsel 16,9). Pál engedelmesen átha-józott az Égei-tengeren, és egyenesenSzamotrakéba és Neápoliszba ment,majd meg sem állt, míg a legfontosabbhelyre, Filippibe nem ért. Ez kb. Kr. u.49–52 között volt, két évtizeddel azután,hogy megalakult az első keresztyéngyülekezet. Európa területén Pál volt azelső gyülekezetplántáló.Az ApCsel nem tesz említéstFilippiben zsinagógáról, sem arról, hogyott zsidó férfiak lettek volna. Az „imád-ság helye” a városfalakon kívül volt, ésPál, valamint munkatársai itt találtak ráaz istenfélő asszonyokra, akiketKrisztushoz vezettek. Érdekes módon aFil 4,2-ben is asszonyokról beszél, ésbizonyos értelemben minden macedóngyülekezetben említést tesz a nőkről(ApCsel 17,4.12).Bármilyen ígéretes is volt a kezdetaz első megtértekkel, az ügy hamarhanyatlásnak indult. Itt fordult előelőször, hogy nem zsidó hatalmakkalütköztek össze keresztyének, hanem

világi és nem vallásos emberekkel találták szemben magukat,akik ellene álltak az evangéliumnak, sőt formálisan vádatemeltek ellenük a város elöljáróinál (ApCsel 16,10).Megverten a börtönbe zárták Pált és Silást, de miután egyföldrengés következtében megszabadultak bilincseiktől, meg-nyerték a börtönparancsnokot, azt a nevezetes embert, akimegtért (ApCsel 16,25–34). Másnap, mikor Pál felfedte rómaipolgárjogát, és kifogásolta a vele történt igazságtalan bánás-módot, a kellemetlen helyzetbe került elöljárók személyesenvezették ki Pált és Silást a börtönből, és megkérték őket, hogyhagyják el a várost.Milyen rövid ideig tartó szolgálat, mégis maradandó ésszeretetteljes kapcsolatot tükröz az a levél, amit Pál néhányévvel később a filippi gyülekezetnek írt. Teljes ellentéte ennekaz a tapasztalat, melyet Korinthusban szerzett, ahol pedigsokkal több ideig szolgált, és kiterjedt levelezést is folytatottvelük (négy levélről van tudomásunk), ennek ellenére mennyinehézséget rejtett ez a kapcsolat.

Egy parittyakő gyékénykosárban a Kr. e. 5–4. századból. A görög világban sok éven át használták háborúban a

parittyakövet. A rávésett név rendszerint a város nevére vagy az uralkodóra utalt, aki azt használta, esetenként

a hajítók kapitányára

Az ősi Agora romjai Filippiben

Északkeleti irányból a déli irányba nézve az üzleti negyed, a bíráskodás helyszínelátható (ApCsel 16,19–22), ahol Pált és Silást elítélték, mert meggyógyította a

gonosz lélektől megszállt jövendőmondó leányt, ami valahol itt történhetett

Bibliai tájak – emberek 13

Első szolgálatától számítva több mint tíz év után Pál arómai fogságról írt a filippieknek. Némelyek úgy vélik, hogyaz efézusi vagy a cézáreai fogságban született ez a levél, de abizonyítékok azt mutatják, hogy Rómában. A császárudvarából küldött köszöntés (Fil 4,22) inkább Rómára utal,akárcsak az említett „testőrség” (Fil 1,13). Noha Pál tudatábanvolt annak, hogy fogsága tartós lesz, mégis reménykedettabban, hogy kiszabadul és folytathatja szolgálatát Filippiben(2,24).Mikor a filippiek értesültek Pál bebörtönzéséről,elküldték Rómába Epafroditoszt, és segélyt is küldtek szük-ségeinek fedezésére. Epafroditosz miközben Pálnak szolgált,halálosan megbetegedett, és ennek híre eljutott Filippibe is.Epafroditoszt annyira meghatotta a filippiek aggodalma, hogyvágyódott utánuk, szerette volna jelenlétével megnyugtatniőket (2,26). Ezért Pál az eredeti tervnél hamarabb visszaküldteőt Filippibe, és több mint valószínű, hogy a levelet is ő vitteel. Eredetileg a levelet köszönetnyilvánításnak szánta, debővebb lett, mert bátorítás és vigasztalás is volt benne. Nem ezvolt az egyetlen kapcsolata Pálnak a gyülekezettel elsőtalálkozásuk óta. Ott voltak kiküldött munkatársai, Timóteusés Silás (ApCsel 18,5). A filippiek folyamatosan tartották akapcsolatot levelezés által Pállal, és támogatták missziósmunkájában (Fil 4,16). A korinthusi levél, különösen amásodik, nyilvánvalóvá teszi, hogy Pál rendszeres kapcsolat-ban volt a macedóniai gyülekezetekkel, beleértve Filippit is.Pál személyesen tett még egy második, sőt harmadik köru-tazást is (ApCsel 20,1–3.6). Ide tartozik még Timóteus láto-gatása Filippibe, és visszatérése Pálhoz (ApCsel 19,22; Fil2,19–23).A második századból származó iratok szerint valószínű,hogy Pál több levelet is írt Filippibe, ugyanúgy, mintKorinthusba vagy Thesszalonikába. A második század elejénPolycarposz, Szmirna püspöke levelet írt a filippieknek, és

ebben megemlíti Pállal kapcsolatban, hogy „mikor távol volttőletek, leveleket írt nektek, amit ha gondosan tanulmányoz-tok, segít nektek a lelki növekedésben”.13 A többes szám, „le-velek” igen jelentős, de nem meglepő, mert Pál őszinteérzelmét fejezi ki, ami már az első levélben és a kapcsolat-tartásban is megnyilvánul.Pál széles körű kapcsolatai és az első Európában mega-lakult gyülekezet magyarázatot ad a levél családias,bensőséges hangvételére.Az apostoli kor utáni időkből már keveset tudunkFilippiről. Ignatius, a Szíriában levő Anthiókia harmadikpüspöke itt ment keresztül, mikor Rómába ment, aholmártírként halt meg kb. Kr. u. 110-ben. Lényegében ő bíztattaPolycarposzt, hogy írja meg Filippibe a fent említett levelet.Azok a régészek, akik Filippiben végeztek ásatásokat, többkeresztyén sírt is tártak fel, különösen az 5. és 6. századból.14

A szomszédságban levő tengerparti város, Neapolis („Újváros”) neve hamarosan megváltozott, ugyanisChristoupolisnak (Krisztus városának) nevezték, és ez maradtegészen addig, míg a modern Kavalla nevet kapta.

A Pál korabeli városok némelyike még mindig virágzik:Thesszalonika, Korinthus, Athén. Filippiből nem maradt más,csak valahogy ez a levél, ami arra emlékeztet, hogy stratégiaiszempontból milyen fontos hely volt és milyen értelmesemberek éltek itt.

Ford.: Gerő SándornéBiblical Illustration, Spring, 1993

Irodalmi utalások1 H. C. G. Moule, The Epistle to the Philippians, Baker House,1981.2 Wayne A. Meeks, The First Urban Christians, New Haven:Yale University Press, 1983, p. 45.3 Moule.4 Kirsopp Lake and Henry J. Cadbury, The Acts of theApostles, vol. IV in The Beginnings of Christianity, ed. F. J.Foakes Jackson and Kirsopp Lake, Baker House, 1979, p. 190.5 Moule.6 Meeks, p. 46.7 Meeks, p. 211.8 Richard R. Melick, Jr., Philippians, Colossians, Philemon,vol. 32 in The New American Commentary, Nashville:Broadman Press, 1991, p. 26.9 Meeks, 216.10 Melick, 22.11 F. F. Burce, The Acts of the Apostles, Greek Text withIntroduction and Commentary, Third edition, Grand Rapids:Wm. B. Eerdmans Publishing Co., 1990, p. 360.12 Peter O’Brien, The Epistle to Philippians, The NewInternational Greek Testament Commentary, Grand Rapids:Wm. B. Eerdmans Publishing Co., 1991, p. 5.13 Kirsopp Lake, The Apostolic Fathers, Vol. I., LoebClassical Library, Cambridge: Harvard University Press,1912, p. 286.14 The Oxford Dictionary of Byzantium, Vol. III., New Yorkand Oxford: Oxford Unversity Press, 1991, p. 1653.

A Makedóniát átszelő Via Egnatia. Az apostolok útja

Jézus kihallgatásáról a négy evangéliumban leírtelbeszélésnél felmerül az azonosítás kérdése, ezért érdemesmegvizsgálni a Jn 18,13–14-et, ahol János megnevezi Annástés Kajafást. Egy ilyen vizsgálat választ adhat arra a még na-gyobb kérdésre, hogy mi is az evangélium, hogyan rögzítettékaz evangéliumokban a történéseket, hogyan kapcsolódnakegymáshoz az evangéliumok a történések ábrázolásában. Azelsődleges cél, amit ennél a vizsgálódásnál figyelembe kellvenni, az evangélisták szándéka művük megírásánál, és aközös forrásanyag, amiből kiindultak. Az evangéliumok

összevetésének tanulmányozása jó alapot adhat a komolytanulmányok végzőinek átható, belső látás növekedésére azevangéliumokban közölt híradásokkal kapcsolatban.A szenvedéstörténetekkel kapcsolatos tiszteletreméltóbeszámolók szerkesztésénél mindegyik evangéliumi író arróltudósít, hogy Jézus egy kihallgatáson vagy tárgyaláson meg-jelent a zsidó hatóság (Szanhedrin vagy Nagytanács) előtt.Márk visszaemlékezésében a főpap és a tanács előtt történttárgyalás éjjel volt, de nem nevezi meg a főpapot. A tanács afőpap vezetésével bizonyítékot keresett Jézus ellen, hogykivégeztethessék (Mk 14,53–72). Máté történetírása hasonlítMárkéhoz, ő viszont megnevezi a főpapot, Kajafást, és hoz-záteszi azt is, hogy a tanács hamis tanúkat keresett (Mt26,57–75). Lukács Márkkal és Mátéval ellentétben a kihall-gatást a hajnali időre teszi, és Márkhoz hasonlóan ő semnevezi meg a főpapot. Lukács figyelmének középpontjában atanács áll, és az egész tudósítást többes szám harmadikszemélyben beszéli el: „ők szóltak” (Lk 22,54–71).János az egyetlen, aki két kihallgatásról vagy tárgyalás-ról számol be, és megnevez két különböző személyt, mint aJézus ellen lefolytatott bírósági tárgyalás vezetőit. A negyedikevangélista leírja, hogy Jézust először Annás elé vitték, akiapósa volt Kajafásnak, „aki főpap volt abban az esztendőben”(Jn 18,13). Mindemellett János a 18,19-ben Annást főpapkéntemlíti, és a tárgyalásról is részletesen beszámol. Az elsőkihallgatásnál nem történt formális döntés a halálbüntetésről.Ezt követően azonban Jézust megkötözve (talán annak jeléül,

14 Bibliai tájak – emberek

Annás és Kajafás

Az Olajfák hegye a Kidron-völgyből

Donald E. Cook

Gerrit van Honthorst: Krisztus Kajafás előtt

hogy már elítélték?) Kajafáshoz küldték, viszont a másodiktárgyalás részleteiről János már nem ír. János beszámolójaszerint mindkét kihallgatás éjjel történt (Jn 18,24.28).

Mivel az evangéliumokban meg van adva a határozottidőpont, meg kell kísérelnünk megmagyarázni, mit jelentenekezek. Az nyilvánvaló, hogy mind a négy evangélista ugyanar-ról az eseményről számol be, de különböző szempontból. Azis világos, hogy nem tudunk minden részletet összhangbahozni. Nem fényképpel van dolgunk, hanem leírással.

Annást (ősi iratokban Ananus) más Biblián kívüli írá-sokból is ismerjük. Ő volt a főpap Jeruzsálemben Kr. u. 6–15között. Quirinius nevezte ki Annást, Valerius Gratus pedigmegfosztotta tisztségétől. Annak ellenére, hogy hivatalábólkimozdították, még évekig igyekezett folyamatosan hatástgyakorolni környezetére. Josephus látszólag nagyra értékelte,

mert folyamatosan „főpapnak” nevezi Annást, holottéppen ő (Josephus) írta meg a hivataltól való megfosztását(Ant 18,26.34). Josephus ehhez még azt is hozzáfűzi,hogy Annásnak volt hét fia, akik főpapként szolgáltak, ésa „legszerencsésebb embereknek” nevezte őket (Ant20,197–198). Ezenkívül Annás egyik unokája, Matthias isfőpap volt Kr. u. 65–67-ben (Ant 19,316). A rabbinikusirodalomban Annás családja ismert volt széles körűkiterjedéséről, nagy vagyonáról és kapzsiságáról(Babilóniai Talmud, Pesahim 57/a; Mishnak Keriot, 1.7).Annás neve máshol is meg van említve az Újszövetség-ben: Lk 3,2 és ApCsel 4,6, ahol mindkét esetbenKajafáshoz kap-csolódik. Ahogy már említettük, egyedülJános mondja el, hogy Kajafás Annás veje volt (Jn 18,13).József Kajafás Kr. u. 18–37-ig volt főpap. ŐtValerius Gratus nevezte ki és Vitellius váltotta lehivatalából (Ant 18,35.95). A Lk 3,2-ben csak egy fontoskronológiai dátum van Bemerítő János megjelenésévelkapcsolatban, Jézus életére utalóan, míg az ApCsel 4,6részletesen jellemzi azokat, akik kezdetben az első

gyülekezet üldözésében részt vettek. Máté megnevezteKajafást mint főpapot, aki egybehívta a tanácsot és meg-szervezte az összeesküvést Jézus elfogatására és kivégzésére(Mt 26,3 lásd Jn 11,49–53), és ahogy már említettük, Mátéebből kiindulva azonosította Kajafást mint a tárgyalásvezetőjét, elnökét annak az ügyében, aki ellen az összeeskü-vést szervezte (Mt 26,57–75).János evangéliuma beszámolójában Kajafás csak egy-szer jelenik meg a tárgyalás helyszínén kívül. János Kajafástnevezi meg mint azt a személyt, aki Lázár feltámasztása utánmegmagyarázta a többieknek, hogy miért kell Jézust halálraítélni (Jn 11,49–50 lásd Mt 26,3).János gondosan megmagyarázza, hogy Kajafás kijelen-tése annak a főpapnak a hivatalos álláspontja volt, aki Istentképviselte a földön. Ez a negyedik evangélium egyik fő teoló-giai kifejtése.

Bibliai tájak – emberek 15

Sok száz éves olajfaliget az Olajfák hegyén

Fra Giovanni Angelico: Júdás konspirációjaFra Giovanni Angelico (1387–1455): Gecsemane

Amikor a Jn 18,12–28-at értelmezzük, bizonnyalállíthatjuk, hogy János tudta, hogy Kajafás volt az uralkodófőpap. Az, hogy Annásra vonatkoztatva is használta ezt acímet, azt mutatja, hogy ebben az összefüggésben a hagyo-mányt követte. Nyilván minden előző főpapot így tiszteltek.*

Továbbá azt a kijelentését, hogy „abban az esztendőben”Kajafás volt a főpap, nem úgy kell érteni, mintha évenkéntválasztották volna a főpapot, ahogy Kis-Ázsiában a pogánynépeknél volt szokás. Ezt a kifejezést inkább úgy kellértelmeznünk, hogy „abban az időben”. Vagyis mikor ez asorsdöntő esemény történt, Kajafás volt az uralkodó főpap.Jánosnak a tárgyalást bemutató leírását akövetkezőképpen összegezhetnénk: Jézust az elfogatás után

még azon éjszakán Annáshoz vitték, az előző főpaphoz,akinek nagy befolyása volt, és itt előzetesen kihallgatták.Jézust kikérdezték tanítványairól, tanításáról. Azután meg-gyalázták (lásd Mk 14,65; Mt 26,67–68). Ennek a szem-besítésnek az eredménye nem volt teljes. Formailag nem hoz-tak ítéletet, erről nincs is beszámoló. A második kihallgatásvagy tárgyalás, ahol már az uralkodó főpap, Kajafás elnökölt,valamivel később, de ugyanazon az éjszakán történt. Jézustmegkötözve vitték a tárgyalásra. János erről a második tár-gyalásról már nem számol be, de utal arra, hogy a zsidókvádja alapján Jézus elítélése megtörtént (Jn18,12–14.19–24.28).

A továbbiakban János egyetlen zsidó vezetőt sem nevezmeg, de utal arra, hogy másnap reggel a római kihallgatásnála küldöttségben ők is ott voltak (Jn 18,28.30–31.38;19,6–7.12.15). Nem tudjuk, milyen szándék vezette Jánost atörténet megírásánál, azonban nyilvánvaló, hogy Lukács voltaz egyetlen, aki részletesen beszámolt a Heródes előtt történtkihallgatásról is (Lk 23,6–12).Végül ne felejtsük el, hogy bár János kihagyta beszá-molójából a részleteket, amik a Kajafás előtti kihallgatásontörténtek, de ezt megelőzően az evangélista már megállapítot-ta Kajafás szerepét Jézus halálában, drámai módon feltárva azösszefüggést Lázár feltámasztásával kapcsolatban (Jn11,49–53).János beszámol egy másikfajta tárgyalásról is, aholkülönös káromlással vádolták meg Jézust, és meg akarták ölni(megkövezni; Jn 10,22–39).

Ford.: Gerő S.-néBiblical Illustrator, 1991, Winter

* C. H. Dodd: Historical Tradition, Cambridge, UniversityPress, 1965, 94. o.

16 Bibliai tájak – emberek

Valerius Gratus volt az a római helytartó, aki Annástleváltotta főpapi hivatalából, és Kajafást nevezte ki helyette.

Ez az érem Gratus uralkodása alatt készült Kr. u. 15-ben,Tibérius császár uralkodásának második esztendejében. Egy

babérág, a dátum és oldalán díszítés látható

Aulus Vitellius mint császár szolgálta Rómát Kr. u. 69-ben január 2-től december 20-ig. Puccsot kezdett Galba

ellen, aki meghalt, mielőtt Vitellius elérte Rómát. Vitelliusuralkodása olyan rövid volt, hogy nem is szerepel a

császárok névjegyzékében. Ez a Vitellius nem tévesztendőössze Lucius Vitelliusszal, aki Kajafást leváltotta hivatalából

Fra Giovanni Angelico: Jézus Kajafás előtt

A választott nép mindig túlélte a környező társadalmakfelmorzsolódását. Ez Isten kegyelmén túl annak is voltköszönhető, hogy vezetési formája korszakról korszakra áttudott alakulni. A patriarchális vezetési típustól a püspöki,presbiteri-diakónusi vezetési formáig bezárólag tucatnál istöbb típust találunk a Bibliában. Az újszövetségi gyülekezetekvezetési típusa a presbiter-diakónusi vezetés, ami ezen belül aszakrális tudományosság, gyülekezeti igény, missziói célok,karizmák, kirendelés és meghatalmazás alapján sokféleségetrejt magában.

Kérdésünk: A Biblia alapján milyen különbség van ateológiai elhívatás és tanulási idő után felavatott lelkipásztorés a teológiát nem tanult, de a gyülekezet által felavatottvezetők között? Rendelkezik-e a lelkipásztor bibliai alapokonfelmutatható küldetésbeli különbséggel, szemben a teológiaitudományokat nem tanult avatottal? A Biblia szerint mire spe-cializálódjon a lelkipásztor, és mire az avatott?

A teljes Írás alapján megállapíthatjuk, hogy Isten, aSzent, az Örökkévaló, aki a Lélek, megnyilatkozni akar azemberiség felé. Ez történt a csipkebokornál, a Sínai-hegyen,Jézus földön járása csodás éveiben, és a Jelenések szerinttörténik a gyülekezetekben az idők végéig. Ahol ő megjelenik,kijelentést ad, ott szent tér, idő és hely jön létre. Ebben a tér-ben Isten magát megismerteti, az őt keresők életét kegyelmé-vel támogatja, erőit adja. Különösképpen igaz ez aKrisztusban megnyílt új élettérre, amit feltámadásával tettnyilvánvalóvá, az ember számára hittel megragadhatóvá. Eszent kapcsolat művelésében igénybe veszi az általa valóelhívásnak engedelmes embert, akinek szolgálatát vezeti is

Szentlelkével. Ez a szolgálat Isten papjainak, a lelkipász-toroknak a szolgálata. A papi, lelkipásztori munka a lélekdimenziójában és a mennyben is megjelenik, ott pedig az kaphelyet, ami az Isten elgondolásának, igazságának, szentségé-nek és kegyelmének megfelel. Igaz ez a papi szolgálat formaiés tartalmi kérdéseire is. Ezért komoly papi feladat a szentségitér, idő, légkör, azaz istentisztelet ismétlődő létrejövetelénekszolgálata és az emberek azzal való pásztorlása. E szituá-cióban valósulhat meg a 4Móz 6 koncepciója: „így tegyéteknevemet Izrael fiaira”, vagy a malakiási koncepció: „ajkáróltanítást vár a nép, mivel a Seregek Urának követe ő”. Így alelkipásztori, papi szolgálat az Isten igényére, az őképviselésére, tolmácsolására támasztatott, ezért tőle valóelhívatással, érette mindennek elhagyásával, a prófétai, akrisztusi és apostoli igazságok szívbe zárásával, tanulásával,életté váltásával veszi kezdetét. Ezért az elhívó Isten felőlértelmezendő annak jelentősége, mert a világ újraszakrali-zálásával kapcsolatos tervében igénybe vett emberek ők.Ugyanakkor a gyülekezeti avatottak előhívása és szolgálatagyülekezeti igényre támasztatott, földiek elhagyása nélkül, dea gyülekezet működési, vezetési szükségeinek megoldásaérdekében. Két fontos különbség: a pap Isten igényére,szentségi célok megvalósítására, a gyülekezeti avatott agyülekezet működési szükségeinek megoldására.

Bizonyos, hogy Istentől való vezetési elgondolás való-sult meg Mózes és Áron esetében. Jetró tanácsára, majdkésőbb Mózes kérésére újabb vezetőtársakat kapnak, deMózes fősége alatt. Aggeus könyve a fogság utáni népvezetési szerkezetét mutatja fel, amikor azt írja, hogy az Úrigéjét el kellett mondania Zerubbábel helytartónak, Jósuafőpapnak és a megmaradt népnek. Világos vezetési rétegeketlátunk. Ott van a nép világi rangú társadalmi vezetője, ott vana lelki élet vezetője egyházi felkenetéssel, és a két vezetőrefigyelő nép. Malakiás a papság feladatát így fogalmazza meg:„Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnakszájából, hiszen a Seregek Urának követe ő” (2,7). Viszontnem fogalmazta meg az – egyébként vallásos – társadalomvezetőjének feladatát, nyilván azért, mert a nép azt napontaérzékelhette praktikusan.

A korábban szolgáló Mikeás azt mondja: „Ha Asszíriaaz országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztortállítunk szembe vele, és nyolc főrangú embert” (5,4). Katonaitámadás ellen lelki és társadalmi vezetők lesznek a véderő?Igen, mert a legjobb védelem a jól szervezett vezetés, ter-mészetesen Isten őrző kegyelmével. Ha világunk szellemiállapotába, hit- és gyülekezetellenes tendenciáiba beletekin-tünk, akkor máris értjük, milyen nagy jelentősége van azonembereknek, akik a gyülekezet védelmi rendszerét képezik, és

A S Z o l G á l A T ú T j á n

Katona László

A lelkipásztori, presbiteri és diakónusi szolgálatkülönbözőségei

17

Spurgeon dolgozószobája, az „igehirdetéseinek műhelye”

nem gyengítik. Az újszövetségi pásztori, presbiteri vezetésennek a mikeási vezetési koncepciónak új céllal és tartalom-mal való folytatása kell hogy legyen.

Isten elgondolása kezdettől az volt, hogy népe papi néplegyen (2Móz 19,5–6; 1Pt 2,9). De ha az Újszövetségben min-den gyülekezeti tag pap is egyben, az a tanult papságfeleslegességét, illetve minden más vezető azonos funkcióját,küldetését állítja-e? Tény, hogy több időben rövidebb múltúfelekezeteknél néhol előfordul, hogy bizonyos liberális egy-házvezetési elmélet miatt, nem látják meg a lelkipásztorság éspresbiter-diakónusság szentségi és funkcionális különbségeit.

Már az apostolok – a fogság utáni zsinagógai és a görögvezetési modellt követve – gondoskodtak arról, hogy agyülekezeti ügyek intézésére legyenek választott diakónusok,ők pedig maradtak az igei munkánál. Az, hogy Istvánt és Filepetnemsokára a missziómezőn látjuk, nem azt jelenti, hogy ava-tottságuknál fogva ez járt nekik, hanem az alkalmi közösség-irányítási feladat előtt már volt Szentlélekkel, hittel, böl-csességgel végzett, de nem avatáshoz kötött munkájuk. Ugyanisők már korábban is igehirdetők voltak. Ha ezt nem tételezzükfel, akkor arra kell választ adnunk, hogy a tizenkét apostolhogyan oldotta meg a nagy tömegeknek sok helyszínen valótanítását. Miként tudhatták meg, hogy kik alkalmasak diakónusiszolgálatra, kik azok, akikben megfelelő lélek, bölcsesség ésalkalmasság van? A zsinagógai gyakorlatból tudjuk, hogy a 30évnél idősebb férfi felállhatott tanítani, ha arra alkalmaslelkülete és bölcsessége volt. Ezt gyakorolták az elsőgyülekezetek is. Ez alapján a vezetők és a gyülekezet figyelmeelőtt hamar konkretizálódtak az alkalmas férfiak.

Kérdezzük meg a hagyományos értelmezési módszerün-ket is, hogy az Ef 4,11-ben írt apostolok, próféták, evangélisták,pásztorok, tanítók előállását hogyan szoktuk értelmezni?Általában valami misztikus folyamatként, isteni adományozástérünk ez alatt, de ezzel többnyire csak adminisztratív mód-szereinket szoktuk igazolni, mármint gyülekezeti jelölést ésválasztást. Ők nem csak úgy megjelennek maguktól, vagy agyülekezetet megajándékozó Isten jóvoltából, hanem sokkalinkább úgy, ahogyan az Elizeus prófétaiskolájából kikerült

képzett prófétatanítványok. Apostol sem lett Péterből vagyJánosból csak úgy, hanem három évig Jézus képezte őket magamellett. Titusz, Timóteus, Apollós sem lettek csak azért

evangélisták és lelkipásztorok, mertelérték a 30. évüket, hanem mert Pál vagyAkvila és Priszcilla tanítással képeztékőket. Pál megtérése után három évig voltArábiában, majd a tarzuszi és az antiókhi-ai gyülekezetben, ahol tanulással, szol-gálattal eltöltött évek után lett apostollá,lelkipásztorrá. Felületes nézet tehát azthinni, hogy amit egyesek elhívatássalvajúdva, világi pályájukat otthagyva,tanítóktól éveken át tanulással szereznekmeg, azt mások egy talán kissé misztiku-san értelmezett közösségi avatással vagyrövid idejű laikus igehirdetési múlttal bir-tokba vehetnek. Nem az Úrtól való az agondolkodás, amely leértékeli az Istennépe között a teológiai tanulásjelentőségét, és azt más úton és más ren-deltetésért keletkező pozíciók függésébepróbálja beállítani. Ez a gondolkodáskészíti elő azt a krízist, amely azt szüli,hogy „elvész az én népem, mert tudománynélkül való”.

Jeruzsálemben volt a tudósok utcája az 1Krón 2,5szerint. Bizonyságául annak, hogy becsülték a tudást, tanulást.A prédikátor gyűjtötte a bölcs gondolatokat, hogy saját magátés hallgatóit gazdagítsa útmutatás-értékű látásokkal. Így lett abeszéde olyan, mint a „levert cövek”, amihez érdemes ma iskötni a gondolkodásunkat (Préd 12). Így tehát lehetetlen, hogya tanulást, ismeretgyűjtést elismerő újszövetségnek azújszövetségi gyülekezet vezetési modellje ellent akarna mon-dani.

Figyeljük meg a Bibliából, hogy a lelkipásztornak,Isten mai szolgájának mi a küldetése!

Jézus mondja egy családi peres ügy kapcsán: „ki tettengem bíróvá vagy osztóvá közöttetek?” A 2Tim 2,4 mondja:„Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjai-ba.” A 24. vers pedig: „Az Úr szolgája ne viszálykodjék,hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas éstürelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Tehát a pásztor nem bíró, hanem tanító. Találkozik pro-vokációval, ellenszegüléssel, de ez ne módosítsa, torzítsa tanítóiműködését, mert akkor is ő az aktuális igei üzenet érkezésénekmegértetésének felelőse, egyes számú megbízottja. Végezze azevangélista küldetését a bajok türelmes elviselésével (2Tim4,5), egészséges tudomány áradjon ajkáról (Tit 2,1)!

Ha például elolvassuk a Tituszhoz írt levelet, pásztorifeladatok sokasága tárul elénk. Egészséges tanítással elnémí-tani a hamis tanításokat. Józanságban, tisztességben, mérték-letességben, hitben, szeretetben való épséget követel a családigenerációk nevelése, a társadalomban engedelmes, példásélet, a hatóságok felé a helyes viszonyulás, a jó beszédéletegymás közt, a jó tanítókkal való kapcsolatápolás mintrendeltetésszerű feladat jelenik meg itt. Az emberek megtéréseutáni üdvéletre képzése. Mindez sokrétű tanítói, pásztorifeladatot, munkát, igénybevételt tartalmaz. Ez a tanítás az Úrigehirdetésével kezdődött. Vagyis az Isten népének tanító

18 A szolgálat útján

C. H. Spurgeon, a prédikátor a Tabernaculumban

rétegei ők. Tuljadonképpen ennek másolata a pedagógus rétegműködése a társadalomban, amelynek sem a rendeltetését,sem a fontosságát normális országban nem vonják kétségbe.

A gyülekezeti avatottak küldetése a Biblia szerintPál elég sok helyen beszél erről: vigyázni, gondozni a

nyájat (ApCsel 20,17–32). A háznép vezetése (1Tim 3,5),tanítása és újratanítása a nekik tanított és átadott igéknek. Őknem találhatnak ki új igét, igeértelmezést, hanem amit tanítóiknekik átadtak. Ahogyan a lelkipásztor sem, csak amit az Úrtólvett, a teljes Írással való foglalkozásában. Ez ugyanaz a főségi

rend, mint amit a házasság rendjéről olvasunk az Efézusi lev-élben. Feladatuk a tanítás útján kapott igéketközösségvezetésre felhasználni, tartani a nyájat az ige irántiengedelmességben, meggyőzni az ellenszegülőket.

Ószövetségi papi feladat volt az igehirdetés mellett alelkigondozás, a jog- és igazságszolgáltatás, a gyógyítás, apedagógia is. Évszázadok alatt ezek jelentős része önállótudományággá, szakmává alakult, mondjuk úgy, hogy pro-

fanizálódott. Érték, ha a gyülekezetben vannak ilyen szakem-berek, de ez önmagában kevés az avatottsághoz. Ha ilyentestvért a gyülekezet felavat, és megfelelő, kitartó jó lelkület-tel társul a szolgálata, akkor előmenetelére van Isten népének.Gyakran előfordul, hogy az egyházak, papok hiányában egyközösség élére ilyen diakónust vagy presbitert állítanakbizonyos közösségi életszervező, összetartó; egyház, a pap ésgyülekezet közötti összekötő munkára, de azt sohasemértelmezik azonos küldetésűnek a papi küldetéssel. Ilyen eset-ben az esedékes szentségi szolgálatra általában a környékvalamelyik lelkipásztorát veszik igénybe. Az egyház ezzel aztjelzi, hogy a szakrális képzettségben, az elhívó isteni szó irán-ti engedelmességben, a lelkekért felelősséget vállaláskészségében, mindezért a személyes és családi sorsot vállalóéletben olyan értékteremtő és -hordozó tartalmat lát, ami azegyéni és közösségi életet az örökkévalóság irányába segít-heti. A lelkipásztorság az egyház Krisztus-tartalmát növeli, aztgyülekezetek építésében „felajánlja Istennek és népének”építőanyagként, és ezért ezt az értéket nem engedi a helyi ava-tottak vagy az egyházi más alakulatai által marginalizálni. Ahelyesen gondolkodó egyház éppen ezért védi, segíti az Istenszerinti újszövetségi papi, lelkipásztori szolgálatot, ezzel azegyház önmaga életét Isten szerint pallérozza, hiszen az egy-házi szerveződés ebben a világban ugyanúgy védelemreszorul, mint a lelkipásztori lét.

A lelkipásztori és presbiteri szolgálattal kapcsolatostisztán látást zavarják az olyan esetek, amikor papi szolgálat-ban presbiteri tartalom jelenik meg, és a presbiteriben papi tar-talom. Személyi adottságok alapján olykor ez is előfordul.

Ha a gyülekezet helyi avatottjai a lelkipásztori szolgála-tot marginalizálják, az általában valamilyen társadalmi vagyemberi erő alapján való gondolkodás, és a Bibliától valóeltérés jele. Ez az, amikor a gyermek anyja méhébe harap,mert szakmai foglalkozása, megélhetése, rangja eredetilegpapi szerepkörből alakult ki, amit azután a papi szerepkörellenében él meg. Nem tudja a maga küldetését Biblia szerintértelmezni, betölteni, ezért mások szolgálatának bibliai alap-jait és értelmét kérdőjelezi meg. Az ilyen avatott hosszú időremeg tudja terhelni gyülekezetét, még úgy is, hogy nincstisztában azzal, hogy ő a zavar forrása.

Ugyanígy, ha a pásztor nem becsüli meg az avatottakmunkáját, nem igényli, az is eltérés a Bibliától, amivel a pász-tori munka univerzalitását hozza létre, ezért az csak egy ideigfog áldásosnak tűnni. Az igében a pásztoroknak is szól afigyelmeztetés, hogy haszontalan szolgává válhatnak, ha nemIstenre figyelve végzik szolgálatukat (Jer 23), ahogyan az ava-tottaknál is fennállhat a be nem válás lehetősége (1Tim 5,17).Ugyanis mind a pásztor, mind a presbiter vagy diakónusmegfelelésének tere az Isten elvei, a gyülekezet missziója éséletének eseményei, helyzetei vezetésében méretik meg, ésnem a világi talpraesettség mezején. A gyülekezetek élete nemtisztségek, beosztások egymással mérkőzésének a játéktere,hanem az emberek üdvösséghez jutásának, a már meglévő üdvéletre felkészítésének dinamikus munkástere.

Isten bölcsen szervezi meg népe életét. Úgy intézi, hogylegyen, aki a tanítás, az aktuális ige érkezésének,megértésének a munkása, és legyen, aki az aktuális igei rendmegvalósulásának a munkása.

A fenti gondolatok legyenek segítségül a lelkipásztorokés a presbiterek, diakónusok bibliai rendeltetésének éskülönbségének megértésében!

A szolgálat útján 19

Úrnapi öltözetben, a jellegzetes Luther-gallérral

Az egyház és a pedagógia helyzetéről nemrég beszélget-tünk dr. Kozma Tamás egyetemi tanárral, a MagyarTudományos Akadémia Nevelésszociológiai Albizottságánakelnökével és egyben Pedagógiai Bizottságának tagjával, aDebreceni Egyetem doktori iskolájának igazgatójával. A gon-dolatcsere levelezéssel folytatódott, amelyből – az ő hoz-zájárulásával és egyben a konferenciának küldött köszön-tésének tolmácsolásával – egy részletet idézek:

„…A totális rendszerek elmúltával… csak néhány, ere-detileg nem állami szervezet maradt meg úgy-ahogytársadalmi szervező erőnek. Ezek egyike a közismert szaksz-ervezetek voltak, a másik pedig az egyházak. Az összes többita rezsimek fölszámolták. Persze ezek is korrumpálódtak, delegalább túlélték a rezsimeket. Nos tehát ezekből – nem pediga korábbi állam- és pártszervezetekből – indulhat meg a tár-sadalom szövetének regenerálódása… Az egyházi össze-jövetelek, a gyülekezeti alkalmak, az istentiszteleti együttlétekstb. kezdhetik meg a társadalmi-társasági élet újjászervezését.Egyéb egyesületek, szövetségek, szerveződések ugyanis nemmaradtak fönn hasonló súllyal… De hogy ez bekövetkezzék,az az ország lelkészi karán is múlik. Csak akkor válhatnak agyülekezetek ilyen társadalmi regeneráló erőkké, ha a lelkészikar is fölismeri ezt a társadalomregeneráló föladatot, és min-dent meg is tesz ennek érdekében. (A pedagógusok pedig úgykerültek ide, hogy amikor írtam a beszélgetést kiváltó írást –az 1990-es évek közepén –, épp állt a háborúság az iskolákvisszaadása miatt.) Úgy tűnt, hogy ha a lelkészi kar hozzáakarna és tudna járulni az említett társadalmi regenerálószerephez, a pedagógusok akkor sem hagynák őket…”

Figyelemre méltó, hogy:a) Kimondja, hogy baj van, társadalmi léptékű gyó-gyulásra van szükségünk. Helyzetünket nem tekintipusztán ténynek, ahogyan sokan teszik, tétlenül széttár-va karjukat, vagy megrándítva vállukat, hogy „ilyen avilág!”, hanem elismeri a regenerálódás szükségességét.b) Látása szerint ebben a helyzetben az egyháznak kulcs-szerepe van.c) Lelkipásztorok és pedagógusok együtt (!) tehetnekvalamit, s nem egymással versengve, még kevésbéegymás ellenében. Emiatt jelzésértékű, hogy ezen a kon-ferencián együtt vesznek részt lelkipásztorok és pedagó-gusok! Jelenlétük kifejezi, hogy az egyházban is vanerre igény. Kifejezi, hogy az egyház a posztmodern koratomizáló, szétziláló folyamatai ellen foglal állást.Legyen ez a konferencia első lépés a közös úton, skövesse szép folytatás!Milyen is tehát az a kor, amelyben katechetikai fela-

datainkat a lelkészi és a hitoktatói karnak kéz a kézben megkell fogalmaznia?

I. A posztmodern jelenség

A „posztmodern”, azaz a jelenkori állapot névadójaJean-Francois Lyotard francia filozófus, aki az 1968-asesemények hatására (lásd csehszlovák forradalom és annak aszovjet blokk által történő katonai eltiprása) fogalmazta meg,hogy semmiféle ideológia nem lehet tekintély forrása.Elvetette a nagy ideológiák (szocializmus, kapitalizmus,emancipáció, keresztyénség), a nagy létértelmezések, nar-ratívák további létjogosultságát, s helyükbe a pluralizmusttette. Hitetlenség és bizalmatlanság ébredt az átfogó ma-gyarázatokkal szemben. Minden nagy „elbeszélés” csak el-kendőzi a káoszt. Egyszerre minden igaz és mindennek azellenkezője is igaz lehet. Nincs egyetlen posztmodernabszolútum – mint például a középkorban a keresztyénség –,nincs egyetlen „igazság”, de van mindennek amegkérdőjelezése, van egyre erősödő kritikai tudatosság. Azegészelvű, rendszerező gondolkodás lejtőre került.

A tudományosság kritériuma egyre kevésbé egyenlő akizárólagos tapasztalati igazolhatósággal. A művészetben nemlehet pontosan definiálni, mi a „szép”, a nevelésben nem lehetkimondani, mi az érték.

A töredékes tudás elfogadott jelenség, a korábbi „poli-hisztor” ma már nem létezik. A tudomány elismeri, hogy csakrészeket képes megragadni az egészből. A hétköznapi tudáspedig egyre inkább pontszerű információhalmaz.

A videoklip-kultúra azt programozza belénk, hogy min-den esetleges, véletlenszerű, minden megtörténhet, mindenmindennel kapcsolatba kerülhet, és „semmi nem függ összesemmivel” (Gertrude Stein). Nincs „sztori”, nincs értelmezés,nincs ok-okozati összefüggés-keresés, csak felbukkanó jelen-ségek. Ennek következtében pedig spirituális magány.

A „posztmodern” nem igényli a konszenzust, a meg-egyezést, sőt a disszenzust, az egyet nem értést és az ahhozvaló jogot ismeri el érvényesnek.

Egyre erőteljesebb a „másság” jogának hangoztatása –jobbára az eddig deviánsnak minősülők oldalán egyre na-gyobb az értékviszonylagosság és értékválság. Az a jó, aminekem jó. Az a jó, ami hatékony – mindegy, milyen áron. Akorábban elfogadott értékek megkérdőjeleződnek: minek abecsület, tisztesség, hűség, munka, ha jobban boldogul az, akifigyelmen kívül hagyja ezeket?! Meg sem hökkenünk, hapénzen megvásárolható nyelvvizsga-bizonyítványról vagyéppen pénzen megvásárolható diplomáról hallunk; gyö-kereinkhez lazábban kötődünk; a nyelvek posztmodern korigyarmatosításában – Márai Sándorra utalva – nevünkrőlegyre gyakrabban „kopik le az ékezet”.

Tájékozódási pont nélkül maradtak a tömegek, mindenkiönmagának mértéke. Ezért halljuk olyan sokszor: „Nekem nemondja meg senki! Ne szóljon bele az életembe senki!” Minthaa tékozló fiú útjának első fázisában lennénk: az önfeledt szabad-

20 A szolgálat útján

Dr. Fodorné Nagy Sarolta

Igehirdetés a posztmodern korban –szószéken és katedrán

A katechézis jelenkori problémái – Elméleti és gyakorlati kérdések*

ság mámorában. És egyelőre még jól is esik ez a szabadság,amíg van mit tékozolni. Soha nem látott szabad(os)ság aviselkedésben, gondolkodásban, beszédben, öltözködésben. Manehezebb meghatározni, mi a deviancia/bűn. Éppen azért, mertnincs általánosan elfogadott viszonyítási pont. Ma a homo-szexualitás normálisnak számít, a házasságkötés nélküli élettár-si kapcsolat általános, a trágár beszéd a „menő”, a pedofilok –hovatovább – pártot alapíthatnak.

G y e r m e k e i n kgyermekkor nélkül nő-nek fel (lásd MarieWinn és Neil Postmana gyermekkor eltűné-séről beszélnek). Akorábbi iskolai tan-könyvek még megbé-lyegezték – joggal – azipari forradalom korátazért, mert „nemengedték a gyermeketjátszani”, de semmivelsem jobb a mai hely-zet, amikor a gyer-mekek ugyanazt„játsszák”, mint afelnőttek. A gyer-mekek ugyanannak aszóra-koztatóiparnak afo-gyasztói, mint afelnőttek: ugyanazokat a filmeket nézik, prostitúcióról, csalá-di botrányokról, terrorról, gyilkosságról. Élvezeti cikkeik épp-úgy az alkohol, cigaretta, s egyre inkább a drog, mint afelnőtteké. Küllemük, ruházatuk hasonló. Nem ritka a kamaszlányok abortusza. A tizennyolc éves korában igényelhető művisterilizálás lehetősége olyan szabadsággal ruházza fel azértelmükben még fel nem nőtt, felelős döntéseket hozniáltalában nem tudó fiatalokat, amelyet később már nem lehetjóvá tenni. Az, aki „emberölő volt kezdettől fogva”, ma így öl,hogy megrontja az ifjúság életforrásait.

A posztmodern korban lépten-nyomon történik azagresszió: – Autópályák fölötti hidakról kamaszgyerekek dobáljáka köveket az autósokra, nekik nem számít, ha szórakozá-sukkal családi és egyéni tragédiákat okoznak.– A grafiti: a titokban elkövetendő romboló művészetannál nagyobb elismerésre számíthat, minél feltűnőbbhelyen jelenik meg anélkül, hogy „alkotóit” tetten érnék.– A sportpályák szurkolótáborainak összecsapása szintea rendezvény része.– Sőt ma már nem csak agresszióról beszélünk, hanemritualizált agresszióról. Kéjjel elkövetett gyilkosságokrólés erőszakról.

Kapcsolataink virtuálisak, látszólagosak. A televízió ésegyre inkább az internet az embertársi kapcsolatokhelyettesítőivé lépnek elő. Azt az érzést keltik, hogy a poszt-modern ember részese a világnak, de amikor kikapcsolja,döbben rá, hogy egyedül van. Nem is bírja sokáig: újrabekapcsolja a technikát. A kommunikációs eszközök bénítják

meg leghatékonyabban emberi kommunikációját. Azt hiszi,sok mindenhez ért, de amikor hétköznapi gubancait meg akar-ja oldani, kudarcot vall.

Mindenki siet. Nincs idő részesedni egymás életében, afelebarát érzéseiben és gondolataiban. Ünneptelenül zajlanaka hetek, az évek és az élet. A hihetetlen mértékű elmagá-nyosodásból (is) következő lelki bajok és a depresszió elsőszámú népbetegségnek számít. Ezek orvoslása éppen ott

lenne, amit leg-hamarabb feladunkközösségeinkben,azaz a házasságban,családban, barátsá-gokban, a jó mun-katársi kapcsolatok-ban, egyházban,otthont jelentő ha-zában, ünnepeink-ben, asztali beszél-getéseinkben.

A korábbi„szocialista embertí-pust” mára felváltot-ta a „fogyasztói em-bertípus”.

F o g y a s z t ó imagatartásra nevel amédia, a közvetlenkörnyezet, a ver-

senyszellem. A globális fogyasztói kultúra vásárlási kényszerlázában tart, és állandósuló elégedetlenségérzéssel tölt el,hiszen nagyon kevesen tudnak mértéktelenül költeni. (Akikpedig tudnak, ott általában más, nem anyagi természetűdeficitek mutatkoznak annál erőteljesebben.) Valaki ígymondta: „Ma a pénztelenségtől jobban félnek az emberek,mint az elkárhozástól.” Az új templomok a bankok.

Újfajta ifjúsági szubkultúra jelent meg. Korábban azifjúsági szubkultúra leginkább politikai jellegű volt: a szocia-lizmus elleni lázadásban nyilvánult meg. A politikai fordulatután, a kilencvenes évektől kezdődően az általános társadalmiértékekkel helyezkedik szembe az ifjúság. Ebben a folyamat-ban a kortárscsoportok jelentősége felülmúlja a felnőttek te-kintélyét. Ma elsősorban nem a család, nem az iskola, mégkevésbé az egyház neveli az ifjúságot, hanem az utca, alakótelep, a szórakozóhelyek és az internet.

A fent vázolt kórképet anómániának jelöli a szakiro-dalom: pszichológia, szociológia, közgazdaságtan stb., min-dezeknél korábban pedig a Szentírás. Az ószövetségi gondo-latkörben törvénytipró, gonosz, bűnös volt a Tízparancsolatmegszegője, amiért jól definiált szankciók, pontosan körülírtbüntetések jártak. „Anómia”, azaz törvényszegés létezett azújszövetségi időkben is, hiszen Jézus a farizeusokról mondja:„…belül rakva vagytok törvénytelenséggel” (Mt 23,28).Csakhogy az akkor elszórtan és jobbára a felszín alattjelentkező „törvényszegés”, norma-nélküliség máraáltalánossá, sőt legitimmé, megengedetté vált. Jézus az utolsóidőket jelzi így: „az utolsó időkben a gonoszság megsoka-sodik, és a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24,12). AThesszalonikai levél (2Thessz 2,3) azt is hozzáteszi, hogy agonoszság az eschatonig, Isten országának eljöveteléig nem

A szolgálat útján 21

Prédikáció – ahogy a hajdankorban volt

lepleződik le, azaz nem bűnként jelentkezik! Bűnjellege titok-ban marad. Ez a tény azonban lényegében mit sem változtat:az „anómia” Isten rendje elleni lázadás.

Mi a teendőnk? Noé módjára bárkát építeni. Azőstörténetek mindegyike, így Noé története is rólunk szól.Modelltörténet, nem csak egy hajdan letűnt kor elbeszélése.Éppen az az üzenete, hogy ma is bátorság kell hozzá, hogy akorszellemmel szemben Isten szavára építsük – mi felnőttek –a biztonságot nyújtó hajlékot fiainknak és fiaink fiainak,valamint a teremtett világnak! A hajlék Isten neve, aki maéppúgy oltalom, mint a pusztai vándorlás idején. Nem kőfalak,nem emberi erődítmények tartanak meg bennünket, mintahogy Jeremiás idején is hiába reménykedtek ebben, hanemtényleg a „Név”: Jézus Krisztus. Szeretném aláhúzni: nem abizalmunk, hitünk ereje, hiszen még a hitünk iskételkedésekkel terhelt, ez az – éppen a posztmodernitás által– ízekre szabdalt, megtépázott mentőcsónak, valójában szal-maszál, hanem Krisztus, aki a süllyedő Pétert is „kiragadja” ahalálhullámok közül, s „szabadítójaként” szilárd talajra állítja.A bárka építése átháríthatatlan feladatunk. Azaz: az egyházat,amely Krisztus nevének hordozója ebben a világban, nekünk,lelkipásztoroknak és hittanoktatóknak kell elsősorbanépítenünk. A kérdés az, hogy hogyan.

II. A posztmodern jelenség hatása az egyházra és feladataink

A Szentíráson tájékozódva a fentiek alapján szinte megis tudjuk fogalmazni, hogy mi a jelenkor katechézisének fela-data. Merthogy szögezzük le: minden divathullámmal éskorszellemmel szemben nekünk a Szentírás maradvéleményünk és életfelfogásunk mértékadója. S miután a ka-techézis csakis és kizárólag ekkleziasztikai összefüggésekbentárgyalható –, hiszen az egyház minden megnyilvánulásanevelés – ezért az egyház szélesebb kereteit figyelembe vévefogalmazzuk meg tennivalóinkat. Az alábbi pontok a teljességigénye nélkül, inkább csak gondolatébresztésként szolgálnak.Mindegyik pontban előbb a jelenségek egyházra gyakorolthatását vázoljuk föl, majd az egyházon belüli megnyil-vánulását, azután levonjuk a katechetikai következményeket.

1. Tekintélyvesztésa) A tekintélyvesztés hatása az egyházraA társadalmi mértékű tekintélyvesztés hatása az egy-

házra nézve azt jelenti, hogy az egyháznak mint intézményneka térvesztését éljük át. Nemcsak az intézmények körében,hanem az emberek tudatában is. Az egyházak nyílt és aka-dálytalan kritikája folyik, egyre erősödő hangon. A pártállamiidőszakhoz képest is gonoszabb az egyházzsugorítási folya-mat, mert a nyílt üldözés idején nagyjából lehetett tudni, hogyhol az ellenség. Ma a liberalizmus/pluralizmus jegyében, aszabadság nevében bomlasztják az egyház máig megmaradttekintélyét és egységét.

A történelmi egyházak sok ember tudatában maholnap„alternatív egyházzá válnak”, hiába hivatkozunk a keresztyén-ség kétezer éves, a reformáció fél évezredes gyümölcseire,amely gyümölcsöket az idő megpróbált és jónak bizonyított.

A lelkipásztori tekintély és szolgálat megkérdőjelezésetudatosan, például politikai pártok részéről; vagy ösztönösen,például vallási közösségek és vallási vezetők papi igénnyelvaló fellépése, amely vezetők időnként csodatévő mágusok

fényében is tündökölnek, gyógyulást és megoldást ígérvekövetőik minden bajára.

b) A tekintélyvesztés hatása az egyházon belülA tekintélyvesztést az egyházfegyelmezés elle-

hetetlenülése jelzi legkézzelfoghatóbban. Ezenkívül az egy-házon belüli öntörvényű egyének, csoportok megjelenése,akik kivonják magukat az egyházi törvény – időnként még hit-vallási irataink – szabályai alól is. Vagy éppen önmaguk nor-máját akarják az egyházra ráerőltetni, egyenetlenséget ésbékétlenséget szítva. Naponként tanúi vagyunk annak, hogy avilági normák ostromolják falainkat, s bevetülnek közénklelkészi, presbiteri és egyháztagsági szinten, mert elsősorbanközöttünk nincs tekintélye az igének. Továbbá: nincs egységeskáté, hittanterv, liturgia, vagy ha van, nem tartják magukatkötelezően hozzá. (Vagy nem is kell? Engedni kellene a korsokarcúságot parancsoló követelményének?) Pedig gondol-junk bele, mekkora ereje volt a Heidelbergi Káténak az ellen-reformáció idején, hiszen ténylegesen egy táborba, egy zászlóalá gyűjtötte az együvé tartozókat! Mekkora ereje lenne egyKárpát-medencei hittankönyvsorozatnak?

Az egyházi rangok – tisztelet a kivételnek – jobbára csaka múltból konzervált hierarchiát mentenek át, valóságos tekin-tély nélkül. Igaza lenne annak a korábban lelkészként szol-gáló, de az idézett korra már civil, „kiugrott” lelkésznek, akiRavasz László temetése után, 1975-ben – tehát nagyjából afentebb említett Lyotardal egyidejűleg – így kesergett:„Ravasz László temetése azt példázta, hogy lezárult egykorszak, amelyben még azt hittük, hogy van protestáns egy-házi erkölcs, van valami sajátos etika. Nincs, vége, eltűnt,megsemmisült. Kár, nagy kár, hogy a televízió nem volt jelenezen a szertartáson, mert ország-világ elé tárhatta volna, hogya református egyházi élet ma már formaság, ma már csaktradíció, de sem ereje, sem bátorsága nincs. Kiégett. Elmúlt.”(ÁBTL O-13586/6) Ravasz László temetésén öt, azaz öt palás-tos református lelkész vett részt. Többen civilben. Aztrebesgették, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal útján kör-levél ment a lelkészekhez, hogy ne merjenek palástosankivonulni. Ez is a posztmodern kor része! Mint ahogy az is,hogy mindezt egy ügynöki jelentésből tudhattuk meg. Apártállami rendszerben az egyházi pozíciók a párt kihelyezettállásai lettek. Az egyháztagság elveszítette vezetői irántibizalmát. Megüresedett az egyházi tekintély. Hatalom lett,jobbára belső súly nélkül. Pedig Isten az elöljárókat megtartá-sunkra akarja adni. Ezt a bizalmat újra fel kellene építeni. Deez nem világi eszközökkel adatik, hanem az Isten beszédéhezvaló szoros ragaszkodásból.

Nem csak a lelkészi, hanem a tanítói tekintélymegkérdőjelezése is zajlik akár a tanítványok, akár a szülőkrészéről. Okkal vagy ok nélkül, azt most ne firtassuk, minden-esetre általános jelenség! Bár még mindig a tisztelet jele, hogya gyermekek ott vannak a hittanórán, minden kény-szerítőeszköz nélkül! Becsüljük meg!

c) Katechetikai következményekA tekintélyvesztés legszembeötlőbb következménye a

fegyelmezési nehézség hittanórán éppúgy, mint otthon.Svédországba kivándorolt erdélyi magyar anya panaszolja,hogy ha gyermeke rossz fát tesz a tűzre, és el akarjanáspángolni, előbb be kell csuknia az összes ablakot,redőnyöket lehúzni, hogy nehogy kihallatsszék az utcára a

22 A szolgálat útján

fiúcska sírása, mert előfordulhat, hogy egy járókelő feljelentibántalmazásért. Mire azonban körbe gondosan bezár mindent,elszáll a mérge, ejnye-ejnye lesz belőle, és kezdheti kinyito-gatni az ablakokat. Hatástalan marad a szülői feddés.Hasonlóképpen a pedagógusok kezében is alig-alig van agyermek megértési szintjének megfelelő fenyítési lehetőség(vö. L. Kohlberg erkölcsi fejlődési vizsgálatai). Pedig érdemesmegfontolni, hogy a szavak sokszor gyilkosabbak, mint ha agyermek a hátsójára kap egy puhapárnást.

Nehéz fegyelmezett, rendezett gyermekmunkát végeznifegyelmezetlen egyházi közegben, önkényes lelkész, kuszaadminisztráció vagy átgondolatlan missziói munkatervmellett. A belső feszültségekkel terhes gyülekezeti közegleghamarabb a leggyengébbeken, a gyermekeken bosszuljameg magát. Ezért sürgősen rendezni kellene a nevelésselszorosan össze nem függő munkáinkat is. Miként a szülőakkor is nevel, ha semmit sem szól, úgy az egyház is. Mertmiként nem tudunk nem kommunikálni, úgy az egyház nemtud nem nevelni.

A keresztyénség lényege az engedelmesség Isten szu-verén akaratának. Ez a tartalom azonban a korszellem ellenál-lásába ütközik: mi az, hogy „engedelmesség?” – Elavult szó,felejteni való. Püspökladányban éppen ezen az úton egytragikus esetnek lehettünk tanúi: az IC egy tizennégy évesfiúcskát gázolt el. Piros volt a jelzés, de ő kerékpárral ki-kerülte a félkarú sorompót. Elütötte a vonat. Mentő,helikopter… halál. A mi fülkénkbe berogyó vasutas fiatalem-ber még mindig remegve mesélte a történteket. Munkatársaimondták, hogy két nap alatt ez volt azon a vonalon a harmadikgázolás. Mert mindenki csak a maga feje után megy. Látja,hogy piros a jelzés, de azt hiszi, ő kivédheti, az másnak szól,ő siet a dolgára. Csak a bizalom képes elfogadni, hogy Istenszabályai nem ellenünk munkálkodnak, hanem javunkra.Bármi történjék is velünk, ő tudja a miérteket. A szenvedések,és/vagy az idő érleli meg bennünk a bizonyosságot: ő tényleg„jó Atya”. Meg lehet szeretni az ő akaratát, jobban, mint asaját magunkét! Azzal, hogy a külső tekintélyek elveszítiksúlyukat, Isten arra hívja fel a figyelmünket, hogy tanítsukönként való engedelmességre a gyermekeket. Szerettessükmeg velük kicsinykoruktól kezdve – amikor még nem tudnakkülönbséget tenni jó és gonosz között – Isten törvényét!Hangsúlyozom: ne csak tanítsuk, hanem szerettessük megvelük Isten törvényét! Ez az első és nagy parancsolat. Amásodik pedig hasonlatos ehhez: szerettessük meg velük amásik embert éppúgy, mint önmagukat!

A tekintélyvesztés következtében fölértékelődik a szemé-lyes példa. A példa minden kényszert, rábeszélést nélkülöz.Benne van a mi személyes áldozatvállalásunk hitünkért. Ez az,ami a példát hatékonnyá teszi: a személyes áldozatunk. Ahol atanítás lehetetlenné vált, s a fegyelmező szó elmegy a gyer-mekek füle mellett, ott még mindig hat a jó példa.

Ha külső tekintélyforrás már alig-alig van a lelkipásztorés a tanító kezében, még akkor is lehet tekintélye a belső értékmentén. És itt többről van szó, mint empátia, tudás, szolida-ritás, humor stb. Ezek is fontosak, de ezeken túl a szívünkberejtett és zsigereinkké vált Ige kölcsönöz valamit abból atiszteletből, amit mi a szent Istennek adunk. A bennünk lakóigének akkor is van tekintélye, ha a világ minden eresztékébenrecseg-ropog.

Mivel a szülő egyre kevésbé tekintély a gyermekszámára, a kortárscsoportoknak szervezzünk programokat:

gyermek-bibliaórát, ifjúsági kört, nyári tábort, családosgyülekezeti alkalmat. Ezek a csoportok viszonyítási ponttá,referenciacsoporttá válnak a gyermekek számára. Az ő hát-terüket maguk mögött tudva könnyebben vállalják keresz-tyén értékeiket, és formálják keresztyén identitásukat.Németországban alakult egy ifjúsági szövetség, amelytöbbek között azt tűzte ki célul, hogy ők nyíltan vállalják,hogy a házasság előtti szexuális életet nem tartják helyesnek.Sok fiatal egy ilyen csoporttagság nevében, annak mintegyvédőernyője alatt könnyebben őrzi meg testét. Annál isinkább, mert kimutatott tény, hogy sok fiatal csak azért kezdiel szexuális kalandozásait, mert nem akarja, hogy társaimegbélyegezzék.

A tekintélyt nem félteni kell, hanem megosztani.Megosztani a munkatársakkal. (Persze, ez csak kölcsönösségiviszonyban működik.) Tehát segítőket érdemes bevonni a ka-techetikai munkába. A matematika érvelése az egyszemélyestekintély ellen: egy hatékony evangélizátor, aki naponta 1000embert ér el, 13 515 év alatt tudná megnyerni a világot Istenországa számára. De egy hatékony tanító, aki egy év alatt kétembert képez ki arra, hogyan nyerjen meg Krisztusnakembereket, akik mindegyike újabb kettőt-kettőt, 33 év alattképes lenne az egész világot megtéríteni – ha a misszió csakmatematikai feladat lenne.

Összességében azt mondhatjuk, feladatunk: a tekintély-vesztés korában „mégis-tekintélyelvűnek” maradni, ahol atekintélyt az Ige jelenti. Ez nem új felismerés, hanem nagyonis régi: ez a reformátori „Sola Scriptura”, a „Solus Christus”és végső soron a „Soli Deo Gloria” elve.

2. A nagy narratívák eltűnéseNehéz elválasztani az előzőtől, talán nem is lehetne, de

abban a reményben, hogy mégis más hangsúlyokat enged megez a jelölés, elkülönítve is tárgyaljuk.

a) Hatása az egyházraA keresztyénség egy válasz lett a sok közül. Valóságos

valláspiac van. A nagy világvallások árnyékában egyre többenfölteszik az egyre élesebbé váló kérdést: „Miért éppen akeresztyénségnek lehet igaza?” Emellett megjelennek az„angyaltanos” közösségektől kezdve a táltosokig a legkülön-félébb, magukat egyháznak minősítő csoportok. Kuruzsolnak,hetet-havat összehordanak, pénzt csinálnak ahiszékenységből, nyernek rajtunk.

b) Hatása az egyházbanElbátortalanodás saját küldetésünkben: hiszen „az

egyiptomi mágusok” is tudnak csodát tenni! Nem vagyunkfelvértezve a mai kor helyzeteire és vallásos jelenségeireadandó válaszokkal. Dogmatikusnak tűnhet, mégis fontoslehet: egy „posztmodern kiskáté” a hitoktatók kezében, amiegyszerűen fogalmazza meg a mai kor emberének életérzésétés az arra adható keresztyén válaszokat. Túl elméleti lett egy-házunk tanítása – amellett, hogy gyönyörű látásai vannak. Deha nem tanul meg a mai kor emberének kérdésére válaszolni,egyre inkább elefántcsonttoronyba zárja magát, és remetébblesz Oszlopos Simeonnál.

Nem vagyunk párbeszédben a posztmodern kultúrával.Nem az a megoldás, hogy ne vegyünk tudomást korunkkihívásairól, éppen ellenkezőleg: az üdvösség sisakja aztjelenti, hogy bátran, emelt fővel, a Krisztus győzelmében

A szolgálat útján 23

részesedve merjünk szembenézni a kor kihívásaival! Vajon amagunk tételeinek hajtogatása nem egyfajta bizonytalanságrólárulkodik? Nem arról, hogy nem merünk kockáztatni, éselhagyni a biztos partot, ahol egyszer a Mester mellett az öt-ezer társaságában csodákat éltünk át? A hit útját járni mindigazt is jelenti, hogy a tegnapi biztonságaimat feladni abban ahitben, hogy a „Vagyok” a pusztában vagy a viharzó tengerközepén is „veled Vagyok”-ként mutatkozik meg. A zsidóságsoha nem tapasztalta volna meg Istent akként, mint aki atengert kettéválasztja, a kősziklából vizet fakaszthat, vagyhogy szövetségeséül választ, ha Egyiptomban maradt volna.Kellett Mózes hite, kockázata. Kellenek ma azok a próféták,akik az ige világosságában, és egyben a kijelentés felhőjénekspirituális súlya alatt a posztmodern kor egyháza számára utatmutatnak, és az egyház küldetését a mai korban világosanmegfogalmazzák. Elsősorban zsinati tanítások és állásfoglalá-sok szükségességét hangsúlyozom, de nem nélkülözhetjük azegyházkormányzók, különböző tisztségviselők, prófétai látás-sal felruházott lelkipásztorok, hittanoktatók és presbiterekiránymutatásait sem. A világ veszteglésre szeretne kárhoztatniminket. A zsugorítási tendenciák erről szólnak. Elhívásunkviszont arra késztet, hogy menjünk tovább az úttalan utakonis, a jó Pásztor nyomában.

A nagy narratívák eltűnésének köszönhetően nincsszabadítástörténetünk, nincs elbeszélő kultúránk sem.Elbizonytalanodva beszélünk – ha beszélünk – a kereszt és afeltámadás evangéliumáról. Nincsenek történetek a gyüleke-zeteinkben sem. Talán a múltat még fel-felidézzük, de jelenidejűvé válik-e Isten a mi tanításunk nyomán?

Nem tudunk mesélni, történeteket átadni, egy gondolatotvégigvinni. Mintha a videoklipes töredékinformációra épülőtanulási/tanítási stílus széttöredezné a hittanóriáinkat is:óraelemekre, információkra, egy kis éneklésre, egy kisélményre. Gyermekeinknek nincs „szép”-élménye, „egész-legességérzése” a hittanórákon, pedig ez az élmény aTökéletes közelségének egyik megtapasztalási formája lenne,indirekt tanulási forma Róla.

c) Katechetikai feladatokKatechetikai feladatunk: mégis vállalni a keresztyén nar-

ratívát! Az egyik legnagyobb hitetés, hogy nincs szükség anagy, létértelmező magyarázatra! A zsidó tradíció soha nemkérdőjelezi meg saját kiválasztásának és szabadítás-élményének, a páskának a létjogosultságát. A törvény, vagyisa megfellebbezhetetlen tekintély: a Tóra az elbeszélést azatyák kötelességévé tette – és elmondják a fiaknak évről évre,nemzedékről nemzedékre mind a mai napig.

A keresztyénség szabadítását is történetté tette IstenJézus Krisztusban, hogy elmondható legyen, üzenetet hordoz-zon kicsinynek és nagynak egyaránt. A mi nagy narratívánk:Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása. Ezt kell tovább-adnunk szégyenkezés nélkül. Nem humanisztikus magyaráza-tokat, morális érveléseket várnak tőlünk, hanem az evangéliu-mot: „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta,hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök életelegyen.” Az evangéliumnak a „bolondságát” tette Isten akeresztyénség nagy narratívájává. S valljuk meg, az a keresz-tyénség, amely ezt véka alá rejti, bizony méltó arra, hogy csakegy ideológiának tekintsék a többi sorában.

Lehet, hogy vannak tévedéseink, miközben a keresz-tyénség nagy történetét és keresztyén értelmezéseinket mond-

juk. De nyugodjunk bele, nem tudunk tökéletes pedagógiátművelni! Pedagógiai bölcsességünk is a tökéletlenségbélyegét hordozza magán. Éppen ezért van szükségünk amegváltásra. Tévedéseinket, hibáinkat a kegyelem jóváteszi.

A nagy narratívák eltűnésével az esetszerű tanítás – denem kioktató hangnemben! –, azaz az egyes élethelyzetekrealkalmazott útmutatás és vigasztalás jelentősége megnő. Azegyházi óvodák és iskolák erre kiváló alkalmat adnak, ezértbecsüljük meg őket! Sokkal több és hatékonyabb a spontánhelyzetekben megfogalmazható tanítás, mint a megtervezetthittanórák keretében zajló, előre megtervezett oktatás. Aziskola nem csak a kifejtett tantervével tanít, hanem az ún.rejtett tantervével is. A rejtett tanterv az, hogy ki válhat vezér-egyéniséggé az osztályban és a pedagógusok körében, milyenhangnemben beszélnek egymással tanárok és diákok, milyenöltözködést, dekorációt, szabadidő-foglalkozást enged meg aziskola, mennyire tiszta, ápolt a környezet, milyen pontosankezdődnek az órák, van-e helyettesítés, elvárja-e az iskola azigazságosságot vagy újratermeli a szülők társadalmibesorolását a gyermekben stb. – Ez nagyobb nevelőjelentőséggel bír, mint a szándékolt és tudatos tanterv vagypedagógiai program. Ezért a református iskola jelentőségenem csak a hittanórák kedvezőbb helyzetében nyilvánul meg,hanem mindazon nevelői helyzetekben is, amelyek spontánrejtett módon hatnak a gyermekre.

A gyermekek nem nagy igazságokat várnak, hanemszemélyes istentapasztalásokat. Tanításunk tehát ne csak„kinyilatkoztatás” legyen – ez is kell! –, hanem legyen válaszaz élethelyzeteikre.

Beszélgessünk! A beszélgetések számára biztosítsunkkeretet például úgy, hogy „beszélgetős órát” szándékosanbeletervezünk a tantervbe, aztán úgy, hogy nyitott kérdésekettegyünk fel, amelyekre nem igen-nem a válasz, nem isegyetlen szó, adat, név, hanem amely gondolatközlést követel.Az óráink, előadásaink nem baj, ha nyitva hagynak kérdé-seket, amelyeken tovább indulhat a tudni s érteni vágyó.

A narratívát vissza lehet hozni a tudatosan megtervezettbeszélgetőprogramokkal. A csoportfoglalkozások jelentőségétel kellene végre ismernünk, és beszélgető körökből építeni föla gyülekezet nagyobb közösségét. Ezek a csoportok nem avasárnapi istentisztelet helyett vannak, hanem éppen annakmegerősítésére. A csoportprogramok elindítása hihetetlenülmeggazdagíthatja a gyülekezetet. Igaz, veszélyeket is hordoz,de a semmittevés még többet! A paksi gyülekezet példájárahadd hivatkozzam – lehet, hogy máshol is művelik, de én otttalálkoztam vele –: a lelkipásztor a vasárnapi igehirdetést köz-zéteszi a gyülekezeti hírlevélben. Az igehirdetéshez kap-csolódóan 4–5 kérdést tesz föl. A hívek hazaviszik a hírlevelet,és a hét folyamán tartandó házi bibliakörökben megbeszélik.A lelkipásztor pedig felváltva megy egyik csoporttól amásikig, folyamatosan pásztorolva őket. Érdemes kipróbálni!Ha hírlevél kiadására nincs lehetőség, lehet jegyzetelni is, éscsak a kérdéseket kapják meg istentisztelet végeztével acsoportfelelősök. Ez a hittanos gyermekeinknek a szülőihátterét erősíti meg. Értsük meg, hogy a szülők nélkül nemtudunk hatékony katechézist művelni!

Jelenlétünk a gyermek és az ifjú életében pótolhatatlan,mert szavaink szervezik „történetté”, „isteni eseménnyé” azéletünket. Amikor az egyes helyzetekben a gyermekekfigyelmét mennyei összefüggésekre hívjuk fel, nem teszünkmást, mint történetté szervezzük az életüket! Ez a lelkipásztor

24 A szolgálat útján

és a tanító prófétai tevékenysége: felhívni a tanítványfigyelmét arra, hogy ebben a helyzetben nézd, itt van Isten! Eza látásmód teszi gyermekeinket bölccsé! A hittanoktató tehátnem csak tanít, hanem bölcsességre is nevel. Ez az, amitegyetlen botcsinálta vallásoktató sem tud megtenni. Ehhezszív kell, halló és értő fül, engedelmes lélek. Így válik lelkivezetővé a hittanoktató és a lelkipásztor.

Kisebbeknek sok történetet meséljünk, nagyobbaknakbátran alkalmazzuk a metaforákat, mert mind a történetek,mind a metaforák nyitva hagynak olyan értelmezési utakat,amelyeken a hallgatóink maguk is elindulhatnak. A történetekés a metaforák nem lezárnak, hanem kinyitnak, elkísérik,tanítványainkat a legkülönfélébb élethelyzetekbe, és taná-csadóikká válnak. Több értelmezési lehetőséget rejtenekmagukban, mint a fogalmi magyarázat és a megkomponáltapplikáció.

Végül pedig még azt is meg kell állapítanunk, hogy azaz üresség, amelyben most kortársaink legnagyobb részesínylődik, alkalmas állapot a misszióra. Ne jajgassunk, kezün-ket tördelve, hogy hova jutott a világ, hanem ismerjük fel azIsten készítette időt! Könnyebb egy semmiféle narratívávalnem rendelkező embert megszólítani az evangéliummal, mintha előbb le kellene bontanunk hamis hitek kőfalait. Tehát igen-is alkalmas az idő arra, hogy Isten szeretetének nagy történetételmondjuk. A kérdés csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e rá.Olyan ez az állapot, mint amikor Jerikó falai ledőltek, és ahonfoglaló törzseknek csak át kellett menni a romhalma-zokon. Összeomlott életcentrumok kiáltanak segítségért. Mitteszünk? Járjuk még mindig körbe-körbe a várost, mint azeszelősek? Visszavonulunk? Merünk-e győzni? Vagy csak avesztéshez értünk?!

3. „Fogyasztói embertípus” – haszonelvűséga) Hatása az egyházraA fogyasztói embertípus hatása az egyházra talán

leglátványosabban abban jelentkezik, hogy az egyházat szol-gáltatóként kezeli: keresztelés, esküvő, temetés, konfirmációalkalmával veszi igénybe. Számukra ünnepi dísz az egyháziszertartás, belső tartalom nélkül.

Pénzmegvonások az egyháztól: akár személyesadakozások elmaradása, akár kormánymegvonások szintjén.A posztmodern ember nem szeret adni egyházi célokra.Érdekes módon sokkal jobban megtalálják az adakozás mód-ját, formáját a nem történelmi egyházak, más vallásiközösségek.

b) Hatása az egyházon belülA fogyasztói magatartás a vallást anyagi nyereséggé vált-

ja. Az áldást jólétként értelmezi. Van olyan neoprotestánsközösség, amely az áldás ismérvének éppen a gazdagodást, azegészséget és a sikert teszi meg. Ezek alapján Jézus Krisztuselsőként hullana ki a rostán, hiszen szegény volt, testemegtöretett, és kivégezték. A fogyasztói ember elvárással vanIsten iránt, jelenlétét tehát földi, és ezzel együtt mulandó garan-ciákban szeretné igazolni. Ez azonban sokszor nem adatik meg.

„Isten jobban enyém, mint a tied” jelenség. A vallás pri-vatizálására is történnek próbálkozások: ki tud nagyobbat ka-nyarítani belőle. Erről szól a reverzális, de erről szól a garan-tált javakat kínáló szekták, kisközösségek sora is. Az „igaz”vallás próbája a posztmodern ember számára a „hatékonyság”.A „működik a termék” jelenség, ami nagyon messze van attól,

hogy „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!”, és attól,hogy „mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?”. A keresztyén-ség lényege éppen a „gabonamag halálában” van.„Visszalépek egy fél lépést, járj előttem, Uram! Követlek…Nem akarok nyerni rajtad, inkább rajtam keresztül hódítsd teszereteteddel a világot! Legyek kezed, szád, füled!”

c) Katechetikai feladatokA katechézisben a fogyasztói magatartással szemben

leghatékonyabb a megelőzés. Tanítsuk a gyermekeket a pénzrőlbibliai mérték szerint gondolkodni! Legyenek negatív példák(például a bolond gazdag példázata), de pozitív példák is(például Salamon, vagy mai példák), amelyek azt mutatják,hogy a pénzzel lehet végzetesen rosszul bánni, de szolgálhat jócélokat is. Tévedés az „üdvözítő szegénységet” hirdetni. Aszegénység megalázza az embert emberi méltóságában. Ez nemcélja Istennek. Az azonban igen, hogy szabadok legyünk a pénzokozta szolgaságtól, azaz tanítványaink ne legyenek a pénz rab-jai sem gazdagság, sem a kényszerítő szegénység által. Tanítsukőket – amennyire csak lehet – a pénztől való szabad lelkületre!Tanítsuk őket sáfárként bánni a javakkal, tanítsuk őket a jószívűadakozásra! Istennek szép ígéretei fűződnek hozzá. Tanítsunk apénzen nem vásárolható értékek megbecsülésére! Irányítsukközgazdasági pályákra is tanítványainkat! Csak az újjászületettszívű emberek alkothatnak új morálon felépülő társadalmat,amelynek alapja nem az önzés.

Tanuljunk meg mi magunk a „kicsik” oldalán bekap-csolódni Jézus Krisztus missziói programjába! Ez a szemléletmegtanít Krisztus szemével látni: szegényeket, vakokat,foglyokat, megtört szívűeket. Valóban részesedés Krisztusglobális missziójában.

A fogyasztói szemlélet ellenében hat mindenféle közössé-gi játék, dráma, színdarab, közösségi poszter készítése, minda-zon foglalkozás, ami kreativitás szintjén sem csak az „önkife-jezésre” gondol, hanem az „együvé tartozásra” is.

Tanítsuk meg a gyermekeket a kicsiny megbecsülésére,az „elég” fogalmára! A tiszta víz, a kenyér, a levegő, a fény ígykerült az anyaországi első osztályos hittankönyv tantervébe.Tanulják meg kicsinykorban ezeket becsülni, hogy majd na-gyobb korukban is vigyázzanak rá, és majd ezek spirituálisjelentését is megértsék!

A következő nagy narratíva minden bizonnyal éppen aglobalizmus pénzelvű ideológiája. Különös paradoxon, hogymiközben a posztmodern kultúra átfogó ideológiamentes vilá-got hirdet, önmaga megteremti a következő nagy narratívát.Miközben a posztmodern szemlélet tagadja a nagyéletértelmezés létjogosultságát, önmaga megteszi a pénzt alegfontosabb létértelmezési keretté. A mammon-világmegteremti a maga kultuszát, értékminősítését, ígérvényeit,mint minden vallás. De tartós nem lehet, mert érdekköre csakerre a világra szól. Feladatunk, hogy megtanítsuk gyer-mekeinket arra, hogyan kezeljék ezt a korszellemet.Elsősorban lássunk túl rajta mi magunk: látszategység az, amita pénzkonszenzus teremt, mert az igazi egység a szívekbenteremtődik, nem a külső dolgokban.

Összegezve: miközben lépten-nyomon a „fogyasztóiembertípus”-ba és annak mesterségesen kreált ideáljába (aszép, a sikeres stb.) botlunk, a katechézisben mégis a pénz ésaz anyagi javak viszonylagos értékét kell tanítanunk.Hangsúlyozom: nem a mellékes voltát, de a viszonylagosértékét.

A szolgálat útján 25

4. Virtuális létezésa) Hatása az egyházraA mai kor embere a televízió és az internet által mester-

ségesen kreált helyzetekben él, azok félelmét féli, azok sikerétirigyli, gondolatain gondolkodik, felszólításainak engedel-meskedik. A média által irányított propaganda célpontjai sgyakran áldozatai vagyunk egyénileg is és egyházként is. Evilág érdekei sűrűsödnek a médiában. A média gondoskodikfiataljaink számára szabadidejük színes eltöltéséről, ígyidejükből nem marad „holmi vallásos gyakorlatokra”. Ma márnem a pap és a tanító a tudás forrása, a média „demokratizálta atudást”, mindenki számára hozzáférhetővé tette azt. A tanító ésa lelkipásztor mégis ismer valamit, amit a média nem: az életmisztériumát! Az istenközelség és az embertárs titkát. Ezt csakszemélyes emberi kapcsolatokban lehet átélni. Tehát az egyházazok számára változatlanul nélkülözhetetlen a jövőben is, akikaz élet lényegét keresik. Akik a „szórakoztatóipar” egy válfajátlátják benne, azok megválnak tőle. Jól teszik.

b) Hatása az egyházbanA technikai forradalom, a digitalizált intelligencia

világában a számítógépes programok, filmek az egyházban ismegjelentek, s igen jól használhatók egyházi adminisztrá-cióban, információszerzésben, tanulásban, szabadidő-szerve-zésben. A technikai eszközök kezelését mindenkinek meg kelltanulnia, esetenként hittanórán alkalmaznia.

A média jótékony hatását nem tagadva beszélnünk kellarról, hogy a média által neurotizált, időnként hipnotizált, s igengyakran általa deformált tömegekkel van dolgunk. A média általgerjesztett agressziók, sztárvonzás, a képernyőfüggőség okoztatesti deformitások, mentális szegényedés, beszédkultúra ha-nyatlása mind jelentkezik korunk egyháztagságában, így gyer-mekeinkben is. Meg kell mondanunk, hogy talán még mindigsokkal kevésbé, mint az egyházon kívüli közegben.Egyháztagjainknak éppen az egyházi közösség által adatikegészségmegőrző, személyiségintegrációs megtartó erő akár avirtuális világ veszélyeivel szemben is.

c) Katechetikai feladatokA média jótékony hatása, hogy az internetről a gyer-

mekek információt gyűjthetnek, amivel gazdagíthatják egy-egy hittanóra anyagát. Időszerű feladatunk mint egyháznakszámítógépes programokat, játékokat készíteni, amelyeket azegyházi oktatásban tudunk használni. A filmek hasonlóan jószolgálatot is tehetnek.

A jó mellett azonban a rossz hatásokat is figyelembe kellvennünk. Ma már kiterjedt irodalma van a médiaártalmaknak.Tájékozódjunk benne! Helyi közösségekben ellensúlyoznunkkell és lehet a médiapropagandát. Kimutatott tény, hogy amédia nem közvetlenül hat az emberekre, hanem az úgy-nevezett „véleményvezéreken” keresztül, vagyis olyan tekin-télyesebb embereken keresztül, akikre saját családjuk,lakóközösségük odafigyel. Miért ne lehetne ilyen a lelkipász-tor és a tanító?! Beszélgessenek arról, hogy milyen informá-

ciók jönnek híveikhez, tanítványaikhoz a médiacsatornákon,és vállalják a „véleményvezér” tisztét!

Összegezve: A virtuális világ minden vonzása ellenére mégis az

emberi kapcsolatokat és közösségeket erősítsük, s ne higgyükel, hogy ezek helyettesíthetők gépekkel.

ZárszóA posztmodern jelenség nem új, hanem benne

kulminálódik az előző korok minden útkeresése és életfilozó-fiája. Pilátus igazságkeresése és egyben kétkedése: „Micsodaaz igazság?” Descartes racionalitása: „cogito ergo sum”;Nietzsche fanyar élettagadása: „az isten halott”; Freud szemé-lyiségatomizálása: „id-ego-superego” – hogy csak néhányatemlítsünk. Csakhogy miközben a posztmodern kor jelenségeia Nyugat hanyatlását tükrözik, sőt a filozófia a nyugati gon-dolkodás „stációiról” beszél (lásd: R. Tarnas), az arab világdinamikusan fejlődik, egyre inkább feljön. „Civilizációkharca” (lásd: S. Huntington: „A civilizációk összecsapása és avilágrend átalakulása”) van kibontakozóban, amelyben Keletéppen azoktól határolja el magát, amik ma posztmodernkorunkat leginkább jellemzi: relativisztikus értékrend, tekin-télyvesztés, individualizmus, restség, szavahihetetlenség; arend, a fegyelem, a család, a felelősség elutasítása. Az iszlámújjászületés az emberiség ötödét érinti, s növekvő öntudattalkéri a jussát. Távol-Kelet Kínával az élen egyre inkább a világmotorjává válik. Ez nemcsak népességének és oktatásánakköszönhető, hanem vallásának legalább annyira.

Ha valaki, akkor a református egyház könnyedén meg-találhatja az utat a posztmodern emberhez, hiszen a reformációóta hordozza a mai kor válságának immunelemeit: az üres te-kintély elleni lázadás, az egyéni felelősség hangsúlyozása, akultúra, a tudomány, a gazdaság felelős művelése, megszen-telése, a tapasztalások szóba öntése és az Ige általi megszen-telése. A református egyház, szolgáival az élen, vállalja bátrab-ban örökségét, mert a reformáció korának felismeréseit talánjelen korunkra nézve is adta Isten (!), hogy ne roppanjunk összeegy pillanat alatt a posztmodern kor kaotikus erői között, s neveszítsünk el egyszerre e világi és egyházi támaszokat!

Minél inkább látjuk, hogy önmagunk „felszabadítása”Isten felsőbbsége alól halálunkra van, annál közelebb jutunkahhoz, hogy önként visszavigyük a tiltott gyümölcsöt – nemcsak egyénileg, hanem globálisan is – a Szent trónusához, ésott letegyük, és megvalljuk: nem kell. „Jó az, amit te mondaszjónak, és rossz az, amit te mondasz rossznak. Nem azértismerem már el jónak a te akaratodat, mert nagy tekintélyekígy mondták, hanem önként, szabadon, egyéni felelősségemtudatában, hozzád visszavágyó szabad akaratomból.” Efelémutatnak a posztmodern kor jelenségei.

Ezékiel látomása a templomból kijövő vízről prófétaiszó a mának (is). Azt üzeni a mai kor egyházi munkásainak,lelkipásztoroknak és pedagógusoknak, hogy a templombólkijövő víz fogja meggyógyítani a népeket, azaz a szószékrőlés a katedráról hangzó ige. Ezért, Isten népe, állj talpra, emeltfővel valljad értékeidet, és építsd közösségeidet!

* Elhangzott a Partiumi Református Egyházkerületlelkész- és katechéta-továbbképző tanfolyamán 2006. június12-én Nagyváradon.

Református Egyház 2007. 1. szám

26 A szolgálat útján

Mint ismeretes az európai protestáns, katolikus és orto-dox egyházak tavaly szeptemberben tartották a III. EurópaiÖkumenikus Nagygyűlésüket Nagyszebenben. Bőséges éssokféle híradást hallhattunk e nagygyűlés tartalmáról és lezaj-lásáról. Az értékelések még sokáig elhúzódnak, hiszen a záró-dokumentum és annak ajánlásai, valamint a teológiaielőadások elemzése még ezután kezdődik meg.

Ezekkel párhuzamosan azonban a MagyarországiEgyházak Ökumenikus Tanácsának Teológiai és SzociáletikaiBizottsága fontosnak tartja, hogy a címadó dokumentumot –ami a nagyszebeni nagygyűlés tematikáját is adta – a magyarkeresztyének megismerjék.

Az egyházak testvéri együttműködése helytől, időtőlaktuális társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és – nemutolsósorban – személyes feltételektől függően eltérőek lehet-nek. Ugyanakkor az európai római katolikus, protestáns ésortodox egyházakat tömörítő két szervezet, a PüspökiKonferenciák Európai Tanácsa és az Európai EgyházakKonferenciája 1997-ben Grazban szükségét érezte egy olyantanulmány elkészítésének, amely egyfajta irányelvként, vezér-fonalként, támpontként szolgál. Ennek fő célja az, hogy azökumené ügye ne kerüljön le a napirendről, de ne forduljonolyan irányba se, amely nem vezet eredményre, csak illú-ziókat, azt követően pedig kiábrándulást hoz.

A dokumentum előszavában egyebek mellett ezt írja:„Az ökumenikus együttműködés gazdag formáit sikerültmegőriznünk. Krisztus könyörgéséhez híven azonban nemelégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel, hiszen ő így szólt:‘Mindnyájan egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énben-nem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy el-higgye a világ, hogy te küldtél el engem!’ (Jn 17,21). Vétkeinktudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy aközöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ez-által készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét anépek között közösen és hitelesen hirdetni. … Ezt a chartátennek megfelelően a párbeszédre és az együttműködésrekötelező közös iratként fogadjuk el. A charta alapvető öku-menikus feladatokat jelöl meg, s ezért irányelvek éskötelezettségek egész sorát tárja elénk.”

Ezt az elkötelezettséget a két nagy európai ökumenikusszervezet elnökei 2001 húsvétján Strasbourgban, a magyarkatolikus, protestáns és ortodox egyházak vezető személyi-ségei pedig 2002. október 1-jén Budapesten írták alá.

Az irányelvek a következő tizenkét területen valóegyüttműködést tartják szükségesnek: Közös hitbéli elhívá-sunk egységéért; Hirdessük együtt az evangéliumot; Közeled-jünk egymáshoz!; Cselekedjünk együtt!; Imádkozzunk együtt!;Folytassuk a párbeszédet!; Együtt Európáért; A népek éskultúrák megbékéléséért; A teremtett világ megőrzéséért;Elmélyülő közösséget a zsidósággal; Kapcsolatok ápolása aziszlámmal; Viszonyunk más vallásokhoz és világnézetekhez.

Az előttünk lévő esztendőben terveink szerint e tizenkétegyházi, missziói, társadalmi területet és az ezekre vonatkozóökumenikus irányelveket fogjuk megismertetni. Ezúton mon-dok köszönetet azoknak a szerkesztőbizottságoknak, akikhelyt adnak e témakörnek, s ezzel is elősegítik a ma-gyarországi egyházak „bővülő együttműködését”.

Dr. Bóna Zoltán MEÖT-főtitkár

1.A keresztség mint a krisztusi közösség alapja

Az Ökumenikus Charta azért született meg, hogyirányelveket dolgozzon ki, és segítséget adjon az európaiegyházak bővülő együttműködéséhez. Nemcsak azt dokumen-tálja, hogy az elmúlt néhány évtized alatt az egymás irántiellenségeskedést vagy jobb esetben is a közömbösséget felvál-totta az egymás felé fordulás. Nemcsak a békés egymás mel-lett élést igyekeztek megvalósítani az egyházak egymásközött, hanem igény és készség mutatkozott azegyüttmunkálkodásra is. Az Ökumenikus Charta nemcsak azegyházak között kialakult közösség megtartását tartjafontosnak, hanem annak továbbfejlesztését is.

A charta első fejezetében hangsúlyos az, ami az egy-házakban közös, ami alapot ad arra, hogy a meglevővéleménykülönbségek ellenére is tudjanak együtt imádkozniés dolgozni a különböző egyházakban élő Krisztus-hívőemberek. A charta első fejezetében kifejeződik a készség aközeledésre, elhívásunk kölcsönös megértésére, és feladatainkközös betöltésére.

Így olvashatjuk ennek az akaratnak a kifejezését:Krisztus követésében minden tőlünk telhetőt meg kívánunktenni azért, hogy a még fennálló, egyházainkat elválasztóproblémákat és akadályokat legyőzzük. Ezért elkötelezzükmagunkat arra, hogy az efézusi levél apostoli intését követjük,és következetesen fáradozunk azon, hogy Krisztusnak azevangéliumban kinyilvánított üdvüzenetét megértsük; JézusKrisztus egyházának látható egységéért a Szentlélek erejeáltal, a hit egységében mindent megteszünk, aminekkifejeződése a kölcsönösen elismert keresztség, azeucharisztikus közösség és a közös bizonyságtétel, valamint aközös szolgálat.

Az egység kifejeződik a keresztségben, mégpedig a„kölcsönösen elismert keresztségben”, olvashatjuk ebben aszövegben. Most erről a közös sákramentumunkról,szentségünkről, a keresztségről szólunk.

A keresztségről együtt valljuk a különböző egyházak-ban, hogy az azért sákramentum, szentség, szent cselekvés,mert nem emberi rendelésen alapszik, hanem Jézus Krisztus

27

Ökumenikus ChartaIrányelvek az európai egyházak bővülő együttműködéséhez

Ö K U M E n É

szerezte, rendelte azt, és ő hagyta meg annak gyakorlását.Közösen valljuk az Újszövetség tanítása alapján, hogy „a vízés a Szentlélek által történő keresztség mint az újjászületésfürdője tesz minket Krisztus testének tagjává, amely az egy-ház”. Ez által a keresztség által részesülünk Jézus Krisztuséletében, halálában és feltámadásában. Az így megkereszteltszemély Krisztushoz tartozik. A keresztségben megtörik a bűnhatalma, és a megkeresztelt Krisztusban új teremtéssé lesz aSzentlélek által.

A keresztséghez hozzátartozik az, hogy a gyermeküketmegkeresztelni kívánó szülőkkel és keresztszülőkkel, vagy akeresztségre jelentkező felnőttel a fenti bibliai tanításokatmegismertessük. De szembe kell néznünk azzal a változással,ami az idők folyamán végbement az úgynevezett keresztyéntársadalmakban. A hit lényegének a megértését sokaknálfelváltotta a felszínes szokás. A keresztséggel is ez történhet.Az első században, az első keresztyén gyülekezetekben egyetjelentett ez a két kifejezés: Christianus sum és baptizatus sum,azaz keresztyén vagyok és meg vagyok keresztelve. Az úgy-nevezett nagykonstantini fordulat után, tehát több mint l500éve a megkeresztelt tömegek életében sokszor nemkövetkezett és következik be az, hogy keresztyén, azaz krisz-tusi életet is éljenek. Baptista testvéreink és több keresztyénkis közösség úgy igyekszik ezt az ellentmondást leküzdeni,hogy csak öntudatosan hitre jutottakat, tehát felnőtteketkeresztelnek, illetve merítenek be. Az elsősorban gyer-mekkeresztséget gyakorló egyházak pedig igyekeznek tanítóiés lelkigondozói munkát végezni a konfirmálás, bérmálás,általában a gyermek- és felnőttkatechézis, hitoktatáskülönböző formáiban.

A gyermekkeresztséget (is) gyakorló egyházak együttvallják, hogy kölcsönösen elismerik a másik egyház általkiszolgált keresztséget. Ezért akit egyszer már érvényesenmegkereszteltek, ha más egyházban kívánja folytatni hitemegélését vagy kegyessége gyakorlását, nincs szüksége „ki-keresztelkedésre” vagy „átkeresztelkedésre”, amely fogalmakönmagukban is értelmezhetetlenek. A keresztségnek ez a köl-csönös elfogadása hozzájárul ahhoz, hogy az egyházaktestvéri kapcsolata erősödjön. A keresztyén egységmunkálásának biztos alapja a keresztség.

Dr. Benke György

2.úrvacsorai vagy eucharisztikus közösség

Az utolsó vacsora, amit Jézus tanítványai körébenelköltött nagycsütörtök estéjén, egyben az első olyan „vacso-ra”, együttétkezés, amelynek jelentősége túlér a testtáplálásán. Pál apostol összefoglalva az evangéliumkülönböző helyein ránk hagyományozott tudósítást erről akülönleges együttlétről és együtt vacsorázásról, idézi azt, amitaz Úr Jézus többször is elmondott tanítványainak: „ezt cse-lekedjétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24–25). Ha az nemis dokumentálható pontosan, hogy ezután a nagycsütörtökiegyüttlét után mikor is volt a következő ilyen jellegű együttvacsorázás vagy együtt evés, de az tudható, hogy pünkösdután a sorra alakuló keresztyén közösségekben hozzátartozotta vasárnapi, olykor a mindennapi istentiszteleti együttlétükhöza szimbolikus, liturgikus együtt evés, az úrvacsora, az

eucharisztia. Az első keresztyén gyülekezet életéről így szá-mol be a legkorábbi egyháztörténeti könyv, az ApostolokCselekedetei: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostolitanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imád-kozásban.” Néhány mondattal később pedig még különkiemeli a könyv írója, hogy: „Napról napra állhatosan, egyszívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikorházanként megtörték a ke-nyeret, örömmel és tiszta szívvelrészesültek az ételben” (ApCsel 2,42.46).

Már az Újszövetségben, különösen az apostoli levelek-ben, amelyek a korai keresztyén gyülekezetek életébe nyúj-tanak betekintést, tájékoztatást kapunk arról, hogy a keresz-tyén közösségekben gyakorolt szent étkezéseknek különbözőformái alakultak ki. A testvéri szeretet és a szociális szükségösszefüggésében a közös étkezésnél azt is fontosnak tartották,hogy akiknek bőven van élelmük, osszák meg azokkal, akikszűkölködnek abban. De tudatosan gyakorolták ezeket a szentétkezéseket úgy is, hogy azok többet jelentettek a test szük-séges táplálásánál. Az Úr Jézusra emlékeztek, aki önmagátadta, hogy megtöretett testével és kiontott vérével az üdvös-ségre, az örök életre táplálja a benne hívőket. Ezért már na-gyon korán el is vált a közönséges együtt étkezéstől ez akülönleges étkezés. Kialakult annak ünnepélyes formája.Liturgikus elemek és szent cselekmények kísérték, hogy ígyünnepélyes módon éljük át Jézus Krisztus váltsághalálát, ésmegértsük annak jelentőségét.

A keresztyénség nagy családjában mindmáig meg-maradtak az úrvacsorának, az eucharisztiának a különbözőformái. Vannak olyan egyházak, ahol a hívek ünnepélyes for-mában, kötött liturgiával, külsőségeiben is emelkedett módonrészesülnek az Úr Jézus által ránk hagyott étkezésben. Vannakolyanok, ahol közvetlenül, mintegy családi és testvériközösségben fogyasztják el a szent vacsorát, és így élik megösszetartozásukat az Úrral és egymással.

Ennek a szent „vacsorának” a különböző elnevezéseivelis más és más ajándékait hangsúlyozzák e szentségnek. Arómai katolikusok az oltári szentség vételének, áldozásnaknevezik az azzal való élést. A reformátusok, evangélikusok,baptisták, metodisták úrvacsoráról, úrvacsoravételről beszél-nek. A kisebb evangélium közösségek pedig kenyértörésnekhívják azt. Akárhogyan is nevezzük, vagy akármilyen vitákkísérték vagy kísérik annak értelmezését, az a közös hitünk ésörökségünk, hogy az Úr Jézus szerezte azt, és ő részesíti azazzal hitben élőket a bűnbocsánat ajándékában, az új életbenjáráshoz szükséges erőben és az örök élet reménységében.

Az úrvacsorai közösség mindig zárt közösség volt. Azokvehettek részt abban, akik hittek az Úr Jézusban, hitüketszájukkal is és életükkel is megvallották. Mindmáig megvan afeltétele annak, hogy kik lehetnek ennek a közösségnek tagjai.E feltételek az elsőáldozás, bérmálás, konfirmálás, személyeshitvallás és személyes bűnvallás. Az ökumenikus isten-tiszteletek és találkozások felvetik a kérdést: tudnak-e együttélni az úrvacsorával a különböző felekezetekben, keresztyénközösségekben hitre jutottak? A különböző dogmatikai ésekkléziológiai felfogások miatt a közeledés és egymás elfo-gadása e téren nehézségeket hordoz. A merev elzárkózásnálazonban több áldást jelent a közös Urunkban való nyitottság.Különböző helyzetek adta közös részvételek ebben a szentség-ben is gazdagító élményt jelentenek. Többen be tudnak szá-molni ilyen élményekről. E sorok írója római és görög kato-

28 Ökumené

likus paptársaival együtt egy asztaltól osztott úrvacsorát,eucharisztiát. Ki-ki a maga felekezete szerint járult a magapapjához, és részesült saját tradíciója szerint e szentségben.Mindnyájan úgy éreztük, hogy gazdagítóbb volt ez az alka-lom, mintha egymástól elzárkózva, a magunk köreiben éltünkvolna e szentséggel. Talán a Jézus Krisztus közös asztaláról(oltáráról), de ma még a különböző jegyek különbözőliturgikus szavak kíséretében történő vétele fontos lépéstjelenthet a teljes eucharisztikus közösség felé.

Dr. Benke György

3.Közös bizonyságtétel

Jézus tanítványainak meghagyta, és mindenkoritanítványainak is feladatává tette: „Menjetek el tehát, tegyetektanítvánnyá minden népet, … tanítva őket…” (Mt 28,19–20a).Ugyanerről az ApCsel 1,8-ban ezt olvassuk: „Erőt kaptok,amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztekJeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen aföld végső határáig”. Pál apostol fiatal munkatársának eztírja: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkal-matlan az idő…” (2Tim 4,2). A Szentlélek vétele után elin-dultak Jézus választott követői és küldöttei, hogy az Úr Jézusfeltámadásáról bizonyságot tegyenek, „és nagy kegyelem voltmindnyájukon” (olvassuk az ApCsel 4,33-ban).

Egyházi sőt világi nyelvünkben is jól ismert szó az, amitaz Újszövetség használ a tanúságtételre, a bizonyságtételre. Eza mártüria, vagy latinosan martirium. Ebből való a mártír sza-vunk. Krisztus evangéliumának hirdetői teljes odaszánással,szavaikkal és cselekedeteikkel adták és adják magukat a fela-dat betöltésére. Sőt (sok esetben, a világ sok részén) életükkelis megpecsételték azt.

Vannak akadályai is annak, hogy a Krisztusról szólóbizonyságtétel hitelesen hangozzék, és elfogadásra találjonebben a világban. Ilyen akadály lehet, ha az evangélium hir-detői, a Jézus Krisztusról bizonyságtevők nem együtt, hanemegymás ellen végzik ezt a munkát. Már az Újszövetség istudósít ilyen indulatokról és kísértésekről. Azóta is fel-felütötte és -üti a fejét ez az ellenségeskedés, és lerontja aKrisztusról szóló bizonyságtétel hatékonyságát. Csak úgylehet hiteles a keresztyének bizonyságtétele, ha egy szívből ésegy lélekből hangzik az. Jézus előre látta, hogy az egyet nemértés, az ellenségeskedés megterhelheti a róla szólóbizonyságtételt. Ezért imádkozott így főpapi imájában, „hogymindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énben-nem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, és hogyelhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21).

A missziói munkában, különösen a nem keresztyén föld-részeken és országokban végzett missziói munkában lett nyil-vánvaló, hogy milyen kárral jár az, ha a különböző egyházak,felekezetek misszionáriusai nem egyetértésben, hanemversengve és egymás ellen végzik munkájukat, Krisztusrólszóló bizonyságtételüket. Hogyan is lehetne hitelesen tanítaniJézus legfontosabb tanításáról, a szeretetről, ha egymást nemszeretik, sőt egymás munkáját igyekeznek lerontani azok, akikezt hirdetik.

Szinte szükségszerű volt az, hogy éppen a külmisszióimunka során kezdett az ökumenikus munka kibontakozni.

Először úgy, hogy felosztották a missziós mezőket egymásközött a missziói munkára vállalkozó egyházak. A protestánsfelekezetek között felekezetközi missziós társaságok ésmunkaközösségek jöttek létre. A különböző kegyelmiajándékkal végzett bizonyságtétellel egymást segíteni éserősíteni is tudták. Az egyszólamú éneklésnél többet tud nyúj-tani a többszólamú. De ha hamis hangok, nem az Úrtól és aSzentlélektől ihletett hangok is megszólalnak, diszhar-monikussá válik az éneklés. Sőt, ha egymást túlénekelni vagytúlkiabálni akarják, akkor hangzavar, kakofónia lesz abból.Hogy ne ilyen legyen a bizonyságételünk, ezért imádkozottígy az Úr Jézus: „mindnyájan egyek legyenek, … hogy elhigy-gye a világ, hogy te küldtél engem”.

A történelmi egyházak és a kisebb evangéliumiközösségek is tudnak már együtt imádkozni és együttbizonyságot tenni közös Urukról, Jézus Krisztusról. A januárharmadik heti ökumenikus imahét (vagy imanyolcad) már sokhelyen hagyományos és kölcsönös áldást jelent az abban résztvevő hívőknek. Az ez évi imahétre kiadott vezérfonalbanolvasható egy német teológus írása a közös bizonyságtételről.„A keresztyén spiritualitás megújulása döntő alapfeltétele azegyházak közös bizonyságtételének világunkban – írja. –…mert mint egyházak felelősek vagyunk azért, hogy azemberek kötődése Jézus Krisztushoz, aki személyes életük vilá-gossága is, ne lazuljon, hanem szilárduljon. Együtt állunk azelőtt a feladat előtt, hogy az emberek számára egyháziotthonuk ne váljék idegenné, hanem meghitt maradjon, ésegyre meghittebbé váljék. … Európa vallásilag plurálisvilágában az ökumenikus közösség nemcsak egy, az evangéli-um által megkövetelt bizonyságtétel, hanem elemi része aközös feladatnak: ’számot adni mindenkinek, aki számon kéritőletek a bennetek élő reménységet’ (1Pt 3,15). Ökumenikusközösségünk jellegének nagy jelentősége van abból a szem-pontból, hogy evangéliumhirdetésünk hitelesnek bizonyul-e.Ezért döntő próbája megbízhatóságunknak, hogy sikerül-eközösségünket szellemiségben és Isten szolgálatábantovábbfejleszteni.”

Dr. Benke György

4.Közös szolgálat

Isten az övéit, a Krisztusban új életre kelteket sokfélelelki ajándékkal ajándékozta meg. Az efezusi levél elején eztolvassuk: „megáldott minket mennyei világának minden lelkiáldásával”. Ezeket az ajándékokat azonban feladatul is adta,azért, hogy másoknak szolgáljunk azokkal. Hitelesebb éshathatósabb ez a szolgálat, ha nem egymástól elkülönültenvégezzük azt; ha a sajátos és rendszeres szolgálataink ésmunkánk mellett megtaláljuk azokat a lehetőségeket és felada-tokat, amelyekben közösen léphetünk, és közös Urunkról és atőle kapott közös célokról tehetünk bizonyságot.

Az Ökumenikus Charta bevezetésében szó van arról is,hogy „elkötelezzük magunkat arra, ... hogy Krisztusnak azevangéliumban kinyilvánított üdvüzenetét közösen megértsük”.

A Biblia üzenetének jobb megértését szolgálják a biblia-magyarázatok (kommentárok). A vatikáni zsinat kaput nyitotta közös szolgálatokra, az üdvüzenet közös megértésére is.Bibliamagyarázat-sorozat jelent meg a római katolikus és

Ökumené 29

30 Ökumené

protestáns biblikusok közös munkája eredményeképpen. Ezévet több magyarországi egyház is a Biblia éveként igyekszikkihasználni úgy, hogy a híveket is fokozottan a Biblia üzenetefelé fordítsa, hogy talajt és célt találjon talajt és célt vesztettnépünk.

Az idősebb nemzedék még jól emlékszik arra, hogy azévtizedeken át uralkodó harcos, ateista ideológia igyekezettelválasztani egymástól az egyházakat, és akadályozni azegységes megnyilatkozásokat és fellépéseket. Ez volt a divideet impera, oszd meg és uralkodj stratégia. Ma sok esetben ter-mészetessé lett az, hogy társadalmi eseményeken, ünnepialkalmakon, emléktáblák leleplezésénél, jelentős építményekátadásán együtt vannak a különböző felekezetek papjai éslelkészei, és együtt szentelik fel, illetve áldják meg azemlékhelyeket vagy létesítményeket.

A szolgálat vagy istentisztelet szavak nemcsak liturgikustevékenységet vagy imádságot és prédikációt jelentenek,hanem tetteket, jó cselekedeteket is, a segítségre szorultaktámogatását. A különböző egyházaknak megvannak a magukkialakult szociális jellegű tevékenységei, vagy egyházi nyel-ven: szeretetszolgálatai. Vannak egy-egy egyházhoz kötődősegélyszervezetek, mint a Máltai Szeretetszolgálat, a Charitas,a Református Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat.De olykor ökumenikus méretekben közösen mozdulnak meg,és kifejezik a segítők és segítettek összetartozását, erre példaa Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat.

Az egyház benne él a világban, sőt együtt él azzal. Azegyház tagjai egyben a világi, társadalmi közösség alkotó tag-jai is. Nem közömbös azért az egyház felelős vezetőinek mind-az, ami a társadalomban történik. Egyre gyakrabban hallunkarról, hogy a magyarországi egyházak, illetve vallásiközösségek vezetői közösen lépnek fel, hogy szavukat hal-lassák egész nemzetünket, a felnövő nemzedéket vagy anyugdíjas társadalmat érintő kérdésekben. Ezzel is a közösfelelősség és a közös szolgálat vállalását fejezik ki.

Az ez évi imaheti vezérfonal végén Kirill, Szmolenszkés Kalinyingrád metropolitája előadása is olvasható, amelyet amúlt őszi nagyszebeni európai ökumenikus nagygyűlésenmondott. A fentiekkel kapcsolatban így fogalmaz: „A közösetikai normák védelmében a keresztényeknek keresniük kell akapcsolatokat azoknak a vallásoknak a képviselőivel, amelyekerkölcsi álláspontja a kereszténységhez közeli. Ezért a vallá-sok közötti kapcsolatok fontosak Európában és az egész vilá-gon. Minden különbözőségük dacára a hagyományos vallá-sokban közös az, hogy elsőbbséget adnak az örök értékeknek amulandó földiekkel szemben. Ez lehetővé teszi, hogy együttszálljunk szembe az emberi élet etikus megszervezésétfenyegető veszélyekkel. A vallási hagyományok képviselőinekközeliek az etikai álláspontjai. Mindannyian kifejezikaggodalmukat a napjainkban uralkodó etikai relativizmussalkapcsolatban.”

S ha a különböző egyházak, sőt vallások együtt lépnekföl szóval és tettel az Istennek tetsző élet gyakorlataérdekében, akkor megvalósul a közös szolgálat.

Dr. Benke György

5.A krisztusi értékek

Az Ökumenikus Charta egyik kiemelkedő újdonsága,hogy az Európában élő egyházakat felszólítja az evangéliumi,

krisztusi, keresztény értékek tudatos hirdetésére. „Az európaiegyházak legfontosabb feladata, hogy minden emberüdvösségére, szóval és tettel, közösen hirdessék az evangéliu-mot.” Míg társadalmi és közéleti szinten az Európai Uniótalkotó országok nem tudtak megegyezésre jutni egy lehet-séges alkotmány megfogalmazásában, addig akeresztényeknek ez sikerült a saját konstitúciójuk megfogal-mazásával, amelyben elkötelezik magukat az együttes éserőteljes tanúságtételre egy szekularizált Európában is.

Az Európai Uniót megálmodó alapító atyák (Schuman,Adenauer és de Gasperri) mind a keresztény Európa meg-valósításában gondolkodtak. Mára viszont azt látjuk, hogyEurópa vezetői nem a hit szemével, pusztán a gazdaságiérdekek mentén gondolkodnak és határozzák meg ennek aföldrésznek a jövőjét.

Mivel az új alkotmány előszavába nem került bele akeresztény gyökerekre való utalás, a keresztények fontosnaktartják, hogy ami Európának vallást, kultúrát és egységet biz-tosított, az továbbra is határozza meg az Európai Uniófejlődését. Ezért meg kell kérdeznünk magunktól, hogymelyek azok a pontok, ahol egyfajta összetartás jöhet létre akrisztusi értékek tanításának alapelvei és az Európai Uniójelenlegi irányelvei között. Az a keresztény hagyomány, amelytársadalmi tanítással és tapasztalattal rendelkezik, hasznoslehet a társadalom egészének is. Itt természetesen nem arrólvan szó, hogy felekezeti intézményeket építsünk fel, sempedig arról, hogy politikai intézményeket szakralizáljunk,hanem annak elbírálásáról, hogy az egyházak társadalmitanítása mennyiben segítheti elő az Európai Unió polgárainakhelyes látását és elkötelezettségét. Ezek a meggyőződések azegyház kétezer éves tapasztalatához tartoznak. Ezek táplál-hatják azoknak a polgároknak az elköteleződését, akikmagukat a kereszténység által megjelölt európai történelemörököseiként határozzák meg, ám akik kifejezetten mégsemtartoznak a Krisztus-hívők közé.

A keresztény hagyomány azonban nem csak a múlthoztartozik. Nem csupán történelmi tapasztalatok és politikai, tár-sadalmi bölcsesség örökségeként foglalható össze. Amit makereszténységnek nevezünk, az továbbra is táplálja azoknak apolgároknak az elkötelezettségét, akik szemben azelőbbiekkel, kifejezetten Krisztus-hívőként határozzák megönmagukat. Ezért mindenkinek, aki önmagát a Názáreti Jézustanítványaként ismeri el, személyes lelki tapasztalatban kellelköteleződnie, és minden tehetségét az emberiségért éstestvéreiért kell szolgálatba állítania. A Charta Oecumenicaezt az összefogó és bátor kiállást fogalmazta meg hét évvelezelőtt, és adja ma is az Európát alkotó egyházak kezébe.Most rajtunk a sor, hogy a leírt szavakba életet leheljünk ésKrisztus tanítását, a hit, a remény és a szeretet soha el nemmúló értékeit személyes tanúságtételünk által tegyük vonzóváminden ember számára.

Dr. Kránitz Mihály

6.A helyi gyülekezet szerepe és lehetőségei

az ökumené megvalósulásában

Az Egyház elsődleges küldetése, hogy Krisztusevangéliumát hirdesse minden embernek alkalmas és alkal-matlan időben egyaránt. A Charta Oecumenica ezért

Ökumené 31

fontosnak tartja az egyházak missziós összefogását: „szilárdelkötelezettségre van szükség, s arra, hogy a helyigyülekezetekben legyen állandó tapasztalatcsere akatechézisről és a lelkigondozásról”. A keresztény egyházakdöntő hozzájárulást jelentenek ama ország életéhez, ahol azokkibontakoznak. Ráadásul döntő módon járulnak hozzá ehhezaz ökumenikus testvéri párbeszéd segítségével is. MindenKrisztus-hívő egy-egy helyi családhoz és gyülekezethez tar-tozik. Az elmúlt másfél évszázad ökumenikus mozgalma meg-mutatta, hogy az igazság, a szeretet és a megbékéléstávlataiban milyen bátorító az a jelenlét, amit a keresztényegyházak megnyilvánulásuk helyszínén tesznek. Főképp azelmúlt ötven év bővelkedett az egyházak közötti testvéri gesz-tusokban. Gondoljunk csak az Egyházak Világtanácsánaknagygyűléseire, a II. vatikáni zsinat ökumenikus nyitására akétoldalú párbeszédek megkezdésében, a megigazulásrólszóló Közös Nyilatkozat aláírására, vagy az európaiökumenikus nagygyűlésekre, és nem utolsósorban a ChartaOecumenica megfogalmazására és aláírására. A keresztényegység nagy eseményei és dokumentumai mintegy vázolják éskijelölik azt az utat, amelyet a jézusi parancs értelmében, hogy„legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21), járni kell. A meg-valósítás azonban mindig a legalsóbb szinten, vagyis aplébánián, a parókián, a gyülekezeti összejövetelen történik. ACharta Oecumenica 2002-es magyarországi aláírása megmu-tatta, hogy az egyházak össze tudnak fogni Krisztus és azevangélium ügyének képviseletében. Ezért az egyházakatképviselő vezetők egyetértése után a helyi közösségeknek ésgyülekezeteknek is el kell jutnia arra, hogy az ökumenikusdialógus fejlődése, melynek legmélyebb alapja Isten igéjébenvan, az egyházak számára nagy remény jele. A keresztényegység növekedése mindenkinek kölcsönös gyarapodástjelent. Az egyházak egymás felé való közeledése a hétköz-napokban nyilvánul meg, amikor az ugyanazt a Krisztustvalló, de különböző egyházakhoz tartozó keresztények/ke-resztyének derűsen és tisztelettel tudnak tekinteni a másikegyház képviselőjére. Bár minden jó adomány felülről van –ahogy a Szentírás tanítja –, mégis a megvalósítás az alulróljövő kezdeményezőkre, a helyi gyülekezetek tagjaira tartozik.Örömmel kell megállapítani a párbeszédben eddig elért ered-ményeket a katolikus, ortodox és protestáns egyházaktestvérei között, felismerve bennük a Szentlélek működésénekjelét, amelyért dicsérnünk kell az Urat, és hálát kell nekiadnunk.

A másik egyház felé való megnyíláshoz természetesenbátorságra van szükség, mert az elmúlt évszázadokat inkább akeresztények közötti súlyos megoszlások jellemezték, és mégma is szenvedünk ezek következményeitől. A ChartaOecumenica tudatosan vallja és vállalja, hogy „elkötelezzükmagunkat arra, hogy más egyházakkal is megbeszéljük azevangelizációra vonatkozó elképzeléseinket, megállapodá-sokat kötünk velük, s így elejét vesszük a káros rivalizálásnaképpúgy, mint újabb feszültségek kiváltásának”. Az egyesközösségek tagjainak találkozói és párbeszédei újlehetőségeket nyithatnak az evangélium szerinti egység ésközösség megélésére, melyek vonzó módon és örömmelmutathatják be Krisztust a még kereső embereknek. Erről azegyüttes tanúságtételről nem mondhatunk le, még akkor sem,ha időközben vannak félreértések, mert itt a Szentlélek nagyajándékáról van szó, melyet nekünk, valamennyikereszténynek adott a második évezred, hogy ezt kitartóan

folytassuk az előttünk álló ígéretes jövőben is. Mindezt pedigaz egység irányába elkötelezett tudatos törekvés és a kitartóimádság szolgálhatja.

Dr. Kránitz Mihály

7.Az egyházak közös felelőssége a

társadalmi nyilvánosság előtt

A XX. század Magyarországon az ökumenizmus száza-da volt. Az 1943-ban megalakult Magyarországi EgyházakÖkumenikus Tanácsa öt évvel megelőzte az EgyházakVilágtanácsának létrejöttét. Magyarország mintegy gyakor-lóterepe és iskolája lehet az ökumenikus mozgalomnak, aholegyütt él katolikus, protestáns és ortodox, ahol az egység-keresésnek most már majdnem százéves múltja van.Természetes, hogy az európai és világszintű ökumenikusösszefogás kihatott a magyar egyházakra is, de a kommunistahatalom alatt csak az állami részről ellenőrzött ökumené voltlehetséges. Nagyon fontos volt, hogy 1956-ban valamennyiegyház szabadságvágya látszott megvalósulni, amikor azegyházi vezetők egymás után mondhatták el a szabad magyarrádióban a jövővel kapcsolatos meglátásaikat a nemzetérdekében. Akkor a keresztény nemzeti érzés egységesenjelent meg a társadalom nyilvánossága előtt. Az egyházivezetők későbbi kálváriája és elhallgattatása az országért valóhelytállás biztos pontjai lettek a rendszerváltást követőidőben. Jóllehet a kontrollált egységbe tömörítés a múlt rend-szerben inkább az egyházi élet teljes körű ellenőrzését szol-gálta, ez mégis biztosított kitörési pontokat, ahol az őszinteegységtörekvés megmutatkozhatott. Ebből a szempontból azegyik legfontosabb alkalom a januári imahetek rendszeresmegtartása volt, amely az idén ünnepli százéves évfordulóját.A keresztények az egységért imádkoztak, a Szentlélek segít-ségét kérték, és az egymás templomaiban, gyülekezeti ter-meiben tartott összejövetelek az egyházak egymáshoz valóközeledését is jelentették. Ezekből az apró eredményekbőlkiindulva építkezhettek a rendszerváltás óta eltelt tizennyolcévben a magyarországi egyházak.

Most már minden ellenőrzés és erőltetés nélkül őszinténlehet és kell megmutatni összetartozásunkat a társadalomegésze előtt. Ahogy a Charta Oecumenica a maga módjánlétrehozta az európai keresztények között a keresztény értékekmelletti elkötelezettséget, ugyanígy helyi szinten egy, a szeku-larizmustól és konszumizmustól széteső társadalom felénekünk, a Magyarországon élő egyházaknak a magunktársadalma előtt kell az összefogást, a közös keresztényértékek melletti kiállást az emberek nyilvánossága előtt vállal-ni. A Charta Oecumenica ezért fontosnak tartja, hogy „Istenegész népe az evangéliumot közösen jelenítse meg a társadal-mi nyilvánosság előtt, s azt szociális szolgálatával és apolitikai felelősség vállalásával érvényre is juttassa”.

Hinnünk kell, hogy ez nemcsak egy külső és látszólagosegységre szól, hanem emögött ott van az ember igazi rendel-tetéséért aggódó keresztény felelősség is. 1996-ban a MagyarKatolikus Püspöki Konferencia által kiadott „Igazságosabb éstestvériesebb világért” kezdetű körlevél, a 2007-ben megjelent„Az Egyház szociális tanításának kompendiuma”, a 2005-benmagyar fordításban is közreadott „Sozialwort” (az AusztriaiEgyházak Ökumenikus Tanácsának szociális nyilatkozata),

32 Ökumené

valamint a magyar egyházak közös megnyilatkozásai azországot érintő sorskérdésekben a magyar egyházak közösfelelősségvállalását jelezték és igazolták. Az egyházaknakmeg kell találniuk magukat a mai társadalomban. Az út magaJézus, ezért ha rátekintünk, mindig felismerhetjük a jelenkihívásaira adott evangéliumi válaszokat is.

Dr. Kránitz Mihály

8.Az áttérés jelenségének megítéléséről

A Charta Oecumenica nagyon fontos megállapítást tesza lelkiismereti szabadság tiszteletben tartásáról a tekintetben,hogy mindenki szabadon dönthessen vallási és egyházi ho-vatartozásáról: „elismerjük minden ember szabadságát ahhoz,hogy lelkiismerete szerint dönthessen vallási és egyházi ho-vatartozásáról. Senkivel szemben sem alkalmazható morálisnyomás vagy anyagi ígéret áttérése érdekében. Ugyanígysenkit sem szabad megakadályozni abban, hogy önként hozottelhatározását követve döntsön az áttérés mellett.” Ha látvaEurópa mai helyzetét újra feltesszük a kérdést, hogy: „Hamajd az Emberfia eljön, talál-e hitet a Földön?” (Lk 18,8),akkor az is nagyon világos, hogy közösségeinkben nagy gon-dot kell fordítani a különböző felekezetek kapcsolataira, mertegymás ellenében soha nem evangelizálhatunk hitelesen.Ezért kötelezi el magát a Charta Oecumenica és az azt aláíróegyházi vezetők, hogy az evangélium terjesztésével kapcso-latos elképzeléseiket egyeztetik, hogy elejét vegyék a károsrivalizálásnak, újabb feszültségek kiváltásának. Az elmúltmásfél évtizedben nagyon fontos kiengesztelődések történteke tekintetben a magyarországi egyházak között, kezdve II.János Pál pápa debreceni látogatásától (1991) a kassai vér-tanúkról való esztergomi ökumenikus megemlékezésen át(1993) egészen a magyarországi egyházak közös főhajtásáig acsepregi evangélikus mártírok előtt (1996). Az őszintebűnbánatot és kiengesztelődést olyan jelentős megnyilatkozá-sok és megállapodások követték, mint a Miatyánk és aHiszekegy ökumenikus fordítása, az ökumenikus esketésiszertartás kidolgozása, valamint a januári imahét nemzetközianyagának magyar fordítása, illetve közös kiadása.

Ma a világ, Európa és benne Magyarország társadalmais hiteles evangéliumhirdetőket vár, akiknek életében aKrisztus keresztjével és feltámadásával való egységből fel-ragyog az evangélium szépsége. Az ilyenevangéliumhirdetőket nevelni kell. Maga az ökumenizmusügye is a missziókban vált szükségessé, mert az egyházakhittérítői inkább Krisztus varratlan köntösének a szétszakí-tottságát növelték a prozelitizmus, az öncélú térítés szándéká-val. Ezért minden keresztény embernek mint Krisztus tanújá-nak megfelelő nevelésben kell részesülnie, hogy az evangéli-umról hiteles tanúságot adjon.

Az evangelizálás eredményessége szorosan összefüggaz egységről tett tanúságtétellel, mely Krisztus mindentanítványának a feladata. Ez pedig magában foglalja azegymáshoz való közeledést és a keresztények együtt hala-dását. A Charta Oecumenica szellemében való tapasztalat-csere megmutathatja, hogy ennek belülről kell fakadnia, mivelaz evangelizálás és az egység, az evangelizálás és az ökume-nizmus elválaszthatatlanok egymástól. Az idei imahét jubileu-mi jelmondata, a „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thessz 5,17)

arra is vonatkozik, hogy közösen kérjük a Szentlelket,vezessen bennünket a megbékélés útján, hogy egyházainkegysége a remény és a bátorítás egyre láthatóbb jelévé váljonhazánk, Európa és az egész emberiség számára.

Kránitz Mihály

9.A múlthoz való hűség és a gyógyító emlékezés

Az Ökumenikus Charta további érdeme, hogy indíttatástad az európai keresztyén egyházaknak arra, hogy sajáttörténelmüket a bűnbánat lelkületével szemléljék. Azevangélium együttes hirdetésének akadálya a jelenben is sok-szor abból adódik, hogy a különböző egyházak eltérő múlt-értelmezései, a sérelmek kölcsönös felemlegetése, az egy-háztörténelem különböző olvasata meggátolja a közösbizonyságételt.

A keresztyén önazonosság elengedhetetlen feltétele: azemlékezés! Izrael népe az Egyiptomból való szabadulás éjsza-káján parancsba kapta Istentől a szabadulásra való emlékezéskötelezettségét: „Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünne-peljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre! Örök ren-delkezés, hogy megünnepeljétek!” (2Móz 12,14). Az Úrszabadítására való emlékezés formálta öntudatos nemzetté,kultikus közösséggé ezt a népet. A múltra, Isten szabadító tet-tére való emlékezés nélkül eltűnt volna a választott nép is anépek történelmi süllyesztőjében. Az első keresztyéngyülekezetek is úgy alakultak meg, hogy előbb néhány ember,majd egy-egy kisebb-nagyobb közösség megtanult emlékeznia Krisztus szenvedésére, kereszthalálára és feltámadására –természetesen a feltámadott Úr jelenlétéért imádkozva, az ővisszajövetelét várva (például ApCsel 17). A keresztyén-ségnek történelme során gyakran az a bizonyosság adottreményt és kitartást, hogy Isten a múltban vezette népét,megőrizte a történelem útvesztőiben, perspektívát nyitott ajelen borús horizontján. Ha Isten vezetése és gondviselésemegtapasztalható volt a múltban, ez feljogosít a reményre ajövendőt illetően is. Így alakult ki a történelmi egyházakban isaz emlékezés kultúrája mint a keresztyén önazonosság része.

De sajnos a múlt gyakran átalakul az emlékezés olvasa-ta alatt; az emberi emlékezet, s ezzel a múlt értelmezése, mintvalami színpadi rendező, hajlamos arra, hogy a történelmiesemények egy-egy aspektusát kiemelje, megszépítse,értelmezze, vagy átadja azt a felejtés homályának – attólfüggően, hogy az ily módon feltárt múlt hogyan szolgálja ajelen szándékait, terveit, elképzeléseit. Ezért történhetett meg,hogy különböző keresztyén egyházak különféle történelmitapasztalatok alatt, különböző kulturális-spirituális háttérrel,eltérő módon értelmezték a keresztyénség történelmét, az egy-házak történelmi szerepét. A múlt igazságáért való harc pedigmegkeserítette az együttélést, ellehetetlenítve a közösbizonyságtételt. Vagy a múltért való harc és a vélt történelmiigazság birtoklása vezetett harchoz, feszültségekhez éselhatárolódásokhoz a jelenben – vagy az aktuális érdekellen-tétek eredményeztek eltérő történelemértelmezéseket. Ez aharc vakságot okozott, és nemegyszer oda vezetett, hogy azegyházak kirekesztő politikai érdekek vagy ideológiák kiszol-gálóivá lettek; drága árat kellett ezért fizetni – e kétes kom-promisszumok nem hoztak tartós eredményt, de az egyházvesztett bizonyságtételének hiteléből az emberiség előtt.

Ökumené 33

Ahhoz, hogy ez az akadály végre elháruljon az egyházakökumenikus közeledése elől, két dologra van szükség.Egyrészt arra, hogy az egyházak közösen dolgozzák feltörténelmüket, és legyen folytatása a már helyenkéntelkezdődött tudományos-történelmi műhelymunkának.Szükség van a tények objektív ismeretére a tudományostisztesség és elfogulatlanság jegyében. Másrészt a múltra isúgy kell tekinteni, mint az emberi bűn történetére, amelytől azegyház sem mentes. Ezért helye van az egyházban ilyenértelemben is a bűnbánatnak! Szükséges, hogy az egyház aprédikációban és sákramentális szertartásaiban elvártbűnbánatot ne csak hirdesse, hanem maga is megélje. Megkell látni azt, hogy hol, mikor és milyen körülmények közöttnehezítette meg a saját vallásos önigazság keresése a másikfelekezethez tartozó ember életét; és hol, mikor szorultunk miaz áldozat szerepébe. A szerepek a történelemben gyakrancserélődtek!

Az az emlékezés és történelemértelmezés, amely nemtartalmaz bűnbánatot, illetve önkritikát csak újabb öniga-zoláshoz és kirekesztéshez vezet. Viszont lehet az emlékezés amúlt sebeit gyógyító és közösséget helyreállító, ha abban azőszinteségben fogan, amely tanulni kíván a múlt vétkeiből, ésmegkeresi a közös örökség erőt adó kincseit. Bátorítsa tehát azÖkumenikus Charta egyházaink tagjait az ilyen gyógyítóemlékezés gyakorlására, hogy közelebb kerüljünk a megbékéltközösségek megéléséhez, és ily módon a hitelesebb közösbizonyságtételhez.

Dr. Fazakas Sándor

10.A hiteles ökumené alapja: a bűnbánat

és a kiengesztelődés

Igazi ökumené ott kezdődik, ahol a keresztyének készekbűnbánatot tartani, és nem zárkóznak el a Szentlélek szíveketmegújító erejétől. Nem lehetetlen elvárás ez! Van egy imádság– az apostoli hitvalláson kívül –, amelyet bármely keresztyénfelekezethez tartozó ember együtt tud imádkozni hit- éssorstársával: az Úri ima! A Krisztustól tanult közös imádsá-gunk ötödik kérése – „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi ismegbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”(Mt 6,12) – feljogosítminket erre a reménységre.

Igen, a reménységre szükség van e tekintetben is, mert abűnbánat tartásának legnagyobb akadálya a bűnismerethiánya! Korábban említésre került, hogy a keresztyénegyházak eltérő múltértelmezései, a múltban elszenvedettsérelmek számon tartása és az önigazolás igyekezete újabbmegosztottsághoz vezettek. De nemcsak a múlt eltérő tapasz-talatai, hanem a jelen bűnei is megterhelik ezt a kapcsolatot. Amúlt feldolgozása elsődlegesen nem azt a célt szolgálja, hogya feltárt tények és igazságok ismeretében újból megkötözzükegymást, hanem hogy megtanuljuk elejét venni egyéni, illetveközösségi bűneinknek, és gyakoroljuk a kiengesztelődés útját.Minden rendszer kitermeli áldozatait (az egyházi is) – és min-den rendszerben szembekerülhet ember embertársával, hiszenaz érdekek különböznek.

A bűnbánatnak számtalan akadálya van: a szabadságelvesztésének félelme, az áthárítás (nem én, a rendszer vagy amásik ember a hibás), az általánosítás (minden ember valaholbűnös) stb. Mindez oda vezet, hogy a mai ember bűnről csak

mint vétekről, a társadalmi együttélés morális és jogi rendjeelleni támadásról tud. És persze másként tud a bűnről a tettes,és megint másként az áldozat, a szemtanú, a jogász, atörténész, a politikus… és a teológus. És vajon a másik emberbűnének ismerete és felfedése (mint a bűnről való beszédlegáltalánosabb formája) nem lesz újból a hatalom gyakor-lásának eszköze? Hol marad a bűn Isten előtti dimenziója,amely által tettes és áldozat, egyén és közösség együtt mond-hatja: Mi vétkeztünk!

A bűnről – szemben a világ logikájával és elhárító vagyhatalomgyakorló mechanizmusaival – leghitelesebben azimádságban lehet beszélni. Az evangélium a feje tetejére állít-ja mindazt, amit a történelmi-társadalmi, a politikai és gaz-dasági élet szintjén bűnnek nevezünk. A Biblia nem ismeri abűn miatti magyarázkodás gyakorlatát, csak a jézusi kijelen-tést: „…menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn8,11). Az Úri ima ötödik kérése pedig tovább fokozza ezt ameglepetést: az Isten irgalmassága az emberi megbocsátástmegelőző, de arra ugyanakkor elkötelező igazság! A megbo-csátásért való könyörgés tulajdonképpen válasz az Istenkorábban megtapasztalt irgalmára. Az imádságban ugyanisnem lehet a sorsot behatároló erőkre, külső körülményekre,kiszámíthatatlan tényezőkre hivatkozni. Az imádságban egyetlehet tenni: odaállni Isten színe elé – és odaállni a másikember mellé, aki ugyanúgy imádkozik vagy szeretne imád-kozni, mint én, még ha most még képtelen is erre. Ebben a pil-lanatban nem a „másik” bűne a fontos, hanem az „én” és a„mi” bűnünk, amely elválasztott egymástól és elválasztottIstentől. Ezért minden sérelmet és önigazságot át kell adni amúltnak (nem a történelmi vagy politikai értelemben vett múlt-ról van szó, hanem az elkövetett bűnök idői dimenziójáról), ésengedni, hogy Krisztus gyógyítsa a sebeket.

A „mi” Isten előtti valóságában értelmetlenné válik azemberiség áldozatokra és tettesekre való felosztása, hiszenezen a szinten az ember nem a másik emberrel áll szemben(vagy vele ellentétben), hanem mindketten Isten előtt állnak.Ennek a „háromszögnek” belső dinamikáját Gerhard Sauternémet teológus fogalmazta meg a legszebben: „JézusKrisztus odaáll Isten teremtményei közé, akik bűn általimagányba zuhantak, hogy Istennel megbékéltesse, ésegymáshoz vezesse őket. Ugyanakkor odaáll az ember ésmúltja közé, amely a bűn átkában tart fogva minden pillan-tást, új gondolatot és jövőre néző cselekedetet. Ezen a helyennem az érvek és ellenérvek, a vádak és a kimagyarázkodásokhalálos egymásnak feszülése vagy egyoldalú monológjajelentheti az utolsó kétségbeesett kísérletet arra, hogy azember a múltat lezárja, és végre újat kezdjen, mert itt márnem „áldozat és tettes találja magát egyedül a másikkalszemben – Jézus Krisztus áll közöttük!”

Átgondolva a megbocsátás igazságát és a krisztusiparancs érvényét nyilvánvaló: a megbékélés és kiengesztelődéstöbb egyszerű konfliktuskezelésnél vagy krízismenedzsment-nél. A kiengesztelődés ilyen módon való megélése – és erre van-nak örvendetes kezdeményezések az ökumené tagegyházaiban– a megbékélt közösségek és az egyházak közösbizonyságtételének ígéretét hordozzák magukban. Jövőre nyi-tott ablak ez, a reménység ablaka, amely beengedi köreinkbe azevangélium ígéretének friss fuvallatát és elkötelező erejét,ahogyan Pál apostol ránk bízza: „Mindez pedig Istentől van, akimegbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adtaa békéltetés szolgálatát” (2Kor 5,18).

34 Ökumené

Dr. Fazakas Sándor11.

A látható egység mint kegyelmi ajándék

Az egyház azoknak a közössége, akiket Isten megbékél-tetett önmagával – és akiket egymással is meg akar békéltetni!A múltra való gyógyító emlékezés és az igazi bűnbánat,valamint a kiengesztelődés szükségesség után a Charta Öku-menika a továbbiakban arra tanít, hogy a keresztyén/ke-resztény egyházak eltérő hagyományait, spirituális gyakorlatátés tanbeli (még fennálló) különbözőségeit ne megosztótényezőkként tartsuk számon. A különböző hagyományokbansokkal inkább a kegyelmi ajándékok sokféleségét kellfelfedeznünk. Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt levelébőltudjuk: az összes kegyelmi ajándék (karizmák) hordozója nemaz apostol, nem is egy gyülekezet, egy egyház vagy annakegy-egy vezetője – hanem Jézus Krisztus. Krisztus a fő, aki aLélek által részesíti az ő testének tagjait a különféleajándékokban (1Kor 12). Az egy test tagjai különböző rendel-tetéssel bírnak, feladatuk és funkciójuk nem cserélhető fel tet-szés szerint, nem is pótolhatók egymással – csak együttalkotják a test egészét és egységét.

„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azértadatik, hogy használjon vele” (1Kor 12,7) – a gyülekezetbenugyanis senki sem tarthatja meg magának a kijelentés meg-nyilvánulását, vagyis a Lélektől kapott ajándékot (legyen azismeret, tanítás, gyógyítás, prófétálás, lelkek megkülön-böztetése stb.), hanem szolgálnia kell vele az egy test„hasznára”. Ugyanúgy a keresztyénség egészében is látni kell:a különböző egyházak hitfelismerései, hagyományai, kul-tikus-liturgikus sajátosságai vagy spirituális gazdagsága azegy Krisztus-test épülését, látható egységét kell hogy szol-gálják. Mondhatjuk: a hagyománybeli különbségek a kegyel-mi ajándékok megnyilvánulásainak különböző formái. Sőt,szükség is volt és ma is nélkülözhetetlen, hogy különbözőkultúrákban, társadalmi-politikai helyzetben az egyes keresz-tyén egyházak az adott környezet sajátosságára való tekintet-tel hirdessék az örömüzenetet (inkulturáció), és ehhezmegkapják a Lélektől azokat a kegyelmi ajándékokat, ame-lyek épp abban a helyzetben szükségesek. Ahogy az emberiszervezetben az egyes tagok (szív, szem, fül stb.) nemműködhetnek saját javukra, saját elképzelésük szerint –ugyanúgy az ökumené tagegyházaiban sem fordíthatja a Lélekajándékait egyetlen egyház sem „csak” a saját épülésére éskizárólagos hasznára. Az eltérő élethelyzetek, kulturális-tár-sadalmi összefüggések a kegyelmi ajándékok más-más meg-nyilvánulásait teszik szükségessé – a kegyelmi ajándékok uni-formizálása ezért nem a Krisztus akaratát szolgálnák, hanemvalami egészen mást, például ideológiai szervezetté fokoznávissza a közösséget. Éppen ezért nem a különbségek eltörlése,hanem azok megbékéltetése teszi hitelessé és Krisztus szerin-tivé az ökumenét; az egyház egysége az ökumené korszakábancsak a megbékélt különbségek közösségeként képzelhető el.

Mindez nem zárja ki, hogy a látható egységnek valami-lyen formája időről időre nyilvánvaló ne legyen: például aközös imádkozásban, igehallgatásban, bizonyságtételben,szolgálatban. Ha van ilyen látható egység, ez újból csak aLélek ajándéka meghatározott helyen és időben. Erre lehet ésszabad törekedni is (a fenti, megbékélt különbségek feltételemellett), hiszen a kölcsönösen elfogadott keresztség, azevangélium közös értelmezése és Krisztus megváltó munkája

erre kötelez minket. Ehhez viszont nyitottságra van szükség – a Szentlélek

kegyelmi ajándékai iránti nyitottságra és az egymás spiri-tuális-hagyománybeli öröksége előtti nyitottságra. Észre kellvenni, hogy az ökumené jelen korszakában és az élhető világveszélyeztetettségének korában ez a nyitottság nem veszélyt,sokkal inkább kölcsönös gazdagodást jelent; a közösbizonyságtételnek olyan előfeltételét, amely elvezet egymáskölcsönös elismerésére és megbecsülésére. Meg kell valla-nunk, hogy a múltban gyakran híjával voltunk ennek a nyi-tottságnak, és nem imádkoztunk ezért a lelki ajándékért elégkitartóan –, de szükséges, hogy a fiatalok, a jövendőnemzedéke az atyák hibájából tanulva tudatosabban induljonel ezen az úton. A nevelés, képzés, továbbképzés, a közösteológiai-tudományos munka ilyen tekintetben isfelértékelődik napjainkban, hiszen a keresztyénség/ke-reszténység közös mandátuma, feladata és kötelezettsége,hogy a Krisztus-testben ne legyen többé meghasonlás, hanemkölcsönös gondoskodás (12,25). Miért ne lehetne azegymáshoz való ilyen közeledés az a „fontosabb kegyelmiajándék” (1Kor 12,31), amelyet kaphatnánk ma az egyházegyetlen Urától, a feltámadott Jézus Krisztustól?

Dr. Fazakas Sándor

12.A közös cselekedet ökumenéje

Az ökumené fogalmán és az ökumenikus jelzőn sokansokfélét értenek. A fogalom nagyon széles ölelésű, s egy-egyökumenéről alkotott vélekedés, ökumenikusan végzett cse-lekedet, vagy az ökumenével fémjelzett esemény e komplexjelentésnek csak egy-egy szegmensét hordozza. Ez akkorválik a legnyilvánvalóbbá, amikor kritikus hang fogalmazódikmeg általánosságban az ökumenéről, de világosan látszik,hogy a kritika csak egyfajta ökumenére, a mozgalom vagyfogalom egy sajátos intézményére, esetleg egy elszigeteltjelenségre igaz csupán. Sokszor azok, akik az ökumenérőláltalában elítélően nyilatkoznak, az ökumené egy konkrétszegmensét maguk is gyakorolják, és erről büszke örömmelbizonyságot is tesznek. Ilyen például az az eset, amikor azökumené általános ellenzői örömmel számolnak be arról,hogy különböző felekezetek hívei együtt imádkoznak, együtttanulmányozzák Isten igéjét, és együtt gyakorolják a szeretet-szolgálatot. Ezek pedig mind az ökumenikus tevékenységszép példái.

A sokdimenziós ökumenében a közös jó cselekedetterületén van a legnagyobb harmónia. A hit felismeréseit, ahitigazságokat nem feledjük és nem is „söpörjük a szőnyegalá” az ökumenikus párbeszédben, hiszen éppen ennek okánfolyik a párbeszéd. Ugyanakkor sokszor és sokan vallják,hogy a közös jó cselekedetek elvégzésének nem feltétele a tel-jes teológiai, hitbéli egyetértés. Ugyanakkor a közös jó cse-lekedethez szükséges az egyetértésnek az elvi-teológiai mini-muma, amelynek bibliai alapvetése Jézus utolsó ítéletérőlszóló tanítása, amint az a Máté evangéliuma 25. fejezetébenolvasható: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, ésinnom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelenvoltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok,börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnakneki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni…? A király

Ökumené 35

így felel majd nekik: Bizony mondom néktek, amikor megtet-tétek ezeket akár csak eggyel a legkisebb atyámfiai közül,velem tettétek meg.” Amikor e szerint a jézusi norma szerintélünk, akkor a cselekedet ökumenéjét valósítjuk meg.Bizonyára nem vizsgáljuk a megsegített a hitelveit, és azokhitének részleteit sem, akikkel együtt tudunk „alegkisebbekért” valami jót tenni.

Az Ökumenikus Charta erről így ír: „Az ökumenét mára közös akció sokféle formájában gyakoroljuk. Krisztusnaksok férfi és női követője él és szolgál együtt örömmel a lakóhe-lyi szomszédságban, a hivatás területén és családjukban.”Ezek a cselekedetek legtöbbször spontán, minden szervezésnélkül valósulnak meg. Máskor a hívő tudat és az ökumenikusnyitottság újabb és újabb motivációt, kitartást, odaadást,leleményességet és áldozatkészséget biztosít a szeretet öku-menéjének megvalósulásához. Számos felekezetközi projek-tum, szervezet és intézmény hirdeti a Krisztusban testvériösszefogás erejét és hatékonyságát.

Ennek történeti alapja is van, hiszen az újkori öku-menikus mozgalom a XIX–XX. század kül- és belmisszióielkötelezettségéből vette legnagyobb indíttatását és lendületét.A belmissziói mozgalmak – amelyek elsősorban német ésangolszász területeken – az olyan kritikus társadalmi kihívá-sokkal szemben szerveződtek, mint az alkoholizmus, a drog-fogyasztás, a prostitúció, a munkanélküliség, a megesettleányok sorsa, a brutalitásnak kitett asszonyok nyomorúsága,az árvaság, az árvák kriminalizálása, a gyermekmunka, az esély-egyenlőtlenség, a kisebbségi diszkriminációk, és nem utolsó-sorban a jómódúak ördögi kísértései előbb vagy utóbb öku-menikus karaktert öltöttek. Felismerték, hogy az egyetemesentámadó ördögi megpróbáltatás és az abból való egyetemesenfelkínált krisztusi megváltás a szolgálat területén isegyetemes/ökumenikus összefogásra hív. Az Üdvhadsereg, aKékkereszt Mozgalom, a Cserkészmozgalom, a Börtönmisz-sziók, a különféle segélyszervezetek mind magukon hordjákaz ökumenikus spiritualitást, és legtöbben ökumenikusintézményességben is kifejezik ezt. Nem utolsósorbanemlítem az idén éppen 65 esztendős Magyarországi EgyházakÖkumenikus Tanácsát, amelynek életre hívásában egyebekmellett a katonaszökevények, a sebesültek, a hadiárvák, azüldözöttek és a menekültek iránti krisztusi szeretet játszottfontos motiváló szerepet.

Dr. Bóna Zoltán

13.Kis- és nagyvilágunk ökumenéje

Hazánkban az ökumenikus mozgalom évtizedekenkeresztül a legtöbb hívő tudatában és hitéletében alapvetőennemzetközi egyházi tevékenységet jelentett, amelyet egyházivezetők és erre szakosodott „hivatalosak” végeztek. Aháborút követő négy-öt évtizedben sok tudósítást hallottunkaz ökumenéről, de legtöbbször csak mint távoli –gyülekezeteinket, hitéletünket közvetlenül nem vagy csak aligérintő – eseményekről. Hetilapjaink beszámoltak anemzetközi ökumenikus életről, az Egyházak Világtanácsa, azEurópai Egyházak Konferenciája, a felekezeti világkonferen-ciák, s a történelem által háttérbe szorult más ökumenikustestületek tevékenységéről. Évtizedeken keresztül a ma-gyarországi intézményes ökumenikus tevékenység is

elsősorban nemzetközi tevékenységet jelentett nemritkán poli-tikai, propagandisztikus szereppel is megterhelten. A helyiökumenikus kezdeményezésekre az ateista hatalom rosszal-lással tekintett, és e rosszallásnak ilyen-olyan módon hangotadott, érvényt szerzett. Az ökumené iránti esetleges fenntartá-sok sokszor még ma is ezekre az emlékekre épülnek. Pedig anagyvilág ökumenéje csak akkor értelmes és hiteles, ha akisvilágunk ökumenéjére épül. S e tény hangsúlyozásának ismár több évtizedes létjogosultsága és szép, tudatos jelenléte isvan gyülekezeteinkben. A lokalitásnak és a globalitásnak,kisvilágunk és nagyvilágunk ökumenéjének elválaszthatat-lansága nyilvánvaló.

Az egyház – ahogy azt elsősorban a protestáns egyház-tan és egyházismeret hangsúlyozza – a gyülekezetekben él. Agyülekezeteket pedig olyan hívők alkotják, akik kisebbközösségekben és ezek legfontosabbikában, családban élnek.Minden család bizonyos értelemben „vegyes család” – deerről majd máskor szólunk. Most pedig arról, hogy agyülekezetek – néhány kivételtől eltekintve – olyan városok-ban, falvakban élnek, amelyeknek lakossága – különösen is aXX. század második felében megélénkült, néha sikereket,néha fájdalmakat hozó mobilitás révén – istenhívőkből ésistentagadókból, keresőkből, megérintettekből ésmegtértekből, keresztyénekből és más vallásúakból,protestánsokból és római katolikusokból áll. Ezek az emberekaz élet számos területén kerülnek kapcsolatba egymással.Családi, munkahelyi, üzleti, szabadidős, jótékonysági, sport-beli, közéleti, egészségügyi, sors- és életközösségekben élnek.A Krisztusban hívőket sokszor éppen hitük tudatos, liturgikus,pásztorális gyakorlása különíti el egymástól. Hitünk azonbanelvonatkoztathatatlan életünk egyéb közösségi formáitól.Családtagjainkkal, „elvtársainkkal”, szaktársainkkal, sporttár-sainkkal, sorstársainkkal sokszor akarva vagy akaratlanmegosztjuk hitünk kérdéseit és válaszait. Ilyenkor pedig nemmást, mint kisvilágunk ökumenéjét gyakoroljuk.

Ennek vannak szervezett programjai, mint az öku-menikus imanapok, imahetek, jótékonysági kampányok. Svannak ökumenikus intézményei, szervezetei, mint a keresz-tyén ifjúsági, szakmai, kegyességi, lelkigondozói, érdekvédő,segélyező vagy mozgalmi kifejeződései. Nagyon fontos, hogyKrisztusnak a helyi gyülekezetekben, s a helyi egyházi prog-ramokban, mozgalmakban részt vevő népe minél tudatosab-ban és minél szervezettebben élje meg keresztyén hitét azadott gyülekezeti és szervezeti határokat átívelve is. Az Öku-menikus Charta erre biztatva hangsúlyozza, „hogy azegyüttműködés előmozdítására alakuljanak helyi, területi …ökumenikus testületek, amelyek két- vagy többoldalú kapcso-lat építésére szánják el magukat”.

Ennek az indítványnak az alapján megfontolandókezdeményezni, hogy Krisztus magyarországi gyülekezeteihelyi és regionális ökumenikus közösségeket hozzanak létre,és ezek által hatékonyabban, hitelesebben végezzék a krisztusimissziót együttműködésben az országos, az európai és avilágméretű ökumenikus mozgalmakkal, intézményekkel.

Dr. Bóna Zoltán

14.Ökumené a családban

Az apostoli korba nyúlik vissza a vegyes házasság, a

36 Ökumené

vegyes család jelenségének, valóságának és problematikájá-nak története. Évszázadokon keresztül Európában éshazánkban is a vegyes házasság elsősorban a római katolikusés protestáns házasfelek együttélését, másodsorban a zsidó éskeresztyén házasfelek együttélését jelentette. Sokféle jogi,egyházjogi és gyakorlati „megoldást” alkalmaztak a múltban,amelyek azonban a legritkábban voltak igazolhatóan ésérezhetően jó megoldások. Ezek sorában ismert a kitérés,áttérés, a felekezeti hovatartozás feladása, az ahhoz valóragaszkodás, vagy a nemek szerinti megosztás a gyermekekvallását illetően, és sorolhatnánk hosszan. A „megoldások”sokfélesége már önmagában jelzi az útkeresést, a tökéletlen-séget e téren. Ezek mindegyikénél már csak az asajnálatosabb, ha a megerősödő szekularizáció, a transzcen-dens iránti érzékenység és spiritualitás, tehát egyszerűen azistenhithez és az egyházhoz való kötődés teljes és kölcsönöshiánya oldja meg ezt a problémát egy családon belül. Mahazánkban a családot alapító generációban ez a „megoldás”sajnos nem elhanyagolható jelenség.

Ugyanakkor e kérdéskör nem érthető, kezelhetőfehér/fekete kategóriákban sem. A nagyobb feszültségek azzalsem oldhatók fel, hogy az ökumené mint fogalom éstevékenység kizárólag a hívő krisztusiak együttélésévelfoglalkozik, tehát témánk csak a hívő családokra vonatkozik.Ez túl egyszerű lenne, hiszen az ökumené szorosan kötődik amisszióhoz, a misszió pedig feladhatatlan.

Szembesülnünk kell mindenekelőtt az egyén személyi-ségére és a személy egyéniségére vonatkozó elkerülhetetlentényezővel. A hit, a keresés, a gyötrődés, a felismerés, amegtérés, az elbizonytalanodás, a megvilágosodás és akételkedés mind személyes jegyeket hordoz. Tehát az azonoshitfelekezethez, hitvalláshoz tartozó házaspárok és család-tagok sem alkotnak homogén harmóniát a spiritualitás, akegyességi gyakorlat szempontjából. Így személyekre bontvaa „különbözőek megbékélt egysége”, tehát az optimális öku-mené az azonos felekezetű házaspárok és családtagok közöttis valós feladatként van jelen. E problémakör is a közös jó cse-lekedetben oldható fel legreményteljesebben. Kevés szebbdolog van az emberi együttélésben, mint ha egy családegyként sorakozik fel egy Istennek tetsző feladat végrehajtásamögé. Ebből az is következik, hogy a közös jó cselekedetrebuzdító ökumenikus mozgalom meghívása érvényes azegyfelekezetű házasok és családok esetében is, és érvényes ahit útjának első lépéseiben „botorkáló” keresőknek is.

Természetesen ez minősítetten igaz a felekezetilegegyértelműen vegyes: hívő-hitetlen, keresztyén-más vallású,nyugati keresztyén-keleti keresztyén, római katolikus-protestáns, protestáns-protestáns, protestáns-neoprotestáns,ortodox-ortodox stb. családok esetében. Az ÖkumenikusCharta az ilyen családok közös cselekedetre való buzdításáróla következőket írja: „Kiváltképpen segítenünk kell a vegyesházasokat, hogy az ökumenét a mindennapokban is gyakorol-ni tudják.” Nagyon sok negatív példa és keserű tapasztalat vane téren. Még ma is előfordul, hogy valakinek felekezeti(ön)tudata nagyon gyenge a világ, az idő és antikrisztusi erőkkihívásaival szemben, de határozottan működésbe lép egymásik krisztusi felekezet hívőjével szemben. Szomorú az ahelyzet is, ahol praktikus/anyagi előnyök ígéretével vagyhátrányok fenyegetésével képviseli valaki saját „felekezetimissziója” iránti felelősségét. S még szomorúbb, ha KrisztusEgyházának bármely felekezete nem a krisztusi jó cselekedet

felé pásztorolja a vegyes családokban élő híveit. Méltatlanviták és módszerek még ma is léteznek, amelyek inkább sta-tisztikai adatokat szolgálnak, mint Krisztus szeretetteljes misz-sziós parancsának betöltését.

E téren a keresztyén értékeket és hitvallásokat bármilyenmódon hordozó családok javát és az egyház hitelét szolgálja,ha a felekezetek összehangolt lelkipásztori munkával a csalá-dokban és a családok között rejlő közös jó cselekedetek meg-valósulását serkentik, s ezzel az egész társadalom javát szol-gálják.

Dr. Bóna Zoltán

15.Krisztusban nincs kicsi és nagy egyház

„Similis simile gaudet – A hasonló a hasonlónak örül” –mondja a közmondás. Bizonyára sok igazság van ebben amondásban, érvényes is lehet sok helyzetben, de egyáltalánnem érvényes az ökumenikus mozgalom esetében. Az öku-menében a különbözőek, a nem hasonlók örülhetnek egymás-nak a Krisztusban való egységük miatt. Ez igaz akkor is,amikor a különbözőség mennyiségi értelemben nyilvánulmeg. Az ökumenében, a tagságában, épületeiben, gazdaságihelyzetében, társadalmi elismertségében nagyobb egyházörülhet az ugyanezekben a dolgokban kisebb egyházzal valóegyüttműködésnek és fordítva.

E mögött az a teológiai felismerés van, hogy az egyházatnem a hívek száma, nem is társadalmi elismertsége és gaz-dasági tehetsége, hanem a Krisztusban való gyökerezettségeteszi egyházzá. Jézus 2-3 főről beszél, akik ha az ő nevébenjönnek össze, átélik az ő spirituális jelenlétét. A mustármagnyihit kicsinysége ellenére a növekedés ígéretét hordozza, s ígymár kicsinységében is drága. Jézus beszél továbbá a sóról éskovászról, tehát a mennyiségileg „kisebbségi” alkotóelemekfontosságáról, s ezzel buzdítja az első tanítványokat, akikszámára a kisebbségi lét nagy tehernek tűnik. Az ökumenéigaztalan lenne, ha az a nagyok együttműködése lenne anagyokkal, s a kicsik együttműködése lenne a kicsikkel.

Az ökumené a kicsik és a nagyok egymásra találása is akölcsönös épülésre és közös cselekvésre. Ez azt is jelenti,hogy nem a tehetős és a rászorult, a segítő és a megsegítetttalálkozásáról van szó, hanem a Krisztusban partnerektalálkozásáról, akik együtt valami olyat tudnak tenni vagy job-ban tenni, amit nem tudnának külön-külön. E találkozás köl-csönös áldást jelenthet éppen a jó együttes cselekvésében.Ennek pedig az is lehet az oka, hogy a nagyság sokszornehézkességben jelentkezik, amelyre a kicsinység rugal-massága, mozgékonysága, radikalizmusa jótékonyan hat.Vagy a kicsinységben rejtett értékek áldásos megvaló-sulásához szükséges a nagyobb partner közreműködése. Apartnerség elismerése tehát kulcsfogalom, amely azt jelenti,hogy egy egyház, felekezet, gyülekezet nem lehet olyan nagy,hogy a teljességet önmagában hordozza, és nem lehet olyankicsiny, hogy ne tudna fölajánlani valamit a nagyobbakkalvaló együttműködésben. A másik, ebből fakadó kulcsfogaloma komplementaritás, az egymás kiegészíthetőségének éskiegészítendőségének elismerése. Azok a közösségek alkal-masak az együttműködésre, akik a fentiek szerint éreznek éscselekszenek.

Az eszerint eljáró keresztyének egyénileg és közösségi-

Ökumené 37

leg is jó példát adnak az intézményes egyház keretein kívüliekszámára is az együttműködésre. Bátorítást jelenthet ezintézmények, vállalkozások, lakóközösségek, települések, sőtországok számára is a partnerség és a komplementaritásjegyében.

Sajnos az ökumené színtere sem ad mindig jó példát etéren. Nemcsak a nagy ország, nemcsak a nagy vállalat feled-kezhet meg a kicsikről, hanem előfordulhat ez a létszámábannagyobb gyülekezetekkel és egyházakkal is. Az ignorálás, amegfeledkezés, a krisztusiatlan rangsorolás vissza-visszatérőegyházközi jelenség. Példás lépés az, ha egy felekezet kisebbés nagyobb tagja egymásra talál, ha a nagy gyülekezet partnertlát a kis gyülekezetben, s a kis gyülekezet tisztes öntudattalvállalja a partnerséget. Szép dolog, ha egy nagy hagyo-mányokkal és tehetséggel bíró egyház őszinte partnerségetkeres olyan hittestvéreivel, akik kisebbségi létben vannak.Akik ezt vállalják, bizonyára kölcsönös áldást tapasztalnak.Ennél már csak az (volna) a felemelőbb, a még örvendetesebb,ha ez a kapcsolat felekezeti, teológiai határokon is átívelne.Történhet ez akár nagy ökumenikus szervezetek ölelésében,vagy kétoldalú kapcsolatokban.

S amikor ez tényleg így történik, akkor ez magátólértetődő szolgálata lesz az ökumenének, nemcsak a krisztusikisebbségeknek, hanem általában a kisebbségeknek. Azok azegyházak, amelyek társadalmi, gazdasági, mennyiségi ada-tokra való tekintet nélkül tudják gyakorolni az ökumenét,betöltik az Ökumenikus Chartának azt az elkötelezettségét,amely így hangzik: „A kisebbségek jogait védelmezzük, éssegítünk abban, hogy a többség és a kisebbség között orszá-gainkban még fennálló félreértések és előítéletekmegszűnjenek.”

Dr. Bóna Zoltán

16.Imádkozzunk együtt!

Az Ökumenikus Charta ötödik nagy egységének ezenfenti címe rámutat a keresztyének közötti közösség gyakor-lásának egyik legfontosabb területére, az együttes imádságra.Azt is mondhatnánk, hogy az ökumené már most meg-valósítható központi tartalmára hívja fel a figyelmünket:imádságban együtt járulhatunk Isten színe elé. A charta ígyfogalmaz: „Az ökumené életeleme az, hogy közösen hall-gatunk Isten igéjére, és nyitottak vagyunk arra, hogy a Szent-lélek bennünk és rajtunk keresztül munkálkodjék. Az így elfo-gadott kegyelem által ma sokféle törekvés irányul arra, hogyimádságokkal és istentiszteletekkel is elmélyítsük az egyházaklelki közösségét, s könyörögjünk Krisztus egyházának láthatóegységéért.”

E tömör és találó mondatok egyben azt is jelzik, hogymikor lesz tartalmas, Istentől megáldott a közös imádság ésistentisztelet alkalma. Először is: Isten igéjére kell együtt hall-gatnunk. Az imádság párbeszéd Istennel – de e párbeszédbenarra is nyitottaknak kell lennünk, hogy ő is megszólít,életünkre vonatkozó akaratát közli velünk. Istenmegszólalásának helye az ő testté lett Igéje: Jézus Krisztus.Róla szól az írott Ige, a Szentírás. A Biblia éve különösen isalkalmas arra, hogy emlékeztessen a Szentírás rendszeresolvasásának fontosságára. Ezzel a céllal olvassuk a Szentírást,hogy Jézus szava, élete, megváltó műve áthassa egész életün-ket, a mindennapjainkat. Az ökumené örömteli élménye, hogy

minden felekezetben központi helyet foglal el a Szentírás, ésaz, akiről a Szentírás bizonyságot tesz: Jézus Krisztus. Aegyüttes bibliaolvasás, a Jézusra való közös odafigyelés készítfel a legjobban az együttes imádságra.

A Szentírást Isten Lelke ihlette, és ezért Isten Lelke tudjaszámunka is élő és ható Igévé tenni. A Szentlélek először isbennünk munkálkodik: elvezet a krisztusi megváltás elfo-gadására, megtérésünket munkálja, átváltoztatja az életünket.A Krisztus követésébe állt életek – keresztyének éskeresztények – alkalmasak lesznek arra, hogy mások felé isszolgáljanak. Az együttes imádság erőt adhat az együttes szol-gálatra, a társadalmunk felé való közös bizonyságtételre. A„világ” hitelesebbnek fogja tartani a bizonyságtételünket, haegymást szeretni tudjuk – és ennek egyik konkrét megvaló-sulása az együttes imádság. Közös imádsággal készüljünk aközös szolgálatra és bizonyságtételre!

Mindez nem a magunk erejéből lehetséges, hanem Istenkegyelme által. Pál apostol is többször hangsúlyozta, hogy aneki adatott kegyelem vitte végbe benne és általa Isten nagytetteit (például Róm 15,15; 1Kor 3,10; 15,10). Az Igére valóhallgatás, és a Szentlélek életünket megváltoztató munkájánakbefogadása is kegyelem. A közös imádság is Isten kegyelmeáltal lehetséges: ha felismertük, hogy mindnyájan megváltás-ra, Isten kegyelmére szoruló emberek vagyunk, akkor anekünk és keresztyén testvérünknek egyaránt adatottkegyelem egymás hálás, örömteli elfogadására indít. Azévenkénti egyetemes imahéten – és más alkalmakon is – imád-ságaink egyik témája legyen a keresztyének közötti közösségelőmozdulása, hogy a „látható egység” által hitelesebb legyenbizonyságtételünk a világban!

Dr. Balla Péter

17.Imádkozzunk együtt – az úr jézus szavaival!

Az Ökumenikus Charta ötödik nagy egysége nyilvánnémi szomorúsággal állapítja meg, hogy „néhány egyházbanfenntartások vannak még ma is a közös ökumenikus imaalkal-makkal szemben”. A charta azonban megemlíti azt is, ami egy-beköt: „Krisztusi lelkiségünket ennek ellenére továbbra is jóljelzik az ökumenikus istentiszteletek, a közös énekek és imák,ezek között is első renden az Úr imája.” Örömmel mondhatjukel, hogy Magyarországon egyre több helyen együtt tartjákmeg a januári egyetemes imahetet a nagy történelmi egyházak– és sok esetben a kisebb egyházak is. Ilyenkor el szoktukmondani az Apostoli Hitvallást is, ami közös hitünk szép kife-jezése.

Valóban felemelő érzés ellátogatni a másik felekezettemplomába, és olyan énekeket énekelni, melyeket a sajátgyülekezeteinkben is éneklünk. Igaz, hogy némely éneknélnéhány szó eltérés van, mert például más fordításban énekel-nek egy külföldi eredetű szöveget. Viszont a dallam ismert, ésezért a liturgiás lapra kinyomtatott – vagy a kivetítőn látható –szöveg alapján együtt tudunk énekelni.

Talán nem becsüljük eléggé azt a közös kincsünket,amelyet pedig mindnyájan naponként elmondunk: az Úrimáját – a Miatyánkot. Pedig jó tudni, hogy a nagy történelmiegyházak ugyanazt a szöveget fogadták el a liturgiájukszámára. A „Károli” Biblián felnőtt gyülekezeti tagok egy-kéthelyen máshogy mondják, de a protestáns új fordításúBibliában szereplő Miatyánk a római katolikus testvérek által

38 Ökumené

is elfogadott és használt fordítás. Ehhez hozzátehetjük, hogybár régebben katolikus testvéreink nem a Miatyánk végén,hanem a liturgia későbbi pontján mondták a „doxológiát”(„Mert tied az ország…”), most már ezt is a Miatyánkrészeként imádkozzák, így ez is egybeköti a különbözőkeresztyén felekezetek tagjait.

Csak néhány gondolatot hadd említsünk ezen „közöskincsünk” kapcsán! A Miatyánk Jézusnak a gyönyörűenmegszerkesztett Hegyi beszédében található (Mt 5–7). AMiatyánk e beszéd közepén van (Mt 6,9–13), amivel Jézusazt üzeni, hogy az embernek az Istennel való kapcsolatábanközponti helyet kell elfoglalnia az imádságnak. Ennyireszemélyes kapcsolatban lehetünk Istennel: őt atyánknakszólíthatjuk, és hozzá imádkozhatunk – beszélgethetünkvele. Mindent tőle várhatunk, és mindent neki köszönhetünkmeg.

A Miatyánknak egyetlen olyan gondolata van, amireJézus rögtön az imádság megtanítása után még egyszer visz-szatért: a bűnbocsánat. Ha Jézus valamiről kétszer is szól,azzal kiemeli a téma fontosságát. Tehát tudnunk kell egymás-nak megbocsátani, ha el akarjuk várni Istentől, hogy ő is meg-bocsásson nekünk (lásd Mt 6,14–15). A Miatyánk görögszövege szerint már előbb meg kell bocsátanunk embertár-sainknak, és akkor kérhetjük mi is Isten bocsánatát (szószerint: „miképpen mi is megbocsátottunk az ellenünkvétkezőknek”). A keresztyén felekezetek közötti közösségakkor tud igazán megvalósulni, ha tudunk egymástól bocsána-tot kérni múltbeli vétkekért, és ha meg is tudunk bocsátaniegymásnak. Ezentúl közös imádságok alkalmával – és amikorotthon, akár egyéni csendességben mondjuk el a Miatyánkot –jusson eszünkbe, hogy ez a legszentebb imádság közösfohásza Jézus minden követőjének!

Dr. Balla Péter

18.Mit tanulhatunk egymástól az istentisztelet terén?

Az Ökumenikus Charta mindegyik fő fejezete utal akeresztyén életvitel egyes területeire, melyeken „elkötelezzükmagunkat” konkrét teendők iránt. Az ötödik fejezet így fogal-mazza meg az egyik ilyen feladatunkat: „elkötelezzükmagunkat arra, hogy… más egyházak lelki életének különféleformáit és istentiszteleteiket megismerjük és megtanuljuk be-csülni őket”.

A közösség gyakorlásának feltétele: egymás megis-merése. Ha egy-egy alkalommal részt veszünk testvér-felekezetek istentiszteletén, ott nyilván lesz olyan, ami szokatlana számunkra. Ha a lelki testvérünk iránti szeretettel, megbe-csüléssel megyünk az ő gyülekezetébe, akkor bizonyára leszolyan „új” része a liturgiának, mely a mi lelki életünket isgazdagítani fogja. Itt a teljesség igénye nélkül hadd emeljünkki néhány olyan vonást, amely ugyan megvan minden egy-házban, de amelyre az egyikben vagy a másikban nagyobbhangsúly esik! Ezek csak kiemelt példák, és az egyes egy-házakról még sok más „tanulni valót” el lehetne mondani.

A római katolikus testvérek istentiszteletéről haddemeljük ki azt a tiszteletet, amellyel a gyülekezet tekint Istenszolgájára és a sákramentumi jegyekre! A „hierarchia” gondo-lata sokakból ellenérzést válthat ki, pedig lehet vele jól élni, ésakkor van sok áldása: például a rend és a fegyelem

fontosságára és a tisztelet megadására nevelés. A Szentírásékes és szép rendre int az egyházban az istentisztelet terén is.Korunkra sajnos jellemző lett a tekintélyvesztés; márpedigJézus szerint „aki titeket hallgat, engem hallgat”, tehát az Igeszolgájának megbecsülésével is az őt küldő Úr, a mi UrunkJézus Krisztus iránti tiszteletünket fejezzük ki.

A reformáció nagy protestáns egyházai, a református ésaz evangélikus felekezetek a Szentírás központi szerepérehívják fel a figyelmünket. Itt minden istentisztelet leg-fontosabb része Isten írott igéjének olvasása és hirdetése. Azimádságok és az énekek is valójában az igehirdetést készítikelő, illetve arra felelnek, mert hitünk és életünk „zsinór-mértéke” a Szentírás, amiben Isten kijelenti nekünk akaratát.

Az ortodox egyházak megtaníthatnak mindnyájunkatarra, hogy hitünknek legfontosabb elemeit évezredeken átérdemes ismételni, és ezáltal mai lelki aktualitásukról isbizonyságot lehet tenni. Az egyházatyák már az ókorban meg-fogalmazták a Jézusról való bizonyságtétel legfontosabbtételeit – ezeknek hálás örökösei lehetünk mindnyájan.

A kisebb protestáns egyházak szép példát adnak arra,hogy a gyülekezet is egy nagy család. Egymás iránti odafi-gyelést, segítőkészséget is tanulhatunk tőlük, hogy az istentisz-teleten ne maradjon senki észrevétlen, magányos „látogató”.A liturgia újszerű elemei, az ének és az imádság változatossá-ga terén is gazdagíthatják más felekezetek tagjait.

Ahogy jeleztük, mindezek megtalálhatók a többifelekezet körében is, de talán mindnyájan tanulhatunk abból,amiben a másik erősebb, amiben előbbre jár, mint mi. Egymásmegismerése és megbecsülése által minden felekezetben tar-talmasabb és teljesebb lesz a „lelki életünk”.

Dr. Balla Péter

19.Az úrvacsorai közösség felé

A keresztyén felekezetek közös szentsége, „sákramentu-ma” az úrvacsora, az eucharisztia. Ez utóbbi „hálaadást”jelent – több felekezetben ezzel a kifejezéssel utalnak azúrvacsorára. Maga Jézus rendelte ezt a sákramentumot. Azevangéliumok szenvedéstörténetében is megtalálható: ahárom első evangéliumban maguk a szereztetési igék is, vis-zont a János evangéliumában ezen a helyen az a történet áll,mikor Jézus megmossa a tanítványok lábait. Pál apostol azelső Korinthusi levelében írta meg a legteljesebben aszereztetési igéket (1Kor 11,23–26), és megmutatta, hogyhogyan kell helyesen élni a helyi közösségekben az úri szentvacsorával (17–22. és 27–34. versek). Az egyháztörténetsorán a különböző keresztyén felekezetek eltértek egymástólaz úrvacsora értelmezésében, és ezért több olyan felekezet isvan, melyek nem tudnak együtt úrvacsorát venni egyes másfelekezetekkel. Az Ökumenikus Charta szavaival:„Különösen is fájdalmas jele az egyházak közötti szakadásnakaz eucharisztikus közösség hiánya.” A charta biztat bennünketarra, hogy ne nyugodjunk bele ebbe a történelmileg kialakulthelyzetbe. Az ötödik fejezetében erről így olvasunk:„Elkötelezzük magunkat arra, hogy törekszünk az eucharisz-tikus közösség megvalósítására.”

Mi az „eucharisztikus közösség” akadálya? Az egy-háztörténet során egymástól eltérő úrvacsoratanok alakultakki a különböző felekezetekben. Egy példát hadd említsünk

erre! Több egyház Jézus „valóságos” jelenlétére teszi ahangsúlyt az úrvacsorában. Kálvin és nyomában a reformátu-sok viszont nem tanítják azt, hogy a szent jegyek „átlényegül-nének” Jézus valóságos testévé és vérévé. Azonban jó tudni,hogy Kálvin számára szintén nagyon fontos volt Jézus úrva-csorai jelenlétének megvallása, de ő úgy fogalmazott, hogyJézus a Szentlélek által van jelen. A Szentlélek Jézus lelke –tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a Szentlélek által isvalósággal van jelen Jézus. Az eltérő értelmezések megőrzésemellett is lehet keresni azt, amiben egyetértünk az úrvacsorafelőli tanítás terén.

Talán az elméleti, dogmatikai kérdéseknél is nagyobb„akadály” az egyházjogi kérdés: ki szolgáltathatja ki érvénye-sen az úrvacsorát. A római katolikus és az ortodox egyházakúgy látják, hogy a protestáns egyházak nagy részében megsza-kadt az a folyamatos „apostoli láncolat”, mely szerint az óegy-ház óta püspöknek kell szentelnie a papokat. A protestánsokviszont arra teszik a hangsúlyt, hogy ők is őrzik az apostoli hités hitvallás folytonosságát (az „egyetemes papság” körébenis). Az egyházjogi akadályok elhárításáig is segítség lehet az amár néhol elkezdett gyakorlat, hogy egy-egy közös ünnepsé-gen együtt szolgáló lelkészek és papok a saját felekezetükhíveinek szolgáltatják ki a szent jegyeket – de úgy, hogy ki-kia saját hagyománya szerint értelmezheti továbbra is az úriszent vacsorát. Jó lenne, ha a „világ” e téren is láthatná akeresztyének egységét, hogy az úrvacsorai közösség is hoz-zájárulhasson a keresztyén bizonyságtételhez egy közösUrunkról, az Úr Jézus Krisztusról, aki ezt a mindnyájunkszámára oly fontos és becses sákramentumot szerezte.

Dr. Balla Péter

20.Hogyan történjen az egyházak közötti párbeszéd?

Az Ökumenikus Charta 6. pontja így summáz: „Apárbeszédnek nincs alternatívája.” Majd így folytatja: „Ezértelkötelezzük magunkat arra, hogy az egyházaink közöttipárbeszédet a különböző egyházi szinteken lelkiismeretesen éshatékonyan tovább folytatjuk, s gondosan megvizsgáljuk, miaz, amit a párbeszéd eredményeként hivatalosan iskötelezőnek lehet és kell is nyilvánítanunk.”

Bizonyos vagyok benne, hogy mindannyian egyetértünkabban, hogy a párbeszédnek nincs alternatívája. Amint a csalá-di és társadalmi élet egyéb területein sem helyettesíthető adialógus, így az egyházak közötti kapcsolatokban sem. Megkell hallgatni egymást ahhoz, hogy megismerjük a másikat.Nagyon sok problémának, ellenségeskedésnek az az alapja,hogy nem hallgatjuk meg egymást. Ha személyekről, csopor-tokról, egyházakról úgy alakítunk ki véleményt, hogy nemhallgatjuk meg őket, biztosak lehetünk benne, hogy egyoldalú,tehát igazságtalan véleményt alakítunk ki magunkban.

Elengedhetetlenül fontos az igazságra törekvőknél,hogy ne engedjék meg maguknak az elfogultságot. Ha akeresztyén egyházak őszintén törekszenek az igazság megis-merésére, nem engedhetik meg maguknak, hogy úgy alkos-sanak véleményt más keresztyén egyházakról, hogy beérikolyan információkkal, amelyeket nem szembesítettek azokkal,akikről szól.

A párbeszéd elmulasztásának egyik oka lehet a restség.Úgy gondoljuk, hogy nincs időnk, energiánk olyanokmeghallgatására, akikről úgyis megvan a véleményünk.

Észrevétlenül a restség szövetséget köt a beképzeltséggel,gőggel, a másik krisztusiatlan lenézésével.

A dialógusnak csak egyik oldala mások empatikusmeghallgatása. A másik, hogy őszintén, hamisítatlanulmutatom be magamat, adott esetben önkritikát is gyakorlok.Ez kockázatosnak is tűnhet, de itt is igaz a bibliai megál-lapítás, ha mi ítéljük el magunkat, nem ítéltetünk el. Lehet úgypárbeszédet kezdeni, hogy „gyere, beszélgessünk, úgy sincsigazad”. Az ilyen alapállású dialógus időpocsékolás.

Szükséges az a nyitottság, hogy ha a másik elfogadhatóérvet hoz, kész vagyok elfogadni azt. Még fiatalkoromban hal-lottam valakitől, hogy aki jól ismeri saját nézetét, az szintemeg is tudná cáfolni önmagát, mert ismeri gyenge pontjait is.Azonban sokszor nem az értelem vitatkozik, hanem érzelmekcsatáznak: Nehogy igaza legyen annak, aki nekem nem szim-patikus, aki fiatalabb vagy öregebb, kisebb vagy nagyobb lét-számú közösségbe tartozik! Nehogy ő mondja meg nekem,hogy mi a helyes!

A párbeszédnek akkor van értelme, ha nem egyházpoli-tikai célok vezetik, ha kész vagyok kitárni hitemet és etikámat.

Nemeshegyi Zoltán

21.Az evangélium világossága: útmutatás az ökumenében

Az Ökumenikus Charta 6. pontjában a következőketolvashatjuk: „ellentétek esetén, kiváltképpen, ha ezek hitbelivagy etikai megosztottsággal fenyegetnek, keressük a tisztázáslehetőségét, és ezeket a kérdéseket az evangélium vilá-gosságában közösen vitatjuk meg”.

Közös kincsünk az evangélium. Egyetlen keresztyén egy-ház sem sajátíthatja ki, hiszen a lényege, hogy „úgy szeretteIsten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne,el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

Az evangélium központi üzenete, hogy Isten mindenembert szeret, az egész világot, személyválogatás nélkül. HaIsten nem személyválogató, mi sem lehetünk azok. Ha mindenembert szeretünk, akkor a mindenben természetesen a másvallású is benne van. Ez nem jelenti azt, hogy mindennel ésmindennek az ellenkezőjével is egyetértünk, de azt igen, hogya más véleményen, más hitbeli látáson levő embertársamat isszeretem mint testvéremet. Ki az én testvérem? Ha testitestvéreinket, mi választhatnánk, könnyen lehet, hogy olyanfeltételeket támasztanánk, hogy végül nem lenne testvérünk.De szerencsére nem mi választjuk, így vagyunk lelkitestvéreinkkel is. Istentől kapjuk őket. Az az én testvérem,akinek Isten megbocsátott.

Állítólag amikor megkérdezték Barth Károlyt, hogyantudná röviden összefoglalni dogmatikája lényegét, egy jólismert gyermekének szavaival ezt mondta: Jézus szeretengemet, a Biblia mondja ezt. Ez az a világos alap, amelyre azökumenét építhetjük.

Lehet, hogy bonyolult fogalmazáshoz szokott gondol-kozásunknak ez túl egyszerű, de miért ne kezdhetnénk olyanegyszerűen, hogy még a gyermekek is megérthessék.

Számtalanszor voltam tanúja, amikor különböző vallásúemberek úgy kerülték ki a bonyolult vitát különböző egyházigyakorlatokról, hogy „egy Istenünk van”. Ezzel senki semvitatkozott. Olyan is megtörtént, hogy valaki azt mondta: „egyIstent imádunk”. Ez még többet jelentett, hiszen nemcsak elfo-gadtuk Isten létének tényét, hanem abban is egyetértettünk,

Ökumené 39

hogy ugyanazt az Istent imádjuk. Ady Endre Karácsony című versében ezt írja: „Nem

volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent Ésegymást szeretni...”

Lehet, hogy naivan egyszerűnek tűnnek a fentialapelvek, de én azt tanultam és azt tapasztalom, hogy azigazság egyszerű, csak a hazugság bonyolult. Persze az egy-szerű igazságot sem könnyű megélni, márpedig az ökumenénemcsak arról szól, hogy valamiben egyetértünk, hanem arrólis, hogy valamit együtt teszünk, bizonyítékát adva ezzel, hogyaz egy Istent hívők, egy Istent imádók, ha nem is egyformák,a jó cselekvésében egyek.

Nemeshegyi Zoltán

22.Krisztus igazsága nagyobb a mi igazságunknál?

Az Ökumenikus Charta 6. pontja így fogalmaz:„Krisztusban megalapozott összetartozásunk alapvetőbb,mint eltérő teológiai és etikai álláspontjaink. A nekünkajándékozott és minket gazdagító sokféleségtől eltérően azokaz ellentétek, amelyek az egyházi tanítás és az etika kérdé-seiben, valamint az egyházjogi szabályokban mutatkoztakmeg, szakadásokhoz vezettek az egyházak között.Mindezekben gyakran játszottak meghatározó szerepet külön-leges történelmi körülmények és különböző kulturális sajá-tosságok.”

Jézus Krisztus mondta: „én vagyok az út, az igazság ésaz élet” (Jn 14,6).

Az ember könnyen tartja saját igazságát abszolútigazságnak. A vallásos embereket is fenyegeti a veszély, hogyaz általuk felismert és vallott igazságot mindenekfelett valók-nak tekintik. A megengedőbbek azt mondják, hogy vegyük kétkülönböző véleménynek az átlagát, és ezt fogadjuk el mind-ketten. Amiben nem az a legnagyobb probléma, hogy egyiküksem fogja magáénak érezni az új véleményt, hanem az, hogybibliai kérdésekben két tökéletlen vélemény átlagából csakegy harmadik tökéletlen vélemény keletkezhet. Ha pedig azegyik közelebb van az igazsághoz, mint a másik, miért adja felazt? Inkább együtt kellene megtalálni a krisztusi igazságot.Nagyon nagy alázat kell ahhoz, hogy ki merjük mondanivalamilyen kérdésben, hogy a másik közelebb áll azigazsághoz, netalán neki van igaza.

Elvileg nem nehéz elfogadni azt, amit az ÖkumenikusCharta 6. pontja 1. szakaszában olvasunk: „Krisztusban meg-alapozott összetartozásunk alapvetőbb, mint eltérő teológiaiés etikai álláspontjaink.”

De így van ez a gyakorlatban is? Más vallású kol-légákkal beszélgetve teljesen egybehangzóak tapasztalatainkabban, hogy a legnehezebb a megszokott dolgokon változtat-ni. A megszokás természetté válik. Néha nincs nyomósabbérvünk egy-egy cselekedetünkre, mint az, hogy ezt így szok-tuk. Így tették már őseink is. Ami az ő idejükben teljesenérthető volt, nem biztos, hogy ma épp oly magától értetődő.

Állítólag Bismark az orosz cárnál járva felfigyelt arra,hogy a palota belső udvarán a négy bejáratnál és az udvarközepén állt egy-egy őr. Hogy a kapuknál őrök állnak, ez tel-jesen érthető volt számára, de miért áll az udvar közepén isegy őr? Amikor erre rákérdezett, vendéglátói nem tudtakazonnal válaszolni. Majd kiderült, hogy generációkkal előbbegy rózsabokor állt ott, és azt védelmezte az őr. A rózsabokor

már rég kipusztult, de az őrség kötelmében megmaradt, hogyoda őrt kell állítani.

Vajon nincsenek-e olyan szokásaink, amelyeket épp ígyvédünk?

Nemeshegyi Zoltán

23.Egyházaink közössége konszenzuális Krisztus-követés

A charta 6. pontja a következőket mondja erről: „az öku-menikus közösség elmélyítése érdekében feltétlenül szükségesfolytatni azokat a fáradozásokat, amelyek célja a hitbeli kon-szenzus kialakítása. Hitbeli egység nélkül az egyházak közöttsemmiféle közösség sem jöhet létre.”

„Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ám3,3)

Nyilvánvaló, hogy közös út csak közös cél alapjánképzelhető el. Az Ökumenikus Charta fent idézett sorai arrólszólnak, hogy eddig is voltak fáradozások a hitbeli konszen-zus kialakítására. Egyházvezetői szinteken teológiai tanul-mányok szintjén és a helyi gyülekezetek közötti kapcsolatok-ban. Nagyon sok szép példát lehet arra hozni, hogy ezek afáradozások nem voltak hiábavalóak. Az is tény, hogy ezttovább kell folytatni, mert még nem értük el a célt.

A charta szövege arról is őszintén szól, hogy a hitbelikonszenzus nem magától és nem erőfeszítések nélkül valósulmeg. Néha saját egyházunk tagjai körében is komoly feladatotjelent bebizonyítani, hogy a mások felé való nyitottságunknem jelenti a hitünkhöz való hűtlenséget, hanem annakmélyebb megértését és képviseletét.

Komoly fáradozást jelent, amikor vállaljuk a folyamatospárbeszédet olyanokkal, akiknek más hitelveik és más gyakor-latuk van, ugyanakkor vallják, hogy ők is az élő Krisztustkövetik. Krisztushoz sokféle út vezethet, azonban az Atyáhozcsak egy út, Krisztuson keresztül: „senki sem mehet azAtyához, csakis én általam” (Jn 14, 6).

Krisztus keresztjénél találkozhatunk igazán, ahol szem-lélhetjük végtelen szenvedését miérettünk, végtelen szeretetétirántunk, amely bennünket is arra késztet, hogy kereszthor-dozás árán is szeressük egymást.

A konszenzuális Krisztus-követés fogalma magábanhordozza a mobilitást. A statikus stagnáló közösségek meg-merevedettségükben képtelenek igazi konszenzusra. Mozgásközben, munka közben, Krisztus-követés közben kerülhetünkközelebb egymáshoz. Így tapasztaljuk meg, hogy közös azutunk, a célunk.

Útközben el lehet fáradni. Az ökumené munkálásában is.Ám más az elfáradás – azt ki lehet pihenni –, és más amegfáradás. Megfáradás esetében új motiváció, új lelkesedésszükséges: a hit összetartó erejének megtapasztalása. „Hitbeliegység nélkül az egyházak között semmiféle közösség nemjöhet létre.”

Nemeshegyi Zoltán

40 Ökumené

Bibliai lélektan és pszichopatológia

„Aki ismeri az embereket, az okos.Aki ismeri önmagát, az bölcs.

Aki legyőz másokat, az erős.Aki legyőzi önmagát, az hatalmas.”

(Keleti mondás)

Az ember helyzete és lehetőségei a Biblia szerintAz első és legfontosabb kérdés a bibliai lélektan szem-

pontjából magának az evangéliumnak a kifejtése. Az egészBibliát áthatja az evangélium. De azt, hogy mit is jelent azevangélium lényegileg, mit jelent az a kifejezés, hogy azember megigazulhat, és annak nyomán joga lesz az örök élet-re, azaz helyreállíttatik joga az örök életre, ezt a gondolatota Bibliában érvelő módon, módszeresen, rendszeresen arómai levélben találjuk meg. A bibliai lélektan egyik alap-irata a Római levél. Ha valaki az iránt érdeklődik, hogyhogyan tud az életben megváltozni, átformálódni, hogyantud egy rossz szokást legyőzni, hogyan tud jó lelkiis-merethez jutni, megnyugodni lelkiismeretében, akkor ezt alevelet kell megérteni. Hogy Isten milyen gondoskodó,gondviselő Isten, és hogy a predesztináció nem valami félel-metes üzenet, hanem az evangéliumnak, az evangélizáció-nak szerves része, ez egyfajta biztonságérzetet adhat azembernek, ha megérti ezt a gondolatot. Itt érthetjük megalapmeghatározottságában, alapértelmezetten, hogy mi is azemberi önismeret igazi lényege. Továbbá az emberi gondol-kodás – ami a Biblia, de a lélektan szerint is meghatározójelentőségű a személyiség működésre nézve – mikor haladnormál pszichológiai vonalon, és mikor tér át pszi-chopathológiai vonalra. A megtérés bibliai alapértelmezés-ben a gondolkodásmód, illetve a hátterében lévő, ezt vezérlőértékrend alapvető megváltozása. Róm 12,2: „ne szabjátokmagatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknekmegújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó,kedves és tökéletes akarata.” (A bibliai idézetek a Károlifordítás szerint értendők.) „Ne szabjátok magatokat...”,azaz vállaljátok fel bátran másságotokat, és ne akarjatokfeltétlen a megalkuvás és kompromisszumok útján járni, a„középszerű”-höz tartozni. Igaza van annak a lelkésznek,aki azt mondta: „a sátánnak bőven elég, ha tisztes polgárokvagyunk”. A világ nem szereti a másságot, ezért ez aradikális másság irritálni fogja, ugyanakkor az is igaz, hogyaz utolsó időkben a teremtett világ „sóvárogva várja azIsten fiainak megjelenését.” Igaz, hogy ez „deviancia”,deviáció, de – Gauss nyomán mondható, hogy – ez pozitívdeviáció. „Keskeny út...”, amin „kevesek járnak...”. Jó példaerre Jézus Krisztus élete. Valaki mondta egyszer: „JézusKrisztus élete születésétől a haláláig botrányok sorozatavolt”.

Svetoniustól tudjuk – aki az I. században írt –, hogyRómában Kr. u. 49-ben született egy rendelet Klaudiuscsászártól, mely által egy „Krisztosz nevű ember izgatásamiatt a hevesen zavargó zsidókat kiűzte Rómából Klaudius”.Nem mernénk biztosan állítani, hogy ez a bizonyos Krisztosznevű ember maga Jézus Krisztus volt, de ha az apostolok cse-lekedeteit nézzük, akkor látjuk, hogy Jézus neve kapcsángyakran meghasonlás jött létre a zsidók között minden helyen,ahol az evangélium megjelent, és válaszút elé állította azsidókat az a tény, hogy Jézus személye és messiási fellépésemegtörtént. „...változzatok el a ti elméteknek megújulásaáltal…”, azaz megtérés, a gondolkodásmód megváltozása(meta-nous), és ennek nyomán egy teljes életváltozás jönlétre. A megigazulás pedig az isteni arculat, krisztusi jellem-tulajdonságok megjelenése az egyén személyiségében,életében, azaz a „fehér ruha” felöltése, ami nélkül nem lehet a„nagy menyegzőn” részt venni!

Az emberi gondolkodás egyik lehetséges definíciója amérlegelés, ítéletalkotás és döntéshozatal képessége. Kreatívlényként képes arra, hogy értékmegőrző, illetve értéknövelő,értékteremtő döntésmozzanatokat hozzon meg, és ennek hát-terében kreatív ítéletalkotás, mérlegelés, a dolgokkövetkezetes kreatív végiggondolása és ilyen módon történődöntéshozatal jellemezhetik. A gondolkodás három fő moz-zanata érdemel külön említést, ezek a részfolyamatok akövetkezők: 1. a megismerési, észrevevési folyamatok; 2. aképzettársítások, képzetek felmerülése, az asszociációk megje-lenése; 3. következtetések megjelenése, logikai, illetve morálisítéletalkotások, illetve döntéshozatalok megtétele. A bibliailagmegújult elme radikális gondolkodásmegváltozásában mind ahárom részfolyamatra alapvetően kihatással van.

Elsőként ez azt jelenti, hogy – Jóbbal együtt – elmond-hatjuk, hogy „Szövetségre léptem szemeimmel” (Jób 31,1),azaz „eddzük a szemeinket”, hogy mit veszünk észre, mitfigyelünk meg, mit észlelünk. Tehát a megismerésünk,észlelésünk elsődlegesen mindig az egész észrevevéséreirányul. A megismerési folyamatunk alapértelmezetten azemberre mint teremtett lényre, mint egészleges lényre irányul,és ekkor az ember bibliai alapmeghatározottságából indul ki,vagyis az ember mint elveszett lény és mélységesenkegyelemre, isteni terápiára szoruló lény fog megjelenni azészlelési „képernyőnkön”. (Lásd még a Zsolt 31-et mint önis-mereti zsoltárt, illetve párhuzamait.) Ehhez képest csakmásodlagosan, részmozzanatként érzékeljük azt, hogy férfivagy nő, milyen származású, milyen a szituáltsága stb. Azegész, illetve rész észlelésének mozzanatai egymással anta-gonisztikus ellentétben állnak, azaz ha az egészlegestészlelem, akkor egyidejűleg kizárom annak a lehetőségét,hogy a részmozzanatokat észleljem. Itt is igaz az alaklélektan-ban ismert „átbillenő alakzatok” pszichológiai modellje. Ha azátbillenő alakzatok képén megjelenő serleget észlelem, akkorezzel egyidejűleg nem látom a kép másik olvasatát, a két

ISTEn nÉPE A GYÜlEKEZETBEn

41

Dr. Matus István

Megtérés és megigazulás

egymás felé néző, oldalnézetben lévő arcot. Ha viszont a kétegymást néző oldalnézeti arcot monitorozom, akkor ezzelegyidejűleg nem fogom tudni látni a kép másik olvasatát,„üzenetét”, azaz a serleg sziluettjét. Krisztus mindig arra adottpéldát, hogy az embert a maga egészleges teremtettségében, éselveszettsége állapotában, azaz bibliailag alapértelmezettenszemlélte, és ez az „észlelési alakzat” sosem billent át nála egyantagonisztikus részmozzanat „alakzatára”, azaz sosem moni-torozta a nembeliséget vagy egyéb részmeghatározottságot azadott személyiségből.

A gondolkodás másik nagy folyamata a képzettársítás,az emlékezési folyamatok fennállása, működése. Itt ismeghatározóan fontos, hogy egy konkrét téma vagy észleltmozzanat esetében mik jutnak eszünkbe, milyen képzetekmerülnek föl és társulnak egymással. A bibliailag megújultelme működésében a képzet áramlása, az emlékezetiműködések szintén alapvetően megváltoznak, és bibliaiértelemben vett pozitív előjellel fognak rendelkezni, „amicsak szép, ami csak nemes, ami csak építő..., arról gondol-kodjatok”, mondja Pál apostol.

A gondolkodás működésének harmadik nagy területe akövetkeztetés, a dolgok végiggondolása, logikai ítéletalkotásés döntéshozatal. Ha bibliailag megújult a gondolkodásunk,akkor a következetes, a szabatos és felelős gondolkodás ered-ményeként gondoljuk végig a dolgokat, és hozunk meglogikai és morális ítéletalkotásokat, akár magunkkal szembenis. Ha az elme megújulásához a legmagasabb rendű mércét, azIsten törvényét alkalmazzuk, akkor ez nem csak a gondol-kodásunkat újítja meg, hanem az egész személyiségünkműködését is. Az Isten törvényének beíródása az elménkbe ésszívünkbe, azaz a Krisztus törvényében való létezés, a bűntörvényével szemben, kialakítja jellemünkben a szeretet kirá-lyi törvényét, ami által erő és mennyei hatalom társul életünkműködéséhez.

Ezek után nézzük meg, hogy Pál apostol hogyan gon-dolkodott, milyen döntéseket hozott, hogyan élt!

Pál apostol magát Jézus Krisztus szolgájának nevezi. Eza szolga szó nem adja vissza a magyarban az ember számáraazt a negatív gondolatot, ami a görög szövegben van. Így isfordíthatnánk: rabszolga. Egy rabszolgatartó társadalom-ban Pál apostol magát Jézus Krisztus rabszolgájának, szol-gájának mutatja be. Számára nem megalázó, nem valamikényszerhelyzet, hanem őt úgy lenyűgözte Isten jelleme,szeretete, hogy nem tud mást mondani, mint hogy az Istenabszolút tekintélyét elismeri az ő élete felett. Előre megígérteIsten a próféták írásaiban az evangéliumot. Tehát az azevangélium, amit Pál apostol hirdet, nem valami hitújítás.Nem valami új tan, amivel ő megháborítja a jól bejáratotthitéletet a zsidók körében. Ez az evangélium az ószövetségiprófétákon keresztül került meghirdetésre (Róm 1,2).Csodálatos, hogy mi mindent meg lehet tudni Jézus Krisztuséletéről az ószövetségi próféciákban. Az evangélium JézusKrisztusról szól, az evangélium közepe Jézus Krisztus szemé-lye, ezért ezzel folytatja az apostol: „Az ő Fia felől, a ki Dávidmagvából lett test szerint, Aki megbizonyíttatott hatalmasanIsten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltá-madás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől” (Róm 1,3–4).Jézus Krisztusról szól az evangélium, személyétől nem lehetkülönválasztani a jó hírt. Az evangélium azt jelenti: jó hír.Császári feliratokat, üzeneteket neveztek így ebben a korban,de lefoglalt fogalommá vált. Az Isten üzenete jó hír az emberszámára, nem választható külön Jézus személyétől. JézusKrisztus pedig az Isten egyszülött Fia. Mivelhogy Istentőlszületett. Ő ezt állította magáról következetesen, ezért megakarták őt kövezni. Isten pedig hatalmas bizonyítékot adottarról, hogy Jézus állítása volt az igaz.

„...a hitben való engedelmességnek okáért...” (Róm 1,5b)Ezzel kezdi a Római levelet, és ezzel fejezi be. Nagyon

egyszerű összefüggés van e mögött. A Biblia tanítása, hogyember életében az alapvető probléma az, hogy kiesett abból azösszefüggésrendszerből, abból a teremtettségi rendből, aholbe tudja tölteni a maga rendeltetését. Az ember engedetlennévált az Isten beszéde, törvénye iránt, nem fogadja el az életkoordinátáit, törvényeit, és ennek köszönheti nyomorúságát aföldön. Minden bajnak, betegségnek, nyomornak a végsőgyökere erre az engedetlenségre, az isteni rendből valókiesésre vezethető vissza. Lehet nagyon logikus az életünk, deaz alapoknál baj van! Ezért az a megoldás, ami nemcsak akövetkezményeket hárítja el. Mert ha a gyökér nem kerül ahelyére, akkor újratermeljük a problémát.

Pál életét áthatotta az a bizonyos elkötelezettség, amirőlJános apostol 1. levele 1. fejezetében írt, vagy Pál a Rómailevél 1. rész első hét versében. Ami annak az embernek aszívében születik meg, aki átéli az Isten iránta való szeretetét.Amikor átélte, hogy Isten Fia, maga Isten mi módon szereti,amikor ő, a gyilkos dühtől lihegve gyilkolni akarta Istengyermekeit. Őt, a gyilkost megállította, megszólította, nempusztította el, hanem feladattal bízta meg. Akkor átélte ésmegértette, hogy olyan elkötelezettség jelent meg az életében,ami belülről ható szorongató erő volt. Ezt a gondolatot a 2Kor5,14-ben így fogalmazza meg: „Mert a Krisztusnak szerelmeszorongat minket”. Majd máshol így fogalmaz: „Azért a mirajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, azevangyéliomot hirdetni. Mert nem szégyenlem a Krisztus

42 Isten népe a gyülekezetben

Rubin-féle serlegkép, az ún. átbillenő alakzatok egyike. Aserleg széli kontúrján két férfi-profil rajzolódik ki.

Ez a modell az előtér-háttér észleléssel kapcsolatos ún. szenzoros frusztuációt szemlélteti

evangyéliomát...” Mi szégyellni való van a Krisztus evangéli-umában? Ma ez a kérdés jogos. Pál korában kicsit jobbanérthető kérdés volt, több szempontból. Erről az 1Kor 1–2.fejezetében van szó. A zsidók számára botrány, a görögökszámára pedig bolondság az evangélium. A zsidók megbotrán-koztak azon, hogy az Isten eljött, az Isten Fia, és áldozatul adtamagát. A görögök pedig kinevették: hiszen az Isten nem hal-hat meg! Micsoda esztelen dolog! Szellemi szempontból nemvolt túlzottan vonzó, nem okozott szellemi kihívást azokszámára, akik forgatták az agyukat. De más szempontból semvolt vonzó. Olyan valakinek a követői voltak, akit mint állam-ellenes személyt a római hatalom halálra ítélt. Ráadásul Pál,aki már börtönben volt – egy börtöntöltelék hirdet evangéliu-mot! –, érezzük a szégyen jogosságát! Egy olyan valakirőlbeszélni, akiről megtudják azt, hogy Poncius Pilátus halálraítélte, hogy a római hatalom, az állam mint államellenesszemélyt kárhoztatta! A keresztre feszítés lehet, hogy nem alegfájdalmasabb halál-eszközök egyike, azóta lehet, hogykitaláltak fájdalmasabbat is, de hogy a legmegalázóbb volt, azbiztos. Ha valakivel szemben a megvetést, kárhoztatást kiakarták fejezni, akkor a legalkalmasabb volt erre a keresztrefeszítés. Pál apostol olyan személyről hirdeti, hogy amegoldást hozta, akit keresztre feszítettek. Az, aki hirdeti, egybörtöntöltelék, aki börtönben volt emiatt. Pál mégsem szé-gyelli. Nem gondolkozik úgy, hogy most már hallgatnom kel-lene. Elég volt a börtönből, elég volt a gyalázatból, a gúnyo-lódásból. A 2Kor levélben elmondta, hányszor verték meg,támadták meg, veszedelemben volt. De én nem szégyellem –mondta, mert megtalálta a kincset az evangéliumban, veleegyütt mindent megtalált. Valami olyasmihez hasonlítható ezaz élmény, mint amikor Jézus elmondta a szántóföldbe elrej-tett kincs példázatát.

Elmondta, hogy volt egy szántóföld, amit bérelt valaki.Szántott, és kifordult a kincs a földből. A korabeli jog aztmondja, hogy a kincs azé, aki a föld tulajdonosa. Hiába ő talál-ta meg, hogy megszerezze, meg kell venni a szántóföldet.Ezért hazament, és eladta mindenét. Az ember, akinek megvanaz egzisztenciája, a háza, ki tudja mi mindene, felszámol min-dent, és megvesz egy szántóföldet. Afelett való örömébenelment, és mindenét eladta – mondta Jézus, hogy azt a szán-tóföldet megvegye. Az az ember, aki kincset talált a szán-tóföldön, nem úgy gondolkozott, mint a szomszédai, akik nemtudták, hogy kincset talált, akik bolondnak gondolták őt. Akikincset talált, nem talált semmilyen nagy árat túl nagynak arra,hogy ennek a kincsnek tulajdonosává legyen. Ezért nem szé-gyellte Pál sem az evangéliumot. Mit talált meg?

A 17. vers ezt magyarázza meg: „Mert az Istennekigazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg vanírva: Az igaz ember pedig hitből él.” Az embernek az a bajaaz életben, hogy hiányzik az igazság az életéből. Az itt szerep-lő görög szó azért érdekes, mert kétféle, a magyar nyelv nemtudja ezt. Igazság és igazságosság vagy esetleg valóság és azigazság. „Az igazat mondd, ne csak a valódit!” – mondják.Hangalakilag is a görögben különbség van. Az igazság minteszme, elmélet az egyik. Az embernek nem az a baja, hogy azeszme és igazság mint elmélet nem ismerhető. Az embernekaz a baja, hogy a gyakorlati életéből hiányzik az igazság, azaznem tud méltányosan, irgalmasan, igazságosan bánni akörnyezetében élő emberekkel. Az evangélium azértcsodálatos dolog és azért valóság, mert ami az ember életében

természeténél fogva nincsen meg és a jelleméből nem fakad,az az Istenbe vetett bizalom által megszületik. Mert azIstennek igazsága jelentetik ki …, itt van az a szó, azapokalüptetai, az apokalipszis szó, ami azt jelenti, hogy rejtettdolgot láthatóvá tenni. Az Isten evangéliuma egy szemetgyönyörködtető igazságrendszer. Ez egy életet átformálógyakorlat, nemcsak eszmei, filozófiai megoldást kínál fel,amiben az ember megnyugodhat, hanem gyakorlatimegváltozás lehetőségét is felkínálja az embernek. Az azember, akinek elege van abból, hogy megbánt másokat, akinagyon sokszor belül jóra vágyik, de kívülről olyan, mint egysárkány, az ilyen ember olyanná válhat, mint ami elrejtvevágyként van a szívében, tudniillik, hogy szeretne máskéntélni. Az Isten evangéliuma azért csodálatos dolog, mert azisteni igazságosság nemcsak egy eszme, hanem láthatóvalóság egyben. Az Isten igazsága jelentetik ki – válikláthatóvá – hitből hitbe.

Két dolgot mond ezzel az apostol. Egyrészt ahhoz, hogyez a folyamat elinduljon az ember életében, szükséges, hogyaki elmondja, olyan hittel hirdesse, hogy aki hallgatja, abbanmegszülethessen a bizalom Isten iránt. Érdekes jelenség ez.Az evangéliumot megérteni és elfogadni csak hit által lehet, éshinni pedig csak az evangélium által lehet. Az Isten kész meg-nyitni az ember szívét, és valami mély belső vonzással biza-lomra méltóvá tenni az ember szeme előtt. Az ember, ha csakmustármagnyi, mákszemnyi bizalommal rendelkezik is, de aztmegszavazza az Istennek, beleveti Istenbe, akkor az életébenelindul egy folyamat, amikor a hit egyik lépcsőfokáról amásikra lép, és hitben növekedni fog. Akiben megbízom,annak megengedem, hogy közel jöjjön hozzám, megengedem,hogy hasson rám, átalakítson, és így az ember igaz emberréválik. Aki istentelen, bűnös volt, amikor megszületik benne abizalom, és elfogadja az Isten megoldását az emberi megoldáshelyett, ennek eredményeként igaz emberré válik. Nemcsak azigazságossága jelentetik meg Istennek, hanem átitatódik azember olyan mértékig, hogy nem önigazulttá, hanem igazsá-gossá, igaz emberré válik. Nem maga igazítja meg magát,hanem hit által élni fog, és így az örök életre alkalmassá válik.Amikor Jézus Krisztus eljön másodszor, és magával viszigyermekeit, akik befogadták az evangéliumot, alkalmassá vál-nak vele élni.

Méltó kérdésfelvetés, hogy kinek van szüksége erre, ésmi módon lehet elnyerni ezt, hogy az ember igazzá válhasson,és Isten hatalma nyilvánvalóvá, szemlélhetővé váljon azéletünkben. Lássuk közelebbről az apostol életét!

Pál egy olyan kincset ismert meg az evangéliumban,ami miatt ő semmit nem szégyellt és semmi fáradságot nemsajnált, hogy ezt megismertesse másokkal is. Megismerte,hogy az evangéliumban isteni hatalom rejlik, méghozzá olyancsodálatos, amely olyan következményekkel jár, ami nem egyfilozofikus megoldás. Az Isten igazsága láthatóvá válik azevangélium nyomán, az isteni szabadítás lesz kézzel-foghatóvá olyan mértékig, hogy az az ember, aki bízik azIstenben, ezért rábízza magát, és ezt a bizalmat folyamatosangyakorolja, hitből hitbe növekszik, ez az ember noha bűnösvolt, igaz emberré lett a Biblia szerint. És ez az igazság alkal-massá teszi őt arra, hogy örökké élhessen majd.

Ha egy kicsit előreugrunk a gondolatmenetben, látjuk,amint Pál megfogalmazza, hogy az Isten elhalasztotta azítéletet. Igen, az Isten nem a bűnei szerint bánik az emberrel,hanem kegyelemmel fordul az emberhez. Mintegy próbaidőt,

Isten népe a gyülekezetben 43

lehetőséget akar adni minden embernek, hogy felülvizsgálja amaga álláspontját. Azonban ezt a próbaidőt nem mentesíti aző erkölcsi állásfoglalásától. A bűnnek következménye vanezen a földön, és ezeket a következményeket az Isten csaktompítja, részben viszont nem tompítja, hanem megengedi,hogy nyilvánvalóvá váljon az ő állásfoglalása. Erre utal azapostol: „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, azembereknek minden hitetlensége és hamissága ellen”. Az ittszereplő szó, a harag, az orgé az eredeti szövegben. Ígylehetne visszaadni hitelesen, hogy ez az Isten jogosfelháborodása a bűnnel szemben, a bűngyűlölő Istennek abűnnel szembeni indulata és megnyilatkozása. Figyeljük meg,hogy Pál apostol nem azt mondja, hogy az emberrel szembenválik nyilvánvalóvá az Isten haragja. Éppen ez a csodálatos atörténelmünkben, korszakunkban – bibliai szempontból meg-fogalmazva –, hogy az Isten külön tudja választani a bűnösembert, akivel kegyelemmel bánik, és a bűnét, amivel szembenfelháborodását és haragját kifejezi. Gondoljunk bele, meny-nyire fontos ez az eljárása! Mi történik azzal a gyerekkel,akinek a szülei előre mindent elrendeznek, elintéznek, elsimí-tanak, és soha szóvá nem teszik, hogy rosszat tesz, és soha akövetkezményeit nem érzi, hogy amit tett, annak súlya van?Milyen gyerek lesz belőle? Mi lenne az ember életével, haIsten csak kegyelemmel közelítene az életünkhöz, és mi rom-bolhatnánk az életet, ahogyan akarjuk, visszaélhetnénk az élettörvényeivel, de nem történne semmi változás, és egyszer csakváratlanul ránk zúdulna Isten haragja, immár az ítéletben?Úgy gondolom, hogy nagyon meglepődnénk, mert nagyon sokember abból indul ki, hogy ha nekem jól megy a dolgom,akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy Istennel rendezett akapcsolatom. Az Isten pedig azt szeretné, hogy azt a kegyelmiidőt, amit biztosít az ember számára, azt gondolkodással töl-tenénk. Abban végiggondolnánk, miként lehet az, hogy énáthágom az életem törvényeit, bűnöket követek el, és mégisélhetek. Az Isten pedig nyilvánvalóvá teszi a haragját, hogy neérjen az ítéletben váratlanul bennünket az, hogy ő milyenálláspontot képvisel a bűnnel kapcsolatban. Ez a kegyelemmegnyilatkozása tehát, hogy a bűn nem következményeknélküli ezen a földön, hanem korlátozottan, de megengedi akövetkezményekkel való szembesülést, sőt nyilvánvalóváteszi a haragját az ember számára, megérinti a lelkiismeretün-ket, és félelmeket ültet bennünk, hogy visszatartson bennün-ket a rossz út követésétől. Azt is mondjaezzel Pál, hogy Isten igazsága olyan nyil-vánvaló módon van jelen a mi földünkön,hogy ezt az ember csak tudatosan feltartani,feltartóztatni tudja teljesen logikátlanmódon, és ezért is jogos az Isten haragja, fel-háborodása az emberi hitetlenséggel szem-ben. „Mert nyilván van az Istennek haragjamennyből, az embereknek minden hitetlen-sége és hamissága ellen, kik az igazságothamissággal feltartóztatják.” Itt az igazságaz alétheia szó által van kifejezve, ami aztjelenti, hogy a valóság, valami, ami úgy van.Nem valakinek az igazságos volta, hanemvalaminek igaz volta, valódi, megbízható volta. Isten tehátazért haragszik az emberek minden hamisságára, hitetlen-ségére, mert az emberek feltartóztatják – elmezavaros módon– a nyilvánvalóan jelen levő igazságot ezen a földön,

megakadályozva, hogy az igazság elvégezhesse a munkáját,és létrehozhassa a változást az életben. Ezzel a nagyon határo-zott megszólítással indítja el a gondolatmenetet az apostol.Nem kezdi el védelmezni azokat az embereket, akiknekkevesebb lehetőségük volt a bibliai kinyilatkoztatástmegismerőkhöz képest Isten megismerésére. Hanem nagyonmarkánsan azt határozza meg, hogy az Isten nyilvánvalóváteszi az ő felháborodását minden bűnnel szemben, mert azemberek feltartóztatják az igazságot, ellene állnak az igazság-nak gyengeelméjűségük miatt, és nem az a problémájuk, hogynincsen jelen az igazság ezen a földön, és hogy nem lehetmegismerni az igazságot, hanem az ellenállás a problémájuklényege. Úgy gondolom, hogy ez nem evidens a mi szá-munkra. Nagyon sok ember gondolkozik úgy, hogy ha énmegismerhetnék valamit, akkor én másképpen élnék. Ésbizonyos értelemben van benne igazság, de Pál apostol mégiscsak nagyon határozottan állította ezt. Miért mondja azt, hogyjogos az isteni harag megnyilvánulása a hitetlenséggel, ahamissággal szemben?

A 19–20. vers hozza a magyarázatot. „Mert a mi az Istenfelől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelen-tette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az őörökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogvaaz ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők ment-hetetlenek.” Minden ember rendelkezik azzal az elmebelilehetőséggel és logikai képességgel, hogy felismerjen valamitebben az életben. Ahhoz, hogy azt felismerhesse, ami azIstenből láthatatlan, de ami mégis láthatóvá válik ezen aföldön, ahhoz egy dolgot kell tenni. Így mondja Pál: „a világteremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén meglát-tatik”. A megértetvén megláttatik kifejezést úgy lehet lefordí-tani, hogy értelmes gondolkozást végez. Arra utal az apostol,hogy mindazok megláthatják az Isten hatalmának nyilvánvalójeleit, és nem messze maguktól, hanem a saját életükben, el-rejtve önmagukban felismerhetik, akik készek gondolkodni.Akik készek leülni és értelmesen gondolkodni, mert az Istennem látható az ember számára. – Istennek van egy nagyonkomoly bibliai magyarázata, hogy miért nem látható, aztmondja ki a Biblia: a bűn Isten jelenlétében megsemmisül, ésaz az ember, aki bűnben él, Isten jelenlétét nem tudja elvisel-ni. (Ez is a kegyelem megnyilatkozása.) Mert ha láthatóvá

tenné magát – a bibliai megfogalmazás szerint –, az ember azemésztő tűzzel nem tudna együtt élni. Az Isten erkölcsi tisz-tasága megemésztené az embert, azt az embert, akiösszefonódott a bűnnel, és nem szabadult meg a bűntől. Ezért

44 Isten népe a gyülekezetben

Miért nem látható Isten? ... Mert ha láthatóvá tenné magát ... azember az emésztő tűzzel nem tudna együtt élni. Az Isten erköl-csi tisztasága megemésztené az embert, ... aki összefonódott abűnnel ... Ezért Isten mielőtt személyesen megjelenne ... min-dent megtesz, hogy a bűnt és az embert különválassza, és csak abűnt kelljen megsemmisíteni az ő eljövetelével... Ezért Istennem teszi láthatóvá magát. Elrejtőző, rejtőzködő, lefátyolozot-tan van jelen, de az alkotásaiból nyilvánvalóvá teszi magát.

Isten mielőtt személyesen megjelenne és kinyilvánítaná abűnnel szembeni haragját, Isten mindent megtesz, hogy a bűntés az embert különválassza, és csak a bűnt kelljenmegsemmisíteni az ő eljövetelével, de azt az embert, akielesett a bűnben, ne kelljen megsemmisítenie. Ezért az Istennem teszi láthatóvá magát. Elrejtőző, rejtőzködő, lefátyolozot-tan van jelen, de az alkotásaiból nyilvánvalóvá teszi magát.

Mit tehet az ember? Azt mondja, hogy Isten őbennükjelentette ki magát. Az embernek el kell kezdeni gondolkozni,és fel kell tennie a kérdéseket. Hogyan vanaz, hogy az egész testünk rendszerbe foglalt,felépített, oda-vissza csatolások vannakfelépítve benne. Legalább annyit kimondhatértelmes és előítéletmentes gondolkodásnyomán, hogy e mögött végtelenül kön-nyebb elhinni, hogy egy értelmes tervező áll,mint azt, hogy a vak véletlenek sorozatánakeredménye a teremtettség. Talán nem túlzok, ha ezt kimon-dom, függetlenül attól, hogy milyen viták dúlnak atudományos világban erről a kérdésről. Odáig minden embereljuthat, hogy szembenézzen azzal, hogy valamilyenértelemnek kell e mögött lennie, mert olyan szintűszervezettség, tervezettség nyilatkozik meg a legapróbbrészlettől a legnagyobbig, hogy a mögött lennie kellvalakinek. Ez az, amit Pál apostol mondott. Ha az ember egykicsit megáll, és elkezd gondolkozni, és értelmes gondol-kozást végez, az alkotásból, a teremtett világ értelmes vizs-gálatából logikailag eljuthat a teremtő Isten felismeréséhez.Pusztán logikus gondolkodással. Hit nélkül is! Ezért mondjaki a 20. vers végén: menthetet-lenek. Hadd hangsúlyozzamúgy, hogy ők védhetetlenek, vagy ha már a menthetetlen szó-val szeretnénk kifejezni, akkor úgy mondhatnánk, hogy nemmentegethető az ő álláspontjuk. A probléma nem abban van,hogy az Istent nem lehetne felismerni az ő keze munkájanyomán.

A probléma gyökere valami másban van, és erről agyökérről kezd beszélni a 21. versben: „Mert bár az Istentmegismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, semnéki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikbanhiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.”Nem arról van szó, hogy szemtől szembe megismerhették,találkozhattak vele, hanem megismerték az ő lényét, létezését,az ő alkotó voltát. Mert bár az Istent felismerték, mindazáltalnem mint Istent dicsőítették… Pál apostol itt mutat rá azemberiség problémájára, arra a gyökérre, ami miatt jogosnaktartja az isteni harag kinyilvánítását. A probléma gyökere az,hogy amikor az Istent felismeri az ember – tudnillik, hogy vanegy alkotó, és én függő lény vagyok tőle –, és amikor felis-mertem, hogy nem én vagyok az, aki eldöntöttem, hogymegszületek-e a világra, és nem én döntöm el, hogy mikorhagyom el a világot, hanem ezek az én lényemtől függetlendöntések. Ezeket elszenvedem, átélem. Megszületni sem tud,meghalni nem tud az ember. Mind a kettő igét passzívanfogalmazza a görög nyelv, átéli, megtörténik vele, elszenvedi.Amikor felismeri az ember a függő viszonyát, hogy az életelegsúlyosabb dolgai tekintetében is kiszolgáltatott, és más-valakinek a kezében van az élete, akkor nagyon nagy kérdés,hogy milyen következtetésre jut. Amikor felismeri az Istenlétét, kész-e őt mint Istent elfogadni önmaga fölött.

Mit jelent az, hogy az Istent, mint Istent dicsőíteni?

Figyeljük meg, hogy Pál apostol nem azt mondja, hogy azIstent nem dicsőítették, hanem nem mint Istent dicsőítették! Akettő között lehet különbség. Az istenfogalom az emberi gon-dolkozásban azt jelenti, hogy egy olyan lény, aki az emberfölött áll, és akinek joga és hatalma van az emberi életetirányítani, befolyásolni. A bibliai fogalom szerint aztnevezhetem Istennek, akinek a jogot átadom arra, hogyirányítsa az életemet. Ki az én Istenem? Ki irányítja azéletemet?

Nem arról van szó, hogy hitvallás szerint kit ismerek elIstennek a magam élete fölött. Itt van a jelentősége annak,hogy Pál nem egyszerűen annyit mond, hogy akik az Istentnem dicsőítették, mert lehet, hogy az ember dicsőíti az Istent,egészen addig a pontig, amíg a saját kívánsága, vágya szembenem kerül az Isten akaratával, és ezen a ponton derül ki, hogykicsoda az Isten az ember életében. Az Istent mint Istenttiszteli, ezért átengedi az életirányítás jogát, még akkor is, haez fájdalomba kerül, akkor is, ha ez megpróbáltatásokat,nehézségeket hoz. Más esetben pedig addig tiszteli az emberaz Istent, amíg nem ütközik az egyéni érdekeivel. Amikorütközik, akkor is kell a gondviselés, kell valaki, aki gondotvisel róla, és így dönt az ember egy elképzelt isten mellett.

Más dolog az Istent annyiban tisztelni és annyibankövetni, amennyiben ez a pillanatnyi helyzetünkkel meg-egyezik, amikor kedvem van hozzá, amikor jólesik.Ugyanakkor más dolog az Istent mint Istent dicsőíteni. Azazátadni az élet feletti jogát, vezetésének és irányításának jogátaz Isten kezébe. Az emberiség problémája nem az, hogy azIstent nem lehet felismerni. Az emberiségnek az a problémá-ja, hogy amikor felismeri, hogy függő helyzetben van, ésfelismeri, hogy az életnek nem a tulajdonosa, hanem ajándék-ba kapta, akkor egy alapvető gondolkodáshelyzetbe, egyerkölcsi döntéshelyzetbe kerül. Az elé az erkölcsi választáselé kerül, hogy mit kezd ezzel az ismerettel. Elismeriönmagára nézve ezt az igazságot, és ezért elfogadja az Istenfennhatóságát az élete felett, vagy pedig elutasítja, és ezzelegyütt nem emlékezik meg arról a háláról, amelyre az életpuszta ténye kötelezi az embert. Amelyre az a tény kötelezi,hogy ajándékba kapta az életet, és az élet minden örömét,minden boldogságot azért élhet ezen a földön, mert az Istenlehetővé teszi számára. Az emberiség állapotának az alapvetőproblémája, hogy sem az irányítás, sem a hálatartozásrólvaló megemlékezés nincs ott sem az ember életében, semgondolkodásában. Nincs ott az a gondolat, hogy az Isten azéletem tulajdonosa, ezért hozzá tartozom, és irányíthatja azéletemet, és nincs ott az arról való megemlékezés, hogy azéletet úgy kaptam, és ezt az életet ajándékba kaptam, és azezzel együtt járó minden boldogság, és ami szép és nemes ésjó ebben az életben, az ebből fakadóan ajándék, amiért hálátadhatunk az Istennek. Ez a probléma gyökere a Római levélszerint. „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem

Isten népe a gyülekezetben 45

A bibliai fogalom szerint azt nevezhetem Istennek, akinek ajogot átadom arra, hogy irányítsa az életemet. Ki az én Istenem?Ki irányítja az életemet?

mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak;hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő bal-gatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, bal-gatagokká lettek...”

Az első markáns kifejezés szempontunkból azokoskodás. A dialogiszmosz kifejezés van a görög szövegben.Nagyon kifejező ez a szó: a következetes, elvhű gondolkodáshelyett okoskodás. Ahelyett, hogy teljesen logikus módon azember az okozatból az okig visszakövetkeztetne, az alkotá-sokból az alkotások mögött meghúzódó láthatatlan alkotóravisszakövetkeztetne, ahelyett, hogy az alkotó tényéből a sajátfüggőségéhez eljutna, és elismerné a maga függő viszonyát,azt a koordinátarendszert, amiben az ember éli az életét, ahe-

lyett okoskodik. A Prédikátor könyve így fogalmazza ezt meg: „az Isten

teremtette az embert igaznak (egyenesnek, őszintének); őkpedig kerestek sok kigondolást.” Milyen érdekes, hogy mimindent meg tudunk magyarázni, de annak az ellenkezőjét is,ha az áll érdekünkben. Az ember következetlen, teljesenlogikátlan gondolatokon meditál, és ezután az apostol akövetkezményekről beszél. Azzal fejezi ki – az itt levő kife-jezésekkel olyan nyelvtani megfogalmazásokról beszél –,hogy azt elszenvedi az ember. Nem ő akar ilyenné válni („bal-gatagokká lettek”), hanem a döntései következtében ilyennéfog válni, akár akarja, akár nem.

Pszichopatológia

Hogyan győzhetünk a félelem felett?Tragikus tény, hogy a félelem emberlétünk meghatá-

rozójává, „velejévé” vált. Mindenki fél valamitől. Találó amegállapítás, miszerint az embert nem élőlénynek, hanemsokkal inkább félőlénynek kellene nevezni (s persze azállatvilágban is a félelem uralkodik). A félelem – mint külsőnegatív motiváció – alacsonyabb minőségrendű dön-téshozatali, illetve cselekvésrepertoárt generál.

Nincs miért csodálkozni a félelem elterebélyesedésén,hiszen szűkebb és tágabb környezetünk jelenségei valóbanfélelmetesek. A fenyegető betegségektől és megélhetésinehézségektől kezdve a társadalmi méretű problémákon át azökológiai válságig számos tényező kiválthatja bennünk enyomasztó érzést.

Mindannyiunk számára igen fontos tehát a kérdés:hogyan győzhetjük le a félelmet?

Mi a félelem?A félelem legyőzéséhez először a félelem fogalmát kell

tisztáznunk. Érdekes, hogy noha mindenki ismeri a félelemérzését, s azonnal tudja, mire gondoljon e szó hallatán, mégisnehéz rá pontos meghatározást adni. Jobb híján induljunk ki akövetkezőből: a félelem valamely nemkívánatos lehetőségmiatt fellépő gyötrő lelki reakció.

Furcsa, de jól példázza a félelem ellentmondásosságát,hogy annak tárgya sokszor valójában nem is létezik, hiszennem vált még valóra a nemkívánatos lehetőség, azonban a ráadott reakció teljesen valóságos. Amikor valaki attól félpéldául, hogy baleset éri, még semmiféle baleset nemkövetkezett be, a gyötrődés azonban tagadhatatlanul jelen van.

Honnan ered a félelem a Biblia szerint?A Bibliában központi téma a félelem. Szinte minden

lapján találunk rá utalást. Ez is azt jelzi,hogy életünk alapvető problémájáról vanszó.

A Szentírás a félelem megjelenésétegyértelműen a bűn megjelenéséhez köti. Akövetkezőket olvashatjuk Ádám és ÉvaIstennel szembeni első engedetlensége kap-csán: „És meghallák az Úr Isten szavát, a kihűvös alkonyatkor a kertben jár vala; éselrejtőzék az ember és az ő felesége az ÚrIsten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis azÚr Isten az embert és monda néki: Hol

vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém,mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőzém.” (1Móz 3,8–10)

Megfélemlettem (félelem lett úrrá rajtam) és elrejtőztem– igen kifejező szavak ezek. A Biblia szerint a félelem mindiga rosszal, a bűnnel függ össze. Bűnöket követünk el, ésbűnöket követnek el ellenünk, s amikor félünk, akkor tulaj-donképpen az általunk és az ellenünk elkövetett bűnökszövevényes következményei nyomasztanak. Bizonyáraszemélyes tapasztalataink és felismeréseink is visszaigazoljáke bibliai tételt.

A félelem elleni küzdelem alapvető szabályaA félelem elleni küzdelem nem irányulhat magára a

félelemre. Ha elfogadjuk, hogy a félelem valaminek az okoza-ta, akkor a csupán magára a félelemre irányuló küzdelem nemmás, mint tüneti kezelés, ami a valódi bajt érintetlenül hagyja.Elfogadhatatlan eljárás például, ha valaki alkohol vagykábítószer segítségével próbál úrrá lenni félelmein, de márcsak az is, ha különböző praktikák (mértéktelen munka,szórakozás stb.) által tereli el figyelmét a problémákról, mint-egy szándékos feledkezésbe ringatva magát. Bár ilyen módonideig-óráig valóban kikerül a látókörből a félelem, ez mégsemgyőzelem fölötte. Amikor elmúlik az alkohol, kábítószer vagyaz egyéb problémafeledtető praktikák hatása, mégrettenetesebb erővel tör elő a szorongató félelem.

A félelem elleni küzdelemnek tehát nem a félelemérzésére, hanem a félelem kiváltó okára kell irányulnia.

Ezek szerint hasznos is lehet a félelem?Meglepőnek tűnhet, de a félelem pozitív szerepet is ját-

szik életünkben. Mint tünet, jelzi a kiváltó okot, vagyis előrefigyelmeztet a baj lehetőségére. Ezáltal cselekvésre, megelő-zésre serkent.

Ebből a szempontból a félelem hasonló a fájdalomhoz.A fájdalom sem kívánatos, időnként mégis hasznos. Amikor

46 Isten népe a gyülekezetben

„... az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek” ... Ahelyett,hogy teljesen logikus módon az ember az okozatból az okig visz-szakövetkeztetne, az alkotásokból az alkotások mögöttmeghúzódó láthatatlan alkotóra visszakövetkeztetne, ... hogy azalkotó tényéből a saját függőségéhez eljutna, ... ahelyettokoskodik.

például kezünk a forró kályhához ér, a fájdalom serkent arra,hogy azonnal elrántsuk onnét. Ugyanez a helyzet a rejtettebbbetegségeknél is: a fájdalom idejekorán figyelmeztet a bajra,arra, hogy orvoshoz kell fordulnunk. A fájdalom nélkül hatal-mas károk esnének szervezetünkön.

A félelem figyelmeztető és megelőzésre serkentő hatásais számos csapdától óv meg bennünket. Igen rövid életűeklennénk, ha veszélyérzet és a szükséges óvatosság nélkül, arealitásokat semmibe véve próbálnánk boldogulni világunkmegannyi veszélye között. Nem bátorság volna ez, hanemvakmerőség. „Jobb félni, mint megijedni” – tartja a jól ismertközmondás is. Azaz jobb előre készülni a bajra, mintsem hogyaz váratlanul törjön ránk.

A félelem tehát, noha alapvetően rossz és bűnök ered-ménye, ugyanakkor szükséges is a bűnökkel átszőtt világbanvaló életben maradáshoz.

FélelemtípusokA félelmeket sokféle szempontból lehet csoportosítani.

Most olyan alapvető szempont szerint osztjuk fel őket, amelysegít azonosítani az ellenük való küzdelem legfőbb irányait.Ez a szempont pedig a félelmet kiváltó okokat öleli fel, illetveazt, hogy mennyire van hatalmunkban az adott ok leküzdése.Eszerint a következő kategóriákat különböztethetjük meg:

A félelemnek valós oka van, és azt mi magunk le tudjukküzdeni, saját erőnkből;

A félelemnek nincs valós oka, hanem csak valamiféletéves képzetből fakad;

A félelemnek valós oka van, és azt nem vagyunk képe-sek leküzdeni saját erőnkből.

A következőkben részletesebben megvizsgáljuk azegyes csoportokat, illetve az adott félelemtípus elleni hatásosküzdelem lehetőségeit.

1. Ha a félelemnek valós oka van, és azt mi magunk letudjuk küzdeni, saját erőnkből...

Egyszerűnek tűnik a folytatás: ha le tudjuk küzdenifélelmünk okát, akkor küzdjük le! Ha egy diák fél a vizsgától,tanuljon! Aki az elhízástól fél, táplálkozzon egészségesebbenés mozogjon többet! Ha valaki attól fél, hogy elbocsátják amunkahelyéről, képezze magát, s keressen előre újlehetőségeket! A példákat a végtelenségig lehetne sorolni.Tény, hogy számos esetben csak tőlünk függ, cselekszünk-evagy sem. A Biblia ugyancsak tanít arról, hogy Isten sok dol-got az ember hatáskörébe helyezett, illetve felruházta őt amegfelelő képességekkel a helyes döntés meghozásához és amegfelelő lépések megtételéhez. Amikor egy félelmünk kap-csán felismertük, hogy hatalmunkban áll a kiváltó okokmegszüntetése, bátran vonatkoztassuk magunkra a Pál apos-tolhoz intézett szózatot, amely egyébként élete egyik leg-fontosabb lépésének megtételére szólította fel őt: „Mostannakokáért mit késedelmezel? Kelj fel...” (ApCsel 22,16) – stedd meg, amit az adott helyzetben megtehetsz, és képes isvagy megtenni!

A mindennapi tapasztalatok szerint többek számáramégsem ilyen egyszerű a megoldás. Legalábbis sokan akkorsem mozdulnak, ha teljesen világos, hogy merre kellene lép-niük. A kishitűség gátolja meg őket? Nem hiszik el, hogyképesek megszüntetni félelmük okát? Vagy éppen a másik

véglet, a rosszul értelmezett istenhit játszik közre? Minthaillene kivárni, amíg a legegyszerűbb ügyek is valamiféle istenicsoda által rendeződnek? Netán csak közönséges lustasághúzódik meg a cselekvés halogatása mögött? Vajon miértválasztja annyi ember inkább a rettegést, mintsem hogy meg-tegye nyilvánvaló tennivalóját? A barátaiktól,hozzátartozóiktól jövő tapintatos figyelmeztetés és bátorítástalán segíthet nekik abban, hogy elszánják magukat a szük-séges cselekvésre.

2. Ha a félelemnek nincs valós oka, hanem csak valami-féle téves képzetből fakad...

Klasszikus példája azoknak a félelmeknek, amelyeketnem valós lehetőségek váltanak ki, a gyermekek félelmei.Felnőtt fejjel könnyű belátni például, hogy a sötét szobábannincs ok a félelemre, de a gyerekek teljes szívükkel átélik azilyen jellegű, indokolatlan félelmeket.

Az ok nélküli félelmek azonban a felnőttek világában isfelütik a fejüket. A Biblia is beszél olyan emberekről, akikakkor is futnak, ha senki sem üldözi őket (vö. például 3Móz26,36–37; Péld 28,1). Keserves dolog valóságos veszélyektőlfélni, de a legdémonibb jelenségek egyike, amikor valakiirreális, képzelt dolgoktól szenved ugyanolyan mértékben,vagy talán még jobban is.

E félelmek feloldása kézenfekvőnek tűnik: be kell látni,hogy nincs ok a félelemre. Azonban ez távolról sem ilyenegyszerű, hiszen ha a nem létező okok belátása ennyire köny-nyen menne, akkor ki sem alakult volna a tőlük való irtózat. Anehézségeket csak tovább mélyíti, hogy mivel képzelt prob-lémák játszanak közre, nemigen lehet konkrétan ezek ellentenni. Ha például valaki attól rettegne, hogy belefullad afürdőkádba, fürödhetne mentőmellényben, de ez természete-sen nem lenne érdemi megoldás.

Az irreális félelmek idővel kóros méreteket is ölthetnek,és pszichikai betegséggé nőhetik ki magukat (nem utolsósor-ban a képzelt okok elleni fellépés hiábavalóságából, így si-kertelenségéből fakadó állandó frusztráció miatt). Ilyen eset-ben a félelem a korábban említett pozitív szerepét is elveszíti.Már nem figyelmeztet, sem cselekvésre nem serkent, hanemteljességgel megkötöz.

Az ok nélkül való félelem e mélységeibe kerültembereknek külső segítségre van szükségük. Olyan lelkigon-dozók vagy orvosok segítségére, akik krisztusi erővel és hite-lességgel, nem utolsósorban pedig szakszerűséggel képesekmondani e remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek!(Ézs 35,4)

3. Ha a félelemnek valós oka van, és azt nem vagyunkképesek leküzdeni saját erőnkből...

A leghúsbavágóbb félelmek minden bizonnyal azok,amelyeknek nagyon is valós okuk van, de ezen okokkiküszöbölése nincsen hatalmunkban. Ilyenfajta félelempéldául a halálfélelem. Pál apostol külön is megemlíti azokat,akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok. (Zsid2,15) A halál tagadhatatlanul létező, félelmetes lehetőség,ellene tenni viszont semmit sem tudunk. Emellett perszeszámtalan olyan félelem van, amely okának elhárítása nem állmódunkban. Egész életünket átszövik az ilyen jellegű meg-próbáltatások. Éppen ezért ez az a terület, ahol leginkábbszükségünk van a Biblia tanácsára.

A félelem figyelmeztető, cselekvésre serkentő

Isten népe a gyülekezetben 47

szerepének lényegében most is hasonlóképpen kellérvényesülnie, mint akkor, amikor a félelem okának legyőzésehatalmunkban áll. Ám a figyelmeztetés megszívlelése és acselekvés itt mindenekelőtt annak felismerése, hogy efélelmektől csak egy nálunk hatalmasabb lény szabadíthatmeg, olyan, aki még akár a halálnak is fölötte áll.Hasonlóképpen kell tehát tennünk, mint annak a kis ország-nak, amelyet egy nála sokkal nagyobb ellenség készüllerohanni: erős, oltalmazó szövetségest kell keresnünk.

Az ember egyetlen lehetséges szövetségese, akimindentől megvédheti őt: Isten. A szövetségkötés azonban aBiblia szerint jelentősen eltér a megszokottaktól. Mígáltalában a gyengébb keresi az erősebbet, és próbál a ked-vében járni támogatása elnyeréséért, addig a Szentírás azttanítja: az erős Isten keresi meg a gyenge embert, és jár a ked-vében, hogy az megkösse vele a szövetséget. Az ember részetulajdonképpen abban áll, hogy ismerje meg a felkínált szövet-séget annak feltételeivel és oltalmával együtt, s fogadja el azt.„...fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössönvelem!” (Ézs 27,5) – mondja a Mindenható.

A félelem legyőzése Isten oltalmának megismerése általA Biblia egyik legmélyebb kijelentése így hangzott el

Jézus Krisztus szájából: „És megismeritek az igazságot, és azigazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8,32) Az igazság tehát afélelemtől is képes megszabadítani. Az Istennel kötendőszövetség, illetve Isten oltalmának megismerése és elfogadásatulajdonképpen az igazság megismerése és elfogadása.Bizonyos szempontból két fokozatot különböztethetünk meg efolyamatban.

Az első fokozatot így nevezhetjük: az illúziók elvetése.Nem mást jelent ez, mint őszinte szembenézést a félelemmel,annak okával – tompítás, elhomályosítás nélkül. Ez bizonyosszempontból tulajdonképpen a félelem elmélyítése. Az emberfél, de gyakran mégsem fél eléggé. Illúziókat melenget,érdemtelen elgondolásokat eszel ki, jogosulatlan reményekettáplál azért, hogy megóvja magát a teljes szembesüléstől.Azon félelmeknek a legyőzése, amelyek oka nincs ahatáskörünkben, annak tudatosításával kezdődik, hogyvalóban nincs emberi képesség kínálta hiteles megoldás ésremény. Mert földünk a halál árnyékának völgye, eszten-deinknek napjai pedig hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolc-van esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság,amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 23,4;90,10) S ami talán még nehezebb: beismerni, hogy földünketés életünket mi tettük ilyenné – én magam is! – megannyihiba, tévelygés és bűn által, melyek következményei most ret-tegtetnek.

Gyakran már pusztán a félelemmel való őszinte szem-benézés is felszabadítóan hat. Az adott félelem terén fennállóigazság megismerése még megoldás nélkül is inkább szabad-dá tesz, mint a hiú illúziók. A megoldhatatlanság emezigazságának belátása irányítja az ember tekintetét az egyetlenmegoldásra: „Már csak egy isten menthet meg bennünket”(amint Heidegger, a neves gondolkodó fogalmazta meg ha-gyatékában, utolsó szavával felülírva Istennel dacolóéletművét). Az egyetlen megoldás tehát, ha az az Isten, akiakár még a halál felett is parancsolhat, kiemel a félelemből –bibliai kifejezéssel: megvált.

Isten oltalma, avagy az igazság megismerésének és elfo-

gadásának második fokozata már a megváltás konkrétmegoldásának megismerése és elfogadása. Törekedjünk tehátmegismerni és elfogadni az örökkévaló Isten lényét ésmegváltásunkra elgondolt tervét, aki mindannyiunkhozszemélyesen így szól: „Ne félj, mert megváltottalak, nevedenhívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veledvagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzbenjársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ézs43,1–2)

Csodálatos ígéret! Isten megszabadít életünk mindenmegpróbáltatása és félelme között! Milyen sok bibliai példátés mai tapasztalatot fel lehetne sorolni, melyek mindegyikearról tanúskodik: „Nemde, két verebecskét meg lehet venni egykis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátokakarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mindszámon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénéldrágábbak vagytok.” (Mt 10,29–31) Nem csupán Mózesnépének a Vörös-tengeren, majd a Jordánon történt átkelésére,valamint Dániel társainak a tüzes kemencében való meg-tartására kell itt gondolnunk, amikor is valóban víztől és tűztőloltalmazta meg Isten a hozzá fordulókat természetfelettimódon. Minden személyes félelmünkre érvényes az ígéret.Még azokra is, amelyek kívülállóknak talán kevésbé tűnnekjelentősnek, bennünket mégis az elborító áradat és az égetőláng rettenetével kínoznak. Bizonyára már a Biblia bátorítóigéinek megismerése előtt is volt mindannyiunknak olyantapasztalata, hogy valamilyen gyötrő fenyegetés egy nem vártfordulat révén elhárult a fejünk fölül, és félelmeink egyik pil-lanatról a másikra eloszlottak.

Mindezek mifelénk is Krisztus ugyanazon szavaitközvetítik, amiket egykori tanítványainak mondott:„Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) Az „énvagyok” kifejezés itt nem egyszerűen Jézus önazonosításáraszolgál, hanem a nagybetűs „Vagyok” jelentését hordozza,annak a névnek a tartalmát, amelyen Isten Mózesnek bemu-tatkozott (vö. 2Móz 3,14). Mintha csak ezt mondaná Jézus: Énlétezem, élek a mai napig is. Tudok a félelmeitekről, és cse-lekszem értetek. Félelmetek okát legyőzöm, legyetek hát úrráa félelem érzésén!

Az igazság fentiek szerinti megismerése és elfogadásavezethet el a félelem legyőzésére, és nevelheti fel bennünk azta megállapodott lelkületet s belső erősséget, amelyet a sok vi-szontagságon átesett Dávid így énekelt meg: „Mikor félnemkellene is, én bízom te benned ..., Istenben bízom, nem félek...”(Zsolt 56,4–5)

Ezékiás király példája a három félelemtípus legyőzéséreSzemléletes példát tár elénk a Biblia Ezékiás király

uralkodásának egy vészterhes időszakán keresztül a félelemeddigiekben bemutatott három típusának legyőzésére. (Atörténet leírása a 2Kir 18,13–19.37; 2Krón 32,1–22.)

Asszíria, a kor világbirodalma, a környező országoklerohanása után Júda és Jeruzsálem ellen is felvonult elsöprőerejű hadseregével. Ezékiás, szembesülve a veszéllyel, azon-nal megtette azt, amit hatalmában állt megtenni, s amit a har-cászati ésszerűség megkívánt. A félelem első típusán – amely-nek oka emberi hatáskörbe esik – a következőképpen lett úrrá:tanácsot tartott hadvezéreivel, eltömíttette a városon kívüliforrásokat, hogy megnehezítse az ellenség ivóvízellátását,kijavíttatta és megmagasíttatta a város falait, sőt egy második

48 Isten népe a gyülekezetben

védelmi falszakaszt építtetett, felfegyverkezett az ostromra,vezetőket nevezett ki a nép fölé, és egész Jeruzsálemhezbátorító beszédet intézett, melyben Isten megígért oltalmáraemlékeztette az embereket.

Ezékiás és Jeruzsálem lakosai a félelem második típusafelett – amelynek nincs reális oka, hanem valamely hamisképzeten vagy megtévesztésen alapul – akkor arattakgyőzelmet, amikor az ostrom közeledtével az ellenségpszichikai hadviselést alkalmazott. Az asszír követ cinikusan,zsidó nyelven kiabálta át a várfalon királya egyszerrefenyegető és ígérgető üzenetét, hogy az egész nép jól értse, sezáltal minél hatékonyabban bomlasszon. E demoralizálókiáltozásban központi helyet kaptak a teljesen alaptalanfélelem felkeltését célzó állítások. A követ többek között arrahivatkozott, hogy mivel a többi leigázott népet sem tudtáktőlük megmenteni azok istenei, a zsidókat sem óvhatja meg aző Istenük, fölösleges tehát az ellenállás. Sőt, azt sem átallottakijelenteni, hogy egyenesen Izrael Istenének parancsáravonultak fel Jeruzsálem ellen.

A követ fenyegetődzése mágikus félelmet gerjesztett,amely a mézesmázos ígéretekkel összevegyülve erőteljesenösztökélt a város feladására. „De a nép csak hallgatott, és nemfelelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsoltavolt, mondván: Ne feleljetek néki!” (2Kir 18,36) Ezékiás átlá-tott a szitán. Jól tudta, semmi csodálkoznivaló nincs azon,hogy bálványistenek nem képesek megvédeni tisztelőiket, ésteljesen alaptalan összefüggésbe hozni e faragványoktehetetlenségét Izrael élő Istenével. Azzal is tisztában volt,hogy az asszírok nem Isten parancsára támadnak, hiszen ő,mielőtt ilyen súlyos történelmi fenyítéket alkalmazna,figyelmeztet és int a próféták által (vö. Ám 3,7) A király felis-merte tehát, hogy az asszír követ első hallásra logikus és félel-metes szavai valójában teljesen alaptalanok. Ennekmegfelelően viszonyult hozzájuk és utasította népét is. Az oknélküli félelemre a legjobb ellenszer: átlátni rajta és tudomástsem venni róla, a felgerjesztésén munkálkodó tényezőkrepedig úgy kell tekinteni, mintha nem is léteznének.

A harmadik félelemtípus legyőzése – az idetartozófélelmeknek valós okuk van, de azok elhárítása nincs azember hatáskörében – már a történet végkifejletéhez kötődik.Ezékiás nem táplált illúziókat. Noha megtette, ami emberileglehetséges volt, és a pszichikai hadviselésen is átlátott, nemfelejtette el, hogy a kor legerősebb hadseregével áll szemben,amely könnyűszerrel letarolja kis országát – hacsak felülrőlnem érkezik segítség. „Akkor Ezékiás király könyörge, ésővele Ézsaiás próféta ..., és felkiáltának az égre. És elbocsátáaz Úr az ő angyalát, a ki megöle minden erős vitézt, elöljárótés vezért az asszíriai király táborában, és nagy szégyennelmegtére az ő földjébe.” (2Krón 32,20–21)

Ezékiásnak és népének tehát végül még csakhadakozniuk sem kellett a félelmetes ellenséggel, miután afélelem elleni harcukat mindhárom síkon győztesenmegvívták. Csodálatos szabadulásukat történelmi források isalátámasztják.

nem meseszerű-e, hogy Isten mindig megsegít?A keresztyénség történetét árnyékként kísérő „szent

együgyűség”, s a mai napig is tapasztalható infantilis vallásijelenségek hátterén valóban nem kerülhetjük meg a kérdést:Nem idealizált-e, sőt, nem meseszerű-e, hogy Isten mindigmegsegít, minden félelmünkből kiment bennünket (Zsolt 34,5)

– amikor számos esetben hiába várjuk, hogy olyan nyilván-valóan cselekedjen értünk, mint például Ezékiás király iméntfelidézett történetében. A kérdés tisztázásához két kulcs-fontosságú bibliai kijelentést kell világosan megértenünk:

„...aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.” (Jn 6,37)„...azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van...”

(Róm 8,28)

Ez a két rövid ige világosan megmutatja – mintegylogikai keretet ad arra –, hogyan teljesül Isten megsegítésünk-re adott ígérete. Az igék kategorikusan kimondják egyrésztazt, hogy Isten (Jézus) senkit nem hagy válasz, vezetés nélkül,aki őhozzá fordul, másrészt pedig azt, hogy amit cselekszik,az az illető javát fogja szolgálni.

Mi nem következik viszont e két kulcsigéből? Nemkövetkezik belőlük, hogy Isten pontosan azt fogja tenni, pon-tosan úgy és pontosan akkor, amit, ahogyan és amikor miszeretnénk. Egész egyszerűen azért nem cselekedhet ígyáltalánosan, mert az ember gyakran nem látja át az igaziérdekeit, s nem tudja, mi válik valóban hasznára. Isten sem-miképpen nem veti el a hozzá fordulót, s nem hagyja válasznélkül. Valamilyen vezetést, megvilágosítást, jelet, fordulatotmindig ad, ami elég a kétség és félelem legyőzésére, mertmegláthatjuk belőle, hogy gondol velünk, és kézben tartjaügyünket. Időnként azonban nehézségeket, megpróbáltatásokatis megenged életünkben, amikor végső javunkat ez szolgálja.

„Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetes-nek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességesgyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.” (Zsid12,11) Amint a példázott Ezékiás királynak is, aki egy ízbenhalálos betegségbe esett, utólag mégis így vallott: „Ímé, áldásulvolt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet

a pusztulásnak verméből...” (Ézs 38,17)

A félelem elleni küzdelemből hitbeli küzdelemIsten Biblia szerinti ígéreteinek komolyan vétele és tel-

jesülésüknek megtapasztalása nyomán értelmüket vesztik azolyan jellegű, félelemből fakadó megnyilatkozások, mint„Jaj, most mi lesz velem?”. Helyükbe másfajta kérdések éssóhajok lépnek, mint „Mikor segít meg Szövetségesem?”,vagy „Hogyan mutatja meg Isten a vezetését, milyen tanácsotad?” Amint Habakuk próféta Istenre hivatkozó vallomásábanolvassuk: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyá-

Isten népe a gyülekezetben 49

zok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én pana-szom dolgában.” (Hab 2,1)

A félelem legyőzése, avagy a hit terén is igaz a mondás,miszerint a dolgok a fejben dőlnek el. Istenen semmi jó nemfog múlni. Ahhoz, hogy a jézusi igazság szabaddá tehessenbennünket, az elménkben, gondolkodásunkban kell meghar-colnunk az igazság megismerésének és elfogadásának hithar-cát – általában is, de a félelem minden egyes kísértésekor is.A hitnek a kívülről látható, cselekedetekben, magaviseletbenvaló megnyilatkozása már egy előzőleg győztesen megharcolthitküzdelmet takar. Szépen tükröződik a félelem elleniküzdelem helyébe lépő hitküzdelem elmebeli, majd cse-lekedetekben testet öltő sorrendiségének ez a szabály-szerűsége a Krisztus szavait rögzítő evangéliumok görög kife-jezéseiben. Ezeket magyar nyelvű Bibliánk nem mindig tudjateljes mélységükben visszaadni. Az elméleti igazság, anagybetűs valóság (alétheia) megismerése és elfogadásaszabaddá tesz a félelemtől, és boldogok, akik ennek nyománéhezik és szomjazzák a gyakorlati igazságot, az igaz életet(dikaioszüné), vagyis akik összhangban cselekszenek amegértett és megtapasztalt igazsággal, ezáltal téve tökéletesséa félelem feletti győzelmüket.

A hitbeli küzdelem gyakran az Istenre való kitartóvárakozást jelenti, és időnként a nehézségek elfogadását is aző kezéből – félelem és zúgolódás nélkül. A hitküzdelem vég-kifejletét tekintve azonban kategorikus ígéret szól arra, amiremindannyian teljes szívvel vágyakozunk. János apostol így írterről a végső megsegítésről: „És hallék nagy szózatot, a melyezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkelvan, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga azIsten lesz velök, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden köny-nyet az ő szemeikről, és halál nem lesz többé; sem gyász, semkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak... És semmi elátkozott nem lesz többé...” (Jel 21,3–4; 22,3)

A Biblia egyértelmű kijelentése szerint Jézus másodikeljövetelét és az ítéletet követően semmi elátkozott nem lesztöbbé – így félelem sem, vagy olyasmi, amitől félni kellene.

Aki fél, még nem lett teljessé a szeretetbenVégül – de a Biblia félelemről szóló tanítását távolról

sem kimerítve – egy olyan igét idézünk, amely tükröt tart afélelem elleni, vagyis a hitküzdelmünk elé: „A szeretetbennincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert afélelem gyötrelemmel jár. aki pedig fél, nem lett teljessé aszeretetben.” (1Jn 4,18)

Fontos hangsúlyozni ez ige kapcsán: nem szemre-hányásról vagy megrovásról van benne szó mintegy ilyen ki-csengéssel: ha félsz, nem vagy jó keresztyén. Figyelmez-tetésként íratott le e kijelentés, és értünk szól, nem ellenünk.

A figyelmeztetés természetesen nem arra vonatkozik, hamegkísért bennünket valamilyen félelem. Jézust is megkísér-tette. Azt olvassuk róla a Gecsemáné kertbeli lelki gyötrő-dése kapcsán, hogy félt, sőt rettegett. Jézuson azonban nemtudott elhatalmasodni a félelem. Isten iránti bizalma általlegyőzte azt.

Velünk is csak akkor van baj, ha tartósabban megtelep-szik rajtunk a félelem, s gyökeret ver életünkben. Erre az eset-re szól a figyelmeztetés: nem szeretjük még Istent igazán, nemteljes még felé a bizalmunk. Tovább kell tehát tusakodnunk ahitért (Júd 3). Tovább kell keresnünk Istent, még mélyebben

kell megismernünk és elfogadnunk lényét valamint megváltá-sunkra adott ígéreteit.

„Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetekazoktól, a kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthat-nak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a kiminekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennáravessen! Bizony, mondom néktek, ettől féljetek!” (Lk 12,4–5)Jézus emez, a barátainak, vagyis a leghűségesebb követőinekmondott szavai meglepő igazságra világítanak rá, s nem vártmódon egyszerűsítik tovább a félelem és az ellene folytatottküzdelem három típusba történt besorolását. Jézus mintha aztmondaná: végső soron csak kétféle félelem létezik.Lényegében minden félelmünk a korábbiakban tárgyaltmásodik csoportba tartozik, vagyis nincs valódi okuk, mivel-hogy az örökkévalóság szempontjából mind e félelmeinkilletve okaik pillanatnyiak, említésre sem méltók. Ezekenkívül pedig igazából csak egy félelem létezik, amely viszontteljesen létjogosult, sőt kívánatos: az istenfélelem. Az isten-félelem nem az Istentől való félelem! Az istenfélelem az attólvaló félelem, hogy a bűneinkben, tévelygéseinkben történőmakacs kitartás által megbántjuk Istent, végérvényesen elu-tasítva kérlelő szeretetét, és így az örök élet boldogságahelyett a végső pusztulásba kormányozzuk sorsunkat.

A félelem elleni küzdelmet tehát mindaddig folytatnunkkell, míg az Isten iránti szeretettől indítva teljes megnyugvás-sal nem tudjuk elmondani a bibliai hithősök után: „nem félek..., mert te velem vagy”, s „ha az Úr velünk, ki-csodaellenünk?” (Zsolt 23,4; Róm 8,31)

A félelem, a szorongás és az aggodalmasokodás nagyonsok ember életének részévé vált. Olyannyira, hogy sokakbanmár orvosi eset formájában jelentkezik panasz- és tünet-együttes képében: ezek rendre például a pánikbetegség,kényszeres zavarok, fóbiás zavarok stb. Már-már nép-betegségnek számító szorongásos zavarokkal kapcsolatban iselmondható, hogy itt is minden a gondolkodáson dől el.Pilinszky János mondja: „A gondolkodás és beszéd a legma-gasabb emberi erőfeszítés szintjén imádság”. Pál apostol tanít-ja a korinthusi levélben, hogy: szemlélés által változunk el. Haaz Úr törvényét, az Isten beszédét szemléljük, és arról gondol-kodunk, akkor életünkben megtörténhet az a csodakategória,amit a Biblia klasszikusan megtérésnek és megigazulásnaknevez, és akkor nemcsak beírva lesz a nevünk az életkönyvébe, hanem benne is marad nevünk az élet könyvében.Ez a benne maradás talán még fontosabb, mint a beírás. Lásdmég ennél a pontnál – az elnyert kegyelem feltételességérevonatkozóan – az adós szolga példázatát. Ez a feltételrend-szer a hit általi megigazulást, az Isten beszédeinek megtartásaáltali megigazulást feltételezi. A naponkénti csendességbenIsten törvényének, az ő beszédének a folyamatos szemléléseegy „programot” ír be az elménkbe, és azt „futtatva”naponkénti megtérésünk, megigazulásunk valósággá válik, ésígy elnyerhetjük az örök élet, az örök üdvösség jogát. Bárcsakteljesülne életünkre nézve a Zsolt 1 gyönyörű tanulsága:

„Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán,bűnösök útján meg nem áll, csúfolódók székében nem ül;hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az őtörvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint afolyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja

50 Isten népe a gyülekezetben

1. A magyar lelkiség

I. Ideológiai, társadalmi és etikai közelmúlt

„Mostan sokan búslakodnak és gondolkodnak,tudakozván magokban, mi legyen az oka, hogy mi nyomorultországunk és nemzetségünk ilyen szerencsétlen? Mert ha egyhajunk szála is nem eshetik le az nagy Istennek akaratjanélkül, sokkal inkább ilyen fényes és hatalmas országnak ésnemes, hős nemzetségnek romlása Isten akaratja nélkül nemlészen. Isten az, ki országot fundál, és Isten az, ki elveszi azországot egy nemzetségtől és más nemzetségnek adja.Minekünk tudnunk kell azt, hogy vagyon Isten, ki szorgalmatosgondot visel ez világra, bírja, igazgatja, tartja és táplálja. […]A mi országunkban felette igen nagy az kevélység. Annakokáért Isten meggyalázott minket. De nem szűnik meg akevélység. Azért az Isten haragja is nem lassódik, hanemnapról napra gerjed mindaddig, mígnem az mi kevélyszarvunkat letöri. […] Ennek felette vagyon országban tolvaj-ság, hamis esküvés, hiábavaló esküvés, mely az magyarokbanfelette igen uralkodik, mindezekért országunk szerencsétlen.Ezért rabolják ki országunkat és ezért vetetett el országunkhatára. Valamely ország és nemzetség Istennek nem szolgál, elkell annak pusztulnia. […] Annak okáért, ha azt akarjuk, hogyországunkban békesség legyen, hogy országunkat Istenmegáldja, térjünk Istenhez teljes szívünk szerint.”

(Károli Gáspár, 1563)1

Magyar lelkiségMisszióról való gondolkodásunkban nem hagyhatjuk

figyelmen kívül azt a társadalmi környezetet, melyben élünkés ahol, akik között Krisztust képviselnünk kell. Ma már tel-jesen nyilvánvaló, hogy nem lehet csupán Nyugatról átvettminták és módszerek alapján missziót folytatnunk Közép-Európában s Magyarországon, hiszen más szükségekre és máskérdésfeltevésekre valós, a lényeget érintő válaszokkal kellszolgálnunk.

Magyarországon az elmúlt évek közéleti eseményeinekszemlélése során többször felmerült bennem a kérdés: vajonegy nép jelen tetteinek, fellépésének vagy fel nem lépéséneklehetnek-e olyan történelmi vagy egyéb okai, melyek valami-lyen módon hatással vannak a jelen cselekményeire.Lehetséges-e valamely kollektív lelkiségről beszélnünk, melyakarva-akaratlanul lelkünk mélyén megbúvik, s végső soron ajelenben (s a jövőben) döntésekre sarkall? S ha létezik ez akollektív lelki háttér, mindez (akár részben) megfejthető-e, sennek eredménye és ismerete használható-e nemzetünk misz-sziójában – úgy, mint a gyenge pont feltárása után a megfelelőorvosság kiutalása? Hiszen muszáj lenne nekünk ma-gyaroknak megérteni a magyarokat. Bármilyen jó szándékú

amerikai tanácstól vagy nyugati módszertől nem várható el,hogy a mi gondolkodásmódunkat, értékrendünket, depresszi-ónkat, lassúságunkat megértse, és ezzel a tudással szolgáljona magyarok felé.

A fentiek tehát felvetik a következő kérdést: „vajon nemhúzódik-e meg háttérben valamely kitapintható nemzetikarakter (vagy Buda Béla szavával szólván: néplélek), amelyfelelőssé tehető, s holmi magyar fátumként lebeg felettünk? Akérdésfelvetésnek messzire nyúló előzményei vannak – elegészen Széchenyi nemzetkarakterológiai eszméjéig. A kétháború közötti korszak szellemi életének egyik jellegzetesvonulatát alkotják a különböző – jobbára szellemtörténetialapvetésű – típusalkotási kísérletek. Elegendő a magyarjellem (‘Mi a magyar?’) e korszakban dívó vég nélküli bon-colgatására utalni. Prohászka Lajos kínálja a legszínvo-nalasabb típusváltozatot, midőn szembeállítja a német ‘ván-dor’ és a magyar ‘bujdosó’ ideáltípusát. De ide vonható Szekfűeszmefuttatása a ‘magyar bortermelő lelki alkatáról’, vagyNémeth László Madách örvén megfogalmazódott gondolata amagyarságra jellemző ‘heroikus pesszimizmus’-ról. De szóeshetnék ezeknél kevésbé szerencsés fogalmi konstrukciókrólis, mint a ‘mélymagyar’ és a ‘hígmagyar’ megkülönböztetésevagy a ‘turáni lélek’ eszméje.”2

Miért bús a magyar? Mosolygó amerikai, hűvös angol és bús magyar – jól

ismert sztereotípiák, mely alapvonások az emberektöbbségének első alkalommal eszébe jutnak a fenti nemzetektagjairól. Milyen hasonló általános „jellemzőket” szoktak másnemzetek tagjai a magyarokra, vagy szoktunk mi sajátmagunkra aggatni? Depresszív, összefogásra képtelen,borúlátó? Az öngyilkosságot a külföldi publikációk gyakranmint a magyar lelkiség egyik jellegzetességét kezelik. Honnanerednek ezek a korántsem hízelgő megfogalmazások?

Buda Béla így fogalmaz a Magyar Szemlében: „A ma-gyarság minden önérvényesítő, lázadó, védekező fellépését atörténelemben kegyetlenül megtorolták.”3 Nemigen találunkmás olyan népet, mely minden jelentős háborút elvesztett, for-radalmait vérbe fojtották: ünnepeljük ötvenhatot, de gyászol-juk az ötvenhatosokat; ünnepeljük az 1848-as forradalmat, degyászolnunk kell annak végkimenetelét. Ugyan a rendszervál-toztatás tárgyalóasztalnál született, s nem utcai harcok áránbukott meg a kommunista diktatúra, a társadalom jelentősrészének a fordulat veszteséget jelentett (erről később mégbővebben). Nem véletlenül alakultak ki a mai cinikus megfo-galmazások („ellopott rendszerváltozás”, „módszerváltás”).

Természetesen olvashatunk olyan megállapításokról is,melyek részben elutasítják a fenti gondolatmenetet, s azt avéleményt képviselik, hogy „néplélekről” nem beszélhetünk.Pataki Ferenc a következőképp fogalmazza meg álláspontját:

T A N U L M Á N Y I S Z E M L E

Liptai Gábor

Misszió a harmadik évezredben(Elsősorban a hazai viszonyokra tekintettel)

51

52 Tanulmányi szemle

„Nem hiszek valamely ‘néplélek’-ben, ebben a minden ízébenXIX. századi, a korai európai társadalom-lélektan német ésfrancia változatában született fogalomban. Már csak azértsem, mivel egy nép jellemző társadalmi reakcióinak tar-tománya jóval gazdagabb, semhogy egyetlen vonással vagytípussal jellemezhető lenne…”4

Nyilvánvalóan mást mond jövőbeni kilátásairól egytizenhat éves fiatal, és másról beszél egy negyvenöt évescsaládapa. Más-más élettörténet, tapasztalat és ebből fakadólelki-ség és jövőszemlélet fedezhető fel. Mindezzel együttkijelenthetem, hogy magyar emberekkel beszélgetve, élet-történeteket és jövőbeni terveiket hallgatva többnyire areménytelenség olyan súlyos megnyilvánulásaival találkozha-tunk, mely rátelepedvén életünkre a hétköznapok kilátásaitigen negatívan befolyásolja.

Számomra ez a megállapítás jelentős felismerés volt,ezért a továbbiakban körbejárom a reménytelenség megnyil-vánulásait társadalmunkban. Azért is teszem ezt, mivelvéleményem szerint a kollektív és személyes reménytelenségellen a keresztyénség időszerű és valós válaszokkal szolgálhat– amennyiben felvállalja a társadalmi jelenlétet és üzeneténekeljuttatását azok felé, akik éheznek rá5.

A reménytelenség megnyilvánulásai társadalmunkban

népességfogyásA népességfogyás Magyarországon mára kritikus

kérdéssé vált: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiszerint 1980 óta 654 463 fővel csökkent hazánk lakossága.(2007. június végén az ország becsült népessége 10 055 000 fővolt).6 A népességfogyás általában azt jelenti, hogy a halálozá-sok száma meghaladja az élve születésekét, ha a be- és kiván-dorlás egyenlegét nullának tekintjük. (Az össznépességszámításában azonban ez utóbbi népességnyereséget vagy -vesz-teséget is számba veszik.)

Ilyen vagy nagyobb mértékű népességcsökkenésEurópán belül csak Ukrajnában, Oroszországban, Bulgáriábanés a Baltikum országaiban figyelhető meg. Az Európai Unióországaiban a népesség egyezrelékes növekedést mutat,Lengyelországban és a szomszédos Szlovákiában stagnál,Csehországban pedig másfél ezrelékkel csökken.

A népességfogyás okaiA nagyarányú magyarországi népességfogyás megha-

tározó összetevője a magas halálozási arány, ami elsősorban aszocializmus idején agyonreklámozott („ingyenes ésáltalános”) egészségügyi ellátás silányságának róható fel.Miközben ugyanis Európa nyugati felén a II. világháborútkövető időszakban a – miénknél jóval magasabb – nemzetijövedelem 6–7 százalékát fordították egészségügyre,Magyarországon ez évtizedeken keresztül mindössze 2,5–3százalék volt. Az itthoni csecsemőhalandóság mértékeEurópában a legmagasabbak közé tartozik. A 2002-ben elért9,2 ezrelékes mérték 30%-kal magasabb a csehországinál éskétszerese az EU átlagának. A felnőttek, elsősorban a férfiakhalálozási arányát a nyolcvanas években jelentősen rontotta amásod- és harmadállásokban megtestesült önkizsákmányolás,a kilencvenes évek elején pedig az addig nem ismert tömeges

megélhetési bizonytalanság. Mindezek következményekép-pen Magyarország évtizedek óta vezeti a daganatos, a szív- éskeringési betegségek, valamint az öngyilkosságok fajlagosnemzetközi statisztikáját. Ígéretes ugyanakkor, hogy az utób-bi 8–10 évben a halálozási arány romlása megállt, sőt – adaganatos betegségek kivételével – halálozási okonként isjavulni kezdett, a várható élettartam pedig, másfél évtizednyicsökkenés után, lassan újra nő.7

A népességfogyás másik előidézője az, hogy aszületések száma 1980 óta a kétharmadára, ezen belül 1993óta húsz százalékkal csökkent. Egy a közelmúltban – a KároliGáspár Református Egyetemen tartott konferencián – KoppMária által ismertetett elemzés8 kimutatta, hogy a szülőképesnők általában egy gyermekkel kevesebbet szülnek, mintamennyit ők maguk kívánatosnak tartanak. Figyelemre méltó,hogy a különbség az iskolai végzettség emelkedésével egyrenő, tehát a gyermekszülési deficit elsősorban a magasabbankvalifikált nők csoportjához köthető. Ez arra utal, hogy a ma-gasabb végzettségű asszonyok önmegvalósítási ambícióinaktámogatására – tehát otthoni munkájuk segítésére – jobbanberendezkedett társadalomnak több esélye lenne önmagareprodukálására. A segítség lehet a nagycsalád korszerűbb for-mában történő újraélesztése (példa erre a Fidesz kormánykezdeményezése a nagyszülői GYES-jogosultság bevezeté-sére), a magasabb szakképzettséget kívánó munkaköröketellátó asszonyok javadalmazása úgy, hogy ők maguk is meg-fizethessék otthoni segítségüket.9

Az utóbbi 25 évben tapasztalható negatív tendencia tehátegyrészt a tartósan magas halálozási mutatók stagnálásának,másrészt a születések csökkenésének következménye. Ahalálozások számának csökkentése elsősorban a magyar férfi-lakosság mentális és testi egészségének javításával érhető el, aszülések számának növelése pedig a nőknek a gyermekek vál-lalásához szükséges egzisztenciális bátorságán múlik. A ma-gyar férfiak helyzetének tragikumát a védő közösségek hálójá-nak hiánya okozza. A kommunista diktatúra ugyanis tudatosanverte szét a kisközösségeket, legyen szó akár politikai, egy-házi vagy civil csoportosulásokról. Másik okként a magyarnép évszázados „demokráciadeficitjét”, tehát a polgárosodásmegkésettségét említhetjük. E védőhálót ma, a rendszerváltásután újra kellene szőni, s szemei lehetnének a különbözőbaráti körök, civil szervezetek, a sport- vagy hobbi klubok, azegyházi bázisközösségek vagy éppen a támogatóikra aválasztások között is odafigyelő politikai pártok. Amagányosan küzdő, környezetével rivalizáló, a társadalmiranglétrán való lemaradástól rettegő férfi kiemelten veszé-lyeztetett. A magyar férfiak jelentős része – egyes felmérésekszerint 10–15 százaléka – a fenti tényezők miatt krónikusstresszt él át, neurotikus és depressziós tüneteket produkálva,amelyet gyakran kísér pesszimizmus és a világgal szembeniellenségesség.10

Lehetséges kiutakAz előzőekben felvetett védő közösségek spontán

kialakulása a rendszerváltás után is csak megkésve kezdődöttel. E közösségek szaporodása – és a gazdasági helyzet tartósjavulása – eredményezheti a társadalmi tőke és ezzel a biza-lom Magyarországon ma rendkívül alacsony szintjéneknövekedését. Plurális polgári társadalomban, piacgazdaságikörülmények között pedig csakis ettől várható az egyének biz-

tonságérzetének megszilárdulása. A biztonságérzet javulásavárhatóan oda vezet, hogy a szülőképes asszonyok világrahozzák azt a családonként átlagosan eggyel több gyermeket,akit ma is szeretnének, de félnek megszülni. Ha így lesz, az atermékenység több mint 60%-os növekedését, ezzelMagyarország népesedési gondjának a megoldását jelenti,hiszen ez az érték – a halálozási arányszám európai szintrecsökkentése, tehát jól finanszírozott és jól szervezettegészségügyi rendszer mellett – elegendő a népesség repro-dukálásához.11

Az abortuszSzáz születésre Magyarországon ötvenöt-hatvan abor-

tusz jut, míg Nyugat-Európában ez a szám öt-tizenegy. Bár azutóbbi években egy-kétezerrel csökkent a terhességmegsza-kítások száma Magyarországon is, de az egyre mérséklődőszületések számával összehasonlítva kiderül, hogy nem javula helyzet az abortusz kérdésében.

Az abortusz következményeiAbortuszon átesett nők esetében egészségügyi,

demog-ráfiai és pszichés következményekkel számol-hatunk. Az egészségügyi szövődmények és következmé-nyekre nem térek ki, de a bőséges szakirodalom mellettmegemlítem Baranyiné Sári Judit Az abortuszkérdésMagyarországon című dolgozatát (Pázmány Péter KatolikusEgyetem, Budapest, 1999), ahol igen komplex módon,egészségügyi-demográfiai és pszichés szempontból közelítimeg a kérdést a szerző.

Demográfiai következményekAmint az előzőekben erről már szóltam, Magyarország

népesedési kérdésköre sorsproblémává nőtt, éppen ezért azabortusz sem lehet magánügy. Az abortuszkérdés és a hazainépesedés társadalmi összefüggéseire és következményeiremutat rá az a kiáltvány, amelyet az Amerikai MagyarSzövetség tett közzé 1983-ban: „A lepergett századokfolyamán már többször indult fogyásnak a magyar... Amiazonban negyedszázad óta megy végbe Magyarországon, azpéldátlan eddigi történelmünkben, mert most először történik,hogy népünk fogyását nem külső erőszak, hanem a magyaranyák termékenységének hanyatlása okozza. Ez a nemzetjövője szempontjából beláthatatlan veszélyeket rejtmagában.”12

Miért nem vállalkozik a mai családok túlnyomótöbbsége kettőnél több gyerekre? Az életszínvonalnövekedése céljából. Molnárfi Tibor közgazdász a következőszámításokat végezte a jövedelemszint és a gyermekszámkapcsolatáról: „Ha valaki nem vállal gyereket, akkor amen-nyiben egygyermekes családból jön, életszínvonala a voltegygyermekes családjának 123,5%-a lesz, vagyis egyötöddeljobban élhet. Ha kétgyermekes családi fészekből kilépvealakít új családot, akkor életszínvonala a volt kétgyermekescsalád 153,8%-a lesz, vagyis másfélszer jobban élhet. Hanégygyermekes családot hagyott maga után, akkor életszín-vonala a volt 4 családos lehetőség 277,8%-a lesz, háromszorjobban élhet. Ha valaki háromgyerekes családból jön, és nemvállal gyereket, életszínvonala a volt háromgyerekes csalá-dok életszínvonalának 192,3%-a, vagyis kétszerese lesz.Négy gyerek esetén a volt család életszínvonalának 69,2%-a

lesz.”13 Ez a nézet rövid távon igaznak látszik, de hosszútávon a gyermektelen emberek öregkorát tekintve feltétlenülhibásnak bizonyul.

Pszichés következményekAz Új Ember katolikus hetilap 2006. január 22-i száma

interjút készített Paksy Mária pszichiáterrel, aki akövetkezőképpen nyilatkozott arról, hogy tapasztalatai alapjánmilyen hatással lehet egy pszichiátriai betegre az, hogy koráb-ban abortusza volt:

„A nőbetegek – elsősorban a depressziós, szorongásoskórképekben – nagyon sokszor azzal kezdik a kórtörténetüket,hogy ‘talán az egész életem másként alakult volna, ha nem sza-kíttatom meg annak idején a terhességemet’. Ez történhetetthárom hónappal vagy akár húsz évvel korábban is. Nemritkántöbb abortuszon is átestek. Betegségüket nem mindig vezetikvissza idáig, de ha belemerülünk a kórelőzményekbe, sokszoregyértelművé válik, hogy a kezdeti tünetek ehhez azeseményhez köthetők. Ezekben az esetekben a nők általábanelbizonytalanodnak, bezárkóznak, elmagányosodnak, part-nerkapcsolataik sikertelenek, szorongóvá, örömtelenné válnak.Általában csak célzott, egyéni pszichoterápiával lehet feloldaniezt az összetett tünetegyüttest.

A nőt minden esetben nagyon megterheli lelkileg a ter-hességmegszakítás, hiszen teste, lelke az élet továbbadásáravan megalkotva, a fejlődő gyermek elpusztítása a természetesanyai ösztönnel szöges ellentétben áll. A fent részletezetttünetegyüttest posztabortusz szindrómaként (PAS) külföldönmár egy-két évtizede ismerik. Nálunk a pszichiátria eddig nemvett tudomást róla, annak ellenére, hogy a nőgyógyászokrészéről rendszeresen felmerül az igény, hogy az abortusz előttálló vagy azon átesett nővel pszichológus, pszichiáterfoglalkozzék. Hiszen a beavatkozásig való eljutás, majd magaa műtét számos ellentmondásos érzést, kiszolgáltatottságot,kényszermegoldást hordoz, melyet a nő általában képtelenegyedül feldolgozni.”14

Az abortusz erkölcsi megítéléseAz emberi élet egyértelműen felbecsülhetetlenül értékes.

Ezt az értékes életet mindnyájan megkaptuk, de nincs hatal-munkban. Teljes értelemben sem létrehozni, sem elpusztítaninem tudjuk. Az elsőre példa, hogy csupán az élet tovább-adásában, és nem létrehozásában van szerepünk, a másikrapedig Jézus keresztre feszítése és feltámadása a példa. Istennemcsak létet és örök életet ajándékoz az embernek, hanemmeghívja arra is, hogy társa legyen az élet továbbadásában éskibontakoztatásában.

Éppen ezért az abortusz talán az egyik legsúlyosabb bűnaz emberi élet ellen. Az áldozat valóságos emberi lény, aki azegyedfejlődésének azon a szakaszán tart, ahol még fokozottvédelemre szorul. Teljesen ártatlan. Minden nő a fogamzáspillanatában édesanyává válik. A világon a legnagyobb értéklétrehozásában az első számú szerep az övé. A nő testi-lelkivalója anyai mivoltának kiérlelődése felé tart. Amikor az abor-tusz mellett dönt, mindezt pótolhatatlanul lerombolja.

AlkoholizmusTudomásom szerint Magyarországon 600 000 embert

érint közvetlenül. Ebbe nem számolták bele a „nagyivókat” ésa hozzátartozókat.

Tanulmányi szemle 53

54 Tanulmányi szemle

Különböző írások és tanulmányok sokat foglalkoztak ésfoglalkoznak az alkoholizmus kialakulásával, így a megem-lítésen túl nem fejtem ki hosszasan a témát. Többségébenmegegyeznek a különböző vélemények abban, hogy alkoholf-ogyasztással az ember hiányérzetét szeretné pótolni,eszköznek tekinti az italt, amely kiszabadítja a jelenlegi(elfelejtendő) hangulatából: menekülés a valóság körülményeiés kudarcai elől. Véleményem szerint tipikus példa areménytelenség egyik jelentős megnyilvánulására.

A magyar férfialkoholizmus többnyire magányra utal.Később a csőd elviselésének, a valóság kikapcsolásánakeszköze. Az öngyilkosság pedig a csőd végső következtetése,a sokféle krónikus önpusztítási mód egyik szélsősége.

Depresszió és pánikbetegségMindenki átél valamilyen boldogtalanságot, gyakran

valamilyen változás következtében, akár visszaesés vagyveszteségérzet formájában. A fájdalmas érzések, melyekkísérik ezeket az eseményeket, általában a helyzetnekmegfelelőek, szükségesek, átmenetiek, és magukban foglaljáka személyes fejlődés lehetőségét. Amikor azonban a rosszhangulat tartósan fennáll és érinti a mindennapi élet-funkciókat, felmerül a depresszió lehetősége. A tüneteksúlyossága, időtartama és egyéb tünetek jelenléte különböztetimeg a depressziót a normális szomorúságtól.

A teljes elcsüggedésben levő emberek negatív érzéseketélnek át: érzelmi elhidegülés, reménytelenség, levertség,szomorúság, agresszió, félelem, szorongás… A Zsolt 42,6-banolvassuk: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz ben-nem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az őszabadításáért!”

Az önbizalomhiány a depresszió egyik legáltalánosabbtünete; az egyik oka pedig a harag, amely a búskomorság min-den fázisában jelen van. Az önsajnálat a depresszió legfőbboka, de ezt nagyon nehéz elismerni.15

Napjaink egyik legelterjedtebb pszichiátriai betegsége apánikbetegség. A betegség tulajdonképpen a félelem, aszorongás olyan mértékű elhatalmasodása az ember felett,hogy semmit sem képes tenni, és semmi másra nem tud gon-dolni, csak arra, hogy fél. A félelem olyan mértékűvé válik,hogy testi tüneteket is produkál a beteg: szívdobogás, has-menés, hányás, gyengeség. Később a beteg már attól is fél,hogy ezek a tünetek előjönnek egy váratlan helyzetben (pl.utazás vagy vásárlás közben is).

Egy pánikbetegtől hallottam, hogy így definiálta ezt abetegséget: a félelemtől való félelem. Mi hívő emberek tudjuk,hogy a sátán és az ő birodalmának mozgatórugója a félelem.Minket embereket is ezzel az eszközzel próbál irányítani éshatalmában tartani. Mindannyian tudjuk, hogy félni sokmindentől lehet, mégis talán a jövőtől való félelem alegerősebb félelmünk ezek közül. A családunk, az országunkés a személyes életünk jövője felől. Lesz-e elég pénzünk, jólalakul-e a karrierünk, befutott emberek leszünk-e, a gyer-mekeink egészsége is aggaszthat bennünket. Ilyenkor egyikgondolat jön a másik után: nincs vége, se hossza aggódni-valónk lajstromának. Ez a fajta gondolkodás haszontalan:rombol és szorongást kelt. Elveszi az ember reménységét ajövő felől.

Amint a sátán látja, hogy jó talaj számára az ember,aggódó, szorongó, reménytelen szíve elindítja támadását:olyan erővel ostromolja, hogy az kivédhetetlen, lehengerlő és

megállíthatatlan. Ilyenkor mérhetetlen félelem, nyugtalanságvesz erőt az emberen, amit a beteg rohamszerűen él meg, ez apánikroham. Az orvos nyugtatókat, stresszoldókat, antide-presszáns tablettákat ír fel, ez azonban csak tüneti kezelés.Meggyőződésem, hogy ez a támadás csak Isten igéjévelverhető vissza.

Az Ef 6,10–12-ben ezt olvassuk: „Végül pedig:erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltsétekmaga-tokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok azördög mesterkedéseivel szemben! Mert a mi harcunk nem testés vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétségvilágának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyeima-gasságban vannak. […] Vegyétek fel mindenképpen a hitpajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzesnyilát! Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját,amely az Isten beszéde!”

Öngyilkosság„Megvizsgáltuk, hogy mi áll a depresszió hátterében, és

elsősorban az anómia jellemzőit találtuk, amit ellen-ségességnek nevezünk, miszerint a legbiztosabb nem bíznisenkiben, mert az emberek általában aljasak, önzőek, csak kiakarják használni a másikat, meg hogy az ember csak azértnem követ el bűncselekményt, mert fél a leleplezéstől. Ezek azanómiás jelenségek a depresszió igazi háttértényezői, és amiezzel jár: a társadalom izolált egyénekre, individuumokra sza-kad, az egyén nem érzi úgy, hogy számíthat másokra, hogybeletartozik egy közösségbe.”16 Ez az igazi egészségkárosítótényező. A depressziós tünetekkel bíró egyén gyakorta szuicidkésztetést érez, betegségének a végére úgy járhat, ha eldobjamagától az életét. Igen figyelemreméltó és jellegzetes adat,hogy 1960–1990-ig az öngyilkosságok országos arányszámamajdnem megkétszereződött.

Öngyilkossággal kapcsolatos olvasmányaim, tudako-zódásom közepette meglepő adatokat találtam: elgondolkod-tató, hogy vajon mivel magyarázható az a meghökkentő adat,miszerint a XX. század folyamán sohasem volt olyan alacsonyaz öngyilkosságok száma, mint 1953 és 1957 között. Ettőlkezdve viszont egészen a 80-as évek végéig az aránylineárisan növekedett. 1956 drámájának elhúzódó társadalmireakciója ez, vagy más tényezők is közrejátszottak? Azt semkönnyű megmagyarázni, hogy miként csökkenhetett egyetlenév alatt (1938-ról 1939-re) 29,3 százezrelékről 23,6-ra azöngyilkosságok száma. Feltehető, hogy a terület-vissza-csatolásokat kísérő nemzeti közlelkesültség és a háborús kon-juktúra együttesen idézte elő a jelenséget, de az előzményekegyik-másik oldala így is homályban marad.17

A jelen mint globalizációA harmadik évezred kezdetén aligha létezik átfogóbb és

egyetemesebb hatású kérdéskör gyorsan változó világunkban,mint a globalizációnak nevezett általános, világméretű ésrohamosan terjedő átalakulás. Napjainkban ez a jelenség nemcsupán világmértékben gyorsulva érvényesülő tendencia,hanem egyre inkább törvényszerű és feltartóztathatatlan, visz-szafordíthatatlan folyamat.

Globalizáción a nyugati civilizáció kezdeményezéséretörténő világszintű egységesedési folyamatokat, és azokkövetkezményeit értjük az élet számos területén (gazdasági,pénzügyi, kulturális, információs, nyelvi globalizáció). Aglobalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások

és nemzetek feletti intézmények szabályozzák. Ez a folyamat természetesen mélyen érinti a magyar tár-

sadalmat is, hiszen az országhatár ma már nem nyújt védelmeta különböző vallások, eszmék, filozófiák, divatok, áruk ésmédiák – s egyáltalán az információk – előtt.

Éles ellentétet tapasztalunk szülők és gyermekek élete,értékválasztása és céljai között, melynek okai nem csupánéletkorbeli különbözőségeiknek köszönhetők, hanem annak aglobalizációs folyamatnak az eredményeként is, mely a mai„globális ifjúság” gondolkodását, értékítéletét és célválasz-tását meghatározza. Óriási a különbség a rendszerváltás előttiviszonylagosan zárt szocialista ország, és a mai globalizáltvilágrendbe illeszkedett Magyarország között. Mindez a háttéralapvetően meghatározza az adott generáció viselkedési,erkölcsi, fogyasztási szokásait.

Szüleink még a Mézes Mackó Tejbárban élték közössé-gi életüket, és a Marx téri önkiszolgáló éttermekben fogyasz-tották a napi egyszerű ételüket. Ma a fiatalok McDonalds’-bajárnak közösségi életet élni. Annak idején kelet-németTrabanttal utaztak a hétvégi telekre vagy a SZOT üdülőbenyaralni, ma már nyugati autókkal vagy repülőgéppel utaznakkülföldi úti célok felé. Szüleink még az Úttörő Áruházbanvásárolták a gyereknek a mackónadrágot vagy egyenruhákat(úttörőruha, iskolaköpeny). Ma már valamelyik nagy bevásár-lóközpontba vagy plázába járunk vásárolni, és természetesena legújabb nyugati trendeknek megfelelő ruhákat veszünk.(Egyenruhákról pedig hallani sem akarunk, mivel egyénisé-günket nem akarjuk ilyen keretek közé szorítani.) Az akkoriember Latabár Kálmánon vagy Hofi Gézán nevetett a szín-házban, ma pedig Mr. Beanen nevetünk a mozikban. A televí-ziókészülék megjelenése után akkor az állami televíziótválaszthatta a tévénéző, manapság azonban már több százcsatorna közül választhatjuk ki a kedvünkre valót. Bár a sortmég hosszasan folytathatnánk, végül még egy jellegzetespéldát említenék meg: ha szüleink tájékozódni szerettek volnaa különböző hírekről, akkor az MSZMP lapja, a Szabad Népszűrt híreit olvashatták, szemben a mai kor emberével, aki azinternet korában egy kattintással a világ bármely pontjántörtént eseményekről azonnal információhoz juthat.

Kicsit kisarkítva elmondhatjuk, hogy a globalizációkorában a fogyasztás nem mint szükségleteink kielégítésénekeszköze, hanem mint fő életcél jelenik meg: a kereskedelmitelevíziók, rádiók és az internet mind a fogyasztói társadalomépítésének eszközeivé váltak. Az emberekbe tudat alattbeépülnek azok a reflexek, amik arról igyekeznek meggyőzni,hogy vásárolj, költs minél többet, legyen jó állásod, hogysokat költhess, ha pedig ez nem adatik meg, vegyél föl hitelt,hogy megvehesd magadnak, amire vágysz. Vágyaink pedigszárnyalnak, s ösztönzik hitelfelvételre az embereket.

Tóth László: Globalizáció

Eltűntek az Alföldről a kondák.Helyükön dübörgő hondáktúrnak, s szekér helyett audikvisznek el kicsiny faludig.

Birka sincsen. Ne lesd apró kereknyomaikat kint a réten. a brókerekgolfoznak ott, ha a szent buksz index

éppen az ő szándékuk szerint tesz.Keresnéd a kútágast, de későn.Helyén móbájl bródkaszting sztésön,s a hegyében rigó nem csicsereg:lelőtték a vadászgató olasz menedzserek.

A kocsma, hitted, az kiirthatatlan.Tévedtél. A helyén piddzahat van,s ahogy régen kiült a tornácra,úgy ül öregapád most a mekdonáccba.

Kis falud a tőke kicifrázza.A piactér mostmár szitipláza,s ahol bólingatott az eperfa lombja:erszte bank, erszte bank: ki-ki nyúgalomba!

Globalizáció – siker és nyomor egyszerreA rendszerváltás óta a magyar foglalkoztatás

átrendeződésének lehetünk tanúi: a gyárak, a tsz-ekmegszűnése után, valamint a kiskereskedelmi egységekfolyamatos leépülése és csődje közben egyre nagyobb teretnyernek a multinacionális vállalatok. Tapasztalatainkbizonyítják, hogy a Magyarországon jelen levő multina-cionális vállalatok az általuk foglalkoztatottaknak (főként akereskedelemben) a lehető legalacsonyabb bért állapítjákmeg, így tartva folya-matos létbizonytalanságban a náluk dol-gozókat.

Az Európában jellegzetesen alacsony magyar bérek mel-lett azonban nyugati árszinten lévő termékeket és szolgáltatá-sokat kínál számukra a média: a fogyasztás gerjesztése, amegelégedettség kioltása és a mindig többre vágyás keresikövetőit a kereskedelmi televíziók gyarapodó reklám-üzeneteiben, de ez a „hívogatás” köszön vissza a villamosoldaláról, az internetről és minden reklámfelületről.

Az alacsony bérekből a többségnek azonban nem futjadrága termékekre és szolgáltatásokra, így a kívánságnak ésvélt társadalmi elvárásoknak engedve mind nagyobbhitelekkel igyekeznek feltölteni az álmaik és lehetőségeikközötti szakadékot. Beszédes tény: addig, míg néhány évvelezelőtt a hitelfelvétel jellemzően lakáscélú, esetleg gépjármű-vásárlási célú hitelekből állt, mára a fogyasztási hitelek agyakoriak: nemritkán ruhát, cipőt vagy élelmiszert (pl. kará-csonyra) hitelből vásárolnak a magyar családok.

Egyre többen kerülnek hitelcsapdába, mely többnyireújabb hiteleket generál, és anyagilag megfojtja a bele kerültgyanútlan személyt. Elárverezett ingatlanok, visszavitt autókés tönkrement családok tesznek bizonyságot a bedőlthitelekről. Reménytelen helyzetbe kerülnek ezek a családok, avisszakapaszkodás lehetősége keveseknek adatik meg.

A sikeresség és gazdagság látszatának fenntartása anyomor közepette – lehangoló kép, pedig valljuk be, gyakrantalálkozunk ezzel! Mai globalizált világunkban ugyanis nemlétezik „tisztes szegénység”. Az anyagiak, a minőségi életvagy a siker hiánya szégyellni való dologgá vált. Így aki nemgazdag vagy nem sikeres, legalább ennek látszatát igyekszikmegtartani – sokszor bármilyen áron.

A túlélésre beállt nemzedékSzegénység – kilátástalanság napjainkban is Hazánkban napjainkban közel kétmillió ember él, aki a

kilencvenes évek elején kiszorult a munkaerőpiacról, felélte

Tanulmányi szemle 55

56 Tanulmányi szemle

tartalékait, s akinek nemhogy felemelkedési, de egyáltalánmegkapaszkodási esélye sincs. Aki csak egyre csúszik lefelé,egyszerű létfenntartása sem biztosított. Ez a társadalmi rétegönerőből képtelen talpra állni, s ha nem történik semmilyenbeavatkozás, gyermekeivel együtt végleg munkanélkülimarad, kirekesztettsége visszafordíthatatlanná válik.18

2004-ben hárommillióan éltek a KSH által számított 34ezer forintos létminimum alatt. A Szociális SzakmaiSzövetség Gyorsjelentése szerint 200–300 ezer család, aszegény családok negyede kizárólag szociális juttatásokból él,miközben kimutatható: gyakran a legrászorultabbakhoz jutnakel a legkevésbé a segélyek. A legelesettebbek között a leg-gyakoribbak az egyszülős, valamint a három vagy többgyereket nevelő családok. A TÁRKI felmérése szerint egymil-lió embernek a lakásrezsi kifizetése után mindössze 3500,másik egymilliónak 13–14 ezer forintja maradt egy hónapra.19

Vidéki munkanélküliség A tömeges elszegényedést elsődlegesen kiváltó nagy –

mintegy másfél milliós – elbocsátási hullám 1996-ra lezajlott,a munkanélküliek aránya azóta jelentősen nem változott, dejelentősen nőtt az inaktívaké. A munka elvesztése mellett alakásfenntartás folyamatosan emelkedő költségei adják amásik olyan fő tényezőt, ami könnyen anyagi romlásba dönt-het ma egy családot.

1990 és 2002 között a fogyasztói árak a hétszeresére, afűtésenergia-árak pedig tizenötszörösre emelkedtek, s jelenlegfélmillió háztartásnak van behajtható adóssága.20

A munkanélküliség, a családok csökkenő jövedelme akövetkező vészes folyamathoz vezet: az értékek eladogatásaután éhezés fenyeget, sorra kikapcsolják a közműveket, széte-sik a család, elvész a lakás, megromlik az emberek egészsége.Egyre rosszabb minőségű lakhelyekre költöznek, jellegzetestendencia az elszegényedő városlakóknak a kistelepülésekre,olcsó házakba való kiköltözése, ahonnan nehéz a visszaút.

A tartós, mély szegénység zöme vidékre koncentrálódik,a kisfalvas térségekben egy öntörvényű, a többségitársadalomtól erősen izolált világ jött létre. A munkanélkülirégiókban a végtelenül kiszolgáltatott emberek számára azegyetlen lehetőséget az uzsorakamatra felvett kölcsönök, illetveaz alkalmi feketemunka, a napszám jelenti. A beszámolókszerint a megszorult családok előre eladják szociális juttatá-saikat, például 20 ezer forintért az egész évi családi pótlékot.Általános jelenség az eladósodás, az effajta kölcsönügyletekreaz utóbbi időben egész maffia, kemény behajtó hálózat épült rá.

Ellenőrzött egyház – szabad egyházA rendszerváltást megelőzően a kommunista propagan-

da mindig sötét hatalmi intézménynek állította be az egyházat,amely külföldi hatalmakkal összekapcsolódva mindig anemzet, a gyengék és a szegények ellen volt. Olyan hatalom-nak tekintette, amely a végre igazán demokratikus és szabad,a földi paradicsomot megteremtő társadalmat már építésénekkezdetén le akarja rombolni. A püspököket és az egyházi életfontos képviselőit letartóztatták és politikai okokból elítéltékmint olyan személyeket, akik a haladás és a nép boldogságaellen tevékenykednek. Ez volt a kiindulópont az egyház hatal-mi pozícióinak szétrombolására és a nyilvánosságból, a tár-sadalomból való eltávolítására.

A kommunisták minden lehető eszközzel minden egyesvetélytársat ki akartak irtani. Meggyőződéses gyakorló

keresztyének nem tölthettek be befolyásos állásokat. Azifjúság – és ezzel a jövő – befolyásolása szigorúan tilos volt azegyház számára. Természetesen ki volt zárva a televízióból, arádióból és a nyomtatott sajtó túlnyomó részéből. Amennyilehetőséget mégis hagytak számára a nyilvános fellépésre, azcsak arra szolgált, hogy a rendszer barátságosabb arcotmutathasson a Nyugat felé. Az egyház hivatalos tevékenységelényegében véve csak a templomon belül volt lehetséges, aholaztán könnyű volt teljesen ellenőrzés alatt tartani. Ennek azellenőrzésnek és megfelelő irányvonal kijelölésének volteszköze az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH), valamint1950-től az úgynevezett „békemozgalom”. Mindemellett akommunista hatalom széles besúgóhálózatot tartott fenn: agyülekezeti közösségekbe is beépítette embereit, akik időrőlidőre jelentették a közösség életét. Akik békepapnak álltak,nagyon különböző indíttatással csatlakoztak: voltak köztük,akik egyéniségük vagy elhatározásuk miatt keveset ártottak,mások tevékenysége azonban a diktatúra súlyát helyezte azegyházak és a hívek vállára, segítséget nyújtottak a vallás-gyakorlás üldözésében, és társaiknak nagy személyes károkatokoztak. Emellett voltak olyan papok is, akiket kínzássalkényszerítettek a békemozgalomhoz való csatlakozásra.

Az élő közösségek, gyülekezetek vezetőit, lelkipász-torait nehéz helyzetbe hozták: a beszűkülő lehetőségekközepette igyekeztek tartani a lelket a tagságban, és folytattákmissziós munkájukat. Meg kell azonban jegyeznünk, hogyolyan hosszú időszakról van szó, melyet mai szabad vilá-gunkból tekintve talán elképzelni sem tudunk. Hiszen nemnéhány éves kényszerű üldözésről, támadásokról van szó,hanem hosszú évtizedeken átnyúló állandóságról és változat-lan helyzetről beszélhetünk. Hívő generációk sorának vált ter-mészetessé az egyházellenes retorika, a gyülekezeti bezártságés a társadalmi jelenlét tilalma.

Az egyházak felkészületlenségeOlvasmányaim alapján úgy látom, mára szállóigévé vált

az a kifejezés, hogy a rendszerváltás milyen váratlanul értszinte mindenkit: külföldi államférfiak, az MSZMP vezetői, amagyar ellenzékiek utólag egyaránt azt állapítják meg: nemszámítottak a kommunista rendszer összeomlására és valósdemokratikus átmenetre. Némelyek esetleges rendszerkorrek-cióra számítottak (sőt, utóbb beszámolókból kiderült, hogy azMSZMP akkori prominensei csupán erre készültek), így amegtörtént valós fordulat egyaránt mindenkit meglepett.

Gyakran az egyházak szemére vetik: nem álltak készena rendszerváltásra, s nem voltak ugrásra készen a megválto-zott viszonyok között a szabad misszióra: a megnyílólehetőségekre. Talán jogosnak tűnik a kérdés, de ugyan hogykészült volna fel bárki is a változásra, amikor a nyugati poli-tikusokat is váratlanul érte az események alakulása?Láthatjuk: egyik napról a másikra a kényszerű bezártságbólszinte teljes szabadságot nyertek a hívő közösségek.

Mindezzel együtt a következő fejezetben röviden meg-próbálom számba venni azokat a jelenségeket, melyek azok agyülekezeti életben jelen lévő gyengeségek, amik a kommu-nizmus ideje alatti tiltott tevékenység és szűkre szabottlehetőségek eredményeképpen alakulhattak ki, s akár nap-jainkig (a rendszerváltás után is) problémát jelenthetnek agyülekezetek missziójában.

Alternatív missziók megjelenéseSokan azt mondják: „a globalizáció nem választás

kérdése, ezért érdektelen, hogy ki szereti és ki nem. Egyedülcsak az érdekes, hogy ki hogyan alkalmazkodik hozzá.”21 Ezaz idézet elgondolkodtatott. Nekünk, evangéliumi keresz-tyéneknek nagy kihívást jelent az evangélium célba juttatása.Mihez is kell alkalmazkodnunk globalizált világunkban? Mitjelenthet az „alkalmazkodás”? Visszavonulást? Kivárást?

Találkozhatunk azonban olyan alternatív missziókkal,akik nemhogy a visszavonulásban vagy kivárásban látjáktúlélésüket, hanem élnek, mint hal a vízben a globalizált világtengerében. Iszlám, krisnások, scientológia, agykontroll, feng-shui és más keleti vallások, filozófiák. Hosszasan sorolhat-nánk a különböző jelenségeket. Ezek az alternatív misszióktöbbnyire a rendszerváltással egy időben bontakoztak ki ésindult meg térnyerésük. A megnyíló határokon keresztül ezeneszmék, filozófiák és vallások bombázták a szocializmusévtizedei alatt lelkileg kiszáradt magyar társadalmat.

Ezek az alternatív missziók igen tudatosan használják amédiát, szinte bérelt hellyel rendelkeznek a különböző reggeliés esti televíziós show műsorokban: telefonos gyógyítás,álomfejtők, jósnők, feng-shui vezérelte belsőépítészet éskeleti alapokon nyugvó táplálkozási tanácsadás, harcművészetés mozgáskultúra. Néhány év alatt teljesen átitatták társadal-munkat. Véleményem szerint ezen missziók sikere egyrészt atársadalom transzcendens felé való nyitottságánakköszönhető.

Úgy gondolom, az egyháznak nem szabad sértődöttenvisszavonulnia, meghátrálnia az egyre nagyobb vallásitúlkínálatban. Folyamatosan fel kell kínálni a választásilehetőséget a többi isten és az Úristen között. Olyan módon,ahogy tette ezt például Illés próféta: „Illés pedig odalépett azegész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha azÚr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őtkövessétek!”22

Később szeretnék többet is írni a kihirdetésfelelősségéről. Egyelőre csak annyit jegyeznék meg, hogy aválasztási helyzet kialakítása, a felhívás mindenképp az egy-ház feladata. Legyünk akármilyen korban és körülményekközött.

(Folytatása következik)

Irodalmi utalások

1 Károli Gáspár: Két könyv, 1563, 2. o. (hanganyagból).2 Pataki Ferenc: „Hallgat a mély…” in A rendszerváltozás aMagyar Szemlében 1992–2002, Válasz Könyvkiadó,Budapest, 2003, 175. o.3 Buda Béla: Nem tudjuk kezelni a konfliktusokat. in A rend-szerváltozás a Magyar Szemlében, 1992–2002, VálaszKönyvkiadó, Budapest, 2003, 164. o.4 Pataki, 175. o.5 Vö. Lk 5,31.6 KSH – Gyorstájékoztató, 2007. augusztus 27. 1. o.7 Budapest Analyses: The Decline in Hungary’s Population –Causes and Prospects March 08, 2004, 2. o.8 Budapest Analyses, 2. o.9 Uo. 3. o.10 Uo. 2. o.11 Uo. 12 Túl a tizenkettedik órán – in Magzatvédelem 1992/1, 8–9.

o.13 Dr. Molnárfi Tibor: Nemzeti létünk és az abortusz – in „Azélet védelmében” c. konf. 1990, hanganyag.14 Jobbágyi Gábor: A nők is áldozatok – in Új Ember, 2006.január 22. 14. o. 15 Menekülés a depresszióból – in Evangélikus Élet, 2007.január 14., 8. o.16 Kopp Mária: A magyar társadalom egészségi állapota – inMagyar Szemle, Budapest, 1999. október 12. 17 Pataki, 174. o.18 Czike Klára, Tausz Katalin (szerk.): Gyorsjelentés aszegénységről, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1996,10. o.19 Uo. 10. o.20 Bass László, Ferge Zsuzsa, Márton Izabella: Gyorsjelentésa szegénységről, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest,2003.21 Krémer Balázs: Három kérdés, 10+1 tézis – aszegénységről és a globalizációról – in Szociológiai Szemle,2002/4., 190. o. 22 1Kir 18,21.

Tanulmányi szemle 57

Szabóné Marth Évanaámán és Te

„Lement tehát, és belemerítette magát aJordánba hétszer, az Isten emberének beszédeszerint, és megújult az ő teste, mint egy kis-gyermek teste.” (2Kir 5,13–14)

A megtért bűnösök láttánÖrvend az angyalok hada is.Leszállt a magasról Naámán,Szedelőzködjél magad is.

Az isteni lelki folyóbaMerülni hétszer kellene,Elhagyni hétszer „kincseid”,Semmit sem szorítni melledre.

Levetni gőgöt, értelmet,Szakadt és véres ingedet,Parton hagyni egy kupacban,Az összes elképzelt érdemet.

Parton a földi kincseket:Ruhát, ezüstöt, aranyat,Az Élet vizéért cserébeAdni egyedül magadat.

A Biblia olvasásaA Biblia olvasása iránt továbbra is nagy az érdeklődés,ennek ellenére nem túl sok hívő veszi kezébe a Szentírást.

Ez az egyik végkövetkeztetése annak a kutatásnak, ame-lyet a Katolikus Biblikus Szövetség szervezett a jövő októberi(5–26.) püspöki szinódusra készülve, amelyet Isten Szaváróltartanak majd az egyház életében és küldetésében. A„Szentírás olvasása egyes országokban” elnevezésű felmérés-ben a következő államokat vizsgálták meg: EgyesültKirályság, Hollandia, USA, Németország, Spanyol-, Francia-,Olaszország, továbbá Lengyel- és Oroszország.

Hétfőn délelőtt a Szentszék sajtótermében ismertettékaz újságíróknak a kutatás eredményét. Ebből kiderül, hogyaz emberek túlnyomó többsége igaznak és érdekesnek tartjaa Szentírás tartalmát. Magas azoknak is a száma, akik úgygondolják, hogy a Biblia a hétköznapi életre vonatkoz-tatható. Ezekhez az adatokhoz képest kevésbé pozitív, hogyaz elmúlt 12 hónapban a megkérdezettek mindössze

20–38%-a olvasott el egy részt a Szentírásból. Az USA-banez az arány 75%.A kutatócsoport koordinátora szerint (Luca Diotallevi)az eredményekből kitűnik, hogy a szekularizáció folyamatanem irtja ki az emberek szívéből és elméjéből a vallásosérzületet, de akadályozza ennek a gyakorlatba való átvitelét.A Katolikus Biblikus Szövetség elnöke, Vincenzo Pagliapüspök kiemelte, hogy még mindig túl kevesen ismerik el aBibliát lelki életük könyvének. Ezért hangoztatta már II. JánosPál és XVI. Benedek pápa is folyamatosan a Lectio divinafontosságát a szinódus egyik távlataként; hiszen a Szentírásmeghallgatása révén könnyebben találkozhatunk az Úrralvagy lehet lelki élményben részünk.A Biblia ismerete mellett vissza kell térni a szöveghez ésaz imádsághoz is, hogy más belső légkört teremtsünk – húztaalá Gianfranco Ravasi érsek, a Kultúra Pápai Tanácsánakelnöke. „Nemcsak a teológiához, a liturgiához kell újra for-dulnunk, hanem saját, személyes lelkiségünkhöz is, a Bibliaolvasásához és meghallgatásához. A Lectio divinának imád-sággá is kell válnia.”

(Vatikáni Rádió)

58

S A J T Ó F I G Y E L ő

Fülöp-szigeteki diákok az életvédelméért

Vallási hovatartozásra tekintet nélkül gyűlt össze egy-hetes imádságra egyetemisták csoportja a Fülöp-szigeteken,hogy a manilai kormány figyelmét felhívja többek között azabortuszproblémákra, illetve a társadalmilag igazságosabbgazdaságpolitikára. Az imanyolcadra július 21. és 26. közöttkerült sor Manilában.Az AsiaNews értesülése szerint az imanyolcadra mindenfelekezetből vártak jelentkezőket a szervezők, s annakvégeztével, július 28-án találkoztak Arroyo elnökkel is. Az imaórákat a főváros érsekségének iskoláiban tartot-ták délutánonként. A diákok csoportja társadalmi helyzetre,felekezetre való tekintet nélkül várt minden csatlakozót, hogya gazdasági-társadalmi igazságosságra, a békére és az élettiszteletére késztesse a politikusokat. Biyaya Quizon, a Keresztény Filippinó DiákokMozgalmának (SCMP) vezetője elmondta, „szeretnénk

közösen megfogalmazni egy üzenetet a nemzet valósállapotáról. Egyúttal szeretnénk hangot adni a vallásos moz-galmaknak is, amelyek a népet sújtó szegénység és válságellen küzdenek. Július 28-án több mint kétezer diák vonult fela főváros utcáin, hogy felszólítsa a kormányt, utasítsa visszaaz abortuszpárti törvénytervezetet, és védelmezze „az életelőbbre valóságát a fogantatás pillanatától”, elutasítva a kor-mányzati törekvéseket az ún. „családtervezésre”, amelyeket adiákok erkölcstelennek minősítettek.Ezen felül a diákok szóvivője bejelentette, hogy a kor-mány lépései a családpolitika terén csupán az ország valósproblémáinak elfedésére szolgálnak, hiszen hatalmas a gaz-dasági válság, az élelmiszerhiány, ugyanakkor eltörölni kíván-ja a vezetés az olajtermelő társaságok különadóját, így segítveazokat. A fiatalok követeléseit támogatják a Fülöp-szigetekipüspökök is, akik egyúttal arra kérték híveiket, hogy imád-kozzanak a gazdasági válság befejezéséért, s hogy jusson elégélelem mindenkinek.

Magyar Kurír

Hithírek hitetleneknekVallási hírek a neten nem hívőknek

Világi Figyelő néven olyan új tematikus hírportál indultútjára a közelmúltban, amely nem vallásos emberek számáraszolgál világnézeti témájú hírekkel. Amint Sipos Péter fő-szerkesztő elmondta, a hírügynökség erkölcsi, világnézeti, tár-sadalmi, kulturális, tudományos témákkal kíván foglalkozniolyan olvasók számára, akik magukat ateistának, humanistá-nak vallják.Úgy vélik, hogy erre igény van, hiszen Magyarországona felmérések szerint az emberek 25 százaléka nem vallásos(Medián, 2004), és további több mint 50 százaléka „a magamódján vallásos”, vagyis nem azonosul semmilyen egyháztanítási és szokásrendszerével.

A rövidítve csak ViFi névvel jelölt tematikus hírügy-nökség tehát kifejezetten a nem hívők számára akar szol-gálni különböző eseményekről és jelenségekről szóló írá-sokkal.A fiatalok körében a magukat vallásosnak nem tekintőkaránya 37 százalék – idézi a Mobilitás Ifjúsági Iroda 2004-esfelmérését az induló hírportál főszerkesztője. Ezérthiánypótlónak érzi szolgáltatását a nonprofit, politikai pár-tokhoz nem kötődő hírportál.A nem vallásos emberek számára olyan témákat taglal-nak majd, mint a világi erkölcs, az állam és az egyházszétválasztása, a világi életfilozófiák hagyományai és kultúrá-ja, a vallások modernizációja, a hívők aránya Magyarorszá-gon és a világban – tette hozzá a főszerkesztő.

MTI

Digitalizálják a Sínai kódexet

Elkészült a Lipcsei Egyetem könyvtárában őrzött 43kódexlap digitalizált változata.A Codex Sinaiticus, azaz a Sínai kódex a IV. századbankeletkezett Egyiptomban. A görög nyelvű, csupa nagybetűvel,szóközök nélkül írt szöveg az Újszövetséget hiánytalanul, azÓszövetséget részben tartalmazza.A kódex egy 43 pergamenlapból álló részletét 1859-bentalálták meg a sínai-hegyi Szent Katalin-kolostorban.Constanin von Tischendorf német kutató bukkant rá azelégetésre szánt papírok között. A felbecsülhetetlen értékűdokumentum Lipcsébe került. Később egyre több részletkerült elő a Codex Sinaiticusból. Ezek ma négy helyen talál-hatóak: a londoni British Library-ben 347 lapot, a LipcseiEgyetem könyvtárában 43 lapot, a Szent Katalin-kolostorban12 lapot és 14 töredéket, a Szentpétervári NemzetiKönyvtárban 3 laptöredéket őriznek.Az emberiség írásos kulturális örökségéhez tartozókódexet a négy intézmény virtuálisan összeilleszti, hogy minéltöbben hozzáférjenek. Most elkészült a Lipcsei EgyetemKönyvtárában őrzött 43 lap digitalizált változata. „Az ősikéziratok rendkívül sérülékeny dokumentumok, ezértévszázadokon keresztül alig lehetett hozzájuk férni. Olvasnisem könnyű egy ilyen iratot. A digitalizálással viszont mindezmegváltozik. A kutatók és az érdeklődők a világ bármely pont-ján ezentúl néhány egérkattintással korlátozás nélkül tanul-mányozhatják majd a kódexet” – mondta Reinhold Scholl, alipcsei egyetem ókortörténeti professzora.A munkát a Microsoft és a német Xplain közösfejlesztésű szkennelési technológiájával végzik. A pergamen-lapokat az anyagot kímélő módon digitalizálták és meg isszépítették; még a szamárfüleket és a foltokat is eltüntették. Adigitális kódexoldalakat és a szöveg többnyelvű fordítását azx-manuscripts.org honlapon lehet majd tanulmányozni azolvasáshoz szükséges 1,3 megabájtos program letöltése után.A teljes fennmaradt Codex Sinaiticus 2009-ben kerül fel az x-manuscripts.org oldalra, ahol kultúrtörténeti háttéranyagok issegítik majd az olvasókat – írja az index.hu.

Magyar Kurír

A Sínai kódex az interneten

A LipcseiE g y e t e m iKönyvtár beje-lentette: hama-rosan közzé-teszik az inter-neten a világlegrégebbrőlf e n n m a r a d tk é z i r a t o sb i b l i á j á n a kelső részleteit.A Márk-evangélium ésnéhány ószö-vetségi könyvdigitalizált vál-

tozata rövide-sen olvasható lesz a www.codex-sinaiticus.netoldalon. A teljes kézirat várhatóan 2010 júliusában kerül fel avilághálóra – tudósít az msnbc.msn.com hírportál.Ulrich Johannes Schneider, a Lipcsei EgyetemiKönyvtár igazgatója szerint hatalmas áttörést jelent, hogy azemberiség legősibb kulturális emlékei, amelyeket felbecsül-hetetlen értékük miatt eddig szinte senki sem láthatott, a mo-dern technika segítségével ma már bárki számára elérhetőek,mégpedig kiváló minőségben.

Magyar Kurír

Sajtófigyelő 59

Az iraki miniszterelnök meghívta hazájábaXVI. Benedek pápát

Amint arról már hírt adtunk – közölte a Vatikáni Rádió,július 25-én XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta NuriKamel Al-Maliki iraki miniszterelnököt.A Castel Gandolfó-i Apostoli Palotában az IrakiKöztársaság miniszterelnöke előzőleg látogatást tett TarcisioBertone bíboros államtitkárnál, amelyen jelen volt DominiqueMamberti érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára is.A megbeszélések lehetővé tették, hogy a beszédpart-nerek megvizsgálják az iraki helyzet néhány alapvető kérdésétaz egész térségre vonatkozóan. Különös figyelmet fordítottakaz országon belüli és kívüli nagyszámú iraki menekültkérdésére, akiknek szükségük van segítségre és a visszatéréslehetőségére.A felek ismételten elítélték az erőszakot, amely továbbrais szinten mindennap sújtja az ország különböző részeit, nem

kímélve a keresztény közösséget sem, amelynek különösenszüksége van nagyobb biztonságra.Iraknak határozottan meg kell találnia a béke és afejlődés útját a párbeszéd, valamint minden etnikai és vallásicsoport együttműködése révén, beleértve a kisebbségeket is.Mindnyájuk feladata, hogy egymás önazonosságánaktiszteletben tartásával, a kiengesztelődés és a közjó kereséseszellemében közösen járuljanak hozzá az ország erkölcsi éspolgári újjáépítéséhez. Erre vonatkozóan a vatikáni tár-gyalófelek és az iraki miniszterelnök leszögezték a vallásközipárbeszéd jelentőségét mint a vallási megértés és a polgáriegyüttélés útját.

Nuri Al-Maliki miniszterelnök meghívta a pápát, láto-gasson el Irakba – olvasható a látogatást követően közzétettszentszéki közleményben.Az iraki kormányfő csütörtökön a Vatikáni Grottákbanfelkereste Isten szolgája, II. János Pál sírját is.

Vatikáni Rádió

A Sínai kódex egyik oldala

A Sínai-kódex. Az Újszövetség legrégibb kéziratát egykukában találták meg

Egy fővároshoz közeli jól működőgyülekezetbe került viszonylag fiatalon alelkipásztor. A templom általában megtelt,komoly adományok érkeztek vasárnaprólvasárnapra, a gyülekezet épületei megújul-tak, és orgonát is építettek. A lelkésztszerette a gyülekezet, és fordítva is igazvolt.Többször megfordultam ebben agyülekezetben, és egyre világosabban lát-tam: ez egy jól funkcionáló, hagyományos,tipikusan népegyházi gyülekezet. Sokszorvitatkoztunk is ezen a kollégával, akiérthetően – legalábbis emberileg nézve –nagyon meg volt elégedve. Ugyan ő isérezte, hogy a prédikációinak kevés a vissz-hangja, nem szaporodik a gyülekezetüdvözülőkkel, de ezt feloldotta azzal: nemegyetlen formája van csupán a megtérés-nek. Örvendezett a jól „üzemelő” egy-házközség felett.Valami hasonlónak vagyunk tanúi afenti alapigénk esetében is. Jézus utolsóalkalommal fordul meg a jeruzsálemi temp-lomban. Elmondja a híres „jajbe-szédét” afarizeusoknak, jön kifelé a templomból,midőn a tanítványok odalépnek hozzá,hogy megmutassák neki a templomépületét. A párhuzamos evangéliumokbólmég érthetőbb ez a jelenet. „Mester, nézd,mekkora kövek és mekkora épületek!” (Mk13,1), vagy Lukácsnál: „Gyönyörű kövek-kel és fogadalmi ajándékokkal vandíszítve.” (Lk 21,5)Gyönyörködnek a tanítványok a NagyHeródes által felújított, átalakított temp-lomban. Talán életükben először voltakezek a galileai halászok a fővárosban, éselbűvölte őket a látvány. Megértjük őket, smit nem adnánk hasonló élményért!

1. Az egyház külső látványalenyűgözhetLelkészi szolgálatunk egyik nagykísértéséhez érkeztünk. Bennünket islenyűgözhet, megtéveszthet az egyházkülső látványa.Flavius leírja a jeruzsálemi templomszépségét: „A templom külseje szemet-szívet elkápráztató látványt nyújtott.Mindenütt nehéz aranylapok borították, és

napkeltekor szikrázó fényekben sugárzott, úgyhogy aki min-denáron rá akart nézni, azt éppúgy elvakította, mint a nap su-garai. Valamennyi csarnok kettős volt, és mind 25 könyökmagas oszlopokon nyugodott, amelyek vakító, fehér márvány-ból készültek, véges-végig cédrusfa lemezekkel borítva.Kilenc kapuja volt, a kapufélfákkal és szemöldökfákkal együttdúsan be volt borítva arannyal és ezüsttel; a tizedik, a templomkülső kapuja bronzból készült, és sokkal értékesebb volt, mintaz ezüstözött és aranyozott kapuk.” 162 korinthoszi oszloptartotta a csarnokokat. A templom teteje aranylapokkal borí-tott. Kr. e. 20-ban kezdte Nagy Heródes az építkezést, de csak63-ban lett teljesen kész.Nem csoda, ha elbűvölve a látványtól, örömmel, elra-gadtatással mondják Jézusnak: milyen gyönyörű! Hasonlóérzéseket fogalmaz meg a költő.„De ki belép / a tág, iromba, / boltozatos, / hűvös temp-lomba / s belülről pillant / ablakára, / megdöbbenten áll, /megkövülten áll, / elbűvölten áll – / Nézz a csodára! – / Színekzengése! – / Fények zúgása! – / Mártír mosolya! – / Szűz val-lomása! / Kék, ami békül, / piros, mi lázad! / Magasba ragad, amennybe ragad / lángtünemény / és tűzkáprázat.” (Dsida Jenő)Természetesen nem csupán a templom épülete, hanemaz egyház sok más jelensége is ezt eredményezheti.Elegendő, ha az évente megjelenő Képes KálvinKalendáriumba belelapozunk. Fényképek sokasága mutatja,mi minden épült, történt.Templomokat tataroztunk, újakat építettünk. Öregott-honok sokaságát nyitottuk. Fehér ruhába öltözött konfirman-dusok mosolyognak ránk csaknem minden oldalról.Emléktáblát avattunk, kopjafát állítottunk. 200 000 Ft-al nőtta perselypénz, felújítottuk a parókiát, nőtt az 1%-os bevétel.Felhívott egy fiatal lelkész egy este, és az örömtőlcsaknem sírva mondta el, hogy a templomukban megtalálták ahíres erdélyi fejedelem őseinek kriptáját, és a Műemlékfelü-gyelőség rekonsturálni fogja. Kevés lelkésznek adatik ilyenéletében.Valóban így van. Mindezeknek lehet is örülni. Még pon-tosabban fogalmazva: majdnem felhőtlen lehetne az örömünk,és hátradőlhetnénk a karosszékben, megállapítva: jól dolgoz-tunk, ha nem hangzana el Jézus kérdése: Ou) ble/petetau=ta pa/nta „Hát nem látjátok mindezeket?” Mit jelent eza kérdés? Rendkívül kijózanító! Nem láttok a felszín mögé?Csak a csillogást veszitek észre? Ha itt leragadtok, nem juttoktovább. Ez csak a felszín!Ugyanez történik húsvét hajnalán, amikor a kéttanítvány odafut a sírhoz, s aki elsőnek ért, „odahajolt asírhoz, és látta (ble/pw), hogy ott fekszenek a lepedők, demégse ment be”. Nem is jutott előrébb, csak amikor bement éslátott és hitt. Jézus kérdése arra hívja fel a figyelmünket, hogyaz egyházat nem elég kívülről látni, mert így éppen a lényegétnem vesszük észre. Ez az egyik legnagyobb bajunk. A

60

T A l l Ó Z Ó

Mi van az egyházban?Máté 24,1–2

EX

Ho

RT

áC

IÓ

gyülekezeteink tagjai, de sokszor a lelkészek is csak a külsőtszemlélik, azért tevékenykednek nagyon sokat, azért áldoznakmilliókat, s eközben belülről nem értjük meg a lényegét.

2. jézust a mögöttes érdekliA „Hát nem látjátok mindezeket” kérdést a kontextusbanértjük meg igazán. Mindhárom szinoptikusnál a farizeusokkalvaló nagy vitabeszéd után következik, sőt Mt és Lk a szegényözvegy két fillérjéről szóló történetet teszi textusunk elé.Mt szerint két jajt mond Jézus a farizeusoknak, akik acsodás heródesi templomban mutatják be az áldozatot. Nemtudják az embereket az Úrhoz segíteni, érzéketlenek a szo-ciális kérdésekben, de hosszasan tudnak imádkozni.Teljességgel a külsőre figyelnek, a belső rothadása hidegenhagyja őket, az ősök emlékét ápolják, de hitüket nem követik.A szegény özvegy két fillérje pedig pörölycsapásként éria farizeusi kegyességet, mert rámutat annak minden hiányára.Látszatkegyesség az egész. Éppen erre vonatkozik Jézuskérdése: „Hát nem látjátok mindezeket?”Mt nagyon sokatmondóan jegyzi meg: „Jézus kijött atemplomból, és tovább akart menni.” Ez az utolsó látogatása atemplomban. Elfordult tőle, és ezzel annak napjai meg vannakszámlálva. Miközben a tanítványok elbűvölve nézik a temp-lom külsejének gyönyörűségét, Jézus elfordul ettől a belse-jében történtek miatt.Jézust ugyanis elsőrenden az érdekli, hogy mi van belül.Egész életművével azt hirdeti, hogy belül dőlnek el a dolgok.S ha belül rend van, az a külsőt is rendben tartja.Ezért most az az ő kérdése: mi van az egyházban? Ne akülsőnél ragadjunk le, nézzük meg a belsőt! Nos, mi van azegyházunkban?Szembenézünk azzal, hogy a gyülekezeteink padlónvannak? Persze egy-egy beiktatáskor vagy püspökláto-gatáskor tele a templom. De a szürke vasárnapokon?Ráébredtünk már, hogy üresek prédikációink. Szentbeszédek hangoznak el szentség nélkül. De jó lenne, ha aKKK. a konfirmáció után egy évvel fényképezné le a csopor-tokat! Hányan lennének a konfirmáltak?Több ezer fiatal érettségizett le egyházi gimnáziu-mainkban, de üres a helyük templomainkban. Rendkívül nagya különbség a lelkészek bérezése tekintetében.Kit érdekel igazán, hogy presbitereink egy része temp-lomkerülő? Kettészakadt egyházunk intézményt fenntartó ésolyanokat nem létesítő gyülekezetekre, és nincs szolidaritás,mondja az egyházkerület püspöke.De söpörjünk a saját házunk táján! Mi van a HTK-n?Megcsappant erőteljesen a létszám. Mi ennek az oka? Csak anégy teológia? Mit és hogy tanítanak a professzorok? Hol van-nak az exhortáció idején? És a hallgatók? Egyetemi hallgatókvagy teológusok? Mi van belül?Jézus most tőlünk kérdezi: „nem látjátok ezeket?” Vagylátjátok, de tehetetlenek vagyunk? Vagy nincs bátorságunkszólni?Jézust az érdekli igazán, ami a templomban, az egy-házban történik.Már az Ószövetség prófétái is igen kemény kritikávalilletik a látszatkultuszt. Ámós így ír: „Gyűlölöm, megvetemünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom.” Vajon amienkét elszívleli? Akárcsak ezt a mai exhortációt?

A választ is megadja a próféta: „Áradjon a törvény, minta víz és az igazság, mint a bővizű patak!” (Ám 5,21.24)Szerezzetek érvényt a misepáth-nak és a cedáqáh-nak, azazéljetek a szövetség rendjének megfelelően! A templom és amindennapok ne váljanak szét! A templom határozza meg ahétköznapokat, azok gondjait pedig hozzátok be a templomba,hogy választ kapjatok rá! Ez történik egyházunkban?

3. A külső elpusztulhatA kérdésre válaszolnunk kell, mert Jézus nem csupánkérdez, hanem nagyon kemény szavakat is kimond: „Bizony,bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le nemrombolnának.” Jézus szavait nem vették komolyan, mert atemplom épült tovább, 63-ban befejezték, 70-ben pedig betel-jesedtek a próféciák, és elpusztult.Még időben szólt a figyelmeztető hang, de hiába. Mégváltoztathattak volna. Még lett volna lehetőség, hogy ne csupána külsőt ápolgassák, hanem belsőleg is rendet teremtsenek.Flavius leírja a templom pusztulását is. Megrendítőolvasni azt a tengernyi kínt, ami ezzel együtt járt. De időbenszólt az Úr.Bizony elpusztulhat a templom! Elpusztulhat, amitemberkéz épített. És valljuk be, az egyházban sok mindenolyan van, amit az ember alkotott a történelem során!Bonhoeffer írja valahol: A szekularizáció azt bontja le azegyházban, ami benne szekuláris.Bontogatja is rendesen, de okulunk-e belőle, vagytovább építgetjük a szekulárist?Bármennyire nehéz elképzelni, az MRE is járhat így! Akeresztyénség Kis-Ázsiából és Észak-Afrikából terjedt el. Maott romokat találunk, de keresztyéneket alig.Efézus híressége, az Artemis-templom az ókori világ hétcsodáinak egyike volt. Vetekedett szépségében a jeruzsálemitemplommal. Elpusztult.A külsőségekben leledző egyháznak nincs jövője. Neringassuk álomba magunkat! „Az Úr temploma, az Úr temp-loma, az Úr temploma ezek.” Kő kövön nem marad. Vegyükkomolyan Jézus szavait! Időben szól. Soha nem váratlanul ériaz ítélet az egyházat, legfeljebb felkészületlenül!De még más vigasztalót is mond az ige. Jézus azOlajfák-hegyére megy a templomból, majd a keresztre, hogyéletét adja Izraelért is.Sőt a feltámadás evangéliumát is meghirdeti azoknak,akik itt nem hallják meg a figyelmeztető szót.Ebben van a megoldás. Ma sincs más.Azzal kezdtem, hogyan gyönyörködött kollégám a jólműködő gyülekezetében. De még időben rájött, hogy mindezcsak külsőség volt. Először neki kellett ezt tisztázni, aztánmásként kezdett prédikálni, s ezt a gyülekezet is észlelte, megis újultak.A Feltámadott Jézusról szóló evangélium tudja csakelérni, hogy ne a külső egyházi keretek bűvöljenek el bennün-ket, hanem az legyen fontos, ami az egyházban történik.Valamikor ezt így fogalmazták meg: Az egyház nemintézmény, hanem esemény! Ha benne a Krisztus életetörténik, a pokol kapui se tudnak fölötte diadalmaskodni.Ámen

Nagy István http://www.kre.hu/htkfiles/text/nagy_istvan_mate_24_1_2.pdf

Tallózó 61