TARTALOM

játékszínBŐGEL JÓZSEF

Thália nyáron '87 (1)

KOVÁCS DEZSŐ

Folyamodvány életben maradásért (2)

P. MÜLLER PÉTER

Önérvényesítés, önsorsrontás (5)

CSIZNER ILDIKÓ

Őszelő Gyulán (9)

PÁLYI ANDRÁS

A kamaszkor apoteózisa? (15)

SZÁNTÓ JUDIT

A Vörös Malom mint Golgota (18)

GÁBOR ISTVÁN

Zenés előadások Szegeden (20)

PÓR ANNA

Boszorkányok, varázslatok (25)

RÓNA KATALIN

Még a hold is feljő (26)

KŐHÁTI ZSOLT

Egy népszínmű rétegei (28)

arcok és maszkokSTUBER ANDREA

A lovag és szíve hölgye (29)

színház-történetSZIGETHY GÁBOR

Dajka Margit utolsó mosolya (31)

négyszemköztZELKI JÁNOS

Az egyensúlyozás művészete (35)

szemlePÁLYI ANDRÁS

Igazság és lehetőség között (40)

HONTI KATALIN

Blaha Lujza naplója (41)

CSÍK ISTVÁN

PQ'87 (43)

világszínházGEROLD LÁSZLÓ

Tóték (46)

drámamellékletTAR KÁROLY: Tótágas

SZÍNHÁZMŰVÉSZETI EL MÉL ET I ÉS

K R I T I K A I FOLYÓIRAT

XX. ÉVFOLYAM 11. S Z Á M

1 9 8 7 . NOVEMBER

FŐSZERKESZTŐ:

B O L D I Z S Á R IVÁN

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:

C S A B A I N É TÖRÖK M Á R I A

Szerkesztőség:

Budapest V., Báthory u. 10. 1054

Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vál lalkozunk

Kiadja a Pal las Lap- és Könyvkiadó Vál lalat,

Budapest VII., Lenin körút 9-11.

Levélcím: Budapest, Postafiók 223. 1906A kiadásért felel :

Siklósi Norbert vezérigazgató

Terjeszti a Magyar PostaElő f izethető bármely hírlapkézbesi tő postahivatalnál ,a Posta hírlapüzleteiben

és a Hírlapelő fizetési és Lapel látási Irodánál (HELIR)

Budapest V., József nádor tér 1. 1900

közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámraElő f izetési díj:

1 évre 360 Ft, fél évre 180 Ft

Példányonkénti ár: 30 Ft

Külföldön terjeszti a

Kultúra Külkereskedelmi Vállalat,

H-1389 Budapest, Postafiók 149.Indexszám: 25.797

7 0 7 9 0 3 - Pátria Nyomda, Budapest

Felelős vezető: Vass Sándor vezérigazgató

HU ISSN 0039-8136

A borítón:

Csákányi Eszter (Übü mama) és Bezerédi Zoltán(Übü papa) az Übü király boglárlelleielőadásában

A hátsó borítón:

Jelenet A nyomorultakból (Szegedi SzabadtériJátékok) (MTI-fotó - llovszky Béla felvételei)

játékszín

BŐGEL JÓZSEF

Thália nyáron '87

Az előjelek korántsem voltak kedvezőek.Bizonyos értelemben már évek óta tart akorábbi másfél évtized fellendülése utána szabadtéri színjátszás stagnálása, s fél-hettünk tőle, hogy most sem lesz más-ként. Lehetett tartani attól is, hogy szín-játszásunk feltételeinek romlása ide is„begyűrűzik", vele együtt a középszerű-ség, a szürkeség, a kedveszegettség, a kom-mercializálódás, a közönség más iránybafordulása, a „vásárlóerő" gyöngülése, sezek a tendenciák - így együttesen - mégvalamiféle hegyomlást is eredményez-hetnek. A magyar szabadtéri színjátszásirányításában hagyományos a szétszórt-ság, az improvizálás, a tervezési képte-lenség, ami összefüggött az országos éshelyi mecenatúra bizonytalanságaival, ha-tározatlan támogatási szándékaival ésösszegeivel. Ebben a tekintetben még tá-mogatást gátló állásfoglalások, irányelvekis voltak vagy vannak. Az országosirányítás a gazdasági nehézségek és kü-lönböző elvonások következtében való-sággal kihátrált az egyes dotációs szfé-rákból, s ezért szükségessé vált a szabad-téri színjátszás „racionalizálása", a kapa-citások, formák, keretek koncentrálása,jobb kihasználása. Helytelen volt azon-ban az egészet besorolni a szórakoztatás,méghozzá az önfeledt (?) nyári szórakoz-tatás övezetébe, azzal a következmény-nyel, hogy akkor a működésüket támo-gatni nem lehet, legalábbis állami kere-tekből nem.

Mindezek ellenére idén stagnálásróligazán nem beszélhetünk. Ez elsősorbanannak köszönhető, hogy még mindigélnek azok a beidegződések, hogy humá-nurat, önmagunkat feltárót, identitásun-kat keresőt, nemzetit-magyart, korszerűt,közösségi érdekűt mégiscsak csinálnunkkell. Tovább éltek bizonyos „tartások"Szegeden, Gyulán, Egerben, Szent-endrén, Pécsett, Boglárlellén, újabbak iskeletkeztek (például Tatán, Esztergom-ban), s voltak törekvések Budapesten is,más kérdés, hogy milyen eredménnyel.Elismeréssel szólhatunk arról, hogy pél-dául a Vidám Színpad nagy ügyességgelés művészi fegyelemmel, ízlésbiztonság-gal bontakoztatta ki a Hild-udvarban ze-nés vígjátéksorozatát, Miskolc pedig kellőszívóssággal és nem kevés áldozatkész-séggel tette ezt három játszási helyen is,

bár maga a program még mindig erősenféloldalas. Felhajtó tényező volt az előbe-mutatók gyakorlata mindenekelőtt Gyu-lán, ahol az idén szinte valamennyi be-mutató ilyen volt, de követői között ottvolt a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Kis-várdai Várszínház is. S lehetségesek mástovábbjátszások is a következő kőszín-házi évadban az Agria Játékszínből, aPécsi Nyári Színházból, valamint Boglár-lelléről. Ez mindenekelőtt az erők, a kapa-citások jobb koncentrálását, kihasználá-sát is jelenti, két évad (nyári és kőszín-házi) nyer belőle, bár az előbbi olykornémiképpen veszít is vele (a kőszínháziévadra esetleg jobb szereposztással és ki-dolgozottabban viszik át). A stagnálástcáfoló kezdeményezések közé tartozik Ke-rényi Imre Csíksomlyói passiója a veszp-rémi várszínházi játékokon; a további ter-vek egyébként arra utalnak, hogy a veszp-rémi vár a jövőben a dunántúli szabadtériszínjátszás jelentős fórumává fejlődhet.(Az előbemutató Székesfehérvárott volt.)

A műsort tekintve feltűnik a magyardrámai hagyományok, klasszikusok, fél-klasszikusok, a mai magyar dráma irántifokozott érdeklődés. Gyulán színre vit-ték Háy Gyula Mohácsát és Sütő AndrásÁlomkommandóját, előbemutatóként „fel-újították" Sánta Ferenc Éjszaka című mű-vét, „musicalesítve" színpadra tették Mik-száth Új Zrínyiászát, táncdrámává „költöt-ték" át Veress Sándor, Petrovics Emilegy-egy művét, felújították A csodálatosmandarint - azaz teljesen magyar nyáriévadot csináltak. Kisvárdán - hosszúszünet után - újra visszaadták a magyarszínpadnak Szigligeti II. Rákóczi Ferencfogsága című történelmi játékát, spróbálkoztak Móricz Sári bírójánakmodernizálásával is. Egerben TamásiÉnekes madarával debütált a város előtt azúj direktor és a társulat: a várjátékokműfajában pedig egy nemesebb töltetűPáskándi-darabbal kísérleteztek. Pécsettújszerű rendezői értelmezésben színésziés szcenikai bravúrt eredményezett az Úrimuri előadása. A sajtóban, a szak-mai-kritikai közvéleményben változatlanulszabadtéri „Prügelknabe-szerepet" be-töltő Kőszegi Várszínház ezúttal olyanmagyar mesterművet (Weöres A kétfejűfenevadját) tűzött műsorára, amely örven-detesen került be az idei nyári modernmagyar drámareprízek sorába. Egy jó elő-adással ki is kerülhetett volna az említettsanyarú recepciószériából az ott dolgozórendező és együttese, kellő elmélyültség-gel, gondolati és stílusérzékenységgel.(Minő kár, hogy erre a „rehabilitációra"önhibájukból nem került sor.)

Vegyük ide még, hogy Szegeden a koráb-biaknál jobb dramaturgiai felépítéssel, ahagyományok és egy mai koreográfusi-rendezői szemlélet és alkotóművészetszép szintézisével került színpadra aBoszorkányok, varázslatok című monu-mentális táncjáték. Színre került a Ma-gyar mise a Margitszigeten és Szegedenis, tovább növelve a korunk, társadal-munk, nemzetünk-népünk identitását ke-reső-kifejező, méltán nagy érdeklődéstés sikert keltő produkciók számát. A ma-gyar bemutatókon belül majdnem egyen-súlyban voltak az ősbemutatók és a rep-rízek.

S még egy ide tartozó eredmény és gon-dolat: e magyar művek előadásaival foly-tatódott az a tendencia is, amelyet úgyjellemezhetnénk, mint a közönség és aróla szóló művek egymásra találása. Le-het, hogy a városmajori kabaré-ősbemu-tató (Romkabaré) esetében ez a találko-zás azért maradt el, mert az előadás -virágnyelven szólva - túlment az identi-tás megtalálásának határain?

Külföldi szerzőket tekintve színpad-jaink a szanszkrit meséknél, Shakespeare-nél, Moliére-nél, Goldoninál és Jarrynálalább nem adták. A Körszínház még min-dig „defenzívában" van, A papagáj me-séivel igazában csak egy közművelődésicélokat is alig szolgáló divatrevüt kap-tunk. A pécsi Macbeth-bemutató mindenrészértéke, szépsége ellenére sem győ-zött meg igazán a dráma- és színházmű-vészet, valamint a táncjáték összeolvasz-tásának előnyeiről és értékeiről. A szent-endrei Scapin az idén tovább érett, a jel-lemkomédia felé mélyült. A kisebb tá-mogatást és figyelmet kapott óbudai Szmir-nai komédiások csak a különböző színhá-zakból jött színészek jobb képességeire,itt-ott már kiküzdött stílusérzékére fi-gyelmeztetett, s arra is, hogy az ilyesmit epazar helyszínen, természetes színpadonkomolyabban kellene venni. A boglárlel-lei Übü király egyszerre bizonyította egykiváló színész rendezői tehetségét, és ablődli, az abszurd alapművének szelle-mes, elég mélyre hatoló adaptálhatósá-gát. A Cyrano szegedi transzponálásakényszerlépés, egyúttal igyekvő rende-zői-színészi-szcenikai áttelepítés is volt,de igazában ez a produkció hívta fel afigyelmet a nagy - filozofikus mondani-valójú - klasszikus művek hiányára.

A zenés színházi (zenedrámai) palettamind műsorpolitikában, mind teljesítmé-nyekben eredeti, érdekes, kiemelkedőértékeket is hozó. A szegedi Rigolettolenyűgöző hatású, újfajta asszociációkat

is keltő sorsdrámaként, a szentendrei Ha-mupipőke roppantul szellemes alternatívszínházi produkcióként, az egri felújítottSevillai borbély sziporkázóan modern víg-játékként hatott, tanújeleit adva a maimagyar operaművészek (rendezők, éne-kesek, tervezők) kiváló tehetségének. Amargitszigeti Aidában egy újfajta, popu-láris, tanító-elgondolkoztató, mára isasszociáltató rendezői koncepcióbirkózott a művel, s a nemes szándékú„birkózó", Koltay Gábor több tekintetbenalulmaradt e küzdelemben. Ugyanakkor aMagyar mise színrevitele itt műfaj- ésstílus-teremtő győzelem volt. A tatai Bánkbán értelmezési újdonságokat is hozott,nem-csak hagyományt újított fel, ésszínpadot újított meg. Kiemelkedő tett avilág musical-rockopera irodalmához valóújabb igazodás: A nyomorultak szegediszínre-vitele mind a rendezőnek, mind aRock Színház együttesének ésvendégeinek kiváló teljesítménye. Azenés vígjáték-irodalom jobb darabjaikerültek színre, esetleg transzponálásra isa Vidám Szín-pad gondozásában,közöttük például A kaktusz virága,ízlésesen, népszerűen, a két főszereplőelragadóan kimunkált ka-rakterformálásával.

A táncdráma ezúttal kisebb mérték-benvolt jelen a szabadtéri programban, deezek között is figyelemre méltók a mármás vonatkozásban említett szegediBoszorkányok, varázslatok, Eck Imre új-fajta Csodálatos mandarin-koreográfiája s„társművészetként" a Magyar mise, azAida és a Rigoletto táncbetétei, összete-vői. Itt említjük meg Gyurkó László DonQuijotéjának gazdag fantáziájú, újfajtaértelmezésű felújítását a Hilton-szállóDominikánus-udvarán, amely igazábanmozgásszínházi produkció volt, s kivá-lóan ötvözte a prózai és a pantomimikus-mozgásszínházi elemeket abszurd-gro-teszk szemléleti és stílusmozzanatokkal.

A szabadtéri színpadok közül egyesekbizonytalanul találták meg „identitásu-kat", mint például a budapesti és a kő-szegi. Mások valósággal új erőre kaptak,mint a szegedi, gyulai, egri: és mint lát-tuk, új „indítások" is voltak. ÖrvendetesSík Ferenc, Békés András, Szinetár Mik-lós rendezői, Novák Ferenc koreográfusi-rendezői „másodvirágzása", de effajtaművészeink csatasorba állása - nyáron,számban - nem kielégítő. Tervezőmű-vészeink közül csak Székely László ésWieber Mariann hozott újat és korszerűt,és sok volt a botladozás, a szürkeség, akifejezetten szakmai hiba. A magyar ba-lettművészet nagyjai (akár együttesben,

akár egyénileg) többségükben távol ma-radtak a nyári programtól. Az operamű-vészek közül a külföldiek többnyire nemváltották be a hozzájuk fűzött reménye-ket, míg a magyarok bizonyítottak, gyak-ran kiemelkedő teljesítményeket nyúj-tottak, mint például a szentendrei Hamu-pipőkében. A színészek között több volt aközépszerű (tudniillik teljesítmény), mintaz egészen kiváló, s változatlanul tart atendencia: a legjobbak mintha tartóz-kodnának a szabadtéri szerepléstől. Szí-nészi játékban kevesebb volt az elmé-lyültség, a megújulásra törekvés.

A közönség - ha az előadásokat jólpropagálták és szervezték - a legjobb pro-dukcióktól igazán nem tartotta távol ma-gát, sőt olykor nagyon nagy számban se-regelt, lelkesedett, ünnepelt, köszöntött.Erezhető volt mégis a vásárlóerő csökke-nése több szabadtéri színpadon, s az is,hogy a kifejezetten szórakoztató produk-ciók iránt meredeken szökik fel az érdek-lődés. Egészen biztos, hogy jövőre szer-vezettségben, jelentékeny művészi erőkrészvételében és koncepcióban több kell.

E számunk szerzői:

BŐGEL JÓZSEFa Művelődési Minisztérium főmunkatársa

CSÍK ISTVÁNa Pénzügyminisztérium főmunkatársa

CSIZNER ILDIKÓ szerkesztőGÁBOR ISTVÁN újságíró,

a Magyar Nemzet munkatársaGEROLD LÁSZLÓ kritikusHONTI KATALIN színháztörténész

KOVÁCS DEZSŐ újságíró,a Kritika rovatvezetője

KŐHÁTI ZSOLT újságíró,a Filmkultúra főszerkesztője

P. MÜLLER PÉTERa JPTE Irodalomtudományi Tanszék

adjunktusaPÁLYI ANDRÁS újságíró,

a SZÍNHÁZ munkatársaPÓR ANNA irodalomtörténészRÓNA KATALIN újságíró,

a Film Színház Muzsika munkatársaSTUBER ANDREA újságíró,

a Film Színház Muzsika munkatársaSZÁNTÓ JUDIT dramaturg,

a Magyar Színházi Intézet osztályvezetőjeSZIGETHY GÁBOR

az ELTE Reformkori Magyar IrodalomTan-székének adjunktusa

TAR KÁROLY íróZELKI JÁNOS szerkesztő

KOVÁCS DEZSŐ

Folyamodványéletben maradásért

Sütő András új drámájaa Gyulai Várszínházban

Adorno nevezetes tételét, miszerintAuschwitz után nem lehetséges többé mű-vészet, Sütő András drámájának hőseiekképpen szövik tovább:

„DR. M.: A fejemhez vágod, amit nemmertél megírni?

MANÓ: Amit nem hagytak megírni!De tudom már.. .

DR. M.: Mit tudsz, te lázadó háftling?MANÓ: Hogy Auschwitz után nincs

versírás! Auschwitz után a drámát semírni kell: hanem megakadályozni! Elhárí-tani! Es tiltakozni, tiltakozni fulladásig,Hauptsturmführer úr!

DR. M.: Tűzfalakon? A fiad módjára?Kerítéseken üvölteni a törvényes rendellen?

MANÓ: Tűzfalakon! A közömbös Istenhomlokán - a törvénytelenség halál-táncaellen, följelentve minden pillanatban aföljelentőket!"

Az új mű persze korántsem valamelyművészetfilozófiai gondolatsor illusztrá-lására jött létre, s még csak nemis a „szá-zad botrányának" fegyelmező mementó-jául, hanem jelen idejű emberi kiszolgál-tatottságok elleni protestálásként, jelenidejű történéseket vetítve a múlt sötétlőképsoraira. A fenti dialógus egy darab-beli színházi előadás közepette hangzik el,s a döbbenetesen gyilkos színjáték a nyíltterror, az egzisztenciális fenyegetettségárnyékában zajlik le. „TörténtAuschwitzban, és történik bárhol, aholmegtörténhet": a darab időpont-megje-lölése kétértelműségében is pontos: az íróa darab idejének relativizálásával föl-szabadítja a történetet a konkrét hely- ésidőkoordinátáktól, s némiképp allegori-kus, ugyanakkor nagyon is valóságos pél-dázatot állít elibénk egy totalitárius hata-lom működési mechanizmusáról.

Igaza van a darab rendezőjének, SíkFerencnek, aki úgy véli, hogy az Álom-kommandó fordulatot jelez Sütő (dráma-)írói pályáján, amikor is a „bibliai, mítoszi,történeti, népi-folklór ihletettségű darabokután a huszadik századi népirtásdöbbenetét fogalmazta meg újdrámájában". S abban is egyet lehet értenia rendezővel, amit Sütő drámai

nyelvének megújulásáról mond: „nem-csak dramaturgiai következményei mu-tatkoznak, hanem poétikus, bibliai ihle-tettségű nyelvezete után egy új, bizonyosértelemben keményebb, szárazabb költőinyelvet teremtett". (Kegyelmi kér-vény.Alföld, 1987/6. 51. o.) E fordulatjelentőségét akkor tudjuk a maga nagy-ságrendjében érzékelni, ha egy pillanatrasem felejtjük el, hogy Sütő eddigi szép-prózai és drámai életműve - meghatáro-zóan - egyetlen hatalmas, összefüggőélménykörből, a kisebbségi léthelyzetbőlfakadó morális helytállás, a nyelvbeszáműzött nemzetiség, a vidékiségből eu-rópaiságba emelkedni akaró népi öntudatproblémaköréből indázott széjjel s jutottel az általa kivívott szintézisig. A drámaioeuvre kétségtelen újdonsága azontológiai kérdésfelvetések és a legmaibbjelen, a huszadik század vége ka-taklizmáinak egyidejű megjelenése, egy-másba fonódása: az Álomkommandó leg-alábbis erre tesz kísérletet. S hogy az íróki tudott törni az általa teremtett drámaiuniverzum eddigi keretei közül, az nem-csak kísérletezőkedvét, megújulási kész-ségét és képességét bizonyítja, hanemművészi-morális feladatvállalásának sú-lyát, komolyságát is újból megerősíti.

A játék alapszerkezete a „színház aszínházban" jól ismert dramaturgiai sé-májára épül. Sütő persze nem azért nyúl amanapság gyakran használt megoldás-hoz, hogy valamiféle atelier-izgalmakkalkápráztassa el gyanútlan nézőjét. Nem: akettős tükrözés dramaturgiai leleményeitt a dráma tétjét hivatott nyomatékosí-tani - ez a színjáték ugyanis életre-halálramegy, az életért szól, a halál ellen. Atotális jogfosztottság állapotában a játék, akimondott szó az egyetlen menedék, atett alternatíváját fölkínáló létezési mód.Mint Hoffmann Juliusz, a darabbeli drá-ma írója, színésze ki is mondja: „Sem-mim sincsen. Csak szavaim vannak."

Sütő persze eredetibb (és rafináltabb)színpadi szerző annál, hogy a kézenfekvőés némiképp el is koptatott dramaturgiaiötletet legalább egy picit a maga szája ízeszerint át ne formálja. A mű első felvoná-sában például hosszasan elnyújtja az ex-pozíciót, a néző már-már azt hiszi, „va-lódi" Auschwitz-dráma kellős közepébecsöppent (a nézőteret is bejátsszák a sze-replők), s már éppen ráérezni készül azegymást hidegvérrel elpusztító sonder-kommandósok iszonyú kiszolgáltatott-ságára, mikor gyors jelenetváltások utánrájön: csupán színpadi produkciót lát,mert hiszen egy mai színház előadásában

Sütő András: Álomkommandó (Gyulai Várszínház).Kern András Manó szerepében

látja megelevenedni a haláltábor borzal-mait. A mű nyitányaként s majd későbbis újra meg újra felhangzó, a drámát bor-zongató keretbe foglaló s a történetnekkomor atmoszférát adó kórus, a sonde-resdal már előrevetíti, hogy az előttünkpergő játéknak konkrét, de a primér je-lentéssíkon túlmutató értelme is van: azismert, tragikus történelmi eseménysorlátomása mintegy előlegezi egy újabbkeletű tragédia vízióját. A költői szárnya-lású songok beültetésével Sütő kettős ha-tást ér el, részint misztériumjátékká emelia haláltáborban történteket, részint el isidegeníti tőlük a nézőt: tudomására hozva,hogy színházban vagyunk. (A sonderesdals a rá felelő magányos férfihang fájdalmas,komor poézise persze csak tiszta, érthetőszöveghangzás esetén bontakozhatnék kiteljesen, zárt térben - ennyit előzetesenaz előadásról: „elmondaná mindenkinek /szörnyű titkát a sonderes / de csak hangjaszólhat majd / isten előtt a semmiben".„Kósza hírből tévedt remény.Ökörnyálszállongás őszi tarlók felett, nekapj utána, sonderes!")

Sütő egy helyen megjegyzi prózai írásai-ban, hogy „az őskeresztények oroszlánokelőtt is megvallották, hogy hisznek Jézusistenségében". Az Álomkommandó drá-mai centrumában a fenyegetettség, a kény-szer szülte cselekvések etikai súlya, kö-vetkezménye tétetik mérlegre. Fölmenti-e az embert az árulás bűne alól amakörülmény, ha élete védelméért adja felerkölcsi alapelveit, s követi el megbo-csáthatatlan bűneit? E kérdés indázik vé

gig a mű fordulatain, a darabbeli színházitörténeten csakúgy, mint a „valódi élet"színjátékában.

Színházi próbába csöppenünk az elő-adáson, valamely meg nem nevezett, hu-szadik századi totalitárius diktatúra vilá-gába. A társulat éppen egy lágerdrámátpróbál, a színház színészének, háziszer-zőjének drámáját. A darabbeli darab hő-se egy szerencsétlen zsidó apa, Manó, akihullaboncolói szerepkörbe kényszerítve,ikergyermekei álmait árusítja ki a lágerMengele-szerű orvosának, dr. Morsnak,hogy pillanatnyi haladékot kapjon gyer-mekei életben maradására. Ez a fellá-zadó sonderkommandósok tragédiája is;elhiszik, hogy pillanatnyi, gyötrelmesszolgálatuk megmenti őket, holott mind-annyian halálraítéltek.

Miközben e játék lepereg előttünk,megelevenedik a „valódi" színház belvi-lága is: apró praktikákkal, aljasságokkal,árulásokkal; mert hiszen itt is mindenki abőrét menti, ha tudja, s retteg a teljha-talmú belügyi szolgálattól. A színidirek-tor - ő játssza a fasiszta orvost - annakrendje és módja szerint együttműködikaz elnyomó hatalommal, előbb barátja, aháziszerző fiát jelenti föl, majd a merény-lettel felérő színpadi aktualizálásokat,kiszólásokat igyekszik meghiúsítani, ami-kor az esti előadásra éppen a diktátort, aTábornokot várják. E fejtetőre állítottszínivilágban a súgó temészetesen be-súgó, s a színházkutatás magától érte-tődő cselekedet.

Az Álomkommandó legjelesebb dra-maturgiai erénye e két cselekvéssík hajlé-kony egymásba csúsztatása: Sütő annyifinom áttétellel, nüansznyi egyezésselkapcsolja egymásba a kétcselekvésszálat, hogy olykor máreldönthetetlenné válik, meddig tart ajáték, s honnét kezdődik a véres valóság.Eközben persze a két logikai szálonegymásba kapcsolódó cselekvéssornemcsak ellenpóntozódik, hanemegymásban vissza is tükröződik: az SS-ekbrutalitása a belügyesek kifinomult ci-nizmusára kopírozódik; dr. Mors halál-orvosának hűvös racionalizmusa a meg-alkudni mindig kész színidirektor józanmegfontoltságává szelídül, míg a bonc-szolga Manó kínzóját lelőni gyáva háft-lingje azonosítódik a körülményeket mér-legelő s az öncenzúrától szabadulni nemtudó drámaíró gyávaságával. (Fia - a föl-jelentett s majdan halálba hurcolt Tomi -apja szemébe is vágja: „Gyáva haftlingvoltál. Gyáva haftling vagy.")

A dráma csúcspontján, a mű kulcsjele-netében Sütő bravúrosan oldja meg eztaz oda-vissza zajló átváltozást: a játékszínjátékként indul, majd átcsúszik véreséletjátékba (a fiát elveszített drámaíró,Juliusz a döntő pillanatban, gyávaságátlegyőzve, darabját „továbbírva" lelövi azSS-orvos képében megjelenő színdirek-tort, barátját, fia följelentőjét, darabjának

engedélyezőjét); s legvégül ismét színjá-tékként zárul. Az elhurcolt fiú „kegyelmikérvénye", melyet a Tábornoknak címez-ve a nyílt színen mondott el, pusztába ki-áltott szó marad: a diktátor meg sem je-lent az előadáson, csak az ügyelő jelentibe a publikumnak, hogy következő zenésprodukciójukra várják az államfőt s a bol-dog publikumot.

Nem tagadható, kissé kimódolt ez aszövevényes drámaszerkezet, ám az elő-adás könnyedén átlendítheti a játékot amű döccenőin: a csodásan életben ma-radt ikerlány vizionáló kitörésein, az SS-orvos s a lány enyhén melodramatikus"viszonyán", a boncszolga Manó zsidómitológiát megidéző vázlatosságán ésdidaxisán.

Amilyen nagy gonddal építette föl azíró a sokszálú, bonyolult tükörrendszerűdrámaszerkezetet, néhol olyan könnyűkézzel bánt a jellemek kidolgozásával. Adráma nagyszámú figurát, köztük szá-mos remekbe szabott karaktert vonultatfel a hivatásos, rutinos talpnyaló színidi-rektortól az ostoba belügyes karikatúrá-ján át, s a kettéhasadt tudatú boncszolgaönigazoló mechanizmusának érzékenypszichológiai rajzáig. A kisebb epizód-szereplők, dr. Adlertől az ikerpárig lé-nyegesen kidolgozatlanabbak, nemegy-szer vázlatosak, vagy csak a figuralehető-

ségeit villantják föl. Az előadás - Sík Fe-renc rendezése - a Sütő-dráma szellemi-ségének szintjén, a mű vitathatatlan eré-nyeit és eltagadhatatlan gyengéit egy-aránt láttatva keltette életre az Álom-kommandót, reflektorfénybe hozva a Gyu-lai Várszínház játékterének számos ellent-mondását is. Sík rendezése alaposan ki-aknázta a dráma teátrális lehetőségeit, akoncentrációstábor-jelenetek kötelező ko-reográfiáját: géppuskaropogást, pattogóvezényszavakat, a halálraítéltek némavonulását. A tematika megszabta látványmozgalmassága néhol fölébe is nőtt a műintimebb epizódjainak, vagy egyszerűena játéktér hangerőigénye nyomta el a dia-lógusok pontos jelentését.

A rendezésnek mindazonáltal sikerültrátalálni a játék sajátosan fájdalmas-fa-nyar alaphangjára, melyből a mű komorpoézise táplálkozik. Ritmusos és jó tem-pójú előadás jött létre Sík játékvezérlésenyomán, mozgalmas-eleven drámakéntmutatkozott be az Álomkommandó Gyu-lán. Pedig az előadásnak számos teherté-tellel kellett megbirkóznia. Mindenek-előtt a szereposztással: az alkalmi társu-lat gerincét alkotó színészek - legalábbisszámomra úgy tűnt fel - egyelőre mégbirkóznak e drámai nyelvezet birtokba-vételével. Talán mert másfajta színházihagyományokon nevelődtek. Sütő e drá-májának szinte mindenütt szikár, ke-mény, visszafogott, ám mégsem hétköz-napi nyelvezete elég nagy erőpróba lehetminden megszólaltatójának. A legprob-lematikusabbnak számomra Kern And-rás Manója tűnt fel. Nem azért, minthanem formálta volna meg a színész kellőodaadással és alázattal a nyomorultbonc-szolga szerepét. Nem: ez a figuraegyszerűen nincs a testére szabva. Kernironikus, fanyar, játékos alkatától elégtávoli-nak látszott a megalázott ésskizofréniába kergetett zsidó apafájdalma, s bár Juliuszként inkábbelemében volt, a két figura valódi belsőazonosságát szükségképpen nem tudtakellő drámai erővel megformálni. Manó-Juliusz, e mű köz-ponti alakja, agénjeibe írva hordozza a figuratragikumát, a manipulált kiszol-gáltatottság drámáját. Kern persze elég jószínész ahhoz, hogy mindebből elég so-kat el is játsszon, alkati különbözőségeellenére is. Lukács Sándor már otthono-sabban mozgott a számítóan cinikus, akegyetlenséget hivatásként művelő or-vos, a pozíciójáért bármiféle megalku-vásra kész direktor szerepében. Lukácsrezzenéstelen arca, kiszámított szenvte-lensége mögött olykor látni engedte az

Zsíros Ágnes (Krisztina) és Lukács Sándor (dr. M.) az Álomkommandóban(MTI-fotó - Ilovszky Béla felvételei)

embert is: direktora néha bevallja - szi-gorúan csak önmagának -, hogy fél, ám őis kiszolgáltatottja a diktatúrának. Ateljhatalmú belügyi biztos szerepébenSzarvas József hitelesen jelenítette meg aprofi titkosrendőr módszereinek kifi-nomultságát; a végrehajtó rendőrtisztfiguráját némiképp karikaturisztikusanelrajzolva, humoros elemekkel fűszerezveállította elénk Kaszás Attila. A halálra ítéltikerpár fiú tagja, Seress Zoltán a váz-latosan megírt figura naiv lelkesedésétigyekezett fölvillantani, míg a megfé-lemlített leánytestvér-szerető vizionáriusmenekülését, félelmét Zsíros Ágnesjobbára külsődleges eszközökkel formáltameg.

Végezetül szólnom kell a Várszínháztörténelmi komorságú játékteréről, melyetFehér Miklós annak rendje és mód-jaszerint díszletezett be az auschwitzimiliőt érzékeltetve, s amely ezúttal ismintegy önmagában meghatározta a já-tékmód koreográfiáját, a mozgások irá-nyát. Évről évre súlyos és kevésbé súlyostörténelmi drámákat nézve e tekintélytparancsoló várfalak közt, néha az az érzé-sem támad: odafönn, a várfok legmagasánhúzódó mellvéden bizonyos idő el-telteután szükségképpen marcona őrök-nekkell cirkálniuk; a várkapun fegyveresnépségnek vagy valamiféle mozgalmascsoportozatnak kell becsörtetnie; a szín-pad kőerkélyén szolgák sietnek elő láza-san, vagy hírnök jő, és a színpadonelhangzó dialógusok közül csak a harsá-nyabbak jutnak el a nézőtér hátsó soraiig.Mindez pontos koreográfia szerint, amindenkori dráma sajátosságait sokszorcsak kevéssé figyelembe véve megy vég-be. Van még néhány variáció: merénylőkötélen ereszkedhet le a várfokon, azablakból a vizesárokba taszíthatnak ki-végzetteket stb. Mindezzel nem azt kívá-nom sugalmazni, hogy a jövő évadtólbontsák le a várfalakat, s építsék fölkeresztbe őket, csupán azon tűnődöm,hogy a történelmi játékokat hogyanlehetne változatosabbá, mozgalmasabbáés egyszeribbé tenni, lehetőleg úgy, hogymindig a drámatestre szabassék a játékképe, s ne a várfalakra a drámáké.

Ha olyan kivételes és formátumos mű,mint Sütő András Álomkommandó címűmunkája kap először színpadot e patinásmiliőben, a magyar (történelmi) drámákstarthelyén, kell-e mondanom, hogyméltó az eredeti - egyszeri - szcení-rozásra.

P. MÜLLER PÉTER

Önérvényesítés -önsorsrontás

A Pécsi Nyári Színházkét bemutatójáról

Az idén tízéves fennállását ünneplő PécsiNyári Színház ezen a nyáron más-félhónap alatt közel harminc estére kínáltprogramot. Két új prózai bemutatószerepelt a műsorban: Shakespeare Mac-bethjét a Szabadtéri Táncszínen BagossyLászló, Móricz Zsigmond Úri muriját atettyei romoknál Jordán Tamás állítottaszínpadra. E két prózai előadás mellettfelújították a La Mancha lovagja címűmusicalt, ezúttal Szakácsi Sándorral acímszerepben. Látható volt még a göttin-geni egyetem dramaturgiai szekciójánakvendégszereplésében Brecht Baala, nép-táncműsorok és diaporámaest, valamintegy Szeszélyes műfajok című szórakoztatóprogram Antal Imre műsorvezetésével.

Ha hajlunk a kritikusi kényszerre, hogyamennyiben egy cikkben több elő-adásrólszólunk, valami közöset találjunk bennük,akkor a Macbeth és az Úri muri esetébenez a közös pont a hős saját céljához valóviszonya. Shakespeare-nél a címszereplőa darab kezdetétől, a boszorkányok elsőjóslatától célja el-érésére, terveinekérvényesítésére, azaz a jóslatbeteljesítésére, megvalósítására tör, ésnoha e tervek és célok végül bukáshozvezetnek, a bukás csak e negatívkéntértékelt önérvényesítés külső társadalmikövetkezményeként jelenik meg. Ezzelszemben Móricz hőse, Szakhmáry Zoltánképtelennek mutatkozik célja el-érésére,terveinek érvényesítésére, számára azasszonyi ellenkezés éppúgy le-győzhetetlen akadály, mint birtokostár-sainak konzervativizmusa. Önérvénye-sítés helyett önsorsrontásba fordul anagyot álmodó földbirtokos léte. Az egynapba sűrített történet egész életutakatfémjelző „problémakezelő" stratégiábafut: alkoholizálásba és öngyilkosságba.Önérvényesítés és önsorsrontás van te-hátjelen ebben a két életútban. A két mű -keletkezésének térbeli és időbeli távol-sága ellenére - összehasonlítható mintátkínál. E két hős sorsában olyan magatar-tásformákat láthatunk, melyek - társa-dalmi berendezkedéstől függetlenül - éleskülönbséget tesznek az önérvényesítés,önismeret, társadalmi cselekvés, aszemélyiség értéke, a konfliktuskezelési

módok keleti és nyugati fajtái között. Eza különbség történelmi tapasztalat. Aműsorban egymás mellé került két darabjól mutatja, hogy a nemzeti irodalmakmilyen erősen közvetítik saját népüknekezeket a cselekvési mintákat, a személyi-séget kibontakoztató vagy torzító szem-léletet. A két mű ezen különbsége ismagyarázata lehet részben annak, hogymiért vált sokkal élőbbé és „számunkra-valóbbá" színpadon Móricz Úri murija,mint a Macbeth.

Macbeth

Shakespeare ebben a művében a drámaicselekménymozgatás dilemmáját a bo-szorkányok felléptetésével oldja meg.Ami az Othellóban az intrikus Jago, aHamletben az atya szelleme, A viharbanProspero varázsereje, az itt e természet-fölötti lények jóslata, akik a darab kez-detén a címszereplőt majdani sorsávalszembesítik. Az első jóslat a jövőt, vagyisa drámai cselekményt Macbeth királlyáválásáig jelöli ki. Mivel erre mára máso-dik felvonás végén sor kerül, újabb jós-latra van szükség ahhoz, hogy a drámacselekménye tovább folyhasson. A Mac-beth esetében a dráma végül is nem más,mint a jóslatok beteljesülése. A boszor-kányokban pedig nem elsősorban a főhőstudat alatti vágyainak kivetülését vagymitikus meseszörnyeket kell látnunk,hanem dramaturgiai tényezőket, akik acselekmény előrehaladását vannak hi-vatva biztosítani. Ez a felismerés perszenem újkeletű. 1830-ban a Macbeth fordí-tásához írott előbeszédében DöbrenteiGábor megállapítja, hogy „a boszorká-nyokat Macbeth-ből mégse lehet kihagy-ni, mert a játékot nagyobbára ők izgat-ják". Szerepük dramaturgiai értelmezésemellé azonban odakapcsolhatjuk azt atársadalmi-politikai magyarázatot is, hogya darab megírása és bemutatója idejénuralkodó I. Jakabról köztudomású volt,milyen erősen hisz a boszorkányokban.Így a drámának ebben a mozzanatában -több más tényező mellett - a királynaktett gesztust is láthatunk.

Az író ebben a legrövidebb terjedelműtragédiájában jóformán csak két szerepet,Macbethét és hitveséét formálta megárnyaltan, a mű többi alakját csupánkörvonalakban vázolta fel. A mű kitérők,késleltetések nélkül halad a sejtetett vég-kifejlet felé, s bizonyára ez is oka a mel-lékszereplők vázlatszerű megfogalmazá-sának. Shakespeare drámái közül a cse-lekmény ebben halad a legsebesebben avégpont felé, itt a legfelfokozottabb

a tempó. Ez a lineáris cselekmény, a zártszerkezet megkülönböztetett helyet biz-tosít ennek a darabnak az író életművé-ben. Shakespeare itt is jelentős mérték-ben épít a kor köztudatában jelen lévőtényezőkre - és itt nemcsak a már emlí-tett boszorkányokról van szó, hanem aMacbethtel együtt induló Banquo szere-péről is. Tábornoktársát a címszereplő aharmadik felvonásban megöleti, s így aboszorkányok Banquóra vonatkozó jós-lata nem teljesül be a darabban. Ezen túl-menően még dramaturgiai hibának istetszhet a szereplő korai drámai likvidá-lása, hacsak nem vesszük figyelembe azt- amivel a korabeli néző tisztában volt, amai viszont nincsen -, hogy az akkoriuralkodó, I. Jakab a skót hadvezér leszár-mazottja, s így a boszorkányok Banquóravonatkozó jóslatának (hogy utódai kirá-

lyok lesznek) nem kell a dráma világánbelül érvényesülnie, mert a jóslat törté-nelmileg már beteljesült.

Noha Shakespeare-nek ezt a művétlegjobb tragédiái közt tarthatjuk számon,magyar színpadon meglehetősen ritkánszerepel. Hazánkban először német nyel-ven adták elő 1797-ben, magyarul 1812-ben szólalt meg. A Pécsi Nyári Színházeddigi történetében és Bagossy Lászlórendezői pályáján ez volt az első Shakes-peare-premier. A darabból a fentiekbenkiemelt mozzanatok az előadásban ishangsúlyt kapnak. A boszorkányok sze-repét a rendezés nemcsak megőrzi, ha-nem meg is erősíti a dráma befejezésé-nek megváltoztatásával. Ez a módosításrészben az előadás zártságát hivatott biz-tosítani, részben szemléleti átértelmezé-sét adja a darabnak. Az előadásban

ugyanis a mű nem a jogos trónörökös,Malcolm színre lépésével ér véget, ha-nem korábban; akkor, amikor Macduffmegöli Macbethet. Ez a koreografikusanmegkomponált gyilkosság pontosan meg-egyezik azzal a párbajjal, amelyet a darabkezdetén Macbeth vív a csatában, s mely-nek végén a három boszorkány megkör-nyékezi őt. A befejezéskor Macduff-felugyanez történik: miután legyűri a trón-bitorlót, körülveszi a három kimeresztettkarmú boszorkány - s ezzel a képpelzárul az előadás. Ez a beállítás azt su-gallja, hogy most Macduff válik majd ekísértés alanyává, s amit a dráma folya-mán Macbeth sorsa példázott, azt az ittkezdődő történetben Macduff éli majdújra át. Ez a zárókép, mely a nyitójelenetegyik részletét ismétli meg, egyrésztkompozíciós szempontból keretet ad ajátéknak, másrészt szemléletében azt fe-jezi ki, hogy a hatalmi téboly az addigitrónbitorlóról egy következőre tevődik át.A drámán eszközölt rendezői-drama-turgiai beavatkozás nem merül ki a darabbefejezésének megváltoztatásában. Azamúgy is tömör szöveg az előadásbantovább rövidül (mintegy kétszer egyórára), és ez tovább vékonyítja a mellék-alakok szerepét. E jelzésszerű alakokéletre keltéséhez pedig jó színészi játékravolna szükség, hogy az előadásban a kétfőszereplőt övező világ, az emberi-társa-dalmi környezet is hitelesen megjelenjen.

Az előadás egyik legfontosabb szín-házi újítása a pécsi nyári színházi hagyo-mányok továbbvitelében gyökerezik - ezpedig a táncszínházi formák beépítése aprózai darabokba. Mint korábban azÁntigoné, Az áldozat és a Szentistvánnapibúcsú előadásain, ezúttal is jelen van ajátékban a tánc stilizáló ereje. A Vidáko-vics Antal vezette és koreografálta Bara-nya Táncegyüttes ezúttal a Macbeth harciszíneiben, a boszorkányok szertartásainés az udvari ceremoniális jelenetekbenkap szerepet. Ezek a táncbetétek mindenesetben dramaturgiai szerepet tölte-nekbe, látványosságuk mellett a drámaicsúcspontokhoz vezető jelenetek előké-szítése a funkciójuk. A tánc jól épül beleaz előadás szövetébe. A kifogásolhatómozzanatok éppen a prózai részekbenvannak - a színészi játék sok melléksze-replő esetében igen fogyatékos.

A két főszereplő, akik szerepük súlyá-nál és terjedelménél fogva is az előadásterhét viselik, Sipos László és MolnárPiroska. A címszerepben Sipos teljes ha-bitusát mozgósítja a figura megformálá-sára, Macbethje olyan érzelemirányított,

Shakespeare: Macbeth (Pécsi Nyári Színház). Sipos László (Macbeth) és Molnár Piroska (Lady Macbeth)

szenvedélyvezérelt alak, aki ha vívódik is,ezt sohasem „lelkizésből", hanem indulat-ból teszi. Játéka egy tömbből faragott,erő-teljes. Molnár Piroska finomabbeszközök-kel dolgozik, nála egyszemvillanás elég annak kifejezésére,milyen átalakulás zajlott le a Ladyben amegkoronázás nyomán. Az ő vívódásalátványosabb és átélhetőbb, alakítása alegárnyaltabb az előadásban. A továbbiszerepekben említést érdemel mégSzakácsi Sándor Macduff, Németh JánosMalcolm, Ujvári Zoltán Ross és StenczerBéla a kapus szerepében.

A Szabadtéri Táncszín nagyméretűszínpadán bemutatott előadás díszleteitBachmann Zoltán tervezte. A játéktér kétsíkra tagolódik: a színpadéra és az aztövező várfal, illetve az azon végigfutófolyosó síkjára. A színpadon balra bástya,középütt torony, melyhez lépcsők visz-nek fel, jobbra katonai sátor. A színpad-nak ez a kettős síkja kiegészül egy to-vábbival: a lefedett zenekari árok fölöttnégyzet alakú nyílások vannak, melye-

ken az alvilági szereplők el-, illetve fel-tűnhetnek. A színpad méretei az előadásjelentős részében nagynak bizonyulnak,csak néhány - fent említett - színészképes jelenlétével az egész színpadotbetöltő atmoszférát létrehozni. A jelene-tek jelentős részében azonban az előadáselvész a hatalmas térben. A közönségérdeklődését látva pedig azt mondhatjuk,hogy a nézőtér is túl nagynak bizonyult enyári színházi Macbeth esetében,melynek műsorra tűzése elismerést ér-demel, a megvalósítás azonban számoskívánnivalót hagyott maga után.

Úri muriA tettyei romoknál mutatta be a PécsiNyári Színház Móricz Zsigmond Úrimuriját. A darabot színpadra állító JordánTamásnak ez volt rendezői debütálása. Aprodukciót a kaposvári színháztársulatának tagjai hozták létre, a Ba-ranya Táncegyüttesből verbuválódottstatisztériával kiegészítve. (A kaposvári

társulat másik fele ezenközben Boglár-lellén az Übü királyt vitte színre.) Az1927-ben született mű aktualitásáról aztírja Jordán Tamás a műsorfüzetben, hogy„noha azóta hatvan év telt el, és hatalma-sat változott a világ, a mai »SzakhmáryZoltánok« ambícióját, lelkesedését mégmindig kiölik korunk »Csörgheö Csuli«-jai és »Borbíró«-i. A darab érzésünk sze-rint (sajnos) alig-alig vesztett érvényes-ségéből". Ez a mai érvényesség süt át azelőadás minden részletén, melynek ki-dolgozottságára és árnyaltságára az akörültekintő, alapos és kifinomult meg-formálás a jellemző, amely Jordán Tamásszínészi alakításait fémjelzi.

Rendezésének egyik erénye a pontos,példaszerű szereposztás. Az egyes mó-riczi karakterek alakítói itt már pusztaküllemüknél, alkatuknál és habitusuknálfogva is reprezentánsai az író megfor-málta jellemeknek. Ezek a szereplők egypontos darabértelmezés szolgálatábanállnak. Jordán Tamás interpretációjában

Jelenet a Macbeth pécsi előadásából (MTI-fotó - Kálmándy Ferenc felvételei)

a mű nem dzsentrikérdésről és idealiz-musról, nem a magába szippantó magyarsárról és a gazdálkodás buktatóiról szól.(A darabból néhány szövegszerű áthallásis csábíthatna a másik végletre, a direktaktualizálásra. A közönség - a rendezőitompítás ellenére is - fokozottan reagálezekre a lehetséges áthallásokra.) Ittazonban egy ezeknél a problémáknálátfogóbb és lényegesebb létkérdés fogal-mazódik meg: miért adja fel SzakhmáryZoltán a küzdelmet, miért veszti el a hi-tét, miért válik a nagy tervek kiötlője ki-ábrándult, csalódott, önsorsrontó férfivá.

Az előadás a Móricznál is szorosanösszefonódó magánéleti és hivatásbeli(gazdálkodói) szálat szerves egységbenábrázolja, s így Zoltán sorsának alakulá-

sában elválaszthatatlan lesz a RhédeyEszter- és Rozika-kapcsolatnak, valamint amegreformálandó birtok ügyének és aCsörgheö Csuli-féle úri társaságnak a ha-tása. A produkcióban egy negyven körüljáró, a középnemzedékhez tartozó férfisorsfordulója jelenik meg, azé, akinekpéldája nemcsak egy nemzedéketreprezentálhat, hanem egy egész közösségsorsát is. A folyamat, amelyet Zoltán adarab alig huszonnégy órája alatt bejár,egy egész életutat sűrít magába. A nagyratörő tervek szertefoszlása, az illúziókelvesztése örök téma lehet, de a móriczihős válasza a bukásra nagyon is erről azégtájról való. A zárókép: a fölgyújtottpusztai kúria s a muri romjai közt székén aszívlövéstől összeroskadó Zoltán azönsorsrontás nálunk oly gyakori mintájátnyújtja.

Mindazt, amit a rendezés az értel-mezésen túlmenően a darabhoz a részle-tekben hozzáad, lehetetlen volna felso-rolnunk. Néhány példa azonban hívenillusztrálhatja azokat az árnyalatokat,amelyek az egész produkciót - legkisebbmozzanataiban is - jellemzik. Amellett,hogy az előadás alapvetően hű a móricziinstrukciókhoz, a rendező további - adráma világának teljesebbé tételét szol-gáló - ötletekkel egészítette ki a színpadiszituációkat. Amikor az Eszter által tin-tával leöntött váltókat összeszedő ügy-véd távozik, a darabban itt színészként isrészt vevő Jordán Tamás a kezét csókranyújtó Nagy Mária karja alatt átnyúlvakapja föl az asztalról a kalapját, majd egycsókfélét hintve a kézre, sietve távozik. Ahelyzet, a félreértés bemutatása egy-szerre komikus és szánandó, egyszerrepoén és a szereplők kapcsolatának mé-lyére világító gesztus.

Ilyen színes részlet a negyedik képkezdetén a három elemózsiázó csugarimunkás jelenete is. Dunai Károly, akinekaz asszonya csak szalonnát meg kenyeretcsomagolt, hosszas nyeldekléssel teszimagát nevetségessé, s ugyanakkor keltnémi részvétet. Hasonlómód kettős jel-legű az utolsó kép mulatozásának az a(szerzői instrukciót követő) színpadi meg-oldása, hogy a tucatnyi mulatozó külön,egyedül vagy kettes-hármas csoportok-ban más-más nótát danol vagy húzatmagának. A hangzavar, a pontosan kidol-gozott vigadási módok jelzik, hogy akikitt együtt mulatnak, azok valójában nemösszetartoznak, hanem széttartanak.

A színészi alakítások közül néhányepizódszerep megformálása emelkedik kia legjobban: a már említett ügyvéd-szerepben Jordán Tamás játéka tűnt alegsikerültebbnek, villanásnyi jeleneté-ben egy teljes karaktert és annak ironikuskritikáját is felmutatta. A szintén említettDunai Károly és két társa, Tóth Béla ésLukács Zoltán ugyancsak szellemesen,ízesen formálták meg a három munkásalakját. A városi urak között a CsörgheöCsulit játszó Dánffy Sándor volt alegerőteljesebb, a móriczinál árnyaltabb skevésbé egynemű alakot keltett életre.Krum Ádám Borbíró, Csernák ÁrpádParragh és Somogyi Géza az ezredes sze-repében egy-egy eltérő színnel gazdagí-totta az urak csoportját. Lengyel Ferenc akönyvügynök Lekenczey szerepében azértelmiségiről nyújt jellemző képet.

A három főszereplő közül a RhédeyEsztert játszó Nagy Mária a bemutatónmeglehetősen bizonytalannak tűnt,

Móricz Zsigmond: Úri muri (Pécsi Nyári Színház).Spindler Béla (Szakhmáry Zoltán) és Nagy Mária (Rhédey Eszter)

Kiss Andrea (Rozika) és Cserna Csaba (Bolha Pista) a pécsi Úri muriban (Tóth László felvételei)

s asszonyi erő és határozottság helyettszeszély és gyengeség, ideges feszültségjellemezte alakításában az asszonyt. Ez-zel Zoltán önfeladásának egyik legfőbbindoka gyengült meg. Rozika szerepébenKiss Andrea mintha nem is szerepet,hanem önmagát alakította volna, olyantermészetességgel, közvetlenséggel vettrészt a játékban, jelenlétét báj, derű ésszépség jellemezte. Szakhmáry Zoltánszerepében Spindler Béla nehéz feladatotoldott meg sikeresen azzal, hogy a drámateljes szereplővilágával való szem-benállását, ám ugyanakkor közibük tar-tozását mindvégig érzékletesen fejezte ki.A lelki folyamat, mely Zoltánban e fél napsorán lezajlott, Spindler játékábanfokozatosan bomlott ki, és noha nem sejt-tette előre a véget, nem tette eleve eldön-tötté a kimenetelt, végső tette mégsemjelentett váratlan fordulatot.

Donáth Péter alakítható díszlete és É.Kiss Piroska kifejező ruhái járultak hozzáaz előadás sikeréhez.

A Pécsi Nyári Színház mindkét prózaibemutatójának műsorra tűzése elismeréstérdemel. De talán a Macbethet hasz-nosabb lett volna a Szabadtéri Táncszínnagyoperettre méretezett színpada ésnézőtere helyett a tettyei romok intimebbközegében bemutatni. Az Úri muriművészi színvonala és érvényessége vi-szont kiemelkedő szerepet biztosít azelőadásnak - nemcsak a Pécsi NyáriSzínház tízéves történetében, hanem - amagyar nyári színházak produkcióinaksorában is.

Shakespeare: Macbeth (Pécsi Nyári Színház)Dramaturg: Sárosi István. Díszcet: Bach-

mann Zoltán. Jelmez: Tresz Zsuzsa. Zene:Kircsi László. Koreográfus: Vidákovics Antal.Rendező: Bagossy László.

Szereplők: Sipos László, Molnár Piroska,Gőz István, Dávid Marianna, Kalamár Beáta,Juhász László, Németh János, Ujvári Zoltán,Szakácsi Sándor, Lapicz Erika, Pilinczes Jó-zsef, Stenczer Béla, Besenczi Árpád, továbbáa Baranya Táncegyüttes, a Pécsi Nyári Szín-ház Énekegyüttese és a Pécsi Egyetemi Szín-pad tagjai.

Móricz Zsigmond: Úri muri (Pécsi Nyári Színház)Díszlet: Donáth Péter. Jelmez: É. Kiss

Piroska. Zenei szerkesztő: Hevesi András.Koreográfus: Vidákovics Antal. Rendező: Jor-dán Tamás.

Szereplők: Spindler Béla, Nagy Mária,Somogyi Géza, Dánffy Sándor, Kiss Andrea,Lengyel Ferenc, Krum Ádám, Csernák Árpád,Jordán Tamás, Lukács Zoltán, Dunai Károly,Tóth Béla, Cserna Csaba, Lugosi György,Ujláb Tamás.

CSIZNER ILDIKÓ

Őszelő Gyulán

Három előbemutatóról

Azt hiszem, túl sokat vártam Gyulától -csalódnom kellett. Mindez a magán-ügyem lenne, ha a nézők döntő többségenem hasonló kudarcélménnyel távozottvolna a Várszínház nézőteréről. Pedig aGyulai Nyár programja látszólag akorábbi évekhez hasonlóan, az igényesszórakoztatás szándékával állt össze.Műsorát most is - mint az indulás ótavalamennyi évben - magyar darabokalkották. Ősbemutatók, magyarországibemutatók, régen nem játszott művek.Sánta Ferenc, Mikszáth Kálmán, Szent-mihályi Szabó Péter, Victor Máté, HáyGyula, Sütő András, Vaszary Gábor neveszerepelt a szerzők között. S a szervezők-nek még arra is volt gondjuk, hogy a kétbemutató közötti üres hétvégét is kitölt-sék: a Pécsi Balett három egyfelvonáso-sát hívták vendégül. A várszínházi esték -mert idén ez volt az egyetlen színházijátszóhely - a Várfürdőben tartott gyer-mekprogramokkal egészültek ki. Ez ígyis van rendjén, hiszen Gyula fürdőváros,és programjainak nagy részét a fürdőven-dégei veszik meg. Ha megveszik.

Mert közönség híján nemigen érdemesszínházat csinálni. Idén a szervezőkvalahogy elméretezték a nyarat. Júniuselső felében indították az évadot, ésaugusztus második hetében a Vidám Szín-pad Vaszary-bemutatójának tíz előadá-sával zárták. Nem a záróprogrammal voltbaj, hanem a korai kezdéssel. Júniusbanmég javában üzemeltek a kőszínházak, ésígy a technikai apparátus, a műszakifeltételek biztosítása is gondot okozott.Ezt megoldották, a közönségszervezéstechnikai problémáját már sokkal kevés-bé. Így fordulhatott elő, hogy <, győri és abékéscsabai színház három-három elő-adására alig több mint egy-egy háznyiközönség gyűlt össze.

A technikai gondok mellett a gazdasá-giak is „begyűrűztek" a Gyulai Nyárprogramjába. Ha ketten osztoznak egyelőadás költségein, nyilvánvalóan keve-sebb jut egyre, ezért egytől egyig - vagyinkább egytől ötig - olyan produkciókkerültek színre, amelyek valamelyik kő-színházban folytatják tovább életüket.Csakhogy ezzel le is mondtak arról, hogya színpadra állítók Gyulában gondolkod-

janak. A gyulai Vár színpada hol túlsá-gosan kicsinek, hol túl réginek, hol túlidegennek bizonyult. Ügyetlen, oda nemillő megoldásokkal, figyelmet elterelőlátványelemekkel próbálták áthidalni anehézségeket, vagy egyszerűen tudomástsem vettek róluk.

Az állandó színházakhoz állandó tár-sulat tartozik, tehát behatárolt azoknak aköre, akik közül választani lehet. Ezzelnemcsak az optimális kiosztás lehetősé-gét szüntették meg, hanem az egy nyárra,néhány előadásra összeállt és a sikerértnémi kockázatot is vállaló színészekegyütt gondolkodását is. Es helyébe abiztonsági munka lépett. Egymást ismerő(az egész évet együtt eltöltve egymástunó) színészek és rendezők kőszínháziévadának meghosszabbítása, mellyel egy-ben az első őszi bemutató gondját isletudhatják.

Ezen a ponton a mennyiségi jellemzőkminőségibe, a technikai kifogások szak-maiba csapnak át. Mindegyik bemutatóelőtt ott szerepel az elő jelző, mely egy-ben felmentést is takar: még szabad nemvéglegesnek, nem tökéletesnek lennie aprodukciónak. Es ez nem azt jelenti, hogya rendező kipróbál a közönség előttnéhány kísérletező jellegű megoldást,hiszen a megszokottól egy tapodtat semtérnek el. Sokkal inkább azt fedi, hogymég nem építette fel a darab gondolativázát sem, a színész pedig jó, ha a bizton-ságos szövegtudásig eljutott, és nem buk-dácsol a nem a Vár színpadára tervezettdíszletek között. Igy a néző joggal érez-heti, hogy valamelyik összpróbára tévedtbe, melyről nem nagyon illik véleménytmondania. Nem etikus, hiszen a továbbipróbák eredményeként még minden le-hetséges. Csakhogy ezeket a produkció-kat a Gyulai Nyár programjába, fizetőközönség elé nevezték be, és ekképp afelkészületlenség, az uborkaszezoni laza-ság, a nézőbecsapás sem etikus. Hosszútávon nem is gazdaságos.

Az általános kesergőt kövesse az elsőhárom előbemutató konkrét panasza.

ÉjszakaSánta Ferenc drámája igazi könyvdráma.Székely János használta ezt a kifejezést aCaligula helytartóját, a Protestánsokat, aKépes krónika című kötet többi drámáját isminősítve; és azt az aggályát fejezte ki,hogy ezek az alkotások nem színpadravalók. Szerencsére gyulai ősbemutatói - acsak ott játszott Caligula helytartója, aProtestánsok és a Vak Béla király pestiszínházbeli továbbélése bizonyította: té-

vedett. Ugyanis a tömény gondolatok ismegélnek a színen, ha egymáshoz kap-csolódva, egymással csatázva zárt logikaiés színpadi rendbe illeszkednek. Csak akezdő láncszemet kell erősre kovácsolni,és a néző figyelme némi rendezői segéd-lettel mindvégig lebilincselhető.

Sánta műve nem ilyen. Már az alap-művet, Az áruló című kisregényt olvasvais vissza-vissza kell lapozgatni a történet-filozófiai műben. Sok a kétely, a felvetésszintjén megfogalmazott gondolat, és hi-ányzik az eligazítást segítő írói állásfog-lalás. Már annak megfejtése is problémátokoz, hogy ki is a címszereplővé előlép-tetett áruló. Talán maga az Író, aki egyihletett éjszakán megidézi a huszita há-ború négy résztvevőjét, hogy kifaggassa,felelősségre vonja őket, miközben sajátírói felelősségéről, tudatformáló szere-péről semmit sem árul el? Vagy a meg-idézettek? Es közülük is melyik? Vaclav,a Zsiska-párti huszita, aki császári zsol-dosból vált a népért és a nép nevébencselekvő forradalmárrá? Vagy JanZsitomir, aki ellentétes utat járt beugyanolyan meggyőződéssel, csupánazzal a különbséggel, hogy nem a népnevét tűzte zászlajára? Vagy maga a nép,az egyik és másik táborban is szolgálóParaszt, aki-nek nyomora enyhítése azegyetlen célja, és a semmi sem fog változnilemondásával mindenhonnanmegfutamodik? Netán Eusebius, adominikánus pap, aki cinikuskívülállásával az igazságkeresés helyettaz élet élvezetébe fekteti erejét? Ezek adilemmák nem oldódnak meg az Éjszakacímű drámában sem, hiszen a regénymondatai meghúzott formában, degyakorlatilag változatlanul kerültek át.Az író cím-módosítása csak technikai,nem pedig tar-talmi, és célja, hogyelválassza Németh László azonos címűGörgey-drámájától.

A négy ember egymásba fonódó élet-helyzetén keresztül az író nemcsak azabszolút igazság kiderítésére törekszik,hanem történelmi anomáliák egész sorátdobja felszínre. Nemcsak magatartásfor-mákat, viselkedési típusokat fogalmazmeg hőseiben, hanem egy társadalmitablót is felvázol. Hogyan viselkedik éshogyan beszél egy forradalmi helyzetről amindig harcra kész forradalmár, a csön-desebben lángoló reformer, a hatalomközelében lebzselő egyházi ember és amindig a rövidebbet húzó elnyomott.Csakhogy ennek körüljárásához a ren-delkezésre bocsátott élethelyzet túlságo-san szűkre méretezett. Épp csak annyiidejük marad a szereplőknek, hogy Vac-lav és Zsitomir egymás vérét ontsa, és aParaszt őket közös sírba temesse el.Ezzel azt kívánja az író általános érvé-nyűvé emelni, hogy a forradalmak azalullévők szemszögéből nézve értelmet-lenek, hiszen miközben állandóan temet-nek, a helyzetük semmit sem változik?Vagy éppen az ellenkezőjét, azzal, hogy abeszélgetés végén Vaclavot hagyja élni,hogy most már a mában vívja meg sajátforradalmát? Nem döntetett el. Mintahogy az sem derül ki, hogy az írónak miaz álláspontja a forradalmi elhivatottság-ról. Hiszen Vaclav először ugyanolyanmeggyőződéssel szolgálta a császárt, mintamilyen harciassággal szegődött Tabor-nál Jan Zsiska hívévé. És éppen Zsitomirmeggyőzőmunkája nyomán. De Zsitomirmeggyőződése is változott, csak őtEusebius térítette huszitából császárivá.De lehet-e egyik nap hinni valamiben ésmásnap ugyanolyan erővel az ellenkező-jében? És ilyen pálfordulás esetén miérta később gondolt az igazabb? Es ebben aköpönyegforgató szituációban nem elfo-gadhatóbb-e Eusebius viselkedése, aki

mindezt látva csak cinikus szemlélője ésnem alakító részese a világ dolgainak? Esmi a szerepe ebben a tényfeltáró, törté-nelemanalizáló eljárásban az Írónak? Ki-deríteni a teljes igazságot, képviselnivalamelyikük álláspontját, megtalálni azüdvözítő, boldoggá tévő megoldást? Dekinek a boldogságát? Vaclavét, Janét, aParasztét vagy Eusebiusét? Es papírravetett választása valóban az abszolútigazság? Es hogyan él, hogyan alakít aleírt szó tovább, immár a jelen Zsitomir-jei, Vaclavjai, Parasztjai és Eusebiusaiközött? Csupa-csupa olyan kérdés, melyetSánta Ferenc megválaszolatlanul hagyott.

Egy ilyen nyitott drámát akkor vanértelme színpadra állítani, ha a rendező-nek válaszai vannak. Az 1968-as KatonaJózsef színházbeli ősbemutató idején,nem sokkal a dráma keletkezése után mégmegélhettek ezek a dilemmák aszínpadon, elég volt a puszta megfogal-mazásuk. Ma már önmagukban érdekte-lenek, sokszor feltettek és sokszor meg-válaszolatlanul hagyottak. S ha Illés Ist-ván úgy gondolta, hogy a mű a mához isszólhat, akkor túl kellett volna lépnie azíró kételyein. Megfogalmaznia a sajátigazságát. Nem biztos, hogy az abszolú-tat, de mindenképpen olyat, amelyik anézőnek segít, hogyne kelljen az előadássorán folyton-folyvást „visszalapoznia"; a„ki kicsoda?" és „mit akar?" kérdést fel-tennie. Néhány változtatással, hangsúly-kijelöléssel a szerző is - ha akar - iránytszabhatott volna a színpadi munkának.Nem így történt.

Ahhoz, hogy ezen az éjszakán bármi istisztázódhasson, a határozott rendezőikoncepción kívül öt jó színészi teljesít-ményre lenne szükség. Nemcsak azért,mert Sánta öt egyenrangú férfiszerepetírt, hanem azért is, mert mindegyikük-nekegyfajta világlátást kellene közvetítenie.Ha a rendező úgy kívánja, akkor némikritikát belevive az alakba, ha másképp,akkor teljes hittel képviselve az igazát.Úgy tűnik, hogy kellő instrukció hi-ányában a színészek inkább csak lapoz-gatnak a szerepükben. Csak néha-néhatalálják el azt a filozofikus, mégis hét-köznapi, századokkal ezelőtti, de máhozszóló hangot, amelyet a darab megkíván.Ilyenkor fel is izzik a dráma, de csakazért, hogy utána újból a felmondott sza-vak unalmába fulladjon. Egyedül PatassyTibor tölti meg mához kapcsolódó élet-telEusebius alakját, bár néha ő is túl-játsszaa pap egyébként kétségtelenül meglévőpózait. A színész együtt hozza színreEusebius múltját és jelenét. Ciniz-

Sánta Ferenc: Éjszaka (Gyulai Várszínház). Bács Ferenc (Író) és Paláncz Ferenc (Paraszt)

musába belefoglalja azt az élettapaszta-latot, mely a világalakítás helyett a földigyönyörök élvezete felé terelte. Alakítá-sának humora, bölcs iróniája van, és ige-hirdetéséhez is jól választja meg azt a holmonoton, hol patetikus, de mindenképpenfelvett, hamis hangot, melyből egy-értelműen kiderül, hogy mennyire nemhisz abban, amit mond. Rezignált kívül-állása segítségével kapcsolódási pontokattalál a többi szereplőhöz is, s ez rajtakívül másról nem mondható el. PalánczFerenc Parasztja belemerül a semmibevett, meghunyászkodó kisember portré-jának megalkotásába. Ezt sikerül kialakí-tania bizonytalan, meggörnyedt járásával,kalapját morzsolgató, idegességétkifejező kéztartásával, félve kiejtett sza-vaival, de az egyedül maradva talpra-esetté váló, a jég hátán is megélő, a zava-rosból a jussát mindig kihalászó emberábrázolása elmarad. Igy az állandó osto-rozás elleni kifakadása nemcsak előké-szítetlen, hanem súlytalan is marad. Vac-lav Ats Gyula alakításában ezzel szem-ben csupa erő, dinamizmus. Ügy is fogal-mazhatnánk, hogy egy lendületből lefu-tott; nincsenek váltásai, színei, minden-kit elsöpör. Erőteljes gesztusaival, harciasszavaival abszolút egyeduralkodó. Nemegy minden korban hasznosan élni akaró,tettvágytól fűtött típust testesít meg,hanem valami nem szimpatikusforradalmiságot. Lehet, hogy a szándékais ez, csak akkor az nem fejthető meg,hogy miért éppen őt élteti tovább az Iró,miért ő jelenti a történelmi folytonossá-got. Mert győzhetne akár Jan Zsitomirfontolva haladó alternatívája is, ám ehhezLamanda László hitelesítő játéka kel-lene. A színész azonban túlontúl vissza-fogottan közvetíti Jan sok ponton elfo-gadható nézeteit. Egy értelmiségi böl-csességével érvel, s közben megfeledke-zik arról, hogy ez az ember egyben ahitéért a testvérét is képes megölni, halál-tusája során is szitkokat szór, kemény, har-cos ember. E népoktatói lágyság következ-tében nem egyenrangú ellenfele Vaclav-nak, gyűlölködő egymásmarásuk hatásta-lan marad. Bács Ferenc Írójának a múlt és ajelen között kellene kapcsolatot teremte-nie. Ehelyett azonban csak a vizsgálóbírószerepét tölti be mindenkinél több infor-mációjával. Figyel, közvetít a „vádlottak"között, ellentényállást fogalmaz meg, ésközben eljátssza a házigazda udvariasúriemberségét is. Játékából azonban hi-ányzik az utókor bölcsessége, és az az iró-nia, mellyel e többlettudás birtokában amúltra visszatekint.

A végiggondolatlanság, a puszta köz-vetítés, az egyenetlen, szertefutó színészimunka jellemzi a győri KisfaludySzínház előadásának egészét is.

Új Zrínyiász

A békéscsabai Jókai Színház áltörténelmidrámája még ennél is gyengébb lábakonáll. Pedig több szerzővel is igyekeznekmegtámogatni. Mikszáth Kálmán azegyik, aki a századelő, a „boldogbékeidők" elkényelmesedett, eltorzulterkölcsű, bankjegyek uralta világárólmond kritikát azzal, hogy a szigetvárihőst, Zrínyi Miklóst belecsöppenti, éstunya, élvhajhász, pénzét szóró egyen-polgárrá teszi. Szellemes az indítás,ahogy az unatkozó úristen a legbalsze-rencsésebb nemzet hősi halottait egyeltévesztett világvégi napon felébresztimajd négyszáz éves Csipkerózsika-álmukból, hogy egy konszolidáltabbtársadalomban folytassák életüket.Humorforrást rejt magában a múltgondolkodásának, harcias embereinekszembesítése a modern technikavívmányaival és lassúbb tempóban élőmagyarjaival. S e mikszáthi humort átmeg átszövi a bírálat. Milyen könnyenintegrálódhat egy lapos, semmitmondóéletformába egy többre hivatott, sőtegykor értelmesen élő ember. Jó tehát aszüzsé, mégsem tartjuk az Új Zrínyiásztaz író legsikerültebb regényei közöttszámon. Igazán érvényes önkritikája,miszerint „majd minden író után maradolyan munka,

melyről az a vélemény, hogy ha kidol-gozza, szépet adhatott volna".

A mai szerzőtárs, Szentmihályi SzabóPéter a drámai változat elkészítéséveltalán erre a kidolgozásra törekedett.Kapóra jött az is, hogy a századelő han-gulata, életstílusa kapcsolatba hozhatókorunk elzrínyietlenedésével. Csakhogymíg egy regénynél megengedhető, hogyaz olvasó kedve szerint válogasson, hogymelyik szálat és melyik hangot, a kritiku-sabbat vagy a kedélyeskedőbbet tekintimagához közelebb állónak, egy drámaialkotásnál ezt az alaphangot az alkotó-nak kell megadnia. Szentmihályi SzabóPéter azonban nemigen tudott válasz-tani.Széles skálán mozgott, a könnyedpoenkodástól, a mához való verbális kap-csolatkeresésen keresztül (van itt számí-tógépes adatfeldolgozás, paprika, fokos,csikós, gulyás meg Rubik-kocka) a társa-dalomkritikáig vezet. De hibádzik a drá-maépítkezés is. Túlságosan is hosszú időtés nagy teret szentelt a csodának, aszigetvári hősök felélesztésének, és annakaz egymásra csodálkozásnak, melyet aXVI. és a XX. század magyarjainak talál-kozása kiváltott. Bár a szituáció kétségte-lenül szellemes dialógusokra ad lehető-séget, mégsem ér annyit, hogy egy fél fel-vonásnyit rágódjunk rajta. Ehhez képestvillámgyorsan megtörténik Zrínyi és Szi-getvár többi neves és névtelen hősénekbeépítése a társadalmi gépezetbe. ZrínyiMiklós nem magáért, hanem társaiértválik bankigazgatóvá, mert - mint meg-

Áts Gyula (Vaclav), Patassy Tibor (Eusebius). Paláncz Ferenc (Paraszt) és Lamanda László (Zsitomir)

tudhatjuk - manapság ő a legjobb hadve-zér. S miután a munka, vagyis a pozíciókkiosztása oly sikeresen bevégeztetett,jöhet az élvezet. Jelen esetben a nők, aki-ket még Zrínyi Miklós harcedzett kato-nái sem vetnek meg. Ezt követőenhosszú-hosszú ideig körülöttük forog azÚj Zrínyiász. Radován deákot Piroskaboldog papucsférjjé teszi, Juranics Lőrincis megtalálja a párját a szép, de anyagivonzataiban sem megvetendő RózerAnnában, csak szegény Zrínyi Miklósnakkell a szerető szerepét eljátszania avonzó Boborné mellett. S ebből támadminden bonyodalom. Amilyen könnyenelfeledte a biztos-kényelmes pozíciókedvéért hajdani eseménydús életét, olyvehemenciával veszi elő „barbár" eszkö-zeit szíve választottja megszerzéséért.Hogy eltussolják a kényes helyzetet, Fe-renc József egy újabb várba, ezúttal Vaj-dahunyadra telepíti ki a civilizáció előlSzigetvár katonáit. S itt ismét találkozhata múlt és a századelő jelene. Zrínyi Mik-lós és katonái, csakúgy, mint Szigetvárvédelme során, most az I. világháborúcsatájában pusztulnak el. Ezzel a meg-ismételt történelemmel ismét a mélyebbrétegek, filozofikus gondolatok felé ka-csint a szerző, de még inkább a társ-szerző, Szentmihályi Szabó Péter.

Mikszáth Kálmán és Szentmihályi Sza-bó Péter mellé csatlakozott harmadikauktorként Victor Máté, aki megalkotta a„Miklós, a Zrínyi" zenei anyagát. Holmélabús sanzon formájában, hol kuplé-ként, hol kicsit, hol nagyon is operette-

sen, úgy, ahogy azt az események sodramegkívánta. Semmi esetre sem mélyítve,hanem inkább oldva a dráma feszültsé-gét, segítséget nyújtva a jelenetek átköté-séhez. Hogy az ilyenfajta történelmi vagyféltörténelmi művek megzenésítése abékéscsabaiak egyik törekvése, és beleil-leszkedik a Jókai Színház műsortervébe,az köztudott. De hogy miként került be aGyulai Nyár eddig egészen más profilúműsortervébe, annak a program összeál-lítói a megmondhatói. Hacsaknem a hár-mas magyar szerzőség és az a tény pré-selte be, hogy az Új Zrínyiász egy része isvárban játszódik.

Hogy a hely szelleme mennyire kevésaz üdvösséghez, azt az előadás igazolta.Rencz Antal rendező valósággal bepré-selte a bizonyára a békéscsabai színpadraméretezett díszleteket a várba. A népesszereplőgárdának a mozgás nem kis gon-dot okozott. Az átdíszítéshez otthon ren-delkezésre áll a függöny, de itt, Gyuláneddig nem volt. Most van, mégpedig di-vatos, sárga brokát. Egyetlen embermozgatni tudja, valamint a szél is.

Ami a színpadi adaptáció olvasásakornehezen dönthető el, az az előadásbanegyértelműsödik. A rendezés a könnye-den szórakoztató darabok közé sorolja azÚj Zrínyiászt. Bugyuta játékként, külső-ségekben megnyilvánuló mennybéli szer-tartásként ábrázolja a feltámadást. ZrínyiMiklóst igazán csárdáskirálynői hangu-latban fogadják koszorús harcossá, olyanünnepséget rendezve a tiszteletére, mely-től a sok mindent átélt Zrínyi is megriad.

Ettől kezdve az előadás könnyed ope-rettstílusban folyik tovább. Ez önmagá-ban nem lenne baj, ha a rendező nempróbálna meg egy-egy kormányhelyzetettaglaló mondat, beosztotti talpnyaloga-tás, újságírói kotnyeleskedés formájábanélesebb, kritikusabb hangot megütni. Azelőadás egészét eluraló könnyed hangvé-telben ezek a próbálkozások hamisanhangzanak. Szintén csak disszonanciájá-val, nem pedig a szándékolt céllal hat azutolsó kép. Zrínyi katonái és a Vajdahu-nyadra velük tartó századeleji magyarokelkomorulnak, s igazi történelmi hősök-ként sorakoznak fel a végső küzdelem-hez. Egy „magyarságpusztulás" víziójarajzolódik meg a színen. Ez az emelke-dettség nemcsak hogy a korábbiakbólnem következik, de utólag sem teszi filo-zofikussá az addigi sekélyességet - pusz-tán stílusrontó.

Egy ilyen, önmagánál többnek látszaniakaró, ráadásul még elkészületlen elő-adásban a színészi munka alig értékel-hető. A népes szereplőgárdából igazság-talan lenne bárkit is kiemelni. Ugyanismindenki csak bizonytalan lépésekettesz be nem határolt szerepe felé, aztánbelemerevül a bonviván, a primadonna,a komikus pózába.

S ezek után minden tisztelet a nézőé,aki tűrte a kísérletezést, megvárta a vaj-dahunyadi pusztulást, és nem rohant kimár jóval előbb.

MohácsAz előbbiekhez képest már nem isakkora színpadi tragédia. Elsősorbanazért nem, mert Háy Gyula jó színpadiszerző. Pontosan tudja, hogy a színpadonmi mennyit ér, mire érdemes időt ál-dozni, és milyen távolságból lehet azeseményekhez viszonylagosobjektivitással közeledni.

Háy ezt a drámát 1956 után, börtön-évei alatt írta. Ennek okán a Mohácslehetne mementó, tele túlfűtött indula-tokkal, kiérleletlen, még nem helyükrekerült gondolatokkal, direkt történelmipárhuzamokkal, a mára utaló nyelvezet-tel. De a Mohács nem ilyen. Háy másikkét nagy drámájához, a tavaly éppenGyulán bemutatott Attila éjszakáihoz és aMadách Színház által korábban játszottIsten, császár, paraszthoz hasonlóan igazitörténelmi dráma, a történelmi drámánaka Háy által használt értelmezésében. Egyolyan szerző alkotó módszerével készült,aki „minden erejével igyekszik elkerülnia történelem állóképszerű ábrázolását, ama visszavetítését a múltba,

Mikszáth-Szentmihályi Szabó: Új Zrínyiász (Gyulai Várszínház).Kincses Károly (Zrínyi Miklós) és Morvay Pálma (Boborné)

vagy múltbéli események maivá vará-zsolását".

Az író nagyvonalúan ábrázolja a kort,hitelesnek tűnően vázolja azokat a belső éskülső politikai erőviszonyokat, melyek azországot Mohács felé sodorják. Mert adráma Mohácsnál érvéget, s az író II.Lajossal együtt járja végig azt az utat,mely a fiatal, politikai tapasztalatokkal aligbíró, rendkívül érzékeny uralkodót azöngyilkos csatáig elvezeti. Lajos belsőhangja hiába súgja az áhított célt: erősszövetség létrehozásával elfoglaljukKonstantinápolyt. Hiú remény, mertszövetséges nincs se kinn, se benn. Amagyar urak egy újabb Dózsától rettegve,pénztelenségre, ősi jogokra hivatkozvamondanak nemet. Zápolya János Lajosmagtalan halálában bízik, a királynénakcsapja a szelet, miközben nem titkoltanegy Zápolya-dinasztia megalapításábanreménykedik. De kitérnek a kül-földirokonok, Mária fivérei is. Az oszt-rákherceg, Habsburg Ferdinánd sajáttrónöröklésében bízva utasítja vissza afegyveres támogatást. V. Károlyt a világ-császárság távlati és a francia királlyalfolytatott nagyon is közeli háborúja fog-lalkoztatja, mit érdekli Magyarország csip-csup ügye. A pápa őszentsége is csakeszmei támogatást, atyai áldást, meg-szentelt zászlót ajánl fel. A várva vártkeresztes sereg csak a magyar parasztok-ból állhatna össze, mint Nándorfehérvárnálegykoron. A külföldiek után újra a magyaroligarchák mondanak nemet. Az addigálmokban ringatózó Lajosnak fel kellébrednie: vállalnia az önfeláldozást. Amitaz urak nem adtak önként, elveszi tőlük azősi jog erejével. Ha ugyanis a seregek éléna magyar király áll, „minden magyar úrnakmegmásíthatatlan kötelessége sietve sietnia király táborába", s húszezernek veleegyütt sírba szállnia.

Ehhez az úthoz Háy csak egyetlen társatad a királynak, szerelemmel szeretettfeleségét, Máriát. Együtt játsszák végigkirályságuk gyermekéveit, együtt szen-vedik meg azt a kínt, hogy a fiú utód nemakar megérkezni, együtt határozzák el,hogy uralkodni fognak a nemzeten, együttszövik világmegváltó álmaikat, együtt kellrádöbbenniük, hogy az ország sorsamennyire nem az ő akaratukon múlik, segyütt kell szembekerülniök azzal aténnyel, hogy Lajosnak a nemzetért Márianélkül kell sírba szállnia. E lírai hanggal ésmeleg színekkel oldja-gazdagítja Háy azt aszikár dramaturgíát, mely a férfiastörténelmi drámákat jellemzi, mégpedigúgy, hogy közben egyiket

sem rendeli a másik alá. E tényekennyugvó objektívebb és saját érzések ve-zérelte szubjektívebb hang mellé társít egyharmadikat: az íróniáét. A királyi páridilljébe is becsempész belőle egy keveset,de még inkább abba az „adj katonát"küzdelembe, melyet Lajos Magyarországmeg-mentéséért folytat. Hogy afelhasznált eszközök közül miből mennyikerül be az elő-adásba, az már arendezésen múlik.

Mint ahogy az is, hogy mit kezd az elő-adás azzal az egyetlen paraszttal, aki a sok

úr között mozog. Mert ahogy a Mohácselőtti nemesurak, úgy Háy sem vesztudomást az alsó régiókról, és az orszá-gos ügyeket kizárólag magas szintenkívánja megoldatni. Így az árva Csikaszmint a Dózsa-parasztháborúból megma-radt múzeumi tárgy jelenik meg Lajosudvarában, s a királyi kutyák dédelgeté-sén kívül semmi egyébbel nem foglalko-zik. Kell-e egyáltalán, s ha igen, akkor asok erőteljes úri szó mellett hogyantehető erőteljesebbé a hangja'?

Háy Gyula: Mohács (Gyulai Várszínház). Tóth Tamás (II. Lajos) és Ráckevei Anna (Mária)(MTI-fosó - Ilovszky Béla felvételei)

De ezek előtt a nagy összefüggéseketkell a rendezőnek tisztáznia. Mindenek-előtt azt, hogy miért is tartja fontosnakHáy Gyula nálunk eddig még nem játszottdrámáját. Remélhetőleg, nem csupán amű puszta megismertetése a cél. Még azsem elég, hogy történelmi isme-retterjesztés formájában, színes kifestő-könyvként elevenedjenek meg a magyartörténelem eme lapjai, ehhez ugyanisMohácsról elég sokat tudunk. Valamivelmeg kell érintenie a mát. S ennek azaktualizálási igénynek nem mond ellent,hogy Háy Gyula nem akart aktualizálni.Megfogalmazott ugyanis egy olyan gon-dolatot, mely a művet érvényessé ésnemcsak históriává tette a megírás ide-jén, az ötvenes évek végén, és azzá tehetima is. Ez pedig a „bajban van az ország"motívum.

Háynál mindenki mellébeszél. Maga II.Lajos, aki fényes jövőről álmodozik, ésközben napi gondjain nem tud úrrá lenni.De ezt teszi minden kis- és közepes királyis. Jelentéktelen kérdéseken vitáznak,önös érdekeiknek próbálnak érvényt sze-rezni, s e marakodásba belepusztul azország. Még az önfeláldozás is csak a szé-gyentől, nem pedig a végső katasztrófátólmentheti meg.

Szirtes Tamás rendezése csak Mo-hácshoz közelít, azt a fajta Madách szín-házi hagyományt folytatva, mely meg-tartja a néző és a színház közötti távolsá-got, nem veszi felnőttszámba a közönsé-get, hanem édesdeden mesél neki. Ez-úttal egy fiatal szerelmespárról, neveze-tesen Habsburg Máriáról és II. (Jagelló)Lajosról, akik hiába kapaszkodnak egy-másba, nem tudják legyőzni az előttüktornyosuló akadályokat. Mert SzirtesTamás rendezésében övék a tér. Már azzalis jelzi ezt, hogy a vár fokáról mind-végighatalmas portréjuk néz velünk far-kasszemet. Nagy gondot fordít arra, hogyjól követhető legyen, ahogy gondtalan,egymás nyakában csüngő kamaszokbólfelnőtté érve felvállalják az ország nyű-geit, majd azok alakítójává próbálnakelőlépni.

Sikertelenségükbe nemcsak a törté-nelmi helyzet játszik bele, hanem a szín-padi is. A rendező ugyanis légüres térbenmozgatja őket. Miközben megkísérli el-hitetni, hogy milyen grandiózus feladatokvárnak rájuk, csupa jelentéktelen,könnyen elsöpörhető emberrel bástyázzaőket körül. Báthory, Brodarics, Borne-missza és a többiek súlytalanná, csaknemészrevétlenné válnak Szirtes rendezésé-ben. Nehéz róluk elhinni, hogy megbék

lyózzák Lajos kezét. A királyné szerel-méért kilincselő erdélyi vajda, ZápolyaJános inkább férfiúi értékeivel tisztábanlévő hímként jelenik meg, semmint olyanpotenciális szövetségesként, aki sokattehetne Mohács ellen. Ferdinánd és Ká-roly két főiskolai hallgató jelentékenyalakításában úgy válik jelentéktelenné,hogy a rendező idézőjelbe teszi alakjukat,és ezzel reflektorfénybe állítja politikaikicsinyességüket. Ez önmagában jó ötlet,önmagában az előadás legszebbenmegoldott jelenete, csak az nem fejthetőmeg, hogy kerülnek Szirtes Tamás rea-lista előadásába. Olyanok, mintha Ke-rényi Imre valamelyik királydráma-ren-dezéséből érkeztek volna, csakhogy ottvalamennyi szereplő ilyen pamfletsze-rűen hozza önmagát. Így kettecskén -bizony kevés.

S a rendező a saját maga kreálta lég-üres térben nem tud mit kezdeni a való-ságos térrel sem. Nem nyújtanak segítsé-get Székely László kazettás paravánjai,amelyek nemcsak a dráma atmoszférájátnem közvetítik, de funkciótlanok is. Mintahogy funkciótlanná válnak azok ajárások is, melyeken a rendező egyné-mely szereplőjét végigvezeti. Nehezentudják kiszámolni, mennyi idő kell ahhoz,hogy a vár lépcsőjén lejöjjenek vagy a várkapuján keresztül nagy dübörgések köze-pette megérkezzenek. Így belépőjükig azéppen színen lévők kivárnak, hogy avégszó idejében érkezzék. S ez a kivárásazért is feltűnő, mert a bejövőknek nemegy mozgalmas akcióba kell berobban-niuk, hanem állóképbe. Mert Szirtes kö-vetve a történelmi drámák rendezésénekrossz hagyományait, színpadi freskókathelyez egymás mellé, középen a főala-kokkal, Máriával és Lajossal. Es két szí-nésszel, Ráckevei Annával és Tóth Ta-mással, akik megpróbálják életre keltenia királyi párt. Tóth Tamásé a nagyobbfeladat, mert Lajoskáját - így nevezi többízben a királyné - kell a tiszteletet paran-csoló, nagy királyok rangjára emelnie.Rossz úton indul el. Lajos gyermekiségétállandó izgés-mozgásban, nyughatatlan-ságban fogalmazza meg. E külsőségekmögött elvész a kamasz király álmodozólénye és az a félelemérzés, ami a valóság-gal való szembenézéstől visszarettenti. Ebelső motívumok kidolgozatlansága miattnemigen tudható, miért dönt úgy, hogyuralkodni fog. Ettől a ki tudja miértmeghozott döntéstől kezdve Tóth Tamásjátéka fokozatosan fölfelé ível. Elmarad-nak a fölösleges mozgások, és előtérbekerülnek a lelki folyamatok. A színész

szépen egyesíti a király belső bizonyta-lanságát, önmagával való harcát és azt alépésről lépésre megtanult határozottsá-got, melyet a külvilág felé mutat. TóthTamás fájdalmas szép líraisággal játsszael az élettől való búcsút: a tudatosan fel-vállalt halállal naggyá téve az uralkodóalakját.

Ráckevei Anna Mária királynéja nemilyen álmodozó gyerek. Már kezdetbensem az. Inkább azt játssza el, hogy igazo-dik Lajos igényeihez, s ha ura úgy kí-vánja, játszótársat alakít. Csakhogy ezzel aszínészi közelítéssel szerelmük helye-ződik hazug alapokra. S a színésznő ezt amegjátszott gyermekiséget sem viszivégig következetesen. Amikor Csikasz akirályi kutyakölykök születéséről hoz hírt,fickándozó kamasz lánnyá válik. Melyikarca az igazi? A hatalmat gyakorló ki-rályné portréjához egyértelműbbek, gaz-dagabbak is Ráckevei Anna színei. Érzék-letesen hozza a megfontolt, némi rafiné-riával rendelkező, erőskezű királynét.Minden mozdulatában elevenen él a nőis. A meddő asszony fájdalma, az ország-ügyek intézésébe szépségét is bevonó nőtaktikázása, a Lajosért áldozatokra képes,de őt feláldozni is tudó feleség egykéntjelen van a színésznő szerepformálásában.

Rajtuk kívül csak egyetlen összetettebb,nem egy vonásra építkező alak jelenikmeg Szirtes Tamás tablóján: V. Károlycsászár Schnell Ádám főiskolai hallgatóalakításában. Meglepő váltásokatprodukáló, kontrasztos vonásokkal építifel szerepét. Eljátssza a nagy Miksa, anagy Ferdinánd, a nagy Izabella unokáját,de édesanyjának, őrült Johannánakédesfiát is. Játéka a nagyság átkának iró-niája, de egyben jelzése annak is, hogy azőrület milyen egyeduralkodó lehet. Hozzáhasonlóan, de kevésbé színesen közeledikFerdinánd alakjához László Zsoltfőiskolai hallgató. Duzzogó vazallusa acsászárnak, de egyben testvére is, aki -mint gyermekkorában - most is mernemet mondani. Családi perpatvarukból aharmadik, Lajos kerül ki vesztesen.

Hogy mennyire félrevihet az irónia egyrealista előadásban, azt Nagy AnnaKanizsai Dorottya-alakítása bizonyítja:hamisan kántáló hangjával, bicegő járá-sával, arcára fagyasztott mosolyával in-kább egy falusi fúria, mint az országmásodik asszonya. A nagyasszonyiság, akirály mellé anyaként odaálló, egy orszá-got fiaként temetni kész matriarcha job-ban megélne a színen. De realistán islehet tévedni. Mint teszi ezt CsernákJános Zápolya Jánosként. A színész -

vélhetően nem önszántából - a hódítóthelyezi előtérbe. Liheg Mária kegyeiért, sközben megfeledkezik arról a nemelhanyagolható tényről, hogy Erdély elsőembereként nem kizárólag a szépet tenni,de egyezkedni is érkezett a királynéhoz.

Szirtes Tamás sajátosan oldja meg HáyGyula mellékesként kezelt népkérdését is.Csíkos Gábor rezignáltan háttérbenmaradó Csikaszát megerősíti egy DózsaGyörgyként megjelenő Tomori érsekkel.Koncz Gábor a ferences barátok csuhájá-ban, de egy parasztvezérre jellemző dac-cal, elszántsággal és morgolódó kívülál-lással képviseli a nemzet ügyét. Mind-egy, hogy hogyan, de ő legalább meg-teszi. Ellentétben a püspökökkel, udvar-mesterekkel, várkapitányokkal, pápai kö-vetekkel, akik jószerivel csak a szövegfel-mondásra koncentrálnak.

Persze, őszig még sok minden változ-hat. Akár jó előadásokat is láthatunkGyőrben, Békéscsabán és a Madách Szín-házban. Reménykedjünk.

Háy Gyula: Mohács (a Gyulai Várszínház és aMadách Színház közös produkciója)

Rendezőasszisztensek: Dezsényi Péter f. h.és Tímár Béla. Díszlet: Székely László. Jelmez:Vágó Nelly. Zene: Vukán György. Rendezte:Szirtes Tamás.

Szereplők: Tóth Tamás, Ráckevei Anna,Schnell Ádám f. h., László Zsolt f. h., FazekasAnna, Koltai János, Tyll Attila, HuszárLászló, Koncz Gábor, Csernák János, NagyZsuzsanna, Horváth Lajos f. h., FerenczyCsongor, Fillár István, Kelemen József f. h.,Tímár Béla, Balogh András f. h., KökényessyÁgi f. II., Györgyi Anna f. h., Für Anikó f. h.,Csíkos Gábor, ifj. Fillár István f. h., KautzkyArmand f. h., Dezsényi Péter.

Sánta Ferenc: Éjszaka (a Gyulai Várszínház és agyőri Kisfaludy Színház közös produkciója)

A rendező munkatársa: Őri Rózsa. Díszlet:Fehér Miklós m.v. Jelmez: Hruby Mária. Ren-dezte: Illés István.

Szereplők: Bács Ferenc, Áts Gyula, PatassyTibor, Lamanda László, Paláncz Ferenc.

Szentmihályi Szabó Péter: Új Zrinyiász (aGyulai Várszínház és a békéscsabai JókaiSzínház közös produkciója)

Mikszáth Kálmán azonos című regénye alap-ján színpadra igazította: Rencz Antal. Zene:Victor Máté. Dramaturg: Dévényi Róbert.Díszlet és jelmez: Rátkai Erzsébet. Koreográ-fus: Gesler György m.v. Zenei vezető: VictorMáté. Rendezőasszisztens: Simon József. Ren-dezte: Rencz Antal.

Szereplők: Gálfy László, Kincses Károly,Beratin Gábor, Dávid Sándor, Tamás Simon,Mester László, Ardeleán László, Józsa Mi-hály, Dariday Róbert, Gyurcsek Sándor, Len-gyel István, Farkas Tamás, Kalapos László,Pál János, Morvay Pálma, Nagy Mari, KovácsEdit, Csizmadia Eva.

PÁLYl ANDRÁS

A kamaszkor apoteózisa?

Az Übü király Boglárlellén

Azt hiszem, amióta a kaposvári színházBoglárlellén, a Vörös Kápolna előtti sza-badtéri színpadon nyaranta bemutatókattart, ehhez hasonló sikert itt nem ért meg.A kilenc előadásból álló széria hatodikelőadását láttam, s a nézőtérre valóbejutás nehézségei némiképp a hetvenesévek pesti vendégjátékai körülitolongásokra emlékeztettek (noha ne fe-ledjük, hogy a boglári fák alatt épült kisnézőtér sokszorta kisebb bármely pesti-nél, de ne feledjük azt sem, hogy Boglárnyaralóhely és nem kétmilliós főváros).Szó, ami szó, a siker indokolt. Azt eddigis tudtuk, hogy egy-egy boglárlellei be-mutatót előkelő rang illet meg az országosnyári szezonban; most ehhez nyugodtanhozzáfűzhetem, hogy az Übü király mint„igazi" - mondjuk, kőszínházi - kaposváriprodukció is feltétlenül a rangosak közülvaló. Szükséges ezt hangsúlyozni márcsak azért is, mert a kaposvári szín-házépület rekonstrukciója meglehetősen„átmenetivé" tette a kőszínházi évadot, svannak, akik máris az együttes hanyatlá-sát emlegetik; de szükséges hangsúlyoz-ni azért is, mert alább inkább LukátsAndor Übü-rendezésének problemati-kusságáról szeretnék szólni. Tudniillik ezaz előadás ígér valamit, amit aztán nemtud valóra váltani. Az első jelenetek alattúgy érezzük, hogy közönséges néző-kéntis sajátos színházi kvintesszenciaszületésének, a Jarry-féle farce sajátosönleleplezésének leszünk tanúi, amiben aszínpadi mutatvány (mint jelenség) és azírói attitűd „mélylélektana" (mint lényeg)új fénytörésben világítják meg egymást.De ez elmarad. A felfedezés, a művészikaland beletorkollik a „jól meg-csináltságba".

Belejátszhat ebbe az a körülmény is,ami ma már színháztörténeti tény, hogyaz Übü király igen nagy késéssel jutott elhozzánk (tíz évvel ezelőtt került előszörmagyar színpadra), s az efféle megké-settség többnyire paradox helyzetet hívlétre: még csak épp ízlelgetjük a művet,keressük a benne rejlő lehetőségeket,amikor a már klasszikussá vált alkotáselkerülhetetlen „átértékelődése" is eljuthozzánk, vagy legalábbis felmerül ben-nünk ennek a lehetősége. Úgy tűnik, az

Übü király esetében különösen fontos,milyen „helyzeti értéket" tulajdonítunkneki a modern dráma fejlődésében. Előbba legtöbben csak közönséges diáktréfánaktartották, közéjük számítva magát az írótis, aki végtére is tizenöt esztendősen arennes-i líceum egy köznevetség tárgyáulszolgáló tanárát figurázta ki (bizonyosHébert nevűt, akit Pére Hébnek, PéreHébének, majd Ubunek gúnyoltak), samikor pajtásainak bábjáték formájábanelőadta, azok jót mulattak rajta. S habárkésőbb Jarry az Übü királyt többszörátdolgozta, és minden áldozatot meg-hozott azért, hogy műve „igazi" színpad-ra kerüljön (sokak szerint kizárólag ezértáll be titkárnak és statisztának Lugné-Poe, a Théatre de l'Ouvre igazgatójamellé), amit sikerült is elérnie, noha csakegyetlen, botrányba fulladó előadás ere-jéig, mégis amikor harmincnégy eszten-dősen, 1907-ben meghalt, még kortársaise láttak benne többet, mint a párizsibohémvilág bizarr alakját. Az, hogy afrancia irodalom „elátkozott költői" közétartozik, Baudelaire, Rimbaud és főkéntMallarmé örökösének, aki Rabelais ple-bejus és pajzán hangját Lautréamont li-dérces álomvilágával ötvözi, csak későbbderült ki róla. Ehhez már szükség voltegyrészt az Übü-legendára, másrészt azabszurd dráma megszületésére, amivelJarry posztumusz karrierje csúcsára ju-tott, hisz méltán tekintették az abszurd„zseniális előfutárának". Igy őrzi emlékétmáig a Patafizika Kollégiuma, amely-nekvezető tagjai közt ott van maga lonescois.

Jellemző, hogy az Übü király meg-jelentugyan könyvformában, de még a Théátrede l'Ouvre bemutatója előtt, s olyan kispéldányszámban, hogy a premier nyománrövid időn belül a könyv-gyűjtőkvalósággal elsüllyesztették a forgalombanlévő példányokat. Az 1896 decemberébenlezajlott színházi előadást - amelyen azértott volt Arthur Symons, Jules Renard,W.B. Yeats és Mallarmé is - a franciaszínháztörténet „az Hernani csatája"mellett tartja számon, mint kor-fordulótjelentő színházi botrányt. Az Übülegközelebb a húszas évek elején jelentmeg nyomtatásban, így negyedszázadonát gyakorlatilag megkaphatatlan volt,miközben állandóan nőtt azoknak a„szemtanúknak" a száma, akik állítólagott voltak a premieren. Egy neves színi-kritikusnak, Henry Bauernek, aki az Echode Paris hasábjain védelmébe találta venniJarryt, ezzel derékba tört a pályája. Denemsokára már egy másik jó tollú közíró,

Rochefort az egyik miniszterre biggyesztiaz Übü nevet. Vagyis nőtt a legenda, anél-kül hogy bárki játszotta vagy olvastavolna Jarry darabját, amelyet az 1922-eskiadás előszava már Shakespeare, Arisz-tophanész és Rabelais műveinek egyen-rangú társaként méltat. Ennél reálisabbMartin Esslin, aki Az abszurd dráma el-méletében „az abszurd hagyományaként"valahol Mallarmé és Artaud között he-lyezi el: „Mallarmé már 1885-ben miti-kus színházat követelt, amely a magairracionalizmusában merőben franciát-lan lenne; meséje »szabaduljon el hely-től, időtől, ismert jellemektől«, mert »aszázad, vagy legalábbis a mi országunk,amely a századot dicsőíti, gondolkodás-sal szertefoszlatta a mítoszokat. Teremt-sük újjá őket!«" - írja Esslin, s mindjártmegállapítja, hogy „az Übü király gro-teszk, archetipikus képekből egy mitikus

alakot és egy teljes világot teremtett".Röviddel később pedig megjegyzi, hogymindez logikusan vezetett Artaud szín-házi eszményéhez, „amely kollektív ar-chetípusokat vetít ki" abban ameggyőződésben, hogy „a színháznakazt kell kifejeznie, amit a nyelv nemképes szavakba foglalni".

Az elmondottakból következik, hogyaz Übünek lényegileg az abszurd színháztérhódítása nyitotta meg Európa színpa-dait, s az interpretációk is többnyire azabszurd felől közelítették meg a Jarry-színházat, akár mint sajátosan „vad" vagy„nyers" előképet, akár mint az abszurdota dramaturgiai hagyományhoz vissza-kapcsoló lehetőséget. A magyar színhá-zat, noha sosem mutatott túlzott vonzal-mat az abszurd iránt, bizonyos kultúrpo-litikai irányelvek is hosszú ideig megle-hetősen távol tartották e daraboktól. Így

a „magyar Jarryval" kapcsolatban hasonlódilemmák merülhetnek fel, minta közel-múlt első Ionesco-bemutatóival. Tudni-illik az abszurd Európa-szerte bizonyoshanyatlás, illetve átformálódás jeleit mu-tatja. Hivatkozhatunk-e egy színpadi nyelvdevalválódására vagy metamorfózisára, hasosem beszéltük ezt a nyelvet? Aligha.

Jarry persze előbb jutott el hozzánk,mint Ionesco. Érdemes észrevennünk,hogy a három hazai magyar előadás kö-zül (játszotta meg az Újvidéki Színház is,de azt nem láttam) egyik sem hivatkozottaz abszurdra. A legszerencsésebb és amaga nemében következetesen végigvittkoncepcióval - ezt máig így érzem - PaálIstván 1977-es pécsi Übü királya rendel-kezett. Találóan írta, még a harmincasévekben, a francia irodalom egyik kitűnőlengyel ismerője, Boy-Zelenski: „Olyan eza darab, mintha a Macbethet a fiatalGargantua írta volna; olyan a hőse, Ubü,mintha Caliban és a Rabelais-féle Gyo-mor Úr ötvözete lenne." Nos, Paál az Übükirályban rejlő Shakespeare-paródiáratette a hangsúlyt, s egyértelműenpolitikai színházként olvasta a Jarry-darabot (olyannyira, hogy a premiermás-napján egy-két „túl harsány"effektust ki is kellett rendeznie azelőadásból). Zsámbéki Gábor viszont kétévvel ez-előtt a Katona JózsefSzínházban nem akarta se ashakespeare-i, se a rabelais-i Jarrytfelfedezni, nem akarta benne az abszurdelőfutárát se látni; egyszerűen annakakarta mutatni az Übüt, ami: szuverén

műnek. S noha az Übü király drá-matörténetileg már klasszikusnak szá-mít, ez a „klasszicizáló" megközelítésmégis legelemibb erejétől fosztotta meg,a nyelvöltéstől, a fintortól, a botránytól.Ami mindig csak bizonyos tabuk vonat-kozásában lehetséges. Így a Zsámbéki-féle Übü minden szakmai erénye el-lenére kissé túl komoly és statikus lett.Ezt követte most a kaposváriak bemuta-tója a Vörös Kápolna előtt.

Beülök a boglári nézőtérre. Látom, azélő fákkal övezett színpad fölött hatal-mas, üvegszerű benyomást keltő plexi-bura ível. Kristálygömb? Cirkuszi sátor?Nem kell túl messzire vezető asszociá-ciókat keresnünk. A színpad síkján kö-zönséges, natúr homok. Mire az előadáselkezdődik, besötétedik; a fák félköre ésa kápolnaépület fekete félkaréjt alkot ajátéktér körül, ahol látványos színházimutatvány veszi kezdetét. Ezt mindjárt azelső percekben megállapítom. A dísz-lettervező Lukáts Andor (szcenikus Zsan-da Zsolt) jól „alájátszik" rendező-önmagá-

Alfred Jarry: Übü király (Boglárlelle). Gyuricza István (Paszomány) és Bezerédi Zoltán (Übü papa)

nak. A színészek nem kevésbé. Legalább-is az előbb színpadra lépő -pontosabbankúszó vagy hemperedő - Ü b ü papa: Be-zerédi Zoltán. Majd hasonlóképp: Csá-kányi Eszter, Übü mamaként. Két nagy-szerű, sokarcú színész. Két fergetegeskomédiás. Akik kitűnően értenek ahhoz-hogy megmutassák magukat. S ha kell:hogy megmutassák gesztusaikat. Erre aztszoktuk mondani, elidegenítés. De hiszminden igazi clownban van valamennyielidegenítés. Es ők ketten igaziak. Mégazt is tudják, mikor mennyit mutassanakmagukból és mennyit a figurából. Különnézői gyönyörűség egymásra hangoltsá-gukat, a két színészi mutatvány harmó-niáját és egyeztetett (vagy ösztönös?)arányait figyelnünk. Ebben a játékban,úgy tűnik, lassan mindennek jelentéselesz. Übü papa meztelen felsőteste, anatúr homok, a még „natúrabb" izzadsága homlokán, a test és a föld „nyers",„manipulálatlan" érintkezése sajátos el-lenpólusa lesz a színészi mutatványnak.

Egyre inkább úgy érzem, ez az ellenpon -

tozottság az előadás lényege: egyrésztmegmutatni Jarry kamaszihletettségű,botrányszagú tréfáját, másrészt a lidér-ces tréfát megmutató színész autentikusemberi jelenlétét is hangsúlyozni. Egyál-talán: megteremteni. Hogy ezáltal a per-verz játékosságnak, ami e darabnak alap-eleme, megleljük a forrását. Azt a köl-dökzsinórt, ami a teljes személyiséghezköti. Mert különben minden perverzió,tulajdonítsunk neki bárminő társadalmivagy kultúrtörténeti jelentőséget, tagad-hatatlanul redukálódás. Ha viszont képesvagyok ábrázolni keletkezésének „mély-lélektanát", ha úgy tetszik, a Jarry-féleextravagancia lelki forrásvidékét, úgy azÜbü király újszerű s talán minden eddi-ginél egyetemesebb olvasatához jutha-tok: a fantázia extravaganciájában felfe-dezhető deformálódott társadalom ké-péhez. Ennek már semmi köze a paródiá-hoz. Olyan komédiásokra van tehát szük-ség hozzá, akik miközben mulattatnak,nem vesztik el a talajt a lábuk alól. Meg-pukkadunk a nevetéstől, de nem kapcsolki az agyunk. Ha ez a második dimenzió ajátékban jelen van, állandóan reflektá-lunk is arra, amin mulatunk, és állandóansaját mulatságunk eredete felől faggatjukmagunkat.

Azt, ahogy Lukáts Andor megközelítiaz Übü királyt, egészen újszerűnek ér-zem. Ráadásul a hangvétel, amit megüt,oly könnyed és természetes, hogy aztígéri, az előadás messze elkerüli a maiszínjátszásunkat oly gyakran jellemző

stiláris „begörcsölés" veszélyét. Világos,hogy itt a kiindulópont csak Rabelaislehet. Shakespeare-hez sokkal parodisz-tikusabb Jarry viszonya, Rabelaist-t in-kább folytatja, mint karikírozza. Az elő-adás kamaszerotikája látszólag „meré-szebb", azaz tovább megy, mint azeredetiben, valójában azonban ugyanaztteszi, mint Jarry: épp csak átlépi a „jóízlés" demarkációs vonalát, hogy atrágárságával szinte minden pillanatbanmeghökkentsen, s mindjárt meg is áll.Nem is lenne ezzel semmi gond, abotrányszag és az ízléshatár kérdésébena rendezőt j6 érzéke vezérli, a bajinkább az, hogy elvész az előadásból -éspedig igen ha-mar - az a bizonyosmásodik dimenzió. Amennyire jelenvan, voltaképp csak a Bezerédi-Csákányi párjeleneteket jellemzi, sazokat is inkább csak addig., amíg be nemIndul Übü papa „háborújának'

macbethi mechanizmusa. Könnyű lennea színészeket hibáztatni - Gyuricza Ist-ván nem elég markáns Paszomány kapi-tányát, Karácsony Tamás talpraesett vagyGáspár Sándor bohózatibb figuráját,Komlós István megmosolyogni való Ven-cel királyát, Szalma Tamás valóban túlhalvány Bugrislávját stb. -, de az azigazság, hogy ez a színpadi mechaniz-mus, amely a darab voltaképpenicselekménye, itt nem működik (és azthiszem, nem is akar működni)Shakespeare-paródiaként, ám Lukátsnem lelte meg az amúgy rabelais-ieredetűnek is olvasható bonyodalom„rabelais-i arcát". De még ennél isnagyobb hiányérzetet hagy ben-nem,hogy azt a kettős dimenziót, amitBezerédi es Csákányi játéka exponált,nem akarta vagy nem tudta átvinni a csel-szövés és a háborúsdi jeleneteibe. Annak,amit a lentebb kiteltettek alapján, azelő-

Hunyadkürti György mint Rozamunda királyné az Übü királyban (MTI-fotó - Ilovszky Béla felvételei)

adás sokat ígérő koncepciójának véltem,itt nyoma vész. Többé nem is tér vissza.Így viszont maga a bonyodalom nehezenkövethető, ami a kisebb probléma. Sokkalnagyobb az, hogy a színészi hangvé-telben, a játékstílusban, a darabértelme-zésben elszaporodnak a következetlen-ségek, s Cselényi Nóra fantáziadús-szel-lemes jelmezei ellenére, Jékely Zoltánragyogó magyar szövege, sőt a benne esz-közölt húzások ellenére az alig kétórásprodukció egyre fárasztóbb lesz.

Enyhületet csak Bezerédi és Csákányipárosa hoz újra meg újra: ők mindvégigbrillíroznak. Azzal együtt, hogy a játékvégére ők is tökéletesen elveszítik ajelenlét és a színészi mutatvány ama belsőfeszültségét, ami komédiázásukat különöstöbblettel ruházta fel. Szerepüket így is,mint mondani szokás, „jól meg-csinálják".Olyannyira jól, hogy akár a kettejükjátékáért megérte elmenni Boglárra.Ráadásul ott van még mellettükHunyadkürti György ragyogó kabinet-alakítása Rozamunda királyné szerepé-ben. Hunyadkürti a kaposvári társulatelsőrangú karakterszínészévé érett, s ez aszerep még hálás feladat is. A színészpedig igen jól vizsgázik mimikai és gesz-tikus leleményességéből, színészi esz-köztárának tudatos kezeléséből, fanyarjátéka mindig egyéni és mindig magáravonja a tekintetünket. E színészi szipor-kázás mégsem kárpótol az előadás elve-szett értékeiért.

Az abszurd színház Európa-szerte lát-hatóan már túl van a maga csúcsain. Aztjelenti-e ez, hogy Jarry színházi árfolya-ma is csökkenni fog? Előbb azt hittem,Lukáts Andor Übüje ennek ellenkezőjérőlgyőz meg. Sajnos, arról sem győzött meg,hogy a hiba Jarry darabjában van.Meggyőzött viszont arról, hogy Kaposvá-rott - illetve Bogláron - továbbra isragyogó színészeket lehet látni.

Alfréd Jarry: Übü király (a kaposvári CsikyGergely Színház előadása Boglárlellén)

Fordította: Jékely Zoltán. Zene: Dés László.

Díszlet: Lukáts Andor. Jelmez: Cselényi Nóra.

Szcenika: Zsanda Zsolt. Segédrendező: Viktor

Ede. Rendezte: Lukáts Andor.

Szereplők: Bezerédi Zoltán, Csákányi Esz-ter, Gyuricza István, Karácsony Tamás, Gás-pár Sándor, Tóth Géza, Komlós István,Hunyadkürti György, Kamondy Imre, SzalmaTamás, Kaszás Ferenc, Kuti László, Kisvár-day Gyula, ifj. Somló Ferenc, Kósa Béla, RéfiCsaba, Molnár Csaba, Lakatos László.

SZÁNTÓ JUDIT

A Vörös Malom mint Golgota

A búsképű lovag a Hilton-szálló udvarán

A szépséges és finoman elegáns helyszí-nen nagyon kellemes estét tölt a jórésztnemzetközi publikum; német, angol, fran-cia szó hallatszik, a luxushotel nagy-pénzű vendégeinek helybe hozzák a kul-turált szórakozást. A megértési problé-mák elhanyagolhatók, hiszen a Don Qui-jote-sztorit általában mindenki ismeri, ésGyurkó László hosszú című pikareszkje -A búsképű lovag Don Quijote de laMancha szörnyűséges kalandjai ésgyönyörűséges halála - híven tartja magáta legismertebb kalandok kanavászához.Aki az egy mondatba sűríthetőmondanivalót keresi, azt szövegértéshíján is eligazítja a rendező, MalgotIstván tervezte látványosan egyszerű éskifejező színpadkép: a színpad hátterébenlévő emelvény magasán a kivilágítottpiros malomkerék, ha úgy tetszik, MoulinRouge, amely revü-attrakcióból akésőbbiekben a pokol malmává, végülpedig egyfajta Golgotává lényegül. Azemelvényre, akár a kereszthez, létravezet, amelynek formája börtönrácsotmintáz. Don Quijote ezen amalomkeréken fog elvérezni, hogy aztánaz előadás végén, „harmadnapon fel-támadjon halottaiból".

Hogy a játék ne csak érthető, de élvez-hető is legyen, arról bőségesen gondos-kodik a rendezés, amely a történetet tán-cos-zenés forgatagba ágyazta. Nem isakármilyenbe. Malgot István koreográ-fiájának, Berzsenyi Krisztina jelmezei-nek, Koltai Gergely zenéjének alapmeg-határozója a groteszk, méghozzá nem estiláris skála „déli", vagyis bohókás-játé-kos, hanem az ellentétes, az északiasanvészjósló-fenyegető pólusán. Sanchónkívül Don Quijoténak nincsenek szövet-ségesei; az énekesek-táncosok mint epi-zodisták és statiszták az értetlen, gunyo-ros vagy épp nyíltan ellenséges, a „Fe-szítsd meg!"-et kiáltó környezetet, ha úgytetszik, világot testesítik meg. A jel-mezek, akár a zene, szándékoltan hetero-gének: spanyolos öltözékek váltakoznakcirkuszi kosztümökkel és semleges pa-raszti-polgári viseletekkel, és így szinteegyetemessé tágul a hőssel szembeni el-lenségesség; időnként Hieronymus Boschvilágát idéző, groteszkségében hátbor-zongató forgatag örvénylik Don Quijote

körül, teszi nevetségessé és tiporja magaalá. A zene ezzel szemben a maga hete-rogén voltában is magyar jellegű. Virág-énekek, zsoltárok, kuruc kesergők ésnépdalok váltakoznak gunyorosan cifrá-zott műdalokkal, elhangzik az Akácos út,a Lakodalom van a mi utcánkban, aKomámasszony meg egy úr vagy a Mostkezdődik a tánc, vagyis csokorba gyűjtveitt a teljes magyar folklór, a krémje és asalakja. Ez a zenei karakter - amely indo-kolhatja Sebő Ferenc eredeti kísérőzené-jének elvetését -, valamint a malom-feszület alá aggatott (bár napjainkbanegyre gyanúsabban divatos) nemzeti-színű szalagos koszorúk vallanak arról,hogy az alkotók valamiképpen mégiscsaka honi valósághoz akarták közelíteni anemzetközi alaptörténetet, egyfajta ma-gyar passióként, vagyis megpróbálták anemzetközi fogyasztásra szánt kulinárisattrakciót egyszersmind a magyar nézőkintim belügyének is feltüntetni.

Kérdés azonban, hogy ez - túl egyné-mely látványos külsőségen - sikerülhet-e.Gyurkó műve már 1973-as bemutatójaidején sem bizonyult drámai reveláció-nak; a kalandsor, melynek kimenetelétmindenki ismeri (s ha nem ismerné, ahangvétel akkor is eligazítaná), nélkülözi adrámai feszültséget, mondanivalója pedigönmagában nem megy túl a Cervantesén,vagyis nem több, mint nemesen etikushitvallás a mindenáron való, önzetlenigazságkeresés mellett. A szövegaktualitását, a nézőkben meghosszabbodótartalmát a közeg adta, szűkebb és tágabbértelemben egyaránt. A hetvenes évek jóközérzetű, felfelé lendülő magyar világaalkalmas volt egy „optimista tragédia"

befogadására, az igazságkeresésnek mégcsődjében is meg-volt a maga pátosza,példaértéke, mágneses tere. S különösenadekvát volt a műhöz a szűkebb közeg,az épp virágkorát élő 25. Színház, hiszenez a kis műhely akkor egymagábanfolytatott hősi - s végül bukásában ismegtermékenyítő hatású -szélmalomharcot a hivatalos-intézményesszínházi struktúra ellen; nemhiába adtaHermann István a SZÍNHÁZ-banmegjelent, csillogóan lényeg-látókritikájának a „Kóborlovagi orosz-lánszínház" címet.

Mára persze mindez megváltozott.Szélmalmok továbbra is vannak, s termé-szetesen ma is emberek mozgatják őket,ám Don Quijotékat hiába keresünk, stalán nem is rájuk van szükség; naiv, akudarcot eleve bekalkuláló, az eredmé-nyesség szempontját emelt fővel mellőző

korrekcióknak már nincs tere, többet árt-hatnak, mint használnak, az árvák, özve-gyek, elesettek gyámolítása a szociálpoli-tikára vár(na), s az igazságkeresésnélfontosabb a hatékonyság keresése. Bizo-nyára egy ilyen közegben is meg lehetneírni Don Quijote tragikus drámáját, deennek alapvetően különböznie kellene aGyurkóétól, aki a hetvenes évek DonQuijotéját írta meg, az előadás pedig való-sággal kiált a nyolcvanas évek Don Qui-jote-látomása után. Mert hiába mondogatoda időnként a narrátor (ráadásul aprodukció legfakóbb és legkonvencioná-lisabb tolmácsolását nyújtva) a közön-ségnek, hiába mímeli, hogy mély, ke-mény és aktuális dolgokat közöl, mikoraz igazság fontosságáról, az igazságkere-sés örök missziójáról tájékoztat; hiába állvégül is ura, mint az igazság bajnokamellé Sancho, s hiába támad fel új alak-ban az igazságkereső hős - ezek bizonymoralizáló közhelyek, melyek a (ma-gyar) nézőben holmi bizonytalan nosz-talgiákon túl semmilyen húrt nem rezeg-tetnek meg.

Malgot István mint rendező mindezt akörnyezet említett, démoni felnöveszté-sével próbálta ellensúlyozni; a mimusokérzékletesen jelenítik meg azokat a kor-látokat, melyekbe Don Quijotéinknak(ha lennének) bele kellene ütközniök.Játékosai ilyen értelemben kitűnőek; alötyögő férfiruhában ágáló két apró ter-metű női clown például valóban lidérc-

nyomásként vetíti ki mindennapjaink leg-sötétebb élményeit. De hiába él, a szó „ittés most" értelmében, a környezet, azanyagiassággal, a minden rendhagyó ki-közösítésével, az önzetlenséglefitymálá-sával, az eszméktől való viszolygásával, aközönnyel és a cinizmussal, ha azt, ami-hez így viszonyulnak: a hőst, célját és sor-sát nem tudjuk mihez viszonyítani. Igy

válik Malgot valóban szuggesztív mun-kája voltaképpen a darabtól függetlenéletet élő betétté, amely számos egyébprodukcióban is megállhatná a helyét, snem szükségszerűen rendelődik a DonQuijote-sztori köré.

A tulajdonképpeni színészi játék szá-zalékosan aligha bontható arányban sínylimeg a szöveg fent jelzett gyökértelensé-gét s azt a tényt, hogy Malgotnak nem aszó szoros értelmében vett színházi ren-dezés és színészvezetés az erőssége.Mindez leginkább Helyey László DonQuijote-alakításában csapódik le; vérte-len, sápadt, monoton játéka már-már azt abenyomást kelti, hogy a művész szán-dékosan akarja nevetségessé törpíteni ahőst, de aztán Gyurkó érintetlenül ha-gyott és idézőjel nélkül elszavalt tirádáifigyelmeztetnek: nincs koncepcióválto-zás, mégiscsak a manchai lovag lenne azírói szándék hordozója. A többiek, haszakmailag bírják, jobban járnak, bár őkis többnyire saját kútfejükből kénysze-rülnek meríteni. Koltai Róbert példáulSanchóként semmi újat nem hoz meg-szokott figurájához képest, de hát ez aKoltai-figura maga az örök Sancho:együgyű, ravaszkás, önző és mégis ember-séges, Balgára emlékeztető kópé. Olyantörekvés viszont, hogy ez a Sancho gazdá-jának egy maibb, aktuálisabb kritikájátképviselje, nem észlelhető.

Jócskán szélesebb skálán merít ismertés becsült eszközeiből Pogány Judit, akiDulcinea mellett több női szerepet is

Gyurkó László: A búsképű lovag (Hilton, Dominikánus-udvar).Koltai Róbert (Sancho Panza) és Helyey László (Don Quijote)

Pogány Judit mint Dulcinea A búsképű lovagban (MTI-fotó - Földi Imre felvételei)

játszik; ő lévén ma a groteszk kimeríthe-tetlen lehetőségeinek egyik legszínesebbés legeredetibb képviselője színjátszásunk-ban, a három főszereplő közül az ő alakí-tása van leginkább összhangban Malgotrendezői elgondolásával, az emberi kör-nyezet megelevenítésének alaphangjával.Az epizodisták közül színészi szem-pontból fejjel kiemelkedik a két profi,Császár Gyöngyi és mindenekelőtt (többfejjel is) Tóth József. Szervesen betago-lódva Malgot tömegkoncepciójába, egy-szersmind állandóan fel is hívja magára afigyelmet, annyi színe van a démoniegyügyűség, a primitív, zsigeri rosszin-dulat ábrázolására. Igaz viszont, hogyépp ezért önhibáján kívül még hiteltele-nebbé teszi a befejezést: itt ugyanis ép-pen ő az, aki új Don Quijoteként a halotthős helyére lép, és ez a sugárzóan naiv ésabszolút megalapozatlan optimizmus sze-mély szerint sem áll jól a rendkívüli te-hetségű fiatal szolnoki színésznek.

Végezetül az mondható: sikeres est,valóban élvezetes szórakozás, de más ol-dalról nézve mégiscsak újabb „szörnyű-séges kaland" ez a hányatott sorsú man-chai lovag pályáján: drámája az egyezmé-nyes nemzetközi fél-avantgárd egy hazaimegnyilatkozásának apropójává vált, gusz-tusosan feltálalva egy nemzetközi szállo-daközönség vacsora utáni desszertjeként.

Gyurkó László: A búsképű lovag Don Quijotede la Mancha (Hilton-szálló Dominikánus-udvara)

Zene: Koltay Gergely. Díszlet: Malgot Ist-ván. Jelmez: Berzsenyi Krisztina. Rendezte:Malgot István.

Szereplők: Helyey László, Koltai Róbert,Pogány Judit, Dinnyés István, Tardy Balázs,Galkó Balázs, Császár Gyöngyi, Tóth József,Koltai Judit, Berzsenyi Krisztina, Balázs Má-ria, Juhász Anikó, Bojtor Katalin, Sárdi Gáborés a Csereforgó együttes.

Következő számaink tartalmából

Százötven éves a Nemzeti Színház

P. Müller Péter:Zubbonyból zubbonyba

Tarján Tamás:Éjfájdalmú színjáték

Csontos Sándor:A drámaíró Sarkadi

Nánay István:Színházi napok Ausztriában

GÁBOR ISTVÁN

Zenés előadások Szegeden

Az idei, a felszabadulás utáni újrakezdéstkövető huszonkilencedik évadban a ko-rábbiaknál némileg gazdagabb programotkínált látogatóinak a Szegedi SzabadtériJátékok igazgatósága. Prózai előadáson,Rostand Cyrano de Bergeracjának szabad-térre alkalmazásán kívül bemutattak egytáncjátékot, Rossa László-Novák Ferenc-Polner Zoltán Boszorkányok, varázslatokcímű táncjátékát, Verdi Rigolettóját, C. M.Schönberg és A. Boublil musacaljét VictorHugo Á nyomorultak című monumentálisregénye alapján, végül két oratorikus mű-vet: L. Webber Requiemjét és TolcsvayLászló-Tolcsvay Béla Magyar miséjét.

E látszólagos bőség mögött azonbannémi gazdasági kényszer is megtalálható,mert a táncjátéktól eltekintve vala-mennyi előadás koprodukcióban jött lét-re. Főbb vonásaiban a Cyrano a MadáchSzínház korábbi produkcióján alapszik. Anyomorultak a Vígszínházban folytatjasikersorozatát, és végül a két oratorikusmű - némileg a szegedi szabadtéri szín-padra adaptálva - a Margitszigetről kerültát ide. Ami egyébként távolról sem baj,inkább annak jele, hogy a nehezedőkörülmények miatt a különböző kulturálisintézményeknek szükségszerűen egye-síteniük kell pénzforrásaikat. Ezzel senkisem jár rosszul, sem a művészek, sem aközönség; ez utóbbi a két városban fölte-hetően egészen másokból verbuválódik.A zenés társulatok közötti együttműkö-dés, amelyet - amint a SZÍNHÁZ augusz-tusi számában megjelent beszámolómbanis szóltam róla - a szegedi operafesztiváltkövető ankéton sokan sürgettek, ebben azesetben élő valósággá lett. A Cyranórólbeszámolni nem tartozik vállaltfeladataim közé, annyit azonban a többiszegedi produkcióról már elöljáróbanelmondhatok, hogy a koprodukcióhasznosnak bizonyult.

Ha valamivel jobb kivitelben kerül szín-re Szegeden a Rigoletto, azt is el tudtamvolna képzelni, hogy a külföldön is gyak-rabban látható Aida helyett Verdinek ezaz alkotása képviselje a Margitszigeten isaz opera műfaját. Félő azonban, hogyKoltay Gábornak, a Budapesti Szabad-téri Játékok és Művészeti Hetek igazga-tójának becsvágyát, amely már igazgatá-sának második évében is meglehetősenmagasra hágott, ez nem elégítette volna

ki. Ő Webber és Tolcsvayék miséi mellettoperarendezésre is vállalkozott, ha már Anyomorultak színre vitelére nem ő kapottmegbízást. Az önálló kiadói jog mellett,amelynek első két kötete az ő tollábólkerült ki, lemezt is megjelente-tett, aMagyar mise felvételén konzultánskéntolvasható a neve.

Rigoletto

Ennyi bevezetés után hadd szóljak VerdiRigolettójáról, amely az olasz mester hu-szonhat operájának sorában a tizenhato-dik, tehát mindenképpen az érett művészalkotása. Azon fölösleges vitázni, hogyhelyes-e korszakolni Verdi életpályáját,annyi azonban bizonyos, hogy a mantuaihercegnek és udvari bolondjának tragi-kus története új fejezetet nyit meg azéletműben. Elfogadhatjuk Várnai Pétervéleményét, aki szerint „a Rigolettóval állbe a legjelentősebb fordulatok egyikeVerdi fejlődésében. Ez az első eset Verdipályáján, hogy a teljes zenei felépítést acselekményhez igazítja a mester, és csakott alkalmaz hagyományos formákat ésjelenettípusokat, ahol azt a cselekmény,a dráma lehetővé teszi". Nyugodt szívvelelmondható: kevés Verdi-opera vetek-szik dallamgazdagságban a Rigolettóval.Annak biztos tudatában, hogy aSZÍNHÁZ olvasói jól ismerik a művet,elegendő, ha csupán említést teszek a há-rom főszereplő, a mantuai herceg, Rigo-letto, valamint leánya, Gilda áriáira, aduettekre és a Liszt Ferenc által zongora-parafrázisban földolgozott négyesre azutolsó felvonásból.

Az opera népszerűsége joggal indít-hatta arra az elhatározásra a SzegediSzabadtéri Színpad vezetőségét - amely-től az idén januárban beiktatott új igaz-gató, Nikolényi István ezt a már koráb-ban elhatározott programot örökölte -,hogy vállalja a Rigoletto előadását.Egyéb-ként mi mást is tehetett volna,hiszen köztudott, hogy ezeket a nyáriműsorokat külföldön már sok évre előremegtervezik, a szerződést kötőművészek nagy elfoglaltsága miatt.

Giuseppe Verdinek ez mára nyolcadikoperája, amely a szegedi szabadtéren szín-padra kerül. Nem véletlen a választás,hiszen túl a dallamok ismertségén, ezek aművek - például a Nabucco, A végzethatalma, a Don Carlos és mindenekelőttaz Aida - valóban áhítják a tág teret, mára nagy létszámú statisztéria alkalmazha-tósága miatt is. Az iránt már kétségeimtámadnak, hogy a három felvonásból,

négy képből álló Rigoletto mindegyikrészlete jól jeleníthető meg a hatalmasszegedi színpadon és 6500 néző előtt. Azopera első képe a herceg báli mulatságánjátszódik, a második a bohóc háza előtt éskertjében, a harmadik ismét a hercegnél,ezúttal egy másik teremben, végül a ne-gyedik a bérgyilkos lakta romos épület-ben és annak előterében.

Nagyobb tömegek mozgatására jobbá-ra csak az első és harmadik kép alkalmas,ezeket nemcsak lehet, hanem kell is be-népesíteni. Rigoletto háza előtt azonbancsak a jelenet végén csoportosulnak azudvaroncok, hogy a púpos bolondot be-csapva elrabolják szeretőnek vélt, titok-ban nevelt leányát. Békés Andrásnak, aRigoletto szegedi színre vivőjének nemmaradt más választása, mint hogy a ka-marajellegű helyszíneket is kitöltse nép-séggel-katonasággal. Vitatható, ám mél-tánylást érdemlő fölfogásában Verdinek eművét görög sorstragédiaként játszatja,amelyben a kórusa véleményt nyilvánítóés formáló közösség funkcióját is betölti.

Ahhoz, hogy szándékát a rendező meg-valósítsa, rövid előjátékban előadatjaMonterone tragédiáját. Én elvben ellenevagyok az előjátékok szcenírozásának,mert elvonja a figyelmet az olykorjelentős zenei értékeket hordozómuzsikától, és túlságosan didaktikusnakis érzem. Eb-ben az esetben, mert anémajáték meg-előzi a nyitányt, ez amegoldás még vitat-hatóbb. Ha BékésAndrásnak az volt a szándéka vele, hogyaz olaszul előadott opera megértéséhezhozzájáruljon, akkor hasztalannak érzemaz erőfeszítést. Ugyan ki emlékszikkésőbb arra, hogy Monteronénak ilymódon előadott tragédiája későbbRigolettón is beteljesül.

A rendező egyik jeles erénye, a jelle-mek aprólékosan részletező lélektani áb-rázolása, egymáshoz való viszonyuk pon-tos kidolgozása a színpad és a nézőtérközötti nagy távolság ellenére is szemmelláthatóan jól érvényesült. Különösenértékelhető Gilda elrablásának meg-jelenítése, ahol először éreztem életsze-rűnek Rigoletto becsapását. Azzal, hogyaz egyik létrát nem a saját, hanem az átel-lenben lakó Cepranóék házához támaszt-ják, és ezt kell bekötött szemmel Rigolet-tónak megtámasztania, sokkal érthetőbb ahiszékenysége. Igy még megrázóbb amegcsalatása is, amikor rádöbben arra,hogy miközben egy jó csínyben kívántrészt venni a herceg megkívánta Cepranogrófné elrablásával, saját lányának ki-csempészéséhez segédkezett. Hasonló-képpenjól megoldottnak éreztem a híres

Verdi : Rigoletto (Szegedi Szabadtéri Játékok) .Szonda Éva (Maddalena) és Kaludi Kaludov (a mantuai herceg) (Nagy László felvétele)

zolódott; éneklését - talán csak másodikfelvonásbeli monológjától eltekintve -hazájában bizonyára kifütyülnék, alakításapedig az olaszok egyik nemzeti ope-rájában olyan sematikus, amilyent csakegy gyönge színész képzelhet el a púposbohócról.

Nem volt több szerencséje a közön-ségnek mantuai hercegként a bolgár Ka-ludi Kaludovval sem, aki ugyan Magrinálszebben frazeál, és hangja is értékesebb,ám a felsőbb regiszterekben meglehetősenbizonytalan és gyakorta fakó. Elő-adásmódja pedig azt a külföldön már rég-óta túlhaladott játékstílust képviseli,amelyben a gesztusok inkább az énekléstechnikai alátámasztására szolgálnak ésnem a színészi ábrázolásra. Sparafucile-ként a jugoszláv Branyiszlav Jatié színészieszközei alkalmasnak bizonyultak abérgyilkos megszemélyesítésére, és hangjais sokkal értékesebbnek bizonyult a kétkülföldi partnerénél.

Ezen az előadáson - amelyen ismétbebizonyosodott, hogy Oberfrank Gézanemcsak karmesterként, hanem zene-igazgatói minőségében is milyen jól foly-tatta nagy elődje, Vaszy Viktor példáját - aszegedi közreműködőket külön dicséretilleti. Oberfrank Géza roppant inven-ciózus, Verdi tempóit és fokozásait mindiga drámához illesztő dirigálása mellett azenekar, a Molnár László karigazgatásávalközreműködött kórus, valamint azepizódszereplők újból azt igazolták, ame-lyet egy korábbi cikkemben a SZÍNHÁZhasábjain már elmondtam. Az említettNémeth József mellett Szonda Éva han-gilag szépen megformált Maddalenája,Gyimesi Kálmán Marullója, Réti Csaba,

négyest az utolsó jelenetben; Békés And-rásnak a gesztusokkal, a szereplők beállí-tásával sikerült érzékeltetnie a kvartett-ben részt vevők karakterét és egymástóljól elkülöníthető lelkivilágát.

Wieber Mariannak a színes báli forga-tagban jól érvényesülő, a sorstragédiátfekete kosztümökkel érzékeltető jelme-zeihez Székely László színpadképe társul.E díszlet tulajdonképpen egy több-lépcsős, hatalmas tribün, sok aluljáróval astatisztéria közlekedésének elősegítésére.Ezt a teret az említett, intimebb jel-legűképek téglafalat imitáló elemekkelszűkítik le.

Három külföldi művész vett részt azelőadásban, amelyet elsősorban mégisSzűcs Márta árnyalt játéka és gyönyörűkoloratúrszopránja emelt a magasba. Ez afiatal énekesnő, aki ezzel a szereppel lé-pett néhány évvel ezelőtt először a kö-zönség elé, ezúttal talán valamivel hű-vösebb volt, mint korábbi szerepléseiben -ám ez a megállapítás csak önmagáhozviszonyítva érvényes.

Nem először fogalmazom meg azt arégi meggyőződésemet: a vendégek szer-ződtetése gyakorta azt a célt szolgálja,hogy általuk még jobban megvilágosodjéka magyar művészek jó képessége, oly-korvilágszínvonala. Így történt ez mostSzegeden is, ahol a címszerepben az olaszRoberto Magriról mindjárt a kezdetek-ben, Monterone kigúnyolásakor - akit anagyon tehetséges és színészként is fi-gyelemre méltó képességekről tanúskodóNémeth József személyesített meg -kiderült, hogy meglehetősen csúnya hang-gal rendelkezik. E pillanatnyi benyomás akésőbbiekben teljes mértékben beiga-

Kenessey Gábor, Vámossy Éva, ErdélyiErzsébet és Szakály Péter alakítása a leg-kisebb szerepeket is a szokottnál élesebbmegvilágításba helyezte. Szándékosanhagytam a végére Vajda Júliát. Az apródnéhány taktusból álló szólamát általábannem vezető énekesekre osztják; azzal,hogy ez a nagyon tehetséges művész jöttbe a színpadra a hercegné üzenetével, afeladat külön jelentőséget kapott.

A nyomorultak

Ma már elfogadott gyakorlat lett jelentősdrámák, sőt hatalmas epikus művek meg-zenésítése is. Nálunk - hogy csak néhánypéldát említsek - Ránki György Az embertragédiáját, Petrovics Emil Dosztojev-szkij Bűn és bűnhődését, Szokolay SándorKazantzakisz nagyívű regényét (Akinekmeg kell halnia) választotta operalibret-tója témájául. A külföldi földolgozások-nak pedig se szeri, se száma. Mégis attóltartok, a legvakmerőbb vállalkozás a ma-gyar szülőktől származó Claude-MichelSchönbergé, aki Alain Boublil társaságá-ban musicalt komponált Victor Hugo Anyomorultak című monumentális regé-nyéből. Ám a két szerzőnek, akik melléaz 1980-as párizsi bemutató után a lon-doni Barbican Theatre-ben tartott 1985-öspremiernél Herbert Kretzmer csatlakozottaz angol dalszövegek megfogalma-zójaként - a francia szövegben Jean-MarcNatel volt Boublil segítőtársa -,

nemcsak Victor Hugóval kellett megküz-deniük, hanem egy harminc évvel ez-előtti francia-NDK koprodukcióban ké-szített filmmel is. Ebben a főszerepetnem kisebb művész játszotta, mint JeanGabin, vetélytársát, Javert-t pedig azugyancsak jól ismert Bernard Blier. AJean-Paul Le Chanois rendezte 1957-es Anyomorultak nagyon sok magyar nézőszép emléke.

Nem kevés önbizalom kellett a kétszerzőnek ahhoz, hogy ezt a még ma isközkedvelt olvasmányt zenés színpadrafogalmazza át. A földolgozás természe-tesen nem egyenértékű a regénnyel - nemis lehet az -, de egy gyökeresen másműfajban színvonalát tekintve mégsemmarad el a Victor Hugó-i példától. Botor-ság lenne ugyan számon kérni egy húszéven át írt másfél ezer oldalas regényvalamennyi epizódját és ugyancsak majdkét évtizedet átívelő történetét a musi-caltől, ám Schönberg - a dodekafon kom-pozíciókat alkotott névrokonától eltérően- roppant dallamos, mesteri művé-szettelmeghangszerelt muzsikát írt a prózaiműhöz. Az ismertetés szerint ötvenszámból áll a musical, amely bőven merítugyan elődök forrásanyagából, de ez szintekivétel nélkül tiszta forrás. Es számomraa komponista egyik legnagyobb erényeéppen abban található, hogy zseniálisanötvözte a legeklektikusabban kiválasztottzenei nyersanyagokat. A mai, mégmindig elidegenedésre törekvő művé-

szi-zenei világban erénynek tudható be:valaki merte vállalni, hogy néhány ezerember helyett a milliós tömegeknek írmuzsikát.

Közismert, hogy a nagy sikerrel bemu-tatott musicalek alkotói testes kötetek-ben, pontokba szedve írják elő, milyenfeltételek között vihető színre művük,mely alkotókat, esetleg cégeket, színhá-zakat kell föltüntetni a színlapokon ésplakátokon. Arról még nem hallottam -bár lehetséges, hogy erre is volt márpélda -, hogy a szerzők azt is meghatá-rozzák, ki rendezheti meg munkájukat.Jól informált pestiek szerint ezzel inkábbazt kívánták az alkotók kikötni, hogy kine vigye színre művüket, de szerencsérea választás - ha ezt a televízió műsorábanvilággá kürtölni talán etikátlannak, avagyaz intézmény egyik vezetője iránti hízel-gésnek tűnhet is - helyesnek bizonyult.Szinetár Miklósnak nagyon sok rendezé-sét volt alkalmam látni az egykori neve-zetes Csárdáskirálynő-előadástól legújabbtelevíziós és színpadi, operai produk-cióiig, de nyugodt szívvel elmondhatom:ilyen sikeres rendezésére régóta nememlékszem.

A szerződést nem láttam, ezért nemtudom, hogy az alkotók mennyire kötöt-ték meg a darabjukat színre vivő művészkezét, de annyi bizonyos, hogy SzinetárMiklós mindvégig izgalmas, a cselek-ményt állandóan magas hőfokú izzásbantartott, roppant feszes előadást produkált.A tömegek mozgatása és a kamara-jellegű epizódok sokasága egyformán jólsikerült, akárcsak a statisztéria bevonásaa játék menetébe. Szárnyára vette az időt arendező, és ez az idő úgy elrepült, hogysajnáltuk, amikor véget ért az est.

Mit sem csökkenti, inkább növeli arendező érdemeit, hogy a színre vitelheznagyon jó partnerekre találta Rock Szín-ház megizmosodott, mind magasabb szín-vonalat elért társulatában. Ama hét év,ami Webber Evitájának margitszigeti be-mutatója óta eltelt, azt igazolta, hogy hanagyon sok gonddal és az ezektől nemfüggetlen gáncsoskodásokkal kellett ismegküzdenie mind az együttesnek, minda társaságot átlelkesítő igazgatónak, Vár-konyi Mátyásnak, volt értelme a szívósküzdelemnek. Lehetséges, hogy ha akörülmények nem is, de az idők minden-képpen kedveztek a Rock Színháznak, ésmost értek meg a feltételek ahhoz, hogy aközönség befogadja, a kritika megértse, ahivatal pedig eleinte eltűrje, majd támo-gassa a fontos igények kielégítésére vál-lalkozó társulat működését.

Pitti Katalin és Molnár András a Webber-Requiem előadásában

Hallhatók voltak ironikus hangok azzalkapcsolatban, hogy A nyomorultak szegedibemutatója részben családi produkció,lévén, hogy Thenardier-nét a rendezőfelesége, a gyermek Cosette-et pedigkislánya alakította. A rosszízű meg-jegyzéseknek csak akkor adnék igazat, haaz említett szereplők közreműködése nemfelelt volna meg az igényeknek. Ittazonban erről szó sincs. Hámori Ildikó akapzsi, élveteg, dickensi gonoszságúThenardier feleségeként kitűnően min-tázza meg ezt a romantikus szélsőséggelmegírt és a színpadon ja rendezői elkép-zelésekkel megjelenített nőszemélyt. Azelementáris humorú, meggyőző színészieszközökkel játszó Szombathy Gyulávalegyütt az egész előadás legjobb alakítóisorába tartoznak. Ugyancsak elismerésilleti a Thenardier házaspárnál nevelkedő,szerencsétlen sorsú Cosette meg-személyesítőjeként a bájos Szinetár Dórát.

Méltatlanság volna akár Harry Bam-hoz, akár Jean Gabinhez mérni Jean Val-jeanként Vikidál Gyulát, ám a rokon-szenves énekes a gályarabságból megsza-baduló és a püspök nemeslelkűsegétől jóútra térő, az egyházi kegyszerekből meg-gazdagodó férfiút rendkívül hitelesenábrázolja. Az István, a király bemutatója-kor már érezni lehetett, hogy sokkal szí-nesebb egyéniség, semmint azt gondoltukvolna, ám ábrázolóképességének teljesgazdagsága ebben a szerepben bonta-kozott ki igazán. Elmarasztalható talán,hogy túlságosan méltóságteljes gazdaggyártulajdonosként és nemes szívű pol-gármesterként, s gyors fordulatot vesz aforradalom barikádjain küzdő harcosként,aki megmenti fogadott lánya szereimét,Mariust. Véleményem szerint azonbanéppen ez a nagy kontraszt emeli ki és hang-súlyozza az eredeti alkotást nem ismerőkszámára is Victor Hugónak szélsőségekbeis tévedő, de mindenképpen óriási érzel-meket hömpölyögtető romantikáját.

Tegyem hozzá: mind Vikidál Gyula.mind az ádáz ellenfelét, egyetlen kiút-ként az öngyilkosságot választó Javert-tmegszemélyesítő Makrai Pál azzal a nemcsekély feladattal találkoznak, hogy bár-milyen színvonalas alakítást nyújtanak is,lényegében egy színes leporelló közre-működői. Mert azt mindenképpen szük-séges leszögezni: ha nyert is A nyomorul-tak musicalváltozata számtalan díjat éskapott is sok elismerést már külföldön,mégis vázlat csupán, amelyet jórészt arendkívül hatásos muzsika tart össze, ésfoglal keretbe, olykor a regényhez föl-magasodón.

Vonatkozik ez a többi szereplőre is, amegrázóan alakító Kútvölgyi Erzsébetre,Sasvári Sándorra, a sok reményre följo-gosító főiskolás Csarnóy Zsuzsára, NagyAnikóra, Kaszás Attilára, az előadásbaoperai színt vivő Gyimesi Kálmánra, va-lamint a gyermek Gavroche tragédiájáthitelt érdemlően előadó Arany Tamásra.Nekik rendkívül kevés idő és tér állt ren-delkezésükre egy-egy fontos figura ki-bontására. A szereplők és a rendező jótársakra talált a Rock Színháznak az iméntmár méltatott együttesében, amely a múlóidőt táncmozgással is érzékeltette, a hősökjellemét énekléssel szinesítette és tettegazdagabbá.

Várkonyi Mátyás zenei vezetése mellettMaklári László dirigálta a zenekart,amely ezt a pompás muzsikát rendkívülhatásosan szólaltatta meg, mind az élőzene, mind a magnetofonszalag segítsé-gével. Hogy mikor hangzott el az egyik ésmikor a másik, szégyenkezve vallom be,hogy nem tudom. Következtetni a píaybackre csak abból lehetett, hogy a kar-mester olykor feltette fülére a hallgatót.Ebből megítélni a vezénylés színvonalátnem könnyű kritikusi feladat. Az előadássikerében azonban a zenei irányítás min-denképpen osztozott, akárcsak a FehérMiklós tervezte remek színpadkép, amelya sokféle helyszínnek kitűnően megfelelt,és jó játékteret biztosította Horváth Katagazdag fantáziájú jelmezeiben köz-reműködő magánszereplőknek és sta-tisztériának. Akik pedig Krámer Györgykoreográfiájának is köszönhetően kitű-nően mozogtak, és jól töltötték ki a ha-talmas játékteret.

Requiem - Magyar mise

London után elsőként nálunk mutatták bea szegedi Dóm téren Andrevs EladWebbernek, a Jézus Krisztus Szupersztár,az Evita, a Macskák illusztris szerlojének- hogy csak a nálunk is játszott munkáirólszóljak - Requiemjet. amelye, műbőlkészült amerikai felvételen Lorm Maazelvezényelt, a két szerepet pedig PlacidoDomingo és a komponista felesége, SarahBrightman énekelte. E tény márönmagában is jelzi, hogy a huszadik szá-zadi oratorikus mű nem egy a sok közül,hanem zenei, egyházi és politikai körökáltal is nagyra értékelt alkotás.

A muzsikusoknak a mű iránti megbe-csülését Lorin Maazel és Domingo sze-mélye önmagában is jelzi, az egyház el-ismerését pedig dr. Robert Runcie, Can-terbury püspöke, amikor átadta az arany-

Kútvölgyi Erzsébet (Fantine) és Vikidál Gyula(Jean Val jean) l A nyomorul tak szegedi előadásában

érmet az Angliában százezer példánybaneladott lemezért, így fejezte ki: „A Re-

quiem mély érzései minden nyelven ért-hetők." Es végül idekívánkozik egy rész-let abból a táviratból, amelyet MargaretThatcher asszony. Nagy-Britannia mi-niszterelnöke küldött 1985. április 21-éna mű londoni bemutatója alkalmából aszerzőnek és az előadóknak. A szöveg kétműsorfüzetben is megtalálható, de kétfélefordításban. Én a Budapesten meg-jelentetett kiadványból idézem a követ-kezőket: „ ..Indokolt, hogy ma esteköszönetet mondjak Andrew Lloyd Web-bernek, a Westminster-székesegyház ve-zetőségének és az előadóknak, akik ezt azelragadó alkalmat megteremtették, hogyélvezhessük a Requiem angliai be-mutatóját..."

Ennyi méltatás után ideje szólnom amargitszigetit követő szegedi előadásról,amelynek karmestere a dirigenseink él-vonalába került Pál Tamás volt, két fel-nőtt szólistája a megragadó szépséggel ésáhítattal éneklő Pitti Katalin és a legjobbolasz tenorokkal megmérkőzhető, nagyonszép bel caruto-hanggal rendelkező B. NagyJános, gyermek közreműködője pedig aszegedi bemutatón kissé bizonytalanulintonáló Pál Judit volt. Csikós Attilajelzésekre szorítkozó, egyszerű díszlete,

Gombár Mária ízléses és esztétikus jel-mezei, Koltay Gábor ezúttal szertelensé-gektől mentes, megrendülést sugárzórendezése és Novák Ferenc látványos éshatásos koreográfiája határozta meg aprodukciót, melyben két helyi zenei tár-sulás, a Szegedi Szimfonikus Zenekar ésa Szegedi Zenebarátok Kórusa, valaminta debreceni Kodály Kórus és a KISZKöz-ponti Művészegyüttesének énekkaraműködött közre. E kitűnő együttesekneka rendezés és a zenei irányítássegítségével sikerült megteremteniük azta magasztos hangulatot, amelyet aszerző vallomása szerint főképpen kétesemény ihletett meg. Az egyik édesapjahalála volt, a másik az a hír, amelyet aNew York Times-ban olvasott egykambodzsai gyerekről, akinek görögtragédiákat idéző szörnyű sors jutottosztályrészéül.

A Requiemről Webber azt nyilatkozta:„Nem tudom, hogy milyen helyet foglal

el majd művem a mai zenében, de szá-momra összes szerzeményeim közül ez alegszemélyesebb." Fenntartva a tévedésjogát, aligha hiszem, hogy ez az alkotás aszerző bármely híressé vált musicalje ze-néjével versenyre kelhetne, ám a szemé-lyes, szubjektív hang - nem utolsósorban arangos közreműködők jóvoltából - föltét-lenül kiérezhető volt a szegedi előadásból.

A Tolcsvay László és Béla írta, Nemes-kürty István forgatókönyvén alapuló ésMüller Péter dramaturgiai segédletévelkészült Magyar mise e műfajban a leg-nemesebb magyar hagyományokat foly-tatja. Nem úgy, hogy zenei anyagábanKodály Psalmus Hungaricusából vagy Bu-davári TeDeumából táplálkoznék, hanemszázadunk e két kiemelkedő vokális al-kotásának szellemiségével, humanizmu-sával igyekszik azonosulni. Hatását akompozíció a lemezen sem vesztette el -nem hinném, hogy ebben Koltay Gáborkon-

zultánsi tevékenységének meghatározószerepe volt -, ám a mű igazán a színpa-don él. Ezért nem is bocsátkozom hibái-nak részletezésébe és fölhánytorgatásába,inkább az összbenyomásról szeretnékszólni.

Kétségtelen, hogy a kilenctételes mi-sében találkozhatni nem kevés közhellyelis, de vajon elmarasztalható-e a kétszerző, az 1968-as Ki mit tud? győztese,hogy mára hangot váltván a még széle-sebb rétegekhez kívánt szólni. Es hogysikeresen, azt híven mutatta az előadástkövető tapsorkán, amely a Webber-műnélfelhangzónál jóval erőteljesebb volt. Azpedig a polarizált érdeklődést és fölte-hetően a művet megelőző hírverést jelzi,hogy az előadáson túlnyomórészt kétkorosztály, az egészen fiatalok és az idő-sebbek nemzedéke képviseltette magát. Avilágért se vonjon le ebből bárki ismesszemenő következtetést: úgygondolom, arról van szó, hogy e kétgeneráció rezonál a legerőteljesebben aszándéka szerint katartikus műgondolatvilágára, a szeretetre, a tisztaságiránti vágyra, a béke óhajára, ahonszeretetre. Közhelyek ezek? Vegyünkelő bármely sikeres operát vagy liturgikusművet - címeket a támadások elkerülésevégett nem írok ide -, és ezeket amozzanatokat e szövegek némelyikébenis felfedezhetjük.

A szimfonikus zenekari, a népi, vala-mint ütőhangszeres és elektronikus hang-zásvilágú, helyenként kifejezetten szép ésmelodikus zenét nagy létszámú mu-zsikusgárda szólaltatta meg. Köztük voltpéldául a Téka, az Amadinda együttes,valamint a Magyar Néphadsereg Művész-együttesének férfikara és tánckara. Ezutóbbi csoportot azért említem meg külön,mert Novák Ferenc esztétikus koreográ-fiájára az együttes szuggesztíven emelteki a mű eszmevilágát, amelyet KoltayGábor rendezése is hangsúlyozott.

A szólisták sorában Pitti Katalin - akiezúttal meglehetősen operás manírokkalénekelt -, Begányi Ferenc, PortelekiLászló, Demjén Ferenc, Tolcsvay Lászlóés Vikidál Gyula működtek közre. Nekik,valamint a Csikós Attila dekoratív népihangvételű színpadképével harmonizálójelmezeknek - Gombár Mária munkái-nak- éppen úgy jelentékeny szerepük voltasikerben, akárcsak az ezt a művet ishatározott egyéniségével egységbe fog-laló karmesternek, Pál Tamásnak. „Érintsdmeg a lelkem" - éneklik többször is aMagyar mise előadásán, és hiszem, hogya sok ezer nézőt megérintette Tolcsvayékkatartikus hatású alkotása.

Kaszás Attila (Enjorlras) A nyomorultakban (MTI-fotó - Ilovszky Béla felvételei)

Bombasztikus is volt talán? Meglehet,ám inkább ilyen művet ilyen jó fölfogás-ban tűzzön műsorára a Szegedi Szabad-tériSzínpad igazgatósága, semmint közepesszínvonalú külföldi művészekkel előadottnépszerű operát.

Giuseppe Verdi: Rigoletto (Szegedi SzabadtériJátékok)

Szövegét Victor Hugo A király mulat címűdrámája alapján F. M. Piave írta. Díszlet: Szé-kely László. Jelmez: Wieber Mariann. A ko-reográfiákat tervezte és betanította: Tóth Sán-dor. Karigazgató: Molnár László. Vezényel:Oberfrank Géza. Rendezte: Békés András.

Szereplők: Kaludi Kaludov, Roberto Magri,Szűcs Márta, Branislav Jatié, Szonda Eva,Németh József, Gyimesi Kálmán, Réti Csaba,Kenessey Gábor, Vámossy Éva, Vajda Júlia,Erdélyi Erzsébet, Szakály Péter.

Andrew Lloyd Webber: Requiem (SzegediSzabadtéri Játékok)

Koreográfus: Novák Ferenc. Jelmez: Gom-bár Mária. Látvány: Csikós Attila. Vezényel:Pál Tamás. Rendezte: Koltay Gábor. Szerep-lők: Pitti Katalin, B. Nagy János.

Tolcsvay László-Tolcsvay Béla: Magvar mise(Szegedi Szabadtéri Játékok)

Forgatókönyv: Nemeskürty István. Drama-turg: Müller Péter. Koreográfus: Novák Fe-renc. Jelmez: Gombár Mária. Látvány: CsikósAttila. Vezényel: Pál Tamás. Rendezte: KoltayGábor.

Szereplők: Pitti Katalin, Begányi Ferenc, ifj.Csoóri Sándor, Demjén Ferenc, TolcsvayLászló, Vikidál Gyula, Gerdesits Ferenc, Por-teleki László.

A nyomorultak (Szegedi Szabadtéri Játékok)Victor Hugo regénye alapján írta: Main

Boublil és Claude-Michel Schönberg. Zene:Claude-Michel Schönberg. Magyar szöveg:Miklós Tibor. Díszlet: Fehér Miklós. Jelmez:Horváth Kata. Koreográfus: Krámer György.Dramaturg: Böhm György. Hangterv:Dorozsmai Péter. A rendező munkatársa:Tímár Béla. Rendezőasszisztens: CsabákMargit. Zenei vezető: Várkonyi Mátyás.Vezényel: Maklári László. Rendezte: SzinetárMiklós.

Szereplők: Vikidál Gyula, Makrai Pál,Szombathy Gyula-Csuha Lajos, Hámori Ildi-kó, Nagy Anikó, Kováts Kriszta-KútvölgyiErzsébet, Sasvári Sándor, Kaszás Attila, Csar-nóy Zsuzsa f. h., Balogh Bodor Attila, SzinetárDóra-Fajkis Csilla, Arany Tamás-DomjánRóbert, Kreiter Éva, Bardóczy Attila, BorbélySándor, Homonyik Sándor, G. Szabó Sándor,Petridisz Flrisztosz, Varga Rita, Kárpáti Zita,Oláh Endre, Kispál Anita, Szabó Endre,Csengeri Ottília, Misel Róbert, MeződiJózsef, Széki József, Dancsák Gyula, ImreIstván, Bihari Zoltán, Rogácsi Péter, ZengőZsolt, Mirtse Réka, Forró István, LukácsiJózsef, Ulmann Zsuzsa, Udvarias Anna,Pintács Viktória.

PÓR ANNA

Boszorkányok, varázslatok

Néptáncgála Szegeden

Erősen csalódik, aki a cím alapján bo-szorkányperről szóló vagy népi hiedelmetfeltáró drámát, pantomimet vár. De aki aDóm tér adta különös lehetőségeketértékesítő, a „genius loci"-t játékos ösz-tönnel, színpadi tudással megragadó ze-nés-táncos forgatagnak, tíz nemzet folk-lórjának és az egészet vezető rátermettfiatal színészek szép, csengő beszédének,hiteles táncának örülni tud, az önfeledtentapsol. Szó szerint ez történt, amikor azáporozó esőben ernyők alá bújva ma-kacsul kitartó zsúfolt nézőtér előtt a nej-lonkendő alatt játszó muzsikusok, bőrigázó táncosok teljes elszánással addigfolytatták az előadást, míg végül egyóraikéséssel, éjféltájban csillagos ég alatt üte-mes taps közepette kellett többször is-mételni az ellenállhatatlan finálét. Atöbbemeletes, hatalmas színpadot el-árasztva tíz országból verbuvált ötszáztáncos nemzeti viseletében járta a Szegedkörnyéki táncokat, a tápéi „darudübögőst"és a dél-alföldi lassút, az élen Bubik István(Ördögűző István) és párja Ráckevei Anna(Harmatszedő Anna). Robusztus táncukfelszabadult eufóriája átsugárzott az óriásitéren.

Az égiháborúval szemben csatát nyerőgyőztes hadvezér végső soron Novák Fe-renc volt, aki ezúttal rendező-koreográ-fusként szerepel a színlapon. Az ő ötletealapján írta a darabot Polner Zoltán, aSzeged-Makó környéki hiedelemvilág jóismerője. A zenét Rossa István jegyzi.

Szegeden a kétévenként megismételtnemzetközi szakszervezeti néptáncfesz-tiválok hagyományává alakult, hogy No-vák Ferenc egy-egy népszokás, téma(lakodalom, szüret, aratás stb.) köré cso-portosítja a nemzetközi folklórtalálkozót,egy táncos tehetségű fiatal színészre bízvaa dramatikus összekötő szöveget.(Legutóbb, két év előtt Hegedűs D. Gézavolt a Hegyen-völgyön lakodalom színészszólistája.) Most ismét új ötlet kellett.Csakugyan a „levegőben" volt a helyszínadta téma, a „szegedi boszorkány". Azutolsó perekről szóló jegyzőkönyv fellel-hető a szegedi levéltárban; babonák,hiedelmek, ördögűzés nyomait őrzi mégnéhol mindmáig a falvak mélyén a népiemlékezet.

Polner Zoltán két évtizedes gyűjtő-munkájára (Föld szülte fáját, Szeged, 1978és Eganyám, földanyám, Makó, 1985),ráolvasások, hiedelemmondák, varázs-szertartások egész tárházára, valamint agyűjtő saját verseire támaszkodhatott aforgatókönyv. A keretjáték minimálisdrámai magját alkotó egyszerű mese rö-viden ennyi: a boszorkány elválasztja aszerelmeseket (Istvánt és Annát), mertmagának kívánja a legényt. Az ezernyivarázslaton, akadályon győzedelmeskedikvégül a szerelem, a boszorkányt el-égetik.Ebből az alap-mesemotívumból nyilvánsokféle drámát lehet szerkeszteni, akár azÁrgirus-históriától a Csongor és Tündéigívelő színjátékot lehet építeni, illetvelehetne, amennyiben a szerző magaszerkesztené a megfelelő „makámokat",építőköveket a színdarabhoz. De ezúttalkorántsem erről volt szó, nem ez volt akiindulás Novák Ferenc számára, hanema meghívott külföldi (lengyel, román,jugoszláv, német, cseh, francia, ciprusi,bolgár, szovjet lettországi) együttesekeleve meglévő műsoraiból kellett arendezőnek a témakörhöz némilegkapcsolódó népszokásokat, pogányhiedelemrítusok nyomait őrző maszkástáncokat vagy más „ördögűző" játékokatkiválasztania, hogy azután ezek alkossáka boszorkány varázsolta akadályokat, ame-lyek között Ördögűző István mindenkor ke-resi, megtalálja és újabb varázslattal ismételveszti-megleli Harmatszedő Annáját.

A mesefonal így nyilvánvalóan, meg-vallottan csak a kissé véletlenszerűenösszekerülő képek laza egységbe fonását,keretjátékát szolgálhatja. Persze ehhez a„gombhoz a kabát" szerkesztéshez jó adagjátékos ötlet, kipróbált színpadi gyakorlatkell, hogy az olykor alig összeillőmozaikokat valamilyen mulatságos, ijesz-tő elemmel kapcsolja a történet sodrásábaa koreográfus. Esetleg éppen az állat-maszkákkal felvonuló cseh karnevál lovánkeresztbe fektetve hurcolja el az Annaleányzót a vörös leplekben sürgölődő, afel-felcsapó lángok között üvöltögetőboszorkány (Juhász Róza). Jól pereg abiztos kézzel vezetett játék. Szépek a tán-cok, élvezetes a zene és ének. Tehetségeskoreográfusok egész stábja vett részt arendező vezényelte monstre produkcióban.Remekül játszik a háttér. Végre nemöltöztették fel a dóm homlokzatát. Szin-tebeleötvöződő hálóra erősített varázs-jelképek: halálfejek, kígyók, szörnyek fö-lött emelkedik ki a központi Mária-szobor.Fehér Miklós néhány jelzéssel meg-oldott,szellemes színpadképe révén így

magától értetődő funkcióval vesz részt acselekményben, a jó és rossz harcában avilágítással hol itt, hol ott kiemelt temp-lomi háttér.

Alapjában erre a fehér-fekete, az átokés az áldás ellentétes drámai hatásáraépül a költői archaikus imát és ráolvasást,babonás varázsmondókákat, misztérium-foszlányok és sokszínű vásári forgatagelemeit jó érzékkel váltogató sajátos népijáték. (Népi musical vagy daljáték?)

Ízelítőül néhány jellegzetes kép. A stí-lust meghatározó erőteljes nyitánnyalindul a játék. Gongütésre a sötét szín-padon gyülekező fehér ruhás leányoktömött sorokban, lassan, archaikus gyer-mekdalszerű varázsmondókát énekelvejönnek előre: „... szita, szita péntek, sze-relem csütörtök, arcomon sötétlő boszor-kányszemöldök." Majd a három mese-alak, az „Ördögűző", a boszorkány és a„Harmatszedő" leányzó énekes-verses„belépője" után a szerelmesekre lángokközepette reátörő boszorkányok meg-jelenésével hangzik el Ráckevei Annatiszta, erőteljes hangján a Makó környékiFerencszálláson gyűjtött ráolvasás:

„Menj el, sátán, menj el,ne kísérgess engem,

döghaláltól,boszorkánytólments meg, Uram minket!"„Kő fülibe, só markába, kő fülibe, só

markába..." átokformulával indul a bo-szorkányhad körtánca, s a földre tepert,majd új erőre kapó főhős „két határon túlis megkereslek téged" fogadalmára kez-dődik el a tíz nemzet színes „akadály-kavalkádja", amelynek során Istvánnakbátor népi hős módjára kell megküzde-nie a boszorkány fortélyaival. Erre a szel-lemes „trouvaille"-ra épül a darab. BubikIstván mindenkor „legény a gáton". Hakell, verbunkot jár a gyimesi legények-kel, ha kell, a székekkel lovagló drezdai

diákok táncát követően, akrobatakéntugrik át a széken, asztalt borít a kocsmaiverekedésben. Mindenkor illúziót keltőRózsa Sándor. Partnere Ráckevei Annaszép egyszerűséggel, hibátlan stílusér-zékkel oldja meg az ismétlődő szituációkláncolatából épülő szerepét.

Novák Ferenc több évtizedes tapaszta-lata biztos alap a produkció célratörő irá-nyításához. Eleve tudja, hogy az idegentájak varázsával ható külföldi együtteseksokszínű - ám dramaturgiailag olykoresetleges - váltakozása mellett a magyaregyütteseknek kell alkotniuk a boszor-kánymesét összefogó keretjáték fix pont-jait, tartópilléreit. Ilyen szerepet tölt be amásodik rész érdekesen kontrasztosindítása: a még sötét színen az asztalokmellett dobogó legénysokadalom kocs-mai jelenete és a világosodással szinteegy időben gyermekjáték-sivítással bero-hanó lányok „egy boszorka van... háromóra, itt van már a boszorka" friss zuha-taga. Stoller Antal és Foltin Jolán kétszó-lamú színpadi képe. Jól illeszkedik a játék-ba a jugoszlávok érdekes, fehér és feketekeresztes zászlókkal, fehér rózsás lányok-kal, kardot hordozó férfiakkal felvonulókörmenete, amely mintegy feloldozza apadlón fekvő elátkozott Annát, és átvezeta gyertyákkal fehér ruhákban a dóm meg-világosodó Mária-szobra alá vonuló le-ányok Mária-énekéhez, majd az Apátfal-ván gyűjtött imádság szép szövegéhez:

„Ó, hajnal, hajnal,Szép piros hajnal,Kiben Mária nyugoszik,Nap tőle keletik,Pokol tőle töretik."

Az ezután kirobbanó „boszorkány-szombatot" követi a diadalmas „égetés"és a már említett, a tíz nemzetből állóóriási szereplőgárdát a „dél-alföldi táncok"örömében egyesítő mesterien szerkesztettfinálé. (Szögi Csaba koreográfiája.)

Megvalljuk, olykor vérzett a szívünk,hogy egy-egy érdekes régi vallási rítusnyomait, archaikus pogány elemek fosz-lányait sejtető külhoni népszokás csupána „kuriózum szintjén" van jelen a nagyszínes revüben; olykor jó volna meg-érteni, mit is jelent egyik-másik eleme. Amúltat őrző izgalmas hagyományokkalvaló közelebbi találkozás, úgy tűnik, ez-úttal (esetleg szükségszerűen?) feláldoz-tatott a színpadi hatás oltárán. Nyilvánnem a színpad, hanem a tudomány fel-adata a magyar archaikus imádságokegyes mozzanatainak, a ráolvasó-bájolószövegek esetleges kelet-európai kapcso-latainak az ismertetése. De talán vonzólenne a nagyközönség számára is, hakicsit sejtetnénk vele, hogy egyik-másikkülönös-furcsa színpadi látvány hogyanérintkezhet esetleg funkciójában, tartal-mában a mi „boszorkányságainkkal". Hol ahelye ebben a kísértő gonosz elhárításárólszóló mesében.

Végül is, ám korántsem utolsósorban,az egész nagyvonalú vállalkozásmesszebbre mutató jeles „tette", igazérdeme, hogy a fiatal színésznemzedékreépítő, közönséget hódító táncos játékkalimmár újabb értékes területre, a népi hie-delemvilág költészetének szépségére irá-nyított erős színpadi reflektort.

Több mint egy évtizede, hogy ErdélyiZsuzsanna archaikus népi imádságokatpublikáló könyve, a Hegyet hágék, lőtöt lé-péka felfedezés erejével tárta fel egyelsüllyedt, eltitkolt költészet világát.Ortutay Gyula „egy új földrészt, új műfajicsoportokat, a gondolkodásnak egy szinteelsüppedt világát felfedező" izgalomrólbeszélt. A „hatalmas kincs" felfedezéselázba hozta a költőket, előadóművészeketis. „Vajha lenne valaha bátorságom éstehetségem továbbadni a pódiumról anagyközönség-nek ősi kultúránk ebizonyságait" - vallotta Török Erzsébet1970-ben (New Yorkban 1972-benmegjelent lemez őrzi számunkra anagyszerű vállalkozás emlékét). Közis-merten erre a népköltészeti anyagra épí-tette Földédesanyám címmel nagy hatásúelőadóestjét Jancsó Adrienne is.

Most már a tudomány és a kamarajel-legű művészi előadóestek, az EgyetemiSzínpad és a Radnóti Színpad szűk körűértelmiségi keretei közül kitörve populá-risabb környezetbe került át ez a költészet:Novák Ferenc jóvoltából a Szeged kör-nyéki gyűjtés megszólalt a Dóm téren.Mintegy az eredeti forrásvidék közelében,a népi misztériumjáték és búcsúk, vásárokvilágát idéző környezetben a nemzetközifesztivált ünneplő szegedi „sokadalom"keretei között lelt újszerű hazára az„elsüppedt világ".

Jelenet a Boszorkányok, varázslatok előadásából (Szegedi Szabadtéri Játékok).Középen: Ráckevei Anna és Bubik István (Nagy László felv.)

RÓNA KATALIN

Még a hold is feljő

A Hamupipőke Szentendrén

Még egy nyár és huszadik születésnapjátköszöntheti a Szentendrei Teátrum. Las-san két évtizede annak, hogy a főiskolásZsámbéki Gábor és az ötlet megvalósító-jaként Békés András, Békés István iro-dalmi tanácsadásával, színházat álmodottSzentendre bűvös-bájos főterére. Szín-házat a térre, a házacskák és a templomtövébe. Színházat, mégpedig úgy, hogy azne váljék el sem a helyszíntől, sem a napiélettől. Játsszék benne a lakóház, aszentély éppúgy, mint az ott lakókkíváncsi nézőserege. Még akkor is, ha atörténet, a cselekmény távoli napjainktól.Teátrum alakult, hogy népi játékokatmutasson be a magyarországi színjátszáskezdeteiből, s hogy kihasználva a tér adtalehetőségeket, vígoperákkal, zenés játé-kokkal szórakoztassa a nagyérdeműt.

Hőskor volt az az idő. Akkor még nemtermett minden bokorban nyári színház,akkor még nem volt „minden magáravalamit is adó városban" - ahogy mamondani szokás - szabadtéri előadás.Dehogyis fordulhatott volna elő, hogy atelevízió riportere - szinte erőszakosanvárva a feleletet - adja szájba interjúala-nyainak a választ: elegük volt mára nyárirumliból, unják a fölfordulást. Pedig bo-csássuk előre, az idei évad - fölidézve aScapin Jörfaugjainak előző esztendei jelesprodukcióját és bemutatva a Hamupipőkét- a teátrum legméltóbb évadjainak egyikevolt.

Méltó, mégpedig a szónak abban anemes értelmében, ahogy annakidején aSzentendrei Teátrum zászlót bontott: ha ajáték a múltból szól is, a játéktér, a nyáriégbolt úgy kívánja, együtt kell élni Szent-endre valóságával. Természetesen vannakennek olyan igen egyszerű és kézenfekvőmegjelenési formái is, mint hogy játsza-nak a teret övező házak és boltocskák,hogy használják a sikátorokat és az utcákemelkedését-lejtését, hogy ne legyen va-lóságos színpad, legföljebb egyetlen do-bogó adjon a játéknak magaslatot, hogyelőadás előtt fagylaltot kínáljanak, hiszSzentendre egyik mai „nevezetessége" aGörög utcai fagylaltozó, hogy színészek,zenészek, rendező elvegyüljön a közön-séggel az előadás előtt a leendő színtéren.Mindez igen kedves, önként adódó

játékossága lehet a produkciónak, amelyközel hozza a művészt és nézőjét.

Békés András nem ezen a nyáron mu-tatta meg először, hogy mestere az élet-teremtésnek, a valóság és színház ekkéntlétrehozott együttélésének. Mint ahogyazt is pontosan érti-érzi, hogy a könnyedés semmiképpen sem könnyű kézzel ke-zelt operajátszásnak ragyogó helyszíne aszentendrei beszögellés a templom és aházacskák tövében. Mostani Hamupipő-ke-rendezése szellemiségében és a meg-valósítás módjában tökéletes folytatásaannak a sorozatnak - talán nem túlzásmegelőlegezni a sorozat lehetőségét -,amelyet két esztendeje a Szerelmi bájitalpontosan kidolgozott közeljátékokra ésrögtönzésekre épült nagyszerű előadásá-val megkezdett. Amint Donizetti vígope-rája és énekesei örömmel éltek együtt atérrel, a közönséggel, a lokálpatriótaanakronizmusokkal, úgy elevenedett mostmeg Hamupipőke mesés története is, érez-tetve zenészek-énekesek-rendező közöskedvét és szándékát: igazi színházatteremteni, amelyben a színjáték osztozikaz énekesi teljesítmény elsődlegességével.

Amint elcsitul a zsibongás, leáll a for-gatag, elcsendesednek a nézők: egyez-ményes jelét adva, kezdődhet a játék. Afölcsendülő nyitány első hangjaira amagasban halvány tüllfüggönyutánzat lib-ben át a tér fölött, mintegy emlékeztetve aSzerelmi bájital nyitóképére. Akkorugyanúgy libegett a „színpad" fölött afüggöny, éppígy csipkelődött: tessék, ímeitt a színház, függöny is van, ha arra vártok.Csipkelődés? Lehet, annak is jó. Vagyegyszerűen a színpadi varázslat kezdeté-nek jelzése. Bármelyik legyen is, ma már aszentendrei operaestek elmaradhatatlan,állandósított kellékének tekinthető. Erreutal, hogy Csanády Judit eme két évelőttről megőrzött díszleteleme mostHoppál Judit tértervében szerepel, ötle-tesen illeszkedve a díszlet egészénekszellemes megoldásához. Amelyben külö-nösen jól érvényesül a részelemek össze-hangoltsága, a kellékek motívumgazdag-sága éppúgy, mint az ugyancsak HoppálJudit tervezte kosztümök karakterizáló-képessége, tarka változatossága.

Gyermekmeséből teremtődött opera-színpadra Rossini vígoperának nevezett,ám sok vonatkozásában inkább a lélekrehatóan szentimentálisra sikeredett és csakegyes részleteiben vidámító zenésdarabja, a hamupipőke. A mostoha sorbajutott s onnan csodás módon trónrakerülő, jóságos és szépséges leányka tör-

ténetében a szentendrei együttes jó ér-zékkel fedezte föl az alkalmat: az opera-előadás attól még hű maradhat szerzőjé-hez, nem követ el színpadi szentségtö-rést, ha humorral és csipetnyi iróniávalfűszerezi a játékot.

Békés András rendezése igen pontos.Színészvezetése - örömmel nevezzükszínésznek az énekeseket, nem mintha ezrangbéli különbség lenne, inkább csakminőségi eltérés: az operaénekesi fel-adatok ezúttal jeles színészi munkávalpárosulnak - biztos érzékkel, következetesgondolkodásmóddal késztette a mű-vészeket a vígoperai elemek és jelképekfölerősítésére, amelyek a közeljátékbanteljesedhetnek ki. Ugyanakkor az operaigényei szerint megőrizte s az énekesi tel-jesítményeket kiemelendő hatásos fény-játékokkal erősítette föl azokat a képeket,amelyek nem nélkülözik a mese drá-maiságát. Az imigyen szükségszerű el-lenpontozás kényes egyensúlyát terem-tette meg és teljesítette ki a rendezés.Mert mi sem vígjátékibb pillanat, mintamikor a hercegi álruhába öltözött szolgakötélhágcsóról ereszkedik alá, hogyugyanitt közlekedik spiccéből fölemel-kedve az egyik gonosz testvér, aki utóbbdühében a szó szoros értelmében falramászik a tér egyik házán a boltrácson,hogy aztán fönnakadjon a cégbetűkön.Vagy amint a zord atya hálósipkábanhatalmas, tarka foltos takaró alól kecme-reg elő. S' mi sem szimbolizálhat jobbanegy vígoperai áriát, mint a Don Magnificokezében tartott, majd egyre továbbadogatott, föl- s letekert pamutgombo-lyag. Amint e képek és társaik pontosarányérzékkel, humorral fűszerezett iró-niával teszik élvezetessé a játékot, a helyszelleméhez igazodik s egy pillanatra semválik hiteltelenné, amikor Don MagnificoKrúdy Gyula Álmoskönyvéből keresi afeleletet arra: mit jelent az az álom,amelyben a szamár madárrá változik.Majd mintha a világ legtermészetesebbdolga volna, veti oda Hamupipőkének:„Súrold fel a Főteret!" Egy percre sefeledjük, Szentendrén és a Főtéren va-gyunk. A rendezői elgondolás szerintegyetlen komédiás ötlet sem veszhetkárba, amely segíti, de egy pillanatra semteszi olcsón magamutogatóvá az opera-előadást.„Békés András rendezésevisszaadja az operai színjátszás hitelét."Két esztendeje e folyóirat hasábjain írtukle e mondatot a Szerelmi bájitalelőadásával kapcsolatban. S most márlátszik, a visszaszerzett hitelesség nemegyetlen be-mutatóra szólt, él tovább. Azénekesek,

miként akkor is, szerepformálásukban,jelenlétükben és játékosságukban, alak-jukban és a lélek rezdüléseiben is viselik,élik figurájukat. Békés András biztos ren-dezői érzékkel ezúttal is úgy válogatta kioperaénekeseit, mondjuk inkább úgy,partnereit, hogy megteremthesse velükaz együtt játszás jóleső örömét.

Hamupipőke jóra intő szerepét érzelmikönnyedséggel, fölényes technikai tudás-sal, személyiségének tiszta bájával for-mázza magávalragadóan Pánczél Éva. Esz-közei finomak, természetesek, egyszerűek.Képes arra, hogy csipetnyi iróniával is fűsze-rezze Hamupipőke alakját. Ahogy titokza-tosan, figyelmeztetőn fölemeli mutató-ujját, s ilyenkor halvány, ám sokat sejtetőmosoly suhan át arcán, az pontosan érzé-kelteti: Pánczél Éva érti-tudja a játékot. Aszínpadi megfogalmazás éppoly természe-tes számára, mint az énekesi teljesítmény.

A bumfordi, pipiskedő, gonosz testvér-pár megjelenítői - Sudlik Mária ésZempléni Mária - hatásos színészitechnikával és nagyszerű operaénekesijelenléttel teremtenek kacagtató alakot.Ok ketten mindent tudnak és mindentmeg is tesznek, amit vígoperában avidámításért lehetséges. Sudlik Máriatenyeres-talpas bővérű humora éppellentéte Zempléni Mária spiccen tipegő,akrobatasikerekre törő groteszkiróniájának. Épp ezért megjelenés-ben ésszerepformálásban oly bravúrosanegészítik ki egymást, hogy az már maga aszínpadi tökély. Mindezt természetesenteszi teljessé hibátlan énekművészetük.Szép példáját adják: éneklés és színpadijáték nincs egymás ellenére, nem akadá-lyozza egymást, épp ellenkezőleg, egymástkiegészítve egységet alkotnak.

Miként ez az egység jelenik meg Gre-gor József Don Magnifico-formálásábanis. Gregor játékos szenvedélye, förgete-ges humora, ellenállhatatlan tréfás kedvejól érvényesül és együtt él operaművészivirtuozitásával.

Szentendrén Sárkány Kázmér találé-kony mesei alakot hozott Dandini, a her-ceget játszó szolga népi alakjában. Ko-vács Attila tisztán, fegyelmezetten, való-színűleg szerepe szerint kevésbé színe-sen hozta Ramiro herceg alakját. A neve-lőt, jól illeszkedve az együttesbe, Kenes-sey Gábor énekelte. A szólisták mellett alátványos előadás statisztériája és a zene-kar teljes szívvel-lélekkel vett részt ajátékban, szolgálva és élvezve az együttjátszást, a nemes szórakoztatást. S tud-juk, csak az együtt játszás emez örömetehet teljessé egy ilyen előadást.

Végül, de legkevésbé sem utolsósor-ban: a Szentendrei Teátrum előadásánakzenei vezetője és karmestere ismét igazijátszótársa volt a rendezőnek és a színé-szeknek. Selmeczi György - nem előszörírjuk le örömmel - különös színházi ér-zékkel rendelkezik. Nemcsak nagyszerűzenész szakember, s így pontos irányítójaa zenekarnak, hanem játékos könnyed-séggel és természetességgel vesz résztjelenlétével-lényével maga is a játékban,teremt így együtt alkotótársaival tökéle-tes, sokoldalú színházi élményt.

A Szentendrei Teátrum - ezt jólesőérzéssel immár harmadik esztendejenyugtázhatjuk - némi sikeres és sikerte-lenebb, mert stílus nélküli kalandozásután - visszatalált önmaga útjára. A kétoperaelőadás és a Scapin furfangjainakvígjátéki hangjával meglelte azt a stílust,amely e terecske sajátja. A csillagokállása és a hold följötte, akárcsak a Hamu-pipőkében, kedvez a teátrumnak. A példamutatja, élni lehet és kell vele!

Rossini: Hamupipőke (Szentendrei Teátrum)Fordította: Huszár Klára. Díszlet-jelmez:

Hoppál Judit. A rendező munkatársai: MerczelMária, Lehoczky Orsolya. Karmester: Sel-meczi György. Rendezte: Békés András.

Szereplők: Kovács Attila, Sárkány Kázmér,Gregor József, Zempléni Mária, Sudlik Mária,Pánczél Éva, Kenessey Gábor.

KŐHÁTI ZSOLT

Egy népszínmű rétegei

Móricz Sári bírója Kisvárdán

Nem volt oktalan vállalkozás színre vinniMóricz Zsigmond csaknem nyolcvan-esztendős darabját, a Sári bírót a kisvár-dai téglavármaradvány tövében.

Ez a nyírségi ihletésű népszínmű elevesikerre számíthatott a szabolcsi nézőkkörében, hát még a kisvárdai nyári játé-kokhoz odanőtt, helybéli származású,közkedvelt Mikó István zenei gondozá-sában, fölléptével. Még az ábrázolt s amai kor egynémely hasonlósága is kezérejátszott a rendező Halasi Imrének. „Ret-tenetes ez a drágaság. Meggebed azember tülle" - már a címszereplő elsőmondatára fölkapjuk a fejünket, s tagad-hatatlan az is, hogy az elénk táruló példá-zatnak - harminchárom évi bíráskodásután adjuk már át a helyet egy fiatalabb-nak - is van „üzenete". Bár az egész játékamolyan kedvesen maradi szórakoztatás.Falvédő-bölcselkedésre épül: úgy hiszikaz asszonyok, hogy ők irányítják a férfi-népet, pedig valójában mégiscsak az tör-ténik, amit az „erősebb nem" eltökél. S aSári bíró előadásának ilyen jellegű, a csa-ládi életre, férj-feleség, szülő-gyermekkapcsolatára vonatkozó fő- és mellékböl-csességei ma is jóízű derűt fakasztanak anézőtéren, hangosan ismételgeti őket aközönség, mintha tévét figyelnének. Vál-toznak hát az idők, de az ízlés, a dolgokszemlélete sokkalta kevésbé módosul.

Eredményként kell tehát számon tar-tanunk, hogy a kisvárdai Sári bíró mér-téktartó a hatásvadászatban és nem ízlés-telen. Kényelmes tempójú az előadás, deitt-ott kellőképp fölgyorsul. Menczel Ró-bert díszletei - módos parasztporta be-lülről s kívülről - jól illeszkednek a hátte-ret adó váromladék hangulatához: igen,efféle feudális romok árnyékában történ-tek meg a Sári bíró-féle históriák.

A szereplőgárda sikeresen birkózik megaz íző nyelvjárásból fakadó szakmainehézségekkel. Hacser Józsa mint bíró-né- szerencsés választás; a népszerű pestiművésznő győzi is hanggal, mozgásbeliindulattal (igen szép, ízléses népiünneplőbe öltöztetik őt a bíróválasztásalkalmából). Ha kell, hanyatt esve haran-goz a lábaival, söprűvel kaszabol, s végül- mi mást tehet - bölcsen lehiggad,nyájaskodik, tudomásul veszi a megvál-

Sudlik Mária és Gregor József a szentendrei Hamupipőkében (MTI-fotó - llovszky Béla felvételei)

arcok és maszkok

tozott erőviszonyokat. Kedves jelenség acímszerepben Simor Ottó: visszafogottkomédiázással tárja föl a figura benső ér-tékeit. (A másik szereposztásban SzabóGyula játszott.) Természetesen megintMikó a valódi főszereplő. Anélkül, hogyszántszándékkal tolakodnék a többiek elé.Varnyú hálás szerep is, a darab egyikmozgatoja. Mikó István szapora oldalpil-ingással jeleníti meg, tarisznyaja állandóanmegtelni kész elcsent holmival. Pompás,ahogyan megtaszítja magát ivás köz-ben,hogy a pohár tartalma minél gyorsabbannyelődjék el: a pálinkától egész ábrázatakéjesen összeborzong. Jó alakitás TahiJózsef Jóskája (Nemcsak Károly isjátszotta ezt a szerepet), együgyűség ésderekasság vegyüléke ez a bírófiú. Barbi-nek Péter erőteljes Pengő Kovácsa érdemelmég említést a férfigárdából.

A női szereplők közül Egervári KláraVerónija méltán kelt harsány vidámságot.Manci (Vándor Éva) és Lizi (Tallós Rita)Jóskáért vetélkedő kettősében az a jó talá-lat, hogy alkatilag teljesen különböznekegymástól. Az talán már a darab hibája is,hogy Liziben nemigen látjuk a bíróné fiata-labb változatát, a Sári bírói hagyománytovábbéltetőjét, a férfiak ügyes(nek vélt)leendő kormányzóját. Mindamellett TallósRita kedves és természetes.

Popzenei hanghatásokkal kísért, nép-dalés magyar nóta határán mozgó zeneianyagot társított az előadáshoz Mikó Ista

van. Időnként a hatvanas évekre és jele-nünkre kacsintó megoldásokkal („bele-sodorja" a muzsikába Mikó a Jöjj el, kék

hajú lány-t s a csipkés kombinéról dalolóSógorokat).

Mostanság szenvedélyes viták folynak aközönségízlésről, a szórakoztatáskívánatos irányairól, üzletről, művészetről.Népszínművek elővétele is mind gyako-ribb jelenség. Kellő mértéktartással - s akisvárdai előadás ilyen volt - az efféletörekvések nem kárhoztathatók. Sőt, eset-leg még az is elképzelhető - a kisvárdaielőadás nem ilyen volt -, hogy a színrevivők megpróbálnak rekonstruálni egy-egyhajdani népszínmű-produkciót, föl-kutatvaaz eredeti zenei anyagot, föl-idézve akorabeli látványvilágot stb., tán még ajátékstílust is. Ha ez olyan buzgalommaltörténnék, mint -mondjuk - egy Csehov-mű előadásinak rekonstrukciója, mégszínháztörténeti jelentősége is lehetne azügynek, a megnemesített szórakoztatáspozitív hozadékán túl.

Móricz Zsigmond-Mikó István: Sári bíró(Kisvárdai Várszinház)

Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez: Pastoralegyüttes. Asszisztens: dr. Tucsni András.Rendezte: Halasi Imre.

Szereplők: Simor Ottó, Hacser Józsa, TahiJózsef, Kovács Nóra, Barbinek Péter, TallósRita, Sipos András, Vándor Éva, EgerváriKlára, Zsolnai András, Mikó István, Simén-falvi Lajos.

STUBER ANDREA

A lovag és szíve hölgye

Szakácsi Sándor es Molnár Piroskaa La Mancha lovagjában

Azt gondolnánk, ha van egy színészünk,akit az isten is La Mancha lovagjának te-remtett, akkor bizonyos időközönként jog-gal és sikerre számítva elő lehet venni DaleWassermann es Mitch Leigh zenés játékát.Hiszen az ideális alkatú színész ezt afőszerepet huszonöt és negyvenöt éveskora között akár újra meg újra el-játszhatja.A mai p é n z h a j h á s z ó -nézőcsa-logató szlrnvilágban voltaképpen érthetetlen is,ha mind ez idáig egyetlen rendezőnek semjutott eszébe kiosztani Szakácsi SándorraCervantes-Don Quijote szerepét, ebben adarabban, amely bár-mikor számíthat aközönség tetszésére. Az ötlet meg nemszületése annál is furcsább, mert a húsképűlovagot nemigen lepte be a por avilágirodalmi könyves-polcon.Ellenkezőleg, határozottan konjunktúrájamutatkozik színpadainkon az utóbbiidőben. A tavalyi nyári szezonban KerényiImre vitte színre Vészi Endre művét, a DonQuijote utolsó kalandját, idén MalgotIstván rendezte meg Gyurkó LászlóBúsképű lovagját, az elmúlt évadban pediga Pesti Színházban láthattuk aWassermann-Mitch-féle zenés változatot,Nagy Viktor főiskolai hallgató ren-dezésében. Elismerésre méltó vizsgapro-dukció volt: hatásosan ijesztő és ijesztőenhatásos. A musicalt most a Pécsi NyáriSzínház társulata mutatta be háromalkalommal Pécsett, kétszer Fertő-rákoson,majd ismét kétszer Szentendrén. BagossyLászló, a Pécsi Nyári Szín-ház igazgatója,az előadás rendezője bizonyára ígyvélekedett: tudok egy (sőt két!) színészt,akire passzol a darab, s ez elég nyomós oka színre vitelre. Ebben neki tökéletesenigaza volt, de mivel az általános gyakorlatmás, a vállalkozást akár jutalomjátéknak istekinthetjük. Egy színész és egy színésznőlubickolásának a vágyott szerepben,mindenki örömére. Jutalomjáték - némimalíciával - azon néző számára is, ki abbaa kivételezett helyzetbe került, hogysikerült megnéznie a produkciót - és látniais belőle vala-mit -, mondjuk a szentendreikét este egyikén. A szervezés ugyanis olytapintatosan háttérbe vonult, hogy szívós éski-tartó nyomozásra késztette az érdeklő-

Móricz Zsigmond: Sári bíró (Kisvárdai Várszínház).Mikó István (Varnyú) és Tahi József (Jóska) (MTI-fotó - Oláh Tibor felvétele)

Szakácsi Sándor (Don Quijote) és Molnár Piroska (Dulcinea) a La Mancha lovagja pécsi előadásában(Tóth László felvétele)

Szakácsi Sándoré Don Quijotéval, a má-sik Molnár Piroskáé Aldonza szerepével.

Szakácsiról évek óta tudjuk, hogy jólénekel, rendkívül muzikális, s e könnye-debb, fiatalosabb zenés műfajhoz belül-rőlvan köze. A romantikus szenvedélyek, aszentimentális érzemények sem idege-nektőle, erre éppen az utolsó vígszínháziszerepében, a Sev i l la c s i l laga Don San-cho-alakításával adott példát. Testalkata -melyben furcsán összegeződik egy ka-masz égimeszelősége egy megtermett férfiszikárságával - és karikírozásra is képe-sítő mozgáskészsége önmagában is elénkvetíti Don Quijote alakját. De adódik alovag a színész habitusából, mentalitásá-ból is. Szakácsiban sok van a cervantesihősből, akit letűnt idők hite és eszméi ve-zérelnek, s folyton megbotlik a realitá-sokban. Ő is őrzi valahol a világmegváltásszándékát s azokat az álmokat, amelyekesetleg naivságnak hatnak, de titkonfölényt és kritikát rejtenek magukban. Azthiszem, minden színész, minden mű-vészDon Quijote egy kicsit, hiszen arra tettefel az életét, hogy szubjektív, belülmegtörténő csodákat hívjon elő. Hinniekell, hogy a látomás fontosabb a látvány-nál, s a belső valóság lényegibb a külső-nél. Ilyen értelemben éppúgy elitember,ahogyan Szerb Antal annak nevezi DonQuijote de la Manchát. S ugyanakkorelméleti ember is, abban a vonatkozásban,ahogy Thomas Mann minősíti Cervanteslovagját: doktrinér, akinek elvei csődötmondanak a gyakorlatban. Ez a kiselkalandozás is igazolja talán, hogySzakácsi a maga Don Quijote-i valóságá-ban áll előttünk. S erről az életszagú tőrőlfakad Molnár Piroska Aldonzája is. Mol-nár Piroska vehemensebb, korosabb, ter-metesebb és cselédebb szolgáló, mint anemrégi pesti színházbeli La ManchaAldonzája, Pápai Erika. S így igazabb.Hiszen a fiatal, csinos, vonzó Pápai Eri

kát nem sok választja el attól, hogy való-ban Dulcinea lehessen. Talán csak a felmo-sórongy. Molnár-Aldonza azonban sem-milyen tekintetben nem felel meg annak aképnek, amelyet az ábrándos lelkületűlovag a szíve hölgyéről alkotott. S tudjamagáról, hogy illúziót csak rombolni tud,teremteni nem. Aldonza inadekvát hely-zetének tragikumát játssza el a színésznőlehengerlő dinamizmussal. Ez az aszszonyjobb sorsra érdemes - mert hiszen ki nemaz? -, ha mégoly durva és közönséges is.Nem taszító, mert kiszolgáltatottsága tesziilyenné. Karcos, csontig keményedett nő,sőt nőstény. Ha hagyná magát megérintenia lovag finomságától, éteri tisztaságától ésköltőiségétől, akkor a saját életét nemtudná tovább elviselni. Védekezik tehát,elszántan, kétségbe-esetten, támadóan.Mit is tehetne egyebet, ha nincs máslehetősége a túlélésre? A lovagok mennek,de az Aldonzáknak maradni kell.

Molnár Piroska - a többiekkel ellen-tétben - elengedi maga mellett a váltáslehetőségét. Azt, amire módot ad a játék ajátékban keret. A Don Quijote-történetetugyanis egy börtönben játsszák el szedett-vedett rabok, kihallgatásra és büntetésrevárók: a spanyol inkvizíció áldozatai. Ittmutatja be regényhősének kalandjait alefogott Miguel Cervantes, bizonyításieljárásként a cellaközi perben, a rab-társakaktív közreműködésével. Szakácsikifordítja-befordítja magát. Cervanteskéntokos, meggyőző, filozofikus, darabon be-lüli és kívüli közönsége számára egyarántkommentál, hirdeti a hit kultuszát. DonQuijotéjára páncélt húz - poézisből -,esetlenségében is szuggesztívnek ábrá-zolja. Olykor még Cervantese öniróniájátis belevegyíti figurája hősi pózaiba. Part-nere a hordóhasú és érző szívű SanchoPanza, Stenczer Béla bájosan bumfordialakításában. Sipos László a foglyok kö-zött nagyhangú, kemény, vagabund Kor-mányzót formál, a mutatványban pedigjoviális, kedélyes, józan paraszti eszű Fo-gadóst. (Egyébként Sipos olyan Kormány-zót játszik, aki énekelni nemigen tud.Vagy Kormányzóként ad elő olyan Foga-dóst, aki kissé botfülű. Harmadik variációtnem merek feltételezni. . .) MolnárPiroska azonban nem vesz fel új figurát arögtönzött színjátékhoz. Személyében abörtönfalak között, a félsötétben ott ül-dögél az igazi Aldonza. Alaposan eltaláltaa szerep. Cervantes úr kiváló ösztönneloldotta meg a szereposztást...

Szakácsi megold mást is. A szentendreikét estén - meghűlés vagy túlerőltetés

dőt. Sem a pécsiek, sem a Központi Jegy-iroda, sem a Szabadtéri Színpadok Igaz-gatósága nem tudott felvilágosítást adniarról, hogy kihez-mihez tartozik a pécsiekvendégjátéka, s hol lehet rá jegyet venni.A bemutató napján Szentendrén egyetlenplakát sem jelzi az előadás szín-helyét, deaki véletlenül eltéblábol a városházáig,azt egy filctollal rótt „üzenet" várja, hogya jegyek a művelődési házban (az holvan?) vagy a Szentendrei Teát-rumpénztárában kaphatók. Utóbbinak kihaltfülkéjében csak egy elárvult táblakókadozik: zárva. Ennyi hányattatás utánaz ember a simább megoldást választja, ésegyszerűen jegytelenül bemegy (ha te-heti). Többen ezt az utat követik - ilyen-olyan szinten bennfentesek -, s mindjárt leis foglalják az első három-négy sort,„leültetve" pulóvereket és egyéb cókmó-kokat. Aztán amikor a fizető vendégekmegérkeznek, be kell érniük a hátrányoshelyzetű hátsóbb sorokkal. Nem lázon-ganak. Talán beletörődtek abba, hogy ezmár a nyári színház sajátossága. A fenn-tartók kirámolnak 10-20-50 sor széket,anélkül hogy a soroknak emelkedése len-ne, büféről nem gondoskodnak, mellék-helyiségre ne is számítsunk, aztán kine-vezik teátrumnak, s elkérnek száz forintota belépőért. Újabban még a dohányzást ismegtiltják isten szabad ege alatt. Itt,Szentendrén is, ahol pedig semmi nincsfából. A dohányos néző sem: rá-gyújtanaa szünet nélkül folyó előadás alatt, annális inkább, mert irritálja, hogy a nyáriszínházi produkciót befogadó cég nemtesz eleget alapvető elvárásoknak - lettlégyen az a közönségé vagy a fellépőtársulaté -, nem nyújt semmit, éppen csak(tiltó) hatalmának gyakorlásával vétetimagát észre. Ám hagyjuk az infra-struktúrát, térjünk rá az előadásra, melykedves, megható, szeretetteljes asszisz-tálás két szép találkozáshoz. Az egyik

színháztörténet

következményeképpen - nincs egészen ahangjánál. A színész ugyan birtokábanvan a szerep által megkövetelt hanganyag-nak, de most nem próbálkozik a maga-sabb régiók kiéneklésével. Nem kockáz-tatja, hogy kínos elcsuklásra kerüljön sor.Amit nem tud kidalolni, azt eljátssza. Snem hiányolja senki a fel nem csendülthangmagasságokat, talán mert épp e szí-nészi trouvaille-tól válnak az énekszámoktánczenei koktél helyett drámai erejűbetétekké. A Dulcineához intézett val-lomás például rendkívüli líraiságával, lágyszépségével nyűgözi le a nézőt. Azt agyönyörű káprázatot kelti, hogy egy min-nesanger vagy egy igazi romantikus hőstévedt ide közénk a XX. századba. Akitlátunk, el kell siratnunk, mert talán mindegy szálig kivesztek mára hozzá hasonlóemberpéldányok. Ahogy Szakácsi felidézia letűnt korok letűnt alakját, egy darabkairigyelni való múltat villant fel előttünk.Molnár Piroska szintén drámai kifejező-erővel operál, s az előadás talán legszebbpillanatait hozza létre Aldonza „protestsongja" során. Molnárban is benne van azene, minden porcikájában - én erre afelismerésre még a Hyppolit, a lakáj lát-tánjutottam -, de amit itt csinál, az meszszemeghaladja a képzett hangot mutató,tisztes énekesi teljesítményt. Tragédiátdalol ki magából, fájdalmasat és félelme-teset, szemrehányót és szívszorítót. Ígydöbbent rá minket, hogy kénytelen szű-kölve menekülni az erényektől, melyeketa révedező tekintetű lovag ráaggatott.Amikor tiltakozó szólama végén össze-törten lerogy a szalmára, hirtelen meg-érezzük benne Dulcinea lelkét. S ahogy aporban fekvő lovag a bokájára teszi kezét,attól mintha az ártatlanság fénylő foltjamaradna ott Aldonza bőrén. Persze ez iscsak hiábavalóság. Hiszen ahhoz, hogy aza tenyérnyi tisztaság érték legyen, agoromba és semmirekellő öszvér-hajcsárok helyett újabb fennkölt, nemesés fogékony Don Quijotéknak kelleneérkezniük. De vannak-e még? Vagy való-ban a manchai volt az utolsó lovag?

Wassermann-Leigh: La Mancha lovagja (PécsiNyári Színház)

Fordította: Blum Tamás. Díszlet: Bach-mann Zoltán. Jelmez: Péter Anna. Karigaz-gató: Lakner Tamás. Rendezőassziszten NagyJudit. Vezényel: Hevesi András. Rendezte:Bagossy László.

Szereplők: Szakácsi Sándor, Stenczer Béla,Juhász László, Molnár Piroska, Sipos László,Gőz László, Spindler Béla, Dávid Marianna,Nagy Éva, Besenczi Árpád, Nagy Judit, KrumÁdám, Bognár József, Darnai Ferenc, LődörJenő, Lukács Szaniszló, Porvay József.

SZIGÉTHY GÁBOR

Dajka Margit utolsómosolya

Nagyanyámék konyhasarkában nagy, fes-tett láda állt. Annak rendje és módja sze-rint benne ládafia, amelyben értékesebbholmikat tartott nagyszülém. A láda tete-jén mindig éppen-fontos dolgok súlyo-sodtak, ritkán nyílt meg s tárta fel titkait acsaládi kincstár. Már nagyobbacska vol-

tam, amikor nagyanyám egy almaszagúdélutánon megmutatta, micsoda csoda isaz a ládafia. Nagy ládában kisebb láda, sráadásul, ha a ládafiát kiemeljük helyé-ből, alatta még egy kis titkos üreg - a lá-dafia rejtekfiókja. Ott őrizték a család leg-féltettebb kincseit. Békésen ölelkezett acsendben, sötétben hajdani szerelmes le-vél, kitüntetés a nagy háborúból, múltszázadi ezüstpénz, apám naplójának meg-sárgult maradék lapjai, régi jegygyűrű,koszorúforgács rég volt esküvőről, gyász-szalag, töltényhüvely. Múltdarabok, ér-tékek.

Dajka Margit 1930.

Életem úgy hozta, két évtized alatt egészlakásomat terjedelmes, zegzugos láda-fiává alakítottam át. Polcokon, szekré-nyekben könyvek, újságok, gépiratköte-gek, vaskos borítékok, asztalokon, ládák-ban, dobozokban papírok, kéziratok, tár-gyak. Mindenféle szellemi érték és limlom.

Néha megpróbálok rendet teremtenimagam körül: mindig találok valamit.

Barna papírdoboz: Dajka Margit kéz-iratai.

Gyerek voltam az ötvenes években,családomban senki nem olvasta a SzovjetKultúra című folyóiratot. Margitka halá-la után került kezembe egy harmincötéve őrizgetett gépirat és a Szovjet Kul-túra 1952. júniusi száma. Ebben volt ol-vasható Dajka Margit Útinaplója. Mar-gitka nem tartozott az írogató színészekközé, ezt az írást minden bizonnyal meg-rendelték tőle: utazik, írjon útinaplót.

Megírta. A sárgult kézirat bizonyítja:az újságban 1952-ben szóról szóra az je-lent meg, amit Dajka Margit papírra ve-tett. Több mint három évtizede írott szö-veg: minden szavát lehet ma vállalni. Daj-ka Margit tehetséges volt; Dajka Margittisztességes volt:

„Hogy mondjam el - mert szinte el-mondhatatlan mindez annak, aki nemlátta -, hogy milyen itt egy Csehov-elő-adás. Csak egy-két pillanatot tudok kira-gadni a darabokból, nem azért, minthaezek kimagaslóbbak lennének a többinél -az egész előadás függönytől függönyig,sőt, még a rákövetkező taps is remekművolt -, hanem mert egy hatkötetes regényis kevésnek bizonyulna arra, hogy min-dent elmeséljek.

A Három nővér kulisszáin például nin-csenek behavazott tájak a háttérben, csu-pán az ablakfüggöny mögött látunk meg-csillanni némi zúzmarát, mégis a levegő-

ben érezni a telet. S akik kintről bejönnek,nem rázogatják tüntetően a havat bundá-jukról - hallani csak, hogy odakint leve-tették -, nem fújják a markukat, mégisbehozzák magukkal a szobába a csípőstelet. Még ha fáznak, azt is mindegyikmásként csinálja! Ahogy például bejönMása, könnyen öltözve, kipirultan, kisséborzongva: mennyire érezni abból, hogy őnem fázhat nagyon, mert belülről melegítia szerelem! Vagy mikor az egyik jele-netben Mása rosszkedvűen menni készül,felteszi a kalapját, és látni rajta, hogy nemtartja vissza semmi, még a születésnapcsaládi melege sem. Ekkor megérkezikVersinyin - most jött Moszkvából -, ésmagával hozza Moszkva levegőjét, anagyvárost, ahová oly kétségbeesetten,olyan reménytelenül vágynak vissza.Ekkor Mása meggondolja magát: marad.Ezt a maradást nálunk azzal asemmitmondó mozdulattal jelezték, hogy»hatásosan« le-veszi Mása a kalapját. AMűvész Színház előadásán a szótlan,egyszerű játékból már sejtettük, hogyMása maradni fog, maradnia kell, amikorutólagfelujjongott bennünk abizonyosság: lám, hiszen már le is vette akalapját! -Észre se vettük, mikorcsinálta! A dölyfös, élveteg, kötekedőgárdatiszt éppen szerelmi vallomásaközben a legundorítóbb: olyan szörnye-teg, hogy a néző önkéntelenül hátrahú-zódik székében az iszonyattól. Mikoreldördül a lövés, Irinában megvillan egypillanatra a sejtelem, de később elmosó-dik. Mikor megmondják neki az igazat,egy szót mond: Tudtam! De ezt úgy tudjamondani, hogy a szó kiejtése előtt egypillanatra ismét hallani véljük a lövést,megvillanni a gyanút, ami akkor keresz-tülfutott agyán, és tudjuk, hogy azt akartamondani: Hiszen tudtam ezt akkor, egypillanatig!

A Ványa bácsi III. felvonásában, a szerel-mi jelenetben olyan tökéletes a korfestés,a férfi ügyetlen esdeklése egy csókért, anő negédes, játékos vonakodása, végülmaga a forró, de mégis szemérmes, arcralehelt gyöngéd csók, hogy szívbőlmulattam. Ezt nálunk nagy mohósággal,nagyon is olcsón sütötték el: nagy csók,ölelés, aminek a kellős közepibe toppanbe Ványa bácsi, aki persze rögtön tisztá-ban van mindennel, és a csokrot hatásos,szentimentális lemondással helyezi a zon-gorára. Itt egészen más volt. A röpke csókután, a csók okozta ijedtségtől azonnalszétrebbennek, s az ekkor belépő Ványabácsi, csokorral a kezében, csak a levegőfeszültségéből, csak a nő árulkodó zavará-ból tudja meg, hogy mi történhetett. Ilyenés ehhez hasonló árnyalatok tömege zu-hogott rám: egyik meglepetésből még fölsem ocsúdtam, máris a másikba estem."

A kinyomtatott szövegbe itt fénykép éke-lődik. Moszkva, Vörös tér, 1952. május 1.Tribün, háttérben az Elnöki Tanács épü-letének zöld kupolája, lobogó zászló. Atribünön nyolc-tíz arc, a magyar küldött-ség tagjai. Ki mosolyog, ki nevet, van, akiúgy érzi, integetnie kell. A kép szélén állDajka Margit. Arca feszült, zárt, tekinteteelkaphatatlan. Az előtte álló válla fölöttlátszik, amint bal kezét magához szorítja,tenyerében egy almát tart. Szín-házbanvan.

„Új darabot próbálnak a dohányzóban. Ahétfejű sárkány kismiska ahhoz képest,ahogy itt őrzik a próbatermet. Nem átjá-róház ez, nem kaszinó, mint minálunk,hanem a legszigorúbb szentély, ahol vas-fegyelem uralkodik. Hosszas ostrom utánnagy nehezen, kelletlenül beengednek.Odabent néhány színész van meg egyrendező. Ügyet se vetnek ránk, annyira el-mélyülnek a munkában. Tolmácsunk csakegészen halkan mer suttogni, így magya-rázza, hogy mit játszanak. Annyira átélikszerepüket, hogy egy teljesen kész elő-adáson érzem magam, még a kosztümökhiányáról is megfelejtkezem. A rendezőjegyzeteket készít. A jelenet végén alapo-san megmagyarázza az árnyalatnyi hibá-kat. Utána elölről kezdik. S ekkor meg-döbbenek: a szinte teljesen kidolgozott-nak, késznek vélt jelenet helyett valamiegészen mást látok, egy ismeretlen, min-den eresztékében teljesen új darabot!

Nem, ők nem toldják-foldják, nem egé-szítik ki apró jellegzetességekkel a figurá-kat, nem olyan szegényesek és fantáziát-lanok, mint mi. Ha kell, bátran eldobják

Madách Színház, 1941. (Pünkösti Andor, Bartha Jolán, Szendrey Márta, Dajka Margit, Gábor Miklós)

a már meglévőt, és egy teljesen újat, job-bat teremtenek helyette. Gazdagok: telikmiből! Mióta próbálják ezt a darabot? - kér-

dezem a rendezőt. Még csak nyolc hónapja - hangzik a

felelet!Bejön a szobába egy másik rendező,

figyeli barátja munkáját. Nem szól bele,nem ócsárol semmit; úgy figyeli az egé-szet, ahogyan egy vegyész nézhet egy ké-miai folyamatot: tárgyilagos rokonszenv-

vel. Majd megbeszélik együtt a problémá-kat, közös célért való segíteni akarással.

Gyanakszom. Nem akarom elhinni, hogyez így is lehet. . . Eszembe jut Budapest, amiszínházaink, ahol, ha belép az ember, megütiaz orrát a püffeszkedő kiskirályok erőszakos-kodó, rágalmazó, émelyítő büdössége...

Tekintetem végigjárja a rendezőket, majdmegnyugszik a színészek őszinte, igaz játé-kán... Es látom rajtuk, hogy lehet. Lehetmásképpen is színházat csinálni!"

A doboz alján sárgult papírlap: kézirat,aláírás és dátum nélkül. Csak a szövegalapján állapítható meg, Dajka Margit elevelet 1951-ben írta. A Madách Színházebben az évben február 27-én mutatta beMóricz Zsigmond Rokonok című szín-művét. Dajka Margit Szentkálnaynét ját-szotta; Kati néni szerepét - amelytől sza-badulni akart - végül Gombaszögi Ellaformálta meg.

Színésznek általában nem célszerű túlsá-gosan hangosan és határozottan az igaz-gatóságnak nemet mondani. A színészkiszolgáltatott: élete, művészi léte attólfügg, játszik-e, de az igazgatóságtól függ:játszhat-e. Roppant tehetsége sem mindigmenti meg a színészt a mellőzéstől. 1951-ben Timár József például éppen fény-képügynökként barangolt a nem éppenmosolygós boldogságú magyar vidéken.Különös bátorság kellett tehát ez idő tájtellenszegülni az igazgatók akaratának,mert nem csupán művészi mellőzés, deemberi, gyakorta politikai megbélyegzés iskijárt az ellentmondóknak, a saját fejükkelgondolkodni akaró rendbontóknak. És akitbokáig érő vízben kényszerítenek úszni,gyakorta inkább óvatos lesz, mintsembátor. Abból a bölcs megfontolásból, hogymég mindig jobb, ha a hasát horzsoljavéresre, mintha a fejét veszejtik e]. DajkaMargit nem volt ilyen nagyon bölcs. Ten-gervízben sem félt, nem akart most bokáigérő vízben sem kapálódzni, sem lubic-kolni. És nem akarta elhinni: lehet bokáigérő vízben úszni. Es azt is tudta: ha csakbokáig érő vízben szabad úszni, akkor nemérdemes a hullámok meghódításával pró-bálkozni. Sem 1951-ben, sem máskor.

A ládafia megőrizte Dajka Margit 1959-ben írott felmondólevelét. Megint bokáigért a víz a színházi medencében.

„A Petőfi Színház IgazgatójánakBudapest

Megkaptam a Színház hivatalos pecsétjé-vel ellátott választ a februárban beadottkérelmemre.

Az érdemi résszel - jubileumi jutalomkifizethetősége vagy ki nem fizethetősége- nem foglalkozom, mert ez elég világosankivehető a Művelődési Minisztériumállásfoglalásából. Végeredmény-ben:tévesen tájékoztattak engem azok, akikebbe belevittek. Tévedés, kész.

Azonban van ennek a Petőfi színháziválasznak más oldala is.

Elsősorban azt kell kérdeznem, hogyszínészi pályafutásom állomásainak iga-zolására ki a »hivatalos személy, vagy kik aszemélyek«, ha nem a volt igazgatóim,illetve más vezetőségi tagok? Hogyanértsem azt az aláhúzott indoklást, amelyszerint »magánszemélytől származó iga-zolás nem fogadható el...«? Szóval kide-rül, hogy én nem tudtam igazolni, hogynegyven éve a színpadon működöm.

A végén ugyanis ez áll: »Miután Ön azelőfeltételeket az előírásnak megfelelőenigazolni nem tudta, a jubileumi jutalomkifizetésének lehetősége nem áll fenn.«

Előrebocsájtom, hogy személyemmelkapcsolatban semmiféle kivételes elbá-násra nem tartok és sohasem is tartottamigényt. Nemcsak azért, mert államren-dünknek - helyesen - ez felel meg, ha-nemilyenfajta igények tőlem mint ember-

„Tisztelt Igazgatóság!

Már 3 esztendeje vagyok a Madách Szín-ház tagja, s ahogy visszatekintek erre azidőre, azt kell látnom, hogy hiába töltöttemaz időmet, mert a Színház - bár módjábanállott - nem vette hasznomat. Már nemvagyok olyan fiatal, hogy ráérnék parlagonheverni, viszont olyan öreg sem vagyokmég, hogy holmi megbízható házi-bútorlehessek a színháznál, akit penészednihagynak azért, hogy csupán dohosszerepekre rángassák elő. Nagy erő vanbennem, és ezt nem tudom és nem akaromelaprózni. Nem akarok örökké bokáig érővízben úszni, mert felhorzsolom a hasamat.Belátom, hogy nem volt igazam, amikorjátszani akartam a most színre kerülőMóricz Zsigmond-darabban, mert ez ismétcsak arra lett volna jó, hogy én indítsak elegy darabot az első felvonásban. Nekem alelkemet is ki kell ficamítanom a Kati néniszerepében, míg más színésznő sokkalkevesebb öncsonkítással tudja megoldaniezt a feladatot. Lemondok erről a szerepről.Játssza el az, akinek örömet okoz."

Horvai István, Dajka Margit, Major Tamás és Latabár Kálmán - szovjet művész társaságában, 1954.

től mindenkor távol állottak. Ezt sokantudják, különös, hogy éppen a saját szín-házam nem tudja, hogy mivel lehet engemhalálosan megbántani. Vagy tudja, éséppen azért történt így?

Félreértés ne essék: mindezt nem a juta-lom kifizetése céljából írom le. Azt már elsem fogadnám ez után a stílus után.

Hanem azért foglalkoztam vele, mertígy remélem, nem kell külön indokol-nom, hogy ezennel felmondom a szerző-désem, természetesen a jövő színháziévadra értve. A mostani évadban teljesí-tem kötelezettségeimet.

Képtelen vagyok annak a színháznaktagjaként működni, amely dialektikusmellébeszéléssel indokolja a kérés eluta-sítását. Miért nem méltattak őszinte vá-laszra? Például, hogy a forma nem meg-felelő, kérjük, tájékozódjék az előírások-ról, és ha fenntartja kérését, annak meg-felelően újítsa meg? Értsük meg egymást:a »hogyan« és nem pedig a »mit« bizonyítamellett, hogy a Petőfi Színház sértőenbeszél tagjaival. Mert ez a válasz - sok-

szorosítvány. Ha más lenyeli, tegye. Éninkább más természetű munkát végzek,nem mint sértett díva, hanem mint em-beri és művészi méltóságához ragasz-kodó egy ember. Egy akárki.

Kérem, ne akarjanak megnyugtatniazzal, hogy »gikszer« történt szemé-lyemmel kapcsolatban. Ugyanis tiltakoz-nám az ellen, hogy engem más elbírálásalá vegyenek a stílus megválasztásakor,minta színház bármelyik más tagját. S haebből a felfogásból indulok ki, meg ismondtam, hogy miért nem bírok maradniennél a színháznál. Nem tettetem magamhülyének, mintha nem venném észre,hogy egyenes elutasítás helyett átlátszóanhamis indokláshoz folyamodott a vezető-ség a pályázókkal szemben.

Én ezt a választ nem vagyok képesegyetlen személy valamiféle melléfogá-sának tekinteni.

Kérem felmondásom tudomásulvételét.Budapest, 1959. március 25.

Tisztelettel:Dajka Margit"

1973 tavaszán, amikor Latinovits ZoltánKödszurkáló című könyve megjelent, méga könyv szakmai értékeit óvatosan el-ismerő pályatársak közül is sokan aztvetették a kiváló színész szemére: művé-ben feleslegesen sok a személyeskedődokumentum, s aligha volt szerencséskönyvének bevezető fejezetében közzé-tenni - igaz, nevek említése nélkül -hivatalos levelezését a Vígszínház igaz-gatójával. Színész és igazgató magán-ügyeit nem okos dolog a nyilvánosságelőtt megszellőztetni - vallották sokan.Latinovits Zoltán e levelezés nyilvános-ságra hozatalával egyet akart bizonyítani:a színészt gépalkatrésznek tekintik amagyar színházakban, a színház csere-berélhető tartozékának, tárgynak, nemművésznek; olyan munkavállalónak, aki-nek jogai nincsenek, csak kötelességei, svéleménye csak akkor lehet, ha ez egy-beesik a felsőbbség elképzeléseivel. Azérzéketlen hivatalnokhang, ahogy művé-szek ügyeit kezelik színházainkban - ezjóra nem visz, nem vihet soha, mondtaHamlet Helsingőrben, mondta Latinovitsa Vígszínházban.

Dajka Margit 1959-ben még nem is-merte Latinovits Zoltánt. S a Színészki-rállyal ellentétben Dajka Margitot sohasenki nem nevezte sem kötekedőnek, semverekedőnek, sem nagyhangúnak, sembotrányhősnek. Legendák meleg szívé-ről, jóságáról, mosolygós kedvességérőlkerengtek, arról soha nem szólt a fáma,hogy valakit durván megbántott volna, sigazgatói sem úgy tartották számon, mintakivel állandóan vitatkozniok kell. Esmégis: 1959-ben Dajka Margit pontosanolyan alaphangú levelet írt a Petőfi Szín-ház igazgatójának, mint Latinovits Zoltán1970 őszén a Vígszínház vezetőségé-nek.Mindketten arról panaszkodnak: a színésznem gépalkatrész, hanem érzékenyművész; bürokraták nem értenek amegszólaltatásukhoz. A fejsze remekjószág, ha fát akarunk aprítani, de egyhangversenyzongorából fejszével nemlehet dallamokat kicsiholni. Aprófát ha-sogatni fejszével egy hangversenyzongo-rából viszont nemcsak felesleges, debűnös ostobaság is. Logikus: ha valakifejszével nyúl a hangversenyzongorához,annak kezéből ki kell venni a fejszét.Latinovits Zoltán és Dajka Margit egy-mástól függetlenül, de egybehangzóanígy gondolkodott. Sajnos nem nekik ked-veztek a körülmények. Színházaink tájé-kán néhány hangversenyzongorát szépakkurátusan aprófává hasogattak az el-múlt évtizedekben.

Moszkva, Kijevi pályaudvar 1952. április 29.Balról a második (Dajka Margit mellett) R. Sz. Sztrucskova, kalapban Oláh Gusztáv

négyszemközt

Dajka Margit viszont 1963 tavaszánmegismerkedett Latinovits Zoltánnal, scsodálatos barátság szövődött kettejükközött. 1984-ben egy baráti beszélgetésközben készült hangfelvétel így örökítettemeg a Latinovits Zoltánról mesélő DajkaMargit emlékeit.

„Nekem rettentő sok nagy művészél-ményem volt, és rettenetesen gyönyörűnagy szerelmeim voltak - így ilyen szí-nészek: például Sugár Károly, CsortosGyula, Somlai Artúr, Törzs Jenő... és nemis tudom fölsorolni, hogy milyen sok volt,és ezt valahogy, ezt úgy egyből éreztem aZoliból, nemhogy utánozta volna, hanemaz a töméntelen színes tündéri széptehetség, ami a Zoliban hát ígykisugárzott, az mind benne van, mindösszpontosít az összes kedvenceimmel.. .

És rettenetesen szerettem, de egy kicsitféltem tőle mint ember. Én is valamitelhittem, huszonöt-harminc százalékotabból a százból.. .

Egyszer összetalálkoztunk a TháliaSzínházban, ahol hát rettentő nagy él-mény volt, és gyönyörű volt vele dol-gozni. Gyönyörűen dolgoztunk, és egy-szer... egyszer bejött hozzám, és aztmondta, hogy ő most a kórházból jött,mert . . . mert az Éva beteg, és akkor...akkor úgy nekiesett ott az ajtónak, ésolyan zokogógörcs jött rá és olyan, úgykiszakadt belőle ez a szörnyű... úgy lát-szik, nagyon uralkodott magán, és aztmondta, hogy az Éva... nagyon beteg, deott van az anyám mellette. Es ez a vallo-mása, ez olyan rendkívüli módon megha-tott engem, hogy rögtön kiegészült mostmár az a harminc százalék is, és mindeneltűnt, és... hogy milyen csodálatos em-ber, és hogy milyen büszke vagyok rá,hogy nekem mondja ezt el, hát mert.. .szóval egész odavoltam a boldogságtól,és na, mondom, ez az, ami még, erre vol-tam kíváncsi, hogy milyen ember, éshogy hogy tud szeretni valakit. Es ezrendkívül meghatott engem, és akkorrettentő jóba lettünk. A világon mindentmegmondhattam neki, őszintén, soha nemvolt megsértve, hanem nagyon boldogvolt, és nagyon őszinte volt hozzám, ésmindent elmondott."

Három éve készült e hangfelvétel; többmint negyedszázada a most következőlevéltöredék. Dajka Margit megírta, nemküldte el. Emlékei között őrizgette. Né-hány mondat, dátum nélkül; a sárgultpapír, a szerep, amelyre hivatkozik s aFaluszínház nevének említése is csakvalószínűsítheti, talán az ötvenes évek

derekán született e pár sor: a színésznőfinom rajzú önarcképe.

„Kedves Pista!

Nagyon sajnálom, hogy nem tehettemeleget kívánságának. Reggeltől késő estigpróbálok, és ilyenkor megszáll a félelem.Szenvedek, mert megint egy szörnyetegetjátszom, s a próbákon kilóg a lólábam aszerepből. Mióta az emberség s nempedig a színészet a legmagasabb ideálom,kimondhatatlanul érdekel a Falu-színházsorsa. Milyen kár, hogy nem tudtammegnézni magukat. Maga is tiszteletetkelt bennem, nem csak a munkája miatt,hanem azért is, mert gondol rám. Ezérthatároztam el, hogy leszállok olymposzimagaslatomról, és írok magának. Hogyvan?

Én most kínok között szabom a szere-pemet, természetesen ezért külön imád-nak munkatársaim, ami nekem nagyonterhes."

Mióta az emberség s nem pedig a színészeta legmagasabb ideá lom.. .

1986. május 15. Délután két órakorRuttkai Évával meglátogatjuk a kórház-ban Dajka Margitot. Margitka egy fotel-ben ül, férje, Lajtos Arpád jön-megykörülötte, megigazítja Margitka felpolcoltlábát, vázába helyezi a virágot. Csak párpercre jöttünk. Senkit nem fogadunk,csak titeket - mondta tegnap Árpád, ami-kor telefonon kerestem őt.. .

Két óráig maradunk. Á halálosan betegRuttkai Éva a halálosan beteg DajkaMargittal színházat játszik. Nekünk, ma-guknak. Mindegyik a másikat akarja vi-gasztalni: nevetnek, panaszkodnak, mesél-nek, pletykálnak: szeretnék boldognaklátni a másikat.

Mosolygunk, nyeljük a könnyeinket.Margitka megfogja a kezem, a szeme

csillog - nevet? sír? -: Á fene akar már szí-nésznő lenni, csak szeretnék egyedül meg-mosakodni... Nevet. Sír.

Négyen voltunk a szobában. Azóta há-romszor voltam temetésen.

Egy útinapló részlete, két levél, né-hány fénykép, egy kézirattöredék, hang-szalag - és Margitka könnyeken át fénylőmosolya a kórházi alkonyatban: a feneakar már színésznő lenni, csak szeretnékegyedül megmosakodni. . .

Egy nagy színésznő életének bennemélő csillogó cserepei.

Ha fény éri őket, világítanak.(1986. december)

ZELKI JÁNOS

Az egyensúlyozás művészete

Beszélgetés Léner Péterrel

- Ha Léner Pétert soha máskor nem fag-gatták újságírók, csak amikor új színház-ba költözött, már akkor gyakorlott nyilat-kozónak számít. Nyolc színház, ha jól szá-molom, huszonhat év alatt, volt tehát mirőlbeszélnie mindig, ha kérdezték; nem istudom, lehet-e állandóan újat mondani, ésfőleg fontosat? Újat, ha kell, mindig tudok mondani,

mert valami új mindig foglalkoztat. Svégül is az ember szeret nyilatkozni,mert örül, ha érdeklődnek iránta, akárazért, mert elment egy színháztól, akárazért, mert kitüntetik éppen, de ha min-dig a lényeget kell megfogalmazni, akkoróhatatlanul sok periferiális dolog is elő-kerül, az alapvető célok ugyanis nem vál-toznak olyan gyakran. De annak ellenére,hogy szívesen mesélek magamról - hiszenez egy beszélgetős pálya, itt mindenkiszeret és tud is beszélni -, most mégisszívesebben venném, ha nem azelveimről, terveimről, hanem inkábbrólam írnának. Ha megfogalmaznánakengem: ki is ez a színházi ember - errevolnék igazán kíváncsi. Én ezt egyedül nem vállalom, de meg-

próbálhatjuk együtt. Olvastam, hogy voltsegédmunkás, tisztviselő, még csapos is,mielőtt a „pályára" került. Gondolt márakkora színházra, az íróasztal vagy a pultmögött? Nagyon is készültem erre. Olyan ba-

ráti köröm volt, amely erősen érdeklő-dött a színház iránt. Bár színész akartamelőször lenni, de a színház egésze von-zott. Tizennégy és huszonöt éves koromközött, azt hiszem, minden előadást lát-tam Budapesten. Eljártunk a Vígszín-házba, a Nemzetibe, az Operettbe, min-denhova. Ebből a társaságból - külön-böző periódusokban - egy osztályba jár-tam Lengyel Györggyel, Sztankayval,Kézdy Györggyel, Balogh Gézával, akimost a Bábszínháznál van. Emlékszem,előadásokat szerveztünk lakásokban, deazért nem voltunk különösebben elszán-tak, nem volt ebben semmi görcsös ön-mutogatás, inkább csak játszottunk. Az-tán amikor érettségiztünk, 1954-ben, énmár biztosan rendezői szakra jelentkez-tem volna, csak nem indult abban azévben a főiskolán.

Hogy van az, hogy valaki mindjártrendező akar lenni? Tán az a sok előadásarra ébresztette, hogy másképp kellene csi-nálni? S elképzelte, mondjuk, hogyan le-hetne egy Shakespeare-t vagy egy Gorkijtjobban megrendezni?

Azokat az érzéseket, amik erre indí-tottak, nehéz megfogalmazni. Mint ahogyazt se lehet szavakba önteni, miért szeretivalaki a mákos tésztát, és miért nem atöltött káposztát.

De hogy miért akar valaki inkábbfőzni, mint en n i . . .

Jó, hát arra azért emlékszem, hogymár akkor úgy gondoltam: a színészetvégül is testi pálya. Nincs mese, itt a testa legfontosabb, s azt közszemlére kelltenni. A színész minden intelligenciája atest intelligenciája. A rendező: az szelle-miség. Ereztem, az én fiziológiám olyan,hogy erre vagyok alkalmasabb. De harendezői szak nem indult, hát jelentkez-tem színésznek. Elszavaltam Básti Lajos-nak a Finita című Ady-verset, s mi-korbefejeztem, leültetett, és nézett, nézett,nézett. Aztán azt mondta elgondolkozva:„Nem is tudom... gyere visszarendezőnek." Két év múlva mehettemvissza, akkor újra fölvettek rendezőket,addig különböző munkahelyeken dol-goztam. A legvarázsosabb ezek között aNéphadsereg Színháza volt, ahol szüleimbarátja, Egri István volta főrendező.Bevitt statisztának a Cyranóba, én voltama tolvaj segédje az első felvonásban. Egyszép évet töltöttem el ott, csak a ruhákatnem szerettem. Olyan nagyok voltak, énmeg kicsi vagyok. Nem lehettem szépkadét.

Csaposnak álltam ezután egy ismerő-söm segédletével, aki beajánlott a pirtóiBéke tszcs Zichy Jenő utcai borozójába.Kedves vendégem volt itt Berda József,aki délelőtt tíztől egyig ivott egy decibort, mondhatnám rituális körülményekközött, néha egy rettenetes szatyorbólelővett egy darab rettenetes szalonnát,ahhoz; külön zacskóból egy paprikát,megint máshonnan egy szelet kenyeret,és hosszasan falatozott. Megadta a mód-ját. Bonvivánok is jártak oda az Operett-színházból, Benkő Béla például, aki nemegy deci bort ivott, s fantasztikusan éne-kelte Mr. X belépőjét délelőtt tíz órakor aCirkuszhercegnőből. Mindennek későbbnagy hasznát vettem. A felvételin 56-banPetőfi Csokonai című versét kellett fel-olvasnom Major Tamásnak, aki azt kérte,hogy most mondjam el szépen, milyen isaz a pince, ahova Csokonai lement. Hátén elképesztő hitelességgel festettem le

neki a borospincét, mindenki le voltnyűgözve. Nem lehetett vitás, hogy föl-vesznek. 56 szeptemberében kezdte a

főiskolát. Hamarosan jött a szünet . . . Igen. De én kisfiúként már sok

mindenhez hozzászokhattam anegyvenes években. Hat-hét évesvoltam, amikor egy olyan házba hajtottakminket, ahol a légópincében már nemvolt hely, ezért egy második emeletilakás előszobájában aludtunk a földön -ötvenen. Szerencsére én a Stern nénimellett feküdtem, akinek akkora melleivoltak, mint két nagy görögdinnye. Anagy szőnyegbombázások idején mindigodahúzódtam, éreztem, hogy megfognak védeni.

Néhány jobb év utána Rákosi-korszakkövetkezett, akkor jártam gimnáziumba.Emlékszem, amikor Sztálin meghalt,bejött az igazgatóhelyettes, felolvasta aközleményt, és tíz percet kellett némánállni. Ez a Madáchban történt, oda he-lyeztek minket az evangélikus gimná-zium megszüntetése után. Nagyon ele-ven osztály voltunk, azt a tíz percet aligbírtuk kivárni, az utolsó pillanatban ki istört a röhögés, elementáris erővel. Hogynem lett következménye, azt annak kö-szönhettük, hogy az igazgatóhelyettes kisgondolkodás után, mintha mi sem történtvolna, bölcsen kiment, egy szó nélkül.

Úgyhogy átéltünk már cifra időket,mire elkezdtük a főiskolát, ahol aztánhárom hét múlva leállt a tanítás. Október23-án fenn voltunk az Egressy-teremben -így hívták a vetítőt a Rákóczi út épületé-ben -, amikor lihegve beállít HarkányiBandi, és levegőért kapkodva mondja,hogy kavarog az utca, az egyetemistákfölvonulnak, képzeljük el. Lespuriztunkaz emeleteken, és kivonultunk mi is.Végigmentünk a körúton, az egész váro-son, s végül a Kossuth téren kötöttünk kieste, hallgattuk Nagy Imrét. A tanításnemsokára újra indult, de a tanári kar„átrendeződött" kicsit. Mindenesetre ötremek évem kezdődött akkor.

A főiskola befejezése után hogyandőlt el, hogy ki hova kerül? Lehetett márközben orientálódni? Nem. Marton Endre elrendelte,

hogy az ötödik évet valamelyik vidékiszínház-nál kell eltölteni, s e szakmaigyakorlat végén jött a diplomarendezés.Én Miskolcra kerültem.

De miért pont oda? Azt pontosan nem tudom, de talán

volt mögötte valami koncepció. A tehet-ségesebbnek tartott növendékek menje-nek mégis jobb színházakba.

- Miskolc akkor jónak számított? Nagyon. Ruttkai Ottó volt az igaz-

gató, s micsoda társulat! A Szent Johan-nában, amit rendeztem, Lóránt Hannajátszotta a címszerepet, Darvas Iván,Görbe János, Sztankay István volt bennemég például.

S tartott ez két évig.

- Igen, de az az igazság, hogy akkormár szerződtetni akart két budapestiszínház, s ráadásul Marton engem arraszemelt ki, hogy a Nemzetihez kerüljek.Amikor letelt a kötelező kétéves vidékigyakorlat, akkor jöttem is a Nemzetihez.Ott egy évet töltöttem el.

Csak? Történt egy igazgatóváltás, és nem

maradhattam tovább. Én kifejezetten aNemzeti Színház rendezője akartam len-ni. Ott akartam élni. Erre készültem már afőiskola alatt. Nagyon szerettem azt atársulatot, s én még ahhoz a generáció-hoz tartozom, amely a Nemzetiben vesz-tette el a szüzességét. Amikor még főis-kolásként először bementem a büfébe, ésott ült Major Tamás, Marton Endre, Vár-konyi Zoltán, Apáthi Imre, Balázs Samués nem emlékszem, kik még, úgy megvoltam illetődve, hogy majdnem elájul-tam. Annyira tiszteltem őket, és olyansokat jelentettek számomra, hogy nemislehetett más vágyam, mint ott lenni min-dig, ahol ők. Nagy törés lehetett, hogy el kellett

mennie. Hiszen addig minden kedvezőenalakult. Igen, ezt drámaian éltem át. Érthe-

tetlen és megmagyarázhatatlan volt szá-momra. Nem azt mondták ugyanis, hogytehetségtelen vagy ostoba vagyok, ha-nem Both Béla, az új igazgató tudtomraadta: a színház elképzeléseibe most ép-pen nem férek bele, különben is, ezek-ben a nehéz időkben egy fiatal rendező-nek nem tud olyan feladatot adni, ami afejlődését biztosíthatná. Az is lehet, hogyigaza volt. De engem eltérített attól avonaltól, amelyről azt gondoltam, hogyaz egyedül idvezítő számomra: a nemzetidráma, a nemzeti színjátszás és a klasszi-kusok. Akkor mentem el a Tháliába.

- Előbb volt még Pécs, nem?

Jó, elmentem előbb Pécsre, de Kazi-mir engem akkor már hívott, és tudtam,hogy nem maradok Pécsett sokáig. Kétdarabot rendeztem összesen.

Ott a színháznál tudták, hogy ez át-meneti állomás?

Nem.

- És mit szóltak, hogy jön egy fiatal ren-d e z ő , meg se melegszik, és már megy is? Nógrádi borzasztó dühös volt, erre

emlékszem, nem is akart elengedni, aminagyon megható volt, és jól is esett, de énakkor már tudtam, hogy el fogok onnanjönni. Ajánlottam inkább egy nagy tehet-séget magam helyett, Sík Ferencnek hív-ták, akkor éppen Egerben volt, s nemkapott neki való feladatokat, többnyireoperetteket rendezett; fölhívtam akkorSík Ferit telefonon, és szépen összehoz-tam őket.

Akkor tehát mindenki jól járt? Nem. Sík jobban járt, mint én. A

Thália nekem nem vált be annyira, mintgondoltam, Sík Ferinek viszont nagyonjó volt Pécsett. Ennek legalább komolyanörülök.

Mégis elég sokáig tartott a Thália-időszak.

Sokáig. Tíz évet töltöttem ott. Annak ellenére, hogy nem vált be?- Az elején nagyon szerettem, s ké-

sőbb is bizonyos területeken megtalál-tam ott a helyem. De amikor én a jövő-met terveztem, úgy gondoltam, hogy aszínházi élet meghatározója a folyama-tosság. S az ember úgy él a színházban,minta családban: ahogy nő, egyre jobbanmegbíznak benne, egyre nagyobb felada-tokat kap. Én azt hittem, hogy MartonEndre mellett élem majd az életemet, ottválok felnőtté, egy természetes folya-matosságban. Hát ebben tévedtem. S bára Tháliában meglett volna a lehetőség akontinuitásra - már csak az ott eltöltötthosszú idő miatt is -, mégsem így történt.Csak egy körben mozoghattam, abban akörben, amit Kazimir meghúzott szá-momra, s ez jószerével a stúdiószínházköre volt.

Áz azért nem kis dolog volt akkori-ban. Sok rendező irigykedett érte. Valóban, rendkívül jelentősnek tar-

tom ma is, a színháztörténetben tán nemis került megfelelő helyre a Thália-stú-diónak az a hat-nyolc éve. Ott rendeztema Godo t - t és a Bálanyát. De aztán új épü-letbe költözött a színház - és ezzel a stú-dió mint épület megszűnt -, s így volta-képpen fölöslegessé váltam. A nagyszín-házban nem voltam sikeres. Nem voltakjók az előadásaim. Míg a stúdióban Ka-zimir jóval nagyobb szabadságot adott,kreatívabb is voltam emiatt, addig a szín-házban mindig éreztem, hogy ott áll mö-göttem, éreztem, hogy árnyék van rajtam.

Ez miben nyilvánult meg? A munkábaközvetlenül bizonyára nem szólt bele.

- Beleszólt. Mindig megmondta, hogyő hogyan csinálná, és ez nagyonmegkötötte a fantáziámat. S közben avelem egyidős kollégáim, akik nemkívántak soha egy tekintélyes vezetőművész mellett, annak „bűvkörében"belenőni a szak-mába, hanemfüggetlenül keresték a saját hangjukat,azok hamarabb önmagukat adták, ésengem bizony megelőztek. Á színháziközvélemény az én magatartásombanszervilizmust látott, kispolgáriságot, éshajlamos vagyok elfogadni, hogy nemis teljesen alaptalanul, de akkormásképp képzeltem a dolgot. Nem ajellememben lehetett a hiba, haneminkább az elveimben. Én mindig a rendetszerettem, a folyamatosságot, s kicsit

tisztelettudóbb voltam a kelleténél. Ter-mészetesnek tartottam valamit, ami nemtermészetes. Élete során az ember több-ször „találkozik" a történelemmel. Egyé-nisége, teste-lelke, múltja, neveltetése,egész sorsa vele van ezeken a randevú-kon. S mindig ezekről a metszéspontok-ról készülnek a fényképek, amiket aztánelraktároz az ember, s ha előveszi ké-sőbb, nem mindegyikkel van megelé-gedve. Nekem az indulásom szerencsésvolt. Nagyon szerettem Marton növen-déke lenni, és könnyen beletaláltam abbaa hangba, amit ő igényelt. Ez jó ideigjelen volta Kazimirral való kapcsolatom-ban is a Tháliában, aztán kezdtem elbi-zonytalanodni - ezeken a képeken nem

Páskándi Géza Lélekharangja Nyíregyházán (Csotkai Csaba felvétele)

tetszem magamnak -, s amikor rájöttemennek a tarthatatlanságára, akkor meg-léptem végre, amit meg kellett lépni.

Egy Abody-darabbal, még a Tháliá-ban. Annak a rendezése jelentette a belépőta Vidám Színpadhoz, ahol akkor éppenAbody Béla volt az igazgató?

Ha volna hangom hozzá, most el-énekelhetném Edith Piaf dalát: Nembánok semmit. Meggyőződésem ugyan-is, hogy az én színházi személyiségemminden tévedésemmel is gazdagodott.Mindazonáltal ezt tartom a legfölöslege-sebb lépésemnek. Ahhoz tudnám hason-lítani, mint amikor az ember egy kelle-mes házibuli után hazafelé tart a társa-sággal, és akkor valaki azt mondja, „gye-rekek, üljünk be még valahova!". S nohaérzi mindenki, hogy az éjszaka itt kezdelgörbülni, mégis, ha elég agresszívenmondják, megyünk a többiekkel.

Abody agresszív volt? Abody is agresszív volt, és Kazimir

is agresszív völt, bár mind a kettenkedvesen. Különösen Abody, akinek aszobájában Galsai Pongráccal hármasbanéjjel-nappal beszélgettünk, és alegnagyobb szeretettel emlékszem ezekrea csevegésekre. Csak éppenséggel énabban a színházban egyáltalán nemhittem, nekem ahhoz a műfaj-hoz azégvilágon semmi érzékem nincs, az egyegészen más világ, amit lehet jól is csi-nálni természetesen, annak, aki ért hozzá.

Nem volt ez elkeserítő?Megy az időkedvetlenül végzett munkával, egyretávolabb kerülve az egykor oly fontos,„életre szóló" tervektől.. . Engem kárpótolt az, hogy remekül

éreztem magam Abodyval, és azt is tud-tam, hogy ez nem több egy évnél. El ismentem Szegedre nemsokára.

Na de hogy történt ez a valóságban?Jelentkeznek sorra a színházigazgatók, akiktudják, hogy kallódik egy tehetség a VidámSzínpadnál?

Én ott fölöslegessé váltam. Abodylemondott, nem marasztalt senki, kaptamkét ajánlatot, és Szegedet választottam.

Mi volt a másik? Békéscsaba. Nagyon szerettem Sze-

geden lenni. Jó volta társulat, jók voltakaz előadásaim, termékeny éveket éltemmeg ott. Sajnos, az ötödik évben egy fatálisdolog történt: eltörtem a lábam. Mentemaz utcán, megcsúsztam, és kész - fél évrekiestem az egész életből. S ezalatt, ahogyaz lenni szokott, megfúrtak. Pedig azigazgatóval, Giricz Mátyással nagyonjóban voltam, megértettük egymást, éshosszú távra szőttünk terveket.

- Kiírtam magamnak egy akkori nyilat-kozatból: »társadalmi-politikai színházatakarunk csinálni". Mit jelentett ez, mert ígyelég banálisan hangzik. Nem rajongtunk a „szépelgő", szó-

rakoztató színházért. Azt kerestük in-kább, ami impulzusát, ihletét a társada-lomból kapja, ami bele tud szólni azemberek életébe, és hatni is tud rájuk. Sannak ellenére, hogy nem csináltuk miezt rosszul, sőt egyre jobban mentek adolgok, sikereink is voltak, mégis Giri-czet rendkívül otromba módon kénysze-rítették arra, hogy elmenjen, és majdnemugyanígy bántak el velem is. A megyeitanácsok nem álltak éppen feladatuk ma-gaslatán az elmúlt évtizedekben. Felelő-sek is azért, hogy a vidéki színházakannyira leromlottak ezekben az években,ugyanis a minisztérium nemcsak meg-osztotta a színházak felügyeletét a helyitanácsokkal, hanem gyakorlatilag egé-szen átadta azt a kezükbe. S bár ebben apillanatban, személy szerint nekem alegjobbak a tapasztalataim, tudom, hogymásutt még nem sokat változott a helyzet.

Van itt még egy momentum. Bár ki-fejezett rendezői sikerem volt példáulMaróti Lajos két darabjával, a Közélet-rajzzal és az Egy válás történetével, a sajtó,a közönség, a városi és megyei vezetés iselismerte, ebben a periódusban ez a ren-dezői stílus nem kapott országos - főlegszakmai - presztízst, amit mellesleg mamár megkapna. Nem jártam végig az„avantgarde" minden utcácskáját, kicsitkonzervatívnak számítottam - akkor. Pe-dig pártfogóm is akadt: a miniszterhe-lyettes, Tóth Dezső. Szépen végighall-gatták, amikor kiállt mellettem egy be-mutató utáni banketten, de a szavánaknem volt akkora súlya a megyében, hogyannak foganatja is lett volna. Ugyanő irá-nyította a figyelmemet egyébként Nyír-egyházára.

- _IóbbmégDebrecen következik asor-

ban. Ó, hát az csak átmenet volt, egy-két

évre.

Olyan volt, mint a Vidám Színpad? Tartalmilag semmiképpen nem, hi-

szen jelentős színház természetesen, deaz első év után hívtak már Nyíregyhá-zára. Akkor még nem nagyon akartammenni, rossz emlékeim maradtak Sze-gedről, nem kívántam újra belekerülni apozícióval járó lökdösődésekbe, amivelegy főrendezőnek számolnia kell. Deb-recenben nyugton hagytak. Megrendez-

tem egy darabot, aztán hazautaztam, ta-nítottam a főiskolán, televízióztam, nemkellett viaskodni senkivel. Meg külön-ben is: az életösztön munkál bennem is!Igazán megtisztelő színigazgatónak lennibárhol, de azért a gyerekeimet föl kellnevelni. A színházvezetés magában bi-zony nem kis feladat, de ha erre ráraknakmég fölösleges terheket is, akkor az mártöbb, mint amit én elviszek a hátamon, ésazt gondolom magamban, hogy csináljainkább más.

Látszott az Debrecenből, hogy mi ké-szül Nyíregyházán? Hogy megüresedik kis-vártatva az igazgatói szék, a helyi vezetéspedig segíteni fog, nem gátolni? De min-dent egybevetve, ez még messzebb vanBudapesttől és a Nemzeti Színháztól.

Amikor először körülnéztem Nyír-egyházán, az volt az első benyomásom,hogy itt valaki egyszer jó színházat fogcsinálni. Láttam egy kedves várost, meg-ismertem rokonszenves vezetőit, tetszettaz épület. Félállásban vállaltam el aművészeti vezetést, s ottlétem harmadikhónapjában Bozóky lemondott. Az megaztán magától értetődő volt addigra, hogyengem bíznak meg utána. S őszinténmondom, elvarázsolt az a különös, érzel-mes, nyílt világ, ami körülvett. Olyanemberek élnek ott, akik számára én attól,hogy kétszázötven kilométerről jövök,nem válok gyanússá, kívülállóvá, ide-genné. Szerettem ott lenni az első pilla-nattól. Persze lehet, hogy más ezt más-képp látná, s nem a város olyan, hanemén vagyok ilyen. De hát ne tekintsük eztegy Nyíregyházáról szóló szociográfiaitanulmánynak, inkább egy lírai költe-ménynek.

Mindenesetre kulcsfontosságúnak tar-tom, hogy a kultúrpolitikai vezetésbenott azok ülnek vezetői pozícióban, akikalkalmasak arra. S milyen nagy kár, hogyez nem mindenütt van így! Meggyőző-désem, hogy a személyiségeknek jóvalnagyobb szerepük van az irányításban,mint ahogyan azt nálunk mondják. Igenerősen foglalkoztat ez a kérdés, nemhagy nyugodni. Látom, hogy a magyarlabdarúgásban legalább akkora káosz van,mint a színházi életben. Es azt gondolom,azért, mert nyilván nem azok vezetik,akiknek kellene, hiszen különben nemjöhettek volna elő ezek a szörnyűségekfélévenként. De el tudom képzelni, hogyez most nemcsak a színházbajárókatfoglalkoztatja és a fociszurkolókat,hanem a közgazdászokat is.

Akárhogy vesszük is, sok szempontbólúj helyzet ez Nyíregyházán, hiszen LénerPéter most először igazgató. S ilyenminőségben gyakran kell döntenie emberekszemélyes ügyeiben, konfliktusok adód-hatnak, amik elől nem lehet kitérni, s min-denkinek nem lehet a kedvére tenni. Ezeknemcsak művészeti kérdések. Többször mondták nekem koráb-

ban, hogy jó igazgató leszek. Már har-mincéves koromban. Es akármilyen fur-csa, szeretek igazgató lenni. Tán éppenazért, mert tudom, mi a fontos és minem. Vizsgálom a társulat tagjait, a társa-dalmi közeget, amiben élünk, keresem aszínház és környezetünk kapcsolatait.. .Ez intim tevékenység és rendkívül magá-nyos. De időnként ebbe beszállnak belsőpartnerek: rendezők, néhány színész,Osztovits Levente - igazi művészi tanács.Emlékszem, egyszer Moszkvában, a Ta-gankán Horvaival néztünk egy előadást,egy Trifonov-darabot. Utána fölmentünkLjubimov szobájába, ahol nem egyedültaláltuk őt, hanem hét-nyolc élénk szeműfiatalemberrel. Beszélgettünk pár percet,s mikor eljöttünk, kérdeztem, kik voltakezek. Kiderült, hogy matematikusok,filozófusok, írók - Ljubimov szellemiköre, az ő művészeti tanácsa. Ez a közegmeghatározza az igazgatót, létérdeke is,hogy kialakítsa maga körül.

Fontos aztán az is, hogy a színház úgyképviseljen értéket, hogy közben a kö-zönség igényeit is kielégítse. Kicsit fenn-költen, de nem távol az igazságtól, aztmondhatnám: az igazgatás az egyensú-lyozás művészete. Próbáltam a Balato-non szörfözni. Nem sikerült. Fölálltamrá, és azonnal le is szálltam, mert nembírom a bizonytalanságot. De elnéztem afiamat, aki egyszerre tudott úrrá lenni adeszkán, a vitorlán, a hullámokon,könnyedén egyensúlyozva s a széljárástis befogva mindig a kívánt iránybahaladt. Irigyeltem érte. Ezt szeretném éna szín-házban megcsinálni, degondolom, ez a dolga egy üveges ktszvezetőjének vagy egy családfőnek is. Hogyan kellett nekikezdeni a munká-

nak? A társulatfelfrissítésével és rendezőkszerződtetésével, vagy azokkal a feltételek-kel és azokkal az emberekkel, akik addig isott voltak? Ahogy Robinson Crusoe a szigeten.

Körülnéz, és azt mondja: ez a fa tetszik,amaz meg nem, ide házat építek, amodaólat. Sok embert elküldtem, akikkel nemakartam együtt dolgozni.. .

- Harag volt? Biztosan. Bár azért senkit nem küld-

tem el, mert nem volt rokonszenves, mégazért sem, mert nem találtam elég tehet-ségesnek. Csak azokat marasztaltam,akik azonosulni tudnak a közös célokkalés tervekkel. Annak a triviálisnak hangzóténynek akarunk megfelelni, mely sze-rint Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár me-gyében van, a megye Magyarországon, azország pedig Európában. Ennek meg kellmutatkoznia a stílusban és műsorterv-ben egyaránt. De jó előadásokat többfélemódon lehet létrehozni, nem kell ahhozhegemon helyzetet teremteni sem a kí-sérletező, sem a konzervatív színháznak,csak az érték számít. Meg aztán korhozse legyen kötve. Nem szeretem a „fiatal"színházat, és nem szeretem az „idős"színházat. Ennek ellenére a Móricz Zsigmond

Színház igencsak fiatalnak látszik. Az hirtelen történt. Az egyik osztály

főiskolai vizsgaelőadásán láttam a TwistOlivért, és Schlanger Andrástól, akit az-előtt nem ismertem, el voltam ragad-tatva. Azt mondtam neki, hogy nézze,magát biztosan mindenhova hívják, mégishozzánk jöjjön. Megértettem vele, hogyneki az a jó, ha odajön, és tőle lehet jótöbbek között ez a színház. Ő aztán ho-zott magával néhány tehetséges embertaz osztályából, s ez komoly attak volt.Később csatlakozott hozzájuk még egy-két kitűnő színész, nagyjából ugyanaz akorosztály. Ma már ez más társulat, mintazelőtt. Az igazgatáshoz hatalmas bátor-ság is kell persze, s a saját döntések mel-letti következetes kitartás.

- Mikor érződött, hogy lesz ebből valami? Az első pillanatban. Ehhez sok

mindennek együtt kell lennie, tudom.Nem minden találkozásból születikélőlény, nem minden társulásból lesz jószínház. Itta konstelláció szerencsés volt.Amikor elkezdtem a társulat magvát adóhárom-négy emberrel, majd odajöttek afiatalok egymás után, aztánszerződtettem Salamon Subát, akkortudnom kellett, hogy ebből valami jó jönki, bennem volna a hiba, ha nemsikerülne. De azért azt a szót, hogy„megvalósult", nem merem kimondani,azt a medence széléről, a tribünről kelllátni, én még benne vagyok a vízben. Dejólesik, hogy szeretettel néz-nek ránk,mosolyognak, bólogatnak... Érzem ezt akritikákból, a közönség reagálásából, azállami vezetés gesztusaiból, a társulatbelső atmoszférájából, a magamkedvéből.

- Jobban belegondolva mégis, nem meg-lepő, hogy például Edward Bond darabjá-val, a Bolonddal Nyíregyházán sikert lehetaratni? Hitte volna valaki ezt öt-hat évvelezelőtt? A meglepő az, hogy a folyamat ha-

marabb zajlott le, mint gondoltuk, fel-gyorsult, sűrűbb lett. A legértékesebbkritikák mindig pedzették ezt, hogy mi isaz a társadalmi „együttállás", aminek azeredményeképpen Budapesttől kétszáz-ötven kilométernyire jó színház van szü-letőben. Ez érzéki pálya, annyit mondha-tok, ezt élvezettel kell csinálni, dédel-getve minden percét. Nagy dicsőség a színésznek egy ilyen

kollektív elismerés, az „Év színházának"tagjaként dolgozni? Ez egy szemérmes társaság. És sze-

rény. Biztosan mindenki örül neki, de mierről beszéltünk a legkevesebbet, mond-hatnám, egy szót sem szóltunk róla. Ke-zet fogtunk, boldogok voltunk, de nemnéztünk egymásra könnybe lábadt szem-mel. Ez egy laza, ám kedélyes társulat.Kaptunk az elismeréshez százezer forin-tot, azon már sokat töprengtem, mire isköltsük. S most nyáron úgy döntöttem,hogy a színház autóbuszával elmegyünkegyütt ezen a pénzen jövőre Avignonba,s megnézzük a híres fesztivált. Ha igaz, hogy azok a bizonyos fotók

mindenkiről élete legfontosabb metszés-pontjaiban készülnek, akkora nyíregyháziszínházat most kell fényképezni. Igen. Ez is a célunk: egyre többször

a gép elé állni. És Léner Péter számára mennyire lát-

szik ez itt stabil helynek, netán véglegesnek? Én szeretnék persze előrelépni -

szakmailag: mint rendező, mint igaz-gató, de a protokoll nem játszik szerepeta terveimben. Az „Év színháza" itt let-tünk az ország szélén, s akinek ez fontos,az nem kíván mindenáron a Lánchídhozközelebbi társulathoz szegődni. Nemtudom, hogy Nyíregyházáról megyek-emajd nyugdíjba, de a vágyam az, hogyahol éppen vagyok, ott egyre jobb elő-adások legyenek. A kútból az ember föl-tekeri a vizet, de nem néz le a mélybe,semmi látvány nincsen ott. Nekem apályám elején volt egy rossz elgondolá-som: a Nemzeti Színház rendezője akar-tam lenni. Ez nem vált be. Most márbabonából sem készítek újabb prognó-zist. Csinálni szeretem a színházat, ésmindig jelen időben. A jövőmmel aligfoglalkozom.

szemle

PÁLYI ANDRÁS

Igazság és lehetőség között

Latinovits-emlékmúzeumBalatonszemesen

Az, hogy a színészet a múló pillanatművészete, nem csupán azt jelenti, hogymegörökíthetetlen, hisz végső soron egy-re inkább megörökíthető. (Egyre termé-szetesebben beszélünk hang-, film- ésvideoarchívumokról, hogy a fényképeketmár ne is említsem; a Latinovits-archí-vum bibliográfiája nemrég meg is jelentönálló sokszorosított füzetben.) Mégiselképzelhetetlen, hogy egy színészt azutókor fedezzen fel, ami egy íróval vagyfestővel elég könnyen megesik; neveze-tesen azért, mert a színésznek mindig aszó szoros értelmében alkotó társa a kö-zönség. A színész, attól a perctől kezdve,hogy kilépett a színpadra, impulzusokatkap a nézőtérről, s valamiképp egyfolytá-ban felel ezekre az impulzusokra; hanem is belőlük építi fel a szerepét, mertaz már előre fel van építve, de belőlüktölti meg élettel. Az igazi színház -Nádas Péter szavaival - a színpadi törté-nés és a közönség „rituális együtt léleg-zése". S ha már az „igazi" jelzőt leírtam,mindjárt hozzá is fűzhetem: minél iga-zibb, minél nagyobb színészegyéniség-ről van szó, annál inkább érvényes ez atörvény; a legendás, a „mitikus" színé-szeknek a legnehezebb múzeumot emel-ni. Es mégis arra vágyunk, hogy legyenmúzeumuk. Mi, a közönség. Éppen azért,mert amíg itt voltak velünk, társalkotókvoltunk, személyes kapcsolatban álltunk,együtt lélegeztünk a színházban.

Latinovits Zoltán, akit Nagy Lászlógyászverse keresztelt el „színészkirály-nak", már életében e legendás nagyokközé tartozott. Élete a gyerekkortól a tra-gikus vég pillanatáig sok szállal kötődöttBalatonszemeshez; itt is van eltemetve.S a most nyáron megnyitott emlékmú-zeumot valójában a közönségigény hívtalétre. A színész halálát követő évben - anyári turistaszezonban - a művelődésiház időszakos fotókiállítást rendezett,amely ízelítőt adott Latinovits alakításai-ból; ez iránt később is változatlan érdek-lődés mutatkozott volna, ha nem csupánegyszeri megemlékezésnek tervezik. Ígyszületett meg az 1983-as emlékkiállítás,ismét csak idényjelleggel, de sokkal bő-vebb anyaggal. A művelődési ház meg-keresésére a Latinovits család, Ruttkai

Éva, magánszemélyek és a Színházi Inté-zet archívuma, a Latinovits Zoltán BarátiKör és a veszprémi Petőfi Színház anya-gából gazdag, sokszínű, kissé improvi-zált, de igen bensőséges hangulatú em-lékhely született. Es egy terv: önálló, rep-rezentatív Latinovits-emlékkiállítás lét-rehozása. A terv megvalósításához azépületet Balatonszárszó Nagyközség Kö-zös Tanácsa biztosította, amin azt kellértenünk, hogy évek óta Balatonszemes-nek és Szárszónak közös közigazgatásavan, szárszói székhellyel, így a régi sze-mesi tanácsházban több szoba felszaba-dult. Szükség volt az épület tatarozására,ami tavaly, a színész halálának tizedikévfordulójára el is készült. Az állandóki-állítás azonban nem. Így került sormég egy időszakos tárlatra, amely atavalyi Huszárik-évfordulóhoz iskapcsolódott: Szindbád - LatinovitsZoltán címmel B. Müller Magda fotóitláthattuk.

Az idei nyár derekán végre hivatalosanis megnyílt a Latinovits Zoltán Emlék-múzeum, amely a Somogy Megyei Mú-zeumigazgatóság kiállítóhelyeként mű-ködik. Az állandó kiállítást, amely azIgazság és lehetőség között címet kapta,Selmeczi László, a Művelődési Minisz-térium múzeumi osztályának vezetőjenyitotta meg, szakmai gondozását a Ma-gyar Színházi Intézet vállalta. A doku-mentumokat összegyűjtötte, a „forgató-könyvet" írta és a kiállítást megrendezte:Mészáros Emőke és Neumayer Katalin.Hegedüs Endre festőművész elképzelé-seit, aki a kiállítás képzőművészeti lát-ványtervezője, a Fotoelektronik Szövet-kezet valósította meg (azaz Hegedüsmellett Lőrincz Miklós festőművész ésPohoray Gábor kiállításrendező); a fény-képeket és reprodukciókat az MTI fotó-archívuma, a Mafilm Stúdió laborató-riuma, valamint Gadányi György, KreszAlbert és Vattay Elemér fotóművészekkészítették. A kiállítás három egymásbanyíló, egységes kompozíciós teret alkotószobában kapott otthont, amihez mégegy kisebb bejárati térség csatlakozik, s arendezők ezt a helyiséget is kihasználták.A szobákba lépve, Latinovits életét ésmunkásságát gyerekkorától végigkísér-hetjük. Az első táblán: születési anya-könyv, az Allami Szent Imre Gimnáziumellenőrző könyve, iskolai tabló, családifotók stb. Majd kis vitrin, amely elsőkönyveit tartalmazza, az elemista olva-sókönyvet, Móra Kincskereső kisköd-mönét, A Magyar Cserkész Daloskönyvét,May Károly A vezér című regényét, egyJack London-kötetet stb. Érettségi tabló,

majd Balla Zoltán műbútorasztalos mű-helyének bejárata, cirádás cégtáblája,ahol Latinovits tanonckodott. Melletteemlékezetes sorai asztalosinasságának„szakmai fegyelméről". Es újabb vitrin-ben az első színházi könyvek. Műegye-temi diákigazolvány, balatoni nyári fel-vételek, saját rajza édesanyja szemesiházáról, ahová élete végéig rendszeresenvisszajárt.

A látogatót nagy gonddal összeállítottés megírt „forgatókönyv" kalauzolja,amely mindenekelőtt a legfontosabbéletrajzi adatokat és információkat közli,de bőségesen tartalmaz idézeteket ismagától a színésztől. Igyekszik tárgyila-gos lenni, de azért mégsem egészen sze-mélytelen; nem röstelli felhívni a figyel-met a nagy művész jelentéktelennektűnő, hétköznapi momentumaira is, még-is egyfajta történészi szemérmességgelteszi ezt. Az „intézményesség" bizonyostávlatával: első perctől érezzük a „forga-tókönyv" szerzőinek önkontrollját, tud-ják, hogy soraikkal színháztörténeti tan-könyvet írnak, s ilyen igénnyel próbáljákbemutatni a pályát, a művész egyénisé-gét, az alkotó és kora kapcsolatát. Deettől mindjárt kissé iskolás is lesz ez a tár-latvezetés. Nem annyira didaktikus, mintinkább „hivatalos": nem érezzük azt aszemélyes odaadást, ami a 83-as emlék-kiállítást minden esetlegessége ellenérejellemezte. Kevesebb a személyes hasz-nálati tárgy is, jószerivel csak könyvek segyéb iratok. Még két vitrinben színházikönyvei, Hevesi, Jászai Mari és GalambSándor együtt, majd egy másik vitrin-ben az 1966-os Jászai-díj dokumentuma,színházi festéke, odébb a San Sebastian-ban kapott oklevél, a Balázs Béla-díj,Szendrő Józsefet búcsúztató írása, sajátkeze írásával, majd a Ködszurkáló egypéldánya, odébb Voltaire, az Újszövet-ség és Ady együtt, egy másik vitrinbenThomas Merton Élet és életszentség címűelnyűtt füzete, benne könyvjelzőként azAllami Biztosító reklámnaptárja, egycsibe, amint épp kibújik a tojásból, s aszöveg: „Az élet csodálatos dolog! Azöné is megérdemli, hogy biztosítsa!" -jellemző példa Latinovits játékos-keserűszarkazmusára. Van ebben valami torok-szorító. Hisz itt már mindjárt az impozánsszemesi síremlék, a kettős sziklatömb és akarcsú kereszt következik. De előbb mégegy beszédes fénykép 1975 áprilisából:Aczél György átnyújtja Latinovits Zoltán-nak az érdemes művészi kitüntetést.

„Színészek, rendezők, kritikusok ná-lunk újra meg újra meglepődnek, ha

vbmmaraelmkvTpőTljLhKrrHheZljipdjfKvm

HONTI KATALIN

Blaha Lujza naplója

„Bánatosak vigasztalója, búnak elfelejte-tője, fáradtak pihentetője, naivak öröme,tudattalanok oktatója, tudósok bámulata,fiatalok bálványa, öregek méla, lemondószerelme, szent láng, melyen meg-gyújtjuk lelkesedésünket, szent kút, mely-ből életkedvet merítünk, férfiaknak,asszonyoknak büszkesége, pályatársainakpéldaképe, a színpadnak ékessége, a vá-rosnak szemefénye, a nemzetnek csalo-gánya: ez Blaha Lujza" - így emlékezikróla egykori színidirektora és rendezője,Rákosi Jenő. Van-e még a magyar szín-háztörténetben, akit ilyen lángbetűkkelrónak az utókor emlékezetébe?

L

alaki mindenhez ért, amihez a színház-an érteni kell" - ez az 1976-os datálásúondat a veszprémi évek rekvizitumaiellett található. Talán nem tévedek, ha

z a benyomásom, a kiállítás készítői ésendezői elsősorban ezt a Latinovitsotkarták bemutatni, akinek álma és élet-szménye volt, hogy „színházi mindenes"egyen. S teszik ezt rendkívüli ökonó-iával és körültekintéssel, hisz e három

is szobában egy hallatlanul gazdag mű-ész útját kell a táblákra felkasírozniok.alán az elkerülhetetlen méricskélés és aontosságra törekvés akadályozta megket abban, hogy igazán szárnyaljanak.alán az is koncepció kérdése (vagy vé-

etlen?), hogy a 83-ban kiállított néhányelképes és éppen ezért máris igen ismertatinovits-kép (Vattay Eleméré az őszajú Latinovitsról, B. Müller Magdáé aeresztelő forgatásán, ahol egyfajta he-

oikus krisztusi pózban látjuk) nem ke-ült be ennek a kiállításnak az anyagába.asonlóképp meglett volna itt a magaelye a tavalyi Szindbád-fotótárlat egyikmlékezetes kompozíciójának: Huszárikoltán rajza Szindbád haláláról és mel-

ette az a filmkocka, amelyen a kérdéseselenetben Latinovitsot látjuk. De végüls az ilyesféle hiánylisták vég nélkül sza-oríthatók. Inkább hát jelezzünk, min-en teljességigény nélkül, egy-két képet aelen kiállításból, ami megragadott. Egyelvétel első vígszínházi korszakából: mintaramazov Iván. A másik emlékezetesígszínházi szerep, a IV. Henrik képeiellett a darab agyonjegyzetelt példánya.

Közben tervvázlatok saját, épülő, End-rődi Sándor utcai házához. Utóvégre épí-tészmérnök is volt. Versmondó is. (A Mu-száj-Herkules zöld filctollal „bekottázott"példányát hosszan nézegetem.) Es közbenfilmszínész: a Csárdáskirálynő, A legszebbférfikor, a Volt egyszer egy család képei. Esrendező: veszprémi produkciói példányai,tervei, fotói. Es kutyarajongó: egy kép Ba-góról, a puliról, akiről külön kis könyvet írt.Es kutya, ő maga: a Fővárosi Operettszín-ház Bozzi úr-előadásában. Több kép - ésM. G. P. kritikája a Népszabadságban,amely szerint Latinovits alakítása „elma-rad a várakozástól". Es egy ovális keretbefogott fénykép Dajka Margitról, acsodálatos clownról, akinek beszédes,titokzatos, „beavatott" mosoly ül azajkán. Ez a kép biztosan személyesrelikvia.

„Megsiratni való, hogy minta többi ve-szélyes sorsú zsenit, őt sem tudtuk meg-tartani" - Illyés Gyula e szavai fogadnak,amikor visszajutunk a kiállítás kis előterrébe. Itt már az emlékezőké a szó: többekközt Nagy Lászlóé, Kányádi Sándoré,Császár Istváné, Somlyó Györgyé, ÁghIstváné, Nagy Gáspáré, Jelenits Istváné,Szentmihályi Szabó Péteré és másoké.Hiányzik közülük Pilinszky János, SütőAndrás és lllyés L. Z. halálára írt verse is.Nyolc lemezborító: ebből ő egyedül azAdy-lemezt készítette elő (másik négy-nek »csak" főszereplője). Az utolsó vitrinmég néhány könyvet tartalmaz: össze-gyűjtött írásainak posztumusz kiadását, alassan gyarapodó Latinovits-irodalompéldányait.

Amikor e sorok íródtak (1926-ban),Blaha Lujza - még és már - élő legendavolt. Legendáját nemcsak a sohasem voltszínpadi sikerek táplálják. Ez is elég talá-nyos; úgynevezett „színészi eszközeinek"titkát senki fel nem fejtette, nem is igenboncolgatta. Blaha Lujza - ő maga. Es ezéppen elég volt, ha az ítészeknek nem ismindig, a közönségnek annál inkább. Ésnem csupán egy ország nőideálja öltöttbenne testet, hanem a szülőföld géniuszais. Varázsos személye körül magyarodott afőváros; kultuszában egy heterogén tár-sadalom egyesült. Mintha egyenesen anemzet kollektív tudattalanjából lépettvolna színre Blaha Lujza.

Naplóját hosszú évtizedek után mostújra kézbe veheti az olvasó. És milyenszívderítő, gusztuscsináló alakban adja ke-zünkbe a Gondolat! Ihletetten ódonított,„elsárgult" lapjai mintha még tulajdonosaféltve őrzött ébenfa ládikájából kerültekvolna elő.

A remek táblaborító Nagy László mun-kája. Stílszerű, biedermeier képkeretből aSzínésznő tekint reánk. De nem a köz-helyes Blaháné, amint a népszínműbőltűzről pattant, és rózsás pici ajkáról csakfakad-fakad a dal meg a gyöngyöző kaca-gás. Finom, tűnődő női arcból bensőségeskedélyről árulkodó, elrévedő szem-párkelti fel az olvasó (vagy a leendő olvasó)rokonszenvét. Es az olvasó nem iscsalatkozik várakozásában.

Mi - a kései utódok - éppoly kedvtelvehallgatjuk a naplóíró Blaha Lujza „édesmizserálását", ahogyan Móricz Zsigmondhallgatta az öreg művésznőt, amikor ott-

atinovits a Bozzi úrban, 1976. (Iklády László felvétele)

honában felkereste, hogy felkérje a Sáribíró szerepére. Őszinte, keresetlen, gyen-gédséget ébresztően tiszta lélek meghittfeljegyzései ezek. A magánéletben nemszerepjátszó, de nemis vallomásosan fel-tárulkozó lélek.

Blaha Lujza szemérmes, tartózkodószemélyiség. Nem rejtőzködik, csak nemír bele mindent a naplójába. Azt ne vár-juk tőle, hogy fülledt kalandokról suttog afülünkbe, életének kulcsát a kezünkbeadja, és érzelmi életének titkos tárnáitmegnyitja előttünk, mintha csak analiti-kusának vallana dolgainak eddig önmagaelőtt is rejtett indítékairól. Ennél talánkevesebbet, de talmi szenzációknál való-dibbat, érdemibbet kapunk. Ha jól odafi-gyelünk a Naplóra, nyomon követhetjükbelőle, hogy a trécselő fruskából, a jelen-téktelenségekről csivitelő gyerekasszony-ból hogyan bontakozik ki a színi pályánszületett elemi lény.

Íme, az első bejegyzés, 1862. szeptem-ber 8-án: „Ma lettem tizenkét éves. Apá-tól nem kaptam semmit, mamától sem.Szilágyi bácsitól kaptam egy medáliát elő-adás után, mert jó voltam. Végre meg voltvelem elégedve, vagy talán csak megszánt,mert a második felvonásban elájultam.Magam sem tudom, hogy esett. Csak azttudom, hogy nagyon éhesen mentem feleste a színházhoz, és mikor a másodikfelvonásban fánkot hoztak a színpadra,velem forgott egyet a világ, a fánk szagaelbódított, és én elájultam. Nagyon kine-vettek érte, mert az csak kasírozott fánkvolt, és csak csirizszaga lehetett, mon-dotta Szilágyi bácsi."

Szerintem nem volt igazuk, ha kine-vették. Ha ezt a kislányt az ájulásig eltudta bódítani a csirizszagú kellékfánk-ból orrába csapó édes illat, akkor ez többegy éhes bakfis érzékcsalódásánál; ez aszínészi fantázia teremtő szikrája benne,amelytől a „mintha" életre kel.

És amikor az osztrák-porosz háború-ban, a dzsidás karmester férj oldalán,neki is a haddal kell vonulnia, már képte-len elviselni a katonafeleség „civil" éle-tét. Végérvényesen másra van hitele-sítve.

„Ma kitettek bennünket Bécs mellé,Grossenzersdorfba. Itt vagyunk hát; deakárhol is volnánk, nekem egyformán ke-servesen telnének napjaim. . . Az én nagybajom a nagy vágyakozásom a színpadután. 0, mint szeretnék még egyszervisszakerülni a dobogóra... Ha ébren va-

gyok, ha lefekszem, csak a színpad járeszemben... Elszállanék én innen, mint amadár."

Gyanítani lehet, hogy a karmazsincsiz-más, patyolat ingvállas szerepekben ko-moly, tudatos színművész érett. A kitűnőpályatárs - Vidor Pál - feljegyzi róla, hogyminden új darab próbáin szembetűnőenizgatott, ami szerinte „az asszimilálószellem működésének kihatása". És máralegelső próbán tudta a szerepét! A színipályára termett, de a mesterség dolgaifoglalkoztatták. Szót is ejt erről, a magaszerény módján.

„Ha játszom, aznap új szereppel nemszeretek sokat foglalkozni... Akárhány-szor játszottam egy darabban, szerepemetazért játék előtt délután háromszorelolvastam, de háromszor, ehhez babonaköt." (Az efféle babona a színi pályánnem kerékkötője a haladásnak.)

A Napló élvezetes olvasmány és becseskordokumentum. A kitűnően össze-válogatott fotóillusztrációkkal a korszak-nak találó metszetét adja , de nem az ar-chívum hűvös terméből, hanem meghittnői szalonból mutatva.

A Naplót Csillag Ilona adja közre; beve-zető tanulmánya - mint címe mondja - Ka-lauz a Napló olvasásához. Es valóban az.

Kalauzunk szellemes, elegáns társalgó,és - főleg - nincsen benne semmi archi-váló hajlam. Számára a múlt - jelenvaló-ság. Színházi múltunknak nem jegyzője,hanem részese. A vérbeli színházi embergesztusával fordul az élő színpad felé,legfeljebb az általa tárgyalt színpadvalamivel régebben élt.

Biaha Lujza körül a népszínmű problé-mája forr, hiszen - mint a Bevezető írja -„több volt, mint színésznő, ő maga volt aműfaj". És a műfaj ,,... az illuzionizmus,az önvigasztalás eszköze - kollektív ká-bítószer-élvezet, mámorában egy nemzetakarja elhitetni önmagával, hogy Vilá-gosnál korántsem szenvedett vereséget,hanem győzelmet aratott ezzel a tisztalelkű, romlatlan néppel, amely, íme, bol-dog, hisz gyönyörű emberpéldányai gyö-nyörű népviseletben - más gondjuk nemlévén - boldogan ropják a táncot, és da-lolnak ott fenn a színpadon".

Bizony, ez a népszínmű - amely bűn-beesés előtti ártatlanságot mímel a ki-egyezés utáni Magyarországon, és mely-ben, akárcsak a jó tanuló dolgozatában, aTanár úr kéremben, „mintegy álomkép vo-nul el a napsugaras Alföld, a kis tanya, abetyár, a juhász és a szamár" - nemcsak akorszaknak, hanem a magyar színpadnakis reprezentatív műfaja. Ígéretes drámaikezdeményeket brutálisan elvetélt, miköz-ben ezt az idétlenkét becézte. Azért olyfájdalmas ez, mert mutatja, hogy sérülé-keny önismeretünk milyen megátalko-dottan fordult el a színpad terápiájától.

És Blaháné asszony - írja Csillag Ilona -„a magyar Patyomkin-falvak hősnője".Ez igazi telitalálat.

A tanulmány finoman differenciál; ahollehet, inkább befogad, semmint kirekeszt.A népszínmű silány termésében talál ki-vételt is. „Tóth Ede darabja, A falu rosszapáratlana maga nemében... alakjai, me-sebonyolítása és a dalbefétek a giccsneklegmagasabb rendű típusává állnak össze:többek között ez az, amit Susan Sontagszellemes meghatározása óta campneknevezünk. . ." Szellemes a hivatkozás is,mégis kissé könnyelműen odavetettnekvélem, mivel messzebb veti az olvasót ajelenség megértésétől, mint ameddig nél-küle jutott. Biaha Lujza naplója sokkaltöbb olvasót remélhet, mint ahányan ná-lunk a kitűnő Susan Sontagot ismerik.

Csillag Ilona jegyzetei szinte önálló mű-fajt teremtenek; ez az incselkedő, fanyar,olykor kissé frivol hang nálunk szokatlane műfajban. Mert maga a műfaj - valljukmeg - általában nyögvenyelős, bár mindigigen hasznos. Csak az a baj, hogy a hasz-nosság nem sex appeal. (Aminthogy nema legderekabb nőket szeretik a legjobban.Eléggé el nem ítélhető módon.) De ígyszívesen bővítjük ismereteinket: „Char-lotte Wolter - a legnagyobb német tragi-kák egyike. Szép volt, mint egy görög szo-bor, s ha mozdult, ha szólt, e szobor keltéletre a bécsi Burgtheater színpadán..."(Es ez a szobor önszántából meghajolt ami Jászaink nagysága előtt, holott anya-színházában játszotta le, parádés szere-pében, a Grillparzer Medeájában.)

Vagy, ha mára dupla W-nél tartunk, ittvan Wilt Mária: „Kora ünnepelt szopránénekesnője volt e drabális bécsi nő, akifenomenális hangjával egész Európát ésAmerikát uralma alá hajtotta, de itt, Pes-ten érezte magát odahaza. Művészeténélcsak közmondásos fukarságát bámulták

jobban kortársai..." (Ez is izgalmas téma,a nagy előadóművészek legendásfukarsága. Nem hiszem, hogy ez Harpa-gon vagy Gobseck harácsolásával rokon.Nem, ez a rettegés az öregkor koldusbot-jatol .. Tündöklő csillagok sárba hullása-nak nyomasztó példái. . . Ez a nagy testű,de gyengéd lelkű Wilt Mária végrendeleté-ben a pesti Nemzeti és a Magyar KirályiOperaház Nyugdíjintézetére ötezer fo-rintot hagyományozott. Nem mai forint!)

És ezek a mesterien tömörített kisesszék nemcsak a színi világban, hanem akorabeli közéletben és szellemi életben iseligazítanak. De ha a „híresen szép"Andrássy grófról azt olvassuk, hogy „állí-tólag Erzsébet királyné kedvese", ezzel agyönyörű pár, akiknek képét egymásmellett láthatjuk, nem sokat nyer. Kiváltnem a királyné, akinek a nemzet különtrónust emelt a lelkében, nem éppen aSzéchenyi által „apostoli bitor"-nak ne-vezett felséges férj oldalán. Bánatos arcárasehogyan sem illik a kokett fátyol, amiveltitkos légyottra surranna. És a szerző semszorul rá „intimpista" bennfentességére,kelléktárát sokkal finomabb eszközökteszik ki. Milyen nemes tapintattalbogozza Blaha Lujza asszonyi-anyaidrámájának kényes szövedékét - élőkre-holtakra egyként tekintettel, és mégis,semmit el nem hallgatva.

Végül, de nem utolsósorban: a közre-adó lelkiismeretes kutató munkája és akiadó nagyvonalúsága most először adjaaz olvasó kezébe az eredeti, csonkítatlannaplót. (Könyv alakban először 1920-banjelent meg, azóta sem. De jelentős kiha-gyásokkal.) Es ez a tény nemcsak szín-háztörténeti jelentőségű, hanem a naplóművelődéstörténeti becsét is növeli.

„Színpadi hercegek! Katonák, nép, sora-kozzatok! ...Királynőt temetünk most" -idézi a Bevezető Beöthy László búcsú-szavait.

1926 januárjában, hetvenhat éves korá-ban halt meg Blaha Lujza; egy esztendő-ben nagy tragikánkkal, Jászai Marival,akivel egy évben is született. A magyarszínháztörténetnek ezt a két polárisan el-lentétes tüneményét egy életciklusra je-lölte ki a sors. Vajon puszta szeszélyből,vagy rejtjeles üzenetet hagyott vele hátra,melyet az utókornak kell megfejtenie?

CSÍK ISTVÁN

PQ '87

Díszlet- és jelmeztervek öt világrészből

Prágában, nem messze a szeszélyesenkanyargó Moldvától, egy sivár iparnegyed,egy villamosok és autók zajától hangosnagyvárosi főútvonal és egy haragoszöld,a háborítatlan, ősi erdők csendjét és nyu-galmát őrző, hatalmas liget találkozásánálimpozáns kiállítási épület büszkélkedik: aJulius Fucik Park központi kiállításicsarnoka. Formájában, szerkezeté-benazoknak az éveknek az emlékét őrzi,amelyekben az új technikai-technológiailehetőségek bűvöletében a nagyvárosok-ban szinte gomba módra nőttek ki a föld-ből az ilyen s hasonló épületek. Ebben amúlt század végén készült, de a jövő szá-zad igényeire kacsingató kultúrkatedrá-lisban rendezik meg négyévenként a Prá-gai Quadriennálé - PQ - néven ismertseregszemlét, a világ színházaiban szüle-tett díszlet- és jelmeztervek alighanemlegjelentősebb kiállítását.

A „nagy" kiállítás mellett, ahol a kü-lönböző nemzetek nagy gonddal össze-állított-megszerkesztett bemutatói lát-hatók, mint afféle bolygók, különbözőszak- és tematikus tárlatok is helyet kap-nak az épületben. Ebben az esztendőbena színházi tervezést oktató intézményekés főiskolák hallgatóinak, valamint a szín-házépítészet - egyébként igencsak vegyesképet mutató - eredményeinek már-márhagyományos bemutatkozásával egyide-jűleg találkozhattunk a színpadtechnikalegújabb vívmányait, az elektronika és alézersugár kínálta csodákat megidézőtárlattal, s egy olyan tematikus kiállítássalis, amely a világ különböző pontjainszületett Csehov-előadások színpadképétvolt hivatva szembesíteni. Természetesen- a hagyományoknak megfelelően - atöbbi résztvevőtől elkülönülve, éslényegesen nagyobb területen mutatko-zott be a házigazda, Csehszlovákia szín-házi tervezőművészete, hiszen a Quad-riennálé számukra egyben nemzeti sereg-szemle is.

Az 1987-es PQ központi jelszava ígyhangzott: művészettel a békéért!Hatalmas felirat hirdette a bejáratnál ezt aszép gondolatot - minden látogatónakazonnal a szemébe ötlött -, a nemzetikiállításokon azonban semmi semmutatott arra, hogy a bemutatkozóországok e jel-

mondatot komolyan vennék. Kicsit som-másan fogalmazva: mindenki mondta amagáét.. .

A bemutatók sokszínűségét, a látoga-tók beavatása és megnyerése érdekébenfelvonultatott ötletek kavalkádját látva,tulajdonképpen még haragudni sem le-hetett ezért. A magam részéről inkábbazon töprengtem, hogy ha egy ilyen ran-gos, nagy múltú kiállítás szervezői - akik-nek minden bizonnyal nemcsak rutint,de tekintélyt is sikerült szerezni - nemtudják keresztülvinni elképzeléseiket, haképtelenek elérni, hogy rendezvényüköna résztvevők a kitűzött cél, a központigondolat jegyében állítsák össze anyagu-kat - érdemes-e jelszót kitűzni? Kell-eegy ilyen gyönyörű és időszerű gondolatotcégérül választani? Ez a kérdés már csakazért is elgondolkoztató, mert egyáltalánnem vagyok biztos abban, hogy jobb lettvolna, ha a kiállító nemzetek egy-egyformális főhajtással, egy hangsúlyoshelyre kipántlikázott tervvel, fotóval vagymakettel megadják a jelszónak, ami ajelszóé, hogy azután nyugodtanadózhassanak saját igényeiknek éselképzeléseiknek.Őszintén bevallom, visszagondolva né-

hány nap távlatából a Prágában látot-takra, nekem egy-egy nemzeti kiállításhangulata ugrik be először, élesebb azösszkép, mint a konkrét tervek, maket-tek, fotók emlékképei. Igy hát beszámo-lómban inkább ezeknek a rapszodikusbenyomásoknak adok hangot, minthogymeghatározott terveket elemezzek. Abosszúságok s megkapó élmények lazacsokráról adott szubjektív kép talán a ki-állításról magáról is többet árul el.

A Kínai Népköztársaság kiállításánpéldául kifejezetten bosszantott, hogy aszervezők - a hagyományok iránti tiszte-letből, avagy az egzotikum kínálta min-dig biztos sikerre kacsintva, ki tudja? -az ősi, nemzeti színjátszás produktumátállították előtérbe. Pedig, amint azt né-hány fénykép alapján sejteni lehetett, egytalán kevésbé szemet gyönyörködtető,de az európai néző számára sokkal izgal-masabb anyagot lehetett volna összeállí-tani például Han Xiyunak Az ügynök ha-lálához, vagy Hu Miaoshengnek a TitusAndronicushoz készített terveiből. Ho-gyan láttatja a kínai színház az európai,amerikai drámákat, klasszikusokat és kor-társ műveket - ez nagyon izgalmas témalett volna, de csak annyi ízelítőt kaptunkbelőle, ami a bosszankodáshoz elég.

Amit a kínaiaknál hiányoltam, azt ajapán anyag lényegében magában hord-ta: két különböző, egymás mellett élő,

néha mereven elkülönülő, néha sajátosszimbiózist alkotó kultúra kölcsönhatá-sáról ad látleletet, pillanatképet. Sajnos,kiállításként korántsem volt olyan izgal-mas az a bemutató, mint elemeire bont-va: némileg zsúfolt, áttekinthetetlen, he-lyenként zavaros. Itt ezért lehetettbosszankodni.

A távol-keleti kiállítók közül mégVietnam anyagában lehetett felfedeznihalvány nyomait efféle integrációs törek-vésnek; Laosz, Kambodzsa hagyományosszínháza, úgy tűnik, még érintetlen, zártvilág. Hogy az európai, amerikai színházmennyire nyitott, gesztusokon túl van-etörekvés itt is a nyitásra - ez természete-sen más kérdés.

Ha már bosszúságokról volt szó: a bol-gár kiállításon hallatlanul érdekes, bárkissé túldimenzionált tárgyi világot állí-tottak koromfekete felületek elé, s egyrendkívül ügyes megoldással, egy galé-riával megkétszerezték és szellőssé tet-ték a rendelkezésükre álló teret. Már-márlelkesedni kezdtem ezért a színházivilágért, s egészen biztos, megszállottszószólójává is váltam volna, ha... Ha akiállítók nem állítottak volna be egyvideoberendezést. A képernyőn láthatóelőadásrészletekből pedig az derült ki,hogy az izgalmas térképzés, fantáziadúsformavilág a színpadon szinte teljesenkihasználatlan marad.

A spanyol - akarom mondani katalán,hiszen a kiállítók Katalánia színházátdokumentálták - bemutató más okbólnem tetszett. A sima, tervekkel-rajzok-kal-fényképekkel kitapétázott falak kö-zül nem az hiányzott, hogy egy-egy ruhavagy díszletelem a bemutatott látványanyagi világát, egy-két makett a díszletekműködését mutassa be - a színház szel-leme nem volt jelen. A képanyag száraz,teoretikus; a fényképek egytől egyigafféle kirakatfotók, statikus tablók, nempedig egy ihletett pillanat hiteles lenyo-matai. Dokumentálnak sok mindent, csaképp a lényeget nem közvetítik.

A lengyel tárlat éppen az ellenkezővéglet felé hajlott. Egy meghatározottelőadás díszletelemeiből s néhány szug-gesztív színpadi felvételből komponált,egyetlen „műtárgy"-nak szánták a bemu-tatót. Lehet, hogy azok, akik az előadásismeretében tekintették meg Jerzy Grze-gorezewski és Barbara Hanicka munkájá-nak eme sűrítményét, másként értékelték- sőt, szinte bizonyos, hiszen a tematikusCsehov-kiállításon látható, hasonlószellemben megfogalmazott lvanov a műismeretében rám is másként hatott -, de

így, ismeretlenül, ez a műtárgy hidegenhagyott.

Lehet, hogy csak az európai emberekszégyellni való előítéletei miatt, de szá-momra Új-Zéland kiállítása rendkívülkellemes meglepetést szerzett. Egy na-gyon is határozott karakterű színházivilággal találkozhattunk, amelyet kere-setlen egyszerűséggel, mégis hatásosanmutattak be a tárlat rendezői.

Egészen másként és mással hatott azAmerikai Egyesült Államok bemutatko-zása. Nem a tervet, hanem a tervezésfolyamatát állította a kiállítás középpont-jába, elénk varázsolva egy olyan színháziműhelyt, amelyből látszólag csak egyperce - és egyetlen percre - mentek ki atervezők. Ez a forma - bár nem egészeneredeti, láttunk már hasonlót az ameri-kaiaktól Budapesten is - rendkívül tet-szetős és hatásos. A bravúrosan megter-vezett, megszerkesztett esetlegesség, arajzasztalon szétszórt vázlatok közötturalgó, csikkekkel teli hamutartó, a ká-véscsésze, amelynek alján beszáradt akávémaradék, a látszólagos rendetlen-ségben szanaszét heverő festékestubu-sok, rajzeszközök bohém enteriőrje meg-kapó látvány, s fölöttébb szórakoztató. Afalakon természetesen tervek lógnak, s atervezéshez - is - használható számító-gép képernyőjén ott él a munka ered-ménye csakúgy, mint a sarokban meghú-zódó videón; a látogató azonban csakakkor tudta appercipiálni az így bemuta-tott, magas színvonalú tervezői munkaeredményeit, ha másodszor, harmadszoris végigsétált a „műhelyen", s már immú-nissá vált annak közvetlen hangulatára,sajátos levegőjére. A rendkívül hatásosforma ugyanis szinte eltakarta azt, amitel kellett volna „adnia": a színpadi ötlete-ket, érdekes elképzeléseket, a tervezőiművészetet.

Rendkívül érdekes színházi világróltudósított a svéd kiállítás is. A svédek -érdekes módon - nem videóval próbál-koztak, hogy teljesebbé tegyék az él-ményt; a hangot használták fel: a képek-ben dokumentált, tárgyakban megfogal-mazott látvány keretei között megszólalószöveget, felcsendülő zenét. Aligha-nemabból indultak ki, hogy a képi hatással akiállításnak kell szolgálnia. Az előadáshangulatát az akusztikus élmény teszihozzá, természetesen hangszigeteltsztereó fejhallgatók segítségével, hogysenkit ne zavarjon a mások műélvezete.Erről a kiállításról mégsem a hangeffek-tusok, hanem az a gömbölyű kövekbőlfelépített világ maradt meg az emlékeze

temben, amelyet Ulla Kassius teremtettszínháza Szentivánéj a földön című pro-dukciójához. A kövek egy hatalmas fény-kép, színpadi fotó folytatásaként léptek alátogató elé; ez a pont az egész kiállításleghatásosabb szeglete lehetett volna, hanem rejtik el túlságosan a tárlat egyikeldugott szögletében.

Ha a svédek arra törekedtek, hogy el-szigeteljék a többi látogatótól a nézelő-dők egyéni zene- vagy szöveghallgatását,az NDK körképszerűen elrendezett ki-állításán, ahol rendkívül magas színvo-nalú, technikailag átgondolt, de kicsitötletszegény tervek sorakoztak, a körközepére állított harangjáték kellemeshangja az egész kiállítást bejárta, havalaki éppen úgy döntött, hogy egy gombmegnyomásával működésbe hozza.

Sajátos, „önkorlátozó" kiállítás volt asvájciaké, de a maga nemében szintetökéletes. Témáját egy speciális terü-letre, a színházi maszkokra szűkítette:egy kitűnően megszerkesztett maszkso-rozatot mutatott be, ideális megvilágítás-ban, rendkívül elegáns, mondhatni disz-tingvált környezetben. Werner Strub, emaszkok készítője valóban kiemelkedő,ihletett művésze a szakmának; a kiállításmégis hagyott valami piciny hiányérze-tet. Túl szép volt talán, vagy inkább túlsteril?

A legnagyobb hatást, a legmaradan-dóbb élményt két, kicsit hasonló szel-lemben fogant és saját hangvételét karak-teresen őrző kiállításnak köszönhettem.E kettő: a Német Szövetségi Köztársaságés a Szovjetunió visszafogott, nemes egy-szerűségében is elementáris erejű bemu-tatója. Igazság szerint inkább a tematikusCsehov-kiállításon lett volna a helyük -hiszen csak, vagy legalábbis meghatá-rozó módon csak Csehov-előadások szín-padképeit vonultatták fel -, de nemzeti ki-állításként is megállták a helyüket. Olyas-mit reprezentáltak, s úgy, hogy meghatá-rozó elemévé váltak a PQ egészének is.

Az NSZK kiállítására belépve, egybíborvörös selyemtapétával burkolt tér-be, egy századvégi színház foyer-jánakhangulatába csöppenünk: ezt az atmosz-férát erősítik a hasonló anyaggal kárpito-zott bútorok, a veretes rézkilincs, a falraerősített világítótest. A terveket, vázlato-kat e korhoz illő blondelkeretekben füg-gesztették ki. Innen egy fehér, semlegesjellegű kis termen át, mintha a színpadralépnénk: egy jellegzetes csehovi dácsavilágába csöppenünk. A leheletvékonyanlefestett fenyőfa deszkák s a fehér kertibútorok között ugyanúgy otthon

vannak a különböző darabok különbözőelőadásainak tervei, mint a kiállítás kez-detén. Érdekes módon, itt még az semzavart, ami általában bosszantani szokott:az, hogy a rendezők valóságos „név-sorolvasást" tartottak, rengeteg tervezőt -több mint harmincat - vonultatva föl, smindegyiktől egy-egy tervet vagy maket-tet állítva ki. A kötött téma, a csehovivilág variációi ugyanis egyszerre kínáltakegységes képet s összehasonlítási alapot.Bár, őszintén szólva, itt sem az egyes ter-vek sajátosságai maradtak meg emléke-zetemben - kivétel talán csak JürgenDreier Cseresznyéskertje és OttowernerMeyer Három nővére -, hanem az egészbemutató egységes színvonala.

A simára gyalult, fehér fenyőfa lécekés a hozzájuk simuló nyírfaágak teremtikmeg a hamisítatlan csehovi atmoszférát aszovjet kiállításon is. A szeszélyes labi-rintussá formált térben kis zugok, beug-rók, szögletek rejtik egy-egy művész - atöbbi között Mart Kitajev, David Bo-rovszkij, Eduard Kocsergin, AlexanderVasziljev - Csehov-értelmezéseit vagyinkább szerelmes vallomásait. Borovszkijmunkái közt - előkelő helyen - ott láthatóa budapesti Platonov-előadás szín-padképe is.

De a csehovi szellemben fogant kiállí-tás nyitottságát bizonyítandó, egy másvilágból érkezett híradás, egy szomorúaktualitású mű, a Szarkofág, e Csernobilkeserű tanulságait feltáró mű előadásáhozkészült tervek is láthatók.

Szólni kellene még a mértani pontos-sággal felépített, megkomponált belgakiállításról, ahol az egymás mellett so-rakozó makettekkel szemben egy-egyhatalmas poszter ad némi fogalmat azelőadásról; a román bemutatóról, amely,bár egy kicsit halványabb volt annál, amitvárhattunk volna, néhány szép tervet ígyis felvonultatott - igaz, a legemlékezete-sebb, az a pókháló-kürtő, amelyet Ro-mulus Fenes a Harag György rendezteCseresnyéskerthez tervezett, a tematikusCsehov-kiállításon volt látható -; a hol-land, a francia, az olasz anyagról, Finnor-szág derűs, vidám hangvételű kiállításáróls a jugoszláv színházakat reprezentálótervekről is. Kvalitásaik miatt meg-érdemelnék, még akkor is, ha nem mu-tattak fel olyant, amiről nem lehet nembeszélni. De egy tételes, értékelő beszá-molóhoz köteteket kellene teleírni, hiszena meglehetősen tömör katalógus is többmint ötszáz oldal.. .

A PQ többi kiállításáról, a Quadrien-nálé bolygóiról viszont nem érdemessokat beszélni. Kivétel talán csak a tema-tikus Csehov-bemutató, de erről „menetközben" már elég sok szó esett. Annyitazonban mégis megjegyeznék, hogy azott kiállított anyagot - az NSZK és aSzovjetunió anyagával kiegészítve - ér-demes lenne körutazásra vinni Európá-ban, s elhozni Budapestre is: színvonalas,szép és tanulságos kiállítás.

A tanintézetek bemutatója a nagy pon-tossággal végrehajtott, magas színvona-lon megoldott kötelező feladatoktól afiatalos mindent akarás túlzásaiig fel-vonultatja mindazt, amit fel illik vonul-tatnia. Ígéretes, induló tehetségeket lát-hattunk ugyan, de ígéretes, meghatározó,új iskolát - azt, sajnos, nem.

A színházi építészet bemutatója márcsak azért is egyenetlen, mert míg elő-adások, jók vagy rosszak, minden szín-házban évről évre születnek, új színház-épületek még a világ leggazdagabb orszá-gaiban is viszonylag ritkán épülnek fel, sami épül, az sem mindig igazán színházifogantatású. A szokványos rekonstruk-ciókat pedig nehéz összevetni az igazinagy feladatokhoz felnövő építészek szár-nyaló fantáziájának termékeivel. Ez utób-biak kevesen vannak ahhoz, hogy megha-tározzák a kiállítás szellemét.

A házigazdák kiállítása szintén elkülö-nítve, az épület másik szárnyában kapotthelyet. A többi nemzetét többszörösenmeghaladó területen lehetőség volt arra,hogy ne csak tervezői, de kiállítási stílu-sokat egymással párhuzamosan vonul-tassanak fel. Szerencsés ötvözet kereke-dett ki belőle: egy nagy hagyományokkalrendelkező - a színpadi látvány megte-remtésében is élen járó - színikultúra ke-resztmetszetével találkozhattunk. Nagy-szerű alkalom kínálkozik arra, hogy többoldalról is megismerjük Josef Svobodavagy Ladislav Vychodil művészetét. Debe kell vallani, nemcsak előnyei voltak anagy kiállítási területnek. Gyakorta úgyéreztem, hogy a nemzeti seregszemleprotokolláris szempontjai - meg a ren-delkezésre álló négyzetméterek nagy szá-ma - a szelektáló zsűrit némileg elné-zőbbé tették a feltétlenül szükségesnél.

Végül utoljára - az udvariasság is ígykívánja - a bemutatott magyar anyagról isel kell készíteni a mérleget. Bár a szín-háztechnikai bemutató kivételével min-denütt jelen voltunk, szereplésünk mégis

elsősorban a nemzeti kiállítás szempont-jából érdekes. Az elmúlt évek egy kicsitelkényeztettek: annak ellenére, hogy nemvalami előnyös helyet kapott az anya-gunk, 1979-ben Schaffer Judit, 1983-banKoós Iván elnyerte a Quadriennálé ezüst-érmét. Ebben az esztendőben ilyen si-kerrel nem dicsekedhetünk, de a bemu-tatott anyag - bár most is a hatalmaspavilon talán legelőnytelenebb zugábankapott helyet - nem okozott csalódást.Ha el kellene helyeznem a nemzetikiállítások rangsorában - bár mindenefféle „rangsor" rendkívül szubjektív ésvitat-ható - a nemzeti bemutatók elsőharmadába, azon belül is elég előkelőhelyre állítanám. E bemutatómeghatározó elemét a JózsefvárosiSzínház Szent Johanna-előadásánaktárgyi világa, Gyarmathy Ágnes műveihatározták meg, s körülötte a mai magyarszínházi tervezésre valóban jellemző,magas színvonalú munkák kaptak helyet.Szerencsésnek éreztem a tervek,fényképek, tárgyak és makettek arányátis az anyagban; ha valami zavart, az csakannyi, hogy Khell Csörsz Csirke-fej-makettje és Antal Csabáé, amely a VonóIgnác szolnoki előadásához készült, túlközel került egymáshoz. Két külső-józsefvárosi udvar a művek lényegébőlfakadóan hasonló tálalása, ha legalábbegy kicsit lett volna egymástól távolabb!

Az a tény, hogy a kiállítás mint kiállításkívánt hatni, szerényen beérte a magasajátos eszközeivel, és nem vonultatottfel diavetítést, videót, magnetofont, fény-orgonát - akár koncepcióként is elfogad-ható, még akkor is, ha agylátogató gyanítja:inkább az anyagi eszközök szűkös voltajátszott itt szerepet. De végeredménybennem hiányoztak a technikai eszközök sem.Annál jobban hiányzott viszont valami-féle szórólap, prospektus, katalógus vagymás efféle írásos útmutató. Félreértés neessék: nem nekem hiányzott. A látoga-tóknak. Azoknak a különböző nemzeti-ségű vendégeknek, akik értetlenül for-gatták, majd csalódottan tették vissza akiállítás előtti asztalra kirakott, vaskos,régi kiadványokat, amelyeknek a bemu-tatóhoz még véletlenül sem volt közük.

Ami a többi tárlaton való részvételün-ket illeti: a Képzőművészeti Főiskolaanyaga volt talán a legkiegyensúlyozot-tabb az összes többi között; s magas szín-vonalú, bár kicsit ötlettelen volta temati-kus Csehov-kiállításunk is. A színháziépítészet seregszemléjén ugyancsak résztvettünk - őszintén szólva, nem tudom,miért. . .

világszínház

GEROLD LÁSZLÓ

Tóték

Örkény-bemutató Újvidéken

A bemutató óta foglalkoztat: miért más aSzékely Gábor rendezte Tóték, mintáltalában az Örkény-mű eddigi legtöbbszínre állítása? Mert az kétségtelen, hogyebben az előadásban nem az Őrnagy azabszolút főszereplő, ahogy a LatinovitsZoltánnal játszott ősbemutatótól kezdveleginkább lenni szokott. A módosítottváltozat magyarázataként az első pilla-natban arra kellett gondolni, hogy a szí-nész - Korica Miklós - fogta vissza a holneuraszténiásnak, hol démoninak,agresszívnek vagy diabolikusnakjellemzett Őrnagy ábrázolását,takaréklángra vette, hogy így legyen,lehessen más, mint amilyen a nagymintakép, a szerep fölött most márörökre ott lebegő latinovitsi árnyék. Igenám, de ismerve Székely

Gábor néhány rendezését (Boldogtala-nok, Coriolanus, Danton halála) és a ve-lük teljes mértékben összhangban levőelvet, miszerint rendezései „az írott dara-bok kibontásán alapulnak", olvasatait -sőt látomásait - „a dráma alapos elemzőolvasása inspirálja", amint ezt nyilatkoz-ta, elképzelhetetlen, hogy efféle különc-ködést Székely Gábor elnézzen, jóvá-hagyjon. Ha Korica Őrnagya a szokásos-nál észrevétlenebb, nem tüntetően ideg-beteg, nem démoni, akkor annak okát,magyarázatát a rendezői koncepcióban,a székelyi olvasatban kell keresni.

Ez az előadás - állapítsuk meg elemzé-sünk kiindulópontjául - nem az Őrnagyterrorjáról,,, s nem is elsősorban, kifeje-zetten az Őrnagyról szól, hanem másról.

Természetes, hogy Latinovits Zoltán„életirtót és gondolatirtót" látott az Őr-nagyban, és ilyenre formálta, alkalmasintnem is csak a második világháború ma-gyar tisztjeiről, hanem későbbi évtizedek„őrnagyairól" is véve mintát. S az szinténtermészetes, hogy a nagy alakítás fényé-ben egyik-másik kritika is szinte örök-

érvényűen az Őrnagyban jelölte ki a drá-ma főszereplőjét. A Tóték azonban össze-tettebb szervezet, mint ahogy egyes kriti-kák alapján gondolnánk. Őrkény nyilat-kozataiból is tudjuk, bonyolult viszony-ról van szó. „Én Tóttal érzek, de az Őr-nagy is én vagyok" - írta, jelezve, hogy azŐrnagy és Tót lehet ugyanannak a sze-mélynek két pólusa, s a dráma ezekösszeszikráztatásából csiholódik. Akáregy személyben levő két végletnek fog-juk fel, akár különböző emberi magatar-tásformákat képviselő két személynek,kölcsönös függőségük vitathatatlan. „Mintkét horog, úgy akaszkodnak egymásba,föltételezik egymást" - írta szülőapjuk,utalva a dráma szerkezetére is: a Tóték-nak nem egy főszereplője van, hanemkettő. Az epizódok és a szereplők nemegy középpont köré rendeződnek, ha-nem egy tengely mentén helyezkednekel, a tengely két végpontja pedig azŐrnagy és a tűzoltóparancsnok. Ok ket-ten együtt mozgatják a dráma szerkeze-tét. Az előadástól függ, melyikük hatásaerősebb, kettejük közül kit érzünk inkábbmeghatározó egyéniségnek. Befogadóiértelmezésünkben azonban saját tapasz-talatunk, szemléletünk is közrejátszik,akárcsak az ezzel összefüggő pillanatnyitársadalmi, emberi konstelláció. Az ős-bemutatóról írt kritikájában Pándi Pál aháborús idők és a régi társadalom képvi-seletében működő préshez hasonlítjaŐrkény Őrnagyát, aki szétroncsolja TótLajos emberi méltóságát. Ugyanezt akorhoz kötöttséget említi Nagy Péter is,ki az Őrnagyban a ,józanság és a tébolyhatárán" egyensúlyozó pitiáner cézártlát, aki „félig tudatosan, félig öntudatla-nul használja ki helyzetét", egy adott korés társadalom embertelenségének pro-duktuma. De ugyancsak Nagy Péter kriti-kájában - ez nem az ősbemutatóról, ha-nem a tíz évvel későbbi, szintén Tháliaszínházbeli felújítás kapcsán készült -olvasható, hogy a Tótékat immár nem a„fasizmus és a kisember viszonyáról",hanem a mindenkori „hatalom csapdájá-ról" szóló drámaként kell értelmezni.Persze ez így szétfolyóan általános, delehetőségét sejteti a szabadabb értelme-zésnek, ami végső soron egyszerre jelentiaz örökkévalóságot és a meg-megújít-ható időszerűséget. A szöveg keret, amitminden egyes felújításnak kell saját értel-mezéssel kitöltenie: Ilyképpen lehet aTóték „a kedvezményezett helyzetbőlsarjadó elnyomásnak és az alárendelthelyzetből fakadó elnyomatásnak, illetvea kettő egymáshoz való viszonyának adrámája" (Tarján Tamás), vagy szólhat

Örkény István: Tóték (Újvidéki Színház). Ladik Katalin (Tótné) és Korica Miklós (Őrnagy)

Soltis Lajos (Tót), Ladik Katalin (Tótné) és Korica Miklós (Őrnagy) az újvidéki Tótékban

az előadás „az önkény fokozhatóságárólés a törés lehetséges határairól" (KoltaiTamás).

A szemlélet változása, a hangsúlyokáthelyezése a szerepeket árnyaltabbak-nak mutatja, gazdagabb ábrázolási lehe-tőségeket nyújt. Azzal, hogy az Őrnagybármilyen hatalom képviselője lehet,eleve adott a személyre történő konkreti-zálás lehetősége is, ahogy erre tudunk isnéhány példát (Sztálin, Hitler), de - s ez afontosabb - ugyanakkor jellemzésébe újszíneket is keverhet az előadás, a színész.Nemcsak szadista vagy terrorista, hanemudvarias is, olykor egyenesen félszeg -jóllehet, ez sem idegen a drilltől -, sőtember is, aki nemcsak nyomorít, de magais nyomorék, sérült. Az egyik főszereplőrajzának árnyalása óhatatlanul maga utánvonja a másik ábrázolásának módosulásátis. Tótról is kiderül, hogy nem csupánbamba, tohonya és tehetetlen, hanemcsaládja, sőt a falucska körében ő is zsar-nok. Tóték világa csak látszatra idilli, ittis szigorú, hierarchikus rend uralkodik,ami mintegy magyarázatul szolgálhatTótné és Agika viselkedéséhez. Ők ket-ten, miközben rendre meggyőzik a csa-ládfőt, hogy valóban megsértette vagylegalábbis megsérthette a „mélyen tisz-telt" Ornagy urat, nemcsak szolgamód

viselkednek, de ösztönösen, tudat alattmintegy bosszút is állnak a családi zsar-nokon. Hogy ez a viszony se maradjonszimpla, arról szintén gondoskodik az író.Tótné látszólag mindent a fronton levőfia érdekében tesz. Ám amikor kitalálja,hogy férje, még vasutas korában, egyszer,míg az állomáson keresztülrobogott azolasz császárt bölényvadászatra szállítószerelvény, „leeresztette a nadrágját, és alehető legsértőbb módon a hátsó felétmutatta a különvonatnak", kétségtelenül abosszú, a visszafizetés szándéka vezérli.Ágikát viszont a kamasz lány ébredezőszerelme irányítja, miközben a tisztiegyenruhában felfedezi magának a férfit, sezzel már szinte természetessé válik, hogyvitás kérdésekben nem az apja, hanem azŐrnagy pártját fogja.

Ily tökéletes a dráma - az élet - mecha-nizmusa.

A kör bezárult: kialakult az a többszö-rösen is függő viszonyrendszer, amelybőlminden rendező azt emeli ki, teszihangsúlyossá, ami szerinte - akkor és ott,amikor és ahol a Tóték színpadra, közön-ség elé kerül - a legidőszerűbb, a legjel-lemzőbb. Igazából ez a lehetőség éltetiÖrkény művét, s magyarázhatja a Tótékidőben és térben korlátlan népszerűségét.

Azzal, hogy az Őrnagy nem csupán lel-ketlen pofozógép, s hogy a tűzoltópa-rancsnok nemcsak homokzsák, jelentő-sebbé válik Tótné és Ágika szerepe is.Székely Gábor Újvidéken színpadra állí-tott olvasata szerint ők szinte a két fősze-replővel egyenértékűek. Mert nyilván ígymondhatja el nekünk a rendező azt a tör-ténetet, amelyben egy egészen közönsé-ges kisember, Tót Lajos - ki annyirajelentéktelen, hogy nevéből még a min-denkinek kijáró h betű is hiányzik -,falusi tűzoltóparancsnok, környezete, túl-buzgó felesége és leánya hatására el-veszti önmagát, ránevelődik az önfel-adásra, öncenzúrát végez. Ezen a befeje-zés sem változtat, mert tény ugyan, hogya visszatért Őrnagyot Tót úr áldott nyu-galommal négybe aprítja, de ez inkábbafféle mesebeli igazságszolgáltatás, sem-mint megalapozott, logikus befejezés, sfeleslegesen példabeszédszerűvé emeli akülönben igencsak köznapi történetet.Kétségtelenül jó a - kabarészerű - záró-poén, mikor Tót kijelenti, hogy nemháromba, hanem „négy egyforma darab-ba" vágta az Őrnagyot, de ugyanakkor -mint mindig, most is - zavar ez a hőstett.Mert számomra a darab eddig másrólszólt. Szólhat ,a Tóték arról, hogy a „mé-lyen tisztelt" Őrnagy úr terrorja a földbe

szólhat arról is - ahogy Székely Gáborrendezése sugallja -, hogy az Őrnagybeindította személyiségtiprást Ágika éstapossa a kis tűzoltóparancsnokot. DeTótné folytatja és végzi be. Ilyen érte-lemben az előadás kulcsjelenetének azemlített különvonatepizódot érzem. AmígTótné belelovalja magát a mesélésbe,Tót a háttérben áll s bólogat. Azt hiszem,ebben a pillanatban világosodik megbenne, hogy minden ellenállás értelmet-len. Ahogy Ágika kitalálja apja ellen,hogy egyszer a vasárnapi korzón meg-fricskázta a tisztelendő úr orrát, s ki-találja, hogy apja „keléses seggű"-neknevezte a tisztelt vendéget, ugyanúgytalálja ki Tótné a különvonat-történetet.Örkény nem teszi ugyan egyértelművé,hogy ez kitaláció vagy sem, de az említettelőzmények alapján mégis inkább kohol-mánynak kell tekinteni. Eddig Tót, ami-kor sisakját a szemébe kell húznia - tilta-kozik, de megteszi, amikor hangos nyúj-tózásával idegesíti az Őrnagyot - magya-rázkodik, de fegyelmezi magát, amikor avendég szórakozást keresve sakkozni,dominózni, lórumozni hívja - iparkodikmegfelelni az Örnagy igényeinek, ami-kor dobozolni hívja a vendég - ráhagyja,legyen meg a kedve, öröme, vállalja.

Mindezt nem elsősorban a szöveg,hanem az előadás fejezi ki, pontosabbana rendezői olvasatot fegyelmezetten éstehetséggel követő, a szövegmondássalés gesztusokkal, egész jelenlétével meg-valósító Soltis Lajos, az újvidéki Tót.Hasonlóképpen a szerepépítés kijelöltmederben követi az Őrnagy érkezésétmegelőző jelenetekben is, mikor a tűzol-tóparancsnok zsarnoki természetét mu-tatja meg. Már itt, a kezdő jelenetbenérezni a közös elképzelés szerint dolgozórendező és színész jó összjátékát. A nézőráhangolódását segítő komikus jelenetek,a hideg sörtől cuppogó Lőrinckeszomszéddal, a gyantaszedőket kielégítőGizi Gézánéval vagy a Fejes György ala-kításában inkább drámai, mint komikusokos-bolond postással, kivétel nélkül alegteljesebb realista igénnyel készültek,de úgy, hogy lehetőséget hagynak egyfe-lől az örkényi mondatokban rejlő abszur-dum érvényesítésére, amivel a komikumjut kifejezésre, másfelől pedig valószerű-ségük mögött érezzük a kegyetlenségszakadékát is: a szomszéd leszokik a sör-ivásról, a sípoló mellű postás az utca egyszakaszán nem vesz lélegzetet, a „rosszhírű nő"-t jövedelemkiesés fenyegeti. Nemvéletlen tehát a kezdő jelenetek gyümöl-csöző folytatása. Csak akkor veszít vala-

mit erejéből Soltis játéka, miután Tótrááll a dobozolásra, s ettől kezdve a szí-nész a kelleténél komikusabbra veszi afigurát. Amikor pedig tehetségtelenségé-től sodortatva lesz az események részt-vevője, érthetetlenül elengedi magát,mintha a szerep veresége, kudarca elevefeltételezné a színészi játék lanyhulásátis. Az előadás utolsó harmadában márláthatóan a dráma és a rendezői koncep-ció működik, s kevésbé a színész szerep-építése. Ezért aztán a különben nagysikerű budijelenet ebben az előadásbanészrevétlenebb, mint általában. Ettőlfüggetlenül azonban nyilvánvaló: Tót rá-jön, hogy számára az egyetlen megoldása menekülés. Előbb csak szerepet játszik,ravaszul vállalja az ostobaságot - eztkészíti elő a gondolkodás befolyásolásá-ról, megakadályozásáról példálózó Őr-nagy -, de amikor látja, ez nem célrave-zető, a fizikai menekülést választja. Szé-kely Gábor az Örkény kínálta lehetősé-gek közül csak az utolsó stációt, a budibazárkózást tartja meg, talán arra is gon-dolva, hogy óhatatlanul gyengébben meg-oldható epizódjelenetekkel ne rontson aprodukción.

Az újvidéki Tóték legértékesebb szak-mai hozadéka, az időnkénti lazítás vagyszerepkiesés ellenére, hogy a színészekazt csinálják, amit a rendezői koncepcióelőír, anélkül azonban, hogy közbenmegszűnnének emberek lenni s a rende-zői önkény bábuivá válnának. Rendezőiszínházat látunk, amelyben a színészekkiváló összjátékkal és körülményeink-hez, gyakorlatunkhoz képest magas szín-vonalú egyéni hozzájárulással segítikSzékely Gábor rendező magánemberi ésközösségi vonatkozásban egyaránt sti-muláló önvizsgáltató szándékát. Ebbenaz összképben kell látni Korica MiklósŐrnagyát is. Ne a példaképet kérjük rajtaszámon, hanem azt, mennyire felelt mega konkrét feladatnak. Korica embernek,udvariasnak, jól neveltnek, zavartnak,tiszti manírok szerintinek ábrázolja azŐrnagyot, aki nem agresszivitásával ércélt, hanem csupán azzal, hogy Tót Gyulafronton levő százados felettesekéntmegsértődik, s kiengeszteléseképp Tótékminden áldozatra hajlandók. Tótné ésÁgika - nyomásukra pedig Tót - önfel-áldozása nem ismer határokat, de a jó ügyszolgálata észrevétlenül vagy talán csaköntudatlanul rosszra fordul. A lány és afeleség rákényszerítik Tótot a teljes ön-feladásra. Semmivel sem törődve rá-kényszerítik, hogy feladja az alváshoz,az ásításhoz, a nyújtózkodáshoz való

emberi jogát. Más módszerekkel dolgoz-nak ugyan, de a latinovitsi felfogás sze-rinti Őrnagy szerepét vállalják magukra.Hogy célt érnek, ebben kétségtelenülTót is ludas, mert befolyásolható, irá-nyítható, meggyőzhető.

Hogy milyen személyiség- vagy - aművészet általánosító jellegéből adó-dóan - közösségbeli elváltozások követ-kezhetnek az önfeladásra, a kontrollraszorító helyzetekben, azt Rövid Eleo-nóra Ágikája és Ladik Katalin Tótnéjamutatja. Ez az Ágika nemcsak, sőt nemiselsősorban stréber, aki élvezi, hogy sze-repel, hogy gyorsabban reagál, mint szü-lei, hogy ő mondja be a biztos válaszokat,ő tud felelni a kérdésekre, neki jut min-den eszébe, hanem bizonyos agresszivi-tás is van benne. S nemis kevés. Ezt bán-tóan, türelmetlenül éles, nem kislányos,hanem már-már kihívó, pimasz hanggal,olykor a láthatóan magára erőltetett jól-neveltség, tisztelettudás alól fel-felcsat-tanó haragmodorral fejezi ki. Nem afféleennivaló kislány, hanem tenyérbemá-szóan izgága teremtés. Ilyen közveszé-lyesnek mutatja, mégpedig igen követke-zetesen Rövid Eleonóra.

Ladik Katalin Tótnéjának legemléke-zetesebb, legszebb pillanata az, amikor akülönvonat-történet mesélése közbenegyszer csak ráébred a bosszú, a visszafi-zetés lehetőségére, s a máskor félénk, sőtriadt, vagy féltő, aggódó tekintete hirte-len eszelős csillogású lesz. Különben aszínésznő nem túl változatos eszközök-kel mindenekelőtt a fia életéért aggódó, acélnak mindent és mindenkit alárendelő,a teljes önfeláldozást vállaló és megköve-telő anyát állítja elénk, a többiekhezhasonlóan az egymásra figyelő kollektívjáték szellemében, érvényesítésével. Alátott két előadás között a legnagyobbváltozást F. Várady Hajnalka Gizi Gézá-véja mutatta. A bemutatón tapasztaltbizonytalanság, enyhe érdektelenség el-tűnt, s legjelentősebb epizódszereplő-ként apró gesztusokból építkező alak-formálással illeszkedik be az előadásképébe. Pásthy Mátyás a lajt tulajdono-sának szerepében a rá jellemző módonmegbízható epizodistaként járul hozzá asikerhez, akárcsak szerényebb módonmég nagyobb tapasztalat nélküli, de kor-rekt László Sándor (Tomaji plébános) sa főiskolás Simon Mihály (Lőrinckeszomszéd).

A Székely Gábor rendezte Tóték az

Újvidéki Színház egykori remek elő-adásait idézi: szórakozás és több annálgondolkodtató színház.