SZVÁK GYULA

Oroszország helye EurázsiábanHistoriográfiai tanulmányok

1

2

SZVÁK GYULA

Oroszország helye Eurázsiában

Historiográfiai tanulmányok, 1999–2006

3

A kötet az MTA-ELTE Történeti Ruszisztikai Kutatócsoportjában készült

Borítóterv: SZVÁK ESZTER

© Szvák Gyula, 2006© Pannonica Kiadó, 2006

ISBN 963 7319 24 7

Felelôs kiadó a Pannonica Kiadó igazgatója

www.pannonica.hu

Felelôs szerkesztô: Jávor ÉvaTördelés: Typo D’Apo Bt.

Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft.Felelôs vezetô: Vadász József

4

Ez a kis kötet összegzô tanulmányokat tartalmazazokról a történelmi kérdésekrôl, amelyek – miótaígy vagy úgy, de az orosz történelmet mûvelem, s ezmár három évtizednél is régebb óta tart – mindig isa legjobban foglalkoztattak. Európa-e Oroszország?S ha igen, miért nem? Olcsó viccnek tûnik, de a lé-nyeget érinti. Egyszerû deklarálni ugyanis, hogyOroszország nem európai képzôdmény – csak nemigaz. Russzofóbok közhelye a politikából, publiciszti-kából. A történész azt kutatja: miért és miben másaz európaisága? Miben ragadható meg az orosz tör-ténelem egyetemessége és különössége?

Mindig is az orosz történelem sajátszerûsége iz-gatott. Tudjuk, hogy más, látjuk, hogy más, érezzük,hogy más. Az intellektuális bátorság mindezek mel-lett az, ha az egyezéseket és hasonlóságokat is re-gisztráljuk. Csak így tudjuk megjelölni Oroszországhelyét a világban, a történelemben: a világtörténet-ben. Beismerem: nem a posztmodern kihívás utánitörténetírás divatos kérdésfeltevései ezek. Az új tár-sadalomtörténet-írás, a mikrotörténelem vagy ép-pen a pszichohistória térnyerése ellenére sem gon-dolom, hogy okafogyottakká váltak volna a nagykérdések és az azokra megkísérelt makroválaszok atörténetírásban. Persze, csak ha szolid tudományosbázison nyugszanak. Magam a historiográfia legitimtörténettudományos „mûfajában” mozogva igyekez-

5

tem a problémákat felkutatni és erômhöz mértenmegoldásokat kínálni.

Európai struktúrájú tehát az orosz történelmi fej-lôdés elsô ezer éve? Ez volt az elsô kérdés. Pozitívválaszt adtam rá, majd megokoltam, hogy mégis mi-ben más. Világos, sokak által korszerûtlennek tar-tott, mégis megkerülhetetlen fogalmi rendszerenbelül. Az egyetemes történeti összehasonlítás alapjaa közös, egyformán használt és értett nyelv, a vilá-gosan definiált terminusok. „Feudális” – mondtam,és igyekeztem tartalmat adni e fogalomnak, hogyegyként alkalmas legyen az általános törvényszerû-ség és egyedi sajátosság leírására.

Ennél fogva tehát a középkori Oroszország fejlô-dését feudális jellegûnek írtam le, és európai típusú-nak minôsítettem – azzal a lényeges megszorítással,hogy egészen a 17. századig a kora feudális jelzôttartom indokoltnak a társadalmi-gazdasági struk-túrája jellemzésére. A világtörténelmi kora újkorbantöbb mint fél ezer év történelmi megkésettségrôlbeszélek.

Persze a történelem színpadán nem lehet büntet-lenül késve érkezni és késve reagálni. A késôi vála-szok már magától értetôdôen nem ugyanazok a vá-laszok, az egyezések már egyre felszínesebbek, akelet-európai fejlôdésre általában is jellemzô „sûrí-tett” fejlôdés speciális formákat eredményez. Ezekhol elnagyoltak, hol meglehetôsen primitív utánér-zéseknek tûnnek fel, hol szinte parodisztikusak. Leg-elsôsorban azért, mert ezt a közel ezer évet Orosz-ország egy meghatározott geopolitikai térben éltemeg, ahol egy adott – hosszú – idôszakban ázsiai ha-tások sora is érte. Fejlôdése így ázsiai sajátosságok-kal is bír – anélkül azonban, hogy emiatt ázsiai típu-súnak tarthatnánk. Az igazán izgalmas történészi

6

lecke annak megválaszolása, hogy az ázsiai impulzu-sok miért nem tudták letéríteni Oroszországot azeurópai útról. A rövid válasz: azért, mert ráerôsítet-tek az organikus fejlôdésben benne lévô autokra-tikus hajlamokra és tendenciákra.

Sokan és sokat beszéltek az ún. „orosz útról”. A vi-lágtörténetben azonban ritkán van pozitív példa aharmadikutas megoldásokra. Egyes korszakokbanviszonylag sok híve volt pl. az „eurázsiai iskolának”,amely egyként különítette volna el OroszországotEurópától és Ázsiától. E teória nem bizonyult idôtál-lónak: nem volt olyan szimbiózis Ázsia és Oroszor-szág között, amely a „bûnös” Nyugattól megkíméltevolna orosz földet – ráadásul úgy, hogy az ázsiai el-maradottságot sem kellett volna ballasztként magá-val hurcolnia. Mindazonáltal a mindenkori oroszidentitáskeresések régtôl fogva ebben az iránybantapogatóznak. A leghatásosabban kétségkívül a szla-vofília keretein belül. Ezt az eszmerendszert koránt-sem illik lebecsülni: összességében több jó választ adaz orosz múlt sajátszerûségeire, mint a hagyomá-nyos „nyugatos” történelemfelfogás, miközben a lé-nyeget – Oroszország európaiságát – illetôen na-gyobbat téved.

A szlavofilok voltak I. Péter cár legnagyobb kriti-kusai is (utóbbiak közé sorolom magamat is) – elégmagányosan állva az utolsó évtizedek historiográfiá-jában. Egész mások ugyanakkor a meggondolásaim.Nem véletlenül szerepel egymás mellett ebben a kö-tetben – amint eddigi kutatásaimban is – I. Péter ésIV. Iván. Utóbbi az orosz történelem egyik legkárté-konyabb szereplôje. Megkíséreltem ôket is, histo-riográfiai sorsukat, „utóéletüket” is összevetni. Vilá-gos, hogy nem az „európaizálás”, hanem az autok-ratikus hatalom a közös nevezô. De I. Péter és az

7

európai fejlôdési struktúra egymáshoz való viszonyais okozhat még az utókor apologétái számára meg-lepetéseket. Amint megszívlelendô történelmi leckea felülrôl jött reformok végsô kimenetelének retros-pektív vizsgálata is. Nem voltam I. Péter cárhoz kí-méletes. De miért is lettem volna az? Az orosz tör-ténelemrôl vallott felfogásom nem a birodalmi vagya „történetszemlélet nemzeti látószöge” által torzí-tott. Nem az orosz történetírás hagyományos meg-oldásait alkalmazom – ám termékeny diskurzusbanállok vele.

Igaz ez a magyar történeti ruszisztika egészére is,amelynek rövid bemutatásával zárul ez a kis köny-vecske. Ez a fiatal részdiszciplína keresi még a helyéta nemzetközi tudományosságban, és számos jelevan annak, hogy jó úton halad. Sorsa a globális tu-domány sorsához kötött: nem léteznek „nemzeti”ruszisztikák, csak egyetemes ruszisztika van – annakellenére is, hogy gyakran meg lehet húzni egy vá-laszvonalat az orosz és nem orosz nyelvû ruszisztikaközött. A ruszisztika sorsa pedig Oroszország sorsá-tól elválaszthatatlan. És nem egyszerûen azért, mertazt kutatja. Hanem azért is, mert Oroszország jelen-tôségének növekedése vagy csökkenése befolyásoljaa nemzetközi kutatások finanszírozását. Drukkol-junk tehát a birodalom újjászervezôdésének? Ennyirebután önzô a történettudomány sem lehet. Egy eu-rázsiai regionális nagyhatalmi státusú Oroszországazonban történelmi realitás. Nem megkerülhetôsem a politikusok, sem az állampolgárok, sem a tu-domány számára.

Ezért hát nem merem kijelenteni, hogy a tanul-mányaimban körüljárt problémákat örökre levettema napirendrôl. Most azonban így gondolom, ezért isadtam újból közre ôket. Számomra lezárnak egykorszakot. Amint a történetírás egésze egy hosszú

8

megújulási idôszakát éli, úgy a magyar történetiruszisztikának is szüksége van új témákra, új meg-közelítésekre, új módszerekre. És ez alól én semlehetek kivétel.

Ám ne feledjük: Oroszország örök! A problémái isazok.

9

10

I. A történelmi sajátosságokról

11

12

Oroszország helye Eurázsiában a közép- és kora újkorban

A magyar ruszisztika kiemelkedô képviselôjénekszentelt konferenciáról lévén szó, talán nem funk-ciótlan elöljáróban egy pillantást vetni arra, hogy amagyar historiográfia hol helyezte el Oroszországotaz egyetemes fejlôdésben. Itt természetesen nem atörténeti ruszisztikai kutatásokra gondolok, hiszenazok még gyerekcipôben járnak nálunk. Hagyomá-nyosan erôs azonban az egyetemes történet mûve-lésén belül a Kelet-Európa-kutatás, s azon belül is azösszehasonlító történetírói módszer. Az elmúlt év-tizedekben több figyelemre méltó szintéziskísérlettörtént tágabb történeti régiónk fejlôdési jellegze-tességeinek megragadására. A figyelem középpont-jában – érthetôen – a magyar história állt, de a tipo-logizálás során mindig sor került az orosz fejlôdésegyfajta formulázására, leírására is.

A két világháború közötti reprezentatív világtör-ténet középkori kötetének szerzôje, Váczy Péter aKelet-Európa-fogalmat használja a magyar népet isbenne foglaló történelmi-földrajzi régió leírására.Megállapítja, hogy a középkor során ebben a térség-ben alapvetôen a bizánci–iráni, valamint a római ha-tás érvényesült. Ennek alapján Kelet-Európát mint-egy két részre osztja: az egyikbe (az ún. „latin–kele-ti” szférába) tartozott a magyar (a cseh, a lengyel)fejlôdés, míg a másikba az orosz.(1)

A korszak másik jelentôs egyetemes történet ku-

13

tatója, Hajnal István az 1942-ben írt, A kis nemzetektörténetírásának munkaközösségérôl c. mûvébenszintén európai jellegûnek minôsíti az orosz fejlô-dést. Megállapítja, hogy az orosz rendiség a nyugatitársadalomtalajjal összefüggésben alakult ki, és rész-fejedelmi rendszere külsôleg hasonlít a hûbérfeje-delmekre. Koncepciójában – amely jelentôs részbenaz intellektualizmus fejlôdéseként írta le a történe-lem fejlôdését – döntô jelentôséget tulajdonított azún. „szokásszerûségnek” a társadalom életében. Azorosz fejlôdés sajátosságát éppen ezen „mély szo-kásszerûség” hiányával magyarázza.(2)

1945 után a magyar történetírás egy jó évtizediga szovjet historiográfia hatása alatt állt. Az 1956-otkövetô elsô kelet-európai szintéziskísérlet Nieder-hauser Emil nevéhez fûzôdik, aki 1958-ban A kelet-európai fejlôdés kérdéséhez c. tanulmányában Ke-let-Európát gazdasági-társadalmi értelemben egysé-ges régióként fogta fel, a fejlôdésbeli sajátosságokat(így az oroszét is) pedig a felépítményi különbsé-gekkel magyarázta.(3)

Perényi József, aki 1957-tôl majd negyedszázadigállt a budapesti egyetem Kelet-Európa TörténeteTanszéke élén, 1972-ben összegezte addigi kutatá-sait a Gazdaság- és társadalomfejlôdési tájak Kelet-Európában c. tanulmányában. Kelet-Európát ittnégy – térben is és idôben is változó – ún. fejlôdésitájra osztja, amelybôl három érinti az Orosz Biro-dalom területét. Külön régiónak fogja fel a kelet-európai sztyeppét a maga nomád állattenyésztésé-vel, valamint a sokáig ôsközösségi rendben élô finn-ugor népesség által lakott kelet-európai erdôzónát.A legnagyobb kelet-európai fejlôdési tájban foglalhelyet a tulajdonképpeni Oroszország (Magyaror-szággal, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Kelet-Németországgal együtt). Ez az ún. „szûkebb érte-

14

lemben vett Kelet-Európa”. Perényi József szerintalapvetôen az „úr-jobbágy viszony” hasonlósága kö-zelíti strukturálisan e területeket, miközben elismeriaz ún. felépítményi jelenségek különbségét, azokatazonban másodlagosaknak minôsíti.(4)

Gunst Péter 1974-es, Kelet-Európa gazdasági-tár-sadalmi fejlôdésének néhány kérdése c. cikkében amagyar történetírás addig lényegében konszenzu-sosnak tekinthetô alaptételeit kérdôjelezte megtárgykörünkben. Leszögezte, hogy Kelet-Európábana meghatározó az ázsiai típusú, keleti földtulajdonvolt, a kollektív felelôsséggel tartozó faluközössé-gekkel, illetve az azokra épülô despotikus hatalom-mal. Nézete szerint ebben a térségben nem létezetta nyugati feudális földtulajdon, a nemesség itt egy-fajta hivatali-katonai nemesség volt, amely túlnyo-mórészt szolgálata idejére kapja a birtokát, a jobbá-gyok pedig lényegében rabszolgák. Gunst ugyanegységes Kelet-Európa-fogalommal operál, ám még-is megkülönböztet egy ún. „nyugati sávot” (benneMagyarországgal), amely képesnek bizonyult a nyu-gat-európai, „felgyorsult” fejlôdésû útra lépni. Ígyaz általa elmondottak valójában az ortodox egyházáltal „lefedett” területekre vonatkoznak.(5)

A késôbbi magyar történetírás nem osztotta eze-ket a nézeteket. Makkai László 1976-ban a Feuda-lizmus és az eredeti jellegzetességek Európában c.tanulmányában ismét az orosz fejlôdés „európai”jellege mellett érvel. Kiindulópontja – G. Duby nyo-mán –, hogy a feudalizmus modellje valójában nemmás, mint a harcoló földesúr és a dolgozó jobbágykettôse. Ugyanakkor egész Kelet-Európa ún. „erede-ti jellegzetességének” tekinti a barbár rabszolgaságés a szabad paraszti katonaság viszonylag hosszúidôszakig tartó fennállását. Nézete szerint a keletiszláv állam elsô századainak fejlôdése megegyezik a

15

lengyel vagy a magyar királyságéval, ugyanis a „táp-lálási” rendszer túlnyomórészt azonos a cseh, lengyel,magyar „szolgálati” rendszerrel, hasonló vonásnaktekinti, hogy a votcsinát – szerinte – legnagyobb-részt rabszolgamunkával mûvelik meg, és a pomesz-tyebirtok sem jelent mást, mint az uralkodó köz-vetlen igényét a szabadok szolgálatára. Mindennekaz volt a mélyebb történelmi oka, hogy a kelet-euró-pai államok hadseregeinek könnyûlovassága nemigényelte a feudális járadék koncentrálását. A kelet-európai régió életében az elsô döntô változásra a13. században, a nyugat-európai feudalizmus keletiexpanziója következtében kerül sor Makkai szerint,ami meggyorsítja a cseh, lengyel, magyar fejlôdést.Ezen népek ettôl kezdve külön alrégiót alkotnak Ke-let-Európán belül – ezt Makkai Kelet-Közép-Európá-nak nevezi. Oroszország pedig, amelyet nem ér ilyennyugati hatás, megmarad a tulajdonképpeni kelet-európai, autochton fejlôdés útján.(6)

A modern magyar történetírás kétségkívül legna-gyobb hatású Kelet-Európa-koncepciója Szûcs Jenônevéhez fûzôdik, aki 1981-ben publikálta a VázlatEurópa három történeti régiójáról c. nagylélegzetûesszéjét. Lényegét tekintve elfogadva Makkai véle-ményét, Szûcs Jenô is úgy fogalmaz, hogy az 1200körüli idôkig úgy látszott, hogy „egy kulturálisankétfelé orientálódó, a struktúrák terén azonban ro-kon vonásokkal összefüggô autochton „kelet-euró-pai” feudalizmus van formálódó félben”. Bizánc elsôbukása(1204) és a mongol invázió után azonbanorosz földön „többé-kevésbé megmerevedett a feu-dalizmus kelet-európai archetípusa”.(7) Ezenközbenaz ún. „Közép-Kelet-Európa” átfordulást hajtottvégre a „geográfiai Kelet-Európa nyugati peremérôla strukturális értelemben vett Nyugat-Európa keletiperemévé.”(8) A továbbiak során Oroszországban

16

megvalósult a civilizáció, a birodalom és a világgaz-daság fúziója – amely „orientális struktúrákkal tar-tott rokonságot”. „Nyugaton az abszolutizmus tör-téneti epizód maradt, jóllehet sorsdöntô epizód:egyike azon termékeny »kumulatív« változásoknak,melyek újabb struktúraváltást készítettek elô. Ezzelszemben Keleten az orosz abszolutizmus volt magaaz a struktúra, mely századokon át keretéül szolgáltbármiféle kumulatív változásnak.”(9)

Szûcs Jenô késôbb – 1986-ban – a koncepciójárólfolytatott vitában még markánsabban megfogal-mazta a 10–12. századi Kelet-Európa egységérôl val-lott felfogását. A régió Szûcs szerint „egységet képe-zett mindenekelôtt mint gazdasági térség”. Másod-sorban „a korai magyar állam alapvonásait tekintveugyanaz a – territorizált – »kíséret jellegû« szervezetvolt, mint a kijevi, a lengyel vagy a cseh állam”.Harmadsorban pedig az ún. „kulturális infrastruktú-ra” is rokon képletet mutatott 1200 elôtt. A legfôbbközös vonás azonban az volt – következik impliciteSzûcs okfejtésébôl –, hogy e terület fejlôdése egy-formán különbözött ebben az idôszakban az ún.nyugati feudalizmusétól.(10)

E rövid áttekintésbôl is látszik, hogy a magyar tör-ténészek – miközben Magyarország helyét igyekez-tek meghatározni Európában – kísérletet tettek ahazánkat is magában foglaló történelmi-földrajzirégió specifikumainak megragadására. Figyelemreméltó, hogy ebben a régióban – amelynek közép- éskora újkori fejlôdésére a feudalizmus terminusthasználták – Oroszország is helyet kapott. A 13. szá-zad elejétôl ugyan elkülönítették tôle az ún. Kelet-Közép-Európát, ám az Orosz Birodalom így is a – kö-zelebbrôl meg nem határozott „autochton” – kelet-európai fejlôdés része maradt. Ez utóbbit egyedülGunst Péter tartotta ázsiai jellegûnek, ami összefüg-

17

gésben volt az 1960-as évek végén, 1970-es évek ele-jén Magyarországon is kibontakozó ún. ázsiai ter-melési mód kutatásokkal.

Rendkívül szimptomatikus azonban, hogy az ázsiaitermelési módról folytatott új viták egyik legfôbbeurópai inspirálójának számító Tôkei Ferenc is igenmértéktartónak bizonyult e fogalom Oroszországravaló kiterjeszthetôségét illetôen. A sinológus filozó-fus így fogalmaz: „Világtörténetileg az alapvetôtény az, hogy az orosz fejlôdés az európai fejlôdésrészeként indul meg, az európai antikvitással köl-csönhatásban, a feudalizmus irányába.” Majd to-vább: „Annyi kétségtelen, hogy sem a Kijevi, sem aMoszkvai Oroszország gazdasága nem volt ázsiaitermelési mód a szó szûkebb értelmében, mert hi-szen a klasszikus ázsiai termelési mód alapját erede-tileg a földmûvesközösség elsô, »archaikus« típusaalkotta… Végsô elemzésben az orosz termelési módolyan »átmeneti« típusnak mutatkozik, amelynekfeudális fejlôdése a germánokéval megegyezô alap-ról indul, de a történelmi környezettôl determinálvanem képes klasszikus kibontakozásra, »ázsiai« se-gédlethez nyúl, miáltal szerkezeti szempontból agörög-római antik termelési módnak egy feudalizáltkarikatúráját állítja elô.”(11)

Módszertanilag itt Marx tárgyba vágó megállapí-tásainak filológiai aprólékosságú rekonstruálásáról,egy olyan történetfilozófiai absztrakcióról van szó,amely szétfeszíti a konkrét történeti elemzés kere-teit. Az mindenesetre megállapítható, hogy a ma-gyar felfogásban kimunkálatlanul bár, de megtalál-ható a mongol-tatár jelenléttôl kezdôdô történelmi„elkanyarodás” ázsiai okokkal történô magyaráza-ta, és az „autochton” kelet-európai fejlôdés részle-gesen „ázsiai” jellegûnek tekintése.

A magyar historiográfia – nézetem szerint – na-

18

gyon gyümölcsözônek tekinthetô kelet-európai ti-pologizálási törekvéseihez orosz vonatkozásbanakkor kapcsolódhatunk alkotó módon, ha az oroszfejlôdést konkrét történeti elemzés eszközeivel kísé-reljük meg leírni, és a 13. század elejétôl kezdôdôidôszak történetét végigkísérô mongol-tatár hatásmibenlétét pontosan meghatározzuk.

Kiindulásként szögezzük le, hogy nincs okunk azorosz közép- és kora újkori történelem e szakaszá-nak fejlôdését az ázsiai termelési mód fogalmával le-írni. És nem egyszerûen azért, mert e fogalmat ere-detileg az ún. öntözéses társadalmak minôsítésérealkalmazták, vagy a Tôkei Ferenc által felvázolt tu-lajdonséma miatt, hanem azért, mert az orosz tár-sadalom nem volt olyan kétpólusú, mint a keletiek,és kialakult benne – sôt a társadalmi-gazdasági rendalapját képezte – a feudális típusú földtulajdon, va-lamint a feudális földbirtokos osztály. Nem kell nagytörténelmi beleérzô képesség ahhoz, hogy belássuk:az ázsiai termelési mód klasszikus alkalmazhatóságiterületéhez, az ókori Kelethez (benne Egyiptommal,Mezopotámiával, Indiával, Kínával) képest az oroszfejlôdés közelebbi rokonságot mutat az európai feu-dalizmussal.

Amennyiben azonban nem az ázsiai termelésimód fogalmával, hanem a „keleti despotizmuséval”operálunk, úgy számos szolidáris véleményt tudha-tunk magunk mögött még a szovjet historiográfiá-ban is. Itt most csak az 1960-as, 70-es évek nagy tör-ténész vitáira utalok, amelyekben az orosz abszolu-tizmus és kapitalizmus sajátosságainak kapcsán töb-ben nyúltak e terminushoz (Avreh, Pavlova-Szil-vanszkaja), s ezzel az ázsiai típusú fejlôdés lehetô-ségét villantották fel.(12)

Nem szükséges mélyebb historiográfiai analízis ah-hoz, hogy belássuk: a szovjet történészek itt Pleha-

19

nov Bevezetés az orosz társadalmi gondolkodás tör-ténetébe c. nagy hatású munkájához nyúltak vissza.Pontosan kell azonban látnunk, hogy Plehanov ab-ban a mûvében a keleti despotizmust nem formáció-ként használja. Sôt éppenséggel a feudalizmusfogal-mon belül talál neki helyet. Ettôl függetlenül, a ke-leti despotizmus fogalma nála is az ázsiai jellegû fej-lôdés leírására szolgál. Ám nem az egész orosz fejlô-désre alkalmazza, hanem nagyon pontosan megha-tározza, hogy mely idôszakokra elsôsorban. Összes-ségében a Nyugat és a Kelet közötti tulajdonkép-peni „ingamozgást” tartja az orosz történelemrelegjellemzôbbnek úgy, hogy strukturálisan mégis azEurópával való nagyobb hasonlatosság mellett törlándzsát.(13)

Mármost: nincs okunk az ázsiai hatások jelentôsé-gét kisebbíteni vagy elhallgatni, amire oly sok példavan az orosz-szovjet historiográfiában, hogy mást nemondjunk, pl. Szergej Szolovjové.(14) A magyar tör-ténetírás elsôsorban e hatás negatív következmé-nyeit emelte ki, természetesen, nem az orosz-szovjettörténetírás nemzeti-patetikus érvrendszerének se-gítségével. Mint láttuk, a nyugati kihívásra történôválasz megakadályozását tekintette lényegi megha-tározónak.

Szinte már historiográfiai közhelyeknek számíta-nak azonban a mongol-tatár hatás olyan megnyilvá-nulásai, amelyeket nem lehet pozitív vagy negatívjelzôkkel illetni, de amelyek elvitathatatlanul lénye-gesek voltak az orosz történelem egy meghatáro-zott periódusában. Itt elsôsorban az adórendszer, aközigazgatás, a hadszervezet, a hatalomgyakorlásegyes technikái és ideológiai megnyilvánulásai, bi-zonyos keleti szokások és külsôségek (pl. a ruházat)a leggyakrabban elôforduló példái a masszív tatárhatásnak. Ha csak egy pillantást vetünk az orosz ne-

20

messég genealógiájára, az orosz lexika érintett te-rületeire, vagy arra a tényre, hogy a tatár segédcsa-patok milyen hosszú ideig milyen jelentôs szerepetjátszottak az orosz hadseregben, s hogy egy évigformailag egy tatár szolgáló fejedelem, SzimeonBekbulatovics viselte a „Minden oroszok nagyfeje-delme” címet, úgy nincs okunk elvitatni a mély tatárhatást az orosz fejlôdésre. Mindezek alapján két-ségtelennek látszik, hogy az orosz autokrácia létre-jöttében, megszervezésében és mûködtetésébenjelentôs ázsiai hatások (ideértve a bizáncit is) érvé-nyesültek. Ez az autokrácia nem a rendiség talajánkinövô európai centralizált monarchiák mintáját kö-vette, s a 15–17. századi orosz állam kétségtelenülközelebb állt pl. a török államhoz, mint akár a svéd-hez. Az is kétségtelennek látszik azonban, hogy a18. században már inkább közelít, mondjuk, a po-rosz államhoz, mint bármely keleti hatalomhoz.

E változást könnyû lenne I. Péter ún. „európaizá-lásával” magyarázni, s az igaz is lenne, hogy I. Pétera korlátlan hatalom rendszerét európai példa alap-ján alakította ki, szemben az elsô orosz cárokkal,akik keleti hatásra. Ezért nem nevezzük utóbbiakállamát központosított monarchiának, míg a 18. szá-zadi orosz államnál nem kérdôjelezôdik meg abszo-lutista jelzôje.

Ilyen mély strukturális különbségek lennének a18. század elôtti és utáni orosz fejlôdésben? Magama kontinuus szemlélet híve lennék. Az orosz társada-lom mély struktúráit tekintve nem mutatható ki mi-nôségi különbség az I. Péter elôtti és utáni fejlôdésközött. Jelentôsek ugyan a változások, ám azok amindenkori moszkvai nagyfejedelmek társadalom-nivelláló törekvéseinek logikus folytatásai, az elsôRomanovok reformjai pedig közvetlen elôzményei apéteri ún. „modernizációnak”. A 18. századi átala-

21

kulás valójában igen paradox jellegû. A katonai-föl-desúri osztály szolgáló nemességbôl európai érte-lemben vett nemességgé válik, ezzel párhuzamosana parasztság egységesen a rabszolga szintre süllyed.Az orosz ún. uralkodó osztály az európai újkor haj-nalán kapja meg a jobbágyai feletti tulajdonképpenifeudális földesúri jogokat, a jobbágyság ún. „elsôkiadása” akkor megy végbe orosz földön, akkor kö-tik röghöz, amikor Nyugaton a személyileg szabadparasztokat elszakítják földjüktôl. E változások nema kapitalizmus irányába mutatnak, s ilyen értelem-ben az ázsiai elmaradottság felé lökik Oroszorszá-got, miközben a változások európai – feudális – jel-legûek. Csak éppen egy másik világtörténelmi kor-szakban mennek végbe.

Marxista frazeológiával élve, a felépítményben,de mondhatnánk egyszerûen azt, hogy az állami-hatalmi szférában tehát a Nyugat felé történô el-mozdulást tapasztaljuk a 18. századi Oroszország-ban, míg a 15–17. században ugyanebben a szfé-rában kétségtelenül keleti reminiszcenciákat észlel-hetünk. Az alapban, de mondhatnánk azt, hogy atársadalmi-gazdasági szférában ilyen minôségi vál-tozást nem regisztrálhatunk: a feudális viszonyokprolongálódnak. Még pontosabban: a kora feudálisfejlôdés kiteljesedik és feudálissá válik.

E történelmi paradoxon magyarázata abban rejlik,hogy intézményeket, ideológiákat, uralmi techniká-kat viszonylag könnyen lehet, úgymond, „importál-ni”, ám azok érvényesülése, hatóköre a befogadóközeg sajátosságaitól függ, új irányt nem kölcsönöza történelmi fejlôdésnek, viszont jelentôsen növeli aspecifikus vonások számát. Hogy az „eredeti”, köl-csönzött jelenségek mennyire módosulnak, torzul-nak az átvétel során, az a befogadó ország eredetifejlôdésétôl, történelmi meghatározottságaitól

22

függ. Az orosz fejlôdésben éppen az a meghatáro-zó, hogy sem az erôs keleti, sem az erôs nyugati fel-építményi hatás nem tudta átstrukturálni azt: a dön-tô a folytonosság az autokratikus berendezkedéskülönbözô formái között. Az igazán perspektivikuskérdés tehát úgy hangzik, hogy a különbözô tör-ténelmi hatások miért tudtak egy célt szolgálni,miért járultak hozzá a hagyományos berendezkedésmegszilárdításához, ahelyett, hogy azt fellazítottákvolna?

A válasz általánosságban az, hogy az oroszok akülföldi mintákból mindig csak annyit vettek át,amennyit abból megértettek, úgy ahogyan azt ôkértették, s csak olyan mértékben, amilyenben arraszükségük volt. A döntô kritérium azonban mindigaz volt, hogy az elôzô társadalomfejlôdés igényelte-eezeket az átvételeket, és hogy a változások belesi-multak-e az addigi fejlôdésbe. Mindkét történelmiesetben, a mongol és a nyugati hatás esetében isigenlô a válaszunk. Ettôl azonban az orosz fejlôdésönmagában még nem lett sem ázsiai, sem nyugatijellegû.

Milyen volt hát az az orosz társadalmi-gazdasági-politikai rend, amely így ellenállt a külsô átalakítás-nak, s amely ilyen sikeresen olvasztotta be, tette ma-gához hasonlatossá az idegen minôségeket?

Jóval a tatár támadás elôtti idôkig, a korai keletiszláv államszövetség, a Kijevi Rusz kezdôdô felbom-lása idôszakáig kell visszamennünk az orosz történe-lemben ahhoz, hogy a kora újkori, újkori jelensége-ket értelmezni tudjuk. Már az államjogi iskola kimu-tatta,(15) hogy a Kijevi Rusz északkeleti részeinszervezôdô új fejedelemségek merôben más utat vá-lasztottak, mint a déliek vagy az északnyugati Nov-gorod. Társadalmi tagozódásuk, hatalmi berendez-kedésük kísértetiesen hasonlított a korai európai ún.

23

patrimoniális királyságokéhoz. Az uralkodó korlát-lan hatalma ezekben az államokban a királyságom amagántulajdonom elven nyugodott. A társadalomlegnagyobb részét a közvetlenül az uralkodótól füg-gô szabad parasztok tették ki, az ún. világi uralkodóosztály jelentéktelen földtulajdonnal bíró, jelenték-telen súlyú földbirtokos réteget alkotott, amely je-lentôs részben rabszolgákkal mûveltette földjét, pa-rasztjai felett a legfelsô hatalom megôrizte közvet-len fennhatóságát. A korlátlan hatalom rendszeretehát nem tatár-mongol találmány volt orosz föl-dön, hanem éppenséggel európai eredetû jelenség.A „késôn jövô” európai államok ugyanúgy reagáltaka történelmi determinációkra, mint az ún. klasszikusbarbár királyságok. A moszkvai állam további erôsö-désére, fejlôdésére azonban stimulálólag hatott a kániegyeduralom eszméje és gyakorlata, hiszen szintén akorlátlan uralkodói hatalom ideálján nyugodott.

Történelmileg éppen az az érdekes, hogy a ta-tárok késôbb sem tudják megtörni az északkelet-orosz társadalomfejlôdést. A tatároktól függetle-nedni kívánó moszkvai állam az elôtte álló külsôfeladatot – hódítást és védekezést – ugyanis ismét azeurópai fejlôdésbôl ismert recept szerint oldja meg.III. Iván az újonnan meghódított területeket részintsaját birtokának tekinti, részint azonban szolgálatfejében eladományozza. Kialakul egy korlátozott jo-gokkal rendelkezô katonai-földesúri osztály, amely-nek társadalmi-gazdasági alapját az új földtulajdon-forma, a pomesztye biztosítja. Nem kell messziremennünk a történelemben, hogy analógiát fedez-zünk fel közötte és a frank benefícium között. A fia-tal állam ott is és itt is hasonló eszközhöz nyúlt a kül-sô fenyegetettség késztetésében.(16)

Joggal vetôdhet fel azonban a kérdés, hogy mégiseléggé visszamentünk a történelemben, hiszen a 8.

24

századi frank jelenséget hasonlítjuk össze egy 15.század végi orosszal. Térben is és idôben is közeleb-bi analógiának számít a török tímár és birtokosa aszpáhi, aki ugyanolyan katonáskodó földesúr, mintaz orosz szolgáló ember. És valóban, a török–oroszpárhuzam nem ismeretlen a korabeli orosz gondol-kodásban sem, legyen elég itt Ivan Pereszvetov mû-veire utalnunk. Pontosítanunk kell azonban elôszöris, hogy a hivatásos katona Pereszvetov nem annyiraaz orosz, mint inkább a török viszonyok ismeretéveltûnik ki mint Moldvát és – vélhetôleg – a MagyarKirályságot is megjárt zsoldos. Másrészt, dokumen-tálhatatlan, hogy a török receptet ajánló írásai elju-tottak-e a cárhoz.(17) Ettôl még azonban ténykérdésa pomesztye és a tímár közötti párhuzam, amint –természetesen – az ôket megkülönböztetô vonásokis. Így pl. az, hogy a tímár inkább tûnik táplálásraadott javadalomnak. Miközben mindkettô katonaiszolgálathoz kötött, ám fokozatosan örökletesvonásokat elnyerô földbirtok.

Ám menjünk térben még közelebb. Az Arany Hor-da és utódállamai ismerték a szojurgál intézményétmint szolgálati birtokét, amelynek kb. 1350 és 1500között meghatározó jelentôsége van az adott tár-sadalmakban. A szojurgál azonban a maga részérôlaz arab-perzsa világban már korábban kialakult, éskb. a 11. századra kiteljesedett katonai szolgálat fe-jében adott hûbérbirtok, az ikta elôzményére ala-pult.(18) Az iszlám-mohamedán kultúrkörben tehátszéles körben ismert volt ez az intézmény, amely aszeldzsuk törökök esetében feltehetôleg a bizánciprónium mintájára alakult ki. A szintén a katonaiszolgálat fejében adományozott és szintén kb. a 11.századra elterjedt próniumbirtokok genetikai elôz-ményei ugyanakkor az antik kor szabad parasztisztratiótabirtokai voltak.(19)

25

A történeti irodalomban még nem történt meg akülönbözô korokban és Eurázsia különbözô terüle-tein különféle nevekkel felbukkanó katonai szolgá-lathoz kötött feudális földtulajdonforma összeha-sonlító kutatása, különös tekintettel a strukturálisegyezésekre és különbségekre, és az esetleges köz-vetlen átvétel problémájára.

Egy mindenesetre bizonyos: az oroszok több elôz-ményre is támaszkodhattak, több felôl is kölcsönöz-hették, úgymond, a pomesztye intézményét. Ennektisztázása nagyon érdekes filológiai feladat, ám nemez a lényegi kérdés. Sokkal jelentôsebb az, hogy ezesetben vélhetôen egy egyetemes történeti törvény-szerûséggel van dolgunk. Eurázsia államai tehát fej-lôdésük korai szakaszában hasonló eszközhöz nyúl-tak katonai feladataik megoldásának társadalmimegalapozása érdekében. A patrimoniális típusúuralkodó – lett légyen az nagyfejedelem, majordó-musz, király, kán, szultán, kalifa vagy cár – az adottfejlôdési szakaszon csak a földben találhatta meg atovábbi hódításai célját és zálogát. Hogy aztán ez akora feudális típusú intézmény a továbbiakban ho-gyan hatott a társadalom fejlôdésére, az az elôzôtársadalomfejlôdés irányától és az adott kor konkrétfeltételrendszerétôl függött. Egyes államok kijárhat-ták a feudalizmus teljes iskoláját, mások csak késôbbiratkozhattak be, ezért rövidebb idô állt rendelkezé-sükre és jóval felületesebb eredményeket értek el,megint mások pedig, ahogy bekerültek, úgy ki ismaradtak, és más pályára kerültek.

Oroszország – akárcsak más, „késôn jövô” európaiállamok – második megszervezôdésekor, a Moszkvaközpontú északkeleti orosz állam esetében is euró-pai úton járt. Lényegében a kora feudális típusú tár-sadalmi-gazdasági fejlettségnek megfelelô hatalmatépített ki, s e hatalom kívánalmaihoz, valamint belsô

26

lehetôségeihez mérten igyekezett megszervezni tár-sadalmi bázisát. Az adott geopolitikai szituációban afeudális elemek keleti elemekkel keveredtek, a külsôfenyegetettség ténye és az ázsiai hatás megmereví-tette és prolongálta ezeket a kora feudális voná-sokat, amelyek rímeltek a bizánci–tatár autokratikushatalommal. E megkülönböztetô jellegzetességeitaz orosz fejlôdés késôbb sem hagyja el, de mégis afeudalizáció irányába mozdul. Igaz, hogy a világtör-téneti kora újkorban, igaz, hogy annak csak egy csö-kevényes, eltorzított formáját kitermelve, de kétség-telenül a földesúr-jobbágy európai típusú dichotó-miáját társadalmi-gazdasági rendje alapjává téve.Mindezt egy despotikus, majd európai külsôségeketfelvevô abszolutista államhatalmi rendszer kereteiközött, tehát a klasszikusnak mondott feudalizmus-sal ellentétes módon.

Úgy is fogalmazhatnánk: minden amellett szólt,hogy orosz földön az európai indulás, a kora feudá-lis kezdetek ellenére a keleti despotizmus irányábatérjen le a fejlôdés. Hogy ez mégsem így történt, an-nak valószínûleg az az oka, hogy a feudalizmusalapjai már jóval a 15. század végi nagy külsô kihíváselôtt szilárdan meggyökereztek. Ezeket a tatár-mongol hatás sem tudta semmissé tenni, de ahhozhozzá járult, hogy a tatár fejlettségi szinthez legkö-zelebb álló, kora feudális alapokon nyugvó, patri-moniális-despotikus berendezkedés tartós maradjonOroszországban.

JEGYZETEK

1. Váczy Péter: A középkori Kelet-Európa (1936). In: He-lyünk Európában. Nézetek és koncepciók a 20. századi Ma-gyarországon. (Szerk.: Ring Éva) Bp., 1986, t. I., 364–369.

27

2. Hajnal István: A kis nemzetek történetírásának mun-kaközösségérôl (1942). In: Helyünk Európában, t. I., 626–628.

3. Niederhauser Emil: A kelet-európai fejlôdés kérdéséhez(1958). In: Helyünk Európában, t. II., 213.

4. Perényi József: Társadalmi-gazdasági fejlôdési tájakKelet-Európában. In: Tanulmányok Kelet-Európa történeté-bôl. Bp., 1971, 27–35.

5. Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlô-désének néhány kérdése (1974). In: Helyünk Európában,t. II., 381–390.

6. Makkai László: Feudalizmus és az eredeti jellegzetessé-gek Európában (1976). In: Helyünk Európában, t. II., 455–473.

7. Szûcs Jenô: Vázlat Európa három történeti régiójáról(1981). In: Helyünk Európában, t. II., 538.

8. I.m., 539.9. I.m., 546, 549.10. Szûcs Jenô–Hanák Péter: Európa régiói a történelem-

ben. Bp., 1986, 7.11. Tôkei Ferenc: Az ázsiai termelési mód kérdéséhez. Bp.,

1975, 220, 217, 224.12. M. P. Pavlova-Szilvanszkaja: K voproszu ob oszoben-

nosztyjah abszoljutyizma v Rosszii. In: Isztorija SZSZSZR,1968/4, 76; újabban. V. M. Panyejah. In: Vlaszty i reformi. Otszamogyerzsavnoj k szovjetszkoj Rosszii. Szpb., 1996, 83–91.

13. G. V. Plehanov: Az orosz társadalmi gondolkodás tör-ténete. Bevezetés. In: Az orosz történelem egyetemessége éskülönössége. (Szerk.: Krausz Tamás–Szvák Gyula) Bp., 1982,149–151, 194–195.

14. Sz. M. Szolovjov: Oroszország története a legrégibbidôktôl. In: Az orosz történelem egyetemessége és különös-sége, 55.

15. Vö.: Niederhauser Emil: A történetírás története Ke-let-Európában. Bp., 1995, 220–225.

16. Ezzel a problémával – amint e tanulmány néhányegyéb vonatkozásával – más összefüggésben foglalkoztamaz Oroszország helye Európában a közép- és kora újkorbanc. elôadásomban is. In: Meszto Rosszii v Jevrope/The Place ofRussia in Europe. Ruszisztikai Könyvek V. (Szerk.: SzvákGyula) Bp., 1999, 36–41.

17. Szvák Gyula: K voproszu ob ocenke Ivana Pereszve-tova. In: Studia Slavica, 1978.

28

18. L. részletesebben: Vásáry István: Az Arany Horda. Bp.,1986, 222–226.

19. L. H. Inalcik: The Ottoman Empire. The Classical Age,1300–1600. Worcester–London, 1973, 107.

29

Az „orosz feudalizmus” a szovjet korszakban

Az orosz feudalizmus fogalmának nincs óriási histo-riográfiai tradíciója, valójában N. P. Pavlov-Szil-vanszkijnak köszönhetôen vált közkeletûvé az orosztörténetírásban a 19. század végén, de még inkábba 20. század elején.(1) És annak ellenére, hogy Pav-lov-Szilvanszkijt gyakorlatilag dilettánsnak tartottaa korabeli szakma, nézetei termékenyítôleg hatot-tak – elsôsorban az 1917 utáni történetírásra. Ezazonban már a feudalizmusfogalom zsákutcába ke-rülését is jelenti. Itt csak a már 1917 elôtt is jelentôsmunkákat létrehozó N. Rozskovot hoznánk fel pél-daként, aki a század elején még tagadta az oroszfeudalizmus létét, ám késôbb egy túlontúl általánosdefiníció segítségével már alkalmazhatónak tartot-ta.(2)

E tekintetben nagyobb jelentôségû G. V. Pleha-nov Az orosz társadalmi gondolkodás történetecímû munkája elé írt Bevezetés. Ami az orosz feuda-lizmus problémáját illeti, Plehanov ebben egy igensajátságos megoldásra jut. Elismeri ugyan létét, ámcsak olyan általános értelemben, hogy képes legyenabba belecsempészni a keleti despotizmus fogalmát,mint amely fejlôdési specifikumának leírására job-ban alkalmas. A keleti despotizmusfogalmat Pleha-nov egyébként nem formációelméleti alapon hasz-nálja, tehát a feudalizmus egy válfaját látja benne.Ily módon problémafelvetésének az ázsiai termelési

30

mód marxi kategóriájához semmi köze nincs, éppenellenkezôleg, ez esetben is az orosz történetírói ha-gyományból merít, hiszen szerinte Japán, Kína, Egyip-tom stb. is átment a feudalizmus szakaszán.

Plehanov elveti a pavlov-szilvanszkiji „teljes egy-beesés” tételét (ti. az orosz és nyugati feudalizmu-sét), csakúgy, mint a „teljes eredetiségét”. Szerinteaz orosz fejlôdésnek „vannak olyan jellegzetességei,amelyek élesen elkülönítik valamennyi nyugat-euró-pai ország fejlôdési folyamatától, és a nagy keletiönkényuralmak fejlôdésére emlékeztetnek...”(3)

Plehanov tehát amennyire hozzásegít az oroszfeudalizmus „profilja” körüljárásához, legalábbannyira járul hozzá, akaratán kívül, a feudalizmusfo-galom szétrombolásához és az ázsiai termelési módfogalmába való átcsúsztatásához.

Mindazonáltal Plehanov jó példa arra, hogy amarxisták képesek voltak a végsô soron történetiproblémára nem csupán politikai-ideológiai motivá-cióktól vezérelt és nem egyszerûen prekoncepció-zus, hanem a történettudomány eredményeit feldol-gozó választ találni.

A 20-as években ez a helyzet megváltozik, és fo-kozatosan az a felfogás válik hivatalossá, amely,most már szó szerint értelmezve Pavlov-Szilvanszkijtanítását, az orosz múltban is a Nyugattal való teljesazonosságot igyekezett kimutatni. Ez a felfogás aztmondta: ha a történelmet egyetemes törvényszerû-ségek mozgatják, akkor azok ugyanúgy hatnak ésugyanolyan eredményre vezetnek Oroszországban,mint a világ bármely más országában.(4)

A 20-as évek agitációs és propagandacélokat kö-vetô publicisztikájában érthetô módon a politikaimotivációkat hangsúlyozzák. A Pavlov-Szilvanszkijkönyvét újból kiadó vezetô szovjet kultúrpolitikus,történész M. N. Pokrovszkij például úgy veti fel a

31

kérdést, hogy a cárizmus alatt a múlt „sajátszerû-ségének” hirdetése mintegy kezességet látszott biz-tosítani a jövô „sajátszerûségére” nézve.(5) Érthetôezért, ha a korszakban tankönyvekként funkcionálószintéziseiben e felfogás ellen harcot folytatott. Ez akörülmény azonban nem változtat azon a tényen,hogy számára a történettudományos problémamindvégig megmaradt aktuális politikai kérdésnek.Mert ha jól megfigyeljük, Pokrovszkij tulajdonkép-pen Pavlov-Szilvanszkij megállapításait ismétli meg,természetesen eltérô frazeológiával, a saját céljai ér-dekében felhasználva. Ô is a 13. századtól a 16. szá-zadig terjedô idôszakra alkalmazza a feudalizmusterminust, ô is szinte minden egyes momentumábanteljes azonosságot fedez fel a nyugati és orosz feu-dalizmus között. Igaz, definíciójában megpróbáljaérvényre juttatni a szociális mozzanatot, s elôdjétôltermészetesen megkülönbözteti, hogy a gazdaságifeudalizmust hangsúlyozza. Ez azonban nem zárjaki, hogy „a politikai feudalizmusban” szintén azo-nosságokat lásson, legfeljebb kevésbé bonyolult for-mákban megjelenôket Oroszországban, mint Nyu-gaton. Abban is megegyezik véleménye Pavlov-Szil-vanszkijjal, hogy a politikai feudalizmus bukását ôszintén a centralizált állam megszületésével hozzaösszefüggésbe. Más kérdés, hogy az általa teremtettiskola szellemében ezt gazdasági okokkal támasztjaalá és a kereskedôtôke gyôzelmével magyarázza. Ígymintegy különálló szakaszként tárgyalja a kereske-dôtôke uralmát a gazdasági feudalizmuson belül azipari tôke, a kapitalizmus elôtti idôszakban. Nézet-rendszerében tehát a feudalizmus nem foglal elkulcsfontosságú helyet, legalábbis a teóriája sark-kövét alkotó kereskedôtôkéhez viszonyítva, amelyegyébként szintén az orosz-nyugati párhuzamokathivatott bizonyítani.(6)

32

Pokrovszkij révén tehát a marxista argumentá-cióval felszerelt pavlov-szilvanszkiji felfogás lettegyeduralkodó az 1920-as évek közepén. Ez adekváttükrözôdése volt a párt ideológiai politikájának, „ahadikommunizmusnak az elméletben”.(7) S bár1927-ben már úgy értékelték, hogy a proletárdikta-túra az ideológia területén valóságos eszmei forra-dalmat jelentett, amely létrehozta a marxizmus dik-tatúráját”,(8) a tudományos közélet egy ideig mégismegtûrte még az eltérô véleményeket.

Ami speciálisan a régi orosz történelem tanulmá-nyozását illeti – azért is, mert ezt a területet ezek-ben az években az új történészgeneráció igen mos-tohán kezelte, de az elôbb említett átmeneti hely-zetnek köszönhetôen is –, az 1917 elôtti történészekegészen az évtized végéig hallathatták hangjukat.Így egyebek között az ún. Petrusevszkij- és az ún.Dubrovszkij-vitán. Igaz, a középkori nyugat-európaitörténet régi kiváló mûvelôjének, Petrusevszkijnekfeudalizmuskoncepcióját az 1928 tavaszán rende-zett vitaülésen többek antimarxizmussal vádoltákmeg, de védelmezôi is akadtak. A. Koszminszkijazzal a fonák logikával, hogy felfogása „nagyonkönnyen lefordítható marxista nyelvre”.(9) Nyeuszi-hin azonban meglepô nyíltsággal elvi-módszertanisíkon kezelte a kérdést: „Ha Rickertrôl van szó,akkor minden vele kapcsolatos az ördögtôl való.Viszont minden, ami Marxtól való, már önmagábanezért jó, nem azért, mert jó, hanem mert Marxtólvaló.”(10)

Az Sz. M. Dubrovszkij Az „ázsiai” termelési mód,feudalizmus, jobbágyrendszer, kereskedôtôke lé-nyegének kérdéséhez c. könyvét követô polémiahangulatilag szorosan kapcsolódott ehhez a vitához.Ekkorra már tényként kezelték az orosz feudalizmuslétét, s többségében egészen a Kijevi Ruszig vissza-

33

vezették kialakulását. Meglepô volt viszont a bi-zonytalanság definíciója, kritériumai, szakaszolása,konkrét leírása terén. Sz. M. Dubrovszkij szerint afeudális rendszer alapja: „A közvetlen termelôk-földmûvesek naturális gazdaságán alapuló termelésimód, olyan gazdaságban, amelyben a naturális föld-mûvelés összekapcsolódik a háziiparral, és amelybenígy szükséges és felesleges terméket hoznak létre.Utóbbit a földesúr terményjáradék formájában el-vonja.” Ebbôl fakadnak aztán az olyan felépítményijellegzetességei, mint a földesuraknak a parasztokfeletti, földtulajdonon alapuló hatalma, mint a hata-lom decentralizációja és a hierarchikus lépcsôzet azuralkodó osztályon belül. Viszont „a feudalizmus-nak egyáltalán nem elengedhetetlen feltétele anagybirtoktulajdon”.(11) Ezen a ponton már érez-hetô volt az eltérés a Pokrovszkij-féle felfogástól,ám nem sokkal késôbb maga Pokrovszkij fogalma-zott úgy, hogy csak azért ôrizték meg a marxisták afeudalizmus ún. politikai kritériumait, mert a polgá-riak viszont csupán a gazdasági alap meglétét is-merték el. És ezen az alapon állították azt, hogyOroszország politikai berendezkedése különbözik aNyugatétól.(12)

A vita résztvevôi csak abban értettek egyet, hogynincs igaza Dubrovszkijnak, amennyiben a jobbágy-rendszert külön formációként tárgyalja. Más tekin-tetben rendkívül megoszlottak a vélemények. A.Malisev azt tartotta, hogy egészen a 16. századigcsak kora feudalizmusról beszélhetünk Oroszország-ban.(13) Az ilyen, szaktörténészi kérdésfeltevésekazonban visszhangtalanok maradtak az alapvetôenideologikus, metodológiai megközelítések túlsúlyakövetkeztében. Ez nem érthetetlen egy olyan szituá-cióban, amikor a történelemszemléletet közvetlenülaz aktuális politikai harcok szükségletei határozták

34

meg. A személyes, illetve klikkszerû hatalmi küz-delmeken és a külpolitikai érdekeken túl most elsô-sorban a stratégiai eltérésre utalnék: az 1920-as évekközepétôl a szocializmus egy országban történôfelépíthetôsége, illetve a permanens forradalom el-mélete polarizálta a gondolkodó társadalmat.

Ez a vita rányomta bélyegét a történelmi koncep-ciókra is, amelyek két szemben álló klasszikus meg-fogalmazása – Mihail Pokrovszkij és Lev Trockij ne-véhez fûzôdik.(14) Aminek az lett a végkimenetele,hogy hatalmi szóval fölénybe került az orosz törté-nelmi fejlôdés „különös” vonásait kirekesztô pok-rovszkiji irányvonal, amely azonban nem volt alkal-mas a „szocializmus egy országban” elmélet törté-neti alátámasztására.

Ennek ismeretében nem tekinthetô véletlennek,hogy a politikai oppozícióval való leszámolással pár-huzamosan egyre kevesebb a szükség Pokrovszkij ésa régi marxista gárda „ortodox” marxizmusára, ésnapirendre kerül a „nemzeti sajátosságokat” integ-rálni tudó (de ezzel egyben a nemzeti „önbecsülést”is növelô) új történeti koncepció megalkotása.Megszaporodtak tehát a Pokrovszkij-bírálatok,(15)majd az orosz feudalizmus elmélete is módosult. Azún. sztálini történetírás hegemón helyzetbe kerü-lésével az „orosz feudalizmus” létének koncepciójaa szovjet történetírás egyik axiómája, mondhatni,„szent tehene” lett. Jól érthetô okokból, hiszen álta-la lehetett a mindenkori orosz és nyugati történelemegyenrangú voltát történetileg alátámasztani. In-nentôl fogva nem az volt a kérdés, hogy alkalmaz-ható-e egyáltalán e fogalom az orosz történelemegy hosszú idôszakának leírására, hanem, hogy mi-kortól alkalmazható. (A végpontot illetôen viszony-lag hamar és meglehetôsen szilárd konszenzus ala-kult ki az 1861-es jobbágyreformot illetôen, amit

35

természetesen színeztek az oroszországi kapitalizá-lódás „ellentmondásos” voltáról folytatott viták.)

A feudalizmus korai datálása terén a szovjet tör-ténészek gyorsan túlszárnyalták Pavlov-Szilvanszkijt,aki soha nem tartotta e fogalmat kiterjeszthetôneka Kijevi Ruszra. B. D. Grekov vezetésével már az1930-as évek elejétôl kísérlet történt a kijevi államfeudális jellegének bizonyítására. Maga Grekov1934-es cikkével kezdôdôen fokozatosan alakítja kiálláspontját, amelynek lényege, hogy már a 9. szá-zadban jelen vannak Kijevben a feudális jellegû alá-vetettségi és földbirtokviszonyok.(16) Ugyanakkormeg kell jegyeznünk, hogy az 1930-as évek közepénmég viták folytak a Kijevi Rusz társadalmi-gazdaságirendjének jellegérôl. Voltak, akik a rabszolgatartótársadalom koncepciója mellett törtek lándzsát,(17)mások, így pl. Sz. V. Juskov,, a korszak egyik legfigye-lemreméltóbb történésze, a prefeudalizmus fogal-mával operáltak.(18)

A prefeudalizmus-fogalom egyébként annak kö-szönhette népszerûségét, hogy 1936-ban publikál-ták Sztálin, Zsdanov és Kirov megjegyzéseit az újSzovjetunió története tankönyvrôl, amelyben rámu-tattak arra, hogy el kell különíteni egy feudalizmuselôtti szakaszt az érett feudalizmus elôtti orosztörténetben.(19) Nem meglepô tehát, hogy az1949–1951-ben, a Voproszi isztorii hasábjain lefoly-tatott orosz periodizációs vitában(20) a prefeudálisszakaszt külön tárgyalják. Elfogadja azt Grekov is, atöbbiek pedig az ô véleményét fogadják el arról,hogy már a 9. századtól kora feudálisként kell leírniaz óorosz társadalmat, miközben a 6–8. század pre-feudális (pontosabban: „félpatriarchális, félfeudá-lis”) jellegû.(21) Ezen uralkodóvá váló felfogás jelentmeg a korszak összefoglaló nagy szintézisében éskézikönyveiben, és évtizedekig megôrizte tekinté-

36

lyét. További sorsának részletes ismertetése alól fel-ment bennünket A Kijevi Rusz szovjet histo-riográfiája c. 1978-as mû, amely minden lényegesösszetevôre kitérô, korrekt monográfia.(22) Annyitjegyeznénk meg csupán, hogy Grekovnak, a SzovjetTudományos Akadémia Történettudományi Intézeteigazgatójának hazánkban is nagy volt a respektje. Ésnem is elsôsorban a koncepcióját népszerûsítô Azorosz parasztság története a legrégibb idôktôl c.magyarra is lefordított kétkötetes munkája okán.Sokkal inkább az e sorok írója által az MTA Törté-nettudományi Intézetének irattárában meglelt1950-es, A szocialista munkaversenyrôl a történet-tudományban címmel összegezhetô útmutatásánakköszönhetôen, amelyben lényegében önmérsékletreinti a Rákosi születésnapját a sztahanovizmus szelle-mében ünnepelni kívánó magyar kollégáit.(23)

A grekovi koncepció bomlásának elsô jelei valójá-ban csak az 1970-es évek elsô felében jelentkeztek.Csupán utalunk arra – hiszen a magyar történeti iro-dalomban is megjelentek róla elemzések(24) –, hogya grekovi felfogást három fô irányból támadták.Goremikina ismét felvetette a rabszolgatartó ter-melési mód problémáját,(25) Frojanov a prefeudális-teóriát elevenítette fel, mint olyant, amely a KijeviRusz társadalmi-gazdasági rendjének átmeneti, a„barbár társadalmakra” jellemzô jellegét a legpon-tosabban tükrözi,(26) míg Cserepnyin lényegében az„állami feudalizmus” lenini elméletéhez ment vis-sza, amikor a 9–11. századi óorosz történelemben afejedelmi(állami) földeket minôsíti feudális jel-legûeknek.(27)

A grekovi koncepció beágyazottságát a szovjettörténetszemléletbe jól példázza, hogy még az1976-os, magyarul 1980-ban megjelent, összefoglalóSzovjetunió történet is azt írja, hogy „az óorosz feu-

37

dális állam… az I. évezred második felében, vagyiskörülbelül akkor (alakul ki), amikor a nyugat-euró-pai feudális államok.”(28)

A Kijevi Russzal kapcsolatos viták végeredmény-ben csak a feudalizmus genezisének problémáit,idôpontját érintették, az egy Goremikina kivételévelsenki sem tagadta a feudális viszonyok jelenlétét. Eza feudalizmusfelfogás a feudális nagybirtok létén ésmeghatározó voltán, illetve az azon alapuló gaz-daságon kívüli kényszeren nyugodott. Ezt – kisebbmeggyôzôdéssel bár, de – leggyakrabban a feudaliz-mus más ismérveivel is kiegészítették.(29) A feuda-lizmus fogalmának ilyen széles értelmezése alkal-matlanná tette a kérdés historiográfiáját a KijeviRusz fejlôdési specifikumainak megragadására, ésszükségszerûen vezetett a fentebb idézett, a nyu-gat-európai fejlôdéssel való egyezést deklaráló né-zethez.

Az orosz történelmi út különös vonásainak kimu-tatására nagyobb affinitást mutattak a másik kro-nológiai végpontot kutató történészek. Az 1960-asévek második és az 1970-es évek elsô felében többhistoriográfiai jelentôségû diszkussziót folytattak aszovjet történészek a feudalizmus kezdôdô bomlá-sának, a kapitalista viszonyok lassú kialakulásának,illetve ezen idôszak államának legfontosabb prob-lémáiról.(30) E viták ismertetése kívül esne jelenlegitémánk keretein, néhány részletére pedig az elô-zôekben már kitértünk. Itt csupán annyit jegyez-nénk meg, hogy metodológiai téren sokat köszön-het nekik a szovjet történetírás, ugyanis a sztálinitörténelemfelfogás leküzdése terén hasonló lett ajelentôségük, mint nálunk az ún. „Molnár Erik-vitá-nak”. Hogy mégsem tudtak teljes áttörést végrehaj-tani, az a változó politikai klímán kívül annak is voltköszönhetô, hogy a sztálini történetírás néhány

38

posztulátumától képteleneknek bizonyultak meg-szabadulni. Sokat tettek pl. az orosz abszolutizmussajátosságainak tipológiai vizsgálata terén, de mind-erre a régi feudalizmuskoncepció keretein belülkerült sor. Az egy Pavlova-Szilvanszkaja kivételévelsenki nem tette fel a közép- és kora újkori orosz fej-lôdés jellegének kérdését,(31) illetve mindenki a tágfeudalizmusfogalmat használta. Ez pedig a fejlôdésspecifikumainak kimutatására – mint addig mindigaz orosz történetírás történetében – alkalmatlannakbizonyult, mert a nyugati és az orosz feudalizmusazonosságának tételét indukálta.

Az 1970-es évek eleje után kedvezôtlen korszakvette kezdetét a szovjet történetírásban. Pontosab-ban: ismét felül kerekedik a faktográfia, ami nemkedvez a történetszemlélet megújításának. Hiábavárnánk tehát ettôl a historiográfiától a korszerût-lennek bizonyult vulgáris marxista interpretációk,anakronisztikusakká váló fogalmak újakkal való fel-cserélését. Az orosz történelem közel ezeréves tör-ténetét továbbra is minden differenciálás nélkül afeudalizmus terminussal írják le.(32)

A szovjet korszak utolsó éveiben mindazonáltalelkezdôdött a történetszemlélet lassú átalakítása. Eza feudalizmusfogalom használatát is érintette. L. V.Milov 1989-ben nagy tanulmányt publikált azIsztorija SZSZSZR c. folyóiratban Az oroszországi feu-dalizmus egyetemessége és különössége címmel. Azelsôsorban gazdaságtörténeti munkáiról híres tör-ténész, a moszkvai egyetem Oroszország története afeudalizmus korában tanszékének vezetôje metodo-lógiai szinten tett kísérletet az orosz feudalizmussajátosságainak jellemzésére. Az európai feudaliz-mus rendszerén belül két fô vonulatot különbözte-tett meg. Egyrészt a nyugatit, amely a kedvezôbbtermészeti körülmények okán a földközösség allódiu-

39

mokra bomlását, a tagolt fölbirtoktulajdon- és hû-bérviszonyokat és az alávetettségi viszonyokatszabályozó gazdasági eszközrendszert testesíti meg.Másrészt az oroszt, amely a kedvezôtlen földrajzitényezôk eredményeként a földközösségre települôállami feudalizmust és integráns részét, a jobbágy-rendszert és az autokratikus hatalmat, illetve az en-nek megfelelô gazdaságon kívüli kényszer szabályo-zó szerepét példázza. Ilyen megközelítésben nemérthetetlen, hogy a feudalizmus modellje szempont-jából Milov az orosz típust tartja a rendszer adekvátmegtestesítôjének, míg a nyugat-európait csak egy„mutációnak”, amely azonban világtörténelmi je-lentôségre emelkedett a kapitalista viszonyok felté-teleinek megteremtésével.(33)

Milov még óvakodik attól, hogy a feudalizmusorosz válfaját „állami feudalizmusnak” nevezze el,L. V. Danyilova azonban továbbmegy ezen az úton,és 1993-ban egy egész kötetet szerkeszt Az államifeudalizmus rendszere Oroszországban címmel. Eb-ben leszögezi: „Mivel az állam erôteljes társadalmifejlôdésre gyakorolt hatásának viszonyai közöttmegmaradt a nagybirtok a függô parasztsággal –ami a feudalizmus mély alapja – , illetve a feudális úrtulajdona gazdaságilag az uralom és alávetettségviszonyán, a gazdaságon kívüli kényszeren keresztülrealizálódott, az Oroszországban jogilag a 17. szá-zadban kialakult társadalmi rendszert a feudalizmuskülön típusának kell tekinteni.”(34) Ennek a 15. szá-zad végétôl kezdôdôen kiformálódó rendszernek afô sajátosságai a következôk: „A politikai felépít-mény különlegesen magas fokú aktivitása: a szinte atársadalmi-gazdasági alapot megelôzô fejlôdése, afeudalizmus klasszikus variánsára nem jellemzô mó-don, a közjogi elv éles túlhatalma a magánjogi fö-lött, a társadalmi élet különbözô szféráinak aktív

40

állami szabályozása és átalakítása, a vazallus viszonyalattvalói viszonyba történô felgyorsult átnövé-se.”(35) A feudalizmusnak ezt a típusát nevezi el L.Danyilova „állami feudalizmusnak”.

Mind Milov, mind pedig Danyilova a késô közép-kori orosz (kora újkori egyetemes) történelem kro-nológiai keretében vizsgálja az orosz sajátosságo-kat. Mindketten a leegyszerûsítô marxista magyará-zatokat óhajtják meghaladni – szintén a marxistatörténelemfelfogáson belül. Danyilova ennek kap-csán kitér a korábbi évtizedekben népszerûségreszert tett ázsiai termelési mód problémájára is, és afeudális típusú földtulajdon és alávetettségi viszonymeglétére hivatkozva – nézetünk szerint – helyesenveti el e fogalomnak az orosz fejlôdésre való alkal-mazását.(36) Mindkét történész megmarad a feuda-lizmusfogalom használata mellett, amely esetükbenmár a sajátosságok kimutatására is lehetôséget te-remt. Ebben az interpretációban azonban problema-tikus a feudalizmus genezisének, majd egész a 15.századig terjedô fejlôdésének tipologizálása. Kérdé-ses továbbá, hogy terminológiailag értelmes-e egyalapfogalmat jelzôvel – ráadásul azzal logikailag el-lentétes tartalmat sugalló jelzôvel – ellátni, s ezzelegy új terminust bevezetni?

Éppen az imént ismertetett koncepciók gyengepontjaira kísérelt meg megoldást találni Sz. M. Kas-tanov. Véleményét, sajnos, csak egy rövid elôadásformájában fejtette ki a V. Kobrin emlékére ren-dezett konferencián, a felvetett kérdések azonbanigen perspektivikusak. Sz. Kastanov szintén abbólindul ki, hogy N. Pavlov-Szilvanszkij párhuzamait –minden erôltetettségük ellenére – érdemes továbbgondolni. Az ô általa felvonultatott történelmi ha-sonlóságok azonban a 14–16. századi orosz viszo-nyok és a Meroving-, illetve Karoling-kor között

41

figyelhetôk meg. A 15–16. században kialakult oroszállamot pedig egyenesen Nagy Károly államáhozhasonlítja, és „kora feudális centralizált államnak”minôsíti.(37) Ebben az interpretációban viszont a 16.század utáni orosz „feudalizmus” tipologizálásáranem történik kísérlet, ezért Sz. Kastanov tézisét min-den éleslátása ellenére sem tekinthetjük teljes körûmagyarázatnak.

Ismert természetesen más megoldás is az új orosztörténetírásban. A specifikus orosz fejlôdés valóság-hû ábrázolásának vágya olykor nem tûri a nyugat-európai történelemre kitalált nyugat-európai erede-tû fogalmakat. Túlságosan sok és minôségi az eltérésnéhány történész véleménye szerint ahhoz, hogyilyen terminusokat alkalmazzanak. Az új Nagy oroszlexikon pl. az orosz történelemre vonatkoztatvanem használja a feudalizmus fogalmat.(38) Így akérdés historiográfiája visszatért a 19. századielôzményeihez.

Ezzel már valóban eljutottunk a szovjet korszakutáni orosz történetíráshoz, amelynek elemzésenem tartozik mostani témánkhoz. Ezért csak megje-gyeznénk, hogy a mai orosz történészek többségenem osztja e szkeptikus álláspontot. Errôl személye-sen is meggyôzôdhettem, amikor 1998. október 8-ánrészt vehettem az Orosz Tudományos AkadémiaOroszország Története Intézetében megrendezettvitaülésen. A rendezvény egyetlen napirendi pontjaa jelen sorok szerzôje Otrombaság-e „orosz feuda-lizmusról” beszélni? c. elôadásának vitája volt. Az ittelhangzott vélemények egyben az orosz történetírásutolsó diszkusszióját testesítették meg e témában,nem funkciótlan tehát rövid felidézésük.

A legnagyobb ívû hozzászólás V. Nazarov nevé-hez fûzôdött: „Hogyan képzeljük el mondjuk a feu-dális és az állami tulajdon problémáját a korai sza-

42

kaszban, vagy a fejlett feudalizmus elsô szakaszá-ban? Ez elsôsorban a kormlenyije, az adószedési jogjavadalmazásának intézményét jelenti, amely meg-volt egyébként Franciaországban is, széleskörûenalkalmazták a skandináv országokban és bizonyMagyarországon meg egy sor más országban is, leg-alábbis a 15. századig. Ennek a hierarchikusan fel-épített hûbéri intézménynek a megléte igen fontosmutatója a tulajdonviszonyoknak.

Ugyanis, hogy megint marxista módon fejezzük kimagunkat, ez tulajdonképpen egy hûbérbirtok adóformájában. Az adószedési jog átruházása keresztül-kasul hálózza a társadalmi kapcsolatok egész körét,és a, bármely szerény méretekben is, de létezô vot-csina típusú feudális nagybirtok meglétének körül-ményei között ez az intézmény az oroszországi feu-dalizmus egy fontos tipológiai sajátossága, amelysok évszázadon át, de legalább a 14–15. század for-dulójáig alapját képezte az oroszországi elit alapve-tô része fenntartásának és újratermelésének.

Én ezért úgy gondolom, hogy egyszerûen alapnélküliek voltak a 60-as évek divatos vitái az ázsiaitermelési mód szerepérôl az orosz fejlôdésben. Ázsi-ai termelési mód szerintem nem is létezik. Elô-Ázsia,Kína meg Délkelet-Ázsia – az »két nagy különbség«,amint Odesszában mondják…

Akárhogy ítéljük is meg a Batu kán utáni Orosz-ország történetének egyes momentumait, a legfel-sôbb hatalom és a nemesség ellentmondásos viszo-nyát, ez egy agrárország, amelyben a szántóföldimezôgazdaság az uralkodó termelési ág. AzonfelülOroszországban létezett az örökletes nagybirtok,így a kormlenyije formájában megjelenô örökletesállami tulajdon, és végül kialakult örökletes elit. Azadott idôpontban a feudális hierarchiának kétségte-lenül sokkal kevesebb lépcsôfoka létezett, mint

43

mondjuk Franciaországban. De például érvényesvolt Oroszországban is »az én vazallusom vazallusa –nem az én vazallusom« elv. A 13–15. században azorosz társadalmat is át- meg átfonták a különbözôszerzôdéses viszonyok a nagyfejedelmek, továbbá afejedelmek és a szolgáló fejedelmek között. Szerzô-dések jöttek létre az egyes fejedelmek között és akor oroszországi elitjének olyan rétegei között,amelyeket a források bojároknak és szabad szolgák-nak vagy bojároknak és bojárfiaknak neveznek. Hanem realizálódtak is mindig teljes mértékben, deazért ezek is szerzôdéses kapcsolatok voltak.

Ezért én tehát azt gondolom: arról beszélni, hogyOroszországban sem gazdasági, sem politikai formá-jában nem volt feudalizmus – rossz modorra vall,mint ahogy az elôadó helyesen megjegyezte. A he-lyes álláspont és jó modorra vall viszont feltételezni,hogy Oroszországban is volt feudalizmus – egy oroszfeudalizmus. Ez a nagy választék egy különlegesmodellje, a feudalizmus nagy európai legyezôjénekegyik szárnya, ami bizony erôsen különbözik a fran-ciától.”(39)

Sz. Kastanov az elôadó Pavlov-Szilvanszkij kap-csán kifejtett gondolataihoz kapcsolódott: „Azt sze-retném mondani, hogy az elôadás igen érdekes kér-déseket vetett fel. Különösen megragadta figyelme-met az az észrevétel, hogy Pavlov-Szilvanszkij nemaz egymásnak megfelelô korszakokat vetette egybe.Vagyis tipológiailag egymáshoz közel álló, de idô-rendben eltérô korszakokat. Például amikor megje-lent az immunitásokról szóló munkája, Szergejevicsazt írta vele kapcsolatban: az immunitások meg-elôzték még a feudalizmust is.

Ez egy nyugati álláspont, mivel ott, a nyugati tör-ténetírásban ezeket az immunitásokat – a Merovin-gokéit meg a Karolingokéit – egyáltalán nem tartják

44

»feudálisoknak«, mint ahogyan mi. A feudalizmusaz ô fogalmaik szerint csak a 9. század végétôl kez-dôdik. Mindaz, ami az ezt megelôzô rendszerbentörtént – és ami annyira hasonlít a mi 14–15. szá-zadunkra – az szerintük még nem volt feudalizmus.Emlékszem Ju. L. Besszmertnij cikkére, amely engeméppen azért döbbentett meg, mert a 14–15. századFranciaországát ugyanennek a kornak az Oroszor-szágával hasonlítja össze. Franciaország akkor túl-volt már az úgynevezett »feudális széttagoltság«állapotán, már amit az persze Nyugaton jelentett:hogy a helyi földbirtokosok grófok lettek, az apát-ságok urai meg afféle kiskirályok. Márpedig Orosz-országban semmi ilyesmi nem volt! Mint ahogy a14–15. század Franciaországában sem volt kormle-nyije, hanem egyszerûen csak adták-vették a hivata-lokat. Ezek szerintem teljesen különbözô korszakok,és metodológiailag teljesen helytelen a 14–15. szá-zad Franciaországát ugyanannak a kornak az Orosz-országával egybevetni. Annak a kornak az Oroszor-szágát a Merovingok és a korai Karolingok Francia-országával lehet összehasonlítani…

Azok, akik azt állítják, hogy Oroszországban nemvolt feudalizmus, szerintem tulajdonképp kétséges-sé teszik magának a feudalizmusfogalomnak a tar-talmát. Az elôadás végén egy kompromisszumosmegoldást hallottunk, amely a »gazdasági feudaliz-mus« fogalmán alapul. Igazol tehát egy marxistakoncepciót, amely annyira nem divatos ma, de ame-lyet – legalább a feudalizmus vonatkozásában –ezek szerint nem lehet megcáfolni mégsem. A prole-táriátus diktatúráját el lehet vetni, de a Tôke III. kö-tete 47. fejezetében leírt feudális tulajdonformáklétét nem lehet cáfolni.”(40)

Amíg a polémia résztvevôi között a feudalizmus-fogalom használata kérdésében konszenzus volt,

45

addig a kialakulásának idejét és ismérveit tekintvevita bontakozott ki. V. Kucskin pl. a feudális rendkialakulásának a nyugatihoz hasonló folyamata ésviszonylag korai datálása mellett tört lándzsát: „Hajól megvizsgáljuk ezt a 12. századi történetet, azon-nal felfedezhetjük benne az akkori társadalmi rend-szer alapelemének, a hûbérbirtoknak a meglétét. AKijevi Fejedelemség egyes részeit odaadták egy fe-jedelemnek, aki így a kijevi fejedelem vazallusávávált: hûbérurának fogadta el ôt, és köteles volt meg-védeni az ellenségtôl mind a neki adományozott te-rületet, mind a Kijevi Fejedelemség egészét. Ugyan-azokat a hûbéri viszonyokat látjuk tehát magunkelôtt, mint Nyugat-Európában… Ha a feudalizmus-nak mint rendszernek a stádiumait nézzük, vajonkorainak vagy késeinek tekintendô-e ez a szervezet?Alighanem – igen korainak. Nem is annyira Francia-országban találunk rá példákat, mint Angliában. Aközépkori Anglia már nem rabszolgatartó, hanemfeudális ország. És Óoroszország társadalmi beren-dezkedésének egyes elemei határozott azonosságotmutatnak az angliaiakkal. Ez az orosz feudalizmusmeglétét bizonyítja. Kiderül, hogy a középkori tár-sadalmak itt Európában nagyon is pontosan leírhatóközös törvényszerûségek alapján mûködtek. Arrólvan csupán szó, hogy ezek a különbözô országokbankülönbözô idôben léptek mûködésbe.”(41)

A. Nazarenko még Kucskinnál is határozottabbanérvelt az orosz feudalizmus korai kialakulása mel-lett: „Ha az orosz középkorban csak egyfajta szem-pontot – mondjuk az immunitást – veszünk figye-lembe, akkor valóban vagy 700 éves elmaradástkonstatálhatunk Nyugat-Európától. Ha az állami és amagánokleveleket külön-külön vizsgáljuk, akkorazonban egy egészen más képet kapunk. Ha pedigmég egy másik mutatót veszünk, nem mondom,

46

hogy ez kevésbé jelentôs a feudalizmus gazdasági éstársadalmi rendszere szempontjából, szóval mond-juk a seniorátus, mint politikai intézménynek a ki-alakulását, akkor azt látjuk, hogy a 11–12. századiorosz feudalizmus nagyjából a nyugat-európai Ka-roling-korszakkal szinkronizál. Szóval 700 év különb-ség nem jön ki sehogyan sem. Más és más mutatók-nál ugyanilyen kronológiai ingadozás lesz tapasztal-ható.

Miért mondom mindezt? Mindenekelôtt azért,hogy amikor elkezdjük hasonlítani egymáshoz azeurópai, a régi orosz vagy más egyéb feudalizmust,nem ártana meghatározni elôbb azokat a mutató-kat, amelyeknek alapján az összehasonlítást végez-zük. Megindokolni egyben azt is, hogy miért éppenezeket a mutatókat választottuk ki. Vagyis, hogymelyek ezek közül a lényegesek, a meghatározók, ésmelyek a másodrendûek.

Másodszor pedig már az összehasonlítás mutatói-nak kiválasztásában mutatkozó elvi nézeteltérésekis arra utalnak, hogy a feudalizmusnak itt nem más-más fokáról, hanem más-más modelljérôl van szó. Azintézmények ugyanazok, a kronológia pedig egé-szen más. A régi orosz társadalom intézményei feu-dálisnak látszanak, de kifejlôdésük idôrendje azorosz társadalmon belül nem felel meg például afrancia modellnek. Ez arra utal, hogy egy egészenmásfajta feudalizmus ez, nem egyszerûen egy másiktársadalmi-gazdasági modell, vagy az »élenjáró mo-delltôl« erôsen lemaradt feudalizmus.”(42)

Az elnöklô Ju. Tyihonov a vitát a következô meg-állapítással zárta le: „Nem szabad bezárkózzunkcsak a mi hazánk határai közé!… Veszem a bátorsá-got, hogy kijelentsem: Oroszország és Európa másországai társadalmi rendje minden különbözôsé-gének és sokféleségének elismerése mellett igenis

47

lehet és kell beszélni a feudalizmusról Oroszország-ban. Azt hiszem, ez mai ülésünk általános végkövet-keztetése.”(43)

A vita természetesen nemcsak azt bizonyította,hogy a feudalizmusfogalom még mindig univerzálishasználatú az orosz történetírásban. Megmutattaazt is, hogy a tág értelemben történô alkalmazása –amennyiben nem mutatunk rá a konkrét történelmisajátosságokra – továbbra is alkalmassá teszi a regio-nális különbségek egybe mosására, a különbözô mi-nôségek egymásba csúsztatására.

* * *

Az elmondottak ellenére sem tartjuk indokoltnak,hogy a Pavlov-Szilvanszkij által bevezetett fogalmatnegligáljuk. Csak azért, mert a szovjet történetírásteljesen hiteltelenné tette a végletekig abszolutizáltformában és eszközökkel történt „népszerûsítése”révén, és a mai történettudománytól sem teljesenidegenek ezek a módszerek. A vita logikája két-ségkívül ezt diktálná. Ám, ha elfogulatlanul tekin-tünk e fogalomra, és megszabadítjuk abszurd voná-saitól, akkor olyan könnyen mégsem számûzhetô atörténettudomány lomtárába. Feltéve, természe-tesen, hogy valamilyen fogalommal le akarjuk írni azorosz történelem egy hosszú idôszakát. És ha fi-gyelembe vesszük, hogy a tankönyvekbôl ismert ún.„klasszikus feudalizmus” valójában csak Észak-Franciaországban létezett. Ehhez képest valamennyiország feudalizmusa lényeges sajátosságokat mutat– ahogy kelet felé haladunk, úgy egyre számo-sabbat.

A kérdés természetesen az, hogy ezek a különb-ségek mikor válnak minôségiekké és jobban leírha-tókká a „keleti despotizmus” vagy az „ázsiai terme-

48

lési mód” fogalmaival. Felfogásunk szerint az oroszfejlôdés lényegét tekintve különbözik pl. a sok ro-kon vonást felmutató török berendezkedéstôl,hiszen ott a 18. század elôtt nem alakult ki földesúriosztály és nagybirtok. Még jelentôsebb az öntözésestársadalmakra bevezetett „ázsiai termelési mód”fogalmával leírt kínai fejlôdéshez képesti különbség.(44) Bár az orosz fejlôdés egy jelentôs szakaszára isjellemzô a kétpólusúság tendenciája, az azonbanelvitathatatlan, hogy a cár és a parasztok két pólusaközött jelentôs társadalmi szerepet kapott a világiföldesúri osztály is. Ugyanakkor akárcsak nyuga-tabbra, Oroszországban is kialakult és sokáig a társa-dalmi-gazdasági rend alapját képezte a kettôs szer-kezetû – a majorságból és az önálló paraszti birto-kokból álló – feudális nagybirtok, és ezen a birtokongazdaságon kívüli kényszerrel munkára fogott pa-rasztok dolgoztak.(45)

E feudalizmusfogalom – amelynek tartalmát ille-tôen az újabb magyar történettudományban kon-szenzus látszik kibontakozni(46) – természetesen,tágabb, mint a politikai, társadalmi-politikai megha-tározottságú feudalizmusfogalmak, amelyek pl. ahûbéri hierarchia vagy a politikai széttagoltság kri-tériumait tekintik meghatározóknak. E szûkítô foga-lomhasználat azonban az európai történelem egyegész korszakából mintegy kizárná az európai né-pek egy jelentôs csoportját, miközben azok társadal-mi-politikai berendezkedése jelentôs hasonlóságotmutat. Az általunk javasolt, tágabb, feudalizmusfo-galom ugyanakkor alkalmas arra, hogy az európaifejlôdést elkülönítse az ázsiaitól.

A különbözô történelmi minôségek összemosásá-nak metodológiai veszélye a tág fogalomhasználatesetén, természetesen, fokozottan fennáll. Ezt úgykerülhetjük el, hogy az általános fogalomhasznála-

49

ton belül mindig különös hangsúlyt helyezünk a spe-cifikumokra a konkrét leírás folyamán. Ezáltal egyikoldalon világosan elkülönül egymástól, mondjuk, azangol és az orosz feudalizmus, a másik oldalon vi-szont nem kerül egymás mellé a középkori orosz ésaz újkori tádzsik történelem. Történelemrôl lévénszó, lényeges ugyanakkor a kronológia is. A nyugatiés az orosz történelem összehasonlítása során sokmetodológiai hibától kímélte volna meg magát atörténetírás, ha a minôségi-strukturális hasonlósá-gokat nem kívánta volna idôbeli egybeesésnek is te-kinteni. Ha pl. Pavlov-Szilvanszkijig visszamegyünk,ott valójában azt látjuk – vele ellentétben –, hogy ahasonlóságok a nyugati kora feudalizmus és a14–16. századi orosz viszonyok között állnak fent.

Ez azt jelenti, hogy az egyetemes történeti koraújkor idején lelhetôk fel orosz földön az európai ko-ra feudalizmus jellegzetességei: a szabad parasztokés a rabszolga jogállású elemek nagy száma, a világiföldbirtok viszonylagos jelentéktelensége, az államiföldtulajdon túlsúlya, az uralkodó patrimoniális ha-talma. Ezek az archaikus társadalmi viszonyok jellem-zôk Oroszországra egészen a 17. század közepéig,az örökös jobbágyság rendszerének kodifikálásáig.Nincs okunk tehát nem feudális jellegûnek tartani aközépkori orosz fejlôdést, annak egészen 1649-igtartó szakaszát azonban kora feudális típusúnak kelltekintenünk.

JEGYZETEK

1. Az „orosz feudalizmus” problémájával s azon belülis N. P. Pavlov-Szilvanszkij munkásságával már többször fog-lalkoztam. Vö. pl. Moszkóvia és a Nyugat. Bp., 1988,165–175.

50

2. N. Rozskov: Russzkaja isztorija v szravnyityelno-isztori-cseszkom oszvescsenyii t. 2. M., 1922, 284–285, 286–287.

3. G. Plehanov: Az orosz társadalmi gondolkodás törté-nete. Bevezetés. In: Az orosz történelem egyetemessége éskülönössége. Szöveggyûjtemény. (Szerk.: Krausz Tamás–Szvák Gyula) Bp., 1982, 149, 151, 194–195.

4. A 20-as évek történelmi gondolkodásának részletesebbjellemzése alól mentesít minket Krausz Tamás kandidátusidisszertációja. (Az orosz-szovjet történeti gondolkodás a20-as években [Az „orosz történelmi fejlôdés sajátosságai”].)Bp., 1981.

5. N. P. Pavlov-Szilvanszkij: Feodalizm v Drevnyej Ruszi, 4.6. Itt csupán M. Pokrovszkij: Russzkaja isztorija v szamom

szzsatom ocserke. M.–L., 1928, 29–31. c. munkájára hivatko-zunk.

7. Krausz Tamás: i. m., 103.8. I. m., 102.9. Gyiszput o knyige D. M. Petrusevszkovo. In: Isztorik-

marksziszt, 1928/8, 94.10. I. m., 99.11. Sz. M. Dubrovszkij: K voproszu o szuscsnosztyi „aziatsz-

kovo” szposzoba proizvodsztva, feodalizma, kreposztnyi-csesztva i torgovovo kapitala. M., 1929, 63–64.

12. M. N. Pokrovszkij: O russzkom feodalizme, proiszhozs-gyenyii i haraktyere abszoljutyizma v Rosszii. In: Borba klasz-szov, 1931/2, 82.

13. Szpornije voproszi metodologii isztorii. (Gyiszkusszijaob obscsesztvennih formacijah.) L., 1930, 53., ill. A. Malisev:K voproszu o szuscsnosztyi kreposztnovo hozjajsztva. In:Kreposztnaja Rosszija, L., 1930, 37.

14. A vitába Pokrovszkij és Trockij néhány eredeti, aSzöveggyûjteményben... publikált írása enged bepillantást.A polémiával részletesen foglalkozik Krausz Tamás: Po-krovszkij és az orosz abszolutizmus vitája a 20-as években.In: Történelmi Szemle, 1980/4.

15. A két, a történelmi irodalomban „Anti-Pokrovszkij-nak” nevezett tanulmánykötet 1939–1940-ben már a Pok-rovszkiji-iskolával való leszámolást demonstrálta. Vö.:Protyiv isztoricseszkoj koncepcii M. N. Pokrovszkovo. 1. rész.M.–L., 1939; Protyiv antyimarkszisztszkoj koncepcii M. N.Pokrovszkovo. 2. rész. M.–L., 1940.

51

16. Vö.: B. D. Grekov: Ocserki po isztorii feodalizma vRosszii. In: IGAIMK, t. 72, 1934; Uô.: Feodalnije otnosenyija vKijevszkom goszudarsztve. M.–L., 1935; Uô.: KijevszkajaRusz. M.–L., 1939.

17. Vö.: Szovjetszkaja isztoriografija Kijevszkoj Ruszi. L.,1978, 94.

18. Vö.: Sz. V. Juskov: Ocserki po isztorii feodalizma vKijevszkoj Ruszi. M.–L., 1939.

19. Szovjetszkaja isztoriografija Kijevszkoj Ruszi, 132.20. Bartha Antal: Oroszország feudalizmus kori történe-

tének periodizációs problémái a Voproszi Isztorii 1945–1962-es évfolyamainak hasábjain. In: Vita a feudális kori magyartörténelem periodizációjáról. Bp., 1968, 44–69.

21. Szovjesztkaja isztoriografija Kijevszkoj Ruszi, 135–136.22. L. 40. lj.23. B. D. Grekov akadémikus útmutatása a magyar törté-

nészek számára. A szocialista munkaversenyrôl. (1950, kéz-irat)

24. Vö.: Font Márta: Napjaink szovjet történetírása a kö-zépkori Kijevi Állam jellegérôl. In: Világtörténet, 1989/4,86–91.

25. Vö.: V. I. Goremikina: K probleme isztorii dokapitalisz-tyicseszkih obscsesztv (na matyeriale Drevnyej Ruszi).Minszk, 1970.

26. Vö.: I. Ja. Frojanov: Kijevszkaja Rusz. Ocserki szocialno-ekonomicseszkoj isztorii. L., 1974.

27. Vö.: L. V. Cserepnyin: Rusz. Szpornije voproszi isztoriifeodalnoj zemelnoj szobsztvennosztyi v IX–XV vv. In: Putyirazvityija feodalizma. M., 1972.

28. A Szovjetunió története, t. I. Bp., 1980, 30.29. A Szovjetunió története c. mû pl. a következô definí-

ciót adja: „Marx a termelési szerszámokkal és saját gazda-sággal rendelkezô dolgozók elnyomásán alapuló társadalmiviszonyokat feudális viszonyoknak nevezte.” (A Szovjetuniótörténete, 30.)

30. Vö.: M. V. Nyecskina: O „voszhodjascsej” i „nyiszhod-jascsej” sztagyijah feodalnoj formacii. In: Voproszi isztorii,1958/7; Perehod ot feodalizma k kapitalizmu v Rosszii. Ma-tyeriali Vszeszojuznoj gyiszkusszii. M., 1969. Az ún. oroszabszolutizmusvita összefoglalását l. Horváth Attila: Viták a

52

szovjet történetírásban az orosz abszolutizmus kérdéseirôl.In: Világtörténet, 1981/4.

31. M. P. Pavlova-Szilvanszkaja: K voproszu ob oszoben-nosztyjah abszoljutyizma v Rosszii. In: Isztorija SZSZSZR,1968/4, 76.

32. A Cserepnyin akadémikus emlékére kiadott és a kazá-roktól a 19. század közepéig terjedô problémákról 1987-benkiadott tanulmánykötet pl. A feudalizmus Oroszországbanösszefoglaló címet viseli. (Feodalizm v Rosszii. M., 1987.)

33. L. V. Milov: Obscseje i oszobennoje Rosszijszkovo feo-dalizma (Posztanovka problemi). In: Isztorija SZSZSZR,1989/2, 61–62.

34. L. V. Danyilova: Sztanovlenyije szisztyemi goszu-darsztvennovo feodalizma v Rosszii: pricsini, szledtszvija. In:Szisztyema goszudarsztvennovo feodalizma v Rosszii, t. I. M.,1993, 40.

35. L. V. Danyilova: K voproszu o ponjatyii „goszudarszt-vennij feodalizm”. In: i.m., 3.

36. A nyugati szakirodalomban többen is foglalkoztak az„ázsiai termelési mód” fogalmának oroszországi kiterjesz-tése problémájával. Vö.: K. Wittfogel: Oriental Despotism.A Comparative Study of Total Power. New Haven, 1959,260–262.; S. Baron: Feudalism or the Asiatic Mode of Pro-duction: Alternative Marxist Interpretations of Russian His-tory. In: Muscovite Russia, London, 1980; magyarul: TôkeiFerenc: Az ázsiai termelési mód új vitájához. In: Az ázsiai ter-melési mód kérdéséhez. Bp., 1975.

37. Sz. M. Kastanov: O tyipe Russzkovo goszudarsztva vXIV–XVI vv. In: Cstyenyija pamjatyi V.B. Kobrina. Problemiotyecsesztvennoj isztorii i kulturi perioda feodalizma. M.,1992, 91.

38. Bolsoj Enciklopegyicseszkij Szlovar. (Fôszerk.: A. M.Prohorov) M.–Szpb., 1997, 1270.

39. A. D. Nazarov In: Sztyenogramma zaszedanyija naucs-no-proizvodsztvennoj szekcii Ucsenovo Szovjeta IRI RAN poisztorii Rosszii do XX veka 8 oktyabrja 1998 goda. M., 22–24.

40. Sz. M. Kastanov: i.m., 25–26.41. V. A. Kucskin: i.m., 36–38.42. A. V. Nazarenko: i.m., 41–42.43. Ju. A. Tyihonov: i.m., 47–48.

53

44. Vö.: Szvák Gyula: A középkori Oroszország helyeEurópában. In: Rubicon, 1999/3.

45. Részletesebben foglalkozom e kérdéssel A MoszkvaiOroszország története c. munkában. Bp., 1997, 9–34.

46. Kristó Gyula összefoglaló mûvében (Magyarországtörténete, 895–1301. Bp., 1998) a következô megállapítástteszi: „Amennyiben a feudalizmuson olyan, a föld magán-tulajdonán alapuló berendezkedést, uralmi rendet értünk,amit az uradalmi rendszer is kifejez, a feudalizmus (illetve akülönbözô fônevek elé tett »feudális« jelzôk) használatanem kifogásolható.” (149. o.)

54

II. A történelmi erôszak apológiájáról

55

56

Még egyszer Iván Groznij historiográfiájáról

IV. Iván és azon belül is uralkodásának legvitatot-tabb periódusa, az opricsnyina kutatása nagy hagyo-mányokra megy vissza az orosz historiográfiában.Már a szovjet korszakban is olyan klasszikus alkotásokszülettek róla, mint Veszelovszkij, Zimin és Szkrinnyi-kov mûvei. Ezek a mûvek éppen tényközpontúsá-gukkal emelkedtek ki az adott idôszak szovjet histo-riográfiájából, míg frazeológiájukban sokszor meg-ôrizték az adott kor „kötelezô” fordulatait, és min-dig óvakodtak attól, hogy történetszemléleti általá-nosításokat tegyenek.

E tekintetben hozott elsôsorban változást a rend-szerváltozás idôszaka, amelynek az elsô komolyabbjele Kobrin Iván Groznijról szóló népszerû formábanmegírt életrajza volt. Ez a „Moszkvai munkás” ki-adónál jelent meg – gondolhatnánk, hogy e tényminôsíti is. A legkevésbé sem. Tetten érhetô ugyanbenne a plebejus pátosz, amikor pl. így kiált fel:„Mit érdekel bennünket az elnyomók nyomorúsá-ga?”,(1) ám még ezt a kérdést is érdemi módon vá-laszolja meg. Összességében azonban a szovjet tör-ténetírásban addig példátlan módon szembe néz aIV. Iván kapcsán felmerülô valamennyi történet-szemléleti problémával. Kijelenti pl., hogy „Iván cárnem csupán kegyetlen uralkodó volt, de szadista is,aki élvezetet lelt áldozatai halálában és szenvedései-ben”.(2) S annak ellenére, hogy a cárt a „pszichikai

57

normáktól eltérô” személyiségnek tartotta, kísérle-tet tett az opricsnyina-idôszak történéseinek racio-nális interpretálására. Ennek kapcsán arra a követ-keztetésre jutott, hogy az opricsnyina objektíve arészfejedelemségek, az orosz egyház, valamint afüggetlenségi hagyományait mélyen ôrzô Novgorodellen irányult – amivel egyébként nem tért el tanára,A. A. Zimin felfogásától. Sôt még a következô sarkosértékeléstôl sem riadt vissza: „Iván cár szándékaitólés reményeitôl függetlenül az opricsnyina elô-segítette a centralizációt, objektíve a részfejedelmikorszak maradványai ellen irányult.”(3) Mindezekellenére, írja, „az ember nyelve sem engedelmesked-ne, ha ezért progresszívnak kellene mondani”.(4)

V. Kobrin ezzel a paradoxonával lényegileg lépetttúl mesterén, mivel gondolkodásába beépítette azalternatív fejlôdést, mint az értékelés egyik alap-motívumát. „Csak az az igaz út a történelemben is,amely a legkevesebb kitérôvel és emberi áldozattaljár”(5) – fogalmazza meg szinte ars poeticaszerûenfelfogását Kobrin, és bizonyítja, hogy IV. Iván szakí-tott a Kiválasztottak Tanácsa azon politikájával,amely lassan, de határozottan haladt a centralizációútján. A rettenetes cár a véres opricsnyinát válasz-totta, amely a despotikus monarchia kialakulásáhozvezetett. Nem eleve elrendeltetésszerûen, ám szük-ségszerû negatív következményekkel. Kobrin az op-ricsnyina talán leglényegesebb kárhozatos, évszáza-dos eredményének a jobbágyrendszer kialakulásátés a hatalom „ázsiai vadságát” tartja. Már ez eléglenne IV. Iván politikája negatív értékeléséhez, Kobrinazonban nem tudja megállni, és elôvesz egy, az orosztörténészek kelléktárából nagyon régóta hiányzóérvet: „Amorális tettek nem vezethetnek prog-resszív eredményekre.”(6)

Nem állíthatjuk, hogy a történész közvélemény

58

nem ismerte fel azonnal V. Kobrin szakítását a szov-jet történetírás rossz beidegzôdéseitôl. Ebbôl azon-ban csak Lur’e eszmefuttatását ragadom ki, melyszerint a „cél szentesíti az eszközt” tézis nemcsakegyszerûen amorális, de tudománytalan is. Lur’e ittnem ok nélkül Dosztojevszkijt idézi, aki szerint azegész világ harmóniája nem ér meg egy gyermekikönnycseppet, de aki gond nélkül szólított fel a tö-rökök gyilkolására az 1877/78-as háborúban. Mind-ennek ellenére a recenzens is szolidáris Kobrin máshelyütt kissé finomított megállapításával, mely sze-rint az eszközök megváltoztatják a célt, amint azIV. Iván politikájának esetében is történt.(7)

Érdekes még A. L. Horoskevics – A. A. Ziminnekszintén közeli munkatársa – véleménye, aki túlzás-nak tekinti Kobrin küzdelmét mindenfajta tiran-nusok ellen, szerinte amíg Kobrin néhány elôdjeIV. Ivánt pozitív analógiaként használta, addig ôcsak az elôjelet változtatta meg. Ennek ellenére he-lyénvalónak tartja az ismertetett könyv azon kísér-letét, hogy felélessze a morális elvet a történelemtanulmányozásában.(8)

V. B. Kobrin következô – A. L. Jurganovval együttírt – tanulmánya már korai halála után látott nap-világot. Az új történész generáció egyik tehetségesképviselôjével közös cikke abban az értelemben isvállalkozó szellemét dicséri, hogy felveti a despoti-kus autokrácia, mint a középkori orosz fejlôdést jel-lemzô specifikus jelenség problémáját. Eszmefutta-tásának lényege, hogy az orosz centralizáció során,a nyugati gyakorlattól eltérôen, nem a vazallusi, ha-nem az alattvalói-miniszteriális viszonyon keresztülvezetett az út az állami alávetettségig.(9) Tipológiaiértelemben a despotikus autokrácia orosz változatáta bizánci modellhez vélik közelállónak, és felvetik aszovjet historiográfia mindenkori kérdésfelvetéseit

59

meghaladva, hogy ezt a fajta centralizációt lehet-eegyáltalán hasznosnak tekinteni az ország továbbifejlôdése szempontjából.(10)

Az A. A. Zimin emlékének szentelt 1990-es kon-ferencián több elôadó is foglalkozott az opricsnyinaproblémájával, ám leginkább csak kritikus hangvéte-lükkel tûntek ki. Historiográfiai értelemben nemsokkal ezután, de már a Szovjetunió felbomlását kö-vetôen jelentkezett R. G. Szkrinnyikov is új monog-ráfiájával. E nagyszabású munka lényegét tekintveaz 1960-as években megjelent opricsnyinakutatásai-nak új kiadása. Szerkezetében, néhol frazeológiá-jában és arányaiban ugyan különbözik tôlük, ám fel-használt forrásaiban és koncepciójában lényegébenváltozatlan. Igyekszik ugyanakkor az eltelt idôszakszakirodalmát beépíteni, s reagálni az idôközbenmegfogalmazott új nézetekre, kritikákra.

Továbbra is kitart azon elképzelése mellett, hogyaz opricsnyina eredetileg a szuzdali arisztokrácia el-len irányult, de már fennállásának második évétôlkezdve nem szabályozta egységes politikai irányvo-nal, majd hamarosan az esztelen terror uralta el, s1572-ben meg kellett szüntetni.(11) Ezzel egyúttalelvetette A. Zimin, V. Kobrin, D. Al’sic ettôl eltérôérveléseit.

Koncepcionális értelemben új elemnek tekinthe-tô, hogy R. G. Szkrinnyikov nagy jelentôséget tulaj-donít orosz földön is a nyugati társadalmakat meg-határozó szerzôdéses-jogi viszonyoknak. E tekintet-ben a történetírói tradícióknak megfelelôen Novgo-rodot hozza fel pozitív példaként, és NovgorodMoszkva általi bekebelezését Oroszország politikaifejlôdésében fordulópontnak értékeli.(12) Óvatosformában tehát ô is az alternatívák meglétét hang-súlyozza a korabeli orosz történelemben. És nem-csak a 15. században, de még a 16. század közepén

60

is. Ez esetben Kurbszkij herceg ismert leveleinek„demokratikus” jellegére utal, amely szerinte aztbizonyítja, hogy létezett más elképzelés is az oroszállam berendezkedésérôl, mint a IV. Iván-féle autok-ratikus modell. R. G. Szkrinnyikov úgy tartja, hogyéppen a fejedelmi leszármazottak és a bojárok le-hettek volna az ellensúlyai a „moszkvai típusú” cent-ralizációnak, IV. Iván despotizmusának.(13)

R. G. Szkrinnyikov nem hagy kétséget az oprics-nyina kárhozatos következményeit illetôen: „Azorosz társadalomra gyakorolt demoralizáló hatásáttekintve e terrort csak a tatár igával rokoníthat-juk.”(14) Még jelentôsebb az a negatívuma, hogy„mivel az autokrácia a terror körülményei közöttszületett meg, hosszú idôre meghatározta a kiala-kuló politikai szisztémát”.(15)

R. G. Szkrinnyikov a rá jellemzô tényközpontú fel-dolgozási mód keretei között általában óvakodniszokott a filozófiai szintû általánosításoktól. Itt aleglényegesebb, hogy az arisztokrácia központi ha-talommal szembeni ellenséges viszonyulásának sza-kállas teóriáját egy váratlan fordulattal visszájárafordította, mintegy elôjelet váltott. Ezzel megszü-letett a „reakciós bojárok” formula helyett az objek-tíve „reakciós állam” tézise. Érdemes ezt továbbgondolni olyan formában, hogy pontosítjuk: valójá-ban az orosz állam „moszkvai típusú centralizáció-ja”, „autokratikus volta” vagy „despotizmusa”, ne-tán általában az egyeduralmi forma miatt emelünktörténelmi kifogást

A szovjet történetírás utolsó, kétségkívül az átme-netiség bélyegét magán viselô, a régi kereteket már-már szétfeszítô évtizedének eredményeit lett volnahivatott a 90-es évek háromkötetes Oroszországtörténete c. mûve szintetizálni – vagy megcáfolni. Azopricsnyináról szóló fejezetet író V. D. Nazarov nem

61

annyira a korábbi felfogások összefoglalását, hanemsaját interpretációját adta. Végsô értékelése ugyanmár az új idôk szóhasználatát tükrözi, ám lényegéttekintve új gondolatot nem tartalmaz: „Történelmiperspektívában IV. Iván uralkodásának második fele– az olyan autokratikus monarchia véres cikcakkja,amely totalitárius-elnyomó rendszerben él.”(16)

Kétségtelenül eredetibbnek minôsíthetô L. V. Pa-nyejah koncepciója az ugyancsak 1996-os Hatalomés reformok címû kötetben. Annak ellenére elmond-hatjuk ezt, hogy Panyejah teljes egészében elfogad-ja és megismétli A. A. Zimin opricsnyinafelfogását. (17)Ez azonban nem zavarja abban, hogy mindebbôlteljesen eltérô elméleti következtetést vonjon le azopricsnyina történelmi jelentôségére vonatkozóan.Szerinte ugyanis az „opricsnyina az autokráciadespotikus formájának kialakulását hozza”, és felfe-dezni véli az 1560-as, 1570-es években a keleti des-potizmus számos „szubjektív” és „objektív” ismér-vét. A leglényegesebb eltérést a klasszikus despóti-áktól abban látja, hogy az orosz cári hatalom összes-ségében mégis igen gyenge, „bár végtelenül kegyet-len” volt.(18) Panyejah teoretizáló fejtegetéseinekkétségtelen gyengesége, hogy sem a kutatásban,sem a historiográfiai elemzésben nem törekedettmég csak reprezentatív teljességre sem. A keleti des-potizmusra vonatkozó – néhány szerzôtôl elôcitált,sporadikus – megjegyzések ezért meglehetôsenabsztraktak, bizonyítatlanok maradtak. Ugyanígyigencsak életszerûtlennek hat az egyfelôl gyenge,másfelôl erôs despotikus hatalomra vonatkozóelmélete is.

Az új idôk szavát az új generáció képviselôje, A. L.Jurganov sokkal dokumentáltabban hallatta. Monog-ráfiájának egyik kulcsfontosságú fejezete az UtolsóÍtélet helyét vizsgálja a korabeli orosz gondolko-

62

dásban. Ennek kapcsán tér ki az opricsnyina proble-matikájára, mintegy eszkatologikus értelmet kölcsö-nözve neki. Ezzel tudatosan szakít az addigi törté-netírói tradíciókkal,(19) és merôben új interpretáció-val kísérletezik.

Érdekesek fejtegetései az opricsnyina eszkatoló-gikus szimbolikájáról és szemantikájáról, valamintmindennek korabeli recepciójáról.(20) Érvelésébendöntô szerepe van az 1492-re jósolt világvége mint-egy 70 évvel történô meghosszabbításának a kora-beli orosz egyházi szerzôk mûveiben.(21) Sajnos, bi-zonyítási kísérletei ennek során filológiailag esetle-geseknek bizonyultak, így ötlet szinten maradt az avégkövetkeztetése, hogy IV. Iván, mint az isteni akaratvégrehajtója, valójában az Utolsó Ítéletre készülvenyúlt az opricsnyina fegyveréhez, hogy a saját és bû-nös alattvalói lelkét a poklok tüzétôl megvédje.(22)

Az opricsnyinakutatásban, és tágabban, a IV. Iván-problémában az utolsó szó évezredünk végén BoriszFlorjáé. A moszkvai történész vonalvezetése logikus,koncepciója koherens. Kiindulópontja, hogy a 16.század közepén az ekkori reformok ún. „ellentmon-dásossága” voltaképpen két alternatíva meglététtestesítette meg. Egyfelôl a rendi-képviseleti monar-chia felé vezetô útét, másfelôl a kialakuló rendek ál-lamhatalomnak való totális alávetését. Amihez rög-tön hozzáfûzi, hogy az már teljes egészében a cártólfüggött, hogy Oroszország végül is, melyik utat vá-lasztotta.(23)

IV. Iván valóban önálló uralkodását azzal kezdi,hogy egy sor elôkelôséget kegyvesztéssel sújt és áru-lással vádol meg. A válasz erre: az arisztokraták ún.kezességvállalási okirattal kiállnak társaik mellett.Florja szerint ezt – amint 1553-as betegsége ese-ményeit – cári hatalma csorbításaként és összeeskü-vési szándékként éli meg. Ezen érzéseit erôsíti fel a

63

katona-földesurak sorozatos szökése a hadszíntérrôl,aminek mintegy csúcspontja Kurbszkij herceg áru-lása. Az út tehát logikusan vezet a totális uralom-hoz, az opricsnyinához – Florja vonalvezetésébenlegalábbis.(24)

Az opricsnyina következménye az lett, hogy a ne-messég legelôkelôbbjei perifériára szorultak, nemérthetetlen tehát, ha a történész szerint Iván politi-kája „nem tudott – legalább passzív – ellenállásbanem ütközni”.(25) Innen kezdve az „árulások”hosszú sora elleni küzdelem határozza meg az or-szág politikatörténetét. Ezek leírását olvasva az abenyomásunk támad, hogy a moszkvai historikusbár gyakran szintén idézôjelbe teszi ezeket az árulá-sokat, de még gyakrabban elhiszi ôket a cárnak. Ámlegalábbis megérti a túlreagálást „az adott pszichi-kai szituációban” (jelen esetben a novgorodi pogro-mot).(26) Ezek után nem meglepô, ha még a„moszkvai ügyben” végrehajtott kivégzésekre is ta-lál mentséget – Stadent híva segítségül, aki a hivatalivisszaélések elleni népi elégedetlenségre adott vá-laszként értékeli azokat.(27) Az opricsnyinát ugyanmeghatározott okok miatt a cár megszünteti, de azújabb árulások után logikusan nyúl az „új opricsnyi-na” eszközéhez, hiszen rájön, hogy „nem tud a tra-dicionális módon kormányozni”.(28) Ezt követôenaztán vége a bizonytalanságnak, Iván haláláig rendvan Oroszországban.(29)

Kétségtelenül logikus okfejtés, kerek magyarázat.Meg kell vallani: a század közepi reformok kapcsána fejlôdési alternatívákról írottakat olvasva, más „vég-eredményre” számítottunk. Kissé naivan azt lehetettvolna hinni, hogy a rendi-képviseleti forma, a rendiszabadságjogok értékeket jelentenek a modern koriorosz történész számára, s azok megsemmisítéselegalább utólag kritika tárgyát kell képezze. Ezzel

64

szemben, amennyire nem volt a korabeli orosz szá-mára e fejlôdési pálya járandó út, annyira nem fo-gadja azt el a mai orosz historikus sem. És éppenezen korabeli orosz alattvaló – bár egy lengyel pánszájából elhangzott – érdekeire hivatkozva. Florjaszerint ugyanis Közép-Európa „rendi társadalma”nem volt vonzó példa, hiszen az az állam meggyen-güléséhez vezethetett volna, amely így nem lettvolna képes ellenállni a szomszédban formálódó ab-szolút monarchiáknak.(30)

És ugyan a végén Borisz Florja felteszi a kérdést,hogy kötelezôek voltak-e azok a kegyetlen eszkö-zök, elkerülhetetlenek-e a véres áldozatok, amelyekaz ország romlásához, katonai vereségéhez vezet-tek, hiszen pl. a mindent elborító összeesküvésekresincs egyértelmû bizonyítékunk.(31). Mindez azon-ban csupán arra elég számára, hogy IV. Iván értéke-lése „ne csak pozitív” legyen. Szerinte ugyanis a 16.század második felének társadalmi-politikai beren-dezkedése a „legoptimálisabb, a további fejlôdéstbiztosító forma volt az adott történelmi feltételekközött”.(32)

Szomorú epilógusa ez az ezredév orosz történet-írásának: a prekoncepció ráerôltetése a konkrét tör-ténelmi anyagra. És mindez egy lapos metodológia –„a cél szentesíti az eszközt” – nevében. És ismét csaka birodalom mindenhatóságának bûvöletében,megint az erôskéz történelmi igazolásával, a rend ésanarchia hamis dilemmájának rémével riogatva. Is-merôs konstrukció az orosz (szovjet) történetírás-ban. Csak remélhetjük, hogy csupán ezen történet-írói tradicíók hatása és nem az új évezredben szer-vezôdô új politikai rend történelmi legitimálásánakvágya eredményezte ezt az újra éledô Iván-apolo-getikát.

Ezeknek a reményeknek egyébként szilárd alapja

65

van az új évezred elsô publikációiban. Még azegyébként rendkívül ellentmondásos filológiai mód-szerekkel újra kiadott Zimin-mû elôszavát író Ho-roskevics is elhatárolja magát ezektôl a törekvések-tôl, míg Ruszlan Szkrinnyikov új Ivan Groznij-köny-vében sem lát okot eltérni korábbi nézeteitôl.(33)Zimin és Szkrinnyikov – két egymással vitatkozó ésegymást kizáró, az 1960-as évekre visszanyúló kon-cepció. Egy azonban kétségkívül közös bennük.Egyik sem legitimálja a történelmi erôszakot.

JEGYZETEK

1. V B. Kobrin: Ivan Groznij. M., 1989, 125.2. I. m., 76.3. I. m., 115.4. I. m., 125.5. I. m., 117.6. I. m., 126.7. Ja. Sz. Lur'e: Ivan Groznij i jevo vremja. In: Isztorija

SZSZSZR, 1990/5,176–77.8. 11. A. L. Horoskevics: Rec. na kny. V B. Kobrina: Ivan

Groznij. In: Voproszi isztorii, 1990/8,173–74.9. V. B. Kobrin-–A. L. Jurganov: Sztanovlenyije gyeszpo-

tyicseszkovo szamogyerzsavija v szrednyevekovoj Ruszi. In:Isztorija SZSZSZR, 1991/4, 55.

10. I. m., 61, 62.11. R. G. Szkrinnyikov: Carsztvo tyerrora. L., 1992. 218. I. m., 522.219. I. m., 524.220. I. m., 527.221. I. m., 526.16. Isztorija Rosszii v 3-h tomah, t. I. (Red.: A. N. Szaharov)

M., 1996, 440.17. Vlaszty i reformi. Ot szamogyerzsavnoj k szovjetszkoj

Rosszii. Szpb., 1996, 79–91.18. I. m., 83–91.

66

19. A. L. Jurganov: Katyegorii russzkoj szrednyevekovojkulturi. M., 1998, 356.

20. I. m., 359–367.21. I. m., 368–369.22. I. m., 402–404.23. B. Florja: Ivan Groznij. M., 1999, 58.24. I. m., 138,173.25. I. m., 213.26. I. m., 236.27. I. m., 250.28. I. m., 295–296, 309, 312, 318.29. I. m., 318.30. I. m., 396.31. I. m., 396–397.32. I. m., 396.33. Vö. A. A. Zimin: Opricsnyina. M., 2001; Ruszlan

Szkrinnyikov: Ivan Groznij. M., 2001.

67

I. Péter alakjaaz orosz történetírásban

A kultusz és kritika születése

I. Péter cár jóságos, jószívû, puritán, dolgos, „plebe-jus” érzelmû és indulatú ember volt. Mégis nehézvolt ôt szeretni, mert ugyanakkor makacs, türelmet-len, hirtelen haragú, duhaj, brutális és bosszúállóvolt. Nem kímélt senkit – persze, szimpatikus, hogymagát sem. Amíg „legendás furkósbotja” a társada-lom legfelsô rétegeit érintette, addig a nép ugyan-úgy tekintett rá, mint minden korábbi „jó” cárra.„Demokratikus” viselkedése miatt kifejezetten ked-velték a katonák, matrózok körében.(1) Az erônfelült viselt háború szenvedései azonban kikezdték alakosság toleranciáját, és a cárra, mint „hamis”, mint„külországban kicserélt” uralkodóra, mint magáraaz „Antikrisztusra” kezdtek tekinteni. A hírhedt Pre-obrazsenszkij prikáz vizsgálati iratai errôl bôségesanyaggal szolgálnak.(2)

Sokan voltak azonban, akik neki és Rangtábláza-tának sokat köszönhettek. Tüneményes karrierek,gyors meggazdagodások, rendkívüli elôléptetésekkora a 18. század elsô negyede. Egy új generációé,amely sokat vesztett a cár halálával. Nem krokodil-könnyeket hullatott tehát egyházi fôembere, FeofanProkopovics gyászbeszédében: „Mint Sámson gyen-gének talált téged, Oroszország és erôt adott neked;mint Jafet új flottát teremtett, mint Mózes törvé-

68

nyeket adott neked, és Salamonhoz hasonló bölcsvolt.”(3)

Ezek a szavak megadták az alaphangot az 1725utáni idôszak hivatalos Péter-kultuszának. Az ekkorkezdôdô korszak, amelyet a történeti irodalom a„palotaforradalmak koraként” tart számon az orosztörténelemben egészen II. Katalin 1762-es trónra lé-péséig tart, számos uralkodó, uralkodónô követi ki-számíthatatlan sorrendben egymást, igen bizonyta-lanná téve a politikai viszonyokat. Már I. Péter cárfelesége, I. Katalin is megkezdi az óvatos elkanyaro-dást férje vonalvezetésétôl, késôbb kísérlet történikaz egyeduralmi rend arisztokrácia általi korlátozásá-ra, és a „német” és „nemzeti” orientáció is rivalizálegymással.(4) Mindez nem változtat I. Péter megíté-lésén. A trónöröklés rendjének tisztázatlanságaugyanis egyre fogyasztja az új uralkodók legitimá-cióját, ezért egyre hevesebben ragaszkodnak a cárszemélyéhez mint e legitimáció alapjához.

Ebbeli erôfeszítéseikhez a legtöbb segítséget akorabeli udvari irodalomtól kapják. A koszorús köl-tôk válogatás nélkül hasonlították az éppen regnálóuralkodót a nagy elôdhöz. Könnyebb dolguk volt,ha az, mondjuk, a cár lánya volt, de akkor sem hát-ráltak meg, amikor egy német hercegnô került azorosz trónra. Kantyemir, Tregyiakovszkij, Szumaro-kov, Heraszkov, Gyerzsavin becsülettel tette a dol-gát: a korszak orosz irodalma hemzseg az aktuáliscsászár(nô) dicsôségét zengô ódáktól, s e dicsôségmértéke: I. Péter.(5) Nem kivétel ez alól a korszakkétségtelenül figyelemre méltó polihisztora, MihailLomonoszov sem, aki historikusi babérokra is igényttartott, illô hát idézni értékelését: „Ha Istenhezhasonlatos embert kell a mi fogalmaink szerinttalálni, akkor Nagy Péteren kívül mást nem lelek.”(6)

Az így születô Péter-kép jellegzetessége, hogy

69

éles kontrasztot tartalmaz a cár elôtti és vele kezdô-dô korszak között. A felvilágosodás kori szóhasz-nálattal operálva a „sötétség és világosság”, „nem-lét és lét” ellentétpárjaként írják le a változást, a vál-toztatót magát pedig félistenként aposztrofálják.(7)Kétségtelen, hogy e feladatot a legszínvonalasab-ban a mûvészet bevett eszközeivel lehetett meg-oldani, de részt vállalt belôle a kialakulóban lévôtörténetírás is. Vaszilij Tatyiscsev, az elsô összefog-laló Oroszország-történet írója azonban még szin-tén kortárs volt, ráadásul a homo novusok közülvaló. Érthetô tehát, ha a „zavaros idôszakig” ívelômûvének bevezetôjében a kötelezô tisztelet hang-ján szól a cárról: „S bár hálám kifejezése nem adhattöbbet Ôfelsége dicsôségéhez és tiszteletéhez, mintkét garas Salamon templomának kincseihez, vagyegy csepp víz a tengerhez, de ebbéli vágyam mégisoly végtelen, mint Salamon valamennyi kincse vagyaz Ob folyó vize.”(8) Az idézett szavak nem tûnnekki eredetiségükkel, más kérdés, hogy a születô Péter-kultuszt sem szolgálhatták, mert Tatyiscsev munkájamég sokáig publikálatlan maradt.

Új szakasz jön el a Péter-kultusz történetébenII. Katalin trónra lépésével. Látszólag a minden addi-ginál hevesebb apologetika kora, hiszen ha valaki,akkor II. Katalin igazán rászorult az I. Péter alakjakínálta legitimációra. És a császárnô igazán ügyesenél is ezzel. Egyre-másra íratja a kettôjük párhuza-máról szóló költeményeket, tudatosan építi a nagyreformer cár és a közötte lévô folytonosság ideo-lógiáját. (A szó szoros értelmében is. Falconet ekkoremeli I. Péter Bronzlovas néven ismert szobrát, ame-lyen ez a felirat olvasható: I. Péternek – II. Katalin.)

Ez a propaganda már önmagában is meglehetôsállamférfiúi rátermettségre vall, hiszen Katalin több-szörösen is hátrányos helyzetû oroszországi uralko-

70

dó volt. Elôször is, nem volt orosz (bár összehasonlít-hatatlanul jobban megtanult oroszul, mint a férje,III. Péter). Másodszor: nem volt I. Péter leszármazott-ja. Harmadszor: nô volt. Negyedszer: a törvényes cármeggyilkolása eredményeként került hatalomra.S mindezek mellett az egykori anhalt-zerbsti herceg-kisasszony még javíthatatlan idealista is volt. Komo-lyan hitt a felvilágosodás eszméiben (persze annálazért okosabb volt, hogy azokat Oroszországbanengedje elterjeszteni), ezért teoretice ellene volt adespotikus uralomnak. Lelke mélyén ennél fogvaidegenkedett I. Péter szélsôséges eszközeitôl, ésMontesquieu kritikus alapállását fogadta el.(9) Máskérdés, hogy hivatalosan Voltaire rendelésre írtPéter-biográfiáját részesítette elônyben. Már csakazért is, mert a genfi filozófus nagyon is elébe mentaz elvárásoknak, és a Nagy Péter után a császárnôtmég „Nagyobb Katalinnak” nevezte. (Megint máskérdés, hogy minden Péter-dicsôítése ellenére semforoghatott közkézen Voltaire mûve az orosz viszo-nyok lesújtó ábrázolása miatt.)(10)

II. Katalin tehát meglehetôs tudatossággal alakít-gatta „elôde”, valójában saját maga kultuszát. S voltannyira nárcisztikus alkat, hogy még a „nagy átala-kítónál” is különb helyet követelt magának. Elôsze-retettel hallgatta pl. a kortársak ilyen és ehhez ha-sonló ömlengéseit: „Nagy Péter embereket alkotott,Felséged lelket adott nekik.”(11) A hivatalos politikaszintjén azonban nagyon óvatosan járt el, I. Péter nim-buszát nem csorbította, és állítólag uralkodásánakvégére már lelki averzióit is sikeresen levetkôzte.(12)

Amit a cárnô nem tehetett meg, azt megtette he-lyette egykori barátnôje, a késôbb az Akadémia el-nöki székébe helyezett, egyébiránt valóban nyugatimûveltségû, Jekatyerina Daskova. Nézetei a legegy-értelmûbben a Kaunitz kancellárral folytatott be-

71

szélgetésébôl derülnek ki: „Zseniális, tevékeny ésteljességre törekvô ember volt, aki azonban tökéle-tesen neveletlen maradt, viharos szenvedélyei pedigelhomályosították józan eszét. Lobbanékony, durvaés zsarnoki volt, mindenkihez úgy viszonyult, mint amindent eltûrni köteles rabszolgákhoz, tudatlansá-ga pedig megakadályozta abban, hogy belássa: né-hány erôszakkal bevezetett reformja idôvel békésúton más nemzetek példájára, a velük való érintke-zések során is meghonosodott volna. Ha nem állítot-ta volna a külföldieket annyival az oroszok fölé, haôseink sajátos, felbecsülhetetlen értékû jellemvoná-sait nem irtotta volna, ha nem váltogatta volna atörvényeket, sokszor még a saját magától származó-kat is, ha nem gyengítette volna meg a hatalmat ésa törvénytiszteletet.

Apja törvénykezésének alapjait felbolygatta, des-potikus, átmeneti törvényekkel helyettesítve ôket.Majdnem tökéletesen sikerült felszámolnia a neme-sek és a jobbágyok privilégiumait. Ez utóbbiaktólmegvonta a jogot, hogy a földesúri önkényeskedé-sek ellen bíróságon tegyenek panaszt. Valamennyiigazgatási forma közül a legdespotikusabbat, a ka-tonait vezette be. Pétervár megalapítójának dicsôsé-gével kérkedve a legönkényesebb módszerekkel si-ettette a város építését, Több ezer munkás leltehalálát a mocsárban. A nemességet pedig azzal tettetönkre, hogy e munkálatokhoz és pétervári kôhá-zaik kötelezô és nagy nehézségekkel járó építéséhezis parasztokat kellett adniuk. II. Katalin idejében aváros a négyszeresére növekedett, csodálatos épüle-tekkel gazdagodott, s mindehhez nem volt szükségsem erôszakra, sem súlyos adók kivetésére.”(13)

Kaunitz ellenvetésére Daskova további érveket isfelvonultat: „egy uralkodó ideje túlságosan is drágaahhoz, hogy egyszerû kézmûvesmunkára fecsérelje.

72

I. Péter ácsokon és kézmûveseken kívül talán admi-rálisokkal is barátkozhatott volna. Mialatt Saardam-ban dolgozott, elhanyagolta legfontosabb köteles-ségeit, s mindezt csak azért, hogy kitanulja az ács-mesterséget, és hogy különbözô holland végzôdé-sekkel és terminusokkal – amelyektôl hemzsegtekukázai és a tengerészeti szaknyelv – szennyezze beaz orosz nyelvet. Értelmetlen volt nemeseket külde-nie a kertész, a kovács vagy egyéb mesterségek kita-nulására, hiszen minden nemes készséggel lemon-dott volna 2-3 jobbágya javára errôl a tisztesség-rôl.”(14) A hercegnô érvei – mint az elsô összefüggôbírálaté – igen figyelemreméltóak. A felvilágosodásemberének kritikája ez, némi arisztokratikus fel-hanggal. Említést érdemel azonban a nemzeti szem-pont manifesztálódása is. Minden itt felvonultatottmegjegyzése visszaköszön majd késôbbi történelem-könyvek lapjairól.

Daskova, akinek II. Katalin sokat köszönhetettmég trónörökösné korában, megengedhette magá-nak ezt a hangot. Ugyanez nem mondható el az ön-kényuralom akkori legradikálisabb bírálójáról, azUtazás Pétervárról Moszkvába szerzôjérôl. Alek-szandr Ragyiscsev látszólag a hivatalos Péter-kultuszkeretei között értékeli ódáiban I. Pétert. Más helyüttis azt mondja, hogy „rendkívüli ember volt, aki jog-gal érdemelte ki a nagy nevet…” Ekkor azonbanmár fontosnak tartja a következô megszorítást ten-ni: „hatalmaskodó egyeduralkodó volt, aki kiirtottahazája vad szabadságának utolsó maradványaitis...”(15) Egyebek között e megállapításáért tarthat-ták késôbb a dekabristák és forradalmi demokratákszellemi elôdjüknek.

A jórészt az Oroszországban szolgáló német tör-ténészeknek köszönhetôen a század utolsó harma-dáig sokat fejlôdött tulajdonképpeni történetírással

73

is számolnunk kell a Péter-kép alakulásának vizsgá-latakor. Ekkor jelentkezik Ivan Golikov Nagy Péter,Oroszország bölcs átalakítója hiteles forrásokbólszármazó és évenkénti elrendezésben tárgyalt tetteic., összesen harminckötetes munkájával. Az eredeti-leg kereskedô Golikov jó szándékát és ügybuzgal-mát nem, szakmai felkészültségét annál inkábbmegkérdôjelezhetjük, és mûvét a két emberöltôvelelôbbi laudációk sorába illeszthetjük.(16)

Sokkal komolyabb és felkészültebb történész IvanBoltyin,, aki a Megjegyzések Le Clerc úr A régi és amai Oroszország története c. mûvérôl címen pub-likált egy kétkötetes bírálatot az idézett munkáról.Ennek kapcsán kifejtette saját gondolatait is azorosz történelem menetérôl, ezért szokás idônkéntmûvét az elsô modern értelemben vett orosz törté-neti koncepciónak tekinteni. E koncepcióban I. Pétertevékenységének – természetesen – jelentôs helyevan: „a vélt felvilágosodással együtt új elôítéletek, újszenvedélyek, gyöngeségek és vágyak költöztekszívünkbe, ami ismeretlen volt ôseink számára. Ezekkiölték belôlünk a haza iránti szeretetet, leromboltákatyáinkba és az általuk járt útba vetett hitünket. Ilymódon elfelejtettük a régit, mielôtt elsajátítottukvolna az újat, s miközben elvesztettük önazonos-ságunkat, nem lettünk azzá, amivé szerettünk volna.Mindez a sietségbôl és türelmetlenségbôl eredt. Egypár év alatt akartuk megvalósítani mindazt, ami szá-zadokat követel, és homokra kezdtük építeni a fel-világosodást, biztos alap nélkül.”(17) Boltyin mind-azonáltal nem vonta kétségbe a péteri átalakításszükségességét, fenti mondatai mégis a szlavofilokelôfutárává teszik ôt.

A katalini kor másik nemesi gondolkodója, Scser-batov herceg jóval kritikusabb hangot üt meg. Tesziezt annak ellenére, hogy magas pozíciókat tölt be az

74

államigazgatásban, és e munkáját lelkiismeretesenvégzi. Mindvégig kettôs életet él azonban, és halálaután hosszú évtizedekkel elôkerülnek hagyatékábólaz utókornak írt feljegyzései. Ezek közül a leghíre-sebb az Erkölcsök romlásáról Oroszországban c.pamfletje, amely elôször Londonban jelent meg,Herzen kiadásában. Ebben elismeri, hogy Oroszor-szág Péternek köszönhetôen lett ismert Európában,és rendezett hadseregét és flottáját is neki köszön-heti. „A tudományok, mûvészetek és iparok virágoz-ni kezdtek, a kereskedelem kezdte az országot gaz-dagítani…” De ugyanekkor „a hithez való ôszinteragaszkodás kezdett megszûnni, a szentségeket le-nézték, az erkölcsi szilárdság csökkent, és átadtahelyét a szemtelenül terjedô hazugságnak…”(18)Scserbatov még hosszan taglalja az erkölcsök rom-lásának I. Pétertôl kezdôdô stációit, egészen obsku-rantista részletekbe menôen. Alapállása rokon II. Ka-talin óvatos arisztokrata ellenzékével, a léha udva-roncok (és kéjhölgyeik) elleni dühödt kirohanásaiazonban feltehetôleg személyes indíttatásúak. Bírá-ló szavai sokkal inkább II. Katalin, mint az egyébkéntpuritánnak leírt I. Péter ellen irányulnak. E tekintet-ben Scserbatov nem került szembe saját maga másik– hivatalos – énjével. Mert – mint azt más helyüttgondosan kiszámolta – Péter egyeduralma nélkülOroszország csak 1892-re érte volna el az 1762-esállapotát.(19)

Péteri pálfordulások

I. Péter 18. századi megítélésére a felvilágosodás esz-merendszere jellemzô. A racionális gondolkodás ha-tározza meg az érvelést és az „ész századának”sztereotípiái az ehhez felvonultatott szóképeket és

75

szóhasználatot. Kiváltképp igaz ez a kultusz megte-remtôinek írásaira, de bizonyos mértékben azellentáborra is.

A századforduló e tekintetben jelentôs változásthoz. A racionalizmust orosz földön is felváltja a szenti-mentalizmus, majd a romantika, s akárcsak szerteEurópában itt is beköszönt a nemzeti ébredés kora. Azátmenet jellegzetes figurája Nyikolaj Karamzin, aki arégi és az új századnak egyformán gyermeke, nemegyszerûen kronológiai, de szellemi értelemben is.

Karamzin eredetileg szépíró, majd az „orosz tör-ténetírás atyja”. II. Katalin uralkodása végére (talánGyerzsavinnal együtt) az ország elsô literátora, azorosz szentimentalizmus meghonosítója, européerszemélyiség. Mint olyan sokan a két orosz fôvároshozzá hasonló nemesei közül, akiket megérintettekés fogva tartottak a német cárnô által behozott újeszmék. „Nyugatosságától” még az 1789–1790-esfrancia események sem tudták eltántorítani, sôtI. Pétert dicsôítô elsô megnyilatkozásai éppen az1790-es év Párizsából keltezôdtek. Az Egy orosz uta-zó feljegyzései címû, a maga korában nagy feltûnéstkeltô mûvében így ír a cárról: „A németek, franciák,angolok legalább hat évszázaddal az oroszok elôttjártak; Péter elôrelendített hatalmas kezével ben-nünket, s néhány év alatt majdhogynem beértükôket. Az orosz karakter megváltozásáról, az oroszmorális fizionómia elvesztésérôl szóló valamennyiszerencsétlen sirám nem más, mint vicc, vagy az ala-pos megfontolás hiányából ered. Nem olyanok va-gyunk, mint szakállas ôseink: annál jobb nekünk!”Majd egy sorral odébb a felvilágosodás „internacio-nalista” szellemében történetfilozófiai szintre emeliítéletét: „Minden, ami népi, semmiség az emberihezképest. A legfontosabb emberekké lennünk, nempedig szlávokká.”(20)

76

Korszerû gondolatok. (Késôbb, a marxizmus hôs-korának korifeusai igen nagyra értékelték „interna-cionalizmusáért”.) A 18. század végi orosz valóság-ban azonban éppen kezdenek kimenni a divatból.Arról van ugyanis szó, hogy ekkorra Oroszországbanis megfogalmazódik a „haza és haladás” jelszópárja.S ahogy ez általában Kelet-Európában történt, foko-zatosan a haza vagy haladás dilemmájává torzult –annak ellenére, hogy az orosz nép birodalomalkotónép volt, amelynek nem kellett megvívnia a harcátegy idegen hatalom ellen.(21) Ha azonban egy ide-gen elnyomó hatalom ellen nem kellett is megküz-denie, lassan-lassan emancipálódnia kellett az egye-temleges idegen hatás alól. Az orosz népnek mintnemzetnek kellett meghatároznia magát, és ez afelismerés a nemzeti nyelv, irodalom, hagyományokápolásának formájában egyre többek fejében meg-fogalmazódott. A felvilágosodás összeurópai esz-merendszere azonban ideig-óráig Oroszországban isa másik alternatívát részesítette elônyben. A haladásiránya azonban nyugati volt, és lényegét tekintvemondott ellent a nemzeti alapokon történô újjá-születésnek.

Mármost: haza vagy haladás? Túlbecsülnénk a fel-világosult abszolutizmusokat (kiváltképp az oroszor-szágit), ha azt feltételeznénk, hogy ez valóságosdilemma volt számára. A felvilágosodás szociális éspolitikai hordalékai – az egy Ragyiscsev kivételével –mindvégig talajtalanok maradtak orosz közegben.S amilyen mértékben radikalizálódott a francia for-radalom, olyan mértékben kompromittálódott elô-készítô ideológiája a masszív önkényuralmi rendsze-rekben. Az elvont haladás jelszavai így egyszer smindenkorra kikerülnek a publicisztika és szépiro-dalom frazeológiájából. Ám ez nem megy mindenmegrázkódtatás nélkül. Egy egész generáció veszíti

77

el ideáljait és világnézetének, eszmei tartópillérei-nek tájékozódási pontjait. A közéletben szellemihiátus keletkezik, amely elôkészíti a talajt az addigháttérbe szorított „nemzet” számára, hogy az ma-gát mint új értéket mutassa fel.

E folyamat egyik határköveként Napóleon 1812-es hadjáratát szokás emlegetni, mint amely hatal-masan felkorbácsolta a összorosz patriotizmust. Ámhogy mennyire egy folyamatnak volt ez egy állo-mása, azt jól bizonyítja Karamzin Feljegyzés a régi ésúj Oroszországról címû pamfletje. Szûk két évtizedtelt el útijegyzetei óta, és ez idô alatt alaposanmegváltozott I. Péterrôl vallott felfogása. Látszólagott kezdi a cár jellemzését, ahol annak idején abba-hagyta: „Nagylelkû, éles elméjû, megingathatatlanakaratú, fáradhatatlanul tevékeny volt: felfejlesztet-te a hadsereget, fényes gyôzelmet aratott az ügyesés bátor ellenség felett; elfoglalta Livóniát, meg-teremtette a flottát, kikötôket alapított, sok bölcstörvényt hozott, jobb állapotba hozta a kereskedel-met, az ércbányászatot, manufaktúrákat, tanintéze-teket, Akadémiát létesített, s legvégül: Oroszország-nak Európa politikai rendszerében elôkelô helyetbiztosított.”(22)

A folytatás azonban merôben másként alakul:„Változzanak bár ezek a szokások természetes úton,ám rendeletekkel megváltoztatni ôket erôszak. Tör-vénytelen még az egyeduralkodó monarcha részérôlis… az összemberi jótétemények megszerzésévelegy idôben elvesztettük állampolgári erényeinket.Az orosz név vajon még ma is olyan kifürkészhetet-len erôvel hat ránk, mint korábban? És egészen ter-mészetes: nagyatyáink, már Mihail és fia uralkodásaalatt sok hasznosat átvettek a külországbéli szoká-sokból, ám mégis megôrizték azt a gondolatot, hogyaz igazhitû orosz a világ legtökéletesebb polgára, a

78

Szent Oroszhon pedig – a legelsô állam…” Majdezt követi a végsô ítélet: „Világpolgárok lettünk, debizonyos tekintetben megszüntünk oroszok lenni.Péter hibájából.”(23)

Két évtizeddel azelôtt még „minden, ami népi,semmiség volt a világpolgárihoz képest”. Most megéppen Karamzin siránkozik a „morális fizionómia”elvesztése miatt. Most sem tagadja, persze hogyPéter „kétségtelenül nagy volt, de még sokkalta na-gyobb lehetett volna, ha megtalálta volna azt a mó-dot, hogy az oroszok elméjét úgy világítsa meg,hogy állampolgári erényeik ne szenvedjenek csor-bát… ha Európát megpillantva, nem akart volnaOroszországból – Hollandiát csinálni.”(24)

Egy igazi pálfordulásnak vagyunk tanúi – még haa fehér nem is lett teljesen fekete. Erre egyébkéntlegkevésbé Karamzin vállalkozhatott volna, hiszenaz egyeduralomnak rendíthetetlen híve volt – törté-netfilozófiai síkon is. E tekintetben tehát 1790 és1810 között nem változott a véleménye, és I. Péter ismegmaradt számára a mindenkori cári abszolutiz-mus egyik – pozitív – képviselôjének. Sajátos módon,amikor Feljegyzését írja, a sándori uralom éppen egykváziliberális szakaszában van, és bizonyos refor-mokkal kacérkodik. A pamflet éppen Szperanszkijreformtervezete ellen irányul.(25) Mondhatnánktehát, hogy a politikai reakció szólal meg Karamzinhangján, csakhogy ô a jobboldali ellenzékiséget semkockáztatta meg soha. „Reakciósnak” pedig márcsak azért sem tarthatjuk, mert éppen I. Péter (ésIV. Iván) kapcsán fejtette ki, mennyire nem tekint-hetô eleve elrendeltetésszerûnek az egyeduralomtirannizmusba csapása Oroszországban. Politikaiértelemben egyszerûen realistának tûnik, amennyi-ben abból indul ki, hogy Oroszország még nem érettmeg a minôségi európaizálásra.

79

I. Péterrôl vallott erôteljesen módosuló vélemé-nye tehát nem tekinthetô a politikai széljárás vál-tozásának: nincs közvetlen politikai funkciója. Meg-lehetôs pontos kifejezôje azonban annak az érték-válságnak, amelybe az orosz nemesi-értelmiségiréteg került a külföldrôl importált felvilágosodáseszmerendszerének széthullásával.

Titkos iratról lévén szó, a Feljegyzés nem hat-hatott a korszak gondolkodására, eszmetörténeti je-lentôsége abban áll, hogy elôször fogalmazza mega késôbb a szlavofiloknál felbukkanó I. Péterrelkapcsolatos aggályokat. Hasonlóan bonyolult utatjár be és kétségtelenül nagyobb visszhangot vált kimég a tárgyalt kérdésben is Alekszandr SzergejevicsPuskin.

Itt nincs terünk arra, hogy Puskin oeuvre-jévelfoglalkozzunk. Említést kell azonban tennünk arról,hogy a 19. század elsô harmadának még kevéssé dif-ferenciált bölcsész stúdiumai közül a költôt erôsenfoglalkoztatták a történelem, sôt a történetírásmódszertani problémái is.(26) Világos továbbá az is,hogy két tulajdonképpeni történetírói teljesítmé-nye, A Pugacsov-lázadás története, illetve a befeje-zetlen Péter története jóval alatta maradt a korKaramzin nagy mûvével, Az orosz állam történetévelfémjelzett színvonalának.(27)

Mindezek mellett is rendkívül érdekes nézeteinekfokozatos változása. Az 1820-as évek elsô felénekpuskini történelemfelfogását jól jellemzi a kéziratosNéhány történelmi megjegyzés. Itt lényegében aragyiscsevi és a dekabrista felfogáshoz híven erôsennegatívan ítéli meg a cárokat, még I. Pétert is, II. Ka-talint meg egyenesen „szoknyás Tartuffe-nek” neve-zi.(28) A dekabrista felkelést követôen azonbanPuskin új szemléletet hirdet meg, amelynek az a lé-nyege, hogy megértônek kell lennünk a tanulmá-

80

nyozott korokkal szemben, nem ítélkezhetünk a je-len erkölcsi normái szerint. Ebben az idôszakban azállamiság tolul elsô helyre értékhierarchiájában, en-nél fogva I. Péter kivételezett helyre kerül rendsze-rében: hovatovább ô lesz a történelmi haladás eta-lonja, a példa, amelyet követni kell. Ennek a törek-vésnek a legpontosabb kifejezôje a Poltava.(29)

A Puskin-kutatásban szokás a költô „historizmu-sa” elmélyülésének, a korszerû történelemszemléletkikristályosodásának tekinteni ezt az idôszakot.(30)Csakhogy 1825 decembere után szenvtelenül, „Tacitushelyett Shakespeare szemével nézni a múltat”(31)egyben meghatározott politikai állásfoglalást is je-lentett. Különösen az 1826 és 1829 között írt, gyak-ran egymást kizáró gondolatiságú versei jelzik, hogyPuskin bonyolult egzisztenciális helyzetbe került. Arendszer iránt megnyilvánult lojalitását ugyanakkornem csupán egyéni érvényesülése eszközének tekin-tette, hanem az egész nemesi értelmiség megválto-zott taktikájának.

Ilyen körülmények között 1825 után a „historiz-mus” elôtérbe kerülése nem más, mint a megtörtén-tek megideologizálása, tehát a demonstratív objek-tivitás módszertanilag éppen a történelem aktuali-zálását takarja. Puskin politikai nézetei, I. Miklóssalkapcsolatos illúziói ezekben az években erôteljesenmeghatározzák történelemszemléletét, ami nem-csak az I. Miklós által különösen favorizált I. Péteridealizálásában, hanem például I. Pál jóval kedve-zôbb megítélésében is testet öltött. Maradt viszontKatalin-ellenessége. Tudott dolog volt, I. Miklós jóemlékeket ôrzött apjáról, Pálról, annál rosszabbakatnagyanyjáról, Katalinról.

Ezeket a szalonképes megnyilatkozásokat ugyan-akkor nem volna helyes egyszerûen a cenzúránaktett engedménynek felfogni, sokkal inkább Puskin

81

belsô útkeresését tükrözik. Ekkori mûvei éles ro-mantikaellenes kirohanásaikkal a történelem gyôze-delmes menetének magasztalásával párosultak, amitöbbnyire Nagy Péter alakjában öltött testet. Ez egy-ben azt is jelentette, hogy Puskin feltétel nélkülinekismerte el az általánosnak az egyedivel, a történe-lemnek az egyes emberrel szembeni prioritását. JurijLotman azonban helyesen mutat rá arra, hogy mind-ez „ellentmondásban állt mûvészete humanista pá-toszával, és bizonyos értelemben az önmagán tetterôszak terméke volt”.(32)

Az 1830-as évek új szakaszt nyitnak a költô mû-vészetében (és nem azért, mert 1831-tôl hivatalosengedéllyel kutathatja a levéltárakat). Ezen idôszakkulcsfontosságú mûve, A bronzlovas a mûvészet esz-közeivel szintetizálni tudta azt, amire Puskin, a mû-kedvelô történész képtelennek bizonyult. I. Péter ésa „kisember” konfliktusának világirodalmi szintûábrázolásával végül is nem tagadta a napi erôviszo-nyok, a hatalom meghatározó szerepét. Ám maga-sabb rendû történelmi bírát szegezett vele szembe:az egyetemes emberi haladást, amely nem tiporhat-ja maga alá a történelem célját és értelmét: magátaz embert.

A történelmi dilemma ezen humanista megoldásavégig hiánycikk lesz a Péter-historiográfia évszáza-dos történetében.

A zsarnokot persze elítélték a korabeli forradal-márok, a dekabristák is, akik a zsarnokságot elviek-ben bírálták, s nemigen tettek különbséget koronásfôk között. S ha igen – akkor az I. Péter volt. Alek-szandr Kornyilovics és Nyikolaj Besztuzsev hivatás-szerûen is foglalkozott a péteri korral: néhány – akoncepció szempontjából nem releváns – cikk fûzô-dik nevükhöz.(33) Általában igaz, hogy – nagyjábólDaskova szellemében – barbár, erôszakos tetteit

82

elítélték, nyugati átvételeit haszontalanoknak vél-ték.(34) A leglényegesebb azonban, hogy – mintegya felvilágosodás „balszárnyaként” – a zsarnokságá-val magával nem tudtak megbékélni. E tekintetbenlegjellemzôbb Kondratyij Rilejev attitûdje, akinekhôse, Mazepa személyesíti meg az önkényuralomelleni ellenállást.(35)

Az is igaz azonban, hogy a dekabristák I. Péter-képe egyáltalán nem volt egységes. Sokan mégis in-kább pozitívan értékelték, Besztuzsev egyenesenúgy fogalmazott, hogy „meg vagyok ôrülve ezért azsarnokért”.(36) Mások állandóan vívódtak a prob-lémán, és idônként megváltoztatták véleményüket.Talán a ragyiscsevi – kettôs – megközelítés a legjel-lemzôbb rájuk.

E nézetek azonban nem alkottak rendszert, nemálltak össze egy egységes történetfilozófiává, hatá-suk a korabeli gondolkodásra elenyészô volt. Nemúgy egykori elvbarátjuké, aki éppen a dekabrista fel-kelést követô ideológiai-politikai „jégkorszakban”rukkolt ki az egész korabeli közvéleményt sokkolóteóriájával. Pedig látszólag jelentéktelen, mondhat-ni, banális ügyrôl van szó: egy hölgynek írt néhány„filozófiai” levélrôl.

Feladója a 19. század excentrikus személyiségek-ben bôvelkedô elsô felének talán legexcentrikusabbalakja. Pjotr Csaadajev, a birtokai jövedelmét lassan-ként felélô kiszolgált vezérkari tiszt. A tipikus „feles-leges ember”, aki semmittevésében elôször töpren-gett el az etikai bölcselet szintjén az oroszok múlt-járól és helyérôl a világban. Tette ezt néhány ma-gánlevélben, és tette úgy, hogy valójában senki nemértett vele egyet. Azok, akik Oroszország sorsát aNyugathoz akarták kötni, legfôképpen erôs katoli-cizmusa miatt utasították el nézeteit, a szláv nacio-nalisták pedig nyugatimádata miatt. Mégis: hitval-

83

lása – ahogy Puskin fogalmazott – „puskalövéskéntdördült az orosz éjszakában”.

1836-ban, amikor az elsô Filozófiai levél megje-lent többéves kéziratos úton történt terjesztési „elô-élete” után, az orosz közvéleményben dühödt vitá-kat váltott ki, amely vitákban rendszerré formálód-tak a nyugatosok és szlavofilok orosz múltról vallottnézetei. A levél maga volt a teljes elutasítása min-dennek, ami orosz: „Úgy nézünk ki, mintha ránknézve visszavonták volna az emberiség általános tör-vényét. Magányosak vagyunk a világban, semmitsem adtunk neki, semmit sem vettünk el tôle; egyet-len gondolatot sem vetettünk az emberi gondolatoktömegébe, semmivel sem járultunk hozzá az emberiszellem haladásához, s ami ebbôl a haladásból ne-künk jutott, azt eltorzítottuk. Társadalmi létünk elsôpillanatától kezdve semmi sem származott belôlünkaz emberek közös javára; egyetlen hasznos gondolatsem csírázott ki hazánk terméketlen talajából,egyetlen nagy igazság sem kapott szárnyra körünk-bôl…”(37)

A kétségbe esett vádaskodás, a tehetetlen dühszavai ezek. Csaadajev a jelen miatt érzett mindenelkeseredését a múlt ellen fordította. Rendkívül fon-tos ugyanakkor, hogy az abszolút tagadás szellemeI. Péter alakját is érintette. Csaadajev nem tesz kü-lönbséget a Péter elôtti és Péter utáni Oroszországközött a Nyugattal való összevetésében. Amikor aztírja, hogy „Egyszer egy nagy ember civilizálni akartbennünket, hogy ízelítôt adjon a felvilágosodásból,odadobta nekünk a civilizáció köpönyegét: fölszed-tük a köpönyeget, de nem nyúltunk a civilizáció-hoz”,(38) akkor egyértelmûen negatívan ítéli meg apéteri reformok eredményeit.

Csaadajevet a levél publikálása után ôrültnek nyil-vánították, és egy évig házi ôrizetben tartották. Ez

84

idô alatt írta meg az Egy ôrült magamentsége címû,életében kiadatlan mûvét, amelyben lényeges pon-tokon korrigálja korábbi nézeteit. Nagy változásonmegy át I. Péterrôl alkotott véleménye, amely mos-tani írásának egyik kulcsproblémájává válik. A „di-csôségünk” és „félistenünk” jelzôvel ékesített ural-kodó „erôs leheletével elsöpörte minden avítt intéz-ményünket; szakadékot támasztott múltunk ésjelenünk között… ô maga elment Nyugatra a leg-kisebbnek és visszajött közénk a legnagyobbként…felkínálta nekünk az egész Nyugatot úgy, amilyennéazt a századok tették, történelmét történelmünk-ként adta nekünk, jövôjét jövônkként.”(39) Csaada-jev – egyébként változatlan – értékrendszerében eza legmagasabb elismerés. Végül I. Péter lesz az is, aki-nek tekintélye mögé bújva mondja el „magament-ségét”: „hazámat nem behunyt szemmel, lehajtottfôvel és befogott szájjal tanultam meg szeretni; azthiszem, a vak szeretet ideje lejárt, hogy mindenfajtaelvakultság idôszerûtlen már: úgy szeretem hazá-mat, ahogyan arra Nagy Péter oktatott.”(40)

Csaadajev – hû maradván legalább a nyugati hala-dás eszményeihez – a késôbbiekben már óvakodottattól, hogy ismételten a filozófiai levelekhez hason-ló írásmûvekkel álljon elô, sôt attól sem riadt vissza,hogy megalázkodó kérelmekkel bombázza a ható-ságokat. Óvakodnunk kell tehát attól, hogy eredetinézetrendszere módosulásának tekintsük az – ellen-ôrzött – levelezésében ismételten felbukkanó péteritémát. A továbbiakban ugyanis élete végéig a Ma-gamentség meghatározta módon vélekedik Péter-rôl, egy helyütt maga állítva szembe régi véleményéta „megváltozott” újjal: „Volt idô, amikor – mintannyian mások – én is megláttam, hogy a dolgok na-gyon rosszul állnak hazámban, én is – mint annyianmások – úgy gondoltam, hogy az a kataklizma, ame-

85

lyet számunkra Nagy Péter neve jelez, inkább hátrál-tatott bennünket, semhogy elôbbre vitt volna, s en-nek következtében az volt a véleményem, hogyvissza kell fordulnunk, újra kell kezdenünk az utat…Ma már úgy látom, hogy Nagy Péter nem tett erô-szakot hazáján… Nagy Péter csupán azt juttatta kife-jezésre, ami hazája és kora követelménye volt…”(41)

Mindebben az a legfontosabb, ahogy Csaadajevösszeköti a jelent a múlttal, és siet deklarálni, hogymár nincs rossz véleménye a fennálló rendrôl, mi-ként I. Péterrôl sem.(42) Hasonló sietôsséggel mi isleszögeznénk, hogy az effajta taktikázásnak a terrorlégkörében megvolt a létjogosultsága. Csaadajevévekig szinte egyedül képviselte, mintegy bohóc-maszkba öltözködve, a miklósi rendszer ellenzékét.Idôvel azonban át kellett adja helyét az aktívabbformáknak.

Hivatalos népiesség, szlavofilok, nyugatosok

A 19. század elsô harmadában tehát nem a történé-szek gazdagítják az orosz történelmi gondolkodástaz orosz fejlôdés menetérôl, és abban I. Péter he-lyérôl, szóló eszmefuttatásokkal. A korszak legna-gyobb történetírói teljesítménye Karamzin 12 köte-tes Az orosz állam története c. mûve, amely azonbannem ér el I. Péter koráig. S amelyet – IV. Iván kapcsán– egyébként is heves kritikával illetett a korabeliszakma. Ez az idôszak az ún. szkeptikus iskola ural-mának idôszaka az orosz történetírásban, amelynagyban hozzájárult a modern történettudományszakmai-technikai alapjainak kialakításához, deamely nem tekintette feladatának történeti kon-cepció alkotását.(43)

Megváltozik a helyzet, amikor Szergej Uvarov,

86

az új oktatási miniszter 1833. április 2-án körleveletküld a birodalom tanügyi kerületeibe. Ebben fogal-mazza meg elôször – utasítás formájában – a késôbbelhíresült ún. „uvarovi szentháromság” tételét:„pravoszlávia, autokrácia, népiség”. E doktrína ket-tôs hatással van a történetírásra. Egyrészt kijelöliideológiai-politikai kereteit, másrészt azonban hiva-talosan felértékeli a történelem, a nemzeti múlt ta-nulmányozásának jelentôségét, a népnevelésbenjátszott szerepét.

Ezen hivatalos elvárásnak maximálisan megfeleltMihail Pogogyin, a moszkvai egyetem Oroszországtörténeti tanszékének vezetôje. Pogogyin tehetsé-ges történész volt, akit az uvarovi intenciók alapjánlétrejött ún. „hivatalos népiesség” iskolája vezéralak-jának tart a történetírás. S bár nagy közéleti affini-tással megáldott/megvert tudós volt, nem lehet egy-szerûen „kincstári” historikusnak minôsíteni. Valójá-ban fordított az oksági összefüggés: Pogogyin azértlehetett az uvarovi ideológia színvonalas történész-interpretátora, mert az orosz múltról vallott elkép-zelése szintén a társadalmi rétegek és a bürokrácianemlétén alapuló népi monarchiából indult ki.(44)

Ez a kortárs szlavofilokkal lényegében érintkezôfelfogás I. Pétert illetôen jelentôs eltérést mutatott.Pogogyin az általa kialakított „matematikai” mód-szerrel sorolja fel a cár pozitív tetteit: „Fölébredünk.Milyen napot is írunk ma? 1841. január elsejét. NagyPéter parancsolta, hogy Krisztus születésétôl számít-suk az esztendôket, az ô rendeletére kezdôdik az évjanuárral.

Ideje felöltöznünk. Viseletünk szabását Nagy Pé-ter honosította meg. Az egyenruhát az ô utasításaszerint varrták. Ô alapította a gyárat, ahol a vásznatszôtték, a parancsára tenyésztettek juhot, mirôl agyapjút nyírták.

87

Könyvet veszünk a kezünkbe. E betûtípust NagyPéter vezette be, formáit maga metszette. Belefo-gunk az olvasásba. Az írott, irodalmi nyelvezet az ôkorában csiszolódott ki, fölváltva a korábbi egyházistílust.

Újságot hoznak. Nagy Péter alatt jelentek megelôször.

Vásárolnunk kell néhány holmit. A selyemkendô-tôl a csizmatalpig minden Nagy Péterre emlékeztet.Van, amit megrendelt, van, aminek a használatát ve-zette be, tökéletesítette vagy szállíttatta a hajóin, acsatornáin, a közútjain.

Ebédelés közben a burgonyaköretes sós heringtôla borig minden étel Nagy Péterrôl mesél…”(45) A fel-sorolás még hosszan folytatódik ebben a manírban,egészen a logikus végkonklúzióig: „mind kimerít-hetetlen munkabírásának és zsenijének az emlék-mûvei”.(46)

Pogogyin szavai a 18. századi panegirikus irodal-mat idézik fel. Nem véletlenül. I. Miklós korábanugyanis a Péter-témának új hivatalos kultusza kelet-kezett. I. Sándor alatt erre nemigen nyílott lehetô-ség, ugyanis II. Katalin unokája egész életében nemtudott szabadulni a felvilágosult eszméktôl, a zsar-noki hatalom iránt táplált ellenérzései és az oroszvalóság közötti kibékíthetetlen ellentét szorításától.Nem teljesen alaptalanul éled újra idôrôl idôre a his-toriográfiában a trónról való rejtélyes lemondásá-nak és a világtól való elvonulásának legendája.(47)

I. Miklós, ellenkezôleg, szinte istenítette és példa-képének tekintette I. Pétert. Éppen Pogogyin I. Pé-terrôl szóló színdarabját tiltatta be pl. 1831-benazzal az indoklással, hogy a cár olyannyira az orosznemzet tiszteletének tárgya, hogy szentségtöréslenne színpadon ôt viszont látni.(48) Sokkal félelme-tesebb feleségének írt 1839-es levele, amelyben a

88

dinasztikus házasságkötéstôl vonakodó Sándor cáre-vicset fenyegeti meg az I. Péter fiáéhoz hasonló bá-násmóddal, amennyiben nem tartja tiszteletben acsászári apa akaratát.(49)

Pogogyin tehát meglehetôsen tudatában volt alegfelsôbb elvárásoknak, és nem is okozott csaló-dást. Olyannyira nem, hogy késôbb a cárevics neve-lôjének státusát is kiérdemelte. A szlavofilokhozközel álló történelmi koncepciója ugyanakkor ennekaz idealizáló felfogásnak ellent mondott, amire né-hány évtizeddel késôbb – igaz, már az új cár idején –maga Pogogyin is rájött. Ez az 1861-es reformotközvetlenül megelôzô liberális közhangulatban tör-tént, amikor Pogogyinnak már „égnek állt a haja”Péter zsarnoki cselekedeteit nyugtázván.(50) Ilykép-pen az új politikai kurzusnak is leróván adóját, Po-gogyin – mint történész – azonban igyekezett kon-zekvens maradni eredeti felfogásához is, és az euró-paizáló cárt az orosz múlt logikus folytatójakéntábrázolta.(51)

A hivatalos történetírás másik nagy alakja, a szent-pétervári „szobatudós”, Nyikolaj Usztrjalov minden-ben ellentéte volt közéleti babérokra pályázómoszkvai professzor kollégájának – kivéve I. Péterrôlvallott nézetét. „Péter ugyanaz volt Oroszországszámára, mint ami Európa számára a keresztes had-járatok, a könyvnyomtatás, Amerika felfedezése ésmûveltségének többi forrása. Oroszország nemcsakreguláris hadseregét, flottáját, a szenátust, a szinó-dust, a kollégiumokat, a szolgálati szabályzatokat,az elsô gyárakat, az elsô iskolákat, az akadémiákat,a gyôzelmeket, a Balti-tenger feletti uralmat, azEurópával való kapcsolatot, az északon meglévô ha-talmi fölényt köszönheti neki, hanem a mostani álla-potáért is hálás lehet; a Péter vetette mag termésétmi aratjuk le. Ô Oroszország számára egy hirtelen

89

támadt, fényességes égitest volt, amely mindent fel-melegített, megtermékenyített, felélesztett; széttör-te durvaságunk bilincseit, felrázott minket évszáza-dos álmunkból, arra késztetett, hogy felocsúdjunk,rácsudálkozzunk saját magunkra, szomszédainkra, atermészetre; egy jobb polgári életre szólított felminket, megmutatta nekünk eszközeinket, és azutat, melyen rendíthetetlenül haladnunk kell. Orosz-ország csak egyedül Péter nem több mint 36 évigtartó uralkodása alatt megtudott és elsajátított na-gyobbrészt mindent, amit Európa mûvelôdése azesemények végeláthatatlan sorának, kedvezô esetekbonyolult láncolatának köszönhet, a könyvnyomta-tás feltalálásától a vesztfáliai békéig. Péter két év-századot egyesített magában.”(52)

Az idézet a sok kiadást megért Orosz történetcímû összefoglalásból való, amely ugyan nem örven-dett olyan népszerûségnek, mint Karamzin szinté-zise, de Szergej Szolovjov új összefoglalásáig a leg-többet forgatott munkának számított. Ami egybenazt jelenti, hogy szerényebb kvalitásai ellenére,Usztrjalov nagyobb hatással volt a korabeli történel-mi gondolkodásra, mint Pogogyin. Egyébként – min-den lojalitása ellenére – neki is meggyûlt a baja azI. Péter-tematikával.

1842-ben magától Uvarovtól kap engedélyt arra,hogy az állami levéltárakban kutassa a témát. Kétévtizedes feltáró munka veszi ekkor kezdetét. A tör-ténész az általa vallott „pragmatikus” elvnek meg-felelôen 1850-ben végigjárja a „péteri helyeket” is,hogy még élethûbben ábrázolja a cárt. Az akkorramár többkötetesre duzzadt Nagy Péter uralkodásá-nak története c. munka azonban a kákán is csomótkeresô cenzúra miatt majd csak 1858-ban, már szin-tén az új cár alatt jelenhet meg.(53) Pedig Usztrjalovsok mindennel volt vádolható, csak az I. Péterrel

90

szembeni kritikai attitûddel nem. Személyében azorosz történetírás egyik legelfogultabb Péter-rajon-góját tisztelhetjük.

A hivatalos történetírás I. Péter-képe kétségtele-nül néhány paradoxális elemet tartalmaz. Értékelésegyakorlatilag egybe esik a nyugatos felfogással, mi-közben történetszemléleti alapjai a szlavofil ideoló-giával rokoníthatók. Mindezzel rendszervédô funk-ciót töltenek be, miközben mindkét elôbb említettideológiai-politikai tábor a miklósi politika szellemiellenzékének tekinthetô az 1838–1848 közötti ún.„csodálatos évtizedben”.

Az ellentmondás – természetesen – csak látszóla-gos. Amennyiben megszabadulunk a történetírásleegyszerûsítô közhelyeitôl, úgy könnyen feloldha-tó. Elôször vessünk egy pillantást a problémára aszlavofil történelemfelfogás felôl.

A szlavofil eszmerendszernek könyvtárnyi az iro-dalma. A magyar történetírásban is releváns munkákszülettek e tárgykörben(54), amelyek funkciótlannáteszik e keretek között az általános jellemzést. Talánnem felesleges azonban röviden érinteni a hivatalosnépiességhez való viszonyának kérdését, hiszen azgyakran igen homályos formában bukkan fel a his-toriográfiában. A problémát az okozza, hogy a szla-vofilok szintén az orosz történelem alapkategóriái-nak tartották a pravoszláviát, az autokráciát és a né-piséget.

Történeti koncepciójukat a legpregnánsabbanKonsztantyin Akszakov fogalmazta meg. Kiinduló-pontja, hogy – ellentétben a nyugatiakkal – az oroszállam nem hódításon alapul, hanem önként hívtákbe. „A hatalmat itt nálunk akarták, nem ellenség-nek, hanem a nép egyetértésével meghonosodottoltalmazónak tekintették.” Ebbôl következôen „anyugati állam alapja: erôszak, szolgaság és ellen-

91

ségeskedés. Az orosz állam alapja viszont: önkén-tesség, szabadság és béke.”(55) Nem bonyolódvánitt bele a szlavofil vallásfelfogás interpretálásába –csupán megjegyezvén, hogy Homjakovnál is, akár-csak valamennyi szlavofilnál a vallás alapvetôen abelsô hiten alapul, szemben az intézményesített val-lással(56) –, világos, hogy az alapvetô nézetkülönb-ség a hatalom és a nép viszonyában van.

A fent idézett szlavofil „szentháromságnak”ugyanis hangsúlyos eleme az önkéntesség és szabad-ság. Igaz, hogy az autokratikus hatalmi renden be-lül, de mégis alapfeltétel a nép egyetértése, együtt-mûködése a hatalommal, a szolgaság és a zsarnok-ság elutasítása. Passzív, nem az ellenállásra építô, deegyértelmûen ellenzéki ideológia. És késôbb, a job-bágyfelszabadítást megelôzô reform-elôkészítô po-litikai tevékenységükben is manifesztálódik.(57)

Amint azt a történeti irodalomban régen kimu-tatták, a szlavofil nézetrendszer elsôsorban a németfilozófia és romantika hatására alakult ki.(58) A ra-cionalizmus elutasításán, a szeretet harmóniáján ésa múlt idealizálásán alapult. Törvényszerû tehát,hogy minden, amit I. Péter képviselt, ellentétes volta szlavofil értékekkel. A történeti irodalom jól ismeriaz oroszokat, úgymond, az ôseredeti útról letérítôcárt elítélô tipikus szlavofil véleményeket. Azok ta-lán a legmarkánsabban Konsztantyin Akszakov egygyermekeknek szánt, de kéziratban maradt Orosztörténetében fogalmazódtak meg: „A leginkábbhitétôl, befelé forduló életétôl, a lélek békéjétôl éscsendjétôl magasztos földbôl Péter evilági hatalmatés dicsôséget akart kovácsolni, el akarta Oroszhontszakítani életének természetes forrásától, Orosz-hont a Nyugat útjára akarta kényszeríteni… hamisés veszélyes útra.”(59) A történetírás egyik közhelye,hogy az ilyen és hasonló vélemények alapján a nagy

92

reformert a szlavofília „elsô számú közellenségé-nek” tartja.

Ez sok tekintetben természetesen igaz, ám azI. Péterrel kapcsolatos szlavofil véleményt mégsemminôsíthetjük homogénnek. Tévedés lenne azt hin-ni, hogy a szlavofilok az orosz múltat minden fenn-tartás nélkül idealizálták volna. Homjakov errôl ígyvall: „Péter valami különös, magas rendû lelki ösztönfolytán egyetlen pillantással fölmérte a haza összesbaját… Csapást mért Oroszországra, félelmetes, ámjótékony hatású csapást.”(60) Ha azonban a régiOroszország is javításra szorult, akkor I. Pétert semlehet reformjaiért démonizálni. Nem teszi ezt IvanKirejevszkij sem, amikor Az európai kultúra jellegé-rôl és az oroszországi kultúrához való viszonyáról c.nagy tanulmányában még a cár szélsôségeit is „soktekintetben” igazolja.(61) Korai – 1832-es –, A tizen-kilencedik század c. esszéjében egyébként mindentekintetben igazolta e tetteket,(62) ám ezt az írásátmég a nyugatos megközelítés jellemzi.

A probléma tehát nem az, hogy a szlavofilok I. Pé-tert nem tartották „Nagy”-nak, az átalakítást pedigelkerülhetetlennek. Meglátjuk a továbbiakban, hogyaz orosz múltat illetôen alapjaiban nem különbözötta szlavofil és a nyugatos vélemény. A sok tekintet-ben azonos diagnózis ellenére azonban a javasoltterápia homlokegyenest ellenkezô volt. S minthogyaz elsô – és éppen a legradikálisabb – „terapeuta”I. Péter volt, logikus, hogy a szlavofilok ôt okolták ajelen bajaiért. Az ébredô nemzeti érzés szószólói istudatában voltak annak, hogy Oroszország refor-mokra szorul(t), ám ôk azt nem úgy, nem azzal a cél-lal, és nem azon az áron valósították volna meg.

Paradox módon a szlavofilok objektíve még a hi-vatalos népiesség képviselôinél is nagyobb – bár ne-gatív – történelmi jelentôséget tulajdonítottak I. Pé-

93

ternek, hiszen Pogogyinék kísérletet tettek a refor-mok folytonosságának, történelmi „beágyazottsá-gának” bizonyítására, szemben a szlavofilokkal,akik, mint láttuk, úgy vélték, hogy a cár eltérítetteaz orosz fejlôdést. A nyugatos megközelítés mindkétszellemi áramlattal több egyezô vonást mutat, mi-közben mindkettôtôl alapjaiban különbözik.

A nyugatos tábor elég nehezen rekonstruálható,folyamatosan változó, egymással is vitázó és igenhamar külön utakat választó „tagságból” áll. Ere-detileg még a majdani szlavofilok is idetartoztak,amennyiben a szalonokat látogató és a modern né-met filozófiát tanulmányozó reformszellemiségûnemesi értelmiség mindkét tábor szellemi gyûjtôhe-lye. Az 1830-as években pl. még nagyobb átjárásvolt az Akszakov család és Jelagina szalonját láto-gató késôbbi szlavofilok és a majdani nyugatosokegy részét tömörítô Sztankevics-kör, mint utóbbi ésa moszkvai egyetemi ifjak Herzen vezette csoportjaközött.(63) A szétválás majd csak a 30-as évek végénkövetkezik be, az ún. „szlavofil-nyugatos vita” pediga 40-es évek meghatározó ideológiai-politikai ese-ménysorozata. Jellemzô módon a „szlavofil” kifeje-zés nyomtatásban elôször csak 1844-ben bukkan fel,míg a „nyugatos” még késôbb, 1847-ben.(64) Az1848-as európai forradalmak, majd az I. Miklós ha-lála utáni „reformvárakozás”, és még inkább magaa reform végzetesen megosztja a nyugatosokat, ésettôl kezdôdôen értelmetlen ezen összefoglaló jelzôhasználata. Ez gyakorlatilag egybeesik a szlavofilokelsô nemzedékének az 1850-es évek legvégén bekö-vetkezett halálával, ami egyúttal a klasszikus szla-vofilizmus végét is hozta.

A par excellence nyugatosnak, a „40-es évek em-berének” tartott Granovszkij professzornak, amoszkvai egyetem európai történelem tanárának

94

nézeteivel illene kezdeni a jellemzô nyugatos véle-mények ismertetését, ô maga azonban nem foglal-kozott I. Péter korával. Néhány levelének tanúbizony-ságát idézhetjük csupán, és azok is már az 1850-esévekben íródtak. A megítélés így is egyértelmû: „Mi-nél többet élünk, annál kolosszálisabbá válik szá-munkra Péter alakja.”(65)

Sokkal többet és többször visszatérôen, foglal-kozott a témával a kiváló irodalomkritikus, és aszentpétervári nyugatosok vezéralakja, VisszarionBelinszkij. Szerinte „Nagy Péter nemcsak a mi tör-ténelmünknek, de az egész emberiség történelmé-nek is kiemelkedô jelensége; istenség, aki élô lelketlehelt a kolosszális, de halálos álomba taszított, ôsiOroszország testébe”.(66) Másutt „új Józsuénak”,„jövôbe látó kormányosnak” stb.(67) aposztrofálja acárt – mindig a kétely nélküli dicséret hangján.Akkor is, amikor a hegeli filozófia hatása alatt a fenn-álló renddel kiegyezett, akkor is, amikor a forradal-mi demokrata felfogásnak megfelelôen támadta afennálló rendet. Belinszkij Péter-felfogása jó példaarra, hogy a változó politikai nézetek nem szük-ségszerûen vonják maguk után a történetszemléletváltozását. Adott esetben ugyanaz a történetfilo-zófia gyökeresen eltérô politika szolgálatába is állít-ható.

A Belinszkij-féle heroizálás tipikusnak volt tekint-hetô a nyugatosok között. A késôbbi szerkesztô, aII. Sándor-i reformokat jobbról támadó MihailKatkov pl. 1840-ben ugyanebben a hangnemben írI. Péterrôl: „Csak Péter idejétôl kezdve nôtt Orosz-ország hatalmas, gigantikus állammá; csak Péter ide-jétôl kezdve váltak az orosz emberek nemzetté, azemberi nem egyik képviselôivé…”(68)

E felfogás látszólag rokon ugyan a hivatalos népi-esség kritikátlanul apologetikus értékelésének vég-

95

eredményével, de genetikailag inkább a 18. századifelvilágosodás szellemiségéhez kapcsolódik. A kö-zépkori sötétségben világosságot gyújtó hérosz kép-zete ez, megtoldva a „történelem elôtti népek” szel-lemi tökéletesedése és nemzetként való önmegha-tározása toposzaival, tehát a romantika kora és aszületô nacionalizmusok modern eszméivel.

Ez a történetfilozófia azonban hamarosan Prok-rusztész-ágynak bizonyul a nyugatosok számára,akik szellemileg és politikailag is szétfeszítik kere-teit. Belinszkijhez hasonlóan pl. az ifjú MihailBakunyin is osztja a Péter iránti lelkesedést, Be-linszkijjel ellentétben azonban már 1840-tôl meg-változtatja véleményét, és azt vallja, hogy az elsôorosz császár „az orosz nép legnagyobb elnyomója”,„a rendôrállam megalkotója” volt.(69) A nyugato-sok forradalmi vonulata tehát egyértelmûen elha-tárolja magát az erôs autokratikus hatalmat dicsôítôhivatalos népiességtôl. Ezzel a két teljesen más ideo-lógiai-politikai alapra épülô nézetrendszer véletlen-szerû egybeesése I. Péter értékelése kapcsán meg-szûnik.

Bizonyos mértékben Bakunyinhoz hasonló utatjár be Alekszandr Herzen is. Az ifjúi évek kritikátlanviszonyulását hamar felváltja egy ballanszírozni hi-vatott új megközelítés: „A kívánság, hogy az államkikerüljön súlyos helyzetébôl, mindinkább erôsö-dött, míg a XVII. század végén egy zseniális tehetsé-gû és vasakaratú, elszánt forradalmár lépett a trón-ra. I. Péter nem nevezhetô sem keleti cárnak, sempedig dinasztikus uralkodónak, annál inkább despo-tának, akit mintha egyenesen a Közjóléti Bizottságküldött volna; helyzeténél fogva is despota volt és anagy eszme is azzá tette, amely vitathatatlanul kör-nyezete fölé emelte.”(70) Herzennél a „forradal-már” pozitív jelentéstartalmú szó, a „despota” nem

96

feltétlenül, mégis egyértelmû az értékelés pozitív ki-csengése.

Nicholas Riasanovsky szerint a döntô változás1850 körül következett be, amikor Herzen már anyugati csalódásait is beépítette történetszemlé-letébe. Ettôl kezdôdôen egyre erôteljesebbek a cártbíráló megjegyzései, hogy végül az orosz obscsiná-ban, tehát magában a népben meglelt történelmimegoldása logikus következményeként egyértelmû-en a mindenkori cári hatalom ellen forduljon. Innen-tôl fogva I. Péter sem más számára, mint a zsarnok-ság szimbóluma.(71)

Az államjogi, a moszkvai és a szentpétervári iskola

A nyugatos táboron belüli hasadás egyik iránya te-hát a radikalizálódás volt: a forradalmi demokratákválasztotta út. Mások a liberális irányt választották,s akadtak olyanok is, akik a késô szlavofilizmus olda-lára álltak. Ezek azonban elsôsorban politikai moti-vációjú választások voltak, miközben a nyugatosgyökerû hivatásos történetírás is igyekezett a korszakmai követelményeinek megfelelni. E feladatvál-lalás eredménye az államjogi iskola kialakulása,amely átveszi a korabeli nyugati történettudománylegújabb eredményeit, és azokat az orosz törté-nelmet magyarázó koncepciója megformálása soránalkalmazza. E történetszemlélet legfontosabb je-gyeirôl bôven esett már szó a magyar történetírás-ban,(72) s ez mentesít bennünket általános jellem-zése alól.

Az államjogi iskola programadó írásában, K.Kavelin Pillantás a régi Oroszország jogi életére c.tanulmányában a nagy átalakító cár személye ha-sonló jelentôséget kap, mint az állam szerepe a tör-

97

ténetfilozófia egészében: „Történelmünknek ezt azátmeneti idôszakát – az új hajnalát, a régi korszakletûntét –, ezt a meghatározatlan (általában mindenátmeneti idô ilyen) korszakot a megelôzôtôl és azutána következôktôl az orosz történelem két óriásialakja választja el; IV. Iván és Nagy Péter. Az elôbbikezdi, az utóbbi pedig befejezi, és új korszakot nyit.Egy teljes évszázad választja el egymástól ezt a két,teljesen különbözô természetû embert, akik azon-ban törekvésükben, tevékenységükben azonos iránytkövetnek. Egyik is, másik is ugyanazon cél felé ha-lad. Valamiféle rokonszenv köti össze ôket. NagyPéter mélységesen tisztelte IV. Ivánt, példaképéneknevezte ôt és önmaga fölé helyezte.”(73) E közlésazok után válik majd különösen érdekessé, ha meg-látjuk, ki tekintette még a rettegett cárt példaképé-nek. Egyébként integráns része az abszolút monar-chiát mint legmagasabb rendû államformát ideali-záló nézetrendszernek.

Kavelin koncepciója még meglehetôsen vázlatosés sematikus. Szergej Szolovjov lesz az, aki hatalmasbizonyító apparátus segítségével, a monumentálisOroszország története a legrégibb idôktôl c. szinté-zisében életszerûvé, egyszersmind hitelessé teszi.

Szolovjov 1851-tôl kezdve 1879-ben bekövetke-zett halálig évente egy kötettel gazdagította össze-foglalását. A péteri korszak közvetlen elôtörténetéta 13. könyvben tárgyalta, majd a végét már a 18. kö-tetben. Ilyen terjedelemben még nem adták a korszisztematikus történetét. A hangsúly nem is annyi-ra a terjedelmen, hanem a feldolgozás mindenre ki-terjedô voltán, a rendelkezésre álló források teljes-ségének kritikai bevonásán, s mindezek mellett azegységes koncepción van. Szolovjov természetesenGolikovtól kezdve, Scserbatovon keresztül egészenUsztrjalovig sok történész áldozatos forrásfeltáró

98

munkájára alapozhatott, ám a 18. század eleji refor-mokról addig nem született monográfia. (Usztrjalovtöbbkötetes mûve inkább forrásgyûjteménynek,mint feldolgozásnak tekinthetô.)

Ez a historiográfiai tény annál sürgôsebb felada-tot rótt a történetíróra, mivel – mint láthattuk – akorabeli történelmi gondolkodásban I. Péter közép-ponti helyet foglalt el. Szolovjovra ezért nem csupána történelmi tények elôsorolásának, hanem rendbeszedésének, értelmezésének, tehát a koncepció ki-alakításának terhe is hárult.

Felfogásának kiindulópontja: a reformok szerveselôzményei, a 17. századdal való szoros kapcsolat, atörténelmi folytonosság teóriája. Ennek nem mon-dott ellent a cárnak mint forradalmárnak az ábrázo-lása, akinek hatását a francia forradaloméhoz ha-sonlítja.(74) Ez egyben Péter nagy érdeme is, ameny-nyiben egymaga – népi felkelés nélkül – képes voltmegoldani a történelmi feladatot. Az ellentmondástazzal oldja fel, hogy a cárt egyben „népi uralkodó-nak” (a népet pedig objektíve „reformokra érett-nek”) minôsíti: „Péter vérbeli orosz ember volt, akinépével szoros kapcsolatot tartott fenn. Oroszor-szág iránti szeretete sem egy elvont Oroszországrairányult, népével egy életet élt, s e nélkül az életnélkül nem létezhetett, nem hihetett volna oly-annyira mélyen és ôszintén népében és annak nagy-ságában. Csak hitbeli meggyôzôdése alapján ad-hatott olyan megbízásokat orosz embereknek, ame-lyeket tapasztalatlanságuk és felkészületlenségükmiatt semmilyen valószínûség szerint sem koronáz-hatott siker. Végül számot adtak egymásnak a dicsônép s annak dicsô vezére. A forró szeretetért, anépbe vetett mély és megingathatatlan hitért ez anép hallatlan kitartással, hálával és minden vára-kozást felülmúló sikerekkel fizetett…”(75)

99

Ez az idézet az 1872-es Nyilvános elôadások NagyPéterrôl c. munkájából való, amelyben már nem sze-repel a francia forradalommal kapcsolatos hasonlat,viszont annál hangsúlyosabb a kontinuitás gondola-ta. A mûvet áthatja a pátosz, ami nem teljesen ért-hetetlen, lévén I. Péter születése kétszázadik évfor-dulója apropóján írt munkáról van szó. Megjegyez-zük, hogy ez alkalomból számos más méltatás isnapvilágot látott, ha lehet, még felfokozottabb stí-lusban.(76)

Természetes, hogy Szolovjov sem tudta kivonnimagát kora eseményeinek hatása alól, s a 18. századelsô negyedének reformjai iránti megkülönbözte-tett érdeklôdése általában a „felülrôl jött” átalakí-tások történelmi törvényszerûségein való töprengé-se miatt is volt. (Adott esetben II. Sándor reformjain,amelyeket egyáltalán nem tartott a péteriekhez ha-sonlíthatóknak.)(77) Ez lehetett a legfôbb oka an-nak, hogy koncepciója idônként hasonló belsôellentmondásokat tartalmaz.

Szolovjov az orosz történelmi gondolkodás egyiklegnagyobb Péter-tisztelôje. Kritikátlan viszonya areformerhez azonban nem a hivatalos népiességnekaz erôs hatalomhoz való vonzódásán, netán alatt-valói lojalitásán alapult. Mint az államjogi iskola leg-hatásosabb képviselôje, természetesen, Szolovjov isaz abszolutizmus rendszerén belül képzelte el azorosz fejlôdést, ám annak európai válfaján belül.I. Péter ezért nem mint egyeduralkodó, hanem, minteurópaizáló, „reformer” cár válik etalonná történet-szemléletében. Szolovjov tehát tipikus „nyugatos”választ ad a történelmi problémára, ezt azonban akorabeli tudományosság szintjén teszi, ami megóvjaa Péter elôtti és Péter utáni Oroszország mesterségesszembeállításától, egyben pedig kihúzza a legvád-lóbb szlavofil kritika méregfogát.

100

Szergej Szolovjovot Vaszilij Kljucsevszkij követte amoszkvai egyetem Oroszország története tanszékeélén (ahogy egyébként Szolovjov Pogogyint). E vál-tás – szemben az elôzôvel – nemcsak azért volt zök-kenômentesebb, mert Kljucsevszkij mestere halálaután foglalta csak el a posztot, hanem történetfilo-zófiájuk hasonlósága miatt is. A történeti irodalom-ban sokat írtak már arról, hogy Kljucsevszkij mennyi-ben tekinthetô az államjogi iskola követôjének.(78)E keretek között csak annyit jegyeznénk meg, hogymár Szolovjov sem egyszerûen csak az állam törté-netét vizsgálta, hanem nagy jelentôséget tulajdoní-tott a földrajzi, sôt a gazdasági faktornak is. Utódamég továbbment ezen az úton, amennyiben a ko-lonizációt koncepciója meghatározó elemévé tette,és az államot csak az egyik – bár kulcsfontosságú –történelmi szubsztanciának tekintette.

Ami pedig Péter-felfogásukat illeti, az, ha lehet,még inkább különbözött egymástól. Más nézetetvallottak a reformok kontinuitásának vagy diszkon-tinuitásának kérdésében is, bár alapvetôen mind-kettôjük a folytonosságot vélte meghatározónak.Szolovjovval ellentétben Kljucsevszkij a háborút te-kintette a reformok mozgatórugójának, a reform-folyamatot ebbôl következôen rögtönzô és kapko-dó jellegûnek írta le, szemben a tudatosságát hang-súlyozó Szolovjovval. Kljucsevszkij regisztrálta a cárelkövetett hibáit és az áldozatokat, szemben Szo-lovjovval, aki semmilyen eszköztôl sem riadt vissza,hogy Pétert morálisan is felmentse minden „vád”alól. Nem érthetetlen ezek után, ha Kljucsevszkijvégsô összegzése alapjaiban tér el tanítómesteréé-tôl: „A reform önmagától bontakozott ki az állam ésa nép szükségleteibôl, melyeket ösztönösen meg-értett ama nagy hatalmú férfiú, akinek kivételesenszerencsés természetében jól megfért az éles ész és

101

az erôs jellem, s akihez hasonló rendkívüli emberekkifürkészhetetlen okokból idôrôl idôre feltûnnek…Nagy Péter reformjának közvetlen célja nem az volt,hogy átalakítsa országa politikai vagy társadalmi,vagy erkölcsi rendjét; a reform nem azt a célt tûztemaga elé, hogy az orosz életet számára idegen, nyu-gat-európai alapokra helyezze, hogy új, idegenbôlkölcsönzött elvekre építse; hanem arra a törekvésrekorlátozódott, hogy felfegyverezze az orosz államotés népet a Nyugat-Európában készen talált anyagi ésszellemi eszközökkel, s ezáltal arra a szintre emelje,amely megfelel az Európában kivívott helyzetének,a nép munkáját pedig kinyilvánított erôinek meg-felelô rangra… Ezért aztán a reform, jóllehet erede-ti terve szerint szerény és korlátozott vállalkozás lettvolna, s csupán a haderô átszervezését és az állampénzügyi eszközeinek gyarapítását célozta, fokoza-tosan makacs belháborúvá alakult, felkavarta azorosz életre rátapadt port és penészt, és minden tár-sadalmi osztályt megmozgatott. Bár a fôhatalom, anép elfogadott vezetôje indította el és irányította,mégis úgy zajlott és olyan eljárásokat alkalmazott,mint valami erôszakos fordulat, mint egy sajátos for-radalom. Céljai és eredményei nem voltak forradal-miak, de forradalmi volt az a mód, ahogyan végbe-ment, s ahogy a kortársak elméjét és szívét megráz-ta. Inkább megrázkódtatásként élték át, mint nagyváltozásként. De a megrázkódtatás nem várt követ-kezménye, nem pedig átgondolt célja volt a reform-nak…”(79) Lényeges tehát, ahogy Kljucsevszkij areformok „korlátozott” céljáról és eredményeirôl,illetve végrehajtásuk „megrázkódtatásokat” magukután vonó eszközeirôl ír.

Mindez nem maradhat hatás nélkül végsô értéke-lésére: „Péter ellentmondások közepette vitte elôreügyét, hibái és ingadozásai hirtelen, átgondolatlan el-

102

határozásokkal váltakoztak, gyenge volt benne a pol-gári jóérzés, vadállati kegyetlenségekre ragadtattamagát, ám ugyanakkor odaadóan szerette hazáját,rendíthetetlen önfeláldozással szolgálta ügyét, fel-adatait átfogóan és világosan látta, merész terveitalkotó érzékenységgel gondolta el és példátlan ener-giával váltotta valóra, s végezetül, a nép kimond-hatatlan áldozatai és a maga roppant erôfeszítéseiárán hatalmas sikereket ért el. Ezek az igencsak kü-lönnemû vonások nehezen rendezhetôk egységesképbe. Attól függôen, hogy tanulmányozóinak be-nyomásait inkább a fény vagy inkább az árnyék ural-ta el, Péternek egyoldalú dicséret vagy egyoldalúgáncs lett a része. Az elmarasztalást csak fokozta,hogy az uralkodó még jótéteményeit is visszataszítóerôszakkal kényszerítette rá a társadalomra. Péterreformja a zsarnokság harca volt a néppel, a nép rest-ségével. A cár azt remélte, hogy a hatalom fenye-getésével öntevékenységre bírhatja a rabsorban tar-tott társadalmat, és a rabszolgatartó nemesség általmeghonosíthatja Oroszországban az európai tudo-mányt, a felvilágosodást mint a társadalmi öntevé-kenység szükséges feltételét, azt akarta, hogy a rabmaradjon rab, de mégis tudatosan és szabadon cse-lekedjék. Az önkényuralom és a szabadság, a felvilá-gosodás és a rabszolgaság együttmûködése nemegyéb a politikai kör négyszögesítésénél; ezt a felad-ványt Péter óta két évszázadon át próbálták, demind a mai napig nem tudták hazánkban megolda-ni… Az önkényuralom – mint politikai elv – ellen-szenves; az állampolgári lelkiismeret soha nem is-merheti el. De megbékülhetünk az olyan személlyel,akiben ez a természetellenes erô önfeláldozássalpárosul, az olyan egyeduralkodóval, aki nem kímél-ve magát, feltartóztathatatlanul halad elôre a közjónevében, kockáztatván, hogy tönkrezúzza magát az

103

áttörhetetlen akadályokon, vagy akár a saját vállal-kozásán. Így békül meg az ember a viharos tavaszizivatarral, mely évszázados fákat csavar ki, de felfris-síti a levegôt, és megöntözvén a talajt, növekedésreserkenti az új vetés hajtásait.”(80)

Az államjogi iskola professzionalista pátoszát azkölcsönözte, hogy a szakszerûség magaslatáról, azegyetemes történelmi törvényszerûségek felismeré-sével jogosan utasították el a megelôzô történetírásmoralizálásra hajlamos megközelítési módjait. Ezen-közben úttörôk voltak a maguk választotta úton:még Szolovjov is, mint egy történész-polihisztor, azorosz történelem egészérôl írta összefoglalását, aklasszikus induktív módszerrel, alapkutatásokatfolytatva valamennyi tárgyalt korszakban. Kljucsev-szkij sem tér ki az akkori professzorokat kötelezôfeladatvállalás elôl: ô is megírja a maga szintézisét,az imént idézett Elôadásokat az orosz történetrôl. Ôazonban már jobban specializálódik egy-egy korra,tehát még inkább „mélyfúrást” végez egy-egy témá-ban. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy magasabbtudományos szinten fogalmazhatja meg ismét a kor-szerûtlennek ítélt morális aggályokat, amelyek ígytörténetfilozófiai dimenzióba kerülnek. Olyan ele-meket épít be tehát történetszemléletébe, amelyeka mai napig ôrzik aktualitásukat.

Míg Kljucsevszkij igen szigorú a reformokkal s azokeredményességével, szemben, addig a cár személyé-vel kapcsolatban már bizonytalanabb az értékelése,és élete vége felé hajlandó még tovább enyhíteni amár az Elôadásokban is rendkívül összetett ítéletén.Az 1901-es Nagy Péter munkatársai között c. népsze-rû cikkében egészen más helyre kerülnek a hang-súlyok: „senkit – legkevésbé magát – sem kímélvement a maga útján, amelyet a nép boldogulása útjá-nak látott: akár a sebész, aki összeszorított fogakkal

104

végzi el a kínzó operációt a betegén, csakhogy meg-mentse életét”.(81) A cár ebben az írásban mint egymagányos hérosz tornyosul értetlen, de uralkodójátmégis istenítô alattvalói fölé. Láthatólag tehátKljucsevszkij sem tudta magát kivonni I. Péter sze-mélyiségének hatása alól. Ám hogy ennek ellenéremennyire nem változott az elsô orosz császár általlétrehozott struktúráról a véleménye, arról mindentelárulnak a szintén a halála elôtti évtizedben – sajátmaga számára – lejegyzett gondolatai: „Péter sajátdespotizmusa áldozata volt. Erôszakkal akarta azországban a szabadságot és a tudományt meghono-sítani. De az emberi ész ezen édeslányai kegyetlenülmegbosszulták… Péter tevékenysége az autokrati-kus önkény és az általános boldogulás állami eszmé-je ellentmondásából táplálkozott; csakhogy ezenkét, egymással össze nem békíthetô elvet soha nemtudta összeegyeztetni… Hogy megvédje a hazájátaz ellenségeitôl, Péter minden ellenségnél jobbanpusztította azt…” És talán a leglényegesebb, az Elô-adásokban is végigvonuló gondolat: „Péter után azállam erôsebbé vált, ám a nép szegényebb lett.”(82)

Kljucsevszkij tanítványa, majd tanszékén munka-társa, Pavel Miljukov mesterénél is radikálisabb han-got ütött meg. Miljukov egy új generáció képviselô-je a történettudományban. Kettôs értelemben is. Az1890-es évekre már az orosz történettudománybanis lejárt a történész polihisztorok és a nagy, egyszer-zôs Oroszország történetek kora. A történeti kutatá-sok intenzifikálódtak és specializálódtak. Komolyhatást gyakorolt a metodológiára a kortárs nyugatitörténettudomány, azon belül is a pozitivizmus tény-leíró módszere. Miljukov is ebben a felfogásban írjameg Az államgazdaság Oroszországban a 18. századelsô negyedében és Nagy Péter reformja c. magisz-teri disszertációját, amely a téma historiográfiájában

105

korszakos jelentôségre tesz szert. A fiatal történészazonban fogékony volt valamennyi európai szellemiáramlatra – beleértve a marxizmust is – , s ez jelentô-sen hatott nemcsak történetszemléletére, de politi-kai nézeteire is. Annak ellenére tehát, hogy Miljukovkifogástalan szaktörténésznek indult, csakhamar acár liberális ellenzékében, majd annak élén találtamagát, ami évtizedekre visszavetette történészimunkáját.

1893-as – rendkívül nagy mennyiségû új levéltáriadatot tartalmazó – monográfiája fô megállapításaia következôk: „Egyesek felszínes ismereteik alapjánnaiv módon Pétert reformjával azonosították, azthirdették, hogy Péter volt a modern Oroszországmegalkotója. Sajnos nem áll rendelkezésünkre egyet-len, a cár legközelebbi segítôitôl származó hiteles ésegykorú adat sem Péter utolsó éveirôl. De a külföldikövetek nagyszámú jelentését és feljegyzését olvas-va állandóan ugyanaz a kutatásaink eredményévelegybehangzó benyomásunk támad, ami – számunk-ra úgy tûnik – megegyezik a dolog lényegével is:mégpedig az uralkodó személyes hatókörének hoz-závetôleges korlátozottsága.”(83) Miljukov ezzelmegkonstruálja a „reformátor nélküli reformok” el-méletét, amelynek érvényességét csak kissé enyhí-ti az 1714 utáni idôszakban: „Számtalan ellentmon-dás mutatkozott továbbra is az elôkészítetlenség, akoncepció és a rendszer hiánya miatt, s nemcsak azátvett formák és a helyi szokások között, de magukközött az átvételek – vagy azok egyes elemei – kö-zött is. A hibák és félreértések szakadatlan láncola-tának levéltári adatait vizsgálva önkéntelenül is egyolyan személyiség szájából elhangzott ítélet juteszünkbe, akinek illetékességéhez az adott kérdés-ben nem férhet kétség; Katalin cárnô szavairól vanszó, aki elôször vette gyakorlati céloktól vezérelve

106

tüzetes vizsgálat alá Nagy Péter kabinetjének iratait:»maga sem volt tisztában azzal, hogy az állam ja-vára milyen törvényeket kellene hoznia«.”(84)

Miljukovot már disszertációja megjelenését köve-tôen sokan bírálták hiperkritikus álláspontja miatt –amint számos magasztalást is kapott.(85) Míg emlí-tett mûve a szakmai közönség körében tette ôthíressé, addig egy évtizeddel ezután publikált Azorosz kultúra történetének alapvonásai c. összefog-lalása a tágabb értelmiségi körökben. I. Péterrel kap-csolatos álláspontján nem változtat,(86) Riasanovskyszellemes megjegyzése szerint a reform tényét elfo-gadja, csak az eredményeit kevesli, az áldozatokatsokallja.(87)

Három évtized múlva, párizsi emigrációjában azon-ban már némileg korrigálja álláspontját. A reformokugyan továbbra sem lesznek tervszerûbbek, az értükhozott áldozatok sem csökkennek, ám a cár szemé-lye mégis felmagasztosul – ami nem teljesen érthe-tetlen egy évfordulós cikkrôl lévén szó: „Halála utánlankadnak ezek a túlságosan is egyéni impulzusok,és a reformot saját belsô értékei lendítik tovább. Egyidôre leáll, hanyatlik, majd újabb történelmi lökésekmozgatják elôre, töltik meg új szellemmel, igazolvaPéter jövôbe látó elképzeléseit.”(88)

Miljukov után a nagy léptékû történeti koncep-ciók helyét a tényfeltáró jellegû, a kor, a történelmiprobléma egy-egy részkérdését kutató, a forrásoklehetséges teljes körének bevonásán és kritikai vizs-gálatán alapuló leíró jellegû monográfiák veszik át.E tendencia jellemzô az orosz történetírás egészére,de különösen az ún. szentpétervári iskolára, amelyéppen ezen a módszertani alapon különbözteti megmagát a történetfilozófiai gondolkodás iránt na-gyobb affinitást mutató, eddigiekben jellemzett ún.moszkvai iskolától.

107

A történelmi hûség kedvéért meg kell jegyez-nünk, hogy tulajdonképpen már Miljukov pályatár-sa, majd Kljucsevszkij utóda a moszkvai Oroszországtörténeti tanszék élén, Mihail Bogoszlovszkij is ezenirányzat képviselôje. Az orosz történetírás elsô olyanalakja, aki gyakorlatilag egyetlen nagy témának –I. Péter korának – szenteli tudományos munkásságát.Szintén Kljucsevszkij-tanítványként, a maga bonyo-lultságában – távol az idealizálástól – szemléli a cártés reformjait, de óvakodik a miljukovi radikális kö-vetkeztetésektôl is.

1892-es Nagy Péter területi reformja. A provincia.1719–1727 c. magiszteri disszertációjában az állam-jogi iskola hagyományaihoz híven vizsgálja az euró-pai „reguláris” állami szervezet felépítésére irányulószándékot és annak végsô sikertelenségét.(89)Késôbb kísérletet tett nézeteinek népszerû formá-ban való összegzésére is, és egészen a szovjet kor-szakba nyúló élete végéig gyûjtögette I. Péter élet-rajzi anyagait, amelynek posztumusz kiadott ötkötetével is csak az 1700-es évig jutott el. A már asztálini korszakban publikált mûben jelentôségreemelkedett, ahogy a hatalomhoz mindig lojális szak-történész az erôszakos eszközöket bírálta: „Ami aszakállak leborotválását illeti, ahhoz aligha voltszükség különleges, törvény által elôírt intézkedé-sekre. Az újítást, ha már a bevezetése kívánatosnaktûnt, nyugodtabban, az emberi méltóság megsérté-se nélkül, pusztán az utánzás szokására hagyatkozvais meg lehetett volna valósítani.”(90)

A szentpétervári történészeknek egyébiránt nem-csak módszertanilag, de koncepcionálisan is eltért avéleményük a moszkvai iskolától. Már a szentpéter-vári iskola alapítója, a kortárs Konsztantyin Besztu-zsev-Rjumin túlszárnyalta Szolovjovot I. Péter ideali-zálása terén,(91) utódai pedig végképp nem tudtak

108

azonosulni a kljucsevszkiji-miljukovi szkeptikus fel-fogással. Közülük került ki Miljukov egyik leghatáro-zottabb kritikusa, Nyikolaj Pavlov-Szilvanszkij. Azállami hivatalnokként dolgozó és az állami levéltára-kat jól ismerô történész a Legfelsô Titkos Tanácskapcsán írja a következôket: „Miljukov professzor –az I. Péter reformjáról szóló ismert könyvében – aLegfelsô Titkos Tanács intézkedéseire úgy tekint, minta Péter által az orosz élet körülményei között megnem valósított reformok közvetlen továbbfejleszté-sére. Az említett történész azzal az elôítélettel fogotta péteri kor tanulmányozásához, hogy a történelemszereplôi a korukra csak jelentéktelen személyes ha-tást gyakorolhatnak. A fent említett kutatót meg-gyôzôdése megakadályozta abban, hogy észrevegyePéter személyiségének meghatározó szerepét a re-formok során még ott is, ahol ez szembetûnô. És meg-írta a »reformátor nélküli reformok« történetét. Énvele ellentétben igyekeztem megmutatni néhány pél-dán, milyen hatalmas volt a reformátor személyes kez-deményezésének, hatalmas energiájának, személyesmunkájának hatása a reformok menetére.”(92)

A századforduló jelentôs elôrehaladást hozottI. Péter korának tanulmányozásában. Ez a nagymo-nográfiák kora, amelyek szerzôi óvakodnak még afentihez hasonló ítéletektôl is, ám a történettudo-mányt máig iránymutató alapmûvekkel gazdagítot-ták. E jelenség a történettudomány részdiszciplínái-nak bôvülésével, a társadalom-, gazdaság-, kultúr- ésintézménytörténet elôtérbe kerülésével magyaráz-ható. A legértékesebb monográfiák éppen ezeken aterületeken születtek.(93) Ugyan nem tartozott ezutóbbiak közé, de ki kell emelnünk a derpti profesz-szor, Alekszandr Brückner Nagy Péter története c.1882-es mûvét, amely lényegében a szolovjovi útonhaladva nem hozott újat a kérdés kutatásában, de

109

ezen évtizedek egyetlen nagyszabású Péter-életraj-za volt.(94) Sokkal jelentôsebb Jevgenyij Smurlomunkássága, aki több tanulmányban és két könyv-ben is autentikus módon feldolgozta az I. Péter-képalakulását a történetírásban és az irodalomban.(95)

Az októberi forradalmat közvetlenül megelôzôidôszak vitathatatlanul legtekintélyesebb történészea szentpétervári Szergej Platonov volt. Legjelentô-sebb mûve az opricsnyinával foglalkozik, ami jelziszakmai érdeklôdésének irányát. Mint aktív profesz-szor, ô is átfogó orosz történeti elôadás-sorozatottartott hallgatóinak, amely könyv alakban szinténmegjelent Elôadások az orosz történelembôl cím-mel. Ebben értelemszerûen nagy teret szentelt I. Pé-ter korának.

Platonov a korszak tárgyalása elôtt röviden ismer-teti a téma historiográfiáját. Ebben Szolovjovot je-löli meg mint olyan történészt, aki túlszárnyalhatat-lan az I. Péterrel kapcsolatos történetírásban.(96)Nem érthetetlen ezek után, hogy saját koncepciójátis a reformok folytonosságának elvére építi. Ennekkapcsán azonban olyan szélsôséges végkövetkezte-tésre jut, amilyenre még példaképe sem: gyakorlati-lag a társadalmi, állami élet minden területén tagadjaa „fordulatot” I. Péter korában. A cártól ennek elle-nére nem vitatja el a „zseniális” jelzôt, amelyet ép-pen a régi moszkvai rend belsô törvényszerûségeifelismerése és radikális megerôsítési kísérlete miattérdemel ki. Ennek kapcsán kitér ugyan szélsôségesmódszereire, kegyetlenségére, ám ezt gyerekkorimegaláztatásaival magyarázza.(97)

Platonov egyetemi jegyzet funkcióját betöltôkönyvébôl kitetszik, hogy szerzôje a 17. század kuta-tója, I. Péter koráról nincs eredeti gondolata. Késôbb– már a forradalom után – mégis visszatér a cár sze-mélyéhez egy népszerû kötet formájában, amelyben

110

kísérletet tesz a különféle egymással vitázó nézetekszintetizálására: „A nép jólétére való törekvés, azállam önfeláldozó szolgálata, a megfeszített munka,a tudás szenvedélyes szeretete és a felvilágosításszükségességében való hit – ezek a tulajdonságainem képezhetik vita tárgyát. Ezzel mindenkinek szá-mot kell vetnie, aki írni, beszélni akar róla. Ezen tu-lajdonságoknak helyet kell kapniuk Péter jellemzé-sében, és ebben az esetben Péter már nem a mocs-kos, részeges, gonosz és visszataszító muzsik lesz, aki-rôl semmi érdemlegeset nem lehet írni, kivéve per-sze a pirospozsgás, asszonyos arcáról, a hatalmas,kérges kezérôl és a patára emlékeztetô körmeirôl.A tisztességesen, becsülettel megírt ábrázolásokbanPéter a külvárosokból és a vad mezôrôl vissza fogtérni a dolgozószobájába, a szenátus termébe, adokkba, nem fog az ételben turkálni, nem tömi szá-jába a kenyeret és nem fogja a parazsat kezével ki-kapni a tûzbôl, hogy agyonrágott pipáját meggyújt-sa, hanem törvényeket hoz és más hasznos munkátvégez.”(98)

Az idézettekbôl nem derül ki igazán Platonovszakmai nagysága. Nem is ez a terület volt az erôssé-ge, de annyit azért világossá tett, hogy nem véletlenültartják számon mint a moszkvai és szentpéterváriiskola közötti összekötô személyiséget.(99) Amígugyanis a „zavaros idôszakról” szóló monográfiájá-ban a források kritikájából indult ki, I. Péter korakapcsán a történetírói konstrukciókból. Más kérdés,hogy ez nem vált munkája elônyére.

A forradalom elôtti idôszak nagy vállalkozása volta V. V. Kallas szerkesztette Három évszázad c. rep-rezentatív, hatkötetes mû, amely különálló tanul-mányok formájában adott képet Oroszország törté-netérôl a „zavaros idôszaktól” kezdôdôen egészen aszerzôk koráig.(100) I. Péter korával két kötetben is

111

foglalkoznak: lényegében a már említett monográ-fiák eredményeit foglalják össze népszerû formá-ban, kitérve a péteri kor minden lényegesebb aspek-tusára. A gyûjtemény egyik meghatározó cikke Mi-hail Bogoszlovszkij Nagy Péter (kísérlet a jellemzésé-re) címet viseli, és a már bemutatott képet közvetí-ti.(101) Igen fontos V. N. Bocskarev A nemesség és aparasztság Nagy Péter alatt c. írása, amely leszögezi,hogy a cár társadalmi téren nem volt reformer, és lé-nyegében mindkét társadalmi osztályt röghöz kötöt-te.(102) A mû „vonalvezetését” azonban a több cik-kel is jelentkezô V. Ja. Ulanov adja meg, aki I. Péteruralkodását a 17. századra is jellemzô „fény és ár-nyék” együttes dominanciája koraként jellemzi,(103)és hangsúlyosan ír a cár ellenzékérôl, lényegébenmagáról a néprôl, amely óriási áldozatokat hozott areformokért.(104) Ezzel lényegében elôkészít egyolyan kettôs értékelést, amely a péteri uralkodásminden pozitívuma mellett a lakosság terheit a re-formok árnyoldalaként láttatja.

A 19. század második felétôl kezdôdô idôszakPéter-recepciójáról elmondhatjuk, hogy – ellentét-ben az elôzô korszakokkal – a vezetô szerepet a tör-ténetírás vette át, és összességében a tudományosszempontok határozták meg a közvélemény cárrólalkotott képét. Ez nem jelenti természetesen azt,hogy a publicisztikában, az irodalomban lanyhultvolna az érdeklôdés I. Péter iránt.

A demokratikus táborban, csalódván II. Sándor re-formjaiban, elsôsorban Nyikolaj Csernisevszkij viszitovább a ragyiscsevi-herzeni vonalat.(105) Itt emlé-keznénk meg a tehetséges történészrôl, NyikolajKosztomarovról, aki nem tartozott sem a hivatalos,sem a nem hivatalos moszkvai és szentpétervári tör-ténész berkekbe, és az autokráciáról vallott nézeteialapján a demokratikus ellenzékhez kell sorolni.

112

I. Pétert – amint az egész orosz történelmet is – azállam és a népiség elve közötti harc szempontjábólszemlélte. Egyfelôl elismerte jelentôségét az új Orosz-ország kialakításában, másfelôl azonban despotiz-musát elítélte, s arra a következtetésre jutott, hogya cár ezekkel az eszközökkel nem érhette el, hogyvalóban új Oroszország szülessék.(106)

Amint a történetírásban is a vélemények sokszínû-sége jellemzi a századforduló körüli éveket, úgy afilozófiai gondolkodásban és a szépirodalomban is.Nem feladatunk ezek elemzése, csupán VlagyimirSzolovjov, Dmitrij Merezskovszkij, Andrej Belij,Andrej Blok nevét említjük meg, akik jelentôs mûve-ket szenteltek a cár személyének, s ezekben rendkí-vül bonyolult és összetett képet közvetítettek.(107)Akadt persze Szolovjovhoz hasonlatos magasztalásis,(108) ám az 1917-et megelôzô idôszakra a vélemé-nyek árnyaltságára és pluralizmusára való törekvéslett a jellemzô.

A szovjet történetírás Péter-képe

Az 1917 utáni történetírás elsô bô évtizedére a ket-tôsség volt a jellemzô. A forradalom elôtti történészgeneráció életben maradt vagy még nem emigrálttagjai tovább folytatták munkájukat. Publikációik arégi mederben haladnak, az átalakuló intézmény- ésideológiai rendszer egy ideig még tûri a faktografi-kus mûveket. Közülük a legmaradandóbb alkotásMihail Bogoszlovszkij nevéhez fûzôdik.(109)

A „történelem frontján” a vezetô szerep kétség-telenül Mihail Pokrovszkijé. Meg kell mondjuk, Pok-rovszkij forradalmi múltjához híven nemcsak a poli-tikában, de a tudományban és az ahhoz tartozóinfrastruktúrában is a régi rend szétverésén fárado-

113

zott, és a „társadalomismeret” nevû új diszciplínamellett nem szánt különösebb szerepet a tradicioná-lis történelmi stúdiumoknak. Történetszemléletéreis a szociologikus megközelítés, illetve a marxizmusnéhány általános tétele a jellemzô. Ezek már 1917elôtt rendszerré álltak össze Pokrovszkij, vagy mégelôbb, Plehanov munkásságában, most azonbanuralkodó pozícióba kerültek. Pokrovszkij Péter-fel-fogása magán viseli a marxizmus „hôskorának”összes jellemzô jegyét. Közismert, hogy – a másik ko-rai marxista történésszel, Nyikolaj Rozskovval együtt– a kereskedô tôke uralomra jutása egy fázisakéntértékeli a péteri korszakot. Ebben a gazdasági-tár-sadalmi folyamatban nem tulajdonít különösebbjelentôséget a cár személyének, vagy ha igen, akkormeglehetôsen negatív, mondhatni, lekezelô módon.Csak egy jellemzô – kegyeletsértô – példa, amely akorábbi – s fôleg a késôbbi – Péter-kultuszt ismervevalóban meghökkentô: „Az átalakító halála méltófináléja volt a pestis idején rendezett vigasságnak.Péter, mint ismert, a rosszul kikezelt szifiliszébe haltbele…”(110) E „tény” korántsem számít ismertnek,még kevésbé bizonyítottnak, és a legkevésbé sem je-lentôsnek. Ehhez képest Pokrovszkij az Oroszországtörténete a legtömörebb összefoglalásban címû, mun-kásiskolák számára írt segédkönyvében újra vissza-tért hozzá, a lehetséges okokat megtoldva még amértéktelen alkoholfogyasztással.(111) Sokkal lé-nyegesebb, amit a rendszerrôl ír: „A péteri szisztémacsôdje nem abban állt, hogy »az ország tönkretételeárán lett Oroszország európai rangú hatalommá«,hanem abban, hogy e tönkretétel ellenére sem érteel a célját.”(112)

Zárójelben megjegyezzük, hogy az októberi for-radalom körüli évek amúgy sem kedveztek a cárok-nak, így Péternek sem, és a szépirodalomban sem.

114

Csak érdekességként megemlítjük, hogy AlekszejTolsztoj, aki késôbb méltán lett népszerû Elsô Pétercímû, ugyan állandóan átírt, de mégis összetett, és,persze, pozitív értékelést tartalmazó könyvével, az1918-as Péter cár napja c. kisregényében még kriti-kusan szemléli a cárt.(113) Borisz Pilnyak, Jurij Tinya-nov és kicsit késôbb Andrej Platonov pedig méglesújtóbb képet fest.(114)

A 30-as évek közepén sor került Pokrovszkij isko-lájának felszámolására, majd megsemmisítô bírálatá-ra. S bár nem a bennünket most közelebbrôl érdek-lôdô téma volt a legfontosabb vádpont, jutott hely aPéter értékelésében megmutatkozó „hibák korrigálá-sára” is. A leglényegesebb megállapítást A. M. Pank-ratova tette az M. N. Pokrovszkij történelmietlen kon-cepciója ellen c. tanulmánykötetben: „M. N. Pokrovsz-kij nem adott marxista–leninista értékelést I. Péterszemélyérôl, és nem mutatta meg azt a progresszívszerepét, amelyre Lenin és Sztálin rámutatott.”(115)

E történetszemléleti váltás távolabbi politikai-ideo-lógiai oka az 1929-es sztálini fordulat volt.(116) Kö-zelebbi oka az új – sztálini – ideológia- és történe-lemfelfogást bevezetni szándékozó eseménysor. Azelsô mozzanat Sztálin késôbb elhíresült 1931-es be-szélgetése Emil Ludwig német íróval. Ebben a szov-jet állam feje a következô megállapítást tette: „Igen,természetesen, Nagy Péter sokat tett a pomescsikokosztályának felemeléséért és a születôben lévô ke-reskedô osztály fejlôdéséért. Péter sokat tett apomescsikok és kereskedôk nemzeti államának lét-rehozásáért és megerôsítéséért. Azt is meg kell mon-dani, hogy a pomescsikok osztályának felemelkedé-se, a kereskedôk osztálya kialakulásának elôsegítéseés ezen osztályok nemzeti államának megerôsítése aröghöz kötött parasztság számlájára történt, amely-rôl három bôrt is lenyúztak.”(117) Ezt követte a

115

Népbiztosok Tanácsa és a Központi Bizottság 1934.május 16-i rendelete a honi történelem tanulmányo-zásáról és tanításáról, ami együtt járt a tankönyvekSztálin, Kirov és Zsdanov általi revíziójával. Ekkormár sor kerülhetett a Pokrovszkij-iskola leleplezésé-re az 1936. január 26-i újabb rendeletben. A sort azSZK/b/P rövid történetét tartalmazó, és a közemléke-zetben Kratkij kurszként tovább élô sillabusz megje-lenése zárta le 1938-ban.(118)

Sztálin „klasszikus” értékelése évtizedekre meg-határozta a kérdés tanulmányozását: életében senkinem mer eltérni tôle koncepcionális értelemben. APokrovszkij idejében valóban elhanyagolt történetikutatások azonban új lendületet vesznek 1934 után.Sokáig meglehetôsen szerény eredményeket hozva.B. B. Kafengauz 1947-es historiográfiai összegzésé-ben – a szerzô szándékai ellenére – szánalmas képkerekedik ki a megelôzô évtizedek Péter-kutatásá-ról. Péter gyárairól, kiváltképp a vaskohászatáról,szépszámú publikációval büszkélkedhet a kor, éstöbb írás születik az osztályharc 18. század eleji állá-sáról is. Ezen a téren valóban irányváltást tudottvégrehajtani a sztálini történetírás. Se monografi-kus, se egyéb összefoglaló mûvet – Bogoszlovszkij ésPlatonov már ismertetett munkáin kívül – nem tudazonban a historiográfus felsorolni.(119) Az említet-tek mellett I. Péter sikeres külpolitikájáról és hadisi-kereirôl születték még jelentôsebb munkák: Kafen-gauz cikke is a Nagy Követjárás 250. évfordulójárakiadott reprezentatív tanulmánykötetbôl való. Ka-fengauz dicséretére legyen azonban mondva, hogynem elégedett meg a további feladatok kijelölésé-vel, és ô maga is számos tanulmánnyal gazdagítottaa kérdéskör szegényes historiográfiáját.(120)

Ha úgy tetszik, „levegôben lógott” már az új, „va-lóban marxista” – tehát sztálinista – szintézis I. Péter

116

koráról. E feladatot Vlagyimir Mavrogyin oldottameg 1948-as Elsô Péter c. könyvével. A leningráditörténészek késôbbi vezetô alakja szinte pontrólpontra a sztálini útmutatás alapján halad. Miután be-csületesen végigsorolja a cár reformjait, a következômegállapítást teszi: „Péter reformjai mélyen hala-dók voltak. Merész kísérletnek tekinthetjük ôket akatonai, államszervezési, ipari és kulturális területenmutatkozó elmaradottság kereteibôl való kilépésre.Péter mindent, ami a változtatásokat akadályoztakegyetlenül és kérlelhetetlenül elsöpört az útjából.»Vasmarkában tartotta Oroszország jövôjét« – írtaHerzen. A marxizmus – tanít bennünket Sztálin elv-társ – egyáltalán nem tagadja a kimagasló egyénisé-gek szerepét vagy azt, hogy emberek csinálják a tör-ténelmet… De persze az emberek nem úgy csináljáka történelmet, ahogy valamilyen talajtalan elképze-lés diktálja nekik, nem úgy, ahogy eszükbe jut. Min-den új nemzedék meghatározott viszonyokat talál,amelyek születése pillanatában már készen álltak,megvoltak. És a nagy emberek csak akkor érnek va-lamit, ha rájönnek, hogyan lehet ezeket a viszonyo-kat megváltoztatni. Péter éppen ilyen ember volt,aki a lázas tevékenysége elôtti viszonyokat helyesenértelmezte, és rájött, hogyan kell e viszonyokat a ha-za javára megváltoztatni. Sem le – sem túlbecsülninem szabad Péter reformtevékenységét. Sztálin elv-társ Emil Ludwig német íróval folytatott beszélgeté-se során – aki Nagy Péter kapcsán egy szerencsétlenhasonlatot fogalmazott meg – rámutatott, hogy epárhuzam »tarthatatlan«, hiszen »ami Lenint és NagyPétert illeti, Péter egy csepp volt a tengerben, Leninazonban – egész óceán.«”(121) Ebben a szövegben aszemélyiség történelmi szerepének „helyes” – értsd:hangsúlyos – értékelésére találhattunk példát.

Másutt a sztálini felfogás más összetevôivel is meg-

117

ismerkedhetünk: „kinek a rovására lehetett felszá-molni Oroszország elmaradottságát? A néptömegekrovására. Péter egy jottányit sem engedett a nemes-ség alapvetô osztályérdekeibôl, megôrizte, sôt meg-erôsítette a jobbágyrendszert, a jobbágyság kizsák-mányolását, súlyosbította a munkásság vállára nehe-zedô terheket. Megszilárdította a régi, feudális, ajobbágyság kizsákmányolására épülô termelési mó-dot. Ezért nagy ívû elgondolásai, határozottsága ésállhatatossága ellenére Péter, az általa irányított ne-messég szûkkeblû osztályérdekeibôl és az önkény-uralmi, feudális Oroszország állami és társadalmirendjének, valamint gazdasági rendszerének szûkösvoltából következôen, nem tudta hazánk elmara-dottságát leküzdeni.”(122) Azt tudniillik „csak a si-keres szocialista építés alapján lehet felszámolni. Éscsakis a proletariátus számolhatja fel, amely felépí-tette saját diktatúráját és kezében tartja az országvezetését”.(123) Ha ehhez hozzá vesszük még azelôzô fejezetben már idézett, a külországi átvételek„rothadó bûzétôl” óvatosan elhatárolódó passzust,akkor teljes vértezetében áll elôttünk a sztálini kordomináns Péter-képe.

A történelmi hûség kedvéért el kell mondanunk,hogy nemcsak ez a népszerûsítô mû, de több mono-gráfia is született a sok kiadást megért Mavrogyinkönyve utáni fél évtizedben. Köztük néhány lénye-ges is.(124) Összességében a korábbi évtizedek kuta-tási irányát folytatják, úgy is fogalmazhatnánk, hogyezeket a tanulmányokat fejlesztették monográfiák-ká. A történelem totalitásához mérve igen szûk terü-leteket kutatva, sok új ismerettel gazdagították apéteri kor szakirodalmát, koncepcionálisan azonbannem léptek ki a Sztálin által kijelölt keretekbôl. Vagyha igen, mint pl. B. I. Sziromjatnyikov, akkor azazonnal megsemmisítô kritikában részesült.(125)

118

A korszakot – stílusos módon, közvetlenül Sztálinhalálát követôen – A Szovjetunió története címûsokkötetes szintézis I. Péterrel foglalkozó Oroszor-szág a 18. század elsô negyedében. I. Péter reform-jai c. monumentális, sokszerzôs kötete zárja le 1954-ben. A jórészt B. Kafengauz nevével fémjelzett mû amár ismert következtetéseket tartalmazza a korról,ám addig nem tapasztalt teljességben és részletes-séggel. A végkonklúzió azonban már egy fiatal tör-ténésztôl, a késôbbi Péter-kutatások meghatározóalakjától, Nyikolaj Pavlenkótól való: „A progresszívjelenségekért azonban a nép drága árat fizetett – aparasztság elnyomatása tovább erôsödött; a kultu-rális és más eredmények fôleg az uralkodó osztály ésrészben a kereskedôk javát szolgálták. A feudális-jobbágytartó rendszer még képes volt arra, hogy va-lamelyest biztosítsa a termelôerôk fejlôdését, a füg-gôségi viszonyok azonban megtörték a lendületet,az uralkodó osztály – a nemesség – az ország elma-radottságán nem tudott úrrá lenni, mint ahogyan nemtudott a burzsoázia sem. Csak két évszázad múltán,a proletariátus – miután véghezvitte a nagy októberiszocialista forradalmat és magához ragadta a hatal-mat – teremtette meg a feltételeket a néptömegeksoha nem látott kulturális és anyagi felemelkedésé-hez.”(126)

A sztálini történetírás I. Péter-felfogása meglehe-tôsen összetett. Kettôs értékelésnek mondhatnánk,amennyiben a történelmi személyiséget „visszahe-lyezi jogaiba”, és az erôs birodalom létrehozóját ün-nepli, ugyanakkor a néptömegeket elnyomó uralko-dót elmarasztalja. E kettôsség azonban nem alkotharmonikus egységet, rendkívüli kiegyensúlyozat-lanságot takar. Az egyes történészek azért jutottakidôrôl idôre kellemetlen helyzetbe, mert nehezentudták eltalálni a kívánt „arányokat”. Általában az a

119

törvényszerûség érvényesült, hogy a specializációtólfüggôen kerültek többségbe a negatív vagy a pozi-tív értékelési jegyek. A manufaktúrák munkásaival,a parasztok ellenállásával foglalkozó munkákban anépnyomorító cár, az északi háborúról, a külpoliti-káról, az államot megerôsítô reformokról szóló írá-sokban pedig a gyôzedelmes nagy átalakító képedominál. Bonyolultabb az összefoglaló munkákPéter-értékelése. Elmondható, hogy csak abból nemszármazott baj, ha Sztálin Emil Ludwignak tett meg-jegyzését szó szerint követték. S meg kell mondjuk,ez az esetek döntô többségében sikerült is a szovjettörténészeknek.

Nagy általánosságban megállapítható azonban,hogy a pozitív elemek mindig túlsúlyban voltak, ésvégeredményben I. Péter heroizált portréjához vezet-tek. A sztálini korban azonban soha nem volt olyankultusza, mint IV. Ivánnak. Ez a szovjet historiográfiaegyik paradoxona. Amelynek elég egyszerû a ma-gyarázata. Sztálin azért tartotta igazi elôképénekIV. Ivánt, mert a rettegett/rettenetes cár mindenbenmegfelelt modern kori reinkarnációja elvárásainak.Nem úgy I. Péter, aki – gyakran bírált – nyugatimá-datával szükségszerûen sorolódott hátrébb Sztálinértékhierarchiájában. Így aztán az ô esetében bát-rabban lehetett az ún. „marxista” történelemfelfo-gás osztályharcos megközelítését érvényre juttatni,miközben, persze a tekintélyelvi és birodalmi aspek-tus végig meghatározó maradt.

Nem érthetetlen ezek után, hogy az SzKP XX.kongresszusa a Péter-historiográfiában nem hozottolyan áttörést, mint IV. Iván esetében. A szovjet tör-ténetírásnak nem volt oka fordulatot végrehajtania,hiszen a cár idealizálása nem a szovjet felfogás meg-különböztetô sajátossága volt: láthattuk mély gyö-kereit az 1917 elôtti orosz történetírásban. Azon-

120

kívül – szögezzük le még egyszer – ez messze nemtörtént olyan szélsôséges módon, mint IV. Iván ese-tében. Harmadrészt pedig: az 1956 utáni szovjettörténetírás ugyan szakít a történelmi személyiségekkultikus ábrázolásával, de változatlanul ôrzi az osz-tályharcos megközelítési módját, valamint a nemzetiszempontok primátusát. Ez továbbra is kettôsségeteredményez az értékelésben, amelyet ezentúl – ter-mészetesen – már nem Sztálinból vezetnek le, ezértaz érvrendszer változatosabbá válik.

Akárcsak az 1930–1950-es években, továbbra isjelen van a nép életét és osztályharcát vizsgáló ku-tatási irány, amely a cár uralkodásának árnyoldalaitmutatja be – anélkül azonban, hogy összességébenelvitatná érdemeit.(127) E mûfaj talán legfigyelem-reméltóbb mûve N. B. Golikova Politikai ügyekI. Péter alatt címet viseli, és lényegében a hírhedtPreobrazsenszkij prikaz mûködését elemzi. 1957-ben publikálták – aligha jelenhetett volna meg akáregy évvel korábban. Golikova a lényegében az ál-lamvédelmi hivatal funkcióját betöltô prikázról el-mondja, hogy: „fontos szerepet játszott a jobbágy-tartó állam megerôsítésében. Egyúttal azt is tükrözi,hogy Oroszország progresszív európaizálása és anyugat-európai kultúra elsajátítása durva és vadál-lati eszközökkel történt.” A biztonság kedvéértazért a szerzô Lenin védôszárnyai alá menekül, merta könyv utolsó mondata az a lenini idézet, hogyI. Péter „barbár eszközökkel harcolt a barbárságellen”.(128)

Szintén a korábbi évtizedek tradícióinak folytatá-sa a hadsereg és a külpolitika hangsúlyos jelenléte ahistoriográfiában.(129) Különösen az évfordulókvoltak jótékony hatással a történeti kutatásokra.A poltavai gyôzelem 250. évfordulójára,(130) majdPéter születésének 300. évfordulójára is tanulmány-

121

kötetekkel rukkolt ki a szakma, ami fôleg az utóbbiesetében a kutatások tematikai gazdagodását hoz-ta.(131)

Ekkortájt jelenik meg Nyikolaj Pavlenko I. Pétercímû összefoglaló mûve is, amely a szerzô témábanírt addigi tanulmányait szintetizálja.(132) Pavlenkoaz 1970-es évekre a péteri kor elsô számú szovjetszakértôjévé vált. Amint a 19. század elôtti orosz tör-ténelmet tanulmányozó 1960–1980-as évekbeli szov-jet történetírás fô vonulatára, úgy Pavlenko munkás-ságára is érvényes a forrásközpontú, tényleíró és – alehetôségekhez képest – ideológiamentes tárgyalás-mód. A tárgyilagosságra, szenvtelen elôadásmódravaló törekvés, a tényközpontúság elônyösen külön-böztette meg Pavlenko új Péter-életrajzát mindenkorábbitól, és ez nagy népszerûséget kölcsönzöttmûvének nemcsak az 1970-es évek szovjet valóságá-ban, de még Magyarországon is.(133) Adatgazdag-sága és manipulációmentes okfejtése miatt meg isszolgálta e bizalmat, koncepcionális téren azonbannem hozott újat. Alapja a már ismert kettôs értékelés,amely késôbb, még lekerekítettebb formában ígyhangzott: „A reformok perspektívájukban, függet-lenül attól, hogy a népi tömegek erejének túlfeszíté-se árán valósultak meg, végeredményben hasznosakvoltak számukra is, hiszen az általuk létrehozott ha-talmas állam biztosította az ország nemzeti függet-lenségét, az pedig, hogy megvetette a lábát a Balti-tenger partján, a külkereskedelem és a termelôerôk,így a parasztgazdaságok fejlôdéséhez járult hozzá,csakúgy, mint a Nyugat-Európa fejlettebb országai-val való szorosabb gazdasági és kulturális kapcsola-tok létrehozásához.”(134)

Pavlenko idézett értékelése azért különösen fon-tos számunkra, mert jól bizonyítja, hogy a szovjetfelfogásban a sokat emlegetett kettôsség valójában

122

látszólagos: a nemzeti nagyság mindig elôbbre so-rolódott, mint a nép szempontjai. Az 1970–1980-asévek történetírásának becsületére legyen azonbanmondva, itt már nem egyszerûen a birodalom, ha-nem egy európai típusú nagyhatalom válik az érté-kelés mércéjévé.

Hasonló szellemben íródott az 1970-es évekösszefoglaló mûve, A Szovjetunió rövid története is:„A XVIII. század elsô negyedének reformjai törté-nelmi szempontból nagy jelentôségûek voltak. Svéd-ország az európai nagyhatalmak sorában kénytelenvolt átengedni helyét Oroszországnak. Most máregyetlen nagy európai problémát sem lehetett meg-oldani az oroszországi birodalom részvétele nélkül,amelynek diplomáciáját erôs reguláris hadsereg éselsô osztályú hajóhad támogatta. Oroszországbannagy hazai manufaktúraipar alakult ki. Bôvült acsírájában már a XVII. században kialakult nemzetipiac az új körzetek – Baltikum, Szibéria, délkeletiterületek – bekapcsolódásával. A való élethez közelálló új tartalommal gazdagodott a kultúra mind aközoktatás, mind az irodalom, mind a képzômûvé-szetek terén. Mindez elôsegítette az orosz nemzetkialakulását. De a XVIII. század elsô negyedének át-alakításai nem változtatták meg a társadalmi viszo-nyokat. Oroszország feudális ország maradt. De anagyipar megteremtése, a nemzeti piac megszilár-dulása, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokbôvülése a tengeri határokra való kijutással meg-teremtette az anyagi feltételeket ahhoz, hogy a jö-vôben fejlôdésnek induljanak a kapitalista viszo-nyok.”(135)

A szovjet történetírás 1956-ot követô három év-tizede – az orosz közép- és kora újkor történet ta-nulmányozásában – ilyen „se hús, se hal” megoldá-sokat produkált, ami azonban elônyösen különböz-

123

tette meg a sztálini hamisító historiográfiától. A tu-datos torzítástól való jogos tudósi félelem diktáltaaz óvatos megfogalmazásokat: a tények ismét az ál-talánosítások fölé kerekedtek. A kutatások továbbfolytak,(136) egy ponton azonban már a fôbb meto-dológiai kérdésekben való elbizonytalanodás, a tör-ténetfilozófiai gondolkodás iránti affinitás hiányaaz I. Péter-kérdés további tanulmányozásának aka-dályává vált.

Ezekben az évtizedekben a Péter-tematika nemtartozott az igazán vonzó tudományos problémákközé, a fentebb jellemzett megközelítés miatt a cáralakja maga is elszürkült, fantáziátlan munkák soraszületett, miközben sorsdöntô kérdések tömege ma-radt feltáratlan és kimondatlan.

Ebbôl a brezsnyevi pangásra általában is jellemzô,állóvizes állapotból lendítették ki a historiográfiátaz 1980-as évek második felében kezdôdô politikaiváltozások. Az orosz értelmiség azokban az évekbenmeglehetôsen optimista volt, és – mint már annyi-szor az orosz történelem során – sokat várt az éppensoron lévô vezetôtôl, Gorbacsovtól. Az olyan euro-péer személyiségek, mint Dmitrij Lihacsov is osztoz-tak ebben a lelkesültségben. Ez adott esetben elég-gé paradox véleményt eredményezett: Lihacsov, arégi orosz kultúra legavatottab specialistája dicsôí-tette e kultúra lerombolóját. Részint azért, mert „hanem lett volna egy »sietôs« Péter, akkor könnyenszülettek volna más történelmi személyiségek – csak-hogy kevésbé tehetségesek és kevésbé alkalmasakaz államférfiúi tevékenységre”. Másrészt pedig ab-ból a felismerésbôl kiindulva, hogy „a hatalmas ki-terjedésû Oroszországban valamennyi reform, vala-mennyi történelmi átalakulás több erôfeszítésseljárt, több munkát követelt és több áldozat árán va-lósult meg”.(137) Dmitrij Lihacsov I. Péter kapcsán

124

valójában általában az oroszországi reformok elkerül-hetetlenségérôl, és egyúttal „rögös útjáról” fejtetteki elképzelését. (Kétségtelenül áttételesebben, mint1989-ben a Gondolat Kiadónál elutasított I. Péter:pro és kontra c. kéziratom lektora, aki éppen Lihacsovvéleményének interpretációja kapcsán óvta – helyet-tem is – a szovjet reformfolyamatot.)

Teljesen hagyományosnak mondható munkákszintén napvilágot láttak ebben az idôben. Ilyen voltpl. V. I. Buganov Nagy Péter és kora c. rövid életraj-za – 1989-bôl. Ne feledjük: újabb kerek évfordulóéve ez – I. Péter önálló uralkodása kezdetének 300.évfordulója –, ami a történészek idôsebb generáció-ját is megemlékezésre ösztökélte. Buganov Oroszor-szág további fejlôdésének zálogát látta a cár tevé-kenységében. Abban ugyanis „a felgyorsító szerepétjátszották azok a hatalmas impulzusok, amelyeket en-nek a mozgalomnak a saját maga, a cár-ács munka-társai és, természetesen, az egyszerû munkás millióktettei adtak az elsô orosz imperátor idején”.(138)

Az igazi történetszemléleti fordulatra sem kellettazonban sokáig várni. Jevgenyij Anyiszimov ugyan-ebben az évben jelentette meg A péteri reformokkora c. könyvét, amely az orosz történetírásban elô-ször fogalmazta meg az I. Péter tevékenysége általfelmerülô valamennyi konkrét történelmi és törté-netfilozófiai aggályt. Az akkor még viszonylag fiataltörténésznek számító Anyiszimovnak minden legiti-mációja megvolt a hagyományos történetírói sémarevideálására, hiszen addigra már számos releváns ta-nulmányt, monográfiát publikált e tárgykörben,(139)és a szóban forgó mûben sem a népszerûsítô mûfajkínálta legkönnyebb megoldást választotta: a forrá-sok „beszéltetésének” eszközével rajzolta meg I. Pé-ter portréját.

Kiinduló tétele a következô: „A célok és eszközök

125

összefüggésének, az eredmények és elérésük útjai-nak ôsi kérdését napjainkban megfeszítetten igye-keznek a történészek és publicisták egy új szintenmegoldani. És nem véletlenül vált közelivé a péteriés sztálini téma…”(140) Majd Anyiszimov még kö-zelebb hozza a mához a 18. század eleji problémá-kat: (A téma aktualitását az adja, hogy) „a mi tár-sadalmunk azon átalakulások korába ért, amelyekmélységétôl, következetességétôl és radikaliz-musától függ gyermekeink és unokáink továbbisorsa. Ezért olyan fontosak számunkra a reformok ésa reformátorok történelmi tapasztalatai.”(141)A történelem ezen leckéi közül Anyiszimov az aláb-biakat tartja a legmegszívlelendôbbeknek: „felme-rül az orosz talajon történô átalakítások legfonto-sabb, gyökeres problémája: hogyan, milyen útonkell haladni, hogy megvalósítsuk az igazságot, azigazságosságot, az egyetemes boldogságot? Az erô-szakos progresszió útján, amikor normálisnak,megengedhetônek számított az, hogy a nép egyikrészét feláldozták a többiek fényes jövôje érdeké-ben, amikor a magas célok elérésének eszközéül azerôszakot, a legkülönbözôbb formában megjelenôkényszert választották? Éppen ezen az úton jártPéter-reformátor.”(142)

Világos, hogy Anyiszimov nem szimpatizál ezzelaz úttal. A maga történészi feladatát abban határoz-za meg, hogy megértse: „hogyan, mikor és miért ala-kult ki és fejlôdött Péterben, ebben a »pétervári ál-modozóban«, a saját népén végrehajtott azon gran-diózus erôszakos kísérlet eszméje, hogy létrehozza a»reguláris« rendôrállamot, ahol az »egyetemes jólét«absztrakt eszméje érdekében feláldozták az egyesember konkrét érdekeit”.(143)

Egyébiránt Anyiszimov becsülettel nyomon követiI. Péter reformjait – még a cár halála után is. Regiszt-

126

rálja pl., hogy a kollégiumok 80 évig mûködtek, afejadót 163 évig szedték, az utolsó újoncverbuvá-lásra 170 év után került sor, az egyház államiirányításának péteri rendszere majd 200 évig álltfenn, míg a Szenátus egészen 1917-ig, tehát 206évig.(144) Nem tagadja tehát a péteri uralom ered-ményeit – ám a legkevésbé sem tekinti azt modell-értékûnek.

Anyiszimov koncepcióját könnyen minôsíthetnénktúlontúl átpolitizáltnak. A „ha már megtörtént, ak-kor meg kellett történnie” determinisztikus történe-lemfelfogás azonban napjainkra anakronisztikussávált, és képtelennek bizonyult a fejlôdési alternatí-vák beépítésére a történetszemléletbe. A leningrádihistorikus mint kutató történész jutott el arra a fel-ismerésre, hogy a hagyományos szemléletmód zsák-utca a történész számára, amennyiben nem egy-szerûen a leírásra szorítkozik, hanem trendeket éstörvényszerûségeket is láttatni akar. Ilyen megköze-lítésben a mégoly távoli idôk strukturális párhuza-mainak összehasonlító elemzése is perspektivikus-nak bizonyulhat. Anyiszimov 100 év történetírásaáltal felhalmozott új tudásanyag beépítésével jutottlényegében ugyanoda, ahová Kljucsevszkij – és e fel-ismerést az azóta eltelt idôk új történelmi tapaszta-latai teljes mértékben visszaigazolták.

Anyiszimov új értékelési kritériumokat használt –hagyományos történetírói eszközökkel operálva. Azúj, a még nála is fiatalabb, valójában már nem az át-meneti idôszak, hanem a 90-es évek nemzedékénektagja, A. N. Medusevszkij újszerûnek ható kutatásimódszert használt – és a tradicionális értékrendsze-ren belül maradt.

Medusevszkij a szintén számos tanulmányt szinte-tizáló 1993-as Az abszolutizmus megerôsödése Orosz-országban c. könyvében az összehasonlító történeti

127

módszer segítségével kísérli meg I. Péter reformjaitelhelyezni az orosz és az egyetemes történelemben.Terjedelmes historiográfiai bevezetésében nagy gon-dot fordít a nyugati történetfilozófia vizsgálatára, éskülönös figyelemben részesíti az orosz államjogi is-kolát. Ez annál érthetôbb, mivel ô is az államszer-vezet reformját tekinti az abszolutizmusok lényegimeghatározó vonásának.

Ezt követô nagyszabású világtörténelmi panorá-májában a Max Weber-i definíció alapján szisztema-tizálja a tradicionális államszervezetbôl a racionálisállamba vezetô folyamatokat. Már kiindulásként meg-jegyzi azonban, hogy I. Péter reformjai az adminiszt-ratív szervezet egységesítését, központosítását, afunkciók differenciálását, és bizonyos értelemben,militarizálását célozták, ezért az „utolérô fejlôdés”,a modernizáció tipikus példájául szolgálnak.(145)A tradicionális és racionalizáló tendenciák harcára,az abszolutisztikus hatalom koncentrációjára és cent-ralizációjára azonban egyéb egyetemes történetipéldákat is hoz. Így kerül egy modellbe Diocletianus,Nagy Konstantin, Ekhnaton fáraó és Akbar, a nagymogul.(146)

Ezer éveket és ezer kilométeres távolságokat hi-dal át e nagy ívû koncepció, bár elismeri, hogy az új-kori integrációval bizonyos értelemben új szituációkeletkezett. Ezen idôszakban a racionalizálási folya-matnak három kritériuma van: 1. a tervszerûség, 2.az utolérô fejlôdés, 3. a fejlettebb országok minta-ként használata. Mindhármat megtalálja a török re-formfolyamatban 1720–1839 között, a 19. századeleji egyiptomi reformban, valamint az 1868-as Mei-dzsi-forradalomban.(147) A tradicionális államból aracionális államba vezetô úton – ismét csak MaxWeber nyomán – külön, felgyorsító szakaszként tár-gyalja az ún. karizmatikus hatalomszervezet típusát.

128

Ilyen átalakító vezéreknek látja Kemal Atatürköt,Nasszert, a ghanai Nkrumahot.(148)

Nem meglepô ezek után, hogy I. Péter és reform-jai ebbe a világtörténelmi sorba illenek Medusevsz-kijnél. Sôt velük kezdôdnek: „Az utolérô fejlôdést,a modernizációt és az európaizálást megtestesítôpéteri adminisztratív reformok elsôk voltak az újkorhasonló átalakításai sorában, egy sor olyan idôtállójellemvonást felmutatva, amelyek késôbb nyomonkövethetôk Poroszországban, Ausztria–Magyaror-szágban, Törökországban, Egyiptomban, Japánbanés más államokban egészen napjainkig… A péterireform – ebben a vonatkozásban – a világtörténe-lem fontos mérföldköve, mivel a világméretû mo-dernizáció és európaizálás folyamatának kezdetétszimbolizálja. I. Péter az újkor elsô reformátora, ajelentôsége pedig az államszervezet történetébenhasonlatos Kolumbuszéhoz a nagy földrajzi felfe-dezések történetében.”(149)

Medusevszkij mûve kétségtelenül új hangot jelen-tett a felbomló szovjet történetírást követô útkeresôorosz történettudományban. Kitûnik belôle a nem-zetközi szakirodalom beható ismerete, a történetfi-lozófiai kérdések iránti érdeklôdés, az általánosítás-ra való hajlandóság, a komparatív és szociologikusnézôpont. Ezen erényei egyben hiányosságai is mû-vének, ugyanis eltorzították e történettudományosvizsgálati módszer legitim arányait a szociológia irá-nyába. Medusevszkij sem kronológiailag, sem földraj-zilag, sem terminológiailag nem korlátozza magát,nem jelöl ki egy korszakot vagy egy régiót kutatásatárgyául: a struktúrákat idôtôl és tértôl függetlenül,absztrakt módon kezeli. Ezzel olyan történelmi je-lenségeket mos össze, amelyek különnemûek, olyankiterjesztô fogalomhasználattal dolgozik, amely al-kalmatlan történelmi specifikumok feltárására.

129

Egyetemes történeti párhuzamai ezért erôltetettek,spekulatívak. Abszolutizmuskutatásai kísértetiesenhasonlítanak az elôzô fejezetben tárgyalt pavlov-szilvanszkiji feudalizmuskutatásokra. Nemcsak mód-szerüket, de metodológiájukat tekintve is. Az állam-jogi iskola megújulásáról árulkodnak, annak ideali-záló hajlamaival együtt.

1993-ban egy I. Pétert – a reformer cárt – piedesz-tálra állító felfogás tagadhatatlanul megfelelt a kor-szellemnek. Az oroszok a reformok, az európaizálásgyors sikerének lázában égtek, miközben széthullotta régi ideológiai rendszer. I. Péter így, úgymond, ka-póra jött. Egyszerre testesítette meg az oroszoknemzeti nagyságát és reformelszántságát. Nem vé-letlenül keresztelték vissza Leningrádot Szentpéter-várrá, és Jelcin elnök választási pártja sem véletlenülválasztotta emblémájául a Bronzlovast. Sokat elárulerrôl az idôszakról, hogy ugyanebben az évben egyközvélemény-kutatás szerint „minden idôk legfigye-lemreméltóbb orosz politikusa” 44%-kal I. Péter lettúgy, hogy még a második Lenin is csak 16%-ot ka-pott.(150)

A történettudomány azonban továbbra is meg-osztott maradt. Még ebben az 1993-as évben külö-nös cikk jelent meg a központi történész folyóirat-ban, a Voproszi isztoriiban, Ja. E. Vodarszkij I. Pétercímû rövid életrajza. Különös azért, mert szakfolyó-irathoz képest kifejezetten „iskolás” stílusban meg-írt, semmilyen új adatot nem közlô összefoglalásrólvan szó. Végsô értékelése azonban a tradicionálisszovjet állásponthoz képest más helyre tette a hang-súlyt: „El kell ismerni, hogy (I. Péter) nem vitte Orosz-országot a felgyorsult gazdasági, politikai és társa-dalmi fejlôdés útjára, nem kényszerítette több eta-pon túli ugrásra, általában sem intenzifikálta az or-szágban végbe menô folyamatokat (hacsak nem a

130

hadsereg, a flotta, az ipar és a kultúra fejlôdése terén).Cselekedetei nem voltak történelmileg igazoltak, ésnem feleltek meg maximális mértékben Oroszországfejlôdése érdekeinek (ismét csak a jelzett területeketkivéve). Ellenkezôleg, e cselekedetek a lehetségesmaximális mértékben akadályozták Oroszországprogresszív fejlôdését, és megvetették alapját a mégtovábbi másfél százados akadályoztatásának.” Igaz,Vodarszkij a végén mégis „nagy államférfinak” mi-nôsíti I. Pétert, ám soha nem tapasztalt egyértelmû-séggel fogalmazta meg, hogy a cár idején Oroszor-szág fejlôdési irányát tekintve még távolabb került akapitalizálódástól, s így Európától, mint bármikorkorábban.(151)

Egyebek között Vodarszkij iménti cikkére is rea-gált Alekszandr Kamenszkij,, az elsôsorban II. Katalinkorának szakértôjeként ismert moszkvai történész A18. századi reformok Oroszországban történelmi ret-rospektívában c. tanulmányában. Számára látható-an idegen volt a péteri reformok objektíve „reak-ciós” jellegének explicit kimondása, ami egyébkéntazon koncepciójának is ellentmondott volna, amelyszerint az oroszországi reformok nem eleve elren-deltetésszerûen sikertelenek, és hogy folyamatuk-ban kell eredményességüket vizsgálni. A 18. századeleji reformokat illetôen azonban nem is kerül olyanmesszire Vodarszkij véleményétôl: „Péter korábannem realizálódott az alternatív történelmi fejlôdéslehetôsége, és megmaradt Oroszország társadalmi-politikai rendszerének sajátszerûsége… A moderni-záció ily módon egyrészt visszafordíthatatlanná,másrészt meghatározott mértékben látszólagossá,sérültté, felemássá vált. Mindez meghatározó jelen-tôséggel bírt az ország történelmi fejlôdésének egé-szét és a késôbbi reformok sorsát illetôen is. Ettôl azidôtôl kezdve az ország fejlôdésében mindvégig két

131

egymást kizáró tendencia – a modernizációs és ajobbágytartó – érvényesül.”(152)

A hagyományos felfogás szintén képviseltette ma-gát az 1990-es évek elsô felében. Nyikolaj Pavlenkokétszer is kiadta az 1970-es évekbôl való életrajzá-nak jelentôsen kibôvített, akadémiai mûfajúvá fej-lesztett variánsát Nagy Péter címmel.(153) Monográ-fiájának feltûnô jellegzetessége, hogy sem historio-gráfiai összefoglalást, sem összefoglaló értékeléstnem tartalmaz. Adatgazdag, tényközpontú mûvé-ben azonban I. Péter minden reformja egy szorosoksági láncra van felfûzve, még a legszélsôségesebbtetteire és eszközeire is talál magyarázatot, összes-ségében kétséget sem hagy afelôl, hogy a 18. századelsô negyedének Oroszországában minden úgytörtént, ahogy történnie kellett.

Pavlenko leíró jellegû mûve az átalakuló és iden-titását keresô orosz történetírásban már ósdinaktûnt: az újabb munkák nem hagyhatták figyelmenkívül a történettudomány által ismét megfogalma-zott aggályokat, és nem érhették be a hasonló egy-nemû magyarázatokkal.

1994-ben jelent meg Sz. V. Busujev Az orosz államtörténete címû, „történeti-bibliográfiai jegyzetek”mûfajú kötete. Szakmailag nem minôsíthetô, hiszenvalójában az érdeklôdô közönségnek, esetleg taná-roknak szánt, annotált történelmi olvasónaplóról vanszó. Éppen ezen jellegzetessége okán fontos azonbanszámunkra, ugyanis azt jelzi vissza, hogyan szûrôd-tek át az utolsó fél évtized új történeti interpretációia szélesebb közvélemény számára. Nos, BusujevAnyiszimov feltétlen hívének mutatkozik, miközbenPavlenkót óvatosan bírálja egyoldalúságáért.(154)Végsô értékelésében elismeri, hogy I. Péter reform-jai két évszázadra meghatározták az ország sorsát,és Szent Vlagyimir reformját leszámítva az egyetlen

132

sikeres és végigvitt orosz reformfolyamatot testesí-tik meg. Mindemellett „nem lehet nem megjegyez-ni, hogy a reformok ára mérhetetlenül magas volt: acárt nem érdekelték sem a haza oltárán hozott áldo-zatok, sem a nemzeti hagyományok, sem az ôsökemlékezete”.(155)

A legújabb Oroszország-történeti szintézisben L.V. Milov a hangsúlyt nem a kérdôjelekre vagy a re-formok ellentmondásos voltára tette. Nyugtáztaugyan azok kedvezôtlen következményeit, ám azadott történelmi-földrajzi determinációk között areformok ilyen formában történô megvalósulását el-kerülhetetlennek tekintette. Elismerte, hogy az át-alakító cár „gigantikus lépést tett a hatalmas Orosz-ország létrehozása terén”, de az így létrejött képzôd-mény inkább „a birodalom és despotia »szimbiózisa«volt”.(156) Milov nyugtázza a reformok „szörnyû-séges társadalmi hatását”, a durva, erôszakos eszkö-zöket, a kulturális-nemzeti sérelmeket.(157) Ezeketazzal magyarázza, hogy „a (bármely reformmal) for-szírozott ehhez hasonló társadalom »európaizálása«elkerülhetetlenül együtt jár a kizsákmányolás leg-durvább, de ilyen viszonyok között hatásos jelensé-gével. Ez a magasabb civilizáció homlokterébe vontarchaikus társadalmak történelmi sorsának drámai-sága.”(158) Eltérô frazeológiával és (részben) okfej-téssel bár, de Milov megismételte a szovjet kor ket-tôs (valójában egyértelmû) ítéletét. Kétségkívül újelem azonban értékelésében a nemzeti sérelem to-poszának hangsúlyos jelenléte.

Az I. Péter-kérdésben a jelenlegi utolsó szót Jev-genyij Anyiszimov mondta ki a Nagy Péter állami re-formjai és autokráciája a 18. század elsô negyedé-ben címû 1997-es monográfiájában. Módszertanilagkövetendô példát mutatott arra, hogy a metodoló-giai útkeresések önmagukban nem adhatnak választ

133

a problémakör történetírásának évszázados dilem-máira. Az eddig alig kutatott területek szisztemati-kus feltárása azonban segíthet a historiográfiai álta-lánosítások tényekkel való alátámasztásában vagyelvetésében. A kollégiumok és a Szenátus létrehozá-sának és mûködésének vizsgálata során Anyiszimovtényekkel bizonyította, hogy kb. 1715-tôl kezdôdôenI. Péter reformjai tudatosak és tervszerûek voltak, il-letve, hogy a svéd minta átvétele korlátozott maradt– éppen a bizonyos értelemben „demokratikusak-nak” tekinthetô svéd és az autokratikus orosz viszo-nyok közötti áthidalhatatlan különbség okán.(159)

* * *

Végigtekintettük I. Péter értékelésének közel 300éves történetét. E hatalmas téma terjedelmi korlátaimiatt természetesen csak a történelmi gondolkodásfô vonulataira, a legjellegzetesebb véleményekreés legfontosabb eredményekre, majd a történet-tudomány megizmosodását követôen már csak a tu-lajdonképpeni történetírásra koncentráltuk figyel-münket.

Végsô következtetésként helytálló lehet az amegállapítás, hogy I. Péter tetteinél már csak azokhistoriográfiai sorsa érdekesebb. És ellentmondáso-sabb – tehetnénk még hozzá, s ezzel a leglényege-sebb historiográfiai sajátosságát ragadnánk meg.

E megállapítás azonban tartalmát tekintve közhe-lyes. Rögtön az elején le kell ugyanis szögezni, hogyI. Péter „Nagy” elônevét soha nem kérdôjelezte megaz utókor. Egyetlen szélsôséges példát ismerünkcsak erre: I. L. Szolonyevicsét, aki a szovjetrendszer-ben cirkuszi mutatványosként, majd sportújságíró-ként kereste kenyerét, végül 8 évet lehúzott egy tá-borban, külföldre szökött, és a náci Németországban

134

szerkesztôként uszított a sztálini rendszer ellen.(160)Ô tekintette minden orosz bajok okozójának I. Pé-tert, hisz – szerinte – a cár politikája vezetett 1917-hez, majd magához az ördögi Sztálinhoz. A lényeg,hogy Sztálinnal kapcsolatos személyes indulataitvetíti I. Péterre.(161)

Összefoglalásunkból kiderül, hogy I. Péternektemészetesen megvolt az „ellentábora”. Mégpedigminden fontosabb történelmi periódusban. Ezekazonban mindig kisebbségben maradtak a történel-mi gondolkodást uraló pozitív felfogáshoz képest.

A pozitív Péter-imágónak súlyos történelmi, tör-ténetfilozófiai okai vannak. Az átalakító cár az ob-jektív történések okán volt az egyetemes történelemjelentôs alakja. Sok tekintetben sikeres reformjai ál-tal Oroszország Európa egyik vezetô hatalma lett. Amodern Oroszország vita nélkül vele veszi kezdetét.

Törvényszerû tehát, ha minden orosz nemzedékhozzá viszonyítja magát. Azon nemzedékek, ame-lyek a felvilágosodás értékeit vallották, a középkorsötétségében fáklyát gyújtó félistent látták benne.A korlátlan cári hatalom hívei az autokrácia bajno-kát, a birodalmiság elkötelezettjei a hódító hadve-zért, az européerek a nyugatosítót, a reformok sür-getôi a nagy átalakítót, a mindenkori erôskéz-politi-ka hívei a radikális vezért tisztelték és ünnepeltékbenne.

Péter cár azért megkerülhetetlen minden identi-tását keresô orosz generáció számára, mert az el-múlt háromszáz év alatt az orosz nemzeti önbecsü-lés kulcsfigurájává vált. E folyamatot természetesenkoronként változó módon és intenzitással, demesterségesen generálták és manipulálták. I. Péterugyanis a mindenkori hatalom kedvelt elôképe volt.De a mindenkori ellenzékének is. Sokan közülük aforradalmárt, még többen a reformert látták benne.

135

Ezért a cárról alkotott magasztaló véleményekbôlönmagukban még nem következtethetünk a meg-nyilatkozó politikai nézeteire vagy pártállására.

Amint súlyos torzítás lenne egyszerûen politikaiokokkal magyarázni a Péter-kép alakulását. Ugyan-úgy motiválták a történetfilozófiai rendszerek, a po-litikumnál általánosabb érvényû koncepciók az oroszfejlôdésrôl. Hasonlóan fontos tényezô a történet-tudomány önfejlôdése, amely – hol erôsebben, holgyengébben, de – képesnek bizonyult autonóm szem-pontokkal árnyalni a politika és ideológia konstruk-cióit.

Az elmondottakat illusztrálandó, vessünk egy pil-lantást arra, kik is istenítették I. Pétert! Kegyencei,II. Katalin, I. Miklós, Belinszkij, a hivatalos népiességhistorikusai, Szolovjov és az államjogi iskola képvise-lôi, a szentpétervári történészek, a sztálini és poszt-sztálini kor korifeusai. És kik illették kritikával? A nép,II. Katalin szûkebb környezete, illetve az azt oppo-náló Ragyiscsev, Karamzin mint I. Sándor udvari tör-ténésze, a szlavofilok, a forradalmárok, beleértve azelsô bolsevikokat, az államjogi iskola követôi, köztükMiljukov, az Ideiglenes Kormány külügyminisztere,Anyiszimov, a posztszovjet szentpétervári monográ-fus, valamint egy emigráns cirkuszi erômûvész.

Enyhén szólva tarka társaság. Összetételük aztbizonyítja, hogy nemcsak a politikai beállítottságra,de a történetfilozófiára vagy valamilyen történetíróiiskolához tartozásra sem következtethetünk csak aleírtak alapján. Minden egyes esetben konkrét elem-zés tárgyává kell tehát tenni I. Péter értékelését, éscsak a meghatározó tényezôk komplex vizsgálatábólvonható le következtetés.

Egy azonban általánosságban is bizonyos. I. Péterta legkülönbözôbb politikai, eszmei vagy szakmai meg-gondolások alapján lehetett dicsérni vagy elmarasz-

136

talni. Gyakran ugyanazért e tettéért isteníteni vagykárhoztatni. Ennek során uralkodásának objektívtényei bizonyos mértékben relativizálódtak a velükfoglalkozó történelmi gondolkodásban. Alkalma-sakká váltak az autokrácia elfogadtatására vagy el-utasítására, az európaizálás és általában a reformokszükségességének vagy tagadásának bizonyítására,valamennyi morális kérdés, legelsôsorban is a cél éseszközök viszonya kérdésének eltérô elôjelû meg-válaszolására.

I. Pétert tehát kisajátította az utókor, és súlyoserôszakot tett rajta. Nem hihetjük, hogy stílusosan,az ô modorában kellene a történettudománynak isa cárral foglalkoznia. S bár az orosz történetírás tör-ténetében több pozitív kísérlet történt rá, birodalminézôpontját az orosz historiográfia a mai napig nemtudta meghaladni. Igazán nagykorúvá ezért akkorválhat, amikor I. Péter értékelésének kérdésében iscsak a szakmai szempontokat s azokon belül is elsô-sorban az egyetemes emberi haladás szempontjaitfogja érvényesíteni.

JEGYZETEK

1. Vö.: Pjotr I. Predanyija, legendi, szkazki i anyekdoti. M.,1993.

2. Vö.: N. B. Golikova: Polityicseszkije processzi pri Petre I.M., 1957.

3. Feofan Prokopovics. In: Furkósbottal Európába?I. Péter: érvek-ellenérvek. (Szerk., összeáll.: Szvák Gyula) Bp.,1989, 294.

4. L. részletesebben: Je. Anyiszimov: Rosszija bez Petra,1725–1740. Szpb., 1994.

5. Vö.: N. V. Riasanovsky: The Image of Peter the Great inRussian History and Thought. New-York–Oxford, 1985,27–34., 38–45.

137

6. M. Lomonoszov. In: B. Kafengauz: Voproszi isztoriogra-fii epohi Petra Velikovo. In: Isztoricseszkij zsurnal, 1944/9, 361.

7. Vö.: N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great,12–19.

8. V.N. Tatyiscsev: Isztorija Rosszijszkaja, t. I. M.–L., 1962,86–87.

9. N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great, 36.10. I.m., 37.11. I.m., 110.12. I.m., 38.13. J. Daskova: Zapiszki 1743–1810. L., 1985, 126–127.14. I.m., 128.15. A. Ragyiscsev: Szocsinyenyija, t. I. M.–L., 1939., 147, 151.16. N. Riasanovszky: The Image of Peter the Great, 43.17. I.m., 60.18. O povrezsgyenyii nravov v Rosszii kny. M. Scserbatova

i Putyesesztvije A. Ragyiscseva. M., 1985, 30.19. N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great, 61.20. V.M. Karamzin: Piszma russzkovo putyesesztvennyika.

L., 1984.21. Vö.: Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási moz-

galmak Kelet-Európában. Bp., 1977., 62–67.22. N. Karamzin: O drevnyej i novoj Rosszii. In: Isztorija

goszudarsztva Rosszijszkovo, t. X–XII. M., 1997, 501.23. I.m., 503–504.24. I.m., 504.25. I.m., 676–677.26. L. részletesebben: Szvák Gy.: Puskin, a történész. In:

Durák. Bp., 1995., 39–40.27. I.m., 40.28. Idézi N. Ejdelman: Puskin. Isztorija i szovremennoszty

v hudozsesztvennoj szoznanyii poeta. M., 1984., 48.29. Szvák Gy.: Puskin, a történész, 42.30. I.m., 43.31. Alekszandr Puskin: Levelek. Bp., 1980, 129.32. Jurij Lotman. In: Szvák Gy.: Puskin, a történész, 44.33. Vö.: N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great, 66.34. I.m., 66–67.35. I.m., 67.36. Sz. Valk: Isztoricseszkije vzgljadi gyekabrisztov. M.–L.,

1958, 413.

138

37. P. J. Csaadajev: Filozófiai levelek egy hölgyhöz – Egyôrült magamentsége. (Ford.: Frankl Anna) Bp., 1981, 25.

38. I.m., 25–26.39. I.m., 205, 209.40. I.m., 218.41. I.m., 279.42. Vö.: N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great,

104–106.43. L. részletesebben: Niederhauser Emil: A történetírás

története Kelet-Európában. Bp, 1995, 219.44. Részletesebben: V.I. Durnovcev, A. N. Bacsinyin: M. P.

Pogogyin. In: Isztoriki Rosszii XVII-nacs. XX. veka. M., 1995,205.

45. M. P. Pogogyin: Pjotr Velikij In: Isztoriko-krityicseszki-je otrivki, t. 1. M., 1846, 240–242.

46. I.m., 343.47. Újabban Vö.: A. Szaharov: Alekszandr I. M., 1998,

10–23.48. N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great, 108.49. Uo.50. V. I. Durnovcev, A. N. Bacsinyin: M.P. Pogogyin, 212.51. Uo.52. N. Usztrjalov: Russzkaja isztorija. 5. kiad. Szpb., 1855,

20–25.53. V.I. Durnovcev, A. N. Bacsinyin: N. G. Usztrjalov. In: Isz-

toriki Rosszii XVII–nacs. XX veka. M., 1996, 180.54. Vö.: Niederhauser E.: A szlavofilek történetszemlélete.

In: Acta Univ. Debr., Series Historica, V, 1966; Köves Erzsébet:Kelet és Nyugat. Orosz eszmék I. Miklós korában. Bp., 1982;Tallár Ferenc: Utópiák igézetében. „Sajátos orosz fejlôdés”és az orosz regényforma a XIX sz. elsô felében. Bp., 1984,79–171.

55. K. Akszakov: Az orosz történelem alapelvei. In: A meg-váltó Oroszország. Bp., 1992, 178.

56. Vö.: i.m., 245–289.57. Vö.: Niederhauser E.: A történetírás története Kelet-

Európában, 210.58. L. N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great, 142.59. K. Sz. Akszakov: Szocsinyenyija, t. I. M., 1889, 30–31.60. A. Homjakov: A régirôl és újról. In: A megváltó Orosz-

ország, 23.

139

61. I. Kirejevszkij: Az európai kultúra jellegérôl és az orosz-országi kultúrához való viszonyáról. In: Megváltó Oroszor-szág, 128.

62. I. Kirejevszkij: Gyevjatnadcatij vek. In: Izbrannije szta-tyji. M., 1984, 76–79.

63. A megváltó Oroszország, 348.64. I.m., 351–352.65. T. Granovszkij: T. N. Granovszkij i jego perepiszka, t. II.

M., 1897, 448.66. V. G. Belinszkij: Polnoje szobranyije szocsinyenyij, t. V.

M., 1954, 93.67. I.m., 139–152.68. Idézi: N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great,

133–134.69. M. A. Bakunyin: Szobranyije szocsinyenyij i piszem,

1828–1876, t. IV. M., 1935, 34, 40.70. A. Herzen: A forradalmi eszmék fejlôdése Oroszor-

szágban. In: Az orosz fejlôdés egyetemessége és különös-sége. Bp., 1982, 39.

71. N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great,141–142.

72. Vö.: Niederhauser E.: A történetírás története Kelet-Európában, 220–225.

73. K. Kavelin: Pillantás a régi Oroszország jogi életére. In:Az orosz történelem egyetemessége és különössége, 22.

74. Sz. M. Szolovjov: Isztorija Rosszii sz drevnyejsih vrem-jon, t. 5. M., 1961, 440.

75. Sz. M. Szolovjov: Publicsnije cstyenyija o PetreVelikom. M., 1984., 51.

76. Vö.: K. Besztuzsev-Rjumin: Pricsini razlicsnih vzgljadovna Petra Velikovo v russzkoj nauke i russzkom obscsesztve.In: Zsurnal Minyisztyersztva Narodnovo Proszvescsenyija,CLXI. Szpb., 1872., Ja. Grot: Pjotr Velikij, kak proszvetyityelRosszii. Szpb., 1872.

77. Vö.: V. E. Illerickij: Szergej Mihajlovics Szolovjov. M.,1980, 135.

78. Vö.: Kirejeva: Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij. In: Iszto-riki Rosszii, 415.

79. V. O. Kljucsevszkij: Elôadások az orosz történelemrôl.In: Furkósbottal Európába? 326–327.

80. Uo.

140

81. V. O. Kljucsevszkij: Pjotr Velikij szregyi szvoih szotrud-nyikov. In: Szocsinyenyija v gyevjatyi tomah, t. VIII. M., 1990,405.

82. V. O. Kljucsevszkij: Aforizmi i miszli ob isztorii. In: Szo-csinyenyija, t. IX. M., 1990, 431., 441.

83. P. N. Miljukov: Goszudarsztvennoje hozjajsztvo Rossziiv pervoj csetvertyi XVIII sztoletyija i reforma Petra Velikovo.Szpb., 1905, 542–543.

84. Uo.85. Vö.: M.G. Vandalkovszkaja: Pavel Nyikolajevics Milju-

kov. In: Isztoriki Rosszii, 595.86. P. N. Miljukov: Ocserki po isztorii russzkoj kulturi, t. III.

Párizs, 1930, 180–192.87. N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great, 183.88. P. N. Miljukov: Pjotr Velikij i jego reforma. In: Na csu-

zsoj sztoronye, X. Prága, 1925, 13.89. Vö.: T. I. Halina: Mihail Mihajlovics Bogoszlovszkij. In:

Isztoriki Rosszii, 666.90. M. M. Bogoszlovszkij: Pjotr I., t. III. M., 1946, 7.91. M. Besztuzsev-Rjumin: Pricsini razlicsnih vzgljadov,

149–156.92. N. P. Pavlov-Szilvanszkij: Szocsinyenyija, t. II. Szpb.,

1910, 400.93. Vö.: P. Pekarszkij: Nauka i lityeratura v Rosszii pri Petre

Velikom, t. I–II. Szpb., 1862; M. Vlagyimirszkij-Budanov:Goszudarsztvo i narodnoje obrazovanyije v Rosszii XVIII-ovoveka, t. I. Jaroszlavl, 1874; A. Romanovics-Szlavatyinszkij:Dvorjansztvo Rosszii ot nacsala XVIII v. do otmeni kreposzt-novo prava. Szpb., 1870; A. A. Kizevetter: Poszadszkaja obs-csina v Rosszii XVIII v. M., 1903; Ju. Gotyje: Isztorija oblaszt-novo upravlenyija v Rosszii ot Petra I do Jekatyerini II, t. I. M.,1913, és mások.

94. A. G. Brikner: Isztorija Petra Velikovo, Szpb., 1882. 95. E. Smurlo: Pjotr Velikij v Russzkoj lityerature. Szpb.,

1889; Pjotr Velikij v ocenke szovremennyikov i potomsztva.Szpb., 1912.

96. Sz. F. Platonov: Lekcii po russzkoj isztorii. M., 1993,454.

97. I.m., 540–543.98. Sz. F. Platonov: Pjotr Velikij. Licsnoszty i gyejatyel-

noszty. Párizs, 1927, 46–47.

141

99. A. N. Camutali: Szergej Fjodorovics Platonov. In:Isztoriki Rosszii, 542–544.

100. V. V. Kallas (red.): Tri veka. Rosszija ot szmuti donasevo vremenyi. M., 1912. Újra kiadva, M., 1992.

101. Vö.: M. M. Bogoszlovszkij: Pjotr Velikij (Opit haraktye-risztyiki). In: Tri veka, t. III., 20–40.

102. V. N. Bocskarev: Dvorjansztvo i kresztyjansztvo priPetre Velikom. In: Tri veka, t. III., 241.

103. V. Ja. Ulanov: XVII vek i reforma Petra Velikovo. In:Tri veka, t. III., 19.

104. Vö.: V. Ja. Ulanov: Oppozicija Petru Velikomu. In: Triveka, t. III., 69–100.

105. Vö.: N. G. Csernisevszkij: Apologija Szumasedsevo. In:Polnoje szobranyije szocsinyenyij v 15-i tomah, t. VII.,592–618.

106. N. I. Kosztomarov: Pjotr Velikij. In: Russzkaja isztorijav zsiznyeopiszanyijah jejo glavnyejsih gyejatyelej, t. II. M.,1995, 451–455.

107. L. részletesebben: N. Riasanovsky: The Image of Peterthe Great, 225–232.

108. I.m., 233.109. M. M. Bogoszlovszklij: Pjotr Velikij i jego reforma. M.,

1920.110. M. N. Pokrovszkij: Izbrannije proizvegyenyija, t. I. M.,

1966, 620.111. M. N. Pokrovszkij: Russzkaja isztorija v szamom szzsa-

tom ocserke. M.–L., é.n., 91.112. M. N. Pokrovszkij: Izbrannije proizvegyenyija, 616.113. Vö.: Alekszej Tolsztoj: Péter cár napja. (Ford.: Hai-

mann Hugó) Gyoma, 1928.114. Vö.: Borisz Pilnyak: Ôfelsége Kneeb Piter Komondor;

Jurij Tinyanov: A viaszfigura. (Ford.: Apostol András) Bp.,1965.; Andrej Platonov: A jepifanyi zsilipek. In: Nagy–fe-szültség. (Ford.: Makai Imre) Bp., 1969.

115. Protyiv antyiisztoricseszkoj koncepcii M.N. Pokrovsz-kovo, t. I. M., 1939, 55.

116. L. részletesebben: Krausz Tamás: A szovjet Thermi-dor. A sztálini fordulat szellemi elôzményei. Bp., 1996.

117. I. V. Sztálin: Beszeda sz nyemeckim piszatyelem Emi-lem Ludvigom. M., 1938, 3.

118. Vö.: B. B. Kafengauz: Epoha Petra Velikovo v oszves-

142

csenyii szovjetszkoj isztoricseszkoj nauki. In: Pjotr Velikij(szbornyik sztatyjej). M.–L., 1947, 337–338.

119. Vö.: I.m., 339–389.120. Vö.: Szpiszok trudov B. B. Kafengauza. In: Abszolju-

tyizm v Rosszii. M., 1964.121. V. V. Mavrogyin: Pjotr Pervij. L., 1948, 401–403.122. I.m., 429–430.123. I.m., 430.124. Elsôsorban Pavlenko, Sztrumilin, Zaozerszkaja mû-

veire utaltunk.125. Vö.: B. B. Kafengauz: Epoha Petra Velikovo v oszves-

csenyii szovjetszkoj isztoricseszkoj nauki. In: Pjotr Velikij.M.–L., 1947, 377–378.

126. Ocserki isztorii SZSZSZR. Rosszija v pervoj csetvertyiXVIII veka. Preobrazovanyija Petra I. M., 1954, 773–774.

127. Vö.: V. I. Lebegyev: Bulavinszkoje vossztanyije. M.,1967; E. P. Podjapolszkaja: Vossztanyije Bulavina. M., 1967;N. B. Golikova: Asztrahanszkoje vossztanyije. M., 1975.

128. N. B. Golikova: Polityicseszkije processzi pri Petre I.,292–293.

129. Vö.: L. G. Beszkrovnij: Russzkaja armija i flot v XVIIIveke. M., 1958; G. A. Nyekraszov: Russzko-svedszkije otno-senyija i polityika velikih gyerzsav 1721–1726 gg. M., 1964.

130. Vö.: Poltava. K 250-letyiju Poltavszkovo szrazsenyija.M., 1959.

131. Vö.: Rosszija v period reform Petra I. M., 1973.132. Igen figyelemreméltó: Pjotr I. (K izucsenyiju szocial-

no-polityicseszkih vzgljadov). In: Rosszija v period reformPetra I.

133. Vö.: E. Fehér Pál: Zsarnoksággal a népért? In: Élet ésIrodalom, 1978/34 és Szvák Gyula: Haladó cél – retrográdeszközök. In: Élet és Irodalom, 1978. IX. 23. vitája.

134. N. I. Pavlenko: Pjotr Pervij i jego vremja. M., 1983,144.

135. Magyarul: A Szovjetunió története, t. I. (Szerk.: N. J.Noszov) M., 1980, 188.

136. L. részletesebben Az „orosz feudalizmus” a szovjetkorszakban c. tanulmányban.

137. D. Sz. Lihacsov. In: Élet és Irodalom, 1987. VII. 3.138. V. I. Buganov: Pjotr Velikij i jego vremja. M., 1989,

187.

143

139. Már 1982-ben alapvetô monográfiát publikált: Po-datnaja reforma Petra I. Vvegyenyije podusnoj podatyi vRosszii, 1719–1728 gg. L., 1982.

140. Je. Anyiszimov: Vremja Petrovszkih reform. L., 1989, 9.141. I.m., 10.142. I.m., 12.143. I.m., 14.144. I.m., 8.145. A. N. Medusevszkij: Utverzsgyenyije abszoljutyizma v

Rosszii. M., 1993, 48.146. I.m., 55–57.147. I.m., 58–63.148. I.m., 74.149. I.m., 77–78.150. N. Riasanovsky: The Image of Peter the Great in

Russian History and Thought and Its Present Condition. In:Meszto Rosszii v Jevrope / The Place of Russia in Europe.(Edit.: Gyula Szvák) Bp., 1999.

151. Ja. E. Vodarszkij: Pjotr I. In: Voproszi Isztorii, 1993/6.,77.

152. A. B. Kamenszkij: Reformi 18. veka v Rosszii v isztori-cseszkom retroszpektyive. (Kézirat) 1994, 70.

153. N. I. Pavlenko: Pjotr Velikij. M., 1990, 1994.154. Sz. V. Busujev: Isztorija goszudarsztva Rosszijszkovo.

M., 1994, 365.155. I.m., 273.156. Isztorija Rosszii sz nacsala XVIII do konca XIX veka.

M., 1996, 106.157. I.m., 106–107.158. I.m., 107.159. Je. V. Anyiszimov: Goszudarsztvennije preobrazo-

vanyija i szamogyerzsavije Petra Velikovo v pervoj csetvertyiXVIII veka. Szpb., 1997, 15., 292.

160. L. részletesebben: Sz. V. Busujev: Isztorija goszu-darsztva Rosszijszkovo, 38.

161. I.m., 339–348.

144

Iván és Péter

A 18. század elsô negyede az orosz történelem egyiksorsfordító korszaka. Ezzel a megállapítással alighavitatkozna bárki is a történetírásban. Annak megvá-laszolása azonban, hogy e kor hogy viszonyul a 16.századhoz, már korántsem ilyen egyszerû.

A külsô, a nyugati szemlélô gyakran találta az orosztörténelmet „mozdulatlannak”, amelyben, úgymond,nagyon hosszú idôszakokon keresztül nem történikminôségi változás, ezért nagyon nehéz benne azegyes periódusokat elválasztani.(1) Az orosz történet-írói hagyományban pedig, ellenkezôleg, egy erôs ta-golás iránti hajlam figyelhetô meg, amelynek követ-keztében az egyes történelmi idôszakok egymástólnehezen megkülönböztethetôkké válnak, „egybecsúsznak”.(2) Nem kétséges azonban, hogy mind-egyikben korszakhatár I. Péter uralkodása, sôt bizo-nyos irányzatoknál I. Péter korszakos jelentôsége atörténelmi felfogás alapja. És mégis: értelmes törté-netírói feladat lehet a két történelmi periódus egy-máshoz való viszonyának meghatározása, annál isinkább, mert a két különbözô korban uralkodó tör-ténelmi személyiség összehasonlító értékeléséhez isezen keresztül vezet az út.

Nem arról van természetesen szó, hogy melyik kora „fontosabb”. Annak a kérdésnek a megválaszolásaazonban, hogy a 18. század elsô negyede egy új,„európai” fejlôdési típusú nagyhatalom születése,

145

vagy a 16. században kialakult autokratikus államnakaz adott kor követelményeihez illeszkedô megszilár-dítása, lehetôséget teremt az egymástól másfél szá-zadnyi távolságra lévô két uralkodó összevetésére –anélkül, hogy a történelmi idô jelentôségét történe-lemszemléletünkben leértékelnénk.

E lehetséges párhuzam nem maradt rejtve a ko-rábbi történetírás számára. Kínálkozott az összeha-sonlítás a két történelmi alak több hasonló személyi-ségjegye alapján is. Ezek az összehasonlítások azon-ban vagy megmaradtak a politikum szintjén („egyikis önkényuralkodó, másik is az”),(3) vagy pedig atörténelmietlen pszichologizálás áldozataivá vál-tak.(4) Strukturális értelemben azonban nem vetet-ték egybe a két kort, aminek a legfôbb oka szakmaitermészetû, ugyanis a specializálódás olyan mérvû atörténettudományban, hogy feltáró jellegû kutatá-sokat ugyanaz a történész nem folytat ezen egymás-tól távolinak minôsített korban.

A két történelmi kor és ilyképpen a két történel-mi személyiség közötti párhuzam legtermékenyebb-nek azoknál a gondolkodóknál bizonyult, akiknél azösszehasonlítás a történelemelméleti rendszer vagylegalább az orosz történeti koncepció integráns részétalkotta. Ilyen összefüggésben e gondolat elôször azirodalomkritikus Belinszkijnél bukkan fel határozottformában, aki azt írja IV. Ivánról: „Íme, IV. Joann, ezaz I. Péter, aki nem a megfelelô idôben jelentkezett,és szigorával bevégezte nagy ôsének gondola-tát…”(5) Visszafogottabb hangot üt meg a kortárshivatásos történetíró, Pogogyin a Megjegyzés IV.Joann jellemével kapcsolatban címû cikkében: „Kü-lönleges képességeket mutatott a bölcs uralkodásmûvészetében, és lehetséges, hogy megfosztottavolna Pétert attól a dicsôségtôl, hogy Oroszországelsô uralkodója legyen, ha a sors, szerencsétlensé-

146

günkre, nem hozott volna össze minden lehetségeskörülményt, hogy letérítse a halhatatlansághoz ve-zetô útról: zsarnok lett.”(6)

Az ún. „hivatalos népiesség” elôbbi vezéralakjáhozképest más úton jár a nyugatos iskola koncepciójá-nak elsô megfogalmazója, K. Kavelin. A Pillantás arégi Oroszország jogi létére címû 1846-os tanulmá-nyában megalkotja Nagy Péter tragikus sorsú elôd-jének, a nagyra hivatott, ám korának viszonyai kö-zött kibontakozni képtelen uralkodó koncepcióját.Mint láttuk, az ötlet már elôbb, Belinszkij révénmegszületett, ám történelmi ívû „bizonyítása”,megalapozása kétségkívül Kavelin nevéhez fûzôdik:„Történelmünknek ezt az átmeneti idôszakát… azorosz történelem két óriása, IV. Joann és Nagy Péterhatárolja: az egyik megkezdi, a másik befejezi ésmegnyitja az újat…” – kezdi Ivánról szóló eszmefut-tatását Kavelin, majd így folytatja: „feltûnôen meg-egyeznek törekvéseik tevékenységük irányultságáttekintve. Ez is, az is ugyanazt a célt követi… NagyPéter mélyen tisztelte IV. Joannt, példaképének ne-vezte, és maga fölé emelte. Péter uralkodása folyta-tása volt Joann uralkodásának. Utóbbi befejezetlen,félúton megálló reformjait folytatta Péter.”(7) (Ésvalóban. Az Anna lánya 1722. január 27-i születés-napjára emeltetett diadalíven IV Ivánt is megörökí-tették ezzel a felirattal: „Incepit” [Elkezdte]. Péteralakjához pedig azt írták: „Perfecit” [Tökéletesí-tette].)

A továbbiakban a két történelmi személyiségettulajdonságaik alapján veti össze a szerzô, majd Ivánvégsô sikertelenségének okait boncolgatja.

„Az energikus, szenvedélyes, poétikus – kevésbéreális, mint utódja – természettel megáldott Joannvégül összeroskadt az ostoba, félpatriarkális… értelemnélküli közeg nyomása alatt, amelyben neki élnie és

147

munkálkodnia ítéltetett. Sok évig életre-halálraküzdött vele, de nem látván eredményt, nem hallvánvisszhangot, elvesztette nagy tervei megvalósításalehetôségébe vetett hitét…” Ezért lett hát zsarnokbelôle – akinek magának is szenvedés volt az élet.„IV. Joann éppen azért süllyedt mélyre, mert nagyember volt… Ezzel nem akarjuk Joannt igazolni, afoltokat lemosni róla…”, de világosan kell látni, hogy„Péter… egy századdal késôbb élt, amikor a körül-mények már megváltoztak, és sok mindent már elô-készítettek számára…”(8)

Legközelebb 1871-ben vetôdik fel ilyen élesen azIván-Péter párhuzam a történetírásban. Jellemzômódon K. N. Besztuzsev-Rjumin egy publicisztikaiírásával, amelyben éppen a mûvészet történelemfel-fogását teszi kritika tárgyává. Megkérdôjelezve azeredmény-középpontú szemlélet helyességét, NagyPéter és IV. Iván párhuzamba állításakor az egyezô-nek tûnô s nem az eltérô vonásokra koncentrál, súgy gondolja, hogy a szándék a lényeg, nem pedig atörténelmi eredmény.(9) Az idea nem eredeti, deennyire kategorikus formában elôször ô veti papírra.A késôbbi idealizálók ezt az ötletet szívesen köl-csönzik majd mindkét cár értékelésekor.

Nagyon szimptomatikus, hogy a születô oroszmarxista történettudomány M. N. Pokrovszkij sze-mélyében e történetírói tradíció folytatójának tûnikfel. Pokrovszkij szerint az opricsnyina a kulminációspontja egy hosszú társadalmi-politikai folyamatnak.„Az állami átalakulás, amelyet az objektív gazdasá-gi feltételek diktáltak, megtalálta magának a for-mát: a cár dinasztikus és személyes önvédelménekaktusa kellett legyen…” Ezért hát „nincs igazságta-lanabb dolog annál, mint tagadni Groznij bojárokelleni harcának elvi megalapozottságát”, hiszen „azopricsnyina Péter elôtt másfélszáz évvel történt kí-

148

sérlet volt a péteri monarchia személyi önkényural-mának megalapozására”. S bár a kísérlet korai, akiezt megpróbálta, „kortársai felett állt”.(10)

Pokrovszkij még óvakodott attól, hogy bármelyikcár tevékenységét idealizálja. Az uralomra jutó sztá-lini történelemfelfogás már nem osztotta ezt a mér-téktartást. IV. Ivánnak egy egészen apologetikusfelfogása uralkodott ekkor el. Nagy általánosságbanmegállapítható az is, hogy a pozitív elemek mindigtúlsúlyban voltak I. Péter ábrázolása esetén is, és vég-eredményben I. Péter heroizált portréjához vezet-tek. A sztálini korban azonban az „európaizáló” cár-nak soha nem volt olyan kultusza, mint IV. Ivánnak.Ez a szovjet historiográfia egyik paradoxona teljesenellentétes az addigi historiográfiai tradícióval.(11)Aminek elég egyszerû a magyarázata. Sztálin azérttartotta igazi elôképének IV. Ivánt, mert a rette-gett/rettenetes cár mindenben megfelelt modern-kori reinkarnációja elvárásainak. Nem úgy I. Péter,aki – gyakran bírált – nyugatmániájával szükségsze-rûen sorolódott hátrébb Sztálin értékhierarchiájá-ban. Így aztán az ô esetében bátrabban lehetett azún. „marxista” történelemfelfogás osztályharcosmegközelítését érvényre juttatni, miközben persze atekintélyelvi és birodalmi aspektus végig meghatáro-zó maradt.

Sokkal meggondolkodtatóbb párhuzamokra hívjafel még a szovjet korszakban a figyelmet A. M. Pan-csenko és B. A. Uszpenszkij. Mindkettôjüknek a kul-turális státus megváltoztatásának szándékát tulajdo-nítják. Csakhogy ez az egyiknél a múltra, a másiknála jövôre irányuló.

Jól látható az eddigi összehasonlítási kísérletek-bôl, hogy a két személyiség történelmi összevetésé-nek objektív alapját a két történelmi kor közöttifolytonosság vagy – ha úgy tetszik – egynemûség

149

teszi lehetôvé. Ez pedig nem más, mint az autokrati-kus uralmi rendszer, amelynek rendszerré szervezéseIV. Iván uralkodása idejére tehetô, és amelyet I. Pé-ter szilárdított meg, tett totálissá és befejezetté.Idônként felbukkan ugyan IV. Iván minôsítésében abalti-tengeri kijáratért vívott harc motívuma is, de alegelvakultabb apologétákon kívül természetesensenki nem tekinti IV. Ivánt egy „elôeurópaizálónak”.Világos tehát, hogy az összehasonlíthatóságot nema „modernizációs” kísérlet, hanem a totalitárius rend-szer biztosítja. Ebbôl persze az is következik, hogy epárhuzamnak megvan a maga határa, úgy is mond-hatnánk, hogy nem szabad túlzott jelentôséget tu-lajdonítanunk neki, hiszen I. Péter tevékenységénekmegkülönböztetô jellegzetességét mégiscsak azeurópai típusú reformok adták. Arról már nem is be-szélve, hogy az egyik uralkodó alapvetôen eredmé-nyesnek bizonyult, a másik pedig egy csôdtömegethagyott maga után.

Annál érdekesebb, hogy e két uralkodó személyi-ségjegyei, sorsának néhány mozzanata látszólagmégis mennyi hasonlóságot mutat. Gyakran felem-legetik pl., hogy akár egy görög sorstragédiában,mindketten elveszejtették tulajdon fiukat. Ennyibenazonban ki is merül a hasonlatosság, ugyanis tudva-lévô, hogy IV. Iván véletlenül, mintegy baleset foly-tán ütötte agyon legidôsebb fiát, míg I. Péter ugyannem saját kezûleg, de tudatosan tetette el láb alól.Mindketten személyesen részt vettek ugyanakkor akínvallatásokon, a kivégzések alkalmával, de ezek-bôl az esetekbôl még nem egyenesen következik,hogy mindkettô szadista lett volna, sokkal inkább apolitikai elrettentés, sokkhatás motiválta cselekede-teiket – legalábbis I. Péterét. Szinte kísérteties hason-lósággal ûztek gúnyt az egyházi hierarchiából, ami-kor IV. Iván Alekszandrovszkaja Szlobodában egy

150

saját vezetésû szerzetesi közösséget hozott létre ésI. Péter pedig a „legesleghóbortosabbak, legesleg-tréfásabbak és legeslegrészegesebbek zsinatát”.Csakhogy IV. Iván egy hasadt lelkû, bigottan vallásosember volt, míg I. Péter egyszerûen csak lump, akiamúgy valójában meg akarta leckéztetni és magaalá gyûrni az ortodox egyházat (ami fényesen si-került is neki, ellentétben az egyházi dogmákra éshierarchiára soha kezet nem emelô IV. Ivánnal). Ezenközben persze a tudatos egyházpolitikát folytatóI. Péter egy ujjal nem nyúlt volna hozzá egy egyháziméltósághoz, miközben IV. Iván a legnagyobb lelkinyugalommal hallgattatta el Filip metropolitát.(12)

Személyiségük eltorzulásában elvben mindkettô-jük sokat köszönhetett volna a hányatott gyerekkor-nak, hiszen Iván hamar árván maradva a különbözôbojárklikkek játékszere volt, de Péternek is végig kel-lett néznie tízévesen, ahogy a fellázadt sztrelecek ro-konait kopjára tûzik. Csakhogy a terrorpolitikát egyikesetben sem valamiféle pszichotikus elváltozás hívtaéletre. IV. Iván a korlátlan hatalom elmélete és gya-korlata között tátongó szakadékot kívánta átugraniáltala, míg I. Péter az erôszakos eszközöket a biroda-lom megreformálása érdekében alkalmazta. Az máskérdés, hogy a kibékíthetetlen ellentét a végén fel-ôrölte Ivánt magát is, és ebbe mentálisan is belerok-kant. I. Péter ugyanakkor végeredményben eredmé-nyesen oldotta meg az országa elôtt álló feladatokat,nem volt oka tehát az önfelemésztésre. Igaz ugyan,hogy szubjektíve ô is mindvégig a nemes célok és atunya, közönyös közeg ellentététôl szenvedett, deazt lelkileg is jobban kezelte. Nyilván az sem lehet epárhuzam felvillantásakor mellékes, hogy Péter doku-mentálhatóan a „közjó” érdekében feszítette az alatt-valói tûrôképesség húrját, míg Iván az elvont hatalomés saját maga biztonsága garantálása érdekében.

151

A gyakorlott hitvitázó, intellektuális beállítottsá-gú Iván az orosz ortodox középkor tipikus – bár azátlagnál jóval tehetségesebb – alakja volt. I. Pétertviláglátottsága, a világra való nyitottsága és meré-szen, esetenként extravagáns módon megnyilvánulóújító kedve miatt praktikus, tipikus újkori személyi-ségnek tarthatjuk. A történelmi paradoxon az – ésez összehasonlításuk másik valóságos szintje –, hogyezenközben mindketten tipikus orosz emberek ma-radtak. Még az orosz szokásokat, erkölcsi normákatesetenként látványosan felrúgó, a „maradiságot”tûzzel-vassal irtó Péter is, akinek bizony meggyûlt abaja étkezés közben a késsel és villával, belepirult,ha német hercegkisasszonyokkal kellett társalognia,és merô atyai jóindulatból azonnal nyakon vágta méga legelôkelôbb bojárt is, ha pedagógiailag azt indo-koltnak találta.

Mi sem áll tehát messzebb a történelmi igazságtól,mint hogy közös nevezôre hozzuk e két cárt, ahogypl. az orosz forradalmárok tették, csupán csak azért,mert mindkettô cár volt, ráadásul a legkegyetleneb-bek közül való. IV. Iván „ellenreformja”, az oprics-nyina destabilizálta az országot, a cár végül is letérta korábbi moszkvai nagyfejedelmek által követettpolitikai útról, a központosításról. Szándéka szerintugyan a központi hatalom erôsítésén fáradozott, dea 16. század közepi orosz valóságban kettôs hatalomvolt a gyakorlatban az uralkodó és a tradicionálisirányító elit, a bojárság között. E reálkompromisszumfelrúgására csak archaikus és anakronisztikus eszkö-zökkel kerülhetett sor, aminek során a cárnak ugyanlehetôsége nyílt arra, hogy a maga irracionális tel-jességéig vigye az addigi orosz társadalomfejlôdés-ben benne lévô lehetôséget, a valóban egyszemélyiuralom eszméjét, de a tragikus végeredmény ezt atörekvést nem igazolta vissza.

152

I. Péter ugyancsak a birodalom megerôsítésénekfeladatát tûzte maga elé, felismerve azonban azt atörténelmi tényt, hogy a 18. század elején az csupána belsô erôforrásokra hagyatkozva megoldhatatlan.E felismerést persze nagyban köszönheti az elsô Ro-manovok óvatos Nyugat felé nyitásának, amire a„zavaros idôszak” teljes katonai kudarca után rákény-szerült az orosz kormányzat. Ugyancsak a 17. századsorán kerül sor a bojárság és a szolgáló nemességlassú összeolvadására és a nemesi bürokrácia intéz-ményes kiépítésére. I. Péter minderre már számítha-tott és alapozhatott, ezért az átalakítás organikus ésidôszerû volt. Ez a magyarázata végsô soron annak,hogy bár I. Péter is elment gyakran voluntarista vagycsak hóbortos reformjaival a despotikus hatalom-gyakorlás végsô határáig, ám birodalma nemhogynem omlott emiatt össze, hanem éppenséggel sohanem látott módon megerôsödött. Ezenközben nemaz történt, természetesen, hogy Oroszország európaistruktúrájú országgá vált volna – alapjait tekintvetudniillik mindig is az volt, ám most sem lett olya-nabbá. Sôt I. Péter a jobbágyrendszer kiteljesítésé-vel, az ún. „uralkodó” osztály egyetemleges szolgá-latba sorolásával ha lehet, még távolabbra térítetteOroszországot a haladásban élen járó európai cent-rumhoz képest.

I. Péter tehát nem egyszerûen sikeres volt, de arendelkezésére álló eszközökkel és a determinánstörténelmi keretek között a lehetô legtöbbet hoztaki. IV. Iván esetében még csak azt sem jelenthetjükki, hogy történelmileg haladó célokért küzdött,legfeljebb csak az engelsi értelemben, objektíve,amennyiben a központosítás korában egy uralkodómár eleve csak haladó szerepet tölthet be. (Amitegyébként kétlünk.) Ô viszont a történelmi lehetôsé-gei közül semmit nem használt ki, a rendelkezésére

153

álló eszközökkel rosszul sáfárkodott, és a rá bízottbirodalmat alapjaiban megrendítette.

Valóban erôltetett a két történelmi személyiségösszehasonlítása. Vagy csak azért értelmes, mert kri-tikailag viszonyul a historiográfia hasonló próbálko-zásaihoz, amelyek ilyen vagy olyan módon, de a kétegyeduralkodó heroizálásához vezettek, és igen gyak-ran egy még modernebb korban élô vezér idealizá-lásához szolgáltattak történelminek tetszô érveket.Az azonban valóban igaz, hogy mindketten egy egy-séges történelmi folyamat részesei voltak, egyikükmég annak az elején, míg a másikukról sem mondha-tó el, hogy lezárta volna az orosz autokratikus rend-szer kiépülésének történetét. Kétségtelen viszont,hogy a 18. századdal új szakasz köszönt az orosz ön-kényuralom történetébe. Az iváni félig európai, féligázsiai jellegû autokráciát felváltja az európai típusúabszolutista hatalomgyakorlási rendszer, amely to-vábbra is féltve ôrzi orosz sajátosságait. Ez a végsôoka IV. Iván és I. Péter történelmi szerepe egyes ha-sonlóságainak és még döntôbb különbözôségének.

JEGYZETEK

1. Az Oroszország-történeti szintézisek periódizációinakmódszertani problémáiról l. Szvák Gyula: O nyekotorih me-todologicseszkih problemah v „Isztorijah Rosszii”. In: Otye-csesztvennaja isztorija, 1998/6, 90–93.

2. Ez Karamzintól az államjogi iskolán keresztül a szovjetösszefoglaló mûvekre is jellemzô.

3. A jelzett értékelés az ún. forradalmi történelemfelfo-gás sajátja.

4. Vö.: K. Jaros: Pszihologicseszkaja parallel, Ioann Grozniji Pjotr Velikij. Harkov, 1898.

5. V. G. Belinszkij: Polnoje szobranyije szocsinyenyij, t. III.,20.

154

6. M. Pogogyin: Zamecsanyije o haraktyere Joanna IV. In:Moszkovszkij Vesztnyik, 1829, cs. III., 19.

7. K. Kavelin: Szocsinyenyija, cs. I. M., 1859, 355.8. I. m., 355–356.9. N. Besztuzsev-Rjumin: Nyeszkolko szlov po povodu

poetyicseszkih voszproizvegyenyij haraktyera Joanna Groz-novo. In: Zarja, 1871/3, 83–85.

10. M. N. Pokrovszkij: Izbrannije proizvegyenyija, t. II. M.,1964, 256, 303, 304.

11. L. errôl részletesebben: Szvák Gy.: IV. Iván és I. Péterutóélete. Bp., 2001, 196–213.

12. IV. Iván és I. Péter személyiségérôl l. részletesebben:Szvák Gy.: Iván, a Félelmetes. Bp., 1985, 296–310; Font M.–Krausz T.–Niederhauser E.–Szvák Gy.: Oroszország története.Bp., 2001, 248–253.

155

156

III. A történeti ruszisztikáról

157

158

A rendszerváltó évtized magyar történeti ruszisztikája

Az 1990-es évek, amelyek a kelet-európai térségbena rendszerváltó évtized elnevezést kapták, az egészvilág történetírásában egy új, lehet, hogy csak át-meneti korszakot jelölnek. Sokan a történettudo-mány válságának is tekintik ezt az idôszakot, amelyugyan jóval korábban vette kezdetét, de ezekre azévekre általános tünetté vált. Ez már a posztmodernés annak meghaladására szövetkezô történetíráskora. Egy látszik bizonyosnak: a régi értékek meg-kérdôjelezôdtek, az újak pedig még csak az ag-gályok megfogalmazásáig jutottak, mind a világ-ban, mind a történettudományban. Aligha vitathatóazonban, hogy ez az évtized ritka pezsgést hozottaz elkényelmesedett történetírás állóvizébe. Új meg-közelítések, témák, mûfajok, kutatási módszerek éskoncepciók sokasága küzd a legitimációjáért ebbenaz évtizedben.(1)

A történeti ruszisztikát illetôen szintén igaz ez azáltalános helyzetértékelés – lényegi különbségekkelazonban. A nagy narratívák az orosz történelemírásában tovább ôrizték pozícióikat – és ôrzik azt soktekintetben a mai napig is. Ez jórészt a szovjet tör-ténetírás erôs átpolitizáltságával és átideologizált-ságával függ össze: a rendszerváltást követôen atörténetírók egy része fô feladatának az elôjelekfelcserélését tekintette, a nagy elbeszélések teháttovább folytatódtak, csakhogy most már más termi-

159

nológiával, és más történetfilozófiai sugallattal. Ezpersze az orosz nyelvû történetírásra volt elsôsorbanjellemzô, de nem tudta kivonni alóla magát teljesena nemzetközi ruszisztika egésze sem. Az ezredfor-dulón azonban az orosz történetírásban is meg-szaporodtak a posztmodern által favorizált mûfajokés módszerek, vagy legalábbis a szkepszis, amely újutak fellelésére késztette az orosz ruszisztikát. Eb-ben elég nagy hatása volt az angolszász ruszisztiká-nak, amely már jóval elôbb igazodott a világ törté-netírásának divatos áramlataihoz.(2)

A magyar történetírás ebben a világállapotbankétségtelenül a tradicionális iskolák közé tartozik.Itt az elmúlt évtizedben is megôrizték dominanciá-jukat a korábbi történetírói irányzatok: a végül is arankei emlôkön nevelkedett forráskritikai bázisonnyugvó állam- és politikatörténet. E tekintetben amagyar historiográfia több mint száz esztendôs foly-tonosságot mutat fel, hiszen még a marxistának ne-vezett történelemfelfogás sem tudta azt végérvé-nyesen háttérbe szorítani. A magyar történetírás so-sem volt oly mértékben átpolitizált és átideologizált,mint a szovjet, és viszonylag hamar leküzdötte akelet-európai történetírások másik gyermekbetegsé-gét, a nacionalizmust is, ezért a rendszerváltó évti-zednek nem volt milyen elôjeleket a visszájára fordí-tania. Másképpen fogalmazva: a magyar történet-írás már jóval a politikai rendszerváltás elôtt végre-hajtotta a maga szemléleti rendszerváltását.(3)

Már viszonylag korán jelentôs hatást gyakorolt ráaz Annales iskolája, amit sokáig nem verbalizáltak,de a gyakorlatban alkalmaztak. Erre egyébként alétezô marxista történetfelfogás amorf, kitágított ésfelpuhított értelmezése is viszonylag tág teret bizto-sított. Itt elsôsorban az Annales elsô generációjánakhatásáról beszélhetünk, de a komplex társadalom-

160

történeti szemléletmódnak és kutatási módszernekis megvolt a maga megtermékenyítô – bár nem do-mináns – szerepe.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a poszt-modernnek a mai napig nincs átütô hatása a magyartörténetírásra, bár néhány folyóirat köré szervezôdôfiatal vagy középnemzedékhez sorolódó történé-szek elszórt publikációi és egy-két tanulmányköteteúj kutatási témák és feldolgozási módszerek meglé-tét demonstrálja a mi historiográfiánkban is.(4)

Ha hagyományosnak neveztem a mai magyar tör-ténettudományt, akkor az hatványozottan igaz amagyar történeti ruszisztikára.

A mi szorosan vett szakmánkra az érvényes, hogynincsenek igazából vett hagyományai Magyarorszá-gon. Gyakorlatilag a 20. század negyvenes éveiig atörténettudományunkban a hazai történelem kuta-tása számított csak legitim területnek, és a dominan-ciáját a legutóbbi idôkig megôrizte. A lassan szer-vezôdô egyetemes történetírásban ugyanakkor azösszehasonlító módszer nyert polgárjogot, amelyegyébként megfelelt a korabeli nemzetközi tren-deknek. Ezen belül is elsôsorban a nyugati (európai)történelem számíthatott kiemelt figyelemre, ame-lyet aztán a környezô közép-európai régió kompa-ratív vizsgálata követett. Végül is, már a másodikvilágháború után, geopolitikai okok következtébenerre épülhetett rá a tágabb – kelet-európai – térségvizsgálata, amelybe immár beletartozott Oroszor-szág is. Külön tehát orosz történeti kutatásokkalMagyarországon a legutóbbi idôkig intézményesennem foglalkoztak, csak a nagy kelet-európai szin-téziskísérletekben érintették az orosz fejlôdés prob-lémáját. Ezekrôl az eredményekrôl korábban márrészletesebben beszámoltunk,(5) most csak a leglé-nyegesebbeket ismételnénk el. Azokat, amelyek a

161

magyar narratívákban a késôbbiek során tekintélytvívtak ki maguknak.

Makkai László egész Kelet-Európa ún. „eredetijellegzetességének” tekinti a barbár rabszolgaság ésa szabad paraszti katonaság viszonylag hosszú idô-szakig tartó fennállását. Nézete szerint a keleti szlávállam elsô századainak fejlôdése megegyezik a Len-gyel vagy a Magyar Királyságéval. Mindennek azvolt a mélyebb történelmi oka, hogy a kelet-európaiállamok hadseregeinek könnyûlovassága nem igé-nyelte a feudális járadék koncentrálását. A kelet-európai régió életében az elsô döntô változásra a13. században, a nyugat-európai feudalizmus keletiexpanziója következtében kerül sor Makkai szerint,ami meggyorsítja a cseh, lengyel, magyar fejlôdést.Ezen népek ettôl kezdve külön alrégiót alkotnakKelet-Európán belül – ezt Makkai Kelet-Közép-Euró-pának nevezi. Oroszország pedig, amelyet nem érilyen nyugati hatás, megmarad a tulajdonképpenikelet-európai, autochton fejlôdés útján.(6)

A modern magyar történetírás kétségkívül legna-gyobb hatású Kelet-Európa-koncepciója Szûcs Jenônevéhez fûzôdik, aki lényegét tekintve elfogadjaMakkai véleményét. Úgy fogalmaz, hogy az 1200 kö-rüli idôkig úgy látszott, hogy „egy kulturálisan két-felé orientálódó, a struktúrák terén azonban rokonvonásokkal összefüggô, autochton »kelet-európai«feudalizmus van formálódófélben”. A továbbiak so-rán Oroszországban megvalósult „a civilizáció, a bi-rodalom és a világgazdaság fúziója – amely »orien-tális struktúrákkal tartott rokonságot«. Keleten azorosz abszolutizmus volt maga az a struktúra, melyszázadokon át keretéül szolgált bármiféle kumulatívváltozásnak.”(7)

Nem állíthatjuk természetesen azt, hogy konkrétorosz történeti tárgyú kutatások egyáltalán nem

162

léteztek a korábbi magyar történetírásban. Azokazonban legalább annyira magyar történeti témájú-ak voltak, ugyanis egy igen tradicionálisnak mond-ható történettudományos területen, a kapcsolattör-ténetben születtek. E tekintetben fontos adalékok-kal szolgálnak az orosz külpolitika-történet számárais. Csak a leglényegesebbeket sorolom fel. Klasszi-kusnak számít Géresi Kálmán tanulmánya III. Iván ésMátyás diplomáciai kapcsolatfelvételérôl,(8) Hodin-ka Antal könyve a Poveszty vremennih let „magyar”helyeirôl,(9) Márki Sándor(10) és Perényi József(11)cikkei a II. Rákóczi Ferenc és I. Péter kötötte egyez-ményrôl, és a 19–20. századi kapcsolatokról már igennagy számú publikáció született.(12)

A jelentôs változás az 1970-es évek másodikfelétôl következett be, amikor egy fiatal történész-nemzedék az orosz történelmet önmagában válasz-totta specializációjául. A témaválasztást ekkor mégbefolyásolták a szovjet történetírás legitim és favo-rizált témái, az ekkor jelentkezô Kun Miklós pl. azorosz 19. századi forradalmárokról publikált több,az ismert forrásbázist egyébként gazdagító tanul-mányt.(13) V. Molnár László a hagyományosnak szá-mító kapcsolattörténetet bôvítette a 18. századi kul-turális kapcsolatok fókuszba állításával,(14) FontMárta szintén alapvetôen a korai magyar állam és aKijevi Rusz dinasztikus, külpolitikai érintkezéseinekfeltárásával kísérletezett.(15) Krausz TamásI(16) ésjómagam(17) – bár kronológiailag teljesen eltérôkorszakokat kutatva – gyakorlatilag ugyanúgy, a szov-jet történetírás politikai meghatározottságát vizs-gálta – és vette kritika alá a historiográfia bevettmûfajának kereteiben belül.

A rendszerváltó évtized elsôsorban a tudomány-szervezési téren hozott fordulatot. Létrejött a Ru-szisztikai Intézet – elôször egy önkéntes tudományos

163

társulás formájában, majd 1996-tól az ELTE önállószervezeti egységeként a Ruszisztikai Központ. Ezvált a magyar történettudomány elsô, csak Orosz-ország történetének kutatására szakosodott kutatómûhelyévé. E részdiszciplína viszonylagos elmara-dottsága miatt az elsô feladatok az intézményi ésszellemi infrastruktúra kiépítésével voltak kapcsola-tosak, ami értelemszerûen meghatározóan hatott atudományos aktivitás irányultságára is. Az egyetemioktatásra támaszkodva megkezdtük egy új ruszistakutató generáció kinevelését, publikációs bázisokatteremtettünk, megalapítottuk a Poszt-Szovjet Füze-tek és a Ruszisztikai Könyvek c. sorozatot, megala-poztuk nemzetközi kapcsolatrendszerünket, miköz-ben törekedtünk egyfajta koordináló szerepre amagyar ruszisztikán belül.(18)

Mivel nagy volt a lemaradás, érthetô, hogy az épít-kezést az orosz történetírás legjobb hagyomá-nyainak alapzatán kezdtük. Ez egyben azt jelentette,hogy a Ruszisztikai Központ a 90-es éveket nem tu-dománya válságaként, hanem egy felfelé ívelô sza-kasznak élte meg. Témaválasztásában, történeti kon-cepciójában, kutatási módszereiben alapvetôen a kri-tikai analízis alá vett orosz történettudománnyalfolytatta párbeszédét. A Központunk által szervezetthárom nagy nemzetközi konferencia jól mutatjamunkatársaink tudományos érdeklôdését.(19)

A 90-es évek végére aztán a hazai történeti ru-szisztikai kutatások regionálisan is bôvûltek: Pécsettés Szombathelyen is számottevô orosz történeti kon-ferenciákat szerveztek, és a pécsi egyetemen új ru-szisztikai kutatási központ szervezôdött.

A tárgyalt évtized több reprezentatív mûvel isgazdagította a magyar ruszisztikát: megszületettegy szerzôi kollektíva munkájaként az elsô 1945utáni, magyar szerzôk által írt Oroszország törté-

164

net,(20) összefoglaló készült a Romanovokról, fun-damentális munkák a Gulagról,(21) a szovjet hétköz-napokról.(22) Nagy gondot fordítottunk a sorsfor-dító és struktúraalkotó történelmi személyiség tör-ténelmi szerepének vizsgálatára, így fontos munkákszülettek IV. Ivánról,(23) I. Péterrôl(24) és Sztálin-ról.(25) Az említett munkák a legújabb nemzetközikutatási eredményeket szintetizáló vagy a magyartudományos közvélemény által addig ismeretlenforrásokat felvonultató kézikönyvek voltak, mindígy vagy úgy a nagy narratívák közé sorolhatók.

A magyar történeti ruszisztika nem adta fel azt ahagyományosnak mondható történetírói igényt,hogy törvényszerûségeket keressen és találjon a tör-ténelemben, hogy fejlôdési összefüggéseket tárjonfel, és hogy hosszú távú trendeket vázoljon fel. Ezértolyan nagy történetfilozófiai kérdéseket vetett fel,amelyekre megítélése szerint a nemzetközi rusziszti-ka nem adott érvényes vagy végleges választ. Ilyen,a nemzetközi tudományosságban már divatjamúlt-nak minôsülô kérdéseknek szentelte a RuszisztikaiKözpont elsô két tudományos konferenciáját, aholaz orosz fejlôdés helyét kereste Európában és Eurá-zsiában, de hasonlóan minôsíthetô a harmadik kon-ferencia is, amely a Moszkvai Oroszország fejlôdésispecifikumairól szólt. Az e konferenciákon résztvevônyugati kutatók témaválasztásukkal, de olykor ver-bálisan is jól érzékelhetôvé tettek egy másfajta ku-tatási attitûdöt.(26)

De példának hozhatom a magam publikációit is,aki pl. nagy energiákat mozgósított még a 90-esévek végén is arra, hogy az orosz feudalizmusfogal-mat pontosítsa a historiográfiai elemzés módszeré-vel. Ez korábban még az angolszász historiográfiá-ban is releváns téma volt, akkorra azonban már irre-levánsnak számított, miközben az Orosz Tudomá-

165

nyos Akadémia Oroszország Története Intézetébennagy érdeklôdés és heves vita kísérte elôadásom.(27)Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a magyarruszisztika abban az értelemben az orosz historio-gráfia részét képezte, hogy az általa megfogalma-zott kérdésekre igyekezett – ambíciói szerint – jobbválaszokat adni. Mondhatni, az orosz történetírástematizálta a magyarországi orosz történeti tárgyúkutatások jelentôs részét.

Igaz ez egyébként a par excellence rendszerváltóruszisztikánkra is, amely szerencsére perifériánmaradt – szorult –, hiszen lényegét tekintve nem tu-dományos indíttatású. Az elôjelek felcserélésének, anagy leleplezéseknek elsôsorban publicisztikája volt/van Magyarországon – bár gyakran történeti mun-kák mezébe öltöztetve. A russzofób gyökerû, holly-woodi stílusban megírt vesztern ruszisztika azonbantúllépett orosz iniciátorain, és a politikailag konjunk-turálisnak tetszô témákban aratott: „Joszif Vissza-rionovics Drakula”, „a náci Szovjetunió”, „a Gulagadott mintát a német megsemmisítô táboroknak”típusú fabulák születtek nálunk is. Egyébiránt szol-gai módon utánozva az amerikai publicisztika leg-hatásvadászóbb toposzait, és elkölcsönözve a ma-gyar történelem kutatásában a 90-es évek elejénújraéledô nacionalizmus xenofób szemléletét.(28)

A munkák zöme azonban még a 19. századi tör-ténetírás által favorizált mûfajok keretében és mód-szerekkel született. Továbbfolytatódtak a kapcsolat-történeti kutatások, mely területen talán Font Mártatette a legtöbbet az utolsó évtizedben. Az új ered-ményeket figyelembe véve továbbfejlesztette Ho-dinka Antal klasszikus mûvét a Poveszty magyar vo-natkozásairól, részleteiben feltárta a halicsi magyarháborúk és dinasztikus összefonódások történetét,és tágabb aspektusban az Árpádok és Rurikidák kap-

166

csolattörténetét.(29) E kiindulópont és tematika amélyen a nemzeti történetírásba ágyazódó történet-írásokra jellemzô. Ettôl való mûfaji és módszertanieltérést jelzi Font Márta doktori disszertációja,amely egy nagyszabású kelet-európai összehasonlítókora középkori történet, és amely számos elôtanul-mányát szintetizálja.(30) Egyszerre alapozódik az is-mert forrásokon és az egyes nemzeti történetírásokkutatásain, végsô eredményében empirikus módontámasztja alá Makkai László és Szûcs Jenô prekon-cepcióit.

Míg a Kijevi Rusz történetének kutatásában másregisztrálható eredmények nem születtek (bár szá-mottevôk Makai János publikációi fôként a Vlagyi-mir-Szuzdali Fejedelemségrôl),(31) addig a MoszkvaiOroszország történetével többen is foglalkoztak azelmúlt bô évtizedben. E kutatások legnagyobbrésztaz ELTE Ruszisztikai Központja köré szervezôdtek,ahol több fiatal is bekapcsolódott a munkába. Volttanítványaim, ma kollégáim közül Radnóti Klára a15–16. századi itáliai utazók középpontba állításávalaz egykorú Európa Moszkóvia-képét igyekezett ár-nyalni,(32) Szili Sándor disszertációját Szibéria inkor-porálása historiográfiai vizsgálatának szentelte,(33)míg Filippov Szergej a 17. század közepi raszkoleszmetörténeti aspektusait kutatta több tanulmány-ban.(34) Mindhárom kutató már nagyban támasz-kodott a nyugati (elsôsorban angolszász) szakiro-dalomra, témaválasztásuk és megoldási kísérletükazonban lényegében a mindenkori orosz historio-gráfiával folytatott diskurzust.

Ez mondható el Ágoston Magdolnáról is, akineknevéhez fûzôdik a szombathelyi ruszisztikai tárgyúprofesszori elôadás-sorozatok megszervezése. MintRuszlan Szkrinnyikov tanítványa, igyekszik forráskö-zelben maradni, aki a magyar ruszisztika régi adós-

167

ságát törlesztette azzal, hogy publikálta az orosztörténelmi források terminológiáját.(35)

Sashalmi Endre sokkal inkább az angolszász ru-szisztika divatos témáit választotta kutatásai alapjá-ul, részben mikrotörténeti módszerrel egy nagyonérdekes forráscsoport (a közmondások) bevonásával,részint az eszmetörténeti komparatisztika módsze-rével a 16–18. századi orosz hatalmi ideológia terü-letén.(36)

A szintén a még fiatalabb kutatói nemzedékheztartozó Kertészné Varga Beáta fôként a kozákság,Ukrajna és Oroszország 16–17. századi viszonyrend-szerét kutatja.(37) Gebei Sándor, az egri fôiskolaprofesszora néhány ponton érintkezik ezzel a tema-tikával, döntôen azonban az erdélyi (magyar) éslengyel kontextusba helyezi a kozákság problema-tikáját, illetôleg szélesebb nemzetközi összefüggés-rendszerben vizsgálja a 17. század végi orosz külpo-litikát. Ily módon egyszerre mûvelôje a nemzeti tör-ténetnek és az egyetemes történetnek, miközben atulajdonképpeni orosz történelemrôl is több össze-foglaló jellegû tanulmányt írt.(38)

A 18. század kutatását folytatta a 90-es években isV. Molnár László, továbbra is a hagyományosnakmondható kapcsolattörténet mûfajában, azon belülis elsôsorban a tágan értelmezett kulturális kapcso-latokat kutatja. Több kísérletet tett azonban a oroszún. felvilágosult abszolutizmus értelmezésére is anarratív történettudomány legitim módszereivel.(39)

A magyar Kelet-Európa-kutatás ma élô klasszi-kusa, Niederhauser Emil akadémikus ugyan még a90-es években is több cikket írt a 19. századi orosztörténelemrôl, ezek azonban népszerûsítô jellegûekvoltak. Monografikus igényû munkáiban nem tértel korábbi összehasonlító történeti módszerétôl.A kelet-európai jobbágyfelszabadítások és a kelet-

168

európai történetírások történetének szentelt szinté-ziseiben ily módon az orosz tematika mint a nagyegész része jelenik meg.(40)

A 19. századi történelem kutatója a debreceniegyetem oktatója, Bodnár Erzsébet is. Fôként diplo-máciatörténeti érdeklôdésébe és az elôtörténetiránti kutatókedvébe jó bepillantást nyújt Orosz-ország a 18–19. században c. tanulmánykötete.(41)Hasonlóan elsôsorban külpolitikai tanulmányaivalhívta fel magára a figyelmet a miskolci egyetemetképviselô Czövek István. A fôleg II. Sándor korárafókuszáló kutatásait széles európai összefüggésbehelyezi, és a Habsburg-diplomáciával való összefüg-géseit sem hagyja figyelmen kívül.(42) Kronológiai-lag ebbe a vonulatba helyezhetô az orosz történetiirodalom évtizedek óta hûséges referálója, KuruncziJenô, aki a századelô agrár problematikájának szen-telte fô kutatásait.(43)

A 20. századi szovjet és orosz történetet hazánk-ban a Ruszisztikai Központban Krausz Tamás körészervezôdô fiatal kutatók mûvelik. Idetartozik Sz.Bíró Zoltán is, aki mára már elsôsorban a mai Orosz-ország szakértôjévé vált, de korábban figyelemreméltó tanulmányokat publikált az orosz liberaliz-musról és az orosz sajátosságok eszmetörténetiaspektusairól.(44) Maga Krausz Tamás immár há-rom évtizedes kutatói múltjával módszertani példátmutatott tanítványainak. Ugyan mindig a nagy nar-ratívák és legfôképpen az ún. orosz sajátosságok ér-dekelték, fôként eszmetörténeti és historiográfiaikutatásait új forráscsoportok bevonásával gazdagí-totta. A 20-as évek orosz sajátszerûségekrôl folyta-tott pártvitáit(45) orosz levéltári anyag alapján dol-gozta fel, míg a sztálini fordulatot, az ún. szovjetthermidort(46) a Hoover Institutban talált új doku-mentumok alapján. A rendszerváltás e tekintetben

169

nagy fordulatot hozott, mert a levéltárak megnyílá-sával tematikailag egy sor új terület nyílt meg sze-mélyesen Krausz Tamás és fiatal kollégái számára.Nagyon szimpatikus és a kutatást elôremozdító mó-don eredményeik jó része valóságos teammunkábanszületett meg, mint pl. a Gulagról, a szovjet hétköz-napokról közzé tett dokumentum- és tanulmánykö-tetek. Ezen tudatosan szervezett kutatómunka so-rán Czéh Zoltán jelentôs monográfiát publikált aGulag gazdasági célszerûségérôl,(47) Bebesi Györgya feketeszázas mozgalomról és ideológiáról,(48) Ha-lász Iván a fehérgárdista diktatúrák hatalmi szerke-zetérôl és a szibériai regionalizmusról.(49)

Végigtekintve a magyarországi ruszisztika elmúltbô évtizedén, megállapítható, hogy nem csapta megaz ezredvégi posztmodern szkepszis szele. Éppen el-lenkezôleg: a megnyíló szovjet levéltárak és a felbom-ló szovjet történetírás új kihívást jelentett számára.Képviselôi legnagyobbrészt az évszázados történész-mesterség kanonizált szabályai szerint, a forráskritikaés a narráció igényével, a nagy összefüggések és tör-vényszerûségek láttatásának elhivatottságával mûve-lik mesterségüket. Új mûfajok és új módszerek ezidáig nem hatottak rá. Lehetséges, hogy a magyar ru-szisztika átugorja a történész szakma szétesésénekstádiumát (ezzel egyébként a nemzetközi ruszisztikafô trendjét követi), ám kétségtelen, hogy magasabbszintre jutása csak a hagyományos mûfajok és mód-szerek bôvülésével, kitágításával érhetô el.

Meg kell azonban mondjuk, hogy nem létezikkülönálló nemzeti ruszisztika. A ruszisztika – minttudomány – globalizált. Mégis azt gondolom, vanértelme annak, hogy keressük helyünket egyfelôl azeurópai és amerikai, vagyis a nem orosz nyelvû, más-felôl az oroszországi, tehát az orosz nyelvû rusziszti-ka között.

170

JEGYZETEK

1. Jellemzô, hogy már egyetemi jegyzet szintjén is expo-nálják a problémát az orosz felsôoktatásban. Vö.: F. Rumjan-ceva: Teorija Isztorii. M., 2002.

2. Vö.: Nancy S. Kollmann: Convergence, Expansion, andExperimentation: Currentz Trend sin Muscovite History-Writing. In: Kritika: Explorarations in Russian and EurasianHistory 2 (2), Spring, 2001, 233–40.

3. Ezen az úton az egyik elsô mérföldkô Szûcs JenôA nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzetilátószöge c. munkája. Bp., 1970.

4. L. részletesebben: Gyáni G.: Posztmodern kánon. Euró-pai Iskola sorozat. Bp., 2003.

5. L. részletesebben: Szvák Gy.: Meszto Rosszii v Jevrazii /vSzrednyevekovje i rannyeje Novoje vremja/ / Meszto Rosszii vJevrazii/ The Place of Russia In Eurasia/. Bp., 2001, 20–27.

6. Makkai L.: Feudalizmus és az eredeti jellegzetességekEurópában (1976). In: Helyünk Európában, t. II., 455–473.

7. Szûcs J.: Vázlat Európa három történeti régiójáról(1981). In: Helyünk Európában, t. II., 538, 539, 546, 549.

8. Géresi K.: Hunyadi Mátyás magyar király diplomácziaiösszeköttetései III-ik Iván Vasiljevics orosz czárral. In: Szá-zadok, 1879.

9. Hodinka A.: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai.Bp., 1916.

10. Márki S.: Nagy Péter czár és II. Rákóczi Ferencz szövet-sége 1707-ben. Bp., 1913.

11. Perényi J.: II. Rákóczi Ferenc és I. Péter diplomáciaikapcsolatainak kezdetei. In: Kovács Endre: Magyar–orosztörténelmi kapcsolatok. Bp., 1956.

12. Vö. többek között: Niederhauser E.: Magyar utazókOroszországban a XIX. században. In: Kovács Endre:Magyar–orosz történelmi kapcsolatok. Bp., 1956.

13. Legjelentôsebb Bakunyinról szóló monográfiája:Útban az anarchizmus felé. Mihail Bakunyin politikaipályaképe és eszmei fejlôdése az 1860-as évek közepén. Bp.,1982.

14. Vö. pl.: V. Molnár L.: Adalékok Theodor Jankovicoroszországi iskolaszervezô tevékenységéhez. In: Pedagó-giai Szemle, 1984/10.

171

15. Vö. pl.: Font M.: Russzkije letopiszi kak isztocsnyikioszvescsajuscsije russzko-vengerszkije otnosenyija v XII veke.In: AUSZ Dissertationes Slavicae.(DS), t. XII. Szeged, 1977.

16. Vö. pl.: Krausz T.: Pokrovszkij-Trockij vita az orosz tör-ténelmi fejlôdés sajátosságairól. In: Történelmi Szemle,1980/3.

17. Vö. pl.: Szvák Gy.: Rettegett Iván az újabb szovjetkutatások tükrében. In: Történelmi Szemle, 1979/3.

18. L. részletesebben: Dokumentumok történeti ruszisz-tikánk tárgykörébôl. In: Poszt-Szovjet Füzetek XV. Bp., 2000

19. Vö.: Meszto Rosszii v Jevrope/ The Place of Russia inEurope. (Szerk., elôszó: Szvák Gy.) Ruszisztikai Könyvek V.Bp., 1999.; Meszto Rosszii V Jevrazii/ The Place of Russia inEurasia. (Szerk., elôszó: Szvák Gy.) Ruszisztikai Könyvek IX.Bp., 2001., Moszkovija: szpecifika razvitija/Muscovy: ThePeculiarities of its Development. (Szerk., elôszó: Szvák Gy.)Ruszisztikai Könyvek XIII. Bp., 2003.

20. Vö.: Font M.–Krausz T.–Niederhauser E.–Szvák Gy.:Oroszország története. (Szerk.: Szvák Gy.) Bp., 1997, 2001.

21. GULAG. A szovjet táborrendszer története. (Szerk.:Krausz T.) Bp., 2001.

22. A sztálinizmus hétköznapjai. (Szerk.: Krausz T.) Bp.,2003.

23. Szvák Gy.: IV. Iván és I. Péter utóélete. Bp., 2001.24. Szvák Gy.: Furkósbottal Európába? I. Péter: érvek – el-

lenérvek. Bp., 1989.25. Krausz T.: Sztálin élete és kora. Bp., 2003.26. Vö.: 19. lj.27. Szvák Gy.: „Durno” li govority o „russzkom feodaliz-

me”? K isztoriografii voprosza. In: Trudi Insztyituta Rosszijsz-koj Isztorii pri RAN za 1997–1998 gg., vip. 2, M., 2000.

28. Vö.: Kun Miklós: Az ismeretlen Sztálin. Bp., 2002;Gereben Ágnes: Antiszemitizmus a Szovjetunióban. Bp.,2000.

29. Vö.: Font M.: Magyarok a Kijevi Évkönyvben, Szeged,1996; Magyar–orosz politikai kapcsolatok a 12. században.In: Aetas, 1995/3; Árpád-házi királyok és a Rurik-dinasztiafejedelmei. In: A honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság. NoviSad, 1997, 51–58.

30. Font M.: Kényszerpályák és választási lehetôségek akeresztény nagyhatalmak árnyékában (Közép- és Kelet-

172

Európa a 10–12. században). (Akadémiai doktori disszertá-ció) Bp., 2002.

31. Makai J.: Andrej Bogoljubszkij a szovjet korszak törté-netírásában. In: Acta Academiae Pedagogicae Agriensis, t.XXIII. Sectio historiae, Eger, 1998.

32. Radnóti K.: Európa Moszkóvia-képe a XV–XVI század-ban, Ruszisztikai Könyvek X. Bp., 2002.

33. Szili S.: Szibéria birtokbavételének koncepciói az oroszés a szovjet történetírásban. Ruszisztikai Könyvek XIV. Bp.,2005.

34. Filippov Sz.: Az oroszországi egyházszakadás és helyea 17. századi orosz történelemben. In: Aetas, 1998/1.

35. Ágoston M.: Az orosz történelmi források termino-lógiája. Szombathely, 2004.

36. Sashalmi E.: A 17. századi orosz hatalmi ideológiatükrözôdése a közmondásokban. In: Lengvári I. (szerk.): InMemoriam Barta Gábor. Pécs, 1996; 16th–17th-CenturyMuscovite Ideology of Power in European Perspective. In:Szvák Gy. (szerk.): Meszto Rosszii v Jevrope/The Place ofRussia in Europe. Bp., 1999.

37. Kertészné V. B.: Russzkij centralizm i ukrainszkajaavtonomija. In: Szvák Gy. (szerk.): Meszto Rosszii vJevrope/The Place of Russia in Europe. Bp., 1999.

38. Gebei S.: Rol Rosszii v antyitureckij vojnye Szvjascsen-noj Ligi (1687–1700). In: Szvák Gy. (szerk.): Meszto Rosszii vJevrope/The Place of Russia in Europe. Bp., 1999; Nagy-hatalmak vetélkedése Ukrajnáért a 17. századi második felé-ben. In: „Emberek és eszmék…”, Eger, 2001.

39. V. Molnár L.: Magyar–orosz kulturális kapcsolatok(1750–1815). Piliscsaba, 2000; Életutak találkozása, 1703–1848. Piliscsaba, 2004.

40. Niederhauser E.: A történetírás története Kelet-Euró-pában. Bp., 1995; Jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában. In:História, 1999/3; Kelet-Európa története. Bp., 2001.

41. Bodnár E.: Oroszország a 18–19. században. Bp., 2000.42. Czövek I.: Oroszország külpolitikája II. Sándor korában

és a közvélemény. Nyíregyháza, 1996; Az osztrák–magyar–német kettôs szövetség kérdése az orosz közgondolkodás-ban. In: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis,1996.

43. Kurunczi J.: Az orosz agrárviszonyok és a faluközösség

173

(1861–1914). In: Acta Universitatis Debreceniensis. SeriesHistorica, VII., Debrecen, 1999, 197–213.

44. Sz. Bíró Z.: Liberalizmus a századelô Oroszországában.In: Múltunk, 1998/3-4; Az orosz történelmi fejlôdés különös-sége: rivális koncepciók és az önreflexió hagyományai. In:Replika, 1995. december.

45. Krausz T.: Pártviták és történettudomány. Viták az„oroszországi történelmi fejlôdés sajátosságairól”, különöstekintettel a 20-as évekre. Bp., 1991.

46. Krausz T.: Szovjet Thermidor. A sztálini fordulat elôz-ményei 1917–1928. Bp., 1996.

47. Czéh Z.: A GULAG mint gazdasági jelenség, Ruszisz-tikai Könyvek XI. Bp., 2003.

48. Bebesi Gy.: A feketeszázak. Az orosz szélsôjobb kiala-kulása és története a századelôn. Ruszisztikai Könyvek VI.Bp., 1999.

49. Halász I.: A fehérgárdista diktatúrák hatalmi szerke-zete és elképzelései. In: Krausz T. (szerk.): 1917 és ami utánakövetkezett. Ruszisztikai Könyvek III. Bp., 1998.

174

A TANULMÁNYOK EREDETI MEGJELENÉSI HELYE ÉS IDEJE

Oroszország helye Eurázsiában a közép- és kora újkorban.In: Cirill és Metód példáját követve… Tanulmánykötet H.Tóth Imre 70. születésnapjára. Szeged, 2002, 533–542.

Az „orosz feudalizmus” a szovjet korszakban. In: Kelet-Euró-pa: történelem és sorsközösség. Palotás Emil 70. születés-napjára. Bp., 2006, 285–300.

Escse raz ob isztoriografii carsztvovanyija Ivana Groznogo.In: Moszkovija: szpecifika razvityija/Muscovy: The Pecu-liarities of its Development. Ruszisztikai Könyvek XIII.Magyar Ruszisztikai Intézet, Bp., 2003, 69–75.

I. Péter alakja az orosz történetírásban. In: Századok, 1999/5,1047–1086.

Iván és Péter. In: 2000, 2004/12, 59–62.

A rendszerváltó évtized magyar történeti ruszisztikája. In:Világtörténet, 2005. tavasz–nyár,104–111.

175

TARTALOM

I. A történelmi sajátosságokról 11

Oroszország helye Eurázsiában a közép- és kora újkorban 13Az „orosz feudalizmus” a szovjet korszakban 30

II. A történelmi erôszak apológiájáról 55

Még egyszer Iván Groznij historiográfiájáról 57I. Péter alakja az orosz történetírásban 68Iván és Péter 145

III. A történeti ruszisztikáról 157

A rendszerváltó évtized magyar történeti ruszisztikája 159

A TANULMÁNYOK EREDETI MEGJELENÉSI HELYE ÉS IDEJE 175

176