SZÓREND ÉS ASPEKTUALITÁS

PÉTER MIHÁLY

Nyelvünk egyik feltűnő szórendi sajátossága, hogy az állítmányi szerepűigekötős ige szórendje számos esetben közvetlen bővítményének jelentésétölfügg:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAZsuzsi mindig (jól, könnyen, szívesen) megtanulta a leckét és Zsuzsisosem (rosszul, nehezen, nem szívesen) tanulta meg a leckét. Ezzel kap-csolatban már Arany János különbséget tett "positiv és negativ jellemű"mondatok, "plus"-os és "minus"-os bővítmények között (Nyr. II, 10). Aszakirodalomban ez a jelenség az összefoglaló, ill. kirekesztő szórend elneve-zést kapta (Klemm, TörtMondt. 623-9. Deme, MMNyR. II, 475-7). Brassaivolt az első, aki e jelenséget a magyar mondat aktuális tagolásával, a nap-jainkban elterjedt terminológia szerint topic-comment (T-C) szerkezetévelmagyarázta (A magyar mondatról. AkÉrt. III [1863-5]). Felfogását későbbKicska Emil (Nyr. XXXI, 301-6), legújabban pedig É. Kiss Katalin fejlesz-tette tovább (A magyar mondatok egy szintaktikai modellje. NyK. LXXX,261-86).

É. Kiss a magyar szórend alaptípusát [TX][c[FY]W] képletben hatá-rozza meg, amelyben T = topic, C = comment, F = fókusz, azaz a com-ment, sőt az egész mondat leghangsúlyosabb helyén álló kifejezés. Ebbőlkiindulva a kirekesztő szórendű (TzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA+ NP / Adv + V + Pref) mondatokattekinti szabályos szerkezetűeknek, minthogy "a negatí v értelmű határozóvagy NP könnyebben elérhető fókusz szerepre, mint az igekötő" (É. Kissi. m. 273). A kirekesztő szórenddel létrehozott nyomatékos fókusz összefér-hetetlen az univerzális kvantifikációt hordozó bővítménnyel (*Zsuzsi mindigtanulja meg a leckét). Ha a bővítmény nem univerzálisan, csupán pozitívankvantifikált, akkor a kirekesztő szórendű mondat szembeállítást fejez ki:Zsuzsi gyakran tanulja meg a leckét, Mari ritkán. Ha viszont egy pozitívankvantifikált bővítményt akarunk kiemelni és fókuszba állitani. akkor az ige-kőtőt közvetlenül az ige elé kell hoznunk, és minél közelebb áll a pozitívminősítés az univerzálishoz, annál kötelezőbb a szabály alkalmazása. VÖ.Ági állandóan kifecsegi a titkait (nem lehetséges *állandóan fecsegi ki) ésÁgi szívesen kifecsegi vagy (fecsegi ki) a titkait (É. Kiss i. m. 275).

Látni való azonban, hogy a kétféle szórend nek a T-C szerkezeten ala-puló magyarázata nem minden esetre alkalmazható. 1) Számos esetben anem univerzális, de pozitív értelmű bővítmény is kerülhet fókusz szerepbeanélkül, hogy a kirekesztő szórend szembeállítást fejezne ki: Zsuzsi könnyentanulja meg a leckét, Éva gyakran látogatja meg szüleit, Juli ügyesen varrtafel a gombot stb. 2) Bizonyos igék mellett a negatív értelmű bővítmény nemállhat kirekesztő szórendben: *Laci csúnyán rontotta el a rajzot, *AnnaHGFEDCBA

5 2 7

PÉTER MIHÁLYzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

ügyetlenül szabta el a .szoknyát, *Józsi könnyelműen kártyázta el a pénztstb. (Helyesen: csúnyán elrontotta , ügyetlenül elszabta, könnyelműen elkér-

tyázta.) 3) Nem minden negatív értelmű bővítmény von maga után kire-kesztő szórendet: vö.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA*Anna ritkán meglátogatja sziileit és Anna nagy rit-kán (olykor, hébe-hóba) meglátogatja szüleit, *Zsuzsi nehezen megtanulta aleckét és Zsuzsi nagy nehezen megtanulta a leckét stb.

Úgy vélem, hogy az összefoglaló, illetve kirekesztő szórend kialakításá-ban a T-C szerkezeten kívül, sőtHGFEDCBAa m ö g ö t t más tényező is műkődik, amelymagára a T -C szerkezetre is befolyással van, Ez a tényező az aspektualitás.

Az aspektualités mint funkcionális-szemantikai kategória nem azonosaz aspektus grammatikai kategóriájával, tágabb annál. Magának a funkcio-nális-szemantikai kategóriának fogalma a grammatikai jelenségek mezőszerűtermészetének felismerésén alapul (1.V. G. Admoni, Osnovy teorii gramm a-tiki. Moskva-Leningrad, 1964.47-51) és végső soron a prágai iskolának azonfelfogásából ered, amely a nyelvi rendszert a "centrum-periféria-átmenet"elve alapján strukturált, egyenlőtlen sűrűségű térnek tekinti (1. Péter Mi-hály, A prágai iskola. Nyelvi rendszer és nyelvhasználat. Szerk. Balázs Já-nos. Bp., 1980. 123-4). A funkcionális-szemantikai kategória olyan különfélenyelvi eszközök rendszere, amelyek egymással együttmüködve valamely ma-gas absztrakciós szintű jelentés kifejezésére szolgálnak. Így például beszél-hetünk a modalitás, a temporalitás vagy az aspektualitás funkcionális-sze-mantikai kategóriáiról, a.melyeknek kifejezésében morfológiai, szintaktikaiés lexikai eszközök vehetnek részt. E kategóriák mezőszerűek, középpontimagjukat rendszerint egy morfológiai kategória alkotja, amely az adott ka-tegoriális jelentést az arra leginkább specializálódott formális eszközökkel,kötelezően fejezi ki. (Bővebben erről 1. A. V. Bondarko, Grammatiéeskajakategorija ikontekst. Leningrad, 1971. 5-25.)

Az aspektualitás kategóriája - legáltalánosabb megfogalmazásban -a cselekvés minőségét fejezi ki. A szláv nyelvekben e funkcionális-szemanti-kai kategória mezőjének középpontjában az aspektus grammatikai kategó-riája áll, amely a perféktiv és imperfektív igék formális, paradigmatikus éskőtelező szembenállásában jelenik meg. A mező periférikus komponenseita különböző igei "akcióminőségek" , valamint az aspektualitás kifejezéséreszolgáló lexikai és szintaktikai eszközök alkotják. A magyarban az aspek-tualitás kategóriájának nincs "kifejlett" középponti magja, vagyis hiányzikaz aspektus grammatikai kategóriája. Ennek ellenére nyelvünk az igekötőksegítségével kétségtelenül képes aspektuális jelentések kifejezésére. Comrieszerint nyelvünk az aspektuális jelentések formális kifejezése tekintetébenmintegy középen áll a "fejlettebb" grúz és balti nyelvek, illetve a "fejletle-nebb" német és angol között (Bernard Comrie, Aspect. An Introduction tothe Study of Verbal Aspect and Related Problems. Cambridge UniversityPress, 1976. 93-4).

5 2 8

-------------

SZÓREND ÉS ASPEKTUALITÁS

A perfektív és imperfektív igék aspektuális alapjelentése mindmáig vi-tatott kérdés. Magam azt a széles körben elterjedt felfogást vallom, amelya perfektív igék alapjelentésének a cselekvésnek a magaHGFEDCBAt e l j e s s é g é b e n valószemléletét tekinti, tekintet nélkül a cselekvés belső struktúrájára. A filmmű-vészet formanyelvéből kölcsönzött hasonlattal élve: a perfektív igék aspektu-ális jelentése a "totál plán" beállitásmódjának felel meg, az imperfektív igéképedig a "premier plán"-nak vagy a félközeli "szekond plán"-nak. (Isaőenkoezzel kapcsolatban a beszélő és a cselekvés közötti "távolság" különbségétemlíti: A. V. Isaéenko, Grammatiőeskij stroj russkogo jazyka v sopostavleniis slovackim. I I . Bratislava, 1960. 132-3. Comrie folyadékcsepphez hasonlítjaa perfektív igét, amelynek belső komplexitása nem tárul fel a szemlélő előtt:Comrie i. m. 18). Az imperfektív igealak az aspektuális oppozíció jelöletlentagja, amely vagy nem jelöli a cselekvés totalitását. vagy pedig a cselekvésnem-totális szemléletét fejezi ki, többnyire a.cselekvés folyamatára helyezvea hangsúlyt. Ezek az alapjelentések azonban ritkán jelentkeznek tisztán: átmeg átszövik őket a kiilőnbőző "akcióminőségek" , módosíthatja őket az igelexikai jelentése és természetesen a mindenkori kontextus.

Nézetem szerint ezek az aspektuális alapjelentések nyelvünkben is jel-lemzik a perfektív (igekötős) és imperfektív (igekötő nélküli vagy hátravetettigekötős) igealakokat és megfelelő alapot nyújtanak az összefoglaló, ill. ki-rekesztő szórend magyarázatához. Szórend és aspektualitás összefüggésénekáltalános szabályát így fogalmazhatjuk meg: összefoglaló szórendet akkorhasználunk, amikor az állítmány közvetlen bővítménye megengedi vagy ép-pen megkívánja az állítmányban kifejezett cselekvés totális szemléletét; ki-rekesztő szórendet alkalmazunk minden olyan esetben, amikor a cselekvéstotális szemléletét a kontextus nem teszi lehetővé. E szabály érvényesülésé-nek fontosabb esetei a kőetkezők:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

1) Az állítmány közvetlen bővítményének pozitívan univerzális vagy in-tenzív jelentése a cselekvés totális szemléletét, azaz perfektív igealak hasz-nálatát feltételezi, ezért az összefoglaló szórend kőtelező:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAMinden pénzét el-költötte, Az egész bort megitta , Nagyon megszerette a kisfiút stb. E szabályalól csupán látszólagos kivételek a János mindig az utolsó percben futja áta leckét típusú mondatok (1. É. Kiss i. m. 274), minthogy itt az univer-zális kvantor nem a cselekvésre, hanem egy másik bővítményre (az utolsópercben) vonatkozik.

2) A bővítmény jelentése nem engedi meg a perfektív igealak használa-tát, Ennek tipikus esete a tagadó értelmű bővítmény, minthogy a tagadott,azaz nem létező cselekvés nem lehet jelölt totális jellegének vonatkozásában:Nem engedte el a moziba, Én sem mentem ki a meccsre, Sosem írja rá afeladót a borítékra stb. Kivételt képeznek olyan kontextusok, amelyekben atagadás nem a cselekvés létezésére, hanem annak minősítésére vonatkozik,

5 2 9

PÉTER MIHÁLY

azaz voltaképpen metanyelvi funkciót lát el:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBANem megette, hanem felfaltaaz ebédet, "Nem kiment belőle, bennszorult a pára" (Toldi V. 9).

3) Pozitív értelmű bővítmény után is állhat imperfektív igealak abbanaz esetben, ha a bővítmény nyomatékos fókuszban állj a cselekvés valamelymozzanatának (oldalának, fázisának) kiemelése ugyanis összeférhetetlen acselekvés totális szemléletével. Vő, Anna gyakran meglátogatja sziileit ésAnna gyakran látogatja meg szüleit, Tízszer visszajött (=sokszor) és Tíz-szer jött vissza (=éppen tízszer). (Az utóbbi Klemm példája: i. m. 629.)Az ilyen kiemeléseknek csupán egyik válfaja a szembeállítás: Péter gyorsanoldotta meg a feladatot, Pál lassan.

4) Nyelvünkben a perfektív aspektuális jelentésnek alighanem egyedül-álló sajátossága, hogy a cselekvés totalítása akvantitatív és intenzitásbelimozzanatok mellett értékelö komponenst is magában foglalhat. Más szó-val: a cselekvés egész volta a normáknak, elvárásoknak való megfelelését,eredményességét, "jó" -ságát is magában foglalja: Ági ügyesen felvarrta agombot, de Agi ügyetlenül varrta fel a gombot, A ló könnyen átugrotta azakadályt, de A ló nehezen ugrotta át az akadályt. Kivételt jelentenek ez alólaz olyan mondatok, ahol a pozitív értelmű bővítmény nyomatékos fókuszbanáll (1. az előző pontot), valamint olyan kontextusok, amelyekben a cselekvésnegatí v értelmű bővítmény után is megőrizheti totális jelleget: ilyenek pl.a felsorolások: Ági felületesen kitakarított, tessék-lássék elmosta az edényt,ügyetlenül felvarrta a gombot, azután elsietett hazulról. Az aspektuális je-lentés értékelő komponense egyéb ként a negatív értelmű, "antinormákat"jelölő igékben is jelen van. Ezeknél az igék nél éppen a "mínuszos" bővít-mény kívánja meg a perfektív alak használatat: A szabó csúnyán elszabtaa nadrágot (nem pedig *csúnyán szabta el), Mari ügyetlenül odakozmálta ahúst (nem *ügyetlenül kozmálta oda), Marci meggondalatlanul kifecsegte atitkot (nemzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA*meggondolatlanul fecsegte ki) stb.

Példáink tanúsága szerint a különféle határozószók jelentős szerepetjátszanak az aspektualitás kifejezésében, s ezért nemélyikük tüzetesebb sze-mantikai értelmezést érdemel. Mi lehet például az oka annak, hogy a rit-kán, nehezen határozószók mellett általában nem állhat perfektív igealak, anagy ritkán, nagy nehezen mellett viszont igen. Feltehetően az utóbbiak je-lentésszerkezete tartalmaz egy olyan rezultatív komponenst, amely az előb-biekéből hiányzik. VÖ. Nehezen törődött bele a válásba és Nagy nehezenbeletörődőtt a válásba.

Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a szláv nyelvekkel ellentétben a ma-gyarban az igekötős igék nem tekinthetők grammatikai értelemben perfektí-veknek. Ennek az lehet az oka, hogy igekőtőink több vonatkozásban is őrzikősi, határozószói természetüket. Alighanem ezzel magyarázható az igekötősigék megszakított szórendje is: vö. El akartam menni és Moziba akartammenni, Meg fogja támadni és Hátba fogja támadni stb.

530