Szerkesztési munka végrehajtói: Biblikus nézőpont:

Asztalos G{bor, Geiszelhardt S{ra, Nyúl Viktor,

Liturgikus nézőpont

Mohay Réka

Patrisztikus nézőpont

Görföl Tibor, Ha{sz Rebeka Anna, R{cz D{vid,

Pedagógiai nézőpont:

Csonka Laura, Roszkopf Rita

Szemlélődési nézőpont

Mohay Réka, R{cz Édua Anna

Szerkesztő

R{cz Édua Anna

Tanítóhivatali nézőpont

Révai L{szló,

Szabóné Nagy Katalin

Zenei nézőpont

Csonka Laura, Mohay Réka

Lektori szolg{latot teljesítettetek: Görföl Tibor – patrisztikus vonal {ttekintése

Kocsis Imre – biblikus vonal {ttekintése

Nagy Éva Anna – nyelvi helyesség {ttekintése

Nyúl Viktor –teljes tartalom {ttekintése

+ EVANGÉLIUM Szent Luk{cs könyvéből

Megszületett a ti Megv{ltótok!

Azokban a napokban Augusztusz cs{sz{r elrendelte, hogy írj{k össze a

földkerekség lakoss{g{t. Ez az első összeír{s akkor történt, amikor

Szíria korm{nyzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga v{ros{ba,

hogy összeírj{k.

Galilea N{z{ret nevű v{ros{ból József is fölment D{vid v{ros{ba, a

judeai Betlehembe, hogy összeírj{k eljegyzett feleségével, M{ri{val, aki

gyermeket v{rt.

Amíg ott tartózkodtak, beteltek M{ria napjai, hogy megszülje

gyermekét. Vil{gra hozta elsőszülött fi{t, póly{ba takarta, és j{szolba

fektette, mert nem kaptak helyet a sz{ll{son.

A környéken p{sztorok tany{ztak a szabad ég alatt, ny{jukat őrizték az

éjszak{ban. Egyszerre csak meg{llt előttük az Úr angyala, és az Úr

dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek.

Az angyal így szólt hozz{juk: ,,Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek,

amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a

Megv{ltótok, az Úr Krisztus, D{vid v{ros{ban. Ez lesz nektek a jel:

Kisdedet tal{ltok póly{ba takarva és j{szolba fektetve.''Az angyalt

hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték:

Dicsőség a magass{gban Istennek,és békesség a földöna jóakaratú

embereknek!

Ezek az evangélium igéi.

1. Lectio – olvas{s

1.1. Biblikus vonal

1.1.1. Görög szöveg szó szerinti fordít{sa 21VEge,neto de. evn tai/j h`me,raij evkei,naij evxh/lqen do,gma para. Kai,saroj Auvgou,stou avpogra,fesqai pa/san

th.n oivkoume,nhn.

Történt pedig azokban a napokban, hogy rendelet jött ki Augustus Cs{sz{rtól, hogy írj{k

össze az egész földkerekséget (a birodalom valamennyi lakój{t). 2au[th avpografh. prw,th evge,neto hgemoneu,ontoj th/j Suri,aj Kurhni,ou.

Ez az első népsz{ml{l{s akkor történt, amikor Quirinius volt Szíria korm{nyzója. 3kai. evporeu,onto pa,ntej avpogra,fesqai( e[kastoj eivj th.n e`autou/ po,lin.

És mindenki elment, hogy összeír{sra jelentkezzék, minden egyes ember a maga v{ros{ba. 4VAne,bh de. kai. VIwsh.f avpo. th/j Galilai,aj evk po,lewj Nazare.q eivj th.n VIoudai,an eivj po,lin Daui.d h[tij kalei/tai Bhqle,em( dia. to. ei=nai auvto.n evx oi;kou kai. patria/j Daui,d(

Felment pedig József is Galile{ból, N{z{ret v{ros{ból Júde{ba, D{vid v{ros{ba, amit

Betlehemnek hívnak, mert D{vid h{z{ból és nemzetségéből való volt ő, 5avpogra,yasqai su.n Maria.m th/| evmnhsteume,nh| auvtw/|( ou;sh| evgku,w|.

hogy összeír{sra jelentkezzék M{ri{val, aki el volt jegyezve vele, s aki {ldott {llapotban

volt. 6evge,neto de. evn tw/| ei=nai auvtou.j evkei/ evplh,sqhsan ai h`me,rai tou/ tekei/n auvth,n(

Történt pedig, hogy amikor ott voltak, beteltek a napok, hogy szüljön, 7kai. e;teken to.n uio.n auvth/j to.n prwto,tokon( kai. evsparga,nwsen auvto.n kai. avne,klinen auvto.n evn fa,tnh|(

dio,ti ouvk h=n auvtoi/j to,poj evn tw/| katalu,mati.

és megszülte elsőszülött fi{t, és bepóly{lta őt, és j{szolba fektette őt, mert nem volt nekik

hely a sz{ll{son. 8Kai. poime,nej h=san evn th/| cw,ra| th/| auvth/| avgraulou/ntej kai. fula,ssontej fulaka.j th/j nukto.j evpi. th.n

poi,mnhn auvtw/n.

És p{sztorok voltak azon a vidéken a szabad ég alatt és éjszakai őrszolg{latot végeztek a

ny{juk közelében. 9kai. a;ggeloj kuri,ou evpe,sth auvtoi/j kai. do,xa kuri,ou perie,lamyen auvtou,j( kai. evfobh,qhsan fo,bon

me,gan.

És az Úr angyala eléjük {llt, és az Úr dicsősége teljesen körülragyogta őket, és megijedtek

nagy félelemmel. 10kai. ei=pen auvtoi/j o a;ggeloj( Mh. fobei/sqe( ivdou. ga.r euvaggeli,zomai umi/n cara.n mega,lhn h[tij e;stai panti. tw/| law/|(

És mondta nekik az angyal: „Ne féljetek tov{bb, íme ugyanis jó hírt hirdetek nektek, nagy

örömöt, ami minden népnek lesz: 11o[ti evte,cqh umi/n sh,meron swth.r o[j evstin Cristo.j ku,rioj evn po,lei Daui,d.

Megv{ltó született ma nektek, aki az Úr Krisztus D{vid v{ros{ban.” 12kai. tou/to umi/n to. shmei/on( eurh,sete bre,foj evsparganwme,non kai. kei,menon evn fa,tnh|.

És ez nektek a jel: egy kisdedet fogtok tal{lni bepóly{lva és j{szolba fektetve. 13kai. evxai,fnhj evge,neto su.n tw/| avgge,lw| plh/qoj stratia/j ouvrani,ou aivnou,ntwn to.n qeo.n kai. lego,ntwn(

És hirtelen történt, hogy az angyallal a mennyei sereg sokas{ga dicsőítette az Istent

mondv{n: 14Do,xa evn uyi,stoij qew/| kai. evpi. gh/j eivrh,nh evn avnqrw,poij euvdoki,aj.

„Dicsőség a magass{gokban Istennek, és a földön béke a jóakaratú embereknek.”

1.1.2. Legfontosabb magyar fordít{sok

Nova Vulgata

Szent Istv{n T{rsulati Biblia

Jeromos fordít{s

Békés-Dalos Újszövetségi Szentír{s

K{roli G{sp{r revide{lt fordít{sa

Simon Tam{s L{szló O.S.B. Újszövetség-fordít{sa

1Factum est autem, in diebus il lis exiit edictum a Caesare Au gusto, ut describeretur universus

orbis. 1Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz cs{sz{r rendeletet adott ki, hogy az egész

földkerekséget írj{k össze. 1Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz cs{sz{rtól, hogy írassék

össze az egész földkerekség. 1Abban az időben Augusztus cs{sz{r rendeletet bocs{tott ki, hogy sz{ml{lj{k össze az egész

földkerekséget. 1És lőn azokban a napokban, Augusztus cs{sz{rtól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész

föld összeirattassék. 1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztus cs{sz{r rendeletet adott ki: tartsanak

népsz{ml{l{st az egész birodalomban.

2Haec descriptio prima facta est praeside Syriae Quirino. 2Ez az első összeír{s Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. 2Ez az első összeír{s akkor történt, ami-kor Szíri{t Kvirínusz korm{nyozta. 2Ez az első népsz{ml{l{s Kvirínusznak, Szíria helytartój{nak idejében történt. 2Ez az összeír{s először akkor történt, mikor Siri{ban Czirénius volt a helytartó. 2Ez az első népsz{ml{l{st akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt.

3Et ibant omnes, ut profiterentur, singuli in suam civitatem. 3Mindenki elment a maga v{ros{ba, hogy összeírj{k. 3El is ment mindenki, hogy összeírj{k, mindenki a maga v{ros{ba. 3Elment mindenki a saj{t v{ros{ba, hogy följegyeztesse mag{t. 3Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga v{ros{ba. 3Elment teh{t mindenki a maga v{ros{ba, hogy összeírj{k.

4Ascendit autem et Ioseph a Galilaea de civitate Nazareth in Iudaeam in civitatem David, quae

vocatur Bethlehem, eo quod esset de domo et familia David,

4József is fölment Galilea N{z{ret nevű v{ros{ból Júde{ba, D{vid v{ros{ba, Betlehembe, mert

D{vid h{z{ból és nemzetségéből sz{rmazott, 4Fölment teh{t József is Galile{ból, N{z{ret v{ros{ból Júde{ba, D{vid v{ros{ba, amelyet

Betlehemnek hívnak, mert D{vid h{z{ból és nemzetségéből való volt, 4József D{vid h{z{ból és nemzetségéből sz{rmazott. Elment teh{t Galilea N{z{ret nevű

v{ros{ból D{vid v{ros{ba, a júdeai Betlehembe, 4Felméne pedig József is Galile{ból, N{z{ret v{ros{ból Júde{ba,a D{vid v{ros{ba, mely

Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a D{vid h{z{ból és h{znépe közül való volt; 4József is elment a galileai N{z{retből Júde{ba, D{vid v{ros{ba, melyet Betlehemnek neveznek

– ugyanis D{vid h{z{ból és nemzetségéből való volt -,

5ut profiteretur cum Maria desponsata sibi, uxore praegnante. 5hogy összeírj{k jegyesével, M{ri{val együtt, aki {ldott {llapotban volt. 5hogy összeír-j{k M{ri{val, eljegyzett feleségével, aki {ldott {llapotban volt. 5hogy följegyeztesse mag{t M{ri{val, feleségével együtt, aki {ldott {llapotban volt. 5Hogy beirattassék M{ri{val, a ki néki jegyeztetett feleségül, és v{randós vala. 5hogy összeírj{k jegyesével, M{ri{val együtt, aki gyermeket v{rt.

6Factum est autem, cum essent ibi, impleti sunt dies, ut pareret, 6Ott-tartózkod{suk alatt elérkezett a szülés ideje. 6Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, 6Miközben ott tartózkodtak, elérkezett M{ria szülésének napja. 6És lőn, hogy mikor ott val{nak, betelének az ő szülésének napjai. 6Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

7et peperit filium suum primogenitum; et pannis eum involvit et reclinavit eum in praesepio,

quia non erat eis locus in deversorio. 7M{ria megszülte elsőszülött fi{t, bepóly{lta és j{szolba fektette, mert nem jutott nekik hely a

sz{ll{son. 7és megszülte elsőszülött fi{t. Póly{ba takarta és j{szolba fektette, mert nem kaptak helyet a

sz{ll{son. 7Megszülte elsőszülött fi{t, póly{ba takarta és j{szolba fektette, mert nem kaptak helyet a

sz{ll{son. 7És szülé az ő elsőszülött fi{t; és bepóly{l{ őt, és helyhezteté őt a j{szolba, mivelhogy nem vala

nékik helyök a vendégfogadó h{zn{l. 7és megszülte elsőszülött fi{t. Bepóly{lta, és a j{szolba fektette, mivel a sz{ll{son nem volt

sz{mukra hely.

8Et pastores erant in regione eadem vigilantes et custodientes vigilias noctis supra gregem

suum. 8P{sztorok tany{ztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték ny{jukat. 8Azon a vidéken p{sztorok tany{ztak, és őrizték ny{jukat az éjszak{ban. 8Azon a vidéken p{sztorok tany{ztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a ny{jukat. 8Val{nak pedig p{sztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tany{ztak és vigy{ztak éjszak{n

az ő 8P{sztorok tany{ztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a ny{juk mellett.

9Et angelus Domini stetit iuxta illos, et claritas Domini circumfulsit illos, et timuerunt timore

magno. 9Egyszerre csak ott {llt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon

megijedtek. 9Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket.

Nagy félelem vett erőt rajtuk. 9Egyszerre csak ott {llt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. 9És ímé az Úrnak angyala hozz{jok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy

félelemmel megfélemlének. 9Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt

rajtuk.

10Et dixit illis angelus: “ Nolite timere; ecce enim evangelizo vobis gaudium magnum, quod

erit omni populo, 10De az angyal így szólt hozz{juk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz

majd az egész népnek. 10Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része

lesz az egész népnek. 10Nagyon megijedtek. De az angyal b{torította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek

és az egész népnek: 10És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész

népnek öröme lészen: 10Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, mai az

egész nép öröme lesz.

11quia natus est vobis hodie Salvator, qui est Christus Dominus, in civitate David. 11Ma megszületett a Megv{ltó nektek, Krisztus, az Úr, D{vid v{ros{ban. 11Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, D{vid v{ros{ban. 11ma született az Üdvözítő D{vid v{ros{ban. Ő a Messi{s és az Úr. 11Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a D{vid v{ros{ban. 11Ma Üdvözítő született néktek D{vid v{ros{ban: az Úr Krisztus.

12Et hoc vobis signum: invenietis infantem pannis involutum et positum in praesepio ”. 12Ez lesz a jel: Tal{ltok egy j{szolba fektetett, bepóly{lt gyermeket.” 12Ez lesz a jel sz{motokra: tal{lni fogtok egy kisdedet póly{ba takarva és j{szolba fektetve. 12Ez a jele: kisdedet tal{ltok póly{ba takarva és j{szolba fektetve.” 12Ez pedig néktek a jele: tal{ltok egy kis gyermeket bepóly{lva feküdni a j{szolban. 12Ez lesz sz{motokra a jel: tal{ltok egy kisgyermeket, aki bepóly{lva fekszik a j{szolban.”

13Et subito facta est cum angelo multitudo militiae caelestis laudantium Deum et dicentium: 13Hirtelen mennyei seregek sokas{ga vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a

szavakkal:

« 13Ekkor azonnal mennyei sereg sokas{ga vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: 13Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: 13És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokas{ga, a kik az Istent dícsérik és

ezt mondj{k vala:

13Hirtelen mennyei seregek sokas{ga jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent:

14 “ Gloria in altissimis Deo, et super terram pax in hominibus bonae voluntatis ” 14„Dicsőség a magass{gban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” 14 »Dicsőség a magass{gban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!« 14„Dicsőség a magass{gban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” 14Dicsőség a magass{gos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó

akarat! 14”Dicsőség a magass{gban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”

1.1.3. Szöveg behat{rol{sa Az epizód a Luk{cs-evangéliumban a gyermekségtörténet keretén belül tal{lható: miut{n

az evangélista besz{molt Keresztelő J{nos születéséről (Lk 1,57-80), Jézus születését írja le

elhelyezve annak időpontj{t a vil{gtörténelemben, illetve bemutatva az angyalok, és a

p{sztorok reakciój{t e jelentős esemény kapcs{n (Lk 2,1-20).

1.1.4. Kontextu{lis – k{noni elemzés P{rhuzamok Luk{cs evangélium{n belül

1,12 “Amikor Zakari{s megl{tta, zavarba jött, és elfogta a félelem.”

1,14 “Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.”

1,27 “egy szűzhöz, aki egy D{vid h{z{ból való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és M{ri{nak

hívt{k.”

1,57 “Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült.”

3,22 “és a Szentlélek galamb alakj{ban lesz{llt r{. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én

szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

9,20 “Most hozz{juk fordult: „H{t ti?” Péter v{laszolt: „Az Isten Fölkentje vagy.”

10,21 “Abban az ór{ban Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a

szavakkal: „Dicsőítelek, Aty{m, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,

és kinyilv{nítottad a kicsinyeknek. Igen, Aty{m, így tetszett neked.”

19,38 “Áldott az Úr nevében érkező kir{ly! – ki{ltozt{k. Békesség a mennyben és dicsőség a

magass{gban!”

24,4 “Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, m{r két férfi jelent meg mellettük ragyogó

ruh{ban.”

Szinoptikus és j{nosi p{rhuzamok

Mt 1,18-25 “Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, M{ria, Józsefnek a jegyese, még

mielőtt egybekeltek volna, úgy tal{ltatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József

igaz ember volt, nem akarta a nyilv{noss{g előtt megszégyeníteni, ezért úgy hat{rozott, hogy

titokban bocs{tja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki {lm{ban az Úr angyala, és így szólt

hozz{: „József, D{vid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet M{ri{t, hiszen a benne fogant

élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét

bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szav{val mondott:

Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emm{nuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre

fölébredt {lm{ból és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Mag{hoz vette feleségét, de

nem ismerte meg, míg vil{gra nem hozta fi{t, akinek a Jézus nevet adta.”

Mt 2,10 “A csillagot megpillantva nagyon megörültek.”

Mt 26,53 “Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Aty{mat, s nem küldene tizenkét légió

angyaln{l is többet?”

Mk 2,10 “Tudj{tok h{t meg, hogy az Emberfi{nak van hatalma a földön a bűnök

megbocs{t{s{ra!”

Jn 4,42 “Meg is mondt{k az asszonynak: „Most m{r nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk

is hallottuk, és most m{r tudjuk, hogy valóban ő a vil{g Üdvözítője.”

Jn 7,42 “Az Ír{s szerint D{vid csal{dj{ból s Betlehem v{ros{ból kell a Messi{snak jönnie.”

K{noni elemzés (p{rhuzamok a Szentír{s m{s könyveiben)

Ter 25,24 “Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében.”

Kiv 24,16 “és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A

hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez.”

1S{m 10,1 “Erre S{muel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta:

„Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki

környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze

fejedelmévé”

1S{m 16,1-13 “Az Úr így szólt S{muelhez: „Meddig akarsz még Saul miatt b{nkódni, amikor

elvetettem, hogy ne uralkodjék tov{bb Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra.

Menj el Iz{jhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki kir{lyt.” „Hogy mehetnék – felelte

S{muel –, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl.” Az Úr azonban ezt mondta: „Vigyél magaddal

egy üszőt, és mondd: Azért jöttem, hogy {ldozatot mutassak be az Úrnak. Azt{n hívd meg

Iz{jt az {ldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit

majd megnevezek.” S{muel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a

v{ros vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: „Jót jelent jöveteled, l{tóember?” „Igen,

jót – v{laszolta –, {ldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, s gyertek el az {ldozatra.”

Azt{n megtisztította Iz{jt és fiait, és meghívta őket az {ldozatra. Amikor megérkeztek, s

megl{tta Eliabot, azt gondolta: „Nos, itt {ll fölkentje az Úr előtt.” Az Úr azonban ezt mondta

S{muelnek: „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt

nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” Akkor Iz{j odaszólította

Abinadabot, és S{muel elé {llította. De ő azt mondta: „Nem őt v{lasztotta ki az Úr.” Most Iz{j

Samm{t {llította elé, de megint azt mondta: „Nem őt v{lasztotta ki az Úr.” Iz{j így bemutatta

S{muelnek hét fi{t, de S{muel így szólt Iz{jhoz: „Ezeket nem v{lasztotta ki az Úr.” Azt{n

S{muel megkérdezte Iz{jt: „Mind itt vannak a fiaid?” „A legkisebb nincs itt – v{laszolta –, a

ny{jat őrzi.” S{muel erre meghagyta Iz{jnak: „Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem

ülünk hozz{ az {ldozati lakom{hoz, amíg itt nincs.” Iz{j elküldött érte. Vörös volt, nyílt

tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: „Rajta, kend föl, mert ő az!” Erre fogta az

olajosszarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte D{vidot az Úr lelke, S{muel

meg útra kelt és elment R{m{ba.”

1Kir 22,19 “De az folytatta: „Halld h{t az Úr szav{t: L{ttam az Urat, a trónj{n ült, az egész

mennyei sereg ott {llt a jobbj{n és a balj{n.”

Tób 5,4 “Tóbi{s elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médi{ba. Kint R{faellel

tal{lkozott, az angyallal: ott {llt előtte *de ő nem tudta, hogy az Isten angyala+.”

Zsolt 51,20 “Jós{godban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzs{lem falait!”

Zsolt 148,2 “Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!”

Iz 9,5 “Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő v{ll{ra kerül az uralom. Így fogj{k

hívni: Csod{latos Tan{csadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.”

Iz 38,7 “Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szav{t”

Iz 57,19 “A h{la gyümölcsét teremtem meg ajk{n. Békesség, békesség a t{vol és közel

levőknek! – mondja az Úr.”

Ez 3,12 “Azt{n elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokas{g zengte: „Áldott

legyen az Úr dicsősége nyugalm{nak helyén!”

D{n 7,10 “Tűzfolyó eredt belőle és folyt tov{bb. Ezerszer ezren szolg{ltak neki, és tízezerszer

tízezren {lltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitott{k a könyveket.”

ApCsel 5,31 “Isten jobbj{ra emelte, fejedelemmé és Megv{ltóv{, hogy megtérítse Izraelt, és

megbocs{ssa bűneit.”

ApCsel 5,37 “Ut{na a népsz{ml{l{s idején a galileai Júd{s {llt elő, és megnyerte mag{nak a

népet. ”

ApCsel 12,7 “Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény {rasztotta el.

(Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: „Kelj fel gyorsan!” – mondta. Erre a l{ncok

lehulltak a kezéről.”

ApCsel 13,23 “Ígéretéhez híven az ő utódai közül t{masztotta Isten Izraelnek megv{ltóul

Jézust.”

ApCsel 17,7 “Azok a vil{gfelforgatók itt is megjelentek, és J{zon sz{ll{st adott nekik.

Szembesz{llnak a cs{sz{r parancsaival, hangoztatt{k, hogy m{s a kir{ly, Jézus.”

ApCsel 26,13 “délt{jban, kir{ly, napn{l ragyogóbb vil{goss{got l{ttam az úton, körülragyogott

engem is, útit{rsaimat is.”

Ef 6,15 “sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangélium{nak hirdetésére.”

1Jn 4,14 “L{ttuk és tanús{got teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a vil{g Üdvözítőjéül.”

1.1.5. Szószerinti értelmezés Luk{cs diszkréten, finoman, de nagyon vil{gosan fogalmazza meg azt a misztériumot,

hogy Isten Fia emberré lett, lehajolt az emberekhez, hogy megv{ltsa, és elvezesse az örök életre

őket. Isten gyengédsége mindenkihez szól, amit az evangélista azzal is sejtetni kív{n, hogy a

római cs{sz{r és a szíriai helytartó nevét, illetve az egész földkerekség (a Római Birodalom)

népeinek összeír{s{t említve helyezi el Jézus születésének időpontj{t a történelemben. Ez az

isteni gyöngédség hatalmasabb minden emberi hatalomn{l, örömöt és dicsőítést v{lt ki mind a

mennyben, mind a földön. Ezzel akar Luk{cs reményt, b{torít{st és örömöt adni minden kor

emberének!

1.1.6. Kulcsszavak elemzése

evsparga,nwsen (eszp{rg{nószen): ’bepóly{l’ (Lk 2,7./12/)

A kifejezés csak ebben az epizódban jelenik meg az Újszövetségben, ami annak rendkívüli

volt{t érzékelteti: Isten Fia csecsemővé lesz, s hagyja, hogy egy fiatal szűzle{ny bepóly{lja,

j{szolba fektesse őt (Lk 2,7), illetve hogy később az idős Simeon a karjaiba vegye őt (Lk 2,28).

Isten gyengédsége itt mutatkozik meg az egyik legmegrendítőbb módon a Szentír{sban! Az Úr

törékeny gyermekké lesz, hogy mi Isten gyermekei lehessünk a Fiúban (vö. Róm 8,15-17; Gal

4,5-7).

avne,klinen ({neklinen): ’lefekszik, lefektet, fektet, asztal mellé fektet/ültet’ -

katalu,mati (k{t{lüm{ti) ’sz{ll{s’ (Lk 2,7)

A fektetni kifejezésnek van egy olyan jelentése is, ami az étkezéshez, szimbolikusan a

messi{si lakom{hoz kapcsolódik: az asztalhoz való fektetést, ültetést fejezi ki (Mt 8,11; Mt

14,19; Lk 7,36; Lk 12,37; Lk 13,29). A sz{ll{s szó pedig a későbbiekben az utolsó vacsora termét

is jelöli (Mk 14,14; Lk 22,11): a megszületett Megv{ltó nem kap sz{ll{st Betlehemben, viszont a

húsvéti vacsora elkészítéséhez kapnak termet Jeruzs{lemben.

A két említett kifejezés teh{t rejtett módon összekapcsolja Jézus első földi l{tható

epizódj{t: a születését, az egyik utolsó földi l{tható mozzanat{val: az utolsó vacsor{val. A

’Kenyér-h{z{ban’ (a Betlehem név ezt jelenti héberül!) megszületik az Élet Kenyere (vö. Jn

6,48), akit édesanyja j{szolba fektet, s aki majd az utolsó vacsor{n asztalhoz ül tanítv{nyaival,

hogy önmag{t adja eledelül az embereknek!

cara.n mega,lhn (kh{r{n meg{lén): ’nagy öröm’ (Lk 2,10)

A szókapcsolat keretet alkot a Luk{cs-evangéliumban: az angyal nagy örömöt hirdet (Lk

2,10), illetve a tanítv{nyok Jézus mennybemenetele ut{n nagy örömmel térnek vissza

Jeruzs{lembe (Lk 24,52). A nagy öröm forr{sa, amiről az evangélista besz{mol abból adódik,

hogy az Úr Krisztus megszületett, hogy szabadd{ tegyen minket, s hogy a mennybe

elvezessen minden embert!

2. Medit{ció – elmélkedés

2.1.Patrisztikus vonal

2.1.1. Szószerinti fordít{s

Isten Fia, aki testben megszületni készült, szűztől születve megmutatta, hogy a

szüzesség szépsége igen értékes sz{m{ra, s ugyanígy a vil{g legbékésebb

időszak{ban is született, mivel azt tanítja, hogy az emberek keressék a békét, és

kegyesen meg is l{togatja azokat, akik a béke útj{n j{rnak. Nem is képzelhető

nagyobb jele a békének, mint hogy az egész vil{got egyetlen összesz{ml{l{s

fogjon össze. A cs{sz{r, Augustus pedig az Úr születésének idején m{r tizenkét

éve akkora békében uralkodott, hogy az egész vil{gon elültek a h{borúk, s úgy

tűnt, szó szerint teljesül a prófétai jövendölés. És az idők végezetéig az Úr

folyamatosan megfogan N{z{retben, és megszületik Betlehemben, ha b{rki

azok közül, aki hallgatja, fogja az ige lisztjét, az örök kenyér h{z{v{ teszi mag{t

(Betlehem ugyanis azt jelenti: a kenyér h{za). Krisztus nap mint nap megfogan a

Szűz méhében, vagyis a hívő ember lelkében a hit {ltal és megszületik a

keresztség {ltal.

(Beda Venerabilis ford.: Görföl Tibor)

2.2.Tanítóhivatali vonal

2.2.2. P{pai gondolatok II. J{nos P{l p{pa: Redemptoris Custos

7. Amint az evangéliumi szövegekből következik, József atyas{g{nak jogi alapj{t a

M{ri{val való h{zass{ga alkotja. Isten rendelte M{ria hitvest{rs{ul, hogy ez{ltal biztosítsa

Jézus sz{m{ra József atyai oltalm{t. Ezért az isteni kiv{laszt{s és elrendelés – mely Józsefet

atyas{g{ban {llítja legközelebb Krisztushoz, minden kiv{laszt{s és elrendelés célj{hoz (vö.

Róm 8,28 köv.) – a M{ri{val kötött h{zass{gon, vagyis a csal{don keresztül vezet.

Jóllehet az evangélist{k teljesen és vil{gosan kimondj{k, hogy Jézus a Szentlélek

közreműködésével fogantatott és hogy ebben a h{zass{gban a szüzesség megőrződött (vö. Mt

1,18-25; Lk 1,26-34), Józsefet mégis M{ria férjének, M{ri{t pedig József feleségének nevezik

(vö. Mt 1,16.18-20.24; Lk 1,27; 2,5).

Az Egyh{z sz{m{ra, ak{rmilyen jelentős Jézus szűzi fogantat{s{nak megvall{sa, nem kevésbé

fontos, hogy védelmezze József h{zass{g{t M{ri{val, hiszen jogilag ettől a h{zass{gtól függ

József atyas{ga. Így v{lik érthetővé az is, miért sorolj{k fel az evangélist{k a nemzedékeket

József sz{rmaz{si rendje szerint. Szent Ágoston felteszi mag{nak a kérdést: „Miért ne

lehetnének a nemzedékek Józseféi? Tal{n nem volt M{ria hitvese?... Az Ír{s megerősíti az

angyal tekintélye {ltal, hogy igenis hitves volt. Ne félj magadhoz venni feleségedet, M{ri{t, mert a

gyermek, akit hord, a Szentlélektől van – mondta az angyal. És megparancsolta neki, hogy adjon

nevet a gyermeknek, akkor is, ha nem tőle sz{rmazik. Így szól a tov{bbiakban az Ír{s: Fiút fog

szülni, akit Jézusnak nevezz el. Az Ír{s jól tudja, hogy Jézus nem Józseftől sz{rmazik, hiszen

amikor József nyugtalankodott jegyese v{randóss{g{nak eredete miatt, az angyal közölte vele:

a gyermek a Szentlélektől van. Ennek ellenére nem vitatj{k el tőle az atyai tekintélyt, mióta a

parancsot kapta, hogy ő nevezze el a gyermeket. Végül maga Szűz M{ria is, aki nagyon jól

tudja, hogy Krisztust nem a jegyesével való h{zass{gi kapcsolat {ltal foganta, Józsefet Krisztus

atyj{nak nevezi.” (Szt. Ágoston, Sermo 51, 10, 16: PL 38, 342)

M{ria fia Józsefnek is fia az őket egybekötő h{zass{gi kötelék ereje {ltal: „Hűséges

h{zass{guk alapj{n mindketten kiérdemelték, hogy Krisztus szüleinek nevezzük őket, nemcsak

Krisztus édesanyj{t, hanem atyj{t is, és éppen olyan módon, ahogyan ő M{ria hitvese volt –

nem testi, hanem lelki értelemben”. (Szt. Ágoston, De nuptiis et concupiscentia, I, 11, 12: PL 44,

421; vö. De consensu evangelistarum, II, 1, 2: PL 34, 1071; Contra Faustum, III, 2: PL 42, 214)

Ebben a h{zass{gban semmi sem hi{nyzik a h{zass{gkötés alapvető feltételei közül: „Krisztus

szüleinél megvalósult a h{zass{g minden java: utód, h{zass{gi hűség, szentségi jelleg.

Mindannyian jól ismerjük az utódot, aki maga az Úr Jézus, a hűséget, hiszen nem történt

h{zass{gtörés, a szentséget, mert nem történt v{l{s.” (Szt. Ágoston, De nuptiis et

concupiscentia, I, 11, 13: PL 44, 421; vö. Contra Iulianum, V, 12, 46: PL 44, 810)

Mind Szent Ágoston, mind pedig Szent Tam{s, amikor a h{zass{g természetét elemzik,

úgy beszélnek róla, mint a „lelkek oszthatatlan egységéről”, (vö. Szt. Ágoston, Contra

Faustum, XXIII, 8: PL 42, 470f.; De consensu evangelistarum, II, 1, 3: PL 34, 1072; Sermo, 51, 13,

21: PL 38, 344f.; Szt. Tam{s, Summa Theol., III, q. 29, a. 2 in conclus)a „szívek egységéről”,

„egyetértésről”, teh{t olyan összetevőkről beszélnek, amelyek ebben a h{zass{gban példaadó

módon nyilv{nultak meg. Amikor az üdvtörténet döntő pillanat{ban Isten kinyilv{nítja az

emberek ir{nti szeretetét az Ige odaaj{ndékoz{s{n keresztül, éppen M{ria és József h{zass{ga

valósítja meg a teljes „szabads{gban történő h{zass{gi ön{tad{st”, a szeretet elfogad{s{ban és

kinyilv{nít{s{ban. (vö. P{rbeszéd 1980. janu{r 9., 16. febru{r 20.: Insegnamenti, III/I (1980), pp.

88-92; 148-152; 428-431) „Ebben a nagy v{llalkoz{sban, hogy minden dolgot megújítsunk

Krisztusban, új valós{gg{ v{lik a hasonlóképpen megtisztult és megújult h{zass{g, az

Újszövetség szentsége. Így – amint az Ószövetség kezdetén is – egy h{zasp{r {ll az

Újszövetség küszöbén. Amíg azonban Ád{m és Éva h{zass{ga a bűn forr{s{v{ v{lt, amely

el{rasztotta a földet; M{ria és József h{zass{ga azt a csúcspontot jelenti, ahonnan a szentség

szét{rad az egész vil{gra. Üdvösségünk szerzője ezzel a szűzi és szent szövetséggel indította el

megmentésünk művét, hogy nyilv{nvaló legyen mindenható akarata: tisztuljon és szentelődjék

meg a csal{d, a szeretet szentélye és az élet bölcsője.” (VI. P{l, P{rbeszéd a „Equipes Notre-

Dame” mozgalommal (1970. m{jus 4.), n. 7: AAS 62 (1970), p. 431. Similar praise of the Family

of Nazareth as a perfect example of domestic life can be found, for example, in XIII. Leó,

Apostoli levele Neminem fugit (June 14, 1892); Leonis XIII PM. Acta, XII (1892), p. 149f.;

Benedict XV, Motu Proprio Bonum sane (1920. július 25.): AAS 12 (1920), pp. 313- 317)

Mennyi tanít{st vezethetünk le ebből a mai csal{d sz{m{ra! Mivel a „h{zass{g lényegét és

feladatait végső soron a szeretet hat{rozza meg”, „ezért a csal{d hivat{sa és küldetése, hogy

őrizze, tanúsítsa és {rassza a szeretetet, mint élő visszatükröződése és valós{gos részese annak a

jós{gnak, amellyel Isten szereti az embereket, Krisztus Urunk pedig Egyh{z{t, az ő jegyesét”.

(Apostoli buzdít{s Familiaris Consortio (1981. november 22.), 17: AAS 74 (1982), p. 100) Ezért a

Szent Csal{d, vagyis az első „csal{degyh{z” (ugyanott, 49: idézet helye, p. 140; vö. II. Vatik{ni

zsinat, Dogmatikus konstitúció az Egyh{zról, Lumen Gentium, 11; Dekrétum a vil{gi

hívekapostolkod{s{ról, Apostolicam Actuositatem 11) életének kell tükröződnie minden

keresztény csal{dban. „Isten titokzatos rendelése szerint ugyanis sok éven {t benne élt elrejtve

az Isten Fia. A Szent Csal{d ennek következtében őskép és minta valamennyi keresztény

csal{d sz{m{ra”. (Apostoli buzdít{s Familiaris Consortio (1981. november 22.), 85: idézet

helye, pp. 189f.)

10. Szent József „az Istenben öröktől fogva elrejtett misztérium” letéteményese, és amikor

elérkezett „az idők teljessége”, a misztérium az ő és M{ria szeme előtt kezdett beteljesedni a

betlehemi éjszak{n. József M{ri{val együtt az Isten Fia vil{gra jöttének kivételes tanúja. Luk{cs ezt

írja: „Ott tartózkod{suk alatt elérkezett a szülés ideje. M{ria megszülte elsőszülött fi{t, bepóly{lta és

j{szolba fektette, mert nem jutott neki hely a sz{ll{son” (Lk 2,6-7).

József szemtanúja volt ennek a születésnek, amely emberileg megal{zó külső körülmények

között történt és ezzel első meghirdetése annak a „kiüresítésnek” (vö. Fil 2,5-8), amelyet

Krisztus a bűnök bocs{nat{ért önként v{llal mag{ra. József ugyanígy tanúja volt a p{sztorok

im{d{s{nak, akik, mivel az angyal közölte velük a nagy örömhírt (vö. Lk 2,15-16), r{tal{ltak

Jézus születésének helyére. Később pedig tanúja volt a napkeleti bölcsek hódolat{nak (vö. Mt 2,11).

II. J{nos P{l p{pa: Redemptoris Mater

16. A „hit engedelmességének” útj{n M{ria később m{s szavakat is hallott, melyek a

jeruzs{lemi templomban hangzottak el Simeon ajk{ról. Krisztus születése ut{n a negyvenedik

napon, amikor M{ria és József a mózesi törvény előír{sa szerint a gyermeket „felvitték

Jeruzs{lembe, hogy bemutass{k” az Úrnak. (Lk 2,22) Jézus születése a legnagyobb

szegénységben történt. Luk{cs elbeszéléséből tudjuk, hogy amikor a római hatalom elrendelte

az egész földkerekség összeír{s{t, M{ria Józseffel felment Betlehembe, és mert „nem volt hely

a sz{ll{son”, ist{llóban szülte meg fi{t, és „j{szolba fektette”. (Lk 2,7)

Az az igaz és istenfélő férfiú, akit Simeonnak hívtak, M{ria „hitbeli zar{ndokútj{nak”

kezdeténél jelent meg. Az ő szavai, a Szentlélektől sugalmazva, megerősítették a hírülad{s

igazs{g{t. (Vö. Lk 2,25-32) Azt olvassuk, hogy „karjaiba vette” a gyermeket, kinek „a Jézus

nevet adt{k”, (Lk 2,21)az angyal parancsa szerint. Simeon beszéde megfelelt e név

jelentésének, ami ugyanazt jelenti, mint Megv{ltó: „Isten az üdvösség”. Simeon Istenhez

fordulva így szólt: „l{tta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél,

vil{goss{gul a pog{nyok megvil{gít{s{ra és dicsőségül népednek, Izraelnek”. (Lk 2,30-32)

Egyúttal M{ri{hoz is szólt Simeon ezekkel a szavakkal: „Ez sokak roml{s{ra és sokak

fölt{mad{s{ra lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak”; és hozz{tette: „a te lelkedet is

tőr j{rja {t – hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai”. (Lk 2,34-35) Simeon szavai új

megvil{gít{sba helyezik a hírad{st, melyet M{ria az angyaltól hallott: Jézus a megv{ltó, ő lesz

a vil{goss{g, mely az embereket megvil{gosítja. Ez – bizonyos értelemben – nem ugyanaz,

amit a kar{csonyi éjszaka kinyilatkoztatott, amikor a p{sztorok az ist{llóba jöttek? (Lk 2,8-20)

Nem ugyanezt jelenti még hangsúlyosabban a napkeleti bölcsek tanús{ga? (Vö. Mt 2,1-12) De

M{ria fia m{r életének kezdetén – és véle együtt anyja is – megtapasztalja Simeon m{sik

kijelentésének igazs{g{t: „jel lesz, amelynek ellene mondanak”. (Lk 2,34) Simeonnak ezen

szavai úgy tűnnek fel, mint egy m{sodik hírad{s M{ria részére: megmutatj{k a konkrét

történelmi keretet, amelyben fi{nak, értetlenségben és f{jdalomban, teljesítenie kell küldetését.

Ez a hírad{s egyrészt megerősíti M{ria hitét az isteni ígéretek teljesülésében, m{srészt

kinyilatkoztatja azt is, hogy hitének engedelmességében a szenvedő Megv{ltó mellett

szenvedésben tölti majd életét és anyas{ga komor és f{jdalmas lesz. És valóban, m{r a bölcsek

l{togat{sa ut{n, az ő hódolatuk ut{n („térdre borulva hódoltak neki”), miut{n {tadt{k

aj{ndékaikat, (Vö. Mt 2,11) M{ri{nak fi{val együtt, József gondoskodó oltalma alatt,

Egyiptomba kellett menekülnie, „mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni”. (Vö. Mt

2,13) És Heródes hal{l{ig Egyiptomban kellett maradniok. (Vö. Mt 2,25).

II. J{nos P{l p{pa: Evangelium Vitae

1. Az élet Evangéliuma teljesen {thatja Jézus üzenetét. Az Egyh{z minden {ldott nap

szeretettel hallgatja és b{tor hűséggel örömhírként hirdeti minden kor és minden kultúra

emberének.

Amikor elkezdődött az emberek megv{lt{sa, egy gyermek születését hirdetik mint

nagyon örvendetes dolgot: „Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, ami az egész népé lesz, mert

ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, D{vid v{ros{ban”. (Lk 2,10–11)

Ennek a „nagy örömnek” a Megv{ltó születése az oka, de Krisztus születése napj{n fölt{rul

minden ember születésének teljes értelme is; s úgy tűnik, ez a messi{si öröm alapja és

beteljesedése annak az örömnek, amit minden ember születése kiv{lt. (Vö. Jn 16,21)

Amikor Jézus megv{ltó küldetésének magv{t megnevezte, így szólt: „Én azért jöttem,

hogy életük legyen és bőségesen legyen”. (Jn 10,10) Valój{ban arról az „új” és „örök” életről

beszél, ami az Aty{val való közösségben {ll, s amelyre ezek ut{n mindenki a Fiúban a

Megszentelő Lélek {ltal kapja a meghív{st. Az emberi életnek minden perce és eleme éppen

ebben az „életben” nyeri el teljes jelentését.

33. Mag{ban Jézus életében kezdettől a végéig jelen van az emberi élet törékenységének

megtapasztal{sa és értéke igenlésének saj{tos „dialektik{ja”. A törékenység jellemzi ugyanis

Jézus életét születésétől kezdve. Kétségtelenül az igazak, akik csatlakoznak M{ria készséges és

örömteli „igen”- jéhez, (Vö. Lk 1,38) befogadj{k Őt. De mindj{rt a születése ut{n ott van egy

ellenséges vil{g elutasít{sa, és keresi a Gyermeket, hogy megölje őt, (Mt 2,13) vagy közömbösen

és figyelmetlenül {ll e vil{gba lépett élet misztériuma előtt: „Nem volt sz{mukra hely a

sz{ll{son”. (Lk 2,7) Éppen a fenyegetések és bizonytalans{gok, és Isten aj{ndék{nak a hatalma

közti kontraszttól ragyog föl nagyobb erővel a dicsőség, mely a n{z{reti h{zból és a betlehemi

j{szolból fakad: ez a születő élet az egész emberiség üdvössége. (Vö. Lk 2,11)

Az élet ellentmond{sait és veszedelmeit Jézus teljesen elfogadta: „jóllehet gazdag volt,

miattatok szegény lett, hogy szegénysége {ltal meggazdagodjatok”. (2Kor 8,9) A szegénység,

amiről Szent P{l beszél, nem csup{n az isteni kiv{lts{gok letételében {ll, hanem az emberi élet

legszerényebb és legtörékenyebb {llapot{nak megoszt{s{ban is. (Vö. Fil 2,6–7) Jézus ezt a

szegénységet éli végig az életén egészen a kereszthal{lig: „megal{zta mag{t engedelmesen

mindhal{lig, mégpedig a kereszthal{lig. Ezért Isten is fölmagasztalta Őt és olyan nevet adott

neki, mely fölötte van minden névnek.” (Fil 2,8–9) Jézus éppen a hal{l{ban nyilatkoztatta ki az élet

egész nagys{g{t és értékét, amennyiben ön{tad{sa a kereszten v{lik az új élet forr{s{v{ az összes

emberek sz{m{ra. (Vö. Jn 12,32) Ezen az ellentmond{sok közötti zar{ndokúton és mag{nak az

élet elvesztésében Jézust az a biztons{g vezeti, hogy élete az Atya kezében van. Ezért

mondhatja neki a kereszten: „Aty{m, a kezedbe aj{nlom lelkemet”,( Lk 23,46) azaz az életemet.

Valóban nagy az emberi élet értéke, ha Isten Fia mag{ra vette és azz{ a hellyé tette,ahol az

egész emberi nem üdvössége megvalósul!

XVI. Benedek p{pa: Porta Fidei

13. Ebben az évben döntő lesz felidéznünk hitünk történelmét, melyben megmutatkoznak

az életszentség és a bűn közötti szakadék kifürkészhetetlen mélységei. Míg az életszentségben

l{thatóv{ v{lnak azok a kincsek, amelyekkel férfiak és nők életük tanús{gtételével

hozz{j{rultak a közösség növekedéséhez és fejlődéséhez, a bűnnek folyamatos és őszinte

megtérésre kell késztetnie mindenkit, hogy megtapasztalhass{k a mindenkihez közeledő

Mennyei Atya irgalm{t.

Ez idő alatt tekintetünket Jézus Krisztusra, „ a hit szerzőjére és beteljesítőjére “ szegezzük

(Zsid 12,2): benne tal{l beteljesedést az emberi szív minden v{gyakoz{sa és szorong{sa. A

szeretet öröme, a szenvedés és f{jdalom dr{m{j{ra adott v{lasz, a kapott b{nt{sokkal

szembeni megbocs{t{s hatalma és az élet győzelme a hal{l üressége felett: mindez az Ő

megtestesülésének misztérium{ban tal{lja meg beteljesülését; emberré v{l{s{ban, abban, hogy

osztozik emberi gyöngeségünkben, hogy {talakítsa azt fölt{mad{s{nak erejével. Ő, aki

meghalt és fölt{madott a mi üdvösségünkért, vil{gítja meg teljesen hitünk péld{it (a

szenteket), akik meghat{rozt{k üdvösségünk kétezer évét.

M{ria hittel fogadta az Angyal szav{t és odaadó engedelmességgel hitt az üzenetnek,

hogy Isten anyj{v{ lesz (vö. Lk 1,38). Erzsébetet l{togatva magasztaló énekkel dicsőítette a

Magass{gbelit csod{iért, amelyeket azokban művel, akik benne bíznak (vö. Lk 1,46-55).

Szüzességét megőrizve örömmel és megindults{ggal hozta vil{gra egyetlen Fi{t (vö. Lk 2,6-7).

Jegyesében, Józsefben bízva menekült Jézussal Egyiptomba, hogy mentse Heródes üldözése

elől (vö. Mt 2,13-15). Ugyanezzel a hittel követte az Urat, amikor az prédik{lt, s vele maradt a

Golgot{n is (vö. Jn 19,25-27). M{ria hittel ízlelte Jézus felt{mad{s{nak gyümölcseit, s mindent

megőrizve szívében (vö. Lk 2,19.51) {tadta a Tizenkettőnek, akik ott voltak vele együtt a

Cön{kulumban, hogy megkapj{k a Szentlelket (vö. ApCsel 1,14; 2,1-4).

Az apostolok hittel hagytak el mindent, hogy kövessék a Mestert (vö. Mk 10,28). Hittek

szav{nak, amellyel meghirdette Isten jelenlévő Orsz{g{t és az Ő személyében való

beteljesedését (vö.Lk 11,20). Életközösségben voltak Jézussal, aki tanította őket, és új

életszab{lyt adott nekik, melyről hal{la ut{n megismerhették, hogy kik az Ő tanítv{nyai (vö.

Jn 13,34-35). Hittel mentek el az egész vil{gra, engedelmeskedve a parancsnak, hogy minden

teremtménynek hirdessék az evangéliumot (vö. Mk 16,15) és mindeneknek félelem nélkül

hirdették a felt{mad{s örömhírét, melynek hiteles tanúi voltak.

A hitben képezték a tanítv{nyok az Apostolok körül az első közösséget az apostoli

tanít{sban, az im{ban, az Eucharisztia ünneplésében, és közösnek tekintve javaikat,

enyhítették testvéreik ínségét (vö. ApCsel 2,42-47).

A vértanúk hittel adt{k oda életüket, hogy tanúskodjanak az evangélium igaz volt{ról,

mely {talakította és képessé tette őket arra, hogy üldözőiknek is megbocs{tva eljussanak a

szeretet legnagyobb fok{ra.

Férfiak és nők mindenüket elhagyva hittel szentelték életüket Krisztusnak, hogy

egyszerűségben, evangéliumi engedelmességben, szegénységben és szűzi tisztas{gban éljenek,

és konkrét jelei legyenek az Úrra való v{rakoz{snak, aki nem késlekedik eljövetelével.

Sz{mtalan keresztény a hit erejével tevékenykedett az igazs{goss{gért, azért, hogy az Úr

szavait érvényre juttass{k, aki azt mondta, hogy azért jött, hogy szabadul{st hirdessen a

foglyoknak, és meghirdesse az Úr kedves esztendejét mindenkinek (vö. Lk 4,18-19).

Évsz{zadokon {t, a legkülönbözőbb korú férfiak és nők – akiknek neve föl van írva az Élet

Könyvébe (vö. Jel 7,9; 13,8) –, vallott{k az Úr Jézus követésének szépségét, b{rhov{ is szólította

őket, hogy tegyenek tanús{got kereszténységükről: csal{dban, munkahelyen, közéletben, a

karizm{k és szolg{latok gyakorl{s{val, amelyekre meghív{st kaptak.

Mi is hitben élünk: a saj{t életünkben és történelmünkben jelenlévő Urunk, Jézus eleven

megismerésében.

2.3.Liturgikus vonal

2.3.1. Evangéliumi szakasz kapcsolód{si pontjai a szentmise

szertart{s{nak szövegeivel

A mai evangélium (Lk 2,1-14) Krisztus születésének hírül ad{s{t beszéli el. A p{sztorokat

az Úr dicsősége ragyogja be, és az Úr angyala adja tudtukra Jézus születésének örömhírét. A

luk{csi szövegben olvashatjuk a "dicsőség a magass{gban" kezdetű szöveget mely a

szentmisében tov{bbi kiegészítésekkel ell{tva {llandó helyet kapott. A két v{lasztható kezdő

ének közül az elsőben hallhatjuk "Fam vagy, ma adtam neked életet" (Zsolt 2,7). Ez kapcsolódik

az evangéliumhoz, mely a Megv{ltó születését hirdeti. Az angyali énekben hallhatjuk,

"békesség a földön a jóakaratú embereknek". Ehhez kapcsolható a két v{lasztható kezdő ének

közül a m{sodik: "ma sz{llott közénk a mennyből az igazi békesség".

A kezdő könyörgés szavai ("Istenünk, te az igaz vil{goss{g felragyog{s{val tetted fényessé

ezt a legszentebb éjszak{t") kapcsolódnak az evangélium leír{s{hoz, miszerint az Úr dicsősége

beragyogta a p{sztorokat. A fényszimbolika ismerhető fel a kezdő könyörgés későbbi soraiban

is: "Kérünk, hogy akik Fiad megtestesülésének tündöklő titk{t megismertük a földön, az ő

örömeit is elnyerjük a Mennyben." Megjelenik itt az öröm kifejezése is, ahogyan az

evangéliumban is hallhatjuk, nagy öröm lesz az egész népnek Jézus születése.

Az olvasm{nyban (Iz 9,1-3.5-6) szintén megtal{lhatjuk az Istenhez kapcsolódó fény

szimbolik{t: "A nép, amely sötétségben j{r, nagy fényességet l{t". Olvashatjuk itt is, hogy az

Úr nagy ujjong{ssal és kitörő örömmel tölti el népét. A gyermek születése is olvasható az

izaj{si próféci{ban: "fiú adatik nekünk", akit többek között erős Istennek és a Béke

Fejedelmének fognak nevezni. Ez szintén kapcsolódik a békét hirdető angyali énekhez, melyet

az evangéliumban hallhatunk. A v{laszos zsolt{r (Zsolt 95,1-2a.2b-3.11-12.13) v{lasza szintén a

Luk{cs evangélium{ból hallható (Lk 2,11): "ma született a Megv{ltónk, az Úr Jézus Krisztus".

Az evangéliumhoz kapcsolható tov{bb{ az ég és a föld ujjong{sra biztat{sa, és az Úr

dicsőségének hirdetésére való felhív{s. A szentlecke (Tit 2.11-14) főképp a "Jézus Krisztusnak

dicsőséges eljövetelét" kifejezésben kapcsolható az evangéliumhoz. Az alleluja vers (Lk 2,10-11)

elővételezi az angyali örömhírt az evangéliumból: "Nagy örömet hirdetek nektek: üdvözítő

született ma nekünk, a Messi{s, a mi Urunk."

Az egyetemes könyörgésekben sz{mos utal{s tal{lható kar{csony ünnepére és az

evangéliumra is. Említésre kerül a betlehemi csillag fénysugara, Jézus Krisztus emberré v{l{sa

és a béke kérése az emberek szívébe.

A kar{csonyi első pref{ció ("Krisztus a fény") a mai evangélium kifejezését haszn{lja amikor

azt mondja, "Az Ige megtestesül ésének titka {ltal (a te) dicsőséged új fénye ragyogott fel

nekünk". A kar{csonyi harmadik pref{ció ("Titokzatos csere valósul meg az ige

megtestesülésében") szintén hasonló gondolatmenet olvasható: "A mai napon felragyogott

benne megv{lt{sunk fénye: az örök Ige gyarló emberségünket mag{ra vette, és ezzel a halandó

emberre fogyhatatlan dicsőség sz{rmazott".

Az {ldoz{s ut{ni könyörgés pedig ismét hangsúlyozza az ünnep középpontj{t: megv{ltónk

születését.

2.4.Pedagógiai vonal leír{sa:

2.4.1. Tantörténetek „Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fi{t. Póly{ba takarta és j{szolba

fektette, mert nem kaptak helyet a sz{ll{son.” (Lk 2,6-7)

Misa egy melegszívű kisfiú

Közeledett a kar{csonyeste. Árv{ink életükben először hallott{k a

kar{csonyi történetet! Elmeséltük nekik, hogy József és M{ria elment

Betlehembe, de m{r nem volt hely sz{mukra a fogadókban. Azt{n

hogyan született meg Jézus egy ist{llóban, és hogy fektették szülei

egy j{szolba. Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet

visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére

csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk.

Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk h{rom kis darab kartonpapírt,

amiből egyszerű j{szolt készíthettek. Kaptak egy kis s{rga szalvétadarabot is, amit azut{n az

útmutat{sunk szerint vékony csíkokra téptek, és szalmaként a j{szolba tették.

Vil{gosbarna filcből babform{kat v{gtunk ki, egy régi h{lóingből pedig négyszögű flanell

darabokat, hogy a bab{knak takarója is legyen.

A gyerekek serényen dolgoztak, hogy össze{llíts{k apró j{szlaikat, én pedig körbej{rtam

közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne r{. Minden rendben ment. Azt{n

ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a

munk{j{val. Amikor szemügyre vettem a j{szl{t, elképedtem, mert nem egy, hanem két baba

feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolm{csot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, miért így

készítette a j{szolt.

A fiúcska szétt{rta a karjait, elgondolkozva nézte a pici j{szolt. Azt{n nagy komolyan

belefogott a kar{csonyi történet elmesélésébe. Életében először hallotta ezt a történetet,

úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik r{. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy M{ria a

kis Jézust a j{szolba fektette, innen egészen saj{tos módon folytatta:

"Amikor M{ria a bab{t a j{szolba tette, Jézus r{m nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom.

Elmondtam neki, hogy nekem se mam{m, se pap{m, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt

mondta, hogy lakhatnék n{la. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki

aj{ndékot adni, mint m{sok. De annyira szerettem volna Jézusn{l lakni! Gondolkodtam, nincs-

e valamim, amit odaaj{ndékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy melegíthetném őt. Úgyhogy

megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az olyan lenne mint egy aj{ndék? Jézus erre azt

felelte: Ha melegen tartan{l, az volna a legszebb aj{ndék, amit valaha is kaptam. Akkor

befeküdtem mellé a j{szolba, és Jézus r{m nézett, és azt mondta, hogy most m{r vele

maradhatok - mindig."

Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és meg{llíthatatlanul

patakzottak végig az arc{n. Arc{t kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Két kis v{lla

csak úgy r{zkódott a keserves zokog{stól.

Ez az {rva kisfiú tal{lt valakit, aki sohasem hagyn{ el vagy b{ntan{ őt. Valakit, aki mindig

vele lesz.

Megtanultam: nem az sz{mít legink{bb, hogy mink van az életben, hanem hogy

kicsod{nk.

„Ez lesz nektek a jel: Kisdedet tal{ltok póly{ba takarva és j{szolba fektetve.'' Az angyalt hirtelen nagy

mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magass{gban Istennek, és békesség a

földön a jóakaratú embereknek!”(Lk 2,12-14)

Isten rejtélyes hív{sa

"...és beteljesedik minden, amit megírtak a prófét{k az ember

Fi{ról... Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31.34).

Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami

helyrehozhatatlan tragédi{nak l{tszott. Jézus Krisztus pedig

elhívja a tanítv{nyait, hogy megl{ss{k, hogyan ölik meg Őt.

Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus

élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontj{t. De ami az ember

előtt kudarcnak l{tszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten sz{ndékai

egészen m{sok, mint az emberek elgondol{sai.

A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hív{sa. Az Ő hív{s{t nem lehet

pontosan meghat{rozni, mert mindig csendben jelentkezik. Isten hív{sa olyan, mint a tengeré;

senki m{s nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van. Nem lehet pontosan

meghat{rozni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai

érdekében lépjünk vele munkaközösségbe. A mi prób{nk pedig az, vajon valóban hisszük-e,

hogy Isten tudja, mit akar elérni. Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk {t Isten

véghezviszi akarat{t.

Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saj{t terveibe kapcsol bele

minket, akkor m{r nem prób{ljuk kital{lni a célj{t. A keresztyén életben tov{bbhaladva az

mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte

ezt meg Isten?" Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van. "Van Isten, aki ir{nyítja

dolgaink kimenetelét" (Shakespeare). A keresztyén ember Isten élesl{t{s{ban és

bölcsességében bízik meg, nem a mag{éban. Ha saj{t célunk van, ezzel megrontjuk azt az

egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene, hogy legyen.

2.4.2. Evangélium tém{j{t feldolgozó vers „Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fi{t. Póly{ba takarta és j{szolba

fektette, mert nem kaptak helyet a sz{ll{son.” (Lk 2,6-7)

Aranyosi Ervin: Al{zat

Mit jelent a szó: al{zat?

Pontosan, mit is takar?

Nagyon sokan értik félre,

tegyük helyre h{t hamar.

Nem jelent meghuny{szkod{st,

m{sok előtt görnyedést,

nem is al{rendeltséget,

de nem jelent törtetést.

Mutat tud{st, s tehetséget,

büszkén v{llalt tetteket,

odaad{st, teljes szívet,

hitet, mely nem tettetett.

Szolg{latot m{sok felé,

de ez bíz’ nem szolgas{g!

Teljes szívet adni belé,

nem amolyan formas{g.

Örömmel tenni a dolgom,

s v{llalni a terheket.

akiknek jav{t szolg{lom,

érző, élő emberek.

Mit jelent h{t az al{zat?

Kir{lyi szolg{latot!

Ennyi h{t a magyar{zat,

ha m{soknak {tadod!

„Ez lesz nektek a jel: Kisdedet tal{ltok póly{ba takarva és j{szolba fektetve.'' Az angyalt hirtelen nagy

mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magass{gban Istennek, és békesség a

földön a jóakaraú embereknek!”(Lk 2,12-14)

Somogyi J{nos – Mi v{rjuk őt

V{rj{tok-e Őt, az al{zatos szívű,

A csod{s beszédű Istenembert?

Aki azért jött e bűnös vil{gra,

Hogy felemeljen minden embert?

V{rj{tok-e Őt, a vil{goss{got,

Ki az Út, igazs{g és élet.

Az örök élet forr{s{nak vizét

Ingyen adta mindenkor tinéktek.

V{rj{tok-e Őt, a bús szenvedőt,

A töviskoron{s kereszthordozót,

Ki mag{ra v{llalta szótlanul azt,

Ami az élet szégyene s terhe volt.

V{rj{tok-e Őt, aki fel{ldozta

Életét, hogy el ne vesszetek.

Kihulló vére {r{n megszerezte

Sz{motokra az örök életet<

V{rj{tok-e Őt, vagy közömbös néktek,

Hogy ki volt Ő e bűnös vil{gnak?

És kételkedőn, miként Tam{s tette,

Nem hisztek az isteni csod{nak?<

Ezért nem v{rj{tok, és nem is készültök,

Mert szívetekben a vil{g az úr!

Rabok vagytok, e földhöz kötötten,

S lelketekre sötétség borul<

Mi v{rjuk Őt, a diadalmast,

A győzedelmes Istenembert!

Aki legyőzte e bűnös vil{got,

Hogy megmentsen benne minden embert.

Mi v{rjuk Őt, az Urat, a Kir{lyt,

Kinek hatalma végtelen<

Amikor jő fényben, dicsőségben

Hozs{nna zeng {t az étheren.

Mi v{rjuk Őt, a vil{g Megv{ltój{t,

Minden időben, minden percben

Im{ink sz{rny{n, v{gyó lélekkel

Megyünk eléje, hódolattal, csendben.

Mi v{rjuk Őt, mert terhes e vil{g,

Vigasztalan és elhagyott<

Sóv{rgó, v{gyó milliók lelkéből

Sz{llnak feléje hívó sóhajok.

Mi v{rjuk Őt! Mert övé a szívünk,

Ő a vőlegény, mi a jegyesek,

Szelíd, jós{gos igazszavú Ember,

A megtestesült, örök Szeretet<

Jövel, Uram, Jézus Krisztus!

Mi minden időben készen v{runk.

Boldogs{g lesz sz{munkra az óra,

Amelyben Téged színről-színre l{tunk.

Jövel, Uram, jövel! Igazs{gos bíró,

Hatalommal és dicsőséggel<

Ítéld meg e megroppant vil{got,

Mert „közel” imm{r az éjjel!<

„Ez lesz nektek a jel: Kisdedet tal{ltok póly{ba takarva és j{szolba fektetve.'' Az angyalt hirtelen nagy

mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magass{gban Istennek, és békesség a

földön a jóakaratú embereknek!”(Lk 2,12-14)

Füle Lajos – Sakkfigura

Egyszerű sakkfigur{d vagyok

én Neked, Uram,

lovad, parasztod, futód,

amit akarsz, ahogy akarod.

Sosem akartam kir{ly lenni,

b{sty{nak se lennék jó, tudom,

de jó a Te kezedben lenni,

s oda{llni, ahova akarod,

ahov{ bölcs gondolataid

vezényelnek, s veszteg maradni, míg

kegyelmesen új jelt nem {d kezed.

Vidd velem győzelemre gondolataidat!

S ha néha netal{n

ki is ütnek démoni erők,

végy kegyelmes kezedbe újra,

rendelkezz velem!

Egyszerű sakkfigur{d vagyok

én Neked, uram!

„Dicsőség a magass{gban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”(Lk 2,14)

Pecznyík P{l – Jézus bennünk

Most mi vagyunk Jézus szeme,

megl{tja a bűn hatalm{t,

elnyomott szegények felett,

keményszívűek uralm{t.

Most mi vagyunk Jézus sz{ja,

ajkunk {ltal most Ő beszél,

szav{t viszi a Szentlélek,

Sebesebben, mint földi szél.

Most mi vagyunk Jézus keze,

megsimogat, könnyet töröl,

mellé {ll, akit b{ntanak,

meg inti azt, aki pöröl.

Most mi vagyunk Jézus l{ba,

az Ő földi l{ba helyett,

viszi lelki éhezőknek,

az égi lelki kenyeret.

Most mi vagyunk Jézus szíve,

megsz{n s{nt{t, bén{t, vakot,

így ahol Őt befogadj{k,

b{nat helyett, öröm van ott.

Jézus így szolg{l mibennünk,

amíg mennyből vissza nem tér,

l{m így lehet az életünk,

itt a földön templom, szentély.

2.4.3. Evangéliumhoz kapcsolódó foglalkoz{sok „Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fi{t. Póly{ba takarta és j{szolba

fektette, mert nem kaptak helyet a sz{ll{son.” (Lk 2,6-7)

Jézus születésnapj{ra készíts sz{m{ra egy szép, színes j{szolt, ahol megpihenhet. Itt tal{lod a

hozz{valókat.

Forr{s: http://madebyjoel.com/2012/12/paper-city-nativity-scene.html

2.4.4. Evangélium tém{j{t feldolgozó fejlesztőpedagógiai foglalkoz{s

„Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fi{t. Póly{ba takarta és j{szolba

fektette, mert nem kaptak helyet a sz{ll{son.” (Lk 2,6-7)

Dramatiz{l{s, majd betlehemi j{szolkészítés

Elevenítsük meg az Úr Jézus születésének eseményeit. Először v{lasszunk szerepeket és

j{tsszuk el az Evangéliumi történetet; majd kövek/gyurm{k/kartonok/p{lcik{k/fa{gak

segítségével készítsünk közösen egy j{szolt. A figurakészítéshez időkeretet is adhatunk. Pl. 15

perc/figura.

Kerettörténet: Egy {rvah{z p{ly{zatot hirdetett. Keresik a legszebb kézzel készített

betlehemet. Erre a p{ly{zatra kicsiny közösségünk is jelentkezett.

A kiír{s részletei:

- Csak olyan Betlehemet fogadnak el, amelyik természetes alapanyagokból készült.

- Csak olyan Betlehemet fogadnak el, amelyikben minden jelen lévő közösségi tag

munk{ja benne van.

- Csak olyan Betlehemet fogadnak el, amelyik úgy készült, hogy a munkafolyamat alatt

mindig legal{bb 3 alkotó kar{csonyi éneket énekelt, és legal{bb 3 percig minden tag

énekelt.

- A Betlehem minden figur{j{hoz minden résztvevő 1-1 munkaf{zisa kapcsolódjon.

(Segítség: a különböző színű gyurm{k adogat{sa, megform{l{sa; majd a b{buhoz illesztése is

lehet egy-egy f{zis. De ezt csak akkor {ruljuk el, ha a csoportunk a tervezés sor{n sem jut egyről

a kettőre.)

- A Betlehem kötelező figur{i: barlang/ist{lló; gyermek Jézus; Szűz M{ria; Szent József.

Tov{bbi szereplők szabadon v{laszthatók az evangéliummal megegyező történetleír{s

szerint. pl. Napkeleti bölcsek; p{sztorok; b{r{nyok<

- Minden b{bu ut{n munkaf{zist kell cserélni.

Élménypedagógiai lebonyolít{s:

1. 5 perc a feladat értelmezésére

2. 10 perc a feladat megtervezésére

3. 50 perc a feladat végrehajt{s{ra

A j{ték befejeződésekor beszélgessünk a résztvevőkkel.

- Melyik szerepet v{lasztottad és milyen érzés volt megeleveníteni?

- R{vil{gított-e valamire a színj{ték, amire eddig nem gondolt{l?

- Mit éreztél akkor, amikor meghallottad a feladatot?

- Mi volt sz{modra a legnehezebb a feladat sor{n?

- Mit élveztél a legjobban?

- Milyen érzés l{tni az elkészült betlehemet?

- Mi az a szó, ami a legjobban leírja a mai alkalom sor{n benned keletkezett érzéseket?

Az elkészített műremeket a közösség tagjaira énekelt Ároni {ld{ssal ünnepeljük meg.

Kép forr{sa és tov{bbi ötletek: http://elmenyorszag.com/keszits-sajat-karacsonyi-betlehemet-

valogass-a-sok-otlet-kozott-nyomtathato-sablon-48534

„Vigy{zzatok és virrasszatok! Nem tudj{tok, mikor jön el az idő.” (Mk 13,33)

Templomi feladv{ny „B” év Advent 1. Vas{rnapja

Forr{s: http://rajzosevangelium.hupont.hu/13/advent-1

„Vigy{zzatok és virrasszatok! Nem tudj{tok, mikor jön el az idő.” (Mk 13,33)

A kódt{bla segítségével fejtsd meg a rejtvényt, hogy megtudd, mit üzen Neked Jézus ezen a

Vas{rnapon!

Forr{s: http://rajzosevangelium.hupont.hu/13/advent-1

„Vigy{zzatok és virrasszatok! Nem tudj{tok, mikor jön el az idő.” (Mk 13,33)

Adventre készülünk

Amikor vendéget v{runk, {ltal{ban igyekszünk kicsinosítani a h{zunkat és önmagunkat is.

Ugye m{r Te is tudod, hogy Adventben Jézus eljövetelére v{rakozunk? Nincs is szebb

felkészülés ann{l, mint ha egy olyan h{zba érkezhet, amelynek falait csupa jócselekedet

tartja össze! Éppen ezért készíts adventi jócselekedet betlehemet Jézusnak, hogy méltó

vendégségben részesülhessen N{lad!

Mindennapra írj be egy nevet, akire; - vagy egy jócselekedetet, - amire különösen is figyelni

fogsz az adott napon. Pl. Advent 1. vas{rnapj{n a pap b{csinak segítek fegyelmezni a

ministr{nsokat; vagy v{llalok egy templomi szolg{latot. Hétfőn előre engedem a l{nyokat az

ajtón, a fiúknak pedig illedelmesen fogok köszönni. Kedden a legjobb bar{tomnak fogok

valamivel kedveskedni! stb.

A tetőt Neked kell elrendezned. Advent 4. Vas{rnapj{hoz képest h{ny napot kell még v{rni

Kar{csonyig? Húzz be annyi vonalat, ah{nyat még aludnod kell az Úr Jézus születésnapj{ig.

Ezeket a napokat se felejtsd el jócselekedettel megtölteni, hiszen m{r nagyon közel van Jézus

születésnapja.

2.4.4. Evangéliumhoz tartozó festmények

Thomas Cole: Angyal jelenik meg a p{sztoroknak (1833–34, olaj, v{szon)

Thomas Cole volt az első jelentős amerikai t{jképfestő. Ő alapította meg a Hudson River

School éven ismert t{jképfestő művészcsoportot a 19. sz{zad közepén. A mellékelt festmény a

művész első nagy kísérlete a történeti t{jképfestészet területén. A kép 1833-34 telén, mindössze

két hónap alatt készült. Neh{ny elemző hasonlós{got fedezett fel a festő és a középső pasztor

arcvon{sai közt. Valószínűleg a művész saj{t idealiz{lt ön{br{zol{s{t l{thatjuk.

2.5. Kérdések az evangéliumhoz

- Mi az örömöm? Miből forr{sozik az örömöm?

-

3. Oratio – im{ds{g

3.1. A szentmise első könyörgése

Istenünk, te az igaz világosság felragyogásával tetted fényessé ezt a legszentebb éjszakát. Kérünk, hogy akik Fiad megtestesülésének tündöklő titkát megismertük a földön, az ő örömeit is elnyerjük a mennyben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

3.2. Szerzetes közösségek im{ja: Mennyei Aty{m, Jézus nevében kérlek,

küldd el Szentlelkedet, hogy virrasztani tudjak

a szeretet gyakorl{s{ban és az igehirdetésben.

S add, hogy az Úr ebben a tevékenységben tal{ljon engem is! Amen.

Nyúl Viktor

4. Contemplatio – szemlélődés (fotók)

Sarki fény (Oh Snap photography)

5. Condivisio – megoszt{s

5.1. Örömhír megfogalmaz{sok

Nekem ebben a szakaszban az az örömhírem, hogy<

- Sarki fény (Oh Snap photography)

-

6. Actio, oper{ció – tettekre v{lt{s

6.1. Tanús{gtétel megfogalmaz{sok Engem ez az evangéliumi szakasz arra ösztönöz, hogy<

- Legyek én is gyengéd m{sokhoz!

-