175

X I V ,

Szent Péter kulcsai. (Egyházi beszéd.) ')

Mikor pedig ment volna Jézus Czézáréa tartományába, mely Filep királyról neveztetik, megkérdé az ő tanítványait, mondván: En-gemet, embernekfiát, kinek mondanak lenni az emberek ? Azok pedig mondának: némelyek Keresztelő Jánosnak, némelyek llyésnek, némelyek pedig Jérémiásnak, vagy egynek a próféták közül. És mönda nekik: Ti pedig kinek mondotok lenni en-gemet? Felelvén pedig Simon Péter, mondá: Te vagy ama Krisz-tus, az élő Istennek fia. Akkor felelvén Jézus, monda neki: boldog vagy Simon, Jénának fia, mert a test és a vér ezeket nem jelentette neked, hanem az én menyei Atyám, de én is mondom neked: te Péter vagy és ezen a kősziklán épitem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vehetnek azon diadalmat, és néked adom a menyekországának kul-csait , és valamit megkötözendesz e földön, a menyekben is kötözve lészen, és valamit megoldandasz e földön , a meny ék-ben is oldozva lészen. Máté 16; 13—20.

A biblia számos olyan helyet foglal magában, a melyeknek másként nem lehet valódi és eredeti értelmét kitalálni, csak ugy, ha kibontjuk azokat a tévedések homályából, a melybe a mult szá-zadok tudatlansága, a papság önző szenvedélye, és a pártok viszál-kodása beburkolták. Vannak a szentírásban bizonyos helyek, a me-lyek hasonlítanak valamely hajótörést szenvedett hajónak romiadé-kaihoz, a melyeket esztendő hosszú sora után kerestek ki a ten-ger fenekéről, s a melyeknek nem csak szinök tünt el, hanem raj-tok a vas, és fa oly vastag rozsda és tengeri lerakodás alá van-nak elrejtve, hogy eredeti alakjokat alig lehet kitalálni.

Azon nem keli csodálkoznunk, atyámfiai, hogy a szentírásnak

1) „Sermons et Homélies. Par A i h a i t a s e C o q u e r e l , fila. Paris, 1855." czi-mü könyvből.

176

némely töredéke halomra gyűlt homálylyal megterhelve jutott el hozzánk az időnek folyása alatt. Egy ilyen helynek hallásával nem mindig könnyű eltávolítani az eszméknek hibás társulatát, melyet észrevétetnek velünk a múltnak történelme vagy korunknak intéz-ményei. Ha a szentírásnak valamely helye attól az időtől fogva, a mikor írták, addig az időig, a mikor mi olvassuk, egyetlen egy-szer fegyver vagy zászló gyanánt szolgált egy hírneves tudósnak, szerencsés politikusnak, egy iskolának, egy egyháznak, mely azt téves értelemben fogta fel, ez már elég arra: hogy az a hely a té-ves értelemnek bélyegét hosszú időn keresztül megőrizze és ma-gán hordozza, mint valamely megtört sugárnak bágyadt visszaverő-dését. Mi a biblia némely helyeit nem foghatjuk fel másként, mint szokásainkra, szellemünkre és eszméinkre támaszkodva, minda-mellett is, hogy azok az igék ma már elfelejtett vagy legalább a tömeg által nem esmert körülmények, más erkölcsök és különböző szokások között és szempontjából voltak mondva.

•Következésképpen a ker. szószék kötelessége a Jézus Krisz-tusnak és az ő apostolainak tanításait kiragadni abból a divatos sötétségből, a mely azokat elferdíti; a mi kötelességünk szétosz-latni azt a veszedelmes homályt, a mely alá el van rejtve a taní-tásnak igazi értelme.

Az Idvezitő azon nyilatkozatainak, a melyeket az emberek leg-inkább félreismertek, és természetéből kivetkeztettek, egyike az, a melyet a pápai méltóság isteni alapításának neveztek: Te P é t e r vagy, és én e z e n a k ő s z i k l á n é p í t e m fel az én a n y a -s z e n t e g y h á z a m a t . . . . é s n e k e d a d o m a m e n n y e k o r s z á g á n a k k u l c s a i t . Ezek a Krisztusnak Jonának fiához való azok a szavai, a melyekből a római egyház pompás papiénekei-nek egyikét keszitette; ezek azok a szavak, a melyek a legfénye-sebb ünnepeken visszhangzanaka pompás templomokban, énekelve térdepelt sokaság által, s bíborral és aranynyal fedett papság ál-tal, abban a perczben, a melyben nagyszerű diszkisérők által meg-előzve, tömjén által körülvéve, megjelenik a küszöbön egy ember, a ki magát, a világ püspökének, az egyház látható fejének . . . s folytassam-é tovább ? . . . a Jézus Krisztus helytartójának mondja; mert azt hiszi, hogy ö Simon Péternek, a bethsaidai halásznak utóda.

Én részemről, atyámfiai, nem akarok ezekkel a szavakkal felfegyverkezve, ezeket valódi értelmökbe visszaállítva, egy más egy-házat előttetek megtámadni; nekünk hasznosabb és kegyesebb telje-

177

siteni való kötelességünk van ennél, az ájtatosságnak ez órájában. De vájjon annak egy mondása, a ki mesternek és idvezitönek van elismerve valamint a pápai tekintélynek engedelmeskedő tanítványok által, ugy azok által is, a kik egyedül az évangéliomnak szabad és dicső tanítványai, a Jézus Krisztusnak, az Isten fiának, és a világ megváltójának egy mondása, lehet-e kizárólagos öröksége egy egyháznak? Vájjon csupán csak a római főtemplomnak pompás ivei alatt lehet-e hallatni? Vájjon nem lesz-e az termékenyebb és tanulságosabb, megalázódással ismételve, egész mélységében fölfogva, felvilágosult hittel, egy szentélyben, a hol l é l e k b e n és i gaz -s á g b a n való tisztelet lakozik? Nem fogjuk-e fel mi azt jobban, midőn az igazság szellőjével eloszlatjuk az emberi tömjénezésnek azon felhőit, a melyek elleplezik annak egész fényességét?

Ez az, atyámfiai! a mit én meg akarok kisérteni; jobbat te-szek annál, mintha megtámadnám a téves magyarázatot, én elbe-szélem az igazit. Gyakran, megczáfolva a hibát, az ember elveszti idejét is, ügyét is, mig előadva az igazságot az ő hatalmas egy-szerűségében, ugy a mint Isten adja nekünk a Jézus Krisztus által, mindent megnyert.

Adjuk elő tehát szabadon, atyafiságosan az igazságot, s midőn ezt tesszük, nem marad egyéb hátra, mint egy mondani való sza-vunk mindenekhez, katholikusokhoz és protestánsokhoz, mesterünk-nek az a szava: ho gy a k i n e k f ü l e van a h a l l á s r a , h a l l j a.

1. Lehetetlen ennek a nevezetes szövegnek értelmét jól fel-fogni, ha az ember azt külön választja. Az egy emlékezetes beszél-getésnek bezárása és utolsó szava, s mind az, a mi megelőzi, meg-szabja ennek igazi értelmét.

Az idvezitő a Jordán forrásával szomszédos városban, Páne-ásban volt, a melyet Filep-IIerodes tetrárka a Tiberius tiszteletére Czezáreának nevezett. Itt történt, hogy a Jézus számot adatott ta-nítványaival : miként vélekedik a nép az ő személyéről; a tanítvá-nyok erről tudomást szerezhettek magoknak első utazásuk, első küldetésök alatt, a melylyel Jézus őket megbízta volt. E n g e m e t , e m b e r n e k f i á t , k i n e k m o n d a n a k l e n n i a z e m b e -r e k ? A z o k p e d i g m o n d á n a k : n é m e l y e k k e r e s z t e l ő J á n o s n a k , n é m e l y e k I l y é s n e k , n é m e l y e k p e d i g J é r é m i á s n a k , v a g y e g y n e k a p r ó f é t á k k ö z ü l . Ez a különös és tetszőleg összefüggés nélküli felelet magyarázatot kiván. Az ő hivatalának ebben a korszakában, a zsidók közt egyértelmű közvé-

12

178

lemény volt, hogy a Jézusban Istennek egy küldöttét, egy prófétát lássanak, és igazat szólva, bajos volna felfogni, hogy a szenvedélyektől ment lelkek ebben másként Ítélhettek volna. Azonban nem mentek addig, hogy benne a várt messziást megismerjék. Ehez a rejtélyes személyhez, ehez a politikai szabaditóhoz, a királyi fajnak ehez a képét viselőjéhez, Dávidnak és Salamonnak nagyszerű és rettegett utódához, a világhóditóhoz és egyedüli monárkához, a zsidók lelké-ben sokkal több földi remény, sokkal több világi fény fűződött, hogy sem az annyi nemzeti büszkeséggel, személyes nagyravágyással, s gyakran kíváncsi vágyakkal felfuvalkodott szivek leereszkedtek volna Krisztusnak, messziásnak, az örökkévaló felkentjének nyilvá-nítani azt a názárethbeli Jézust, a ki nem a földi királyokhoz, hanem a galileai munkásokhoz volt hasonló; azt a názárethbeli sze-gény és alázatos Jézust, a ki akkora nyugodtsággal mondotta: a z é n o r s z á g o m n e m e v i l á g b ó l v a l ó .

Azonban nem tudván eltitkolni, hogy a Jézus beszédeiben és személyében magas tekintély, mély bölcseség és végtelen kellem van, megmaradtak ebben a különben elég természetes, közből eső véleményben, hogy ő nem a messziás, hanem annak egyik elő-hírnöke.

A rabbik napról napra nevezetesebbek lettek az által a hal-latlan képzelődés által, a melylyel tudorok módjára erősítették, és a legnagyobb részletességgel tanították azt, a mit magok sem tud-tak s nem is tudhattak; ezek azt állították, hogy a Jézus előtt és vele a feltámadott régi prófétáknak egész díszkisérete fog meg-jelenni; a nagyobb rész Malachiásnak egy roszul értelmezett jö-vendőlése után Ilyest nevezte meg, némelyek Jérémiást, vagy egyet a próféták közül, és többen kérdezősködtek, ha Jézus nem a ko-porsóból elevenen kijött keresztelő János-e, a mitől palotájának rejtekében lelkiismeretének mardosásai, és a rémület miatt Heró-des, az ő gyilkosa, reszketett legelőbb.

Igazat szólva, a Krisztusról való ezek a különböző vélemé-nyek mind egy és ugyanazon tévedésből eredtek, a mely abból állott, hogy őtet elismerték Isten küldöttének, de nem fogadták el messziásnak, mert a világ szerint szegény, gyenge és kicsiny volt.

Szerencsétlen elfogultság, s annál siralmasabb tévedés, mert sokkal kevésbé származott tudatlanságból, mint a testi, érzéki és durva sziveknek világias hiúságából! A világi dolgok által elcsá-bított, az isteni dolgok iránt elvakult lelkeknek vétkes hitetlensége !

179

Jczus a szomoritó feleletet fájdalommal hallgatta, azután ta-nítványai felé fordulván: T i p e d i g , monda nekik, átfutván őket egy átható és szomorú, de szeretet-teljes tekintettel: T i p e d i g k i n e k m o n d a t o k l e n n i e n g e m e t ? Simon Péter azon-nal legelői megragadván a szót, felkiálta: Te v a g y ama K r i s z -t u s , az é lő I s t e n n e k f ia . Nem valamely előhírnök, hanem a z, a k i n e k j ő n i k e l l e t t ; nem Ilyés, Jérémiás, vagy János, hanem nagyobb mint János, Jérémiás és Ilyés; nem egy a próféták kö-zül, hanem az, a kit minden próféta hirdetett, és minden igaz iz-raelita várt; te vagy a messziás, a Krisztus, az Istennek felkentje; te ennél is több vagy, több mint v i g a s z t a l á s a és d i c s ő s é g e i z r a e l n e k , több mint a p o g á n y o k v i l á g o s s á g a , és a ki-c s i n y e k r e m é n y e , te az I s t e n n e k , az egy igaz Istennek, az é l ő I s t e n n e k f i a vagy.

Nagyszerű nyilatkozat, nem csak ereje és a hitnek teljessé-ge, hanem meleg, buzgó és szabad önkéntessége miatt is! Egy

meggyőződött, rendkívüli megindulástól elragadott léleknek mélyé-ről származik, honnan a Jézus iránti szeretet kiárad, midőn ezek-re a szavakra fakad: T e v a g y a m a K r i s z t u s , a z é l ő I s -t e n n e k f i a .

Jézus ekkor megnyerő jósággal és tiszteletet parancsoló ün-nepélyességgel feleli hűséges tanítványának: B o l d o g v a g y Si-m o n , J ó n á n a k fia, boldog, hogy ekkora tisztasággal hiszesz, és ekkora erővel szeretsz, m e r t a t e s t és a v é r e z e k e t n e m j e l e n t e t t e n e k e d ; a test és a vér, azaz: az emberek, a vi-lág, ennek érzékisége, hiúsága, és önzése ezeket nem jelentették neked, ezek nem taníthattak meg tégedet erre, ezek ezt nem tud-ják, ezek engem félreismernek. A test és vér arra tanítottak vol-na tégedet, hogy nekem nincs sem ezüstöm sem aranyom, sem hatalmam, sem gazdagságom, hogy a betlehemi jászolyban szület-ve, járok alá s fel, s n i n c s e n , h o v á f e j e m e t l e h a j t s a m , egészen a keresztig, a melyen megfogok halni a rabszolgáknak gyalázatos büntetésével. A test és vér nem jelentették volna ki neked: hogy én az Istennek fia vagyok. H a n e m az én meny-n y e i a t y á m , az Isten, a világosságnak atyja, az Isten, a ki-t ő l s z á r m a z i k m i n d e n jó a d o m á n y é s t ö k é le t e s a-j á n d é k , az, a ki a te hitednek ezt a tisztaságot, elevenséget, és hatalmat adta; az Isten az, a ki téged erre a magasságra fel-emelt. A test és vér a fájdalom emberében, a nemzetektől meg-

180

vetettben, nem tudják megismerni az Istennek fiát; nem tudják meg-ismerni az erkölcsi nagyságnak legmagasabb fokát a megtagadás-ban, a legfőbb szentséget az odaadásban, az égi dicsőséget az ál-dozatban; mert ime, ezek a dolgok nem eredtek emberi szivből. Ezek a magasságból kijelentett, az egek egeiből alászállott dolgok. Az én m e n y e i a t y á m a z , a ki n e k e d e z e k e t k i j e l e n -t e t t e .

Azután czimet czim után, és nevet név után adva, (mint-ha felelte volna Péternek : Te megmondottad, hogy én ki vagyok, tanuld meg hát tőlem, hogy te ki vagy; te több vagy, mint a hogy magad hiszed, vagy a mint te magad tudod) Jézus, hogy magá-hoz méltólag megjutalmazza a Simon hitét, igy szólott: Te Pé -t e r v a g y , és e z e n a k ő s z i k l á n é p i t e m f e l az én anya-s z e n t e g y h á z a m a t . Én, kit te istenfiának elismersz és vallasz; én, az egyháznak alapitója és feje, én tégedet azon épület első kövének ismerlek és nyilvánitlak, a melyet a földön fel akarok épiteni. Te a Krisztusban, és az Istennek fiában , a bennem való hitet, az emberek között legelsőbben felfogtad és őszintén meg-vallottad, következésképen én tégedet első kereszténynek nyilvá-nitlak. Az egyház kezdetét vette, és te annak első tagja vagy. Az egyház ebben a perczben kezdődik, a te hitbeli vallástételed által.

Ettől a percztől kezdve az csak nevekedhetik és terjedhet; és nem fog vége lenni soha. Ez egy örökkévaló épület. A p o k o l k a p u i n e m v e h e t n e k azon d i a d a l m a t . Ezek a költői sza-vak, ai! általánosan roszul vannak értve; az emberek ebben két épület eszméjét látják: a poklot, a hol a sátán lakik, az egyhá-zat, a hol az Isten uralkodik. Az eszméknek és képeknek csodá-latos összezavarása által e közt a két épület közt háborút tesz-nek fel; és hozzátoldják, hogy az egyiknek kapui nem fognak le-győzetni a másiknak kapui által. Mindez az összefüggetlenség on-nan ered, hogy ide minden igaz ok nélkül becsúsztatták a pogá-nyok alvilágának, a rosz hatalmától felgyújtott egy birodalomnak eszméjét. Pedig épen ellenkezőleg, itt egy egészen izraelita képről van szó, a halálnak puszta és rettenetes országáról, a hol minden fél-álomba van merülve, a hol semmi sem él valóságos élettel, a honnan senki sem jő ki, a ki egyszer bément, és a melynek vas-kapui, kiengesztelhetetlen kapui, többször fordulnak elő a bibliai poesisben. Ez az eszme tehát nem két épület kapui közti harcz-ról való értelmetlen allegória, hanem oly allegória, mely az erős-

181

ségben és tartósságban való vetélkedésről van mondva. Különben nem kell elfelednünk, hogy valamint az első kő az épités kezde-tét jelenti, ugy a kapuk feltétele mindenütt, de különösen a bib-liában, az utolsó munka, a mely tökéletessé és lakhatóvá teszi a teljesen bevégzett épületet.

Imé tehát a Krisztus szavainak értelme: a hit által te Si-mon halászból Péter apostol léssz; ezen az első kövön az én anyaszentegyházam fölemelkedik, és a halál birodalmának kapui nem oly rendithetetlenek, nem oly örökkévalók, mint az anyaszent-egyháznak kapui lesznek. S igy az anyaszentegyháznak első köve előtt, annak végtelen tartóssága van kimondva, ugyanabban az idő-ben, a melyben keletkezése.

A mint egy elkezdett épület eszméje maga után vonja a ka-puk eszméjét, a melyek annak bevégzését fogják megjelölni, ugy a kapuk fölkeltik a kulcs eszméjét.

Sz. Péter, a ki legelői tett vallomást az igaz keresztény hit-ről, első lesz, a ki megnyitja másoknak az anyaszentegyházat, mely-be legelőbb ő lépett bé. N e k e d a d o m , mondja neki mestere, a m e n y e k o r s z á g á n a k k u l c s a i t .

Az ország, atyámfiai, mely az idvezitő beszédeiben mindegyre előfordul, s a melyet ő most a menyek országának, majd ország-nak, vagy Isten országának nevez, az nem a menny, vagy szaba-tosabban szólva, nem csak a menny, hanem az anyaszentegyház akár a mennyben, akár a földön; az, ugyanaz az anyaszentegyház, melyről az idvezitő az az előtt való perezben szólott, nagyon csu-dálatos é3 természetellenes elfogultság kellene ahoz, hogy meg ne ismerjük, miszerint itt ugyan arról az épületről van szó, melynek alapitása, kapui, és kulcsai rendről rendre képekül szolgálnak. Az első kő már le volt téve, s Jézus már az épületet a jövőben bé-végezve látja, leronthatatlan kapui fel vannak téve, s azonnal az anyaszentegyház kapuinak a hivők számára való megnyitásáról van szó. Az Isten fiának prófétai tekintete előtt'az örökkévaló tem-plom bé van végezve, s nincsen egyéb hátra, mint annak kapuit megnyitani a türelmetlen tömeg számára, a mely kivül tola-kodik.

A szövegbeli metaphora tökéletesen összefüggő. Az apostol első köve az anyaszentegyháznak, a melyet Jézus épit; azután mi-dőn az épület be lesz végezve, s a kapuk fel lesznek állítva, Pé-ter fogja kapni a kulcsokat, hogy az új templomot, m e l y n e m

182

l e s z e n e m b e r i k é z z e l c s i n á l t t e m p l o m , nyissa meg izraelnek és a világnak.

S ő valósággal meg is nyitotta. Az igéret ténnyé vált, ez a történelemből van merítve. Midőn a Jézusnak munkája be volt vé-gezve, tanításai, példái, szenvedései, rettenetes és gyalázatos halála, dicsőséges feltámadása, az Atyjának jobbjára való csendes és dia-dalmas felmenetele; midőn végre a pünköstnek napján a Szentlé-lek—elkerülhetetlen és határozott kiegészítő része mindazoknak, a mik előre történtek — az apostaloknak adva volt; midőn a kí-váncsi, megindult és nyugtalan tömeg tolakodott a tizenkettő kö-rül, hogy igy szóljon nekik: A t y á m f i a i , f é r f i a k , m i t c s e -l e k e d j ü n k ? Péter társainak köréből előlépett, mint azon a na-pon, a melyen hitéről vallást tett, s a maga és társai nevében tar-totta az első keresztény prédikácziót. Kinyilatkoztatta a zsidóknak, hogy az a Jézus, a kit ők annyi szeretettel és bölcseséggel hal-lottak tanítani; az a Jézus, a kitől annyi csudát láttak; az a Jé-zus, a kit láttak, hogy Jeruzsálembe hurczolnak, mint egy bűnöst,— azután elitélnek, megostoroznak és keresztre feszítenek: az a Jé-zus Istennek fia volt, és a halálból feltámadott. S fenkölt merész-séggel ezekkel a szavakkal zárta bé : B i z o n y n y a l t u d j a a z -é r t az I z r a e 1 nek e g é s z h á z a s h o g y ez az I s t e n t ő l t é t e t e t t Ú r r á és K r i s z t u s s á , e J é z u s , m o n d o m , a k i t t i m e g f e s z í t é t ek. !)

Három ezer lélek hitt az ő beszédének, és kérte a megke-keresztelést. Az anyaszentegyház meg volt alapítva, és igy történt, hogy Péter megnyitotta azt a zsidóknak.

S talán emlékeztek, hogy később, midőn eljött az ideje meg-nyitani az egész emberiségnek, hirdetni az idvességről való öröm-hírt minden testnek, Péter volt az, a ki ezt teljesítette, maga is megdöbbenve a maga munkáján, ezen a megmérhetetlen és dicső-séges küldetésen; Péter volt az, a kinek zsidos aggodalmai és két-ségei daczára, valamely felsőbb és ellenállhatatlan világosságtól ér-tesítve és felvilágosítva, mint egy magára való nehezteléssel, en-gedelmeskedni kellett a magosságból való küldetésnek, és megke-resztelni a pogány Corneliust és az övéit, és megnyitani az anya-szentegyházat a nemzeteknek, meglepetésének és bámulatának tető-pontján felkiáltván: B i z o n y n y a l l á t o m , h o g y az I s t e n

a 1) Csel. 2 ; 36.

183

nem s z e m é l y v á l o g a t ó , h a n e m m i n d e n n e m z e t s é g k e d v e s n e k i a k á r k i c s o d a , a ki cí tet f é l i és i g a z s á -g o t c s e l e k s z i k , m e l y e t m e g j e l e n t e t t az I z r a e l f i a i -n a k ^ h i r d e t v é n b é k e s s é g e t , a J é z u s K r i s z t u s ál-t a l , ki m i n d e n e k n e k U r a . ')

Ezzel az anyaszentegyház oly általános, mint elveszhetetlen lett; ezzel ténnyé vált a mester jövendőlése. Jézus Péternek adta volt a mennyek országának kulcsait, és Péter izraelnek és az egész emberi nemnek megnyitotta az országot.

II. Az előbbiek tehát, a mint látjátok, semmi komoly nehéz-séget sem okoznak. Azonban hátra van még, hogy megmagyaráz-zuk ezeket a szavakat: V a l a m i t m e g k ö t ö z e n d e s z a f ö l -d ö n , a m e n y e k b e n i s k ö t ö z v e l é s z e n , é s v a l a m i t me g old a n d a sz e f ö l d ö n , a m e n y e k b e n is o l d o z v a l é szen .

Mindenekelőtt meg kell mutatnunk, hogy ezek a szavak az előbbiekből következnek, és szorosan azokhoz tartoznak. Ha nyel-vünkben a kulcs és kötelék képe közt semmi hasonlatosság sincs is, másként volt ez keleten; itt czélzás van a régi zárak gépeze-tére, melyeknek fő darabjok valósággal egy kötelék volt, melyet a kulcs tetszés szerint megkötött, és megoldott.

Világos tehát, hogy a gondolat átalában többé nem ugyanaz, s hogy az terjedelmesebb lesz. De itt egy sarkalatos különbséget kell megjelölni. Azt, a mit a kulcsok hatalmának neveztek, és azt, a mit a kulcsok tisztének — hivatalának — kellett volna nevezni, más szókkal: az a dicsőséges kötelesség, hogy legelső legyen, a ki az anyaszentegyházat megnyitja a zsidóknak és pogányoknak, sze-mélyesen a szent Péteré volt; de daczára az előbbiekre való vo-natkozásnak, másként áll a dolog, a mi a megkötési és megoldási kötelességre való hatalmat illeti, mivel ugyan abban a szent Máté szerint való évangéliomban, két fejezettel alább, ugyan ezeket a szavakat egyetlen szótag változtatás nélkül, a Jézus Krisztus által többé nem csak egyedül szent Péterhez, hanem mindenik apostol-hoz, és még inkább az egész anyaszentegyházhoz intézve olvassuk.2)

Itten tehát Jona fiának számára az előjognak minden neme elenyészik, és valósággal az előbbiekben nem volt egyéb előjog számára, mint egy teljesíteni való nagy munka, egy felséges és di-

1) Csel. 10 J 34—36. — 2) Mát. 18 ; 18.

184

csőséges küldetés, a melyet hitével nyert meg mesterének szerete-téből. Ez a bevégzett küldetés nem hagyott semmi hatalmi felsőbb-séget, jogot, avagy rangot, sem szent Péterre, kinek befolyása fo-konként elhalványul és elhomályosul szent Pálnak végtelen felsőbb-sége előtt, sem a római papi vagy püspöki hivalalban való állító-lagos utódaira, oly hivatalban való utódaira, a melyet ő soha sem viselt.

Mit jelent tehát a megkötési és megoldási hatalom? Atyám-fiai ! én nem akarok ennek más magyarázatot adni, mint azt, a me-lyet adott maga a Jézus : V a l a k i k n e k m e g b o c s á t j á t o k bű-n e i k e t , m e g b o c s á t t a t n a k n é k i k ; a k i k n e k m e g t a r t j á -t o k , m e g t a r t a t n a k . ')

Mit jelent ez ? hát az egyik ember valósággal tetszése sze-rint jóváhagyhatja vagy megtagadhatja a másik ember bűneinek bocsánatját? hát nem egyedül az Isten többé a mi biránk? hát van a földön hatalom, mely képes a lelkiismeretet megvizsgálni, a szivnek rejtekében olvasni, és feloldozó vagy pedig kárhoztató Íté-leteket hozni, melyek érvényesek legyenek mindezen a világon, mind a másikon, mind a földön mind a menyben ? Nem, atyámfiai, s ha vannak olyan emberek, a kik magoknak ilyen hatalmat tulajdoní-tanak, azok nem fogták fel sem saját gyengeségüket, sem meste-rünk azon nyilatkozatainak értelmét, a melyekre támaszkodnak.

A Jézus azt is mondotta: A ki m e g v e t e n g e m e t é s n e m v e s z i az é n b e s z é d i m e t , v a g y o n , k i k á r h o z -t a s s a a z t : a b e s z é d , m e l y e t é n s z ó l t a m , az i t é l i m e g a z t a m a z u t o l s ó n a p o n . 2)

Ez az alapja, atyámfiai, mindezeknek a tanításoknak. Nem, az apostalok nem ítéltek, nem hoztak örök életre vagy kárhozat-ra szóló ítéletet, sem meg nem bocsátották, sem meg nem tartot-ták a bűnöket. Ők prédikálták a Jézus beszédét, és ez elég volt. Ez a beszéd kárhoztatott némelyeket, feloldozott másokat, és meg-ítélt minden embert. S igy van ez mindig az évangéliom prédiká-lásával. Mind azok, a kik hirdették a Jézus Krisztust, az első pré-dikátortól, Pétertől fogva, addig a prédikátorig, a ki nektek beszél, s a kit ti most hallgattok: Ítéltek, feloldoztak, kárhoztattak, meg-kötöztek és megoldoztak szünet nélkül. De nem mi vagyunk — Isten mentsen! — a kik fölöttetek ítéletet mondunk. Az elég, az sok, hogy nekünk magunknak magunkat meg kell ítélnünk Isten tekintete előtt. A szent beszéd, a melyet mi hirdetünk, ez az, a 1) Ján. 20; 23. — J4n. 12; 43.

185

mely titeket megitél; s a mi ennek Ítéleteit alkalmazza, végzé-seit végrehajtja, az tulajdon lelkiismeretetök, az saját magatok. Midőn Isten beszédét szólani megpróbáljuk, legyen ez akár azért, hogy a kétszinség ellen a Jézussal menydörögjünk, akár azért, hogy annak ereje által a megbánásban megtörődött sziveket meg-gyógyítsuk, hogy mint a Jézus a fösvény és könyörtelen önzést megszégyenitsük, vagy hogy az ő példája után az özvegynek fil-lérét megdicsérjük, hogy a megfáradt és megterhelt lelkeket meg-enyhítsük, hogy a gyászos könyektől elhomályosult szemek előtt a halhatatlanságnak édes és dicső bizonyosságát világossá tegyük, vagy hogy gyermekeiteket megáldjuk; szóval, mikor az Úrnak be-szédét szájunkban hordozzuk: avagy megtudjuk-e különböztetni köztetek azokat, a kiknek Isten megbocsát, s a kiket megoldoz, és azokat, a kiket Isten megkötöz és elitéi ? Mi nem tudjuk, de tudja az Isten, kinek beszédei századokon keresztül ismételve vissz-hangzának a mi bűnös ajkainkon, a nélkül, hogy erejöket vagy igazságukat elvesztenék; tudja az Isten, a ki megdicsőítheti ha-talmát a mi erőtlenségünkben is! A ti lelkiismeretetök is tudja, a ti fölébredt lelkiismeretetök felfogja és magamagára alkalmazza az Ítéletet, melyet a mi ajkaink kifejeztek, s akkor, a mikor ez megtörtént, a jövendőlés be ván teljesedve; A m i t m e g k ö t ö z -t ü n k e f ö l d ö n , a m e n y e k b e n i s k ö t ö z v e v a n , é s a m i t m e g o l d o z t u n k e f ö l d ö n , a m e n y e k b e n i s m e g v a n o l d o z v a .

De ne hogy félreértsetek. Nem csak mi vagyunk azok, en-nek, vagy annak, vagy minden vallásfelekezetnek szolgái; ennek, vagy annak, vagy minden egyháznak papsága, a kiknek Jézus ezt a hatalmat adta. Ezt a hatalmat gyakorolják mindazok, a kik az ő beszédein csüngenek, azokat tanítják, ismétlik, avagy csak hi-töknek és életöknek példáival megmutatják.

Ti nép-nevelők és vezetők, tanítsátok meg a népnek, melyek az ő igazi kötelességei, az ő igazi érdekei, az ő igazi reményei. Ha roszul tanítjátok, titeket nyom a felelősség terhe. S őket fog-ja nyomni, ha Krisztus szerint és Isten szerint tanítjátok. Hogy hasznokra forditják-e vagy nem oktatásaitokat, a melyekben ré-szesültek, arról felelni fognak Istennek; és mind az, a mit ennek a szent felelősségnek kötelékével m e g k ö t ö z t ö k v a g y meg-o l d o z t o k e f ö l d ö n , m e g k ö t ö z v e v a g y m e g o l d o z v a l e s z e n a m e n y e k s z á m á r a .

186

Ti a gyermekek vagy az ifjúság nevelői, apák és anyák, sú-lyos a ti Isten előtt való kötelességtek; azoknak, a kik reátok vannak bizva, életök, több mint életök, jövőjök a sirig, és azon túi tőletek függ. Fűzzétek össze tanításaitok és még inkább pél-dáitok által, fűzzétek össze ezeket a még gyenge lelkeket a lelki-ismeretnek, a kötelességnek, a hitnek és szeretetnek megáldó lán-czaivah S a m i t m e g k ö t ö z t ö k vagy m e g o l d o z t o k e íöl-d ö n , a m e n v e k s z á m á r a leszen .

És ti keresztények mindnyájan, népei az áldozó főpapnak és királynak, a kik ismeritek az Istent és Krisztust, terjeszszétek ki hiteteket az egész világra, tündököltessétek a ti világosságto-kat, térítsetek példáitok által, a világ önzését kárhoztassa el a ti ker. szeretetetek, feslettségét a ti tisztaságtok, anyagiságát a ti kegyességetek; hogy bennetek épen ellenkezőleg minden felbáto-rítsa, építse, és megtérítse azokat, a kik megtérni akarnak. Ke-resztények, a legkisebbektől fogva a legnagyobbakig, az utolsótól az elsőig, Péternek mindnyájan utódai, mindnyájan utódai a Jézus Krisztusnak (ennek a szónak egyedüli értelmében, a mely ne le-gyen hibás) kötözzétek a lelkeket az igazsághoz, és oldozzátok fel azokat a véteknek, szenvedélynek és bűnnek nehéz és gyaláza-tos lánczaiból. Ez a ti missiotok minden népekhez, a ti apostol-ságtok, és a ti főpapságtok És én igazán mondom nektek: h o g y v a l a m i t m e g k ö t ö z t ö k v a g y m e g o l d o z t o k e f ö l d ö n , m e g k ö t ö z v e v a g y m e g o l d o z v a l e s z e n a m e n y e k b e n is.

Sietek, atyámfiai, még egy eszmét érinteni, melynél, mielőtt bevégezném, kissé meg kell állapodnom.

A Jézus Krisztus gondolatában, az Isten országának nyelvé-ben, a bűnösök azok a rabszolgák, a kiket Isten beszéde megkö-töz és megoldoz. A szenvedélyek országa, a vétkes szokások jár-ma , a rosz példáknak magokkal ragadása, a jellemnek lassú, de folyton haladó alászállása, a vallásos és erkölcsi érzésnek észre-vehetetlen alásülyedése — rettenetes terhek, a melyeket nehéz mesz-sze eldobni, elévült betegségek, a melyekből a meggyógyulás esete ritka : — imé a rabszolgaság, melytől Isten beszéde meg akar min-ket szabaditarii.

Mindazoknak, a kik óhajtják a szent szabadságot, a melyet Jé-zus hirdet, mindazoknak, a kik a Krisztus .által való saját felsza-badulásukra vágynak, legyen ez bár fájdalmak, veszedelmek és

187

küszködések árán: az Isten beszéde felszabadulást ajánl. Isten be-széde az igazra és jóra hatalmas szeretetet, a vétekre megvetést és undort ád, s megajándékoz erővel, az annyira ohajtott, de az önmagának átengedett embertől mindig hiában keresett erővel. A gonoszság minden rabszolgáinak, a kik szabadságra vágynak, Jézus maga mondotta ezeket a magasztos és prófétai, ezeket a megvál-tói szavakat: az i g a z s á g s z a b a d o k k á t é s z e n t i t e k e t .

De azoknak, a kik nem vágynak sem szabadságra, sem igazságra; azoknak, a kik i n k á b b s z e r e t i k a s ö t é t s é g e t , m i n t a v i l á g o s s á g o t , m e r t az ök c s e l e k e d e t e i k g o n o s z o k , épen akkora igazságossággal lehet mondani: hogy az igazság még nagyobb rabszolgákká, még nyomorultabbakká, a gyalázatra és kár-hoztatásra még méltóbbakká teszen titeket, mint ezelőtt voltatok. Az Isten szólott hozzátok, t i h a l l o t t á t o k a z ő s z a v á t , d e m e g k e m é n y i t e t t é t e k s z i v e i t e k e t . A Jézus kinyilat-koztatta magát nektek, ti láttátok i g a z s á g g a l é s k e g y e -l e m m e l t e l j e s d i c s ő s é g é t , de m e g k e m é n y i t e t t é t e k s z i v e i t e k e t . És a ti szivetek igazságos és elkerülhetetlen büntetés által még romlottabbá lett ebben a sötétségben, mely önkéntessé lett, ebben az alásülyedésben, melyet nem magatokra vettetek, hanem helybehagytatok, elfogadtatok és akartatok.

Látjátok, atyámfiai, az Isten igazsága, az Isten beszéde, az Isten lelke>,megkötöz és megoldoz; megkötözi a sötétség lánczai-val azokat, a kiket nein szabadit fel a világosságra. Örök és ret-tenetes, de igazságos törvénye ez, a lelkek — Isten, Krisztus, az igaz és jó előtt való—felelősségének!

Mit mondjak még mielőtt leszállanék ebből a szószékből ? Minő hasznosabb, minő szigorúbb, minő sürgősebb intést köthet-nék ennél szivetekre ? Ti azok közül valók vagytok, a kikhez Is-ten beszéde intézve vafö Én hozzátok intézem * jelenleg is. Ti azt hallottátok, ti nem vádolhatjátok sem Istent, a ki titeket a n n y i r a s z e r e t e t t , h o g y e g y e t l e n f i á t a d t a az em-b e r e k é r t ; sem a Krisztust, a ki életét adta azért, hogy meg-alapítsa Isten országát e földön, sem szent Pétert, a kihez az Isten országának kulcsai le voltak téve, a ki gyengesége daczára hűsé-gesen megnyitotta az anyaszentegyházat az ő népének és minden népeknek; sem az apostalokat, és az egyház papjait, sem az anya-szentegyházat magát, a kik minden hiányaik daczára hirdették és hirdetik jelenleg is előttetek az idvességnek örvendetes üzenetét.

188

Ne legyetek tehát azok közül valók, a kiket Isten beszéde még vétkesebbekké teszen, azok közül valók, a kiknek ez a beszéd azt mondja: Ti még a t i b ű n e i t e k b e n v a g y t o k . Hanem le-gyetek azok közül valók, a kiket Isten beszéde megszabadít, újra szül, és idvezit. Ti mindnyájan Isten országából valók akartok len-ni a menyben és örökkévalóságban; hogy oda jussatok arra csal-hatatlan, de csak egyetlen eszköz van: legyetek ebből az országból valók mostantól kezdve és már itt a földön. És hogy oda bémenyjetek, mondjátok ezen ország fejének és alapitójának az apostol önkén-tes és élő hitével, azzal a gyöngéd és égő szeretettel, azzal az e-rős és feltétlen odaadással: U r a m , k i h e z m e n n é n k r a j t a d k i v ü l ? T e n á l a d v a n a j e 1 e n v a 1 ó é l e t n e k é s a z ö r ö k é l e t n e k Í g é r e t e ; t e v a g y a K r i s z t u s , az é l ő I s t e n n e k f i a ! Ámen.

Francaidból —

P a p M ó z e s , tanár.

189

X V .

Ecce Homo.1) (Könyv-ismertetés.)

¥ JJJLiota ama megmohosult falakon: a zsinatok határozataira ala-pított dogmákon és hitvallásokon keresztül a szabad vizsgálódás szelleme hova-tovább mind több rést tör magának az egyházba, s lélekben milliók csoportosulnak a lobogó alá, melyen jelszóul ez áll: „a vallást a tudománynyal ki kell békitni," különösen a Jézus sze-mélye veszi igénybe az emberek figyelmét. Mintha mindenki érez-né, hogy az a felfogás, melyet a kereszténység eddig birt alapitó-járól, többé nem kielégítő, s e feladat szerencsés megoldásától függ az új vallásnézet diadala: a mily munkásság nyilatkozik a Jézus életirása körül, ép oly érdekeltség fejlett ki e művek olvasása iránt is. Valóban, az egyházirodalomnak ma nincs termékenyebb mezeje annál, mint a mely Jézus életével foglalkozik; a kevésbé feltűnőket nem is említve,—Renan, S t r a u s s , S c h e n k e l , P r es-sen se megkísérték e téren erejöket, s hogy a közönség várja már a művészt, ki valahára egy jó s a lehetőleg élethű képet adjon Jézusról, mutatja e művek terjedése, főleg a Renané, mely csak hamar megjelenése után Európa majd mindenik élő nyelvére le lön fordítva.

Az „ E c c e Horn o," e sajátságos czimü könyv, melyet meg-ismertetni kívánok a K e r e s z t é n y M a g v e t ő szíves olvasói-val, szintén az egyházirodalom ez ágához tartozik, s a Jézus éle-te és munkája átnézetét foglalja magában. E mű megjelenése ak-kora zajt csinált Angliában, mint a Renané Francziaországban. Alig egy év alatt öt kiadást ér t ; a mi nem kis ajánlat egy könyv mellett, kivált ha meggondoljuk, hogy Angliában egy könyvre nem

1) E c c e H o m o . A s u r v e y of t h e l i f e a n d w o r k of J e s u s C h r i s t . (Jézus Krisztus élete és munkája átnézete.) Megjelent Londonban, 1866. Szerzője nem nevezi meg magát.