1 PANNO

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA

SZENT BENEDEK,SZENT BENEDEK,SZENT BENEDEK,SZENT BENEDEK, A BÉKE HÍRNÖKEA BÉKE HÍRNÖKEA BÉKE HÍRNÖKEA BÉKE HÍRNÖKE EGÉSZ EURÓPA SZÁMÁRAEGÉSZ EURÓPA SZÁMÁRAEGÉSZ EURÓPA SZÁMÁRAEGÉSZ EURÓPA SZÁMÁRA!!!!

ÖRÖK EMLÉKEZETÜL!

A béke hírnökének, az egység megteremtőjének, a kultúra mesterének, legfőképpen pedig a keresztény vallás hirdetőjének és a nyugati szerzetesség atyjá-nak nevezik teljesen megérdemelten Szent Benedek apátot. Ő abban az időben, amikor az elöregedett Római Birodalom összeomlott, s amikor úgy látszott, hogy Európa egyes vidékei sötétségbe zuhannak, mások pedig még járatlanok voltak a magasabb civi-lizációban és a spirituális javakban, töretlen erejé-nek állandó megfeszítésével véghez vitte, hogy mint-egy új hajnal ragyogott föl ennek a földrésznek. Ugyanis kereszttel, könyvvel, ekével, legfőképpen önmaga és fiai által elvitte a keresztény műveltséget azoknak a népeknek, amelyek a Földközi-tengertől Skandináviáig, Írországtól a lengyelek földjéig elte-rülő területeket lakják.

A kereszttel, azaz Jézus Krisztus törvényével erősítette meg és gyarapította a magán- és a közélet in-tézményeit. Meg kell emlékeznünk az „Opus Dei”-ről is, vagyis az imádság meghatározott időben történő rendszeres végzéséről, amellyel megtanította, hogy az emberi társadalomban igen nagy jelentősége van az istentiszteletnek. Így tehát megszilárdította Európának azt a szellemi egységét, amelyben Isten egy népének tudták magukat a nyelvben, fajban, természetben különböző nemzetek. Ez az egység lett, en-nek a nagy Atyának a fegyelmét követő tanítványai, a szerzetesek hathatós igyekezetével, a középkor-nak nevezett korszak különleges jegye. Ezt az egységet, amely Szent Ágoston szerint „minden szépség foglalata”, s amely a dolgok gyászos fordulata következtében szétszakadt, kísérlik meg napjainkban helyreállítani mindazok, akik jóakarattal vannak megáldva.

VI. évfolyam 2. szám

2004. nyár

Sokat hallunk mostanában hazánk, a Magyar Köztársaság csatlakozásáról az Európai Unióhoz. Újra időszerűnek tartjuk VI. Pál pápa negyven éve kelt apos-toli levelét, melyben Szent Benedek atyánkat Európa védő-szentjének nyilvánítja, azért hogy „amint egykor a keresz-tény hit világosságával szétszórta a sötétséget és szétosz-totta a béke ajándékait, segítse most is Európa ügyét, s köz-benjáró imájával segítse, hogy erősödjék napról napra.”

Szerk.

• Az újkorból kiinduló esz-mélkedés szerzetesi éle-tünkről – Elréd atya írása

• A pannonhalmi balla-gáson elhangzott beszédek

• Beszélgetés Dénesi Tamással

• Beszámoló a Cultura Nostra történelmi versenyről

• Tricollis Cuvée – termékismertető

• In memoriam Blazovich Ágoston OSB

• Beszámoló a Győrszent-ivánon megrendezett Családnapról

• Hírek, beszámolók egyes házainkból

SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

2

Könyvvel, vagyis az értelem művelésével őrizte meg és hagyományozta tovább nagy gonddal ez a tiszte-letreméltó pátriárka, akinek a nevét és életerejét annyi monostor kapta, az irodalom régi alkotásait ak-kor, amikor a szabad művészetekre és tudományokra sötétség borult, s szorgalmasan művelte a külön-böző tudományokat.

Végül ekével, azaz a földműveléssel más dolgokat is felhasználva termőfölddé és virágzó kertekké vál-toztatta az elhagyatott és puszta vidékeket. Az „ora et labora” értelmében összekapcsolta az imádságot a kétkezi munkával, s ezzel magasra emelte az emberi munkát. Méltán nevezte tehát XII. Piusz pápa Szent Benedeket „Európa atyjának”. A földrésznek a népeibe beoltotta annak a helyes rendnek a szere-tetét, amelyre társadalmi életük épül, és az erre a rendre való törekvést. Elődünk ezután azt kérte, hogy e kiváló férfi könyörgésére segítse Isten azoknak a kezdeményezéseit, akik ezeket a népeket az igaz testvériség kötelékével igyekeznek összekapcsolni. Ennek szerencsés megvalósulását kívánta teljes lelkéből XXIII. János pápa is a rá annyira jellemző aggódó szeretettel. De mi magunk is nagyon helyeseljük azokat a terveket, amelyek arra irányulnak, hogy elősegítsék Európa népeinek az egységét.

Ezért szívesen engedtünk azoknak a kéréseknek, amelyeket Európa különböző részeiből bíboros atyák, érsekek, püspökök, rendek és szerzetes-kongregációk legfőbb elöljárói, és a világi rendből való kiváló férfiak igen sokan intéztek hozzánk, hogy nyilvánítsuk Szent Benedeket Európa védőszentjévé. Ezen égi oltalom nyilvános kihirdetésére kiváló alkalom nyílik számunkra akkor, amikor Monte Cassino templo-mát, amely 1944-ben, az egész világon dühöngő háború során elpusztult, de a legyőzhetetlen hit újjáépí-tette, a Boldogságos Szűzanya és Szent Benedek tiszteletére ma újra fölszenteljük Istennek. Szívesen tesszük ezt, ebben is több elődünket követve, akik a századok folyamán maguk szentelték fel a hitnek és a monasztikus életnek ezt a Szent Benedek sírja miatt oly híres székhelyét. Támogassa hát szándékunkat ez a kiváló égi szent, és amint egykor a keresztény hit világosságával szétszórta a sötétséget és szétosztotta a béke ajándékait, segítse most is Európa ügyét, s közbenjáró imájával segítse, hogy erősödjék napról napra.

Tehát a Szertartások Szent Kongregációjának megkérdezése után biztos tudással, érett megfontolással és apostoli hatalmunk teljességével ezen levelünk hatályával Szent Benedek apátot Istennél egész Eu-rópa legfőbb égi védőszentjének tesszük meg és nyilvánítjuk, és megadjuk neki mindazt a tiszteletet és liturgikus kiváltságot, amely méltán illeti meg az egyes helyek legfőbb védőszentjeit.

Minden más ezzel ellentétes intézkedés hatályát veszti. Kimondjuk, elhatározzuk, elrendeljük, hogy ez a levél legyen és maradjon mindig jogerős, érvényes és hatékony; érje el és tartsa meg teljesen és hiány-talanul hatását; jelenleg és a jövőben teljes mértékben támogassák mindazok, akiket illet és akiket il-lethet. Így kell helyesen ítélni és határozni. Mostantól fogva érvénytelen és hiábavaló mindaz, amit, bárki, bármilyen tekintéllyel, tudva vagy tudatlanul másképpen, ezen felül megkísérelni merészelne.

Kelt Rómában, Szent Péternél, a Halász gyűrűje alatt, az 1964. év október havának 24. napján, pápasá-gunk második évében

VI. Pál pápa Miksa atya fordítása

Komondi István:

PANNONHALMA – VÁR

Nyitva a kapunk, minden fáradt vendég Asztalunkhoz ülhet, ki jó szándékkal Útjáról pihenni házunkba tér meg

Vesd le csizmád, oldd meg ruhád, lábad Megmosom, otthon, barátok között vagy Fegyvered rakd le, magaddal be ne hozd

Asztalt terítek neked, lehetsz gazdag, Lehetsz szegény, egymás mellé ültetlek Benneteket, hogy mást is megismerjél

Ez a szeretet háza, a fizetség A hála, a jó szó, s viszitek hírét: Várunk titeket, itt mindenki vendég

Vándor! Az esti tűz mellett mondd el Mi indított, hová mész, miért, merre Ha késő van, pihenj le fekhelyedre

Kora reggel útra kelsz, az asztalon Egy szegetlen kenyeret találsz, vidd el Szegd meg, és jusson minden éhezőnek

3 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

AZ ÚJKORBÓL KIINDULÓ ESZMÉLKEDÉS SZERZETESI ÉLETÜNKRŐL

I. A XVI. században kezdődő újkor hatása a nyugati szerzetesség törté-netében a mai napig meghatározó.

1. A Szent Benedek Regulájában még egységben lévő két elv között fe-szültség keletkezett, az „amori Christi” (Krisztus szeretetének) és az „operi Dei nihil praeponere” (az istenszolgálatnak semmit elébe ne tégy!) egysége megtört. Az újkori világkép általánossá válása kongregációnkban igazában csak 1802 után kezdődött. A visszaállítás után még a 18. szá-zadban szokásos napirend volt érvényben, a teljes zsolozsmát mondták a megszokott időkben. A lelkipásztoroknak és az egyre több kiképzett ta-nárnak ez megoldhatatlan feszültséget okozott. Negyven évvel később már a zsolozsma közös végzésének értelme is kérdés lett sokak számára.

2. A fizikai munkát egyre inkább szellemi munka váltotta fel. Megnőtt a misszió szerepe Amerika felfedezésével. A térítés alapja a kiépülő kato-likus iskolarendszer lett, ami részben ellenhatása volt a kiváló protestáns iskoláknak. Szent Ignác és nyomában sok rendalapító a misszió és a ta-nítás érdekében szüntette meg a közös zsolozsmázást.

3. A kora-újkort alapvetően meghatározták a katolikus és a protestáns közösségek illetve hatalmak közötti viták, fegyveres küzdelmek, így a szerzetesi célkitűzéseket is. A történészek is el szokták hallgatni, hogy aki katolikus-nak vagy protestánsnak született, az évszázadokon át egy politikai szövetségrendszer tagjává lett. Ez volt az igazi alapja a „vallásháborúknak”. Az is ritkán hallott igazság, hogy a protestáns államokban a katolikusok üldözése sokkal erőteljesebb volt, mint a katolikus uralkodók protestáns ellenessége. Gondoljunk arra, hogy Anglia rab-szolgákká alázta az ír katolikusokat vagy Svédországban a katolikus vallást betiltották. Ez a tény azonban nem mentheti fel a „katolikus” erőszak tárházát. A bencés rendet alapvetően a „türelmes” típusú szerzetességnek jellemezték 18-19. században. Ez ad lehetőséget arra, hogy céljaink közé – vatikáni biztatásra is –felvegyük az ökumenizmust, hogy a múlt sebeit igyekezzünk begyógyítani. Rendünknek ez a legfontosabb „politikai” küldetése, ezzel szolgálhatjuk a nemzeti egység kialaku-lását. A barokk kor támasza a jezsuita rend volt, amely még a középkorinál is jobban összefonódott a rekatolizációt szorgalmazó katolikus hatalommal. A kora-újkor végét egyértelműen jelzi a jezsuita rend feloszlatása (1773). A felvilágosodott abszolutizmus nem tűrte a Rómától függő, számára túl önálló rendi szervezetet és annak önérvé-nyesítő erejét. A püspököket a király nevezte ki, a szerzeteseknél pedig választás volt, ezért is növelték az ural-kodók a püspökök hatalmát a katolikus országokban. Az abszolutista teológia haszontalannak tartotta a közös zsolozsmázást, a szerzeteseket a munkakörükből ítélte meg, ez a szemlélet Magyarországon még mindig erős.

4. Az újkorban mást jelent a papi vagy tanári szolgálatban élő szerzeteseknek az engedelmesség és a szerzetesi életalakítás, mint a kézművességre, földműves munkára berendezkedett középkori vagy ókori szerzetesnek. A késő újkori felvilágosodásnak, amely nálunk a 19. század első felében teljesedett ki, abszolút nem volt érzéke a szerzetesi meditációhoz, és ezért Pannonhalmán még a 19. század első felében is állandóan féltek – teljes joggal – az újabb feloszlatástól. Ezért is javasolták egyesek a kórusima teljes feladását, még a növendékek számára is. Meglehetősen megtéveszt bennünket, hogy minket 1802-ben visszaállítottak, mert ekkoriban kezdődött Német-országban a kolostorok sorozatban való feloszlatása. Ha a világi és az egyházi történelmet nem szemléljük egy-ségben, akkor nagyon téves véleményt alakíthatunk ki magunknak. Eldönthetetlen kérdés: ha 1849-ben a sza-badságharc győz, akkor megmaradhatott volna-e rendünk, megmaradhattak volna-e iskoláink, ha igen, akkor milyen formában? A tanítás és főként a 20. század közepétől meglévő új munkakör, a pannonhalmi, majd később a győri diákott-honi munka olyan új életmódot hozott magával, amely éppúgy feszültségben áll a szerzetesi életformával, mint a plébánosi életmód. A pap a keresztény népnek van elkötelezve, a diákotthoni nevelő a diákoknak és szüleiknek. Bennük látja elsősorban az „amor Christi” megvalósítását. Így nem csak az apáttól vagy más elöljárótól függnek ezek a szerzetesek. Melki élményem: a kórusimádkozás közben valami megszólalt, egy szerzetes becsukta a könyvét, és kiment. Mindenki természetesnek vette. A perjel utána megmagyarázta, hogy az atya a kórházlelkész, onnan kapott hí-vást. A papi szolgálat vállalása az „amor Christi” nevében „felülírta” az „opus Dei” kötelességét. Ugyanez történik sokszor a kollégiumban is. A kollégiumi és lelkipásztori munkának ugyanakkor megvan az a komoly veszélye, hogy távol kerülünk a szerzetesi közösségtől és eszményektől.

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

4

II. A 20. és a 21. századból fakadó új kérdések A 20. század legjelentősebb egyházi reformja a liturgiából és a biblikus teológiából indult ki, ebben jelentős sze-repe volt a bencéseknek is. A 19. század második felében demokratikusabbá váló államok már nem határozták meg a szerzetesek életét, ez a liturgikus fellendülés társadalmi háttere. Magyarországon a komoly változások az I. világháború után indultak el, a társadalmi helyzet már lehetővé tette a monasztikus életről és a liturgiáról való gondolkodást a munkaterületek (iskola, plébánia, gazdaság) meghagyása mellett. Gimnáziumainknak is köszön-hettük, hogy 1950 után a kommunizmusban is fennmaradt a rendünk. Pannonhalmán a diákság létszáma azon-ban a tervezettnek legalább másfélszerese lett, mert csak nyolc katolikus iskola maradhatott meg, ez a tanári és kollégiumi munkát, illetve a szerzetesi életet alapvetően megnehezítette. A 20. század legfontosabb egyházi eseménye a II. vatikáni zsinat. Egyházi, szerzetesi gondolkodásunknak ez kellene, hogy legyen az alapja. Nem az ókor vagy a középkor és nem is az ifjúságunk. A régi időket hangoztatók általában ezzel az alapvető ténnyel nincsenek tisztában. Mondjuk ki nyíltan: sokszor nem a zsinat tanításából kiindulva gondolkodunk, illetve gondolkodnak rólunk. A monasztikus szerzetesekre vonatkozó egyházi törvények alapja egyértelműen Szent Benedek Regulája (665., 667. kánon). A monostorban való lakás kötelezettségéről és olyan klauzúra létesítéséről van szó ezekben a törvé-nyekben, amelynek egy részébe nem mehet be senki a rendtagokon kívül. Ezt az elvet Konstitúciónk is kimondja (115. pont). Jellemző azonban az is, hogy az immár kb. húsz éve megszületett „új” egyházi törvénykönyv a misz-szió tárgykörben foglalkozik a katolikus neveléssel, vagyis a zsinati tanítás szerint a nevelés alapvetően lelki-pásztori feladat, ez tipikusan újkori gondolkodásra vall. Számunkra a másik jelentős dátum: 1989–1990, a rendszerváltás. A legfontosabb feladatunk a jövőnknek a II. vatikáni zsinat tanítása alapján való átgondolása; ez alapján az ősi és az újkori, sőt a legújabb kori hagyományt egyaránt józan kritikával kell nézni, hogy „hűek legyünk az evangéliumhoz”, hogy „megértsük az idők jeleit” (VII. eucharisztikus kánon). Nemcsak az ókori vagy középkori, hanem a késő-újkori, valamint a kommunizmus előtti és alatti gondolkodást is felül kellene vizsgálni. Nehéz elhinni, hogy míg a rendszer alapvetően rossz volt, addig a bencés élet tökéletes, mai fiatal számára is példaadó. Ha a II. vatikáni zsinatból indulunk ki, akkor egyszerre valljuk a monasztikus struktúrára való áttérést, a bencés gondolkodás három alapelvét: a regula, az apát, a monostor egységét, illetve az újkori feladatok vállalását, és e kettőből való feszültségeket. A mérték megtartása a lényeges, nem lehet minden igényt teljesíteni, mert akkor belátható időn belül semmilyen igényt nem tudunk teljesíteni. A liturgikus szabályoknál sokkal fontosabbak az egyháznak ránk vonatkozó törvényei. Az egyházi törvényeknél is lényegesebb az evangélium és annak hármas alaptörvénye: az isten- és emberszeretet, illetve az ellenségszere-tet. Nagy Szent Gergely szerint már Szent Benedek is átélte a törvény és a szeretet ellentétét, ezt fejezi ki Bene-dek és Skolasztika találkozásának híres jelenete. Figyelembe kell vennünk a 21. század kihívásait. A társadalomban soha nem volt olyan nagy változás, mint a zsinat óta eltelt emberöltőben, a fogyasztás, az informatika és a média által uralt világban. A változás egyre gyor-sul. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha megjósolom: 15 éven belül újabb zsinat fog válaszolni a társadalmi kihívásokra, illetve az egyre égetőbb tisztázatlan egyházi kérdésekre. Megfontolt változtatásokra szükség van, mert egyrészt az előző rendszer nem engedett teret a zsinati elvek meg-valósításának, másrészt a világ és az abból jövő fiatalok nagyon megváltoztak. A népénekes, „hozsannás” lelkiség ma már nem vonzza a középkorúakat, még kevésbé a fiatalokat.

III. Mi lehet a közös bencés eszmeiség? A monasztikus kongregáció vízióját támogatom, de mivel jelenleg függő házakból áll a kongregációnk, ezért még eléggé eltér helyzetünk más kongregációkétól. A szervezeti átalakítás ugyanakkor nem csodaszer. Gondolkodásunktól függenek tetteink. Egyértelműen kell látnunk, hogy a bencés szerzetesség önálló hivatás. Nincs tanítási fogadalmunk, sose voltunk újkori értelemben tanítórend. A ránk vo-natkozó egyházi törvények alapján nem lehet kötelezővé tenni a papságot sem. A kis egyházmegyénk ellátása azonban kötelességünk, a papság ugyanúgy ősi szolgálatunk, mint a kódexmásolás vagy a tanítás. Új utakat kell itt is keresnünk, például nős diakónusok bevonását és az egyházközségek közötti együttműködés szorgalmazását. A 21. században ne állítsuk szembe az ősi monasztikus szerzetesi elveket és gyakorlatokat az újkori szerzetesség eszményével. Mindkettőt kritikusan elemezzük a II. vatikáni zsinat fényében, mindkettőt tartsuk értéknek. A kettő kiegészítheti egymást, noha tagadhatatlanul ellentétek is feszülnek köztük. A zsinat is egyszerre hangsúlyozza a sajátos szerzetesi karizmákhoz való visszatérést és az evangelizáció, a misszió fontosságát. A zsolozsmát ezért kell a nép (diákok, lelkigyakorlatozók, idősebbek) számára is nyitott, megnyerő módon végezni. A demokratikus válto-zások közösségünkre való helyes alkalmazása nélkülözhetetlen változás. A hagyományos engedelmességre alapozó egyházi szemlélet csak szidni tudja a mai fiatalokat, miközben önmagával szemben elnéző. A közösségben megtapasztalható elevenítő Lélek és a személyre szabott, értelmes munka adhat csak jövőt egy közösségnek. A bencés rendnek különösen is megszívlelendő feladata az ökumenizmus, hogy a kora-újkori vallási, politikai gyűlölet helyébe a türelem és békesség lépjen. A vallási türelem alapja a zsinati alapelv: a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása fontosabb még az igazságnál is. Illetve a keresztény igazság egy személy, Jézus Krisztus titka. Ő mi üdvösségünk a hitet, szeretetet ébresztő Lélek által. A titok megélése csak az önmagunkra vett kereszt fényé-ben, és a múltunkat józan kritikával tanulmányozó, az idők jeleit megérteni akaró egyházképben válik kovásszá.

Elréd atya

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

5

A PANNONHALMI SZEMLE 2004/2. (nyári) számának témája:

po l i s z / po l i tea

Szent Ágoston: De excidio urbis Romae Hausmann Jutta: „Keressétek a város javát” – gondolatok Jer 29-hez; Wiliem Flusser: Az új urbanitás; Dariusz Aleksandowicz: A katolikus vallás és a közép-kelet-európai nacionalizmusok; Robert T. Cornelison: Tér, teológia és az amerikai politika Fogarasi György: Metropolisz/nekropolisz: Baudlaire Pári-zsa, Benjamin passzázsai; Gelencsér Gábor: A film városa – a város filmje; Gyöngyössy Márton: Az isztambuli Zeyrek Kilise Camii – Konstantinápoly egykori főmonostora és temp-loma; A. Giacometti interjúrészletek; Perneczky Géza Giacomettiről; Schein Gábor: Traditio – folytatás és árulás; B.P. Gadamer olvasatáról Philippe Vallin: Teológiai megfontolások Mel Gibson Passió című filmjéről; Rigó Máté: Struktúra vagy kaleidoszkóp? Varga Mátyás: Kettőről az egyre – regulameditáció Takács Zsuzsa, Beney Zsuzsa és G. István László versei

FRISS SZÁMAINK MINDIG MEGTALÁL-HATÓK a nagyobb budapesti és vidéki könyvesboltokban.

MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG

CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (e-mail: szemle@osb.hu),

OLVASHATÓ AZ INTERNETEN: www.osb.hu/Szemle; www.ceeol.com

NYÁRI PROGRAMOK PANNONHALMÁN

június 18. Placid atya vasmiséje, Iréneusz és Boldizsár atya gyémántmiséje

június 28-július 2. és augusztus 13-19. Gregorián kurzusok

július 8-11. Oblátus lelkigyakorlat

július 11. Szent Benedek ünnepe

július 12-16. A Rákóczi Szövetség Határon Túli Kispap Tábora

július 12-16. KALOT-tábor

július 26-30. A Rákóczi Szövetség Történelem Tanár Tábora

július 26-30. Csendélet Egyesület tábora

Minden hétvégén június 19. és augusztus 15. között: érettségi találkozók

augusztus 6. Albin és Henrik testvér valamint Fazakas Márton O.Praem. pappá szentelése

augusztus 19. Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat ünnepi közgyűlése

augusztus 20. Szent István király, a Pannonhalmi Főmonostor alapítójának és fővédőszentjének ünnepe ÚJ KIADVÁNYAINK

ANSELM GRÜN OSB Életre vezetni – A vezetés elvei Szent Bene-dek Regulájában (Bencés Lelkiségi Füzetek 38.)

FORRAI BOTOND OSB A szabadító Jézus (Pannonhalmi Könyvek)

Pannonhalmi Zsozsma II. kötet

ÚJ MUNKABEOSZTÁS

Othmar Amtmann OSB (Zeiselhof)

eddigi munkakörei megtartása mellett a Domus Religiosa in Unterwart házfőnöke

A NYILVÁNOS LITURGIA RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN

A NYÁRI ISKOLAI SZÜNIDŐBEN

Hétköznap 6.00 Vigília és Laudes 6.50 Konventmise 17.30 Esti szentmise a Szt. Benedek kápolnában 19.00 Vesperás

Csütörtök 6.00 Vigília és Laudes 18.40 Konventmise és Vesperás

Vasárnap 6.45 Vigilia-Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Gregorián konventmise 17.00 Vesperás

6 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

BESZÉLGETÉS DÉNESI TAMÁSSAL � A Bencés Hírlevél előző számában adtunk hírt a

Pannónia szőlőskertje címmel megnyílt időszaki kiállításról, amelyet Te rendeztél. Hogyan készült a kiállítás? Melyek voltak a munka során a legfonto-sabb állomások? Mit jelentett Neked e kiállítás megrendezése?

� Az apátsági pincészet újraindulását nagy ered-ménynek és nagy lehetőségnek is tekintem. A be-ruházás előrehaladtával felmerült bennem a kér-dés, miként tudnék én e modern vállalkozásnak segítségére lenni. Az apátsági borászat múltja tu-lajdonképpen kötelezővé teszi – és ennek komoly reklámértéke is van –, hogy feltárjuk ezt az ezer-éves tradíciót. Prefektusi és tanári munkám mel-lett azonban nem maradt energiám arra, hogy a pannonhalmi bencések borászati hagyománya után kutassak, mígnem Mátyás atya a Kulturális és Turisztikai Igazgatóság részéről fel nem kért e kiállítás rendezésére.

A megtisztelő felkérést természetesen elfogad-tam, bár láttam nehézségeit is. A jól feltárt rend-történetnek ugyanis ez egy olyan szelete, amellyel eddig nem sokat foglalkoztak, azaz szakmailag vi-szonylag előkészítetlen terepen kellett gyors és kézzelfogható eredményeket elérni. A munka te-hát olvasással és levéltári búvárkodással kezdő-dött, aminek következtében egyre-másra kerültek elő a régi dokumentumok. Amint ilyenkor lenni szokott, több váratlan esemény és önzetlen ember segítette munkámat. A tervezett kiállításról sem-mit sem tudva keresett meg Tóth Alajos Attila, akinek édesapja a harmincas években a fővárosi ben-cés borszaküzlet vezetője volt. Az első tárgyi emlékeket tőle kaptam. Cirill és Szilveszter atya búvár-kodásaik során szintén több érdekes és később kiállított dokumentumot juttattak el hozzám. Az írott források mellett a gazdag fotótárból előkerült számos régi fénykép színesíti a kiállítást. A tárgyi anyag környékbeli gyűjtésére azonban már nem maradt sem időm, sem energiám, így a kiállítandó szőlészeti és borászati tárgyakat a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum anyagából egészítettük ki. Eb-ben Laczkovits Emőke, a néprajzi osztály vezetője volt segítségemre.

Az írásos dokumentumok alapján kialakultak azok a csomópontok, amiket kiemelve átfogó képet adhatunk borászati múltunkról. Ezeknek a kiállítási tablókhoz készült rövid összefoglalását Csoma Zsigmond, a Magyar Bortörténeti Társaság elnöke ellenőrizte, aki kezdettől fogva lelkesen támogatta és segítette a kiállítást és érdekesnek találta annak koncepcióját is. A kiállítási tablók szövegét Len-gyel Péter kiváló angol fordítása nyomán a külföldiek számára is hozzáférhetővé tettük. A tablókat Bakos Ágnes és Tihanyi Bence fotóinak felhasználásával az ADstúdió tervezte. A szép tablókat és a kiállítandó anyagot a Héjjas Pál vezette csapat installálta. Minden munkatársamnak ezúttal is sze-retném megköszönni segítségét és minőségi munkáját.

Mit jelentett nekem ez a munka? A történelemtudománynak egy számomra új területével, a gaz-daságtörténettel foglalkozhattam, ami érdekes kihívásnak bizonyult. A gazdálkodáson belül pedig a bor és a borászat nem hagyhat hidegen egy férfiszívet sem. A kiállítandó anyagot szelektálni kellett, több olyan dokumentumot nem állíthattam ki, aminek megtalálása nagy öröm volt számomra. A sok mondanivalót röviden (ez nem mindig sikerült) és közérthetően kellett megfogalmaznom, hogy azt az átlagos látogató is megértse, tehát a turista fejével kellett gondolkodnom. A vizuális megjelenítés, az installáció és számos egyéb tényező területén nem mozgok otthonosan. Munkatársaimban bíznom kellett, hogy megértik elképzeléseimet és megtalálják a helynek, a témának megfelelő megoldásokat. Minden szempontból sokat tanultam e három hónap alatt.

� A Pannonhalmi Főapátság és a Rákóczi Szövetség immár harmadik alkalommal rendezte meg a Cultura Nostra történelmi versenyt, amelynek kezdettől Te vagy a fő szervezője. Miért fontos e verseny és milyen eredményei vannak?

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

7

� A Cultura Nostra verseny az egész Kárpát-medence területéről szólítja meg a magyar középiskoláso-kat. A versenyre való készületkor Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig egy cél mozgat nagyon sok fiatalt. A tankönyvek szintjénél jóval mélyebben ismerkednek a magyar történelem egy fontos szeletével. A döntő zsűrijének tagjai minden évben megfogalmazzák, hogy a diákok többsége az aktuális témában az egyetemi szigorlaton is megállná a helyét. Jó dolog lelkes és magyar történelmet szerető fiatalokat látni. A szakmai szempontokon túl fontosak a találkozások. Tanárok és diákok ismerkedhetnek meg, barátságok születhetnek e néhány napon. Az első verseny résztvevői között ma is aktívan működik a levelezőlista. A legjobb 10 csapat jutalma többek között egy néhány napos nyári jutalomút. A verse-nyen szövődött kapcsolatok egy jó hangulatú, felszabadult és tartalmas nyaraláson tovább mélyül-hetnek. Nem utolsó sorban fontosnak tartom, hogy a nyitott szívűek a bencés lelkiségből és Pannon-halmából is hazavihetnek valamit. Többen megfogalmazták, hogy számukra a verseny igazi célja, hogy eljussanak Pannonhalmára. A virágvasárnapi szentmisén a legtöbben részt vesznek. Tavaly egy unitárius székely diáknak különösen tetszett a liturgia. Másoknak a tihanyi alapítólevéllel való ta-lálkozás jelent maradandó emléket. Mindent egybevetve a verseny évről évre kiforrottabb lesz, és a több száz csapat jelentkezése megerősíti, hogy jó úton járunk.

� Ez évtől a Pannonhalmi Főapátság Levéltárának igazgatóhelyettese lettél. Miközben gratulálok a kine-vezésedhez, kérlek, hogy ismertesd elképzeléseidet a levéltári munkára vonatkozóan.

� Nagy megtiszteltetésnek tekintem e kinevezést, hiszen világi munkatársként dolgozhatom a bencés rend messze földön híres levéltárában. Számos feladat közül csak néhányat említenék. Levéltárunk igazi értéke a középkori anyag. Ezért ez jóval nagyobb teret és publicitást kapott, mint a későbbi ko-rok dokumentumai. A középkori oklevelek feldolgozása most is több kutatási program alapjául szol-gál. A levéltár koraújkori és újkori forrásainak kutatása is sok szép eredményt hozhat. Itt nemcsak publikálatlan dokumentumokra gondolok. A száz éve íródott rendtörténet szerzői más szemüvegen keresztül olvasták a forrásokat. A mai kutató más kérdéseket tesz fel és mást olvas ki a forrásokból. A tavalyi és az idei kiállítás témái, az apátsági gyógynövénykultúra és borászati tradíció csak két példa arra, hogy mi mindennel lehetne és kellene a közeljövőben foglalkozni.

A publikálás mellett konferenciák szervezésével is szeretném ösztönözni a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár anyagához kapcsolódó kutatásokat. Az első ilyen konferencia témája az idei ki-állításhoz kötődően a monostori szőlő- és borgazdálkodás lehetne. A közelmúltban megkezdték a Pannonhalmi Főapátság honlaprendszerének részeként a Levéltár weblapjának kialakítását. Ezt to-vább kell fejlesztenünk, azaz újabb segédleteket is hozzáférhetővé kell tenni az interneten. Emellett folytatni kell az iratok egy részének digitalizálását is.

� A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól nemrég elbúcsúzott XII.A osztálynak prefektusa voltál. Mit je-lent Pannonhalmán prefektusnak lenni? Hogyan lehet e munkát összeegyeztetni a világi élettel?

� Néhány éve még nem akartam tanár lenni. Aztán Tamás atya hívott Pannonhalmára, amit – úgy éreztem – nem szabad visszautasítanom. Döntésem óta négy év telt el, de még a nehéz időszakokban sem volt olyan pillanat, amikor ezt a döntésemet megbántam volna. Ehhez mindenképpen kellett a sok színes egyéniségből álló és élénk gondolkodású társaság, akiket átvettem előző prefektusuktól, és kellett, hogy kollégáim között a régi barátok mellett újakat is találjak. Szép és nehéz négy év van mögöttünk, és örülök annak, hogy a fiúk elballagtak. Ezt úgy értem, hogy ezek a fiúk most válnak felnőtté, most kezdik az életüket. Büszke vagyok rájuk, és úgy érzem, később is büszke leszek az osz-tályomra. Miért nevelünk, ha nem azért, hogy elmenjenek, megtalálják helyüket és értékes embe-rekké váljanak? Mindegyikük tervekkel, vágyakkal, várakozással, különböző nagyságú és tartalmú itt összeszedett csomaggal indul. Kíváncsi lennék, ki mit visz ezekben a csomagokban, de ezt csak gyaníthatjuk, a tartalom egy részét ők sem ismerik. Számomra ebben a pillanatban prefektusi mun-kánknak ez a megfoghatatlan része a legszebb és legizgalmasabb, hiszen az érettségi jegyeken túl munkánk tényleges eredményét csak sejthetjük.

Mivel a kamasz gyerekekkel a lehető legtöbb időt kellene együtt töltenünk, a prefektusi feladat egy világi ember és családja számára nagy kihívás és sok nehézséggel is jár. Mivel a bencések nem tudják a diákotthoni nevelést teljesen ellátni, világi munkatársakra van szükségük. Tehát szükség-szerűség az, hogy mi jelen legyünk a diákotthonban, amely így természetesen más, mint a csak ben-cések vezette diákotthon. Sok mindenben nem tudjuk helyettesíteni bencés kollégáinkat, viszont ki-egészíthetjük őket, velünk – ha lelkiismeretesen végezzük – színesebbé válhat a diákotthoni nevelés.

� Köszönöm a beszélgetést!

Készítette: Rábai László

8 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

CULTURA NOSTRA

TÖRTÉNELMI VERSENY

A Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Rákóczi Szö-vetség idén immár harmadik alkalommal szervezte meg a Kárpát-medence magyar középiskolásai szá-mára a Cultura Nostra történelmi vetélkedőt. A verseny témája a reformkor volt. A 2004. február 10-én meg-rendezett regionális fordulókon 270 magyarországi és 70 határon túli csapat vett részt. A legjobb 20 csapat április 2-4. között mérte össze felkészültségét Pan-nonhalmán.

Az írásbeli elődöntőn 15 magyarországi, 4 felvidéki és 1 kárpátaljai csapat vett részt, akik közül a döntőbe végül két budapesti és egy-egy galántai, egri, dombó-vári, hódmezővásárhelyi, beregszászi, pozsonyi, pápai és csongrádi csapat került. A szóbeli döntő zsűrijének tagjai Katus László (elnök), Gergely András, Dobszay Tamás és Velkey Ferenc voltak. A Duna Televízió a 3 órás döntőt és az ünnepélyes eredményhirdetést is figyelemmel kísérte.

Az eredményhirdetésen Várszegi Asztrik főapát úr köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a mostani fiatal generáció feladata újraértelmezni a történelmet és okulni a közelmúlt történelmi hibáiból. Bíró Albert, a Rákóczi Szövetség elnökségi titkára is gratulált a ver-senyzőknek, majd röviden bemutatta a Rákóczi Szö-vetség tevékenységét. Katus László a zsűri elnöke hangsúlyozta, hogy minden részt vevő csapat nyertes-nek érezheti magát, mert felkészültségüknek köszön-hetően több mint 300 csapat közül bizonyultak a leg-jobbaknak. A verseny helyezettei:

1. Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium, Galánta 2. Illyés Gyula Gimnázium, Dombóvár 3. Zápor Utcai Általános Iskola és Gimnázium, Budapest

A döntő résztvevői értékes könyvjutalomban része-sültek, és július elején egy hatnapos ajándékutazáson vehetnek részt Pannonhalmán, Győrben, Bábolnán, Herenden és Budapesten. Az eredményhirdetést ün-nepi vacsora követte, majd a résztvevők megnézhették a „Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel… – másfél évezredes életforma Pannonhalma monostorá-ban” című filmet. Április 4-én, vasárnap a virágvasár-napi ünnepi szentmise után megtekintették az apátsá-got és a pannonhalmi borászati tradíciót bemutató kiállítást.

A rendezvényt a következő intézmények támogat-ták: Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft., Duna Tv, He-rendi Porcelánmanufaktúra Rt., Illyés Közalapítvány.

Dénesi Tamás

TRICOLLIS CUVÉETRICOLLIS CUVÉETRICOLLIS CUVÉETRICOLLIS CUVÉE

A Pannonhalmi Apátsá-gi Pincészet első, a 2003-as évjáratból nagytétel-ben forgalomba került terméke.

2003 forró nyara ko-rai szüretet eredménye-zett. A szőlő néhol túl-érett jegyeket mutatott. A mustok átlagcukorfo-ka elérte a 20-23 magyar mustfokot.

A kisméretű műa-nyagrekeszbe szüretelt szőlőt egészfürtben, kí-méletesen préseltük. A must ülepítés után ke-rült a temperált erjesz-tőbe. Erjesztés után hosszú finomseprőn tar-tással adtunk lehetősé-get az íz és aromaanya-gok gazdagodásának.

A három dűlőből származó, három fajta (olaszrizling-rajnai riz-ling-fűszeres tramini) házasításából készült bor szalmasárga színét halványzöld villanások tarkítják. Illata tartós és tiszta, amely leginkább mély virágillatra emlé-keztet.

Izében – összhang-ban illatával – legin-kább fehérhúsú gyümöl-csök mutatkoznak. Jól integrálódott sava szép háttere az évjáratra jel-lemző testességnek. Hosszú lecsengésű, tartalmas bor, amely izgalmas kie-gészítője fehérhúsoknak, sajttálaknak, baráti beszélge-téseknek.

Ajánlott fogyasztási hőmérséklete 14-16 °C.

Liptai Zsolt borász

Örömmel értesítjük Kedves Olvasóinkat, hogy az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést

nyerhetnek a közelmúltban megnyílt Pannonhalmi Apátsági Pincészet munkájába és

megkóstolhatják a pincészet borait.

A pincelátogatásra a Pannonhalmi Főapátság TriCollis Tárlatvezető Irodájában

lehet jelentkezni.

Telefon: 96/570-191, Fax: 96/570-192 E-mail: tricollis@osb.hu

9 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

Kedves Fiúk!

Most, amikor távoztok, és a szárnyaitokat használjátok, fontos hogy a kapott gyökereitek szilárdak le-gyenek, és egészen a mélyben kapaszkodjanak. A búcsúzás órájában meg kell bizonyosodnotok erről, hogy el ne szakadjatok és el ne vesszetek. Bár lépteitek már kifelé tartanak, tegyünk még két lépést befelé, hogy még egyszer utoljára tudatosítsátok és erősítsétek pannonhalmi gyökereiteket.

Hat ill. négy évig jártatok a pannonhalmi bencés gimnáziumba, és így helyénvaló, hogy Szent Benedeket kérdezzük meg, miben látja ő alapvető indítékát és mozgatóját minden tevékenységünknek – legyen az isko-lai, kollégiumi vagy kolostori.

Minden igyekezetünk és erőbevetésünk kritériumát Regulájának 58. fejezetében nevezi meg, amikor az új szerzetesek felvételéről ír:

Nagyon gondosan meg kell vizsgálni, hogy valóban Istent keresi-e.

Nem az számít, hogy az illető ragyogó hírnévvel rendelkezik a szakmájában vagy már egészen lelkivé vált, csak egy a lényeges és a fontos, hogy nyugtalanul keresse azt, aki egyedül tudja megmutatni életének irányát és értelmét.

De Szent Benedek Regulájának e központi helyein minden keresztény emberre gondol. Így útmutatásai a családi, a hivatásbeli és a társadalmi életre is érvényesek. Benedek olyan embereket akar maga körül össze-gyűjteni, akik nem elégszenek meg világunk pocsolyáival, hanem az élet forrását keresik; akik csillapítha-tatlan szomjúsággal vágyakoznak az élet értelmére, akiket vágy tölt el a több, egy olyan hit után, amely tá-maszt ad az életben és a halálban.

BALLAGÁSBALLAGÁSBALLAGÁSBALLAGÁS 2004200420042004

Mielőtt egyet kifelé lépsz, tégy két lépést befelé!

– tanácsolja Novalis a XIX. század küszöbén, és kiegészítem még egy másik idézettel:

A gyermekeknek két dolgot kell szüleiktől megkapniuk: a gyökereket és a szárnyakat.

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

10

S amikor visszavágyódtok Pannonhalmára – talán már a bankett másnapján –, ilyen vágyakozást kívánok nektek: Pannonhalmában elsősorban ne a diákcsínyek helyszínét lássátok, hanem azt a helyet, ahol az embe-rek Istent, hitet, életük értelmét és támaszát keresik.

Szent Benedek alaposan ismerte a világot és az embereket, felismerte a veszélyt is, amely esetleg az „is-tenkeresőket” tévútra vezetheti. Ezért fűz a két sorhoz még három kritériumot, hogy a megkülönböztetést elősegítse:

Nagyon gondosan meg kell vizsgálni, hogy a novícius valóban Istent keresi-e; buzgó-e az istenszolgálatban, az engedelmességben és a méltánytalanságok elviselésében.

Hiszem, hogy e három szempont számotokra is egy sikeres, tartalommal teli élet vezérfonala lehet. Buzgóság az istenszolgálatban: egészen szó szerint az istentiszteletet jelenti. Én csak ajánlhatom, hogy a

Pannonhalmától távol vasárnaponként továbbra is járjatok templomba. Részletekbe menően nem tudom el-mondani, hogyan és miben segít nektek, azonban azt egészen biztosan mondhatom, hogy nem árt.

Ezzel azonban nem merül ki az istenszolgálatban való buzgóság. Többről van szó; jelenti, hogy életünk nyi-tott Istenre, hogy azt alakítsa és formálja; jelenti a hétköznapjainkban megmutatkozó érzékenységet a transzcendencia, az Isten iránt.

Szervesen ebből nő ki a második kritérium: buzgóság az engedelmességben. Benedek az élet olyan beállí-tottságára céloz, amelyet a „hallás”, az odafigyelés magatartásának nevezhetnénk. Mindnyájunknak tájéko-zódnia kell a hivatás, a család és a társadalmi elkötelezettség hétköznapjai közepette, s ezért nyitott Benedek az útmutatásra, amely Istentől jön, mégpedig a másik emberen keresztül: a szülőn, a testvéren, az öregen és a betegen, baráton és ellenségen, a munkatárson, de még esetleg egy tanáron keresztül is.

Mivel Isten nekünk talán egy kényelmetlen emberen keresztül, aki számunkra terhes és terveinket ke-resztezi, akar irányt mutatni, kap értelmet az Isten-keresés harmadik kritériuma: buzgóság a méltánytalan-ságok elviselésében. Semmi esetre sem a mesterségesen keresett elbátortalanításokról vagy bosszantásokról van szó, hanem arról az alapvető magatartásról, hogy a keresztény ember kész a legszürkébb munkákat is elvégezni közössége szolgálatában. Ezért egy jó tanács számotokra: ne legyetek túlságosan finnyásak, váloga-tósak; a kicsinek, jelentéktelennek tűnő cselekedetekkel is érjétek be, ha az embertárs szolgálatában erre van szükségetek! Nekem személy szerint nagyon fontos Páli Szent Vince egyik mondata: Istent szeretni = a feleba-rátért izzadni!

Azonban átfogó értelemben minden olyan méltánytalanságról és teherről van szó, amely a saját akaratom, a saját megszokásaim ellen irányul; azoknak a nehézségeknek elviseléséről van szó, amelyeket életünk ma-gával hoz.

„Ki állíthatná magáról, hogy nem adott elegendő okot, hogy mások elviseljék, vagy ne lenne elegendő alapja, hogy másokat elviseljen? Helytelen magatartás az, hogy ha mások elviseltek, és te ebből élsz, te magad azonban senkit és semmit nem tudsz elviselni. Hiszen ez az egyetlen ajándék, amit viszonzásként tudsz nyújtani társad-nak; az egyetlen vigasz, amely megmarad neked, hogy elviselsz, ahogyan téged is elviselnek. Persze nyugodtan mondhatjuk, hogy az ilyen szavakban egy gyenge egyéniség fejeződik ki – a kereszténységhez tartozik, hogy az önállóság lehetetlenségét és a saját akaratunk gyengeségét elfogadjuk. (…) Csak akkor lesz gyümölcsözővé az ilyen küszködés, ha az elviselés, az igazi szeretet lelke élteti. (…) Ennek mértéke önmagunk és közösségünk építése.”

Hogy ti mennyire tudtatok – tudtok – építkezni, arról az elmúlt évek tanúskodnak. Közösségeitek építésé-ben sok örömteli pillanatot megéltetek együtt, de részetek volt a sikertelenség keserűségében, és talán rádöb-bentetek, még hosszú út áll előttetek, mire felnőttök és felelősséggel tudjátok elviselni és hordozni a nehézsé-geket; megsejtettétek, hogy milyen kemény erőbedobással kell küzdenetek, ha azt akarjátok, hogy körülötte-tek jobbá és szebbé legyen a világ.

Kedves Szülők, köszönjük a bizalmukat. Gyermekükben a legdrágább kincsüket bízták ránk. Igyekeztünk e bizalom reális elvárásainak megfelelni.

Tanártársaimnak szívből köszönöm, hogy – mindenféle kiábrándító élmény ellenére, amelyben mindig bő-velkedik az iskolai élet – újra és újra vállalták, hogy a ránk bízott tanulókat ne csak tudással és ismerettel halmozzák el, hanem az életünkben megnyilvánuló teherbíró értékekre is lelkesítsék őket.

Nektek, kedves Ballagó Fiúk, Isten áldását kívánom, hogy segítségével sikerüljön életetek további sza-kasza: a tanulásban, a megtalált és örömmel megélt hivatásban és később a családalapításban.

Éljetek boldogan!

Útjaitokon kísérjen mindig Benneteket az Úristen, és adjon alkalmas lehetőségeket. Isten járjon előttetek az úton, amerre mentek, és legyen segítségetekre életetek minden útján. Találjátok meg a boldogság világos lábnyomát, hogy követni tudjátok, és életetek útja legyen egyszerű és boldog.

Tamás atya

11 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

Tisztelt Ünneplők, kedves Ballagók!

Mikor megtudtam, hogy mindannyiunk nevé-ben nekem kell elbúcsúznom Tőletek, igen-csak megijedtem. Nem a lámpaláz, vagy az idő rövidsége ijesztett meg, hanem az, hogy szembe kellett néznem azzal a két kérdéssel, hogy tudok-e őszintén búcsúzni tőletek, és hogy tulajdonképpen mennyire ismerlek Ben-neteket. Felhasználtuk-e az együtt töltött időt arra, hogy személyes kapcsolatokat alakítsunk ki egymással? Ha valaki távolabbról figyelem-mel kísérhette volna életünket, joggal feltéte-lezhetné: úgy ismerlek Titeket, mintha testvé-rek lennénk. Hisz egy házban éltük négy-öt évet. De jól gondolná-e? Közös élményünk bőven akad. Együtt voltunk tájfutáson, együtt szurkoltunk az iskolacsapatnak, együtt ültünk a moziban, ettünk az ebédlőben. Közös volt az Adventünk is. De vajon sikerült-e ezen alkalmakkor kihasználni a legnagyobb lehető-séget, amit Pannonhalma nyújtani tud? Mi is ez? Nem a több tucat színvonalas szakkör egyike, hanem az, hogy nagyon mély kapcso-latok alakulhatnak ki közöttünk. a őszintén magunkba nézünk, azt hiszem, mindannyian látjuk, hogy kapcsolataink nagy része felületes. De erre sajnos csak az utolsó pillanatban jöt-tünk rá, s ezzel egyúttal egy feladat is tudato-sodott bennünk: az, hogy jobban odafigyel-jünk a körülöttünk lévő emberekre, s így tar-talmasabbá tegyük életünket.

Kedves Ballagók! Utoljára ünneplünk együtt, s ezen az ünnepen most búcsúzni szeretnénk tőletek. Ti most elmentek, s lehet, hogy soha többé nem látjuk egymást. Sőt – ami szerin-tem még rémisztőbb lehet – egymástól is el-válnak útjaitok. Egy év múlva mi állunk a he-lyeteken. Vajon addigra látjuk-e már, hogy út-jaink hogyan találkozhatnak újra? Lesz-e foly-tatása annak, ami itt elkezdődött? Azt hiszem, még egyikünk sem tudja a választ. Talán egy-szer azon kapjátok magatokat, hogy visszakí-vánjátok a békés qpaci estéket, mikor a bás-tyán sétálva az ebédlőből kihallatszó halk tá-nyércsörömpölést, a hálókból kiszűrődő életet és a tücskök cirpelését hallgatva figyeltétek a pályán focizó kisebbeket. S nekünk mi marad belőletek? Két új tabló a falon, semmi más változás, az életünk megy tovább. Valóban csak ennyit jelentettetek volna számunkra? Nem hi-szem, hogy így lenne. Egy-egy személyes élmé-nyünk, azt hiszem, mindannyiunknak van Vele-tek; s úgy gondolom, ez elég ahhoz, hogy ezu-tán is ismerősként szólíthassuk meg egymást. Kérünk Benneteket, Ti se felejtsetek el minket!

Újfalussy Kristóf XI.A osztályos tanuló Csipak Tamás, Hartmann Gergely, Huszti Balázs

és Margetán Zsombor közreműködésével

— Megállás soha nincs? — Megállás? Nem tudom, mit értesz megálláson, Szerá-pion. Aki úton van, áll. Csak az áll igazán, aki úton van. Aki egyszer eltökélte, hogy útnak indul, attól fogva áll. Magá-ban, mélyre gyökerezve, s minden lépéssel még mélyebb-re. Úgy halad, hogy haladtában, valahol, mozdulatlan. Hogy nőttön nő valami titkos központ felé, míg lép, előre mindig, a titkos Cél felé. S a kettő végül, valahol összeér. Saját ma-gába ér, ha célhoz ér, Szerápion. (…) Mindig a belső lépte-ket figyeld, míg álltodban haladsz, s haladva állsz, Szerá-pion.

Rónay György Szerápion legendák című írásművének idézett részlete a mara-dás és az elindulás, a megállás és a haladás paradoxonját vetíti elénk. A két léthelyzet között az ellentét ugyanis csupán látszólagos. Életünk során eddig is kerültünk, és a jövőben is számtalanszor kerülünk majd olyan helyzetbe, ami-kor szeretnénk elmenni, de maradnunk kell, amikor el kell indulnunk, de marad-ni szeretnénk. Ezek a helyzetek akkor lesznek igazán jelentősek, amikor éle-tünk nagy választásai, döntései kapcsán merülnek fel. Gyakran kényszer alatt állunk egy-egy ilyen döntés esetében, de ugyanakkor nagymértékben tőlünk is függ a választás. Mindig bízunk abban, hogy választásunknak köszönhetően jobb lesz életünk, mintha a másik lehetőség mellett határoznánk. A magunk lel-ke és élete – hibáink, gyengeségeink, jó tulajdonságaink, értékeink, tehát azok a dolgok, amelyek együtt jelentik életünk teljességét – befolyásolni fogják utun-kat, és lehet, hogy értetlenül kérdezzük majd: „Miért kell ismét elindulni?” vagy éppen „Miért nem léphetünk már tovább?”

Ha azonban megérezzük, hogy álltunkban is úton vagyunk, és haladtunkban is mozdulatlanok; ha felfigyelünk belső lépteinkre és odafigyelünk arra, amit belül-ről hallunk, rádöbbenünk, hogy Valaki kísér bennünket az úton. Felfedezhetjük Őt társainkban, műalkotásokban, a természetben, vagy Pannonhalmához fűző-dő élményeinkben: egy csónaktúrában, az adventi gyertyagyújtásokban, a foci-meccsekben, osztálykirándulásokban, a nagy ünnepek utáni esti imában, mikor az egész iskola együtt van a lépcsőházban, sőt a felelés előtti néhány perc iz-galmában is.

Azokat az értékeket, élményeket, melyek az itt eltöltött évekből számunkra a legfontosabbakká váltak, magunkkal visszük, mindig velünk lesznek. Hogy mik ezek az élmények, jók és rosszak, az mindegyikünk számára eltérő. Más és más vált számunkra fontossá: sikerek és kudarcok, bánat és öröm. A legtöbbről talán csak később derül majd ki, milyen sokat jelentett nekünk. Bensőnkben azonban, úgy gondolom, mindannyian felismerjük azt a körülírhatatlan lénye-get, amely mindennap jelen van közöttünk, azt a kegyelmet, amely egy közös-séggé alakít minket, azt, hogy milyen hatással voltunk egymásra, hogyan for-máltuk egymást a többévnyi együttélés során. Ennek a felismerésnek persze feltétele, hogy meglegyen bennünk a befelé fordulás képessége, hogy halad-tunkban is tudjunk állni.

A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy – mondja Jézus Nikodémusnak. Így érezhetünk mi is ezzel a formáló erő-vel, a Lélek kegyelmével kapcsolatban, ami annyira természetessé vált az évek során, mint a légzés, a légvétel – a mindennapokban szinte észre sem vesszük. Látható, tapasztalható jeleit érzékeljük, hogyha ráismerünk működé-sére, de nem tudjuk, s talán nem is fontos tudnunk, hogy merről jön és merre tart. Miután azonban részesei lettünk a Lélek kegyelmének, jelét többé már nem tudjuk elfelejteni, magunkból kitörölni. Jelenléte olyan fontossá, és egyben olyan természetessé válik, mint a légvétel.

Közös élményeink tehát velünk maradnak, ezektől nem kell búcsút vennünk. S mi is maradunk, mivel részesei voltunk annak az alakító erőnek, melynek eze-ket az élményeket köszönhetjük. Ezért úgy megyünk el, hogy maradunk, és úgy maradunk, hogy elmegyünk.

Toldi Gergely XII. A osztályos tanuló

12 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

HÍREK

március 25. A Pannónia szőlőskertje – monostori szőlő- és borkultúra Pannonhalmán című idő-szaki kiállítást megnyitottuk a látogatók számára is. A megnyitón Csoma Zsigmond, a Magyar Bortörténeti Társaság elnöke tar-tott ünnepi beszédet.

március 26. A tájékoztató konvent-káptalan témája A monostor és munkatársai volt. Asztrik fő-apát úr bevezetőjét követően Cirill és Ri-chárd atyák tartottak beszámolót, majd Gáspár és Tamás atyák mondták el tapasz-talataikat.

március 27. A Pannonhalmi Területi Apátság család-napját tartottuk Győrszentivánban A család egysége – egység a családban címmel az Új Életet a Családoknak Alapítvány munka-társainak közreműködésével.

április 3. A harmadik alkalommal meghirdetett Cultura Nostra történelmi verseny döntőjét rendeztük meg Pannonhalmán a Rákóczi Szövetséggel közösen. A verseny témája idén A reformkor, Magyarország története 1830 és 1848 március 15. között volt. A versenybe több mint 300 középiskolások-ból álló anyaországi és határon túli csapat nevezett be.

április 8-10. A húsvéti Szent Három Napot idén is so-kan ünnepelték bencés közösségünkkel. Vendégeink számos előadás közül választ-hattak. Asztrik főapát úr „Az együttimád-kozás öröméről” szólva hívta fel az együtt ünneplők figyelmét a mostani imádságos napok gazdagságára. Miksa atya diavetítést és elemzést tartott Fra Angelico Passió-freskóiról. Elemér atya „…önmagát adta ér-tem” mottóval a Galata-levélből kiindulva beszélt a húsvéti misztériumról. Mátyás atya „Milyen messze van a legközelebbi si-vatag?” címmel a Bibliának és a korai szer-zetességnek a sivatagról szóló spirituális tapasztalatát értelmezte. Gergely atya az „Árnyékország” című filmről beszélgetett a résztvevőkkel, Antal atya a liturgikus ün-

neplésben a Szentlélek megszentelő jelen-létét fejtette ki, míg Elréd atya A szent Ke-reszt megtalálásáról, Szent Ilona útjairól beszélt. Jákó testvér előadása a húsvéti kö-zös virrasztásra való felkészülést segítette. Nagycsütörtök éjjel és a húsvéti vigíliát kö-vetően Lukács atya tartalmas orgonamedi-tációit hallgathattuk. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik munkájukkal, gondos-kodásukkal hozzájárultak, hogy húsvét ünnepén békében, örvendezve köszönthet-tük a feltámadt Krisztust.

április 11. Kosóczki Tamás orgonaművész és Solymosi Péter trombitaművész hangversenyét hall-gathatták meg az érdeklődők a bazilikában.

április 13-16. A Salzburgi Apát Konferencia tanulmányi napjain vett részt Asztrik főapát úr a bajor-országi Seeonban.

április 17. A Pannonhalmi Területi Apátság fiataljai is részt vettek Veszprémben a Regionális Ifjú-sági Találkozón, melynek témája Az Egyház Európában volt.

április 18. Asztrik főapát úr a bérmálás szentségében részesítette az arra felkészült végzős pan-nonhalmi diákokat.

április 23. Asztrik főapát úr és Cirill atya Egyház és vállalkozás címmel tartottak előadást Balatonőszödön a Helyünk Európában című konferencián.

A budapesti Pintér Sonja Kortárs Galériá-ban Néma angyal – Válogatás a Pannon-halmi Bencés Gimnázium és Kollégium kortárs művészeti gyűjteményéből címmel nyitott meg kiállítást Marosi Ernő művé-szettörténész.

április 24. Keresztes Szilárd görög-katolikus megyés-püspök úr pappá szentelte Áron testvért Győrött.

április 25. A São Pauloi monostorunkban elhunyt Urdombi Ányos atya.

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

13

április 28. Szent Benedek Leányai Társaság tartott perjelnő választó káptalant Tiszaújfalun. A szavazás eredményeképpen újabb hat éven keresztül Varga Magdolna perjelnő áll a bencés nővérek közösségének élén.

április 29. Marc Trenteseau belga nagykövet és kísére-tében Francis Balace történész látogatott Pannonhalmára. Balace úr előadást tartott Stéphanie, avagy a belga hercegnő az Oszt-rák-Magyar Monarchiában címmel.

április 30. Wessely Anna szociológus, művészettörté-nész tartott előadást Képi ékesszólás a XVIII. században címmel a Gimnázium Teleki-termében.

május 3. Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoramű-vész adott hangversenyt a Gimnázium tor-natermében

május 7. Pottyondi Ákos számolt be az érdeklődők-nek a Gimnázium Teleki-termében a Zam-biában töltött tanulmányútjáról.

május 8-9. A végzős győri és pannonhalmi diákok bú-csút vettek iskolájuktól szüleik, tanáraik és diáktársaik jelenlétében.

május 10. Blazovich Ágoston atya hazatért a Mennyei Atyához.

május 14. A győri Széchenyi István Egyetem Zene-művészeti Intézetének ütőhangszeres hangversenye alkalmából köszöntöttük 60. születésnapján Váray László tanár urat.

május 16. Bernardo D’Onorio főapátot püspökké szentelte Re bíboros Montecassinon. A je-les ünnepen Asztrik főapát úr is részt vett társszentelőként.

május 17. Lantos Zoltán hegedűművész és Horváth Zoltán ütős művész koncertjét hallgathat-tuk meg a Gimnázium tornatermében.

május 21. Szőlészettel és borászattal foglalkozó oszt-rák apátságok elöljárói és szőlész-borász szakemberei látogattak monostorunkba, hogy megtekintsék a Pannónia szőlőskertje című időszaki kiállítást és megismerjék a Pannonhalmi Apátsági Pincészet működé-sét és borait.

Ugyancsak ezen a napon Czigány Tamás és Skardelli György építészek mutatták be az Építész Mesteriskola mintegy ötven hallga-tója számára a turistafogadó és a pince épületét.

május 22. Asztrik főapát úr a Szláv Bencés Kongregá-cióhoz tartozó Rajhradban pappá szentelte Beda Kukula testvért.

május 24. A Pro Renovanda Cultura Hungariae Ala-pítvány egyházi szakalapítványi kuratóri-uma ülésezett Asztrik főapát úr vezetésével és döntött az egyházi iskolák támogatási kérelmeiről.

Frenák Pál koreográfus tartott előadást a Gimnázium Teleki-termében valamint Ta-más és Krizosztom atyák számoltak be konstantinápolyi útjukról a Szent Márton teremben.

URDOMBI JENŐ ÁNYOS O.S.B.

életének 78., szerzetességének 58., áldozópapságának 52. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2004. április 25-én a São Paulo-i Szent Gellért Apátságban hazatért Mennyei Atyjához.

Ányos atya pappá szentelése után két évig Tüskeváron volt lelkész, majd az 1956-os forradalomig sörgyári munkásként dolgozott Budapesten. Bécsen keresztül jutott ki a São Paulo-i magyar bencés közösséghez. Itt 1963-ban történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Az iskolai és diákotthoni munkába kezdettől fogva nagy lelkesedéssel kapcsolódott be, hosszú évekig vezette az iskola cserkészcsapatát. 1975-től a Nova Santa Rosa-i kisszemináriumban tanított. 1983-ban visszatért São Paulo-ba. 1994-ben vonult nyugalomba. A rendszerváltás után többször találkozhattunk vele szülőhazájába tett látogatásai során. Barátságos, vidám lelkű, embereket sze-rető testvért veszítettünk el benne.

Az Úr az én kelyhem és osztályrészem, sorsom kezedben tartod, gazdag földre esett mérőláncom, valóban értékes az örökségem. (15. zsoltár)

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

14

IN MEMORIAM BLAZOVICH ÁGOSTON OSB

Répcesarudon a rend visszaállítása (1802) óta hat bencés és több világi pap született. Közülük Ágoston atya rokonai voltak: Blázovits József, aki 1751 körül született. Pappá szentelése után a kőszegi gimnáziumban majd a „papok házában” teológiát tanított. 1792-ig, haláláig pedig plébános volt Incéden. „Jeles képzettségű pap volt” jegyezték fel róla. Ugyanúgy, mint atyai nagybátyja, Blazovich Jákó OSB (1886-1952), aki Pápán majd Győrött volt tanár, igazgató és házfőnök, 1924-30 között a királyi család gyermekeinek nevelője, majd 1938-tól Pannonhalmán alperjel, főiskolai tanár, főkönyvtáros. Kitűnő előadó volt, és a magyar nyelvű vallá-sos irodalmat is gazdagította klasszikus műveivel. Az anyai ágon is több jeles pap került ki ősei közül. Legje-lesebb rokona Mersich-Miloradich Máté (1850-1928) horvátkimlei plébános, aki a burgenlandi horvátok nyel-vét irodalmi szintre emelte, tudományos könyvtárát a Pannonhalmi Főapátság Főkönyvtára őrzi. Szülőfalu-jában, Répcesarudon szobrot állítottak emlékének. Ágoston atya anyai nagybátyja volt Id. Mersich Márton (1868-1943) és ifj. Mersich Márton (1894-1983) akik nem csak jeles papok voltak, hanem a horvát kulturális életben is igen jelentős szerepük volt.

Ilyen elődök után született 1921. január 29-én – mint az előbb említettek is – Répcesarudon (amit németül Frankenau-nak, horvátul Franko-nak neveznek) Ágoston atya. A keresztségben a Ferenc nevet kapta. Több-ször emlegette, hogy tíz hónappal idősebb Burgenlandnál, amit csak 1921. novemberében csatoltak Ausztriá-hoz. Ugyancsak ő maga állapította meg, hogy családjában apai vonalon erősebb volt a magyar, anyai ágon pedig a horvát vonatkozás. Édesanyja inkább Bécset dicsőítette, édesapja pedig Budapestet. (1914-ben, a há-ború idején megsebesült és Budapestre került egy magas rangú katonatiszt mellé, aki nagyon megszeretette vele a magyar fővárost.) A kis Feri 11 éves koráig horvát és németnyelvű elemi iskolába járt pár évvel fiata-labb öccsével; semmit sem tudtak magyarul. Amikor szülei azt akarták, hogy ne értsék, amit ők beszélnek, a magyar nyelvre váltottak át.

1932 májusában szülei úgy döntöttek, hogy Kőszegre menjen tovább tanulni a bencés gimnáziumba. A Kelcz-Adolffy internátusba kapott ösztöndíjat. A nyarat cseregyerekként Csepregen töltötte, szeptemberben aztán megkezdte a gimnáziumot. Kezdetben voltak nehézségei, de az iskolai év végére már az osztály élére került. Először világi pap akart lenni. Kapott is biztatást, hogy híres külföldi egyetemeken végezheti majd tanulmányait. Tanárai, bencés nagybátyja és egy lelkigyakorlat hatására mégis úgy döntött, hogy Pannon-halmára jelentkezik szerzetestanárnak. Itt végezte a teológiát és a főiskolát, a budapesti tudományegyetemen pedig matematika és fizika szakos tanári diplomát szerzett.

Tanári pályáját 1946-ban Csepelen kezdte meg a rend egy évvel előbb megnyílt gimnáziumában. Szaktár-gyai és a hittan mellett az orosz nyelvet is tanította, ami neki, a horvát anyanyelvűnek könnyen ment. Cse-pelre mindig örömmel gondolt vissza, ahol a munkás családok nagyon megszerették a bencéseket, s amikor lehetővé vált, újra felvette velük a kapcsolatot. Az államosítás után Sárközy Pál főapát úr Sopronba helyezte át, hogy közelebb legyen édesanyjához. Közben ugyanis meghalt édesapja és a háborúban elesett öccse is. Sopronban 27 órában hittant tanított az elemitől a tanítóképzőig. Két hónap múlva kitették az iskolákból és

PROF. DR.

BLAZOVICH FERENC ÁGOSTON O.S.B.

életének 84., szerzetességének 64., áldozópapságának 58. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2004. május 10-én hazatért Mennyei Atyjához. Temetése május 18-án – végakarata szerint – szülőfalujában, a burgenlandi Répcesarudon (Frankenau) volt.

Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját. Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket. (Szent Benedek Regulája, Prológus)

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

15

elküldték Bécsbe a bencésekhez, mert megvolt az osztrák állampolgársága is a magyar mellett. A bécsi bencés apátságban azonnal kapott munkát a könyvtárban. Innitzer bíboros érsek úr 1949-ben kinevezte a Bécsben élő horvátok lelkipásztorává. A burgenlandi szeminárium rektora pedig, aki magyar származású volt, prefek-tusnak hívta meg. Ugyanakkor beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol szociológiai tanulmányokat folytatott. Doktori disszertációja „Soziologie des Mönchtums und der Benediktinerregel” (A szerzetesség szociológiája és a bencés regula) 1954-ben a Herder kiadónál jelent meg.

Az ötvenes évek elején horvát és magyar nyelven népmissziókat tartott. Így pl. 1951-ben Felsőőrött, 1952-ben Alsóőrött, 1953-ban pedig Felsőpulyán. A felsőőri plébános 1956-ig minden évben meghívta nagyböjti triduum tartására és gyóntatásra.

1955-ben a „Glasnik” című horvát katolikus egyházi lap szerkesztésére kérték fel. Szülőfalujának plébá-nosa és nagybátyja, Mersich Márton kanonok beszélték rá, hogy legalább egy-két évre vállalja el. Ebből aztán 22 év lett; ez váltotta ki benne az irodalmi tevékenységet. A lap elsősorban vallásos cikkeket közölt. A lelki-pásztorkodást szolgálta a Szentírás, liturgikus szövegek, szentek életének fordításaival, imádságaival, éne-keivel, melyek temetésén is elhangzottak.

Szépirodalmi pályája különben – saját bevallása szerint – így kezdődött: Egy víg lakodalom után késő éjjel tértek vissza Burgenlandból Bécsbe. Nem tudott elaludni, mert az a gondolat foglalkoztatta, hogy hogyan hal ki egy burgenlandi horvát család. Az éjszaka folyamán dráma formájában megírta az első három felvonást, a negyediket csak röviden összefoglalta és eltette asztala fiókjába. Amikor azután a horvát akadémikusok egy új irodalmi folyóiratot indítottak, befejezte és lapjukban publikálta. Két évvel később be is mutatták.

Magyarul – szakdolgozatain kívül – 1980-ra, a nagy rendalapító születésének 1500 éves évfordulójára „Európa védőszentje, Szent Benedek” című könyvét írta meg. Tíz évvel később második kiadásban is megje-lent. A hatvanas években kezdte meg a burgenlandi horvát nyelvre fordítani nagy magyar írók műveit: Pető-fit, Adyt, Kosztolányit, Babitsot, Tóth Árpádot, József Attilát. 1990-ben megjelent egy könyv, melyben az ausztriai kisebbségek költői szerepelnek. Tőle is kértek néhány verset. A kötet címe: ”Und kein Wort Deutsch – Österreichische Lyrik”. Amit így fordíthatnánk németre: Osztrák költészet – bár egy német szó sincs benne. Ebben egyik versét magyarra is lefordította. Azóta több versét három nyelven írta meg: horvátul, magyarul és németül. Amikor az osztrák államfő professzori címmel tüntette ki 70. születésnapja alkalmából, írt egy ta-nulmányt „A Duna menti népek jövőjéről”, amely ugyancsak három nyelven jelent meg. Mint szerkesztő foly-tatásos regényt is szívesen közölt lapjában. Amikor egyszer nem talált ilyent, elhatározta, hogy maga fogja megírni Jurisits Miklós életét. Komoly levéltári kutatásokat végzett ehhez, ugyanígy hosszabb novelláihoz. Így a „Vulkától a Velebitig” címűhöz, mely egy tanítóról szól, aki visszament arra a vidékre, ahonnan ősei eljöttek. Vagy „A holló és skorpió” című regényéhez, mely a horvátok betelepüléséről szól. Nyugat-Magyaror-szágnak 1921-es Ausztriához való csatolását több prózai műben is feldolgozta. Tíz színdarabot is írt, köztük néhány misztérium drámát: Nóéről, Szűz Máriáról egy bécsi legenda alapján, Szent Péterről, Szent Márton-ról. Vidám darabokat is írt, hogy olvasói megszeressék a nyelvet. A burgenlandi horvátok színjátszásának kedvelt darabjai lettek: „A Drakovich ház”, „Annyi amennyi” és az „Ispán úr”, melyekben a magyar és a bur-genlandi horvát népszínművek összefonódását észlelhetjük. Irodalmi munkásságát így foglalja össze barátja, Bencsics Miklós: „Blazovich Ágoston az ausztriai horvát kisebbség kulturális életének legismertebb és leg-termékenyebb írója, minden műfaj művelője. Műveiben a kereszténység eszményei mellett a kisebbség sorsá-nak küzdelmeit örökíti meg. Minden alkotása hitet és reményt sugároz, de egyben jajkiáltás is, népe sorva-dása fölötti kesergés és menekülés Isten kitárt karjaiba. Ugyanakkor témaköre mélyen gyökeredzik a magyar kultúrában is.”

A Nyugat-Európában szétszórtságban élő magyar bencések közössége több alkalommal is megválasztotta elöljárójának. Rendtársaival jó testvéri kapcsolatot tartott. Vagyonkezelőként a magyarországi rendi közössé-get is szolgálta. Gyakran látogatott haza, örömmel vett részt a bencés család ünnepein. Nagyon kiterjedt le-velezést folytatott magyar papokkal, intenciókat közvetített és segítette azokat, akik őt felkeresték. Ötvenöt évig a kismartoni egyházmegye Bécsben lévő szemináriumában lakott. Az egyházmegye papságának nagy része az ő prefektussága majd vicerektorsága alatt nőtt fel. Az egyházmegye „tiszteletbeli szentszéki taná-csos” és „a kismartoni székesegyház tiszteletbeli kanonoka” címmel tüntette ki. Kulturális tevékenysége el-ismeréséül professzori címet és Ödön von Horvath-díjat kapott. Munkásságát az Osztrák Köztársaság és a Burgenlandi Tartomány kitüntetésekkel ismerte el. Közvetlenül halála előtt a burgenlandi horvátok kulturá-lis szervezetei nagy ünnepség keretében köszönték meg érdekükben végzett 55 éves munkásságát.

Évek óta panaszkodott lábaira meg arra, hogy nem tud aludni. Súlyos trombózissal a bécsi Wilhelminen-kórházba került, egyik lábát amputálni kellett. 2004. május 10-én hazatért mennyei Atyjához. Végakarata szerint szülőfalujában temettük a család sírboltjába május 18-án. Paul Iby kismartoni megyéspüspök és Asztrik főapát úr vezették a szentmisét és a temetést, melyen nagyon sokan vettek részt, a kismartoni egy-házmegye szinte teljes papsága, rendtársai, rokonai, barátai, tisztelői.

Iréneusz atya

16 PANNO

PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG

CSALÁDNAP GYŐRSZENTIVÁNON…

A Pannonhalmi Területi Apátság idén Győrszentivánra hívta az egyházközségeiben élő jegyes- és házaspárokat családnapja alkalmából. A rendezvénynek – amely évenként felváltva Pannonhalmán, Győr-Ménfőcsanakon és Győrszentivánon kerül megrendezésre – a Váci Mi-hály Általános Iskola és a Plébánia adott otthont már-cius 27-én.

A család sok mindent jelent: biztonságot, szeretetet, meghittséget, és nem utolsó sorban a Szentháromság szerető közösségének földi megjelenítője. A család sze-

repe a társadalomban is rendkívül fontos, ez nem vitás. Ez a nap arra szolgált, hogy segítséget kapjunk ahhoz, hogy meg tudjuk maradéktalanul élni ennek az összetartozásnak a szépségeit, a házastársak egymást segítve, mind közelebb jutva Istenhez, hitükből fakadóan helyesen neveljék gyermekeiket, megadva nekik – elsősorban saját példájukon keresztül – azt a támaszt, amiből építkezve felnőtt korukban a hitben megmaradva tudnak élni és megalapítani saját családjukat.

Ezt megvalósítani azonban nem könnyű. Ebben nyújtottak segítséget az Új Életet a Családok-nak Alapítvány munkatársai. Először Dr. Várszegi Asztrik főapát úr köszöntötte az egybegyűlteket, majd – amíg a gyermekek játszottak és alkottak, illetve a nagyobbak az ifjúsági csoportban beszél-gettek – az Alapítványból 3 házaspár tartott nekünk előadást. Délelőtt a férfi és a nő egysége témá-ban arról esett szó, hogy miként ápoljuk a kapcsolatunkat a házastársunkkal. Ezért nap mint nap meg kell küzdeni. Ezen kérdésekről egy fiatal, 3 kisgyermeket nevelő pár beszélt. Családi egysé-günknek is Isten, a Szentháromság az ősforrása, és az a házastársak hivatása, hogy Isten követői-ként az Istenhez való belsőséges kötöttséget egymás iránt megélhessék. A szeretetnek különböző megnyilvánulásai vannak (dicséret, együtt töltött minőségi idő, ajándékozás, baráti segítségnyúj-tás, szolgálat, testi érintés), és bár mindegyik módozatra szükség van, egyik-másik hangsúlyosabb, egyéntől, időszakoktól függően változik. Nagyon fontos, hogy mindenki a másik szeretet-nyelvén beszéljen. Természetesen felmerültek gyermeknevelési problémák is. Istennek nem tökéletes, ha-nem őszinte szülőkre van szüksége. A gyermeknevelést a házépítéssel modellezték, ahol a lelki biz-tonság az alap, az összehangolt csapat és felelősség a falazat, a korlátok és fegyelmezés (ami egyben védelmet is ad) a tető. Bár a gyerekek fejlődésére más is hat (pl. genetika, környezet), a saját pél-daadáson keresztüli indirekt nevelés óriási hatással bír. Ennek eredményessége pedig attól függ, hogy a férfi és a nő mennyire tud egymás társa lenni. Fel kell ismerni egymás igényeit, és azokat kell kielégíteni, hogy élő legyen a házassági kötelék. Ez véd a külső támadásoktól, megelégedetté tesz, jó példát ad a gyerekeknek. A gyermekeknél fontosabb a házastárs. Ez után – még a közös ebéd előtt – lehetőség nyílt a kiadott segédletek alapján megbeszélni az elhangzottakat. Délután „Egység a nevelésben” címmel 2 házaspár beszélt a gyermeknevelési problémákról, azok megoldá-sáról. Az egyik pár 4, a másik – középkorú – pár pedig 5, részben kamaszkorú gyermeket nevel. Ezt követően szintén volt lehetőség frissen megbeszélni a felmerült kérdéseket. A napot szentmise zárta.

Nekem az tetszett leginkább, hogy valódi problémákról esett szó, amikre valós megoldási javas-latokat kaphattunk az előadók saját tapasztalatai alapján. Ami még nagyon tanulságos, hogy a lé-nyeg – mint általában – a részletekben rejlik.

Liziczai Ákos

17 PANNO

SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR BAKONYBÉL

ESEMÉNYNAPTÁR

Az évszakok váltakozása és az Egyház szent ünnepeinek évről évre visszatérő jeles napjai mint megszentelő struktúra formál-ják életünket. Ugyanígy közösségünk napirendje s benne pl. a zsolozsma, a Szent Liturgia életünket megtartó, a Lélek inspirá-cióit rejtő objektív struktúra. Az új alapításban kísértésektől sem mentes közösségi életünk a Szent Lélek irgalmából él. Nap mint nap szótlanul s van, hogy személyes találkozások révén a vendégfogadásban, a testvéri beszélgetésekben szavak által is tanúságot tehetünk az Úr haláláról és feltámadásáról.

A monasztikus fogadalmak egyike a stabilitás, a ’stabilitas loci’. Evangéliumi életalakításunk sarokpontja, hogy abban a konkrét élethelyzetben, életszakaszban, amelyben egyénileg vagy közösségileg kísértést szenvedünk, tudunk-e kitartóan imádkozni. Reméljük-e a dolgok elrendeződését a Szent Lelket által, kit úgy hívunk Vigasztaló…

� Húsvét szent ünnepe beragyogta életünket. Az előkészületek, az ünnep s az ünnep hullámverései szabaddá tettek bennünket arra, hogy a közösségi bűnbánati liturgiában megtisztuljunk, s befogadjuk Isten ajándékait, melyeket a testvérekben és a vendégekben rejtett el számunkra. Április 1-jén a római Szent Anzelm Egyetemről Izsák testvér 2 hétre, az ünnepekre haza-látogathatott. Másnap, Virágvasárnap előestéjén nyitotta meg Féner Tamás Zsidó hagyományok c. fotókiállítását Stern Pál a Monostor Galériában. A nagyheti liturgiák és a szabad progra-mok sokakat egybegyűjtöttek mind a település lakói, mind pedig a távolabb élő istenszerető emberek közül. Húsvéthétfőn volt egyházközségünkben a keresztelés. A Szent Liturgia kereté-ben, az egyházközség jelenlétében, a sokféle családba szüle-tettek Isten gyermekeivé lettek. A szentháromságos életbe beavató szentség nem csak a család, hanem a közösség, a helyi egyház ünnepe.

� Fényeshét szombatján a Pázmány Péter Egyetem hallgatói érkezetek Pannonhalmáról Bakonybélbe. Másnap Domonkos atya pár napra Rómába utazott, Ádám atyát és Izsák testvér kísérte el. Április 18-án Anzelm testvér Kaplan Pavle lórévi pa-róchussal utazott néhány napra Belgrádba és a 14 éve alapított Kovilj monostorba, ahol pár éve a pannonhalmi testvérek is látogatást tettek. A testvéri látogatás, baráti találkozás mellett lehetőségünk volt megköszönni a belgrádi Szerb Ortodox Mú-zeum igazgatójának, hogy nemes másolatokat készíthettünk 9-10. századi mellkeresztekről. A műtárgymásoló műhely a ta-vasz folyamán 16 szép vésett etióp mellkereszttel gazdagodott Thorday Bence barátunk jóvoltából.

� Április 4-én, virágvasárnap meglátogatott bennünket Asztrik főapát úr. Május 1-jén egy hétre Matthew Leavy, az egyesült államokbeli Szent Anzelm apátság apátja látogatott meg ben-nünket. Májusban egy hetet töltött monostorunkban Szakáll József szabadkai diakónus, akit júniusban szentelnek pappá.

� Májusban egy napra a Biblia-kör Melkbe kirándult, ahol a bencés múlttal és az egyházművészet remekeivel ismerked-tünk. Útban hazafelé Bécsben a Stephanskirchében csodál-koztunk és imádkoztunk.

� A tavasz folyamán volt Cz. Tóth Hajnalka népi iparművész Bakonyi fehérhímzések c. kiállításának megnyitója, melyet a Guzmics Izidor Egyesület szervezett a bakonybéli Tájház-

ban. A civil egyesület 1998-ban alakult, nevét a monostor jeles reformkori apátjáról vette, s feladatának tekinti a település ide-genforgalmi, kulturális és közösségi életének szolgálatát. Nyil-ván nem véletlen, hogy épp a közelmúltban látogattak Bakony-bélbe Guzmics Izidor rokonai, akik őrzik és kutatják a család múltját.

� Idén Pünkösd ünnepén volt a Hősök Napja, melyen az I. és a II. Világháború áldozataira emlékeztünk, a Bakonybéli Asszony-kórus katonanótákat énekelt, az ünnepi beszédet Takács Nán-dorné, a Bakonybéli Általános Iskola igazgatónője mondta, majd az Önkormányzat, az Általános Iskola és az Egyházköz-ség képviseletében egy-egy koszorút helyeztek el az emlék-táblákon. Ezen a napon, 18 órakor adott hangversenyt a temp-lom kórusa, a Szent Mauríciusz Kórus.

� Másnap az egyházközség zarándoknépe Mariazellbe utazott, ahol Kühár Ede atya fogadott bennünket. Aznap, a pünkösdi csoda és a szent hely kisugárzásának jele volt az a sok zarán-dok, akik autókkal és gyalog jöttek kérni és hálát adni mind-azért, amit szívükben hordoznak. A kalazantinusok több mint ezerfős gyalogos népe érkezett aznap Bécsből, akik 25 éve évente egyre népesebb csoportban zarándokolnak a kegyhelyre.

A nyár eseményekben gazdag lesz: népes ifjúsági zarándok-csoportokat és plébániai hittan-, cserkész- és regnumos cso-portokat fogadunk pár órára vagy épp több napra.

� Június 12-én, szombaton 18.00 órakor lesz a Pueri Cantore, a niederaltaichi gyermekkórus hangversenye. A bajorországi Niederaltaich-hal szövődő kapcsolat másik szép jele, hogy idén a nyári vakációban a két Pannonhalmán tanuló bakonybéli fiatal, kéthetes tanulmányútra mehet Németországba, a metteni bencés gimnázium meghívására, továbbá két helybéli általános iskolás ugyancsak két tanulmányi hetet tölthet a niederalaichi általános iskolában.

� Idén lesz a béli templom építésének 250 éves jubileuma. A szinkronitásnak szép jele, hogy a tihanyi apátsági templommal egy időben építették fel a bakonybéli apátsági templomot. A jeles évfordulóról többek között a július 10-én, szombaton a Monostor Galériában nyíló építéstörténeti kamarakiállítással és a Borostyán-kút jubileumi (összevont nyári-őszi) számával emlékezünk meg.

Anzelm testvér

18 PANNO

TIHANYI APÁTSÁG

lmúlt a szép húsvéti időszak. A Szent Három Nap igazi ünnep volt Tihany-ban: sok vendég, templomlátogató, közösen énekelt zsolozsma, előadá-sok, beszélgetések – visszajáró vendégeinkkel újak és újak jönnek, s

örülnek az együttlét lehetőségének. Nagypénteken a Kálváriánál vagy kétszáz ember imádkozta együtt a keresztutat. A nagyszombati feltámadási liturgián – a rossz idő ellenére – zsúfolásig megtelt a templom. Fárasztó volt mindannyiunk-nak, de nagyon szép. Sok örömünk volt benne. Még húsvét előtt látogatott meg bennünket az UCIP – a katolikus újságírók nemzetközi szervezetének csoportja. Jósvay György főtitkárnak, régi barátunk-nak utolsó nagy szervezése volt ez a rendezvény.

Húsvét vasárnaptól látogatható Hertay Mária grafikus művésznek és Madarassy István ötvös-szobrász művésznek érdekes, szép kiállítása. Gyulai Endre szegedi püspök úr személyes, értő-elemző megnyitót mondott. Dávid Katalin művészettörténész szakszerű, átfogó elemzését örömmel hallgatta a nagy számban egybegyűlt közönség. Sok iskolás csoportnak, külföldi turistának jelentett igazi élményt ez a két kiállítás. Polgár Rózsa textilművész kiállítása és Varga Imre szobrászművész tárlata következik a nyár közepéig. Burkolják a templom előtti teret: lassan készül, aprólékos munka. Nem ritka a nagyobb események alkalmával a közlekedési káosz: a tér nagy részén nem lehet még parkolni. Rangos külföldi vendégeket szállító konvojok számára nem egyszerű megközelíteni a templom bejáratát. Ha rendelkezésünkre állna megfelelő állami támogatás, már régen befejezhettük volna a tér felújítását. Járt itt a finn legfelsőbb bíróság elnöke, kínai oktatási minisztériumi delegáció, a vietnami államelnök, a visegrádi országok környezetvédelmi miniszterei, nagykövetek… Reméljük, hogy a jövő évi 950 éves jubileumra azért rendezett állapotok várják a látogatókat. A templom bejárata előtt sokan csodálták kőműveseink tevékenységét: a három hal, a Szentháromság szimbóluma nemcsak a ter-vezőket, de a megvalósítókat is jogos büszkeséggel töltheti el. Megjelent a tihanyi egyházközség lapja. Címe: „András-kereszt”. Örülünk, hogy tevékeny, ötletgazdag emberek kis csoportja gyűlik össze egy ilyen kezdeményezéskor. Énekkarunk szépen szerepelt egy veszprémi főegyházmegyei énekkari találkozón. Megvolt az elsőáldozás, szép ünnep: mindössze 6 elsőáldozónk volt (csökken a gyermekek száma). Ladocsi Gáspár püspök úr bérmált, 16 bérmálkozónak szolgáltatta ki a szentséget. Az esztergomi szeminárium diakónus-szentelésre készülő teológusai nálunk végezték a szentelés előtti lelkigyakorlatot. Június köze-pén a győri szemináriumból érkeznek hozzánk lelkigyakorlatra a papszentelés előtt állók. Sokan csodálkoztak egy szombati napon: milyen esemény van az apátságban? Félix atya valamennyi osztályának képviselői össze-gyűltek – vagy százötvenen –, hogy osztályfőnöküket közösen köszöntsék, aki 45 évvel ezelőtt kezdte tanári szolgálatát. Nevelőként most is fontos szerepet játszik az életükben. Szép bizonysága volt ez a találkozó annak, hogy érdemes vállalni a szerzetestanári hivatást. A Tetőtéri Esték a nyáron szünetelnek. Csü-törtökönként hangverseny lesz a templom-ban, illetve előadás a Rege-udvarban. Ismét lesz Kaláka-koncert: augusztus 21-én, 18 órakor. Június 11-én délelőtt 9 és 11 óra között a Magyar Televízió tőlünk közvetíti élő maga-zin-műsorát, amely Tihanyt mutatja be, a tihanyi tájat, természetet, a község életét és természetesen az apátságot. A Katolikus Rádió Szent Benedek atyánk ün-nepén a 10 órás szentmisénket közvetíti: 250 évvel ezelőtt szenteltette fel Lécs Ágoston apát a barokk templomot. Szervezünk „Barátok útjá”-t, Pannonhalmáról Tihanyba, tihanyi cserkészekkel, bencés diá-kokkal, felnőttekkel. Szent Benedek ünnepé-re érkeznek Tihanyba. A Balaton vize nemcsak tiszta, de a fölülről jövő áldás szépen megemelte a víz szintjét. Munkánkhoz is a fölülről jövő áldásra van szükségünk. Ehhez kérjük mindazok imáját, akik figyelemmel kísérik közösségünk és munkatársaink életét.

Richárd atya

E

ISTENTISZTELETI RENDÜNK:

Húsvéttól szeptemberig vasárnaponként 7.30-kor, 10.00-kor és 19.30-kor van Tihanyban szentmise.

Hétköznaponként a nyári időszámítás idején – szombaton is – este 19.30-kor.

19 PANNO

„Boldog az az ember, aki benned találja erejét, aki szívében zarándokútra indul.” (a 83. zsoltárból)

BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST

MISSZIÓS NAP

Május elsején nemcsak az úniós csatlakozást ünnepel-tük a Tanulmányi Házban. A bíboros atya felhívását követve missziós napot tartottunk mindazoknak, akik már hallottak a Szent Szabina kápolnáról, az itteni ben-cés közösségről, de még sosem jártak nálunk. Az itt élő szerzetesek és a kápolnába járó hívők ’különlegessége’ a közösség. Ezt akartuk megmutatni az érdeklődőknek.

A programot ismertető szórólapokat hittanosaink dobták be a környéken élők postaládáiba. Sokan sze-mélyesen is hívtak olyan ismerősöket, rokonokat, akikről úgy gondolták, szívesen megismernének egy ilyen mini-kolostort mini-plébániával. Háromszáz szórólap készült. Arra számítottunk, hogy tíz százalékos lesz a hatékony-ságuk. Igaznak is bizonyult ez a becslés: negyvenen gyűltek össze szombat délelőtt tíz órára közelebbről-távolabbról szomszédok, hittanosok szülei és itt volt az idősebb hölgyek klubja is (ÖTYE) szinte teljes létszámmal.

Rövid témafelvezetésekkel kezdtük az ismerkedést. Ábel atya a kereszténységről, annak mai szerepéről beszélt, Kelemen testvér a szerzetesség kezdeteiről és Szent Benedekről szólt, majd Pongrácz László temp-lomatya a Szent Szabina kápolna lelkipásztori munkáját mutatta be. Csutorás Éva hitoktatónk a hittancsoportok munkáját, feladatait foglalta egy-egy mondatba korcso-portonként. Albin testvér a Tanulmányi Házban élő szerzeteseket mutatta be, s végül Henrik testvér a ház mindennapi életéről szólt röviden.

Hogy a hallottak leülepedhessenek, kávészünet kö-vetkezett, amely a hangulatot is családiasabbá tette, s így segített abban, hogy könnyebben szülessenek meg a kávészünetet követő beszélgetéshez a kérdések. A délelőtt második felében ugyanis vendégeinken volt a sor, hogy felvessenek olyan témákat, amelyekre az előbb nem kaptak választ. A komolyabb kérdések között (bencés iskolák helyzete; engedelmesség az elöljáró-nak) akadt idő a mosolyra is (nem nehéz-e felkelni?).

A délelőtt lezárásaként szerettünk volna még leve-títeni egy rövid részletet a most elkészült Pannonhalmát bemutató filmből. Egy elmozdult videokártya azonban másképp döntött, s így röviddel a déli harangszó után elkezdhettük a kápolnában a déli imaórát. Az új zso-lozsmáskönyvből mindenki kezébe jutott egy. Márton testvér mindeközben már elkészítette a kertben a bog-rácsgulyást, amihez jó étvággyal ültünk le, hogy sze-mélyes kapcsolatok is alakulhassanak. Délután fél há-romkor kísértük ki az utolsó vendéget a buszhoz.

Jó pár nappal később volt alkalom arra, hogy mi, szerzetesek, magunk között kiértékeljük a missziós napot. Mi mindenképpen gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: Képesek vagyunk misszióra, sőt mintha a hivatásunkban is helye lenne ennek. Ugyan nem látvá-nyos formában, utcára vonulva vagy a médiákban, hanem ott, ahol otthon érezzük magunkat. Azt megmu-tatva, ami igazán a mi feladatunk: a közösség.

Albin testvér

MARIAZELLI ZARÁNDOKLAT

Május 22-én volt Mariazellben az a zarándoklat, amelyre a május 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozott és a még csatlakozásra váró közép-európai országok voltak hivatalosak. Hiszen Európa keresztény örök-ségének, az európai állampolgárok keresztényiségének leghitelesebb megnyilvánulása lehet, ha a magukat európaiaknak vallók az imádság-ban, a békés együttlétben élik meg az evangélium lényegét: a szeretet parancsát. Ezzel a reménnyel és elgondolással indulhatott útnak a több tízezer keresztény hívő, köztük a budapesti Szent Szabina Kápolna maroknyi zarándokcsapata Ábel atya vezetésével. Induláskor a fülledt, perzselő meleg miatt senki nem gondolta, hogy a következő nap időjá-rása komolyan próbára teszi mindannyiunk tűréshatárát és egészségét.

A zarándokcsapat péntek este a Csornai Premontrei Prépostság vendégszeretetét élvezhette, hogy másnap kora reggel innen indulhas-sunk tovább Mariazellbe. „Az előkészület napja volt” – talán így össze-gezhetnénk a Csornán töltött estét, hiszen a másnapi zarándoklatot ko-moly lelki készület előzte meg: közös litánia, gyónási lehetőség. Majd pedig Tamás novícius testvér adott elő néhány orgonadarabot a felújí-tott orgonán és szerzett meglepetésszerűen néhány örömteli percet.

Másnap kora reggeli ébredés, majd Márton kanonok úrnak köszön-hetően, friss kávé és indulás. Bár félő volt, hogy a határon hosszú sorra, az utakon pedig nagy forgalomra számíthatunk, mindez nem következett be. Útközben egyre biztosabb volt: napsütésre nem számíthatunk, de arra senki sem gondolt, hogy az egész szentmisét esőben kell végigáll-nunk. Sajnos némi – az osztrák precizitástól eddig szokatlan – szervezé-si hibának (?) köszönhetően a szentmise helyszínének megközelítése majdhogynem lehetetlennek tűnt az egyre sűrűsödő tömeg miatt, nem is említve azt, hogy nem jutott mindenkinek azokból a csomagokból, ame-lyekben többek között esőkabátot vagy a szinkron tolmácsolást sugárzó rádiót kaptuk volna meg. Így – próbatétel gyanánt – be kellett érnünk a magunkkal hozott esőkabátokkal, ernyőkkel, folyamatosan átázó kabá-tokkal és cipőkkel, és a csekély nyelvtudással. A kellemetlenségek elvi-selését pedig csak fokozta a sár és a szűnni nem akaró hideg szél. A legváratlanabb eseményt azonban mégis egy zarándoktársunk rosszul-léte jelentette, akit kórházba kellett szállítani. Hál’ Istennek, nem lett ko-molyabb baja, így este már velünk együtt jöhetett haza. A szentmisét kö-vetően pedig visszamentünk a buszhoz, ahol a kellemes melegben sike-rült megszárítkozni, enni, és picit pihenni is. Néhány órás utazás után, késő este értünk vissza Budapestre, és elmondhatjuk, Burgenlandot átszelve még egy gyönyörű naplementét is megcsodálhattunk (nem hiába hirdetik úton-útfélen: Burgenland, a napsütés hazája).

Kegyelmi pillanatok sorozata volt a zarándoklat, ahol egyaránt he-lyet kapott a vendégszeretet, a készület, a találkozások, a közösség megélése, de az eső, a szél is, vagy éppen a rosszullét és az azt kö-vető felépülés, hiszen mindezek valamiképpen az egymásra figyelést, a közösség javát, szorosabbra fonódását segítették elő. Jó visszaemlé-kezni arra a napra, arra a néhány órára, a zarándokút hangulatára, az együttlétre – talán nem volt hiába. Hála legyen érte Istennek!

Henrik testvér

20 PANNO

BENCÉS RENDHÁZ GYŐR

A húsvéti szünet után mindig sűrűsödnek és gyorsulnak az események az iskolában. Rövid beszámolómban csak néhány kiemelkedő eseményről szeretnék írni. Szép, közös ünnepe volt a rendháznak és gimnáziumunknak Kelemen Áron testvér pap-pá szentelése április 24-én délután. A szentelést Dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus megyéspüspök úr végezte. Asztrik főa-pát úr vezetésével sokan érkeztek Pannonhalmáról, de a többi rendi közösségünkből is voltak. Több görögkatolikus atya is részt vett a szentelésen. A szent liturgia énekeit Bubnó Tamás karnagy úr budapesti kórusa vezette. Áron atya másnap, vasár-nap mondta a győri újmiséjét, amelyen az egész diákság és a tanári kar is részt vett. A szentmisén Makláry Ákos atya prédi-kált.

A május 1-jei iskolai szünet jó alkalom volt arra, hogy Áron atya Miskolcon a görögkatolikus templomban is újmisét mondjon. A paróchián nagy szeretettel fogadták az érkező bencés atyákat és a többi vendég atyákat. A szépen előkészített szentmisén Tóth Konstantin atya mondott szentbeszédet. A gondos előké-szítésért és szíves fogadásért köszönet a paróchus atyának, valamint a jezsuita gimnázium igazgatójának, Forrai Tamás atyának is, aki az új diákotthoni ebédlőben adott helyet az új-mise utáni agapénak. Az is nagy öröm volt, hogy többen most láthattuk először a jezsuita atyák impozáns gimnáziumát, kollé-giumait.

A 12.osztályos tanulóink az iskolaév befejezésével rekollekció-val készültek a ballagásra. A rekollekciót Keresztfalvi Péter atya vezette. Úgy látszik, érdemes lesz hagyományt teremteni abból, hogy a végzős diákok nem járják végig a városban és környé-kén tanáraikat szerenádozásért, hanem a pinnyédi sporttelepen közösen fogadják és lepik meg egy kis műsorral őket. A kicsit hűvös, szúnyogcsípős este ellenére nagyon kellemes volt az együttlét pénteken délután, este. A ballagás minden évben igen nagyszámú rokont, vendéget vonz az iskolába. Ilyenkor a Dísz-terem mindig kínosan szűknek bizonyul. Az idén próbáltuk meg

először, hogy a ballagók búcsúztatása a gimnázium és a Lloyd-épület közötti kis téren, a Jedlik–Czuczor szoborpár előtt le-gyen. Itt kényelmesen fért el a diákság és a vendégek sokasá-ga. Ünnepélyünket mindenki tiszteletben tartotta, semmiféle za-varó körülmény nem volt, nyugodtabban folyt le az ünnepség, mintha a zsúfolt Díszteremben lett volna. Természetesen ehhez – hála Istennek – a nagyon kedvező idő is hozzásegített. A ballagási ünnepség most is a templomban fejeződött be közös imádsággal, hálaadással. Öröm volt mindannyiunk számára, hogy Molnár Bence is itt volt a ballagók között, és nem is csak vendégként. Előtte héten már záróvizsgákat tett a 12. évfolyam tárgyaiból, és engedélyt kapott, hogy csak szóbeli vizsgákkal tegyen eleget az érettségi követelményeinek. Köszönet mind-azoknak, akik imádságaikkal, kapcsolattartással, anyagi támo-gatással segítették Bencét és a családot.

Május 12-én lett Jáki Teodóz atya 75 éves. Budapesten a Ma-gyarok Világszövetségének székházában tudományos ülésen köszöntötték. Egykori tanítványa, Bíró László püspök úr, a Központi Papnevelő Intézet rektora kiemelte köszöntőjében, hogy Teodóz atya a csángó-magyaroknál és másutt nemcsak gyűjtötte a népi imádságokat, népénekeket, hanem vissza is adta azoknak, akiktől kapta. Születésnapján Győrött a Xantus János Múzeumban köszöntötték ismerősei, barátai, és Cs. Varga István professzor, egykori tanítványa átnyújtotta Teodóz atyának az „In honorem Jáki Sándor Teodóz 75”című kötetet. Gimnáziumunk Dísztermében pedig a Bencés Diákok Győri Egyesülete szervezésében a bencés öregdiákok és a mosta-niak köszöntötték Teodóz atyát. Iskolánk Collegium Musicum énekkara énekelt, Varga Márton 12. osztályos tanuló elszavalta Nagy Gáspárnak erre az alkalomra írt versét (a Bencés Diák-szövetség Almanachjában már meg is jelent nyomtatásban). Cs. Varga István köszöntötte az énektanárt, a szenvedélyes „csángálót” és beszélgetés keretében kérdezte családjáról, a hivatásáról, kutatásairól, utazásairól.

Május 22-én, szombaton volt a győri öregdiákok találkozója. A legidősebbek, az 1939-ben érettségizettek közül is heten voltak jelen. Őket az igazgató az iskola jubileumi emlékérmével aján-dékozta meg. Az 50 éve érettségizettek pedig „arany érettségi” emléklapot vehettek át. A hálaadó szentmise főcelebránsa Dr. Simon József apát úr volt, a szentbeszédet pedig Horváth Valér bencés atya mondta. A közös ünneplés után osztályonként találkoztak a kijelölt termekben. Sokan jöttek az idősebb kor-osztályból külföldről is, hogy így is kifejezzék az iskolájukhoz és társaikhoz való ragaszkodásukat.

Gáspár atya

BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: hivatal@osb.hu • Előfizethető a szerkesztőség címén. • Előfizetési díj egy évre: 200,- Ft (postán küldve 400,- Ft). • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.