Szabolcs-Szatmári

Szabolcs-Szotmári SzemleXXV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

NYÍREGYHÁZA, 1990

sza bo lcs-szatm ari szem le

a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács

gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirata

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

Elnök, felelős szerkesztő: MEZŐ ANDRÁS

Olvasószerkesztő: FUTAKY LÁSZLÓ

Rovatvezetők:KARÁDI ZSOLT (művészet)

MANKÓ MÁRIA (társadalom) NÉMETH PÉTER (tudomány)

Tervezőszerkesztő:BORJUS PÁL

Szerkesztőségi titkár:OROSZ SZILÁRD

A szerkesztőség címe: Nyíregyháza, Szabadság tér 2. — 44ü0

Postacímünk:

Nyíregyháza, P f.: 23. — 4401 Telefon: 13-255

K i a d j a : a M ó r i c z Z s j g m n n r i M e g y e i ás V á r o s i K ö n y v i á r ,

N yíregyháza . S z a b a d s á g fér 2.F e le lő s k i a d ó : K o v á c s T i b o r I g a z g a t ó

K é s z ü l t ; n N y í r s é g i N y o m d á b a n , N y í r e g y h á z a . Á r o k u lü

F e le lő s v e z e tő : J á g e r Z o l t á nan. — is 144

Indexszám:25923—ISSN 0133—2465

T e r je sz t i a M a g y a r P o s ta E lő f i z e th e tő b á r m e l y h i r l s c k é z b e s í t ő p o s t a ­h iv a ta ln á l , a p o s ta h í r la p ü z le te ib e n és a IT ír— la p e lő f iz e té s i é s L a p e l l á t á s i I r o d á n á l ( H E L Í R )

E n <1 a p e s t X I I I . . L e h e l u 10/A. — . k ö z v e t le n ü l v a g y p o s t a u ia Ivá n y n n v a l a m i n t

á tu t a l á s s a l a I I E L 1 R 518 <1(1 1«9 péi)2f o r g a l r n i j e lz ő s z á m r a

E lő f ize té s i Ö1J e g y évre fin Fi R á f i z e té s k o r m in d e n e se ihen k é r jü k

fe l tü n te tn i a fo ly ó i r a t nevé l .

szabolcs-szatmAbi

S Z E M L EGazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat

1990. M Á J U SX X V . É V F O L Y A M , 2. S Z Á M

Tartalom

T A N U L M Á N Y O K

NÉMETH PÉTER: A szabolcsi főesperesség a közép­korban — — — — — — — — — — — 133

TAKÁCS PÉTER: Adalékok Szatmár megye 18. század végi vásáraihoz és a szatmári adózó nép vásározás’ szokásaihoz — — — — — — — — — — 150

CSORBA CSABA: A soknemzetiségű Románia II. rész — 161LÁCZAY MAGDOLNA: A társadalmi haladás a szabolcsi

szabadkőművesség programjában — — — — — 175N. SZABÓ JÓZSEF: A Független Kisgazdapárt értelmi­

ségi politikája a politikai pluralizmus kiépülésének időszakában (1945) — — — — — — — — 181

FÜRJ ZOLTÁN: Egy püspökválasztás történetéhez — 183

F O R R Á S

BENCSIK JÁNOS: Egy taktaközi falu prédikátoránaktermészetbeni jövedelme (Prugy, 1792—1829) — — 195

BENE JÁNOS: Az osztrák hadseregbe kényszerrel bpsorozott honvédtiszt levele (1B50)— — — — — 199

E S Z M E C S E R E

V. NAGY ISTVÁN: Mag kövek között (Hársfalvi Péteremlékkötetéről) — — — — — — — — - 202

MIKLÖS ELEMÉR: Valóságban gyökerező remények — 210

S Z Í N H Á Z

KARÁDI ZSOLT: Figaro itt, Figaro o t t . . . — — - - 219G. TARI ÁGNES: Csehovi látlelet: Ivanov — — — 222

S Z E M L E

Balassa Iván: A határainkon túli magyarok néprajza(Páll István) — — — — — — — — — 223

Szabolcsi iobbágynevek a XVI. században (Mező András} 22(1 Eev szabálytalan várostörténet (Balogh IstvánJ — — 221Végrendeletek és hagyatéki leltárak Nyírbátorból (Sza­

kállas Sándor) — — — — — — — — — 232A zsidók Mátészalka társadalmában (Bene Ján os) — — 234Fiat iustitia. . . (S im kovics Gyula) — — — — — 237Sík Sándor emlékezete (Ján os István) — — — — — 23!)A lektor recenziója (Cserm ely Tibor) — — — — — 242

SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE IRODALMA — — — 244

ESEMÉNYNAPTÁR — — — — _ 243

Tanulmányok

NÉMETH PÉTER:

A szabolcsi főesperesség a középkorban

Az egri káptalan s ezzel szoros összefüggésben az egri egyházmegye főesperes- ségeinek korai történetét az okleveleinek tatárjáráskor (1241) történt elpusz­tulása miatt alig ismerjük. így természetes az is, hogy a ma is fennálló Szűz Mária temploma alapján az István-kori királyi megyealapítással közel egykorú szabolcsi (fö)esperesség múltja homályba vész. Mindenesetre a Szabolcs városá­ban 1092. május 20-án (Szent) László király elnökletével lezajlott zsinat — melynek határozatait László I. törvénykönyve néven ismerjük — az intézmény régiségére és jelentőségére utal.

Magának a szabolcsi főesperességnek a területi kiterjedése csaknem azonos a középkori Szabolcs megyével, kivéve a Felső-Tisza-vidéket, azaz a Tisza- künyököt, amely központjával, Kisváráéval a borsovai föesperességhez tarto­zott. Még ebben a formájában is az egri egyházmegye 14 főesperessége között az egyik legkiterjedtebb volt, az 1334. évi pápai tizedjegyzék 56—57 plébániáját sorolta fel. Ugyanakkor a Bereg megyét és a Szabolcs megyéhez tartozó kis- várdai alesperességet is magába foglaló, területileg nagyobb borsovaiban sem jegyeztek fel 47 plébániánál többet. (Ez utóbbinak a szabolcsi főesperességgel érintkező plébániái: Beszterec, Ramocsaháza, Nyíribrony, Apagy, Úfehértó, Má- riapócs stb.).

A XIV. századi oklevelek tanusorában feltüntetett helye nem mutatja a főesperesség súlyát, tényleges nagyságát, ugyanis a prépost, lector, cantor és custos után következő főesperesek sorában általában az utolsók között említik, bár itt sem találkozunk következetességgel. Pl. 1322-ben és 1331-ben az újvári az első, 1344-ben viszont az utolsó a sorban! Mindenesetre a XIV. század eleji pápai tizedjegyzék szerint Dávid szabolcsi főesperes ugyanannyi jövedelem után fizetett tizedet, mint a zempléni (mindketten 4 márkát), s amikor a hevesi 50 garast, a szabolcsi 43-at.1 Márpedig ha hihetünk Sugár István összeállításának, az első esetben, 1331-ben a szentföldi hadjárat céljaira kellett a főesperesi jö­vedelem 1/10-ét adni, s ekkor szerinte a zempléni főesperességben háromszor több plébánia állott.2 Később a helyzet a szabolcsi főesperesek hátrányára vál­tozott. 1407-ben egy üres egri kanonoki állás és prebenda értéke 15 márka volt, az egri olvasókanonokságé 20 márka. Ugyanekkor az ungi főesperes évi jöve­delme 36 ezüst márka, a stallumot Kok-i Domonkos fia Benedek kapta, aki megtartotta korábbi kanonoki jövedelmét és prebendáját (a Szt. Erzsébet-ol- tárt), melyek együttes jövedelme további 22 színezüst márka.3 Ezzel szemben 1418-ban a szabolcsi főesperességel csak 15 márkára taksálták, sőt 1440-ben már csak 10 márkára, 1445-ben pedig csak 7-re!'í Lehetséges ugyan, hogy a be­vallásban szerepet játszott a jövedelem után a pápai udvar számára lerovandó illeték, de összefügghet a lakosság lélekszámának nagyarányú csökkenésével is (pl. a jobbágyköltözés). Egy évvel később, 1446-ban a szabolcsi főesperességgel

133

összekapcsolt egri kanonokság és prebenda együttes értékét 49 aranyforintra (kb. 12 márka) tartották,5 s csak ez a kettő biztosította a stallum betöltőjének a viszonylagos jómódot, a jó középnemesi életnívót.

Mi volt a szentlászlói egyházreform óta a püspöki aulában élő főesperes feladata a káptalan tagjaira vonatkozó kötelező egyházi előirások mellett? Az 1279. évi budai zsinat határozatai rögzítették, hogy a főespereseknek egyházjogi képesítést kell szerezniük.1' Az első, aki a szabolcsiak közül ennek eleget tett, bizonyos Bereck volt, 1291-ben említik magisteri címét,' majd őt követi Dávid 1332-től e címmel.0 Tevékenységük meg is követelte a magasabb kánonjogi is­meretek megszerzését. A lentebb említett Bereck 1299-ben arról számolt be püs­pökének — aki erről oklevelet adott ki —, hogy Csenke falu spirituálisán az embe­rek emlékezetét meghaladó idő óta a zalkodi Mindenszentek egyházához tar­tozik, így annak fikája.11 1332-ben Dávid löesperes személyesen vett részt Sala­mon és Zelemér (mindkettő elpusztult falu Hajdúböszörmény határában) kö­zötti határjáráson, ahol a felektől esküt vett.JU Ugyanő 1338-ban többekkel együtt a váci káptalan előtt protestált. Famulust is tartott, kit 1343-ban Péter­nek hívtak, s akivel Nagysemjeni László nem küldte meg 145 garasnyi adóssá­gát Jakabnak, a hevesi főesperes káplánjának.11 Szintén Dávid járt el Mihály szakolyi plébános és Jakab szakolyi scholans között folyó ügyben. Az okleve­lekből kiderül, hogy ez utóbbi 1344 pünkösdjén Mihályt, a szakolyi egyház rek­torát patronusai és hívei előtt szidalmazta. Majd 1345. február 2-án az immár apagyi plébánosnak titulált Jakab elvette tőle az egyház kulcsait, onnan egy­házi szereket vitt el, s őt ismét szidalmazta. Dávid löesperes az ügyről február 12-én oklevelet bocsátott ki, hogy a felek megegyezzenek; pontosabban Miklóst, a kállói egyház adminisztrátorát bízta meg azzal, hogy a nevében február 26-án törvényszéket tartson. Ezen Jakab tagadta az ellene felhozott vádakat, sőt a kállói oltár előtt Mihály javára — aki esküt tett — nem volt hajlandó 10 garast lefizetni, amire ítélték. Erre az adminisztrátor Jakabot március 12-én 12 személlyel együtt teendő esküre ítélte, azonban ő a kitűzött napon nem jelent meg, míg a sza­kolyi plébános, Mihály igen.12 Sajnos, az ügy folytatását tovább nem ismerjük.

Az Egerben élő szabolcsi főesperes helyi megbízottja általában a legrango­sabb település plébánosa volt. Általában a kállói egyházé, mint a fentebb em­lített Miklós, aki 1347. december 27-en bizonyította, hogy Ivánka fia István 29 garas bírságot köteles fizetni Miklós tótkállói papnak. Ugyanő mint a kállói egyház rektora, belső-szabolcsi alesperesként (vicearchidiaconus de in teriori 2a- bolch) cimeztette magát.13 Előtte zajlott le az alábbi nevezetes eset: 1348. május 24-én keresetet adott be előtte András fia Péter — Lengyel János mester jobbá­gya — két parókiális klerikus (clerici parochiales), János és István ellen azzal, hogy az ő János nevű fiát megsebesítették. A perhalasztás után július 5-én János mint litteratus parochialis Istvánnal együtt megjelent az alperes előtt, azonban álláspontját bizonyítani nem tudta. A per október 18-án, a szokásos Szent Gál-napi iskolakezdés harmadnapján az egri püspökségen folytatódott, ahol a két fiatalemberről már úgy írnak, mint akik az egri iskolában és kórus­ban tartózkodnak (in choro et in schola Agriensi com m orantes). Az ügyet János mester borsodi főesperes és egri püspöki vikárius 1349 januári ítéletlevele zárta le, melyben a két klerikus javára pénzbüntetésben marasztalták el az al­perest.

Mezey László szerint olyan két plébániai klerikusról van itt szó, „akik már bizonyos liturgikus funkciók végzésében papjuknak segítségére lehetnek. Az erre való literatúrával is rendelkeznek’1, amely „talán már több grammatikát

134

tanuló grammás deáki szinten állhatott. . . Kállósemjénben mint parochialis klerikusok ott állottak a kicsiny falusi templom oltár előtti kórusában, és egy pulpitus előtt énekelték azt, amit a falusi egyház — bizonyára már csak rész­ben latin nyelvű — liturgikus rendje szerint énekelni kellett deákul, vagy zsol­tárokat és más énekeket a falu népével magyarul. Felmenvén azonban Egerbe, a két deák literatúrájának bővülését és növekedését várhatta a székesegyház tövében álló püspöki iskolától, klerikusként pedig a székesmonostor pompás dómliturgiájában vehetett részt. De hogy — a döntés ideje elérkezvén — az iskolás valóban a székesegyházi kórusban, vagy a hatalmas püspökség valame­lyik plébániájában lesz-e majd misés pap, avagy a szintén tőszomszédos hiteles helyi jegyzőség házának kancelláriájában tanul kenyéradó, világi mesterséget, ekkor még nem volt nyilvánvaló”.1,1

Visszatérve a szabolcsi alesperesekre, 1299-ben Jakab balkányi, 1334-ben Péter szabolcsi, 1340-ben Pál káliói, 1347-ben Péter zeleméri, 1361-ben Lukács a biri-i és 1367—79 között ugyanő mint kállói plébános viselte ezt a titulust.15 Különféle ügyekben jártak el a íőesperes megbízásából vagy távollétében. Pl. Miklós egri püspök Lajos herceg apródjainak, Iván fia Jakab és Simon fia Imre mestereknek megengedte, hogy Váralja (Oros határában) és Apáti (Vasmegyer határában) nevű birtokaikon lévő kápolnáikban a temetésen kívül minden más isteni tiszteletet szolgáltathatnak. Sőt kilenc évvel később, 1349-ben Miklós püspök ezt azzal a további kedvezménnyel bővítette, hogy a henei (Nyírbogdány határában) anyaegyház papja az apáti kápolnában hétköznap kétszer, és vasár­nap misét mondjon, vagy mondasson, temetést azonban csak az anyaegyháznál végezhet. Ha ezt a feladatát nem teljesítené, a fenti nemesek fogadhatnak egy papot a misézéshez, ám a temetést nem végezhetné mindaddig, amíg ő, vagy egy püspöktársa a temetőt fel nem szenteli. Ezt kellett a kállói esperesnek tu­domásul venni, illetve paptársai tudomására hozni.16 1347-ben bizonyára azért vonták meg ideiglenesen Miklós kállói pap esperesi címét, mert éppen őt ma­rasztalták el 4 márka kártérítésben Peres Péter kállói telepes ellenében. Ugyan­ekkor a nagykállói, tót kállói és a nagysemjéni telepeseket kellett egyházi átok alá vonni, ismeretlen ok miatt.17

De apróbb ügyekkel is foglalkoztak az alesperesek: pl. Panyolai János 1367- ben azért panaszolta be anyósát, Nyelves Demeter özvegyét, Margitot Lukács kállói plébános és szabolcsi esperes előtt, mert az András, a nagysemjéni egyház rektora és mások előtt végrendelkezett. Ugyanő 1379-ben (bizonyára idős kora miatt) Lőrinc gávai pappal, mint alesperesek voltak kénytelenek vizsgálatot folytatni Kállay Ubul mesternek anyja után járó leánynegyede és hozománya ügyében.,p Hasonló okok miatt kellett a nádori karhatalmat is igénybe venni 1390-ben, amikor János zempléni föesperes, István egri püspök helynöke és spiritualibus generalis-a egy elődje, Pemenusy (dictus) Andrástól még 1388 előttről örökölt perben intézkedett. Kálló-i Demeter fiai, János és Szaniszló vo­nakodtak Vasvári-i Tamás fia Fekés (dictus) Miklósnak kifizetni anyja, Erzsébet leánynegyedét, majd a perköltségeket. Az eredménytelen kísérletek után István gávai és János berceJi plébánosok a felperest jobbágyaikkal együtt interdictum alá vetették. Ám ez az intézkedés is sikertelen maradt, ezért János főesperes és vikárius 1388-ban a szabolcsi, tímári és orosi plébánosokat szólította fel, hogy a kiközösitést megismételjék. Ám a Kállóiak még így sem voltak engedelmes­ségre foghatók, ezért vált szükségessé a karhatalom elrendelése.19

Elképzelhető, hogy Péter volt szabolcsi főesperessel azonosítható Imre püs­pök helynöke, aki kánonjogi licenciátussal is rendelkezett. Előtte 1381-ben nagy-

135

semjéni Péter íia Lökös — testvérei nevében is — azért emelt panaszt íábián nagysemjéni pap ellen, mert az önkényesen odahagyta a Szt. Miklós anyaegy­házat, s annak filiájához, az ugyanabban a faluban lévő Szűz Mária egyház­hoz ment át. Az így okozott kár miatt a helynök 3 márka és a kiátkozás terhe alatt utasította Lukács kállói plébánost, hogy intézedjék az eredeti állapot visz- szaallitásában. Az ügy előzménye az volt, hogy a nagysemjéni família egy másik ága még 1319 előtt felépítette a Szűz Mária kápolnát a maga birtokrészén, s most valószínűleg kedvezőbb javadalmazást ígértek a település plébánosának, mint rokonaik.20

Súlyosabb megítélés ala esett a kisvárdai alesperesség, tehát a borsovai fő- esperesség papjainak az esete. Ök ugyanis átjártak a szabolcsi főesperesség te­rületére eső Sényö faluba misézni, a szentségeket kiszolgálni annak ellenére, hogy erre főesperesí engedélyt nem kértek és kaptak. Ezért Pál főesperes 1400- ban úgy intézkedett, hogy a sényői egyház mint „parochyalis et nullius jilialis p reter ecclesiam A griensem ’' ha módjában van, válasszon magának plébánost, ellenkező esetben pedig a szabolcsi főesperesség papjai közül jelöljön ki bárkit „ad divina celebran da e l sacram en la m in istT an da”. A végrehajtással az orosi és tótkállói egyházak rektorai lettek megbízva azzal, hogy más papokat, ha bele­avatkoznának, előzetes figyelmeztetés után közösítsék ki mindaddig, amíg nem engedelmeskednek, és tőle, vagy a felsőbbségtöl felmentést nem nyernek.21

Stiborici Stibor püspök helynöke, János szabolcsi főesperes és az Apostoli Szentszék kegyelméből az egyházmegye általános spirituálisa 1415-ben a hosszú- macsi, illetve a szentgyörgyi egyházak dolgában volt kénytelen eljárni, míg az Ügy végül magához a királyhoz, Zsigmondhoz nem került. Az 1394 előtt meg­indított hosszan tartó per lényege az, hogy a Szabolcs megyei Tócó balparti kismacsi vagy szentgyörgyi Szt. György egyház kegyurai, a Várdaiak az egri püspökség segítségével szerették volna a Tócó jobbparti, hosszú- vagy nagy- macsi Szt. Mihály egyház kegyurait a váradi püspökségtől elszakítani azzal, hogy ez utóbbi falu „keresztelés, esketés, temetés és természetesen a szokásos papi jövedelmek szolgáltatása terén'’ alájuk tartozik, azaz „a szentgyörgyi egy­ház a hosszúmacsi Szt. Mihály egyháznak anyaegyháza”. 1394-ben a hatházi és zeleméri plébánosok, 1414-ben a zeleméri, kállói és monostori, 1415-ben a kállói, böszörményi, bolti, zeleméri és hatházi plébánosok voltak a vizsgálat végzésére kiküldve, ez utóbbiak azzal, hogy az ellenkező földesúrnőt, Hosszúmacsi Sand- rin özvegyét kiközösítés terhe alatt utasítsák annak elismerésére, hogy Macs falu Tócó jobbparti része az egri egyházmegyéhez tartozik. A per még 1424-ben is folyt, amikor a király az akkori fölödesurat, Debreceni László özvegyét és leányát az esztergomi egyház elé idéztette. A per kimenetelének eseményeit nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy a XVI. századra az egri püspökség és a Szt. György egyház kegyurai, a Várdaiak álláspontja érvényesült.22 Ugyancsak János főesperes 1417-ben arra szólította fel a szabolcsi, keresztúri (kótaji), nyíregy­házi és kiskállói plébánosokat, hogy Kálló-i Lökös fia Miklóst, mert nem enge­delmeskedett az egri szentszék ítéletének, az egyik legnagyobb egyházi bünte­téssel, a kiközösítéssel sújtsák. Ügy látszik, Lökös fia Miklós félelmében enge­delmességet ígért, de ennek mégsem tett eleget, mert 1420-ban már az olasz származású Benedek, az egri püspökség kormányzója kérte fel a nyíregyházi mellett a pazonyi, löki, gávai, szabolcsi, szakolyi, balkányi és geszterédi plébá­nosokat, hogy Lökös fia Miklóst tartozásának lefizetésére egyházi fenyítékkel szorítsák. Amennyiben az 56 aranyforintnyi tartozását új pénzben, valamint az időközben 72 márkára növekedett bírságot újabb határidőre meg nem fizetné,

136

akkor Miklósi egyházi átok alá veti, s ha ennek sem lenne foganatja, még az egyházból is kirekeszti.21

★

Ki volt az első ismert szabolcsi föesperes? Kovács Béla összeállítása szerint Lőrinc, ám Györffy az 1245-ben feltűnő személyt patai föesperesként ismeri (miként táblázatában Kovács is), őt tehát törölnünk kell a névsorból.24 Viszont Karácsonyi János a váradi tüzesvaspróbák lajstromában 1235-ből egy Ibrah im nevű személyt talált, akit archidiaconus de Zobuslou-nak titulálnak. Miután szoboszlói föesperesség sohasem volt, Karácsonyi helyesen állapította meg, hogy a Pál nevű szolgáját felszabadító Ibrány szabolcsi föesperes lehetett, s csak az 1550-es kiadás írhatta el a címét Zoboulsu-ról Zobuslou-ra.25 Lehetséges, hogy e személy őse (nagyapja?) volt Ibrány község névadója is. A sorban második Orbán, akit 1249-től említenek föesperesként. Érdekes, hogy a püspökség né­hány tatárjárás előtti oklevele (1230, 1234, 1238) az egri káptalan kántorának szintén egy Orbán nevű személyt nevez meg, azonban ö mégsem lehet azonos a szabolcsi főesperes Orbánnal, mert ez utóbbi közel három évtizedig, 1278-ig töltötte be bizonyíthatóan a posztját.26 Utóda M árton, okleveleink 1280—85 kö­zött említik.-1 Ha a Wenzel által kiadott, majd Szendreitöl ismételten leközölt oklevél dátumát 1275-ről 1285-re javítjuk, akkor ez évtől számítódik G ergely 1291-ig tartó főesperessége.28 De már ez évtől főesperes B ereck is, akit 1300-ig említenek e címmel.28 Az öt követő P éterről 1309—1320 között tudunk, úgy lát­szik tehát, hogy a lartományúri hatalom évei alatt nem volt teljes az egri káp­talan létszáma.® 1320-ban említik először Dávidot, aki számos oklevél tanúso­rában szerepel 1349-ig.11 M iklós föesperes 1351—61 között volt,32 míg utóda az első külföldi, akinek származási helyét ismerjük.

Ugyanis egy pápai regisztrátum szerint 1372 júniusában Jordanus de Blanchu- sorj, eredetileg a Le Mans-i (?, dioc. Lemomcensis) egyházmegyés klerikus, aki az egri egyház és a szabolcsi föesperesség prebendáját élvezi, kéri Rómát, az István fia Péter által bírt Calhano plébániájára (Narbonne-i egyházmegye), ha az meg­üresedik. Ugyanő egyébként István fia Péternek a jövedelmei feléért 40 forintot is fizetett. Ki is ez az István fia Péter? Kovács Béla munkájában erre az időre két személyt helyez: Monostori Istvánt és a családi név nélküli Pétert. Ám a kettő különválasztása tévedésen alapul. Mint ezt Kandra Kabos észrevette, csak egy személyről, M onostori István fia P éterről lehet csak szó. Bár ő is téved, amikor Monostori főesperességét 1364—74 közé keltezi. A fenti adat fényében ugyanis 1372 előtt Jordanus de Blanchasorf volt a szabolcsi föesperes, s csak azután Monostori Péter. Azaz nem főesperesi minőségében volt 1364-ben Er­zsébet anyakirálynő követe a pápánál. Fejérpataky szerint ugyancsak ettől az évtől volt az Orbán pápa által kinevezett magyar- és lengyelországi követ, Vil­mos bíboros, számos javadalom birtokosának az ügyvivője. IX. Gergely pápa 1372. május 10-én a pápai beneficiumok jövedelmeinek, a következő évben a tizedeknek a beszedésére adott Monostorinak megbízást, aki emiatt 1373. január 12-én Magyarországra érkezett. Itteni, majd lengyelországi működését 1375-ben fejezte be, az országot szeptember 8-án elhagyva, október 15-én érkezett Avig- nonba. Eközben a szabolcsi föesperesség mellett 1374-ben megkapott egy eszter­gomi kanonokságot, sőt Kandra szerint 1376 táján szintén az egri egyházme­gyében az újvári főesperességre kért magának üresedés esetére pápai bullát, ám ezt nem kapta meg. Szabolcsi főesperessége 1382-ig tarthatott, eközben franciaországi lelkészsége elnyerésekor jelentkezett a pápai udvarnál Jordanus

137

de Blanchasorf lemonice-i klerikus, aki egri kanonokságot prebendával és sza­bolcsi főesperességet kért magának.33

Egyébként Monostori István fia Péter további életútja jól nyomon követ­hető: esztergomi kanonokként lesz a Boldogságos Szűz oltárának igazgatója. Ezután dömösi prépost, majd a johanniták esztergomi konventjének főnöke. 1392-ben a nagymarosi fürdők két részét és két ottani ház utáni bért (7 Ft) adományozott a B. Szűz oltárának azzal, hogy előtte éjjel-nappal lámpa égjen a 17 éves igazgatósága alatt élvezett javakért.34

Ugyancsak Kandra Kabos 1382—87 közé helyezi Lőrinc főesperes3'’ műkö­dését, ám szerinte közben 1379-ben volt egy Ján os nevű főesperes is, erre meg­erősítő adatot nem találtam. Pontosabban: csak 1393—97 között szerepel B en e­d ek fia Ján os, ki föesperesi címéről bizonyos okokból lemondott.* Ezt az alkal­mat ragadta meg 1398. április 29-ével Magyi Tamás fia György, egri egyház­megyei klerikus, akinek IX. Bonifác pápa ugyan odaadta a főesperességet,3' ám ténylegesen nem tölthette be állását, mert 1398. november 6-án már Pál fő­esperest említi egy pápai oklevél, melyben neki egri és váradi kanonokságot rezerválnak. M ihály fia Pál e javadalmakat 10 nappal később meg is kapta, s egyúttal az egri székesegyház Szt. Péter-oltárának is igazgatója volt. Politikai ambíciói miatt hamarosan menesztették, mert püspökével együtt Nápolyi László, Zsigmond király ellenlábasa oldalára állt. László nápolyi király 1405. december 5-én ugyan ismételten kérte VII. Ince pápát, hogy Pál szabolcsi főesperest Csa­nádi, István aszuágyi főesperest pedig váci püspökké nevezze ki.38 Ám ekkor már Pál nem töltötte be egri állását, utóda 1405-től Ferenc, de hogy meddig, nem tudjuk.39 1414-től van adatunk Ján os főesperesre, aki egyúttal Stiborid Stibor püspök helynöke is.4" Mivel Jánosnak a szabolcsiból a hevesi főesperességbe tör­ténő áthelyezése már 1418-ban napirenden volt, ez év őszén Necpáli György fia János kérte magának a 15 márka értékű főesperességet, de nem kapta meg, mert mint tudjuk, 1423 tavaszán újvári föesperesként hunyt el.41 Az 1419 tavaszán meg szabolcsi főesperes János utóda G ernach-i K an dal Pál lett.

Adataink innen kezdve eléggé hiányosak: 1434 előttől volt szabolcsi főespe­res Nicolaus S tock, a wroclawi egyház dékánja és decretorum dactor. 1422-ben a bécsi egyetem jogi karának a dékánja volt, 1431-ben kapott magyar nemessé­get, s lett Zsigmond király tanácsosa. Azzal kérte magának az óbudai prépost- ságot, melyet 1435-ben meg is kapott, hogy a szabolcsi főesperességről lemond. Halála 1448 utánra tehető. Testvére János, Zsigmond király házi orvosa, öccse előtt budai, később szepesi prépost.42 Sugár István szerint a Hímfi család tagja, D öbrönteí Tamás — aki a bécsi egyetemen tanult, s ott a jogtudományok baccalaureusa lett — 1440 előtt volt szabolcsi főesperes. 1445-től veszprémi ka­nonok és prépost, majd 1446-tól kinevezett egri püspök, de székét Hédervári László, a nádor unokaöccse miatt elfoglalni nem tudta, s ezért arról 1447-ben lemondott. A következő évtől Döbröntei a pannonhalmi apátság kommendánsa, 1454-ben zágrábi püspöknek promoveálták, 1463-tól 1482-ben bekövetkezett ha­lálig nyitrai püspök.43

Mindenesetre 1440-ben a 10 márkára tartott szabolcsi főesperesség üres, melyet ekkor Fajszi Pál veszprémi egyházmegyés kért magának. Meg is kapta, emellett 1443-ban Rozgonyi Simon püspök káplánjának is titulálják.44 Vagy mégsem? Ugyanis 1445. november 13-án Báthori Imre egri egyházmegyés pres­biter kérelmez egy 8 márkát érő kanonoki állást és prebendát Abara-i István, valamint a szabolcsi főesperességet (7 márka) Bidrig Pál halála miatt. IV. Jenő pápa két nappal később arról értesítette az esztergomi érseket, valamint a vád

138

püspököt, hogy abba a kanonoki állásba és prebendába, amely Bidrig Pál, vala­mint a Szt. László-oltár tisztjébe, amely Kemecse-i Pál halála miatt megürese­dett, Hogen-i Miklós fia Tamást nevezte k i/5 Eszerint Báthori Imre emlékezete tévedhetett a szabolcsi főesperesség volt betöltőjét illetően. Mindenesetre Pál főesperes valóban meghalt, mert 1446-ban c címmel Tatai Bálint győri egyház­megyést illetik.

Tatai a veszprémi prépostságol Branda kardinális által már 1440-ben fel­kérte. Ezt azonban sohasem kapta meg, mert. azt Döbröntei Tamás foglalta el Litovia-i Miklós halála után. Kölcsönös ellenszenvük bizonyítéka V. Miklós pápa ama 1447. évi oklevele, amelyből kiderül, hogy az egri püspöknek kinevezett Döbröntei Tamást éppen Tatai Bálint szabolcsi főesperes tette le tisztségéből. Tatai 1448. január 26-án azt kérelmezte, ha megkapja a veszprémi prépostságot, a szabolcsi főesperesseget kibocsátja. Hiába kérte azonban Bálint főesperes Miklós pápától Döbröntei bitorlása ellen a megerősítést, csak a préposti címet viselhette. Sőt ̂ többet is: 1448-ban mint az apostoli szék nunciusát a magyar királyságban pápai tizedszedőnek is kinevezték. Főesperességéről az utolsó adat 1451-ből ismert, ugyanez évtől az egervári Szt. Péter prépostság feje.46

Utóda a szabolcsi főesperességben Pál, már 1451-től. László püspökkel együtt mindketten azt kérelmezik V. Miklós pápától 1451. január 14-én, hogy mentse fel őket életkoruk miatt az „ad lim ina aposto lom ra v isitare” alól/'7 Éppen emiatt nem sokáig töltötte be e helyet: 1456-ban Am brust említik szabolcsi főesperes­ként, akinek családi neve csak 1480-ban bukkan elő: N ém a faluból származott, ekkor a káptalant képviselte egy bogácsi birtokperben a fehérvári káptalan előtt/*

Mindössze egyetlen oklevél tudósít K élház-i Pál szabolcsi főesperességéről 1492-ből, pedig nevezetes férfiú volt. 1488-ban a királyi kancellária jegyzője, ekkor titkári címmel felruházva Mátyás megbízásából barcsi főesperesként kö­vetségbe indult Rhodos szigetére a János-lovagok nagymesteréhez. Morca mel­lett összes poggyászát genuai hajósok elrabolták. Az 1489— 1502 között eszter­gomi kanonok Rétházit 1495-ben választották esztergomi préposttá, talán ekkor adta fel szabolcsi főesperességét (aminek eddig is csak a jövedelmét élvezte). 1500-ban azzal vádolta meg őt Pál fia Péter esztergomi egyházmegyés, hogy ő tulajdonképpen nem pap, csak annak mutatja magát, s így előkelő méltóságát is bitorolja. Tehát a pápa csakis őreá, az igaz szívű papra ruházhatja e gazdag javadalmat. Bár János alkancellár azt írta a szupplikációra, hogy concessum ut petitur, eredményt mégsem ért el Pál fia Péter, mert 1513-ban is csak az eszter­gomi Szt. Györgyről címzett zöldmezei prépostság társas káptalanénak volt a tagja. Rétházi 1502-ig volt esztergomi nagyprépost, halála előtt 1501-ben egy Budán 800 forintért vásárolt házát és bajoni (Esztergom m.) birtokát — melyet Ispány Péter 1496-ban 200 forintért zálogosított el nála — hagyományozta a káptalanra olyan feltétel mellett, hogy a kanonokok minden vasárnap de die, hétfőn Szt. Pál, kedden Szí. Katalin tiszteletére, szerdán a megholt lelkek üd­véért, pénteken Krisztus kínszenvedésének és szombaton a Boldogságos Szűz tiszteletére mutassanak be egy szentmisét.™

A szabolcsi főesperesség 1500-ban betöltetlen , 1503-ban Jánost találjuk e méltóságban.50 1514. november 13-án bekövetkezett halála előtt Csaholyi Gáspár volt e cím viselője, kinek sírköve is fennmaradt. Nevét első ízben a krakkói egye­tem Bursa U ngarorum -ából ismerjük, 1493/4-bőI. 1502-ben jászói prépost. Mivel 1511-ből nem tudunk szabolcsi főesperesről, kanonoksága 1511—14 közé keltez­hető. Mindenesetre az Este-i Hippolyt idejében kialakult egri püspöki udvar

139

vezelo személyeihez számítandó.11 Halála után Vitéz M ihály, ifj. Vitéz János veszprémi püspök rokona lépett Csaholyi örökébe. A szabolcsi főesperességet még Rómában szerezhette meg mint Szt. Péter egyházának magyar gyóntatója. 1516-ban tért haza, egy 1517. július 24-i obligáció szerint azonban Egidius Ze/i- rus nom ine T hom ae tit. s. M artini in m ontibus presb. cardinalis ajánlkozott Ró­mában, hogy visszatérne a 250 dukát értékű szabolcsi iöesperességbe és kano- nokságba, amelyet jelenleg Vitéz Mihály tart magánál, bár ennek elhagyására 1517. március 6-án kardinálist felszólítást kapott.-^

ULoLso szabolcsi főesperesiink a XVI. szazadban Verancsics Antal, egri ka­nonok. 1550. szeptember 26-án püspökéhez, Oláh Miklóshoz Bécsbe irt levelet az alabbi részlettel: „Domum m eam m veni desolatam , íuantem m inis, possessam m ülte, oppressam que }ere ad culm en fim o equ in o”, ami jól jellemzi a korabeli egri viszonyokat. Egyébként a kanonoksággal és a Szt. Kereszt-oltár rektorsá- gával egybekötött szabolcsi főesprességre 1550. június 9-én Ferdinánd király által neveztetett ki. O futotta be a szabolcsi föesperesek közül a legnagyobb egy­házi karriert. 1555-ban már pécsi püspök, 1557-ben helyezték át az egri püspök­ség élére. Igaz, hogy csak 1551-ben szentelték áldozopappá, ám első miséjét 65 éves korában, 1569-ben tartotta Becsben, amikor már két esztendeje Magyar­ország prímás erseke volt. Kandra szerint előtte G regoriáné Pál, ekkor már zág- raDi, egyszersmind győri püspök volt Szabolcs főesperese.53

★

A szabolcsi föesperesek XVI. századi jövedelméről az ún. Liber S. Johannís tájékoztat, ezek az adatok azonban a XV. század elejéig visszamenőleg is érvé­nyesek. Eszerint a szabolcsi föesperest illette meg Szabolcs megye census cathed- raticus-ának negyede, amelyet a (nagy-)kállói, (tisza-)dadai és nádudvari kerü­letben szedtek, tehát a kisvardai kivételével, mert ez utóbbi a borsovai főespe- rességhez tartozott. A kallói es a dadai árendája 154, illetve 50 forint volt, s felsorolták azokat a plébániákat is, ahonnan ezt az összeget beszedték. A nád­udvari districtus plébániái közül azonban (Püspök-)Ladánynak és a hozzá tar­tozó íilieknak quartája az egervári székesegyház Boldogságos Szűz mennybeme­netele oltárát illette, de cenzusa nem. A kerület többi plébániájának árendája 60 forint volt. Sajnos, ekkor a districtus plébániáinak a felsorolása elmaradt.54

1598-ban a szabolcsi föesperesi javadalommal volt egybekötve az egri szé­kesegyház Szt. Péter és Pál-oltára. Az oltárigazgatósággal a XVI. században, valószínűleg tehát korábban is, az alábbiak illették meg a főesperest: a püspök coiíatio-jából egy ház Eger Borsod megyei részén, a Szt. Jakab utcában (a mai Dobó-Torony u.); Tihamérban (a mai Makiári úton) egy malom közösen a plé­bánossal; a Szögliget nevű dűlőben a Gesztenyésben egy szőlő, amit Hejcei sző­lőnek is neveznek. A második szőlő az Eged-i dűlőben volt, amit „filléres”-nek, s a harmadik ugyanitt, ezt Nagyszegének nevezték. Ezenkívül az oltárigazgató bírta még a Heves megyei Poroszló falu és Poroszűó-Iván prédium quarta-it is.55

A XVI. század közepén — mint említettük — a Szt. Kereszt-oltár javadal­mait élvezte a szabolcsi föesperes. Hozzátartozott egy fundus a várban, egy két- kerekes malom a Szt. Barnabás és Szt. Imre herceg oltárának Makiáron, illetve Nagytállyán kívül fekvő malmai között, s két szőlő az Eged-dűlőben. Gyöngyös város quarta-ja is az oltáré volt, ezt 40 forintért árendálták. Ezenkívül még egy szőlőt bírt (Quintale). Mindezekért a jövedelmekért az oltárigazgató egész éven

140

fit, hetente mindennap tartozott egy misét mondatni a halottak officiumával, az egyházban minden halottat eltemetni és az elhunyt tisztségére misét mondatni.™

★

Végül a szabolcsi főesperesség területi kiterjedésére, a főesperesség plébá­niáira és azok filiáira kell sort kerítenünk. Munkánkat két jegyzék könnyíti meg: az egyik az 1332—5 között keletkezett ún. pápai tizedjegyzék, a másik a Liber S. Johannis által megőrzött XVI. századi összeírás.

Az 1332—5. évi tizedjegyzék négy év keresztmetszetét adja. 1332-ben a sza­bolcsi főesperesség 34 plébániáját sorolja fel, majd megjegyzi, hogy kettő papja nem jött fel (fizetni). Viszont pótlólagosan feltüntet még 4 plébániát papostul, így ebből az évből 36 plébániáról van adatunk. 1333-ban 30 plébániát írtak össze. Az 1334. évi két összeírás 26, ilietve 46 plébániáról tudósít, míg az 1335. évi első összeírás szerint 45 plébánia ismeretes.-A leghosszabb, tehát az 1334. évi II. jegy­zék alapján tekintsük át a főesperesség XIV. századi kiterjedését és plébániáit a fizetett összeg feltüntetésével. Ez utóbbi nagysága jelzi a település nagyságát (lélekszámát). megyén belüli súlyát.

\ négy év adatait összegezve a szabolcsi főesperesség területén 54 plébá­niát tudtunk lokalizálni, két egyház helye ismeretlen (Eccl. de M era v a c a t ; Fodor de B o n a . . . VIII), s bár egy egyház titulusát ismerjük (N. sac. Omnium Sanctorum), szintén eldönthetetlen, hogy ez a már ismert plébániák valamelyi­kéhez kapcsolható, vagy önálló plébániát kell a titulus mögött feltételeznünk, így a pápai tizedjegyzék szerint 56—57 plébániával számolhatunk 1332—5 kö­zött a főesperesség területén.57

A L iber S. Johan n is alapján a XVI. század elejére a szabolcsi főesperesség plébániáinak száma majdnem megkettőződött. Ebben szerepet játszott az a tény, hogy a főesperességhez számítottak néhány Bihar (Macs, Torda, Báránd) és Békés megyei (Kis- és Nagy-Rábé, Rétszentmiklós, Bajom, Szerep, Udvari) falut, valamint időközben Szabolcs megyéhez, s ezzel a szabolcsi főesperesség­hez csatolták n teljes Taktaközl (Prügy, Csobaj, Báj, Ladány). E 13 falu mellett a plébániák számának a növekedése a népesség gyarapodásával cs új falvak ke­letkezésével is összefüggésben van Ugyanakkor a XIV. század elején még vi­rágzó egyházközségekből számos már erre az időre eltűnt, pl. Cégény, Hímes, Mizséte, vagy más egyházkerület be csatolták át (pl. Kocs).

A Liber S. Johannisban szereplő három tizedkerületben összesen 99 plébá­niát írtak össze titulus nélkül, pontosabban 98-cal kell számolnunk, mert Zalkod tévedésből kétszer szerepel a dadai kerület névjegyzékében. Az alábbiakban tekintsük át ezeket a plébániákat kerületenként, feltüntetve továbbá más gyűj­tésünkből a plébánia papjának, vagy magának az egyháznak az első említését, valamint az oklevelekben előforduló titulusát. (A mai megnevezés után zárójel­ben a XVI. századi névalak, majd az egyház vagy papja első okleveles említé­sének évszáma, ha titulusát is megnevezik, akkor azzal.)

141

1332 1333 13.14 I. 1334. II. 1335. I. Mai helynév szerint

1. Stephanus sac. S. Georgiide Dada 8

Slepnanus de Dady 7 Steph. de Dada 6 Dada 6 Dada — Tiszadada

2. Dob 4 Bőd — TLs/.adob

3. Jacobus sac. S. N. de Luk 8 Nicolaus de Luk 3 Luk — Luk — Tiszai ök

4. Paulu.s sac. S. Martini de Gomon 6

Pauius de Geman 6 Gwaman 7 Gwman 5 Gyomán

5. Pauius sac. S. Quilyani de Oslar . ..

Johannes de Huslay 4 Johannes de F lar 6 Vzlar 8 Oziar 6 T'iszaesziár

ti. Nogfolu 4 Nogfolu 4 Tiszanagvtalu

7. Rak amaz 6 R kamaz 4 Rakatna/.

<i. Petrus de Zadonch 6 Petrus vicearch. de Zabouch 4

Zobloch 5 Zobolcn 6 Szabolcs

9. N. sac. S. Andree de Belem et 4

Nicolaus de Belezne 5 Nicolaus de Kelezen 3 Keleznen 3 Keieznew3

Kenéz lő

10. Michael de Kana 5 Gawa 6 Gana 6 Gá va

11. Dominicus sac. Omnium Sanctorum de Zolor . . .

Dominicus de Zulkud 4 Dominicus de Zalgoch3

Zelkus 2 Zolgung — Zalkod

12. Valentlnus sac. S. Georgii de H ibou t. . .

Valentinus de Cybran 8 Valentinus de Ibran 5 Ibron 4 Ibran — Ibrang 4

Ibrány

13. Michael sac. B. Virg. de Alast 16

Michael de Holaz 20 M ichael de Ilalaz 8 Halaz 9 Aláz 10 Nagyhalász

14. Petrus sac. S. R. Stephani 6 Petrus de Kerned 6 Petrus de Kem eche 2 Kem eche Kem eche Kemecse

15. R ir — Nyr — Nyíregyháza

IC. Thomas sac. S. P. de Ciros 5 Thomas de Oras 8 Vrs 7 Wrus 4 Oros

17. Valentinus sac. S. R. Stephani de Nopribur 6

Valentinus de Nepko 5 Nokpur 3 Nupkor 3 Napkor

18. Syxtus sac. S. Johannis ev. de Minori Calou 6

Gregorius de Kálón 5 Kollo Minori —

Kallov Minori 5

Kiskálló

1332 1333 1334 I. 1334. II. 1335.1. Mai helynév szerint

19. Laurentius sac. S. Crucis 18 Laurentius de Bollo M ajori 11

Laur de Kálón 14 Kollo M alorl 14

Gallov Maiori 25

Nagykálló

20, Stephanus sac. S. N. de Stanca 20

Stephanus de Sém ién 18 Steph. de Semian 8 Semyan 7 Semian 9 Kállósem ién

21 Petrus sac. B. Vlrg. de Hubyr 2

B ir — Byr — Biri

22. Andreas de Balian 8 Andr. de Bolhán 5 Balkan 3 Balkan — Baikány

23. Nicolaus sac. S. Laurentii 9 Petrus sac. eiusdem ecclesie 18*

Petrus de Zebul 18 Petrus de Sóból 8 Zeluk — Zokol 7 Szakoly

24. Paulus sac. S. Joharm is ev. 8. Paulus de Gestwan 8 Paulus de Kesereh 3 Kestred — Kesztred 1 Geszteréd

25. Andreas sac. S. Georgi de Huge 4

Andreas de Wigan 5 Andreas de Huge 5 Hevkee 6 Huge 3 Hugyaj(Érpatak)

26. Bartholomeus de Mikon 2

Bükén Bököny

27. M artinus (sac.) S. M ichaelis de Bolch 7 et médium

Martinus de Bolch 8 M artinus de Bőid 4 Bolch 4 Bolch — Bolt

28. Nicolaus sac. eccl. S. M arié (de) Hochas 10

Nicolaus de Hoclaz 10 Nic. de Holaz 5 Holchayz 5 Hothaz — Hajdúhadház

29. Paulus de Chogue 13 Dominicus de Chegen 18

Cheghan 9 Cheken — Cégény

30. P sac. S. Nicolay 20 Petrus de Bezermen 20 Bezernen18

Bezermen Haj dúböszörmény

31. Stephanus de Selem er 18 Zelemer 6 Ze lemér

32 Jonannes sac. de Mog 20 Mocn Macs

33. Míchael sac. de Chimis 14 M ichael de Hinnis 14 Hymus 6 Hymes — Himes

34. P sac. S. N. de Eges 10 Petrus de Hegres 5 Petrus de Heges 2 Higus 3 Petrus sac.

Heges — Hegyes

de Heges

144 1332 1333 1334 I. 1334. II. 1335. I. Mai helynév szerint

35. Petrus de Zobozlow 5 Petrus de Soboslou 2 Zubuzlou 3 Petrus sac. B. V. de villa.Zobozlo 7

Zobozlow Hajdúszoboszló

36. Demetrius sac. Omnlum Sanctorum de Chgan . . .

Demetrius de Theoge 14

Demetrius de Cheke 6 Chegha 6 Chege — Tiszacsege

37. Huchach — Huhach — Ohat

38. Demetrius sac. S. Petri de Colh 6

Coheth — Kouh Kócs

39. Ebes — Ebes — Ebes

40 M athias de Zowad 4 Zohad — Zoad — Hajdúsznvat

41. Johannes de Scentm ilos 4

Sancto Ni- colao —

Sancto Ni- colao —

Szén tmi kiás

42. Baké — Raba — Kábé

43. Boyn — Boyn — Bajom

44. Mysetha — Myssete 4 Mizséte45. Antonius de Polkar 3 Pulkar 4 P tikár — Polgár

46 Gwth 3 Gw t 4 Gut47 Bogus 3 Bagos48 Laurentius sac. B. Vlrg.

de Tilglas 6Laurentius de Tetlas 5 Téglás

49. Stephanus de Odan 6 Steph de Ódon 4 Nytradony

50. Symeon sac. S. Nleolay de Bed 16

Bűd

51 M ichael sac S Georgl 12 Michael 10 Szentgyörgy

52 Laurentius sac. S. Georgii Szegegyházde Gueg 8

1332 1333 1334 I. 1334. II. 1335. I. Mai helynév szerint

53. Paulus de Pozoch 5 Nyírpazony5-J P. sac. S. Johannis ev. 6 Tótkálló55 Ecclesia de M era vacat.56. Fodor de Bona 857 N. sac. Omnium Sanctorum

12

A szakolyi Szt Lőrinc egyház azonosítására Id Károlyi II., 514.

Káliói kerület

1. Nagykálló (Kalló), 1332: Szt. Ke­reszt fiiiája: Félegyház (1329)

2. Kiskálló (K alló utraque), 1332: Szt. János

3. Nyírtura (Twra) filiája: Váralja (1403)

4. Oros (Oroos), 1328, 1332: Szt. Péter

5. Harangod (Harangh), 1307: Bol­dog Margit

6. Sima (Syma), 1349: Sym aeghaz7. Balkány (Balkan), 12998. Kótaj (K ereztw t), 14179. Nagyhalász (Halaz), 1311: Bol-

dogságos Szűz10. Tiszarád (Raad)11. Vasmegyer (M egyer)12. Kemecse (K em eche), 1332: Szt.

István király13. Nyírpazony (Pazon), 1334, 1406:

Boldogságos Szűz14. Nyíregyháza (Nyregyhaz), 133415. Sényő (Zyneő), 140016. Nyírgelse (Celse)17. Nyírmihálydi (M ihaldy)18. Nyíradony (Adón), 1294, 1307:

Boldogságos Szűz19. Napkor (N apkor), 1271, 1319: Szt.

István király20. Aba (Aba)21. Szakoly (Zakoll), 1263, 1332: Szt.

Lőrinc22. Perked (P erked)23. Geszteréd (Gcsthe), 1332: Szt. Já ­

nos ev.24. Biri (Byr), 1332: Boldogságos

Szűz25. Micske (Miska), 1514

26. Bököny (B eken), 133427. Bolt (Bolth), 1332: Szt. Mihály28. Téglás (Theglas), 1332: Boldogsá­

gos Szűzfiliája: Szentlélek (1344)

29. Hajdúhadház (Hathaz), 1332: Szűz Máriafiliája: Cégény (1332)

30. Hajdúböszörmény (Beserm en), 1332: Szt. Miklósfiliája: Pródegyház (1476)

31. Zelemér (Zelem er), 133232. Macs (Maach), Bihar m., 1415:

Szt. Mihály33. Szentgyörgy (Zent György), 1234:

Szt. György34. Kisgut (K ysgiolth)35. Nagygut (Nagy gwtth), 1334,

1433: Szt. János ev.36. Artánháza (Artanhaza), 1433:

Szt. Miklós37. Bagos (Bagwz), 1334, 1345: Bol­

dogságos Szűz38. Tamási (Thamassy), 1292:

Szt. Márton39. Érpatak (Hwgyaj), 1332:

Szt. György10. Szegegyháza (Zegegyhaz), 1332:

Szt. György11. Ibrány (Ibran), 1322, 1332:

Szt. György12. Kállósemjén (Sem yen), 1319: Szt.

Miklós, Boldogságos Szűz kápol­nafiliája: Bilivé (Szt. György.1399 1400) Szentmihály (1292) Nincs felsorolva: Tótkálló,1332 : Szt. János ev.

Dadai kerület

43. Tiszadob (Dob), 1334, XIV. sz.: Szt. Miklós?

44. Tiszadada (Dada), 1332:Szt. Györgyfiliája: Süldő (Szt. Imre hg. ká­polna, 1342)

45. Tiszalök (Leók), 1332: Szt. Miklós

46. Tiszaeszlár (Ezlár), 1332:Szt. Kilián

47. Gvomán (Gyoman praed.) 1314. 1332: Szt. Márton

48 Paszab (Pazab)49. Tiszabercel (Berczell), 1371:

Eghazasbercel

146

50. Gáva (Gawa), 132251. Vencsellö (V enchellew )52. Üjszentmargita (Zent Margytha),

1261filiája: Szentmiklós (1352)

53. Tiszanagyfalu (N agyfallw), 1334, 1364: Szűz Mária

54. Rakamaz (Rakam az), 1310:Szt. Kereszt

55. Hajdúnánás (Nanas), 1361:N enasm onostora

56. Viss (V ysk), 1304 előtt, 1343: Bol- dngságos Szűz

57. Prügy (Pywgh)58. Csobaj (Chobay), 1433:

Szt. M iklós59. Zalkod (Zalkád), 1299: Minden­

szentekf i l iá ja : C senke (1299)

60. Kenézlő (K enezlew ), 1332:Szt. András

61. Taktabáj (Bay), 1332: Szt. Margit

62. Tiszaladány (Ládán), 1332:Szt. MihályZalkod (Szalpoá): ismétlés!

63 Balsa (Balsa)64. Szabolcs (Zabolch), 1333, 1357:

Szűz Mária. Szt. Mihály kápolna65 Tímár (Thymar), 138866. Tiszavasvári (Bew d), 1332:

Szt. Miklós67. Tiszavasvári (Zenth Myhaly),

147268 Tedej (Thethey)69. Polgár (Polgary), 1334

filiája: Csőszegyháza (1430) Kékesegyház (1464)Demeter (Szt. Demeter, 1292)

Nincs felsorolva: Búifiliája: Oltárosperkedfő (1337) Szentpéter (1365)Hajdudorog, 1312: Durugegyhaza Hajdúvid: 1355: Vydm onostora

Nádudvari kerület

70. Balmazújváros (Varas) filiája: Szilegyház (1394)

71. Hort (Horth), 1347: Szt. Demeter72. Hegyes (Hegyes), 1311, 1332:

Szt. Miklós73. Ebes (Ebes), 133474. Köteles (Keöteles), 1347:

Szt. György75. Kisrábé (Kis Rabé), Békés m.76. Nagyrábé (Nagy rabé), Békés m.,

133477. Rétszentmiklós (Réthi Z. Miklós),

Békés m.78. Szentmiklós (Zent Miklós), 1311:

Szt. Miklós79. Tetétlen (Thetetlen)B0. Biharnagybajom (Bajom ), Békés

m , 133481. Szerep (Serep), Békés m.B2 Angyalháza (Angyalhaza) =

Szomajom, 1346: Szt. Kozma és Daniján

B3. Hajdúszovát (Zowath), 1333 filiája: Keserűegyház (1355)

34. Hajdúszoboszló (Zobozlo), 1333: Boldogságos Szűz filiája: Korpád (1346) Szigetegyház (1310)

85. Liget (IAgeth)86. Kaba (K aba), 1355: K abaeghaz87. Bihartorda (Thorda), Bihar m 38. Máta (M atha), 132889. Nádudvar (Nádudvar)

filiája: Bolyár90. Földes (Földes)91. Sáp (Sáp)92. Báránd (Barand), Bihar m.93. Sárrétudvari (W dvary), Békés m.94. Püspökladány (Ladany), 1423:

Szűz Máriafiliája: Szentágota (1390)

95. Tiszacsege (Cseghe), 1332: Mindenszentekfiliája: Papegyház (1261)

96. Ohat (O hatth), 1220. 1335: Bol­dogságos Szűz 1311: Szt. György filiája: Derzs (1341)

147

97. Egyek (Egyek), 1332: Szt. István Nincs felsorolva: Kocs, 1332:király Szt. Péter

98. Zám (Zam), 1220, 1343: Hímes 1332Szt. Kereszt Mizséte 1334

Végezetül összeállításunk alapján megállapíthatjuk, hogy összesen 67 egy­ház titulusát gyűjthettük eddig össze a középkori Szabolcs megye területéről a XIII—XV. századból. A templomok legtöbbjét a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték (13), kiemelkedő számmal van képviselve Szt. Miklós (12) és Szt. György (8). Hat egyház volt Szt. Mihálynak dedikálva, míg a Szt. Kereszt, Szt. Péter, Szt. János ev. és Szt. István titulussal 3—3 helyen találkozunk. Szt. De­meter, Szt. Márton, Szt. Margit és a Mindenszentek 2—2 helyen, Szt. Lőrinc, Szt. Kilián, Szt. András, Szt. Kozma és Damján, Szt. Ágota, Szt. Imre hg. és Boldog Margit csak 1—1 faluban voltak tisztelve. A térítés korai szakaszában keletkezhettek azok a patrociniumok, mint pl. a Boldogságos Szűzé, az aposto­loké (Szt. Péter, Szt. András), az arkangyalok közül Szt. Mihályé, továbbá a keleti egyházban tisztelt mártíroké (Kozma és Damján, György, Lőrinc).58 Min­denesetre feltűnő, hogy a három Szt. Kereszt titulusú egyházat a megye legko­rábban létesült településein (Nagykálló, Ohat, Rakamaz) találjuk, feltételezhe­tően ezek Szent István-kori alapítását. Ugyanakkor azok a falvak, ahol Szt. István király, Szt. Imre hg., Boldog Margit tiszteletével találkozunk, bizonyára a megtelepedés kései (XII—XIII. századi) időszakában jöttek létre. De ennek taglalása már túllépi a címben felvállaltakat.

J E G Y Z E T E K

1 Mon. Vnt . I/l, 503: . . , ] l pm domi nuE Tavi d a rilar. rií S a l c e (S a b r fi ] i urnl i K e x t i m a v i t a f l i a í f i na í us r l t c l ma m ad I l i i marc-as. a*>as s n l vt t ; 1d m i i : 252, 357

2. Stiyflr L, Az egri p ü s p ö k s é g t ö r t é n e t e . I3p i íifl4 109 —110.3. Zs.’ II/2, flfffi , 5732., 5774 refi

L u k c s l c s P . , x v századi p á p á k c k l ev e l e l 1 k V Ma r t o n pápa. Pp 1 fi31, 150. r e g L u k f s i f s r . , 1 m II . U fiPíl,, fii 1. reg

5, l . uk c s i cs P. , 1. m 31. 926 reg(1 Má l y u s a F, , 4 ? egyház i t á r s a d a l o m a k ö ^ í ^ k o r l M a g y a r o r s z á g o n . BE 1973. SS Tf. W. X . 52: i d é z i : IVÍezey L. , D e á k s á g ás E u r ó p a Ep . 1970. 175: Kővár i . H., R l n d e n s e k . maQl j , te-

r e k . do k t o r o k . Ar c h í v u m n 55 szfl. A J I , ESfi 9 VJ X , 345.

50 A I] , FCfi.11 A r a i n k az <=£ri <=£\házmeeve tör ténő iéhez IV. k Eger, 1907. 9S: Z ichy II, 02.12. K á l l a y ISO, 791, 795. reg.13. K á l l a y 9SS S67 reeH. Mc z e y L. , i. m. 179 , 192: Ká l l a y 541., 545 , 947 . 964 907 regSS. F. V l ’ya, 185 M ó r . Vat I/l, 329; K á l l a y 597., 665 , 1420 16112 . 1 747 , 1 794 rreIfi. K á l l a y 507,, gfi4 refi 17. K á l l a y 865. r e g ­ín K á l l a y 1 602., ] 794. reg.1-9 Zs 1. 1503 reg 20 K á l l a y 1710., Ifl.ifi reg21. Zs II/l. 447 ree .2'i. Z i c h y VI 370 i 41í : ö s s z e f o g l a l v a ; \l. N e p p e r 1 — M ndy G y . . S z e n l g y ö r g y ( K i s m a c s ] Árpád

k or i t e m p l o m á n a k fe l t á r á s a . a fa in a X I 11 X I V . s z á z a d b a n 1 A rif fcreceni r é r \ M ú zeu m É v k ö n y v e . 19n — P4 F a h r e e e n , 1995. 122—3

23. F. X/6 57Í : Ár iáink az egri e g y h á z m e g y e tör tén e l éhez . T. k.. s zer k. : K a n d i a k E g e r , 1 fi fl 3. 139. vö. N é mo i h p . , N y í r e g y h á z a a k ö z é p k o r b a n I n : Ny í r e g y h á z a t ö r t é n e t e . S z e r k : C s e r - v e n y á k L — Mező A Ny í r e g y h á z a . 1997 21

24 K d i á r s H. , a z egr i e g y h á z m e g y e t ö r t é n e t e 1696-ig E g e r , 1967 46 G y o r í f y G y , Az Arpári- küri Ma g y a r o r s z á g t ö r t é n e t i f tür i raiza. TT1 w hp. 1 9fii. 123

25. a 2 IdÖrendtae s zedet t var ad! t(j z e s v a s p r ó b y - l a j s t r o m az 1530-i k i a dá s hű h a s o n m á s á v a l c g y ü t l . E e g e s t r u m V a r a dl e n s o . . , Cur l s e t l a h n r i h u s I. K a r á c s o n y i e t S. n o r o v s z k y c d í t u m. Bp.1 903. 1 37. §, 305,

148

26. G y ö r f f y G y . , i . m . 81 ; H. V I , 309, V i l i , 95. 182, 189; W. v i l i , 359, X I I , 137, 1B5, 214, 215, 216. A d a t o k a z e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 79—81.

27. A d a to k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 84 ; W. X I I , 346, 36B, 244, 421 ; H. V I . 309, 311, 314, V I I I , 215, 225; Z i c h y I , 54 ; H a z a i O k l e v é l t á r 1234—1536. S z e r k . : .Nagy I . , D e á k F . , N a gy G y . B p . 1879. 104.

28. W. X I I , 159; S z e n d r e i J . , M i s k o lc z v á r o s tö r t é n e t e és e g y e t e m e s h e l y i r a t a . I I I . k. M i s k o l c i . 1890. 22; W. X I I , 460, 473; H. V I I , 203, 205, 255 ; A d a to k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV . 85—86.

29. W. X . 52, 342; X I I , 589, 608—9; H. V I I I , 345, 365, 386, 480, 415.3m. A d a l é k o k Z e m p l é n v á r m e g y e tö r t é n e t é h e z X V I I I (1912) 26 0; Z ic h y I , 209; A d a t o k a z egr i

e g y h á z m e g y e . . . I V . 89—92.31. A d a l é k o k Z e m p l é n v á r m e g y e . . . X I X (1913), 113; A. I I , 164, 171, 268. 343, 454 ; 596 ; Z ic h y I,

291, I I , 36, 62, X , 376; K á r o l y i I, 76, 116. 146; H o n . E c c l . S í r i g . I I I . 202, 544 ; K á l l a y 502., 503., 054., 656., 665., 789., 791., 795. r e g . ; H e r p a y G . , D e b r e c e n sz. k l r . v á r o s l e v é l t á r a d i p l o m a g y ű ] - l e m é n y e n e k r e g e s z tá i . D e b r e c e n , 1916. 23. re g .

32. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . I V , 102— 104; Z i c h y II , 538, 607, I I I . 157; M á r a m a r o s l d ip lo ­m á k a x i v . és X V . sz á z a d b ó l . E g y b e g y ű j t é . . . M ih á ly i J . M á r a m a r o s - s z l g e t , 1900. 32, 37.

33. K o v á c s B . , A z e g r i e g y h á z m e g y e . . . 46; K a n d r a K . p A r ó m a i k a t o l i k u s e g y h á z S z a b o l c s v á r m e g y é b e n . M W S z a b o l c s v á r m e g y e . S z e r k . ; B o r o v s z k y s. H. n., é. n . 338; F e | é r p a U k y L . p F á p a i a d ó s z e d ő k M a g y a r o r s z á g o n a X I I I . é s X I V . s z á z a d b a n . S z á z a d o k 21 (1887) : 603; M on. v a t . I/i, 479; Z ich y I I I , 405;

34. k o l l á n y i F . , E s z t e r g o m i k a n o n o k o k 1100—1900. E s z t e r g o m , 1900. 66.35- K a n d r a K . f 1. m . 338; Z i c h y I V , 258; K á l l a y 1954, r e g . ; Ad atD k a z e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV ,

109.30. A d a to k a z eg r i e g y h á z m e g y e . . . IV , n o —1, 132.37. Zs . I , 529B. reg .38. Zs. I . 5564.. II/l, 447., 4280. r e g . ; A d a t o k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . I I , 215, IV , 133, 135.39. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 137—8.40. S u g á r I-, Az e g r i p ü s p ö k s é g tö r t é n e t e . B p . 1984, 144 ; Z i c h y V I , 370—1. 418, 532, I X , 126.41. L u k c s i c s P . , 1. m . I, 150. reg .42. L u k c s i c s P . , 1. m . I I , 362. r e g . ; K o v á c s B . , S t u d e n s e k . . . 251. sz. té v e s a d a t o k k a l ; M á l y u s z E .,

i. m . 199; B ó n l s G y . , A jo g t u d ó é r t e lm i s é g a M o h á c s e lő t t i M a g y a r o r s z á g o n . B p . 1971, 118.43. S u g á r I-. 1. m . 162.44. L u k c s i c s P . , i . m . I I , 680. r e g . ; A d a t o k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 144; S u g á r I . , B o r s o d i

o k l e v e l e k a H e v e s m e g y e i L e v é l t á r b a n . 1245—1521. M is k o lc , 1980. 248. re g . , t é v e s e n Z a b o l c h - i F a l n a k f o r d í t v a !

45. L u k c s Ics P- , i . m . I I , 871., 874. reg .46. L u k c s i c s P . , i. m . I I , 926.. 995., 1001., 1032. r e g . ; M on. Ep. V es p . I I I , 127, 133, 135; A d a to k az

e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 146, 249.47. L u k c s i c s P . p 1. m . I I , 1207. r e g . ; M o n , Ep. V e s p . I I I , 139; A d a t o k az e g r i e g y h á z m e g y e . . .

IV , 151.48. A d a to k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 151, 156; Z i c h y X , 127; S u g á r l . p B o r s o d i o k l e v e l e k . . .

217. reg .49. H a z a i O k l e v é l t á r 1234—1 5 3 6 . . . 447; T ó t h - S z a b ő P . , M a g y a r o r s z á g a X V . s z á z a d v é g é n a p á p a i

s u p p l l c a t l o k v i l á g á n á l . S z á z a d o k 37 (1903): 8 ; K o l lá n y i F . p i. m . 117; B ö n i s ű y . , I. m. 235.50. Adatok az egri egyházmegye . . . rv. 161—2.51. N a g y A., N é g y r e n a l s s a n c e - k o r l s í r e m l é k a k ö z é p k o r i eg r i S z e n t J á n o s s z é k e s e g y h á z b ó l . Az

e g r i m ú z e u m é v k ö n y v e V I I I —I X (1970—71), 110—I.52. T ó t h - S z a b ó P . , I. m. 340; Mon. E p . V e s p . I V , 250.53. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e ___IV , 179; K a n d r a K . , 1. m . 338.54. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . I , 459—80 ;55. A d a to k a z eg r i e g y h á z m e g y e . . . I , 482, IV , 133.56. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . I . 4BB.57. M on. V a t . 1/1, 246—7, 255, 258, 327—330, 340, 343—44. 399—80.50. G y ö r f f y G y . , I s t v á n k i r á l y és m ű v e . B p . 1977. 320.

★

Az o k l e v é l t á r a k r ö v i d í t é s e i n e k f e l o l d á s á t ld. Mező A .—N é m e th p . S z a b o l c s S z a t m á r m e g y e tö r t é n e t i - e t i m o l ó g i a i h e l y s é g n é v t á r a . N y í r e g y h á z a , 1972. m u n k á j á b a n .

149

TAKÁCS PÉT ER :

Adalékok Szatmár megye 18. század vásáraihoz és a szatmári adózó nép szokásaihoz*

végivásározási

A Mária Terézia-korabeli úrbérrendezés során keletkezett iratanyag a 18. század végi paraszti életmód vizsgálatának egyik legizgalmasabb forrástípusa. A kér­dezőbiztosok által 9 kérdőpontra megvallatott paraszti közösségek válaszaiból a termelés, a megélhetés, a háziipar, a paraszti mentalitás, a szokások megannyi mozzanata hámozható ki, s megelevenedik előttünk a jobbágy a maga háza- népével, gondjaival, örömeivel. Udvari István szlavistával nagy örömünk telt már eddig is abban, hogy sikerült Göm ör, Zem plén, B ereg és A baúj megyék háziiparát, lakóinak vásározási szokásait kibogoznunk.1 Korábban magam Sza­bolcs megye paraszti életmódját kíséreltem meg komplex vizsgálódással feltárni a 18. század végi források alapján.2 Most Szatmár megye korabeli adófizetőinek vásározási szokásaihoz, a 18. század végi szatmári vásárokhoz szolgálok adalé­kokkal. Alapforrásom most is a Mária Terézia-korabeli úrbérrendezés iratanya­ga, mindenekelőtt a paraszti vallomások, az Investigatiok.3

Mielőtt azonban elmélyednék múlt idők „sokadalmainak”, heti piacainak és országos vásárainak problémakörébe, említést kell tennem arról, hogy Szatmár megye tájilag feltűnően tagolt térség volt hajdanán, s ma is az, annak ellenére, hogy a trianoni békeszerződés óta — fél évtizednyi időt leszámítva — ország­határ szeli ketté e hajdan közigazgatásilag egységes területet. A táji, természeti tagoltság, a mikroregionális elkülönülés azonban annál kitapinthatóbb, az ott élő lakosok életmódját, szokásrendjét, gazdálkodását és megélhetését annál in­kább meghatározta, mennél visszább hátrálunk az időben.

Kivéve N agybányát, F elsőbányát és Szatm árném etit, a 18. század végén Szatm ár megyében még alig-alig találjuk jelét a korszerű társadalmi munka­megosztásnak. Az egyének es családok életét a rendiség archaikus, és itt és ek­kor még patriarchális keretei között dominánsan meghatározták a táji adott­ságok. Ez határozta meg az egyes térségek lakóinak életmódját, mozgásterét, kereskedelmi és árucsere szokásait. A paraszti vallomásokban nyomát is alig találjuk a haszonelvűségnek, a jövőre koncentráló szemléletnek, a takarékos életmódnak, a jobbágy- vagy paraszti sorból ügyeskedéssel kitörni akaró szán­déknak. Annál inkább jelen van a táji tagoltság tudata, mely alapvetően meg­határozta a lakosság életmódját. Amikor a szatmári jobbágyok vallomásaiban az E csedi-lápról, a R étoldalról, a Tiszahátról, az Avasságról, az Érmellékről, a

•Ez a l a n t í J má n y a n n a k n k i i t f l i í í naU, mp] yet i m t a —S r r r s Ai f l c l t uány i j Smdgí i ^s i Stalv t g z e k

150

N yírségről, a B ü kkai járó], az Erdöhátról, a Szam oshátról és a B ányavidékről olvasunk, biztosak lehetünk, hogy nem néprajztudományi fogalmat kell érte­nünk rajta, hanem a táji, természeti meghatározottsággal összefüggő életmód, foglalkozás és alapvető megélhetési forrás jellemzői is megfogalmazódnak a re­gionális kötődésekben. Mindezeket a regionális fogalmakat csak később, már nem is eredeti valóságában, hanem a lassú és kínos átalakulás közepette képezte le a maga számára tájékozódás céljából a néprajztudomány.

Ezzel a természeti viszonyok különbségére épülő életmóddal függ össze a 18. század utolsó harmadában a szatmári ember mozgástere, árucsere-lehetősége és kényszere; ha úgy tetszik Szatmár megye belső kereskedelme, mely zömében hetipiacokon és országos vásárokon zajlott, s csak a legritkább esetben lépte át a megyehatárokat. Az általunk eddig vizsgált vármegyék — Szabolcs, A baúj, Esztergom, Zem plén, Göm ör, B ereg — lakói közül egyik törvényhatóságban sem vásároztak, piacoztak annyi helyen, mint Szatm árban, de egyetlen vármegye lakosságának vásári kalandozásai sem voltak annyira a vármegye határai közé zárva, mint Szatm ár m egye úrbéreseié. A piacozási, vásározási céllal a lakó­helytől való eltávolodás sem volt sehol annyira behatárolva, mint éppen itt. Szatm ár megyében alig tucatnyi községet találunk, melynek lakói 4 mérföldet, vagy 4 órányi járást meghaladó távolságra „merészkedtek” áruik értékesítése vagy szükségleteik beszerzése céljából. Ugyanakkor egyetlen megye lakóinak vásározási helye sem volt annyira koncentrált, mint a szatmáriaké. De ezekről a későbbiek során szeretnék bővebben szólni. Előbb a megye természeti, táji, gazdasági és településbéli adottságairól kell elmondanom néhány jellemző sajá­tosságot.

Szatm ár m egye területe a 18. század utolsó harmadában 5852 km-, mely térségben, a már felsorolt mikrotájak által meghatározott lehetőségek és kere­tek között 258 településből 14-nek a lakói állították magukról, hogy mezőváros­ban, oppidumban élnek. 244 volt a falvak száma. A lakosok száma a II. József­kor! népszámlálás adatai szerint 126 545 lélek/'

A természet és társadalom kikényszeritette munkamegosztás, a vásározási szokások és árucsere-kényszerek egyik befolyásoló tényezője volt a települések nagyságrendje. Szatm ár várm egye két bányavárosa: Nagy- és Felsőbánya, va­lamint egy szabad királyi városa: Szatm árném eti, nem tagozódott be a várme­gyei törvényhatóság keretei közé. E települések közvetlenül a K am arán ak vol­tak alárendelve, míg a vármegyei törvényhatóság keretei között egzisztáló te­lepülések, a vármegyén keresztül a Helytartótanácsnak. A helytartótanácsi, il­letve vármegyei törvényhatóság fennhatósága alatt álló települések lakosság­száma, lakósűrűsége még a korabeli magyarországi viszonyok között is alacsony volt. A II. József kori népszámláláskor számba vett 258 településből 36 község lakossága volt 200 alatt, 122 falunak és községnek volt 201 és 500 közötti a ia- kosságszáma, 83 településen élt 501 és 1000 közötti lélek, 13 településen 1001 és 1500 közötti ember, két településen 1501 és 2000 közötti lakos, míg 2D0D-nél több lakosa csak Szinérváraljának (2493) és Nagykárolynak (7823) volt.5

A falunagyságoknak és a településszerkezetnek ez a megoszlása már önma­gában magyarázza az önellátás és a mikrorégiók közötti termékcsere kényszerét, a kereskedelem elmaradott voltát. Ilyen nagyságrendű falvakban még boltot nyitni, de többségükben korcsmát fenntartani is haszontalan és értelmetlen do­log lett volna, pontosabban az ilyen tevékenységre vállalkozók megélhetése sem lett volna biztosítva. A jobbágyoktól bizonyára nemcsak a haszonelvűség volt idegen értékrend, de a presztízsszempontok sem igen sarkallták őket. Éltek Isten

151

rendelése és a foldesurak megteremtette keretek között. Felélték, amit termel­tek, s ellátták magukat mindennel faluközösségi keretek között. Legfeljebb fölös állataikat vitték piacra, vásárra, s nélkülözhetetlen fémeszközeiket, szerszámai­kat vásárolták meg országos kirakodó vásárokon vagy heti piacokon árusító céhes mesterektől, kontár iparosoktól vagy kereskedőktől. Ilyen céllal azonban elég volt évenként egyszer-kétszer kimozdulni a falvakból. Rendszeres piaclá­togatók csak azok voltak, akik háziipari tevékenységből tengették életüket, avagy bányászattal, fuvarozással, huták körüli munkákkal, szén- és mészégetés- sel keresték betévő falatjukat is. A B ányavárosok vidékén, a B ü kkalján , a szat­mári A vasságban bőven találkozunk ilyen falvakkal. A hagyományok rendje és kényszere azonban e falvak vagy tájegységek között évtizedekkel, akár ev - századokkal korábban is kialakította a kapcsolatrendszereket, s a 18. század utolsó harmadának gazdasági és társadalmi valósága még senkit nem kénysze- vített Szatm ár m egyében a hagyományokkal való szakításra.

Ez lehet az oka annak is, hogy Szatm ár m egye a 18. század utolsó harma­dában megmaradt tulajdonképpen egy központú vásározó helyű térségnek, an­nak ellenére, hogy az 1 szabad királyi város és 2 bányaváros mellett 14 oppidu- mot, mezővárost rögzítenek a statisztikák a törvényhatóság területén már ebben az időben is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak egyetlen helyen vásá­roztak a Szatm ár m egyeiek , csupán azt, hogy a települések jóval több mint a fele igazán S zatm árném etiben vásározott. Akik nem ide jöttek, avagy Szatm ár­n ém etibe egyáltalán nem jártak adni-venni, azokat többnyire a közlekedési le­hetőség akadályozta ebbeli szándékukban.

Szatm árném eti a Szam os partján fekvő szabad királyi város elsősorban fémiparáról, E rdélybe és a megye jelentősebb mezővárosaiba szétágazó, télen- nyáron járható útjairól híresedett el. Városi és egyházi intézményei, kézműve­sei révén kulturális vonzóközpont, kézműves terméket kínáló hely, mezőgazda­sági terméket igénylő fogyasztópiac, egyben jó felvásárló hely azok számára, akik haszonra kereskedtek.1’ Vásárait E rdélyből éppúgy látogatták, mint Ugo- csából, vagy M áram aros várm egyéből. Időnként Szabolcs m egyéből is el-elté- vedt erre egy-egy község lakossága vásározni. Mindenesetre Szatm ár m egye la­kóinak legkedveltebb vásárhelye. A Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor Szat- rnár m egyében megvallatott 249 úrbéres település lakói közül 123 település egy­értelműen hitet tett amellett, hogy Szatm árném etibe, vagy ahogyan a jobbá­gyok emlegették: Szatm árba járnak adni-venni.

Öl település lakói nem is említettek más piacozó, vásározó helyet, csak Szutmár(németi)t. Ezek a következők voltak: Amac, Atya, Batiz, (Batiz)vasvári, (K raszna)béltek, B erend, Cégény, Dányád, D arah, Császló, Csegöld, D obrács- apáti, Egri, Felsöhom oród, Fül esd, Gacsály, G arbolc, Gyöngy, Hirip, H om ok, K ak , K ishódos, K iskolcs, K ispeleske, K órógy, K öm örő, K özéphom oród , Krassó, Lázári, Medes, M ikola, Nagyhódos, N agykolcs, Nantü, N agypeleske, O láhhodos, Ombod, Oroszfalu, Pácafalu , Penyige, Pete, Pettyén, Porcsalm a, Pusztadaróc, Rápolt, R em etehom orod, R éztelek, Rozsály, Sályi, Saár, Sima, Szárazberek, Szentm árton, Színfalu, Szoldobágy, T isztaberek, T yúkod, Udvari, Vám osoroszi, Vetés, Zsadány.

A felsorolt települések úrbéres lakói kizárólag Szatm árném etit vallották vásározó-piacozó helyül, bár a vallomástevők közül sokan panaszkodtak, hogy „rossz”, „nehéz”, „felettébb rossz”, „sáros”, „igen alkalmatlan” úton jönnek- mennek a vásárokba Szatm árra, vagy ahogyan a h om ok iak mondották, „az uttya igen rossz sárnak idejében”. A Szamos hídján a városba menet „hídvá-

152

mot” fizettek a keleti térség községeiben lakók, s bent a városban pedig vásár­vámot. A távolság fertály órányi szekerezéslől 3—4 mérföldnyi messzeségig ter­jedt, de egy-két település lakói 5—6 órányi távolságról, 5 mérföldnyi messzeség­ből is csak Szatm árném eti sokadalmait látogatták. Voltak, akik „rossz időkben, rossz utakon, és egy vám” ellenére is ide kényszerültek, mint például a kis- kolcsiak, mert — amint vallották — „máshová nem vihetik az itt való lakosok eladó jószágocskáit, hanem nemes királyi Szatmár városába, ahol héti vásárok esvén, csak el is adhatják, amit oda visznek. Olykor az út Szatmár felé — tol­dották még meg mondanivalójukat — oly nehéz, hogy sok ideig oda szekérrel nem is igen járhatnak”. A n agykolcsiakn ak is egyetlen vásározó helyük volt Szatmár, ahol „az ott való heti vásárokon könnyen és haszonnal” értékesíthet­tek mindent, de „sokszor igen alkalmatlan az út — keseregtek —, azért is rit­kábban vihetnek Szatmárra eladó fát”. Hasonlóan panaszkodtak a tyukodiak és a tisz taberek iek is, akik a hídvám fizetése mellett még „sok hidaknak és gá­toknak” építésében, fenntartásában is közre kellett munkálkodjanak, ha szeke- rezni akartak. Udvari, Batizvasvári és N agypeleske lakói a vásározással kapcso­latos kíváncsiságra vidámabban válaszolhattak, mert „ország útjában lévén” mindhárom helység, és „valamije terem, készpénzen, jó áron” otthon is elad­hatták.

Az említetteken kívül negyvennél több településen szóltak első helyen a la­kosok a szatm ári sokadalm akról. E falvakból, településekről azonban más he­lyekre is eljártak a lakosok, sőt voltak, akik épp azért vásároltak Szatm árném e­tiben olcsón mezőgazdasági termékeket, hogy rossz úton megközelíthető, más vármegyében lévő városok vásárain és hetipiacain azokat haszonnal értékesít­hessék. Ezekről is szó lesz majd, de előbb azon községeket sorolom fel, amelyek­nek lakói legalább két piacozó helyre, esetleg többre is eljártak, de első helyen Szatm ári emlegették: A dorjány, A lsószopor, A vasújfalu , Bagos, B erence, B ik - szód, Bujánháza, Csenger, Dob, D obra, Erdőd, F elsőboldád, Géres, Gyűrűs, Huta, Kányaháza, K irálydaróc, K ispalád , K ísszokond, Kom orzány, K öszegrem ete, Le- kence, Lophágy, M adaras, M ogyorós, Nagygéc, N agypalád, Nagyszokond, Óvári, ö kör itó , P apbikó, Ptskaros, Ráska, Rózsapallag, Sándorfalu , Szakasz, Szám os­becs, T atárfalva, Tartóé, Tunyog, Túrvékonya, Válaszút, Vámfalu.

Az itt felsorolt falvak szinte mindegyike panaszkodik a rossz utakra, a ter­hes szekerekkel járhatatlan őszi és tavaszi sarakra, a szatmári hídon fizetendő vámra, a vásárvámra. Egyik településen sem említették azonban, hogy az árak alacsonyak lennének, avagy áruik eladhatatlanok. Van viszont az említett tele­pülések között három is — Csenger, Erdőd és K irálydaróc —, ahol szintén „szoktak esni vásárok”, de maguk a lakosok erről alig-alig tesznek említést. Erdőd úrbéresei szóba se hozták saját vásáraikat. K irálydaróc lakói megemlí­tették ugyan, hogy „ezen helységben esztendőnként vásárok esnek kécer”, de kedvenc vásáraik között Szatm árném eti és N agykároly sokadalmait tartották számon, „az hol lehet mindent adni s venni, heti vásárokban, jó üdőkben jó utak is vágynak”. Néhány falu lakói konkrétan hivatkoznak a csengeri vásárok­ra is, de Csenger úrbéresei saját mezővárosuk adásvételi lehetőségeiről mélyen hallgattak.

Már itt utalnék rá, de bővebben csak a későbbiek során szólok majd róla, hogy a Szatm árném etiben első helyen vásározó falvak lakói közül sokan máso­dik helyen a M áram aros m egyei M áram arosszigelet emlegették piacozó he­lyükül, ahová a Szatm árott olcsón vett élelmet hordták „haszonnal való keres­kedésre”.

153

M ásodik helyen az alábbi települések lakói emlegették Szatm árném eti vá­sárait, hetipiacait: T öketerebes, Angyalos, C sengerújfálu , Terep, K om lódtótfa lu , K álm ánd, K aplony, Ivácskó, G ilvács, K ism ajtény, Lippó, Borhid, Felsőfalu , Do- m ahida, N agym ajtény.

H arm adik helyen emlegetik a szatmári sokadalmakat Gencs és Esztro lakói.N egyedik helyen C som aköz és M ezöpetn úrbéresei.A Szatm ai m egyei településeknek legalább a fele tehát név szerint is érde­

mesnek tartotta emlegetni a királyi város adás-vételi lehetőségeit, a rossz utak, a vásárvám és az egy vagy két helyen fizetendő révpénz, hídvám ellenére is. Természetesen sokkal több községből, faluból vásároztak S zatm árném etiben a lakosok, még akkor is, ha név szerint nem említették. 48 település lakói ugyanis nem nevezték meg név szerint piacozó helyeiket, de földrajzi fekvésük, a kora­beli úthálózat és közlekedési lehetőségek, szokások ismeretében bizton állítha­tom, hogy ezek többsége is Szatm árném etit értette „város”, „az hely vagy piac, hol miek van értékesíthetik”, „vásáros piac” stb. megnevezés alatt. E 48 tele­pülés a következő: A lsóboldád, A lsófernezely , A lsóújfalu , Apa, Bere, Busák, Csaholc, Fehérgyarm at, F elsö fern ezely , F elsöú jfa lu , Fülpös, Fülpösdaróc, G ebe, G éberjén , G yörtelek , Gyügye, Herm ánszeg, Ik lód , Ilk, Iloba, Ján k , Józsefháza , K isnam ény, K isszekeres, Láposbánya, Lénárdfálu , M agyarkékes, M ajtis, Mo­nostor, N abrád, N agysikarló, N agyszekeres, Nigre, O láhkékes, O roszfalu, Pa- rasznya, R ákoslerebes, Ricse, Rohod, Sándorfalu , Sárköz, S árközú jlak , Surgye- falu , Szam ostelek, Szam osújlak, Tarpa, T őkés, V itka.

A felsorolt, vásárhelyet név szerint nem említő települések többsége szól arról, hogy fél órányira, 1 mérföldre, 2—3 mérföldnyire van vásározó hely, s panaszkodnak az árvízkor, tavasszal és ősszel járhatatlan utakra, a híd- és vám­helyekre, de gyakran szóvá teszik azt is, mint a fe lső fem ez e ly iek , hogy vásáros város „van közel, csak lehessen mit eladni”, avagy a fü lpösdaróciak , hogy „sem közel, sem távol lévő piacra nincsen szükségük, mivel nincs mit eladni”. A gé- ber jén iek 6 órás szekerezés után érnek várost, de „gyüm ölcseiket... 12 órányi­ra hordják”. Az ilk iek n ek nem kell vásárba járniuk, mert „itten a lakosok el­adandó Jószágokat falujokban is könnyel eladhattyák”. A láposbán yaiak „magok hutárjokban” vallanak „jó bányákat”, s ezek dolgozói között „mindent distrahal- hatnanak, csak volna”. R ákosterebestö l is 4 mérföldnyire volna vásáros város, „de arra is mit eladni vihessenek, nincsen”. S árközú jlak lakói szerint „az város nem igen messze, de külömben is ország úttyában lakván, az maramarosiaknak mindeneket eladhattyák, eppen nincsen szükségek az városban lejendö distrac- tiora”. „Ország úttyában laknak” a sárköz iek is, ezért „az máramarosiaknak minden terméseket eladhattyák”. Ilyen és egyéb okok miatt nem jeleztek név szerinti vásározó helyeket a fentebb említett falvak lakói.

Szatmár megye másik jelesebb vásározó helye N agykároly volt. A Károlyi családnak ez az ősi fészke igazán a 18. században alapozta meg hírnevét, s ép­pen Mária Terézia uralkodása idején vált a nemesi vármegye közigazgatási központjává. Piarista rendházával, királyi gimnáziumával, évenként rendszere­sen visszatérő törvénynapjaival, évi legalább négy vármegyegyűlésével, kéz­műveseivel, hajdúival, a grófi kastély és annak személyzete által támasztott igényeivel éppúgy megalapozta központi jellegét, mint földrajzi fekvése által. A N yírségbe, a magyar A lfö ldre, a bihari M ezöségre éppúgy út vezetett innen, mint ahogyan Szatm árném eti, Nagy- és Felsőbánya, valamint Erdély is megkö­zelíthető volt N agykárolyból, vagy ahogyan a korabeli szatmári lakosok ne­vezték: K árolyból. Viszonylag korán alapított nyomdája éppúgy híresitették,

154

mint mesteremberei, kereskedői és országos és heti vasárai.' F ényes E lak sze­rint N agykároly „heti és országos vásárai különösen gabonára, szarvas-marhára, lóra és sertésre nézve nevezetesek. A szilva és rozs-palinka kereskedés nagy fontosságú’ .8 Maguk a lakosok sem voltak elégedetlenek saját vásáraikkal, s nem is említettek más vásározó helyet „Nagy vásárló piac vagyon ezen város­ban — mondották az úrbéri kérdező biztosoknak —, mindent haszonnal elad­hatnak a lakosok helyben héti és országos vásárok alkalmatosságával.” Látogat­ták is viszonylag szép számmal a grófi mezőváros sokadalmait. Szatmár me­gyéből néhány településről kizárólag csak N agykárolyba jártak adni-venni. Ezek az alábbi községek: Börvely, Csanálos, Fény, K egye, M érk, M ezőterem , Reszege, P ortelek , Szaniszló, Vállaj, Vezend.

A paraszti vallomások alig állnak többől, mint a vásárhely megnevezésé­ből, legfeljebb az 1—2 mérföldnyi távolság jelzéséből, a „közel” vagy „nem messze” hangsúlyozásából. Még a keg y ei jobbágyok voltak a legbőbeszédübbek, akik 3 mérföldben adták meg N agykároly távolságát, mondván: „oda szoktak járni. Jó időben jó utak is vágynak, rossz időkben rossz utak vannak addig”.

Első helyen az alábbi településekről látogatták a szatmári úrbéres lakosok N agykároly sokadalmait: C som akoz, Dengeleg, Domahidu, Endréd, Fábiánháza, Genrs. Gilvács, Iriny, Kálm ánd, K aplony, K ism ajtény, Szentm iklós, Tomány.

A mezővárost első helyen látogatók többsége is hallgatag. A távolságon kívül, mely 2—3 mérföldnél nem nagyobb, alig említenek valamit. \ dom ithidiak mindössze annyit, hogy K árolyban „minden héten van vásár”, s a tőlük 1 órá­nyi járóföldre lévő sokadalomban „vásárvámot” fizetnek. A másfél mórföld- nyire lakó irinyiek sem többet, mint hogy ott „magok javaikat könnyen ér. hasznoson szokták eladni”. M ezőpetri lakói első helyen említik ugyan Nagy­károlyt, mint vásározó helyet, s utána említést tesznek még három másik soka- dalomról, de sietve hozzáfűzik: „termékeiket minden fáradtság nélkül magok házoknál hasznoson szokták eladni, s azon okbúi más vásáros helyekre élettye- ket vinni nem kénteleníttetnek”. A 2 mérföldre lévő T öketerebes lakói is csak annyit jegyeznek meg. hogy a nagykárolyi sokadalmakba való szabad menete­lekért a „vámos hídon dolgozniuk kell”.

Az eddigieknél sokkal több település említi N agykárolyt második helyen a látogatni szokott vásáros települések között: Alsoszopor, Bogos, Császári, Csere­per, Derzs, Dob, Dobra, Ecséd, Encsencs, Eör, Eszttu, Felsöbu ldád, G éres, G yű­rűs, Hodász, Járm i, K ántorjánosi, K irálydaróc, K isszokond, Kocsord, Lophágy, Lúgos, M adaras, N agyszokond, O lcsvaapáti, Óvári, Ö köritó, Papos. Piskaros, Sándorfalu , Szakasz, Tunyog, (Nyír)vasvári.

Harmadik helyen már mindössze két településen említették Károly vásá­rait: C sengerújfalu és N yírm eggyes lakossága.

A második-harmadik helyen N agykárolyt emlegetőkhöz 2—3, legfeljebb négy mérföldnyire volt a mezőváros, tehát nem nagy távolságra, még a kora­beli közlekedési viszonyok között sem. de megszaporodtak a panaszok a rossz, nehezen járható utakról, az árvíz okozta akadályokról, s a híd- és révpénzek­kel kapcsolatos kifogások is megsűrűsödtek, vagy legalábbis, mint a vásározás és pénzszerzés nehézségeit szaporító akadályok sorakoztak fel.

Harmadik vásározó helye Szatmár vármegye lakosainak N agybánya és Fel­sőbánya. E két királyi bányavárost együtt kell említenem, mert olyan község nem volt, amelyiknek lakói Felsőbányát külön említették volna. Ha szóba hoz­ták Felsőbányát, minden esetben N agybánya után, avagy csak úgy említették, hogy a két bányavárosba járnak. (E falvak: Bajfalu , G iródlótfalu , Farkasasszó.

155

Lacfalva.) Néhány település lakói kizárólag N agybányára jártak vásározni. Ezek a következők voltak: B ajfalu , B arlafalu , Dnbravicza, C ikko, Erdőszada, Varkas- asszó, F ekete fa lu , G iródtótfalu , G yörkefalu , H idegkút, K issikarló, Lacfalu , Oláh- tótfalu , Pusztatelek.

Az említett falvak lakói többnyire azzal indokolták itt való piacozásukat, hogy közel fekszenek a vásározó városoktól, de a legnagyobb távolságra lévők sem állítottak többet 2—3 mérföldnél, s legfeljebb néhány paraszti közösség panaszkodott a rossz utakra, az egy vagy két revre, melyen at kellett kelniük, avagy mint a farkasasszó iak mondották: ,,a Szamos vizén hidason kell által költözni”.

Találtam négy olyan községet is Szatm ár m egyében , melyeknek a jobbágy­közösségei több vásározó helyet említve, elsőként N agybányát nevezték meg. Ezek: Aranyos, Borhíd, Lippó, S zakállasbikó.

Ezektől 1—3 mérföldnyire esett a bányaváros, s többnyire „rossz úton' és egy vámon keresztül érték el piacait.

Többen említették N agybánya vásárait második helyen. Majdnem egybe­hangzóan 1,5—2 mérföldben jelölve meg a távolságot. Ezen községek és mező­városok lakói egybehangzóan panaszkodtak azonban az árvizek folyton ron­gálta utakra, a híd- és vámpénzre, melyet néha több helyen is le kellett róniuk jövet is, menet is. Ezek a következő települések lakói voltak: Balotafalu , Huta, M isztótfalu, M ogyorós, O láhújfalu, P apbikó, Rernetem ezö, Tom ány, Válaszút.

A felsorolt települések közül M isztótfalu maga is vásár-, illetve hetipiac tartó mezőváros volt. Önmaga vásáráról azonban csak annyit árultak el lakói, hogy „ez beneficium helyben is van”.

H arm adik helyen is látogatták N agybánya vásárait. Igaz, mindössze három helyről, melyek közül Erdőd maga is vásártartó hely volt. A másik két falu: M adaras és Szakasz. Mindhárom település lakói hat mérföld távolságra lévőnek tudták maguktól e bányavárost.

Az említett fontosabb vásározó helyek mellett a kisebb-nagyobb mezővá­rosok sora rendelkezett Szatmár megyében hetipiac vagy országos vásár tartá­sának a jogával. Ezeket azonban egyre fogyó számú községben tartották emlí­tésre méltónak. Valószínű azonban, hogy sokadalmaikat több helyről látogat­ták, mint ahány helyen szóba hozták nevüket.

Ezek közül elsőként S zin érváraljá t kell megemlítenem, ahol országos vásá­rok és hetipiacok egyformán voltak. Maguk a sz in érváralja iak elég bőséges fel­világosítással szolgáltak piacaikról, vásáraikról. „Az itt való piacon — mondot­ták — valamiek vagyon a lakosoknak, igen könnyen eladhattya, és majd annyi áron, mintha tovább vinnék”. Igaz, panasz is fakad az ajkukról: „Már mos­tanában héti vásár vámból részt nem vesznek, ámbár ennek előtte 19 esztendő­vel a várallyai lakosoké volt, mert mostanában annak fele a helység plébá- nussáé, fele a reformátor praedikátoré”. Hasznuk talán csak annyival nagyobb az egyes községek hasznánál, hogy az év 9 hónapjában szabadon árulhat az úrbéres közösség is bort és pálinkát. Ellenben a hetipiacokon a helybeli lako­sokat is megvámoltatták a piacfelügyelők. Mindezek ellenére, avagy éppen ezek mellett négy községben — A ranyosm eggyes, G örbéd, Patóháza, V eresm art — egyedüli piacozó helynek vallották a „váraljai sokadalmakat”. R em etem ezőn első helyen, B erencén második helyen, B orhídon harmadik helyen emlegették a lakosok a váralja i vásárokat.

A v ára lja iakka l ellentétben Csenger úrbéresei mélyen hallgattak a kebe­lükben tartani szokott országos vásárokról, s azt vallották, hogy ők Szatm árba

156

és N agykárolyba járnak hetivásárokra. Néhány község lakói azonban esküjük­kel megerősítetten vallották, hogy C sengerben vásároznak. Csengerújjalu lakói 1 óráig szekereztek, hogy „holmi aprólékos jószágocskájokat” eladhassák, de marháikat és szántóföldi termékeiket ők Szatmdrba és N agykárolyba hordták értékesíteni. K om lódtótjá lu — ahogyan lakói vallották — „ország uttyában esett, otthon is eladhatták tehát fölöslegüket, de „az szomszéd Csenger nevezelü mezővárosban, mely igen közel esik, és alkalmatos úton” mehettek-jöhettek oda s vissza, mindenüket eladhatták. Angyalos lakói siránkoztak, hogy „nincsen ugyan közel' hozzájuk piacos város, „de amennyiben a csengeri zsidóság közel lakik, azoknak könnyen eladhattyák holmi ]ószágocskáit, leginkább apró mar­háit az itt való lakosok”. Nagygéc, Szam osbecs és (Szam os)Tatárfalva lakói má­sodik helyen emlegették a csengeri vásárokat, adás-vételi lehetőségeiket, mind­annyian panaszkodva a „vizes, sáros” utakra, a „nehéz közlekedésre”, mint mozgásukat, szekerezésüket akadályozó nehézségekre.

Vásártartó hely volt M isztótfalu mezőváros is. Igaz a lakói minderről csak annyit jegyeztek meg lakonikusan, hogy „ez beneficium helyben is van”, rnaguk azonban elsősorban N agybányán vásároztak. M isztótfalu sokadalmaira négy településről jártak az emberek adni-venni: Aranyos, B allo la ía lu , O lihú jfa lu , Szakállasbikó. E falvak lakói 1— 1,5 mérfüldnyi távolságról jártak M isztótfalura, s bár közlekedési nehézségekről nem panaszkodtak, a vámfizetés kényszerét ne­hezményezték.

M átészalka is vásártartó oppidum volt. Lakói ugyan azt vallották, hogy hozzájuk 3 mérföldnyi helyre járnak piacozni, de hozzátették, hogy „itt helyben is szokott országos vásár esni egyszer esztendőben”. E vásárokat több Szabolcs m egyei községből is rendszeresen látogatták, de Szatm ár m egye lakosai alig- aiig emlegették az évi 1 országos vásárt tartó M átészalkát. Mindössze (Nyír)- Császári, K ocsord és N yírm eggyes lakói sorozták be látogatni szokott sokadal- maik közé a m átészalkai vásárokat.

Vásártartási joga volt még Szatm ár m egyében K irálydaróc, M ezöújváros, Erdőd és K ism ada mezővárosoknak. Sokadalmaik azonban nemigen lehettek népesek, mert egy-két falu lakói említették meg ezeket a vásárokat, de ok is többnyire csak mellékesen.

K irálydaróc lakói Szatm ár és N agykároly vásárait látogatták, és csak mel­lékesen jegyezték meg: „ezen helységben esztendönkint vásárok esnek kécer”. Esztró és Szentm iklós lakói vallomásukkal bizonyították, hogy el is járnak a királydaróci vásárokba.

M ezőújváros lakói szerények voltak. Nem kérkedtek vásározási szokásaik­kal. Mindössze annyit mondottak: „Az itt való piacon, ami kevés termések vagyon, elkelhet”. Rajtuk kivül Rózsapallag lakói szólották arról, hogy rend­szeresen látogatják a m ezőújvárosi vásárokat, ahonnan „házi szükségletüket tellyesíthetik”.

Erdőd úrbéresei saját vásáraikról szót sem ejtenek. Kedvelt vásározó he­lyük Szatm ár és N agykároly volt. Valami híresek nemigen lehettek az erdődi snkadalm ak, mert egyedül Felsöboldád lakói tettek róla említést. Ök is csak úgy mellékesen, harmadik helyen, külön is hangsúlyozva, hogy oda „rossz utakon és egy vámon kell menniek”.

Még kevésbé kedvelték a szatmári emberek a megye peremén lévő. már- már „Szabolcsba áthajló" K ism ada vásárait. Csak maguk a mezőváros lakói említették meg, hogy „bent az helységben minden esztendőben szokott esni egy

157

országos vásár", de előnyeiről ők maguk sem szóltak, míg piacozási helyükül K isvárdát és N yírbátort emlegették.

Szatmár megye parasztjainak a Mária Terézia-féle úrbérrendezés során rögzített vallomásai ennyit árulnak el a megyén belüli sokadalmakról. azok nép­szerűségéről. megközelítési nehézségeikről, egyáltalán a szatmári adózó nép vármegyén belüli vásározási kedvéről és az egyes vásárokról.

Természetesen zártsága, parasztságának archaikus léte, belső szükségletre termelő, hagyományos kötődésekre épülő gazdasága mellett is ki kellett olykor­olykor szekereznie a szatmári népnek megyéjéből, s megszokásból, régen meg­honosodott árucserehelyekhez ragaszkodó beidegződésekből, avagy éppen a na­gyobb haszon reményében egy-egy megyén kívüli vásárt, sokadalmat is meg kellett látogatniuk. Ezek közül a 17. század óta egyfolytában élő, D ebrecenhez fűződő kapcsolatok érdemelnek legnagyobb figyelmet A kálvinista szatmáriak majdhogynem természetesen látogatják a d ebrecen i vásárokal. Nem sok köz­ségből ugyan, de ha a 10— 12 mérföldnyi távolságot, a kétnapi járóföldet figye­lembe vesszük, aligha csodálkozhatunk a falvak számának kevésségen. Első helyen emlegették a debrecen i vásároka t: Derzs, Ecsed, Eör, Hodász, Járm i, K ántorjánosi, Lúgos, O lcsvaapáti és Papos lakói. M ásodik h ely en : Fábiánháza és K ispalád, valamint M agosliget úrbéresei. H arm adik h ely en : N agypalád és Penészlek lakói. N egyedik h ely en : Encsencs parasztjai.

E települések lakóinak többsége szinte semmivel nem indokolja a d ebre­ceni vásározást. Mindössze három község lakói tartották érdemesnek szólni an­nak okairól. A nagypaládi és kispaládi lakosok elsősorban ,,fa míveiket. . Deb­recenbe viszik inkább, a kerek kürüket (!) is, hogy illendő áron eladhassák, mely 12 mérföldnyire vagyon” hozzájuk. M agosliget lakói is azért szekereznek 12 mérföldet, hogy „jutalmasobban eladhassák” termékeiket.

A külső vásárok közül M áram arossziget sokadalmait már említettem Szat­m árném etiről szólva. A két várost minden esetben együtt említik a falvak lakói, s kölcsönösen járják mindkettő sokadalmait a rossz, nehéz, árvizes vagy éppen sziklás útjai ellenére, a fizetendő híd- és révpénz kötelező jellegétől füg­getlenül. Azok teszik ezt, akik haszonra kereskednek. A távolságok is nagyok. Három-hat mérföld közöttiek. Az utak is rosszak, és minden útjukban révpénzt vagy hídvámot fizetnek a lakosok, mégis mennek. Szatm árban olcsón „életet” vesznek, s Szigeten azt haszonnal eladják. íme a Szatmár megyében haszonnal kereskedő, Szatm árném etiben és M áram arosszigeten egyként vásározó falvak: A dorjány, A vasújfalu , B ikszád, Bujánháza, Felsőialu , L eken ce, K ányaháza, Ko- m orzány, K öszegrem ete, R áska, Rózsapallcg, Tartóc, Terep, Túrvékonya, V ám ­falu.

T iszaújlak Ugocsa m egyében feküdt, a Tisza választotta el Szatm ár vár­m egyétől, ezért menet-jövet réven kellett átkelniük a szatmári lakosoknak, s ezért vámot fizettek oda is, vissza is. Országos vásárai, heti piacai mégis von­zották a lakosokat. Két ok miatt is. Egyrészt — s valószínűleg ennek volt erő­sebb vonzása — sót vehettek, szállíthattak az oda szekerezők, amit ha­szonra is adhattak. Másrészt: a Sókamra hivatalnokai állandó keresletet teremtettek az élelmiszerek iránt. A P aládok és a Szam oshoz falvainak lakói ezért rendszeresen látogatták a tiszaújlaki vásárokat, piacokat. Számos község­ből csak itt vásároztak. Milota lakói azért, mert csak „egy futamnyira vagyon' tőlük B otpaládon ugyan panaszkodtak az emberek, hogy az út Tiszaújlakra „mindenkor alkalmatlan . . . , mind az árvíznek maradványi, mind a sáros erdők miatt”, mégis csak ezt az egyetlen vásárt nevezték meg. K ölese úrbéresei sze­rint „biztos örmények is ugyanott laknak a kamaránál”, ezért állandó a keres-

158

let termékek és élelem irént, s vámot is csak a révben fizetnek. Ugyanígy val­lottak Sonkád, Uszka, Istvándi és Tiszabecs parasztjai is, akik közül a tisza- becsiek sem oda, sem vissza menet nem fizettek vámot a tiszai réven, mert az utak, lejárók, korlátok javításánál segédkeztek több-kevesebb rendszeresség­gel. M agosliget, T iszacsécse és Tiszákóród lakói ugyanúgy vallottak, mint a már említett falvak népe, de ök Tiszaűjlak mellett más vásározó helyet is meg­neveztek. Második helyen említették a tiszaújlaki vásározási lehetőséget Nagy­palád lakói, akik nemcsak Szatm árra, hanem a nagyobb haszon reményében D ebrecenig is elszekereztek olykor-olykor.

Néhány faluból eljártak a szatmári parasztok vásározni a Bihar m eg y .i M argitára is, e szőlőhegyekkel, erdőkkel övezett mezővárosba, ahol országos hírű baromvásárok tartattak a bőjtközi időkben, és sóraktár is volt. D engeleg, End­réd, Gencs, Iriny, K örtvély es és M ezőpeiri vallomástevői második helyen, Cso- m aköz úrbéresei pedig harmadik helyen emlegették a m argitai vásározási lehe­tőségeket. Az oda- és visszaúttal kapcsolatosan nem panaszkodtak

Egy-egy község lakói több-kevesebb rendszerességgel látogattak Szabolcs m egyei vásárokat is. N yírbátor, K isvárda, N agykálló, N agym ada mezővárosok útjait tapodták a szatmári parasztközösségek szekereit vontató ökrök, lovak patái 2—3—4 mérföldnyi távolságon át, amíg elérték kedvenc vásári forgatagu­kat. N yírbátorba Császári, Csom aköz, Encsencs, K ism ada, M ezőpetri, Penészlek és (N yír)Vasvári lakói jártak aani-venni, az otthon maradottaknak vásárfiával kedveskedni. K isvárda sokadalmait csak a maga is vásárt tartó K ism ada úr­béresei említették, de ők első helyen. N agykállóba Encsencsről jártak el vásá­rozni, adni-venni vágyakozók. N agym ada vásárait látogatták Császári és Nyír­m eggyes lakói.

M áram aros m egyében a szigeti vásárok m ellett V isk sokadalmait látogat­ták meg Szatm ár m egyéből. Név szerint két falu — tíujánháza és Tartóé — lakói emlegették a tőlük másfél mérföldre lévő mezővárost. Mindkét települé­sen a harmadik helyen.

B ereg m egye vásárai sem kerülték el a szatmáriak figyelmét. V áriba Csécsi, Tiszákóród, és C seke lakói jártak. Beregszászba C seke úrbéresei, M unkácsra pedig G yiire lakói, akik egyébként Útig m egyébe, Ungvár vásáraira is rendsze­resen elszekereztek.

Ennyi az, amit kihámozhatunk a szatmári parasztok vallomásaiból, a Mária Terézia korabeli vásározási szokásaikról. Illetve egy-két apró mozzanattal több. Külön kell ugyanis szólnom Gencs lakóiról, akik között kevesen vannak az úr­béresek, annál többen a kisnemesek. A legtöbb vásározó helyet éppen ők ne­vezték meg. Vallomásaik szerint eljártak N agykárolyba, M crgitára, Szatm ár­ném etibe, K irálydarócra, Szántóra (Bihar megye), de kijártak Tasnád és Ecsind vásáraira is.

Kuriozitásnak számíthat az a tény, hogy Szatm árném eti városának „szőlő­hegyén” rendszeres hetipiacok voltak. Kél település lakóinak vallomása derített erre fényt. Ivácskó úrbéresei „az szatthmári nagy hegyen szokott héti vásárok közeliségét, az oda vezető út „alkalmatosságát” dicsérik, míg R éztelek jobbá­gyai a szatmári vásárokról szólván említik, hogy „ugyan szóllo hegyen való piac 1 órányira, mind az két helyen heti vásárok essvén, a lakosok ’ könnyen és szabadon adhatnak-vehetnek mindent. Jövő történetírásunk feladata kideríteni, hogy mi késztette Szatmárnémeti polgárait, városi kommunilását és tanácsát, tóbiráját a szőlőhegyi vámmentes vásár „megtörésére forgalmának engedé­lyezésére.

159

Hasonló kuriozitásokkal még találkozunk Szalm ár m egyében . Itt van pél­dául Nagy- és K isar példája. Vásáros helyet egyik falu adózói sem említettek, de a kereskedelmi lehetőségek hiányára sem panaszkodtak. N agyar lakói imi­gyen vallottak: „A Tisza az határban foly, amelyen szoktak gyümöleseikel, labokon le bocsátkozván, kereskedni. Fával való kereskedést is szoktak a Tiszán folytatni.” Majdnem szó szerint ismétlik e szavakat a kisariak, de ők még meg- toldották mondanivalójukat: „Itt semmi más alkalmatosság nincsen a Tiszán kívül, a mellyen itt körül lévő földes urak kereskedést folytatnak, mellybűl szekerezésekkel vagy kézi munkájokkal pénzt kereshetnek.” Kereskedtek tehát a szatmári adózók folyón is, Iehajózvan Tokajig , akár Szegedig is, ha a szükség úgy hozta, vagy a haszon reménye ott kecsegtetett.

A név szerint is megnevezett nagy piacozó, vásározó helyek mellett számos faluban jegyezték le a kérdező biztosok azt is, hogy Debrecen, N agykároly vagy Szatm árném eti mellett eljárhatnának a lakosok „több aprólékos városok" so- kadalmaiba is. Ecsed, Derzs, K ántorjánosi jobbágyai vélekedtek így.

Laposbánya lakói azzal büszkélkedtek, hogy a „magok határjokban van jó bánya”, ahol sokan dolgoznak, s e munkások között „mindent distrahalhatná- nak, csak volna". G éberjén adózói 6 órányi járóföldre tudtak maguktól piacozó helyet, „gyümölcseiket pedig 12 órányira” hordták, megnevezetlen helyre, de alighanem D ebrecenbe, mert ez a város feküdt tőlük az említett távolságra.

llk , N agypeleske, Sárköz, S árközú jlak, R áska, Udvari és (Batiz)Vasvári „or­szág uttyában” feküdtek, ahogyan egyöntetűen vallották lakóik, ezért nem volt szükségük vásárba járni, mert „valamijek terem, kész pénzen, jó áron elad- hattya” helyben is. Vásárt ezért csak Udvari, R áska és N agypeleske lakói ne­veztek meg. Mindhárom helyen Szatm ári.

Felsöszopor, M atolcs és M éhtelek lakóinak vásározási szokásairól nem tu­dunk. mert e három település paraszti vallomásai a történelmi idők méhében elkallódtak. Esetleges előkerülésük alapján gazdagíthatják tudásunkat, színez­hetik a szatmári adózó nép vásározási szokásairól elénk rajzolható képet.

íme hát, ami kihámozható volt harmadfélszáznyi település jobbágyvallo­másából vásározási szokásaikról. Tudom, hogy a kép nem teljes. A következők­ben fel kell majd deríteni a vásározó helyek, városok és oppiclumok vásárait, a mezővárosok gazdasági, társadalmi és közállapotát, még inkább azt, hogy a piacozási céllal útra kelő szatmári szegénységnek mire volt szüksége, és miből volt eladható fölöslege. Szép feladat lesz majd a vásári forgatagok, a vásár­tartási rend, a kézműves és céhes sátrak elrendezésének, a limitált és szabad árak rendszerének felderítése, az alku, a vásárkötés szertartásának leírása, s még ezernyi más mozzanat feltárása, ami része volt a 18. századi adózó nép életének, életmódjának. Abban a reményben bocsátom útjára ezen dolgozatot, hogy bizonyára leszünk néhányan, akik vállalkozunk még a felderítetlen múlt­béli fontosságok „kibányászására”.

J E G Y Z E T E K

1. T a k a c s P é t e r —U d v a r i I s t v á n : A m a n u f a k t ú r a ip a r a l a p j a i t k é p e z h e tő h á z i ip a r i t e v é k e n y s é g S z a b o l c s S z a t m á r és Z e m p l é n m e g y é k b e n 1772-ben. ( I n : M a n u f a k t ú r á k M a g y a r o r s z á g o n I. S z e r k . : N é m e th G y ö n g y i , V e r e s L á s z ló . M is k o lc , 1989. 195—226 ) ; T a k á c s P é t e r —U d v a r i I s t v á n : A d a l é k o k B e r e g v á r m e g y e v á s á r a i és a b e r e g i v á s á r o z ó k 18. század vég i t ö r té n e té h e z . ( I n : U s e r v e n y á k L á s z ló s z e r k . : E m l é k k ö n y v H á r á s f a l v í P é t e r s z ü l e t é s é n e k h a t v a n a d i k é v f o r d u l ó ­j á r a . N y í r e g y h á z a , 1989. 88—112.) ; M e g je l e n é s e lő t t Z e m p l é n . G ftm ör . A ha ú j és E s z te r g o m m e g y é k ú r b é r e s l a k o s s á g á n a k v á s á r o z á s i s z o k á s a i r ó l k é s z ü l t d o lg o z a ta in k .

2 T a k á c s P é t e r : A S z a b o l c s m e g v e i j o b b á g y s á g é l e t m ó d j a a 18. sz á z a d uto lsó h a r m a d á b a n . S z e r k e s z t é s a l a t t á l ló m o n o g r á f i a az A k a d é m ia i K i a d ó n á l : T a k á c s P é t e r : A d a l é k o k u 18. s z ázadi s z a b o l c s i v á s á r o k és a v á s á r o z ó s z a b o l c s i a k tö r t é n e t é h s z . ( In : F ó l ia H is to r ic a et E l h n o g r a p h l c a 2. N y í r b á t o r , 1988. 105—121.)

160

3. S z a t i n á r v á rm e g y e . pH l a s z t i v a l l o m á s a i p l l l a n a l n y i l f i g c s a k a M a g y a r G r s z í g n s L e v é l t á r H e l y U i r l d l f l n r t esi I j i v í i Li rá r a k U r b á r l f i l l e á l l a g ó h n n tá l á l h a t ó m e g A z e r e d e t i I r a l c k r ó l m i k r o f i l m e k k ö z ü l i e k , í g y a ? c k k e la ima t á k c ' f l k S z a l m ö r v á r m e g y e 2 4 S k ö z s é g é n e k ú r b é r r e n d e ­

zés! a n y a g a 8 h c - r e r r i h e n t a l á l h a t ó a M i k r ű f i l m t á r 43R0— Jif i2 s z á m ú t e k e r c s e i n E z é r t n k ö v e i k e z ö k t P r , a m e n n y i b e n a z a d a t o k a t , I d é z e t e k e t e z en f o r r á s o k b ó l m e r í t e t t e m , k f l l d n n e m h i v a t k o z o m r á j u k . V a l a m e n n y i a d a t . I d é z e t v i s s z a k e r e s é s e e g y s z e r ű a m i k r o f i l m e k r ő l . S z a t - mr t r m e g y e ti r b é r ren r i pzes l a n y a g á t e g y é b k é n t Is f o r r á s k i a d á s r a k é s z í t e m e l á, s r ö v i d e s e n h a s z n á l h a i d l e s z m i n d e n k i s z á m á r a , ha k J adé* t a l á l o k rá.

4 T e r ü l e t i a d a l é k P e n d a G y u l a ; S t a t i s z t i k a i a d a t o k a m a g y a r m e z ő f i a ^ d a s á c t ö r t é n e t é h e z 11É7— lflfi7 S z á m o k és T ö r t é n e l e m 1. K ö z p o n t i S t a t i s z t i k a i H l v s l a l K ö n y v t á r és D o k u m e n ­t á c i ó s S z o l g á l a l , B p . 1573.

5. F l a n y l r tezsr í — D á v i d Z o l t á n : A z e l s ő m a g y a r o r s z á g i n é p s z á m l á l á s (171M— I7R7). P p lfl fO. S z a l m á i m e g y e

fi F é n y e s K l e k ! M a g y a r o r s z á g l e í r á s a . Pes t . i f l47 393--4PG: w á r s k a i V e r H — N a g y I , a | r s : F l s c -k n r z e t e k . pi a c k ö z p o n t o k és v a r o s o k M a g y a r o r s z á g o n 1B5f l -han. Pr j 15M 32 34. 37 fi5 .fid S k k ; E p e r j e c s y G é z a : A szBhnr i k i r á l y i v á r o s o k k é z m ű i p a r a a r e f o r m k o r i M a « v a r o r s z á - g on . R p . ISPfl 7 , II. , 14 s k k . L á s d m é g : F é n y e s E l e k : M a g y a r o r s z á g a e o g r o n h l a i s z é t á r a .P e s t e n . IBS! 1. h.

7. B á c s k a i V e r a — N a g y La j n t t • F i n c k ö r z e t e k . p i a c k ö z p o n t o k és v á r o s o k M a g v a r o r s z á g o n 1E?flh an F p 1 9H-I. .Ili H.Í.. 12., 83. s k k

p F é n y e s E l e k ; M a g y a r o r s z á g g e o g r a p h i a l s z ó t á r a . P e s l ú n i fi fi 1 I h.

CSORBA CSABA:

A soknemzetiségű RomániaII. rész

3. Németek

Számuk az 1077, évi népszámlálás szerint 348 444 (1.616%). Szásznak val­lotta magát ugyanakkor — a kimutatás szerint —■ 5930 (0.028%), svábnak 4353 (0,020%). A nemet anyanyelvűek együttes száma — amit a népszámlálás nem összesített: 358 732, az ország lakosságának 1,664%-a.

A korábbi népszámlálás (1966) adatai szerint a német anyanyelvűek száma 382 595 volt, tehát egy évtized alatt 23 863 fővel csökkent. A szászok természe­tes szaporulata hosszú idő óta hagyományosan — mint ez közismert — csekély, az ország más területének németsége azonban ezt többé-kevésbé ellensúlyozza. A csökkenést tehát a természetes szaporulat alakulása semmiképpen sem ma­gyarázhatja, sőt az sem, hogy a németség jelentősebb tömegei az újabb nép­számlálásnál változtattak volna korábbi nemzetiségi bevallásukon. A csökkenés magyarázata a nagyarányú kivándorlás, ami az 1960-as évek közepe táján in­dult meg s jelenleg is tart. Nyugatnémet adatok szerint 1955 és 1975 között több mint félszázezer német vándorolt ki az NSZK-'oa (közülük mintegy 30—35 ezer a szász). Feltételezhetjük, hogy kivándorlás hiányában 1977-ben a romá­niai németség túlhaladta volna a 400 ezret, a kivándorlás miatt azonban a nem­zetiségi csoport lélekszáma fogyásnak indult.

A németség száma szempontjából érdemes kissé a távolabbi múltra is visszatekinteni: 1893-ban, az akkor i Románia területén 20 ezer német élt, Dob­rudzsában 3 ezer. A Monarchia összeomlása előtt az erdélyi szászok száma jóval meghaladta a 200 ezret. Az Erdélyen kívüli németség jelentős része már 1918 után kivándorolt Romániából. Az erdélyi németség elvándorlása a IT. vi­lágháború idején megkezdődött (Beszterce vidékiek, sőt a bukovinaiak). A vi­lágháború előtti helyzetet a következő. 1930-ból származó adatsor mutatja: az

161

akkori Romániában 281 ezer bánáti sváb, 238 ezer erdélyi szász, 12 ezer dob- ludzsai, 55 ezer bukovinai német élt, 40 ezer sváb Szatmárban, további 33 ezer német Románia más területein. Azaz akkor a németség teljes létszáma 559 ezer volt az 1977-ben összeszámlált 358 732-vel szemben.15 Figyelembe véve a sza­porulatot, a romániai németség a II. világháború előttinek a felére fogyott, ami a romániai — főleg az erdélyi — nemzetiségi egyensúlyt mintegy felbo­rította.

A romániai németség egyébként a következő településnéprajzi csoportokra tagolódik:

1. Erdélyi szászok: többségük — mintegy 50n n — Nagyszeben (Hermann- stadt; Ribiu) körzetében él, mintegy 25°n-uk Brassó (Kronstadt; Brasov) vi­dékén. az un. Barcaságban (Burzenland), 10— 15%-uk a Maros és a Küküllők mentén: a többi Fejér, Hunyad, Beszterce-Naszód megyében. Eduard Eisen- burger az 1966. évi népszámlálási adatai alapján 190 ezerre tette az erdélyi szászok számát;7 manapság aligha lehetnek többen másfélszáz ezernél — vagy­is Románia németségének 40—45"n-a szász.

A szászokat Erdélybe Árpád-házi királyaink telepítették be: első csoport­jaikat II. Géza király (1141— 1162); ők népesítették be az Olt vidékét Szász­város—Bárót vonaláig. A Barcaságban 1211 után telepedtek meg; a XIII. szá­zad második felében jelent meg a későbbi segesvári, medgyesi, selyki szék területén a szász lakosság. Beszterce vidékének és Szászrégen tájának szász betelepülését Thomas Nágler erdélyi szász történész a XII—XIII. századba he­lyezi. A szász székek — hasonlóan a székely székekhez — kívül maradtak az erdélyi magyar megyeszervezeten, s csak a kiegyezés után szervezik meg szász- és székelyföldön a vármegyéket. A Szász Egyetem (Universitas Saxonum) 1876-ban szűnik meg.

Mivel a szászságnak a német nyelvterületről nem volt közvetlen utánpót­lása, soraikat pedig a hadiesemények — először a tatárjárás, majd a török had­járatok — is ritkították, úgy próbáltak védekezni a környező más nyelvű la­kossággal való keveredés ellen, hogy adminisztratív eszközökkel megakadá­lyozták a településeikre való beköltözést. Az évszázadok során ez a szigor egyre inkább lazult s a szászság lassanként mind falvaiban, mind városaiban visszaszorult a környező románság és magyarsággal szemben. Először a szász székek összefüggő tömbjétől távolabb eső települések németsége morzsolódott föl. Igv lett Szászfenes, Kolozsvár vagy Nagyenyed magyar város a török kor­ban. Ma már Erdélyben nincs olyan szász város, melyben a szászság arány­száma elérné az 50‘Si-ot.

A Medgyes—Szászsebes—Brassó háromszögben utazónak ma is feltűnnek a városok és falvak magas, jól épített szász házai, nagy kapuikkal, kerítésük­kel. amelyek elzárják a portát idegen szemek elől. Csakhogy a kapuk mögött már egyre ritkábban hangzik fül a szász szó, a szászok ezrével vándorolnak ki. Ha a szászság kivándorlása ilyen ütemben folyik, az ezredfordulóra jelen­téktelen tömeggé zsugorodnak. Nem marad más utánuk, mint rendezett fal­vaik s a dombokon őrködő erődített templomok, a lakosság egykori végső me­nedéke . . .

2. Bánáti svábok: a XVIII. században telepítették le őket Temesvár és Arad környékére — akkor jórészt neptelen, a töröktől nemrég felszabadított területre. Jelenlc-g kétharmaduk Temes, egyharmaduk Arad megyében él; el­szórtan Krassó-Szörény megyében is találunk svábokat. Az 1966-os népszám-

162

lálás alapján számukat Eisenburger 160 ezerre teszi. Azóta bizonyára ők is megfogyatkoztak.

Az 1719— 1739 között bevándoroltak mintegy 35 települést népesítettek be. A török háborúk, az éghajlat — mocsarak —, a járványok, főleg a pestis, erősen megtizedelték az első telepeseket; a Bánátot ezért egy időben a „néme­tek temetőjének ’ (Grab dér Deutschen) is nevezték.

A második települési hullám 1744— 1752 között következett, majd 1763 után újabb csoportok érkeztek. A II. József császár uralkodása alatt bevándoroltak zárták a sort.

A bánátiak a német birodalom déli és nyugati részéről (Rajna-vidék, Pfalz, Hessen. Luxemburg, Trier) vándoroltak az akkori Magyarországra; de érkeztek Ausztriából és Bajorországból is. Tehát a „sváb” elnevezés voltaképpen nem fedi a valóságot. A telepesek elsősorban parasztok voltak. Az elhagyatott föl­dön virágzó mezőgazdaságot fejlesztettek ki. Szabályos, telepített falvaik nagy házaikkal, gondozott portáikkal, széles, virágos, gondozott utcáikkal a mai utas­nak is szembetűnnek. Környezetükre gyakorolt hatásukat mi sem mutatja job­ban, minthogy a környező magyar és román falvak is „sváb mintára” épültek ki, a legnagyobb, legszebb román portákat és házakat nem véletlenül a gazdag bánáti területen lehet látni az egész országban.

3. Hegyvidéki németek (Berglanddeutschen): Krassó-Szörény megye dél­nyugati részén élnek. Két és fél évszázada települtek meg itt. A hegyvidéken a török kiűzése (1716) után indult meg újra az ércbányászat. A Szepességből, Csehországból. Bajorországból, Szászországból, az osztrák örökös tartományok­ból érkeztek ide német bányászok, a fémmegmunkálásban jártas mesterek. De az új telepesek között nemcsak németek voltak, hanem franciák, olaszok, len­gyelek. szlovákok is. Utóbbiak nagyrészt beleolvadtak a németségbe vagy a környező románságba.

4. Szatmári svábok: ők valóban svábok, elnevezésük valóban megfelel a valóságnak, nem úgy, mint a bánátiak esetében. Főbb településeik: Szatmár­németi, Hadad, Kisdengeled stb. Würtlembergi származásúak. Első csoportjaik 1712-ben érkeztek e területre — elsősorban Károlyi Sándor Szatmár várme­gyei főispán telepítő akciói keretében, az ő — parlagon álló, néptelen — bir­tokaira. A X IX —X X . század folyamán jelentős részük beleolvadt a magyar­ságba. A német hadvezetés 1944 szeptemberében nagy tömegeiket evakuálta. Az eltávozottak nem tértek vissza.

5. Máramarosi cipszerek: a XVIII. században érkeztek e területre a Szepes­ségből és Ausztriából. Eredetileg kézművesek, erdőmunkások, bányászok voltak.

6. Délbukovinai németek: XVIII. századi bevándorlók. Eredetüket tekintve cipszerek. csehországi németek és svábok. Ma Succava környékén, az Aranyos- Beszt.erce folyása mentén, a moldvai medencében élnek kisebb csoportjaik.

7. A „Landler” csoport: a XVIII. században érkezett katolikus osztrák te­lepesek. Csoportjaik Kereszténysziget (Grossau; Cristian), Nagyapóid (Gross- pnld1 Apóidul de Sus), Nagydisznód (Heltau; Cisnadie) és a már környező szász települések szomszédságában települtek meg Dél-Erdélyben.

A magyarokhoz hasonlóan van a németeknek is nemzetiségi tanácsa: a Né­met Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa, amelynek vannak megyei tanácsai Fehér, Arad. Beszterce-Naszód, Brassó, Hunyad, Krassó-Szörény, Maros, Szatmár, Sze- ben és Temes megyében. E tanácsok hatáskör nélküli társadalmi szervezetek.

163

mind a helyi, mind az országos plénumáikat csak az államigazgatási szervek hívhatják össze.

A romániai német nyelvű sajtó: Országos napilap — a Szocialista Egység­front Országos Tanácsának orgánuma — a Bukarestben egy-egy alkalommal 60 ezer példányban (1949 óta) megjelenő Neuer Weg. amelynek fiókszerkesztő­ségei vannak Temesváron, Brassóban, Nagyszebenben, Aradon, Resicán, Med- gyesen. Vajdahunyadon, Segesváron, Szentágotán. A lap évente kalendáriumot (Neuer Weg Kalender) és — az utóbbi időben újságárusoknál Magyarországon is kapható — kis útikönyveket — (Komm mit) jelentet meg az 1970-es évek eleje óta.

A bánsági svábok és a hegyvidéki németek napilapja a Temesváron 1957 óta megjelenő Neue Eanater Zeitung (Űj Bánáti Űjság). Az erdélyi szászok hetilapját (Die Woche) a Szeben megyei tanács és megyei pártbizottság adja ki 19G8 óta. Brassó megyének is van német nyelvű hetilapja: a Kárpátén Rund­schau (1957 óta), főszerkesztője Eduard Eisenburger, a romániai németek nem­zetiségi tanácsának elnöke.

A német műkedvelő művészeti mozgalom támogatására indult 1949-ben egy havi művelődési folyóirat, a Volk und Kultur. Az írószövetség 1949 óta megjelenő német nyelvű folyóirata a Neue Literatur. Van a román tudomá­nyos akadémiának évente kétszer megjelenő német nyelvű tudományos folyó­irata is 1959 óta: Forschunger zűr Volks- und I.andeskunde címmel, amely a romániai németség történetével, néprajzával foglalkozó cikkeket, tanulmányo­kat közöl. Főszerkesztője Cári Göllner történész.

A tömegkommunikációs eszközök közül a rádió — a bukaresti és a temes­vári stúdió — mindössze napi kétórás műsort ad. ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a romániai németség elsősorban a külföldi német nyelvű rádióállomások poli­tikai és kulturális információs rendszerének igénybevételére kényszerül — el­sősorban .

A könyvkiadás terén a Kriterion Könyvkiadó megalakulása (1969 vége) óta jelentős fordulat történt. Évente mintegy 40—50 német nyelvű kötetet jelentet meg a Kriterion, kötetenként 700—700 példányban. A Kriterion mellett első­sorban a Dacia Könyvkiadó a német nyelvű kiadványok gondozója. Évente — a brosúrákat is beleszámítva — nem jelenik meg száz címnél több. A példány­számok elégtelensége és a választék szűkös volta a németség számára is jelen­tős gondot okoz. Az NDK-ból származó minimális import a helyzetet nem mó­dosítja lényegesen.

A Kriterion kiadványai között találunk eredeti próza- és versesköteteket, románból és magyarból stb. készült fordításokat. A Kriterion Bücherei sorozat ízléses, szép zsebkönyvei a romániai német kulturális örökséget hozzák közel a mai olvasóhoz. A „tanulók könyvtára’' (Kriterion Schulausgabe) sorozatban a német és a világirodalom klasszikus alkotásai látnak napvilágot. A gyermek­könyvek között az utóbbi időben Hauff, Andersen, Milne és mások történetei- meséi jelentek meg.

A történeti, néprajzi, művészettörténeti művek száma viszonylag csekély, bár az 1970-es években ezen a téren mutatkozik némi átmeneti fejlődés. Meg­jelent a Sachsische-schwabische Chronik, a romániai németség történetének kompendiuma, Cári Göllner irányításával a szebeni német kutatóközpontban készül a romániai németség történetének több kötetes feldolgozása. A Kriterion kis sorozatot jelentet meg a romániai németség kiemelkedő alakjairól. A bol­tokba került eddig a Johannus Honterus-kötet két kiadásban (Gernot Nuss-

164

bacher brassói történész-levéltáros munkája), Stephan Ludwig Roth-kötet (Mi- chael Kroner gondozásában), Adam Müller-Guttenbrunn kismonográfia (szin­tén Micnael Kronertől). A sorozaton kívüli művek közül is megemlítünk néhány érdeklődésre számot tartó munkát: antológia az erdélyi-bánáti német felvilágoso­dásról Aufklárung címmel; a román—magyar—német kultúrkapcsolatok terü­letéről készült tanulmányokat tartalmaz az Interferenzen c. kötet. Nemrég jelent meg Franz Liebhard bánáti kultúrtörténeti cikkgyűjteménye. A Politikai Kiadó a nemzetiségi tanulmánykötetek sorozatában a romániai németség tör­ténetével kapcsolatos figyelemreméltó tanulmánykötetet jelentetett meg (Stu- dien zűr Geschichte . ..). Nemrég jelent meg az első művészettörténeti tanul­mánykötet is (Studien zűr siebenbürgischen Kunstgeschichte). Gustav Gündisch nagy vállalkozása — Zimmermann és Werner múlt századi kezdeményezésének folytatása —, az erdélyi szász oklevéltár (Urkundenbuch zűr Geschichte dér Deutschen in Siebenbürgen) ötödik kötete is megjelent több évtizedes hiány után. Évtizedek óta dolgoznak a nyelvészek a szász tájszótáron; eddig az ötödik kötettel a K betűig jutottak. A tájkutatás jelentős eredménye — vitatható rész­letei ellenére — a Barcaság-monográfia (Tara Birsei) két kötete. A nyelvészeti kutatómunkát reprezentálja egy kis bánsági nyelvjárástan kiadása. A népmese­kötetek általában évszázados gyűjtések (Haltrich) újrakiadásai. A kolozsvári folklórintézetben folytatott eddigi nagyarányú gyűjtőmunka eredményei is re­mélhetőleg hamarosan közkinccsé válnak.

A hagyományos anyagokat és formákat kedvelő kézimunkázó asszonyokat- lányokat segíti egy szép album, amely a prázsmári varrottasok mintakincsét adja közre.

Az irodalomtörténet terén még nem jutottak el az első összegzésekig, egy tanulmánykötet kiadását tervezik, amely az 1849— 1918 közötti erdélyi és bá­náti német irodalmat tekintené át. Megjelent már viszont egy irodalomkritikai kötet (Reflexe).

A romániai német szépirodalom néhány alkotása magyarul is olvasható: E. Wittstock, P. Schuster, Arnold Hauser egy-egy kötete, Valaki tüzet kér cím­mel egy novella-antológia.

Az oktatás területen a romániai németségnek, különösen a szászoknak nagy hagyományai vannak. Már a XIV. században szinte minden szász településen volt iskola. 1722-ben vezették be az erdélyi németek a kötelező iskolai oktatást — másfél évszázaddal korábban, mint a franciák vagy az angolok. Mikecs László négy évtizeddel ezelőtt jól láttatta az iskolázás fontosságát: ,,A nagy történelmi öntudatú szászok már régen az egyházba s iskolába szervezték bele a kisebbségi életüket. E két intézményen áll vagy bukik a száz élete. Azaz a tanáron és a papon.”8

Jelenleg óvodától az egyetemig biztosított az anyanyelvű képzés. Egyete­men természetesen csak annak, aki német nyelv- és irodalom szakot választott. Német tagozatú középiskolák ill. középiskolai osztályok nemcsak a németek által sűrűbben lakott területen vannak, hanem nagyobb városokban, így Buka­restben is. Oka ennek világos: a német világnyelvnek számít, így nem kevés román gyermeket is szülei német tagozatra íratnak be — nyelvtanulás végett. Az utóbbi években — a magyarokhoz hasonlóan — fokozatosan csökkent a né­met nyelvű osztályok száma is. A szakiskolai hálózat ugrásszerű növelése a kö­zépiskolai német oktatást is jelentősen összezsugorította.

A régi híres német középiskolák közül említésre érdemes a brassói Hon- terus líceum, a nagyszebeni 2. sz. (Brukenthal) líceum, a medgyesi Stephan

165

Ludwig Roth és az Axente Sever líceum, a temesvári Nikolaus Lenau, a seges­vári Jozef Haltrich líceum, az újaradi líceum.

Német nyelv- és irodalmi tanszék van a bukaresti, a temesvári, a kolozs­vári, jászvásári (Iasi), nagyszebeni egyetemen. Nagyszebenben német pedagógiai líceum is működik.

Művelődés: két német színház működik Romániában: a temesvári és a nagyszebeni. 1953 ill. 1956 óta. E társulatok rendszeresen járnak vidékre is, kis városokban, falvakban terjesztik az anyanyelvű színházi kultúrát. Vannak ter­mészetesen amatőr színiegyüttesek is.

Nagyon élénk a német műkedvelő művészeti mozgalom, aminek évszázados hagyományai vannak. Tevékenységüket több mint négyszáz művelődési otthon segíti. A szász és sváb falvakban sorra elevenítik fel a kihalóban lévő régi nép­szokásokat: lakodalmi, arató, szüreti ünnepeket stb. A fővárosban a németség reprezentatív művelődési intézménye a Friedrich Schiller Művelődési Ház. Több városban alakult — hasonlóan a magyarokhoz — művelődési egyesület.

Nagy népszerűségnek örvend a kórusmozgalom. Nem ritka a 60— 100 tagú énekkar sem, mint például a temesvári Fr. Schubert-kórus, a brassói Paul Richter-kórus, a nagyszebeni férfikar stb. Százszámra alakulnak újjá a zene­karok, elsősorban a nagy hagyományú fúvósegyüttesek. Jó nevük van a német hivatásos énekeseknek, zenészeknek is. Néhány név a sok közül: Martha Kess- ler énekesnő, Ludovic Spiess énekes. Jozef Garstenegst és Hans Schlandt or- gonamüvész stb. Ezzel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy a romániai német hanglemezkiadás minimális, a német hanglemez állandó hiánycikk.

A romániai németség hagyomány- és múltápolásában mindig jelentős sze­repük volt a műemlékeknek. Általában az építészeti és képzőművészeti-ipar­művészeti termékek jó karban vannak. A falusi és városi templomok — több­ségük középkori eredetű — szépen gondozottak, az 1977. évi földrengés után a nagyarányú külföldi pénzsegélyek révén nemcsak a sérüléseket javították ki, hanem nagyarányú állagmegóvásokat is végeztek sok helyen. A városfalak, pol­gárházak is többnyire jó karban vannak.

A szászoknak 1913 előtt — elsősorban iskoláikhoz kapcsolódóan — gazdag muzeális gyűjteményeik voltak. Legreprezentatívabb gyűjtőhelyük a nagysze­beni Brukenthal Múzeum volt. Kiállításán jelenleg szász vonatkozású anyag alig-alig látható. Legtöbb szász emlék a brassói városháza múzeumában van kiállítva, de az anyag gazdagságához képest ez is elenyésző. Érdekesek viszont a kis falusi-községi múzeumok: Nagy- és Kisdisznódon, néhány erődített temp­lom kis gyűjteménye stb. Az emlékmúzeumok közül is említést érdemel né­hány: Medgyesen St. L. Roth emlékház, Zsombolyán St. Jáger emlékkiállítás. Lenauheimben N. Lenau emlékház, Zábrányban A. Miller—Guttenbrunn em­lékkiállítás stb.

4. A cigányok

Számra Románia harmadik legnagyobb nemzetisége. Az 1977. évi népszám­lálás közzétett adatai szerint 229 986 román állampolgár vallotta magát ci­gánynak (a lakosság 1,067%-a). A romániai cigányság — hasonlóan a magyar­országihoz — voltaképpen nem nyelve, hanem életmódja révén többé-kevésbé elkülönülő népcsoport.

A romániai cigányság vagy román, vagy magyar anyanyelvű többségében. A cigány nyelvet aktívan beszélők száma viszonylag csekély. Éppen ezért min­

166

den okunk megvan annak föltételezésére, hogy a cigányok nagy tömegei ro­mánnak vagy magyarnak vallották magukat a népszámláláskor s csak egy ré­szük az, amely a statisztika „cigányok" rovatában szerepel.

Az 1966. évi népszámláláskor még nem különítették el a cigányokat, így összehasonlító adataink nincsenek. Annyi azonban bizonyos, hogy lélekszá­múk — Magyarországhoz hasonlóan — ugrásszerűen növekszik. A romániai ci­gányság létszámát egyesek óvatos becsléssel egymillióra, mások két-három mil­lióra teszik. Mindenesetre meggondolandó, hogy 1693-ban, a mainál jóval ki­sebb Románia területén már kétszázezer cigány élt!

Romániában a cigányok a XIX. század közepéig rabszolgák voltak a román világi és egyházi nagybirtokokon — vagyis Európa utolsó rabszolgatartó álla­ma Románia volt.

A román nyelvű cigányok egy része ma is kóbor, sátorozó, vándoréletet él, fedeles szekereikkel gyakran találkozhatunk a román utakon. A magyar nyel­vűek között nagyobb a letelepedettek aránya, jelentős részüknek állandó mun­kahelye van (gyárakban, építkezéseken).

Egészében véve Romániában is megoldatlan a cigányoknak a társadalomba való szerves, zökkenőmentes beilleszkedése. Megnehezíti, lassítja ezt a folyama­tot, hogy eddig nem foglalkoztak sem a szociológusok, sem más tudományágak képviselői a „cigánykérdéssel” a probléma súlyának megfelelően, így az egyre akutabbá vált.

5. Ukrán-rutének

Az 1977-es népszámlálás szerint 54 429 állampolgár anyanyelve ukrán, akik a lakosság 0,252%-át képviselik. A rutének száma 988 (0,005°o). Jórészt Mára- maros és Suceava megyében élnek (utóbbi a huculok, egy rutén etnikai csoport lakóhelye). Az ukránok a XIII—XIV. században telepedtek le a Visó völgyében és a szomszédos területeken, együtt a ruténekkel. Az ukránok több, egymástól sokszor erősen elütő dialektust beszélnek, beszédjük sok régi elemet megőrzött, kutatásuk a szlavista nyelvészek számára különösen fontos. Igen gazdag a folklóranyaguk is: mesemondók, nótafák ma is szép számmal akadnak. Sok faluban a viseletben is őrzik a hagyományokat: az ötven éven felüliek kizáró­lag házi készítésű ruhákban járnak. Fél évszázaddal ezelőtt még általános volt a bocskor viselete. A Visó és az Iza közötti terület az egyik összefüggő ukránok lakta terület, ahol mintegy 24 ezer ukrán él. A falvak lakossága ukrán több­ségű. A Máramarosszigettől délkeletre fekvő mintegy ötezer lakosú Ruszková- nak például 98°n-ban ukrán anyanyelvű a lakossága. A ruszkovai nagy hagyo­mányú kórus száz tagú!

Máramaros megyeben működik — tudomásunk szerint — ukrán nemzeti­ségi tanács. Üjság ukrán ill. rutén nyelven nem jelenik meg. A Kriterion Könyvkiadó jelentet meg ukrán nyelvű könyveket is, évente átlagosan nyolcat, egyenként 2—300 példányban. Ez a választék, beleszámítva az importkönyveket is, természetesen korántsem kielégítő. Az ukránok anyanyelvű oktatásáról rö­viden annyit írhatunk, hogy 1962-ben „a szülők kérésére” megszüntették az ukrán tannyelvű iskolákat ill. osztályokat; azóta heti négy órában van ukrán nyelv- és irodalomoktatás. Az ukránok körében nagy a természetes szaporodás, nem r'tkán a hat-hét gyermek családonként.

167

6. Szerbek

Az 1977. évi népszámlálás szerint 34 034 állampolgár (0,158%) jelentett be szerb nemzetiséget a statisztika szerint. A szerbek száma az 1966. évi népszám­láláskor még 45 355 volt. Szerb nemzetiség nagyobb számban a trianoni béke­szerződés óta él Romániában. A versailles-i béketárgyalásokon hosszú ideig el­keseredett vita folyt Szerbia és Románia között a közös országhatár megvo­nása körül. De mikor a nagyhatalmak a feloldhatatlannak látszó ellentéteket népszámlálást javasolva akarták megszüntetni, mindkét fél elállt e veszélyes precedenstől — s megegyeztek.

A romániai szerbek Krassó-Szörény, Arad és Temes megyében élnek, több­nyire a jugoszláv—román határ mentén. Aradon külön városnegyedük van: a Rácfertály (a régi város szívében). Jelentős szerb település Arad környékén Gály, Temes megyében a határ mentén Csávos és Sztaramoravica. A szerbek a falvakban zárt egységben élnek, részben megőrzik népviseletüket. Hasonlóan a bolgárokhoz, a mezőgazdaságban dolgozó lakosság elsősorban zöldségtermelő.

A szerbek anyanyelvi oktatása általános és középiskolai fokon biztosított. A bukaresti egyetemen Mirko Zirkovic vezetésével szerb tanszék működik.

Temesváron a rádió szerb stúdiója naponta kétszer — reggel 15 perces, délután félórás — szerb nyelvű műsort sugároz. Temesváron jelenik meg a szerbek hetilapja, a Banatske Novine; főszerkesztője Milán Jovanovics, a Szerb Nemzetiségű Dolgozók Temes Megyei Tanácsának elnöke. Irodalmi folyóirat Knjizevni Zivot címmel évente kétszer kerül kiadásra — 1978-ban ünnepelte két évtizedes fennállását. Temesváron 1948-ban alakult meg az írószövetség te­mesvári szerb köre. Több vidéki művelődési házban irodalmi kör létesült.

A Kriterion Könyvkiadó 1970-ben alakult szerb szerkesztősége 1970-ben három, 71-ben hat, 72-ben hét kötetet jelentetett meg szerb nyelven, azóta át­lagosan tíz-tizenkét cím lát napvilágot évente: regények, novelláskötetek, ver­sek, népdalok. 1972-ben indult a „kiskönyvtár” sorozat — elsősorban az iskolai oktatás szolgálatában. A könyvkiadásban újabban szerepet kapott a temesvári Facla Kiadó is.

A művészeti élet néhány adata: 1954 és 1968 között állt fenn a temesvári állami szerb népi együttes, azóta a Bánátul művészegyüttesbe olvasztva szere­pel a „Kolo” elnevezésű szerb csoport. Említést érdemel a temesvári művelő­dési ház „Zora” műkedvelő csoportja (ének- és táncegyüttes), a MIadoszt együt­tes, a temesvári diák művelődési ház Thalia művelődési csoportja, a szentmár- toni Doszitej Obradovics irodalmi kör és múzeum. A falvakban népszerűek a zenekarok. A legismertebbek közé tartozik a nagyszentmiklósi tamburazenekar, a szentmártoni és kisberegszói népi zenekar.

A hívő szerbek ortodox vallásúak (görögkeletiek), műemlék templomaik közül az egyik legszebb az aradi.

7. HorvátokSzámuk 1977-ben, a népszámlálás adatai szerint 7617 (0,035c/o). Jórészt

Krassó-Szörény és Hunyad megyében élnek. XVIII—XIX. századi betelepülők. Katolikusok a hívők, írásuk latin betűs — viszont a romániai szerb-horvát könyvkiadás és a sajtó cirill betűs. A horvát települések kis szigetek a román és magyar falvak között. Külön csoportjukat képezik a krassovánok, akik a Krassó folyó csodálatos szurdokvölgye mentén. Krassófőn és a környező fal­vakban élnek.

168

8. Oroszok és litvánok

Az 1977. évi népszámlálás szerint számuk 20 653 (0,096%), ill. 11494 (0,053%). Együttes létszámuk meghaladja a 32 ezer főt, ami 0,149%-ot jelent. Dobrudzsában már 1693-ban 11 ezer lipovánt számláltak össze. Tekintettel a nagy népszaporulatra, a jelenlegi népszámlálás adatának pontossága kérdéses. A lipovánok voltaképpen oroszok, a XVIII—XIX. századból vannak róluk ada­taink Románia területéről. Mint vallási szakadárok települtek ki a cári Orosz­országból csaknem három évszázada. A dobrudzsai lipovánok máig megőrizték ősi népviseletüket, az idősebb férfiakat könnyű felismerni hosszú szakállukról. Jelentős részük erősen vallásos.

Lipovánok jelenleg mintegy 30 településen élnek, nagyrészt Dobrudzsában, kisebb részt Sucsava és Jászvásár (Iasi) környékén. Braila városában egész li- pován negyed van. A Duna deltájában élő lipovánok települései jórészt nehezen megközelíthetőek, az áradások olykor hetekre elvágják őket a külvilágtól. Ma is meglehetős elmaradottságban élnek; fő foglalkozásuk a halászat, amelynek kitűnő mesterei, s a halfeldolgozás. A Dobrudzsa kevéssé nedves tájain élők földműveléssel: zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoznak. Sokan dolgoznak építkezéseken, földmunkákon. Különösen híresek a lipován földmun­kások fantasztikus munkabírásukról, nagy erejükről: „szakállas exkavátorok­nak1’ nevezik-csúfolják őket. Az átlagos földmunkásokhoz viszonyítva két-há- romszoros teljesítményre képesek!

A Delta szláv lakosságának többségét azonban nem a lipovánok, hanem a hoholok (az ukránok egy ága) alkotják. A hoholok állítólag II. Katalin cárnő uralkodása idején települtek ki Ukrajnából.

A lipovánok „maguk kérték” anyanyelvű iskoláik megszüntetését az efféle „önkéntes felajánlások" korában; azóta román nyelvű oktatásuk van csak — néhány fakultatív anyanyelvi órával.

A lipovánok külföldi hírnevüket elsősorban a víznek köszönhetik. Életük állandó harc a természettel, s a vízi világban fő közlekedési eszköz a csónak, amely elkíséri őket születéstől a halálig. A vizek között nem csoda, hogy már a kis gyermekek is kitünően eveznek. A román evezős válogatottat nagyrészt lipovánok alkotják, köztük olimpiai, világ- és Európa-bajnok is jócskán akad. Néhány név a sok közül: Izmailciuc, Ivanov, Covailov, Patzaichin, Sciotnic, Calabiciov stb.

9. Zsidók

Számuk 1977-ben a népszámlálás adatai alapján 25 686 — ami 0,119° u-ot jelent. A romániai zsidóság legnagyobb problémája a németséghez hasonlóan a kivándorlás: tömegesen települnek ki — amikor engedélyt kapnak — Izrael­be, s ha ez a korábbi ütemben folytatódik, egy-két évtizeden belül egy nem­zetiséggel kevesebb lesz Romániában . . .

A II. világháború előtt a romániai zsidóság létszáma meghaladta a 800 ezer löt. A fasiszta barbárságot ők sem kerülhették el, felényire apadva érték meg a felszabadulást, a megmaradottak egy nagy része is szétszóródott a világban.

A zsidóság a legtöbb országban — így Magyarországon — nem számít külön nemzetiségnek, mert többnyire csak vallásilag különülnek el (hívők) s nyelvileg nem. A zsidóság jelentős része a befogadó népbe asszimilálódik, tgy a romániai zsidóság jelentős — asszimilálódott — része román ill. magyar vagy

169

német anyanyelvűnek vallhatta magát. A jiddis anyanyelvüeket kell elsősor­ban a statisztika „zsidók" megjelölés alatt keresnünk.

A jiddis nyelvű romániai zsidó sajtónak és könyvkiadásnak évszázados ha­gyományai vannak. Az első jiddis nyelvű lap Iasiban jelent meg 1855-ben Korot Hajtim (Az idő eseményei) címmel. A világ első jiddis nyelvű napilapja is Ro­mániában indult 1877-ben (Judischer Telegraph). A százéves romániai jiddis nyelvű sajtót Wolf Tambur monográfiája dolgozta föl (megjelentette a Krite- rion Könyvkiadó 1977-ben). A Kriterion évente átlagosan két-öt jiddis nyelvű könyvet ad ki, egyenként két-háromszáz példányban.

A romániai jiddis nyelvű színjátszás kezdő éve 1876, azóta is folyamatos, Bukarestben egy évszázada működik zsidó színház, amelynek igen magas a művészi színvonala, amit paradox módon ellensúlyoz közönségének fogyása (nem ritkán néhány tucat néző előtt játszanak).

Jiddis nyelvű iskolázásról nincsenek adataink, tudomásunk szerint ezen a nyelven sajtó sem jelenik meg.

A bukaresti és a román fejedelemségek zsidóságától teljesen különváló cso­port a máramarosi zsidóság. Folklórjukból (chasszid népdalok és népmesék) néhány magyarul is olvasható, hozzáférhető.

10. Törökök

Számuk az 1977. évi népszámlálás adatai szerint 23 303 (0,108° o). Jelentős részük Dobrudzsában él. A dobrudzsai törökség a műit század végi román ada­tok szerint még 30 ezres nagyságrendű volt.

Az első török telepesek a XIV—XV. században jelentek meg Dobrudzsá­ban; számuk a következő századok folyamán tovább gyarapodott. Az orosz— török háború eredményeképpen 1878-ban Románia kapta meg Eszak-Dob- rudzsát; ekkor a terület török lakosságának egy része kivándorolt, s ez a fo­lyamat később sem szakadt meg. Dobrudzsán kívül — kisebb számban — eltek törökök Moldvában is.

A hivő törökök ma is mohamedánok a mellettük élő tatárokkal egyetem­ben. Jelenleg mintegy 82 török—tatár lakosságú települést számlálhatunk össze Románia területén. Ezek közül mintegy hetvenben működik ma is mohamedán templom (mecset ill. dzsámi). A legtöbb török—tatár kultuszhely XIX. századi építmény, régebbi kevés akad. Utóbbiak közül említésre érdemes a babadagi (1522-ből), az 1590-ből származó mangaliai. A 108 mohamedán temető érdekes és szép sírjai — különösen a babadagiak — turisztikai látványosságot jelen­tenek.

1949-ben a román állam jóváhagyta az önálló, független romániai moha­medán vallási igazgatást, amely minden külföldi fennhatóságtól mentes. A ro­mániai mohamedánok főpapja, a mufti Jakub Mehmet. A vallási vezetőnek a titkosan választott 23 tagú „szeráj iszlám” — egyháziak és világiak — a ta­nácsadó szerve. A mohamedán egyháznak ugyanúgy saját költségvetése van, mint a többi vallási felekezetnek. Jövedelmeik forrása egyrészt a hívek önkén­tes anyagi támogatása, másrészt — főleg műemlékek, egyházi épületek helyre­állítására, karbantartására — kapnak állami segélyt. A romániai török múlt tárgyi emlékei elsősorban a Giurgiu és Babadag múzeumában láthatók.

A templomok mellett jellegzetesen keleti (török) látványosságok a bazárok (Constantában, Geamia Hunchiarban; Lippán az épület megmaradt, jellege át­alakult). Érdekes látványosság az egykori pasaház Constantán, néhány vár —

170

Kirsovu, Enisala, Craila, Turnu — romja. Az egykori török uralom számos te­rületen éreztette hatását a román életmódra: keleties elemek az építészetben, lakásbelső, iparművészet, törökös ételek, keleties jellegű a román népzene is. Méltán írhatta M. Caragiale román író: „Kelet kapujában vagyunk”.

Nemcsak az egykori román fejedelemségek területén, hanem elszórtan éltek és élnek törökök erdélyi városokban is, elsősorban mint édességárusok; híresen jó fagylaltokat készítenek.!l

A romániai törökség nagy gondja — hasonlóan a többi, viszonylag kis szá­mú nemzetiséghez — az iskolázás, amely anyanyelven tudomásunk szerint török viszonylatban sem megoldott. A II. világháború után a török—tatár iskolákban a török irodalmi nyelv helyett a tatár tájnyelv oktatását vezették be. sőt Cons­tantán talár tanítóképzőt is létesítettek, aminek életképtelenségét belátva 1960- ban megszüntették. Ma csak fakultatív órákon tanulhatják a török és tatár gyermekek a török irodalmi nyelvet.

A bukaresti egyetemen van török nyelvi tanszék, ennek azonban nem a romániai törökség anyanyelvi oktatásának ügye a feladata, hanem elsősorban a román történelem nagyszámú török nyelvű történeti forrásanyagának föltá­rása. A bukaresti egyetem keleti nyelvek tanszékén dolgozik a török kutatók közül Juszuf Nevret és Baubeg Hadzsemin, a Nyelvészeti Intézetben Enver Ma­mut, az irodalomtudományi intézetben Nedret Mamut, a Pedagógiai Könyv­kiadónál Nadzsi Dzsafel.

11. Tatárok

Számuk az 1977. évi népszámlálás adatai szerint 23 107 (0,107%). Dob­rudzsában élnek, a törökökkel keverten. A hívők — mohamedánok Szárma­zásuk szerint több csoportra oszthatók:

1. Krimi tatárok: további három alcsoportra tagolódnak; a műit század 60-as éveiben telepedtek le Dobrudzsában.

2. Nogaj tatárok: az Emba folyó környékéről kerültek ide; a legrégibb dob- rudzsai tatár telepesek.

3. Gagauzok: eltűnőben lévő török eredetű népcsoport. A X I—XII század­ban telepedtek itt le.

1944 előtt a dobrudzsai tatárok földművelők és állattenyésztők voltak. Élet­körülményeik azóta jelentősen megváltoztak.

A törökök és tatárok Kemál Atatürk reformja nyomán 1925 után rátértek a latin betűs írásra. Jelenleg könyvek nem jelennek meg Romániában török nyelven, ilyen nyelvű sajtó sincs.

12. Szlovákok

Az 1977. évi népszámlálás közzétett adatai szerint 22 037 állampolgár (0,102%) vallotta magat szlovák nemzetiségűnek. Bihar megyében — a Sebes­Körös és a Berettyó közötti hegyvidéken — és Arad megyében — Szapáryliget, Nagylak, Pécska stb. — élnek elsősorban. XVIII—XIX. századi települök a szlo­vákok. A bihariak eredetileg elsősorban hamuzsírgyartók és üveghutások vol­tak. Még néhány évtizede is elmaradott körülmények között éltek: sokgyerme­kes családjaik a rossz, silány földeken keservesen tengették életüket.

A szlovákok anyanyelvi oktatása általános iskolai szinten biztosított. A bu­karesti egyetemnek van szlovák nyelvi tanszéke is; ennek munkatársai a szlovák

171

nyelvű általános iskolai tankönyvek szerzői. Nagy jelentősége van az iskolázás­ban a szlovák irodalmi nyelv elsajátításának, mert például a bihari szlovákság a szlovákiaitól jelentősen különböző kevert tájnyelvet beszél. A szlovák irodal­mi nyelv elsajátításában jelentős szerep hárul a könyvtárakra is, amelyek el­látását és utánpótlását szlovákiai importból oldják meg. Szlovák nyelvű sajtó nincs Romániában, tankönyveken kívül szlovák nyelvű könyvek sem jelen­nek meg.

13. Bolgárok

Számuk az 1977. évi népszámlálás adatai szerint 10 467, ami 0,049°, g-ot je­lent. 1944 előtt Romániában a legjelentősebb bolgárok lakta terület Dobrudzsa volt, amelynek akkor déli része is Romániához tartozott. Dobrudzsa őslakosai eredetileg a bolgárok, s a XIX. században még egész Dobrudzsa bolgár, ill. török lakta terület volt. A románok csak 1878 után vándoroltak be tömegesen Dobrudzsába, amikor a bolgárok és törökök tekintélyes része onnan kivándorolt. A romániai bolgárok száma 1893-ban elérte az 50 ezret (Dobrudzsában 30 ezer).

Arad és Temes megye bolgár lakossága a XVIII—XIX. században települt ide. A falusiak jórészt — hagyományosan — kertészek, elsősorban zöldség- és dinnyetermelők. Az 1950-es években még messze vándorolva árulták termékei­ket országszerte. Vinga és Majlát a legjelentősebb településeik, ahol általános iskolájuk is van. A bukaresti egyetemen van bolgár nyelvi tanszék is, Újságok és könyvek nem jelennek meg Romániában bolgár nyelven.

A kárpát-medencei bolgár telepek történetéről végezetül még néhány adat: 1910-ben az egész akkori Magyarország területén 10 ezer bolgár élt. Alvincen I. Lipót császár 1700. május 15-én kelt privilégiuma értelmében telepedtek le bolgárok, de ezek rövidesen beleolvadtak a magyarságba. Déván 1712-ben lé­tesült bolgár telep: 1738-ban 200 család települt ide, majd 1741-ben újabb jöve­vények érkeztek. A Vinga környéki csoportok az 1770, 80-as években teleped­tek meg.

14. Csehek

Számuk az 1977. évi népszámlálás közzétett adatai szerint 7756 — ami 0,036%-ot jelent. Nem érdektelen ezzel a számadattal szemben az 1910-es ma­gyar népszámlálást idézni, amely csak Krassó-Szörény megyében közel tízezer csehet mutatott ki!

A romániai csehek többnyire a Magyarországgal szomszédos nyugati me­gyékben élnek. Ezen a tájon — a szlovákokhoz hasonlóan — a XVIII—XIX. században telepedtek meg. Cseh nyelven jelenleg sem könyvek, sem újságok nem jelennek meg — tudomásunk szerint — Romániában. A bukaresti egye­temnek van ugyan cseh nyelvi tanszéke, de nem tudjuk, hogy ennek van-e s ha igen, milyen a kapcsolata a cseh nemzetiség művelődésével.

15. Lengyelek

Az 1977. évi népszámlálás szerint 4756 lengyel nemzetiségű állampolgára volt Romániának, ami 0,022%-ot jelentett. E kis töredékről egyéb adatokkal nem rendelkezünk. A bukaresti egyetemnek van lengyel nyelvi tanszéke is, de ennek és a lengyel nemzetiségnek a kapcsolata előttünk ismeretlen.

172

16. Szlovének

Számuk az 1977. évi népszámlálás szerint 707 (0,003%). Egyéb adataink nincsenek róluk.

17. örmények

Számuk az 1977. évi népszámlálás szerint 2436 (0,011%). A romániai örmé­nyek száma 1893-ban még 15 ezer volt. . .

A romániai örménység két csoportra oszlik: 1. moldvai és havasalfödiek; 2. erdélyiek. Az erdélyi örmények is egykori román fejdelemségeken át érkez­tek, igazolja ezt nem egy örmény eredetű család — román — neve: a Kabdebó pl. román nyelven ökörfejet jelent (cap de boua). Az erdélyi örmények szinte kivétel nélkül elmagyarosodtak már a múlt században, csak családneveik és vallási különállásuk (örmény katolikusok) őrizték különállásukat. Jellegzetes örmény családnév pl. a Korbuly, a Kabdebo, Szongott, Ázbej, Aján st’o. Ma is megcsodálhatjuk Erdélyben az örmény katolikus templomokat Szamosújváron Erzsébetvárosban, Gyergyószentmiklóson és másutt. De már nincs, aki elol­vassa a százados, megfakult feliratokat, kibetűzze a porladozó sírkövekre vésett betűket.

Erdélybe a XVII. században telepedtek be nagyobb örmény csoportok. Első­sorban kereskedelemmel és iparral foglalkoztak. 1910-ben az egész akkori Ma­gyarországon — jellemző a beolvadás tökéletességére — mindössze száznyolc­vanán vallották magukat örmény anyanyelvűnek; tegyük azonban ehhez az adathoz hozzá, hogy az örmények beolvadása teljesen önkéntes volt, mentes mindenféle adminisztratív és egyéb nyomástól.

Erdélyben a legtöbb, örményekre vonatkozó muzeális anyagot, köztük ér­tékes középkori kódexeket, az egykori legnagyobb örmény központ, Szamosúj- vár múzeuma őriz. A mai romániai örménység minden bizonnyal Erdélyen kívül él nagyobbrészt, örmény nyelvű sajtóról és könyvkiadásról nincs tudomásunk, anyanyelvű iskolázásról úgyszintén. A moldvai örménység elrománosodása is jelentős lehetett, ismerve — az említett — múlt század végi adatot.

18. Görögök

Számuk az 1977-es népszámlálás szerint 6607 (0,031%). Mementónak ezúttal is idézzük az 1893-as statisztikát: akkor Romániában 20 ezer görög élt (Dob­rudzsában kilencezer). Az isztambuli származású görögök, az ún. fanarióták (ti. a Fanar nevű városrészből származó gazdag kereskedők voltak) dicstelen szerepet játszottak Románia történetében: a XVIII. században mint török vazal­lus uralkodók — akik tisztségüket pénzen vásárolták —. a végletekig kiszipo­lyozták az országot, egyedüli gondjuk vagyonuk gyarapítása volt. A XIX. szá­zadban viszont több görög származású román tudós és politikus nagy szerepet játszott az ország felemelkedésében. A mai romániai görögség egy része még a török uralom alatti betelepülők maradéka, más részük 1945 utáni görögor­szági menekült.

A XVII—XVIII. századtól kezdődően Erdélyben is voltak kisebb görög kolóniák, elsősorban a kereskedővárosokban. így Brassóban ma is áll a főtér közelében a régi görög templom, amelyet egy ház udvarán át lehet megközelí­teni: körülötte régi görög sírkövek porladnak. A templom jelenleg román or-

173

todox templom: a regi brassói görögség vagy kivándorolt, vagy beolvadt, vagy kihalt.

A felsoroltakon kívül vannak Romániában még olyan nemzetiségek is, amelyek oly kis lélekszámúnk, hogy az 1977. évi népszámlálás közzétett adatai közé nem találták szükségesnek fölvenni. Ilyenek többek között az olaszok, akik elsősorban a XIX. század utolsó harmadában érkeztek az erdélyi iparvidé­kekre mint kétkezi munkások. Olaszok dolgoztak századunk első felében pél­dául a Brassó melletti Bodfalu cukorgyárában, de a megmaradt néhány család is beolvadt napjainkra. Az egyik olasz nénikét éppen akkor temették — ö még anyanyelvként beszelte az olaszt —, amikor 1977-ben ott jártam.

A már többször idézett 1893. évi kimutatás kétezer franciát is felsorolt a nemzetiségek között; az ő további sorsukról nincsenek adataink.

Tanulmányunk végén szükségesnek találjuk megjegyezni, hogy az egyes nemzetiségek bemutatása sajnálatosan egyenetlen. Ennek oka a hozzáférhető nyomtatott, ill. egyéb információs anyag esellegességeben keresendő. Reméljük azonban, hogy összegzésük jelen formájában is némi képet ad az olvasónak a romániai nemzetiségi helyzet sokrétűségéről.

A kisebb nemzetiségek vonatkozásában román kiadványokra nemigen tá­maszkodhattunk, mert ilyenek teljességgel hiányoznak (tudomásunk szerint). A két legújabb, legteljesebb összegzés a kolozsvári Korunk c. folyóirat 1973 8. száma és A Hét 1978 évi évkönyve Külön nem jegyzetelt adataink jelentős része e két kiadványból származik Mindkettő hasznos, érdekes olvasmány a téma iránt részletesen érdeklődő számára. Jó kiegészítője ezeknek Faragó Jozsvi kolozsvári folklórkutató két kitűnő kiadványa, a romániai nemzetiségek mese­kincsének reprezentatív antológiája: Aranyhajú testvérek (Bukarest, 19G4) és Az okos fiúcska (Bukarest, 1967).1"

J E G Y Z E T E K

6. A d a ta i n k le lő h e ly e j ó r é s z t : S á c h s i s c h e - s c h v á h i s c h e C h r o n i k . K r i t e r i o n K R u k a r e s t , is™ isii. old M á r i9 J4 -be n m e g a l a k u l t a k n y u g a m n a k ü l ö n f é l e V e r c i n - e k , a m e l y e k s e g í te t t é k a k ele t i o rs z á g o k b ó l k i t e l e p ü l ő n é m e t e k e t s e z e k a s e g é ly egy le t e k ma Is v i r á g z a n a k .

7. E d u a rd E i s e n h u r g e r : H e i m a t b i l d e r . . . D acia K. C l u j - N a p o c a , 1978 5SG—273. Old.fl M ik e cs L ász ló t R om án ia Hp 1940 58—59. oldfi Az e r d é l y i tö rö k eg z o t ik u s a l a k j á n a k é r d e k e s , b i z a r r i r o d a l m i fe l d o l g o z á s a V ári A tt i la Tö

r ö k e l e f á n t c, e lb e s z é lé s e , ( V á r i A t t i l a : K ö z é p k o r i v i l l a m o s je g y . D acia K . K o l o z s v á r — Na - poca. iSTfi.)

10. E z a ta n u l m á n y e r e d e t i le g 1970-ben ír ó d o t t a V a ló s á g c . fo l y ó i r a t s z á m á r a . Nem a s z e r k e s z ­tőn é s a s z e r k e s z tő s é g e n h a n e m — tu r in m a so m s z e r i n t — a s z e r k e s z tő b i z o t t s á g e g y e s t a g ­j a i n a k ta r tó z k o d ó ó v a to s s a g á n m últ . h ogy a k k o r n em j e l e n h e l e l i m eg A m ai id ő k b e n m á r m e g s z ű n te k az a k k o r i k o r l á to k , a t a n u l m á n y té n y a n y a g a v is z o n t — azt h i s z e m — máig sem a v u lt el S z ö v e g é n ( n é h á n y r ö v i d í t é s t é s id ő p o n tr a t ö r t é n ő u t a lá s i nem s z á m ítv a ] nem v á l to z t a t ta m , a n n a k e l le n é r e , h o g y ma m á r n y í l t a b b a n l e h e t n e ír n i a c s a k je lz é s s z e r ű e n e m l í te t t e g y e s e s e m é n y e k r ő l j e le n s é g e k r ő l

174

LÁCZAY MAGDOLNA:

A társadalmi haladása szabolcsi szabadkőművesség programjában

A 19. század utolsó harmada a magyar polgárosodás elmaradottságát igye­kezve bepótolni rendkívül sokrétű társadalmi és gazdasági jellemzői között is sajátos helyzetet teremtett a főváros és vidék, a város és a falvak viszonylatá­ban. Nem lehet ezt egyszerűen közgazdasági ismérvek alapján a centrum és a periféria fejlődési sajátosságaival magyarázni, hiszen mindamellett, hogy ez is igaz, egyre jobban látszik, hogy a lemaradás egyfajta másságot is eredménye­zett, ami főleg a társadalom szerkezetváltásában rengeteg eltérést, szubjektív tényezőt mutat a kutató számára.

Szabolcs megye történelmi elmaradottságát a felszabadulás után szinte köz­helyszerűen ismételgették mind a politikában, mind a szociális és oktatási fe­szültségek enyhítéséért szóló, tevékenykedő igazgatásban, amihez az 1960-as években tapadt még a „sötét Szabolcs" jelző is. Ezek tagadása hiba lenne, csak­hogy a gyökerek nem olyan messzire nyúlnak, mint azt hinnék az elmaradott­ság történetiségét hirdetők. Valójában ez is a századfordulóig vezethető vissza, még pontosabban a polgárosodás helyi jellemzőiig. E dolgozat nem vállalja va­lamennyi ismérv feltárását, csupán egyetlen kérdést szeretne megválaszolni, nevezetesen, milyen volt a szabadkőművesség szerepe, jelentősége ebben a me­gyében, hogyan szolgálta a társadalmi haladást. Előbb azonban kikerülhetetle­nül vázolni szükséges, milyen volt Szabolcs megye a századfordulón, legalább n későbbiekben is érezhető, kitapintható változások megindulásáról szólni szükséges.

Míg 1848-ban a forradalom számos radikális politikusa, katonája innen in­dulva, itteni tapasztalatok alapján küzdött a polgári haladásért, az érdeklődés központjában a jövő állt, addig a kiegyezés táján már a jelen és a múlt béklyói kerültek felszínre. Ilyen például, hogy e tájon jóval nagyobb volt a nemesség aránya, mint más megyékben (egy-két kivételtől eltekintve), nem indult meg korábban az iparosodás, a polgárosodást akadályozta a tőkehiány, majd az ősi- ség felszámolása után a jogi kötöttség helyébe lépett a hitelképtelenné váló és fogadó mezőgazdaság, amelyik ráadásul rákényszerül egy új termelési kul­túrára. Ez utóbbit a Tisza szabalyozasa és a lecsapolások után átalakuló termő­táj, a birtokviszonyok változása igényelte. A fentiek következményeként az alapjaban véve kisbirtokosokból álló megyében kicserélődtek a birtokosok, meg­nőtt a bérlők aránya, a korábbi progressziót képviselő családok nagy része ki­vonult a helyi politikából, még többen kiszorultak, az államapparátus helyi képviselői néhány családból kerültek ki (pl. Mikeczek). Ezek a tendenciában ész­lelhető változások azonban szükségszerűen fokozatosan alakultak ki, a személy­cserék egyben — legalábbis a kezdésnél — sokakban reményteljesnek ígérkez­

175

tek. Ma azonban már a tények diktálják a megállapítást, miszerint: az itt földet bérlő, majd vásárló zsidó tőke a megyét másutt végbement sikeres gründolás után mintegy értékmegőrzőnek tekintette.

A fináncoligarchia ugyanis hazánkban visszafordult a földhöz, de ez a mi esetünkben nem jelentette, hogy ide települtek, a földbirtokot korszerűsítettek vagy rá ipart telepítettek volna.

A hazánkban megkezdődő iparosodás nagyban fejlesztette a közlekedést, különösen Baross Gábor ezt pártoló minisztersége idején. A vasútépítés egyik következménye, természetesen másokkal együtt, hogy Nyíregyházára települt a megyeszékhely. Így az amúgy is inkább parasztpolgári fejlődést mutató város, ha gazdaságilag nehezen viselte is a megyei hivatalok tartását, gazdagodott jó néhány értelmiségivel, az őket és a megyét is szolgáló sajtóval, kulturális élet­tel, egyszóval nyitottabbá vált a haladás befogadására. Ezzel együtt azonban megkezdődött a hatalom átszervezödése, a közhivatalok megszerzésevei új csa­ládok kiemelkedése. Ez azonban az ország más vidékeitől eltérően inkább régi kis- és középbirtokos családok túlélésére vallott, kevés volt az asszimiláns be­telepített vagy betelepülő. Azt jelentette ez, hogy a nemzetiségek jelentősége itt kisebb, ipar híján idegen szakmunkások csak elvetve jelennek meg. A ko­rábbi szlovák telepesek inkább a politikai nemzethez igazodnak, zsidók pedig a megyében nem vállalkoznak, az itteni hatalmi apparátusba igen kevesen akar­nak beépülni. Néhány kivételt Kisvárda produkált, és akadt pár bérlőből tulaj­donossá váló és a megyei közéletben is szerepet vállaló zsidó származású is.

A megye régi lakossága ugyanekkor nagyon elszegényedett. A föld már nem bizonyult elégségesnek a megélhetéshez, azon igen sokan csak napszámos, sum- más vagy a cselédség különböző jogi formájában vállaltak munkát, gyakran csak időszakosat. Azt jelenti ez, hogy az iparosodás elmaradása miatt a munkás­osztály nem alakult ki, a parasztság felbomlott, és életét egyrészt forradalmaso- dás (agrárszocialista mozgalom), másrészt a kivándorlás kísérte.

Mindezek ellenére a századfordulón számos eredmény született, amelyek mögött néhány tucat értelmiségi ambiciózus munkáját fedezhetjük fel. Azt, amit másutt a polgárosodó társadalom spontán produkált, ilt tudatosan szervezték meg, hiszen ez időben még az ősi famíliából származó főispán, Kállay András is inkább volt nevezhető értelmiséginek, mint dzsentrinek, és nemcsak fogyó — apadó — ősi birtoka miatt, hanem iskolázottsága, műveltsége révén A millen­nium fénye ide is bocsátott sugarakat, de máris megdöbbenünk, ha megnézzük, miből származott. Nyíregyháza 240 ezer forintnyi bankhitelt vett fel. Ebből 200 ezret fordított a kórház felépítésére, 10 ezret egy Bessenvei-szoborra, a töb­bit pedig múltunkat reprezentáló monográfiára, a kultúra többi ágára, az or­szágos kiállításon való részvételre (ide a kereskedők és a tanítók kedvezmé­nyesen utazhattak), valamint a legszegényebbek megajándékozására.

Mi változott meg például Nyíregyházán ez időben? Erről csak felsorolás­szerűen: új középületek születtek, így megyeháza, városháza bővítése, templo­mok; a két katolikus és a református, épült színház és bankpalota, nagyvendéglő és vasútvonal, megkezdődött a villanyvilágítás kiépítése, bővült az iskolaháló­zat, több napi- és hetilap tájékoztatta a lakosságot. Mindez tagadhatatlan ered­mény, ráadásul a közvélemény állandó tájékoztatásával, különböző egyletek szervezésével kapcsolódott össze.

A kérdés ezek ulán az, miért tekinthető mégis ez a korszak az elszegényedés kezdetének? A választ két szempontból lehet megkeresni. A gazdaság oldaláról

176

nézve jól látszik, hogy az nőm fejlődött, meg a kínálkozó lehetőségeket sem tudta kihasználni.

Az elért eredmények mögött a személyeket, azok kapcsolatait vizsgálva második szempontként már más eredményre juthatunk. A megyében mintegy 160—200 olyan ember élt, aki maga is iskolázott, értelmiségi magatartása, akár a foglalkozását, akár életmódját tekintve, és van közöttük néhány gazdálkodó is, aki a haladást talán csupán presztízs okokból szolgálta. Ez a viszonylag körív, nyen összeállítható névsor, amelytől azonban ez a dolgozat, eredeti cél;,a miatt eltekint, de utal rá, magába foglalja a megye hivatalnokait, értelmiségének és polgárságának legkiemelkedőbb személyiségeit. Ugyanakkor megtalálhatóak a helyi szabadkőművesség soraiban is.

Ezek után természetesen adódik a feladat, hogy megvizsgáljuk, mii jelen­tett a szabadkőművesség a mi megyénkben. Ez a máig szinte ismeretlen moz­galom úgy él a köztudatban, hogy titkos volt, és a céljai között szereplő jó szándék, tudás csak keveseknél társul hozzá. Hazánkban nagyobb súllyal csak a 19. század második felében jelent meg, ami tulajdonkeppen a felvilágosodás eszmerendszeréből építkező mozgalomnak a második nagy hulláma volt, és ami­nek ez időben már megváltozott a jellege és tagsága is. Alapvetően polgárivá vált mind ideológiájában, mind tagsága összetételében. Egyre kevesebb tagjai között az arisztokrata, a nemes, bár természetesen akadtak ilyenek is (pl And- rássy Gyula), többségbe kerülnek a kereskedelem és az ipar képviselői, a szabad­foglalkozásúak (orvos, ügyvéd stb ). az értelmiség hagyományos képviselői, va­lamint hazánkban nem elhanyagolható arányban azok a zsidó származású ma­gyarok, akiknek a társadalmi beilleszkedéséhez ez a mozgalom segítséget ad­hatott.

Magyarországon 1886. március 21-én hozták létre, alapították meg a Ma­gyarországi Szimbolikus Nagypáholyt, ami mintegy összefogta az országban már létező vagy eztán megalapított páholyokat. Tudnunk kell. hogy a szabadkőmű­vesség magát zárttá szervezte, és meghatározott szertartásokkal és jelekkel tette felismerhetővé egymás számára a benne résztvevőket. Alapszabályzata szerint a szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény, mely­nek célja a közerkölcs, a művelődés és a felebaráti szeretet terjesztése és a jóté­konyság gyakorlása, kizárja a vallási és a politikai kérdések, állásfoglalások szerinti megkülönböztetést, ezáltal ezeket nem élezheti munkájában, a törvé­nyek tiszteletben tartását hirdeti. Első nagymestere a szervezetnek. Így az or­szágnak is Pulszky Ferenc volt, akiről csak röviden annyit szükséges megje­gyezni, hogy az 1848-as forradalomban és aztán is Kossuthoz igen közel állt, amiből következik, hogy a Nagypáholy tagjai között tartották számon az emig­rációban élő Kossuth Lajost is.

Ennek ellenére a szabadkőművesek a dualista rendszert is elfogadták, sőt támogatták, mondhatni, a rendszer progresszív polgári ellenzéke körükből került ki. Ezt bizonyítandó a felsorolás, amit a programjukban hangoztattak: politikai szabadság, állam és egyház szétválasztása, polgári anyakönyvezés, a munkanél­küliség felszámolása. Ennek megfelelően támogatták és szervezték a kultúrát, sajtójuknak volt mondható a Világ és a Huszadik Század című folyóirat, kezde­ményezték a Galilei-Kür megalapítását stb.

Elengedhetetlen néhány név felsorolása, hogy megértsük, milyen személyi­ségek voltak képesek ilyen széles horizontú, nagy, általános emberi célokat szol­gálni. A válogatásban iö szempont nemcsak a közismertség, mivel itt nincs mód az említettek bemutatására, hanem az is. hogy a mi vidékünkkel is kapcsolatba

177

hozhatók voltak. Említettem Andrássy Gyulát, ki a monarchia talán legmarkán­sabb politikusa volt, később az 5 tekintélyét közelítette Károlyi Mihály, az ál­tala vezetett forradalom előkészítésében és később is tevékenykedett a szatmári származású Madzsar József, és a kiváló ideológus, Jászi Oszkár. Ugyancsak sza­badkőműves volt Ady Endre, a művészet másik ágát képviselte Benczúr Gyula, a nyíregyházi származású festő. A közgazdászok között emelkedett magasra a nyírbátori Szende Pál, a kisvárdai Halasi Béla.

A nevek viszont azt is mutatják, hogy a tagság politikailag igen megosztott volt. Ez magyarázza, hogy bár a Szimbolikus Páholy mintegy nemzeti összefogó szervezet is működött, az 1918-ra már 126-ra emelkedő páholyok, azaz szerve­zetek egymástól eltérhettek, el is tértek. Különösen igaz ez például az 1908-ban alapított Martinovics páholyra, amelyben Jászi Oszkár fejtette ki nézeteit, aki a filantróp és filozofikus törekvések mellé sorolta az emberi haladás ügyének szolgálatát. Noha ezzel a szervezet belső tagoltsága megindult, amit a háború csak felerősített, az igazi csapást a Horthy-rendszer mérte a magyarországi sza­badkőművességre. Például a trianoni határokért is felelőssé tették őket, a faj­védők különösen elítélték emberbaráti jellegéért a mozgalmat, és sikerült is 1920. május 20-ával kimondatniuk a feloszlatásukat elrendelő belügyminiszteri rendeletet.

A szabolcsi szabadkőműves szervezet viszonylag későn született meg, már szinte a belső megosztottság időszakában. Eredményessége igy kétszeresen fel­értékelődik részben mint megyei hatásában kiemelkedő, részben a szabadkőmű­vességet mintegy megerősítő mozgalom jöhetett és ma is jön az értékelés mér­legére. Igaz, hogy már a reformkorban is voltak a megye életére nagy hatást gyakorló szabadkőműveseink, például az országgyűléseken vitázó Vay József, vagy a Széchenyit értő és vele vitába szálló Dessewffy József, de ők csak sze­mélyükben hozták a megyébe a felvilágosodott gondolkodást. Az első szervezet 1907-ben kezdett működni (az alapítás dátuma 1906. december 21.), amelyik a debreceniektől vált el, és amelyik létrehozásában elévülhetetlen érdemei vannak dr. Popini Albertnek. Nevének olaszos csengése, valamint születési adatai ellenére (1864-ben a romániai Ploestiben született) magát magyarnak vallotta. Családja is annak nevelte, hiszen apja harcolt Kossuth táborában, és később mint az Adriai Biztosító Társaság igazgatója kereste a kenyerét. Ez magyarázza a fia születési helyét is. A szülők hamar elhalnak, így neveltetését a katolikus tanitó- rendben irányították tovább. Innen indult az egyetemre a fővárosba, ahol ma­gyar—latin szakos tanári diplomát szerzett, majd ugyanitt doktorált. A nyelvé­szet iránt igen nagy vonzódást érzett, amit talán professzora, Budenz József éb­resztett és táplált benne, és aminek köszönhetően a finn nyelvet és irodalmat később a nyíregyházi éveiben terjesztette és ápolta. A finn kultúra művelése során a magyarok közül nagyra tartotta Szinnyey József tudását, Vikár Béla gyűjtő-műfordító tevékenységét és szervezőkészségét, levelezett Juhani Aho finn íróval, kinek több művét lefordította, kiadatta. Ám térjünk ezzel vissza Nyíregyházára, ahol már kilépve a tanítórendből, megnősült, főgimnáziumi tanár lett, és ahol tanártársai közül többeket megnyert a finn nyelvnek, a később ki­magasló műfordítót, Leffler Bélát is.

Az önállósult Szabolcs Páholy Popinit választja főmesterének, mellette tiszteletbeli örökös főmester lett Somogyi Gyula, és rövidesen számban és va­gyonban megerősödő, a többi vidéki páholyt életerejével, közéletiségével messze felülmúló szervezet jött létre. Része volt ebben Somogyi Gyula mindenre kiter­jedő figyelmének, jogi jártasságának is, de legfőképp Popini nagy diplomáciai

178

érzékének. A tagok szervezésében sikerül összhangot teremtenie, sőt a már másutt tevékenykedőket (olvasó- és gazdakörök s tb ) ide is bekapcsolnia. Né­hány név mutatja a ..társadalmi szóródást”. Haas Ignác gazdálkodó, dr. Vadász Lipót kisvárdai laptulajdonos, ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Lex Vadász előterjesztője (a házszabályokról intézkedett ez a törvény), Zoltán József gaz­dálkodó, kinek családja több ízben bekapcsolódott a közigazgatásba, Bállá (Sztempák) Jenő, ki később a városi tanácsnokságból a polgármesteri székig jutott, és aki a háborús évek ellenére sokat tett Nyíregyháza fejlődéséért, így például a villamos megépítése stb., Geduly Henrik püspök, aki várostörténetet írt és Bállá Jenővel közösen kijárta a leánygimnázium megindítását. Berstcin Béla. a tudós zsidó rabbi, Jóba Elek nyomdász, laptulajdonos, az ő családjáé volt tulajdonképpen a megye hivatalosnak tekintett lapja, a Nyirvidék, hogy csak néhány olyan nevet idézzünk, akiket a várostörténet más lapjain is felfedez­hetünk.

1908-ban elkészült a szabadkőművesek háza, ami szertartásaikhoz elenged­hetetlenül kellett. Ma is látható kissé átalakított formában a Benczúr téren (a felépítéskor még Károlyi-kertnek nevezett helyen), ma a Munkaerő-szolgálati és Szervező Iroda működik benne a 18. szám alatt. Popini diplomáciai érzékéről vall ennek avatása, amely 1908. június 12-én a Szimbolikus Nagypáholy főmes­terének részvételével történt. Ám a meghívottak nem a páholyok küldöttei, hi­szen Popiniék név szerint küldtek meghívókat arra hivatkozva, hogy kevés a hely. Valójában a nyíregyházi főmester felmérte, hogy az őket támogató hiva­talos erők, a funkcióban lévő „testvérek” nem néznék jó szemmel, ha a radiká­lis vagy a szociáldemokrata szabadkőművesek is képviselnék magukat. Ez az óvatosság azonban fokozatosan csökken, sőt 1910-ben nyílt vitává változik, amelynek során Popini a sajtóban és külön füzetben jelenteti meg programju­kat. Az alapnak hirdetett program a Nagypáholyéval egyezik, amihez ő sajátos magyarázatot fűz. Az alábbiakban ebből idézek:

1. A szabadkőművesek szövetsége a felvilágosodás terjesztésére és a huma­nizmus megőrzésére és ápolására alakult testület.

2. A szabadkőművesek és páholyok magatartásának legfőbb zsinórmértéke a tisztán emberi, erkölcsi törvény.

3. A szabadkőművesek szövetsége jó hírnevű, független férfiakat fogad be tagjaiul, akik testvériesen egyesülnek a szellemi s erkölcsi nemesbülésre irány­zott törekvésükben, minden tekintet nélkül fajra, nemzetiségre, vallásra, társa­dalmi helyzetre, vagy politikai pártállásra.

4. A szabadkőműves minden igaz meggyőződést tisztel, és azért a szabad­kőművesek szabadon követhetik meggyőződésüket és a m. kir. kormány által megerősített törvényeik korlátái közt azt nyíltan kifejezhetik.

5. A szabadkőművesek szövetsége a lelkiismereti, vallási és szellemi szabad­ság erkölcsi alapelveinek hódol és kárhoztat minden kényszert, mely ezt a sza­badságot veszélyezteti és bármely meggyőződésnek, hitnek vagy gondolkodás­nak minden ütközését, valamint a felebaráti szeretettel ellenkező minden tö­rekvést.

6. A szabadkőművesek szövetsége tagjaiból hitvallomást nem kíván (vagyis nem kérdezi, ki milyen hiten van): tiszteli tagjainak vallási és politikai meg­győződését és kizár gyülekezeteiből minden vallási és politikai vitatkozást.

7. A szabadkőművesek szövetsége kötelezi tagjait, hogy engedelmeskedje­nek hazájok törvényeinek.

179

8. A szabadkőművesek szövetsége tagjait az emberszeretet gyakorlására ser­kenti

9. A hazaszeretet a szabadkőműves egyik legszentebb kötelessége10. A szabadkőművesek szövetsége, ennek története, elvei és céljai nem tit­

kosak: a szabadkőműves titok, melynek megtartására a szabadkőművesek szö­vetsége a szabadkőműveseket kötelezi, csak arra való, hogy a kölcsönös felis­merést világszerte lehetővé tegye.

11 A szabadkőművesek szövetsége megkívánja tagjaitól, hogy saját nemes- bülésükön munkálkodjanak, egymásnak ebbeli törekvéseit támogassák.

Popini Albert mindezt 1910-ben tette közzé, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy ez a néhány pontos törvény alkalmas, mai kifejezessél élve. közmegegyezés­re azok között, akik az emberiség egészének és benne hazájuknak a haladását akarják szolgálni. Mégis a már fentebb is jelzett tagozódás következtében több vád is érte ekkorra a mozgalmat. Popini ezek közül külön válaszol arra hney nem igaz, miszerint a szabadkőművesek a hitet nem tisztelik. Minden főmester asztalán ott a biblia, de nem szegődhetnek egyik felekezet szolgálatába sem, hanem valamennyiüket megbecsülve „fehér lobogójára jelszóul tűzi ki az Isten békéjét”. Visszautasítja, hogy önző hatalmi érdekek előmozdítására akarják föl­használni a szervezetet. Szól arról, hogy a szabadkőművesség nem virágozhat ott, ahol zsarnokság van, majd a nemzeti sajátosságokra tér át. Minden bizony­nyal jól tudja, hogy az európai szabadkőművesség nagyjából két fő ágra bom­lott, angol ágra, amelyik nincs ellentétben az állammal, a walesi herceg a min­denkori nagymester például, és a latin ágra, ahol megnőtt a katolikus egyház szerepe a szabadkőműveseken belül.

Ebből a következmények már másként vonhatók le 1910-ben. Nem kell ugyan éles határvonlat húznia, de leteszi a voksát amellett, hogy a szabadkőmű­vesség nem az emberiségért küzd csupán, hanem hogy a hazaszeretet a leg­szentebb kötelessége a szabadkőműveseknek: „de nem is lehet másképpen: ho­gyan fogadná be szívébe az egész emberiséget az, akinek a szive szűk arra, hogy a maga családját szeresse . . ' Erre hozza példaként Bessenyei Györgyöt, Kazinczy Ferencet, Kossuth Lajost, a külföldiek közül Garibaldit és híveit, akik az új Olaszország megteremtésén fáradoztak, vagy a török szabadkőműveseket, akik egy modern Törökországot teremtettek. A további példákat mellőzve, arra pró­bálok utalni, mi késztethette Popinit erre a kinyilatkoztatásra. Szabó Géza ki­váló dolgozatában már utalt arra. ami saját páholyában bekövetkező fejlődés­ként is felfogható, hogy Popiniben volt ambíció az egész magyar szabadkőmű­vesség befolyásolására, de általánosabb okokkal is értelmezhetjük.

Az itt felsoroltak is mutatják, hogy egyrészt az egységes szervezet ideája lebeg a szeme előtt, másrészt a nemzeti gondok vállalása is kötelességszerűen hárul rá. Nem azonosulhatnak a franciák restaurációs mozgalmat támogató vi­selkedésével, nem fogadhatják el a németek már jelentkező antiszemitizmusát, de a társadalom fejlődése azt diktálja, hogy közeledni kell a polgári és szociál­demokrata ellenzék által már megfogalmazott társadalmi átalakulás program­jához. A választójog követelése, a nemzetköziség és még egy sor célkitűzés min­denki számára elfogadhatónak ígérkezik. Popini 1910-ben még a teljes egységre törekszik, de valójában ő személy szerint túllép ezen Később tettei bizonyítják legfényesebben ezt.

Az 1917-ben felállított és működni kezdő leánygimnázium élére Popini Al­bert került igazgatónak. Röviddel később már forradalmak játszódtak le az egész országban. így Szabolcsban is. A régi szabadkőművesség egy része részt

180

vett benne, Popini és még jó néhány tanártársa, sőt az ifjúságot is bekapcsolta. Popini például megengedte, hogy iskolájában diákdirektórium működjön, hogy beleszóljanak abba. mi legyen a tananyag, kitől szeretnék hallani stb.

Azt nem lehet ezek ellenére sem mondani, hogy Popini és a vele együtt dolgozók, különösen a forradalmakban tevékenykedők (Vajda Emil, Téger Béla, Zwick Vilmos és a többiek) kommunistákká váltak volna, azt azonban igen, hogy erőteljesen radikalizálódtak, valóban tisztelték a lelkiismereti és gondolati sza­badságot, eljutottak a polgári demokrácia elfogadásának, sőt azon túl, egyfajta szociáldemokráciának az eszményéig.

A történelem ekkor már nemcsak a nemzet sorsát törte meg, hanem a szabadkőművességét is, köztük a Szabolcs Páholyét, hiszen tagságát megosztotta a háború és a forradalom, majd megszüntette erőszakkal szervezetüket a fehér­terror. Tudunk viszont arról, hogy 1920 után voltak, kik a visszaállításán mun­kálkodtak, de Popini Albertról már csak az juthatott el Nyíregyházára, hogy Debrecenben él, addigi munkájától megfosztva. Az ottani gazdák sütödéjének volt az igazgatója 1930 januárjában bekövetkezett haláláig.

f e l h a s z n á l t i r o d a l o m

1. Dr. P o p i n i A l b e r t : A s z a b a d k ő m ű v e s s é g r ő l . D e b r e c e n , 1910.2. L. N a gy Z s u z s a : S z a b a d k ő m ű v e s s é g a X X . s z á z a d b a n . B p . , K o s s u t n K ö n y v k i a d ó . 1977.3. H o r v á th Z o l t á n : M a g y a r S z á z a d f o r d u l ó . B u d a p e s t . G o n d o la t , 1974.4. S z a b ó G é z a : A s z a b a d k ő m ű v e s P o p i n i A lb e r t . S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1985/4.5. R é v a y V a l é r i a : F i n n k a p c s o l a t a i n k a s z á z a d f o r d u l ó n . S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1987/3.6 G a l a m b o s S á n d o r : N y i r e g y n á z a és a m i l l e n n i u m . S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1987/3.7. N e g y v e n é v e : A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i tö r t é n e t e . N y í r e g y h á z a 1959. S. A n y í r e g y h á z i Z r ín y i I l o n a G i m n á z i u m é v k ö n y v e , 1967.

N. SZABÓ JÓZSEF:

A Független Kisgazdapártértelmiségi politikája a politikai pluralizmuskiépülésének időszakában

Minden nagy gazdasági, társadalmi és politikai átalakulás idején meghatározó jelentősége van a modernizáció jellegének. Az útkeresésben, a fejlődési alterna­tívák kijelölésében nagy segítséget jelenthet egy olyan korszak megismerése, melyben a nemzet egy válságos, ugyanakkor új lehetőségekkel bíró időszakban dolgozta ki a kibontakozás módozatait. A felszabadulás után a magyar prog­resszió kísérletet tett arra, hogy a kor kihívásait megválaszolja és az ország demokratizálásának és modernizálásának feltételeit megteremtse. Magyarország felemelkedését akaró pártok előtt világos volt, hogy a demokratizálás és a mo­dernizálás csak akkor lehet igazán sikeres, ha a gazdasági, társadalmi és politi­kai átalakulást nem választják el a kulturális fejlődéstől.

181

Minden korszak politikájában fontos, miként ítélik meg az értelmiséget, mert a réteg kultúrateremtő és közvetítő szerepén túlmenően fontos pozíciókat tölt be a hatalmi, a politikai, az igazgatási és a gazdasági szervezetekben. A há­ború utáni Magyarországon, a politikai pluralizmus idején, különösen megnőtt az értelmiségpolitika jelentősége. A politikai demokrácia, a szabad vélemény­nyilvánítás, az eltérő érdekek küzdelme idején különös jelentősége van az ér­telmiségnek. Az értelmiséghez való viszony nemcsak politikailag fontos. Sike*vs újjáépítés és modernizálás még kevésbé képzelhető el az intelligencia cselekvő részvétele nélkül. A progresszív erők előtt világos volt, hogy a demokratizálást és modernizálást az érelmiség nélkül nem hajthatják végre, programjuk azon­ban csak akkor lehetett igazán sikeres, ha az a megváltozott viszonyokhoz igazodva jelöli ki az értelmiség funkcióját és a feladatok meghatározásakor nem vonatkoztat el a réteg helyzetétől, az értelmiségnek a Horthy-rendszerben a po­litikához és a hatalomhoz való viszonyától.

A tanulmány arra keres választ, hogy a Független Kisgazdapárt történel­münk és nemzeti felemelkedésünk egy páratlan lehetőséget magában hordó kor­szakában, a politikai pluralizmus idején, milyen szerepet szánt az értelmiségnek demokratizálásban és modernizálásban.

Az értelm iség szerepe a nem zeti ú jjászü letésben és az ú jjáép ítésbenA nemzeti újjászületés meghirdetésekor a Magyar Nemzeti Függetienségi

Frontba tömörülő erők a társadalom összes antifasiszta erőinek, így az értel­miségnek a részvételére is számítottak.1 A politikai demokrácia kiépítésének kezdetén a progresszív erőknek azonban tisztába kellett lenniük azzal, hogy egy olyan értelmiséget örököltek, amelynek nemcsak a hatalmi-politikai apparátus­hoz kötődő része, hanem egyes szakmai csoportjai eltérő módon, de elkötelezett­jei voltak az előző rendszernek. Ugyanakkor az értelmiségnek is látnia kellett, hogy a rendszerváltozás miatt funkciója módosult. Kezdetben mégsem követ­kezett be az érdekek felismerése és egyeztetése. Egyrészt azért, mert az utat és távlatot veszített értelmiség nem találta a helyét az új Magyarországon. Másod­sorban azért, mert a pártok, köztük a Független Kisgazdapárt egyes képviselői sem kívántak megfelelő szerepet juttatni nekik az újjászületésben. Erről a par­lamentben vita is keletkezett. A polémia arról folyt, hogy a múltbeli szerep al­kalmassá teszi-e az értelmiséget arra, hogy részt vegyen az újjáépítésben, illet­ve, hogy mely csoportjai vonhatók be az új Magyarország megteremtésébe.

1944. december 21-én Erőss János Szabolcs megyei kisgazdapárti politikus felszólalásában az értelmiség és a középosztály fogalmát azonosítva bizonygatta e réteg népellenességét. Azt hangsúlyozta, hogy a néptől idegen középosztály megbukott, ezért az újjáépítésre nem alkalmas. Az idegen és népellenes értelmi­ség helyett Erőss János egy új és újjáalakított középosztály létrehozását kérte a kormánytól. December 22-én szólalt fel az ugyancsak kisgazdapárti Kovács Béla. Erőssel szemben ő már differenciáltan közelítette meg a középosztály kér­dését. Azzal ő is egyetértett, hogy a múlt politikai, társadalmi és gazdasági ve­zetéséért a középosztály felelős, ugyanakkor úgy vélte, hogy van a középosztály­nak olyan része, mely nem akarta kiszolgálni az előző rendszert, hanem a népi gondolatot hirdette. Ennek megfelelően kívánta a középosztály két csoportját megítélni. Az volt a véleménye, hogy a népi gondolatot támogató középosztály­nak baráti kezet kell nyújtani, szeretetet kell velük szemben tanúsítani, sőt ve­zetésüket is el kell vállalni. A középosztály ama részével szemben, amelyet fe­lelősség terhel, a legteljesebb megtorlást kívánta alkalmazni.-’

182

Az FKGP politikájában az értelmiség differenciált kezelése vált meghatá­rozóvá. E politika részeként a Független Kisgazdapárt magáévá tette a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front antifasiszta programját. Részt vállalt a fasiszta maradványok elleni küzdelemben és szót emelt a háborús bűnösök felelősségre vonása mellett. 1 Az értelmiség még tartózkodó, de integrálandó részét viszont felszólítja a cselekvő részvételre. Nagy Vince: ,,Az értelmiség válaszúton’ című cikkében, mely június 8-án jelent meg. azt fogalmazta meg, hogy az értelmiség számára nincs más alternatíva, mint az újjáépítésben való részvétel/1 A Kis Újság július 3-án közölte Jalsovszky Tibor „Demokrácia és értelmiség” című írását, mely az értelmiség és a demokrácia kölcsönös egymásra utaltságát hang­súlyozta. A kisgazda lap szerint is mindent el kell követni, hogy a haladó értel­miséget bekapcsolják a nép felemelkedéséért végzett munkába.

Értelm iség — politika — pluralizm us — választásAz értelmiségnek az újjáépítésbe való bevonása körüli polémiák már előre­

vetítették, hogy a rétegnek a politikai életbe való bekapcsolása mind a pártok, mind az értelmiség részéről bonyolult feladat lesz. Kezdetben az értelmiség többsége az új helyzetben nem tudott tájékozódni, nem tudta, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült erők közül melyik all legközelebb po­litikai érdekeihez. A pártok többségének helyzete sem volt könnyebb, mert po­litikai elképzeléseikbe és demokráciakoncepciójukba nehezen volt beilleszthető az értelmiség múltbeli szerepe és többségének politikai felfogása.

A Független Kisgazdapárt politikája a decemberi nemzetgyűlési szereplés után sem volt eléggé világos ahhoz, hogy széles értelmiségi rétegek támogassák. A kisgazdaparti vezetés ugyanakkor kezdettől elégedetlen volt a hatalomban elfoglalt helyével, ezért a parasztság mellett a polgári érdekek védelmét is vál­lalta.5 Már a politikai reorganizáció kezdetén, 1945 januárjában az FKGP közli a „Szabadságban”, hogy számit a demokratikus érzelmű polgárságra.5 A február végén, március elején megjelenő Vatay László—Kiss Sándor-féle programterve­zet egyértelműn megfogalmazza, hogy a párt tömöríteni akarja mindazokat, akik a magántulajdon alapján állnak.' A program azonban ekkor az értelmiség­gel, mint politikai tényezővel még nem számolt. A Nagy Ferenc által készített programtervezet az egyes szakmai csoportok mellett az értelmiséggel, mint ré­teggel külön alfejezetben foglalkozott, de ez a tervezet sem vállalta fel a régi értelmiség egészét. A program az értelmiségnek perspektívát ígért, de kritikát is gyakorolt azok felett, akik a múltban nem szolgálták a nép felemelke­dését.5

1945 tavaszától az értelmiség szervezése is megkezdődött. Márciusban és áprilisban megalakultak a Független Kisgazdapárt kerületi szervei és velük egy időben létrejöttek a különböző értelmiségi szakmai csoportok.9 Az FKGP első budapesti nagygyűlésén, 1945. április 9-én Tildy Zoltán részletesen foglalkozott az értelmiséggel. A párt vezetője beszédében igyekezett megnyugtatni a tartóz­kodó és passzív értelmiséget jövőjét illetően. Tildy nem tagadta, hogy az ú] világ különbözni fog a régitől, és az értelmiség csak akkor számíthat igazi megbecsü­lésre, ha a munkásokat és parasztokat embernek fogja tekinteni.10

A fokozatosan aktivizálódó koalíciós pártok jellegének kirajzolódása után az értelmiség egyes csoportjai politikai beállítottságuknak megfelelően tájéko­zódtak és az érdekeinek leginkább megfelelő pártokhoz közeledtek. 1945 nyará­tól a pártok magatartása is megváltozott. Nem volt ugyanis közömbös számuk­ra, hogy a véleménynyilvánításban fontos szerepet játszó értelmiség miként

183

foglal állást a politikai harcban. A réteg politikai jelentőségének felismerése után az értelmiséget nemcsak szakmai funkciója alapján ítélték meg, hanem politikai súlyával is számoltak. Az új helyzetnek megfelelő politikai szerepek kijelölése után megkezdődött az értelmiségi érdekek felvállalása. A politikai pártok és az értelmiség „találkozása"’ attól függött, hogy sikerül-e feloldani a múltbeli funkció és a demokráciában betöltendő szerep közti ellentmondást, il­letve sikerül-e az értelmiségi érdeket a réteg számára minél elfogadhatóbban képviselni és a réteget a demokráciába integrálni.

A különböző irányzatokhoz tartozó csoportok közül elsőként a francia— angol orientációhoz tartozók léptek be az FKGP-be. Mivel a koalícióban legin­kább a kisgazdapárt képviselte a polgári jelleget, ezért fokozatosan a vallásos neveltetésű értelmiségiek is soraikba léptek. Az értelmiség szakmai csoportjai közül pedig a magánmérnökök. A Független Kisgazdapártban lévő szellemi dol­gozók aránya azonban elmaradt az SZDP-be belépők arányától.11 Az értelmiség többsége — az adott viszonyok között — a polgári demokrácia híve volt, nagy része azonban „politikamentesen” akarta kivárni, mi lesz az országgal, hogyan alakul a nemzetközi helyzet. Az egyes pártokba lépő értelmiségiek számából nem lehet egyértelműen következtetni ezeknek a pártoknak az értelmiségre tett hatásáról, mivel az intelligencia nagy része pártszervezeteken kívül maradi és politizált.

Az FKGP a bázisteremtés és a politikai harcban szükséges pozíciók meg­erősítése végett feloldja azt a feszültséget, amely az értelmiség múltbeli szerepe miatt kezdetben a párt értelmiségi politikájában jelen volt. A politikai harc ki­éleződése után a Független Kisgazdapárt nagyarányú offenzívába kezdett. A párt általános ideológiai-politikai taktikáját az értelmiségért folyó harcban is érvé­nyesítette. Nem annyira a szellemi dolgozók speciális kérdéseivel, mint inkáub olyan általános kérdésekkel foglalkozott, mint a demokrácia és diktatúra, a pol­gári életforma kérdései.1'

Az FKGP az értelmiség minél szélesebb rétegeinek megnyerésére előadáso­kat, nagygyűléseket szervezett, amelyen az intelligenciának a demokráciában betöltendő szerepével foglalkozott. A sajtóban is elszaporodtak az értelmiségről szóló, az értelmiséget megvédő írások A kisgazdapárti álláspont lényege, hogy az értelmiség nélkül nincs demokrácia és az értelmiségi érdekek igazi képvise­lője az FKGP.

Az értelmiség és a kisgazdapárt szükségszerű érdekazonosságáról igyekezett meggyőzni hallgatóságát július 1-jén az I. kerületi nagygyűlésen Varga Béla. A politikus azt bizonygatta, hogy az FKGP a polgári gondolat legfrappánsabb kifejezője. Kijelentését alátámasztva követelte, hogy a szellemi munka legalább „olyan értékű” legyen, mint a fizikai. A pártszékházban tartott értelmiségi ta­lálkozón több kisgazdapárti politikus is kifejtette a véleményét. Dessewffy Gyula kijelentette, hogy a nemzeti alapon álló értelmiségre nagy szerep vár. A párt eddigi értelmiségi politikája helyett új, kezdeményező politikát hirdetett meg. Az új politika lényege, hogy nem szabad a háttérből közönnyel figyelni az ese­ményeket, hanem azok alakításában aktívan részt kell venni.

Csornoky Viktor más kisgazdapárti politikusokhoz hasonlóan az értelmiség­nek az új Magyarországon betöltendő fontos szerepét hangsúlyozta. Vatav László és Gyulai László a többi szónoktól eltérően kritikai hangot ütött meg az értelmiséggel szemben. Gyulai elégedetlen volt a rétegnek az újjáépítésben ját­szott eddigi szerepével, ezért az újjáépítésben Vatay a múlttal való szakítást fo­galmazta meg. A pap-politikus szolgálatot várt az értelmiségtől és abban bízott,

184

hogy olyan magyar kultúrát teremt, melyben a kereszténység és a magyarság nem lesz szólam.1;

Az FKGP-sajtóból ezután mar hiányoznak az értelmiséget kritizáló írások. Helyettük az értelmiségnek a demokráciával szemben támasztott követelményei kaptak nyilvánosságot. A Kis Üjság július 10-i száma például már nem az értel­miségtől várja a közeledést a demokráciához, hanem a demokráciától és más társadalmi rétegektől várja el, hogy eljussanak az önismeretnek arra a fokára, amelyre az értelmiség is eljutott. A Kis Üjság szerint az értelmiség híve a de­mokráciának és akik azt hiszik, hogy az értelmiség bizalmatlan a demokráciával szemben, azok tévednek.1'1

Az FKGP vezetői a választásokat úgy állították be, hogy nem konkrét poli­tikai lépésekről van szó, hanem általános vagy elvi kérdésekről, mindenekelőtt az ország politikai továbbfejlődésének irányáról, a magyar nép jövendő sorsá­ról kell majd dönteni. A Független Kisgazdapárt kitűnően kihasználta az MKP- nak azt a taktikai hibáját, hogy túlhangsúlyozta az átalakulásban betöltött sze­repét, s így a magyar demokrácia minden belső nehézségért a felelősséget a kommunistákra hárította. Az FKGP nem dolgozott ki külön választási progra­mot, hanem alapos és körültekintő választási propagandahadjáratban igyekezett az egyes csoportokhoz közvetlenül is hozzáférkőzni. Külön röpiratokat adtak ki például a pedagógusoknak és az egyetemi hallgatóknak.15

A Független Kisgazdapárt választási propagandájának középpontjában a polgári demokrácia és a polgári életforma örök eszméi álltak. A kisgazdák ré­széről az értelmiség kezelése azért volt a pártok között a legeredményesebb, mert a párt azonosulni tudott az értelmiségi gondolkodásmóddal és az értelmi­ségi életformáról reális ismeretei voltak.

A kisgazdák a demokrácia és a magántulajdon védelme mellett választási programjukba minden olyan követelést felvettek, amely hatott a polgárságra és az értelmiségre. Kiemelt szerepet kapott ideológiájukban a párt osztályok felet­tiségének a hangsúlyozása. Az FKGP a nemzeti egység megerősítése érdekében a vallásgyakorlat és a vallásszabadság védelmét is bevonta választási propagan­dájába, amivel a vallásos érzületű értelmiségre nagy hatást gyakorolt.16

A pártoknak a magyar nemzeti-nemzetiségi kérdésben való állásfoglalása nagy hatással volt az értelmiségre. Az értelmiség különösen érzékenyen reagált arra, hogy a felszított csehszlovák nacionalizmus 1945 elején követelte a magyar­ságnak az eltávolítását Szlovákia területéről, az április—május folyamán a ma­gyarságnak a legalapvetőbb jogaitól való megfosztásával folytatódott.17 A poli­tikai pártok közül az FKGP vállalta fel a leginkább a nemzeti-nemzetiségi prob­lémát, ezért is kedvező helyzetbe került a nemzet sorsa iránt legfogékonyabb értelmiségnél.

A pártok többsége az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselői között is növelte az értelmiségi képviselők számát. 1945 szeptemberében a 498 képviselőből 159 volt értelmiségi. Az FKGP értelmiségi bázisának növelését azzal is reprezentál­ta, hogy az értelmiségi képviselők számát a kezdeti 14-ről 46-ra, tehát több mint háromszorosára növelte.18

A választási adatok alapján közvetlenül nem elemezhető az egyes társadal­mi rétegek, így az értelmiség állásfoglalása sem. A szavazásnál számos gazda­sági-társadalmi és szociálpszichológiai tényezőnek szerepe lehetett, de a politikai szempont volt a meghatározó. Az értelmiség többsége politikai modelljének perspektivikus megvalósítóját, a polgári demokráciát a legtisztább formában kifejező FKGP-ben látta, ezért a kisgazdákra szavazott.

185

1. A M a g y a r K o m m u n i s t a P á r t é s a S z o c i á l d e m o k r a t a P á r t h a tá r o z a ta i . 1944— 1948. K o s s u t h K. 1967. 26.

2. I d e ig le n e s N e m z e tg y ű l é s N a p l ó ja . H i te le s k ia d á s . A l h e n a e u m I r o d a l m i é s N y o m d a i R é s z - v é n v t á r s u l a t K ö n y v k i a d ó j a B u d a p e s t , 1946. 11— 12, 13, 15, 19, 20, 25, 26, 28, 30.

3. H u s z á r T i b o r : N e m z e t i é t — n e m z e t t u d a t — é r t e lm i s é g . M a g v e tő K . 1984. 315. V ida I s t v á n : A F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t p o l i t i k á ja 1944—1947. A k a d é m i a i K ia d ó . B u d a p e s t , 1976. 35.

4. K i s Ú js á g , 1945. j ú n i u s 8.5. V id a I s t v á n : a F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t p o l i t i k á ja 1944—1947. . . . 36.ff. S z a b a d s á g , 1945. j a n u á r 26.7 B a l o g h S á n d o r —Iz s á k L a j o s : P á r t o k é s p á r t p r o g r a m o k M a g y a r o r s z á g o n (1944—1948). T a n ­

k ö n y v k i a d ó . 1977. 169.8 Un. 1829. V id a IS L v á n : A F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t h e l y z e t e 1945 n y a r á n . S z á z a d o k . 105. é v i . 934.

10. K i s Ú js á g . 1945. á p r i l i s 10.11. J a k a b M i k l ó s : T á r s a d a l m i v á l to z á s é s a m a g y a r é r t e l m i s é g 1944— 1948. K o s s u t h K ö n y v k i a d ó ,

1979. 64. 66.12. Uo. 80.13. K i s Ú js á g . 1945. J ú l iu s 3.14. K i s Ú j s á g . 1945. jú l i u s 10.15. V id a I s t v á n : A F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t p o l i t i k á ja 1944— 1947. 89. 91. 92.16. R á t h m a n n é T u r y M á r i a : A k i s g a z d a p á r t d e m o k r á c i a k o n e e p c i ó j a 1945—1947 OM, M a r x i z m u s —

L e n l n i z m u s O k ta tá s i F ő o s z t á l y , 1977. T u d o m á n y o s s z o c ia l iz m u s f ü z e t e k 44 sz. 44—46. 58—59.17. B a l o g h S á n d o r : Az 1946. f e b r . 27-i m a g y a r —c s e h s z l o v á k l a k o s s á g c s e r e - e g y e z m é n y . T ö r t é n e l ­

m i S z e m l e 1979. 1. sz . 64.18. Id e i g l e n e s N e m z e tg y ű l é s N a p l ó ja . 20—23.

J E G Y Z E T E K

F Ü R JZ O L T Á N :

Egy püspökválasztás történetéhez

1944 őszétől a korábbinál is súlyosabb magrázkódtatások vették kezdetüket Magyarország lakosságának életében. A hitleri fasizmus oldalán elkötelezett politika megbukott, a néhány éve még országgyarapitás eufórikus mámorában élő ország hadszíntérré vált. A harci eseményekkel párhuzamosan a Tiszántúlt jelentős számban hagyták el a közhivatalnokok. A menekülés néhány települé­sen a 80%-ot is elérte. Ez a társadalmi méreteket öltő menekülés elérte a refor­mátus egyházat is. A püspöki utasítások ellenére lelkészek, lelkész jellegű egyé­nek, tanárok, tanítók hagyták ott szolgálati helyüket.

1944—1945 fordulóján egy új politikai rendszer körvonalai kezdtek kiala­kulni. A magyar társadalom a háborúvesztés következményeivel és a politikai rendszerváltozással együtt járó gazdasági, társadalmi átalakulás nehézségeivel küszködött. A változások eredményeképpen alapvetően átalakult a politikai élet színképe. Az eddig ellenzékben levő, csak megtűrt, illetve föld alá szorított po­litikai pártok, szervezetek, újonnan alakult népi, nemzeti bizottságok vették kezükbe az irányítást. Az egyházak is új körülmények közé kerültek, más, de alapvetően nem ellenséges politikai megítélés alá estek. Nehéz volt számukra az eligazodás, az új feltételekhez való alkalmazkodás. Helyzetüket azonban könnyítette, hogy a Szovjetunió és helyi képviselői nem léptek fel az egyházak ellen. Sőt első megnyilatkozásaikban, felhívásaikban, kifüggesztett plakátjaikon a normális egyházi munka végzésére szólították fel a lelkészeket. Az ideiglenes államhatalmi, államigazgatási szervek számítottak az egyhazak tevékenységére, aktív közéleti szerepvállalásaikra. Az állam és a demokratikus pártok az egy-

186

házi érdekeket tudomásul vették, de az is természetes volt, hogy számtalan olyan feladatot kellett megoldaniuk, amelyek egyházi sérelmekkel jártak. Azonban a szovjet parancsnokokhoz, a kormányhoz képest másként viszonyultak a Tiszán­túl több településén a népi szervek, nemzeti bizottságok, egyik-másik baloldali párt vezetése és tagsága az egyházakhoz. Általánosnak ugyan nem mondható, de nem is egyediek azok az esetek, amikor a lelkészt, a presbitériumokat érték támadások. Több esetben a lelkész eltávolítását, a presbitérium leváltását köve­teltek. Elsősorban a lelkész menekülése, illetve korábbi tevékenysége miatt volt kibékíthetetlen ellentét az egyházközség és lelkésze kozott. A presbitériumokat pedig a demokrácia szellemének megfelelően szándékoztak átalakítani, hogy a gyülekezet életében radikális változásokat tudjanak végrehajtani.

A támadásoktól nem függetlenül, de alapvetően nem ezért, hanem az új politikai, társadalmi körülményeknek való megfelelés miatt egy sor reform­javaslat megfogalmazásának lehetünk tanúi a Tiszántúli Református Egyház­kerületben. Olyan javaslatok ezek, amelyeket már korábban is megfogalmazott a református progresszió és személy szerint Révész Imre. Tehát — nagyon hang­súlyozni szeretnénk — nem alkalom és kényszer szülte pu! fordulásról van szó a reformjavaslatok megtételében. A Tiszántúl egyházközségei és Révész püspök lett az élharcosa az egyház egészét átfogó reformnak. A változások első és leg­fontosabb kritériumának tekintették az általános tisztujitás megtartását. Sze­rintük ennek a tisztújításnak magába kell foglalnia a püspökök, egyházkerületi főgondnokok újraválasztását is. Ilyen értelmű javaslattal keresték meg az or­szágos egyházvezetést. Azonban a Zsinati Tanács tagjai nem tudtak megegyezni abban, hogy jogkörük kiterjed-e egy általános tisztújítás elrendelésére, vagy azt csak a Zsinatnak van joga kiírni.

Amíg az egyház berkein belül folytak a tárgyalások az általános tisztújítás­ról, addig az Ideiglenes Nemzeti Kormány elrendelte a kozhivatalnokok igazolá­sát. A kormány és az egyházak közti megállapodás értelmében minden egyház saját maga kebelén belül folytathatta le az igazolási eljárásokat. A 15,1945. sz. rendelet szellemeben megfogalmazott egyházi utasítások szerint az egyház lelké­szeit az illetékes presbitérium két tagja igazolhatja. Ez az eljárás volt hivatva megszabadítani a lelkészeket, egyházi vezetőket azoktól a tehertételektől, ame­lyeket a háború előtti és részben alatti közszereplés jelentett számukra.

A tiszántúli egyházkerület vezetése az igazolások mellett azzal is szerette volna megteremteni a vezetők legitimitását, hogy általános tisztújítást rendel el. Ezért jogkörükkel élve július 10-én az egyházkerület tanácsa arról döntött, hogy augusztus végére összehívja a kerületi értekezletet és a közgyűlést. Döntésükről körlevélben tájékoztatták az egyháztagságot. Ebben felhívták a figyelmet arra, hogy a tanácskozás egyik központi kérdése „a törvényszerű általános tisztujitás elrendelése" lesz.1 Ekkor már nyílt titok volt, hogy az egyházkerület püspökének is szándékában áll a távozás. Augusztus 28-án előbb az úgynevezett nagy érte­kezlet ülésezett, majd 29-én az értekezlet döntésének szellemében a kerületi köz­gyűlés tartotta meg soros tanácskozását. Révész Imre mindkét fórumon határo­zottan kiállt azon álláspontja mellett, hogy lemond püspöki állásáról és az egy­házkerületnek ajánlja fel azt.2

A döntés, a szokatlan lépés megtételének megértéséhez tudnunk kell, hogy nem politikai motívumok játszottak szerepet Révész Imre távozási szándéká­ban. Nem attól félt, hogy személye politikai tehertétel egyháza számára. Révész püspök óriási érdemeket szerzett mind 1944 előtti tevékenységével, mind az 1944—45 fordulóján vállalt politikai szerepével. Személye, demokrácia melletti

187

elkötelezettsége, toleranciája garancia volt. az Ideiglenes Nemzetgyűlés, Nemzeti Kormány és a demokratikus pártok tagjai számára. A lemondás okai máshol keresendők. Nevezetesen: a püspök egyházmodell, egyházalkolmányi koncepció­jában. Nem értett egyet a püspökök állásának tisztújításból való kivonásával, a mindenkori püspök életfogytiglan történő választásával. A zsinatpresbiteri elv volt számára a zsinórmérték, erre vonatkozó koncepcióját 1935-ben, az O r­szágos Református Lelkészegyesület sárospataki konferenciáján fejtette ki 1938 júliusában püspökké történő egyhangú jelölését is csak úgy volt hajlandó el­vállalni, ha az egyházkerület tanácsa zsinatpresbiteri álláspontját akceptálja, es a mindenkor esedékes tisztújításba bevonják állását. Szóban és írásban nyilat­kozatot tett — amit az egyházkerület espereseivel, gondnokaival, tanácsbíráival aláíratott — , hogy az általános tisztújításkor a püspöki tisztet is választásra bo­csátják. Révész Imrének 1941-ben is — püspökké választása utáni első tisztúji- táskor — szándékában állt a lemondás, de az egyházkerületi közgyűlés „az egyre nehezülő időkre hivatkozással” lelkiismeretere „parancsolta a püspöki székben megmaradást”. ’ Távozási szándékát ekkor az is komolyan erősítette, hogy az egyházvezetés határozata és tiltakozása ellenére, éppen a tiszántúli egyházke­rület főgondnoka, báró Vay László szavazta meg a felsőházban az úgynevezett harmadik zsidótörvényt. Azt a törvényt, amely ellen Révész Imre fogalmazta meg — első felsőházi ténykedéseként — a protestáns egyházak tiltakozását.

1945-ben visszavonulási szándéka melletti kiállását elvi álláspontja, a zsinat­presbiteri elv komolyan vétele, és 1944—1945 fordulóján betöltött tisztségei ma­gyarázzák. 1944 őszétől különböző funkciókat látott el, politikai közszereplést vállalt. Ezek ugyan nem voltak ellentétesek püspökségével, de abból szorosan nem is következtek. 1944. november 13-án felkérték a tankerület főigazgatói és a tanfelügyelői hivatal igazgatói teendőinek ellátására Ezt a tisztséget 1945 elejéig töltötte be, s múlhatatlan érdemeket szerzett az oktatás beindításában, demokratikus szellemének kialakításában/1 Ezzel párhuzamosan aktív politikai tevékenységet fejtett ki, részt vett a demokrácia intézményeinek kiépítésében Tagja lett a nemzetgyűlésnek, a debreceni nemzeti bizottságnak, a törvényható­ságnak stb.

A püspök úgy vélekedett, hogy ezekért a tisztségekért nyugodt időben is bírálható volna, mennyivel inkább az lehet 1945-ben, az országnak egy vesztes háborúval a háta mögött, a korábban ősellenségnek kikiáltott Szovjetunió ma­gyarországi jelenléte mellett. Révész Imre szerette volna elérni, hogy a neve ,,a tisztújítás során már ne is kerüljön szóba”.0 Számára a püspöki tiszt SZOL­GALAT (így nagy betűvel) volt, amit őseitől örökölt — nagyapja és apja is püspök volt. Azonban a püspöki tiszttel mindenkor együtt járó politikai köz­szereplések miatt, a filosz hajlamú ember számára igen terhes szolgálatot jelen­tett. A politikai szereplések miatt kérte a presbitériumoktól tevékenysége minő­sítését, bírálatát, „hogy ez a nagyon szükséges és nagyon egészséges aktust” megkönnyítse — ha nem engedik is visszavonulását, akkor is —, lemondott állásáról és a kerület rendelkezésére bocsátotta.

Az egyházkerület vezető testületéi most is le akarták beszélni Révész Imrét döntéséről. A kialakult politikai állapotokra, az egyház nehéz helyzetére hivat­koztak, hogy a püspököt jobb belátásra bírják. Ö azonban hajlithatat'annak bi­zonyult. Erkölcsi kötelességének tekintette lemondását, mert ha 1938-as nyilat­kozatában foglalt álláspontja alól mindenki feloldaná is, „magam magamat soha fel nem oldhatom — érvelt Révész Imre —, mert Lutherrel szólva, nehéz és ve­szedelmes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni”/'

188

A püspöki döntés — annak ellenére, hogy korábban már nyílt titok volt — általános megdöbbenést keltett az egyházkerületben. A presbitériumok, az egy* ház tagsága értetlenül állt a döntés előtt. Olyannyira nagy volt a tanácstalan­ság, hogy a Debreceni Protestáns Lapnak tájékoztatót kellett kiadni: Miért kell a püspöki székre szavazni? címen. Ebben közzétették az egyházkerület vezető testületéinek határozatát. Nyilvánosságra hozták, hogy az augusztus 2B-ai és 29-ei tanácskozás eredményeként elfogadják a püspök álláspontját. De ugyan­akkor egyhangú határozattal kimondták azt is, hogy „Révész Imre személyéhez feltétlenül'’ ragaszkodnak, „az ő megválasztását a presbitériumoknak” javasol­ják. A püspök szándékait elfogadva, de álláspontjukat (Révész Imre melletti el­kötelezettségüket) fenntartva, az egyházkerület közgyűlése elrendelte a szava­zást a püspöki székre.7

A következő héten szétküldték a szavazást elrendelő körleveleket. S akkor, amikor a szavazást is elkezdték a presbitériumok — több mint három héttel az egyházkerületi közgyűlés után — szeptember 23-án, egy egyházközségben szervezett akció indult új püspökjelölt állítására.R

A nyíregyházi református egyházközség vezetése — dr. Mikecz Miklós fő­gondok, Pecsenye Béla gondnok és 25 presbiter aláírásával 1945. szeptember 23-án — körlevélben'1 fordult a tiszántúli egyházkerület valamennyi lelkipász­torához és presbitériumához. Az egyházkerület javaslatával szemben a kerület teljes tisztikarára javaslatot terjesztettek elő. Püspöknek Békefi Benőt, a nyír­egyházi egyházközség lelkészét jelölték. A teljes tisztikar megújítására az egyház­kerület több mint 60 kiemelkedő személyiségének nevét terjesztették elő. Ebből nyíregyházi illetőségű 5 jelölt volt, akik közül hárman egyben a presbitérium tagjai is voltak.

A presbiterek kifejtették a körlevél bevezető részében, hogy miért szánták rá magukat erre a lépésre, miért vállalták az egyházkerület hivatalos jelöltjei­vel szembeni jelöltállítást. „Nemzeti megítéltetésünk nehéz ideién — fogalma­zott a presbitérium — belső vizsgálatot tartva úgy látjuk, hogy a magyar refor­mátus egyházat is sok mulasztás terheli. Ugyanakkor az a meggyőződésünk, hogy a magyarság annyiban talál rá a magyar sorskérdések becsületes megol­dására, amennyiben élő. eleven kovász tud lenni benne az egyház. Ezért várjuk és szolgáljuk az egyház megújhodását a reánk bízott lelkek idvessége, de ugyan­akkor a magyarság jövendője szempontjából is.

Az az alkalom — folytatódik a körlevél —, hogy a magyar református egy­ház legnagyobb egyházkerületének, a tiszántúli egyházkerületnek tisztujítása éppen a mostani nehéz időkben következett be és dr. Révész Imre püspök az egyházkerületi közgyűlésnek beadta lemondását, mely elfogadta azt, kötelez ben­nünket arra — kizárólag csak az egyház megújulását és a magyarság jövőjét s ezeken keresztül Isten dicsőségét tartva szem előli —, hogy beleszóljunk az ál­talános egyházkerületi tisztújitásba.” A presbitérium tehát elsősorban erkölcsi kötelességét érezve, az egyház nehéz helyzetét látva, lelkészét javasolta az egy­házkerület püspökének. Azt a lelkipásztort, akinek múlhatatlan érdeméről meg voltak győződve, szervezőkészségét nap mint nap tapasztalták.

Békefi Benő nem volt méltatlan a püspöki jelöltetésre. A presbitérium fel­sorolta mindazokat az érdemeket, amelyek melleLte szóltak. Elsőként említettek Bereczky Albert államtitkár Békefit támogató álláspontját. A legfőbb érv volt a presbitérium számára, hogy a tőlük „területileg is távol allo, magas és felelős közéleti méltóságban élő személyek is őt láLják a legalkalmasabbnak, és az or­szág legtávolabbi részéről is ajánlják és sürgetik az ő jelölését ’. A presbitérium

189

szerint Békefi mellett szól az is, hogy ő az egyik „ma élő legnagyobb m agyar tcnlőgus"

V itath atóan tény, amit a körlevél hangsúlyoz is, hogy Békefi óriási érde­meket szerzett az evangelizációs mozgalomban, majd 1944- 1945 fordulóián az élet újraindításában Nyíregyházán. „Az ország összeomlása és felszabadítása közötti igen zavaros napokban — külső anyagi támogatás nélkül, egyik napról a másikra — meg tudta szervezni és vissza tudta állítani az egyházi élet minden funkcióját, sőt ezekben a viharos időkben nemcsak az egyház, hanem az egész város szociális feladatát és munkáit kézbe vette, kifejlesztette és mindmáig igazgatja.”

A presbitérium javaslata indoklására megemlítette, hogy diakonissza test­vérházat alapított Nyíregyházán. Ezt is és a Kálvineum minden tagozatát át­mentette a háború viharos időszakában. A Kálvineumot újraszervezte, igazgat­ta, tanított és az internátust feleségével együtt vezette. A lelkészek és tanítók árváit saját lakásába fogadta. „De nemcsak a Kálvineum nyíregyházi intézmé­nyeit, hanem a város összes iskoláit úgy szervezte újjá, hogy november 2U-án minden iskolatípusban megkezdődött a tanítás és a normális munka. Mindezek mellett Békefi nagy érdemének tartja a presbitérium, hogy megszervezte az ország első nyári egyetemét.111

A presbtérium körlevele Békefi Benő tevékenységének csak egy részét érin­ti. Ezért más forrásokból kiegészítjük azt. 1932-ben Józan László alapította meg barátaival a Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társaságát. Később — Józan László kiválása után — a társaság vezetését Békefi Benő vette á t ." Ennek az evangelizációs mozgalomnak a keretében szervezte meg a nyíregyházi diakonissza intézetet, amelynek 1939-től lelkésze. így az 1944 októberi harci ese­mények Nyíregyházán érték.

Békefi Benő 1944 és 1947 közti tevékenységéről a Magyar Református Éb­redés 1947. április 19-ei számában, Hát így igaz. Nyílt válasz néhány kérdésre, melyeket egy barátom nemcsak a maga nevében adott elém c. cikkében ad számot. Ebben a cikkben vádként vele szemben elhangzott kérdésekre válaszol, és feltárja, hogyan cselekedett 1944 őszén, és hogyan lett Nyíregyháza egyház­községének lelkipásztora.

1944 októberében — írja 3ékefi — itt maradt lelkész nélkül az egyházköz­ség. Akit megválasztottak lelkészi elnöknek, az a hadi események miatt nem érkezett meg, mások pedig elmenekültek. Presbiter is összesen három maradt a helyén. Az élet nem állt meg, temetni, prédikálni kellett, a szolgálatot Magyar Bálinttal együtt végezte. Tevékenységük jogszerű biztosítása érdekében novem­ber 19-én ősgyűlést hívtak össze, ahol kimondták az egyházközség ujjaalakulá- sát. Hozzákezdtek a megrongálódott templom kijavításához. Decemberben az egyházmegye esperese helyettesítéssel bízta meg, majd 1945-ben a püspök és az esperes unszolására elfogadta az egyházközség egyhangú meghívását a lelkészi állásra. Azzal a feltétellel fogadta el a meghívást, hogy evangelizációs tevékeny­ségét. amely az egész országra kiterjedt, továbbra is folytathatja.

Békefi aktívan bekapcsolódott a város politikai életébe. A Szabolcs megyei Nemzeti Bizottság elnöke, a város szociálpolitikai ügyosztályának vezetője lett, majd a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság megalakulása után a nyíregy­házi szervezet elnökének választották.

A jelölés jogszerűsége, a jelölt alkalmassága ellenére az egyházkerület lel­készeiben, presbitériumaiban ellenérzést váltott ki Békefi jelölése. Általános volt a zavar az egyházközségekben, pletyka szintű értesülések sokasága kelt

190

szárnyra. Az egyház kebelen belül indított akciót támadásnak minősítették, s különösen azért tartották ezt veszélyesnek, mert az egyház és intézményei amúgy is ki voltak téve a népi radikalizmus támadásainak. S nem hallgathat­juk el azt sem, hogy Révész Imrére nézve sértőnek tartották a nyíregyházi pres­biterek akcióját. S tegyük hozzá, nem volt kellőképpen időzítve és megszervez­ve sem a jelölés. A javaslat pillanat szülte fellángolás volt, ezért nem értesítet­ték azokat az egyháztagokat sem a jelölésről, akiket a kerület tisztikarába akar­tak megválasztani. Így pl. Gönczv Béla levélben tájékoztatja a püspököt, hogy mit sem tudott arról, hogy nevét a külön listán szerepeltetik.i: A körültekintő szervezés hiányát mutatja, hogy a körlevél akkor jelent meg. amikor az egyház­kerületben javában tartottak a szavazás előkészületei, néhol már a szavazás is megtörtént.

A zavart, a presbitériumok ellenérzését fokozta, hogy politikai pártok is bekapcsolódtak a választásokba, Békefi mellett exponálták magukat. 1945-ben az egyházak, így a református egyház is éberen őrködött évszázadok során ki­vívott jogain, belső autonómiáján.

Azzal, hogy politikai pártok is bekapcsolódtak a püspökválasztásba, a vá­lasztás és a leendő püspök személye politikai kérdés lett. A két munkáspárt nyíregyházi szervezete ebben a kérdésben is szerette volna vindikálni magá­nak a döntő szót. Általános akciót kezdeményeztek Révész Imre lejáratására, Békefi püspökké történő választása érdekében. Azonban a Tiszántúl egyház­kerülethez tartozó megyéiben semmi hatást nem tudtak elérni. S a pártok köz­ponti szervei sem támogatták az ilyen akciókat, sőt azok igyekeztek a konflik­tusokat elkerülni az egyházakkal, ezért ha valahol az egyházak sérelmére te ­vékenykedett valamelyik helyi pártszerv, akkor a központból határozott utasí­tás érkezett: nem avatkozhatn ak he a fe lekezet életébe.

Az egyházkerület gyülekezeteit lelkészeit különösen Bereczky Albert pro­testáns államtitkár, a Független Kisgazdapárt tagjának állásfoglalása érte vá­ratlanul. Aki szeptember 23-ai keltezésű levélben fordult a nyíregyházi presbi­térium fögondnokához. Az államtitkár véleményének döntő szerepe volt abban, hogy a presbitérium egyáltalán élt a javaslatával. Ezt több tény bizonyítja. Láttuk az előzőekben, az első helyen hivatkoztak a levélre, s a körlevelet is 23-ai keltezéssel bocsátják ki.

Az egyházkerületben általános ellenérzést váltott ki Bereczky Albert fel­lépése. Visszatetszőnek tartották, hogy az evangelizációs mozgalomban Bekefi- vel munkatársi kapcsolatban álló államtitkár a hatalom sáncai mögül beleszól a választásba. Levelének körlevélben való közzététele hiteltelen alapnak szá­mított. Bereczky Albert argumentálása Békefi mellett implicite Révész püspök szerepének jelentőségét csökkentette „Évek óta szorongva látom azt a bénult­ságot — írja Bereczky államtitkár —, amellyel állandóan az idők után kullo­gunk, pedig valamikor az idők élén jártunk. Megbecsülök minden régi értéket, de nyilvánvaló előttem, hogy a nagy Ítélet után és részben alatt a magyarság és benne a páratlan szolgálatra hivatott reform átus egyháznak olyan új veze­tőkre van szüksége, a k ikn ek eddigi m unkáját, p ró féciá já t, látását igazolta >z idő és a történelem Ura.”

Bereczky államtitkárnak nagy általánosságban, az egyház egész szervezeté­re vonatkoztatva igaza volt, de megállapításai semmiképpen sem állták meg. ha Révész Imrére vonatkoztatták. O volt az élharcosa az egyházban a zsinat - presbiteri elv megvalósításának, olyannyira, hogy állását is szavazásra tette.

191

Harcolt a nincstelenek földhöz juttatásáért, küzdött a faji megkülönböztetés ellen, támogatta a teológus ifjúság telepítési akcióját stb.

Bereczky Albert akkor, amikor úgy fogalmazott, hogy „jogotok és kö te les­ség etek — mármint a presbitériumé — a tiszántúli gyü lekezet püspökválasztó gyü lekezeteit tá jékoztatn i arról a rendkívü li értékrő l, am it B ék e fi B en őben az egész m agyar reform átus egyház kapott", akkor Békefi evangelizációs tevékeny­ségére utalt. Itt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy amikor a mozgalom általános válságba és a támadások középpontjába került, éppen a tiszántúli püspök. Révész Imre volt az, aki a mozgalom mellé állt. A püspöknek ezt a tevékenységét éppen Békefi Benő méltatta a Nyírségi Vir­rasztóban."

Bereczky Albert állásfoglalása mellett a politikai pártok akciója sértette .z egyház autonómiáját, az egyháztagság önérzetét. A szociáldemokraták nyíregy­házi szervezete szeptember 29-én nyilatkozatban támogatta Békefi püspökké választását. Bírálták Révész Imrét két világháború közti tevékenységéért. Sze­rintük azért vállalta újraválasztására is a jelölletésl, mert ezt a reakció érdeke diktálta.1'1 Október 7-én a Magyar Kommunista Párt Szabolcs vármegyei szer­vezete Reformátusok — magyarok! c. röplapon fordult a lakossághoz, és Békefi püspökké történő választása mellett tették le voksukat."

Mindkét párt igen durva vádakkal illette Révész Imrét. A vádak fő pontjai. 1919 után üldözte a demokratikus gondolkodású lelkészeket, a kommunista lel­készperekben elmarasztaló ítéleteket hozott, fellépett azok ellen, akik a magyar nép nyomorát látva a változásokért emelték fel szavukat. Súlyosbító körül­ményként kezelték, hogy kiszolgált minden kormányt, és ma sem — 1945 - ­a megbékélést akarja.

A Nyíregyházán megjelenő Szabolcsi Hétfő október 8-án megszólaltatta Békefi Benőt. Tisztességének tudható be, hogy az elhangzott igazságtalan vádak alól tisztázni szerette volna a püspököt. Azonban ez felemásan sikerült. Békefi kijelentette, hogy Révész Imre a nemzti szocializmust elvetette. De „a népi törekvésekkel és a diákmegmozdulásokkal szemben nem mutatott kellő együtt­érzést és fogékonyságot". S munkatársait sem jól választotta meg. A nyilat­kozó lelkész úgy látta, hogy Révész Imrének legmegfelelőbb hely az egyetem, az oktatói pálya. Szerinte jobb szolgálatot tud tenni az egyháznak történész­ként. „Gondviselésszerű útmutatást látnak abban — mondta Békefi —. hogy Révész Imre lemondásakor, az ő egyetemi tanszéke Soós Béla halálával újra megüresedett.” Az 1919-es ügyekről megjegyezte, hogy akkor Révész Imre egy­házmegyei főjegyző volt, az akkori törvények szelleméoen járt el. de dogmati­kus szigorúsággal. „Nem politikai mérték, hanem általános társadalomszemlé­leti és egyházfegyelmi szempontok vezették eljárásában.”

Az interjú készítője feltette Békefinek azt a kérdést: miért vállalta a jelöl- tetést? Döntésében nagy szerepet játszott az — válaszolta a lelkész —, hogy az új feladatokat csak az új emberek tudják megoldani, másrészt döntő jelentő­séget tulajdonított Bereczky Albert támogatásának, aki atyai jóbarátja>

Az egyházkerületben Békefi Benő jelölése egy kis rövid intermezzónak tűnt. Személye, befolyása megközelítőleg sem volt hasonlítható Révész Imréé­hez. Végül: incidens nélkül zajlott le a választás. A beérkezett szavazatok Ré­vész Imre újraválasztását eredményezték. Aki 786 szavazatot kapott, míg Békefi Benőre csak 26 szavazat esett, ketten kaptak még 4—4 szavazatot.17 Békefire csak az egyházközsége szavazott."

Az egyházkerületben megnyugvást eredményezett Révész Imre újraválasz­

192

tása. Békefi Benő maga is olyan értelmű levelet juttatott el a püspökhöz, hogy a választásokkal „nyilvánosan és egyébként sem foglalkoznak”.13 Azonban ez a megnyugvás nem volt teljesnek mondható. Az egyházvezetést és Révész Imrét is foglalkoztatták azok a súlyos vádak, amelyek lejáratása érdekében elhang­zottak. Az újraválasztott püspök beiktatási beszédében értékelte az eseménye­ket. A történeti hűség és Révész Imre emberi, erkölcsi tisztaságának érzékel­tetése miatt néhány mondatban mindenképpen be kell mutatni beszéde és is­mereteink alapján tevékenységét. Tételesen nem válaszolt minden vádra, és emberi nagyságára jellemző, hogy a nyíregyházi presbitériumot és Békefi Benő nevét meg sem említette.

A püspök számára első és legfontosabb kérdés volt annak megválaszolása, hogy miért vállalta az újraválasztást, miért nem lépett vissza? A megmérette­tés vállalásában nagy szerepet játszott az. hogy a három párt beavatkozott a választásba, és ezek rágalomhadjáratot indítottak ellene. A püspök különösen sajnálatosnak tartotta Bereczky Albert fellépését. Az államtitkár szerepvállalá­sát olyan kísérletnek tartotta, amelynek az volt a célja, hogy rábírják a válasz­tásokból való visszalépésre. „Történt pedig ez a k ísérlet olyan oldalról, ahonnan én ezt a legkevésbé vártam volna — és történt (jól m egrágtam a szót') terro- risztikus form ában !" Tekintettel arra. hogy ez már a közgyűlés után hangzott el, a céljával pontosan ellenkezőt ért el: „meg kellett volna vetnem magamat — mondta Révész püspök —. ha emiatt meghátrálok'’. Ezt azért nem tehette meg érvelt a püspök — , mert most nem személyéről, hanem „egészen másról és sokkal többről van szó: az egyház szabadságának v éd e lm érő l”. Leszögezte: „sem m iféle külső beavatkozásra én innen nem m egyek el. Ha ezt tenném, eskü­szegő és áruló volnék” . . .

Majd erős felindultsággal válaszolt azokra a közönséges rágalmakra, ame­lyekkel illették. Bebizonyította, hogy akik megvádolták, még azt a fáradságot sem vették, hogy dátumszerűen utána nézzenek tevékenységének. A lelkész­perek idején még Kolozsváron élt, ott volt teológiai tanár, a felsőházi tevé­kenysége pedig csak annyi volt, hogy az úgynevezett harmadik zsidótörvény el­leni egyházi tiltakozást23 — protestáns részről — megfogalmazta. Mindezekhez csak annyi hozzáfűzni valónk van, ha valaki ismeri a debreceni teológusok 193R utáni tevékenységét, akkor egyértelmű előtte, hogy a fiatalok az antiszemitiz­mus elleni harcukhoz az érveket Révész Imrétől kölcsönözték. De a tiszántúli agrárszegénység Dunántúlra történő áttelepítésére szervezett akcióik is bírták a püspök támogatását. Ezek igazolására elég csak fellapozni a teológus ifjúság lapjának, a Közlönynek 1938— 1944 közötti számait.

Ezzel a beszéddel a püspökválasztási ügy lezárult. Ellentét még Révész Imre és Bereczky Albert közt feszült, amit egy közös beszélgetés során tisztáztak. S a végleges és a teljes megnyugvás, a félreértések tisztázása érdekében Révész Imre és Berenczky Albert közös nyilatkozatot fogalmazott meg 1945. december 13-án, amit a Debreceni Protestáns lap 194S. januári számában tettek közzé. Ebben a belső egyházi béke és a tárgyi igazság érdekében „baráti megegyezés­sel ’ a következőket fogalmazták meg. Bereczky Albert az „illetéktelen politikai tényezők beavatkozását a püspökválasztásba már önmagában és elvileg is el­ítélendőnek tartja, azokat a politikai pártok részéről kiadott röpiratokat pedig, amelyek politikai pártszempontokat óhajtottak a püspökválasztásnál érvénye­síteni " és igazságtalan személyi támadásoktól sem tartózkodtak, „a maga ré­széről kezdettől fogva helytelennek tartotta és tartja”. Révész Imre ezzel szem­ben kifejtette, hogy azokat a november 24-én mondott megjegyzéseit („terro-

193

risztlkus” és „terror”), a Bereczky Alberttól kapott megnyugtató felvilógosítós után „őszintén sajnálja”, és nem tartja fenn, „s így nem tartja fenn a hozzájuk fűzött következtetéseket sem”.

Békefi Benő tevékenységének elismerését a Nyíregyházára összehívott Or­szágos Református Szabad Tanács jelentette.21 Pályája csúcspontját az ötvenes években fokozatosan érte el. 1952 és 1959 között a nyírségi egyházmegye espe­rese, 1962-től pedig 1964-ben bekövetkezett haláláig a dunántúli egyházkerület püspöke volt.

J E G Y Z E T E K

1. D e b re c e n i P r o te s tá n s L a p , 1945 Jú liu s ( to v á b b ia k b a n : D P L l.2 D P L ., 1945. s z e p te m b e r .3. D P L ., IB II . n o v e m b e r—d e c e m b e r .4 L á s d : FU rJ Z o ltá n : R é v é sz Im r e „ B iz a lm a s u t a s i t á s " - á n a k k e le tk e z é s é rő l. M a g y a r P e d a g ó g ia ,

1986. 3—4. sz. 424—430. o ld .5. D P L .. 1945. n o v e m b e r—d e c e m b e r .6. D P L . 1945. o k tó b e r .7. D P L ., 1945. o k tó b e r .8. D P L .. 1945. n o v e m b e r—d i-ce m b e r

A D e b re c z e n 1945, s z e p te m b e r 25-én m á r k ö z ö lle . Hogy a d e b r e c e n i p r e s b ité r iu m le s z a v a z o tt R é v é s z Im r é r e .

n K ö r le v é l a t is z á n tú li e g y h á z k e rü le t v a la m e n n y i le lk ip á s z to rá h o z é s p re s b ité r iu m á h o z . V ilá ­g o ssá g K ö n y v n y o m d a — N y íre g y h á z a . O rsz á g o s S z é c h é n y i K ö n y v tá r . P la k á t - é s K is n y o m ta t­v á n y tá r . E g y h á z i a n y a g o k . 1945. V a la m e n n y i id é z e t in n e n v a ló . e z é r t k ü lö n n em Je lö l jü k .

10 B é k e f i a n y á r i e g y e te m t i tk á r a v o lt . L á s d : T is z á n tú li N ép sz a v a . 1945. a u g u s z tu s 23.1! N y írs é e i v ir r a s z t ó , 1940. o k tó b e r 15. P r o te s tá n s S z e m le . 1940 10. sz.12. T is z á n tú li R e fo r m á tu s E g y n á z k e rü le t l L e v é ltá r ( to v á b b ia k b a n : T tR E L ) I le . 2267/1945. E z

a la t t a szám a la t t v a n ö s s z e g y ű jtv e tö b b a n y a g , a m e ly a p ü s p ö k v á la s z tá s s a l k a p c s o la to s .13. N y írs é g i V ir ra s z tó , 1940. o k tó b e r 15.14. T tR E L . I . le . 2267/1945.15. V ilá g o s sá g K ö n y v n y o m d a — N y íre g y h á z a . T tR E L . I. 1c. 2267/1845.16. A c ik k m á s o la ta T IR E L . I. !c . 2267/1945.17. T tR E L . I. Ic . 1371/1945.18. D e b re c z e n , 1945. n o v e m b e r 1119. T tR E L . I . IC. 3400/1945.20. D P L . 1948. n o v e m b e r —d e c e m b e r21. L á s d : J a k a b A n d r á s : Az O rszág o s R e fo r m á tu s S z a b a d T a n á c s . S z a b o lc s -S z a tm á r l S z e m le .

1989. 1. sz . 41—53. o ld .

194

Forrás

BENCSIK JÁNOS:

Egy taktaközi falu prédikátorának természetbeni jövedelme (Prügy, 1792-1829)

Prügy (régiesen Phtrügy, népiesen Tügy) korszakunkban kis lélekszámú tele­pülés a Taktaközben.1 Az első magyarországi népszámláláskor 86 háza volt, ösz- szesen 118 család (átlag 1.37 család lakóházanként), 543 személy (átlag 4,60 fő családonként) lakta a falut.2 A XIX. század közepén 696-an éltek a településen 1 Ekkor a népesség 83.47°'n-a a református vallás híve volt Ez utóbbi adat azért fontos, mert a református prédikátor hívei lévén, tulajdonképpen ők alkották az eklézsia teherviselő közösségét.11 A papról, az „oskola mester”-ről (stb.) a kor jogszokásának megfelelően részben a kegyuraságnak (Prügy esetében a Báji Patay család egyik vagy másik tagjának), részben az érdekelt közösségnek kellett gondoskodnia. Általános gyakorlat volt az, hogy a protestáns prédiká­torok jövedelmét az ingatlanokból (extravillanum és intravillanum) húzott ha­szon, továbbá a különböző járadékok, kötelezettségek, jutalmak alkották.-1 A kül­sőség (extravillanum) részét képezte a halászóvíz is, melynek halászatával, nád- lásával a prédikátor szabadon rendelkezett. A továbbiakban a prügyi református egyház prédikátorának személyénél maradva lássuk, hogyan alakult korsza­kunkban a haszon vétele!

A prügyi határban Báji Patay Józsefné, Fáji Fáy Borbála földesuraság® jóvoltából 4 köböl (kb. 1600 n-öl) őszi, 3 köböl tavaszi szántófölddel rendelke­zett. Emellett az eklézsiának (mint jogi személy) 3 köböl őszi szántója,7 a közö­sen művelt rétről ,,10 szekeres boglyája” volt. Ide kell sorolnunk, bár Prügyröl nincsenek közvetlen adataink, a legelő haszonvételét (meghatározott számú haszonállat szabad legeltetése) is, s továbbá halászóvizét is. Ez utóbbiról rész­letes képet kaphatunk a későbbiekben. A tájon általános gyakorlat volt az. hogy a faluközösség (eklézsia) megművelte a szántóföldet (szántotta-vetette, a ter­ményt behordta), lekaszálta és behordta a szénát; természetesen ingyen mun­kával szolgálván egyházát. A vetőmagot azonban a prédikátornak kellett bizto­sítania. Az újabb eredetű mezőgazdasági haszonvételek, mint a kukorica, a dinnyeföld biztosítása, illetve annak művelését már „jutalom”-ként fogta fel a falu8 A prédikátor jövedelme kiegészült az eklézsia tagjaitól származott be­vételekkel. továbbá számottevő az a tétel is, amelyet szolgálataiért adtak a hívek.®

A XVIII—XIX. századi térképeken, írott forrásainkban, sőt még a ma is élő földrajzi nevek között gyakran szerepelnek folyóvizek menti településeink határában Pop-fő, Bíró-tő vagy K apitány-ló földrajzi nevek.,n Ezek haszonvé­telét ismerjük: éspedig a falvak, városok hol római katolikus papjainak, hol református lelkészeinek jövedelmét gyaraplthatták. Azt azonban kevésbé is-

195

merjük, hogy ezáltal a tavakból származott haszon milyen mértékű volt. Nos, a prügyi református lelkész is rendelkezett egy Pap tanával.11 A Prügy—Tarcali közút falu alatti szakasza mentén található az a vízállásos, nádas, olykor nyílt vízfelülettel rendelkező terület, melyet a nép ma is Pap tavának nevez.'-A hely­béli református lelkészi hivatal irattárában megtalálható az a feljegyzés, amely a Pap tava haszonvételét rögzíti több, mint három évtizeden át. Hasznos ez az adtsor, hiszen a halászás módját, a haszonvétel jellegét, a bevétel pénzben ki­fejezett nagyságát egyaránt rögzítették itt. A továbbiakban betűhíven idézzük a szóba hozott írásos forrásunkat:„1792. okt. 8-a A Pap tavából harmad pénzt hozott Szőke Mihály halász Bíró krj 92.1794. A’ Pap Tavából harmad pénzt egy ízben négy húszast más ízben pedig öt petákot adtak a halászok.1797. 23dik július Szőke Mihály halász Bíró a’ Pap Tavából való halászatból adott krj 162.1800 13 a Januarius Szőke Mihály Halász Bíró a' Pap Tavából való halászatból harmad pénzt hozott 132 krj-t.1801 ja(nuarius) Szőke Mihály Halász Biró a' Pap tavábul harmad pénzt 102 krj (hozott).18 febr(uárius) item hozott krj 40.1811. 15 maj(us) Szabó János a’ Pap tavában halászott hozott harmad pénzt 1 Rh Ft-t.1812. Esztendőben a’ Pap tavában való halászatot ki adta a Prédikátor árzndába Túri P álnak esztendeig tiz No 10 Rh ft-kért. hozzá kötvén a contractusban azt is, hogy Tsikászat idején minden héten kétszer tsikot, halászat idején pedig minden héten kétszer halat tartozik hozni a Prédikátor számára.1817. 20-a deczember A’ Halász Társaság a Pap Tavába halászott. A’ halászok közül egyik, nevezet szerént Szabó János bé hozta az ez időbeli Prédikátort ille­tő harmad pénzt négy 4 Rh ft-t váltóba.dec. 23. Ujjabban halászván a Pap tavába bé hozták a fogott halnak egy har­mad részét, körül belül 1 mázsa halat a Prédikátornak.1818. 10a Januarius. hozott kezembe halász Szabó János a Pap tavából harmad pénzt tiz 10 Rh ft. váltó ezédulába.,.A’ Pap Tavábul bé jött halászat beli Jövedelmeknek fel jegyzése:1818. d. 23 a December ez időbeli halász bíró Szőke János halásztaván a’ Pap Tavába fogtak benne négy . 4 máz(s)a halat el adták másáját 7 Rhénes ft(ban) váltóban. Az engem illetett harmad rész Kilentz Rh-s Ft-kat és 20 krj-kat Betsülettel bé hozta.1819. d. 2-a febr(uárius) Ki adtam árendára mához egy esztendig a Pap Tavát Pthrügyön lakos Jó s i Z sidónak Húsz Rh ft-n (no 20) olly feltétellel, hogy min­den héten egy ebédre való halat is köteles lészen nekem adni. 10 Rh Ft-kat előre le fizetett a’ más része pedig azaz 10 Rh ft-t 2. febr. 1820. tartozik le tenni. Nád gyikény vágásért az Ekkle(si)a s a’ magam szükségire egészszen ki kötöttem.1820. die 5 marti(us) által adtam áren dába mához egy esztendeig a Pap Tavat Pthrügyi betsületes Lakosnak, Szabó Ján osn ak tiz, no 10 Rh fr váltóba, az árenda pénznek felét az elsőbb fél esztendő végin a’ másikat az esztendő le folyá­sakor köteles bé hozni. Ezen kivi.il az egész esztendő folvamatja alatt ottan hal­lal is köteles lészen tartani.1B21. mártiusának 9 dik és 12 dik napjain halásztak az akkori Prédikátor enge-

196

delmével a' Pap Tavába A Prédikátort illető egy harmad részt a fogott más fel máza hal árának négy Rh-t és nyoltz krj-kat váltóba bé hoztak.1822 dik esztendőben Januarisnak 3 dik napján ki adtam arénádba Mához egy esztendeig a Pap Tavát S zékely Ján os Pthrügyi betsületes Lakosnak Nyoltz, 8 Rh forintokért váltóba, melly summatskát köteles meg fizetni mihelyt az Isten munkája után néki szerentsét parantsol. Ezen kívül az egész esztendő folyamat- ja alatt ottan-ottan hallal is szolgálni köteles.1823 dik esztendőben Januariusnak 3 dik napján ki adta az ez időbeli Prédiká­tor Molnár Albert az úgy nevezett Pap Tavát egy egész esztendeig árendára Pthrügyi betsületes lakosnak S zékely Ján osn ak mellyet szabad tetszése szerint halászhat, csikászhat, vagy másoknak akár kinek ki adhat öt, 5 Rh ft-kért vál­tóba, mellyet a legalkalmasabb időben bé adni köteles, ezen kívül az esztendő folyamatja alatt ollykor-ollykor a Prédikátornak hallal is szolgálni köteles.1823. esztendőben deczembernek utolsó napján halásztak a’ Pap Tavába, akkori Prédikátor Némethi György engedelmével és a benne fogott 135 font halnak harmad részét a Prédikátornak bé hozták.1824. 3-a Januarius ismét halásztak a Pap tavába a' Prédikátornak bé hoztak a harmadot mintegy 20 font halat.1825-dik Esztendőben Januarius Holnap 1 ső Napján a Pap Tavát kiadta a Pré­dikátor Németi György Szanyi István helybeli lakosnak versével való halászat­ra és csikaszaira, a következő esztendő 1 ső napjáig négy, no 4 váltó forintokért, hozzá tévén, hogy halászat és csikászat idején a Prédikátornak minden héten halat és csikót köteles lészen bé’ hozni, a téli gyalom m al való halászatot pedig a maga részire fogja meg tétetni a Prédikátor.A fent irt esztendő Jan 19 Halásztatok a’ Pap tavába a ’ Prédikátor, bé hoztak harmadot, mintegy 15 font halat.1826 d esztendőben J(anuárius) holnapnak 22 dik napján a Pap Tavát kiadtam áren dába mai naptól fogva következő 1827 dik esztendő J(anuárius) holnapjá­nak lső napjáig helybeli Lakos S zékely Ján os halász embernek Tiz szám szerint 10 váltó forintokért olly móddal, hogy a nevezett Tót mind versével mind G ya­lom m al mind akkor valamikor nékie tetszeni fog szabadon halász hattya hozzá tévén azt hogy a Prédikátornak mint tulajdonosnak asztalára hallal szolgálni köteles lészen.A Gyékén és nád vágása pedig az Ekklesia maga részire tartja mostan is.

Németi György.A Tiz forintok felét Szent György napra a más felét Sz János napra le fogia tenni ez esztendőben.1827 dik esztendőben Januárius 3 dik napján az úgy nevezett Pap tavát ki ad­tam ismét áren dába S zékely Ján os Pthrügyi lakosnak a következő 182R dik esztendő április holnapjának 24 dik napjáig tizenöt no 15 váltó forintokért melly egyesség mellett a’ ki tett időig szabad akarattya szerint halászhattya mind verse hálóval, mind gyalommal, kötelessége lészen azonban a Prédikátor részére a' halászat idején Ollykor hallal is szolgálni. A gyékény és nád vágást pedig melly azon Tónak mellyékén bőven terem, most az Ekklesia és a’ Prédikátor magok részére tartják.1828 dik Esztendő Április holnapjának 26 án napján ki adtam a Pap tavát, mint Parochialis szabad jószágot áren dába ismét S zékely Ján os Pthrügyi halász embernek és ismét tizenöt no 15 váltó forintokért a következő 1829 dik eszten­dőben eső Szent György napjáig vagy (is) 24 dik áprilisig. Melly ideig tettszése

197

szerint halászhatlya a’ nevezett a Pap tavát, a' Prédikátornak asztalara pedig halászat idején hallal szolgálni kötelessége lészen.Más részről semmi gyékény és nád vágás sem az árendásnak sem másnak nem engedtetik. A’ Prédikátornak és az Ekkl(esián)k a’ Parochialis épületek fedése tekintetéből lévén ahoz egyedül jussok.

Németi György ’

Eddig idéztük forrásunkat. Ha gondosan áttanulmányozzuk a „bevétel- könyvelés”-t, akkor több rendbeli haszonnal zárhatjuk munkánkat. Mintegy elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a prédikátorok nem maguk halásztatnak. Néhány esetben fordult elő kivétel, amikor (1823) „a téli gyalommal való halá­szatot. . . a maga részire fogja meg tétetni” — jegyezte fel maga a prédikátor Más alkalommal (1823—24—25) a zsákmány harmadát természetben hozták be a halászok, s úgy látszik, az egyháziak maguk értékesítették. Méghozzá eleg nagy tétel is (135 font = 66,15 kg) előfordult (1823). Többnyire a prügyi hala­szok bírták a Pap tava halászati jogát is. Ennek fejében harm ad pénzzel (a be­vétel egyharmad része) számolt a halászbíró. Feltehető, hogy a prügyi halászok társaságban dolgoztak, a halásztársaság munkáját a halászbíró irányította. Te­hát minden esetben társasági ténykedésre következtetünk, amikor a halaszbíró adott számadást a prédikátor előtt. A harm adpénz alig érte el az évi 2—3 rhénes forintot. Úgy tűnik, hogy 1812-ben a prédikátor változtatott a haszon­vétel jellegén, éspedig előbb Túri Pálnak (1812), majd másoknak, közöttük Józsi zsidónak (1819) adta árendába a Pap tavát. Túri Pál 10, Józsi zsidó 20 váltó forintért árendálta a tó halászati jogát. Utána Székely János halász em ber hu­zamosan árendálta 10— 15 váltó forintot fizetvén a prédikátornak. Egy alka­lommal subárendálásra is történik utalás (1823).

Nagy a valószínűsége annak, hogy a téli halászat, különösen a gyalommal való halászat volt a legeredményesebb. Talán ezért ragaszkodott a prédikátor e jogához (1823). A bejegyzésekből kitűnik, hogy a rekesztőhalászat eszközei közül a uersét, verseh á ló t alkalmazták, a kerítőhalászat szerszáma a gyalom volt. A csikászat többször előfordul, ennek eszközét azonban nem nevezik meg A halászó tó külön haszonvétele volt a nád- és gyékény termés, melyről több alkalommal rendelkeznek a kontraktusban (1825, 1826). A jövedelemszerzés sa­játos formája is csatlakozott a Pap tava halászati jogához: a prédikátor csak­nem minden egyes alkalommal kikötötte, hogy a halászok kötelesek háztartását hallal, csíkkal ellátni. E kikötések egyike-másika kategorikusnak tűnik: „min­den héten halat s’ tsikot köteles lészen bé hozni” (ti. a bérlő, 1825). Más alka­lommal megelégszik a jog tulajdonosa, ha „asztalára hallal szolgálni köteles lé­szen” kikötés szerint jár el a halász (1826). A legszigorúbb feltételt Túri Pál fogadta el: „Tsikászat idején minden héten kétszer tsikot, halászat idején pedig minden héten kétszer Halat tartozik hozni a Prédikátor számára (1812)."

Általában elmondhatjuk tehát, hogy a Pap tava évi 3—20 forintot jövedel­mezett, emellett a háztartás számára is jutott csík és hal. Külön bevételi forrás lehetett a gyékény (eszközök, tetőfedés) és a nád (tetőfedés, kerítés, fűtelék).

I B S

1. M ó ricz Z s ig m o n d i É le te m re g é n y e , B p . 1953. 315. o ld a l. K ü lö n f e je z e t e t s z e n te l az Író é le te eze n á l lo m á s á n a k .

2. M á s u tt m a g a s a b b c s a lá d i á t la g lé le k s z á m m a l ta lá lk o z n a tü n k . P l . 5,44 fö . B e n c s ik J á n u s : C seg e s z a b a d m e n e te lű Jo b b á g y fa lu tá r s a d a lo m r a jz a a X V I I I —X I X . század fo r d u ló já n I n : H a jd ú sá g i M ú zeu m É v k ö n y v e I I I . H a jd ú b ö s z ö rm é n y , 1977. 69.

3. F é n y e s E le k : M a g y a ro rs z á g g e o g ra p h la i s z ó tá ra . P e s t , 1851. I I I . 266. o ld a l.4. Az 1784-es n é p s z á m lá lá s a lk a lm á v a l n e m ta g o ltá k a te le p ü lé s e k e t v a llá s s z e r in t , e z é rt v is s z a ­

k ö v e tk e z te th e tü n k a z 1851-es a d a to k b ó l, a r á n y s z á m o k b ó l. K b . 450 fö le h e te t t .5. In tr a v llla n u m (b e ls ő s é g ) á l lo t t : p a r ó c h lá b ó l. g a z d a sá g i u d v a rb ó l, é p ü le te ib ő l, to v á b b á b e lső

k e r tb ő l. E x tr a v U la n u in o t a lk o t tá k : s z á n tó fö ld , sz ő lő , ré t , le g e lő . R é s z é t k é p e z te a h a lá s z o - vfz Is .

6. M iu tán F á y B o r b á la , a „ p rü g y l n a g y a s s z o n y a k é n t Is e m le g e te t t fö ld e s u r a s á g lB 30-b an e l ­h a lá lo z o tt , a le í r t g y a k o r la t m e g v á lto z o tt S á r o s p a ta k , R e f . L e v é ltá r , B . L i l i . 22. 746/263—c.

7. E z a t e r ü le t n em ta g o ló d o tt a jo b b á g y i te le k re n d s z e r b e . E r r e u ta l a z a lá b b i b e je g y z é s I s : , , . . . azo n sz á n tó fö ld e k m a jd n e m m in d e n e s z te n d ő b e n m á s h e ly e n s z o k ta k k i a d a tta tn l. a z o k n a k a n n y i h a s z n á t, m in th a á lla n d ó u l eg y h e ly e n a d a tta tn á k k i, n em v e h e t ik . U o. T ls z a - c s e g é n p l. V ö . B e n c s ik J . , 1. m . 86. o ld a l.

8. K e n é z lő r e fo r m á tu s p a p já n a k Jö v e d e lm e : m in d e n á g y tu l 2 v é k a é le t . p én z 3 m á r já s t . E g y s z e k é r fa a g a z d á k tu l, fé l s z e k é r s z é n a . U g y a n itt a te n g e r i é s d in n y e fö ld is s z e r e p e l. S á r o s ­p a ta k i E g y h á z i L e v é ltá r . 1782. R é g i k ö n y v tá r , e k lé s s lá k fe ls o r o lá s a .

9. U o O la s z lls z k a re fo r m á tu s p a p já n a k f iz e té s e . Jö v e d e lm e : 5 db sz ő lő , 25 db sz á n tó fö ld , 5 db r é t , m é s z á r s z é k tü l 50 fo n t fa g g y ú , m in d e n ( le v á g o tt) te h é n n y e lv e . A k is m a lo m b u l s a b a th a le , és a m it a v á ro s f iz e t . U o . S á r o s p a ta k .

10. U o. S á r o s p a ta k i L e v é ltá r . K is - és N ag y C z ig á n d : (a p ap f iz e té s é h e z ) v a g y o n eg y T ó is , m e ly n e k t s i k já t s ’ h a lá t s z o k ta m in d é g h a s z n á ln i ; V ls : V a g y o n h a lá s z ó ta v a is . P a p ta v á ­n a k n e v e z te tik (a p a p n a k ) ; B o d ro g O la s z ! : H a lá sz ó v iz e a (p a p n a k ) P a p T a n y á ja . A M e s­te r é (isk o la ) a K á in o k b a n , n e v e z te tik M e s te r Z á to n y á n a k is . B e n c s ik J á n o s : G a z d á lk o d á s a K e c s k é s p u s z tá n , K is ú js z á llá s k ü ls ő le g e lő jé n , in . H a jd ú sá g i M ú zeu m É v k ö n y v e II . H a jd ú ­b ö s z ö rm é n y . 1975. 261. M ás h a lá s z ó v iz e k k ö z ö t t : G y a r m a tfo k , H o ssz ú fo k , P a p ta v a . B ir ó tó . (T is z a c se g e ) T o k a j e s e té b e n Is m e r jü k a B o d ro g z u g b a n lé v ő K a p ltá n y ta v a t , i l le tv e az A ls ó ­ré te n e lt e r ü lt B ir ó tó t .

11. X V I I I —X I X . sz á z a d i k é z ir a to s té rk é p e k e n s z e r e p e lte t ik a p rü g y l P a p ta v á t. D ö v é n y Z o ltá n m á s o la tá b a n k ö z lö m is , m e ly é r t k ö s z ö n e te m e t fe je z e m ki.

12. É rd e m e s le n n e m e g v iz s g á ln i, h o g y a k ö z é p k o r i e re d e tű h a s z o n v é te li jo g e ltű n é s e h o g y a n k ö v e tk e z e t t b e . i l le tv e m ily e n s o r s ra Ju to tta k e z e k a P a p ta v a k s tb .

J E G Y Z E T E K

BENE JÁNOS:

Az osztrák hadseregbe kényszerrel besorozott honvédtiszt levele (1850)

Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc bukása után a kivégzetteken és bebörtönzötteken túl mintegy 40 ezer volt honvédtisztet és katonát soroztak be kényszerrel az osztrák hadseregbe egyszerű közlegényként, s vitték őket olasz vagy cseh földre, illetve a délvidéki erődítési munkálatokhoz. Közéjük tartozott Ilosvay Lőrinc1 főhadnagy is. Ilosvay Lőrinc 1848-ban Szabolcs vármegye es- küdtje volt (Kopócsapátiban2 született, itt is voltak birtokai), május—június­ban azonban Beregszászon tartózkodott. Részt vett a honvédtoborzásban, s jú­nius 14-én 60 társával Beregszászról Nagykállóba utazott és az ott szerveződő 10. honvédzászlóalj katonái közé állt.3 A vármegye értékelte szervezőmunkáját, s június 18-án az altisztek közé ajánlotta.4 E zászlóalj keretében Ilosvay Lőrinc végigharcolta a szabadságharcot: ott volt a Délvidéken, a dicsőséges tavaszi hadjáratban, Buda ostrománál, majd a világosi fegyverletételnél. Közben fő- hadnagyságig vitte. Világos után több társával közlegényként besorozták, előbb

199

olasz földre, majd Morvaországba vitték. Innen szármázik alabbi levele is, me­lyet Kristóf testvéréhez irt.5

Thessin6 Silézia7 Febr(uár) 15-én (1)850. Kedves Szeretett Testvérem, Kristóf!

Elfásult érzésimet, melyet a menny s földet megrendítő dörgések is aiig lettek volna képesek éberségre által varázsolni, egy lényeges körülmény a leg- gyöngédebb érzelmekkel öntvén el keblemet, felrázni mégis képes volt, s keb­lem kimagyarázhatatlan örömlángokban tört ki. E boldog nap, s reményem ün­nepe f(olyó) hó 13-án vala, midőn soraidat kezemhez kapni szerencsés lehetek. Esztelenül ragadám tolikésemet, annak fölbontására, hogy a végsorok alá írott kedves testvér nevét ezerszer csókolhassam, és hogy hozzám utalt sorai tartal­mát olvashassam, s honomban történtekről magamnak biztos tudomást szerez­hessek. Keblem tengere öröm hullámaitól imígy hányattatván soraid olvasasa ideje alatt. Hidd kedves testvér! annyira elfogulva valék, hogy soraidat ismét által olvasni kénytelen valek. Most már bizonyos valék, miszerént Olaszhonbol ■ hozzzád utalt soraim biztosan jutának kezeidbe. S még mi több? A határtalan testveri szeretet e távolban is tanúsítá irántam viseltetett forró szeretetét. Igen áldott testvér! Részemre kegyeskedtél segélyedet nyújtani a távolban, s a tőled egész testvéri bizalommal kért segélyt biztosan leveledbe zárva kézhez kaptam. Az utalvány, minthogy első tudósításomat hozzád olasz honból tettem, Majland- ba!) szól, de annak itteni kifizetése iránt századosomnál tettem lépéseket, ki is azt által vévén, itten a közelebbi Brünilu hadi pénztárból rövid időn kifizettetni igéré. Hogyan háláljam meg kegyeidet? Kincsem nincsen, de van egy irántad hőn érző testvéri szivem, s meleg keblem, melynek tűzhelyéről a „Magyarok Istenére esküszöm”11 irántad hőn érző testvéri szeretet kiolthatatlan tüze soha éltem fogytáig kialudni nem fog, kialudnia nem lehet, nem szabad! A Minden­ható bő, s gazdag áldását szórva reád, s azt imádva, hogy téged, isrápomat, s egyedüli támaszomat hosszú évsorokig friss egészségben megtartani méltóztas- sék. Kedves testvérem! Nem gondolhatod, mily jól esett segelyed, midőn sem fehér ruhám1- azonban zsoldunk naponta 6 krajcár, most már ezen pénzből úgy fogok gazdálkodni, hogy se életmódomban, mit eddig összehúzottan kellett foly­tatnom, se pedig szükséges ruházatban csonkulast ne szenvedjek, s bánátim elűzésére is áldozhatok egyszer-másszor. Soraid Olaszhont is megjárták, mit a levél külseje tanúsít, de hála az Égnek mégis biztosan megkaptam, s arra ezennel válaszomat adni sietek, részint, hogy a részemre ajánlott összegről szóló utalványnak megkapásáról bizonyossá tegyelek, részint, hogy a bentfoglaltak iránt tudósíthassalak. A fent írt helyről e hó 6-án már tevék hozzád tudósítást, s abban idejövetelünk mivoltáról körülményesen tudósítálak, azért azt újólag elősorolni feleslegesnek tartám. E zászlóaljhoz 9-en vagyunk magyar volt tisztek beosztva, dolgaink a legrosszabbul nem mennek, mert a zászlóalj beliek meg­becsülnek, és a rendes szolgálaton kívül más közemberi paraszt munkát nern teszünk. Ezen jótékonysággal őrnagyunk, „Busán” nevű, ruházott föl. Hárman közülünk az irodában foglalkoznak, többiek, minthogy a német írásban annyira gyakorolva nem vagyunk, szolgálatot teszünk, mostan egy kevéssé terhes, mert kevesen vagyunk, minden 24 órában reánk kerül a szolgálat, néha mint őrve- zetők'-1 vagyunk vezényelve, s ekkor őrt nem kelletik állnunk. Beosztatásunk ideje bizonytalan, s azt tartom még ti testvérek többet fogtok tudni sorsunk kimenetele felől. Jó embereinktől azon vigasztaló szavakat halljuk, hogy Ma­gyarhonnak ostrom alóli fölmentésével1'1 mi magunk is honunkba vissza fogunk bocsájtatni. Vajha ezeknek szavai szentírássá válhatnának! hogy szeretett test­

200

véreim karjai között önthetném ki panaszomat meg keblemet annyi fájdalmas érzelmektől, melyek által szorogattatik. Gusztáv testvéremtől még ezideig sem kaptam választ olaszhonbeli tudósításomra. Néki is írtam újólag innen, remé­nyem van sorait olvashatni! Boldizsár testvérem elhunyta felett sűrű könnyeket hullajték, s talán, — ha igaz — résziről az élet inkább teher vala, mint gyönyör — nyugodjanak a pó testvér hamvai az Urban. Felette óhajtanám, ha szegény honomról bővebb tudósítást nyerhetnék Tőled. Jelesen, kik hurcoltatának el Szabolcsból? Minő rendszer uralg jelenleg a megyében, s ezek megtartják-e nevöket, avagy fölosztatának? Hát Szerdahelyi13 nyert-é újólag állást, avagy csak a réginél maradt, valamint testvéremről is, s aziránt is, vajon hozzá utal­ványozandó soraimat N(agy)károlyba, avagy Szatmárra címezzem?16

Egyebekről e vidékről nem tudósíthatlak, mert itt semmi különöst nem hallhatni, mennyiben az egész táj Császári. Városunk völgyben fekszik, s több­nyire német és szláv1, ajkú, nyáron talán több élvezetet adhat. A farsangot mint erszényvesztett s hontalan vándor többnyire búsan töltém, s ha vannak víg perceim, csak azok lehetnek, ha rólatok gondolkozom. Különben egész élveze­tünk az, ha összejövünk, mi sorsosok, egymás között a kedves anyai nyelven beszélgetünk, s pár óranegyedig egymás között időzünk. Most pedig azon boldog reményben zárom bé soraimat, hogy többi kedves testvéreimet is e sorok tar­talmáról tudósítván, részükre idezárt forró üdvömet, s ezernyi csókomat nékiek által adandód. Minden ösmerőseimet tisztelek, csókolok, a kedves Fejér Jánost is, ki rólam megemlékezni szives volt, Isten nevelje magzatját. A fentebb írtak­ra testvéri válaszodat ide mihamarább elvárván, ezerszer csókolván ölellek, s maradok a Te feledhetetlen hív testvéred:

LőrincA levél margójára a következőket írta Ilosvay Lőrinc: „Jelszavunk- Hazád­

nak rendületlenül légy híve!”18

J E G Y Z E T E K

1. A z Ilo s v a y tö rz s ö k ö s b e re g i c s a lá d , d e v o lta k b ir to k a ik S z a b o lc s b a n é s S z a tm á rb a n Is. P e t -ro v a y G y ö r g y : Az Ilo s v a y c s a lá d le s z á r m a z á s a c ím ű m u n k á já b a n (T u ru l, 1896 1—I s z )(e ls o r o l ja a le v é lb e n e m líte t t t e s t v é r e k e t : L ő r in c (e le v é l í r ó ja ) , G á sp á r , B o ld iz s á r , G u sz tá v , E u lá lia (L illa ) , é s a c ím z e tt , a K o p ó c s e p á t ib a n la k o t t K r is tó f .

2. K o p ó c sa p á tl k ö z sé g S z a b o lc s v á rm e g y é b e n , m a A r a n y o s a p á tl .3. L c h o tz k y T iv a d a r : B e r e g v á r m e g y e m o n o g r a p b lá ja , U n g v á r, 1881. 1. k ö t . 267. o.4. M a g y a r O rsz á g o s L e v é ltá r , O rsz á g o s N e m z e tő rs é g ! H a d ita n á c s i r a ta i . H . 82. 1848:1062. sz . i r a t .5. A lev é l m e g ta lá lh a tó - B e r e g i M ú zeu m , tö r té n e t i g y ű jte m é n y , 1748/35. sz.6. T h e s g in , v áro s S z i lé z iá b a n , T h e s e n , m a C le sz y n (L e n g y e lo rs z á g ).7. S z ilé z ia , o s z tr á k ö rö k ö s ta r to m á n y , k ö z p o n t ja T ro p p a u (m a : O p av a . C s e h s z lo v á k ia ) .8. A z o s z trá k m e g s z á llá s a la t t lé v ó L o m b a r d iá ra u ta t i t t a le v é l Í r ó ja .8. M a jla n d . a m a g y a r n é p n y e lv b e n M ilá n ó , a z 1858-lg o s z trá k ta r to m á n y , L o m b a r d ia s z é k h e ly e .

10 B r ü n , m o rv a o rsz á g i v á ro s (m a : B r n o . C s e h s z lo v á k ia ) .11 P e tő f i N em zeti d a lá n a k r e f r é n jé t e m lít i I lo s v a y L ő r in c .12. A fe h é r ru h a i t t a ls ó r u h a . fe h é rn e m ű .13. O rv ez etó . I t t ó r p a r a n c s n o k , a z ő r s é g e t fe lv e z e tő sz e m é ly .14. A s z a b a d s á g h a rc b u k á s a u tá n M a g y a ro rs z á g o n eg y é v ig o s tro m á lla p o t, k a to n a i k ö z ig a z g a tá s

v o lt é r v é n y b e n , m e ly e t H a y n a u n e v e fé m je lz e tt .15. S z e r d a h e ly i P á l , I lo s v a y E u lá lia f é r je , S z a tm á r v á rm e g y e fő is p á n l h e ly ta r tó ja v o lt 1846.

m á rc iu s 18-lg . m a jd a z a b s z o lu tiz m u s id e jé n K e n d e Z s lg m o n d d a l e g y ü tt v á l la l t h iv a ta lt , k i ­sz o lg á lv a a B a e h -r e n d s z e r t .

18 I lo s v a y E u lá lia ta r tó z k o d á s i h e ly e fe lő l é rd e k lő d ik a le v é l Í r ó ja .17. S z i l é n * v e g y e s , n é m e t, c s e h é s le n g y e l la k o s s á g á r a és v e g y e s n y e lv é r e u ta l I lo s v a y .1H. I t t V ö r ö s m a rty S z ó z a tá n a k k e z d ő s o r a lt Id éz i U o sv a y L ő rin c .

201

Eszmecsere

V. NAGY ISTVÁN:

Mag kövek között(H ársfalvi P éter em lékkötetérő l)

Érzékeny toll, elfogulatlan tekintet, rezdületlen kéz kell majd egyszer annak leírásához, hogyan teltek a Szemle egykori főszerkesztőjének, Hársfalvi Péter­nek végső hetei, miközben az utolsó általa gondozott szám keltette nemtelen in­dulatokat kísérelte meg lecsendesíteni.

S ennek már több mint öt éve. Ma más a kor.Múlt év késő őszén jelent meg a Bessenyei György Tanárképző Főiskola

történettudományi tanszékének gondozásában az oly hirtelen megtört eletpáiya emlékének szentelt tanulmánykötet. Egyik dokumentuma a Hársfalvi Péter ha­lála után újraszerveződő műhely tevékenységének. A szerzők sorához csatlako­zik néhány barát, tisztelő, tanítvány az írásával.

A recenzens némileg értetlenül tapasztalta, hogy a tisztelgő sorbol többen hiányoznak, kik már az ötvenes évek elején közvetlen munkatársi kapcsolatban álltak vele, így például a Szabó István iskola debreceni prominens képviselői. Az okok taglalása feltehetően túlmenne ennek az ismertetésnek a keretein.

Húsz rövidebb-hosszabb írás követi egymást kronológiai rendben a terje­delmes kötet lapjain. Egy másik lehetőség lett volna a tudományos súly, s ter­jedelem szerinti csoportosítás, így talán a kötet erényei jobban érvényesülhet­tek volna.

Emlékkönyvben tiszteletet leróni a történelemtudomány jeles hagyománya. Közismert kötetekre utalok csak, amikor a régebbiek közül a Szentpetery-, Károlyi-, Domanovszky-emlékkönyveket, az újabbak közül Mályusz Elemér és Szabad György pályatársai és tanítványai által szerkesztett müveket említem. Nagy feladatot vállalt tehát magára a két szerkesztő, Cservenyák László és Ka- vássy Sándor, a tanárképző főiskola történettudományi tanszékének tanárai.

A kötetkezdő írás, N ém eth P éter tanulmánya, Szabolcs helység birtokosai­ról a kései középkorban. A birtoklástörténetet a lehetségesig feltáró, a vonat­kozó forrásanyagot mintaszerűen mozgató szaktanulmány a kérdésben nem kompetens olvasót is meggyőzi, hogy a kései középkor eme századainak a lé­nyegi problémái közelíthetők meg ezen az úton. A téma partikularitása csak könnyed látszat, hiszen itt a családtörténet birtoklástörténet, a birtoklástörténet pedig gazdaság- és társadalomtörténet. Újra igazolódik, hogy amennyiben a magyar történelemben felerősödnek 1526 után sajátos, a nyugat-európaitól el­térő vonások — feltehetően éppen azért, mert egy nagyobb egység munkameg­osztásának kifejlése ösztönzi ezeket —, úgy ennek alapstruktúrái már korábban kirajzolódtak.

Bársony István egy nagyobb kéziratban lévő, s nemsokára megjelenő mun­kájából vett tanulmányrészlettel szerepel a kötetben. Rövid írását egy problé-

202

mának, az 1715—20. évi összeírás szöveges részeinek elemző értelmezésére fur- ditja. A forrás sajátosságánál fogva — tudniillik egyes „füzetei” eltérő időpont­ban keletkeztek — egy hosszabb idő, mintegy húsz év adatsorait teszi össze­hasonlíthatóvá, s ezzel hozzásegít Bél Mátyás forrás értékű leírásának verifiká­lásához.

K uknyó Ján os a szabolcs-szatmári gyümölcstermelő körzet kialakulásának problémáit veti föl. Ugyanezen szerző korábbi összegzéseit kiegészítve — ez az írás a területi elhelyezkedés változásainak felvázolásával — rekonstruálja a folyamatot.

K orokn ay Gyula tanulmánya klasszikus, emlékkönyvbe illő írás. A hagyo­mányos történetírás legjobb erényeit felvonultató ominnciózus elemzés az 1753. évi újratelepítés körüli, s követő évekbe enged bepillantást.

A vallási kérdsekben való konfrontációk legalábbis kérdésessé tették Nyír­egyháza betelepítésének sikerét. Konszolidációt, gyors növekedést nem csak a „föld zsírja", majd „már épület s egymás belé vert oeconomiabéli munka és költség" fog biztosítani, hanem a „hitükbéli lelkész” és az „oratórium”.

C servenyák László — a kötet szerkesztője — Nyíregyháza útját taglalja 1753-tól 1786-ig, a vásártartási jog megszerzéséig. Leírásából egy apránként épít­kező közösség bontakozik ki, mely mintegy természetes módon — megnóveke- dett gazdasági-társadalmi súlyának megfelelően — kapja meg országos vásár tartásának kiváltságát. A fejlődés egyenes vonalú, töretlen. Tudjuk természe­tesen — ez az adott korszakban nem minden hasonló településre jellemző. A nö­vekedés üteme legalábbis eltérő. S vannak régiók, ahol hanyatlást tapaszta­lunk. A kínálkozó összevetés még sok érdekességet rejt magában.

Két szerző — Takács P éter és Udvari István — közös munkálkodásuk agy újabb fejezetét bocsátották közre a kötetben. A tanulmány adalékokkal szolgál Bereg vármegye vásárai és a beregi vásározók 18. század végi történetéhez.

Általában egy új forrástipus — itt az investigatiók, azaz a Maria Teréziá­kon úrbérrendezéshez kapcsolódó paraszti vallomások — bevonása nemcsak az eddig kialakított történeti képet pontosítja, hanem módszertanilag is nóvumok­kal jár. Egy kérdéskörrel kapcsolatos új paradigma kifejtése másképp talán nem is realizálható.

A tanulmány döntő ponton korrigálja a Bácskai—Nagy szerzőpáros az 182B-as összeírásokat ez ügyben feldolgozó alapvető monográfiájának azon meg­állapításait, amelyek mintegy megalapozatlanul abszolutizálják az 1828-as össze­írás adatait. A mintegy ötven évvel korábbi forrás vizsgálódásba vonásával nemcsak a pontosítás vált lehetségessé, hanem a történeti folyamat felvázolása egyáltalában.

A kitűnő tanulmány két leíró mozzanatsorozatot — a sajátlagos újra­értelmezés híján — talán nem egészen jogosultan illeszt az eiemzésbe. Az egyik Fényes Elek leírása, mely mint forrás ugyanúgy a kritika ítélőszéke elé bocsá­tandó, mint bármely egyéb adat. A másik a vásárok hangulatát érzékeltetendő, színes lefestő jellegű betétek. így példaként — „A paraszti vallomásokból a hét­köznapi valóság nyüzsgő, áradó, pezsgő tarkasága vonul elénk, amihez kép ze­letben m ár könnyű odavarázsoln i (kiemelés tőlem! V. N. I.) a vásárra hajtott állatokat, oppidumokba szekerezett háziipari termékeket, a céhes sátrakat, han­gos vásári kikiáltókat, nyüzsgő cirkuszosokat, áldomást ivó parasztokat, alku­szokat, lacipecsenyéseket, korcsmárosokat és vásárfiát váró otthonmaradotta­kat." Ezt nem bármilyen elme, s nem bármikor tudja odaképzelni. Az értel­mezés szükségessége akkor tűnik ki, ha arra gondolunk például, hogy a 18. szá­

203

zadi Dahomeyben is voltak kereskedelmi cserek, s a fenti, élettel telítő mozza­natok nem adódtak elő a maguk természetes egyszerűségükben.

Az okvetetlenkedő megjegyzéseket — a kákán is csomót keresést — éppen a tanulmány kiválósága teszi lehetővé. Csomót csak ott lehet keresni, ahol káka van. Az eltérés ezekben a kérdésekben az eltérő, s egyaránt jogosult értelme­zési módozatokból következik, miszerint az európai kulturális hagyomány ma­gától értetődő módon való bevonása az elemzésbe az egyik lehetőség, a másik pedig a hagyományokkal szintén rendelkező hermeneutikai látószög konzekvens érvényesítése a közös európai kulturális hagyománnyal szemben — is.

K ávássy Sándor — a kötet másik szerkesztője — tanulmánya a magyar te­lepüléstörténet egy megíratlan fejezetét, a curialista községek történetének egyes mozzanatait vázolja fel Szatmárban, a 18— 19. század fordulóján. A nagy levéltári anyagot mozgató eminens analízis a nemesi communitások meglétét, szervezetét és működését veszi vizsgálat alá. A kutatásban elsőként állapítja meg a megyében lévő nemes községek valószínűsíthető névsorát. A szűkebb szakmai történelmi fehér foltjait is nem egy helyen eltünteti a nemesi társa­dalom finom részleteket felmutató vizsgálata, különösen az abban eddig nem különösebben vizsgált kérdésekben, hogy milyen módon élt együtt a nemesi és nem nemesi társadalom.

Remélhető, hogy a szerző e tárgyú vizsgálatait — a magyar nemességről szóló nagymonográfiában fogja majd összegezni.

A recenzenst egy különösen érdeklő probléma felvetéséhez is szolgál adalé­kokkal a tanulmány. Ez a falusi nemesség karaktere. „A nemességet — mint a sorok közt olvasva megállapítható — sok hetykeség, kivagyiság, túltengő ön­tudat jellemezte” — állapítja meg a szerző. Ezt el is ítélhetjük, ahogy ezt a 19. század polgári értékrendjének képviselői meg is teszik a reformkorban. Ugyanakkor azt is kell látnunk, hogy e karakter, viselkedési mód kialakulása és megszilárdulása a 16— 17. században az emberi szabadságok egy korábban nem létező szintjén történt. E karakter — a magyarok esetében a nemzeti ka­rakter — pozitív mozzanatairól nem mondhatunk le olyan ideologikus tévesz­mék alapján, hogy bármi, amely kapcsolatba hozható a nemességgel, az elve­tendő. Nyilvánvaló, a 19. századra az értéktartalmak elfedődnek, részben tor­zulnak. Mégis erre a 16. századi fogantatású — Európát tekintve nemesi-pol­gári _ karakterre épül nem egy mozzanatában a civil, polgári társadalom ér­tékrendszere.

Szakállas Sándor Szabolcs vármegye politikai életéhez szolgál adalékokkal a 19. század húszas éveiből. Az ezen évek megyei közgyűléseinek jegyzőköny­veire támaszkodó közlemény feltehetően a szerző egy új kutatási témájának megalapozó lépéseit tartalmazza. Talán ezzel magyarázható, hogy az írás nem eléggé problémacentrikus, s hogy az általánosabb jellegű bevezető oldalak s a tényleges tárgyalás nem illeszkedik következetesen. A téma fontosságát azon­ban mi sem jelzi jobban, hogy a megyei politikai közéletről országosan sem bővelkedünk feldolgozásokban. A további részletkutatások majdan egy nagyobb munkában való összegzését e dolgozat alapján a szerzőtől is várhatjuk.

F azekas Rózsa elmélyült forráskutatást összegző közleménye — A szatmári zsidóság az 1848. évi összeírás tükrében — az utóbbi időszak egyre kedveltebb témájához nyúl, a magyarországi zsidók történetéhez.

A jó szakmai iskolába járt szerző korrekt társadalomtörténeti elemzése több irányba tágítható, s ezzel a vizsgálat eredményei is sokasíthatóak. Az egyik le­hetőség a zsidó emancipációval, illetve az egész problémakörrel foglalkozó nem­

204

zetközi szakirodalom eredményeinek teljesebb bevonása. Más lehetőség, amely­re gondolni lehet, az országon belüli zsidó migráció problémájának felvetése. Elképzelhető ugyanis, hogy a felvidéki határszéli megyék, mint elsődleges le­telepedési hely, illetve Budapest, mint végső állomás közötti migrációs csator­nában, azaz a migrációs modellben Szatmár megye köztes és közvetítő típust mutat. Üjabb irány a társadalomtörténetet egy mentalitás-kultúratörténettel ki­egészítve teljes társadalomképet rajzolni. A megfelelő források léte, vagy nem léte természetesen döntő ezekben a kérdésekben.

lvan M andrik szórványos adalékait az Adatok Kárpátalja dolgozóinak hely­zetéről és mozgalmairól a 19. század második feléből cím alatt foglalja össze. A szerző feltételezi, hogy van itt egy út Kárpátalján, s ennek a vége az igaz­ságosabb szociális és nemzetiségi viszonyokkal jellemezhető állapot — a recen­zens csak arra tud gondolni, hogy ez a szocializmus avagy a kommunizmus lehet —, s ennek az útnak főbb állomásai az ezen állapotok megvalósításért folytatott küzdelmek.

Ez a teologikus finalizmus az alapja a tárgyalásnak, így a recenzens szá­mára a cikk mintegy kívül kerül a történettudomány keretein. A folyamat így is elképzelhető és értelmezhető, de fogalmi rendszere nem a tényleges folyamat­ból eredeztethető.

Másból.Ez a más is valóság.Legfeljebb a recenzens tetszését nem nyerte el.A vélemények láthatóan különbözőek.M argócsy Jó z s e f a nyíregyházi örökösföldek sorsáról értekezik. A felvetett

probléma illően a szentesített emlékkünyvi hagyományokhoz, szorosan kapcsoló­dik Hársfalvi Péter munkásságához.

A pázsitföldeknek, prém- vagy peremföldeknek mint közös birtoklás alá eső területeknek a léte és rendszere közönséges a korszakban. Így például Deb­recenben Bellegelő névvel illetik a funkcióját tekintve hasonló területet. E te­rületeknek a felosztása, kiárusítása a város belső telekkel, s azon háztulajdon­nal rendelkező tulajdonosok között, s az úgynevezett kertségek kialakulása, ezek benépesülése, s társadalomtörténete, a városszerkezet ilyetén formálódása a 19. század második felének izgalmas kérdései.

A szerző ennek a nyíregyházi folyamatnak a korai fázisát taglalja részle­tesen, az ún. kényszerkölcsön fejében, mintegy 1645 hold kiosztását. A kiosztási határozatot elemezve mutat rá, hogy a kiosztás még a régi köztulajdonlási rend­szer szerint folyt le, de utána tényleges polgári tulajdonként funkcionálva, az egyes parcellák egy birtokos kezén felhalmozódva, mintegy indikátorként mu­tatják a nyiregyházi háztulajdonos polgárság differenciálódását.

A kiváló tanulmány újabb tanúbizonysága annak, hogy a történeti folya­matot értelmező kategóriáink — például a társadalomszerkezet, tulajdonlási szerkezet, településszerkezet — csak ugyanazon valóság pontosabb vagy ke­vésbé pontosabb, más-más oldalú fogalmai.

K riveczky B éla rövid közleményben Kisvárda nyomdaiparának és sajtóter­mékeinek történetét adja 1866—1946 között.

Az ilyen irányú stúdiumok több diszciplína művelését kívánják meg a ku­tatótól. Az interdiszciplináris kutatások egyik sajátos problémája az egyes tu­dományok strukturális intcrdependenciája. Harmonikus, kiegyensúlyozott meg­közelítés viszont új diszciplína létrejöttével kecsegtet.

A társadalmi nyilvánosság szerkezetének átalakulása a 19. század második

205

felétől, s különösön a kiegyezés után együtt jár a lielyi sajtó és azt ezt kiszolgáló nyomdaipar megjelenésével.

Igen fontos kérdés az, hogy a helyi sajtó miért nem lesz tere országos po­litikai kérdésben — erre esetleg hatást gyakorolva — formálódó közvélemény­nek, s miért ad inkább teret esetenként helyi érdek helyett is — helyi érdekes­ségeknek? A vidéki sajtónak e képét ismerjük. Talán nem távoli összefüggést kereshetünk a polgári társadalom helyi fejletlenségével, a községi területi auto­nómiák hiányával. S tudjuk, a sajtó közvéleményformáló és -teremtő szerepe igazi polgári viszonyok között erősödik fel, s teremi maga is polgári viszonyo­kat. A felemásság fogalma tehát a sajtóra is igaz, ha gondolatainkba idézzük a régióban megvalósuló polgári átalakulás jellemzőit. Érdekes ellentétet kepez ezzel a nyomdatörténet mint üzemtörténet.

A szerző nyomatékosan felhívja figyelmünket a nyomdák viszonylagos ma­gas műszaki színvonalára.

A lapok és nyomdák történetében a két világháború közötti helyzet nem jelentett változást. Annál inkább 1945 után, amikorra csak néhány éve maradt a régi típusú sajtónak és a kis nyomdáknak. De ez már egy másik történet.

C zövek István közleményében főleg a megyei közgyűlések jegyzőkönyvei­ből merítve, Szabolcs megyei adalékokat hoz az 1861— 1871 közötti korszak ál­talános politikai, gazdasági történetéhez.

A politizáló elit jelentős részét — 1861-ben természetesen a nemességgel — konzervatívként jellemzi. „Alapozzuk ezt arra, hogy amíg az országban min­denhol igyekeztek a lehető leggyorsabban újjáalakítani a bizottmányokat, a tisztikart, addig Szabolcs szinte tétlenül várta a helyzet alakulását — indokol­ja meg álláspontját a szerző.

Ugyanakkor a tanulmány hangsúlyozza, hogy a megyei közgyúlés követke­zetesen ragaszkodott a negyvennyolcas alaphoz.

Nem marad említés nélkül, hogy ugyanezen közgyűlés hangulata hajlott az udvar iránti lojalitáshoz.

A szerző kiemeli, hogy a közgyűlés nyíltan szembeszegült Ferenc Józseffel, nem ismervén el őt törvényes uralkodónak. Az 1861-es országgyűlésre induló követek számára készült irányelvekben első helyen szerepelt a -13-as törvé­nyek visszaállítása.

Az 1861-es országgyűlés feloszlatása utáni provizórium időszakáról a kö­vetkezőket írja Czövek István: „a nemesség visszavonult a passzív rezisztencia sáncai mögé”. Ugyanakkor nyomatékositja, hogy „a passzív rezisztenciával, erő­szakkal, abszolutizmussal torkig lévő magyarság” már hajlik a kiegyezésre.

A kiegyezés utáni politikai viták taglalásakor leszögezi a szerző: „Szabolcs megye, a hagyományosan ellenzéki álláspontjával szintén csatlakozott a Kos­suthot várok táborához.” . . . „a megye közönségének jó része (a megyei köz­gyűlés! V. N. I.) jegyzőkönyvbe akarta vetetni, hogy Kossuthot hazahívjak”

Talán nem lett volna szükségtelen utalni arra, hogy a különböző megíté­lések alapjaiul szolgáló politikai vélemények, melynek alapján a politizáló elit­nek hol a konzervatív jelző jut ki. hol a hagyományos ellenzéki — a korszak tény­leges ambivalenciájára alapozódnak. Ezek után lett volna felvethető az a prob­léma is — már ez miért van így? Sajnos ez most nem történt meg.

Egy rövid közbeiktatott részben taglalódik általában az „infrastrukturális fejlődés", szükebben véve a tagosítás és a folyószabályozás problémája. Az úr­béri pátensnek felrója a szerző, hogy „a szabad paraszti földtulajdon kialaku-

206

Iásának ellentmondássosságára utal, hogy a zsellérek — nem lévén telki állo­mányuk — kiszorultak ebből”.

Ez a sommás megállapítás talán ellentmond a tényeknek.A császári nyílt parancs a legelő- és erdőelkülönítést kötelezővé tette A le­

gelőelkülönülést tekintve fenntartotta az 1836. évi 6. törvénycikk 3. paragrafu­sai, azaz az úrbéri házas zselléreket az 1/8 telkesekének megfelelő legelőillet­ményt adott, az erdöelkülönílésnél pedig a legelőelkülönitési kulcsot alkalmazta, csökkentve azzal a területtel, amit a volt földesúrnak járó évi faizási szolgála­tokkal egyenértékű famennyiség megneveiésére képesnek ítéltek — azaz mind­összesen az ilyen zsellérilletmény megközelitően 1 2, illetve 3 3 4 magyar hold között mozgott.

Ezzel kapcsolatban jelenti ki Szabad György magisztrális tanulmányában (Id. Szabó István Emlékkönyv, Nyíregyháza, 1987. 254. p.), hogy „aligha kétsé­ges, hogy a századfordulón, amikor a földbirtokmegoszlásról már viszonylag megbízható statisztikai kimutatásokkal rendelkezünk, az összes földtulajdono­sok több mint felét tevő 5 kát. hold alattiaknak, meg inkább a közel kétötödü­két tevő 1—5 kát. hold közöttieknek is még ilyen tekintélyes, ha nem is szám­szerűsíthető hányada a zsellérilletmenyhez jutó házas zsellérségböl. illetve le­származol soraiból került ki”.

Sajnálatos, hogy a tanulmánynak a zsellérséggel kapcsolatos nem egészen pontos megfogalmazásán mind a szerző, mind a szerkesztők tekintete átsiklott.

Reszler G ábor kisebb tanulmánya a Szabolcs megyei gazdasági cselédség 1890 és 1920 közötti területi eloszlásával, a társadalom egészéhez viszonyított arányával foglalkozik. A leírás országos statisztikai felmeréseket vesz alapul, s emellett megyei levéltári anyagok alapján húzza meg a cselédélet legjellem­zőbb kontúrjait.

A birtokviszonyok rajza feltehetően nem pontosítható tovább egészen ad­dig, amíg a birtokstatisztikákat nem feleltetjük meg valamilyen módon a gazda- cimtáraknak. Ez az egész magyar ide vonatkozó kutatásokat hátráltatja, s az óriási munka feltehetően még jó ideig visszarettenti a kutatókat.

A szerző Hársfalvi Péterre emlékezvén, megfelelteti saját adatsorát a 18. századi cselédség eloszlásával. Kérdéses talán csak az, hogy a túl nagy idő- és lényegbeli eltérés miatt mennyire termékeny az analógia.

A dualista korszakra vonatkozó pontos cselédfogalom pendantjaként jó lett volna a mezőgazdasági munkás réteget is klasszifikálni. így lenne igazán érdekes arányeltolódásuk miértjére választ keresni.

A statisztikákra alapozó fejtegetéseket maga a szerző zárja le egy olyan kerdéssorozattal, melyek a későbbi kutatás főbb irányait jól jelölik meg.

A cselédeidről szóló bekezdések kiegyensúlyozott realizmusát az utol .ó mondatok korábbi kort idéző archaizmusa bizonytalanitja el. De ez nem illesz­kedik szervesen a tanulmányhoz. Más jellegű kérdésfeltevések talán terméke­nyebbek lehetnek.

Szászi Ferenc feltehetően kandidátusi disszertációjának egy részletét bo­csátja közre. A migrációkutatás három nagy ága közül a kivándorlásnak már hosszabb ideje eredményes kutatója, a Szabolcs megyei kivándorlók megoszlását nem, életkor és foglalkozás szerint veszi górcső alá.

Csak sajnálható, hogy a nagyobb tanulmánynak e részlete leíró jellegű, s az értelmező részek nagyon szűkre szabottak. A recenzens bármilyen az értel­mezést illető megjegyzése, a teljes tanulmány ismerete nélkül nem helyénvaló.

207

Vinnai Győző rövid közleményben korrekt összefoglalását adja az 1320-as évek Szabolcs megyei országgyűlési választásainak.

Az első világháború közvetlen következménye egész Európában a boldog békeévek oly szilárdnak látszó struktúráinak felbomlása, oly sok szilárd fogalom képlékennyé válása. Radikális fajvédők, konzervatív liberálisok tűnnek föl.

A visszatérés, mellyel nem csak nálunk próbálkoztak — általános kudarcba fullad. A háború előtti stabilitást még azon az áron sem lehet elérni, hogy a hagyományos politikacsináló rétegek parvenü — számukra legalábbis az — középosztálybeli rétegeket vonnak be a hatalom gyakorlásába. A konszolidáció— s ez alól a bethleni konszolidáció sem jelent kivételt — így a nagy válság közvetlen előzményévé válik.

A szerző a már említett politikatörténeti fejtegetését egy olyan kérdéssel indítja, amely általánosságban fogalmazza meg: hogyan lehetséges, hogy az 1918-ig általában függetlenségi, ellenzéki szabolcsi képviselők kormánypártivá válnak a húszas évekre. Válasza az, hogy ,,a vármegyét irányitó politikai erők— nagybirtokos és középrétegek —, a háború okozta változások, s a forrada­lomtól való félelmükben fenntartások nélkül követték és kiszolgálták kormá­nyukat, mert csak attól várhatták az ellenforradalmi rendszer megszilárdítá­sát, következésképp saját hatalmuk m e g ta r tá s á tS még egy mondatban a po­litikai váltást pálfordulásnak aposztrofálja a szerző.

Ügy gondolom, két eset lehetséges. Az egyik az, hogy pontos fogalomhasz­nálattal tartalmilag értelmezzük a kormánypártiság és ellenzékiség fogalmait, s így jutunk heurisztikus kérdésfelvetéshez, a másik lehetőség, hogy nem oktrojálunk rá esetleg megválaszolhatatlan — mert nem pontos — kérdéseket az anyagra.

B arabás László az első világháború utáni alapjaiban megváltozott, német népcsoportpolitikát vizsgálja a szatmári svábokkal kapcsolatban.

A rövid, de igen fontos problémát felvető tanulmány, az ekkor még csak körvonalaiban jelentkező német radikális etnikai-kulturális forradalom előké­szítésének és megszervezésének mindennapjait írja le. Igen megejtő megfigyel­ni a német alaposságot és hatékonyságot ebben a kérdésben is. A térségben más népek is próbálták faji forradalommal érvényesíteni érdekeiket — nem­egyszer több igazságtartalommal is — talán ennek megfelelően kisebb haté­konysággal.

Ez az írás remélhetően része egy, a szatmári svábok történetét a két világ­háború közötti időszakban tárgyaló dolgozatnak.

Sallai Jó z s e f a tanítóképzőt éppen elvégző Váci Mihály szellemének for­málódásába nyújt betekintést a képesítő vizsgájának neveléstudományi írásbeli dolgozatának közlésével.

Váci Mihály dolgozatának címe: A tanításon szerzett tapasztalatok alapján miben látom a magyar néptanító feladatait?

A nem teljesen meglepő címet annál érdekesebb dolgozat követi. A fiatal tanítójelölt két problémára reagál élénken, amelyekkel gyakorlata során ütkö­zött szembe. Az egyik a vallási elfogultság, amelyet toleranciával vél leküzd­hetőnek, a másik a nemzetiségi kérdés, pontosabban a németség térhódítása.

Ez Váci számára elfogadhatatlan. Kevés jó szava van a németekről. Meg­győződése. hogy a németség térhódítása ellen a tanító közvetlnül nem tehet semmit. ..Ez a jelenség sokkal mélyebben és hatalmasabb erőkben gyökerezik, a német faj hihetetlen élniakarásában, a vérük parancsolta előretörésben . ̂ " Váci úgy látja, a magyarság utolsó órája közeleg: „Mit kell tehát tennünk? E.1-

208

sösorban fel kell ébreszteni, vagy fokozottabban élesztgetni a magyarságban is a közösségi érzést, az összetartozásra, az összefogásra késztetni őket. Kifejlesz­teni minden értéket, előszedni minden szellemi fegyvert, amellyel megvívja élete döntő órájának létéért folyó véres összecsapását.1

Ha az érzelmi túlfűtöttség okozta enyhe képzavartól eltekintünk, világos, hogy Váci Mihály etnikai-kulturális létharcként éli meg a második világháború számunkra harmadik évét. S számára ekkor még a fő ellenség a németség, s a védelem egy magyar etnikai-kulturális forradalom.

„Ez tehát a feladat az iskolában, magyarrá nevelni az idegen gyerekeket”— összegzi a konkrét tennivalókat. „A tanító a kapocs, amely összetartja a magyarság életét” — veti meg szilárd alapját hivatástudatának.

G yarm athy Zsigmond „Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár a közművelő­désért (1958—1965)” c. cikkében rója le tiszteletét a levéltárvezető előd előtt.

Ebben az időszakban Hársfalvi Péter tevékenysége döntő volt abból a szem­pontból, hogy jelenleg a tudományos kutatást szolgáló vidéki levéltárak között e levéltár az egyik legjobban rendezett tudományos közgyűjtemény. E megál­lapítás értékéből nem von le semmit, ha tudjuk, hogy az alapok lefektetése után Balogh István volt, aki következetes tevékenységével eme munkát kitel­jesítette.

A szerző írása az adott időszakban rendezett levéltári anyagok kutatásához elsőrendű segítséget fog nyújtani az elkövetkezőkben is.

Erdész Sándor településtörténeti adalékkal kapcsolódik a tisztelgők sorá­hoz. Adatokkal valószerűsíti, hogy a két főutcás települések csak egy alosztá­lyát képezik az egyutcás települések osztályának — viszont ezt a tagolást szük­séges, s a kutatás szempontjából hasznos megtenni.

Az emlékkötet egészének mérlegre tevése több irányú tapasztalatokkal is szolgál.

A Hársfalvi Péter halála után újraszerveződő tudományos műhely — a BGyTKF történelemtudományi tanszéke — tevékenysége, lehetőségei, kvalitá­sai egy sajátos nézőpontból látszódhatnak, vagy — másképpen fogalmazva — a tanszék sajátos módon láttatja magát. A recenzens sem pro, sem kontra ér­vekkel elő nem hozakodhat, lévén maga is e tanszéknek oktatója.

Egy más irányú, hipotetikusan megfogalmazható tanulság, hogy az a tör­ténelmi régió, melyben hazánk is található — több évszázada sajátos jelensé­geket mutat fejlődésében.

A történelem hullámverése hol közelít, hol távolít bennünket lelkünk job­bik felétől, Európától.

A kötet tanulmányai — ha nem is mindig tudatosan — ezt a probléma­rendszert járják körbe-körbe.

Mértéktartó pesszimizmusra az inthet bennünket, hogy — legalábbis eddig— minden közeledést távolodás követett.

Hogy ez ne így legyen, ahhoz egy jó emlékkötet is — nem lényegtelen pon­tokon — hozzájárulhat.

209

MIKLÓS ELEMÉR:

Valóságban gyökerező remények

Zaklatott világunk gyorsuló változásfolyamatainak rögzítése, ismertetése csak nagy ritkán utal a messze végek állapotaira, az ott élő emberek életére, sorsára, pedig arrafelé is megállíthatatlanul pördül-fordul a történelem, a változások ott is emberléptékűek, miképpen a meg-megújuló küzdelmek is azok. Ilyen, a vál­tozások meghatározó irányaitól félreeső vidék a Beregi-T iszahát, mert közel hét évtizede történelmi döntésfordulatok eredményeként térképszéli tájjá lett.

Idegennek-vendégnek csodavilág, a fölfedezés örömeit kínáló természeti értékrengeteg a történelem üzeneteit hordozó műemlékekkel. Tulajdonképpen egy, a Tisza és a magyar—szovjet határ közé szorult, félkörös ívelésben elhe­lyezkedő hatvanezer hektárnyi földterület, mely a rajta élő harmincnyolcezer embernek szülőföld, lakóhely, s a szélsőségeket is megmutató „leg’ -ek világa E környezetben szolgálnak munkával, változó életminőséggel hazát.

„ . . . Nagyon közel áll hozzám ez a táj, kiváltképpen ezek a külső szabolcsi részek: Szatmár és B ereg. . . ” — nyilatkozta a nemrégen elhunyt irodalomtör­ténész, K irály István. Az V. Beregi ünnepi Hét rendezvényein — egy röpke szünet idején — kértük a félbe tépett mondat befejezésére.

— Tegnap délelőtt egy pillantást volt módom vetni a Krasznára. Csöndps és alacsony vízállású volt. Azonnal Adyt juttatta eszembe. Ez, a messze vidé­ken ismeretlen folyócska az „Értől az óceánig” című versben kiemelt szerephez jutott, S a „Séta a bölcsőhelyem körül” című lírai vallomásában is. Tapasztal­tam, hogy ennek a tájnak lelke van, s abból folyik ki a Kraszna.

— Az em ber és a táj viszonyát itt, a helyszínen m iként jellem zi?— Erről is Ady jut eszembe, mert itt „mégis” emberek élnek. Olyanok,

akik olyant csináltak — itt és most —, amire másutt nem éreznek igényt. Itt kapcsolódik Ady és ez a szép Beregi Ünnepi Hét. S ami a tájat illeti: Ady is járt itt, s ezen túl ez a vidék a szabadságharcos emlékeket is jelenti. Rákóczi, Tarpa, Vaja, Namény. A magyar identitástudat forrásai. Annak, hogy a magyar magyar maradjon. Adyt idézve: „ . . . A magyarság érték az emberiség csillagok felé vezető útján.” Ez a vidék valahogy mindig a peremvidéki öntudatot erő­sítette lakójában, s a lakója mindig hátrányos helyzetben volt. Ezért vagy el­futottak innen, vagy etikusan vállaltak felelősséget az itt élők sorsa, önmaguk iránt.

— E h ely zetértékelés m iféle jöv őben i ú travalót kínál?— Személyes meggyőződésem szerint a kultúra sok-sok rendezvénye, tar­

talmas eseménye kínál ilyet. Miként itt tapasztaltam. Az, hogy a Beregi Ünnepi Hét rendezvényein olyan lényeges kérdés körül gerjesztettek vitát, mint a kö­zösségeink. Az Ady-féle „mégis”-nek, „csak azért is”-nek láttam itt modelljét, amit sokfelé lehet követni. A kulturált élet igénye áradt, s tapasztaltam — most e percben tapasztalom —, hogy a lokálpatriotizmus sarkallja annak igényéi,

2 1 0

hogy minőségi értelmiségi lét legyen itt. Talán ezért nem éreztem provinciát, inkább etikus felelősséget. Tehát megváltozott valósághelyzetben a kultúra kínál kapaszkodót, olyan „mégis” alapon . .

Elfogadva e szavak meggyőző, valóságerejét, vallom, hogy „Boldog, aki feladatot tudott választani magának.” Mégis a beregiek életvitelének ellent­mondó tapasztalat, hogy messziről érkezett látogatók, vendégek a kötelező ud­variasságot meghaladó, elismerő szavakat hangoztatnak természeti értékekről, emberek sugárzó szeretettekintetéről, miközben, akiknek Beregben jelölt ki a sorsa életteret, azok növekvő számban érzik egyre inkább tehernek a beregi életet. A fiatalok zöme évtizedek óta keres és sajnos talál is utat a menekülés­re. Elegánsabban elvándorlásnak nevezik, pedig a fogalom csak a tényleges valóság szemérmes elfedését szolgálja, mert ha az okokat is sorba vesszük, ak­kor menekülés ez, hiszen az emberek „válságérzete a területileg egyenlőtlen fejlődésből, az esélyek különbözőségéből fakad . . . ”

Tanulságos példát adalékként Moldova György hozott erről Izraelből: „ . . . Ha Barabáson — amíg Magyarországon éltem, ebben a beregi faluban lak­tam —, szóval, ha Barabáson rosszul ütött be az alma, akkor kevesebb vajat kentünk a kenyérre, ha még rosszabbul, akkor aki tudott elment a faluból, és máshol dolgozott tovább. Ezt itt nem tehetjük meg . . . A gazdálkodó nem fizet­het rá, mert nincs neki miből. . .” (Ki ölte meg a Holt-tengert?)

Az „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” érvényesítésében a gazdaság és a kultúra ekképpen értelmezett szerepe és ennek erőteljesebb hangsúlyozása mégsem megnyugtató, mert e leegyszerűsített séma szerinti, mechanikus mű­ködésben csupa kulturált gazdaságunk, művelt-fejlett közösségünk lenne, ami­lyenek perspektíváit a magyar mezőgazdaság átszervezésekor megígérték.

Ilyen kavargó gondolatokkal — baráti hívásra — mentem Bereg egyik el­dugott falujába, Lónyára. Magammal vittem Fábián Zoltánnak, az Írószövetség egykori titkárának régi értékítéletét: „ . . . A beregi emberekben nincs ravasz­ság, elhallgatás, hátsó gondolat. Szíve a száján, s ha megérzi a látogató barát­ságos indulatát, őszinte, egyenes, nyílt, emberséges . . .” Régen eltettem e szava­kat biztatónak.

Több forrásból ismerős, amit Koroknay Gyula művészettörténész egyik be­regi kiadványban is közreadott: „ . . .B á n k bán tulajdona volt ez a föld, bizo­nyára Melinda is járt itt, a lányuk ezt a lónyai uradalmat hozományul kap­ta . . .” Tiborc is innen vihette üzenetét. . .

Ismerkedni a mai faluval a főutcán indultam. Rég elbújt a verőfény, a borús ég sötét boltozata alatt, itt a Tisza és az országhatár szorításában komor hangulatú utcakép fogad. Csüng az eső lába, a földön sár- és víztócsák egymás­utánja kanyarogtatja a gyalogutat. A falu főutcáját két oldalról öreg, tornácos házak szegélyezik. Sok a régi épület. Akár egy múzeumfalu, csak elevenen, élőben. Egyik ház horpadt ereszeit mutogatja, alatta a nagyra nőtt, eső áztatta sebeit a kivillanó vályogdarabokkal. A másik támasza, a tornácoszlop korhad­tan bukott az elhanyagolt udvarra. Távolabb . . . ajtóra-ablakra szegeit deszka, mint egy Kodolányi-novella illusztrációja. Elárvultság. A magasra nőtt gyom száraz kórója folyamatosan hullatja beérett magvait a hajdan volt tiszta udvar­ra, hisz a düledező kerítés mögé csak szánakozó tekintet szökken, munkáskéz már a házőrző kutya odahagyott láncáról sem rázogatja az évek hizlalta rozsda­réteget. Itt zsugorodik egy vályogból rakott kis házikó, de — jelképszerűen a múlt és jelen együttélésére — melléje, ereszig növelt beton alapra telepszik az új lakás. A emeleti szint téglafala a maradás szándékának hirdetője . . . A

211

műit fájdalmas relikviái közt üde oázis, mert új ház építése itt a ritkuló vál­lalkozások közé sorolható.

Tovább dagasztva a sarat azon töprengek, hogy milyen meghatározottság­ban miként viselkedhettek az itt élők. Egyáltalán: mit tehetett az itt élő ember? A tovább élő múlt kontinuitását jelentette, hogy a mindenkoron terhes élet vál­lalása volt maga a válasz; ha már fölnevelték az életre, vállalta sorsa küzdel­meit. Szenvedte öröklött sorsa hátrányait, miket önerejéből csak csökkenteni volt képes, de bármennyire erőlködött, itt többre nem tellett, míg másutt — támogatottan — mindig nagyobb volt a lendület.

A bolt előtt a nyitásra várók gyűrűjében ismerősre bukkanok. Az iménti gondolatok folytatásának tekintem panaszáradatát a nehéz megélhetésről. Sorol­ja a munkahelyek hiányát, a kevés keresetet, a növekvő árakat, az áruhiányt Most is azért áll itt, mert reggel előjegyeztette a kenyeret, s nemrégen érke­zett. Mert ebből is csak annyit rendelnek amennyit aznap eladhatnak . . O mondja gondjait olyan reménnyel, mintha elhárításukban segíthetnék . . . Ma­gam pedig azon töprengek, hogy Tiborc késői utódai ajkán még 777 esztendő múltán sem halt el a botladozó panasz . . .

„Fájdalmaink Megértői! Figyelmezői!Tisztességgel szólunk, mert ősatyánk hiába veszejté jobbágyigáit, utódai

boldogsága mégis csak módjával hízott: a békés türelem és becsületben éles igazán csak a nagy urak történelmi jövés-menése után nyert nálunk emberi ér­telmet.

Tudatjuk: megmaradtunk tisztának, de a szükség bélyege még éget. A kí­sérlet láncaink vedlésére valóságos kigázolás lészett, de háborúk torzított tűz- vetése fakasztott új, hosszan nyúló sikolyt. Ki hallotta? Tán, ki világunkat ér­telemfényben alkotó részeire szedte, s aztán az elemek helyét nem lelvén, igazán összverakni képtelen vala? Vagy, ki mellettünk, s nem velünk élt, ritkán meg­hallva a szót felőlünk?

Messze esik innen szép honunk kebelközepe, s bár éltető energiáink üterei e helyütt ívelnek országokon át, mihasznunk. Nekünk a sárfalak közt hideg süvít, mert messze bánya, olaj, gáz, míg kátyús útjaink méregdrága tüzelőink alatt tengelyi törnek. Márcsak a tiszta hívség köt ide. s őseink temetője, hol míves faragású, időtehertől rozzant fej fák tövén szegénységünk meglapul, el­sírható panaszunk még megvagyon. Másként híjával vagyon munkának helye, üres a szatócs, messze patika, s a posta és telefon örökké késik.

Mégis igaztalan az elhagyatottság, hisz jőnek ide, hozzánk fekete-csillogó acéllovakon, negyvenezert üzemóránként forintban égető égi talyigán a döiyfös hajtókkal. Kerített vadasban folyton-folyvást űzik-hajtják adósságra hozatott vadjainkat. Ök . . . kedvök szerint lődöznek. A dörgő-csattogó puskáikkal, miket emelgetni könnyű, mert nem nyomasztja az ÁFA terűje, miként porontyaink ruháit, lábbelijét. A kaszt elejiről valók: nevivel fanyar-bordó gyümölcsöt idéző főkincstárnok, s társa a Zengő lejtőjének vörös nedűjét orcája színével is em­lékbehozó tárnokmester, mögöttük súlyos léptekkel páhog a főpohárnok. Ök - azt mondják — honunk gödreit kerülgetik, münköt meg lejtőre huzattak. Ma­gukat űzöttnek mutatván nyakfárasztó gyakorisággal ászokpohár mélyeit szem- lélgetik, minekutána délceg daliaként vidulnak olyannyira, hogy olmos-kristaly serlegek törnek halomra egyszeri használattal. Mű magunk pedig fegyelemmel és hűséggel tüntetjük ökelmüket, mindig készen várjuk kegyelmességiiket félig

212

kész étekkel, jéghütötte szomjoltóval, puhán vetett derékallyal, előhizlalt és iogásra-ejtésre érett hallal, vaddal. Panaszra okot mű nem engedünk!

Jó Urunk!Tekints reánk! Segedelem szükségeltetik, s annak küldője is kerestetik.

Itt a földön. Az élen állóktól, mert kiktől reményt gyújtóan várható volna — láthatod Magad is — inkább szólnak le verítékeinkben turkálva munkást és parasztot. Még a panasz szavát is megvonják. Maguknak. Leszólnak: a nép ke­veset dolgozik, sokat fogyaszt! Vajha .. . O példáik láttán, akként élne az isten­adta pórság . . . Hová leendnénk?

Urunk! Áldásod nem mind efféle. Csak, kiknek megengedtetik. H iá b a ... az egyenlőség mértéke eszményi mérce leheLne, azonban mérésre már nem hasz­nálható. Se itt, se ott. A kerítésen túl, a gyöngyszem csillogású halastó partján, avagy az erdőmelléki palotában. Itt küjjel pedig megül ajkainkon a fonnyadt mosoly, mivel szegénységünk csak folyton növekvő . . .

Ki légyen bíránk a veszejtök és senyvedők között? Magad, Uram, ha szol­gálód erre nincsen! Mi várunk. Fölöttünk az ég, alattunk a föld. Ez várand reánk két ölnyi mélységével. . . Kis- és Nagylányán, hol még maradnak élők hz Ür huszadik századának utolsóelőtti évtizedében . .

A kollektív fájdalomnak ilyen sikolya kellő figyelem feltételezésével messze hangzó is lehetne éppen úgy. mint a tényfeltárás eszköze. Kifejezi tehát a világ Janus-arcát. A kétely azonban, hogy Seregben az életutak tényleg lejtőn halad­nak-e, valóságtalajból táplálkozik akkor is, ha az ellentétes irányú hatások egy ,.csak azért is” szemléletet erősítenének.

A sorsfordító okok összeszedése s megnevezése mégsem könnyű, mert egy tisztességes hipotézis tagadja, hogy a falu jelenbeli 1276 lakójának életében a kedvező változás puszta ábránd lenne, továbbá, hogy a helyi kezdeményezé­sek és szándékok mindegyike úgy rekedt volna meg, mintha a megvalósításhoz vezető utak mindegyike zsákutca lett volna. Az éleződő pártharcaink között is az igazság megkeresése csakis felelősen történhet. Ezt felismerve ott a bolt előtt, a jelenhez vezető utakat kémleltük.

— Itt mindig nehéz volt az élet — folytatja várakozás közben a régi is­merősöm. — A föld jelentette az életet, de azt keserves volt művelni: ha eső esett, megállt rajta, mint a lavórban, száraz időben reménytelenre repedezett Ilyenkor a kevés termést pótoltuk, amivel tudtuk. Gyűjtögetéssel, halászattal, s ha lehetett, vadászattal. Egy biztos, ez a föld mindig eltartotta lakóit, ha ne­hezen is.

— Az elm últ év tized ekben egyáltalán csö k k en tek -e az em b erek terh e i? — próbálom fékezni a szózuhatagot.

— Ez három dologtól függött. Az egyik, hogy mennyit dolgoztunk, a másik, hogy az újdonságok, a korszerűsítések mikorra értek hozzánk, milyen késéssel tudtuk használni, a harmadik pedig, hogy a társadalom mennyire volt képes segíteni.

— M ennyire?— Amennyire a többi faluban. Igaz, itt az isten háta mögött ez is nehezebb

volt. Itt, ha valaki hamarabb végzett saját munkájával, hiába igyekezett, hogy kereset fejében másnak dolgozzon, nem kapott munkát. Mindenki maga dolgo­zott a családjával. Még a Dollár utcában is. Onnan kapta a nevét, hogy az ame- rikások, a kivándoroltak vagy a rokonaik hazajövet vagy a hazaküldött pénzből itt vásároltak telket, és építettek rá házat. Annyival voltak gazdagabbak, hogy nekik pénzük volt. No meg szerencsésebbek is voltak . . .

213

Voltak aztán nehezebb esztendők is. Az első világháborúban ebből a falu­ból 724 ember vett részt, közülük 53 meghalt. Ennyi család maradt kenyér­kereső munkaerő nélkül. A második világháborúban még többen voltak oda, s aztán még többen maradtak fogságban is. Százhatvan embert vittek el „k!s robotra” is innen. Sokan oda is maradtak.

Itthon pedig megvolt a földosztás, az asszonyok és a gyermekek megkapták a család jussát, s elkezdtük művelni a földeket. Se igavonó állat, se vetőmag nem volt elég . . . Egy pár év múlva a kis téesz is így kezdte

— Mégis, m i adott rem ényt?— Kinek-kinek az ereje, a tartása, önmagát hajtotta mindenki, mert ez

volt a legolcsóbb. Ismerek egy embert, aki egész őszön együtt törte a kukoricát a családdal naponta, este meg egyedül folytatta a csutkavágással. Egyik hajna­lon ott talált rá a család a mezőn, sarlóval a kezében eldőlt, mint egy zsák a kimerültségtől.

Ügy éreztem, valamelyest közelítettek a válaszhoz a hallottak, ám tovább vittem maradék kétségeim. Nyugtalanított, hogy a javuló technikai feltételek, viszonylag nyugodtabb társadalmi körülmények között végzett kitartó munka ellenére negyven év alatt miért fogyott a falu lakossága 2020 főről 1250 főre, holott 1920 és 1948 között száz fővel gyarapodott. . .

Gondolatot és véleményt cserélni a közigazgatás épületében kíséreltem meg. Reméltem itt személyes tapasztalatból eredő példa értékű válaszokat an­nak megkeresésére, hogy egy távoli falu leépülésének folyamata mely tényezők hatására gyorsulhat fel.

A szűk helyiség mintha jelkép lenne: a tér, mit az itt élőknek a sorsuk rendelt meglakni, szűkülőben van. A sommás válaszok és az elhallgatások kese­rűsége a tegnapi aránytévesztések folytatásai, de a tétovaság mögött határo­zottság is meghúzódott a ma és a holnap érdekében. Eredőjük vajon honnan húzható meg . . . ?

— Nálunk a legutóbbi nagy sorsváltás 1960-ban a tsz-szervezés volt — kezdi a beszélgetést a tanács nyugalmazott elnöke. — Sokféle változást hozott ez a falu életében. Ezek egyike, hogy azonnal megszűnt a munkában a nagy hajtás. Biztosan amiatt is, hogy a tsz nem kínált még biztos megélhetést, a háztáji gazdaságnak pedig még nem alakultak ki a feltételei. Ezt nem is siet­tette senki, mert az volt a vélemény, hogy a közösből kell megélni, de hogy miből, arra — hiába próbálkoztak — nem válaszolt senki. így nem volt vonzó a tsz, ugyanakkor más munkalehetőség nem volt. Ezért a munkaképes férfiak felkerekedtek, s egymás után indultak máshova szerencsét próbálni. Mint régen. Akkor Amerikába, most meg a magyar nagyvárosi építkezések vártak rájuk. Rövid 10 év alatt a falu lakossága közel hatszáz fővel csökkent.

— Ezt az elvándorlást h elyben nem lehetett m egállítani?— Talán lehetett volna — veszi át a szót a vb-titkár. — A téesz már a

munkaerő megtartása miatt is szeretett volna változtatni, de nem voltak ehhez feltételei, eszközei. Adtak hitelt, állami támogatást, de célirányosan, s nem arra, amire legjobban kellett. Nem a munkalehetőség bővítésére, a megszilárdítására, hanem ahogyan az elosztásban a napi politika pillanatnyi érdekei döntöttek.

— Az itthon la k ó k m iből é ltek meg?— Azért, ha lassan is, azért változott a világ — ültet széles mosolyt kérik

arcára az egykori tanácselnök, Nyeste Sándor. — Valami biztos pontot minden­ki igyekezett találni magának. Voltak, akik ezt a téeszben lelték meg, mások a háztáji gazdaság változó feltételei között. A régi istállókba lassan-lassan újra

214

állatok kerültek, mert annak itt mindig hagyománya volt. Egyre többen ültet­tek a házikertekbe almafákat. Egymástól lestek-tanulták a művelését. A leg­több családból pedig akadt valaki, aki az iparból havonta hozott fizetést. Fok­ról fokra növekedett a kitartás.

Hallgatom érvelését. Olyan, m int a korabeli győzelmi jelentések az újsá­gokban, pedig a szavak egy kínkeserves átalakulásról vallanak. Küzdelmekről.

— Soha annyi új ház, díszes kerítés nem épült, mint akkor. S a téesz is kezdett talpraállni, így gazdagodott a falu. Az emberek azt is megtehették, hogy többet adjanak magukra, s ez megkövetelte a falu fejlesztését is. Épült óvoda, iskola, út, járda, villanyvezeték, felújítottuk a leégett kastélyt (könyvtár, mozi van benne), a téesz melléküzemágat létesített a tölgyfa feldolgozására. A ko­rábbi önmagunkhoz képest gyorsabban haladtunk.

— G ondolkodásban is?— Abban is — szól közbe hirtelen a fiatal titkár, s kimért nyugalommal

folytatja. — Nem hivalkodás, inkább a távolságok és az utazási nehézségek miatt egyre-másra kerültek az udvarokba előbb a motorkerékpárok, később az autók. A téesz is rendszeres, havi előleget fizetett, a kereset 80%-át. Eddig el­képzelhetetlen volt, hogy földművelő ember havi fizetéshez jusson. Ezért nem tartom rendhagyónak, hogy a létfeltételek javulásával igényesebb életforma alakítására támadt igény. A televízió, a gáztűzhely, a központi fűtés már nem tűnt elérhetetlen célnak. Évtizedek elmaradásának pótlására nyílt lehetőség. Ezen túl, az anyagi gyarapodáson túl, a szellemi igény növekedését tartom fon­tosnak. Az általános iskolában 35—40 gyerek végzett akkor évente. Legtöbbjük nem maradt a faluban, elment tovább tanulni: gimnáziumba, szakmunkásképző iskolákba.

— A tudás iránt n öv ekv ő igény gyorsította a fa lu átrendeződését?— Igen, gyorsította, mert mindenképpen többet és értékesebbet hozott,

csak az volt a baj, hogy a megszerzett műveltség nem itthon kamatozott. Mint szó volt róla, a felnőttek közül is sokan elmentek dolgozni, ám az ottani köve­telményekhez igazodva tanfolyamokon, iskolai oktatásokon vettek részt, szak­mát tanultak. Munkájuk révén szakmájuk megbecsült emberei lettek. Ezért csak hétvégeken jöttek haza, elvégezték a munkát a háztájiban, hazahozták kerese­tük egy részét és vasárnap délután indultak vissza. Megváltozott munkakultú­rájuk hatása itthon nem érvényesült, ők folytonos körforgásban éltek. Mókus­keréken járt az életük, s aztán a többség megrokkanva került haza.

A fiatalok pedig, amíg tanultak, iskolába jártak, megszokták a városi élet­formát, annak vonzóbb elemeit, s ez vonzotta is őket, odamaradtak. Hiába kínált már a falu a korábbiaknál messze jobb életfeltételeket, kevesen tértek haza. Ezért nem csodálható, hogy elöregedett a falu . . .

— T én yleg : m it tud kínáln i a fia ta lokn ak ez a falu?— Olyan életkörülményeket, amilyeneket a nagyvárosok nyújtanak, olyant

nem. Itt még sok a gond. Itt, ha megbetegszik valaki, szokás szerint elmegy a körzeti orvoshoz, aki vizsgálat után beutalja Vásárosnaményba, a szakrendelő­be. A beteg másnap elutazik, ahol ismét megvizsgálják, s a laboratóriumi vizs­gálatokkal és az oda-vissza utazással ismét eltelik egy napja. A harmadik napon leleteivel fölkeresi a körorvost, aki meghatározza a gyógymódot, felírja a gyógy­szereket. Azokat be kell szerezni. Itt nincs gyógyszertár. Ezért jó esetben Tisza- szalkán, ellenkezőleg Vásárosnaményban juthat gyógyszerhez a beteg . . . Mire a beteg gyógyítható, eltelik 3—4 nap. Ha egy idevalósi ember egy pár cipőt akar vásárolni, felül az autóbuszra, s elutazik Vásárosnaményba. Az útiköltség meg­

215

haladja a 100 Ft-ot — ennyivel drágább az áru —, s ráment egy napja. Ha húst, hentesárut akar vásárolni . . . Ha elromlott háztartási eszközeit akarja m egjavlttatni. . . Szóval mi ebben a vonzó?

E ponton megakadunk. A szavak ugyanis elhalkulnak, s a nyomasztó csönd­ben leolvasható az arcokról a gondolatok-indulatok belső vibrálása. Amíg a recsegő székekből, fotelekből kikászálódunk, halk mondatfoszlányok ütik meg fülem: Hiába itt a kezdeményezés... Ide pénzt mindig mások adhattak vol­n a . . . elvetéltek maradtak itt a gondolatok . . .

Figyeltem, s hallgattam. Nem kerestem mar a hangok, a mondatelemek gazdáit. Megálltunk előrehajtott fejjel, s egy pillanatra ránk telepedett a csönd. Éreztük a szavak igazát és a tehetetlenséget. Azt, hogy a szépen csengő szavak nem hoztak, nem hoznak ide forintot, a tettek nélkül meg céltalanok a mozdu­latok. Herakleitosz gondolata jutott eszembe: „ . . . Mindennap megszűnik vala­mi, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni. . . ” Ügy vélem, itt lehet fölfedezni az újrakezdés gerjesztőjét.

Az utcán lassan szemerkélő eső fogad. A sarat gyarapítja. Vendégmarasz­taló — mondják, Sem okom, sem kedvem vendégeskedni, de jo lenne szétnézni legalább az iskolában. Megnézni, megtudni: egy ilyen településen az értelmiségi magatartás mennyire segíti a megmaradást? A hivatásos „tüzfelelősök” miként cselekszenek?

A faluban orvos, másfél tucatnyi pedagógus (a többség képesítés nélküli), a közigazgatás dolgozói s a téesz agrár szakemberei jelentenek értelmiséget. Létszámuk nem nagy, szerepük annál több lehet. Mint mondják, sokszor le- törtség forrása körükben, hogy hiábavalóan elkötelezettek, hiábavalóan is vál­lalják az „elözvegyült” munkát aránytalanul alacsony bérekért, ha a községü­ket érintő változások erővonalai innen messze húzódnak. Beszélgetünk, s meg­fog a hangulat, de egyúttal kedvetlenít, mert gondforrásaik egész tarka csokra kerül terítékre, s mindegyik a hiábavalóságot erősíti: hiábavaló, hogy rájuk éppen itt és most — mikor a lét viszonyai gyorsulóan süllyedőek — van szük­ség, hiábavaló, mert ide (még az itt születettek közül is) csak a megszállottak jönnek. Többen eredendően — a „képesítés nélküliség” fedezetlenségéből — átmenetinek tekintik helyzetüket, s ez maga átjáróhellyé teszi az értelmiségi foglalkozásúak számára a falut. Igaz, egy részük gyökéreresztő, megmaradó, s innen utazgatva és megküdzve diplomát, mások újabb diplomát szereznek a meglévő mellé is. Pusztán a tudásért is. Tehát az ismeretek bővítésének igényé­vel tanulnak, valóságosan az előző generációktól örökölt korparancs felismeré­sével maradnak, kötődnek. Az „ahogy lehet” szemléletében. A „hogyan lehet" kérdésére létükkel, munkájukkal válaszolnak. Űk, akik segítséget érdemelné­nek, hogy Tiborc késői leszármazottainak panaszvijjogásait ne kelljen mindun­talan újra hallani. . . _ _

Az utcán a finoman szemerkélő eső elől az autóba menekülök. Hazafelé, Vásárosnamény irányába veszem az utam. A kanyargó Tisza mentén, az egy­mást követő útkanyarok leküzdése közben — visszafogva a tempót — azon tű­nődöm, hogy az elmúlt két esztendő alatt miért váltott ki olyannyira szélsősé­ges nézeteket is ütköztető vitát az 1988 elején épített lónyai vadászkastély.

Soha ilyen kitüntető figyelem és vérmérséklettől függő taglalás nem öve­zett a messze végeken még építkezést. Ahogyan a munkálatok haladtak, lépéf,- ről lépésre növekvő indulattal. Mert a konkrétságot helyettesítő, vajpuha talál­gatások a megoldások különlegessége mögé a titkok lenge függönyeit vonták. Annak ellenére, hogy a közeli falvak lakói mihamar megsejtették, mit is épííe-

2 1 6

nek erdőalján, hogy a kerítés irdatlansága miért fedi el a látványt. A „jól­értesültek” legendái szárnyán híztak a történések, viszont az emberek gyötrő kérdéseire nem érkezett válasz: a mélyülő válsághelyzetben, a beregi kenyér­gondok növekedése idején miért egy pazar vadászkastély megépítése a legszük­ségesebb?

Útra keltek sugallatok is, a magyarázatot helyettesinek: állami „nagybe­ruházás", azért a titok, s nem szabad szólni róla. Ezzel ellentétben álló véle­mények szerint egy-egy megnevezett üzem, vállalat az épület és környezete gazdája. E fölössé növekedett szószátyárkodásnak nem állt útjába semminemű valós tájékoztatás, miközben a luxus megoldások híre és látványa továbbra is ingerlő maradt.

Már messze fehérlett az épület emeletes szédülésből hivalkodó fala, amikor a földhöz ragadt vita az erdőszélre szállított közpénzek nagysága körül éledt újjá. A 40 és 70 millió forint között sokféle variáció volt hallható, de mindegyik külön számolta a vadak telepítésének költségeit. Abban viszont — úgy tűnt — közmegegyezés született, hogy a teljes ráfordítás összege a találgatások tenge­rében meghaladta a százmillió forintot. . .

Szerettem volna erről sok mindent tisztázni. Szándékom volt a titkok bui- kainak fölnyitása, a valós tények megkeresése, aztán mielőtt az odavezető be- kötőútra kanyarodtam volna, eszembe jutott és szándékom megvalósításától visszatartott a barátom esete. Egyik felettesével, ha már a munkájuk kötelezett­sége errefelé vezette útjukat, fölkeltett kíváncsiságuk kielégítésére nekimeréiz- kedtek, hogy megtekintenék a híressé lett építményt. Első meglepetés a kapu­nál érte őket, ahol a hatalom erejét jelképező lakat állta útjukat. Később a másik is ott érte őket: a hangos szóra előkerült kulcsos ember közölte, megte­kinthetik, be is jöhetnek, ha előbb hoznak X elv társtól írásos engedélyt Az el­utasító hangvételhez egyikük sem szokott, a bátorságuk elhervadt, elsomfor- dáltak.

Ezt tudva nekem sem támadt kedvem a nyilvánosság arcul csapásánál asszisztálni. Megelégedtem a megyei lap tudósításával: a kerítésen túli világ idegenforgalmi nevezetesség, vendéglátóhely, s majdan erdei munkások pi­henőhelye. _

Idegenek ide valóban jöttek, jönnek. B á r . . . inkább ismerősök. A fogalom? Éppoly kétséges, mint az építés nyilvánosság előtti kezelése. A nyitott monda­tok, a megválaszolatlan kérdések miatt részünk a torzítás. Hamis kép állhatott össze. Okai ott lelhetők, ahol az emberek tájékoztatását szükségtelen rossznak tartják. így kaphat táptalajt a találgatás, a fecsegés a közvagyon kezeléséről, a hozatott halak-vadak árairól, s arról a nehézségtengerről, miket szegény vadá­szoknak leküzdeni rendeltetett. Arról, hogy előbb a fácánt föl kell riasztani, az őzet meg kell zavarni, nehogy sérelem érje a vadászetikát, mert a mesterséges körülmények között tenyésztett „vadak” mégsem kaphatnak golyót nyugalmi helyzetben. Arról meg mélyen hallgat a fáma, hogy a gonddal kerített horgásztó kristálytiszta vízében ki aggatja illusztris vendégeink horgaira sikerélményt garantálva a halakat. . .

A fény és árnyék e kinagyított ellentmondásaival úgy jártam, mint a mese­beli vakondok. Történt — a mesében —, hogy a kis vakond odakiáltotta anyjá­nak: Látok! Erre az anyja próbára tette, s egy tömjéndarabot tett elé, hogy mondaná meg, mi az. A vakond kavicsnak nevezi, mire megszólal az anyja: Neked nemcsak a látásod hiányzik, a szaglásod is elvesztetted!

Sajnálható, hogy a történések csak gyorsították a közvélemény zaklatását,

217

az emberi közérzet, rombolását, mert ez mind helyi, mind társadalmi szempont­ból egyaránt káros. Bár . . . valóságosan a térség ilyen jellegű gazdagodása meg megkésett voltában is örömforrás lehetne, hiszen vadászházak és -kastélyok építése más vidéken vált megszokottá. Beregben viszont ez is a lemaradás jel­képe lett. Pedig helyzeti erőforrásként is lehetne hasznosítani, hogy a lónvai erdőalján és a többi beregi faluban a vendégfogadásnak munkát és megélhetést kínáló formái jöjjenek létre, netán a vendégasztalhoz a beregi ember is hozzá­férjen, ahol a csapos az ő számára is mérhetne egy pohár sört, hogy ő is kórbe­tekinthetne a kerítés mögötti világban. Helyette megmarad a hiú ábránd, hogy a társadalmi-emberi nyitottság szerves illeszkedésben szolgálja a táj emberét, a helyit és a vendéget egyaránt.

Távoli vidék ez. Messze a napkorongtól, meghúzódik félárnyékban. Segít­ségért kiáltó magyar világ Álmok, vágyak, kitörési kísérletek földje, elhagyott hitek és konfliktusok temetője, miket nem jelölhet térkép, hol a küzdő-jobbí­tást várók élnek és léteznek, s a valóságban meggyökerező reményeikkel vára­koznak . . .

2 1 8

Színház

KARADI ZSOLT:

Figaro itt, Figaro ott...A sevillai borbély cím ű B eau m archais-v íg játék a M óricz Zsigm ond Színházban

„ N e v e té s s e l v á lto z ta to m m e g a v i lá g o t"

(Beaumarchala)

Vannak halhatatlan színpadi hősök. Volpone, Hamlet, Tartuffe, Alceste, Othellu, Falstaff stb. Figaro is ilyen. Rossini és Mozart zenéjével vált örök életűvé. Az érdem elsődlegesen nyilván Beaumarchais-é, aki megálmodta ezt a szeretni való figurát.

A Móricz Zsigmond Színház 1990 februárjában a válságokkal, csalódások­kal, félelmekkel szabdalt, a nehezülő megélhetés miatt morajló indulatokkal terhes, a múlttól mihamarabb megszabadulni igyekvő időkben nyúlt Pierre- Augustin Cáron de Beaumarchais (1732— 1799) kitűnő komédiájához, hogy — ha csak szűk két órára is — feloldozza a nézőt emésztő szorogásaiból, és a ne­vetés kegyelmi állapotába juttatva megszabadítsa önmagától. Mert nevettetni manapság egyre nehezebb. Ügy vagyunk, mint a darab hőse, a nyomor elől menekülő Figaro, aki így jellemzi magát: „Én mindenen nevetek, hogy ne le­gyek kénytelen sírni. . .” Gyanítom, hogy m a ez a mű kulcsmondata. Ebből a pozícióból szemlélve az előadást a happy end felszabadít, de kétségessé is teszi az örömöt: nem m i vagyunk-e Figaro? (Mint ahogy a szerző is a saját sorsát vetítette bele a minden hájjal megkent borbély figurájába.)

Beaumarchais ugyanis tudott honnan meríteni. Órásmester fia volt, aki tizenhárom évesen abbahagyta a tanulást, majd zsebórák készítése folytán be­került a királyi udvarba. Ezután kezdődött az a káprázatos kalandokban bővel­kedő életrajz, amely még Goethét is megihlette. (Clavigo című drámáját Beau­marchais élete nyomán í r ta)

Pierre-Augustin Cáron eközben vált Beaumarchais-vá, átm enetté az „en- ciklopédisták és a forradalmárok között” (Szerb Antal). A jól hangzó Beau­marchais nevet első és korán elhunyt felesége egyik hasonló nevű birtoka után vette fel 1752-ben. A Voltaire-t és Lafontaine-t mesterének tekintő fiatalember karrierjének következő állomása az, hogy a király leányainak zenetanára lett, majd számtalan ellenséget szerzett magának: „Vagy kalapácsnak vagy üllőnek kell lenni — vallja. — Én arra születtem, hogy üllő legyek . . . ”

Első darabja 1785-ben született: az Eugénie, amelynek azonban nem volt sikere. Nyughatatlan természetére mi sem jellemzőbb, minthogy mindenféle pörökbe keveredett, mialatt tanulmányt írt az Egyesült Államok pénzegységei­ről, Madagaszkárról, az indiai tengeri kereskedelemről és társaságot szervezett Párizs vízellátásának biztosítására. A híres ló- és kutyakedvelő író új Szajna- híd építését kezdeményezte, ismeretlen szerzőket tanácsokkal segített, harcolt

219

ii színészek és színigazgatók ellen. Mindemellett kortársai mint háríamestert, muzsikust és librettistát is ismerték. Ifjú férjként sem vetette meg a kikapo- sabb szobalányokat. Egy időben a király titkosszolgálatának dolgozott, majd a forradalomnak is fölajánlotta szolgálatait. Fegyvereket szállított, s emiatt be­börtönözték. majd Hamburgba emigrált, s csak halála előtt három évvel tért vissza hazájába. Élete csupa alakoskodás, színváltás, csel. Ellenségei megrágal­mazták, hogy mindkét feleségét a kecsegtető örökség reményében megmérgezte. Csak nagy nehezen tudta ártatlanságát bizonyítani.

És Beaumarchais, aki dolgozott a forradalomnak, öreg korában lelkesedett Napóleonért: még verset is írt hozzá. (A nyugtalan aggastyánnak nagyapa ko­rában is voltak szeretői: szerelmi levelezése legalábbis erre utal . . . ) Életének a Figaro házassága mellett leghíresebb művét, A sevillai borbélyt több átdol­gozás után 1775-ben mutatták be A darab első változata porndc-nak készült. (A parade francia csalogató előjáték, vaskos népi tréfa, amely a XVIII. századi vándorkomédiások kedvelt műfaja volt.) Beaumarchais zenét is szerzett a ko­médiához, de a Théatre des Italiens visszautasítja a szemfüles borbély történetét. Barátai tanácsára ismét átírta, több, saját korának szóló utalást rejtett el benne, amiért a cenzúra nem nézte jó szemmel. (A komédia történetéhez hozzátarto­zik, hogy 1785-ben színre került a trianoni királyi kastélyban, ahol Rosinát maga Marie-Antoinette alakította . . .)

Beaumarchais, aki Victor Hugó szerint Corneille és Moliére mellett a fran­cia színpad „nagv lángelméje”, a Figaro-darabok írásakor Diderot esztétikáját követte. Az enciklopédista Diderot kifogásolta a klasszikus tragédiák nehézkes­ségét, s a polgári dráma megteremtésén fáradozott. Azt követelte, hogy a dráma legyen erkölcsnevelő célzatú, indítsa meg a szívet és ébresszen nemes érzelme­ket. A Tanulm ány a kom oly drám ai m ű fajró l című dolgozatában — mestere nyomán — Beaumarchais hangsúlyozta: a színház feladata az, hogy a társa­dalom számára hasznos, erkölcsnemesítő darabokat játsszon.

Ilyen esztétikai előtanulmányok után, a com édia d e l i arte, az opera bújja, az op era com ique és a vaudeville műfaji minták segítségével látott hozzá A se­villai borbélyhoz. (Igaz, a komédia némileg visszalépés a Diderot-megkövetelte polgári színjátékhoz képest. Ugyanakkor ellenben előretekintés is kora opti­mizmust sugalló vígjátékaihoz, az opera buffák világához viszonyítva. Egy­felől A sevillai borbély még megőrzi a commedia deli’ arte „ fé lre”-szerű színé­szi „kiszólásait”, sőt maguk a hősök is e műfaj leszármazottai: Bartolo, az orvos a rigolyás Dottore, Figaro a leleményes Zanni, Almaviva pedig a gazdag Magni- fico kései utóda. Másfelől a szöveg tartalmazza szerzőjének kesernyés társadal­mi tapasztalatait: „Gonosz világot élünk — mondja Bartolo. — Romlott korba születtünk...” (Ez a kor) „Csupa őrültség, amit feltalált: a gondolatszabadsá­got, az elektromosságot, a delejt, a vallási türelmet, a himlőoltást, a kinint, az enciklopédiát — meg aztán a drámákat . . ." De jut egy oldalvágás a művész­világnak is: „Láttam én Madridban, hogy az irodalmi élet a farkasok birodal­ma, úgy elszaporodtak és úgy ki vannak éhezve, hogy ha tovább akarnak élni, egymást kell felfalniuk. Minden féreg, rokon kritikus, irigy szerkesztő, könyv­árus, cenzor mind-mind a szegény író bőrébe csimpaszkodik . . . "

A Móricz Zsigmond Színház ezt a „jól megcsinált színdarabot” tűzte mű­sorára Léner P éter búcsúrendezésében. A társulat a művet, amelyet Osztovits Leven te alkalmazott mai színpadra, H evesi Sándor fordításában játssza. (Erről az átültetésről megjegyzendő, hogy Hevesi a Nemzeti Színházban 1912-ben meg­kísérelte Paulay Ede tolmácsolását modernizálni, s azt is a groteszk felé eltol­

220

ni.) A groteszk irány a nyíregyházi előadást is átszínezi, noha alapjaiban meg­marad annak, aminek készült: bővérű komédiának.

Léner Péter munkájának épp az az előnye, hogy nem aggat a műre külsőd­leges koncepciót. Értelmezésében A sevillai borbély színvonalas szórakoztatás — tanulságokkal. Az előadás térszervezésre kitűnő: mind horizontálisan, mind vertikálisan kihasználja Szlávik András forgó díszletét, amely így három szintre osztja a színpadot. Szakács G yörgyi korhűséget idéző stilizált jelmezei sugal­mazó erejűek. Léner Péter jó arányérzékkel fordult az alapanyaghoz: a komikus szituációk kiaknázásával nemcsak színészeinek biztosit lehetőséget a játékra, hanem fölvillantja a halhatatlan történet rejtettebb értelmét is. Főleg azáltal, hogy a címszerepet M átrai Tam ásra bízza, akinek a személyisége, eddigi élet­útja remekül fedésbe hozható a sok mindenben csalódott, a jelenségek, emberi viszonylatok mélyére látó Figaro alakjával. Mert ö azután lett borbély, hogy beléunt a világ csalárdságába. Mátrai Figarójának filozófiája van: költő, nem egyszerűen szolga. Bölcs. Ez a bölcsesség őrzi meg a színészt attól, hogy játéka átcsússzon a modorosság, esetleg ripacskodás szférájába. Mátrai Tamás éretten komédiázik: érezteti a hős rétegezettségét, lírikus lelkét, de szószátyárságát, csavaros észjárását is. S persze azt is. hogy egy kicsit ő is szerelmes Rosinába. Énekel, táncol, bonyodalmakat okoz és feszültséget old: az előadásnak ő a kö­zéppontja. Mindenki tőle függ.

Almavivaként méltó partnere K eresztes Sándor, aki megmutatja, hogy az abszurd-tragikus Rinocéroszok után megvannak az eszközei a komédiázáshoz is. Szerelmes grófja sokszínűén megformált alak. Keresztes tudatában van an­nak, hogy Almaviva hálás szerep: túlságosan is „kifelé” játszik néha. Egy-egy árnyalattal markánsabbra fogja Rosina ismeretlen imádójának portréját.

Rosina abszolút pozitív szerepét Orosz Helga alakítja: légies kecsességgel. A törékeny, szerelmes gyámleány az ő megidézésében bájos hősnővé lett. Neki szurkol a néző: csak el tudjon menekülni a szörnyű kényszerházasság nyomasztó rabsága elől! Orosz Helga prózai alkat: az éneklés számára nem igazán testhez álló. Habitusa, csillogó lénye azonban feledtetni tudja ezt.

Nagy erénye az előadásnak, hogy a monomániásan féltékeny, valójában hozományvadász öreg Bartolót Gados B éla kelti életre. Az utóbbi egy-másfél évben (szerencsére) Gados egyre jelentősebb feladatokat kap, ezáltal lehetősé­get is arra, hogy bizonyítsa: kitűnő karakterszínész. Az őrületig óvatos, az el- viselhetetlenségig számító, ostoba gyám szerepében remekelt. Gadosnak sikerült föl-fölvillantania e nevetséges orvos szánalmasságának és tragikumának színeit is. A „Rosinettecském, ha mi kettecskén. . . ” — kezdetű táncos magánszáma pompás jelenet: ötvöződik benne a paródia iránti hajlandósága a groteszkkel.

H etey László a pénzért bármire hajlandó potyalesőt, Don Basileót, az or­gonamestert fanyar iróniával formálta meg. S tettner Ottó, Tóth K ároly , Pet- neházy Attila pár pillanatra tűnt föl, egy-egy színes epizódban. Beaumarchais nalovány versbetétei helyett V árady Szabolcs írt rímekben tobzódó, kitűnő dal­szövegeket, amelyek Darvas F eren c túlságosan is fülbemászó, imitt-amott ope­rett ízű zenéjével élénkítették a bemutatót.

Mozgalmas, fogyasztható, magával ragadó előadás született a Móricz Zsig- mond Színházban. A mai színpadon A sevillai borbély nem elsősorban arról szól, hogy az író „kipellengérezi az üres fejű arisztokráciát”, s hogy a „szabad szájú, plebejus Figaro” (Dobossy László) túljár a gazdagok eszén, hanem inkább a szellem győzelmét látjuk a vak p é n z m á m o r és az érdek szülte kapcsolatok fölött.

221

Beaumarchais a maga zaklatott életével, politikai-írói működésével hozzá­járult a forradalom előkészítéséhez. Ellentmondásos alakja magán viseli a kor lenyomatát: paradoxitása az akarat, a törekvés, a tett, a szenvedély tárgyiasu- lása. Erényei és hibái emberszabásúak: karrierje és bukása is emberarcú. „Végül is, ki voltam én? — kérdezte. — Nos, senki más, mint én magam, mindig csak én magam. Az, aki ma is vagyok: bilincsben is szabad, a legnagyobb veszélyek közepette is derűs és minden viharral dacoló. . . ” Miként Figaro. Ezért modern. Ezért rokonunk.

G. TARI ÁGNES:

Csehovi látlelet: Ivanov

Csehov mindig feladatot jelent — még így a 20. század vege felé is — nézőnek, színésznek egyaránt. A nézőnek azért, mert nem azt kapja a színháztól, amit vár, amit megszokott: nem egy kellemes estét, pergő ritmusú játékkal. A szí­nésznek pedig azért, mert a hagyományos szerepépitkezés eszközei és módszerei nem sokat segítenek az előadás vonatkozásában A Csehov-előadások tanúsága szerint ilyenkor a művész csak magára hagyatkozhat, s bizony nem kevés ön­elemző próbálkozás során jut el addig, hogy felgördülhet a függöny. Azt hiszem, ez lehetett az a lényeges mozzanat, mely a nyíregyházi Móricz Zsigmond Szín­ház Csehov-bemutatóját motiválhatta, s a dráma-életműből is a kevésbé ismert Tvanovot. Vajon mi lehet az oka, hogy ritkábban mernek a rendezők ehhez a darabhoz nyúlni? Az egyik valószínűsíthető magyarázattal a kissé egyenetlen dramaturgia szolgál. Az író tíz nap alatt írta, s tisztában volt darabja erősségé­vel éppúgy, mint kevésbé sikerült megoldásaival, így ír erről egyik magánleve­lében: „Minden egyes felvonást úgy fejezek be, mint az elbeszéléseket. A cse­lekmény békésen, nyugodtan folyik, és a végén vágom pofon a nézőt. Egész erőmet a csekély számú, de valóban erős és ragyogó helyekre összpontosítottam, az ezeket a helyeket összekötő részek viszont sekélyesek, lagymatagok és sablo­nosak. De azért örülök; akármilyen rossz is a darab, mégis irodalmi jelentőségű típust teremtettem . . . ” S bár az író mindig felháborodott, ha alakjaira a „fe­lesleges ember” sokat akaró, sok mindent elviselő jelzőjét aggatták, az azért tagadhatatlan, hogy az Ivanov címszereplőjének, egyben központi alakjának irodalmi múltja van S közvetetten bár, de e kérdéshez kapcsolódik a másik magyarázat a népszerűtlenségre, az ti., hogy kissé profánul fogalmazva túl sok benne az elemzés, s nyilván ilyen megközelítést kíván az egész darab mind az alkotóktól, mind a befogadóktól. Ez az attitűd azonban nem harmonizál korunk rohanó tempójával, illetve annak „hamburgerszemléletével”. A kommerciali- zálódó hétköznapok sodrában egyre nagyobb kockázatot vállal az elemző igé­nyesség. Ezért kell mindenféleképp örülnünk Idő K robo l újabb rendezésének, melv színházi látókörünket tágítja azáltal, hogy az Európa-szerte híres prágai Cinoherni-klub sajátos szemléletét próbálta érvényesíteni. Ez egyik oldalról az előadás megkomponáltságában, a filozofikusan pszichologizáló kompozicióéui-

222

tésben, illetve a látvány poézisében s a lírai, mégis finoman ironizáló valóság­látásban, ábrázolásmódban nyilvánul meg.

Ismerkedjünk meg tehát az Ivanovval! Ha a témájánál ragadjuk meg — az meglehetősen melodramatikus: egy férfiról szól, olyanról, aki annyira rosszul sáfárkodik érzelmeivel, hogy áldozatai is vannak. A darab alapszituációja is ennyi: Szása, a húszéves lány beleszeret a nála jócskán idősebb, beteg feleségé­től eltávolodó, tönkrement nemesbe. E két mondattal már érintettük is a darab, s egyben az előadás kulcsfontosságú problémáit: az időt. pontosabban Ivanov korélményét s a szerelmet, mint létállapotot. Nyikoláj Alekszejevics Ivanov boldogan élt feleségével, Anna Petrovnával, ki zsidó hitét megtagadva, szüleit elhagyva vállalta a közös életet. Szomorú kényszerűségből állandó vendége lett a háznak Lvov, az orvos, ki Anna Petrovnát vigyázta, tüdőbaját gyógyftgatta. A házból egyszer csak eltűnt a boldogság: szorongás, kielégítetlenség, unalom ette magát a levegőbe, a bútorokba, a tárgyakba és a lelkekbe. Aki teheti, me­nekül. És csak Ivanov teheti. A szomszédos birtokon Lebegyevék laknak, kiknek húszéves Szásájuk harciasán védelmezi a pusmogó pletykáktól szomszédját, az egykori lánglelkűt Ki is voltaképpen Ivanov? Az előadás minden pillanata egy- egy mozaikdarabka portréjához, a képzeletbeli kamera akkor időz hosszasab­ban először rajta, midőn az orvos először próbál vele beszélni: a feleségének nyugalomra van szüksége, ne járjon el esténként otthonról, hisz ezzel csak gyorsítja a feltarlóztathatatlant. Ivanov az orvos számonkérésére bemutatkozik, elmesél magáról mindent. Megtudjuk, noha fiatal ember, 32 évesen öregnek érzi magát, birtokai pusztulnak, felesége is menthetetlen — ő mégsem tud se­gíteni, s nem is akarja megállítani a körülötte zajló pusztulást. Választ nem is vár. de nem is kap a kissé cinikusra sikeredett önvallomásra. Megrázóbb az a monológ, mely során ismét a ,.ki vagyok én” kínzó kérdésére keresi a választ. A jelenet azért megrázó, mert bár a látleletet maga állítja ki magáról, de hely­zetén s a körülötte levőkén ez mit sem változtat Mi lehet az oka múlt és jelen anomáliájának, az ellehetetlenülés egymást kioltó pólusainak, az egykori akti­vistának s a mostani leépülésnek? Mi emészthette fel a kirobbanó életerőt az alkotó szellemet, a szárnyaló fantáziát? Van oka az ivanovi spleennek — vagy egy jól ismert irodalmi közhely 20. századi megfogalmazásáról van szó csupán?

Ivanov maga mondja ki: belefáradt az életbe, mely sok feladattal várta. A társadalom kínálta feladatok: egyetem, birtok, házasság, sablonos, előre ki­számítható élettereket jelentettek számára. A maguktól működő státusok nem igénylik az egyéniség beavatkozó jelenlétét, de társadalmi szerepek és a meg­felelés—nem megfelelés disszonanciához vezetnek, s az ebből származó feszült­ség valóban sorsemésztő. Ilyen megközelítéssel Ivanov alakjában magatartás­képlet. ellenállásmetafora bonthat ki: a sémafeladatok addig-addig horzsolták a lelkét, míg belső ellenállását feladva a körülményeknek adta meg magát.

C’ est un hőmmé qui a voulu — egy ember, aki valaha akart. Ennyi lett Ivanovból, aki ha nem is ezekkel a szavakkal, de többször is megpróbálta meg­határozni önmagát, s mindig efféle következtetésekre jutott. ..Ezer és ezer Iva- nov van” kiáltott fel Csehov, s kiálthatunk vele mi is, hisz korunk is a lázas önmeghatározások, elkülönülések ideje, és napjaink fő szociopszichikai mozga­tója a státusok és tehetségek, elvárások és lehetőségek diskrepanciája. Sugall-e kiutat az előadás ebből a cselekvésképtelenségből, a „megadom magam”-fé!e passzív idomulásból? Azt hiszem, igen. Az elemző játékstílus ugyanis felfedezte Ivanov legnagyobb hibáját: szeretetre való képtelenségét. Figyelme egysíkú, csak befelé, magára irányuló, s bár önmagát feladta, e status quóhoz szinte

223

jóleső érzéssel ragaszkodik.* Az embernek legalább két vonatkozásban kell lété­ben igazolódnia: munkája, alkotó tevékenysége során, illetve a maga egyszeri személyiségében a szerelem által. Mert a szerelemben jelen van egyetlen ember megismételhetetlen lényegének igenlése, illetve a benne felfedezett s megszere­tett emberi lényeg megtalálása is. A szerelem mint kötelék a másik emberrel megnyitja az utat mások felé. A szeretet, a szerelem tehát az az életszervező dinamika, amely nélkül se elhívása, se ritmusa nincs a létezésnek. Ezért talaj- talan Szása szerelme, inkább eszköznek, mint célnak tekinti a férfi megmenté­sét saját boldogulása érdekében. Ivanov öngyilkossága nem tett, hanem sors­beteljesülés. Mint ahogy lezárt, lekerekített minden egyes egyéb szereplő sorsa is: senki sem boldog, senki sem elégedett. A darabbéli szerelmek egytől egyig hamis érzelmek, s mint ilyenek, inkább jelentenek büntetést, mint felemelke­dést viselőiknek. Lebegyevék házasságát például a szokás tartja össze, a gróf is aljasságnak nevezi tervezett érdekházasságát. Nincsenek hiteles érzelmek, hi­teles figurák. A szereplők epizódfigurák a 80-as évek panoptikumában. Hogy melyik 80-as évekről van szó? Ivó Krobot egyhen didaktikus képeiben nemcsak a múlt század 80-as éveinek orosz valóságát idézte meg foszló, nehéz drapériák világában, csupasz ágak tövében. A gesztusnyelv halványan artikulált elemei üzenetté állnak össze, pl. a biblikus asszociációként sejtető kárpithasadás kap­csán: mindannyiunkban él az igény a bocsánatra, a megbocsátásra, az (ön)meg- váltásra. J ítí Bulis töredékes dallamfoszlánya, Jan a Z borilova metaforikus, mégis evilági térelemei, színészeink áldozatos csapatmunkája emlékezetessé teszi Krobot vállalkozását: rólunk szóló példázatát.

■Itt A n c s e l É v a m e g k ö z e l í t é s é t h a s z n á l t a m fel.

2 2 4

Szemle

Balassa Iván: A határainkon túli magyarok néprajza

Balassa Iván neve — bátran mond­hatjuk — fogalom a magyar és a szomszédos országok néprajzkutatói előtt. A magyar néprajz szervezeti életében végzett tevékenységén kívül munkássága egyebek mellett olyan hatalmas monográfiákban ölt testet, melyek egyenként is hiányt pótolnak tudományágunkban; nélkülük nem­igen tudnánk elhelyezni a kukoricát pl. a magyar agrárkultúrában (uta­lok itt A magyar kukorica c. hatal­mas munkára), az eke típusait a Kár­pát-medence mezőgazdaságtörténe­tében (Az ek e és a szántás története M agyarországon c. munka) vagy a temetkezési módokat és a különféle sírjeleket a magyar néprajztudomány számos publikációja között (.4 m a­gyar fa lv a k tem etői címmel tavaly megjelent gyönyörű kötet). Alig két éve néprajzkutatók sora köszöntötte a szerzőt 70. születésnapján, s jelen­tetett meg kötetet ezen alkalomból tiszteletére a Néprajzi Társaság.

Balassa fáradhatatlan szervező­munkájának köszönhetően került kapcsolatba a környező és távolabbi országok néprajzkutatóival: a TITés a Magyar Néprajzi Társaság (ez utóbbinak elnöke is) aktív közremű­ködésével már két ízben rendezték meg a szom szédos országokban elő m agyarok néprajzi kutatásait szám­ba vevő konferenciát. Az elsőre még abban az időben került sor (1982, Debrecen), amikor nem nagyon ..il­lett'’ e témáról beszélni, míg a kö­vetkező (1988, Eger) már egy oldódó

légkör eredménye, ahol külföldi ku­tatók is szép számban megjelenhet­tek s cserélhették ki tapasztalatai­kat.

Ezek a konferenciák irányították a figyelmet az addig csak elszórt pub­likációkból ismert szomszédos orszá- gokbéli magyar néprajzi kutatások­ra, s született meg az igény egy olyan összefoglaló kötetet megjelentető;ó- re, amely számba veszi az eddigi eredményeket. Az apropót a Népraj­zi Társaság centenáriuma jelentette, s az ezen alkalomra készült kiadvá­nyok között igazi meglepetésként ve­hettük kézbe Balassa Iván kitűnő sok rajzzal és fényképpel illusztrált több mint 400 oldalas, A határain­kon túli m agyarok néprajza címet viselő munkáját.

A kötet előszavában a szerző így indokolja a munka megírásának szükségességét: „Ezek a magyarokúj hazájuk állampolgárai, ugyanak­kor műveltségük, irodalmuk, művé­szetük szerves része az egy tőről fa­kadó egyetemes magyar kultúrának. Ha pedig közösek a gyökerek, ismer­ni illik a messzire kihajló ágakat is. Ezt az ismeretet kívánja elősegíteni ez a kötet, amely vázlatos áttekin­tést nyújt a szomszédos országokban — elsősorban a falvakban — élő ma­gyarok gazdag, változatos népi mű­veltségéről.” (9. o.)

Miután az előszóban Balassa Iván röviden vázolja a Magyarországon kívül élő magyarság nemzetiséggé, kisebbséggé válásának körülményeit,

2 2 5

a történelmi előzményeket s a sta­tisztikai adatokból leszűrhető tanul­ságokat és számarányokat, valamint a népi műveltség megmaradásának okait, rátér a környező országokban élő magyarok néprajzának áttekin­tésére. Mivel az anyag igen jelentős mennyiséget tesz ki, szükségszerűen szűkíteni kellett a tárgyalandó téma­köröket, s a szerző így elsősorban az egyes néprajzi csoportok sajátossá­gainak bemutatását tűzhette ki célul, lehetőség szerint minden csoporttól mást és mást. Bár az így kirajzoló­dó kép nem lehet teljes, mégis meg­felelően kidomborodik az adott or­szágban élő magyarok népi művelt­sége.

Jelentőségét, számarányát alapul véve az először tárgyalt ország Rc- m ánia, ahol — hála az Erdélyben élő és kutató etnográfusoknak — igen jelentős néprajzi kutatások folytak és folynak ma is. A szerző a bőség zavarával küzdve tárgyalhatta az er­délyi és az azon kívül élő magyarság néprajzi jellegzetességeit. Az ország­ról szólva nagy hangsúlyt kapott az egyes néprajzi tájak körülhatárolá­sa, hiszen az olvasók nagy része — és gyakran az írók sem tudják, hogy a tárgyalt vidék hol is van, mekkora a területe. Emiatt rögtön a bevezető­ben térkép segítségével ismerkedhe­tünk meg Románia magyar tájnevei­vel s az egyes közigazgatási egysé­gekben élő magyarság arányaival, s kapunk egy olyan beosztást, mely a továbbiakban a tárgyalás alapjául szolgál. Ez utóbbi szerint Románia területén négy olyan nagy tájat lehet megjelölni, melyen a magyarok elhe­lyezkednek: közülük az első az Al­föld peremvidékét és kisebb részben az egykori Partiumot és a Bánság egy részét magába foglaló K irályhá­gón inneni terület. Másodikként a szerző N yugat-Erdély népét tárgyal­ja; e terület az erdélyi vármegyék­ben élő ún. „vármegyei magyarokat”

fogta össze egykor. Harmadik vidék­ként Balassa K elet-E rdélyt, benne a Székelyföldet és a hozzá kapcsolódó településeket taglalja, míg negyedik­ként a Kárpátokon kívüli, zömükben székely, ill. észak-erdélyi eredetű m oldvai csángók néprajzi jellemzése kerül sorra.

Minden nagyobb egységen belül szinte számtalan, néha csupán né­hány falura kiterjedő néprajzi cso­port található, s ezeken belül is külön jelenik meg az anyagi kultúra és a folklór. Balassa Iván az arányokra ügyelve, a legjellegzetesebb vonáso­kat kiemelve tárgyalja ezen vidékek hagyományait, s minden egység lezá­rásaként rövidebb vagy hosszabb, a vidék jelentősebb vagy kevésbé fel­tárt néprajzi szakirodaimának válo­gatott bibliográfiáját is megadja, amiből a tájra, annak népére beha­tóbban kíváncsi olvasó további infor­mációkat szerezhet.

A közel harmadfélszáz oldalas er­délyi összefoglalást az ötödannyi ter­jedelemben tárgyalt jugoszláviai m a­gyarságról írottak követik. Itt főként a Szerb Köztársaságban, annak is a vajdasági részén élnek magyarok, mégpedig az egész országban élők közel 90%-a, ami számszerűleg majd­nem félmillió magyart jelent. Térké­pen is ábrázolt területi elhelyezke­désük igen plasztikusan szemlélteti a főleg a Tisza melletti településeken tömörült magyar lakosság által la­kott részeket, A bácskai, bánáti, sze- rémségi magyarság néprajzának vá­zolása után a számszerűen jóval ki­sebb, az ország magyarsága lopn­ának otthont adó H orvátország gaz­dag etnográfiai múltját és jelenét is­merhetjük meg a kötet lapjairól.

A usztriában viszonylag sok ma­gyart találunk, akik elsősorban a nagyvárosokban letelepült emigrán­sok, részben pedig az Osztrák—Ma­gyar Monarchia idején odatelepültek leszármazottjai, ám a tősgyökeres, a

2 2 6

trianoni szerződés után Ausztriához került magyar nyelvterület legnyu­gatibb részén élők alig néhány ezres lélekszómban képviselik a magyarsá­got Burgerland néhány településén. Néprajzi vizsgálatuk mind a magyar, mind a német kutatók figyelmét fel­keltette. s mindkét nyelven publikál­tak jelentős etnográfiai munkákat mind a folklór, mind az anyagi kul­túra témaköreiből. Ezek rövid össz?- foglalása 20 oldalon a legjelentősebb eredményeket adja közre.

A C sehszlovákiában élő magyarok­ról írottak talán a legnagyobb figyel­met keltik megyénkben, hiszen az itt lakók közül igen sokan a háború utá­ni kitelepítéskor elhagyták a kötet­ben tárgyalt szülőföldjüket. A döntő többségben Szlovákiában élő magyar­ság száma megközelíti a hatszázezer főt, s zömük a terület nyugati részén összefüggő tömböket alkotva őrzi magyarságát annak ellenére, hogy a kitelepítések épp ezt a részt érintet­ték a leginkább. A térképen is ábrá­zolt országrészen belül olyan kisebb- nagyobb néprajzi tájak különíthetők itt el, mint a Zobor-vidék, a Csalló­köz vagy a Mátyusföld, míg Közép- S zlovákiában a palócok különböző csoportjai. K elet-S zlovákia többnyi­re a magyar országhatár közvetlen közelében lakó magyar lakossága életmódja szerves folytatása az itteni bodrogközi és tiszaháti magyarságé­nak, motívumaik, szokásaik egységes egészet képeznek emezekével.

Ugyanez mondható el a Szovjei-

unióban, Kárpál-Ukrajnában (bár én jobban szeretem a mi területmegne­vezésünket: Kárpátalján) élő magya­rokról, akik az ungi és a bereg i Tiszc- háton fekvő településeiken megyénk­kel azonos tájon, azonos történeti múltat őrizve a mienkkel egyező nép­rajzi jellegzetességeket hordoznak, kisebbségi mivoltuk miatt talán job­ban örökítve azokat, mint a magyar­országi Ung és Bereg lakossága. Szá­muk a területen meghaldja a másfél­száz ezret, s a kötetben közölt fény­képek. rajzok akár megyénkben is készülhettek volna, a szövegeket akár itt is lejegyezhették volna. Remélhe­tő, hogy jobb megismerésükhöz a kö­zeljövőben megyebeli néprajzosaink is hozzájárulhatnak helyszíni gyűj­tésekkel, kutatásokkal.

Bár Balassa Iván könyvében első­sorban az utóbbi száz év jellegzete- ségeire koncentrált, maradéktalanul sikerült az általa óhajként megfogal­mazottakat teljesítenie: a kötet nagy­ban hozzájárul a határokon túli ma­gyarok itthoni jobb megismeréséhez. A fényképek, rajzok, a bibliográfiák és a helynévmutató emelik a munka értékét, növelik szakmai használha­tóságát. Kár, hogy e nemzeti mivol­tunkat, magyarságtudatunkat elmé­lyítő és arra ráébresztő könyv nem korábban jelenhetett meg, s csak re­mélni merem, hogy minél nagyobb számban eljut azokhoz is, akikről szól: a szomszédos országok magyar­ságához. (G ondolat K iadó, Budapest, 1989.)

Páll István

227

Szabolcsi jobbágynevek a XVI. században

A rejtélyes XVI. században vagyunk. Ekkor támadt fel a „keresztesek ál­dott népe” és szenvedett kínhalált Dózsa György és számos társa. Ekkor volt a napjainkban történelmietlenül vitatott jelentőségű Mohács, a csala- mezön a magyar nemesség színe-vi- rágának és az ország királyának el­veszése. Két, majd három részre sza­kadt Magyarország, a megmaradt urak körében nagy keletje volt a kö­pönyegnek, elesett Buda, Pallavici- niék politikai vagy rablógyilkosságol követhettek el büntetlenül, uralkodói címeken folyt a vita, jött a török, haltak Losoncziék, győzött, majd ra­boskodott Dobó István és Bornemisz- sza Gergely, Becs és Gyulafehérvár országrészeket csereberélgetett. . .

Szabolcs megye jobbágylakossága kis részben résztvevője, de mégis sok­kal inkább elszenvedője lehetett en­nek az ádáz, megfelelő támpont, fo­gódzó nélküli kornak. Ahogy bírta az ereje, vagy azon felül is, eltartotta a falvaira rátelepedő katonaságot, adót fizetett kapuja után a királynak, szántott, vetett, aratott, hogy termé­sének kilencedét földesura, tizedét az egyház, illetőleg — a dézsmát ettől bérelvén — a királyi kamara vegye el.

A kapuadót (vagy dikális, portális adót) és a dézsmát gondosan szedték össze az ezzel megbízott személyek, az adatokat foljegyezték, ezekkel a megfelelő fórumokon elszámoltak. Az így készült jegyzékek és összeírások igen becses forrásai a történettudo­mánynak és a nyelvtörténetnek egy­aránt. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy e dokumentumok Szabolcs megyére vonatkozó példá­nyai több évből mindmáig fennma­radtak, és különböző szempontú hasz­nosításuk közelebb viliét bennünket

e rejtélyes évszázad jobb megértésé­hez.

A XVI. századi összeírások hatal­mas adattömegéből egy kicsinyke rész nyelvtörténeti, közelebbről név­tani megszólaltatására vállalkozott Á dávi Im re Szabolcs m egye Dadai já rásán ak jobbág y n ev ei 1574-böl cí­mű dolgozatában, amely az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége kiadvá­nyaként látott napvilágot 250 pél­dányban, így elsősorban a szűkebb szakma juthat hozzá, A kevés pél­dány is indokolja tehát, hogy e mű­ről szélesebb körben is tájékozódjon megyénk érdeklődő közönsége, külö­nösen pedig azok, akik az érintett te­rület helytörténetével valaha is fog­lalkozni fognak, mert Ádám Imre dolgozatának ismeretét és a rá való hivatkozást immár nem kerülhetik el.

Mindjárt helyesbítenem kell a mű címét. A dolgozathoz csatolt betűren­des adattár, valmint a bevezető egy kijelentése alapján azt hihetnénk, hogy a Dadai járás 26 községet fog­lalt magába (illetőleg Tiszadobbcl együtt 27-et, ennek anyagát nem tartalmazza a jegyzék). Erről azon­ban szó sincs 1574-ben sem; számí­tásaim szerint a járásban ekkor 40 helység volt, kimaradtak tehát a fel­dolgozásból a járás keleti, északke­leti részének falvai, aminek nagyon prózai oka van: ez a dézsmajegyzék is csonka, a szerzőnek azonban ez — mivel csak erre az évre és csak erre a forrásra koncentrált — elkerülte a figyelmét. Ami annál kevésbé érthe­tő, mivel a nevek olvasatának ponto­sításában használta az ugyanezen év­ből való dikális összeírást is, amely azonban nemcsak e járásra, hanem az egész megyére vonatkozóan is tel-

2 2 8

jes. A feldolgozott helységek mégis összefüggő tömböt alkotnak, ha ki­sebb csoportjaik természeti földrajzi szempontból el is különülnek egy­mástól (Bodrogzug, Taktaköz, Sza- bolcsi-Tiszahát, Nyíri-Mezőség).

A könyvből sajnálatos módon hi­ányzik a tartalomjegyzék, ezért a na­gyobb szerkezeti egységeket minden­képpen ismertetnem kell. A Beveze­tés (3—5) bemutatja a feldolgozott területet, szól a forrásról, az elemzés módszereiről. A következő szerkeze­ti egység A névegyü ttesek állapota az összeírásban (5—8) címet viseli, és bemutatja az egy-, két- és háromele­mű nevek fontosabb problémáit, majd külön szól a háztartásfő nők megnevezésének változatos formái­ról. A dolgozat terjedelmileg is meg­határozó részét a V ezetékn ev ek (8— 71) cím után találjuk. A szerző hal­latlanul nehéz feladatra vállalkozott. A vezetéknevek eredetének kutatása feltétlenül nagy érdeklődésre tarthat igényt, ugyanakkor a névmagyaráza­tok lehetséges változatai között való állásfoglalás, a névadást motiváló té­nyezők sokszínűsége, sőt ezek keresz­teződése könnyen ingoványos talajra terelheti a kutatót. Nagy érdeme Ádám Imrének, hogy több alkalom­mal számba veszi az alternatív ma­gyarázati lehetőségeket is, sokszor nem ragaszkodik a mégoly természe­tesnek és kézenfekvőnek látszó meg­oldásokhoz sem — igen helyesen. A dolgozatban követett tipológia sze­rint vezetéknév keletkezhetett meg­előző keresztnévből (az apa teljes és becézett nevéből, ennek - fi szócská­val vagy -i képzővel megtoldott vál­tozatából, az anya nevéből), az ős származási helyére utalhat képzővel vagy nélküle, kifejezheti a személy­nek valamely néphez, népcsoporthoz való tartozását, rámutathat a sze­mély foglalkozására, külső és belső tulajdonságaira, de számos vezeték­név keletkezett természeti és mester­

séges tárgyak, növények és állatok nevéből is. A sort a kisebb önálló csoportok, továbbá a szlovák és kár­pátukrán, a szerb és a bizonytalan eredetű vezetéknevek elemzése zárja.

A következő szerkezeti egységben találhatók a K eresztn evek (71—77); itt a korabeli névdivatot bemutató táblázat a gyakorisági pozíció kiszá­mításával (ti. hogy az adott név az akkor használt összes név csökkenő sorrendjében hányadik helyen áll), illetőleg a nevek gyakoriságának szá­zalékos értékeivel (ti. hogy az adott név az összes előforduláshoz képest milyen arányt képvisel). Az 1574-beli adatok mellé odaállítja négy korábbi feldolgozás számait, s ezek a férfi ke­resztnevek alkalmazásában egykor megvolt erőteljes konzervativizmust mutatják: mind az öt kimutatásban a Ján os van a vezető helyen, három­ban ezt a P éter követi, de a kedvelt nevek közé tartozik az István, a Pál, a Gergely, a M ihály és a B en edek is. A ritka nevekre szintén érdemes egy pillantást vetni: mindössze egyszer­egyszer fordul elő a C irják, Egyed, E lek, K ristó f, Lénárt, Osvát, Zsig- mond és a Dávid, ezek közül néme­lyik ma sem örvend éppen népszerű­ségnek. Végül egy meglepetés: há­romszor is keresztnévként fordul élő a latin Oremus szóalak, amelyet ed­dig személynévként a magyar nyelv­ből nem adatoltak (két rakamazi és egy berceli férfi viseli). A könyvben eztán az A dattár (80—117) követke­zik, amelyben betűrendben vannak a forrásban található névegyüttesek (1287 név), a korabeli helyesírású alakjaikban, a személy lakóhelyének feltüntetésével. Az egész munkát a német nyelvű tartalmi összefoglaló zárja (118— 119).

A recenzens — miközben kifejezi elismerését az egész műben tapasz­talható gondosságért, egyetértését a szerző legfontosabb megállapításai­val — tisztsége alapján kénytelen

229

szóvá tenni az elvi és a részletekre vonatkozó kifogásait is (az utóbbiak közül azonban csak válogatásra van most lehetőség).

Teljességgel indokolatlannak la­tom az ilyen természetű munkákban a keresztnevek eredetének taglalá­sát. Annak ugyanis, hogy pl. a Gál név végső soron kelta—ír eredetű, vagy hogy a K ozm a a görög koz­mosz latinosított Cosm a alakjának átvétele (ez egyébként egyáltalán nem biztos), semmi köze nem lehe­tett a XVI. században sem egy ma­gyar személy keresztnevéül választá­sához, és még korábban egy ilyen keresztnév vezetéknévvé válásához. Tudomásul kell venni, hogy ezek már minden közszói „értelem” nélkül év­századok óta tagjai voltak a magyar tulajdonnévrendszernek, s közszói je­lentésük évszázadokkal vagy éppen évezredekkel korábban csak az őkct megteremtő helyen és nyelvben volt. Valami hasonló gondolat foglalkoz­tathatta szerzőnket is, mert e meg­ítélésben nem volt következetes: a keresztnév becéző változatából kelet­kezett vezetéknevek tárgyalásakor már nem ment vissza az etimológiai kezdő pontig

A vezetéknevek típusba sorolása mindig kényes feladat, s ehhez csak akkor foghatunk, ha sikerült katego­rizálnunk a névadást motiváló ténye­zőket, megadni az egyes nevek leg­valószínűbb magyarázatát. Éppen eb­ből, az eltérő látásmódból, a gondol­kodás és ismeret különbözőségéből származhat az olvasónak a részlete­ket érintő ellenvetése vagy különvé­leménye. — A Dezső (10. lap) név a XVI. században sem volt teljes, ha­nem csak becéző névváltozat, akár a latin D esiderius csonkult és to­vább képzett alakjának fogjuk fel, akár pedig (sokkal valószínűbben) a D énes származékának tartjuk, a ve­zetéknév besorolása tehát itt helyte­len. — Becézett névből önállósult a

Vince is (12. lap), a latin Vinccntius- ból ugyanis a magyarban előbb Vin- cenc és Bencenc lett. (Ehhez a név­hez tartozik egyébként a Bence be­céző név is, nem pedig — mint a hie­delem tartja — a Benedek-hez) — Csak elírásnak tarthatjuk a Szanisz- Zó-nak és a LászZó-nak egyformán a szláv Stanislav-bó\ való származtatá­sát. A László elődje a szlávságban ugyanis a Vladislav, amelyből a ma­gyar alak a magyar hangtörténet se­gítségével kifogástalanul levezethető, míg a másikból nem. — A Csikay (22. lap) név magyarázatában tekin­tetbe kell venni a Doboka vármegyei C sika helységet is, vö. 1335: t., p. C hyka (Györffy II, 65). — A két Bol­gár (35. lap) vezetéknév szókezdő betűje elírás, ugyanis a dikális össze­írásban Polgár a megfelelőjük. — A N em es (59. lap) név nem feltétlenül „a valóságosnál magasabb társadalmi helyzetre utal”, mert még ténylege­sen nemes személyek is dézsmafize- tés alá tartozhattak (és így a jobbá­gyok sorában szerepelhetnek a dézs- majegyzéken), ha jobbágyföldet mű­veltek. — Érdekes a szerb kereszt­nevek Kenézlőre való kerüléséről előadott idézet és eszmefuttatás. De egy további lehetőséggel is számolni kell, tudniillik a birtokosok tudatos telepítési akciójával. Ugyanakkor ezek nem 1556 után kerültek Szabolcs megyébe (lásd a 64. lapon), hanem itt éltek már 1543-ban és 1549-ben is, amint kiderül az e sorok írója által közreadott két dikális összeírásból. Végül egy megjegyzés a szerző elcso- dálkozásához: „A dézsmaösszeírómeglepő biztonsággal írta le a ma­gyar anyanyelvű számára igen nehéz neveket” (65. lap). De nincs helye a csodálkozásnak, ha tudjuk, hogy az egyik decimátor Petrus Jw gow yth volt, aki neve alapján szintén lehe­tett szerb anyanyelvű. A másik dézs- más, akivel a vegyes lakosságú fal­vakban így jól kiegészíthették egy­

230

mást, a rakamazi M olnár Am brus d eák nevet viselte.

Adám Imre munkája inkább eré­nyeivel tűnik ki a saját sorozatához tartozó dolgozatok közül. A maga meghatározta keretekben teljességre törekedett mind az adatok feltárásá­ban, mind pedig hasznosításában. Külön is érdem a betűhív közlés, amely alkalmassá teszi anyagát a he­lyesírás-történeti vizsgálatok számá­

ra is. Végezetül további kedvet kí­vánhatunk a szerzőnek a hasonló ku­tatásokhoz, magunknak pedig az efféle megbízható munkák sorát, hogy történelmi és nyelvtörténeti is­mereteinkben tovább gazdagodjunk. (M agyar N évtani D olgozatok 82. sz. Szerkeszti: Hajdú M ihály. Budapest, 1989. 119 lap.)

Mező András

Egy szabálytalan várostörténet(M argócsy J ó z s e f : U tcák, terek , em lék táb lák 111. N yíregyháza, 1989)

Minden igazi filológusra áll az, hogy ők a tudni nem érdemes dolgok is­merői és számontartói. De az ő fe­jükben felhalmozott töméntelen ap­ró — egy-egy korra mégis jellemző — részlet nélkül a történelem végte­len unalmas adatok szárazon rend­szerezett tárháza lenne. Még szeren­cse, hogy minden korban akadt né­hány olyan filosz, aki vette azt a fá­radságot, hogy megfakult levéltári iratok és foszladozó újságok lapjai­ról előbányássza a tudomány tógá­jába öltözött történetírók által mel­lőzött, figyelemre sem méltatott, egy város mindennapjaira jellemző kis híradásokat. Ez lehet egyedi ese­mény, reklám, hirdetés vagy színhá­zi előadás, vagy éppen egy pipere­cikket áruló bolt megnyitása. De a maga idejében egy-egy közösség szá­mára éppen akkor felmerült igényt elégített ki.

Nyíregyházának óriási szerencsé­jére akadt egy olyan lakója, aki ugyan nem itt született, de eszmélő gyermekségétől kezdve — a háború és a hadifogság éveit kivéve — itt élt és gyűjtögette elébb az emléke­

zetébe, aztán évtizedeken keresztül a kartotékcédulás dobozaiba a város életének minden olyan megnyilvá­nulását, amellyel nyom nélkül el­úszik az idő hajója. Amit ő nem tud a város utolsó száz évéről, azt nem is érdemes tudni. Pillanatnyilag — úgy tűnik — nem is érdekesek, de évek és évtizedek múltán valójában ezek tükrözik a mindennapi életet, még ha ezeket a nagy vonalakat látó várostörténész nem is veszi figye­lembe.

Aztán van itt egy helyi rádióadó, annak egy szemfüles riportere, Ágos­ton István. . . 0 adott lehetőségetMargócsy Józsefnek, hogy hetenkén­ti előadásához kapcsolódóan a hall­gatók közös munkájával idézzék fel a nem nagy múltú város másfélszáz éves történetének társadalmi, egyhá­zi, gazdasági életének mindennap­jait.

A városi tanács támogatásával, a rádióhallgatók és nyíregyházi lokál­patrióták közös munkájával felépí­tett adásoknak már a harmadik kö­tetét veheti a kezébe az olvasó. A

231

formába öntés ugyan a szerző érde­me, de számos kiegészítés a hallga­tóktól ered.

Nyíregyházának ugyan másfél év­századdal ezelőtt megjelent — újab­ban reprint kiadásban ismét olvas­ható —, az akkori kutatások szint­jén igényes monográfiája. Részletta­nulmányok azóta is vannak, de szak­szerűen száraz stílusuk, korszerűen kilúgozott mondataik legfeljebb a szakembereket érdeklik, szélesebb olvasóközönségre aligha számíthat­nak.

Margócsy eddig megjelent három kötete tárgvilag is összefügg. A má­sik két kötethez hasonlóan e harma­dikban is csak gyönyörűséget lelhet nemcsak a nyíregyházi olvasó, ha­nem az is, aki az alig megindult és máris csírájában elszáradt újkori magyar kisvárosi polgári élet törté­nete iránt érdeklődik.

Megtudhatja belőle, hogyan haladt az utóbbi száz év alatt egy jellegze­tesen agrártelepülés külső megjele­nésében és tartalmában is a városia­sodás felé. (Bencs László és család­ja. 107 108. o)

A két világháború között a gyér számban megjelent városmonográ­fiák nagyra becsülték a városias fej­lődés előmozdításában a méreteiben gyarapodó modern közigazgatás hor­dozóinak igényeit.

Nyíregyháza esetében a több mint száz éve idetelepedett megyeszék­helynek volt is igénye a városias fej­lesztésre, de csak addig a határig, amíg az nem került összeütközésbe a megye igazgatási hatáskörével, és a városi autonómia kiterjesztése nem veszélyeztette adóbevételi részesedé­sét.

Nemcsak a megyei vezetés dzsent­ri életfelfogása és a városi polgári életforma ellentétéről van tehát szó, amikor a polgári társadalom e két rétege úgy különült itt el, mint az olaj a víztől. Az előző kötetekben is

esett már erről említés, de ebből a kötetből további jellemző adalékokat tudhatunk meg e témakörről. (85— 87. o.)

A két előző kötet elemző alapos­sággal mutatta be mindig az építke­zés és az üzletek kapcsán, hogy a szá­zadfordulón bekövetkezett kézmű­ipari-kereskedelmi fellendülésnek milyen szerepe volt a közoktatás át­alakulásában (szakiskolák) és kik munkálkodtak e téren.

Néhány újabb adatot olvashatunk a polgári kornak építőmestereiről a máig szerencsésen megmaradt, az építőanyag adottságaihoz messzeme­nően alkalmazkodó és a polgári igé­nyeket kielégítő építőművesség har­monikus alkotásairól.

A svájci eredetű Gredig cukrász családnak és Mehlhaus Johann Gott- lieb építésznek a városképet most is meghatározó alkotásairól (49—50. o.)

A mai színház elődeiről, a múlt századvég színházi életéről, Blaha Lujza és Jászay Mari itteni szereplé­séről, Hunyady Margit és Eszéky Emma indulásáról kevéssé ismert színháztörténeti adatokat a szerző ásta elő a helyi újságokból és szín­lapokból. Nem hiányzik a régebbi és újabb időben keletkezett határnevek, városrészek elnevezéseinek magyará­zata sem (185—189. o.).

Szaporította a Krúdy Gyula meg­örökített, vagy városszerte közismert alakok és személyek számát; a rég­vagy közelmúlt speciális foglalkozá­sú (vízhordó, káposztagyaluló) embe­reit, Móricz Zsigmond néhány regé­nyének mintájául szolgáló típusokat is az ő közlése hozta életközeibe.

Nyíregyháza mindeddig megírásra váró monográfiája — ha egyszer megvalósul — Margócsy József fejé­ben, céduláin és e kötetben megje­lent emlékezéseket fontos forrásul használhatja fel, az utolsó száz év mindennapjainak megjelenítéséhez.

Balogh István

232

Végrendeletek és hagyatéki leltárak Nyírbátorból

Magyarország, de szűkebb pátriánk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye törté­netének egyre hitelesebb megírásá­hoz elengedhetetlenül fontos a levél­tári alapkutatások további szorgal­mazása. Ez a munka azonban apró­lékos, bíbelődő, idő- és erőigényes, ezért az elmúlt 40 évben csak keve­sen vágtak bele. Igazi új eredménye­ket csak ettől várhatunk, ettől színe­sedik meg a ma még sokszor elna­gyoltan megírt sok fehér folt, első­sorban megyénk történetében.

Ebbe az alapkutatást tartalmazó honismereti mozgalomba kapcsolódik be immár Nyíregyháza után a többi megyebeli város mellett Nyírbátor is.

A Báthori István Múzeum és Bará­ti Köre a helyi tanács és a Hazafias Népfront Honismereti Munkacsoport­jának együttműködése eredménye­ként Nyírbátori füzetek címmel új sorozatot indított el 1089 ben Dám László múzeumigazgató szerkesztésé­ben. Az első szám B ene Já n o s : Vég­ren d eletek és hagyaték i leltárak N yírbátorból címmel jelent meg.

Ez a füzet két alapvető részre ta golható. Az első részben, mintegy programjelölésként, a szerző „A népi életmód feltárásának lehetőségei a végrendeletek és hagyatéki leltárak vizsgálatával” foglalkozik. Ebben egy igen vázlatos, inkább csak a munka történelmi elhelyezésére használatos rövid történetet ad, amelyben mégis mértét a közép- és újkori birtokvi­szonyokkal, jogi hovatartozásokkal, kiváltságeredettel. Kitűnik ebből egy törekvő mezőváros több-kevesebb eredménnyel folytatott több évtize­des, évszázados harca a földesúri ha­talom visszaszorításáért, privilégiu­mainak, kiváltságainak megtartásá­

ért. Ezt a pert a Károlyiak ellen azon­ban a feudalizmus keretei között a polgár, parasztpárti városvezetés nem nyerte, nem nyerhette meg, csak a dicsőséges 1848-as forradalom tudta a gazdasági fejlődés és a társadalmi elmaradottság ellentéteit feloldani.

A második részben az 1811— 1849 közötti időszakból 33 darab nyírbá­tori végrendelet és hagyatéki leltár található. Mint a szerző az első rész­ben is megemlíti, az ilyen források­ból ismerhető meg a kor embere, gon­dolkodásmódja, háztartása, házának, gazdasagának felszereltsége, annak állapota, ruházata, házasitási és vég­rendelkezési szokásai, formulái. Be­pillanthatunk a kor emberének szü­letése és halála, temetése közötti éle­tének minden részletébe.

Megkapó a közölt végrendeletek­ben a múlt század első felének egy­szerűsége mellett gondolati tisztasá­ga, romlatlansága, ahogy búcsúzik az életétől, javaitól. A végrendeletek ol­vasása közben szemléletesen feltárul előttünk a XVIII—XIX. századi gaz­daság, annak színvonala, mezőgazda­ságának termékszerkezete, telekszer­kezete stb. Bepillanthatunk az akku- ri családi kapcsolatokba, a családi va gyón felosztásának módozataiba (leá nyok kiházasítása, a fiúk indítása az önállóság felé nősülésük után), a szü­lői—gyermeki kapcsolatokba.

Négy vagyoni leltárt a fizetéskép­telen vállalkozók ellen csődeljárási intézkedések miatt kellett felvenni. Ez gazdaságtörténeti alapforrás a las­san kibontakozó vidéki kapitalizáló- dás idejéből, annak árnyoldalát is be­mutatva. Ezekből a leltárakból azt is megtudhatjuk, mit tudott egy ember 100—200 évvel ezelőtt egy élet mun-

233

kajával megteremteni, megvásárolni. Kitűnik, „gazdag” ságunk természeti jellege, szegényessége, megkopottsá- ga (szölőcském, a láda mint bútor, vi­seltebb kendő, ócska kosárruha, 1 rossz vasvilla stb.).

A hagyatékok és leltárak pontossá­gát és fontosságát hangsúlyozták a hitelesítők, akiknek száma (max. 7 fő), illetve a mezővárosban betöltött rangja is mindig fel van tüntetve a záró sorokban. Sokszor, inkább a gaz­dagabb végrendeletek esetén a végén látható a mezővárosi pecsét, mint hi­telesítő bizonyíték. Feltűnő a hitele­sítők esetében a hivatalnokok aláírá­sa mellett az egyszerű tanúk + keze vonása.

Meg kell dicsérni a forrásközlő ér­telem- és helyesírásjavító munkáját, amivel nagyban hozzájárult a nyelv­újítás előtti stílusú, tartalmában szo­katlan, mégis élvezetes, érdekes füzet megismeréséhez. A tanulmányt prak­tikusan egészítette ki a szerző szó­jegyzékkel. Ebben megtalálhatók azok a szavak és kifejezések, ame­

lyek a mai köznyelvböl már kihal­tak, vagy igen ritkán használatosak. Ezek egyrészt jelzik a forrásokban található tárgyak, eszközök sokféle­ségét, másrészt bizonyítják a közna­pi élet és a még élő népművészet kapcsolatát, a köznép kézműipari ügyességét. Harmadrészt igazolják a szerző otthonosságát és felkészültsé­gét a néprajz sokszínű ágazataiban.

összességében gazdagodtunk egy eddig kevéssé ismert történeti forrás­fajtával, amely színesebbé, elképzel- hetőbbé teszi az olvasók számára a közel 200 évvel ezelőtti múltunk hét­köznapjait. A „Nyírbátori Füzetek” további megjelenése pedig a helytör­ténet ápolásával megnöveli az immá­ron városlakók azonosságtudatát, patriotizmusát, a gazdaság mellett a szellemi magáratalálását is.

(Bene János: Végrendeletek és ha­gyatéki leltárak Nyírbátorból. Nyír­bátori Füzetek. Szerkeszti Dám László. Nyírbátor, 1989.)

Szakállas Sándor

A zsidók Mátészalka társadalmában

Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének legutóbb meg­jelent kiadványát. A szerző, dr. Far­kas József, a mátészalkai Szatmári Múzeum igazgatója, nem kisebb do­logra vállalkozott, mint arra, hogy feltárja és bemutassa a zsidóság he­lyét, szerepét egy vidéki kisváros, Mátészalka társadalmában.

Maga a cím sokat ígérő: Az zsidók Mátészalka társadalmában. Mivel a kötet a tanszék azon sorozatában je­lent meg, melynek darabjai kézi­

könyvként is szerepelnek a hallgatók, az egyetemisták kezében, arra gon­doltam, hogy egyrészt jó néhány támpontot, információt kapunk a zsi­dóság életének, szokásainak kutatá­sához, másrészt, hogy végigkövethet­jük egy etnikum, jelen esetben a zsi­dóság „életútját” egy mezőváros tár­sadalmában a XVIII. század közepé­től a tragikus 1944-es deportálásig.

Bevallom, az első olvasás után kis­sé csalódottan tettem le a könyvet; egyik feltevésem se „jött be” . Az igaz, hogy a bevezetőben maga a

234

szerző jelenti ki: „Tudom, okmányok hiányában, levéltári háttér nélkül írásom nem tudományos dolgozat. Talán öninterjú, anyagközlés szemé­lyes emlékanyaggal „dúsítva”, lehet­ne műfaji meghatározása. Tudom, hogy a téma nem tetszik mindenki­nek, számtalan ok és okozat m iatt. . . Azt is tudom, hogy egy település zsidóságának életporszem-villanatai, ami gyatra emlékezőképességem so­rán megmaradt, kiegészülve az adat­közlők elmondásaival, nem szolgálhat messzemenő következtetések levoná­sára. Még ha tudjuk is, hogy a vidé­ki zsidóság — az országénak a II. vi­lágháború előtt a nagyobbik része — társadalmilag, gazdaságilag, de poli­tikailag is igen heterogén összeté­telű.

A szálkái zsidóságra való emléke­zésem továbbá abból a felismerésből is fakad, hogy a város történetének, társadalomrajzának elkészítése hiá­nyos lenne a zsidóság bemutatása nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a mai fiatalok jóformán semmit sem tudnak erről a népről, városunk haj­dani lakóiról.”

Igen, a város története valóban el­képzelhetetlen a zsidóság bemutatása nélkül. Az is igaz, hogy a hitközség iratanyaga az 1944-es szomorú esz­tendőben elpusztult, s így nehéz az írott forrásokra támaszkodni. Ettől függetlenül a Megyei Levéltárban őr­zött városi képviselőtestületi jegyző­könyvekben, megyei iratokban, ösz- szeírásokban számtalan olyan adat van, mely a mátészalkai zsidóság éle­tére, történetére vonatkozik, melyek felhasználásával a kötet teljesebbé, hitelesebbé vált volna.

Egy példát említek csak. Az elmúlt esztendőben emlékkönyv jelent meg a jó emlékezetű Hársfalvi Péter szü­letésének 60. évfordulójára, melyben Fazekas Rózsa elemezte a Szatmár vármegyei zsidóság viszonyait az 1848-as zsidóösszeírás alapján. Máté­

szalkán ekkor 66 családban 313 lelket írlak össze. A 71 keresőből 32 ke­reskedő, 21 iparos, 3 gazdálkodó (ha­szonbérlő), 15 értelmiségi (rabbi, or­vos, tanító stb.), s máris előttünk van az a foglalkozási struktúra, mely arányaiban nemigen, legfeljebb nagy­ságrendjében változott 1944-ig

A két világháború közötti időszak történetéről szóló fejezetekben hosz- szú oldalakon számtalan, igen érté­kes várostörténeti adattal találko­zunk (korabeli kereskedők hirdetései, iparosok és kereskedők névsorai, a társasági élet hírei és így tovább). A későbbi kutatás feladata lesz levonni azokat a következtetéseket, hogy mi­lyen gazdasági erővel rendelkezett ekkoriban a szálkái zsidóság, hogyan hatott a város politikai és kulturális életére, s hogyan reagált erre Máté­szalka.

A legnagyobb érdeme azonban az ennek a kötetnek, hogy a legfőbb hangsúlyt arra helyezi, amit sem új­ságokból, sem jegyzőkönyvekből, sem összeírásokból nem lehet megfogni, hanem csak az emlékezés, a — saj­nos — egyre fogyó adatközlők elmon­dásából tudunk összerakni. A szálkái zsidóság életmódjáról, a rájuk vonat­kozó néphagyományról van sző, melynek lejegyzését a szerző gyer­mekkori élményei teszik hitelessé, sokszor lírai hangvételűvé. Ez a mun­ka számos részlettel gazdagítja a szál­kái zsidóságra vonatkozó néphagyo­mányt, jó néhány szőlásmondást, évelődő mondókát, csúfolódó verset gyűjtött össze, s ad közre most a szerző.

Üjabb fejezetekben a zsidó boltos házak- és a falvakra, kisvárosokra annyira jellemző, a lámpabéltől a lisztig, a cukorkától a petróleumig, egyszóval a mindent áruló szatócsbol­tok jelennek meg előttünk. Farkas József részletesen leírja ezen épüle­tek külső formáját, belső elrendezé­sét, berendezését, s azt a széles áru­

235

választékot, amit ezek a boltok kínál­tak. Édesapja elbeszéléséből azt is megtudhatjuk, hogyan lehetett a zsi­dótól hitelt szerezni, a pontosság, szavatartóság, becsületesség, mind­ezen emberi értékek elegendők vol­tak ahhoz, hogy valaki kezes nélkül, hozómra is kaphasson kölcsönt.

Számtalan új ismeretet szerezhe­tünk a zsidó életről, vallásról szóló részből is. Rendkívül érdekes, hogy milyen nézeteket vallottak a család­ról, azon belül a férfi és a nő kapcso­latáról, a válásról. Ma is megfogad­ható, hogy mit tartottak a gyermek­nevelésről, a tudás iránti igényről. Idézzük, mit ír erről a szerző: A szálkái művelt zsidó emígy tanította (nem oktatta) gyermekeit: „Ti mások vagytok, mint a gojok (szőkébb ér­telemben népet, tágabb értelemben nem zsidót jelent), egyedül, egysze- mélyben képviselitek az egész csalá­dot! Ne hozzatok szégyent őseitekre! Boldogulni csak ésszel és szorgalom­mal lehet. Amit ma a kis ujjatokkal el tudtok mozdítani, ne várjátok meg. amikor már a karotok is gyenge lesz hozzá!” De olvashatunk itt együtt rendezett farsangi bálokról, jótékony estékről, majd a szomorú napokról, 1944 tavaszáról-nyaráról, mikor mindkét nép. keresztény és zsidó megdöbbenve fogadta a gettózást és a deportálást, szólni senki nem mert. titokban megkönnyezték az elhurcol- tak at. . . , hogy aztán néhány hét múlva a gettóból és a feltört lakások­

ból széthordják az ottharmadt hol­mit.

Gyermekkori élményekről is szól a kötet, nem maradhatnak ki a gyer­mekkor közös élményei, a barátsá­gok, csínytevések, a nagy elhatározá­sok . . . , de mindegyik mögött torok- szorítóan ott a tragédia; a jó barátot, Weisz Pistit elvitték, Frisch Lajcsi ugyan hazakerült, de nem lelte többé helyét Szálkán, kiment rokonaihoz Belgiumba. Elment, hogy felejthes­sen, hogy újrakezdhessen.

Az elhurcolt 16 ezer szálkái és kör­nyékbeli zsidónak állít emléket Far­kas József azzal is, hogy a kötet utol­só fejezeteiben hosszú-hosszú névso­rokkal emlékezik az elhurcoltakra, a gettóban elhunytakra.

Napjainkban egyre többen térnek vissza azok közül, akik átélték a ka­tasztrófát, de Frisch Lajoshoz hason­lóan elhagyták Szálkát. Most vissza­térnek, sokszor több ezer kilométert utazva, hogy gyermekeiknek, unoká­iknak — akik lehet, hogy már ma­gyarul sem tudnak — megmutassák elődeik sírját, s elmondjanak mellet­tük egy imát. Rájuk is gondolt a szerző és Ujváry Zoltán szerkesztő, amikor ezt a művet két nyelven, ma­gyarul és angolul jelentette meg.

(Farkas József: A zsidók Mátészal­ka társadalmában — fews in Máté­szalka. Szerk.: Ujváry Zoltán. Studia Folkloristica et Ethnografica 25. sz., Debrecen, 1989.)

Bene János

236

Fiat iustitia...

A História Medica, a szabolcs-szat- már-beregi táj, a történetírás és az orvostudomány kompetens szakmai köreinek figyelmére is jogosan szá­mító orvostörténeti sorozata 1989 vé­gén új kiadvánnyal gyarapodott. Megjelent a 6. kötet, dr. Fazekas Ár­pád munkája: Az eszlári per orvosi vonatkozásai címmel. Nem kell bi­zonygatni azt a tényt, hogy nem en­nek az országrésznek a múltjában és szellemi kultúrájában húzódik az or­voslás történetének és fejlődése rep- rezentálódásának a fő vonulata, még­is jogosult jelentőséggel bír ez a so­rozat.

A publikált tanulmányok mind­egyike, az összegyűjtött adataikkal és a kifejtett következtetéseikkel hatha­tósan segítik, illetve illusztrálják, pontosítják a tartósabb és egyeteme­sebb tendenciákat, de a régió ténye­zőitől determinált sajátosságokat is bemutatják. így a kor elmélyültebb társadalmi, politikai és gazdasági megítélését segítik, miközben a gyó­gyítás története egészének megírásá­hoz gazdagítják a feltételeket. Sőt, a helytörténetírás új aspektusát meg­honosítva és kibontakoztatva oldják a vidékiség hátrányait, figyelmeztet­nek európaiságunk objektív és szub­jektív elemeire, átfogó történelemis­meretekből táplálkozó árnyalt és of­fenzív kortudatra nevelnek.

A tanulmánygyűjtemény értéke még abban is megnyilvánul, hogy implicite felhívja a figyelmet egyfaj­ta, lényegében európai értelmiségi lét, életvitel és moralitás időtállósá­gára. Korunk számára is maradandó­nak bizonyult, és funkcionalitásban is növekvő intellektuális tulajdonsá­gokra, mindezek napjainkra történő átmentésének szándékával.

A tiszaeszlári per orvosi vonatko­

zásainak vizsgálata úttörő vállalko­zás. Különösen rangossá minősül ez a tény akkor, ha tudjuk, hogy a sze­rencsétlen sorsú Solymosi Eszter ön­gyilkosságához kapcsolódó antisze­mita „vérvád”, a fő esemény, politi­kai, jogi és — mindezeken túl — tár­sadalmi összefüggései, gyökerei, ko­rabeli szerepének és a benne megbú­vó érdekeknek, nem utolsósorban az alkalmazott módszereknek a teljes feltárása nem jutott el a befejezésig, a történettudományi szintézis végső megfogalmazásáig. A történetírásnak még számottevő tartozása van a ma­gyar „Dreyfus per” e sajátos per­konstrukció szövevényének a kibogo­zásában.

Napjaink indulatos és előítéletes vi­lágában, amikor frissen meggyötör­tek vagyunk a modern koncepciós pe­rek etikátlanságainak felismeréseitől, az antiszemitizmus, a másság empá­tiás és racionális tűrésének hiányai­ból fakadt gyűlölet fellobbanásaitól. kétségtelen igazuk van azoknak, akik a tiszaeszlári „epizódnak” modell ér­téket is tulajdonítanak.

Eötvös Károly 1904-ben „A nagy per, amely ezer éve folyik, s még sincs vége” című monografikus igé­nyű munkájában már felhívta a fi­gyelmet arra: „A nagy per orvosirésze érdekes anyag az igazságszol­gáltatásnak és a szaktudomány tör­ténetében is. De a periratokat feldol­gozni. s adatait egészében közölni nem az én könyvem feladata.” Eöt­vös remélte, hogy akad majd ,.a tu­dománynak lelkes barátja”, aki fel­ismerve az orvosi vonatkozások ta­nulságait és morális értékeit, kiak­názza ezeket a tudomány és a közélet javára. A század elején megfogalma­zott javaslat azonban csak napjaink-

237

bán talált megértő figyelemre és ava­tott megvalósítóra.

Dr. Fazekas Árpád elsősorban a szereplőkre figyel az orvos szemével, de elkerüli a szűk körű, csak a szak­értők számára értelmezhető és jelen­téssel bíró momentumok ábrázolását. Következetesen szakszerű marad, de az olvasó általános műveltségére és intellektuális tényezőire építve izgal­mas olvasmányossággal, olykor kri­miszerű stilusfordulatokkal ábrázolja a per orvosszakértői bizonyításának fejleményeit, munkálatait, annak tu­lajdonképpen a legnagyobb értékét: a „vérvád” döntően a korban legmo­dernebb törvényszéki orvostani isme­retek nemzetközi méretű összefogá­sának segítségével lepleződött le! Sőt a per bizonyítékai megszerzésének igénye és az a lelkiismeretes törek­vés, hogy azt az igényt kielégítsék, hozzájárult a törvényszéki orvoslás, az igazságszolgáltatás modernizáció­jához. európaiságának hazai kibonta­kozásához.

Eötvös ragyogó védői teljesítmé­nye, aminek eredményeként mara­déktalanul érvényesülhetett a jog, az igazság, a törvény betűje és szelleme, erőtlenül semmivé vált volna, ha az Eötvös-féle „agytröszt”, a „fogadott” tanácsadók: dr. Erdőteleki Kovács József, a gyakorlati sebészet nyilvá­nos rendes tanára, dr. Babes Viktor, a román orvostudomány büszkesége, a kórbonctan tanára, dr. Belky János, a törvényszéki orvostan professzora, dr. Mihálkovics Géza, a tájbonctan tanára és dr. Schenthauer Gusztáv, a világhírű kórszövettan-szakértő, a pesti egyetem kórboncnoka, nem biz­tosítják a tudós tiszta hitével és lo­gikájával az orvostudomány elvi és gyakorlati objektivitását az igazság­szolgáltatáshoz és Eötvös törekvései­hez.

Fazekas Árpád munkája — aminek részlete még a tárgykör problemati­kájának körvonalazását szolgáló mű­

helytanulmány szándékával 1978-ban a Szabolcs-Szalmári Szemle hasáb­jain már megjelent — három kisebb és egy nagyobb, a tanulmány lényegi céljait megvalósító záró részből áll.

Az első fejezet a századvégi tisza- eszlári állapotokat tárja fel. Különös tekintettel ügyel a per körülményei­re. azokra a műveltségbeli és társa­dalmi tényezőkre, amik elősegítették a ..vérvád'' hitelének elfogadását a falusi közvélemény számára, amik kulturális talaját képezték a zsidóel- lenességnek és Solymosi Eszter eltű­nésével kapcsolatos hiedelmek kifor­málódásának.

A per tárgyát és körülményeit fej­tegető fejezetek közül a harmadik rész a legizgalmasabb. Solymosi Esz­ter tetemének néhol horrorra emlé­keztető „vándorútját” követhetjük nyomon. A folyóban megtalált holt­testet kétszer vetették alá szakértői felismerési (agnoscalas) eljárásnak. Háromszor boncolták, és ugyancsak háromszor temették el, végül sírjá­ban mégsem nyugszik, mert a külön­féle vizsgálatok során a tetem „elfo­gyott”. Ezért maradtak Eszter földi maradványai a hosszú bolyongás után temetetlenek.

A befejező, nagyobb rész a perben szerepet betöltő orvosok, gyógyszeré­szek és bábák tevékenységét tárja fel. Itt bontakozik ki az író szándéka a legteljesebben: nyilvánvalóvá tenni azt. hogy az orvostudomány elvei mi­lyen mértékben érvényesültek az íté­let kialakításában, mennyiben és ho­gyan járultak hozzá az orvosszakér­tők az igazság és a tényleges körül­mények összevetéséhez. A szakértők, miközben orvosi képzettségükben, emberi magatartásukban, megfigye­lőképességükben és etikailag külön­böztek egymástól, hogyan segítették elő orvosi véleményükkel, ügvbuzgó- ságukknl az igazságügy használható­ságát.

A nem medikus műveltségű olvasó

” 38

figyelmét is lekötő részletek feltárá sa egyrészről segít megérteni a köz­felfogás és a vád között meglévő pszichikai összefüggést, a falusi szem­léletmód manipulációkra alkalmas ál­lapotát. más részről kirajzolódik a szaktudomány lelkiismeretességének igazságfeltáró és eligazító etikája, a tudomány és a politika tisztességes együttműködésének jogossága.

A legértékesebb benyomása az ol­vasónak az a belátás, hogy az igaz­ság természetessége a mindennapok bán milyen sokféle kapcsolatrendsze­ren. objektív és szubjektív tényező­kön múlik, illetve mennyi egyéni és közösségi figyelem, valamint erőfe­szítés kell ahhoz, hogy kézenfekvő le­gyen a racionalitás, az erkölcs és a humánum a társadalmi cselekvés­ben.

Sík Sándor emlékezete

Születésének századik évfordulóján érkezett el az idő, hogy közvélemé­nyünk szélesebb rétegei előtt is fel­villanjon hosszú évtizedekig elhall­gatott neve annak a költőnek, tudós­nak. tanárnak és lelkipásztornak, akit méltán tarthatunk századunk egyik legnagyobb hatású egyéniségének. Méltatások, megemlékezések sora kí­sérte centenáriumát: az Irodalomtör­téneti Társaság szervezésében janu­árban Gödöllőn megrendezett emlék­üléstől kezdve egészen Nyíregyházá­ig, a Bessenyei Társaság égisze alatt tartott megemlékezésig.

A tisztelgések célja a kegyeletes megemlékezésen túl a portréalkotó szándék a baráti, kortársi és tanitvá- nyi emlékek reflexióin keresztül. Ez a szándék vezérelte Bihari Józsefet is,

Heumann Ignác ügyvéd 1883. jú­lius 28-án elmondott védőbeszédében I. Ferdinánd német-római császár jel­szavát „Fiat iustitia pereat mundus” (legyen igazság, ha bele is pusztul a világ) idézte, de úgy módosítva: ne „Fiat iustitia” „pereat mondus".

Legyen igazság de ne pusztuljon bele a világ, azaz az igazság nyilván­valósága természntes tényként érvé­nyesüljön a világ életében. Ügy tű­nik, hogy Heumann ügyvéd még egy összefüggést is sejtetett kimondatla­nul a szóban forgó idézetében: Ha nem tárul fel az igazság, bárhol és bármikor, abba a világ belepusztul­hat!

(História Medica 6. kötet. N yíregy­háza. 1989.)

Simkovics Gyula

mikor megszerkesztette a Sík Sándor em lékezete c. Szentendrén 1000 szá­mozott példányban kiadott — egyéb­ként könyvárusi forgalomba nem ke­rült — reprezentatív kötetet, mely­nek célja — a szerkesztői elősző szán­déka szerint — „méltó módon tiszte­legni Sík Sándor élete, munkálkodá­sa előtt Ránk hagyományozott örök­ségét úgy felhasználni, hogy minden­ki érezze: hatása, sokrétű tevékenysé­ge itt munkál mai jelenünkben, gyé­rülő tanítványai, pályatársai, tiszte­lői emlékezetében, a felnövekvő fia­tal nemzedék tiszteletében, többre, jobbra törő elhatározásaiban”. A kö­tet tehát Sík Sándort, az embert, a humanizmus nehéz időkben is esz­méihez hű, értékőrző és féltő csendes szavú héroszát idézi meg, többnyire

239

az emlékezés memoárszerű, vagy a porlrérajzolás ihlctettebb, líraibb esz­közeivel.

Bihari József szerkesztői előszava után Radnóti Miklós Sik Sándor 50. születésnapjára írt jól ismeri verse, a Köszöntő vezeti be a kötetet, majd Baróti Dezső rövid portrévázlata (Portré és pá lyakép Sik Sándorról) jellemzi Sik költői, tudósi és pedagó­gusi alkatát.

A kötet lírai ihletettsége nem csu­pán puszta hangnemet jelöl, a lírai mű nem is képviselteti magát néhány alkotással. Balássy László ..hármas­oltár ja” (Triptichon S ik Sándor em ­lékén ek ) test. lélek. Isten hármas vi­szonyrendszerébe fogja a halandó és halhatatlanná vált lét értékminősé­geit. a Triptichon középső szárnyán pl. ily módon:

(A lé lek szól)

Ne sírjatok, ne sirassatok engem : tükör voltam — tükröztem a Napot, és hang voltam , s a Napról én eke ltem , hogy általam a N apba lássatok.Nem „véget ért”, de teljes lett

a dallam ,s szüntelen zengi: „hazug a ha lá l” ! — Bezörgetett hozzám a „Hűvös

A ngyal”,ősz volt, s m égis — rám köszöntött

a Nyár . . .

Kiscserkész éveire emlékezik visz- sza Balogh Edgár (K ődarabok), a több mint hatvan év távlatából ma is elevenen élő élmény bensőségessé- gével, meghatottságával; hasonlókép­pen Boldizsár Iván (Sándor atyám ) is, mindketten fontosnak tartván a cserkészmozgalom keretében kapott Sík Sándor-i inspirációkat: ..be kell látnom — írja Balogh Edgár — , hogy a fejlődés szárnyain bárhová jutot­tam. valami a kezdet romantikus kö­zösségi tudatából más és más gondo­lati fokon mindig megmaradt". Diák­

évei iránti nosztalgia csendül ki Dé- kány Endre A kisd iák em lékez ik c. verséből, míg Grezsa Ferenc tárgyi- lagosabb, dokumentatívabb írása (K ép ek a szegedi professzorság ide­jébő l) Sik Sándor szegedi éveinek mérlegét vonja meg, tanári-tudósi munkásságát értelmezi — a kor em- bert-költőt próbáló kataklizmájának poklában. Huszár Tibor Sík Sándor életsorsának kevésbé nyilvánvaló mélyrétegeibe enged bepillantást (Sík Sándor, a m entor), s egyben közép­pontba állítja az 1945 utáni évek tra­gikus sorsminőségét: „Sík Sándor — írja Huszár Tibor — a katolikus hu­manizmus, a megújuló egyházi moz­galmak egyik mentorává, szellemi vezéralakjává válhatott volna, ha a történelmi baloldal következetesen hű marad a demokratikus és szociá­lis megújulás 1945-ben meghirdetett, a magyar társadalom szerkezeti-tár­sadalomlélektani realitásait figye­lembe vevő platform jához... Az adott feltételek között azonban Sík Sándor kompromisszumkeresésének nem alakulhatott ki bázisa, mert a "klerikális reakció elleni harc« ma­nipulált jelszava politikailag a kato­likus humanizmus képviselőit is el­lehetetlenítette.” Huszár Tibor számos korabeli dokumentummal (Sík-, Or- tutay-, Mindszenty-levelekkel) tá­masztja alá mondandóját.

Sík Sándor pasztorális munkássá­gából ragad ki mozzanatokat Jeleníts István, a piaristák jelenlegi tarto­mányfőnöke, főleg az ún. konferen­ciabeszédeire összpontosítván, melyek — mint írja — „a világháborút kö­vető másfél évtizedben a magyar ka­tolikus szellemi-lelki tájékozódás leg­maradandóbb megnyilatkozásai vol­tak”, s melyek népszerűsége messze túlnőtt a szűkebben vett vallási éle­ten.

Váci diákemlékeit eleveníti fel Ka- cziba József (E m lékeim S ík Sándor­ról), miként lírai emlék keretezi Koz-

210

ma Lás7ló Párna virág c. költeményét is. Lukács László Sík Sándort, a Vi­gília főszerkesztőjét mutatja be (Sík Sándor szerkesztői m űhelyében), vál­lalva azt a hagyományt és folytonos­ságot, melynek jegyében Sík 1946 bán újraindította a Vigíliát: „írók vagyunk, egynek tudjuk magunkat az élő magyar irodalommal. Nem va­gyunk szekta, nem vagyunk párt. nem vagyunk még csak írói csoport sem: egyszerűen magyar írók va­gyunk . . . Az, hogy katolikusok va­gyunk. nem távolít, hanem közelebb visz hozzájuk: a megértés, a szeretet, az egyetemesség — a szakmai össze­tartozás társadalmi és a magyar szó szenvedélyes szerelmének vérünkbe írt törvényén túl — a mi számunkra lelkiismereti parancs” — idézi az egy­kori szerkesztői program máig sem meghaladott programját a szerző.

Impressziókat elevenít fel Mester­házi Lajosné Ditróy Zsófia (Pillanat­fe lv éte lek ), míg Mészáros István A nevelő S ík Sándor c. írásában Sík pedagógiai koncepcióját, gyakorlati módszereit elemzi, azt a kölcsönös megértésen alapuló metódust, mely nélkülöz minden dresszúrát és auto- kratizmust, s melynek alapja az egymásra visszaható kölcsönös sze­retet, a dialógus, melyre Ortutwv Gyula visszaemlékezése is utal: A jó párbeszéd példája. A genius lóri. azaz Gödöllő ihletése a költői élet­műben a témája Polónvi Péter ta­nulmányának (Sík Sándor és Gö­döllő), kimutatván, hogy a költőt ezer emberi-költői kapocs fűzte-fűzi szülővárosához, s ezen élmények je­lentik költészetének egyik, igen fon­tos alaprétegét.

A kötet további részét jórészt visz- szaemlékezések töltik ki: RadnótiMiklósné (Sík Sándor em lékezete), Rónay László (V onások S ík Sándor arcképéhez). Sőtér István (Sík Sán­dor), Szerb Antal (Piarista cserkész feljegyzései), Szerb Antalné (Szerb Antal cserkésznaplójához), Váróné

Tömöri Viola (E m lékeim S ík Sándor­ról), Tolnai Gábor (S ík Sándorról), Vas István (Csillagtalanul) írásai, me­lyek hosszabb ismeretségek, vagy csupán egy-két találkozás emlékké­pein át, olykor talán „tükör által ho­mályosan”, ám mégis teljes hitellel idézik Sík Sándor emberi habitusát, gesztusait, s főleg azon humanista el­kötelezettségét. mely egyéniségének és életművének nem csupán vezérfo­nala. hanem legértékesebbé kikristá­lyosodott gyémántköve is volt. Kivé­telt képez a fenti írások sorában Szabó János tanulmánya (A feln őtté érlelödés fon tosabb m ozzanatai Sík Sándor közép isko lai és egyetem i évei­ben), mely tulajdonképpen fejlődés- lélekrajz, természetesen minden moz­zanata gondosan beágyazva az életút eseményeinek, történéseinek realitá­sába. S végezetül még egv lírai alko­tásról kell említést tenni: Tóth Sán­dor meditativ versben idézi a költő szellemét (A csörgő p atak m ellett).

A gondosan válogatott és szerkesz­tett emlékkötetet Sík Sándor művei­nek bibliográfiája egészíti ki. A Bu- day György művészi fametszeteivel illusztrált bibliofil kiadvány méltó tisztelgés azon költő emléke előtt, ki szellemi örökségét ezekkel a szavak­kal testálta az utókorra:

Tudok öleln i m últat a jelen ben .Es akarom ölelni a jövőt,S szolgálatára m agam at jelen tem .

Szolgálatára em bern ek , világnak. Nagy Istenem nek, k ics ik e hazám nak, Vén m agam helyett örökösü l,Fiúk, fiaim , titek et a ján llak.

★

A jubileum azonban más kellemes meglepetést is tartogatott: hosszabb idő után a Vigilia kiadásában újra megjelentek Sík Sándor válogatott költeményei Rónay László szerkesz­tésében és utószavával. A kötet több

2 1 1

mini ötven esztendő költői termését prezentálja, az 1910-ben megjelent Szem be a nappal ciklus verseitől kezdve az 1963-ban írt A ném a Mi­atyánk c. utolsó költeményéig. A vá­logatás szempontja a Sík Sándor lí­rájának is gerincét képező minőség­elvet követte: a mű. az esztétikum a lényege elsősorban a katolikus lí­rának is, mellette pedig a mindenkor vállalt és vallott elkötelezettség a nemzeti kultúra és irodalom egésze mellett — a teljes emberség jegyé­ben

„Magyar író nem juthat el az em­beriét mélyéig, csak magyarságán ke­resztül” — írta 1941-ben Takács Er­nőhöz intézett levelében. — „Viszont ahhoz, hogy irodalmunk magyarabbá legyen, emberileg is el kell mélyül­nie — különben csak magyarkodássá fajul: — erre éppen elég intő példa hazafias költészetünk szomorú közel­múltja. Nagvjainktól úgy tanultuk, hogy a magyarságtól semmi sem ide­gen, ami emberi és ami isteni. Ügy akarjuk szeretni és tisztelni a ma­gyart. mint akinek választott homlo­

kán »emberméltóság sugárn« ragyog. És ha így van, akkor a keresztény egyetemesség költészetének, amely­ről fentebb vallani próbáltam, talán szabad lesz szolgálatra jelentkeznie a ministránsok közé a nemzeti iro­dalom oltáránál ”

Szén és igaz szavak, melyek igaz­ságát az élei mű egésze hitelesíti. Eb­ben a szolgálatban teljesedett ki Sík Sándor lírája, melyben az emberiség olyan humánus eszményei szólalnak meg a i'o.r hum ana hangján, melyek hiányát mi is. ma is gyötrődve éljük meg Talán egy lépéssel közelebb visz hozzájuk Sík Sándor költészete.

(S ík Sándor em lékezete Szerk. Biha­ri József Megjelent a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár kiadásában. Szentendre. 1939. 195 1.)(S ík S án dor: V álogatott kö ltem é­nyek. Vál. és az utószót írta : Rónay László. Vigília, Bp. 1989. 379 l.)

János István

A lektor recenziója(Cselényi István G ábor A hit. p árbeszéd e c. kötetérő l)

Már amikor a kéziratba beleolvastam is éreztem, hogy nem nevezhető min­dennapos vállalkozásnak Cselényi Ist­ván G ábor munkája, ahogyan csak­nem 30D kéziratoldalon egybegyűj- tötte és szigorú következel ességgel kötetté szerkesztette azokat az írá­sait. amelyek az elmúlt 10 évben fo­lyóiratokban (Teológiában. Vigíliá­ban és máshol) jelentek meg. A téma természetéből adódik hogy amíg csak a:; írások egy szőkébb szakmai kö­zösséghez jutottak el. joggal igényel­

ték a szigorú teológiai-szociológiai interpretálásokat. Amikor azonban a szerző arra gondolt, hogy egy széle­sebb olvasóközönség számára válo­gatja az írásokat, tudomásul kellett vennie az ismeretterjesztő irodalom igényeit, ahol ajánlatos elkerülni a szigorú szakszövegek közreadását. Ebbéli törekvése egyértelműen siker­rel járt, a kötete számot tarthat a nagyközönség érdeklődésére. Ez a lektori recenzió mosl mindössze arra vállalkozhat, hogy indokolja a küz-

2 4 2

érdeklődésre számot tartó tendenciá­kat. és felvillantsa a könyv problé­maköreit. szerkezetét, legfontosabb gondolatait.

A kötet terve megszületésének pil­lanatában már tetten érhető volt. hogv a hívő és a nem hívő tömegek p árbe­széde olyan pontra érkezett, amikor kísérletet lehet tenni a téma teoló­giai tapasztalatainak összegzésére, a szekularizált filozófiai gondolkodás­nak a kérdéskörrel kapcsolatos ered­ményeinek felmutatására. Ebben kell látnunk a vállalkozás valódi indokát. De nemcsak a szigorúan vett filozó­fiai lét- és ismeretelméleti kérdések modern felvetésében látom hasznát ennek a szintézist teremteni igyekvő törekvésnek, hanem a társadalmi praxis gyakorlatában a korproblé­mák ilyen módon történő exponálá­sában is.

Közismert, hogy a párbeszéd a Ií. Vatikáni Zsinattal veszi kezdetét, s elsősorban a marxista—keresztény dialógus kérdésköre áll vizsgálódásá­nak középpontjában. A szerző a kö­tet előszavában erre — az egyház életében is döntő fordulatot hozó — zsinatra hivatkozik. A mű alapgon­dolata egy sajátos szóhasználattal a fordítás kétirányú munkájához ha sonlitia a párbeszédet. A teológusnak meg kell ismernie és magáévá kell tennie a kor nyelvezetét, fogalom­készletét. a nrnhlémavilágot, majd a saját üzenetét le kell fordítania a kor nyelvére. Itt a fontosabb gon dolko­dási rendszerek (egzisztencializmus, marxizmus, dialektika) és a korp ro b ­lém ák (elidegenedés, történelemkriti ka. világbéke, emberi jogok, techni­ka) bemutatása történik meg. A „visszafordítás” pedig azoknak az e r ­kölcsi é r ték ek n ek számbavételét je­lenti. amelyekkel a keresztény hasz­nára lehet a társadalomnak. (Huma­nizmus, család, munka, testvériség, béke.)

A mai mondanivaló, a társadalmi üzenet a vallásos tudat funkcióválto­

zását, az erkölcs rendeltetését, a bűn társadalmi tartalmát, a férfi és nő vi­szonyát, a család jövőjét veti fel. Nem sokkal a könyv megjelenése után a katolikus hetilapban, az Űj Ember­ben Criczy G yörgy irt kritikát Cselé- nvi kötetéről, ö a legfontosabb ten­denciának azt érzi. amit írása címéül is választott — a frazeológiát Cselé- nvi-versből kölcsönözve ■— a .,felső- rendű m agánytól" a párbeszéd ig el­jutni, vagyis a perszonalisztikus szempontokon átlépni, a problémát társadalmi méretűvé emelni, ez lehe­tett a szerző legfőbb szándéka. Nem magánügy a keresztényi magatartás, nem befelé forduló, világot elutasító mentalitás. Sokkal inkább a társa­dalmi valóságban helyét megtaláló közösségi cselekvés. Szociálisan, mo­rálisan. sőt bizonyos határok között politikailag is elkötelezett evangéliu­mi küldetés. Olyan megoldás ez. amely nem lehet közömbös világunk dolgaival szemben, s nemcsak rácso­dálkozik az ..idők jeleire”, de felis­merve azokat, részese akar lenni a társadalom jobbításának. A bűn nem­csak egyedi vétek, hanem az embe­rek közötti elidegenedés, a világ bű­ne problémája is, s ellenpólusa a sze­retet ugyancsak társadalmi dimen­ziókkal rendelkezik S érdemes arra a megállapításra is felfigyelnünk, hogy Cselényi írásaiban a materia­lizmus marxista változatát vette fi­gyelembe. s nem a liberalizmus ateiz­musát. amely akkor, amikor az írá­sok készültek, még alig volt tetten érhető, de rövidesen a legnagyobb kihívást jelentheti a társadalmi vál­tozásoknak hátat fordító keresztény közösségek számára. A párbeszéd napjainkban egyre inkább cselekvő egyúttmunkálkodássá alakulhat, ha odafigyelünk XXIII. János pápa sza­vaira: ,,Ne azt keressétek, ami szét­választ, hanem, ami összeköt!” (An­tikva Kiadó, Bp . 1989.)

Csermely Tibor

2 4 3

Bibliográfia

Szabolcs-Szatmár megye irodalma

V álogatott bib liográfia 1990 január 1— Viárrius 31.

n s s z F Í I H l n t t A ! G o m b á s S á n d n r n iAz un v ag gvfl ' l é s b e n h Hzrpm fl k Ö ri UH Ma g v a r if l é l á n i i s dr S z f l c s I m r e

n n á l l ó m c v f ke s R V O J T E M Í N ^ F S m u n k á k

s z A R n r . r s s ? a t m a h n p i i F n m e g y é r eV O N A T K O Z Ó K Í I Z L E M Í N V E l

1 HBf1 p F N F .iá n o s < V é g r e n d e l e t e k i s ti a e v n- t é k l l e l t á r a k N y í r b á t o r b ó l . N v l r b á l n r . 1 *IH9 N y í r b á t o r i V á r o s ! T n n á r s , B á f b n r l I s t v á n M ú z e u m R a r á l l K ö r e , H a z a f i a sN é p f r o n t H o n i s m e r e t i M u n k H c s o p n r l j H 73 p ( N y í r b á t o r i f ü z e t e k I.]

inni E g é s z s é g i ! n k i r t . K ö z é p i s k o l á s t a n u l ó k i r o d a l m i p á l y á z a t a Ihó l . N v l r p g v h á z a 1990 S z a h n l c s - S z n t m á r P e r e g M e g y e i P e d a g ó g i a i i n l é z e t 104 p

in92 E m l é k k ö n y v H á r s f a l v i P é t e r s z ü le t é s é ­n e k ba ív f l rad l f c i v ln r d u i ói A r a. |Szerk Cse_rvpnyák L á s z l ó k ö z r e m K á v á s s y S á n d o r . ) N y í r e g y h á z a 1909 B e s s e n y e i G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a 34fi p l l lu sz tr .

inna. A z 1907. é v i m e s v e l p á l y á z a t r H I n v e r t e * m u n k á l n a k b e m u t a t á s a f'Rzerk-. V a s a L s j o s n é . ) N y í r e g y h á z a . 1999 S z a b o l c s - S z n f m á r - H e r e g M e g l e l T a n á c s V R K nn * - d l n á o l ó s R l z o t t s á ^n SÍI p. I Szn - bo l ^s S z a t m á r - ' p p r e g M e e v e l T aná r ? ? v . p T u d o m á n y o s K n e r d l n á c l ó s B i z o t t s á ­g á n a k f ü z e t e i 4 )

1094 F A Z E K A S Á r p á d : ^ h u r c o l t a k . N v f r .e s v b á 7 s . 1944— i s i s N y í r e g y h á z a 1999. H a t á r <?7Ó1 105 p l l l u s z t r .i

ini*?. n ^ T Z T L p ' u s : T’ n c l n é p m e s é k ás m r n i - d á k . i G v f l l t i s h b e v e z e t ő i í r t a G é n z i L h 1 n f 1 P b . — H r s t l s l a v n . 1999 A k a d K — M n r i á r h K 1 fl*i n l l l u s z t r . r f ' J m a g y a r n é p k ö l t é s i e v f l j l e m i n v 27]

1 b9fi A e v e r m e k - és I f j ú s á g i m n z g s l m n f c a t a n u l ó ' ö n k o r m á n y z a t h e l v z e ' e S z a b o l c s . R z a t m i * - m e d v é b e n . f P á l v ^ s g í l a l 1 f l s^- s z e ó l l • H e z g n n v ! T l b o r n é S z a l c á n ó T r ó z . n a v F v a p v p r m á n t á s z l ó Tft^d a S z a h n l e s - S ^ a t m á r M e e v p l P e d a g ó g i a i i p - i Ó7 f*t. ‘Ny f - f * rfv b á z a . 1999 S z a h n l r s - S z a t - m á r T a n á r i . *1 1n,,1 n I M ó d -s z é r i á n ' f ű z ő t e k . )

1097 H e l v f ö r t ó n e t l t a n u l m á n y u k 7 R z e r k G v a r m a i b v Z s i e m m d N v í r e c v f i 47a 19»9 S a f l h n l r s S i a l m á r - R e r e g m e g y e ' L e v é l ­t á r 443 ij I S z a b n l c s - S z a t m á r - B p t p e m e ­gy e i L ^ v é l l i r K i n d u i n v a l I É v k ö n y ­v e k 1 )

S Z A S Z I F e r e n c : A b i r t o k v i s z o n y o k S z a ­b o l c s m p a V i U p r n X i Y s ? á 7 n d v é g é t ő l B m á s o d i k v i l á g l i á h o r ú l g 11P.B1— 1R41] H — 23 p 4- T I E S S F W F Y G y ö r g v : N é g y t í z é m l g a z d á l k o d á s n k é t v i l á g h á b o r ú k ö ­zöt t . 23— TG E -f- s r p o s F e r e n c : A d a l é ­k o k i s f n r r á s n k az ú j t e h é r t ö l h a j d ú k t ö r t é n e t é h e z f i R 3(1] Ifi — ül d 4- K A v A s S Y S á n d o r ; N e m e s i v e z e i é k - i s k e r e s z t ­n e v e k S z H i m á r b a n a? mns éul I n s z u r - r e k c lö s ö s sz e í r á s a l a p j á n p BT — 331 -i-K F R E S K É N Y l M i k l ó s : N a g v k á l l ó Ófi -m o B r á f l í s l v i s z o n y a i a X V I I I . s z á z a d ­b a n p. 3 33— 329 — F A Z E K A S Á r p á dS z a b o l c s v á r m a g v e p a t i k á i a X i x s z á ­zad V é gé n . p. 331 -343 -L. M A R n f l C S Y .TÓZSPf; A n y í r e g y h á z ] v á r o s b á j é k p 3 4 3— 334 -f K I S S H o m o k r a ! A z F r d é l y h d l M a g y a r o r s z á g r a m e n e k ü l t b u f d r i s ó k éle le a I Rá k ó c z I ' S Z f i b a d s á gb s r r . I d e i é n d i n i — U H ] p 374 — 4 IS -L L E K L l B i l n N a c k D r k ö z s é g t Ö l d r B i z l n e ve l . p. é 1 ü — 93 5.

lflflH A 77H éves N v l r b n g r i á n v P l11 ana 1 k é pnk nz u tó b b i h ú s z év l ö r lé r e t é h ö l I S z e r k M a d á r .1 á n o s ) N y í r b e gd á n y , 19HB. K ö z ­ség i T a r ö r s PB p. l l l u s s t r

1CSH. M a g y a r h e g v l b e s z é d . M b p v b t k ö l l ő k M ó r i c z Z s l g m o n d r ű l , Cv f l ] 1 , vf l l s z e r k g i r v e l J ó z s e f N y í r e g y h á z a , lGfifi Szf l b i n l r s S z a t m á r - R e r e g M e g y e i T a n á c s V . H T u d . K o o r d H í z . JR7 p

non. M A P G ó r S Y J ó z s e f : U t c i K , t e r e k , e m ­l é k t á b l á k N v l r e g v b á z a , v á r o s i T n n á r s v. n.3 N é h á n y ú i f e j e z e t a r ég ' N y l r e g v b á z e é l e t é bő l . I5P9. 54 3 p.

1101. S T F O S F e r e n c : Ü J fe b é r t ó r ó l í r t á k . TTI. Pée! k ö n y v e k , ú i ^ á g n k h í r a d á s a . X )]- fpbértó , 19SB N a g y k ö z s é g i T a n á c s — H a z a f i a s N é p f r o n t N a g y k ö z s é g i b i z o t t ­s á g a 4fl p l l lu sz tr . (TJ j fehértó i f ü z e ­tek 111 ]

1JD3 S Z A P Ő G y u l a : T ö r i é r p H és r é n r s l z l d o l g o z a t o k T s r p á r f i l . N u l r e e v h á z a 19119, JŐ5R A n d r á s M t l z p n m 103 p f J ő s s A n d r á s M ú z e u m K l s r i v á n y n l j g )

11113. S 7 B h o ! c s - s z a t m ó r l k é n e a k ö n y v f T a h l n G y u l a f é n y k é p e i v e l és BIU^: f3, f . a ’ os s z ö ­v e g é v e l ) R p IBflfl C n r v l n a K 153 p l l l u s z t r .A kö tet b S 7 a b o ] o s - S z H t m á r M e g y e i T a n á c s m e g b í z á s á b ó l k é s z ü l t

1104 S z a m n s k Ö 7 l t a n u l m á n y o k I S z p r k .* M e z ő A n d r á s ^ F e h ó r g v n r m a t innn f F u h é r e v n r - m at l V á r o s i T n n á c s l 331 r F F J S N V A N S á n d o r : F e h é r a y a r m n i f ö l f t^aj z ] k ö r -n v e z e i e : p a tm á r l - s<l t«; 0 e n 1— ? ! 11 S T V A N G V 1 T S E s z t e r — K t J R H C Z K a t a -

2 1 1

l m —L O K IN Ó Z Y G á b o r : A T i s z a —S z a - m u s k ö b é n e k tu r t e n e i e a k c z a e i e k i o l a i A r p a d - k o r v ég é ig p. 23—63 -f N E M E T H P é t e r : A d a to k F e h é r g y a r m a t X V I I . s z á ­zadi l u r l e n e i e h e z p. 63—67 , l A i v A l oP e t e r : „ A z ö t k ö z ö n s é g e s h a t á r ú h e l y ­s é g " l a k o s a i n a k é l e t m ó d ja az ú r b é r r e n ­d e z é s k o r p. 67—87 -r t i A V A á S Y S á n ­d o r : A S z a m o s k o z n e m e s s é g e a X V l i l . e s a X I X . s z á z a d t o r d u l o já n p. 87—l l j . i S Z A B Ó S a r o l t a : A d a to k F e h é r g y a r ­

m a t X I X —x x . s z á z a d i k ö z m ű v e s i p a i a- n a k t ö r t é n e t é h e z p. 115— 125. r L Á S Z L Ó B é l a : Az 1615. év i ( ö l d r e i o r m F e h e r - g y a r n i a t o n p. 123—189. -r O Y A H M a T í IV Z s i g m o n d : D e m o k r a t i k u s t ö r e k v é s e . .F e h é r g y a r m a t o n es k ö r n y é k é n (1911 Ok­t ó b e r e — 1915 v eg e) p. 139—165 -r S Z I ­L A G Y I I m r e : A S z a m o s k o z n e g y v e n é v e p. 165—2U3 + K U K N Y U J á n o s : Á r ­víz a S z a m o s v ö l g y é b e n p. 203—221 H A M U S Z Á r p á d : F e h é r g y a r m a t ip a ra p. 221—239 - f K O R O K N A Y G y u l a : G ó ­t ik u s t e m p l o m o k , b a r o k k b e r e n d e z é s e k p. 239—263 M U R A K O Z I Á g o t a : N épi t e x t i l e k e s t ö r té n e t i e l ő z m é n y e i k p. 263— 287 i M A R G Ű C S Y J u z s e l : A S z a m o s k o z i r o d a l m i e m l é k é i p. 287—3ul S E B E S ­T Y E N Á r p á d : A s z a m o s h á t i n é p n y e lv v á l to z á s a i r ó l p. 310—317 , F Á J J IA N B é ­l a —M Á R K U S Z o l t á n n á : F ö l le l g y a r m a tv á l o g a t o t t b i b l i o g r a l i á j a p. 317—351.

1105. S z e l l e m i e l ő d e i n k . A B e s s e n y ei T á r s a s á g1988. e l s ő fé l é v i r e n d e z v é n y p r o g r a m ) a k e r e t é b e n e l h a n g z o t t e l ő a d á s o k r ö v i d í ­te t t s z ö v e g e . ( S z e r k . k u t a k .y L á s z ló ) N y í r e g y h á z a , 1688. B e s s e n / e i T á r s a s á g . 38 p. ( T á r s a s á g i f ü z e t e k 2 .)

1106. „ V i r á g o z z é k sz á z v i r á g . ” A l te r n a t í v m o z g a l m a k , h a g y o m á n y o s e g y e s ü l e t e k m e g y e i k a ta l ó g u s a . ( S z e r k . i l l é s B a lá z s . ) N y í r e g y h á z a , 1089. V á c i M ih á ly M e g y e i é s V á r o s i M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t — H a ­z a f ia s N é p f r o n t M e g y e i B iz o t t s á g a . 125 p.

I D Ő S Z A K I K I A D V Á N Y O KS Z A B O L C S - S Z A T M A R - B E H E G m e g y e r í :

V O N A T K O Z Ó K Ö Z L E M É N Y E I

J a n u á r

1107. B A L O G H I s t v á n : S z a b o l c s és S z a t m á r m e g y é k a R á k ó c z l - s z a b a d s á g h a r c u t o l ­só é v é b e n - L e v é l t á r i S z le , 1987. 1—2. sz. 13—27. p.

1108. (-1) M C K S Z - a l a p s z e r v e z e t a l a k u l t M á ­té s z a l k á n = E lő s z ó , 1980. 18. sz. 14—15. p. C i g á n y k é r d é s .

1100. N y í r e g y h á z a “ E lősző, 1989. 8 . sz. 15. p, E ö tv ö s J ó z s e f C i g á n y —M a g y a r P e d a g ó ­g ia i T á r s a s á g to v á b b k é p z é s e .

1110. P l u s z h e l y e t t m ín u s z . J o g v i t a a B é r e s - c s e p p e k k ö r ü l . — H et i V i lá g g a z d a s á g .1989. 38. sz. 73—74. p.

1111. M A J O R O ttó : T e r e m t ő é s k é p r o m b o l ó . K é p e s G é z a f e ] f á ] á r a . = L á t ó h a t á r , 1989. n a v . 78—79. p.

1112. Já iH .H OS S z a b o l c s : K ö z é r d e k ű tu d ó s í ­tá s a te h e ts é g g o n d o z á s r ó l . — P e d . M ű ­h e l y , * 1989. 4. sz. 5—8. p.A te h e ts é g g o n d o z á s J e l e n e és e lk é p z e l t j ö v ő j e m e g y é n k b e n .

•Ped. M ű h e ly — P e d a g ó g i a i M ű h e ly

1113. S Z A B Ó J ó z s e f : K ó z o k t a L a s - u a n y U a s u u k v á z la to s t ö r t é n e t e 1950-ig. — P e d . M ű ­h e ly , 1989. 4. sz. 8—13. p. S z a b o l c a - S z a t m á r m e g y e .

1 1 14. 11ECZEI B é l a : A p e d a g ó g u s o k t o v á b b ­k é p z é s é 1988—09-ben . = P e d . M ű h e l y , 1989, 4. sz . 27—31. p.

1115. S Z A B Ó L á s z l ó : H e ly i i n n o v á c i ó s t ö r e k ­v é s e k a N y í r e g y h á z i 19. S z . Á l t a l á n o s I s k o l á b a n . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 31—34. p.

1116. F ó N A I M ih á ly : É r t e l m i s é g i e k é s a s p i r á ­c i ó k . — P e d . M u l ie ly , 1969. 4. sz. 44— 51. p.l b r á n y b a n v é g z e t t v i z s g a l a t e r t é k e i e s e .

1117. N A G Y E r i k a : É r t e l m i s é g i é le t u t a k . E ls ő g e n e r á c i ó s p e d a g ó g u s o k S z a b o l c s - S z a t - i n á r m e g y é b e n . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 51—59. p.

I l lő . G É G É N Y Z o l t á n —M A R T O N Z s o l t : A l o - í s k o la t h a l l g a t ó k p á l y a a s p i r á c i ó i . — P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 59—63. p.

1119. P 1 U B U L A L á s z l ó : S z i v s z á n d e k u k tu l az e g y ü t t l é t o r o m é i g . G o n d o l a t o k az I.

n e m z e t i s é g i s z í n h a z a k k i s v á r d a l t a l á l ­k o z ó já r ó l . = P e d . M ű h e l y , 1969. 4. sz. 63—67. p.

1120. J Á N O S I Z o l t á n : „ I n n e n j ö t t e m e s idet é r e k . " A s z ü lő fö ld p o éz ls e G a l a m b o s L a j o s m ű v é s z e t é b e n . — P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 68—75. p.

1121. M A R G Ó C S Y K l á r a : E g y e d ü l a v i lá g e l ­l e n é b e n . =» P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz.75—77. p.

A M ó r ic z Z s i g m o n d S z i n t i é * ' lonescer R l n o c é r o s z c. e l ő a d á s á n a k k r i t i k á j a .

1122. S Z 1L V A S I C s a b a : A s z i m b ó l u m s z e r e p e M ó r i c z m ű v é s z e t é b e n . — P e d , M ű h e ly , 1989, 4. sz. 78—91. p.

1123. H A R C S A T i b o r n é : „ P á l y á m a t m e g f u ­t o t t a m . ” = P e d . M ű h e ly , 1989. 4. sz.104—195. p.D r. T u r á n y l I m r é n é n y í r e g y h á z i ó v ó n ő , s z a k f e l ü g y e l ő e m l é k é n e k .

1124. G E C Z I F e r e n c : A „ M é c s e s . ” N é h á n y g o n d o la t a n y í r e g y h á z i n y u g d í j a s p e ­d a g ó g u s o k k l u b já r ó l . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 107— 112. p.

1125. B O D O R S á n d o r : A n y í r e g y h á z i K o s s u t h L a j o s G i m n á z i u m k ö n y v t á r a . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 113— 116. p.

1126. V I T Á N Y I B é l a : S z a b o l c s - S z a t m á r m e ­g y e r é g i t é r k é p e k e n . ( S z e r k . J f i l s n y á k S á n d o r ) — P e d , M ű h e l y , 1989. 4. sz. 117—118. p.

1127. D R Ú T O S A n d r á s : A m l é v k ö n y v ü n k . - * Pe d . M ű h e ly , 19B9. 4. sz. 119— 122. p.A t l m á r l á l t a l á n o s I s k o la é v k ö n y v e i r ő l .

1129. B A C H A T L á s z l ó : M o z g a l m a k a z a n y a ­n y e lv ü g y é é r t . = P e d . M ű h e ly , 1989, 4. sz. 122—129. p.A M a g y a r N y e lv H e te m e g y e i t ö r t é n e ­té rő l .

1129. V I T Á N Y I G y ö r g y : F ö l d r a jz i m e g f i g y e ­l ő á l l o m á s T lB z a d o b o n . = Ped. M ű h e ly , 1989. 4. sz . 12B—133. p.

2 4 5

1 U G.

1131.

11 2̂.

U J J .

1134.

113j .

1136.

1137.

1138.

1139.

1140.

1141.

1142.

1143.

1144.

1145.

1146.

114 T.

*KM

Sus — I ű K u p a Mudel l ezes , luflí.I I —12 . az, 8 . dH a j o mo d e l l e z e s N y í r e g y h á z a s ós t ó n .

Ü L U A F e r e n c ; R a i k o J u t S e l . — F o n á s ,1989. 12. SZ. 83. p.

F E D Q R M i h á l y : ( j k i üt a s t e c h n o l úg ia iTESficiál k o l l é g i u m a B e s s e n y e i G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l á n . = AV K o m m u ­n i k á c i ó , 1089. fi. sz. 283. p.

A N T A L L I s t v á n : B a r a n g o l á s S z a h u l cs - S z a t m á r b a n . = Éva. 1E89. 6 . SZ- 2—5. p.

1 S T V A N O V 1 T S E s z t e r ; A s zenzác i ó s ib r á n y i lelet . -» fi uh , 1989. 6 . sz. 11. p. Hegészet l lelet .

S z a b o l c s i kul t ur k or ké p . = Éva, 1989, 6 . sz. 25. p.

A F e l s ő - T i s z a v i dé k m ű v é s z e t e = Éva, 108fc~ftr-Bz. 41. DJ ó s a An dr á s Mú z e u m n é p r a j z i g y ű j t e ­mé n y e .

S Z E N T E S I M a r g i t : A t a r pa i s z á r a z m a ­l om. = Éva , 1980. fi. sz 47. p T a r p a , — ipar i m ű e m l é k e k .

B A L Á Z S I s t v á n ; A m e r i k a i Má r i a po c s . K e g y h e l y ü n k a t e n g e r e n tú l. — Ma g y a r Hí r ek , 1989. 24. sz. 18— 18. p.G ö r ö g k a t o l i k u s e g y h á z — Mó r i a pá c s .

„ R e f o r m ” T s z G y u l a h á z á n . — D á t u m , 1Bfid. 2 . sz. 16. p.

Napi k r ó n i ka . — M a g y a r Ne mz e t , 1890. 2 . sz. fi. p.S z a b o l c s S z a t m ó r n a k az idei évtől k e z d ­ve S z a b o l cs S z a t m ű r R e r e g a neve.

F o g l a l k o z t a t á s i k ö z p o n t N y ír e g y h á z á n , = N ép s z a v a , 100(1. 2 . sz. 4 . p.

OrRzágl ás. — D á t u m , íBtíO. .1. sz. 15. p. K a p f i n g e r A n d r á s k é p r i p o r t j a „ N y í r ­eg y h áz i c a p r i c c i ó ” c í mm e l

A M a g y a r N é p p á r t S z a b o l c s S z a t m á r - B e reg Me g y e i E l n ö k s é g é n e k á l l á s f og l a l á s a a m e g y e h e l y z e t é r ő l és a k o r m á n y n a k a t é r s é g r e v o n a t k o z ó r e g i o n á l i s f e j l e s z ­tési t e r vér ől . => KM* 1000. 4 . sz. 4. p . ; 5. az. 4. p.

M Á N D Y F e r e n c —V A R G A I s t v á n m : N y o l c ó r á s s z t r á j k o t s z e r v e z n e k Ti s za s z á l k á n , — Néps zava , Ifififl. 4. sz. 13. p. T i s z a s z a l k a , — A c é l á r u g y á r .

N A G Y I s t ván At t i l a : Hov á let t t í zezer s z í n h á z l á t o g a t ó i Ür e s s z é k e k . =* k m 1000. 5. sz. a. D.A s z J n h á z l á t a g a t ó k c s ö k k e n é s é n e k oka iról.

H A D H A Z Y L a j o s ; K é t s z á z n á l t ö b h e t t u ­dot t . A népb ől me r í t e t t e k . A t a n í t ó ­képző í uUÜó r k ut a t ás a J i ól. — k m isse. 5. sz. 7. pA K á l v l n e u m Ny í r e g y h á z i R e f o r m á t u s T a n í t ó k é p z ő ] e,

É S 1 K S á n d o r : B a r a n g o l á s . Qm h ó d f e l ­t á ma do t t . = KM 1990, 5. SZ. 13. p. R i pn r t a k özs é g é l e t é r ő l — f é n y k é p p e l .

= K e l e t - M a g y a r o r s z á g

1148. c s a t á k I m r e : Ú t k ö z b e n . — M a g y a rN l m z B i , 1990. 5. SZ. 0. p.A C s o n k a H e r e g c. f i l m r ő l .

114 9. m a u i L á s z l ó ; A F l p E S Z m e g y e i g a z ­d a s á g i p r o K r a m t e r C u ^ c t é n e k a J a p v u a u - i a i . — K M 1H0U. 7. SZ. 4. p.

l i úu . { s z u g h y j : F o l y t a t ó d i k a p o c s p e t r i ü g y . —■ E s t i H í r l a p , 1380. 7 . SZ. 1 . p.

1151. c s i K l b u l y a : D ö b b e n e t e s e g y t a l á l k o ­z á s ; r a b l ó r a l e t t a z i t é l o b i r ü b ó l . N é g y K v u z e d u t á n ú j b ó l P ó c s p e t r i . — R e f o r m , íyyu. 2. sz. 15 p.

1152 S B L H i F V A t i l l a : S i k e r e s ev u t á n azN Y V S S C . = A t l é t i k a , 19 9 U - 1. SZ. l e ­l i . p.A t l é t i k a — N y í r e g y h á z a ,

1153. K Á L c s i J u d i t : N y í r e g y h á z a S ó s t ó X I I I . N e m z e t k ö z i E r e m m ü v é s z e t i és K i s p l a s z t i k a j A l k o t ú t e l e p . = M ű v é s z é t , I mho. 1. sz. 41— 43. p.

1154. T í z k o r z e l h e n 227 t e l e p ü l é s . D o n l u t t a M i n i s z t e r t a n á c s a v á l a s z t ó k e r ü l e t e k t e ­r ü l e t i b e o s z t á s á r ó l . — K M 18BU. H sz 4 p.A v á l a s z t ó k e r ü l e t e k m e g y e i l e í r á s a

1155. „ A r r a s z a v a z u n k , a k i e m b e r s z á m b a v e s z b e n n ü n k e t . ” =« N é p s z a v a , 10911. fl. sz. 9 p.N y u g d í j a s o k S z a k s z e r v e z e t i S z ö v e t s é g e S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y é b e n

l l s e h a r a k s ű E r z s é b e t : E g y e t e m i v á i u sl e s z N y í r e g y h á z a i = K á r p á t i I g a z S z n , 10BC 9 s z . 2. p.

1157. K i v é d h e t ő e a t ö m e g e s m u n k a n é l k ü l i ­s ég? — H a l á r S z é l , 3SHD- 2. sz, Ifi p I n f o r m á c i ó k , v é l e m é n y h m e g y e i fog l a l k o z i a t á s i k ö z p o n t b ó l

1158. D 1 E N E S I s t v á n : „ N e m szó v j ete Uene s ? ” = H a t á r - S z é l , 19M. 2 s z . 11 PA z „ E l h u r c o l t a k ” c . k ö n y v r ő l

1150. K Ő V Á G Ó S a r o l t a — D t J H N Y E I L á s z j n : B e s s e n y e i G y ö r g y , Bz i r o d a l m á r = É l e t és T u d o m á n y , 1090. 2. sz, 5B p.

11 eü. V i l á g h á h o r ú f l e m l é k m ű v e k e t e m e l n e k — M a g y a r H í r e k , 3000. 2, Sz . 10— 11. p. N y í r e g y h á z a , K á l l ó s e m j é n .

1101. A V á l l a l k o z ó k P á r t j a S z a h o l c B - S z a t m á r - B e r e g M e g y e i I n t é z ő B i z o t t s á g á n a k p r o g r a m j a -= K M 1900. H . sz 4, p.

l i f ia. A z év i f j ú s á g i s p o r t o l ó i . F o g a r a s s y , Ur , F á b i á n és a v a s v á r i s a t l é t á k . — K M 10 0 0 . 11. s z . 8. p.A p á l y á z a t e r e d m é n y e .

11B3. K O V Á C S É v a : B c g á t o n i s f o r d u l a v i ­l ág . =- K M 1000. 11. sz . H , p. N y í r b o g á t ! t ü k ö r — f é n y k é p e k k e l .

116 4. V a s á r n a p i m o z a i k . = K á r p á t i I g a z S z ó , 1900. 12 sz 4 p.B ő v ü l ő k a p c s o l a t o k K á r p á t a l j a és S za b ö l c s S z a t m á r - B e r e g m e g y e k ö n y v t á r a i k ö z ö t t

1165. N A G Y I s t v á n A t t i l a ; K e z d e t b e n f l a n c o t j e l e n t e t t . O j g a z d a g o k h e l y e t t a g y e r e k é k g a z d a g o d t a k . A z e n e i s e k „ m e g f e r ­t ő z t é k " a t ö b b i e k e t . = K M 1990. 14. sz.2 . P .

246

ntíu.

1167.

lltifi.

Útik,

HÍD.

1171.

ma.

1173.

1174.

1175.

1176.

1177.

ínn

m a

iun

11 H 1

118a

A z é n e k z e ne i n e v e l é s m e g i n d í t á s a F e ­h é r g y a r m a t o n — f é n y k é p p e l .l i E H E C Z JÓZS t í i : M i k o r k e z d ő d t e k a iö t v e n e s e v e k ? = S z a b a d s z ó , íuyu. j a n . 1j . <*, p.U a r v a s J ó z s e f : S z a k a d é k C. d r á m á j á n a k n y í r e g y h á z i b e m u t a t ó j á r ó l .M á r c i u s t ó l 3z0 an m u n k a n é l k ü l . = N e p s z a b a d s a g , 19ÖC. 14. sz , 5, p V a s f i i u s n a m e n y .S z é n l e í r a k l ó r i d - m é r g e z é s j J e r e y c U i u c o n .- N é p s z a b a d s á g , íusu. 14. sz. iu. p. S z ü k t J u d i t ; Mt í i n t a b u t u bbe . K ö n y v a i i s z m u k i i u g u i j l a b o r r a ] H ű l v a n a H i i x t r es a „ f e k e t e k ö n y v " ? -= K - llkUlJ. 15. SZ. 2. p,A s z e r z ő G o r b e t í i M i k l ó s n y u g d í j a s pc ü a g ó g u s .H ó k o s i i r á n y í t o t t a . F e l m e n t e t t e k a P o c s - p e t n - ü g y h a t v á d l o t t j á t . K M lyfiD.1 5 . sz. 4. p.

K o J c s e y - p á l y azat . = M a g y a r N e m z e t , l i y c . 15. sz. 8. p .P á l y á z a t i k i í r á s K ö l c s e y F e r e n c s z ü l e ­s s e n e k suti. é v f o r d u l ó j á r a .

T i l t a k o z á s k é n t a n y e m o r n s á g e l l e n , l t s e p e r t é k « k ö i t s e g v e t e s i az a s z t a l r ó l A m e g y e i t a n á c s ü l é s e n j n \ d h a g y 1 6 k a n y í r e g y h á z i és a m a t e s z a l K a i k ó r h á z t o v á b b i r e k o n s t r u k c i ó s p r o g r a m j á t . — K M 1SSÜ. Ifi. SZ. 1., 4. P-

Ü U K G E T L a j o s : I s t en v e l e d , m a r x i s t a t a n s z é k i =» H a t á r - S z é l , 19íü. 3. S2 . 3 p T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a , N y í r e g y h á z a

( T A R N A V Ü L G Y I G y ö r g y ) : M e g v é d e n ia b é r l ő k é t , a l a k á s t u l a j d o n o s o k a t . L j e g y e s ü l e t a l a k u l t N y í r e g y h á z á n . = H a t á r S z é l , fHBO. 3. sz. 7, p.

g y ü r k e L á s z l ó : A v á r o s o k f o j t o g a t J á k . t J j f e h é r t ú m á z s á s g o n d j a i . = H a t á r S z é l , l fl flC. 3. sz. fi. p.

K É Z Y B é l a : A l é t e ző s z e g é n y s é g ( N y í r ­e g y h á z á n ) R i p o r t o k . — H a t a r S zé l , 199Ű. a. SZ. l ü . p .

A N G Y A L G y u l a Á r p á d ; A t i s z a r á d i z s á k u t c a = H a t á r - S z é l , ibbo 3. sz. ifi p T 1 sza r ád és V a s m e g y e r k ö z i g a z g a l ása

G E B H I P é t e r — S A N T A A n t a l ; A t e r ­m e s z t é s a l a p j a a p a l á n t á z á s = M a g y á r M e z ő g a z d a s á g , Ifiöli 3. sz . l u p. D o h á n y k u t a t ó I n t é ze t , N y í r e g y h á z a

H A R T H A A n d r e a : K a l a n d o z á s a z ú t ­l e v é l k ö r ü l . A k i é r d e m e l t j o g s z a b á l y . =. K M lSfill 17. sz. 7. p.K o r t ö r t é n e t i r i t k a s á g o k a me g y e i r e n d ­ő r k a p i t á n y s á g o n .

H A R T H A A n d r e a : E l í t é l t e k , i n t e r n á l t a k , k i t e l e p í t e t t e k M á s i é l é v b ö r t ö n , t é e s z f e l o s z l a t á s é r t . 1fl5G-ns p e r e k a m e g y e i b í r ó s á g e l ő t t . = K M ifiBO. 17. s z 3 p. B e s z é l g e t é s r i r. K o z m á n é d r . V á r a d ! K a l a l l n m e g y e i b í r ó v a l

N Y É K I K á r o l y : E g y k i s s aj tő l ö r t é r et.S z a t m á r i ú j s á g o k . — K m IflBO. 17. fi?7 CC s o n k a S z H t m á r v á r m e g y e c. h e i l l H p

M A H G Ű C S Y J ó z s e f : L e b o n t o t t á k aM p s k ő - h ó 7flt M ú z e u m b a k e r ü l t I r á n y i D á n i e l e m l é k t á b l á j a = K M ÍBBD l l sz B bNy í r e g y h á z a D ó z s a G y u 24.

í i t i o . L’ a l q ü u C i é z a ; i l a i a n g o l a s . f r ' a s u i u k ay ur uj t - ben . — KW lüüü. 1?, sic. l l . p. o u v o p e t n — f é n y k é p p e l .

1 1 H4 , K u l c s e y - a l a p i t v á n y a k ö n y v t a r a k se- g l t e s e re . =■ M a g y a r N e m z e t , 1HSU 18. sz.ti. p.

lltiő. N em m a r a d n a k á l la s n é lk ü l a v o l t m s z m p e g y k o r i m e g y e i veze tői . = N épsz a v a , íyyfl. 19. sz . 7. p.

ltfifi. a z uj tö rv é n y tö r t é n e l m i ig a z s á g té te l . = M a g y a r N em zet , ibülj, 2ü, sz. j p. P r e g u n Is tv á n o r s z á g g y ű lé s i k ép v is e lő a l e l k i i s m e r e t i és v álló s sza b ao s ágró l szóló t o r v e n y ja v a s l a t r ó l .

11 f) 1. B A L O G H J ó z s e f : „ M a g a d u ra m , h a . . . ” V á r o s m é r le g . =■ K M ísfiB. 21. sz. N y í r ­eg y h á z i Éllel, 1. p.V á r o s f e j l e s z t é s .

Ildii. H A R T H A A n d r e a : E lk é p e s z tő h u n e s e ­te k. „ S e r ü l " a l á t h a t á r o n ? =■ KM íuau. 21, fiz N y íre g y h á z i E le t , 1. p.A re n d ő rs ég m ű k ö d é s é r ő l , g o n d ja i r ó l — f é n y k é p p e l .

11BB. A G A R D Y S á n d o r : T o lg y , n y á r , r e íg ő - nyár . Az „ i s m e r e t l e n * * Hiesiku. =- k m ] BB□ 31. SZ. 2. p.Az Uj k e n é z —T o r n y o s p á l c a —Ny ir lövö h á ­r o m s z ö g é b e n fek v ő e r d ő te r ü l e t t e r m é ­szeti É r té k e ir ő l — f é r f ^ e p p e ] ,

11SÍ1. K O P K A J á n o s ; K e m é n y le c k e a ta n á cs n ak , S z á l lo d a , s e g é ly , m u n k a . = k m leső 21. sz N y ír e g y h á z i E l e t , 2. p.A m e g y e s z e k h e l y fe lz á r k ó z á s i p r o g r a m ­j á n a k v i z s g á la ta a k ö l ts é g v e té s a lap já n .

3131 C S E R V E N V A K K a t a l i n : 70 ezren n é z ­zük , v á r ju k . M arad e a V T V7 = KM16S0. sí. sz. N y íre g y h á z i Elet , 3. p.A v á r o s i t e l e v í z i ó h e l y z e t é r ő l , j ö v ő j é r ő l .

1162. K O P K A J á n o s : KI f iz esse a „ r é v é s z t ” ? D rá g a le t t az iv óv íz . =*■ KM IflBO. 21. sz. N y íre g y h á z i Éle t, 2. p.

11 y3. N A G Y Is tv á n A t t i la : „M ű v észi m o t o r ” ; a s tú d ió . S z ín h á z s z u p e r p l á n b a n . = KM IfiflO. 21. sz. N y ír e g y h á z i E le i , 4. p.A M ó r i c z Z s ig m o n d S z ín h á z K rúdy S z ín p a d á n a k év tizedes é r té k e lé s e .

1184 H O R V Á T H M á r i a , V . : D r . B é r e s J ó z s e f m e g t a l á l t a a d a g a n a t o k k ó r o k o z ó ­j á t 7] =1 D á t u m , 1 Bfifl. 2 1 . sz. 10, p.

H 9j. M it a k a r az M S Z P S z a b o l c s - S z a t m á r - H e r e g b e n J A s z o c ia l i s ta p á r t m e g y e i v á la s z tá s i p r o g r a m ja KM 1EBD. 22. S2. 4. p.

llHfi. F A P P D é n e s : A b í r ó s á g m on d ta k i :— P á k o s l , R a j k és a tö b b ie k h ű n c s e l e k -

m é n y t k ö v e t te k el. «=» H a t á r - S z é l , 1990. 4 sz. 4—5. p.P ó c s p e t r i - ü g y .

1197. M ás k e r e s z t j e a v á l t u n k o n . — H a t á r ­s z é l , 10 fi Ö. 4. sz. IS. p.L e l k l s e g é l y - s z o l g á la i m ű k ö d ik N y í r e g y ­házán.

11 OS K O R M Á N Y MH rglt : B o s z o r k á n y m es é k . — H a t á r - S z é l , I BBC. 4 sz. 21. g. H a g y o m á n y o k S z a t m á r b a n

USB A p i a c dflnf m a jd . A B é i e s - c s e p p e k e I ól flrtén e l é r ő l = Első K é z bő l , 1S E 9. L sz, 23—24. p.

247

1200. v i r á g F . É v a : K ó s a F e r e n c e l l e n z é k ­b ő l e l l e n z é k b e ? == M a g y a r H ír lap k u l ­t u r á l i s m a g a z i n j a , 1090. 23. sz. 8. p. K ó s a F e r e n c k é p v i s e l ő je l ö l t

1201. L Á S Z L Ó B é l a : A K ö l c s e y T á r s a s á g t e r ­vei . = M a g y a r H ír e k , 1990, 4. sz. 40— 41. p,K é s z ü l ő d é s az é v f o r d u ló r a .

F e b r u á r

1202. K E Z Y B é l a : ü r ö m m é v a r á z s o l j á k ag o n d o k a t . = H a t á r - S z é l , 199D. 5. sz. 10. p.T iz e n ö t év e s a N y ír s é g T á n c e g y ü t t e s .

12D3. M A R I K S á n d o r : A p ó c s p e l r i ügy m ég n em z á r h a t ó le t e l j e s e n . A te t ten ér t „ k o n c e p c i ó ” . A p e r ú j l t á s i t á r g y a l á s a v é d ő ü g y v é d s z em é v el . — KM 1990. 29. sz 2- P-B e s z é l g e t é s dr . H e l m e c z y L á s z ló v a l .

1201. b g j t E G i z e l l a : B i z o n y í t a n i az é l e t r e ­v a l ó s á g o t T a n á c s e l n ö k ö k — tá r sa d a lm i t i s z ts é g b e n . — K M 1990. 29. sz. 3. p.

1205. N y í l t v ita a m e g y e t u d o m á n y o s é l e i é ­rő l . — KM 1B9Q. 29. SZ. 5. p.V e z e t t e : G ö n c z i M á r ia .

1206. M U R Á N Y I I s t v á n : M i é r t ro ssz , ha m é g ­is j ó ? S z a b á l y t a l a n i s m e r te tő a v á ro s i t e le v íz ió ró l k é s z ü l i k ö z v é l e m é n y - k u t a ­tá s r ó l . =* K M 1990. 29. SZ. 7. p. K ö z v é l e m é n y az ö tö d i k év e m ű k ö d ő n y í r e g y h á z i v á r o s i te le v íz ió ró l .

1207. T A K Á C S P é t e r : A H im n u s z é s K ö l c s e y h a z a f l s á g a . •= K M 1990. 29. sz. 7. p. E l h a n g z o t t a K ö l c s e y - e m l é k ü n n e p s é g e n S z a t m á r c s e k é n .

1208. M A K A Y B é l a : F a r s a n g i e m l é k e k . •­K M 1990. 29. sz. B. p.F U Jesd en .

1209. G Ö N C Z I M á r i a : A n a g y g é c l t e m p ­l o m é r t . K é p e s m ű e m l é k j e g y z é k m e ­g y é n k r ő l . = K M 1990. 29. sz. 9. p. F é n y k é p e k k e l . A m ú l t e m l é k e i S z a - b o l c s - S z a t m á r m e g y é b ő l c. k ö n y v Is ­m e r t e t é s e .

1210. K O R O K N A Y G y u l a : K u r u c ü l d ö z é s h e ­l y e t t g y i l k o s s á g . J ó s a M i k l ó s a l i s p á n s z o m o r ú e s e te . «= K M 1B9D. 29. sz. 9. p. Az 1887. j ú l i u s 5 - é n l á z a d á s m i a t t k i ­v é g e z t é k .

1211. K U R U C Z K a t a l i n : A m á s o d i k „ m ú z e - l i m a l a p l tó ” e m l é k é r e . 25 év e h a l t m eg K i s s L a j o s m ú z e u m l g a z g a t ó . = KM 1990 29. sz. 9. p.A r c k é p p e l .

1212. T Ö T H K o r n é l i a : B a r a n g o l á s . K ö d p a p l a n a la t t . =- K M 1990. 29. sz. 11. p N y l r j á k ó — f é n y k é p p e l .

1213. K R A S Z N A I : M e g s z ű n i k a B é r e s - c s e p p . = H eti H írh oz ó , 1990. 5. az. 1—3. p.

1214. P É C S I K r i s z t i n a : „ N e m tu d ta m a b á n - • t a l m a z á s o k r ó l . " P é t e r G á b o r t a n ú v a l ­

l o m á s a a p ó c s p e t i i ü g y b e n . = H eti H í r ­h oz ó , 1990. 5. sz. 9. p,

1215. S z é g y e n és b ű n tu d a t . L e l k l l s m e r e t t e r - j e s z t ö f i lm a t l s z a e s z l á r l v é r v á d r ó l - 1 6 B ó ra , 1990 . 5. sz. 10—15. p.

1216. J U H A S Z J ó z s e f : H ov á v e z e t az út R e r k é s z r ő l ? = S z a b a d S z ó , 1990. 5. sz N e v e lő o t th o n .

131V. C S E L E N Y I G y ö r g y : S a j l ó l á j c k o z i u t o a r e n d ő r - f ő k a p i t á n y s á g á n , c é l p o n t : a v a ­g y o n . T a v a l y 22 e m b e r ö l é s v o l t m e ­g y é n k b e n . = K M 1990. 33. sz. 1 . p. K ö z r e n d , k ü z b iz lu n sa g .

121B. B A R T H A A n d r e a : T a l á r h e l y e t t „ c i v i l ­b e n ” . B í r ó s á g i h e ly z e t k é p . = KM I99u. 33. sz. N y í r e g y h á z i E le t , 2. p.V á r o s t b í r ó s á g e lh e l y e z é s e , ü g y s z á m a , b é re z és .

1219. K O V Á C S É v a : V irs l i , sör , e m b e r s é g . H ol v a n n s k a v é r a d ó k ? = KM 199U. 33. sz. N y í r e g y h á z i E le l , 2. p.

1 2 2 0 . B O D N Á R I s t v á n : H iá n y z ó d i á k o k . I - p r es s z ó szá z a d sz o r . — K M 1990. 33. sz. N y í r e g y h á z i E le i , 3. p.I r o d a l m i p res s z u a S z a b o l c s é l t e r e m o e n .

1221. M A T H E C s a b a : S ó k é s k é v é s . M i ju t a s p o r t r a ! = K M 1990. 33. sz. N y í r e g y ­h ázi E le t , 4. p.A n y í r e g y h á z i s p o r ie g y e s u l e t e k k u l l - s é g v e lá s e , g a z d á lk o d á s a .

1222. T u t a j o s o k . — M a g y a r N em z e t , 1990. 33. sz. 6. p.F i l m a t l s z a e s z l á n v é r v á d á l d o z a ta i ró l .

1223. ( T ) : 0 ] r e n d ő rs é g T l s z a v a s v á r i b a n . = H a t á r - S z é l , 1990. 6. sz. 4. p.

1224. A R T S t ú d i ó N y í r e g y h á z á n . = H a l á r ­S z é l , 1990. 6. sz. 13. p.T ó t h S á n d o r s z o b r á s z m ű v é s z üzlete .

1225. K O R M Á N Y M a r g i t : H a g y o m á n y o k S z a t - m á r b a n . — H a t á r - S z é l , 1990. E. sz. 21. p.

1226. H A J N A L B é l a : F e l z á r k ó z á s v a g y l e ­s z a k a d á s ? A t e r ü l e t f e j l e s z t é s k é t a r c ú ­s á g a m e g y é n k b e n . = K M 1990. 35. sz. 7. p.

1227. N Y É K I K á r o l y : ö t v e n év e tö r té n t . M ó ­r ic z Z s ig m o n d l á to g a tá s a M á t é s z a l k á n . = K M 1990. 35. sz. I. p.1940. f e b r u á r 10.

1228. B O D N Á R I s t v á n : M ű t e r e m - l á t o g a t ó b a n . F a z e k a s V a l é r i a ip a r m ű v é s z n é l . = k m1990. 35. sz. 9. p.F é n y k é p e k k e l . N y í r e g y h á z i m ű v é sz .

1229. K O V Á C S É v a : F á j d a l m a s t e g n a p o k . = K M 1990. 35. sz. 11. p.M é r k l t ü k ö r — f é n y k é p p e l .

1230. P e d a g ó g u a k a m a r a S z a b n l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y é b e n . = K ö z n e v e l é s , 1990. 6. sz. 2. p.

1211. ( K e r e s z t é n y ) : B e l e b u k n a k T í m á r o n ? — S z a b a d F ö ld , 1090. 6. sz . 4. p. T e r m e l ő s z ö v e t k e z e t h e ly z e te .

1232. T ő k é s L á s z l ó K i s v á r d á n . *• M a g y a r H ír la p , 1990. 37. sz. 3. p.

1233. M A R I K S á n d o r : B a l e s e t i r e k e r i azu t a k o n . R e n d s z á m n é l k ü l , e r ' - . z a k o s a n . = K M 1990. 39. sz. 2. p.1909. év k öz ú t] b a l e s e te i r ő l .

1234. N y í l t v i ta a k a r i t a t í v t e v é k e n y s é g r ő l . = K M 1990. ' I . „z. 5 p.A r c k é p 1 lekéi.V i l a v e z e tő : K n v á c s Év a .A M a g y a r S z ív a l a p í tv á n y és a M á l ta i S z e r e t e t s z o l g á l a t m e g y é n k b e n .

1235. M A R G Ú C S Y J ó z s e f : E l f o g y - e a K ö r t e u t c á n k ? M e g f i a ta l o d i k az E p r e s k e r t . — K M 1990. 41. sz. 8. p.

24S

V á r o s f e j l e s z t é s N y í r e g y h á z á n — fen., k e p e ü k c l .

L2)ib. N A G Y Is tv á n A t t i l a : Kia a rn a h aza ,_y s u g s z e iz u . ■“ K M 1Ü90. U. sz. t). p.

A M ó r ic z Z s ig m o n d S z ín h á z e l ő a d á s á ­ró l — f é n y k é p p e l .

1237. G U R B A N G y ö r g y : H é tk ö z n a p i „ s z o c i á l ­p o l i t i k u s o k " . -* b i o n , 199U. f e b r u á r 17. 5. p.S z o c i á l i s m u n k á s o k k é p z é s é N y í r e g y ­h á z á n .

1236. V i N N A l G y ő z ő : S z a b o l c s V a r m e g y e és a g a z d a s á g i v i l á g v á l s á g (1929— 1923). — S Z - S z - S z l e , * 199U. 1. sz. 18—26. p.

1229. K O V Á C S I l o n a : R é s z v é n y Lársasag o km ű k ö d é s é N y í r e g y h á z á n a k e l v i lá g ­h á b o r ú k öz ö tt . =- S z - S z - S z l e , i99u. l . sz. 27—32. p.

1210. H O R V Á T H L á s z l ó : V a d á s z o k é s orv v a ­d á s z o k a d u a l i z m u s k o i l S z a b o l c s b a n . — S z - S z - S z l e , 1990, l . sz . 43—47. p.

1241. M A R G O C S Y J ó z s e f : O k ö r i tó é s „ k ö r ­n y é k e " (1910—1990). - S z - S z - S z l e , 1939. 1. SZ. 48—59. p.A 99 é v v e l e z e lő t t i o k o r i tú i tű zvészrő l .

1242. N A G Y F e r e n c : M e g c s a l v a , e l f e l e d v e és e l h a g y a t v a . . . a v a g y h e v e n y é s z e t t lá t ­le l e t a k u l t ú r a h a z a iró l . = S z - S z - S z l e . 1990. 1. sz. 62—64. p.

1243. M A N K Ú M á r i a : Á tv á l t o z á s o k . = S z - S z - S z l e , 1990. 1. SZ. 64—70. p. K ö z m ő v e l ú d é s l i n t é z m é n y r e n d s z e r v á r ­h a tó á t v á l to z á s á r ó l .

1244. M I K L Ó S E l e m é r : E m l é k k é p e k F á b i á n Z o ltá n r ú l . = S z - S z - S z l e , 1990. 1. Sz.“ l07—110. p.

1249. K A R A D I Z s o l t : T á r s a s á g i F U z e te k =- S z - S z - S z l e , 1990. 1. sz . 110—112. p.A B e s s e n y e i T á r s a s á g és a K ö l c s e y T á r ­s a s á g (ü z e te i r ő l .

1246. S P R E C H E R I l d i k ó : N y l r k á t á n a nép a k a r a t a d ö n tö t t . — S z a b a d F o l d , 1390. 7. sz. 8. p.N y l r k á t a ó n á l l ó k ö z s é g let t .

1247. M I K S A L a j o s —N O V A K G á b o r : D r. P re ­g un I s tv á n . = K ö z n e v e l é s , 1990, 7. sz. B— 1. p.E g y h á z i k é p v i s e l ő k a M ű v e lő d é s i M i­n i s z té r i u m b a n .

1248. H A J D Ú B e r t a l a n n á : A K S H m e g y e iIg a z g a t ó s á g á n a k 1989. évi J e l e n t é s é b ő l S t a t i s z t i k a i k i s t ü k ö r . S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y é r ő l . =- K M 1990. 44. sz. 3. p.

1249. P A P P D é n e s : P a r c e l l a p a k t u m és p j - t l k a p r a k t l k a . = H a t á r - S z é l , 1990. 8. sz. 4. p.T e r ü l e t r e n d e z é s i v i ta J é n d o n .

1250. B E N E J á n o s : L o v a r d a , b ö r tű n , v í v ó ­te r e m a h u s z á r o k n a k . = H a tá r - S z é l .1990 . 8. sz. 7. p.A n y í r e g y h á z i H u s z á r l a k t a n y a t ö r t é ­nete .

1251. B A R T H A A n d r e a : A b o g d á n y ia k v é tó ­j a u t á n a d v e n t is ta g y e r m e k f a l u K e n i c ­cé én . — K M 1990. 47. sz. 9. p.

■Sz-Sz S z le — S z e b o l c s - S z a t m á r t S z e m l e

A világ n e g y e d i k . K e l e l - E u i ó p a első aüv e iu isLa g y e r m e k f a l u j a .

Izéé. S / . o K b J u d i t : E z az o r s z á g az ó h a z á ­j u k IS. = K M 1990. 47. SZ. 11. p.S z a l m á i c s c k e i tű k u l — f é n y k é p p e l .

12J- . ü u M C Z M á r i a : H uz sa sz in r é m á l o m . •• E le i é s i r o d a l o m , 1990. 8. sz. 10. p. Ru Q uan as a T i s z a v a s v a n A lk alu iU auai l .

12j 4. s z e k e r e s J ó z s e f : M edd ig u r a i k u d n a k a „ zö ld b á r ó k ” ? — K i s Ú js á g , 199U. 8. sz. 10. p.M e z ő g a z d a s á g , a g r a r p u l i l i k a — Csenget '.

IZju . P O L G Á R L á s z l ó : S z a k m u n k á s k é p z ő i s ­k o l a . F e h e r g y a r m a L . — M a g y a r É p í t ő ­i p a r , IB9U. 1— 2. sz. 40— 11. p.

1236. T Ó T H Is L v a n : S p o r t c s a r n o k , N y í r e g y ­h á z a . - - M a g y a r É p í t ő ip a r , issu. 1—2. sz. 48—49. p.

1237. L E N G Y E L I s t v á n : H u n g á r i a BtztosiLo s z é k h á z , N y í r e g y h á z a . ■ M a g y a r É p í t ő ­ip a r , 1U9U. 1— 2. SZ. 64—65. p.

1238. K O V Á C S É v a : A m e g y e b e n e l s ő k é n t . N a g y d o k t o r i a r á k b e t e g s é g r ő l . = KM 1990. 48. sz. 2. p.Dr. J u h á s z L a j o s un k ulú gu s — f é n y k é p ­pel.

1 2 5 9 . A p á r t o k t e r ü l e t i l i s t á j a . = K M 199u. 50. sz. 4. p.S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e .

1260. K e p v i s e l ö j e l ö l t j e m k a r c k é p c s a r n o k a . S z a D o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 1. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t ( N y í r e g y h á z a ) . — K M 1990. 50. sz. 5. p.F é n y k é p p e l , rö v id é l e t r a jz z a l , p r o g r a m ­e lk é p z e lé s s e l .

1 2 6 1 . R A D I I s t v á n : T ö b b i r á n y ú a t e r m e l é s i s z e r k e z e t . = Á l l a m i G a z d a s á g , 1990. 2. sz. m e l l é k l e t .N y l r m a d a l Á l l a m i G a z d a s á g .

1262. S Z Ű C S K a t a l i n : Iv a n o v P r á g á b a n és N y í r e g y h á z á n . = 'K r i t ik a , 1990. 2. sz. 40—41. p.S z l n l k r l t l k a — M ó r ic z Z s l g m o n d S z í n ­ház .

1263. F i a ta l v e z e t ő k e t v á l a s z to t t a k . «= N i m ­ró d , 1990. 2 . sz . 12. p.M u n k á s V a d á s z t á r s a s á g — N y í r e g y h á z a .

1264. K . J . : LŐJOn t ig r i s t N y í r e g y h á z á n . = N im ró d , 1990 . 2. sz. 13. p.S z e m ű k J á n o s s z ő r m e k e r e s k e d ő — N y í r e g y h á z a .

1265. T Ó T H L a j o s : I s k o l a a h a t á r s z é lé n . =■ V e n d é g lá t á s . 1990. 2. sz. 11. p. V á s á r o s n a m é n y , V e n d é g lá t ú l p a r i S z a k ­m u n k á s k é p z ő I s k o la .

M á r c i u s

1266. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a . S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 2. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t ( N y í r e g y h á z a ) . =- KM 1990. 51. sz. 5. p.F é n y k é p e k k e l

1267. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a . S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 3. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t ( T l s z a v a s v á r l ) . — KM 1090. 52. sz . 4. p.F é n y k é p e k k e l

1266. B A L O G H L á s z l ó : E g y tu d ó s pa p S z a -

249

n io s s z t g r o i . «• l l a l a r - S z c ) , isisn, sj, s z .6. pD 1 e n e s B a l á z s

lzfcfi. T e g n a p t ó l N y í r i F u i a i , — H a l á r - S z é l , IBfeL fi. HZ. 2. p .ü j n a p i l a p j e l e n t m e g N y i r o g y ha zá n .

121D. ( g y d r k e ) : K á r p á t a l j a i m a g y a r k ö v e t el es e k. = Határ S zel . JBfiti, y. bz. 1U. p

1211. M á i u l : N y i i e g y h a z j M ű v é s z e t i H e t e k . — H a t á r Sze l , 1BSU. 9. sz Il i. p.

1212. K U H M A N Y M a r g i t ; E l m e n t a s z n L m a u táj h ű k r ó n i k á s a . = H a t á r S z é l . IBfiíl 9. sz. 2 1 . p.B i h a r ] L a j o s

1212. S Z I L A G Y I Z s u z s a n n a : iVÍ ag án k é z b e n a v á s á r osn a m eny i M e d i c o r . -*■ N é p s z a ­b a d s á g , Iflfifl. 52. sz . fi. p.

1214. N a g y I s t v á n A t t i l a ; N y í l t v i t a . A k u l ­t ú r á t n e m s z a b a d e l s o r v a s z t a n i , = KIVI lfifiO. 53. sz. 5. p.F é n y k é p e k k e l , B e s z e l g e t ú t á r s ; C s í k o s S á n d o r , S e b e s t y é n S á n d o r , T a r c z a y Z o l t á n , V e r é b J ó z s e f .

1275. b An S Z K I I s t v á n : I r o d a l m i H í r l e v é l . A t es t a l é l e k n á s z a . —■ k m ififio. 53. sz.7. DA B e s s e n y e i T á r s a s á g y e r s p u l y á z s i t á r a k ü l d ö t t v e r s e k r ő l ,

1278. N Y É K I K á r o l y : P e t ő f i v e l i s k a c é r k o ­d o t t F r i e l l e K o r n é l i a s z a t m á r i e m l é ­k e =* K M l í f l f l . SS. sz. fi p A N e m z e t i S z í n h á z e l s ő ö r ö k ö s t ag j a

1277 K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a S z e t a o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 4. sz v á l a s z t ó k e r ü l e t ( N a g y k á l l ó ) . — K M 1550. 5|, sz . 5. p.F é n y k é p e k k e l

1278. K é p v i s e l ő ] el öl tj e l n k a r c k é p c s a r n o k a .S z a b o l c s S z a t m é r P e r e g m e g y e 5. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t e (H a k t a l ó r a n t h á z a ] — K M 1 fit fi S 5, sz. 5. p.

1279. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a .S z a b o l c s S z a t m ó r - H e r e g m e g y e H. sz v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( N y í r b á t o r ) . — k m l i ui i .5B. SZ. 5. p

1290. K é p v i s e l ő j e l ö l t ] e i n k a r c k é p c s a r n o k a .S z a b o l c s S z a t m á r - B e r c g m e g y e 7. az v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( K i s v á r d a ] , =- K M 1BSC. 57. S2. S. p

1281. A m e g y e i l a n á r s m á s o d i k n e k i f u t á s r a . E l f o g a d t á k a p é n z ü g y i t e r v e t . T i z e n e g y m l l l i á r d d a l g a z d a g o d n a k = K M ífiSíl 59. sz. 1. p

1292. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k aS z a ho i c H S z a t m ó r P e r e g m e g y e fi. az. v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( V a s i í r o s n a m é n y ) : —K M lflflíl. 58. sz. 4. p.

1283. ( t a r r a v f l l g y i ) : A r c á t l a n , a l j a s r á g a l ­m a k — H a t á r - S z é l , 1S90. 10. sz . fi p S z a b a d s z a k s z e r v e z e t N y í r e g y h á z á n .

1284. B A L O G H : M l l e s z a P e r e g s z á l l ó v a l 7 - S z ö v e t k e z e t , Iflfifl. 9. sz. fi. p. K e r e s k e d e l e m , v e n d é g l á t á s — V á s á r o s oam ény.

1285. M u n k a n é l k ü l ö z ő k . « V i l á g , lflfiC. 9. b z .20— 21. p,

N y í r e g y h á z á n k ö r z e t i F o g l a l k u z l á t á s i K ö z p o n t n y í l t .

12(16, B A J A ] E r n ő I s t v á n : A h o v á s o h a s e mér t el a „ n y u g a t i s z e l ” , =■ H e l ó r i n , lufit). 1D. sz 30— 31. p.S z a h o l c s - S z a t m ár m e g y e h á t r á n y o s h e l y z e t e .

]2H7. N é p f ő i s k o l a K o c s o r d n n . T a l á l k o z á s V e ­r e s P á t e r r e l . — K M lufin. 5fi. sz. 7. p. S z a b u A m b r u s v i s s z H e m l é k E z é s e .

J2BÍ1. S A S V A R I G y u l a : A k i k é r t a h a r a n g s em s zo l . = K M 1BHU. 5U. sz. B— fi. p. E l h u r c o l t e m b e r e k Z a j t a r u j .

129U. K I S S G á b o r : „ C s e l e k e d e t b e n m u l a t j u kh i t ü k e t / ’ G ö r ö m f a e i n a g y t i s z t e l e t ű u i l = k m Hifin. aH. sz. fi. p.G ö r ö m h e i P é t e r k a l l ó i l e l k é s z h e l y t ö r t e ne t i m u n k á s s á g á r ó l . A N a g y - K á l l a i ev . re f . e g y h á z t ö r t é n e t e c . k o n y v r u l -

1280. M A G Y A R L á s z l ó . M . : A h a l a z u t a k v e ­g e t é r n e k . = kjvj ifl flc. afi. sz. 11, e - Z a j t a i t ü k ö r — f é n y k é p e k k e l .

12ü l , K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a . S z a b ű J c s - S z a t m á r B e t e g m e g y e fi. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( M á t é s z a l k a ] : = K Mlufid. 60. az. 5. p.

1292. K é p v i s e l ö j e l o l i j e i o k a r c k é p c s a r n o k a S z a b o l c s S z a t m á r - B e r e g m e g y e M. az. v á l a s z i ú k e r u l e i s ( F e h e r g y a r m a I ) . — K M í fi fi a El. st. s. p.

12B3. B O J T É G i z e l l a H a l l ó S a n F r a n c i s c u ? M e g y é n k a n e m z e t k ö z i t áv hí va sh na = K M 19 9(1. BZ. sz. 2. C

12SJ n A N K Ű M i h á l y : M á l e n k i j v i g a s z J ó v á - t é l e l l r e n d e l e t f é l m e g o l d á s o k k a l = K MIGÉD B2. sz. 3. p.A z e l h u r c o l t a k e r k ö l c s i és a n y a g i r e h a ­b i l i t á c i ó ] é rő i ,

1295. M e g y e i A l k o t ó i D í j . * K M lfififl. B3. sz.I. DA z IBfill év i S z - S z n m e g y e i A l k o t ó i D i ­j á t k a p t á k : dr . B é r e s J ó z s e f , d r . É r e -g u n I s t v á n .

1 2 B6 . M á r c i u s i ö r ö k s é g = K M 1SB0. 64. sz.0— 9. pV i s s z a e m l é k e z é s e k r é g i m á r c i u s l a - é k r e

1297, S Z Ű K E J u d i t : A m ú l t k u t a t ó j a — K M IfifiC. 64. sz. 10. pR i c z u Z o l t á n t ö r t é n é s z p o r t r é j a .

12B8. B A L O G H G é z a : B a r a n g o l á s . V a s v á r im é 2 c s e p p e k . = K M 19SC. C4 sz . 11. p,Nyfrvasvftrl.

12BB. R E N E J á n o s : K ö z b á l o r s á g l V á l a s z t m á n y 1848-ban. — H a t á r - S z é l , lflfiű. 11 S2.15. p.1848-as m á r c i u s i e s e m é n y e k a m e g y é ­ben .

1300. M O L N Á R K á r o l y : M e r r e t H r t a l e h é i - g y a r m a t ] á f é s z ? = S z ö v e t k e z e l , Iflfifl.II . SZ. 12 PF e h é r g y a T m H t — Á F É S Z

1301, T i l t a k o z ó n y i l a t k o z a t . — K a p u , ÍSBC 3. sz. 4fl. p .D e p o p i r t l á s o k — R a k a t n a ! .

13C2, T A R S Y T a m á s : S z í v , s z e r e t e t , s z o l g á lat . “ K M IfiflC. 66. az . 2. p.

250

N y í r e g y h á z i o r v o s u k i s s e g í t e n e k a k ö ­zéi ) - fia k f e J e t - eu r opa j S z í v a l a p í t v á n y u k l é t r e h o z á s á b a n .

UuJ . A V á l l a l k o z ó k P a r t j a S z a b u l c s - S z u L J n u i - JHer tg m e g y e i e g y e m es t e r ü l e t i L i s t án i n d u l ó k e p v i s e J u J e l ü l t j e i n e k ü z e n e t e a \ a l a s z t o p c Igá i o k h u z , — KIVI JSBtj. ö í . sz . fi. p .K é p e k k e l , p r o g r a m o k k a l .

1304: N A G Y I s t v á n A i t i l u : T u d á s , i g é n y e s ­ség, e i k u l e s u s s é g . = K M lSíJt. tifi. s z . 2 , p.A M ó r i c z Z s i g m o n d S z í n h á z uj i g a z g a ­t ó j a C s i k u s S f l n d u r , m u v e s z e t i v e z e t ő j e S e h i a n g e i A n d r á s

U U i . í o l d ü s z u i s L u v o p t U i b e n . — N e p s n a ü u d - s á j , 1 BÜIJ. 6h. sz . 5. p.

1UDG. J e l ű i t e k S z a h o l c S - S z a L m á r - H e i é g b ő l a p a r t o k o r s z á g o s l i s t á i n . =* k m ]«yu. üti. sz . 5. p.

1307. T Á R N Á V Ü L G Y I G y ö r g y : K i h a l l g a t á sé j i é i k o r . = H atár-S zé l. ífiflü, J2 . s z , c. A m e g y e i r e n d ő r f ő k a p i t á n y s á g m u n k a j á r n i .

13űti. N e m m i s z e r k e s z t j ü k . =- H a t á r S z é l , 1BS0. 12. SZ. |. p.F ü g g e t l e n k e p v i s e i c j e l o l t e k ö n m a g u k ­r ó l , t e r v e i k r ő l , a v á l a s z t á s i e l ő k é s z ü l e ­t e k r ő l .

13ŰÜ. O L Á H G á b o r : G o n d o l a t o k egy a i Hc i t ó o k i r a t ű r ü g y é n . =■ H a t á r - S z é J , 1 U9C. 12. sz. 1 1 . p.G y e r m e k - és i f j ú s á g v é d e l m i a l a p í t v á n y ,

1310. K a t a r t j k u s S ü t ő e l ő adá s . H a t á r S z é l , lsBC. 1 2 . sz. 2 2 . p.A s z a t m á r n e m é l i t á r s u l a t N y i r m a d a n v e n d é g s z e r e p e l t .

1311. B E N E J á n o s : S z ő l ő i d , h ú z a s z á l , h a ls z i r m ú v i r á g . = H a t á r - S z é l , IfiBC 12. sz. IS p.P e c a é t g y ú j t e m é n y a J ó s a A n d r á s M ú ­z e u m b a n

1312. B O D N Á R I s t v á n H é t v é g i i n t e r j ú 1.i s i ­it á l l L a j o s s a l , a B u j t n s l S z a b a d i d ő C s a r ­n o k i g a z g a t ó j á v a l m ű v e l ő d é s r ő l s p o r t r ó l = K M 19ÍC IC sz B. p

1313. L U K U C Z A n d r á s A z ö k ű r i l ó i í á k j y a = K M lflflO. in. SZ. 1 □8C eve v o l t a s z a l m á i n k ö r i t ó i t ű z vé s z .

13H. F A Z E K A S Á r p á d : O r v o s i v o n a t k o z á s o k K a t k ó k ö l t é s z e t é b e n = K M 1SS0. 7(1. sz II p

1315. T A P O L C A I Z o l t á n ! Z s e n i k e t n e v e l ? A K M v e n d é g e dr . K i s s S á n d o r , —« K Misse, 7o. s2 . i n pD r . K i s t S á n d o r a B G V T F T a n í t ó k é p z ő i n t é z e t é n e k a d j u n k t u s a

1311. C S E R V E N V A K K a t a l i n : Sz a hol c s b á k a It ü k ö r A z ö n á l l ó s á g á r a « K M IS fi Q. in. sz . l i . p

1311. M é l t ó s á g t e l j e s e n s z a v a z o t t m e g y é n k — K M 1M0, 11. sz. 1, és 2 - 3 . p

131H K H P K A J á n o s : M l h a e z r a t á r s a s á g ? = K M 1 MQ. 71. sz., N y í r e g y h á z i E l e i . 1. p. N y í r e g y h á z a M e g y e i V á r o s T a n á c s é n a k a p p a r á t u s á r ó l .

1313, K O \ A t Ü E v n . 1 ‘ c n z t , de a z o n n a l ! *» K M HŰID, 72. az, , N y í r e g y h á z i E l e t , 2. D N y í r e g y h á z i C s a l á d s e g í t ő K ö z p o n t t e v é ­k e n y s é g é i ü l .

1320. M A G Y A R L a s 2 l ó , M . : C s e r k é s z e k ésu i i d r o k =■ K M Iflflll. 72. s z , N y í r e g y h á z i E l e t , 2. BA z á t a l a k u l ó ú t t ö r ő m o z g a l o m r ó l és az ú j j á é l e d c s e r k é s z m c z g a l o m ról

1321, G Ö N C Z I M á r i a : E l i s m e r é s a l a ififlD -=> K M lflBC. 72. sz . . N y í r e g y h á z i E l e t , 3. p. T a r c z a i Z o l t á n — N y í r e g y h á z a v á r o s d í s z p o l g á r a .

JJ22. M e g j e l e n t a F u t á r ! *** K M IBDD. 72. s z . f N y í r e g y h á z i K l e t , 3, pN y í r i F u t á r a m e g y e m á s o d i k n a p i ­l a p j a .

1323. B A L ü G H J ó z s e f : K a r n y ú j t á s a g y ó g y ­s z á l l ó . . ? — K M 1 UIHJ. 72. sz. , N y í r e g y ­h á z i E l e t , 4. p.A S ó s t ó f e j l e s z t é s i e l k é p z e l é s e i r ő l

1324. Ü A R T H A A n d r e a : N a g y v á r o s i s o r r e n ­d e k A k a d é m i a i e l e m z é s , — K M l fi ÜQ. 12 Sz. , N y í r e g y h á z i E l e t , 4. eA M a g y a r T u r i u m á n y o s A k a d é m i a o s z - a z e i u ü s u n l í l ű e l e m z e s e h a z á n k n a g y v a ba s á i r ó l .

1323. D A N K Ü M i h á l y : B o n o k a r á s z o r u l ó k ­na k , l n g y e n k a n y h a i d ő s e k n e k =» K M 19tíü. 73. s z . 7. p.N y í r e g y h á z ^ v á r o s s z o c i á l i s é t k e z t e t é ­s é r ő l .

13 26. G F B R 1 p á t e r — S A N T A A n t a l : P a l á n i a - n e v é l e s n a p t é n y c s a p ü á vaJ -= M a g y a r M e z ő g a z d a s á g , lE9fl. 1 2 . sz. 1 1 . c. D n h á n y k u t a t ó I n t é z e t — N y í r e g y h á z a .

j 327. P E L L E J á n o s ; A k u g a / . d a g n d ó S z a ­b ó les-Sz a t m á r . = v i l á g , m i 1 2 . sz.24 — 26 p.F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t — M á t é s z a l k a

133 fi S z o v j e t c s a p a t k i v o n á s N y í r e g y h á z á r ó l . «= K M 1 S9C 15 sz, 1. p.

1329. B u n d a a N y i r p r á m n é ] , _ k m 1 B9d . 7 5 ,SZ. 3. p.M e g s z ű r i a N y í r p r é m s z a k c s o p o r t .

1330 K É Z V B é l a : R á c s o k , z á r u k c e l l á k . =- H a t á r - S z é l , l fi fi C 13. Sz 9. p N y í r e g y h á z a , — R ü n t e t é s v é g r e h a j l ás l I nt éze t .

1331. G Y Ö K K É L á s z l ó : M i t e s z ü n k ? M i ti s z u n k ? = H a l á r - S z é l , 19fiC 13. sz 6 c A n y í r e g y h á z i é l e l m i s z e r - e l l e n ő r z ő á l ­l o m á s t e v é k e n y s é g é r ő l .

13 3 2 . T A R N A V Ö L G Y I G y ö r g y : A po rh«5nvAV u l k á n = H a t á r S z é l , 1 BB0 13 sz fi p K l s v á r d a — V u l k á n D n t f i d e i V á l l a l a t k ö r n y e z e t s z e n n y e z é s e

1333. A m i k i s s z í n h á z u n k . — H a l ó r - S z é ) , íSflű. 13, SZ 21 p.ÚJ v e z e t é s s n y í r e g y h á z i M ó r i c z Z s i g ­m o n d S z i n h i z h a n

1334. ( b u r g e t j : E g y e l f e l e d h e t ő e l ő a dá s —H a t á r - S z é l . Ififlfl. 19 az. 22. p.A M ó r i c z Z s i g m o n d S z í n h á z G s c a t w i l d e : - B u n h u r y c. e l ő a d á s á n a k k r i t i ­k á j a

251

1335. T r t T H K o rn é lia : V o k so lla k a szabol­c s i ak , csak r é m az u r n á k r a r i r t i i í k l Mai Nap Iflflfl 14 s? fi. dS ^ s t in l f s S z a i m á r - R í r p R m eR .v íh cn néfiv k ö r z ő i b e n m f g i s m e i l i k a vá l asz t á s i . N a g y k f l l l ó , R a k t a l ó r á n t h ó z a . K t s v á r r l a . V ú ? áros n a m é n y . N e m s z a v a l t a k a J e - h o v a t anúi .

133C. M O L N Á R J á n o s : A l m á s k n r t r k k ö z ö l t .1—111. — f l j K á n im , ígflfl. 1. ^ 54—55 p, ,2. SZ 4(1 --12. |J , .1. SZ. 22 p Horiász— Nyl r k á i a k özi ga 1 e at A « a és p o ­l i t i kai élete .

1331 E e v ú j t ö r z s i e n y á s z é t N y í r t a s s o n . = L o ^ a s M a g a z i n , Iflflfl. 3. sz . 13. p L ó t e n y é s z t é s — N y í r t a s s , D ó z s a T s z .

2 5 2

Eseménynaptár

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye politikai, gazdasági és kulturális eseményei

J a n u á r

1. H i v a t a l f i á n S z a b o l c s S z a t m á r - R e r r g e l ­n e v e z é s t v i s e l i m p g y í n VM e g a l a k u l t a K z n h n l c s - S z H t m á r - R e r e g

M e g y e i F o g l a l k o z t a t á s i K ö z p o n t l ó j a J u h á s z G á h n r , a m e g y e i t a n á c s o s z ­t á l y v e ze t ő j e .G y u l a h á z á n ú j t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t k e z d t e m e g t e v é k e n y s é g i t , a R e f o r m ne v e t v i ­se l ő t s z - n e k a k ö z s é g b ő l fii t ag j a v a n

3. N a g y l e á l l ó k an m e g a l a k u l t a M e d u p aT á s z l ú P s z i c h i á t r i a i E g y e s ü l e t . E l n ö k e d r R á n k l C s a h a f ő n r v o s .

t A l e v a l e k l m ű v e l ő d é s i h á z b a n m e g n y í l t S l m n r k a S á n d o r s s z o b r á s z m ű v é s z k i á l l l tá s a .

!!. F a z e k a s V a l é r i a b ő r d í s z m ű v e s és S oór T a m á s f e s t ő m ű v é s z k ö z ö s t á r l a t a m e g n y í l t a P á l G y u l a - t e r e m b e n .

G A l a k ú i é ü l é s t t a r t o t t a K e r o s z t c n y d e m o k r a t a N é p p á r t k ó t a j i s z e r v e z e t e .

9. H á r o m f ő v á r o s t f e s t ő m ű v é s z — S ú l y o m Z o l t á n , M e l s z t e r F e r e n c és T ó th F e r e n c — a l k o t á s a i b ó l V t á l l t t á s n v l l t a H e l y ő r ­ség i K l u b b a nA n y í r e g y h á z i v á r ns l G a l é r i á b a n me g n v l l t H a r r s s y J e n ő f e s t ő m ű v é s z p m l ó k - k i á l l í t á s a

11. S z s h ő K á r o l y f e s t ő m ű v é s z e l ső v i d é k i t á r l a t á t a m á t é s z a l k a i m ő v r l ő r i é s l k * z - c o n t h a r m e g n y i t o t t á k

R M e g a l a k u l t a N e m z e t i K i s g a z d a é s p o l ­g á r i P á r t n y í r e g y h á z i v á r o s i s z e r v e z e t e N a g y h a l á s z k ö z s é g b e n m e g a l a k u l t a S z a - b nd f i p m c k r a l á k S z ö v e t s é g é n e k h e l v l c s ő DD rt] a

15 F l h u r y l V á r t A n d r á s a N y í r e g y h á z á r ó l p| s zá r m s z o l t n e v e s Í p s IŐ- és g r a f l k u s - m ű vész .N y í r e g y h á z á n a S z é c h e n y i u l r á h a n m e g - n v í l t a P á t e r s ő r ö z őA m V a m P z t k ö n y v t á r b a n m o g n v f l f I . n - s nne z t L i l l a f e s t ő m ű v é s z k i á l l í t á s a

11 A I c p l e l - m a e v a r r i r s z á g l v l r i p ő l i l m s z e m l é n a N v l r t A m a t ő r F i l m k l u b a l k o t á s a i k f l z i i l d I ta l ka c o l t S z l t h n M i k l ó s é s P r g r i á n v i F e r e n c t l im j e .

51. M e g a l a k u l t a F ü g g e t l e n K i s g n z r l a ás p n l S á r i P á r t t l SZ f tVaf i Vár l n1ans7r r \>pzr tn

55. Népművelés szakos főiskolai hallgat. »• szakmallBs klrrB«s«lő elméleti és gv* korlat! telj palimén vének el Is mérésére pro

F d u r a l l n n e n é v e n a l a p í t v á n y t l e t t a V á r i M i h á l y M e g y e i és V á r o s i M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t .N y í r e g y h á z á r a é r k e z e t t a z N S Z K be l i t e s t v é r v á r o s I s e r l r h n k ü l d ö t t s é g e K l n u s G r t l n e r s a j t é - és v á l a s z t á s i h l v a t a l l g a z - ga t ö v e z e t é s é v e l ,

27. R a k n m a z o n m e g a l a k u l t a R e c s k i S z ö v e t ­ség t i s z a h á t i s z e r v e z e t e T i t k á r a S á n d o r G é z a n y u g d í j a s I s k o l a i g a z g a t ó

29 A T l s z a v a s v á r i V á r o s i T a n á r s ü l é s é n d í s z p o l g á r r á v á l a s z t o l l á k Á d á m L a l n s n é p i f a f a r a g ó t és C á r i n á l G á b n r n y u g ­d í j a s p e d a g ó g u s t

M á t é s z a l k á n m e g a l a k u l t a F I D E S Z h e l y i c s o p n r t j a

F e b r u á r *1. A n e v e l ő s z ü l ő k m u n k á j á n a k e l i s m e r é s é

r e e g y m i l l i ó f o r i n t o s a l a p í t v á n y t h o zo t t l é t r e a S z a b o l c s S z a t m á r - P e r e g M e g y e i T a n á c s ,N a g y k á l l é h a n r e n d ő r i k i r e n r i p l l s é g al a Un i t .T I s z s v h s v á r i b a n r e n d ő r i k I r e r rí el I s ég al a k u l i

5 A m á t é s z a l k a i m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t b a n m e g n y l l l a k á r p á t a l j a i T ó t h l a l n s gra f l k u s - és K o l o z s v á r i L á s z l ó f e s t ő m ű v é s z k i á l l í t á s aa P á l G y u l a - t e r e m b e n m e e n v í l l a K á r r á i a l j á n k é s z ü l t né p i s z ő t t e s e k k e r á m i á k é s k é p z ő m ű v é s z e t i a l k o t á s o k t á r l a t a

3. A FMi j t nsI S z a b a d i d ő P s n r n n k b a n , . E n h - h a n á s o k és c s u j fi gf l l á s o k ” r í m m e l ü n n e ­p e l t e m e g a l a k u l á s á n a k t i z e n ö t ö d i k é v ­f o r d u l ó j á t a N y í r s é g T á n c e g y ü t t e s A M ó r i c z ^ s l g m n n d S z í n h á z t á r s u l a t a b e m u l a l l a S z a b ó T ü n d e : A k ü s z ö b ö k c d r á m á j á t .

fi A n v l r p g v h á z l V á r o s ! G a l é r i á b a n m e g n v l l t 8 V á l o g a t á s a X V M l s k n l r l E r s z á - g n s G r a f i k a i R l e n n á l é a n y a g á b ó l k é s z ü l t k i á l l í t á s

fi [ ) r A l c v a n ó r r A A r n r f a N é r nn l S z ö ­v e t s é g i K ö z i á r s a s á B m a ev a r o r s z á el n a g y ­k ö v e i n N v f r e e v b á z á r a l á l n g a t n i f P á l Ó v n i a f e s t ő m ű v é s z h a g y a t é k á b ó l r m - l é k k l á U l l á s n v f l t a H e l y ő r s é g i K l u b b a n .

9 K r u f l l l f l .Tózsel k é p z ő m ű v é s z ; — t a r á r k i ­á l l í t á s a m r n n v U l a P Ő v a v e n n s o l l ó i i s k o l a nnH1áh.*>n.

1 n M e g a l a k u l t a N a - r v k á l l ő l T c r m é s 7:e>t", ,ó -gvás7. E g y es ü le t

253

A M ó r i c z 7 s l e m n n r i S z í n h á z t á r s u l n i a b e ­m u t a t t a H e a u m a r c h a l s : A s e v i l l a i b o r ­b é l y c v í g j á t é k i tF m h e r J u d i t 1 T u t s j o s o k c f i l m j é n e k Ő« b e m u t a t ó j a a nyíregyházi Krúdy Gyula F i l m s z í n h á z b a n .

IX. J ó s z o l g á l a t i ú t j á n a k ú j a b b á l l o m á s á r a , K i s v á r á é r a É r k e z e t t T ő k é s T ás z l ő , M l - v a l l ó e r d é l y i l e l k i p á s z t o r ,

Ifi A V á r i M i h á l y M e g y e i És V á r o s i M ű v e ­l ő d é s i K ö z p o n t b a n m e g n y í l t a n a g y v á r a ­d i T n ' d r ő z s a ( N u f a r u l ) F o t ó k l u b k i á l l í ­t á sa .

11, A M ó r i c z Z s l g m o n r i S z í n h á z t á r s u l a t á n a k e l ő a d á s á t — S h a k e s p e a r e * A w í n d s o r l v í g n ő k — s u g á r o z t a a K o s s u t h r ád i ó . M e g y e i k a m a r a z e n e i f e s z t i v á l a M v iregy h á z ! Á l l a m ! Z e n e i s k o l a n a g y t e r m é b e n

2 1 . A S z a b o l r s - S z a t m á r - B e r e g M o e v e l T a n á oson á t ve t t e a 7 E l e tm e n t ő E m l é k é r m e t S z a h f l I s t v á n v á s á r n s n a m é n v i l a k o s

23 M e g n y í l t a D i v a t R u h á 7 n H V á l l a l a t 32ŰA k ö t e t e s v á l l a l a t i k ö n y v t á r a V á l l H l k n z á s f p j l c s z t é s I t e r ü l e t ! a l a p í t v á n y t l é t e s í t e t t a M á t é s z a l k a i V á r o s i T a n á c s .

3S A JÓBA A n d r á s M ú z e u m b a n m e g n y í l t w e l e r s t h n l F r v l r ( N S Z K ) f o t ó m ű v é s z H o r t o b á g y i k é p e k 0 . k i á l l í t á s a

23— 34 A S 7a t m á r n é m e t t Á l l a m i F i l h a r m ó n i a TIszavnsvárlbBO és N y í r e g y h á z á n k o n ­c e r t e z e t t

34 A R o j t o s ! S z a b a d i d ő C s a r n o k b a n m e g n y í l t a h a r m a d i k n v í r ^ e ^ h á z l á s v á n y ­b ö r z e és k i á l l í t á sA B e s s e n y e i G y ö r g y I r o d a l m i T á r s a s á g á l t a l m e g h i r d e t e t i S z a b o l c s ! v e r s e k ’ 1 v e r ­s e n y e a k i s v á r d a l g i m n á z i u m b a n

3fl K m p l c ’ e r A n t a l f a s z o h r á s z k i á l l í t á s a m e g n y í l l a m á t é s z a l k a i m ű v e l ő d é s i k ö z ­p o n t b a n

M á r c i u s

X N y í r e g y h á z á n m e c k e z d ő r i i pk n m ű v é s z e th e t e k r e n d e z v é n y s o r o z a t aS e h e s t v é n S á n d o r s z o b r á s z m ű v é s z a l k o ­t á s a i b ó l k i á l l í t á s n y í l t a B u j f n s l S z a b a d ­i d ő C s a r n o k b a nM e e l e l e n t a N v í r l F u t á r c í m fl N y í r e i 1 h á z á n s z e r k e s z t e t t d é l u t á n i n a p i l a p Fp l e l ő s s z e r k e s z t ő j e d r . L á n y i B n t c n d A s v á l c i CTB A - G F 1 H Y A n r é g N v l r e g v - h á z á n m e g n y i t o t t a f ee l e t -m a g v a r o i s z á gl k é p v i s e l e t é t .

2. M e g y e i n ö v é n y v é d e l m i n a pNv f r e f f \>há zán a K o s s u t h t é r 1 s z á m a l a t t m p p n v t l t a TXnl l őházI P n r r P l á r g v á r m S r - k a b o l t l aA m á t é s z a l k a i m í l v e l ő r l é s l k ö z n n p t h a r K é p e s ( l ő z a - e m l é k e s i e t r e n d e z t e k

5. G a z r i f l h n H o l r v l l n l l K á 11 ó s e m 1 é n h n n a Z ö l d é r t V á l l a l a t .

S— 10. S z a b n i c s - S z a l m ár P e r r e m p e v é h e nv p rí d ó g s z o r r p r l t a z N R Z K - h e l l A l l n s f ti - v é s r w í l l l o s .A M ó r i c z Z s l g m c n d M e g y p l és V á r o s i K ö n y v t á r b a n m e g n y i t o t t á k a i n s e v n r n y e l v b e i é n e k c l C a d á s s o r o z n i á t

A z e g r i G á r d o n y i G ó z h S z í n h á z t á r s u l a t a N y í r e g y h á z á n b e m u t a t t a A r t h u r M i l l e r ! A s a l e m l b o s 7 o r k á p y o k C. d r á m á j á t .

fi B á n d A t t i l a g r a f i k u s m ű v é s z m ű n k é i b ő l k i á l l í t á s n y í l t a n v í r e e y h á z l K P V D S Z M ű v e l ő d é s i H á z b a nK o d á l y és a g y e r m e k e k c í m m e l e m l é k h a n g v e r s e n y a n y í r e g y h á z i i s z á m ú ál -

t a l á n c s i s k o l a d í s z t e r m é b e n .

7. K l s v á r r i a m ú l t j á t , r ég i e m l é k e i t h e m u - t m ó k i á l l í t á s n y í l t a m ű v e l ő d é s i k ö z ­p o n t b a n

fl A n y í r e g y h á z i V á r o s i G a l é r i á b a n m e g ­n y í l t C z i n d e r A n t a l s z o b r á s z m ű v é s z k i ­á l l í t á s a

10 T i s z t ú j í t ó k ö z g y ű l é s t t n r l o t t a M n g v a r O r ­v o s i K a m a r a S z a h n l r s - S z a t m á r - B e r e g m e - s v e l s z e r v e z e t e .

11 V l z m ű t á r s u i a t a l a k u l t P a p — N y í r l ö v ő — L b - v ő n P t r i k ö z s é g e k b e n .

12 A r a k a m a z l k ö z s é g i k ö n y v t á r b a n m e g n v l l t H o r v á t h J ó z s e f f a f e r a o ő k i á l l í t á s a R é k a R á n r i n r f e s l ő m ű v é s z m u n k á l h ő l k i ­ál l í t ő s n y í l t a p a g y o n

13 a S z a b o l r s - S ^ a i m á r B e r e S M p q v p í T a n á r s A l k n i ő i D t j a k l t í l n t e t é ' b e n r é s z e s ü l t e r e d ­m é n y e s k u t a t ó m u n k á j á é r t d r B é r e s J ó ­z s e f n y u g d í j a s t u d o m á n y o s m u n k a t á r s , v a l a m i n t k i m a g a s l ó k ö z é l e t i t e v é k e n y s é ­g é é r t d r P r e s u n I s t v á n , s G ö r ö g K a l n - l l k n s H l t t u r t n i p á r v l F ő l s k n l a r e k t o r a o r ­s z á g g y ű l é s i k é p v i s e l ő

11, E r e d m é n y e s m u n k á s s á g á é r t Y b l M l k l ó s - r i t l n l k a p o t t K u l c s á r A t i l l a a N Y f R T F R V t e r v e 7 ö m é r n ö k * 5I f j ú s á g i d í j j a l t ü n t e t t é k k i a m o z g á s k o r - l á t c z o t t n k R z a b n l c s - S z a t m á r - B e r P B m e ­gye i s z e r v e z e t é iH n n p p é W e s k e r e t e k k ö z ö t t h e l y p z t é k el n m á t é s z a l k a i k á r h á z új s e b é s z e t i t ö m b ­j é n e k a l a p k ö v é t .A v á s á r n s n a m é n y l m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t ­b a n n y i t o t t á k m e g a V I . R r r e e l D o n o n T I r i e i A k ü s 7 Ö n l ő u t á n í r ó i s z í m n f l z l u m k e z d ő d ő i t , a m e l v p n a c s a l á d és t á r s u l t a I n r p k a p c s o l n i a t é m a k ö r b e n í r ó k ós k ö l • ő k m o n d l á k e l v é l e m é n y ü k e t .M á r c i u s 15- p a l k a l m á b ó l v á r o s ! f l r n e n e é gén n v ű H n t t á k ál a v á r o s é r t v ég z e t t t e ­v é k e n y s é g e l i s m e r é s e k é n t a r s p n g e r é r l k i IŰ n Ipfésl" r s a f h f i l á o n s n n k és ri r N ó t a J ó z s e f n e k u g y a n a k k o r a v á r o s d í s z p o l ­gá r a l e l t B á t o r S á m u e l d r H u h f l v B s r - na d r 7 n m l i n r G á h o r és M n l o á r J á n o s

1 q — in a S z a i m á r r é m e f l F s z n k l S r i n h á z v e n - d é f i l á t é k a m e g y é n k 1Öhh l o l c n í l l é s s é r

15 S c h m l r i t S á n d o r f a f a r a g ó m ű v é s z k i á l - I l l é s e m e P n v I I I a o s e n e r r l h e l v t ő r I éné t ' m ú z e t i m h a nA v l Iá eh á h o n i ha n hős i h a l á l t h a l t és m á r l í r h a l á l t s z r n v e d e M v á J l a i l l a k o s o k n e v e l t l a r l a l m n z ó e m l é k t ő h l d T " a v a t l a k V á l l a l ó n , n r i n m h n r m í l a l k o t ó j a T ó t h R á n d n r s z o b r á s z m ű v é s z

Ifi A M ó r i c z Z s l g m n n d S z í n h á z t á r s u l n i a a B u d a p e s t i Tnv f l RZ l F e s z t i v á l k ö r e i é b e n a

T h á l l a S z í n h á z b a n h c u n u l f i l l n I o no s é n R l r o r é r o s z n k c d r á m á i d !

254

17 F á k ó c 7 l - o m 1 é k f l n n e p s é g V a l i n . A ? e m l é ­k e z é s u f í n fi m ú z e u m m e l l e t t i r t v n d n u d - v s r á n f e l a v a t t á k a z t a p a r k o t , a m e l y n e k m i n t e g y fitl j á t é k s z e r é t S z n b l o s F o r p n c s z e n t e s i f a f a r a g ó m ű v é s z k é s z í t e t t n y í r ­s é g i a k á r b ő l E z t k ő v e t ő e n k i á l l í t á s p v f l i a l e f a r a g ó m f l v é . s z h á z a s p á r m u n k á i b ó l a V s y Á r i á m M ú z e u m b a n

l í K l t í l n t e l é s e k k i t ü n t e t ő e l m e k á l s r i á s a a n y í r e g y h á z i t a n á c s I l l é s é n A N v k « E u - h á z a D í s z p o l g á r a e l m e t a 2e n e m f l v é s z é t f e j l e s z t é s e , v a l a m i é i a f e l s ő o k t a t á s t e r é n e l é r t e r e d m é n y e 1 é r t T s r c z a l Z o l t á n n y u g ­d í j a s t a n s z é k v e z e t ő f ő i s k o l a i t a n á r k a p t a m e g K o n d o r F e r e n c . n ő t a n á c s t a g F f>20 r á d v Z o l t á n e v a n g é l i k u s l e l k é s z , v a l a ­m i n t I v a n c s ó n i n c s n y u g d í j a s p pri a g ó G u s a N y í r e g y h á z é v á r o s é r t F m l é k é r m e t v e b e i t e át a N y í r s é g T é n c e g v ü t t o s a n y í r e g y h á z i r á r i l ő i r á n y m é r ő k l u b v a l a ­m i n t a M ó r i c z Z s l g m n r r i S z í n h á z t á i s u 1 a 1 a a V á z o s é r t E m l é k é r m e t k a n t a m e e A S z f l b o l c s - S z . a t m á r - R e r e g M e g y e i T a r á c s m ű v e l ő d é s i f ő o s z t á l y a b á r o m é v a d r a

m e g h í z t a a M ó r i c z Z s l f l m f l p d S z l n b á 7 ! " 8 j g a f ó i t e e n d ő i n e k e l l á t á s á v a l C s í k o s S á r d ó r s z í n m ű v é s z t A s z í n h á z m l v é s z e l i v e z e t ő j e S e b l á n g é n A n d r á s l e l t

2 i K é t e r d é l y i k é p z ő m f l v é s z . K á k n r v ! C s i l l a f e s t ő m ű v é s z és F n r s k a v V i n c e s z o b r á s z ­m ű v é s z k i á l l í t á s a m e g n y í l t a n y í r e g y h á z i V á r o s i G a l é r i á b a n

25. A z e g r i G á r d o n y i G é z a S z í n h á z t á r s u l a t a a n ű r h ő d é s c í m ű D o s z t O i é v s s z k i l a r i a n i á e l é v ü l v e n d é g « 7 e r e c e l t a K r r i r i v S z l p p a d n n .

51 E m i é k h a r e v e r s e n v f r e n d e z t e k N y f r e f i v b á 7 á n a r é m a l k a t o l i k u s t e m p l o m b a n F á r d c R L a j o s t i s z t e l e t é r eA C s a l á d A l k o h o l e l l e n e s K l u b e l s ő f o y ~ l a l k o z á s á f l a r i n t f a N y l r p f f v h á z á n a r ó m a i k a t o l i k u s e g y h á z p l é b á n i á i é n a k p i n c é i é b e n A k l u b m e g a l a k u l á s á v a l I m m á r +í z a l k o h o l e l l e n e s c s o p o r t m ű k ö d i k a m c - g v é b e n .

?4 b á r d o s L « 1 n s n e v é t v e l l e f e l a f e h é r ­g y a r m a t i 2 s z á l t a l á n o s I s k o l a A M é r i c 2 Z s i g m o r d S z í n h á z t á r s u l a t é bp m u l a t t a n s c a r W i l d e : f l u n t i i i r v c- v i o j á t ék á t

55. A 7 o r s z á g g y ű l é s i k é p v i s e l ő v á l a s z t á s o n S z a b o l c s f i z a t m á r - F e r e g m e g y é b e n a v á ­l a s z t á s r a j o g o s u l t a k S 3 . ? l #,n - a j e l p n t m r n A l e a d o t t s 7fl v a 7 a t o ú t i é i m i n d e n c á r i n a k j u t o t t , v a g y i s m i n d a 11 c i r t k a p o t t s z a ­v a l a t o k a t . a m e l y l i s t á t á l l í t o t t S z a h o l r s - f i z n t m á r P e r e g m e g y é b e n A M e g v á r D e ­m o k r a t a F ó r u m r a a s z a v a z ó k 23.4 fl s z á z a ' é k a * S z a b a d D e m o k r a t á k S z ö v e t s é ­g é r e 14.77 s z á z a l é k a a F f J n e e t l e n K i s ­g a z d a és P o l g á r i P á r t r a 14.51 s z á z a l é k a b M n g v n r f i z o d f l l i s t a P á r t r a 111.75 s z á z a i é ua . a K e r e s z t é n y d e m o k r a t a N é p p á r t r a fl 61

s z á z a l é k , a F i a t u l D e m o k r a t á k .S zö v e t s é ­g é re fi 45 s z á z a l é k a a á l a v o k s á t , A z A c - r á r s z ö v e i s é g 5.fn nn l . a V á l l a l k o z ó k c á r i ­ja 5 .33 -m a l . a M a g y a r S z o c i a l i s t a M u n k á s ­

p á r t 5 . 1 7 - t d . a H s z a l l a s V á l a s z t á s i K o a l í c i ó 1 H7- | p 1 a M e g v á r N é p p á r t 1 SS - ts l S z e r e ­p e l t A t í z e g y é n i v á l a s z t ó k e r ü l e t b e n s e ­b e i s em d ő l t el, k j l e s z a k é p v i s e l ő N é g y vá 1 a s z t á k e r t l l e t b p n — a n a g v k á H ó ib a r c b« k i a lé rá n tb á z l t » r . a k i s v á r d f i ' h n n és a v á s á r n s n n m é n v í b a n — m e g k e l l I s m é i é i n ' a s z a v a z á s t , m e r t n e m ér te el az 5D s z á ­za lé k o t a s z a v a z ó k a r á n y a .

2fi S o ó s I m r e s z ü l e t é s é n e k fii), é v f o r d u l ó j á r a e m l é k k i á l l í t á s p y f l t n S z a k s z e r ű é * e le k M ó r i c z Z s ' g m o n r i M ű v e l ő d és! H á g á b a n T?j n é v t á b l a k e r ü l i a? e g y k o r i n v l r b á l n r l A u r ó r a C i p ő g y á r f p . l l r a l h e l y é r e A z rtj Oflz r ís S P é n s l C ő r g v á n ,

57 A H a t o d i k f i t n c í m ű k á r p á t a l j a i m a g v a r ' r o d s l m l f o l y ó i r a t f ő s z P r k é s z t ő j e és m u n ­k a t á r s a 1 m u t a t k o z t a k bo N v i r e g v b á z á n o M ó r i c z . Z s i g m o n r i M e g y e i és V á r o s i K ö n y v t á r n a g y t e r m é b e n

55 f ' r n e r é l v p s á l l o m á r v g v t l l es t l a r t o t t a k a n v l r h á l o r l h a t á r ő r k e r ü l e t n a r fl n c s r o k « A pán a h o l b é r s t l z l ü t l á k a 4fl é v s z o lg á l a t u t á n n v u g d U h f l v o n u l ó H r l z e r G v f l r c v h a t á r ő r e z r e d e s k r r f l l e i p a r a n r s n n k o t A N y í r b á t o r i V á r o s ! T a n á c s d i s z n ó i é é r t H m e f a d o m á n y o z o t t T T H z c r G v f l r g v n e k m e l v e t b v á r o s s á v á l á s é v f o r d u l ó i é n f id ­r a k á l n e k iT r m E f i Z ' ' S n n o r t a l a k u l ó C ' ' f i l é « t t a r t o t t a k iM a g v k á l l é b n n .

3U. A ' ‘ á n r i o r d i á k * * r í m m e l zené® l á t / k o t m u t a t o t t b e T l f i z a l ő k ő n a m i s k o l c i N r m - z p II S z í n h á z t á r s u l s t a

51 a n v l r h á l o r l k é p z ő m ő n é s z e t i s t ú d i ó t a e - f u l n a k i f l z z o m á n r n i b ő l n v l l f k l á l l l f á s s a t^ u d a p esH M ű v e l ő d é s i K d z n n n l b a n .T > V C n é v e n ó i d l á k l á n i p l r r i t m e e N v í r - e e v h á 7 á n Az T f l é s á e ' C e n t r u m t á m o e a f á s á v a l a if i o l r i s l f l s l a n h d r n m h o t e r k / n t f o g m r e l e l e n n l F ő s ze rko s -H őj p T s l n a « f i á n d n r s 11* s z s z a k k ö z é p i s k o l a ts - n t l l ó l aN v t r e g y b á 7 á n fl E r s s o n v e l O v f l r g v Tfiná**- k é n z ő F ő i s k o l á n C s a l á d i b é k e — t á r ­s a d a l m i b é k e " r í m m e l t u d o m á n v o * fn - n á c ^ k n z á s t t a r l o t t a kA z e g v e t e m i és f ő i s k o l a i h n l l g n l ó k s?á m á r a k i i r t M a g y a r T á s z ló O r s z á g o s F ö l d r a j z i V e r s e n v e r a F e s s e n y e f G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a n é g y f ő s c s a p n i a m á ­s o d i k h e l y e z é s t é r te el.T iz e n h é t s j f l t m á r l és b e r e g i tsz , v a l a ­m i n t n é g y m e g y e i f e l d o l g o z ó - é r t é k e s í t ő cég m pga 1 » k 11 o l t fi M á l é s r n l k á r a S z s t - m á r P e r é g l M e z ő g a z d a s á g i G a z d á l k o d ó k F e l d o l g o z ó k és É r t é k e s í t ő k S z ö v e t s é g é t .

C s s 7 e á l 1 1 t o l t a i O r n s z S z i l á m

255

Szerzőink figyelmébe!

Kérjük szerzőinket:

1. Közlésre szánt kézirataikat két példányban (az egyik eredeti gépelt pél­dány legyen) szabványosan gépelt oldalakon (oldalanként 27—30 ser, 60 betűhely — 2-es sortávolság) juttassák el a szerkesztőségbe. A ma­gánhangzók hosszúságának jelölését (ha a gépen hiányzik) kérjük pótol­ni. A kézirat terjedelme az egy kézirativet (21 gépelt oldal) ne haladja meg. Könyvismertetők, beszámolók esetében maximálisan 6 oldal legyen.

2. Az idézetekkel, h i. stkozásokkal kapcsolatosan a következőket kérjük:— A forrásokat, hivatkozásokat a tanulmány, cikk végén Irodalom, il­

letve Jegyzetek címszó alatt sorszám szerint sorolják fel.— Az idézésnél az idézett mű szerzője, címe, a kiadás helye, éve és az

oldalszám jelölendő meg Folyóiratcikkre, napilap közleményre való hivatkozásnál a szerző nevét, a cikk címét, a periodikum teljes ne­vét. a megjelenés évét, a folyóirat, napilap számát és oldalszámát szükséges megadni. Az oldalszámjelölésnél az o. rövidítés alkalm„ zását kéijük.

3. Csak jó minőségű, kontúros ábrát vagy fényképet tudunk elfogadni. A táblázatokat és az ábrákat külön lapon kell mellékelni, és helyüket a kéziratban megjelölni. Minden ábra, fénykép és táblázat hátlapián szerepeljen a szerző és a tanulmány címe, valamint a képaláírás jól olvasható szövege.

4. Iln a szerző dőlt betűkkel akar valamit kiemelni, azi egyszer húzza aló.

ő A kézirathoz kérjük mellékelni a szerző nevél, munkahelyét, munka­helyi telefonszámát, beosztását, tudományos fokozatát, lakcímét, szemé­lyi azonosító számát, anyja nevét, születési helyét, valamint azt, hogy a honoráriumot hova kéri utaltatni.

6. A szerző vállalja, hogy a korrektúrát postafordultával, kijavítva vissza­küldi a szerkesztőségnek. A kézirattól eltérő nyomdai javítások költsége a szerzőt terheli.

7. A szerkesztőség joga a kéziratok stiláris javítása, a tartalmi változtatás­hoz a szerző hozzájárulása szükséges.

szarolcs-szatmAri szemle SZERKESZTŐ RIZOTTSAGA

Ára: 22,-F*

K Ö V E T K E Z Ő S Z Á M A IN K T A R T A L M Á B Ó L

KARPÁTUKRANOKh is t o r io g r á f iá ja

•k

PÖCSPETRI-ÜGY

★

l a k ó t e l e p a h u s z a r l a k t a n y Ab a n

★

KÖLCSEY