segédlet - sulinetkocsis-kecskemet.sulinet.hu/kornyved/segedlet_a_termesztesi_alapismere... ·...
TRANSCRIPT
Kertészet és parképítés ágazat
Segédlet
a Termesztési alapismeretek gyakorlatokhoz
Összeállította:
Gyuricza Gyuláné Nedelkovics Judit
Kertészet és parképítés ágazat
Talajtani gyakorlatok
Talajmintavétel
A szakszerű talajmintavétel szabvány alapján történhet (MSZ-08-0202-1977).
Egy átlagminta maximálisan 5 ha területet jellemezhet. Amennyiben egy
parcella területe meghaladja az 5 ha-t, úgy a parcellát 5 ha-os, lehetőleg
homogén területekre kell bontani.
A mintavételi pontok kijelölését 1:10000 léptékű térkép alapján célszerű
végezni. Ennek hiányában használhatók az egyedi blokktérképek másolatai is.
A térképlapon rögzíteni kell a mintavétel helyszíneit, valamint a minták
azonosítóját.
A térképnek tartalmaznia kell a parcellák határait, azonosítóit, területét.
Az átlagmintát talajtanilag egységes területről azonos, egységes módszerrel,
azonos szintből kell venni. Szántóföldi kultúráknál a művelt rétegből (0-30 cm)
parcellánként, de maximum 5 ha-ként veszünk átlagmintát. Rét-legelő kultúránál
2-20 cm mélységből parcellánként, de maximum. 5 ha-onként veszünk egy
átlagmintát. Álló kultúráknál 0-30, 30-60 cm, bogyósoknál 0-20, 20-40 cm
szintekből kell 1-1 talajmintát venni.
Az átlagminta részmintákból áll. Minél több részmintából rakjuk össze az
átlagmintát, annál pontosabb eredményre számíthatunk. Rét-legelő esetén min.
30, szántóföldi kultúra esetén min. 20 ponton vegyünk azonos tömegű részmintát.
A mintázandó területről a részmintákat zig-zag vonalban, vagy átló mentén
vegyük úgy, hogy az a területet a lehető legjobban reprezentálja. A mintavételi
helyek szabályos kijelölési lehetőségét mutatja be az (1. ábra).
1. ábra: A pontminták szabályos elhelyezkedése
Kertészet és parképítés ágazat
TILOS mintát venni szántóföldi kultúránál a tábla szélén 20 m-es sávban, a
forgókban, a szalmakazlak helyén, műtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya
depók helyén, állatok delelő helyén.
A mintavétel OPTIMÁLIS időpontja a termés betakarítása utáni, még a
trágyázás előtti időszak, amikor a talaj művelhető állapotban van. Vehető még
minta az ősszel alaptrágyázott területekről, a következő évben, a trágyázástól
számított minimum 100 nap elteltével, a tavasszal műtrágyázott területekről a
betakarítás után, de az utolsó trágyázástól számított minimum 100 nap eltelte
után, szervestrágyázás esetén minimum 6 hónappal a munkavégzést követően.
A mintavétel végezhető:
- Kézzel: (rétegfúrókkal, fúrókkal, ásóval)
- Géppel: terepjáróra, quadra szerelt automatafúrókkal (GPS)
2. ábra Kézi talajmintavétel
A mintavétel során az egyes részmintákat vödörben gyűjtsük, majd a parcelláról történt
mintavétel végeztével ponyván alaposan keverjük össze. Az így kapott homogén, a
tábla egészét reprezentáló átlagmintából 1-1,5 kg-ot töltsünk 1-2 kg talaj befogadására
alkalmas polietilén zacskóba.
A zacskó bekötése előtt a mintákat mintaazonosító jeggyel kell ellátnunk, amely
tartalmazza a gazdálkodó nevét, a vizsgálat jellegét, a mintavétel helyét és idejét, a
parcella jelét, a minta kódját és a mintavétel mélységét. Az ily módon kitöltött
mintaazonosító jegyet külön zacskóba helyezve (az adatok olvashatóságának
biztosítása érdekében) tegyük a talajt tartalmazó tasakba.
Kertészet és parképítés ágazat
Mintacédula
Megrendelő/cég neve: Székhelye:
Tábla neve: MEPAR kódszáma:
A minta száma/kódja: A mintavétel
mélysége:………………..cm
A mintavétel alkalmával mindig készítsünk mintavételi jegyzőkönyvet, mely
kísérőokiratként szolgál. A mintavételi jegyzőkönyv a mintaazonosító jegy adatain túl
tartalmazza a mintavétel célját, a minták darab számát és a tábla pontos rajzát.
Mintavételi jegyzőkönyv
Megrendelő/cég Neve:
Lakhelye:
(Székhelye)
Telefonszáma:
Adószáma:
Mintavevő Neve:
Mintavétel
helye/tábla
Megnevezése,
kódja (helyiség,
tábla)
MEPAR
kódszám:
Területe (ha)
Begyűjtött
minták
száma:
(db)
Mintavétel
Célja
(jelölje X-el)
Szűkített
talajvizsgálat
Bővített talajvizsgálat
Teljes körű
talajvizsgálat
Egyéb:
Ideje:
(év, hó, nap)
Mélysége:
(cm)
A tábla
talajának
Genetikai
megnevezése:
A jegyzőkönyv aláírásával igazoljuk, hogy az adatok a valóságnak megfelelnek.
Kertészet és parképítés ágazat
Talajvizsgálatok
Talajszelvény feltárása
Szükséges eszközök: ásó, lapát
Az adott helyen ássunk minimum 1 m x 1 m-es területű, 1,5-2 m mély gödröt. A gödör
egyik falát függőlegessé képezzük ki, itt végezzük megfigyeléseinket!
3. ábra Feltárt talajszelvény
Kertészet és parképítés ágazat
A talaj szintezettsége
A talajszintek a természetes talajfejlődés eredményeként alakultak ki.
Az egyes szinteket az ABC nagy betűivel jelöljük (4. ábra).
A szint
B szint
C szint
D szint
4. ábra: A talaj szintezettsége
A-szint
- a talajok legfelső szintje
- a talajképződés folyamati itt a legintenzívebbek
- itt halmozódik fel a legtöbb szerves anyag
- az élőlények elsősorban ebben a szintben élnek
B-szint
- a felhalmozódási szint, az A - szintből az esővíz ide szállítja az anyagok egy részét
- nehéz általános tulajdonságokat megadni, mert nagyon különböző lehet
- egyes talajtípusoknál hiányzik
C-szint
- humuszmentes talajképző réteg
Kertészet és parképítés ágazat
- az alapkőzet szintje,
- a talajképző folyamatok nem vagy csak kis mértékben zajlanak
A fő szintek további al-szintekre oszthatók A1, A2 stb.
A talaj morfológiai szerkezetének vizsgálata
A talajmintán, vagy szelvénygödörben a talajszelvényeken beazonosítjuk az 5. ábrán
látható szerkezeti elemeket.
5. ábra: A morfológiai szerkezet elemei (Stefanovits, 1992)
Kertészet és parképítés ágazat
A talaj víztartalmának becslése
A talaj víztartalmát tapintás és vizes kezelés útján próbáljuk becsülni.
A talajnedvesség állapotának jellemzőit mutatja be a 1. táblázat.
A talajnedvesség állapota Jellemzői
Száraz
Tapintásra száraz, nyomásra
könnyen szétesik apró szemcsékre,
vízzel
leöntve színe nagymértékben
megváltozik.
Friss
Nyomás hatására a szemcsék
nehezebben esnek szét, jobban
egymáshoz tapadnak.
Nyirkos Nyomás hatására a szemcsék
összetapadnak.
Nedves Erőteljes összenyomáskor a tenyér
és az ujjak nedvesek lesznek.
Sáros Már kis nyomással is víz távozik a
talajból.
1. táblázat: A talajnedvesség állapotának jellemzői
A talaj víztartalmának meghatározása
A talajminta tömegét a mintavételkor azonnal táramérlegen mérjük meg!
Ezt követően ideális esetben, szárítószekrényben, szükségmegoldásként száraz, napos
helyen szárítjuk.
A tömegállandóság beálltakor tömegét feljegyezzük. A két érték különbsége adja a
megkötött vízmennyiséget.
A víztartalom meghatározása után kerülhet sor a talaj szemcseösszetételének,
mechanikai sajátságainak és morfológiai szerkezetének meghatározására.
Kertészet és parképítés ágazat
A talaj szemcseösszetételének becslése - Ujj-próba (Finger-teszt)
A vizsgálathoz ujjainkat használjuk (6. ábra). Tapintással érzékeljük a fizikai
talajféleségek közötti különbségeket.
Fizikai talajféleségek
6. ábra: Az ujj próba
A teszt értékelését a 2. táblázat mutatja be:
Fizikai talajféleségek Jellemzői
Homok érdes tapintatú
Vályog puha tapintású, könnyen
morzsolható
Agyag
nedvesen képlékeny vagy száraz
állapotban kemény, nem
alakítható
2. táblázat: Az ujj-próba értékelése
Atterberg-féle szemcseösszetétel vizsgálat
Szükséges eszközök: különböző méretű sziták
Kertészet és parképítés ágazat
A mechanikai összetétel vizsgálata során a talajt alkotó anyag részecskéinek
nagyságát, illetve azok mennyiségi arányát állapítjuk meg.
Lemérünk 100 g talajt, majd különböző méretű szitákon átszitáljuk.
Az azonos mérettartományba eső részecskék tömegét lemérjük, így kapjuk meg
százalékos arányukat (3. táblázat).
Részecskék
elnevezése
Részecskék
átmérője (mm)
A részecskék
csoportosítása
Durva kavics,
kőtörmelék 200,0-20,0
Vázrészek Kavics 20,0-2,0
durva homok 2,0-0,2
finom homok 0,2-0,02
Iszap 0,02-0,002 Leiszapolható részek
Agyag 0,002 kisebb
3. táblázat: A fizikai talajféleség és a szemcseösszetétel összefüggései
A talaj mechanikai összetételének becslése
A vízzel szembeni viselkedésük alapján értékeljük a fizikai talajféleségét.
A gyúrópróba során evőkanálnyi nedves talajból gombócot formálunk, ha ez nem sikerül
a minta szétesik. Ez a fizikai talajféleség a homok.
A gombócból készítsünk sodratot (kb. 0,5 cm átmérőjűt). A sodrat, ha szétesik,
kirepedezik, akkor a fizikai talajfélesége homokos-vályog.
A talajmintánkból kifli alakot sikerül formálni, akkor a fizikai talajfélesége vályog.
A sodratunkat, ha nem tudjuk gyűrűvé hajlítani, akkor a mintánk fizikai talajfélesége
vályogos-agyag.
Amennyiben a gombócból készített sodratot gyűrű alakúra tudjuk formálni, akkor a
vizsgált minta fizikai talajfélesége agyag.
Kertészet és parképítés ágazat
7. ábra: A gyúrópróba
A talajszövet, textúra meghatározása
A fontosabb szemcsefrakciók tömegszázalékban kifejezett mennyisége. Az anyagi
sajátságaik megváltoztatása nélkül tovább nem bontható elemi szemcsék %-os aránya
a talajban.
A meghatározáshoz ismernünk kell a talaj szemcseösszetételét, és szükségünk van
a 8. ábra háromszög diagramjára.
8. ábra Háromszög diagram a textúra meghatározásához
Kertészet és parképítés ágazat
Kötöttség
A kötöttség a talaj művelő eszközzel szembeni ellenállását jelenti. Meghatározása
az Arany-féle kötöttségi szám (KA) alapján történik, amely a fizikai talajféleség
legfontosabb jellemzője.
Arany-féle kötöttségi szám meghatározása
Eszközei: táramérleg, kanál, dörzsmozsár, főzőpohár, büretta állvánnyal.
A KA= a 100 gramm légszáraz talajnak a képlékenység felső határáig történő
nedvesítéshez szükséges vízmennyiség.
A vizsgálat lényege, hogy a légszáraz talajhoz desztillált vizet adunk keverés közben.
Mérjük, hogy 100 g talaj esetében hány milliliter vízre van szükség ahhoz, hogy abból
egy meghatározott konzisztenciájú pép legyen, amely a fonálpróbát adja (9. ábra).
A kötött talajnál, nagy agyagtartalma révén nagy számot kapunk, laza homoktalajnál
kicsit.
9. ábra: A fonalpróba
Kertészet és parképítés ágazat
A kötöttségi szám a talaj kolloid tartalmával (agyag, iszap) van leginkább
összefüggésben. A 4. táblázatból ezen összefüggések kiolvashatók. Az 4. táblázat a
fizikai talajféleség, a KA, az agyagtartalom (A %), az iszap + agyagtartalom (I+A %), az
5órás kapilláris vízemelés, valamint a higroszkóposság (hy %) összefüggéseit mutatja
be.
4. táblázat: A talaj fizikaiféleségének vizsgálati adatai
Agyag-iszap tartalom meghatározása (LI%)
A mezőgazdaság, környezetvédelem, építőipar szempontjából egyaránt fontos
tulajdonság, mert a talaj szemcseösszetétele meghatározza annak, adszorpciós és
kötőképességét.
Eszközei: mérőhenger, keverőpálca vagy üvegbot
A vizsgálatot térfogatméréssel, ülepítéses módszerrel végezhetjük el (36. ábra).
Kertészet és parképítés ágazat
10. ábra Agyag-iszap tartalom meghatározása ülepítéssel
Menete:
Talajmintával félig, majd vízzel tele töltjük az 1000 cm3 -es mérőhengert.
A mérőhengert összerázzuk, és kb. 1 órahosszat állni hagyjuk.
A zagyot még egyszer alaposan összerázzuk, majd 24 órát állni hagyjuk, és
leolvassuk a teljes (H1) és az agyag-iszap alatti részt (H2).
Számítás:
H1-H2
LI%=---------------x100%
H1
LI%: agyag-iszap tartalom
H1: a teljes üledék vastagsága
H2: az agyag-iszap vastagsága
Az 1. táblázat mutatja az agyag-iszap tartalom (LI%) alakulását fizikai
talajféleségenként.
Kertészet és parképítés ágazat
5. táblázat A talaj fizikaiféleségének vizsgálati adatai
A talaj mésztartalmának meghatározása
Szükséges anyag és eszköz: 10%-os sósav, óraüveg
A vizsgálat azon alapszik, hogy a talaj mésztartalmáért felelős kalcium-karbonát
(CaCO3) és kalcium-hidrogén karbonát (CaHCO3) sósavval széndioxid (CO2) keletkezése
közben reagál.
Reakcióegyenlet: CaCO3 + 2 HCl = CO2 + CaCl2 + H2O
A pezsgés (CO2 keletkezés intenzitása) alapján következtetünk a minta mésztartalmára.
Kertészet és parképítés ágazat
A pezsgés
mértéke
A mésztartalom (%-ban) A jelölése (+)
nincs pezsgés 0%
+
pezsgés nincs, de
sercegés hallható
1% alatti
gyenge pezsgés 1-2%
közepes pezsgés 2-5%
++ erőteljes rövid
pezsgés
5-10%
erőteljes, tartós
pezsgés
10% feletti +++
6. táblázat: A mésztartalom mértéke a sósav hatására bekövetkező pezsgés alapján
Kémhatásvizsgálat legegyszerűbben
Univerzális pH-papír segítségével végezhetjük el. A száraz talajból egy evőkanálnyi
mintát két és félszer annyi vízben elkeverünk, majd 4-5 cm-es pH - papír-csíkot mártunk
bele.
A papír elszíneződését a dobozon lévő skálával összehasonlítva megállapítjuk a talaj
pH-értékét.
Ha a papír színe:
sárgáról enyhe sárgászöldre változott, a talaj pH-érték szempontjából közömbös
(pH = 7),
ha kifejezetten sárga lesz, akkor savanyú (pH 5,5 – 6,5),
ha pedig zöldeskék, sőt kék, akkor lúgos kémhatású (a pH 7,5 fölött van).
Fenolftalein-lúgosság meghatározása
A vizsgálat a szikesek szóda-tartalmának jellemzésére szolgál. Valamennyi sót, amely
fenolftalein-lúgosságot mutat, szóda néven foglaljuk össze.
A szóda, a nátrium-metaszilikát, a nátrium-aluminát vízben lúgosan hidrolizál, NaOH
keletkezik. Gyenge fenolftalein-lúgosságot okoz még a talaj kicserélhető Na+ ion-
tartalma és kis mértékben a finom eloszlású mész is. A módszer csak azonos
körülmények között végrehajtva ad összehasonlításra alkalmas értéket.
Szükséges eszközök, vegyszerek: porcelántál, büretta, üvegbot, vegyszerkanál,
desztillált víz, 0,1 n HCl-oldat, fenolftalein-indikátor
Kertészet és parképítés ágazat
A vizsgálat menete: 20,00 g légszáraz talajmintát fehér porcelántálba mérünk.
Hozzáadunk 200 ml deszt. vizet és 1 ml 1 %-os fenolftaleinindikátort. A szuszpenziót
üvegbottal felkeverjük, 5 percig állni hagyjuk, majd a szuszpenzió felszínét keverve 0,1 n
HCl-oldattal a vörös szín eltűnéséig gyors ütemben megtitráljuk.
Értékelés: a fenolftalein-lúgosságot (A) Na2CO3/100 g talajra a következő összefüggés
alapján számítjuk ki (1 ml mérőoldat 10,61*10-3 Na2CO3-ot mér):
A = [ (a * f * 10,610 * 10-3) / 20] * 100 = a * f * 0,053
ahol
a 20 g talaj fenolftalein-lúgoságának titrálására fogyott mérőoldat ml-e,
f a mérőoldat hatóértéke
Megjegyzés:
- A higítással nagymértékben nő a sók hidrolízise, ezért fontos, hogy mindig
betartsuk az előírt víz: talaj = 10:1 tömegarányt.
- A talajrészecskék és a talajoldat között egyensúly áll fenn. A titrálással
megváltoztatjuk a folyadékfázis összetételét. Az adszorpciós komplex hidrolízise
folytán újabb lúgosság jelenik meg az oldatban, a már megtitrált szuszpenzió
megvörösödik. A titrálást a fenti okból gyorsan végezzük el.
- A szuszpenzió folyadékfázisának színe a szuszpenzió szélén figyelhető a fehér
porcelántálban és az üvegbotnál.
Kertészet és parképítés ágazat
Talajművelés
A talajerő-gazdálkodás
Forrásai:
tarló- és gyökérmaradványok, szármaradványok,
zöldtrágyák, istállótrágya, hígtrágya, tőzeg,
egyéb szerves hulladékok,
mikrobiális nitrogénkötés,
mindezeket kiegészítő műtrágyák.
A szervestrágyázás jelentősége
A talajtermékenység fenntartásának és javításának feltétele a megfelelő minőségű és
szintű szervestrágyázás. Ez biztosítja a talaj művelése során csökkenő humusz
mennyiségének pótlását. A szervestrágyázás elősegíti a mikrobák felszaporodását, a
CO2, és a szerves savak képzését és ennek folytán a nyers tápanyagok feltáródását.
A talaj szerves anyagainak forrásai, a fontosabb szerves trágyák
1. Istállótrágya
2. Hígtrágya
3. Zöldtrágya
4. Növényi maradványok, melléktermékek
5. Komposzt
6. Városi szemét
7. Fekália
8. Tőzegtrágya
9. Baromfitrágya
10.Ipari szerves hulladékok
Az istállótrágya jelentősége:
- Tápanyagforrás: Az NPK elemeken kívül tartalmaz Ca és Mg-ot
- Energiaforrás: C tartalma a talajban biotikus és abiotikus feltáródás feltétele.
- Előnyösen befolyásolja a talaj víz-, levegő-, és hőgazdálkodását.
- Javítja talaj porozitását, a talaj szerkezetet, kedvezően befolyásolja a talaj
művelhetőségét.
- Elősegíti a műtrágyák hasznosulását.
Kertészet és parképítés ágazat
Az istállótrágya P és K-ja egyenértékű a műtrágyákéval, a N hasznosulása 60-100 % -
ban érvényesül a műtrágya nitrogénjéhez viszonyítva.
Homok talajon az önmagában adott műtrágya csak 240 kg/ha dózisig növeli a termést
az e fölötti a adagok már termésdepressziót okoznak. Istállótrágyával kombinálva ez a
depresszív hatás megszűnik
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Talajművelési rendszer az ökológiai növénytermesztésben:
Kertészet és parképítés ágazat
A talajtömörödés Magyarországon az alábbi okokra vezethető vissza:
Természeti tényezők: leginkább a kevés szerves és szervetlen kolloidokat
tartalmazó talajokra vagy genetikai talajszintekre jellemző. Tömörödhetnek a
talajok időjárási szélsőségek (csapadéktöbblet illetve hiány miatt bekövetkező
belvíz, kiszáradás, ülepedés) hatására is.
A nedves talajon történő gépmozgás és művelés. A deformáció mértéke függ a
kiváltó tényezőerősségétől, hatásának időtartamától, az egységnyi területre
esőterheléstől, a talaj tulajdonságaitól és egyéb tényezőktől. (öntözés, vízjárta
területeken helytelen agrotechnika).
A művelő elemek talajra gyakorolt ismételt nyomásának hatására a többször,
ugyanabban a mélységben végzett művelés következményeként. Leggyakrabban
a tárcsázás (16-20 cm) és a szántás (22-25 cm, 28-32 cm, 38-40 cm)
mélységében alakulhat ki. Kedvezőtlen esetben, egy talajszelvényben két-három
károsan tömörödött réteg is kimutatható.
Korábbi felmérések szerint Magyarországon mintegy 1,4 millió hektárnyi szántóföldön
zavarja tömör záró réteg jelenléte a növénytermesztést.
Az utóbbi években, e tekintetben tovább romlott a helyzet, amit hazai vizsgálatok
igazolnak. A 2000-es évek óta Magyarország szántóterületeinek mintegy felén
mutatható ki tömörödöttség.
Öntözés
Az öntözés hatása a talajra
Az öntözés talajra gyakorolt hatásai négy nagyobb csoportba foglalhatók össze:
– az öntözővíz kitermelésének a hatása;
– az öntözővíz tározását, kormányzását és szétosztását szolgáló műszaki
berendezések hatása;
– az öntözés hatása;
– az öntözéses gazdálkodás hatása.
A hatások egyaránt lehetnek:
célul kitűzött kedvező hatások vagy nem kívánatos, káros mellékhatások;
a talaj–víz–növény rendszer bármely elemét, elemeit vagy egészét érintők;
az öntözött területen vagy annak környezetében érvényesülők.
Az öntözés az egyik legközvetlenebb és legerősebb beavatkozás a talaj
vízháztartásába és anyagforgalmába, olyan eszköz, amely eredményesen hozzájárulhat
nemcsak a növényi terméshozamok növeléséhez, az agrotechnikai műveletek megfelelő
Kertészet és parképítés ágazat
minőségben való energiatakarékos elvégzéséhez, hanem a talajtermékenység
megőrzéséhez, sőt fokozásához is; viszont a talaj termékenységét csökkentő, káros
anyagforgalmi folyamatok megindulását, terjedését, erősödését és/vagy elmélyülését is
okozhatja.
Az öntözés hatása a talaj fizikai tulajdonságaira
Az öntözés hatása a talaj fizikai tulajdonságaira kétirányú:
– Kedvező hatás: kedvezőbb nedvességállapot kedvezőbb biológiai tevékenység
jobb növényfejlődés jobban fejlett gyökérrendszer jobb talajszerkezet,
nagyobb szerkezeti stabilitás.
– Kedvezőtlen hatás: a vízcseppek vagy az áramló víz szerkezetromboló hatása; túl
nedves állapot kedvezőtlen mikrobiális folyamatok; fokozódó tömörödés- és
szerkezetleromlás - érzékenység; másodlagos szikesedés peptizáció,
szerkezet-leromlás.
Mindezek a hatások együttesen a talaj vízháztartásának szélsőségessé válását idézik
elő mindkét irányban: egyaránt fokozódik a belvízveszély és az aszályérzékenység,
csökken a csapadék- és öntözővíz érvényesülésének hatásfoka.
Ha az öntözés só-felhalmozódási és szikesedési folyamatokat okoz, természetesen
valamennyi kedvezőtlen talajfizikai hatás még élesebben jelentkezik, s ezekhez társul
(különösen nehéz mechanikai összetételű, nagy duzzadó agyagásvány-tartalmú
talajokban) a duzzadás–zsugorodás–repedezés is, tovább súlyosbítva a vízháztartási
szélsőségeket (fokozódó szivárgási veszteségek, mélyebb kiszáradás).
Az öntözés hatása a talaj kémiai tulajdonságaira
Az öntözés hatása a talajok só-forgalmára, só-mérlegeire igen különböző, gyakran
teljesen ellentétes is lehet. Ezt a következő összeállítás igazolja:
Kedvező hatások: a só-mérleg csökkentése irányában ható tényezők
– a talaj sótartalmának kilúgozása
– a növények kedvező fejlődésének elősegítése
jobb gyökérfejlődés
jobb természetes drenázs
Kedvezőtlen hatások: a só-mérleg növelése irányában ható tényezők
– az öntözővíz sótartalmának felhalmozása
– a talajvízszint megemelése
Kertészet és parképítés ágazat
a talajvíz sótartalmának felhalmozása
a mélyebb talajrétegek sótartalmának felhalmozása a felszín közeli rétegekben
az öntözővíz sótartalma kilúgozódásának meggátolása
Hogy adott viszonyok között e hatások közül melyik, mikor és milyen mértékben
jelentkezik, azt elsősorban a természeti viszonyok (éghajlat, domborzat, geológiai
viszonyok, hidrológiai viszonyok, talajviszonyok), a talajhasználat módja és az öntözés
körülményei (az öntözővíz mennyisége, kémiai összetétele; az öntözések gyakorisága,
az öntözési mód) szabják meg.
Az öntözött talajok sóforgalom-szabályozásának gyakorlatában két fő cél tűzhető ki:
– a talaj sókészletének csökkentése;
– a talaj sókészletének stabilizálása (egyensúlyban tartása).
A Magyar Alföldön a szikesítő sók fő forrásai a talajvizek. Következésképpen az öntözés
hatására (az öntözött területeken vagy azok környezetében) bekövetkező másodlagos
só-felhalmozódási, szikesedési folyamatok túlnyomó része a talajvízszint
megemelkedésének következménye. Magyarországon egy nemzetközi elismerést
kiváltó szisztematikus talajfelvételezési–vizsgálati–térképezési–monitoring–
adatértékelési–előrejelzési rendszer került kidolgozásra és eredményes gyakorlati
alkalmazásra e káros folyamatok előrejelzésére és időben való megelőzésére a Kiskörei
Vízlépcső és Öntözőrendszer szélesebb értelemben vett hatásterületén.
Az öntözés káros mellékhatásai közül világszerte legsúlyosabb és legelterjedtebb a
másodlagos szikesedés. Minden kontinensen előfordul, több millió hektárnyi területet
érint, és sajnos – megfelelő preventív intézkedések hiányában – terjedését mind a mai
napig nem sikerült megakadályozni, sőt jelentős mértékben mérsékelni sem. A
másodlagos szikesedés leggyakoribb folyamatai a következők:
a) Másodlagos sófelhalmozódás.
b) Másodlagos szolonyecesedés: a talaj adszorpciós komplexusának Na+-telítődése
a feltalajban és/vagy a talaj mélyebb rétegeiben.
c) Szologyosodás. Sajátos talajdegradációs folyamat, amelynek során megbomlik a
talaj organo-minerális komplexuma: a szerves anyag – oldhatóvá válva – vagy a
felszínen elfolyik, vagy a mélyebb rétegekbe lúgozódik. A talaj
humuszanyagokban tovább szegényedik; de megbomlik a talaj ásványi része is: a
másfélszeres oxidok (Al2O3, Fe2O3) a B-szintbe lúgozódnak, a gyengén oldódó
kovasav a felszínen marad és fehér por formájában halmozódik fel a talaj
felszínén, a mikromélyedésekben vagy a szerkezeti elemek (például a B-szint
oszlopainak) felületén.
Kertészet és parképítés ágazat
Az Alföldön a három folyamat többnyire kombináltan jelenik meg, a talajok mozaikosan
tarka térbeli variabilitását okozva.
Az öntözés hat a talaj további anyagforgalmi folyamataira is, amelyek közül
legfontosabbak a következők:
a) A karbonátok migrációja, mészakkumulációs szintek kialakulása. Öntözött
területen a talaj többször és alaposabban átnedvesedik. Hidromorf vonásai tehát
erősödnek, különösen ha az öntözővíz hatásához a felemelkedő talajvíz hatása is
hozzáadódik. Az erősödő hidromorfizmus élénkebb vasdinamikával, valamint
jellegzetes mészprofilok kialakulásával jár együtt. Öntözött talajokban gyakran
megfigyelhető ún. „függő mészprofilok”, mészakkumulációs szintek kialakulása, a
lefelé és felfelé irányuló oldatmozgás együttes hatásának következtében;
b) Szervesanyag-forgalom. Az öntözés két okból is elősegíti a talaj szervesanyag-
tartalmának gyarapodását:
– jobb nedvességellátás nagyobb fitomassza-produktum több talajban
visszamaradó tarló- és gyökérmaradvány;
– erősebb átnedvesedés mérséklődő aerob mineralizáció lassúbb
szervesanyag-le-bomlás.
c) A rétiesedés, láposodás. A két talajképződési folyamat tulajdonképpen az
átnedvesedés erősödésének két fokozata. A rétiesedés folyamán ez még csak a
magasabb talajvízszintben, a hidromorf vonások erősödésében, a szervesanyag-
lebomlás sebességének mérséklődésében fejeződik ki ( réti talajok); a
láposodás során azonban már a rendszeresen ismétlődő felszíni vízborításokban
és az erős szervesanyag-felhalmozódásban is. A rétiesedés száraz évjáratokban
kedvező ( jobb vízellátás), nedves évjáratokban kedvezőtlen ( túl nedves
állapot, belvízveszély) folyamat a talaj termőképessége szempontjából. A
láposodás–mocsarasodás viszont egyértelműen kedvezőtlen, hisz az
eredményes növénytermesztést megakadályozza, kérdésessé, kockázatossá
teszi. Másodlagos láposodási–mocsarasodási folyamatok mintegy 10 ezer
hektáron következtek be a Tiszalöki Öntözőrendszer hatásterületén (részben a
szikesedéssel összefonódva), elsősorban rosszul kezelt vagy felhagyott
rizstelepeken, felszámolt halastavak helyén és környezetében, magas vezetésű
csatornák mentén – azok szivárgása miatt.
d) A talaj tápanyagforgalma. Az öntözött talajok kedvezőbb és kiegyensúlyozottabb
nedvességforgalma kedvezően hat a talaj tápanyagkészletének feltáródására, a
talajba juttatott tápanyagok érvényesülésére, és végeredményben a növény
tápanyagellátására.
Kertészet és parképítés ágazat
Az öntözés előbbiekben említett káros mellékhatásai azonban a
tápanyagforgalmat is kedvezőtlenül befolyásolják: időszakosan anaerob
körülmények redukciós viszonyok, csökkenő biológiai aktivitás a tápanyagok
növény által való felvehetőségének romlása, a növényeket fiziológiailag károsító
mérgező anyagok (nitritek, szulfidok, metán stb.) felhalmozódása.
Az öntözés elősegíti a tápanyagoknak a mélyebb rétegekbe vagy a talajvízbe
való kilúgzódását.
A tápelemek közül a legmozgékonyabb N kilúgzási veszélye a legnagyobb, ami
nemcsak tápanyagveszteség, hanem a felszín alatti vizek
„nitrátszennyeződésének” egyik forrása is.
A P kilúgzódása jelentéktelen, gyakran fordul elő viszont, hogy az a felszíni
lefolyással kerül – talajszemcsékhez kötve, sőt műtrágyaszemcsék formájában –
a felszíni vizekbe, s okozza azok káros eutrofizációját. Ez egyrészt
környezetvédelmi probléma, másrészt a nedvességszabályozó rendszer
zavartalan üzemeltetésének nehezen megoldható feladata: csatornák
begyomosodása feliszapolódásának gyorsulása gyakoribb tisztítás és
karbantartás szükségessége.
A K mozgékonysága az N és a P között helyezkedik el. Esetenként számítani
lehet a Ca kilúgzódására is. Kis karbonát-tartalmú, kis pufferkapacitású (kis
agyag- és szervesanyag-tartalmú), semleges vagy gyengén savanyú kémhatású
talajokon ez a talaj savanyodásának veszélyét rejti magában, annak káros
következményeivel (tápanyag-antagonizmusok; fokozódó fixáció és immobilizáció
stb.) együtt.
Az öntözés hatása a talaj vízháztartására
A felszíni vizek öntözésre való felhasználásának nincs jelentősebb közvetlen hatása a
talaj vízháztartására, legfeljebb a vízminőség esetleges megváltozásán keresztül.
Az öntözést szolgáló műtárgyak és egyéb műszaki létesítmények (tározók, csatornák,
duzzasztók, vízelosztó rendszerek stb.) hatása a talaj vízháztartására elsősorban azok
szivárgási veszteségeiből adódik.
Ide sorolhatók a nem megfelelő szigetelésű, burkolatlan vagy nem eléggé vízzáró
talajon létesített tározók, a – helyenként magas vezetésű – burkolatlan földcsatornák
szivárgási veszteségei vagy a nem egyenletes vízelosztásból és az ennek
következményeként előforduló túlöntözésből adódó szivárgási veszteségek. Ez utóbbiak
különösen rizstelepeken és felületi öntözéseknél lehetnek jelentősek. Ilyen
talajvíztáplálás-többlet még megfelelő horizontális talajvízmozgás esetén is talajvízszint-
emelkedést okoz, még inkább természetesen a lassú horizontális szivárgású, „pangó”
talajvizek esetében.
Kertészet és parképítés ágazat
Jól megfigyelhető volt ez a hatás például a Keleti-főcsatorna és a Tiszalöki
Öntözőrendszer több nagyobb öntöző- és belvízlevezető csatornái mentén, a nagyobb
tározók és halastavak környezetében, továbbá a Hortobágy–Berettyó vidékén, ahol a
szivárgási veszteségek okozta talajvízszint-emelkedés helyenként 1–2 méter/év értéket
is elért.
A talajvízszint-emelkedés azután számos helyen másodlagos szikesedési folyamatok
megindulását, erősödését vagy elmélyülését okozta.
Az öntözés hatása a talaj biológiai és agronómiai tulajdonságaira
Öntözött talajokban a kedvezőbb és kiegyensúlyozottabb nedvességellátás
eredményeképpen nő a talaj mikrobiális tevékenysége, biológiai aktivitása:
– nő a mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, sugárgombák, algák stb.) száma
és faj-diverzitása;
– nő a talaj mikrobiális aktivitása (szervesanyag-lebontás, légzés és CO2-produkció,
enzimaktivitás stb.);
– erősödnek a talajban végbemenő és a talajtermékenység szempontjából kedvező
biológiai folyamatok, így a tarló- és gyökérmaradványok lebontása; a
humuszképződés; a szerves nitrogénformákat ammónia-nitrogénné lebontó
ammonifikáció; az ammónia-nitrogént nitrát-nitrogénné transzformáló nitrifikáció; a
légköri N megkötése szimbionta (rhizobiumok, mikorrizák) és szabadon élő
mikroorganizmusok (Azotobacter, kék–zöld algák) által; a talaj eredeti, de a
növények számára nem felvehető tápanyagtőkéjét mobilizáló folyamatok.
Kertészet és parképítés ágazat
A beszivárgó víz mozgása a talajszelvényben (Dávid, 1970)
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Talajdegradáció
A talajok degradációjának egyik jele a szerkezet romlása. Erre utal, hogy talajaink
porosodnak (a 0,25 mm-nél kisebb frakció aránya talajaink nagy részében meghaladja a
20-30%-ot), tömörödnek (a térfogattömeg-értékek a 40-50 évvel ezelőtti 1,1-1,3g/cm3
értékről gyakran 1,5-1,7g/cm3 értékre növekednek), ellenállásuk növekszik, gyakori az
eketalpréteg kialakulása. Ezek a tünetek számos okkal magyarázhatók. Közülük a
legfontosabbak:
gépesítés, a nem megfelelő talajnedvesség-állapotban végzett gépi munkák
(talajművelés, betakarítás stb.),
a szerkezet kialakításában és fenntartásában döntő szerepet játszó szerves
anyagok – különösen az istállótrágya – használatának mellőzése és a meszezés
elhagyása
ezekkel összefüggésben a talajlakó szervezetek (mikrobák, földigiliszták stb.)
számának és aktivitásának erőteljes csökkenése,
a vetésváltás és vetésforgó háttérbe szorulása.
A talajtömörödés miatt nehezebb a talajművelés (nő a talajművelő eszközök vonóerő
igénye), a víz nehezebben hatol be a talajba, több a felszínről elfolyó víz mennyisége,
ugyanakkor a kultúrnövény gyökerei nem képesek áthatolni a tömődött rétegen, így az
aszályérzékenység jelentősen felerősödik. A szerkezetnélkülivé váló, porosodó,
tömörödő talajok egyúttal a szél és a víz romboló hatásának is kevésbé tudnak
ellenállni, növelve ezzel az erózió és a defláció talajpusztító hatását.
A tájelemek típusai és jelentősége
Hazánkban a biológiai sokféleség vonatkozásában a legjelentősebb veszteséget a
természetes vegetáció elpusztításával okoztuk.
A vegetáció alapján a természeti tőkeindex mindössze 9.9%, vagyis az ökoszisztéma
szolgáltatások 90%-át már feléltük.
Az élőhelyek természetes megőrzöttsége rendkívül kedvezőtlen, valóban
természetesnek mondható vegetáció az ország területének mindössze 0,6%-át borítja.
Nagyjából az összes terület 17%-án találhatunk még természetes élőhely-
maradványokat, ennek a 2%-a jelenti az előbb említett természetes vegetációt, a 17%
területnek a fele közepesen, az ötöde erősen leromlott, és 27%-a tekinthető természet-
közelinek.
Kertészet és parképítés ágazat
A jelentős élőhelyi veszteségeket elsősorban a mezőgazdaság okozta, és okozza, azzal
a teljesen egészségtelen területhasználati szerkezettel, amely a szántóföldi
gazdálkodást részesíti előnyben az ország területének közel felén.
A rendszerváltás után az autópálya építkezések, nemcsak mint területfoglalók, hanem,
mint izoláló mesterséges folyosók is hozzájárultak a kedvezőtlen helyzet kialakulásához.
A belterületbe való területbevonás is intenzívnek mondható, 2000-ben még csak 4,9%
volt az ország belterületi részesedése, ma pedig 7,1%.
Ezeket tetézi, hogy Magyarországot a felmelegedés hatása jobban érinti, mint a
környezetét, meghatározó tényező a pozitív hőmérsékleti anomália, illetve az aszálynak
való kitettség. Mindez az ember felszín-átalakító tevékenységével (alacsony borítottság,
vízháztartás megzavarása) függ össze.
Sajátos módon a faji változatosság még mindig gazdagnak mondható. Ennek
elsődleges oka, hogy a medence gyűjtőpontja a különbözőflóra és faunaelemeknek. A
természetes faji mintázatok is azonban jelentős átalakuláson mennek keresztül, amely
az invazív fajok térfoglalásának, a fokozódó izolációnak és az ökológiai folyosók
megcsonkításának tudható be.
Az ökoszisztéma kölcsönhatásainak vázlata (Kreeb 1974.)
Kertészet és parképítés ágazat
Az ökoszisztémák vázlatos felépítése
Ökoszisztéma
Biotóp (élőhely) Biocönózis (élőlények közössége)
Jellemzi: klíma talaj víz levegő növények – mikróbák – állatok
abiotikus hatásai
(pl. hőmérséklet,
páratartalom, csapadék,
fény, kémiai faktorok)(fitocönózis) (zoocönózis)
(mikróbák cönózisa)
Az élő sövény hatása környezetének mikroklímájára
Kertészet és parképítés ágazat
Az élő sövény hatása a mezőgazdasági termelésre
Az ábrák arra mutatnak rá, hogy az élő sövények, fasorok a gyakorlati tapasztalatok
szerint összességében inkább pozitív hatással vannak a környező mezőgazdasági
területekre, azok mikroklímájára, talajállapotára és ezeken keresztül termőképességére
is.
A védett oldalon ugyanis növelik a harmatképződést, a csapadékot, csökkentik a
párolgást és párologtatást, javítva ezzel a talajok vízgazdálkodását és biológiai életének
feltételeit, összességében élőhelyet teremtenek a gazdálkodásban – különösen a
biológiai növényvédelemben – fontos szerepet játszó hasznos élőlények, szervezetek
számára.
Kertészet és parképítés ágazat
Kertészet és parképítés ágazat
Új közvetlen támogatási rendszer 2015.
A közvetlen kifizetési rendelet (1307/2013/EU rendelet) tartalmazza a zöldítés alapvető
szabályrendszerét. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőknek három zöldítési
gyakorlatot kell végezniük:
a növénytermesztés diverzifikálása: a 10 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak
adott évben legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteniük, míg a 30
ha feletti szántóval rendelkezőknek legalább három féle növényt; a legnagyobb
területen termesztett növény a szántóterület legfeljebb 75%-át foglalhatja el,
három növény esetén pedig a két legnagyobb területen termesztett növény
együttesen nem teheti ki a szántóterület több, mint 95%-át;
állandó gyepterület fenntartása: a környezeti szempontból értékes gyepek
átalakítása, feltörése nem megengedett, továbbá országos szinten is meg kell
őrizni összességében az állandó gyepek arányát a2012-2015-ös referenciához
képest, legfeljebb 5 százalékos romlást megengedve;
ökológiai célterület fenntartása: a 15 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak a
szántóterületük 5% - ának megfelelő kiterjedésű ökológiai célterülettel kell
rendelkezniük.
A 2015. január 1-jétől ökológiai fókuszterületként elismertethető területek a következők:
parlagon hagyott földterület;
teraszok;
tájképi elemek: fás szárú növényzettel borított sávok, elszigetelten (magányosan)
álló fák, fasor, facsoport, táblaszegély, tavak, vizes árkok;
védelmi sávok;
agrár-erdészeti hektárok;
erdőszélek mentén fekvő támogatható hektársávok;
rövid rotációs idejű sarjerdő;
erdősített terület;
ökológiai jelentőségű másodvetés, amennyiben azt különböző növényfajok
magkeverékének vetésével vagy fű alávetéssel hozzák létre és nem foglalja
magában az ősszel, rendes betakarítás vagy legeltetés céljára vetett, téli
takarónövényekkel borított területeket
Kertészet és parképítés ágazat
nitrogénmegkötő növényekkel beültetett területek.
A mezőgazdasági termelő rendelkezésére álló ökológiai célterületeknek nem kell
feltétlenül a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerben (MePAR)
támogathatóként szereplő területen lenniük. Elegendő, ha határosak a mezőgazdasági
termelő által használt szántóterülettel. Emiatt az olyan tájelemek és védelmi sávok
területe is elszámolható ökológiai célterületként, melyekre nincs földhasználati
nyilvántartási bejelentési kötelezettségük a termelőknek, továbbá a MePAR-ban jelenleg
nem SAPS támogatható besorolásúak.
Ilyen tájelemek lehetnek például egyes önkormányzati területek is: út menti sávok,
árkok, melyeket fás-cserjés vegetáció borít, parti sáv és facsoport.
Ezek a területek azonban jellemzően nem a mezőgazdasági termelő, hanem az
önkormányzat, útfenntartó vagy más vagyonkezelő szerv kezelésében/tulajdonában
állnak.
A termelő annak érdekében, hogy teljesítse ökológiai célterületekkel kapcsolatos
kötelezettségét, ezeket a területeket bejelentheti ökológiai célterületnek akkor is, ha nem
a szántóterületén, hanem azzal határosan helyezkednek el (természetesen csak akkor,
ha ezek a területek számára rendelkezésre állnak).
Kertészet és parképítés ágazat
A talajművelés, az agrár-környezetgazdálkodás és a környezettudatos
gazdálkodás témakörök feldolgozása keretében használható ábrák,
térképek és képek:
Kertészet és parképítés ágazat