1

Sebestyén László: Őstörténeti ta-nulmányok

2

Tanulmányairól

A tanulmányok egy része (A Kárpát-medence népei a hu-nok bejöveteléig, a Szkíták—hunok—magyarok, A magyarőstörténeti felfogás az 1100 évfordulón) megjelent, egy részétS. L. korrigálta és megjelenésre szánta (Beszéljünk a magyarAtilla-opera szereplőiről, A rovásírásról), hármat pedig (Amagyar vezérkor, Régmúltunk nyomai a dél-kaukázusi térség-ben, A vezérkor és a Kárpát-medence népei) magnó-, illetvevideokazettáról írtunk le.

Sebestyén László a témáról meghívott előadóként rend-szeresen előadásokat is tartott.

Minden előadására újabb kutatással készült!Ha ezt a tanulmánykötetet az írások rendjében sorban ol-

vassa az érdeklődő, akkor világosan látja majd, hogy a Kézaimegjelenése óta eltelt több mint húsz évben mennyi új adatotkutatott és könyvtárazott ki S L., és hogy mennyiben bővültvagy nyert kiegészítést a Kézai.

3

A magyar vezérkor1

Tisztelt Hallgatóság, kedves ideáti magyarok!

Nagy önbizalommal tölt el az, hogy ilyen szép számmalülnek itt velem szemben Tulajdonképpen talán még azokat azelőzetes várakozásaimat is felülmúlja a szép számú hallgató-ság, amelyek úgy bennem éltek, ha arra gondoltam, hogy ezena kontinensen mennyi komoly mű született meg az elmúlthúsz-harminc esztendőben a magyar régmúlt feltárása érdeké-ben, és ennek megfelelően itt széles olvasóközönség is lehet,sok hozzáértő ember, aki rokon érzülettel és lélekkel kapcso-lódhat ahhoz a mondanivalóhoz, amellyel én ide önök közé iseljöttem.

Kétségtelen, teljességgel igaza van az előttem szólóAndrekovics Péternek, hogy ez a korszak, a X század, az Ár-pádtól Szent Istvánig terjedő társadalmi-politikai idő a legna-gyobb homályban van a magyar história kutatói és írói mun-kásságában

Miért van ez? Egyrészt valamiféle szakadék tátong az Ist-vánnal megnyíló korszak és az őt megelőző időszak között. Akrónikásaink, amennyiben a X századról közölnek valamit, azta legtöbb esetben nyugati krónikások munkáiból veszik át Ja-vukra kell azonban mondani azt, hogy noha némi rosszallássalírnak arról, hogy a magyarok hadjárataik során mi mindentkövettek el a külföldi szerzetes krónikások feljegyzései sze-rint, de ugyanakkor az igen lényeges állításoknál szembefor-dulnak a külföldi krónikásokkal, mert végül is az az Istvánutáni Magyarország egy középkori nagyhatalom volt, és annak

1 A magyar vezérkor – A New Yorkban, 1988 április 10-én tar-

tott előadás a Püski-Corvin Könyvesház szervezésében, egész Ame-rikát átívelő előadó-körút egyik állomásán Hangkazettáról jegyeztükle. Az élő beszéd "sutasága" különösen a kérdezők szövegein érző-dik. A hallgatóság kérdéseit és hozzászólásait dőlt betűvel, S L. elő-adását és válaszait álló betűvel szedtük Nem stilizáltuk.

4

az érdekeit azért mindenféle mendemondákon is alapuló állítá-sokkal nem lehetett csorbítani A múlt század hatvanas éveibenegy Szabó Károly nevű történészünk, aki Kolozsvárott voltegyetemi tanár, már irt egy könyvet erről a korszakról Valamihasonló érzés töltötte el őt is, mint engem, majd erről be fogokszámolni, elég az hozzá, felpanaszolja a múlt század hatvanaséveiben, hogy egyre többet hallani, sőt olvasni is azt, hogynyolcszáz-nyolcszázötven éves magyar nemzet. Nyolcszáz-nyolcszázötven éves Magyarország Tehát ezertől számítottákAz én figyelmemet is valami hasonló meglepetés irányítottaerre a korszakra, mert megjelent egy Történelmünk a jogalko-tás tükrében című vastagmunka Magyarországon a 70-es évekelején, és ez ilyesmivel vezeti be az Istvánnal induló korszakot

A korai feudális államban az államalapításkor megjelenika jog, és ez a jog némiként tartalmazza az előző korszaki ős-közösségi társadalomból fennmaradt és még élő szokásokat.Ebben a megállapításban két dolog az, ami abszolút kifogásol-ható. Az egyik az, hogy csak akkor jelenik meg a jog a históri-ában, amikor megalakul az állam. Ezt az államalapítást Ist-vántól számítják. A megelőző korszakra pedig azt mondja,hogy ősközösségi korszak. A magyarság – ezt talán szükség-telen is mondanom – rendkívül korszerű, a maga idejében ahadászatban legmagasabb szintű, és mondhatni, akkor verhe-tetlen hadi szervezettel és fegyveres felkészültséggel jelent ittmeg, ugyanakkor egy olyan magaértő és együtt tartó társada-lom állt a nyugatra vagy délre vonuló hadseregek mögött,amelyik az akkor szükséges iparral, élelemmel és belső társa-dalmi nyugalommal és fegyelemmel volt képes fedezni ezeketa nagy hadi vállalkozásokat

Legelőször, ha már a joggal kezdtem, engedjék meg, hogyaz akkori időből kihámozható köz- és magánjogi tényekről te-gyek említést Mindenekelőtt, noha önök biztosan ismerik, en-gedjék meg, hogy felolvassam első írott alkotmányunkat,amely Anonymus krónikájában maradt reánk.

Nem is a Kárpát-medencében született, hanem vagyLevédiában, vagy Etelközben. Öt pontból áll.

1. szakasz: Ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké istart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük.

5

2. szakasz: Ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhet-nek, mindegyiküknek része legyen abban.

3. szakasz: Azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdonszabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők ma-guk, sem fiaik soha semmi esetre ki ne essenek a vezér taná-csából és az ország tisztségeiből.

4. szakasz: Ha valaki utódaik közül hűtelen lenne a vezérszemélyéhez vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonaiközött, a bűnösnek vére omoljon, amint az ö vérük omlott azesküben, melyet Álmos vezérnek tettek

5. szakasz: Ha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmiszemélyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokatmeg akarná szegni, örök átok sújtsa

Ez az eddig ismert első magyar alkotmány legalább ezer-kétszáz esztendős

Felhívom a figyelmüket egy görög történetíróra,Theophylaktosz Szimokattának hívják, a 600-as évek elejénírt, világtörténetet is, neki van néhány olyan becses megálla-pítása mirólunk, amely felér Tacitusnak a germánokról szólóvéleményével. Először is megvilágítja azt, hogy miért vagyunkmi turkok. Tudniillik azok a bizánci császárok, akikkel nekünka honfoglalás előtt és már a Kárpát-medencei korszakunkbanis kapcsolatunk volt, VI. Bölcs Leó és fia, BíborbanszületettKonstantin turkoknak hív bennünket, és az országunkatTurkiának. Azt mondja ez a pszichopata, Bizáncból nézve avilágot és onnan gondolkodva, "a tőlünk keletre lakó perzsák,a tőlük északra lakó hunokat turkoknak szokták nevezni" Amásik sarkalatos megállapítás, ami ide, az én témámba vág az,hogy "igazságos törvényekkel kormányoztatnak" A harmadik avallásukra vonatkozik,

„szentnek tartják a tüzet, tisztelik a levegőt és a vizet,himnuszokat zengenek a földnek, de egyedül csak aztimádják és tekintik istenüknek, aki a mindenséget te-remtette, s ennek áldoznak lovat, ökröket és juhokat"Ez a megállapítás azt jelenti, hogy a magyarság egyisten-

hivő volt. Ipolyi Arnoldnak teljességgel igaza van, aki az istenszó használatáról igen gazdag példákat említ. hogy az olyankifejezések, hogy teremtő isten, teremtő istenem, boldog isten,

6

én istenem vagy az esküformák, ami Baján esküjében is meg-van, és még pápai feljegyzések és nyilatkozatok is vannak ar-ra. hogy "magyar módon tett eskü", például IV. László királyígy esküdött harmadszor magyar módra, fel is rótták neki.Szóval az, hogy az isten nyila üsse meg, vagy az égre-földreesküvésnek a különböző módjai, amit talán némi pejoratív ér-telemmel szoktak mondani, hogy égre-földre esküdözött, demindenesetre ez hajdanában és valamikor rendkívül komoly,nagy hitelt érdemlő nyilatkozat volt annak a részéről, aki es-küdött.

Most visszatérve a jogra Regino prümi apát, akinek a fel-jegyzései alapján fogadja el a magyar történettudomány a hon-foglalás évét is, mert ebben a krónikásaink különböznek,Anonymus 884-et mond, Kézai 872-t, Thuróczi 744-et és aKépes Krónika 677-et. Szóval ez a Regino, aki történész isvolt, ez azt irja rólunk, hogy "náluk a legnagyobb vétek a tol-vajlás" Kézai általában "szkita törvényt" mond, Thuróczi „tör-vényes szkita szokást", Anonymus "törvényes szokást" említcsak, a szkítát nem teszi bele. A szkíta egyébként nagyonfontos, mert nemcsak arról van szó, hogy Anonymus a ma-gyarságot teljességgel szkítának tekintette és a hunokat is, ha-nem akkor a honfoglalás idején a környező országokban írószerzetesek szkítának nevezik a magyarokat.

De visszatérve a joghoz. Kézai hagyta ránk egyedül ésúgyszólván kizárólagosan, amit aztán a későbbi krónikák is át-vettek, hogy milyen módon kormányoztak bennünket ebben aX században. És őtőle tudjuk azt, hogy minden jelentősebb, azegész országot érdeklő eseménynél vagy döntésnél összehív-ták – a mai fogalommal szólva – az országgyűlést, a nemzetigyűlést. Kézai communitasnak használja, nevezi ezt a formát.Szabó Károly, aki lefordította Kézait, ő "községnek" mondja,"amikor a magyarokat még Géza idejében községben kormá-nyozták" Ugye, volt ez a vérszerződési öt eskü pont mint alap-vető alkotmány, amikor Zalánt leverték az Alpárnál. akkor 34napig tartó országgyűlést tartottak Pusztaszeren. Egyébként havalaki nézi a XIX-XVIII. századi vagy még régebbi időszako-kat is, voltak országgyűléseink, amelyek fél évig is eltartottakVolt ilyen országgyűlés, én csak azokat mondom, amelyeket

7

tudunk, de ez feljogosítja az embert arra, hogy azt mondhassa,hogy igen sok esetben volt ilyen közös érdekű nagy tanácsko-zás és döntéshozatali alkalom. Ugye, Árpád halála után tizen-három esztendős volt a fia, Zoltán (Zsolt), őmelléje – ezt mégAnonymus is megírta – országbírókat választottak Találgatja amagyar történettudomány, hogy kik voltak ezek. Szabolcsszemélyében erősen megállapodnak többen is, ugyanakkorAnonymus szerint megválasztották a hadsereg mindenkori ve-zetőit, Lehel, Bulcsú és Botond személyében Tanácskozás voltaz augsburgi ütközet után, vagy akkor, amikor Benedek pápa akeresztény foglyok szabadon bocsátását kérte, s ebben így írjaKézai, "az egész község nem adta beleegyezését" Az utolsóamiről tudunk, amiről feljegyzés van, Géza, amikor utódáulneveztette ki Istvánt és ezt elfogadtatta. Nagyon lényeges,hogy a keresztény államalapításkor tulajdonképpen egysze-mélyi királyi vezetés korszaka nyílt meg az országban. Ugyankirályi tanács volt István és a későbbi uralkodók körül, de azelső időszakban ezek elsősorban az idegenből jött lovagokvoltak és a korábbi nemzetségi és törzsi vezetők azok csakamolyan ha a mai fogalmat használom, tanácskozási joggal,tehát nem döntési joggal vettek részt a királyi tanácsban Na-gyon lényeges dolog, és Szabó Károly vitatkozva korabelitörténészekkel is kijelenti, hogy nálunk a bírói és a végrehajtóihatalom egymástól külön volt választva. Árpád fejedelemségeidején is ez volt a helyzet, ő tehát csak a hadseregnek volt avezetője, mellette két bírói tisztség volt, a gyula és a horkavagy karha. Ezek származási, vérségi alapon öröklődtek, mertpéldául Kál horkának a fia lett horka minőségben Bulcsú.Vagy ugyanígy az erdélyi gyulák is egymástól örökölték ahorka-karha tisztséget. Kézai rendkívül erőteljesen hangsú-lyozza az eljárási szabályok között azt, hogy ez az úgynevezettországközség, ez a nemzetgyűlés visszahívhatta a gyulát is ésa horkát is abban az esetben, ha nem látták el jól a feladatukat.Tehát itt be kellett számolni. Hogy ez mennyire törzsek felettihatalomnak számított, erre engedjék meg hogy szó szerint isfelolvassam Kézai Simonnak a véleményét

„Aki az országközség határozatát kellő indokolásnélkül nem tartotta meg, azt vagy a szkíta törvény

8

alapján vágatták ketté, vagy veszett állapotoknak tet-ték ki, vagy csúf szolgaságra vetették."Ez a három itéletnem volt erre az esetre. A veszett álla-

potoknak való kitétel az feltétlenül jelenthette azt, hogy az üt-közetekben a forró és halált megvető magatartást kívánó hely-zetekben kellett az illetőnek helytállania. Ha pedig az emberStrabónnak a Kaukázus menti népekről szóló mondatait olvas-sa, akkor még arra is kell gondolnia, hogy száműzték az illetőt.Vagyis ez a nemzetgyűlés a nyolc törzs felett, mert a nyolcadikvolt a kabar, ez olyan legmagasabb állami szintű jogkörrel bírt,amit mindenképpen a törzsi vezetőknek respektálniuk kellett.Tudok én is arról, hogy ebből a korszakból vannak, akik törzsiellentétekről beszélnek. De komoly alapja ennek nincs – hagondolunk a X századbeli imponáló magyar hadi magatartásraés eredményekre, akkor valószínűtlennek kell gondolnunk,hogy olyan belső bomlás lehetett volna, amelyet mai fogal-mainkkal akár polgárháborúnak is lehetne nevezni.

Most arra a formára pedig, hogy hogyan tanácskoztakTulajdonképpen a Szent István halála után Aba Sámuel és aPéter másodszori uralkodása idejéből van nekünk a KépesKrónikából egy nagyon érzékletes és lenyűgözően érdekes tu-dósításunk. Ezt szeretném felolvasni. Ez 1060-ban lehetett,amikor Endre halála után a testvére, Béla lett a király. Az islehet. Hogy a királyválasztás alkalmából.

„A kegyes király Magyarország-szerte kikiáltókat isküldött, hogy minden faluból két-két ékesen szóló vénthívasson a királyi tanácsba. Ennek hallatára nemcsakazok jöttek Fehérvárra a királyhoz, akik hivatalosakvoltak, de mind a parasztok, a szolgák és a magyar-országi köznép egész sokasága. Látván a király, apüspökök és mind a főemberek a rengeteg sokaságot,megfélemlettek, hátha rájuk rontanak. Behúzódtakhát a városba és őrizték. A köznép azután elöljárókatrendelt magának, ezek számára fából állványt emel-tek, ahonnan az emberek láthatták és hallhatták őketAz elöljárók aztán szószólókat küldtek a királyhoz ésa főemberekhez, mondván"

9

– Ezt is fölolvasom de szerintem ez egy célszerűsítettutólagos magyarázat, mert egy ilyen forradalmi fellelkesült-ségben lévő tömeg ilyen követelésekkel nem áll elő –

"Engedd meg nekünk, hogy atyáink szokása szerintpogány módra éljünk"ez rendben van„Hadd kövezzük meg a püspököket, ontsuk ki a papokvérét, öldössük le a deákokat"– hallottam ilyet harminc évvel ezelőtt más össze-

függésben„Akasszuk fel a dézsmaszedőket, romboljuk le atemplomokat, törjük össze a harangokat. Ennek hal-latára a király megszomorodott és háromnapi hala-dékot kért, hogy gondolkozzék a dologról Ezalatt anép elöljárói a magas állványokon ültek és gonoszverseket mondtak a hit ellen a népnek ez tetszett, he-lyeselte úgy legyen, úgy legyen"Mondjuk az ember józan paraszti ésszel is el tudja gon-

dolni azt, hogyha valamilyen sokadalom összejön és tanácsko-zik, annak kell, hogy legyen valami formája. De mondjuk, er-ről nekünk ilyen beszédes, ilyen hiteles híradásunk ez ideig aKépes Krónikán kívül nem volt hogy ott szabályos tanácsko-zási lehetőség volt, mert a szószóló felállhatott az állványra, ésnyilvánvalóan, aki vitatkozott vele, vagy egyáltalán hozzászólta témához, az is állványról beszélhetett. Tehát egy kialakulttanácskozási rend volt, és bizonyára ez lehetett a helyzetPusztaszeren is és az összes többi alkalmon, amit én említet-tem. Azért hadd mondjam el hogy verték le őket. Hadd olvas-sam fel!

„Mikor azután harmadnapra a választ várták, a ki-rály parancsára fegyveres katonák rontottak rájuk,közülük némelyeket megöltek, elöljáróikat a magasállványról leszórták és eltiporták, a többieket meg-kötözték, keményen verve korbácsolták, és így ölve,kötözve, korbácsolva is csak alig csillapíthatták le alázadást a katonák"Kicsit megfordítom a sorrendet és csak annak kifejezésé-

re, hogy milyen politikai érdeklődés és közéleti izgalom volt

10

az országban Péter uralkodása ideién, amikor másodszor kerülturalomra, Aba Sámuel leverése után. Hadd olvassam fel I.Endre, tehát a Béla előtti testvérnek az uralomra jutását

"Egész Magyarország nevében ünnepélyes követségetküldtek Oroszországba Andráshoz és Leventéhez,szólván hozzájuk Egész Magyarország híven várjaőket és készségesen hallgat rájuk az egész ország mi-ként királyi nemzetségre Vazulnak voltak a fiai Csakjöjjenek haza Magyarországra és oltalmazzák meg anémetek dühétől"Tudniillik Henrik segítségével jött be Péter"Esküvel fogadták meg azt is, hogy mihelyt bejönnekMagyarországra, mind a magyarok egy lélekkel hoz-zájuk gyűlnek és uralmuk alá vetik magukat. Andrásés Levente azonban attól tartott, hogy valami leple-zett kelepce ez, és titkon követeket küldtek Magyaror-szágra. Mikor aztán Újvárba érkeztek, amit Aba ki-rály épített, íme csapatostul özönlött hozzájuk mind amagyar sokaság, és ördögi sugallattól felgyúlva meg-átalkodottan követelték Andrástól és Leventétől, en-gedjék meg, hadd éljen az egész nép pogány módra"Itt viszont látni, hogy akkor is tudtak politizálni, azt

mondja“Meg is engedték nekik, hogy kövessék szívük óhajtá-sát, hogy menjenek és vesszenek el ősatyáik tévelygé-seiben, különben nem harcoltak volna Andrásért ésLeventéért Péter király ellen "Elhoztam Endrének a törvényét. Azért ő is kemény fiú

volt.„Megparancsolta, hogy minden magyar avagy jöve-vény Magyarországon ki a szkitiaí ősi pogány szokástel nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyom-ban vissza nem tér, és nem hallgat a szent törvényremelyet a dicsőséges István király adott vala, feje ésjószága vesztével bűnhődjék"Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a keresztény-

ség ellen beszélek. A magyar múltat szeretném közelebb hoz-ni, és érzékeltetni azt, hogy a fellelhető források alapján mi-

11

lyen politikai közgondolkodás és tanácskozási rend, közjoguralkodhatott az akkori magyarság életében.

A valláshoz vissza kell még térnem. Ugye, azt egyértel-műen elfogadhatjuk, hogy egyistenhivők voltak. Kevesentudják, hogy a VIII. század közepéről van hivatalos adatunk, akazáriai és korezmiai metropolítáknak a püspökségi nyilván-tartása és kimutatása nyilván korábbról eredez, de ez a fel-jegyzés a VIII. század közepéről való, hun és onogur püspök-ségek voltak a Krím-félsziget környékén, a Fekete-tengerpartja mentén. Erőteljes misszió lehetett már akkor Arrán püs-pöke 551-ben lefordította a Bibliát hun nyelvre Ez az adatazért fontos. mert egyrészt bizonyítja, hogy írásuk volt, más-részt azt, hogy amikor a magyarság ide bejött, akkor a keresz-ténységgel is már kellett találkoznia. Sőt találkozott amanicheizmussal! (Taps) Fotiosz nevű bizánci pátriárka 995-ből azt írja. Hogy a Kijevnél és a Kijev környékén lakó turkokaz eretnek manicheus vallásnak a hívei (Taps) Fehér Mátyás Amagyar inkvizíció története című könyvében még közmondá-sokat is említ annak bizonyítékául, hogy kétségtelenül élhetettitt a manicheizmus. Ilyen idézetek vannak tőle. közmondás-említések. hogy „Táncol, mint Manó a cserta tetején"; vagy„Amikor még Manó is a bőrében járt" Ez különösen komolyközmondás, mert 290-ben Krisztus után ezt a Manit Koszróvszasszanida uralkodó elevenen megnyúzatta, a bőrét szénával,szalmával kitömette, és városról városra hurcolva a kitömöttbőrét fára aggatta elrettentésül. Tehát az, hogy „amikor mégManó is a bőrében járt", ez kísérteties visszhangja ennek a ke-serű sorsnak, amit ez a próféta megírt.

Bent vagyunk a Kárpát-medencében, teljesen közismertdolog, hogy Bulcsúnak a keresztapja Bíborbanszületett Kons-tantin volt. 948-949-ben mehetett a császárhoz, vele volt Ár-pád unokája a mai történészek Tormást mondanak, valószínű-leg Termes vagy Termetes, Tormás az nem valószínű deTormacsunak írja a császár. Azután 952-ben ment az erdélyiGyula és ő egy püspökkel is tért vissza, aki már térített. Errekomoly nyomok vannak. Az első [szerzetes]rendek alakításatemplomok létesítése, úgyhogy ez nem vitatható.

12

Na most ugyancsak hadd hivatkozzam szakemberként isés történészként is Fehér Mátyásra, aki a mágusok, a sámánok– [ azt mondja, hogy nem talált feljegyzést csak úgy, hogymágus, még II. Endre idejében [sem] de [ azért nevezi sámá-noknak mégis, mert Szamasz isten papjai Suméríában sámá-nok voltak. Tehát ő nem a mágus fogalmat használja, annakellenére. hogy a magyar nyelvben a mágocs szóban érzi enneka visszamaradott lecsapódott változatát Azt írja. hogyÚjgúriában is él ez a szó, hogy mágocs, és ez azért figyelemreméltó, mert ott a manicheizmust államvallássá tették (Taps)

Lehet, hogy önök sokkal tájékozottabbak énnálam, min-denesetre azt kibányászta Fehér Mátyás. hogy ezek a gyógyítósámánok, ezek a mágusok rendkívül korszerűen vizsgáltak ésgyógyítottak. Eret néztek, érverést a szem szivárványhártyáját.vizeletet vizsgáltak az ürülék sűrűségét. a mellre tapasztották afülüket, és úgy hallgatták a tüdő és a szív munkáját.Gözöléssel. fürdőkkel gyógyítottak; a 30-as évek tele voltak aKneipp-kúrával és a természetgyógyász irodalommal; és hátcsinálták a mieink is abban az időben. Az inkvizíciós kihall-gatások jegyzőkönyveiből szedte ezt össze Fehér Mátyás.

Izgalmas dolog, hogy kiket találtak itt a mieink, kik éltekitt a X században. És ebben a leglényegesebb a székelységügye. Tudniillik a hun-magyar kapcsolatban ha vita van, ésmég van vita, akkor olyan forrásokra hivatkoznak, amelyekegyáltalán nem tudnak a székelyekről. A magyar krónikák vi-szont igen. Azt mondja Kézai

"Maradt volt még a hunokból háromezer ember, akika krimhildi csatából futással menekültek. s félvén anyugati nemzetektől, Csigle mezejére vonultak, s ottmagukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevez-ték.”Háromezer férfit mond. A krimhildi csata az Atilla halála

utáni nagy csatára, ütközetsorozatra vonatkozik. Atilla 453-ban halt meg

A Hármaskönyvben. a Verböczi-féle Tripartitumban,amikor a felsorolást nézi az ember, hogy az ország népei kikés hol laknak, az van a székelyekről

„Vannak nemes kiváltságolt siculus-ok az erdélyi ré-

13

szeken, akik a szkita nép első bejövetele óta ott lak-nak, s akiket mi romlott szóval szikulinak nevezünk.”Mit mond Anonymus?„A Kórogy vizénél Árpád hadai elébe mentek, ott fi-aikat túszukul adták, és együtt foglalták el Pannóni-át."Most Kézai mond egy érdekes dolgot"De nem Pannóniában telepítették le őket, hanem azország keleti részén, a blakikkal együtt, akiknek, mintmondják, a betűit használják"A román történetírás ezeket a blakokat azonosítja az olá-

hokkal, tehát az akkor oláhnak nevezett románsággal. Demondják is. Hogy a magyarok őtőlük tanulták el az írást. Deszékely írás, rovásírás őnáluk nem volt és nem lehetett.

Most van a magyar történet írásnak egy szenzációja.Előzményként azt kell megmondanom, hogy egy MarjalakiKiss Lajos nevű. különben kitűnő történészünk 1929-benmegjelent munkájában azt írta, hogy akárhogy rázzuk a rostáta szitát, azért egy göröngy mégiscsak fennmarad az, hogy ottvoltak Erdélyben. Most nem arról van szó, ha ott voltak, ottvoltak. Szóval nem akarunk hamiskodni, azonban - nem voltakott. Most milyen új bizonyíték van? Először is előkerült egyJohannes Schöner nevű német tudósnak 1523-ból egy térképe,amit nem ő talált ki akkor, hanem korabeli térképek alapjánkészítette el ezt az 1523-ban napvilágot látott térképet. Ebbebele van rajzolva a Magna Hungária, tehát a régi Magyaror-szág, ahogyan középkori tudósok is neveztek a régi Magyaror-szágot, például Viterbói Gottfried, Barbarossa Frigyes csá-szárnak az udvari jegyzője, és a Magna Hungaria mellett ezena térképen be van írva egy kicsit balra a magyarok akkori la-kóhelye mellett az, hogy Blaki. Biztosan elkerült ide RásonyiLászlónak a munkája Hidak a Dunán. Teljességgel kifejti en-nek a ténynek az elméletét és logikáját és adatolását.

Tudnak önök a Tarihi Üngürüsz című munkáról,Blaskovits József aki ezt lefordította magyar nyelvre, itt leszClevelandben a jövő hónap közepén. Idős ember, csodálatosnagyszerű dolog, hogy át tudott jönni az Óceánon. Erről aTarihi Üngürüszről, azok számára, akik nem olvasták, hadd

14

mondjak el annyit, hogy Vámbéry Ármin turkológus a múltszázadban Isztambulban kapott egy török nyelvű magyar tör-ténetet (Tarihi Üngürüsz, ez törökül van, azt jelenti A magya-rok története), ezt hazahozta, átadta az Akadémiának, ésBudenz ebből lefordított száz oldalt, de nem találta kellőkép-pen érdekesnek, és ez ott volt a Tudományos Akadémiának azirattárában a ritkaságok között. Lelkes emberek ezt kibá-nyászták, és a következő derült ki, hogy II. Lajosnak az egyikapródját a mohácsi ütközet után a törökök magukkal vitték, ezott kitűnően megtanult törökül, és amikor II. Szulejmán jöttMagyarország elfoglalására, 1543-ban, amikor Fehérvárt be-vette, ez az ember Terdzsülnan néven vele jött mint tolmácsa.És ez rábukkant egy latin nyelvű munkára, a magyarok törté-netére, és a szultán iránti hódolatból lefordította török nyelvre.Ezt ültette vissza [ugyanarra] Blaskovits, aki egy érsekújvárimagyar ember, Budapesten végezte az egyetemet, NémethGyula tanítványa volt, és 45 után a prágai egyetemen volt tur-kológus, és vagy huszonötezer diákot nevelt, amíg szolgálat-ban volt, magyarul tanított.

Csak a székelyek miatt mondom el, ebben a krónikában akövetkező van. Hogy az Atilla halála utáni ütközetben az Ala-dár párt győzött, őt Erdel bánjává – így fordítja – nevezték ki,és az ő népét akkoriban szikurinak nevezték A magyar történé-szek forráskritikailag ezt az adatot még érintetlenül hagyták,de engedjék meg, hogy én közöljem önökkel, hogy a magyar-ságnak van egy ilyen krónikás forrása. És ez lényegében nem-hogy ellentétben állna Kézai Simon krónikás állításával, vagyAnonymuséval, mert Anonymus azt is mondta, hogy a széke-lyek Attila király népei szóval nemhogy ellentétben állna, ha-nem nagyon komolyan alátámasztja és megerősíti ezt.

Most az avarok A Nesztor Krónikából való az a mondat,hogy "eltüntek, mint az obrik, hírük-hamvuk sein maradt"Obornak, obrinak hívták az avarokat Egy Hodinka Antal nevűszlávistánk, egy kitűnő tudós már [1]906-ban megjelent köny-vében közölte, hogy ez a Bug menti avarokra vonatkozik.Honnan is tudta volna Nesztor, hogy például a Dunántúlon lé-vő avarokkal mi lett? A Bug mentiekre vonatkozott. Annál isinkább, mert ugye, olyan 802-803-ra kell tenni azt az idősza-

15

kot, amikor legalábbis Magyarország nyugati részén és [a mai]Ausztria területén élt avarok felvették a kereszténységet, és afrank-római birodalomba tartoztak bele Nagy Károly alatt.Attól fogva a század úgyszólván minden évtizedéből vannakaz avarokról feljegyzések. Ott vannak Aachenben, ott vannakVerdunben 843-ban, amikor felosztják a Nagy Károly-i biro-dalmat. A salzburgi kancellária 870-ből ír az avarokról, hogyadóznak, mint egy csoportban, közösségben, tartós társadalmatkifejezően élő népcsoport fizet rendszeresen adót. A FuldaiÉvkönyvek írja 903-ban, hogy a kereszténnyé vált avarok amagyarok hatására visszatértek a pogány vallásra. Kevés ada-tot mondtam csak, tömegével vannak, kérem, adatok FehérMátyást említettem, ő a nyugati magyar hadjáratok egyik leg-főbb okának azt tartja, hogy az avaroknak Nagy Károlyék általellopott kincseit, tizenöt társzekérnyi arany ékszer és minden-féle ékesség volt, hogy ezeket visszaszerezzék. Ezt csak úgy,par tangentein, hadd említsem meg, hogy a magyar hadjárat-oknak egy elfogadható módon ez is lehetett az oka […]

A Nemzeti Múzeumban megnéztem a Magyarország tör-ténete állandó kiállításon azt, hogy mi van írva a hadjárataink-ról. Félreértés ne essék, nem szándékom innen hazafele köp-ködni, ott még bátrabban is szoktam beszélni, mint itt kint, deugye, egybevetek történelmi álláspontokat, és nem lehetek te-kintettel arra a történészre, aki azt a feliratot elkészítette ott, ésazt magyarok és külföldiek egyaránt nézhetik a Nemzeti Mú-zeumban. Azt mondja "Kalandozó hadjárataikkal kezdetbenegész Európát nyugtalanították, de a X század végére az itttalált népekkel összekeveredve beilleszkedtek új környezetük-be" Mint hogyha meg kellett volna őket nemesíteni (Nevetés),jobb hajlamúvá formálni és alakítani. Kérem szépen, angolulis ott van. Nem állok jót a kiejtésemért, de felolvasom, t.i.k ki-csit vastagabbnak érzem, mint a magyar szöveget "In the be-ginning of eleven century they disturbed the whole continentwith their raids they intermingled themselves with the hereliving peoples and the they integrated themselves in the terri-tory". Erről a korszakról ez van.

Nekem van még egy gimnazista lányom, és használ a tör-ténelem tanulásánál egy Világtörténelem évszámokban című

16

otthon megjelent könyvet, 1982-ben adta ki a Gondolat Kiadó.Ebben a következő van ugye, az évek vannak, és mellette azesemények

„896 – A magyarok Árpád és Kurszán vezetésévelmegszállják a Kárpát-medencét, az új hazából rablóhadjáratokat indítanak Európa fejlettebb területeire(kalandozások)"„955 – A magyarok augsburgi vereségével véget ér abarbár támadások kora Nyugat-Európában."– Nesze nektek, magyarok!Mi volt itt? Először is ugye a honfoglalást katonailag elő

kellett készíteni és be kellett biztosítani. A katonai előkészí-tésnek az első jelentős nagy ténye a bizánci szövetségben há-ború a bolgárok ellen. Ez azért fontos magasabb összefüggés-ben is, mert Simon cár olyankor támadta meg Bizáncot, ami-kor délről támadták az arabok. És a magyar segítséggel voltmódja neki megverni az arabokat. Ez egy világhistóriai tény,hogy ebben az összefüggésben vált lehetségessé. Ez ugyan894-ben volt, de a mieink seregeit már 861-ben és 862-ben isott lehet találni a bécsi erdő körzetében Karlman keleti frankkormányzó Németh Lajos nevű apjával szembefordult és amagyarokat hívta segítségül – 861-862! Leirják a külföldi for-rások, hogy hogyan találkozott Cirillel is és Metóddal is, egynagy magyar királyt írnak vagy magyar hadseregnek a veze-tőjét. Elég az hozzá, hogy Metód közvetített a magyarok ésSzvatopluk között, aminek a következményeként 881-ben amagyarok Szvatoplukkal együtt harcoltak a frankok ellen. Azeurópai hadjáratokba való tulajdonképpeni bekapcsolódás on-nan datálható hogy Bajor Arnulf a magyarok segítségével né-met-római császár lett, és Berengár itáliaí királlyal szembenkérte a magyarok segítségét. Ez 899-ben volt. Szeptemberbenverték meg a magyarok a Brenta folyónál ez a híres brentai üt-közet, ötezren voltak, a húsz-huszonötezres a berengári hadse-reget, ez nagyon le van irva ez az ütközet, nem dicsekvésbőlmondom félreértés ne essék, nagyon jó taktikával dolgoztak amieink. Hadd mondjam el, hogy hátrálnak visszafele, közbengyűlt Berengárnak a serege, a mieink békés elvonulás fejébenugye, több mindenre hajlandók lettek volna. Berengár látva a

17

két sereg közötti nagy számbeli különbséget, semmilyen alku-ba nem ment bele. A Brenta folyó egyik partján táboroztak amagyarok, a másik partján az itáliaiak, és éjszaka a mieink át-mentek, és tönkreverték az álmukból fölriasztott berengáricsapatot. Abban az esztendőben, decemberben, tehát 899 de-cemberében meghal ez az Arnulf és ő annak fejében, hogy amieink segítették őt császárrá válásában és az ellenfélBerengárt megverték, ő elismerte Pannónia magyarok általvaló elfoglalását Ez azért fontos, mert a frankok az avarokmegtörése után egész Pannóniát frank területnek minősítették.Ennek az Arnulfnak a halála után a fiához, a gyermek Lajos-hoz fordulnak a mieink, és ő nem volt, hajlandó elismerni.Annak idején úgy volt, hogy akivel szerződést kötöttek, és azelhunyt, akkor azt meg kellett erősíttetni az utódjával. Nyilvánvalamilyen régens tanács – mai fogalommal – lehetett körü-lötte, a gyermek Lajos körül, nem togadták el. És még egy saj-nálatos dolog történt, hogy 902 [904]-ben Kurszán vezért ta-nácskozásra hívták, és orvul megölték embereivel együtt. Ezegy példátlan dolog. A magyarok ugyan intéztek egy kisebbméretű, úgynevezett megtorló hadjáratot bajor földre, de igazinagy háború nem lett belőle. Azzal is magyarázható ez, hogyidőközben ugye, itt a Kurszán halála után belső rendezést kel-lett végrehajtani, és tulajdonképpen az a kettősség, hogy akende és a gyula, mert gyula lehetett volna annak előtte Árpád.Árpád lett most már az egész törzs feletti hatalomnak a feje ésaz ország tényleges vezetője. Ennek a politikai, társadalmi éselhelyezkedési ügyei miatt nem tört ki komoly háború. Hanema dalalnincek, az Elba melletti szláv népcsoport hívta 906-bana magyarokat, mert a szászok megtámadták őket, és ezt köve-tően bajorok, szászok, frankok, thüringiaiak, svábok,alemannok, tehát a teljes németség szinte, mert ők is törzsi ke-retekben éltek akkor, nem volt teljes és egységes Németországszó sem volt róla óriási támadást indítottak a mieink ellen,hogy felszámoljanak bennünket. Ez 907-ben volt, Pozsonynálvolt a nagy ütközet. Három oszlopban jöttek, a Duna partjánkétfelől és középen pedig hajóhaddal. Olyan fölényes győze-lem volt, hogy attól fogva a magyarok kiterjesztették a határu-kat az Enns-ig. Ez a határ oly hosszú ideig fönnállt, hogy a

18

mai Bécs területén is még 1047-ben csak a határ őrgrófnak akastélya állt

Tudni kell, hogy egyáltalán nem véletlen, történelmielőzményekkel is magyarázható, hogy a mieink elmentek egé-szen az Enns-ig. Tudniillik a 800-as évek végén is az Enns-tőlfelénk – már onnan, Magyarországról beszélek, tehát földraj-zilag – eső területen nagy avar és hun népcsoportok éltek. Ahunoknak a fő szállásterülete, és mondhatni fővárosa, amitOklan Telan hun vezető alapított, Tulln város. Ez körülbelülharminc kilométerre van Bécstől. Ezek ott voltak, egyházinyilvántartások vannak róluk. Tehát rokon népek éltek ebben azónában, és az avarok határa is az Enns-ig terjedt kétszázötvenesztendeig korábban. Tehát egy politikai örökségnek a termé-szetes folytatásának tekinthető ez, hogy a mieink egész odáigmentek (Taps)

Györffy is azt írja ez után a pozsonyi győzelem után, hogyettől kezdve "elszabadult a pokol" Tudniillik ez a magabízó ésfölényesen országot birtokló magyar törzsszövetség elviselhe-tetlennek tartotta azt, hogy ezt az országfoglalást bárki is megakarja kérdőjelezni, és ki akarnak innen bennünket szorítani.Egészen 913-ig minden esztendőben tavasztól őszig hadjára-tokat vezettek a magyarok, főként bajor területre.

A változás akkor kezdődött, amikor nem ennek az említettArnulfnak a leszármazottja. de egy ugyanilyen nevű bajor her-ceg Magyarországra szökött, és akkor a mieink kötöttek veleegy megállapodást, mellyel 917-ben vissza is segítették atrónjára, hogy a magyarságnak, a magyar hadseregeknek telje-sen szabad átjárásuk lehet bajor területen. Ugyanilyen megál-lapodás született 906-tól a csehekkel, és ilyen megállapodásBerengárral 904-ben, és ez a megállapodás érvényes volt 950-ig, a bajorokkal a megállapodás 938-ig. Úgyhogy a magyarhadjáratok mind arra vezettek, Itálián és Bajorországon át. Azitáliai szövetség adón alapult. Tíz véka ezüstöt fizettek mindenesztendőben, az megfelelt 37 kiló ezüstnek, kb 30 kiló arany-nak. Figyelemre méltó dolog, hogy az akkori magyarok vallásifelfogása szerint is szükség volt ilyen nemesfémre, mert pénzformájú kis kerek fémlapocskákat nyomtak belőle, ezt tettékaz elhunytaknak a szemére. Ez egy régi ősi hagyomány.

19

Egyébként magyar régészek becslése szerint, Bálint Csanádrahadd hivatkozzam, általában egy férfinak vagy egy nőnek azöltözködéséhez és lovának a fémmel való díszítéséhez fél kilónemesfémre volt szüksége. Amikor az első jelentősebb vere-ség érte a magyarokat 933-ban Merseburgnál, Widukind szásztörténetíró azt írta, hogy a lovak díszítményei terhükre voltak.

Külön szeretnék beszélni a úgynevezett augsburgi vere-ségről. amelyről az a fáma, hogy a magyarok akkor annyiramegtörtek, és annyira elgyámoltalanodtak, hogy attól fogvanem mertek Nyugatra semmiféle hadjáratot viselni. És, hogyteljesen tönkreverték őket. Krónikásaink dicséretére legyenmondva, hogy beszélnek egy olyan seregtestről, többnyireBotondot említik vezetőjéül, amelyik ott kint helyben megto-rolta a vereséget és épségben hazatért. A XIII. században írottkorabeli forrásokra támaszkodó Bajor Krónika a következő-képpen írja le az ütközetet. Most abból a vonatkozásból emlí-tem, hogy mijük volt a magyaroknak.

„Sur vezérnek a pajzsán volt egy nagy keresztje, aztlevették. és abból készítettek egyházi kelyhet A pa-lástját a mindenkori bajor vezető ünnepélyes alkal-makkor vette fel."Tehát amit Gardezi mond hogy a„magyarok bátrak, jó kinézésűek, ruhájuk színes se-lyemszövetből készült, fegyverük gyönggyel kirakottés ezüsttel bevont és fényt [pompa] kedvelők",ez a nyugati források szerint is helytálló megállapítás volt.

Azt mondja ez a krónika, hogy a nyakláncaikból és a subájuk,szűrük szegélyén csüngő arany csengettyűkből három fontmennyiséget egyházi célra adott Eberhard gróf: Ebersperg vá-rának az ura, tudniillik az elfogott magyarokat oda kisérték, atöbbit magának tartotta meg. Szóval ékesen, gondosan és lát-ványosan öltözködtek. A lovaknak a szügyénél, a vezetők lo-vainál mindenképpen fém védőborítás volt. A nyílról az elsőkomoly feljegyzések Kr. e. 600-700 körül valók, ez a szkítanyíl akkor nyolcvan centiméter hosszú volt, a magyaroké mármásfél méteres [90-100 cm-es] És százötven méterre pontosanlehetett célozni, mesterlövészi módon, általában négy-ötszázméterre hordott. Volt náluk fokos, kopja, és nem volt födetlen

20

a tejük. Widilkind írja, hogy látszott, ahogy jönnek a lovasokés csillog a sisakjukon a nap tehát valami fém sisakjuk is volt,mindenkinek. Vezeték lovat vittek, hat-hét-nyolc ló is tartozottegy emberhez.

Tudniillik ezek a hadjáratok úgy kezdődtek, hogy jött egykövetség, valamelyik ellenlábassal szembeni harchoz a magya-roknak a segítségét kérte, szabályosan megállapodtak, ezekadtak kalauzt, aki vezeti a magyarokat, és túszokat is adtakkölcsönösen, ami garanciát jelentett, hogy megtartják a meg-állapodást. A szövetséges területén semmit nem csináltak, amieink, szabályosan vonultak nagy rendben, tehát nem egymindenfelé lopni és rabolni akaró csorda volt, hanem egy szö-vetséges hadsereg, amelyiknek megvolt a megállapodás sze-rinti feladata. Nyilván ki volt kötve a jutalom és a zsákmányis. A Berengárral és később utódjával. Hugó királlyal kötöttegyezmény alapján például kevés hadjáratot kellett Itáliábavezetni. Rendszeresen adóztak ezek. Ha baj volt, akár a rómaiarisztokráciával szemben. akár Burgundi Rudolffal vagyProvence-i Lajossal mint trónkövetelővel szembeni hadjárat-ban mindig a magyarokhoz fordultak

Sőt még a mórok ellen is küldte őket ez a Hugó, erről ke-rült elő most egy híradás [Ibn Hayyan]. Cordobáig mentek le aPireneusokon át. A francia területen való hadjáratoknak a leg-főbb oka minden esetben az volt, hogy a Karolingok és a bur-gundok között trónkövetelési csetepaték voltak, és a magyaroka Karolingokat támogatták. Hogy ez azért van-e, mert NagyKárolynak az anyja avar volt, én nem tudom. Elég az hozzá,hogy a mieink a Karolingok mellett álltak.

Kétségtelen, hogy Taksony idejében már csökkentek ezeka hadjáratok. Mai fogalommal a magyarságnak ez a minimumhatvan [110] esztendeig tartó fölényes hadviselése és ereje ki-hívás volt a nyugatiak, főként a németség számára. Kialakultközöttük az egység, elsősorban I. vagy Nagy Ottó uralkodásá-val [uralkodása idején], aki német-római császár is lett. Nemvolt azonban olyan fölényes ez a németség akkor a mieinkkelszemben, mert például ha az a 955 évi augsburgi vereség olyanmegsemmisítő lett volna, akkor őnekik be kellett volna idejönni. Azután visszatérve arra, hogy lehettek-e itt törzsi ellen-

21

tétek a törzsszövetségen belül? Ha lettek volna, egész biztos,hogy lett volna, aki bejön segíteni valamelyik felet. Amint[történt] például Szent István halála után, mert még Szent Ist-ván megvédte az országot, őellene is volt 1030-ban egy nagynémet támadás, de ő megverte a németeket. A frank-rómaitörténelmi igényt. birtokjogot akarták mindig érvényesíteni.Salamon idejében például Salamon elfogadta a hűbéresi vi-szonyt az őt trónra segítő német császárral szemben, úgyhogyaz akkori pápa meg is rótta érte, hogy hogy tehetted te megazt, hogy hűbérül adtad az országot, mikor a te országod a Va-tikánnak, Rómának a hűbérese? Hétszer jöttek így be, amikorellentét volt minálunk a trónviszály következtében

De Árpádtól Szent Istvánig ide nem tette be a lábát senkisem!

Ez elég mechanikus magyarázat szinte. egy logikus ma-gyarázat arra. hogy komoly ellentét itt nem lehetett Mintahogy ami hadjáratainkat, ha innen nézem a dolgot, mifelő-lünk, a mi hadjáratainknak is adott lehetőséget, okot és fel-adatot, hogy követek jöttek, hogy tessék, segítsetek engem ez-zel vagy azzal szemben

Bizonyosan lesz sok kérdés, azzal szeretném befejezni,mert majd sok minden előjön később, hogy egy Orosius nevűspanyol szerzetes-krónikás azt írta 417-ben, hogy "a hunoknemrégiben foglalták el Pannóniát, és az ő országukat Hungá-riának nevezik" Ez a "nemrégiben” 375-től számít. Tehát aDuna-medencében élő magyarságnak az országát európai kró-nikás feljegyzés szerint 417-től Hungáriának hívják.

(Taps)

Kérdések és feleletekTisztelt előadó úr, szeretném megkérdezni, hagyVajay Szabolcs munkájáról, a Kalandozások korárólmi a véleményed, és ő magáról is hallanunk pár dol-got

Egy rendkívüli könyvet írt Vajay, 1968-ban Mainzban je-lent meg. Én a könyvével ebben a Kézai védelmében című írá-

22

somban foglalkoztam. Ha jól tudom, elsőnek Magyarországon,mint ahogy – ezzel azért hadd dicsekedjem – Padányiról ezideig én írtam otthon egyedül (Taps) Ha már ilyen szerényte-len vagyok, hogy ezt megemlítettem, akkor hadd szóljak egy-két szót arról is, hogy ha Magyarországon jobb lehetőségeknyílnak meg a könyvkiadás számára, akkor talán elérkezhetikaz az időszak, amikor a sok csodálatos nagy munka, mint aFehér Jenő Mátyásnak a munkái, vagy mindenekelőtt talán aDentu Magyaria [Padányi Viktor könyve] is megjelenhetik. Énmagam azon leszek, hogy ebből valóság legyen (Taps)

Vajay Szabolcshoz még azt szeretném mondani, hogy amunkája már áthatotta eléggé a magyar történettudományt,mert szerintem Györffy is és több megszorítással Kristó Gyulanem foglalkozott volna úgy az elmúlt másfél évtizedben – ésszerintem az én könyvem után is – ezzel a korszakkal, a hadjá-ratainkkal, ha nincsen Vajay Szabolcs munkája, és nem állmögötte Gina Fazoli olasz történésznő, aki az olasz viszony-latokat, aki az Itáliával való szövetségi korszakot nem tálja felolyan tiszteletre méltó módon […] Tulajdonképpen én azért isválasztottam Clevelandbe igyekezve és utána Londonba a ve-zérkornak valahogyan a felmutatását, mert hivatalosan is nyolcesztendő múlva lenne a magyarság 1100 éves második bejö-vetele. És valószínű, nem alaptalan, ha azt mondom, hogy er-ről a korszakunkról való ijedt és elfogult, öncélú, és a politikaiösszefüggésekre, tehát hogy szövetséges hadjáratok voltak, te-kintet nélküli krónikások híradásai tehették a magyarságot Eu-rópa mostoha gyermekévé, és a XX században is kulminálha-tott ez a rólunk való rossz közérzet és vélemény, ezt Trianonés Párizs dokumentálhatja

Ha most a magyarság igen jelentős értelmiségi kiáramlásakövetkeztében számos nagyszerű emberünk itt, az amerikaikontinensen, de az európai országokban is tudatosítja magábanazt, hogy nagyon jó alkalom lesz az 1100 évforduló arra, hogytárgyian felmérjük es közreadjuk a véleményünket, akárszembesítve is a nyugati tankönyveknek és krónikáknak az ál-lításaival, akkor egy nagy missziót végezhetünk itt a népünkérdekében (Taps) A lármafát én szeretném most ezen az uta-mon is minél jobban megforgatni és megrázni (Taps)

23

Szvatopluk szerepéről kérdeznék Ha jól emlékszemAnonymus vagy valaki azt írja hogy ÁrpádSzvatoplukkal úgy bánt, mint egy hűtlennel Vajjon eza kifejezés belefér-e abba a hadjáratba amikorSzvatopluk... És sokkal korábban létezett, tehát amitAnonymus írt, hogy, Szvatoplukot hogy vesztegettékmeg a magyarok, az egyáltalán nem fedi a valóságotTehát, hogy Szvatopluk miért volt hűtlen Árpádhoz?

Ez azon alapulhat, hogy ugye, én említettem, hogy Metódpüspök közvetített Árpádék és Szvatopluk között, vagy mégÁlmos és Szvatopluk között, mert ugye, ez 881-ben volt. Mosta mi bejövetelünkre erre az árpádira két uralkodó álláspont vanAz egyik, amelyik kezd halványulni és kezdi az erejét veszíte-ni, az, hogy a besenyők elöl menekültünk. Sokkal valószínűbbaz, hogy valami kriminális természeti katasztrófa lehetett ott adél-orosz sztyeppéken. Ha visszagondolunk arra, néhány évvelezelőtt a televízió sugározta Közép-Afrikáról az iszonyú szá-razságról a képeket, az állatok elhullásáról és az embereknek ameneküléséről, akkor elfogadhatjuk azt, hogy egy fő oka le-hetett annak, hogy a mieink ide bejöttek a Kárpát-medencébe,amelyiknek a csonka országban gondolkodva a negyedrészefolyókkal, tavakkal és árvizekkel volt borítva, árterekkel, azegész akkori Nagy-magyarországban gondolkodva pedig a te-rületnek az egynyolcada. Tehát ez egy kivételesen alkalmashely volt egy nagy állattartó nép számára ahhoz, hogy egy va-lamilyen száraz időszakból és területről kijőve itt kitűnő lege-lőt és megélhetést találjon.

Szvatoplukhoz visszatérve a legreálisabb híradást KézaiSimon adja Szvatoplukról. A Püski kiadta Püspöki Nagy Péterpozsonyi történészünknek Nagymoráviáról szóló irását,Kézaira hivatkozik, aki lengyelnek tartja Szvatoplukot. Ez aSzvatopluk név ebben a formában, ahogy mi használjuk és is-merjük, és Stur fogalmazása szerint ez, mert a német krónikákpéldául Zwentíbálnak, más kollégák pedig Zwatopolunak[Svatopolug-nak].

Miért fordultunk mi szembe vele?

24

Miért lehet hűtlennek tekinteni?A Metóddal való közvetítés után szövetségesek voltunk,

és együtt harcoltunk velük a frankok ellen, de mikor Árpádékterületet kértek tőle, ő ezt megtagadta. És akkor fordultak amieink szembe vele. Tudniillik kényszerűségből területre volta mieinknek szüksége.

Az a jelképes területkérés, ami ugye, rá van írva a fehér lómondája, az tulajdonképpen a pogány szerződéskötésnek a rí-tusa volt. És nemcsak a magyarokkal kapcsolatos.

Úgyhogy már a régi perzsáknál, Hérodotosztól is tudjukvolt azt, hogy aki vizet és füvet kért, az tulajdonképpen beje-lentette a jogát arra a területre.

Köszönöm de én nem fogadom el azt, hogySzvatopluknak bármiféle szerepe vagy területe vagybirtoka lett volna a mai magyar, vagyis aNagymagyarország területén. Ez nem ott történt. DeRadnai Egyed azt írja, hogy Árpád meg is büntetteSzvatoplukot, és Szvatopluk Passauba vitte elébe akenyeret és a sót, kegyelemet és békét kért.

Én nem mondtam, hogy Magyarországnak mely területénvolt Szvatopluk.

Én a Püspöki Nagy Pétert azért említettem, mert ugye, aDráva és a Száva közötti területen gondolja Nagymoráviát, ésKézai is alátámasztja ezt, mert Kézai szerint legfeljebb a maiCsongrád megyéig nyúlhatott fel északra ez a terület, tehátsemmiképpen sem fogta be sem az Alföldet, sem pedig a Du-nántúlt

A bolgár szlávoknak a jelenléte viszont Erdélyben is és azAlföld egy részén is kimutatható. Zalán futásáról szóló eposz,az a Zalán, akiről az eposz is szól, az a bolgároknak volt ahelytartója.

Szeretném újra megkérdezni az előadásban említettvlahokkal kapcsolatos témát, hogy lényegében mikorszerepelnek először az európai krónikákban, melyikévszázadban, és hogy milyen néphez tartoztak, kik

25

voltak azok, tényleg a románokkal kapcsolatosakvagy micsoda?

Egész pontosan nem értem a kérdést Hogy az európaifeljegyzések szerint mikortól vannak?

Hányadik századtól lehel róluk hallani?

Azt szeretném mondani hogy a blahok és vlahok kétkülönböző tészta Két fogalom. A blahok nem azono-sak a vlahokkal akiket oláhoknak mondanak. Ablahoknak semmi közük sincs [hozzájuk]

A rómaiak pásztorai, tehát a Dunántúlon itt maradt pász-torokat is vlahoknak nevezik. Az pásztort jelenthetett. Amiazokat a vlahokat [illeti], a magyar nyelv a mássalhangzó-torlódást nem szíveli, ezért nem vlah, hanem oláh lett belőle,az oláhokról ugyanaz a Kézai, aki azt írta, hogy nem Pannóni-ában telepítették le – mármint a székelyeket –, hanem ablakikkal együtt az ország keleti részén, akiknek mint mondjáka betűt használják. Ez a Kézai felsorolja a balkán népeit is, ésa görögök mellett például megemlít egy ulahusz nevű népet is.És ez vonatkozhat rájuk. A magyar történettudomány, példáula millennium idején irt Jancsó Benedek egy csodálatos nagykönyvet, ő minden forrásnak az elemzésével és felhasználásá-val 1180 előttről nem talált semmi nyomot arra, hogy az oláh-ság az Al-Dunától északra jelen lehetett volna. Tehát 1180előtt a mi történetírásunk szerint ők nem találhatók az Al-Dunától északra. Az Kunország és Besenyőország alatti terü-let, és Beszarábia egy kun vezérnek, Beszarabnak a nevét vi-seli. Mi körülbelül ezen az állásponton vagyunk (Taps)

A blahok a szkíták felett éltek abban az időben, mégszanszkrit nyelvet beszéltek

Ma már világosan megszokott, mind tudományos,mind köznyelven értendő kalandozások és kalandozókkora. Nagyon megragadta a figyelmemet hogy az én

26

testvérem kijelentette, hogy igenis a kalandozásokidőszakában a magyarok igyekeztek meglátogatniazokat a helyeket ahova ezeket az elrabolt avar kin-cseket vitték. Na most akkor konklúziót kell levonnunkelsősorban, hogy ez nem egy kalandozásnak minősült,hanem ez egyszerűen megtorló háborúnak. Mi jellem-zi ezt? A feljegyzés szerint Nagy Károly az akkoripüspökségek és helytartóságok között nagykeblűenszétosztatta az avar kincseket. Amelyek többek közöttelsősorban álltak drága fegyverekből és különbözőkegytárgyakból amely a vallásukhoz tartozott. Majdtöbbek között álltak különböző szolidusokbó1 legfő-képpen, amelyeket mind a bizánci adófizetők mint,mint 80 ezer solidust évi fizették, mármint adót, ezzelszemben az avarok nem bántották őket, sőt katonailagmeg is védelmezték, hogy ugye az adót ki tudják fizet-ni. Van egy bökkenő, egy kérdés. Azok a területek ésútvonalak, amelyek Nagy Károly idejében léteztek ésvoltak, ahova is Nagy Károly szétosztatta ezeket akincseket, a legnagyobb érdekesség folyamán én, akiezeket a területeket átjártam, részbeni foglalkozásomez a dolog, kérem szépen, az általam megállapítottdolog az, hogy ahol is az úgynevezett kalandozó ma-gyarok jártak az a térkép egy és ugyanaz. Mert köz-ben voltak már olyan klastromok, amelyek későbbépültek, Nagy Károly után, azokat a magyarok nemtúrták fel és a legérdekesebb, azokat csak kikerülték,vagy megadóztatták. De még a legérdekesebb dologaz, hogy amelyeket ezekből a székesegyházakból, amimegmaradt kincsek, amelyet nem olvasztottak be,nem formáltak át, azokat elhozták a magyarok, deami keresztény volt azt otthagyták, mert még máma isott van. Én átjártam ezeket a helyeket, és ezek a tér-képek roppantul egyeznek! Azért ragadta meg a fi-gyelmemet az a bizonyos verzió, hogy igenis, a ma-gyarok bejövetele után elkezdődő kalandozások fo-lyamán az elrabolt avar javakat visszaszerezzék. Ezvalójában nagyon is fennálló még. Ezeket a darabo-

27

kat láttam Göttingen, Drezda, Bonn, majd utána Genfhárom darab avar selyemmel arannyal hímzett kön-töst rövid kaftán gallérosat őriznek egy volt agöttingeni egyetem múzeumában, de az onnan elke-rült a II. világháború után. Kérdeztem, sajnos nemtudnak róla, hogy hol van. Ezek még léteznek. Mégazt a kijelentést is sikerült megszereznem egy ottanitörténésztől, hogy igenis nem minden lett tulajdon-képpen beolvasztva és átformázva, mert voltak ki-sebb-nagyobb hercegecskék, akik megkapták ezeket akis darabokat, és ezt mint győzelmi talizmánoknakőrizték később is, így maradtak fenn. Ennyit erről abizonyos visszaszerzésről Tulajdonképpen elsősorbanmegtorló hadjárat volt, és nem kalandozó.

Csak sajnálni lehet, hogy szegény Fehér Mátyás nem él.Felhívom a figyelmét Az avar kincsek nyomában című köny-vére. Ö nagyon gondosan sorra veszi az ütközetek helyeit, ésNagy Károly végrendeletéből indul ki. Huszonegy olyan főhely volt a végrendelet szerint, ahova jelentős értékben adottaz avar kincsekből. Amint az is tudnivaló, hogy ennek azadományozási hevületének a gyümölcse lett az, hogy Német-római császárrá koronázták. Úgyhogy én is elfogadom ezt azindítékot, az avarok mindenképpen a magyarok mellé szegőd-hettek, mint ahogy St. Gallenben egy avar pap tolmácsol amagyaroknak Ez hiteles dolog. Hogy az avarok itt voltak ezkétségtelen, és feltehetően fölhívhatták a figyelmet arra, hogyezekért a dolgokért pedig, barátaim el kell menni, vagy testvé-reim nem tudom, mit mondhattak. Ennek ellenére, hogy én eztegy figyelemre méltó oknak találom, de kizárólagosnak talánnem merném állítani, mert históriai tények bizonyítják azt,hogy szövetségkötések alapozták meg ezeket a hadjáratokat,és azok összefüggtek az akkori Európa-politikának a legjelen-tősebb rugóival.

Az előadóúr említette hogy A Nemzeti Múzeumbanrabló; hadjáratként van feltűntetve a kalandozásokideje. Én is láttam ezt, sőt azt is láttam hogy egy tá-nyérkában egy csomó Árpád-házi dinár van, és az

28

van odaírva, hogy ennyit kellett fizetni egy magyarjobbágy felszabadításáért. […] És még egy: Megvan-nak nekem az otthoni középiskolai történelem köny-veim, amiben egy oly őrületes magyartalan, és a ma-gyarságot lejárató, ízléstelen írások szerepelnek […]

Hogy milyen településformák lehettek I. Endrének [a ren-delete], ugye 1047-ből való. Azt mondja, ez az első pontja aParancsolat és rendelései című kimutatásban városok, mezővá-rosok, faluk építsék meg ismét a ledöntött és elpusztult temp-lomokat, Tehát három lényeges. modernnek mondható tele-pülésformát említ már I. Endre. Most egy arab utazó hetvenkétvárosról beszél Magyarországon az 1050-es évek körül. Ezmeg is felel ennek az I. Endre-beli törvénynek, rendeletnek. Eza Vata-felkelés következtében elpusztult templomoknak a fel-építését kéri, városokban, mezővárosokban és falvakban Aztszeretném mondani, hogy Pallasz a XVIII század végén jártBaskíriában, és már tavasz elmúlt, nyár elején ment, több falu-ba is bement, és a házakat, istállókat zárva találta, mert a nyárilegeltetésre a falvaktól általában maximum ötven kilométerestávolságra mennek el. Kiment a legeltető települőhelyre is,amit ugye a fű növése és elfogyasztása szerint váltogattak, ésazt tudta meg, hogy általában minden baskír gazdának voltvagy húsz lova, és amikor vonultak tavasszal ki a tanyára,ugye, a magyarság tanyás települése ennek a korábbi nagyál-lattartó és félnomád korszaknak a gyümölcse és következmé-nye, és teljesen egyedülálló Közép-Európában. Megvan az ál-landó települési hely, amely sem a magyarországi éghajlati vi-szonyokat ha nézzük. sem pedig a dél-orosz sztyeppe területét,a nagy téli időszakokat, elképzelhetetlen állandó település nél-kül. Télen hazamentek. Úgy vonultak a baskírok, a félnomádformára jellemző, elöl ment a ménes, aztán a csorda és a nyáj.és utána szekerekkel mennek ők, és vagy sátorban laktak kint,vagy pedig nádból húztak szárnyékot maguknak. Ezt mond-hatnám a településre. Közismert, hogy Matyar [Madzsar] vá-ros romjait ez a Pallasz lefényképezte. Jekaterinburgot ennek aköveiből építették fel az oroszok

29

Mi a lehetőség, hogy odahaza így tanítsák a törté-nelmet? Ezt akartam kihozni, hogy mit tudtok ti csi-nálni, hogy ne ilyen középiskolai könyvek jelenjenekmeg odahaza?

Egyébkém nehogy félreértés legyen, a Nemzeti Múzeum-ban nincs azért ilyen vaskos mondat, ugye, amit én említettem

"A kalandozó hadjárataikkal kezdetben egész Euró-pát nyugtalanították, de a X. század végére az itt ta-lált népekkel összekeveredve beilleszkedtek új környe-zetükbe"Azt, hogy a barbár hadjáratok kora véget ért, azt egy Vi-

lágtörténelem számokban című könyvből idéztem.

Én ezt újságban kipellengéreztem, és úgy látszik, eztmegváltoztatták. Ugyanúgy, mint a dinároknak azizéje, ennyit kellett fizetni egy jobbágy felszabadítá-sáért.

Köszönöm szépen!

A hazai történelemtanító könyvek mindig magyará-zatra szorulnak.

Az úr kérdezte, hogy nem tudtok-e csinálni valamitodahaza, hogy a mai történelemkönyvekben ne alja-sítsák le a magyart, hogy szégyellni kelljen! Próbáljerre válaszolni!

Én is azért írtam a munkámat, úgyhogy a Tankönyvkiadóadja ki a megrendeléseket a tankönyvek írására, én nem kap-tam még semmi tankönyvre megbízást.

Nincs rá lehetőség, hogy ellenvetéseket csináljunk?

Szeretném megkérdezni, hogy milyen nyelven beszé-lek a kalandozó őseink? Egy-egy csatáról voltak fel-jegyzések a barátok között a klastromban, és ott olyan

30

sok szép, szabatos kifejezés van, amit még ma ishasználtak a katonáink

Én csak a Lászlónak a kérdésére, a vlah dologra, ne-kem úgy rémlik, hogy a László Gyula professzor ami-kor Vancouverben járt akkor megemlítette hogy tu-lajdonképpen valaki kiderítette, hogy ezek a gulahok[?] voltak akik a - török törzsszövetséghez tartoztak.Nem tudom, hogy helyileg hol, de valószínű, hogytényleg egy török féle nép lehetett, mert akkor ilyenalapon, ugye, a székely-magyar rovásírás lényegébennagyon nagy hasonlóságot mutat a török rovásírás-hoz. Lehet, hogy tényleg volt egy ilyen gulah [?] nevűtörök nép. Szerintem sem a románok őseiről volt szó.Valószínű.

Mindenképpen a guláhokra gondolok én is, tájékozott er-délyiek teljesen egyértelműen ezen a véleményen vannak,hogy ezek a goláhok. Egy dolgot meg kell említenem. A ma-gyar történettudományban valósággal döbbenetesen még min-dig az a vélemény általános, hogy a kabarok más nyelven be-széltek, mint a magyarok. Egész egyszerűen rossz a fordítás.Görögül a nyelv glolla, a nyelvjárás dialektosz. Mint ahogy di-alektusnak is mondjuk a mi nyelvünkben is, átvettük, megho-nosodott idegen szó. Arany János már a múlt században egytanulmányában felhívta a figyelmet rá, hogy vigyázat, mertnem arról van szó, hogy eltanulták a kabarok a magyaroknyelvét, a magyarok meg a kabarok nyelvét, mert nem is le-hetett elképzelni, hogy abban a nagyállattartó és legeltető kor-szakban harminc-negyven év alatt két nép eltanulja egymásnaka nyelvét. A nyelvjárást tanulták el! Aranynak ez a tanulmá-nya, ő abszolút görögös volt, Arisztophanészt fordította, a Ma-darakat és még más munkáját. Ezt a tanulmányát a Szépiro-dalmi Kiadó néhány évvel ezelőtt megjelentette, az én lányomlektorálta a könyvet, úgyhogy frissiben el is olvastam.

Jó hogy mondtad, Laci bátyám, a dialektust és anyelvjárás dolgot, mert, szerintem nem szabad annyi-

31

ra szentírásnak venni ezeket a dolgokat, amit fölírtaka bizánciak, vagy akárhol, hogy ez tulajdonképpen [.]támpont a magyar nyelvnek a milyenségére a hun-foglalás korában. Csak egy példa erre. Körülbelülegy hónappal ezelőtt kezembe került a Ritka KönyvekKönyvtárából egy angol krónika, azt hiszem, 1660körül írta egy angol szerző, s benne van egész Európaországok szerinti történelme, földrajza dióhéjban.Magyararszágot végigolvastam, és nagyon sok érde-kes dolog, van róla. Ugye, 1660 körüli adatok, az il-lető még járhatott is Magyarországon, és különbözőrégi hagyományokkal még találkozhatott. Ezt írja,hogy nagyon objektív, nagyon jó adatai vannak, éssokat írt, de az egyik mondata, és itt ír a magyar tem-peramentumról, a magyar népet jellemzi, hogy pél-dául az a legnagyobb sértés, ha valakit gyávának ne-veznek, és akkor ennyi meg ennyi ellenséget meg kellölni, és akkor tárgyalhatnak vele. És azt írja, hogy amagyar nyelv a klavirnak [szlavónnak?] egy dialek-tusa, szláv nyelvnek tartja. Azt írja, hogy nem egészenolyan, mint a lengyel, egy' kicsit különbözik tőle.Ennyire objektív történész, vagy utazó leírását még1660-ban is így kell, így lehet elfogadni, akkor nemlehet készpénznek venni teljesen azért egy 200 évvelelőbbi adatot sem. Nagyon vigyázni kell, hogy milyenvárat építek egy ilyen kis megállapításra.

Nem tudom, hogy van-e Magyarországon egy egye-temen turkológiai tanszék, vagy önálló intézet?

Van.

Ön azt írja, hogy két éven belül megváltozik a Föld-nek a véleménye erről a korról, ugyanakkor saját lá-nya vagy most a megjelent középiskolai könyvekbeugye a László Gyulának az elméletéből semmi semkerült bele, szóval hogy gondolja vagy hogy gondol-ják elérni azt, hogy két év múlva az adatokból leg-

32

alábbis a köztudatba és külföldre belekerüljön?

Ön Kézain keresztül a hunokkal kapcsolja össze amagyarokat, de hogy a Kézai 730 honfoglalása neminkább a László Gyula avar-fajta honfoglalása volt-e?

Kézai 872-t ír a második bejövetelre. Köszönöm, egyéb-ként nagyon jó volt, amit mondott. Meg kell ismételnem, hogyén mit mondtam. Nem azt mondtam, hogy nyolc év múlvameg fog változni, csak hogy törekedünk arra, akik külföldönvannak vagy odahaza, hogy ezt a missziót elvégezzük. Nézzükmeg, hogy mit írnak annak az országnak a tankönyvei rólunk,ahol élünk. Ahol a magyaroknak most óriási diaszpórájuk van.Sajnos. Hátha fel lehet használni ezt az időt. Nagyon jó, amitmond a Zoltán, de például azért egy régi feljegyzést ugye,mégiscsak figyelembe kell venni, ha másért nem, azért, hogymegcáfolja az ember, hogy nem így van. De nagyon érdekes,hogy az arabok, akiknek a kereskedői járták ugye, ezeket atenger feletti vidékeket, jártok Kazáriában, jártak a baskírok-nál, ezek praktikus emberek voltak, ezek adtak-vettek ezeknektárgyalni kellett, beszéltek emberekkel szóval olyan életszagúés hitelesnek mondható tudósításaik vannak, amelyek nemmondhatók el – mondjuk – csak egy tudósról. A nyelv miatt,azt mondja Ibn Fadlán, hogy a kazárok nyelve nem török.Különbözik attól. Azt mondja, hogy a bolgárok nyelve olyan,mint a kazároké. Én mindig csodálkozom azon, hogy miért be-szélnek bolgár-török nyelvről. Sajnos nem ismerek bolgár for-rást, most már utána kell nézni. Egy bolgár történelemkönyvetelemeztem, abban nem volt szó a nyelvről. Gosztonyi Kálmánelmúlt nyolcvanéves, amikor meghalt. Sesztin professzor tan-székén. a Sorbonne-on volt docens Sumir-magyar etimológiaiszótár és nyelvtan címen 75-ben könyvet adott ki. Nyelvtanirésze van és 920 szót vet egybe húsz nyelven. Ő azt mondja, őnagyon épít erre az Ibn Fadlan-féle tudósításra, és a kazárnyelvet egy szkíta nyelvnek tartja és tekinti, és ilyen értelem-ben tekint a ma még élő, egzisztáló nyelvnek a különben elve-szett szkíta nyelvet, amelyik a kazár nyelvvel is azonos és

33

előzményét a sumirban látja. Nem akarok felvetni olyasmit,ami vitára adhat alkalmat, csak ebben az összefüggésben aztszeretném mondani, hogy az olyan tudósítás, amely keres-kedők, gyakorlati emberek írásából maradt fenn, az általammindig figyelemre méltó. Egy Jakut nevű utazó például IV.Béla idejében elment Alekóba, ott egy mohamedán iskola volt,akadémia, és ott talált Magyarországról odament böszörmé-nyeket, mohamedánokat, ezek Taksony, idején jöttek be a régiBolgáriából, abból a Bolgáríából, amelyikben 920-ból mégegy Álmos nevű vezetőjük volt. Ők akkor vették fel a moha-medán hitet. Azt mondja ez a diák ott Alekóban, ennek a Jakutnevű arabnak, hogy van vagy harminc falunk amelyik fölér vá-rosokkal. Ugyanazt a nyelvet beszéljük, mint a magyarok,ugyanúgy öltözködünk, mint a magyarok, együtt harcolunk azellenségeikkel kivéve, ha a magyarok ellenségei muzulmánok.Ez azért is érdekes jogilag, hogy a magyarok adtak külön jogotnekik, hogy itt vagytok, itt éltek, de ha vallási atyjafiátokkalkerülünk háborúságba, akkor nektek nem kell harcolnotok.Csodálatos dolog! A XIII században. A legkomolyabb tudósí-tás mirólunk egy Dzsajháni nevű arabtól 870-ből származik,aki megírja, hogy sok szántóföldünk van, és falvaink vannak.És látta hogy a magyarok raknak be gabonát görög hajókba akikötőkben.

Vannak-e újabb adatok Attila halálára vonatkozóanés Imre halálára vonatkozóan, mert szerintem ezekmindig olyan homályosak? A másik kérdésem, hogy aVazul megvakítása a beözönlött nyugati kultúraeredménye volt, vagy milyen körülmények közt tör-tént?

A görögök [bizánciak] tízezer katonát vakítottak meg.Tízezer embert! Az a Szász Henrik [Konrád] Nagy Ottónak atestvére, aki a magyarok szövetségesétől Arnulftól 955-ben el-foglalta Regensburgot, és aki felakasztotta Bulcsút, Lehelt ésSúrt, az előtte férfiatlanította abban az esztendőben azaquvilleai érseket, és megvakított ugyancsak valami jelentősegyházi méltósági embert. Most nem ugrik be az agyamba a

34

neve. Nem nálunk találták ki. Al-Muqadaszi arab azt írja amagyarokról, hogy nem bántják a foglyaikat, sőt ha sebesül-tek, gyógyítják is.

Egy Alonstraku nevű német 920-ban megjelentetett aNiebelungen-liedenről egy kétkötetes nagy munkát és azt írja920-ban, hogy „a magyarok tanították meg Európát a vendég-szeretetre”. Aztán azt mondja, hogy mi – a saját népérőlmondja – megkínoztuk, vagy felakasztottuk a foglyainkat, és őis azt mondja, amit ez az a1-Muqadaszi, a magyarok a fog-lyaikat nem bántották, sőt ha sebesültek voltak, ápolták. Aztmondja Bonfini a rólunk szóló munkájában, hogy „sok rosszatösszeírtak a magyarokról, de azt senki nem állította, hogy aférfiak, vagy a nők szemérmét megszentségtelenítették volna.”

Atilla és Imre haláláról nem tudok újabbat. Imréről többmindent hallani, azt is, hogy ugye besenyők ölték meg, hogynyargaltak vele egy erdőben, halálra nyargaltatták és így to-vább. Nem tudom. A rendkívül okos, tájékozott és toleránsPadányi például Szent Istvánt vétlennek tekinti Vazul megva-kíttatásában.

A Heltai krónika leírja, hogy Gizella és az idegengrófok, hogy nehogy egy Árpád utód kerüljön a trón-ra, hanem Péter, egy összeesküvést Istvánnál, a me-rénylő elejtette a tőrt és azt mondta róla az illető, aVazul bíztatta föl őket, István megbocsátott nekik, deők felhasználták arra, mert tudta, hogy nem volttrónörökös, menesztett egy futárt Nyitrára, és ők va-kíttatták meg. Ott van a Heltai krónikában leírva. Gi-zellának a rokonai vakíttatták meg Vazult hogy ne-hogy ő kerüljön trónra, és ahogy leírja Vaszary Koloshercegprímás, István menti meg a két fiút és így tud-ták az Árpá-ház fönntartását biztosítani 1301-ig. Ez avalóság.

Mielőtt kérdeznék, visszatérek egy kifejezésedre. Afoglyok szabadon bocsátását kérte a pápával –Bene-dek pápa, igen – Ez beleillik abba, amit az előbbmondtál, hogy nem is nagyon akartak hazamenni,

35

mert Magyarországon fogolynak is esetleg jobb sor-suk volt, jobban bántak velük.

Ez nem alaptalan, erre van feljegyzés, például Priszkoszrhétornak is azt mondja a hun udvarban egy volt görög, hogy őitt szabadabb ember, és elmondja, hogy milyen előnyei van-nak, hogy Atilla udvarában lakik

A kérdésem pedig az, belekapcsolódva amanicheizmusba.Van nekem valami följegyzésem, valami kivágásomkönyvből, hogy a manicheisták sokkal, elsősorban isegy professzor azt írja, hogy a manicheizmus abbanaz időben sokkal keresztényibb volt, mint az akkorikereszténység. És az elterjedtsége sokkal nagyobbvolt, mint amennyit ismerünk. A magyarországi vo-natkozásukban a manicheisták sokan voltak, mertmég Szent Gellért is kibocsátott ellenük pásztorleve-let, és ami nagyon érdekes, beleillik a zaftos kifejezé-sekbe, valahol valamelyik történész megjegyzi, hogyfönnmaradtak azoknak még az imádságaik és károm-kodásaik is. Szerintem azok a káromkodások valószí-nűleg jó paraszt kifejezések voltak. Szóval amanicheizmusról esetleg, ezekről valamit még, hogymennyi lehetett, milyen elterjedtségnek örvendettMagyarországon, mert Európában is és Ázsiában isnagyon nagy volt. Újguriában uralkodó vallás.

Az a helyzet, hogy a magyarok olyan széles gyepű öve-zettel vették körül az országot, és olyan fölényesek voltak ka-tonailag, hogy amikor még a térítések előtt ugye kifejezőbblehetett a kintről, a Kárpát-medencén túlról hozott vallásoknakaz aránya, ezért erről feljegyzések, tudósítások nincsenek, asaját feljegyzéseinket, rovásfeljegyzőket pedig elpusztították,illetve az idő vasfoga megette, mert ugye, a fa nem maradmeg. Arányokról nem tud az ember. Azután olyan korszakvolt, hogy egy mohamedán vagy egyáltalán bármelyik uralko-dó vallásnak a képviselője méltóságán aluli dolognak tarthatta,

36

hogy vizsgálja, elemezze, tanulmányozza és beszéljen is arról,hogy ennek vagy annak a népnek milyen a vallása. Erről aligvan valami. Ugyanúgy, mint ahogyan szinte feltűnő, hogy aNyugat-Európát évtizedekig járó magyarokról semmiféle,mondjuk társadalmilag hitelesnek tekinthető feljegyzés és képnincsen. A bizánciakról és az arabokról megmondták, hogyhogy öltözött meg hogyan beszélt, meg hogyan gazdálkodott.Valahogy mintha hiányzott volta ezeknek a szerzetes króniká-soknak ebbéli műveltségük. Illetve ebben a korban ilyen látásnem volt. Mint ahogy egy időben a történetírásban is az ural-kodott, hogy megmondták, hogy ki mikor volt uralkodó, mi-lyen hadjárata volt, de sem a gazdasági életről, sem mondjuk aszociológiai képről egyetlen sor sincs a régi munkákban. Ez afogyatékosság megvolt, és azért teljesen tanácstalanok va-gyunk, ilyen külső adatokból, már amik korábbról vannak,próbálja az ember összeállítani. Vagy hely- és családnevekből,kiszólásokból, tehát a néprajz segítségével és a mesék elemzé-sével tudunk valamit kihozni abból, hogy mi lehetett. Hitelestudósítás Nyugat-Európából nincsen.

1988

37

Beszéljünk a magyar Atilla2 -opera szereplői-ről

Századunk negyvenes éveiben már tíz Atilla-operáról tudSzász Béla huntörténete Köztük az 1 846-ban írt Verdi-művetnem is oly régen mi is láthattuk a Margitszigeten. Ha szöveg-írója nem hagyja cserben 1812-ben tervezett munkájánál,Beethoven géniusza is megszólaltatható lenne napjainkban asok híres alkotó sorában Aminthogy fűződik Atilla-ihletésűzenei alkotás a mi Liszt Ferencünk nevéhez is, A Hunok csa-tája mű 1857-ből

Hosszú volna elszámolni a róla írt színműveket is S ezekszerzői sem akárkik. Sorneille például 1668-ban elkészült At-tila hun király című tragédiájával Egyszer talán ismerteti eze-ket valaki nálunk az operák mondanivalójával együtt, még haa külföldi művek szemlélete nem is mind tetszenék nekünk

Itt van most viszont a mi hazai nagy vállalkozásunkSzörényi Levente zenéje, Nemeskürty István szövegköny-

ve és Lezsák Sándor verses betétei, egészében a rockoperaműfajában életre kelő mű. Első színrevitelének napjáról is tu-dunk már augusztus 20-án lesz.

Jó volt ennek az operának már a beharangozása azzalkezdték, hogy a még csak várható közönségtől javaslatot kér-tek az alkotók a szereplők kiválasztásához. Szeretnék – írták –,ha a produkció létrehozásának az egész folyamata közüggyéválna

2 Beszéljünk a magyar Atilla-opera szereplőiről. – Kéziratból.

1993 augusztus 20-án volt az Atilla ősbemutatója a MargitszigetiSzabadtéri Színpadon, Nemeskürty István szövegkönyve alapján,Lezsák Sándor verseivel, Szörényi Levente megzenésítésében S L. abemutató előtt látta – az alkotóknak a leendő nézőkhöz szóló felhívá-sában – a szereplők operabeli nevét, és ezzel kapcsolatosan leírtaészrevételeit, mely megjelent: Attila-rejtély – Birodalmi érdekek,Heti Magyarország, 1993 30 sz. Sajnos, a címet és a szöveget is át-írták. Az eredetit közöljük.

38

Szerintem is közügy ez az opera. Zenei és eszmei ese-ményként azzá teszi az István, a király-t követően az újabbtörténelmi mondanivalója, szinte mint valamely zeneműsoro-zat folytatódó része.

Kár hogy a szövegkönyv a nyilvánosság számára még is-meretlen, mert közügy számba menne az is ha erről ugyancsakbeszélhetnénk. Hát hogyne, ha meggondoljuk, mennyire elha-tárol bennünket mai történészeink legtöbbiének véleményenemcsak Atillától, de népétől, a hunoktól, szkitáktól is. Egyolyan ország népét, amelynek fiai között napjainkban is feltű-nően nagy számban vannak Atilla és Csaba nevűek. köztükvilágrangú sportolók is, s ahol Csaba helységet szintén számo-sat lehet felsorolni

Ez az opera szinte bravúrosan fölé nő, fölé nőhet a tudósikétértelműségeknek, valószínű még sokágú zsilipeket is nyitvaa régi és új értelmezéseknek Azt a feladatot mindenképpen bekell töltenie, hogy hun dolgokban történelmileg a leghitele-sebb legyen, mert a magyaroktól, egy magyar műtői ezt min-denképpen elvárhatja a világ, nem szólva ebben persze főkéntmagunkról

E föltétlen hitelesség iránti igény jegyében hadd adhassamközre néhány észrevételemet az alkotók javaslatot kérő felhí-vásából megismert operai szereplőkről Olyan emberként ezttalán mindenképpen megtehetem, aki a második világháborúutáni nemzetietlen korszakban szint egyedülien és látványosankiálltam a hun-magyar kapcsolat túlzó és bántó tagadása, amagyar hunkrónika hiteltelenné tétele ellen, noha ezért nyilvá-nos visszhangot – egy minden magyar érdekű ügyben ellensé-ges indulatúnak bizonyult népszabadságos sajtóbetyár mérge-zett nyilát kivéve – nem kaptam.

Hogy elkésett volna a vállalkozásom, ha már a betanulásfázisában lévő operáról tudunk? Nem lenne az, két okból sem.Egyrészt főként nevek, címek és rangok hitelességének a vita-tásáról van szó, esetleges változtatásuk érintetlenül hagyhatnáa szöveget, a zenét s a dalok szövegét egyaránt, kivéve kis-mértékben Onegesios és Oktar esetében, másrészt mindennyilvános törődés, érvelés csak növelhetné a közönség sőt mégaz érintett szakmák érdeklődését is

39

Az opera következő szereplőire tennék észrevételeket

Attila úr, a hunok és germánok fejedelmeOnegesios hadvezér, a görög „hun’Oktar germán törzsfőRugila udvarhölgyBigila, bérgyilkos bizánci diplomataNemere hun törzsfő

Lássuk. láttassuk legelsőbb Atillát, még a jobb megis-mertetés szándékával is.

Atilla úr, a hunok és germánok fejedelme

Mindenekelőtt nem nevezném őt semmiképpen sem feje-delemnek, bár az alkotók bizonyosan nagyon megfontolták ezta címet, hiszen elüt mind a magyar krónikák, történelmi mun-kák, mind a külföldi írások király, nagykirály megnevezései-től. Magyarabbnak gondolták talán vagy így véltek egyenlősé-get tenni a hunok-germánok párhuzam kedvéért? Tekintve,hogy a gótoknak (mert germánokként elsősorban róluk lehetszó) változó megnevezésben saját fejedelmeik, királyaik vol-tak hun alávetettségük idején is.

Atilla azonban már nem törzsi fejedelem volt, első azegyenlők között, hanem egyeduralkodó Nem így még elődei,Balamber és Karaton vagy a 400-ban egyenesen fejedelemnek(regulusnak) titulált nagyapja, Uldin Ugyanígy a már inkábbnagyfejedelmi hatalmú apai nagybátyjai, mint Oktár vagy az őtéppen közvetlenül megelőző Rof (Roas, Ruga)

Címe megítélésében az irodalom elsőrangúan eligazít.A nála 448-ban járt Priszkosz rhétor egyértelműen a szkí-

ták nagykirályának minősíti, akinek udvarában – mint megjegyzi –

a szkíta királyok egész hada nyüzsgött. A vele egy időben ott-tartózkodó nyugatrómai követ, Rómulosz is így jellemzi: sohasem Szkithia, sem más ország fejedelmei közül senki ily rövididő alatt oly roppantot, mint ő nem művelt, hogy egész

40

Szkithián kívül az Óceán szigetén is uralkodik, s a rómaiakatadófizetőivé tette.

Uralmi területe nagyságát a francia Thierry Amadé is lát-tatja e birodalom, ha kiterjedésre fölül nem múlta, vetekedett arómai birodalommal

A mi Kézaink, hun krónikánk írója érzékletes képet ha-gyott ránk

„őrseinek első csapat ja Sicambriától (Óbuda) kezd-ve sorjában, amennyire egyik kiáltása a másikig el-hallhatott, Németország Colonia (Köln) városáigszokott vala éjjel-nappal állani, a másik Litváig, aharmadik a Don folyó partján, a negyedik Jadra (Zá-ra) dalmácziai városig állomásoz vala, kiknek riadószavából a világ négy része megtudhatta, mit csinálEthele, vagy mily táborozással foglalkozik"A gótok történetét Atilla halála után száz évvel,

Cassiodorus azóta elveszett műve alapján megíró Jordanes isfejedelmeket, uralkodókat lát alattvalóiként, s éppen a gótoké-it, akik – mint írja – úgy uralkodtak, hogy egyszersmind a hu-nok királyának, Atillának uralmát is szolgálták. Nekik még arokon vizigótokkal szemben sem lett volna szabad megtagadnia harcot, mert az úr akaratát, még ha rokongyilkosságot paran-csol is, teljesíteni kell.

Ezt a jellemzést is Jordanesnél olvashatjuk"Atilla, az összes hunok ura és majdnem egészSzkithia népének a földön egyedüli uralkodója, azösszes nemzeteknél bámulatos hírnévre tett szert"Kétségtelenül elismerő szavak, noha ez a szerző nem sze-

rette sem Atillát, sem a népét. Tulajdonképpen ö adott tápotnagyhírűvé vált munkájával későbbi célzatos rossz híréhez, lé-nyegében még e soraival is ez volt a férfiú, kire a végzet bé-lyegét ütötte, ki a népek rettentésére s a világ rendítésére szü-letett. Mert ki mást visszhangozna a XIX. században író, azegyébként kevés rokonszenvezők közé sorolható ThierryAmadé, mint az idézett VI. századi elődöt e név, Atilla, azemberiség emlékezetében Nagy Sándor és Caesar neve mellettvívott magának helyet. Ezek hírüket a csodálatnak köszönhe-tik, ő a rémületnek

41

Beszédes különböztetés Az ilyen helyzetre lehet megvilá-gításul találó a mondás nem a mi kutyánk kölyke. Azért perszeköszönjük meg Thierrynek – többek mellett – a HeldenbuchEtzels Hofhaltung eme szövegének közlését

"volt Magyarországon egy nagyon híres király, kitAtillának neveztek Soha, sehol nem akadt hozzá ha-sonló. Gazdaságban és nagylelkűségben senki sem értfel hozzá. Tizenkét koronás király szolgálta, tizenkétherceg leste parancsait, harminc gróf, lovagok, ne-mesek és számtalan fegyveres is. Ez a király annyiraigazságos és emberséges volt, hogy párjára találnisem lehet".Mint minden hősmondának, ennek a mélyén is élmény és

meggyőződés rejtezik, amelyet következetesen megőrizhetett anépi emlékezet.

Ha már most végül azt néznénk, mely népnek vagy né-peknek volt hát királya Atilla, ebben perdöntőnek tekinthetőkegy, a temetésén állítólag elhangzott gyászének sorai, illetvehogy ennek Cassiodorus által való megörökítésekor, tehát az500-as évek elején ezt hogyan tudták A verset ránk hagyatko-zó Jordanes szerint a koporsót körül lovagló harcosok énekel-ték ezt a verset.

Nem hinném, hogy sokan volnának hazánkban a ma élőkközül, akik találkozhattak e becses emlékkel, fölidézem ezértdr Bokor Jánosnak 1908-ban Brassóban megjelent magyarfordításában

A hunok királya, AttilaMundzuk fiaA legvitézebb népek uraAki előtte nem hallott hatalommalBírta a szkíta és germán királyságokatSőt, rémületben tartottaA városokat elfoglalvánA római birodalom két császárságátÉs hogy a maradék is el ne pusztuljonA könyörgések által engesztelődveÉvi adót fogadott el.

42

Mikor pedig a szerencseKedvezéséből mindezt véghez vitteNem ellenséges seb és nem isÖvéi ármánya folytánHanem népe sértetlenségébenÖrömök közt vigadvaA fájdalom érzése nélkül hunyt el.Ki vélné ezt halálnak,Amelynél senki sem gondol bosszúra.

Volna mit elemezni és magyarázni e mindenképpen in-kább a két római császárság érdekeit és szemléletét tükrözőfogalmazású szövegen, de ehelyt ezt most ne tegyük, pusztánazt fogadjuk el az Atilla halálához e legközelebbi idejű gyász-énekből, hogy Atilla a hunoknak volt a királya s egyben bírta aszkíta és germán királyságokat, vagyis ezeknek is az ura volt.

Atilla, a hunok királya, a szkíta és germán ki-rályságok hatalmas ura

Ez a hármas cím lehetne tehát Atilla egyik hiteles címe,méltósága: Saxo Grammaticus-féle.

Kínálnak még ugyancsak hiteles rangot a magyar króni-kák is.

A királyi címre magára egyértelmű már a magyar Anony-mus jelzője: nagyhíres és igen hatalmas Attila királyról” szól.A Képes Krónika (1358) szerint a hunok „a médek, gótok ésdánok királya" A Budai Krónika (1471) idevágó szövegét lás-suk teljes egészében „címzését ugyanis (már Atilla) ilyen tor-mában íratta Atila (így), Isten kegyelméből Bendekuz (k-val)fia, aki Engaddiban született, a nagy Nemroth unokája, a ma-gyarok médek és gótok királya, a földkerekség félelme és Istenostora.”

Thuróczi krónikája (1486) "a hunok, a médek, a gótok ésdánok királya”

Feltűnő, hogy számos magyar krónikaszerkesztő és szak-értő általában gazdag jegyzetanyagában ezeken a felsoroláso-kon, talán mert komolytalanoknak véli átsiklik, így kivételnek

43

tartom Kristó Gyulát, aki ismeretem szerint egyedül teszmegjegyzést rájuk a Képes Krónika új fordításában a 64 jegy-zetében. Elutasítja, s igen kurtán: Atilla királyi titulusa a kró-nikás koholmánya.

Sietve ideírom hogy én nem mernék ilyen bátor lenni,még ha oly alapos tudású történész volnék is, mint ő. Sokkalinkább rávetném magam az új nyomra, különösen a méd vo-natkozásúra. Kézai Krónikája említi ugyanis például hogy

"Ethele a viselet módjában és alakjában (öltözködé-sében) mind maga, mind nemzete a médok módjáttartja vala”.Honnan vehette ezt Kézai, még ha csak elterjedt divatra

hivatkozna is?Érdekes adatokat újságol Atilla udvarában Rómulosz, a

már idézett nyugat-római követ is Priscosnak íme:"nem igen távol van a médok földje a szkitákétól (hu-nokétól), akik benyomultak a médok földjére Vaszikhés Kursik vezetésével, kik a királyi szkítáktól valók éssok nép urai voltak:” –Említendő, hogy ez a hadjárat még e követ korában tör-

tént, 395-ben mert – mint mondta –, e vezetők később szövet-kezés végett Rómába jöttek. De ugyanígy benyomultak a hu-nok a méd földre 441-ben is. Emellett nagy számban éltekszauromata néven odatelepített médek a Volga és a Don men-tén is.

Miért ne lehetett felettük királyi címe Atillának?Ami pedig a dánokat illeti? Thierry Atilla-könyvében is

olvashatjuk hogy a szászok nagy népszövetségének területe azÉszaki-tengerig és Jütlandig nyúlt el, és magában foglalta aszintén hun fennhatóság alá tartozó Dániát is. Tegyük e törté-nelmi tény mellé az 1200 körüli fantasztikus dán történetet,amelyben a hunok Hun nevű királyuk alatt harcolnak a dánok-kal.

Erősíti krónikáink hitelét, ha a régi magyaroknak volt sa-ját hun hagyományuk. A csak nálunk ismert és használatosBendegúz név ezt például már önmagában bizonyossá teheti.Már csak azért is, mert két krónikánk (eltérő értelmezésben)említi.

44

Imigyen a Képes Krónika„amikor Csaba Szkítiába érkezett, Bendekuznak,nagyatyjának tanácsára, akit mint mondják, egészsé-gesen talált, de nagyon megöregedve, Korozmiábólvett magának feleséget”A török nyelvből magyarra visszafordított Tarihi

Üngürüsz krónikában a valószínűbb generáció-változat ígyhangzik

„Sziddija (Szkithia) tartományának volt egy uralko-dója, aki Hunor fiainak a nemzetségéből származottAtilusz király nővérének a fia volt, Bendekusznakhívták, s így Kabának (Csabának) rokona volt… Az-tán Kaba Bendekusz királlyal találkozott, egymáshogy léte felöl tudakozódtak, hol nevettek, hol pedigsírtak örömükben"Én mindkét, csak magyar krónikás adatot, lenyűgöző

fontosságúnak találom, úgyis mint eredeti hun hagyományunkma annyira szilárdnak látszó tagadásának kitűnő cáfolatát.

Ezek után az Atilla-opera szerzőinek ezt a változatot ismerem ajánlani Atilla címeként a hunok, médek, gótok és dá-nok királya.

Utóvégre egy magyar szerzésű mű nyugodtan érvényesít-heti több magyar krónikásunknak a véleményét, az állítását.

Onegesios hadvezér, a görög "hun"Az Atilla után méltóságban e második ember szerintem

nem csupán hadvezér volt. ezért nem jó ez a címe, ami ennélmég fontosabb, nem volt görög, s így csupáncsak idézőjelesenhun, hanem született hun volt Ezt a tényt pedig nagy megfon-toltsággal kell eldönteni, mert más-más szöveget kell a szájá-ba, illetve dalt az ajkára adni egyiknek is, másiknak is aszerint,hogy nemzetére ki is valójában.

Onegesios személyére már Priscos követi jelentésének –tudtommal – első magyar nyelvre fordítója, Szabó Károly isrészletesen kitér. Mindenekelőtt részletesen leszögezi, hogy ezaz elnevezés nem személynév, hanem méltóságnév, amint nemaz Bíborbanszületett Konstantinnál a magyar gülász (gyula) és

45

karkhász (horka) sem, vagy éppen a napjainkban általános mi-niszter szó sem.

Értelmét, jelentését Szabó Károly még a görögből fejtimeg: egesios, szerinte vezérjelentésű, az előtag on- pedig hontvagy hunt jelöl, ily módon hon- vagy hunvezérnek érhetőméltóságnévnek olvasandó.

Vámbéry Ármin a török oni-ijiz szóra épít. Szerinte je-lentése 'tizek gazdája, hatalmas, nagynevű'

A század leghíresebb német huntörténésze, Franz Altheim(Attila und die Hunnen, 1951) érdekes módon Vámbéryt foly-tatja, mert elfogadja az on-ijiz-t. 'tizes' kísérete van értelem-ben. Úgy látszik, a mai német tudományban oly általános eb-ből a szóból kiindulni, hogy a Priscos követi jelentését 1955-ben fordító Ernst Doblhofer Onegesios neve mellé zárójelbenmindig odateszi Hunigais. Összecseng ezzel Jelentésében amagyar Attila és hunjai kötetben a gótok élén Itáliába betörőRadagais neve, akit Váczy Péter pogány szkíta vezérnek ne-vez.

A két méltóságnév-elemzés egyikéből sem következtet-hető tehát a görög származásra utaló elnevezés. Más okbólsem Onegesiusnak van ugyanis egy testvére, Priscos szerintSzkottas nevű. Szintén tekintélyes ember a hun előkelők kö-zött. Elemzi Szabó Károly az ő nevét is. Úgy találja, hogy azösszetett szk betű a hellénben meg nem lévő s és cs hangot fe-jezi ki, így a Szkottasz, elhagyva a görögösit asz-t, olvashatóCsot-nak vagy Csát-nak is, ezáltal még magyar értelmű szót islát benne,

Ebbe persze ne menjünk bele, de azt említsük meg, hogyez a Szkottasz nem is tud csak hunul (Mellesleg a bátyjáról,Onegesiosról sem említődik, hogy görögül tudna). Kitetszik ezabból, hogy

"magam mellé véve a barbárok nyelvét jól kitanultRusztikioszt – irja Priscos –, elmentem SzkottaszhozOnegesios jelen nem létében (az akatziroknál voltEllákkal), neki, mint testvérének, még inkább kell an-nak javára munkálkodnia"(császárukkal tárgyaló követnek szerették volna megnyer-

ni).

46

Közli Priscos a testvér voltát megerősítő szkottaszi választis

"ne kételkedjetek, hogy Atillánál csak annyit szólha-tok és tehetek, mint testvérem s azonnal lóra ülvén,Atilla sátrának vágtatott"A már idézett Altheim is hunnak tartja Szkottaszt, egye-

nesen a hun Szkottásznak, der Hunne Skotta (latinosan Skotta)néven nevezi

A magyar Váczy Péter jelzője alapján is a testvérek huncsalád fiai: „Atilla barbár udvarmesterének, Onegesiosnak egysirmiumi fogoly római fürdőt épített” – írja.

A múlt századi Thierry más véleménye méltóságneve gö-rög hangzásán alapszik: „Onegesios, kinek görög neve eláruljaeredetét, de ki a hunoknál növekedett” – mondata vall erre.

A legfőbb tanú, Priscos azonban szólhatna ennek a főem-bernek esetleges görögségéről, mint ahogy említi ezt egy általahunnak nézett, ám őt hellénül üdvözlő görögről, amikor kije-lenti róla, hogy e szkíta született görög.

Kételyoszlatók Onegesios saját szavai is, ahogyan a kö-veti meghívást elhárítja:

„az én hazámban (nem azt mondja ebben a hazában)nektek is többet használhatok, mintha a rómaiakhozmennék és azáltal kitenném magam annak a gyanú-nak, hogy a király terveit keresztezem”.Még tovább„azt gondolják, hogy esenghetnek a rómaiak annyitelőtte, hogy elfeledkezzék szkíta neveltetéséről, asszo-nyairól és gyermekeiről s azt hiszik nem tartja na-gyobbnak Atillánál a szolgálatot mint a rómaiaknál agazdagságot?”Priscos az Onegesios nevet azért használhatta, mert az on-

ijiz az ő fülének így hangzott – Altheim ezt véli –, vagy mertszerepét görög szóval így értelmezte. Bármint van, súlyos érvea fordító Szabó Károly történész megállapítása:

„elképzelhetetlen hogy a vérségi rendszerben élő hu-noknál a második ember idegen lehessen."Egyértelműen kijelenthető, hogy Onegesios hun nemzet-

beli főember volt és nem görög „hun”.

47

Nem tudok igent mondani a hadvezér megjelölésre sem.Más-más hatáskörrel illetik a történészek is. Kettő sincs kö-zülük együtt aki ugyanazt mondaná beosztásáról, legfeljebbhasonlót mondanak

Váczy Péter hármas szereppel jellemzi hun fejedelem, ud-varmester, Atilla major domusa. Thierrynél főminisztere, elsőminisztere. Alföldi Andrásnál hadvezére. Kiss Béla híresAtilla-könyvében nagymarsall, kancellár

Én Bartal György magyar jogtörténészre szavazok aki aNagy úr, Bíró címet vallja.

Szerinte a párthusoknál a Surena volt a király után a leg-főbb állami tisztség, amelyet Atilla idejében az Onegesis ne-vezet, a várkunoknál (avarok) a Jogúr, a magyaroknál a Nagyúr Bíró vagy Nádor név alatt ismerünk. A frankok nagybirája,Grand Juge-jük, Maior domusuk átvétel a hunoktól, ugyanaz aszemély, mint a magyarok nagybírája, nádora (Kézai szerintRecto, vagy Judex) s mint Etelénél, a frankoknál is egyszer-smind fővezér, a király, a fejedelem főtanácsnoka, válaszainakszerkesztője.

Ilyen szerep és hatáskör tükröződik Priscos tudósításábólis. Onegesios szerkeszti még például Atilla válaszát a bizáncicsászárnak, ő tárgyal küldöttségükkel rabok kiváltásáról, őmegy Ellákkal az akatzirok megrendszabályozására, de az ővezetésével tört be 441-ben egy hun sereg a későbbiSzerémségbe.

Legátfogóbb címe ily módon magyar példában és értel-mezésben Nagy úr Bíró vagy Nádor. E kettőből lehetne vá-lasztani.

Oktar germán törzsfőEzt a germán törzsfő megjelölést akár sajtóhibának is tart-

hatnám oly mértékben látom tévesnek.Cáfolatul lássuk elsőként a legrégibb ismert kútfőt,

Jordanes véleményét:„Atilla atyja Mundzuk volt, akinek testvérei voltakOctar és Roas akikről azt beszélik hogy Atilla előtt ahunok fölött uralkodtak, hát nem mindazok fölött akik

48

fölött ő maga”.Váczy Péter Oktar és Ruga (Rua) Atilla anyjának,

Mundzsuknak voltak a testvérei, ők tehát kétségtelenül a nagy-fejedelem (Karatonról van szó) nemzetségéhez tartoztak.Atillának még egy másik nagybátyjáról tudunk (anyai ág) eztAj-Barsnak, vagyis Holdpárducnak mondták. Lehetséges hogymár Oktar és Ruga megosztották egymás közt a hatalmat. Az őidejükben már elérik a hunok terjeszkedésük legnyugatibbpontját, az Északi-tengert s Ruga az, aki Aetiustól megszerziPannóniát. Az előbbi 430 körül. a másik 434-ben halt meg.Kétségtelenül hun ez az Oktár, görög iróknál Ouptar.

Jordanes szerint a Rajna völgyében érte a halál egy bur-gundok elleni ütközet előestéjén. Ha germán törzsfőként da-lolna az operában, szövege és dallama föltétlenül változtatásraszorul.

Rugila udvarhölgy

Már szóltunk Atilla egyik nagybátyjáról, akinek eredetilegPriscosnál Ruas, Jordanesnél Roas, Theodoretosnál Rólasz aneve. Azért eredetileg, mert Szász Béla szerint Mommsen egytávoli nyugati forrás, meglehetősen önkényes korrekciójávalRuga, illetve Rugila név mellett foglalt állást, és ezt az ófel-német Ruga szóval veti egybe, amelynek aztán Rugila a kicsi-nyített alakja lenne. Hasonlóan a Wulfila (farkasocska) szó-képzéshez. Láttuk, hogy magyar történészek is, így a feljebbidézett Váczy Péter főként a Ruga alaknál állapodott meg. Akülönben kitűnő Harmatta János Atilla apjának (Mundzsuk) éskét testvérének (Oktar, Ruga) a nevét a gót nyelvnek ajándé-kozta. Lehetséges volna, hogy a gótok külön neveket adtakvolna a felettük uralkodó hun vezetőknek? A mi Bendegúz el-nevezésünk alapján, s bizonyos, hogy ez lehetett az igazi hunnév, ez valószínűsíthető. Krónikáink is Ethele, Ethela névenemlítik Atillát. S ha ehhez hozzágondoljuk az Etelköz helyne-vet, ország nevet, ahonnan Árpád magyarjai közvetlenül aKárpát-medencébe jöttek saját névanyagunk nyomán is izgal-mas kutatási tér nyílhat számunkra.

49

Rugilához visszatérve, hogyan s miként tartozhat e sok-féle bizonytalanság Szörényi Leventéékre? Úgy, hogy nem jó,megtévesztő ez a Rugila udvarhölgy elnevezés. Hát még ha ezis gót, germán? Nincsenek is már ezek túl sokan? Hol van pél-dául masszagéta, szkíta személy? Higgyünk Procopius adatá-nak is, hogy Atilla a szkítáknak és masszagétáknak a seregei-vel ment Aetius ellen, s tartsuk észben Jordanes félreérthetet-len törekvését, hogy a gótok történelmi nagyságának növeléseérdekében azonosítja őket a náluk sokkal nagyobb létszámúnéppel, az egykori gétákkal. Atilla királyi címeinél, ha nemsokalltam volna a változatokat, nem hagytam volna el azt aforrást sem, hogy a masszagéták és dákok királya. Mert vanilyen is.

Más név volna célszerű e Rugila helyett. Ha meghagyják,Atilla mindkét apai nagybátyját kirekesztik a hunságból s avalóságos történelemből is.

Bigila, bérgyilkos bizánci diplomata

Valójában ő csak felbujtó, a vérdíj eljuttatója Atilla udva-rába, s tervezett átadója miniszterük, a herélt Khrüszafioszutasítására. Bérgyilkosnak Edekont szemelték ki, ő azonbanleleplezi őket. Hogyisne, hiszen Atilla unokatestvére ő,Roasnak, Rofnak (Tiszaroff?) a fia, a nagy király egyik leghí-vebb embere, annak halála után is a hunok egyik töretlen kép-viselője. Az ő fia, Odoaker lesz a megdöntött nyugat-rómaicsászárság után tizenhárom esztendeig Itália első uralkodója.

Az aljas görög terv és benne Bigila leleplezése kínálkozólehetőség az államférfi Atilla megítélésére. "E pillanatban ka-róba húzatnálak, étkül vettetnélek a hollóknak" (mennyire ma-gyar szólásként hangzik ez) kiált rá Bigilára, "ha a követi jogotnem tisztelném" Priscos hiteles tudósítását halljuk, olvassuk eszavakban, a sokféle ráfogással befeketített Atilláét, aki ezekszerint különb elveket vallott, mint az általunk kényszerűenmegismert XX századi politikusok.

Nem hiteles a jelző Bigilia neve mellett.

50

Nemere hun törzsfő

Ezúttal semminémű változtatásra nincs okom, s így ja-vaslatom sem.

Oly érdekesnek látom azonban – legalább a műben – egyNemere nevű hun törzsfő felbukkanását, hogy magamtól is kí-váncsian kérdezem csak nem a hunok és magyarok ősekéntkrónikáiban tisztelt Nimródot jelenítik meg valamiképpen ál-tala? Mert Ipolyi Arnold vélekedése, hogy Nemere hegy ésszél, egyáltalán a Nemere elnevezés Nimródot jelezheti a szé-kelyek által még megőrzött ősi magyar mondából. Hagyo-mányból. Ha a szerzők is e magyar mitológiás sugallatban al-kottak, izgalmasan tehetik maivá krónikásainknak a legmesz-szebbi múltba világító emlékezéseit.

Az új magyar opera szereplőire elmondott észrevételeimetteljességgel a biztos történelmi adatokra építettem. Nem ok-vetetlenkedtem, semmiképpen sem a kákán is csomót keresésmániája hajtott A szerzőkkel való együttérzés éh és él bennem,hogy minél hibátlanabb mű lásson az ő tehetségükből napvilá-got. Ehhez az is szükséges szerintem, hogy a helyes magyartörténelmi szemlélet és látásmód szintén érvényesüljön benne.Mert ez létezik. Igaz, főként a régmúltunkról való ismerete-inkben inkább csak művekben, elszórtan, sajnálatosan még el-rejtve, elfeledten is. Különös viszont, hogy él közérzetünk ben,még közfelfogásunkban is a nyugat-európai népekétől eltérőmegítélésünk a hunokról, Atilláról, abban legalább hogy szá-munkra nem gyűlöletesek. Adósak vagyunk abban, hogy keve-set tudunk róluk. Oly fontos ismeret sem él például köztuda-tunkban hogy országunknak az egész világon használt nevét istőlük örököltük. Bizonyság erre Paulus Orosius katalán szer-zetes Kr.u. 417-ben irt Világkrónikájának ez a sora:

"Pannónia európai ország, amelyet nemrég a hunokfoglaltak el, és amit ez a nép saját nyelvén Hungáriá-nak nevez."Ha ellentétesek a véleményeink, beszéljünk hát az Atilla-

opera szereplőiről.

52

Szkíták—hunok—magyarok3

Nemigen találkozhatunk ma olyan történésszel hazánk-ban, aki ezt a három népnevet együtt említené, különösenolyan értelemben és céllal, hogy ezek között szoros egymás-utániság, egymásból eredés lehetne A magyarságnak a sziták-ról és a hunokról való leválasztása a múlt század második fe-létől tapasztalható Hogy megértsük az okát, a szkíták eredet-magyarázatát kell először látnunk. Mindenekelőtt tisztábankell lennünk azzal, hogy a szkítákkal való rokonságért érde-mes volt versengeni, kivált az indoiráni, indoeurópai népek-nek, hiszen, különösen az utóbbiak, a mindenkori kultúrákélén gondolták magukat. Hogyan is tartozhattak volna másnéphez a szkíták, akikről azt írta Ephorusz a Kr. e VI.században, hogy a "fújtató, a kétágú horgony és a fazekas ko-rong feltalálója a közülük való Anakaroi volt"; vagyHésziodosz (Kr. e VII. század) szerint "szkíta találta fel a réz-öntést" Aiszkhülosz (Kr e 525-456) állítja, hogy "az acélszkíta jövevény az ő világukban".

De nemcsak az, mondja Higinusz (Kr e 31-Kr u 14), mertaz ezüst felfedezője is szkíta volt. Akármint van, német nyel-vészek kisütötték a múlt század első harmadától kezdve, hogya szkíták egy nomád iráni nép nyelvét beszélték, ők maguk isiráni nép. Legyünk jóhiszeműek, s tekintsük állításaikat atiszta tudomány eredményének, viszont azért nézzük is meg,miből mire jutottak. Főként három tudósi munka érdemlegesKaspar Zeuss: Die Deutschen und die Nacbbarstamme, Mün-chen, 1837; W. Thomaschek: Kritik der altesten Nachrichtenüber den skytiscben Norden, Wien, 1888 és Karl Müllenhof:Über die Herkunft und Sprache der pontischen Scbyten undSarmaten, Berlin, 1892 Sikerült elérniük ez írásoknak, hogy a

3 Szkíták—hunok—magyarok – Megjelent: Az Első (Szegedi)iskola Előadásai és Iratai, a Zürichi Magyar Történelmi EgyesületKiadványa, Zürich, 1993, 39 1: Kapu, 1995/9 I. rész, 1995/10-11 II.rész, 1995/12 Pontosítás és kiegészítés. Az 1995-ben javított, leg-utolsó változatot közöljük.

53

bizánciak s általában a régebbi írók általános felfogását, hogyti a szkíták a népvándorlás kora óta föltűnt, különféle urál-altaji vagy másképp turáni népekkel, hunokkal, turkokkal, ma-gyarokkal, kunokkal stb. voltak valamiféle rokonsági viszony-ban, most felváltotta az iráni eredet tudata és hite.

A korábbi felfogás megváltozása fő ként nálunk rendkívülföltűnő, ha meggondoljuk, hogy míg még a múlt század elejénis a szkíta múlt kutatása és magyarázása a magyar történettu-domány fő ága volt, addig ez írásokat követően, mint valamimúló divatot, elhagytuk, s lomtárba hajítottuk tudományoséletünkből.

Annak ellenére történt ez így, hogy tudósi felvértezettség-ben egyáltalán nem voltunk felkészületlenek Nagy Géza ré-gésztörténészünk meggyőzően bizonyította a német nyelvé-szek véleményének gyenge lábon állását, azt, hogy nagyongyér, többé-kevésbé eltorzított és többféleképp is magyaráz-ható nyelvmaradványokra építették álltásaikat. E szavak köztvan vagy 10-12, jelentés szerint is ismert szó, 10 mondai ésistennév, a többi személynév, földrajzi és népnév. Ma márszükségtelen is idézni Nagy Géza szavankénti és helytállónakbizonyult elemzéseit, célszerűbb az e századi német tudo-mányból idézni, így M Wasmer szkítakutató eredményeit aReallexikon der Vorgeschichte XII (1928) lapjairól Összefog-lalása szerint a szkíta-iráni nyelvrokonság igazolására mind-össze csak 6 olyan szóalakot tudott felmutatni, amelynek ere-dete szerinte is bizonyítottnak látszott

E szavak az Enáeresz, Ojórpata, Paralátaj nép-, azaztörzsnevek, továbbá a -pcirt, -ksais, és -aria személynév ré-szek Ez bizony kiáltóan szegényes eredmény, mondja nagy-szerű tudósunk, Mészáros Gyula a Chattiak és skythák címűkönyvében, 1938-ban. De még hozzáteszi, hogy a hatból azoiorpata kiveendő, mert szarmata eredetű. Jegyezzük meg,hogy Nagy Géza az összetett szó -pata, 'ölni'-t jelentő szóré-szét a sumérből eredeztette.

Azt talán nem is kell említenem, hogy mi nem a dicsősé-gért versengünk, bár sumer ügyben ez nagyon is kijár nekünk,helyesebben e rokonságot, összefüggést vallóknak. Elegendő atársadalmi és életformabeli hasonlóságokat, egyezéseket em-

54

líteni, azt, hogy a szkíták lovas, nyilas nép voltak, vallásukbana természeti erőket tisztelték, a tűz, a föld, a víz, a nap volttiszteletűk tárgya, szövetségkötésük módja a vérszerződés voltlovat áldoztak, lóval temetkeztek, a hadisten képében kardottiszteltek, a meghódolást mint nálunk is, a föld és a viz átadásajelképezte.

S ha a honfoglalás idejebeli bizonyítékokat keressük, kró-nikákból, feljegyzésekből, törvényekből igenis egész csokorravalót tudunk csak hirtelenében is fölmutatni Kezdjük mindjártAnonymusszal. Ö teljesen azonosította a szkítákat a magya-rokkal, mikor ezt írta:

„a hungarusok igen vitéz és hadi viszontagságokbanfelette hatalmas nemzete eredetét a szkíta nemzetbőlvette, amelyet saját nyelvén dentumogernek nevez-nek".Kitűnő meglátás az itt is előadó Endrey Antalnak a véle-

ménye, hogy Anonymus ezt senki külfölditől nem vehette, ezcsak régi magyar hagyományból eredhet. Bizonyítja adentumoger szó, melyről senki nem tesz említést nincs rá kül-földi forrás Azért fontos ez, mert történészeink szerint a szkítavonatkozást egyszerűen Regino prümi apáttól vette át s innenmerítette a magyarok szkíta eredeztetését.

A későbbiekben válik fontossá, a hun összefüggések tár-gyalásánál, hogy Anonymus a magyarokat a hunokkal együttszkíta népnek tekintette A szkíták első királyától származtattaAttilát és az Árpádokat is. Ezt sem vehette külföldi forrásból,de azért azt ráfogják, hogy a Magógról magyarra állítást ötlet-ként Sevillai Isodorusból meríthette.

De mit szóljunk a komoly tudósnak számító, a cordobaiegyetemen tanult II. Szilveszter pápa állításáról? Ugye, tudjuk,a koronát ő küldte Istvánnak. Nos, ez a pápa III. Ottó németcsászárt dicsőítő iratában ezt mondta

„Mienk, mienk a római birodalom. Erőt ad gyü-mölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, snem hiányzik nálunk a szkithák hatalmas királyasem"Minket, a mi népünket értette a szkítákon.

55

A Vata-féle lázadás leverése után I. Endre két törvénybenis utal a magyarok régi vallására. Legelsőbb megparancsolta,hogy:

„minden magyar avagy jövevény Magyarországon, kia schythiai ősi pogány szokást el nem hagyja, JézusKrisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér ésnem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsőségesIstván király adott vala, feje és jószága vesztévelbűnhődjék"A 4. paragrafus is idefér"A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis iste-nektől forduljanak el és rontsák el a bálványokat"Az első pont területi vonatkozású mert szkítiait mond, a

másik már meghatározás szkíta szokást nevez meg. A Gellért-legendában is szkíta bálványokról szólnak. A Képes Krónika ahunokról szólva így fogalmaz „mihelyt egy szkíta elesett, Attilanyomban másikat állíthatott helyére" Aquileja ostromakor ígyjellemzi Attilát "szkíta észjárással parancsot adott, és egymil-lió vitézétől egy-egy nyerget kélt" Ezzel egyben a hunok szkí-taságát is jellemzi, illetve vallja.

Nemkülönben Kézai sem. Őtőle többek között ezt olvas-hatjuk:

„Keve kapitányt szkíta módon ünnepélyesen eltemet-ték az országút mellett, hol kőbálvány van felállítva"A régi vallás szívósságáról még szólhatunk; Szent László

törvénye pedig az első dekrétum 22 fejezetében így védekezikellene

„ki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának ésforrásnak és kőnek ajándokot ajánl, akárki legyen,egy ökörrel bűnhődjék érte."Ily okból is a papoknak ugyancsak kijárhat még 1114-ben

is Lőrinc esztergomi érsek ugyanis így rendelkezik„Minden kanonok a klastromokban, minden káplánaz udvarokban tudományos nyelven, azaz deákul be-széljen, és senki semmit meg ne tartson a pogányvallásbeli szokásokból, mellyet aki cselekszik, ha tettenagyobb, 40 nap tartson különös pönitenciát, ha ki-sebb, megveretve hét nap böjtöljön."

56

Azért Taksony és Géza alatt nagyobb vallásszabadságvolt, legalábbis Pilgrim püspöknek a VII. Benedek pápához974-ben írott levele szerint, ha némiképp talán dicsekvő is, er-ről tanúskodik

„Mert maguk a magyarok, ámbár még egy részük apogányság bilincsében van, a mindenható Isten ke-gyelmének munkája által senkinek alattvalóik közülnem tiltják a megkeresztelkedést, sem a papokat nemgátolják, hogy bárhova menjenek. Hanem oly egyet-értők a pogányok a keresztényekkel és oly barátságo-san vannak egymással, hogy beteljesedni látszikÉzsaiás jövendölése a farkas és a bárány együtt legelaz oroszlán szénát eszik."Szkíta-ügyben lássunk még egy pápai véleményt, immár

későbbről. II. Pius pápa 1501-ben kiadott Cosmographiájábanírja:

„Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is aszkíták neméből valók."Históriailag hogyan lehetséges ez? Kezdjük azzal, hogy

már Hérodotosz szerint is hazánkban éltek szkíták. A Kr. e VI.században jelenhettek meg itt. Tárgyi kultúrájuk a Kr. e VI-III.században keletkezhetett a Kárpát-medencében, ezt jelzi vas-zablák sorozata, 25 bronztükör, 67 vastokos, húsznál több ál-latalakos tegezdísz, 23 bronzcsörgő, több száz nyílcsúcs, vas-tőrök és kardok. Ezek Bakay Kornél adatai, s nem tartalmaz-zák az árpádi magyaroknak a szkíták fémkultúrájára és fém-tárgyaira, így az aranyszarvasra emlékeztető, velük azonos ré-gészeti hagyatékát.

Sokkal fontosabb összefüggés, hogy a magyarságnakugyanott van a bölcsője, a koronként feltalálható helye, aholhun-szkíta népek éltek. Nagyon érdekes, hogy a szkíták nyo-mai a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában lelhetők fel a legrégibbidőktől. A – mondhatni – legizgalmasabb adat C PliniusSecundustól ered az első századból Azt állítja, hogy a szkítákazonosak a régi világ arameusaival. Szó szerint ezt mondja

„a szita népet, kiket a perzsák szakának neveznek,általában az ókori arámiakhoz állítják a legközelebbinemzetnek".

57

Nemzeti nevüket nem is a görögöktől ismerjük, hanem azasszíroktól: asguzai is-ku-za a nevük, a z c-nek ejtendő. Ha ezígy van, nem is lehet valószínű, hogy a görög szkütha szó bőr-ruhást jelent, s hogy ily módon minden, a Fekete-tengertőlészakra lakó népet a mostohább északi tájban szükséges bőr-ruházatáról neveztek kivétel nélkül szkítának.

A C Plinus Secundus által említett időben, korban Szírialakóinak arámi volt a neve, s Szíria ekkor magában foglaltaPalesztinát. Júdeát. Föníciát, Babilóniát. Mezopotámiát.Kilikiát, Anatókiát. Én magam külön is felfigyeltem a Kr. e.240-ből való, Plinius V. könyvében olvasható tudósításra. Ezígy hangzik:

„Philoteria ama tó mellett fekszik, melybe a Jordánnevű folyó beömölvén ismét kiömlik a rónaságra, azúgynevezett szkíták városa körül".Nem lehet célom e rövid órában teljes szkíta történelmet

adni. Annyit még, ami a velünk való kapcsolatot illetheti, hogya Kr. e. VII. századtól a III. századig róluk olvashatni a leg-többet a Fekete-tengertől a Kaukázusig, illetve a Kaszpi-tengerig terjedő területen. E térségbe a Kaszpi déli részéről. azArax folyó mellől jöttek fel, ahová Szíria és Média területérőlII. Sargon asszír uralkodó (Kr. e. 722-705) végleges hódításaután húzódhattak. Nagyon fontos tény, hogy a Kr. e. VI. szá-zadban igen nagy számban telepítettek médeket a Fekete-tengertől északra. Több adat is szól arról a Kr. utáni első szá-zadból, hogy hunok és szkíták a Kaszpitól keletre és nyugatratalálhatók. Ide húzódtak vissza később a megdöntött pártusokszkíta népekbeli szövetségeseikkel. Így jöttek innen ki későbba kazárok is, akikről később lesz szó.

De most nézzük a hunokat. akikről szintén leválasztanakbennünket a mai historikusaink, holott a szkíta kapocs is elve-szít egy fontos láncszemet ezáltal. E vizsgálódásunkban nemhagyható figyelmen kívül, hogy bennünket, magyarokat kor-szakonként szkítának, turknak, hunnak neveztek az esedékesforrások írói. Hogy miért lettünk turkok, arra TheophilactosSimokatta nyújt felvilágosítást a VII. századból:

„A perzsák a tőlük északra lakó hunokat szoktákturkoknak nevezni".

58

Menander ugyanebben az időben ehelyt szakákat mond. Aszaka elnevezés, mint ismeretes, a szkítát jelenti a perzsáknál,illetve jelentette.

Hogyan függhet össze a szkíta és a hun? Erre Priszkoszrétor megmaradt és Bíborbanszületett Konstantin művébenmegőrződött követi jelentése nyújthat számunkra megvilágítótényeket Világtörténetileg Priszkosz tekinthető az Attila-korihun birodalom legjobb ismerőjének, mert személyesen jártAttilánál. Felnőtt korú férfi volt, szónok és bölcsész, jó megfi-gyelő Evagriosz egyháztörténész így emlékezik meg Priszkoszmunkájáról:

"Ez időben támadt Attilusznak, a szküták királyánaknagyhírű háborúja, melyet körülményesen és legok-szerűbben leír Priszkosz szónok" Ezt a részt, a hábo-rú leírást mi nem ismerjük. De nem kerülheti el a fi-gyelmünket, hogy ebben az idézetben is szkíták kirá-lya szerepel. Egy királyt nem illethetnek olyan jelző-vel, mint egy, térség népsokadalmát, amelyikről csakazt tudni, hogy bőrruhája van, s ezért így is lehetsé-ges elnevezni. Tudniuk kell, kellett a címét Idézzünkakár félmondatokat is a követi jelentésből, amelybenváltakozik a szkíta és a hun megnevezés és nem vé-letlenszerűen, hanem fontos, tudatos tartalommal, azérződik, mintha a szkíta konkrét nép, nemzet volna, sbenne ugyanúgy a hun is, valahogy annak megfelelő-en, ahogyan Attila címében benne volt az, hogy a hu-nok, a médek, a gótok, a dánok királya. Ily konkrétanérződik benne a szkíta is, amint Priszkosz azt ismondja, hogy Attila udvarában "a szkíta királyokegész raja nyüzsgött"Tudunk róla, hogy más-más nevű szkíták voltak az ún ki-

rályi szkíták, a földművelők, a nagyállattartók, még ha ezek azelnevezés-különbségek akár csupán a görög tudósítók szem-léletéből fakadó jelzős nevek voltak is, mint példáulmelanklének, fekete zekések, gelonok, vidámak, vígak vagy azarimaszpok, egyszerűen, ami valójában vaksit, gyengénlátótjelenthetett, mintha azt gondolta volna, aki így nevezte el őket,hogy olyan gyengén lát, mint egy félszemű

59

A Tarihi Üngürüsz is különböztet népen belül, amikorHunor népéről azt írja a Pannóniába indulás előtt

"látták, hogy Hunor népéből tízezer ember gyűlt ösz-sze, és nem rendkívüli teremtvényekből is kétszáz-nyolcvanezer férfi gyülekezett össze"A fordító, Blaskovits József, kiváló turkológus, ezt úgy

értelmezi, hogy Hunor népe rendkívüli, azaz nem közönséges,átlagon felüli, előkelő és vitéz nép. E hasonlat annyiban nemvág feltétlenül ide, hogy ebben nincs népnévbeli különbözte-tés.

Mindenesetre lássuk, hogy Priszkosz miként tudósít úgy,hogy a szkíta megjelölés nem tartalmatlan, valódi tájékozat-lanságból eredő, szokványos jelző csupán.

"Ismét jött követül egy, a háborúban nagy tetteketmívelt szküta férfiú, Edekon"A fordító, Szabó Károly egyébként Egyeknek érti és ol-

vassa Edekon nevét, elhagyván a görögösit on-t, s gy-vé téve agörögben hiányzó kettős mássalhangzót. Majd tovább,Rusztikiosz követségi tagról mondja:

"ki velünk együtt jött a szkíta földre" "A követségnemcsak a rómaiaknak, az unnoknak is javukra lesz”A követség vezetőjének arra a válaszára, hogy a rómaiak-

nál szkütha nemzetbeli szökevény nincs, Attila így felel„Míg a rómaiak és unnok közti viszályok ki nemegyenlíttetnek addig semmit nem vásárolhatnak".Vagy Priszkosz egy megjegyzése:„Éppen akkor Onegesziosz Attilász öregebb fiával azakatzir nemzet ellen volt kiküldve, mely szkütha nép sAttilász által hódíttatott meg" „Lányok fogadták At-tilát szkütha dalokat énekelve Bort hoztak, mi a szkí-táknál a legnagyobb megtiszteltetés jele”. Beesteled-vén… "Amint a lak kerítése körül sétálék, egy ember,kit öltözékéből szkütha barbárnak gondoltam, hellénnyelven üdvözölt, vagyonos szküthának látszott, szé-pen volt öltözve, s feje körös-körül le volt nyírva"Maximonosz ajándékot ad a hun főembernek, mondván,

"ha egyezséget szerzend a rómaiak és unnok között". Erre aválasz "Azt gondolják, elárulja urát, elfeledkezik szkütha ne-

60

veltetéséről? Priszkosz írja a legidősebb Attila-fiúról "azakatzirokon és a szkütha tengermelléken tanyázó több nemze-ten uralkodott"

A várható perzsiai hadjáratról szólva igen érdekes meg-jegyzést tesz a görög követség egy tagja, Rómulosz, mertolyan ismeretet tulajdonít a hunoknak, amellyel nem rendel-keznének, ha nem volnának egyben szkíták is HalljukRómuloszt:

„Nem nagy távolságra esik Szküthiatól a médokföldje s ismerik is az unnok ezen utat, mert egykoroda be is ütöttek s benyomultak a médok földjére".Ettől az V. századi benyomulásról, amely már 800 évvel

ezelőtt is volt – a római követség idejétől számítva –, Héro-dotosz így tudósít:

"Meotis tavától Phasis folyójáig és a Colchokig har-mincnapi útja van egy jól menőnek. Colchisból pedignincs messze átkelni Médiába, hanem csak egy népvan közöttük a saspirok. Az ezeken keresztülmenőkMédiában lehetnek. A scythák azonban nem törtek beezen a részen, hanem egy föllebbi, sokkal hosszabbúton kanyarodva, jobbukon lévén Kavkáz hegye. Itt amédok megütközvén a scythakkal és meggyőzetvén acsatában, megfosztatták uralmuktól. A scythák pedigegész Ázsiát foglalták el"E példákat még folytatni lehetne, s végig az derülne ki,

hogy az akkori görögök a hunokat valóban szkíta népnek tar-tották. Ez annál is inkább így igaz, mert a Kr. e. III. századigélt görögök, Hérodotosz, Hekataiosz és a többiek mind, akik aszkítákról írtak, még a Földközi-tenger mentén létesített göröggyarmatokból közvetlenül szemlélték az akkor még szkítáktólbenépesített területet, szkíta földet és népeket láttak, mostazonban legfeljebb a Krim félszigeten éltek még szkíták és aKubán vidékén, a Kaszpi-tenger két oldalán. Vagyis itt márnem érvényesülhetett a Krisztus előtti évszázadokban kialakultszemlélet. Itt már tudni kellett ténylegesen, diplomáciai érint-kezésekből, közvetlen személyes tapasztalatokból, hogy szkí-ták-e a hunok vagy sem.

61

Ugyanezt mondhatjuk azokról a turkokról, akiket a per-zsák korábban hunnak szakának. szkítának tartottak és nevez-tek, s a bizánciak. éppúgy keverve a megnevezéseket, mint ahunok esetében, mindig-mindig a szkíta megjelöléssel is élnek.Jó példát szolgáltat erre például Menander a VII. századból,aki azért is mérvadó ismeretű személy, mert nyilatkozata sze-rint a gétáktól. tehát egy szkíta néptől származik. Ilyen tudó-sításairól tudunk:

„A turkok fejedelmének követe. Mániák – korábbanszogdiai fejedelem volt, – szkíta betűkkel és nyelvenirt levelet vitt Jusztinosz császárhoz".Itt a kultúra megjelölése a fontos.Menander két bizánci követségben is járt a turkoknál. Kr

u 569-ben és 576-ban így számol be az elsőről, amikor ismer-teti a tűztiszteleti szertartáson átesett küldöttség fogadását:"tömjénágakkal tüzet gyújtván szkíta nyelven valami barbárigéket mormoltak”. E jelentés magyar nyelven megjelent szö-vegéhez azt a lapalji megjegyzést fűzte a szerkesztő szerző,hogy „Menander, mint más bizánci írók is, gyakran azonosítjaa turkokat a régi szkítákkal". Azok után teszi a magyar munkaezt a megjegyzést, hogy Menander tudósítása így kezdődik:"Miután a turkok. akiket régen szakáknak neveztek, követeketküldtek a béke ügyében Jusztinoszhoz". Tehát Menander tudja.hogy ezek szkíták, annál is inkább, mert ő géta származású, sfeltehetően ezért is került be a küldöttségbe, amelynek nem ö avezetője, hanem egy Zimarchos nevű görög.

A második követségjárásról. ahol a vezető Valentinosz,így tudósít Menander:

"Valentin elindult kísérőivel és 106 turkkal. Akkortájtugyanis már régebbi idő óta turkok tartózkodtak Bi-záncban, akiket ebből az alkalomból küldött oda né-pük. Úgyhogy mindezekből az úgynevezett turkok tör-zséből összegyűlt százhat szkíta férfi”Itt álljunk is meg. Ugyanaz a felváltva használt névmeg-

jelölés, mint Priszkosznál. Emellett az is figyelemre méltó,hogy a bizánci udvarban összegyűjtött, tehát nyelvükről, né-pükről közvetlen ismeretet szolgáltató személyekről van szó.

62

Egy Menander ismeretű és tudású ember nem hordhat összetudatlanságból hetet-havat.

Érdemes tudni. Hogy a turkoknak és kazároknak is a ké-sőbbi időkben rendszeresen tartózkodtak embereik a bizánciudvarban, s a császári rendtartás azt is gondosan előírta, hogymely teremben legyen az étkezési helyük, s mindenik így ott-tartózkodó nép képviselőinek a saját nemzetük viseletében kellott megjelenniük, így tudjuk például azt is a X századból.Liutprand német-római követ tudósításából, egy fogadásról,hogy .a bolgár követ feje magyar módra volt borotválva".

Hogy a turk-szkíta. görög szóhasználat szerinti összefüg-gést érzékeltessük, lényegében elébe vágtunk annak a későbbi,számunkra fontos ténynek hogy a honfoglalás idején mindkétbizánci császár, Bölcs Leó és a fia is, Bíborbanszületett Kons-tantin – ez utóbbi már a X. század közepén –, turknak nevezettbennünket. De ez utóbbi például régebbi nevünket is említi.azt, hogy sabartoi asphaloi, s ez azért igen-igen fontos, mert eza népnevünk a vele említett régi lakhelyünkkel abba a régióba,Kis-Ázsiába és a Közel-Keletre visz bennünket, ahol pedig aszkíta népek élettere volt az időszámításunk előtti évezredek-ben.

Jól világítja meg ezt a korszakot Gosztonyi Kálmán. Amia szkíták történetének eredetéről az ókori szerzőktől fennma-radt, Elő-Ázsiára, a legrégibb korbéli Mezopotámiára, vagyisSumérföldre utal. Az ismert ókori történetírók többje Hérodo-tosztól kezdve egyértelműen "Chaldea legrégibb urainak" írjale őket. A médek és babilóniaiak, úgy látszik, még tudatábanvoltak ennek, amikor Kr. e. 612-ben segítségül hívták őket aKaukázuson túli messzi szarmata síkságról az asszírok ellenNinive székváros elfoglalására. 28 évig ott is maradtak, ésSkythopolis szkíta város is ebből az időből ismeretes ott.

Ezt megelőzően Kr. e. 1000 és 1200 között érkezhettek aszarmata síkságra Iránon át, és nem Iránból, miként némelyekfelteszik. Justinianus is úgy tudja a Kr. e. II. században, hogy aszkíták, vagyis az őseik voltak Elő-Ázsia első ismeretes urai.

Egy ilyen történeti képben feltűnő magyar régmúlt visz-szatéríthet bennünket krónikáink igen lényeges álltásaihoz, sezzel egyben a múlt század közepéig történetszemléletünkben

63

és világlátásunkban nagy egészében kialakult szemléletünk-höz. Mert akármint van, abba nem-igen nyugodhatunk bele,hogy a Kr. utáni 500-as évektől visszamenőleg nincs rólunksem írásbeli adat, sem régészeti bizonyíték, ha megmaradunk afinnugor nyelvészeten alapuló őstörténeti felfogásban, amelytagadja a hun-magyar kapcsolatot. Pedig középkori forrásokszerint a hunok Szkitiáhól a Kászpi és a Don közötti vidékrőlindultak ki. Ezt az újabb kutatások is megerősítik. A franciaDeguignes által kétszáz évvel ezelőtt közreadott vélemény ahiung-nukról. akik a kínai fal mellől Kr. e 35-ben űzettek el,lényegében semmi továbbit nem tudunk, mert tisztázatlan azEurópa félé vezető útjuk. Egyedül a szkíta-hun összefüggés ahistóriai bázisunk a lényegében meggyőző magyar krónikákszerinti megvilágításban.

Viszont itt is meg kell vizsgálnunk az elutasító álláspont-ok megalapozottságát, azt a mai iskoláinkban is tanított véle-ményt, hogy a magyarság hun eredete fikció, hogy o magyar-ságnak nem volt sem genetikai, sem történelmi kapcsolata ahunokkal. Vagy, hogy az azonosságnak ez a hiedelme a ke-resztény nyugaton keletkezett a X. században: ilyen hatás ér-vényesült a Nibelung-énekből is.

Mielőtt az egész elutasító érvrendszerre kitérnénk, ezt aNibelung-hatást nézzük meg, mert ezt már maguk a németek ismegcáfolták, tudniillik nemhogy a Nibelung-énekből lehetett amagyaroknak tudomást szerezniük Attiláról, hanem éppen for-dítva, a dal anyagát itt gyűjtötték fel Géza fejedelmünk udva-rában. Az énekhez mellékelt kis versike Kloge címen így szól:

„Evégből most mindjárt útnak indítom követeimetHunországba, ott bizton rátalálok az emlékekre: mertnagyon helytelen volna ám ha az nem lenne megőriz-ve. Ez a legnagyobb esemény, ami ezen a világonvalaha megtörtént".A németek szerint Pilgrim püspök maga is itt járt az anyag

összegyűjtése végett.Kézből cáfolhatósága miatt említsük meg röviden azt az

állítást is, hogy a Hunor-Mogor név az onogur-magyar kap-csolat perszonifikált mondai emléke, hogy o Hunor szó Onourformában hangzott. S ez az egész nyelvi bravúroskodás azért

64

van, mert nem abból indulnak ki hogy hunogur. Pedig többforrás így említi a magyarokat. De ez még semmi ez ügybenha tudjuk, hogy örmény írók szerint a Kaszpi-tenger mellett,az Arax folyó vidékén (emlékszünk, honnan jöttek fel a szkí-ták a Kr. e. III.-II. században a Fekete-tenger feletti térségbe?)volt egy Hunoracerta nevű város, amelyet örményből lefordít-va Hunor-városnak neveztek. Volt Hunor hegy is a Derbentihágónál.

A legbántóbb azonban az az állítás, hogy Anonymus csu-pán azért említi Attilát mert jogcímet igyekszik kovácsolni amagyaroknak az ország elfoglalására. Ide írom erről a maifogalmozású sommás történészi véleményt

„A magyar honfoglalás ily módon nem volt egyéb,mint a Pannóniába visszatérő hun-magyarok jogánakérvényesítése".Ezt a vádat mert az egy Selig Cassel nevű történész fo-

galmazta meg először Magyarische Alterthümer című. 1848-ban megjelent könyvében.

S mit kapott ezt követően Anonymus a század másodikfelének német történészeitől, például Eduard Röslertől? Igentanulságos:

„A jegyző főiránya a magyarok eredetéről egy hamisnézet megállapítására megy ki, hogy ti. a magyarokatAttila népeitől származtassa. Neki elviselhetetlenneklátszhatott őseit a német krónikások leírása utánrabló csordáknak képzelni melyek az országra ro-hannak, s az ellenállásra erőtlen számtalan népséglerohanása után a véráztatta földet megszállották. Ajog eszméje erkölcsi nagyságában kelt föl benne, smost már nem lőn elég neki, hogy a magyarok a je-lenre jogállapotban élnek, mert rájuk nézve birtokuk-nak a szomszéd népek részéről történt elismerésébőlkeletkezett. Nem, utálva azon képzeletet, hogy valahaönkény és jogtalanság által jutottak birtokukhoz, át-vitte jogfogalmait őseinek idejére, s az elkövetkezettjogtalanságot legalább sok nemzedékkel hátrább egé-szen ismeretlen ősapáira, a hunokra igyekezett hárí-tani. Most már a magyarok azon hivatásban tűnnek

65

fel, hogy jogukat keresik: ők nem hódítanak, hanemcsak visszafoglalják elvesztett sajátjukat."Szép, ugye? S ezt mi nemhogy megcáfoltuk volna, elfo-

gadtuk. Tudóskodó szövegezésben ugyanezt olvastam magyarszerzőtől is.

Kitűnő és féltétlenül igaz viszontválaszaink vannak.Halljuk előbb Anonymust, aki olyan tényszerű, valósággal fi-nom és jámbor fogalmazású, mint általában egy papi ember. ASzkítiából való kijövetel után ezt írja:

„A választásuk arra esett, hogy majd Pannónia föld-jét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azthallották, hogy az Attila király földje, akinek ivadé-kából Álmos vezér, Árpád apja származott".Árpádnak Salám vezérhez szóló üzenetét már határozot-

tabban fogalmazza.„Az én ősapámé. a nagy hatalmú Attila királyé volt aDuna-Tisza közén elterülő föld, egészen a bolgárokhatáráig, ami most az uratoké.”Lássunk azonban még egy mondatot, amelyet semminemű

külföldi forrásból nem nyerhetett, ezért ez perdöntően fontos. „Az orosz vezérek kérték Álmos vezért, hogy Pannó-nia földjére vonuljanak, amely előbb Attila királyföldje volt.”Ez a közlés azáltal válik rendkívüli horderejűvé, hogy az

óorosz krónika ezt mondja:„Majd azután a fekete ugorok mentek később Olegidejében, elkergették a frankokat és örökölték azt aföldet”.Ugye föltűnt a krónikás fogalmazása, hogy „örökölték”

azt a földet? Így kap értelmet Anonymus híradása, hogy azorosz vezérek kérték Álmos vezért, hogy Attila király földjére,Pannóniába vonuljanak. Ez a véleményük és egyben kérésüktámasztja alá azt a fogalmazásunkat, hogy a magyarok örö-költék a földet. Elismerik, hogy Álmos népe örököse Attilanépének. Hogy lehet ezek után elfogadni a rösleri álláspontot?

Sok bizonyítékunk van a magyarság saját emlékezésére ahunokra. Csak néhányat lássunk. Kézai írja: Etele király címe-rén is, melyet tulajdon pajzsán szokott hordani, a koronás fejű

66

madár vala ábrázolva, melyet magyarul turulnak hívnak. Mertezt a címert hordták volt magukkal a hunok mindig a hadbanGyeics (Géza) vezér idejéig". Vannak híradások arról, hogy aPassauban eltemetett "Gizella királyné sírkövén is glóriás sasvan". Ez szinte hihetetlen: Szent István özvegye is vállalja azelőző pogány uralkodóház címerét. Pénzeinken is rajta van aturul évszázadokon át. Országunkat pedig Szent Istvántólkezdve Hungáriának nevezik a latin nyelvű okmányokon épp-úgy, mint a pénzeken.

Sőt már 417-ben egy Paulus Orosius nevű katalán szerze-tes Világkrónikájában jóval korábbi elnevezésről is ír. Imi-gyen:

„Pannónia európai ország, amit nemrég a hunokfoglaltak el, és amit az a nép a saját nyelvén Hungá-riának nevez”.Említetlenül hagyván a sok pozitív bizonyítékot, az idő

rövidsége miatt is csak egyetlen összefüggésre térjünk még ki.Hekataiosz, a Kr. e. VII. században élt görög földrajzíró aztállítja:

„Nem hallottam másokról hogy a Dunától északralaknának, csak a sigginekről. Azt beszélik magukról,hogy a médektől vándoroltak ide, Méd viseletben jár-nak.”Ha ehhez melléteszem a Tarihi Üngürüsz tudósítását:„Egy nap Adzsem (Perzsia) országának padisahjaKosztantiije (Bizánc) fejedelme ellen hadjáratot in-dított és emiatt Dzsidiija országának uralkodójátólsegítséget kért. Dzsdijja fejedelme segítségül Hunornépéből akik tatárok voltak, húszezer katonát gyűjtöttössze, és Adzsem padisahjához küldte (azt a sereget).Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment,az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ilymódon elvált Adzsem padisahjától és Pannonija tar-tományába költözött. Amikor abba a tartományba ér-keztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamaivannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termésevan annak az országnak, és az ő nyelvükön (Hunornépének a nyelvén) beszélnek (az ottani népek).”

67

Nincs vajon Hekataiosz közlése a sigginekről s a Perzsiá-ból való bejövetel között összefüggés? Ez II. Sapur szövetségeidején lehetett a 350-es évek közepén s ezután jöttek be 375-ben, újabb hullámban a hunok. A siggin és hun nyelvi össze-függés lehetne itt a feltárandó esetleges téma.

Végezetül a Torontóban elhunyt Hallay István barátomemlékére is, aki a most hallható forrást felderítette, zárjuk e kisösszefoglalót a XVIII. században készült Acta SanctorumSzept. 2., Szent István, Magyarország királyának az ünnepecímű; írással. Noha nem magyarok írták, határozottan állítja ahun—avar—magyar egyenes leszármazást, több krónika bizo-nyítása alapján.

1993

69

A Kárpát-medence népei a hunok bejöve-teléig4

Részrehajló kívánok lenni. Kevesebbet, esetleg csakérintő módon szólnék, ugyanis a külföldi és hazai munkákbanegyaránt bőven ismertetett népekről Ilyenként főként gondolokaz illírekre, a keltákra és a dákokra Teszem ezt azért is, mertérdeklődésemnek és célomnak egyenesen a kevéssé ismert ésismertetett népek felelnek meg. Különösen, hogy ezekről ép-pen az tételezhető tel, avagy éppenséggel már állítható volnais, hogy népünknek nemcsak rokonai, hanem akár elődei isvoltak. Merésznek ható feltételezéssel akár azonos nyelvű elő-deinek is lehetnének tekinthetők.

A népi és nyelvi azonosításuk feltételezésével természete-sen igen visszafogottan élnék és élhetnék is ma még, ezekbenjóformán csak az ismertetésekből, az adatokból kiérezhet(;kérdésig kívánnék eljutni, jóllehet ennél még bátrabb is lehet-nék, ha a következő krónikás álltásokra alapozva választanékkutatási irányt és feladatot.

Tarihi Üngürüsz (8 fólia). Amikor Hunor népe Pannonijatartományába érkezett,

„látták hogy csodálatosan bőséges folyamai vannaknagy számban, sok gyümölcse és bő termése van an-nak az országnak, és az ő nyelvükön, azaz Hunornépének a nyelvén beszélnek" (az ottani népek)A másik példa, Anonymus Gesztája (18 fólia), Borsod:„Az ott lakók intelmeire közös elhatározással gyepű-akadályok emelésére kiküldött Böngér fia, Bors, anagy számmal összegyűjtött parasztsággal a Boldvavize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnakhívta, azért, mivel kicsiny volt. Bors még összeszedtetúszul a lakosok fiait és felállította a mezsgyéket a

4 A Kárpát-medence népei a hunok bejöveteléig – Elhangzott:

1993. július 16-án Kaposváron. Megjelent: A II. (Tabi) MagyarTörténelmi Iskola Előadásai és Iratai, Bp.– Zürich, 1994, 299 I.

70

Tátra hegyein, aztán visszatért Árpád vezérhez”.Mindkét közlés szerint az érkezők – Hunor és Árpád népe

– helyben lakó népet találtak. Az előbbiek a nemzetközi iro-dalom szerint is minden valószínűség szerint szkíta-szarmatanépek lehettek. A hunokkal való nyelvi azonosság ez esetbennem lehetne problematikus, ha hiszünk Priskos olyan sorainakhogy a hunokról szólva ismételten nemcsak szkíta népnyelvet,de szkíta nyelvet is említ. Így

„lányok feltárt karokkal jöttek Atilla elé és tiszteleté-re szkíta verseket énekeltek”.Vagy:„Beesteledvén az idő és elvégezvén az étkezést kétszkíta férfiú Jelent meg Atilla előtt és annak győzel-meiről és hadi dolgokról általuk készített verseketmondottak" Említhető még több példa is.Ami Borsnak Anonymus szerint magyarul beszélő pa-

rasztjait illeti, azok főként avar kori népek (avarok magyarok),de éppen korábbi itt lakók, hun koriak, vagy hun kor előttiek islehettek.

Rátérve immár választott témám általam ez ideig megis-mert tényeire elnézést ezért a messzebbi szándékaimról isárulkodó kitérőért!

Kétezer-háromezer év az az idő amelyben a bennünketfoglalkoztató népek feltűntek, illetve történelmi szerephez ju-tottak. Régészetileg ez a kor a vaskorral kezdődik, s mivel írá-sos források is megvilágítják a Kárpát-medence ekkor megis-mert népeit, a pozitivista történetírás innen kb Kr. e. 800-tólszámítja a történeti kort azáltal, hogy az ezt megelőzőt törté-nelem előtti kornak tekinti.

Csak dicsérettel lehet szólni a hazai régészeti feltárásokgazdag anyagáról, visszamenőleg egészen a 6., 5. évezredig, aKürüs- és az ezt követő Vinça-kultúra a rézkor különböző fo-kozatainak leletegyütteseiről Bárczy Zoltán kutató érdeme,hogy számon tartja és közreadja Fényes Elek Geográfiai szótá-rának olyan adatait, mint a Kárpát-medencéből kiindult obszi-dián-út és a só-út hajdan volt meglétét. Tarcal és Tokaj kör-nyékén valamint a Hont megyei Csitár határában valóságoskőipartelepek szolgáltatták az obszidián szerszámokat. De a

71

Kárpát-medencén át vezetett a borostyán- a kagyló- és a se-lyem-út is. Bárczy ismertette John Dayton tanulmányából arézkorszak tizenöt hazai bányáját a nagyszámú ókori fémfel-dolgozó-helyet is.

Igen jó összefoglalót kapunk a Magyarország története I.kötetéből a Kárpát-medence fémkorszakairól, így a javarézkorbodrogkeresztúri

Kultúrájáról. Innen mintegy 100 rézbaltát és csákányt is-merünk. A leletekből következtethetően egy évezreddel meg-előzték Európát a szabályszerű fejlődésben. Nem célunk teljesfelsorolást adni, de kihagyhatatlan az itteni késő rézkor említé-sekor az eddig ismert másfél ezer péceltelepi anyag, vagy ép-pen a budakalászi feltárás, az ottani 439 sír, de ugyanígyAlsónémedi 40 sírjának bizonysága a letelepült parasztok éspásztor-társadalom népének életéről, szokásairól.

Folytatva még a régészek dolgába némiként talán bele-kontárkodó iskolás szintű felsorolást, szólni kell az első kelet-európai pásztorok megjelenéséről az Alföldön. Ez a folyamataz időszámításunk előtti XXII. században indul meg, mint azeurázsiai sztyeppék népeinek első európai jelentőségű ván-dorlása és szétszóródása. Így lesznek pásztortörzsek az európaitörténelem első ló- és szarvasmarha tartó népe. Tudunk kétke-rekű nagy lakókocsiijaikról is. Első hullámuk jele a középsőrézkor végén, újabb hullámuk a péceli kultúra idejéből isme-retes. Laza településterületük a Nyírség és a Maros között voltfellelhető. Hogy helységekben is érzékelhessünk, halomsírja-ikra a balmazújvárosi Kárhozotthalom, a kétegyházaiTörökhalom, majd a dévaványai Barcéhalom képében emlé-kezhetünk. Tudósaink szerint ők hozhatták magukkal az elsőháziasított lovakat, a viszonylag nagytestű kelet-európai fajtát.A Kr. e. XVIII-XVII. századból datálhatjuk az elsőlótemetkezést. Ez idő a középső bronzkor.

Az i. e. XI VIII. század az egész Kárpát-medencében abronz virágkora Európai méretekben is talán ez a leggazda-gabb bronzművesség helye. Kardok, lándzsák, nyeles kések,sarlók, tokos balták, vésők, borotvák különféle ékszerek ésmás tárgyak a bizonyság erre.

72

Feltétlenül ismertetésre vár még a korai vaskor régészetihagyatéka, különösen hogy részben az a nép képviseli mindenvalószínűség szerint amelyik legfőként érdekelhet e témánk-ban bennünket. Sigynnek a nevük, s korántsem ismeretlenek ahazai szakirodalomban, még az uralkodó történészi felfogáshívei körében sem, jóllehet ezek nem egyértelműen látják ben-nük a korai vaskor kezdetétől a keleti eredetű régészeti anyaghagyakozóit.

Nagyállattartó, lótartó életmódú népről van szó. Kultúrá-juk jellemzője, amelyet mezőcsáti kultúra néven tartunk szá-mon, a lovas, illetve kocsizó életmódra valló lófelszerelés.Tőlük eredhetnek medencénk első vaspengéjű keleti kardjai.Tárgyi hagyatékuk párhuzamai Kelet-Európa déli felében, aKaukázus vidékén és Közép-Ázsiában találhatók meg. E ha-gyaték fontos elemei Perzsiáig követhetők.

A nagyon részleges régészeti bemutatásuk után lássuk, kikis ők. A Magyarország története az Alföld vaskori népességé-nek leírásában példásan idézi róluk Herodotos sorait, de mertnem dönti el, ezek Hekataiosztól származnak-e, nem állíthatjaegyöntetűen, hogy a szkíta vaskor előtti preszkíta lakosokkalazonosak ők.

Több magyar szerző és kutató megítélése előtt, nézzükelőször Herodotos véleményét; ahogyan ő az Alföld és talán aDél-Dunántúl népét a trák törzsek és szokások leírása közéiktatva említi.

„Mi van országuktól északra, milyen emberek laknakott, senki sem tudja biztosan; közvetlen az Isztroszontúl lakó népnek csak a nevét sikerült megtudnom,szigünáknak hívják őket és méd viseletben járnak.Lovaikat ötujjnyi szőrzet borítja, kicsik, tömpe orrúakés olyan gyengék, hogy nem bírják el az embert. Ko-csiba fogva azonban igen fürgék, ezért az ottani em-berek kocsikkal utaznak. Országuk megközelíti avenétekét az Adria partján. Azt mondják, Médiábólszármaznak, de hogy hogyan juthattak Médiába, elsem tudom képzelni. A régi időkben azonban mindenlehetséges volt.”

73

Ami e tudósításból a valószínűen csak hallomásból ismertlófajtát illeti, inkább elfogadhatjuk a mezőcsáti kultúra számossírjából feltárt kistermetű, igénytelen ázsiai lófajta képét,amelyre illett, az hogy hosszú szőrű, de hogy „lovast nem bír-hatott volna el”, meseszerűen hat.

Magyarország földje a régi görög irodalom tükrében című1936-ban Pécsett megjelent írásában Borzsák István már két-ségtelennek látja, hogy Herodotos forrása HekataioszPeriegesis c műve volt. Ez a Kr. e. VI századi geográfus lakó-helyzetéből eredően jól ismerhette az Isztrosz, a Duna Fekete-tengeri vidékét, de éppen úgy a fölötte északra lévő területeketis. Az ő idejében, a VII század folyamán kezdenek kialakulni aPontus északi és nyugati partjain a miletosi telepek. 657-benmegalapítják Istriát, tíz évvel később Olbiát. Gyarmatot alapí-tanak még ebben a században a Szeret torkolatánál, a maiGalacztól nyugatra, Barbosinál. Ennek révén cserekereskedéstfolytattak az északi törzsekkel 500 körül a Duna, a Szeret tor-kolatáig, sőt azon túl görög folyam volt. Ebből következően aDuna és mellékfolyói egész rendszerének leírását Herodotoscsak Hekataiosz térképéből és ahhoz fűzött megjegyzéseibőlmeríthette, így ezt a közlését is. „Az agathirsektől folyik a Ma-ris folyó, így ömlik a Dunába”. Vagy ezt megelőzően „A Du-nától északra az első nép az agathyrsok”. Erdélyt ugyanisSzkítiával a Szeret völgyén és az Ojtozi szoroson át vezető útkötötte össze. Ha már az agathyrsokról, e szkíta népről beszé-lünk, halljuk mit mond róluk Herodotos

„Az agathvrsok a legelpuhultabb emberek, ők horda-nak legtöbb arany ékszert. Nőközösségben élnek,hogy így egymás testvérei legyenek és mint rokonokmindnyájan ne irigykedjenek egymásra, s ne gyűlöl-ködjenek. Egyéb szokásaik hasonlók a trákokéhoz.”Különös jellemzés, igen elüt attól, amit általában a szkí-

tákról a legtöbb korabeli író, de a későbbiek is reánk hagytak.Említendő, hogy Karl Müllenhoff Deutsche

Altertumskunde című 1890-ben kiadott munkájának első; kö-tetében Herodotos különös tévedésének tartja hogy asigynneket odatette az Istrostól északra. Ebbe Strabonra építannyiban, hogy ez Nagy Sándor történetíróit használva, így

74

Aristooulost és Patroklost a Kasritől délkeletre találtsigynneket, ugyanazt tudja bozontos lovacskáiról, amitHerodotos, sőt azt is, hogy „asszonyaik fiatal koruktól vezet-nek, kocsit persze, s közülük a jó kocsis akkor megy férjhez,amikor akar.” Ez a Kaukázus melletti lakás nem feltétlenülmond ellent a médektől való elvándorlásnak, s a Duna-Tiszaközére való feljutásnak, mint azt a későbbiekben majd láthat-juk. Azért sem, mert Hekataiosz egyéb adatai is erősítik azt,úgyszintén az archeológiai leletek is, hogy e nép esetében azegyik nyugati szkíta néphulláimmal van dolgunk.

Ismerünk e területek közötti, mondhatni köztes álláspon-tot. mégpedig a Kr. u. 230-ban szülelett Rhodus Apolloniustólaki a sigynneket a Duna deltájához teszi. Argonauticái 4.könyvében elismerően ír a teherhajóval átjárható Iszterről sleírásst a 319-320 versében így végzi:

„Mert soha sem láttak még azelőtt tengeri hajókatsem a trákokkal vegyült szkíták, sem a sigynnek.”Mindenképpen ide kívánkozik hazai munkáinkból, A

kelták nyomában Magyarországon című művéből a szerzőSzabó Miklós meglepően sokrétű leírása e népről.

Állításai részletes közreadását feltétlenül megérdemli.Azzal kezdi, hogy az

„Alföldön steppei eredetű kultúra alakult ki, melyneketnikuma a korábban a kimmer törzsszövetségheztartozó, később szkíta hatás alá került iránisigynnákból (ezt Herodotos munkájából tudjuk) és azőslakosságból tevődött össze”.(Ezúttal nem feladatom, hogy az iráni eredet feltevését

vitassam különösen, hogy ezt Herodotos nem mondja. Csakörülhetnénk, ha az őslakosságról is mondott volna Szabó va-lamit). De idézzük tovább: Az i. e. VI. században a magyaror-szági kora vaskor nemzetközi kapcsolatai jelentősen bővültek.A Nyugat-Magyarországot átszelő „borostyánúton a Balti-tenger partjáról borostyán, dél felől – szórványosan – görögáru és az észak-itáliai bronzműhelyek termékei jutottak el aKárpát-medencébe”… A történészek számára „a látóhatár ki-szélesítésében nagy szerepet játszottak a sigynnák, akiknek ré-gészeti hagyatéka a Dunántúlon és Szlovéniában is megtalál-

75

ható”. (Szabó Miklós ezt feltehetően arra alapozza hogyHekataiosz nyomán Herodotos úgy tudja, hogy „ezeknek aSigynneknek a földje az adriai Enetoi határáig: terjed"). IsmétSzabó: "Ők közvetítették hazánk területére a déli árut s cseré-ben elsősorban lovakat adtak üzletfeleiknek". A korai keltaművészet szempontjából is érdemes egy pillantást vetni erre aziráni népre. A ligur sigynna szó – erről még szólunk – keres-kedőt jelent, s ez nyílván a sigynna kereskedelem nyugati ha-tósugarára vonatkoztatható. Feltehetőleg a sigynnák közvetíté-sével kerültek a La Tén művészet formanyelvébe a kimmer—szkíta művészeti körből átvett állatalakok és egyéb díszítőmotí-vumok. Érdekes ez a következtetés, különösen ha e Svájc te-rületéről származó lelethellyel a kelták bővebb ismertetésekapcsán beszélnénk. Mivel ez nem célunk, még idő hiányábansem, a későbbiekben példákkal utalhatunk arra, hogy a művé-szeti kifejezés ötvöződése a kelták és sigynnek részéről meg-történhetett országunk területén is.

Fontos állítása Szabónak az időrendiség miatt, hogy„a IV. század folyamán a szkíta—sigynna kultúra za-vartalanul virágzott", továbbá, hogy "a III. századbanaz Alföld nagy »szkíta« (sigynna) temetői még hasz-nálatban voltak”,azonban a tápiószelei temető legfiatalabb sírja már kelta

sír, amely nem korábbi i. e. 250-nél. Nagyjából ez lehet az azidőpont, amikor a kelta—sigynna kapcsolatok kiépültek (rá-kospalotai sír), megkezdődött a két kultúra keveredése, amelyvégső soron kelta terjeszkedést, hódítást jelenlett. A hódítás –legalábbis amennyire ez a régészeti leletekből következtethető– a Dunakanyar irányából indult meg. Itt helyezkednek az i. e.III. század elején kezdődő legnagyobb kelta temetők (Kosd,Szob), és később is az Alföld és az Északi-hegyvidék pereméntalálhatók a legtipikusabb, keverék sigynna—kelta temetők(Radostyán, Rozvágy, Mátraszőllős stb.)

Továbbítottam a szerző e jobban kelta történelmet szol-gáló sorait, hiszen az ő Kápát-medencei korszakukat tárgyalja,ám hadd tegyem ide a későbbiekben majd alátámasztást kapóezen tudósítását is: „az Alföldön a dák hódítások, majd az iránijazigok betelepedése nyomán a kelta lakosság felszívódott."

76

Vagyis a szkíta népek kerekedtek felül az ő itteni történelmükfolytatódott.

Ismerünk ellentétes véleményt a sigynnák eredetéről, sőtugyanannak a szerzőnek a művében is. Baráth Tiborról vanszó. A magyar népek őstörténete első kötetében található egyikvéleménye a 14. oldalon. „Alkalomadtán nevezik őket (a huno-kat) a Herodotos által feljegyzett titokzatos »Signnai« névenis, ami szintén olyan kifejezés, ami a régi keleten fordul elő."Nagy kár, hogy a forrást itt nem említi, mert sokat jelenthetne.Annál is inkább, mert említett kötete 50. oldalán. mintha forrá-sait egyeztetés nélkül használta volna, azt írja, hogy a„herodotosi sigynnei voltaképpen cigányokat jelent”. Ciprusonhallhatta ugyanis (amelynek régi neve szerinte Mak-aria), azottani makuráktól, hogy a szó, amit kiejt, "szigonyt" jelent. Vi-szont a „szigony és a szegény szó régiesen ejtve sigini-nek,sigoninak hangzik”. Baráth nyilvánvalóan sokkal többet tudmint én, de állítása ellenőrzésekor Herodotosnál CiprustKüprosznak olvashatta, a cigány szó pedig a korabeli görögnyelven sztügan-osznak hangzik és sötét színűt jelent. A görögnyelvű és görögül író Herodotos nem nevezte a sigynnákatsztügan-osznak hanem, amit Szabó Miklós említ, hogy Mar-seille-ben a ligurok sigynnek hívják a kereskedőket, ezt ve-hette Baráth könyvéből is, mert ezt ő is említi.

Feltáratlan még viszont az eredetük. Ez Herodotos számá-ra is kétséges volt, mint hallottuk tőle

„azt mondják Médiából származnak, de hogy hogyanjuthattak Médiába el sem tudom képzelni. A régiidőkben azonban minden lehetséges volt"Bennünket persze inkább az érdekel hogyan, miként és

mikor juthattak el a Kárpát-medencébe. Feltehetően egy na-gyobb népmozgás jövevényeiként. Magyar történészek Dare-iosz i. e. 513-beli. szkíták elleni hadjáratállak idejére teszik azta lehetőséget. Régebben kellett azonban lennie, mert az 550-560-ban író Hekataiosznál olvashatunk már róluk.

A méd történelem valamelyest talán eligazíthat bennün-ket. Róluk az első dokumentumok az asszír királyok évköny-veiből kerültek elő. Innen is tudjuk, hogy az asszírok a médeknevét III. Salmanasszar egy hadjárata során, i. e. 835-ben je-

77

gyezték fel. A médek ekkor az Urmia tótól délre, Hamadan vi-dékén éltek, s ide az i e IX. Században juthattak. A 800-asévekbeli hadjáratok méd vereségeinek olyan hatásuk volt,hogy közülük 65000 foglyot az eredeti asszír határ vonalábana Dijála mentén telepítettek le, s helyüket arámi népességfoglalta el a felföldön. Tudunk ugyancsak méd vereségről egyasszír-szkíta szövetséggel szembeni háborúból, 653-ból, ezninivei háború néven is ismeretes. Ekkor özönlötték el a szkí-ták Médiát, s Herodotos szerint az uralmuk alatt is maradt 615-ig.

Tudunk tehát menekülésre is okot adó népmozgásokról. Sköztük egy igen lényeges másik átköltöztetésről is. SiciliaiDiodor említi i. e. 40-ben írott munkájában hogy a szkíták általmeghódított népek közül sokan átköltöztek Szkítiába, s így kétnagy gyarmatosítás is történt:

„egyik Moesiából a Tana (Don) környékére, ezek né-pei sauromatáknak neveztettek, kik sok év múltán el-szaporodván, Szkitiát prédálva az egész országotpusztasággá tették”.Konkrétabban hangzik ennél C. Plinius Secundus, Solinus

és Diodor egybevágó közlése arról, hogy .e nép származtatásaMédiából való, ahonnan i. e. 650 körül kerültek el, a méd bi-rodalom visszaállítása idejében. Herodotos korában még csaka Don vizéig éltek, de i. e. 138-ban már annyira elszaporodtak,hogy Ptolemaeus szerint az egész európai és ázsiai SzkítiátSzarmatiának nevezték.”

Igen fontos adatunk van a már idézett Plinius IV. könyvé-ből. Thrácia lakói között említ ugyanis a Sztrümon folyó jobbpartján élő maedusokat. Igaz, közlése időszámításunk 40-es,60-as éveiből való, de mégis jelzi médek északra húzását. Amai Törökország területéről, az Urmia tó vidékéről nem lehe-tett oly nagy dolog ide felhatolni. Thrácia különben Pliniusidejében i. sz. 50 táján az Égei-tenger, a Boszporusz, Moesiaés a Fekete-tenger között terült el. Ugyanitt említ Plinius, deaz Isztrosz felöli északi oldalon gétákat és szarmatákat is,megjegyezve hogy észak felöl Thráciát a Pontus határolja, azIsztrosz torkolatánál.

78

Megvilágításul kitűnőek Plinius népnév-ismertetései. Atovábbi területeken laknak a szkíták népes nemzetségei, írja,így a géták, kiket a rómaiak dákoknak neveznek, a szarmaták agörögök elnevezésében szauromaták, s több nép megemlítéseután az alánok és a roxolánok sűrű településeit említi.

E népek, majd a szarmaták és jászok, jazigok bemutatásá-hoz lépjünk be Pannónia római korszakába. Jelképes, s egybenjól adatoló idézet lehet ehhez az első római császár,Octavianus Augustus emlékiratából politikai végrendeletéből a35 fejezetből álló hatalmas ankarai felirat, a MonumentaAncyranum e szövegrésze

„A pannóniai törzseket. amelyeket az énprincipátusom előtt a római nép sohasem közelítettmeg, Tiberius Nero révén, aki akkor mostohafiam éslegátusom volt. Legyőztem, a római nép hatalma alávetettem, és Illyricum határait előbbre vittem, egé-szen a Danuvius folyó partjáig.”Mint tudjuk Augustus i. e. 17-től i sz. 14-ig uralkodott.Jól megirt történelem a Pannóniáé, magyar részről is, ha

csak Alföldi Andrásra vagy a mi időnkből Tóth Istvánra,avagy éppen Fitz Jenő könyvére gondolunk. De hadd szóljakmég e korból a bevezetőm szellemében és szándéka szerint asigynnek után most a hamupipőkék mellőzöttségét ugyancsakpéldázó rokon vagy akár magyari elődű népről, a jászokról.Ehhez egy kiváló és mintaszerű munkára támaszkodhatunk, aGyőrben, 1875-ben publikáló dr. Szombathy Ignác munkájára.Felfogása szerint, s ezt elsőrangúan alá is támasztja, i e 112-tőli. sz. 378-ig tárta fel jász korszakként a magyar nép történel-mét. „Metanaszta azaz 'elszakadt. Költözött” jelzőt kaptak gö-rög történészektől azok a jászok, akik i. e. 35 és 32 között léte-sítették, a Dontól kiindulva Tisza menti hazájukat, amely fennis maradt 378-ig, hogy azután részévé váljon a hun birodalom-nak" Alföldi András e soraival azt ugyancsak megerősíti „ADuna-Tisza közén, le az Oltig a szarmata jazigok laknak". Akét nép költözése együttesen is ment. s Kárpát-medencei törté-nelmük együtt is zajlott. A jelentősebb erejű és népességűszarmatákról ezúttal nem is igen szólnék, noha a jászokkal egy

79

kategóriába tartoznak vizsgálódásunk szelleme, sőt tárgya sze-rint. de idő hiányában is ez másutt látszik célszerűnek

Jászok5

A múlt század utolsó harmadában még komoly viták vol-tak a jászok eredetéről, nyelvéről. Elsőrangú adatokat, össze-függéseket ismerhetünk meg az Akadémián is felolvasott ta-nulmányokból, így a rendkívüli tudású és munkásságú GyárfásIstván A jászkunok nyelve és nemzetisége 1882-ből való mun-kájában idézi Dainer Tamás modenai orvos 1501-ben Herculesferrarai herceghez írott levelét „a Duna és Tisza között laknaka Ptolemaeus által metanastának nevezett jászok, kik különb-ség nélkül magyaroknak neveztetnek". Werner György királyitanácsos és Sárosi prefectus 1543-ban írott munkájából is ka-punk utalást. Ez némiként ugyan ellentétesen hangozhat, denyelvjárásra vonatkoztatva egyáltalán nem, de emitt is, mert akirályi oklevelekben előforduló; magyar hely- és személyne-vek szerint a jászok ősi nyelve csak a magyar lehetett. Werneregyébként írja

„megvan most is a jászok nemzete a magyarok között,kiket csak rövid szóval jásznak neveznek, s azokmegtartják ma is ősi, különös, a magyartól különbözőnyelvüket, s azon lakhelyüke, melyet Plinius leírásaszerint hajdan bírtak”.Otrokócsi Fóris Ferenc gyöngyösi predikátor, gályarabsá-

got is szenvedett. Origines Hungaricae című történelmi mun-kájában a hazai nyelvjárásokon kívül hét egymástól különbözőnyelvet számlál meg 1693-ban, ilyképpen: magyar, német, tót,oláh, görög, cigány, török nyelvet, majd megjegyzi a jászokatvagy kunokat külön nem számlálom, mert ezek is magyarnyelven beszélnek. Mindenképpen személyes tapasztalatbólszólhatott Otrokócsi mert a jászság átnyúlt Hevesbe, Gyön-gyös szomszédságáig. Halljuk még érveit is mert időt állóak:

5 A Jászok című részlet S. L. jegyzeteiből való, utólag toldottukbe.

80

„a jászok nyelve megtekintéséből is kitűnik, hogy ők,mint ezt maguk is elismerik a legeredetibb származé-kai azon szkíták elődeinek, kiktől ama nemzet, melymost saját nevén magyarnak mondatik származott.Mert nyelvük általában ugyanaz a többi magyaroké-val, ami különbség néhány kevés szóban első tekintet-re látszik, az nem annyi, hogy megérdemelje, hogy abeszédnek különbözővé tétele érdeke végett ittelősoroltassék. Azt sem lehet mondani, hogy ezekhosszú idő alatt a többi magyaroktól nyelvöket meg-tanulhatták. Ugyanis mivel külön laknak, valóbancsak úgy nem tanulhatták volna azok a mi nyelvünketaz együttlakás alatt Magyarországon belül, mint atótok és a németek, akik kevés kivétellel még azt eddigmegtanulni nem tudták”.Ugyanígy érvelt a kunok magyar nyelve mellett is. – Ide-

vágóan említhetem Bombardi Mihály jezsuita szerző Magyar-ország helyrajzáról című 1718-ban Bécsben megjelent mun-káját, ki azt állítja, hogy

„a Moldvában és Beszarábia határánál vannak ku-noknak szétszórt maradványai, kiknek nyelve a ma-gyarhoz hasonló”.Ha már itt tartunk, lássuk némiként a kun nyelv vitáját is.

Magyar nyelvűségüket a kun miatyánk felbukkanása után ta-gadják némely történészek, így nem véletlenül Hunfalvy Pális. Gyárfás szerint, a kun miatyánk felfedezésével csaknemegy időben indult meg a vita, mely kétségbe vonja a széke-lyeknek a régi hunoktól való származását. A kun miatyánklegelső változatát Telegdy István lette közzé 1598-banLeydenben, hun ábécéjével együtt Ezt követte Kaposy, a gyu-lafehérvári ref. főiskola tanárának ismertetése 1713-ban, illet-ve a kunszentmiklósi Petrarca-korabeli és az ún. Vincze-féleszöveg. Ezek amellett, hogy eltérnek egymástól, a hazai szö-vegek Vámbéry vizsgálatai szerint a reformáció; korabeli ma-gyar imából vannak átfordítva tatár nyelvre. Úgy tatárra, hogyMagyarországon éltek tatár csoportok is. Kunszentmiklós pél-dául tatár előnevű volt még régebben. A tatár és kun nyelvkülönbözőségére erős érv, hogy Batu kánnak ujgur betűkkel,

81

de tatár nyelven írott levelét IV. Béla királyunk udvarábansenki el nem tudta olvasni, pedig számos kunok között térítőpapunk volt már ekkor, s a kunok is itt voltak mint azt Batunake sorai is bizonyítják „a pártfogásba vett kunokat tovább ma-gánál ne tartsa”. Julianustól tudjuk, hogy „midőn átmentünkCumánián, találtunk egy pogányt, ki nekünk ama levelet meg-magyarázta”. Az ellenvélemények kevésbé helytállóak, nemtérek ki rájuk. Tény, hogy tankönyveinkben semmi nyomavéleményütközéseknek. Lexikonjaink is sommásan így írnak:a Révai Nagylexikon például

„a jászokat hihetőleg Szt. László telepítette le aZagyva két oldalán, midőn 1091-ben a Temesnéldöntő győzelmet aratott a kunokon és besenyőkönNevük a magyarban nem régibb a XIII. századnál.Oklevelesen Károly Róbert használja először a jassonevet".Sommásan szólva igaza van Gyárfás Istvánnak hogy a

testvéri keleti nemzeteket tatárosítani igyekeznek történésze-ink közül többen is, így Hunfalvy. Helyesebbnek véli JerneyJános vélekedését, aki szerint a besenyők, jászok, kunok, kazá-rok, palócok a magyarral egynyelvűek voltak.

Ptolemaeus pontos fokbeosztásokkal is élve jelöli megjászföldi, jazigiai Kárpát-medence határait, sőt, tizennyolcjászvárost is felsorol – Időrendben különben a tiszai haza tör-téneti korszakai így következnek: honalapítás küzdelmei (i. e.35-80), a dák és markomann háborúk (80-180), a honrendezés(180-333), majd a szolga jászok lázadása nyomán az áll, amihanyatlás (333-370).

A tengermelléki jászok történelme i. e. 112-ben nyílt mega görögök és rómaiak számára. Közülük a Don keleti partjánmaradtakat Pomponius Mela már nem jazignak (a jász többesszáma), hanem jazamatae (jáz-maták) néven nevezi. Aszauromata – Szombathy szerint – lándzsás médet jelent (Va-jon talán szúró médet, mint a jász: többek, így a szerző szerintis ijászt?)

Egy nyelvi emléket említenem kell még. MegőrizteAmmianus Marcellinus, s meglepő módon továbbadta az eu-rópai történészek számára Gibbon. Hogy a magyar történészek

82

miért hallgatják el, még találgatni sem tudom, és kívánom. Ar-ról van szó, hogy Constantius császár (337-361) 359-ben pan-nóniai körútján Acimincumnál (a mai Kamenicz a Duna-Drávatalálkozásánál) földsáncot ásatván egy magasabb töltésre ra-katta trónszékét, s beszédet intézett az ott összegyülekezettszolgajászokhoz. A beszéd hallatán a tömeg közül valaki iszo-nyú dühre fakadva, saruját a császári trónszékhez hajítván,marha marha szókat kiáltott. Constantius megrémülve elsza-ladt, trónját az aranyvánkossal együtt a feldühödött tömegszétszaggatta, miközben zászlót is ragadva a császárra törtek.Persze nagy megtorlás követte az eseményt. ViszontMarcellinus csatakiáltásként őrizte meg a marha, marha szit-kozódást. Kire-kire bizom hogy e szó mit jelent, de azt is hogyama használatos átvitt értelme miatt kiáltotta-e a haragra ger-jedt jász atyafi.

Róma sorsa egyébként itt dőlt el Pannóniában – jó me-mentó ma is – valójában már az innen származó katonacsászá-rok birodalmi küzdelme miatt is. Igen jellemzően AmmianusMarcellinus tapintott rá a válságfolyamat fő okára,

„határsorompóink felnyíltak, és a barbár föld úgyöntötte magából a fegyveres csapatokat, mint azAetna a tüzes szikrákat."Jöttek, megérkeztek a hunok.

1993

83

A magyar őstörténeti felfogás az 1100.évfordulón6

Vagy egy tel esztendeje került a kezembe Csokonainakegy I 801-ben. Kultsár István barátjához írott levele A témán-kat és bennünket is leginkább érintő részét hallgassák meg:

„egy dolog van Gebhardi magyar históriájában amiengem úgy is mint Árpád íróját, úgy is mint magyarigen interesszál, hogy a magyarok csak azért vettékfel őseiknek a hunnusokat. Hogy a maguk nemzeténektörténetkönyveit az Atilla fényes tetteivelfelcsicsézhessék. Én azt tartom, hogy nemes nemze-tem dicsőségének nevelésére Attila nem szükséges demégis úgy tartom hogy Schlözer után, aki (én leg-alább úgy ítélek) egy a nemzeti részvétellel legtelje-sebb írók közül, megbántanak bennünket némelyújabb, s az újításra viszketőbb német írók, amidőn aztakarják imígy amúgy megvitatni hogy a hunnusok ésa magyarok nem egy nemzetből voltanak. A németek-nek minden erőssége csak tagadó állítót bennük egyetse láttam, nékünk pedig minden lerontott okainkmellett is megmarad kettő, t.i. 1. hazai régi historiku-saink, kik ha nem régebbiek is Béla király nevetleníródeákjánál, de történeteiket a régi (még a tatárpusztítás előtt meglévő) krónikáinkból szedték, és 2.egész nemzetünknek hagyománya, mely a legutolsólegírástudatlanabb parasztjainknál is megvan, ame-lyet ha históriai s antropológiai crisisre vészünk, ta-lán a legcsalhatatlanabb bizonyság, a dátumok nem-létében énelőttem a legtiszteletesebb”.Majd odébb,„Szokása szerint csak enyeleg és vagdalódzik

6 A magyar őstörténeti felfogás a 1100 évfordulón – Elhangzott

a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület IX. Magyar Őstörténeti Ta-lálkozóján, Tapolcán, 1994. augusztus 11.-én. Megjelent Kapu,1994/9

84

Schlözer, mikor azt mondja az éjszaki históriájában.Hogy a magyaroknak csak annyi közük van ahunnusokhoz, mint a frankoknak a zsidókhoz. NB. Azöreg úr csak olyan embere volt a magyaroknak, minta franciáknak, melyet megmutatni nem volna nehéz”.(Csokonai a jellemzett németek közül Fischer, Spittler és

Flüsching nevét említi. – Schlözer: Éjszaki história)Azontúl, hogy felfogásomnak tetszőek voltak e sorok, két

okból is jelentősek a Hunfalvy-korszak előtt íródtak, s az álta-lános iskolázást megelőző időben tanúsítja velük egy magyarzseni a népben élő hagyomány meglétét. Ám, nézzük hamarGebhardit. Munkáját (Geschichte Ungarn in der allgemeinenWeltgeschichte) már 1802-ben közreadta Hegyi József

„Akik a görög és deák krónikákhoz folyamodtak, mi-dőn Atillára akadának, nemzetüket hunnok maradé-kának kezdék állítani, hogy históriájokat Atilla csele-kedeteivel ékesíthessék”.Így Gebhardi. ahogy lényeglátóan jellemezte szemléletét

költőnk. Van viszont e munkában néhány érdekes adat is.Thullmann Jánost idézve például, hogy„már 710-ben voltak oly magyarok. akik Pannóniá-ból Németországra rontanak".Adat volna ez a korábbi ittlétről? Majd, hogy„A kazárok Bat-Baján volt tartományinak elfoglalásaután, 680 táján a Tisza, Maros és Szamos vizei közöttállapodtak meg”.Ehelyt mindenképpen a Nestor-krónika e soraira kell gon-

dolnunk:„Majd a fehér ugrok jöttek és ők következtek a szlo-vének földjén. Ezek az ugrok pedig Iraklij (Heraklius)császár idejében jelentek meg, aki karddal támadtChozdroj perjsi (Chosrocs perzsa) császárra”.Az úgynevezett kettős honfoglalás elgondolásának a bizo-

nyítékát kell itt látnunk, de mivel az árpádi magyarokat Nestorfekete ugroknak nevezi, e kazárok sokkal inkább magyarokkellett legyenek. Kazárok ugyanis nem következtek [?] ún.szlovén földön. Illetve emellett Fejér szerint a Volgán túli ka-zárokat és országrészüket hívták fehérnek s éppen az innenső

85

részt és népét feketének. A bizánciakat negyvenezer fős sereg-gel segítő kazárok keleten, feltehetően a Derbenti szoroson,vagy éppen a hegység középső átjárójában, de mindenképpenkeletebbre kellett lemenjenek a Kaukázus alatti egyesüléshezés támadáshoz, hogyan jöhettek, keveredhettek volna hát ép-pen ezek az igen távol lakók Kijev térségébe? Kézenfekvőbb akövetkeztetés, hogy a jelentős hadi mozgásban, a kazár haderőtávoli nagy lekötöttségében inkább a nyugatabbra tartózkodómagyarok élhettek, a Nestor szerinti, ezúttal fehér ugorok ahunok, majd az avarok nyomán és példájára, a Kárpát-medencébe való bevonulás lehetőségével. Az ugyancsak fel-vethető, hogy a Bizánccal való szövetség inkább lehetővé tettea Kárpát-medencei térségbe való behatolást. E nagyon is lehet-séges tényhez megvilágító magyar adat lehet a Képes Krónikaállítása, hogy a második bejövetel 677-ben volt.

Hanem a Hunfalvy-iskola előtti külföldi munkák közültöbb is olyan vélekedéseket hangoztat, amelyeket mai tudósa-ink is mintegy készen kapva, általában szinte változatlanul is-mételgetnek. Mert ezek igazak, helytállóak volnának? Koránt-sem, mert ezeket, így Schlözer állításait. már a múlt század el-ső felében erősen vitatták, s ami fontos, meggyőzően. Máremiatt is kézenfekvőnek látszik őstörténetünkről innen vizs-gálódni, a fő értelmezésekben innen kiindulni, hiszen bizo-nyossá is vált, hogy néptörténetben, földrajzi terekben és nyel-vi, nyelvészeti álláspontokban innen erednek azok az eltérésekés elágazások, amelyek változatlanul problematikusak. Már akezdeti értelmezésekkor tévesnek bizonyult kiindulások isme-retében most már kételkedés nélkül vállalni kellene a sok bi-zonysággal erősített dél-kaukázusi eredet vizsgálatát is. Külö-nösen, hogy a magyarságra máig lel nem mért tragédiájú II.világháború után, főként az emigrációban, egy olyan történészés nyelvész nemzedék nőtt fel és munkálkodott, amelynek eb-beli eredményeit bűnös vétek volna elherdálódni hagyni, sközkinccsé nem tenni. Ne tévesszen meg, s mindenképpen nebátortalanítson el senkit a változatlan elhallgatás és tagadás –ezt különben már nem is érzik az ellenzők szükségesnek, olymagabiztosak – mert minden nagy dologban tudni kell egye-

86

nes igent és nemet mondani. Dolgozatom ebben a szellembenkészült.

A tévutak kezdeteinél

nézzük mindenekelőtt Schlözert, a legfőbb sugalmazót,aki ismerte Anonymust s nemzetközileg is úgy tudják róla aszakmában, hogy a jegyző elkeseredett ellensége volt. Legtöbbtörténészünk átvette tőle azt a véleményt, hogy a legrégibb la-tin források Ungária, Hungária neve s nyomában európai elne-vezéseink az orosz ugor, ugri szóból erednek. Ez azonbanképtelenség, ha meggondoljuk, hogy az óorosz a Nestor-krónikát csak a XII. századtól ismerheti a világ, azt viszont,hogy a hunok országának Hungária a neve, már Kr. u. 417-benleírta Világkrónikájában. a megjelenéstől rendre olvasottPaulus Orosius katalán szerzetes. A középkorban nálunk is is-meretes e szerző, említi Kézai is. Akár éppen mára szóló oku-lásul, ne restelljük idézni Orosiust:

„Pannonia európai ország, amit nemrég a hunokfoglaltak el, és amit ez a nép saját nyelvén Hungáriá-nak nevez".Vagyis 1600 éve így neveznék ezt az országot. amelyben

most mi is együtt vagyunk? Gondolom nem kár e kitérőért.'Azt a nálunk is ismert, szinte refrénszerű szöveget, hogy a

messzi keletről jövő népeket elnevezték hunnak, türknek amígközelebbről meg nem ismerték őket, Schlözer állítja először. Alegszívósabban megmaradt tévedése azonban az hogy a ma-gyarok a „finn világból”, az Urálból jöttek. Ebben Nestornakarra a mondatára épített, hogy az ugorok megjövén „kelet felöl,átvergődtek a nagy hegyeken, melyek ugor hegyeknek nevez-tettek el”. Itt kétségtelenül a Kárpátokról szól a krónika, de akelet felöl nem a messzi Urált jelenti, Nestor ugyanis későbbezt is írja

„A Fekete-tenger északi oldalán van a Duna, és van-nak a kaukázusi hegyek amelyeket ugor hegyeknekneveznek".

87

E mondat fontosabb második felét halljuk oroszul is: „ikavkazszkije górü – ugorszkije górü.”

E cáfolatot egy Pozsonyban. 1827-ben megjelent munká-ból veszem: Abkunft der Magyaren, Schlözer in seinemNestor. Szerzője G. P.-vel jelöli magát. A magabiztos profesz-szort egyébként Anonymus is megtéveszthette, mert Moszk-vától északra, Szuzdalon át vonultatja a magyarokat, olyan tér-ségen át, amelyet csak később népesítettek be és neveztek elSzuzdalnak. A Taksony idejében beköltözött bolgárok izmae-litaként III. Béla alatt is tevékeny szerepű pénzemberei té-veszthették meg Anonymust is. Belevág Schlözer szemléleté-be, hogy a baskírokat szintén finn eredetűnek gondolta.

Hatása igen erős Selig Casselre is. A Berlinben 1848-bankiadott Magyarische Altertümer-je ezt jól tanúsítja, különösenAnonymus megítélésében: „a hun nevet nem ismeri, ahogyanReginóból tanulta, a magyarok szkíták, Szkítiából jöttek, hogyÁlmos Atilla leszármazottja”. Kísértetiesen a mai hazai hang.De általánosságban is:

„Az Atilla-monda lehetetlen hogy magyar talajonkeletkezett volna. A két nép azonosítása nem hazai,átvett eredetű. Az Atilla-monda tartalma egy tanult,egy bibliai és egy német részre oszlik.”Íme, a hazai történetírás úgyszólván külföldi forgató-

könyve. Abban is,„hogy birtokuk legitimitásának a látszatát adják, ma-gukat örökösnek tekinthessék, hunoknak kellett lenni-ük, Atillától kellett származniuk. Maguk is nagy tisz-tességnek tekintették, ily nagy ősiséggel bírni”.Az ily módon koholt birtokjog nálunk ma is uralkodó ál-

láspont. Még olyan kihívó fogalmazásban is, mint KristóGyuláé:

„Tetszett Anonymus hiúságának, hogy magyar létéreaz Árpád-dinasztiát hozzákötheti Atillához."Feltűnő hogy nem élnek történészeink az úgynevezett

birtokjog elemzésekor a Nestor Krónika e szavaival:„Majd a fekete ugrok mentek Kijev mellett, későbbOleg idejében elűzték a frankokat és örökölték azt aföldet”.

88

Ha ezt a fogalmazást együtt értelmezzük Anonymus sza-vaival, hogy

„az orosz vezérek kérték Álmos vezért, hogy Pannó-niába menjenek amely előbb Atilla király földje volt”,azonnal összefüggést kell látnunk a nestori "örökölték"

szóval. Sőt, az orosz értesülésekre általában jobban odafigyel-hetünk, amelyeknek igenis lehet valóságalapjuk I. Endre kint-tartózkodása és házassága révén, de a későbbi, halicsi össze-függések miatt is. Az Igor-ének például csak hunként említbennünket a halicsi harcok megéneklésekor.

Mielőtt teljessé válhatott volna nálunk a dél-kaukázusi ésközelkeleti térség kikacsolása a történeti érdeklődés köréből,meglepő módon két munka is tanúsítja az érzékeny figyelmetiránta. Gregor Dankovszky Der Völker Ungarischer Zunge,Pozsony, 1827 című írása és Fejér György könyve A kazárok-ról, Pest, 185 I

De előbb az úttévesztésről Reguly Antalt még ügybuz-galma, ügyszeretete, az észoki régiók az ö számára való első-rendű fontossága tartotta távol a déli irányú haza iránti érdek-lődéstől. Szerintem igen csekély lehetett a történelmi művelt-sége is. Tehetségét persze nem lehet, és nem szabad kétségbevonni. Kevés olyan ember volt nálunk, aki rövid néhány évalatt a szakműveltég terén olyan hatásúvá válhatott, mint ő. Is-kolát teremtett, katedrák biztos megülői visszhangozzák téte-leit. Hite szerint,

„hol a nyelv rokon, ott o népnek is, mely azt beszélirokonnak kell lennie …ha itt nem találunk rokont – afinnugoroknál – azt másutt nem fogjuk megtalálni”írja. De ami tévútra vitte:„A Kaukázus népei és a magyar közt sem gondolha-tunk rokonságra minekutána annyi tudósok vizsgála-tai, újonnan Sjögren, ki a magyar nyelvet ugyan ta-nulta és ösmeri, legkevesebb nyomait sem találta erokonságnak, és még meddig akarunk ily homályosutak után nézni, rokonságunk ily árnyékain építeni"(Anders Johann Sjögren finn történész és nyelvész Über

die finnische Sprachc und ihre Litteratur 1821).

89

Ámulva olvasom Reguly leveleinek nagy jövőjűé váltfejtegetéseit. Bevallom, nem tudom, hogy már tőle erednek:

„Nem lehetne a mostani zürjén kimondás utáni Jögrea régi Jugrával egy név, valamint talán a voguloktulajdonneve mansi gyökere a magyar névnek?"A vogulok zürjén szomszédjuktól Jögra nevet viselnek, ez

elevenen emlékeztet a régi Ugor vagy Jugor névre: legalább azorosz, kinek ’ö' hangja nincsen ezt csak így mondhatja ki”. Efeltevésekből is forgatókönyv vált volna? Igen, a magyar nyel-vészeté.

Még egy keveset Regulyból, ezúttal főként az általa hi-vatkozott Christianl Frähn miatt, aki Gosztonyi Kálmán közlé-se szerint De Chozoris című, 1822-ben Szentpéterváron meg-jelent munkájában arról az igen nagy horderejű; felismerésérőlis szólt hogy a bizánci szerzők – a császárok is –, ha a magya-rokról írnak nevüket mindig o+ü-vé mint a türk nevűekét írják.E jelöléskülönbség más-más népeket is jelent Gosztonyi sze-rint, az újak a türk, a keleti, valóban török nyelvű népeket, arégebbi a turk, a nyugati, az eltérő szkíta nyelvű népeket jelöli.Ezek neve Gosztonyi szerint a szumír eredetű TUR+UK=„népfia" „fianép” szó.

Tehát Reguly Antal:„Frahn amelyeket Kozánban tartózkodása alattösmérni tanult, a finnokat o kazárok maradékának hi-szi, és hogy a Volga-bulgárok nagyobbrészt finn nép-ségekből állottak, arrul az újabb kutatások nemhagynak kétséget”.Majd meglátjuk e vélekedés nyelvi okait.

Kézai gazdátlan öröksége

Szólnom kell egy különben kitűnő mai kezdeményezésről.Négykötetes kézirat forog közkézen egy 30 fős szerkesztőgár-da munkájának gyümölcseként. Bevezetés a magyar őstörténetkutatásának forrásaiba címmel. A szerkesztő vezetők HajdúPéter—Kristó Gyula—Róna-Tas András.

90

Forráskutatásuk földrajzi határai: Uráli-finnugor korszak:nagyjából a Kárpátok—Balti-tenger, Urál—Nyugat-Szibéria,Kazahsztán—Elő-Kaukázus és a Fekete-tenger által határoltterület. A Kárpát-medencét csak az avaroktól vontuk be mun-kánkba írják a szerkesztők, gondolva arra, hogy az avar korbano honfoglalásig továbbélő esetleges korábbi régészeti kultúrák,illetve etnikumok említést kapjanak. – Bizonyos források ki-maradtak, jegyzik meg, például a keleten maradt magyarság.Szomorúan meglepő közlés!

A kézirat szövegéből idézett sorokra talán megvilágítóválasz lehet Róna-Tas szerkesztő előszavának e néhány mon-data:

„Az elmúlt időszakban őstörténetünk egészét vagy ré-szét érintően új elmélet látott napvilágot. Ezek egy ré-sze a tudományon belül keletkezett, másrészük a tu-dományon kívüli dilettantizmus terméke volt.”Ez eléggé homályos és rejtezkedő stílusú fogalmozásban

„az új elmélet” feltehetően a dél-kaukázusi térség, a mezopo-támiai ókor megvilágítására, magyar szempontú vizsgálatárairányulhatott. Ha nem így volna, talán a szegedi csoport for-ráskutatása kiterjedne a dél-kaukázusi térségre is, sőt a Kárpát-medencei forrásanyag legalább a szarmata, jazig hun időket isfelölelné. Persze, ha a magyar múlt volna a kutatás célja, ésnem a finnugor korszak, ezek nem maradhatnának ki. Ha pe-dig a tudós szerkesztők a jogász Regulyra, a jogász-közgazdász Hunfalvyra is gondoltak volna, e nem tanultnyelveszekre talán nem fitymálódnának a dilettantizmus ter-mékeire célozgatva.

Lássuk végre a meglepetést, hogy a Pozsonyi Akadémiaegy görögtanára már 1827-ben könyvet ad ki, hogy magyartörzsneveket bizonyíthasson a Zagrosz hegységben, s az Euf-rátesz vonalától a Káspi-tenger délkeleti öbléig. ForrásanyagaStrabon Geográfiája és Ptolemaiosz térképének 1533-belibaseli kiadása. A Keszi törzs nevére, amelyet először említ,Fehér Jenő Mátyás is rábukkant Perzsia délnyugati vidékén (MTört. Szle., 1972). Bizonyítja Dankovszky a Magyar, a Tarján,a Kürtgyarmat törzsek nevének meglétét is. Említ Megere(magyar) és Závár (szabar, szabir) nevű várost az akkori ör-

91

mény térségben. Róna-Tasék tudományon belüli szaktekinté-lyei talán nem kellene hátat fordítsanak e térségnek, ha másértnem, Konstantin császár szabartoi asfaloi nevű magyar népré-szének, s további sorsának kutatásáért. Nem is olyan légbőlkapott igény ez. Bartholomaeus Anglicus (1220-1240) ésVincent de Beauvais (1190-1264) XIII. századi enciklopédis-ták már állították azt, hogy a magyarok eredeti hazája Külső-Szíriában volt. Ez Macartney professzor közlése, mondván,hogy külföldi források szerint a magyarok eredetileg a Kauká-zustól délen laktak, a Kappodókia és Kolchis közötti térség-ben. Mint majd látjuk, ezt Fejér György is mindennapos ter-mészetességgel állítja, bár forrást sajnos nem közöl. A kazároknyelvéről szólva viszont megjegyzi:

„Mind a Bulen Philer (bolgár) mind a hun és magyarnép Syro-Kaldeai (pontusi) volt, hol Magóg nyelveközkeletben csupán szójárásban különbözött.”Ami az említett kappadókiai lakhelyet illeti, Endrey Antal

idézi Herodotost, aki szerint a görögök az itteni népeket ne-vezték szíriaiaknak. A Külső-Szíria megnevezés ily módonkorántsem képtelenség (Endrey A. A magyarok eredete, Mel-bourne. 1982.)

Nekünk magyaroknak azonban Kézai Simon mester kró-nikája a legfontosabb kútfőnk e térség magyar múltbeli fontos-ságának a felismerésére és kutatásának múlhatatlan szükséges-ségére. Idézzük is bizonyságképpen ehhez a ránk örökül ha-gyott és útjelzőnek számító mondatait:

„Menróth óriás (Nemróth változatban is a középkor-ban Nimród neve) ki a nyelvek megkezdődött összeza-varodása után Eviláth földjére mene, melyet ez idő-ben Persia tartományának neveznek, és ott nejétőlEneth-től két fiat nemze. Hunort tudniillik és Magort,kiktől a hunok vagy magyarok származtak. De mivelMenróth óriásnak Enethen kívül, mint tudjuk, többneje is volt, kiktől Hunoron és Magoron kívül több fi-akat és leányokat is nemzett, ezen fiai és maradékaikPersia tartományát lakják, termetre és színre hason-lítanak a hunokhoz, csakhogy kissé különböznek a be-szédben, mint a szászok és thüringek”.

92

Ezeket az állításokat minden Kézai (1282) után írott kró-nikánk átvette, a mester hun történetével együtt. Azt pedig akutatás kétségen kívül bizonyította, hogy ez az eredetmagya-rázat ősi magyar hagyományon alapszik, s noha van bibliaipárhuzamossága, leglényegesebb állításai inkább babiloni po-gány mítoszokban gyökereznek. Az úgynevezett Eviláth föld-jét egy Kr. u. 500-ban írott Keresztény Topográfia című mun-ka is egyenesen Hunniának nevezi. Számos históriai emléke-zés szól e térségből Menróthról (Nimródról) is utódairól azon-ban egyedül a magyar huntörténet. Mint láttuk, még olyan ki-terjesztéssel is, hogy némi nyelvjárásbeli eltéréssel rokon né-pek is származtak ez „ősapa” nyomán, ami meg is felelhet avalóságnak a hun-szkíta népek és nyelvek változatosságára, ami témánkban talán még a kazár magyar kapcsolódásra isgondolva.

Ide tartozhat, hogy feltűnő Hérodotosz Kürosz-történetének a mítoszbeli hasonlósága a mi Álmos-mondánkkal ebből a régióból. Ezúttal a méd király álmodjaMandané nevű lányáról, hogy öléből forrás fakadt, és ez a for-rás elárasztotta országát, majd pedig Ázsiát. Ismétlődő álmá-ban leánya öléből egész Ázsiát beárnyékoló szőlőtő fakad. Emítosz a hatalmassá vált perzsa Kürosz születését és az akkoriÁzsia feletti hatalmát jövendöli és idézi fel.

A több adatáért, így a X. századi nyugati hadjáratokbanáltala háromszor is említett Csaba név miatt is nálunknagyrabecsült bajor Aventinus ugyancsak Perzsiából (Khusföldjéről) vezeti Maeotis földjére a magyarokat.

Sok adat keltheti fel a figyelmünket. TheophilactusSimokatta például ahogyan a páros I. Arsák Dara városát Mé-dia szomszédságában a mazarok egykori városaként említi,alapítása után 300 év múlva.

Padányi Demumagyariájában – s őt megelőzően LukácsyKristófnál egymást érik a dél-kaukázusi magyar vonatkozások,főként ottani szabir múltunk bizonyítására. Ezeket nem is em-lítve, hisz hozzáférhetők, az azért nem hagyható szó nélkül,hogy rá se hederítenek történészeink Padányi elemzésére,hogy Lebédia mezopotámiai szó, hogy „asszír” kormányzati,közigazgatási és katonai fogalmak mint khasanu (kusán) szalat

93

(zsolt, zulta), tartan (tarján), vezir (vezér), kudur (kádár)kundu (kende) zakánu (zakanos), pekhu (beke) harku (horka)csitar (csitár), stb. egytől egyig megvannak a honfoglalás korimagyar nyelvben és ugyanolyan jelentéssel. – Érdekesség,hogy Marquart szerint a múlt századból a mi Levédiánknak, arajta átfolyó vizek régiójának a neve még Lepedika volt.

Jól felismerhető jelenség, hogy a szabar, szabir mint egy-általán a Kaukázuson túli magyar lakozás lehetőségének a ku-tatása sem a finnugristáknak, sem a turkológusoknak nem álltérdekében, mert egyrészt ellenkezett a felfogásukkal, másrésztleküzdhetetlen ellentétben állt saját bizonyításukkal t.i. a sze-rintük elfogadott nyelvhez tartozó nép tartózkodási helyével.

Még a turkológusok kevésbé érezhették ártalmasnak, merta hunokat és a kazárokat egyaránt török eredetűnek tekintettékés keletről vonultatták a Káspi térségbe. Sőt úgy vélték, példá-ul a kiváló tudós Thury József, hogy az Ekták—Altáj—Arany-hegyi havasoktól kiinduló törökökkel egyidőben tűntek fel akazárok. Mint látni fogjuk, Fejér György szerint nem, mertKrisztus után a II. században egészen másutt Perzsia keletihatárán tusakodtak a perzsákkal. Sok ellenkező adat idézhető ahunokról is. Csak három meglepőt lássunk ezekből. A Grúziaimegtérése című grúz (georgiai) krónika a hunokat hon-ni ne-vükön (a -ni többesszámképző) a közép-kaukázusi Zanav-ból aKur folyó medencéjében már a Krisztus előtti IV. századbelieseményekkel együtt említi. A krónika szavai szerint ezek ahunok az elö-ázsiai Chaldeából vándoroltak át a Kaukázusba.

Ptolemaiosznál a Kr. utáni II. században EurópaiSzarmatia népei között a Boristhenes tájékán említettnek meg.Tyrusi Marinus (Kr. u. 80-100) Európa keleti szélén, vagyisakkori földrajzi fogalmak szerint a Don folyótól nyugatra is-merte őket.

A hun-magyar kapcsolatnak még a lehetőségét is elvitat-hatta az olyan érvelés, hogy a hunok keletebbre voltak, s ígynem lehetett a magyarokkal közös tartózkodási helyük. Felte-hetően ez okból nem tetszhetett Hunfalvynak Prokopius görögszerző 560-ban írt állítása, hogy a Maeotis partvidékén régiidőktől fogva mindig hunok laktak királyok uralma alatt.Majd, hogy ezek egyikének két fia volt, Uturgur és Kuturgur,

94

kik apjuk halála után a birodalmat megosztották, s fiataljaikegy szarvas nyomán haladva az utat felfedezték, s aMaeotison, ezen a gázlón fegyveresen átkeltek, és a gótokratörtek. Nem érintve most a szarvas-mondát gróf Zichy Jenőkutató és híres kaukázusi, valamint távolkeleti expedíciószer-vező vitázó sorait lássuk:

„Hunfalvy végzetes tévedését az ő finnugor elméleté-vel Prokopius adatának kicsinyítéséből származta-tom. Ez az adat a hunokat vándorlás közti hosszabbmegállapodásukban nem annyira az Urálhoz, aholaránylag csak rövid ideig lehettek letelepedve, hanemfőleg a Kaukázushoz kapcsolja Prokopius adatainakrendkívüli jelentőséget tulajdonítok. EgybehangzikJordanes, Ammianus Marcellinus állításaival".E vitát az élezte ki hogy, Hunfalvy szerint Prokopius a ré-

gi és újabb időket egymással összezavarta, így az uturgurok éskuturgurok ősiségét. Az egykori históriai felfogás máig ható ésössze nem békített kettéválasztásának része van hun-kapcsolatunk áldatlan tagadásában ma is.

S még miket volt képes ez a Prokopius állitan?„A hunok akiket sabaroknak is neveznek…"(II. De bello Persico, p 179, 180). Csak így egyenesen Or-

szága négyszáz évvel későbbi császára, BíborbanszületettKonstantin a magyarokról írta lényegében ugyanezt:

„Az egyik rész kelet felé Perzsia vidékén telepedett le,s ezeket a turkok régi nevén mostanáig sabartoiasfaloinak hívták."E népnév pedig, különböző megfejtési kísérletei ellenére

is a Közel-Keletre irányít bennünket, még megbízható agyag-táblák régmúltbeli szövegei szerint is.

A kazárok és a kabarok nyelve

Fejér Györgynek A kazárokról című könyvéből (Pest1851) csupán néhány alapvető megállapítást, adatot lássunk.Ezek hitelességét, forrásértékűségét ezúttal nem vizsgálom,

95

mintegy csupán a kívánatos és leendő kutatási irány számáraemlítem.

„Vannak tudósok, kik a magyarokat a kazár népegyik Megere nevű nemzetsége ivadékának hirdetik,így, legújabban Karl Fridrik Neumann”(Völker des Südlichen Russland in ihrer geschichtlichen

Entwickelung, Leipzig 1847). A Megere nemzetség újbóli em-lítésekor Fejér: "Megere felekezetétől” kifejezést használ. Tör-zset is érthetett ezen. Sok szerzőt sorol fel, mondván, mind-egyikük így származtatja népünket.

Mirkond (Geschichte der Szeldschukischen) perzsa íróbólígy idéz:

„Fehér hunok. A perzsáktól kiűzettetve a Kaukázushegység napkeleti oldalánál, Ibériában telepedtek leés a Kaspi-tenger partjáig terjedtek, melyet Kazár-tengernek neveztek el. A kazárok neve PerzsiábanGyssr volt. Kazáriát állandóan Nagy Szkítiának neve-zik.”Népük a Nestor-krónika soraiban is így bukkan fel:„A skufoktól (oroszul szkítáktól), mégpedig akazaroktól jövének akiket bolgároknak neveznek”A Kalevala-gyűjtő Lönnrot Elias szerint a pétervári kor-

mányzóságban nagy számban élő finneket, csudokat az oro-szok szkítának nevezik (Levél Hunfalvyhoz, 1862)

„A III. sz. végén a kappadókiai Pontosból kiköltözöttőseleinknek kénytelenek voltak a Vaskapun túllakheIyet engedni”.Csak így egyszerűen állítja ezt, mint már jeleztem. Össze-

függhetnek ezzel a Derbenti Krónika e sorai?„Kb. 260 évvel Mohamed születése előtt (Kr u 310)feltűnt mogol (Fejér mogort ír) népek egy csapataÉNy-ra terjeszkedett és Madzsar várost alapította".Később Fejér:„A mogorokkal együtt harcoltak az arabok ellen”Ugyancsak a Derbenti Krónika:"Egy idegen nép számos törzse, Gyssr (Karar, gazar)néven betört a Iesgek lakóhelyére, akiket a perzsák azország délnyugati részéből, Armenián át a Kaukázus

96

felé űztek és taIIannak neveztek”.Chorenei Mózes szerint országuk neve Lesgistán volt, s

azonos a mai Dagestánnal.Klaproth (Kaukasische Sprachen, Berlin, 1814) több hun

személynevet említ olyan eltérésekkel hogy Atila az Adila,Zolta, Szilta, de Uld, Ellak, Dengizik és más nevek is a hunnalegyezően hangzanak s megvannak náluk. Ezt már gróf ZichyJenő kutatása is megerősíti. Talált itt Klaproth, Hunéb Hunzákközséget, Álmos neve mint Ármus, Sarolta, mint Zarolta élközöttük. Az itteni lezgek egyik töredékét máig is avarnak ne-vezik. Dagesztán egyik nagy bérces vidékének Hunság a neve.A Káspitól nyugatra a Kuma folyó partján vannak Nagy-Madzsar, Kicsi-Madzsar romjai, majd két órajárásra egy tó,Madzsarszu (víz) s egy 60-80 verst hosszú, Madzsar nevű fo-lyó is. Arméniában ismeretes volt Hunor város (Hunoracert1a).Ugyan miért kellett nálunk a Hunor nevet az onogurból kifej-teni? Mintha az onogur „perszonifikálódott” volna?

A kazár-magyar kapcsolat tényszerű megismerése a Pá-rizsban élt s a Sorbonne-on kutató, tanító Gosztonyi Kálmán,elsősorban nyelvészeti, de történeti munkássága által is váltidőszerűvé és fontossá. Úgy látja:

„A magyar nyelv a szkíta-kazar válfajú hun, avar ésmás nyelvek eltűnése után a (hajdani) szkíta-kazarnyelvcsalád tagjaként a maga bőségében magányo-san maradt meg. Az élő nyelvek közül – nézete szerint– távolabbról mint azt hittük, hiányt pótolva mégis el-sőbben a finn-ugor nyelveknek oldalági rokona. Amagyarral egyező finnugor testrészszavak száma 11.Az ókori szumír testrésznevek ezredévek után, amimeglepő 45-en [45 esetben] egyeznek a magyar nyelvmegfelelő szavaival. (Többé-kevésbé valószínűleg aszkíta, kazar holt nyelvekben is ez így volt)”."A török nyelvi műveltségi szavak nem török, hanemkorábbi a magyart is megelőző nyelvekből ismerete-sek, belőlük őstörténetet kivonni nem lehetséges”.Fontos megállapításai:„A szkíták nem Iránból, hanem Iránon át kerültek Kr.e 1000 táján a Kaukázuson keresztül Európába" ,

97

„Ami a finneket illeti, ők Moszkváig is laktak"(Dictionnaire d'etymologie sumerienne et grammaire

comparée par Colman Gabriel Gostony, Paris, 1975).Érdekes hogy a hantik tankönyvei szerint, dél-uráli

öshazájukat a IX. században hagyták el, mint mondják a tür-kök támadása miatt. Mostani lakóhelyükre az Obhoz pedig aXI. században mentek. Mint mondják törzseik egy része nyu-gatra költözött. Hősmondáik sziper néven gyakran szabir kard-ról és páncélról szóinak.

Jól megítélhető a kazár-magyar nyelv lehetséges kapcso-lata a bizánci császár e közlése alapján is:

„A kabarok megtanították a turkokat a kazár nyelvreés a mai napig azt a nyelvjárást használják, de amel-lett bírják a turkok másik nyelvét is”.Hunfalvy Pál ezt így értelmezi:„Szokás e két nyelven csak kél tájnyelvét (dialektust)érteni a magyarnak, ámde idegenek előtt, milyenek amagyarra nézve Konstantin és forrásai, a tájnyelvekkülönbsége nem tetszik föl, az idegen nem képes anémetnek vagy szlávnak tájnyelveit megkülönböztetni.Konstantin két különböző nyelvről hallott volt".Nem tudott volna még Hunlalvy Bulcsúék és az erdélyi

Gyula bizánci látogatásáról? Másként érthetetlen hogy a csá-szár fülére bízza a különbségtevést.

Arany János (Összes Művek X. kötet, Akad K Bp 1962):"Érdekes, amit egy görög író (Const. P.) a kozárokrólfeljegyzett, hogy ti ezek között belső villongás ütvénki, egy részök a magyarokhoz menekült és éppen ezértkabarnak (kóbor) neveztetett, s hogy ez a magyarokatkazár nyelvre tanította, de beszélik úgymond a másikmagyar nyelvet is. Látszik eszerint hogy a kazár nyelvcsak nyelvjárásilag különbözhetett a magyartól.”Györffy György (Krónikáink és a magyar őstörténet):„Ha ez az értesítés (a császáré) szó szerint nm is ve-hető, annyit bizonyossá tesz, hogy a magyar törzsszö-vetség egy részében török-magyar kétnyelvűséggelszámolnunk kell, és ez az informátor előtt nem voltismeretlen. A Karoldu (»fekete menyét«) és a Saroldu

98

(»fehér menyét«) névpár tanúsága szerint pedig amagyarság vezető rétegének egy része a X. századmásodik felében még bolgár-török nyelven beszélt."A mai Andreák, Brigitták, Beáták stb. divatnevei alapján

mint ítélhetne majd nyelvünkről az utókor? Az idézett hon-foglalás kori nevek sem bizonyítatnak kétnyelvűséget. Elfo-gadhatóbb, hogy a kabarok magyar nyelvjárást beszéltek. Emellett jöhettek Árpádékkal törökül beszélők is, például akumánok, vagy éppen a Krim térségéből esetleg csatlakozókhorezmi zsoldosok közül. Ez azonban külön bizonyítást igé-nyelne.

A kazar nyelvről Hunfalvy még azt is mondja„A török szavak a kabarból kerültek a magyarba, ígya kabarok nyelve a csuvas-török volt. A kazárok isilyen nyelvűek voltak, minélfogva a csuvasok az őmaradványaik.”Ez a csuvas összefüggés több formában is felvetődik, de

általában úgy, hogy ez a török nyelvnek az úgynevezett r-ezőága, s ezt beszélték a bolgárok is. Thury József is kitér a témá-ra, említi, hogy Rösler Róbert (különben krónikásaink nagyellensége) a tatárokat a volt bolgárok utódainak tudja, s emiattszerinte mindkét nép török nyelvű. Horváth e vélekedés alap-ján is, már kijelenti, hogy a bolgár nép tehát török nyelvű ésnemzetiségű volt. Ebből pedig az is világos – mondja – hogy ahunok is török nyelvű és nemzetiségű nép voltak, mert hiszena bolgár hun törzs. Ilyen egyszerű ez! Elegendő nyelvi adatoknélkül is, csupán spekulálni.

Mint idetartozó, különös figyelmet kell érdemeljen dr.Mészáros Gyula véleménye az úgynevezett csuvasos töröknyelvről, annál is inkább mert 1906 őszétől három évig kutattaa csuvasságot, illetve az ősmagyar múlt emlékeit a helyszínen,a csuvas földön. Úgy találta, hogy

„az óbolgár elemnek feltüntetett állítólagos ótörökelemek a törökség szótári anyagával semminemű kö-zösséget nem tartanak. Ezek a csuvasban magyarnyelvű maradványok".Az úgynevezett Magna Hungariából„menekülő magyarok egy másik keleti ága baskurt

99

név alatt eltörökösödve, ősi személy-, család- és nem-zetségneveket hagyott hátra"– írja. Majd kijelenti –„minden történelmi alapot nélkülöz a finnugor nyelv-családi csoport". Mészáros e sorait, több fontos meg-állapításával egyetemben, A másfél ezer esztendősmagyar nemzet című New Yorkban megjelent könyvé-ben olvashatjuk.Moravcsik Gyula„bármiként értelmezik is a szöveget (a császárét), ar-ról tanúskodik, hogy a magyarok a kabar csatlakozásrévén kétnyelvűek voltak.".Gosztonyi Kálmán:„A kabarok nyelvét (glotta) Konstantin császárnyomban nyelvjárásnak minősíti (dialektos). Egyébalig is lehetett, hiszen hozzáteszi, hogy a két félenkölcsönösen eltanulták a szólásukat a magyarokkalegyben, nyilván a császár idején. Egy emberöltő semlett volna elég egy ősi korban egy valóban idegennyelv eltanulására".

Hazai munkáink a turk, türk, onogur, hunugur, ogur, ugorneveket keverve, mondhatni összevissza használják. Világoskülönböztetést, oknyomozó meghatározást egyedülGosztonyinál találhatunk. E vizsgálódásában szinte kapóra jö-hetett számára Theophilaktos Simokatta közlése a türkkagánnak II. Jusztinos császárhoz irt leveléről. A levél beszá-mol egy nagy nép, a Fekete Til (Volga) mellett lakó ogórok (amásodik o hosszú, ómega) súlyos vereségéről, s közülük azUar Hunok Európába meneküléséről, így föllebbenthette afátylat egy súlyos tudományos problémát előidéző névátírás-ról, íme:

“1826-ban Klaproth, 1878-ban pedig Horworth ésnyomukban magyar történetírók a VI. századbeliogórok nevét a 600 évvel később, a XII. században azorosz Nestornál felbukkanó ugor, ogor, ogr – elneve-zéssel egynek vették".

Tévesen. Klaprothnak szüksége volt erre Deguignes mon-gol-elméletével szemben a saját kiterjesztett finnugor elmélete

100

támogatására. Magyar történészek és nyelvészek pedig a ma-gyar nép és nyelve származtatására egy elképzelt „ugorelőnép" török leigázását kívánták valahol felmutatni. Maga aleigázási „ötlet" különben a szentpétervári Ariszt Kunyikorosz akadémikushoz is vezet, aki szerint az ugor eredetű ma-gyarok a török érintkezés által lettek lovas nemzetté. Leg-alábbis ebben Kunyikra hivatkozik Hunfalvy

Különös, miként igyekszik hiteltelenné tenni az ogór nevűnép meglétét a turkológus felfogást képviselő Vámbéry. Mi-közben a nevet rosszul is idézi (jóllehet az ö idejében NagyGéza és Munkácsy Bernát pontosan szól a névről, ezt írja:

„»Theophílactos Simokatta« valami ogur (így) néprőlszól. mely a Til (Itil, a Volga) mellett lakik és aturkoktól legyőzetett. Azonban ilyen határozatlan ésbizonytalan adatokat, nézetünk szerint, nem szabadtudományos elmélet bebizonyítására elfogadnunk".A hideg égövi ugorok nem lehettek azonosak a Kaukázus

felett lakó ogórokkal – mondja Gosztonyi, és nem győzi hang-súlyozni, hogy a kaukázusi „unugur" helyett az „onogur" el-nevezés törökösítő, önkényes olvasat, különösen hogy azunugur tíz ugort jelentene. A korabeli forrásokból ilyen olvasatés jelentés nem olvasható ki.

Ha már Padányi „asszír" eredetű fogalmait, szavait emlí-tettük, s olyanként, amelyekről tudomást sem vesz a magyartörténetírás, Gosztonyinak is van megszívlelendő névfejtése. Öúgy látja, hogy UGUR szumír jelentése kard. Az "unum, un" alakóhely szumir szavának felel meg. UN+UGUR betű szerintmása az unugurnak. Jelentése ,,(lakó-)hely+kard". Ahány em-ber, annyi kard: „helye a kardnak", harcosok lakóhelye. Azungar-us, hungar-us stb. név csak az „unugur"-ból eredhet. Azonogur ellenkezik a felismeréssel, hogy a kazarok nem voltaktörökök és magyar águknak sem volt igazi török néppel döntőkapcsolata.

Még a törzsnevekről „utri-gur 'nap(-fényes)kard”, kut-ri+gur 'hasító, vágó', 'keresztbe kard', sar-a-gur 'kertje vagyösszessége kardoknak' " Még annyit „unug, a szumír Uruk vá-rosnak igazi szumír neve"

101

Közelebb jőve a kazar-magyar nyelv nyomainak felderíté-sében, feltétlenül említeni kelt Hatvani Turkoly Sámuel 1724-ben és 1725-ben Asztrahánból írott leveleit. Az időben ő kato-naként ismerhette meg Oroszország déli területeit

„Most Krímben a tatár Chán protekciója alatt hétmagyar faluk vannak, melyekben magyarul beszélnek– állítja –. Én azon hét falukban voltam is, olyan or-szág pedig, ahol magyarul beszélnének, több nincsena mi Magyarországunknál".Tudósítását még csak úgy értékelték, hogy ezek a magya-

rul beszélők kazárok lehettek. Frähn szól is a menekülésükről"némelyek közülük a Kokas hegy zugaiba vonultak"

A titokzatos magyarok

A kazár és magyar nép kapcsolatának szemmel láthatókülönösségére több külföldi tudós is felfigyelt már Macartneyszerint

„figyelemre méltó tény, hogy ennek az egész időszak-nak – kb a VII század közepétől a IX század végéig,ameddig a két nép együtt lehetett –, ellentétben a tér-ség jelenségeivel, nincs feljegyzés, akár csak egyetlenfegyveres ütközésről is a kazárok és a magyarok kö-zött. Míg mindegyikük háborúba keveredett, bonyoló-dott, közvetlen vagy távolabbi szomszédaival. Majdtovább eredetük és korai vándorlásuk már régóta za-varba ejtette a tudósokat... a finnek rokonaik… ere-detileg nincsenek rokonságban a sztyeppék szláv éstürk népeivel, amelyek közé kerültek. Egy etnikai ku-riózum a magyarság, és az is maradt mind a mai na-pig".Marqualtot (Osteuropaische und ostasiatische Streifzüge,

Leipzig, 1903) a mindkét népre illesztett turk név foglalkoz-tatta. A kazárokat – úgy tudja –765-ben nevezik utoljáraturknak a bizánciak, a magyarokat először 839-ben vagy 840-ben. E szót szerinte az alánoktól kölcsönözhették.

102

Jó megfigyelése: itt a magyarok saját nevét kell érteni,nem pedig olyan általános megnevezést, mint szemitát a zsi-dókra, latint a spanyolra stb. Erősíti e felismerést Konstantincsászár, aki a kabarokkal. besenyőkkel együtt említve őket,csak rájuk mondja, hogy turkok.

Miért teszi ezt, ha a besenyők, a kabarok, kazárok törökökvolnának? Illetve, reájuk ezt inkább rámondhatta volna, mint amagyarokra?

Turcea [turca] népet időszámításunk kezdetekor Pliniusemlít szarmata népek kőzött, s ugyanígy Pomponius Mela.

Ephesusi János egyháztörténetében egy monda szól arról,hogy az iráni hegyekből három testvér 30 ezer szkítával Alániaterületére érkezett az 500-as évek végén. Két testvért,Kazarigot és Bulgarioszt megnevezik A harmadikat nem. Vi-szont hogy a monda szerint a Turk elnevezésű kapun jöttek át,Marquart úgy véli, ez lehetett, vagyis e turk szó a harmadiktestvérnek, a magyarnak a neve. A három népnek ezt az együttemlítését s egyben testvérként is szólva róluk, nyelvi tudósítá-sok erősíteni látszanak Gosztonyi Kálmán érintett nyelvrokon-sági, azonos nyelvi magyarázatához, állításaihoz kétségtelenalapot szolgáltatnak Ilyen arab tudósításokra gondolhatunkIbn-Fadlan

„A kazarok nyelve a tőrök és a perzsa nyelvtől külön-bözik, és egyetlen nép nyelvével sincs neki bármi kö-zössége." – „A kazárok a törökökhöz nem hasonlíta-nak." –Ibn-Haukal„Az (igazi) kazárok nyelve a török és a perzsa nyelv-től merőben különbözik: az (ó-) bolgárok nyelve ha-sonló a kazárok nyelvéhez; a bartas nép más nyelvvelél, mely különbözik az oroszok nyelve és a kazároknyelvétől".Abual-Cassin„A bolgárok ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a kazá-rok. A bartasok nyelve tőle különbözik"(A bartas nép egyébként Horworth szerint is azonos a mai

finnugor mordvin néppel).

103

E tudósítások első forrása Ibn-Fadlan, Moktadir Billahkalifa tanúsága, aki a Hagira 309 évében (921-ben) kazar föl-dön, a kazar kagán Volga menti hűbéresénél, a bolgár király-nál és a khovarezmiai törököknél járt.

A kazárokat már nem kérdezhetjük meg, bolgár véle-ményt pedig nem ismerünk. Továbbításuk helyett viszont tör-téneti munkáink, könyveink és tanulmányaink általában hall-gatnak

Egy új szempontú kicsinyítőnk és befeketítőnk

Ily sors jutott volna osztályrészül Arthur Koestler A ti-zenharmadik törzs, alcímében a Kazár birodalom és örökségecímű könyvének is? Tény, hogy nem kapott szükséges vissz-hangot, s ami furcsább és elszomorítóbb is, magyar szemléletűés érdekű hozzászólást sem. Mivel írása a témánkba vág, szó-lásra kényszerít bennünket. Fordítása 1990-ben jelent megBudapesten. Tudományosan nem különösebben értékes könyv,amit mi ez ideig elmondtunk a kazárokról, az históriailagmesszebbre látó, visszafele az időben természetesen, és szá-munkra lényegesebb megállapításokat is tartalmaz.

Koestler könyvének legjellemzőbb indítéka és vonása azöröm, szinte az elragadtatás, hogy egy olyan jelentős biroda-lom, mint a kazár, zsidó vezetésű lehetett. Az viszont, hogy aszerző Budapesten született, s emiatt közösséget érezne ve-lünk, sajnos nem tapasztalható a munkájában. Sőt, ellenkező-leg, amit persze ilyenféle idézetekkel igazolhatunk

„A magyarok hét hordából állottak"Nézzük tovább:"Értesülünk Szt. Cirillnek, a szlávok apostolának fé-lelmetes találkozásáról egy magyar hordávalKazáriába vezető útján, 860-ban"„Gyakran voltak távol, kirabolva messzi országokat.Ezt a kockázatos szokást megengedhették maguknakmindaddig, amíg csak kazár hűbéruraik és békésszlávok voltak közvetlen szomszédaik".

104

„A kazárok királyt adtak nékik, aki megalapította azelső magyar dinasztiát. Néhány kazár törzs csatlako-zott a magyarokhoz, és mélyrehatóan átformálta etni-kai jellegüket"„Bizonyos jelek szerint a szakadár kabar törzsek kö-zött, amelyek de facto átvették a magyar törzsek ve-zetését, voltak zsidók, vagy a judaizáló vallás hívei.Talán éppen a karaita, fundamentalista szekta híveivoltak".Vasziljev orosz szerzőre hivatkozva az amerikai Dunlopot

így idézi„A X. században a magyar Taksony vezér ismeretlenszámú kazárt hívott meg, hogy' birtokán telepedjenekle. Igen valószínű, hogy a bevándorlók között megle-hetős számban kazár zsidók is voltak. Feltételezhet-jük, hogy mind a kabarok, mind pedig a későbbi be-vándorlók magukkal hozták hírneves kézműves meste-reiket, és ezek tanították meg a magyarokat művé-szetükre"„A kabar-kazárokat mint ügyes arany- és ezüstműve-seket ismerték Az eredetileg primitívebb magyarok ezta jártasságot csak új hazájukban sajátították el tő-lük".Egy helyütt minden átmenet nélkül László Gyuláról

megjegyzi „történelmi magyarázatait óvatossággal kell kezel-ni" Ugyan ki sugallhatta ezt neki, s éppen a leginkább magyarszemléletű tudósunkról?

A Szent István ellenében lázadó Gyuláról, szerinte „mintvárni lehet, kazár volt" „Büszke a hitéhez, és visszautasította,hogy keresztény legyen" –úgymond.

Külön-külön nem is reagálva az idézetekre, annyit min-denképpen mondani kell, hogy a szovjet Altamonov, az ame-rikai Dunlop és a magyar Zakar András szerint zsidó állam-csíny zajlott le Kazáriában. Először, a 700-as évek végén, in-kább csak egy úgynevezett zsidózó szekta került fölülre, akiknem a Talmud alapján állottak még. S éppen a IX. századitényleges hatalomátvétel okozhatta a polgárháborút és az úgy-

105

nevezett kabaroknak a kiválását. Emiatt nem is valószínű,hogy zsidó vallásúak lettek volna közöttük.

Tudni való, hogy a karaita szekta a babiloni-perzsa exili-um körében fejlődött ki. Később iszlám áramlatok is befolyá-solták Első vezetőik általában mohamedán példákat követtek.Még érdekesebb és különös adat, hogy a zsidó elemet a Kau-kázusban – fajilag már jóformán nem ill. csak vallásilag –Szamária lakóinak egy ideszakadt része képviselte. A Krímbenis nagy számban élő szamaritánusok lehetséges kutatás elké-pesztő távlatokat nyithat közel-keleti vizsgálódásokhoz is. Hí-rek szerint e népcsoportot Nagy Sándor egy prefektusának amegölése miatt költöztették át a Kaukázusba, és makedónokattelepítettek közéjük. Gyóni Mátyás, illetve Rosenbaum Manóírása igazíthat el e téren. Még annyit hogy Szabriél-Obádja ka-zár udvarának talmudista zsidóvá tétele 863-ra tehető. Ez idő-ben megy az erőszakos térítés miatt panaszos küldöttség III.Michael bizánci császárhoz, missziós segítséget kérve.

Egyébként Magyarország még ma is fennáll. a nagy biro-dalmú Kazáriát pedig már a X. században megdöntötték. Okaaz is lehet hogy elsősorban mohamedán zsoldos katonákra tá-maszkodtak a vezetőik, s nem is maradt a birodalomban a ma-gyarok kiválása után csak 10-12 ezer mohamedán zsoldos ésfeltehetően 10 ezer barszil katona.

Arab tudósítások szerint viszont a magyarok, mígLevédiában laktak, 20 ezer katonával vonultak ki. Egyáltalánnem lehettek hát alárendelt, jelentéktelen szerepűek a kazárokmellett. Az pedig egyszerűen téves adat, hogy Taksony idejé-ben kazárok jöttek volna be. Ezek bolgárok voltak.

A Cirill-legenda szerint a magyarok vezetője csókkal bú-csúzott az apostoltól. Miért hát Koestler megbélyegző szavai?A kabarok csupán katonai segéd nép voltak a magyarok mel-lett Ezért is volt a bolgár hadjáratban például Levente, Árpád-házi herceg a vezetőjük.

A két nép illetve a kabarok és a magyarok közötti művelt-ségi és egyéb értékkülönbség teljességgel alaptalan dicsekvés.Mi szüksége volt erre a szerzőnek? Az ember nem tud szaba-dulni attól a gondolattól, hogy e mű álltásai és szelleme szerint

106

itt nem is a magyarok foglaltok országot, ők csak az alárendeltsegéd nép lehettek. Ugyan, Koestler úr!

Dentumagyaria

Pusztán a tisztességadás okából is említést kell tenni vé-gezetül Padányi Viktor elgondolásáról. Ö a szabír és az onogurnépcsoportok szövetségéből, vérszerződéséből eredeztette éslátta a honfoglalás népét.

Abban feltétlenül igaza van, amit al-Tabari is állít, hogyamikor a Kaukázustól délre, Al-Laksz környékén harcok vol-tak az arabokkal, valóságos karavánok, 50 ezer főre tehetőnépcsoportok vonultok északra menekülésszerűen, s az is el-fogadható, valószínű is hogy Dentumagyariát ezek a menekü-lők alapították. A magyar történettudomány adós még a mélyfőhajtással azért, hogy bizánci és arab források nyomán felleltePadányi Upas ibn Modar, Magyar nembéli Upos személyét.Végre egy adat, egy személy, egy konkrét hely a Lebédia előttimagyar történelemből. Mint tudjuk, az arab Marwan hadsere-gével áll szemben 737 és 740 között ez a szabir felkelő cso-port. Végre magyar történész is felfigyel a szabir jelenlétre.Yazid ibn-Usaydnak, Arménia helytartójává való kinevezéseidején, a 700-as évek közepén. A kalifa parancsára kazár her-cegnőt is vesz feleségül. Mindenesetre a császár által említettrégi nevű, szabír nevű turkok, magyarok már ez időben is ottvannak délen, tehát az elszakadás sem a IX. századbon történ-hetett. Ezt eddig csak Marquart Streifzügé-jéből tudtuk.

Padányi koncepciója, hogy a szabírok, Dentumagyarianépe eleve függetlenek és önállóak voltak a kazárok mellett,nem vonható kétségbe, hiszen szabíron a régi néven nevezettnépet értjük, s a kazárok melletti szerepükön. helyzetükön semérthetünk mást, mint ami tanulmányunk álltásaiban, elemzé-seiben benne volt, s a magyarok eszerint sem voltok alárendelthelyzetben!

Padányinak is megvan a nyelvi alátámasztása, a Mezopo-támiából, a dél-kaukázusi térségből hozott szkítának mondhatónyelv, mint a szabír nevű nép anyanyelve. Teljes pontosan ezt

107

ő így fogalmazza„A magyar nyelv egész szerkezete és ősi szókincsénekegész széles alapja dél-kaukázusi szumír"Egybehangzóan erősítheti e nézetet a főként Gosztonyi

által képviselt tudomány, hogy szkíta-magyar nyelvű nép élma a Kárpát-medencében. Aminthogy o középkorban általáno-san, szkíta nyelvnek tartották és írták nyelvünket. Nem ellen-kezik ezzel a história sem. Utóvégre a történelem szintjére bi-rodalomszervezőként eljutott kazárok a szabírokkal ekkor őkalkották a kazár törzsszövetség magvát és hunugorokkal voltakegyütt, s hogy névadóként melyik képviselte az új egységet, eza vezető csoportok döntésén múlhatott.

A szkíta-, hun-féle népek nyelvére, illetve együvé tartozá-sukra igen mérvadó forrásaink vannak, íme Strabon:

„Ária kiterjedt Médiának és Perzsiának egy részére,úgy szinte Bactriának és Sogdiának déli részére, és azitt lakók mindnyájan egy nyelvet beszéltek, csak kevéskülönbséggel"(A görögők Áriát nevezték Médiának)Nagy Sándor így figyelmezteti katonáit„A sogdok, dahák, szakák, masszagéták saját jogha-tóságuk alatt vannak együtt, de ha a mi hátunkat lát-ják, akkor üldöznek bennünket, azok ugyanis egynemzethez tatoznak"Padányihoz hasonlóan, ha nem is hozzá fogható szuvere-

nitással és szinten, s vele korántsem ellentétben e tanulmány-nak is célja a magyar régmúlt, a magyar őstörténet feltárása,megismerése és megismertetése. E törekvéseimben szorosankapcsolódtam az eddigi hazai álláspontokhoz, nehogy egy me-rőben más és az eddigiektől független, s ily módon kevésbéhasznosítható eredményhez jussak.

1994

108

A rovásírásról7

Egy kiállítás megnyitójára

Tisztelt Vendégek! Hölgyeim és Uraim!

Önök itt, most, e kiállítás megtekintésekor nem csupánritka ismereteket szerezhetnek, de egyben az ősi magyar írásmeglétének tanúivá is válhatnak. Ez pedig már önmagában isnagy dolog, ha tudunk arról, hogy az elmúlt évszázadokbansok hitetlenséget árasztó hang, még gyűlölködően ellenségesvélemény is tagadta régi rovásjeleink magyar valódiságát. Deha ez nem is így lett volna, az a puszta tény, hogy napjainkbansem közkincs még a létezése, az ismertsége, akár kivételes al-kalomnak is tekinthetjük az előttünk lévő gazdag bizonyíté-kaival való szembesülésünket

Tárgyi tényei egyben régi történelmünk, népi-nemzetimúltunk egy-egy darabját villanthatják elénk. Még elnevezé-sei, megnevezései is, mert különböző nevekkel illették szkítiai,hun-szkíta, magyar, szkíta-magyar, hun-székely, székely írás-nak mondták. Székelynek tekintése nem feltétlenül jelenti azt,hogy nem az egész magyar nyelvterület írása lett, lehetett vol-na a régmúlt időkben, hiszen a mindenkori közős nyelv, bizo-nyára a vallás, a szertartások és szokások mellett, közös mű-veltségünk egészében; írásnak is ott kellett lennie. Nem mondennek ellent az a tény, hogy a leghosszabb ideig, egészen azutóbbi évszázadokig már csak a székelység használta.

Aminthogy tanúság erre többek között Bécsi Képes Kró-nikánk szava is:

7 A rovásírásról- (Kéziratban) 1995 szeptember 15-én tartotta

ezt a megnyitó beszédet az újkigyósi Ipolyi Arnold Főiskolán, ForraiSándor barátjának rovásírás-kiállításán. A gyűjtemény a Másodikmagyar rovás írás anyaga, 1985-ből 120 kép és ábra, összehasonlítóírástörténeti táblák Forrai Sándor gyűjtésében és magyarázataival.

109

"Ezek a székelyek, kik a szkítiai betűket még el nemfelejtették, azokat nem ténta és papír segítségével,hanem pálcákra metszés mesterségével, rovás módjá-ra használják"Szinte ilyenként vélekedik Benczédi Székely István is az I

559-ben Krakkóban megjelent krónikája „Ez világnak jelesdolgairól", amint így szól:

"A Székelyek még most is különböznek a többi ma-gyaroktól törvényekkel és írásokkal, kik hunniabelimódra székely bötűvel élnek mind napiglan."Szolgálnak persze híradások az ország más részéből fel-

felbukkanó ősi írásbeli emlékeinkről is Komáromi CsipkésGyörgy debreceni ősi betűkkel írott könyvet említ A gályarab-ságot is megélt protestáns lelkész, Otrokócsi Fóris Ferenc arróltudósit, hogy egy velencei barátjától kapott ősi betűk Magyar-ország nyugati részéből származtak Ilyesféle emléket a já-szoknak is tulajdonítottak. Ez magyari testvérnépeink közöshasználatára utal.

A rovást magát – igen találóan – az 1645-benGyulafehérvárott megjelent Magyar Grammatikácskájában"igaz magyar betűknek" nevezi Geleji Katona István. Mindenbizonnyal azért is, mert a latin ábécében tizenkét hangunknaknincsen jele, nincs betűje. Ezzel szemben harminckét rovásje-lünk valamennyi hangunkat visszaadja. Ezzel magával is bizo-nyítja sajátunkénti nekünk valóságát.

Jól tudta ezt Telegdi János, ezért is vállalkozhatottRudimentájának, Tankönyv, Kísérlet című könyvének az 1598-as esztendőben Leydenben való kiadására; mint maga is vallja,a magyar rovás írás újra való elterjesztése végett.

Hallgassák meg, kérem, volt tanárának, Baranyai DecsiJánosnak Székelyvásárhelyről (a mai Marosvásárhely) aRudimenta megjelenési évének, 1598-nak a tavaszán hozzáintézett sorait:

„A minap nekem átnyújtott szkíta ábécét méltónaktartom arra, hogy ne csak a mi népünk, hanem akülföldi nemzetek is megismerjék. Azt látjuk, csakigen kevés, egyébként műveltség és hatalom tekinteté-ben kiváló nemzet van, amely saját betűivel tolmá-

110

csolhatná nyelvét".Írásunk jellemzése is tudatos nála „minden egyéb betűknél

tökéletesebben fejezik ki beszédhangjainkat, és végül könnyeb-ben is sajátíthatók el" – ítéljék meg, pusztán műveltségünkgyarapítása érdekében, nem érvényesek-e ma is BaranyaiDecsi János most következő sorai?

„Ezen betűket nemcsak arra tartom érdemesnek,hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbecsepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendűhonfitársaink, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok,nemesek és parasztok, egyszóval mindazok, kik aztakarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanuljákmeg. Dicsérem szándékodat, hogy a szkíta nyelv ezenelemeit összegyűjtötted és a tanulni szándékozók ré-szére közzé akarod tenni".Mennyire ma is figyelmet keltő hang!Egyébként véletlenül se gondolják, hogy a szkíta nyelv és

írás szinte állandósuló említése csupán hiedelmes szóhasználatvolna régi írásunk megnevezésében. Priscos rétor 449-benAtilla udvarában járván, sok más mellett így tudósit:

„Lányok feltárt karokkal jöttek Atilla elé és tiszteleté-re szkíta verseket énekeltek" Vagy "Beesteledvén éselvégezvén az étkezést, két szkíta férfiú jelent megAtilla előtt, és annak győzelmeiről és hadi dolgokróláltaluk készített verseket mondottak".Vigyázzunk, ha nyelvről van szó, a megnevezése csak

konkrét szokott lenni.A magyar rovásírásról 1889-ben úttörőnek számító és ki-

váló értékű könyvet író Fischer Antal Károly Priscos beszá-molójában az írás említésénél figyelt fel arra, hogy Atilla fel-olvashatta a követek előtt a keletrómaiakhoz szökött hunokneveit. "Vajon, a csak felényi görög vagy latin ábc-vel le le-hetett volna-e írni a hun neveket?" jegyzé meg Fischer Károly.

Ugyanezt kérdezhetném én is az Arrán püspöke által aszabír-magyarok örményföldi Udi tartományában Kr.u. 550-ben hun nyelvre lefordított Biblia, vajon nem ugyancsak hun-szkíta írással fordítódott?

111

Menander protektor – aki igencsak hiteles tudósítónakszámít, mivelhogy masszagéta, azaz hun származású – aturkoknál volt követségben, leírja a tűztiszteleti szertartásukonvaló átesésüket. Poggyászaik átfüstölésekor a turkok „szkítanyelven valami barbár igéket mormoltak" – állítja. Uralkodó-juk – Disabul nevű – szkíta írású és nyelvű levelet küldöttJusztiniosz császárukhoz. Tehát a turkoknál is, kiknek nevétránk is mondták, a hun-szkíta írás volt használatban.

S ha Telegdi János magyar XVI századát nézzük, jólleheta magyar nyelvű igehirdetés és biblia-fordítás áttörte az addigilatin nyelvi falat, még nem küszöbölte ki a latin ábécé hiá-nyosságait. Jó példa erre az eredeti Vizsolyi Biblia szövege.Bizony, mai szemmel tanulni kell az olvasását.

Persze, már az akkori nyomtatott magyar betű is cáfoljaMátyás olasz tudósának, Galeottónak Telegdi előtt mintegyszáz évvel írott eme sorait, illetve közlésének magyarázatkéntiindoklását:

„A XV. század végén az egész kereszténységben csakMagyarország ír egyedül latinul, minthogy a ponto-zásnak legkisebb változtatása és különbsége megvál-toztatja a kifejezés értelmét".Bevezető soraimnál sokkal többet mond majd önöknek ez

a nagyszerű kiállítás, Forrai Sándor rovásszakértőnk, tudósmesterünk munkásságának gyümölcseként.

A sok beszédes bizonyíték között külön felhívom figyel-müket az úgynevezett Konstantinápolyi rovásemlékre. Azért isteszem ezt, mert a türk Orchoni felirat megfejtőjének, a híresdán Thomsennek az első olvasatában vált ismertté – magyarulis tudott Thomsen –, s így valójában neki köszönhetjük, az őkétségtelen nemzetközi tekintélyének, hogy e becses írásemlé-künk nem a germán rúnák, hanem az ótörök rendszerű rovás-jegyek listájára került, így ezzel hivatalosan is elismerték amagyarság eredeti, őshazabeli írásrendszerét. Jóllehet ez – ép-pen Forrai Sándor szak véleménye szerint - a föníciai csoport-tal 50, az etruszkkal 43,4, s magával a türkkel csak 28,9%-banegyezik. Szám rovásunkban viszont az etruszkkal való arány alegnagyobb 50%-os.

112

Ezeket az összefüggéseket a közöttük legilletékesebbtől,Forrai Sándortól hallhatják majd. Tőle, aki e kiállítási anyagegy részével állította össze és rendezte meg az első hazai be-mutatót, még 1976-ban, hogy ezt kövesse a már teljesebb gö-döllői kiállítási anyaga 1985-ből, nagy érdeklődésű országosvándorútjaival megtetézve, mígnem a tavalyi esztendőbenvégleges gazdájához, a Lakitelek Alapítványhoz került aján-dékozás formájában. Önök most ebből az összeállításból tájé-kozódhatnak, s bizonyára tanulhatnak is.

A nagyszerű Forrai Sándor irodalmi munkásságáról bizo-nyára ö maga szól majd Az én tisztem talán ebben az lehet,hogy bámulatra méltónak nevezhessem, különösen azok után,hogy sikeresnek nem mondható műtétek következtében a hat-vanas évek végén a jobb szemén, a következő évtized utolsóharmadában már a balon is megszűnt számára menthetetlenüla világ dolgainak szemmel kisérési lehetősége.

Tisztelt Hallgatóság! Ha szabad azt mondanom, én azzalbüszkélkedhetem itt, s éppen itt, az Önök népfőiskoláján, hogyhúsz évvel ezelőtt megjelent históriai munkámat Ipolyi Arnolde sorával indítottam:

"Ezen munka csak kévékbe kötözése a böngészett ka-lászoknak".Ezúttal is kiállításuk ajánlásaként szólaltassam meg ismét

őt ezekkel a nagyon ideillő szavaival:"Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az asaját síremlékét készti, és az vesztesége az egész em-beriségnek".

1995

113

A magyarok jelenléte a dél-kaukázusi tér-ségben8

Tisztelt Hallgatóság!

Egyetértek Ligeti Lajossal, aki azt mondja, hogy mindennépnek csak egy őshazája lehet. De ha másutt is fellelhető, aztszálláshelynek kell tekinteni, nem őshazának. Én sem úgy kí-vánok itt beszélni, hogy kijelenthetném, hogy a magyar ősha-záról beszélek. De mivel azt tapasztaljuk napjainkban erőtelje-sen, de körülbelül ebben a században, hogy a Kaukázustól dél-re való magyar tartózkodásról sem mint szállásterületről, semmint őshazáról valójában nem történik említés idehaza, én úgygondoltam, hogy a tavalyi előadásomat és egy e témábanmegjelent tanulmányomat is folytatva, részletesebben is pró-bálok beletekinteni a Kaukázustól délre lévő magyar tartózko-dási lehetőségekbe. Természetesen egyáltalán nem járok újúton, mert ha csak Padányi Viktornak a Dentumagyaria címűkönyvére gondolunk, amelyikben ö használja ezt a fogalmat,hogy dél-kaukázusi terület magyar összefüggésben, és emiattmaradtam meg én is ebben, mert beszélhetnék Elő-Ázsiáról,beszélhetnék Kis-Ázsiáról, beszélhetnék a Folyamközről, amezopotámiai térségről, de nem teszem ezt, holott a nyomokott is kiválóan fellelhetők, amint majd tanúsítani szeretném Adél-Kaukázust mondom én is vizsgálódási területnek, ezért ismost a beszédemnek a címe, hogy Régmúltunk nyomai a dél-kaukázusi térségben.

Nem tudhatom, hogy a jelenlévők mennyire ismerik je-lentős mai történészeinket. Györffy Györgyöt kell mindenképpemlíteni, Róna-Tas Andrást, Kristó Gyulát, a régi nagy öregekközül Váczy Pétert, Czeglédy Károlyt, aki most már nemigenpublikál, de elsőrangú tanulmányai vannak. Akkor minden-képpen Németh Gyulát, aki ugyan már nem él, a hetvenes

8 Régmúltunk nyomai a dél-kaukázusi térségben

114

években halt meg, de ötven esztendeig tanította a magyar ős-történelmet és turkológiát az egyetemen, ami egy példátlanulgazdag és hosszú tanári idő és pálya Kellene említeni ErdélyiIstván régészt, újabban azért is különösképpen, mert gazdagonpublikál, Kiszely Istvánt De vannak külföldön is elsőrangúmagyarok, még a körünkben is tisztelhetünk, Érdy Miklós, akimint hallottam, meg is tartotta az előadását. A hazaiaknál Bár-di László egyedülálló a kínai műveltségével. Említeni fogokezekből a nevekből, azért is neveztem meg néhány történészt,hogy tudni lehessen, hogy tulajdonképpen kik ezek, ha nem te-szem melléje, hogy történész.

Mindenekelőtt [19]92-ben a parlamenti könyvtárban bú-várkodtam, és levettem a Magyar Tudomány májusi számát apolcról, s az 513 oldalon találtam Györffynek egy rövidebbírását, ebből szeretnék idézni, mintegy jeligeként ehhez a maibeszélgetéshez.

„Napjainkban, amikor közeleg a Honfoglalás 1100évfordulója, szükséges, hogy a több mint száz éveösszegyűjtött forrásanyagot keletkezésük és hitelükszempontjából vegyük vizsgálat alá".Akik itt ma előadnak, minden bizonnyal anélkül, hogy er-

ről a nemes készülődésről hallottak vagy tudtak volna, eztmívelik. Még kiírtam egy-két mondatot ebből a tanulmányból.És hogy most elolvastam és előszedtem a papírjaim közül,valami olyasmit éreztem, hogy ez ma hivatalos politikai állás-pontnak is megfelel.

„A szomszéd országbeliek számára a magyar hon-foglalás csak mint az őseik által lakott földön sajátfejlődésüket megzavart mozzanat jelentkezik A forrá-sokból csak azt fogadják el, ami ezt a képet igazolnilátszik, már csak azért is, mert saját közvéleményükelvárása erre kötelezi őket, úgy, amint Magyarorszá-gon a múlt század közepéig a hun-magyar azonosságtétele kőtelező dogma volt".Bocsánat, Bakay Kornél nevét nem említettem Nem tu-

dom, hogy itt van-e, de hát ugye, most különösképpen említenikell őt, az írásai, nagyszerű publikációi alapján.

115

Figyelik ezt a mondatot a végén? Hogy „saját közvéle-ményük elvárása erre kötelezi őket". Ez azt jelenti, hogy itt iselejti. Erről fogunk beszélni holnap, ott inkább alkalom leszróla.

A dél-kaukázusi jelenlétről elsősorban és mindenekelőtt amagyar krónikák alapján és főként Kézai Simon alapján kellbeszélnünk, és történészeinknek kell vizsgálódniok. Aztmondja Kézai, hogy az özönvíz után – különben azt a mód-szert követem, hogy a nagyon fontos mondanivalót, amik idé-zetszámba mennek, és szó szerint kell őket közreadni, olvasnifogom. És közben kiegészítem a saját szavaimmal.

….azt mondja Kézai„Az özönvíz után a 201. esztendőben a Jáfet magvá-ból eredt Menrót óriás. Tanaria minden atyjafiaival amúlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni,hogyha az özönvíz ismét találna jönni, a toronybamenekülve a bosszuló ítéletet elkerülhessék. Azonbanaz Isteni titkos akarat végzése, melynek emberi érte-lem ellent nem bír állani, úgy megváltoztatta és ösz-szezavarta nyelvöket, hogy miután rokonát nem ért-hette, végre különböző tájakra méne, melyet ez idő-ben Perzsia tartományának neveznek, és ott nejétől,Enethtől két fiat nemze. Hunort tudniillik és Mogort,kiktől a hunok vagy magyarok származtak De mivelMenrót óriásnak Enethen kívül mint tudjuk, több nejeis volt, kiktől Hunoron és Mogoron kívül több fiakatés leányokat is nemzett, ezen fiai és maradékaik Per-zsia tartományát lakják, termetre és színre hasonlíta-nak a hunokhoz, csakhogy kissé különböznek a be-szédben. S minthogy Hunor és Mogor elsőszülöttekvalának, atyjuktól megválva külön sátrakba szállnakvala"Kézai után ezt minden krónikánk átvette. Sok krónikánk

van, beszélni fogunk róluk. Ez kötelez, hogy ennek utánanéz-zünk. Mivel a hun kapcsolatot teljességgel elveti a mai törté-nettudomány, e tekintetben Kézaira sem vet figyelmet. Érde-kes, Czeglédy Károly három nagy őstörténeti korszakot állapítmeg ebben az évezredben.

116

Az első tartott 1236-ig, ugye, ez Julianus barát visszatéré-se, a Magna Hungaria felfedezése; a következő tartott egészen1458-ig, amikor Aeneas Silvius beszél a magyarokról északon,mondjuk úgy, hogy a finnugoristák által Jügriának tartott te-rületen, a kővetkező korszak pedig 1739-ig, amikor a nagyőstörténeti felfedezések korszaka jön, többek között ugye, köz-readják Anonymust, akinek a krónikája Bécsben volt, és csak1928-ban került valójában haza. De a nemzetközi tudósvilágmár számon tartotta a XVIII. században. Ezért volt, hogySchlőzer annyira vitatkozott, olyan elszántan és lebecsmérlőhangon vitatkozott Anonymusszal.

Az első korszakot az 1236-ig tartó időszaknak minősíti,amikor a hazai krónikák is és a külföldek is a szkíta—hun—magyar rokonságban és népláncolatban gondolkodtak. Ennek amegállapításnak az a nagy bibije. Hogy a hun történet 1280-82-ben íródott, illetve ha Ákos mesternek tulajdonítjuk az elsőhun krónikát, az pedig 1272. Legalább tíz évvel Anonymuselőtt!

Nimródról, akiről itt Kézai beszél, nagyon tiszteletremél-tóan és tudósi mélységgel és a külföldi irodalomnak kiváló is-meretével írnak és beszélnek többen Én most két személytőlfogok idézni: Szerényi Imrétől, ő egy papi ember, és Oláh Im-rétől, aki Los Angelesben lakik, mert van még egy Oláh ImreChicagóban, aki meg rovásírással foglalkozik Tehát ez a LosAngeles-i barátunk, akit idézek. Ez azért fontos, mert a nem-zetközi irodalom alapján történelmileg állapítják meg Nim-ródnak a szerepét és a helyét. Hogy a Bibliában hogy szerepel,ezt majd idézni fogom, amikor a témánkban odaérünk.

Szerényi Imre összegyűjtötte Nimród származásáról azadatokat. Azt írja:

„Született Kasurban, Etiópiában – több Etiópia van,figyeljünk! –, a Kelet-Indiával határos Sápok földje,Arábia Vörös-tenger parti melléke és PerzsiánakSuziána vagy Elan tartománya, a mai Kuzihsztán Akis Bak-pataknál nevelkedett"Oláh Imre hivatkozásai is a katolikus bibliai enciklopédia

780 oldaláról valók."Felderítették, hogy a vízözön után Nimród alapította

117

a nagy birodalmat, beleértve Sinaiföld minden város-át Ur, Borsippa, Tur, Turán, Arad, Arpadu, Emes,Porospuli, Ereh, Bábel, Sur, Bor, Fur, Tokar,Resenninive"(Ez a Künei von Paralleli Old Testamentben van New

York-i kiadás, 1926). Előkerültek Nimród nemzetségének ki-rályi táblái is, ahol húsz nevet olvashatunk Rawlinson közöltea fontos történelmi leletet, amit 35 stb. sorában olvashatunkNimród törzsei, köztük Uri-Unne, Matari-Bél egymás mellett.Tehát hogy hogy van ez áttéve, biztos, hogy nincs magyarítva,mert ez elég világos a nemzetközi irodalomban is, akár arab aforrás, akár héber, akár más Tehát hun-magyar tulajdonságmegtalálható. Fel fogom olvasni Padányinak a könyvéből,hogy hogyan vették át az m betűvel kezdődő és magyarnak te-kinthető népneveket a különböző nyelvek, a latin, a görög stb.

"Húsz tartománya volt. A húsz tartomány fejedelmei aFekete-tenger, az Indiai-óceán és Eritrea, Szudán te-rületén uralkodtak"A Tarihi Üngürüsz, biztos nem kell róla beszélnem, ez

egy törökből lefordított krónika, 1543-ban, amikor Székesfe-hérvárt elfoglalta II. Szulejmán, akkor a tolmácsa, akit Moh-ácsról vittek el Törökországba, fiatal ember volt, II. Lajos ap-ródja, ezúttal megtanulta kiválóan a török-perzsa akkori ural-kodó nyelvet, s híres tolmáccsá vált, utaztatták is őt, Európá-ban komoly tanácskozásokon képviselte a Portát, a város égé-sekor rábukkant a magyarok krónikájára, az is lehet, hogytöbbre is, de azt írja a bevezetőben, hogy latin nyelvű krónikáttalált, és a szultán iránti hódolatból lefordította. A TarihiÜngürüsz itt van a múlt század hetvenes évei óta, Vámbérymint híres turkológus kapta ajándékba, és hazahozta, az Aka-démián volt, Budenz lefordította az első száz oldalt, érdekte-lennek találta, de most Blaskovits József bácsi, aki érsekújváriszületésű magyar ember, híres turkológus, itt végezte azegyetemet, Németh Gyula tanítványa volt, és elkerült Prágába,ott tanított magyart a második világháború után, szóval ő le-fordította. Azt mondja a szarvasüldözésről: „A vad azonbanelmenekült, és Adzsem határán a hegyek közt érve eltűnt". Te-hát van nekünk egy olyan szarvas-mondánk is, amely nem a

118

Meotiszhoz fűződik, hanem Adzsem tartományhoz, amelyik amai Irak területén lehet, a Zagrosz hegységtől valamivel nyu-gatra. A Zagrosz hegység határolja Iránt és a Folyamközt, amezopotámiai területet.

"Kézai korában is Nimródnak Iránba költözését elfo-gadott történelmi ténynek tartották, és azzal sem tö-rődtek, hogy Nimród idejében még nem létezett Per-zsia"Tehát ez egy olyan régi mondai hagyomány. Különben

úgy is kell tekinteni a mondai hagyományokat, hogy azok ösz-szetorlódnak és egymás mellé kerülnek, akár évezredekkelegymástól időben távol eső mondai anyagok. Tehát a Szarvas-mondában is, Meotisz, az a reális ugyancsak abban az időben,mert a kutriguroknak és az utriguroknak is ugyanilyen Szar-vas-mondájuk van. Egyébként az egy hun nép. Testvérnép.

Tehát hogy elfogadottnak tartották Kézai korában isNímródnak Iránba költözését

"A Kr. u-i 400 körül élt Epifániusz egyházatya jelölimeg pontosabban Nimród keleti hazájának színhelyét.Eviláth a Bibliában szerepel mint a paradicsom".Kézainál ez Ejulát. A Képes és a Budai Krónikában is

Ejulát. Majd megmondom, hogy miért fontos ez. Tehát nem aBibliából vette. Endrey Antal írja, hogy Hensel régész köny-vében bukkant rá arra, hogy Edesszának az asszír neve, illetveegy Krisztus előtt 1300 körüli asszír formában fennmaradt ne-ve Eluhát volt. A szájhagyomány nyelvén Ejulát.

„Észak-Nyugat-Mezopotámiában Edessza ma Urfa –Urfa, kérem! Gondoljanak Ostffyasszonyfára megNagyfára! Urfa város ősi fellegvárát a helyi hagyo-mány Nimród trónusának nevezi."Közreadtam egy térképet, majd megmondom, hogy mikor

kezdjék el továbbítani. Még egy környékbeli hegy neve Imrud-Daktreg (hegy) Nimród felesége neve, Eneth sem szerepel,csak a magyar hagyományban. Talley Fulen angol történészmár [közölte]1911-ben a Westminster Rádióban elhangzott ta-nulmányában a magyar Nimród-hagyomány független a Bibli-ában megőrzött mózesi Nimród-hagyománytó. Ez azért fontos,és most Györffyre kell rátérnem, mert az a hivatalos álláspont,

119

mert az uralkodó álláspontot Györffy képviseli, hogy amit azelveszett régi Gestában Menrót neve [alatt] talált Kézai, ehheza névhez, mert hasonlított a Nimród névhez, hozzáírta mind-azt, amit a Bibliában Nimródról olvasott. 1975-ben volt sze-rencsém, hogy ismertessem egy magyar rabbi írását, KrauszSámuel az úrnak a neve, aki jó elemzés alapján azt a véglegesálláspontot szűrte le, hogy amit Kézai Nimródról mond, aztősbabiloni hagyományokból merítette és nem a Bibliából. Éshogy nem a Bibliából vett Nimródnak tulajdonított eseménye-ket és cselekedeteket, és ezt hozzáírta az elveszett ősgestábantalálható Menrót névhez – erről egy kicsit gondosabban is kellbeszélni. Legelőször megvilágításul annyit, hogy általános fel-fogás, Hóman Bálint ezt Szent László korára teszi, hogy voltegy magyar krónika, amely elveszett, de hogy kellett ilyenneklennie, ezt bizonyítják magyar krónikák és világkrónikák is,mert idéznek olyanokat, ami együttvéve egyikben sincs benne,de utal egy megelőzőre. Most szó van nemcsak erről a XI. szá-zadi – tehát ugye, Szent László 1090 körül uralkodott –, nem-csak erről az időszakról van szó, hanem már a következő szá-zadban is lett volna egy elveszett krónika, de mindenesetreGyörffy azt hámozta ki, hogy ebben volt egy Menrót név, eb-ben az elveszettben, amit Kézai láthatott, és ez egy kazárkagánnak a neve. Idézzük:

„Az elbeszélés az elveszett XI. századi gestára vezet-hető vissza Menrót és Eneth neve, s hogy Menróttöbbnejű Nimródot semmilyen forrás nem írja több-nejűnek, így a személyek is, és jellemzésűk is hitelesmagyar történeti hagyomány így Menrót többnejűsé-ge is".Nem találtam meg még Nagy Gézánál, sem Sebestyén

Gyulánál, de itt olyan súlyos dolgokat mond Györffy, hogyúgy érezte, le kell magát fedeznie. Már Nagy Géza – kitűnőrégésztörténész volt a múlt században, ebben a században is éltmég – és Sebestyén Gyula megállapította, hogy Menrót alak-jának a bibliai Nimród személlyel való összekapcsolása ké-sőbbi, a huntörténet szerzőjének tulajdonítható tévedés. És ahuntörténet forrásában Menrót szerepelt a magyarok őseként.Mivel többnejűnek mondja Menrótot, mint Nimródot, holott

120

erre nincs történeti forrás. És ha nincs? Salamonnak joga volt?Nimródhoz képest háromszáz felesége volt. De ne menjünkebbe bele. Egy ilyen uralkodónak húsz tartománya volt, ol-vastam itt az előbb, a kor felfogása dönthette el, hogy megen-gedheti-e egy uralkodó magának ezt a luxust. A közpénzbőltudta őket eltartani. Kár ebbe belemenni.

Ibn Fadlan szerint:„A kazár törvénynek megfelelően a király huszonötnővel élhet és emellett hatvan fiatal leány az ágyasa".Ez is egy bázis, hogy ez biztos a kazár királyra vonatkozó

adat. A kazár kagán tehát többnejű feleségeit az alá tartozó né-pek – na, itt jön a ciánkáli! –, közte a magyarok uralkodóhá-zaiból vette. Van erről egy szó szerinti [idézet] még:

„A kazár kagán tehát többnejű volt, és törvényes fele-ségeit az alá tartozó népek, közte a magyarok uralko-dóházaiból vette. Menrót többnejűsége és feleségeiközött a magyarok mondabeli ősanyjának, Enethnekszereplése feltehetőleg a kazár kagán többnejűség-ének emlékét őrzi".Ilyen messze elment, Istenem! Mert annak ellenére el-

ment, hogy a krónikák arról beszélnek, és BíborbanszületettKonstantin arról beszél. Hogy a magyarok vezetőjének,Levedinek kazár uralkodóházból volt a felesége. Tehát olyannagy rangú volt. Kazár királylány volt bizánci császári feleség,és a 700-as évek közepén, 750-ben egy Örményországnak aSzovaroktól lakott területén lévő kormányzónak is kazárkagáni felesége volt, és mivel meghalt szegényke állítólaggyermekszülésben, óriási botrány tört ki hogy nem ölték-emeg és ott nagy háború támadt. Ez nagyon fontos a mi szem-pontunkból majd. Tehát ez az egész fejtegetés azon alapszik,hogy Menrótot ír a krónikában Kézai. De még hozzá kell ten-ni, hogy két változata van a Kézai-krónikának. Az egyik aHevenesi-féle, az Egyetemi Könyvtárban, a másik az Akadé-mián. Az egyikben Nemrót van írva, a másikban Menrót. Hir-telen nem tudom megmondani, hogy melyikben melyik És aPozsonyi Krónikában van Menprot. Tehát az, hogy a PozsonyiKrónikában is m-mel kezdődő név van és Kézainál is, ebbőlkövetkeztette valójában Györffy, hogy ez egy közös ősforrás,

121

az elveszett ősgestára visszavezethető adat. Mert mind a kétkrónikás merített belőle. Igen ám, kérem szépen!, egyébkéntdicséretére legyen mondva Györffynek, hogy a Krónikáink ésa magyar őstörténet című 1948-ban megjelent alapvető mun-káját most ismét kiadta, és a végén kiegészítette egy Régi kér-dések, új válaszok fejezettel, és ebben – igaz csak lapalji jegy-zetben – egy a Vatikánban tartózkodó tudós magyar főpapnak– lehet, hogy Békés Gellért – az információjára hivatkozvamondja azt, hogy Szent Jeromos – ezt most én mondom, mertnincs benne! – akiről tudjuk, hogy azonos azzal aHieronymusszal, aki itt született 320 körül a Mura-közben [Je-romost a] 200-as évek végén meghívták Rómába. Epifaniuszegyházatyával ment Konstantinápolyból. és a pápa megbízta őtott a vatikáni zsinaton, hogy az akkori latin nyelvű Biblia-fordítást az ltalát nézze át, javítsa ki, és ebből lett a Vulgáto, alegteljesebb és a legelfogadottabb latin Biblia-fordítás. AVulgáto azt jelellti, hogy 'közkézen forgó'. Ezt ö megtette ésebben a Vulgatában és a megelőző bibliai kéziratokban min-denütt m betűvel van Nimród: Memrod, még d-vel is. És 1926-ban IX. Leó pápa is kodifikáltatta ezt a Vulgátát, és ebben ishelyben hagyták a Memrótot, a Nimródot m betűvel. Tehát ittszó se lehetett arról, hogy egy kancellista, egy papi ember, je-lentős bibliai műveltséggel és papi műveltséggel azért, hogyNimródról írhasson magyar vonatkozásban, neki az elveszettősgestából kellett egy kazár uralkodó nevét ide plántálnia. Ki-csit sokat beszéltem erről.

Azt azért kijelenthetem, hogy nem elég lapalji jegyzetbenhivatkozni, ezt vissza kell vonni!

Még Endrey Antalnak fel jegyeztem néhány komolymondatát, de mim érdekességet kiírtam a Bibliából, hogy hogyment ez a nyelvek összezavarodása. Egész populáris ez MózesI könyve, II. rész, 6-7 versszak

„És monda az Úr, ímé e nép egy, s az egésznek egy anyelve, és munkájának ez a kezdete. És bizony semmisem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amitelgondolnak napokban"(Mint egy rémregény, olyan!) 7. Vers:„Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk itt össze nyelvüket,

122

hogy meg ne értsék egymás beszédét".8. vers„És elszéleszté őket onnan az Úr az egész Földnekszínére, és megszünének építeni a várost".Ez nem egy sémi beszúrás lehet, a nem sémi népek építik

Babilont, a sumérok. Nem? Ezen alapszik a nyelvek összeza-varodása. Mint egy futballmeccsen egy ellendrukker csoport.Nem akarok szentségtörő lenni, de ugye, olvasó ember va-gyok, és kell értékelnem a fontos álltásokat. Ez ebből van, ké-rem.

Feljegyeztem, hogy Thuróczi (1486-ban jelent megAugsburgban a Krónikája Mátyás uralkodása alatt) a Nemrót„n” betüs változatát használja. Az MTA Könyvtárában lévőKósa-féle kódex Ménrót, de a Hevenesi-féle, ami az EgyetemiKönyvtárban van, az Nemrót. Tehát még nem is lehet. Felje-gyeztem, hogy hogy van a Genezisben.

„Kus nemzette Nimródot aki az első hatalmasság aFöldön, hatalmas vadász az úr előtt. Birodalmánakkezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Káné, valamennyia Sineár földjén. Ebből az országból ment azutánAsszíriába és építette Ninivét"stb. Mikor az Ószövetséget írásba foglalták Krisztus után

kb 950 körül, Nimród a zsidók szemében távoli és hatalmasszemély volt. A Biblia egyébként mit sem tud arról, hogy abábeli tornyot Nimród építette volna. Tehát nem köti a sze-mélyéhez.

Mivel beszélünk Perzsiáról; legalábbis az előadás kereténbelül tételezzük fel, hogy a magyarok éltek a perzsiai uralomalatt. Sokan hallottak a behisztáni [behisztúni] feliratról, ame-lyet először Rawlinson, egy angol katonatiszt böngészett ki,állványt csinált, mert magasan van ez a falba belevésve, és ökezdte fordítani. Hadd olvassak fel ebből a behisztáni[behisztúni] feliratból valamit. Nem a teljeset; hogy milyenlégköre és hangulata van ennek! Pontokba van szedve Ez egyNorris nevű tudós fordítása

„Isten a legnagyobb Ormusz, aki a földet teremté, akia mennyet teremté, aki az embert képezte, aki a földetképezte. Az embernek, aki Dárius királyt magának te-

123

remtette, egyikét a sok királyoknak, egyikét a sok tör-vényhozóknak. Én, Dáriuskirály, nagy királya a ki-rályoknak, királya a tartományoknak, népeknek, ki-rály a földön, e nagyon szélesen, hosszún, atyjaHistapszesz fiának, Akkaemen perzsának fia, árja,árja törzsből, és Dárius király mondá, kegyelmébőlOrmusznak ezek azon tartományok (satrapiák), me-lyeket én birék, ráadásul Perzsiára, és amelyekrebefolyással bírtam, adót nekem hoztak, ami általamnékik mondaték, azt megtették. A törvényt, mely álta-lam adatott, ők elfogadták".A 18. satrafiában van felsorolva egymás mellett

Szaphardia, Hunnia és Kappadókia. Egy másikban benne van-nak a matiénoszok, akiket magyaroknak kell tekinteni. Majdbeszélünk a részleteknél róla.

Most el lehet indítani mindegyik oldalon először a világ-térképet. Tudniillik mielőtt azonban elindítanánk, még valami-re fel kell hívni a figyelmet. Történelmi alátámasztás[ár]a amagyarság északon való lakozásának tulajdonképpen csak egyadat [van]. És ezzel az adattal kell most nekünk részletesebbenfoglalkoznunk. Előre bocsátom, ezt Györffy fogalmazásábanidézem, hogy a

„magyar őstörténet alapja az a nyelvtudományi meg-állapítás, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládfinnugor csoportjának ugor ágából származik. Leg-közelebbi rokonai az obi ugorok, a vogulok, mansikés osztjákok, hantik, akik ma az Urál-hegység keletioldalán élnek".Melyik az az egyetlen történelmi bázis, az a forrásadat,

amivel igazolni lehet azt. Hogy a magyarok északról jöttek?Ez, kérem szépen, Priszkosz rhétornak egy tudósításából való,engedjék meg, hogy felolvassam, ez olyan fontos!

„Ebben az időben a keleti rómaiakhoz követségetküldtek a szaragurok, az urogok és az onogurok,amely népek elvándoroltak saját lakóhelyükről. Mint-hogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket azavarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékénlakó népek késztettek arra, hogy más vidékre költöz-

124

zenek. Elérkeztek ezeknek a követei a rómaiakhoz az-zal a szándékkal, hogy barátságukat megnyeljék. Acsászár és környezete kegyesen fogadta és ajándé-kokkal halmozta el őket".Ezt a tudósítást egy Suda lexikonbeli adattal egészítették

ki„Ez utóbbiak (a három nép szaragur, urog, onogur)földjüket az Óceán kiáradása folytán keletkező ködmiatt hagyták el, azért mert griffek tömege tűnt fel. Aza hír járta ugyanis, hogy ez mindaddig nem szűnikmeg míg csak fel nem falják az emberi nemet. Ezérthát e bajok következtében elűzetve a szomszédban la-kókra törtek rá, minthogy pedig a támadók erősebbekvoltak, azok, akiket a támadás éle más vidékre köl-töztek"Ezt az adatot az Onogurok története című rendkívül ko-

moly tanulmányban dolgozta ki Moravcsik Gyula, aki előttmindenképpen fejet kell hajtani, világrangú tudós. A magyarhonfoglalás bizánci forrásai című könyve közismert. Hála is-tennek, megjelent itt, és a bizánciak turkikája[Byzantinoturcica c műve] amely németül íródott, bejárta azegész világot. Itt azonban ebben a dologban ellenvéleménye-ket kell felsorakoztatnom, köztük a magamét is. Mert a kérdésaz hogy hol az Óceán? Mert ezek Óceán melletti népek, ugye,a ködöktől és a griffek támadásától, a politika úgy mondja,hogy ez egy dominó jelenség, dominó-elmélet, hogy az ava-roknak el kellett jönni az Óceán melletti népektől meg a grif-fektől, megnyomták a szabirokat. Ráadásul nem Moravcsikszámára, de ennek folyományaként a finnugor elméletet kép-viselő történészeink számára aztán ez jól jött, hogy a szabírokis északiak, és ott van Szibéria. Mindenképpen északról va-gyunk mi. Ez olyannyira érdekes, hogy Schlözer, akiről ko-rábban beszéltem, aki azt írja a magyarokról a NordischeGeschichte című művében (még azokat is idéztem itt tavaly,akik szembefordultak ezzel az állítással) a XVIII. századbanjelent ez meg, 1771-ben (komoly, jó tudós volt különbennagytekintélyű – minket nem szeretett, lenézett sok mindenki-re hivatkozva, Leibnitzre is) –, hogy a finn világból jöttünk

125

keletről, és ö erősíti és hangoztatja a Jugria-elméletet is. Kü-lönben a Jugria össze van keverve Georgiával, mert a magya-roknak a határa krónikáink szerint Georgiával határos, a ké-sőbbi Grúziával. Mert Georgia Szent Györgyről való elneve-zés szerint Grúzia. Ők Kartvelinek nevezik saját maguk az or-szágukat. De a rómaiak, akik egy időben ott uralkodtak, azokIbériának nevezték ezt a Grúziát. Tehát Schlözer annak ellené-re hogy bennünket finnugor népnek tart, és a finn keleti világ-ból beköltözöttnek, azt mondja

„A magyar népek jugriák obi-ugrok, de hajdankor-ban Perzsia mellékén laktak. Egy időben a perzsiaizoroaszter vallásnak voltak a hívei".Szerinte perzsa szavaink vannak. Ilyenek a számok között

a tíz, száz, ezer, az Isten név Izdanból jött, magyarázata:„A jugorok a régi időkben közelebb laktak Perzsiá-hoz, a mágus vallást átvették, és ez a tény még másnyomokat is erősít".Sőt horribile dictu, Reguly Antal, Toldy Ferenc A magyar

államférfiak és írók, Pest, 1868, Róth Mór adta ki, ötödik ta-nulmányában Reguly Antalról szegény, rövid ideig élt, 1819-től 1858-ig, 39 évig – azt írja a 269. oldalon

„Megtanulván a fényképezést, a szünidőkben életeutolsó éveiben, néhány antropológiai utat tett az Al-földre, a palócok közé például, melyeken mind arcta-ni, mind fejméreti, de- és lélekrajzi adatokat is szer-zett. Jól emlékszem, ezúton módosult, s határozottankilejezett azon meggyőződésére, mely szerint a ma-gyar népségek minden ágai teljesen a kaukázusi faj-tóhoz számítandó"Ez azért érdekes, a tavalyi tanulmányomban és eladásom-

ban is idéztem, hogy egy Sjögren nevű finn tudós tanulmányaalapján írja, hivatkozván Sjögren re is, hogy mi keresnivalóvan továbbra is a Kaukázusban, ha a magyarok eredetét ku-tatjuk és vizsgáljuk.

Visszatérve ehhez az Óceán-témához. Tulajdonképpen ahúszas években Moravcsik Gyula és a kiváló tudós NémethGyula összefogtak ebben az Óceán-kérdésben. Moravcsikotmár idéztem. Németh Gyula:

126

„A hunok bukása után, talán 200 körül Kr. u alakultKözép-Ázsiában egy birodalom, amely a IV. századvégén nagy hatalomra tett szert. E népet a kínaiak jü-an-jüannak nevezték (ejtsd zsűan-zsüan), birodalmuk400 körül az Irtisztől Koreáig terjedt, tehát a régi hunbirodalmat taglalta magába. Ezt a birodalmat a tür-kök 552-ben megdöntötték, s kínai tudósítás szerintegy részük Kínába menekült. Majd a heftalitákatverték le a türkök, a két tudósítás, a kínai és a görögegyezése nyilvánvaló, tehát az a nép, amelyet a kínai-ak jüan-jüannak neveznek, a bizánciaknál avar névenszerepelt.”A hazai tudósok közül Pauler Gyula, Thury József, Fehér

Géza, Darkó Jenő és Zichy István gróf szerint a Priskos emlí-tette Óceán a Kaspi-tenger volt. Pauler

„A szabírok az avarok elöl menekültek, kiket megintaz Óceán mellől, vagyis a Kaspi-tenger keleti partjá-ról jövő tengeri köd és griffek elől futó népek kerget-tek".Pauler Jordanesre hivatkozik, aki szerint igen is az Óceán

a Kaspi-tenger "amely Ázsia szélén az Óceánnál végződik".Moravcsik 1930-ban írta Az onogurok története című

munkáját így kezdi:„Priskos egy sokat vitatott töredéke őrizte meg azonogurokra vonatkozó adatot. Ez a konstantínoszi ki-vonatokban maradt ránk".A kiegészítő szövegrész azt írja, hogy„Suda megőrzött szövegrésze szervesen hozzátartozika Priskos-féle töredékhez".Ő nyelvtanilag abszolút görögös volt, ezt erősíti, igazolja.„A kivonatolók rövidíthettek, viszont Suda összestörténeti szövegeit a konstantinoszi anyagból merí-tette".Ezt mondhatja ő látatlanban is, és ezt igazolásként mon-

dom mert képzeljék el, hogy a császárnak 53 kötet gyűjtemé-nye volt, és abból csak öt maradt meg! Tehát azok a becsesanyagok. amiket a magyarokról mi tudunk, és azért is nagyonbecses, mert tudomásunk szerint Bulcsú és Árpád dédunokája,

127

Tormacsu 949-ben Bizáncban jártak, és a császár kereszteltemeg őket, ő merítette alá a keresztelőkádba és a keresztapjuklett. Ezek meg ezáltal patriciusok. Tehát tőlük sok mindenthallhatott. Például azt, hogy a szabírok ma is még követeketküldenek a magyarokhoz, és viszont. Váczy Péter írja, és telje-sen aláhúzom, amit mond, hogy ezt csak magyar forrásbóltudhatta, ezt a meglévő követküldési kapcsolatot. Más ezthonnan tudhatta volna? De még továbbmenve „Az Óceánmellett lakó népek indították meg […]”. Ha körbement a Se-villai Izidornak a világtérképe9* Sevillai Izidor 600 és 636 kö-zött volt Sevillának a püspöke, húszon felüli könyvet írt, ki-váló dolgok vannak tőle a magyaroktól is. Ö még úgy tudta,hogy az Óceán a Kaspi-tenger. Én be is jelöltem, kérem szé-pen, az egyiken piros, a másikon kék. Nemrégiben láttam egyfilmet a Kaspi-tengerről. A Gorbacsov-érában kicsit nagyobbszabadság volt – ezt a bevezetőben elmondták –, és beenged-tek amerikai tudósokat. Persze amit boldogan láttam volna,hogy fölülről is láttunk volna valamit a Kaspi-tengerről, szósincs róla, csak ott lent bogarásztak a parton meg a vízbenezek a felvevők, de egy kétszáz méter széles deltavidéke van,nyolc ágban megy be a tengerbe a Volga vize, és kb 50 kmmélyen még édesvizűnek számít, és ami nagyon fontos, hogyfókák vannak benne ezen a deltavidéken, és olyan fajta, kicsitkisebb, ami a Balti-tengeri fókának a rokona. Tehát ez a véle-mény, a Jordanesé és a Sevillai Izidoré és még másoké is,hogy a Kaspi-tenger mintegy kiöblösödése csak egyvízifolyosó következtében az Óceánnak, ez ezzel alátámasztó-dik. A Volgának lehetett egy kapcsolódása a Balti-tengerhez.Mindenesetre ez az álláspont nem sokáig tarthatta magát, mertSevillai Izidor nem járt arra keleten, de például Rubruquis[Rubruk]. aki a tatár kánhoz ment IX. Lajosnak a megbízásá-ból, ökrös szekéren ment onnan délről, és körüljárták a Kaspi-tengert. És írja Rubruquis [Rubruk] hogy téved Izidor, négyhónap alatt körbe lehet járni, mindenütt szárazföld veszi körü.Mindenesetre a mi időnkben, és az itteni forrásoknak a tanúsá-ga szerint, ez az Óceán igenis délen lehetett (Haussig térkép),

9 A tanulmányok elején látható.

128

hogy onnan délről jöttek fel a szaragurok, az urogok, sőt azavarok is. Ezt később alátámasztom szöveges forrásadatokkal.

Most menjünk vissza Németh Gyulához, aki azt mondja,hogy

„Kínai forrás szerint 460 táján az avarok megtámad-nak egy népet, amely az Irtis vidékén telepedett meg,majd tovább nyugatra, a Volga vidéke felé vonult. Eza nép csakis a Priskos említette szabír nép lehetett.Nem lehet kétséges, hogy az említett három nép Nyu-gat-Szibéria felől húzódott le a Bizánci birodalom kö-zelébe".Ezen alapszik Kristónak is az az álláspontja, hogy vagy a

IX. század első harmadában, vagy a VIII. század utolsó har-madában jöhettek le a Fekete-tenger környékére a magyarok.Tehát az egyik forrás, a legalapvetőbb forrás, hogy nekünk aKaukázustól délre lévő térséghez históriai közünk van, mintottani szereplőknek a Kézaí-krónika. De a másik a következő.Azt írja Bíborbanszületett Konstantin az általa leírtLebédiában lakó magyarokról:

„De abban az időben nem turkoknak mondták őket,hanem valamilyen okból szavartoi aszfaloinak ne-vezték (Ez más, de ideolvasom!). Hét törzsből állot-tak, de sem saját, sem idegen fejedelem fölöttük sohanem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük,akik közül az első vajda volt az előbb említettLevedi".Legelőszőr kellett volna olvasnom, Jerney csodálatos em-

berünk volt, 1857-ben jelentette meg Keleti utazások címűkönyvét, végigjárta – szekereken meg lovon, tehát közvetlenszemélyes tapasztalatokat szerezhetett – Etelközt. Olyan ma-gyar helységeket sorol fel a mai Romániából, hogy hozzá kellférni, el kell olvasni. Most kellett volna kiadni az 1100 évfor-dulóra való tekintettel. A Zalán futását sem adták ki! Ez a hon-foglalás magyar eposza! Vörösmarty Mihály. Jerney lement aKrim-félszigetre. Túl nem ment a Kaukázuson, de amit fellelt,kitűnő írása van a párthusokról, nagy latin, görög, ír műveltsé-gével ontja a forrásadatokat. Jerney azt írja:

„Poraiban is áldandó Bíborbanszületett Konstantin

129

császár, hogy őseink történetének töredékes ismeretemellett sok ezeréves szabar nevünket az őrök enyé-szettől megmentette".(Keleti utazások 255, 1,)Nagyon komolyan fogunk beszélni a szabírokról. Tardy

Lajos – nagy kár, hogy nemrég meghalt – 1972-ben írja. ABécsi Nemzeti Könyvtár 3505 számú kódexének stb. lapjántérképet talált. Ez a XVI. század elején készült, a Fekete- és aKaspi-tenger közé, Taltaria Comainé alá berajzolt, kézzel raj-zolt, színezett térkép ez, Grúziáról a következő van írva:

„Georgiaseu Hungaria Antiqua azaz Grúzia, vagyis arégi Magyarország".Most idetartozhat bizánci író, Prokopiusz a szabírokról:"Hunok, akiket szabiroknak hívnak,"Cedrenus Teophanész„Hunugurik és szabírok hun eredetűek"Teophilactos ugyanígy. A szabír-magyar elfordulások

Götz László könyvében is csodálatos bőségben és gazdagság-ban találhatók meg. Csak annyit említek meg, hogy aPerszepoliszin Szaphardia, Kappadocia és Hunnia egymásmellett vannak Herodotosz „Perzsia 18 tartományt" említet-tem. Kétszáz talantom volt a batiénoszok szaszpeirek,alagénoszok adója.

Legnagyobb meglepetésemre, nem is tudom, honnan ír-tam ki Györffytől, mert rég nem találkoztam ezzel a vélemé-nyével, hanem most jelent meg tavaly Váczy Péternek, akiegyütt szerkesztette a hunok történetét annak idején NémethGyulával, ennek van egy mostani, nemrégi kiadása is, a negy-venes években készült, a következőt mondják, és Anonymusrahivatkozva, a 45 részben van, A bolgárok és a macedónok né-pei fejezetben:

„Néhány napra rá Szovát meg Kadicsa egész sere-gükkel együtt magasra tartva jellel megjegyzett zász-lójukat, átkeltek a Duna vizén és elfoglalták Barancsvárát, majd meg Szeredüc vár alá vonultak. Mikor abolgárok és macedónok népei ezt meghallották, erő-sen megijedtek tőlük".

130

Leírja, hogy hogyan hódolnak, ajándékokat adtak, túszo-kat, majd aztán ezek továbblovagoltak, Szovát és Kadicsa,akik testvérek a krónika szerint,

„…túl a Vaszil-kapun hatalmuk alatt tartottak min-dent Duraco városától egészen Rácföldig".Most jön a töredéknek minősített rész. Tehát Györffy

György is és Váczy Péter is ezt az anonymusi szövegrészt ha-gyománytöredéknek tartja, amelyik nem azt jelenti, hogy idementek, ebbe a Görögországba, bár így sem közvetlenül oda,csak a Balkánra törtek volna, hanem ez jelenti a Kaukázusontúlra lévő szavárd, szabar elszakadást. Ezt szó szerint olvasom:

„Szovát ugyanezen a földön vett magának feleséget,és az a nép, melyet most Csaba magyarjaként mon-danak, Szovát vezér halála után Görögországban ma-radt. Mégpedig a görögök szerint azért maradtakCsobának (itt nem Csabát, hanem Csobát mond), az-az ostoba népnek, mivel urának halála után nem voltkedve útra kelni, hogy hazájába visszatérjen".Előtte a 44. részben az van„Követeket küldtek Árpádhoz, adjon nekik engedel-met a Görögországba menetelre, ahol majd aztánegész Macedóniát meghódítják. A Dunától a Fekete-tengerig (Lehet, hogy ez adta az ötletet!) a vezér tel-jes szabadságot engedett, hogy Görögországba men-jenek, s ott földet foglaljanak maguknak”.Tehát Kézai, a császári tudósítás és ez, ez egy újabb –

némi szkepszissel fogadom, mindenesetre –, ez a három utalarra, hogy a magyarok egy része a Kaukázuson túlra került. Azmár más kérdés, hogy nem onnan jöttek fel és aztán mentekvissza. Erről majd beszélünk. Ez a szavárd tudósítás, ez a ha-gyomány töredék Anonymustól ez már egy más magyarázatrais, amelyik nagyon uralkodó helyzetű, alkalmat adott. Arratudniillik, hogy Csaba visszatért népével Szkitiába. A legér-zékletesebben ez a Tarihi Üngürüszben van leírva. Mert aztírja, így fordítja Termüdzsin, hogy ott találkozott, egy évigmentek hajón, lóháton, szárazföldön Görögországból ott talál-kozott Atilla nővérének a fiával Bendegúzzal.

„Ültek a sátorban, egymás hollétéről érdeklődtek, és

131

örömükben hol sírtak, hol nevettek".Ezt én azért jegyeztem meg, mert a Képes Krónika azt ír-

ja, hogy„élt még Bendegúz, igen öreg, elaggott ember volt",tudok forrást, amely szerint 434-ben halt meg, Atilla

édesapja, az anyai nagyapja Ojbarsz az ott ül még 449-benPriskos látogatásakor, mert Priskos le is írja, hogy „ott ül ajobbján nagyapja, Ojbarsz", az anyai nagyapja. Tehát ezt va-lószínűbbnek gondolom, ezt a Szkítiába való visszatérést en-nek a hagyománytöredéknek az alapján, de mindenesetre kö-telességből és mintegy kellemesen is meglepődve Váczy Péterés Györffy György hivatkozásaként is mondom, hogy ez isegy bizonyíték, hogy lementek a Kaukázuson túlra, mertugyan itt személynév, de a népnévből lesz személynév, vagyeredetileg személynév volt, és úgy kapta egy nép, mert erre issok példa van.

Elfogadottnak tartom, hogy Sevillai Izidor is és Jordanesis és ezen az alapon a császár is ebben a tudósításban, ésPriszkosz rhétor a Kaukázusra gondolt, amikor az Óceánrólbeszélt. Hallgassuk meg Haussigot Exkurs' über die KritischerVölker 1954-ben jelent meg Brüsszelben Teophilaktosz

„Az ó-törökök az avarok lakóhelyét Nyugat-Turkesztánba teszik, s ezzel egyeznek a bizánciakkal,akik őket a perzsák szomszédjának írták".Az irániak az Oxusztól északra – ez az Amu-Darja, ugye,

az Aral-tóba két nagy folyó ömlik, a (Jaxaltész) Szir-Darja ésaz Amu-Darja, az Amu-Darja van nyugatra felénk – eső terü-letet Avarsárnak (Gondoljunk a magyar Abasárra!) mondták,mint az avarok birodalmát. Egyidejűleg a heftaliták lakóhelyea mai Badaksán tájékán van. Vár és khunni, két nép, az egyikturáni, a másik pedig Közép-Ázsiából jött és egyesült ezzel ahuni néppel és várkhunok lettek – mint a Várkony helység aTisza mellett, Tiszavárkony őrzi ennek a népnek a nevét ná-lunk az avarkorból. A IV. században Nyugat-Turkesztánt hó-dították meg ez az egyesült két nép. A másik csoportjuk megtovább nyugatra tört, s itt 374-ben a Dont átlépte, ezeket ittogurnak, ogornak nevezett altaji népek meghódították és alá-vetették. Tehát a vár és a hunni, hun népek a pannóniai avarok

132

vezető törzsei. Itt ogor, ogur, oguz néven altaji népeknek meg-hódoltak. A hunok Baktriába bevándoroltak, és ez eredetilegnem altáji vár[néppel egyesültek]. Mint említettem, ezen a te-rületen megtelepedtek. Itt később mindkét név kimutatható,ebből érthető, hogy az északnyugati turk-kagán szökött alatt-valóinak mondja őket. Az avar, a hun és más törzsek, akik aKaukázustól északra laktak, ugyancsak nyugat-turkesztániak.Az orkohoni felirat a VIII. évszázad kezdetén Onogodot Kö-zép-Ázsiában, [Avart] Nyugat- Turkesztánban jelöli.

Itt volt egy érdekes dolog, hogy az a város, ahol ezeklaktak, az Tavgacs. De Tavgacs Kínának is a neve. MertTeophilaktosz Szimocatta írja ezt a várost, Tavgacsot, aztmondja

„előtte néhány mérfölddel levő Kabdam van, amelyetNagy Sándor alapított mint várost".A magyarázat: a szomszéd népek úgy nevezték Kínát,

mint az iszlám elnevezésben, ez Sincim. Tehát ebben a város-ban kel! gondolkozni, ami Nyugat-Turkesztánban van.

Engem semmi sem hozott olyan szellemi izgalomba azelmúlt években mint Varga Zsigmondnak egy adata.10 VargaZsigmondnak 1956-ban jelent meg a vallástörténeti munkájaNew Yorkban, és abban azt írja, hogy napkeltétől napnyugtáiga suméroknál a leghosszabb idő 14 óra 24 perc volt. Ez az idő-hossz azonban, ez a napvilágos idő a Földön egyedül az északiszélesség 35 fokán lehetséges. Az északi szélesség 35 foka pe-dig nem metszi Babilont s nem metszi a Folyamközt. Tehát aztjelenti, hogy arról a területről való tapasztalat és feljegyzés,ahonnan ők lementek a Folyamközbe. És tudják, hol van ez aterület, ami geológiailag abszolútum? Hogy a 14 óra 24 per-ces idő az északi szélesség 35 fokán van, és ez két helyen met-szi a Földet, Afganisztán és Irán között és Honan tartomány-ban Kínában. Ez az érdekes, ez az Afganisztán és Irán közöttiidő, mert sok mindenre fény derülhet, a magyar eredetre is.

10 Felhívjuk a figyelmet az e lapon található "Engem semmi sem

hozott olyan szellemi izgalomba" kezdetű részre S. L. nagyon fon-tosnak tartotta. Mi is …

133

És egyáltalán az, hogy a különféle turáni népekre miérthatott úgy a sumér nyelv. Ismerik a kazah nyelvre való hatásátSzulejmanovnak az írásából. Érdy Miklós sokszorosította éskiadta New Yorkban. De Csőke Józsefnek és elsősorban VargaZsigmondnak a turáni különféle népek nyelvét elemző írásai-ban, ahogy ezt a hatást kimutatja. Most, ha megnézik a térké-pet, közöltem Haussignak a tanulmányából azt a térképet, aholmutatja, hogy a Kaukázus nyugati oldalán hogyan nyomulnakfel (Mutatja a térképen.) így jönnek Dabastól [?] a várkunok,az avarok, és nyomják őket hátulról a szabirok, aztán onogu-rok és a szaragurak

Mondtam már néhány forrásadatot a dél-kaukázusi jelen-létről, és ugye, említettem Tardy Lajost, hogy egy bécsi térké-pen Grúzia mint a magyarok régi lakóhelye van feltüntetve, demost hadd említsek meg a 700-as évekből egy háborút. ADerbent melletti hun-arab háborút. Az tudnivaló, hogy a Kau-kázuson két helyen lehet átmenni, két kapu van. A közepe tá-ján van az úgynevezett Alán-kapu. Az első évektől Kr. u. alánkézben van ez a kapu, és ez azért fontos, mert al Bakr szerint amagyaroknak, így mondja, hogy van egy határa, egy településiterülete, amelyik a Krím-félszigettől tart egészen a Kaspi-tengerig. Kítünő rajzokat adtam magyar városról BendetyLászló ott járt a negyvenes években, ezt a térképet is ő készí-tette11. Ott különféle magyar elnevezésű földrajzi pontok van-nak, és azt is leírja al Bakr, hogy az abházok vannak délre, ésaz alánok vannak [északra], és a magyarok szemben vannakTiflisszel. Tehát ha valakinek fennakadna a gondolata azon,hogy hogy a csudába tudtak lemenni a Derbendi kapun, hiszenközben egy csomó nép volt, akkor gondoljon arra, hogy közé-pen is lehetett le és felmenni. Én különböző adatokat olvastam,hogy milyen hosszú ez a Kaukázus hegy, egy kicsit el vagyokkeskenyedve, mert én Fejér Györgynek az írásából azt tudtam,hogy 50-60 mérföld hosszú, 15-20 mérföld széles kőfal, ésezen az úgynevezett Alán-kapun, ami körülbelül abszolút aközepén van, itt pedig 25-30 mérföld mélységű. Valószínűlegkinyúlik dél felé még a hegyi rész, lehet le-, illetve feljutni. A

11 A Tanulmányok elején látható.

134

Derbendi-kapunak az volt az elnevezése, hogy a "Hunok bás-tyája" És egy kitűnő emberünk, aki Konstantinápolyban is élt,Karácson Imre A magyarok harcai az őshazában 1911-ben aSzázadokban jelent meg. Leír két ütközetet is Gevond örménytörténetíró a VIII. században, tárgya az arabok és örményekháborúi Krisztus után 778-ig. A régebbi eseményeket egészen662-ig csak futólagosan írja le ez a Gevond, a saját koránálmár részletesebb. Eredeti kézirata az Ecsmiadzini híres kolos-tor könyvtárában van meg. Franciaországban 1856-ban jelentmeg fordítása Párizsban. Gevond szerint […]

„A magyaroknak, akiket ő hunoknak nevez, lakóhelyea VIII. század elején a Kaspi-tenger mellett terül el,fővárosukat Tárkony néven említi. Ugyancsak aKaspi mellett (Meg kell jegyeznem, hogy van németforrás az avar korszakból, ahol Tárkonyról beszél,helységről és személyről). A magyarokat azért említi,mert az arabok számára Örményországon át vezetettaz út a magyarok országába. Derbent várában is ma-gyar őrség volt a VIII. század elején Ekkor volt az el-ső arab támadás a magyarok ellen. Örményországonát. Ez az eset Szulejmán kalifa idején történt 715-717-ben".Így beszél az örmény író:„Van itt fejedelem, utóda Szulejmán, Meszlim pa-rancsnoksága alatt nagy hadsereget szerelt fel, s velea Kaspi partjai felé indult, megostromolta Derbentvárosát, s elűzte onnan a hun helyőrséget. MeszlimDzsoran város ma Sura, a Tárkony főváros előttmegállt. Lakói a kazár fejedelemhez fordultak, aznagy hadsereggel jött, s Meszlim serege elmenekült aKaukázus hegyeibe, ez 717 nyarán és őszén történtSzulejmán halála idején. Az arabok Hesám kalifaidejében (722-742) újabb hadjáratot indítottak. A fő-parancsnok Melván volt, ez időben Örményország fő-kormányzója".Erről a Mervánról ír Padányi Viktor is, és azt mondja,

hogy ennek a Mervánnak a hadjárata idején Upas Ibn Madarmagyar nem béli Upas először bevonul egy várba, de tartha-

135

tatlan a hely, akkor kitörnek, és Padányi szerint ők jönnek felés megalapítják Lebédiát. Olyan jó ráérzése volt Padányinak,hogy ismertette azt az Ady-verset is ebben a kötetben ennél amenekülésnél, hogy „vak ügetését hallani / eltévedt hajdanilovasnak / volt erdők és ónádasok / láncolt lelkei riadoznak".Az egész verset nem mondom, de ilyen váteszes, ilyen sámán-szerű ráérzések vannak, hogy „csupa vérzés, csupa titok, csupahomályok, csupa ősök, csupa hajdani eszelősök" al Tabari arabíró írja, hogy ennél a menekülésnél ötvenezer fős csoport isjött fel. Egyébként nem csodálkozom, hogyha az arab csapatokelöl menekültek Ugye, a keresztény időszámítás szerint 610-ben született Mohamed 740-ig tehát százharminc év [telt el].És hát ugye, mikor menekült Medinába? Ugye, akkor ott ala-kult hatezer tevés osztag. Ahova ők bevonultak, ott teljes ega-lizálás ment. Ott elvesztek az arcok. Elvesztek a néparcok, azegyéni arcok. Egy militáns vallás és egy nagyon szigorú rend-szer, ugye. Az Alexandriai Könyvtár felégésekor ilyesmit tu-lajdonítanak az arab vezetőnek, hogyha olyasmi van itt, amibenne van a Koránban, akkor az felesleges. De ha olyasmi vanbenne, ami nincs a Koránban, akkor szintén felesleges. Fel iségették. Nem akarok szellemeskedni. Mindenesetre a magya-rok jól tették, ha ott voltak, hogy feljöttek. Ott olyan egalizálásment végbe! Fantasztikus!

Nézzük ezt az utolsó akkordot„Újabb hadjáratot indítottak, a főparancsnokMerván volt, ezidőben Örményország főkormányzója,a velük való örmény csapatok parancsnoka, Bagatunifia, Ásott. Elfoglalták a hunok városát, lakói na-gyobbrészt vagyonukat a Kaspi-tengerbe hányta, s ahalált keresve magukat is a vízbe vetették. Báktáv ésBende városába érve, ma kis falu, az Arabs mellék-folyója, a Dártán partján a foglyok és a zsákmánynagy részét Hersánnak ajándékul küldte".Derbend elfoglalása ez a háború, és a magyaroknak az

öngyilkosságba való menekülése ez a hadjárat Derbend fölötthárom nagy erődítmény volt, és az egyik Szuvár. És a Volga-Bulgáriának három városa volt, az egyik Szuvár. Megoszlanaka vélemények, hogy ez egy bolgár város. Kérem szépen, a bol-

136

gárok is akkor mehettek föl menekülésszerűen. A Volga mel-lett mentek. És mehettek szabírok. Itt vita van. Azt mondjaNémeth Gyula, elfogadja, hogy ez a város ott fönt, lehet, hogyazért talált ott magyarul beszélőket Julianus barát. Ha a ma-gyarok szabírok is, mert ez elfogadható, vagy különböző tör-zsűek? 150-160 német népnevet sorolnak fel még a múlt szá-zad második felében a történészek. És már csak 6 volt akkorérvényben. Safarik, a szlávok történetírója 155 szláv nevet so-rol fel, és ott is 5-6 van már csak lengyel, orosz, vend, cseh,szerb, horvát, bolgár. Tehát amikor a magyarokról halljuk,hogy turk, hun, szabir stb., akkor ezért egyáltalán nem kellmeglepődni, mert korszakonként változik. Egyrészt az, hogymelyik törzs, csoport lesz a névadója az egésznek az összefo-gás idejében, vagy az, hogy milyen uralom alatt voltak, és ígynevezik őket. Amikor a magyarok hadifogságba estek Fran-ciaországban az I. világháború után, akkor csak úgy hívtákőket, hogy "otrichian", osztrák. És ha az ország szóba került,akkor "Otrich". Olvastam'

Menjünk tovább a szabírokra Artamonov jó orosz törté-nész szerint a dagesztáni hunok neve szubari szabír. Ott vanszabír Abad város a Kura folyó mentén. A Kaukázus alatt vanez a Kura, ugyanúgy, mint a Terek beömlik a Kaspiba.

Ide telepítettek a bizánciak 574-ben egy szabír népcso-portot. A szabírok 508 táján érkeztek a Kaukázustól északraelterülő vidékre. A kazárok később, 567 táján 537-ben a kazár-hun határőrség meghátrált az araboktól. Erről beszéltem azelőbb. A VI. században a görög ei olvasata í, a p olvasata pe-dig b. Tehát ha azt halljuk, hogy Herodotosz szaszpeirekkelbeszélt, akkor tudjunk róla, hogy az akkori görög nyelvben azi-t ei-vel írták. Tehát peir az pir, és a pé pedig bé. Tehát azszabír. Külföldi barátainktól tudjuk, a Nimród-hagyományHusita örökségéről van szó. Sir Wolley, aki Úrvárost kiásta,azt írja, hogy:

„asszír hagyományok szerint Mezopotámia őslakói aszubarok voltak, akiknek országa Asszíriától északraés északkeleti irányban terült el".A legizgalmasabb dolog valóban az, hogy összekapcsol-

ható-e, van-e adat rá, hogy összekapcsolható a Folyamköz

137

északi részén és a Zagrosz hegységben élő és lakószabíroknak, szavardoknak a létezése, a népneve, a népiségeazokkal a szabírokkal, akikkel most itt találkozunk, a VII-VIII-IX. Században. Van rá adat, hogy összekapcsolható, ésnem is magyar adat.

Oláh Imre, akiről már beszéltem, Los Angelesben él, aztírja

„Az egykor Médiából kivált és nyugatra, Lydiábavándorolt szabirság nyugati ágát Krisztus előtt 510körül lerohanták a perzsák, és ettől kezdve a nyugatiszab írok földje Huneával együtt már Szaparta névenszerepel a perzsa kútfőkben".Ugye, a Behísztáni [Behisztúni] és Perszepoliszi felirat-

ban.„A keleti ág a Kaspi kapuk mögött elterülő VaskaSzabaro nevü Pártus tartományban telepedett le. Anyugati szabír föld meghódítása után a perzsák a ha-zájuk északkeleti szélén székelő szabír hunok ellenfordították fegyverüket. Lerohanták a hunok őshazá-ját, Baktriát, elfoglalták Balkot, a mágusvallás Vati-kánját, a sumér kultúra keleti fellegvárát, de az Oxusz(Amu-Dalja) partján túl élő szabírokkal már nembírtak".Nagyon érdekeset mond ez a Haussig is, azt mondja a

szabírokról„A szabírok nem altaji nép Ammianus Marcellinusmár az altaji bevándorlás előtt említi őket. A szabíroklakóhelye bizánci forrásokból jól ismert. A beván-dorló avarok nyomására röviddel 471 előtt egykoridagesztáni lakóhelyüket elhagyták és a Derbendi szo-ros közelében telepedtek le. E folyamatot az is bizo-nyítja, hogy Priskos szerint ők az elsők, akiket az ava-rok tovább szorítanak, s ezt követően az avarok iga-zolhatóan jelen vannak avar néven".Most, hogy a kazár történelemmel is mennyire összefolyik

a sorsuk, névbeli alapot is találhatunk Maszudi arab író azt ír-ja, hogy a perzsák kazaroknak nevezik, de törökül ezek akazarok szabirok. Útról letérő, bolyongó – ilyenféle jelentése

138

van a szónak. Ezt átveszi Németh Gyula is. A sap igéből ma-gyarázza, hogy abból lett a szabír. Nekünk messzebb látó ma-gyarázataink is vannak.

Hogy milyen óvatosak tudnak lenni a történészeink! Ami-kor a Kaukázuson túlról beszélnek, itt van a különben rendkí-vül becsülendő Szádeczky Kardoss Samu, hogy az avarokhoza forrásanyagot két nagy kötetben adta ki. Hézagpótló, rendkí-vül komoly munka Idézem szó szerint:

„Nem lehet több hipotézisnél a perzsa határon állóbizánci őrállomás Madzaron kapcsolatba hozásaBíborbanszületett Konstantin szabartoi aszfaloi nép-részével, még ha szemet szúró is, Madzaronnál, éscsakis ott lépnek színre szabír, szabartoi katonák".Két szabir, egy testvérpár mássza meg ott a várat úgy,

hogy vas éket vernek be a falba, és mint lépcsőn mennek felrajta, a várvédők lelökdösik őket, de ismét és ismét megkísér-lik, és a végén elfoglalják. Utánuk betódulnak a többi katonák.És ez Madzaron vára Marquan rendkívül sok jó adatot hordottössze. Azt mondja: „A szavardik fellépését az arab Al-aduli[?] így említi Partak több lakója beszéli el, hogy 854-855-ben– arab idő szerint 244 évben – Jazid Ben Usaid megszűntArménia helytartója lenni, s a szavardik lerombolták SampoltAl-aduli [?] szerint Jazid Ben Usaid 754-ben lett Arméniafolytatója. Elfoglalta az Alán Kaput, a kalifa parancsára a ka-zár kagán lányát vette feleségül, Maszudi szerint „a szavardiTiflisztől keletre és a Padaktól nyugatra a Kurnál laktak.”Hogy ne tűnjön homályosnak, amit felolvasok, a császár, ami-kor arról ír, hogy nem tudni, mi okból, de régi nevükönszabartoi aszfaloinak nevezték őket, akkor azt mondja, hogy abesenyő támadás után szakadtak el ezek a turkok egymástól,és így ment az egyik rész Perzsia felé délre. Örmény források-ban rá lehetett bukkanni arra, hogy egy ún. Udi tartománybanszavardik, szavordi nevű nép élt.

Götz László, iránta való tiszteletből is, Keleten kél a nap,I. kötet, 37 oldal

„Kr. e. 27-26 Eaguakun lagasi király egyik feliratánszubarki, azaz szubarföld. A későbbi semita-akkádnyelv ezt szubartu formában vette át. A terület a

139

transzkaukázai észak-nyugat-iráni és kelet-anatóliaitérség a harmadik évezredben, sőt még Észak-Mezopotámia és a későbbi Asszíria is beletartozott aszubarki fogalomba."Most a második évezred közepéből, azt mondja„Az első évezredben Szalmanasszár asszír király em-lít matai-badai népet az Urmia tótól keletre – nem aTörökország – 836-ban. Ettől az időtől kezdve aszubar és a madar népnevek szakadatlan láncolatbanadatolhatók egymás mellett".Kr. e. VI.I század:„Kastauti fejedelem seregében szafardaiak is harcol-nak Szkíta királynevük a Kaukázuson túl".Kr. e. VI. század„I. Darius behisztáni feliratán Arménía, Kappadókia,Szaphardia és Hunnia egymás mellett szerepelnek,ugyanígy Média. A lagrosz vidékén volt a Matiénenevű tartomány, ehhez tartozik a szabartoi mint táj-szavas nép. Herodotosz 440 körül közvetlenül egymásmellett sorol fel matiéni, szapir és makron népeket".Nagyon sok adat van, a leglényegesebb az, hogy meg le-

het találni a kapcsolatot Minthogy különös módon a turk név-hez is meg lehet találni a kapcsolatot a Folyamközzel Nem iscsak arra gondolok, amit Gosztonyi Kálmán, a Sorbonne su-mérprofesszora ír, hogy a turk, tu uruk sumér szóból ered, ésazt jelenti, hogy fianép, 'elszármazott nép' A Zagrosz hegységmellett, attól nyugatra, tehát a Folyamköz fele az utolsó ilyenvárosállamban élő nép országának a városállamának a neveTurukku. Olvasom Oseczki Dénesnek Ausztráliában megjelentírását, amelyik a magyarság turk múltjával és összefüggéseivelis foglalkozik, és erre is rámutat, hogy már ott megvan ez aszó, hogy turk. A Turukku városnévben megvan. Sőt von egyTukris nevű, újabb, az nyugatabbra van mint Turukku. Úgy-hogy nem volt szándékomban elmenni Mezopotámiába. Nincshozzá kellő rálátásom és kellő műveltségem. Ellenben aztmélységes meggyőződéssel merem mondani és állítani, hagy amagyar történettudománynak igenis vizsgálnia kell a Kauká-zuson túlon lévő térséget! Kézai miatt és a császár tudósítása

140

miatt, hogy a régi nevük szabartoi aszfaloi volt. Az aszfaloijelzőt többféleképpen lehet értelmezni, még arabul Alsózapfolyónak is nevezhető, de például hogy az egyik legjelentő-sebb történészünk, Györffy most 93-ban megjelent könyvében,ismét kiadott, A krónikák a magyar őstörténetben csak egyvonatkozásban foglalkozik a szabar névvel, az, hogy azaszfaloi nem ugyanazt jelenti, mint Anonymusnál a dentu.Hogy dentu magyar. Hogy nem azt jelenti-e, hogy szilárd vagybátor, ahogy értelmezték a dentut is. Ez kevés. És a legerőtel-jesebb őstörténeti iskola és felkészültség most Szegeden van,tanszékük van, Róna-Tas András, Kristó Gyula, Kulcsár Pétervannak ott, ők jelentetnek meg nagyon komoly forrásmunká-kat is. Ők megírták, hogy mivel foglalkoznak, és hogy a for-ráskutatást meddig terjesztik ki, és nem terjesztik ki, csak aKaukázustól északra.

Elfogadhatatlannak tartom, és elfogadhatatlannak látszik.Én nem tudom, hogy ki fogja itt áttörni a falakat, de az, hogystandard munkák sem jelenhetnek meg, ez egész egyszerűenfelháborító!

1996. július 29.

142

A vezérkor és a Kárpát-medence népei12

Tisztelettel felkérem Laci bátyánkat, hogy tartsa meg az elő-adást. A helyzet az hogy az egészségi állapota nem igazán jó.Nem tudjuk, hogy az előadás második részét meg tudja-e tar-tani, kérem mindenkinek a megértését.

Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket. Hölgyeim és uraim,a honfoglalásról és a Kárpát-medencében itt talált népekrőlszeretnék beszélni.

Mindenekelőtt azonban, mivel nem mentek körbe a térké-pek, felhívom a figyelmet erre a Paulus Orosius által készítettvilágtérképre, a 600-as évek elején készült. Bejelöltem kéktintával, egy kis karikát húztam oda, hogy hol a Kaspi-tengerMert a vita azon van, hogy amikor azt mondták, hogy az Óce-án melletti népek azok a ködök és a griffek támadásának hatá-sára elkezdték nyomni az avarokat, azok a szabirokat, azokpedig az urogokat, onogurokat, hogy hol volt ez az Óceán.Mert Paulus Isidorus szerint ez az Óceán a 600-as években aKaspí-tenger volt. És Jordanes is, a gótok történetírója kifeje-zetten mondja, hogy az Óceán az a Kaspi-tenger. Ez pedignagy horderejű, következményű dolog, mert azt jelenti, hogydélről jött fel az a nép, amit a magyar történettudomány a ma-gyaroknak tekint. Az onogurok. Különben számos forrásbannem onogurok, hanem unogurok meg hunugurok. Akkor Ma-gyar város a Kaspitól északra még a XIV. században is meg-volt. Timur Lenk szórta széjjel őket, itt be van rajzolva.Bendefy László személyesen volt ebben a térségben, kutatott,a rajzot is ő készítette. Ha odaadom, kérem szépen továbbítani.Ez a térkép a honfoglalás idejebeli Magyarországról készült.

12 A vezérkor és a Kárpát-medence népei. ElhangzottLakitelken, a III. Magyar Őstörténeti Tábor előadás-sorozatának ke-retében, 1996. július 29-én és 30-án (Egy héttel ezt követően Sebes-tyén László örökre eltávozott közülünk) Mindkét tanulmányt video-kazettáról írtuk le.

143

Valami fatális véletlen, lehet, hogy a xeroxozás következté-ben, belerajzolódott a visszacsatolt területeknek a határa.

Sokan nem ismerik, hogy Észak-Erdély idáig húzódott, ésitt elszakítottak egy részt. Nyugaton, ahova Pozsony került, aszlovákok tulajdonába, és akkor ők így mennek csak északra, amagyar határ meg akkor itt megy és a lengyel közös határ is ittvan. Aki nem látta, legyen rá tekintettel.

Ez a British Múzeumból van, Bobula Ida jelentős magyarsumerológus, aki 1945 után Amerikában élt és könyvtáros voltott, egyébként itt kormányzógyűrűs doktorként végezte el azegyetemet, néprajzos volt, egy művelt, felkészült valaki Ez azúgynevezett napmadár, a turullu, ezt is kérem megnézni.

Itt egy magyar város romjait lerajzoltatta Nagy Péter cár aXVIII században, úgyhogy érdemes végignézni, hogy micsodaélték volt ott. Ez már maga is rom volt, de elhordták ésJekaterinburg építéséhez használták fel a köveit.

A mai előadásunk némikénti illusztrálására a Modenaiimát is közreadom Ebben van az, hogy "Ments meg, Uram,bennünket, a magyarok nyilaitól!" És a brentai ütközetnek ismegvan a leírása. Sajnos egy dolgot nem találok hirtelenében,azt a német térképet, amit Haussig tett közzé, és be van rajzol-va, hogy az avarok hogy jönnek Nyugat-Turkesztánból ésnyomják meg a szabirokat, az meg a többi három népet. Majda szünetben megkeresem.

Mint ismeretes, többféle honfoglalás volt, és a krónikáinksem ugyanarra az időre teszik például a második bejöveteltSecundus introitusnak tartják az árpádi magyaroknak a bejö-vetelét. Ezt a második bejövetelt a Bécsi Képes Krónika 677-re teszi, a Thuróczi-féle krónika 744-re, a Tarihi Üngürüsz745-re, Anonymus 884-re, a Pozsonyi és a Budai krónika pe-dig 888-ra. Ezek a megindulási dátumok. Most sok vitára éstöprengésre adott okot az, hogy Anonymus úgy írja a keletrőlvaló bejövetelt, hogy Szuszdalon át jöttek. Szuszdal Moszk-vától északra van. Nekem van egy kedves és buzgó leányom,aki az apai atmoszféra hatására is könyveket ad ki. Kiadta aPauler-Szilágyi-féle A magyar honfoglalás kútfőit. Mielőttidejöttem, nézegettem, van benne egy jegyzék arról, hogy azAnonymus krónikáját, amelyik 1928-ban került vissza Bécs-

144

ből, az ottani udvari könyvtárból, tartalmaz egy hibajegyzéket,hogy mi az, amit még Anonymus krónikájában, holott többmásoláson eshetett át, javítani kellett Képzeljék el, hogy ottvan az, hogy Susudal, hogy ez téves, és ki van javítva Szusz-dalra, és a mi történészeink így használják. Ez elképesztő do-log, hogy Moszkvától északra mentek, az nem is volt az akkoriidőben szokásos karavánút, és majd látják itt a térképen, hogyMadzsar város hol fekszik, a Krím és a Kaukázus között van, aKubán és a Kuma folyó mellékén. Erre a Kumára nagyon fi-gyeljenek, mert ha Volgai Bulgáriából, az Urál mellől jöttünkvolna be, akkor a Káma folyó mellett laktunk. Tehát a Kumaitt van, a Kaukázustól északra. Nézem a térképet, és itt a nyu-gati részen, itt a Kuma menti Magyarország, Kumamagyarianéven is nevezik, innen ered, hogy a folyó adja az elnevezés-ben a bevezető jelzőt, hogy ott van egy Szudag nevű város,amely Soldaja helységhez van közel, amelyikhez 18 falu tarto-zott. Most az kétséget nem szenvedhet, hogy az árpádi magya-rok nagy részükben innen, a Meotisz környékéről kellett, hogyfeljöjjenek. És kiderül, hogy jelentős számú magyarnak kellettott maradnia, mert ezek még az 1300-as években is ott éltek,tevékenykedtek, és három pápának is a feljegyzéseiben meg-található, hogy többször is instanciáztak és missziós papotkértek. Egyszer kaptak is egy Thomas nevű angolt. Derék do-log, de mégiscsak jobb, ha a nyelvet tudja. Szegény csángók iskaptak azért papokat az elmúlt időben, de olyanokat, akik nemtudnak magyarul. Törődtek velük. Mindegy, némi csipkelődésihajlamból megemlítettem. Tehát a magyarok onnan jöttek,ahogy északra húzódik ez a terület, ez Lebédia, és az Etelközpedig itt van, ugye, egész közel a Prut és a Szeret mentén, detöbb folyót is említhetnék Nagyon izgalma, dolog az, hogy aztírja Anonymus, hogy az Etelen átkeltek, mikor megindultakerre, a Kárpát-medence felé. Ez a Volgának is a neve, de aDonnak is a neve. Úgyhogy Kézainál is és a Képes Króniká-ban is külön meg van említve, hogy a magyarok a Dont is Etilfolyónak nevezik. Tehát ha a Szuszdal ilyen kétségessé vált,nem is logikus, hogy ilyen iszonyú vargabetűt tettek volnameg, azonkívül az átkelés nem a Volgán történt, hanem a Do-non. És ott kellett, mert ez a Szudag például, amelyiknek a ne-

145

ve ez, mert ez csak az én buzgólkodásom, hogy találtam egyilyen rokon hangzásút, ezt a Soldaját, hogy ez a Don mögöttvan, Kumamagyariában.

Nézzük meg a teljes bejöveteleket, az elsőket A TarihiÜngürüsz elmondja, hogy a bizánci császár ellen segítették ahunok húszezer emberrel a perzsákat, de útközben támadásérte őket, és ezért eljöttek ebből az ütközetből és bejöttek aKárpát-medencébe, Daciába. Azt tudják, hogy amikor valamitleírnak, akkor azt a helységnevet és azt a területnevet szoktákhasználni, amelyik éppen akkor érvényes, tehát nem a koráb-bit. Ezért van az, hogy a Tarihi Üngürüszben a magyarok tatá-rok, meg Tatárországon jöttek keresztül. Mert amikorTerdzsümán fordította, akkor Tatárország volt azon a terüle-ten, ahol a magyarok vonultak. De most visszatérve erre ahúszezerre, ez azért izgalmas, mert leírja, hogy milyen szépvidék ez, folyói, számosan vannak gyümölcsei, kertjei, és aztmondja, hogy itt a saját nyelvüket beszélő népet találtak. Amagyar történettudományban a 70-es évek végén jelent meg aTarihi Üngürüsznek a fordítása, említettem, Blaskovits Józsibácsi ültette át magyarra. Még nem elemezték! Ebbe olyanfantasztikusan fontos dolgok vannak. Hadd említsem meg,hogy a Körösi Csoma Társaság ült össze a 70-es évek végén,és egy Hazai György professzor, aki akkor vendégtanár voltNémetországban, ő mutatta be, legalábbis föl volt rakva elégmagasan gépelt lap, nem akarom bántani, de Krúdy példáulbement a Mikeshez, aki az Est-lapoknak volt a főszerkesztője,hogy hozza a regényét, és akkor átadott egy ilyen halom pa-pírt. Mikes mindjárt leküldte a nyomdába, küldte a pénztárhozKrúdyt. aki fölvette a honort. Telefonál a nyomdász, közölte,hogy Mikes úr, néhány lap van csak a tetején, amelyiken szö-veg van, a többi üres lap. Nem akarom ezt mondani, de azértlehetek egy kicsit rosszmájú, mert ennek a Hazai Györgynekmár húsz esztendeje volt szerződése a Magyar TudományosAkadémiával, hogy lefordítja a Tarihi Üngürüszt, de nem csi-nálta meg. És itt buzgó magyarok, Sárkány Kálmán például,nagyon derék ember volt, ő valahogy megszerezte, lefénymá-soltatta az Akadémiában a kéziratlapokat, kiküldte Fehér Má-tyásnak Buenos Airesbe, Fehér Mátyás elküldte Prágába, ott

146

volt tanár Blaskovits, és így fordították ezt le. De hogy micso-da hajsza volt azért, mert perre akart menni az Akadémia,[amiért] ezt kijuttatták stb. Védték a Hazainak a húsz éve nemteljesített szerződését. Nekem Blaskovits azt mondta szemé-lyesen, hogy tudjál róla, hogy ez ideig harminc fenyegető le-velet kaptam Magyarországról, hogy ne fordítsam le. Ilyen já-tékok folytak. Előadó lett volna Hazai, volt is, nagyon tudo-mányos húsz-huszonöt perces szöveg volt, rámutatott a kéz-iratra. Szót kértem. Czeglédy Károly elnökölt. Nem akartamegadni a szót. De hát nem olyan fából faragtak, persze hogyelmondtam, amit akartam. Megemlítettem ezt a harminc fe-nyegető levelet, és mivel azt mondta az előadásában Hazai,hogy ebben tulajdonképpen semmi lényeges nincsen, nincsolyan, amit mi eddig ne tudtunk volna, három dolgot említet-tem. Mondtam ezt. hogy itt a saját nyelvüket beszélő népet ta-láltak. Kik lehettek azok? Nyilván a szkíták voltak vagy asziginek. Akkor volt az, amit már tegnap említettem, hogyamikor Csaba visszament, akkor Attila nővérének a fiával ta-lálkozott, aki ott vezető ember volt Szkítiában, ülnek a sátor-ban, egymás holléte felől érdeklődtek, s örömükben hol sírtak,hol nevettek. Ez egy fantasztikus nagy dolog. Akkor még ide-vág, hogy azt írja a Tarihi Üngürüsz, hogy az Attila halála utá-ni polgárháborúban, ez egy hun öldöklés volt, de a gótok Ala-dár mellé álltak, az Aladár párt győzött, őt Erdei tartománybánjává nevezték ki, és az ő népét akkoriban szikulinak ne-vezték. Ez 454, tehát van egy históriai bázisunk, van egy két-ségbe nem vonható forrásadatunk, hogy a székelyek 454-benErdély területén voltak! Meg lehet cáfolni. De foglalkozni kellvele. Az osztrákoknak – nagyon derék dolog, félreértés ne es-sék, nem kifogásolom – most van az ezeréves évfordulójuk.Tudniillik találtak egy okmányt, ezer évvel ezelőttit, amelyik-ben benne van ez a szó, hogy Ostmark. Nagy ünnepségek, nemolyanok, mint itt a mostaniak. Hoztam egy kisrádiót magam-mal, bekapcsoltam reggel, és Demszky bejelenti, hogy a nagymillecentenáriumi ünnepséghez amit a Dunán terveznek, nincselegendő pénz, és át kell tenni a Hősök terére. Majd ez külö-nösebb megvilágítást kap. Majd én ismertetek néhány fontosrendezvényt a múlt század végéről. Szóval ott ült Györffy,

147

megfordult. ö ismert engem, mert elég komolyan megtámad-tam a hunkapcsolat és székely tételeit, nagy plénum volt ott,historikusok. De a mi tudósaink tisztességes emberek. Lehetmondani azt, hogy ennek ez a felfogása, annak az. Azt hallot-ták ott, hogy fenyegető leveleket kap MagyarországrólBlaskovits. Blaskovitstól ezek után nem lehet [ett] elvenni [afordítási jogot]. Harmincezer forintot kapott, a Magvető adtaki. Milyen munka volt ez? Ő úgy tudott törőkül, hogy amikorturkológiai kongresszusok voltak, ő mindig törökül szólalt fel.Előadásokat tartott […]. És bejárása volt a szultán titkos le-véltárába! Ezért tudta; azóta megjelent, el is hoztam Pozsony-ból, megjelent a Harács jegyzéke, a török ottani bégségnek, azegy vilajet volt, és az derült ki belőle; mert udvaronként megvolt említve az ott lakóknak a neve és száma, a jószágoknak aszáma és neme, és kiderül ebből a jegyzékből, hogy ami nagy-patájú állatok vannak megnevezve a Harács jegyzékben, azokmind magyar nevűek udvarában vannak, és a terület is, és csakfönt a hegyeken vannak ezek az aprókörműek, a juhok, akikott legelnek. Ez egy olyan félelmetes dokumentum. Teljescsönd van körülötte.

Elkalandoztam, de engedjék meg.Ott hagytam abba, hogy húszezer emberrel segítette a hun

uralkodó a perzsákat egy Bizánc elleni háborúban. Mikor voltez? Megtaláltam! Azért is volt érdekes ez, mert a Thuróczi-krónikában is benne van, nem ilyen részletesen, csak az, hogyhúszezer emberrel segítette, de Kosroest ír uralkodónakThuróczi, de ez I. Sapur idején van, aki hetven évig uralkodott,tudniillik még méhben volt, amikor felkenték őt uralkodóvá,és 309-től 379-ig ő volt az uralkodó, és sok háborúja volt a bi-zánciakkal, és én azt következtettem ki, hogy ez a húszezerhun, aki bejött ide, saját nyelvét beszélő népet talált itt, a 350-es években jöhetett be, tehát huszonöt-harminc évvel előbb,mint az Atilla-hunok 373-375-ben. Miért ne említsük meg, er-re van bázis, az már hun bejövetel. Különben azt is leírja aTarihi Üngürüsz, hogy ezek az emberek, ezek jóban voltak azitteni uralkodóval, [aki] őket letelepedni, de ők küldtek hazaembereket, hogy micsoda hely ez itt, gyertek, gyertek! És ak-kor így indulnak meg Katar vezetésével a 370-es években a

148

hunok. Nagyon érdekes, hogy a krónikáinkban megemlítettbejöveteleknek mindig van egy igazoló adata is. A 373-as be-jövetelnél pedig az van, hogy Valens császár idejében. Ez aValens pedig 364 és 378 között uralkodott. Tehát vág az adat!Atilla halála után 454, Marcian császár idejében, írja a krónikaMarcian 450 és 457 között uralkodott. Hiteles. Az avarokfoglalásánál […] azt írja a Képes Krónika, hogy Atilla halálaután 104 esztendővel, 558-ban jöttek be az avarok. Az okoztaa zavart, hogy a Képes Krónika Atilla halálát felcserélte, akára másoló, akár a krónikás, mert 445-öt írt az 454 helyett.Mondják az 53-as évet, de a nagyszerű Bakay Kornél is ezttartja hitelesnek, ezt a 454-et. Tehát vág. Atilla után 104 esz-tendővel megint bejöttek a hunok. Az avarok jöttek be! Nemmegyek bele, hogy miért hunok, teljesen hitelesen annak tartjaőket a nemzetközi tudomány. Itt nem ír a krónika császárt,meg pápát sem, de hát ez nem is hiányzik. A 677-es visszajö-vetelnél, illetve a második bejövetelnél III. Konstantin császártír a Képes Krónika, ez az atyafi pedig 668 és 685 között ural-kodott. Ez is alátámasztja ezt a 677-es dátumot. Az árpádi be-jövetel 895-896. Három vagy négy esztendővel ezelőtt engemmár foglalkoztatott ez az 1100 évforduló. Nem dicsekvéskép-pen, csak hadd említsem meg, olyan szerencsés helyzetbenvoltam 1989-ben, hogy mikor volt a nagy magyarverés Ma-rosvásárhelyen, akkor volt egy százezres gyűlés a Hősök terén,többen felszólaltak, köztük jómagam is, és ilyeneket mondtama románokhoz fordulva, hogy:

„ne nézzék le a magyarokat, tudjanak róla, hogyamíg minálunk a nemzeti múltnak a legfontosabbeseményeit elhallgatták, a román kommunista vezetőkpedig a lehető legdicsőségesebb román korszakothirdették a beszédeikben és a tankönyvekben, nálunkmég miniszterelnök is van, aki ezeréves Magyaror-szágról beszél, holott mint a magyar közigazgatásfejének, tudnia kellene, hogy Pusztaszer 1100 eszten-deje volt".Akkor én már írtam ezt, felolvasom. Azért olvasom fel,

mert rövidebben tudom közreadni a benne lévő ismereteket, ésebből láthatják, hogy hogy alakult ki a 895-896-os esztendő,

149

hogyan vált ez hivatalos dátummá, de azt is, hogy milyen se-rények, buzgók voltak az akkori Művelődési Minisztériumnakés az Akadémia történettudományi osztályának az emberei,hogy milyen gyorsan intézkedtek és produkálták azt, hogy na,mikor is volt ez a dátum, mit kellene nekünk megünnepelni.

„Az árpádi honfoglalás 1100 évfordulójának küszö-bén kettős feladatot látok, nemcsak a történészek, dea nagy esemény szervezői számára is. Egyrészt meg-ismerni a 896 évi millennium históriai magyarázatátés indokoltságát, másrészt újabb ismereteink alapjánfeltárni és megmutatni a Kárpát-medencei magyarhaza teljes történelmét. A múlt századi évforduló elő-készítését példaszerűnek tekinthetjük. El kell ismer-nünk, idejében és nagy felkészültséggel világítottákmeg akkor élt történészeink a honfoglalás idejét éslefolyását. Az állam kezdeményezése is dicséretes. Avallás- és közoktatásügyi miniszter már 1882. október17-én leirattal fordult a Magyar Tudományos Aka-démiához, hogy mint írja, a magyar nemzet méltónünnepelje meg Európában megtelepülésének, az ál-lam alakításának ezredéves évfordulóját".Az államalakításnál meg kell állnunk. Annak ellenére,

hogy 1100 évfordulót ünneplünk, ha magyar államról szó van,ma is ezeréves államot mondanak. A jog az egész világon ígyfogalmaz az államnak három kritériuma van terület, népesség,főhatalom. Ez mind megvolt Pusztaszernél. Tehát a magyarállamot nem 1000-től, Istvántól kell számítani, hanem Puszta-szertől kell számítani. Ha 1000-től számítjuk, akkor kereszténymagyar államot kell mondani. Adni kell egy jelzőt. Mert van-nak változások abban az államszervezésben és felső berendez-kedésben a vezérkorban érvényesülő államvezetési rendszer-hez képest. Ezt jegyezzék meg! Még én a palesztin példát isszoktam mondani. Ezeknek az Arafatéknak, akik szét voltakszórva Marokkóban, Jordániában, mindenfelé, több arab ál-lamban, ezeknek volt hadseregük és volt vezetőségük. Nemvolt területük Azért nem volt palesztin állam Beszédes példaCsak közbeszúrtam.

„Külön érdeme e nemes szándéknak, hogy államal-

150

kotást is ünnepelni akarnak, s nem esnek abba a té-vedésbe, hogy a magyar állam létét csak Szent Ist-vántól számítsák. Vagyis tisztában voltak azzal, hogy1001-től a keresztény magyar állam megvalósulásátlehet és kell tekinteni. Nem egészen két hét múlva,1882 október 3-án tartott összes ülésében az Akadé-mia II. osztálya felszólította a Történelmi Bizottságot,hogy erről terjesszen elő jelentést A Történelmi Bi-zottság, mint a jelentést fogalmazó Ipolyi Arnold – ővolt az elnöke, óriási nagy emberünk, ha valaki hoz-zájut A magyar mitológiához, vegye meg! – bizottságielnök és Fraknói Vilmos bizottsági tag írja, tekintettelvolt arra a tényre, hogy a magyarok megjelenése Eu-rópában mai hazánk területének elfoglalása és a ma-gyar állam megalapítása évek hosszú során át előké-szített és létesült események láncolata. Azt is leszöge-zi, kétségtelen, nem a mai hazánk volt a magyaroklegelső állandó lakóhelye Európában, ezt a ténytnapjainkban sem szükségtelen hangoztatni, továbbáhogy a magyarok ismételve megjelentek mai hazánkterületén, mielőtt itt állandóan megtelepedtek".Kérem szépen, jegyezzék meg és képviseljék az ókor óta

Európa határa a Don! És a magyarok a Donon innen voltak, aKárpát-medencei bejövetelük előtti hosszú évszázadokon ke-resztül. Persze nem érzem magyarként sértve magamat, ha egyszlovák azt mondja, hogy ázsiai horda. És mi van a kínai kul-túrával? Meg mi van a japánnal? Meg mi van az ujgurral? Írá-suk volt. Meg most kiásták azt a több ezer katonát például, né-hányat behoztak. Elképesztő, hogy micsoda szobrászati mű-veltség is volt ott. És színekben hogy tudtak kifejezni eltérővonásokat és jellemzőségeket a lovaknál is meg a harcosoknál.Nem zavar engem. De azért, per tangentem, ne tréfáljunk, merta tények szerint európaiak voltunk, mielőtt bejöttünk, akkor is.Végre, hogy miután itt állandóan megtelepedtek, a honfoglalásés államalapítás nem volt egy esztendő műve. Az eseményeksorozatában különösen kettő vonja magára a figyelmet:

151

1) A magyarok bevonulása etelközi lakóhelyükről mai ha-zánk területére és itt állandó megtelepedésük, vagyis a hon-foglalás kezdete.

2) A mai Magyarország egész területének megszállása,vagyis a honfoglalás befejezése. A Történelmi Bizottság e kétesemény meghatározását tűzte ki feladatául.

Tehát a kezdetet és a befejezést.„A felkért szakférfiak Botka Tivadar tiszteletbeli tag,kora, egészsége miatt indokolt előterjesztés kidolgo-zására nem képes, de fenntartja véleményét, amit aSzázadok [I8]78 […] 88 köteteiben tüzetesen kifej-tett".Kijegyzeteltem. Olyan adatokat mond a többire, elsőran-

gú.„Pauler Gyula, Salamon Ferenc és Szabó Károlyakadémiai rendes tagok 1883 január 20-án előter-jesztésüket bemutatták".Már be is mutatták! Szabó Károly fordította le először

magyar nyelvre a Kézai-krónikát és Anonymus krónikáját, őfordította le Priskosnak a követi jelentését és számos mégilyen megbecsülhetetlen értékű forrást. Kolozsvárt volt egye-temi tanár. Lenyűgöző gyorsaság és felkészültség. Már hogy1883. január 20-án benyújtották. Az indokolások jobb átte-kintése érdekében lássuk előbb a bizottság összefoglalóját, scsak ezt követően néhány sarkalatosabb álláspontot a szakfér-fiak érveiből. Természetesen mindezt ezúttal csak erősen váz-latosan. Anonymus írja, így szól a jelentés régebbi krónikákrahivatkozva, hogy a magyarok 884-ben indultak meg a szkítiaiföldről nyugat felé, mégis a honfoglalás kezdetét, vagyis Ung-vár megvívása után a Tisza és Bodrog közti terület megszállá-sát 903-ra teszi. Kézai szerint 872-ben, idézem

„jöttek be ismét a hunok vagy magyarok Pannóniá-ba".Itt valami számkombináció is van a 872-nél, mert 700-nak

is lehet olvasni a Kézai szerinti második bejövetelt. Csakmellékesen megjegyzem: „Az 1358-ban írt Bécsi Képes Króni-ka szerint 677-ben jöttek be újra a magyarok vagy hunok Pan-nóniába". Ez olyan meglepetést keltett történész körökben,

152

hogy volt a Képes Krónikának kiadása a múlt században,amelyikben ki is hagyták ezt a részt, mert valósággal röhejes-nek tartották, hogy mi az, hogy 677-ben jöttek be. Ez a LászlóGyula-féle kettős honfoglalásnak abszolút históriai bázisa, ez a677 670-680. Találtam rá nyomot. Erről nem szoktak beszélni,de nagyon fontos. A Váradi káptalan 1370-ben alkotott statú-tumaiban foglalt rövid krónika azzal kezdi elbeszélését, idé-zem: „a szkíta nép nagy tömege 888-ban lépte át Pannóniahatárait és foglalta el az országot." Az író „a magyarok ősiidőktől írásba foglalt hagyományára" hivatkozik. Ugyancsak888-ra teszi a magyar nép bevándorlását a XV századbeli Po-zsonyi Krónika és az 1473-ban nyomtatásban megjelent BudaiKrónika. Bonfini 704-re. De például az avarok bejövetelét amagyarság megtelepedésével egynek veszi Bonfini. Most je-lent meg, tán tavaly a fordítása, Kulcsár Péter fordította le.Ugyanígy megjelent Ammianus Marcellinusnak a munkája is.Sok van benne rólunk. Thuróczi 744-re állítja, ugyancsakMátyás uralkodása alatt a bejövetelt. A Tarihi Üngürüsz 745-ös bevonulásról tud. Regino apát azt írja, hogy

„a magyar nemzet 889-ben kezdi meg kivándorlását aszkítiai tájakról, a Tanaisz mellől".Nestor a magyarok elvonulását Kijev mellől a 888-898

évek közti időszak történetei közt jegyzi fel. Azt írja„később jöttek a fekete ugorok, Oleg idejében, elker-gették a frankokat és örökölték azt a földet".Legyetek szívesek, szóljatok, hogy erről az örököltekről

említsek valamit, mert ez egy nagy vita a nemzetközi történészvilággal, hogy örököltük, vagy csak kitaláltuk, hogy örököltük,mert jogcímet akartunk teremteni arra, hogy itt vagyunk. Si-meon bolgár fejedelem trónralépte, illetve a bolgár-görög há-ború időpontjának megállapításától függ, mikor hagyták el amagyarok etelközi hazájukat, és mikor kezdették meg a maiMagyarország elfoglalását. Tudniillik a Kurszán és Árpád fel-jegyzett adat, tárgyalt a bizánciakkal, akik kérték őket, hogytámadják meg a bolgárokat. Nem sokan tudják, de erre azértkényszerült rá a bizánci uralom, mert délről az arabok támad-ták Bizáncot. Két tűz közé volt szorítva. Aminthogy a bolgá-rok is azért találták alkalmasnak ezt az időt a támadásra, mert

153

tudták, hogy azoknak ég a házuk ott délen. Tegnap kitűnőrészletességgel hallottuk a bolgár-görög feszültséget előidézőokokat, azt, hogy akartak önálló egyházat, kísérleteztek a ró-mai vallás felvételével stb. Itt is volt egy ilyen ebben az egészBizánc-Bulgária közötti feszültségsorozatban, volt egy ilyenmozzanat, hogy na, most kedvezőnek találták az időt. Engemmint magyar embert, ugye, lehet, hogy rokon nép a bolgár, éslehet, hogy ugyanazt a nyelvet beszélték, mint mi, kérem szé-pen, hét vagy nyolc régi bolgár szót tudnak csak felmutatni,elszlávosodtak. Beolvadtak a szláv nyelvbe. Szerintem márakkor Árpádék azt láthatták, hogy ezek már nem a mi embe-reink, ezek nem azok, akik voltak. Mert 839-ben még segítet-ték őket a macedón foglyaiknak a fellázadásakor. Ezt ugyan-csak egy görög szerző írta meg. Érdekes, három nevet említ,unnoi, ungroi, turkoi a magyarok megjelölésére, és MoravcsikGyula arra a következtetésre jut, hogy lehet, hogy ezt a háromnevet azért említi, mert a magyarság a kialakulás korában ezt ahárom néprészt képviselte. Nekem nem ez a véleményem kü-lönben.

Tehát nem sokkal előbb, hetven évvel ezelőtt még segí-tették. Lehet, hogy most már teljesen más szőrű államnak éshatalomnak tekintették ezeket a bolgárokat. Az I. és II. világ-háborúban egy oldalon voltunk. Ismerek bolgárokat. Hogymennyire számon tartják a Zalán futását a bolgárok! Nekemegy bolgár egyetemi hallgató mondta, hogy „ti űztetek ki ben-nünket, ti akadályoztátok meg, hogy Nagy-Bulgária legyen,amelyik felnyúlik Erdélybe”. Itt voltak a sóbányák, ugye, megarany, ezüst. A kincses Erdély. Ma is, nem tudom, hogy a ro-mánok hogy gazdálkodnak, hogy mit hoznak ki belőle!? […]

(Szünet)

Biztos hogy elfelejtik legtöbben azt, hogy ki milyen állás-ponton volt, melyik érvet tartotta hitelesebbnek, de annyi azértmegmaradt, hogy ez nem úgy pattant ki a fejükből, hogy 895-896, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből. Tehát ezen ők ógtak-

154

mógtak, vitatkoztak Ilyen értelemben nem bánom, hogy felol-vasom.

Szabó Károly a bolgár-magyar háborút 888-ra, a magya-rok megtelepedését mai hazánkban 889-re teszi. Majd fogokérveket mondani később. Pauler a bolgár háborút és a honfog-lalás megkezdését 895-re helyezi, Salamon Ferenc szerint abolgár háború 895-896-ban volt, a kivándorlás Etelközből sátkelés a Kárpátokon 897-ben. A Történelmi Bizottság követ-keztetése ezek alapján így hangzik: „a magyarok megtelepedé-se 888-nál korábban és 897-nél későbben nem történt". Telje-sen kétségtelen tény gyanánt az bontakozik ki, hogy 888 előtta magyarok mai hazánk területén nem telepedtek meg, és 900-ban mai hazánk területének elfoglalása be volt fejezve, a ma-gyar állam meg volt alapítva. Ugye a magyar állam megalapí-tását mondják. Evidens. Tizenkét éven belül az Akadémiánaknem hivatása a megünneplés időpontjára javaslatot tenni.

Lássunk néhány érvelést, legelőbb Paulerét, akinek végülis elfogadták az álláspontját, és a megünneplés évéről a kor-mány döntött. S időnyerés végett 896-ot tűzte ki a megünnep-lésre. Az időnyerés az építkezések miatt volt. A bolgárokkaliháború nem lehetett 893 előtt, mert Simeon azelőtt még nemlépett trónra. A bizánci írók a hadjáratot 893 május 11-e és896 február 12-i időben beszélik el. Ez egy nagyon fontosadat! Salamon Ferenc szerint 894-nél előbb nem, 897-nél megkésőbb nem lehetett, arra alapit, hogy a bizánci követ, Lázár896-ban járt Arnulfnál, s a Fuldai Évkönyvek ebben az évbenis részletesebben írnak a háborúról. Úgy véli Salamon Ferenc,hogy a honfoglalás 895 és 898 között történhetett, Szabó Kár-oly véleménye igen érdekes. Nem érzi hiteles adatnak azt ahíradást, hogy Arnulf 892-ben még Vladimir bolgár cár kéltearra, hogy ne adjanak a horvátnak sót. Tudniillik ezen alapszikaz a vélekedés, hogy Simeon csak 893-tól uralkodott. Nem is-merték pontosan a nyugati krónikások az uralkodókat – érvelSzabó Károly. Nem intézhették a magyarok háborújukat 892-ben Etelközből. A magyarok 892-ben már áttörtek a Kárpáto-kon, ezért tudott róluk Arnulf. Szvatopluk szomszédai voltak889-ben már teljesen birtokban voltak. Tényleg az, hogy hányhadjáratban részt vettek, hol Szvatopluk mellett, holSzvatopluk ellen, és 862-ben is említik őket nyugati krónikák,

155

hogy itt vannak. Nem lehetett ide mindig bejönni Etelközből,aztán visszanyargalni! Tehát feltehetően közelebb kellett le-gyenek. Elfogadom. Botka Tivadarról még nem szóltam. Bá-mulatos részletességű adatai vannak, mivel nem készített kü-lön indokolást, véleményeit mintegy le is zárva, ezt az ismer-tetést a többiekével együtt táblázatosan adom meg.

Anélkül, hogy egyenesen feltenném a kérdést, hogy mitszólnak hozzá, nem sok. De jó, felolvasom. Arról szól ez a kiskimutatás, hogy a négy férfiú közül kik melyik hónapot vagymelyik évet tartják valószínűnek abban a tényben, amit felol-vasok. Megtelepedés a Közép-Duna mellékén és kivándorlás aVolga mellől, megtelepedés Lebédiában: Botka és Szabó sze-rint 884. Megtelepedés Etelközben: Szabó K 887; hadikalan-dok Svájc és Friaulban, Botka 888; Szabó szerint pedig rész-vétel a bolgár-görög háborúban. A Kárpátokon át bevonuláshazánkba: Szabó szerint 889; Salamon szerint kiköltözésLebédiából Etelközbe, ugyanezt vallja Pauler. Harc Arnulffalszövetkezve Szvatopluk ellen 892, ezt vallja Szabó, Salamonés Pauler. Hadjárat a Duna jobb partján: – Érdekes, ezt énrosszul tanultam az iskolában, és még mindig megzavar, én azttanultam, hogy szembe kell a folyóval állni, és a jobb kezemfele vau a jobb part. De nem igaz, mert a folyás irányába kellállni és így a jobb és a bal. És nagyon sokan a történelembe,történetírásba mindig jobb partot meg bal partot mondanak,csak mindig álljunk bele a vízbe képzeletben – A bolgár hábo-rú kezdete 895 Salamon és Pauler szerint. De Pauler még azt ismondja, hogy a bolgár háború, kivonulás Etelközből, megtele-pedés hazánkban. A bolgár háború befejezése: 896-ra tesziSalamon. Átkelés a Kárpátokon: 897 Salamon szerint. Végle-ges megtelepedés a morva birtokra és a dunántúli részekre:898 Salamon. A mai haza teljes birtokában: 899 Szabó. Felső-morvaországi hadjárat: Salamon és Pauler szerint 899. A du-nántúli országrész elfoglalása Pauler szerint 900.

Bizonyára feltűnt önöknek, hogy a fejtegetésekben nincsszó korábbi bejövetelekről. Ez félreérthetetlenül a Hunfalvy-iskola hivatalos győzelmét jelenti. E millenniumi érvelésekbenemiatt most ne is méltánytalankodjunk, az árpádi bejövetel az1100 évben is minden bizonnyal a múlt századi megokolás

156

szerint történik majd. Így történt, gondoljunk csak az Akadé-mia elnökének a mondanivalójára Kosáry, Róna-Tas és Glatzbeszéltek a Duna Tévében.

Feltettem, hogy azért a Duna Tévében, mert az egy mű-holdas adás […]. A kérdés az, s ez rajtunk is múlhat, hogy az ahivatásos történészi bojkott, amint ezt Padányi úr fogalmazta,fenntartható-e nyelvészeti és históriai téren olyan betonfalsze-rűen, mint az immár mögöttünk lévő Rákosi- és Kádár-korszakban. A legfőbb cél, hogy lehessen szabadon és nyíltanérvelni és vitatkozni Ez a Népfőiskola is lehetőséget ad erre.Hogy mennyire nem új dolog ez, és éppen a magyar régmúlt-ról szólva, erről Thuróczi János 1486-ban kinyomtatott króni-kájának az előszava is tanúskodik. Drágfi Tamás személyitáblai kancellár ugyanis ily szavakat intéz

„beszélgetés közben néha kellemes vitákba kevered-tünk, többször még vitatkozás közben kisebbfajtapörlekedések is felmerültek közöttünk, mivelhogy amagyar nemzet legrégibb történetéről különböző né-zeteket vallunk, meg arról is, mely világrész szülte amagyarokat és hogy honnan özönlöttek erre a vidék-re".Jó, mi? 1486.Említettem, hogy a főpolgármester ma bejelentette, hogy

szerényebb ünnepséget fognak tartani. Hallgassák meg, mikvoltak. Nem beszélek a földalattiról, a Vajdahunyad váráról,az Iparcsarnokról stb. A millenniumi történelmi ünnepségek:A századok 1896, 677 oldal

„Báró Bánffy Dezső miniszterelnök 1895-ben ThalyKálmánt bízta meg a honfoglalás emlékére millenárisemlékoszlopok felállítási helyeinek a kijelölésére. Eztaz országos bizottság elfogadta"Ezek a helyek, ahol emlékoszlopok: Pusztaszer, a Munká-

csi várhegy, Pannonhalma, Brassói Cenk orom, a nyitrai Zoborhegy, Dévény és Zimony, így jön ki a hét. A pusztaszeri em-lékmű Árpád-szobor alapkövét június 27-én tette le DarányiIgnác miniszter. A munkácsi és határszéli emlékoszlopoknálhárom helyen állított Bereg vármegye emléktáblát és oszlopotjúnius 19 és 20 napjain, a munkácsi vár északi oldalán magas

157

obeliszk turulmadárral, Anonymus szerint itt Árpádék pihenőttartottak.

2 A Vereckei-szoros északkeleti oldalán egy kiugró ba-zaltsziklában emléktáblát helyeztek el az ország címerével,egyik oldalán ,,896 Árpád", a másikon „1896 I. Ferencz Jó-zsef”. Elég szerény megoldás. Hát képzeljük Sztálin alatt, ilyenesetben mi lett volna! Egyébként 1943 decemberében Beneselutazott Moszkvába. Az előzményét is tudom, mert Károlyiemlékirataiban olvastam, hogy

„közel laktunk egymáshoz Benes úrral, és átmentemhozzá egyik este egy kandalló melletti beszélgetésre.Beszélgetés közben elmondtam, hogy készülök aGeneralissimushoz, Sztálinhoz. Néhány nap múlvaBenes eltűnt. Ö utazott el".Károlyi nem ment el. [19]44 január 9-én Maniu már táv-

iratot kapott Moszkvából Benestől, hogy Erdély a tiétek, ide-jében cselekedjetek. Állítólag azt mondta Sztálin, bánjanak elaz avarokkal, ahogy tudnak. Ezt mondta Benesnek. Ez mintgrúz származású ember, egy sznob orosz volt, aki az egész bi-rodalom fejeként az orosz érdekekben meghirdette és megáz-tatta magát, és valami műveltsége volt neki, a Nestor Krónikaazt írta, hogy „eltűntek, mint az obrik, hírük-hamvuk sem ma-radt". De ezt a magyar történészek úgy értelmezték, hogy aKárpát-medencében eltűntek a Nagy Károly elleni háborúkután, de ez a Bug menti avarokra vonatkozik, akikről a krónikaazt is megírja, hogy magas termetű emberek voltak, és zaklat-ták a szláv nőket, ha valahova akartak menni kocsival, akkornégy-öt asszonyt fogtak be a kocsi elé, és úgy utaztak. Szóvalaz obrikra ilyen értelemben az orosz história szemüvegén át isharagszanak az oroszok. Sztálin mester valamit tudott, hogyvan közünk az avarokhoz. De azért nem mi voltunk ott, hogyaz asszonyokkal így bánjunk a Bug mentén.

„A harmadik emlékoszlop gránitobeliszk, a beszkidihatárszélen emelték. A pannonhalmi emlék alapköveaugusztus 26-án, ahol Anonymus szerint Árpád hon-foglaló csatáit befejezte, Pannónia földjének szépsé-gét látva. A Zobor hegyi emlékoszlopot már fölavat-ták augusztus 30-án, Anonymus szerint Árpád három

158

vezére itt győzte le Szvatopluk morva fejedelem hely-tartóját, Zobort. Ekkor augusztus 30-án avatták fel atetétleni gránitobeliszket, ezt Nagykőrös városaemeltette a tetétleni halmon".Csak ízelítőül „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homály-

ban" – mondhatnám Vörösmartyval.Szabó Károly hosszan ír Árpádról. Néhány mondatát ki-

jegyzeteltem:„Hadvezér kormányzó ellenségből szövetségesséváltak a kijeviek. Lépésről lépésre foglalt, eleve bizto-sított, nem kockáztatva haladt, hadműveleti alapja aDuna jobb partja, mint a hunoké is volt. Ereje javávalitt tanyázott, fegyelmet tartott, személyesen vezényeltUngvárnál az alpári ütközetben és az utolsó dunán-túli hadjáratban. Kormányzása a törzsfőket együtttartotta, a meghódoltatott népekkel szemben ember-séges volt, nem volt az országban belviszály. Nemhasználták fel például se Merseburgot, se Augsburgota németek".Augsburg után nem kötnek fegyverszünetet se, békét se.

Majd csak amikor német-római császár volt. Nem találtammeg. Kijegyzeteltem, hogy Brunónak, akit ideküldött Gézá-hoz, milyen óvatosan fogalmazott, levelet írt, hogy hogy járjel, mert ez nekünk nagy érdekünk, hogy itten a kereszténységelterjedjen. II. Szilveszter pápa azt írta III. Ottónak, akinek ne-velője volt, és aki akkor német-római császár is volt – csak ötévig volt pápa különben –, hogy

„mienk, mienk a Római Birodalom, gyümölcsöt adóItália, katonát adó Gallia és Germánia, s velünk aszkíták hatalmas királya is".Mert ahogy itt említette a tegnapi előadó, hogy lehet,

hogy bolgár alkudozások ismeretében kapta meg István azapostoli felséget, de ezért kapta meg. Boldogok voltak, hogy aszkíták hatalmas királya. 60-70 éven át végigvertük a Nyuga-tot. Majd ismertetni fogom a hadjáratokat. Remélem, leszidőnk […] a 907-es győzelem következtében az Ennsen túlEnsberg vára, a mienk lett.

159

Milyen korszak volt? Tegnap sok minden elhangzott a bi-zánciakról. Kérem! 324-től 1453-ig állt fenn a Bizánci állam.Tehát 1129 esztendeig. Miért tekintették ők magukat az igaziRómának? Mert amikor Konstantinék kivonultak, elvitték ateljes szenátust, elvitték a hadsereget, és azt írják, hogy nemhagytuk, hogy csak a csőcseléket és olyanféle népeket, mint ahalászokat. Lenézték Rómát. Nem említettem! Elvitték a jo-gart. A jogart, a teljes szenátust és a hadsereget. Az 1129 évalatt 88 császár volt, ebből 29-et úgy öltek meg, némelyiketfélelmetes vandalizmussal, és 13 olyan császár volt, amelyikátmenetileg vagy élete végéig kolostorba menekült. Ez a déliszomszéd nagyhatalom. De beszélni kell Rómáról is. Nem aztcsinálom, amit az ilyen liberális korszakban, hogy lejárassák apápaságot, mindenfélét írtak, de azért egy-egy adatot, ami amagyarok időszakával összefügg, meg fogok említeni a part-nerekről, mert akkor az embernek valami arányérzéke alakulki, hogy ha mirólunk ezt mondták, másokról meg azt, akkormilyen egyensúlyba kerülnek ezek a vélemények és ítéletek.Tehát ez Bizánc.

Itália. Van nekünk egy kitűnő fonásunk, Liutprand, akicremonai püspök volt, azután I. Ottó német-római császárnaklett a követe Bizáncban. Megvannak a követi jelentései, és vanneki egy könyve a személyes tapasztalatairól meg a hallomá-sairól, amit elsősorban Berengár és felesége ellen írt. Valamitazért az életéről, bár elég sokat mondtam. Longobárd szárma-zású volt, mint előtte a longobárd történetíró, Paulus Diaconus,szülővárosa, állandó tartózkodási helye Pávia. Körülbelül 915táján született 931-ben Hugó udvarában – az I Berengár utódjaaz itáliai királyságban Hugó lett, jó viszonyban volt a magya-rokkal – Berengár titkára lesz, majd követ Konstantinápoly-ban. 849-ben elindul Paviából, 956-ban már Nagy Ottó udva-rában főtanácsos lesz, latin tolmácsa a zsinatban, 958-ban kez-di írni az Antapodozist. 963-ban cremonai püspök, 973-banmár más a püspök. Meghalhatott. Antapodozis azt jelenti,hogy visszafizetés, tehát valamit megtorol. De munkájánakkevés köze van a címhez, hogy megfizessen minden jóért ésrosszért, amiben öt és hozzátartozóit részesítette. Vastag Kár-oly korában, 886-ban kezdi munkáját, 950 márciusáig tartott.

160

Kijelenti, mint egy szentenciát „a politikai gyilkosságot az ál-lamtudomány megengedett eszközének tartották". A nép ajkánélő híreket gyűjtötte össze vagy három királyi udvarban, szem-és fültanúktól hallottakat jegyezte fel. De a híreknek nem jártalaposabban utána, Jordanes után a magyarokat a hunok utó-dainak tartja, s a görög írók példájára elvétve turkoknak is ne-vezi őket, így sommáz bennünket:

„Az igaz istent nem ismerő pogány, elvetemült vér-szomjas nép" […]. Azt mondja: „A Brenta folyónBerengár barátságot köt a magyarokkal".Nem akarja megbocsátani így ír„a magyarok nem tölthetvén ki bosszújukat a szászo-kon, frankokon, svábokon és bajorokon, ismét Itáliá-ba törtek, ahol senki sem állta útjukat. Berengár pe-dig, mivel tulajdon katonáiban sem bízhatott, melegbarátságot kötött velük".Az olasz ellenzék véleménye Berengár magyarokkal kö-

tött szerződéseiről évtizedekig tartotta, és komolyan fizette azadót Berengár. Említettem itt tegnap, hogy Arnulfnak, aki né-met-római császár lett a 800-as évek végén, a Zentebaldus, va-gyis Szvatopluk a természetes fia volt. Hogy kitől, azt nem tu-dom. Pedig az anya a fontos. De az anya nem volt császár.Arnulfról így ír halála után:

„bilincsbe verték az isten papjait, megbecstelenítettéka fogadalmat tett szüzeket és erőszakot követtek el ateljes asszonyokon".Verona elöljáróját, Ambróziust, mert nem hódolt be, azon

kardosan, kardszíjjal, karperecekkel és egyéb értékes felsze-reléssel együtt a város kapuja előtt felakasztatta. Formorus pá-pa (891896) hívására megjelent Arnulf Róma előtt, s hogy apápán elkövetett sérelmeket megtorolja, sok római előkelőt,akik fogadtatására megjelentek, kivégeztetett. Formorust ké-sőbb megölték, az istenfélő pápát, sírjából hurcoltatta el a ké-sőbbi pápa, Sergius, papi ruhában a római pápa trónjára ültetteaz exhumált embert, levágatta három ujját és a Tiberisbe do-batta. Halászok találták meg, az asszonyokat a templomokbanbecstelenítették meg, ahol dorbézoltak. Arnulf undok beteg-ségben, férgek által pusztult el, vajon tán azért a hallatlan bű-

161

néért, hogy a magyarokat behívta? Más feljegyzések mit semtudnak Arnulf e szomorú végéről. Most azt mondja, hogy,ilyeneket is idéz a magyarokról

„bátran harcolva elesni egyenlő az élettel, s nem ahalállal. Nagy hírnevünket, amelyet örökségül kap-tunk atyáinktól, utódainkra hagyjuk".Ezt a brentai csata után írja 899. szeptember 24-én. A

merseburgi ütközetről is ír, a három vereségröl:„Felhangzott a folyton ismétlődő undok és ördögihuj-hui kiáltás".Ebből lényeges. hogy élt a huj-hui.„A lovak díszes szerszáma és az ékes fegyver mostcsak nyűg volt. – Menekülés közben, ugye! – El-hányták íjaikat, gerelyeiket, sőt még a szerszámot is".–Nem tudom, mit ért rajta.Csak arra nézve van egy jó példa, hogy ezek hadjáratok

voltak, amik a magyarok "kalandozásai". Nézegettem, hogyhol kezdődött először ez a szó, hogy "kaland". A nagyszerűNagy Géza történész, régész írja egy helyütt, hogy "kalandoshadjáratok". Ez nem ugyanaz, mint a "kalandozás". NagySándor, aki megírta a magyar őstörténetnek szinte kagylóhéj-szerűen zárt művét, kint élt Dél-Amerikában, állítólag Perubanverték öt agyon botokkal, ő azt mondja, hogy ezt mondani,hogy kalandozás, ez olyan, mint hadi út nélkül és hadicél nél-kül összevissza menni. Ha már itt tartok, Vajay Szabolcs1969-ben jelentetett meg Mainzban egy munkát, Der Eintrittdes Ungaríschen Slimmebundes in die europaischeGeschichte, A magyar törzsszövetség belépése az európai tör-ténelembe. Még nincs lefordítva. Nem büszkélkedem, én írtamróla először itt 1975-ben. Ö felhasználta a németországbelihadjáratokról Rudolf Lüttichnek Magyar hadjáratok Európá-ban című könyvét, Louis Dusien Magyar betörések Franciaor-szágba és Gina Fazoli Itáliai magyar kapcsolatok című köny-vét.

Különben hadd említsem meg itt a szabad átjárásokrólnyilván őrségek voltak többfele, mindenfele, amerre jártak,900 és 950 között Lombardiába teljesen szabad át járásuk volt,

162

911-934 Bajorországba, 906-938 Csehországba, 934-970 Bul-gáriába, tehát széles övezetbe. Ha a Nyugatot nézzük, volt egyilyen 500 kilométeres sáv, ahol korlátlan úrként jöttek-mentek.Három ízben a telet is kint töltötték. Mentek százezer emberrelis. Majd beszélünk róla, hogy hogy vittek vezeték lovat, mertegy kis hadtörténeti összeállítást is hoztam magammal. Hogymégis legyen valami fogalmunk arról, hogy miért voltunk miolyan legyőzhetetlenek úgyszólván ennyi ideig. Német véle-ményeket is szeretnék idézni, hogy őszerintük miért volt ezígy.

Egy példa arra, hogy megállapodás szerint született min-den Ez a Hugó például, éppen volt egy magyar egység Olasz-országban, ö mint uralkodó adott tíz véka aranyat, adott kísérőtés magyar túszokat kért cserébe, hogy teljesitik-e vajon amegállapodást, és arra kérte őket, hogy menjenek Cordobába.Ez volt az a híres spanyolországi hadjárat. A feljegyzések sze-rint olyan úttalan utakon vitte a kalauz őket, étIen-szomjanvoltak, hogy visszafordultak. Tehát megállapodások voltak atöbbi esetben is, ezt bizonyítani fogom. Nem teljes a felsorolá-som, de kérem szépen, szövetségek voltak Szvatoplukkal 862-863 és 888-889, Bölcs Leóval 894-895, Arnulf császárral 892-899, béke- és segítségnyújtási szerződés Berengárral 904-924-ig, szövetség Bajor Arnulffal 913-921, Karolingokkal 917-926, fegyverszünet Henrikkel 924-933, ez birodalmi szerző-déssé egészült ki akkor, amikor 926-ban a svábokkal, 927-bena bajorokkal és 948~953 Bizánccal kötöttek szerződést

Sok adatom van, mindent nem mondok. És ezt nem is le-het megjegyezni. Kaptam zokszót is, hogy nagyon sok adatotmondok. Ne haragudjanak meg rám, én tudniillik a történé-szekkel való vitára vagyok felkészülve, állandóan vívóállásbanállok velük szembe, hogy esetleg át lehessen törni a falat. Ésnem lehet csak ellenkezni, mert az antiálláspont az az állításnélkül semmi. Állítani kell tudni. És cáfolják meg!

Például azt írja Kristó Gyula, a szegedi történész, tan-székvezető, hogy tetszett Anonymus hiúságának, hogy meg-tette Atillát az Árpádok ősévé. Erre én idézem a Nestor Króni-kát, hogy elűzték a frankokat és örökölték azt a földet Hogy

163

mondhatta volna ezt az orosz krónikás, ha nem ez lett volna avéleménye, nem erről lett volna tudomása!

Al Mugadasi arab szerző csodálkozik, hogy sebesült fog-lyaikat ápolják A húszas évek végén egy német szerző hatal-mas, háromkötetes munkában írja ugyanezt, mondván azt,hogy bezzeg a germánok megölték a sebesültjeiket Egy németírja saját magukról – Bonfini:

„az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a ma-gyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfer-tőztetését, melyet úgy otthon, mint a táborban kerül-tek"Nem úgy viselkedtek, mint a XX századi barátaink! Nem

akarok propagandahangulatú szöveget mondani. De miért nehasonlítsak egy ezer évvel ezelőtti ilyen magatartáshoz egy"fejlettebb" korszakbelit?

Eduard Rösler:„Az Európába nyomult vadmagyarságot, kelet e ne-veletlen gyermekét Európa gyámsága alá vette" Sza-bó Károly mindjárt reagált. Azt írta, hogy „honunkbaköltözésünk előtt alkotmányunk volt, a törvényeketnemzeti gyűlésében a község hozott",községre fordította a latin communitas fogalmát. Tehát

törvényeket a község hozott,„a vezéri hatalom a bíróitól el volt különítve".Igen. Volt bírói hatalom. Felolvasom! A Képes Krónika

írja:„Bírát is választottak maguk közül, egyet, a Tordanem pedig Kadar nevezetűt, hogy az intézze a viszály-kodók pereit. Fenyítse meg a tolvajokat, latrokat ésgonosztevőket, mégis úgy, hogyha a bíró méltányta-lan ítéletet hoz, a közönség azt semmivé tehesse, s ahibázó bírót és kapitányokat akkor tehesse le, amikorakarja. Ezt a törvényes szokást a hunok, vagyis a ma-gyarok Taksony fia, Géza fejedelem idejéig megtar-tották".Tegnap említette Fótiust az előadónk, hadd mondjak én

egy fótiusi dolgot, Fehér Mátyás A sámán inkvizíciók pere cí-mű könyvéből tudom. Fótius 870-ben írta ezt. A Kijev mellett

164

lakó turkok az eretnek manicheus vallás követői Még azt ismegemlíti, hogy a garabonciás is fontos szerep a vallási éle-tükben. Teophilaktosz azt írja még a 700-as években, hogyturkokat mond, bennünket 2-300 éven át turkoknak neveztek.Teophilaktosz a turkokat azzal magyarázza, hogy „a perzsák atőlük északra lakó hunokat szokták turkoknak nevezni".Menander protektor, aki pedig több követségben is részt vett, aZemarkos- meg a Valentinus-féle követségben, és nagyonfontos, hogy massagéta származású volt, tehát azért is ment akövetséggel, mert szakembernek számított, és tudott azoknak anyelvén beszélni. Onnan tudjuk ezt a massagéta származást,mert azt mondja, hogy

„mi massagéták nagyon szeretjük az asszonyokat. Éncsak tudom, én is közéjük tartozom".Erre is rábukkantam Teophilaktosz Szirnocatta„a turkok rendkívüli módon tisztelik a tüzet, tisztelik avizet és a levegőt, a földnek himnuszokat zengenek, deimádják egyedül azt, aki a mindenséget teremtette, sazt tekintik istenüknek, s neki áldoznak lovat, ökröketés juhokat".Egyistenhívők voltak.Ha már itt vagyunk a X századnál Kézai azt írja„Az egész országot érintő közügyet az országközségtárgyalta meg, s határozott benne".Ilyen volt Álmos fejedelemmé választása, a 34 napos

Pusztaszer, Árpád halála után, amikor a 13 éves Zsolt mellékormányzókat, igazgatókat választottak, ennek a testületnek avezetője Szabolcs lett, akkor Taksony választása 955-ben ésBenedek pápa kérését elutasították, aki a keresztény foglyokszabadonbocsátását kérte. Nem adták ebbe megegyezésüket.

„Aki az országközség – nemzetgyűlés mai szóval –parancsát megvetette, helyes okát nem tudván adni,az olyat a szkíta tőrvény karddal vágatta ketté vagyveszett állapotoknak tette ki, vagy a köznép szolgasá-gába vetette".Tegnap említette az előadónk, Szekfü úr, hogy 1241-ben

menekültek – anarchistának jellemezte – bolgár csoportokMagyarországra, és mintegy azt sugallta az ismertetése, hogy

165

ami I. Béla alatt történt. az nem a magyar természetből és ma-gyar kívánságokból származó követeléssorozat volt, hanembiztos ezek szaturálták a magyarok véleményét. Nem is emiattelsősorban, hanem amiatt, hogy milyen gyűlési és tanácskozásirend lehetett a X. századi és a megelőző korszaki magyarok-nál. Mert ez visszaesőnek minősíthető visszaütő korszak volt,ahol szembefordultak az István életében kialakult rendszerrel,és utódaival tudtak szembefordulni, hogy ezt hogyan csinál-ták! Azt mondja egy kegyes király, I. Béla

„Magyarország-szerte kikiáltókat is küld, hogy min-den faluból két-két ékesen szóló vént hivasson a ki-rályi tanácsba".Tehát magyarok jöttek falvakból. Lehet, hogy anarchista

bolgárok is, nem tudok rá nyomot.„Ennek hallatára nemcsak azok jöttek Fehérvárra akirályhoz, akik hivatalosak voltak, de mind a parasz-tok, a szolgák és a magyarországi köznép egész soka-sága. Látván a király, a püspökök és mind a főembe-rek a rengeteg sokaságot. megfélemlettek, hátha rá-juk rontanak. Behúzódtak hát a városba és őrizték Aköznép azután elöljárókat rendelt magának. Ezekszámára fából állványt emeltek, ahonnan az emberekláthatták és hallhatták őket. Az elöljárók ezután szó-szólókat küldtek a királyhoz és a főemberekhez,mondván – ez egy utólagos beszúrás lehet –, engeddmeg nekünk, hogy atyánk szokása szerint pogánymódra éljünk. Hadd kövezzük meg a püspököket, ont-suk ki a papok vérét. öldössük le a deákokat, akasszuklel a dézsmaszedőket, romboljuk le a templomokat.törjük össze a harangokat".Ez kizárt dolog. Tehát ez egy a korábbi korszakban kiala-

kult gyűlési tanácskozási rend kellett, hogy legyen. Nagyonfontos. Így tudunk valami képet kapni erről. Én 56 után vol-tam, amikor ezt fölfedeztem, a reveláció erejével hatott rám.De mint őstörténeti adat is, hogy nem a fáról másztunk le, ha-nem nagyon komoly igazságosztási, társadalmi, politikai rendvolt kialakulva.

„Ennek hallatára a király megszomorodott, és három

166

napi haladékot kért, hogy gondolkozzék a dologról.Ez alatt a nép elöljárói a magas állványokon ültek, ésgonosz verseket mondtak a hit ellen, a népnek ez tet-szett, és helyeseltek úgy legyen, úgy legyen".Aztán leírja, hogy hogyan számoltak le velük.Az anyagomnak a nagy részét nem tudtam elmondani.Hazai Samu honvédelmi miniszter a múlt században társ-

szerzőként közreadott egy kimutatást, 38 ütközetet. Úgyhogy888-tól 970-ig. Ebből hét vereséget mond. Eleve cáfolni tu-dom a 955-i augsburgit, ahol azt mondja, hogy százezer emberment és a veszteség hatvan százalék. Tehát hatvanezer veszte-ség. Itt van a Képes Krónika, Anonymus és Kézai egyarántmegírják, hogy egy negyvenezres egység nyugatabbra volt, samikor megtudták, hogy mi történt itt Augsburgnál – ötezresegységről tudunk Augsburgnál –, és ezeket fogságba, Surt, Le-helt és Bulcsút Regensburgba vitték, egy hajón menekültek, ésSzász Henrik ott felakasztatta őket. Ez a Szász Henrik külön-ben a salzburgi érseket megvakíttatta, és az akkori pátriárkátpedig kimetszette, kiheréltette. Csinálta más is. Tegnapmondta a Basileósz császárt Szekfű, fél szemére megvakíttattaazokat, akiket századonként vezetőkül jelölt, vakok közt a fél-szemű is óriás alapon. És a két szemére vakíttatta meg a tíz-ezer ember nagy részét. Ilyen vircsaft volt.

Van egy rövidebb összefoglaló:„A honfoglalás hétévi munkája az összes veszteségetöt százalékra teszi. 889-896 között Velence előtt ütkö-zetet vesztenek, Bizáncnál győznek".Egyébként velencei hajókat akartak elfoglalni úgy, hogy

fölfújt tömlőket kötöttek a lovak szügy elé és lóval mentek avízbe. Nem sikerült persze. Roppant zsákmánnyal tértek vissza900-ban a bajorok, ugye, Kurszán, orozva, meggyilkolják ve-zéreiket: 904, gazdag zsákmány 906, a pozsonyi csata,emsbergi győzelem: 907, augsburgi első csata 910-ben, győ-zelem, persze, Öttingennél 913-ban győzelem, számtalan rab-bal 919-ben; vérhas pusztít 924-ben a hadseregben; 932-933merseburgi csata, több történész a veszteséget tagadja. Érde-kes. német történészek szerint Merseburgnál oroszok, lengye-

167

lek, tatárok is voltak a magyar hadseregben. Komoly hadjárat-ok voltak.

A hun ügyről kellett volna beszélni, a székelyekről, egyetmondtam, a Tarihi Üngürüszt. Anonymus azt írja, hogy:

„a Kórogy vizénél a székelyek, akik Atilla népe, Ösbőérkezéséről hallva, elébe menének, fiaikat kezesüladják, s együtt mentek Ménmarót ellen".Kézai azt írja, hogy,„maradt ott még a hunokból háromezer ember, akik akrimhildi csatából futással menekültek, s félvén anyugati nemzetektől, Csigle mezejére vonultak, s ottmagukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevez-ték. Amikor a magyarok érkezéséről hírt kaptak, ak-kor Ruténia határszélére elébük menének, csatlakoz-tak hozzájuk és együtt foglalták el Pannóniát. S utánafelvitették őket Erdély keleti részébe".Itt megemlíti, hogy a blakikkal, akiknek mint mondják, a

betűit használják, ezek a blakik, jóllehet még oláhnak fordí-tották a blakit a múlt században, ezek a kallup törzshöz tartozóbulákok…

1996. július 30.

169

A kiadó-szerkesztő utó szava

Ez a vaskos kötet, melyet kezében tart a tisztelt Olvasó,csak jelezheti, hogy milyen átfogóan foglalkozott SebestyénLászló a magyarok őstörténetével. Több mint egy tucatnyidosszié tartalmazza a jegyzeteit, melyeket fáradhatatlan szor-galommal gyűjtött könyvtárakban. Főleg az Országgyűlési ésaz Akadémiai Könyvtárban búvárkodott.

A Kézai Simon védelmében című vitairatot 1975-ben írta.Ahogy annak Előszavában megjegyzi, egy tanulmány késztettea megírásra. Ez a tanulmány az azóta sajnálatosan elhunyttörténész, Szücs Jenő dolgozata Teorétikus elemek KézaiGesta Hungarorumában (128285) (Adalék az eszmei struktú-rák "európai szinkronjának" kialakulásához), Valóság, 1974évi 8 szám; az írást megalapozó, ún. műhelytanulmány. Szá-zadok 1973 3, ill 4 sz (A valóságbeli tanulmány – a folyóiratjegyzetszerű tájékoztatása szerint – az 1975. évi SanFranciscó-i nemzetközi történészkongresszus alkalmára ké-szülő Etudes historique hongroises, 1975 c kötetében jelenikmeg angol nyelven és részletes jegyzetapparátussal A kong-resszus egyik témája a társadalmi és politikai struktúrák, va-lamint a társadalmi ideológiák kérdése a XIII századi Európá-ban Ehhez kapcsolódik Szücs Jenő írása)

A Szerző e tanulmány megismerése előtt nem foglalkozottőstörténettel. De e dolgozat elolvasásakor olyan nagy mértékűfelháborodás vett erőt rajta, hogy elkezdett utánanézni Kiin-dulópontja "csak" a "nemzeti érzés" és általános műveltségevolt – amely persze átlagon felülinek, kivételesnek nevezhető.

Felháborította, hogy egy nemzetközi történészkongresz-szusra egy ilyen mértékben deheroizáló tanulmányt ad közre amagyar szekció.

A rendelkezésére álló alig három hónap alatt írja meg aKézait, és vállalkozása sikerrel járt. Szűcs Jenő Kézait "vádo-ló" tanulmánya kijutott ugyan a San Franciscó-i tudományoskonferenciára, de megtárgyalását levették a napirendről!

A Kézai megírásakor elsősorban az eszmei megközelítéstvitatta. Jogosan! Nevetségesnek tartotta például, hogy a XI-

170

XIII. században a néphiedelem a papok írásbeliségén alapultvolna. Őszerinte az utazók, katonák, kereskedők vitték-hoztáka híreket, és a "nép" emlékezete sem alapulhat az akkor mégkevés számú, írástudó munkásságán

Ugyanebből a meggondolásból kiindulva vette azután sor-ra a kútfőket.

Sebestyén László elsősorban politikus volt (A NemzetiParasztpártnak megalakulásától tagja, egészen 1948-ig, a Pa-rasztpárt Rákosiék általi szétveréséig. 1956-ban a Petőfi Pártsajtótitkára. Később 1987-ben a Lakitelek Fórum egyik alapí-tója) Ez a politikusi látásmód is segítette az eligazodásban éstisztánlátásban.

1975-ben, amikor művét megírta, még komoly cenzúravolt a kádári Magyarországon. Sem az idő, sem a helyzet nemtette lehetővé, hogy valamelyik akkori kiadóhoz benyújtsamunkáját.

Kis fizetéséből saját kiadásban jelentette meg. Akkoribanez igen nehéz vállalkozás volt: a Művelődési Minisztérium ke-retén belül működött a Kiadói Főigazgatóság, oda kellett be-terjeszteni a magánkiadásokat is. Lektorai az azóta elhunytkitűnő történészek dr. Benda Kálmán és dr. Bendefy Lászlóvoltak (Benda Kálmán nem sokkal a Kézait javasoló lektorivéleményének beadása után fegyelmit kapott, és munkahelyénis kellemetlenségei voltak).

Tehát Sebestyén László politikai tisztánlátása volt a sajátelső fogódzója könyve írása közben. Azonnal megérezte, hogya népünk múltját egyoldalúan szemlélő, csak finn-ugor kötő-dést elismeri; hivatalos történettudományon alapuló szemléle-tet tulajdonképpen a Habsburg-iskola indította el (Ne legyen amagyaroknak nemzettudata! Ne legyen a magyar rokon a hunAttilával! Ez a Kárpát-medencében élő rokontalan nép ma-radjon kiszolgáltatott, ősi hagyományaitól megfosztott etni-kum Ez a Habsburg-szemlélet, jellemző módon tovább virág-zott a szovjet elnyomás alatt is).

Miközben eszmeileg megalapozta szemléletét, ehhez aszaktudományból is megerősítést kapott.

A 70-es években jelentkezett László Gyula professzor aKettős honfoglalás elméletével, Sebestyén Lászlóhoz hason-

171

latosan megtörve a jeget a finnugor páncélon (Ma már LászlóGyula kutatása tananyag!).

A Kézait Sebestyén László 1975-ben írta. A hivatalostörténettudomány látszólag tudomást sem vett róla. De tudo-mást vett róla, tartotta őt az emigrációs és ellenzéki történettu-domány! Elismerő és rajongó leveleket kapott külföldről, deitthon is nagyon sokan felfigyeltek a Kézaira.

Püski Sándor az 1975-ös magánkiadást megjelentetteAmerikában, és a könyvet igen nagy sikerrel árusította. Anyolcvanas években felkérte Sebestyén Lászlót, hogy utazzonki az Egyesült Államokba, és könyvével kapcsolatosan tartsonelőadásokat. A kádári BM természetesen megtagadta tőle azútlevelet „nincs biztosítva a kinti megélhetése". (Mondanomsem kell, Püski szállást és teljes ellátást nyújtott volna). Mintahogy nyújtott is, amikor többszöri folyamodásra, és a kádáriéra meggyengülésekor, kétszeri elutasítás után, évekkel ké-sőbb, I 988-ban mégis kapott útlevelet!

Köteteinkben szerepel az egyik amerikai előadás, mely aPüski-Corvin Könyvesház rendezéséhen zajlott New Yorkban,1988-ban (A magyar vezérkor, 209 .1).

E könyvben változatlan formában adtuk közre a KézaiSimon védelmében című vitairatot az 1975-ös magánkiadásalapján. Sebestyén László az azóta eltelt több mint húsz esz-tendőt ennek a területnek a kutatására szentelte, és végső érveiaz egyre halmozódó tudás és dokumentumok fényében ishelytállóknak bizonyultak.

Szerettem volna már régebben is megjelentetni újbólkönyv alakban a Kézai Simon védelmében című vitairatot.Ezért a korrektúrát 1995 tavaszán édesapámnak odaadtam. Őnem nyúlt hozzá. Gondolom, több okból.

1. Nem akart költségbe verni2. Az első megjelenés óta eltelt húsz esztendőben a témára

vonatkozó ismeretanyaga annyit gyarapodott, hogy itt-ott átkellett volna dolgoznia a Kézait. Mivel azonban annak idejénazt a kötetet szinte egy lélegzetre, a vita hevében és lendületé-vel írta, ezért nehezen kezdett volna bele az újraírásba. – Talánígy van ez jól A Kézai Simon védelmében stílusa és szerkezete

172

annyira magával ragadó, hogy kár lett volna újraírnia. Mi isváltozatlanul hagytuk az eredeti szöveget.

3. Minden idejét felemésztették az újabb kutatásokA most közrebocsátott kötetben szereplő tanulmányok

tartalmazzák azokat az új kutatásokat, melyek a Kézai óta el-telt időben készültek.

173

Névmutató

AAba Sámuel, 8, 10Abual-Cassin, 102Adila, 96Aeneas Silvius, 116Aetius, 48, 49Aiszkhülosz, 52Aj-Bars, 48Akkaemen, 123Ákos mester, 116Al Mugadasi, 163al Tabari, 135Aladár, 14, 146Alföldi András, 47, 78Álmos, 4, 5, 23, 33, 65, 87, 88,

92, 96, 164Al-Muqadaszi, 34Alonstraku, 34al-Tabari, 106Altamonov, 104Altheim, 46Ambrózius, 160Ammianus Marcellinus, 81, 82,

94, 137, 152András, 10Andrekovics Péter, 3Anonymus, 4, 6, 7, 13, 14, 23,

42, 54, 64, 65, 69, 70, 86, 87,88, 116, 143, 144, 151, 157,162, 166, 167

Arany János, 30, 97Aristooulos, 74Ariszt Kunyik, 100Arisztophanész, 30Ármus, 96Arnulf, 16, 17, 18, 33, 154, 160,

161, 162Árpád, 7, 11, 13, 16, 17, 21, 23,

24, 27, 34, 48, 65, 70, 83, 87,

98, 105, 126, 152, 156, 157,164

Artamonov, 136Arthur Koestler, 103, 105Atila, 42, 96Atilla, 2, 12, 14, 34, 35, 37, 38,

39, 40, 41, 42, 43, 44, 46, 47,48, 49, 50, 70, 83, 84, 87, 88,110, 130, 131, 147, 167

Atilusz, 44Attila, 55, 59, 63, 65, 146Attilász, 59Attilusz, 58Augustus, 78Aventinus, 92

BBakay Kornél, 56, 114, 148Balamber, 39Bálint Csanád, 19Bánffy Dezső, 156Baranyai Decsi Jánosnak, 109Baráth Tibor, 76Barbarossa Frigyes, 13Bárczy Zoltán, 70Bárdi László, 114Bartal György, 47Bartholomaeus Anglicus, 91Basileósz, 166Bat-Baján, 84Batu kán, 80Beethoven, 37Békés Gellért, 121Béla, 8, 10, 83Benczédi Székely István, 109Benda Kálmán, 170Bendefy László, 142, 170Bendegúz, 43, 48, 130, 131Bendekusz, 44Bendekuz, 42Benedek pápa, 7, 34, 164

174

Benes, 157Berengár, 16, 18, 20, 159, 160Beszarab, 25Bíborbanszületett Konstantin, 5,

11, 44, 58, 62, 94, 120, 128,138

Bigila, 39, 49Blaskovits József, 13, 59, 117,

145, 147Bobula Ida, 143Bombardi Mihály, 80Bonfini, 34, 152, 163Böngér, 69Bors, 69Botka Tivadar, 151, 155Botond, 7Brunó, 158Bulcsú, 7, 97, 126, 166Bulgariosz, 102

CCaesar, 40Cassiodorus, 40, 41Cedrenus Teophanész, 129Chorenei Mózes, 96Chosrocs, 84Chozdroj, 84Christianl Frähn, 89Ciril, 16Cirill, 103, 105Constantius, 82Csaba, 38, 44, 92, 130, 146Csát, 45Csoba, 130Csőke József, 133Csokonai, 84Csot, 45Czeglédy Károly, 113, 115, 146

DDainer Tamás, 79Darányi Ignác, 156Dareiosz, 76Dárius, 122

Darkó Jenő, 126Deguignes, 63, 99Demszky, 146Dengizik, 96Diodor, 77Disabul, 111Drágfi Tamás, 156Dunlop, 104Dzsajháni, 33

EEberhard, 19Edekon, 49, 59Eduard Rösler, 64, 163Egyek, 59Ellak, 96Ellák, 45Endrey Antal, 54, 91, 118, 121Eneth, 91, 115, 118, 119Ephesusi János, 102Ephorusz, 52Epifaniusz, 121Erdélyi István, 114Érdy Miklós, 114, 133Ernst Doblhofer, 45Ethela, 48Ethele, 40, 43, 48Ézsaiás, 56

FFehér Géza, 126Fehér Jenő Mátyás, 22, 90Fehér Mátyás, 11, 12, 15, 27,

145, 163Fejér György, 88, 91, 93, 94, 133Fényes Elek, 70Fischer, 84Fischer Antal Károly, 110Fitz Jenő, 78Flüsching, 84Formorus, 160Forrai Sándor, 108, 111, 112Fotiosz, 11Franz Altheim, 45

175

GGaleottó, 111Gardezi, 19Gebhardi, 83, 84Geleji Katona István, 109Gevond, 134Géza, 6, 56, 63, 66, 158, 163Gibbon, 81Gina Fazoli, 22, 161Gizella, 34, 66Glatz Ferenc, 156Gosztonyi Kálmán, 32, 62, 89,

96, 99, 102, 139Götz László, 129, 138Gregor Dankovszky, 88Gyárfás István, 79, 80Gyeics, 66gyermek Lajos, 17Gyóni Mátyás, 105Györffy György, 18, 22, 97, 113,

119, 120, 129, 130, 131, 140,146

Gyula, 11, 104

HHabsburg, 170Hajdú Péter, 89Hallay István, 67Harmatta János, 48Hatvani Turkoly Sámuel, 101Haussig, 131, 133, 137Hazai György, 145Hegyi József, 84Hekataiosz, 60, 66, 67, 72, 73,

74, 75, 76Hensel, 118Heraklius, 84Hercules, 79Herodotos, 73, 74, 76, 77, 91Herodotosz, 129, 136, 139Hérodotosz, 24, 56, 60, 62, 92Hersán, 135Hésziodosz, 52Hevenesi, 122

Hieronymusz, 121Higinusz, 52Histapszesz, 123Holdpárduc, 48Hóman Bálint, 119Horworth, 99, 102Hugó, 20, 159, 162Hunfalvy Pál, 80, 84, 85, 90, 93,

94, 97, 98, 155Hunor, 44, 59, 63, 66, 69, 70, 91,

96, 115

II. Arsák, 92I. Béla, 165I. Darius, 139I. Endre, 8, 10, 28, 55, 88I. Ferencz József, 157I. Ottó, 159I. Sapur, 147Ibn Fadlan, 32, 120Ibn Fadlán, 32Ibn Hayyan, 20Ibn-Fadlan, 102, 103Ibn-Haukal, 102II. Endre, 12II. Jusztinos, 99II. Lajos, 14, 117II. Pius, 56II. Sapur, 67II. Sargon, 57II. Szilveszter, 54, 158II. Szulejmán, 14, 117III. Béla, 87III. Konstantin, 148III. Michael, 105III. Ottó, 54, 158III. Salmanasszar, 76Imre, 33, 34Ipolyi Arnold, 50, 108, 112, 150Iraklij, 84IV. Béla, 33, 81IV. László, 6IX. Leó, 121

176

JJakut, 33Jancsó Benedek, 25Jerney, 81, 128Jerney János, 81Jeromos, 121Jézus Krisztus, 10, 55Johannes Schöner, 13John Dayton, 71Jordanes, 40, 41, 47, 48, 49, 94,

126, 127, 131, 142, 160Julianus, 81, 116Jusztiniosz, 111Jusztinosz, 61

KKaba, 44Kadar, 163Kádár, 156Kadicsa, 129, 130Kaposy, 80Karácson Imre, 134Karaton, 39, 48Karl Fridrik Neumann, 95Karl Müllenhof, 52Karl Müllenhoff, 73Karlman, 16Karoldu, 97Károly Róbert, 81Károlyi, 157Kaspar Zeuss, 52Kastauti, 139Katar, 147Kazarig, 102Kézai, 2, 6, 12, 13, 14, 21, 23,

24, 25, 32, 40, 43, 47, 55, 65,86, 89, 91, 92, 115, 116, 118,119, 120, 130, 139, 151, 164,166, 167, 169, 171, 172

Khrüszafiosz, 49Kiss Béla, 47Kiszely István, 114Klaproth, 96, 99Komáromi Csipkés György, 109

Konrád, 33Konstantin, 102, 159Kosáry Domokos, 156Kosroes, 147Koszróv, 11Kosztantiije, 66Krausz Sámuel, 119Kristó Attila, 128Kristó Gyula, 22, 43, 87, 89,

113, 140, 162Krúdy Gyula, 145Kulcsár Péter, 140, 152Kultsár István, 83Kürosz, 92Kursik, 43Kurszán, 16, 17, 152, 166Kus, 122

LLajos, 17László Gyula, 30, 31, 32, 104,

152, 170, 171Lázár, 154Lehel, 166Leibnitz, 124Levente, 10, 105Lezsák Sándor, 37Ligeti Lajos, 113Liszt Ferenc, 37Liutprand, 62, 159Lönnrot Elias, 95Lőrinc, 55Lukácsy Kristóf, 92

MMacartney, 91, 101Magóg, 54, 91Magor, 91Mandané, 92Mániák, 61Manó, 11Marcian, 148Marjalaki Kiss Lajos, 13Marqualt, 101

177

Marquan, 138Marquart, 93, 102, 106Marwan, 106Maszudi, 137, 138Mátyás, 12, 111, 122, 152Maximonosz, 59Memrod, 121Menander, 58, 61, 62, 111, 164Menrót, 115, 119, 120Ménrót, 122Menróth, 91Mészáros Gyula, 53, 98Metód, 16, 23, 24Mirkond, 95Mogor, 63, 115Mohamed, 95, 135Moktadir Billah, 103Mommsen, 48Moravcsik Gyula, 99, 124, 125,

153Mundzsuk, 48Mundzuk, 41, 47Munkácsy Bernát, 100

NNagy Géza, 53, 100, 119, 161Nagy Károly, 15, 20, 26, 27, 157Nagy Ottó, 20, 33, 159Nagy Péter, 143Nagy Sándor, 40, 73, 105, 107,

132, 161Nemere, 39, 50Nemeskürty István, 37Németh Gyula, 14, 113, 117,

125, 128, 129, 136, 138Németh Lajos, 16Nemrót, 120, 122Nestor, 84, 86, 87, 95, 99, 152,

157, 162Nesztor, 14Nimród, 50, 91, 92, 116, 117,

118, 119, 121, 122, 136Nímród, 118

OOctar, 47Octavianus Augustus, 78Odoaker, 49Ojbarsz, 131Oklan Telan, 18Oktar, 38, 39, 47, 48Oláh Imre, 116, 137Oleg, 65, 87, 152Onegesios, 38, 39, 44, 45, 46, 47Onegesziosz, 59Origines, 79Ösbő, 167Oseczki Dénes, 139Otrokócsi Fóris Ferenc, 79, 109Ouptar, 48

PPadányi Viktor, 22, 34, 92, 106,

113, 134Pallasz, 28Pallasz Athéne, 153Patroklos, 74Pauler Gyula, 126, 151, 154Paulus Diaconus, 159Paulus Isidorus, 142Paulus Orosius, 50, 66, 86, 142Péter, 8, 10, 34, 47, 48Pilgrim, 56, 63Plinius, 56, 57, 77, 78, 79, 102Plinius Secundus, 56, 77Plinus Secundus, 57Pomponius Mela, 81, 102Priscos, 43, 44, 45, 46, 47, 48,

49, 110Priskos, 70, 126, 128, 131, 137Priszkosz, 35, 39, 58, 59, 60, 61,

123, 131Procopius, 49Prokopius, 93, 94Prokopiusz, 129Provence-i Lajos, 20Ptolemaeus, 77, 79, 81Ptolemaiosz, 93

178

Püski, 3, 23, 171Püski Nagy Péter, 23Püski Sándor, 171

RRadagais, 45Radnai Egyed, 24Rákosi, 156Rásonyi László, 13Rawlinson, 117, 122Regino, 6, 54, 87, 152Reguly Antal, 88, 89, 90, 125Rhodus Apollonius, 74Roas, 39, 47, 48, 49Rof, 39, 49Rólasz, 48Rómulosz, 39, 43, 60Róna-Tas András, 89, 113, 140,

156Rosenbaum Manó, 105Rösler Róbert, 98Róth Mór, 125Rua, 48Rubruk, 127Rubruquis, 127Ruga, 39, 48Rugila, 39, 48, 49Rusztikiosz, 45, 59

SSafarik, 136Salám, 65Salamon, 21, 120Salamon Ferenc, 151, 154, 155Sárkány Kálmán, 145Saroldu, 97Sarolta, 96Schlözer, 83, 84, 85, 86, 87, 124,

125Schlőzer, 116Sebestyén Gyula, 119Sebestyén László, 170Selig Cassel, 64, 87Sergius, 160

Sesztin, 32Sevillai Isodorus, 54Sevillai Izidor, 127, 131Simeon, 154Sir Wolley, 136Sjögren, 88, 125Skotta, 46Solinus, 77Sorneille, 37Spittler, 84Strabon, 73, 90, 107Strabón, 8Stur, 23Suda, 124, 126Sur, 19, 117, 166Súr, 33Svatopolug, 23Szabó Károly, 4, 6, 7, 44, 45, 46,

59, 151, 154, 158, 163Szabó Miklós, 74, 75, 76Szabolcs, 7, 164Szabriél-Obádja, 105Szádeczky Kardoss Samu, 138Szalmanasszár, 139Szamasz, 12Szász Béla, 37, 48Szász Henrik, 33, 166Szekfü, 164Szent Gellért, 35Szent György, 125Szent István, 7, 8, 21, 34, 38, 55,

66, 67, 104, 150, 165Szent László, 55, 81, 119Szerényi Imre, 116Szilta, 96Szkottas, 45Szkottasz, 45Szombathy Gyula, 81Szombathy Ignác, 78Szörényi Levente, 37, 49Szovát, 129, 130Sztálin, 157Szücs Jenő, 169Szulejmanov, 133Szvatopluk, 16, 23, 24, 154, 155,

158, 160

179

TTaksony, 20, 33, 56, 87, 104,

105, 163, 164Talley Fulen, 118Taltaria Comainé, 129Tardy Lajos, 129, 133Telegdi János, 109, 111Telegdy István, 80Teophilactos, 129Teophilaktosz, 131Teophilaktosz Szimocatta, 132Teophilaktosz Szirnocatta, 164Terdzsülnan, 14Termes, 11Termetes, 11Thaly Kálmán, 156Theodoretos, 48Theophilactos Simokatta, 57Theophílactos Simokatta, 100Theophilactus Simokatta, 92Theophilaktos Simokatta, 99Theophylaktosz Szimokatta, 5Thierry Amadé, 40, 43, 46Thomas, 144Thomaschek, 52Thomsen, 111Thullmann János, 84Thuróczi, 6, 42, 122, 143, 147,

152, 156Thury József, 93, 98, 126Tiberius Nero, 78Timur Lenk, 142Toldy Ferenc, 125Torda, 163Tormacsu, 11, 127Tormás, 11Tóth István, 78Tyrusi Marinus, 93

UUld, 96Uldin, 39Upas, 134Upas Ibn Madar, 134

Upas ibn Modar, 106Upos, 106

VVáczy Péter, 45, 46, 48, 113,

127, 129, 130, 131Vajay Szabolcs, 21, 22, 161Valens, 148Valentin, 61Valentinus, 164Vámbéry Ármin, 14, 45, 80, 117Varga Zsigmond, 132, 133Vastag Károly, 159Vaszary Kolos, 34Vaszikh, 43Vasziljev, 104Vata, 28, 55Vazul, 33, 34Verböczi, 12VI. Bölcs Leó, 5VII. Benedek, 56Vincent de Beauvais, 91Vincze, 80Viterbói Gottfried, 13Vladimir, 154Vörösmarty Mihály, 128, 158

WWasmer, 53Werner György, 79Widilkind, 20Widukind, 19Wulfila, 48

YYazid ibn-Usayd, 106

ZZakar András, 104Zalán, 6, 24, 128, 153Zarolta, 96

180

Zentebaldus, 160Zeusz, 153Zichy István, 126Zichy Jenő, 94, 96Zimarchos, 61

Zolta, 96Zoltán, 7Zsolt, 7, 164Zwatopolu, 23

181

TartalomjegyzékSebestyén László: Őstörténeti tanulmányok ............................1Tanulmányairól ........................................................................2A magyar vezérkor...................................................................3Kérdések és feleletek .............................................................21

Atilla úr, a hunok és germánok fejedelme..........................39Atilla, a hunok királya, a szkíta és germán királyságok

hatalmas ura ................................................................42Onegesios hadvezér, a görög "hun" ...................................44Oktar germán törzsfő .........................................................47Rugila udvarhölgy..............................................................48Bigila, bérgyilkos bizánci diplomata..................................49Nemere hun törzsfő ............................................................50

Szkíták—hunok—magyarok..................................................52A Kárpát-medence népei a hunok bejöveteléig......................69

Jászok .................................................................................79A magyar őstörténeti felfogás az 1100. évfordulón ...............83

A tévutak kezdeteinél.........................................................86Kézai gazdátlan öröksége...................................................89A kazárok és a kabarok nyelve...........................................94A titokzatos magyarok .....................................................101Egy új szempontú kicsinyítőnk és befeketítőnk...............103Dentumagyaria .................................................................106

A rovásírásról .......................................................................108Egy kiállítás megnyitójára ...............................................108

A magyarok jelenléte a dél-kaukázusi térségben .................113A vezérkor és a Kárpát-medence népei................................142Névmutató............................................................................173Tartalomjegyzék...................................................................181