Afordításazalábbikiadásalapjánkészült:

SnowLikeAshes

Balzer+BrayisanimprintofHarperCollinsPublishers

HarperCollinsPublishers

195Broadway,NewYork,NY10007

Copyright©SaraRaasch,2014

Mapart©JordanSaia,2014

Hungariantranslation©BozaiÁgota2015

Elsőmagyarnyelvűkiadás:2015

KiadjaaTWISTERMEDIAKft.

1184Budapest,Építőutca13/C.

Postacím:1680Budapest,Pf.:43.

info@twistermedia.hu

www.twister.hu

Felelőskiadó:ÉrtékesChristos

Műszakiszerkesztő:TóthAndrásLászló

Lektor:DobosAttila

Korrektor:KótaiKata

Borítóterv:JeffHuang

Borítógrafika:ErinFitzsimmons

ISBN978-615-802-943-8

Mindenkinek,akiolvastaatörténet

első(borzalmas)változatát,ésnemnevettek,amikortizenkétévesenkijelentettem:„Ezakönyvemegyszermajdnyomtatásbanfogmegjelenni.”

1–HÁRÍTSD!

–Hol?

– Nem mondhatom meg neked, hogy hol… éppen ez a lényeg… követned kell amozdulataimat!

–Akkormozogjlassabban!

Mathernagyonfurcsánnézrám.

–Nemmondhatodegyellenségeskatonának,hogymozogjonlassabban.

Vigyorgok, hogy így sikerült felbosszantanom; keserű lemondással néz rám.Amosolyomazonbanrövidéletű,mertgyakorlókardjának tompaélevégighúza térdemalatt.Háttal a poros talajra huppanok, pengémmessze repül kezemből, eltűnik amagasfűben.

Sosem voltam jó közelharcban, mindig ebben teljesítettem a leggyengébben. Ezértszerintem Sir a hibás, és az, hogy már majdnem tizenegy éves voltam, amikor végreelkezdtek tanítani. Ha néhány órával többet gyakorolhattam volna a kardvívást, akkormost nem csak három támadást védek ki. Az is lehet azonban, hogy akármennyitgyakoroltamvolna,nemváltozottvolnasemmi;ugyanilyenfurcsán,ugyanilyenesetlenülállna a kard a kezemben, és ugyanennyire szeretném inkább a halál pergő körpengéjét,csakramomat dobálni. A közvetlen közelben levő ellenfél mozdulatainak kiszámítása –különösenúgy,hogyszememelőttpengesuhog–sosemtartozottazerősségeimközé.

Bőrömet csiklandozza a perzselő napsugár, ahogy felnézek a kék égre, és testemösszerándul a fájdalomtól, amikor megérzem az éles követ a hátam alatt. Húsz percegyakorlunk,demárnegyedszerkerülökaföldre;fejemkörülszálasfűhullámzik.Zihálvalélegzem, arcomon verejtékcseppek gyöngyöznek, ezért inkább nem mozdulok, ottmaradokhanyattfekveaföldön,élvezemapillanatnyibékét.

EgyszerrecsakMatherkerül látóterembe,fejjel lefelé látom,ésremélem,hogyarcomhirtelenpirosodásátazerőfeszítésnektudjabe.Akárhányszorviszföldre,mindignagyonjóképűnek találom.Olyanszép férfi,hogyazmár fáj;haváratlanul jelenikmeg, rögtönszéketkellkeresnem,muszájleülnöm,hogyhanyattneessek.Télországihófehérhajánaknéhány tincse az arca mellett himbálózik, a többi vállig érne, ha nem fogná összezsineggel.Amellkasát fedőbőrvértkiemeli erejét; szélességemutatja: életenagy részétazzal töltötte,hogyhadgyakorlatokbandolgoztatta izomzatát;karjafeszes,bőrelátszikakarvért alatt. Halvány arcát, nyakát, karját szeplők tarkítják; a Rania-síkság vakítónapsütéséneknyomai.

–Tizenegybőlalegjobbhat?

Reményteli ahangja,minthaőszinténhinné,hogyesélyemvan legyőzniőt, és erreakülönöshanghordozásrahomlokomönkéntelenülráncolódik.

Felhördülök.

–Csakakkor,haakövetkezőhatnemközelharc.

Matherfelnevet.

–Szigorúparancsot kaptam,hogyhagyjalaknyerni legalább egykardcsörtében,mireWilliamésatöbbiekvisszatérnek.

Szemem összeszűkül, próbálom elfojtani hirtelen támadt hiányérzetemet. Sir, Geer,Henn ésDendera küldetésben járnakTavaszföldön, nekünk, többieknek pedig itt kellettmaradnunk. A táborban van Mather, a leendő király (aki a veszélyesebb küldetésekre

megy, mivel születése óta a harc művészetére nevelték); Sir felesége, Alysson (akineksosemvolttehetségeahadviselésművészetéhez);Finn,akiszinténtehetségeskatona(Sirszabálya: Mather mellett mindig lennie kell egy edzett harcosnak, aki szükség eseténfedeznitudja);ésén,avégnélkülikiképzésalattállóárvalány(akihatévnyiküzdelmesgyakorlásutánmégmindig„nemelégjó”ahhoz,hogyfontosküldetéstbízzanakrá).

Igen,muszájvolthasználninémelyikképességemeteleségfelderítőportyákon,időnkéntmegkellett küzdenemegy-egykatonával vagy anégyRitmus-királyságvalamelyikénekmogorva polgáraival. Ám amikor Sir bevetéseket tervez Tavaszföldre, amelyekközvetlenül Télország javát szolgálják, és nem egyszerűen ellátmányt hozunk amenekülteknek, mindig van valami kifogása, miért nem mehetek velük: a Tavaszkirálysága túl veszélyes; a küldetés túlságosan nagy fontosságú; nem kockáztathatnak,hogyegykamaszlánytvigyenekmagukkal.

Mather nyilván látja, hogy ajkamba harapok, és pontosan tudja, mit jelent ez, mertfáradt-bosszúsanfelsóhajt.

–Sokatfejlődtél,Meira.Tényleg.Ésfolyamatosanfejlődsz.Williamcsakbiztosraakarmenni,hogyközelharcbanésnagyobb távolságra isugyanolyan jól tudszharcolni,mintbárkimás.Azthiszem,ezteljesenérthetőéselfogadható.

Csalódott-bosszúsannézekrá.

–Nemvagyokreménytelenülrosszközelharcban…csaknemvagyokatiszinteteken.Kérlek,hazudjSirnek!Monddnekiazt,hogyvégresikerültlegyőznömtéged.Tevagyajövendőbelikirály…Bennedmegbízik.

Mathertagadóningatjafejét.

–Bocsássmeg,éncsakjóratudomhasználnivarázserőmet.

Arcamegvonaglik,éseltelikegypillanat,mirerájövök…Teljesenváratlanulért,hogyhazudott.Hiszennincs isvarázsereje…illetvenemigazán,szóvaleznembűvöserő,éséppenezzelahiányosságávalküzdöttünkegészéletünkben.

Felülök, letépek néhány fűszálat, hogy hirtelen támadt zavaromban legyen mivelbabrálnom.

–Mire használnád a varázserődet? – kérdem. Hangom olyan gyenge, hogy szinte asemmibenlebeg.

–Úgyérted,azonkívül,hogyhazudjakSirnekazérdekedben?

Mather hangja könnyed, de amikor végre nagy lendülettel felállok és feléje fordulok,belesajdulaszívem,olyanfeszültségetlátokarcán.

–Nem,nem…–szólalokmeghirtelenrebbenéssel.–Hanem…hanem,haTélországmágiasztere újra ép egész lenne, és nem nővonalú, szóval olyan lenne, amit bármelyikuralkodó, legyen az király vagy királynő, alkalmazni tudna, mire használnád azt a

varázserőt?

A kérdés olyan könnyen gördül le ajkamról, ahogy a patak vizében simára kopottkavicsotmozdítjaavíz;merténisnagyongyakrangörgettemeztagondolatot.Sohanembeszélünk Télország mágiaszteréről, a varázserő forrásáról, a medalionról, amitTavaszföld királya, Angra Manu összetört tizenhat évvel ezelőtt, amikor tönkretettekirályságunkat.Csakakkorkerülszóba,haküldetésrőlbeszélünk.

Mindig valami olyasmi kapcsán jön elő, hogy „Információt kaptunk, amely szerint amedalionegyik feleekkorésekkor itt és itt lesz”, ámúgysosembeszélünk róla,hogy:„Még ha sikerül is a mi nővonalú mágiaszterünk két széttört darabját újra egyesíteni,honnantudjuk,hogyműködik-eavarázslat,haegyetlentrónörökösünkférfi?”

Mather megmoccan, a füvet kaszabolja kardjával, mintha a pusztaság ellen vívnaszemélyesháborút.

–Teljesenmindegy,mihezkezdenékvele…Nemminthahasználhatnám…

–Egyáltalánnemmindegy–jegyzemmegelkomorulva.–Jószándékkal…

Deesélyemsincsbefejezniamondatot,bosszúselkeseredettséggelpillantrám.

–Nem.Eznemígyvan–vágvissza.Minél továbbbeszél,annálgyorsabbankövetikegymástaszavak;úgyáradnakbelőle,hogyúgyérzem,neki isszükségevanarra,hogykimondja,kibeszéljemagából.–Teljesenmindegy,mitakaroktenni,milyenszándékkal;teljesen mindegy, mennyire vagyok jó vezető, milyen nagy akarattal és szorgalommalgyakorlok, nem leszek képes életet lehelni a megfagyott mezőkbe; nem tudoksorscsapásokat helyrehozni, erővel táplálni a katonákat, ahogy azt megtenném, hahasználhatnám a mágiasztert. Télország lakói valószínűleg szívesebben látnának egykegyetlenkirálynőt,mintegyjószándékúkirályt,merthakirálynőjüklenne,talánvolnaesélyükarra,hogyavarázslatújraajavukatszolgálja.Nemszámít,mihezkezdenékénavarázslattal,mertavezetőketéppenarossz,ahelytelen,aszabályokatáthágódolgokmiattértékelik.

Mather liheg, arca feszült, mert hall minden szót, amit kimondott, és aggodalmai,gyengeségei ezzel feltárultak.Arcombelsejébe harapok, próbálomnembámulni, ahogyösszerezzen,ésújfentafüvetkaszabolja.Nemlettvolnaszabadennyirefeszítenemahúrt,de valami mélyen legbelül mindigmegrezdül bennem, és arra késztet, hogymondjam,csakmondjam tovább, lehetőlegminél többetmegtudjak a királyságról, amitmég nemláttamsoha.

–Bocsássmeg!–szólalokmegzihálva,zavarombannyakamatdörzsölve.–Nemvoltbölcsdologtőlem,hogyilyenérzékenytémáthozzakfel,amikoréppenfegyvervannálad.

Vállatvon,deminthanemlenneegészenmeggyőzve.

–Nem,nem.Beszélnünkkellróla.

–Monddezta többieknek is!–mordulok.–Elrohannakmindenféleküldetésre,aztánvérző sebekkel jönnek vissza, és azt mondják: „Legközelebb sikerülni fog… Aztánmegszerezzükamásik felét is,aközöscélérdekébenszövetségekbe tömörülünk,együttmegdöntjükTavaszhatalmát,ésmegmentünkmindenkit.”Minthaazolyankönnyűlenne.Hapedigténylegolyankönnyű,miértnembeszélünkrólatöbbet?

–Azért,merttúlságosanfáj–feleliMather.–Ilyenegyszerű.

Erreelhallgatok.Szemébenézek,hosszan,elgondolkodón.Tudniakarom,miregondol.

–Egynaponmegszűnikmajdezafájdalom.

Mi,menekültekezt ígérjükmindigegymásnakakkor is, amikorküldetésbemegyünk,akkoris,amikoraküldetésbőlvéresen,fájdalmassebekkeltérünkvissza,akkoris,amikoradolgoknagyonrosszra fordulnak,és rémültenösszebújunk.Jobbra fordula sorsunk…egyszépnapon.

Mathervisszacsúsztatjakardját ahüvelybe,kezemozdulatlanamarkolaton, aztánkétlépést tesz felém, és két tenyerét vállamra simítja. Összerezzenek, szemem rebben,hirtelenfelnézekrá;ekkorészrevesziamozdulatát,ésrögtönelhúzzaakezét.

– Egy szép napon… – mondja egyetértőn, de feszes hangon. Ökölbe szorítja, majdkiegyenesítiujjait,amelyekaziméntavállamrasimultak;alátványtólizgalomörvénylikbennem. –Most csak arra kell koncentrálnunk, hogy visszaszerezzük amedalionunkat,hogyújrakirályságkéntléphessünkfel,ésszövetségeseketszerezhessünkmagunkmellé,akikkelegyesülvehadatindíthatunkTavaszföldellen.Ó,ésperszemindenképpenelkellérnünk,hogyamikorvívsz,többrelegyélképes,minthogylefekszelaföldre.

Kisségúnyosanfelnevetek.

–Pompás,felség.

Mather megrezzen, és tudom, mitől. Attól, hogy királyi címén szólítottam. Azon acímen, amit használnom kell. Ez a szó, felség, az átléphetetlen határ, amely elválasztminket, amely tisztes távolságot tart közöttünk; köztem, a kiképzés alatt álló árvakatonalány és leendő királyunk között. Bármilyen rettenetesek a körülményeink,bármennyiretény,hogyegyüttnőttünkfel,mosolyabármennyiremegborzongatjatestemidegszálait,őakkoriső,ésénakkoriscsakénvagyok;ésigen,muszáj,hogyegynaponuralkodótársalegyen,deigazihölgy,hercegnő,nemazalány,akivelekardozik.

Mather ismét kivonja kardját, miközben én a magas növényzet között saját messzerepült pengémet keresem, és újra a feladatra koncentrálok, nem arra, hogy tekintetévelkövet,amintamagas,megsárgultfűszálakközöttkutatok.Atáborcsaknéhánylépésnyirevan előttünk; a vad, füves síkság jól álcázza halványbarna és sárga foltos sátrainkat.Azutóbbiötévbenezjelentettenekünkabiztonságot,valamintaz,hogyaRania-síkságnem túl vendégszerető az utazókhoz; így lehetett ez a siralmas vidék az otthonunk…legalábbisvalamiolyasmi,amiotthonraemlékeztet.Ezjutottnekünk.

Szünetet tartokakeresésben.Egyrenagyobbsúlynehezedikavállamra.ElégmesszevagyunkTavaszföldtőlahhoz,hogynevegyenekminketészre,deelégközelahhoz,hogygyors felderítő műveleteket tudjunk végrehajtani; mindössze öt sátorból áll a tábor, asátrakonkívülegykarámunkvanalovaknak,ésmégkettőateheneinknek.Rajtunkkívülnemlakiksenkiezenavidéken.ARania-síkságmégaNyárKirályságtikkasztóságáhozviszonyítvaiskopár,szárazésnagyonmeleg;nincsittsemmi.Abszolútsemmi.EzértnemakarjameghódítanieztaföldetPrimorianyolckirályságánakegyikesem.Háromévünkbetelt,miresikerültkertetkialakítvanéhánysatnyazöldségettermesztenünk;ezmesszenemelégahhoz,hogyolyannövényzetterjedjenelasíkságon,amiértérdemeslenneháborúzniérte. Annyi mágiaszter-varázslatot kéne kibocsátanunk, ha termővé akarnánk tenni aföldet, hogy az már egyáltalán nem érné meg; a naplemente-bámulásból pedig semmihaszonnemszármazik.

Ám az a kevés, ami van, elég ahhoz, hogy életbenmaradjunkmi nyolcan. Nyolcanabból a huszonötből, akiknek sikerült elmenekülnie Télország eleste után. Amikor arragondolok, hogy eredetileg mennyien voltunk, összerándul a gyomrom. Királyságunkattöbbmintszázezertélországilakta;többségüketlemészároltákTavaszföldtámadókatonái,akikmegszálltákországunkat.Azokakevesek,akiknemestekáldozatulazöldöklésnek,most Tavaszföldön,munkatáborokban sínylődnek;miattuk érdemes kibírni ezt a nomádéletet.Azoka foglyokTélországot jelentik; részei,maradékaiannakazéletnek,amelyetélnünk kellene, és megérdemlik – mindannyian megérdemeljük –, hogy igazi életünk,igazikirályságunklegyen.

És bármeddig folytatja Sir velem szemben ezt a szigorúságot, hogy csak kisebbküldetésekre enged, nem számít, milyen gyakran jut eszembe, vajon a medalion kétdarabjának megszerzése elég lesz-e ahhoz, hogy szövetségeseket szerezzünk ésfelszabadítsukkirályságunkat,mindenképpen segíteni fogok.Tudom,hogySir pontosantudja, milyen elkötelezettség lüktet bennem; tudom, hogy megérti, mennyire osztozomvágyában,hogyTélországotvisszaszerezzük.Éseljönmajdanap,amikormárnemtehetimeg,hogymellőzengem.

TizenkétéveskorombanegyszerelmentünkYakimba,azegyikRitmus-királyságba;egykeskeny sikátorban férfiak egy csoportja sarokba szorított bennünket, Sirt és engem;barbár,uszítóévszakiaknakneveztekminket.Aztakarták,hogyöljükmegegymást;ígyaző királynőjük betörhetett volna a földünkre, végigkutathatta volna királyságunkat, hogymegtalálja azt, aminek elvesztéséért az Évszak-királyságokat okolják: Primoriavarázslatforrását, amélyen a föld alatt hosszan elnyúló bűvösségbarlangot, amely felettnégykirályságunkelhelyezkedik.

– Tényleg azt akarják, hogy irtsuk ki egymást? – kérdeztem Sirt, miután sikerültelmenekülnünk. Egyiküket én magam győztem le, de ahogy menekülés közbenlehorzsoltukasikátoregyikfalát,büszkeségemzavartszégyennéváltozott.

Valahol az Évszak-királyságok alatt hatalmas, lüktető varázsgömb lebeg; és a mi

királyságunkban magasodó Klaryn hegységben volt bejárat ehhez a varázsgömbhöz.A bűvösségbarlang járatrendszere csak a négy Évszak-királyság területét érinti, dePrimoria, vagyis a Ritmus- és Évszak-királyságok minden királyának és királynőjénekmegvan a maga mágiasztere; annak varázslatát királyságaik segítésére használhatják.AnégyRitmus-királyságazértgyűlölminket,mertcsak tárgyakbanmaradtvarázslatuk:tőrben,pálcában,nyakláncban,gyűrűben.Azértgyűlölnekminket,merthagytuk,hogyavarázsgömbhöz,amágiaglóbuszhozvezetőbejáratotbetemesseazidő,ahegyomlásokésaz emlékezet, mert mi közvetlenül a varázslat fölött élünk, és nem dúljuk felkirályságainkat,hogyleássunk,ésmégtöbbvarázslatotszerezzünk.

Sir megállt, leguggolt hozzám, aztán az út széléről felkapott egy maroknyi olvadóhavat.

– A Ritmus-királyságok irigyelnek minket – mondta a latyakos lére nézve. – A mikirályságunkban egész évben tél van, gyönyörű hó és jég, míg az ő királyságaikbanváltakoznakazévszakok.Elkellviselniükazolvadástésatikkasztóhőségetis.–Ekkorrámkacsintott,éslegszebbmosolyávalnézett;ritkakegy,amitőlkellemeshűvösségáradtszétbennem.–Sajnálnunkkéneőket.

Abarnáslatyakláttánelfintorodtam,deönkéntelenülelmosolyodtaménisveleegyütt;nagyon jólesett, hogy bajtársának érezhettem magamat. Soha nem éreztem magamattélországibbnak, a királyság megmentéséért harcolók közé tartozónak, mint abban apillanatban.

–Jobbanszeretném,haegészévbentéllenne–mondtam.

Mosolyaeltűnt.

–Énis.

Ezvoltazelsőalkalom,hogyéreztem:tudja,milyenerőselszántságvanbennem.Ámbármilyen gyakran bizonyítok, sohasem sikerül legyőznöm a korlátozásokat, amelyeketszigorúan törekvéseim útjába állított; ám ez nem akadályoz meg engem abban, hogyfolyamatosanpróbálkozzam.Mindannyianezttesszük:próbálunkélni,életbenmaradni,ésmindenkörülményekközöttarratörekszünk,hogykirályságunkatvisszaszerezzük.

Gyakorlókardomat letaposott füves részen találom. Az erőfeszítéstől megfeszülnekizmaim;felkapomakardot,ádáztekintettelnézekMatherfelé,akiazonbannemrámnéz,hanem mögém, valamit lát a síkságon. Arckifejezése kifürkészhetetlen, mintha fátyolmögöttrejtőzne,amelyegyszerreteszitökéletesuralkodóváéskiállhatatlanbaráttá.

–Miaz?–kérdem,tekinteteirányátkövetve.Négyalakporoszkálfelénk;körvonalaikhomályosak, bizonytalanok; remegő hőség, hőhullámos délibáb, illúzió. De olyan nagytávolságbólisösszetéveszthetetlenülfelismerhetőek;megkönnyebbültensóhajtokfel.

Egy,kettő,három,négy.

Visszatértek.Mindannyian.Túlélték.

2MATHERHIRTELENFELKIÁLT,hangjaafüvespusztaságfelettszáll:

–Ittvannak!

A táborbólSir felesége,Alysson, szoknyáját felkapvasietelő,otthagyvaa fövőételt;Finnpedigazegyiksátorbólorvositáskávalrohanki.

Ledobom a kardot, követemMathert; csak a közeledő alakokra figyelek.Az ott Sir?Túlságosan előrehajol a nyeregben?Megsérült?Nyilván.KettenTavaszföld fővárosába,Abrilbamentek,másikkétemberünkpedigTavaszföldegyiktengerikikötőjébe,Lyniábaszivárgott be. Egyik város sincs túl mélyen az ellenséges terület határa mögött, mégisAngra területén vannak, és bármilyen küldetést indítunk oda, az mindenképpenvérontássaljár.

Matherésénérünkodaelőbb.Finn,bárelégtestes,lehagyjaAlyssont,ésalignéhánymásodpercremaradlemögöttünk.Rögtönkötéstésgyógykenőcsöketrántkiatáskájából.

Dendera lezuhan lováról, a földön görnyedve zihál. Negyvenes éveinek végén jár,Alyssonnalegyidős,télországiőszhajaarcábahull;szemeésszájakörülaligészrevehetőráncokvonalailátszanak.

Egyik karját keresztbe simítja derekán,majd Greer felé fordul, nézi, ahogy leszáll anyeregből.

–Alába–súgjaDendera,ésmármutatjaisFinn-nek,holvanavágásGreercombján.

Greerint,hogyFinninkábbDenderasebévelfoglalkozzon.

– Ő sokkal rosszabbul van – mondja. Homlokát a nyeregkápára szorítva,fegyelmezetten,mélyen,egyenletesenszívjabe,fújjakialevegőt.Rövid,elefántcsontszínhajátvérésverejtéktapasztjafejéhez.Szintefelsemmerülbennünk,hogyőalegidősebba csoportban; életkorát rendületlen eltökéltsége rejti; minden feladatot, bármilyenküldetéstelvállal.

DenderamellettHenn csusszan le a nyeregből;Dendera egyik karját a vállára húzvatámogatja. Úgy öleli, hogy önkéntelenül elkapom róluk tekintetemet, mintha valaminagyonmeghitt jelenetet látnék.Nemkénemásnak éreznem,mást látnombele.Mindigilyenek vagyunk egymással. Nem család vagyunk, hanem összeverődött sereg, Sir aparancsnokunk. Ám önkéntelenül arra gondolok, hogy ha a helyzetünk jobb lenne,DenderaésHennnemakarnának-eigazicsaládotalkotni,alapítani.

Mindanégyüknekvérzősebeikvannak;ingükelszakadt,arögtönzöttkötésekenbarnaésvörös foltokatütött abeszáradtés frissvér.Sir azegyetlen, akikönnyedenszáll lealováról, és egyenesen áll a lábán;magas,mozdulatlan, és szenvtelenül szemlélminket.

Olyan sok időt töltök Mather társaságában, hogy jobban kéne tudnom értelmezniérzelemtelen arckifejezését. De csak állok ott dermedten, testem képtelen mozdulni azaggodalomtól;nemtudoksegíteniFinn-nekésMathernekasebkötözésben.

A lovakat, a nyeregtáskákat pásztázom tekintetemmel. Sikerült megszerezniük amedalionfelét?

– William! – Alysson kiáltását halljuk, majd néhány szívdobbanásnyi idő után ő ismegjelenik,asérülésekkelmitsemtörődveférjérevetimagát.Sirátöleli feleségét,aprótestét felemeli a földről; olyan ez a látvány, mintha medve ölelne rongybabát; erő éshatalomatörékenységésjámborszelídségmellett.Egymáshozsimulnak;asebezhetőségritkapillanataez.

Sirletesziafeleségét.

–Lyniábanvan.Aznapkerültoda,amikorelindultunkinnen.

Finnleeresztiamaroknyikötszert,amitaziméntmégGreerlábáhoznyomott.Matherfelnéz; éppen egy kis vizestömlőből itatja Danderát. Mohón szívommagamba a forró,nehézlevegőt,agondolataimvadulkavarognak.

Télország eleste óta kerestük amedaliont egész Primoriában, de csak vagy tucatszorfordultelő,hogysikerülthírtszereznünkarról,hollehetegyikvagymásikfele.Angraazegyik felét folytonmáshová viszi, Tavaszföld egyik városából amásikba, a városokbólPrimoriagazdátlan, eldugott településeire, aPaisel-hegységközelébe, tengerikikötőkbe,hogynehezebblegyenmindkétfelétmegszereznünk.

Most közelebb jutottunk hozzá. Ugyanolyan izgatottsággal tölt el ez a hír, ahogymásokat is. Tudom, mit éreztek vagy érezhettek azelőtt, hogy sebesülten, elgyötörtenvisszaérkeztek a táborunkba. Sir biztosan visszaküld érte valakit. A friss, kipihentemberekalegjobbkatonák,ezértnyilvánnemolyanembertküld,akimostérkezettvissza.Ezaztjelenti,hogy…

Hirtelen Sir felé fordulok; látom, hogy Mathert nézi, tetőtől talpig végigméri, majdugyanezttesziFinn-nelis.

– Ti ketten… induljatok azonnal! – adja ki a parancsot. –Hamarosan ismét elviszikonnan,miveltudják,hogyelmenekültünk.

Erőtmerítek.

–Mindenkireszükségvan.Énisvelükmegyek.

Sir úgy néz rám,mintha el is feledkezett volna arról, hogy ott vagyok.Elkomorul, afejétingatja.

– Most nem. Mather, Finn, készüljetek. Tizenöt percen belül indulás. Most pedigmenjetek!

Finn elsiet, hája reng körülötte, ahogy siet vissza, a táborba. Gondolkodás nélkülengedelmeskedik,ahogymindigmindenki.

KezemetökölbeszorítvanézekfelSirre.

–Megtudomcsinálni.Velükmegyek.

Sirmegragadja lovakantárját;gyalog indula tábor felé.Mindenkibeállmögé,együttvonulnak,csakMathermaradhátra.Nyugodttekintettelnézminket.

–Nincsidőmmostmegvitatniezt–csattanfelSir.–Túlveszélyes.

–Nekemtúlveszélyes,dealeendőkirálynaknemaz?

Sirrámnéz,ahogymellettelépdelek.

–SikerültMathertközelharcbanlegyőznöd?

Arcomönkéntelenülgrimaszbarándul.Sirebbőltudjaaválaszt.

– Ezért túl veszélyes neked. Túl közel vagyunk a célhoz, nem vállalhatunk ilyenkockázatot.

Magasfűcsapódikcsípőmnek,csizmámmindenlépésnélaporbacsap.

–Téved–mordulok.–Segíthetek.Én…

–Segítesz.

– Ó, persze, az a zsák rizs, amit múlt ősszel zsákmányoltam, megmentettekirályságunkat.

–Ottsegítesz,aholvagy–helyesbít.

Megragadomakarját,ígyakarommegállítani.Felémfordul;arca,őszszakállaföldes,véres; elefántcsontfehér szálak állnak ki arca bőréből. Fáradtnak tűnik; mintha azongondolkodna,hogytegyen-emégegylépéstvagyösszeessen.

–Éntöbbrevagyokképes–szólokzihálva,zaklatottan.–Készenállok,William.

Egyszerapánakszólítottam.Meséltnekemazigaziszüleimről,akikTélországfővárosa,Jannuariutcáinhaltakmeg, amikorTavaszföldelfoglaltaországunkat, éshogy felkapottengem, aki akkormég csecsemővoltam, őmentettmeg;mindezek alapjánnyolcévesenteljesen logikusnak tűnt, hogy apának szólítom az embert, aki felnevelt. Erre azonbanannyiraelvörösödött,hogyattól tartottam,mentenvért foghányni, ésúgy rámmordult,ahogyaddigsohasemtette.Aztmondta,hogynemazapáméssoha,desohaneszólítsamígy többé.Azóta csak a nevét vagy a címét használom, vagy valamimás, tiszteletteljesmódonszólítommeg.Deapánaknemhívom.Apánaksosem.

AzótaőnekemSir.Igen,uram.Nem,uram.Yes,Sir.No,Sir.Nemvagyazapám,ésénsosemleszekalányod,ésgyűlölöm,hogycsaktevagynekem,Sir.

Úgy tesz, mintha nem is venne észre, csak vezeti a lovát, előrelépdel, a tábor felé.Döntéseivéglegesek,semmilyenérv,semennyiérvelésnemváltoztatjamegelhatározását.

Nemminthaezvalahavisszatartottvolnaattól,hogytovábbérveljek.

–Eznemelég!Nemhibáztathatomazért,hogyaleghatékonyabbnaktartottmódszerrelakarjamegmenteniakirályságunkat,tudom,hogyénistehetekTélországért.

NéhánylépésselmögöttemDenderafelhördül;mégmindigHennnyakábakapaszkodik.

–Meira–szólalmegelgyötörthangon.–KedvesMeira,örülj,hogyrádmégnincsenszükség.

Hirtelenfeléjefordulok.

–Attól,hogytelegszívesebbenruhákatfoltoznál,mégnemmindennőnekezavágya.

Szájaelkerekedikacsodálkozástól,énpediggyorsanbehunyomaszememet.

–Nemúgy gondoltam– sóhajtok szabadkozva, és erőt vévemagamon ránézek.Márerősebben támaszkodik Hennre; szeme csillog. – Úgy értem, nem kéne tégedkényszeríteni,hogyharcolj,amikornemakarszharcolni,engempedignemlenneszabadvisszatartaniaharctól,haharcolniakarok.HaSirengemengedne,talánnekednemkéneküldetésekremenned.Mindenkijóljárna.

Dendera sértettsége egy cseppet sem látszik enyhülni, de Sir felé pillant, fájdalmamögött a reményhalvány rezzenését látom.Korábbanolyanvolt,mintAlysson;a táborkörüliteendőketláttael,egészenaddig,amígSirrosszhelyzetbekerült;szükségevoltráaküldetésekben,énpedigélelemszerzőportyákramehettem.Denderasosemmondottellenta parancsnak; akkor sem, amikor Sir kiképzés alá vonta, és akkor sem, amikor ilyenküldetésekreküldte.Deelégcsakegyszeraszemébenézniahhoz,hogytudjuk,mennyireelborzasztja ez az élet, mennyire szeretne inkább újra a táborban dolgozni. Legalábbannyirafeszélyezikafegyverek,mintengemaz,hogynőiruhátviseljek.

Mather nagy léptekkel jön felém a fűben; arra gondolok, hogy talán beszélni akar, afeszültségetpróbáljacsökkenteni.Ámnéhánylépésutánafűrenyeklik,minthabenyeltevolnaaföld,ésnemeresztené.Elborzadvalátom,hogyabokájáhozkap.

–Aúúúúú!–jajdulfel.

Sirrémültenhajollehozzá.

–Mitörtént?

Matherelőre-hátraringatózik;arcameg-megrándulafájdalomtól.Mindenkilátja,mertmindenkiközelebbléphozzá.

–Meiralegyőzöttazelőbb,amikorgyakoroltunk.Nemismondta?Teljesenkiterültem.Nemhiszem,hogyeltudnékmenniLyniába.

Sirarcánkisimulnakaráncok.

–Jólláttam,hogyfutvajöttélelénk?

Matherszemesemrebben,ugyanúgyringatózikelőre-hátra,homlokaráncban.

–Nagyonfájt,deakkorisfutottam.

Lélegzet-visszafojtvafigyelem,mifogtörténni;csakakkorveszeklevegőt,amikorSirrámnéz.Matherszélesenvigyorogvadiszkrétenrámkacsint.

–Legyőzted?–kérdiSirhitetlenkedve.

Vállat vonok. Szörnyű rosszul tudok hazudni, ezért ennyiben hagyom. Mather segítnekem.Elpirulok,forrósodikazarcom.

Sir nyilván tudja, hogy hazudunk, de nem kockáztatja, hogy Mathert küldje, mivelfennállazesélye,hogyvalóbansérüléstszenvedett.Bennebízik.Bennejobbanbízik,mintbárkimásban.

Elteliknéhánymásodperc,mireSirmegmozdul;halántékátdörzsöli,ésorránát,lassan,mélylevegőtvesz.

–SegítsMathernekvisszamenniatáborba,aztánfogdacsakramodat!

Erősentürtőztetnemkellmagamat,hogynesikítsakfel,olyanédesagyőzelemíze,deképtelen vagyok teljesen uralkodnimagamon; nyaffanó hang tör fel torkomból, kibukikmégmindigfélreállószámon.Sircsakáll,aztánfogjaalovát,ésmegújultelhatározássalatáborba vonul, mintha nem akarna szembenézni velem most, hogy engedett nekem.Mindenkielindulutána,énpedigottmaradok,hogysegítsekalerokkantMathernek.

Amikor a többiekmár hallótávolságonkívülre kerültek, lerogyokmelléje a földre, ésátölelem.

–Azuralkodókhosszúsorábantevagyakedvencuralkodóm!–hebegemavállán.

Kezemozdul,átölel,megszorítegyszer,éstestemenédesborzongásfutvégig,amikorrádöbbenek,hogy…hiszen…mi…ölelkezünk.

Rögtön felpattanok, kezemet nyújtom feléje, és egészen biztos vagyok abban, hogyarcomvörösödésenemmúlikel,megmarad,amígélek.

–Visszakellmennünk.

Mathermegfogjaakezemet;énfelfeléhúznám,őlefeléhúz,ígynemtudokelmenni.

–Várj!

Elfordul, keres valamit a zsebében; fél térdre ereszkedemmelléje, homlokomenyhénráncolódik. Amikor újra felém fordul, arca komoly; gyomrom mélyén az idegességgombócamégjobbanfelfúvódik.Tenyereközepénkerekdarablapislazulifekszik;réges-régenTélországlakóieztaritkakövetisbányásztákaKlaryn-hegységben.

–Néhányéve találtam, amikorŐszföldön laktunk– szólalmeg.Tekintete ellágyul.–

William éppen Télország gazdaságáról tartott nekünk előadást. Akkor találtam. Arrólbeszélt, hogy a Klaryn-hegységbeli bányáinkból szenet, ásványokat és drágakövekettermeltünk ki. És ezt rögtön az óra után láttammeg. – Elhallgat. Tekintetében látom agyereket,akiakkorvolt.NyolcéveköltöztünkŐszföldre;őnagyonifjúhercegvolt,akikatonává akart érni, én pedig árva lány, aki semmit nem akart jobban,mint hogy jogalegyen mindig mellette lenni. – Szerettem arra gondolni, hogy valami varázslat volt –folytatja.Tekinteteelkomorul.

–Arrólszóltalecke,hogyazÉvszak-királyságokalattbűvösségbarlanghúzódik;amiországainkat közvetlenül éri ez a varázserő, és azzal, hogy Angra kettétörte Télországmágiaszterét,egyetlengyorscsapássalelvettetőlünkavarázserőt,ésaztakartamhinni…muszáj volt azt hinnem… hogy máshol is szerezhetünk varázst. A mi világunkkiegyensúlyozottnaktűnik…Négykirályság,amelyekmindegyikébenörökkéugyanazazévszakuralkodik;négykirályság,amelynekmágiasztere,varázserejevan,haúgytetszik,nővonalon öröklődik, négy másik, ahol ugyanez férfiágú. Rá kellett jönnöm azonban,hogy világunk egyáltalán nem kiegyensúlyozott; az uralkodóknak kedvez, akiknek vanvarázserejük, a néppel szemben, akiknek nincs; alattvalóikkal, polgáraikkal szemben…más uralkodókkal szemben, akiknek a mágiasztere eltörött. És gyűlöltem, hogy énolyan…– hangja elakad, csak hosszabb csend után képes folytatni. –Gyűlöltem, hogyolyan…tehetetlenvagyok.

Összeráncolomaszemöldökömet.

–Egyáltalánnemvagytehetetlen,Mather.

Vállatvon,ajkánismétfélmosolyjátszik.

–EzalapislazulilegalábbvalamikapcsolatTélországhoz.Ésaz,hogynálamvolt,azthiszem,segített,hogyerősebbnekérezzemmagamat.

Ajkamba harapok,mert feltűnt, hogyan kerültemeg azt, amitmondtam.Megfogja akezemet,tenyerembegörgetiakövet.

–Aztakarom,hogyatiédlegyen.

Szédülés áramlik szét bennem,mertMather nem engedi el a kezemet, nem kapja elrólam a tekintetét. Szeme csillog… és ez a csillogás azt jelenti, hogy fontos neki.Gyermekkoraegydarabjátadjaátnekem.

Közelebbemelemszememhezakövet,hogyahalványulónapfényben jobban lássam.Végtelenülkék;nemnagyobbegypénzérménél;felületénsötétebb,azúroserekfutnak.

Az elveszett bűvösségbarlangon kívül varázslat csak Primoria nyolc királyságánakkirályimágiasztereiben létezett; ezeket amágiasztereket csak az uralkodó használhatta,szükség esetén. Felfoghatatlan, hogy varázslat lehet ilyen kis tárgyakban, mint ez atenyerembe simuló, jelentéktelennek látszó kis kék kő.De tudom,Mather hinni akarja,hogyebbenakőbenvarázserőlakozik:vanúgy,hogyhahiszünkvalamiben,aminálunk

hatalmasabb, segít eljutni arra a pontra, ahol elég, ha önmagunk vagyunk; akár vanvarázslat,akárnincs.

– Nemmintha azt gondolnám, hogy bajod eshet – teszi hozzá. – Csak nekem néhasegített,hogynálamvoltTélországegydarabja.

Megszorítomakövet,jólesőhűvösséggyűlikszívemkörül,alassú,egyenletesdobogásalatt.

–Köszönöm–mondom,bokájárapillantva.–Mindentköszönök.

Fejétingatja.

– Nincsmit köszönnöd. Ugyanúgymegérdemled, hogy harcolhass a hazánkért, mintbármelyikünk.

Nemistudom,hovánézzek.Mégmindigkettesbenvagyunkatáboronkívül;nincsmáskörülöttünk,csakazenyheszélfúttafűésnéhánycsenevészbokor.

–Csomagolnomkéne.

Mather bólint. Arca ismét kifürkészhetetlen, rezzenéstelen, megint magára vette akifejezéstelenségőrjítőálarcát.Tettetettsántítássalmegyünkvisszaa táborba; jobbkarjavállamratámaszkodik,ezzelissegítünkelhitetniacsalárdságot.Balkarommaladerekáttartom,jobbtenyerembenalapislazuli.Aligtudokrendesenlevegőtvenni,annyiraérzem,annyiraédes-feszélyesizgalom,hogytesteatestemhezsimul;ésamikoraszemébenézek,azt az életet látom, amiért Sir elmondása alapján mindannyian harcolunk. Egyszerű ésboldogélet;csakMatherésénTélországban,kényelmeskunyhóban,

De ő nem csak Mather… Ő maga Télország. Mindig is Télország lesz, Télországmindenekfelett,ésazőjövőjébennemkunyhóvanmegírva,hanempalota.

Ezért segítek neki a tábortűz közelébe jutni, és sietek összecsomagolnimindazt, amiszükségesazútra;csendbenmozgok,csendben tevékenykedem,mertahallgatássokkal,sokkalkönnyebb,mintabeszéd.Ésmostvégreazttehetem,amitmindigistenniakartam;akirályságügyétszolgálhatom.

3NYOLCÉVES VOLTAM, amikor újra más helyre költöztettük a tábort, hogymegnehezítsükAngránakakeresést.AkkorŐszföldrementünk.Egészenaköltözésignemláttam mást a világból, nem jártam az Eldridge-erdőségbeli nyomorúságos táborunkhatárain túl. Akkor azonban a délebbi erdeik felémenet áthaladtunk Őszföld fővárosa,Oktuberutcáin; illetvenemcsakáthaladtunk,hanemszekereinketmegtöltöttük, lovainkatfelmálháztukellátmánnyal.

Őszföld annyira hasonlított a dús lombú Eldridge-erdőséghez, mint a hópehely alánghoz. Eldridge sűrű párássága ismeretlen volt Őszföld száraz hűvösében. Őszföld

sárga-vörös erdei álmosan, hulltlevél-ropogósan, tikkasztó meleggel, élénk színekbenleledztek. Oktuber területén rozoga pajták sorakoztak és sátrak: rozsdabarna, azúr ésnapnarancsszínűsátrak;kristálykékégboltragyogottfelettünk;éles,csodálatoskontrasztaz őszi királyság földtónusaihoz. Ám az őszföldiek ejtettek igazán ámulatba: gyönyörűemberek.

Hajukdús,éjsötétfürtökbenhullalá,ringazŐszsátorvárosainátkígyózóutakfelvertporában.Bőrükugyanolyan rézbarna,mintegyes fáikona levelek,csakhogya falevelekráncosak,szárazak,mígazősziekarcabársonyosansima.

Megérintettem bőrömet; olyan világos, mint a felettünk sodródó felhők; ujjaimatvégigsimítottamavakítóanfehérhajamattakarósapkán.Egészéletembencsaktélországimenekültekközöttvoltam.Addigsoha,egyetlenegyszersemjutotteszembe,hogyvannakemberek,akiknemúgynéznekki,mintmi,ámamikoréjfeketeszemeketláttamésbuja,szépbarnabőrt,aztkívántam,bárcsakazénbőrömisilyengyönyörűárnyalatú,azénkékszememissötéttitoklenne.

ElmondtameztakívánságomatAlyssonnak,akinekazvoltafeladata,hogyMatherreésrám vigyázzon, nehogy valami bajba keveredjünk, miközben a többiek az ellátmánytgyűjtöttékössze.VallomásomhallatánAlyssonszemöldökeösszerándult.

–Avilágtelevankedves,szépemberekkel,Meira.Fogadnimernék,hogyvanvalaholegyőszföldilány,akiugyanúgyszeretné,hahószínűlehetneabőre,ahogyteföldszínűrevágysz.

Gyorsankörbepillantottam,denem láttam,hogyvalakiminketnézne, legalábbisnemolyanvágyódással,ahogyénnéztemőket.Megigazítottamasapkámat.

–Akkormiértkellelrejtenünkahajunkat?

Alyssonkeze isahajáhozrebbent;őnagykékkendővel takartael.Visszatekintveazthiszem,hiábatakartukelahajunkat,azemberekeléghamarrájöttek,kikvagyunk;előbbasapkákatéskendőketvettékészre,amelyekkelhajunkatfedtükel,halványbőrünketéskékszemünketlátták,aztánazt,hogymilyenfurcsánviselkedünk.Sirazonbantántoríthatatlanvolt;sosemengedettabból,hogylegalábbpróbáljukmegálcáznimagunkat,nehogyAngratudomástszerezzenhollétünkről.

Alyssonmélysóhajjalérintettemegarcomat.Ujjaihűvösensimítottak.

–Nemkellörökkérejtőzködnöd,eltakarnodmagadat,kicsim.Eljönazidő,amikoramikülsőnknemtűnikkiakörnyezetünkből,hanembeleolvad.

Nemhiszem,hogyúgyértettevolna,hogyTavaszföldbeolvadunk.

Nehéz, fekete kabátom zsebébemélyesztem kezemet. A vastag gyapjú leng a hátamra,vállamra szíjazott fegyverek körül.A kabát csuklyája eltakarja fejemet, árnyékával rejt,

ahogykönnyedléptekkelhaladokaföldúton.Azégenfélholdvilágol,éjfélisötétségborulrám.Néhánypillanatonkéntkilesekacsuklyaalól;Lyniafalait látommagamelőtt,azútvégénakaput,akapumellettpislákolófáklyákatésnéhánytavaszföldiőrt.

Hideg borzongás fut végig gerincemen, de a tartásom nem változik; magabiztosanlépdelek, sőt minél közelebb jutok Lynia északi kapujához, annál hetykébben ringóléptekkelhaladoktovább.BalraaFenifolyócsobog;ezTavaszföldészakihatára.VizeaDestas-tengerbeömlik.Akapuhozkőbőlésfábólrakottszéleshídonátleheteljutni;egyikvégén Lynia van, a másikon a Rania-síkság. Tekintetem egy pillanatra a sötét mezőrerebben,aztángyorsanelőrefordulok.Jó,haazemberészbentartjaamenekülésiútvonalat.

Tavaszföldkirálysága tőlemjobbra terülel; teljesenmás,mintaRania-síkságkietlen,füvespusztasága.Napvilágnállankáshegyeketésdúszöldnövényzetetlehetlátniszerteavidéken;virágzócseresznyefaerdőket,aszivárványmindenszínébenpompázóvadvirágosmezőket. Éjnek évadján azonban Tavaszföld sokkal jobban hasonlít igazi valójára:árnyékokbaburkolózik,mindentátitatafeketesötétség.

NemtartottsokáigazútLyniába;legalábbisaFinndiktáltanyaktörősebességmellett.Alig több mint két napja voltunk úton, amikor elértük a kikötővárost. Egy elhagyottpajtában rejtettük el lovainkat, megvártuk, amíg besötétedik, majd szétváltunk, hogyegyikünk északról, másikunk délről közelítse meg a várost. Lyniába bejutni a feladatkönnyebbikrésze.Kijutniizgalmasabblesz.

Előttem egymásik utazó igyekszik az úton. Férfi. Görnyedten ül a nyeregben. Ő érelőbb az őrökhöz, valami olyasmit motyog, hogy másnap munkát akar keresni Lyniakikötőjében. Néhány pillanatnyi halk motyogás után akadékoskodás nélkül beengedik.Szívem a torkomban dobog. Finn és én óvatosan kérdezősködtünk, ésmegtudtuk, hogyLyniafalaináléskapuinálmegerősítettékazőrséget, ígylehetetlenészrevétlenülbejutni.Lehetséges azonban Tavaszföld polgárának álcázva, az őrök engedélyével és áldásávalbesétálniakapun.Nyugodtléptekkelközelítekakapufelé.

– Állj! – parancsol rám az egyik őr, kezét kinyújtva állja el az utamat. Egy lépésthátrálok,óvatosságból,hogyarcomárnyékbanmaradjon,nevetüljönrámakétoldaltégőfáklyákfénye.

–ATáncolóVirágfogadóbamegyek–közlöm.Finnéséneztafedőtörténetettaláltukki. Hangom halk és mély, igyekszem a lehető legjobban rejteni, hogy lány vagyok. –Munkaügybentalálkozomvalakivel.

Eznemegészenhazugság.IlletveaTáncolóVirágfogadóhazugság.Sirbeszéltnekünkrólaésmás,lyniainevezeteshelyekről.Denemodaigyekszünk,hanemahelytartóságra,Lyniavezetésénekszékhelyére,aholSirszerintamedalionegyikfeletalálható.Szememrebben,elnézekazőrök–mindazötük–mellett,aLyniaépületeiközülkimagasló,köralakútornyotszemlélem.Avárosközepénvan,legalábbfélórásút.

Aztán ismét az őrökre nézek. Ketten engem figyelnek, a többiek hanyagul a falhoz

támaszkodnak;mellvértjeikragyognakalebbenőfáklyafényben;ezüstpáncéljaikonfeketenapkorong a jel.Angranapja.Nem igazán tudom,mennyivel erősebben tudnámökölbeszorítanikezemet;körmömígyisatenyerembeváj.

–Elégsokanjönnekmunkaügybenezenazórán.Furcsa,nem?–kérdiazegyikőr,fejétoldalrabiccentve.Tavaszszőkehajakoponyájához lapul, zöld szemeáttetszőnek tűnik atűzfényeésasötétségelegyében.Pontosanerreszámítottam.

Kihúzommagam,fejemhátrafelébiccen,csuklyámcsakannyiracsúszikhátra,hogyafáklya lángja éppen láthatóvá tegye arcomat. A tűz ragyogása eltünteti szemem kékárnyalatát,ahogyazőzöldszemesemeredetiszínébenlátszik.Tavaszföldlakóinakbőrenémiképp sötétebb, mint a télországiaké, de még világosnak számít; a sárgás fénybenhasonlítok rájuk annyira, hogymaguk közé tartozónak higgyenek. Legalábbis remélem.A hajamat azonban semmilyenmegvilágítási trükk nem láttatjamásnak,mint fehérnek,ezért jól elrejtem, fekete sapkát húztam fejemre, így inkább fiúnak látszom, mintlánynak…Túlsokaremélem.Elhallgatok,csakazőrrefigyelek.

Szeme rám villan, egyik szemöldöke feljebb csusszan, és úgy néz rám, hogy a vérmegfagyereimben.

–Na,ésmilyenmunkacéljábóltalálkozolezzelaférfival,teleányzó?–mordulrám.

Bajtársaiisfelfigyelnekaszóra.Önmagábanazsemideális,hogytudják,lányvagyok;de álruhámnak nem ez a része az, amely a legjobban aggaszt… ha rájönnének, hogytélországivagyok,azsokkal…sokkalrosszabblenne.

Mély levegőt veszek, így próbálom nyugtatni magam, és a lehető legpajkosabbmosolyomatvillantomrá,testemetkisséfelémozdítva.

–Olyanmunkát,amittenemtudszmegfizetni–felelem,azzalrákacsintok,ésmellettükellépvebejutok a város kapuján.Lélegzet-visszafojtva figyelek, várom,mikor ordítanakrám,hogyálljakmeg,várom,hogyegyikükutánamfusson,ésmegpróbáljonmeggyőzni,hogy ő meg tudja fizetni…De csak harsány nevetést hallok, és az egyik őr hangosanbiztat.

–Királyunklegyenrádbüszke!–kiáltja,énpedigtovábbsietek;messzemagammögötthagyom a gúnyolódó katonákat,mielőtt az undor vagy a félelem utolérne tettemmiatt.LyniavárosaTavaszföldlegészakibbcsücskébenterülel;kikötőjeálmos,nyugodt;semmijel nem utal Tavaszföld szokásos brutalitására, főként azért, mert a legközelebbimunkatábor,aholtélországiakattartanak,aszárazföldbelsejefelé,egynapijáróföldrevan.Angranemengedheti,hogyelgyötört,nyomorulttélországirabszolgáklátványarontsaazországhírnevét; nem láthatják őket amás királyságokból kereskedőhajókon ideérkezők.Lyniabékéjecsakálca,hogyatöbbiországúgytehessen,minthanemtudnák,hogykérgestélországikezekkészítikazárut,amitTavaszföldtőlvásárolnak.

A kapu környéki utcákon nem sokan járnak, ám nem teljesen néptelenek. Kocsmák

ablakábóláradavilágosság,odabentrőlharsánynevetésészenehalkfoszlányaiszűrődnekki a vastag ajtókon, falakon. Maroknyi részeg botorkál egyik ivóból a másikba, de –ezektől eltekintve – mások nem járnak az utcán. Mintha Lynia többi lakója inkább azágyábabújvamúlatnáazidőt,mintsemazéjszakaimulatozásbanrésztvegyen.

Primoria elég sok városában jártammár ahhoz, hogy tudjam, ez nem természetes; avárosoktöbbségébenharsányságésfényességvannapnyugtautánis,ésnagyonkönnyűatömegben észrevétlenül áthaladni rajtuk. Ám Tavaszföldön minden csendesebb ésfeszültebb. Ha mozdulatlanul, lélegzetemet visszafojtva állok, szinte a bőrömön érzemAngra gonoszságát. Ahogy mágiaszterének varázslatát arra használja, hogy lelkesedéstöntsönalattvalóiba,hogyTavaszföldmindenpolgáramindenhelyzetbenúgyválaszoljon,ahogyazőrtette:

–Királyunklegyenrádbüszke!

Más királyságok úgy használják mágiasztereiket, ahogy azokat használni kell: arra,hogy földjeik és népük meglévő erejét növeljék. Hogy a mezők rengeteg gyümölcsötteremjenek, hogy a katonák erősek legyenek, hogymeggyógyuljanak a betegek. Angraazonban a rossz gyarapítására használja a mágiaszter varázserejét: elnyom minden jót,hacsaknincshasznabelőle.Királyságábanmindenembertkiüresedett,szolgalelkűlénnyéakar formálni. Kihalt sikátorba fordulok be; ereimben bővizű folyóként árad, lüktet azfeszültség, de nem lassítok akkor sem, amikor a sikátor végén lécládastószhoz érek.Hirtelen mozdulattal fent termek a ládákon, felmászok a falon, és többemeletnyimagasságban felállok a tető cserepein.Tavaszföld katonái tán könnyűnek találjákLyniakihalt utcáin a járőrözést, de ha ellenséges katonát találnak a háztetőn, az remélhetőlegkissénehezebbfeladat.

Cserépdarabokmállanakcsizmámalatt,ahogyfutásnakeredek,a tetőszélétőlalig féllábnyomnyira,háromemeletmagasan.Amélységfölöttugromát,feketekabátomlebegmögöttemakeserűkéményfüstfelhőben.Akövetkezőháztetőúgycsusszanalám,mintlópatájaaláamező;asebességésafutó lábszilárd talajonzökkenéseviszelőre.Hirtelenegy kémény árnyékába húzódom, és lélegzet-visszafojtva várok egy pillanatot. Nemhallokharsányriadókiáltást.Nemhallokegyreközeledővértcsörgést.

MagasanavárosfelettzavartalankilátásnyílikaLyniafalainkívülividékre.AKlaryn-hegységcsúcsainaksziluettjefeketefogakkéntmeredezikadélihorizonton;csendes,alvószörnyeteg, amely az Évszakok királyságait figyeli; Nyárföld Királysága a legdélebbi,azutánjönŐszföld,aztánTélország,ésvégülTavaszföld,aDestas-tengerpartján.Bárcsakúgy láthatnánk egymást, ahogy a hegyek látnakminket; éber óriás ölelésében, egymásmellett állnak; nem úgy, mint mi: elkülönült, megosztott ellenségek vagyunk. Haösszefognánk,együtttalánújramegtalálhatnánkabűvösségbarlangbavezetőutat.

Ujjaim zsebemben kotorásznak, Mather lapis lazuli gömbje combomhoz tapadt,felmordulok, magamra haragszom. Sir már régen nyakon csapott volna, hogy arra

figyeljek,amitcsinálok,nearra,mittehetnékazonkívül,amitcsinálok.

Gondnélkülátjutokakövetkezőháztetőkön;akékesfeketeégboltalattahelytartóságfeléhaladok.

Csak a torony nyugati oldalán felfelé kúszó árnyék nyugtalanít. Meglehet, Finncsapnivalóan rossz katona, de ismét az történt, hogy alacsony, köpcös, lomha télországitestemegelőzteazénkissémagasabb,karcsútélországifürgeségemet.Ígyvoltezmindenküldetésen,amelyreegyüttmentünk.

Egy pillanatig sem tétovázom, az utolsó tetőről átugrom a torony oldalfalából kiállóvízszintes rúdra; alattam Tavaszföld zászlaja lobog: sárga háttérben fekete napkorong.Véletlenszerűen helyeztek el ilyen zászlórudakat szerte a városban;mintha az építészekszándékosan építettek volna ilyeneket, hátha az ellenségnek gyorsan be kell jutnia avárosba. Ha újjáépítjük Télországot, nem lesznek zászlótartó oszlopok az épületeken.Sehol.Nemlesznek,éskész.

Ablakpárkány, erkély, ablakpárkány, oszlop… Ebben a sorrendben veszem azakadályokat,mígnem elérek a legmagasabb erkélyre.A vastag függönyök közötti résenmeleg,narancsvörösfényszűrődikki,ésFinnmárottvan,azerkélyszélénkuporog,ésrámvigyorog.

Veleszembenlendülökátakorláton,ajkamhangnélkülmozdul:„Utállak!”

Erremégszélesebbenvigyorog.

Egypillanatignemmozdulunk,hallgatunk,figyelünk,van-evalakiodabent.Sirszerintezavárosparancsnokhivatala.Nemszűrődikkisemmihang,csakakandallóbanpattogatűzifa, és a függönymoccan előre-hátra a kőpadlón az enyhe huzatban. Hátrapillantok,lefelénézek,azéjszakába.Azerkélyrőlegyenesenazutcáraesnénk,alattunkcsaknéhányablakpárkányvan.Eztamenekülőutatismegkelljegyezni;ígylehetkijutniahelytartóságépületébőllegalábbis.

Akorlátról az erkélypadlójára ereszkedünk, a függöny felémozdulunk.Finnbeles arésen,szemeragyogazaranylófényben.Aztánbólintfelém.Senkinincsodabent.

Izgatottságomban alig tudom türtőztetni magamat; megragadom az egyikfüggönyszárnyat,elhúzom,beosonokadolgozószobába.

A sarokban a kandallóban élénken lobog a tűz, jólmeg van rakva,magasan állnak afahasábok; a városparancsnok nyilván hamarosan visszatérni szándékozik. A kandallóelőtt félkörben magas támlájú székek állnak, süppedő-vastag, skarlátvörös szőnyegen.Azíróasztalfölöttrégi,megsárgulttérképlóg;Primoriakirályságaitábrázolja;aterületetkeletről a Destas-tenger határolja, nyugatra a végtelen Rania-síkság, északon és délenpedig áthatolhatatlan hegyek. Néhány gyertyatartó van a falon, de semmi más dísz;mindennagyonegyszerűésdísztelen.Azíróasztalhozlépek,miközbenFinnazerkélyenállőrt;adolgozószobacsukottajtajátfigyeli.

A fiókok nagy része nincs lezárva; írótollakat tárolnak bennük, tintásüvegeket, ürespergamenpapírt. A fiókokban matatok, a lehető leghalkabban. Eszembe jut, milyeninformációt kaptunk Sirtől, mielőtt elindultunk; végiggondolom, mit mondott, ez segítkordában tartani lázas izgalmamat:Sikerült ellopnunk aHelytartóság egy térképét; úgyhisszük, valahol itt, az épület alatt, talán egy pincében rejtegetik. Akárhol is van,bizonyosan el van zárva, tehát előbb a kulcsot kell megtalálni, ami valószínűleg avárosparancsnokdolgozószobájábanvan.

Ezeket a mondatokat ismételgetem, miközben a fiókokban kutatok; benézek apergamenekalá,tintásüvegekettologatok.

Finnfelszisszen.Hangokszűrődnekbeazajtóalatt.Valakikközelednek.

Pánik vesz rajtam erőt, szédítő sürgetés, így nehéz mindent gondosan, alaposanátvizsgálni.Amikorazutolsó fiókotcsúsztatomahelyére,olyanközelrőlhallatszanakakintihangok,hogynéhányszótértekis.

–Nagyonörülünk,hogyvendégülláthatunk,Herod.

Megbotlom az íróasztalban, testem összerándul a félelemtől, ahogy a helyiségmásikvégébe,Finnszemébenézek.Ajkamkérdéstformál:

–Herod?

Finn int, hogy siessek. Rezzenéstelenül áll, nem látszik rajta semmi izgalom;negyvenkét évével sokkal jobban tuduralkodni érzelmein,mint én.De a névnemcsakérzelmeketkeltbennem.Emlékektörnekfeltudatomban,egyikamásikután;félelem,vér,rettegésfogelHerodMontegonevénekhallatán.

Hárítom a képeket; nem akarom lelki szemeim előtt látni, ahogy súlyosan sebesültkatonáink a táborban botorkálnak; vérző mellkasukból törött csontok állnak ki, afájdalomtól eszüket vesztve vonaglanak. Sir tanácsába kapaszkodom:Csak a feladatrafigyelj! Ne hagyd, hogy bármi elterelje a figyelmedet! Ne engedd, hogy a félelem erőtvegyen rajtad! A félelem olyan mag, amit ha egyszer elültetnek, megállíthatatlanulelburjánzik.

Ne félj… most ne… itt ne! Kétségbeesetten kutatok, még egy utolsó próbálkozás.Azajtóntúlrólmárnevetéshallatszik.Odakintállnak…

Levél; vadvirág alakú, nehéz vas levélnehezék alatt.Gondolkodás nélkül felkapom alevelet, nem tudom, mi áll benne; megiramodok egyenesen az erkély felé; a kőpadlóncsizmámcsikorog.Egylélegzetvételnyiidővelazután,hogykijutokahelyiségből,hogyafüggöny összezár mögöttem, egy szusszanásnyival azután, hogy megláthatták volnaárnyékomatrebbenniapadlón,nyílikazajtó.Hangokdübörögnekfelénk.

Finn a függöny résén les befelé, kezét emeli, ujjait mutatja, gyors jelekkel adjatudtomra,hányembertlát.Ötkatona.Kétszolga.Négynemes.

Lefelé pillant, a kezemben tartott levelet nézi, és bólint; közben a függöny mögöttibeszélgetésreisfigyel.

Veleszembenguggolvaóvatosanmozdulokésmélyeketlélegzek,hogymegnyugodjak;csak akkor nézek a papírra, amikor szívem már nem dobog annyira hevesen. Kezemremegésecsillapulannyira,hogyafüggönyrésenkiáradótűzfénynélláthassamazírást.

Jelentés:Tavaszföldmindenhivatalosszemélyének

Munkatáborlétszámstatisztika

Abriltábor:469Bikenditábor:141Zoreontábor:564Edurnetábor:476

A dokumentumban felsorolták azt is, hogy hányan haltakmeg, hány gyermek született,melyiktáborfoglyaimitépítettek,mitgyártanak.Dekezemmegintremeg,nemtudokaszavakrakoncentrálni.

Atavaszföldimunkatáborokbanfogvatartotttélországiakrólszólóadatok.Aszámok…emberek.

Remegőujjalérintemmegaszámokat.Összegek.Vajon tudjuk,hogyennyire rosszahelyzet?Éngyanítottam,hogyvalamiilyesmiavalósállapot…Sirnagyonszemléletesenírta le Télország bukását. Elmondta, miként tervezte Angra a támadást; mintha tudtavolna,hogyéppenazonanaponfogdiadaltaratniahazámon;hogyanhelyezteelmindenkatonáját Télország területén, hogyan vezényelte őket titokban egészen addig, amíg azösszeomlás meggátolhatatlanul bekövetkezett. Nem volt hová menekülni… AngralezárattaazŐszföldrevezetőösszesmenekülőutat,aKlaryn-hegységetis,ÉszakonaFenifolyót is.Elbarikádozottminketkirályságunkban,ésamikorkettétörteamedaliont,amikatonáinknakmárnemvoltvarázserejük,hogykiállhassanakellene,hogymegvédhessékországunkat,akkorelvesztünk.Csakhuszonötünkneksikerültelmenekülni.

Most is érzem ennek súlyát.Most, hogy látom a statisztikát, amely bizonyítja, hogyamit Sir éveken át mondott… igaz. Nap mint nap a feledés szakadékának pereménegyensúlyozunk; alig egy lépésre vagyunk attól, hogy a télországiakból csak emlékmaradjon.Vagyazsem.

–Énbízomkirályunkban!–dörögegyhangahelyiségből.Errefelkapomfejemet;azadrenalinésafélelemharaggásűrűsödikbennem.Finnfigyelmeztetőenfeszítiajkát,mireválaszulakezébenyomomapapírt.

–Éstudom,hogyazeredetitervekszerinttovábbkénemaradnom–folytatjaahang.–

Deaztakarom,hogynelegyentovábbavárosomban.Mégmaéjjelelkellvinni tőlünk.Mielőttújabbtélországihordacsapleránk.

Avárosparancsnok.Lélegzetemiseláll.Ezekszerintamedalionegyikfelemégmindigittvan…mégnemvesztettükel.Megkönnyebbülésemazonbanrövidéletű,mertmiutánFinn tekintete végigpásztázza a papírt és visszanéz rám, szemében nem félelmet, nemdöbbenetetlátok…csupánfájdalmat.Szánalmat.

Szemem tágra nyílik. Tudtad, hogy ilyen súlyos a helyzet? – kérdem a szavakathangtalanulformálva.

Nadrágszíjaalágyűriapapírt,majdbólint.Igen,tudta.Valószínűlegmindenkitudjaatáborban.Csaknembeszélnek róla.Ez is akerülendő témákközé tartozik.Múltunk túlfájdalmasdarabja.Ésénistudtam…csaknemismertemapontosszámokat,nemvoltmitápláljaadühömet.

Herodfelnevet,idegeimpattanásigfeszülnek.Nagyonjóérzésleszmegölni.

–Nyugodjmeg!Egyóránbelülelviszikinnen.

–Ittbiztonságbanvan.

Ezegymásikhang.ValószínűlegLyniatanácsánaktagjaszólt.–Nemérdekel,hogyatéliektudják,hogyittvan.Lyniasokkalnagyobbbiztonságbantudjaőrizni,mintbármelymásvárosunk!

–Hallgass!–üvöltavárosparancsnok.

Herodazonbancsaknevet.

–Ambiciózusazembered.

–Nemvagyokambiciózus–helyesbítanemesúr.

Susogóhangothallok,valakielindulahelyiségben.Szívemkishíjánkiugrikahelyéről.Azíróasztalhozmennek.Vajonészreveszik,hogyhiányzikazajegyzék?

–Biztosantudom,hogyígyvan.Aszéf,amitőrzéséreépítettünk…tökéletes.FeletteaHelytartóság…

Remek: megvan a medalion egyik felének őrzési helye. Sirnek igaza volt…AHelytartóságalattvan.

Odabentről hirtelen mozdulás hallatszik, majd hangos csattanás; a nemes úr arca ésHerodökletalálkoztak.Testekmozdulnak,székekdőlnekel,ésanagyzűrzavarbanHerodüvöltielmagát.

–Egyszótsearról,hogyholvan!Ígyszólamegállapodásunk…Tirejtitekel,éssohaegyetlenszótsemárultokelarról,hogyholvan.Nemvagyunkbiztonságbanaddig,amígazafiúlélegzik!

Megborzongok.Amígénlélegzem,addigMatheris,tegyilkos!

Áma nemes tanácsnok nem reagál.Valami neszez; papírok, pergamenek az íróasztaltetejénés apapírnehezék.Szemem tágranyílik,Finntbámulom, arcagrimaszba rándul,mielőttatanácsnokmegszólal.

– A… az a… – A tanácsnok döbbenten szól, nyilvánvalóan össze van zavarodva. –Valami…valamihiányzik.

Csend.A feszültség szinte vibrál amozdulatlanságban. Szinte érzemHerod dühénekízéta levegőben,ahogyfelhördüléseháromszóváváltozik.Attólaháromszótólszívemólomsúlyúvánehezül.

–Nemvagyunkegyedül!

4NEHÉZ,CSIZMÁSLÉPTEKDÜBÖRÖGNEKátaszobán.Afüggönytfelrántják,éppenabbanapillanatban,amikorFinnésénleugrunkazerkélyről,fejestahűvöséjszakába.

–Téliek!–üvöltHerod.–Zárjátokbeakapukat!Mostazonnal!

Szabadesésben,pillanatokkalazelőtt,hogyaföldrecsattannék,hirtelenkétlehetőséggeltalálomszembemagamat.Továbbzuhanok,összegömbölyödöm,hogysértetlenülérjekazutcára, aztán felállok, és amilyen gyorsan csak tudok, elhagyom a várost abban areményben,hogykésőbbvisszajöhetek–vagyazépületfaláhozlapulok,ésmegpróbálokbejutni.Kulcsidevagyoda,túlközelvagyunkamedalionfélhez,hogyegyolyanapróság,mintegyfogazottfémdarabmegállítsonminket.Atervazvolt,hogyhavalamelyikünknekgondja támadna,avárosonkívülbevárjukegymást.Haazonbanmostelmegyünk innen,sohatöbbénemjutunkvissza.Rögtönelviszikinnenamedalionfelet,éskezdhetjükelölrőlakeresést.

Testem hoz döntést,mielőtt elmém határozhatna.A kőfal súrolja, tépi ujjaimról a bőrt,ahogy kapkodok, és két ablakpárkány is elsuhanmellettem,mire a harmadikban végremegkapaszkodom. Testem hirtelen megáll, csuklóm ízületei szinte vonyítanak afájdalomtól, hogy oly váratlanul kell megtartaniuk egész súlyomat. Hadonászom;nyílvesszők súrolják erőlködő, kinyújtott karomat, kapálózó lábamat, ahogy a kőfaloncsizmám talpával támaszt keresek, végül kemény habarcscsomókon felhúzódzkodvasikerülfelkapaszkodnomegyablakpárkányra.

Az ablak kinyílik, beesem rajta, sötétben pislogok, míg látásom alkalmazkodik afényviszonyokhoz. Könyörgök, itt ne legyenek katonák! Legyen konyha, elegánshálószobavagy…kétségbeesettennézekkörül…raktár.Valóbanraktár.Szinteüres,csakládákkörvonalaitlátomakeskeny,fénytelenhelyen.Tökéletes.

Odakint Herod hangja harsan; Lynia hibáit sorolja, szidalmazza a város illetékeseit.

Kilesek az ablakpárkány fölött; látom, hogy Finn zömök árnyéka a közeli sikátorbanhalad. Megáll, halvány holdsugár világítja meg arcát, tekintete végigpásztázza akörnyéket. Nem vesz észre engem, én pedig nem akarom magamra vonni egyetlentavaszföldifigyelmétsemintegetéssel.Tudom,hogyFinnvisszafogmenniatáborba.Eztmondja a szabályzatunk.Ha a bevetésre küldött társak valamelyike eltűnik, amásiknakazonnalvisszakellmennieatáborba.

Mégfelsemfogtamegészen,mit tettem,ésmennyireegyedülvagyok,Finnmárel istűnt.ElmondjamajdSirnek,hogyeltűntemanagyfelfordulásban,ésSirvalamiolyasmitfogmorogni,hogyegyáltalánnemlettvolnaszabadezzelaküldetésselmegbízniaengem.

Bekellbizonyítanom,hogytévedett.

Karom meghúzódott az ablakpárkányon kapaszkodástól, így nem tudom elhajítanicsakramomat, ezért a csizmámba rejtett íves pengéjű tőröket veszem elő. Mindkétkezembenegy-egytőrtmarkolvaóvatosanátlépdelekakeskenyraktárhelyiségen.Azajtókönnyennyílik;szívematorkombandobog;fegyveresen,teljeskészültségbenrohanokki.

Deafolyosónnincssenki;csaknéhányfáklyavilágol,egymástólnagyobbtávolságban.Apadlójobbraemelkedik,balralejt.Balrafutok;fentrőldühödtkáoszhangjaiharsannak.HerodmindenbizonnyalaHelytartóságalagsorábarohan,embereinekkiabál,hogyjövök.Kár,hogytúljárokazeszén.Mármintnekikár.

Néhány emelettel lejjebb a folyosóról a díszterembe menekülök. Tágas helyiség,pompázatos tér; szürke kőburkolat, nehéz, zöld függönyök. Késő éjszaka van, az időnekemkedvez…egyedülvagyok.MindenkiaVárosparancsnokkalvan.

Herod kiáltásai egyre közelebbről hallatszanak a folyosón. Körbenézek a teremben;szívemsebesenvágtázik,aligvanlevegőatüdőmben.Lihegvenézemvégigaszegleteket.Balra tőlem úgy három emelet magas ajtó magasodik; valószínűleg a kijárat. Gyorsanszámolok…négymásikajtónlehetkijutni;kettőcsukva,kettőnyitva.Akétnyitottajtónátebédlőtésegykis,sötétkonyhátlátok.Ígycsakakétcsukottajtómarad.

Egyik tőrömetvisszacsúsztatomruhámujjába,ésnekiesemazelsőajtónak.Nemkellsok erő ahhoz, hogy kinyíljon, és betoppanok a…Valami nagyon, nagyon rossz helyrejutok.

Jobbra-balra két sorban priccsek, szinte mindegyiken alvó katonákat látok.AHelytartóság őreinek körlete.A rémülettől hideg verejték csordul le hátamon; hátammögül, a nagyterem mennyezetének közepén lógó gyertyacsillárból fény árad ahelyiségbe; meglepetésemben felszisszenek, de rögtön a szám elé kapom a kezemet,nehogy még egy hang kiszaladjon. Egy pillanatig senki nem mozdul. Már azt hittem,megúsztam,ámekkorHerodhangjadörrenaligegyvagykétemelettelfeljebbről.

–Fegyverbe!–üvölti,ésezelégahhoz,hogymindenalvókatonaazonnal felriadjon,hirtelenfelkeljenek,ésfegyverükutánnyúljanak.

Gyorsanbehajtomazajtót,ésmireakatonákkinyitják,alegutolsócsukottajtótrázom.Nemnyílik.Káromkodnikezdek:

–Hó, jég és égi zúzmara! – Szerencsére Sir szeretminket,Mathert és engem olyanesztelenfeladatokeléállítani,mintaTördfelakomódzárját,benneavacsorád; számoshasonlópróbávalgyötörtminket.Azígyszerzettgyakorlat,megazujjnyihosszúkampóspálca,amitahajambatűztem,hasznosnakbizonyulhat.Hónomalákapomatőrt,ésazárkinyitásánügyködöm.

Akatonák kiözönlenek hálótermükből.Herod egyre közelebb van.A zár nem enged;vagy azért,mert túlságosan ideges vagyok, vagy az izzadságtól csúszik a kezem, vagytöbbet kellett volna gyakorolnom a zárnyitást. Minden lélegzetvétellel, minden tompaszívdobbanássalegyrezsugorodikazesélyem,hogykijussakaHelytartóságépületéből.

– Kinek kell kulcs? – mordulok fel, azzal hátrébb húzódom, és nagy lendülettelberúgom az ajtót.A zár feltörik, az ajtólap nagy csattanással a falnak vágódik. Lépcsővezetlefelé,lentrőlhalványsárgafénysugárszűrődikfel.

–Megállj!

Hirtelen a hang felé fordulok. Herod toppan a folyosóra, testének hatalmas tömegemegdermed a helyiség másik oldalán. Tökéletes csakramdobás, tiszta röppálya; éppenremeg a kezem, mégis… Ám ekkor katonák töltik meg a közöttünk húzódó teret;többségükcsakféligvanfelöltözve,fegyverüketmarkolják,ésazálmosságotigyekeznekkipislogni.Túlsokanvannakahhoz,hogyegyszerreszedjemleőket.

Herodcsakbámul,arcavöröslik.

–Télországi!

Becsapommagammögöttazajtót,dearúgás tönkretetteazárat.Bárezzelelvesztemegyiktőrömet,apengétteljeserőmbőlbenyomomazáronátafaajtókeretbe.Eléghosszúideigkifogtartaniahhoz,hogyesélyemlegyenamenekülésre.

Minéllejjebbmegyek,annálcsúszósabbakalépcsők;afalaknakolyanszagukvan,minta szamártrágyának. Ez nem egyszerű pince; egy mélyebb levegővételnél rádöbbenek,pontosan hová ismegyek, hová rejtették amedalionfelet: a szennyvízcsatornába.Ó, devicces!

Néhány óvatos lélegzetvétellel később elfojtott hangok visszhangoznak odafentről.Kipróbálom a karomat…már nem remeg annyira… előveszem a csakramot, ujjaim azismerős,kopottnyeletmarkolják.

–Siess!Nagykavarodásvanodafent.Gyorsancselekednialegjobb.

Megállok a lépcső legutolsó fordulóján; elég erős a fáklyafény. Közel vannak.Acsakramhatótávolságában.Eztszeretemalegjobban.

–Énegyujjalsemnyúlokahhozavalamihez!Tudod,miaz.Teveddfel.

Beszélgetésükbőlítélvecsakkettenvannak.

Amásikférfifelmordul.

–Afelettesedvagyok!Veddkiaztazátkozottmedaliondarabot!Ezparancs!

Eljöttazénidőm.

–Ugyan,fiúk!Nemkellveszekedni.Majdénkiveszem.

Kilépek a lépcsőházból, kezemben a csakram; készen állok rá, hogy használjam.Valóban a szennyvízcsatornában vagyunk… Nagy gyűjtőalagút elején állok, középenzavaros szennylé, kétoldalt járdaperem. A túloldali járdán egy férfi és néhány lóvárakozik;amásikférfibokáigállLyniamocskában.Nagyonkislétszámúcsapat;perszehatöbbenlennének,túlnagyfigyelmetvonnánakmagukra.

A férfiak mögött a fal egyik téglája ki van véve; a feltárult üregben néhány fáklyafényében kék ládika látszik.Nagymegkönnyebbülés tölt el. Évekig kutattuk, ésmost amedalionfelekarnyújtásnyiravan.

Aparancsnokra emelem csakramomat; csizmája csupa csatornaszutyok.Lassan felémfordítjatekintetét.

–Atélországiakmárlányokatküldenekapiszkosmunkára?–kérdigúnyosan.–Inkábbteddleazt,nehogyvalakimegsérüljön.

Alsóajkamatlebiggyesztem,szememtágranyílik.

–Ezt?–kérdem,lejjebberesztveacsakramot.Aparancsnokbalcombjafeléirányul.–A kezembe nyomták, és azt mondták, csak el kell dobni. Fogalmam sincs, hogyanműködik.

Akatonák röhögnek;mély,gurgulázó torokhangonnevetnek,minthanagyonbiztosaklennénekabban,hogyebbenazösszecsapásbancsakőknyerhetnek.Amintaparancsnokelőremozdul, elrepítem a csakramot. Testem ívbe feszül. A fegyver átrepül a csatornamocska fölött, tiszta vágást ejt a parancsnok combján, majd elegáns kört leírva indulvisszafelém.Aférfifelüvölt,acsatornábanyeklik,úgyfogja,szorítjaacombját…nos…minthakettészeltékvolna.

–Ó!–kapomelapengetompaoldalát.–Szóvalígyműködik!

Amásikkatonaatúloldalrólfigyelengem.Kezeelállatestétől,minthatáncolniakarna.Vagy futni. Ez utóbbi lehetőség a valószínűbb. Aztán viszont elmosolyodik, és riadtarckifejezése olyan hirtelen változik vidámmá, hogy gyomrom összerándul. Itt valaminemkerek.Hátpersze!

Varázslat!

Aszóúgypendül tudatomban,minthamindig isott lettvolna;a tudáshalk lüktetése,amelyaztmondja,hogyvalaminagyonnincsrendben.Valamibűzlik.Átvittértelemben.

Ésvalami ténylegnagyonnincs rendben,mertakatonakarjaelernyed,aztán felrántjaavállát, és teste a szemem láttára alakul át. Csontjai kattogva rendeződnek át, izmaiundorítócuppanássalnyúlnak.Akatonamárnemkatona, legalábbisnemnévtelenbaka.Ekkoraparancsnok,akinekacombjátelnyestem,acsatornábanösszekuporodvafelröhög,aztánfelhördül;izgalmábafájdalomhasít.

Akiodakintvan,aznemHerod.Perszehogynemőaz.Nemvesztegetnéazidejétazzal,hogy a városparancsnokkal diskuráljon;Herod itt akar lenni, amedaliondarabnál várja,hogyelkaphassaatolvajokat.

Herod átalakulása befejeződik; egész teste árnyékban van, teljesen sötét; csakaranyszínű haja, zöld szeme és halvány bőre dereng; teste sötétsége gazdájánakgonoszságát jelképezi. Feje kis híján a mennyezetet súrolja, válla széles; olyan emberteste,akivilágéletébenkardforgatóvolt.Nemlehetettkönnyűazanyjának.

Előrehajolok,hogyelhajíthassamacsakramot,deHerodleugrikajárdáról,egylépésselátszeli a szennylevet, és a térdem elé veti magát. Leugrom a járdáról, belemerülök acsatornába;nemtudoklélegzetetvenni;Herodtesteésafekáliábavalóhirtelenalámerüléskiszorítjaalevegőttüdőmből.Felkapjaacsakramot,ajárdáracsúsztatja,hogyneérjemel,aztán karomat fájdalmas csavarással a fejem fölé hajlítja, és vicsorog rám, miközbenléptek dübörögnek lefelé a lépcsőn.Nem-Herod és emberei áttörték az ajtót. Jobban iselsülhetettvolnaezazegész.

Kapálózomakezeközött,ésekkorvalamicsípőmnélatestemheznyomódik.Fegyver?Nem. Mather lapis lazuli golyója. Csak arra jó, hogy fájdalmas emlékeztető legyen:Mather… Télország…Mather sosem bocsátja meg magának, ha valami rossz történikvelem.

Herodujjaiegyreszorosabbanfonódnakkaromra;összerezzenek.

Közvetlenülegyetlenmegmaradtfegyverem,aruhámujjábarejtetttőrfölöttmarkol.

– Uram! – Egy katona rohanva érkezik a csatornaalagútba. Nem-Herod az; lassanvisszaváltozik saját alakjába. Hallottam történeteket arról, hogy Angra milyenvarázslatokrahasználjasajátmágiaszterétazonkívül,hogyalattvalóituralmaalatt tartsaés folyamatosanmegfigyelje. Ezeket a történeteket küldetésből véresen, törött tagokkalvisszatérőkmesélték;emlékeketosztottakmegvelünkalázésakínhevében.Angraarrahasználjaavarázserejét,hogyolyanélethűlátomásokatküldjönazemberekre,amelyektőlazokmegbolondulnak, hogy összetörje az árulók csontjait, kitépje szerveiket úgy, hogyáldozataimégélnek,ésperszeilyenátalakításokrais.

AmikorHerodfelkapja testemet,egyetlenvigaszomaz,hogymindkettőnketbeborítaszennylé.

–Kötözzétekmeg!Angráhozvisszük– adjaki aparancsot, és túl közel léphozzám,miközbenegykatonaköteletkötacsuklómra.–Rettegsz,katonalány?

Erőtveszekmagamon,egyenesenaszemébenézek.Nemengedhetemmegmagamnakazt a luxust, hogy féljek. Nem mutathatok gyengeséget. A táborban, sátrainkbiztonságábanSirleírtanekünk,milyenszörnyűhalálthalhatunk.Nemfélhetek.Afélelemolyanmag,amithaegyszerelültetnek,megállíthatatlanulelburjánzik.

De ott voltam a táborban hat éve, amikor egyik katonánk, Gregg visszatámolygotthozzánk. Őt és a feleségét, Crystallát elfogták, amikor Abrilban jártak, küldetésben.Alegközelebbimunkatáborbazártákőket.Greggbeszéltnekünkróla…azőrülethatárán,hebegvemondtael,milyenborzalmasannehézamunka,milyenprimitívéletkörülményekvannak…éshogyAngramilyenbrutális,embertelenmódongyilkoltattamegCrystallát.Herod hajtotta végre a parancsot. Greggnek alig sikerült élve visszajutni a táborba,másnappedigmeghalt.Herodolyansúlyossebeketejtettrajta,hogyszervezeteképtelenvoltmegbirkóznivele.

Önkéntelenül megremegek, és tudom, hogy Herod is látta. A félelem magja. Nemhalhatokmegúgy,mintCrystalla.

Az egyik katona lóra emel, bokámat a nyereghez kötözi. Remény rezdül bennem…Nemmotoztakmeg,nemkeresteknálam fegyvert.Nem tudom,azértmulasztották-e el,mertmegzavartaőketabehatolásomokoztakáosz,vagyalehetőleggyorsabbanelakartákvinniamedalionfeletLyniából.Nemtudom.Lényeg,hogyatőrmégnálamvan.Ígyvanmégesélyem.

Herodkivesziamedalionládikájátazüregből,egypillanatigakezébentartja,ésfelnézrám.Azanézés…azagúnyosajakrándulás…Őazaszörnyeteg,akirőlGreggbeszélt…Ő az, akit Angra arra használ, hogy a lehető legbrutálisabban elpusztíttassa veleellenségeit.Angranemszeretiösszepiszkolniakezét;különösenakkornem,hanézheti,ahogybábjai ilyendicsőségesmutatványokatvisznekvégbe,éskirályimágiaszterétarrahasználja,hogyőketmanipulálja,irányítsa.Miértlennekutya,hagazdaislehet?

Herodaládikátahozzámlegközelebbinyeregtáskábadugja.Mielőttlóraszáll,felkapjacsakramomat a járdáról, egyik kezéből a másikba dobja át, és gúnyos vigyorral bámulrám. Aztán felpattan csődöre nyergébe, és fegyveremet a ló másik oldalán lógónyeregtáskábacsúsztatja.

Ottsemmiképpennemérhetemel.

–Haszöknipróbálsz,meghalsz,mégmielőttAbrilbaérnénk!–figyelmeztet.

Mély levegőt veszek, alig észrevehetően elfordítom a csuklómat úgy, hogy tőrömmarkolatatenyerembecsusszanjon.

–Előbbölömmegénmagát.

Herod vigyorog; egyre erősebb vérszomj látszik az arcán. Undor rántja össze agyomromat;úgytűnik,szereti,haellenállok.Jóeztészbentartani.

Parancsot üvölt, kiadja az utasítást az indulásra. Megragadja lovam kantárját, éselőreránt; lábam a nyeregtáskájának ütődik. Érzem, hogy a ládika a sípcsontomhoznyomódik.Csakegyrétegbőrválaszteltőle.

Muszáj valamivel lekötnöm, elterelnem a figyelmét, hogy ne a kezemre, hanemmástestrészemrefigyeljen.

–Hogyvannak?

Akérdésgyorséséles.Ők,atélországiak,amunkatáborokban.

Feszengek,torkombangombóc.Kétkötélelvágva.Mégegy…

Herodfelémfordul.Vigyorog,olyanközelhúzzaalovamat,hogycsípőnkösszeér.

–TavaszKirályságánakőkagerince.Bár ti, téliekazén ízlésemhezképest túlkoránhaltok.

Mégnéhányszálatkellátvágnom,ésakötél lehullikacsuklómról.Ellenállokazerőskésztetésnek,hogykinyújtsamszegény,elgyötörtkaromat;muszájHerodrafigyelnem.Elkellhitetnemvele,hogybelenyugodtamsorsomba.Feléjefordulok,tekintetünktalálkozik,éskisséelhajlok,minthanyergembőlazőirányábadőlnék.

–Hát,vanegytélországi,akitismerek…akiegyáltalánnemhaldoklik.Sőt!ÉslefogjagyőzniAngrát.

Herodpontosanaztteszi,amitreméltem,amireszámítottam:eléghosszúidőreelengedilovamkantárját,hogypofonvágjon.Azütésfelütikezemet,pedigmársikerültmélyenanyeregtáskájábanyúlnom;deígyismegragadnomakiskékládikát.

Nagy erővel lovam véknyába rúgok, az állat megugrik, vágtába lendül a csatornajárdáján.Mindez olyan gyorsan történik, hogy Herod keze még a levegőben van, mégarconsem tudott csapni, amikor rájön,hogyszabadvagyok…ésnálamvanamedalionfele.

–Neeeee!–üvölt.Döbbenthangjavisszhangzikakőfalakról.

Hajszolom lovamat,acsatornaszennyemellettvágtatok,mígkijutunka sötétbe,aholmár nem világítanak fáklyák. Nyílvesszők suhannakmellettem, s pattannak le a kőről.Lovakpatáidübörögnekmögöttem,kiáltásokéssűrűszitkokrepkednek,ésmegjegyzemmagamban,hogymindig,mindiglegyentőrruhámujjában,haküldetésreindulok.

Alómintha tudná,hovámegy,ezértcsakgyorsabbhaladásraösztökélem.Nyilvánazállatotisugyanolyanundorraltöltielaszag,mintengem,ésemlékszik,hogyanjutottleacsatornába…Kár, hogy új lovasa csupa szennylé.Becsukom a számat, és végre eléggémegnyugszomahhoz,hogyérezzemakörnyezőbűzt.

Másik kezembe veszem a gyeplőt; a ládikát olyan erősen szorítom hasamhoz, hogyholnapra biztosan téglalap alakú véraláfutásom lesz. Hősiességem jele; Meira, az első

katona,akivisszaszerezteTélországmágiasztere,amedalionfelét.Abüszkeségbőforrásabugyog fel bennem, és ugyanolyan erősen ragaszkodom ehhez az érzéshez, ahogyan aládikátszorítom.

A lóbeveszi azutolsókanyart, aztánmáris a felszínre jutunk.Ahideg, friss éjszakailevegőt érezve önkéntelenül elmosolyodom, és gyorsabban, egyre gyorsabban vágtatok.Mégnemvagyokteljesenszabad.

Alignéhánymásodpercnyirevagyunkazészakikaputól,amikorazőrökrájönnek,mitörtént.Tolongvaigyekeznekazemelőkarhoz,amellyelfeltudjákhúzniafüggőhidat,detúl késő… Rápillantok az őrre, aki befelé jövet megállított. Szeme tágra nyílik afelismeréstől,ezértmiközbennagysebességgelelvágtatokelőtte,hátralökömcsuklyámat,lekapom fejemről a fekete sapkát, úgy vágtatok át a Feni folyó hídján. Fehér fürtökszállnakkörülöttem,némelyikugyanszennylétőlmocskos,dehajam,mintazélőhóvihar.E vibráló fehérség emlékezteti őket, hogy nem hajtottak rabszolgaságba mindentélországit.Néhányanmégélünk.Néhányanmégszabadokvagyunk.

És néhányan fél medalionnal közelebb kerültünk ahhoz, hogy visszafoglaljukkirályságunkat.

5KÉTNAPALATTÉREKVISSZA a táborba; csak néhány félórás pihenőre állokmeg.Útközben nem találkozom Finn-nel, de remélem, ez csak azért van, mert annyiraigyekezett vissza a táborba, hogy jóvalmegelőzött, nem pedig azért,mert nem sikerültkijutniaLyniavárosából.

Leugromlovamról; szegénynagyonfáradt, tajtékzik.Kispatakhozvezetem,aholúgyvedeliavizet,minthasohaolyanédeset,jóízűtnemkóstoltvolna.Miközbenazállatiszik,átugromapatakon,ésfelfelékapaszkodomadombon.Pampafűsimulacombomhoz.Ott,adombontúl,akékégalattvanatáborunk.Semmisemváltozott;minthaelsemhagytamvolna.

A karámban egy Lynia arany L betűjét a bőrén viselő ló legel… Finn biztonságbanvisszaért.Mélymegnyugvásveszrajtamerőt;beszívomanapszíttafűföldillatát.NemjöntáborunkbaHerodújabbáldozatavéresen,elgyötörten.Legalábbismanem.

Kihúzommagamat, és a tőlem telhető legnagyobbméltósággal sétálok be a táborba;már amennyire az ember bőrére száradt szennyel erre egyáltalán képes.Ám a táborbansenkinincs.Senkinemüldögéla tűzrakóhelynél,nemkészítenek reggelit, akútnálnemmosnak ruhákat.Ezazt jelenti,hogyszintemindenkia tanácskozóhelyen, a legnagyobbsárga-barnasátorbanvan.Nemfoglalkozomazzal,hogydiszkrétenfelhívjammagamraafigyelmet…felrántomazajtóulszolgálósátorlapot,ésberontok;szikkadttrágyacafatokathagyokakifakultbarnaszőnyegen.

Ahelyiségközepénötférfinkkuporogakopotttölgyfaasztalkörül.Fejüketösszedugva

tanácskoznak. Arcukon az aggodalom különböző megnyilvánulásai: ki szótlanulgrimaszol, ki homlokát ráncolvakiabál.Annyira el vannak foglalva, hogynemvesznekészrerögtön.

–Vissza kell küldenünk valakit érte!Minden elvesztegetett pillanatbanmeghalhat! –kiáltGreer.Mélyhangjamesszebbjut,mintbárkimáshangja,denagyonritkánszólalfelgyűléseken.Én legalábbisnememlékszem,hogyvalaha felszólaltvolna.Feláll a szőr ahátamon.Haannyiraaggódik,hogybeszél,akkornyilvánnagyonfélt.

–Nemlettvolnaszabadelengednem!–mordulSir.–Hogyanszakadtatokelegymástól,Finn?

Mögöttemasátorlapahelyéreleffen,ahangraaférfiakegyemberkéntfordulnakfelém,és hallgatnak el. Öt szempár bámul rám. Öt különböző kék árnyalatú szempár; öt arc,tizenhat évnyi nomád életben, háborúban és halálbanmegöregedett arc.Néhányanmégmindig kötéseket viselnek karjukon, lábukon; a legutóbbi küldetésükben szerzettsebesüléseknyomait.

– Ne hergeljék magukat pánikba, uraim… Életben vagyok – jelentem be; erőltetettarroganciával igyekszem leplezni, mennyire fáradt vagyok. Ügyelek arra, hogy Finntköpönyegem legszennyesebb részével suhintsam meg, amikor közte és Henn közöttátnyomakodom. A medalion ládikája úgy pattan ki kezemből, mint az erősen szorítottjégdarab.Egészen addig szorosanmagamhoz fogtam;most az asztalra, a térképhalomrahuppan.

Csend. Döbbent, ez-nem-lehet-igaz-biztosan-csak-álmodom csend. Ekkormegnyugszomnémiképp, és várom a büszkeség lágy, finom rezdülését.Azzal, hogy azasztalrahelyeztemamedalionegyikfelét,ezaküldetésemvégetért,ésmost,hogyvégetért,most, hogy sikerrel jártam,végrebebizonyítottam, amireolyan régenvágytam.Ezt.Hogy képes vagyok előmozdítani Télország ügyét. Hogy képes vagyok használni azt,amiben jó vagyok – gondolkodás, közelharc, rejtőzködés –, és segíteni tudomkirályságunkat.Denemérzekbüszkeséget…csak…fáradtságot.

Hátralépek. Amegszokott arcok néznek rám, a megszokott sorban: Sir, Finn, Henn,Greer…ésMather.

Őazegyetlen,akinekfigyelmenemfordultaládikafelé,amintazasztalrahelyeztem.Ékkőkékszemekifürkészhetetlen,ahogyengemnéz;arcáraolyankifejezésdermedt,amitörömnekésrémületnekislehetértelmezni.Inkábbörömnekértelmezem.

–Meira.

Összerezzenek,Sirfeléfordulok,akifelállt,felemelialádikát.

–Tessék.

Nem néz rám, csak felpattintja a zárat, és felemeli a tetejét. Arca szürke, álomszerű

meglepettség látszik rajta.Onnan,aholállok,nemlátomamedalionfelet,de tudom,mitnéz.Tizenhatévharcot lát, tizenhatévreményt,hogyhaegyszersikerülegyesítenünkamágiaszterkétfelét,közelebbleszünkahhoz,hogyakirályságunkatvisszaszerezzük.

–Te…

Sir ekkor felnéz rám. Aztán megint a ládika tartalmát vizsgálja. És újra rám néz.Elakasztottam Sir szavát. Furcsamód ettől a kis diadaltól nagyobbmámor fog el, mintattól,hogyvisszaszereztemamedalionfelét,éstúléltematavaszföldifogságot.

Sir kérdezni akar valamit, de ekkor mély levegőt vesz, és köhögés tör rá, amintbelélegziatestembőláradóbűzt.

–Alysson!–zihál.–Mindenhidegszentségre,megfürdetnétekMeirát?

Felnevetek, miközben Alysson siet be a szomszédos sátorból. Karját nyújtja felém,megölelne, de rögtön visszahőköl és elfintorodik, amint meglátja, milyen állapotbanvagyok.Inkábbint,hogymenjekvele.

–Havégeztél,Meira–szólutánamSir–,mindentelkellmondanodnekem.

–Igen,uram–felelem,ésnemispróbálomelrejtenidiadalmasmosolyomat.

KifelémenetmégmeghallomSirhangját.

–Szenthótömegekamagasságoségben!Ténylegmegcsinálta!

Nemdicséret,deettőlmégmosolygok.Igen,ténylegmegcsináltam.

Ötvödörnyi víz, két szappan és kisebb tábortűz kell ahhoz, hogy megszabaduljak a

csatornabűztől. Amint tönkrement ruházatom utolsó darabja is a tűzben ég, Alyssonelmegy, hogy gondoskodjon lopott lovamról. Tiszta fehér inget veszek fel és feketenadrágot–Szentségesmennyeihófehérség!Tisztaruha!–,vizeshajamszárításátaszélrebízvaindulokvisszaagyülekezéssátrába.

Mély levegőtveszek,összeszedemmaradékerőmet,hogyszembe tudjaknézniSirrel,aztánbelépek.Ahatalmas tölgyfaasztalt félretolták,helyérepárnákathelyeztek.Elnyűttbarnavásznukatgyapjúvalésszénávaltömtékki.Apárnákgyűrűjébenkéttál:egyikbengőzölgő párolt zöldség, amásikban fagyott bogyós gyümölcsök.A párnák körében vanmég valami, amitől eláll a lélegzetem is, amikor megérzem a balzsamosan langyoslevegőt: vas parázstartó, elégmessze, hogy ne gyulladjanakmeg tőle a párnák, de elégközelahhoz,hogyátmelegítseavásznat.

Meleg tarlórépa és hagyma illata száll, az illatba édes aroma vegyül. Ám amikor azegyik párnára hanyatlok, a gyümölcsöstál láttán kicsordul a nyálam. Születésnapomótanemettemfagyottgyümölcsöt,héthónapja.Ésmost,hogymegláttamafagyottfeketeéspirosbogyókat,éhségnélerősebbérzésmarbelém.Alyssoncsakkülönlegesalkalmakkortálalja feleztazétket…vagy legalábbis igyekszik…amikor találunkelég jeget,hogya

bogyókmegfagyjanak.Eztélországikülönlegesség,amitmi,menekültekkomoráhítattalfogyasztunk.

Hamáratélországiínyencségeknéltartunk…

A szénparázs töpped, a melegség felhője borít el minket. Verejték gyöngyözikhomlokomon,orromcsiklandik a hő szagától.Nemamelegmiatt égetjük a tüzet…azthiszem,minden télországi nevébenmondhatom, hogy szívesebben fagynánkmeg,minthogynyílttűzmellettlegyünk…azemlékezésmiattégatűz.Ugyanazért,amiértmostegymaroknyilassanolvadozóbogyóvanakezemben.

TavalyFinnésénélelmetvásároltunkaRitmus-királyságokhoztartozóVentralliegyikkispiacán.Otttaláltaeztaparázstartótegyhalomócskavasközött,amitakovácséppenbeolvasztani készült.Nyomorúságosankevéspénzünk felét költötte erre a parázstartóra.Azthittem,Sirnagyondühösleszrá,ésparancsotadneki,hogypróbáljavisszacsinálniavásárt. Aztán megláttam Sir arcát, amikor Finn bevonszolta ezt a vasat a táborba, éstestemetatehetetlenségfájdalmajártaát.Ahonvágyszomorúkeserűsége.

Télország készítette ezt a parázstartót. Illetve télországiak bányászták a szenet és avasat, amelyetmáskirályságokba,YakimbaésVentralliba is szállítottak; ebből lett ez atárgy.A szénés avasmégmindigTélország területéről származik,Királyságunk része,amitamihegyeinkbőlszakítottakki,olvasztottakbe.

Királyságuk gazdaságának fejlesztésére az uralkodók a királyi mágiasztereik erejéthasználják, ezzel növelik meg a királyságuk kedvező adottságait, legyen az a földrajzielhelyezkedésből vagy alattvalóik tehetségéből adódó. Ha valamelyik királyságérdeklődéstmutatazoktatás iránt,uralkodójukvarázslattalsegítianépet,hogykiválóantanuljanak; ha egy másik királyság például a harcra mutat készséget, az uralkodó amágiasztervarázslat segítségével jobban, hatékonyabban harcoló, halálos sebeket ejtőkatonákat teremthet.TélországaKlaryn-hegység leggazdagabb részétőlészakra terülel,ígykirálynőinkaztatulajdonságoterősítették,hogyképeseklegyünkásványokattalálni;kitartóváésbátorrátettekminketaföldfeneketlen,sötétmélységeibenvalómunkához.

Tavaszföldnek is vannak bányái aKlaryn-hegységben, de azokból a bányákból olyanhalálosportlehetkinyerni,amellyelágyútlehetelsütni;seholmásholnincsilyenbányaavilágon. Azt hittük, erről szól a háború: Tavaszföldmég több bányát akar. Ámmiutánlegyőztek minket, nem törtek be a bányáinkba. Egyszerűen bedeszkázták mindegyiktárnát,mintha az lenne a céljuk, hogy egyszerűendarabonként, lelkenként rombolják leTélországot azzal, hogy arra kényszerítenek, tétlenül nézzük végig, amint hazánklegnagyobbkincseitelemésztiazenyészet.

AmintAngraazutolsó télországit iselpusztítja,valószínűlegújranyittatjaabányákat.De amíg élünk, értékesebb neki, ha bányáink kiaknázatlanságával csap minket arcon,ezzelgúnyolminketésterelielafigyelmünket,hogyhibázzunk,hogyegyenesenakarmaiközé rohanjunk. Legalábbis ezt mondogatjuk magunknak, hogy kevésbé tűnjön úgy,

minthaaháborúasemmiértfolyna.

Egy szem gyümölcsöt veszek a számba, és bámulom az égő szén narancsszínét,porfeketéjét.Afagyottgyümölcstőlérzéketlennéválikanyelvem,jégszalagoktekerednekfogaimra, de a hűvös édesség hirtelen nem olyan kellemes. Egyik ujjamat kinyújtva aparázstartószéléreteszem,atűztőlalehetőlegtávolabb,ésaddigtartomott,amígazégetőérzés végigfut a kezemen. A többiek akarták, hogy így legyen, mert azt akarják, hogytudjam,amittettem,fontos…Elégfontosahhoz,hogyszenetégessenek.

Denemérzemfontosnak.Nemérzemolyanfontosnak,mintkéne.

Azégőszenetnézveeszembejut,miértneméreztemsoha,hogyigazánTélországhoztartoznék. Olyan mélyen, olyan lényemet áthatóan akarom érezni ezt, ahogy Sir ésAlyssonésmindenkimásérzi;aztakarom,hogyemlékeztessenarraazidőre,amikormégminden úgy volt, ahogy lennie kellett, de ez az egész valahogy lepereg rólam, akitTélországhozcsakmásoktörténeteikötnek.Azthittem,hogyhateszekvalamitTélországmegmentéséért, úgy érzemmajd, hogymegérdemlem azt a királyságot, amelyre rajtamkívülmindenkiemlékszik.Azthittem,céltudattalbetudomtölteniazemlékekhiányánakürességét. Mindig is ezt mondogattam magamnak. Ha én sokat jelentek Télországnak,akkor Télország is sokat jelent nekem. És a mai napon sokat jelentettem akirályságomnak.Akkormiértnemérzeksemmitaparázstartóvalkapcsolatbanazonkívül,hogyazujjamegykicsitsajogahőségtől?

Hátam mögött megmoccan a sátorlap; olyan halkan suhog, hogy szinte össze lehettéveszteni a szén sistergésével vagy a szél hangjával. Izmaim megfeszülnek, karomonfeláll a szőr. De meg sem rezzenek, nem reagálok, csak egy darab tarlórépát tűzök avillámra.

Egy lélegzetvételnyi idővel későbbujjak érintikmeg a nyakamat tarkótájt, ott, ahovapenge érne, ha támadóm valóban támadó lenne. Megborzongok, de nem attól, hogynedveshajamabőrömhöznyomódik.

–Halottvagy–mondjaMather.Nevetésvanahangjában.

Amikorvívni tanultam,gyakranészrevétlenülmegközelítetta fegyversátorbanvagyagyakorlóudvaron; hangtalanul, óvatosan. Aztán megérintette a nyakamat, és ezt afigyelmeztetést súgta. Tréfából. És hiába szokhattam volnameg, valahányszor ezt tette,mindig úgy sikítottam a rettenettől, mintha maga Angra közelített volna meg. Sirtermészetesensemmitnem tett,hogyvégetvessenenneka szokásnak;csakaztmondta,hogysokatkelltanulnom,jobbankellfigyelnemakörnyezetemre.

FelnézekMatherre,megakadaszámbanafalat.Leheveredikaszemköztipárnára.Ajkaszélesvigyorrahúzódik.

–Halott lennék?Hagytam,hogyaközelembe juss–horkanok fel.–EzaTélország-leendő-királyadologafejedbeszállt,felség.

Matherfintorogkirályicímehallatán.

–Mindigaztmondod,hagytad,hogyaközeledbeérjek.Csaknemfélszbeismerni,hogynemvagyannyirajó,mintamilyennekatöbbiekhisznek?

Feszengek,mocorgok.Kényelmetlenakérdés.

–Nemmindannyianígyvagyunkezzel?

Matheraparázstartórapillant;avörösesragyogáslüktetazúrkékszemében.

–Williammegmutattanekemamedalionfelét–súgja.

Ujjaimmegszorítjákavillanyelét,számmozdul,szólniakarok,desemmimásnemjuteszembe, csak azok az illúzióromboló kérdések, amelyeket feltettem már neki, mielőttelindultamaküldetésre.Olyasmi,amitőlboldogságunkfátylaúgyelillan,mintvízcseppaforró parázson.Ezért inkább nem szólalokmeg. Felnéz rám a csendben, és szája egyikszegletekíváncsianrebben.

– Furcsa belegondolni, hogy amikor legutóbb télországi ember látta, akkor anyámnyakábanvoltazamedalion.

Nem rám néz, hanem valahová a fejem mögé, a múltba réved, másoktól hallott,összetoldozott emlékei közé. Anyja, Hannah Synam királynő emlékeibe. Abba azemlékbe,hogyAngraszemélyesenmasírozottbeaJannuari-palotába,megölteakirálynőt,éskettétörteamágiaszterét.

Felismerem ezt a nézést. Mather arcán ugyanez a csalódottság látszik, valahányszorelvétegycélpontotgyakorlásközben,vagyhaSirgyőzvalamilyenküzdelmükben,vagyhamegkérdezem tőle,mirehasználnáavarázserejét,ha lenne.Magábancsalódott, sajátképességeiben,azaggasztja,hogynemképesteljesíteniafeladatát,hiábanemőtehetróla.Végigsimít arcán, hogy lerázza magáról ezt az érzést, és keze nyomán ismét azérzelemtelenségfátylaborulrá;mosolymögérejtivalódiérzelmeit.

Lassaningatomafejemet.

–Temegvagyzavarodva.

Szemöldökerebben,amosolyhalványjele.

–Valóban?

–Igen.–Mégegytarlórépátszúrokavillára,deatálbanhagyom,nememelemfel.–Megvan a medalion fele. Örülnöd kéne… Igazi öröm kéne hogy eltöltsön, nem ilyenfélmosolyokkalkénefanyalognod,Télországtrónörököse!

Mather elkomorul. Hallgat, keze az ölében, tenyere felfelé néz, mintha aggodalmaittartanákezében.Aztánmegszólal:

– Nem éreztem semmit – súgja, halkan, elgondolkodva. – Amikor megláttam amedalionfelét.Ezvoltazegyetlen,amitanyámonláttam.Éreznemkellettvolnavalamit.

Erőtkellvennemmagamon,hogycsillapítsamlégzésemet,ésszememegypillanatraaparázstartóra rebben. Hát nem csak én aggódom ezek miatt a gondolatok miatt? Néhaelfeledkezemarról,mennyirehasonlóakvagyunk,Matherésén…Hogymindkettenelégfiatalokvagyunkahhoz,hogyugyanúgyneérezzük teljesenamagunkénakTélországot.Ám az, hogy Mather nem érzett semmit, nyugtalanítóbb, mint az én furcsaközömbösségem. Hiszen ő Télország királya. De képtelen vagyok megnyugtatni, nemjutnak eszembe bölcs szavak, hogy csillapítsam félelmeit… Ha képes lennék rá, haeszembejutnavalami,akkorasajátgondjaimatismegtudnámoldani.

– Hiszen most még csak egy nyakék fele – próbálkozom. – Talán ha újra egészmágiaszterlesz,éreznifogszvalamit.

Mathervállatvon.

–Valamirőlmegfeledkeztél.Nemiskéne,hogybármilyenkötődéstérezzekamedalioniránt. Hiszen én csak a fia vagyok. – Arcán szégyen villan, fejét ingatja. – Sajnálom.Igazadvan;boldognapez.Hiszenmegszereztedamedalionfelét.Köszönöm.–Közelebbhajol,tekinteteélénk.–Őszinténköszönöm,Meira.

Arcomgrimaszbarándulzavaromban,desemmitnemtehetek,hogykisimítsam.Nemtudtam,hogyazértvágyikolyannagyonvisszaszerezniamedalionfelét,mertarravágyik,hogy legyen valami a kezében, valami konkrét tárgy, ami az anyjához köti. Nememlékszemaszüleimre,aztsemtudom,kikvoltak,deeszembesemjutott,hogyMatherilyen fájdalmat érez valakik iránt, akikkel ő sem találkozott soha. Neki is hiányzik azapja?Hannahférje,Duncantélországinemesúrvolt,mielőttkirálylett.VajonMatheraztkívánja, bárcsak beszélhetne az apjával, aki ugyanolyan helyzetben volt, amilyenben ővan:egynőágonöröklődő,azaznővonalúkirályságkirályavolt.

Zsigereim elnehezülnek, mintha nehéz kő nyomná a gyomromat; bűntudat ésnyugtalanságfullasztóelegye:szeretnéksegíteniMathernek,detudom,hogyezlegalábbannyiranincshatalmamban,ahogyősemtudjahasználniTélországmágiaszterét.

Szerencsére ebben a pillanatban felnyílik a sátorlap, és a bejáratnál Sir jelenikmeg.Látjaahiányzóételt,nedveshajamat.Lélegzet-visszafojtva figyelek;eszembe jut,miértvagyokittvalójában:azért,hogyelmondjamSirnek,mitörtént.

Sirszótlanulleülmellém.Nemdorgálmegazért,mertilyenlaza,bizalmashelyzetbentalál leendőkirályunkkal,nemkorholazért,mertnemtartottambeaformaságokatésazetikettet,ésolyanszennyesállapotbanjelentemmegatanácskozásasztalánál.

Ajjaj!

Kiveszialádikátzsebéből.

–Szóval…–szólalmeg.–Lennélszívesmagyarázatotadnierre?

Hirtelenúgyérzemmagamat,mintazarakoncátlangyerek,akikönyörgöttSirnek,hadd

vegyenrésztőisazellenállásban.Agyermek,akiúgyhadonászottakarddal,minthaazvalamifurcsajátékszerlenne,ésegyáltalánnemmutatotttehetségetaharcművészetébenegészen addig, amíg olyan fegyvert nem vehetett kézbe, amellyel nagyobb távolságbanlevőellenségrelehettámadni,ilyenpéldáulacsakram,éskiderült,hogyhalálosellenfélistudlenni.Agyermek,akitmindiglátbennem,valahányszorrámnéz.

Acsakram.Szívemösszeszorul.Szentségeshóesés!MegkellmondanomSirnek,hogymég egy dobókorongot elvesztettem. Mivel Primoria nem használhatja már Télországbányáit,csökkentavastermelés,ésafegyvernagyondrágalett.Éstélországimenekültneklennineméppenjövedelmezőfoglalkozás.

KerülömSirtekintetét,kiveszekatálbólmégegybogyót.

–Jönmégvalaki?EsetlegFinn?

Afejétingatja.

–Nem.Csakennyienleszünk.Mostpedigbeszélj!

Ezparancs.Nagyonmegakartudnivalamit,defogalmamsincs,mit.

Agyomromvalósággal égni kezd, kínlódva forgatja a beletömött ételt.Sirnek semmijoga dühösnek vagy csalódottnak lenni. Visszaszereztem a medalion felét. Megtettem,amireőnemvoltképes;kételkedettbennem,demegtettem.Csakcsodálatotkéneéreznie.

Ezértilyenzaklatott?Mertsikerültbizonyítanom,hogyszükségevanrám?

Elkerekültszemmelnézekfelrá.

–Pontosanottvolt,aholmondta,uram.AHelytartóságépületében.Ennyi.

– Azt akarod mondani, hogy képes voltál besétálni Lynia erődjébe és elhozni amedaliondarabjátúgy,hogyegyetlennyílvesszőtsemlőttekki,egyetlenembersemhaltmeg, nem történt vérontás?Mert az a seb az arcodon és a belőled áradó, mégmindigérezhetőbűzegészenmásrólárulkodik.Mitörtént,Meira?–kérdiSir.

Arcán egyre mélyebbek a ráncok. Hirtelen mintha nehezebben viselné életkorát.Természetes hófehér haja nem télországi örökségétől, hanem ötvenvalahány évétőlelefántcsontszínű.Megsimítja a ládikát,mielőtt felnyitja tetejét, ésmegmutatjanekemamedaliondarabját.Előszörpillanthatommeg.Aszívalakúmedalionfélköréezüstláncvantekerve; több évszázados tárgy, mégis ragyog. Télország mágiaszterének fele. Mélyetsóhajtok, önkéntelenül; vállam elernyed.Mégmindig nem tudom elhinni, hogy itt van,karnyújtásnyiratőlem.

Abbanapillanatban,hogySirkinyitjaaládikát,Mathertesteelmerevül.Rápillantok,éslegszívesebben folytatnám néhány pillanattal korábban abbamaradt beszélgetésünket.Legszívesebbenbocsánatotkérnék tőle azért, hogyúgyvetettem fel azt akényes témát,életelegnagyobbgyengeségét,minthasemmiséglenne,minthaéppencsakazidőjárásrólbeszélgetnénk.

Ismételállalélegzetem,amintazokraakérdésekregondolok,melyeketsohasenkinemmerthangosankimondani.

Vajonezelég?Vajonhaújraösszeillesztjükamedalionkétfelét,akkorvisszakapjukavarázserőtvagyPrimoriaországaiközülTélország leszazegyetlenkirályság, amelyneknincs varázslata? Úgy pedig nem állhat helyre a régi rend? Ha ez így van, hogyangyőzhetjük le Tavaszföldet, amelynek bőven van varázsereje? Hogyan győzhetnénk,amikor nincs másunk nyolc menekültön és egy szép nyakláncon kívül? Vajon ha újraegyesítjük a medaliont, lesz királyság, amely szövetségre lép akkor is, ha egyetlentrónörökösünknemtudjahasználnieztavarázserőt?

Lehetségesvarázserőnélküllétezni.Tizenhatéveélünknélküle…sanyarúkörülményekközött, de élünk. Kis kertet telepítettünk ésművelünk a Rania-síkságon. Edzünk, hogyerős legyen a testünk. De ez nem lehet elégséges, amikor a világ minden máskirályságánakolyanerővanabirtokában,amelymeghaladjaazemberi teljesítőképességhatárait, amikor Tavaszföld képes letörölni a föld színéről legerősebb katonáinkat, és aRitmus-királyságokugyanígyképesekerre.

Mathernekigazavolt:Primoriakiegyensúlyozottnaktűnhet…Denemaz.

Sirhirtelenbecsukjaa ládikát.Akattanásraösszerezzenek.Túlsokáignemszólaltammeg.Csakáll,fejétingatjaésagyomorszorítóbizonyosságellenállhatatlanularrakésztet,hogyénisfelálljak.

–Túlveszélyesvolt–jelentiki.–Amikoramásikfelétkezdjükkutatni,nemvitatkozolanekedkijelöltfeladatról.Megértetted?Újraélelemszerzőportyákraosztunkbe.

– Nem! – kiáltok felháborodottan. Sir megfordul, de én elkapom a karját. Kezdemérezniazutazáshatását;lábamremeg,szédülök.Denemhagyom,hogyeztelvegyetőlem.Megérdemeltemamaiellátásomat;százszorosanmegdolgoztamérte;ésátkozott legyek,ha hagyom, hogy megint ilyen könnyen félreállítson. – Elhoztam a medalion felét! –kiáltom.–Mitkénemég tennem?Kérem,mondjameg,mitkellmég tennem,hogyúgyérezzem,idetartozom?

Sir olyankomolyannéz rám, hogykénytelen vagyok elkapni tekintetemet az arcáról,elengedniakarját.Lüktetavérafejemben.Olyanfáradtvagyok,olyankimerült…Márnem is tudom biztosan, hogy valóban ez történik velem. Most nem tudok ezzelfoglalkozni.Aludnomkell.Összekellszednemmagamat;nemérezhetemúgy,hogyamittettem,annaksemmijelentőségenincs.

Kirohanok a tanács sátrából, mintha nem is hallanám, hogy Sir és Mather utánamkiáltanak.Sajátsátramhozfutok.Táborunkazonbannemolyannagy,hogysokatkelljenfutnom;néhánymásodpercalattelérem.Csakhogyaznemegyedülazenyém,ésamikorbetoppanok,FinnésDenderacsodálkozótekintettelnéznekrám.

Denderafolytatjamunkáját;éppenazegyikcsizmájátfoltozza.

– Csak egyszer látnám végre, hogy a Williammel folytatott megbeszélésről hölgymódjáratávozol,nemúgy,mintegydühöngőbika.

Felmordulok,majd a derékaljamra heveredek. Finn valami olyasmivel válaszol, hogynem isvagyokhölgy, amitől én elmosolyodom,deDenderakifakad,hogy szerintemégnemvagyokreményteleneset.Arcomatapárnábafúrom,éskikapcsolomőket,azegészkülvilágot.

Denderaegyszeraztmondtanekem,hogyHannahkirálynőudvarhölgyevolt.Tiszteltékokosságáért, eszéért, és Hannah uralma alatt egyetlen nő sem érezhette magátjelentéktelennek. Olyan gyakran faggattam őt is, másokat is, meséljenek nekemTélországról,ésolyansoktörténetethallottam,hogyazőemlékeikmárazénemlékeimis,éseltudomhitetnimagammal,hogypontosanúgyérzek,ahogyemlékezem.Emlékszemajeges gyümölcsre és a vas parázstartókra. A Klaryn-hegység bányáira. A szénnelkeveredettföldsűrűszagára,amelymindenvárosunkatkörüllengte.

Habehunyomaszememet,befogomafülemet,ésmindenmásérzékeléstiskirekesztek,látom a várost, amit Dendera leírt nekem. Látom a várost, amiről Sir beszélt. Jannuarinagy,fehérpalotájamagasodikfölöttem,tágasudvaránjégszökőkutak.Olyanhidegvan,hogy a külföldieknek vastag prémbundákba kell burkolózniuk, ha egyik épületből amásikbamennek,mígminket természetes télországi vérünk a legrosszabb körülményekközött ismelegen tart. Ésmindenütt hó.Mindig.Olyan sok hó, hogy alatta a fű fehér,annyiranemkapnapfényt.Azegészkirályságbanöröktéluralkodik.

Ám kitalált emlékem ezen a pontonmindig összeomlik körülöttem.A hideg és a hórobbanásokbanolvadössze.Sikoltozáskezdődik,erőslökéshullámkéntindulmegatömega palotában. Szürke utcákon rohanok, füst fojtogat, emberhordák rohannak, újabbrobbanások terelnekminketAngracsapdájába.Ezt tették:összetereltékTélország lakóit,mintabirkákat,hogyrabszolgaságbahajthassákőket.

Kivéve minket. Eredetileg huszonöten voltak a menekültek, akik miatt Angra nemaludt;hetenmaradtunk,akikmégmindigTélországleendőkirályávalélünk.

Ám akármilyen sanyarú a helyzetünk, akármennyire elszánt Sir, bennem sosem látértéket.Csakatúlizgágagyereketlátja,akitsajnálatosmódonnekikellettfelnevelnie.

6KIRÁLYSÁGUNK LEROMBOLÁSÁRA gondolni nem ígér nyugodt pihenést. Aligaludtam el, máris rémálom riaszt fel. Árnyék borul Jannuari elhagyatott utcáira; olyanmély, olyan teljes sötétség, hogy minden épület és ember eltűnik a fekete semmiben.Hirtelen felülök,a rémálomhatásaalatt levegőutánkapkodok,éshálásvagyok,hogyasátorüres.Nincsmászaj,csakatűzpattogásaatábormásikvégén.Vacsoraidőlehet.

Felállok.Teljesen felvagyoköltözve; ruhástólaludtamel.Hófehérhajamat lófarokbafogom. A nap éppen nyugodni tér, amikor kilépek a sátorból, a haldokló napfény

szürkéssárgafélhomálybaborítjaaRania-síkságot.

Balra tőlem a gyülekezés sátrának ajtólapja moccan, izmaim megmerevednek. NemakaroktalálkozniSirrel;mégnem;hacsaknembocsánatkérőnfordulhozzám.Ezazonbanannyira valószínű, mint hogy a Nyár Királysága befagy. Ezért amikor a sátorlapmegnyílik, elsietek,minél távolabb tőle; futok,amígelnemérema tábordéli szélét, éselindulok,felahegyre.

A lenyugvó nap közvetlenül előttem lüktet, izmaim kissé megnyugszanak. Ezen ahelyen az egyik legjobb dolog a napnyugta. Élénkvörös árnyalatokkal vérzik a vidék,csupa szín körülöttem minden… Közelít a sötét éjszaka, a sárga nap hunyorog,skarlátvörössugarakringnakapusztaságfüvén.

Könyökömet térdemre támasztva leguggolok; valahol mögöttem a tábortűz pattog,valaholelőttemaszélsziszeg.Mindazokután,amitörtént,jóérzés…nagyonjóérzés,egypillanatig csak lélegezni. Gondolatban felidézem a térképet, amit Lyniában a fölött azíróasztal fölött láttam lógni a falon. Idegeim megnyugszanak, miközben nem figyeleksemmimásra,csakakifakultsárgaszélekre,ahalványbarnavonalakra,valamiegyszerűre,miközbenavilágkörülöttem…minden,csaknemegyszerű.

A Rania-síkság – hatalmas, kietlen pusztaság a királyságok között. Az Évszakok –Nyárföld,Őszföld,TélországésTavaszfölddélen,együttacsipkésormúKlaryn-hegységölelésében. A Ritmus-királyságok – Yakim, Ventralli, Cordell és Paisly – fekszenekPrimoria többi területén. Négy Évszak Királyság, négy Ritmus Királyság; nyolcmágiaszter.

Eszembe jut amedaliondarabja,nyugtalanul ajkambaharapok.Anyugalomhalvány,ragyogó kristályrétegét, amit magamnak teremtettem, vereséggel felérő győzelem töriszét. Akkor is mindig kudarc lesz, amit teszünk, ha sikert érünk el? Megszereztük amedalion egyik felét, megszerezzük a másikat is, egyesítjük a mágiaszter két darabját,szövetségeketkötünk,hogyfelszabadítsukTélországot…Mikorérezzükúgy,hogyelég?

–Meira?

Hirtelenhátraperdülök; szívema torkombandobog, feszültségvibrálbennemegészenaddig,amígnemészlelem,hogynemSirjöttfelhozzám…hanemMather.

Szótlanul figyel; tekintetearcomatpásztázza.Szívemhevesenzakatolvaveribordáimkasát, és nem kapom el a tekintetemet; gyűlölöm, hogy egyetlen pillantással meg tudnyitni engem. Bárki mást képes lennék kirekeszteni tudatomból, laza mosoly mögérejtenémfélelmemet,deMathermindent lát.Tudom,hogylátja,mertegyrövid,nagyonrövid pillanatra leveti a kifejezéstelenség álarcát, és tekintetében látom, hogy ő isugyanígyérez.Képtelenvagyokönmagamtökéletestükörképévelszembenézni.

Leguggolmellém;halkan,tapintatosankérdez:

–Annyiranagymegrázkódtatásvolt?

Arcomelkomorul,grimaszbarándul.

–Amedalionfelétmegszerezni?Mibőlgondolod,hogynagymegrázkódtatásvolt?

–MégsosemkiabáltálWilliammel.Kétesetlehetséges:betegvagy,illetveLyniában…Egyfolytábanasajátproblémáimmaltraktáltalak,miközbente…–Tekinteteazarcomonhúzódó zúzódásra rebben, és nézi, nézi, mintha először látná. – Nem mentél volnaküldetésre,hanemúgyviselkedtemvolnaveled,ahogyviselkedtem,ésészresemvettem,hogymegbántottalak.Idiótavagyok.

–Nem!–csattanahangom.–Nem.Úgyértem,igen,néhaténylegidiótavagy,denemerészelj szabadkozni! Nem kell bűntudatot érezned azért, hogy elengedtél Lyniába…Mégegyszermegteszem,akármennyireiskevésenmúlt,hogynemestemfogságba.

Matherelkomorul,énpedigrögtönösszerezzenekazon,hogymiszaladtkiaszámon.Fogság.Sosemtudtameldönteni,vajonazaképessége,hogyeltudjafojtaniazérzelmeit,veleszületett vagy Sir nevelte belé. Akárhogy is, amikor kisebbek voltunk és csínyeketkövettünk el, például ha rábeszéltem, hogy lopjunk fegyvert vagy fessük be tintával agyülekezés sátrát, Mather képes volt rezzenéstelen arccal állni, ha Sir rákérdezett, mivoltunk-eatettesek.Szóval…perszehogymivoltunk;rajtunkkívülnemvoltakgyerekekatáborban,ésmindenünkcsupafeketetintavolt.DeMathermindigkitartottahazugságmellett;félelmetesenhihetőbizonyossággalállította,hogyártatlanokvagyunk.

Mindigazlettavége,hogysírvafakadtam,ésmindentbeismertemSiráthatótekinteteelőtt. Mather azonban soha nem haragudott meg rám azért, mert bajba kevertem vagymegtörtemSirkeresztkérdéseialatt.Csakmosolygott,átölelt,ésmondottvalamibiztatót.

Mathermindig,életemindenpillanatábankirálykéntviselkedett.Fejemetingatom.

– Nem voltam olyan közel ahhoz, hogy fogságba ejtsenek – helyesbítek. – Herodcsak…Jólvagyok…Tényleg.

ÁmMatherarcommindenrezzenésétlátja,ésamikorvégreaszemembenéz,felemeliakezét,kérgesujjaazállamrasimul.Fájdalomnyilallbelém,amikormegérintiasebet,demegsemmozdulok.Jobbankívánomazérintését,mintamennyirefájahorzsolás.

–Senkinincsjól,akiszembenézHeroddal–súgja.

Hűs szellő fúj felém, ahogy az éjszaka benyomul a síkság tomboló forróságánakhelyére.Mélyenbelélegzemasötétségillatát,ésigyekszemnemmozdulni,amikorMatherelvonja az arcomról a kezét.Megint néz, csak néz, alaposan,mintha újabb sérüléseketkeresne rajtam. Tekintete az ajkamon állapodik meg, ott időzik, és én nem is tudom,melyik sürgető késztetésnek engedjek: annak, hogy elhúzódjam, vagy annak, hogymegtudjam,miért.

–Deelloptaacsakramomat–mondomhebegve,mertmindenlehetőségetmegragadok,hogy enyhítsem a hangulatot. Mather végre elmosolyodik. Arca egészén szétárad a

mosoly; szemétől az ajkáig, és úgy beragyogja a levegőt körülöttünk, ahogy sötétbarlangotagyertyavilág.

Mosolyamostszinteazonnallehervad,afénykialszik.

–Tudod,Williamnagyratarttéged.

Hirtelenelfordulok,fűszálakattépdesek,dobálokaszélbe.Mathernemérzékelihirtelentávolodásomat,illetvelehet,hogyérzékeli,detudja,hogyhallanomkell,amitmond.

–Williamazegyik legmagasabbrangúhadvezérvoltTélországban–mondjaMather,kezétalevegőbelendítve;bőrétsúroljanéhány,akezembőlelszabadulófűszál.–Ésúgyérzi,hogykudarcotvallott.Úgytekintrád,mintakinekbálokonkénetáncolnia,nempedigtornyokatmászniéskatonákatölni.Csakpróbáljegykicsitmegértőbbenviszonyulni…

Feléjefordulok,arcomvalósággallángol.

– Megértőbb legyek azzal az emberrel, aki arra sem képes, hogy megveregesse avállamat,amikorsikerülegynagylépésttennemkirályságunkfelszabadításafelé?

Matheroldalrabiccentifejét.

– Próbáld megérteni, hogy bűntudatot érez… amiért egyáltalán szüksége van rád, asegítségedre királyságunk felszabadításához. Nem mintha nem lenne csodálatos, amitelértél…Nagyonszépmunkavolt,ésmindenki,akimostatábortűzkörülül,róladbeszél.

Halványan,deelvigyorodom.

–Elégérdekeslehetek.

Matherviszonozzaamosolyt.

–Fogadnimernék,hogyalapislazulinélküliséletbenmaradtálvolna.

Felnevetek,zsebembenyúlok;akiskőacsípőmhöznyomódik.Folytonelfeledkezemróla,hogyottvan;minthamárelfogadtamvolna,hogyhozzámtartozik.

–Egykőnektulajdonítodasikeremet?

Vállatvon.

– Még senkinek sem sikerült megszereznie a medalionfelet. Ez nem lehet pusztavéletlen,ésreméltem,hogylegalábbmegdicsérsz,amiértnekedadtam.

–Náladvoltezakőnéhányszor,amikoramedaliondarabjátakartátokvisszaszerezni.Nekedmiértnemsegített?

Mather felsóhajt, és néz, csaknéz, és én is nézemőt, és hirtelen a vidámságmindennyomaeltűnikközöttünk.

–Igazadvan.Azthiszem,ténylegnemakőmiattvolt;hanemazért,mertegyszerűencsodálatosvagy.

Jólesőhűvösségáradszétbennem,bárarcomatégetőpíröntiel.Ülünkegymásmellett,a halványodó fény játszikmarkáns vonásain, és szavai közöttünk lebegnek…Mather alegszilárdabberő,akit ismerekésvalahaismertem.Angránakmindenjogamegvanfélnitőle.

Most, hogy amedalion felemár nálunk van, sokkal közelebb kerültünk ahhoz, hogyMather az lehessen, akinek mindig is lennie kellett volna, és muszáj ilyen emberkéntlátnom. Sir néhányszor említette, hogy Mathernek hamarosan meg kell nősülnie. Éslányörököst kell nemzenie; gratulálni fogok neki, hamegházasodik, és gratulálni fogokszép új családjához, és úgy teszek majd, mintha nem ölne meg a tudat, hogy én nemvoltamelégneki.

Felállok.Lesimítomanadrágomratapadtfűszálakat,ésszúrósszemmelnézeklerá,akimég mindig a földön hever, és úgy teszek, mintha nem venném észre, milyen erővelszorítomakövetazsebemben.

– Királyi felség, igazad van, mint mindig. Igyekszem megértőbbnek lenni aparancsnokkal.

Mather felnéz rám, ajka mozdul, szája tátva, mintha azt akarná, hogy a megfelelőszavakáradjanakki.Hallottam,amintSiraztmondtaneki:Tekirályi felségvagy,Meirapedig nem az. Túl sok múlik a jövődön ahhoz, hogy olyan szövetségre pazaroljuk,amelybőlTélországnaknincssemmilyenelőnye.

Feláll,tekinteteéles.

–Emlékszel,amikoraztmondtamneked,hogyvilágunknemkiegyensúlyozott?

Tétovánhallgatok.Alevegőgombóccásűrűsödikatorkomban.

–Tessék?

Mather ujjai szabad kezemhez érnek; az érintés olyan gyengéd, hogy torkomban alevegőmégjobbanmegszorul.Gyűrűsujjávalátkulcsoljaazenyémet.Zihálvaszólalmeg:

–Valahogy…mindenképpen…helyreállítomazegyensúlyt.Megígérem.

Nézem, csak nézem, de képtelen vagyok felfogni a szavait. Nem próbáljamegmagyarázni,miregondolt,ésnemcsinálmást,csakállmellettem,nézésvár.

Tudom, hogy együtt nőttetek fel, de ő a jövendő királyunk.Túl fontos személy ahhoz,hogybarátságnáltöbbetengedjenmegmagánakköztetek.

Vadullüktetavérem,ahogyMatherszavaiellentmondanakSirszavainak;azegymássalszembefeszülő mondatoktól valósággal szédülök. Mather túl fontos ahhoz, hogy rámpazarolják.De…kezemkezéhezsimul,érdesujjaimagukbazárjákazenyéimet.Minthaarravárna,hogyviszonozzamazérzéseit.

Nem.

Ujjaim lassan kiegyenesednek, és kihúzom kezemet a kezéből. Túlságosan fájna, havéget érne. Nem ha… amikor… Amikor feleségül veszi valamelyik külföldi méltóságlányát.Amikortovábblép.

Elszakítomtőleatekintetemet,képtelenvagyoklátni,milyenérzelemlobbanazarcán,haegyáltalánlátszikvalamirajta,amikorelhúzódomtőle.Azéjszakasok-sokárnyatdobapatakmenti fák és bokrok ágai közé, a szélben egyik-másik árnyékmegremeg,minthavaddisznókcsörtetnének…

Megdermedek.

Azoknemárnyak.

Testemmindenizma,mindenidegemegfeszül,egész lényemmelfigyelek,ésezerszerátkozomHerodot,amiértelloptatőlemacsakramot.

–Mather!

A hangomban vibráló feszültség kizökkenti gondolataiból, elszakítja a feszültségköztünk vibráló szálait. Érzem, amikor meglátja őket. Tartása feszesebb. A fák közöttitestekismétmegmozdulnak.Ötenvannak.Tavaszföldkémei.

Az egyik férfi kilép a fa mögül, teljesen láthatóan áll előttünk. Tudja, hogy látjuk.Biccent; testét elrejti a kora este sötétje, és csak képzelem, hogy vigyorog. Gazdámnagyon fog örülni, ha megtudja, hogy rátok találtunk. A többi felderítő követi aparancsnokpéldáját;előbukkannakafűből,abokrokközül.Ottállnakelőttünk,vállvállmellett, karjuk deréktájt meg-megrándul. Várják, hogy mi lépjünk. Egyikük a lovakkarámjafelémozdítjafejét,ésvissza,olyangyorsan,hogyhapislogtamvolna,nemlátommegamozdulatot.Elfogjáklopnialovainkat,hogymielőbbvisszajussanakTavaszföldre;a sajátjaikat valószínűleg néhány órája megkötötték valahol, hogy észrevétlenüljuthassanak el a táborunkhoz. Mielőtt elmennek, megpróbálnak néhányunkat megölni,hogy még kevesebben maradjunk, mire elmondják Angrának, hol vagyunk, hogykitervelhesseavégsőleszámolást.HogysajátkezűlegölhessemegMathert.

Nemhagyhatjuk,hogyvisszajussanakTavaszföldre.

Fegyverekrevanszükségünk.Riasztanunkkellatöbbieket.Muszáj…

Matherdöntésthoz,mégmielőttdöntésrejutnék;megragadjaakezemet,ésatáborfelévonszol.Mégegyszerhátrapillantok.Azötkatonamozdul,rohannakafüvönakarámfelé.

Az én hibám. Engem követtek. Az én nyomomban jöttek. Én vezettem őket ideLyniából. Egyenesen ide. Mert Sirnek igaza van…Valóban gyerek vagyok még. Csakgyerek,akineknemkéneharcolnia.

Mather egyre gyorsabban húz, rohanunk; az erős mozgástól valami kivillan bőrmellvértje felső peremén.A félmedalion.A lenyugvónap fényében ragyog, árnyékbanhalványanvilágol;mégmindighatalmaserővanbenne.EzazerőTélországesszenciája.

Kirántomkezemetakezéből.

–FigyelmeztesdSirt!

Mather talpa megcsúszik, olyan hirtelen áll meg, de akkorra én már eltűntem, asátramba sietek. Hangját elfújja a szél mögöttem, foszlányokban jut el hozzám a nesz,ahogyújrafutásnakindul,egyreközelebbjutatöbbiekhez,ésegyretávolodiktőlem.

–Kémek!–kiáltja.–Kémek.Öten…

Finn-nekisvancsakramja.Megtalálomatokjávalegyütt,abbanapillanatban,amikorSiratábormásikvégébenparancsokatkiált.

Jól van, új csakram – mondom magamban. – Ideje Herod tudtára adni, hogy nemszeretjük,hakövetnekminket.

7EGÉSZTESTEMösszerándul,mintegy feszes rugó,aztánmegiramodomakarámfelé.A sötétben alig látom a lovaink körül mozgó öt alakot. Nyergelnek, kantároznak,káromkodvasürgetikegymást.

–Meira!

Sir hangja csattan rajtam; pánik remeg a hangjában, és lényem egy kis részébeneluralkodik az elkeseredettség; legszívesebben elbújnék, míg elmúlik az, amitől afelnőttek félnek. Eliramodikmellettem; alig tudok lépést tartani vele;minden erőmet alábambakell irányítanom, hogy nemaradjak le tőle.Mindenki szorosan a nyomunkbanvan:Dendera,Finn,Greer,MatherésHenn.CsakAlyssonnincsközöttünk,őazegyetlen,akinemharcol.

Akémekmegsemtorpannak,ahogyközelebbérünkhozzájuk;nemrántanakfegyvert,nempróbálnaklassítaniminket;csakmégnagyobblendületteligyekeznekkiszabadítanialovakat. A hozzám legközelebb tevékenykedő tavaszföldi katona késsel nyisziteli akötelet,amivelegylóvanakarámkerítéséhezkötve.Megtorpanok,újcsakramomkirepüla tenyeremből; a katona nyakát egyetlen gyors, egyenletes, szisszenő vágással nyesi el,aztánvisszarepülakezembe.Akatonahátrahőköl,minthafalnakütközöttvolna;estébenakéskicsúszikazujjaiközül,térdemegroggyan,testeafűbenyeklik,tátottszájjalbámulafölémagasodócsillagoségre.

Átugromakerítésen,beakarámba,ahogymindenkimás.Ahalál télországihulláma.A katona, akit megöltem, holtan hever; tőle nem messze toppan a földre a lábam, ésönkéntelenül az arcára pillantok. Fiatal. Persze hogy fiatal. Nemminden katona aszottösszeakatonaévekalatt,nemmindenkatonátgyötörtelsokáldozatukvére,nemmindenkatonakészmeghalni.

Pislogok.Aháborúbannincshelyeérzelmeknek.EztisSirmondta.

Két férfi megfordul, hogy testükkel rögtönzött akadályt képezzenek köztünk és egytársuk között, aki már majdnem lóra szállt. Gyilkos pillantással nézik a katonát, akitmegöltem, és kardjukhoz nyúlnak éppen. De Sir rohanvást támad rájuk. Fel semeszmélnek,márhalottak.

Sir leugrik a karám kerítéséről, a levegőbe veti magát; mindkét kezében egy-egyhajlított pengéjű tőr.Apengékkecsesen, halálosanvillannak az éjszakában, ésSir testeúgy ível, mint a marni készülő kígyó. A fegyveres katonák még meg sem fordultakegészen,hogyszembenézzenekvele,amikorSirrávetimagátazegyikükre;egyikpengétanyakába,amásikatatörzsébedöfi.Azütközéserejétőlazelsőkatonaamásodiknakdől,ésSirazzalalendülettel,amellyelkihúzzaakémtestébőlapengét,amásikkatonatorkátvágjael.Akétemberelesik;gurgulázvakapkodnaklevegőután,ahogyavérkifelélüktetnyakuksebén.Sirrögtönanegyedikkatonafeléfordul,akitamásodikésharmadikvédenipróbált,amelyikmégmindigalóelkötésévelfoglalatoskodik.

AzemberzavartannézszembeSirrel.Tekintetealábánálheverőkéthullárarebben.

– Kérem – nyöszörgi, de közben megpróbálja elragadni a lovat; nem sikerül neki.A mozdulat lendületétől elesik, a két férfi közé, akiket Sir megölt. – Kérem…Könyörgök…

Sirföléjemagasodik.

–Holafegyvered?

Hangjára megborzongok a rémülettől. Ez az első érzés, amit érzek azóta, hogymegöltemakatonát.

Akémhebeg.

–Nem…nemtudom.

Sirkiragadjaakardotaközelbenheverőhalottkezéből,ésmarkolatátnyújtjaahebegőkatonafelé,akitétovázik.

–Fogd!–mordulráSir.

Akatonaátvesziakardot.Amintamarkolategészenakezébenvan,Sirelőrelendül,éstőreit a katonamellkasába döfi. Fátyolos tekintet bámul rám, a férfi ajka fel-lemozog,könyörögmégegyutolsólélegzetért,csakegyetlenegyért…

Mégegyutolsóhalálhörgés,éssúlytalanulhullikamásikkéttavaszföldikatonaközé.

Azéjszakaúgymutatjaaholtakat,minthacsakálmukbanösszekuporodtakvolna.Hafelkelanap,látszikmajdavér,azalvadék,akarámfüvétvörösrefestővércsíkok.Vasasszag lengedezikacsata tere fölött,égetia tüdőmet. Jó lenne,haesne,havillámlana,hatombolóviharlenne,hogyelmossamindezt.Ötéletmaradékát.

Egypillanat.

Egy,kettő,három,négy.

Négy.Nemöt.Ötkatonátláttunk,ugye?

Körülnézek. Dendera és Mather éppen a katonák megrongálta nyergeket éslószerszámokat teszik rendbe. Greer, Henn és Finn átkutatják a holttesteket, elveszik afegyvereiket.Sirleguggoláldozataihoz,azegyikférfiingébetörlitőrérőlavért.

ÉsközvetlenülSirmögött,alómögött,amireazutolsóemberéppenfelülnikészült,egydarabkötéllógakarámkerítéséről,anyitottkapumellett.Elvágottkötél.

Akarommegremegafélelemtől,mielőttmegtudnékszólalni…

–Sir.

Rámnéz,hüvelyébecsúsztatjaatőrét.

Anyitottkapumellettlógókötélremutatok.

–Ötkémvolt.

Sirmegfordul,aköteletnézi,aztánpillantásamesszebbrevetül,ésottvan…Márcsakkispontahorizonton…Azutolsókatonamenekülaporfelhőben,azegyiklovunkon.Elégmesszirejutottahhoz,hogynetudjukutolérni.ElfogjamondaniAngrának,hogyholtalálminket.

Aggodalomrántjaösszegyomromat;tudommár,pontosantudom,mifogtörténni.Sirsarkon fordul, szembenéz velem,majd rólamDenderára és Finnre ésmindenkire emelitekintetét.Ne…nemonddki…ne…

–Elmegyünk.Mostazonnal.Csakalegszükségesebbeketcsomagoljátokössze.–Azzalmár neki is lát eloldozni a kerítéstől a lovakat. – Öt perc múlva gyülekező a tábortólészakra.

Szavaiatestemencsattannak.

–Menekülünk? – kérdem szinte sikoltva, közben tokjába csúsztatom a csakramot. –Nemlehetne,hogy…

Sir egy lépést tesz felém; a sötétben is látom, hogy szeme véreres. Csak így lehetérzelmetészlelnirajta.Aszemébenlátszik.

–Nem kockáztatok.Most, hogy ilyen közel vagyok, kiváltképp nem tehetem.Kezdjcsomagolni,vagyüljlóra!

Azzalelfordultőlem,néhánylépéstteszafüvön,elériMathert,megragadjaakarját,éssúgvalamitafülébe,amitőlMatherarcáradöbbenetülki,azénarcomrapedigvégtelenharag. Sir a többiekhez siet, nekik is ugyanazt a parancsot adja, mint nekünk:csomagoljátok össze, amit tudtok; nincs vesztegetni való időnk. Sietnek a táborbateljesíteniaparancsot.

Sirnemlátjaőket,miközbenbeszél.Nemnézrájuk.Nyugodt,rezzenéstelentekinteteahorizontotpásztázza.Szigetazóceánban;erősenálljaahullámverést.Herodnagyéssötét,deSirnagyéstiszta;ugyanolyantoronymagas,ugyanolyanfélelmetes;erejételegyítetlenbosszúbólmeríti.

Haővezetettminket,hogyanveszíthettünkAngraellen?

–Meira!

Összerezzenek.AnnyiraSirrefigyeltem,hogynemhallottammegMatherközeledését.Mosolyog,demosolyátelrontjaazarcáncsorgóverejték,akörülöttünktombolópánik.

– Hagytad, hogy észrevétlenül megközelítselek? – szólal meg; enyhíteni próbálja afeszültséget.

Vállatvonok.

–Muszájengednem,hogyaztgondold,jóvagyvalamiben.

Bólint,ajkafeszüléseenged,nyugodt,komolynézésselfigyelengem.Minthanemkéneelhagynunka tábort,nemkéneegyenkénteliramlanunkazéjszakába,mígvégrevalaholbiztonságban újra egyesülhetünk. Legalább egy tucatszor megtettük ezt, amióta azeszünkettudjuk,deúgynézrám,minthamégsohanemkellettvolnaelválniatőlem.

–Mather?–Kérdéskéntejtemkinevét.

Feléminog,megáll,elhúzódik,úgytáncolkörülöttem,minthanemtudnáösszeszedniabátorságát, hogy megtegyen valamit. Torkom elszorul, döbbenet fojtogat, nem engedi,hogyremélnimerjem,hogyaztfogjatenni,amiregondolok…

Végül egészen közel ér, magához ölel, felemel. Szorosan ölel, egész testünkkelegymáshoz simulunk, karja a hátamon, mellkasához szorít, lábam a levegőben, arcát anyakamhozszorítja.

– Megtalálom a módját, hogyan lehet ezt helyretenni – mondja. Szavai a bőrömönvibrálnak,lényemlegmélyétrengetik,remegtetik.

Lassan, óvatosan hozzásimulok, átadommagamat az ölelésnek, karom a nyaka köréfonódik.

–Tudom–felelemsúgva.

Amikor mozdul, hogy letegyen, még szorosabban ölelem, ajkamat a füle mellémozdítom.Muszájkimondanomezeketaszavakat,deképtelenvagyokaszemébenézni,amikorkimondom:

–Mindannyiantudjuk,Mather.Mindentmegteszel,amitTélországértmegtehetsz.Sohasenkinemfeltételezterólad,hogynemteszelmegmindentőledtelhetőt,ésazthiszem…tudom,hogyHannahbüszkelenneafiára.

Nem válaszol, csak ölel, a kettőnk között levő szűk térbe zihál. Legszívesebben

lehajtanámhozzáazarcomat;ígyakarokmaradni,örökreebbenacsókközeliállapotban.Az egymással ellentétes vágyaktól annyira felgyorsul a szívverésem, hogy tudom,biztosantudom,mellkasánátérziaritmust.Érzemazőszívverését,agyomromonlüktet.

Hirtelenmozdulattal letesz, tenyerét a tarkómra csúsztatja, és állam közelében arconcsókol;ajkaabőrömönidőz,folytonosvillámlástidézelőereimben.Ekkormélysóhajjalkifújja a levegőt, arcának feszültsége felenged, elhúzódik tőlem.Egy pillanatra látom aszemét; leheletvékony könnyréteg csillog benne.Egy szót sem szól, nemmondja, hogyegyetértvelem,csakmégegyszer,utoljáramegszorítjaakezemet.

Aztánmárnincsmellettem.Sietatáborba,hogyösszecsomagoljonvagyfelnyergeljealovát,vagyteljesítseaparancsot,amitSiradottneki.

Akarámközepénállok,egyikkezemazarcomon.Szememhirtelenfelnyílik,Mathertkeresemakáoszban.

Mivoltez?

Depontosantudom,mivoltaz.Vagylegalábbistudom,minekakaromtudni…Annak,aminekmindigisakartam.Annak,amirőlfolyamatosangyőzködömmagam,hogynem,aznemlehetséges.Demiértmost,atávozászűrzavarában,amikornemtudomszámonkérnirajta, nem tudok magyarázatot kérni tőle, és képtelen vagyok kitalálni valamit, hogyletagadhassam, hogy úgy tegyek, mintha meg sem történt volna? Mert megtörtént.Arcomatminthatüzesbilloggaljelöltevolnamegajka,ésnemszámít,hányszorismétlemmagamban, hogy „Ő a mi jövendő királyunk”, képtelen vagyok kiűzni magamból azérzést,hogyMatherajkaazarcomrasimult.

Sirjelenikmegelőttem;észresemvettem,hogyközeledett.Kétfelnyergeltlovatvezet.

–Csomagoldösszeaholmidat.

Hirtelen leeresztem a kezemet.Mather szavai, ajka, ölelése tudatommélyére süllyed,horgonykénttartomott;szilárdpontavégtelenbizonytalanságban.

– Nem – mordulok a parancsnokra. Nem mehetünk el innen csak úgy. Itt kellmaradnunk.Ki kell találnunk valamit, ami jobb,mint amenekülés. –Nem hagyhatom,hogyezek…

Siregygyorsmozdulattalelkapjaakaromat,ésfellendíta legközelebbinyergelt lóra.Aztánnyeregbepattan,azénlovamkantárját ismegragadja,ésolyanpillantástvetrám,amelyteljesenegyértelműenutasít:nevitatkozz.

Szigorúpillantásaikorábbansosemállítottakmeg.

–Nemhagyhatjuk,hogyeztazotthonunkatislerombolják!

Miközbenügetésrefogjuklovainkat,éselhagyjukakarámot,AlyssonésDenderalóraülnek.Rövididőremegállunkagyülekezéssátraelőtt,csakannyiidőre,hogyFinn,Greerés Henn futólag bólintsanak Sir felé, hogy igen, minden le lesz rombolva, mielőtt

távozunk.Sirekkormegrántjaakantárt,ésabbanapillanatban,hogyelindulok,nagyonhalványan tűzvillanását látoma sátorból.A lángok felemésztenekmindent, ami fontos;térképeketésdokumentumokat.Valószínűlegatűzhelyenégetnek.Nemtudjukmagunkkalvinni ezeket. Angra meg fogja találni a tűzhelyünket; múltunk, ittlétünk egyetlenbizonyítékahamuvaltele.

Anyeregkápátmarkolászom,hogyelfoglaljammagamvalamivel,hamárfegyvernincsa kezemben. Sir kezének szorítása enyhül gyeplőmön, csak annyira, hogymegsimítja akezemet.Annyira finomamozdulat, hogynem tudomeldönteni, vajonvigasztalni akarvagybiztosítani,nehogyváratlanulátvegyemazirányítástalófelett.

–Nematehibád–mordul.–Senkinemhibáztathatóezért.

A torkom elszorul, ahogy ott ülök némán, dermedten, tehetetlenül.Az én hibám. Énvezettemideakémeket.Éstudom,hogyteljesenértelmetlenittmaradni.Angraezekutánsokkal több embert küld, nem csak ötöt, és mivel mi csupán nyolcan maradtunk,nevetséges esélyünk van ellenük. Halálos ítélettel ér fel ez a helyzet. De nem tehetemmeg,hogynemteszeksemmit…Hanemteszeksemmit,abbaelőbbhalokbele,minthaegyedülszállnékszembeAngraegészhadseregével.

Sirmeghúzzaakantárt,megállítjalovainkat,amikorelérünkatáborészakirészéntúlisíkságra.

Egyszívdobbanásnyiidősemtelikel,mármindegyüttvagyunk.Mindenkiésminden,mindenlóésmindenholmiösszegyűlik,amitsikerültmagunkhozvennünkazalattarövididő alatt, amit Sir engedélyezett nekünk. Remélem, az állatainkkal Angra jobban fogbánni,mintanépünkkel.

– Álljatok párokba! Kettesével megyünk. Ha biztonságos lesz a helyzet, Cordellbentalálkozunk – jelenti be Sir, majd Denderára mutat, aki Mather mellett ül a lován. –Tartsd…életben!

Denderalehajtjaafejét,ésegészenaddigmaradígy,amígSirmegrántjalovakantárját.Azállatnyerítvemegugrik,felágaskodik;mindenlóraátragadazizgalom.AnagyzajbanSirrámpillant,ésint,hogykövessem.Olyansebeseniramodikasötétsíkság,északnyugatfelé,mintAngraegyikágyújábólkilőttlövedék.

Mindenki követi; rövid ideig együtt vágtatunk, aztán szétválunk. Visszapillantok.Alysson és Finn észak felé haladnak. Greer és Henn keletnek. Dendera és Matherészakkeletnek.

Mather rám néz. Tekintete ugyanolyan átható, ugyanolyan ragyogón vágyódó, mintkorábban.Aztánmegrántjaagyeplőt,hogyazállatlépésttartsonDenderalovával,ésmárelistűntek…Elnyelteőketazéjszaka.

Sirmellémléptetialovát.Aszélazarcombacsap,felszárítjahullókönnyeimet.

Nemazénhibám.EztmondtaSir.Ésőcsakigazatmond.

Egyórai vágta után lassítunk. Nem látunk mást, csak ritkás facsoportokat és bokrokat;száraz,halottágaiksziluettjekilátszikasötétből.Nemállunkmeg,haladunkegyenletesenegészen napkeltéig. Aztán napnyugtáig. Amíg a lovak egyszerűen nem bírják tovább.Akkor leszállunk a nyeregből, olyan helyen, ahol találnak vizet, és otthagyjukőket. Sirelőbb levesz róluk minden terhet: a nyerget, a kantárt, a zablát, a lópokrócot, a kismellvértet.Ahaszontalanholmitkiszáradtbokrokközé rejti.Csakazt tartjameg,amianyeregtáskában volt; aztán még egyszer megpaskolja véknyukat, és folytatjuk utunkatészaknyugat felé. Két teljes napig gyalogolunk; csak rövid időre állunkmeg aludni, ésfolytonahorizontotkémleljükAngraembereiután.

Sir annyira szűken adagolja az ételt, hogy kis híján megbolondulok az éhségtől.Időnkéntzavarosvizűkispatakokrabukkanunk;azehetőnövényekmégritkábbak;árnyékpedigegyáltalánnincs.Csakanap,azég,megsárgultfűéselszáradt,csenevészbokrok.

Gyűlölömameleget.Gyűlölöm,hogyverejtékcsoroglapockáimközött,hogyanapabőrömminden szabadonmaradt felületét égeti.De a csendetmég a hőségnél is jobbangyűlölöm, Sir pedig nem akar beszélni. Nem a szokásos hallgatagsága van rajta…Egyáltalán nem szólal meg; mintha megnémult volna. Rám sem néz, mintha ott semlennék,órákig,végtelenórákiggyalogolunkegymásmellett.

Már arra gondolok, hogymentenmegállok,megragadomésmegrázom,hogy szóljonmárvalamit,amikorhirtelenletérdelafűbevalamihez.Csermely.Aligkarhossznyi.Olyantisztaavize,amelyhezhasonlótindulásunkótaegyszersemláttam;ahőségvibrálóködefellebben;megkönnyebbülten sóhajtok fel a csermely két partján elterülő, félig feléledtzöld növények láttán. Szívós növényzet, kezdi elemészteni a perzselő nap, de ehetőbb,mintaRania-síkságcsemegéi,ehetőbb,mintavarjak.

Sirrámpillant,közbenleteszivállárólaterhét.

–Maéjjelitttáborozunkle,holnaptovábbindulunkCordellbe.Senkinemkövetminket.Minélelőbbbiztonságbajutunk,annáljobb.

Bár a tiszta víz kísértése csak néhány lépésnyire van, döbbenten meredek rá.Megszólalt.Hozzámbeszélt.

–MiértmegyünkegyRitmus-királyságba?Úgytudtam,gyűlöliNoamkirályt…

Siravízfeléfordul;vállakissémegereszkedik,denemválaszol.

– Nem segíthetek, amíg nem tudom a tervet. És akár tetszik, akár nem, csak az énsegítségemállarendelkezésére,semmimás.

Magam is meglepődöm, milyen él van a hangomban; karom elernyed. Előrelépek,tétovázom. Nem tudom, hogyan fog erre reagálni. Ám amikor melléje lépek, csak

lecsorgott, megalvadt vér nyomait látom; kezétmossa a csermelyvízben. Tavaszföldiekvéreszáradtrajtanapokig.Mikorlettvolnaidejelemosnimagáról?

Hirtelen tudatomba villan annak a katonának a képe, akit megöltem. Az én hibám.Azösszesember,akimeghaltatáborunkban,miattamhaltmeg.Miattam.

Sirbalfelébiccent.

–Felfelé,amerrőlavízjön–mondja,felcsattanásomróltudomástsemvéve.

Kibújokcsakramtartómhámjából,afűbeejtemafegyverttokostól,majdbalraindulok;sűrűaljnövényzetenvágokát.Mindenporcikámatvéresnek,mocskosnakérzem,minthatetőtől talpigAngra katonái zsigereinekmocska borítana. Térdre rogyok, vállig a vízbedugom fejemet. A hűvösség elmossa a hő egy részét; átfolyik rajtam, elviszi rólam arémületet. Megbánásaimat. Korábban is öltem már. És láttam, ahogy Sir embert öl.Mindenkit, aki velünk volt a táborunkban, láttam véresen, sántítva megjönni csatából.Mathertis.Nemkénetörődnömazzal,hogynéhánytavaszföldikatonameghalt;őkaminépünkbőlezreketöltekmeg.

A tüdőm égetőn feszül, de nemveszemki a fejemet a vízből; bent tartom a levegőt,egészen addig, amíg nem érzek mást, csak fájdalmas szükséget, hogy levegőt vegyekvégre.Semmimást.Nemmaradhelybennemsemmimásérzésnek.

Ujjak szorulnak a karomra. Mielőtt megrázhatnám magam és kizökkenhetnék akábulatbólannyira,hogymegtudjam,kiérthozzám,belélegzema…Víztolulatüdőmbe,jeges-forrópánikáradszétamellkasombananemkívántvízmellett;köpködve,zihálva,egyetlenrángómozdulattalszabadítomkimagamatacsermelyből.Sirafűrehúz,öklévelveriahátamat,hogyatüdőmbenmaradtvízésiszaposmocsokkifolyjonazorromon.

Amintatüdőmkitisztul,talpraugrom,aszemembőldörzsölömkiasarat,vizet.

–Jólvagyok.Megijesztett.Jólvagyok.

DeSirnemúgynézki,mintakimegvangyőződveerről.

– Egyik sem a te hibád. És nem először öltél –mondja. Félelmetesen jómegérzéseiezúttalajavamraszolgáltak.–Ésújraölnifogsz,hakell.Azatitka,hogynehagyd,hogyezatudattehetetlennétegyen.

–Nemhagyom.–Kezemetökölbeszorítom,ujjaimközöttiszapgyüremlik.Ezenkívülnem látszik rajtam semmi nyugtalanság; kifelé teljesen nyugodtnak tűnök. Erőt veszekmagamon, hogy minden dühöm összeszorított kezembe áramoljon. – Nem akaromkönnyenvenni.Akkor sem,hamagaAngra áll velem szemben.Érezni akarom,mindigérezni,hogysohaneváljakolyanszörnyeteggé,mintő.

VagySir.Nemakarom,hogyolyanmegkérgesedettszívűemberlegyek,mintő.

Összerezzenek a gondolattól; újabb bűntudat rakódik a többire. Eszembe jut,szándékosan gondolok arra, hogy nemmindig volt ilyen.AlyssonmeséltMathernek és

nekem arról az éjszakáról, amikor Jannuari városa elesett, amikor Angra embereilerohanták és elfoglalták. Arról az éjszakáról, amikor huszonnégyen elmenekültünk ahóviharleplealatt,amelyetHannahkirálynőutolsóvarázslatávalteremtettnekünk,mielőttAngrakettétörteavarázsmedalionját,ésmegölte.

– Ha William nincs velünk, nem sikerült volna elmenekülnünk – mesélte Alyssonnekünk egy éjszakán, amikor a tűz mellett összebújva vártuk, hogy Sir visszajöjjön aküldetésből. – Láttuk az ágyúk torkolattüzét és a füstgomolyokat a város fölött, éslegszívesebben visszarohantunk volna, hogy megmentsük honfitársainkat, de Williamsürgetett, hogymenjünk,menjünkminélmesszebb el. Így történt, hogy addigmentünk,míg átléptük a határt, és megmenekültünk. – Ekkor elhallgatott, megsimította Matherarcát. –William a karján vitt téged, szorosan ölelt egész úton, amíg kiszabadultunk azostromlott Jannuari falai közül, amíg elhagytuk Télország földjét. Valahányszorkönyörögtünkneki,hogymenjünkvissza,segítsünkmegmentenikirályságunkat,atekicsifejedre tette a kezét, és aztmondta: „Hannah ránk bízta, hogy örökségét továbbvigyük,hogyneszakadjonmegadinasztia.MostígymenthetjükmegTélországot.”Körülöttünkháború dúlt, menekülésünket leplező erős hóvihar gomolygott, napokig nem jutottunkbiztonságba,ésWilliammindezekellenérenagyonkedvesésgyengédvoltveled.Jószívűharcos.

Sirmagasosemmondtaelnekünkezt,ésAlyssoniscsakegyszer.DeutánagondosanfigyeltemSirt;aztagyengédségetkerestembenne,amitAlyssonemlített.Időnkéntláttamennekakedvességnekegy-kétvillanását;szemevillant,amikorMathervívnitanult,ajkarándult, amikor könyörögtem neki, hogy tanítson meg a harc művészetére. De sohamáskor nem érzékelhettem benne a hadvezért, aki egykor napokig a karján vittbiztonságba egy csecsemőt. Mintha a gyengédség teljesen eltűnt volna belőle; ám akedvességemlékétőlizmaiidőnkéntmeg-megrándultak.

Mindannyian ilyenek vagyunk. Túl kemények ahhoz képest, amilyeneknek lennünkkéne.Nemkatonáknakkénelennünk,hanemcsaládnak.Deszintecsakazokatörténetekés emlékek kötnek össze minket, amelyek mind-mind arról szólnak, hogy minek kénelennie,hogyankéneélnünk.

Sir bólint. Már teljesen tiszta, minden alvadt vér eltűnt a testéről; csak a ruhájavérfoltos.Minthasemminemtörténtvolna.

–Attólvagyjókatona,hogynemakarodelfelejteni,milyenborzalmasgyilkolni.

–Azimént…–Ujjaimelernyednek.–Aziméntkatonánaknevezett.Jókatonának.

Sirajkamegremeg;mosolyfélénektűnikamozdulat.

–Azértnehagyd,hogyadicsőségafejedbeszálljon!

Anapleszárítjaarcomrólavizet,ésahőségújraégetnikezdibőrömet.Furcsánbékéspillanat ez Sir és köztem. Küzdök a szédítő érzés ellen, amely azzal fenyeget, hogy

elrontjaeztazegészet.

Mostakkoröleljükmegegymást,vagyilyesmi?

Sirfurcsagrimasztvág.

–Fogdafegyveredet!IndulunkCordellbe.

8MÉG MINDIG REJTÉLY és titok, miért választotta Sir éppen Cordellt. Persze ez afelperzselt táborunkhoz legközelebbi erős, biztonságos királyság, de emlékszem,milyenkirohanásokat intézett SirCordell ellen.Aztmondta,Noamkirály gyáva, a gazdagságamögé bújik, amit amágiaszter varázserejével hordott össze; persze ez jellemző, hiszenmindenRitmus-királyságilyen.

Ígyamikormásnapészaknyugatfelévettükazirányt,muszájvoltrákérdeznem,akkoris,hamárvagytucatszorkérdeztem,deegyszersemkaptamválaszt.ÁmSirésénazótaharag nélkül töltöttünk el egy estét, és katonának nevezett, vagyis ez biztosan számítvalamit.

–MiértfordulunkegyRitmus-királysághozsegítségért?

Sirrámpillant,arcánderűésbosszúságelegyejátszik.

–Akitartókíváncsiságbabelelehethalni.

–Hakínzóankíváncsiazember,akárválaszokatiskaphat.

Felhorkan.

–AkárRitmus-királyság,akárnem,Cordellvanalegközelebb.Mostpedigsietünk.

Eléggékétségbeejtőhelyzetbenlehetünk,haSirarraszámít,hogyCordellbensegítségetkaphatunk. Semmi nem olyan egyszerű, és ha Sir döntésének okát alaposabbanmegvizsgálom,arraakövetkeztetésrejutok,hogyvalaminagyonnincsrendben.

–Mileszakövetkezőlépésünk?

Sir a horizontra figyel, maga elé néz, a pampafű végtelen krémszínű hullámzását, aperzselőnapotnézi.

–Támogatástszerzünk–súgja.–Hadseregettoborzunk.FelszabadítjukTélországot.

Úgymondjaezt,minthanagyonkönnyűlenne.Minthanemtartottvolnatizenhatévig,hogyidáigeljussunk.

Ésmost,miutánvégreismétnálunkvanHannahkirálynőmágiaszterénekfele,ezacélvégreelérhetőközelségbekerült.Egészéletemarrólszólt,hogymegszerezzükamedalionegyikfelét…Sohanemkérdeztem,mileszazután,haezsikerül.

– Egy pillanat…Még nincs nálunk az egész medalion. Amásik fele még hiányzik.

MiértsegítenenekünkNoamkirály?Ésholvanamedalionhiányzórésze?

Sirrámpillant,deajkafeszesvonalmarad.

–Eztakockázatotvállalnunkkell…Éppenamedalionmásikfelénekőrzőhelyemiatt–feleli.Hangja színtelen, és érzem, hogy van valami, amit eltitkol előlem, de továbblép,másikkérdésemreválaszol.–Haelakarnálrejtenivalamit,úgy,hogybiztonságbanlegyenavilágtól,demindigtudd,holvan,hovátennéd?

–Azthiszem,magamnáltartanám…–Hirtelenránézek.–Ugyenem?

Vállatvon.

–EzekszerintamedalionmásikfelétAngramagánáltartja?Mindignálavan?

Sir nem felel. Hagyja, hogy én rakjam össze a történetet. Találós kérdései, talányostörténeteimáreléggéidegesítőek.

–SzóvalAngraamedalionegyikfelétfolytonmozgásbantartotta,hogyszörnyűnehézlegyenmegszereznünk,amásikfeleazonbanvégiganyakábanlógott?–Fejemetingatom.Aligakaromelhinni.–Ésénmégazthittem,elértemvalamitazzal,hogyvisszaszereztemazegyikfelét.Hogyeznagyeredmény.

–Azis–jegyzimegSir.

Ajkamszegletefelfeléível,nagyörömmeltöltelezaválasz.Nagyeredmény.

–MiértnemMatherreltartott?

Kiszalada számonakérdés,mielőttészrevenném,hogyerregondoltam.NemminthaDendera nem lenne alkalmas arra, hogyMather oldalán harcoljon; bár nemkatona, ő amásodiklegjobbközelharcosunk.DeakkorisSiralegjobb,ésalegjobbnakkéneMathermellettlennie.

–Nemfoghatnakelminketegyütt–feleliSir,azzalmagamellélendítinyeregtáskáját,ésegyrántássalfelnyitja.–Kettenegyütttúlfontosakvagyunk.Valamelyikünkreszükségvanahhoz,hogyügyünketsikerrevigyük.

Kezembenyomegy csík szárított húst.Ránézek, továbbimagyarázatot várok, de egydarabsajtotveszaszájába,ésolyankönnyensüppedvisszaahallgatásba,ahogykilépettbelőle.

Ennyi.Nemazért,mertkedvel.Nemazért,mertvédelmezniakarengem.Enneksemmiközehozzám.Sohanemisvolt.

Legyűröm a szárítottmarhahúst, kezem a zsebemben dudorodó apró kék kőre téved.Faragott felszíne érdesen súrolja ujjaimat; elképzelem, hogyan árad belőle az erő és abátorság folyama a karomon felfelé, egyenesen a szívembe. Elképzelem, hogy valóbanmágiaszter, az én saját forrásom, amelyből emberfeletti erő árad a tenyerembe. Az erőjelképeésTélországemlékeezakő.

Kirántomkezemetazsebemből.Nincsszükségemmesterségeserőre.Önmagambaniserősvagyok…én,Meira…varázslatnélkül,mágiaszternélkül…úgy,ahogyvagyok.

De…olyanjólenne!Olyanjólenne,hacsakegyszernemlennékilyengyenge.Hanemazt nézném,mit tettünk eddig, és nem tudnám, hogymégnagyon sok tennivalónk van,amígvégreteljesenbiztonságbanlehetünk.

Erősek.

Napnyugtakor megállunk, tábort verünk. Ekkorra a hőségtől és a magamban valófolyamatos kételkedéstől, hogy Sir szeret-e engem vagy sem, nagyon nyugtalan lettem.Ezért amikor vállalja, hogy ő őrködik először, erőt veszekmagamon, és rögtön álombamerülök; remélem, hogy az alvás megtisztítja gondolataimat.Meglepőmódon az álomolyankönnyenésgyorsanjönaszememre,amilyenkönnyűésgyorsálombanrégennemvolt részem; mintha az, ahogy Sir aznap beszélt velem, megszabadított volna a rámnehezedőnyomásegykisrészétől.

Gyűlölöm,hogyolyansokatszámítnekemavéleménye.

Behunyom a szemem, az aranylón ringó fűben összegömbölyödöm, és úgy merülökálomba,ahogyafényescsillagoklebegnekazéjszakafeketeegén.

Egyszerű kis házak vesznek körül, az utca kövezett, a kerítéseken hó és jég, az ablakokzúzmarásak.Vastagfüstfelhőtakarjaavárost,avárosszéligyárakkéményeiköhögikfelafüstöt.

Jannuaribanvagyok.

Úgy ismerem ezeket az utcákat,mint a tenyeremet. Történetekből,mások emlékeiből,lopott képekből és érzelmekből építettem fel magamnak ezt a látványt. De a félelemmegdermeszt; ott állok a hideg kőúton; kezem-lábam remeg, erős görcsök rángatjákvégtagjaimat, és szívem egyre gyorsabban, gyorsabban és még gyorsabban ver. Évekigláttam álmaimban Jannuari városát, elragadtatott figyelemmel hallgattam történeteit.Miértvagyokennyirerémült?

Testek tömege áraszt el, hatalmas hullámként áradnak Jannuari kanyargó utcáin.Rohanunk,kétségbeesettenmenekülünk,körülöttünkrobbanásokhasítanakalevegőbe.

Télországvereségénekéjszakája.

– Ne… – zihálom. Nem futhatunk. Angra összeterel minket. Mindenkit elhurcol…Börtönbezárminket…–NE!–sikoltomújraésújra,akörülöttemmenekülőketpróbálommegállítani. Ruhájukba kapaszkodom. De nem állnak meg. Nem hallják, amit mondok.Arémületaszükségáthatolhatatlanfalaimögérekesztiőket.

Aztánhirtelenbiztonságbanvagyok.

Olyangyorsantörténik…aváltozás…hogyhátraesem,hátamaszobafaláhozkoppan.

Szobában vagyok. Kis, kényelmes dolgozószobában. Balra a kandallóban kellemesenlobogatűz.Azégőszénföldillatátólrögtönmegnyugszom;idegenemlékekillata.Velemszembenazablaknyitvaazéjszakára,időnkéntbeesikegy-egyhópihe.

Ahelyiségbenlévőknemvesznekészreengem.Túlságosanelfoglaljaőketvalamimás.Azajtónálállóhölgyetfigyelik.Legfeljebbharmincéveslehet;hófehérhajadúsfürtökbenhullikalá,arcakedves,hozzáhasonlótmégnemláttamsoha.Minthasemmi,mégAngraágyúzásasemtudnákizökkenteninyugalmábólahölgyet.

Nyakábanmedalion.Amágiaszter.

Hannah.

–Sajnálom–súgja.Könnyekcsorognakarcán.–Nemmondhatommeg…

–Nem!–Sirszólalmeghirtelen.Sir.MelletteAlysson,mögötteDenderaésGreggésCrystalla.Életben.Mindittvannak,mindéletbenvannak…

Sikoly törneki torkomon,de ekkor egy tenyér szorosan éshatározottanbetapasztja aszámat. Sir a félhomályban néz, csak néz szigorúan; fehér borostája között ajka fanyargrimaszbahúzódik.Azálombólhirtelen felriadvamégkissémámorosvagyok, zavartanpislogok.Máskor isálmodtamJannuarivárosáról.Hannahkirálynőről is.Biztosvagyokabban,hogymásokispontosanígyvannakezzel…ÉletünkmindenébrentöltöttpillanatátTélországtöltibe.Miértnelenneezígyálmainkbanis?Ezegyáltalánnemaggasztó.

De képtelen vagyok lerázni magamról a nyugtalanságot, különösen azért, mert Sirjobbrabiccent.Lódobogásrahívjafelfigyelmemet.

Lovakvágtatnakasíkságon,vibrálaföldatestem,atenyeremalatt.Sirelvonjakezétaszámról.Ésekkorbelémhasítafelismerés.

Tavaszföldiek?–formáljaajkamakérdést.

Fejétingatja.

–Délnyugatróljön–súgja.–Északnyugatratart.

Hunyorgok. Sir nyilvánvalóan azt várja, hogy tudjam, kikből áll a vágtató sereg, deteljesentanácstalanvagyok.DélnyugatraNyárföldésŐszföldterülel.Anyárföldieknemhagyják el országukat, csak begyűjtőik járnak ki időről időre, hogy bordélyaikatmegtölthessék, de ritkán utaznak ilyen messzire, különösen mivel Yakim és Ventrallisokkal közelebb van, és ugyanolyan sok rabszolgának való él ott is. Őszföldnekmegvannak a maga összeomlókirályság-gondjai; már két nemzedék óta nem volt nőitrónörökösük, aztán a jelenlegi királyné lányt szült, de ő az egyetlen lány örökös.A mágiaszter varázstermészete szerint azonban a varázserő birtokosa csak akkor tudjateljesen használni azt, amikor már kezd felnőni. Képesnek kell lennie folyamatosanmozgatniavarázserőtszükségszerintoda,aholhatniakell.Agyerekeknemképesekelégvarázserőtbefogniakirályimágiaszterbe,ésnemtudjákmegfelelőenirányítanisem.

ÁmŐszföldnekvanegyerősszövetségese:Cordell.NoamkirályhúgakétévvelezelőttfeleségülmentŐszföldkirályához.Azőházasságukbólszületettanővonalúkirályságbalánytrónörökös,Angratámadásainakközepette.AmintTavaszföldelfoglaltaTélországot,Angramohóságában ameggyengült, örökös nélküliŐszföldre támadt.Támadásaikméggyakoribbak lettek, miután megszületett Őszföld hercegnője. Az a céljuk, hogymeghódítsák az országot,mielőtt a hercegnő felnő és átveheti a hatalmat.MivelNoamkirálytvérségikötelékkötiŐszföldhöz,azegyik legerősebbRitmus-királyságkénytelenvolt törődni az egyikÉvszak-királysággal, és ennekoka nemaz volt, hogyközel van aKlaryn-helységhez.

Ezért akarja Sir, hogy Cordellbe menjünk. Noam királynak most kell megállítaniaTavaszföld nyomulását…Vagy segít nekik, vagy hagyja, hogy húgát és unokahúgát islemészároljaAngra.Ha ez a lódobogás jelent valamit, akkor azt, hogy a segítségmárisútonvan.

Izgatottanaföldrecsapok.

–Cordell!–vinnyogomidétlenül.–Cordelliek?ÉppenŐszföldrőltartanakvisszafelé?

Sirtétovajó-mestered-voltammozdulattalmegérintiazorrát,aztánfelugrikafűbőléshosszú, fülsüketítő füttyjelzést ad. A hang visszhangzik a sötétben, és a tucatnyi lódobogásaelhallgat.

Szívema torkombandobog.Őszinténkívánom,hogy tényleg cordelliek legyenek.Éshogy legalább néhányan együtt érezzenek az utazókkal. Függetlenül attól, hogy azÉvszak-királyságokból valók-e. Mert ha a Ritmus–Évszak előítélet torzítjagondolkodásukat,vagytavaszföldiek…

ÁmSirnemkövetelilyenhibát.Remélem.

Énis felállok.Akatonáksötétlő tömegenéhánylépésreelőttünkáll.Egyárnyék,egylovassötétalakjakiválikatöbbiekközül,éselőreüget.Ahogyközelebbér,láthatóváválikcordelli arany paszományos vadászzöld uniformisa; érdemérmek lógnak rajta, ebbőltudjuk, hogy tiszt. Egyik kezében kard, a másikban a gyeplő, hogy ügetve akár át isdöfhessenminket,haszükséges.

Atisztelégmesszireállmegtőlünkahhoz,hogylássukazarcát.

–Igazoljákmagukat,vagy…

Ekkorelhallgat,szemeolyantágranyílik,hogyszemfehérjekivillanasötétben.

–Aranylólevelek!–káromkodik.Összerezzenekerreakifejezésre.Nyilvánvalamifélecordelliutalás.–Télországiak?

Végigsimítokhófehérhajamon,balvállamrahúzom,feszengek,torkomösszeszorulazizgalomtól. Ez az a pillanat, amikor vagy leköp minket, és valami becsmérlőt mond abarbárÉvszak-királyságokról,vagysegítnekünk.

Sirelőlép.

– William Loren, Télország tábornoka vagyok. A hölgy pedig Meira, szinténTélországból.TáborunkatmegtámadtaAngraegyosztaga,ésmostCordellbetartunk.

Atisztleengedikardját;testemfeszültségekisséenged.

– Aki Angra elől keres menedéket, azt szívesen látjuk Cordellben. Dominick Roeszázadosvagyok,CordellÖtödikzászlóaljából.

Az,hogyDominick leengedteakardját,nyilvánvalóan jelzésvolt a többieknek,hogyminden rendben van, mert ők is azonnal elteszik a fegyvereiket. Nem fognak leköpniminket.Segíteneknekünk.Mosolygok.

–TehátszívesenlátnakminketCordellben?–kérdezvisszaSir.

Dominick int két emberének; azok rögtön átnyomakodnak a csapaton, mindkettenfelnyergelt lovatvezetnekamagukémellett.A tisztarcánegypillanatrakeserűgrimaszjelenikmeg;bárasötétbenakáraholdfényjátékánakishihetném.

–Valójábancsakazttudomfelajánlani,hogyelkísérjükönöketBithaiba.

Bithai Cordell fővárosa. Nem is kérhetnénk ennél többet. Egy egész század kísérminket,amelynekvezetőjenyilvánvalóannemkedveliAngrát,ésnincsenekelőítéletei.Sirőrködésközbennyilvánerősenkívántvalamiilyesmit.

–Elfogadjuk–feleliSir.–Nagylelkűségebizonyosanmegháláltatik.

Akétkatona,akikreDominickrámutatott,kezünkbeadjaegy-egylókantárját.Felülökaz egyikre, és közben Sirre pillantok. Tekintetünk találkozik. Éppen elhelyezkedik anyeregben.Vállánakfeszültségeoldódik,lazánülimegalovat.Előszörlátomnyugodtnakazóta,hogyelindultamLyniába.Mertazóta…

Szívem megsajdul a gondolatra, behunyom a szemem. Nem engedhetem megmagamnak, hogy arra gondoljak, ami történt. Nem engedhetem meg magamnak, hogyaggódjam,kineksikerülteljutniaCordellbiztonságába.Egészenaddignemgondolhatokerre,amígalehetőségekhezképestbiztonságbanemjutunk.

Akrémszínűpampafűmásnapdélutántűnikelaterepről.Kihúzommagam,egyenesháttalülök a nyeregben, tágra nyílt szemmel bámulom a hirtelenmegváltozott táj élénkségét.MégsosemjártamCordellföldjén.Nemvoltokunkolyankirályságbamenni,amelyetSiregyáltalán nem kedvel, amikor vannak olyanok, amelyek szívesen adnak el nekünkélelmetésegyébszükségesárut.Demostaztkívánom,bárcsakjártunkvolnaittkorábbanis.Gyönyörű.

A lovak patája alatt a fű olyan élénkzöld, hogy szinte fáj tőle a szemem. Dombokemelkednekkörülöttünk,lankás,szelídvidék,atökéleteshelyenállójuharfáklombozataéppen csak kezd arany-narancsszínre váltani. Elhaladunk egy gazdaság mellett…

virágillatözönben lépkedünk. Könnyű aroma… levendula… Cordell legkeresettebb éslegdrágább terméke. Néhány katona integet az egyik gazdának és munkásainak, akikleteszikszerszámaikat,vödreiket,hogyvisszaintegessenek.

Megyünk tovább, elhagyjuk a dús, lila mezőket művelő munkásokat. A katonákatfelvidítjaasokzöld,anapésalevendulaillat;ujjongnak,áradbelőlükahazatérésöröme.

Sir azonbanmintha nem vidulna fel a katonák izgatottsága láttán. Alaposanmegnézminden gazdaságot, minden falucskát, amely mellett elhaladunk; valószínűleg aztszámolja,hánypompásépület,hányfeltűnőenbőtermőmezővan.Arcizmasemrezzen,ésebbenanem-változásbanugyanaztadühötérzem,amimindigáradbelőle,valahányszorkikelNoamellen.

Télországvarázslatátabányászatrafordította,Cordellpedigalehetőségekkihasználásátsegíti elő a mágiaszter erejével: segíti alattvalóit, hogy az adódó helyzeteket a sajátjavukra használják, és mindenből a lehető legjobbat hozzák ki. Alkalmazkodó,leleményes,szélhámos;akárminekisnevezikőket,még„afalevélbőlisaranyatcsinálnak”–eztacordellikifejezéstSirtöbbszörismagyaráztanekünktanóráinkon,arrautalva,hogyolyantehetségesentermelnekhasznot,hogyszintemégafánvanalevél,márisaranypénztér.EzmegmagyarázzaDominickszázadoskorábbikáromkodását…Aranylólevelek!

HiábaszintekiapadhatatlanokCordell forrásai,Noamkirálynemarról ismert,hogyahasonlóan jómódúRitmus-királyságokonkívülmással is szövetségre lépjen.Az,hogyahúga Őszföld királyához ment feleségül, botrány volt, amit csak akkor bocsátott meg,amikor rájött, hogyan lehet ezt Cordell javára kihasználni… De hogy télországimenekültekmegsegítéséhezalacsonyítsalemagát?

Három órát lovagoltunk zöld mezők és lila levendulaföldek között, amikor mégcsodálatosabblátványtárultszemünkelé:Bithai.Avárosszélessíkonterülel,körülöttekörülbelül húsz különböző kis gazdaság van.Mindenütt a délelőtti nyüzsgés nyomaivaltalálkozhattunk. Minél közelebb érünk a város központjához, annál sűrűbben állnakegymásmellettaházak,annáltöbbazember.Aztánaseregkikövezettutcáraér,amelynekvégénfelvonóhídvezetafallalkörülvettvároskapujához.

Amintelhaladunkakapualatt,avárosszintekirobban.Hatalmasazsivaj,kereskedőkkiabálnak,kocsikerekeknyikorognak,dübörögnekazutakon,szamarakbőgnekaszélben.Azépületek tökéletesszimmetriábanállnakegymásmellettaszürkemacskakövesutcákmentén, a főutak tökéletes derékszögben metszik egymást. Minden épület, legyen azlakóház, üzlet vagy fogadó, szürke kövekből van rakva, tetejük barna cserepes. Fejünkfelett zászlók lobognak a szélben; zöld háttérben arany juharlevélen levendulakéve.Mindentiszta,rendezett;helyenkéntszökőkutakésszépkúszónövényekdíszítikatereket,sarkokat,minthaazegészvárosapalotarészelenne.Talánígyisakarták…hiszenBithaivárosa Cordell kapuja, Noam király erejének legjobb felmutatása. Természetes, hogy alehetőlegtökéletesebbállapotbanakarjatartaniavárost.

Polgárokintegetneknekünk,ahogyelhaladunkazutcákon;éljenzikakatonákat,biztatószavakat kiáltanak a hosszú küldetésből hazatérőknek. Néhány nő eldobja zöldséggel,gyümölccseltelikosarát,ésszinteodébblökikalovakat,hogymegcsókolhassákférjüket.Az emberek többnyire elhúzódnak Sirtől és tőlem is, ajkuk grimaszba rándul, zavartanbámulnakminket,nemtudjákmirevélni,hogykéttélországitlátnakBithaivárosában.Ámakatonák figyelme teljesenmásra irányul, nem törődnek a politikai előítéletekkel, csakazzalfoglalkoznak,hogyviszonozzákalelkesintegetést,örülnekaboldogfogadtatásnak.Arcukon a megkönnyebbülés mosolya ragyog, hogy biztonságban hazaértek. Ettől azérzéstőlönkéntelenülelmosolyodom.

Hűség. Büszkeség. Ezt érzem a levegőben. A katonák vidáman kiáltozva üdvözlik ajárókelőket, és kérdezik, mi újság Cordellben. Ezek az emberek szeretik a hazájukat.Ezeknekazembereknekmegvanaz,amiténmindennaphiányolokSirtekintetéből,FinnfanyargrimaszaibólésDenderarévedőpillantásaiból…Azotthon.

Aszázadkönnyűügetésrelassít,ésbefordulmégegyszélesútra.Juharfákkoronáinaklombsátraalatthaladunk.Alombokközöttbeszűrődikanapfény,néhánylevélelhagyjaazágat,és lassan lebeg lefelé, táncolazaranysárga téglákkalkirakottútkét szélénhúzódókovácsoltvaskerítésrúdjaiközött.

Sir mellém léptet. Próbálok a szemébe nézni, hogy valami fogalmam lehessen, mirekészül,decsaknézmagaelé.Éniseztteszem.

Ó,gyönyörűségeshóesés!Tényleg?

A század megáll, én pedig kénytelen vagyok a nyelvembe harapni, nehogymegkérdezzem,vajonNoamkirálynemakar-evalamitellensúlyoznivagyjóvátenniezzel.Mert megértem, hogy ha az ember király, akkor királyságában jólétet, bőséget,makulátlanultisztafővárostakar…Deez?

Azúttólapalotátkapuválasztjael.Aranykapu.Legalábbháromszorolyanmagas,mintén.Egész felületén zöld fémindák húzódnak kígyózó vonalban.Az indákmentén vörösfémrózsák nyílnak. A fémágakon azúrkék fémmadarak ülnek. De ami a legrosszabb: akapu két oldalán két magas juharfa áll. Színaranyból. Leveleik szép – de felettébbmértéktelen–melódiátjátszanak.

– Ez a királyság szíve – súgja Sir. Hirtelen elhallgatása ébreszt rá, hogy a férfiaklelkesedésétkomolyságváltottafel.

– Ugye ez… – Önkéntelenül suttogóra fogom a hangomat. – Ez… ugye nem igaziarany?

Sirkurtánbólint.Számtátvamaradacsodálkozástól.Nemcsoda,hogySirvalósággalgyűlöli Noam királyt. Annyi aranyat használt fel két juharfaszoborra, hogy egy egészkirályságnakiseléglenne.

A regiment leszáll a lóról,Sir ésénnem tehetünkmást,követjükpéldájukat.Amikor

mindottállunkakapuelőtt,acordelliekmélyenmeghajolnak,éskisideigúgymaradnak.Hajukat fújja a szél. Így meghajolva állnak, miközben halk mormogás hallatsziksoraikból.

KözelebbhúzódomSirhez.

–Őkmost…kántálnak?

Sirbólint.Nemtűnikboldognak.Deeznemolyanképen-teremtem-ezt-a-Noam-királytneheztelés,inkábbvágyódóéskisséirigykedőpillantás.

–EzBithaivárosszózata.

Akatonákbefejezikakétaranyfáhozszólóegyáltalán-nem-félelmetes-és-hátborzongatókántálásukat,majd ismét a lovaikhoz lépnek.Dominick százados az emberei között jár.Mindenkiazzalfoglalatoskodik,hogyalovakatelvezessükjobbra,egykülönúton,amelyfeltehetőenapalotamögévezet.

Dominickakapuramutat.

–Williamtábornok,ladyMeira…

Lady.Orromráncotvet,furcsa,bizsergetőérzéshaladfelfeléagerincemenattól,hogyhölgyneknevezett.Jobb,haeznemmaradígy…Nemigazántudom,hogyakarok-ehölgylenni.

–…kérem,kövessenek.Elvezetemönöketakirályunkhoz.

Sir nyaka vöröslik. Ez az utazás teljesen tönkre fogja tenni. Kikészíti. Nem minthanekemjobbérzéslenne,hogyittvagyunk…ARitmus-királyságokkalvalóeddigiösszestalálkozásom után értéktelen semmirekellőnek éreztem magam, mintha nem is lennékember. Ránk kiabáltak, ha az utcáikon jártunk, rohadt zöldséggel dobáltak, amikorkilovagoltunkvárosaikból.Miért lennemásCordell?Deeddigsenkinemvoltkegyetlenvelünk, ezért beállok Sir mögé. Dominick a kapun át gyönyörű, dúsan zöldellő kertbevezetminket.

Egy kis kövezett sétány közepén szökőkút lövell vizet a magasba. A sétány mellettélénkvörös azálea- és vállig érő levendulabokrok virítanak.Virágpor száll a levegőben,minthaapróbogaraklennének,egymásnakütköznekaragyogónapfényben.Jobbrakőútkanyarog a közeli juharfaerdő felé, rejtett ösvény éjszakai találkozókhoz vagyorgyilkosságikísérletekhez.

Azelőttünkmagasodópalotátugyanolyanszürkekőbőlépítették,mintBithaiházait.Ezaz épület azonbanmindegyiknél hatalmasabb, négy emeletmagas, ablakai csillognak anapfényben, elefántcsontszín erkélyei kecsesek, az ablakok mögött vastagbársonyfüggönyökrekesztikkiavilágosságot,hideget,meleget.

Dominickszázadoséppenint,hogylépjünkbeapalotába,amikoregyismerőshangrahirtelenhátrafordulok.Sirismegáll,éshangulatafelengedannyira,hogyelmosolyodjon.Őszinte,megkönnyebbültmosoly,nagymegnyugvássaltöltelengem.

–Meira!

Éppen akkor fordulok az erdő irányába, amikor hófehér hajtömeg és kék szempárbukkankiasűrű,sötétzöldből…Mather.

Mosolyszaladszétazarcomon,azútmindenfáradalmátfeloldja.Matherfutásnakered,hozzámrohan,bordaropogtatóerővelölelmagához.

Aztsembánom,havalóbanelpattantnéhánybordám.

9MATHER RAGYOGÓ MOSOLLYAL NÉZ RÁM, és nem tesz le. Hiába próbálokküzdeniazérzéseimmel,biztosraveszem,hogyarcommáristűzpiros.Nyilvánvaló,hogyMatherhosszabbidejevanBithaivárosában,mintmi.Hajátszalaggalkötöttehátra,égkékingetéselefántcsontfehérnadrágotvisel,nyakábanHannahmedalionjánakfelelóg.Noamszerzett nálam egy jó pontot, beírom a nemmegölendők könyvébe:mert gondoskodottMatherről.

Mathermélyhangonnevet,torkábólbugyborogfelakacagás.

–Elégsokáigtartott,hogyideérjetek.

Szavai a nyakamonvibrálnak, és ettől valahogy hirtelen ráeszmélek, hogy a nyakábakapaszkodom. Ujjaim remegnek, de képtelen vagyok elmozdítani a kezemet, csaknevetek,neveteklerá,ésérzem,hogyizmaimegfeszülnek.

–Nemistudtam,hogyezvalamiverseny–sikerülvégremegszólalnom.Nehéz,mertelsőölelésünkemlékevillanatudatomba.Azarcaelvörösödik,illetvehalványrózsaszínpírjelenikmegrajta.Vajonőisarragondol?

–Azvolt.Ésvesztettél.

Ennyitmond.Nevetéseteljeseneláraszt.

Sirköhécsel.Mathermégegyszermegszorít,aztánleteszazudvarkőlapjára,énpedigelégnehezentalálommegazegyensúlyomat.Kiforgattafelígyavilágot?

– Ki van még itt? – kérdi Sir. Egyenesen a lényegre tör. Mathert mintha nembosszantaná annyira Sir nyersesége, keresetlensége, mint engem. Mert engem mindigbosszant.

–Mindenki.

Megkönnyebbülten sóhajtok fel. Mind itt vagyunk. Mindenki túlélte. Bűntudatomnémiképpcsökken…Elveszítettüka táborunkat,de senki semhaltmegközülünk, ígyalelkiismeretemismegnyugodott.

Sirisfelsóhajt.

–Remek.TalálkoztatokmárNoamkirállyal?

Matherbólint.

–Tegnap.Denderaésénmárkétnapjaittvagyunk…–Rámpillant,aztánújraSirre,ésnemfolytatja,nemmondjaki,akármitakartmondani.Dehirtelenúgynézki,mintakithasbavágtak.Mindenérzékemriadótfúj.

Valaminincsrendben.

Sirismétbólint,ésDominickszázadosfeléfordul.

–Kérem,vezessenakirályukhoz!

Dominick erre sarkon fordul, és szökell fel a lépcsőn, a palota felé. A két ajtónállókinyitjaelőttünkazajtót.Kíváncsiannézikfénylőtélfehérhajunkat.IlletveSirhajaésazenyém sem fénylik éppen, a fejünk olyan,mint a testünk, az út pora és verejték tapadtránk.De abból, amilyen határozottan lépdel Sir a századosmögött, arra következtetek,hogy nem veszünk fürdőt,mielőtt Noam királlyal találkozunk. Fürdő. Nehezemre esik,nehogyavágyódástólhangosanfelsóhajtsak,amikormegállunkapalotaelőcsarnokában.

Egyetlenfényforrásvilágít,afejünkfölélógatottcsillár,lágyfehérragyogásbavonjaatermet.Ahelyiségtöbbiékemindsötét.Feketemárványpadló,afalburkolatpolitúrozottfa. Kényelmes, de nagyon-nagyon drága. A falak mentén négyszögletes tábláksorakoznak,nemtudnámmegmondani,hogyajtók-e,vagycsakdísznekvannak.

Jobbraazegyikhirtelenkitárul.

Dominickelőresiet,feszestisztelgésselköszöntiahelyiségbenlévőembert,akitmimégnemlátunk.

–Felség,újabb…újabb…

–Újabbtélországiak.Igen,kitaláltam.

Amély hang illik ameleg sötétséghez, és a környezethez is. Szinte barátságos ez ahang,inkábbnagyapahangjánakgondolnám,mintkirályszavának.

Sirelőrelép,kishíjánodébblökiDominickszázadost.

–Noam.

Egyszer,amikorrávettemMathert,hogylopjunkelegypalackotFinnnyárföldiborából,ésazitaltóllerészegedtünk,Sirarraítéltengem,hogykéthétigénmosogassakelvacsora

után. Az ok: „tiszteletlenség tanúsítása leendő királyunkkal szemben”. Ám Sir mindengondnélkülakeresztnevénszólítjaCordellkirályát,minthacsakvalamirosszulviselkedőkisfiúlenne.

Noamkezétkarbafonvalépkiazelőcsarnokba.Nagytermetűember…Nemannyira,mintSir,deamegjelenéseígyis tiszteletetparancsoló.Aranybarnahajaszinteválligér,arca közelében ősz hajszálak vegyülnek bele, szakállában még több ősz szál látszik.Tekintetetitokzatosésmélyreható…Egyszerreérzemmagamelőtteúgy,hogybelémlát,egyetlen pillantással kiismeri minden titkomat, és úgy, hogy láthatatlan vagyok.Mágiasztere,Cordelltőreazövébevantűzve,markolatánalilaékkőhalványanvilágolafélhomályban.

Noam közönyös arccal fordítja sötét tekintetét Sir felé. Aztán a pillantása átsuhanMatheren,majdmegállrajtam.Éselvigyorodik.

Eznemjelenthetjót.

–Köszönöm,Dominick.Leléphetsz.

Dominickúgyhúzódikhátra,minthatöbbetvártvolna.Demeghajol,mormogvalamitarról,hogykésőbbmajdjelentéstteszŐszföldről,azzalkivonul.

–William – szólal meg Noam, bár még mindig engem bámul. – Úgy örülök, hogynekedissikerült.Kellemetlen,nehézügy,haazembernekazÉvszakokSötétÁrnyékávalvan dolga. Az évszakiak eléggé… – gondolkodik, hogyan folytassa – …eléggészeszélyesektudnaklenni.

Alig vagyok képesmegállni, hogy fel ne horkanjak. Szeszélyes. Engemmég nem isismer.

Ám felmordulásom megakad félúton, amikor meghallom, minek nevezte Angrát.AzÉvszakokSötétÁrnyékának.El is feledkeztem róla, hogy aRitmus-királyságok ígynevezik. Mintha csak a többi évszaki szürke árnyékfoltja lenne, semmi más, és ha jólmozdulunk,elistűnhetneakár.

SirbelépNoamlátóterébe.Megkönnyebbültensóhajtokfel.

– Reméltem, hogy bizalmasabb körben tudunk beszélgetni – szólal meg Sir, majdMatherrepillant.–Ámkirályomemlítette,hogymárbeszéltveled.Vanazonbannéhányügy,amiténisszeretnékmegbeszélniveled.

Sir még sosem nevezte Mathert „királynak”. Jövendőbeli királynak igen. Felségnekigen. De királynak soha.Mather Dynam király. Nyugtalanság vibrál végig a testemen.Tudom,hogyMatherakirályunk,és tudtam,hogyezbekövetkezikmajd,deazthittem,többidőmvan,legalábbannyi,hogymegtaláljukamedalionmásikfelét.Nem…most.

Noamkétszolgátintmagához.

–GondoskodjanakladyMeiráról.Maesteolyangyönyörűnekkelllennie,amilyentalán

mégsosemvolt.

Sirelsápad.Énszintén.Mégsosem láttam,hogySirelsápadtvolna.Azthiszem,márnemkedvelemannyiraBithait.

–Elnézést,eztnemértem–mordulSir.

Noamvigyorog.

–Abál.Udvartartásomkétnapjavárazünnepségre.Mostmárelkezdődhet.Királyodnyilvánelmondtaneked.

Attól,ahogyakirályszótkiejti,egészenlibabőrös leszek.Matherrenézek,arcaolyanvörös, mint odakint az azáleák, ajkát olyan erővel préseli össze, hogy fogai biztosankilapultak.

Aszolgákelindulnakfelém.

–Erretessék–szólalmegegyikük.

Sirbólintfelém.Devanvalamiatekintetemögött…Valami,amitaligtudvisszafogni,amitől legszívesebben megragadnám csakramomat, és tönkretenném Noam palotájánakgyönyörűelőcsarnokát.

A szolgák elindulnak, egylépésnyire lemaradva követem őket. Így érezhet a birka,mielőttlevágjákafejét,ésnyílttűzönmegsütiknyárson.

Még hallomNoamkirály hangját, amikor elhagyjuk az előcsarnokot.MintBithaibanminden,ezisszándékolt.Ittsemminincsvéletlenül.

–Igen–mondjaNoam.–Egyezségrejuthatunk.

Hirtelenhátrafordulok,deSir,MatherésNoammárbeléptekahelyiségbe,amitNoamkirálydolgozószobájánakgondolok.Azajtóbecsukódikmögöttük, ígymársemmitnemhallhatok.

–LadyMeira,szíveskedjékerrefáradni…

Lady.Valóban?

Megadommagamahelyzetnek,követemaszemélyzetet.Afolyosóbálteremrenyílik…Nyilvánezazabálterem,aholmaéjjelaNoamkirályeltervezteünnepséglesz.Hatalmas,pompázatos terem, márványburkolat, csillárok, dúsan zöldellő növények és rengetegarany.SzinteémelygekCordellgazdagságától.

Aterembőlkétoldaltkétkanyargólépcsőviszfelfelé.Aszolgákabaloldalinvezetnek,alépcsőfordulóról180fokbanbeláthatomabáltermet.Szándékosannemnézemazonban,inkábbacsizmámraszáradtmocsokrafigyelek.

Az emeletre érve olyan hasonló folyosókon haladunk, hogy kezdem azt hinni,Noamkirály terveazvolt,hogyeltévedjekbosszantóandrága labirintusában.Annyira fényesa

falburkolatpolitúrja,hogyelhaladtunkbanlátombennemagamat,koszostükörképemet,akristálycsillárokat, ahogy fényespontokat vetítenek a testemre.Avörösesbarna szőnyegoly puha és bársonyos, hogy csizmám talpa bemélyedést hagy rajta. Ugyanolyan sötéttónusú,luxussalberendezetthelyiség,deugyanolyankellemesség-érzésemvanitt,mintazelőcsarnokbanvolt.

Aszolgákvégremegállnakegyajtóelőtt.Fényesfelületébenlátomrémültönmagamat,aztán az ajtó befelé lendül, és mögötte… Nehéz ezt kimondani… Pontosan olyanhálószoba van, amilyet én terveznék, ha végtelen anyagi források állnánakrendelkezésemre,ésalakberendezésenkívülsemmimássalnemkénetörődnöm.

Egyszerű és szép. Arra számítottam, hogy ugyanolyan pompázatos lesz, mint Noamkapuja,denincsbennemás,csakegybaldachinoságy(igazánszépbaldachinoságy),egydíszes szekrény (igazán szép díszes szekrény) és a fapadlón bonyolult levendulamintásszőnyeg. Szemben, az erkélyajtó előtt nehéz, fehér függönyöket lebbent a szél, amint aszobaközepérelépdelek.

A két szolgálólány alig néhány évvel idősebb nálam, egyszerű, dísztelen, cordellivadászzöld színű ruhát viselnek. Szőkésbarna hajuk laza fürtökben omlik vállukra,egyikük,akinekszélesrenyíltbarnaszememinthamindentlátna(amiperszenyilváncsakillúzió),hozzámlép.

–Ezígymegfelelönnek,ladyMeira?

–Meira.

–Igen,éniseztmondtam.LadyMeira.

Elkomorulok.

–Nem.CsakMeira.Ígyszólíts!Nemlady.

–Attóltartok,nemtehetem,ladyMeira.

Fogcsikorgatvafordulokvisszafeléjük.

–Rendben.Hogyhívnakbenneteket?

–Mona.

–Rose.

–Nos,MonaésRose,mittudtokmondaninekemNoamkirályterveiről?

Monaszerényenlehajtjafejét,Roseegyszerűencsakvállatvon.

–Semmitnemtudunkazonkívül,hogyestenyolcrafelkellöltöztetnünk,éskészenkellállniaabálra.

Hunyorgokrájuk.

–Ésmivanakkor,hanemengedelmeskedem?

Monaszemetágranyílik.KettőjükközülnyilvánRoseavezető,megérintiMonakezét.

– Remélem, nem ellenkezik, lady Meira. Noam király nagyon egyértelműenkijelentette,hogyattólfüggapalotabeliállásunk,hogyönottlesz-eabálon,vagysem.

Szemöldökömösszerándul.

–Éstimindigpontosanaztteszitek,amireakirályutasít?

Roselassanbiccent,minthanemigazánértené,miértteszekfelegyáltalánilyenkérdést.Ugyanerre számítok Monától, de amikor észreveszem, hogy tétovázik, kezét tördeli,képtelenvagyoktürtőztetnimagamat,ajkamkíváncsimosolyrahúzódik.Roseészrevesziarckifejezésem hirtelen változását, ésMonára néz, aki felemeli a kezét, és olyan vadulbólogat,hogyattólfélek,leesikafeje.

– Természetesen engedelmeskedünk neki – jelenti ki Mona. – Én csak… szóval jólenne,ugye…ha…nemistudom…hanekünkismeglenneamagunkvarázslata.

Rosearcaolyanvörösséváltozik,mintarózsa,amelyrőlanevétkapta.

–Cordellnépénekmindenemegvan,senkinemkívánsemmiegyebet,tepedigittállszegyvendégelőtt,ésilyesmiketmondasz?–Ekkorfelémperdül.–Kérem,bocsássonmeg,ladyMeira…Monacsaknemrégenszolgálitt.

Monamegenyhül, keze elernyed, álla a mellkasáig hajlik. De nem felel Rose-nak…Illetvenemnekifelel.Szemlesütvefordulfelém.

–Kérem,bocsássonmeg,ladyMeira.

Kishíjánelfelejtekbosszankodniazon,hogyismétladyneknevezett,amikormeglátom,hogyhevességekihunyt.Képtelenvagyok rejtegetnimeglepetésemet…Azarcomravanírva… Csak akkor beszélt hangosabban, akkor élénkült meg, amikor a saját varázserőgondolatát említette. Ha nem lennének lekötelezve Noam királynak, ha nem lennénekhozzákötve.

Nemengedemeleztagondolatot,próbálomkitalálni,hovásoroljamgondolataimközt,hogyanvélekedjekerről.Eszembejutazsebembenrejlőlapislazuli,akisgömbölydedkő.Combomnak nyomódik. Mather hinni akarta, hogy varázslat volt… Hogy bárki simánfelvehette volna a földről. Sokkal egyszerűbb lenne a világ… Senkinek nem kénekirályától vagy királynőjétől függenie, senkinek nem kéne az uralkodó segítsége.Senkineknemkéneakirályságahatáraiközöttmaradni,hogyrészese legyenavérvonalszerintivarázslatnak.Sokkalkevésbélennénk…bekerítve?Úgytűnik,nemezamegfelelőszó, legalábbis olyan embertől, aki egész életében azért harcolt, hogy ilyen varázslatotszerezzen. Ám lehet, hogy más királyságokban, amelyeknek már évszázadok óta vanvarázserejük, felteszik ezeket a kérdéseket. Elgondolkodnak, milyen lenne szabadnaklenni,felszabadulnivilágunkszigorúszabályaialól.

FejemetingatvanézekMonára.

–Neszabadkozz!Teljesenrendjénvaló,hogyazemberkérdéseketteszfel–mondom,bár nem tudom, mi lenne a válaszom ezekre a kérdésekre. Csak azt tudom, hogyTélországnak varázslatra van szüksége, hogy szabad lehessen.Most semmimásra nemtudokgondolni.

Rosefelcsattan:

– Egészen biztosan nem rendjén való kérdéseket feltenni akkor, ha ezek a kérdésekellentmondanakkirályunkegyértelműparancsainak–mondjaszemöldökétfelvonva,ujjátfelemelve.Készenáll,hogyfenyegetésévelfelémforduljon.

Abaldachinoságyighátrálok,éskaromatszéttárvalehuppanokrá.

–Neizgassátokfelmagatokat!Elmegyekabálba.

AmikorRoseújramegszólal,mosolythallokahangjában.

–Kitűnő.Odabentfürdőtkészítettünkönnek,ladyMeira.

Éppen idejében emelem fel a fejemet ahhoz, hogy lássam,Mona a tőlem balra lévőajtóramutat.

–Mosthagyjukegykicsitpihenni,aztánvisszajövünk–közliRose,azzalkifelétereliMonát.

Amint becsukják maguk mögött az ajtót, felülök. A mozdulattól a lapis lazuli acsípőmhöznyomódik,ésettőlönkéntelenülMatherregondolokésSirre,nemavarázslatraésarra,hogykinekkénerendelkeznievele,éskineknem.Előkotromakövetzsebemből,tenyeremengörgetemakiskékgolyót.Azismétlődőmozdulatcsillapítjaazidegeimet.

Noamvalamitakarvelem.Ezfurcsa.Mégfurcsábbazonbanatény,hogyegyRitmus-királyságuralkodójaegyáltalánvalamihasználhatótlátegyévszakimenekültben.MatherésSir is tudják,miaz,demostéppenNoamkirállyal tárgyalnak,ezért jelenlegcsakkétdolgot tehetek: körbeosonok a palotában abban a reményben, hogy a rengeteg helyiségközülvalamelyikbenválaszttalálhatok,vagymegfürdöm,ésszundítokegyet.

Mintha testem már meghozta volna a döntést. Ásítok, szemem elhomályosodik,könnybelábad.

Lehámozommagamrólúti ruháimat,azegészetegysarokbadobom,ahalomtetejére,mintegyőrzőülhelyezemcsakramomat.Alapis lazuligolyókigördülahalomból,gurul,gurul a fapadlón, a vastag szőnyegen állmeg.Felemelem,gondosan az éjjeliszekrényreteszem;akék felületetnézem,csaknézem.Tudom,hogynevetséges,devalahogynagynyugalmatadatudat,hogyTélországegydarabjavelemvan,haszükségemvanrá.

Az illatos szappan és a pezsgő víz gyorsan eloszlatja maradék aggodalmaimat,érzékeimetlevendulaésgőztöltibe.Nagyonjóérzés!Ehhezhozzátudnékszokni.

Olyansokidőttöltöttemakádban,hogybőrömmárráncosodnikezdett.Kikászálódtam

akádból,ésamintapihenésködefelszállt,elkomorodtam.Újrabelopakodotttudatombaaz aggodalom. Valami nincs rendben. Kétszer is körbenézek a helyiségben, zavartankeresek,tekintetemapadlótpásztázzaés…Nemlátoksemmit.

Semmit.

Aholmimeltűnt.Acsakramom,acsizmám,mindenem.Csaka lapislazuli-rögvanazasztalon.Azágyonhálóingkiterítve,ragyogóelefántcsontszíndarab,amivalószínűlegjócsere volt a ruháimért. Nyugtalannak kéne lennem, csakhogy a hálóing anyaga a nyúlszőrénél is puhább, finomabb. Belebújok, és a nyugalom köde ismét rám telepszik. Ésamikoraselymeságyneműbebújok,apehelypaplannalbetakarózom,elisfelejtem,miértkéne nyugtalannak lennem, miért kéne aggódnom. Azt is elfelejtem, hogy miért kénevisszamennem Noam király dolgozószobájába, és milyen válaszokat kéne követelnem.Ahogyaztsemtudom,holvanNoamdolgozószobája,mertmindenfolyosóugyanolyan,ésafáinevetségesekés,édeshóesés,ezazágyolyan…kényelmes.

10“„SAJNÁLOM.Nemtudom,mimásttehetnék.Órákkérdése,ésmegérkezik.

Korábbiálmomban,adolgozószobábanvagyok.Akandallóbólmelegárad,kellemesazégő szén illata; a nyitott ablakon beesik néhány hópihe.A huszonhármak, akik azon azéjszakán elmenekültek, és a Rania-síkságon fognak élni két csecsemővel, összebújvavárják,hogyeljöjjönatávozásideje.ÉsHannahkirálynő,azőszótlanerejemegremeg,amintletérdel…Alyssonmellé?

Miértálmodomújraezt?

Alysson széken ül, Sir előtt, aki a szék támlájára támaszkodva áll, feje lehajtva.Mindketten komorak, sírnak is, nem is, próbálnak erősek maradni királynőjük előtt.Alyssonaprótakarógöngyölegetölel.

– Nem tudom, mi mást tehetnék – súgja Hannah; azzal hosszú, fehér ujjaivalmegsimogatja Alysson kezében a kis csomagot. Pici kéz nyúl ki a csomagból, Hannahmegfogja,kéttenyereközésimítja.

Mather.

–Nemkellelmennetek–mondjaHannah.–Nemkellmegtennetek.

Télországkirálynőjeesdekeltábornokánakéstábornokafeleségének.

Alysson felnéz királynőjére, egyik kezével még Mathert öleli magához, a másikkalHannahkezétragadjameg.

–Megtesszük–súgja.–Természetesenmegtesszük.Télországért.

–Mindannyianmegtesszük–szólalmegSir.Felnéz.Tekintetenyugtalan,nagyonéber.–Megbízhatbennünk,királynőm.

Hannahfeláll,ujjaitétovánlefelényúlnak,fiátérinti.Bólint,vagylehajtjaafejét,olyansokáig áll némán, hogy amikor egy távoli robbanás robaja hallatszik be, mindenkiösszerezzen.

–Sajnálom,hogyezttettemanépemmel–súgjaHannah.–Annyirasajnálom…

–LadyMeira?”

Felriadok. Robbanások zajára számítok, kész vagyok felkapni azt a csecsemőt ésrohanni. Eltelik néhány pillanat, sok mély lélegzetet veszek, a baldachint nézem, ésemlékezetembe idézem, hol vagyok, csak akkor hiszem el, hogy nem abban adolgozószobában állok. Ez nemTélország, hanemCordell. Noam király palotája. Rosehajolfölém,izgatottan.

Csak álom volt. Megint Hannah királynőről álmodtam. De miért tűnt olyanvalóságosnakazálom?

–Készenáll,hogymegszépítsük,ladyMeira?–kérdiRose,ésnézi,csaknézi,ahogyabaldachinrapislogok.

Szemöldökömetráncolom.

–Ezzelaztakarodmondani,hogynemvagyokeleveszép?

Rosearcaelkomorul.

–Nem!Természetesennemígyértettem.Csakarra…

– Semmi gond, Rose. Csak tréfáltam – mondom, azzal átlendítem lábamat az ágyperemén,és felméremahelyzetet.MonaésRosemelletthárommásikszolgálólány isaszobábanáll.Mindegyikükkezébencsomagvagyvalamilyenruhadarab.Úgygondolom,ezrészeannak,amitSirtervez…Kicsinosítanak,ahogyacsirkétösszekötöziksütéselőtt.Úti ruhában mégsem mehetek bálba. Összerezzenek a gondolatra, hogy ez nem jutottelőbbeszembe.Sohanemvolt rajtammindennapi,kopottas ruháimnál csinosabbholmi.Nem is tudom, hogy akarok-e csinosabb lenni…ValahányszorDendera a báli ruhákrólmesélt nekem, mindig csak arra gondoltam, hogy szentséges hóesés, milyenszükségtelenülsokanyag!Aszoknyátpedigbiztosanegyenesenazérttaláltákfel,nehogyanőkmegszökjenek.

–Igenis,ladyMeira–szólRose,azzalaszolgálólányokhozfordul.–Lányok!Fogjatokhozzá!

Felemelemakezemet.

–Hogymost?Egypillanat!Asajátruháimatakarom,ésacsakramomat…Aúúú!

Mind az öt lány egyszerre akarja teljesíteni a feladatát. Kirángatnak az ágyból, azöltöztetődobogóraállítanak,amitőlúgyérzemmagam,minthaNoamkirályegyikidétlenaranyfájalennék,ésemberekcsacsognánakágaimalatt.

–Mona,láb.Cecily,ingvállésruhaujj.RachelésFreya,hajésarc–adjakiaparancsotRose, mint valami generális, aki századosait vezényli és dorgálja. A lányok ide-odarángatnak, több réteg kelmét húznak rám, furcsa porokkal és olajokkal kenegetnek.Egyikük megragadja a hajamat, és csigavonalkontyba tekeri. Egy másik lány valamifényeset ken ajkamra, arcomra. Megint másik merev sarkú cipőt húz a lábamra.Valamelyikükolyanszorosrahúzzafűzőmet,hogygyomrombelsejénekízétérzem.

–Biztos,hogy…mindez…szükséges?–kérdezem,miközbena fűzőthúzzák rajtam.Megértem,hogyazemberkicsitösszeszedimagátabálba,devalóbanszükségvanennyikényelmetlenségre? Nem bújhatnék bele valami egyszerű ruhába? Vagy ami még jobblenne:nemlehetséges,hogyelsemenjek?DeSirésMatherisottlesznekabálon,ésnemakarok a mulatság végéig várni, hogy megtudjam, mit terveznek. Ha ezért egy kicsitszenvednemkellatúlszorosfűzőben,hátlegyen.

Rosemutatóujjátalsóajkáraillesztvenéz,csaknéz.Szónélküladíszesszekrényfeléfordul, és kinyitja. Az ajtók belsején tükör van, és bár a szekrény polcain ruhák éshálóingek sorakoznak, annyira lenyűgöz a tükörből visszanéző kép, hogy nem is tudokfigyelniaruhákra.

Noamkirályszolgálóleányainagyonügyesek.Vagyszebbvagyok,mintgondoltam.

A ruha, amelybe belebújtattak… illetve még mindig igyekeznek rám adni… mélyrubinvörös, fodros, suhogó, a ruhaderékon bonyolult aranyhímzés. Az aranyhímzés kétvékony pántban végződik, amelyek szabadon hagyják kulcscsontomat, így jól látszik afonatos arany nyaklánc, amelyet az egyik lány kapcsolt a nyakamba. Hajam hatalmas,bodrokban feltűzve ziláltnak tűnik, de néhány hófehér, kósza tincs az arcomatcsiklandozza.

–Nos?–kérdiRose,karjátkeresztbefonva.Minthatúlontúlelégedettlennemagával.

Hirtelen becsukom a számat. Talán nem is olyan borzalmas, ha az ember lánya egykicsitcsinosabb.

–Nagyonjó…Érteszahhoz,amitcsinálsz.

Rose sóhajt, miközben a lányok feladatuk végeztével elhúzódnak. Némelyikükelismerőenjegyzimeg:

–Nahát,milyengyönyörű!

–Egészenbiztosanbeleszeret…

Hirtelenfelemelemakezemet,éskörülnézek.

–Egypillanat.Kicsodaszeretbelém?

Monaéppeneltesziszépítőszereit.

–Theronherceg,ladyMeira.Elleszbűvölve!

Noam fia. Elkomorulok. Tétován gyűröm a szoknya selymét. Tudtam, hogy valamielkerülteafigyelmemet.

Alányokkifeléindulnak,Rosehatározottparancsokkaltereliőketkifelé,hogynézzékmeg, a többi vendégnek nincs-e szüksége valamilyen gyors segítségre az utolsópillanatban.Leugromazöltöztetődobogóról,ésmegragadomRosekarját.

–William tábornok ésMather király… –mondom, ésmeglepően könnyű kiejtenemkirályicímét.Furcsánfeszélyezakérdés.–Holvannak?

–Készülnekabálra,ladyMeira.Aztmondták,hogyhaönérdeklődikutánuk,mondjukmeg,hogyabálelőttakönyvtárbantalálkoznak.

–Ésmikorkezdődikabál?

–Tízpercmúlva.

Ököllel csapok homlokomra, így próbálom visszaszorítani hirtelen erős, lüktetőfejfájásomat.

–LadyRose,haszeretné,hogyottlegyekazonabálon,mondjameg,kérem,merrevanakönyvtár.Mostazonnal.

Roseafolyosóvégére,balramutat.

–Kétszerbalra,egyszerjobbra.Azelsőajtójobbra.

Éppenköszönetetmondanék,deekkorráeszmélek,hogybáliruhavanrajtam.Hányszorleszilyenlehetőségem?Azudvarietikettszerintiszéles,lendületeskarmozdulattaltérdethajtok, szoknyám lebben a lefelémozdulástól,mintha a finom kelme tömege el akarnanyelni engem. Rose tapsikol, amikor felemelkedem, és futva indulnék ki az ajtón. Demegállok, előbb felkapom a lapis lazulit, és a ruha sok zsebének egyikébe rejtem.Kellvalami,amibekapaszkodhatom.

Kétszerbalra.Egyszerjobbra.Azelsőajtójobbra.

Futás közben ismétlem magamban az utasítást; sürgölődő szolgák és számomraismeretlen,nagyonelegánsemberekmelletthaladokel.Acordellikirályiháztagjaitalán.Ruhában futni elég nehéz, báli ruhában azonban még sokkal nehezebb; olyan, minthasátorbaburkolvakéneszaladnom,ígyvégülkénytelenvagyokbeismernivereségemet,ésaz egész selyemköteget felemelem. Néhány elhaladó udvaronc rosszalló tekintettel nézrám, de elsietek mellettük. Nagyon örülök, hogy végre szabadon tudom mozgatni alábamat,egyáltalánnemérdekeldöbbentarckifejezésük. Igazamvolt.Aszoknyátéppenazérttaláltákfel,hogyahölgyeknehezebbentudjanakszaladni.

Akönyvtárajtajamárnyitvavan,amikorkinyitomésberontok,deodabentnincssenki.Három emeletmagasan könyvek borítják a falakat; ugyanilyenmagasak az ablakok is.Alemenőnapfényeáradaterembe.

Berontok, felszaladok a lépcsőkön, minden szinten keresem Sirt vagy Mathert vagyDenderát…valakit.Minéltöbbnéptelenzugotlátok,annálhevesebbenveraszívem.

Nincsenekitt.

Távollétük kizökkent a bálra készülődés, a fürdés, a Bithai luxusa és kifinomultságaláttán rám telepedett könnyed hangulatból. Itt vagyok Cordell könyvtárában, illegetemmagamat,mintvalamikülföldikisasszony,báliruhában,levendula-vaníliaparfümösen.Elkéne fogadnom ezt a helyzetet. Nem kéne gyötörnömmagamat, hogy nem tudokmegsemmit a bál előtt, hiszen éppen ezt a normális életet akarta nekemSirmindig is.Azt,hogy táncoljak és nevessek, és fodros, szép ruhákat hordjak. Hogy könnyebb életemlegyen.

Ám bármilyen kellemes egy kádnyi meleg vízben elheverni, bármilyen gyönyörű aruhám, én sosem akartam ilyen életet élni. Dendera sokszormesélt azokról az időkről,amikor Télország még olyan volt, amilyennek lennie kéne, amikor az udvarban mégsemmirossznemtörtént,amikorHannahkirálynőpompásbálokatrendezett,ahogyazavilágmindenkirályságábanszokás.Ahölgyekcsodás,elefántcsontszínűruhábanjelentekmeg,azurakmélykékszmokingban,ésmindenezüstösen,fehérencsillogott.HallgattamDenderatörténeteit,ésmosolyogtamafelidéződöttképeken.ÁlmaimatazonbanTélországcsatáitöltöttékbe.Amikorarrólmesélt,hogymegvédjükkirályságunkat.Hogyharcolunkaföldünkért.Hogymegvédjükanépünket.

NemminthaazudvaroncokkevésbélettekvolnaméltóakTélországhoz,mintakatonák,akikharcoltakérte,desosemakartákaztazéletet,amirőlDenderabeszélt,amitőápoltazemlékei között.Én saját életet akarok, olyan életet, ahol azt érezhetem,hogyTélországrészevagyok.Eztpedigcsakharccalérhetjükel.

Megakadaszememakottatartórahelyezett,pergamenszerűpapíríven.Kézbeveszem.Vonzvalamialendületes,elnagyoltíráshoz.Minthaakiírta,nagyonsietettvolnaleírniaverset.

Szavakáltalvagyok.Szavakszálldostakfelettemelsőlélegzetvételemóta,Kisfeketebetűsorokvésődtektestembe,kapálóztaméssikítottam,Ésmegtanultam,mimitjelent.Kötelesség.Becsület.Sors.Megannyigyönyörűszívtetoválás.Magamhozvettem,megtartottamőket,enyémeklettek.Magambazártamőket,éscsakakkorvettemelő,amikormásokrosszulértelmeztékvalamelyiket.Kötelesség.Becsület.Sors.Mindenbenhittem.

Hittemnekiis,amikoraztmondta,énvagyokazőlegnagyobbkötelessége.Amikoraztmondta,énleszekazőlegnagyobbdicsősége.Senki,semmimásbannemhittem,csakbenne,ésebbenaháromszóban.Kötelesség.Becsület.Sors.Túlsokathittem.

Fájdalomvanebbenaszabadversben;ugyanazazennél-én-többre-vágyom-többet-akarokfájdalom, amitől szép ruhám kissé kevésbé szépnek látszik. Eláll a lélegzetem tőle.Számítottamvolnailyesmire,haéppenVentrallibanidőzünk,amiművészeirőlismert,deCordellbenezteljesenszokatlan.Cordellnemszólmásról,mintapénzről,ahatalomrólésatermékenyföldekről.Kiírtaeztaverset?

–LadyMeira?

Hirtelenhátraperdülök,apergamenaföldrehull,ruhámnagyvörösforgatagkéntszáll.Először arra gondolok, hogy Noam szól hozzám. Ugyanolyan magas, ugyanolyanaranyszőkehajú,szemeugyanolyansötétbarna.Deezaférfinemelégidősahhoz,hogyőszszálakkeveredjenekhajába;csaknéhányévvelidősebbnálam,bőresima,álláncsakegy apró borostafolt. Sokkal szebb,mintNoam.Nem olyan nyersmodorú, jobban illikhozzáaballadadalolás,mintazuralkodás.

Lesimítomaruhámat.

–Theronherceg,hajólsejtem.

Élénk kíváncsiság deríti fel az arcát. Aztán tekintete a szőnyegen, közöttünk heverőpergamenre téved. Szöveggel felfelé esett, éppen rávetül a fény.Hirtelen lehajol, szinterávetimagátazírásra,összegyűri,minthapusztaakaraterővelteljeseneltudnátüntetni.

–Aranylólevelek!–káromkodikTheron,aztánészreveszimagát,elkomorul,kezébenapergamen reccsen az etikett diktálta gondos,modorosmozdulattól. –Kérem, bocsássonmeg.Ez…ezsemmi.

Homlokomráncolom.

–Eztönírta?

Ahercegajkavonalláfeszül.Kétszándéktusakodikbenne,az,hogybeismerje,ésaz,hogyatársalgásazudvariillemnekmegfelelőenfolytatódjék.

Apapírfelébiccentek,finom,kecsesmozdulattalazasztalrahelyezi.

–Jóvers–jegyzemmeg.–Öntehetséges.

Theronhercegrémületekisséenyhül.

–Köszönöm–felelióvatosan,ajkánakkétszélekisséfeljebbmozdul.Nemolyan,mintMather élénk, egész arcán ragyogó mosolya, mégis teljesen lefegyverez. Lábamelgyengül,megremegaszoknyaésalsószoknyasűrűrétegeialatt.

Köhécselek, feszengve toporgok, így próbálom elvonni figyelmemet Noamdöbbenetesen szép fiáról, és újra arra figyelni,miért vagyok itt.HaSir ésMathermostmegjelennének az ajtóban, Theron előtt kéne beszélgetnünk. Ezért felcsippentemszoknyámat,éshölgyhözméltóbbmódonelindulokfelé.

–Úgy tűnik,meg kell jelennem a bálban – jelentem ki. –Nem akarom kockáztatni,hogykivívjamRoseharagját.Önisodatart?

Theronbólint,majd amikor ellépekmellette,megérinti a karomat.Olyangyengéd azérintés…Leírhatatlanbizsergéstindítelatestemben.Minthavillámszikrázottvolnaazonahelyen,aholujjaakaromhozért.

–Igen.Megengedi,hogyelkísérjem?Úgygondolom,arövidsétajóalkalomlennearra,hogyegykicsitjobbanmegismerjükegymást.–Szemerebben,aversrepillant.–Azazazillemnekmegfelelően.

Vajonmilyenmesszelehetabálterem?

–Igen.Köszönöm.

Theronakarjátnyújtjanekem.Tétovázom,könyökömbehajlítva…Aztánbelékarolok,ujjaimatkabátujjánakzöldbársonyárasimítom.

–Tehát…–szólalokmeg,amintelindulunkbalraafolyosón–…önCordellkirályánakfia.Milyenérzéskirályfinaklenni?

Theronfelnevet.

– Néha nagyon jó, máskor egyenesen borzalmas. Ön gyönyörű. Milyen érzésgyönyörűneklenni?

Cipőm sarka rossz szögben ér talajt, előretántorodom.Még senki nemmondta, hogygyönyörűvagyok.Denderaegyszeraztmondta,hogy„bájos”vagyok,ésMather…Egyszempillantásalatt, lélegzet-visszafojtvafelidézemmindenbeszélgetésünket,ésamikoravégéreérek,csalódottanszusszanok.Mather sohanemmondottnekem ilyet, ésegészeneddig fel sem tűnt nekem,hogynem tette…és az sem,hogymennyire kívántam.Ettőlvalahogyfájdalmasantörrámazafelismerés,hogyTheronengemnéz,ésénisnézemőt,ésnemtudom,mittegyek.

– Kérem, bocsásson meg nekem – szól Theron. Elsápad. – Nem lett volna szabadennyiretapintatlannaklennem.Hiszencsakmostismerkedünkegymással.Kérem,higgyeel,hogyidővelsokkalelbűvölőbbnekfogtalálni,mintamilyennekelsőlátásratűnhetek.

–Nos,remélem,sokidőttölthetünkegyüttkettesben,hogyelbűvölőségétbizonyíthassanekem–mondom,észavartanpislogok,amikorrádöbbenek,miszaladtkiaszámon.–Ó!

Nem.Úgyértem…Szóvalúgyértem,denemolyanöntelten,amilyennekhangzott.

Theronbólint.

–Annyiidőnkvan,amennyitcsakparancsol,ladyMeira.Nemsiettetem.

Befordulunk a folyosó következő sarkán, és feltárul előttünk a két pompás lépcsőegyike. A vendégek vidám csevegésébe az alanti bálteremből felszűrődő zene vegyül,könnyűmuzsika,vonósokjátszanak.Ételekillataszáll:méz,sonka,levendulássütemény,szeszélesebbillata,kávékesernyésaromája.Egypillanatigcsakállok,ésbelélegzemazegészet,agyomromkorogapompásillatoktól,aztán…

– Egy pillanat… – szólalok meg, utólag próbálom értelmezni szavait. – Hova nemsiettetengem?

Theron arca zavartan rándul, mintha összeállna neki a kép. Ám én nem látom ezt aképet.Elhúzódik,elvonjatőlemakezét.

–Senkinemmondtaönnek…?–kérdidöbbenten.

Ugyanekkorazénfejembenösszeállnakatörtdarabok.

–Öntudja!Öntudja,amitNoamésSirésMather…

Theron bólint. Olyan higgadtság van benne, ami Noam királyban nincs meg.Méltóságteljesésnyugodt,amitőlmindenmozdulatamegfontoltnaktűnik.

– Igen – súgja. A korlátra néz, az alanti bálteremre, aztán rám. – Én… én nagyonsajnálom.Azthittem,valakimárelmondtaönnek.ApámésMatherkirálymegegyezésrejutottak.OrszágunksegítTélországnak…

Kezemmozdul, hogy összecsapjam a tenyeremet örömömben. Sir elérte, amit akart!Sikerült!Télországnakszövetségesevan.

ÁmTheronhercegmégnemfejeztebeamondatot.

–…addig,amígkapcsolatbanállunkTélországgal.

Kezemmegtorpanamozdulatban,mielőtttenyeremösszecsattanna.

–Kapcsolatbanáll?

Ahercegsóhajt.Előbbérzem,hogymegfogjaakezemet,mintlátom.Bőremelegítiazujjaimat;fogásaszoros,degyengéd.

Hirtelen elhúzódom tőle. Egy kis, díszes asztal van a hátam mögött, beleütközöm.Azasztalonállóvázafelborul,leesik.Vízésvirágokborítjákavastagszőnyeget.

De én csak nézem, nézem Theron herceget. Mather király egyezséget kötött Noamkirállyal.

ÖsszekötötteCordelltTélországgal.Énvagyokakapocs.

11BÁBUKÉNTHASZNÁLTAK,énvagyokazösszekötőkapocshazámésCordellközött.

Nyelvema torkombanragad,nemkapok levegőt,ahogyottállok,ésTheronhercegetbámulom. Nyilván az én túl élénk képzeletem műve lehet ez… Ez nem lehet igaz…Hiszen Cordell királya soha nem egyezne bele, hogy fia – a leggazdagabb Ritmus-királyság trónörököse – egy Évszak-országbeli egyszerű közrendű lánnyal… Tévedek.Biztosantévedek.

–Kérem,mondja,hogyMatherkirályvalamilyenegyezménnyel létesített szövetségetköztünkésCordellközött,vagyvalami ilyesmi…Szóvalvalamiértelmetlenpapírt írtakalá–könyörgök.–Kérem,mondja,hogyeznemaz…Nemaz…Aminekgondolom.

Theron azonbanmeg sem szólal, amitől még nagyobb pánik vesz rajtam erőt. Szájatétovánkinyílik,decsakhalkansóhajt,bizonytalantekintettelnéz,csaknézengem.

Kezemet a hasamra szorítom, ruhám anyaga selymesen simul ujjaim alá, torkombangombóc, zsigereimet görcsbe rántotta a döbbenet. Mather tette ezt. A következőlélegzetvétellel új érzelem tör rám…Árulás. Ez árulás.Hogyan tehette…Miért tette…Nem.Nem. Emiatt nem fogom elveszíteni a józan eszemet.Mert ennekmég így sincsértelme.MiértegyeznebeleCordell,hogyelfogadengem?Teljesennyilvánvaló,hogyvanvalami,amitMatherésSirnemmondottelnekem.

Illetveegészenbiztos,hogysokmindentnemmondtakelnekem,demostmindkettenlentvannakabálban.Ésmindenképpenráfogombírniőket,hogybeszéljenek.

– Jól érzi magát? – szólal meg végre Theron, de nem próbál újra megérinteni.Könnyebb lenne, ha szörnyű ember volna, ha nem érdekelné, mit érzek. De minthafájdalmatéreznékrajta.Vajonőiscsakbábuebbenajátszmában?

Ekkoreszembejutavers,amitakönyvtárbannagyhirtelenséggelkapottfelaföldről…Lehetséges.

–Nagyonsajnálom–folytatjaTheron.Alépcsőkorlátranéz,abáliforgatagrabiccent.–Tudom,hogyezhirtelenérhetiönt…Deeztabáltazöntiszteletérerendeztük,önnek.Ésnekem.Kettőnknek.

Kettőnk.Úgyhangzik,minthaidegenszólenne.

Erőt veszek magamon, nagy nehezen mozdulok, el a faltól, elillan tombolóeltökéltségem, hogy lerohanok azon a lépcsőn a bálba, és válaszokat követelveszembenézek Mather királlyal és Sirrel. Helyében csak rettegés marad. Mert amikormeglátomMathertésSirt,őkTheronhercegmellettfognaklátniengem.Mathermosolyogmajd és gratulál, és megpróbálják megmagyarázni, miért ez a legjobb megoldásTélországnak.Elmondják, hogy csak és kizárólag azzal teszünk jót királyságunknak, haházassági kötelékkel kapcsoljuk össze országainkat, különben haszontalan gyermekek

vagyunk. Hogy a csók, amit a tábor elhagyása előtt váltottunk, búcsúcsók volt, semmimás.HogybársosemláttamTélországot,sohaegyetlenrabszolgávátetttélországivalsemtalálkoztam,sosemtettembealábamatTélországterületére,elvárjáktőlem,hogymindentfeláldozzak,mertamígTélországnemszabadország,addigénsemmitnemszámítok.

Rögtön gyűlölöm is magam azért, amiért ez a gondolat egyáltalán megfordult afejemben.Télországihonfitársaimmunkatáborokbansenyvednek,mígengemeljegyeztekCordellkoronahercegével,ó,milysanyarúsors,szegényMeiraegydaliáshercegjegyeselett.

Rosszabbislehetneazéletem.Sokkalrosszabb.

Akkormiértvanbennemolyanüresség,amikorarragondolok,hogyelfogadjamTheronhercegfelémnyújtottkezét?

Ujjaimazsebembemélyednek,szorosanmarkolomalapislazulit.Kirántomakezemet,alig tudom megállni, hogy ne hajítsam azt a nyavalyás követ a lehető legtávolabbramagamtól.Éneztnemakarom.NincsszükségemsemMatherre,semSirre.Sohanemisvoltszükségemrájuk.

Theronhercegkezébehelyezemakezemet,melegujjaiszorosanrásimulnak,miközbenalépcsőfelémozdulunk.Az,hogybelékarolok,olyanerőtad,amirenemisszámítottam.Végtelenülnagyobberő,mintamitakékkőtőlkaptam,amelyméglehúzzazsebemet.

Ott vagyunk. A korláton át nézünk le az alant várakozó sok cordellire. Többnyireelőkelőségek, a férfiak olyan arany paszományos, vadászzöld egyenruhában, amilyetTheron is visel, a hölgyek ragyogó vörös, kék és lila ruhákban pompáznak, mint én.A legtávolabbi sarokban a télországi delegáció. Feltételezem, hogy ők is kölcsönruhátvettek fel, a férfiak élénkzöld frakkban, a hölgyek fodros ruhában. Sir és Dendera,AlyssonésFinn,GreerésHennésMather.

Mather néz, csak néz, és olyan nagy távolságból is látni lehet, hogy arca meg-megrezzen, mintha a fogát csikorgatná. Amikor tekintetünk találkozik, rögtön másfelépillant.

Azene fokozatosanelhalkul,ahegedűkmárcsakhalkannyöszörögnek.Lent,balraazenekarnakállítottakemelvényt,deazonazemelvényenállNoamkirályis.Egyikkezétdiadalmasanemelifiafeléésfelém.

–Hölgyeimésuraim!Tiszteltegybegyűltek!–szólalmeg.Boldog.Sugárzóanboldog.– Rendkívüli örömmel tölt el, hogy körünkben köszönthetem Theron Haskarkoronahercegetésjövendőbelihitvesét,TélországiMeiraúrhölgyet!

Jövendőbelihitves.

Aligkapoklevegőt.Nehezenlélegzem.Tehátigaz.

A tömeg döbbenten hátrahőköl, mintha Noam király azt jelentette volna be, hogy

megfosztja őket rangjuktól, címeiktől. A bál élvezete megbotránkozásba fordul. Noamegyezségétnyilvánvalóannemmindenudvaroncüdvözli.Ettőlatudattólvalahogyjobbanérzem magam. Nem sokkal, de annyival bizonyosan, hogy amikor a tömeg lagymatagtapssalfogadminket,képesvagyokhasonlólagymatagmozdulattalintegetninekik.

Mather látja, hogyan reagálok, és Sir felé néz, aki mordul valamit neki, majdmindkettenabálteremjobboldalafeléfordulnak,aholanagyüvegajtóknyílnak.Azajtóntúl gondosan nyírt, zöld sövények nyújtóznak, macskaköves utak kanyarognak, ésszökőkutakcsörgedeznekazéjszakaiégboltalatt.

Szóvaleztakarjákjátszani.

AmintTheronésénalépcsőnleérünkbálterembe,nemesekesneknekünk,ártatlannaklátszó,devérigsértőkérdésekkelostromolnak.Mint:„Fenség,rosszulérzékeltemvolna,hogy egészen jól megértették magukat a lányommal?” és „Nem táncol azunokahúgommal?Tavalytélennagyonélvezteatársaságát.Nemtélországitélen,persze,hanemamirendesévszakunkban.”

Theron szája tátva marad, képtelen megszólalni. A kövér herceg, akinek unokahúgaolyannyira élvezte a királyfi társaságát,megragadjaTheronkarját.Anagy elszántságtólvöröslikbibircsókosarca.

–Ragaszkodomhozzá,hercegem!–mondja,ésbevonszolnáTherontatömegbe.Őrámnéz, tekintete a hercegre rebben, majd vissza, rám. Vajon küzdenie kéne? Velem kénemaradnia?Fejemet ingatom, és arcomelőtt elhúzomakezemet, jelezve, hogymelegemvanateremben.Theronlegyintésemetbólintássalnyugtázza.Megértette.

Amintellépmellőlem,azudvaroncokszemügyrevesznekengem;úgynéznek,minthavalami mitikus lény kelt volna életre. Az etikett szerint térdet hajtok, majd elfordulokkritikustekintetükelől,ateraszajtajafeléindulok.Haddgondoljanak,amitcsakakarnak,haddármánykodjanak,ésmondjanakszörnyűdolgokatrólam.Eznemazénkirályságom.Énittnemvagyokotthon.Vagylegalábbisnemkelleneittotthonlennem.

Kinyitom az ajtót. Csillagok ragyognak felettem a fekete égbolton, apró, kacsintószemek, látják, amint becsukom magam mögött az ajtót, és beveszem magam Cordellőszének kellemes éji hűvösébe. Hirtelen megcsap a hideg tisztasága. Attól félek, hogykiszakadbelőlemasikoly,amitmárvagytízperceigyekszemvisszatartani.

–Meira.

Hirtelenahangfeléfordulok.MatherésSirállnakegysövénylabirintusbejáratánál.Kétérzés között viaskodom: vajon odaszaladjak hozzájuk és könyörögjek, hogy menjünk,menjünkinnenminélelőbbel,vagydobáljammegőketkövekkel?

Dekatonavagyok.Télországkatonája.Ésúgy tűnik,Cordell leendőkirálynéja.Ezértfelkapok egy marék kavicsot az ösvény mellől, és kis köveket hajítok feléjük, amintközelebblépek.

– Árulók! Aljas árulók! – hebegem, és Mathertől egy lépésre állok meg. Az utolsókavicsavállántaláljael,hátrahőköl,ahorzsolástdörzsöli.

– Meira, nyugodj meg! – mondja Sir, kezét a karomhoz érintve. Megragadom acsuklóját,ésasövényrelököm,másikkezemmelatorkátragadommeg.Gondolkodnisemvolt időm, olyan hirtelen szálltmeg az indulat. Sirt egy vastag növényfalhoz szorítom.Sosemgondoltamvolna,hogyvalahailyenhelyzetbekerülök.

–Miért?–hörgökrá.–Miérttetteeztvelem?

Sirmegsemmoccan.Hamegmoccanna,rögtönaföldönlennék,néhányujjameltörve.

–Nemvoltmásválasztásunk.

– Ez nem igaz! – vágok vissza dühösen. – Nekem nincs más választásom! Magukkényszerítettékrámeztadöntést!Miért?

–Énvoltam–szólalmegMather.

Egésztestemgörcsberándul.Eznemlehet.Eznemlehetigaz.

Mert ha valaki, akkor Mather tudja, milyen érzés, amikor Sir kimondja, hogyházasságotkellkötnievalamelyismeretlenkirályisarjjal,mertcsakerrehasználható.HátneméppenMathervolt,akiaztmondtanekem,hogytudja,milyenborzalmasérzés,haazemberttévesenértékelik,nemazért,amiértőszeretné?

Hátsemmitnemjelentettemneki?

ElengedemSirt,ésmegfordulok.Testemtetőtőltalpigzsibbadt,dermedt,érzéketlen.

–AmikorDenderaésénmegérkeztünkBithaiba, találkoztamNoamkirállyal– szólalmeg Mather. – Részletesen elmondtam neki, mi történt. Nálunk van a medalion fele,ennyivelközelebbállunkahhoz,hogyvisszaszerezzükamágiaszterünket.Ésmost,hogyNoamsegítŐszföldnek,elmondtamneki,hogyTélországérdekeésCordellérdekeszinteteljesenegyezik.HasikerüllegyőznieTavaszföldet,Őszföldmegmenekül.De…

–Őszföldneknincsszükségearra,hogyTavaszföldetlegyőzzék.

Hang bondul a sötétből. Mindannyian felé fordulunk. A labirintus bejáratánálmegjelenő,közeledőnegyrenagyobbnaktűnőalakotfigyeljük.

Noam.Azorrlyukainkeresztülfogomkirángatniakétszemét.

Nem tudom, Sir olvas-e a gondolataimban, vagy hirtelen megjelent gyilkospillantásomatérzékeli,demegragadjaacsuklómat,hogyvisszafogjon.

–Őszföldnekidőrevanszüksége.Néhányévrevanszükségük,hogyazÉvszakokSötétÁrnyát távol tartsák, míg Shazi koronahercegnő felnő. Amint elég idős lesz, hogy amágiaszterthasználja,ŐszföldegyedülisképesleszkezelniaTavaszföldokoztagondot–mondja Noam, majd oldalra lép, és lazán a sövénylabirintus bejáratánál álló szoborratámaszkodik.–NemérdekemtotálisháborútvívniegyÉvszak-királysággal.

Matherekkornagylépésselközelebbmegyhozzá.

–Mibőlgondolja,hogyShazihercegnőképesleszvisszatartaniTavaszföldseregeit,haidősebb lesz? Bármilyen erős is lesz Őszföld, Tavaszföld nem fog megelégedni azzal,hogy határain belül maradjon. Hiszen látta Angra gonoszságát! Ott terjeszkedik, aholtud…

Noamfelemeliakezét.

–Eztmármegtárgyaltuk,Matherkirály.Ésismeriazálláspontomat.

Matherfelhorkan.

–AnyámnemhódoltbeAngrának.Nemadtafel.

Noamminthamegsemhallottavolna.

– Angra nem annyira törtető, hogymegpróbálna egy Ritmus-szövetségbeli királyságrovására terjeszkedni. Az Évszakok királyságainak problémái az Évszak-királyságokonbelülmaradnak,ésazénunokahúgomnemleszolyangyenge,mintHannahkirálynővolt–mondjaNoam,majdfelémfordul.–Ésremélem,hogyTélországbannagylehetőségekrejlenek. Remélem, hogy újra tudják nyitni a bányáikat, és újjáépítik a királyságukat.Tehát igen. Cordell segíteni fog Télországnak. Támogatást és biztos menedéket adunkönöknek, egészen addig, amíg támogatásunk és segítségünk nem fenyeget Cordell–Tavaszföldháborúval.

Fejemet ingatom. Képtelen vagyok felfogni, amit mond. Ennek így semmi értelmenincs.Tehátsegítisnekünk…megnemis?Úgygondolja,hogyTélországönrendelkezésehelyreáll,denemsegítnekünkelérnieztacélt?Mitgondol,mifogtörténni?

Valamifeltűnikabban,amitmondott…Elakadalélegzetem.

–Elfoglalja a bányáinkat, hamár rokoni kapcsolatban áll Télországgal.Megpróbáljamegtalálniabűvösségbarlangot.

KiszabadulokSir szorításából, ésNoam felévetődök.Ujjaimvalósággalbizseregnek,hogyhátranyúljak,megragadjamcsakramomat,éskettészeljemakoponyáját.

–Feldúljaakirályságunkat,hogymegtalálja!

Noamegylépéstteszfelém.

–Apolitikábannemsokhelyevanaz ingyenebédnek. Itt nincsenekajándékok, ladyMeira. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ingyen adjak valamit egy másikkirályságnak.Igen.Ellenszolgáltatástvárok.

Sötétdühgomolyogatestemben,döbbentenhebegek:

– Hiszen mindene megvan! – szólalok meg nagy indulattal. – Cordellnek mindenemegvan. Most már Őszföld is tulajdonképpen Cordellé. És mégis… mégis egy másikÉvszak-királyságraisácsingózik.EgyújabbÉvszak-királyságkincseirefájafoga?Tudja,

lehet,hogynemtaláljameg.Mibőlgondolja,hogynagyobbszerencsével jár,mintazok,akikévezredekótaottélnek?

Noamamágiaszteréretesziakezét,markolatánalilaékkőfénylik.

– Éppen ideje, hogy egy Ritmus-királyság próbálkozzon azzal, amiben az Évszak-királyságok sorra kudarcot vallottak. Igen, Cordellt vérségi kötelék fűzi Őszföldhöz, ésigen, átkutatomakirályságot,megkeressükabűvösségbarlangbejáratát…DeaKlaryn-hegységnagyonnagy.Mivanakkor,haabejáratnemŐszföldterületénvan?Önfiatal.Önnem foglalkozhatott államügyekkel, tán távol tartották a politikától.De hamarosanmegfogjatudni,hogyanműködnekadolgok…Ezazönújvilága.

Hátratántorodom,Sirkapel.

– Nem. Mondja meg neki, hogy erre nem vagyunk hajlandók. Télország ebbe nemegyezhetbele.Nemhagyjuk…

Sir azonban lefelé néz.Mintha egész teste bármelyik pillanatban széteshetne, ésmégsoha,sohaéletembennemláttamegyszerreennyiérzelmetrajta.

Teljes mértékben Noam király kegyelmének vagyunk kiszolgáltatva, egészen addig,amígúgynemdönt, hogy segít nekünk, vagyvisszaűzminket a pusztaságba, a sötétbe,aholsenkinemfogsegítségünkresietni.Mindigisúgygondoltam,hogySirmárkieszeltvalami tervet arra vonatkozóan, hogy kik lesznek a szövetségeseink, miutánvisszaszereztükamedaliont.Haezalegjobblehetőség…pontosabban,hailyencsapdaalegjobb lehetőség – akkor mások egyáltalán meggondolnák, hogy segítsenek nekünk?Vagya többiRitmus-királyság inkábbmegvárja, hogy azÉvszakokSötétÁrnyauralmaalatt egyszerűen szétessünk, megszűnjünk létezni, és akkor megindulnak, kiterjesztikigényüket királyságunkra, és ezzel együtt a bűvösségbarlanghoz is hozzáférést kapnak?AzÉvszak-királyságoknakmegvannakamagukbelsőbajai; egyiksemelégerősahhoz,hogylegyőzzeAngrát.

Kényszerhelyzetbenvagyunk.

Egy lépést hátrálok. Mather a hátamra simítja tenyerét, ott hagyja, lassan mozdítjafelfelé.Ruhámanyagánátisérzemmelegét.

Nem,nem,nem.

– Lady Meira – mutat Noam széles gesztussal a bálterem felé. – Ezt a bált az öntiszteletérerendeztük.Gyanakvástkelthet,hatúlsokáigvantávol.

Fejemet ingatom, mégis elindulok, lábam a báli világosság felé visz. Amikor Noamkirálymelléérek,megállok.

–Miértén?

Mosolyaegyfélszívdobbanásnyirameginog,éscsodálkozó,derűspillantássalnézSirfelé.

– Megállapodásunk része, hogy megfelelő télországi rangot kap. Cordell aranylóleveleire!Önténylegaztgondolta,hogyafeledéshomályábamerülhet,miutánTélországújjászületik?Hogyönnemtehetsemmitkirályságukhelyreállításaérdekében?

HátrapillantokMatherre,Sirre.Anyugodtnak,kiegyensúlyozottnak tűnőNoamkirálymellett mindketten legyőzöttnek tűnnek a bálteremből kiszűrődő villódzó fényekben.Noam az elmúlt néhány percben több értelmes, logikus kijelentést tett, mint Sir egészéletében.Eza szomorú felismeréselszabadítbennemegygondolatot, amelyelnyomjaazsigereimbensajgófájdalmat.

Soha nem akartam feledésbe merülni, de Sir sosem mondta, hogy ez nem lesz így.Sosem éreztette velem, hogy számítok valamit is Télországnak azon kívül, hogyfelelősséggel tartozom normális életet élni, nem veszélyeztetni magamat, amintkirályságunkfelszabadulAngrauralmaalól.Bármilyenigyekezettelpróbáltambizonyítanineki, hogy több vagyok, többre vagyok képes. Csak hagyta, hogy azt higgyem, az énszerepemennyi,nemvagyokelégfontosahhoz,hogyazontúlisszámításbavegyenek.

És most ez. Így vagyok fontos Télországnak. Házasságikötelék-játszmában.Menyasszonybábként.

–Igen–felelemsúgva.–Valóbaneztgondoltam.

RémálomnaktűnikelsétálniMatherésSirtársaságából.Olyanrémálomnak,amelybenaztszeretném, ha Mather utánam rohanna, és megverekedne értem Noam királlyal, ésbevallaná, hogy soha, de soha nem akarta ezt tenni velem, soha nem kényszerítenefeleségülmáshoz,mertvégig,végigcsakengemszeretett.

Noamkinyitjaelőttemabálteremajtaját,mosolyog,amintazeneésazudvarzsivajakitódulazajtón.

–Önmáracsaládhoz tartozik–mondja,amikorazajtóbecsukódikmögöttünk.–Ésnagy hasznára válna, kisasszony, ha evidenciában tartaná, hogy a fiamnak vannaklehetőségei. Sokmás, nagyonhasznos és üdvös lehetősége van; olyanok, amelyek nemjelentenekszámunkraháborúsveszélyt.Királyságomfejlődik,alkalmazkodikésváltozik,miközbenazönnépeegyhelybenáll,mintapatakmostakövek.Vanerejük,deegyáltalánnem törődnek vele, hogy van. Ezt a szívességet kizárólag nagylelkűségből teszemönöknek.

Legszívesebben felmordulnék. Noam karomra csúsztatja a kezét, megállít, és amintvastagujjaiabőrömreszorulnak,egyemlék juteszembe…Sir tanítottanekünkakirályicsaládok családfáit…Noamnak volt felesége. Theron anyja,MelindaDeFiore, ventrallihercegnő.Lelkiszemeimelőttlátom,ahogyNoamotttérdelMelindaágyaelőtt,akirálynétörékenytestelassanahalálszorosölelésébemerül.Betegvolt,nagyonbeteg,devalaminincsrendbenNoamkirállyal…Hagytameghalniafeleségét?

Fejemetingatom.

MitismondottSir?Hogyanhaltmegakirályné?Biztosanmondottvalamitróla.Olyanélénken emlékszem rá, hogy valamikor a tanóráinkon biztosan beszéltMelinda cordellikirálynéhalálánakkörülményeiről.

Noam zökkent ki az emlékképből azzal, hogy még erősebben szorítja karomat.Ugyanúgytart,ahogyTherontette.Nem,nemugyanúgy.Therongyengédvolt,úgyfogott,hogy bármikor elvonhassam a kezemet. Noam úgy markolja a csuklómat, mintha atulajdonalennék.MindenazövéCordellben,éshozzászokottahhoz,hogymindenember,minden állat, minden növény meghajol mágiaszterének hatalma előtt. És bár én nemvagyokcordelli,ésazőmágiaszterevalójábannincshatással rám,mégisérzem,milyenhatalmavan,amikorkezemetkezébefogjaésmegszorítja.Márénisatulajdonavagyok.

Pároklibbennekmellettünkgyorsritmusúzenére.

NevetésükaháttérbetűnikNoamhirtelenkomornézésemellett.Komorságátazonbanmégmindigleplezikellemesnyugodtsága.

–Önnekszükségevanrám–súgjaszintesziszegve.–Télországnakszükségevanrám.Haladéktalanulmegkezdjükoktatását,megtanuljaazudvarietikettetésCordelltörténetét.Azttanácsolom,neutasítsaeleztazoktatást,ésmindenbenengedelmeskedjéknekem.

Remegésfutfelkaromon.Abbanapillanatban,amikorNoamkirályafélelmeimreépítés hatalmában sütkérezik, Herodot látom magam előtt. Olyan sziszegve, acsarkodvafenyegetőzik,minthamacskalenne,énpedigakarmaiköztvergődőmadár.

KirántomakaromatNoamkirályszorításából.

– Ezt tette a felesége is? Nem fogadott szót önnek? – kérdem nagy indulattal; úgyhajítomelavádat,mintacsakramotegysötétszobában.

Arca megnyúlik, döbbenet ül ki rá, és felfejlik iránta érzett ellenszenvem. Erre alegkevésbésemszámított tőlem–senkitől–,és letántorítjaapiedesztálról,amiremagátállította.

–Mi…–Noamszája tátvamaradacsodálkozástól.Aztánbecsukja.Újrakinyitja,ésekkordöbbeneteeltűnik,dühtolulahelyére,ésfenyegetőerővelmarkoljaacsuklómat.

Bőrébemélyesztemakörmömet.

–Meglehet, ebbe a csapdába rántott engem –mondom, és kirántom a szorításából akezemet.–Denemönazelsőférfi,akialábecsülengem,ezértazttanácsolom,mostantólkicsitnagyobbtisztelettelbánjonvelem,felség.

Mielőtt válaszolhatna,megperdülök és elvegyülök a táncolók tömegében. Előre-hátralépkedek,nehogynekiütközzemvalakinek,végülottvagyoka suhogóselymek,keringőembereksűrűközepében.

Színekkavarognakkörülöttem,vakítóarany,sötétzöld,olyantengerkék,minthaaszíntaDestas-tenger legmélyéről hoztákvolna fel.A színek és a zene együtt furcsa andalítóérzéstkeltbennemakáoszközepette;bizarrulbékéscsomópontabálteremközepén.Zeneveszkörül,éstöbbkörbenkörülöttemkeringőpárok.Szintepihentet.

Szinte.

Arcomatatenyerembetemetem,éskifújomalevegőt,majdbeszívom,éskifújomújra.Csak lélegzem. Csak lélegezz! A lélegzést nem szabad abbahagyni. Akármi történik,akárkitámadrám,akármelyikpiperkőcdisznógondoljaazt,hogyhatalmavanfelettem,énakkorisénvagyok.Ésmindigisazleszek,akivagyok.

Devajonkivagyokénvalójában?Úgytűnik,azalányvagyok,akirubinpirosruhábanáll,arcánelkenődöttapúder,ésCordellelőkelőségeinézegetik.Pontosabbanvalaki,akiCordell királyára ugyanolyan utálattal tud tekinteni, mint rám. Egy hölgy. Ez így nemlehetjó.

Ez a valaki nyilvánvalóan nem fontos semMathernek, semSirnek.Egészen biztosannem olyasvalaki, akinek bármilyen szerepe lenne az új Télországban, bármit is gondolNoamkirály.Ezazembercsaksodródikegyikhelyrőlamásikra,aholéppenszükségvanrá.Használják,ésúgyhasználják,mintgyertyátholdtalanéjszakán,amígteljesenelég,akötelességtudáséslelkiismeretességtócsájáváolvad.

Katonaakartam lenni.Katona,akinekTélországbanbecsülete lesz.AkireSirbüszkéntekint.AkireMatheregyáltalánránéz,és…

Nem.

Sir akarja, hogy ez legyek, ilyen legyek, nem én. Megdöbbentő egyértelműséggeltudtomraadta,hogyharajtamúlik,sosemlehetekkatona.MatherpedighaleugrikBithainégyemeletespalotájából,aranylevelekreérkezik.

Kézkulcsolódikakönyökömre,döbbentenhőkölökhátra,amikoramozdulatirányábafordulva Mather szemébe nézek. Átölel, szabályos tánctartásban állunk, de nemmozdulunk.Minthaérezné,milyenveszélyesenközelvagyokahhoz,hogymegüssem.

– Csak beszélni akarok veled – kér könyörögve, azzal lépünk egyet, kettőt, és márbennevagyunkatestekésazenetengerében.

–Énnem– felelem,éskibontakozomazöleléséből.Amellettünkelperdülőemberekfurcsapillantásokatvetnek ránk,denemvagyokhajlandóújra táncolniMatherrel,hiábanyújtjaakarját,hiábafancsalodikelazarca,hiábakönnyfátyolosaszeme.

Letörli az érzést az arcáról, egyetlen lazamozdulattal elhúzza kezét az arca előtt, ésannyi. Elrejti, eltolja magától, úgy tesz, mintha semmit nem jelentene neki, pedig hamindenúgylenne,ahogylenniekéne,ennélfontosabbdolognemislehetne.

Fejemetingatomjobbra,balra.Énsemfogomkimutatni,mitérzek.

– Ha jól emlékszem, azt mondtad, tudod… – szólalok meg; a szavak horzsoljáktorkomat – …tudod, milyen érzés, ha az embert jelentéktelennek tekintik, és ez ellensemmitnemtehet.Mégisittvagyok,bábuegypolitikaiházasságszövevényében,merttemeg Sir úgy gondoljátok, hogy bármi másra alkalmatlan vagyok. Köszönöm, Mather.Köszönöm,hogyvégremegmutattad,holahelyem.

Őcsakhebeg,levegőutánkapkod,végigsimítahajátösszefogószalagbólkiszabadulttincseken. Fejét ingatja, de egy szót sem szól. Vagy nem tud, vagy nem akar, és aszememetrégótaégetőkönnyekkicsordulnak.Vadultörölgetemaszememet,éséppenelakarokvegyülniatömegben,amikorTheronhercegjelenikmeg.

Legalábbolyanelgyötörtennézki,mintén,csakhogyőazutóbbinéhánypercettánccaltöltötte,nemcsakapjajátékszereként.ElőbbélespillantástvetMatherre,majdrámnéz,ésösszevonjaaszemöldökét.

ElvonomatekintetemetMatherről.Nemnézekrá.Márezazénhelyem.Idetartozom.

–Kérem,bocsássonmeg!–mondomTheronnak.Ahangoszeneelnyomjahangomat,úgytűnik,minthanémántátognék.

Theron ajka mosolyra húzódik, de ez a mosoly nem ér el a szeméig. Nem szívbőlmosolyog.

–Énis–mondja,azzalkezétnyújtja.

Érzem,amikorMathertávozik,magávalvisziafeszültségsűrűlevegőjét.Látom,ahogya táncolók tömegén kívül Sir mellé lép, gombóc feszül torkomban, nyomja szívemet,amikor Mather visszanéz rám. Tekintete Theron hercegre rebben, aztán vissza rám, ésfélretoljaSirtazútból,elindulnaalépcsőfelé.Sirmegragadjaakarját,ésdühösenmondnekivalamit,mireMatherugyanolyandühösenmordul.

Aztánelhagyjaatermet.Felmegyalépcsőn,eltűnikafolyosón.

Sirmegfordul,megkeresiAlyssont,ésőistávozik.

– LadyMeira? – szól Theron erőltetett mosollyal, mégmindig kezét nyújtva felém.Azegészbenvalahogyolyanvéglegességérzésvan,minthaazzal,hogyelfogadomakezét,beleegyeznékabba,hogyeltűnjönmindenki,akitszerettem.

Márelistűnt.Ésnemmaradtsenkim,nemleszsohasenkim,csakazaférfi,akiottállelőttemfélszegfélmosollyal,észavarábanösszeszűkültszemmelnézengem.

Fejemetingatom.

–Kérem…csakMeira–mondom,azzal elfogadomTheronkezét, ésengedem,hogymagáhozvonjon.Arcomaligérfelazarcához,halántékomaligborostásállávalvanegyvonalban.Finomlevendulaillatáradbelőle,ésvalamimás,talánrégikönyvekmegsárgultlapjainakesszenciája.Előre-hátra ringunk,gyengéden, állhatatosan,miközbena zenekarmégmindig gyors, erős ritmusú zenét játszik.Mintha aztmondanánk:Mimuzsikálunk.

Nemti.

–Meira– ismétliTheron.Hátamra simítjaa tenyerét, tekinteteátíveli aköztünk lévőtávolságot,aztánhatározottanbólint.–Jólmegleszünk.Együtt.

Képtelen vagyok megszólalni. Oldalra fordítom a fejemet, behunyom a szememet,küzdök, nehogy teljesen elborítson a szavai nyomán bennem szétáradó édes hűvösség.Együtt.Miketten,csakmiketten,mígkörülöttünkmindenelmosódik.

–Kívánhatunk-etöbbet?Teennéltöbbrevágysz?–kérdem,végrefelnézverá.

Tekintete lágy, nyugodt, de kérdésemtől nyugodtságában megfeszül valami. Ajkamegnyílik, és a válasz, a válasz, amit erre ad, annyira hasonlít ahhoz, ami az éngondolataimbankavarog,hogyegypillanatigúgyhiszem,énmondtam,nemő.

–Igen.Aztakarom,hogyéletemmindennapjánígylegyünkegyütt,temegén.

12ROSEE ÉS MONA csak együttes erővel és fortéllyal tudnak kibújtatni a ruhából. Ésamikor végre sikerrel járnak, nemaz történik, hogy szendén elfogadoma felkínált frisshálóinget, és ágyba bújok, hanem azt követelem tőlük, hogy hozzák vissza ellopottruháimat és csakramomat.Néhány percig igyekeznekmeggyőzni, hogy olyan ruházatothölgyeknemviselnek,énpedigaztmondogatom,hogyjövendőbelikirálynőjükvagyok,tehátjobb,haszótfogadnaknekem.Többszörnekilendültemapróbálkozásnak,miresírásnélkül ki tudtam fejezni a kérésemet. Végül engedelmeskednek, és visszaadják aholmimat.

–Legalább kimostuk – jelenti kiRose, és kezembe adja az ingemet. Fehérnek tűnik,nemszennybarna,nemgyűrött.

– Az egyik őr gondjaira bíztam – szólMona, és felemeli csakramomat. –Meg vanélesítve.

Monaakedvencem.

Magamra hagynak, én pedig felveszem sokkal puhább, kényelmesebb ruhámat.Az anyavalyás kék kő a zsebemben van, mielőtt végiggondolhatnám, vajon miért akarommagamnáltartanimindazokután,amitMathertett,miértérzemjobbanmagam,hanálamvan,minthahátrahagyom.Csakramomatmegszokotthelyére,hátamra,alapockáimközéhelyezem,ésa folyosóranyílóajtótól azerkély felé futok.Pillanatokkalazelőtt,hogyalábamelhagyjaahálószobapadlóját,megragadomazegyikfehérfüggönyt,ésazerkélykorlátjáravetődöm.Afutástólnyert lendületa levegőbe repít, és szószerint rábízomazéletemetarraazesélyre,hogyafüggönynemszakadketté.

Valaholfélútonalevegőbelendülésésaközött,hogyalantatalajonalábamattörjem,afüggöny lefékezi a zuhanásomat, és a tehetetlenségi erővisszahúz apalota épülete felé.Azadrenalinözönismerőssürgetésétérzem;ugyanaztafelszabadítóizgalomlöketet,amit

Lynia városában teljesített küldetésemen éreztem. Színtiszta erő, amitől jobban látok,amitől tettvágy szállmeg.Elengedema függönyt,megkapaszkodomaz erkélyem felettiperemben. A függönyjelenet nélkül is felmászhattam volna oda az erkélyemről, de azközelsemlettvolnaakkoraélvezet.

Amintmegkapaszkodtam,néhánykönnyedugrássalésrugaszkodássalatetőnvagyok.Atetőugyanolyanívescserepekkelvanfedve,mintBithaivárosánaktöbbiházteteje,deazokkalellentétbeneznemmeredek,hanemenyheszögbenlejt,éskönnyedénlehetjárnirajta.

Jókilátópontháború idején…És jókilátópontegynyugtalan jövendőbelikirálynénakis,akineknagykedvevanfelfedezniújotthonát.

Ettől a kifejezéstől önkéntelenül elfintorodom. Ez nem az én otthonom.Még sosemjártamigaziotthonomban,szülőföldemen,ésmostittvagyok,egypótotthonban,amitnemis kértem. Hálásnak kéne lennem, sőt szerencsésnek kéne éreznem magamat…A télországiak nagy része a tavaszföldi munkatábort nevezi új otthonnak. De én csakfeszengek.

Futásnak eredek a zsindelyeken. Hatalmas a palota, hosszú épületszárnyak simulnakegymásmellé minden irányban, itt-ott kupola emelkedik, üvegtető világít az égre. Ámengemalegészakibbszárnyonmagasodótoronyvonz.

A torony üres, kissé poros. Az, hogy nem használják, arról tanúskodik, hogy Bithaikörnyékén évek óta nem dúlt háború. Felhúzódzkodom a korláton, félrerúgok egyfelborultasztalt.Végreegyhely,amitNoamkirálynemtartolyanmakulátlanultisztán.

Értemmár,miértépítettékideatornyot.Mindenoldalrólnyitott,ígyteljesenbelátniavárost és a királyságot.Keletre,Bithai városánaknagy része is látszik a félholdvilágos,tiszta égbolt alatt. Nyugatra termőföldek, gazdaságok húzódnak egészen a horizontig;zöldek,sötétek;ottnemvilágítanakvárosifények.Délfelé…

Körmeimetakorlátbamélyesztem.DélreazÉvszak-királyságokterülnekel.Avéresésbrutális Tavaszföld, illetve Télország, a véget nem érő hó és hideg birodalma,királynőjével, aki a menekültekről és a csecsemő Matherről szóló képekkel kísérti azálmaimat.

Mather.

Úgy érzem, menten felrobbanok; egész bensőm forró és nehéz, és fullasztóan kevéskörülöttemalevegő.Gyűlölöm,amiérttörődöttvelem,hogyúgyviselkedett,hogyjoggalgondolhattam,őiskedvel,hogyegykisreménytadott,hacsakakkorátis,mintegyaprókavics, és arcon csókolt, bármindketten tudtuk, hogy soha, soha nem lehetünkmások,mintakikvagyunk,hogyennéltöbbköztünknemlehetsoha.

–Nemkéneőthibáztatnod.

Egyszempillantásnyi időalatt csakramomhozkapok,ésamögöttemfeltűnőárnyékracélzok.

Sir.

Megfeszítemakezemetafegyveremen.

–Mondhatom,vanbőraképén.

Sirelőlépatoronyszegletéből,ahováaziméntmászottfel.

–Nemhagyhattam,hogyúgyérjenvégetanap,hogynetuddmegazigazat.

Felnevetek.Felszínes,hamisnevetés;felállaszőrahátamontőle.

–Hát,márholnapvan,szóvalezzelegykicsitelkésett.

Sirelőrelendül,kitépiacsakramotakezemből,apadlóradobja.Mielőttbármittehetnékellene,déliiránybafordít,kezemetatarkómraszorítja.

–Magasságos hófelhők! – mordul. –Még sosem láttad, mi van odalent. Nem jártálközelebb Télországhoz Tavaszföld határvidékénél, miután országunk elesett. De sosemláttad azokat a télországiakat a táborokban.Nem láttad, ahogyAngra elvezettette őket;nem néztél a szemükbe, amikor rájöttek, mi fog történni velük, hogy Angra halálradolgoztatja őket. Ne mordulj rám úgy, mintha tudnád, mi forog kockán. Semmit nemtudsz, Meira, és sajnálom, ha nehezen tudod elfogadni ezt a házasságot, de meg fogtörténni.Aztakartad,hogytehessvalamitTélországért?Nos,Télországeztakarjatőled.

Könyökkel Sir gyomrába döfök, és letépem a kezét a tarkómról. Hátratántorodik,köhög,döbbenetülkiazarcára.

–Nem–mutatokráujjal,mertnemigazántudom,mimásttehetnék.Karomremegésebelső forrongásom, dühöm, gyötrődésem külső jele. – Nem oktathat ki úgy, minthaengedetlendiáklennék,minthavalamileckétakarnaafejembeverni.Eznematansátor.Ezazéletem.Magaistudja,hogyezszörnyű,Sir!Magamindenttud.Hapedigénsemmitnem tudok, miért nem mondja el, amit tud? Miért nem mond el mindent? Miért nemMather mondja el nekem ahelyett, hogy magát küldené, Sir, hogy elvégezze a nekikellemetlenfeladatot?

Siregypillanatigszótlanulbámulrám,harciasságaeltűnt.Szemekönnyes,hajakusza,teste lassan befelé horpad,mintha túl sokszor ütötték volna sziklához. Bár ő volt amikősziklánk,szilárdalapunk.

Hajamba túrok, nyöszörgés tör fel a torkomból. Valamimély, rejtett hang, gyermekiénemhangja,akimindigsír,haSirszomorú.

–Mitörtént,William?

Megöleltegyszer.Hatéveskorombanöleltmeg,amikormégelégkicsivoltamahhoz,hogy vele és Alyssonnal egy sátorban aludjak. Sikoltozva ébredtem fel. Testem

verejtékben ázott, olyan erősen és hangosan sírtam, hogy utána napokigminden tagomfájt.Sirrögtönmellettemvolt,éberen,azellenségetkereste.

–Láttamőket–nyöszörögtem.

–Kiket?

Annyira aggódott, hogy szemöldöke teljesen összeért, szeme tágra nyílt.Mintha arraszámítottvolna,hogybármelyikpillanatbantavaszföldikatonaugorhatelőazárnyékból.

– A… – Képtelen voltam kimondani. Anyámat. Apámat. Nem is álmomban láttamőket…Olyannak láttam,amilyennekgondolataim teremtettékőket.Kétegymást szeretőember,akiketazutcánmészároltakle;kicsinyükkiesettkezükből,Sirkapottfel.

Álmombanazonbanégtek.Sikítottak,üvöltötteknekemegy lángokbanállóépületből,miközben Angra odakint állt; szörnyeteg ember, kezében bot. Ez a mágiasztere.Narancsszín és vörös lángok táncoltak a bot ébenfekete felületén és a földön, ezek alángoktápláltákazépülettűzpoklát.Angramögöttálltam,üvöltöttem,könyörögtem,hogyhagyjaabba.

Angrafelémfordult.

–Addignem,amígmindelnempusztultok.

Amikor elmondtam Sirnek az álmomat, sokáig hallgatott; arcán érzelmek dúltak.Félelem és sajnálat és valami mély… más… Talán bűntudat? Vagy tudja, ki a felelősezért?Deezazérzelemrögtöneltűntazarcáról,ésmegölelt,magáhozszorított,éshagyta,hogyhozzábújjak.

–Nematehibád–súgta.–Meira,errőltenemtehetsz.

Tizenhat év alatt csak ennyit kaptam tőle…Egyetlen ölelést egy gyenge pillanatban.Amikor leengedem a karomat, Sir déli irányba néz, mintha erősen figyelve láthatnáTélországot.

–Jártamitt.Tizennégyévvelezelőtt–jelentikisúgva.

Megsemmoccanok.

– Két évvel a támadás után. Annyi ideig tartott, hogy legyőzzem a büszkeségemet.Cordell volt az egyik királyság, amelyhez segítségért fordultunk, amikor Tavaszföldtúlságosan megerősödött, de nem jöttek segítségünkre. Senki nem segített nekünk.EgyetlenRitmus-királyságsem.EgyetlenÉvszak-királyságsem.Senki.

Sirkihúzzamagát,kezétaszeméreszorítja,valamiféleérzelmetigyekszikeltüntetni.

– Amikor ideértem, minden lehetséges okot felhozva könyörögtem Noam királynak.Szükségünkvoltmindenre…Mindenre, amit csak adni tudott…Ésmindenemegvolt…De…–Sirelhallgat,állaamellkasafelébiccen,ésegyremélyebbremerülemlékeiben.–Noam tizennégy év alatt semmit nem változott, és ugyanazt akarta akkor, amit most.

Ugyanazt, amit minden Ritmus-királyság akar… Hozzáférést a királyságunkhoz, ahegyeinkhez. Jogszerű és kötelező érvényű hozzáférést, hogy még több varázserőtszerezhessenek.

Bólintok.Nemtudtam,hogySirmárjártitt.Ígyérthető…Érthető,miértgyűlöliannyiraNoamkirályt,miértolyandühösCordellre.Ajkamszorosvonalba feszülvemarad.Mégsosembeszéltvelemilyennyíltan.

– De semmink sem maradt. Nincs már meg a télországi királyi udvar, amellyelcserealkut lehetne kötni; csakMather maradt; Noam királynak pedig nincs lánya, mégunokahúgasem.Ezértjavasolta,hogyteésTheronkössetekházasságotazzalafeltétellel,hogyamintkirályságunkhelyreáll, tefőnemesicímetkapsz,ésolyanmagasrangodleszazújTélországban,amelyCordelljövendőkirálynéjáhozméltó–mondjaSir,felsóhajtva.–Detúlfiatalvoltál.Nagyonkicsi.Ésénképtelenvoltam…Nemvoltjogomúgyelígérnitéged.Nemisazenyémvoltál.Kiadhatférjheztéged?Kinekvanrájoga?

Gyomromösszerándul,feszengek,mocorgok,denemtűnikelarosszérzés.

–Ennekmár tizennégyéve.Eltelt tizennégyév, és semmivel sem jutottunkközelebbcélunkhoz,semmitnemértünkel.Igen,nálunkvanamedalionfele,deamásikfelétcsakúgy szerezhetjükmeg, hamegöljükAngrát, ám ezt képtelenek vagyunk segítség nélkülmegtenni. Segítségre van szükségünk. Amíg a koronahercegnő fel nem nő, Őszföldtúlságosangyenge,Nyárföldpediginkábbvégignézné,ahogymindmeghalunk,mintsemmegmozduljonazérdekünkben.MásRitmus-királyságnemishajlandótárgyalnivelünk.Így tehát, bár Noam egy Ritmus-királyság uralkodója, bár tudom, hogy kihasználminket…–Sirelhallgat,hangjaelakad.–Nincsmásválasztásunk,mintmegbízniabban,hogy valóban segíteni fog.AmikorAngra kéme elmenekült a táborunkból, félrevontamMathert, és elmondtam neki, mi fog történni. Hogy Dendera elviszi Bithai városába,találkozni fog Noam királlyal, és csak annyit kell mondania neki, hogy elfogadjuk azajánlatát.

Akorlátnaktántorodom,forogvelemavilág.

–NehibáztasdMathert.Azénutasításomatkövette.Ésmostteiskövetnifogod.–Sirhangjakizökkenatörténetmondásbékésmedréből,hirtelenfelcsattan.–Megfogodtenniezt,Meira.Megfogodtenni,amirefeltétlenülszükségünkvan.

Fejemet ingatom, de Sir csak megismétli, amit mondott: Meg fogod tenni, amirefeltétlenülszükségünkvan.Nemazt,amitmeg tudok tenni.Hanemazt,amireszükségükvan.Télországérdekében.

Kis híján felnevetek a helyzet iróniáján. Hiszen én akartam, hogy szükségük legyenrám, ugye?Ámnevetésem elhal,mielőtt hangot kaphatna.Nem…Azért akartam, hogyszámítsak az országunkbólmegmaradtaknak,mert az vagyok, aki vagyok, és tehessem,amittennitudok.Nemúgyakarokfontoslenni,hogyegyszerűtélországinővagyok,ésazúj szövetségesünknek történetesen van egymegfelelő cordelli férfija, akivel házasságot

köthetek.Télországhozakartamtartozni,kiérdemelnieztamegtiszteltetést.

TekintetemapadlórólfolyamatosanSirarcáraemelkedik.Márviszonylagvisszanyerteazura-vagyok-a-helyzetnekkifejezését,márnemtűnikolyanletörtnek.

– Hannah királynő sajnálta? – kérdem súgva. – Mielőtt Angra megtámadta azországunkat,nyugtalanítottavalami,amittett?

Sirarcaúgymegmerevedik,minthaAngraaszemeláttáraszúrtavolnaleMathert.Deafejét ingatja, kifejezéstelenül néz maga elé, és a válaszadás megtagadása kérdésemnekcsattan.

Felkapom csakramomat a padlóról, tokjába csúsztatom, és egyik lábamat átlendítvelovaglóülésbenülökakőfalon.

–Tudom, hogymégmindig vannak dolgok, amiket nemmondott el nekem. Jelentősdolgok.Nemmondjaelazokát,hogymiérttörténikmindez,deegynapon,Sir,ráfogokjönni.Remélem,elégjóltudérvelniahhoz,hogyakkormajdmegbocsássakmagának.

Leugroma toronyból, a tetőre bukfencezem, aztán futásnak eredek.Ahideg éjszakaiszél erősebben fúj, a sötét ég, a ragyogó csillagok olyan helyre visznek, ahol nem kelléreznem.

A nyitott erkélyajtón át visszamászom a szobámba. Újabb hálóing vár az ágyon, detúlságosan megviseltek a kint történtek ahhoz, hogy belebújjak. Csak leteszem acsakramot és a lapis lazulit az éjjeliszekrényre, és ruhástól elnyúlok az ágytakarón.Szorosanbehunyomaszememet.

Lélegezz, lélegezz! Csak erre figyelek, semmi másra. A levegő a tüdőmbe tódul éskiárad,mígavalóságbólálombamerülök.

Noamkirálypalotájánakvélemahelyet,deabálteremnemolyan,mintacordellikirálypalotájában. Széles, fehér márványlépcső emelkedik előttem, a helyiség négyzet alapú.A fehérmárványpadlótólazegész teremhalványanragyoganyugodt,csendessötétben.Jannuaripalotája.Télország.

Kifújomalevegőt,fehérpárafelhőjelenikmegarcomelőtt,ésmindenporcikámbabékeárad.Télországbanvagyok.Ésittvanőisújra.Hannah.Érzemajelenlétét;gyengédauraváraközelben.

Egytávolabbiterembenfelsíregygyermek.

Felszaladoka lépcsőn,elefántcsontszínűmárvánnyalborított folyosókonrohanok.Kisasztalokon gyertyatartókban fehér gyertyák lángja lobog, elrohanok mellettük, mindenmozdulatomrafélelmetesárnyékoklebbennek.

Végre jobbraegyhelyiségnyílik,ajtajanyitva, fényáradkiodabentről.Berohanok,aszoba közepén bölcső áll, lágy fehér fényességgel világol. Hannah áll mellette, a kicsiMatherújrafelsír,úgysikolt,minthabántanák.

Közelebblépek.Hannahjégkékszemerámvillan.

– Nem tudok beszélni vele – mondja.Megkerüli a bölcsőt, elég közel van, parfümjeillatátérzem.–DeAngranemfigyeltéged.

–Angra?

Hannahafejétingatja,körbenézaszobában,arcánrémület,fél,retteg,minthavalamibármelyikpillanatbanelőugorhatnaazegyikzugból,minthaközvetlenveszélybenlennénk.

–Jön.Detehallaszengem,ugye?

Bólintok.

–Igen,hallom…királynőm.

Ahol csak fény volt a szobában, most árnyék van… a sarokban… fekete, sűrű,áthatolhatatlan.Hannahfelémnyújtjaakezét,ámmielőttmegérintene,ökölbeszorulnakazujjai.

–Siess…–mondja.–Tedd,amittennedkell!

–Mit?

Egylépéstteszekfelé,őpedighirtelenújraMatherfeléfordul.

–Tedd,amittennedkell!–súgjaHannahabölcsőbe.

Asarokbanazárnyékegyrenő.Közénkgomolyog,éssikítokHannahkirálynőnek,aztánavilágelfeketedikelőttem.

Varázslat.

Ez az első gondolat, ami megjelenik a tudatomban, miután felébredek. Az álombólvisszamaradt sötétség és a kitörni készülő sikoly eltűnik a reggeli fényben. Oldalrafordulok, és tekintetem az éjjeliszekrényre, Mather lapis lazuli rögére téved. Az anyavalyáskékkő.

Bár nem ez az első eset, hogy róla álmodtam,Hannah királynő ebben az álmombanszólt előszörhozzám.Hozzám.Minthaott lettemvolna, amikor Jannuarivárosa elesett.Azaklatottságtólmegborzongok.EztadtanekemMather?Valamiátkozottkövet,amitőlrémálmaimés látomásaimvannak?Éppennemkellmások,hogygyűlöljem.Nemlehetvarázslat.Azértálmodomilyeneket,mertfáradtvagyok;annyirafáradt,hogyrémálmaimvannak.Ennyi.

Mindehhez jöttmég az előző éjszakai bál, vagyis teljesenkifáradtam,kimerültem, éslegszívesebbenbelehajítanámacsakramomatvalamibe.

Rose és Mona azonban másképpen gondolják, mivel kéne töltenem a napot. Gyorsreggeli a szobámban, miközben azon veszekszünk, mi szükség van arra, hogyillemtanórákatvegyek,ésmegtanuljamazudvarietikettet,egyszerűenátmászomazerkélykorlátján.Látom,hogyRosekishíjánidegrohamotkap,amikormeglátja,hogyugrom,demegmernékesküdni,hogyMonaajkán–bárkezével takarta–halványmosolyt láttam.Még mindig ő a kedvencem, és bár Noam király este a bálban megfenyegetett, hogytegyem,amitmond,nemvagyokhajlandóolyankönnyenbeadniaderekamat.Lehet,hogycsapdábanvagyok,lehet,hogynincsmásválasztásom,mintazttenni,amitőakar,deeznem jelenti azt, hogy Noam elvárásának megfelelően jövendő királynéként rabszolgaleszek.

Ezértegyedül járombe,egyedül fedezemfelapalotát.Csakazt teszem,amit tennemkell, ahogyHannah királynőmondta.Akármit is értett ez alatt, amikor azt a titokzatosfigyelmeztetést adta.De nem igazán figyelmeztetés volt, remélem, csak az én zaklatottelmémtaláltaannak,azeseményeksajátosértelmezésébőladódóan.Remélem.

Végigkocogokamacskakövesösvényen,udvaroncokcsoportjaitkerülömki,akikvagytátott szájjal bámulnak, vagy sugdolózni kezdenek egymás közt. Szemük tágra nyílik,orrukráncotvet, tekintetükrosszalló.Talánazért,mertútiruhámvanrajtam,hátamonacsakram.Arosszallóannézőudvaroncokszámanövekszik,ésekkorrádöbbenek,hogyakertben kocogok, ahol a leendő királynéknak elegáns ruhában és félénk kacarászásokközepette tipegni illik. A leendő királynék az illem szerint hagyják, hogy a világ úgyforogjonvelük,ahogyforog,ésaférfiakhozzákadöntéseket.

Én nem ilyen királyné leszek; nem számít, hogy Cordell valójában nem is az énkirályságom. De akkor milyen királyné leszek? Csak azt tudom, hogy milyen katonaakartam mindig lenni: tevékeny, éber, lelkes, aki mindenképpen Télország része kívánlenni.Ilyenkirálynéleszek?VagyNoamgondoskodikróla,hogytehetetlenbábmaradjak,olyan,mintaszépelefántcsontfigurák,amelyeketlakosztályábanasakktáblántologat?

Minden gondolatom döbbenethullámként visszhangzik rám. Egyáltalán hogyan juteszembe,hogykirályné legyek…Hogymilyenkirályné leszek.Nemtalán,nemesetleg.Minthaelfogadtamvolnaaztazéletet,amitSirésMatherszántaknekem.Tudom,hogynincsmásválasztásom…Tudom,hogymostezaszerepem.Mégsemakaromeztazéletet,és a lelkem egyik része acsarkodik a másik részére, amely tudja, valahogy meg kelltalálnomamódját,hogynegyűlöljem.

Nemgondolhatokfolytonilyesmire,nemjárkálhatokcéltalanulagyönyörűkertekben,nemtehetekúgy,minthaidetartoznék.Ezértátugromnéhánysövényen,sűrűörökzöldekközöttfurakszom…Ésgyönyörű,nagyongyönyörűhelyreérek.

Csatazaj vesz körül, katonák mordulnak, kardok pengnek, nyílvesszők suhannak alevegőben. Hiányos öltözetű férfiak ugrálnak egymás körül, fegyverekkel hadonásznakvagyököllelvívnakkötelekkelelkerítettkisterületen.Mögöttükmindeniránybanpajták,

ajtók tárulnak fel, odabent lovak nyerítenek, és még több férfi jelenik meg,hadfelszerelést,fegyvereket,páncélokathordanakki-be.

Cordellkatonaigyakorlótere.

Amiaztjelenti,hogy…Lőhetek.

Balra a távolban lőtér látszik, legalább egy tucat céltábla van felállítva magasfaoszlopokra, ezekbe bárdot és gerelyt hajítanak. Néhány katona tőrt, kést dobál célra,mások régimódi íjakkal, még többen azonban nyílpuskával lőnek. A nyílpuskák fémrészeinmegcsillan a nap. Legszívesebben felnevetnék, olyan izgatottan, ahogyRose ésMonakiáltottfel,amikormegláttakbáliruhámban.

Érzem, hogy a csakram lapockámnak nyomódik, mintha könyörögne, hogycsatlakozzam a mulatsághoz. Ezért a lőtérre lépek, előveszem csakramomat, elhajítom,haddénekeljenaszélben.Apengevégigpörögalővonalon,leszeliazegyikmagasoszloptetejét, aztán visszafelé indul, és halk csattanással visszatér tenyerembe.Megkönnyebbülésárasztel.

–Meira?

A hang irányába fordulok. Csakramom oldalra billen, viszket rajta a kezem, készvagyok elhajítani és újra elhajítani és addig hajigálni, míg az elmúlt napok mindenfeszültségekioldódikbelőlem.Decsakottállok,szememösszeszűkül,próbálomtitkolni,miazelsőgondolatom,amikormeglátomTheronmeztelenfelsőtestét,fényesbőrét.Nincsrajtaing…Ésalátványbólnyilvánvaló,hogyCordellszigorúanveszi,hogyalattvalóinakjólkidolgozottmellkasiizomzatuklegyen.

Kilép a pajtánál álló katonák csoportjából, testük kissé felénkmozdul, ajkukmegáll,bennük akad a szó, amit kimondani készültek éppen. Mindegyikük izzadt, kezükbenfegyver;kard,tőrlógtétovánkezükből,derékszíjukon.

Theron sem más, mint ők. Karját a derékszíjára akasztott hüvelybe csúsztatja,mosolyától kipirosodott arcom még jobban felhevül. Minden katona abbahagyta alőgyakorlatot,fejükolyanszögbenbillen,amelybőljólérzékelhetem:nemszoktakhozzá,hogy nők jelenjenek meg a gyakorlótéren. Ahogy olyat sem láttak még, hogy agyakorlótérenmegjelenőhölgyazőcélpontjaikrahajítottvolna.

Theronacsakramfelébiccent.

–Szépőszföldidarab.Anagynénémnemsokkalazesküvőjeutánküldöttnekünkegyszállítmányilyenfegyvert.Ezaválasztottfegyvered?

Igen. Dobni. Kell valami, amire koncentrálhatok. Valami, ami biztonságosabb, mintnézni, ahogy Cordell koronahercegének karja megfeszül, amint felemel mellőlem egybárdot.

Válaszulelhelyezkedemazegyikcéltábláttartóoszlopelőtt,éselengedemacsakramot.

Gyönyörűívet ír lea levegőben,előződobásomtólegyhajszálnyiraátnyesiacélt,aztánvisszapöröghozzám.Édeshóhidegség!Milyencsodálatosérzés!

FelpillantokTheronhercegre.

–Ésatiéd?

Theronabárdotméregetiakezében.Körülnéz,látjaamégmindigtátottszájjalfigyelőkatonákat,ésaztis,hogysokanközülüktovábbraisazoszlopramutogatnak,éselképedveingatjákafejüket.

–Miért árulnámel ilyenhamar,mibenvagyok a legjobb?– felelTheron rámnézve,évődőmosollyal,éskezemönkéntelenülszorosabbanfogjaacsakramot,minthaazlenneazegyetlendolog,amibekapaszkodnitudok,hogymegneszédüljekamosolyától.

– Ez az első napod a cordelli királyi ház leendő tagjaként, és máris megrémíted akatonákat.

Matherhangjaváratlanul,hátulrólér.Ahirtelenkombináció,hogyTheronelőttemáll,Matherpedigegyreközelebbér,olyanérzés,minthafegyvertelenüllennékacsatatéren.

Mather.Matherkirály.AzaMatherkirály,akimegkötötteaztamegállapodást,amitőlegyszerrerémülten,idegesenésvárakozásteliizgalommalnézekTheronra.

Feléje fordulok, nyelvem hegyén mindenféle cifra, heves szitok van, olyankáromkodások,amelyeketcsakegysokattapasztaltkatonaengedhetmegmagának,hölgysoha.Ámminden,amitmondaniakarok,egyszempillantásalattelillan,amikormeglátom.Mert–ó,mindennekszentségesanyja,amihűvös,hidegés jegesezenavilágon! –ő isfélmeztelen.Csakafélmedalionlenganyakában;szeplősbőrénalaposedzésfényességeragyog.Nemminthamégnemláttamvolnaingnélkül,deehhezalátványhoztalánsohanemfogokhozzászokni.Nyilvánvalóanvívottvalakivel;ezekszerintelmentemmellette,és észre sem vettem félmeztelen testét a többi félmeztelen test között. Mentségemreszolgáljon,hogynemakatonákat,hanemCordellkatonairituáléitcsodáltam.Mathererőshasizmai, vastag karja, amellyel akár egy tehén nyakát is ki tudná csavarni, egyáltalánnemtűnikkiTheronésvagyegytucatnyimáskatonatestfelépítésemellett.

Rákényszerítemmagamat,hogyMather szemébenézzek…És…Rögtönazonkapommagam,hogynemaszemébenézek,hanemamellkasátbámulom.Feszengve toporgok,fogamat csikorgatom kínomban. Hát jó, a gyakorlótér nyilván azért van sűrűörökzöldsövény mögött, hogy a növényzet távol tartsa a hozzám hasonló bámuló ifjúlányokkíváncsipillantásait.

–Betiltottákaz ingetCordellben?–kérdemhebegve, azzal ismét a cél felé fordulok,fejemet lehajtom,mintha fegyveremet ellenőrizném,háthanemveszik észre,hogyapíregyrefeljebbkúszikanyakamon.

Theron halkan felnevet, de rögtön visszafojtja kitörni készülő nevetését, amikor

nyilvánvalóválesz,hogysemMather,seménnemszólalunkmegtöbbet,ésnyugtalanullép mellém, a bárdot forgatva tenyerében. Érzem, hogy Mathert figyeli; mindkettenbeleakadtak az engem körülvevő furcsa hálóba. Télország királya és Cordellkoronahercegeközöttivadbirtoklásiharcközepébekerültem.Mindenre,amiszent,hideg,hűvösésjeges!Hogyantörténhetettez?

Denemérzekirgalmat,szánalmatvagysajnálatotMatheriránt.Nem.Mertközelebbléphozzám, csizmás lépte susog a fűben, lassan, gyötrődőn fújja ki a levegőt. Nagyon istudatában vagyok, mennyi figyelem irányul ránk, amint megáll mellettem, elég közelahhoz,hogyhabehunyomaszememet,érzem.

–Beszélhetnénk?–kérdisúgva.

Erre rögtön feláll a hátamon a szőr.Nem. Miért állnék veled szóba azok után, amitörtént?

Denemkéneharagudnomrá.HiszenSirtehetróla,nemő.

IsmétTheronra nézek, akimár nemnéz rám.Felsőtestével elfordult, az én oszlopommelletticéltfigyeli,éshátralendítiafegyverét.Mindenhátizmamegfeszül,ahogyeldobjaaharcibárdot.Abárdpedigrepülésrepül,egyregyorsabban.Aztánacélközepébeállapenge.Azütközéserejétőlremeganyél.

Theronfelémfordul,arcafelvidul,kezdődőmosolyjátszikajkán.

–Nemszámít,milyenfegyvertválasztok–mondja,beszélgetésünketfolytatva,minthami sem történt volna.Vállam felettMatherre pillant. –Mindegy,milyen fegyver van akezemben,mindigeltalálomacélt.

Szemem az égre rebben. Mather mély levegőt vesz mögöttem. A gyakorlótérenmindenki kíváncsian, lélegzet-visszafojtva figyel, ám a kíváncsiság mögött afigyelmeztetésfeszültségehúzódik:ebbőlküzdelemlesz.

Matherközelebblépahátamhoz,hangjahalk,fegyelmezett.

–Kérlek,Meira!

Theron oldalra pillant, tekintetünk egybefonódik. Ragyogómosollyal néz rám, aztánelindul a lővonalban, hogy kirántsa az oszlopból a beleállt bárdot. Mindegy, milyenfegyvert használ, úgyis eltalálja a célt. Akármilyen helyzetben. Akármilyen kisbeleszólásavansajátéleténekalakulásába.

Képtelen vagyok visszafojtani nevetésemet, amint Mather felé fordulok, éscsakramomatahelyére,atokjábacsúsztatom.

–Mittehetekérted,királyom?

Mather elsápad. Kezét végighúzza arcán, aztán elég gyorsan összeszedi magát, ésmerevhatározottságleszúrrárajta.Apajtafelébólint.

–Gyerevelem!

13A PAJTA FELÉBEN istállók vannak, lovak dugják ki kíváncsi fejüket az állásokból, amásik fele tágas terem, ahol tölgyfa asztalok, szekrények és rozsdás fegyverállványokvannak.Anyitottajtókbeengedikalevegőt,amitenyheszellőhűsít,akőpadlótszalmávalszórtákfel,amitőlazegészhelyiségnekfanyarkás,férfiasillatalett.

Matherhatározott léptekkelvonulbe,áma jobboldali falnálmegáll.Nézi,csaknézi,karjátkeresztbefonva,éscsakállátbiccenti.

–Úgygondolom,majdhaTélországnakisleszilyenhelye…

Hangjahalkabb,tekintetébenmárnincsolyaningerültség,mintpillanatokkalkorábban.

Megállok mellette, karba tett, feszes testtartását utánozom. A falat térkép borítja.Részletes, egészen kis léptékű, rajta van egész Primoria a Paisel-hegység legészakibbrészétőlaKlaryn-hegységlegdélibbtagjáig.

Az Eldridge-erdőség és a Rania-síkság helyezkedik el középen, zöld és sárga folt.ALangstoneésFenifolyószintekettévágjaatérképet.

Ám a térkép nem ettől különleges, hanem attól, ahogy a királyságokat ábrázolja:mindenországterületénekközepénakirályimágiaszterragyog.

Felhördülök.

–Errőlakarszbeszélni?Aföldrajzról?

Matherafejétingatja,homlokátráncolja.

–Nem…Én…–Elhallgat,kezétvégighúzzaazarcán,keresiaszavakat.Amikorújramegszólal,márdühös.Feszesen,feszültenszól.–Aztakartam,hogyeztlásd.Hogylássmindent.Elakartammagyaráznineked…Szentségeshóesés,nemfigyelnélvégrerám?

Gúnyosannézekrá.

–Mertugyemegérdemled,hogymeghallgassalak…

–Nem–ismeriel,amieléggémeglep.–Azért,mertmegérdemled,hogymegtudd,amitmondanomkellneked.Megérdemled,Meira.Enneksemmiközehozzám.

Zavartan pislogok, de egy mozdulatot sem teszek, hogy elmenjek, vagy újramegszólaljak,amitMatherengedélykéntértelmez,hogybeszélhet. Isméta térképrenéz,tekintete Cordellen időz. Cordell határvonalainak közepén tőr csillog, alatta az F betűjelzi,hogyakirályságférfivonalú.

–Paislynővonalúpajzsa–mondjaMatherszintecsakmagának,éshalkanhümmögvesiklik tekintete tovább a térképen. – Ventralli férfivonalú koronája. Yakim férfivonalúbárdja,Nyárföldférfivonalúkarkötője,Őszföldnővonalúgyűrűje,Tavaszföldférfivonalú

botjaés…

Közelebblépatérképhez,kezétkinyújtja, tenyereTélországterületét takarja.KeletrőlTavaszföldhatárolja,délrőlhegyek,nyugatrólŐszföld,északrólaFeni folyó;Télországmedalionja hatalmas terület felett lóg; a szív alakú függőt középen egyetlen fehérhópehely díszíti. Felette az N betű mintha tiszta gúny lenne. Egyik élethosszig tartóküzdelmünkláthatómegjelenítése.

–Atanácskozásokrövidszüneteibenaligvoltidőmlevegőtvenni–mondjaMather.–Denéhánynapjakijöttemideegykicsitlevegőzni,ésmegláttamezt.Dominickszázadosszerint azért tették ide ezt a térképet, hogy emlékeztesse az embereket, hol vanCordellhelyeavilágban.Hafelnéznekerreatérképre,mindigtudják,kikők,éshovátartoznak.Kisország,Primoriarésze…

Ettőlvalahogyelkomorulok.

–Nemhiszem,hogyNoamkirályeztaszemléletetkülönösebbentámogatná.

Mathervállamegfeszül.

– Nem Noam király rendelkezett arról, hogy ezt a térképet akasszák fel ide. –Hátrapillant,kezétamedalionábrájárasimítja.–Theronadtakiazutasítást.

AhogykimondjaTheronnevét,Matheraddigitiszteletteljes,tárgyilagoshanghordozásakülönöséltkap.Minthaezarészletfeketefoltlenneakülönbengyönyörűkárpiton.

Mather ujjai behajlanak a térképen,mintha ki akarnámarkolni síkjából amedaliont.Egyik, igazi fele a nyakában lóg.A tenyér nagyságú képmellett elég szomorú látvány.Üres.

–Noamkirályszeretabbanazegyébkénttévesgondolatbanringatózni,hogyCordellazegyetlenkirályságaföldön–folytatjaegyrekeményebbhangon–,deazembereitrészbenezatérképtesziegyrekeményebbé.Ezemlékeztetiőketarra,hogylehetnénekbármelyikRitmus-vagyÉvszak-királyság;lehetnénekyakimiak,ventralliak,nyárföldiek…Denemazok.Cordelliek.Éseza tényserkentiőketarra,hogyhazájukértharcoljanak.–Matherolyan szomorú mosollyal néz rám, hogy az már nem is mosoly. – Azt akarom, hogyTélországnakisilyenembereilegyenek.

Elhúzódik a térképtől, egy lépést tesz felém, és még egyet, közelebb jön, egyreközelebb, míg karnyújtásnyira áll tőlem. Kettesben vagyunk; a többi katona agyakorlótérenvan.

–Én…énnemakartamezt–súgja.Aszavakmetszőnhatolnakközénk.–Aztakarom,hogyTélországszabadlegyen,denemakarom…Őtnemakarom…neked.Nemakarom,hogy értéktelennek hidd magadat, hogy számodra ez az egyetlen hely, mert nem az,Meira…Sohanemlehetaz…mindazzalegyütt,amivagy…nem.

Szívemabordáimatdöngeti,nyugtalanságésharagtombolbennem,ésképtelenvagyok

aszemébenézni.Hallgassel!Kérlek,hallgasselvégre,tehatalmas,teidióta…

–Nem tudom,mimást tehetnénk – folytatjaMather.Lehelete arcomat éri. –Mielőttelhagytuk a tábort, Sir félrevont, és elmondta, mit kell tennem. Ettől annyiramegdöbbentem, annyira kiüresedtem, hogy ahhoz fogható kíntmég nem éreztem soha.Csak ekkor értettem meg, milyen nagy áldozatot kell hoznunk ahhoz, hogymegdönthessük Angra hatalmát, mennyire jelentéktelen a mi életünk a nagy célhozviszonyítva. Mindig is úgy hittem, megtaláljuk a módját, hogy mi ketten… Hogy miketten valahogy túljutunk ezen; hogy megoldjuk, elérjük. Hogy együtt lehessünk, ésesküszöm…–kezétazállamalásimítja,felemeliafejemet,hogyránézzek,hogynézzekrá – …esküszöm, hogy megtalálom a módját… hogy ezt az egészet helyrehozzam.Mondtam,hogyhelyreakaromállítaniazegyensúlyt.Ésígyislesz.

–Nem.

Aszósúlyosanlógalevegőben.Zavartanpislogok,detudom,hogyújrakimondanám.Miért?Annyiraakartam,hogyeztmondja…Szinteegészéletembeneztakartam.Akkormostmiért nem tudok szívből örülni neki?Miért nem ösztönösen „Igen!” jut eszembe,miutáneztígyvégrekimondta?

Matherfurcsánnézrám.

–De igen. Képes vagyok rá. Nem hagyom, hogyAngramég jobban tönkretegye azéletünket.AkármitmondWilliam,biztosanvanmásmegoldás…

–Nem!

Elhúzódomtőle,delényemegyrészekiszakadbelőlem,akezébenmarad.Mindenszófáj. Hozzáadódik mindahhoz, amit Sir az éjjel mondott, a zűrzavar nagy hullámáhozcsapódik. És csak azt tudom, hogyMather reménye, hogy van, lehet másik megoldás,szinte gúnyos, átható kísértés, amit… Nem… nem engedhetem meg, hogy átadjammagamat ennek az érzésnek. Szavai hallatán már éreztem a megkönnyebbülés elsőrezdüléseit.Denincsenmásmegoldás.Nincsmásremény.Sirtizennégyévettöltöttazzal,hogymásutat,másmegoldástkeressen.Hahagyom,hogyelhiggyem,hogyMatherképesmegmenteniengem,ésmégisebbenaházasságijátszmábanragadok…

Nemhiszem,hogyazttúlélném.

–Megteszem, amitmegkell tennem,Mather – felelem remegő, nyugtalanhangon. –Akirályságunkért.Anépünkért.Érted.SzükségünkvanCordellre.Szükségünkvanerre.

Matherúgyrándulhátra,minthapofonütöttemvolna.Nyakátólvöröspírindulfelfelé,homlokánverejtékcseppekcsillognak.

–FeleségülakarszmenniTheronhoz?

Szememösszeszűkül.

–Tessék?

–FeleségülakarszmenniTheronhoz–ismétli,ésegésztestemegfeszül.–Tenem…

…akarszengem.

Kimondatlanszavairámtapadnak,húznaklefeléolyanerővel,hogyúgyérzem,mentenaszalmávalfelszórtpadlóbasüppedek.

–Idiótavagy!–mordulokrá,bártudatábanvagyok,milyennagyonfeltűnő,hogynemtagadtam a vádját. – Ennek ehhez semmi köze. Ez a lépés csak arról szól, hogyszövetségesekre van szükségünk ahhoz, hogymegmentsük a királyságunkat.Hagyd eztabba!Semminemváltozott közöttünk.Ugyanolyan lehetetlenség,mintvolt…És ennekígyiskellmaradnia.

– Találok valami megoldást – ismétli Mather. Egy lépést tesz felém, én egy lépésttávolodom. Furcsa tánc ez a pajta szabad területén. – Mindig is azt terveztem, hogykitalálok valami megoldást. Meg is mondtam neked, mielőtt elindultunk a táborból…Megmondtam,hogyhelyrehozom!

– Honnan tudhattam volna, hogy mire gondolsz? Az én gondolataimban folyton Sirhangja dübörgött, azóta, amióta azt mondta, te túl fontos vagy ahhoz, hogy rámpazaroljanak!

–Éneztsoseméreztemígy!Mindigtevoltálamindenem.Nemtudtam,mennyitkellmég várni, míg felnősz… Szentséges hóesés, hiszen még mindig nem tudom. Bárpróbálkozom. Azt hiszed, olyan arrogáns vagyok? Azt hiszed, hagyom, hogy Williamelhitessevelem,hogyeznekedisjó?

–Mimást kellett volna gondolnom? – kérdemmár kiáltva, hangom a pajta gerendáiközöttcikázik.Hátrálokegylépést,kettőt,tudom,hogynemkerülhetektőleeléggétávol.– Lehet, hogy te képes vagy túllátni helyzetünk valóságán, és elképzelni valami másvégkifejletet,deamiténláttaméslátok,mindarraemlékeztet,hogynemrendelkezhetünkasajátéletünkfelett.

– Azt hiszed, én ezt nem tudom? – szól Mather hozzám hasonlóan hevesen,megmarkolvaafélmedaliont.–Énvagyokakirály,Meira!

Tenyeremet a fülemre szorítom, és a fejemet rázom, hogy ne halljak semmit, amitmond,éssemmineakadályozzonmegabban,hogykimondjam,amitkiakarokmondani:

–Ezmindnemszámít.Nemszámít,mit akarok,mirevan szükségem,mit szeretnék,mertSirmindigemlékeztetnifog,hogyTélországérdekeitmindenekelékellhelyezni.

Mather megáll. Arca kissé kisimul, egy kis izom elernyed, és fülemre szorítotttenyeremenátishallomegyetlenkimondottszavát:

–Szeretnél?

Nem,nemeztmondtam.Nemvagyokolyanostoba.

Lépést hallok, hirtelen a hang irányába fordulok. Sok más hang hallatszik, férfiakdörmögnekazudvaron,kardpengékpengnek,nyílvesszőksuhannak…Asokhangközülennekazegyneknemkénefeltűnnie.

Theron áll az ajtóban, teste olyan feszült, mintha a földön látott volna henteregniminket.

–Mindenrendben?

Felemelemegyikkezemet,aszámtátvamarad.Igen.Nem.Sosemvoltrendbensemmi.Éssohanemislesz.

Theronnemvárválaszt.Matherhez fordul, bőrén averejték csillog akintről ragyogónapfényben.

–Mather király… – szólal meg, és egy lépést tesz felé.Majd hátralép. Úgy néz ki,minthalegszívesebbenkirohannaagyakorlótérre,ésnekiesnevalakinek.–Hajóltudom,apengeváltásazerőssége.

Elkomorulok.Ebbőlsemmijónemszármazhat.

Ésnemisszármazik.Mathermozdulatlanuláll,talánigyekszikfelmérni,milyendühöslehetSir,deakövetkezőpillanatbanazarcaolyanfeszesgrimaszbarándul,hogyTheronéletétféltem.

–Neaggódj,Theronherceg!Kesztyűskézzelbánokveled.

MegmarkolomMather karját, de kirántjamagát a szorításomból, ésmegindulTheronfelé.Azutolsópillanatbanruganyosanlehajol,megkerüli,kilépmelletteagyakorlótérre.

Theronerősléptekkelköveti.

Odakint újra döbbent csend honol, amintmeglátják, hogymi hárman a kardvívótérrevonulunk.Matherbebújikakötelekalattazegyikringbe,leemelazállványrólegykardot,ésúgyjárkálkörbe,mintbikaazarénában.

–Eztnem teheted!– ragadomkaronTheront, csakazért,mertMathermár a ringbenvan.HiszenTheronajegyesem.Aggódnomkellérte.Értejobbankellaggódnom,ugye?–Netegyétekezt!Teis…Őis…Fontosakvagytok.

Theronajkaellazul,ésúgyvélem,visszalép.

Ekkorazonbanegyhangszólalmeg,éskénytelenvagyokanyelvemreharapni,nehogyelőkapjamcsakramomat,éslenyessemakatonafejét.

–Mutasdmegneki,hercegünk!–kiáltegykatonaaringmásikoldaláról.–Mutassátokmeg,hogyanharcolegycordelli!

Theronbehunyjaaszemét,arcahirtelen fájdalmasgrimaszba rándul.Aztánkinyitjaaszemét,ésmásikkezétakarjátfogókezemresimítja.

–Haaztakarod,hogyhagyjukabba,akkorabbahagyjuk.

Egyretöbbkatonabiztatja.Anevétkiáltják:

–Theron!Theron!

Olyan hangosan és magabiztosan kiáltoznak, hogy szinte látom, ahogy Matherlelombozódikelőttem.

Erre gondolt. Ezt akarja ő is a népünknek. Azt, hogy összetartozásunk jeleként nemcsakegyversetmormolnakkétnevetségesfaelőtt,nemcsakegytérképemlékeztetiőketarra, hogy hová tartoznak ebben a világban. Büszkeség van bennük. Hagyományaikvannak. Boldogság ült ki a katonák arcára, amikor Őszföldről visszatértek Bithaivárosába;ésbüszkénéltetikhercegüket.

Mather előre-hátra lépdel, csizmája port ver fel. Minél hangosabban éljeneznek akatonák,őannáldühösebblesz.

–Gyerecsak,cordelli!–kiált.Hangjatúlharsogjaakiáltozóférfiakat,hangzavartámad.–Mutasdmeg,mittudsz!

Döbbenten bámulok rá; álla lebiccen, feszültsége kissé enyhül.De nem eléggé.Nemteljesen.Vívniakar.

És Theron is. Az emberei könyörögnek neki, hogy vívjon. Kiáltoznak neki. Cordelldicsőségéért.

– Mutasd meg, milyen erős vagy, hercegem! Bizonyítsd be, milyen erős, milyen jókatonavagy!

Nincsférfi,akiilyenfelszólításnakneakarnamegfelelni.Nézem,csaknézemMathertaringben, érzem, mennyire egyedül van, milyen gyenge, milyen erőtlenek vagyunk így,olyanemberekközött,akiknekvankirályságuk,akiktartoznakvalahová…

Én szeretnékmegfelelni ennek az elvárásnak.Bármilyenostoba, önzővagy téves, énilyenfelszólításraharcolnék.Aligkapoklevegőtettőlafelismeréstől.Szívemhezkapok,nehéz, verejtékszagú levegőt szívok nagy kortyokban a tüdőmbe. Én megvívnék akirályságomért,Télországért,hahonfitársaimaztkiáltoznáknekem,hogybizonyítsak.

Bizonyítsam,hogyakármitörténjenis,valóbanmindigőkazelsőknekem.

Amikor Theron elengedi a kezemet, és kihúzza kezét a szorításomból, egy szót semszólok.Pedigkéne.Könyörögnömkéneneki,hogynemenjenbeleebbe,sétáljonvisszaapajtába,ésnehallgassonnépebuzdítására,desajáthangomsipítafejemben,acordelliekszavaitlökivisszarám.

Mutasdmeg,mittudsz,Meira!Bizonyítsdbe,hogyhűvagyTélországhoz!Fontosnekedakirályságod,ésaztakarod,hogyakirályságodnakisfontoslegyél?

Akkorbizonyítsdbe!

Tedd,amittennedkell!Neazttedd,amitakarsz!Teddazt,amittennedkell!

Bizonyítsd!

Egyik embere gyakorlókardot ad Theron kezébe. Nem kerüli el figyelmemet amozdulat,ahogyTherontétovázik.Ujjairemegnek,deátveszi.

AmintTheronujjaiamarkolatrafonódnak,Mathertámad.

Hang nélkül, halálosan, testét kecses, bár kissé túl agresszív lendülettel mozdítvaegyenesenTheronfejérecéloz.Őlehajol,aringmásikoldaláraugrik;porkavarog,ahogyfelegyenesedik,éseztalendületethasználjakiarra,hogyMatherlábafelédöfjön.Matherbal térde éppen annyi időre hajlik be, hogy Theron térde megfeszülhessen éskiegyenesedhessen…Ésakkorelszabadulapokol.

Olyankardvívásez,amilyenekrőlSirmesélniszokottnekünk:akétellenféládázcsatátvív, miszlikbe aprítanák egymást, de annyira egyenlő ellenfelek, hogy egyik sem tudfelülkerekedni.TheronaringmásikfelébeverivisszaMathert…MatherelrúgnáTheronlábát.Őhátraugrik,hárítjaamásikrúgását…MathereztalendületetkihasználvaelkapjaTherontérdét…

A katonákminden egyes kardlendítésnél egyre hangosabban kiáltoznak.Már nem istudom,kitéljeneznek,csakazttudom,hogyvalósággaltombolnakalátványtól:kétkirályifelségpéppéveriegymást.Minélharsányabbak,annálhevesebbenveraszívem.Magávalragadaküzdelem,kínzófájdalom,hogykettőjükközöttcikázika tekintetem.Pengeélenfeszülök.

Bizonyíts!

Mather lecsúsztatja a fegyverét Theron pengéjemellett, amarkolatba szúr, kirántja akardot ellenfele kezéből, és a tömegbe hajítja. Pánik önt el, rettegek, hogy a tömegelvakító kiáltásainak hatására túl messzire mentek. A katonák felfokozott izgalommalkiáltoznak,MathergyorsmozdulattalTheronmellkasárarúg.Őaföldrezuhan,aligkaplevegőt.Matherközelebbléphozzá,egyreközelebb,kardjátkétkézzelemeliafejefölé,néhánypillanat,éslecsapTheronfejére.

Egyszempillantásnyiidőalattbújokátakötélalatt,lépekaringbe.

–Addfel!–sikoltom,feléjükrohanva.–Theron,addmegmagad!Nemérannyit!

Egyikük sem hallja, amitmondok. Egyikük sem rezzen, szinte levegőt sem vesznek,nemlátnaksemmit,csakaharcérdekliőket.

Közéjükvetemmagam,kétkezemetMatherfeléfeszítem,védelmezőterpeszbenállokTheron felett. Mather kardja a levegőbe emelkedik, emelkedik, és csak emelkedik, alevegőt hasítja. Fenyegető kiáltást hallat. Én ekkor karja és kardja után kapok,mindenképpenmegakaromakadályozniazt,amikészül.

És abbamarad. Az egész környék megdermed, mintha Noam minden cordellit

elvarázsoltvolna.

Alevegőkipréselődikatüdőmből,testemmégfeszülazutolsó,gyengepróbálkozástól,megakarommenteniMathertattól,hogynagyon-nagyonnagyhibátkövessenel.Ésekkorújrafelhangzikahang,amitőlmindenkirögtönelhallgatott.

–MATHER!

Sir.Jégfehérhajabukdácsolacordellikatonáksűrűtömegében,utattörmagának.

–Aranylólevelek!–mordulTheronfektében.

Nem látomMather arcát. Szinte semmit nem látok, amikor megfordulok, és Theronfelnézrám.Mellkasavéres,néhányvércseppfröccsentrá,kivéveegykisterületen,amelyMatherhegyescsizmájatalplenyomatánakfelelmeg.

–Orvos!

Dominick százados kiáltott. Kis termetű férfit vonszol maga után, a férfi kezébenrengetegkötszer.Bebújnakakötelekalatt,rögtönelrántjákTheronkezétamellkasáról.

Dominickakatonákhozfordul,akikmégmindigahercegetésazidegen,évszakikirálytbámulják.

–Amulatságnakvége!Visszaagyakorlatozáshoz!Mindenkiadolgára!

Az emberek sietve szétszélednek. Olyan hirtelen váltás ez, hogy elmém nem képeslépést tartani vele. Még Theron vére és Mather dühe, a cordelliek kiáltozása vibráltudatomban, és saját belső hangom, amely azt üvölti, hogy válasszak. VálasszamTélországot.Mindig Télországot válasszam. Télország előbbre való,mintMather,mintTheron,mint…én.

Kardesikaföldremögöttem,ahangfémesencsendül.Avilágméggyorsabbanforogvelem.

–Meira!–szólMather,kezétnyújtvamagaelé;úgynézi,minthaőlennevéres.–Énnemakartam…Nemtudom,mi…

Azegészgyakorlótérmegremeg,amikorSirbeugrikaringbe.Nagyléptekkelközelít,mintha saját fenyegetéseivel akarnaminket szétválasztani.Ám tekintete a földön fekvőTheronrarebbenésMatherre,akikardjafelettáll,ésrám,akiajelenetközepénvagyok.

AharagvadhullámaöntielSirarcát,amikorismétMatherrepillant.Nemszólegyszótsem,csakkétgyorslépéstteszelőre,ésmegragadjaMatherkarját.Kivonszoljaaringből,és egyikük sem szól. Eltávolodnak annyira, hogy már ne halljam, amit mondanak, Sirharagosanmordul,mireMatheregyszer,majdmégegyszeringatjafejét,ésvalamitüvöltválaszul.

Ujjakérintika tarkómat.Theronállmögöttem.Nemmosolyog,nembólint,nem teszsemmi olyasmit, amit elvárnék tőle; csak ott áll mellettem, vér színezi a kötést a

mellkasán.Nyugodt,biztosemlékeztető,hogynemvagyokegyedül.

–Jólvagy?–kérdem,agézkötésfelébiccentve.

Theronisodapillant,éspajkosmosollyalnézrám.

– Egy csizma nem elég ahhoz, hogy megállítson engem. – Megérinti a gézt, ajkátcsücsöríti.–Bárazthiszem,jobbantenném,haezteltakarnám.Nehogyapám…

TekinteteekkorMatherésSirfelérebben,akiknemmesszetőlünkmégmindignagyonhevesenvitatkoznak.AmikorTheronismétrámnéz,mélylevegőtvesz,éskihúzzamagát.

– Nem hiányzik még több bonyodalom – mondja, és a palota felé mutat. – Ha vankedved, gyere velem. Megmosakszom, és körbevezetlek, ha szeretnéd. Az… sokkal…kevésbéveszélyeslenne.

Rápillantok,majdSirésMatherfelé,aztánismétahercegre.Maradjakott,ésbeszéljekSirrel?Menjekoda,éspróbáljammegvédeniMathert?Vállatvonok.

–Szívesen–felelem.

14THERON A CSELÉDLÉPCSŐN át vezet engem a lakosztályába. A palota rejtettzugaibanjárunk,igyekszünkelkerülniazokatahelyeket,aholNoamkirályfelbukkanhat.Háromemeletnyitmegyünk felfelé, végtelen hosszú folyosókon.Ezek a folyosók sokkalkevésbé pompázatosak,mint a palota fő közlekedői…A padlót egyszerű zöld szőnyegborítja,festetlenfaborításvanafalakon,barnaasztalkákontejfehérgyertyákállnak.

Cselédlányok sietnek el mellettünk, hónuk alatt vászonneművel teli ruháskosarak,apródok szaladnak, hónuk alatt üzenettel, napi feladataikat végzik.Mindenkimegáll, éstérdet hajt Theron előtt. Arcukon enyhül a munka feszültsége, amikor meglátják aherceget,akitismernek.

Theronmindegyiküknekbólint.

– Édesanyád jobban van? – kérdi egy elhaladó cselédlánytól, aki az etikett szerintmegáll, térdet, fejethajtakoronahercegelőtt,ésazt feleli,hogyköszöni, igen,azorvoscsodáttett.–Remélem,abátyádjólérzimagátújrangjában–szólTheronegyapródhoz,aki valósággal ragyog a herceg figyelmességétől, és felel: „Igenis, felség, hadnaggyáléptettékelő.”

Kisséhátramaradok.Mindenegyesrövidbeszélgetésegyrenagyobbcsodálattaltöltel.Theronmindenkitismer.Ésnemcsakismeriőket.Úgytűnik,őszinténérdeklődikirántuk.Nemcsak tucatnyiarcraemlékszik,hanema legapróbbrészletekre is:milyen termésvanegy-egy parcellán, egy gazdálkodó milyen vásárt csinált Yakimmal az előző héten, ésvalakiújasszonylányaboldog-eaférjével.

A harmadik emeleti folyosón megállunk egy ajtó előtt. Theron benyit, úgy mozog,

minthasemmirendkívülinemlenneabban,amittesz.Hátrapillantok.Mindenjelszerintaszemélyzet sem talál semmi rendkívülit a helyzetben.Ennyire jóbanvanvelük?El semtudom képzelni, hogy Noam király megengedné, hogy fia a „rangban alatta állókkal”vegyüljön.

– Cordell királyi családjának minden tagja ilyen… – elhallgatok, a megfelelő szótkeresem–…ilyenfigyelmes?

Theron a vállam fölött egy csoportnyi csevegő cselédlányra pillant. Szeme rebben,amiből azt a következtetést vonom le, hogy nem kellemes élmény jutott eszébe, ezterőltetettmosollyaligyekszikleplezni.

–Senkinemosonahátsóbejáratonalakosztályábaolyangyakran,mintén–tréfál,ésmielőtttovábbkérdezhetném,gyorsanbelépaszobába,ígynemtehetekmást,követem.

Azajtómellettkomódáll.Tágas,denemtúlnagyszalonbalépünk.Balraebédlőasztal,székekkel,jobbraakandallóelőttkanapék.Abútorvastag,zöld-aranymintásszőnyegenáll,színeiahelyiségsötéttónusaihozillenek.Azebédlőasztalfelettcsillárfügg,afalakonCordell levendulamezőt, élénkzölderdőt, sárgállópusztaságokonát csörgedezőpatakjaitábrázoló képek lógnak. Kifinomult, mégis praktikus. Olyan hely, amelyen stratégiaimegbeszéléstésheveskártyapartitiseltudokképzelni.

–Rögtönjövök–mondjaTheron,majdbecsukjamögöttünkazajtót,éseltűnikjobbra,afürdőszobába.

A következő pillanatban vízcsobogást hallok, mosdótálba csurran a víz. Járkálok aszalonban,ígypróbálomelterelniafigyelmemetarról,hogyTheronhálószobájánakajtajanyitvavan,ésközvetlenközelembenakoronahercegtestéttalánmársemminemtakarja.

Édes hóhideg! Még soha életemben nem gondoltam ennyit arra, milyen lehet egymeztelen férfi,még a táborban sem, amikorMather közelében voltam…Eszembe semjutott, hogyutánam lépbe a fürdősátorba, és ott… Illetve lehet, hogygondoltam rá, desosem voltam ennyire zavarban. Tenyeremet az arcomra szorítom, és lassan kifújomtüdőmbőlalevegőt.

A szoba közepén megállok, kezemet még az arcomra szorítva, és a szememösszeszűkül.

Nagyon sok minden van itt. Nagyon-nagyon sok. Nem csak bútor és dísztárgyak.Körbefordulok, nézem, csak nézem a zsúfoltságot. Annyira elvonta a figyelmemet afiúdolgokra gondolás, hogy észre sem vettem: Theron nappalija kissé rendetlen,elhanyagolt…Illetvenagyonrendetlen,nagyonelhanyagolt.

A helyiségben mindenféle méretű és alakú bekeretezett festmény áll a komódnakdöntve,afalmellett,aszékeklábánál;akisebbképekazasztalon,vékonypamutvászonterítőn hevernek. A festmények sarkairól ékkövekkel és arannyal díszített, gondosankidolgozott álarcok lógnak szalagokról. A kandalló mellett és a kisasztalokon magas

stószokban állnak a könyvek; a könyvespolcon olyan sűrűn vannak egymás mellett, apolcok annyira lehajolnak, hogy attól félek, az egész szerkezet összeomlik, papírrá ésporrárobban.Nagyobbkönyvekisvannak,hatalmas,ősikötetek,olyanréginek,annyiratörékenynektűnnek,hogyattóltartok,márattólszétporladnak,hanagyobbatszusszanokaközelükben.

Azebédlőasztalra támaszkodom, tölgyfákrólkészült tenyérnyi festményeketnézek,éskönyveket, amelyeknek táblái alól megsárgult lapok látszanak ki. Egy négyszögletesköteten arany betűkkel áll: A Feni folyó kereskedelmének története. Mellette vastagbőrkötésben: Hegylakók történetei. Ezek mellett újabb friss pergamen, néhánykibetűzhetetlensortvetettráugyanazaheveskéz,amelynekírásátakönyvtárbanláttam.Theron munkája. Hunyorgok, de ezúttal csak néhány szót tudok kibetűzni – igaz éslehetségesésnéhánymástöredéket–,majdinkábbakisdobozbanállóoválisportrékhozfordulok. Mindegyik festmény vékony ezüstkeretben van. Végigsimítok egy portrén,hölgyet ábrázol, haja szép kontyba fogva, komoran néz a festőre, mintha a művész ésegyedülaművészlennefelelősazért,hogyhajátolyanszorosantűztékfel.

Szekrényajtó csapódik mögöttem, elrebbenek az asztaltól, belesek a másik szobába.Nem látokmást, csak egy baldachinos ágyat, amelyet halványfehérben füröszt a nyitottablakonbeáradónapfény.Odabentről ismét szekrényajtócsapódásáthallom,azajtó felélépeképpenakkor,amikorTheronkilép,ésmégnedveshaját lófarokbafogja.Levetettekatonai gyakorlóruháját, öltözete hercegesebb; aranycsíkos fekete nadrág, testhezállófehéring,álligbegombolva;sebesültmellkasátfeketemellénytakarja.

Összefogjaahaját.

– Mit szeretnél először látni? Sok állatunk van az erdei állatkertben, az északiszárnybangaléria.

Homlokomráncbaszalad.

– Galéria? Biztos vagy abban, hogy maradt benne festmény? – Körbemutatok ahelyiségben.–Úgynézki,hogyezahercegeskedéscsakfedőfoglalkozásaműkincslopásifoglalatossághoz.

Theron is körbepillant, azzal a legközelebbi könyvstószhoz lép, felemel egy kötetet,ujjaitvégighúzzaagerincén.Aztánfelnézrám,arcántettetettsértettség.

– Könyvtárakba is járok rabolni, csak hogy tudd. És két jó okom is van – mondja,hunyorogva, míg gondolkodik, mit mondjon –…szóval kétszeresen is indokolt ez a…gyűjtögetés.

– Szeretnéd, ha lenne valami rendes foglalkozásod is, ha ez a király-dolog nemműködne?–kérdemmosolyogva, és csakamondatközepén jut eszembe,hogymennyiigazságlehetebben.

Theronvállatvon,azzalvisszatesziakönyvetahelyére.

–Ezisigaz.Ámfőkéntazért,mertapámúgygondolja,ezaszenvedélyegyáltalánnemillikajövendőkirályhoz,ésamígilyenrelikviákkalvantelealakosztályom,nemhajlandómeglátogatni itt, be sem teszi ide a lábát – mondja ragyogó mosollyal. – De azért isragaszkodomezekhezakönyvekhez,képekhez,mertjórészükanyámévolt.

– Édesanyádé? – Végignézek a könyvespolcokon, eszembe jut, amit Sir mondott.Therontól,akiféligcordelli,féligventralli,valószínűlegaztvárták,hogyjobbanhasonlítazapjára,mintazanyjára.

Kezem mozdul, megérintem a polcon álló könyvek gerincét. Az a parázstartó juteszemberóluk,amitFinnhozottatáborba.Ragaszkodunkmúltunkegyrészéhezakkoris,haazegybenfelidéziafájdalmat,hogyazamúlt,amirevágyódónemlékezünk,nemtérvisszasohamár.Azafájdalomkevésbészörnyű,mintafelejtésfájdalma.

–Bocsássmeg!–mondom,bárnemigazántudom,miértkérekbocsánatot.Sajnálom,hogyédesanyádnincsmáritt.Sajnálom,hogyapádkihasználtéged.

Theronvállatvon,mintha leráznámagáról ezt a témát.Közelebb lép.Akönyvespolcmásikvégénéláll.

–Sokatolvasol?

Egykülönösenvastagkönyvgerincénekfeliratátigyekszemkibetűzni.

–Csakannyit,amennyitSirolvastatvelem.Éninkábbmásképpenütömelazidőmet–felelemmosolyogva,deTheroncsaknézésfigyel,ajkaelgondolkodónmoccan.

Aztánellépakönyvespolcmellől,ésasarokbanállókötetekhezmegy.

–Vanegy tájképem,ami talán tetszeni fogneked–szólhátra,azzalválogatnikezdanagyméretű,keretezettképekközött.–Ezegyrégebbidarab,dejóállapotbanvan…

Beszél és beszél, ám hangja halk mormogássá gyengül, távoli csitítóként duruzsoltudatommélyén.Avastagkönyvetbámulom,aminvégighúztamazujjamat.Abetűkbőlolyancímállössze,amelytőlhirtelenkíváncsiságébredbennem.Nagyonrégikötet,olyankényesdarab,amelyminthabármelyikpillanatbanporfelhővéváltozhatna.Újraelolvasomacímet.

Primoriavarázslata.

Varázslat,mint…az,hogyHannahkirálynőrőlálmodom?

Semmit nem tudok a varázslatról azon kívül, amit Sir a tanóráinkon elmondott, dekülönös álmaimnaknyilvánokavan…Hacsaknemanagy feszültségokozza, amimégmindiglehetőség.Dehanemafeszültségtől,akkorvajonmitől…?Vajonakőmiattvan?Vagy valamimás varázslatforrás okozza?Ha valahonnanmáshonnan ered, akkor van avarázslatnak a Királyi Mágiasztereken kívüli más forrása is. Szóval ott van abűvösségbarlang,deazcsakazÉvszak-királyságokrahat,ahogyaKirályiMágiaszterekiscsak egybizonyoshatótávolságbanhatnak egy adott ország lakosságára.Havalamelyik

Tavasz-királyságbanlennék,Hannahkirálynőrőlszólóálmaimatannaktulajdoníthatnám,hogy a bűvösségbarlangból árad ki a megmaradt varázserő… Nem mintha valahahallottamvolnailyesmiről.Deitt,Cordellbenmilehetazoka?Mitőlvan?Haegyáltalánvarázslat.Hanemannakajele,hogykezdekmegbolondulni.

Gondolataimat rendezeméppen,amikorakételysúlyanehezedik lelkemre.Többezerév telt el. Több ezer éve nincs más, csak a nyolc Királyi Mágiaszter… Azóta nincshozzáférésünkabűvösségbarlanghoz.AddigaKlaryn-hegységbőlvoltbejárat,ámaztegyhegyomlásbetemettevagyszabotázstetteátjárhatatlanná.Halétezikavarázslatnakmásikforrása,hatöbbvarázserőforráslenne,havolnabármimás,valakimárbiztosanmegtaláltavolna.Ugyemármegtaláltákvolna?

Ezagondolatazonbannemtartvisszaattól,hogylevegyemarégikönyvetapolcról,éskét kézzel fogjam. Jobb alsó sarkában pecsét, mélyvörös viaszpecsét, amely az évekfolyamán szinte simára kopott. Peremén olvashatatlan írás fut körbe, közepén ábra:fénysugár világítjameg egy hegy tetejét.Néhány betűt valahogymégis kisilabizálok:AFÉNYESSÉ… aztán a kopás olvashatatlanná teszi a sort. A szerző pecsétje? Akármi is,végighúzomrajtaazujjamat,elgondolkodvaajkambaharapok.

Ha kutatok egy kicsit, az nem árthat, ugye? Mindenesetre sokkal jobb, mint Bithaipalotájábanülniéshagyni,hogyCordellleendőkirálynőjekéntkényeztessenek,miközbenSirésMatherésNoamdöntésekethoznaknélkülem.Ígylegalábbcsinálokvalamit.Nemjelentősdolgotugyan,deteszekvalamit.

Kezdetneképpelég.

–…ésszerintemelégérdekes–fejezibeamondatotTheron.

Feléje fordulok, magamhoz szorítom a hatalmas könyvet. A festményt a két felsősarkánálfogvaderekamagasságábantartja,alsószéleszinteacsizmájáigér.

Nemkapoklevegőt.Minthaforgószéllenneazafestmény,ésengemelkapottvolnaazahatalmasvihar.Kiszívtaazájertatüdőmből.

Télország. Illetve lehetne valamelyik Ritmus-királyság az ő telükben, de amikormeglátom a képet, pontosan tudom, hogy az Télország. Erdőt ábrázol a kép, a fákmeghajolnakajégsúlyaalatt,abarnaágakcsillogóoszlopokkáfagytak.Afáktövénélhókavarog,csaknéhányhóborítottakisbokorahófuvallatakadálya.Mindenareggelbékésnyugalmában áll, a tompa napsugár alig világítja meg a fákat, mindent homályos,kékessárgahajnalifénybevon.

Bizonyíts!

Megint ez a szó. Minél tovább bámulom a festményt, ujjaim annál szorosabbantapadnakakönyvre,minthaerőselhatározás szállnameg.Sirnek igazavolt.Nem tudoksemmit.Nem tudom,milyenérzésTélországban lenni,melyikerdőt ábrázolja ez akép.Semmit nem tudok, sosem láttam, mert már nem létezik. Ennyi. Ádáz háború dúlt,

szörnyű hatalomátvétel történt. Ezreket mészároltak le, börtönöztek be, egyszerűenmegsemmisítették őket. Egy egész királyság omlott össze, és eddig legfeljebb annyittehettem,hogyreménykedtem:egynaponmajdnekemislesznekTélországrólemlékeim.

Nagyon önző voltam, ugye? Önző és szűk látókörű, és nem volt igazam, mertmindenáronaztakartam,hogyfontoslegyekTélországnak,deamagammódjánakartamfontos lenni. Az én paramétereim szerint; ami egybeesett azzal, hogy ki akarok lenni.Nevetéstörnefelbelőlem,deelfojtom.Gyűlölöm,hogyilyensokáigtartott,mirerájöttem,hogySirnek igazavolt.A fenébe is!Aligváromanapot, amikorbebizonyosodik,hogyvalamibentévedett.

Észresemveszem,hogymegmoccantam,egészenaddig,mígTheronköhécsel.Ekkorészlelem,hogyapadlóntérdelekafestményelőtt,éscsakbámulom…Egyikkezemmelakönyvet szorítom magamhoz, a másikat magam elé nyújtom, mintha a fákat akarnámmegérinteni,mintha azt hinném, ha elég erősenmarkolok, havat tudok levenni az ágaktetejéről.

Theronfogástváltafestménykeretén,éslenézrá.

–Haakarod,aszobádbaakasztathatom.

Bólintok,éshirtelenvisszavonomkezemet.Újraakönyvetszorítom.

–Köszönöm–hebegem,ésfelnézekrá.

Mosolyog. Enyhe, óvatos mosoly, a szeme csillog, tekintete az arcomat pásztázza.Aztánegyikizomamásikutánelernyed,mosolyaeltűnik.–Visszafoglaljuk.

Még szorosabban ölelem a könyvet, torkom elszorul, kicsordulni akaró könnyeketnyelek.

–Mifoglaljukvissza?–kérdemfejemetingatva.–Őkfoglaljákvissza.Azénrészem…–Elhallgatok,lélegzetemelakad,megrezzenek.Nemkéneennekagondolatnakígyfájnia.Hiszenezjó.Ugye,jó?Eztkelltennem…FeleségülmenniCordellhercegéhez.Télországérdekében.

Theron az egyik kanapé háttámlájához támasztja a festményt, egyik kezét tétovánfelettetartja.Tekinteteelréved,minthavalamiréges-régitörténetjutnaeszébe,ésamikorrám néz, engem néz, csak állok szótlanul, úgy tartom a könyvet, mintha pajzs lenneközöttünk.

–TizenegyéveskorombanmajdnembeléptemVentralliÍrócéhébe–mondja.

Felvonomaszemöldököm.

–Igazán?Mitörtént?

–Semmijó–felelinevetve.–ÍrtamVentralliakkorikirályának,anyámsógorának,ésmegkaptam különleges engedélyét. Szereztem szállást, megszerveztem az utazást,

összeállítottam a kíséretemet. Nagyon büszke voltam magamra, és nagyon akartam. –Theronszemerebben,avállamfölöttegypontranéz,atávolimúltjelenhetmegelőtte.–Öt nappal az indulás előtt apám egy inassal üzent nekem, hogy kocsi vár, Cordelltengerpartjára visznek, katonai kiképzőtáborba. Ott töltöm a következő három évet, ésapámegyik tábornokánakvezetésével fogok tanulni.Apámnak tudomásavolt tervemről,hogy Ventralliba megyek. Beszéltem neki róla, de egészen addig a napig nem tudtam,hogy soha nem volt szándékában elengedni. Azt akarta, hogy örökösét katonaimódszerekkel neveljék fel, hadtudományt és gazdaságtant tanuljon, ne képző- ésszóművészetet. – Elkomorul, és úgy néz rám, mintha elfelejtette volna, hogy én is ottvagyok.–Deeznemakadályoztameg,hogymindeztösszegyűjtsemitt–mutatkörbeahelyiségben–,ésmeghívjamVentrallilegjobbíróitésköltőitide,Cordellbelátogatóba.Újéletedbenismindiglesznekők,Meira.Őkhoznakdöntéseket,őkalakítjákajövődet.Azatitok,hogymegtaláldamódját,hogyúgyis,mindannakellenéreis,önmagadmaradj.

–Valóbanmegengedettnekünkazaszabadság?–kérdem.Belesemgondolok,milyenmerészségilyetkérdezni,ésmilyenkevésséismeremőt…Csakarratudokgondolni,hogymennyire ismerem.Valamimást,valami többetkívántazélettől.Művészszeretettvolnalenni,deazapjaazt akarta,hogykirály legyen.ÉsmostCordellkoronahercege, leendőkirálya itt áll egy halom könyv és festmény között. Mindkettő egyszerre. Művész ésleendőkirály.Alkalmazkodottmindenkörülményhez,amitazéletszabottneki.

Theronfelsóhajt,vállakisséelernyed.

–Muszájezthinnem.

Elkomorulok.Lehetségesez?Lehetséges,hogyegyszerreolyan legyek,amilyen lenniakarok, és olyan is, akire Télországnak szüksége van? Lehetséges, hogy nem harcolokazért,hogykizárólagazlegyek,akiénakaroklenni,vagynemengedelmeskedemannak,hogykizárólagTélországérdekét tartsamszemelőtt…Hanemakettőközöttegyensúlytteremtsek?

Kisséfelemelemakönyvet.

–Eztkölcsönvehetem?

Theronbólint,mielőttmegnézné,miaz.

–Természetesen.Vegyélmagadhozbármit,amitcsakakarsz.–Afestményrebiccent.–Ezt pedig felakasztatom a szobádban. Most pedig… – próbálkozik újra, élénk mosolyderítiarcát–…azállatkert?

15MÁSNAPREGGEL,amikorRoseésMonaismétkönyörögneknekem,hogyvegyekrésztazetikettórán,azzalokozoknagydöbbenetetnekikésmagamnakis,hogybeleegyezem.

Rosesötétkékszalagos,égkékruháttartvaállaszekrényelőtt.Szemeösszeszűkül,egy

pillanatramegtorpan,aztánazágyamésazerkélyközéáll.

–Ezvalamitrükkakarlenni?–kérdi,ésnemkerülielfigyelmemet,hogykitárjakarját,minthaelakarnáállniazutamat,nehogyhirtelenmegkerüljemőt,ésátugorjakazerkélykorlátján.

Azerkéllyelellentétesoldalonbújokkiazágyból,ésnyugodtanaszemébenézek.

–Nemtrükk.Résztveszekazórán.

Roseahomlokátráncolja.

–Illőöltözetben?

Szemöldökömösszerándul.

–Igen.

–Afegyverenélkül?

Nyögésszakadfelatorkomból.

–Az,hogyrésztveszekazillemtanórán,nemelégkompromisszum?

Rosehomlokánmégmélyebbeklesznekaráncok;nyelvévelcsettint.

–Apalotábanfegyverekneksemmikeresnivalójuknincs.

Néhánygyorslépésselazágyhozmegy,letesziaruhátésaszalagot.Amintakelmeagyűrt ágyneműre ér, keze a hálóingem felé mozdul, kioldja a kötőt hátul, mintha attólfélne,hogyhanemcselekszikeléggyorsan,mégmeggondolommagam.Összerezzenek,ösztönösen igyekszem ellenállni, aztán izmaim ellazulnak. Meg tudom csinálni. Végigtudom csinálni. Az egészet. A házasságot… A tanulást is, akármilyen leckéket írt előnekemNoamkirály.Úgysegítekországunknak,ahogysosemgondoltamvolna,deettőlugyanúgyTélországhoztartozónakfogommagamatérezni.

HaTheronhercegmegtudtaezttenni,akkorénisképesvagyokrá.Beletudomszőnimagamat a mások tervezte kárpit szálai közé. Lehetséges. És jó lehet… Hiszenerőpozícióban vagyok, ugye? Sokkal több erőm, sokkal több hatalmam van, mint egyegyszerűkatonának.Jólesz.Mennifog.

Ígyaztán,miközbenRoseátbújtatjaahálóingeta fejemen,ésMonaahajamat fésüli,kihúzom magam. Cordell leendő uralkodója vagyok. Hogyan viselkedik egy leendőuralkodó? Hirtelen Mather jut eszembe… Az ő állhatatossága, nyugodtsága…Mindenhelyzetben.Viselkedjúgy,mintMather.Megtudomcsinálni.

–Magammalviszemacsakramomat–jelentemki.

Rose erre felkapja a fejét, de én csak nézek rá, tekintetem rezzenéstelen. Nyugodt,magabiztos.

–Nemszándékozomhasználni,demagammalviszem.

Rose ajka megremeg. Szeme összeszűkül, néz, csak néz, aztán folytatja a munkát:derekamkörékötiasötétkékszalagot.

Képtelenvagyokelrejteniamosolyomat.Kisgyőzelem,deígyisgyőzelem.

Akövetkezőhétegyszempillantásalatteltelik.Cordelltörténelméttanulom,megtanítanakazudvari etikett szerinti helyesmeghajlásra, és a salátát is villával enni.Nyilvánvalóanmeglepetést okozok Rose-nak és Monának azzal, hogy a tanórákon odafigyelek, ésvalahányszorazoktatómegdicsér,hakérdésérehelyesenválaszolok,asarokbanizgatottanörvendeznek.Deénmindigjótanulóvoltam…Atáborbancsakakkorlettemhanyagdiák,amikorláttam,hogyMathernélkülemmegyküldetésre,Sirpedig,hanemtudtamvalamit,vagy rosszul válaszoltam, felemelte a kezét, és addig üvöltött velem, míg sírva nemfakadtam.Mostazonbanigazánszeretnémjólmegtanulnieztaleendőkirálynő-dolgot.

Hamásértnem,azért,mertmindenreggelalkalmattalálokarra,hogyönmagamlegyek.Kora hajnalban, amikor még alig pirkad, amikor a nap még a feketeség és a kékségháborúját vívja az éjszakai égbolttal, magamra öltöm ruháimat – igazi ruháimat: inget,nadrágot, csizmát –, és a még alvó palotában a könyvtárba megyek, ahol a Primoriavarázslata című könyvet elrejtettem. Hajnali programjaim és a tanórák, valamint aszobámban elköltött étkezések kaotikus programja miatt nem beszéltemmenekülttársaimmal azóta, hogy Mather és Theron olyan katasztrofális módonösszecsaptakagyakorlótéren.Nyilvánnemazért,mertőknempróbáltakvolnabeszélnivelem. Kisebb termek mellett sietek el, amikor meglátom Denderát közeledni, falramászom, amikor Finn hangját hallom a sarkon túlról. Nem vágyom arra, hogybármelyikükkel beszéljek addig, amíg nem tudok valami lényeges felfedezésrőlbeszámolninekik.Amígbenem tudombizonyítani,hogyhasznos leheteknekikúgy is,abbanahelyzetembenis,amelybenvagyok.

Legszívesebben nem a könyvtárba, hanem a gyakorlótérre mennék hajnalonként.A királynőképzés kezdete óta egyetlenegyszer sem használtam a csakramomat, és bármindentanóráramagammalviszem,egyreinkábbcsakdísznektűnik.Ámlényemmásikrésze, amely beleegyezett, hogy ebbe a helyzetbe kerüljek, és elhatározta, hogyvégigcsinálom,pontosan tudja,milyen fontos, hogymegpróbáljamelolvasni aPrimoriavarázslatacíműkönyvet.

Ahangsúlyamegpróbálásonvan.

Akezembenszinteszétporladókönyvmindenegyeslapjánkusza,olvashatatlanírássalrótt,apróbetűsszövegvan.Abetűkegymásbafolynakarégiségtőlésattól,hogyírójukolyan szorosan vetette egymás mellé őket, hogy a szöveg egyetlen összefüggőtintapacánaktűnik.Ésminthaeznemlenneelég,azokasoroksemsegítenek,amelyeketesetleg ki tudok olvasni, mert vagy nagyon régies nyelven íródtak, vagy különféletalányok, találóskérdések; de többnyire a történelemről szólnak, amitmár ismerek.Azt

írjaakönyv,hogyabűvösségbarlangemberemlékezetótaazösszesÉvszak-királyságalatthúzódott, a világgal egyidős misztériumok és mágia forrása volt. A barlang mélyen,nagyonmélyenföldünkbelsejébenrejtőzik,ígyhaegyRitmus-királyságelisfoglalnaegyÉvszak-királyságot, ésúgydöntene, hogy leásnaka földmélyére, hogymegpróbáljanakvarázserőhözjutni,évtizedekigáshatnának.

Volt valaha egy bejárata a bűvösségbarlangnak valahol a Klaryn-hegységben, ezt ajáratotbányászoktaláltákmeg,teljesenvéletlenül.Senkinemtudja,holvoltazabánya.Nem sokkal a járat felfedezése után a tárnát, ahonnan nyílt, földcsuszamlás temette be,vagy pusztító árvíz mosta el. De szeretek arra gondolni, hogy ez Télország területénvolt… Hiszen melyik másik Évszak-királyságban lenne olyan bányászati tudás, mintnálunk? Persze sajnálatos módon, miután a bűvösségbarlang első bejárata eltűnt, nemtaláltunkmásikat,vagyislehet,hogynemisvagyunkolyankiválóbányászok.

Amikor évezredekkel ezelőtt az a bejárat nyitva volt, expedíciót küldtek oda azzal afeladattal, hogy hozzanak varázslatot. A legendák és a könyv néhány hitelesnek tűnőrészleteszerintavarázslategyvégtelenbarlangközepébenvolt.Hatalmasenergiagömb,vibrálva,sisteregvelógottabarlangnegatívterében.

Ahhoz,hogyavarázslatoteltudjákvinniabarlangból,szükségvoltegyolyantárgyra,amelyet az energiája átitatott.A hatalmas energiagömb véletlenszerűen ide-oda lebegvelüktetett a barlangban; itt-ott sziklába ütközött, mint a villámlás fékezhetetlen,irányíthatatlan ujjai. A szikláknak, amelyeket megérintett, átadta az energiáját. Ezért akirályokmástárgyakattettekaforrásközelébe,ésvárták,hogyenergiávaltöltődjenekfela varázsosnak szánt kardok, pajzsok, ékszerek. A mágiaszterek létrehozásánakveszélyesebbmódszereivelispróbálkoztak;hagyták,hogyavarázsgömbaszolgáikatérje.Ez vezetett ahhoz a felfedezéshez, hogy csak tárgyak vehetik fel a varázserőt…Azemberekbőlnemmágiaszterlett,hanemtúlsülthústömeg.

Így jöttek létre a Királyi Mágiaszterek. A világ uralkodói előbb elkészítettékmágiasztereiket, ésújabbvarázslattalkapcsoltákazokatdinasztiáikhoz.Ámúgyalakult,hogyezekatárgyakvoltakazelsőkésutolsók,amelyeketvarázserőveltölthettekfel;mertamint a nyolc királyi mágiaszter feltöltődött, a bűvösségbarlang bejárata eltűnt, ésvilágunk örökre megváltozott. Már nemcsak varázslatunk volt, hanem előítéleteink is.ARitmus-királyságokakkortólgyűlölnekbennünket,mertegyilyennagyonfontosforrástelveszítettünk.Korábban is számos okmiatt gyűlölhették azÉvszak-királyságokat, de avarázsforrás elvesztése az ok, amimáig fennáll.Annak ellenére van ez így, hogy senkinem emlékszik, mennyiben volt más az élet akkor, mint most.Mindig is nyolc királyimágiasztervolt,nemtöbb,nemkevesebb.

Ez minden, amit felfogok a szövegből. És minél tovább bámulom a Primoriavarázslatát, annál erőteljesebb lángra lobban a kétség szikrája.Mit keresek egyáltalán?MáregyhetemindenéjjelugyanaztazálmotlátomHannahkirálynőről:azt,amelyikbendolgozószobájábanveszikkörülamenekültek.Desemmilyenösszefüggéstnemlátokaz

álom és aközött, hogymit teszek vagymit nem teszek…Azzal is próbálkoztam, hogyelrejtettem a lazulirögöt, és néhány napig hozzá sem értem, de akkor is minden éjjelmegjelent az álom. Tehát nem varázslat? De egyáltalán mit akartam megtalálni?Avarázslatvalamirégelveszettforrását,amitSirelétárhatok,ésezzelbebizonyíthatom,hogy a magam módján fontos lehetek Télországnak, ráadásul én lehetek a kapocsCordellhez?

Hirtelenbecsukomakönyvet,hátamatazerkélykorlátjáhoztámasztom.Akorareggelifény sárga sugarakat vet a tőlem balramagasodó ablakokra.Már szinte annyi idő van,hogyakirálynőnövendékiórárakellmennem,demegviselt,hogymártöbbnapjamindenreggel olyan korán felkeltem. Legszívesebben visszabújnék az ágyba, és inkább nemakarnék próbálkozni azzal, hogy illemtudó cordelli hölgy legyek. Ujjaim a könyvborítójára szorulnak, és sajnálom, hogy ezen a reggelen nem hoztam magammal acsakramomat. Néhány könnyed vágás, és ebből a makacs, titkait őrző kötetből egyszempillantásalattkonfettilenne.

–Aszellemitáplálékutánjöhetatesti?

Jobbra,ahangirányábanézek.Theronnézfelrámaharmadikemeletierkélyhezvezetőlépcsőelsőfokáról.Kezébentálca,atálcángőzölgőétel.Gyomromalátványrahölgyhözmeglehetősen méltatlan kordulással reagál. Theron az egyetlen, aki tud kora reggeliolvasásaimról.Ő isminden reggelmegjelenikakönyvtárban.Visszahozkorábbankivittkönyveket,vagyújakatvisz.Veleelkerülhetetlenatalálkozás,denincsisellenemre.

Jönfelfeléalépcsőn,lehuppanmellém,ámazalantikönyvtárfelénéz.

–Gondoltam,talánéhesvagy,mertmegintnemjöttélreggelizni–mondja,azzalleteszikettőnkközéatálcát.–Apámtetszésételnyertedazzal,hogyrésztveszelazórákon,deabarátaid…

–Teljesmértékbenmegérdemlik, hogyaggodalmat ésnyugtalanságothozok rájuk?–fejezembeamondatot;azzalkiemelekakosárbólegyropogóshéjúkenyérszeletet.

Theronfelnevet.

– Azt akartam mondani, hogy megrémisztik az udvartartásom tagjait azzal, hogyrendkívül gyakran diskurálnak suttogva nagy, kerti cserepes növények mögött, de a„megérdemlikazaggodalmat”isteljesenjó.

–Valakinekmegkénemondanianekik,hogyacserepesnövényeknemgátoljákahangterjedését – mondom, kis kenyérdarabokat tömve a számba. Evés közben is beszélek,ezzelilletlenségetkövetekel.Kismértékűilletlenség,deakkorisaz.Túlságosankönnyűmegfeledkeznem arról, hogy Theron herceg rangban sokkal magasabban áll nálam,annyiramagasan,hogyakkorsemérhetnékfelhozzá,haaKlaryn-hegységlegmagasabbcsúcsánállnék.Tudom,hogyillőenéshölgyhözméltónkéneviselkednemvele,éstérdet,fejet hajtani, ha felém közeledik; mindezt az előző etikettórán tanultam. Túlságosan

könnyű sokmindentmegtenni körülötte, ésmégmindig azt próbálom kideríteni, vajonmiértvanez.

Theronakötetrepillant,amitmégmindigcombomésmellkasomközöttszorítok.

– Meg merjem kérdezni, hogyan haladsz az olvasmányban, vagy megint azzalfenyegetsz,hogymiszlikbeaprítod?

Felhorkanok.

–Nemakarokbeszélniróla.Ezakásanagyonjó.Mivanbenne?Eper?

–Mégmindignemakarodelmondaninekem,mitcsinálsz?

– Nem – felelem a tálca felé fordulva. Ha az ember elmondja valakinek, hogyrendszeresenegyhalottkirálynőrőlálmodik,azmindenképpenahhozvezet,hogyakinekelmondja,úgyvélekedik,hogyavallomástevőazőrületsötétszakadékábazuhant.

– Segíthetek – ajánlja fel Theron könnyed hangon. – Ami azt illeti, arra képeztek,oktattak,hogyegyegészkirályságnaksegítsek,szóvalúgyvélem,ennekatudásnakegyrészétátcsoportosíthatomarra,hogyegyszéphölgyneksegítsek.

Felnézekrá,szememösszeszűkül,bárarcomonönkéntelenülmosolyjelenikmeg.

–Nemtisztességesdologilyenkönnyenbókolni.Vanfogalmadarról,milyenveszélyestudazlenni?

Theronvállatvon,vigyorog,arcánaleghalványabbpírég.Mégővanzavarban?

Mosolygása ajakbiggyesztésbe vált, majd csücsörít, és szorosan összevonja aszemöldökét.

Nézem,csaknézem.

Mégerősebbencsücsörít.

–Lehetetlenalakvagy!–mordulokfel,éskinyitomakönyvet.

Theronfelnevet,éskisséközelebbhúzódikhozzám.

–Tudtad,hogya„lehetetlenalak”ésaz„elbűvölőifjú”kifejezésszinonimák?

Szívből jövő nevetést színlelek, és újra végignézek a megfejthetetlen oldalakon.Afekete,kanyargótintavonalakláttánrögtönmegfájdulafejem.

–Próbáloktöbbetmegtudniavarázslatról–szólalokmeg.

Theronfelhorkan.

–Úgy,hogyaPrimoriavarázslatakönyvetolvasod?Nem!

–Alehetetlen,elbűvölő,fantasztikusszinténszinonimák.

–Tehátegyetérteszabban,hogyelbűvölővagyok?

Tátott szájjal bámulom, és semmi, de semmi nem jut az eszembe, képtelen vagyokmegszólalni.Mosolyog,vár,ésabámulásomhitetlenkedőfelhorkanássáváltozik.

– Mint mondtam… – szólalok meg újra, Theron pedig int, hogy megadja magát,mondjamcsak, nem foga szavambavágni. –Mintmondtam…Avarázslatról próbáloktöbbetmegtudni.AKirályiMágiaszterekről és arról, hogy ezekhonnan erednek és…–végigsimítok a kanyargó fekete tintavonalon – … és mindenről. Mindent meg akaroktudni,amimegtudható.Talánvanvalamieddignemismertmódszer,amivellegyőzhetjükAngrátanélkülis,hogyszükséglenneateljesmedalionra.

Miközbeneztmondom,Theronarcárólleolvadaszórakozottmosoly,ésazírottsorokatnéziakezemnyomán.

–Mittudtálmegeddig?

–Semmiújat.Ezakönyvteljességgelolvashatatlan–méltatlankodom,majdegyolyanoldalralapozok,amintörténetesenmégisértelmesszövegettaláltam.–Ezittpéldául.„AfényekbőlnagyRomladáskövetkeze;ésnyomorultvalamindaz,akinekfényenemvala.Könyörgének, ezért teremtetett a fény.Anégyek teremték vala a fényeket, és a négyekmegteremtékafényeket.”–Fejemethirtelenhátravetem,akorláthozcsattan.–Hogymivan?

Theron arca komolymarad. Felismerem „művészi” arcát; ugyanígy nézett, amikor alakosztályában voltunk, és a Télország-festményt nézte. Kíváncsi, nagyon egy dolografigyel,minthaakkorsemrezzenne,haazegészkönyvespolcleszakadna.

Ajkahangnélkülmozdul,aszövegetismétlimagában.

–Négyek?Kétszerírtaazt,hogynégyek?

–Igen–pillantokakönyvre.–Ráadásulismétlésvan,kétszerugyanaztírta:„Anégyekteremtékvalaafényeket,ésanégyekmegteremtékafényeket.”

Theronbólint.

–Primoriakirályságai.Négyésnégy.ARitmus-királyságokésazÉvszak-királyságok.Megteremtettek valami… forrást? Nem. Valami olyasmit teremtettek, ami a mágiávalkapcsolatos.Metaforikusfényt?Talánamágiasztereket?Vagyisafénylehetamágiaszter.

Akönyvföléhajol,ésrámutatafejezetre.Behelyettesítiaszót.

– „Amágiaszterekből nagyRomladás következe; és nyomorult valamind az, akinekmágiaszterenemvala.Könyörgének,ezértteremtetettamágiaszter.ARitmus-királyságokteremték vala a mágiasztereiket, és az Évszak-királyságok is megteremtékmágiasztereiket.”

Ragyogómosollyalnézrám,dejókedverögtönlehervad,amikorlátja,hogyannézekrá.

–Miaz?

–Hogymi? – kérdem, ujjalmutatva a szövegrészre. – Három napja bámulom ezt abekezdést, próbálom kitalálni, mit jelent, aztán jössz te, és három másodperc alattmegfejted.

Theronrögtönújraelmosolyodik.

–Mondtam,hogytudoksegíteni.

Nemadommegnekiaztazelégtételt,hogyviszonzomamosolyt.

–Ó, demit jelentmindez, Ragyogó Tudású, FényességesHerceg? Számomra ennekmég így sincs semmi értelme. Nagy Romladás származott a mágiaszterekből? De aRitmus-királyságok és az Évszak-királyságok további mágiasztereket teremtettek?A nyolc mágiasztert azonban azelőtt töltötték fel varázserővel, mielőtt a bejárat eltűnt.TehátmitjelentpontosanaRomladás,ésmiértvannagybetűvel?Metaforikusértelembenértendőezaromlás,vagyszószerint…

Theronelőrehajol,karjáttérdéretámasztja,ésazalantikönyvtáratnézi.

– Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernekszázfélétjelenthet.Sosemjelentikétszerugyanazt.

Nagyfelhördülésselcsukombeakönyvet.

–Nekemnincsszükségemszázkülönféleértelmezésre.Nekemegyolyankönyvkell,amelyben azt olvashatom: „Így lehet legyőzni Tavaszföldet, és helyreállítani királyodhatalmát.Éshamárotttartasz,ígybizonyíthatodbe,hogyhasznostagjavagynépednek,hogyjelentőségedvan,amikorsenkinemgondoljaeztrólad…”

Elhallgatok. Nem Theront nézem, hanem a könyvespolcokat, és nem hiszem, hogyvalaha képes leszek úgy nézni rá, hogy ne remegjek zavaromban. Amitől ez az egészházasságdolog elég furcsánveheti kimagát.Mégmindig érzem,mégkörülöttem lebeg,amit mondtam: az én gyenge, nagyon gyenge vallomásom, és levegőt is alig kapok,nemhogyaszemébenézzek.

Theronnemadnekemválasztási lehetőséget.Letérdel, látóterembemászik;homlokánráncok mélyülnek, olyan éles tekintettel néz a szemembe, mintha engem akarnamegfejteni úgy, ahogy az imént annak a szövegrésznek a jelentését megfejtette. Egypillanatighallgat,aztánarcagrimaszbarándul.

–Jelentőségedvan.

Összerezzenek, hűvös bizsergés csiklandozza egész testemet, ahogy olyanbizonyossággal tekint rám. Olyan ez a nézés, mint azok a feszült, hosszú pillantások,ahogyMatherszokottrámnézni,mégisvalahogymás.AmikorMathernézettrám,sosemtudtam, milyen érzelmeket rejt komolysága alatt, hogy szeret, vagy csak azt próbáljakitalálni,ténylegszeret-e.Therontekintetébenazonbannyilvánvalóbbaszándék.Minthaazértnézne,mertnézniakarengem,nemazért,mertsajátérzéseirekíváncsi.

Egyikünksemszólalmeg,csak lassan lélegzünk,óvatosanfújjuka levegőtaköztünklévőtérbe.Túlságosanfélünkeltávolodniegymástól,túlságosanfélünkközelebbhúzódniegymáshoz.

Ajtó csapódikvalahol alattunk, s visszhangzikhosszan.Összerezzenek, kizökkenek atranszállapotából.TalánRosekeres…Hiszenkésekazóráról.Ámakönyvtáratbetöltőhanghallatánegészenmásokmiattsóhajtokfel.

–Meira – szólalmeg Sir olyan határozottan, hogy szinte leesek a harmadik emeletierkélyről.

Theronfelsóhajt.

–Akönyvtárnakegyetlenkijáratavan–szólalmeg,minthaolvasnaagondolataimban.

Megintcsakfelsóhajtok.EzúttalnincsmenekvésSirelől.Hacsakátnemnyomakodommellette,és teljeserőbőlnemrohanokel,a lehetőlegmesszebbretőleBithaipalotájánakfolyosóin.Nagyonfelnőtthozzáállás.Theronfeláll,kezétnyújtja,segítfelállni.

–Ajelenlétembennemfogkiabálniveled.

A padlóra csúsztatom a könyvet, kezemet a kezébe simítom, és legszívesebbenmosolyognék. Sok mindent szeretnék tenni, amikor talpra állít, és közel vagyunkegymáshoz, egy rövid pillanatra olyan nagyon közel… És arra gondolok, hogy vajonnagyonborzalmaslenne-efeleségülmennihozzá.

Theron lefelévezeta lépcsőn,nemengediel akezemet.Ezzelnincs semmigondom;valahogy arra késztet, hogy a vajon-akarok-e-feleségül-menni-hozzá kérdésre adandóválaszommaltalánmagamnakismeglepetéstokozok.

Leérünk a könyvtár szintjére, és ott van… mindenki. Sir, Alysson, Dendera, Finn,Greer, Henn és Mather. Mind ott állnak, szorosan egymás mellett a terem közepén;arcukonkülönbözőmértékbenmutatkozikharagésatehetetlenségfeszültsége.

Sirelénkjönfélútig,kezétösszekulcsoljaamellkasaelőtt.Tekinteteakezünkretéved,ahogyujjainkösszefonódnak,denemszólsemmit,karomonborzongásfutvégigésterjedszétatestemben,egyretávolabb,minéltovábbállunkottszótlanul.

– Theron herceg – szólal meg Sir. Hangja furcsán nyugodt. – Beszélnünk kell ladyMeirával.Azügycsakránktartozik.

Erősenfegyelmeznemkellmagam,hogyfelnenyögjek.Nemazért,mertSirbeszélniakarvelem…Hanemazért,ahogyeztmondta.LadyMeira.Olyanhivatalosmegszólítás.Nemakarom,hogySirhivataloskodjonvelem.

Theronhirtelenteljesenfeléjefordul.

–Alegnagyobbtisztelettelelkellutasítanomkérését,Lorentábornok.

Mather bosszúsan szusszan Sir mögött. Tekintetem rárebben, és csak állunk,

szembenézünkegymással.Nemmozdulok, egymoccanatnyit sem távolodomTherontól.Matherakezünkrepillant,aztánújraaszemembenéz.Arcándüh,bánat,düh,dühés…dühfeszül.

–Valamibajvan,Matherkirály?–kérdiTheron,bárköztükállSir.

Mather elindul, de Sir karja gyorsanmozdul, ésmellbe vágja.Mathermegáll, zihál,ahogy kardvíváskor is tette. Várom, hogy bűntudatot érezzek, vagy legalább valamikényelmetlenségszerű érzés jelentkezzen, amikormeglátomMathert, de csak azt érzem,hogy elegem van… Elegem van abból, hogy tőle mindig kifürkészhetetlen érzelmeketkapok.Elegemvanabból,hogyvárjak,mindigcsakvárjakrá.Elegemvanbelőle.

Denincsszükségünkmégegyolyanösszecsapásra,amilyenagyakorlótérentörtént.Eztmegtudomoldaniegyedül.Mindigisegyedüloldottammeg.

ErősenmegszorítomTheronkezét,mígvégülrámnéz.

–Nemleszsemmigond–ígérem,bárasajátfülemnekisfurcsaahangom.Sohasenkinemaggódottértem,amikorSirszigorúvallatásnakvetettalá.Ettőlvalahogyerősebbnekés gyengébbnek érzemmagamat egyszerre,mintha túlságosan is támaszkodhatnék rá, afelajánlotttámogatásra,ésteljesenmögéjehúzódnék.

Theron gondolkodik egy pillanatig, majd bólint. Megszorítja a kezemet, és hátralép.Azajtófeléindul,közbenudvariasanköszönmindenkinek,akimellettelhalad.

Azajtóbecsukódikmögötte,ésaligkétmásodpercemvanlevegőtvenni,amikorvalakimárisletámad.Pislogok,próbálokSirarcárafigyelni,denemSiraz.

–Egydologaherceggelkettesbenlenniakönyvtárban–korholDendera–,eztszinteeltudomnéznineked.Nadeahálószobájában?!Vanfogalmadarról,hogymilyenpletykákterjednek rólatok? Aztán közel egy hétig kerülsz minket… Adj hálát a magasságoshópelyheknek,hogyrésztvettélazokonazillemtan-és történelemórákon,deebbőlmostmárelég!

Dendera arca teljesen kipirult, haja kócosan szanaszét áll,mintha napokig nem aludtvolna.Ilyenhosszúideigaggódott?Kétszeriskitértemelőle,mindkétalkalommalnagyonzavartnak látszott, de úgy gondoltam, azért, mert kerültem őt, nem azért, mert jártamTheronhálószobájában.Belátom,hogyazudvarietikettszerinteznagyilletlenséglehet,haelőkelőhölgykövetiel,deeznekemegykisséeltúlzottnak,ostobaságnaktűnik.NemisolyanrégenLyniacsatornaszennyeborítotttetőtőltalpig,ésaligsikerültmegmenekülnöma fogságtól… Örülök, hogy élek, azzal pedig egyáltalán nem foglalkozom, hogyilledelmesvagyok-e,vagysem.

–Ugye,csaktréfálsz?–kérdem,bárolyanérzésemvan,hogyezzelcsakmégnagyobbharagragerjesztem.Érzésembeigazolódott.Úgyfelhorkan,hogyszájábólnyálfröccsen.

–Azthiszed,hogycsaktréfálok?

Sirlépközbe,megérintiakarját,ígyelvonjafigyelmét.

–Dendera…

–Beszéljvele,William!Eztnemfolytathatjaígy!Mostmárfelelősségevan.Sohanemtalálkozomveleeléghosszanahhoz,hogya színekről, azételsorrólvagyadekorációrólbeszélhetnénk…

FurcsapillantástvetekSirfelé.

–Mirőlbeszél?

Dendera elhallgat, amikor Sir rám néz. Mintha mindenki egy hatalmas lépést tennehátra, mintha tudnák, hogy amit Sir mondani készül, az nekem egyáltalán nem fogtetszeni.

Sirarcarezzenéstelen.

–Ezért jöttünk ide,hogybeszéljünkveled,Meira–szólalmeg.Kissémegnyugszom,hogynemolyanhivatalosanszólhozzám,mintkorábban,nemladyMeira,csakanevem.Meira.–Azesküvőtahónapvégéretervezik.Denderatagjaazünnepségmegszervezésérealakultbizottságnak,ezértszükségevanazegyüttműködésedre.

–Amicsoda?–sikoltok.–Állj!Állj!Egypillanat.Azesküvő?Ahónapvé…Dehiszenazmárcsakaligkéthét!Azokazidétlenillemtanórák,azokítás…

Sirminthamegsemhallanákirohanásomat,folytatjamondandóját:

–Szükségevanazegyüttműködésedre.Mégsok tennivalónkvan,hogymegerősítsükeztaszövetséget.

Csakbámulokrá.Mindegyikükre.Mindenkiengembámul,ésőttámogatjákés…

Mathernemhajlandórámnézni.Hátatfordítottnekem,azongorábakapaszkodik,fejétlehajtja, válla, izmai moccannak inge alatt, ahogy szorítása erősödik a feketezongorafedélen.

– Tehát erről van szó? – kérdem súgva. Sírás fojtogat, könnyem kicsordul, amikorrádöbbenek,hogyazéletemezentúlilyenlesz,ésszámíthattamvolnará,hogyazesküvőthamarmegtartjákmost, hogy sokkal közelebb vagyunk amágiaszter visszaszerzéséhez.De a varázslattal kapcsolatos semmilyen nagy felfedezés eredményéről nem tudokbeszámolni. Nem tudom, hogyan működik, mit kell tenniük a mágiaszterrel, és nemmondhatom el, hogyHannah királynő beszélt hozzám,mertHannah királynő valójábannembeszélthozzám,nemigazán,ésarrasemvagyokképes,hogyelolvassakegyostobakönyvet,ésa tanórákonmostcsakazzal foglalkozunk,hogyankellakülönbözővillákathasználniazasztalnál.

Nincssemmimás.Ezminden,amittehetek.Képtelenvagyokmásragondolni.Sirarcavégrekissémegmozdul.Ajkamegrándul,szemeelvörösödik.

Deafejemetingatom,mielőttmegszólalhatna.

–Rendben.Gondolom,atervekmármegvannak.NoamkirálykészembereketküldeniveletekTavaszföldre,hogymegszerezzétekamedalionmásikfelét?

Senkinemszólegyszótsem.Hallgatásukpedigengemméggyorsabb,mégkeményebbbeszédre ösztönöz. Belekapaszkodom a felsőbbségük, fölényük különben teljesen sima,szilárdfalántámadtrésbe.

–Ígyvan,ugye?Mertnemtalálokmásokot,amiértilyennagysietséggellöknétekbeleebbe a házasságba. Ezek szerint Noam király betartja az ígéretét. Nyilván mindkét félelegetteszavállalásainak.

Denderamegrezzen.TekinteteSirfelérebben,FinnpedigSirrenéz,ésmindenkiránéz,mertnekikellvezetnieminketebbenahelyzetbenis.

Államegfeszül.

–Noamkirályakkorfogjabetartaniazígéretét,hamiteljesítettükamiénket.

Végiggondolom, amit Sir az imént mondott. Noam semmit nem tesz, hogy segítsennekünk.Csakhagyja,hogyúgytegyünk,minthabetartanáazígéretét,miközbenDenderaés Alysson és Finn és mindenki más úgy néz rám, mintha valami baba lennék, akiveljátszanak.

Felmordulok.

–Nem!

Sir elkap, de kiszakítom magamat a szorításából. Átnyomakodom mindenki mellett,Denderavalamiolyasmitkiált,hogymileszavirágdíszítéssel,ésAlyssonmellettis,akiaztmondja,nyugodjakmeg,ésMathermellettis,akinemszólegyszótsem,csakállott,miközbentőlemelvárják,hogycsukjambeaszememet,ésengedelmeskedjek.

Hanekem feltétel nélkül engedelmeskednemkell, akkorNoamkirálynak is pontosaneztkelltennie.

16KIROHANOK A KÖNYVTÁRBÓL, megiramodom a folyosón. Theron lép el a falmellől,felveszivelemalépést.

– Nem mondtad nekem, hogy már az esküvőnket tervezik! – mordulok rá, ésrendületlenül megyek tovább a folyosón a bálteremhez; onnan majd Noam királydolgozószobája felé veszem az irányt. – Tudhattam volna, hogy nem lesz sok időnkmegismerniegymást.

Theron tartja a lépést. Hátrapillant, követem a pillantását; meglátom a télországimenekültekhordáját.Sirhaladazélen,ésamikortalálkozikatekintetünk,elkomorodik.

–Meira!Álljmeg!–kiáltSir.Matherelkapjaakarját, ésmondnekivalamit,mireamenetmegáll,ésnemkövetnektovább.Féllélegzetvételnyiideighálatöltelezért,aztánbefordulokafolyosókövetkezősarkán,ésteljesenelvesztemőketszemelől.

– Sajnálom –mondja Theron, amikormár csak ketten rohanunk a folyosón. – Nemakartamemlítenineked,addig,amígnembeszélhetekapámmal,hogyhalasszukkésőbbre.

Hirtelenbefordulutánam,éskishíjánfeldöntegyszolgálólányt,akiéppenvázákkaltelitálcátvisz.Alányidőbenfelkiált,mindkettenkitérnek,elhajolnakegymástól,éscsodávalhatárosmódonsemminemesikle,semminemtörikel.Therontovábbkövetengem.

–Miért gondolja, hogy dróton rángathatminket?Miért akarja, hogy úgy táncoljunk,ahogyőfütyül?–mordulok.

Theronerrenemmondsemmit.

A bálteremhez érve lerohanok a lépcsőn. Félúton járok, amikor Theron rájön, hováindultam,éshirtelenmegelőz.Szembefordulvelem,ésháttalmegylefeléalépcsőn,mertnemállokmeg.

–Meira,eznemoldmegsemmit…

–Nemérdekel!

–Mindennapbeszéltemvele,amiótabejelentetteazeljegyzést.Haénnemtudomjobbbelátásrabírni…

Fogcsikorgatvaválaszolok:

–Nemér-de-kel!

Theronmegáll,átnyomakodommellette.Nemgondolkodom.Noamdolgozószobájaottvanelőttem.Amikorabezártajtónökölleldörömbölök,csakannyittudok,hogyebbőlazegészbőlnagyonelegemvan.ÁtkozottulelegemvanNoamból,Herodból,Angrábólésazösszes arrogáns,bábrángató férfiból, akiknek a kezében a zsinórok összefutnak, és nemhajlandókazirányítástkiengednionnan.Sokkalkönnyebblenneazélet,hahagynák,hogymindenmenjenamagaútján…Hahagynák,hogyénismenjekamagamútján,haengem

békénhagynának,mertnekemebbőlazegészbőlpokolianelegemvan…

Öklömetújraazajtólapracsapom.

–Noam!–üvöltök.Semmiválasz.

Akilinccselpróbálkozom.Enged.Nincsbezárva.Ostobakirály.

–Meira!Várj…!

Sirekkorérutol.Mögöttevannaka többiek teljes létszámban,ésúgybámulnak rám,minthaBithaiállatkertjébőlszököttvadállatlennék.Siregylépéstteszfelém,rámordulok.Lehet, hogy tényleg szökött vad vagyok, és lehet, hogy valóban némi félelemmel kénerám tekinteniük. Hiszen tényleg ilyen vagyok, ugye? Szelídítetlen, kiszámíthatatlan,haszontalanárva lány.Nemakaromennyiregyűlölniőket.Nemakaromezérthibáztatniőket.Mégisezt teszem,ésezolyanforrósággalemészt,hogyúgyérzem,belülrőlkifeléégek.

– Gratulálok mindenkinek! – szólalok meg, amikor kinyitom Noam királydolgozószobájánakajtaját.–VégresikerültmegtörnötökMeirát,azőrültárvakatonalányt!Avirágdíszítéstőlakadtki.

Dendera panaszosan pityereg, demagammögé tolom, és belépek a dolgozószobába.Noam nincs odabent. Senki nincs odabent. Az ajtóval szemben íróasztal, körös-körülaranybarna könyvespolcok állnak, a helyiség bejáratának sötét, kellemes hangulatáhozalakították a berendezést. Az íróasztal tetején papírok, írótollak, tintásüvegek hevernek,kötetekegymáson,egyállványonnyitottlajstromkönyvetlátok.

–Nincsitt,Meira–szólalmegmögöttemSir.–Hagydezt…

Aküszöbönátbenyúlvamegérintiakaromat.

–Nemerjenhozzámérni!–vicsorgok rá.–Nemparancsolhatnekem!Maganemazapám,Sir!

Mielőtt bármit mondhatna, becsapom az orra előtt az ajtót. Mielőtt bárki bármitmondhatna. Mielőtt rájönnének, hogy magamra zártam az ajtót, és elbarikádoztammagamatNoamdolgozószobájában,ésazénkishisztimegyrenagyobbésnagyobblett,mígnemiszonyatossánőtt.

–Meira!–kiáltSirazajtónkívülről.Ökölleldörömböl,akilincsetrángatja,ésmegintdörömböl.–Nyisdkiazajtótmostazonnal!Vanfogalmadarról,milyenkövetkezményeilehetnek,hogybetörtélCordellkirályánakdolgozószobájába,ha…

AlyssonésDenderaiskiabálnikezdenek.Megesküdnékrá,hogyFinnt,HenntésGreertnevetnihallottam,delehet,hogyháborodottfelindulásombaneztcsakképzelem.

LeroskadokNoam székébe.Mit csinálok?Tudom,milyen következményekkel járhat,hogy betörtem Cordell királyának dolgozószobájába, és bezárkóztam oda, mert ha

megtudja… Amikor megtudja… Egészen biztos vagyok abban, hogy onnantól kezdveminimum börtönben leszek, amíg Cordell területén vagyok. Nem mintha Noam királymostéppensegítenenekünk.

Valóbannemsegít?

Hirtelenmozdulattalleemelemalajstromkönyvetazállványról,ésbelelapozok.Valaminyomát keresem, hogy segít, hogy tett valami intézkedést az érdekünkben, de csakterméshozamok és kereskedelmi ügyletek számai vannak benne. Visszateszem azállványra, a legközelebbi papírstósz tartalmát kezdem átnézni. Levelezés egy ventralliherceggel,egyBithaiközeligazdaságpanaszaazárvízmiatt.Félretolom,fiókokatkezdeknyitogatni.Írótollakéstisztapapírés…

Abalfelsőfióknemmozdul.

Újrameghúzom.Szorosanzár.Felkapokegypapírvágókéstazasztalról,éskinyitomafiókot.Odakintéppenegyújhangcsatlakozikazűrzavarhoz.

Noam.

– Hogymit csinált? – üvölt a király. – A te gyámoltad,William, a te felelősséged.Menedéketéssegítségetadtamnektekitt,ésszabadjárásotokvanapalotában.Télországeztígyháláljamegnekem?Cordellaranylóleveleire,esküszöm,hogy…

Gyorsmozdulattal kirántoma fiókot, és kézbeveszemaz első iratot.Vasérctermelésiszámítások.Akövetkezőishasonlónaktűnik,dedrágakövekértékbecslése.Egymásikirattérkép… Bányatérkép. Télország bányáinak térképe… Többtucatnyi vonal kanyarog aKlaryn-hegységben.Ésakövetkezőirat…

Levél.

Minden csalódottságom, minden dühöm kiszáll belőlem. Nem marad más, csak afelismeréskönyörtelen,befolyásolhatatlanlüktetése,aza tompa,üresdobbanás,amelyalevélmindenszavánakolvastánbelémsajdul.

Másolat.AzeredetiazIgaziŐszhónapelsőnapjánelküldveTavaszKirályságkirályánakCordell és Télország eljegyzés útján szövetségre lépett. Fiam, TheronHaskarherceg feleségül veszi Télország egyik túlélő menekültjét. Mindezek alapjánCordell Királyság jogot formál Télországra és minden birtokára, amelyetjelenlegTavaszföldbitorol.Erreatulajdoniigényremegbonthatatlanházasságiszerződésajogalap.MivelCordellekképpenjogotszerzettTélországfelett,készvagyokfelajánlani

Tavaszföldnek cserébe Télország trónörökösét, Mather Dynamot, ezzel isbizonyítandó,hogyTélországteljesmértékbenCordellbefolyásaalattáll.

Annyiraremegek,hogymárnemtudomkisilabizálniazírást.

Noamkirályelárultminket.Eladminket…Nem,nemminket.Mathert.MatherteladjaAngránakcserébeazért,hogyAngranetámasszonakadályt,ésNoammegszerezhesse…abirtokainkat. Ezek után Noam kitermelheti az ásványkincseket a bányáinkból, éskizsigerelheti, átkutathatja királyságunkat, míg a varázslat nem kerül elő. Tehát Noammegszerzi, amit akar,mert őmindigmegszerzi, amit akar…Nem segít nekünk…Csakkihasználminket,avelünkvalókapcsolatazértkellneki,hogynekiláthassonátkutatniaKlaryn-hegységet.

Tudtam, hogy kihasználminket…De azt nem feltételeztemvolna róla, hogy ennyirekegyetlenül.

Adolgozószobaajtajaekkornagyrobajjalkivágódik,afalnakcsapódik,könyveketverleapolcról.Noamcsakbámulrám.Arcaolyanvörös,hogymárszintelila.Egyikkezeazajtólapon,amásikkalazajtófélfábakapaszkodik.

–Ezteljességgelelfogadhatatlan!–szólalmeg,aztántekinteteanyitottfiókrarebben…ésakezembentartott levélre…ésa többire,amiazölembenhever.Arcamégsötétebbéválik,egyetlenhatalmaslépésselazíróasztalnálterem.

A döbbenettől szóhoz sem jutok, ahogy Noam keze hátrahúzódik. Ujjai ökölbeszorulnak, egész teste izommá és erővé alakul. Nadrágszíján a tőr lilán pulzál, ahogyNoamöklealevegőthasítvaegyenesenfelémtart,és…

–Elég!–üvöltTheron.

Színek kavarognak, végtagok csapkodnak. Noam a könyvespolchoz szorult, Mathernyomjaodaanyakánálfogva,TheroncsakállMathermögött.MindkettenCordellkirályátbámulják,ésegyikükneksemlennekifogása,haamásikmegcsonkítanáazuralkodót.

– Fegyverbe! – kiált egy katona a dolgozószoba ajtaja előtt. Fémpengés hallatszikodakintről;kardokat,tőröketrántanakkihüvelyeikből.Atélországiakésötcordellikatonanyomulbe.

Theronazembereihezfordul.

–Pihenj!

Noamhörög,miközbenMatherökleatorkátmarkolja.

–Hálátlanfiú!Énvagyokazapád!

–Gyávavagy–súgjaTheronolyanhalkan,hogyalighallomalüktetéstőlafülemben.Aztánfelémfordul;szemöldökeszorosráncbafeszül.–Meira,miért…

Denemfejezibeamondatot,csaknéznyugodtan,várakozón.

Noamelárultminket.

–Meira–mordulSir.Ellépazegyikcordellikatonamellett,mellémáll,karjaremeg,hunyorog,ígypróbáluralkodnimagán,nehogykitörjönbelőleaharag.–Meira,mittettél?–kérdisúgva.

Hangjahallatánelvesztemanyugalmamat.

–Hogyénmit tettem?–kérdemzihálva,felháborodottan.–Egyetlenáldottpillanatranemvettem tudomástamagautálatos,arrogánsésmindenturalniakarószándékáról, ésfelfedeztem,hogyNoamelárultminket.

Meghűl bennem a vér, amikor rádöbbenek, hogy ha Sir tehetett volna bármit, mostnyilvánruharajzokatnézegetnékvagyetikettóránülnék,nempedigittállnék,kezembenazinkriminált levéllel, az árulás bizonyítékával. Nem vetnék véget ennek az abszurdszínjátéknak.

Olyanlennék,amilyennekőakarengem,olyangyenge,ártatlanlány,akisosemtaláltavolnamegezt.

FelugromNoamszékéből,ésSirkezébenyomomalevelet.

–Énnemsajnálom.

Mather megint rám néz, aztán a levélre. Haragja zavarrá gyengül, fogása elernyedNoamnyakán.Noamellépaközeléből,lesimítjaazingét,denemtámad.Elégedettvigyoráradszétazarcán,amikorMatherodalépSirmellé,ésegyüttolvassákalevelet.Mindenkimás mozdulatlanul áll. A cordelli katonák még fegyverben. Ha Noam parancsot adna,megölnénekminket.

Nézem,ahogySirfelismeriahelyzetet.Nézem,ahogyirántamérzettharagjaeltűnik,éshelyébedöfafelismerés,hogykudarcotvallott,kudarcotvallottunk,Noamkudarcraítélt,becsapottminket.Cordell volt az egyetlen reményünk, és tessék, itt a bizonyíték, hogymikvagyunkésmikmaradunk:rabszolgák,akiketmáskirályságokprédánaktekintenek.

SirátadjaaleveletMathernek,majdNoamhozfordul,deegyszótsemszól,csakbámulerreanagykirályra, akinek segíteniekellettvolnanekünk.Mély,nyomasztócsendül ahelyiségre, amikor Mather továbbadja a levelet Finn-nek. A többiek hamarosan egycsoportbanállnak,föléhajolvaolvassákalevelet,éselképednek,izmaikmegfeszülnekadühtől.

Noamkihúzzamagát.

– Egy évvel Télország eleste után Yakim egy regiment katonát küldött akirályságotokba. Erővel akarta elvenni az Évszakok Sötét Árnyékától, és Ventralli ispróbálkozottezzel.Tudtátok?Egyiküksemhoztanyilvánosságraakudarcát.Nagyonnagyzavarbanvoltak,mertugyanúgyveszítettek:Angralemészároltaőket.Azutolsóemberig.Télországklímájatúlzord,ésmivelVentralliésYakimmágiaszterenagyonmessze,távoliországukban volt, a Télországgal határos Tavaszföldé pedig közelebb, Angra előnyben

volt. Miután láttam, hogy az én Ritmus-testvéreim oly borzalmas halált halnak, úgydöntöttem,énkevésbéagresszívmódszerrelpróbálkozom.

Mather válla minden lélegzetvételnél emelkedik, süllyed… Keze ökölben. Ám ürestekintetében a legyőzöttség szomorúsága vibrál. Sir, Alysson és a többi menekült ismegtörtenáll,nemtudjákmirevélnieztazújhelyzetet,képtelenekmegszólalni.

Aztán Theron lép az apja elé. Kezében a levél, arca hamuszürke, pillantása a leírtszavakrólNoamkirályrarebben.Minthafelsemtudnáfogniaszövegértelmét,vagynemakarnáelhinni.

– Elhatároztam, hogymegbonthatatlan köteléket hozok létre Télországgal – folytatjaNoam.–Olyat, amelyetTavaszföld nemhagyhat figyelmenkívül.Olyat, amitPrimoriaegyetlen királysága sem vitathat. Tizennégy évet vártam arra, hogy térden csúszva jöjjvisszaBithaiba,ésfogaddelazajánlatomat,William.Abbanapillanatban,amikorezatifiúkirályotokmegjelentaküszöbömön,elküldtemeztaleveletAngrának,hogysimítsonelminden akadályt, amely Cordell útjába kerülhet, biztosítsa a Télországhoz valóakadálytalan hozzáférésünket… És hidat kezdtem építeni Tavaszföld és Cordell között,arraazesetre,hakiderülne,hogysemŐszföld,semTavaszföldnemrendelkezikbejárattala bűvösségbarlanghoz, hogy Tavaszföld is beengedjen a királysága területére. – Noamhatalmateljestudatábanmosolyog.–Azthittétek,hogyHannahlemészárlásakielégítetteAngra vérszomját… De az Évszak-királyságok mindig is barbárok voltak. Az őszándékaikpedigelégkönnyenmegjósolhatók.

Mathermoccan,mozdulna,deeléjeperdülökéslefogom,csuklójátszorítom,fejemetamellkasárahajtom.Halkhörgéstörfelatorkából,denempróbálküzdenivelem.

–Most,hogyezazegészkellemetlenügyletkiderült–szólNoam,tenyerétösszecsapvaahátammögött–,nemkéneinkábbazesküvőelőkészületeivelfoglalatoskodnunk?

Üvöltésszakadfelbelőlem,feléjefordulok,testemetMatherésNoamközötttartva.

–Ezekutánmiértakarnánk?!–kérdemnyersen, teli torokbólkiáltva.–Nincssemmivesztenivalónk!

Noammosolya nem rezzen, de tekintete örömködőből fenyegetővé változik, ahogy aszemöldöketájánnéhányizomösszehúzódik.

– Csak nyolcan vannak, ladyMeira. És az én országom területén. Vagy önszántábólmegyfeleségülafiamhoz,vagykényszerítjük.Nemazértvártamilyenhosszúideig,hogyne kerüljön Télország az uralmam alá, és csak a hivatalosság látszatára van szükség,semmi másra… Az, hogy azután Bithai lakói vagy foglyai lesznek, teljes mértékbenmaguktólfügg.

Nem tudnámmegmondani,hogyén fogomvisszaMathert,vagyő fogvisszaengem.Nemérzeksemmimástahelyiségben.Nemtudom,mitcsinálSir,nemtudom,Alyssonsír-e, nemérzékelek semmitNoamundorító, gúnyosvigyoránkívül, és ezen a reggelen

sokadszorbánommeg,hogyaszobámbanhagytamcsakramomat.

–Ó,deeltértematárgytól–szólNoam,éslegyint,minthacsakegybogaratzavarnaelazablakból.–Adokegykisidőt,hogyösszeszedjékmagukat,aztánfolytassákmegszabottprogramjukat.Ha jól tudom,önnekóráivannak, ladyMeira,MatherkirálynakésLorentábornoknakpedigmegbeszélései.Cordelltengerpartirégióinakhercegeialigvárják,hogymegismerhessékújszövetségesünket.

Noambeszél és beszél összevissza arról, hogymitkell tennünk,milyen találkozókonkellrésztvennünk,hogymeglegyenalátszat.Minthatudná,hogyelfogadjukeztasorsot,ésazegészbenazalegborzasztóbb…hogyténylegelfogadjuk.MiközbenSirkifeléterelminket,látomaszemébenaválaszt.Ugyanaztalegyőzöttséget,amitakkorláttam,amikorszembesítettem a házassági paktummal. Annyi év harc, annyi év szenvedés, annyi évnyomorúságAngratámadásaimiatt,ésmostfeladjacsakazért,mertegyarrogánskirályfeldúltaazéletünket?

A dolgozószoba ajtaja becsapódik mögöttünk, elválasztja a télországi menekülteketNoamembereitől.Theronodabentmaradt,ésekkorjuteszembe,hogyvanokomaggódniérte, de nem érzek mást, csak lüktető ürességet, amikor szembenézek a többiekkel, ésugyanazt a döbbenetet látom rajtuk, amitől mozdulni képtelenek, mintha földbegyökerezettvolnaalábuk.

Hitetlenkedveingatomafejemet.

–Angramosteljönértünk,ugye?

Kérdésemre a döbbenet fátylamég erősebben nehezedik ránk, és senki nem biccent,nem is szusszan. Kivéve Mathert, aki kihúzza magát, és amikor lassan ráemelem atekintetemet, olyan borzalmas érzelmet látok, amit még sosem láttam rajta. Félelem ésmegtört lélek rettenetes elegye, és lassú mosoly, amit rögtön érvénytelenít a szemébencsillogókönny.

–Nemértünkjön…Hanemértem.

Sirfelmordul.

–Mather…

Őazonbanegylépésthátrál,ésakezemmozdul,megfogom,minthamártudnám,mitfogmondani,minthaszavaiföldrengéstkeltenének,ésegésztestembenremegek.

–Hamindenképpen ennek kell történnie – szólalmeg újra –, haNoam ezt a sorsotszántanekünk,nemhagyom,hogyaharcbanmindegyszáligodavesszetek.Nemakaroktöbbésenkitveszélybesodorniegyolyanügyért,amirőlcsaksejtésünklehet.Nemakaroktöbbésenkibábjalenni.

Matherekkoraszemembenéz,ésaszívemelszorul.

–BeteljesítemNoamígéretét.Azértteszemezt,hogyAngranetörődjöntöbbéveletek,

ésvégrekiszabadíthassátokatélországiakat.Nincsszükségünkvarázslatra…Nemkell,harátudjukvenniNoamkirályt,hogygyőzzeleAngrát.Nincsszükségünkrá,ha…

– Mather! – Neve egyszerűen kiszakad a torkomból; rekedt, reszelős hang. –Akármilyenalkutteljesítünk,Noamsemmiképpennemsegítnekünk…

–Tehátmeg sepróbáljam?Képzeljétek el,mennyi jót tudnátok tenni, haAngramárnemkeresbenneteket!Ezasokbaj,gond,fájdalom…Mivégre?Avarázslatért,amivagyvisszatér,vagynem?Avarázslatért,amitakkorsemtudnánkhasználni,havisszakapnánk?Nem,nekemebbőlelegemvan.Én…

Sirökle a semmiből jelenikmeg.Kőkemény felület, amelyegyenesenMather arcábacsapódik.Matheraföldrenyekken.Négykézlábáll,testeíveltérdeéskönyökefölött.Mipedigcsakállunkésbámulunk,ésaligkapunklevegőt.SirmegütötteMathert.Nemérzekmást, csak döbbenetet. Ez hihetetlen. Ez egyszerűen hihetetlen. Látom, de fel nemfoghatom.

ÉlénkvörösfoltokszínezikSirarcát,ahogyleguggol,éshátrarántjaMatherfejét,hogyaszemébenézvemondhassa:

– Télország királya vagy! Nem gyáva! –mordul, és a Sir hangjából áradó fájdalomugyanazt a keserű érzést sugározza az én testembe is. – Egyetlen alkalom lesz, amikorszembenézelAngrával:amikorkardotdöfszamellkasába.Éshamégegyszermeghallom,hogy ígybeszélsz,megtanítomneked,miazáldozat szóvalódiértelme.Egymásközöttintézzükel,ésszósemleszarról,hogyAngrakezéreaddmagad.

Matherugyanolyandöbbenettelbámulrá,ahogyminézzükajelenetet.Annak,amitSirmondott, nagy része teljesen igaz, egyetlendolgotkivéve.Mathernemazértvetette fel,hogy teljesíti Noam egyoldalú vállalását,mert gyáva lenne…Azért javasolta,mert ő akirályunk,ésezzela lépésselazéletünketakartamegmenteni,mert lehetőséget látott rá,hogyvégetvessennyomorúságunknak.

SirmegragadjaMatherkezét,és talpra rántja.Matherazarcáhozkap,eltakarjaamárlilulósérülést,ésolyanaggódótekintettelpillantSirre,mintakimegbánta,amitaziménttett.

Szólniakarok,ajkammozdul,szótemelnékérte,ámekkoregycordellikatonajelenikmeg.Akijárathozvezetőfolyosóvégérőlrohanfelénk.Éppencsakfelénkpillant,Noamkirálydolgozószobájánakajtajáravetimagát,felrántja,odabenttérdrerogy.Noam,Theronés a katonák mind egyszerre fordulnak a nyitott ajtó felé. Az uralkodó arca merev aharagtól.

–Királyom–hebegakatona,levegőutánkapkodva.–Komorhírthozok.Tavaszföld…Küld…

Noamelőrelép.

–Mitjelentsenez?Futárjött?Azátkozottkirálynem…

–Nem,királyom–vágazuralkodószavábaakatona.–Egytavaszföldizászlóaljlépettbeországunkterületéredéliiránybólegyórávalezelőtt.Felégettekháromgazdaságot,ésnemhajlandóktárgyalni.Ellenünkvonulnak,királyom.AngraembereileakarjákrohanniBithaivárosát.

17TAVASZFÖLDITTVAN.Cordellben.

Noamkirohan adolgozószobából; átnyomakodikmellettünk, és eltűnik,mielőtt bárkiegyszót isszólhatnahozzá.Merthaezt tennénk,rámutatnánk,hogymindentaktikázásaeredménytelenmaradt. Tavaszföldmegtámadta, ami azt jelenti, hogy nincs alku.Angranemcsak hogy nem egyezik bele, hogy átadja neki Télországot; semmibe nem egyezikbele.

Noamjátéka,amellyelminket irányított,mindenhazugságahiábavalóvolt,mertmostAngra elárulta őt.Mather is tévedett…Ha feladnámagátAngrának, azzal semmit nemakadályoznameg.Angranemnyughataddig,amígegészTélországazutolsórögigazövénemlesz.

Mély levegőt veszek, igyekszem elnyomni hirtelen támadt újabb aggodalmamat,miközbenakatonákNoamutánkimasíroznakadolgozószobából.Magunkramaradtunk,csakmi,télországiakállunkafolyosón,Cordellkoronahercegemégazapjaíróasztalánálidőzik.

Theronnem tudott az apja tervéről.Nem tudhatott róla.Látom rajta; ahogy rámnéz,ahogy a levél összegyűrődik az ujjai között, lassan egyre szorosabban záródó öklében,arcán sajnálat, düh és együttérzés elegye. Összerezzenek, amikor Mather ujjai azujjaimhozérnek,ésrádöbbenek,hogyúgykapaszkodombelé,minthaőlenneazegyetlenember az egész palotában, aki megakadályozhatná, hogy ezer darabra hulljak. Mikorfogtammeg a kezét?Miután Sir megütötte?Mégmindig nem tudom elhinni, hogy ezvalóbanmegtörtént.HogyMather,hacsakegypillanatigis,defelajánlotta,hogymeghalértünk.

Szorosabban fogom a kezét, keblemben érzelmek kavarognak. Félelem amiatt, amittenni akart, szomorúság, hogy ha egy kis ideig is, de elveszthettem volna az egyikbarátomat,megnyugvás,hogySirnemértettegyetezzelazőrültjavaslattal.Ámnemazokmiattazérzelmekmiattfogeladöbbenet,amitérzek,hanemazokmiatt,amelyeketnem.Nem jelenikmeg az a jó, amibe eddig beleszédültem, valahányszormegfogtuk egymáskezét… Semmi, amit addig éreztem iránta.Mather a királyom, a barátom… a legjobbbarátom…ésénazőkatonájavagyok.UgyanígyfognámDenderavagyFinnkezétis,haszükségük lenne rá,haazzal fenyegetnének,hogybeletörődnek sorsukba, éshajlandóakmeghalniértünk.

Nagyongyorsanváltozottazok,hogymiértfogomMatherkezét.Nemmiatta,ésnemazért, ami kettőnk között történt. Egy katona védelmezi a királyát. Ez a kézfogásTélországrólszól.ÉsMathermagaTélország.

Sirazelső,akikizökkentminketadöbbenetből.Perszehogyőaz.Hirtelenparancsokatosztogatmindenkinek.

– Finn, Greer, Henn, Dendera, Mather, a fegyvertárba! Ha valamelyik cordellinehézségeket támasztana, hogy fegyvert vételeztek, csak szóljatok nekem. Alysson,maradjMeiramellett!Egyikőtöksemhagyhatjaelapalotát!Theronherceg…–szólSir,ámrögtönelhallgat,mertráeszmél,hogynemadhatparancsotTheronnak.

Őránéz,afogátcsikorgatja.

–Szinténafegyvertárba.

SirezutánMatherhezfordul.

–Aztakarom,hogytizenötpercenbelülálljatokharcrakészen!

Mather bólint. Arca maszk. Ezernyi érzést takarhat. Félelmet. Haragot. Megbánást.Mindent. Hirtelen elengedi a kezemet, és elindul futólépésben Finn, Greer, Dendera ésHennután.Nemnézvissza,nemistudatjavelem,miregondol.Talánnemisgondolkodik.Talánmindezekutánnemistudgondolkodni.

Sirrámmutat.

–Meira…

Arcomgrimaszbatorzul.

–Tudom,tudom…Maradjakitt.

Arcizmaimegfeszülnek.

–Aztisakartammondani,hogyvigyázzmagadra.

Tátvamaradaszámacsodálkozástól,denemfelelhetek,mertSirmárrohanafolyosón,afőbejáratfelé,aholNoamaziménttávozott.

Theronleteszialeveletazapjaíróasztalára.

–Nem tudtam róla– szabadkozik, amikormárcsakő, én,Alyssonésnéhánykatonamaradtafolyosón.

Mély levegőt veszek, és csodálkozom,mennyire üresnek érzemmagamat.Mintha azelmúltnéhánypillanatkáoszamindenérzelmetkiszívottvolnabelőlem.

–Ezmostmárnemigazánszámít,ugye?

Theron rám néz, gondolkodik valamin. Néhány gyors lépés, és már a folyosón van.Megragadjaakezemet.

–LadyAlysson,kérem,jöjjönvelünk!Személyestestőrségemfogönökrevigyázni.

Alyssoncsakbámul.

–Felség…–szólalmegvégre,deTheronmárelindult,magávalhúzvégigafolyosón.Alyssonjönutánunk,ámakövetkezőfordulónálkatonákjelennekmeg,beállnakmögénk,elvágnakminketSirfeleségétől.Atrónörököstvédik.

Theronközelebbvonmagához,abálteremajtajábanmegállunk.

–Menjünkafegyverterembe?–kérdiolyanhalkan,hogykatonáinakfalanemengediAlyssonigjutniahangot.

Felpillantokrá.Engemnéz,tekintetébenfurcsafényragyog.

– De, Sir… – Hangom megbicsaklik, mert Theron szemének ragyogása fokozódik.Azok után, ami történt… Miközben mindez történik velünk… Olyan kedvesmegkönnyebbülés,hogyönkéntelenülviszonzomamosolyt.

–Azt akarja, hogymaradj apalotában?–kérdiTheron a fejét ingatva. –Mindkettentudjuk,hogynemitttehetedalegtöbbetértük,értünk.

Nézem,csaknézem,hagyom,hogyszavaiteljesenelérjenekatudatomba.

–Engeded,hogyharcoljak?

– Nemsokára a kapunál leszünk. Ott te döntesz, hogy harcolsz vagy visszamész apalotába.Denemfoglakvisszatartani,haerregondolsz.

–Miért?

Theronajkamegremeg.

–Azért,mert egész életemben apám rendelkezett felettem, énpedig a rendelkezéséreálltam–felelisúgva.–Denemvagyokhajlandórésztvenniebbenajátszmában,amitazuralkodók egymással űznek. Ez a mi életünk. Nem hagyom, hogy apám vagy LorentábornokvagyakárAngraakarjonrendelkezniazéletünkfelett.

A verse jut eszembe hirtelen, a pergamenre vetett sietős, kusza írás a könyvtárban.Theron ajkának egyik sarka felfelé moccan. Hosszan néz engem, de ez a tekintetegyáltalánnembirtokló,nemisleereszkedő.Magávalegyenlőnektekint.

Melegségáradszétbennem,amikorvisszamosolygokrá.Azidőperszeegyáltalánnemalkalmashosszasegymásranézésreésmosolyokra,mégisönkéntelenülállomatekintetétésmosolygok. Ez valahogy elűzi azt a nyugtalanságot, hogy fel kell vennünk a harcotTavaszfölddel. Mintha az, hogy Theron mellettem lesz, valahogy megvédene. Nemőrzőként…Hanemmintegymástvédőegyenlőfelek.Nemcsakénkeveredtemebbebele.Nemvagyokegyedül.

Hirteleneszembejut,mikorvédettmegvalakiengemhasonlóképpen.Mathersérüléstszínlelt, hogy elmehessek Lyniába. Elmentem, és visszaszereztem a medalion felét.

Matherazérttetteezt,merttudta,hogynagyonakarokmenni,Theronviszontazértteszi,merttudja,hogyőazénhelyembeneztakarná.

Nézem az arcát.Annyira hasonlítanak egymásra!Mégis annyira különbözők!Theronhátrapillant,bólintakatonáknak.

–KísérjétekladyAlyssontbiztonságba!

– Igenis, uram! – feleli egyikük, azzal megfordul. Alysson elindul velük, feltételezi,hogyvalaholmi is ott vagyunk a sokaságban.Amint hátat fordít nekünk,Theron és énelosonunk az ellenkező irányba, gyorsan átmegyünk egy ajtón, a személyzeti részbejutunk.

Tudom, mit kell tennem, hogy bebizonyítsam, hasznos lehetek jövendőbeli cordellikirálynékéntésmintönmagam:harcolnomkellebbenacsatában.Védenemkellavárost,ésatélországiakatis.Sirnekezegyáltalánnemfogtetszeni.

Adolgokjelenállásaszerintezegyáltalánnemérdekel.

Megvárjuk,mígMather,Greer,Henn, Finn ésDendera felszerelnek és elindulnak, csakazután lépünk be a fegyvertárba. Kiderül azonban, hogy Cordellben nincs megfelelőméretűpáncélazénkistermetemre,ezértmagamraveszekmégegyrétegválltömést,ésTheron társaságában kilépek a fegyvertárból. Hátamon gyönyörű fém íjpuska. Cordellkatonái közül nagyon kevesen használnak őszföldi fegyvereket, így nem tűnök ki aseregben.MinélkésőbbveszészreSir,annáljobb.

–Nemúgynézki,minthateljesenharcrakészlennél.

Nem fordulokmeg, amikorMather futólépésbenmellénk ér. Pontosan olyan páncéltvisel, mint Theron: egyforma a mellvértjük, lábvértjük, sodronyingük. Ugyanannyifegyver van nála, kard és tőrök, sőt hátán egy bárd is lóg. Arcán a véraláfutás élénklilásvörösenvirít.Matherengemnéz,deénnemvagyokhajlandóránézni.

–UgyesosemfogadtálszótWilliamnek?Gyerekkorunkbansemésmostsem.

Nem válaszolok, pedig érzem, hogy Theron a bal oldalamon áll, Mather pedigjobbomon. Mindketten olyan mélyen sértettnek, olyan haragosnak tűnnek, mintamilyennekéntűnhetek,mielőttelhajítomcsakramomat,ésigenélespillantásokatvetnekegymásra.

Ezzel most nem foglalkozunk.Majd később. Csak remélem, hogy ez a később nemazutánlesz,hogyazellenségfeldúljaBithaivárosát,ésaromokközöttportyázunk.

Minél közelebb jutunk Bithai főkapujához, annál zűrzavarosabb minden. Katonákrohannak a kapu felé, a polgárok pedig igyekeznekminél gyorsabbanminél távolabbrakerülni a onnan. Kordékat húznak, állatokat vezetnek, minden vagyonukat magukkalhozzák.Bithaikörnyékéneklakóiavároskőfalaiközöttkeresnekmenedéket.

– A kapu mellett torony áll. Apám biztosan ott van a ti tábornokotokkal – mondja

Theron.ÚgynézMatherre,minthaazongondolkodna,mittegyenmégehhezhozzá.

Matherbólint.

–Hányférfivanavárosban?

–Ötezer.Nemazegészhadseregünk,deelég.

–Mágiaszter?

Theronragyogómosollyalnéz,ajkahalvány,büszkemosolyrahúzódik.

– Apámat talán úgy ismerik, hogy a mágiasztervarázslatot nagyon sokszor áldozzakisebbjelentőségűdolgokra,deerejéneknagyrészétavédelemrehasználja.Azthiszem,elégedettleszel,Matherkirály.

Theron mosolya nem készteti mosolyra Mathert. Nézi, csak nézi a herceget, aztántekinteteatávolbaréved,ésbólint.

–Bithaiérdekébenremélem,hogyígyvan.

Akapuhozvezetőutcákonnagyaforgalom,deakapunálegyenesenkáoszuralkodik.Polgároközönlenekbeakörnyezőföldekről,marhákbőgnek,csecsemőksírnak.Néhánykatona igyekszik fenntartani valamiféle rendet, de az egész jelenetről az a benyomásaalakulhat ki a szemlélőnek, hogyminden aminél gyorsabb,mindenáronvalóbejutásrólszól.

A torony,amitTheronemlített,baloldalunkonmagasanavárfal fölényúlik, abennetartózkodóknakjórálátásuklehetatájradéliirányban.Néhányszázadosidőzikakapunál,amikorközelebbjutunk.Halkansuttognakarról,hogyazővezetőjüknemismerfélelmet,ettőlanyugtalanságvalahogyalevegőbenvibrál.

Dominick százados is az ajtónál állók között van. Sötét haja csatakos fürtökben lóg,amikorfelénkfordul,feszültarcafokozatosankisimul.

–Hercegem, futár jelentette, hogy ha a tavaszföldi egység olyan sebességgel közelít,ahogyeddighaladtak,akkorkésődélutánraideérhetnek.

–Köszönöm,százados–szólTheron.Aztánhatározott,bátorpillantássalMatherrenéz.–Megyünk?

Ésvégre,végreMatherenyhemosolyrahúzzaajkát.

–Atekirályságod.Csakutánad.

Theronbiccent, és futólépésben elindul felfelé a toronyban, páncélja csörög, ahogy acsigalépcsőn halad felfelé. Mather elindul utána, így hát követem én is, kis híjánbeleütközömazonban,amikorhirtelenmegáll.

–Nemjöhetszígy!–mordullerám.

Ajkamfeszültgrimaszbahúzódik.Aztterveztem,hogyelrejtőzömvalaholatoronyban,

hogy ne találkozzam Sirrel, és Mather tartozik annyival nekem, hogy hallgat. Énlegalábbisígygondolom.

–Haapalotábaküldesz,egyszerűenkiosonokakapun.Nemfogodtudni,holvagyok.Hiddel,ezígymindenkinekjobb.

Matherösszevonjaaszemöldökét.

–Tudom.

–Akkor?

Felsóhajt,magáhozintegyéppenelőttünkelfutókatonát.

–Asisakodat,kérlek!

A katona leveti a sisakját.Mather az egyik kezével elveszi, amásikkal összefogja ahajamat,hogyafejemretudjacsúsztatniasisakot.Arostélymégnincsleeresztve,ésúgyérzem,minthavalamihomályos,hosszúalagútonátnézném.Emlékekmosódnakösszeapillanattal,eszembejutmindenalkalom,amikoregyüttgyakoroltunk.Amikorvívtunk,éscsakmikettenvoltunk,kétgyerek,akikkatonásditjátszanak.Vagykétkatona,akikúgytesznek,minthagyermekeklennének.

–Neszólaljmeg!–utasítMather.–Nehívdfelafigyelmetmagadra!HaWilliamrájön,hogytevagyaz,akkornemvelünkvagy.

–Semmiolyan,amitnetettemvolnamár.

Erremegtorpan, két kézzel fogja a sisakot.Minthamondani akarnamég valamit, devégülcsendbenmarad…Hüvelykujjávallehajtjaarostélyt.

– Ha elkezdődik, maradj szorosan mellettem, Meira, különben esküszöm, magamkísérlekvisszaBithaivárosába!

Bólintok.A túl nagy sisak előre-hátra csusszan a fejemen.Verejték és régi vas szagavan benne. A vasat valószínűleg a Klaryn-hegységben bányászták, ettől kisséotthonosabbanérzemmagamabbanabűzlősisakban.Remélem,álruhámelégmeggyőző,Tavaszföld hadseregének közelgő támadása eléggé elvonja mindenki figyelmét ahhoz,hogySirnevegyeészreakissésoványkatonafiútateremben.Nemistudom,mitőlfélekjobban:SirvagyAngraharagjától.

Hunyorgokakeskenyrostélyrésekenát,ésmeglátomMathertalépcsőn.

Hét emelettelmagasabbanNoam király üvöltése csapmegminket a nyitott ajtón át.Anagy,köralakútoronyteremalegmagasabbkilátópont,mindeniránybanbelátniaBithaikörnyéki tájat. Magas rangú katonák járkálnak fel-alá, térképek fölé hajolnak, vagysikertelenülpróbáljákelvonnitekintetüketajajveszékelőkirályról.

Noam köpköd, hadonászik, páncélba öltöztetett teste egy pillanatra sem áll meg,idegesenjárkálfel-alá.

Királyimágiaszterefémszíjonlógacsípőjén,szokásosdíszhelyén.

–Afeneegyenmeg,William!Afeneegyenmegtégedazösszesfehérhajú,nyeszlett,undorító fajtáddal együtt. Tudtam, hogy soha nem lett volna szabad téged beengedni ahatáron,nemhogyfeláldoznia fiamatezért.ÁtkozottÉvszak-királyságok!Semmirekellőbarbárok,akiknemhajlandókmegadnimagukatahatalmasabberőnek…

A fal mellett állok két másik őrrel. Bólintanak nekem, mintha ott lenne a helyem,minthaengemisodaosztottakvolnabe.Eddigmindenrendben.

–Atifajtátokkalegyáltalánnemlehettárgyalni–folytatjakirohanásátNoamkirály.–Tudhattamvolna.Denem,énpróbáltamkegyeslennihozzátok,odáigalacsonyítottamleaz országomat, hogy szövetséget kötöttemegyÉvszak-királysággal, ésmi a hála?MostAngra támadrám!Csakegyetlenokotmondj,miértneadjalakátmindannyiótokatmostazonnalTavaszföldnek?

Úgy tűnik, ahiszti, amiténnéhányórájacsaptam, semmiahhozképest, amitCordellkirálya rendez. Beszél, csak beszél, felhergeli magát, és mentegeti a döntéseit. Noamtényleg azt hiszi, hogy szívességet tett nekünk?Azt hiszi, hogy hálásnak kéne lennünkneki.Hogyannak,amitő tett,semmiközeahhoz,hogymithozottanyakunkra.MinthanemőpróbáltvolnamegazÉvszakokSötétÁrnyékávaltárgyalni.

Sirerreegyáltalánnemreagál.Atávolabbifalhozdőlveorrnyergétmasszírozza.Sohanemalacsonyítottalemagátodáig,hogyüvöltésrevagyfenyegetésrereagáltvolna…Nemminthaénezttapasztalatbóltudnám,vagyilyesmi.

Theronbeavatkozik.Márisfáradt,pedigazigazicsatáigmégórákvannakhátra.

–Apa,ebbőlelég…

Noamhirtelenfeléjefordul,minthaelfelejtettevolna,hogyafiaisottvan.

– Igen!Természetesen igazad van, fiam.Ebből elég. Felbontjuk.Azonnal felbontjuk.VégeztünkTélországgal.Azeljegyzésfelvanbontva.

–Nem!–mordulTheronolyanvészjósló,mélyhangon,hogymindenkiodafigyel.

Noamkomoran,alattomosharaggalnézrá.

–Tessék?

–Nem!–ismétliTheron.–Úgyértettem,eléglegyenabból,hogyostobánviselkedsz,apa!

Sir erre felkapja a fejét, kezét tétován tartjamaga előtt, szemedöbbent érdeklődésseltágranyílik.

Noamhátrahőköl.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy… Tavaszföld ellenünk vonul… hogy ezt őktették…őkhoztákránkezeket…

–Nem,apám.Tehoztadránkezeket.Azzal,hogyazta leveletmegírtad,éselküldtednekik.AkkortudattadAngrával,hogyholvannak.Mitgondoltál,mitörténikmajd?Mireszámítottál?

Theron magából kikelve ordít, iszonyú düh villódzik tekintetében, valami felébredtbenne, miután évekig némán figyelte az apját. A körülöttük állók döbbenten nézik ajelenetet,láthatóannagyonmeglepőnektalálják,hogyhercegükakirályukraüvölt.

– Azt hitted, Angra meghajol előtted? Hogy tárgyalnak veled, alkut kötnek, éstisztességesen, jóhiszeműen járnak el? Angra meg akarja ölni őket. Semmi nem állítjameg,hogymegszerezze, amit akar, ésa tárgyalásos rendezésnála sosemműködött.Azthiszed, Télország nem próbált meg tárgyalni vele, mielőtt elesett? Azt hiszed, Őszföldnempróbált alkut kötni velük, amiótaTavaszföld ellenük fordult?Tudhatnád,mennyirebosszúálló,haakáregyszerisvettedvolnaafáradságot,hogyellátogassŐszföldre.

Arcomönkéntelenülkomorgrimaszbarándul.NoammégsosemvoltŐszföldön,aholhúgaésunokahúgalakik,ahováezerésezeremberétküldiharcolni?

–Nembeszélhetszígyvelem!–szólNoam,kezétfelemelve,hogyelhallgattassaafiát,deTheronfélrelökiazatyaikezet.

–De igen.Már túl sok időtelvesztegettél.Azembereinknekvezetőrevanszükségük,mégpedig azonnal. Valakire, aki megmondja, hogyan éljék túl az ellenséget, aki egyreközeledik.Nemegyhebegőidiótáravanszükségük,hanemvezetőre.Hadvezérre.Anagytervedelbukott,apám.Ismerdbe!

Noamszájatátvamaradadöbbenettől.Azenyémis.Ésaterembenlévőkszájakivételnélkülugyanígymegadjamagátadöbbenetnek.

Theron tekintetébenrebbena fény,combjamellett lógókezekissémegremeg,minthafelismerné,milyenmesszirement.

–Megkellezttenned–mondja;hangjasuttogássáhalkul.–Azonnalelvennémtőledatőrt,hamegtehetném,demégmindigtevagyCordellkirályidinasztiájánaklegidősebbélőférfiörököse.Viselkedjisúgy.

Noamteljesenúgynézki,mintegysarokbaszorítottkutya,nagyonszeretnemenekülni.Elteliknéhányhosszúperc,aztánmegnyugszik,kihúzzamagát,ésafiaszemébenéz.

–Jókirályleszbelőled.Majd.Egynapon–teszihozzámintegyfenyegetésként.

Theronfejethajt.

Noamahozzálegközelebbállótábornokhozlép,ésmegérintiatőrét.

–Azönezredeleszabalszárnyunk.Sorakoztassaőket!Azönépedig…Ajobbszárny–mondjaegymásiktisztnek.

Úgyosztogatjaaparancsokat,minthaazégvilágonsemminemtörténtvolnaazimént.

Mintha szándékosan rendezte volna ezt a kis kirohanást,mintha valamiféle furcsa csataelőttirituálénakszántavolna.

Theronválla elernyed, amikor az apja elfordul tőle, deSir odalépmellé, és súg nekivalamit,amitőlújrakihúzzamagát.

Matherishozzálép.

–Ezbátorvolt.

Theron végigsimítja kezét az arcán. Nagyon kimerültnek tűnik, mintha bármelyikpillanatban összeeshetne, és utána egy hétig aludna. Azonban van valami más is atekintetében.Valamitombolafelszínalatt.

–Bárcsaknelettvolnarászükség!–szólalmegTheron,majdSirfeléfordul.–Nagyonsajnálom.Mindentnagyonsajnálok,amitörtént.Cordellsokkaljobb,mint…–TekinteteNoamfelérebben.–Kérem,bocsássonmeg,Matherkirály,Lorentábornok!

Sirlegyint.Nemtörténtsemmi.MögöttükNoamahorizontramutat,ésparancsotkiáltazegyiktábornoknak.

–Egydologbanegyetértekvele–jegyzimegSir.–Jókirálylesz,Theronherceg.

SirésMatherismegdicsériötpercenbelül?Haezvelemtörténne,elalélnékahálától,deTheroncsakakőpadlótbámulja.

Sirszintén.Sosemfogommegérteniaférfiakat.

–Mostpedigamieinknekvanszükségeránk–mondjaSir.

Theronbólint.

–Természetesen,Lorentábornok.

Sir lefelé fut a lépcsőn,Mather szorosanmögötte.Ahogy a király elhaladmellettem,szemembenéz,éshangtalanul,csakajkamozgásávalutasít:Maradjitt,kérlek!

Elvilegezalegbiztonságosabbhely.HacsakAngraágyúinemtaláljáktelibeatornyot,melyesetbenhosszú-hosszúazuhanásaföldig.

Nyugtalanság tölt el, de próbálok egyenesen állni. Noam azzal van elfoglalva, hogymágikus energiával töltse fel különböző hadegységeit, a mágiaszter varázslatábólkiválasztott embereknek, tiszteknekad.A toronyzsongása jelentősenmegváltozott,márnem aggodalommal és nyugtalansággal zúg. Csodálatos, hogy egy kiegyensúlyozottvezetőmittudtenniegyembercsoporttal.

De nem csak Noam varázslata nyugtatja meg őket. Theron körbejár a teremben,mindegyik tábornokkal beszél, némelyiküket elküldi, hogy készítsék fel katonáikat.Higgadt derűje készteti engedelmességre őket, míg apja nyers erőt használ. Theronkitartása,komolysága,bizonyosságaemlékeztetvalakire.

Sir pontosan ilyen. Ugyanaz a komoly bizonyosság van bennük, amikor élet-halálhelyzettelkellszembenézniük.Ugyanazasziget-az-óceánbantartásvanbennük.

A teremmásik oldalárólTheron rámpillant.Vajon felismeri a kitömött páncélt, amitsegítettrámadni?

Eltelikegypillanat,majdhalványmosolyjelenikmegajkán.Nemolyanragyogó,hogygyanút kelthetne, csak jelképes mozdulat, amivel azt akarja mondani, hogy figyellek,vigyázokrád.

Visszamosolygokrá,bárőeztmárnemlátja.

18NÉHÁNYÓRÁVALDÉLUTÁNragyogónapfénybenháttalállokaBithaivárosánkívülesőépületeknek.Azoknak,amelyekbőlavároslakókolyfejvesztvemenekültekvédelmetkeresniavárosmagaskőfalaiközé,miközbenkatonákfoglaltákelhelyüketatágas,zöldmezőkön.

Noam, Theron és néhány magas rangú katona a kapu melletti toronyban maradt, atöbbieket, köztük engem is, leparancsolták, hogy a leendő csatatéren lévők számátnöveljük.Akatonáktengereolyanmesszirenyúlik,hogynemlátomBithaizöldmezőit,csak ezüstöspáncélok, sötét fegyverekéskészenlétben állókatonákvannakkörülöttem.A lovasság adja a külső szárnyakat, a gyalogság sorai a középső hadtestet, két hosszúsornyi íjász ül Bithai fennsíkjának szélén. Köztük vagyok én is, a fém íjpuska töltve,kézben.

Az elmúlt néhány óra az előkészületekkel telt, felsorakoztunk, ellenőriztük, hogymindenkinekmegfelelő felszerelése van-e.Most, hogyminden elrendeződött, van időmátgondolni,mi történt.Beszívom és kifújom a levegőt. Leheletem felmelegíti a sisakot,pulzusom a fülemben dobol, visszhangzik a fejemet körülvevő fémben. A várakozás alegrosszabb az egészben. Amikor élelemszerző portyákon jártunk, sosem volt időmidegesneklenni.Mindenannyiragyorsantörtént,hogymirevégelett,észresemvettem,hogyegykisadrenalinlöketnéltöbbetkéneéreznem.Demost,ahogysajátszívverésemethallgatom,ésahorizontotbámulom,ésvárom,várom,váromacsatát…Azrettenetes.

A többi télországi az íjászok mögött áll saját csoportjában. Noam minket nem tudsegítenimágiaszterével,belénknemtudseerőt,seakaratotönteni,mertminemvagyunkcordelliek,ezértránknemhatavarázslata…Ahogymisemtudnánkhatniazőnépére,haamágiaszterünképlenne.ÉsmiattunktámadTavaszföld…Hamindmeghalunk,mindenértelmétveszti,függetlenülattól,hogyelhangzottNoamüresfenyegetése,miszerintátadminketAngrának.

Mather ragaszkodott hozzá, hogy néhány lépésre jobbra mögöttem álljon a lovával.Azért ül lovon, hogy szükség esetén nagyon gyorsan be tudjon avatkozni. Ő sem tettsemmit, amivel arra utalna, hogy be akarná váltani saját fenyegetését, és mindig kissé

megkönnyebbülök,valahányszormegpillantom,ésmegbizonyosodhatomarról,hogynemtűnt el, nem adta meg magát Angrának. Hátranézek rá, és legszívesebben letépnémmagamrólazátkozottsisakot.Vasszagidevagyoda,ezasisakegylevegőtlenkemence,ésatélországiaknemszeretikameleget.

Mather megmoccan lova nyergében, szemöldökét kérdőn vonja össze. Jól vagy?Bólintok.Megintmegmoccan,mondvalamitSirnek,akierrevadulingatjaafejét.

Testemösszerándul,olyanerősenvágyomközéjük.Ottkénelennemvelük,nemelbújniNoam íjászai között. Ha eljön a csata ideje, és a király seregét valamelyik iránybamozdulnirendeli,nemfogomtudni,merremenjek.HaNoamaztakarja,hogyíjászaibalralőjenek,ésénjobbrarepíteknyílvesszőt,azonnalelárulommagam.

Lerázommagamról ezeket az aggodalmakat, és a kezemben tartott íjpuska súlyára, atestemet átjáró energiára figyelek inkább. Dominick százados három sorral előrébb, agyalogosokközöttvan,lóhátrólszemléliazembereit.Senkinemszólegyszótsem,senkinemkiáltparancsokat, senkinemveszhangosan levegőt.Várakozunk, csakvárakozunkabbanaszívfonnyasztótudatban,hogyahalálmenetelfelénk.

Anapalacsonyabbraszáll.Majdmégalacsonyabbra.Akésődélutánihőségmárcsakalig játszik velünk, amikor eljön a pillanat. Az emberek felbolydulnak. Egyenesebbenállnak,mindentekintetdéliiránybafordul.MegpillantottákTavaszföldhadseregét.

Mégsosemláttamolyancsatát,amitKirályiMágiasztervezet.Sirmeséltróla,persze,olyannagy részletességgel,olyanélénkséggel idézte felTavaszföldésTélországcsatáit,hogyszinteéreztemaszállópuskaporszagát.Amágiaszter révénazuralkodókképesekegészhadseregeketegykéntmozgatni,megfordítaniembereketúgy,minthacsaktárgyakatrendeznének el az asztalon. Ez nem valami erős lökés, inkább tudat alatti javaslat.A katonák dönthetnek úgy, hogy nem követik vezetőjük mágiaszter közvetítetteutasításait. De általában a katonák jól felfogott érdeke, hogy vezetőjük akarata szerintcselekedjenek.

Sir történelemórái jutnak eszembe, és mindaz, amit a varázskönyvben olvastam.MindenKirályiMágiaszterolyan,mintegyló.Hatúlsokatvagytúlgyorsanhasználják,kimerül,ésavezetőnekvárniakell,amígteljesenfeltöltődik,csakakkorhasználhatjaújra.Ha túl gyakran, túl agresszívmódon használják…Nem tudjuk,mi történik akkor,mertmégsenkinemvoltolyanostoba,hogyhagytavolnateljesenkimerülni,haegyáltalánkitud merülni teljesen. Az uralkodók ösztönösen érzik, amikor fogy a varázserő,kényelmetlen érzésük támad, hogy valami nincs rendben. Passzív mágia, csak akkorműködik,haavarázserőbirtokosatudatosanakarjahasználni.

HaNoamegyenletesenhasználjaamágiaszterét,hatalmaselőnyttudadniCordellnek.Angrasosemhagyjaeltavaszföldipalotáját.MindenvalószínűségszerintHerodvezetiasereget,nekipedignincsolyanráhatásaazembereikre.Meglehet,Angravarázslataolyanrajongássaltöltimegakatonáktudatáthazájukiránt,amelyahatárokonkívüliskitart,de

aztnemtudjamegmondaninekik,hogyanmozogjanak,holtámadjanak,mikorvonuljanakvissza.Sajátérdekünkbenremélem,hogyezazelőnyeléglesznekünk.

Amikor a cordelli katonák felkészülnek,mi is azt tesszük, amit ők.Megkockáztatokmégegypillantásthátra,megnézem,kivanottéskinincs.CsakAlyssonhiányzik.Vagyishetenvagyunk.

Az íjászok felemelik íjpuskáikat, igyekszem felvenni a ritmusukat.Az íjpuska sokkalnehezebb,mintacsakramom,masszívésterjedelmes,demegtudomcsinálni.Voltmárakezembenilyenfegyver.Csakhadseregben,sisakbannemcsináltammégsoha.

Ujjamat az elsütő billentyűn tartom, légzésem egyre lassul. Még senki nem lő,fegyverünketazégfeléfordítvaállunk.

–Mileszmár?–szólalmegamellettemállóíjász.

Nyugtalanságarámisátragad.Olyanszikraez,amelylángrakap,ésfutótűzkéntterjedacsapatban.Hamarosanmindenkinagyonizgatott,hogykezdődjékvégreacsata.

Aztán felharsan a hang, amire mindenki várt, a moraj, amitől mindenki mégnyugtalanabblesz.

Ágyútűz.

Egyetlenlövésvalahonnanatávolból,túlmesszirőlahhoz,hogybárkibenkárttegyen.Figyelmeztetés.Tavaszföldhadseregénekérkezésétakartáktudatnivelünk.Alövésrobajahalkvisszhanggácsillapul, ésTavaszföldhadserege akésődélutánihalványuló fénybenfelbukkan a horizonton. Fekete tömeg, amely pestisként lepi el Cordell távoli hegyeit.Újabbágyúlövés,aztánmégkettő,egyreközelebb.

Bumm!

Az íjászok elengedik az első sorozatot. Velük együtt indítom útjára nyílvesszőmet,átlövökagyalogságfölött.Márislőtávolbanvannak?Elégközelvannakahhoz,hogy…

Igen. Tavaszföld serege olyan közel van, hogy mielőtt nyílvesszőink a lőív végéreérhetnének, három ágyúgolyó hasít Noam gyalogságának első soraiba. A tavaszföldikatonák fekete tömege olyan közel van, hogy látom, amint kivont karddal felénkrohannak,torkukbólvadcsatakiáltásszakadfel.

Ötmásodperc.Négymásodperc.Három.

Kettő.

Egy.

A két hadsereg összecsapásának ereje valóságos lökéshullámot indít el a cordellikatonák között. Viszonozzák a tavaszföldiek csatakiáltását, az égre üvöltenek, közbenengemmagábahúzazismerősrévület,csakaharcrafigyelek,semmimásra.Mégháromnyílvesszőt kilövök a többiekkel, csak azután eszmélek, hogy a csapat kettévált, az

emberek feleegyik irányba fut,amásikamásik irányba, legyezőalakzatotvesznek fel,hogykiterjesszékCordellharcvonalát.

Jobbra lépek, aztánmeggondolommagamat és balramozdulok, amikor egygyalogosszázadhátrafelényomul,belémütköznek,aföldrelöknek.Oldalragurulok,felállok.Kishíján eltapostak a katonacsizmák, belém rúgtak a lovak, ahogy Dominick embereiegyetlen nagy tömegben mozdulnak hátra, balra. Noam megfordítja őket? Miért? Kézragadmeg,ésmielőttráeszmélhetnék,kiaz,nyereghezszorulok,a lábamakengyelben,átvetemalovon,hogyfelülhessekrá.

–Ennélazért jobbanmegtanítottalakrá,hogyanvegyüljel idegenekközött!–mordulrámalovas.

Megdermedek. Karom Sir derekát öleli, arcom valósággal izzik a szégyentől ésbosszúságtól,hogyrajtakapott.Adologjóoldalaaz,hogyezekutánlevehetemasisakot.

Amintlerántomfejemrőlavaskemencét,ésaföldrehajítom,Sirügetésrefogjalovát,éskövetjük Dominick századát. A gyalogság többi egysége mögött haladnak, balra hátra.Anemvonulógyalogosokzárjáksoraikat,kitöltikatávozókhelyét.

–Visszaviszapalotába?

Dominickembereijobbrafordulnak,alovasságbalszéléresorolnakbe.

– Velemmaradsz! –mordul rám Sir. Az íjpuskámramutat. – A legközelebb állókatszeddleelőször.Akármitcsinálsz,akármitörténik,csakfolyamatosanlőj!

Nyílvesszőt rántok íjpuskámra, Sir vágtába sarkantyúzza a lovát. ElszáguldunkDominickkatonáimellett,mélyenalovasságsoraibahatolunk,mígelnemérünkazelsősorba.

–Háromra!–mondjaalovasságkapitányaSirnek.

–Jelezzen!

A kapitány felemeli a kardját. Kilesek Sir háta mögül, hogy lássam, mivel állunkszemben.ÉsBithaidús,zöldmezejénrémálomfeketehullámatámad.

Angra lovassága ellepi az előttünk magasodó dombot, a lovak is páncélban, akatonáknálíjpuska,kardvagybárd.Adobogópatákközöttfeketenapcímerűmellvértesgyalogságrohanfelénk.

Ezért rendelte ide Noam Dominick századát. A balszárnyon, ha az a lovasság áttör,átverekedhetikmagukatNoamhadseregemellettBithaikapujáig.

Újabb lovasvágtatmellénk.Mather.Rezzenéstelenül,magabiztosannéza szemembe,ahogy Tavaszföld katonái egyre közelednek.Még egy domb, és az íjpuskák lőtávolábakerülnek.

–Eeeegy!–kiáltakapitány.NemnézhetektovábbMatherszemébe.–Keeettőőő!

Felemelemaz íjpuskámat.Ezaz.Kézitusábakerültemmár tavaszföldikatonákkisebbcsoportjával, de csatában még nem vettem részt soha. Furcsa nyugalom száll megmindenkit, ám ez nem Noam mágiaszteréből árad. Mélyebb ösztön, ami minden mástkiszorít.

–Hááárom!

SirésénelőrevágtatunkNoamlovasságával.Aviláglelassul,nincsmás,csaklovainkpatáinak dobogása, a katonák csatakiáltásai, a tavaszföldi sereg felől ránk zúdulónyílzápor,amelyvadfeketeséggelfestiazeget.

Nyilat lövök ki. És megint. Lassan lejjebb viszem az ívet, ahogy egyre közelebbkerülünkTavaszföldlovasaihoz.AzösszecsapáselőttiutolsópillanatokbanSirhátranyúl,megérinti a lábamat. Mather felém fordul, tekintetében vészjósló nyugalom van. Úgyérzem,minthamindent,amikörülöttemtörténik,álombanlátnék.

A hosszú évek gyakorlása átveszi az irányítást mozdulataink felett. LovainkakadálytalanulhatolnakbeTavaszföldlovasságánaksoraiba,nyílvesszőkrepülnek,kardoknyesnek a levegőbe, torkokba, tőrök szúródnak mellkasokba. Íjpuskám a reppenőnyílvesszők hangjával duruzsol, a szimfónia ütemeinek vége megnyugtató hang: anyílhegy tavaszföldiek vállába, térdébe vagy páncélzatuk más gyenge pontjára talál.Íjpuskám nem fegyver a kezemben, a részemmé vált, és így, együtt szedjük le egyikkatonátamásikután,minthaerreteremtettünkvolna.

Sir megfordítja a lovát, és ekkor elég hosszú időre kizökkenek révületemből ahhoz,hogyészrevegyem:átvágtunkAngrateljeslovasságán.Előszöramegkönnyebbülésédes,tisztaérzésetöltel…Olyankevesenvannak!Aztánmeglátom,mivárminket…

–MATHER!

Sir üvöltése a testembe tép. Hirtelen megfordulok, és látom, hogy Mather közelítfelénk.Majdnemodaér.Majdnem…

Nincsidőmbefejezniagondolatot.

Ágyúk várnak ránk. Több tucat. Ökrök vontatták át az ágyúkat a hegyeken.Avasszörnyekmellettkatonákállnak,ésolyanmesszirőlislátom,érzemkajánörömüket,ahogymeggyújtjákakanócot,amelyahaláltküldifelénk.Csakarravanidőm,hogyeztfelfogjam, hogy az ellenség katonái mennyire örülnek közeli halálunknak, és amintszemem érzékeli, hogy a körülöttünk földbe csapódó fekete gömbök ágyúgolyók,láthatatlanerőrepítlealóról,rongybabakéntdobaföldre.

Látásomba tűzvörös fájdalom nyilall, mellkasomban eltört valami. A külső hangokelhalnaka fejemben tombolóüvöltésmellett,alattamvalaminekvasbűzevan,nedvesésmeleg.DenemaKlaryn-hegységbenbányászottfémmegnyugtatóillatátérzem.

Vér.

Atompahangokszörnyűcsengésséerősödnek.Felkönyöklök,egyikbordámdühödtensikolt,denemérdekel,mertfolytatódikazágyútűz,Noamegyretöbblovaskatonájarepülalevegőbe.

Csapda volt, és most még több tavaszföldi katona rohan le minket az ágyúk közül,ráadásul amegmaradt tavaszföldiek, akiket az első rohambannemöltünkmeg, hátulróltámadnak ránk. Itt-ottnéhánycordelli lovascsapatmégkitart, azellenségetkaszabolják,vakon nyilaznak. De ennek semmi értelme. Túlságosan elszakadtunk hadseregünkfőerejétől,tehetetlenülelvesztünkazostobasietségmiatt,hogymielőbbsemmisítsükmegAngralovasságát.

Nagy nehezen feltápászkodom. A páncél és a plusz válltömés szánalmas, rögtönzöttsínben rögzíti törött bordámat. Képes vagyok előrebotorkálni. Törmelék repül alevegőben, testek szakadnak szét. Vér és verejték szaga tömíti tüdőmet, minden egyesrobbanással,mindensikoltássalegyreerősebb.

Mather. Úgy érzem, kiáltottam, de nem hallom saját hangomat. Lehet, hogy csakhangtalanulmozgottaszám,gyengekiáltásasötétben.William!

Ágyúgolyó csapódik be a közelben, láthatatlan ereje leterít. Testre zuhanok, azmegmoccan,véreskézragadjamegavállamat.Apánikmindenérzésteltompítbennem,amikor egy szép, szörnyűséges pillanatra meglátom, ki ragadott meg, mennyire véres,mennyirerajtavanacsatamindenmocska.

Sir.

Amikor ilyenharcihelyzetekrőlmeséltnekünk,a jelenetmindig távolinak, idegennektűnt, amivel nekemsosemkell szembenéznem.Harctéri sérülés.Hatalmasvérveszteség.Töröttcsontok.Felszakadthús…

Eznemvalóság.Eznemlehetvalóság.Nemmost.Nemvelem.

Tavaszföldi katona jajgat előttem, cordelli kard szúrta át a mellkasát. Halálsikolyacsengő fülembe csattan. Ekkor látom, hogy Sir ajka mozdul. Odaugrom hozzá, én isüvöltök,mert azt akarom, hogy fülem ne csengjen annyira, hogy csillapodjon a zúgás,hogyasikolyokésrobbanásokellenérehalljam,amitmond.

Ajkaismétmozdul.

–Meira.

Ujjaivértől,sártól,verejtéktőliszamosak,ahogymegfogomakezét.

–Mittegyek?!–kérdemkiáltva.–Mondjameg,mittegyek!

Sir véres arca mosolyra húzódik. A vérnyomot követve meglátom, honnan ered.Hatalmassebtátongahasán,mellkasaféligfelhasadt.Sötétvérlüktetkifelé,fehércsontmeredelőazüregből.

–Meira–szólítújra.Kezétazarcomhozemeli,hüvelykujjávalahalántékomatsimítja.

– Mit tegyek?! – kérdem újra, sikoltva. Újabb ágyúgolyó csapódik be valahol aközelben, egyre közelebb. Előbb-utóbb eltalálnak minket. Még mindig lőtávolbanvagyunk.ElkellvinneminnenWilliamet,orvostkellszereznem…

–Bocsássmeg!–szólelakadóhangonzihálva.

Sir tekintete lassanelmozdul,valahováa fejemmögötti térre réved.Amikor tekinteteismétazarcomraér,atávolbanéz,szemefátyolos,minthaátlátnarajtam.

–Ne!–hördülökfel.Megrázomavállát,próbálomafigyelmétvisszairányítanirám.–Ne!Idefigyeljen,WilliamLoren!Nemeztérdemli!

Sirbólint.

–Télországotszolgáltam.

Újabb ágyúlövés. Egy tavaszföldi katona magasodik fölém, kivont karddal üvölt.Íjpuskámért nyúlok, de nem találom, az ágyúzásban elsodródottmellőlem.Mielőttmásfegyvertkereshetnék,egycordellinyílvesszősivítasemmiből,ésakatonaösszeesik,Sirlábamelléhanyatlik.

Nagyon sok a holttest! Tavaszföldi és cordelli katonák hevernek szanaszét. Oly sokhalálésvér…Olyanhirtelen…

Sir hüvelykujja ismét megmozdul a halántékomon. Föléje hajolok, testemmelvédelmezemalehullótörmeléktől,avértől,mindentől.

–Ne…ne…–hebegem.Semmimástnemtehetek,semmimástnemtudokmondani,szememetégetiaporésaforró,lüktetőkönnyek.–Ne,ne,William,ne…

Sir tüdejeminden lélegzetvételnél sípol.Újra rámnéz, és a tiszta tudat utolsó sugarafelismeréstcsillanttekintetében.

–Meira–súgja–,megkellmentenedőket.

–Igen–felelemrekedtes,megtörthangom.Torkomelszorul.–Igen.Ígylesz.Ígérem.Desegíteniekell.Nemtudommaganélkülmegtenni.

Sirlemondóningatjaafejét.

–HallottadBithaihimnuszát,amikormegérkeztünk?

Bólintok,Sirfolytatja:

–Aszavakat.Hallottadaszavakat?

Ezúttal nem bólintok, tagadón ingatom a fejemet. Sirmély levegőt vesz, behunyja aszemét,éshagyja,hogyazemlékbeszéljenbelőle.AszépversSirzihálólélegzete,nagyfájdalmaellenérekibontakozik:

Cordell,Cordell,miértedélük.Áldotttrónusodelőtttérdelünk.Mind,kimenedéketkerestenálad,Áldássalvédjeszilárdkőfalad.Cordell,Cordell,haelkellhagynunktéged,Csatába,útra,vagymertelmúlikazélet,Akikhozzádvisszamársosemtérnek,Lélekbenörökkéveledlehessenek.

Szemeismétkinyílik.

–Télországnakerrevanszüksége–súgjaelhaló,gyengehangon.–Télországnakiskellilyen.

Megintafejemetingatom,könnyekcsorognakarcomon.

–Nem,William…Télországnakrádvanszüksége!

Sirmosolyog.Amosolyazarcárafagy,hüvelykujjamárnemmozdul,testemegmered,ahogy a tó vize befagy.A hirtelen félelmetes csend vibrál bennem.Nemmozdul.Nemlélegzik.Nem…

Élet.Nincséletben.

Kezelassan,nagyonlassancsúsziklefelé;mellkasárahull.

–Meira!

Valakianevemetkiáltja.Félelemtőlérdeshang.MegragadomSirarcát,piszkosujjaimahajába túrnak.Üres tekintete az égremered, ez a kifejezés réges-rég tudatombavésteszörnyű jelentését. Lángtalan gyertya, naptalan ég: akkor néz így az ember, amikormegszűnik ember lenni…Amikormár csak test. Sir azonban túl erős ahhoz, hogy ígynézzen, túl kemény, túl bölcs ahhoz, hogymegadjamagát a rázúduló nyers semminek.Nem hagyom, hogy elmenjen. Nem így, nem.Nem, hiszen örökkön-örökké szükségemleszrá.

– William – zokogok, és rázom, vére kibuggyan ujjai között. – Nézz rám! Kérlek!Könyörgök,nézzrám…

Egészéletembencsakaztakartam,hogynézzrám!

–Meira!

Mathercsusszanmellémaföldre,átöleliavállamat.

–Ne!–kapokfeléje.Ellökömmagamtól,deőerőveltalpraállít.–Ne!

Megbotlunk,egymásikholttestreesünk.Úgyfekszik,mintSir.Úgynézazégbúcsúzó

kékfoltjairaaszállótörmelékközött…Angraháborújánakújabbáldozata.

EllökömmagamtólMathert.Újulterővel tombolbennemaharag,amikorAngraneveeszembe jut. Ez miatta van. Ez az egész; a mohósága és a mágiasztere és az, hogyTélországgyenge…nagyongyenge.

Matherkarjaeléghosszúideignincsrajtamahhoz,hogyvisszafordulhassakSirfelé,ésmégegyszermegérinthessem.

Kérlek,nemhalhatszmegteis!

Hidegség árad a karomban, ujjaim hegyéről árad szét, és érzem, hogy közeledik acsatatéren át, Sir testén túl, terjed,mint zúzmara a talajon.Megérintmindenvéredényt,minden ideget, mindent jégmezővé változtat körülöttem. Ilyen érzés, ha megszakad aszív? Ilyen érzés az, amikor az emberből kitépik lénye egy darabját? Ilyen hideg ésvigasztalan,nyomorultérzés?

Matherelrángatonnan,minthasemminemtörténtvolna.

–Meira!Menekülj!Muszáj!Ittnembiztonságos!

Csak nézek rá döbbenten. Hát nem érzi a dermesztő hideget? Hogyhogy nem érzi?Rémülete,az,hogyengemvonszolacsatatéren,arrautal,hogysemmitnemérzett.

Ágyúgolyókhasítanakalevegőbe,pörögnek,fütyülnekaporban,ésnemgondolkodom,csak cselekszem. Teljes erőből vállon lököm Mathert, úgy, hogy elterül a földön.A következő pillanatban felrobban mellettem a föld. Újra súlytalanságot érzek… Fel-feldob,visszacsapavéráztatta földre.Aztánmégvalamimegpattanamellkasomban, éségetőfájdalmatérzek.

Próbálok felhúzódzkodni, megnézni, hová estem, de csak felkönyökölnöm sikerül,aztánellepasötétség,gyötrőkínrántjagörcsbeegésztestemet.AsűrűsödősötétbenlátomMathert.Messzevan.Üvölt.NoamnéhányemberevonszoljaBithaivárosafelé.

–Meira!

Árnyékhullrám.Előszörazthiszem,Sir…Deőnemlehet…Sirmársohanemlehet…Ésaszörnyűténysúlyaalattfelnyögök.

Az árnyék leguggol. Gúnyosan vigyorog, undorkeltő vicsor. Mögötte férfiaknyöszörögnek az életükért, ésMathert vonszolják biztonságba. Rettentő rémület nyilallbelém,amikorfelismeremazarcot.

Herod.

–Elloptáltőlemvalamit!–mordul.–Idejevisszavennem.

Ahogylehajol,elborítafájdalom,afélelem,akimerültség,ésmindensötétségbeborul.

19

HÓPELYHEK KAVAROGNAK KÖRÜLÖTTEM, fehér és hideg tőlük a levegő azelefántcsontszínűmezőfelett.

Télországbanvagyok.

– Azt hittem, több időm van – szól Hannah királynő. Mellettem áll, fehérselyemruhában,nyakábanragyogamedalion.Szemefényes,nemtudom,vajonkönnyektőlvagyahidegtőlcsillogazírisze.

– Mi az? – Riadtan rezzenek. Nem Télországban kéne lennem. Legutóbbi emlékemszerintvalahol…Valaholmásholvagyok.Hol?

–Azthittem, több időmvan– ismétliHannahkirálynő.–Amágiasztervarázslatáhozvezetőkapcsolatsosemszűnikmeg,deeddigtúlkoraivolt.Próbáltamidőtadninektek,denincstöbbidő.–Szembenézvelem,ésmártudom,hogykönnycsillogaszemében,könny,amelykicsordul,ésazarcáncsorogle.Hannahegylépéstteszfelém,kezétnyújtja…

–Egypillanat…–Elhúzódom.Nememlékszem…Semmire.Miértvagyokitt,megintazálomban?Miértnehezedikolyannagysúlyahasamra?Miért…

Sirmeghalt.EngempedigfoglyulejtettHerod.Térdrerogyok,csaktátogok,szólninemtudok,ajkamrahópelyhekhullnak.

–Neeee…

Hannahközelebblép.

– Amint megérkezel Tavaszföldre, Angra a fekete mágiájával figyel téged, ahogyMathertisfigyelteTélországelesteóta.–Arcameglágyul.–Sajnálom,hogynemtudomelmagyarázni,mitfogokmutatnineked,detöbbremostnincsidőm.

Homlokomrasimítjaakezét.Tiltakozónfelnyögök,deabbanapillanatban,hogybőreabőrömhözér,jelenetektolulnaktudatomba…Képek…Amúltból.

Hannah a múltat mutatja meg nekem. Fogalmam sincs, honnan tudom ezt, de azigazság olyan bizonyossággal hasít belém, ahogy a képek, és zihálva lélegzem,mindenmozdulatomrafigyelek,nehogylehúzzonazörvénybeapánik.

Sokemberállegysötétsikátorban,köveketésmedálokatésbotokattartanakszorosanamarkukban. A tárgyak halvány fénnyel ragyognak, a fény gyengén pulzál a sötét égelőterében.Az emberekmegfordulnak, amikor észlelik, hogy egymásik csoport közeleg.Azőkezükbenisfénylőtárgyakvannak.Akétcsoporttétovázik…Aztánádázüvöltésekethallatvaegymásra támadnak.Öklökhasítanakcsontot,minthaacsontcsakgyenge faágvolna, testek repülnek a levegőbe, olyan könnyedén, mintha az ember csak egy marékszalmalenne.

Egyszerűembereknemlehetnekképesekilyenre.Deőknemegyszerűemberek…Azokatárgyak mágiaszterek. Régen mindenkinek volt saját mágiasztere? De csak a KirályiMágiasztereketteremtettékazelőtt,mielőttabűvösségbarlangeltűnt…

Vagyeznemigaz?

Sötét árnyék keletkezik a küzdelemből, minden egyes ütés, minden gyűlöletmozdulatnyomán fekete felhőpamacs adódik a sötéthez.Minél nagyobbra nő a lebegő feketeségfelettük,annáldühösebbeklesznekazemberek,minthaegyikamásikatszítaná.

Aharagmégnagyobbharagot,agonoszságmégnagyobbgonoszságot…

AfényekbőlnagyRomladáskövetkeze.

ARomladásújabb fekete felhői jönnek,városokból, felhőkbőlemelkednek fel,azokbólaz emberekből párállik az égre, akiknek a mágiaszterei szörnyű dolgokat követnek el.Gyilkosság, lopás, egy nő kucorodik össze, miközben a férje veri. Valahányszor azemberek rossz célra használják mágiaszterüket, egyre nő a Romladás, a feketeségmegtaláljaazembereket,beléjükivódik,ésmégnagyobbrosszrakésztetiőket.

Ésnyomorultvalamindaz,akinekfényenemvala.

Nyolc ember áll előttem föld alatti sziklaperemen, hatalmas barlangban. Ragyogófénygömbvilágítavégtelenmélységben,vakítófény.Amikortudatombavillan,hogymiez,eltűnikminden,amitvalahaéreztem,csakszelídámulatmaradbennem.

Azelveszettbűvösségbarlang.

Könyörgének,ezértteremtetettafény.

Anyolcemberköveket,függőket,botokathelyezamélységszélére.Mágiaszterek.Mégmindiglágyfénnyelragyognak.Nyolchalomban.Atárgykupactetejéremindegyikemberegy olyan dolgot helyez, amely nem világol. Medaliont. Tőrt. Koronát. Pálcát. Bárdot.Pajzsot.Gyűrűt.Karkötőt.Újravégignézekanyolcemberen.Négyférfi,négynő.

Anégyekteremtékvalaafényeket,ésanégyekmegteremtékafényeket.

Fényes energianyalábok csapnak le a nyolc halomra, egyikre amásik utánmegállásnélkül. Feltartóztathatatlan energia árad az új mágiaszterekbe, ahogy a villám csap avasba.Varázslattal telnekmegaKirályiMágiaszterek,azuralkodók,vérvonalak,nemekszerint.Mindenkirályerőtkap.

Újabb jelenet villan. A Romladás felhői eloszlanak, szétfoszlanak a KirályiMágiaszterek erejétől, és az uralkodók kiűzik a Romladást országaikból. Az emberekörvendeznek,amikorasötétködfelhőelhagyjaőket.

Aztánolyasmit látok, amit nagyon jól ismerek…Tavaszföldet.Rózsaszínbe és fehérbeöltözött cseresznyefák tengerében áll egy férfi. Szőke haja göndör, szeme szinte áttetszőzöld, bőre halvány. Városa bejáratánál áll, kezében pálca. Körülötte gyengén lüktetPrimoriautolsó,feketeRomladás-fellege.

–Igazierővagy–mondjaaférfiafelhőnek,éskitárjafeléjeakarját.

Felsikoltok. Muszáj, hogy valaki meghalljon, muszáj, hogy valaki lássa: nem

mindegyiket semmisítették meg. A Romladás még létezik… Mégpedig Tavaszfölduralkodójában.

–Monddmeg,hogyanmenthetemmegőket!

Változikaszín.Évszázadokteltekel.Hannahpalotájábanvagyok.Hálószoba.Jannuarivárosa látható a nyitott erkélyajtóból. A Romladás távoli, elfeledett legenda lett,Télországbanmársemmimástólnemfélnek,csakTavaszföldtől.Hannahbaldachinoságymelletttérdel,arcánkönnyekcsorognak.

–Monddmeg,hogyanmenthetemmegtőleanépemet!–könyörög.Kihezszól?

Aztánmeglátom.Magához szorítjaazöklét, bennekis fehér fény ragyog.Amedalionvanakezében.Annakkönyörögútmutatásért.Vajonmásuralkodóisezttette?Megtettékvalaha? Használták mágiaszterüket másra, mint energiaforrásként? Fordultak hozzátanácsért?

Hannah medalionja meghallgatja a könyörgést, ragyogó fehér zúzmara terjed akirálynőkezén.Avarázslatbeléárad,ésabbólkeletkezik…ez.Mindeza tudás.Amúlt,hogymiérttöltöttékfelvarázserővelaKirályiMágiasztereket,mivelnézszembeTélországvalójában,hamegvívTavaszfölddel.

Legszívesebben összegömbölyödnék, és soha nem mennék el erről a helyről. Ittbiztonságbanvagyok…IttnincsRomladás,nincsgonosz,ésaszívembelesajdul,amikorarragondolok,mivárrámazálmonkívül.

– Meg fogod érteni, hogyan használd mindezt, ha már készen állsz rá – mondjaHannah,mirefelriadok.Azthittem,azálombancsakazőemlékétlátom,nemőtmagát,dea királynő rám emeli könnyes szemét, és a torkomat égető zokogás kifakad belőlem. –Mostmártevagyez,Meira.Ébredjfel!

Meleg, villódzó arany fény lüktet szemhéjamon túl, a felettem elhaladó nap sugaraialatt,hunyorgok,fényoszlopoktáncolnakatisztakékégen.Aszélfelkavarjaaholtszárazfű,akiszikkadtföldszagát.Olyanáthatóaszag,hogyrögtöntudom,holvagyok:aRania-síkságon.

Mostmártevagyez.

Behunyom a szememet. Fegyelmezem magamat. Nem akarok sírni. Pediglegszívesebbenzokognék,ahogyaHannah-álomrészleteifelidéződnektudatomban.Miértmutattamegmindeztnekem?Miértnekem?

Azért,mertSirhalott,ésMatherelment.Csakénmaradtam,csakénnézhetekszembeazezredévekkelezelőtt teremtettgonosszal.Olyanrégen teremtetetta rossz,hogyabbólazidőbőlmítoszoksemmaradtakfenn.

Lassanveszemalevegőt,mélyenatüdőmbeszívom,nehogyfelzokogjak.Ezmostnemaggaszthat, most arra kell koncentrálnom, hogy rájöjjek, hol vagyok. Apró

mozdulatonként,lélegzetvételrőllélegzetvételrevárva,óvatosankinyitomaszememet,ésmegszemlélemakörülöttemlevővilágot.

Ketrecben vagyok. Farudak vesznek körül, nagy testű, lomha ökör húz. Férfiakhaladnakmellettem sorban,mellvértjükönTavaszföld feketenapját látom.Herod foglyavagyok. Gregg története jut eszembe, az utolsó részletig mindenre emlékszem,kristálytisztán,minthanemsokkalkorábbantörténtvolna.Pedigévekteltekelazóta,hogyvisszatért a táborba, megtört katona, aki végignézte felesége halálát. Úgy buktak ki aszavakazajkán,minthanemistudtavolna,hogyőmondja.Csakbeszéltésbeszéltarról,hogyanöltemegHerod…Hogyanhaltmegafelesége,Crystalla.

Émelygéstörrám,aligtudokaketrecszéléhezmászni,márissugárbanhányomkiaztakevésételt, amitmégnemsikerültmegemésztenem.A farudakbakapaszkodom,zihálvaigyekszem visszafojtani könnyeimet, amikor egy túlságosan ismerős árnyékmagasodikfölém.

– Jó reggelt,Meira!Bármostmár ladyMeira, ugyebár?Még nem is volt alkalmamgratulálni az eljegyzésedhez.Egy évszaki nőszemélynek sikerült behálóznia egygazdagRitmus-herceget! Nem is tudtam, hogy a Ritmus-királyságok már a jótékonykodásigalacsonyodnak.

A ketrec fakerekei alatt elsuhanó füvet figyelem, a kiszáradt növények földszagát éssavanyúhányásbűzétérzem.Nemakarom látniHerodcsizmás lábát, ahogya szekérrellépésttartvamellettemlépdel,ujjaiazegyikrúdrafonódnak.

– Felkapaszkodtam egy kicsit a ranglétrán – felelem zihálva, öklendezve, már csaklevegőt köhögök fel. Legalább nincs mit kihánynom már. Öklendezés közben nemjelentkezett, de törött bordáim táján iszonyatos fájdalom hasít belém, kénytelen vagyokhanyatt feküdniaketrecalján.Deígysemmúlikel teljesenafájdalom.Orvosságravanszükségem, a kitömött páncélnál jobb rögzítésre. Nem hiszem, hogy itt részesülhetnékebbenasegítségben.

Herodnevet.

–Magasrólnagyotlehetesni,mintajelenhelyzetismutatja.

Behunyomaszememet,anapfényvörösésaranyfoltokatfestszemhéjamra.NemadommegHerodnakaztazörömöt,hogymegtörnilásson.Erősleszek.

Azembereknekegykorvoltaksajátmágiasztereik,azokbólmerítettekerőt.Láttam:kő,medalion, pálca. Ezeket használták. Nem akarok az álomra gondolni, félretolomtudatomból, nem hagyom, hogy még nagyobb aggodalommal mérgezzen, de valamimegragadjaafigyelmemet,ésnemereszti.

Azembereknekvoltaksajátmágiasztereik,példáulkövek…

Akőazsebemben,amitMatheradottnekem,amirőlgyerekkorábanhinniakarta,hogy

varázskő.Egylapislazuli,amitTélországbanbányásztak.Lehetséges,hogy…

Ezőrültség!

Desemmivesztenivalómnincs,hakipróbálom,ugye?

Még erősebben behunyom a szemem, összeszorítom a szemhéjamat. A lapis lazulirakoncentrálok, arra, hogy mi lehet benne. Elképzelem, hogy a kő ereje testembe árad,mellkasomüregébenörvénylik,bordáimatéleterővel,egészséggeltöltifel.

Semminemtörténik.

Fogcsikorgatva megismétlem, könyörgök a kék kőnek, hogy tegyen valamit, kérem,kérem,segítsenvalahogyan,csakegybordámatforrasszaössze,csakegyet…

Valami az oldalamba döf. Erővel. A hirtelen fájdalomtól felszisszenek, nyeldekelvepróbálom csillapítani a hányingert. Erős koncentrálásombólHerod kardjánakmarkolatazökkentki.

– Eleget aludtál! – mordul rám. – Angra ébren, eszméleteden akar látni, hamegérkezünk.

Amint gyomrom megnyugszik, szorosan összezárom ajkamat, testemet a lehetőlegtávolabb mozdítom Herodtól, és a mozdulattól őrjítő fájdalom nyilall a bordáimba.Csillagokat látok, attól félek, hogy hosszú, nagyon hosszú, ájult álomba merülök, éspróbálokúgymozdulni,hogymegszűnjönvégreafájdalom.Denincsmegkönnyebbülés.Nemsegítvarázslat.Ezazegyetlenreménysugár iskihunyt,ésettőlmégelesettebbnek,mégnyomorultabbnakérzemmagamat,denemgondolhatokerre.Ébrenkellmaradnom.Tudnomkell,milyenveszélyekvárnakrám.

Hatalmasvarázserőpéldául,amelyhezhasonlótembermégnemlátott,nagy,egyetlenuralkodóban lakozó romboló erő. Ha Angra őse kapta ezt a sötét erőt… Vajonnemzedékről nemzedékre öröklődött, mint maguk a Királyi Mágiaszterek? Miért nemterjedtelújraavilágban?

Mamárazonbancsaknéhányvarázsenergia-forrásmaradt.ARomladásakkorterjedtel,amikorazemberekrosszrahasználtákavarázsenergiát.Talánnincselégrosszerőahhoz,hogyTavaszfölduralkodójántúlterjedjen,ezértbennemarad.Belőle,éscsakbelőleáradezazerő.

Megborzongok.Nem.CsakAngrábanvanmegezasötétség.Csakabbanazemberben,aki ellen évek óta harcolunk, abban a gonosz, szadista szörnyetegben, aki rosszrahasználjaKirályiMágiaszterét.CsakazőKirályiMágiasztereilyen.Máskirályénem.

BárAngrasohasemcsakAngra.

Akerekesketrec rázkódnikezd, a füvöngördüléshalk, susogóhangjahelyettütemeskopogásésrázkódásjelzi,hogymárkövezettútonhaladunk.FelértünkaFenifolyóegyikhídjára.Azegyikre.MertszámoshídkötiösszeaRania-síkságotTavaszfölddel.Keskeny

a híd, ebből arra következtetek, hogy már nem a tavaszföldi sereggel vagyunk.Kiválhattunkacsapatból,hogygyorsabbanérjünkAbrilba,Tavaszföldfővárosába.

Ahogy a ketrec a folyó tavaszföldi oldalán ismét földútra ér, a Rania-síkság kiespusztaságahelyettvirágzó fákközötthaladunk.Olyan rózsaszín-fehérvirágoknyílnakafákon, amelyekről apró szirmok szakadnak le, szállnak a levegőben. Tavaszföld erdejeigazángyönyörű.Deromlottszépség.Álarc.

Herodmeginthátbavágakardmarkolattal.

–Üljfel!Mármajdnemottvagyunk!

–Könnyebbmondani,mintmegtenni–hebegem,deekkorújabbütésér,amarkolatahúsomba döf, és nagy nehezen félig ülő helyzetbe küzdöm magam. Fekete karikáktáncolnakszememelőttafájdalomtól.

AbrilTavaszföldészaknyugaticsücskében,Télországközelébenvan.Nincsenekfalvaka főváros környékén, emberi életnek semmi jele nincs a hatalmas kőfalakon kívül.Azörökkévirágzófákközöttnéhánymegműveltföldengedcsakkövetkeztetniarra,hogyittemberekélnek. Ironikusanbékésképezegyolyankirályságban,amelyminden,csaknembékés.

Aketrecmellett,előttésutánmenetelőférfiakkiscsoportjaafákközöttazösvényrőlsokkal szélesebbútraér.Abril falaimagasodnakelőttünk, árnyékbaborítjákakörnyezőföldeket. Magas, fekete kősorok a rózsaszín-fehér fák mögött. Néhány pillanatigvárakozunk csak, majd az egyik kapun át a városba érünk. A részletekre figyelek,görcsösen igyekszem emlékezetembe vésni mindent, el akarom foglalni magamatvalamivel,nehogybelevesszekagyomrommélyénlüktetőfélelembe.

Három- és négyemeletes épületekről Angra zászlaja, sárga háttérben fekete napotábrázolólobogólóg.Amagasépületekfélelmetesárnyékotvetnekránk.Piszkosablakok,résnyirenyitott ajtókmögül fejekbukkannak elő, tekintetekkövetnekminket, ahogy azutcán haladunk, de embereket nem látok, és nem hallom a városi élet zsivaját.MinthaolyansokáigszenvedtekvolnaAngrafullasztóvarázserejealatt,hogyelfelejtettekélni.

Újabbhídonmegyünkát,azépületekmárkicsitszebbek,azablakoktisztábbak,afalakfestettek, épek. Itt mát látok embereket is, körülállnak, nevetik, gúnyolják az újabbtélországifoglyot.Királyukhatalmánakújabbbizonyítékát.

Afélelemolyanmag,amithaegyszerelültetnek,megállíthatatlanulelburjánzik.

Sirhangjasúgjaeztemlékezetemben.Kikellrekeszteniafélelmet.

Azutolsóútvégénfeketevaskapuáll.Fölötte,afalormánkatonákjárkálnakfel-alá,akapumellettitoronybólnéznekleránk.Emlékeztető,hogyTavaszföldkirályságátháborúhoztalétre.Akapunbelülhatalmas,zöldudvartárulfel,azútfeketeobszidiánbólépítettpalotáhozvezet.Távolról is jól látszik,hogyafeketeépítőkőbenszínesvésetekvannak,

zöldborostyánindák,vajsárgaésnapnyugta-rózsaszínvirágok.Tavaszföldasötétségben.Egyszerreköltőiésszomorú,milyenjóljelképezieztazországot.

Akapubecsukódikmögöttünk,ésHerodbólintazembereinek,akikaketrechezlépnek.Nemkiáltok fel, amikor kirángatnakonnan, bárminden csontom fáj.Olyandöbbeneteskínnyilallbelém,hogytestemtehetetlenülelernyed,kétembertart.Bőrömreverejtékéshányadék száradt, a vékony réteg megrepedezik, ahogy mozdulok, lábamon vágásokégnek.Deottvagyok,Angrakatonáiközéékelve,teljesenkiszolgáltatvanekik.Tehetetlenvagyok,hasznavehetetlenés…egymagam…

A lapis lazuli még mindig a zsebemben van. Télország egy darabja. Kissé kihúzommagamat, és felszisszenek. Meglehet, egyedül vagyok, meglehet, a kőben nincsenvarázserő,denemvagyokgyenge.

Elindulunk előre… és ekkor… balról valami pendül. Ásó peng a kövön. A hangtólHerodösszerezzen,ésezfelkeltikíváncsiságomatannyira,hogyodanézzek.

Bárcsak ne tettem volna! Bárcsak ne fordítottam volna arra a fejemet! Bárcsak azAngrátólvalófélelemdermedtgondolattalanságbarántottvolna!

Jobbra,akertbentavaszföldiőrökgyűrűjébenszürkekőrakástlátok…Mélyülőgödrötés…Télországiakat.

Minden megrendül körülöttem, minden gyenge és súlytalan lesz. Három télországiember.Hófehérhajukösszetapadtaverejtéktőlésasártól,sápadtarcukbeesett.Derékigállnak a földben. Csoda, hogy csontos karjukkal meg tudják tartani az ásót, nemhogyássanakisvele…Olyantörékenyek,olyansoványak,hogykísértetnektűnnekcsupán.

Hirtelenfeszültségszívjakialevegőtatüdőmből.Legszívesebbenodakiáltanéknekik,odafutnék hozzájuk, megvívnék az őrökkel, biztonságba vinném őket. De nem tehetekmást,csakfeléjükfordulvaerőtlenülszóloknekik.

Azegyiktélországiabbahagyjaazásást.Nő.Felemeliafejét.Arcánkérgesarászáradtsár. Amikor a pázsit másik oldaláról rám néz, és tekintetünk találkozik, arca felderül.Fénysugár Tavaszföld árnyékában, ettől mély bűntudat fog el… Körülbelül velemegyidős.

–Vissza,dolgozni!–üvöltráazegyikőr,éskorbácsotemel.Aszíjaalánykarjáracsap,anőelőrebotlik,detekintetétnemveszilerólam,arcánőszintecsodálkozásragyog.

–Ne!–súgom,ahogyazőrismétütésreemeliakorbácsot.–Elég!

Herod közénk lép, hogy ne lássam a télországiakat. A korbács lecsap, Herod pedigolyanközelhajol,hogycsakazarcátlátom,semmimást.

–Tovább!–mordulrám.–Mozgás!

Azzal meglöki az engem tartó katonát. Fényes fekete lépcsőkön haladunk felfelé, akorbácsegyreerősebben,egyregyorsabbanüt.

–Elég!–sikoltom,amintbelépünkAngrapalotájába.–Hagyjákabba!

Hátrafordulok, hogy lássam őket, kezemet nyújtom feléjük. És közben… És közbenhalálosakaraterőtámadbennem,hogysegítseknekik.Olyankeményésolyangyors,mintakorbácscsapások,olyanfényes,mintalányreménye.Akatonákazonbanberángatnakapalotába,nemteheteksemmit…Éscsakaztsikerültelérnem,hogyfáj.Fájmindenem.

20AMINT AZ AJTÓ BECSUKÓDIK MÖGÖTTÜNK, a környező várossal való összeskapcsolatmegszakad.Apalotabezárulkörülöttem,minthakriptábanlennék.

Az előcsarnok csillogó fekete obszidiánbarlang, fáklyák vetnek sárga fényt a tükrözősötét felületre,végtelen fénytükröződés játszika falakon.A fényjátékot csakTavaszföldelőzőuralkodóinakportréiszakítjákmeg, tökéletesrendbensorakoznak.Hosszú,göndörfürtös szőke haját egyik vállán átvető nő ragyogómosollyal néz a festőre.Halványzöldszemű kisfiú mereng a távolba, szőke fürtjei rakoncátlan-kócosan merednek mindenirányba.Ugyanazakétembervagytucatnyiportrén,aháttérbenTavaszföldcseresznyefái,folyók vagy egyszerű kék függöny. A festmények színkavalkádja valahogy nem illik ahelyhez,ezapalotacsupasötét.Kikezekazemberek?

Amikorazegyikfestménysarkábanmeglátomafestőszignóját,kiszállbelőlemazerő.AngraManu.HavalóbanAngrafestetteezeket,akkorapalotakülsőhomlokzataértelmetnyer.Annyiraértaművészethez,hogyVentralliisbüszkelennerá.

Lehajtomafejemet, inkábbafeketepadlótnézem,mintazéletésszínekpezsgését,aboldogságot,amitazakirályfestett,akiTélországracsakhalálthozott.

Az előcsarnok végén nyikorogva nyílik egy ajtó, katona tárja ki előttünk. Pillanatnyiidőm sincs, hogy összeszedjemgondolataimat,máris a trónterembe lépünk.Sötét, tágashelyiség,napfényésárnyékművésziarányban.Amagasmennyezetbevágottablakokonbeeső fény körökből álló ösvényként vezet a terem végében lévő emelvényhez.Alegnagyobbfénypászmaközvetlenülazemelvényenálló,magasobszidiántrónravetül,afénytelnyelőkőahatalomdiszkrét,mégisfélelmetkeltőjele.

Denematrónnyeliela legtöbbfényt…hanemazalak,akiatrónonül.Azalak,akiszeme elé tartja a kezét, mintha a napfény fájdalmat okozna neki. Akkora pálcát fog,amilyenmagasénvagyok.

Annyiévigrettegtemtőle,demégsosemláttamAngrát.Ritkánhagyjaelapalotát,haelhagyjaegyáltalán,sohanemvezetiaseregét,sohanempiszkoljabeakezét.Messzirőlislátom sűrű, szőke hajtömegét, nagyon hasonlít ahhoz a férfihoz, aki Hannah királynőlátomásában a sötét Romladást magához ölelte. Kétségtelenül rokonság van köztük, ésettőlösszerezzenek.Mégmindignemakaromelhinni,hogylátomásomnakvalóságalapjavan.

A teremközepére érvemegállunk.Biztos vagyok abban, hogyAngra hallja, ahogy aszívem a torkomban dobog, kiszagolta rajtam a félelmet abban a pillanatban, amintbeléptünk a palotába. Nagyon nagy a csend… Nem hallatszik udvaroncok távolicsoszogása,nemszűrődnekbehalkhangokaszomszédhelyiségből.Ezahamisnyugalomsokkal félelmetesebb, mint ha Angra dühe tombolna. Ő a forgószél magja, körülöttemindenegyrenövekvőfeszültséggelvárja,hogyelszabadulakirályőrülete.

Herodelőlép.

–Királyom…–Hangjavisszhangzikazürestrónteremfalairól.

Angra nem szól. Herod bólint az őröknek, felnyögök, ahogy vonszolnak. Páncélomcsattog a padlón.Képtelen vagyokvisszafojtani fájdalmas nyöszörgésemet, a halk hangide-odaszóródikafalakról.

Herodfelnevet.Szórakoztatjaalátvány,hogyottvergődömazobszidiánpadozaton.

–Télországgyengeségénekbizonyítékáthoztamneked.

–Afiút?

Angra hangja metszőn figyelmeztet Herod tévedésére. Nem Mather vagyok… ÉsbármennyireisélveziHerod,hogyengemgyötörjön,kudarcotvallott.

Halkmorgásrezonálatorkában.

–Nem.Atolvajt,akielloptaamedalionfelét.

Csizmás léptek döngnek lefelé az emelvényről, siklanak felém a padlón. Nemmozdulok,kezemetamellkasomraszorítom,szememcsukva,fejemlehajtva.Sir tanítotterre.Őtanított,mitkelltudnomAngráról,Tavaszföldről.

Őkhoznakdöntéseket,őkalakítjákajövődet.Azatitok,hogymegtaláldamódját,hogyúgyis,mindannakellenéreis,önmagadmaradj.

Theron szavai jutnak eszembe, a mosolya, szelíd magabiztossága. Ezt a képetdédelgetem magamban, ebbe kapaszkodom… És bármibe, ami segít észben tartanom,hogyMeiravagyok,éseztsenkisemvehetieltőlem.

Angramegállmellettem.Érzem,hogyottvan.Meleg jelenlétösszekuporodott testemmellett.Lehajol,pálcájasúlyosankoppanapadlón.

–Sérült–mondja.

Amennydörgőtónuseltűnthangjából,felettemáthömpölygősuttogáscsak.

Kinyitomaszememet.Torkombólkétségbeesettnyöszörgéstörfel.

Ez a férfi nemcsak pontosan úgy néz ki, mint az a király, aki Hannah királynőlátomásában szövetséget kötött a Romladással… Ez az ember az a király. Ugyanaz azáttetsző, zöld íriszű szem, ugyanaz a fehér bőr, ugyanaz a ragyogás az arcán, amikor

oldalra billenti a fejét és fogást vált éjfekete ébenfa pálcáján, amelynek csúcsát gömbformájú,elefántcsontfehérmélyedésdíszíti.Ezugyanazakirály.

Hogyan lehetségesez?VajonHannahkirálynő látomásai frissebbek,mintgondoltam?Nem…Aznemlehet.Hiszenéreztem,milyenrégentörténtmindaz.DeAngranemtűnikidősebbnek,huszonéves,mintHannahálmábanvolt.

Tudom,hogyAngravezettea támadástTélországellen tizenhatévvelezelőtt, amikorelvesztettük királyságunkat, de ez az ember akkor nem lehetett elég idős ahhoz, hogyfeldúljon egyországot.Most, hogybelegondolok…Nem tudom, ki volt a királyAngraelőtt.SirsosembeszéltTavaszföldtörténelmérőlazonkívül,amitavelünkvalóháborúrólmondott.AzőtkörülvevőtitokaRomladásrésze?SosemhagyjaelTavaszföldet.Sosemjelenikmeganyilvánosságelőtt.Nagyonkönnyűelrejteniahatalmát,ahalhatatlanságátavilágelől.

Összeszorítom ajkamat, nehogy nyöszörgés fakadjon ki belőlem, de a sikoltás vágyaúgyküzdbennem,minttüzesparipaakarámban.Hamindezigaz,mirelehetmégképes?

Angra engem néz. Csak néz. Közönyösen. Halványzöld írisze rebben, szőke fürtjeitáncolnak,hamozdul.Ugyanazadús, rakoncátlanhajzat,amitakisfiúportréján láttam.Azisővolt?Magárólfestettportrét?Ésegynőről?

Fejét oldalra hajtja, ajkamoccan, ahogy engem néz.Nagyon fiatalnak tűnik, nagyonnyugodtnak. Van benne valami, ami jobban megrémít, mint Herod végtelenrosszindulata…Valaminagyonősihatározottságéstürelem.Nyakában,afeketetunikájafölöttottlógHannahkirálynőmedalionjánakmásikfele.

Aligkapoklevegőt.Olyanközelvan.Ahópehelymintávalvésettezüstszív…TompaésfénytelenAngrabőrén.

–Szeretnéd,hameggyógyítanálak?–kérdihirtelen,súgva.

Arcomra grimasz rándul, elszakítom tekintetemet a medalionról. Azt akarta, hogylássam.Aztakarta,hogytudjam,azőbirtokábanvan,ahogyénisazőbirtokábanvagyok,feleslegeséshaszontalan.Dehallomakérdését,ésabordáimaztüvöltik:Igen!,delényemmegremegasötétben.Várom,hogymindendarabokrahullkörülöttem.

Angraközelebbhajol.Őrületrebbentekintetében,élvezi,hogyalábaelőttvonaglok.

–Fájdalmaidvannak.Nemakarod,hogymeggyógyítsalak?

– Inkább gyógyítsd meg a télországi lányt – sikerül kimondanom –, akit a katonádmegkorbácsolt.

Nincs esélyem folytatni. Angra ujjai a pálcára feszülnek, és lángoló vörösbe borulelőttemavilág.Mindenegyetlensikolybaomlikössze,visszhangjaafalakoncikázik.Énvagyok az. Én sikoltok, lélegzetelállító fájdalomban ível testem görcsben a padlón.Mellkasombehorpad,mindenbordámrecsegéshajlikaláthatatlanerőalatt,amelyössze

akar zúzni, amely porrá akar törni. Újra sikoltok, mire minden csont a helyére pattan,összeforr. Érzem, hogy gyógyulnak, minden csont csikland, bizsereg, ebből pontosantudom,holhelyezkednekelatestemben.

Aztán abbamarad ez az érzés, és oldalra gördülök, szám tátva, képtelen vagyokmegszólalni, képtelen vagyok bármit tenni. A fájdalom közepette újabb bizonyosságraeszmélek, és a félelemtől csak bámulokmagam elé.HaAngra csak olyan király lenne,mintatöbbiek,éspálcájacsupánKirályiMágiaszterlenne,nemvolnaképeshatássallennirám,hiszennemazőkirályságánaknépébőlvalóvagyok.Mégis tudjaavarázslatátarrahasználni, hogymegtörjön ésmeggyógyítson engem…Tehát: biztosan van valami, amisegíti.Valami,amineksokkalnagyobberejevan.

MintaRomladás.

Ez a gondolat olyan,mint az utolsó ütés egy küzdelemben, amely az eszméletlenségfelé tántorít.Minden, amitHannah királynőmutatott nekem…Angra valódi hatalma…Kortalansága…

Valóságos.

–Mégmindigaztkívánod,hogygyógyítsammegaztalányt?–kérdiAngra.

Fejemetingatom.Örvénylőmigrénbenforogvelemavilág.

Angraleengediapálcát,hogyfeketegömbjébelássak.

– Egyike vagy azon keveseknek, akik elmenekültek előlem. Nem lehettél idősebb…Csecsemővoltál.

Kezétfordítja,mirevisszatérbelémafájdalom,úgynehezedikrám,mintcsizmatalpazúton mászó bogárra. Apró kortyokban veszek levegőt, és a mennyezeten át beszűrődőfényeketfigyelem.Koncentrálj,Meira!Ne…

Amikor az első öt bordám elreped, még képes vagyok visszafojtani sikolyomat, dekiszakad torkomon a kín üvöltése, ahogy Angra a többit is eltöri. A sikoly panaszosnyöszörgésbefullad,ahogyanyomásegyrenő,a töröttbordákkínzó lassúsággalveszikfeleredetiformájukat,sforrnakössze.

–Pontosanhogyanvoltlehetséges,hogyegygyerekneksikerültelmenekülnieelőlem?

Bordáim újra épek. Verejték csorog le az arcomon, szavaim akadozva buknak ki azajkamon.

–Két…gyerek…kettőmenekült…nem…nemegy.

Újraelfordítjaakezét.Ezúttalgyorsan.Mindencsontegyszerre törikelésforrössze,alignéhánypillanatalatt.Csillagokatlátok,sötétségésörvénylőfényvillódzikaszememelőtt.

AngrahirtelenHerodraüvölt:

–Holafiú?

Fojtogatacsend,amígHerodnemválaszol.Aztánmegszólal.

–Azembereimüldözőbevették.

Remény.Remény.Aligkapoklevegőtanagyörömtől.AmígMatherél,Télországnemveszettelegészen.

Angramegmarkoljaahajamat,kényszerít,hogynézzekaszemébe.

–Azellenállásotokösszeomlóbanvan.Csakidőkérdése,éssajátkezemmelölömmegHannahfiátis.

Fenyegetésétől a remény fellángol bennem.Tévedsz, Angra, mertMather él. És vanremény.

Ámgondolataimforgószelébenareményolyangyorsankialszik,ahogyfellángolt…Sirhalott;ésezaháborúádázabb,mintgondoltuk.

Angravigyorog.

–Énisígygondoltam.

Kezevégigcsúszikazénszörnyű,árulóarcomon,amelymegmutattaérzéseimet.Ahogybőre a bőrömhöz ér, képe elmosódik. Arca eltorzul, a sötétség visszahúzódik, és atrónterem feketesége múlik… egyre világosabb… már tejfehér. Mint amikor Hannahkirálynőérintett…Emlékjelenikmeglelkiszemeimelőtt,deezazemléknemazenyém.

Hómezőhúzódika távolban, fagyos, fehér tökéletesség tisztaéjszakaiégalatt.Aholdezüstösen ragyog a csillagfoltos fekete égen, férfiak és lovak kis csoportjára világol.Az egyik férfi lámpást tart, amelynek fénye Angra testőreinek fekete naposmellvértjérevetül. Ott vanmaga Angra is, ugyanolyan,mintmost, emberei élén, egy óriási csatalónyergébenül.Vastagfeketekabátotvisel,pálcájaanyeregmellett,különtartóban…

Angraekkorlerántjakezétazarcomról.

–Te…mit…

Nézem, csak nézem, szám félig nyitva. Tudatom mélyén egy hang sürget, hogymozduljak, ragadjammegAngrakezét olyan erővel, amilyet nem is feltételeztemvolnamagamról.Aképvisszatér,mársokkalerősebb,minthaottállnékAngramellettTélországmezején.

Lovakpatáidobognakatávolban,háromlovasközelítfelénk.Megállnak,körülöttünkamezőnnincsmás,csakvégtelenhó,ésezatitkostalálkozóTavaszföldésTélországközött.Hannah előreléptet, és leszáll a lóról. Ruhája fölött csak vérvörös köpönyeget visel.Avérvörösafehérhavondöbbeneteskontraszt.

–Köszönöm,hogyeljött.

Angra lova rúgkapál a kimondatlan feszültségtől. Hannah mellett fegyveres testőrökállnak, készek bármelyik pillanatban királynőjük védelmére kelni, míg Angra embereisűrűn, lopvapillantanakkirályukra,várjáka támadás jelét.DeAngraegyik lábát lazánátvetianyeregfölött,ésőisleszállalóról.

– Hogyan is mondhattam volna nemet önnek, felség? Különösen miután megkaptamfelettébbkecsegtetőüzenetét–szólAngra,azzalegy lépést teszelőre.Feketeköpönyegesuhogahavon.–Aztírta,visszautasíthatatlanajánlatavan.

Hannah nem veszi ki a kezét köpenye alól. Felnéz. Kék szeme fénylik a gyengeholdsugárban.

–Életemetanépemért.

Angraarcándöbbenetvillan.

–Nebeszéljennekemrébuszokban.Miazajánlat?

A medalion fehéren vibrál Hannah nyakában, mielőtt a királynő megszólal. Hangjahatározottésmagabiztos.

–Hagyom, hogymegsemmisítse Télországmágiaszterét, ésmegöljön.Hagyom, hogyvégetvessenTélországuralkodódinasztiájának.

–Ha?–kérdiAngragúnyosan.

–HaTavaszföldhadseregesohatöbbénemteszibealábátTélországterületére.

Angravigyorog.Ettőlfelállaszőrahátamon.

–Ennekugyesemmiközeahhoz,hogymilyenkevésemberemaradt?Pontosantudom,hogy legutóbbi csatánk következtében Télország meggyengült. Azt azonban soha nemgondoltam volna, hogy ez ilyen kétségbeesésbe kergeti önt. Szeretné rögtön teljesíteniajánlatábantettígéretét?

Angratőrtránt,apengétHannahnyakáhoznyomja.Azegészolyangyorsantörténik,hogyaligészlelem.Akirálynőtestőreielőrelendülnek,Angraembereikészenlétbenállnak.De egyik uralkodó sem mozdul, ott állnak dermedten, egymással szemben, Hannahnyakánáltőr.

Akirálynőintamögötteállóknak,mireazokvisszahúzódnak.

–Igen–felelisuttogva.–Igen–ismétlihalkanakirálynő,ésaférfiaklélegzeteeláll.Igen?Hagyja,hogyAngramostmegölje?DeHannahkirálynőarcánnemlátszikfélelem,így sem, hogyAngra tőre egy pillanat alatt elmetszheti a nyakát. –Ez azt jelenti, hogymegegyeztünk?

–Igen.Deazongondolkodom,felség,mennyireterjedkiazajánlata–szólAngra,azzala tőrt tenyerébesimítvahátralép.Tekinteteakirálynő testéresiklik,hasán időzik,arcánderűáradszét.–Mégnemtudja,ugye?

Hannahkezemegmozdulaköpönyegalatt,tenyerétahasárasimítja,azajkazavartanmegnyílik.

–Megegyeztünk,Angra.Végetvethetünkennek!

Angravisszaüllovára.

–Megegyeztünk.

–Akkoröljönmeg.Törjekettéamedaliont,ésöljönmeg.Vessünkvégetennek!

Hannahmárkönyörög,vörösköpönyegedúsanhullámzikkörülötte,ahogyamásikfelélépahavon.

– Ne aggódjon, felség! – szól Angra. Lenéz rá, zöld szeme villan. – Elfogadtam azajánlatot. De akkor fogom megsemmisíteni önt, amikor a legalkalmasabbnak látom.Amikoralegnagyobbfájdalmatokozomönnek.

Hannahelkomorul.

–Ezthogyérti?

Angravigyorog.

–Nemönadinasztiautolsótagja.

Azzalelvágtatacsillogóhómezőn.Katonáiszorosananyomában.

21HANNAHMEGADTAMAGÁT.

Az igazság úgy fáj, hogy minden lélegzetvétel maga a kín. Hannah átadta magátAngrának. Bithai kertjében, a bál éjszakáján Noam olyan biztos volt abban, hogy akirálynő megadta magát, Mather pedig ugyanolyan bizton állította, hogy a végsőkigharcoltAngraellen.DeNoamnakvoltigaza.Hannahvalóbanmegadtamagát…Denemúgy, ahogyAngra akarta.Áldozat volt, nem tehetetlenmegadás.Olyan áldozat, amilyetMatherpróbáltmeghozniértünk.

Monddmeg,hogyanmenthetemmegőket!

ÁlmombanHannahamágiaszterétkérte,mutassameg,hogyanmenthetimeganépét.Eztatanácsotkapta?Hogyazegyetlenlehetőségaz,hameghalértük?Denemtudta,hogyvárandós, és hogy Télország királyi házánakmegsemmisítése azt jelenti, hogy a fiát ismegkellgyilkolni.

Angrapálcájasüvítalevegőben,arcombacsapódik,fejemapadlórakoppan,afájdalomdelejesujjaiszorítják.

–Mágiáthozottapalotámba,tábornok!

Hangjacsattanalevegőben,mintakatonakorbácsa.

Mágia? Jeges rémület hasít belém…Rémület, hogyAngra elveszi tőlem, akármilyenvarázserőforrás van nálam, rémület, hogy egyáltalán ilyen van nálam. A kő? Hannah?Akármi is az, hogyan használom? Hannah azt mondta, nem szólhat hozzám, haTavaszföldön leszek, hogyAngra feketemágiával figyelimindenmozdulatomat.Akkormégisalapislazulivolt?

Herodrekedteshangonfelnevet.

–Mágia?Ezanőszemélyteljesenártalmatlan.

AngraHerod felé lendítiapálcáját,mireHerodapadlóranyeklik.Tavaszföldkirályahevesmozdulattalfelémfordul.

– Akármilyen varázslatmaradék van nálad, nincs szerencséd, te lány – förmed rám,azzal hozzám lép, és durván talpra ránt. Vigyáz, hogy csak páncélomat érintse, abőrömhözneérjen.–Atelegyengítettvarázslatodittnemgyőzhet.

Angra nem elégedett volna meg azzal, hogy kiirtja Télország királyi dinasztiáját,kettétöri amedaliont,megöliHannahkirálynőt ésMatherherceget, éshagyja,hogymi,akikéletbenmaradtunk,éljüktovábbazéletünket.Nemelégedettvolnamegaddig,amígmindannyian oda nem kerülünk, ahol most vagyunk: amíg mind az ő rabszolgái nemleszünk. Nem elégedett volna meg addig, amíg Tavaszföld nem taposhat Télországholttestén.MégHannahkirálynőáldozatasemváltoztatottvolnasemmin.Demiért?Miértvoltezazegész?

–Mitakartőlünk?–szaladkiszámonakérdésremegő,gyengehangon.

Angraelenged,egylépésthátrál.

–Hatalmat.Erőt–feleli,minthaazmindentmegmagyarázna.

Fejemetingatom,erősenküzdök,hogyneessemösszezokogva.

–HiszenTélországnaknincshatalma.Nincsereje.Semmivélettünk.

Angracsücsörítveszólhozzám,minthahisztiskisgyereklennék.

–Télországnemfogazutambaállni–súgja,féligmagának.BólintHerodnak,mielőttmegfejthetnémértelmetlenszavait.Ugyanmikéntállhatnánkmibárminekazútjában?

Őrült.Nincsokarra,amit tett.Nincsmagyarázat.Semmitnemtehetünk,amitetszeneneki.Ésezatudatmindentsokkalfélelmetesebbétesz,mertaztjelenti,hogyatőleeredőborzalmaknak sosem leszvég.Nincs szelence, amibe el lehetne zárni, nincsmód, hogyelőrelássuk,mitfogtenni.

Csaknézniakarja,ahogykivérzünk.

–Szeddlerólaapáncélt!–utasítjaHerodot.–Vegyéleltőlemindent!

Hátrahőkölök,amintHerod feláll.Megragadjaakaromat;arcavöröslik, szájábólnyálfröccsen.VeszettkutyaAngrapórázán.Hajambafúrjaazarcát, leheleteforróésbűzösa

csatától,aTavaszföldrevalóhosszúmeneteléstől.

–Mostmegmutatom neked, hol a helyed –mordulHerod.Kifűzi páncélomat, letépirólam a válltömést, a párnázatot, és behorpadt fém csörren Angra padlójára. Egy szálfoltos pamut alsóingben, kopott bőrszíj tartotta rongyos nadrágban, elnyűtt csizmábanállokott.Nemis fogtamfel,hogymilyenerőtadottnekemaz,hogyegyrétegfémvoltköztemésHerodközött.Térdemösszecsuklik,zsigereimörvénykéntháborognak.

Megfogjatalálninálamakövet.Elfogjavennitőlem.Ésaztánmegsemmisít.

Herod ujjai a nyakamon matatnak, karomon, lefelé csusszan testemen, ahogyvégigmotoz.Ujjainyomábanzsibbadtbénulás…egészenaddig, amíga lapis lazuli fölénemér.

–Ne…–Testemönkéntelenülösszerezzen.

Herodgúnyosanvigyorog rám,éskiveszi akövet.Előrevetődöm,öklöma levegőbensiklik,deőkönnyenelhajolkimerültpróbálkozásomelől,éshátralök.Tompapuffanássalterülökelazobszidiánpadlón,fájdalomnyilallakönyökömbe,csípőmbe.

Denemafájdalomrafigyelek,hanemarra,hogyHerodmeggondolatlanulazemelvényfeléhajítjaalapislazulit,aholazagazdájalábánálcsörrenvemegáll.Csakannyittudoktenni,hogynézem,nézemakövet, ragyogókékségét, és arraanapragondolok, amikorMathernekemadta.Milyenbizonyosvoltbenne,hogyelveszettkirályságunkemlékéneknálamkelllennie.Sosemköszöntemmegneki.Nemeléggé.

Belsőm felbolydul, ahogy Angra ujjai a kőre tapadnak; egy pillanatra behunyja aszemét,minthaavarázslatotigyekeznemagábaszívni.Rámnéz,gúnyosmosolyrafakad.

–Ezvoltamágia,lány?–kérdi.–Merthaigen,márüres.Éshanemezthasználtad,hiddel,megtalálomaforrást,éskitépembelőled.

Szavairaelmúlikarémületem.Nemmágikustárgy?MégisHannahszólthozzám?Egyutolsó látomást küldött rám, mielőtt magamra hagyna Tavaszföldön? A magány terjedbennem, átvág minden idegszálamon. Szörnyű űr tátong körülöttem, visszafojtom azokogásomat.

Atörténelem,amúlt,akármiisaRomladás,amitőlHannahfél…Nemszámítmár.Mertelveszett…AmaradékaisAngrakezébenvan…Teljeserőbőlmarkoljaakis,kékkövet.Mársemmisemmaradt,semminemsegítnekem.

Herod felkap a földről, tekintetéből azt olvasom ki, hogy még nem végzett… Nemszabaduloktőleilyenkönnyen.

Lélegezz,Meira!Negondolkozz,neelemezz,neisreagálj!

Angravisszaülatrónjára.

–Nemost, tábornok!–adjakiaparancsot,ésmegdermedek,minthatudnám,mitfog

mondani. Mert tudom. Ugye tudom? Tudtam azóta, hogy betettem a lábamat Abrilvárosába.

– Vidd a többiekhez! – mordul Angra. – Azt akarom, hogy megtörjék, mielőttmegteszed.

Herodmegállmellettem, csalódottsága beléfojtja a szót, ahogy hátraperdít, és két őrelindítasötételőcsarnokonát.

Az alkonyati égbolt fényes nappalnak tűnik Angra palotájához képest, hiába áradfentről fény a trónterembe, hiába közeleg a sötétség. Pislogok a hirtelen fényben, éslegnagyobbdöbbenetemreaztveszemészre,hogyatélországirabszolgákmárnincsenekaz udvaron.Csak az ásóikmaradtak ott, nyelük kiáll a földből.Úgy érzem, hamarosanmegtudom,hovávittékőket.

–Tegyétekbeatöbbiekközé!Ó,ésMeira…

Megyek, csak megyek a kövezett ösvényen, testem minden lépésnél megremeg.Csontjaim összeforrtak, meggyógyultam, de Angra varázslatától gyenge lábakon állok,mindenlépésnélremegek,mintfalevélaszélben.

–Hamarosantalálkozunk!–kiáltutánamHerod.–Nagyonishamar!

Harsányannevet,hangjahalkul,ahogyvisszatérapalotába.Azajtóbecsapódikutána,ésizmaimbankisséenyhülafeszültség.Elment.Egyelőre.

Az őrök Abril nyomornegyedein át vezetnek. Minél messzebbre jutunk ezen aszerencsétlenkörnyéken, az épületek annál silányabbak.Ablakaik, ajtóik roskatagok, azutcasarkokonbűzlőszemét.Tavaszföldlakosainéznekminket,ahogyelhaladunkelőttük,mellettük, vigyorogva szemlélik a legújabb télországi foglyot. De milyen életük van!Roskadozóházak,maszatosképűgyerekek.Hogyanlehetnekbüszkékarra,hogyfeldúltakegykirályságot,haakirályukasajátnépévelnemtörődik?

Végeláthatatlanszögesdrótakadályhozérünk.Amagasfalválasztjaelavárosta…Csakfeltételeznitudom,hogyez…

–Atélországiakmunkatábora.Hazaértél–mordulazegyikőr,azzalkinyitjaakaput.

Mindenerőmetösszekellszednem,hogytovábbtudjakmenni.Egyiklábamatgépiesenteszem a másik után, ahogy a kapu becsukódik mögöttünk. Nem is épületek vannak atáborban, hanem cellák. Pontosan, ahogyHerodmegmondta.Három szilárd fal, tető ésrácsosajtó.Kicsi, zsúfolt, és egymás fölöttvannak,mint a téglák.Némelyik ilyencellalakatlan, de a legtöbben üres tekintettel maguk elé bámuló télországi foglyok vannak.Semmi nem érdekli őket. Miért is érdekelné őket bármi? Angra minden kíváncsiságotkivert belőlük, itt hagyja őket rothadni ezekben a nyomorúságos kalyibákban, amígmunkaerejükreszükségevan.

Akatonákvégiglökdösnekaketrecekhosszúsoraelőtt.Portapadcsizmámra,szélsivít

a fülembe. Hosszú-hosszú sorokban állnak a ketrecek, olyan sok, hogy a gyomromatmeginthányingerháborgatja.

Tavaszföldönmégháromilyen táborvan.Angravalóbanbörtöntáborokbavetetteegyegész királyság lakosságát. Áldozataival nem is bánhatna rosszabbul, mint hogyrabszolgaként tartja őket. Gyerekként soha nem tudtam elképzelni… Olyan rengetegemberelzárva…Demost…

Hogyantörténhetettez?

Azőrökbelöknekasoraljánegyürescellába.Semminincsodabent,seétel,sepriccs,semmibútor.Csakegyporoshely,ahonnanavelemszembenlevőcellasorralátok.

–Nehelyezdmagadkényelembe–szólazőr,azzalmagaeléköp.–Visszajövünkérted.

Arácsokontúlrólkomorannézek,ujjaimavason.

– Próbálkozzatok csak! – mormogom, de már nincsenek ott. A legújabb télországifoglyot már elfelejtették. Egyedül vagyok. És nem kell a nyelvemre harapni, erősnekmaradnivagynemengedni,hogylássák:megtörtem.Ezaszomorúszabadságtörrám,ésminden, ami történt,minden, amit éreztem, a torkombanbugyborékol.A falig hátrálok,leülök, felhúzom térdemet, rátámasztom a homlokomat. A velem szemben levőtélországiakfigyelnek.Csodálkoznak,mutogatnakrám,éssugdolóznak.Azottodakintélt,mígmiittvoltunk.Miértnemmentettekmegminket?

Azért, mert kudarcot vallottunk. Mert hagytam, hogy Sir meghaljon, mert egyetlenszövetségesünképpenasajátkirályságátgyalázzameg.MertHannahmedalionjánakcsakafelevannálunk,ésaztiscsakmostsikerültmegszereznünk.MertAngrahatalmasokkalnagyobb,mintgondoltuk.

Avállammegremeg,igyekszemösszeszednimagam,nemakarom,hogyzokogásrázzaa testemet.Sirmásra tanított;arra,hogy legyen tartásom,demárnincserőmnyugalmatszínlelni.Mathermindig,mindenkörülményekközöttképesvoltelrejteniazérzelmeit.HaMatherszökésbenvan,haTheronésBithaielesett,ésAngraolyanősöregésgonosz,mintHannahmondta…Akkorvalószínűlegitthalokmeg.

Hangtalansikolyszakadkibelőlem,combomonsiklik lefelé.Megragadomahajamat,éscsavarom,csavarom.Nem.Enneknemígykénevégződnie…

Kattanazárcellámrácsán,demárnemtudérdekelni.HaddjöjjönértemAngra.VagyHerod. Semmit nem tudnak már elvenni tőlem. Csoszogás. Az ajtó újra becsukódik.Valakivanmellettemacellában.

Eltelik egy másodperc. Kettő. Akárki is az, letérdel mellém. Nem nyitom ki aszememet,térdemsötétségébenszipogok,ésegésztestemösszerezzen,amikorkézérintiavállamat.

Felnézek.Azokatélországiakvannakbentvelem,akiketapalotábanláttam.Kétférfi

és a lány, akit megkorbácsoltak a kiásott gödörnél. Karján ott a korbácsütések nyoma:alvadtvérrelborítottcikcakkossebvonalak.Demosolyog,vigasztalómosollyalnézrám,szemében,mélyenahorzsolásokonéssebekentúlfényragyog.

Féltálkaételtteszelémaföldre,néz,csaknéz.

–Hát itt vagy! – szólalmeg súgva,mintha ő is annyiramegdöbbenne ettől,mint énmagam.Minthavalamiálomváltvolnavalóra, ésattól tartana,hogyhanemmondjakihangosan,akkoreltűnök.

Akétférfimögötteül,engemnéznek,testüksebzett,tekintetükbenazérdeklődéstompafényevilágol,ahogyazételtkortyoljákatálkából.Őkóvatosabbakvelem,mintalány,deazéletsúlyamégjobbannyomjaőket.

Mély levegőt veszek, kifújom. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy a lányvalóbanmegérintettengem.Ezvalóság. Ittvannakésélnek.Messziről iskeserű látványvolt,nehézelhinni,hogyígyélnek…Deez…Lehetetlen.

A lány nem szól többet. Leül mellém, a csípőnk összeér, átöleli a vállamat. Olyansovány, hogy attól tartok, összetörik, ha hozzáérek. De csak ülünk egymás mellettszótlanul,aférfiakarácsokonnéznekkifelé,alányengemtámogat,vagyéntámogatomőt.

Ahogyanapfénylassansötétségbehalványulatáborfelett,egykishangkezdrezonálniatudatommélyén,ésettőlaborzalommárnemtűnikolyanmindentlehetetlennétevőenkilátástalannak.

Megfogodérteni,hogyanhasználdmindezt,hamárkészenállszrá.

Hannahvolt.ValóbanHannahszólthozzám.Minthafontosnaktartottavolnaelmondaninekem, mi történt a múltban, mintha segíteni akart volna, hogy rájöjjek valamire…Vagyis…Lehet,hogymégisvanebbőlkiút,lehet,hogymégisgyőzhetünk.

A lány megmoccan. Alszik. Feje a vállamon, lassan, egyenletesen lélegzik. Fejéhezhajtomafejem,ésbehunyomaszemem.

SirésMatherésTheron talánelveszettek,dea télországiaknemvesztekel.Amígőkélnek,nemvagyokteljesenegyedül.

22AZON AZ ÉJSZAKÁN tűnő, bizonytalan álmok mohó hullámai szívnak magukba.Elmosódott,aligérzékelhető,léleknélküliarcokamúltambóléssötétség,csupasötétség.Abbólasötétségbőlszörnyektörnekelő,karmosujjaikkal,véresfogaikkalkapnaktorkomfelé…

Hirtelen felriadok,minden idegszálammegfeszül.Denincsenekszörnyekaközelben.Acellábanlegalábbis.

Szörnyűrémületemkissécsillapul,amikoraztlátom,hogyháromembernézrám.Kétférfi,mindketten legalább tíz évvel idősebbek nálam, és a lány.Beesett, sápadt arcábólkitűnik csillogó kék szeme, úgy néz rám, mintha egész élettörténetemet látná ahomlokomraírva.

–Nessavagyok–mondja,éshátramutat.–ConallésGarrigan,abátyáim.

Garriganbiccent,deConallcsaknéz.

Arckifejezése élénk ellentéte annak, ahogy Nessa néz engem. Nessa nyitott éssegítőkész, Conall zárkózott, és határozott véleménye van. Mégpedig úgy tűnik, az ahatározott véleménye, hogy ugyanolyan veszélyt jelentek rájuk,mint a ketreceink körüljárőrözőtavaszföldikatonák.

Reggelvan.

Felugrom, hátamat végighorzsolja a fal. Vajon Angra értem küldet? Hagyja, hogyHerod addig kínozzon, amíg megtörök? Amíg megadom magamat? Amíg kínombanmegered a nyelvem, és mindent elmondok az elmúlt tizenhat évről? Mellkasomkatlanforró,ahőségkiszorítjatüdőmbőlalevegőt.

– Meira vagyok – sikerül kimondanom. Nyelvemet mintha száraz homok borítaná,tekintetem Nessa és a padló között cikázik. Várom, hogy a katonák betörjenek, éskirángassanakengem…

–Haaz lenneaszándékuk,hogyhamarelővesznek,nemishoztakvolna ide–szólalmegGarrigan.

Benne ismegvanConall bizalmatlansága, de nem oly nagymértékben.Mintha kissémeglágyulnairántam.Igyekszikkedveslennivelem,amennyirelehet.

–Honnantudod?!–csattanfelConall,azajtótnézve.

– Onnan, ahonnan én – feleli Nessa büszkén, azzal megfogja a kezemet. – Nemvéletlenülvanitt.

Conallfurcsa,rosszallópillantástvetrám,minthaénkésztettemvolnaNessátarra,hogyaztmondja, amitmondott.Azonban nincs erőm elvonni kezemet a kezéből, szükségemvan erre a kis vigaszra, és nézem, csak nézem Conallt, egészen addig, míg elkapja atekintetét,nagylendülettelhátrafordul,ésújraarácsotfigyeli.

–Honnan jöttél? – kérdiNessa olyan nagy érdeklődéssel,minthamár érkezésemótatartogatta volna ezt a kérdést. – Télországból? Nem… Persze hogy nem onnan. Aztmondják,márnemélottsenki.EgymásikÉvszak-királyságból?

–Mielőttidejöttem,Cordellbenvoltam–felelem.

Conall olyan pillantást vet rám, hogy bűntudatom van, amiért Nessával beszélgetek,hogymindenszó,amitmondok,csakmegerősítia lánylassannövekvőreményét.Nessa

még mindig kissé óvatosan néz rám, de ahogy a szeme csillan… Gyönyörű. Nehézmegállni,hogyazemberneakarjonörömötszereznineki.Ezazegyszófelvidította.

–Cordell…–ismétli,azzalelengediakezemet,ésGarriganrenéz.–AzegyRitmus-királyság,ugye?

Garrigan ajka mosolyra húzódik, egész arca mosolyog, látszik rajta, hogy ez ritkaalkalom.

–AmiNessánkegynaponmégvilágutazólesz–mondja,éslehetetlennemészrevenni,milyenbüszkeségvanbenne.Büszkeakishúgára,arra,hogymégképesa rácsokon túlivilágrólálmodni.

–Vagyvarrónő–helyesbítNessa.Elpirul.Aröpkeboldogság,amitsikerültmegtartaniamagában,elillan,szomorúvállvonássalnézrám.–Mintanyánk.

–Hallgass!–mordulConall.Figyelmeztet.Mertabbanapillanatbankulcscsörrenazajtóban.

Testemet a hátsó falhoz szorítom. Bármennyire is igyekezett Nessa és Garriganmegnyugtatni, bármennyire beletörődtem tegnap éjjel a gondolatba, hogy Angra értemjön, a félelem így is összeszorítja a gyomromat. Az életösztön apró rezzenése, amitlehetetlen teljesen elnyomni. Nem vihetnek el. Addig nem, amíg… rá nem jövök…valamire.Rákell jönnöm.Kikell találnivalamit,hogymegmeneküljeka lassúhaláltól,amitAngra nekem szán…Valahogy segítenemkell a többieknek, hogy elkerüljék ezt asorsot.

Az ajtó nagy lendülettel kinyílik. Conall és Garrigan kivonulnak a napfényre. Nessamegfogjaakezemet.

–Nefélj!–súgja,ésint,hogymenjekelőre.–Mindenrendbenlesz.Minden…

–Hé, te!– fordul felémegykatona,akiConallreésGarriganreüvöltött.Nézi,ahogyelőlépek a ketrecből, tekintete sötét, mohó. Gyomrom összeszorul a félelemtől, azundortól.

A katona azonban csak bólint az út vége felé, ahol a ketreceikből kiengedetttélországiaksorakoznak.

–Egyelőreatöbbiekhez!

Megkönnyebbülésveszrajtamerőt.Angranemküldetettmaértem.

Nessa magával húz, és ekkor… Olyan döbbenet tör rám, mintha egész éjszaka aketrecünkelőttólálkodottvolna,hogymostlecsapjon.

ElőszörlátoktélországiakatAbrilmunkatáborában.Munkatáborbanegyáltalán.

Egyre több télországi csatlakozik hozzánk a ketrecekmásodik szintjéről, rendezetlencsoportokbanállnak,várják,hogymegindítsákamenetet, aztánpor száll felacsoszogó

talpak alól. Többtucatnyi ember vánszorog előre, ócska rongyokba öltözött törékenytestek. Gyerekek is. Ha Angra egyszerűen le akarta volna mészárolni Télország teljeslakosságát,márrégenmegtettevolna…Azlettvolnaakegyesebbsors.Deinkábbitttartjaőketbezárva,hagyja,hogycsaládokalakuljanakki,nemzedékeknőjenek fel fogságban.Kegyetlengyőzelem,lélektelenerőszakelpusztítaniegynépet…Demégkegyetlenebb,haúgypusztítjákelanépet,hogycsaládjaikattesziktönkre.

Télországigyerekeknéznek rámközönyös tekintettel szüleikmellől.Arcukon látszik,megtanulták, hogy ne mutassanak gyengeséget. A gyengeséget kihasználják, annyirakihasználják, hogy az ember a végén már nem képes másra, csak üvölt az ilyen életigazságtalanságán.Milyen élet az, ha az embereknek egymásra rakott ketrecekben kellélniük, haolyanhelyennőnek fel, ahol nem is tekintik őket embernek?Milyen élet az,ahol az ember kínzások közepette várja, hogy eljöjjön a huszonöt legendás túlélő, ésmindenkitmegmentsen?

Egy nőt pillantokmeg, tekintetünk találkozik.Annyi idős lehet,mintDendera. Felsőajkavicsorralmoccan,összerezzenek.Mellette egy férfi ugyanígy tesz, ésmellettemégegy… Olyan sok gúnyos pillantással találkozom, hogy nem érzem magam nagyobbbiztonságbanköztük,mintAngrapalotájában.

Nyomorultul érzem magam, forró hullámokban tör rám az undor. Undorodommagamtól,azéletüktől,mindentől,amiakirályságunkkaltörtént.Mennyiideigremélték,hogymegmentjükőket,ésmikorhagytakfelareménnyel?MilyenhamarvertekibelőlükAngraamenekülésreményét?

Milyenhamarfogjabelőlemkiverniugyaneztareményt?

Körülnézek, arcukat figyelem, tizenhat évnyi szenvedésüket látom… Mit tehettemvolna, hogy megakadályozzam mindezt? Mit tehetett volna bárki közülünk? Sir vagyAllysonvagyMathervagybárki?Túlnehéz…Asebektúlmélyek.

Katonacsapkorbáccsalatömegbe,néhánylassúbbléptűtélországifogolyaföldrerogy.Egyidősnő,kétöregember.Karjukonvöröscsíklátszik,demicsakmegyünktovább,afélelem áramlata ragad minket magával. Szembe kéne szállnunk a katonákkal, akik aföldrekorbácsolták társainkat,kikéneállnunkhonfitársainkért,az igazságtalanságellen,amitTavaszföldelkövetett.

Sokmindentkellettvolnatennünk.

Nessakéttenyereközészorítjaakezemet.Őnemhagyottfelareménnyel,ésmindenaggodalmaelhalványulahitemellett.Szinteeltudomviselniatöbbiekgúnyospillantását,lesajnálóvigyorait.Dühükteljesenérthető,eltudomfogadni.DeNessa…

ÉnisígynéztemSirre?

A kérdés tudatomba rebben, ez a szófüzér a torkomra feszül, kiszorítja tüdőmből alevegőt.MindenmenekültígytekintettSirre,ugye?Ővoltamireménységünkforrása.Ő

volt a jelzőtűz, amelynek fénye népünk felszabadítására, királyságunk visszaszerzésérevezetminket.

Ésmeghalt.Csakúgy.Reményünkegyhirtelen,vigyázatlanpillanatbansemmivélett.

Megremegek a gondolattól, árnyéka a tudatomra vetül, minden porcikám fáj ésmegvonaglik. Nem lehetek Nessa reménye. Nem hagyhatom, hogy azt higgye, többrevagyokképes,mintbárkimás,merténisugyanolyankönnyenmeghalhatok.Nemtehetemmegveleazt,amitSirtettvelem.

Akapuelőttmegállunk.Nagya tömeg.Katonákszelektálnakminket,kiválogatják,kimelyikmunkahelyre,avárosmelyikpontjáramenjen.

–Afivéreimetésengemapalotakertbevisznek–súgjaNessa,kezemetmegszorítva.–Nemtudom,tehovákerülsz.Aztsemtudom…

Kényszeredettmosollyalnézekrá.

–Mindegy.

Nessaajkamegrezzen.Bólint.

Néhánypercmúlvamár a sor elejénvagyunk.Conall ésGarriganmordulvaközlik aszámokat a katonákkal. F-3219 és F-3218. Itt nincsenek nevek. Angra mindent elvetttőlük:ahazájukat,azotthonukat,azéletüket.Miértéppenanevükethagytavolnameg?

Akatonaapalotábarendeltcsoporthozparancsoljaőket.Nessanemakarjaelengedniakezemet.Együttlépünkugyanazonkatonaelé.

–F-2072–mondja,akatonapedigellenőrzialistán.

–Palota –mondja, aztán rámpillant.Hunyorogva néz. Furcsa látvány lehetekNessamellett.Túlegészségesvagyok.Túljóltáplált.Megnézialistát,homlokátráncolja.

–Angravalamikülönlegesfeladatottaláltneked–közli.–Afalhoz,M-19.

M-19.M…mintmenekült?A19.menekült.Merténleszekatizenkilencediktélországimenekült,akitAngramegöl.Herodtalánlátta,hogySirmeghalBithaivárosaalatt,ővoltatizennyolcadik.GreggésCrystallaatizenhetedikésatizenhatodik.

Nessa elvezet akatonamellett az elkülönített csoporthoz.Amikor egykisebbcsoportmögéérünk,ésakatonanemlát,afülemhezhajol.

–Afalhozküldikazokat,akiketerőnfelülmegakarnakdolgoztatni–súgja,azzalújramegszorítjaakezemet.–Dolgozz,deneerőltesdmegmagad…Csakcsináljúgy,minthanagyonkeményendolgoznál.Talánsikerülmegúsznod,hogyne…

– Nessa… – csitítom, elhallgattatom. Aggodalma fáj. Nem hiszem, hogy teljesítenitudnámavelemszembentámasztottelvárásait.

–Nemazértjöttélide,hogymeghalj–súgja.Kérdésésreménytelikijelentésegyben.

Behunyomaszememet.Miértjöttemide?

ConallmegérintiNessavállát.

–Indulunk.

Nessa elhúzódik, továbblép, beállGarriganmellé. Lélegzetem elakad, amikorConallárnyékamegmozdul,szikáralakjafölémmagasodik.

Nessamárhallótávolságonkívülvan,amikorkomoranhozzáteszi:

–Szöknipróbáltunk.Kerítéstmásztunk,őrökkelvívtunkmeg,falalattástunk.Semmieredmény. Csak még több halál. Az utolsók, akik idejöttek, menekítést ígértek, deeltűntek, mielőtt bármit tehettek volna. Úgy viselkedtek, mintha nem próbáltunk volnamármegmindent, hogy kiszabaduljunk.Nessa hetekig sírt, amikor a reményünk velükegyütteltűnt.Nemakarommégegyszerabbanazállapotbanlátni.

GreggésCrystalla.Mindenarcizmomösszerándul.

–Nemakarom,hogymégegyszerátkelljenélnie.

–Az,hogytemitakarsz,ittnemszámít.Minélelőbbbelátod,annáljobb.

–Tudom.

Conallszemöldökegúnyosanrebben.

–Sokszerencsét,M-19!

Azzalmegfordul,ésazöccsemegahúgamellettbeállapalotakertbeindulócsapatba.Nemnézvissza,nemérdekli,hogyegyedülállokatűzőnapon.Miértisérdekelné?Hiszenén csak egy tizenhat éves lányvagyok.Másokhelyében én semhinnékmagamban.DeamintNessaelindulazútonacsoporttal,visszanéz.Reménycsillanatekintetében.

Talán éppen ezt akarta Angra. Hogy hamis reményt öntsek beléjük, hogy lázadástszítsak, és akkor ő még jobban megalázhatja, megbüntetheti őket. Hogy a szökéslehetőségévelkecsegtessemőket,ésaztánelőttük,aszemükláttáraölhessenmeg.

Denemszámít,mitakarAngra.Conallnek igazavolt.Azsemszámít többé,hogyénmitakarok.Mostcsakatúlélésszámít,semmimás.

Katonák vezetnek minket Abril déli külvárosába, majd egy kis kapun át elhagyjuk avárost.Annyiramásvilágbajutunk,hogyadöbbenettőlkénytelenvagyokmegállni,mélylevegőtvenni.

Fal áll előttünk, fekete sziklatömeg nyúlik egy Abriltól kiindulóan tarra vágotterdőterületre. A tájon cseresznyefák csonkjai húzódnak, ezen a helyen fog megépülniAngravárosánakújnegyede.Arönkök,asárésamagashalomfeketesziklakopárabbnakésreménytelenebbnektűnik,mintmagaAbril.Mementó.Ezazára,haAngrabirodalma

terjed:semminemmaradhat,növényse,azéletneksemmijele.Mindennekhalottnakkelllennie,hogyhelyetadjonTavaszföldnek.

Megközelítemazegyikfeketesziklahalmot,közelébenegykisebbbuckánbőrheveder.Hordozóeszköz, amelyet néhány télországi fogoly a vállára vesz, mások pedigszikladarabokatraknakaszélesbőrre,ahordozóembergerincementén.

–Munkáááára!–üvöltegykatona,éskorbácsotcsördítmegafejünkfelett.Felkapomahevedert,hátamraveszem,mirevalakirögtönegynehézkődarabotrakrá.

–Fölarámpán!–súgjaazember,akifelmálházott.Öregszemébenugyanazakíváncsireménycsillan,amitNessatekintetébenláttam.Aztánlehajol,felemeliakövetkezőkövet,ésmegrakjaakövetkezőhevederest.

Megigazgatom a szikladarabot a hátamon, aztán elindulok a rámpa felé.Nyolcemeletnyiállványzatemelkedikamagasba,köztükcikcakkbanrámpák,azonjárnakfel-leatélországiak.Készülafal.Arámpákugyanabbólanagyonkétesszilárdságúfábólkészültek, mint a nyomornegyedek viskói; olyan gyengék, hogy egy erősebb szellő iskettétöriőket.Dehavalamelyik rámpa leszakad,néhány tavaszföldikatona isamélybezuhanésmeghalvelünk.Némielégtétel.Csekélyvigasz.

Kis híján felnevetek a gondolattól. Az igazi elégtétel, az lenne, ha a télországirabszolgákatavaszföldikatonákrazúdítanákaztasokfeketekövet.Azigazságazlenne,harohanvástindulnánkamezőre,Tavaszföldnekarraarészére,amitmégnemrekesztettekelAbrilvárosától.

A szikla horzsolja a lapockámat, amikor jóval a talajszint felett az egyik rámpánmegállokpihenni.Amezőközelvan.Élénkzöld,szinteteljesenbeérettvetéstringataszél.Bizonyítékarra,hogyAngramágiaszterétnemcsakgonoszdolgokrahasználja,hanem,kismértékben ugyan, de jóra is. A fal célja, hogy körbevegye ezt a puszta földsávot, és amező széléig terjessze ki Abril területét. A mező és köztünk katonák állnak, depillanatnyilagezazegyetlenkivezetőút.

Conall szavai visszhangoznak gondolataimban.Szökni próbáltunk. Kerítéstmásztunk,őrökkelvívtunkmeg,falalattástunk.Semmieredmény.Csakmégtöbbhalál.

Elbizonytalanodom. Ha ők megpróbálták… Nem kéne nekem is? De igen.Mindenképpenmeg kell próbálnom.Ha nem értük, akkormagamért. Ugyanúgy fogolyvagyokitt,mintők.

Haáttudokjutniakatonákvonalán,kimenekülhetekTavaszföldről,ésújrabeszélhetekHannah-val. Vagy visszamehetek Cordellbe, megkereshetem Mathert, Denderát és atöbbieket.

Az előttem haladó férfi megigazítja hátán a követ, és még egy lépést tesz felfelé.Valahogy rosszul lép, vagy rossz helyre esik a súlypontja, vagy előretántorodik azigazítástól,decipőjénekvékonytalpamegcsúszikaszálkáspallón.Afaruhátéshústtép,

lenyesialábaegydarabját,sötéttócsábagyűlikavérarámpán.

Aférfimegáll.Félszívdobbanás,féllélegzetvétel.Aliglehetmégfelfogni,mitörtént,de abban a pillanatban az arca összerándul a fájdalomtól. Aztán a rámpán hozzálegközelebbállókatonárapillant,éséppenakkor,amikor rádöbbenek,hogynemveszeklevegőt…

Akatonahirtelenaférfiranéz.Néziavércsíkot,afájdalomtóleltorzultarcot.

–Túlsoknekedamaimunka?–kérdiakatonagúnyosan.

Kinyitomaszámat,szólniakarok, tennivalamit,amielterelia férfi figyelmét.Ahogymegforduléselindulakövetkezőrámpán,akatonakirántjaasorból,megperdítiaszárazdeszkán. A férfi kilendül, a fekete kő miatt megtántorodik, hadonászva igyekszikvisszaszerezniazegyensúlyát,de túlkéső,amozdulat túlgyenge,akő túlnagy.Aférfimeginogarámpatetején,ötemeletnyimagasban.Tehetetlenkétségbeesésébenkétkézzelkapálózik, fogódzót keres, ahogy a bőrhevederbe süppedt fekete kő lehúzza. Hozzálegközelebb…Azegyetlenkapaszkodó…Akatona.

Előrelendülök, a levegő megakad a torkomban, egyik kezemet lerántom a pántról,minthamegtudnámállítanieztazegészet.Ámahogyagravitációfelülkerekednilátszik,akatonaszélesenelvigyorodik,lábamoccan,ésnagyotrúgaférfihátába.

Hangtalansikolyforraszámban,ahogyaférfi lezuhanarámpáról.Testealevegőbenbucskázik, a fekete kő húzza lefelé, fájdalmasan lassan zuhan ötemeletnyit. A szárazföldrepuffan,megnyomorítottholttestétporéstörmeléktakarjaelaszemünkelől.

Dermedten állok, fogoly vagyok a rámpán. Senki nemmozdul. Senki nem kiált fel,hogyférjevagyfivérevagyfiazuhanthalálbaazimént.Csakmennektovább,minthamisem történt volna, vánszorognak fel rámpán, állványon.Úgy lépdelnek,minthamindenlépésselhalványíthatnáktársukemlékétmagukban.

Valaki belém ütközik, ahogy elhaladnakmellettem, visszaránt az áramlat, amonotonmunka.Ellépekakatonamellett,szemealentitestrevillan.

A távolban a mező szépen ring, amit odafent nem érzek. Senki nem követne, hamegpróbálnékelszökniinnen.Egyszerűenlezuhannakamagasból,belenyugszanak,hogysohanincsesélyükgyőzni.Vagyazénszökésikísérletemutánlemészárolnákőket.

Látásom elhomályosodik, de megyek tovább. Folyton azt az embert látom lelkiszemeim előtt, őt akarom látni, az ő képe véd az erős késztetés ellen, hogy futásnakeredjek, fussak,amilyengyorsancsak tudok,ésannyikatonátöljekmeg,amennyitcsaktudok.

Lepillantokaföldre,aporkezdeloszlani,láthatóváválikazáldozatteste,furcsa,idegenfolt, nagyon felkavaró látvány. Valami feltör bennem. Valami veszélyes és bénító éshalálos. Lényemnek abból a részéből ered, amely görcsben rándul össze, valahányszor

Télország mágiasztere kerül szóba, és senki nem teszi fel a kérdést, ami mindig atudatombanvibrál:

Mivanakkor,hanemelég?Mivanakkor,habármitteszünk,nemelég?

Denincsmáslehetőség…Vagytovábbpróbálkozunk,vagyakirályságunknemléteziktöbbé.

Kínosanlassantelnekanapok,ahőmérsékletolyanmagasrahág,hogyaszememszintelebegafejemben,averejtéktőlmindeniszamós.Vannakpillanatok,amikormegmernékesküdni,hogyaRania-síkságonvagyunk,Sirmögöttlépdelek,ésCordellfelétartunk.

Ó,mennyirenembíromameleget!DenemadommegAngránakaztazörömöt,hogyahőségben elájulok. Nem fog egyhamar holtan látni engem. Nem nézheti végig, ahogymeghalok.

Túlsoknekedamaimunka?

Ajkamba harapok, amikor eszembe jut ez az emlék. Körülöttem mindenki minthaugyanúgyreagálnaahőségre:botladoznak,zihálnakanehézlevegőben.Deennyi.Senkinempanaszkodik,nemesnekössze.Bármennyirenemférösszeezahőségamitélországivérünkkel,szintemármegszoktákTavaszföldforróságát.

Délbenmegkönnyebbülésseltapasztalom,hogyszünetünkvan.

Majdnemmegkönnyebbülés.

MegnyílikAbrilkapuja.Akőértsorbanállótélországiakledobjákmagukrólahevedert,a többiek lassan lejönnek a rámpáról, csatlakoznak hozzánk. Megyek velük, éberenfigyelek,mijöhetAbrilból.

Télországi gyerekek. Némelyik olyan kicsi, hogy beszélni is alig tud, nemhogydolgozni.Kancsókbanhoznakvizet,ki-kilöttyentiknéha.Elvegyülnekadolgozókközött,terhüket kínálják, tágra nyílt kék szemük ragyog beesett arcukban, vékony karjukmegremegavastagagyagkorsókterhealatt.

Az én sorom felé kisfiú közeledik, talán négyéves lehet. Leteszi a korsót a földre.Merőkanalatmerítbele,ésodanyújtjaahozzálegközelebbállóférfinak.Körülbelülannyiidős lehet, mint Sir. Nagy kortyokban iszik. A fiú megismétli ezt mindenkinél, aki asorbanáll.Aztánénkövetkezem.

–Őnemkaphatvizet!Angraparancsa!–üvöltamögöttünkállókatona,korbácsávalafiú lábamellé csapva.A gyerek hátraugrik, víz fröccsen a kezére, onnan a porba.Kékszemerámrebben,felkészülakatonakövetkezőütésére.

Hátraugrom, inkábbösztön,mint tudatosgondolat vezérel.A tudatosgondolat eltűnt,megszűnt, elillant abban a másodpercben, hogy megpillantottam a vizet, és nem érzekmást,csakmindennélerősebb,mielőbbcsillapítandószomjúságot.Nemlátokmást,csakaztakorsót,demégegylépésthátrálok.Nincsszükségemvízre.Nemakaromfelhívnia

figyelmetsenkire.

–Nem,nem–szólalokmeg rekedtes, lemondóhangon.– Igazavan.Nekemnem járvíz.

A korbácsot ütésre készen tartó katona visszavonulásom láttán értetlen grimaszt vág.Megfordulok, felkapom hevederemet, és behunyom a szememet, amikor újabb feketesziklatömbötterhelnekrám,támasztanakagerincemmellé.Afiúfolytatjaamunkát,vízcsurrankiakancsóperemén.Nincsfájdalom,nincsbaj.Devízsincs.Amíglehajtottfejjelteszemadolgomat,nemleszbaj.

Ez minden, amit tehetek. Távol tartom magam a bajtól, vigyázok, hogy ne hozzakrosszatazokra,akikeddigisolyansokatszenvedtek,amígnemleszekképes…Mireis?

Akatonákmár órákkal korábban elvitték a holttestet, a rámpa feljáratánál csak véresfoltmaradt.Átlépekrajta,azalvadtvértnézem,magamonérzemafiútekintetét.Őiscsakegy tételTavaszföldmunkásainakkészletében…Minta férfi,aki lezuhantésmeghalt…Eszköz,amitakatonákszórakozásbólösszetörnek.

Aszomjúságtólszédülök,meg-megbotlom,demegyek tovább.Mégegy lépés,Meira.Csakmégegylépés.

23SÖTÉTEDÉSIGDOLGOZUNK.

Amikor a nap alábukik Abril falainál, kolomp szól: jelzés, hogy minden télországiazonnalhagyjaelarámpát.Halombadobjukhevedereinket,afelnemvittkövekmásnapramaradnak.A falmár egykicsitmagasabb, de ezugyanúgynemörömnekünk, ahogy atáborbaérkezésünkutánkapottíztelen,hígragusemcsillapítjaéhségünket.

Gyorsanfelfalomazadagomat,és leöblítemegybögrevízzel,majdgyorsanelosonokazetetőhelyről,mielőttvalakiezúttalazértbüntethetnemeg,hogyettem.Mikorisettemlegutóbb?ReggeliBithaiban,acsataelőtt.Akármikoris,túlrégenvolt,ésagyomromnaknemtetszik,hogyilyengyorsan,ilyensokatzabáltam.

– Hát még itt vagy! – kiált fel Nessa, amikor egy katona belök ketreccellánkba.Előrehajol Conall és Garrigan között ültében. Fivérei túlságosan el vannak foglalva azétellel ahhoz, hogy észrevegyék, túléltem a napot. –Kaptál enni?Kérszmég? – kérdi,azzalfelemeliésnekemkínáljaféligteltcsajkáját.

Nevetés szorul a torkomba. Feláldozná a vacsoráját miattam, amikor én Bithaibanvalószínűlegtöbbetettem,mintőegészéletében.

Apadlóraereszkedem,hátamatkaparjaafal.

–Eddcsakmeg.Elvagyok.

Conallarcánmeglepődéslátszik.Arraszámított,hogyelfogadomazételtNessától,aki

valószínűleg sokkal rosszabb állapotban van, mint én valaha voltam? Megütközésselnézekrá.Önzőneklátszom,vagycsakőgondoltannak?

Mocorgok a porban, gyomrom még kellemetlenebbül háborog az étel közelében.Valószínűleg tényleg önző lettem. Mindig is az voltam talán. Nem akartamkényszerházasságotkötni,báblenni,akkorsem,amikorTélországnaknagyszükségevoltszövetségesre. Küldetésbe akartam menni, akkor is, ha nálam erősebb, gyorsabb éstapasztaltabbemberjobbantudtateljesíteniafeladatot.

Mielőtt válaszolhatnékNessa újabb kérdéseire, szemembecsukódik, lehúzza a köveksúlya, amiket ma felcipeltem a rámpán. Valahol a távolban Nessa suttogva beszélgetfivéreivel,atöbbitélországifogolyóvatosanváltszótazéjleplealatt.

Ittvan.Mégegymenekült.Éstúlélteazelsőnapot.

Túléltemamainapot.Voltak,akiknem.

Telnekanapok.Fel-learámpákon,sietvebefaltételek,álombamerülésNessaésfivéreiaggódótekinteteelőtt.Aketrecmásikoldalárólfigyelnek.Vannakéjszakák,amikorNessaazéletemrőlkérdez.Elmondomneki,amitakarok,amígConallrosszallótekinteteszintetestileg fáj, akkor elhallgatok, összegömbölyödöm a sarokban, és aludni próbálok.Próbálok,mertahangjukmindigébrentart.

– Nem kéne ennyire kötődnöd hozzá! – korholja Conall a húgát oly gyakran, hogyszavaitudatombaégtek.

– Nem érdekel! Te már arra sem vagy képes, hogy kötődj valakihez! – vág visszailyenkorNessa.

Nem is tudom,melyikükkel értsek egyet: Conall-lel, aki szerint senkinek nem lenneszabad kötődni hozzám, mert ki tudja, meddig élek, vagy Nessával, aki szerint ezegyáltalánnemszámít.Amunkaésazállandószenvedéslehetetlennéteszi,hogyezekkelagondolatokkalbővebbenfoglalkozzam.

Egészenakilencedikéjszakáig.

Iszonyatszorítjatorkomat,vérízűrettenet.Hirtelenfelriadok.Halálfeketerémáloműziki az álom utolsó zsibbadását is a testemből. Van itt valami, velünk van itt, aketreccellánkban.Valamisötétésszörnyűés…

Nessariadfel,előttemguggol,porszállfelbakancsánaktalpaalól.

–Álmodtál!

Hátrahőkölök, hátam a falhoz puffan. Nessa térden állva fordul felém, fivérei nemmoccannak,úgynéznek,minthavalamitkántáltamvolnaálmomban.

–Télországmivagyunk–szólalmegConall.

Elkomorulok.

–Tessék?

Mosolyog. Halvány, egy élethossznyi kínzás hervasztotta mosoly. Nessa feláll, kezétnyújtjafelém.Elfogadom,defélek,hogytúlnagysúlythelyezektörékenytestére.

ConallésGarriganasarokbahúzódnak,oda,aholakésőéjszakalegsötétebbárnyékaiborítjákbeőket.Atáborazegésznapimunkautánikimerültségtőlcsendes,alegközelebbikatonaaszögesdrótmenténjárkál.

Aketrecajtajáhozmozdulok,avasrácsotmarkolom.Arácsontenyérnyialakat,vastag,régidarab,tétovánmegérintemhajfonatomat.Nincsnálamcsat,amivelkinyithatnám.Deha lenne, vajon kinyitnám? Amióta a táborban vagyok, semmit nem tettem a szökésérdekében.Nemtudomeldönteni,megéri-eakockázatot…Magamnakésatöbbieknek.

Nagyon nagy a csend, szinte mindent el tudok felejteni. Nincs korbácsolás, nincsfájdalmaskiáltás,nincsenekhalálközeli,kiüresedettarcok.Csakazégésacsillagokés…

Valamimegreccsenmögöttem,hirtelenhátrafordulok.

Ajtó.

Garriganhúzzafelacsapóajtólapjátaföldről,poréskavicshullafapalánkról.Alattaalagútnyílik,asötétbe.

–Miaz?–kérdemsúgva.

Nessahátrapillantrám.

–Találkozniakarnakveled.

Conalllépazüreghezelőször,beveszimagátafeketeségbe.Tompapuffanás.Ahangbólítélve nem esett mélyre, és hamarosan két kéz nyúl fel Nessáért. Leugrik, eltűnik asötétben.Garriganmaradvelem.

–Hovávezet?

Azüregfeléint,éslazamozdulattalvállatvon.

– Minden rendben lesz – ígéri, kérdésem elől kitérve. Tekintetében tökéletesenelegyedik Nessa reménye és Conall komolysága. Garrigan a semlegesítő közeg, amelymegakadályozza,hogyszéttépjékegymást.Óvatosan,hangtalanulanyílásfelémozdulok.Bakancsomporttolazalagútba.Olyanteljesasötétség,hogycsakérzemConallnézését,denemlátomaszemét,nemlátomtestekörvonalátsem.

Kétkéznyúlfelértem.

–Gyere!

Nagylevegőtveszek,éselőrelendülök.Hagyom,hogycsontos,erőskezemegragadjonés letegyen a talajra.Az ajtó becsukódik felettünk, és hallom, hogyGarrigan elrendezirajtaaföldet.Kavicsoksúrlódnakadeszkán.Máshangnincs.

Ujjak fonódnakujjaimközé,denemConall fogtamegakezemet.Finom,hidegkéz,minthaporcelánbabakeltvolnaéletre.Nessaazalagútoldaláhozvezet,tenyeremetafalrasimítja.Földésnagykövekváltakoznakfurcsadudorokként.Vajon…

Megállok.Vanvalamia falon.Szintemindensimafelületetegyenetlenbemélyedésekbarázdálnak.

–Miez?

Két kézzel tapogatom a sziklát, a véseteket követem. Mindenütt ott vannak, fel-lekanyarognak,azalacsonymennyezetenésapadlónis.

Nessamellettemmotoszkál.Gyors,súrlódóhangothallok…ésszikravillan,lánggyúl.Felemeliagyertyát,halványarcaragyogasárgafényben.

Conallagyertyafényperemérőlfigyelminket,rosszallótekinteteránkvetül.

–Nincsidőnk!

–Hallgass!–intileNessa.–Eztlátniakell.Ésnekünkisjó,halátjuk.

Conall erre elhallgat, akörülöttünkhúzódó falakrapillant, tekintetekissémegenyhül.Fellélegzem,azénizmaimisellazulnak.

–Emlékek–folytatjaNessa,amennyezetetszemlélve.–Télországból.

Többezerszókanyarogezenakeskenyfalon,zaklatott,szaggatottmondatokkaltöltikmegasziklafelületet,egészenazalagútvégénlevőajtóig.

Egymondatotfeketekőbekarcoltak,azírástmegkoptattaazidő.

A lányom neve Jemmia volt. Yakim földjére akart menni, a Lord AldredEgyetemre.Tizenkilencévesvolt.

Egymásiküzenetetasziklábavéstek.

Atélelsőnapjánatélországiakvárosaikpiacáragyűltekünnepelni.Fagyasztottepretettünkésborralízesítettjégkását.Ígyünnepeltükatélszületésétabbanamásikvilágban.

Többésmégtöbbüzenetetlátok:

HavenaGreenaKlaryn-hegységben,aTadilbányábandolgozott.

Apámkatonavolt.Afrontonhaltmeg,amikorTavaszföldmegtámadottminket.TrevorLongsfieldvoltaneve.FeleségeGeorgiaLongsfield.

Minden télországi gyereket a születése utáni ötödik naponhóval telt bölcsőbetesznek. Sosem láttam még télországi újszülöttet, aki sírt volna ettől aszertartástól…Sőt,úgytűnik,nagyonélvezik.

Atélországiesküvőketazelsőreggelihónáltartják.Amenyasszonyésvőlegényegy pohárból vizet iszik, a megmaradt víz a köztük levő harmóniát jelképezőtökéleteskörréfagy.Eztajégkörtazesküvőhelyszínéneltemetik.EgyszeregyventrallihercegnőlátogatottelTélországba,éspanaszkodott,hogyJannuari hidege miatt országunk kibírhatatlan. Komornyikja rögtön válaszoltneki: „Mylady, Tavaszföld évszázadok óta igyekszik megváltoztatni Télországklímáját.Nemhiszem,hogyezÖnnekgyorsabbansikerülne.”

Tekintetem a falakba, áthatolhatatlan sziklákra vésett, megkopott, régi üzenetekensiklik.Mindegyikbelémivódik.Abetűkkavarognakalobogógyertyalángban.Hallottammárezekrőlahagyományokról,legalábbisnémelyikükrőlSirtanóráin…Afagylaltrólésatél első napjának ünnepléséről igen. De a többiről…Arról, hogy a piciket hóbölcsőbeteszik,ésazegyénisorsokról…

Bárcsak tudtam volna mindezt! Bárcsak velem lettek volna ezek a szavak életemmindenpillanatában!

– Amikor Angra megtámadott minket, mindent elégetett, a levéltárak iratait, akrónikákat, a könyveket. Ezért elhatároztuk, hogy az alagutakban örökítjük megtörténetünket–mondjaNessa,agyertyáttenyerébentartva.Afényéteriragyogásbavonjaatestét.

–Alagutak?–kérdem.Nézem,csaknézem,homlokomatráncolva,értetlenül.

– Abril munkatáborát a belváros egyik nyomornegyedének helyére építették.Télországiak építették, a tavaszföldi katonák csak felügyelték a munkát. A lebontottépületek közül soknak volt pincéje. Ezeket érintetlenül hagytuk. Ezek lettek a mialagútjaink. Titkos világ, amelyről a tavaszföldi katonák semmit nem tudtak. És azalagutak…

–Aszabadbavezetnek?

Amintfelteszemakérdést,tudom,hogyhibáztam.Haazalagutaknaklennekijáratukaszabadba,már senkinem lenne itt.Elvonom tekintetemetNessáról ésConallről,mielőttválaszolhatnának.

Nessamellémlép,kezétegyvésettszövegreteszi,kitapogatjaazelsőbetűt.

– Ezek az alagutak másfajta menekvést kínálnak. Conall és Garrigan megtanítottakolvasniezeketavéseteket.Fontos,hogyemlékezzünkrá–mondjanekemésConallnekis,akimárkevésbétűnikbosszúsnak.–Mindeneshetőségreszámítva.

–Milyeneshetőségre?–kérdem,demártudomaválaszt.

AmikorNessaújramegszólal,hangjaszomorú.

–Arraazeshetőségre,hogysenkinemmaradéletbenazokközül,akiktudják,amiidevanírva.

Elfordulok,hogynelássaaszemembencsillanókönnyet.MerthaegytizenhatévesfiúTélország királya lesz, és nincs semmi forrás, amelyből tanulmányozhatná Télországtörténetét, népünk halványodó emlékeire kell támaszkodnunk, csak az emlékekmutathatnakutat,mittegyünk.

Ezek azonban jelentéktelen, köznapi problémáknak tűnnek. Olyanoknak, amelyekérthálásak lennénk,haéppenezekkelkéne foglalkoznunk.Azuralkodóalkalmasságával, ahagyományoktovábbvitelévelkapcsolatos,teljesentermészetesproblémák.

Nem mintha bizonyosságunk lehetne arról, hogy népünk megmarad-e, lehetnek-eegyáltalánhagyományai.

Végighúzom a kezemet egy soron. Bárcsak tudnám, ki véste a kőbe! Bárcsakemlékezetembevéshetnémmind,hogyelmondhassamMathernek!Vajonőt is,engemishóbölcsőbetettekötnaposkorunkban?

Mégegyvésetkeltifelfigyelmemet.Betűibeporosodtak.

Egynaponmajdnemcsaksötétbenbúvószavakleszünk.

Nehézezekalatta feliratokalattelmenni,deNessakézenfog,ésmagávalhúz.Nyilvánnem ez az úti célunk. Hogyan lehet valami ennél is fontosabb? Ott akarok maradni,memorizálnimindenszót,akármitörténjék…

Deelérünkazajtóhoz.Párrégideszkaösszeszegelve.Conallrögtönkinyitja,ésmutatvalamit,amivalóbansokkal,desokkalfontosabb,mintasötétbenbúvószavak.

Emberek,fényben.

Nessa elfújja a gyertyát, hunyorgok a hirtelen világosságban, egyik kezemet ahomlokomhozkapom,eltakaroma szememet.Nessaáthúzaküszöbön,Conallbecsukjamaga mögött az ajtót. Földbe vájt, nagy, kör alakú teremben vagyunk, a falakból, apadlóból,amennyezetbőlsziklákállnakki.Túlnagyokvoltakvagytúlnehezek,azépítőknem tudták kiszedni őket. Rég leolvadt hideg viaszrétegen gyertyák állnak, krémfehérhegyek, csúcsuk aranyló narancsszín.Mindenütt gyertyák, minden kis üregben, fényükkellemesragyogásbavonjaahelyiséget.Többajtóislátszikazonkívül,aminbeléptünk,minthaezahelyiségkerékagylenne,azidevezetőfolyosókpedigaküllők.Azajtókonátegyretöbbtélországiérkezikatágasterembe.

–Aúú!–Nessamegrántjaakezemet.Izgalmambantúlerősenszorítottammeggyengekarját.

–Bocsássmeg!–Hirtelenelrántomakezemet.–Miezahely?

–Miástukki,hogyösszekapcsoljukamegmaradtpincéketésalagsorihelyiségeket–felel Nessa helyett Conall mély, nyugodt hangon. – Abril központjában vagyunk, túlmélyenahhoz,hogykiássunkavárosba,ígyeztűntalegjobblehetőségnek.Valamivelelkellettfoglalnunkmagunkattizenhatévnyibörtönéletalatt.

Kényelmetlenülérzemmagam.

–Holvagyunk?

Szúróspillantássalnézrám.

– Túlélted az első néhány napot. Találkozni akarnak veled. Bármennyire is nagy

ostobaság,hogyennyienvagyunkidelentegyszerre.–Elhallgat,átgondoljaakérdésemet.–Jobbkérdésazonbanaz,hogymiértvagyteitt?

Nézem,csaknézem,keményszúróstekintettel,éskimondomazegyetlenválaszt,amitkitudokmondani:

–Végigittkellettvolnalennem.

Conallelhúzódik,homlokasűrűráncbaszalad.

–Ező?

Akérdésvisszhangzika teremben,körülöttünkelhalkulacsendesbeszélgetésmoraja.Mindentekintetrámszegeződik,ésarragondolok,vajonmiótanéznek.Valószínűlegattólapillanattól fogva, hogybeléptem. Itt nincsenekkatonák, akik elől el kénebújni, nincsbüntetés, amitől rettegni kéne. Itt, a maguk építette menedék rejtekében szabadonbeszélhetnek,csodálkozhatnak,remélhetnek.

A hang forrása nyomakodik át a tömegen. Nő szólt hozzám. Idős asszony, hátameggörbült a tizenhat évnyi munkában. Ám amint tiszta kék szemével rám néz,kiegyenesedik,mintegyledobjamagárólakimerültséget.

–Te…–szólalmeghalkan,súgva,ámulattal.Aszottujjaitkinyújtja,megérint,arcomatkéttenyereközéfogja.Néz,csaknézengem,ésminthabelémlátna,minthamegpillantanavalamit mélyen a tekintetemben, amitől arca elégedetten kisimul. – Igen… Valóban tevagyaz…Meira.

Elhúzódom.

–Honnantudja?

Azasszonymosolyog.

– Mindenkit ismerek, akinek azon az éjjelen sikerült elmenekülnie Angra tombolóharagjaelől.Alegutolsók,akikidekerültek,elmondtakmindentrólatok.

CrystallaésGregg.Hátrahőkölök,minthaeltudnékmenekülniazemlékfájdalmaelől.Anőarcanyugodt,komoly.Mégőismeneküléstremél.

A körülötte álló télországiak ebben nem olyan bizonyosak. A többség Conallhezhasonlóan dühösen, komoran szemléli az új látogatót, de nempazarolják energiájukat aszökésreményére.

Anőközelebbléphozzám.

– Huszonöten menekültetek el, ugye? Amikor legutóbb hallottunk rólatok, tízenvoltatok.

Vár. Tudom, hogy híreket akar a külvilágból, a túlélőkről, tudni akarja, hányanmaradtunk, akik részt vehetünk a Tavaszföld elleni támadásban. Szinte kimondom:nyolcan.Denem.Márcsakhetenvagyunk.Éskitudja,hányanhaltakmégmegközülünk

Bithaiostromában?Denderatalán.Finn.GreervagyHenn.Lehet,hogyatavaszföldiseregelérteavárost,ésAlyssonis…

Lehajtomafejem.

–Heten.Talánkevesebben.

Halkmorajhallatszikatömegből.Alétszámhallatánmélyülnekaráncokhomlokukon,ésérzem,hogyaharagjukfokozódik.Mertcserbenhagytukőket.

Az asszony felemeli az államat, szemembe néz, úgy mosolyog, mintha semmi semtörténtvolna.

–Akirály?

Éles fájdalom nyilall belém. Mather. Amióta a táborba kerültem, sikerült nemgondolnom rá túl sokat. Végső, kétségbeesett búcsúkiáltása visszhangzik bennem.Eszembe jut,mennyire rémült,mennyire tehetetlenvolt, amikorelvonszolták,miközbenHerodottálltfölöttem,és…

–Életbenvan–felelemsúgva.–Menekül,deél.

A nő bólint. Belém karol, a tömeg felé fordít, Nessának és a morgolódó Conallnekháttal.

–Deborahvagyok–mutatkozikbe,azzalateremközepérevezet.Télországiakvesznekkörülminket,őszhajtengere,kékszemek,nyugtalanság,tartózkodásésareménynéhányapró fénysugara. – Én voltam Jannuari városának polgármestere. A megmaradttélországiakközötténvagyokalegmagasabbrangú.

Deborahelhallgat,minthaaztvárná,hogyválaszoljak.Megigazítomkezemetakarján,kinyújtóztatom az ujjaimat. Meleg van a föld alatt, túl meleg, és érzem, mennyienfigyelnekengem.Ezértfelteszemazegyetlenkérdést,amieszembejut.

–Mitvárnaktőlem?

Monddmeg,hogyanmenthetlekmegbenneteket!Nemtudom,mittegyek!

Deborah egy pillanatig hallgat, a távolba réved, mintha éppen gondolkodna, minthatervetszőne.Asokaságfeléfordul,ésmegszorítjaakezemet.

–ŐMeira–jelentibe.–Egyikeahuszonötöknek,akikelmenekültekAngraelől,azonazéjszakán,amikorTélországelesett.Élőbizonyíték,hogyAngragonoszságanemolyanabszolútésmindentátható,ahogyaztvelünkelakarjahitetni.

Sikerüluralkodnimagamon,hogynenyögjekfel.UgyaneztmondtanekünkSiris.Azt,hogy az életünk sokat számít…Mégpedig egyszerűen azért… Mert létezünk… Élünk,lélegzünk,ésmivagyunkabizonyíték,hogyTélországtúlélő.Sirbiztosannagyonörülne,haláthatnáeztabarlangot,éstudná,hogyAngrabörtönébenmegteremtettékaszabadságkismenedékét.Sir tudná,hogyanfordítsagyűlöletüket rajongássá,ésamiennél is jobb:

megtalálnáamódját,hogykijuttassaőketinnen.

Nekikénevelüklennie.NekivagyMathernek.Nemnekem.

–Azértjötthozzánk,hogyiránytmutasson,éstartástadjonnekünk…mintatöbbiek,akikAbrilvárosábajöttek…

Gregg és Crystalla is itt állhattak, pontosan ezen a helyen. Valószínűleg ők is a falépítésén robotoltak. Ésmeghaltak. Itt senki nem tud többet sorsukról azon kívül, hogyelmentekinnen…HogyAngraelvitetteőketatáborból,éssohanemtértekvissza.

–…fénythoz, reménnyel ragyognyomorúságunkban– folytatjaDeborah.– Jelenléteébredést jelez.Emlékeztető,amelyreolynagyszükségünkvan:hogymostugyanAngrarabszolgakéntdolgoztatminket,demikülönbekvagyunk!

Atömegmorajlik.Akikreménnyelnéznekrám,elmosolyodnak,bólogatnak,atöbbiekazonban egyszerűen vállat vonnak. Semmi jelentőséget nem tulajdonítanak Deborahbeszédének,minthamársokszorhallottákvolna.Szavaiisüresek,mintahelyiség.MinthavalakiremegőkardotrántanaTavaszföldhatalmaserejeellen.

Deborah felemeli a kezemet, öreg arca mintha tíz évet fiatalodott volna az örömtől.Érzem, hogy szavaiban remény gyöngyözik, Nessa reménye, és azok a beesett, soványarcokvárjákafelkiáltást.

–Télországmivagyunk!

Ugyanazakifejezés,amitConallhasználtalignéhánypillanattalkorábban.Jelentésérea reménykedők éljeneznek, néhány hang a többiek kétkedő hallgatásával szemben.Deborah biztosan látja őket, látja az elkomorulókat, az egymás között suttogókat, akiknemszólnaksemmithonfitársaikörömére.Ennyiidőelteltévelmárbiztosantudja,milyenveszélyes a hamis remény. Kegyetlenség tőle, hogy ilyen reményt táplál bennük.Kegyetlenség azt mondania nekem, hogy más sorsom lehet azon kívül, hogy itt halokmeg.

Lerántomfelemeltkezemet,mireDeborahszembenézvelem.

–Nem!–fakadokkihirtelen,gondolkodásnélkül.Lelkemegyeldugottzugábóltörfelvalami. – Nem. Én csak… Én csak egy lány vagyok. Mit gondol, mit tehetek? Nemtisztességes,hogyhagyja…

Deborahösszevonjaaszemöldökét.

– Először is az volna a tisztességes, ha ez soha nem történt volnameg. Az volna atisztességes, ha te nyugodt és gondtalan életet élhetnél Jannuari városában, kényelmeságyadlenneésszeretőcsaládod.Nincsigazság,Meira.

Hátralépek. Ez az egész így annyira emlékeztet Sirre, hogy elszorul a szívem. Nemvágyomannyiraarraazéletre,amennyirevágynomkénerá.Aztakarom…

Dehangnemjönkiatorkomon.Nemtudomolyanhatározottan,olyanbizonyossággalelmondani,mitakarok,kiakaroklenni…Semmitnemtudokmondani…Csakarratudokgondolni, csak azt érzem, csak azt tudom, hogy: nem számít, mit akarok én. Az énvágyaimittsemmitnemszámítanak.Sohanemisszámítottak.Miközbenéngátlástalanulkihasználtamazt,hogynemrabszolgaságbankellettfelnőnöm,őkvégigittvoltak.Itt.

Mostpedigegyedülvagyok,mintHannahmondta.Igaz,hogySirisittlehetne.Matherisittlehetne.Denincsenekitt.Ésmivelcsakénvagyokitt,éntartozomnekikazzal,hogyminden tőlem telhetőt megteszek népem kiszabadításáért. Ha itt halok meg, akkor istettemvalamitértük.Hiszenmindigiserrevágytam.HogytehessekvalamitTélországért.Éstennifogok…Nemcsaksajátbeszűkültlehetőségeimközött…Amitteszek,azfontoslesz a világnak, amitmég nem ismerek,mert azt fogom tenni, ami a királyságomnak alegfontosabb.Azthiszem,ezjobbankifejeziazt,hogytartozunkvalahová…Hogykészekvagyunkbármitmegtenni.Mindent,amitmegkelltenni.Készenállok.Megteszem,amitmegkelltenni,függetlenülattól,hogyénmitakarok.

Amint ezek a gondolatok eszembe jutnak, mintha valami gát szakadna át bennem,eláraszt a tettvágy, kezem, lábam bizsereg.Oly sokáig, oly nagyon harcoltam, hogy énlegyek,Meira legyek, hogy amagamegyedimódján segítsemTélországot.Denemaztkell néznem, hogy én mit akarok, hanem azt, hogy Télországnak mire van szüksége.MindigisTélországérdekevoltalegfontosabb.

Deborahnéz,csaknéz,atélországiakhalkan,kiscsoportokbanörvendeznek,éltetnek,és ekkor ráeszmélek, hogy sokkal jobban önmagamnak érzem magamat az őtársaságukban, mint életemben valaha. Mintha egészen eddig arra vártam volna, hogymegértsem,mennyivelnagyobb,jobb,megerősítőbbez,minthaegymagamlennék.

Deborahmegérinti,gyengédenmegszorítjaakaromat.

–Atejelenlétedabizonyíték,hogyvanéletAngrafalaintúlis–mondja,ésatömegremosolyog.–Alegnagyobbhóviharisegyetlenhópehellyelkezdődik.

Azizgatottcsevegésvárakozástelicsenddécsillapul.Nemmaradhatunkidelentsokáig…Eztabarlangotazértvájtákki,hogynéhányemberidőnként,kisidőreösszegyűljön,nemazért, hogy ilyen sokanegyszerre legyenek itt.Csakmiattamkockáztatták eztma.Ez agondolatrémületteltöltel,éssietveelindulokNessaután.

Nessa és Conall vezetnek vissza az alagúton át. Két kopogás a csapóajtón, Garriganfelemeli,éslenyúlértünk.ElőszörNessátemeliki,aztánengem.Conallfelhúzódzkodik,becsukja az ajtót, porral és kavicsokkal takarja, aztán elhelyezkedik a rács közelében.Garrigan a másik oldalra ül. Elég a szemükre nézni, látni, ahogy a börtönön túli utatkémlelik, és látszik, hogy ránk vigyáznak. Nem mintha sokat tudnának tenni, hogymegvédjenekakatonáktól,denémivigasztnyújt,hogymellettünkvannak.

Nessaleülmellém,átöleliatérdét.Aligvanvilágosabb,mintazalagútbanvolt.Azégmégsötét,deanapmárahorizontalattvárakozik,hogyáttörjönasötéten,ésragyogássalárasszaelavilágot.

Nessarámnéz,szemecsillog.

–Conallisjön.Ésmindenki.Csaknembíznakmagukbanannyira,hogyreméljenek.

Őtnézem,csakőtafélhomályban,

–Temiért?

Elkapja tekintetét, ruháján néz egy foltot. Két számmal nagyobb a méreténél: itteniléténekmementója.Azanyagfoltos,kopott.

–Amikormegláttalakapalotakertjében…–szólalmeghalkan,hangjaduruzsolatáborcsendjében.Atöbbiketreccellábancsendvan,rémültnémaságbakényszerültmindenkiasötétben ólálkodó szörnyek miatt. – A palota kertjében éreztelek, amikor a katonamegkorbácsolt engem. Még sosem bírtam ki a korbácsolást üvöltés nélkül, de amikorláttam,hogynézelminket…Nemistudom.Azerőtadott,hogyneüvöltsek.

Karbafonomakezemetmagamelőtt,csizmámatbámulom.

–Sokkalbátrabbvagy,minténvalahalehetnék…Ittéltélannyiévenát.Nemhiszem,hogyénbármivelissegítettelekvolna.

Nessaközelebbhúzódikhozzám.Ásít,fejeavállamracsuklik.

–Énhiszem.Éshamarosanmindenkihinnifogja.

– Gregg és Crystalla… Róluk is ugyanezt hitted? – kérdem súgva.Mert elbuktak.Meghaltak. Kimondanám, de valami visszatart, valami, ami nem akarja emlékeztetniNessátarra,hogymilyenreménytelenhelyzetbenvagyunk.

Vállatvon.

–Hinniakartam.

Várom,hogymegmagyarázza,derögtönelalszik,halkanhortyog.Mármajdnemreggelvan.Kitudja,milyenrémségekethozamainap?Mindenerőmreszükségemlehet.

A falnak dőlök, óvatosan, hogy Nessát ne zavarjam, meglátom Conallt. A vasrudakmellettguggol,engemnéz,sötétkékszememegvillanazéjszakában.Nessárapillant,aztánmegintrám,éstekintetevalahogyoldódik.

Mathertekinteteisilyen.Ugyanazakifürkészhetetlen,végtelenmélyzafírszínűszem.Szívemösszeszorul, ámmielőtt elmerülhetnékmúltunk emlékeiben, az ábrándozás előttbecsapomazajtót.

BólintokConallfelé,éslélegzet-visszafojtvaváromaválaszt.Egyszívdobbanásnyiidőtelikel.Kettő.Ésbólint.

24HETEK MÚLNAK EL. Minden reggel eltöltök néhány szörnyű percet azzal, hogybelegondolok, vajon ez lesz-e az a nap, amikorAngra értem küld.De nem.A katonákminden reggel a falépítők csoportjába sorolnak. Étlen-szomjan dolgozom egészennapnyugtáig, akkor befalom a hideg ragut, és összeesem a cellaketrecünkben. Ésmindennap, míg dolgozom, míg várakozom, folyton ugyanazt a kérdést teszem felmagamnak.

Mittehetek,hogysegítsekmagunkon?

Magamban tartom ezt a kérdést, óvatosan más gondolataim mögé rejtem, nehogyszökés kiterveléséért valakimást büntethessenekmeg. Deminden válasz, amit kiötlök,gyengeés sekélyes.Üssek le egyőrt?Miértelme?Lökjek lenéhánykatonát a rámpán,hogy meghaljanak… és esetleg engem is magukkal rántsanak? Biztosan van valamiértelmesebbmegoldás.

Izmaimképtelenekhozzászokni a rámpánvaló fel-le járkáláshoz, lábamminden éjjelgörcsbe rándul, nyugtalan álomrohamok törnek rám, sötét, értelmetlen álomfoszlányok.Sir és Noam vitáznak a Rania-síkságon, aranyló pampafű ring körülöttük, az égenviharfelhők hömpölyögnek. Mather áll egy halott tavaszföldi katona fölött, tekintete amedalionon,magaelé tartja,minthaaföldreakarnáejteni.Theronéjsötéthelyenragadt,véreskörömmeltámadárnyékbanmaradóvadakra.

Vajonmegtudom-evalaha,mitörténtvelük?Vajonleróhatom-ekegyeletemetSirsírjafelett,éselbúcsúzhatom-etőle?

Más álmaimhoz ragaszkodom, azokhoz, amelyeketHannahmutatott nekem.Amágiatörténetéhez, a Királyi Mágiaszterek létrehozásának igaz történetéhez. Sőt, ahhoz arészhez is, amikor Angra és Hannah találkoztak Télország mezején, és titokban alkutkötöttek. Van valami ebben az egészben, valami értelem, megoldás, amit Hannah megakartértetnivelem,denemértem…Csakmégtöbbmegválaszolatlankérdéskeletkezik.

Azt mondta, a Romladás az embereket használta mágiaszterként, energia-közvetítőközegként. A fekete mágia választja gazdatestét. Ha a fekete mágia képes gazdatestetválasztani magának… Akkor a mi mágiánk…? Hová tűnt Télország mágiája, amikorAngra kettétörte a medalionunkat? Valahová máshová ment? Olyan kérdések ezek,amelyeket tizenhat év alatt senki nem mert feltenni, mert minden alternatívára fájgondolni… Ahogy az is nagyon bánt, ha a mágiánk végleg odalett. Ezért a könnyebbmegoldást választottuk… Hamis mosolyt erőltettünk magunkra, és azt bizonygattukegymásnak, hogy úgy kaphatjuk vissza a mágiánkat, ha újra egyesítjük a kettétörtmedalionkétfelét,amágiagazdatestét.

Demivanakkor,hamárnemamedalionbanlakozik?Mivanakkor,haújtestettaláltmagának?

Vagymivanakkor,havalóbanvéglegodalett?

Ámezekakérdéseknekemtúlságosanhosszútávúak.Nekemvalamiolyasmikell,amimost segít… Ezért magammal viszem az álmokat, minden szempontból, mindenszemszögből megvizsgálom őket, át- és átgondolok minden részletet, miközben fel-alájárokarámpán.Muszájmindenrészletnekegynagyegészbeilleszkednie.

Denemtudom,hogyan.

ÉjjelNessaazéletérőlmesélnekem.Velemegyidős,tizenhatéves.Apjacipészvolt,őkészítettea legjobbcipőketJannuarivárosában,anyjaHannahkirálynőegyikvarrónője.A szülők annyira szerették hazájukat, hogy amikor Angra támadást intézett az országellen, az akkor tizenhét éves Conallre és a tizenkét évesGarriganre bízták az újszülöttNessát,ésbeálltakaharcolóseregbe.Azonazéjszakánmeghaltak.ConallésGarriganazelmúlttizenhatévbenNessamiatttettmegmindent,hogyéletbenmaradjon.

Nessa ezekről az emlékekről úgy beszél, mintha ő élte volna át, úgy, ahogy énismételgettemmagambanatörténeteketolysokszor,hogymagamiselhittem,hogyjártamHannahkirálynőudvarában,ésemlékszemahóbazártbirodalomra.

– Honnan tudod mindezt? – kérdezem Nessát egyik éjjel, amikor már nem tudommagambantartaniakérdést.Amikormárkibírhatatlannáválik,hogynézem,csaknézemőt,minthasajátlehetségeséletemtükörképétlátnám.Munkatáborbannőttfel,amintjárnitudott, kényszerítették, hogyAbril városát építse.Mellette egy családmaradéka és egykirályságmég szétszórtabbdarabjai.Minden sebzett lélek emlékekbekapaszkodik, nemNessaemlékeibe,ésnemazénemlékeimbe.

–Afivéreimtőlésazemlékbarlangból–feleliegészenegyszerűen.Minthaeléglennemásoktól hallott, sokszormesélt történeteket hallani és a sziklafalra felírt, hevenyészetttörténelemmorzsákat tudni.Minthaezakevés információ iselég lenne,azonazalapon,hogytöbbasemminél.

Nessaújrabelemerülatörténetébe.Mesélegyruháról,amitédesanyjavarrt.Eredetilegegyszerű udvari díszruhának szánták, de a szabás, a varrás olyan gyönyörű volt, hogyHannah ezt választotta az esküvőjére.Abban fogadott örökhűségetDuncannek,Matherapjának.Nessagondosanszövöttkárpitkéntterítielémaszavakat.Olyanmúltez,amelynemtartozikegyikünkhözsem.Deegynapmajdmáskéntlesz.

Afalhoz támaszkodom, térdemet felhúzomegészenamellkasomig.Önkéntelenülarragondolok,hogyigazavan…Mindentörténetmorzsa,mindentörténelemdarabkaelég.Deennélsokkaltöbbetérdemlünk.

Éselegemvanabból,hogymindigamajdegynapon-tvárjam.

Egynaponmajdnemcsaksötétbenbúvószavakleszünk.

Ennekazéjszakánakazemlékeakövetkezőnéhánynapbanvelemmarad,ahogyfel-lejárkálok a rámpán, az állványokon. Az emlékbarlang, a kőbe vésett szavak és Nessareményteljessóhaja.

Ezekazalagutakmásfajtamenekvéstkínálnak.

És a vágyaknak ebből az apró villanásaiból, a mi lett volna ha… mi lehetne, ha…lüktetéseiből tudom,miaz,amirea télországiaknakmindenekfelett szükségükvan.Arraazérzésre,amitabarlangokkínálnak,denagyobbléptékben:reményre.Reményre,hogyjobblehetazéletük,reményre,amelysegítnekik,hogykibírjákeztazéletet.Hinnemkell,hogy Mather odakint él, segítséget toboroz és hadat gyűjt, hogy Tavaszföld ellenvonuljanak,éshogyegynaponleromboljaAbril falait.Deakármegéremezt,akárnem,olyanfelfordulástcsinálokitt,hogyAngramegbánjaanapot,amikorHerodnakparancsotadott, zárjon engem a táborba… És ez bebizonyítja a télországiaknak, hogy van mégremény.

Izgalom vesz rajtam erőt, nyugtalanság, ki akarok találni valami tervet, bármilyentervet,amimegvalósítható.Sajnálom,hogyolyansokáigtűrtem,olyansokidőteltel,mirerászántammagam,hogytegyekvalamit.

És egyik nap körvonalazódik gondolataimban egy terv. Olyan terv, amely nem csakegy-két katona kiiktatásáról szól… Hanem annyit tesz ártalmatlanná, amennyi atélországiaknakisfeltűnik,érezniükkell,hogykönnyebbleszazéletük.Nemszabadság,deegyhosszabbútelsőlépése.Lényegeshangulatjavulás.

Avárosegygondosanszabályozottgéphatékonyságával,szigorúrendbenműködik…Minden katona amaga helyén,minden ajtó szorosan bereteszelve. Ez azt jelenti, hogyminden gondosan ütemezve van, a többheti ismétlődés során én is megjegyeztem akatonáknapi rutinját.Mikor jönnekértünk reggelente,mikorhagynakmagunkraminketéjjelente, mikor vannak a váltások. A pontos ismétlődések teszik őket hatékonnyá, ámegybenhatalmashátránytokoznak:ettőlkiszámíthatókkálettek.

Tudompéldául,hogyarámpákonszolgálatotteljesítőkatonáknakpontosandélbenvanaváltás, és ekkor nincsenekott télországiak,mert ők éppen a vízosztó gyerekekkorsóikörülcsoportosulnak.Vanegyrövidpillanat,amikorarámpákonnemcsakhogyegyetlentélországi munkás sincs, hanem kétszer annyi a tavaszföldi katona, mint amikordolgozunk…Egyszerrevannakfennaszolgálatotleadókésahelyükreújonnanérkezők.

ÉsbárHerod jóvalAbrilba érkezésemelőtt elvetteminden fegyveremet,mégmindigvan rajtamegykisdarab fém:anadrágszíjamövcsatja. Ígyegyújabbvégtelennek tűnőmunkanapvégénbebújokketreccellánkbaNessa,ConallésGarriganmellé,várom,hogyakatonákbezárjanakminket,ésóvatosanlefejtemazövcsatotabőrszíjról.

Nessaésfivéreinézik,ahogyasarokbahúzódvaacsattalküszködöm,egyikrészévelamásikat igyekszem kibontani. Fémmel karistolok fémet. Annyira leköti figyelmemet aművelet, hogy nem is tudom, vajon Nessa próbált-e mondani valamit nekem, mielőtt

elaludt, és reggelre gyönyörű kis kés van a tenyeremben. Csak akkora, mint amutatóujjam, a pengének egy éle van.Olyan erősenmarkolom, hogy az éle a bőrömbevág,ahogybeállokafalépítőksorába.

A falnál ugyanaz a rend, semmi nem változott. Hevedert felvenni, kővel megrakni,felmenniarámpán,lejönniarámpáról,nyikorgódeszkán.Mielőttelindulokarámpafelé,megvizsgálom a szerkezetet. Gyors pillantás, senki nem veszi észre. Az első palánk adeszkaszerkezetjobboldalánindulazelsőszintre,afelettelevőrámpátmindensaroknálfacölöp tartja. De ha a többi cölöpöt meggyengítik, és a legalsó eltörik, amikor atavaszföldikatonákdélbenváltjákegymást…

Haezaleggyengébbreménytishozzaatélországiaknak,mármegérte.

Megfordítomarögtönzöttpengétakezemben,ujjaimközött,ésvalahányszorle-fel,le-felmegyek,kinyújtomkezemetazállványtartócölöpöknél,ésvégighúzomacölöpön,amialevegőbentartminket.Acölöpökvékonyak,mintaderekam,afamármegvetemedettéstörékeny, kiszívta a nap. Nem kell nagy erőt kifejtenem, hogy kis bevágásokat ejtsekrajtuk. De csak a jobb oldali cölöpökön, és csak annyira, hogy lassan, észrevétlenül, akövetkezőnéhánynapbanbetörjemőket.

Oda-vissza.Nyissz.

Oda-vissza.Nyissz.

Három nap után már határozott haladást érek el. Látom, hogy a cölöpökön vékonyvonalakjelennekmeg.Egyáltalánnemfeltűnőek,olyannyiranem,hogymindenkielhaladmellettük,a fa természetesöregedése jelével tévesztikössze.Amintanapelégmagasanjár az égen aharmadiknapon, ahogyközeledik adél, szívemegyrehevesebbendobog.Mármajdnemkészenvan,mármajdnemelég labilis az építmény.Demivan akkor, havalamit elvétettema számolásban, és az egész szerkezet túl koránomlikössze?Mivanakkor, ha több tucat télországihonfitársam is ahalálba zuhan?Nincs időmválaszolni asaját aggodalmaimra. Semmit nem tévedtem a számolásban.Csak tavaszföldi katonákatfogokmegölni,ésatélországiaklátnifogják,hogylehetségesvisszavágnunk.

Mennifog.

Csikordulakapu,eljöttadél.Akapunyikorgásavisszhangzikazudvaron.Sikítóhang,amitől bő adrenalinlöketet kap a vérem. Mély levegőt veszek, lassabban lépdelek arámpán,hátramaradok,hogyadélivízszünetrelemenőkmindmegelőzzenek.

Még egy mély lélegzet. Lábamat húzom, mintha fájna. Nézem, ahogy az utolsótélországiisaföldrelép.

Most!

Tavaszföldikatonákmasíroznakelmellettem,őrhelyükremenetelnek.Számolomőket.Hozzáadomamárfentlévőkszámához.Huszonnégy.

Most!

Mégegyszervégighúzomakéstazutolsópilléren.Kimélyítemavájatot,amitazutóbbiháromnapbanvágtam.

MOST!

Vállamat teljes erőből a pillérhez csapom, testem lendülete kettétöri a gyengeszerkezetet. Megyek, megyek csak tovább, az előttem állókat figyelem, azagyagkancsókból merített vizet ivó télországiakat. Mivel már nincs alátámasztásuk, atöbbijobboldalipillériseltörik.Egyikamásikután,egészenazállványtetejéig.

Reccs!Reccs!Reccs!Reccs!

Egy pillanatigmindenmozdulatlan. Szó bennszakad, lélegzet elakad,majd a rémületüvöltése szabadulel.Amikor rádöbbentek,mi fog történni…Ésmindenkatonaüvölt…Azállványzategyetlennagyreccsenésselösszeomlik.

Atélországiakcsaknézikadarabokratörőszerkezetet.Tavaszföldikatonákrohannakazállványzatfelé,minthasegítenitudnának,minthamegtudnákállítaniazuhanást.Sarkonfordulok, hogy lássam, amikor az állvány összeroskad. Látni akarom, ahogy mindenrombadől.Képtelenvagyokfegyelmeznimagam,nemtűnikelazarcomrólakárörvendővigyor.

Remélem,érzed,hogymeghalnak,Angra.Remélem,érzed,hogyatestükösszetörik.

–Hé,te!

Az állványzat ledőlésének káoszában, a szanaszét szálló szálkák, a szétrobbanó porfelhőjébenegykatonanézrám.Arcamegvonaglikanyersdühtől.Ujjalmutatrám.

–Tetettedezt!–vicsorogja.

Fogalmam sincs, honnan tudja. Talán látta, amikor a pillérnek ütköztem, talánvigyorogni látott. Akárhogy jött rá, megerősítem: mosolyogva tartom fel az én csodáskiskésemet. Már nem érdekel. Megmutattam a télországiaknak, hogy még vissza lehetvágni. Nem kell visszanéznem, hogy lássam, milyen érzelem van az arcukon…Csodálkozásvagymegkönnyebbülésvagyfélelem.Akármi isaz,végsősoronreménnyéfogváltozni.Ezazabizonyoshópehely,ahóviharkezdete.

És kész lennék belezsibbadni ebbe a gondolatba, hagyni, hogy rám zúduljon a sors,akármiisaz,ömöljönrám,mintazeső…Deekkorhirtelenkiáltáshasítalevegőbe.

–Nebántsa!

A kisfiú. Akit megszidtak, mert az első napon vizet kínált nekem, aki azóta ismindennap figyelt engem, nagy kék szemével nézett bocsánatkérőn, kíváncsian éshatározottan. Mindennap rám nézett, ujjai a merőkanálra feszültek. És mindennap féllépésselközelebb jötthozzám,minthamegakarnászegniaszabályokat,minthasegíteni

akarnanekem,demindigafélelmegyőzött,nemmertközelebbjönni.

Ámezenanaponfélredobtafélelmét.Merítőedényétaföldrecsapja,cserépcsörömpöl.Felém rohan az udvaron át, szalad, szalad, el a tátott szájjal bámuló sok-sok télországirabszolgamellett, akik nézik, nézik amég le sem ülepedett káoszt: a fa, por és kövektörmelékhalmábatavaszföldikatonákholttesteikeveredtek.

Mindenfigyelemafiúfeléfordul.Aprólábávaldobbantaporban,ésaztkiáltja:

– Ne bántsa őt! Azt akarom, hogy éljen! Ne bántsa őt! NE BÁNTSON TÖBBÉMINKET!

Hangjabelémvág,mélyebbenhasít,mintakéspengéjeakezembe,halálosabb,mintazimént összeomlott állvány. Mellkasomhoz kapok, ujjaim a szívem felett vájnak abőrömbe.

Megöletimagát.Miattam.

Akatonahirtelenmegfordul,ahogyakisfiúbotladozvamegállelőtte.Agyerekkerekarca vörös a dühtől, kis keze ökölbe szorítva; tekintetében végtelen harag lobog. Úgyvicsorogakatonára,minthaazeléglenne,minthaazzalmeglehetneállítaniatámadást,éscsakáll,rendületlenül.

Akatonameglepettenpislog,mielőtt reagál.Rémületvillanát rajtam,alig fogomfel,mit látok.Egyszempillantásazegész.Üvöltök.Egyetlenszó tolul tudatomba,átnyomulazelégedettségen,hogyAngraolysokemberétegyszerremegöltem,átnyomula tervemsikerefelettérzettizgatottságomon.

–MEGÁLLJ!

Desemminemállmeg.Akatonasemésamögöttelevőtársaisem,akiktízkörömmelesneknekiaromoknak,amégéletbenlévőkutánkutatnak,néhánybajtársukatkirángatjákaromokközül.Csakekkorfogomfel,mittettem,mitörténikkörülöttem.

Megölhettemvolnaasajátjainkat.Ésmostafiúszenvedmiattam.

–Terohadék!–üvöltakatona,azzallekapjaakorbácsotderékszíjáról,egyetlencsapástmérafiúra.Őtérdrerogy,húscafatokszakadnakletörékenycsontjairól.

–Megállj!–kiáltomújra,éselőrelendülök,dehidegkezekrántanakvissza,ésakiskéskirepülakezembőlaporba.Kiakaromrántanimagamatakéttélországiférfiszorításából,denemengednek.Arcukrezzenéstelenüleltökélt.

–Csaktovábbrontanálahelyzeten!–mordulegyikük,ésvisszaránt,távolabbafiútól,aki újra felüvölt, és nincsmás hang, csak a korbács csattanása.Egy pillanatig nem fáj,aztánmagaakín.

–Nemállhatokcsakígyitt!–mordulokvissza.–Nemmaradhatoktétlentöbbé!

Nembánom,hogyösszeomlasztottamazállványzatot.Nembánom,hogycselekedtem.

De egész életemben bánnám, hogy hagytam egy honfitársamat szenvedni, amikorsegíthettemvolnaneki,amikormegmenthettemvolna.

Könnyek szöknek szemembe, látásom elhomályosul. A férfiak elengednek, miutánhátralököm őket, és a kisfiú felé rohanok. Háta csupa vér, vastag rozsdabarna vonalakfutnakvérvörösön.Futtombanereszkedemle, térdencsúszvaérkezemmellé.Görnyedvefekszikaporban.Kéttenyeremközéveszemafejét.Úgytartom,ahogyaztaférfitkellettvolna tartanom,akit lehúzottanehéz feketekőazállványról,ésolyanellenállhatatlanulvonzottaaföld,mintmágnesavasat.Tehetetlenvolt,ésegyedülvolt,észuhant,zuhant,hagytákmeghalni,miközbencsatadúlkörülötte,miközbenengemágyúgolyóbecsapódásarepítettalevegőbeésMathertelvonszoltákBithaivárosába…

Akorbácslendül,deezúttalelkapom.Abőrakaromatnyaldossa,ésszorosanfogom.Egyrevastagabbbőrtmarkolok,húzom,aztánegyetlengyors,tenyérhorzsolómozdulattalkirántomakatonakezéből.A fickószeme tágranyílika rémülettől, és segítségértkiált.A közelében állókat hívja, azokat, akik nem tudják eldönteni, hogy a társaikat mentőksorába álljanak, vagy a fiú és körülöttem kialakuló egyre nagyobb pánikot próbáljákkezelnivalahogy.

Agyerekhezfordulok,akorbácsmégazalkaromravantekerve.

–Semmibaj,hamarmeggyógyulsz…– szólalokmeg,de látomahátát.A felszakadtbőrtésizmotvérborítja,bordáilátszanak,fehérszigetekvérvöröstengeren.Nemmozdul,nemsír,nemcsinálsemmit,ottmaradösszegömbölyödveaföldön.

Simogatomafejét.

– Úgy sajnálom! – mondom neki. Homlokomat kócos, csapzott hajához érintem.Megmoccan, az élet vergődik a tenyerem alatt. – Jóváteszem. Jobb lesz. Meg foglakmentenivalahogy.

Ezrossz.Nagyonrossz.Ésnemtudokváltoztatnirajta.Nemtudtammegakadályozni,sőtmiattammégrosszabblett…Éntettemeztvele.

Hideg, hideg, hideg. Végtagjaim mintha jégből lennének, tüdőm annyira fagyos…Szinte biztosra veszem, hogy zúzmarás a leheletem.Minden havas hidegséggé változikkörülöttem, kezem ketreccé keményedik a fiú feje körül. Olyan csodálatosan hideg…Mindenidegszálamtekereg,mintazerdőfáinakjégborítottaágai.Mostlebegekátabbaamásikvilágba?Ezarémületahalálbataszít?

Pontosanígyéreztem,amikorSirmeghalt.Ezamérhetetlenhidegségjöttrám,mindenporcikámbelezsibbadt.

Katonák törnek át rémületem havas örvényén. Durva kézzel ragadnak meg,felrángatnak, kirántják a korbácsot a kezemből, elszakítanak a fiútól. Kapálódzom,küzdök,rúgomőket,harcolok,hogyvisszamehessekagyerekhez.

Őazujjaiközöttpillantrám.Kékszemébenkönnyekés…

Megkönnyebbülés.

Megkönnyebbült.Csakámulok.Nemigazántudom,hogyamit látok,azvalóságvagyvalamitorzkép,amitszívemszeretnelátni,éscsakelmémvágyavetüllelkiszemeimelé.Ekkor arcáról a hátára nézek. A hátára, ahol véres, szörnyű sebeknek kellene lenniük,de…Nincsenek.Szakadtingealatttisztafehérbőrragyogaforrónapon.Nemrepedtfel,nemsebes,nincsrajtasehorzsolás,sevágás.Minthanemértevolnaakorbács.

Az engem lefogókatonák is észreveszik.Mindenki érzi.Ez a pillanat visszhangzik atélországiaktudatában.Ugyaneztamegkönnyebbüléstérzikőkis.

Afiúmeggyógyult.

Hideghullám hömpölyög végig rajtam, és legszívesebben örökre ebben fürödnék,hagynám, hogy a jeges pelyhek beborítsák testemet, felemeljenek, elvigyenek valamibékés, biztonságos helyre. Úgy tűnik, körülöttem senki nem észleli a hirtelenhideghullámot,amiténérzek,ésarragondolok,vajoncsakhallucinálok-e.

A katonák előbb eszmélnek döbbenetükből, mint én. Szorosan megmarkolják akaromat, ujjaikmegcsúsznak a korbácsütés nyomán kiserkedt véremen. Elrángatnak azáhítattalbámulótélországiaktömegénát.

Ledöntötteazállványzatot.Meggyógyítottaafiút.

Egy télországi férfi lépelő.Azokközülvaló,akikgyanakvássalésgyűlölettelnéztekrám,akikConallirántamvalóbizalmatlanságátvisszhangozták.Arcaolyanőszinte,olyantiszta mosolyban simul ki, hogy attól tartok, Abril alapja bármelyik pillanatbankettétörhet. Kezét az ég felé emeli, fejét hátrahajtja, és felkiált. Örömkiáltása minthalökéshullám lenne, a többiek is felkiáltanak, a hang úgy terjed, úgy gyűrűzik szét atélországiak tömegén, mintha izgatottságuk azóta gyülemlene, hogy az első póznaösszeroppant. A tavaszföldi katonák, akik addig halott bajtársaik testét, az összedőltállványzatotbámulták,egyszerrenéznekrájuk.Afoglyokmégsohanemörültekennyire.Hogyanszüntethetnékeztmeg?

Annyirabelemerültemamindentelárasztóörömbe,azédeseufóriába,hogyészresemveszem,mitörténikvelem.AzőrökvisszavonszolnakAbrilvárosába,akapubecsukódikmögöttem.Anehézvasajtókahelyükrekattannak,deahidegségnemmúlikatestemből.Atélországiakéljenzésesemcsillapodik.

Angra hallja őket, ebben egészen biztos vagyok. Érzi, hogy valami megváltozott alevegőben.Abrilmunkatáborábanúgy terjedazöröm,mint ahófergeteg.Arcomonújraszélesrehúzódikamosoly.

Hamarosanmegtudja,hogyahóviharvelemkezdődött.

25

MINÉL KÖZELEBB ÉRÜNK Angra palotájához, annál halványabb amegkönnyebbülésemésazörömöm.Ezazapillanat,amitőlmegérkezésemótarettegtem:amikorAngraaddigkínoz,amígmegadommagam,ésbehódolokneki.Addigkínoz,mígkönyörgök,hogyöljönmegvégre,mígelnemmondomneki,hogyandöntöttemösszeazállványzatot,hogyangyógyítottammegafiút,éshanemmagyarázomeztelneki–merténsemtudokmagyarázatotadni,legalábbisakisfiúgyógyulásáranem–,akkorparancsotadHerodnak,hogymindenképpentörjönmeg.

Félelem emészti zsigereimet. Nem, én nem félek Herodtól. Nem, én nem félekAngrától.Nemfélek.

De Angra megöl, nem lesz lehetőségem Nessával beszélni. Megöl, mielőtt tehetnékvalamit, segíthetnéknekik,vagymegmenthetnémőket talán.Ésazokután,hogy láttam,mitörténtazzalakisfiúval…

Nevetőgörcs fojtogat,hitetlenkedőnevetés, ahogyakatonákAbrilutcáinvonszolnak.A fiú jól van. Amint erre gondolok, a döbbenet elfújja nevethetnékemet, mintgyertyalángotaszél.

Hogyan?

Nessa,ConallésGarriganfelnéznekamunkájukbólAngrakertjében,ahogyelhaladunkmellettük. Nessa arca két szempillantás alatt dermedten nyugodtból rémültté változik,teste megvonaglik a tehetetlen felismeréstől. Felém mozdul, de Garrigan visszafogja,átöleli,ésgyorsan,halkansúgvalamitafülébe.

Conall isészrevesz,veszélyesensötétpillantássalnéz.Elszakítoma tekintetemetróla,mielőtt megláthatnám csalódottságát, mielőtt tekintete azt mondhatná nekem: Tudtam,hogyteismegfogszhalni.

Nemfogokmeghalni.Manem.Azokutánnem,amitörtént,amit tettem,amit tehetekértük.Demit tehetek értük?Hiszenazt sem tudom,hogyancsináltam,honnan jött ez…ez…hogymeggyógyítottamafiút.

Meggyógyítottamafiút.

–Távozzanak!

Angra hangja mennydörög a trónteremben. Magas rangú tanácsadók állnak szoroscsoportban az emelvény körül, egyenruhájukon az arany peremű fekete nap valósággalragyog a mennyezeti ablaklyukakon beszűrődő fényben. Parancsára a tanácsadókelfordulnak,minden tekintet a csapzott, nyomorult állapotbanmegjelenő télországi lányfeléfordul,akitkatonákvonszolnakatrónhoz.

A tanácsadók egyikeHerod.Vigyorogva néz királyára, tekintetévelmintha engedélytkérne,deAngrahangjaismétmennydörög:

–Aztmondtam,távozzanak!

A tanácsadók gyorsan összeszedik azAngra trónemelvénye körül álló kis asztalokonszétterített papírjaikat, és különböző kijáratokon át sietve távoznak. Két katona közöttállok az emelvény előtt. Angra hátradől trónján, egyik kezével, mint mindig, a jogartszorongatja. Zöld szeme éles, halálos pillantással mered rám, szemlél, mintha értékeskutyalennék,éséppenaztfontolgatná,megvegyen-e.

–Jelentést!–mordul.

Ajobboldalamonállókatonavigyázzbavágjamagát.

–Leromboltaazállványzatotafalnál,embereinkközülsokatmegöltésmegsebesített.Ezenkívül… – Elhallgat, szeme az arcomra villan, és úgy húzódik el, mintha egyetlenpillantásommalhalálrasújthatnám.–Ezenkívül…Meggyógyítottegyrabszolgát.

Tüdőm nem engedelmeskedik, nem enged be több levegőt, úgy megszorul, minthatudná,milyenreménytelentovábblélegezni.Nemtudom,mivagyok,mirevagyokképes,deAngraaddigfogkínozni,amígvagyrájön,vagymeghalok.

Angrafeláll.

–Lelépni!

A katonák sarkon fordulnak, csizmájuk csikorgása, távolodó lépteik hangja elhal ahatalmas teremben. Az ajtó becsukódik mögöttük. Már csak ketten vagyunk atrónteremben: Angra és én. A szívverésem visszhangzik a vastag, fekete kőburkolaton.Mindenizmomatmegfeszítvevédekezematudatommélyénmocorgófélelemellen.

Akármitörténik,akármittesz,énTélországrészevagyok,éseztősohanemvehetieltőlem.

Angraujjaitétovánmocorognakajogaron.

–Szóvalleromboltálegyrámpát,ugye?Ésmeggyógyítottálegyrabszolgát?

Arca közönyös, és az, hogy semmi érzelmet nem mutat, valahogy mindennélfélelmetesebb.Meglepetéstokoztamneki.Nemazelvárásainakmegfelelőenviselkedtem.Őpedignemszeretiameglepetéseket.

Angra egy lépést tesz felém.Mosolyog, higgadt, nyugodt. Elemez engem.Gúnyosanszólhozzám.Azacélja,hogymegtudja,mit tettempontosan,ésmegakadályozza,hogyújrameglepetéstokozzakneki.

– Nyilvánvalóan nem tanultad meg, hol a télországiak helye, ha azt hiszed, hogymindenkövetkezménynélkültehetszilyesmit.Denefélj…Herodkészséggelmegmutatjaneked,hogyanillikegyrabszolgánakviselkednie.Talánelőszörazetikettetkellettvolnamegtaníttatnomveleneked.

Herodnevénekemlítéseolyan,mintderültégbőlvillámcsapás.Éles,teljesenkizökkent.

Hátrahőkölök,szememtágranyílik,gyorsan,mohónveszeklevegőt.

Angramosolyaszélesedik.Látja,hogygyengepontratalált.

– Megölted néhány emberemet… – tűnődik, mintha csak magában beszélne. – Ésmeggyógyítottál egy rabszolgát.Azt, hogy az előbbit hogyan csináltad, nem lesz nehézkideríteni…Deamásikat?Amikoridejöttél,azakisdarabkővoltnálad.Konkrétanmiaz,amierőtadottneked,hogymeggyógyítsvalakit?–Angraatrónemelvényelsőfokáralép.–Egykishalottkirálynősegítettneked?Őlátelinformációkkalabbanareményben,hogynekedsikerülnifogaz,amibenafiakudarcotvallott?

Csakbámulok.Hannah.HonnantudtaAngra,hogy…

Ekkor azonban lejön az emelvényről, olyan közel áll meg hozzám, hogy látom anyugodt arca mögött húzódó féktelen dühöt, ami bármelyik pillanatban kitörésselfenyeget, ha valami rosszat szólok, rosszul mozdulok, vagy nem vagyok hajlandó úgyjátszani,ahogyőakarja.

–Mindent látok! – vicsorít rám. –Mindenről tudok!Mindent én irányítok! Tudom,hogy még mindig kapcsolatban van Télország mágiájával, de nem hittem volna, hogyannyiraostoba,hogyerejétazénországomban ishasználja,különösennemegysemmitérőlányrévén.Elfogodárulninekem,mitmondottnekedHannah,hogyanlátelmágikuserővel,aztánaztamágiátazutolsócseppigkifacsaromatestedből.

Torkom elszorul, tehetetlenül nyeldekelek. A kisfiú jut eszembe: mennyirecsodálkozott,mennyireörült,mennyiremegkönnyebbült,hogyahátameggyógyult.

–Nemtudom–felelemsúgva.

Megdöbbenekasajátszavaimon.Nemakartammegszólalni.Éncsak…Éncsaktettemvalamit.Erőmvan.

–Szerintempedigpontosantudod–mondellentnekemAngra.Szemöldökétráncolja,és jogarpálcája gömbjét nézi. Sötétség szivárog belőle, egyetlen hosszú árnyékcsík, alevegőbenkavarog,majdAngrakezéretekeredik,ahogyazindakúszikfelfeléafaágon.Aztánezazárnyékvonalletekeregakezéről,ésegyetlennagyívbennyúlikfelém,széleskörtformázfejemkörül.Játszikvelem,gúnyolódikvelem,hogyarcomhozmilyenközellebegamágia.Sötétségeeltakarjaamennyezetnyílásainbeáradófényt.

Tátottszájjalbámulom.Mégsosemláttammágiát.Ez…eznemmágia.

EzaRomladás.

–Abbanisbiztosvagyok,hogyHannahnéhánynagyonérdekesinformációtplántáltafejedbe–folytatja.–Szeretnémlátni,mitcsináltveled.

Zihálok,aligkapoklevegőt.Azárnyékazorromelőttlebeg.

–Haolyannagyhatalmavan,hamindenttud,ezthogyhogymégnemtudja?

Angraarcamegvonaglik,azönelégültlátszatmögöttfelsejlikigazi,forrongódühe.

–Kikkel is voltál egy cellában?F-3219, F-3218 és F-2072 voltak a cellatársaid.Azttudom, M-19, hogy sokkal nagyobb szükségem van arra, hogy megtudjam, mi van afejedben,mintarra,hogyezeketéletben tartsam. Idehozassamőket?Mertha jól sejtem,nekednemközömbös,hogyélnek-e,vagyhalnak.

Nyelvembe harapok, hogy meg ne szólaljak. Angra homloka kisimul, örül afelismerésnek.Azárnyéksávarcomelőttlüktet.Fenyegetésénekmegtestesítője.

– Ó, hát érdekel a sorsuk! Gondoltam. – Közelebb lép, túl közel, kevesebb mintkarnyújtásnyira,csakazárnyéksávlebegközöttünk.–Talánérdekelnieiskell–folytatjahalk,negédeshangon.–Haparancsotadnékakatonáimnak,hogyneishozzákideőket…Hamegöletnémőket ott, ahol vannak…Vagyamimég jobb: haHerodrabíznám,hogykínozzamegőket,akkortalán…

–Megöllek!–köpökki,éselőrelendülök,ámakövetkezőpillanatbanhátratántorodoma sötét mágia kanyargó csíkjától. Kezem ökölbe szorul, képtelen vagyok elfojtanimagamban a sürgető vágyat, hogy kitépjemAngra szívét, de tudom, hogy hiába. Nemakadályozhatommeg, hogyNessa vagy Conall vagyGarrigan legyenHerod következőjátékszere, ha úgy akarja. Lehetetlen elkerülnöm a sötétség pulzáló kötelét, amelyközelebb, egyre közelebb lopakodik hozzám, annyira közel, hogy már félek mélylélegzetetvenni,nehogyakaratlanulmagambaszívjam.

–Tehátengedsz?Mertazthiszem,nincsmásválasztásod.Senkineknincsválasztása.

Vér gyűlik a számban.Elharaptam a nyelvemet.Csak ez az éles fájdalom tart visszaattól,hogyasötétmágiaaurájánátAngráratámadjak.Afájdalomrakoncentrálok,nemazopálos sötétségre, nem a király zsongító szavaira. Ez a halk, lüktető hang nyugodt éskedves,mígszavainakjelentéseátnemderengahomályon.Mögöttünkazürestrónteremfeketeobszidiánfalaianapfényéttükrözikvissza,asötétkőtestetlenközönségkéntfigyelminket.

–Felszabadítóérzés,haazemberneknincsválasztása.Azembereketegyidőutánnemkell bizonyos dolgokra kényszeríteni. Herod például lelkesen elfogadja a döntéseket,amiketénhozokhelyette.Élvezettelfogelpusztítanitéged.

Hideg.Mindenhideg.Avilág csupa jég, vastag, szilárd csoda borítja, csupa csillogófelület és fagyott lélegzetpára-felhő. Bele vagyok zárva, része vagyok, végtagjaimkeményednikezdenek,mintha jégborította fák cikcakkos ágai lennének, ahibernálódásköztesállapotábanvagyok,miközbenavilágmegfagykörülöttem.Csontjaimfájdalmasancsikorognak, amikor a jég ellenében elmozdulnak, megremegnek, amikor testemelőrelendül, ujjaim ökölbe szorulnak, szám véres sikolyra nyílik, ahogy az árnyékon átAngrafejénekirányábavetődöm.

Amint a fekete felhő a bőrömhöz ér, rádöbbenek, milyen súlyos hiba volt ez.

Kétségbeesésemmegnyitottaazelmémetelőtte,védelmemösszeomlik,amintazárnyékafejembe árad, eloszlik a koponyámban, minden pórusomat ősi gonosszal tölti be.Megtorpanok. Valami kiszippantott a világ hidegéből, forró kínba dobott. Az árnyéktekergőzikgondolataimban,emlékeimbemélyed,agyambanturkál.Tehetetlenültántorgokelőre-hátra.

Angra gúnyos vigyora egy pillanatra visszatér.Az erejemost bennem van, elmémbenyomul,befészkeltemagátazagyamba.

Érzem, hogy azt mondja: Mindent el fogsz mondani nekem. A szavak az én sajátgondolataim,mohó,mélyhang, fülemhezkapok,minthaki tudnámhúzni a sötét erőt afejemből. Különben előbb téged intéztetlek el Heroddal, aztán azokat a rabszolgákat,akikkelvoltál,aztánmindentélországit,akiatulajdonombanvan.Mindmegöletemvele.

Nem.Nem fogja.MegállítomHerodot,megölömAngrát,mielőtt akár egy embert ismegölethetne.

Arcokésképekbukkannakfelamúltamból,ahogyAngraagondolataim,emlékképeimközöttkutat.MatherésSir,aRania-síkság,Theronölelése,amikorCordellbentáncoltunkabálon.Hóesés,finomfehérpelyhek,porhóhullJannuarikövezettutcáira.

Hidegségsöpörvégigrajtam,csodálatoshidegség.Jannuarivárosábanállok,mezítláb,lábujjaimamacskakövekközöttirésekbenyomódnak,hópelyhektapadnakszempillámra,csillogóvávarázsoljákavilágot.Miértvagyokitt?Olyanhidegvan,hogytestemmindenidegszálabizseregakellemesjegességtől.

Tudom, hogyan törjelek meg – szól Angra hangja. – Tudom, hogyan törjelek megbenneteket,akikolyasmirevágyakoztok,aminemlehetatieteksoha.Kétségbeesésetekben,reménytelenségetekbenmegmutattátoknekemagyengeségeteket.

Nem. Abrilban vagyok, nem Jannuari városában. Angra palotájában vagyok.A télországiaknak szükségük van rám, és ha nemmaradok tudatomnál, Nessa meghal.Nincsmágikuserőm,nincsbennemsemmikülönleges.Meiravagyok.CsakMeira.

Nem,nemcsakMeira.Vagyok…Valami…

Olyanhidegvan!Nagyonszeretemahideget.

Mondd meg, mit szeretnél a legjobban az életben, Meira. Ki fogom használni agyengeségedet.Addig facsaromaz elmédet, amíga kezembenemcsorgatod.Énurallaktéged,Télországot,mindent.

Angrakínzó lassúsággalemeli felkezét,és tenyerétahomlokomrasimítja.Még többhó. Esik és esik, békés pelyhek andalítanak Jannuari városába, ahol csend van ésnyugalom,éssohailyenbiztonságbanneméreztemmégmagam.

A medalion. Angra még mindig a nyakában viseli a medaliont: ezüstszíven fehérhópehely.Olyansokáigkerestükamágiasztert!

Meg foglak törni… A te tökéletes világoddal foglak megtörni, amire a legjobbanvágysz.

26ANGRA TRÓNTERME ELHALVÁNYODIK, a feketeség egy várossá hullik szét. Nem…Nemegyszerű…Jannuari…Összetoldozottemlékeimvárosa.

ÉSESIKAHÓ.

Megfordulok,amacskakövekcsúszósakajégtől,csupasztalpamonáttestembeáradahideg, és ez nagy boldogsággal tölt el. A levegőben szénfüst és ásványok földes illataterjed, a füst mindent enyhe szürkeségbe von. Ez az én hazám, ide tartozom… Ide,Jannuarivárosába.Hogyanisélhettemmáshol?

Halványszürke ruhám kopott, a sok használat és a szegénység foltjai látszanak rajta.A vékony pamutmég több hideg sugarat enged testemhez, ahogy ott állok az utcán, ésmosolygokvalakire,akiahóbanfutfelém.Nessa.

–Meira!Készazebéd.Édesanyádküldöttérted!

Édesanyám.Valamimegrebbenbennem…Nemhiszem,hogyvananyám.

Eznemigaz.Perszehogyvananyám.Mindigisvolt.

–Meira,gyere!–szólítNessa,azzalmegragadjaakezemet,éshúzmagávalazutcán.Olyanboldog,olyanegészséges!Életvanbenne,szeretetésbiztonság,ésaszemecsillog,mintahajábatapadthópelyhek.

Egyik kezemmel felemelem a szoknyámat, aztán együtt futunk. Munkálkodó emberekmellett szaladunk el: kirakatban kiállított árut tisztítanak, a kovácsműhelyben lovatpatkolnak.Köznapimunkák,amitelkellvégezniük,nemmint…

Valami nincs rendben velük. Velük sincs minden rendben. Ahogy anyámmal sem. ÉsNessávalsem…Ésezzelavárossalisvalamigondvan,bártudom,hogylétezik.

–Maeljönvacsorára–súgjaNessa;hangjábanörömésédespletykálkodásremeg.

–Kicsoda?

Nessafelnevet,hangjátólkicsitfényesebbalég.Befordulunkegykisutcába,megállunkegy kis, emeletes ház előtt. Nagy lendülettel kinyitja az ajtót. Tűz meleg fénye árad ahóborította járdára. A sárga fény Jannuari városának szürkéivel elegyedik. A tűzmelegtalálkozásaahóval.Denemrosszmelegség…Tökéletes.

– Itt van! – kiált fel egy hang a küszöbön túlról. Balra a tűzhelyen narancsszínnelparázslik a szén, egy üstben ragu forr. Conall faasztalnál ül, kezében kis batyu, nő állmögötte,kezétConallvállánpihenteti.Afelesége?Nyilván.Garriganisafeleségeelőttül,két kisfiúval, gyermekei elragadtatottan figyelik, ahogy mesét mond, és szélesengesztikulál…Amesébenvalamiellenségetölnek.

Azasztalmögöttaprótermetű,kecsesnőlépkiahátsószobából.Dúshófehérhajaazarcábaomlik,azarcátliszttelpúderezte.

–Meira!Gyere.Mindjártittlesz!–szól.Alysson.

Nessaleülazasztalmelléazegyikszékre.

–Anyádegésznapfőzött.

Anyám.Alyssonazén…

–Mindenki!Ahintójamostállmegaházelőtt!

Harsány hang csendül fel mögöttem.Megfordulok. Férfi lép be, hajáról leveregeti ahavat.Aszóródóhópelyhekabőrömreolvadnak,mindegyikcseppnyománvégigbizserega karom. Ismerem ezt a férfit. Sötétkék szeme, őszes szakálla és szoros csomóra fogotthófehérhaja…

Allysonazanyám…Amiaztjelenti,hogySirazapám.

Öröm fojtogat, szemem forró könnybe lábad. William az apám. Persze hogy ő az…Mindigisaztakartam,hogyazapámlegyen.

Ekkor fájdalom nyilall az örömömbe. Térdre rogyok, térdem a fapadlóra koppan,elmémbengondolatoklüktetnek.Határozott,hangosgondolatok.

EgyszerApánakneveztem,aztáncsak: igen,Sir,nem,Sir.Maganemazapám,ésénnemvagyokamagalánya,éscsakaztakartam,hogyúgynézzenrám,ahogy…

Valaminincsrendben.Létezik,tudom,hogylétezik,denemígy.

–Meira! – Sir hirtelen letérdel mellém, kezét a fejemre simítja, felemeli az államat,hogynézzekrá.Arcakedves,aggódó,homlokaráncolódik.–Jólvagy?

Téved.Nemkéneittlennie…Valamitörténtvele,valamiszörnyűséges.

–Aztálmodtam,hogymeghalt–felelemsúgva.

Sir aggodalma mosollyá enyhül, magához von, erős karját vállam köré fonja, ésmegengedi,hogyhozzábújjak.

–Ó,édeskicsilányom!Csakálomvolt!

Arca, teste hideg a kinti levegőtől, tiszta, ropogós hóillata van. Ingének gombjai abőrömbe mélyednek, amikor arcomat a mellkasához szorítom, és magamba szívom azérzést,hogyvelemvan.Ilyenaszeretet.Szeretengem.Őazapám,énalányavagyok,éscsakénvagyokneki,ésnekemcsakrávanszükségem.

–Jön!–kiáltfelAlysson.–Ittaherceg!

Sir leültet az ajtóval szemben álló székre. Odakint a hóvihar olyan, mint egy álom,amelybőlbármialakotölthet.Nessamellettemül,megfogjaakezemet,amikormegjelenik

az ajtóban egy férfi. Világoskék katonai egyenruhát visel, fekete csizmáján a tűz fényecsillog. A hóvihar úgy hozta hozzánk, mintha a fergetegből jött volna létre, mintha azformáltavolnatudatomlegmélyéről.

–Köszönömameghívást–mondja,ésmeghajol. Ízig-vérigherceg,amilyenmindig isvolt.Erős,magabiztos,tekinteteélénk,figyelmes,éskíváncsianvégigtekintmindenkin,akia helyiségben van,mintha emlékezni akarna ránk.Előttemmegáll.Nessamegszorítja akezemet,annyira,hogyujjaimhegyeelfehéredik.

– Meira – szólít Mather. Csak a nevemet mondja, csak egyszer, ez a két szótagvisszhangzikhozzám,minthamásszónemislétezne.Csakmi.Minthaígykénelennie.

Robbanások.Matherrémültenüvöltianevemet.Üvöltésüvölt…

Nem szeretem őt. Nem szerethetem szerelemmel, ezért nem szeretem többé. Nem.Nagyonnehéz.Nagyonfájszeretni.

Mather velem szemben ül, egy pillanatra sem veszi le rólam a tekintetét. Alysson akandallóhoz lép, elküldi onnanGarrigant, a feleségét és a fiait.Odajönnekhozzánk, azasztalhoz, Conall ésGarrigan, a feleségeik és Nessa a boldog családjával és én az énboldogcsaládommal.

Abejáratiajtómégnyitvavan.Ahópelyhekentúlhófehérhajvillan.Rögtönfelugromazasztaltól,éskiszakítomakezemetNessakezéből.

Alyssonraguttálalmindenkinek.

–Meira,kérlek,üljle!Vacsorázunk.

Énazonbanképtelenvagyokleülni.Képtelenvagyokelszakítanitekintetemetazajtóról,ahóról,aszélfúttafehérhajtömegről…Kinekazarca?

Sirmegérintiakaromat.

–Mitlátsz,édeskislányom?

Rám kiabált, amikor kicsi voltam, és Mathert meg engem ott talált a gyülekezéssátrában,éscsupatintavoltabőrünk,ésegyüttnevetgéltünk.

Nem…Miértlettemvolnagyerekkorombanegyüttaherceggel?Megkerülömazasztalt,az ajtón túl a fehér női hajtömeg úgy vonz, mintha hozzá volnék kötve, és ő csévélneengemegyreközelebbmagához.

–Meira…–Matherhátradőlszékében,ujjaitgyengédenvégighúzzaakaromon.–Mitörtént?

Olyanbiztonságositt.Mindenmegvan,amitakarok.Hogyantörténhetnebármirossz?Ez tökéletes, ez így van rendjén, ennek így kell lennie, és el kellmondanomMathernekmindent,mertőtökéletes.

–Meggyógyítottam egy fiút – hallom a saját hangomat.Úgy hiszem, a hófehér hajú

személyodakintMatheranyja,akirálynő.Úgyhallottam,nagyonszép.–Énisszámítok.

–Természetesenfontosvagy,Meira–mondjaMather,azzalfeláll.Székesiklikapadlón.–Perszehogyszámítasz.Miért?

Megfogja a kezemet, de az érzés… Éles; hirtelen törés a körülöttem lévő tökéletesképben.

–Nem.Énnemvagyokjóneked–hallomasajáthangomat.–Énnemvagyokelégjó.

Sirösszefonjaakezétazasztalon,ésfelnéz.

–Éncsakazértmondtameztneked,hogyneveszélyeztesdajövőnket.Vanúgy,hogyahazugságerősebb,mintazigazság.

–Igazság?

Ismerős fájdalom lüktet a halántékomon, azzal fenyeget, hogy darabokra szaggat, hanem… Ha nem teszem meg… Mit? Le kell ülnöm, vacsoráznom és beszélgetnem kellMatherrel,elkellmondanomneki,miértvagyokénisfontos,mertmindigiseztakartam.Ittlenni.

–Meira–szólegyhangkintről.Akirálynővanitt.Miértneminvitáljabesenki?

Az ajtó felé lépek, lábujjaim alig érintik a küszöböt, amikor Mather megragadja akaromat.

– Honnan ered a mágikus erőd? – kérdi. Riadtnak tűnik, kétségbeesettnek, tekintetesaját felindulásomat tükrözi vissza rám. Nagyon hasonlít Sirhez. Ugyanaz az erős áll,ugyanaz a zafírkék szem, arcán a kifejezéstelenségnek ugyanaz a fátyola. Még sosemvettemészreezt.

– Mágikus erőm forrása… –Miért válaszolok neki? Nem kéne erről kérdeznie. Egylépésthátrálok,azajtó,ahóviharfelé.–MágikuserőmforrásaaKirályiMágiaszter.

Matherösszevonjaaszemöldökét.

– Mágiaszter? Nem,Meira. – Megnyalja az ajkát. Újra próbálkozik. – Honnan vannekedvarázserőd?Hannahtáplálvarázslattal?Megkellmondanod!

– Már mondtam – felelem. – Csak a mágiaszterekben van mágia. Hannah nem adnekemsemmit.

–Meira – szólít megHannah. Hátat fordítok a helyiségnek, a tűz melegének, Nessanevetésének, annak, hogy Sir édes kislányának nevez, és Mather kiált nekem, kinyújtjafelémakezét.Hátatfordítokmindennek,amitvalahaakartam,mertHannah-nakszükségevanrám,éshozzákellmennem.

Abban a pillanatban, ahogy elhagyom a házat, hőség lüktet mögöttem, erősforróságkitörés, túl erős ahhoz, hogy a kandallóból eredhessen.Megfordulok, és a házeloszlik, összecsuklik, mintha nem bírná ki a környező éjszaka súlyát. De nem… Nem

összecsuklik,hanemlánggalég…Részenkéntégel,kiskupacparázslóhamuválesz.Számtátvamaradadöbbenettől,ahogynézem…Azéjszakaárnyai emelkednekahamuhalomfölé, döbbenetesen tiszta, fekete ürességgé emésztik. A környező várossal is ugyaneztörténik, minden összecsuklik és eltűnik… Jannuari városa elenyészett, és ott maradokegyedül,fénysugárban.

–Meira, most már én vagyok. Én irányítok. Nem Angra – mondja Hannah. Hangjasürgető,minthaerősenküzdene,hogybiztonságbanlegyünk.

Fejemetingatom.Angrairányított?Micsodát?Nem,mostbiztonságbanvagyok…MárnemAngrafeketemágiájánakhatásaalattvagyok.Hannahvédelmezengem,mertAngrabizonyos dolgokat kivett a fejemből. Azt akarta, hogy megtörjek, szétcsússzak, debiztonságbanvagyok…Biztonságban…Biztonságban…

Hannahvár.Ahátammögöttáll.Táncolóhópelyhekkeltelikfelkörülöttünkatér.Minthavalami pajzs lenne felettünk, mintha láthatatlan karok óvnának, nehogy hozzánkférkőzhessenasötétség.Angranemérinthetittminket.Őnemakarta,hogyelhagyjamaházat.Angraaztakarta,hogymaradjakodabent,aholkényelemvan,éselmondomnekiatitkaimat. De kimentem, és Hannah most Télország mágiaszterével való kapcsolatáthasználjaarra,hogybeszéljenvelem;mintahogyeddigis.

Télország mágiaszterével való kapcsolatát használta, nem a kék követ. A kék kőbensosemvoltvarázserő.CsakaKirályiMágiaszterekbenvanmágia.

Megfordulok,hóropogalábamalatt.Hannahháttalállnekem,hajalobogaszélben.Különböző magyarázatok kavarognak tudatomban, de ezek nem tőle erednek… Hanemtőlem.Elmémkönnyebbenműködikitt,azálomésébrenlétmezsgyéjén,és tényekelemeiömlenekafénybe…Olyanhirtelenmegvilágosodás,amilyetegyedülsosemérhettemvolnael.

– Angra eltörte a mágiaszteredet, de a mágia erősebb, mint gondolná – mondom.Áradnak belőlem a szavak, valahogy észrevétlenül, finoman átadom magamat azérzésnek…Sejtés…Titokzatoshelyaszívemben,aholHannahésénérintkezünk.Amágia.Egész végig tudtaaz igazságot. –Nagyonel voltál keseredve, amikorTélország elesett,ezért átadtad amágiaszteredet.Hagytad, hogymindent elmondjon neked.Az igazságot,ami a mágia mögött van, és hogy ha egy Királyi Mágiaszter a királyság védelmébeneltörik,akkorazországkirályavagykirálynőjeválikMágiaszterré.

Eza tudás tolul tudatomelőterébe.Amágiaátadjanekemezt az utolsó ténydarabot,amitől az egész kirakós összeáll. A Királyi Mágiaszterek az adott királyságokvérvonaláhozkötődnek.Amágiánakmindiggazdatestrevanszüksége,éshaagazdatestember,amágianemolyankorlátozott,mintélettelentárgyesetén.Azéletésatisztamágiacsodálatoselegylenne,mintazörökláng,amitvégtelenmennyiségűtüzelőanyagtáplál.Ezért ha az uralkodók a Romladással szembenézve hagyták, hogy mágiasztereiket

kettétörjék,maguk lettekkirályságukmágiaszterei.Azzala rengetegerővelaRomladástteljesenmeglehetettvolnasemmisíteni,ésavilágbékében,jólétbenélhetettvolna.

Ámamágiasztervarázslatacsakakkorműködik,haabirtokosaelismeriamágiát,éshasználni kívánja.Amágiaszterekcsakakkor reagálnak,haazemberek félreteszikönzőakaratukat,ésalávetikmagukatkirályságukérdekeinek.Ezamágiaaválasztásrólszól,éssenkinemvolthajlandóáldozatothozni,mígHannahmegnemtette.

Akirálynőmegmozdulahavon,fejéthátraveti.

–HolvanmostTélországmágiája?

– Nem tudtad, hogy várandós vagy. És akkor Angra megölt – mondom ki suttogva.Nagyon hideg van. Hidegség árad belém, annyira átjár a fagy, hogy úgy hiszem, márteljesen eljegesedtem, nem vagyok más, csak egy homorú-domború, üveges szobor. –Angra eltörte a mágiasztert, és megölt téged, ezért a mágia az örökösre szállt. Azörökösre,tehát…

Ajkammegfagy,ahideguraljatestemet,abbaajelenetbelök,amitHannahmegakartmutatninekem.Jannuarivároselesténekéjszakája.Apalotabelidolgozószoba.Égőszénkellemesaromájaveszkörül.Összegyűltekazok,akikelmenekülnekAngratombolódüheelől.HannahotttérdelAlyssonelőtt,akinekkarjábanacsecsemőMather…

Aháttér.Vanvalamiasarokban,amitaddignemláttam.

–Annyirasajnálom!–mondjaHannah.Alyssonhozszól.–Nemkellmegtenned.Mégmeggondolhatodmagad.Dönthetszúgyis,hogynemteszedmeg.

Megkerülöm Hannah királynőt és Alyssont. Ellépek Dendera, Finn, Greer és Hennmellett. Crystalla és Gregg a kandalló mellett kuporognak. Életben vannak, egymástölelik.ElhaladokSirmellettis.Védelmezőnhajolafeleségeésagyermekfölé.

Aszobasarkábanelhagyatottankismózeskosáráll.Mathermózeskosara?

Nem.Nemüres.

Aprókéznyúlikkibelőle,alevegőbemarkol.Kicsi,pufókujjakgörbülnekapárnáskistenyérfelé.Ragyogókékszempárnézélénkkíváncsisággalamozdulatlanságba.Kislány.Apró teste halványrózsaszín takaróba bugyolálva, a takaró szegélye selyemfonallalhímezve. A hímzés hópelyheket formáz a takaró széle körül, és ezek a selyemhópelyhecskékbetűkkéállnakössze.Ötkicsibetű.

– Nem, királynőm – feleli Alysson. – Nem gondoltuk meg magunkat. Természetesenmegtesszük.Télországnakszükségevanránk.Asajátunkkéntneveljükfelagyermekedet.

Anév.Gyönyörű,hibátlanhímzés.Ötbetű.

MEIRA.

27

ANGRA TRÓNTERMÉNEK PADLÓJA ragyog a mennyezetről beáradó fényben.Tükörképembámulvisszarám,ahogynégykézlábkushadokAngralábánál.

Hannahlányavagyok.

Szemem ide-oda rebben, tüdőm rémületemben sebesen fújtat. Nem lehetek Hannahgyermeke, mert Mather… De Hannah arra kérte Alyssont és Sirt, hogy mondják azt,Matheraherceg.Angra tudta,hogyHannahörököseelmenekültazonazéjszakán,ezértnemmondhattákazt,hogyagyermekmeghalt…Angraeztúgysemhittevolnael.

Aztmondták,hogyMatheratrónörökös,ezértAngranemtörődöttvelekülönösebben,hiszenhaTélországtrónörökösecsakegyfiú,nemlány,akkornemjelentfenyegetéstúgysem,hamegszerezzükamágiasztermindkétfelét,ésvisszatérbeléavarázserő.

Demágiaszterünkben,amedalionbanmostnincsvarázserő.Tizenhatévenincsbenne,amióta Angra kettétörte, mert az a mágikus erő új gazdatestet kívánt. Ezért belémköltözött.

ÉnvagyokTélországmágiasztere.

Senki nem tudta, hogy ez lehetséges, kivéve Hannah-t, mert ő engedte, hogymágiaszteremegmondjaneki,mitkelltennie,hogymegmentseTélországot.Avarázserőforrására hallgatott. Télország védelmében hagyta, hogy Angra kettétörje a medaliont.Áldozat volt ez azért, hogy erejét ne lehessen elvenni,megtörni, elhajítani. Azt akarta,hogy országunk varázsereje ne egy tárgyban korlátozódjon. Ez az erő vagyok én, ezTélország,ésezazerőszabad,mertmostazénéletemhezkapcsolódik…

ÉnvagyokTélországkirálynője.

Elakad a lélegzetem. Levegőt préselek tüdőmbe, testembe, hogy életben maradjak enagysúlyalatt.Annyiranehéz!Ilyennehézségetmégneméreztemsoha.

Tizenhatévigmindenkimegőrizteeztatitkot.Sir,akiharcolnitanított,úgybántvelem,minthavalaminévtelenárvalennék,akiháláslehetazért,hogyszabad.ÉsMather…Nem.Egészidőalattvelevoltakvérszerintiszülei,amígSir…

Ó,édeskicsilányom!

Akisház.Sirölel.Aznemvoltvalóság.Angrakegyetlentrükkjevolt,szörnyű,perverzjáték az álmaimmal. Minden, amit az élettől akarok, minden, amit soha, soha nemkaphatok meg… Egyszerű, boldog család egy otthonos kis házban. De Hannah… Ővalóság volt. Így próbált megmenteni Angrától… Kétségbeesett próbálkozás, amágiaszterhez való vérségi kapcsolata révén kiterjesztette védelmét örökösére. Az ővérébőlvalóvagyok.

Előretántorodom, homlokom a hűvös obszidiánhoz ér, ajkam megnyílik, zokogásfojtogat.Könnyekcsorognakleazarcomon,amikoreszembejut,hogyanöleltSirengem,hogyan szorított magához Angra rám bocsátott gonosz álmában. Egyáltalán nem félt

szeretniengem.

Denemőazapám.ŐMatherapja.AzénvalódiapámTélországhalottkirálya,anyámpedig Télország halott királynője. Hannah királynő Télország mágiaszterével valókapcsolatát használva beszélt hozzám. Mert én vagyok Télország mágiasztere.Akárhányszorpréselemezeketaszavakattudatomba,nemtalálokértelmetagondolatban.

–Herod!

Angra üvölt olyan féktelen fenyegetéssel, hogy a palota beleremeg. Meg fog ölni.Megsemmisítittésmost,testemetaprócafatokraszaggatja,ésmaradványaimatszétszórjaTélországfeldúltföldjén.Őfoggyőzni.

Hirtelen felugrom, hátrahőkölök. Nem is tudom, hová mehetnék, hová rejtőzhetnék.Nem…Nemhalhatokmegcsakígy…Ilyenkönnyennem.Nemérhetvégetmost…

Angrafeltépegyajtót.

–Herod!Hozdideaztafoglyot!MOSTAZONNAL!

Megtorpanok.Kitáromakezemet,mellkasomzihál.Fel,le.Fel,le.Foglyot.Nemnőt,nőszemélyt,ribancot.Biztosanférfi.ElfogtákMathert?

Angrahátatfordítnekem,afolyosórólléptekhallatszanak.

–Atélországiakmindiganagyobbhorderejűdolgokútjábaállnak–mondjafeldúltan,felháborodottan.–Lehet,hogyképesvagyellenállninekem,devanegymásikmódjais,hogyszórabírjalak!

Ellenállni.

Nemhallottbelőlesemmit.Nemtudja.Azálom.SzámáraJannuariképeeloszlottakkor,amikorkiléptemaképzeleteteremtettekisházból.Hannahamágiasztererejévelrejtekbentartottminket,mertfelkellettkészítenieengem.Vállaltaakockázatot,hogyesélyt,előnytadjonaküzdelemhez,hogymegmenthessemakirályságunkat.

Mellkasomatisméthidegségszálljameg,aligészrevehetőborzongás,akezemighatol.

Nehézléptekdöngnek,amenetatrónterembeér.Kétalak.Árnyékban.EgyikükHerod,hatalmas,kőnehézvállaösszetéveszthetetlen.Amásikalacsonyabb.Erős,nagytestű,de…

Herodamásikférfitelémlökiafénybe.Afogolyösszeesik.Ruhájaszakadt,vérfoltos,testénszámosseb,vágás,horzsolás.Rámnéz…És…Mindenmáseltűnikkörülöttem.

Theron.

– Mondj el nekem mindent! – parancsolja Angra. Toppant előttem, jogarpálcájánakfeketesége árnyékfelhőt von keze köré. – Különben a hercegednek minden csontjátösszetöröm.

Theronasarkánül.Theronittvan.Tavaszföldön.

A homlokán vágott sebből vér szivárog a szemébe, ajka egyik fele oldalra húzódik,szánalmas kísérlet, hogy a viszontlátás örömét kimutassa. Még itt is. Lerogyok előtte,végigsimítokarcán,karján,asérüléseitérintenitétovázok.

–Hogyankerültélide?

Theronmosolyaelrebben.

–Ugyaneztkérdezhetnémtőled.

AngrapálcájaTheronfejénkoppan.Cordellhercegeelterülazobszidiánpadlón.Aztánfélkönyökretámaszkodik,nyugtatólélegzetetvesz,ésvisszanézrám.

–Nemakarodelmondani,hogyátadtadmagadatnekem?GálánsmódonmegpróbáltálbeszökniTavaszföldre,hogymegmentsd,decsakaztértedel,hogyugyanolyanhelyzetbekerültél?–kérdiAngra,gúnyosvigyorralnézveTheront.Deszokásosgúnyosságacsorbátszenvedett,mert akarata nem teljesülhetett.Képes voltam sötétmágiájának ellenállni. –Megmutassamahercegednek,hogyanbánunkAbrilvárosábanahívatlanlátogatókkal?

Előrelendülök,ahogyHerodfelémmozdul.Therontólkarnyújtásnyiraütközünkössze.

–Neeee!–üvöltöm.Aszóvisszhangzikkörülöttem.Nincsidőmrosszullétre,undorra,searra,hogymegvetőpillantássalnézzekHerodra,mertátfogjaatestemet,ésfelmordul,amikorrúgkapálok.

– Van fogalmad arról, hogy mi történt azokkal a menekültekkel, akiket előttedelfogtunk?–kérdiHerod.Leheleteahajamat,anyakamatsúrolja,atestemenhömpölyög,ahogymagáhozhúz.

Angramozdul,Theronfölélép,pálcájánakgömbjétagerincéheznyomja.Theronmegsem rezzen, engemnéz, csaknéz.Nehezen lélegzik, erőt gyűjt, elhatározást ahhoz, amielőtte áll. Nem tud Angra sötét mágiájáról, a Romladásról… Nem tudja, hogy Angramágiájahatássalvanrá…

Eltörik az első borda, Theron felkiált fájdalmában. A meglepetés döbbenete eloszlatmindenesélyt,hogynyugodtmaradjon.Csillapíthatatlanfélelmébenelsápad,arcaelvesztiszínét, a törés után levegőért kapkod, tekintetével engem keres, kimondatlan kérdésekfeszülnekközöttünk.Deén semmitnem tudokmegmagyarázni így, hogyHerodarcát afülembetolja,így,hogyTheronmellkasábanelreccsenamásodikbordais.Úgysúrlódik,mozdulcsontacsonton,hogyazéntestemisbelesajdul.

–Tudod,ugye?–folytatjaHerod.–Biztosantudod,mertegyiküketelengedtük,hogyelmondhassanektek,milyenleszasorsotok.Az,akimeghalt…AzM-16-os…Azanőisharcosvolt,mintte.Eltökélte,hogyellenáll.Deavégénmindkidől.Nembírjáktovább.

Eltörik a harmadik borda is, és Theron torkáról elfojtott kiáltás buggyan a padlóra,amitőlaszívemelszorul.Angraekkorhirtelenrámnéz.Úgyvigyorog,mintegyeszelősgyerek.Ujjaiapálcáraszorulnak,éstovábbtöriTheronbordáit.Egyenként.

Nem lehet megakadályozni. Csak azzal tudnék véget vetni a kínzásnak, hamegmondanám,kivagyok.

– A hercegednek végig kell néznie, ami veled most történni fog! – fenyeget Herodsuttogva.

Greggel isvégignézették.Falhoz láncoltaa szobájában,Crystallátketrecben tartották.Angra parancsba adta Herodnak, hogy úgy bánjon vele, mint valami rongybabával,időnkéntvegyekiahelyéről,játsszonvele,ahogynekitetszik.AngraazzalmutattamegCrystallának, hogy szerinte mit érdemelnek a télországiak, hogy halálra kínoztattaHeroddal.Elképzelhetetlenkínzásoknakvetettealá,amelyeketazemberitestmárképtelenelviselni.

Theronfelnyögapadlón,miutánAngrameggyógyítottaazeltörtbordákat.Herodvégreelereszt engem. Ledob. Theronra borulok, mintha a testem megvédhetné őt Angramágiájától.

–Ne!Őtne!–hebegemAngrának,aválláraborulva.–Nebántsaőt!Nekiehhezsemmiköze. Ez a kettőnk ügye. Évszak-királyság és Évszak-királyság dolga. Ez nem Cordellháborúja!

Angrafelnevet.Minthaahanghúzna,felállok,hibámafülembencseng.

–Igazadvan–mondja,aztánrögtönHerodhozfordul:–HozdazF-2072-t,azF-3218-atésazF-3219-et.MegígértemM-19-nek,hogymegkapodőket,azt tehetszvelük,amitakarsz,miután…

–Neeee!

Sikolyom olyan hangosan, oly kétségbeesettséggel hasít a trónterembe, hogy érzem,megremegnek a sziklák. Az obszidián feketesége a látásomba szivárog, mindentdöbbenetfeketére fest, amit látok, amit érzek.Használhatom a királyimágiát arra, hogymegállítsam őket, hogy véget vessek ennek, mindennek? De mire képes az énvarázserőm?Hiszencsaktélországiakratudokhatni,nekiktudokerőt,kitartást,egészségetadni…

Mintha Theron átölelne.Mintha súgna valamit a fülembe, de nem hallom. Sikoltok.Csapkodok, kapálózom, miközben katonák jönnek, és felkapnak minket. Nem halloksemmit, csak azt, hogy a fejemben lüktet a vér. Herod rémületes képét látom,csúfondárosannézrám,aztánelfordul,egypillanatramegáll,ésújravigyorog.Elindulatrónteremben,ésfeszes,tudatoseleganciávalkilépaduplaajtón.Nessátésfivéreitfogjabevezetni.Megakarjaölniőket…

–Vigyétek ezeket Herod kamrájába! – rendelkezik Angra. – Ha a nő beszélni akar,bármilyenállapotbanvan,hozzátokelém.

Megint sikoltok,aminketvonszolókatonákbamélyesztemkörmeimet.Nemhagyom,

hogyNessa,Conall,Garrigan,énvagybárkimásígyhaljonmeg.

Akatonákraeznemhat.Hátracsavarjákakaromat,lépcsőnvonszolnakfel,folyosókonát, végig Angra obszidiánpalotáján. Mindent ugyanolyan szívfájdítóan költői tavasz-a-sötétségbenmotívumokkal díszítettek, színes indák és virágok a fekete kőbe vésve.Azindákúgykanyarognakkörülöttünk,mintaszavakNessaemlékbarlangjában.

Egynaponmajdnemcsaksötétbenbúvószavakleszünk.

Bithai-nak van himnusza. Gyönyörű vers, mint amilyet Theron írt. De Télországnaknincsenhimnusza,csakasötétbekarcoltszavak,ésezazegyetlenmondat,kétségbeesettkönyörgés,amelytombolószükséggelrázzaatestemet.

Akatonákkinyitnakegyajtótazemeletifolyosón.Szoba.Túlsóvégénbaldachinoságy.Adélifalnálszéles,tisztaablakok,ragyogófapadló.Azonhúznakakatonák,majdvégülmegállunk…

Ketrec.Olyanszűk,hogyülniisaligtudokbenne.Kinyitjákazajtaját,belöknek,ésegyszempillantásalattrámzárjákazajtót.

AzegyikkatonaHerodíróasztaláradobjaakulcsot.

Tekintetemmel követem amozdulataikat, és figyelmemmegakad egy tárgyon, amirőlazt hittem, sosem látom viszont többé: a csakramom. Az eredeti csakram, amit Herodellopott tőlem.Ott áll, azasztalon, főhelyen,minthaértékes trófea lenne.Pontosanúgy,ahogyénistrófeavagyok.

Olyanközelvan.Afegyveremolyanközel,ésmégishasználhatatlan.

Aketrecnekfeszülök,megcsikordulnakarudakalul,aholapadlóhozvannakrögzítve.Egyiksemmozdul.Akatonákröhögvevonulnakkiaszobából.

Szemben, más katonák a falhoz láncolják Theront. Gyomron ütik, teste gyötrelmescsattanással vágódik a falhoz. Aztán ott hagynakminket. Kimennek, becsukják magukutánazajtót,minthamisemtörténtvolna,minthaelfelejthetnék,mifogtörténni.

A rácsba kapaszkodom, kipislogom szememből a könnyek ködfátyolát, és Theronrafigyelek, mélybarna szemébe nézek, szeme fényére. Egészen eddig nem is tudatosultbennem,mennyirehiányzikezaragyogás.Őisengemnéz.Feszült.Kimerült.Ésdühös,hogy ott lát engem, egy ketrecben, Herod szobájában, és várjuk, hogy az a szörnyetegvisszatérjen,aztánlassan,minélfájdalmasabbankínozzon.Ésmerttudja,hogybármilyenjó kiképzést kapott, akármennyit gyakorlatozott a katonáival, akármilyen hatalma vanCordellben, az itt semmit nem ér. Olyan közel van, és ugyanolyan elérhetetlen,mint acsakramom.

– Angra hogyan volt képes… – szólal meg Theron, egyik kezét óvatosan gyógyultbordáifelémozdítva.Fejétingatja,behunyjaaszemét,arcánundorrebben.–Mindegy…Nemhiszem,hogyszeretnémtudni.

Tétova elhatározással veszek levegőt, készvagyokmegmagyarázni, de akikívánkozószavaktompán,élettelenülhullnakvisszaatorkomba.

–Mitörtént?–kérdem,mertcsakezttudomkimondani.

Theronapadlórarogy,csuklóbilincsénekhosszúláncakoppan.Arcánvércsordul,friss,skarlátvörös vér, rongyos, szakadt, piszkos egyenruhájának gallérjára csöpög. Cordellzöld-aranyszíneirevérszáradt.

–Bithaimegmenekült.

Szám tátva. Nem, nem erre gondoltam. Hanem arra… Hogyan jutottunk idáig. Mitörtént,hogyilyenmesszirementünk…Ilyenmesszirejutottunkattól,hogy…

– Nem sokkal azután, hogy elestél, Cordell legyőzte Tavaszföld gyalogságát.Kénytelenek voltak visszavonulni. Nem versenyezhettek a mi mágiaszterünk erejével.Csakazmentettmegminket.Apámazonbannemvolthajlandóbosszúhadjáratotindítani–mondja,ésmegremeg,vállábafájdalomnyilall.

Képtelenvagyokfelfogni,amitmond.Fejemetingatom,arcomatakezembetemetem.A folyosó színeikavarognakemlékeimben,Angra feketéje,pasztellzöldje és rózsaszínjeHerod szobájának barnáival és vöröseivel keveredik. Zöld indák kacskaringóznakkörülöttem,mintszavakasötétben.Emlékek.Nessaemlékei.

Herodidehozza.Látnifogja,ahogyHerodmegölengem.

– Apám nem volt hajlandó utánuk menni – folytatja Theron. – Nem volt hajlandócsapatot küldeni utánad. Azt mondta, nem akar többet kockáztatni egy semmirekellőévszakiért.

Előre-hátra ringatózom. Herod meg fogja ölni Nessát is. Végignézetik Theronnal?Mennyiideigtartjákfogva,mielőttőismeghal?

Végigsimítjaazarcát.

–Mathermajdnemmegölteapámat.Kardotrántottrá,megilyesmi.Deapámígyse…Annyiraöntelt.Annyiraönző.Gyűlölöm!

Nem használhatommágiasztererőmet, hogy kijussak a ketrecből. Nem használhatomarrasem,hogykiszabadítsamTheront.Aztsemtudom,mirehasználhatóezazerőazonkívül,hogyakirályságműködésétbiztosítja.Hogyansegíthetnekemebbenahelyzetben?Mittehetek?

–Gyűlölömazelőítéleteket.Elegemvanabból,hogyvégignézem,amintapámcsakasaját hatalmát, saját erejét növeli, ahelyett, hogy együttműködnénk.Ritmus- ésÉvszak-királyságok,avilágbanlétezővalódirossz,valódigonoszellen.Tudtam,miazegyetlenhelyzet, amicselekvésrekényszeríti.HaTavaszföld fogva tart engem,apámvégül tennifog valamit Angra ellen. – Felnevet. Üres, színtelen nevetés. Tekintete körbecikázik aszobában.–Azthiszem,átkénegondolnom,helyesvolt-eatervem.

Ettől kizökkenek gondolataimból. Örvénylő, homályos kérdéseim közé hirtelentisztánlátásnyomul,ésmegértekmindent,amitmondott,aszavaklassanelérnekhozzámahomályonát.

MegadtamagátAngrának.Hagyta,hogyTavaszföldfoglyulejtse.

Nézem,csaknézem.Tekintetemátíveliaköztünklévőcsekélytávolságot.

–Teakartad,hogyAngraelfogjon?

Theron pillantása rám rebben. Egymásra nézünk, ez közöttünk a kapocs. Együttvagyunk.

–Igen.

Mosolybontakozikkiazarcomon.Nagyonhelytelennektűnik,mégiscsodálatos,hogymennyirenemtudommegállni,hogyrámosolyogjak.

Valami dübörög a folyosón… Valami… Léptek. Egyre közeledő léptek. A ketrecrácsaibakapaszkodom.

–Hannahlányavagyok.Télországkirálynője–mondom,ésminthatávolrólhallanámsajáthangomat.

Theronelkomorul,előrehajol,láncaicsörrennek.

–Én…

Ekkor hirtelen, nagy csattanással kivágódik a szoba ajtaja.Herod sötét alakja jelenikmeg.Azasztaláhozrohan,apapírokéskönyvekközöttmatat,mígmegtaláljaakulcsot.Diadalmasanszorítjaöklébe.

–Mostpedigmegsemmisítelek!–reccsenrám,perzselőtekintettelnézveaszemembe.

28AZ,HOGYILYENHIRTELENJÖTT,teljesenösszetör.Túlhamarjött,túlgyorsan,mégnem…Többidőrevanszükségem,hogy…

Heroddöngőléptekkelelindulfelém.Szemevérbenforog,kuszahajarémült,fanatikusarcot keretez. A ketrec hátsó falához húzódom. Az őrület határán billeg, Angra dühehajtja,hogyöljön.

Nessa,ConallésGarrigannincsenekvele.

–Holvannak?–üvöltökrá.–Mittettélvelük?

Herodfelnevet,közvetlenülaketrecelőttállmeg,fölémmagasodik.

– Harcolj csak! – szól gúnyosan, lekicsinylőn. – Színleld csak, hogy győzhetsz.Fogalmad sincs, kicsoda az én gazdám. Nem tudod, milyen hiábavaló vele felvenni aversenyt.

– Egy ujjal semerjen hozzáérni! – dördül Theron hangja a falmellől. Azzal láncaitteljesen megfeszítve gyötrelmesen közel jut Herodhoz, aki éppen lassan lehajol, hogykinyissaaketrecet.

–Atehercegedhadseregethozottmagával.Nememlítetteneked?–szólHerod,azzalbedugjaakulcsotazárba,denemfordítjael.Várja,mit reagálokerre.–Avilágösszeshadát idehozta, hogy megmentsen téged. Ó, sanyarú sors! Mindent megtett, és mégisvégigkellnéznie,ahogymeghalsz!

Hadsereg?EztakartamondaniTheron?

Noam. Kényszerítette Noam királyt, hogy támadja meg Tavaszföldet. És ha CordelltámadástindítottTavaszföldellen…Azistámadástindítellenük.

Herodkinyitjaaketrecajtaját.Theronmegrántjaaláncait,Herodfelényúl,ésmegintránt a láncon. A lehető legtávolabb igyekszem húzódni, minél beljebb, kicsinek ésjelentéktelennekakaroklátszani.ÉnvagyokTélországvarázsereje.Képesnekkelllennemvalahogy kijutni ebből a helyzetből, megölni Herodot, tenni valamit, hogy túléljem.Télországnakszükségevanrám,muszájéletbenmaradnom.

Herod szélesre tárja a ketrec ajtaját, és gyors mozdulattal benyúl értem. Galléromatragadjameg,kiráncigál.Aketrec rácsosajtajaellendül tőlem,mielőtt fogást találhatnékrajta,ésegyhelybentudnékmaradni.Aztánmáraketrecfölöttvagyok,testemalevegőbelendül,majdlefelécsapódik.Puhafelületreesem.Selyemtakaró,pehelymatrac.

Herodágya.

Hevesenhátrahúzódom,afalhozlapulok,igyekszemtalpraállni.Herodnagyléptekkeltart felém. Tekintete ádáz, mint a vad kutyáé, ha végre bekeríti a rég üldözött prédát.Szemébenolyanerővillan,amitvalakimáserőltetettbele.Angraittvan,legalábbannyiraőműveliezt,mintHerod.Vajon létezikegyáltalánHerodazon túl,hogyAngraakaratátteljesítibe?Vanönállóakarata?

–Emlékszelarra,amikorelőszörmegláttalak?–kérdiHerodsúgva, rekedteshangon.Az ágy széléhez lép, ujjai a fejem fölötti baldachint tartó oszlopon siklanak. –Évekkelezelőtt.Gyerekvoltálmég.Kicsiésvad.

Felállok, megragadom a szemközti baldachinoszlopot, és megperdülnék mellette,leugranék az ágyról, de Herod is ugrik, combomat kapja el. Hanyatt esem aselyemtakaróra. Rémület hasít belém. Theron a fal mellől kiált, még mindig hasztalanigyekszik letépni láncait.Csuklójábólmárvér folyik,vörös foltokapadlón.Küszködik,nekifeszül,ésolyantehetetlenséggelnézrám,hogyaszívemmeghasad.

Utolsóerőmetösszeszedvefelkászálódom,ésHerodramordulok.

– Nem volt időd idehozni őket, ugye? Theron hadserege elrontotta a gazdádszórakozását.

–Agazdámnak ehhez semmiköze.Ő egyszerűen…–hatásszünetet tart, vigyorog. –Egyszerűenellenállhatatlanná,legyőzhetetlennéteszengem.

Herod megperdít, újra hanyatt esem. Rám fekszik, hatalmas teste a matracba nyom.Szeretnémhinni,hogyezhazugság.Szeretnémhinni,hogyvalaholmélyen,legbelülmégő is ember,maradt benne egykis lelkiismeret, hogymegbánta, hogyolyasmit tett, amittett. De amikor a szemébe nézek, semmi megbánást, semmi emberi érzést nem látokbenne.Hatalmas,szörnyűürességvanaszemében,szükség,engedelmességésnyerserő.

Angraparancsainakbűvkörénkívülnemlétezik.Talánsohanemislétezett.

– Sokszor elképzeltem már, milyen lesz ez a jelenet. Sajnálom, hogy a kelleténélgyorsabban kell végeznem – sóhajt Herod. Meleg lehelete a bőrömbe vág, minthakéspengelenne.–Deatehercegedkényszerítrá.

Kapálózom, küzdök alatta, kezem csúszik a selyemtakarón. Herod mindenmozdulatomrareagál,mégerősebbennyomazágyra,aztánelkapjaajobbcsuklómat,ésafejemfölöttleszorítja.Másikkaromahátamalattvan,hasznavehetetlenül.Nincstervem,mittehetnékvele.

Herod egypillanatramozdulatlannádermed, tekintete az arcomra rebben.Azt akarja,hogyküzdjekellene.Aztakarja,hogyharcoljak.Ésmindenporcikám,mindenidegszálamharcolni akar ellene. Ez az a pillanat, amikor legborzalmasabb rémálmom vált valóra.Pillanatokkal azelőtt, hogy Cordell és Őszföld közös hadserege megmenthetne, amikorTheronolyközelvan,mégisvilágokválasztjákeltőlem.Bénítórémületfojtogat,zihálvapróbálokküzdenikeserűkönnyeimellen.

Herodmegmoccan,testemégnagyobbsúllyalnehezedikrám.Valamiacsípőmbevág,valamiéles…

Érdemérem a zubbonyán… Valami katonai kitüntetés, ami kissé féloldalasan lóg azanyagon.

Hűvös,édesreménycsillan.Zokogásommárnemzokogás,levegőhözkelljutnom.Erőtgyűjtök. Szinte teljesen sikerül kiszabadítanom a kezemet. Herod félreérti amozdulataimat.Azthiszi, küzdeni akarokellene, ésnevet, teli torokbólnevet, csapdábaejtett jobb kezemetmég szorosabban nyomja az ágyhoz.Másik kezével a hajamba túr,fejemet,nyakamatfájdalmasívbefeszíti.

Deígyfelemelkedikazajelvényis,szabadonhimbálózikcsípőmfölött.

–Úgytűnik,igazamvolt–mordulok.–Megöllek,mielőttennekvége.

Herod tétovázik, nem tudja mire vélni, amit mondtam, én pedig kezemet lendítem,letépem a kitüntetést a zubbonyáról. Az anyag szakad. Kezemben az éles aranytű.Megcsillan a nyitott ablakon beáradó délutáni fényben.Ugyanazzal a lendülettel felfelélendítemkezemet.A fémlapösszehajlik a tenyeremben, ahogy tűjétHerodbal szemébe

ütöm.

Felüvölt, félig legurul rólam, két kezét a szeméhez szorítja. Kicsusszanok alóla,legördülökazágyról,abaldachinoszlopábakapaszkodvaveszeklendületet.

– Meira! – Theron rángatja a láncát, egész teste az íróasztal felé ível, ahol az éngyönyörűfegyveremáll.

Herodüvölt,kitépia tűtaszeméből,arcánmorbidkönnykéntcsorogavér.Bömbölafájdalomtólésaféktelendühtől.Épszemévelengemnéz.

Nem tudok eljutni az íróasztalhozmásképpen, csak úgy, ha Theron és Herod közöttvetődöm.Nincsmás fegyver a közelemben, nincs szék, amit széttörhetnék, nincs váza,amitelhajíthatnék.

Herod tőrthúzelőacsizmájából,hatalmasharagtólhajtvamozdulelőre.Leugromazágyról, majd térdre ereszkedem, elcsúszom a fal és Theron között, véres láncai alatt.Kopott,foltospamutnadrágomoncsúszomafapadlónegészenaddig,amígkifelélendítemalábamat,elkapomazíróasztalszélét,éstalpraállok.

Torkom elszorul. A csakramom. Herod lopta el néhány hónapja. A pompás, íveltmarkolatotsimáracsiszoltaatenyerem.Felkapomazíróasztalról,ésmegperdülök.Testemmegfeszül a dobás előtti könnyed mozgástól. Ahogy a cél felé fordulok, minthamegfagyna körülöttünk az egész világ. Minden megáll, mozdulatlan köztem és Herodközött.Éndobásrakészenállok.HerodtőreTherontorkán.Acsataelőttimozdulatlanságpillanata…

Közelharc.Sírásfojtogat,merthirteleneszembejut,hogyMathergyakoroltavelem,éshogySir nemvolt hajlandóküldetésre engedni addig, amíg nem tanulommeg jól ezt aharcmodort, és most itt vagyok… És az én életem és Theron élete múlik azon, hogyközelharcbanlegyőzzemHerodot.

– Dobd el! – üvölt rám Herod. Bal pupillája vak, lila-vörös massza, jobb szemévelvadulnéz.

Theronmegsemrezzen,sötétszemétlesemveszirólam.Ajkaível,szemébendöbbenetcsillog,szájaháromrövid,némaszótformál.Neengedjneki!

Felemelem csakramomat, a testem támadásra kész. Másik kezemmel Herodíróasztalának tetejére támaszkodom. Valamit, könyörgök, legyen valami, amivelelvonhatomafigyelmét,hogytisztacélvonalamlegyen.

EbbenatökéletespillanatbanszirénákzúgnakfelAbrilvárosafölött.Ariadalomrekedtgépsikolya,amelymindenkatonátahelyére,mindenhadvezetőtaparancsnokságraszólít.Herod arca megrezzen a hangra, de nem mozdul. A sziréna ismét felvijjog, az óriásfelhördül.Amély,bugyborékolóhangelárulja,hogyfigyelmemegoszlik.Királyárafigyel,aki valószínűleg éppen sötét mágiájával utasítja legmagasabb rangú tábornokát, hogy

foglaljaelahelyét,hagyjaajátékszerétmáskorra,ésteljesítseazőparancsát.

Ujjaimmegakadnakvalamiben.Tintatartó.Tökéletes.

Amikor Herod figyelme egyetlen pillanatra az ajtó felé rebben, kezemet lendítem.A tintatartó feketeüstököskénthasíta térbe.Tintacsóváthúzmagaután,a levegőt festi,mígHerod állkapcsára csattan.Őhátrahőköl annyira, hogyTheron le tudhúzódni a falmellé,éskicsavarjaatőrtakezéből.Herodvakonalevegőbekarmol,deTheronapadlóraveti magát, gyorsan elhúzódik az útból, szabad célpontot ad, akadálytalanul elérhetemHerodnyakát.

A csakram elhagyja a kezemet. Tekintetemmel követem, ahogy száll, egyre kisebb atávolság… Akadálytalanul a torkába vág. Felugrom a padlóról. Dobásom erejétől afegyver visszatér a kezembe. A csakram ütésének erejétől Herod döbbenetébenhátrahőköl, de énmár a fegyvert fejem fölé emelve rohanok feléje.Herod ép szemévelpislográm,arcántintacsöpögle.

Mindketten a padlóra zuhanunk. Térdem a gyomrába csapódik.Csakramom fényesrekopott fa fogantyúja úgy simul a tenyerembe,minthamindig is a kezemben lett volna.Egyenletes mozdulattal csapom a pengét Herod koponyájába. A becsapódás erejevégigremegakaromon.Felfeléemelemakezemet,vércsorogafémen.Éslecsapokújra.Csonttörik.

Gyengevagy,Herod.Nemlétezelazonkívül,hogyAngraparancsaitteljesíted.Azvagy,aminekAngraakartéged.

Angrátkénemegölnöm,nemHerodot,őcsupánegybáb.Denemérdemlimeg,hogyéljen.

Gyengevagy!

Meira,elég!

Hannah. Hideg dermedés akasztja meg lélegzetemet, ahogy egy kéz ragadja meg akaromat.

– Meira! – Theron ránt hátra, elesünk, összegabalyodva fekszünk, vérben, könnyekközött. Herod tőrével széttörte láncait, magához von, ölel, hajamat simogatja, nevemetleheli újra és újra. Hangja elandalít, elringatja előlem a borzalmakat. Mint a reggelifényáradat, amely sötét szobába árad, és eloszlatja az éjszaka végtelen, esztelenborzalmait,ésemlékeztet,hogyavilágnemegészenszörnyűségeshely.Hogyasikoltozógyermekisfelébredarémálmából.

Theron még szorosabban ölel, és rádöbbenek, hogy én sikoltok. Hangom fájdalmas,fojtottzokogásbangörcsöl.Apadlóraejtemcsakramomat,arcomatTheronvállárahajtom,legszívesebben apró szilánkokra esnék szét, beléolvadnék. Nem hiszem, hogy ennélszorosabbanölelhet, ésmégis…Akarjabezárulkörülöttem,áthatolhatatlan falatképez,

beburkoljaatestemet,amikoratudatomigéravéráthatószaga.

MegöltemHerodot.

–Meira…–szólítTheronújra.Csakanevemetmondja,minthamásszótnemistudnakimondani.–Meira!

Homlokomat, hajamat csókolja, mellkasához szorítja a fejemet, hogy ne lássam alábunknálheverővéreshullát.Herod.Halott.Megszűntlétezni.

Tudatom peremén valami… távoli és zsibbadó és sürgető érzés arra késztet, hogyelhúzódjamTherontól.Felnézek,őtkeresem,végre tisztán látomsötétszemét,asebeketaz arcán, a homlokára alvadt vért. Ajkán halvány mosoly árnyéka. Ezen a borzalmashelyenisvigasztalnipróbál.

–Minden rendben lesz.Nemesik semmibajunk–mondja.Nekünk.Együtt, nekünk.Kettőnknek.Nemleszsemmibaj.

Theronsegítfelállni,úgy,hogyHerodholttesténekvégigháttallegyek.Nézem,ahogyszeme a mögöttem fekvő hullára rebben. Nem is tudom, mit tettem Heroddal. Nememlékszemsemmire,csakarra,hogyvértőliszamóscsakramomatfogom.

Csupavér vagyok.Véres akopott pamutingem,véres az a szakadt nadrág, amitmégBithai városánál a páncélom alatt viseltem. Vér fröcskölt az arcomra, a hajamba, deképtelenvagyokmegérinteni,hogyletöröljemmagamról.

–Ésmost…?

Behunyom a szememet,mély levegőt veszek nyugtatóul. Csak arra figyelek, hogyanáramlikalevegőatüdőmbe,hogyantelikmeg.Élek.Életbenvagyok.

ÉsAngramársosemleszképesHerodotarrahasználni,hogymásokatbántalmazzon.

Nem hiszem, hogy megnyugvás volt, amit Sir arcán láttam, amikor embert ölt. Aztláttamrajta,amitmostérzek…Fáradtságotésszomorúságot,ésmégnagyobbkötődéstazéletvégtelenvonalához.Demegbánástnem.Nembánom,hogymegöltemHerodot.

BárcsakelmondhatnámmindeztSirnek!Bárcsakmindenrőlbeszélhetnékvele!

Theron egy lépést hátrál, és amikor kinyitom a szememet, ő már Herod szobájátszemléli.Felkeltiafigyelmétegyszekrényasarokban,elindulfelé.Kinyílikaduplaajtó,azablakonbeömlőfénysok-sokruhára,cipőreésfegyverrevetül.

–Ésmost…–szólTheron–…mostazkövetkezik,hogycsatlakozunkapámseregéhez,ésfelszabadítjukanépedet.

29NINCS IDŐ arra, hogy megfelelő hadfelszerelést keressünk vagy lopjunk Angrafegyvertárából,ezért felosztjukegymásközöttaHerodszobájában talált fegyvereket,én

meg ruhát veszek magamhoz. Theron azzal foglalatoskodik, hogy tőröket csatoljon alábszárára,énpediglehámozommagamrólavéráztattaruhát,ésHerodhatalmasingeiből,nadrágjaiból válogatok. Szíjas fekete bőrmellénnyel szorítom le az inget, a nadrágotvastagbőrszíjjalrögzítem.Nevetségesilyenöltözéketviselnicsatában.Túlságosanbőésbuggyos,ráadásulkörülbelülannyitvéd,minthaanyaszültmeztelenülállnékki.ÉsHerodholmija, amitől gyomrom ugyanúgy felfordul, mint attól az érzéstől, hogy a vére abőrömönszárad.Amikoracsakramomvégre ismerős tokjában, lapockáimközött simul,hetek óta először lélegzem fel jólesően.Mintha nem lettemvolna igazán teljes nélküle.Tőrt és kardot kötök derekamra, és így a lehetőségekhez képest a legjobban vagyokfelkészülveacsatára.

Theronegyikkezébenkard,amásikbantőr.

–Készenállsz?

Bólintok.ElindulHerod szobájánakajtaja felé,megcseréli fegyvereit.Résnyirenyitjaaz ajtót, kiles a folyosóra. Határozott lépéssel Theron mögé állok. Hátát figyelem, akeresztbe szíjazott két tőrt. Nem nézek hátra, nem nézem a terem közepén heverőmozdulatlantestet,asötétségvéres,lomhatömegét,amelyolyanszilárdankötimagáhozgondolataimat,minttengermedréhezhorgonyahajót.

Theron visszanéz rám. Ő is horgony. Belé kapaszkodhatom, egy helyben tart afelszínen, nem sodródom el, nem sodródom mély, veszélyes vizekre, ahol magábaránthatnaamélység.

Ismétbólintok.

–Menjünk!

A folyosón nincs senki. Sem katonák, sem riadt, fel-alá rohangáló szolgák. Mindencsendeséselhagyatott,minthamármegnyertükvolnaaháborút,ésTavaszföldelmenekültvolna.

Theronelőttemoson,óvatosan,apengéikészenlétben.Énacsakramomatcsúsztatomatenyerembe.MinéltávolabbjutunkHerodszobájától,annálnagyobbakáosz.Egyenruhásférfiak rohannak a helyiségek között, szolgák sietnek a folyosókon a lehetőlegészrevétlenebbül. Theron és én falikárpitok alá bújunk, szobrok és növények mögérejtőzünk,úgylopakodunkasötétségbőlkifelé.

Egy örökkévalóságnak tűnik a bújócska a palotában, végül azonban egy keskenycselédlépcsőrebukkanunk.Lentmeglátjukapalotaegyikbejáratát.Óvatosanlemegyünk,anyitottajtóelőttvárakozunk,hallgatjukafolyosóneszeit.

Theronazegyikkezébeveszifegyverét,amásikkalakezemetfogjameg.

–Most kimegyünk a palotából – súgja. – Ha meglátjuk apámat közeledni, rögtön amásikiránybarohanunk.Abrilfalaitkevésbéőrzik,otteltudjuk…

–Eltudjukhagyniavárost–fejezemberemegőhangon.

Theronhátranézrám,éselkomorodik,minthatudná,mitfogokmondani.

– Felszabadítjuk a népedet.Megígérem.De nem tehetsz semmit a javukra, ha halottvagy.

Fejemet ingatom, kihúzom kezemet a kezéből. A szívem jeges hideget pumpál azereimbe. Tiltakozni akarok, megmondani neki, hogy a télországiakhoz kell mennem,segítenemkellnekik,merténvagyokazővarázserőforrásuk,ésezakötelességem.Újranekifogok,hogyelmondjam.ÉnvagyokTélországkirálynője.Énvoltam.Én…

Ám Theron egy pillanatra az előcsarnok felé fordítja a figyelmét. Erős lábdobogáshallatszik,katonáktartanakfutólépésbenatrónteremfelé.Nyomukbancsend.Afolyosó,az előcsarnok üres. Visszafordul felém, és minden jel szerint egyáltalán nem törődikmással,csakazzal,hogyrámnéz,csaknéz,gyengédfigyelemmel.

– Sosem akartam király lenni – mondja halkan, sietősen, megelőzve, hogy bármitmondjak.–Akönyvtárambanakartamülni,ésírni,csakírni,amíganapjárazégen.Dete… ez… a télországiak… az egész királyságotok odalett egy szempillantás alatt, ésrádöbbentem, mit éreznék, ha Cordell-lel történne ugyanez, ha a mi országunk is ígyelesne, ha elvesztenék valamit, ami annyira a részemmé vált. Méltó akarok lenni azországomhoz.Méltóakaroklennihozzád.

Egész testemet édesen hűvös, fényes borzongás járja át, amelymég tovább erősödik,amikor Theron a tarkómra csúsztatja a tenyerét. Arcához húzza az arcomat, és vár…Magabiztossága kissé megcsappan, amikor rájön, hogy mit csinál, és milyen közelvagyunkegymáshoz.Ujjaigyengédensimogatnak.Énfelnézekrá,várok,képtelenvagyokmozdulni, lélegezni,gondolkodni, csakazt tudom,hogyajkamegnyílik, sóhajt,közel…Nagyonközel.

Aztánhirtelenmozdul, és ajka az ajkamra ájul.Édesnyöszörgés tör fel a torkomból,ahogy átadommagam a testemet átjáró érzéseknek, és olyan vagyok, mint hópehely aszélben. Sodródom az érzésekmindenségében. Félelem, hogy Angra emberei elkapnakminket,végtelenörömazajkunkon,örvénylővigaszésvágyakozás,döbbenet,hogyegészvégigarravágytam,hogyeztörténjen…Hogyajkunkésnyelvünkés…Ujjaiahajambamerülnek, szétárad bennünk a nincs-mit-vesztenünk vágy, és az a néhány túl-rövid-túl-röpkepillanat…Hogyúgykellünkegymásnak,mintazembereknekasó.

Elhúzódik,azérzelmekgyorsegymásutánjátólzihál,aztánhatározottanbólint:

–Akkormenjhozzájuk,denehaljmeg!Primoriánakszükségevanolyanemberekre,minttevagy!–fejezibeamondatot,azzalnagyléptekkelelindulakihaltelőcsarnokbanaduplaszárnyúajtó felé.Pengéjekéznél,ha lesből támadnarávalaki.A testemugyanaztteszi, amitő,de a tudatommégazérzésben fürdőzik…Ajkaaz ajkamon.Gyönyörűésegyenlő,gyengédéshatározott,egyszerreérzekhideget,meleget.

Kilépünk az ajtón, leosonunk a nagy obszidiánlépcsőn, nem állunk meg akkor sem,amikorlábunkmárAngramesszenyúlópázsitjáralépett.Adíszkertbensemlátunksenkit.A katonák vagy Angrát védik a palotában, vagy a főkapunál harcolnak, ahonnanágyúlövések visszhangoznak felénk. Theron halvány, biztató mosollyal néz rám, aztánrohanni kezd a dús fűben.Fut, fut, fedezékbe húzódikAngra palotájának északi végén.Onnankeletfelémegy,hogynetalálkozzonapjaközeledőseregével.

Ámazénutamdélnyugatravezet.

Lábammozdul,mielőttészlelném,hogyfutok,apalotaépületeifekete-zöldhomálykéntsuhannakelmellettem.Átugromakerten,amitNessaésa fivéreihetekigműveltek.Azegészkörnyékkihalt.Sekatonák,semunkások.Márdélutánrajárazidő,anapmagasról,fényesen ragyog, még sokáig világos lesz, sok órán át lehet munkára kényszeríteni arabszolgákat.Deakertbensenkinincs,amicsakaztjelentheti,hogybiztosanatáborbanvannak,ahirtelenriadalombanmegváltoztattákanapimunkabeosztást,vagy…

Nemgondolokavagyra.

Rossz előérzet hajt egyre gyorsabban, egy oldalkapun át elhagyom a területét, Abrilvárosábanjárok.

A városnak ez a negyede nem annyira néptelen. Tavaszföld előkelőségei készítik felházaikatahadiállapotra,gazdáikparancsáraszolgálókésistállófiúkdeszkákatszögelnekaz ablakok elé. Ügyet sem vetnek rám, amikor elrohanok mellettük, rám sem néznek,amikor a fehér-fekete folt elsuhan mellettük, olyan gyorsan, hogy szinte csakelmosódottan látják. Felmegyek a hídra, és már el is tűntem, hagyom, hogy sajátdolgukkaltörődjenek,igyekezzenekcsillapítaniaggodalmaikat.

A hídon át a város szegényebb negyedébe jutok. Sikátorokon rohanok végig,szemétkupacokatugromát.Azépületeklakóiugyanottmaradnak,aholaddigláttamőket:ablakokmögéhúzódnak,ajtórésekennéznekkifelé,igyekezneknemútbanlenniabbanareményben,hogyazéletelhaladmellettük,észresemvesziőket,nemokoznak túlnagyfeltűnést. Mintha azzal, hogy nem vesznek tudomást a közelgő csatáról, nem eshetnesemmibántódásuk.

Akövetkezőutcasarkon túlvanAbrilmunkatáboránakbejárata.Lelassítom lépteimet,sétatempóbanhaladok,visszafojtomlélegzetemet,fegyelmezemmagam,hogyneziháljak.Meglehet, az utca néptelen, de nem csendes. Zajok szűrődnek ki hozzám. Katonákkiáltanak parancsot egymásnak, a torz, rekedtes kiáltásokon túl azonban zavartembersokaságmorajahallatszik.Azénnépem.

Furcsa érzés ezt kimondani,mintha valójában nem tartoznának hozzám,mintha nemlennékméltó arra, hogy ígynevezzemőket.Denemszámít,mineknevezemőket, nemszámít,minekneveznekengem.Megvanaképességem,hogy felszabadítsamőket, ezértfelelősségemfelszabadítaniőket.Mostcsakezszámít,semmimás.

Mindigiscsakezszámított.

Megállokasarkon.Mégegylépés,Meira.Csakmégegy.

Határozottan kilépek az útra, előhúzom a csakramomat, úgy lóg kezemben, minthaártalmatlan játékszer lenne.Ötháznyira tőlemakapunálőrületvan.Azutcán tavaszföldikatonákkarddal,tőrrel,ököllelverikakapubehajló,repedőfémjét,visszaakarjáktartaniatélországiakáradatát,akikamásikoldalrólkijutniigyekeznek.Arabszolgákkiáltoznak,sikítanak, meg-megrezzennek az ütések alatt. Összezavarodtak, kizökkentették őket amunkarutinjából,ésabörtöntáborkáoszábakényszerítettékőket.

Az első katona harc nélkül elesik. Csakramom a tarkójába suhan, egyetlen tisztametszéssel elvágja a gerincét a koponyája alatt. Fegyverem szép ívben visszasuhan atenyerembe,miközbenakatonaoldalra,abajtársáradől,ésezzelfelhívjarámafigyelmet.Először a halott mellett álló ember vesz észre, majd a mellette álló, majd mindenrendfenntartásra vezényelt katona.Minden tekintet felém fordul, amagányos télországilányra,akiegyedülállszembenegyegészzászlóaljnyikatonával.

Egyikükelőrelép,vastagkardpengéjekeskenyrekopott,olyanrégiésannyithasználták.

–Herodrongybabájaelszökött!–mordulfelém.

–Herodotmegöltearongybabája–felelem.Elégedettennézem,milyendöbbenetülazarcára.

Másikhangharsanazutcatúloldaláról.

–Meira!Menekülj!

Akapunálsorakozókatonákmögénézek.Conallnyomakodikakapuhoz,arácsokvéresnyomothagynakaz arcán, akarján.Rémület fogta el, ahogymeglátott engemazutcán.Szemébenfényvillan.Olyanmásezafény,mintmegszokott,gyűlölettelipillantása,hogytaláncsakképzelem.

Denem…Ezaremény.Aztakarja,hogyéletbenmaradjak.

Angra is érzi ezt. Valahogy tudja, hogy csak ez a reményük van, semmi más.Atavaszföldikatonákcsatarendbentámadnakakapura,egyszerreemelikfelfegyvereiket.Elfojtottkiáltásfeszülfelatüdőmből.Angraparancsalüktetafeketemágiávalirányítotttestekből.Mészároljátokleőket!

Mellkasomban valami zsibbad. Tudommár, mi az. Hidegség. Jeges hideg özönlik avállamba,azujjaimba.Amágiasztererejekavarogkörülöttem,testembehatol,aztánkilépbelőle, mint irányíthatatlan hóvihar, és kérlel, könyörög, hogy borítsam a világotdicsőségesfehérbe.

MostmárTélországnakisvanmágiasztere.Éssohatöbbénemleszünkgyengék.

Lábamhoz ejtem a csakramomat, kitárom puszta kezemet, ujjaimat az előttem álló

télországiak felé nyújtom. Kirobban belőlem a hideg. Olyan tökéletes jeges fuvallattámad, hogy eszembe jut, talán teljesen feloldódtambenne, hogymár egész lényembenhóvihar vagyok, hatalmas, örvénylő hópehelyfergeteg. A hideg lecsap a tavaszföldikatonákra,áthatolakapun,elárasztmindenlegyengült,hófehérhajú,csodálkozóantágranyílt kék szemű embert, minden fáradt lélekbe erőt, energiát önt, meggyógyítjahorzsolásaikat, összeforrasztja vágott sebeiket, és erősebbé teszi őket… Erősebbé, mégerősebbé…

Amágikuserőaddigáradbelőlem,amígcsakvanolyanhelyamieink testében,amitmég nem töltött fel. Szemük fényesebben ragyog, gerincük egyenesebb, kezükkeményebben szorul ökölbe. Hideg és fagy. Olyan gyönyörű erő, hogy amikor e jegesérzéselmúlik,csakámulok,mimaradtacsodanyomában.Adrenalináramlikatestemben,jólesően elnyomja a fáradtságot, amelytől előretántorodom, annyi erőt bocsátottam kimagamtól.

A télországiak felüvöltenek. Nem a fájdalom, nem a kín üvöltése ez. A szabadságkiáltása szakad fel belőlük. A tavaszföldi katonák támadása megtorpan foglyaikvisszhangzó csatakiáltására. A télországiak pedig élettől ragyogó tekintettel lendülnekelőre,tombolóelszántsággaltörikbeakaput.

–Támadás!–kiáltfelegytavaszföldikatona,azzalfelémindul.

Csizmámmal megbillentem, és a levegőbe rúgom a csakramomat, megragadom, éshalálos perdüléssel hajítom a katonák közeledő csoportjára. Néhányan elesnek, mire apengevisszatéra tenyerembe,dea többiekmár túlközelvannak.Néhánymásodperccelazelőtt,hogyodaérnénekhozzám,visszateszemafegyveremetahelyére,ahátamonlógótartóba, és előrántom a kardot és a tőrt, amit Herodtól loptam. Felkészülök. Négymásodperc.Három…

Alegtávolabbikatonákegyszerreesnekel.Egyszerűenösszecsuklikalábuk.Azutolsóelőttisorhátranéz,döbbenetszálljamegőket,deugyanolyankönnyenelesnek.Tizenhatévnyielnyomástápláltavadgyűlöletdönti leőket.Atélországiaknyomulnakelőre,átatavaszföldiekzászlóalján.Ahalálhulláma.Fegyverekettépnekkiakezekből,ésezeketafordítjákadöbbent,rémültkatonákellen,akiksosemgondoltákvolna,hogylegyőzhetikőket,mégpedigasajátfegyvereikkel.

Atavaszföldikatonákutolsósoraelérengem.Amögöttüknyomulóésazelőttükállóveszedelemközött vacillálnak.Tőrömet egyikükgyomrábadöföm, kardomat egymásikkatonanyakába.Forgok,pörgökakatonákközött,testemgép:vág,döf,kitér.

Csizmámportverfelkörülöttem,ahogymegkerülömazutolsóhaldoklót,ésmegállokConall előtt. Véres és vad. Fehér haja vöröslik, mindkét kezében rövid tőr. MelletteGarrigan, szemében ugyanaz az elszántság. Elszabadult a bennük rejtőzött, sokáigfogságbantartottvadállat.Mögöttükatöbbitélországifogoly.

Karokölelnek,fehérviharveszkörül,éskönnyek.

–Tudtam,hogyfelszabadítaszminket!–súgjaNessa.

Conalllépelő.Tőréntavaszföldivérvöröslik.

–Mégnemszabadultunkfel.Mikövetkezik,királynőm?

Királynőm.Honnantudja?

ElhúzódomNessától,éscsakbámulomőket,mindannyiukat,mindenélénk,tettrekésztekintetet.Minden arcot.Minden ártatlan, türelmes lelket, akik kérdés nélkül, tétovázásnélkülelfogadtáktőlemazerőt.

ÉsérzemmagambanHannahkirálynőt.Azőkedves,várakozó jelenlétét,mertveleavarázserő forrásához kapcsolódom. Ott van minden télországiban is,megmagyarázhatatlan,csodálatosvilágunkbanőkapcsolösszeminket.

Ő a lányom – súgja nekik olyan halkan, hogy könnyen összetéveszthetik a sajátgondolataikkal. –Minden rendben lesz. Nem lesz semmi baj. Sajnálom, hogy hazudtamnektek,deszabadulásotoknagyonközelmár.

A piszkos, maszatos arcokon olyan remény jelenik meg erre, amely teljesen másérzelemmel tölt el engem, amely eloltja valódi kilétemmel kapcsolatos mindenfélelmemet.Boldogság.

–Cordell ésŐszföld hadseregeimárTavaszföld kapuinál vannak, de ne őkvívjákkiszabadságunkat! – kiáltom a tömegnek. A következő szavak a torkomon akadnak.Mondanám, mondanám, és gyűlnek, csak gyűlnek, ahogy gyűlik az aggodalom is, ahosszúévekrosszsorsa,sebekésvér.–Télországmivagyunk!

ConallésGarriganhátravetikafejüket,kezüketazégnekemelik,úgykiáltjákeztazégfelé. Csatakiáltás ez, amely tovaterjed minden télországira. Hangjuk rekedt, szemükfénylik.

–Télországmivagyunk!–ismétliNessa,azzalátugrikazelesettkatonákholttestén,ésrohan előre az úton, lopott kardját lóbálva feje fölött. Követik. Holtakon ugranak át,győzelmizászlókéntlengetikfejükfelettafegyvereiket.

Akármágiaadtaazerejüket,akárnem,nagyörömmel,sajátvarázslatommaltöltelezazerő.Legszívesebbenörökreebbensütkéreznék.

Olyanközelvagytokmárhozzá–szólHannah.

Megiramodom utánuk, ugyanolyan gyorsan futok, ugyanolyan hangosan kiáltok,elvegyülökahangokban,azerőbenésatélországiakéletében.

30A CSATAZAJ UTÁN MEGYÜNK Abril főkapujához, és azt látjuk, hogy tavaszföldikatonák rohannak tökéletesen rendezett sorokban, halálos pontossággal tüzelnekágyúikkal,csigáscsörlőkönemelikfela fegyvereketavárfalra,adják le,amifelesleges.

Angrafeketemágiájahajtjaőket,olyanfenyegetéssel,amitőlmindenmozdulatukpontos,összehangolt,tökéletes.

Kürt szólal meg, ahogy rohamot indítunk a kapuhoz vezető utcán. Angra tökéletescsatasorban mozgó katonái kizökkennek a varázslat okozta kábulatból, és felénkfordulnak.Királyukfigyelmeztetteőket,hogyjövünk,denemafigyelmeztetéskészítifelahadsereget.

Felemeljük fegyvereinket, növeljük rohamunk sebességét. Egy testként mozgunk.Mindentfelemésztőhullám,fehérség,piszokéstizenhatévnyihalál.Angraembereiújracsatasorba állnak, hogy szembenézzenek velünk. Hátat fordítanak a kapunak, a haderőtöbbmint felemár nemNoam seregére támad, hanem ránk. Egyetlen eshetőségre nemkészültfelAbrilsoha:arra,hogyafalakonbelülrőlisjöhettámadás.

ÖsszecsapunkAngraembereivel.Váratlanulésellenállhatatlanulzúdulunkrájuk,mintavárosra a pestis. Ugyanolyan erővel viszonozzák a támadást. Angra mágiaszterénekvarázsereje,aRomladásfeszítiőketnekünk.Csaknéhányszázanvagyunk,atöbbségnemis harcos, hanem gyermek és idős, akik hátramaradtak. A meglepetés előnye nem fogsokáigtartani.

Átdöfökegytavaszföldikatonát,aföldrekuporodom,aholttestetpajzskénthasználom.A kapu előtti tér majdnem olyan hatalmas, mint Angra palotája, széles, nyitott térség,hogyakörnyékénkönnyenlehessenmozogni.Akapumellettkétoldaltlépcsővezetfelafutóhídra,afalmellettbalrakisépület.Akapuház.

Télországiférfiakegycsoportjaütközikmegatámadótavaszföldiekkel,énpedigeztakáoszt használom ki, hogy a többi ellenség ne vegyen észre. Hátrahúzódnak, én pedigfelkelek, és futásnak eredek. Holttesteken, elhajított fegyvereken, lécládákon ugrom át.Avérszaga,régifegyverekbűzeforró,nehézundorraltörrám,ahogyakapuházvékonydeszkaajtajafelérohanok.

Elteszematőrömet,akardomat,helyettükacsakramomatveszemkézbe,majdegyetlenhatározott mozdulattal berúgom az ajtót. A deszka a falnak csattan. A kapuházban kétkatona perdül meg ugyanolyan gyorsan, és két penge repül a levegőben, kis tőrkések,egyenesenfelémszállnak.Ösztönösenhúzódomle,azegyikelzúgavállamfölött,amásikazonbanacsuklómatsúrolja.

De én vagyok soron. Nem szisszenek. Eldobom a csakramomat úgy, hogy mindkétkatona torkát elmetszi halálos íve, aztán visszatér a kezembe. Testük a földre zuhan,átugromfelettük,ahelyiségközepénlevőkartnézem.Vastagfémrúdnyúlikalevegőbe,elég hegyes szögben,másik vége fogaskerekekhez kapcsolódik.A rúd inkább balra áll,mintjobbra,teháthajobbramozdítom…

Tokjába csúsztatom a csakramomat, és teljes súlyommal a rúdba kapaszkodom.Aszerkezetmegreccsen,arozsdásvaskapudühösennyikorogvatiltakozikakinyitásellen.A kapuház falához feszítem a lábamat, húzom, emelem, könyörgök a nyavalyás

fogaskerekeknek,hogymozduljanak,engedjenekvégre.

Ekkor egy kéz csusszan a rúdra az én kezem mellé. Hátrahőkölök, már a tőrömértnyúlnék, amikor Garrigan megállít. Conall is betoppan mögötte. Egyik kezében véreskard.Rögtönmegkerül,ésőismegragadjaarudat.

Egyesült erővel veselkedünk neki, súlyunk alatt a rúd enged,megadjamagát,minthaérezné a királyság közeli vesztét. A helyére kattan, és a kapuházon túl, a harcon túl amasszívvasfalrecsegve,csikorogvamegindul.

Conall, Garrigan és én kirohanunk a kapuházból. Télországiak és tavaszföldiekegyarántmegtorpannakazajra,nézikafelemelkedőkaput,mérlegelik,mitjelentezAbrilvárosának.

Amint a kapu elég magasra emelkedik, átnyomul alatta a támadók első hulláma.Tavaszföld fekete-napos címere és a Télországért harcolók hajának hófehérjei közéCordell zöld-aranya keveredik. A cordelli katonák közé vegyülve rézbőrű férfiak isharcolnak,öltözékükbarnaésnarancsszín.Egzotikuskecsességgelsuhannakazellenségcsapatai között, hajszálvékony pengéikkel húsba vágnak, és mérgező füstöt árasztólabdacsokathajigálnak.Trónörökösüktúlfiatalahhoz,hogyhasználjaavarázserejét,ámezekazőszföldikatonákmégisúgyművelikakardvívást,minthakoreografálttánclenne,és olyan fegyvereket használnak, amelyek legalább olyan jól működnek, mint amilyenfélelmetesek… Ilyen például a csakram. Néhány forgó fémkorongot látok a levegőbeperdülni,ésa látványtólönkéntelenülelmosolyodom.SirazéncsakramomatŐszföldrőlszerezte.Attól,hogytöbbtucatnyitlátokszállni,úgyérzem,mégjobbanegyesítminketezaz ügy. Télországi harcos őszföldi fegyverrel, Cordell szövetségeseként meg akarjadönteniTavaszföldrémuralmát.

A télországiak valósággal tombolnak, nyers gyűlöletükkel kapcsolódnak be Cordellszervezetttámadásába,Őszföldtapasztaltharcosaiközött.ÁmAngránaksokkatonájavan.Rémületes,káprázatoscsata:feketeésnarancsszínészöldésfehér.

Nyílvesszősuhanel fülemmellett.A térmásikoldaláról lőhettékki.Hirtelenarrafelénézek, tekintetem megtalálja a forrást. Egy cordelli páncélt viselő, hófehér hajú férfikeresztüldöfi a tavaszföldi íjászt, és látom, hogy a következő pillanatban ezt az embertfeketeruháskatonákveszikkörül.

Mather?VagytalánGreervagyHenn…

Ádázulkaszabolomazellenséget,csapásokelől térekki, lehúzoma fejemetasuhanópengék elől. Angra emberei megfordítják az ágyúkat, a kapun belülre, az udvarracéloznak.Azágyúgolyókbecsapódásanyománföldrögökrepülnekszanaszétkörülöttem,kő- és törmelékesőhull.Kivontkarddal rohanoka tavaszföldikatonák felé, oda, ahol acordellipáncéltviselő,hófehérhajúférfit láttam.Egyhevesenvívópároshirtelenfelémlendül, és alig sikerül elkerülnöm,hogyegyikükpengéje fejen találjon.A tér túloldalánegy kis füves részen négykézláb haladok abba az irányba, ahol Abril nyomornegyede

magasodik.

Egy pillanatra megállok, a terepet figyelem. Izmaim feszesek, minden idegszálamkészenlétben…Ésakkor…Pengecsapfelém.Hirtelenmegperdülök,kivédemacsapást;azösztönvezérel,és…Meglátom,kitartjaakardot.Katona.

Nemegyszerűkatona.

Angra.

És nem egyszerű penge. Egyik kezében vékony, erős pengéjű kard, a másikbanjogarpálcája,amiönmagábanisfegyverkénthasználható.

Angrapáncéljahasonlíta tavaszföldihadseregpáncéljaira,deazövéfényes,csillogó.Hátrahúzódik, elvonja tőlem a kardját, jogarát és néz, csak néz, miközben embereinkegymástölikkörülöttünk.

–Egészidőalattmegérezhettemvolnabennedavarázserőt!–mordul.–Jóvalazelőtt,hogyhasználnitudtadvolna.

Ujjaimelfehérednekfegyvereimmarkolatán.

–Nemkellettvolnaeltévelyednie.

Angra felmordul, hátrahőköl. Nekiugrom, olyan gyorsan beszélek, ahogy a nyelvemengedi,szavakatpréselekmagunkközé.

– Megvan a módja, hogyan lehet legyőzni ezt, Angra – közlöm nagy indulattal. –ARomladást.Hatudatjaatöbbiuralkodóval, letudjukgyőzni,minttettükezredévekkelezelőtt.Akkormajdnemsikerült.

Angra egy pillanatramozdulatlanná dermed. Kardja, pálcájamagasra emelve, szemeösszeszűkül a döbbenettől. Lélegzetemet visszafojtva figyelek, az adrenalin tombolbennem;látom…Egyszemvillanásnyiralátomareménytazarcán.

Ekkorvalakianevemetkiáltja.Távolifigyelmeztetés,atudatompereméről.

Összerezzenek, és ezt kihasználva Angra támad. Kardját lendíti, a pengét szorosanköveti a pálca. Kiüti a tőrt a kezemből, ahogy elvetődöm a lesújtó fém elől. Sokkaltapasztaltabbharcosnálam.Lendületemetkihasználvahátravonjaakardját,ésfélútontalálel.Pengéjeavállambahasít.

Felüvöltökakíntól,karomraesek,fájdalomégetiabőrömet.Vajonsajátmagamatmegtudom gyógyítani? Angra nem ad nekem időt, hogy megpróbáljam. Rám veti magát,térdével szorít a fűre a kaotikus csata és egy düledező épület között. Fejét előrelendíti,szőkefürtjeiverejtéktől,mocsoktólcsatakosak.

–Nincsszükségemmegmentésre!–Kiköp,aztánhirtelenleugrikrólam,újabbcsapásrakészül.

Angra újra rám támad. Sérült jobb kezemmel elengedem a kardot, és hirtelen

elhúzódom,nézem,ahogypengéjeottfúródikaföldbe,aholalignéhányszívdobbanássalkorábbanafejemvolt.Suhintésdöf,nemhagyesélytellentámadásra.Üldözengem,énpedignégykézlábvonaglok,húzommagamatapázsitonatérfelé.Lábaklendülnekelazutamból, szövetségesek, akiket Angra lengő, vágó, szúró fegyverei terítettek le.Véletlenszerű nyomvonalat követő ösvény nyílik a csata forgatagában, így tudok egyretávolabbmásznitőle.

–Meira!–kiáltvalaki,denincsidőmmegnézni,kiaz.

Egy tavaszföldi katona rohan hozzánk, királya segítségére. Angra azonban forrongóharaggalmordulrá:

–Ezazenyém!

Eztakisszünetetkihasználvaelőkapomutolsófegyveremet.Csakramomszáll,szállatörmelékkel szennyes levegőben, de Angra páncélján erőtlenül csattan. Kipenderítiforgásából, a fegyver csörrenve esik a földre. Aztán Angra felém fordul, arca eszelősvigyorbatorzult.

–Ezminden?Ennyi?Évszázadoscsatározásokutánezakirályságodbúcsújelenete?

–Nem.

Ahangmennydörögvelüktetapázsitfelett,avilágfelett.Minthaabbólarémálombóláradna,amitAngrabocsátott rám,abból,amikorott térdeltemJannuarivárosában,akisházban,Sirpedigöleltésringatottengem.

Deeznemrémálom.Nemálom.Ezavalóság.Ésezavalóságjobb,mintamitvalahaálmodnimertem.Nézem,csaknézem,ésnemtudom,hogyképesleszek-eméglélegzetetvenni.

Siréletbenvan.

Angramegfordul,ahogySiralevegőbevetimagát,kétívespengenyesiszilánkokraalevegőt, mindkettő nagy sebességgel tart egyenesen Angra szíve felé. Csak egylélegzetvételnyi idő telik el,mireAngra reagál.Fellendíti apálcáját, azzalmegállítja azegyikpengét,kardjávalhárítjaamásikat.

–Meira!

Mathercsusszanaföldremellettem.Átöleliavállamat,segítfelállni.Pislogok.Minthaújabbálomtörtvolnarám.Matherittvan.ÉsSir…

Értetlenül nézek, próbálom felidézni, mi volt az utolsó kép… Hogyan láttam Sirtlegutóbb,ígypróbálomértelmezni,amitlátok.Súlyossebesültvolt,többsebbőlvérzett,aföldön feküdtBithaimezején, ésmost nagy lendülettel, ádázul üvöltve táncol, úgy vív,legalább olyan hevesen veri vissza Angra támadásait, ahogy Angra az ő csapásaitviszonozza. Teste ép és erős, izmai feszesek, úgy működnek, ahogy az izmoknakműködniük kell.Kard kard ellen vívnak, ő ésAngra.Előttünk taposnak a háború véres

mészárlásánakmaradványaiban.

UjjaimMatherkarjátszorítják,szívemkihagyegydobbanást.

–Sir?–kérdemsúgva.

Mellkasomban enyhül a nyomás.Nem számít, ki vagyokmost, nem számít, királynővagyok-evagysem,mertSirittvan.Életbenvan.Ésátfogsegíteniengemezen.

Matherrenézek,bólint.

–Meggyógyítottad,Meira.Mindenkihalottnakhitte,deamikoracsatautánfelébredt,azt mondta, te gyógyítottad meg. A mágiaszter varázserejével… Valahogy sikerülthasználnod…Avarázserőt–súgjaMather.

Megragadomaszavait,beillesztemőketavilágomhiányoskirakósánaküreshelyeire.Leginkább arra emlékszem Sir halálának körülményeiből, hogy nagyon el voltamkeseredve.Gondolattalan,erős,tisztavágylüktetettbennem,hogyéljen.Talánezegyfajtamegadás…Hogymegnyitommagambárminek,mindennek,amimegmentheti.Tudattalandöntés,mintamikorafiútmeggyógyítottam.

Mather látja, hogy tekintetem a távolba réved, látja, hogy szólnék, de nem tudok,érzéseim,szavaimegymásratolulnak.Fejethajtelőttem.

–Királynőm!

Ezamegszólításvisszarántaszörnyű,üvöltőjelenbe.Mathermegtörtenpillantrám.

–Tetudod?–kérdemdöbbenten,súgva.Úgyérzem,rámszakadavilág.Matherösszesaggodalma, igyekezete, felelőssége… Mennyire meg akart felelni a feltételezettfeladatnak, méltóságnak. Ésmost…Mostmindez nem számít, semmivé lett, mert márnemaz,akieddigvolt.

Mather ismét fejet hajt.Körülöttünk tombol a csata, ám abban a pillanatban, amikoregymásranézünk,nemtudnámmegmondani,hogymegkönnyebbültvagyfél.Csakerejétérzem, eltökéltségét.Úgy néz rám, ahogy katona az uralkodóra.Kitartmellettem, amígcsakkell.

Afélmedalionméganyakábanvan:életehazugságánaktárgyiemléke.Tekintetemegyhosszúpillanatraerreavarázsosékszerretapad,aztánelperdülöktőle.Hajtazadrenalin.Angra és Sir még mindig heves kardpárbajt vívnak. Angra mágiasztere táncol alevegőben,Sirmohón,kétségbeesettenfigyeliapálcát.

Gyomromösszerándul.Sir… tudniakell,mi azvalójában, ami ellenharcol.ÚgynézAngra jogarpálcájára, mintha millió darabra akarná törni. Az nem… az nem történhetmeg. Angra pálcáját nem szabad összetörni, abban van a varázslat, ami a Romladásvégtelenerejéveltáplálta.

A semmiből penge kerül a látóterembe, ágyúgolyó repítette törmelék száll, a levegő

sötét,veszélyeshellyéválik.Felsikoltok,aföldrelökömMathert,lebukunkatavaszföldikatonahadonászópengéjeelől.Mathermegfordul,odadobjanekemakardját,alevegőbenkapom el, és egyenesen a katona hasába döföm. Elesünk, enyhe lejtőn gurulunk lefelé,pillanatokra sötétség és föld vesz körül, kardom mélyebbre nyomul, a katona zsigereiközé.

Sikoltások.Neveketkiáltanakgyorsegymásutánban.Rémültkiáltások.Rögtönaföldrevetemmagamat.

–Mather,kapdel!

–William…

–MATHER!

Küszködve állok talpra, tekintetem a térnek Mather, Sir és köztem elterülő részétpásztázza. Rémület lüktet bennem, megdermedek, és csak nézem, nézem, hogy mitörténik.

Sir kiüti a jogarpálcát Angra kezéből. A mágikus tárgy a levegőben repül, többszörátbucskázikatengelyekörül,ésMatherlábánálcsattanaföldre.SirelrugaszkodikAngramellől,Matherfelényúl,ésvalamiszörnyűségrobbankibelőle,amilyenhezfoghatótmégnem láttam soha. Pánik tolul fel a torkomon, mint a vér vasas íze. Mather felemeli apálcát.

–Tördel!–utasítjaSir.Hangjarekedt,sürgető.Angrafelécsap,leüti.–Taposdszét!

– Megöllek! – üvölt Angra, féktelen dühében a földet rúgja. Felugrik, támad, SirazonbanMatherlábáhozcsapja.

A tanítóm egyik ívelt tőre Angra vállába csapódik, a földhöz szegezi, és Sir egylevegővételnyiidőremegállfölötte.

Mather rám néz.Megint azzal a határozott komolysággal néz,mély elszántság van atekintetében.Védenifogengem.Biztonságbantart.Eztmégmegtudjatenni,akkoris,hanemaz,akinekegészéletébenhittemagát.

Feje fölé emeli a jogarpálcát, Angra mágiaszterét. A Romladást, amely elfoglalta aföldet, az ocsmány, megállíthatatlan gonoszt, amely megszállta a tavaszföldi királyt,szövetkezettvele,amelybőlAngraerőtmerített,amelyetgonoszvarázslatrahasznált.

Matherkarjamegfeszül,ahogyalevegőbenlendítiapálcát.Lassú,fájdalmasmozdulat.

Félelemésdöbbenetfogel.Olyanérezhetőrettegés,hogyolvadtfolyókéntszáguldszéttestemben, ahogy a kirakós utolsó darabjai is a helyükre kattannak, és előrevetődöm,Matherfelé.

–Mather,neeee!–üvöltöm.–Neeee!

De nem hall engem. Nem tudja. Nem is gondol rá. Senki nem tudta, senki nem

gondolhatotterre.Senkinemgondolhatta,hogyaválaszilyenegyszerű,azerő,ahatalomilyenközelvan.

Apálcanagycsattanássalaföldrehullik.Sötétségrobbankibelőle,féktelenfergeteg,füsttölcsér, fekete villámnyaláb. A káoszban megáll körülöttünk a csata. Az erős szélsikolyokat gerjeszt, kétségbeesett hangfoszlányok törnek az égre a bámuló katonáktömegéből.A feketeség oszlopként emelkedik az ég felé, az égen pedig fekete fellegekgyülekeznek, és a sűrű sötétség körbeforog, csak forog, és örvényemindenkitmeg fogölni.

MegragadomMathert,elrántomazösszetörtpálcától.Azajogartestesítmegmindent,ami oly sokáig fogságban tartott minket. A földre rogyunk, vállát ölelem szorosan.Zavartan néz rám. Körülöttünk mindenki dermedten áll. Tavaszföldiek, cordelliek,őszföldiek, télországiak… Mindenki megszakítja az ádáz küzdelmet, és tátott szájjalbámuljákazelszabadultcsodát.

Mindenki, kivéve Angrát. A szemembe néz, alig két lépésre áll attól a helytől, aholMatherésénösszeölelkezveállunk.Mellvértjeéskarvértjeközöttszúrttestébeatőr,kiálla nyele, arcán egy sebből vér csorog. De szeme villan, halványzöld mélységében avészjósló forgószél tükröződik.A királyimágiaszterek varázslata árad ki, amiről ő semtudott, amíg nem találkozott velem szemtől szemben, amíg nem illesztette össze a képhiányzódarabjait,hogymágiaszternélkülvoltamképesvarázslattalhatni,ésrájött,hogyki vagyok.A varázslat és a Romladás, amelymágiaszterében lakozott,most belé árad,benne testesül meg, eggyé lesznek. Varázserejét képes lesz gonoszra használni, ésmegállíthatatlanlesz…Nincsszükségejogarpálcára,amágiaszterre,mertőleszamágiagazdateste,ésaRomladáserősebbéválik,mintvalaha.

Afeketetölcséroszlopvékonyvonallázsugorodik,ésegyhelybenmarad.Vár,csakvár.Aztánhatalmasszélrohammalrobbanki,aföldbecsapódik,éslevegőt,törmeléketrepítveszétterjed felettünk.Mather rámvetimagát, szorosanöleljük egymást, arcunkat egymásnyakáhozszorítjuk.Arobbanáserejeszikladarabokatrepítalevegőbe.

És vége. Egyszerűen vége. Nincs utolsó robbanás, nincs halálsikoly. Csak a semmi.MinthaazatárgyMatherlábánálsohanemlettvolnatöbb,mintegytöröttüveggömbésnémifém.

ElhúzódomMathertől,körülnézek,demielőttmegtalálnám,mártudom,mitfogoklátni.A bennem ható varázslat tudatom legmélyebb, legnyitottabb részein duruzsol. A tudáshalkkésztetése.

Sirasarkánül,tágranyíltszemmelnézimagaalattatalajt.Tőreaföldben,egyenesenáll,gyengeszélfújja.

Angraazonbaneltűnt.

31

A VILÁG KIZÖKKENT EGYENSÚLYÁBÓL, és amikor remegő térddel felállok,előrebotlom.

Sir kap el.Magához ölel, izmos karja olyan erővel szorít, hogy tudom, ez nem lehetmás, csak álom, és azt várom, hogy édes kicsi lányának nevezzen, és hogy Alyssonfelbukkanjonmögöttünk,vacsoráttálalvaNessánakéscsaládjának.

De nem álom. Sir valóságos. Itt van. Életben van. És amikor elhúzódom tőle, arcáranézek,márnemdőlannyiraavilág.

Ajkamozdul.

–Vége.

Tekintetemmögérebben,arraazüreshelyreaföldön,aholaziméntAngratestevolt.Minthaapálcávalőisösszetört,megsemmisültvolna.Minthaolyanegyszerűlenne.

Mindenki úgy hiszi, ilyen egyszerű volt. Mindenki. A tavaszföldi katonák is, akikkirályukésavarázslateltűntéveleldobjákfegyvereiket,ésellenségeiknagyörvendezéseközepette vonakodva megadják magukat. Zöld-aranyba, vörösesbarnába és fehérbeöltözöttemberektáncolnakatéren,örömkiáltásokszállnakafelhőségre.

Behunyomszememet,mélylevegőtveszek,csakarrafigyelek,hogyalevegőbeáramliktüdőmbe,majdlassankipréselődik…Ésarra,hogySiravállamatöleli.Éshátamögöttatélországiak tiszta és romlatlan boldogságára, ami ezt a nyomorúságos várost egypillanatramennyországgáváltoztatja.

–Meira.

Kinyitomaszemem.Sirnézlerám.Úgy,ahogymégsosemláttam.Eltelikegyhosszúpillanat,mirerádöbbenek,hogyezazarckifejezésacsodálat.

– Régen elhatároztuk, hogy én fogom elmondani neked. Úgy értem, mi, akikelmenekültünk…Nemtudom,hogyanjöttráAngra.Elkellettvolna…

Testemben hidegség. A felélénkült mágiasztererő kavarog bennem. Mély levegőtveszek,megborzongok,tenyeremetSirkarjárasimítom.

–Nem–ingatomfejemet.–Hannahtitkavolt.Nekikellettelmondania.Nemnektek.

Sirelkomorul.

–Hannah?

Vállat vonok. Nem igazán tudom, hogyan magyarázzam, de Sir legyint. Egy lépésthátrál,térdethajt,ésmarkátnyújtjafelém.Ujjaiközöttezüstlánclátszik.

–Királynőm!

Ennyitmond,egyszóvalsemtöbbet.

Összerezzenek.Gyűlölöm a félelmet, amely rám tör a címemhallatán.Nem akarom,

hogykirálynőneknevezzen,deabban,ahogyrámnéz,vanvalami,amireegészéletembenvágytam.Minthalátnaengem,minthaengemlátna,igazán,függetlenülattól,hogymilyenvagyok.Csupavér,poréspiszok.Megújulókirályságlehetőségeragyogkörülöttünk.

Minthalátnámindaztazáldozatot,amiteddighozottértünk,értem,ésegyetlenegyetsesajnálna.

Amedalionértnyúlok,devalakimegelőz.Ujjaimmegállnakalevegőben,Matherkezefölöttidőznek,ahogyelvesziamedaliontazapjakezéből.

Aztán nyakához nyúl, kikapcsolja amedalionmásik felének láncát.Mindkét darabotfelémnyújtja.Ékkőkékszemeszürkéncsillogaborultégalatt.

–Atiéd,királynőm.

Keze remeg, zavarában megnyalja az ajkát. Teljes valójában erősnek, határozottnaklátszik,detekintetemélyebbfélelemrőlárulkodik.Félattól,hogyhelytelenülviselkedik,félattól,hogysok-sokfelelősségéneksúlyavalakimásvállárakerül.

Felemelem a kezemet. Ezernyi gondolat tolul tudatomba, ezernyi különböző módonakarokbocsánatotkérni,összegörnyedni,sírni.Sajnálom,hogyénvagyokaz.Sajnálom,hogy egész élete arról szólt, hogy én biztonságban legyek. Léte rendült meg ettől azegyetlenegyszerűhazugságtól.Sajnálom,hogyolyanhirtelenkellettfelnőnünk.Mindentbánokéssajnálok.

De nem mondom ki. Semmit nem mondok. Átveszem a medalion két darabját akezéből,aszemébenézek,azajkammozdul,minthaképeslennékmegtalálniamegfelelőszavakat.

Mather sóhajt, amikor a medalion már nem érintkezik a bőrével. Feláll, a történteksúlyával, csak áll. Ajka halvány mosoly ígéretével moccan, de csak áll, boldogság ésdöbbenetközött.

–Szolgálatára,királynőm–súgja,ésfejethajtelőttem.

Észresemveszem,hogykezemmozdult,arcárasimítomatenyeremet.Vállamsebeélesfájdalommalsajdul.

Bárcsakneokoznánkfájdalmat!Mostse.Ésazokután,amitörtént,sohatöbbé.

Zsibbadás nyilall felfelé a kezemen, a szemem tágra nyílik.Nemakartamvarázslatotidézni, de már feléledt, él, és a zsibbadás egyre feljebb terjed, növekszik, kezembőlMatherarcábaárad.

Zihál.Egész testemet hidegség járja át, jeges, csillogóhideg, ésMather szemébenújfénycsillan.Eza fényességelűziakimerültséget,a félelmet,ésugyanolyanerővel töltimegőt,amilyetkorábbantöbbitélországihonfitársunkkapott.Nemörökkétartóerő.Csakegykisvarázslatsugár,hogytalponmaradjon,hogytávoltartsatőleabizonytalanságokat,amígnemleszképesszembenéznivelük.

Vajonmegkönnyebbült,hogyelmúltrólaakirályihatalomfelelősségéneksúlya?Vagyugyanannyirafél?

Matherhátralép,elhúzódikakezeimközül,letérdel,Sirtartásátveszifel.Mögöttükazéljenző tömegáhítattalnéz, ésminden télországi lassan letérdel.Fejethajtanakelőttem,hófehérhajukbarna,vörös, fekete foltos.Aligkapok levegőt.Nem is tudom,akarom-e,hogy ezt abbahagyják, vagy nem. Olyan boldognak tűnnek! Olyan teljesnek! És nemronthatomeleztazörömöt,bármennyireisfélelmetesérzés,hogyelőttemhajolnakmeg.Előttem,azárvakatonalányelőtt.

AkapuközelébenpillantommegDenderát.Hennmellett térdel.Úgyölelik egymást,olyanszorosan,olyangyengéden,hogyengemiselbódítazöröm.GreerésFinnegymásratámaszkodnak. Finn bal lábán tátongó seb. Conall,Garrigan,Nessa,mégDeborah is…Mindenkiboldog.Ittvannak,biztonságban.

És Theron. Leghátul, a kapun kívül Theron áll. Körülötte apja hadseregének egyzászlóalja,csatábanmegfáradt,sebesültkatonák.Tekintetünkáthidaljaaköztünkhúzódónagy távolságot.Mosolyog, lassú,megfontoltmosollyal néz rám,mosolyábanapillanatkomolysága vibrál. Fejet hajt előttem, ahogy a cordelliek és az őszföldiek is, áhítattalnézik egy királyság csodáját, amely királyság nem az ő hazájuk. Mindenki mosolyog,megnyugodtak,hogyAngratesteeltűnt.

Meglehet,Angravalóbanmeghalt.TalánaRomladásszertefoszlott,ésszéttépteőt is.Olysokatalán.Olysokéviggondoltunkarra,hogytaláneljönnekéstalánmegmentenekminket,éstalánegynaponországunkújrateljeslehet.

LehajolokMatherhezésSirhez, jobbról-balrólvállukrasimítomakezemet.Felnéznekrám,szemükbenörömkönnyekragyognak.Boldogok.

Mosolyogvasóhajtokfel.

–Menjünkhaza!

Angrahalálávalamásikhárommunkatábortkönnyenfelszabadítjuk.Tavaszfölddöbbentkáoszba süllyed, nincs király, így egyesített haderőnknek még könnyebb dolga van.Akadálytalanul menetelünk át az ország területén, legyőzzük a többi télországi foglyotfogvatartókatonákat.Azegykorirabokmindenfélelmét,fájdalmáteloszlatjaa tombolóöröm, amikor kimentjük őket a táborokból. Örökké tudnám nézni ragyogó, boldogarcukat,amikormegtudják,hogyszabadok.

Kéthét telikel.Ennyi időbe telik,mígmindahárommunkatábort felszabadítjuk,kéthétkellahhoz,hogybegyógyuljanakazembereksebei,éslassankezdjükfeltáplálniőket.AzutolsótáborfelszabadításautánŐszföldhadseregetávozik,deCordellévelünkmarad.Nem is próbálom megkérdőjelezni ezt a döntést. Theron saját hadának készleteibőlélelmet és ellátmányt ajánl fel, amit én elfogadok,mielőttNoamellentmondhatna neki.

Atélországiakazt látják,hogyegyesültekazerőink,vanélelemésgyógyszer.Nemegyolyankirálynőtlátnak,akineknéhányhéttelezelőttigfogalmasemvolt,hogykicsoda,ésnemegyolyankirályt látnak,akinéhányhónappalezelőttnemmegmenteniakartaőket,hanemuralkodniazországukon.Mindentmegteszek,hogyezminéltovábbígymaradjon,elégsokáigahhoz,hogytestükéslelkükteljesenmeggyógyuljon.

Agyógyulásabbanapillanatbanmegkezdődik,amikormegpillantjukJannuarivárosát.

Télország fővárosanincsmesszeahatártól, azutolsó idegen településtőlcsaknéhányóra.Tavaszföldélénkcseresznyefáiéssmaragdfüveelhalványodik,helyüketfokozatosanátvesziTélországhómezőinektökéletes,ragyogófehérsége,szűzhabú,hullámzódombok,jéggelborított,elefántcsontszínűfákgyönyörűligetei.Aváltozásnagyonéles.Hirtelentörrámazérzés…Ezhelyes…Ígyhelyes.Ígyvanjól.Azimankó,afagyoserdő,az,hogymindenfehér…Azég,aföld,alevegő…Ezazotthonunk.

De Jannuari városának látványát várjuk lélegzet-visszafojtva. Jannuarit vágyjuk látni,elveszett fővárosunkat, a helyet, amit én csakmások emlékeiből összerakott képekkéntláttam.MinélmélyebbenhatolunkTélországba,annálismerősebbnektűnikatáj.

Mások látják meg előbb Jannuari városának homályos sziluettjét a távolból. Izgatottkiáltásokkalhívjákfelafigyelmemet,élénkvidámsággallépnekkiCordellhadseregéneksoraiközül.

Több száz láb dobog újult örömmel a tágas mezőkön, döngő lépteiktől megreng azegészvilág.

Jannuari városa szürke ég alatt terül el. A belváros nagy tömege körül kisebbtelepüléseklátszanak.Falaromokban,sziklákhevernekahorizontegyenetlen,göröngyösperemén.Avárosfalonbelülmégállnéhánytorony,szilárdkőujjakkéntmutatnakazégre,minthasemmitragédianemtörténtvolna,minthacsakvisszatértünkrevártvolnaaváros.

Nemöltélmegminket,Angra,ésújrafelemelkedünk.

Honfitársaim mellett vágtatok, de megállítom hátasomat. Hatalmas csataló, Cordellhadseregétől. A télországiak vágtatnak tovább, túláradó örömükben észre sem vették,hogy megálltam. Lovam nyugtalanul rúgkapál, táncol a mezőre fagyott régi havon.Télországhalványfüvekilátszikavékonyjégalatt,patáinyomán.

Sirléptetmellém,leheletünkfagyosanpárállikelőttünk.

– Újjá kell építeni. És csereüzletet kell kötnünk Cordelllel… Ellátmányra vanszükségünk–mondja.

Hideg szél fúj át a fehér pamutingen, amit Therontól vettem kölcsön. Máris olyansokkaltartozunknekiésazapjának,hogytalánsosemtudjukvisszafizetni…Agondolat,hogy talán ennél is többre lesz szükségünk, félelemmel tölt el. Gyomrom összerándul.Tudom, mit akar Noam király mindazért, amit adott: bejárást a Klaryn-hegységbe,

Télországba, hogy a bűvösségbarlangot kereshesse. Talán ezért nem tiltotta megTheronnak, hogy ellátmányt bocsásson a rendelkezésünkre. Talán ezért nem tért visszamég Cordellbe, ezért hagyja, hogy hadserege úgy vegyen körül minket, minthabefektetésüketőriznék.

Bármilegyenisazok,szükségünkvanrá,ésarra,amitadnitud.Amígnemkérimegazárát,nemaggódomezért.Nagyon.

–Tudom.

–Denekikjólesz–jegyzimegSir.Moccananyeregben,kezétagyeplőnpihentetve.–Jólesz.Újjáépítikavárostésgyógyulnak.Szükségükvanerre.

Bólintok.Mindannyiunknak szükségünk van erre.Helyre kell tennünk valamit, a kétkezünkkelkellmegdolgozniérte,éséreznünkkell,hogyazéletújrakeringazereinkben.Muszájtennünkvalamit,valamiigazat,valaminagyszerűt,valaminagyonhelyeset.

Sirféloldaltpillantrám.Elfordult,csakaprofiljátlátom.

–Éppenolyanvagy,mintő.

Nézem,csaknézem,azarcátkeresem.

–MintHannah?

Bólint.

–Életedmindenpillanatában.

Hidegségbizseregbennem.Ezzelaztakarjamondani,hogymegtudomcsinálni.Képesvagyokrá.Egyesítenitudomanépünket,boldogabbjövőfelétudomvezetniőket.

Bármithozisajövő,abbanAngraisottlakozik.

Feszengek, furcsa érzésem van.Alsó ajkamra harapok, és beszívom a hideg, nagyonhideglevegőt.Annyiralekötöttminketaboldogság,hogykiszabadítottukhonfitársainkatatöbbimunkatáborbólis,az,hogyhazatértünkTélországba,hogynemakartamelrontaniaz örömüket. Olyan törékeny, olyan sérülékeny ez az öröm… Legszívesebben nemszólnék… Nem akarom felhívni a figyelmet a rossz dolgokra, amíg nem feltétlenülmuszáj.

HaviszonteztnemmondomelSirnek,akkortalánsokkalrosszabblesz,amikoreljönazidő.Merteljönazidő.Haagyanúmbeigazolódik,haAngravalóbannemhaltmeg,ésafenyegetésenemértvéget…Akkorminden,amiérteddigharcoltunk,mégcsakaz igazibékeillúziója.

–Nemhiszem,hogyAngrameghalt–súgom.Szomorúhangafagyoslevegőben.–Ésavarázsereje…Rosszabb,mintgondoltuk.Sokkalrosszabb.

Siregyszótsemszól,ésegypillanatigazthiszem,hogynemhallotta,amitmondtam,hogyahangomattalánelvitteaszél.Ránézek:ugyanazakifürkészhetetlenkifejezésvan

azarcán,mintamikorLyniavárosábólamedalionfelévelvisszatértem.Riadtéshatározottegyszerre,minthaa jövőbemerengne,ésnemlennehelyefélniamúlttól.Megérintemamedaliont.Nyakamban lóg. Egész és üres, nincs benne varázserő, de érintése valahogymégisfurcsanyugalmatad.Mintalapislazuli.Mintaremény.Atélországiakazthiszik,avarázserőmostbiztonságbanvanamedalionban…Azthiszik,valahányszorhasználtam,Mather szavaival élve vakszerencse volt.Kétségbeesett lépés. Sorsunk akarta, hogy ígylegyen, pedig távol voltunk ahazánktól.Eszükbe sem jut, hogy avarázserőmárbárhollehet,ésnemigazángondolom,hogyszeretnémebbenahitükbenmegingatniőket.

Denemcsakőket.Cordelltsem.KülönösenNoamkirályt.

– Egyszerre csak egy lépést – mondja Sir. Tekintetünk találkozik. Látom, mennyirefáradt,mennyirerémült.–Ajövőlépésenkéntépül.

Bólintanék,deabbanapillanatbanlovakvágtatnakátamégmindigrohanótélországiaktömegén.Előttünkállnakmeg.TheronésNoamvacog,tekintetükJannuarivárosa,Sirésköztemcikázik.Noamlegalábbigyekszikméltóságteljesenviselkedni,bárnagyonfázik.Theronazonbanösszefonjamagaelőttakarját,ésfogaúgyvacog,mintjégmezőnalovakpatája.

MatherközémésTheronközéléptet.Theronösszevonjaaszemöldökét,ahogyMatherszinteteljesenátfagyottkülföldivendégeinketszemléli.

–Mondd,hogyvanvalaholaközelbenegyköpönyegbolt–szólTheron.Adidergéstőleléggéfurcsánüllován.

Mather felnevet. Éles, szép hang. Évek óta nem hallottam. Napról napra többetmosolyogazzalagyönyörű,teljesmosolyával,amitőlmindenfelfénylikkörülötte.

–Szegénycordelliherceg!Nemtudelviselniegykishűvöset?

– Egy kis hűvös? – nyöszörög Theron. A hadseregre mutat. A cordelli katonákugyanolyan összefagyottnak tűnnek, ugyanúgy feszengenek, mint a vezetőik. – Mireennekazegésznekvége,csakfagyottkatonáinklesznek.Aziméntapámtüsszentett,ésatüsszentéscseppekkéfagyva,jégesőkénthulltle!

Felkacagok,Theronrámpillant.Tekinteteavidámságbólvalamimélyebbérzésrevált.Ezazérzésköztünkhúzódik,amiótaAngrapalotájánakfolyosójánaztatétova,nyugtalancsókotváltottuk.

Mather megmoccan a lován közöttünk, arcizmai feszülnek. Elszakítom tekintetemetTheronról,lassúmosolyterjedazarcomon,legszívesebbenfelnevetnék,olyanabszurdezahelyzet.Teljesenköznapigondok.Teljesenköznapiudvarlóaggodalmak.Sir egész időalatt ezt akarta. És mindazok után, amiken keresztülmentünk, a hétköznapi gondokontépelődnicsodálatosérzés.

Noamfelmordulafiamellett,deegyszótsemszól.Nemtudnámmegmondani,vajon

azért,mertnincsmitmondania,vagymertösszefagyottazajka.

Beszélnünkkellmégaházasságiajánlatról,arról,hogyőmintRitmus-király,ezekutánis szeretné-e fiát egy Évszak-királyságba házasítani, vagy Télország növekvő adósságaelégkötelék-e.Kérdezgetnikezdettnéhánynapja,amikorkétmunkatábor felszabadításaközött pihentünk. Noam a kezét nyújtotta felém, parolázni akart velem, és amikor abőrünk érintkezett, ismét azt a képet láttam… Ahogy ott térdel felesége ágya mellett.Azértérezhetemeztegyáltalán,mertmagamismágiasztervagyok,varázserőközvetítője,ezt más királyimágiaszter-birtokosok nem tudhatják, kivéve Angrát, de ő is csak azért,mert a Romladást használta. Noam nyilván azt gondolja, hogy gyenge, bizonytalankirálynővagyok,akimegremeg,hamegérintiőt.

Bárszerintemjó,haígyhiszi.Jobb,halebecsül,hafogalmasincsvalódierőmről.Némikedvezményt jelenthetTélországnak,amikorúgyhatároz,hogyvisszakérimindazt,amitadottnekünk.

–Haesetlegsikerülttúltenniükmagukatahidegmiattireklamáláson–szólközbeSir–,azthiszem,néhánybemutatásméghátravan.

Szemembe néz, a mosolya ragyog. Vágtára fogja a lovát, a paták olvadt havatfröcskölnekhátrafelé,ahogybeveszimagátaszáguldótélországiakközé.

TheronésNoamutánavágtatnak.Holazénhófehérhajúnépemközöttbukkannakfel,hol a város felé nyargaló csoport szélén.Aváros felé vágtatnak, amire közülünk sokannem emlékeznek, nem is emlékezhetnek. Csak Mather marad velem. Lehelete jegesfelhőbengomolyogközöttünk.Engemnéz,énpedigakörülöttünklevőket.

–Bocsássmeg!–sóhajtom.

Mather lova táncol a havon, a köztünk húzódó feszültséget érzi, az zaklatta fel.Elvonomtekintetemetarohanóseregről,Matherzafírkékszemébenézek.Nemcsakfutópillantással. Abril csatája óta nem néztünk ilyen hosszasan egymásra. Bocsánatkérésnehezülebbenazegymásranézésben.

Orránátfújjakialevegőt,lágyhangon,hitetlenkedvefelnevet.

–Neszabadkozz!Tenemtettélsemmirosszat.–Előrenéz,avárosra.–Egyáltalánnemtettélsemmirosszat.

–Tudom.Éncsak…–Elhallgatok,mireMatherhirtelenvisszafordulfelém.

– Tudom – feleli őszinte mosollyal. Aztán újra megmozdul, a kantár megfeszül akezében. – Ha valakinek lelkiismeret-furdalása lehet, az én vagyok.William elmondtanekünk a történetedet, miután téged fogságba hurcoltak, és csak arra tudtam gondolni,hogyezekszerinttiédafelelősség,nemazenyém,tehátszabadvagyok.

Matherelőrenéz,ahorizontra,miközbeneztmondja.Minthaazzal,hogynemnézekrá,elfogadnám könnyed hangvételét, kedélyesmodorát, elhinném, hogy valóban úgy érez,

ahogy velem éreztetni akarja. De figyelem az arcát, miközben beszél, látom, ahogy aszemeösszeszűkül,ajkavékonyvonalláhúzódik.Túlsokigazságvanabban,amitmond.Szabadvagyok.

Talánnemszabadságravágyik.

– Amikor Cordellben voltam – szólalok meg –, és el kellett játszanom leendőkirálynőjük szerepét, úgy tettem,mintha…–Szavam elakad, felnevetek. –Úgy tettem,minthaatehelyedbenlennék.Tégedutánoztalak.

Vallomásomalevegőbenlóg.Súgottszógyöngysoralebegőhópelyhekközött.Matherrámmosolyog,feszültségeoldódik,ahogyaprómozdulattalfejethajtelőttem.

–Királynőm–feleli.

Azzalvágtábarúgjalovát,éselvegyülarohanókseregletében.MégegytestaJannuarifalaifelévágtatókközött.

Nézem, ahogy távolodik, megkönnyebbülés árad szét bennem. Valóban itt vagyunk.Jannuariban. Abban a városban, amit csak emlékképekben és álmokban láttam. Ittvagyunk kövezett utcáin, a házai előtt. Tökéletes, nagy, megismételhetetlenül egyedipelyhekbenhull,csakhullahó.Havazniakell.Mindighavazniakell.

Valami nedvesség csiklandozza az orromat. Felnézek.Ajkam tiszta, őszintemosolyrahúzódik. Hópelyhek esnek, egyenletesen, erősen, ömlenek Jannuari városára. Hótakarósimul ránk… Ilyen gyönyörű hótakarónak kell simulnia ránk. Lélegzetelállító, fagyos,tökéletestél.

Vágtárafogomalovamat,patáiklapp-klapp,feszesritmusbankopognak,megiramodikvelem,viszegyenesttovább,ahóésfénybirodalma,Jannuarivárosafelé.

Atevárosod.

Hannah hangja tölti be érzékeimet, a mágiaszter bennem lakozó forrásából tör fel.Eszembe jut, hogy egész idő alatt szólhatott volna hozzám, de nem akarta kockáztatni,hogyfelfedje,mitjelentekAngrának.Ezértnemszóltsoha,hogynekeressükamedaliont.Mindez csak álca volt, hogy titokban tartsa Télország vérvonalát. Azért küldte rám azálmokat és látomásokat, hogy bevezessen a mágiaszterek és a mágia világába, éskapcsolatbanlehessekveleúgy,ahogysohanemgondoltamvolna.Anyám.Mégmindigfurcsaérzés,hogyvananyám.Nemtudom,hogyanilleszkedikbeezebbeazújvilágba.

Amivárosunk–helyesbítek.–Nemlennénkéletben,hatenemvagy.

Szomorúság zsibbad, görcsöl fejemben;Hannahbánata, fájdalma.De neked sikerülnifog, ami nekem nem sikerült. Elhallgat, a csendben bánata hullámát érzem.El akartammondanineked.Sokszor.Nagyonsokszor.Beszélniakartamveled.Nemkockáztathattam,hogyrájöjj,kivagy,mielőttelégidőslettélvolnaahhoz,hogyhasználdvarázserődet,ésha Angra kicsi korodban rájött volna, ki vagy… – Elhallgat. Megborzonghat. –

Királyságunkörökreelveszettvolna.

Tudom – felelem. Csak ennyit tudok mondani. A mai nap nem a könnyesbocsánatkérésekről szól. Ez a nap arról szól, hogy belélegzem a hideg, havas levegőt,honfitársaimatnézem,mosolygó,ragyogóarcukat…Velükvágtatok.

Kissé távolabb megpillantom Nessát. Nevet. Hógolyóval dobálja Conallt. Denderátlátom a saját lován. Hennel vágtat a falhoz. Boldogok és szabadok… Ilyennek kellettvolnalenniükmindig.Emberekafényben,nemcsakszavakasötétben.

Ez az egész valahogy nem tűnik valóságnak. Olyan sokáig próbáltam, olyan nagyonakartam csak Meira lenni. Csakhogy az sem olyan egyszerű kérdés, hogy ki vagyoktulajdonképpen.Semminemegyszerű.Olyan,mintezahóesésJannuarivárosafölött…Lehullegyhópehelyazüreségboltról.Egyetlenfagyotthópihe.Aztánegymásik,ésmégegy…Ésazútonegy szempillantás alatt tucatnyikülönbözőhópehelyhever.Ezekből akispelyhekbőlkiszámíthatatlanhóviharkerekedik.Gyönyörű,veszélyes,hatalmas.

Hannahlányavagyok.Télországmágiasztere.Harcosvagyok,katona,hölgy,királynő,és mindenekelőtt, ahogy a hómezőn át Jannuari néma romjai felé iramodom, Meiravagyok.

És akármivel is próbálkozik Angra, nem tud meggátolni abban, hogy elmossam ekirályságüszkösromjait,éséletünkbeahógyönyörűséges,jegesbékéjéthozzamel.

TableofContents1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31