Tracy R. Twyman

Salamon kincseAz amerikai pénz mágikus és titokzatos története

Tartalom

I. RESZ

Első fejezet: Annuit CoeptisMásodik fejezet: Istenben bízunkHarmadik fejezet: Plus ultraNegyedik fejezet: A mindenható dollárÖtödik fejezet: 1776 szelleme

II. RÉSZ

A nyugat halálaHatodik fejezet: és a templom születéseHetedik fejezet: A reneszánsz és a kereskedőosztály

felemelkedéseNyolcadik fejezet: A keleti birodalom

és a szent bölcsesség egyházaKilencedik fejezet:Tizedik fejezet:

A prófétálás feje és a kecske égiszeSzerződés Baphomettel

III. RÉSZ^

Tizenegyedik fejezet: A pénz templomaTizenkettedik fejezet: A papság romlottságaTizenharmadik fejezet: Vétekért való áldozatTizennegyedik fejezet: A sékel szentélyeTizenötödik fejezet: Salamon király templomaTizenhatodik fejezet: Salamon király kincseTizenhetedik fejezet: Salamon paktuma a démonok királyávalTizennyolcadik fejezet: Az univerzális ágensTizenkilencedik fejezet: A templom újjáépítésének terveHuszadik fejezet: A szépségesHuszonegyedik fejezet: A tizenhármas szám kultuszaIV. RÉSZ

Huszonkettedik fejezet: A spirituális piramissémákHuszonharmadik fejezet: Az aratás törvényeHuszonnegyedik fejezet: Alkímiai csodákHuszonötödik fejezet: LélekkereskedelemHuszonhatodik fejezet: A szabadkőműves jussa

6 TARTALOM

Huszonhetedik fejezet: A szabadkőműves mester jele 164Huszonnyolcadikfejezet:

A sékel-dollár átváltás árfolyama 168

Huszonkilencedikfejezet:

Salamon háza - az új köztársaság 170

Harmincadik fejezet: Zárógondolat 177

FÜGGELÉKEK

A függelék: Tessera hospitalis 179B függelék: Az udzsat szem 182C függelék: A cseh kapcsolat 186D függelék: A kecske pénze 189E függelék: Bohóc a dobozban 192F függelék: Jövendölés 194G függelék: Minden gonoszság forrása 196H függelék: A nemzet aranya 199

A szerzőről 200

I. RÉSZ

Első fejezet

Annuit Coeptis

Ma már széles körben ismert - talán jobban, mint ezelőtt bármikorhogy az Amerikai Egyesült Államokat többségében olyan embe-rek

alapították, akik okkult eszmékben gyökerező filozófiát követ-tek, vagyisa szabadkőművesség és egyéb titkos társaságok tagjai, akik az EgyesültÁllamokban egy „új Atlantiszt" vagy „új Jeruzsá-lemet" láttak. Úgyképzelték el az Egyesült Államok jövőjét, hogy ez lesz a jelzőtűz a világtöbbi része előtt, ami a béke, a demokrá-cia és a felvilágosultság újvilágrendjének kialakítása felé vezeti majd a nemzeteket. Ma sokanegyetértenének azzal, hogy az Egye-sült Államok már most többtekintetben maradéktalanul betölti ezt a szerepet. Ha másra nem is, arrabiztosan a legtöbben rábólin-tanának, hogy pénzügyileg Amerika uralja avilágot, és hogy a vi-lág valutái közt az amerikai dollár a király.

Azt viszont kevesen látják át, mi a kapcsolat az Egyesült Álla-mokalapját képező szabadkőműves ezoterikus tanok és az ameri-kaigazdaságot alátámasztó gazdasági alapelvek közt. Kevesen tudják, hogy adollár maga is egy mágikus energiaegység, a dol-lárbankjegy pedigönmagában is mágikus talizmán. Noha az összeesküvés-elméletek szerzőisok szót vesztegettek már az egy-dolláros bankjegyen láthatószabadkőműves szimbólumok elem-zésére, azt eddig senki sem tudtakielégítően megmagyarázni, hogy miért varinak ott ezek a szimbólumok,vagy, hogy mit is je-lentenek valójában. Eddig egyetlen kutatónak semsikerült helyt-állóan összekapcsolni az amerikai pénzt az amerikaimonetáris rendszer rejtett titkaival.

Az amerikai dollárbankjegy szimbolikája már azóta kiemelt témája aszabadkőművességgel kapcsolatos különböző összeeskü-vés-elméleteknek, mióta 1935-ben - a Roosevelt-adminisztráció idején - azelső verzió kipattant. Az amerikai bankjegyeken már

8 SALAMON KINCSE

a kezdet kezdetétől jelen van a szabadkőműves és misztikus szim-bolika, így akarták megkülönböztetni az amerikai pénzt az Óvilágpénzeitől, amelyeken mindig az épp hatalmon lévő uralkodómellképe szerepelt. Ezzel szemben az amerikai alapítóatyák meg-egyeztek, hogy az amerikai pénzt annak a monarchiaellenes, de-mokratapárti felvilágosult filozófia jelképeinek kell díszíteniük,ami a köztársaság alapkövéül szolgált, és aminek eszményei köztszép számmal akadtak szabadkőműves eredetűek. Az első ameri-kai bankjegyeken már felbukkant a Nagy Piramis és a mindenlátószem, illetve olyan csípős kifejezések, mint például „törődj a dol-goddal". A „halott elnökök" és egyéb államférfiak képmásai csaka XX. században jelentek meg az amerikai pénzen, amikor már ke-vésbé látták tabunak. Abban viszont a téma minden kutatójaegyetért, hogy misztikus szimbolikájának tökéletes pontosságát ésösszetettségét tekintve a modern amerikai egydollárost semmisem múlja felül. A szimbolika jelentése oly mély, a metaforák olysokrétegűek, és minden elem olyan pontosan van elhelyezve, hogy bár azamerikai bankjegyek külleme a hamisítást megnehe-zítendő többváltozáson is átesett (a fejeket középről a szélek felé tolták, és ahagyományostól eltérő szivárványos színekkel egészí-tették ki), azegydolláros bankjegy tökéletessége érintetlen maradt.

Az egydolláros bankjegy szimbolikájának elemzésénél a leg-többtudós hajlamos a 13-as szám ismétlődésére összpontosítani, mivelmeggyőződésük, hogy ez „a szabadkőművesség egy fontos szent száma",viszont nem mutatnak fel semmiféle bizonyítékot arra vonatkozóan, hogymiért is vonzódna a szabadkőművesség pont ehhez a számhoz. Eredetilegennyi gyarmat alkotta az Ame-rikai Egyesült Államokat, így az uniómegalakulása óta a 13-as szám mindig is jelen volt az amerikaiheraldikában, és nemcsak a nemzeti zászlón jelent meg, hanem több koraiérmén is. Tekintve, hogy Amerika számos intézményét a szabadkőművesekalapítot-ták, és nemzeti jelképeink többségét is ők tervezték, hajlamosakvagyunk e szám felbukkanásának szabadkőműves jelentőséget tu-lajdonítani, és talán joggal. A 13-as számról azonban egyetlen is-mertszabadkőműves rituálé sem tesz külön említést, kivéve talán a SzentélyNemes Rendjének rítusai, ahol ez a szám látszólag gyakran előfordul, desemmilyen konkrét jelentés nem kapcsoló-dik hozzá. Mindenesetre aSzentély Nemes Rendje az amerikai köztársaság alapításakor még nemlétezett. A számot egyetlen

ANNUIT COEPTIS 9

szabadkőműves alapmű sem emeli ki, még Albert Pike Morals and Dogma[Erkölcsök és tanok] című könyve sem. Habár Pike több számot is elemeza kabbala és a szent geometria függvényében, szembetűnő, hogy a 13-asszámot nem említi, mintha egy XX. szá-zad elején épült irodaépületbenjárnánk, ahol babonás okokból nincs tizenharmadik emelet.

A 13-as számra vonatkozóan Manly P. Hall szabadkőműves ishomályosan fogalmaz az 1944-ben megjelent The Secret Destiny ofAmerica [Amerika titkos sorsa] című könyvében (amiben az Egye-sültÁllamok történetét egy ősi szabadkőműves terv kibontakozá-sakéntértelmezi), annyit mond csupán, hogy a szám vagy Jézust és a tizenkétapostolt vagy a Napot és az állatöv tizenkét jegyét jel-képezi. Az ember aztvárná, hogy valami érdekesebb magyaráza-tot kínál, de lehet, hogyegyszerűen ilyen tartózkodó volt. Ha van is bármiféle szabadkőművestanítás e szám jelentőségére vonatko-zóan, akkor azon kevésszabadkőműves tanítás közt kell lennie, amelyek az évszázadok sorántitokban maradtak.

Az én kutatásaim azt mutatják, hogy ennek a számnak való-ban voltvalamilyen ősi szabadkőműves jelentősége, méghozzá olyasvalami, ami azEgyesült Államok alapítóinak rendkívül fon-tos lehetett, már amennyibentudtak róla. Ezt a maga helyén még részletesebben kifejtem.

Mindenesetre akár volt szabadkőműves jelentése, akár nem, a 13-asszám tagadhatatlanul a legtöbbször felbukkanó, leggyakrab-ban ismétlődőjelkép az egydolláros bankjegyen, habár jelenléte nem mindig nyilvánvaló.A példák legtöbbje a bankjegy hátolda-lán található (lásd a 4-es ábrát). Abal oldalon látható piramisnak tizenhárom szintje van, amibe nem számítbele a mindent látó szem a csúcson. A jobb oldalon, a sas feje felett egytizenhárom csillag alkotta konstelláció látható hatszög alakba rendezve. Ama-dár tizenhárom levelű olajágat tart a jobb lábával, a ballal pedig ti-zenhárom úgynevezett „Jonatán-nyilat". A sas pajzsa tizenhárom sávra vanosztva, felettük pedig tizenhárom vízszintes csík figyel-hető meg. Az „EPluribus Utium" mottó - a csőrében tartott szala-gon - tizenhárom betűbőláll, akárcsak az „Annuit Coeptis" a bal ol-dalon a piramis felett. Továbbá,ha a piramis alatti „Novus Ordo Seclorum" és az alapjára írt„MDCCLXXVI" (azaz 1776) feliratok betűinek számát összeadjuk, akkorhuszonhatot kapunk, ami

10 SALAMON KINCSE

a tizenhárom kétszerese. A bankjegy elülső oldalán George Wa-shingtonportréjának alján mindkét oldalon nyolc-nyolc levél, és öt-öt termésszerepel, ami megint csak kétszer tizenhárom. Ugyan-csak tizenháromcsillag szerepel az Államkincstár pecsétjén sze-replő pajzson, amiWashingtontól jobbra helyezkedik el, félig-meddig kitakarva a „ONE"[azaz „egy"] szót.

Nyilvánvaló, hogy ezek az utalások a tizenhármas számra nemlehetnek véletlenek. Ennek igazsága a dollárbankjegy elülső oldalánszereplő állandó szavak betűiben foglaltatik (tehát azok-ban a szavakban,amelyeket minden változó elem - például az amerikai pénzügyminiszterneve - változatlanul hagy). A követ-kező szavakról van szó: „FEDERALRESERVE NOTE" [azaz a Szövetségi Tartalékalap bankjegye]; „THEUNITED STATES OF AMERICA" [azaz Amerikai Egyesült Államok];„THIS NOTE IS LEGAL FOR ALL DEBTS PUBLIC AND PRIVÁTÉ"[azaz „Ez a bankjegy minden állami és magánadósság kiegyenlítéséneklegá-lis eszköze"]; „WASHINGTON D.C."; „ONE" [azaz „egy"];„TREASURER OF THE UNITED STATES" [vagyis „az AmerikaiEgyesült Államok kincstárnoka"]; „SECRETARY OF THE TREA-SURY"[vagyis „pénzügyminiszter"]; „ONE DOLLÁR" [azaz „egy dollár"];„WASHINGTON". A szavak betűinek száma száz-hatvankilenc, azaztizenhárom a négyzetén.

Ha visszatérünk a bankjegy hátoldalára, ott pontosan tizenhá-rompéldát látunk a tizenhármas szám előfordulására. Ahhoz vi-szont, hogy ezigaz legyen, bele kell számítani az „IN GOD WE TRUST" [vagyis„Istenben bízunk"] feliratot. Ebben a feliratban természetesen csak tizenkétbetű szerepel, de ugyanitt - a hátoldal közepén - ott van még a „ONE" szó,mintha csak azt akarná mon-dani, hogy ehhez az összeghez hozzá kelladnunk egyet, hogy ki-jöjjön a tizenhárom. A bankjegy elülső oldalánráadásul van még négy l-es egy belső téglalap négy sarkában, aminek ahosszabbik éle pontosan tizenhárom centiméter hosszú.

Ezek az l-esek egy átfogóbb mintának a részei, hiszen a 13-as számismétlődése mellett az l-es szám is bőven előfordul, sokkal többször, mintamennyiszer a bankjegy névértékének azonosításá-hoz szükségeltetne. Azegydolláros bankjegy valódi mögöttes té-mája voltaképpen az egységeszméje. És joggal, hiszen végered-ményben ez képezi az alapegységét apénznemnek, amin az ame-rikai gazdasági rendszer alapul. Ezt a vázlatotköveti az összes

ANNUIT COEPTIS 11

dollárbankjegy, és ha felidézzük az amerikai dollárt, az első kép,ami beugrik, nem más, mint az egydolláros bankjegy. Ez az egység - minta gazdaság alapját képző egység hivatalos megjelenési for-mája - nyilvánul meg az l-es szám többszörözésében, az „ONE"szó központi elhelyezésében a hátoldalon, és az „E PlufibusUnum" („A sok közül egy") feliratban a tizenhárom csillag kons-tellációja alatt, ami az Egyesült Államok létrejöttével „egységbe tö-mörített" tizenhárom eredeti gyarmatot képviseli. Az „egy" témá-ja abankjegy elülső oldalán, az első amerikai elnökkel, George Washingtonnalfolytatódik, illetve a mellette látható „ONE" szó-val. A hátoldalon szereplőpiramist is ide számítanám. A jelkép megalkotóinak szándéka szerint azideális államot volt hivatva szimbolizálni: az egyének (vagyis akőtömbök), amint egyetlen építményben (a piramisban) egyesülnek azisteni egyesítő erő (a Gondviselés mindent látó szeme) tekintete alatt.

Akad még más különös elem is, például az „Annuit Coeptis"(„Kegyébe fogadja vállalkozásunkat" - ti. Isten), és a „Novus OrdoSeclorum" („Korszakok új rendje") feliratok. Mindkettő a római köl-tőtől,Vergiliustól vett - noha némiképp módosított - idézeteken alapszik,amelyek eredeti szövegkörnyezetükben Juppiter Omnipotensre (vagyisMindenható Jupiterre) vonatkoztak, ami lé-nyegében a zsidó-keresztényMindenható Isten római megfelelője volt. (Érdekes, hogy az „E PluribusUnum" is egy kissé módosított vergiliusi idézet, és akadnak, akik ezekbena módosításokban numerológiai jelentőséget vélnek felfedezni.) Az eredetiVergilius-költeményben, a „Iuppiter Omnipotens, Audacibus AnnueCoeptis" egy könyörgés volt az Istenhez, hogy „fogadja kegyébe merészvál-lalkozásomat". A dollárbankjegy hátoldalán azonban e szavak már nemkönyörgésként, hanem magabiztos kijelentésként szerepel-nek, miszerintIsten kegyébe fogadta az általa képviselt „merész vállalkozást", vagyis a„korszakok új rendjének", más szóval az Egyesült Államok újonnanlétrejött köztársasága által vezetett új világhatalmi struktúrának amegteremtését. Hiszen ezek a jelképek és szavak nemcsak adollárbankjegyen szerepelnek. Az Egyesült Államok nagypecsétjén isfelbukkannak, anú 1776-ban - a nemzet alapításával egyidőben - készült(lásd az l-es ábrát). A dollárbank' jegy hátoldalán a nagypecsét elülső éshátsó oldala látható.

A nagypecsét tervét nem egyvalaki készítette, és az évek soránmutatott némi fejlődést. A küllemének lényegi elemei azonban

12 SALAMON KINCSE

már a kezdetekkor megszilárdultak, 1776-ban, a függetlenségi há-borúévében, amit a pecsét hátoldalán látható piramis alapjába véstek rómaiszámokkal. így van: a piramist és felette a szemet áb-rázoló felségjelvoltaképpen a nagypecsét hátoldal, a sast ábrázo-ló felségjel pedig azelülső oldala. Az Egyesült Államok hivatalos iratait a pecsét elülsőoldalával pecsételik le, nem a hátoldalával.

Tudva levő, hogy a pecsét két oldalának megtervezéséhez töb-ben ishozzájárultak, köztük Benjámin Franklin, William Barton, CharlesThomson és Pierre Eugene de Simietiere. Az Ő kivételével mindszabadkőművesek voltak. A pecséthez az első dombornyo-mót RóbertScot metszette 1782-ben, aki szintén szabadkőműves volt. Noha amegbízás szerint a pecsét elülső és hátulsó oldalához is kellett nyomókatkészítenie, csak az elülső oldalhoz metszette ki. A hátoldalhoz csak sokkalkésőbb készült dombornyomó szer-szám, és a legtöbb ember nem is tudta,hogy nemzeti pecsétjüknek hátoldala is van, amíg 1935-ben meg nemjelent a dollárbankjegy hátoldalán. Manly P. Hall, harmincharmadikfokozatú szabadkő-műves leírása szerint a pecsét hátoldalát azért nemhasználták, „mert egy titkos társaság jelképének tekintették, nem pedig egyuralkodó államhatalom illő eszközének".

Akárcsak a nagypecsétet, az egydolláros bankjegyet is szabad-kőművesek egy kormánynak dolgozó csoportja tervezte, ez eset-benFranklin Roosevelt elnök, Henry A. Wallace mezőgazdasági miniszter ésHenry Morgenthau pénzügyminiszter, a terv kivitele-zését pedig a Vésetekés Nyomatok Hivatala végezte (ami ponto-san tizenhárom rézmetszőtalkalmazott). Wallace volt az, aki ja-vasolta, hogy a dollár hátoldalára anagypecsét elülső és hátsó ol-dala kerüljön, habár eredetileg azt akarta,hogy a pecsét elülső oldala kerüljön a bal oldalra, a hátoldala pedig a jobboldalra, ahogy a logika diktálná. Roosevelt elnök azonban javasolta, hogycserél-jék fel, és a pecsét érdekesebb hátoldala kerüljön balra, aminek in-tuitív szempontból több értelme van, hiszen a nyugati szemnek az atermészetes, hogy balról jobbra haladva veszi sorra a képeket.

Az „In God We Trust" [vagyis „Istenben bízunk"] felirat csak 1957-ben került a bankjegyre, habár már 1863-ban megtették az EgyesültÁllamok nemzeti jelmondatának Salmon P. Chase pénz-ügyminiszterjavaslatára. O maga feltehetően egy protestáns mi-niszter buzdítására tetteezt a javaslatot, aki aggódott, hogy az amerikai népből kihuny a vallásitűz. Ez a férfi biztosítani kívánta,

ISTEN-BEN

BÍZUNK 13

hogy az Egyesült Államok hivatalos alapja mindig az isteni gond-viselésbe vetett hit lesz, így ez a jelmondat azóta minden pénzér-mén megjelent, habár a papír alapú bankjegyeken csak sokkal ké-sőbb bukkant fel. Az „Istenben bízunk" viszont egy szabadkőmű-ves jelmondat, ami szinte minden szabadkőműves rituálébanhasználatos. A rituális szertartások során a résztvevőknek megkell esküdniük, hogy mindig „Istenben bíznak", és ez a kifejezés aszabadkőműves szójegyzékekben is megtalálható. Az 1950-esévekben minden bizonnyal azért került fel a dollárbankjegyre, hogy azamerikai monetáris politikában beállt változások miattegyre jobban a hittől függő pénznem erkölcsi támasza legyen.

Második fejezet

Istenben bízunk

Az amerikai pénz alapvető jellegét érintő komolyabb változások az 1930-as években kezdődtek, pont az idő tájt, amikor új egy-dolláros bankjegyetterveztek. Hogy Amerikát kisegítse a nagy gazdasági válságból, RooseveltJohn Meynard Keynes tanácsadó gazdaságpolitikáját kezdte követni, akiazt javasolta, hogy olyan időkben, amikor a magánszektor nemkezdeményez a gazdaság stimulálásához elegendő befektetést, akkor akormánynak kell be-fektetőként fellépnie, közhasznú munkákat kellfinanszíroznia, és bármi módon pénzt kell áramoltatnia a rendszerbe, hogynöveke-désnek induljon a gazdaság. Roosevelt tehát bevezette a New Dealtlétrehozva az államigazgatási hivatali szervezetek egy olyan „betűlevesét",ami közül sok mára a szövetségi kormány fő táma-sza lett. Ezek egyikevolt az F.D.I.C., vagyis a Federal Deposit Insurance Corporation[Szövetségi Betétbiztosító Társaság], ami korlátozott mértékben garantáltaa bankbetéteket a bank csődje esetén, és amire nagy szükség volt az elmúltévek során bekövet-kezett bankcsődök után.

Talán nem véletlen, hogy az F.D.I.C. rövidítés a fiduciary szót idézi,egy pénzügyi kifejezést, ami a latin fides, azaz „bizalom, bi-zodalom,bizakodás, hiedelem, hit... hitel" szóban gyökerezik.

14 SALAMON KINCSE

A fidest a Mithras-misztériumokban egy összekulcsolt kéz jelké-pezte, mapedig általános szabadkőműves motívum, és az összál-lami biztosításjelképe. Azokat az érméket, melyek névértéke több, mint azt anemesfémtartalmuk indokolná, fiduciáris, vagyis bizal-mon alapulófizetőeszköznek nevezik, mivel az értékük a beléjük vetett bizalmonalapul. Ugyanígy vált pénzügyi kifejezéssé a tröszt, ami a Webster'sDictionary [Webster szótára] szerint „az átvett javak vagy árukellenértékének jövőbeli kifizetésébe vetett bizalom" vagy „bi-zalmi alapúkapcsolat, amiben egy megbízott személy birtokában van a haszonélvezőtulajdonának birtoklevele", esetleg „bármilyen nagyobb cég vagycégcsoport, akinek teljes vagy részleges monopóliuma van egy áruelőállítása vagy egy szolgáltatás felett".

Roosevelt és barátai tehát az amerikai dollárba vetett „hitet" és a„bizalmat" kívánták megteremteni a dollárbankjegy új formater-vével.Égető szükség volt e hitre, mivel a New Dealhez szükséges pénzfelszabadítása végett Rooseveltnek alapvető változásokat kej-letteszközölni az ország monetáris politikájában. Elmozdította a dollárt azarany alapú rendszerről, amihez kezdettől igazodott, hogy nagymértékben,előre megszabott korlátok nélkül kibővíthes-se a pénztartalékokat. Ez éppidőben lépett működésbe ahhoz, hogy stabilizálja az Egyesült Államokgazdaságát a második világ-háborúhoz, ami újabb komoly gazdaságistimulációt jelentett.

Az arany alapú rendszer elhagyásának részeként Rooseveltkeresztülvitt néhány törvényt, amelyek arra kényszerítették az EgyesültÁllamok polgárait, hogy azonos mennyiségű dollár-bankjegyért cserébe, atulajdonukba levő összes aranyat és ezüstöt beszolgáltassák a kormánynak.Az elkövetkező évben az ameri-kaiak új rendszerbe vetett hite keménypróba elé került: a kormány az aranyhoz viszonyítva leértékelte a dollárt,és így mindenki, aki belement a cserébe, elvesztette a pénze negyvenegyszázalékát.

1946. július 22-én - a második világháború végén - negyven-négyország írta alá egy konferencián azt az egyezményt, misze-rint ezentúlminden ország a dollárhoz képest adja meg saját pénznemének értékét,nem az aranyhoz, az ezüsthöz vagy bármi máshoz viszonyítva. AzEgyesült Államok ezután harmincöt dol-lárban állapította meg az aranyunciánkénti [28,35 grammonkénti] árát, és beleegyezett, hogy a többiország nemzeti bankjaitól aranyban visszavásárolja a náluk lévő dollárokat,amennyiben ké-rik. Ez azonban az amerikai aranytartalékok folyamatoskimerülé-

ISTEN-BEN

BÍZUNK 15

séhez vezetett, amíg végül 1971-ben Richárd Nixon elnök be nem zárta az„arany ablakot", és ki nem jelentette, hogy a külföldi kor-mányoknál őrzöttdollárletéteket az Egyesült Államok attól fogva nem hajlandó aranybanmegváltani.

Ez volt az arany alapú rendszer elhagyásának utolsó lépése. Ma adollár értéke szabadon ingadozik az egyéb pénznemekhez képest, nincssemmilyen rögzített árfolyama. Az árfolyamot csak a gazdaság piaci erőimanipulálhatják, illetve a Szövetségi Tartalék-alap lépései. Az eredménysebesen növekvő infláció lett, ami Nixon éveiben vette kezdetét, és amit azösszes dollárhoz rögzített külföldi valuta megszenvedett. E valuták közülsok nagyon hamar elértéktelenedett, és ezeknek az országoknak akormányai azóta is folyamatosan fizetésképtelenek.

Tehát a dollár, amit ma használunk teljes egészében kizárólag a belévetett bizalmon alapul, az amerikai gazdaságba, és magába az AmerikaiEgyesült Államokba vetett hiten. A többi nemzet gaz-dasága is ennek ahitnek a függvénye. Hiszen, ha senki sem hinne a dollár erejében - ha nemfogadnák el mindenhol, mint általános fizetőeszközt -, akkor nem is lenneértéke. Miként Jack Weatherford írja a The History of Money [A pénztörténete] című könyvében:

„A kormány semmi másért nem vált be egy dollárbankjegyet, csakisegy másik dollárbankjegyért. A dollár egyszerűen beválthatatlan pénz. Adollár a kormány hatalmán és a dollárt fizetőeszközként használó em-berekbizalmán nyugszik, hogy holnap is tudnak venni rajta valamit, hogy azEgyesült Államok kormánya hatalmon marad, elfogadja dollár-ban azadót, és dollárban fizeti kiadásait, és hogy a többi ember is bízni fog benne.E bizalomtól eltekintve a dollárnak sincs semmi más támasza."

Hasonlóképp vélekedik William Greider a Secrets ofthe Temple: Howthe Federal Reserve Runs the Country [A templom titkai, vagyis mikéntműködteti az Szövetségi Tartalékalap az országot] oldalain:

„A pénzt mindenekelőtt a hit működteti. Hallgatólagos és teljesegyetértést követel az egész társadalomtól, ami valóban felettébbrejtélyes. Ahhoz, hogy pénzt lehessen készíteni és használni, mindenkinekhinnie kell, minden egyénnek külön, és együtt közösségként is. Az értéktelenpa-pírdarab csak így kav értéket. Amikor e?u társadalom elveszti a hitét

16 SALAMON KINCSE

a pénzben, az azt jelenti, hogy saját magában is elveszti a hitét. ...A pénz-folyamat... mély, igazolást sosem ismerő hitből fakadó cselekvést {köve-teli, ami oly rejtélyes, hogy akár valamiféle isteni hatalommal is könnyűösszekeverni."

Az arany- és ezüstérmék értéke természetesen már azelőtt is hasonlótársadalmi megegyezésen alapultak, hogy a papírpénz megjelent volna,értékük közmegegyezés függvénye volt. A kü-lönbség az, hogy azaranynak és az ezüstnek saját értéke is van, és amikor a múltban efféleérméket használtak, azok értéke nagyjá-ból megegyezett a fém értékével,amiből készült (feltéve persze, ha előírásszerűen verték). A jelenlegipapírdollárjaink azonban „be-válthatatlan" pénzek, olyan értéketképviselnek, ami a valóságban nem létezik, amíg nem vásárolunk rajtavalamit, aminek valós ér-téke van, ez esetben viszont már nem dollárrólbeszélünk.

A papírpénzhasználat 1935-ben nem volt újdonság Ameriká-ban. Azamerikai történelemben mindvégig jelen volt, kezdve a függetlenségiháborút finanszírozó kontinentális erőknél. Ezek mögött semmi más nemállt, mint az ígéret, hogy Amerika meg-nyeri a háborút, és akkor magaszed majd adót a polgáraitól. Hasonló szerencsejáték folyt a polgárháborúidején is, amit a „zöldhasúakkal" - vagyis a modern papíralapú dollárelődeivel fi-nanszíroztak. E két fizetőeszköz mellett - mindkettőt aszövetségi kormány bocsátotta ki - az Egyesült Államok koraitörténelmében több papír alapú dollár is forgalomban volt, amitmagánkézben lé-vő bankok bocsátottak ki az egyes államokban. Ezek adollárok megjelenésükben nagyon különböztek egymástól, ami tömegeshamisításhoz vezetett, és amikor a bankok csődbe mentek - elég gyakranelőfordult - ezek a dollárok elvesztették az értéküket. A szövetségikormány számos intézkedést hozott e probléma megoldása végett. Végül1913-ban a bankok sorozatos csődje arra késztette a kormányt, hogylétrehozzon egy új központi bankot, a Szövetségi Tartalékalapot, és egy újbanki és monetáris rendszert, a Szövetségi Tartalék Rendszert.

A Szövetségi Tartalékalap ma az Egyesült Államok nemzeti bankja,ami félig kormányzati, félig magánkézben van. Ez az in-tézmény határozzameg az alá betagozódott bankok (tehát a leg-több bank) alapvető működésipolitikáját, és ellátja őket pénz-tartalékkal. A módszer, amivel epénztartalékokat biztosítják -

ISTEN-BEN

BÍZUNK 17

a részleges tartalékolású kölcsön - nem újdonság. Majdnem olyan régi,mint maga a bankrendszer. Az új pénzrendszer azonban a hátterében egyolyan erőteljes dinamóval, mint a Szövetségi Tarta-lékalap, ami meg tudtateremteni a pénzkészlet rendíthetetlensé-gébe vetett feltétlen hitet,megállíthatatlan erővé vált.

A részleges tartalékolású kölcsön azt jelenti, hogy a bank le-emelhetia pénzt a betétesei számlájáról, és kamat fejében kiadhatja azt kölcsönbekülönböző személyeknek és intézményeknek. A be-tétként elhelyezettpénzösszeg túlnyomó többségét (nyolcvanhét százalékát) kiadhatja hitelbe,miközben csak egy részét (tizenhárom százalékot) tart bent a bankszéfjeiben. Ezt a töredéket nevezik tar-taléknak, voltaképpen csak ez azösszeg van fizikailag is bent a bankban a különböző hitelek háttereként,csak ennyit lehet vissza-adni, ha a betétesek úgy döntenek, lehívják a pénzta számlájukról.

Amikor a hiteleket visszafizetik, a bank profitál a kamatból, te-hátmegsokszorozta a befektetők pénzét, a különbséget pedig meg-tartjamagának, és ezzel jóformán a semmiből teremt pénzt. Ha egy bank egymásik banknak vagy pénzintézetnek hitelez, az a pénzin-tézet atovábbkölcsönözheti, és így még több pénz terem a semmi-ből. Azt ismegtehetik, hogy kiadják hitelbe egy magánszemélynek vagy cégnek, akifelhasználhatja, hogy eladandó termékek vagy szolgáltatásokmegtermelésével több pénzt keressen. Ezt a pénzt tehát visszaforgatják agazdaságba, így a pénztartalék exponenciá-lisan sokszorozódik, a gazdaságmaga pedig a pénz megsokszo-rozásának eszközeként - amolyanmannagépként - működik. A pénzt mindig fel lehet használni arra, hogytöbb pénzt fialjon.

Mivel ennek a pénznek a forrása a Szövetségi Tartalékalap, a hitelt,amit a rendszerbe injektál „nagy erejű pénznek" szokták ne-vezni, mivel azegész gazdaságra hatással van. Ez az a (viszony-lag) kis pénzmagocska,ami a pénztartalék többi részét megsok-szorozza. A kamatráta, amit aSzövetségi Tartalékalap az általa hi-telbe adott pénzre vonatkozóanmegszab, nemcsak azt határozza meg, hogy mennyi pénzt fog a többi bankakkor tőle hitelbe fel-venni, hanem azt is, hogy azok a bankok mekkorakamatlábbal fogják továbbkölcsönözni azt a pénzt. A SzövetségiTartalékalap elsősorban ily módon kontrollálja a pénztartalékokat, és azonke-resztül - amennyire lehetséges - az amerikai gazdaságot. Ha túl sokpénzt kölcsönöznek ki (és ezzel túl sok pénz keletkezik), az inflá-cióhozvezet, ha túl keveset, az pedig gazdasági visszaeséshez.

18 SALAMON KINCSE

Amikor a Szövetségi Tartalékalap először kikölcsönzi a pénzt a tagjainak,azzal máris pénzt „teremtett", amikor pedig ezek a ban-koktovábbkölcsönzik, még többet fial. Miként Martin Meyers írta a The Fed:The Inside Story of Hoiu the World's Most Pozverful Financial InstitutionDrives the Markets [A Szövetségi Tartalékalap: Az igaz történet arról,miként irányítja a világ leghatalmasabb pénzügyi intézete a piacokat] címűkönyvében:

„...A Szövetségi Tartalékalap lépései a kívánt hatásokhoz mérvemindig szükségszerűen kicsik voltak, és e lépések hatékonyságát pedig egy»multiplikátor« működése magyarázta, ami velejárója a rendszer-nek, ahola bankoknak »tartalékokat« kellett képezniük a kintlévőségeik egytöredékével szemben. A bank, ami megkapta a Szövetségi Tartalék-alap»nagy erejű pénzét«, annak kilencven százalékát továbbkölcsönöz-hette, ésaz a bank, ami azt bevételként elkönyvelte, továbbkölcsönözhet-te annak akilencven százalékát, letétet képezve egy újabb bankban, ami megint csaktovábbkölcsönözhette annak az összegnek a kilencven szá-zalékát, és ígytovább..."

Nem csoda tehát, hogy akadnak, akik látván, miként lehet ilyenbeválthatatlan pénzeket - főleg a papír alapú és elektronikus pénzt -„teremteni" a semmiből, ezt a folyamatot a csodával tart-jákegyenértékűnek. John Law skót filozófus 1705-ben a Money and TradeConsidered ívith a Proposal for Supplying the Nation ívith Money [Pénz éskereskedelem a nemzet pénztartalékainak megteremtése tükrében] címűkönyvében azt írta, hogy megtalálta az alkimisták által keresett bölcsekkövét, ami állítólag arannyá változtatja az ól-mot, értéket teremt azértéktelenből. Az alkímia kulcsa - mint mondta - a papírpénznyomtatás, és1715-ben a francia kormány fel is fogadta, hogy mutassa meg, mikéntműködnek az elméletei a gyakorlatban. Law-ra bízták a francia nemzetiBanque Royale-t, illetve a Mississippi Társaságot, ami befektetéseketgyűjtött a fran-cia polgároktól a louisianai ügyletekhez, a befektetőknekpedig profitot ígért. Felállított egy bankjegyforgalmi tervet a bank és atársaság közt, miszerint a befektetők a bank által nyomtatott pa-pírpénztvehettek fel hitelbe, hogy befektessék a társaságba. A hi-tel összegétaranyban kellett visszafizetniük a banknak, a társaság viszont a bankpapírpénzében fizette ki a profitot, ami aztán ara-nyért beváltható lett volna.A terv azonban drámaian összeomlott,

ISTEN-BEN

BÍZUNK 19

és „nagy mississippi buborék" néven vonult be a történelembe,Law pedig kegyvesztetten elmenekült, és nem sokkal később megis halt. Az eszméi azonban megihlették a híres német írót és sza-badkőművest, Wolfgang von Goethét.

Goethe klasszikus darabjában, a Faustban a címszereplő és atanára, Mefisztó (az ördög) azzal nyerik meg a császárt maguk-nak, hogy felajánlják neki az alkímia titkát, vagyis azt, hogy mi-ként lehet a papírpénznyomtatásból vagyonhoz jutni. A császár hamarosanegy erőteljes gazdaság és egy kicsapongó, materialistanép ura lesz. A valuta azonban végül összeomlik, és akárcsak azördög összes többi művéről a darabban, erről is kiderül, hogy illú-zió volt csupán.

Úgy vélem, a szabadkőművesek és a többi okkultista, akik azEgyesült Államokat létrehozták, akik a dollárbankjegyet tervezték, és akikaz amerikai gazdaságot működtetik, tisztában voltak az al-kímia elveivel, ésszándékosan alapozták a gazdaságot ezekre az elvekre. Ezek az elvek azértéktelenből való értékteremtést, a kis mennyiség megsokszorozásáthirdetik a hit ereje révén. A Szövet-ségi Tartalékalap megteremti a pénzt ésa bankrendszer folyamata-inak segítségével megsokszorozza azt, és ez azén szememben azo-nos az alkímia lényegével, vagyis az aranylétrehozásával és meg-sokszorozásával. A pénz hatalma, amivel bármitvagy bármilyen helyzetet át tud alakítani valami mássá, hasonlít azúgynevezett „univerzális ágens", más néven a bölcsek köve alkímiaierejéhez, hiszen ha papírból csinálunk dollárt, az olyan, mintha ólombólcsi-nálnák aranyat. A Szövetségi Tartalék Bankok Igazgatóságának tagjaisok tekintetben olyanok, mint a varázslók, akik látszólag a semmibőlhoznak létre értéket, és kedvük szerint osztogatják, hogy az amerikaigazdaságot a kívánságuknak megfelelően alakítsák. A dollár fiat currency[azaz „beválthatatlan pénz" avagy „fedezet nélküli pénz"], ami csak azértlétezik, mert a központi bank kijelen-tette, hogy létezik. Ugyanúgy jöttlétre, mint a világmindenség a „Fiat lux!" („Legyen világosság!") isteniszavaknak engedelmes-kedve. A beválthatatlan pénz (aminek a legjobbpéldája épp az amerikai dollár) talán az egyetlen dolog, ami valóbansemmit nem jelent, önmagában nem létezik, csak valamihez viszonyítva(vagyis ahhoz viszonyítva, hogy mit lehet venni rajta, vagy mibe lehet át-váltani), mégis ez a leghatalmasabb erő az emberi életszférában, akárcsakaz azoth, vagyis a titkos életesszencia, amiről az alkímiai

20 SALAMON KINCSE

szövegek beszélnek. Ha pedig valaki tanulmányozza a dollár 1913 előtti -vagyis a Szövetségi Tartalékalap megalapítását megelőző -történetét,könnyen kiderül, hogy e mágikus elvek többsége már a kezdet kezdetétőlott munkált az amerikai gazdaságban.

Mint már említettük, ez a rendszer teljes egészében a dollártermészetfeletti hatalmába vetett vallásos hiten alapul. Az Egye-sültÁllamok elnöke és a többi választott tisztviselő nagyrészt azért tudjafenntartani és fejleszteni a gazdaságot, mert manipulál-ni tudják azemberek spirituális akaratát - akárcsak egy pap vagy egy varázsló -, ésezzel el tudják érni, hogy higgyenek a dollár ér-tékében. Ezt a hitet erősítia manapság használt pénzügyi termino-lógia (tröszt, fiduciáris, hitel stb.),illetve az amerikai pénzen látha-tó jelmondatok és jelképek is, és nemcsaka most forgalomban lé-vő bankjegyekről és érmékről van szó, hanemazokról is, amiket a köztársaság megalakulása előtt használtak. Ezek atárgyak tehát mágikus amulettként működnek, mágikus töltettel bírnak,ami sokszorozódik, ahogy a pénz kézről kézre jár. Emellett a dollárba,mint intézménybe vetett közösségi hit, a neki adott hitel jelképei is. Ahozzájuk kapcsolódó jelmondatok és jelképek tehát azt a célt szolgálják,hogy tömeges hipnózisba bájolják az embereket, ami-nek hatása alattminden egyes személy tudata megerősíti a dollár erejébe vetettmegegyezésen alapuló hitet, és dollárnak azt a ké-pességét, hogy arendszeren keresztülhaladva megsokszorozód-jon. Ha valaki elkölt egydollárt vagy elfogad egyet fizetségként, azzal megerősíti a dollárba vetetthitét, és arra használja, hogy ki-fejezésre juttassa a spirituális akaratát.

így már könnyebb értelmezni a dollárbankjegyen szereplő ti-tokzatosjeleket. Az „Istenben bízunk" szavak célja, hogy feléb-resszék a dollárba,mint valutába és az amerikai köztársaságba ve-tett hitet. Úgy kell bíznunka dollárban, ahogy Istenben bízunk, mivel ebből értelemszerűenkövetkezik, hogy Isten maga fogadta kegyébe az Egyesült Államokat, ésennek kiterjesztéseként a dol-lárt. Ezt kívánja közvetítem az üzenetnagypecsét hátoldalán: „Annuit Coeptis" vagyis „kegyébe fogadjavállalkozásunkat" (ti. Is-ten). Az „E Pluribus Unum" és az „egy" másiktizenkét előfordulá-sa a bankjegyen, valamint a piramis arraemlékeztetnek, hogy az amerikai társadalom különböző, de lényegébenegységes részek-ből tevődik össze, és a pénz a legnagyobb egyesítő erő,mivel ez az egyetlen dolog, amit az országban mindenki használt. Minden

ISTEN-BEN

BÍZUNK 21

egyes dollár folyamatosan kézről kézre jár, és akár milliókhoz is el-juthat.A bankjegy hátterét alkotó pókhálóminta azt illusztrálja, miként köt összemindenkit a kereskedelmi háló. A nagypecsét elülső oldalán látható saskissé különösen fest. A szabadkőműves-ség egyik szakértője, Manly P.Hall szerint ennek is van rejtett je-lentése: a főnixet ábrázolja, a folytonmeghaló és saját hamvaiból újjászülető mitikus madarat, ami azalkímiában az átalakulást szimbolizálja. (A pecsét témájára vonatkozójavaslatok eredetileg csakugyan egy főnixet ábrázoltak.)

Az amerikai dollárnak még a zöld színe is szimbolikus jelen-tőségethordoz: a termékenységet, a sokasodást és a növekedést jelképezi. MaryEllen Withrow hajdani kincstárnoka a New Yorker Magaziné egyikinterjújában határozottan kijelentette, hogy ezért választották a zöld színt.Ugyancsak ez az oka annak, hogy az egy-dolláros bankjegyen körbe-körbemindenhol levelek vannak, olaj-ágak, tölgyfalevelek, babérkoszorúk ésmagyal. A növényi motí-vumok - többek között kukorica, gyapot, búza ésdohány - már a gyarmati időktől fogva jelen voltak az amerikai pénzen. Abúza tu-lajdonképpen világszerte a legáltalánosabb motívum a pénzeken atörténelem minden korszakában. Már az első vert érméken rajta volt, deerre később még részletesebben kitérek.

Most inkább vizsgáljuk meg a szabadkőművesek szerepét az AmerikaiEgyesült Államok megalapításában, a kontinens gyar-matosításárairányuló ősi tervet, és a pénz szerepét a köztársaság létrejöttében. Enneksegítségével jobban megértjük majd a dollár szívében rejlő mágiát.

Harmadik fejezet

Plus Ultra

Mint az előző fejezetben már szó volt róla, Észak-Amerika gyar-matosítása, az amerikai függetlenségi háború és az Egyesült Álla-mok megalapítása nagyrészt a szabadkőművesség és egyéb titkostársaságok tagjainak volt köszönhető.

Az észak-amerikai szabadkőműves utópia megteremtésénekterve azonban sokkal régebben megfogant. Tulajdonképpen ez aterv már azelőtt létezett, hogy a szabadkőművesek rendje a XVII. századközepén hivatalosan megalakult volna (a pontos dátumot nem tudjukbiztosan). A szabadkőművesség gyökerei túlnyomó-részt a magukattemplomos lovagoknak nevező középkori harcos szerzetesrendhez nyúlnakvissza. A későbbiekben még hosszab-ban kitérek majd a templomosoktémájára, most elég annyi, hogy a templomosok állítólag birtokában voltakvalamilyen ezoterikus bölcsességnek, és az volt a titkos céljuk, hogy edoktrínára alapoz-va valahol nyugaton megalapítsák saját „bölcsbirodalmukat". Emiatt szembekerültek az akkori nagyhatalmakkal, vagyisa kato-likus egyházzal és az európai uralkodóházakkal. Drágán megfi-zettek érte, és 1307-ben a rendjüket fel is oszlatták.

A templomosok vezetőségét nemesi családok zárt csoportja alkotta,akik azután is követték a rend hagyományait, miután az hivatalosanfeloszlott. E családok egyike a francia-skót Sinclair vagy Saint-Clairecsalád volt. Állítólag a Sinclairek tevékenysé-ge révén fejlődött kiSkóciában a szabadkőművesség egy korai formája, ami sok tekintetben atemplomos tradícióra hagyatko-zott. Ők építtették a pompásan dekoráltrosslyni kápolnát Skó-ciában, ami ennek az ősi szabadkőművestestvériségnek az egyes számú páholya lett.

Rosslyn egyik örökletes ura Henry Sinclair herceg volt, akit TengerészHenriknek is neveznek. Amellett, hogy tradicionális templomos családhoztartozott, Henry egészen a legendás viking felfedezőkig tudta visszavezetniszármazását, akik a történészek szerint alighanem már sokkal korábbanfelderítették Észak-Ame-rikát. Mi több, Henry Krisztus Lovagrendjének istagja volt, ami lényegében a templomosok egyik mellékágaként működött.Haj-dani templomosok alakították, fő profilja a tengerjárás volt.

PLUS

ULTRA 23

Henry herceg az örökségéhez híven úgy döntött, maga is vé-gez némifelderítő munkát, legalábbis a történet szerint. Egy ve-lencei felfedezőtől,bizonyos Nicolas Zenótól állítólag sikerült sze-reznie egy térképet Észak-Amerikáról. 1398-ban Nicholas és a fia, Antonio tizenkét hajóval és két-háromszáz katonával elhajóztak Grönland és Észak-Amerika keleti partjaifelé. Az utazásról szóló beszámoló Antonio Zeno fiának tollából maradtránk, akárcsak a térkép egy másolata, amit állításuk szerint követtek. Senkisem tudja, hogy igaz-e mindaz, ami a beszámolóban áll. A rosslyni ká-polna dekorációját vizsgálva mindenesetre bőven találkozhatunk olyannövényekkel - kukoricával és aloéval például - amelyek csak Amerikábanőshonosak.

Henry herceg állítólagos utazása és a szabadkőművesség for-málismegalapítása közt eltelt időben több szabadkőműves kezde-mény ésújtemplomos csoport munkálkodott Európa-szerte a templomoshagyományok életben tartásán. Aktívan szervezked-tek, hogy létrehozzáka templomosok álmát, a „bölcs birodalmat". Voltak csoportok, amelyek aRózsakereszt Lovagjainak vagy ró-zsakereszteseknek hívták magukat, deakadtak más csoportok is, más neveken, akik saját állításuk szerint mégisrózsakeresztes filo-zófiát vallottak.

A rózsakereszt sokrétű szimbólum, ami sokrétegű jelentést hordozott.A templomos lovagok egyik emblémája a vörös, egyen-lőszárú keresztvolt, amit színéből kiindulva nevezhettek rózsake-resztnek. A valódirózsakereszt szimbólum azonban egy vörös ró-zsát ábrázolt egy fehérkereszt közepén, és az ókori titkos tudás konkrét jelképe volt. Akárcsakelőttük a templomosok, és utánuk a szabadkőművesek, ezek arózsakeresztes csoportok is abban hit-tek, hogy az ókor magas kultúráitól -a görögöktől, a rómaiaktól, az egyiptomiaktól, a zsidóktól, a káldoktól és aperzsáktól - szár-mazó isteni titkokat őriznek.

A sötét középkortól fogva ezt a tudást a katolikus egyház és a többikeresztény egyház, valamint az egyházak támogatásától függő uralkodókminden erővel elnyomták. Azonban az akkori hatalmi struktúrák mégennél is erősebben elnyomták az új tudo-mányos felfedezésekre, az újfilozófiai irányzatok kialakítására és az emberi ismeretek kibővítéséreirányuló erőfeszítéseket, mivel attól tartottak, hogy ha az efféle tudásszéles körben elterjed, az fenyegetést jelenten az ő hatalmukra nézve.(Mint kiderült,

24 SALAMON KINCSE

aggodalmuk nem volt alaptalan, mivel épp ezek az eszmék törték végül lea monarchiákat és zúzták szét az egyház vaskezű ural-mát.) Arózsakeresztesek és a korai szabadkőművesek azt gondol-ták, hogyha kitudnának építeni egy rendszert valahol, amit egyet-len egyház és egyetlenuralkodóház sem tart a markában, akkor az ott élő polgárok szabadonmegismerhetnék ezeket az ősi igazságo-kat, és felfedezhetnék maguknakezeket az új eszméket, később pedig átplántálhatnák bölcsességüket,felvilágosult kormányzati formájukat a világ többi részére.

Az egyik csoport a Sisak Rendje nevet viselte, ennek volt tag-ja a britarisztokrata, jogász és filozófus, Sir Francis Bacon. A név-ben szereplősisak a tollas fejdíszre utalt, a görög istennő, Paliasz Athéné hagyományosviseletére, akit a bölcsesség megtestesülé-seként tiszteltek. Nem tudni,hogy vajon ez lehetett-e a titkos tár-saság, aminek Bacon később az éléreállt, vagy csak a Sisak Rend-jéből merített-e ihletet a saját testvériségemegszervezéséhez. Mindenesetre maga is a vezetője volt egy effélecsoportnak, de a testvériség valódi neve a nyilvánosság előtt ismeretlen, akróni-kások pedig rejtélyesen csak „Bacon-körnek" nevezik. Ez a cso-portEurópa legbefolyásosabb és leghaladóbb gondolkodású em-bereittömörítette, akik a szabadkőművesség kialakulásának egyik fő hajtórugóilettek.

Bacon maga előkelő pozíciót töltött be Erzsébet királynő ud-varábanés az angol parlamentben. Emellett ő volt az egyik alapí-tó tagja ésfőrészvényese a Virginia Társaságnak, annak a vállalko-zásnak, ami azegyik első angol kolóniát alapította a virginiai Roenoke-nál. Egyes szerzőkszerint maga a kolónia is az ő ötlete volt, és ez is részét képezte a nagytervnek. A szabadkőművesek szakértője, Manly P. Hall a következőket írjaa The Secret Destiny of America [Amerika titkos sorsa] című könyvben:

„Az angol program [vagyis Amerika gyarmatosítása] Sir FrancisBacon irányítása alatt állt, és az ő géniusza adott célt a vállalkozásnak... ővolt a feje annak a titkos társaságnak, ami a kor legragyogóbb elméittudhatta soraiban. Ezeket az embereket egy közös eskü kötötte egymáshoz,miszerint a világdemokrácia ügyéért fognak munkálkodni. Bacon isme-retlen filozófusokból álló társaságához magas rangú és kiterjedt befolyás-sal rendelkező férfiak tartoztak. Baconnel az oldalukon ők gondolták ki akolonizáció tervét."

PLUS ULTRA 25

Ahhoz, hogy megértsük Bacon látomását az új amerikai gyar-matról, elég, ha elolvassuk az eszményi bölcs birodalomról írt ér-tekezését, az Új Atlantisz című utópisztikus fantáziát. Azoknak,akik nem tudják, Atlantisz a Platón által idézett legenda szerint azistenek tökéletes birodalma volt, ami állítólag valamikor a vízözön előttvirágzott. Bacon az újjáteremtett Atlantisz eszményében láttameg a tökéletes metaforáját a bölcsesség birodalmának, amit Ame-rikában létre kívánt hozni abban a reményben, hogy az ott szárbaszökkenő kormányzati forma majd az egész világon elterjed.

Ezeket az eszméket Bacon a fikció eszközével kívánta meg-osztani. Atörténet tengerészekről szól, akik egy hajó fedélzeténPerut elhagyva Kína felé indulnak, de lesodródnak az útvonaluk-ról, és egy korábban ismeretlen földön veti őket partra a hullám, ahol egylétező magas kultúra virágzik. Az ország fővárosát -Bacon szavaival élve abölcsek városát - Bensalemnek vagyis a „béke fiának" nevezik. Ezt a szót„Új Jeruzsálemként" is ér-telmezhetjük, és mi sem lenne találóbb, hiszenBensalemet egy bölcsekből álló társulat, Salamon háza, avagy a Hat NapMunkái-nak Kollégiuma irányítja.

Ez utóbbi arra a hat napra vonatkozik, ami alatt Isten Mózes I. könyveszerint megteremtette a világmindenséget. Ha a Sala-mon Háza elnevezésűcsoportra vonatkoztatjuk, akkor a Hat Nap Munkáinak Kollégiuma arrautal, hogy ezek a bölcsek a teremtés titkait fürkészték. Az Új Atlantiszbevezetőjének szerzője, William Rawley szavaival élve Salamon háza „atermészet értelmezésére, va-lamint nagy és csodálatos munkák elvégzéséreszerveződött, hogy az emberek javát szolgálja. .."A Salamon Házánakközpontjába veze-tő ajtón ez állt:

„Alapítványunk célja az, hogy megismerjük a természetben az oko-kat,mozgásokat és belső erőket, s az emberi hatalom Iwtárait előbbre vi-gyük,ameddig csak lehet."

(SARKADY JÁNOS FORDÍTÁSA)

Manly P. Hall szerint Bacon munkássága inspirálta Amerikagyarmatosítóit - saját korában ugyanúgy, mint a későbbiekben -illetvekésőbb az új köztársaság megalapítóit. Továbbá az a benyo-mása, hogyBacon pontosan megmondta, miként fogja Amerika a

26 SALAMON KINCSE

kereskedelem révén exportálni az alapját képező filozófiai igazsá-gokat.Hall így ír erről:

„...Bensalem a világ minden részével kereskedelmi kapcsolatbanállt, de nem aranyat, ezüstöt, drágaköveket, selymet, fűszereket vagy egyébanyagi javakat árult. Az ő csereáruja az igazság fénye volt. A velükkeres-kedő nemzetek egyike volt Atlantisz, vagyis Amerika [Baconkijelentése szerint]."

Amerika és Atlantisz összehasonlítása nagyon is találó, hiszen Platónszerint Atlantisz Herkules oszlopain - vagyis a Gibraltári-szoroson - túlfeküdt, és az ókori gondolkodás szerint tengeri úton elérhetetlen volt.Bacon Új Atlantiszának borítóján a grafika egy hajót ábrázolt, ami átsiklikkét oszlop - feltehetően Herkules két oszlopa - között. A nagy felfedezésekkora, és konkrétan Amerika felfedezése bebizonyította, hogy valóban vanegy világ azokon az oszlopokon túl. Ezért írták a telepesek körébenforgalomba hozott spanyol ezüstdollárra latinul az „Plus Ultra" vagyis a„még távo-labb" [vagy „tovább azon túl"] szavakat, a jelmondat mellépedig a két oszlop képét vésték (lásd a 11-es ábrát). Herkules oszlopaitjelképesen azzal a két oszloppal hozták összefüggésbe, amelyek Poszeidónatlantiszi templomának bejáratát szegélyezték. Herku-les templománakoszlopai is ezeket jelképezték Türosz szigetén. Ez a templom szolgáltépítészeti modellként Salamon későbbi templomához. Salamontemplomának két oszlopa - a Jákin és a Boáz - nagyon fontos szerepetjátszottak a szabadkőműves rituá-léban (lásd a 17-es ábrát).

Herkules oszlopait latinul Columnae Herculisnak nevezik. Acolumnae a columna vagyis „oszlop" vagy „pillér" többes száma. Acolumen szóval is kapcsolatban áll, aminek jelentése „ami oda-föntmagasodik". Ebből képződik egy másik latin szó, a columba, vagyis„galamb" vagy „gerle". A galamboknak nagyon fontos he-lyük van avallási tradíciókban a világ minden táján, a történelem mindenkorszakában. Ők voltak a kísérői a közép-keleti Szemirá-misznak és Istáristennőnek, az egyiptomi Izisznek, a római Vé-nusznak és a görög PállaszAthénének. A judaizmusban és keresz-ténységben a béke fogalmáhozkötődnek.

Ennek egyik oka Noé és a vízözön történetében betöltött sze-repükben keresendő. Mózes I. könyve szerint, amikor Noé bárkája

27 SALAMON KINCSE

megfeneklett az Ararát-hegyen, egy galambot küldött a száraz-föld felkutatására. Amikor a galamb visszatért, egy olajágat ho-zott a csőrében, Noé pedig ebből tudta, hogy a víz már elkezdettvisszahúzódni, és nemsokára biztonságban elhagyhatják a bár-kát.(Érdekes egybeesés, hogy az Egyesült Államok nagypecsét-jének elülsőoldalán is madár látható - ez esetben egy sas - a kar-mai közt egyolajággal.)

Van egy másik galambos történet is - ezúttal a görög mitoló-giából -,ami több hasonló témát érint. Iaszón és az argonauták történetének egyikepizódjáról van szó, akik hajójukon, az Argó fe-délzetén útnak indulnak,hogy felkutassák az aranygyapjút. (Ér-demes megfigyelni az Argó és azangol ark vagyis „bárka" szavak hasonlóságát.) A hajójukkalmegpróbálnak átkelni a Szümplegá-dok, vagyis a Fekete-tengert aFöldközi-tengertől elválasztó két szikla közt, amelyek újra és újraegymáshoz csapódtak. Iaszón, az Argó kapitánya, egy galambot küld át azátjárón, hogy lássa, át tud-e jutni közötte anélkül, hogy összezúzná magát.A madár Pál-lasz Athéné segítségével biztonságban átjut, majd utána ahajó is. Később ezt a Columba nevű galambot Athéné csillagképként azégre helyezte, hogy örök időkig mutassa az utat az Argónak, ami-bőlugyancsak csillagkép lett. Ezt a két csillagképet gyakran hoz-zákkapcsolatba Noé bárkájával.

Érdekes, hogy eredetileg Észak- és Dél-Amerikát a feltétele-zettfelfedezőjük, Kolumbusz Kristóf tiszteletére egyaránt Kolum-biánaknevezték. Az elnevezés később a dél-amerikai Kolumbia; Brit-Kolumbiakanadai tartomány; a Washington és Oregon álla-mok közt húzódóColumbia-szoros; és természetesen az amerikai főváros, Washington -mint District of Columbia [D.C. azaz „Co-lumbia kerület"] neveibenőrződött meg. Akárcsak a görögöknél Athéné, a franciáknál Marianne, azangoloknál pedig Britannia, Columbia az Egyesült Államok nemzetiistennőjeként öltött testet, és számos érmén, illetve kormányzati épületenszerepel. Az Egye-sült Államok nagypecsétjének első tervrajzain - amitWilliam Barton szabadkőműves művész tervezett - Columbia alakja ismegjelenik karján egy galambbal (lásd a 14-es ábrát).

Létezik vajon bármiféle kapcsolat Columbia, Kolumbusz és aColumba, a galamb között? Nos, a colwnbus szó egyszerűen a columbahímnemű alakja, tehát hím galambot jelent. Vajon a felfe-dező azért kaptaezt a nevet, mert Spanyolország királynéja és

28 SALAMON KINCSE

királya őt küldte el, hogy Herkules oszlopain túl új utat keressen Indiába?Ugyanaz volt a feladata, mint a Columbának, a galamb-nak, akit azArgóból előreküldtek, hogy mutassa meg, van-e sza-bad átkelés aSzümplegádok közt?

Sok szerző felvetette már, hogy Kolumbusz Kristóf talán egyújtemplomos vagy korai szabadkőműves titkos társaság befolyása alatttevékenykedett. Manly P. Hall Spyros Cateras 1937-ben meg-jelentChristopher Colombus was a Greek [Kolumbusz Kristóf görög volt] címűkönyvéből idézve kijelentette: „Kolumbusz valódi neve NikolaoszÜpszilantisz herceg volt, és egy görög szigetről, Khioszról származott." Ezszöges ellentétben áll a közfelfogással, ami Kolum-buszt olasznak tartja.Azt is sokan hiszik, hogy Kolumbusz - mint korának többsége -írástudatlan volt. Manly P. Hall azonban épp az ellenkezőjét vallja. A TheSecret Destiny of America című könyvé-ben a következőket írja:

„A Kolumbusz életével foglalkozó modern kori kutatás egyre több bi-zonyítékot kínál arra vonatkozóan, hogy nem egy alantas származású,szegény, iskolázatlan férfiról van szó... Kolumbusz alakja szembetűnővezetői és szervezői képességekkel megáldott és kitűnő klasszikus tudássalrendelkező férfiként bontakozik ki előttünk, kinek személyisége mély be-nyomást tett az emberekre."

Az iskolában azt tanították, hogy Kolumbusz még a saját nevét semtudta leírni, éppen ezért az Izabellával és Ferdinánd-dal kötött szerződésétúgy írta alá, ahogy akkoriban az írástu-datlanok szokták: egy X jelet tett aneve mellé. Az igazság ezzel szemben Manly P. Hall szerint egészen más.Az aláírásában va-lóban szerepelt az X jel, méghozzá kétszer is. Azonbannem úgy, ahogy eddig gondolták:

SSASXMY

X POFERENS

Ez alighanem egy rejtjel, amit a következőképp lehet felolda-ni:„Salvus Christus, Maria, Yosephus, Christopher", vagyis Krisz-tus, Mária,József és a saját neve. Manly P. Hall szavaival élve:

PLUS

ULTRA 29

„Kolumbusz érdekesen elrendezett és kabbalisztikus jelekkel kombináltaláírása egész biztosan több jelentést hordozott magában, mint egy ma-gánember szignója."

Ezzel azt akarta mondani, hogy Kolumbusz egy titkos társa-ságügynökeként tevékenykedett, konkrétan annak az „ismeretlen bölcsektársaságának" az égisze alatt, aminek élén a későbbi véle-mények szerintSir Francis Bacon állt. Talán nem véletlen, hogy Ba-con az Új Atlantiszbanmegemlíti: Bensalemben volt Kolumbusz Kristófnak egy köztéri szobra.Manly P. Hall beszámolójában egy harmadik lehetséges kapcsolat isfelbukkan Kolumbusz és Bacon között, miszerint „Kolumbuszt Platónelveszett Atlantiszról szóló le-írása és a nyugati hajóutakról szóló koraijelentések inspirálták" és „Ko-lumbusz olyan föld felé kormányozta apróhajóit, melyek létezésében az ókori tudósok leírásai alapján ő maga ishitt".

Kolumbusz talán valóban hozzáférhetett a Henry Sinclair hercegamerikai utazásait taglaló beszámolókhoz és térképek-hez. Több forrás isazt sugallja, hogy Kolumbusz apósa - akár-csak Henry herceg maga - tagjavolt a templomos lovagok egyik mellékágának, Krisztus Lovagrendjének.Egyesek azt is megkoc-káztatják, hogy Kolumbusz apósa volt HenrySinclair egyik ha-jójának kapitánya, és így közvetlen információkkalláthatta el Kolumbuszt az Amerikába vezető tengeri útvonalra vonatkozó-an. Talán az sem jelentéktelen, hogy Kolumbusz hajói fehér ala-pon vöröskeresztet ábrázoló zászlók alatt hajóztak, ami a temp-lomos lovagok egyikjelképe.

E lehetséges hatások mellett Manly P. Hall egy rejtélyes, meg nemnevezett idegenről is ír, aki állítólag szintén hatással volt Ko-lumbuszra, ésjelen is volt az első Amerikába vezető útján. Hall er-ről a következőketírja:

„...a régi feljegyzések közt kutakodva egy homályos alakba botlot-tam,akinek szerepe volt Kolumbusz életében, egy idegenre, aki úgy tűnik,valamiféle tanácsadóként szolgált Kolumbusz mellett. Eddig semmi kéz-zelfoghatóbb nem került napvilágra róla, ellenben utalnak rá, hogy ez ati-tokzatos illető elkísérte Kolumbuszt az első útján. A tengerészek lajstro-mába nem került be. Nem is tért vissza, ott maradt a Nyugat-Indiákon, ezenkívül viszont semmiféle egyéb említés nem esik róla."

•

30SALAMON KINCSE

Hall szerint ez a férfi Kolumbusz „irányítója" és „ellenőre" volt, aki az„ismeretlen bölcsek társaságának" nevében irányí-totta a munkáját.

Lehetséges lenne, hogy az utazását megelőzően Kolumbusz a titkostársaságok hálózata révén már szerzett bizalmasan értesülé-seket Amerikávalkapcsolatban, és voltaképpen nem is az Indiába vezető utat kereste, hanemegy új Atlantiszt, ami később Bacon láto-másában testet öltött? IgnatiusDonnelly Atlantis: The Antediluvian World [Atlantisz, a vízözön előtti világ]című klasszikusának egyik provokatív bekezdése épp ezt a lehetőségetboncolgatja:

„Amikor Kolumbusz elhajózott, hogy felfedezzen egy új világot, vagyújra feltárjon egy régit, egy föníciai tengeri kikötőből [Khiosz szige-téről]indult útnak, amit ez a nagy múltú népcsoport alapított kétezer-öt-száz évvelazelőtt. Ez a föníciai képességekkel rendelkező atlantiszi tenge-rész egyatlantiszi kikötőből kiliajózva egyszerűen újra megnyitotta azt a kereskedelmiés letelepedési utat, ami lezárult, amikor Platón szigete el-merült atengerben. Érdekes, hogy Kolumbusz lelki szeme előtt már akkor ott lebegetta vízözön előtti világ, hiszen amikor elérte az Orinoco torko-latát, azt hitte, aParadicsomban eredő Kihon-folyónál jár, és ezt meg is írta hazaSpanyolországba: »Itt sok minden utal arra, hogy a földi Para-dicsom aközelben van, mivel a terep nemcsak matematikai elhelyezkedé-sében felelmeg a szent és tanidt teológusok véleményének, hanem több egyéb jel isakad, ami erre utal."

Michael Howard is hasonló szellemben ír Kolumbuszról: „... amikorpartot ért Amerikában, azt hitte, Isten elvezette őt az új Jeruzsálembe."

Az „Amerika" névnek, vagyis a két kolumbiai kontinens jelen-leginevének eredete igen homályos. A közhiedelem úgy tartja, hogy azelnevezés egy itáliai térképész, Amerigo Vespucci nevéből ered, akitérképeket készített Kolumbusz felfedezései nyomán. A kontinenseketvalószínűleg véletlenül kezdték Amerikának ne-vezni, mivel az emberekhelynévnek nézték Vespucci aláírását a térképen. Akadnak azonban szerzők,akik szerint ez egyáltalán nem a véletlen műve volt. Mielőtt Izabella ésFerdinánd spanyol uralkodók felfogadták volna Kolumbuszt a felfedezőútra,a tenge-rész Anjou René királynak, Lotharingia francia hercegénekdolgozott.

PLUS

ULTRA 31

Családját sok szál fűzte a hajdani templomos lovagi családokhoz,illetve azokhoz az ezoterikus körökhöz, amelyekből később a sza-badkőművesség kibontakozott. Egy ideig Vespucci is szolgált An-joualatt, az atlaszok, amelyek Vespucci térképeit is magukban fog-lalták, René király Sion-Vaudemont-i szalonjában készültek. Azegyik ilyen atlasz szerkesztője beleírta a könyvbe, hogy az újonnanfelfedezett földrészeket Amerigo Vespucciról kellene elnevezni. JohnNoble Wilfort a The Mysterious Hislory of Columbus [Kolum-busztitokzatos története] című könyvében felveti, hogy Kolum-busz alighanemAnjou René bizalmas információi alapján találtutat Amerikába, és az atlasz szerkesztője talán azért akarta Vespuc-cirólelnevezni a helyet, hogy megrövidítse Kolumbusz érdemeit afelfedezésben. A történetnek ebben a verziójában Anjou meghara-gudott Kolumbuszra, amiért a tőle származó információkat egy ri-váliskirályi ház, a spanyolországi Habsburgok javára használta fel.

Egyes szerzők mégis úgy vélik, hogy az „Amerika" elnevezés-neksemmi köze Amerigo Vespuccihoz. Szerintük a szónak titkos jelentésevan, amit csak a kontinenst betelepítő titkos társaságok ismernek. A H. P.Blavatsky Teozófiai Társasága által kiadott Luci-fer című magazin 1895-ben lehozott egy cikket, miszerint a név a bennszülöttektől származóAmaruca, vagyis „a Tollaskígyó földje" elnevezésből ered, ami a magas,fehér, szakállas félistenre utal, aki a dél-amerikai bennszülöttek legendáiszerint a vízözön előtti időkben elhozta a kontinensre a civilizációt. ManlyP. Hall szerint is innen ered az „Amerika" elnevezés.

A szabadkőművesség történetének későbbi kutatói, ChristopherKnight és Róbert Lomas viszont a The Hiram Kei/1 cí-mű könyvükbenegész más eredetre vezetik vissza az „Amerika" szó jelentését. Amandeusokhoz kapcsolják, egy közép-keleti gnosztikus szektához, akikrenagy hatással voltak Keresztelő Szent János tanításai. A mandeusokemellett a nazarénusokkal, avagy a kumrániakkal is kapcsolatban álltak,akik Knight és Lomas szerint számos titkos tekercset helyeztek el Heródeskirály jeruzsálemi temploma alatt (amit Salamon templomának alapjairaépítettek). Knight és Lomas szerint ezeknek a tekercseknek buk-kantak anyomára később a templomos lovagok.

1 Magyarul megjelent A Hiram-kulcs címen 1999-ben a Gold Book kiadógondozásában. - A ford.

32 SALAMON KINCSE

A zsidó történész, Josephus írásaiban fennmaradt, hogy a mandeusokszerint a jó emberek haláluk után a Paradicsomba jutnak, ami messzenyugaton, az óceánon túl fekszik, és amit egy Merika nevű csillag jelöl. Aszerzők a következő elgondo-lásra jutottak:

„Tudtuk, hogy a mandeusok a nazarénusok egyenes leszármazottaivoltak, és azt is kiderítettük, hogy azonosak a kumrániakként ismert cso-porttal, azokkal, akik titkos tekercseiket Heródes temploma alá temették.Ebből következik, hogy ha a templomosok által kiásott tekercsek szerzői amandeusok ősatyái voltak, akkor titkos írásaikban talán a »Meríkának«nevezett csillag alatt elterülő misztikus országról is beszámolnak. Egy szó,mint száz, lehetséges, hogy a templomosok a tekercsekből tudomástszereztek egy csodálatos országról, ami a »Merika« nevű fényes magá-nyos csillag alatt fekszik, és ha így volt, akkor nagyon is valószínű, hogyvitorlát bontottak nyugat felé, hátha megtalálják."

Akármi is lehet az igazság a „Kolumbia" és az „Amerika" el-nevezések eredetét illetően, az nyilvánvaló, hogy nem véletlenülkeletkeztek. Az „Amerika" név „mer" tagja talán a tengerre utal, hiszen eza szótag sok nyelven szerepel a „tenger" szóban. Akkor pedig Amerikajelentheti a „tengeren túli földet" vagy a földet „odaát, a Gibraltári-szoroson túl". Ez a szótag a mercantile [azaz „kereskedelmi"] szóban isszerepel, mint szótő, ami eredetileg a tengeri áruforgalomra vonatkozott.Amerikát a merkantilizmus tette oly gyorsan gazdaggá, virágzóvá ésdomináns hatalommá vi-lágszerte. Az oszlopon túl elterülő földfelfedezése először gaz-daggá tette az óvilági uralkodókat, aztán később - aszabadkőmű-vesek segédletével, és az amerikai dollár létrejöttével - ajavak el-kezdtek az ellenkező irányba áramlani.

Negyedik fejezet

A mindenható dollár

Amikor Kolumbusz - állítólag egy Indiába vezető új útvonal után kutatva -felfedezte Amerikát, ott nem lelte meg a temérdek sely-met és fűszereket,amit a kelettől remélt. Az őt követő spanyol fel-fedezők azonban rájöttek,hogy ezek a nyugati „indiaiak" még a keleti indiaiaknál is nagyobbkincsek birtokosai: töménytelen mennyiségű ezüstjük és aranyuk van. Abennszülöttek szemében ezek a fémek szentnek számítottak, mivel aNaphoz és a Holdhoz társították őket, amiket istenként tiszteltek. A közép-amerikai az-tékok és a dél-amerikai inkák például arannyal burkolták betemp-lomaik és királyi rezidenciáik tetejét, és se szeri, se száma nem voltaz aranyból készült szobroknak, és egyéb ereklyéknek.

A spanyolok gyorsan és könnyen leigázták ezeket az indián törzseket,elrabolták arany- és ezüsttárgyaikat, és rudakba öntve visszaszállítottákSpanyolországba. Ötven év alatt az összes tör-zset meghódították, ésminden kincsükre rátették a kezüket. Ez-után a meghódított bennszülöttekközül verbuvált munkaerővel elkezdték kiaknázni Közép- és Dél-Amerikagazdag bányáit, ezek-ből pedig közel háromszáz éven át áramlottak akincsek vissza Európába. Az üzletbe a portugálok is beszálltak - akikugyancsak kivették a részüket az amerikai kontinens gyarmatosításából -,és 1695-ben Afrikából behozott fekete rabszolgákkal megkezdték az aranykitermelését Brazíliában. 1500 és 1800 között a becslések szerint 165 000tonna ezüst és 2846 tonna arany hajózott át Euró-pába az amerikaikontinensről, ami a világ aranytermelésének het-ven, az ezüsttermelésénekpedig nyolcvanöt százalékát jelentette. Ez példátlan mennyiség volt, amiazonnali és ugyancsak példátlan hatást gyakorolt az európai gazdaságiéletre. Az első eredmény a nagy árforradalom néven vonult be atörténelembe, 1540 és 1640 között ugyanis az európai áruk és a munkaerőára négyszáz szá-zalékkal emelkedett.

Létezik egy közgazdasági szabály, amit akkoriban még nem nagyonértettek: ha tói sok pénz van forgalomban, az áru pedig túl kevés, azinflációt okoz. Ebben az esetben az Amerikából származó aranyból ésezüstből érmét vertek, amit korábban soha nem látott mértékbenigyekeztek árura és szolgáltatásra váltani. Emiatt ezen

34 SALAMON KINCSE

áruk és szolgáltatások iránt megnövekedett a kereslet, ami magá-val hoztaaz árak növekedését. Minél több arany és ezüst áramlott vissza azÓvilágba, annál kevesebbet ért. Az érmékért vásárolandó áruk közül sokatFranciaországból, Angliából, Hollandiából és ke-letről kellett importálni,Spanyolországnak és Portugáliának azon-ban vajmi kevés exportcikkeakadt cserébe. így az arany és az ezüst túlnyomó többsége majdnemugyanolyan gyorsan áramlott kifelé ezekből az országokból, mint amilyengyorsan be.

Ami Európa többi részén ennek a hirtelen érmeáradatnak a hosszútávú gazdasági hatásai az infláció ellenére monumentális változásokathoztak a társadalom felépítésében. Európa korábban még a feudálistársadalom rabláncait igyekezett lerázni magáról, aminek gazdasági alapjátnagyrészt a cserekereskedelem képezte, az itáliai kereskedők, illetve - mintkésőbb még részletesebben ki-fejtem - előttük a templomos lovagokjóvoltából már kezdett bein-dulni az érme alapú kereskedelem. Ekkoribanmég sok család egy földesúr birtokában lévő aprócska földterületendolgozott, így ke-resve meg a napi betevőt. Minden évben elkeseredettharcot vív-tak, hogy megtermeljék, amit megesznek, hogy kifizessék azadó-kat, az egyházi tizedet, a bérleti díjat a földesúrnak, és néhanapján eltudtak cserélni valamicskét más árukra. Az arany- és ezüstérmé-ket nemmindenki használta. Az amerikai spanyol és portugál gyarmatosítástkövetően viszont már szinte mindenért érmékkel fizettek. Ez mérhetetlenülnagyobb teret nyitott a gazdasági áru-csere lehetőségei előtt. Miként JackWeatherford A History of Money [A pénz története] című könyvébenkifejti:

„Az amerikai kontinens roppant javainak felfedezése azonnali hatástgyakorolt az egyszerű emberek életére... A fizetésért végzett szakmákat-például a katonák, a művészek, a zenészek és az oktatók tevékenységét-ezután inkább pénzbeli fizetségért űzték, nem pedig kosztért és kvárté-lyért, vagy kenyérben, sóban és alkoholban kiadott fejadagért... A javakújraeloszlása révén felemelkedett egy kereskedő középosztály, ami főképp aXVII. században volt megfigyelhető. Ezek nyomán teljesen új, pénzköz-pontúfoglalkozások szökkentek szárba. Ahogy a bankszféra terjeszkedett,megjelentek a vételre és eladásra szakosodott brókerek, akik mindennélke-reskedtek, legyen szó ingatlanokról vagy akár egy kínai kereskedelmi úthasznából való részesedésről. A biztosítási szakemberek szakterülete azvolt, hogy egy utazás kockázatát kivetítsék az összesre."

A MINDENHATÓ DOLLÁR 35

Többé-kevésbé ennek az arany- és ezüstdömpingnek a követ-kezményeképp alakult ki a kereskedő középosztály. Lehetővé tet-te, hogya kereskedők és kézművesek szabadabban árulják kínála-tukat, növeljék avagyonukat, és így több árut és szolgáltatást tud-janak venni, nem isbeszélve a földekről és címekről. Az újgazdag kereskedők akár házasságrévén be is vásárolhatták magukat a számukra korábban áthatolhatatlannemesi osztályba. Ez volt az addigi legnagyobb lépés afelé, hogy Európarégi rendjét felváltsa a később kapitalizmusnak nevezett rendszer. Akapitalizmus eljö-vendő sikere sokat köszönhetett az amerikai dollársikerének. A dollár azonban eredendően nem amerikai fizetőeszköz volt.

1516-ban - alig öt évvel azután, hogy a spanyolok elkezdtékkifosztani Amerika ezüst- és aranykészleteit - gróf Stephan HieronymusSchlick tekintélyes ezüstkészletekre bukkant ősi ott-hona, a csehországiJáchymov mellett (a mai Cseh Köztársaság te-rületén). A házát egyébkénta „vígalom honának" nevezte, miként a Perlesvaus című középkori Grálrománcban a Szent Grál kasté-lyát, ahol a mesebeli halászkirály él. Ennélis érdekesebb, hogy a történet címszereplőjének, Perlesvausnak (másverziókban Perceval vagy Parzival) a neve, a feltételezések szerint aztjelenti, „törj át a völgyön", gróf Schlick pedig egy völgyben, Jáchymov-ban, Joachimstal völgyében bukkant az ezüstre. Schlick tényleg „áttörte" avölgyet, és nemcsak az ezüstbányászatot kezdte meg, hanem érméket isvert a kitermelt ezüstből. Ezek az érmék hamaro-san egész Európábanforgalomba kerültek, és a tal, azaz völgy után, ahol bányászták,te/ereknek, azaz talléroknak nevezték el őket.

1527-ben Georgius Agricolát felfogadták Joachimstalba bá-nyaorvosnak. Agricola a tanulmányai során az alkímiát tanulmá-nyozta, atudományt, ami a feltételezések szerint arannyá tudja változtatni az ólmot,és ami általában a varázslók és okkultisták hatáskörébe tartozott. Az évekfolyamán belefásult a tanulmánya-iba, és ahogy Jason Goodwin írja aGreenback: The Almighty Dollár and the Invention of America [Azöldhasú, vagyis a mindenható dol-lár és az amerikai újdonság] címűkönyvében „Joachimstalban vi-szont. .. talált valami érdekesebbet: egymegdönthetetlen bizonyítékot ar-ra, hogy az ember igenis képes a porbólezüstöt csinálni. A bányászatban megtalálta az alkímia lényegét." Noha abányászat már a történelem kezdete óta része volt a civilizált embertevékenységének, tudomá-nyos szempontból sohasem tanulmányozták ésnem is értekeztek

36 SALAMON KINCSE

róla. Agricola De Re Metallica Libri XII [Tízenkét könyv a bányá-szatrólés a kohászatról] lett az első efféle értekezés, a szerzőjét pe-dig attól fogvaaz ásványtan atyjának nevezték.

Ahogy a joachimstali tallérok egyre jobban elterjedtek, a ne-vük akülönböző nyelveken különböző alakot öltött, míg a tallér elnevezés -vagy annak valamilyen másodlagos alakja - végül mindenhol, de főképp ateuton államokban a nagy alakú ezüstér-mék gyűjtőneve lett. A MáriaTerézia osztrák királynő képmását viselő 1773-ban kibocsátott egytallérosa történelem legszélesebb körben használt tallérja lett. (Érdekes, hogyMária Terézia egy lotharingiai herceghez ment feleségül, aki ugyanazt acímet visel-te, mint Anjou René, akiről az előző fejezetben KolumbuszKristóf és Amerigo Vespucci megbízójaként volt szó. A herceg I. Ferencnéven lett szent római császár.)

Ezt az érmét - a Mária Terézia-tallért - az egész világon hasz-nálták,és annyira kedvelték, hogy a kormányok Mária Terézia 1780-banbekövetkezett halála után is verették egészen 1975-ig raj-ta a haláladátumával. Habár az érmét kibocsátó Szent Római Bi-rodalmat Napóleon1805-ben megdöntötte, a tallért előállító pénz-verdét pedig bezáratta, egymásik pénzverdében újra beindította az előállítását pontosan a korábbivalmegegyező formában, rajta az 1780-as dátummal, és az eredeti pénzverdefémjelével. Az Oszt-rák Köztársaságban folyamatosan gyártották egészen1937-ig, amikor a hitleri Németország lerohanta az országot, de később1956 és 1975 között Ausztria ismét folytatta a gyártást.

A Mária Terézia-tallérnak olyan nagy volt a presztízse, hogy egyeshelyeken - legfőképpen a Közép-Keleten és Észak-Afriká-ban - magával apénz fogalmával azonosították, ezért volt kényte-len Mussolini olaszkormánya ilyen érmét verni, miután 1935-ben átvették az uralmatAbesszínia (a mai Etiópia) felett. Belgium, Csehszlovákia, Oroszország,Anglia és India a második világhábo-rú után mind pontosan ugyanilyenérméket verettek. Ekkora hata-lommal rendelkezett a coin of the realm[azaz a „birodalmi érme"], ami szó szerint magában hordozta a realitás[vagyis a „valóság"] definícióját. A realm [„birodalmi"] és a realitás szótöve egyaránt real, ami spanyolul és több más nyelven is azt jelenti,„királyi" vagy „birodalmi". Ez azért alakult így, mert a király határozzameg, hogy saját birodalma számára mi a valóság. Mint korábban máremlítettem, az Egyesült Államok megalakulásáig az érmék

A MINDENHATÓ DOLLÁR 37

általában az épp trónon ülő uralkodó képmását hordozták, és így a pénzhatalmi eszköz volt az uralkodó kezében, amivel emlékez-tethettealattvalóit folyton jelenlévő befolyására. (A brit valutára ez még ma isigaz.) Olyan volt, mintha az uralkodó rányomta vol-na a pecsétjétvalamire, ami korábban csak egy darab fém volt, és ezzel tette volnakirályi, vagyis valódi pénzzé. Amikor az ember használja az érmét, a királyszabályai által „realizált" rendszer ke-retein belül bonyolít le tranzakciót.Ez a kapcsolat szembeötlően megmutatkozik egyes valuták - például aspanyol reál, valamint az Ománban, Jemenben, Szaúd-Arábiában ésKatarban előállított rial vagy riyal - a nevében.

A spanyolországi Habsburg uralkodóház, vagyis Izabella ki-rálynő ésFerdinánd király 1497-ben - nem sokkal azután, hogy megbízottjuk,Kolumbusz Kristóf visszatért első amerikai utazásá-ról - kibocsátottak egypeso elnevezésű érmét, aminek az értéke nyolc reál volt. Az említett érmeakkor került forgalomba, miután a spanyolok pénzverdét nyitottakMexikóban (ami hamarosan a világ legnagyobb pénzverdéje lett), rajtaHerkules oszlopaival és a Pilis Ultra („még távolabb") felirattal. Ezszerencsés körülmény volt az amerikai brit telepesek számára, hiszen1695-ben a brit kor-mány beszüntette a határain kívülre irányulóérmeexportot. Az észak-amerikai brit telepesek tehát kénytelenek voltak amexikói spanyol gyarmatokról beszerezni az érméket. A tizenhárom britgyarmaton belül a Plus Ultra-peso lett a legszélesebb körben hasz-náltérme, bár ők inkább nyolcasnak hívták (mivel nyolc reál tett ki egy pesót),vagy még inkább dollárnak.

Az Egyesült Államok hivatalos pénznemének nevét az első észak-amerikai skót telepeseknek köszönhetjük. A korai telepesek közt sok volt askót, akik a hazai belpolitikájukat sújtó közvetlen angol befolyás alólkerestek menekvést. Sokan azért indultak út-nak, mert az angol kormányuszítás és zúgolódás miatt száműzte őket a Brit-szigetekről. Ezek a skótemigránsok nagymértékben hozzájárultak a gyarmatokon a britellenesérzések kialakulásához. Sokan közülük harcoltak a függetlenségiháborúban, és az új köz-társaság létrehozásában is részt vettek, és szépszámmal akadtak köztük szabadkőművesek, valamint jakobiták, vagyis aszabad-kőművesek felé hajló skót Stuart dinasztia hívei. Ez a családközvetlen rokoni kapcsolatban állt Henry herceggel, azaz Ten-gerészHenrikkel, az egyik híres templomos család sarjával, aki

38 SALAMON KINCSE

a templomos lovagok egyik mellékágának, Krisztus Lovagrendjé-nek megbízásából állítólag titokban már jóval Kolumbusz előtt el-hajózott Amerikába.

1567-ben VI. Jakab skót királynak - a Stuart ház sarjának -megbízásából kezdték verni a „kardos dollárt", ami onnan kaptaa nevét, hogy a hátoldalán egy kard körvonalai bontakoztak ki. Eza templomosok jól ismert jelképe volt, az elhunyt lovagok sírján isgyakran felbukkant. 1578-ban ugyanez a király kibocsátott egymásik dollárt is rajta egy bogáncs képével, ami az uralkodói házszimbóluma volt. A skót uralkodók az angol monarchia uralma el-leni kihívásként választották pénznemük megnevezéseként a dol-lárt a fontsterling helyett. Miként Jack Weatherford A History ofMoney egyik bekezdésében kifejti:

„A skótok a »dollár« elnevezéssel még jobban megkülönböztették sa-ját pénznemüket - és ezzel együtt országukat és saját magukat - a rajtukuralkodó déli angol szomszédoktól. A »dollár« szó használata tehát márkezdetektől fogva hordozott némi angolellenes vagy önkényuralom-elle-nes felhangot, amit sok skót magával is vitt új amerikai hazájába és a töb-bi brit gyarmatra. A »dollár« szó későbbi népszerűségéhez nagymérték-ben hozzájárult a világ brit gyarmatai felé irányuló skót emigráció."

Azzal tehát, hogy a spanyol dollárt amerikai dollárrá tették- az Egyesült Államok kongresszusa 1785. július 6-án hagyta jó-vá -, az Egyesült Államok alapítói ízig-vérig amerikaiak lettek,mivel ezzel britellenes érzelmeiket nyilvánították ki. Az EgyesültÁllamoknak 1794-ig nem volt saját pénzverdéje, de mivel azaranyhoz és az ezüsthöz nehéz volt hozzájutni, a pénzverés pe-dig költségesfolyamat volt, még az 1800-as években is többnyi-re spanyol dollárokvoltak forgalomban. Bár az Egyesült Álla-mok is bocsátott ki saját érméket,így mégis az „oszlonos" spa-nyol dollár maradt a „birodalmi érme".

A történészek állítása szerint a dollárjel ($) is az „oszlopos" dolláronlátható képre vezethető vissza. A jelen az S betűt eredeti-leg két függőlegesvonal húzta át, nem egy, miként manapság szo-kás. Azért merült fel akapcsolat, mert ezen a dollárérmén a Plus Ultra szavakat a két oszlopotkörbeölelő szalagra írták. A dollárjel tehát egy vagy két oszlopot ábrázol

körülötte egy szalaggal, ez pe-dig egyetlen jelben sűríti össze mindazt,amire a Plus Ultra szavak

A MINDENHATÓ DOLLÁR 39

és Herkules oszlopai Amerikával kapcsolatban utalnak, vagyis hogyAmerika a nagyszerű Újvilág, amiről a hajdani bölcsek ál-modtak. Úgytartják, hogy a jelet Thomas Jefferson választotta a dollár jelölésére, akiminden bizonnyal tisztában volt a jelentéstar-talmával. Az is az ő döntésevolt - írja Jason Goodwin a Greenback című könyvében -, hogy a dollártszáz centre, vagyis a tízes szám-rendszerben osszák fel, mert véleményeszerint a vízözön előtti Atlantiszon is ezt a mértékegységet használták.

Én viszont úgy vélem, a dollárjel nemcsak Herkules oszlopai-nak ésAmerikának, mint új Atlantisznak az ábrázolását rejti ma-gában. Engemvalahogy mindig is a kaduceusra, Hermész varázs-pálcájára emlékeztetett, abotra, amire egy kígyó tekeredik fel, és ami már régóta az alkímiaiátalakítás és a gyógyítás szimbóluma (ezért lett az orvosi szakma jelképe).Dávid Ovaso a The Secret Symbols of the Dollár Bili [A dollárbankjegytitkos szimbólumai] szerzője is ezen a véleményen van, és hozzáteszi, hogyaz asztro-lógiában Merkúrt - Hermész római megfelelőjét, és az alkimistákpatrónus istenét - egy, a dollárjellel közel megegyező szimbólum jelöli(lásd a 8-as, a 9-es és a 10-es ábrát).

A dollárjel eredetéről számos egyéb elmélet is napvilágot lá-tott. A szabadkőművesség modern kori tudósai ChristopherKnight és Róbert Lomas - A Hiram-kulcs szerzői - megjegyzik, hogy azEgyesült Államok 1792. október 13-án nyilvánította hiva-talos fizetőeszköznek a dollárt, a templomos lovagok letartóztatá-sának évfordulóján, és azon a napon, amikor George Washingtonelnök az Egyesült Államok újonnan kijelölt fővárosában, Washing-ton D.C.-ben szabadkőműves szertartás keretében lefektette a Fe-hér Ház alakövét. A szerzők maguk is elemzik a dollárjel jelentését:

„...Az »S«-t egy régi spanyol pénzérméről vették kölcsön, a két füg-gőleges oszlop pedig a nazarénusok két ikeroszlopát, a »Mispatot« és a»Tsedecjet« jelképezte, amit az Egyesült Államok szabadkőműves alapítóiinkább »Boáz« és »Jákin« néven ismertek a Salamon király templománakbejáratában álló két oszlop után."

Ez fontos részlet, hiszen ahogy egyre mélyebbre hatolunkaz amerikai pénz mögött megbúvó ősi titkokba, látni fogjuk,hogy a Jákin és a Boáz, illetve Salamon temploma egyre több-ször kerül az utunkba.

Ötödik fejezet

1776 szelleme

Amikor 1787-ben az Amerikai Egyesült Államok kibocsátotta az elsőérméit, a pennyket, különös jelölések bukkantak fel rajtuk. Az elülsőoldalukon a Nap szerepelt egy napóra felett a „Mind Your Business"[„Törődj a dolgoddal!"] és a „Fugio" (latin szó, azt jelen-ti „repülök")feliratokkal (lásd a 2-es ábrát). Arra emlékeztetett, hogy legyünkszorgalmasak, használjuk ki jól az időt, mert az idő pénz, és ez az idő(amit a napóra jelképezett) bizony elrepül, ha nem dolgozunk folytonkeményen. A másik oldalán tizenhárom kör szerepelt láncba fűzve a „Weare one" [„Egyek vagyunk"] sza-vak mentén. Manapság talán nemfogadnánk el efféle megrovást a saját pénzünktől, sőt lehet, hogy azemberek akkoriban sem igen kedvelték, de ezen az erkölcsileg oly álszentintelmen belül meg-pillanthatjuk azt, ami az Egyesült Államokkarakterének legfonto-sabb vonása lett. Calvin Coolidge elnök híresmondását idézve: „Az Egyesült Államok dolga az üzlet". Aligha lehetkétséges, hogy az Egyesült Államok a sikerét nagyrészt magának adollárnak - a pusz-ta erejének és általános stabilitásának - köszönheti. AGreenback egyik fejezetében Jason Goodwin a következőket írja:

„...úgy tűnik, a dollár ugyanazt tette, mint a születési rang vagy avallás Európában. Ez volt Amerika püspöke, királya, földesura. AmitMichael Chevalier 1839-ben a »pénz iránti szenvedélynek« nevezett, azlegfőképpen nem pénzéhség volt, pusztán a dollár és a cent jelentő-ségéttükrözte egy olyan társadalomban, ahol semmilyen más norma nemlétezett..."

Hiszen az Egyesült Államok épp akkor kászálódott ki egy kimerítőteológiai vitasorozatból - ami a maga módján az Európát felszaggató XVI.századi elkeseredett vallási összecsapásokkal vetekedett -, és csaknemrégiben vált nemzetállammá. Amerika teológiája világi teológia volt.Középpontjában a pénz és a szabadság, a kilátás és a hozam, a ha-szon ésa veszteség állt.

Voltaképpen a pénz csodája állt a középpontjában.A pénz vallását Mammon kultuszának nevezik, a mindenható dollár

pedig a legfelsőbb lény."

1776 SZELLEME 41

Az Amerikai Egyesült Államok eszménye és az amerikai kul-túrábanrejlő értékek szinte szinonimájává váltak a szabadpiaci kapitalizmusnak.Nem lehet véletlen, hogy a Függetlenségi Nyi-latkozatot abban az évbenírták alá, amikor Adam Smith TheWealth ofNations2 című könyve - a kapitalista gazdaság törvénye-iről éserényeiről szóló egyik alapmű - megjelent. Smith vezette be a „láthatatlankéz" fogalmát, így nevezte ugyanis az egyéni erők összességét, amikegyüttesen irányítják a gazdaságot, különös te-kintettel a gazdaságban résztvevő emberek szükségleteire és vá-gyaira.Smith filozófiájában ez a láthatatlan kéz terelgeti a laissez fairé (vagyis aszabad piacon alapuló) gazdaságot (a teljesítményt, az árat és a hasznot) alehető legnagyobb közös jó felé, miközben az egyének saját érdekükbentevékenykednek a saját boldogulá-sukat - vagyis a gazdagságot, aprosperitást és a kényelmet - tart-va szem előtt. (Emlékezzünk csak vissza,hogy a Függetlenségi Nyilatkozat korai vázlatai a telepesek „az élethez ésa szabadság-hoz" valamint a „meggazdagodásához" való jogát deklarálták,a„meggazdagodást" csak később változtatták meg „boldogságra valótörekvésre".)3

Smith a könyvében megjegyezte, hogy egy kereskedő vagykézműves önérdekből - a nyereség és haszon reményében - ter-mel, és nem feltétlenül azt kínálja, amit szeret vagy amiben kedvétleli, hanem azt, amit a közösség akar, amire nekik szükségük van,tehát olyasvalamit, amit jó eséllyel el lehet adni. A terméket vagyszolgáltatást a lehető legmagasabb áron adja el - megint csak ön-érdekből. Azonban a vásárló tömeg is önérdekből cselekszik. Nemfognak többet fizetni ugyanazért, amit valahol máshol olcsóbbanmegkapnak, tehát a kereskedő csak annyit kérhet, amennyit haj-landóak megadni. A kereslet és a kínálat mindig gondoskodik ró-la, hogy a vásárlók mindig a lehető legalacsonyabb áron jussanakhozzá szükségleteikhez. Tehát azzal, hogy mindenki saját érdekétigyekszik érvényesíteni, mindenki nyer, és a kapitalista gazdaság

2 Magyarul megjelent A nemzetek gazdagsága: E gazdaság természetének és oka-

inak vizsgálata címen 1959-ben az Akadémia Kiadó gondozásában, illetve 1992-

ben, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában. - A ford.

3 A Függetlenségi Nyilatkozatot Vecseklőy József fordításában idézzük az

alábbi kiadás alapján: Az Amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilat-kozata

(Budapest, d.n.). - A ford.

42 SALAMON KINCSE

egyre növekvő ütemben halad a legnagyobb közös jó felé. Akárho-váfektetünk be tőkét a gazdaságba, az növeli az összterméket (a GDP-tvagyis a bruttó nemzeti összterméket), és határtalan növe-kedésnek indul.Smith szavaival élve:

„...[az ember] nem a közösség jólétét akarja előremozdítani, nincs istisztában vele, hogy miként mozdítja azt előre... csakis a saját nyereségé-re hajt, ebben pedig - miként sok másban is - egy láthatatlan kéz vezérliegy olyan végkifejlet felé, ami nem szerepel a szándékai közt."

Adam Smith filozófiája a maga módján a newtoni fizika köz-gazdasági kiterjesztése. Ez is része volt a felvilágosodás eszmeiáramlatának, ami a XVIII. században söpört végig az európai esz-meiségen, noha a kezdetei az előző évszázadba nyúltak vissza, Sir FrancisBaconhoz, Isaac Newtonhoz, John Locke-hoz, René Descartes-hoz,Voltaire-hez és a hozzájuk hasonló gondolkodók-hoz. Azon az ideánalapult, hogy a világmindenség igenis felfog-ható az emberi elmével, ajózanész és a tudomány révén tanulmá-nyozható, osztályozható éselemezhető, illetve a részek analízise révén felfoghatóvá válik az egész. A„tudomány", mint olyan ko-rábban csakugyan nem létezett, a bölcsektőlpedig (akik a legkö-zelebb álltak a mai értelemben vett tudósokhoz) aztvárták, hogy írásaikkal és tanulmányaikkal a katolikus egyház tanításaitigazol-ják. Ez az új felvilágosult filozófia akkor indult útjára, amikor aprotestáns reformáció és az anglikán egyház megalakítása elég rést ütött apápa abszolút hatalmán ahhoz, hogy a tanult emberek körében lehetővétegye a szabad gondolkodás elterjedését. Ennek a világképnek az anémiképp naiv felfogás is a része volt, hogy az emberi természeteveleszületetten jó, de a társadalmi intézmények szétzúzzák ezt a belsőjóságot, és ha a társadalom felépítése meg-engedné, hogy az emberekszabadon követhessék természetes ösztöneiket és vágyaikat, akkor atársadalom maga is felvirágoz-na. Adam Smith gazdaságelmélete is ezenaz előfeltételen alapult. Igen, az ember ösztöneit az önérdek vezérli, azönérdek azonban természetéből adódóan jó.

Részben ezek a nézetek képezték a monarchiaellenes, republi-kánuspolitikai mozgalmak alapját, melyek Európa-szerte min-denhol felizzottak,és természetesen ezek alapozták meg az Egyesült Államok alapítóinakgondolkodását is. A felvilágosult filozófiát

1776 SZELLEME 43

lényegében szabadkőműves filozófiának tekinthetjük, hiszen azegész nem más, mint az okkult hókuszpókusz és a hagyományosszabadkőműves gondolkodás lefordítása modern tudományos ki-fejezésekre. A felvilágosodást természetesen nagyrészt a KirályiTársaság mozdította előre, a Sir Francis Bacon által alapított és a britkormány által támogatott testület, ami a kor tudósait és gon-dolkodóit tömörítette. Ha átlapozzuk a történelemkönyveket, lát-ni fogjuk,hogy a Királyi Társaság tudósainak többsége, és amúgya legtöbb felvilágosult gondolkodó tagja volt a szabadkőművestestvériségnek vagy valamely hasonló társulásnak. AhogyMichael Baigent és Richárd Leigh írta a The Temple and the Lodge[A templom és a páholy] című könyvükben:

„A XVIII. századi szabadkőművesség nélkül a konfliktus velejét al-kotó elvek - a szabadság, az egyenlőség, a testvériség, a tolerancia, az„emberi jogok" - nem terjedtek volna el ilyen széles körben. Igaz, ezek azelvek sokat köszönhetnek Locke-nak, Hume-nak, Adam Smith-nek és afranciaországi les philosophes-ra/c, de ezek a gondolkodók szinte egytőlegyig szabadkőművesek voltak, szabadkőműves körökben mozogtak vagylegalábbis hatott rájuk a szabadkőművesség eszmerendszere."

A kapitalizmus tehát - mint közgazdaságtudományi filozófia - afelvilágosodás korának szülötte. De mit is jelent maga a „kapi-talizmus"elnevezés? A szó maga a latin capitalis szóból ered, ami-nek jelentése„fő", de ennek a fogalomnak a kapcsolata a capital [vagyis „tőke"] későbbipénzügyi vonatkozásával eléggé homá-lyos. Ebben az értelemben először1630-ban használták capitale for-mában, ami „részesedést" vagy„tulajdont" jelentett. A kapitaliz-mus alapvető építőegysége a vállalat vagygazdasági társulás, és nem meglepő, hogy ezek épp az 1600-as évekbenjelentek meg. A vállalatok fejlődésének a hajózási és navigációs technikákelőrelé-pése, és a hajóipar ezzel együtt járó felvirágzása adta meg a kezdőlökést. Ez az oka annak, hogy a mer vagyis „tenger" szótő alkotja amerkantilizmus gyökét, és az angol nyelvben ezért neveznek még ma ismindenféle áruszállítást shippingnek [azaz „hajófuvar-nak"] függetlenül aszállítás módjától. A tengeri hajózás fejlődése a gazdaság egy újformájának felvirágzását hozta magával. A ke-reskedők hajóikon máregészen Indiáig, Ázsiáig és Afrikáig, sőt akár Amerikáig is eljuthattak, ésaz áruk soha nem látott bőségét

44 SALAMON KINCSE

kínálhatták cserébe az efféle tranzakciókra váró példátlan mennyi-ségűarany- és ezüstérmékért cserébe.

A hajó és a legénység azonban továbbra is igen sokba került, az utakpedig sok veszélyt rejtettek. Ha egy út sikertelen volt, ak-kor a befektetőegy életre eladósodhatott, vagy akár az adósok börtönébe is kerülhetett.Ezért Hollandia - az egyik nagyhatalom az európai tengerikereskedelemben - újszerű koncepcióval állt elő, miszerint több kereskedőösszevonhatta forrásait, és ezzel mi-nimalizálhatta az egyéni befektetésikockázatát. Létrehoztak egy társaságot, vagyis egy befektetőicsoportosulást, melynek tagjai közösen fektették be forrásaikat egy üzletivállalkozásba, és így létrehoztak egy vállalatot, ami ezután a kormány általkibocsátott alapító okirat értelmében jogi személlyé vált. Ez a jogiszemélyjo-gi szerződéseket köthetett és üzleti vállalkozásokba kezdhetettugyanúgy, mint egy természetes személy. Volt azonban egy fontoskülönbség: a természetes személlyel ellentétben egy vállalatot nemvethettek az adósok börtönébe. Egy gazdasági társulást tehát gyakorlatilagsemmivel sem lehetett - és ma sem lehet - rákény-szeríteni, hogy kifizesseadósságait. Ha egy ilyen társaság megál-lapítja, hogy többé nemfizetőképes, csődöt jelent, azok pedig, akiknek tartozik, többnyire üreskézzel távoznak. Ez a rendszer a XVII. századi holland kereskedőknekremekül bevált, és hamaro-san más országok - köztük Nagy-Britannia - isrákaptak. Ezért alakult meg a híres Brit Kelet-indiai Társaság, illetveriválisa, a Holland Keleti-Indiai Társaság.

Egy gazdasági társaság esetében a vállalat teljes értékét ré-szekre,azaz részvényekre osztják, aztán a vállalat értékének e szá-zalékait, minttortaszeleteket eladják a befektetőknek. Minél na-gyobb egy befektetőrészesedése, annál nagyobb darabot kap a tortából. Egy-egy részvény áravagy értéke a társaság összérté-kének megfelelően ingadozik. A cégnyereségéből minden évben osztalékot fizetnek a befektetőknek az általukbirtokolt részvé-nyek arányában. A befektető bármikor eladhatja arészvényeit egy másik befektetőnek. A holland kereskedőknek nem tartottso-káig felismerni, hogy egy társaság részvényeivel szinte ugyanúgy lehetkereskedni, mintha valamilyen pénz lenne. Ez vezetett az első tőzsdemegnyitásához Hollandiában, 1631-ben, egy évvel azután, hogy a capitalemegnevezést elkezdték pénzügyi szakkife-jezésként használni.

1776 SZELLEME 45

A kapitalizmus felemelkedését már az első társaságok meg-alakulása előtt előrevetítette az V. és a XIII. század közt végbementlassú gazdasági forradalom. Ez a korábban már említett merkan-tilizmus, vagyis az újonnan felfedezett hajózási technikák által elő-mozdított, kifejezetten pénzbeli - tehát nem termékcserén alapuló- haszonra irányuló tengerentúli kereskedelem eredménye volt.Ez a gyakorlat kövezte ki az utat a kapitalizmus előtt, mivel a ke-reskedők megtanulták, miként vehetnek árukat érmékért cserébe,hogy aztán valahol máshol magasabb áron eladják. A merkantiliz-mus Rómában és a Közép-Keleten alakult ki, és a Római Biroda-lomban mindenfelé széles körben űzték. A Róma Birodalom ter-jeszkedése és a merkantilista kereskedelem elterjedése voltakép-pen egy és ugyanaz a folyamat volt.

De amikor a Római Birodalom elbukott a merkantilizmus iskifulladt. Az akkori Európa gazdasága összezsugorodott és helyi jellegetöltött. Ez általános hanyatláshoz vezetett mind az érme-használat, mind pedig a kereskedelem terén. A sötét középkor be-köszöntével a gazdaság, az oktatás, az egészségügy és a tudo-mány fejlődése megfeneklett. Megindult a feudális fejlődés, ami-ben csak anemesség jutott pénzhez, és csak nekik volt szükségükrá. Mindenki más kis földeken dolgozott, hogy megtermelje azt,amire neki magának, és a földesurának szüksége volt.

Európa sötét középkorában viszont az észak-afrikai, közép-keleti és azázsiai kultúrák, és az iszlám Spanyolország megőriz-ték a merkantilizmushagyományát, és továbbra is érmékben ke-reskedtek. Mi több, amíg azeurópaiak a tudományok terén vissza-fejlődtek (hála a katolikus egyházelnyomó politikájának), addig a közép-keleti kultúrák új, kifinomultabbmódszereket dolgoztak ki a hajózás, a pénzverés, a számtan és egyéb, azüzletet elősegítő te-vékenységek és tudományok területén. Európa csakhenyélt a sa-ját tudatlanságában, amíg a XI. és a XIII. század közötti időbena felvilágosult harcos papok birodalma újra fel nem fedte a Kelet tit-kait, éski nem vezette Európát a sötétségből a reneszánsz felé ve-zető útra. Ebbenkomoly szerepe volt annak, hogy újra felfedezték a pénz hatalmát.Természetesen a templomos lovagokról beszélek, a szabadkőművesektestvériségének ősatyáiról és a modern bank-szakma feltalálóiról.

II. RÉSZ

Hatodik fejezet

A nyugat halála és a templom születése

A Római Birodalom felemelkedése és bukása a római merkantilis-tagazdaság felemelkedését és bukását is jelentette, és Róma ha-nyatlásáttulajdonképpen nagyrészt a kereskedelem hanyatlása hozta magával. Érmételőször az ókori Lüdiában vertek, de az ér-meforgalmat a vállalkozószellemű görögök terjesztették el az ókori világban mindazon nemzetekközt, akikkel üzleteltek. A gö-rögök utáni következő nagy kultúra, a rómaimég ennél is tovább ment. Miközben a terjeszkedő birodalom egyre többés több ide-gen földet hódított meg, és illesztett be saját gazdaságirendszeré-be, felépítették azt, amit Jack Weatherford a következőképpfogal-maz meg a History of Money oldalain:

„... a világ első birodalma a pénz köré szerveződött. Míg a nagyegyiptomi, perzsa és egyéb nagy hagyományokkal rendelkező birodalmaktöbbnyire elutasították a pénz használatát, és inkább a központi kormány-zást tették meg legfőbb szervező erőnek, Róma támogatta a pénzhaszná-latot, és minden ügyét eme új árucikk köré szervezte."

De végül épp ez lett a vesztük. A rómaiak beleestek ugyanab-ba acsapdába, amibe később a spanyolok, amikor az amerikai te-rületeket beakarták tagolni a birodalmukba. A hódítások gazdag-gá tették őket, de adekadens császárok keze közül hamar kifolyt a pénz az újonnanmeghódított és még távolabbi országokból im-portált luxuscikkekre. Sokatvásároltak, de keveset exportáltak, és így Róma javai csak egy iránybaáramlottak: Rómából kifelé. To-vább rontott a helyzeten, hogy ekkor abirodalom már hatalmas méreteket öltött, ami igen költséges volt, ráadásultovább folytat-ták a hadjáratokat a birodalom terjeszkedése érdekében, amiazt jelentette, hogy zsoldos csapatokat kellett felfogadni.

A NYUGAT HALÁLA ÉS A TEMPLOM SZÜLETÉSE 47

Az egyik császár, Néró lecsökkentette az érmék arany- ésezüsttartalmát és méretét, hogy ezzel növelje a rendelkezésre állópénz mennyiségét, és mindent ki tudjon fizetni. Ez persze infláci-óhoz vezetett. Ettől fogva minden egyes érme kevesebbet is ért,mint korábban. Több kellett belőle a kormányzati pénzes ládába,ezért nagymértékben megemelték az adókat, miközben különbö-ző szociális intézkedésekkel próbálták meggátolni, hogy a szegé-nyek fellázadjanak. Az efféle intézkedések gátolják a növekedéstés csökkentik a vállalkozó kedvet - ezt bármely közgazdász-hallgató megmondhatja. A Római Birodalom kései szakaszábanviszont ennek hatásai örökre megváltoztatták a társadalom műkö-désének kereteként szolgáló gazdasági rendszert. Egy szabadpia-con alapuló viszonylag szabad társadalomból és nyitott osztály-rendszerből (ahol a hovatartozást a pénzbeli vagyon határoztameg) lecsúsztak egy zárt, elnyomó és szigorúan rétegződött kaszt-rendszerbe, aminek alapját a születési kiváltságok képezték. Mintazt John Weatherford kifejti:

„Amikor az adóterhek túl magasra nőnek a kormány által kínált jut-tatásokkal és szolgáltatásokkal szemben, az emberek mindenhol megpró-bálnak kibújni az adózás alól. A rómaiak is ezt tették, mire a kereskedelemhanyatlásnak indult. Az emberek igyekeztek a szükségleteiket magukmegtermelni, és kevesebbet kereskedtek a szabadpiacon. Miközben a sze-gény rétegek a kemény adókat nyögték, a latifundia vagyis a nagybirto-kok hatalmasra nőttek, legfőképpen azok, amelyek adómentességetélveztek. A magas adók miatt egyre több földműves hagyta el földjét, ésköltözött az adómentes birtokokra, ahol legalább állandó élelmük volt, azalapvető áru-cikkeket pedig a birtokon belül megtermelték."

Más szóval a társadalom megindult a feudalizmus felé vezető lejtőn,ami hamarosan nyugat új gazdasági rendszerévé vált. A fe-udális állam felévezető utat Diocletianus császár kövezte ki vég-legesen, amikortörvényerővel megtiltotta, hogy a földművesek el-adják a földjüket, ésmegszabta, hogy minden fiú köteles az apja foglalkozását űzni. Ezzelgenerációkat zártak be ugyanabba a szakmába, ugyanarra a darab földre. Apénz teljesen eltűnt a tár-sadalomból. A kormányzat kereskedelmi célratovábbra is veretett érméket, de ezek sokat vesztettek értékükből, így adó

fejében nem is fogadták el. Hamarosan oly kevés pénz volt forgalomban,ami

48 SALAMON KINCSE

pedig forgalomban volt, annak oly kevés hitelt adtak, hogy a kor-mánycsak úgy tudta befejezni az állami beruházásokat, ha az em-bereketrabszolgaságba vetette. A birodalmon belül a kereszténye-ket is üldöznikezdték, javaikat pedig elkobozták.

Konstantin császár 306-tól 337-ig terjedő uralkodása idején azonbanérdekes fordulat következett be. O volt az, aki egy vallásos látomástkövetően áttért a kereszténységre, és hivatalos államvallás-sányilvánította. Néhány cinikus történész úgy fogalmaz, hogy Konstantinpusztán haszonlesésből cselekedett, saját céljaira akarta felhasználni akereszténységet, és azt mondják, mindvégig megátal-kodott pogány volt,aki csak a halottas ágyán tért meg igazán Krisz-tushoz. Viszont hapontosan akarunk fogalmazni, akkor Konstantin a Sol Invictus, vagyis aLegyőzhetetlen Nap kultuszához maradt hű, amiben a Napot az egyetlenmindenható Isten jelképeként tisztel-ték. Én pedig állítom, hogy egypogány nem tesz ilyet.

Konstantin mindenesetre nagymértékben hozzájárult a ke-reszténységtörténelmi alapjainak lefektetéséhez. 313-ban kiadta a milánói ediktumot,miszerint a keresztények szabadon gyakorol-hatták vallásukat, ésvisszakapták elkobzott javaikat. 325-ben összehívta a niceai zsinatot, éskiadta a niceai hitvallást, a mai ke-resztény gondolkodás legfőbb alapját. Etetteivel elnyerte magá-nak a „tizenharmadik apostol" becenevet. Ezutánsok római po-gány templomból elhurcoltatta az arany és ezüstkegytárgyakat, amiket beolvasztatott, és érméket veretett belőlük, azösszegből pedig felépített egy új keresztény fővárost a Fekete-tenger keletipartján, amit saját magáról Konstantinopolisznak vagyis Konstan-tinápolynak nevezett el.

Ezzel minden jövendő beruházást és kereskedelmi tevékeny-séget azúj főváros felé irányított. Ez volt a kezdete annak, amit a történészek márnem Római, hanem Bizánci Birodalomnak nevez-nek (habár az új keletibirodalom lakói akkoriban még rómaiak-nak tartották magukat). Bizáncfelvirágzott, a régi Római Biroda-lom viszont összeomlott. 476-ban abarbárok kifosztották, és ezzel kezdetét vette nyugaton a „sötétközépkornak" nevezett éra.

Mivel semmilyen valódi pénz nem volt forgalomban, a feuda-lizmuslett az új rendszer. 476-tól a reneszánsz kezdetéig (amit egyes történészekaz 1350-es évekre tesznek) a parasztok a ne-mesek birtokában lévőnagybirtokokon dolgoztak, és ezek a nagy-birtokok mindent megtettek,hogy teljes mértékben önellátóvá

A NYUGAT HALÁLA ÉS A TEMPLOM SZÜLETÉSE 49

váljanak. A birtok megtermelte a saját élelmét, a szükséges ruhá-kat ésszerszámokat, az adót pedig terményben fizette. Mindenki ugyanazon abirtokon élt és halt meg, ahol az apja. Az olvasás, az írás, a számtanjóformán teljesen eltűnt, akárcsak a tanulás és a tu-domány minden másformája. A tanulás egyetlen útja az volt, ha az ember belépett a papságsoraiba, így a katolikus szerzetesren-dek lettek a műveltség új bástyái. Azáltalános tudatlanság miatt az emberek vonakodtak pénzzel kereskedni,mivel a többségnek fogalma sem volt a számokról. A tanulás és akereskedelem kele-ten továbbra is megmaradt, nyugaton azonban halottvolt.

Európában egyedül a zsidók kölcsönöztek pénzt. A zsidóknak hosszúévekig meg volt tiltva, hogy a pénzkölcsönzésen kívül bár-mi más hivatástűzzenek. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a zsidók jól bántak apénzzel. A katolikus hitvallás szerint a pénzt kölcsönözni uzsora fejébenbűnös dolog volt, és mivel a zsidók az egyház szemében már amúgy ispokolra voltak kárhoztatva, igye-keztek rávenni őket, hogy ők végezzék aközösségben a pénzköl-csönzés piszkos munkáját. Angliában WilliamRufus - Hódító Vil-mos fia - megtiltotta, hogy a zsidók áttérjenek akereszténységre, mivel ezzel „értékes javakat vesztett volna el egy-egyértéktelen alattvalóért cserébe" - írja Paul Morrison a The PoeticsofFascism: Ezra Pound, T. S. Eliot, Paul de Man [A fasizmus költészete:Ezra Pound, T. S. Eliot, Paul de Man] című könyvében. így viszont ami-kor egy-egy középkori pogrom során a zsidókat elűzték a közös-ségekből(ez időről időre előfordult, amikor az emberek kezdtek rádöbbenni, milyensok pénzzel tartoznak a zsidóknak), nem ma-radt senki, aki pénztkölcsönözzön a közösség tagjainak.

Szerencsére, a Szentszék isteni sugallatra mentesítette a temp-lomoslovagokat az uzsoraszedést tiltó rendelkezés alól. Mint ko-rábban rövidenmár említettem, a templomosok - avagy hivatalos nevükön SalamonTemplomának Szegény lovagjai - egy harcos szerzetesekből álló kereszteslovagrend volt, és őket tartják a sza-badkőműves rendek közvetlenelődeinek. A XII. század elején ala-kult rend a keresztes hadjáratok idejénalakult több más lovag-rendhez hasonlóan katolikus szerzetesek elit harcialakulata volt a Szentföldért vívott európai küzdelmek arcvonalában. Aharc mellett azonban több gyakorlati feladatot is be kellett tölteniük aközösségben, többek között a pénzkölcsönzés feladatát. Az egy-házmegengedte a templomosoknak, hogy kamatot vessenek ki

50 SALAMON KINCSE

a hitelekre, méghozzá magasabb százalékban, mint korábbana zsidók. Az alapító-okiratukban foglalt rendelkezés szerint atemplomosok voltaképpen maguk ültek törvényt maguk felett,senkinek sem tartoztak elszámolással, csakis a pápának. így a kü-lönböző főhadiszállásaikon függetlenül tevékenykedhettek Euró-pa-szerte. Ahhoz is joguk volt, hogy saját államot alapítsanak, éslényegében pontosan ezt tették, amikor a Szentföldön segítetteklétrehozni a Jeruzsálemi Latin Királyságot.

A templomos lovagoknak nagyon érdekes beavatási feltételeikvoltak. A beavatottaknak nemcsak arra kellett megesküdniük,hogy életfogytig a rend soraiban maradnak, és hűek lesznek hozzá,hanem szigorú cölibátusi, titoktartási és szegénységi fogadalmat iskellett tenniük. Ez utóbbi volt a legérdekesebb, hiszen ez tulajdon-képpen a tagdíjat jelentette: az embernek szó szerint mindenét átkellett adnia a rendnek, és meg kellett esküdnie, hogy attól fogvaszegénységben él, és bármit, amit a csatlakozása után megkeres,ugyancsak átadja a rendnek. Tekintve, hogy lovagjaik az európaiarisztokrácia krémjéből érkeztek - általában vagyonos és nagyha-talmú örökösök öccsei voltak -, ez nem volt elhanyagolandó. Vi-szonylag gyorsan hatalmas vagyon felhalmozását tette lehetővé.

Az elkövetkezendő évtizedekben ezt a vagyont a különbözőüzleti vállalkozások révén exponenciálisan megsokszorozták.Gazdálkodtak, textilmanufaktúrákat működtettek, utakat és ispo-tályokat építettek, és mindféle kereskedelemben részük volt.Nekik köszönhető a kor több technológiai vívmánya, köztük többsaját újítás, illetve egyéb technikák, amelyekről az arabokkal, a zsi-dókkal és a bizánciakkal fenntartott rendszeres kapcsolatukon ke-resztül szereztek tudomást. Üzleti vállalkozásaik hatása komolyanátformálta Európa gazdasági életét kikövezve az utat a merkanti-lizmuselőtt, ami hamarosan - a Medicieket követően - szárnyat bontott Itáliában, ésamiből később megszületett Európában és Amerikában a kapitalizmus. Etéren a bankszakma megnyitása lett a templomosok legjelentősebb lépése,és egyben ez vált legjö-vedelmezőbb iparágukká.

A templomosok legfőképpen és elsősorban a Szentföldre tartózarándokok hivatalos testőrei voltak. Ez volt a rend létrehozásá-nakelsődleges oka. E megbízatás keretében létrehoztak egy rend-szert, hogy

megvédjék a zarándokokat az útonállóktól, akik miatt az efféle zarándokutakgyakran igencsak kockázatosak voltak.

A NYUGAT HALÁLA ÉS A TEMPLOM SZÜLETÉSE 51

A zarándokok ahelyett, hogy nagy mennyiségű aranyat és ellát-mánytvittek volna magukkal - amit könnyű volt ellopni tőlük -, egyszerűenletétbe helyeztek némi pénzt aranyban vagy ezüstben a kiindulásipontjukhoz legközelebb eső templomos rendházban. Onnan aztán útrakeltek Jeruzsálem felé egy előre meghatározott útvonalon, ami többtemplomot és katedrálist érintett. Ezek egytől egyik kapcsolatban álltakvalamelyik helyi templomos rendház-zal, ahol természetesenbanktevékenység is folyt. A zarándok ott bemutatott a bankárnak egykötelezvényt, vagyis egy papirost, amire kódnyelven fel volt írva, mennyipénzt helyezett letétbe a zarándok a kiindulóponton. A zarándok ezutánott, az akkori tar-tózkodási helyén visszakérhette az ottani banktól azösszeget, amire az adott megállóhelyen a szállás kifizetéséhez vagy akülön-böző templomok számára adományozás céljából szüksége volt, amaradékot pedig a számláján hagyhatta. Emellett közvetlenül atemplomosoktól is vásárolhatott bármilyen terméket vagy szol-gáltatást,amit azok kínálni tudtak a zarándoknak, és gyakran él-tek is ezzel alehetőséggel.

Innen kerültek be a check és a cheque [azaz „csekk"] szavak az angol,illetve a francia nyelvbe. Nagyon úgy tűnik, hogy a közép-kori angolnyelvben temérdek szó akad, ami így vagy úgy a temp-lomosoktól ered,főleg a banki és kereskedelmi szakkifejezések kö-rében. A chequeközvetlenül a kockás anyaggal állt kapcsolatban, amin a templomoskereskedők és bankárok egyeztették a kimenő és bejövő számláikat, vagyisa mérlegüket. A templomosok erede-tileg a keleti kapcsolataik hatásárakezdték használni a kockás mintát, miként a sakkal is itt ismerkedtek meg,és egyes szerzők el-mélete szerint a templomosok alkalmazták először asakkhoz a ma használt kockás sakktáblát (eredetileg nem volt kockás)ezzel is to-vább mélyítve a sakkjáték már meglévő szimbolikájánakmélysé-gét. A merkantilizmus fejlődésével egyre szélesebb körben hasz-nálták abakusznak a sakktáblát, ezért vette fel az exchequer szó az „államivagy nemzeti kincstár" jelentést (lásd a 15-ös ábrát). Az is lehet, hogy achecknek a „zsetonok"-hoz van köze, azokhoz a ke-rek érmékhez, amiketgyakran használtak az elszámoló táblákon különböző névértékű pénzérmékhelyett. A templomosok vezet-ték be Franciaországban a XIII. századközepén.

Mielőtt tovább haladnánk, hadd lépjek vissza egy rövid ma-gyarázaterejéig. A templomosok folyamatosan növelték bankbiro-

52 SALAMON KINCSE

dalmukat, és Európa-szerte az ellenőrzésük alá vontak sok másalapvető iparágat, így csakhamar ők gyakorolták a legnagyobb ha-tást a kontinens gazdasági életére. Azelőtt egyetlen intézménysem tudott csak a pénz segítségével ekkora világi hatalmat felhal-mozni.Ez a hatalom nemcsak az európai uralkodókat fenyegette(akiknek többsége ekkor már nyakig el volt adósodva a templo-mosokkalszemben), hanem magát V. Kelemen pápát is, aki már nem volt képespusztán a pecsétgyűrűje erejével féken tartani a templomosokat. Atemplomosok hamarosan megállíthatatlan erő-vé váltak volna, akikmagukon kívül senkinek sem tartoznak hű-séggel - legalábbis semmilyenföldi hatalomnak. Az ellenségeik tehát előálltak egy légből kapottelmélettel, miszerint a templomo-sok csak úgy tehettek szert ilyen rövididő alatt ilyen nagy va-gyonra és hatalomra, ha lepaktáltak az ördöggel.Elég volt egy kis vizsgálódás, máris bebizonyították, hogy valóban ígytörtént.

Amikor a templomosokat bálványimádás és eretnekség vád-jával1307. október 13-án tömegesen letartóztatták, a rendházaik-ban emberikoponyákra és emberi koponyákat vagy levágott feje-ket ábrázolóalkotásokra bukkantak, amelyeknek szemmel látha-tóan valamiféleszertartásos jelentőséget tulajdonítottak. A temp-lomosok által kitaláltszimbólum - a koponya és a lábszárcsontok (lásd a 23-as ábrát) -mindenhol jelen volt a lovagok javain. A temp-lomosok rituális kamráibangroteszk faragványokat találtak, amelyek egy kecskefejű, félig embertestű,női és férfi vonásokat is mutató teremtményt ábrázoltak. A fájdalmasankicsikart vallomá-sokban sok templomos bevallotta, hogy a koponyák, afejek, és a hibrid teremtmények mind titkos istenüket, Baphometet ábrázol-ják, akit azért imádnak, mert „ő tette termékennyé a földet" és „ő tette őketgazdaggá".

A modern okkultisták - akik szemében Baphomet nagyhatal-mú jelképvolt - az „univerzális princípiumot" látják ebben a bál-ványban, az azoth-otavagy az ötödik elemet, ami az alkimisták szemében az ólom arannyáváltozásának kulcsa. Mint látni fogjuk, nem kizárt, hogy atemplomosoknak is ezt jelentette. A kihallgató-ik viszont sátánimádásnaktartották a megkínzott lovagok vallo-mását, és büntetésüket is ennekmegfelelően rótták ki. A rendet fel-oszlatták, a nagymesterüket máglyáravetették, az ellenálló lova-gokat pedig különböző kolostorokba küldtékvezekelni. A templo-mosok erejét letörték.

A Hetedik fejezetreneszánsz és a kereskedőosztály

felemelkedése

A templomos lovagok eltűnését követően a merkantilizmus és abankszakma hagyománya nem szakad meg, főképp Itáliában lelt hazáragenovai, pisai, firenzei, velencei és veronai székhelyű ke-reskedőcsaládokrévén. Ezek a családok úgy kerülték meg az uzsorát tiltó katolikusrendelkezést, hogy más nevet adtak neki. Ők nem „kölcsönt" adtak, hanem„váltót" bocsátottak ki, aminek latinul szándékosan a cambium per lettrasnevet adták, ami „írásos dokumentum vagy váltó révén megvalósult cserét"jelentett. Ezek a váltók voltaképpen szerződések voltak, amiben a bank avele szerződő félnek átadott egy bizonyos összeget egy bizonyos pénz-nemben, az illető pedig kötelezettséget vállalt, hogy visszafizet egybizonyos összeget a banknak egy másik pénznemben az előírt határidőig.Az már puszta véletlen volt, hogy a visszafizetett összeg pénznemenagyobb csereértéket képviselt, mint az eredeti-leg kölcsönadott pénz. ígyaz itáliai bankok anélkül jutottak ka-mathoz, hogy meg kellett volnanevezniük.

Az új itáliai bankárok egészen új szintre emelték a hitelezést, mivelkivitték az utcára. A templomosok kizárólag a nemesi osz-tályokkalüzleteltek, az itáliaiak viszont mindenkivel: földesurak-kal, kereskedőkkelés vándorárusokkal, illetve aszerint sem tettek különbséget, hogy az ügyfélkatolikus volt-e, muzulmán vagy zsi-dó. Ekkortájt kezdett elterjedni a„bank" elnevezés az olasz „asz-tal" vagy „pult" megfelelőjeként. Amegerősített várak falain belül tevékenykedő templomosokkal ellentétbenaz itáliai bankok ideig-lenesen felállított pultokon és asztalokon működtek.Ezeket a pi-actereken állították fel a különböző városokban az évenként meg-rendezettvásárok alkalmával.

Ennek az új rendszernek az volt az egyik előnye, hogy a gaz-daság nem egyetlen pénzérme forgalmának függvénye volt. Amúltban, ha egy bizonyos érméből hiány mutatkozott, az befa-gyaszthatta az egész üzleti életet. Most viszont, ha az egyik pénz-érméből kevés volt, a bankárok folytathatták az üzletet egy másik-kal. Akkor is állíthattak ki váltókat egy bizonyos pénznemben, ha

54 SALAMON KINCSE

abból a bizonyos pénznemből alig volt forgalomban, feltéve, hogyaz adott pénznem megtartotta a fizetők bizalmát. Ha az adósnakolyan pénznemben kellett visszafizetnie a tartozását, amiből nemvolt elég forgalomban, intézkedhetett, hogy egy másik pénznem-ben fizethesse vissza.

Ennek a bankrendszernek a másik előnye az volt, hogy a pénzszabadabban áramlott a bankszámlákra, illetve a bankszámlákról,és így sokkal hatékonyabban lehetett felhasználni. A pénz a hatal-mas kincstárak helyett - ahol ült nagy halmokban egy vár falaimögött - egy bankszámlán volt, a bank pedig tartalékként hasz-nálhatta a kereskedőknek vagy más bankároknak kiadott hitelekfedezetéül. A hitelbe kapott pénzt a kereskedők valamilyen üzlet-be fektették, amivel növekedésre serkentették a helyi gazdaságot,a pénz pedig később a kamattal együtt visszakerült a bankhoz.Egy ilyen bankba berakott betét exponenciálisan megsokszoroztaa gazdaságban résztvevő teljes pénztartalékot. Jack Weatherfordmagyarázatával élve:

„Ebben az új rendszerben egy száz forintot [firenzei aranyérmét] rej-tőzsák, ami annak idején tétlenül üldögélt éveken át egy nemes széfjében,bekerülhetett megőrzésre egy itáliai bankba, aminek a kontinensen min-denfelé voltak fiókjai. A bank ezután kiadta a pénzt hitelbe, és a váltótpénzként hozta forgalomba. A nemesnek még mindig megvolt a magaszáz forintja a bankletétben, a banknak pedig volt száz forintja a könyve-lésében. Az a kereskedő is gazdagabb lett száz forinttal, aki hitelbe felvet-te, és annak is volt száz forintja, akinél az erről szóló váltó volt. Habárcsak száz forintról volt szó, a bankletétek és banki kölcsönök csodája sok-szor száz forintot csinált belőle, amit egy időben többen, több városbanhasználhattak. Ez az új bankbetétrendszer hatalmas új kereskedelmi táv-latokat nyitott a kereskedők, iparosok és befektetők előtt. Mindenkinektöbb pénze lett. Mi ez, ha nem varázslat?"

Azok közül, akik mindennek a hasznát élvezték, senki sem járt jobban,mint a firenzei Peruzzi, Bárdi és Acciaiutoli családok. Va-gyonukkal éshitelszolgáltatásaikkal a pápánál és az angol monar-chiában (I., II. és III.

Edward udvarában) is komoly befolyásra tettek szert, hiszen nagyrészt abankjaik finanszírozták őket. E családok-nak hála az itáliai pénzek -elsősorban a firenzei forint és a velencei dukát - az európai kontinensstandard fizetőérméi lettek. A sikerso-

ARENESZÁNSZ ÉS A KERESKEDŐOSZTÁLY FELEMELKEDÉSE 55

rozatuk akkor ért véget, amikor az angol monarchia, élén ül. Edwarddal1343-ban nem tett eleget a bankárokkal szemben a köl-csön-visszafizetésikötelezettségének. A bankok hamarosan kifogy-tak a készpénz-tartalékokból, amivel fedezni tudták volna a többi kintlévőségüket. Arendszer pompásan működött, egészen addig, amíg minden résztvevőbizalmát élvezte. Ekkor azonban megmu-tatkoztak a bizalomra alapozottrendszer gyengeségei, és ezek a bankok úgy omlottak össze, mint akártyavárak. A vég az 1343 és 1348 közt tombolói itáliai pestisjárványképében érte el őket.

Európa nagy szerencséjére azonban egy másik család hamaro-sanmagához ragadta az itáliai bankszakma gyeplőjét, és úgy tű-nik, ezt acsaládot a sors is hatalomra szánta. 1360-ban született egy Giovanni diBicci de Medici nevű férfi. Kereskedőnek nevel-ték, és két fiával, azidősebb Cosimóval és az idősebb Lorenzóval az oldalán nemcsak hatalmasbankár és kereskedő dinasztiát ala-pított, hanem egy sokgenerációspolitikai nagyhatalmat is. Az ő családjuk lett Európában a dominánspénzügyi erő. Beházasodtak a kontinens királyi családjaiba, a Medicicsalád két leánya, Mária és Katalin Franciaország királynéi és franciakirályok szülőanyjai lettek. A családnak két fia is ült a pápai trónon -Giulio és Giovanni VIII. Kelemen, illetve X. Leó néven -, és sok Medicitöl-tött be fontos posztot az egyházban és a kormányzatban.

Talán ennél is fontosabb, hogy a Mediciek az általuk betöltöttbefolyásos pozíciók révén céltudatosan igyekeztek jobbá tenni ésmindörökre megváltoztatni a világot. Támogatták a művészeteketés az irodalmat, a tudományt és a matematikát. Iskolákat, templo-mokat és kórházakat alapítottak. Az ő pénzügyi hátterüknek kö-szönhetően fogantak meg a reneszánsz felvilágosult eszméi olyanművészek, írók és tudósok munkásságán keresztül, mint Miche-langelo és Botticelli, mint Dante és Galilei. Ismét felvirágzott azoktatás, a katolikus egyház szorítása kezdett lazulni rajta, a művé-szek pedig műveikben - még a vallási témájú jelenetekben is -egyre inkább az embert helyezték a középpontba, nem kizárólagIstent. Krisztust és a szent családot ettől fogva emberibbnek, való-sabbnak ábrázolták.

A Bibliában szereplő embereket, természetfeletti lényeket éseseményeket voltaképpen ma is a Mediciek korabeli reneszánszművészet ábrázolásain keresztül látjuk magunk előtt. Nagyjábólugyanez igaz a keresztény mitológiára. A Medici pápák a kezükben

56 SALAMON KINCSE

összpontosuló hatalmat az egyház radikális modernizálására és li-beralizálására használták. Teljes eszméket emeltek át például Dan-te műveiből, többek között a purgatórium létezésének eszméjét. Alatin nyelv toszkán dialektusa azért vált az Itáliai-félsziget domi-náns nyelvévé - és később a modern olasz nyelv alapjává - mert aMediciek kiemelten támogatták ősi hazájuk és hatalmi központ-juk, Toszkána irodalmát.

Ugyanilyen nagy hatást gyakoroltak a filozófiai tanulmányokés a tudományok támogatása révén. Galilei, és a hozzá hasonlógondolkodók megkérdőjelezték a világmindenség felépítésénekhivatalos egyházi verzióját, miszerint a Nap, valamint mindenmás égitest a Föld - vagyis az Isteni teremtés feltételezett közép-pontja - körül kering, noha sok év telt még el, mire nézeteiketszéles körben elfogadták. Ezek az új tudósok és filozófusok gyaní-tották, hogy odakint, a földi szféra határain túl, egy egészen újuniverzum vár feltárásra, sőt, idelent a Földön is akad még mit fel-fedezni. Ez az időszak volt a nagy felfedezések kora. Európa ural-kodói vakmerő (alighanem templomos családokból származó)tengerészeket béreltek fel (nem kérdés, hogy a Medici bankároktólkölcsönzött pénzből), hogy keressenek új tengeri utat India felé, ésezzel anélkül, hogy szándékukban állt volna (legalábbis ezt állít-ják), radikálisan új elméleteknek is új utat nyitottak a Föld formá-ját,méretét és részeit illetően.

Michael Baigent, Richárd Leigh és Henry Lincoln a HolyBlood, Holy Grail című könyvükben4 röviden bemutatják, mi-lyen monumentális hatással volt Cosimo de Medici tevékenysé-ge a társadalomra:

„1438-ben... Cosimo de Medici a világ minden tájára elküldte em-bereit, hogy ősi kéziratokat kutassanak fel Ezt követően 1444-ben Cosimomegalapította Európa első nyilvános könyvtárát, a San Marco könyvtá-rat,támadást intézve ezáltal az egyháznak a tudás felett élvezett sok év-századosmonopóliuma ellen. Cosimo kifejezett megbízására első alkalom-mal kerültsor platonikus, neoplatonikus, püthagoraszi, gnosztikus és hermetikuseszméket közvetítő művek lefordítására, amelyek ily módon mindenkiszámára hozzáférhetővé váltak. Cosimo utasítására a firenzei

4 Magyarul megjelent Az abbé titka: szent vér, szent Grál címen több kiadás-ban. - Aford.

ARENESZÁNSZ ÉS A KERESKEDŐOSZTÁLY FELEMELKEDÉSE 57

egyetemen Európában elsőként, mintegi/ hétszáz éves szünet után elkezd-ték a görög nyelv tanítását. Ezenkívül létrehozott egy akadémiát a plató-niés püthagoraszi tanok ápolására és művelésére, amelyeknek nyomán szintegomba módra szaporodtak a hasonló intézmények szerte Itáliában. Ezek azintézmények a nyugati ezoterikus hagyomány bástyái lettek, és belőlüksarjadt ki a reneszánsz tündöklő kidtúrája."

(ZOMBORI VERA FORDÍTÁSA)

A templomosok korától a Medici-érán át Európában az egyiklegfontosabb előrelépés az volt, hogy a matematika alkalmazása széleskörben elterjed, és nemcsak a tudósok és értelmiségiek kö-rében, hanem azátlagemberek közt is a mindennapi élet gyakor-lati céljaira. A forradalomelső lépése az volt, hogy a római számok helyett bevezették az arabszámokat. Ma is ezeket az új arab szá-mokat használjuk. (Az arabokeredetileg egy indiai rendszerből vették át, habár egyes tudósok szerint avégső forrásuk a káld ma-tematika volt.) A római számokkal hírhedettennehéz volt számol-ni, abakusz, zseton és/vagy tábla kellett hozzá. Egyeskörökben ugyan ismerték az arab számokat, de lenézték őket, hiszen a ke-resztes háborúk idején senki sem akart kapcsolatba kerülni a hitet-lenekmegátkozott szimbólumaival. Az itáliai kereskedők viszont már akkor isüzleteltek az arabokkal, és égető szükségük volt egy hatékonyabbmódszerre pénzügyeik elszámolásához. A gyakorla-ti szempontokfelülkerekedtek.

Vízválasztó esemény volt Leonardo Fibonacci Liber Abaci [Könyv azabakuszról] című könyvének kiadása. Az ő nevét a Fibonacci-számsor -más néven az aranymetszés arányszámai avagy a Phi-arány - tette ismertté,és az ő könyve révén ismerte meg a nyugati világ az arab számokat. Ez éppa templomos lova-gok bankjainak virágkorában történt, ami kétségtelenülhozzájá-rult ahhoz, hogy ezeknek a számjegyeknek a használata széleskörben elterjedt. A kereskedők egyik napról a másikra rájöttek, hogy aszámolásnak van egy egyszerű módja is, amit egy darab papíron is el lehetvégezni, nem kell hozzá semmilyen nehézkes szerkentyű. Az új rendszertpersze nem mindenki fogadta el. Európai kollégáik az 1600-as évekigkizárólag római számokkal tanítottak számolni. A kereskedők azonbanaddig is jó hasznát vet-ték az új rendszernek. Tőlük származik a plusz (+)és a mínusz (-) jel, amivel az előírt súly feletti és alatti rakományokatjelölték.

58 SALAMON KINCSE

A Mediciek korabeli Itáliában sok komoly előrelépés történt amatematika terén. Egy ismeretlen szerzőnek tulajdonított 1478-bólvaló, kifejezetten kereskedőknek szánt szövegkönyv, a TrevisoArithmetic [Trevisói számtan] a szorzás és az osztás mikéntjét tanít-ja. Nicolas Chuquet 1484-es Triparty en la science de nombres [Hár-mas csoportosítás a számok tudományában] című könyve a szá-mok hármas helyiérték szerint való felosztását mutatja be, amitma is használunk (például 100 000), hogy könnyebb legyen őketkiolvasni. Ő vezette be a millió és a milliárd fogalmát a „százszorszázezer" és az ehhez hasonló számnevek helyett. Luca Pacioli1487-ben megjelent Summa de aritmetica geometria proportioni et pro-portionalitá [A számtan, a geometria az arányok és az arányosságösszegzése] című tanulmánya vezette be a kettős könyvvitelt.

Az arab keletről ekkoriban több eszme is megtalálta az útját nyugatra.Az algebrát a IX. században dolgozta ki egy Mohamed ibn Musza al-Kvarizmi nevű ember, az „algebra" szó is az ő könyvének a címéből -Hisab al-dzsabr walmukabala [A rövidítés és a törlés tudománya] - kerültát az európai nyelvekbe. Ugyan-csak al-Kvarizmi vezette be a törtekhelyett a tizedes törtek hasz-nálatát és az akkor használatos „algorizmus"5

elnevezést (az al-Kvarizmi név torzult formáját), ami végül általánosmatematikai szakkifejezéssé vált. Al-Kvarizmi elképzeléseittulajdonképpen egy zsidó tudós, a tarasconi Immánuel ben Jacob Bonfilshozta át nyugatra 1350-ben.

Az emberek azonban csak 250-300 évvel később kezdték érte-ni amatematikai elvek filozófiai implikációit, amikor az európai egyetemekelkezdték oktatni az új matematikai rendszert. A ma-tek számosmegdönthetetlen igazságra döbbentette rá a filozófu-sokat, és megtanítottaőket, miként kutassák fel a matematikai axiómákhoz hasonlóanmennyiségben kifejezhető, állandó igaz-ságokat ahelyett, hogy a vallásitanokon alapuló hitre alapoznák a „tényeket". Ez kövezte ki az utat RenéDescartes, Sir Isaac New-ton és a hozzájuk hasonló gondolkodókforradalmi tudományos felfedezései előtt.

így fejlődött ki a felvilágosodás korának filozófiája, miszerint avilágmindenség racionális, és racionális eszközökkel felfogha-tó. Ezeket azeszméket hirdették az újonnan kialakuló elméleti

5Későbbi formájában „algoritmus". - A ford.

AKELETI BIRODALOM ÉS A SZENT BÖLCSESSÉG EGYHÁZA 59

szabadkőművesség befolyásos tagjai, akik a képviseleti alapon működő,egyháztól független kormányzást hirdették, hogy a tu-dományosfejlődésnek se a pápa, se királyi bérencei ne szabhassa-nak többé gátat. Azújfajta kormányzati forma szüksége vezetett el oda, hogy Sir FrancisBacon a Virginia Társaság égisze alatt gyar-matosította Amerikát azzal acéllal, hogy ez az új ország filozófia birodalma legyen, ahol a tanulást és afelfedezést nem akadályoz-zák, hanem elősegítik.

Az európai társadalomban mindeme megdöbbentő változá-sok a sötétközépkor végén kezdődtek a templomos lovagok vív-mányaival, majdfolytatódtak az itáliai kereskedők és bankárok idején (aminek a végét aMedici-bank összeomlása jelentette 1494-ben, amikor VIII. Károly franciakirály megszállta Firenzét, és ki-űzte a városból a Medicieket), ésvégigkísérték a felvilágosodás korát. Az időben és térben egymástól távoleső legkülönfélébb ese-mények közt azonban felfedezhetünk egyfajtakontinuitást.

Hogy lássuk, mire is gondolok, ugorjunk vissza az időben a 324-esesztendőhöz, amikor Konstantinápolyt alapították.

Nyolcadik fejezet

A keleti birodalom és a szent bölcsesség egyháza

Amikor az újonnan megtért keresztény római császár elkezdte le-fektetniúj keleti fővárosának pénzügyi alapjait, az építkezések fi-nanszírozásábankomoly szerepet szánt a római pogány istenek templomaiból elhozott ésbeolvasztott bálványokból vert aranyér-méknek. Ezzel nemcsak a rómaiisteneknek mutatott fityiszt, ha-nem magának Rómának is, hiszenKonstantinápollyal a császár egy új Rómát alapított. Pedig valójában egymásik ősi várost, Jeru-zsálemet akarta újjáteremteni.

Anyja, Heléna akkor már vele együtt áttért a keresztény hitre, éshitében oly elhivatott volt, hogy Krisztus sírját felkutatandó el-zarándokoltJeruzsálembe. Szerencsés asszony volt ez a Heléna. Történetesen nemcsakJézus sírját találta meg, hanem az eredeti kereszt egy darabját, atöviskoronát, és számos egyéb szent ereklyét,

60 SALAMON KINCSE

és ahol megtalálta őket, ott templomokat emeltetett. Konstantin isépíttetett templomokat, az ő parancsára épült az első Szent Péter-székesegyház Rómában, és a Hagia Szophia („a szent bölcsességtemploma") Konstantinápolyban.

A Római Birodalom fővárosa Rómából áthelyeződött Kons-tantinápolyba, aminek komoly hatásai voltak a katolikus egyházfejlődésére nézve. Konstantin utódja, I. Theodosius 381-ben öko-menikuszsinatot hívott össze, ahol kijelentették, hogy a konstan-tinápolyi püspök arómai püspök alatt áll a keresztény hierarchiá-ban. Theodosius hivatalosanbetiltotta a pogány kultuszokat, és sorra kezdte bezáratni a még megmaradtpogány templomokat. Habár a római és a konstantinápolyi kezdetbenegyazon egyház-hoz tartozott, a keleti és a nyugati ág egyre jobbaneltávolodott egymástól mind teológiailag, mind pedig kulturálisan, mígszét nem szakadt két különálló egyházra, két különálló birodalomra, egyhanyatlóra és egy emelkedőre. A Bizánci Birodalom 324-től 1453-igtartott, és fénykorában hozzátartozott Észak-Itália, Mace-dónia, Dél-Spanyolország, Törökország, Bulgária, Észak-Afrika és Egyiptom egyesrészei. Ahogy a birodalom növekedett, a bizánci-ak teljesen visszatértek agörög nyelvre, és sok tekintetben görög hagyományokat követtek, hiszen abirodalomban igen nagy becs-ben tartották a görög filozófiát, művészetetés irodalmat.

I. Justinianus bizánci császár idején történt egy szerencsétlenesemény, amit Konstantin Hagia Szophiája is megszenvedett. 532-ben aHippodromnak nevezett sportstadionban a kocsi hajtók kék és piroscsapatának rajongói összetűzésbe keveredtek egymással. Ez ugyanúgynézett ki, mint ma a futballhuligánok randalírozása. A csetepaté az egészvárost feldúlta, és hamarosan a Hagia Szophiát is darabjaira verték szét.Justinianus lemészároltatott mindenkit, aki Hippodromban randalírozott, ésezzel véget vetett a dúlásnak. Később újjáépíttette a templomot, méghozzáa koráb-binál sokkal nagyobb pompával. A Hagia Szophia ezzel a keresz-tény világ legnagyobb tiszteletben álló épülete lett, és az is maradt, amíg aMediciek korában át nem építették a Szent Péter-székes-egyházat a maipompázatos formájára. A Kelet-michigani Egye-tem munkatársa, BenitaGoldman így ír a „Byzantium and Her Arts" [Bizánc és művészetei] címűtanulmányában:

AKELETI BIRODALOM ÉS A SZENT BÖLCSESSÉG EGYHÁZA 61

„A Hagia Szophiát merész mértékek szerint építették újjá... a kupo-la olyan hatalmas volt, a belső tér pedig annyira tágas, hogy a látogatókszerint úgy tűnt, mintha a kupolát magát csak a fény tartaná, vagyaranyláncokon függene alá a mennyből. A Hagia Szophia példája olyanmély hatást gyakorolt, hogy amint a Bizánci Birodalom terjeszkedett észsugorodott, egyetlen csücske sem volt, ahol ne építettek volna templomotközponti kupolával. Oroszország, Görögország és Bulgária keleti ortodoxépítményei mind a szent bölcsesség templomának tisztelegnek. Még a leg-szerényebb keleti ortodox templomot sem lehet teljesnek nevezni kupolanélkül. Ahogy a rómaiak készségesen átvették a görög kultúrát (és ezzelkulturális szempontból behódoltak a meghódítottaknak), ugyanúgy Kons-tantinápoly későbbi lakói, az ottomán törökök is a Hagia Szophia mintá-jára építették fel saját birodalmi mecseteiket."

Hogy művét teljessé tegye, Justinianus értékes, drága díszí-tőelemeket hozatott ide a régebbi templomokból, a birodalom mindenrészéből, hogy felhasználja őket a Hagia Szophián. Ami-kor végzettállítólag így kiáltott: „Salamon, íme, felülmúltalak!", utalva ezzel afényűző, arannyal és ékkövekkel díszített temp-lomra, amit Salamon királyépíttetett Jeruzsálemben, hogy ott őrizzék a frigyládát.

A birodalom történelme során Bizáncnak bőven volt része fel-fordulásban, mérete a barbár és muzulmán hordák inváziójával szembenvívott harcok során folyton nőtt és csökkent. Az iszlám gyakorolt némihatást az ottani egyházára (a keresztény ortodox egyházra), kezdték ugyanisátvenni a képrombolás ideológiáját. Az iszlám szerint bármiféle élőtermészeti forma ábrázolása bál-ványimádás, csak az absztrakt vagygeometriai formákat tűrte meg. A kereszténység - mind a római, mind akeleti ortodox for-mája - ezzel szemben gyakran nyúlt a művészet és azépítészet te-rén Krisztus és a szent család témájához, valamint máskülönböző vallásos témákhoz is. Az efféle képmások használatától mégritu-áléikban sem ódzkodtak. A keleti ortodox egyház úgynevezett ikonokatkészített, vagyis szenteket ábrázoló portrékat, az embe-rek pedig ezekhezimádkozhattak kérve a szentet, hogy járjon köz-ben érdekükben, juttassa elimáikat Jézushoz. Benita Goldman to-vábbi részleteket is megoszt ezekneka tárgyaknak a templomi ri-tuáléban betöltött szerepéről:

62 SALAMON KINCSE

„A bizánci, avagy keleti ortodox templomban az ikonosztáz vagyis az»ikonfal« egy paraván, ami a híveket elválasztja az oltári szentség is-teniés misztikus rituáléitól. A katolikus templomokkal ellentétben ez a ri-tuáléegy fal vagy paraván mögött zajlik, nem az oltáron, a gyülekezet előtt. Azikonosztázra általában a deesist (szó szerinti értelemben a »könyörgést«)festik. Ez a következő elemekből áll: középen Krisztus lát-ható egy trónon,két oldalán Keresztelő Szent János és Szűz Mária (a theotokosz). SzentJánost és Máriát leggyakrabban esdeklő tartásban áb-rázolják, amintimában könyörögnek a trónon ülő Krisztushoz...

Oroszországban a legtöbb házban van ikonsarok, ahová egy ikonthe-lyeznek el. Az ikonok a hiedelem szerint varázslatos védelmező erővelóv-ják az otthont és lakóit. Olyan ikonok is akadnak - például a híresVladimiri Szűz -, amelyek egy egész várost védelmeznek. Ezeket a híresikonokat gyakran nemesfémekből és ékkövekből készült fedelekkelékesítet-ték. A Vladimiri Szüzet annyira tisztelték, hogy több ilyen fedél iskészült hozzá, melyeket az évek során ezüsttel és arannyal díszítettek..."

Hasonló szokások a katolikus egyházban is léteztek, és léteznek a mainapig, hiszen ez az egyház is arra buzdítja híveit, hogy Jézus, a szentcsalád és egyéb szentek portréi előtt imádkozzanak. így az ortodoxegyházon végigsöpört két képrombolási hullám még mé-lyebb éket vágottköztük és a katolikus egyház közt. Ezért II. Leó pá-pa 800-ban sajátkezével helyezte a koronát a Nyugatrómai Biroda-lom új császára, NagyKároly fejére megteremtve ezzel az ezer éven át fennálló Szent RómaiBirodalmat és aláásva a konstantinápolyi Iréné császárnő hatalmát, aki azthitte, nyugaton még ő uralkodik.

A pápa ehhez bemutatott egy iratot, amit „Konstantin adomá-nyozásileveleként" nevezett meg, és amit állítólag maga a tizen-harmadik apostolfogalmazott, és írt alá. Eszerint Konstantin az egyháznak adományoztacsászári hatalmát, és ezzel a pápára ru-házta a királyok megkoronázásánakjogát. Konstantin persze soha nem írt volna alá ilyesmit, és a tudományoskörökben ezt az iratot ma már mindenki egybehangzóan hamisítványnaktartja. Mégis ez lett a Szent Római Birodalom alapja fennállásának végéig,ha-bár az addigra teljesen elkülönült keleti egyház és birodalom ter-mészetesen semmibe vette. A nyugati uralkodót Imperátor Romanorumnak(a rómaiak császárának), a keleti uralkodót pedig Imperátor Graecorumnak(a görögök császárának) nevezték. A vég-ső egyházszakadás 1054-benkövetkezettbe.

AKELETI BIRODALOM ÉS A SZENT BÖLCSESSÉG EGYHÁZA 63

A keresztes háborúk, amiket a Szent Római Birodalom indítottJeruzsálem visszafoglalására, szándékukon kívül sok kárt okoztakKonstantinápolynak. 1096-ban az első keresztes hadjárat útban aSzentföldre áthaladt a városon. A római katolikus katonák rosszin-dulattal viseltettek keleti ortodox riválisaikkal szemben, ezért út-közben kifosztották a várost és a környező birtokokat. Egy 1204-ben - a negyedik keresztes hadjárat idején - megismétlődött, ekkorviszont nemcsak fosztogattak, hanem kikiáltották a városban saját„Latin Királyságukat". A keleti ortodox görögöknek 1261-ben sike-rült visszafoglalni a várost, de nem tudták sokáig tartani. A nagyKonstantinápoly végül mégsem a keresztény hittársakkal szembenesett el, hanem az ottomán muzulmán törökökkel szemben maradtalul. Benita Goldman a következő szavakkal írja le a birodalom bu-kásának1453. május 29-én történt drámai eseményeit:

„A végső csapást... az ottomán szultán, Hódító Mehmed keze mérte. Ahatalmas vasláncot, ami ma az Isztambuli Régészeti Múzeumban látha-tó, abizánciak kovácsolták a városba vezető vízi utak védelmére. A láncot ki-feszítették a víz fólé, a falakat pedig megerősítették. A Theodosius építetteha-talmas falakra mesterlövészeket küldtek, de Konstantimpoly ezekben ana-pokban magára maradt. Területeit már korábban elvesztette, és amikorsegít-séget kért, senki sem válaszolt a hívásra. Az utolsó bizánci császár,Konstan-tin Paleologosz végigment a falakon egyik bástyától a másikig, ésigyekezett jókedvet, erőt adni embereinek. Május 28-án éjfélkor a hívekelmondták utol-só imájukat a Hagia Szophiában. A törökök II. Mehmedszultán vezetésével szárazföldön vitték át hajóikat megkerülve a bizánciakhatalmas láncát, egy 26 láb [kb. 8 méter] hosszú ágyúval pedig sikerültáttörniük a városfalait. A törökök ezután rázúdidtak Konstantinápolyra, és aHagia Szophia kupo-láján a keresztet felváltotta a félhold. Hódító Mehmedfehér csataménen be-vágtatott a Hagia Szophiába, és mecsetneknyilvánította. Noha a Bizánci Bi-rodalomnak ez elkerülhetetlenül a végétjelentette, nem jelentette a végét a hatásának, sem pedig az örökségének, amita világra hagyott."

Ha máshonnan nem is, a They Might Be Giants együttes nép-szerűdalából mindannyian tudjuk, hogy a város, ami hajdan a Konstantinápolynevet viselte, nem más, mint a mai Isztambul.6

6 A szerző az együttes 1989-ben megjelent Flood című albumának Istambul (Not

Constantinople) című számára utal. - A ford.

Kilencedik fejezet

A prófétálás feje és a kecske égisze

Most pedig térjünk vissza Baphomethez, a bálványhoz, aminekimádásában a templomos lovagokat bűnösnek találták, és amit sa-játállításuk szerint azért imádtak, mert „ő tette termékennyé a föl-det" és „őtette őket gazdaggá". Ezek a tények, valamint az, hogy a bálványt gyakranábrázolták kecskeformában, női és férfi nemi szervekkel, azt a benyomástkeltik, hogy a templomosok valahogy belebotlottak és felkarolták anősténykecske, Amalthea kultuszá-nak egyes elemeit. Ő volt az ateremtmény, aki állítólag Zeuszt daj-kálta, amikor csecsemőkorábanszáműzetésben élt Kréta szigetén, hogy elbújjon apja, Kronosz elől, aki azéletére tört. A nevének je-lentése: „gondoskodó", abban az értelemben,hogy „valaki, aki gondot visel valamire/valakire" vagy „felelősséget vállalvalaki-ért/ valamiért" (a Webster's Dictionary nyomán), ezúttal tehát nempénzügyi szakkifejezésről van szó.7 Zeusz nem sok hálával visel-tetettAmalthea iránt, amint felnőtt, lemészárolta, a bőréből pedig elkészítetteáthatolhatatlan pajzsát, az Égiszt. Az égisz vagy aigisz szó szerintijelentése kecskebőr.

Zeusz ezt a pajzsot rázta meg, amikor mennydörgést akart az égben,ezért kapta az Aigiokhosz vagyis „kecskebőr-viselő" nevet (a pajzsát aGorgó levágott feje ékesítette). Zeusz akkor is ezt a paj-zsot viselte,amikor csatába indult a titánok ellen. Zeusz a cornu-copiát vagyis abőségszarut - a gyümölcsből és virágból kifogyha-tatlan varázstárgyat - isAmalthea egyik szarvából készítette. Mi-után megölte, majd minden részétfelhasználta, amire szüksége volt, Zeusz a csillagok közé emelteAmaltheát, belőle lett a Capricornus, azaz a Bak csillagkép. A Bak egykecske és egy vízi élőlény keverékének - egyfajta tengeri kecskének - azalakját öltöt-te magára, mivel a menny égi óceánjában élt.

Amalthea tehát egyes kultuszokban nagyjából ugyanolyan tiszteletnekörvendett, mint a kelta kultúrában a zöldembernek nevezett vegetációsistenség. Ő volt a természet, a termékenység, a bőség és ezzel együtt aterjeszkedés és a jólét megtestesítője.

7 A szerző a magyar nyelven is meghonosult tender („pályázat", „ajánlat",„versenytárgyalás") szóra utal. - A ford.

A PRÓFÉTÁLÁS FEJE ÉS A KECSKE ÉGISZE 65

A templomosok tehát közvetlen párhuzamot vontak Baphomet és a pénzközött, pénzes ládáikban mindig elrejtették az istenség egy-egyszobrocskáját. A beszámolók szerint viszont Baphomet többet is tett atemplomosokért annál, hogy gazdaggá tette őket. Bölcses-séget isadományozott nekik. Mint kiderült, a Baphomet név tulaj-donképpenbölcsességet jelent.

Korábban már kifejtettem, hogy a templomosok az általuk feltaláltelszámolási rendszerben kriptogramokat és rejtjeleket használtak. Az egyikleggyakrabban használt rejtjelezési rend-szerük egy egyszerű kódolásiforma volt, amit atbasnak nevez-nek, és amiben az ábécé első betűjét azábécé utolsó betűjére cse-rélik, a másodikat az utolsó előttire, és ígytovább. Kiderült, hogy ha a Baphomet név betűit arámi betűkre cseréljük(az Újszövet-ségben használt kései héber-görög keveréknyelv betűire),majd átfuttatjuk az atbas kódoláson, akkor a sophia szót kapjuk, aminekjelentése „bölcsesség". Sophia a bölcsesség istennőjének neve volt, akit azÚjszövetség korában számos gnosztikus kultúra imádott. Ezek a kultuszokazt hirdették, hogy az ember bizonyos rítusok, és meditációk révénspirituálisán egyesülhet Sophiával és így elérheti a gnósziszt, vagyis azisteni bölcsességet. Az atbas rejtjelezés mögül elővillanó üzenet mellettérdemes megemlíteni, hogy a templomosok néha Mete néven emlegettékBaphometet, ami már önmagában bölcsességet jelent (erre a későbbiekbenmég részletesebben visszatérek). Erről Thomas Right számol be az 1865-ben megjelent Worship of Generative Powers [A teremtő erők kultusza]című könyvében.

A Krisztus korabeli Római Birodalomban a gnoszticizmus széleskörben gyakorolt kultusz volt. Sokan úgy vélik, hogy a gnosztikusok közétartozott Keresztelő Szent János is, az újszövet-ségi próféta, akibejelentette Krisztus eljövetelét. Halála után Já-nost magát is többgnosztikus kultusz tisztelte. A középkorban voltak magukat johannitáknaknevező földalatti keresztény szek-ták, akik hittel vallották, hogy valójábanJános volt a messiás. Ezek a johannita kultuszok az iraki fél-iszlámgnosztikus szekták köré-ben még ma is élnek. Felmerült, hogy atemplomosok is ezt a hit-vallást követték, és a védőszentjük csakugyanKeresztelő Szent Já-nos volt, akárcsak ma a szabadkőműveseknek. Ennélis fontosabb, hogy a szentet állítólag a jeruzsálemi Templom-hegyenfejezték le, a feje vagy a koponyája pedig fontos keresztény ikon lett. Ittjön be

66 SALAMON KINCSE

a képbe Aleister Crowley okkultista állítása, miszerint a„Baphomet" név átkódolás nélkül azt jelenti, „a bölcsesség ke-resztsége".Figyelembe véve mindazt, amit Jánosról tudunk, ez akár a próféta titulusais lehetett volna.

Elképzelhető tehát, hogy a koponya, amit a templomosok ál-lítólagnemcsak imádtak, de még beszéltek is hozzá, nem más, mint János feje?Ezt konkrétan meg is jövendölték nekik. A Jakab apokrif levele címetviselő gnosztikus szövegben János levágott fe-jét a „prófétálás fejének"nevezik. Ez áll benne:

„Akkor megkérdeztem tőle:- Uram, mi módon prófétálliatnnk azoknak, akik arra kérnek, hogy

prófétáljunk nekik? Sokan vannak ugyanis, akik kérnek minket, s várjáktőlünk, hogy egy szót halljanak tőlünk.

Az Úr felelt, szólt:- Nem tudjátok, hogy Jánossal levették a prófétálás fejét?Én pedig szóltam:- Uram, csak nem lehet levenni a prófétálás fejét?Szólt az Úr hozzám:- Ha tudjátok, mi a »fej«, és hogy a prófétálás a fejből indul ki, meg-

értitek, hogy mit is jelent az, hogy »levették a fejét«. Kezdetben példabe-szédekben beszéltem nektek, és ti nem értettétek meg. Most pedig világonbeszélek hozzátok, és nem értitek meg."

(DÉRI BALÁZS FORDÍTÁSA)

Az ókori keleten általános szokás volt levágott fej vagy kopo-nyasegítségével jövendölni, sőt az ószövetségi időkben még Júde-ában ésIzraelben is, habár csak titokban. Az efféle jövendölési kel-lékeketteraphimnak nevezték, amiről a Jezvish Encyclopaedia [Zsidóenciklopédia] a következőket írja:

„...a teraphim egy férfi fejéből készült, egy elsőszülöttéből, amitazután, hogy a férfit megölték, leborotváltak, majd sóval és fűszerekkelbe-hintettek. A nyelve alá egy aranylapot helyeztek, amire mágikusszavakat véstek, majd a bebalzsamozott fejet a falra akasztották... körépedig gyer-tyákat helyeztek. Az emberek ezt követően elé járultak, és a fejpedig be-szélt hozzájuk."

A PRÓFÉTÁLÁS FEJE ÉS A KECSKE ÉGISZE 67

A híres misztikus, H. P. Blavatsky is írt egy cikket, miszerint ez aszokás a reneszánsz Európában is követőkre lelt. A cikk címe: „Animatedstatues" [Megelevenített szobrok], és a hölgy The Theosophist címűfolyóiratában jelent meg.

„Ugolino [kincstárnok] a következő szavakat adja Szent Pálmesteré-nek (avagy gurujának), a bölcs Gamalielnek a szájába, amitelmondása szerint a Capito című művének xxxvi. fejezetéből idéz:»Megöltek egy új-szülött gyermeket (ti. azok, akik fekete mágiávallétrehozott ilyen teraphi-mot készítettek), levágták a fejét, és miutánbesózták, beolajozták, egy aranylemezt helyeztek a nyelve alá, amibebelevésték egy gonosz szellem nevét. Ezután fellógatták a fejet a szobájukfalára, lámpásokat helyeztek elé, és a földre boridva beszéltek hozzá...«

A középkorból... sok katolikus papról tudunk, akik ehhez [a módszer-hez] folyamodtak, többek között egy Jakab korabeli hitehagyott papról, akiMedici Katalin királyné - a római egyház e hithű leánya, és a Szent Ber-talan éjszakáján történt mészárlás értelmi szerzője - szolgálatában állt. Atörténetet [Jean] Bodin meséli el a varázslásról írt híres művében, a LeDemonomanie, ou Trité de Sorciers-fen [A démonimádás, vagyis ér-tekezés a varázslásról] (Párizs, 1578), és az Isis Unveiled [Leleplezettízisz] oldalain is idézik (ii. kötet, 56. oldal). II. Szilveszter pápát egy sár-garézből készült jövendőmondó fej miatt Benno bíboros nyíltan megvá-dolta boszorkánysággal."

Sok tudós úgy véli, Baphomet is pontosan efféle kultusz-tárgy lehetetta templomosok körében: egy Keresztelő Szent Já-nos fejéből vagykoponyájából készült teraphim. Ezzel együtt pe-dig felettébb érdekes,hogy Madame Blavatsky kapcsolatba hoz-za a Medici családot a teraphimalkalmazásával. Ennek okára ké-sőbb még visszatérek. Ugyanezt akapcsolatot vezette le Manly P. Hall a „Ceremóniái Magick and Sorcery"[Szertartásos mágia és varázslás] című tanulmányában (megjelent a TheSecret Teachings of Ali Ages: An Encyclopaedic Outline of Masonic,Hermetic, Qabbalistic and Rosicrucian Symbolical Philosophy [Koroktitkos ta-nításai: A szabadkőműves, hermetikus, kabbalisztikus és rózsa-keresztek szimbolikus filozófia enciklopédikus körvonalakban]tanulmánykötetben):

68 SALAMON KINCSE

„Bonaparte Napóleon kis vörös démona, és Medici hírhedt jövendő-mondó fejei remek példát mutatnak arra, milyen katasztrofális következmé-nyekkel jár, lia megengedjük, hogy az ember tetteit elemi lények diktálják."

Vajon miként jutottak hozzá a templomosok Keresztelő SzentJános koponyájához? Nos, a templomosok a megalakulásukat kö-vető években a jeruzsálemi Al-Aksza mecsetben állomásoztak,épp a Templom-hegy tetején. Valójában ott is alakultak meg, azona helyen, ahol hajdan a zsidók hatalmas temploma állt, innen ereda rend neve is: Krisztus Szegénylovagjainak és Salamon Templo-mának Rendje.

Mivel tudva levő, hogy a templomos lovagok feltárták a Temp-lom-hegy alatt húzódó titkos barlangokat (egyesek szerint a frigy-ládát keresve), nem kizárt, hogy odalent rábukkantak János fejére.Az sem kizárt, hogy Konstantinápolyban találtak rá, útban Jeruzsá-lem felé az első keresztes hadjárat idején. A katonák többsége a márhagyománynak számító erőszakoskodással és fosztogatással töltöt-te idejét, a templomosok viszont talán már akkor nekiláttak az ott fellelhetővallási ereklyék szisztematikus felkutatásának.

Természetesen sok relikvia akadt arrafelé, hiszen egy ideig ez volt akereszténység központja, és Konstantin császár bizonyára itt helyezte elazoknak az ereklyéknek egy részét, amiket anyja, He-léna kutatott fel aSzentföldön. Az általa felkutatott relikviák több-ségét természetesen azokbana templomokban őrizték és imádták, amiket a hölgy megbízásából emeltekJeruzsálemben és Rómában. Akadt azonban néhány, ami Konstantinápolybankötött ki, én pe-dig úgy vélem, ide kerülhetett minden olyan ereklye, ami túlérté-kes volt ahhoz, hogy közszemlére tegyék. Azt is el tudom képzel-ni,hogy Konstantin és Heléna a különböző templomokban csak az ereklyékhamisítványait állították ki, a valódiakat pedig elrejtet-ték a HagiaSzophiában.

Valóban akadnak történetek, miszerint Keresztelő Szent Jánoskoponyája is oda került. Legtöbben az Antiokhiában kiállított ko-ponyátfogadják el valódinak, van viszont egy másik jelölt is, amitKonstantinápolyban állítottak ki, és ami nagy tiszteletnek örven-dettAquitánia, Gallia, Itália és Spanyolország uralkodói főinek köreiben, akikmind elzarándokoltak a bizánci fővárosba, hogy tiszteletüket tegyék előtte.Ezzel a koponyával kapcsolatban az egyik érdekesség, hogy egy korabelikrónikás, Chabannes-i

A PRÓFÉTÁLÁS FEJE ÉS A KECSKE ÉGISZE 69

Ademar szerint „kőből készült piramis formájú ereklyetartóban őriz-ték".Amikor az ereklye átkerült új otthonába, fantasztikus erőket tulajdonítottakneki:

„Ugyanekkor történt, hogy Szent Eparchins ereklyéit ünnepélyes fel-vonulás keretében elhozták Keresztelő Jánoshoz. A szent hivatali pálcája,egy tetején ívelt pásztorbot is az ereklyék közt volt. Az idő alatt, míg azereklyék a Keresztelő János feje mellett voltak, egy tüzes baculus - a tete-jénívelt, akárcsak Eparchiusé - ragyogott fel az éjszakai égen az ereklyék felettegészen hajnalig. Eparchius egyéb csodás gyógyításokat is művelt, mielőttereklyéit boldogan hazavitték volna. A Saint-Pierre de Angoulémekanokokjai is lehozták ereklyéiket [Angélybe] egy ünnepélyes körmenetre.Amikor az ereklyehordozóknak fel kellett tűrniük szent köpe-nyeiket, hogy átgázolhassanak egy mély vízfolyáson, nem érezték magli-kona vizet, úgy gázoltak át rajta, mintha sivatagban járnának, és nyoma semvolt rajtuk a víznek, sem ruhákon, sem saruikon. Miután Szent Já-nos fejét illően megmutatták a híveknek, Vilmos herceg parancsáravisszahelyezték a piramisba, amiben eredetileg őrizték, annak abelsejében pedig egy új ereklyetartóba függesztették fel ezüstláncokon. Akőből ké-szült piramist ezüstözött falapokkal burkolták be, amihez az ezüstöt abbóla hatalmas ezüstadományból vették, amit a navarrai Sanchio király ho-zott az áldott prófétának. Az ereklyék a fenti eseményeket követően sokideig így maradtak."

Az eseményekről még bizarrabb leírást olvashatunk a PhilipSchaff szerkesztésében megjelent The Nicene & Post-Nicene Fathersof the Christian Church [A keresztény egyházatyák Niceában és az-után] második sorozatának második kötetében:

„Ez idő tájt Keresztelő János fejét - amit Heródiás elkért ajándékbaHeródes tetrachától - átvitték Konstantinápolyba. Azt beszélik, eretnekmakedón szerzetesek bukkantak rá, akik kezdetben Konstantinápolybanlaktak, majd később Kilikiában építettek maguknak vályogtégla menedé-ket. A palota első eunuchja, Mardonius az előző uralkodó idején tájékoz-tatta az udvart erről a felfedezésről, Valens pedig elrendelte, hogy azerek-lyét vigyék Konstantinápolyba.

A tisztek, akiket a szállítására kijelöltek, feltették egy szekérre, ésegé-

szen Pantichiumig kísérték, ami Chalcedon területének egy része. Itt aszekeret húzó öszvérek hirtelen megtorpantak, és sem az ostorcsapásokra,

70 SALAMON KINCSE

sem a lovászok fenyegetésére nem voltak hajlandók továbbmenni. Ezt arendkívüli eseményt mindenki - még maga a császár is - isteni közbe-avatkozásnak tekintette, a szent fejet épp ezért egy szomszédos faluban,Cosilaosban helyezték el, ami Mardonius birtokán volt. Nem sokkal ez-után Theodosius császár Istentől vagy a prófétától való sugallatra ellá-togatott a faluba.

Elhatározta, hogy elviszi a Keresztelő maradványait, és úgy beszélik,nem is ütközött ellenállásba, csak egy szent szűz, Matróna szegült ellen,aki az ereklye szolgája és őrizője volt. Hatalmat és erőt félretéve sokáig kö-nyörgött neki, mire sikerült kiharcolnia a szűz vonakodó beleegyezését afej áthelyezéséhez, mivel folyton az járt a fejében, mi történt, amikor an-nak idején Valens parancsára megpróbálták áthelyezni. A császár azerek-lyét, illetve a ládát, amiben tárolták, a bíborköpenyébe burkolta, és Kons-tantinápoly egyik elővárosában, egy Hebdomos nevű helyen hagyta, aholtágas és fényűző templomot építtetett."

Szerintem felettébb érdekes, hogy beleszőtték Matróna ka-rakterét, és valahogy az a benyomásom, hogy Baphomet nőimegtestesülésének, Sophia istennőnek a bölcsességét képviselia történetben.

János koponyája mellett van még más is, ami jó eséllyel pályá-zik a Baphomet-bálvány címére, egy másik ereklye, amihez atemplomosok Konstantinápolyban hozzájuthattak. Mandülion-nak nevezték. A tárgy hivatalos történetének teljes és kimerítő le-írása megtalálható a www.printeryhouse.org internetes honlapon,ami ortodox görög ikonok reprodukcióit árusítja:

„Ezt a képmást tekintik a legrégebbi ismert ikonnak és egyben Jézuslegrégebbi portréjának. Egy ókori legenda szerint Abgar, Edessza (ma atörökországi Urfa) királya leprás volt. Elküldte Hannan (avagy Ananiás)nevű levéltárosát Galileába, hogy vigyen el egy levelet Jézusnak, amibenkérlelte, jöjjön Edesszába és gyógyítsa meg. Hannan festő volt, és paran-csot kapott, hogy fesse meg az Úr portréját arra az esetre, ha megtagadná akérést. Hannan nagy tömeg közepén látta meg Jézust. Megpróbálta el-

készíteni a portrét, de nem sikerült. Jézus látva Hannan igyekezetét vizetkért, megmosta benne az arcát, és megtörölte egy vászonkendőben, aminrajtamarad vonásainak lenyomata. Mikor Abgar magához szorította akendőt, kigyógyult a leprából, bár hegei megmaradtak. Pünkösd után

A PRÓFÉTÁLÁS FEJE ÉS A KECSKE ÉGISZE 71

Tádé apostol - a hetvenkét tanítvány közül az egyik - elment Edesszába,elmulasztotta Abgar hegeit, és áttérítette a keresztény hitre.

Krisztus képmása a vászonkendőn évszázadokig megmaradt, ez voltEdessza legszentebb kincse. A legendáról és a képmásról sok ókori szerzőtesz említést, többek között Ceasareai Eusebius (i. sz. 325), és Evagrius (i.sz. 590). 944-ben a bizánciak elrabolták a képmást Edesszából, ami akkormár muzulmán fennhatóság alatt állt, és nagy ünnepség kíséreté-benKonstantinápolyba vitték. Az ortodox liturgiái naptár még ma ismegiinnepli ezt az eseményt augusztus 16-án. Az ereklye a városbanmaradt, amíg 1204-ben a keresztesek ki nem fosztották. Azután nyomaveszet. Addigra viszont számtalan ikon készült róla megőrizve a szentképmást az utókornak.

A képmást az évszázadok során sokféleképpen nevezték. GörögülAkhieropoietosz a neve, ami csodás származásának megfelelően annyitje-lent: »nem emberkéz készítette«. Mandülionnak, vagyis »kendőcskének«is nevezték. Ezt az arab tőre visszavezethető szót Bizáncban csakis erre azereklyére vonatkozóan használták. Az ikonográfiában két változata él: azegyik verzió göndör, hullámzó hajjal és szakállal ábrázolja Krisztust, amásik nedves, kettéválasztott szakállal."

Ez a tárgy sok mindenben hasonlít arra, amit a leírások szerint atemplomosok imádtak. A legszembetűnőbb hasonlóság az, hogy egyszakállas férfi testetlen fejét ábrázolja, és állítólag a Baphomet-fej is ígynézett ki. Ráadásul, ha a Mandülion egy férfi arcának misztikus módonkeletkezett lenyomata, akkor valószínűleg ugyanúgy néz ki, mint a torinóilepel - Krisztus testének feltétele-zett lenyomata -, mint egy fotónegatív,tehát valahogy úgy festhet, mint egy koponya. Ha valóban ez voltBaphomet, akkor érthető, hogy a lovagok, akiknek megmutatták szakállasfejként vagy ko-ponyaként számoltak be róla. Az sem kizárt, hogy kissékecskesze-rűnek tűnt nekik.

Van viszont egy másik fontos hasonlóság is Baphomet és a Mandülionközött: valószínűleg mindkettőt jövendölésre használ-ták. A Mandüliont abizánci egyház ikonnak tekintette, és az orto-dox görög egyház ugyanígytekint ma a másolataira (lásd a 19-es ábrát). Ne felejtsük el, hogy azemberek azt hiszik, az efféle ikonok segítségével közvetlenül kapcsolatbaléphetnek a szenttel vagy is-teni lénnyel, akit az ikon ábrázol. Miért is nelenne lehetséges, hogy egyesek szerint egy ilyen ikon, mint a Mandülion -ami

72 SALAMON KINCSE

amellett, hogy szent ereklye, magának a Megváltónak a képmásáthordozza - akár válaszolhatott is azoknak, akik szóltak hozzá?Hát még, ha a kendőn látható fej a „prófétálás fejét", vagyis Ke-resztelő Szent Jánost ábrázolta?

John Ritchie lovag (a Jeruzsálemi Templom Uralkodói Kato-nai Rendje nevet viselő újtemplomos szekta tagja) a „TheTemplars, the Shroud, the Veil and the Mandylion" [A templomo-sok, a lepel, a kendő és a Mandülion] című cikkében azt sugallja,hogy a Mandülion valóban Keresztelő Szent János fejét ábrázolta,és azonos volt a templomosok Baphometével. Szerinte 1204-ben,negyedik keresztes hadjárat idején került a birtokukban, amikor akeresztesek kifosztották Konstantinápolyt, majd megalapítottáka városban a Latin Királyságot. A következőket írja erről:

„Nagyon úgy tűnik, hogy a Mandülion valószínűleg a templomoslovagok rendjének birtokába került. 1204-ben az ő csapataik érkeztek első-ként Konstantinápolyba, ismerték a császári gyűjteményt, és tulajdon-képpen ők voltak Flandriai Balduinnak [a konstantinápolyi Latin Király-ság újonnan megkoronázott királyának] a személyes testőrei, így a fosz-togatás zűrzavarában nem lehetett nehéz kézre keríteniük a Mandüliont ésnéhány további ereklyét."

Ritchie szerint az sem volt szokatlan, hogy a templomosBaphomet ábrázolásokon nem álló bálványok szerepeltek, hanemkétdimenziós, falra akasztott portrék:

„... ebből a »fejből« minden templomos rendháznak volt egy sajátpéldánya, Angliában elő is került egy, amikor 1951-ben a somerseti •Templecombe-ban - egy rég eltűnt templomos rendház hajdani heh/én-leromboltak egy melléképületet. Egy poros fára festett portré volt, ami jólláthatóan egy szakállas férfifejet ábrázolt, épp olyat, amilyen a templomo-sok kierőszakolt vallomásaiban szerepelt. ..Ez a templecombe-i portré ma is

ott van Templecombe-ban, a Szent Mária-templomban, a hasonlóságát aMandülionon látható archoz nem lehet nem észrevenni."

Tizedik fejezet

Szerződés Baphomettel

De miként tehette gazdaggá a templomosokat egy olyan tárgy, mint aMandülion vagy egy bebalzsamozott levágott fej? Tegyük félre egy időre ahitetlenkedést, és tegyük magunkévá a templo-mosok hitét. Őknyilvánvalóan hittek abban, hogy Baphomet szól-ni tud hozzájuk,Baphometnek pedig birtokában volt az „isteni bölcsesség". Ha erre a hitrealapozunk, azzal máris állíthatjuk, hogy Baphomet az ismeretek mindenformáját megosztotta a templomosokkal, többek között a pénz és a jóléttitkait is elárulta nekik. Egyértelmű, hogy a templomosok valóban anyomára buk-kantak a bölcsesség valamilyen hatalmas forrásának,egyébként miként érhettek volna el saját korukban oly lélegzetelállító ered-ményeket a művészet, a tudomány és az orvoslás terén? Az pedig, ahogymindezt felhasználták egy nemzetközi bankrendszer kiépí-tésére,egyenesen lángelmére vall.

Ezen felül az is világos, hogy a templomosok magának Baphometneka képmása iránt is mutattak valamiféle szertartásos tiszteletet, egyfajtatalizmánszerű erőt tulajdonítottak neki, és en-nek megfelelően hittekbenne, hogy odaadásukért, a neki bemuta-tott áldozataikért cserébe jólétethoz rájuk. Ez egy nagyon ősi el-képzelés, amire a későbbiekben mégrészletesebben visszatérek. Azon a hiten alapul, hogy az ember amegidézés eszköze révén kapcsolatba léphet az istenséggel, és szerződéstköthet vele, ami-ben az ember az áldásért cserébe vállalja bizonyosszolgálatok tel-jesítését az istenség dicsőségére.

Az istenséggel kötött szerződés eszméjéhez legszorosabban a perzsaisten, Mithras szimbolikája kapcsolódott. Őt nevezték a szer-ződésekistenének, és ő volt a jogi rendszer feltalálója. Ha két fél közt bármiféleszerződés köttetett, őt hívták tanúnak, és hitték, hogy a szerződésszegőketkeményen megbünteti. E megállapodásokat kézfogással pecsételték meg,ami a mitológia szerint ugyancsak Mithras találmánya volt, és akkor adtaát az emberiségnek, amikor először vezetett be papokat a kultuszába.Mithras rítusaiban a be-avatottaknak kezet kellett rázniuk Mithrasszal (akitrituáléban több-nyire a kultusz valamelyik papja személyesített meg), ezszolgált a beavatott és új tanítója, a rituáléban a „Barát" nevet viselőMithras

74 SALAMON KINCSE

közt létrejött paktum megpecsételéseként. Ennek a rituálénak szá-mos eleme olvadt be később a szabadkőműves rítusokba.

A „Mithras" név minden ókori nyelvben a mérést, megméret-tetést jelentő szavakhoz kapcsolódik. Ezekből a gyökérszavakbólképződtek a ma használatos „metrikus", a „metódus", a „medici-na" és a „matematika" szakkifejezések. Ez arra vezethető vissza, hogy azemberek szerint Mithras tanította meg az ősi időkben azemberiségnek a matematika, a tudomány és az orvoslás alapjait.A mitr szótő fejezte ki állítólag a tudás és a bölcsesség általánosabbfogalmát is. Számos mai okkult tudós véli úgy - köztük Nicholasde Vére, a The Dragon Legacy [A sárkány öröksége] című könyv(Egyesült Államok, 2004) szerzője -, hogy a „Baphomet" név jelen-tése valójában „Mithras atyja" vagy „a bölcsesség atyja".

Mithras napisten volt, és a Sol Invictus római kultusza - amitKonstantin császár még a keresztényre való áttérését követően is ápolt -voltaképpen a Mithras-kultusz egy hajtása volt. Érdemes megjegyezni,hogy a jel, ami isteni látomásában megjelent előtte, amiről Isten aztmondta neki, hogy „e jel alatt győzni fogsz", nem a keresztény keresztvolt, és nem is a templomosok által később használt egyenlőszárú kereszt,hanem a „khí-ró"szimbólum, ami Krisztus görög nevének két elsőbetűjéből áll (lásd a 24-es ábrát). Legalábbis ez az, amit a keresztények ajelentéséről és az eredeté-ről állítanak. Ezzel szemben a legtöbb tudósszerint eredete a ke-reszténység előtti időkre nyúlik vissza, és Sol Invictusókori kultu-szában volt szerepe. Az viszont tény, hogy a látomást követőenKonstantin katonái pajzsára vésette a jelet, akik aztán a csatábanszembeszálltak riválisával a trónért. Serege győzelmet aratott. Ő császárlett, áttért a keresztény vallásra, birodalmi székhelyét pedig az általa építettúj városban, Konstantinápolyban jelölte ki.

A khí-ró szimbólum - ami olyan, mint egy mai P betű egy mai X betűtetején - szerintem pont úgy néz ki, mint a templomosok koponyás-lábszárcsontos jelképe, vagyis a Baphometre utaló egy-szerű piktogram.Mithrasnak is ez volt az egyik jelképe. Albert Pike a következőket írjaezzel kapcsolatban klasszikus szabadkő-műves könyvének, a Morals andDogmának [Erkölcs és dogma] a khí-ró jelről szóló szakaszában:

SZERZŐDÉS BAPHOMETTEL 75

„A kereszt, avagy azXa teremtő bölcsességnek, vagyis a logosz-nak,Isten fiának a jele volt... Mithras kereszttel jelölte meg katonáit ahomlokukon."

A vita kedvéért tételezzük fel, hogy Baphomet valamiféle talizmánvolt, ami többek között bölcsességgel és gazdagsággal ruházta felviselőjét, vagy még konkrétabban hatalommal, ami lehetővé tette, hogyvagyont szerezzen és teremtsen magának! Téte-lezzük fel, hogy Konstantinvalahogy hozzájutott ehhez a taliz-mánhoz, talán amikor anyja, HelénaJeruzsálemben ásott a szent ereklyék után. Vallásos látomása talán épp ezta felfedezést vetítet-te előre, vagy lehet, hogy ez vezette anyját a leletnyomára. Az is lehet, hogy az egész történetet utólag találták ki. Nemkizárt, hogy már ott rejtőzött Rómában, egy titkos kincseskamrában, amitcsak a császár ismert, Konstantin pedig csak azután értesült róla, hogy atrónra került. Hiszen a rómaiak már régen átvették az uralmat Júdeában,Jeruzsálemet pedig még akkor kifosztották, és minden kincset elhurcoltaka templomból, ami csak az útjukba akadt. Ha valóban így történt, akkorHeléna egyszerűen azért keresett kin-cseket Jeruzsálemben, hogy mégtöbb ereklyét hozzon el onnan.

Mindenesetre az én elméletem szerint Konstantin ennek a ta-lizmánnak az erejével teremtette meg új birodalmát Konstantiná-polyban.Az események e feltételezett verziója szerint alighanem isteni szerződésrelépett a talizmán által megtestesített istenséggel ugyanúgy, ahogy később atemplomosok Baphomettel. Templo-mot is építtetett az ereklye számára, aHagia Sophiát, a „szent böl-csesség templomát", vagy más szóvalBaphomet templomát. Konstantin ezután átnyújtotta áldozatként ennek abálványnak a római pogány istenek templomainak minden kincsét, vagyisa ré-gi vallás, a régi isteni szerződések minden kegytárgyát feláldozta, ésaz új vallás, az új, Baphomettel kötött isteni szerződés szolgála-tábaállította. Cserébe Bizánc lett a bölcsesség és a tanulás globális központja,valamint az egész ismert világ legszebb, leggazdagabb városa. Abirodalom több mint 1100 évig fennmaradt. Az európai reneszánszállítólag csak akkor kapcsolt magasabb sebességfoko-zatra, amikor 1452-ben Konstantinápoly elesett a törökökkel szemben, és az összes zsidó ésortodox görög tudós - akik addig ott éltek - az Európa jelentetteviszonylagos biztonságba menekült a muzulmán terror elől.

SZERZŐDÉS BAPHOMETTEL 75

„A kereszt, avagy azXa teremtő bölcsességnek, vagyis a logasz-nak,Isten fiának a jele volt... Mithras kereszttel jelölte meg katonáit ahomlokukon."

A vita kedvéért tételezzük fel, hogy Baphomet valamiféle talizmánvolt, ami többek között bölcsességgel és gazdagsággal ruházta felviselőjét, vagy még konkrétabban hatalommal, ami lehetővé tette, hogyvagyont szerezzen és teremtsen magának! Téte-lezzük fel, hogyKonstantin valahogy hozzájutott ehhez a taliz-mánhoz, talán amikoranyja, Heléna Jeruzsálemben ásott a szent ereklyék után. Vallásoslátomása talán épp ezt a felfedezést vetítet-te előre, vagy lehet, hogy ezvezette anyját a lelet nyomára. Az is lehet, hogy az egész történetetutólag találták ki. Nem kizárt, hogy már ott rejtőzött Rómában, egytitkos kincseskamrában, amit csak a császár ismert, Konstantin pedigcsak azután értesült róla, hogy a trónra került. Hiszen a rómaiak márrégen átvették az uralmat Júdeában, Jeruzsálemet pedig még akkorkifosztották, és minden kincset elhurcoltak a templomból, ami csak azútjukba akadt. Ha valóban így történt, akkor Heléna egyszerűen azértkeresett kin-cseket Jeruzsálemben, hogy még több ereklyét hozzon elonnan.

Mindenesetre az én elméletem szerint Konstantin ennek a ta-lizmánnak az erejével teremtette meg új birodalmát Konstantiná-polyban. Az események e feltételezett verziója szerint alighanem isteniszerződésre lépett a talizmán által megtestesített istenséggel ugyanúgy,ahogy később a templomosok Baphomettel. Templo-mot is építtetett azereklye számára, a Hagia Sophiát, a „szent böl-csesség templomát",vagy más szóval Baphomet templomát. Konstantin ezután átnyújtottaáldozatként ennek a bálványnak a római pogány istenek templomainakminden kincsét, vagyis a ré-gi vallás, a régi isteni szerződések mindenkegytárgyát feláldozta, és az új vallás, az új, Baphomettel kötött isteniszerződés szolgála-tába állította. Cserébe Bizánc lett a bölcsesség és atanulás globális központja, valamint az egész ismert világ legszebb,leggazdagabb városa. A birodalom több mint 1100 évig fennmaradt.Az európai reneszánsz állítólag csak akkor kapcsolt magasabbsebességfoko-zatra, amikor 1452-ben Konstantinápoly elesett atörökökkel szemben, és az összes zsidó és ortodox görög tudós - akikaddig ott éltek - az Európa jelentette viszonylagos biztonságbamenekült a muzulmán terror elől.

76 SALAMON KINCSE

Vagy tételezzük fel, hogy az ereklye a templomosok kezébekerült! Ez akkor történhetett, amikor 1090-ben először haladtak áta városon, amikor ők és a többi keresztes az első keresztes hadjá-rat alkalmával útközben kifosztották a várost. A templomosokcsak ezután - miután bevették Jeruzsálemet, és kialakították bázi-sukat a Templom-hegyen - szerveződtek hivatalos renddé. Ezutánásatásokba kezdtek ott a hegyen, eltemetett kincsek után kutattak,akárcsak Konstantin anyja miután Konstantin megszerezteBaphometet (legalábbis az itt felvetett elképzelés szerint). Lehet, hogyBaphomet - mint talizmán és a jövendölés eszköze - jobban működik,ha más szent ereklyékkel kapcsolatban vetik be. Ez ta-lán azt ismegmagyarázza, hogy a templomosok miért próbálták oly buzgónmegszerezni a Mandüliont, ami nem is Baphomet feje, hanemalighanem csak egy másolata az eredetinek.

Úgy vélem, a lovagok, miután megtalálták Baphometet, pak-tumot kötöttek az általa megtestesített istenséggel, és nekiláttak, hogyrendjüket a haladó oktatás és tudomány nemzetközi rend-szerévétegyék, és vagyont halmozzanak fel. Ugyanazt tették, mint korábbanKonstantin, amikor létrehozta a Bizánci Birodal-mat. Lefektették arend hivatalos alapító okiratát - ami bizonyára a Baphomettel kötöttpaktum kiterjesztése volt vagyonuk és tag-jaik száma pedig eztkövetően exponenciálisan nőtt. Michael Baigent és Richárd Leighekként ír erről a The Temple and the Lodge [A templom és a páholy]című könyvükben:

„1128-ig a templomosok rendje állítólag mindössze kilenc lovagotszámlált... a troyes-i zsinaton azonban - amit Szent Bernát védnök-ségealatt hívtak össze - a templomosokat szerzetesrenddé nyilvánítot-ták,úgymond lefektették a rend alapszabályzatát, és ezzel hivatalosan ismegalakultak...

1128-tól fogva a rend hihetetlen ütemben terjeszkedett, nemcsak abelépő rendtagok számát tekintve, hanem a beáramló pénzadományok ésjavak tekintetében is. Egy éven belül már földjeik voltak Franciaország-ban, Angliában, Skóciában, Spanyolországban és Portugáliában. Egy év-tized sem telt el, és birtokaik Itáliára, Ausztriára, Németországra, Ma-gyarországra és Konstantinápolyra is kiterjedtek. 1131-ben Aragónia ki-rálya nekik adományozta birtokai egyharmadát. A XII. század közepére atemplomosok rendje a legjobb úton járt, hogy a pápaság után a keresz-ténység legvagyonosabb és leghatalmasabb intézményévé váljon."

SZERZŐDÉS BAPHOMETTEL 77

Ha a templomosoknak valóban a birtokában volt Baphomet,és valóban képes volt bölcsességet és - ami még fontosabb - gaz-dagságot ruházni birtokosaira, ez talán magyarázatot ad arra,hogy miután megszervezték a templomosok letartóztatását,IV. Fülöp és V. Kelemen miért próbálta oly buzgón megszereznia templomosoktól, annak ellenére, hogy nem voltak maradéktala-nul tisztában vele, hogy mit is keresnek. Fülöp udvarmesterei állí-tólag tetőtől talpig átkutatták az összes franciaországi templomosbirtokot a mesés „kincsük" után kutatva, mivel tudták, hogy gaz-dagok voltak. A király azonban nem értette, hogy a vagyon abankrendszerükből származik, és szét van szóródva a birtokaikonkülönböző jövedelmező befektetésekben. Kézzelfogható pénz for-májában csak egy kicsinyke hányadát őrizték. Alan Butler ésStephen Dafoe ekképp mutatja be a helyzetet a The Warriors andBankers: A History ofthe Knight Templarfrom 1307 to the Present [Har-cosok és bankárok: A templomos lovagok története 1307-től napja-inkig] című könyvükben:

„A templomosok kincstárai valószínűleg, a felhalmozott javaik pedigegész biztosan hihetetlen értéket képviseltek, de gazdasági és politikai ön-gyilkosság lett volna ezeket mind egyetlen hatalmas raktárban őrizni. Aztis meg kell említenünk, hogy a templomosok vagyonának nagy része fo-lyamatos mozgásban volt, és arra használták, hogy még több pénzt keres-senek, bővítsék a kínált szolgáltatások körét, és elősegítsék az üzleti biro-dalom terjeszkedését. A templomosoknak hatalmas földjeik voltak szinteminden nyugat-európai országban, a birtokokról befolyó felhalmozódottjövedelmekből pedig még nagyobb, még jövedelmezőbb vállalkozásokbafogtak, és mindezt olyan személyzettel, amit a szó hagyományos értelmé-ben nem kellett megfizetni, a hatékonysága mégis legendás volt. Történel-mi tény, hogy a templomosok állítólagos kincsét se IV. Fülöp, se más nemtalálta meg soha, habár lehet, hogy ez részben ugyanazoknak a gondoselőkészületeknek köszönhető, melyeket a templomosok többségének túlélé-sét kívánták biztosítani. De Molay gondoskodott a rendje alá tartozó test-vérekről és szolgákról... és ugyanígy bizonyára arról is módjában álltrendelkezni, hogy a mozgatható javak - kincsek vagy tárgyak formájában -kiutat találjanak oda, ahol a francia korona ítélete már nem érheti őketutol. A templomosok legnagyobb értékét, a termőföldet sajnos nem lehe-tettarrébb vinni, ez a kincsük végül tényleg elveszett, és átvándorolt az

ispotályos lovagok vagy sok esetben valamelyik európai uralkodó

78 SALAMON KINCSE

kezébe... Valószínű, hogy javaik nagy része a helyükre lépő szervezetek-hez- például Krisztus portugáliai lovagrendjéhez - vándorolt..."

A rend feloszlatása után a templomosok közül sokakat kolos-torokba küldtek, hogy ott gyakoroljanak bűnbánatot, így végül máslovagrendekben kötöttek ki, például Krisztus Lovagrendjé-nél, azispotályos lovagoknál, vagy a teuton lovagok soraiban. Ha-bár Fülöpkirály mindent magának követelt, V. Kelemen pápa megálljtparancsolt, és a templomosok javainak többségét e ren-deknek adta, anagyját az ispotályos lovagoknak.

Szerintem legvalószínűbb, hogy Baphomet, vagy legalábbis apénzcsinálás titkai, melyeket korábban megosztott a templomo-sokkal,az ispotályosokhoz került Az ispotályosok már a templo-mosokkorában is rivális rendként volt jelen, és mint nevük is mu-tatja,főképp arról voltak nevezetesek, hogy ispotályokat állítottak fel szerteEurópában, ahol a kor leghaladóbb orvosi módszereit al-kalmazták.Akárcsak a templomosoknak, nekik is Keresztelő Szent János volt apatrónusuk. A rend teljes neve először „Szent Já-nos IspotályosLovagjai" volt, de ezt később felváltotta a „Szent Já-nos Lovagjai"elnevezés, majd végül felvették az általunk ma is-mert „MáltaiLovagrend" nevet. A The Messianic Legacy [A messi-ás öröksége] címűkönyvben Michael Baigent, Richárd Leigh és Henry Lincoln akövetkezőket írja a rend eredetéről:

„Szent János Lovagrendjének eredete egy Keresztelő Jánosnak szen-telt jeruzsálemi ispotályhoz kötődik, amit itáliai kereskedők alapítottak azarándokok kiszolgálására 1070 körül, tehát harminc évvel az elsőkeresz-tes hadjárat előtt... 1126-ra... Szent János Lovagrendje kezdettegyre job-ban katonai jelleget ölteni, ami hamarosan felülkerekedett azispotályos szolgálaton, habár sosem váltotta fel teljesen. Az elkövetkezőévekben a templomosokkal, majd később a teuton lovagokkal együtt őkalkották a legnagyobb katonai és pénzügyi erőt a Szentföldön, és az egyiklegna-gyobb ilyen jellegű hatalmat az egész keresztény világban. Akárcsaka templomosok, ők is hihetetlen nagy vagyonra tettek szert."

Az ispotályosok száma növekedésnek indult, 1126-ban pedig akorábbinál is jobban előtérbe került katonai jellegük. Ez épp két évvelazelőtt történt, hogy a templomosok először nekiláttak a munkaerő ésföldbirtokok jelentős kiterjesztésének. Úgy tűnik, az

SZERZŐDÉS BAPHOMETTEL 79

ispotályosok igazi aranykora mégis a templomosok 1307-ben be-következett bukása után köszöntött be. Mindössze két évvel ké-sőbb,1309-ben Rodosz szigetére telepítették át főhadiszállásukat, amit a TheMessianic Legacy szerint „saját fejedelmi birtokukként kor-mányoztak". Atörökök háromszor is megostromolták őket, mire 1530-bantovábbköltöztek egy másik szigetre, Máltára. Baigent és szerzőtársaiszerint az 1600-as évekre jelentőségük elenyészett:

„A XVII. századra a Máltán állomásozó lovagokat háta mögött hagytaa történelem hulláma: az elavult lovagi nézetekhez ragaszkodórendíthetetlen katolikus enkláve megfeneklett, míg Európa többi része át-hajózott egy új korba, amit a merkantilizmus és a középosztály uralkodószerepe jellemzett."

Ennek ellenére tovább működtek Máltán egészen 1798-ig, amikorNapóleon megszállta a szigetet. 1834-ben Rómában újra-szerveződtek, ésérdekes módon csak ekkor vették fel a „Máltai Lovagrend" nevet, hogymegkülönböztessék magukat Szent János többi, protestáns eszméket vallórendjétől, melyek első megalaku-lásuk óta bukkantak fel.

Itt, Rómában öltötték magukra azt a szerepet, amit azóta is be-töltenek. A Vatikán nem hivatalos hírszerzői szolgálataként tevé-kenykednek. Az egyház szuverenitást is biztosított a számukra, aminagyjából ugyanúgy működik, mint annak idején a templo-mosokszuverenitása, és bár az egyház már nem tartja úgy kézben a világkormányait, mint annak előtte, a máltai lovagok szuvereni-tását ezek azállamok ma is elismerik. Baigent és szerzőtársai a The Messianic Legacyoldalain a következőképp írják le a lovagok mai szerepét a nemzetköziügyekben:

„A nemzetközi jogban a Máltai Lovagrend jelenleg egy függetlenszuverén állam státuszát élvezi. A nagymestert tekintik államfőnek, aki-nekvilági rangja egy hercegével, egyházi rangja pedig egy bíborosévalegyenértékű. A rend több országgal is hivatalos diplomáciaikapcsolatokat tart fent elsősorban Afrikában és Latin-Amerikában, ésezekben az orszá-gokban minisztereiknek kijár minden szabványosdiplomáciai kiváltság. A rend magas rangú tagjai még ma is kényesekarisztokrata származá-sukra. A legmagasabb rangú lovagok soraiba csakazok léphetnek be, akik

80 SALAMON KINCSE

fel tudnak mutatni egy címert, ami legalább háromszáz évre vezethetővissza, és megszakítás nélkül öröklődött apáról fiúra.

Szükségtelen mondani, hogy a XX. századi Máltai Lovagrend ideá-lis helyzetben volt a hírszerzési munkához. Tagjainak hálózata nemcsaknemzetközi, de ugyanakkor jól szervezett is. Kórházi és orvosi szolgálata-ik révén gyakran kerülnek stratégiailag fontos válsággócokba... Tagságaaz orvosi és mentőszemélyzettől a befolyásos politikai, üzleti és pénzügyiszereplőkig terjed, akik olyan körökbe is bejáratosak, ahová a hétköznapipapok sosem jutnának be. Következésképp a Máltai Lovagrend szorosanösszefonódott a Vatikán saját hírszerzési osztályával..."

A könyv ezután leírja, miként tartott fenn évtizedekig kapcso-latot aCIA-vel és az európai hírszerzési szervezetekkel, illetve egyéb katolikus,jobboldali politikai csoportokkal a XX. század második felében. Egyegységes európai kommunistaellenes moz-galom megalapításán ésmegszervezésén munkálkodtak (ennek eredményeképp jött létre a maiEurópai Unió), és Latin-Ameriká-ban is megpróbáltak életre hívni hasonlóantikommunista moz-galmakat. Közismert, hogy a lovagok közül sokan aVatikán szám-láit kezelő bankok és pénzintézetek munkatársai.

Mindezek ismeretében vajon lehetett bármiféle kapcsolat a SzentJános Lovagrendet megszervező itáliai kereskedőcsaládok és atemplomosok korát követő reneszánsz éra nemzetközi pénz-ügyeit uralóitáliai kereskedőcsaládok közt? Nem tűriik valószínű-nek, hogy atemplomos lovagok egy titkos különítménye, akik a rend feloszlatása utánbiztonságos helyre csempészték Baphomet fejét, tovább folytatta aBaphomet által sugallt pénzügyi hagyomá-nyokat megosztva apénzcsinálás titkait e családokkal? Akárcsak minden lovagi eszményeketkövető rend, a templomos lovagok és Szent János lovagjai is szigorúanarisztokrata szervezetek voltak, ahová csak a nemesi születés jogán lehetettbelépni. A saját csalá-don belüli házasságok arisztokrata hagyományarévén persze minden nemesi család genetikailag így vagy úgy, de közösősökre vezette vissza gyökereit. Magától értetődik, hogy a templomos és azispotályos családok, illetve ezek kiterjesztéseként az itáliai ke-reskedőcsaládok vérségileg is kapcsolatban álltak egymással. Ak-kor pedigsokat sejtet, hogy a firenzei forinton - az itáliai merkan-tilizmus korabeliEurópa két standard fizetőeszközének egyikén -Keresztelő Szent Jánosképmása szerepelt.

SZERZŐDÉS BAPHOMETTEL 81

A Medici család kapcsán az ispotályosokkal való feltételezettösszefonódás még ennél is nyilvánvalóbb. Először is ott van a Me-dici név,ami már maga is az orvostudományban tevékenykedő ősre utal.Másodszor, a Mediciek családi legendái szerint a család egy meg nemnevezett rend rejtélyes lovagjától származik. Mint azt Jack Weatherford aThe History ofMoney-ban kifejti:

„A család, miután sikerült nagy hatalomra szert tennie, egy bizo-nyosAverado lovag leszármazottjának vallotta magát, aki állítólag rómaizarándoklat céljából érkezett Itáliába, és amíg Toszkánában időzött, levá-gott egy óriást, aki rettegésben tartotta a parasztokat. Nagy Károly szentrómai császár ezután címert adományozott a bátor lovagnak rajta háromvörös körrel, a horpadások jelképével, amiket az óriás ejtett a pajzsán.Egyes családon kívül álló források szerint a három kör inkább háromgom-bolyagot, a zálogkölcsönzők hagyományos jelét szimbolizálja, másoksze-rint viszont három érmét ábrázol.

Maga a Medici név arra utal, hogy a család az orvoslás vagy agyógyszerészet területén tevékenykedő őstől származik, ami mint hivatáspresztízsében a zálogkölcsönzéssel és a borbélyi szakmával voltegyenran-gú. A család címerén látható három karika ez esetben talánhárom pirulát ábrázol, vagy három köpölyöző csészét, amit a doktorokfelmelegítve a be-teg testére helyeztek, hogy a bőrfelszínen át kiszívjákbelőle a rossz vért«."

A Mediciek olyan királyi és nemesi családokkal is összefonód-tak,amelyek őseik révén kapcsolatban álltak a templomos lova-gokkal. Egykorábbi fejezetben már említettem, hogy Anjou René herceg annak idejénKolumbusz Kristófot és Amerigo Vespuccit is alkalmazta, és ezzel a neveelválaszthatatlanul összefonódott az Amerika felderítésére irányulómozgalommal. Anjou René is templomos család leszármazottja volt, sőtegyesek a Sión Rend ne-vű templomos frakció egyik nagymesterekénttartják számon. Anjou René emellett Cosimo de Medicivel is kapcsolatbanállt, és akárcsak Medici, ő is kulcsfigura volt a reneszánsz felvilágosulteszméinek terjesztésében. Egyes szerzők szerint Cosimo de Medi-citAnjou René beszélte rá sok olyan lépésre, ami a későbbiekben nagy hatástgyakorolt Európa fejlődésére. Michael Baigent, Richárd Leigh és HenryLincoln Holy Blood, Holy Grail című best-sellerükben a következőelmélettel állnak elő:

82 SALAMON KINCSE

„Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Renéd'Anjou volt az egyik fő hajtóereje a reneszánsz szellem kialakulásának.Mivel Itáliában kiterjedt birtokokkal rendelkezett, éveket töltött az olaszfélszigeten. Meghitt baráti viszony fűzte a Milánóban uralkodó Sforzacsaládhoz, akiken keresztül ismeretségbe került a firenzei Mediciekkel is.Okkal feltételezhetjük, hogy Cosimo de Medici nagyrészt René hatásáraés ösztönzésére fogott bele nagyszabásíi vállalkozásai sorozatába, mégpe-dig azzal a céllal, hogy a nyugati civilizáció arculatát átformálja."

(ZOMBORI VERA FORDÍTÁSA)

Továbbá sokan úgy vélik, hogy Baphomet feje voltaképpen en-nek acsoportnak, a Sión Rendnek a birtokában volt, a rend saját dokumentumaiszerint a templomosok adták át nekik 1307-ben, vagyis abban az évben,amikor a templomosokat feloszlatták. Az iratok „Caput 58M"-kénthivatkoznak a fejre (a caput latin szó, jelentése: „fej"). A jelzetben az Mbetűt úgy írják, mint a Szűz aszt-rológiai jelét (ami pont úgy néz ki, mintegy M betű). Egy évvel ko-rábban, 1306-ban a Sión Rend köreibenmegjelent az „ORMUS" fel-irat. Jelvényüknek a Szűz M-alakú jelétválasztották, benne új nevük négy másik betűjével, az O-val, az R-rel, azU-val és az S-sel.

Ennek a névnek nagy jelentősége van. Először is ez volt a neve egyhíres egyiptomi alkimistának i. sz. 46 körül. A perzsa Za-rathusztra vallásistenének, és egyes gnosztikus kultuszokban a bölcsesség princípiumánaknevét, az „Ormuzd" nevet is e tőből képzik. Emellett az or szó gyöke isbenne van, aminek jelentése a legtöbb európai nyelven „arany". Mindezmintha azt sugallná, hogy a Sión Rend számított rá, hogy Baphomet fejehozzájuk ke-rül, és hittek benne, hogy a segítségével hamarosan képeseklesz-nek végrehajtani az alkímia végső feladatát: aranyat tudnak majdcsinálni a porból.

Ezen a ponton viszont nagyon úgy tűnhet, mit sem számított, hogyBaphomet feje épp melyik csoport „birtokában" van. Miután atemplomosok feltalálták az elszámolási rendszert, majd ehhezhozzáadódtak a bankrendszer későbbi itáliai fejlesztései, a va-gyonteremtésképessége már kevésbé függött a nemesfémek vagy bármiféle fizikai javakbirtoklásától. így az is lehetséges, hogy Baphomet erejének használata semfüggött már annyira magának a tárgynak a birtoklásától. Lehet, hogy aMandülion megszerzése után a templomosok rájöttek, hogy a másolatbanvagy szimbó-

SZERZŐDÉS BAPHOMETTEL 83

lumban (például a pénzben, ami voltaképpen az arany szimbólu-ma)lakozó erő ugyanakkora, mint ami az eredetiben lakozik, fel-téve persze,hogy a belé vetett hit ugyanakkora.

Ezzel egyidőben a régi középkori kőműves céhek - amelyek annakidején az épületek felépítésének munkálatai körül szerve-ződtek - elvontfilozófiai eszményeken alapuló páholyokká vál-tak. így született meg azelméleti szabadkőművesség a templomos gyökerekre visszavezethetőcsaládok segítségével, akik lényegé-ben e szervezet keretein belülteremtették meg a templomosok rendjének folytatását. Ismereteink szerintaz 1700-as években a szabadkőművesség volt a világ eseményeire hatóuralkodó erő, ugyanúgy, ahogy az 1500-as és az 1600-as években az ős-szabad-kőműves/újtemplomos csoportok.

Az első angliai szabadkőműves okkult körök élére - mint márkifejtettem - az 1600-as években egy Sir Francis Bacon nevű látnók került.Egyike volt a Virginia Társaság alapítóinak, ami elsőként hozott létreangol gyarmatokat Észak-Amerika keleti partvidékén. Ő volt a szerzője azÚj Atlantisz című utópisztikus regénynek, ami-ben feltárta látomásátAmerikáról, mint a végső szabadkőműves birodalom helyszínéről, amit amagát Salamon Házának nevező felvilágosult értelmiségiekből álló tanácskormányoz. Francis Ba-con és barátai fektették le az alapjait mindannak,ami 1776-ban bekövetkezett, és az államalapítás vagy a gazdaság titkai,me-lyek annak idején a templomosok birtokában lehettek, ennek azúgynevezett „baconi körnek" a jóvoltából került át az Egyesült Államokalapító atyáihoz.

Sok szerző véli úgy, hogy a templomos lovagok az EgyesültÁllamokban próbálták megvalósítani saját autonóm államukat, az ideálisállamot, ami tökéletesen immúnis mindenféle vallási és királyifennhatósággal szemben, ami felvilágosult filozófiai eszméken nyugszik,és amit templomosok által bevezetett gaz-dasági rendszer tesz majdhatalmassá a Baphomet által jelképe-zett világmindenség kifogyhatatlanrejtett erejéből. Van viszont itt valami, amiről nem szabadmegfeledkeznünk: mire a templo-mos eszményi állama létrejött, addigra atemplomosok már sza-badkőművesek voltak.

A következő részben kifejtem, miként vezethetők vissza ezek-nek azelveknek a gyökerei a kereszténység, a judaizmus és a po-gánybálványimádás ókori vallási hagyományaihoz. Érvekkel

84 SALAMON KINCSE

fogom alátámasztani, hogy a pénzben mindig is az isteni és a kirá-lyihatalom megnyilvánulását látták; hogy a pénzverés tevékeny-sége mindigis a papsághoz kötődött; hogy a gazdaság működését mindig is valamilyenmetafizikus folyamatnak tekintették; hogy a zsetonokat és egyébpénzhelyettesítőket mindig is megbűvölt tár-gyaknak tekintették; és hogy avagyonszerzés mögött mindig is is-teni vagy démoni hatalmakkal kötöttszövetséget sejtettek. Emel-lett rámutatok egy érdekes kapcsolatra azamerikai vagyon, Sala-mon kincse és templomosok híres „elveszett"kincse közt. Úgy gondolom, egyik esetben sem egy nagy kupac aranyrólvolt szó, hanem a vagyonszerzés valamiféle eszközéről. Az eszközt aligha-nem a templomosok fedezték fel és adták tovább a szabadkőmű-veseknek,akik ennek segítségével felépítették az Egyesült Álla-mok bankrendszerét.

III. RÉSZ

Tizenegyedik fejezet

A pénz temploma

Régóta úgy tartják, hogy a pénzhajhászás nem fér össze a spiritu-alitáskeresésével. „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" (Mt. 6:24) -mondja Jézus az Újszövetségben a mammon szíriai szót használva, amigazdagságot jelent. Láttuk, hogy a katolikus egy-ház a történelem soránmindig is kárhoztatta az egyéni vagyon-szerzést, ugyanakkor az egyházvagyonosodását dicséretesnek és szükségszerűnek tartották. Jól tükrözi avallás átfogó hozzáállását a pénzhez, hogy az uzsora már-már általánostilalom alá esett. A zsidó-keresztény írások konkrétan be is tiltják. ALeviták köny-vében ez áll: „Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félja te Iste-nedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet neadd néki ka-matra, se uzsoráért ne add a te eleségedet." (Lev 25:36-37)Hasonlókat olvashatunk Ezékielnél: „Uzsorára adott és kamatot vett: és azilyen él-jen? Nem él! Mindezeket az utálatosságokat cselekedte, halállalhaljon meg, az övére legyen őrajta!" (Ez 18:13)

Habár manapság e rendelkezéseket kevés templom és zsina-gógatartja be, a muzulmánok még ma is betartják a tilalmat, mi-szerintmuzulmánra nem vethetnek ki kamatot. Számos iszlám ország kerül nehézgazdasági helyzetbe emiatt, és bátran kijelent-hetjük, hogy ha feloldanák atilalmat, az életszínvonal jelentős nö-vekedésnek indulna ezekben azországokban. Akadtak az iszlám országokban üzletelő pénzügyiintézmények, amelyek agyafúrt módon megkerülték a tilalmat, ugyanúgy,ahogy a reneszánsz ide-jén a velencei és firenzei kereskedők is találtakkiskapukat a kato-likus hitvallásban.

Mindezek után nyilván sokan meglepődnek, amikor megtud-ják, hogya pénz a vallásban gyökerezik. A legrégebbi ismert érme egy i. e. 3000körül készült sumer siqlu. A „szent prostitúciónak" nevezett vallási rítuscéljára készült. A termékenység istennőjének,

86 SALAMON KINCSE

Istárnak papnői úgy szolgálták úrnőjüket, hogy az istennő meg-testesítőiként felajánlották magukat a férfi híveknek. Úgy gondol-ták,hogy ha a férfiak ekképp szimbolikusan együtt hálnak az is-tennővel, azelősegíti a föld termékenységét. A rituálénak nagyon fontos része volt azadomány, amit előre kellett átadni. A hívőtől elvárták, hogy áldozatotmutasson be az istennőnek. Ezt gaboná-ban kellett leróni, a legfőbbmezőgazdasági terményben, minek bő terméséért az istennőhözimádkoztak.

A vallási ünnepségek alkalmával a hívek elhozták éves gabo-natermésük egy hányadát a templomba, ebből etették a papokat, apapnőket és a templomi személyzetet. Minden zsák gabonáért egy érmétkaptak cserébe, és az pedig feljogosította őket, hogy lá-togatást tegyenekvalamelyik papnőnél. Innen ered az érme elne-vezése, a sicjlu(sékel),vagyis „egy zsák gabona". Az érme egyik ol-dala egy kéve búzát ábrázolt,a másik oldalán maga Istár volt lát-ható. A pénz és a gabona azonosítása amai napig szokásban van, hiszen az angol szlengben még ma is élnek apénz szinonimája-ként olyan szavak, mint például bread [vagyis „kenyér"]vagy corn [vagyis „gabona"].

A pénz az ókori Görögországban is hasonlóképp jött létre. Itt i. e.1000-től fogva kezdtek érméket verni, amit Dionüszosz hívei-nek adtakcserébe, ha egy bikát áldoztak Dionüszosz templomá-nak. E bikákat aszent lakomának nevezett éves ünnepség során áldozták fel, amire magátDionüszoszt is meghívták. A hús felét az isten tiszteletére elégették, amaradékot pedig felosztották a gyü-lekezet tagjai közt, de csak azok közt,akik adományuk bizonyíté-kaként fel tudtak mutatni egy ilyen érmét.

A mai felfogással szemben, miszerint az ember a pénzét úgy-semviheti magával, a görgök úgy hitték, hogy az elhunyt léleknek meg kellfizetnie a révész, Kárón bérét cserébe azért, hogy átvigye a Sztüx-folyónHadészba, vagyis az alvilágba. Innen ered a hagyo-mány, hogy a halottnyelve alá egy érmét helyeznek. Azt gondol-ták, hogy ha nem tudjakifizetni az átkelés díját, akkor az ember lelke elvész a pokol tornácán, és aFöldön fog kísérteni örök idő-kig. Ez a hagyomány a nyugati világban méga XX. század elején is jelen volt csak éppen két pennyvel, és nem azelhunyt nyelve alá, hanem a szemhéjaira helyezték. (Lám, az infláció mégHadész gazdaságát sem kerüli el.)

A PÉNZ TEMPLOMA 87

Amikor Rómában i. e. 269-ben megindult a tömeges érmeve-rés, mégennek köze volt az isteni szférához. Az új ezüstérmét denariusnaknevezték (ebből ered a spanyol dinero, vagyis „pénz" szó), és Juno Monetaistennő templomában verték. Ugyanarról a Junóról van szó, aki Jupiterfelesége volt, csak neve mellett a Moneta elnevezés is szerepel, miként aMadonnának is számta-lan egyéb neve akad a katolikus vallásban aszerint,hogy hol mi-lyen formában jelent meg (Lourdes-i Miasszonyunk stb.). AMo-neta név jelentése „figyelmeztetés", ami - miként Jack Weatherfordírja az A History of Money-ban - az alábbi incidens miatt kapcsoló-dottössze Juno nevével:

„Juno a nők védelmezőjeként és a család őrzőjeként betöltött szere-pének kiterjesztése révén a római állam patrónusa lett. A római történé-szek szerint az i. e. IV. században a Capitoliumi-dombon, Juno templomakörül a ludak izgatott gágogásba kezdtek, így figyelmeztetve az embere-keta gallok küszöbön álló támadására, akik titokban már felfelé másztak acitadella falain."

Nem lehet említés nélkül hagyni, hogy Juno Jupiternek, a ró-maiaklegfőbb istenének a hitveseként a legfőbb istennő volt, az ég úrnője, éslényegében a Zeusz feleségének, a görög Hérának, és a keleti istennőnek,Istárnak a megfelelője. Egy korábbi fejezetben már bemutattam ajelenséget, miszerint a politikai államok a törté-nelem során előszeretettelazonosították magukat egy-egy nemzeti istennőalakkal (az amerikaiakColumbiával, a britek Britanniával, a franciák Marianne-nal stb.). Junougyanezt a szerepet töltötte be a rómaiaknál, akik az állam védelmezőjénektekintették. A pénzki-bocsájtást tehát Rómában az istennő oltalmát élvezőtevékenysé-gek egyikének tartották. Juno másik nevéből a „Monetából"szár-mazik az angol money [azaz „pénz"], monetary [azaz „monetáris"] ésmint [azaz „pénzverő" és „vagyon"]. Jack Weatherford rámutat, hogy sokmás nyelven is akadnak hasonló szavak, és azt is megem-líti, hogy eszavak használata még ma is a pénz és az istennő között fennálló kapcsolatókori hagyományát követi:

„A többi európai nyelvben előforduló rokonszavak ugyancsak amone-ta

szóból származnak, többek között a spanyol moneda, azaz

»ér-me«.

A pénz már a klasszikus kor legelejétől fogva szoros kapcsolatot

88 SALAMON KINCSE

mutat az isteni szférával és a női nemmel. Ez utóbbi jól megfigyelhető azeurópai nyelvekben használt pénzzel kapcsolatos szavakban, melyek rend-szerint nőneműek, például a spanyol la moneda, és a német die Markvagy die Munze (érme)."

Emellett több ókori társadalomban már azelőtt értéke volt azaranynak és az ezüstnek, mielőtt a pénzhasználatot megismertékvolna, mivel a főistenükkel és főistennőjükkel, a Nappal és a Hold-dal azonosították. Juno és Jupiter - akárcsak Héra és Zeusz - hold-és napistenségek voltak, a férfi istenség a Nap, a női istenség pe-dig a Hold képviseletében. Ez a megfeleltetés szinte az összes óko-ri kultúrában jelen volt, és ahogy Jack Weatherford is írja, gyakranáldoztak ezüstöt és aranyat isteneiknek és istennőiknek:

„Az aranyat konkrétan isteni anyagnak tartották. Az emberek a vi-lágon mindenhol észrevették, mennyire hasonlít a színe a naphoz, és en-nek az egybeesésnek mélyebb jelentést tulajdonítottak. Az ókori egyipto-miak úgy hitték, hogy az arany Ré, a napisten szent esszenciája, és nagymennyiségeket temettek el isteni fáraóik holttestei mellett. A dél-amerikaiinkáknál az aranyat és az ezüstöt a Nap és a Hold verejtékének tartották,és ezekkel a nemesfémekkel burkolták templomaik falait. Habár a hódításután a spanyolok elvitték az indiánok aranyát és ezüstjét, a bennszülöt-tek még új keresztény templomaikat is a szent szubsztanciákra emlékez-tető fényes fóliákkal díszítették, illetve arany és ezüst konfettit szórtak alevegőbe aranypor helyett. Az ókori India népe az aranyat Agni, a tűzis-ten szent magjának tekintette, ezért Agni papjainak szolgálataiért mindigaranyat adományoztak cserébe."

Ignatius Donelly az ókori szokásokat vizsgáló alapos tanul-mányában, az Atlantis: The Antediluvian World [Atlantisz: A víz-özön előtti világ] című könyvében azt vizsgálja, miért volt az óko-ri népek szemében az arany sokkal értékesebb, mint az ezüst:

„... mivel a Nap hatalmas égő gömbje, a természet minden megtes-tesülésének ura iránt tízszer akkora tiszteletet tanúsítottak, mint az éjsza-ka kisebb, gyengébb fényű, folyton változó istennője iránt, ezért volt aNapnak szentel fém iránti kereslet is tízszer akkora, mint a Hold szent fémje

iránt. Ezt a nézetet az is alátámasztja, hogy a szó, amivel a kelták, a görögökés rómaiak az aranyra utaltak, a szanszkrit karat szóból ered, aminekjelentése: »a Nap színe«."

A PÉNZ TEMPLOMA 89

Donelly ezután felhívja a figyelmünket az angolok egy meg-döbbentőszokására, ami jól szemlélteti, hogy a Hold és az ezüst kapcsolata a modernkorban is fennmaradt:

„Angliában az újholdat még ma is meghajlással vagy tisztelgésselköszöntik, illetve »az ezüst átváltásának« különös szokásával, ami aHoldnak bemutatott ezüstáldozat emlékét idézi. Az újhold megpillantása-kor mondott kívánság szokása valószínűleg a holdkultusz maradványa,amiben a kívánság vette át az ima helyét."

Egy másik szerző, Bemard Lietaer a The Future of Money: Creatingthe New Wealth, Work and a Wiser World [A pénz jövője: Az új érték,munka és egy bölcsebb világ megteremtése] című köny-vében bemutat egyanekdotaszerű bizonyítékot mintegy utalás-ként arra vonatkozóan, hogyvan valami a természetben, ami csakugyan összefűzi ezeket a fémeket ahozzájuk kapcsolódó égi-testekkel. Mint mondja:

„Anélkül, hogy szükség lett volna a klérus további beavatkozására, azarany és az ezüst még sok évszázaddal később is jelképes kapcsolatban állta Nappal és a Holddal. Az áruk rejtélyes módon 1/13,5 arányban sta-bilizálódott, ami asztrológiailag az égi ciklusukat tükrözi."

Az égi ciklusokkal kapcsolatban azt kívánja mondani, hogy mindennapévre tizenhárom holdciklus jut, a holdévben pedig (azaz a tizenháromegymást követő huszonnyolc napos holdhó-napban) 364 nap van. A Hold,és annak kiterjesztéseként az ezüst tehát szimbolikus kapcsolatban áll a 13-as számmal. Az ezüst és a Hold kapcsolatára további bizonyítékkal szolgálMichael S. Schneider A Beginner's Guide to Constructing the Universe:The Mathematical Archetxjpes of Nature, Art and Science [Kezdők kézi-könyve a világmindenség megteremtéséhez: A természet, a művé-szet és atudomány matematikai archetípusai] oldalain, ahol a kö-vetkezőket írja:

„Az aranyat a színe és a fakulással szemben tanúsított ellenállásaalapján a Nappal hozták kapcsolatba, az ezüstöt pedig ugyanígy a Hold-dal. Egy tiszta vidéki éjszakában a Hold valóban ezüstösen függ az égen.Az ókoriak megfelelőbb jelképet választottak, mint gondolták volna. Az

90 SALAMON KINCSE

atomtudósok csak ebben az évszázadban jöttek rá, hogy az ezüstatomsúlya - vagyis a szénhez viszonyított súlya - 107 870 vagyismegközelítőleg 108, az egytizede a Hold 1080 mérföldes [kb. 1738kilométeres] sugarának."

Volt még egy ősi kultúra, ami vallási célra használta a nemes-fémeket, mégpedig egy olyan kultúra, ami közvetlenül kötődik je-lenlegi kutatásunkhoz. Az ókori zsidókról és izraelitákról beszélek,akik a Szentföldet lakták. Az ókori Izraelben a pénz származásaugyanoda vezethető vissza, ahová az összes többi ókori civilizációesetében: a papsághoz.

Tizenkettedik fejezet

A papság romlottsága

Az ószövetségi időkben a Júda és Izrael királyságaiban a papi hi-vatástegyedül Lévi törzsének tagjai gyakorolhatták. Minden levi-ta férfinakkötelező volt papi szolgálatot teljesíteni. Egyedül ezt a foglalkozástűzhették. Ezt maga Isten rendelte így, aki személye-sen szabta megnemcsak azt, hogy minden pap levita legyen, és minden levita pap legyen,hanem azt is, hogy a papoknak nem le-het saját tulajdonuk. Egyetlenjövedelmi forrásuk tized lehetett, il-letve egyéb adományok, amit Izraelnépe ad nekik cserébe papi szolgálataikért. Az emberek saját jövedelmükegytizedét kötelesek voltak a papságnak adni, és emellett a papiszolgálatokért gyakran külön is kellett fizetniük. A lévitáknak ezzelszemben nem lehettek földjeik, és amíg a másik tizenegy törzsnekmegvoltak a maguk te-rületei Izraelen belül, a léviták kénytelenek voltakszétszóródni a többi törzs területén, néha a vallási kultuszközpontokbanvagy azok mellett felépített közszállásokon vagy vendégként éltek egyesgazdag családok házában, akik megengedhették maguknak, hogy sajátcsaládi papot alkalmazzanak.

Az Ószövetség világosan megmondja, hogy Isten papja-ként szolgálnimindenekelőtt teher. A Mózes IV. könyve a kö-vetkezőképp fogalmaz:

A PAPSÁG ROMLOTTSÁGA 91

„És monda az Úr Áronnak: Te és a te fiaid, és a te atyádnak háza teveled, hordozzátok a szent hajlék körül való hamisság büntetését. Te és a tefiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának büntetését. ... Mertíme én választottam a ti atyátok fiait, a lévitákat Izrael fiai közül, mint azÚrnak adottakat, néktek ajándékul, hogy szolgáljanak a gyüleke-zetsátorának szolgálatában. ...

De a léviták tejesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők visel-jék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogyIzráel fiai között ne bírjanak örökséget. Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak öröksé-gül:azért végeztem őfelölök, hogy Izráel fiai között ne bírjanak örökséget. Ésszóla az Úr Mózesnek mondván: A lévitáknak pedig szólj, és mondd megnékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtamnéktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; atizedből tizedet." (4 Móz 18:1, 6,23-26)

A lévitákat részben azért választotta ki az Úr a papi szolgálat-ra, hogybűnhődjenek ősatyjuk, Lévi viselkedéséért, aki fivérével, Simonnal együttJahve és apjuk, Jákob kívánságának ellenszegül-ve népirtó háborút vívottSekem népe ellen. Jákob ezért megátkoz-ta e két fiát a halottas ágyán:

„Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az őfegyverök. Tanácsuk-ban ne legyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mertharagjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az öröknek. Átkozottharagjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őketJákobban, és elszélesztem Izráelben." (Ter 49:5-7)

Isten azonban csak a kivonulás után sújtotta őket a papság alávalóságamiatt. Az első húsvét éjjelén Isten minden ház elsőszü-löttjét lemészároltaEgyiptomban. A héberek háza felett azonban továbbhaladt, mivel ők Istenparancsára bárányvérrel festették meg házaik ajtaját. A halál angyala ígytudta, mely házakat hagy-jon érintetlenül. A héberek elsőszülöttjeinekmegkíméléséért cseré-be azonban Isten, helyettesítő áldozatot követelt.Lévi törzsének fiait választották helyettesítő áldozatként, és bár életbenmarad-hattak, örökségüket - amivel a Jákob fiaitól származó összes többitörzset megáldották - elvették tőlük. Mózes és Áron (mindketten léviták)kivezették a hébereket Egyiptomból és örökkévaló szövet-

92 SALAMON KINCSE

séget kötöttek Isten és a héberek közt, miszerint Isten oltalmáértcserébe örök időkig tisztelettel és áldozatokkal adóznak neki. A lé-vitákat ezután kinevezték a papi szolgálatra, hogy ők legyenek en-nek a szerződésnek a közvetítői.

A léviták bizonyos értelemben Izrael leghatalmasabb nemzet-ségévé váltak, mégsem volt vagyonuk. Ők voltak a bűnbakok,akik magukra vették a felelősséget. Ha Izrael népe vétett Isten el-len, akkor Isten az egész népet megbüntette, de mindenekelőtt alévitákat büntette, amiért nem tudták megfelelően vezetni a népet.Ha pedig Isten megbüntette Izrael népét, a nép a papokat vádolta,amiért elvesztették Isten kegyét. A lévita papoknak tehát sokat elkellett tűrniük, és rendesen megdolgoztak a tizedért, amit kaptak. A tizedetnem ajándéknak tekintették, hanem a szolgálatért járó megszabottfizetségnek, és a papok az adományt nemcsak vallási célokra használtákfel, hanem saját szükségleteik kielégítésére is. Ezt nem potenciáliskorrumpáló erőnek tartották, hanem épp el-lenkezőleg, védőbástyának akorrupcióval szemben, hiszen egy jól fizetet papságot nyilván kevésbélehetett megvesztegetéssel isten-telen tettekre bírni.

Ennek ellenére Izrael papjai gyakran vetemedtek istentelen tettekre,pénzért és egyéb adományokért cserébe pogány istenek-nek mutattak berítusokat. Habár Isten lenézte az efféle viselke-dést, Izraelben többnyireelfogadott volt, főleg nehéz pénzügyi helyzet idején. Louis Ginzberg TheLegends ofthe Jews [A zsidók le-gendái] című könyvében a szerző egylévita papról ír, Mózes uno-kájáról, aki nagyapjától azt hallotta, hogy haegy pap Isten szolgá-latában nem tud megfelelő jövedelemre szert tenni,akkor jobb, ha a pogányok jóvoltából, pogány istenek szolgálatával egészítiki jö-vedelmét, semmint izraelita társaitól könyörög alamizsnáért. Gizberga következőket írja:

„Nagyapjától hallotta a szabályt, miszerint jobb, ha az ember»Abodah Zarah-t« végez megbízásból, mintha saját vérein élősködik. Az»Abodah Zarah« itt természetesen »idegent« jelent »a megszokottól elté-rőmunka« értelemben, ő viszont az általánosan elfogadott »idegen iste-nekszolgálata« értelemben használja."

Az idegen istenek kultuszát az Ószövetség gyakran nevezi„kurválkodásnak", talán azért, mert a pogány vallási rituálékhoz

A PAPSÁG ROMLOTTSÁGA 93

gyakran a korábban már említett szent prostitúció rítusa is hozzá-tartozott a templomi prostituáltakkal együtt, akiknek fizetség jártszolgálataikért. Emellett a pogány vallásokban - akárcsak a judaistahagyományban - elég nagy jelentőséget tulajdonítottaka papi szolgálat és a szolgálatért járó fizetség viszonyának. Egy-szóval apapoknak fizetett tized az imákkal, az állatáldozatokkal és egyéb rítusokkalegyütt biztosította a papság működésének alapját képező hatalmat és aspirituális energiát. A pénz, amit a hit-közösség a papoknak fizetett,egyfajta pénzbeli áldozat volt az ál-taluk szolgált isten(ek)nek.

Ezt remekül szemlélteti az a szokás is, hogy a pogány rítusok-nakgyakran egy-egy aranyból vagy ezüstből készült bálvány imá-dása is részétképezte, amiket kifejezetten az adott ügy érdekében adományoztak akultusznak a hitközösség tagjai. A Bírák könyvé-ben egy Mika nevűférfiról olvashatunk - a lévita papról Mózes nemzetségéből, akirőlkorábban már szó volt -, aki idegen istenek-nek mutatott be rítusokatpogány hitű izraeliták megbízásából. Mika bálványokat használt aszertartásokhoz, amikhez az ezüstöt az anyja, Delila adományoztakifejezetten erre a célra. Az ezüst-adománnyal elvetette a magot, amibőlMika jövedelmező papsága növekedésnek indulhatott, mivel Mika pénztszedett a pogány hí-vektől, amiért a nevükben rítusokat mutatott beezeknek a bálvá-nyoknak a tiszteletére. Ugyanez az elv jelenik meg MózesII. köny-vében az aranyborjú történetében, ami Áron főpap a bálványtimádó hívek által adományozott arany ékszerekből készíttetett, így azspirituálisán „magában foglalta" az általa jelképezett isten-séggel, Beliállalkötött szövetséget, a szövetséget, amit megvásá-roltak annak az aranynakaz árán. Mózes ezért itatta meg velük az aranyat büntetésképpen, hogybeléjük égesse az átkot, amit Isten mondott rájuk az aranyborjú imádásáért.

Tizenharmadik fejezet

Vétekért való áldozat

Van az Ószövetségben még egy történet, ami az aranyborjú eseté-ben megfogalmazódó elv egy másik példáját illusztrálja. Az asdó-di járvány történetéről van szó, amit Sámuel Első Könyvének 4-6.fejezetéből ismerünk. Amikor Izrael hadban állt a filiszteusokkal,az ellenségnek egy incidens alkalmával sikerült megkaparintaniaa frigyládát. Asdódba vitték és felállították Dágon, a bölcsesség is-tene templomában közvetlenül Dágon hatalmas szobra mellé.Másnap viszont a filiszteusok nagy meglepetésre ébredtek:

„És mikor az Asdósbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon le-esett, arccal a földre az úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és isméthelyreállítok. Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, imé Dágon is-mét leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnal a feje és két ke-ze-feje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg.Annakokáért Dágon papjai és mind azok, a kik a Dágon templomába jár-nak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig. És azÚrnak a keze az Asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; ésmegveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait." (1 Sám 5:4-6)

Ezek a „fekélyek" bubópestis benyomását keltik, ezzel sújtot-ta Isten afiliszteusokat, amiért megszentségtelenítették a frigylá-dát. A filiszteusoklátták, hogy bárhová is vitték a frigyládát, min-denhol kitört a fekélyesjárvány.

„Mikor azért látták az Asdódbeliek, hogy így van a dolog,mondának: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánknehezedett az ő keze, és Dágonra, a mi istenünkre. Elküldenének tehát, ésösszegyűjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Mitcsináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gáthbaaz Izráel Isten-nek ládáját. És elvivék Izráel Istenének ládáját. És történtazután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lőn a városnak;és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyektámadának rajtok. Elküldték azért az Istennek ládáját Ekronba. És lőn,hogy a mikor Ekronba jutott az Istennek ládája, felzúdidának azEkronbeliek, mond-ván: Reám hozták Izráel Istenének ládáját, hogy

megöljön engem és az én

VÉTE-KÉRT

VALÓ ÁLDOZAT 95

népemet. Annakokáért elkiildének, és összegyűjték a Filiszteusoknak min-denfejedelmeit, és mondának: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogytérjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert ha-lálos rémület volt az egész városban; igen súlyos volt ott Istennek keze."(1 Sám 5:7-11)

Miután kikérték az orákulum tanácsát, a filiszteus papok úgydöntöttek, visszaküldik a frigyládát az izraelitáknak abban a re-ményben, hogy ezzel véget ér a járvány. Emellett a jövendő csapá-sokat elkerülendő „vétekért való áldozatot" vagyis engesztelőajándékot küldtek Izrael istenének. A papok utasították a filiszteu-sokat, hogy készítsék el azoknak a fekélyeknek az aranyból vertmásolatát, ami őket sújtotta, illetve az egerekét, akik körbehordtáka járványt mindenhol, ahová a frigyládát vitték. A papok szavaitSámuel a következőképp idézi:

„... Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen,hanem hozzatok néki vétekért való áldozatot; akkor meggyógyidtok, ésmegtudjátok, miért nem távozik el az ő keze rólatok. És mondának: Mi-csoda az a vétekért való áldozat, melyet hoznunk kell néki? Azok pedigfelelének: A Filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekélyforma aranyés öt aranyegér, mert ugyanazon csapás van mindeneken, a ti fejedelmei-teken is. Csináljátok meg azért fekélyeiteknek képmását és egereiteknekképmását, melyek pusztítják a földet, és így adjatok Izráel Istenének dicső-séget, talán megkönnyebbedik az ő keze rajtatok, és a ti isteneiteken ésföldeteken. ... Most azért vegyetek és készítsetek egy új szekeret és két borjastehenet, melyeken még nem volt járom; és fogjátok be a szekérbe ateheneket, borjaikat pedig vigyétek el tőlök haza. És vegyétek az Úrnak aládáját, és tegyétek a szekérre; az aranyszerszámokat pedig, melyeket vé-tekért való áldozatul hoztok néki, tegyétek egy táskába az oldalára, és bo-csássátok el, hadd menjen el." (1 Sám 6:3-8)

Láthatjuk tehát, hogy a filiszteusok szerint az arany illő áldo-zat voltegy idegen istennek. Abban is hittek, hogy ha aranyból készítik elbetegségük képmását, akkor kigyógyulnak belőle, már ha e képmásokatfelajánlják az istennek, aki hitük szerint a betegséget rájuk hozta.

Mellékesen érdemes megemlítem széljegyzetként, hogy a fi-liszteus

város, ahol mindez elkezdődött, az Asdód nevet viseli,

96 SALAMON KINCSE

ami sok európai nyelvbe „azoth" formában került át. Az eseménytNicolas Poussin francia festő is megfestette La Peste d'Azoth [Azazothi járvány] címmel (lásd a 27-es ábrát). Az azoth emellett a hi-gany alkímiai kódneve, és egyben a totalitás eszméjének jelképe is,hiszen A-val kezdődik - ami a legtöbb ábécé első betűje -, majd z,o, és th betűkkel folytatódik, vagyis a latin, a görög, illetve a héberábécé utolsó betűivel. A reneszánsz Európa némely alkimistája(akik egy Paracelsus nevű alkimista bölcs tanításait tanulmányoz-ták) úgy vélte, hogy az azoth gyógymód lehet a szifiliszre, mivelúgy vélték, az asdódi járvány voltaképpen szifiliszjárvány volt.Mint arról Sheila Barker a The Art Bulletin 2004 decemberi számá-ban, a„Poussin, plague, and early modern medicine" [Poussin, a járvány, és akorai orvoslás] című cikkében rámutat, NicolasPoussin is Paracelsus követői közé tartozott:

„Tekintve, hogy Poussin Az asdódi járványt megelőző évek soránkapcsolatban állt Paracelsus egyik követőjével, azt is meg kell említenünk,hogy egyes tanult körökben Azoth - Asdód francia neve - nemcsak a fil-iszteusok városára vonatkozott, Iwnem annál többet is jelentett. Azoth-naknevezték az alkímiai műveletekben a higany elem kabbalisztikus jelét; ezvolt a higany neve (argento vivo vagy quicksilver/, amit Paracel-sus ésPotier kellő körültekintéssel egyaránt a szifilisz hatékony, de veszé-lyesgyógymódjaként ajánl, és ez volt Paracelsus híres csodaszere (a Vö-rösOroszlán), amit cinóberből vont ki, majd az alkímiai bölcsek kövéveltársította. Ez utóbbi jelentőségét több orvosi szöveg is kifejti, többek kö-zöttPotier Pharmacopoea spagirica és De febribus című művei, vala-mint egyesezoterikus írások, példáid faccjues Nuysement »Philosophical Poem on thePhilosophers' Azoth« címmel megjelent írása, és egy XVI. század végérőlszármazó pszeudo-paracelsusi értekezés, ami ezt az »AZOT« nevűszubsztanciát »arcanum sanctumként« (vagyis szent titokként) nevezi meg.Etimológiailag pedig az izraeliták frigy-ládájának kabbalisztikus témájáhozkapcsolja, ami Poussin festmé-nyén is megjelenik."

A „vétekért való áldozat" fogalma nemcsak a filiszteusok körébenlétezett. Az izraeliták is mutattak be engesztelésül effé-le áldozatotIstenüknek, ha vétettek ellene. A legfontosabb ilyen

8 A higany olasz és angol eredetű szinonimái, jelentésük: „eleven ezüst". -Aford.

A SÉKEL SZENTÉLYE 97

áldozat a bűnbakáldozat, amit az egész királyság nevében mu-tatnak be, aYom Kippur, vagyis a vezeklés napja alkalmából. A rituálé leírása aLeviták könyvének 16. fejezetében szerepel: két kecskebakot áldoznak fel,és kettő közül az egyikre (a bűn-bakra) ráolvassák az összes vádat azösszes bűnért, amit a nép egész évben elkövetett. Érdekes, hogy abűnbakot Azazelnek ne-vezik a közép-keleti kecskeisten után, aki mintjelölt, Baphomet megfelelőjeként is felmerült, a neve pedig hangzásábanerősen emlékeztet az „azoth" névre.

Később, főleg Salamon templomának lerombolása után, a vé-tekértvaló áldozatot legtöbbször pénzben rótták le.

Tizennegyedik fejezet

A sékel szentélye

Az izraeli papságnak, illetve az uralkodói kormánynak fizetendő tizedfontos velejárója lett az ókori izraeliták életének. A tizedet így is, úgy is -akár a királynak fizették, akár a papságnak - magának az Úrnak bemutatottáldozatnak tekintették. A szokást először Mózes I. könyvében említik, aholÁbrahám minden vagyonának tíz százalékát felajánlotta adománykéntSálem papkirályának Melkhisédeknek. Mózes I. könyvének 28.fejezetében, a 22. vers-ben Jákob a béthéli isteni látomását követőentemplomot emel Is-tennek azon a helyen, és megfogadja, hogy mindenéneka tizedét Istennek adja. A tized azonban az idők folyamán meglehetősenösszetett rendszerré fejlődött. A The Catholic Encylopaedia [Katoli-kusEnciklopédia] (http://www.newadvent.org/cathen/) a kö-vetkezőket írjaróla:

„Általános definíció szerint »a tizedrésze a föld és a jószág hasz-nábólszármazó minden jövedelemnek a papság részére a támo-gatásukért ésvallásos vagy jótékony célú felhasználás végett«. Egy szélsőségesebbmegfogalmazás szerint: »a tizedrésze minden igaz úton szerzettjövedelemnek és haszonnak Isten részére az embe-rek felett álló hatalmaelismeréseként, ami fizetendő az egyház

98 SALAMON KINCSE

szolgáinak«. ...A mózesi törvények értelmében a tizedet kötelező voltmegfizetni. A hébereknek kötelességük a mezők termékének, a fák gyü-mölcseinek egytizedét, illetve minden elsőszülött ökröt és juhot ado-mányként beszolgáltatni (3 Móz 27:30, 5 Móz 14:22). A Második tör-vénykönyvben nemcsak éves tizedről esik szó, hanem egy háromévenkéntfizetendő teljes tizedről is. Habár a tizedet magának Istennek fizették,mégis azt olvassuk (4 Móz 18:21), hogy Ő átadja azt szent szolgáinak:»De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedetIzraelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez, a mellyel telje-sítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát.« A tized megfizetéséhez ahéberek tíz részre osztották az éves termést, ebből egy részt a léviták-nak adtak miután a zsengéjét levonták. Ezt aztán felosztották a papok közt.A termés maradékát ezután ismét tíz részre osztották, és abból egyújabb részt a ház feje elvitt a szentélybe, hogy szent lakomát rendezzenekbelőle a családjának és a lévitáknak.

Ha a templomba vezető út szokatlanul hosszú volt, akkor az áldoza-tot pénzben is meg lehetett fizetni. Amikor a háromévenkénti tized esedé-kes volt, akkor harmadszor is tíz részre osztották a maradékot, és ígyleválasztott tizedet a ház feje és családja, valamint a léviták, az idegenek ésa szegények együtt fogyasztották el odahaza. Ezt a harmadik esztendőtmindig a tized esztendejének hívták (5 Móz 26:12). Mivel a papok fő jö-vedelemforrása a tized volt, a későbbiekben elrendelték, hogy az adomá-nyokat a templomban kell tárolni (2 Krón 31:11)."

A The Catholic Encyclopaedia ezután rámutat, hogy a tizedsze-dés azegész ókori világban elterjedt, nemcsak abban a tekintet-ben, hogyadományokat fizettek a papságnak, hanem mindenhol a konkrét vagyontizedrészét fizették be e célra. Az enciklopédia ezt a következő elemzésselmagyarázza:

„A magyarázat arra vonatkozóan, hogy oly sok különböző nép miértválasztotta épp a tizedrészt adományozandó hányadként, állítólag a tízesszám misztikus jelentőségében rejlik (eltekintve persze az ősi közösségi ki-nyilatkoztatástól). A tízes szám a teljességet jelképezi, mivel a számrend-szert alkotó minden szám, és voltaképpen minden elképzelhető számsormegtalálható benne, ezért híven jelképezi az Istennek adományozandó ja-vak fajtáinak teljes skáláját. Ezért a javak mindenfajtáját tíz egyenlő rész-re osztották, és az adományozó azzal, hogy ezek egyikét Istennek szentel-te,elismerte javainak forrását."

A SÉKEL SZENTÉLYE 99

A tized mellett az izraelitáknak adót is fizetniük kellett hozzá-járulásként frigyláda otthonaként szolgáló a tabernákulum fenn-tartásához.Amikor Isten elmondta Mózesnek, miként építse meg a frigyládát, atabernákulumot és az összes többi papi felszerelést, meghagyta neki, hogyaz alapanyagokról az izraelitáknak kell gon-doskodniuk. Ennek részleteitMózes II. könyvében olvashatjuk:

„És szóla az Úr Mózeshez mondván: Szólj az Izráel fiainak, hogyszedjenek nékem ajándékokat; minden embertől, a kit szíve hajt arra,szed-jetek nékem ajándékokat. Ez pedig az az ajándék, amit tőlök szedjetek:arany és ezüst és réz. És kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű fonal, meglen fonal és kecskeszőr. És veresre festett kosbőrök, és borzbőrök és sittim-fa. Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való aromák, és füstöléshez való fűsze-rek. Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez. Éskészít-senek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam." (2 Móz 25:1-8)

Újabb példája ez az ősi eszmének, miszerint egy adott kultuszbálványaihoz és kultuszhelyeihez a hívek kötelesek adományozni azalapanyagokat. Érdemes megfigyelni, hogy az elsődleges fel-használtalapanyag az arany, lévén ez a legmegfelelőbb ajándék, amit az ember egyisten tiszteletére felajánlhat.

Az Úr ezután elmagyarázza Mózesnek, pontosan milyen„minták" szerint készítse el az egyes tárgyakat, ami azt sugallja, hogy atárgyak méreteinek, a felhasznált anyagoknak és a beszer-zésük módjánakminden részletében ott rejlik valamiféle szentség. A tabernákulumot azértkészítették, hogy otthona legyen a frigy-ládának, ami a hívek szerint az Úrlelkének lakhelye. Ennek a frigyládának a belsejében helyezték el aszövetség tábláit, amit Is-ten a saját ujjaival írt, és amiben részletesenlefektette az Isten és az izraeliták közt köttetett szerződés részleteit. Ezt aszerződést volt hivatva a papi szolgálat fenntartani a tabernákulumban.

A következő néhány fejezetben Isten hosszadalmasan kifejti, hogy aléviták minden évben kötelesek számba venni Izrael népét,és mindegyikükre ki kell vetniük fél sékel adót „a szent sékel sze-rint". Igen, akárcsak a sumerok és más ókori nép, az izraeliták issékelnek nevezték a pénzüket (lásd a 29-es ábrát).

„Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életénekváltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen

100 SALAMON KINCSE

rajtok az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, a ki átesik a szám-láláson: fél sékelt a szent sékel szerint (egy sékel húsz geras); a sékelnekfele áldozat az Úrnak. Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendős-től fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. A gazdag ne adjon töb-bet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél sékelnél, a mikor megadják azáldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért. És szedd be az engeszte-lési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára,hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr előtt, engesztelésül a tilelketekért." (2 Móz 30:12-16)

A „szent sékel szerint" kifejezés Mózes öt könyvében újra és újraelőfordul, és arra utal, hogy az izraeli sékel szabványos súlyát a lévitákmérték le és ellenőrizték (vetették alá próbának) a taber-nákulumban, majdkésőbb Salamon templomában. A sékel súlya matematikailag az izraelikönyök méretével állt összefüggésben, aminek szabványos méretét aszentek szentjének méreteiből ve-zették vissza, a 20 x 20 x 20 könyökméretű, tökéletes kockát alko-tó tabernákulumból, amiben a frigyládáttárolták, és ahová csak Áron főpap és a fiai léphettek be.

Amikor az emberek a „szentélyről" vagy a „szentek szentjé-ről"beszélnek, akkor általában mégsem a tabernákulumra gon-dolnak, hanemSalamon király templomára, Izrael legnagysze-rűbb építményére. Eznemcsak Isten háza és a birodalom közép-pontja lett, hanem a bölcsességés a vagyon tökéletes szimbóluma az eljövendő zsidó, keresztény,templomos és szabadkőműves nemzedékek számára.

101A SÉKEL SZENTÉLYE

(1) Az Amerikai Egyesült Államok nagypecsétjének elülső és hátsó oldala.

(2) Motívum a William Barton tervezte egyharmad dollár értékű bankjegy-

ről. (3) A nagypecsét alternatív mintája William Barton tervei alapján. (4)

A mai amerikai egydolláros hátoldala.

102 SALAMON KINCSE

(5) Rézérme Vermontból, 1785-ből, rajta a mindent látó szemmel, tizenhá-rom csillaggal éshuszonhat fénysugárral. (6) Korai amerikai dollár Colum-bia istennő portréjával. (7)

Amerikai tízcentes Merkúr, avagy Hermész mellképével. (8) A kaduceus. (9) Dávid Ovasonszerint lehet, hogy a dollár-jel eredete a kaduceus általános formájára - vagyis egy kígyó egytau ke-reszt kombinációjára - vezethető vissza. (10) Ovanson azt is megjegyzi, hogy Merkúralkímiai jele nagyon hasonlít a dollárjelhez.

IUJA SÉKEL SZENTÉLYE 102

(11) Spanyol ezüstdollár, rajta Herkules oszlopaival és a „Plus Ultra" mottó-val. (12) Ókoriérme, Türoszból rajta Herkules oszlopaival és a tudás fájára

tekeredő kígyóval, a dollárjel egy másik lehetséges forrása. (13) Amerika és

a Szövetségi Tartalék Bankok Igazgatósága John Gregory domborművén.

Columbia istennőt ábrázolja kezében a kaduceussal, pajzsán a Szövetségi

Tartalék Alap pecsétjével.

104 SALAMON KINCSE

(14) William Barton egy újabb pecsétje, ami Columbiát ábrázolja a kezén ga-lambbal. (15)

Ez az illusztráció az írországi kincstárnokot ábrázolja munka közben egy sakktábla mellett,amit a XIII. és a XIV. században abakuszként használtak.

(16) Egy törött oszlopot, egy síró leányt, akáciahajtást, és az idő atyját ábrá-

zoló szabadkőműves szimbólum. A Salamon-templom titkainak elvesztését

jelképezi.

106 SALAMON KINCSE

(17) A bölcsek iránytűje. Illusztráció egy ismeretlen szerzőtől való német alkí-miai

traktátusból. Az ábrán a két oszlop, Jákin és Boáz látható, mindkettő-re szőlőindáktekerednek.

A SÉKEL SZENTÉLYE 107

(18) A templomos lovagok pecsétje, ami két lovast ábrázol egyazon lovon. (19) Ezt az

ortodox görög ikont a Mandülion másolatának tartják. (20) Ko-rabeli illusztráció Jacques deMolay templomos nagymester 1314-es kivég-zéséről.

(2 A „mendészi kos" jelképe, ami a Sátán egyházának szimbóluma.

1)(22)

Eliphas Levi híres rajza Baphometről.

A SÉKEL SZENTÉLYE 109

(23) A Jolly Roger, vagyis a halálfej alatt a lábszárcsontokkal. (24) A „khí-ró" szimbólum,ami megjelent Konstantin látomásában. (25) A Fibonacci-spirál a pentagrammával. (26) AFibonacci-spirál az aranyháromszögben.

110 109 SALAMON KINCSE

27

(27) Az asdódi járvány, avagy La Peste d'Azoth. Nicolas Poussin festménye.

111A SÉKEL SZENTÉLYE

(28) A türoszi sékel elülső és hátsó oldala, ami nagyon hasonlít az amerikai

negyeddolláros érméhez. (29) Az izraeli sékel. (30) Az Egyesült Államok

nagypecsétjének hatszögletű geometriája, amire Michael Schneider világí-

tott rá. (31) Horatio Greenough szobra George Washingtonról Baphomet-

pózban. (32) A két Szent Jánost ábrázoló szabadkőműves jelkép: a bal olda-

lon Keresztelő Szent János - Baphomet-pózban -, a jobb oldalon az Evangé-

lista Szent János látható.

112 SALAMON KINCSE

33

(33) Az udzsat szem, és annak hat része, amit az egyiptomiak a törtek jele-ként használtak.

(34) Az udzsat szem egy egyiptomi ábrázoláson homorú pártázat felett. (35) Hieroglifa,amelyen az udzsat szem találkozik a sakktáb-lamintával.

Tizenötödik fejezet

Salamon király temploma

Bölcsesség, jólét és a templom megépítése - Salamon király ennek a háromdolognak köszönheti leginkább a hírnevét. A bölcsességet magától Istentőlkapta, amikor elment a frigyládához, hogy imád-kozzon előtte. A KrónikaII. könyve ezzel a történettel kezdődik:

„És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezet-nek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot. Azon éjszaka megje-lenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjaknéked. És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságotcselekedték az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királlyátettél. Most, oh uram Isten, legyen állandó a te beszéded melyet szólottálvolt az én atyámnak Dávidnak; mert te választottál engem királlyá e népfelett, mely oly sok, mint a földnek pora. Most azért adj nékem bölcsességetés tudományt, hogy a te néped előtt mid ki-, mind bemehessek; mert vajjonkicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?" (2 Krón 1:6-10)

Istent lenyűgözte Salamon istenfélő és alázatos kérése. Bár-mitmegkaphatott volna, amit csak kért, ő pedig bölcsességet kért magának. ígyhát Isten annál is nagyobb áldást adott neki, mint amit kért:

„Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szíved-ben,és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a té-gedgyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértélmagadnak bölcsességet és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet,mely felett királlyá tettelek téged: A bölcsességet és a tudománytmegadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok né-ked, a melyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való kirá-lyoknak." (2 Krón 1:11-12)

Salamon meggazdagodása azután kezdődött, hogy Isten fel-ruházta őtbölcsességgel, harci szekereket és lovakat gyűjtött, eg-zotikus vásznakat ésfűszereket, ékköveket, aranyat és ezüstöt, il-letve számos egyébluxuscikket hozatott az országba. A Krónika II. könyve konkrétan ígyfogalmaz: „És felhalmozá a király az ezüstöt és

120 SALAMON KINCSE

azok előtt: Kigyomlálom az Izraelt e föld színéről, a melyet nékik adtam;e házat, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elől, és azIzráel példabeszédül és meséül lészen minden nép előtt. És bár e ház fel-séges, mégis a kik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és aztmondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal? Ésazt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat az ő Istenöket, a ki az ő atyáikatkihozta volt Égyiptom földjéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, ésazokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ő reájok az Úr mindezt a nyomorúságot." (1 Kir 9:2-9)

A szövetség ráadásul a nem zsidó vallású idegenekre is vonat-kozott, abban az esetben, ha a templom felé fordulva imádkoztak. AKrónika II. könyve így ír erről:

„Sőt még az idegent is, a ki nem a te néped az Izráel közül való, haeljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a tekiterjesztett karodért, mikor idejutván, könyörögnek e házban: Te hall-gasdmeg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mind-azt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a tenevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped az Izráel, és ismer-jékmeg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, a melyet én építettem. Ha a tenéped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, a melyen elbo-csátod őket; ha könyörögnek, hozzád fordidván e város felé, a melyet vá-lasztottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: Tehallgasd meg az égből az ő könyörgésöket és imádságukat, és szerezz né-kikigazságot." (2 Krón 6:32-35)

A megegyezés azt is kiköti, hogy az idegenek azért is folya-modhatnak könyörgéssel Izrael istenéhez, hogy győzelmet arassa-nak acsatában (feltéve természetesen, hogy a csatát nem Izrael el-len vívják).Önkéntelenül is felmerül, hogy Salamon azért vetette be ezt a kikötést aszerződésbe, hogy türoszi barátai is élvezhessék az új szövetség előnyeit.

Tizenhatodik fejezet

Salamon király kincse

Miként a szerződésben meg volt írva, miután Salamon templo-maelkészült, birodalmának már akkor is tetemesnek mondható gazdagságaexponenciálisan növekedni kezdett. A Krónika II. könyvében ez áll:

„És Salamon bevégezi az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, amit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és amaga házában; szerencsésen bevégezé." (2 Krón 7:11)

A vagyon növelésének egyik módja az volt, hogy Salamon adótszedett birodalmának alávetett népeitől. A Királyok I. köny-véből kiderül,hogy Salamon birodalma bizony elég nagy volt:

„Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztől fogvaegész a Filiszteusok földéig és Égyiptomnak határáig, és ajándékokat hoz-nak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében. ...Mert ő uralkodék minden helyeken a folyóvizén túl Thifsától fogva egészGázáig; minden királyokon, a kik a folyóvizén túl valának; és békességevolt néki minden alattvalóitól köröskörül." (1 Kir 4:21-24)

A Királyok I. könyvének 9. fejezete azt is elárulja, hogy az alá-vetettnépeket „szolgálat alá" kényszerítette, vagyis rabszolgákká tette. ígytartotta fenn birodalmát. A szövegből az is kiderül, hogy Salamon a sajátnépét felmentette a szolgálat alól:

„És mindazt a népet, a mely megmaradott volt az Emoreusoktól,Hitteusoktól, Perizeusoktól, Hivveusoktól, Jebuzeusoktól, a kik nem valá-nak az Izráel fiai közül. Azoknak fiait, a kik ő utánok azon a földön ma-radtak volt, a kiket az Izraeliták ki nem irthattak, Salamon jobbágyokkátette mind e mai napig. De az Izráel fiai közül senkit nem vetett Salamonszolgálat alá, hanem ezek hadakozó férfiak voltak és ő szolgái és főembereiés hadnagyai és az ő szekereinek és lovagjainak fejei." (1 Kir 9:20-22)

Salamon emellett a külföldi utazóktól is kapott ajándékokat, akik azértjárultak színe elé, hogy hallják, amint megosztja népével

124 SALAMON KINCSE

Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták utálatos bál-ványát. És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nemköveté olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja. Akkor építeSalamon templomot Kámosnak, a Moábiták utálatos bálványának a he-gyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Mólóknak, az Ammon fiaiutálatos bálványának. És ekképpen cselekedék Salamon mind az ő idegenfeleségeivel, a kik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak. Megharaguvékazért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istené-től,a ki megjelent volt néki kétszer is, és azt parancsolta volt néki, hogy nekövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolat-ját." (1Kir 11:1-10)

Salamon ezzel nyilvánvalóan megszegte a szerződést, amit Is-tennelkötött, és ez a birodalmába került. Isten azonban nem Sala-mon életébenvette el. A Salamon őseivel kötött korábbi megálla-podásokat tiszteletbentartva Isten egybetartotta a birodalmat, amíg Salamon élt, csak fia, Roboámuralkodása idején szakította ketté. Isten - aki mindig betartotta a vele kötöttszerződéseket - a korábbi megállapodások okán még ezután is megengedte,hogy Salamon leszármazottja megtartsa Júda trónját, illetve Jeruzsále-met,és ő uralkodjon Júda törzse felett, a többi törzs azonban rivá-lisa, Jeroboámuralma alá került. így jött létre a két különálló ki-rályság, Júda és Izrael, ésettől fogva Isten mindkettejüket büntet-te Salamon bűneiért. A Királyok I.könyve ekképp folytatja:

„Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nemőrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket paran-csoltam néked: elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a teszolgádnak. Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a teatyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt. De nem szakasz-tomel az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dá-vidért,az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választot-tam." (1Kir 11:11-13)

Tizenhetedik fejezet

Salamon paktuma a démonok királyával

Louise Ginzberg klasszikus sorozata, a Bibliában nem szereplő zsi-dó, arab és keresztény forrásokból táplálkozó The Legends of theJezvs egészen más történetet mond el Salamon életéről. A sorozatIV. kötetében megjelent történet szerint Salamonnak nem a türosziHirám nyújtotta a legtöbb segítséget a templom felépítéséhez,ha-nem a démonok. A szövegben az áll, hogy Isten látván Salamonbölcsességét, nemcsak saját királysága és birodalma felett adottneki hatalmat, hanem a vadállatok és a szellemek felett is. A legen-da szerint Salamon ismerte „a madarak nyelvét", egy kántáló be-szédformát, ami az alkimisták leírása szerint hatalmat ad mindenfelett, a segítségével irányíthatók az emberek, az állatok és a tüne-mények, és megváltoztatható a fizikai valóság. A könyv ezt azalábbiakban fejti ki:

„Sohasem létezett olyan ember, kinek akarata előtt a démonok meg-hajoltak volna, mint Salamonnak, isten felruházta őt a képességgel, hogya démonok gonosz hatalmát munkaerővé változtassa az emberekhasznára.Ráolvasásokat talált ki, amelyek enyhítették a betegségeket, más ráolvasá-saival pedig démonokat tudott elűzni végleg kiutasítva őket. Személyesszolgái szellemek és démonok voltak, akiket kedve szerint küldözgethetettide-oda egy pillanat alatt. Trópusi növényeket tudott nevelni Palesztiná-ban, mivel az őt szolgáló szellemek vizet hoztak neki Indiából."

A történetnek ebben a verziójában Salamon nem meghívta Sá-ba királynőjét, hogy látogassa meg, hanem üzenetet küldött neki,amiben követelte, hogy haladéktalanul jelenjen meg a színe előtt,és tegye tiszteletét, máskülönben:

„... Királyokat, hadakat és lovasokat küldök ellened. Azt kérded,kik ezek a királyok, hadak és lovasok, akik Salamon királyt szolgálják?

Királyaim a mezők vadjai, a madarak lovasaim, a démonok, a szelle-mek, és az éjszaka árnyai a hadaim. A démonok megfojtanak éjszaka azágyadban, a vadak szétmarcangolnak a mezőkön, a madarak pedigfelzabálják húsodat."

126 SALAMON KINCSE

így amikor eljött az idő, hogy Salamon nekilásson legnagy-ratörőbbtervének, a templom felépítésének, magától értetődött, hogy a démonokbirodalmához fordult segítségért - legalábbis a fenti leírás szerint. Ezakkoriban nem is volt annyira szokatlan. Az ókori világban, ahol semmirendkívüli nem volt abban, ha valaki szerződést kötött bizonyosszellemekkel, hogy kívánságát valóra váltsa, egy démon segítségét kérnivalaminek a felépítéséhez min-dennapi kérés volt. A hiedelem szerint azépítészet volt az egyik szakterületük, valamint a fémművesség, hiszen adémonok voltak a föld alatti üregek urai, ahonnan ezek az anyagokszármaztak. Ebben a történetben viszont Salamon magának Istennek aházá-hoz a démonok leghatalmasabb urának, Asmódeusnak a segítsé-gétszerezte meg, akit egy mágikus pecsétgyűrűvel kényszerítettengedelmességre. Louis Ginzberg ekképp fogalmaz:

„A templom felépítésében Salamonnak a démonok segítettek legtöb-bet. De hogy is történt mindez? Amikor Salamon nekilátott a templomépítésének, egy alkalommal úgy esett, hogy egy rosszindulatú szellem el-lopta a király egyik kedvenc inasának pénzét és ételét. Az eset többször ismegismétlődött, és Salamon sehogy sem tudta elkapni a gonosztevőt. Akirály buzgón imádkozott Istenhez, hogy adja kezére az elvetemült szel-lemet. Imája meghallgattatott. Megjelent előtte Mihály arkangyal, és adottneki egy kis gyűrűt rajta egy vésett kőből készült pecséttel, és így szólt:»Vedd, ó Salamon, Dávid fia az ajándékot, amit az Úristen, a leg-magasabb Zebaot küldött neked. Ezzel láncra verheted a föld minden dé-monát, nőt és férfit, és segítségükkel felépítheted Jeruzsálemet. Dejegyezd meg: viselned kell Isten e pecsétjét, ez a véset pedig a gyűrűpecsétjén, ami néked küldetett, egy pentalpha.«"

Salamon gyűrűjén a pecsét, a pentalpha voltaképpen egy penta-gramma, csak másképp nevezik. Azért hívják így, mert ha megné-zünk egypentagrammát, látni fogjuk, hogy tulajdonképpen három darabháromszögre vagy A betűre - avagy görög alfára - osztható. Ez Salamonigazi pecsétje, és ő is arra használta, amire a varázslók azóta is használják:arra, hogy bebörtönözzék a démoni lelkeket és alávessék őket sajátakaratuknak. A pentagrammát végtelen cso-mónak is nevezik, és először azókori sumeroknál bukkan fel, mint a béklyó vagy a börtön jele. Jeruzsálemvárosi pecsétjeként is ezt használták, ami a Brit Kolumbiai és YukoniSzabadkőműves

SALAMON PAKTUMA A DÉMONOK KIRÁLYÁVAL 127

Nagypáholy honlapján szereplő egyik cikk szerint maga is a „pen-tagramma" nevet viselte. A cikk még ezt is hozzáteszi:

„Miután I. Konstantin római császár legyőzte Maxentiust és i. sz. 312-ben kiadta a milánói ediktumot, sikerét annak tulajdonította, hogy áttért akeresztény hitre, és pecsétjébe, valamint amulettjébe belefoglaltat-ta ahegyével lefelé mutató pentagrammát."

Manapság inkább a hatágú csillagot nevezik Salamon pecsét-jének,vagy Dávid-csillagnak. Az ókorban viszont mindkét szim-bólum ugyanazta célt szolgálta, és a nevüket gyakran felcserélték. Salamon mágikusgyűrűjén azonban kétség kívül a pentagramma szerepelt. Mint Ginzbergírja:

„Salamon ekképp [ti. a gyűrűvel] felfegyverkezve magához szólítot-taaz összes démont, és mindegyiktől megkérdezte a nevét, illetve a csil-lagcsillagkép vagy állatövi jegy nevét és az angyal nevét, aminek a befo-lyásaalá tartoztak. A szellemek egymás után sorban vereséget szenvedtekSalamonnal szemben, és kénytelenek voltak segíteni neki a templom épí-tésimunkálataiban."

Asmódeus akkor keveredett bele a templomépítésbe, ami-kor Salamonegy mágikus kígyó, a samír segítségét kérte, ami képes volt felhasítani aköveket. A The Legends of the Jezvs a kö-vetkezőket írja erről:

„Miközben Salamon a templommal foglalatoskodott, komoly nehéz-sége adódott annak kapcsán, hogy miként alakítsa a kőfejtőkből hozott kö-veket az épület kívánalmaihoz, mivel a Tóra kifejezetten megtiltja, hogy azoltár elkészítéséhez vasból készült szerszámokat használjanak. A böl-csekelmondták neki, hogy Mózes a samírf hívta segítségül, a követ, amimeghasítja a sziklát, ezzel vésték a törzsek nevét a főpap által viseltephodot díszítő drágakövekre. Salamon démonai nem tudtak információ-valszolgálni arra vonatkozóan, hogy hol találja meg a samírf, gyanítot-tákviszont, hogy a démonok királya, Asmódeus birtokában van a titok-nak, éselárulták Salamonnak a hegy nevét, ahol Asmódeus lakozott, és azt iselmondták neki, hogyan él. Ezen a hegyen volt egy kút, innen sze-rezte beAsmódeus az ivóvizét. Minden nap lezárta egy nagy sziklával, éslepecsételte, majd felment a mennybe, mivel oda mindennap feljárt, hogy

128 SALAMON KINCSE

részt vegyen a mennyei akadémia megbeszélésein. Onnan aztán újra le-szállt a földre, hogy megjelenjen - noha csak láthatatlan alakban - a tu-dásföldi házaiban folytatott vitákon. Majd miután megvizsgálta a kútona pecsétet, hogy meggyőződjön róla, nem háborgatták-e, ivott a vízből."

Világos, hogy Asmódeust, mint a démonok királyát a mennyeibölcsesség egyik letéteményesének tekintették. Ez nyilvánvaló, hi-szen a leírás szerint részt vett a mennyei akadémia vitáiban, éső felügyeli a földi iskolákban folytatott eszmecseréket. Ez egybe-vág a„démon" szó ókori értelmezésével, aminek a jelentése szószerinti fordításban „bölcs".

De akármilyen bölcs is volt Asmódeus, Salamon túljárt az eszén. Adémon ivókútját víz helyett borral töltette fel. Miután Asmódeuslerészegedett, már könnyű volt foglyul ejteni, és ki-szedni belőle a samírkígyó titkát. A szöveg a következőképpfolytatódik:

„Asmódeus elmondta Salamonnak, hogy a samírf Isten a tenger an-gyalának adta, az angyal pedig nem másra, mint a fajdtyúkra bízta, afajdtyúk pedig megesküdött, hogy gondosan őrzi a samírí. A fajdtyúk ez-után felvitte magával a samírf a hegyekbe, amit ember nem lakott, feltör-te a sziklát a samírral, és magvakat vetett a hasadékokba, melyek szárbaszökkentek, és zöldbe borították a kopasz hegyeket, így a kietlen hegységlakhatóvá vált. Salamon felküldte az egyik szolgáját, hogy kutassa fel amadár fészkét, és rakjon rá egy üvegtáblát. Amikor a fajdtyúk visszatért, éslátta, hogy nem fér hozzá kicsinyeihez, elrepült, magához vette a samírí,majd az üvegre helyezte. A férfi ekkor nagyot kiáltott, és úgy megijesztettea madarat, hogy az elejtette a samírf, és elrepült. A férfi te-hát megszereztea hőn áhított samírf, és elvitte Salamonnak, a fajdtyúk pedig annyirakétségbe esett, amiért megszegte a tenger angyalának tett ígéretét, hogymaga vetett véget életének."

Asmódeus foglyul ejtése sokat segített Salamonnak, nemcsak azért,mert a király embereit a samír nyomára vezette, hanem azért is, mert ő letta templom főépítésze - legalábbis a legenda szerint, amit Ginzberglejegyzett. Az eseményeknek ebben a leírásában a türoszi Hirám királysokkal kisebb szerepet játszik a templom fel-épülésében, a többi Hirámot -például Hirámot, az építészt - meg sem említi. Hirám, az építész szerepétAsmódeus veszi át.

SALAMON PAKTUMA A DÉMONOK KIRÁLYÁVAL 129

A démonkirály szolgálatai igen hasznosak voltak a templomépítkezésénél, azonban Salamon e szolgálatoknak nemcsak hasz-nát,hanem kárát is látta. A szellem túl körmönfont volt, és egy trükkel rá tudtavenni Salamont, hogy adja át neki hatalma forrá-sát. A The Legends of theJezvs oldalain ez áll:

„Habár Salamon eredetileg csak azért ejtette fogságba Asmódeust,hogy megszerezze a samírí, azután is fogságban tartotta, hogy a temp-lomfelépült. Egy napon a király azt mondta Asmódeusnak, nem érti, miben álla démonok nagysága, ha egy egyszerű halandó még a királyu-kat is fogvatarthatja. Asmódeus erre azt felelte, hogy ha Salamon leoldja róla aláncait, és kölcsönadja neki a varázsgyűrűt, akkor tanúbizony-ságát adjasaját nagyságának. Salamon beleegyezett. Ott állt előtte a démon, az egyikszárnya az eget, a másik a földet karcolta. Felkapta Sa-lamont - akit márnem védett a gyűrű - és elhajította Jeruzsálemtől négyszáz parasang[mintegy 2200 km] távolságra, majd elhitette magá-ról, hogy o a király."

Salamon olyan messzire került Jeruzsálemtől, hogy senki sem ismertefel. Gyűrűjétől és minden egyéb hatalmi eszközétől meg-fosztva arrakényszerült, hogy nyomorult koldusként vándorol-jon. Kétségbeesettenpróbált meggyőzni mindenkit, hogy ő bizony a híres, bölcs és gazdagSalamon király, de bárki, aki hallotta, őrültnek vélte, mivel mindenki úgytudta, hogy Salamon ott ural-kodik teljes pompában Jeruzsálemben.Tudniillik Asmódeus ma-gára öltötte a király külsejét, és az ő nevébenuralkodott, mint a bölcsek legbölcsebbike. Mindeközben Salamon azammoniták ki-rályánál telepedett le (a mai Egyiptom területén), akinélfőszakács-ként szolgált. Salamon végül beleszeretett a király lányába, ésvé-gül ez lett kulcsa a trón visszaszerzésének. Mint Ginzberg kifejti:

„Isten végül megkönyörült rajta az apja Dávid kedvéért, és azammonita király lánya, az istenfélő Naamah hercegnő kedvéért, akit Isten amessiás ősanyjának szánt. Közeledett az idő, hogy Salamon felesége le-gyen, és királynéként uralkodjon Jeruzsálemben. Isten tehát elvezette a ki-rályi vándort Ammón fővárosába. Salamon a királyi háztartásban kapottmunkát, mint a szakács segédje, de olyan rátermettnek bizonyult a kony-haművészetben, hogy Ammón királya hamarosan előléptette föszakács-nak.így esett, hogy a király lánya, Naamah felfigyelt rá, és szerelembe

130 SALAMON KINCSE

esett apja szakácsával. Szülei hiába is próbálták rábeszélni, hogy vá-lasszon rangjához méltó férjet magának. Még az sem tudta gondolatait el-

téríteni Salamontól, hogy az apja megfenyegette, őt is és szerelmét is ki-végezteti. Az ammonita király kivitette a szerelmeseket a kietlen sivatag-ba abban a reményben, hogy ott majd éhen vesznek. Salamon és a hitvesea sivatagban bolyongtak, amíg el nem jutottak egy tengerparti városba.Ott halat vettek, hogy éhen ne haljanak. Amikor Naamah elkészítette ahalat, a bendőjében megtalálta a férje mágikus gyűrűjét, amit annak ide-jén átadott Asmódeusnak, és amit a démon a tengerbe vettetett, hogy vé-gül egy hal gyomrában kössön ki. Salamon azonnal ráismert a gyűrűjé-re, felhúzta az ujjára, és szempillantás alatt Jeruzsálemben termett. Ottaztán elűzte Asmódeust - aki az elmúlt három évben Salamonként pózolta trónon - és újra elfoglalta trónját."

Világosan látszik, hogy Asmódeus alakja több párhuzamot éslehetséges kapcsolatot is mutat Baphomet alakjával. Először ismindketten démonok, és mindkettejüket a bölcsességgel hozzákösszefüggésbe, hiszen Asmódeus feladata az akadémiai intézmé-nyek felügyelete mind a mennyben, mind pedig a Földön. „Atemplom, amit a bölcsesség épített" - így nevezi Albert Pike sza-badkőműves szerző Salamon templomát. Ez a szövegAsmódeusnak tulajdonítja a templom felépítését, aminek romjaina templomos lovagok éltek, ami alá kincsek után kutatva leástak,és ahol talán rábukkantak Baphomet fejére és/vagy egyéb vallásosereklyékre. Erről a templomról nevezték el szervezetüket. Lehetsé-ges, hogy Asmódeus hátrahagyott valamit, amikor a templomotépítette? Valamit, aminek segítségével a templomosok fel tudtákvenni vele a kapcsolatot, ezúttal Baphomet néven?

Baphometről amellett, hogy koponyaként vagy fejként írták le, azt isrebesgették, hogy kecskefejű, embertestű démoni lény, akinek női és férfinemi jellegei is vannak. Baphometet ebben az alakban ábrázolták (alegemlékezetesebb portré a XIX. századi okkultista, Eliphas Levi munkája)trónon ülve, miközben egyik kezével felfelé az égre, a másikkal lefelé aFöldre mutat megteste-sítve az ellentétek egységének eszméjét, amit magaBaphomet képvisel (lásd a 22-es ábrát). Hogyan is állhatnánk meg, hogy ne

hasonlítsuk össze őket, mikor Asmódeus ugyanezt a póz vette fel, mielőttmagára öltötte volna Salamon alakját? Idézzük csak fel, mit mond a szöveg:

SALAMON PAKTUMA A DÉMONOK KIRÁLYÁVAL 131

„Ott állt előtte a démon, az egyik szárnya az eget, a másik a földetkarcolta. Felkapta Salamont - akit már nem védett a gyűrű - és elhajítot-taJeruzsálemtől négyszáz parasang [mintegy 2200 km] távolságra, majdelhitette magáról, hogy ő a király."

Az Asmódeus névben szerepel az „As" avagy „Az" szótő, akárcsak azazoth-ban - a Baphomet által jelképezett fogalom alkí-miai elnevezésében -,illetve Azazel nevében, aki a lévita papok Yom Kippur alkalmávalhagyományosan bűnbakként feláldoz-nak. Ez a neve annak a démonnak is,akit a zsidó-keresztény apok-rif legendák szerint örök időre fogságbavetettek egy hegyen, ami-ért átadta az emberiségnek a tiltott tudást. Ez amítosz a The Legends ofthe Jews oldalain szereplő Salamon-történetben ishelyet kap, jóllehet Azazel alakja itt két szereplőben, Azza és Azzael alak-jában áll össze. Ennek ellenére egyértelmű, hogy ugyanarról azalakról van szó. A történet így hangzik:

„Miként a szellemek alattvalóivá lettek [ti. Salamonnak], ugyanúgy azállatok is. Volt egy sas madara, aminek a hátán egy nap alatt megjár-ta a sivatagon át az utat a Bibliában Tadmor néven szereplő városig odaés vissza. Ezt a várost nem szabad összekeverni a későbbi szíriai várossal,Palmiirával, amit szintén Tadmornak neveznek. A »sötétség hegyei« -szellemek és démonok találkozóhelye - mellett feküdt. A sas egy szempil-lantás alatt elvitte oda Salamont, ő pedig ledobott egy feliratos papírdara-bot a szellemek közé, hogy elhárítsa magától a gonoszt. A sas ezután ad-dig kémlelte a sötétség hegyeit, amíg rá nem bukkant arra a helyre, ahol abukott angyalok, Azza és Azzael hevert vasbéklyókban, egy olyan helyen,ahová senki, még a madarak sem tehették a lábukat. Amikor a sas megta-lálta ezt a helyet, a bal szárnya alá vette Salamont, és elrepült vele a kétangyalhoz. A gyűrűt, amire a szent nevet vésték, Salamon a sas szájábarejtette, és a hatalmával kényszerítette Azzát és Azzaelt, hogy fedjék fel akirály előtt a mennybéli misztériumokat."

Tehát ebben a történetben is Azazel az állítólagos forrása Sala-mon bölcsességének. Úgy tűnik, Azazel Asmódeus alakjának felelmeg, aki azonos az alkimisták körében azoth-nak, a templomosok

köreiben pedig Baphometnek nevezett lénnyel.

Tizennyolcadik fejezet

Az univerzális ágens

Az ellentétek baphometi és alkímiai egyensúlyának fogalmát Sala-mon templomában a bejáraton kívül elhelyezett két oszlop képvi-seli. Mint korábban már említettem, ez a két oszlop a pontos má-sa volt annak a kettőnek, amelyek Melkárt türoszi temploma előttálltak, és amelyek Herkules oszlopait voltak hivatva reprezentál-ni. Salamon templomának oszlopait Jákinnak és Boáznak nevez-ték, az egyik jelentése „szilárdság", a másiké „erő". Ez a két osz-lop az okkultisták és a szabadkőművesek erőteljes szimbólumávávált, ma is a fény és a sötétség, a férfi és a női princípium és egyébhasonló fogalmak ellentétét jelképezi. A Jákint néhol fehér színnelábrázolják, míg a Boáz épp az ellentéte, fekete. Az oszloppár min-den szabadkőműves páholy bejáratánál megtalálható, és ezek abejáratok (ahol megoldható) kelet felé néznek. Albert Pike szabad-kőműves szerző a Morals and Dogma [Erkölcsök és tanok] címűkönyvében a következőképp elemzi a két oszlop nevét:

„A Jákint héberül... valószínűleg Jakajannak ejtették és főnévi érte-lemben álló melléknévi igenévként a jelentése: »ő, aki megerősödik«, vagyebből adódóan »szilárd, stabil, egyenes«.

A Boáz szó eredeti alakjában Baáz... [jelentése pedig] »erős, erő, ha-talom, menedék, erőforrás, erőd«. Az előtag jelentése »-val/-vel«, vagy»-ban/-ben«, így a szó jelentése a latin gerundiumnak: megfelelőenroborando, vagyis »megerősödvén«.

Az első szó azt jelentheti, hogy valami megalapozódik, vagy állóhelyzetbe kerül a kun igéből minek jelentése: »felegyenesedik«. Feltehető-en egy aktív, életre keltő energiára vagy erőre utalt, míg a Boáz, a stabili-tás, a tartósság, passzív értelemben áll."

Pike másutt azt állítja, hogy a Jákin és a Boáz együttesen „az istenségtökéletességének végtelen hatalmát és dicsfényét" jelképezi.

Pike szerint Baphomet is végtelen hatalmat képvisel. A szerző a Morals

and Dogma oldalain kapcsolatban hozza Baphometet az azoth-nak nevezettuniverzális ágenssel, amivel a feltételezések szerint létrehozták a bölcsekkövét, vagy aminek segítségével ara-nyat csináltak ólomból. Pike akövetkezőket írja Baphometről:

AZ

UNIVERZÁLIS ÁGENS 233

„A természetben van egy leghatalmasabb erő, aminek segítségévelegyetlen ember is forradalmian meg tudja változtatni a világ arculatátfeltéve, hogy a birtokában van, és tudja, miként kell irányítani.

Az ókoriak ismerték ezt az erőt. Egy univerzális ágensről van szó,aminek legfőbb törvénye az egyensúly, és aminek segítségével megváltoz-tatható az évszakok rendje, létrehozhatók a nappali jelenségek éjnek ide-jén,amivel egy gondolat eljuttatható az egész világhoz egy pillanat alatt,akár távolról is lehet gyógyítani vagy gyilkolni, minek révén szavainkegyetemes tetszést aratnak, és mindenhol visszhangozzák majd őket.

Ez az ágens - minek mibenlétét a vaktában tapogató Mesmernek ta-lálgatásai részben már felfedték - pontosan az, amit a középkori adeptu-sok a nagy mű elementáris anyagának neveztek. A gnosztikusok szerintebből tevődött össze a Szentlélek izzó teste, és ezt imádták a szabhat avagya templom titkos rítusaiban Baphomet vagy a hermafrodita mendészi kosképszerű alakjában."

Ez volt tehát Baphomet, a természet szembenálló erőinek egy-sége révén létrejött univerzális ágens, ami új erőt alkotott, elég erő-set ahhoz, hogy megmásítsa a fizikai valóságot egészen az atomokszintjéig. Ugyanaz, mint az alkimisták által keresett bölcsek köve,ami képes a közönséges anyagot arannyá változtatni. Ennek azerőnek a titka a birtokosait alighanem a világ leghatalmasabb em-bereivé tette. Valószínűnek tűnik, hogy ez a bölcsesség volt Sala-mon birtokában, ez tette lehetővé, hogy uralkodjon a vadak és alelkek felett (miként a The Legends of the ]ews oldalain olvastuk), ésamellett mesés gazdagságra tegyen szert. Louis Ginzberg azt is el-árulja, hogy amikor Salamon kívánhatott egyet Istentől, nemcsakazért választotta a bölcsességet, mert nem érdekelte a pénz vagy ahatalom, hanem mert már akkor is elég okos volt ahhoz, hogy tud-ja, „ha a bölcsesség az övé, akkor minden más jön magától". Ez a böl-csesség vezette rá Salamont, hogy miként alkalmazza azokat agazdasági elveket, amiket akkoriban még kevéssé értettek, és csakigen szűk körben alkalmaztak. A gazdaság irányításáról valószí-nűleg további konkrétumokat is megtanult a türoszi Hirámtól.

Az sem kevésbé valószínű, hogy ennek az univerzális ágens-nek a meglelésére és felhasználására vonatkozó kulcsok kódolt for-mában el lettek rejtve a Salamon templomának architektúrájában,vagyis „a templomban, amit a bölcsesésség épített". A szabadkő-

műves legendák egyértelműen ezt állítják. A szabadkőművesség

134 SALAMON KINCSE

gyakorlati elemi közt valóban fontos szerep jut a szent geometriaelveinek, illetve azok tanulmányozásának, mivel hitük szerint Sa-lamon templomát is ezeknek az elveknek megfelelően építettékföl. A szabadkőműves legendákból az is kiderül, hogy a szabadkő-műveseknek azért van a birtokában ez a titok, mert a templomoslovagok rábukkantak, amikor a Templom-hegy alatt ástak.

Tizenkilencedik fejezet

A templom újjáépítésének terve

De vajon a templomosoknak feltétlenül tudniuk kellett, hogy mitis keresnek a Templom-hegy alatt, vagy tudták egyáltalán, mirebukkantak, amikor megtalálták? Meglehet, hogyha az erre vonat-kozó információkat az érintettek a bibliai kortól kezdődően örök-lés útján továbbadták. Ezen a feltevésen alapult Michael Biagent,Richárd Leigh és Henry Lincoln 1980-ban megjelent Holy Blood,Holy Grail című könyve. A könyv szerint a templomosok alapítói -köztük a híres Godfroi de Bouillon és Hugues de Payns - királyivérvonal leszármazottai voltak, ami a gyökereit egészen JézusKrisztusig és rajta keresztül Salamon királyig vezették vissza. AHoly Blood, Holy Grail szerzői szerint e vérvonal ma élő sarjainaksaját bevallásuk szerint tudomásuk van a frigyláda hollétéről, éstöbb más bibliai titok is birtokukban van, amelyek állítólag gene-rációról generációra öröklődtek maguktól a bibliai szereplőktől.

Ha a templomosok valóban bibliai alakok leszármazottai, ak-kor valószínűleg a lévita papok vére is az ereikben csörgedezik. Aznyilvánvaló, hogy a templomosok - vérvonal ide vagy oda - saját meglátásukszerint a léviták hajdani szerepét töltötték be. A temp-lomosok is papokvoltak, és ők látták el a közösség bankügyleteit, ugyanúgy, ahogy annakidején a lévita papok. Ennél is fontosabb viszont, hogy a lévitákhozhasonlóan ők látták el a templomi tevé-kenységek felügyeletét, még akkor

is, ha addigra a hajdani épület-nek csak az alapjai maradtak meg. Ebben akontextusban azt is meg kell jegyeznünk, hogy a templomosok milyenodaadóan

A TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK TERVE 135

ápolták Keresztelő Szent János kultuszát, aki az első lévita pap, Áronközvetlen leszármazottja volt.

Ha a templomosok valóban zsidó géneket hordoztak, akkor azok közöttminden bizonnyal lévita gének is akadtak. Izrael tíz törzse a babiloni fogságidején elpusztult, így csak három ma-radt: Júda, Benjámin és Lévi törzse(ami a Biblia szerint nem szá-mított önálló törzsnek, de gyakorlatilag igen).Ezek a későbbiek-ben olyannyira elvegyültek egymással Izrael földjén,hogy sok tekintetben megkülönböztethetetlenné váltak. A templomosokkorában már jó esély volt rá, hogy ha az ember zsidó ősöktől származott,akkor ősei közt valószínűleg Júda és Lévi vérvonala is képviseltette magát.

Ezzel kapcsolatban van egy érdekes részlet, amit érdemesmegjegyezni: miután az első keresztes hadjárat bevette Jeruzsále-met, a templomosoknak nagy szerepük volt a Jeruzsálemi LatinKirályság létrehozásában, olyannyira, hogy az egyik keresztes ala-pítónak, Godfroi de Bouillonnak még az új királyság koronáját isfelajánlották. Ő visszautasította a megtiszteltetést, inkább a szentsír védelmezőjének nevezte magát, így a királyi címet végül fivé-re, Balduin kapta meg, aki el is fogadta, és I. Balduin néven ki-rállyá koronázták. Különös, hogy a beszámolók szerint újonnanszerzett címeik felvételével egy időben mindkét férfi áttért a zsidóvallásra. Talán épp a zsidó vallással és a zsidó vérvonalakkal való

közismert kapcsolatuk késztette a pápát arra, hogy jogot adjon atemplomosoknak az uzsoraszedésre.

Alber Pike a Morals and Dogma oldalain amellett érvel, hogy atemplomosok nemcsak Salamon templomának a titkait fedeztékfel, hanem újjá is akarták építeni a templomot. Mindez - mondjaPike - egy nagyobb terv része volt, ami arra irányult, hogy a pénzhatalmával átvegyék az uralmat az egész világ felett. Azt is felve-ti, hogy a templomosok e terv kapcsán állítólag a bizánci egyház-zal is szövetségre léptek, mivel a római egyház kiszorítására irá-nyuló terveik részeként bizánciaknak is az volt a céljuk, hogy újjá-építsék Salamon templomát. Mint Pike kifejti:

„1118-ban kilenc keresztes lovag - köztük Godfroi de Saint-Omer ésHugues de Paynes - keleten felszentelték magukat a vallásnak és esküttettek a konstantinápolyi pátriárka előtt, kinek érseksége titokban vagy

nyíltan, de Pothius kora óta mindig is ellenséges volt a római egyházzal

136 SALAMON KINCSE

szemben. A templomosok arra esküdtek fel, hogy megvédik a szent helyek-re látogató keresztényeket, titokban viszont az volt a céljuk, hogy újjáépít-sék Salamon templomát...

Az újjáépítés - amit az elmúlt korok zsidó törvényeket követőmisztikusai már hivatalosan is megjövendöltek - már régóta a keletipátriárkák titkos álma volt. Ha Salamon templomát sikerülne újjáépí-teni, és felszentelni a katolikus vallás szerint, akkor a templom gyakor-latilag a Világmindenség Metropoliszává válna, a kelet átvenné azuralmat a nyugat felett és a konstantinápolyi pátriárkák maguk gyako-rolhatnák a pápai hatalmat."

Pike azonban azt is elárulja, hogy a templomosok nem a kele-ti egyházhoz voltak hűek, hanem sokkal inkább a Keresztelő SzentJános hirdette gnosztikus tanokhoz. Pike szerint a templomosokvezetője, Hugues de Paynes a titkos johannita egyház beavatottjavolt, aminek élén János papságának feltételezett közvetlen egye-nes ági utódai álltak. Pike tulajdonképpen azt állítja, hogy dePaynes maga is ezeknek az utódoknak az egyike volt:

„Amikor Hugues de Paynes megalapította rendjét, titokban nem aza cél vezérelte, hogy a konstantinápolyi pátriárkák ambícióit szolgálja.Abban az időben keleten létezett egy johannita keresztény szekta, akik aztállították, ők - és csakis ők-a Megváltó által hirdetett vallás valódi misz-tériumainak igaz beavatottal...

...A johanniták titkos egyházuk alapítását Szent Jánosnak tulajdo-nították, a szekta nagymesterei a khrisztos - vagyis »felkent/felszentelt« -címet viselték, és saját bevallásuk szerint Szent János óta töretlen sor-rendben követték egymást a főpapi hatalomban. A templomosok rendjénekalapítása idején e képzeletbeli kiváltságokat egy Theoclet nevű ember vi-selte, aki ismerte Hugues de Paynes-t, beavatta a misztériumokba és állí-tólagos egyházuk reményeibe, elcsábította az uralkodó papság és a legfőbbkirályság eszméivel, és végül megtette őt utódjának."

így tehát mondhatjuk, hogy a Keresztelő Szent Jánosnak tu-lajdonítottbaphometi bölcsességet (aminek jelképeként a prófé-ta levágott feje vagykoponyája szolgált), valamint a papi kivált-ságokat, amiket János Áron

főpap legfőbb leszármazottjaként birtokolt, törvényesen átruházták Áronegy másik feltételezhető leszármazottjára, Hugues de Paynes-ra. Atemplomosok ezzel

A TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK TERVE 137

felfegyverkezve talán úgy érezték, már így is több valós hatalom-malrendelkeznek, mint bármely más földi intézmény. Pike a kö-vetkezőketállítja:

„A szükséges befolyás és vagyon megszerzése, majd a johannita vagygnosztikus és kabbalisztikus tanok megszilárdítása cselszövéssel, illetve haszükséges akár harc árán is - ez volt beavatott hittársaknak felkínált cél éseszköz. A pápaságot valamint a rivális uralkodóházakat manapság adjákveszik - mondták nekik -, a velejéig romlott valamennyi, és holnaptalán el is pusztítják egymást. Minden a templomosok öröksége lesz, a vi-lág pápái és uralkodói hamarosan a mi sorainkból fognak kikerülni. Meg-teremtjük a világmindenség egyensúlyát, és uralkodni fogunk a világ uraifelett...

...Meggazdagodni, hogy megvehessiik a világot - ez volt a jel-mondatuk."

Pike ezután leírja, hogy ez az arrogáns kérkedés miként veze-tett a templomos rend üldöztetéséhez és bukásához. De mintmondja, az utolsó nagymester, Jacques de Molay, mielőtt még eret-nekségért és boszorkányságért máglyára ítélték volna (lásd a 20-as ábrát), gondoskodott róla, hogy a templomosok ügyét halálaután egy intézmény vigye tovább: a szabadkőművesség. Pike ezta következőképp magyarázza:

„A dráma végét, illetve azt, hogy miként emésztették el a lángokJacques de Molay-t és társait, mindenki jól ismeri. A kárhozatra ítélt rendfeje azonban a kivégzése előtt megszervezte, és intézményes formába ön-tötte mindazt, amit később okkult, hermetikus vagy skót szabadkőműves-ségnek neveztek. Börtöne homályában a nagymester létrehozta a négy vá-rosi nagypáholyt, keleten a nápolyit, nyugaton az edinburghit, északon astockholmit, délen pedig a párizsit."

Albert Pike tehát közvetlen kapcsolatot feltételez a templomo-sok és a bizánci egyház között, ami felvet egy érdekes lehetőséget.Ezt szeretném részletesebben kifejteni. A jól ismert templomos jel-

képről vagy harci zászlóról van szó: a jelképükké vált egyenlőszá-rú vörös keresztről fekete-fehér kockás alapon.

Huszadik fejezet

A szépséges

Korábban már említettem, hogy a templomosok a sakktábla-mintát keleti kapcsolataiktól vették át, talán valamilyen mohame-dán forrásból, de még valószínűbb, hogy a bizánciaktól. A temp-lomosok szemében ez a minta is az ellentétek egységénekbaphometi eszméjét jelképezte akárcsak a Jákin és Boáz. A maiszabadkőművesekhez hasonlóan ők is úgy tartották, hogy Sala-mon templomának padlója is ilyen fekete-fehér padlólapokkalvolt borítva. Ezeket az eszméket, illetve magának Baphometnek azeszméjét szimbolizálta a templomosok zászlaja is, aminek nevet isadtak. Beaussant-nak vagyis „szépségesnek" nevezték.

Világosan látható a hasonlóság e szó, vagyis a beaussant és a„Bizánc" elnevezés töve közt. Bizáncot természetesen saját korá-ban nemígy nevezték. Csak sokkal később, a XVII. századi tudó-sok adták neki ezt a nevet. Az elnevezés eredete állítólag a térségmitikus (Konstantin előtti) alapítójától származik, akit feltehetőenByzasnak neveztek. Ezzel az értelmezéssel azonban nem sokan ér-tenek egyet. Valójában senki sem tudja, miért nevezték így. Az ér-méketviszont, amikor Konstantin veretett Konstantinápoly felépí-tésének fedezésére (a pogány római templomokból elhurcolt aranyból),besantnak nevezték, és később is ez volt a birodalom hi-vatalos pénzneme.A „bizánci" jelzőt manapság bármilyen össze-tett mintázatra vonatkozómelléknévként is használják, ami a bi-zánci művészet mozaikszerűjellegéből adódik. A bizánci művé-szetben a sakktáblaminta isrendszeresen előfordul, mi több, ez az egyik legáltalánosabban használtminta. A templomosok aligha-nem akkor vették át, amikor az elsőkeresztes hadjárat idején átvo-nultak Konstantinápolyon. A kolostoraik is aboltozatos bizánci építészet mintáját követik, azon belül is elsősorban aHagia Sophiáét (a szent bölcsesség templomáét).

Mindez még hihetőbbé teszi azt a lehetőséget, miszerint a beaussant ésa „Bizánc" elnevezés kapcsolatban állhatott egymás-sal. Ennek tetejébe aztis érdemes megfontolni, vajon nem ugyan-erről a tőről ered-e a „Boáz" névis, amit Albert Pike leírása szerint „Baáznak" is ejthettek.

A SZÉPSÉGES 139

Látni fogjuk, hogy a történelem későbbi időszakaiban a korai, avagyősi szabadkőművesek közül sokan kalózkodtak vagy vál-tak tengeribanditává zsákmány után kutatva a nyüt tengeren. Az ő harci zászlójuk isBaphometet ábrázolta: fekete mezőben a híres templomos-szabadkőművesjelkép, a koponya és a lábszárcson-tok. Még vicces nevet is kitaláltak neki:Jolly Roger (lásd a 23-as áb-rát). Ennek az elnevezésnek az eredetétrejtély fedi, de lehetséges, hogy a „Roger" a héber rosh azaz „fej" szókódolt változatára utal.

A tény, miszerint Baphomet vagy Keresztelő Szent János feje e kétzászlón szerepelt, további érdekes nyelvészeti összefüggéseket juttat azember eszébe. A zászlót néha jacknek is nevezik, Nagy-Britannia zászlajátpéldául Union Jacknek. A Jack persze népsze-rű becenév is, gyakranbecézik így a John nevet viselőket, noha a Jacques francia név angolváltozataként is előfordul. Ezek az összefüggések a fenti nevek eredetihéber alakjában gyökerez-nek. A James [magyarul Jakab], a Jákob és aJákin nevek is kö-tődnek hozzájuk. A James és a Jákob nevek Nagy-Britanniában még az 1600-as években is kölcsönösen felcserélhetőkvoltak, hi-szen I. és II. James [vagyis I. és II. Jakab] Stuart királyok híveitjakobitáknak nevezték.

A János és a Johannes nevek az ókori Oannesszel is kapcsolat-banállnak, egy babiloni istenség nevével, aki arról volt emlékeze-tes, hogy őtanította meg az emberiséget az isteni bölcsességre. Ez a név fedezhető felJanus római istenség nevében, akinek két arca volt - akárcsak egyesleírások szerint a Baphomet-fejnek - és akit a rómaiak a pénz fogalmánakfeltalálásáért tiszteltek. A Jnana (ejtsd: gjána) név szanszkrit nyelven„bölcsességet" jelent. A „Sión" elnevezés, vagyis a jeruzsálemi Templom-hegy másik neve a „John" [azaz János] welszi megfelelője. Mindezek feletta perzsa djinn (ejtsd: dzsinn) szót is meg kell említeni, aminek jelentése„gé-niusz" vagy „démon". Végül azt is meg kell jegyezni, hogy a jackszóval szellemekre és démonokra is szoktak utalni, illetve a szlengbenbevett megnevezése a pénznek. Mindeme fogalmak szoros kapcsolatbanállnak Baphomet fogalmával.

De ha mindez még nem lenne elég ahhoz, hogy Jánost kapcso-latbahozzuk Baphomettel, akkor ott van a szabadkőművesek ki-fejezőikonográfiái ábrázolása, amelyen a ma „baphometinek" ne-vezett pózbanlátható, egyik kezével az ég felé, a másikkal le a földre mutatva (lásd a 32-esábrát).

Huszonegyedik fejezet

A tizenhármas szám kultusza

Visszatérve a Jolly Roger témájához, a zászlón, a koponya és a láb-szárcsontok alatt felbukkan még egy figyelemre méltó részlet: a13-as szám, amit kivétel nélkül mindig arab számokkal írtak.

Ennek eredete bizonyára a templomosok és a tízenhármas számkapcsolatára vezethető vissza, ami úgy tűnik, velük szem-ben éreztettejelentőségét, tekintve, Franciaország királya 1307. ok-tóber 13-án,pénteken kezdte letartóztatni és üldözni őket, habár lehet, hogy ez a későbbkiderült tényből adódik, és csak legenda őrizte meg így. Ráadásulkorábban már szó volt róla, hogy a temp-lomosoknak állítólag abirtokukban volt egy aranyfej (talán az Baphomet fejét helyettesítő egyikereklye), amit „Caput 58 M" jel-zéssel láttak el, amin az M betűt ugyanúgyírták le, mint a Szűz asztrológiai jelét. Azt is említettem, hogy ez atizenhármas szám kódja lehetett, hiszen az ötös és a nyolcas számjegyekösszege ti-zenhárom. Továbbá az M a tizenharmadik betű az ábécében, ésnemcsak az angolban, hanem sok másikban is, többek között a hé-berben.A Sión Rendről is tettem már említést, a templomos lova-gok egylehetséges oldalágáról, ami egy tizenhárom házat számlá-ló állatövirendszerhez igazodott. Ebben a rendszerben alighanem a Szüzet tekintettéka tizenharmadik háznak. Lehetséges, hogy a templomosok is ezt azodiákus-rendszert használták. Akárhogy is volt, az biztos, hogy atizenhármas szám fontos volt a templomo-soknak, és az is biztos, hogyBaphomet fejével hozták kapcsolatba, akkor pedig valószínűleg ezértszerepelt a tizenhármas szám a Jolly Roger zászlón a koponya és alábszárcsontok alatt.

A The Merovingian Mythos and the Mystery of Rennes-le-Cháteau [AMeroving-mítosz és a Rennes-le-Cháteau rejtélye] című koráb-bikönyvemben terjedelmes bizonyítékmennyiséget vonultattam fel arravonatkozóan, hogy a tizenhármas számnak a Sión Rend is biztosan nagyjelentőséget tulajdonított. Azt is szemléltettem, hogy a tagok tizenháromtöbbszörösein alapuló ranglétrájában egy rejtett holdnaptár bújt meg, ami364 napos holdévekkel szá-molt. Arról is beszéltem, hogy az ötvenkétlapos játékkártya-pak-liban ott rejlik egy holdnaptár. Ez - mint mondtam -azért különö-sen érdekes, mert mint a történelmi adatok bizonyítják, atemplo-

A TIZENHÁRMAS SZÁM KULTUSZA 141

mosoknak alighanem szerepük volt abban, hogy a kártyajáték ke-letrőlátkerült nyugatra, és valószínűleg abban is, hogy elnyerték a ma ismertformájukat. A játékkártyák történetesen közvetlen ha-tással voltak a tarotpakli fejlődésére, és a mai tarot paklikban (pél-dául a szabványos tarotpakliban, amit Arthur Edward Waite sza-badkőműves dolgozott ki) a XIII-as számot viselő kártya a Halál. A szabadkőműves-páholyok általábanteliholdkor ültek össze, ami azt jelenti, hogy minden évben tizenháromülést tartottak.

A tizenhármas szám egyéb összefüggések miatt is fontos lehe-tett atemplomosoknak, többek közt azért, mert Lévi törzse egykor Izraeltizenharmadik törzse volt, ugyanakkor mégsem tekintették igazántörzsnek, különös jogi korlátok és speciális feladatok vo-natkoztak rájuk.Mint már kifejtettem, a lévitáknak nem lehetett saját törzsi területük,birtokaik a többi törzs területein elszórtan helyezkedtek el. Ez a magamódján a templomosok tevékenységé-ben is kimutatható, hiszensemmilyen saját területet nem jelöltek ki a számukra, viszont szuverénjogokkal rendelkeztek, ami lehe-tővé tette, hogy maguk hozzák atörvényeiket. Akárcsak a temp-lomosoknak, a lévitáknak sem lehettek sajátbirtokaik, mégis jól éltek az általuk szolgált emberek adományaiból. Tehátha a templomosok valamilyen szimbolikus úton a lévitákat másolták, akkornem kizárt, hogy a tizenhármas számot is ezért választot-ták jelképüknek.

Még egy lehetséges összefüggésre érdemes kitérni, ami Sala-monnaláll kapcsolatban. Mint korábban már említettem, Salamon tizenhárom évalatt építette fel a királyi palotát közvetlenül az-után, hogy a templomfelépült. A Királyok könyvében az áll, hogy a Jákin és a Boáz voltaképpenennek az épületnek a bejáratánál állt, nem a templomnál. A templomosok ahiedelem szerint a palota alatt is végeztek barlangi kutatásokat. Lehetségestehát, hogy a templomosok 13-asa egy utalás erre az épületre. A TheLegends of the Jews oldalain olvasható alábbi kijelentés azonban ennél iserő-sebb kapcsolatot sugall a tizenhármas szám és Salamon (valamintBaphomet fogalma) között:

„A »bölcsesség negyvenkilenc kapuja« megnyílt Salamon előtt, ahogykorábban megnyílt Mózes előtt..."

142 SALAMON KINCSE

Felteszem, azt is meg kell jegyeznünk, hogy annak idejénKonstantint - a Baphomet-fej egy korábbi lehetséges birtokosát -

a tizenharmadik apostolnak nevezték.Én mégis azt hiszem, hogy a legfontosabb összefüggések a ko-ponya

és a lábszárcsontok, a tizenhármas szám és az alkímia köztkeresendők. A koponyát és a lábszárcsontokat, illetve némely eset-benmagát a koponyát okkult szövegkörnyezetben halálfejnek szokás nevezni,és az alkimisták már a középkor óta a nigridónak, vagyis az alkímiaifolyamat elsődleges fázisának jelképeként hasz-nálták. Ez az a fázis,amikor az átalakítandó kezdeti szubsztancia(amit általában arannyá akarnak változtatni) lebomlik eredeti al-kotóelemeire. Ezt nevezi az alkímiában príma matériának („elsőd-legesanyagnak"). Az elképzelés az, hogy egy tárgyat vagy anya-got el kellpusztítani, szét kell bomlasztani egészen az atomok szintjéig, csak azutánlehet átalakítani valami mássá. A folyamat-nak ezt a fázisát ezért a halállalazonosították, az új szubsztancia létrehozását pedig az újjászületésselállították párba. Ha mindezt a szemünk elé akarjuk képzelni, akkorérdemes felidézni, miként „sugározzák" át az embereket és a tárgyakategyik helyről a má-sikra a Star Trek filmekben. A filmben alkalmazotttechnológia tel-jes egészében ezeken az ősi alkímiai elképzeléseken alapul.Szin-tén tökéletes példa a Star Trek replikátora, ami lényegében bármitvagy bármilyen anyagot létre tud hozni látszólag a semmiből, pusztán apríma matériához hasonló tiszta energia segítségével.

Egyesek szerint érdekes, hogy az alkímiai folyamatban ponto-santizenhárom stáció van. Ezek egy legenda szerint Hermész Smaragdtábláinszerepeltek, egy zöld kőtáblán, ami állítólag az égből hullott alá. Azalkímia tanulmányozása komoly lépéseket tett előre a hellenisztikusEgyiptomban, és itt született meg a mí-tosz is, miszerint az alkímiátHermész görög isten találta fel. Úgy tűnik, Hermész is egyike lehet aBaphomet alakjához alapul szol-gáló karaktereknek. Ha másból nem is,abból egyértelműen kitű-nik, hogy Hermészt gyakran ábrázolták festményekenés szobro-kon egyik kezével felfelé, a másikkal lefelé mutatva. Hermésztemellett a hagyomány a szatírok egyikének tekinti, akik a görögmitológiában félig emberforma, félig kecskeforma lények voltak, akárcsakBaphomet. Ehhez tegyük még hozzá, hogy Hermész ar-ról volt nevezetes,hogy ő tanította meg az emberiséget az alkímia bölcsességére, illetve örökszimbóluma a kaduceus volt, vagyis a

A TIZENHÁRMAS SZÁM KULTUSZA 143

pálca, ami köré két (vagy néha egy) kígyó tekeredett. Az Eliphas Levi-féleBaphomet-ábrázoláson a lény péniszének töve köré két kígyó tekeredik. Végülmegjegyezném, hogy Baphomet hermafro-dita volt, tehát egyszerre nő ésférfi. A szót Hermész és Aphrodité görög istennő nevéből képezték. MarkAmaru Pikham a követke-zőket írja a Guardians of the Holy Grail: TheKnight Templar, John the Baptist, and the Water of Life [A Szent Grálőrzői: a templomos lova-gok, Keresztelő János és az élet vize] címűkönyvében:

„... a tizenhármas szám az alkímiai folyamatban is fontos volt, mi-vela halálhoz és az újjászületéshez vezető alkímiai eljárás pontosan tizen-három fázisból állt. A legenda szerint ezt a tizenhárom fázist egy Thot-Hermész nevű bölcs írta le egy tömör smaragdból készült, és éppen ezértSmaragdtáblának nevezett táblára tizenhárom szabály formájában. Tehát abölcsek kövének létrehozásához vezető fázisokat a bölcsek kövének egyikváltozatára vésték fel. Ez a tizenhárom szabály lett az egyiptomi alkímiaalapköve, és később a konstantinápolyi és sevillai iszlám egyetemeken isgyökeret vert..."

Más források persze azt mondják, hogy a Smaragtáblán tíz, sőtegyesek szerint hét alkímiai fázis volt csak, de ki számolta meg őket?Pikham a továbbiakban következő észrevételeket teszi:

„Az alkimistáknak a Vénusz ciklusainak megfigyeléséből végül háromnagyon fontos »alkímiai« szám juthatott eszükbe. Az első szám a nyolcas,ugyanis ennyi [földi] évet tesz ki egy Vénusz-ciklus. A második szám azötös, ennyiszer lesz a bolygó a ciklus során Esthajnalcsillag. A harmadikszám pedig a tizenhármas, ennyiszer teszi meg ugyanis a Vénusz egynyolcéves ciklusa alatt a Nap körüli utat. E számok közül az arab nyolcasszámot az alkimisták az ellentétek egységének és a halhatatlanság végtelenállapotának jelképeként alkalmazták. A nyolcas szám két egybeolvadó körea két végpont egységét jelképezte, valamint felfedte, hogy az alkímia kétkörkörös »világ«, az égi és a földi szféra egyesülése. A nyolcas szám és jel-kép olyan fontossá vált a korai alkimisták szemében, hogy ezt tették megörökpatrónusok, az egyiptomi Thot-Hermész szent számának."

így lehet, hogy az ötvennyolcas szám a „Caput 58 M" címké-ben errea három számra utal, az ötösre, a nyolcasra és a tizenhár-masra, vagyis aVénusz égi ciklusaira. Azt is érdemes megjegyezni,

144 SALAMON KINCSE

hogy a templomosok letartóztatásának napja nem „október isi-ként, hanem a „13-a péntek"-ként maradt meg az emlékezetben,a péntek pedig sok nyelvben Freyáról, Vénusz viking megfelelőjé-ről kapta a nevét.

Az öt, a nyolc és a tizenhárom ráadásul a Fibonacci-számsor-bantalálható első számok közt szerepelnek. Ez a számsor a termé-szet élőlényeinek növekedési törvényszerűségét mutatja, az emb-rióét, amiből először magzat lesz, majd csecsemő, majd gyermek, majdvégül felnőtt; vagy magét, amiből először csíra lesz, majd nö-vény.Mindben felelhető a 2, 3, 5, 8, 13 Fibonacci-számsor. A Fi-bonacci-számsor geometriailag olyan jelenségekben definiálja magát, mint azaranyspirál vagy az aranymetszés, valamint a pen-tagramma (lásd a 25-ösés a 26-os ábrát). Ezek a formák minden-hol megtalálhatók atermészetben, mivel a teremtésben munkáló matematikai számsorokvizuális reprezentációi. Az ókori csillagá-szok már régen észrevették, hogya Vénusz mozgásaiban érvé-nyesülnek a Fibonacci-számok és azaranymetszés geometriája, ami újabb okot adott nekik arra, hogy Vénuszistennőt szentnek tekintsék, nem csoda tehát, hogy a Fibonacci-számsor ésaz aranygeometria ilyen fontos elem lett a szent geometria és az al-kímiaitanulmányozásában.

Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a Fibonacci-számsor mate-matikailag egyesíti az alkímia tudományát és a szent geometriatudományát. Az aranymetszés geometriáját és a Fibonacci-számokatalkalmazták a piramisok építésénél, és a szóbeszéd sze-rint Salamontemplománál, és kétségtelenül megtalálhatók a Hagia Sophiában is.Később, úgy az 1100-as évektől kezdődően a templomos lovagok általfelbérelt kőművesek is ezeket az elve-ket alkalmazták Európában a pompásgótikus katedrálisok építé-sénél, csak más módon. Mivel ezek az elvek atermészet számaiból és geometriájából erednek, ezek az épületekjelképesen élő orga-nizmusként működtek, amit a virágminták, amezőgazdasági té-mák és egyéb növényi dekorációk gyakori használatávaligyekez-tek még jobban hangsúlyozni.

A tizenhármas számnak azonban van néhány felettébb érde-kesspeciális szerepe a természet geometriájában. Az egyik, hogy a görögfilozófus és matematikus, Arkhimédész osztályozása sze-rint a harmadikdimenzióban pontosan tizenhárom geometriai téridom létezik. A másik,hogy a matematikailag lehetséges

A TIZENHÁRMAS SZÁM KULTUSZA 145

legszorosabb összetett gömbhalmaz tizenhárom egymáshoz il-lesztettgömbből áll, amelyek ekképp összerendezve egy hexagon háromdimenziósképmását alkotják. Erről az a tizenhárom csillag jut az ember eszébe,amelyek egy nagyobb hatágú csillagot for-málnak a sas feje felett azEgyesült Államok nagypecsétjének elül-ső oldalán. A fenti elrendezésekmindegyikében a tizenharmadik darab a rejtett elem, ami az egészetegyesíti és teljessé teszi, akár-csak az alkimistáknál a bölcsek köve. Ezugyanaz a szimbolika, mint ami a nagypecsét hátoldalán is szerepel. Ott apiramist meg-koronázó mindent látó szem formájában jelenik meg.Michael S. Schneider az A Beginner's Guide to Constructing the Universe[Útmu-tató kezdőknek a világmindenség felépítéséhez] című könyvébenbemutatja, miként lehet a hexagonális geometriát rávetíteni a nagypecsétteljes elülső oldalára (lásd a 30-as ábrát). A hexagram ezen felül a pecséthátoldalára is rávetíthető, csak össze kell kötni a mindent látó szemet amason [azaz „kőműves" vagy „szabadkő-műves"] szót alkotó M, A, S, Oés N betűkkel.

Ennek mentén eljutunk Michael Schneider egy másik érdekesmegfigyeléséhez a tizenhármas számmal kapcsolatban:

„A tizenkettes szám kötődik a hírhedt, de félreértett babonás tizen-hármas számhoz. Míg a tizenkettő szám a Naphoz kötődik, a tizenhármas aHoldhoz, hiszen a tizenkét hónapos napév körülbelül tizenhárom hold-ciklust foglal magában. A kapcsolat ennél is nyilvánvalóbb, ha geometriaiszempontból nézzük. Bármilyen módszerrel is látunk neki egy dodeka-gonmegszerkesztésének, tizenkét, egymástól egyenlő távolságra elhe-lyezkedőpontot fogunk kapni egy központi tizenharmadik pont körül. A hexagramátlói tizenkét pontban metszik egymást egy középső tizen-harmadik pontkörül...

A »tizenkettő az egy körül« minta létezése a szabadkőművesek általalapított Egyesült Államok kormányában sem kevésbé ismert. Az alapító-atyák - akik az ősi hagyományon alapuló utópisztikus társadalom létre-hozásán munkálkodtak - a kormányt egy klasszikus tizenkét rétegű fel-építés, funkció, rend szerint építették fel. Minden lehetséges módon bele-szőtték a zodiákus szimbolikát. George Washington tizenkét tábornokbólálló vezetői kört szervezett maga köré, hogy velük együtt harcoljon a ti-zenhárom gyarmatért. A tizenhárom csillag és tizenhárom sáv szimboli-kája a zászlajukon, az »E Pluribus Unum« (»A sok közül egy«) jelmon-dattizenhárom betűje, és a tengerész-egyenrulia tizenhárom gombja

146 SALAMON KINCSE

mind-mind ezt a szándékukat volt hivatva hangsúlyozni. A gyarmatokszáma sem volt véletlen, valójában rejtett utalás volt az ősi tanításra."

Ehhez még hozzátenném, hogy az Amerikai Konföderációs Államokzászlaján is tizenhárom csillag volt (az ügyük élén pedig sokszabadkőműves állt, köztük Albert Pike). Ennek az volt az oka, hogy aKonföderációban valójában tizenhárom szecesszionis-ta állam volt, noha atörténelemkönyvek gyakran csak tizenegyet említenek. (Kentucky ésMissouri államok saját mini-polgárhábo-rút vívtak, és mindkettőben voltegy uniós, és egy szakadár kon-föderációs kormány is.) Mindenesetre úgytűnik, hogy ha a tizen-hármas szám önmagában nem is „szabadkőműves"szám, akkor is szent szám volt, aminek vonatkozásaival az EgyesültÁllamok szabadkőműves alapítói nagyon is tisztában voltak. Lehet, hogyaz Egyesült Államok alapítói ezt akarták mondani a tizenhármas számmal?Lehet, hogy az egyesítő eszmét és a teremtés eszméjét képviselte aszámukra ugyanúgy, mint annak idején a bölcsek kö-ve az alkimistáknakvagy Baphomet a templomosoknak?

Baphometnek ez a jelképe - a tizenhármas szám ismétlődése - azamerikai egydolláros bankjegyre helyezve még nagyobb je-lentőségre teszszert a beválthatatlan pénz alkímiai természetére vonatkozóan. Atemplomosok szemében Baphomet volt a gya-korlati alkímia kulcsanemcsak gazdasági, hanem minden más értelemben is. A templomosok azalkímia titkait továbbadták a szabadkőműveseknek, akik enneksegítségével megalkották az amerikai dollárt.

A tizenhármas szám nemcsak a mostani dollárbankjegyen szerepel. Akorai negyvendolláros bankjegyen (Francis Hopkirtson szabadkőművesneka művén, aki az amerikai zászlót, valamint az Egyesült Államoknagypecsétjének végső verzióját is tervezte) volt egy kifejezettenszabadkőműves szimbólum: egy izzó oltár a mindent látó szem alatt,amiből tizenhárom fénysugár indult ki. Az első ötvendolláros bankjegyen -amit szintén Hopkinson terve-zett - volt egy tizenhárom rétegűbefejezetlen piramis, hasonló, mint a nagypecséten, de ez inkább egysumer jellegű zikkurat vagy lépcsős piramis volt, nem sima oldalúegyiptomi piramis, a mindent látó szem pedig hiányzott róla. Korábbanmár azt is em-lítettem, hogy az Egyesült Államok által kibocsátott elsőpenny-ken tizenhárom kör szerepelt láncként egymásba fonódva a „We

A TIZENHÁRMAS SZÁM KULTUSZA 147

are one" ["Egyek vagyunk"] szavakkal együtt. A szimbolikus szám azegyes államok által veretett érméken is helyet kapott. Az 1785-benVermontban veretett rézérméken a mindent látó szemet hu-szonhat(tizenhárom hosszú, tizenhárom rövid) fénysugárral áb-rázolták, köztüktizenhárom csillaggal (lásd az 5-ös ábrát). Az 1787-ben New Yorkban ésNew Jersey-ben veretett rézérméken a sas szerepelt a feje körül tizenháromcsillaggal, valamint az „E Pluribus Unum" jelmondat.

A tizenhármas szám történetesen nemcsak magán a pénzen jelenikmeg, hanem az Egyesült Államok monetáris rendszerének a felépítésébenis jelen van. Az Egyesült Államokban például je-lenleg hat különbözőtípusú érme, és hét különböző névértékű pa-pírpénz van forgalomban. AzÁllamkincstárat 1789-ben alapítot-ták, pontosan tizenhárom évvel azAmerikai Egyesült Államok 1776-os alapítása után. Az Államkincstárpecsétjére épp 1966-ban - majdnem százkilencven évvel az Államkincstáralapítása után -tették csak rá az 1789-es dátumot. Azt korábban máremlítettem, hogy a kincstári pecséten is tizenhárom csillag szerepel.

A szám a Szövetségi Tartalékalapnál is feltűnő helyet foglal el. Azintézmény 1913-ban alakult. Egy kormányzói tanács alkotja, aminek afelügyelete alá tizenkét szövetségi körzet tartozik, vala-mint egy központibank, ami a tizenkét helyi szövetségi bankot ellenőrzi. A tagintézményeketa szövetségi bankok tartják ellenőr-zésük alatt. A Szövetségi SzabadpiacBizottság tizenkét szavazó-joggal rendelkező tagból áll: a kormányzatitanács hét tagjából, valamint további öt főből Szövetségi Tartalék Banktizenkét elnö-ke közül. Még a Szövetségi Tartalékalap washingtoniközpontjá-nak postai irányítószáma - 20551 - is úgy áll össze, hogyszámje-gyeinek összege tizenhárom.

Van azonban egy végső bizonyíték, ami elválaszthatatlanul összefűzia tizenhármas számot, az amerikai dollárt és az alkími-át. Ahhoz, hogy eztmegértsük, először meg kell néznünk, miként bontakozik ki magából atizenhármas számból a hermetikus kaduceus, illetve az alkímia mögöttifogalmak. Elég csak ránézni, máris látszik, hogy a szám jelképe, a „13"nem más, mint egy ele-meire bontott kaduceus: az 1 a pálca, a 3 pedig arátekeredő kígyó. A hármas szám az eredeti arab formájában ennél iskígyószerűbb. A két írásjel egybeolvasztva egy pálca képét idézi, amin éppvégig-fut egy elektromos impulzus - találó jelképe lehet ez például az

148 SALAMON KINCSE

alkímiai folyamatokban részt vevő folyamatos energiaáramlás-nak. Vagytekinthetjük, mondjuk az aktív férfias l-es, és a passzív nőies 3-as alkímiainászának is. Mint képzet, felmerülhet Isten, mint a Szentháromság ősi„három az egyben" fogalma, mint a végső „E Pluribus Unum". Atemplomosok egész biztosan ismerték az arab számokat, tehát kétségtelen,hogy a „13" jelcsoportot már jóval azelőtt bevezették a „tizenhárom"eszméjének kifejezésére, mielőtt Európában elterjedt volna.

Azonban minden, amit a fenti bekezdésekben „13"-ról, mint jelképrőlelmondtam, ugyanígy elmondható a „$" jelképről, vagyis a dollárszimbólumáról. Egy korábbi fejezetben már kitértem arra, hogy a dollárjelformája vélhetően az amerikai kolóniákon forga-lomba hozott spanyolezüstdollár terveit követte, amin Herkules oszlopai szerepeltek, körülöttükaz „Ultra Plus" feliratú szalaggal. Ennek a mintának egy korábbiprototípusa azonban megtalálható a föníciai szigetről, Türoszról származóérméken, amelyeken Her-kules oszlopai mellett egy fa köré tekeredő kígyóis látható az édenkertben álló tudás fájának mintájára. Vessünk egypillantást az illusztrációra (lásd a 12-es ábrát). Kétség sem férhet hozzá,hogy végső soron ennek az érmének a mintája szolgált alapként mind aspanyol ezüstdollárhoz, mind pedig a mai $ jelhez. Ezzel Ignatius Donellyis egyetért, aki a következőket írja erről az ókori föníciai érméről:

„... rajta vannak Herkules oszlopai, amik állítólag a Földközi-tengerbejáratánál álltak, valamint az élet vagy a tudás fája a ráteke-redettkígyóval, ami a Teremtés könyvében is szerepel. A két oszlop és a kígyókombinációjával pedig - mint mondják - megkapjuk a dollár-jel eredetiforrását."

Az ókori Izraelben használatos érmék többsége a türosziaktólszármazott, tehát nagyon is valószínű, hogy Salamon kincstárá-ban isefféle érmék voltak, illetve a templomosok is ilyen érmékre bukkantak. Atemplomosok persze akkor is találhattak ilyen érmé-ket, amikor a kereszteshadjáratok során bevették magát Türoszt. Ez volt a Jeruzsálemi LatinKirályság egyik legfontosabb városa, ami fölött a templomos Godfroi deBouillon uralkodott. Türosz volt az egyik helye legkorábbi itáliaikereskedelmi kolóniáknak, és így a templomosok bukása után az európaimerkantilizmus

A TIZENHÁRMAS SZÁM KULTUSZA 149

felemelkedésének egyik központja. Türosz volt szó szerint évez-redeken áta világkereskedelem központja, és sarkalatos szerepet játszott a történelemlegfontosabb gazdasági újításai közül nem egyben. Milyen találó, hogy eza türoszi érme szolgált inspiráci-óként az amerikai dollárhoz, ami a magaidején talán többet tett a világgazdaság átalakításáért, mint bármely máspénz, amit a világ valaha ismert.

152 SALAMON KINCSE

a történelem egyik legsikeresebb spirituális piramissémáját. Azegyház világi tagjai szeretettel, imádattal és pénzzel fizetnek.Cserébe hetente legalább egyszer spirituális adományban része-sülnek kenyér és bor - azaz az istenség teste és vére - formájá-ban, a pap imákat mond értük, és a gyónást követően felszaba-dítja őket bűneik súlya alól. Ezt az ideiglenes adományt a követ-kező vasárnap ugyanolyan áron meg kell újítani. A világi hívekajándékait ezután közvetlenül a vatikáni központba irányítják, ésa spirituális ajándékokat végül átadják a szervezet élén álló isten-ségnek. A pénzbeli adományok elsősorban magát a szervezetettámogatják, másodsorban a tevékenységeit, harmadsorban pe-dig aktív szolgáit, a papságot.

Huszonharmadik fejezet

Az aratás törvénye

A protestáns reformáció azonban nem vetett véget a tizedszedés-nek aszakadár keresztény egyházakon, illetve az utána megala-kult újegyházakon belül sem. A tized beszedésének zsidó-keresz-tényhagyománya, valamint a jótékonyságért járó isteni jutalomról szólókrisztusi tanítás („ki mint vet, úgy arat") olyan hitrendszer alapját fektettele, amit sok modern keresztény egyház „az aratás törvényének" nevez.Alapvetően ugyanazokat az eszméket hirde-ti, amit korábban márvégigvettem: minél többet adsz az egyház-nak, Isten annál jobbanmegjutalmaz majd vagy pénzben, vagy valamilyen más formában. A Mózesötödik könyvében a 8. rész 18. versében ez áll: „Hanem emlékezzél meg azÚrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnakmegszerzésére." Ezért sok egy-ház elvárja a tagjaitól, hogy adakozzanak, azadományokat pedig „pénzmagnak" nevezik, amitől nemcsak az egyház,hanem állító-lag az adományozó bankszámlája is hízni fog. Az egyházak azef-féle adományokért cserébe néha elfogadnak „imakéréseket", vagyismegígérik, hogy az adott adományozóért elmondanak bizonyos imákat,melyekre az ígéret szerint Isten az adomány vi-szonzásával fog válaszolni.

AZ

ARATÁS TÖRVÉNYE 153

A fenti elvet leghatékonyabban, bár talán legkíméletlenebbül gyakorlóegyházak közt akad egy, ami vélhetően csak fiktív egy-ház volt: a JamesEugene Ewing tiszteletes által alapított Szent Má-té egyháza. Egypostafiók címén üzemel az oklahomai Tulsában, noha maga Ewing - akiszemmel láthatóan az egyház egyetlen szolgája - Kaliforniában él. Ewingsok év alatt felépített egy rend-kívül sikeres levelezési rendszert.Brosúrákat küldözget idegenek-nek, kifejezetten olyan környékeken, aholalacsony jövedelműek élnek. A vastag (majdnem kétszáz oldalas),agyafúrtan fogalma-zott, gazdagon illusztrált brosúrákon jól látszik, hogyelkészítésük komoly befektetést igényelt az egyház részéről.

A brosúra elmagyarázza, miként lehet az aratás isteni törvé-nyével azélet minden problémáját megoldani, és arra buzdítja az olvasót, hogylépjen be Szent Máté egyházának „Seeds of Success Gold Book HarvestBible Plan" programjába. Az egyháznak jutta-tott rendszeres ajándékokértcserébe (az elvetett magok) Ewing teljesíti az imakéréseket, és lerendeziIstennel azokat az üzleteket, amiket az ember magának nem tudottelintézni. Kapunk egy Harvest Book of Seeds [A magok learatásáról] címűkönyvet, amit Ewing „különleges könyvként" jellemez. Ezt a könyvet„fontos ira-tok, például villany-, gáz- és vízszámlák mellett" kell tartani, és„hasz-nálni kell, vagyis minden egyes csekk jövedelméből magokat elvetniIsten-nek". Ez a könyv kuponokat tartalmaz, amire az ember felír egy imakéréstminden alkalommal, amikor az Ewingnak küldött ado-mány formájában„elvet egy magot". Ewing az egyháza tagjainak egy papírból készültmágikus „imatakarót" is ad, valamint egy „imaérmét", ami „a bibliaiidőkben használt érmék mintájára készült, rajta a császár képmásával". Azember azt hinné, hogy e mágikus ta-lizmán célja az, hogy emlékeztessen:„add meg Ewingnak, ami Ewingé". Az ő leírása szerint viszont az a célja,hogy „eszedbe vésd: van egy pénzügyi partnered, és az ő neve pedig JahveIsten."

Ewing érthetően nem örvend nagy népszerűségnek a Better BusinessBureau és az ahhoz hasonló szervezetek köreiben, alig várják, hogytaláljanak valami legális alapot, amire hivatkozva be-szüntethetik aműködését. Habár az írásaiban hivatkozik az egy-háza által végzettállítólagos segítő tevékenységre, a Szent Máté egyház valójában nemköthető fizikailag létező épülethez, csak egy postafiókhoz. Az egyetlenhivatalos tevékenység, amit az egyház végez nem más, mint az „aratástervéről" szóló írások

154 SALAMON KINCSE

nyomtatása és terjesztése. Úgy tűnik, Ewingot semmiféle szégyen-érzetnem gátolja, nem átall a könyvébe olyan formanyomtatványt tenniimakérésekhez, amit az ember kifejezetten akkor tölthet ki, ha szükségevan egy új autóra, és még jelölőnégyzetek is vannak rajta, ahol bejelölhetia kívánt márkát a Subarutól a Rolls Royce-ig. Arcátlansága ellenére - vagytalán épp amiatt - Ewing egyháza mára több tízmillió dollárt halmozott fela működési költségein túl. Nyilvánvaló, hogy Ewing a legmagasabb rendűmágusok egyike, és úgy tűnik, maradéktalanul tisztában van a pénzügyi si-ker spirituális törvényeivel a lehető legokkultabb értelemben. Ér-demesáttekinteni az aratás törvényének általa összeállított tizen-két pontosvázlatát:

1. El kell ültetni a magot.2. A magot tovább kell adni ahhoz, hogy kapj valamit

cserébe.3. Azt kell elültetni, amit aratni kívánsz.4. Az aratás mennyisége akkor dől el, amikor a magot már

elültetted.5. A magot jó talajba kell vetni.6. Az ültetés és az aratás közt mindig ki kell várni a szük-

séges időt.7. A termést gondozni kell, ha jó aratást szeretnél.8. Mindig aszerint vess, amennyit aratni akartál, nem asze-

rint, amennyit arattál.9. A ráfordítás mindig aratás idején a legtöbb.

10. Az aratás egy részét újra el kell vetni.11. Az aratás egy része a tiéd, tartsd meg magadnak.12. Az aratás csoda.

Az aratás törvénye - mint már kifejtettem - ősidők óta jelen van avallási hagyományok középpontjában. A vallásos rituálék résztvevőikörében már régóta hagyomány, hogy a templomba vagy a rituálishelyiségbe lépve adományt adnak. Ezek az adomá-nyok nemcsak azt a céltszolgálják, hogy a templomot és a kultuszt pénzügyileg támogassák,hanem tartalékot is képeznek a spirituá-lis energiákból, amivel arésztvevők a rituálé hatékonyságához hozzájárulnak. Ez az elv a ChristianRosenkreutz kémiai menyegzője című alkímiai értekezésben is felbukkan.Ebben a történetben a

ALKÍMIAI CSODÁK 155

címszereplőt meghívják egy menyegzőre, ami egyben alkímiai ri-tuálé is.Mielőtt belépne a várba, ahol a szertartást celebrálják, ven-nie kell egyspeciális aranyérmét, a háznak szánt adomány, vagyis a nászajándékjelképét, és át kell adnia azt a kapuőrnek. A vár be-járata fölött elhelyezetttáblán a következő felirat olvasható: Date et dabitur vobis. „Adjatok, ésmegadatik néktek."

Huszonnegyedik fejezet

Alkímiai csodák

A pénz exponenciális megsokszorozásának elve, illetve voltakép-pen azenergia minden formája az alkímia eszméjéhez hasonlatos, olyan, minthaólomból csinálnánk aranyat, vagy a príma matériá-ból elkészítenénk abölcsek kövét. Az alantas átalakítását jelenti fenségessé, az energiaalacsonyabb formájának átalakítását egy magasabb szintű formává. Azalkímia kövét állítólag bármilyen anyagból el lehet készíteni, még alegalantasabból is, és bármit le-het belőle csinálni, amit csak a szív kíván,méghozzá kifogyhatat-lan mennyiségben. Erről a bölcsek kövéről úgytartják, hogy hihe-tetlenül ritka és értékes, olyannyira, hogy bármit meglehet venni érte égen és földön, akár az örök életet is. Miként Krisztusmond-ja Máté evangéliumában:

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; A ki találván egy drága gyöngyre, elméne, és mindenételadván a mije volt, megvevé azt." (Mt 13:45-46)

Ez a szimbolika a Grál-regények Szent Grál-szimbolikájával állösszefüggésben. A Grál - amit hol serlegként, hol kőként ír-nak le -állítólag kifogyhatatlan mennyiségben képes megadni bármit, amit azember kapni szeretne. Wolfram von Eschenbach Parzivaljában ezt aképességét az magyarázza, hogy minden év-ben nagypénteken:

156 SALAMON KINCSE

„...látni egy gerlét, amint szárnyain alászáll a mennyből. Csőrébenapró fehér ostyát hoz a kőhöz, majd otthagyja. A ragyogó, makulátlanulfehér gerle ezután visszarepül a mennybe. A gerle, mint mondom, min-dennagypénteken elhozza ezt a kőhöz, a kő pedig ebből magába szívja mindazt,mint a földön jó, ételt és italt, paradicsomi létet - úgy értem, mindent, mit aföld adhat."

íme az alkímiai mennyiségi átalakulás példája (a kevésből lesz sok,tehát ezúttal nem minőségi átalakulásról van szó, mint az ólom és az aranyesetében). Ez azon az alkímiai elven alapul, amit Albert Pike olyrészletesen kifejt a Morals and Dogma oldalain:

„...ahhoz, hogy aranyat csináljunk, előbb arany kell. A semmiből nemlesz semmi; nem arról van szó, hogy a semmiből csinálunk értéket; arrólvan szó, hogy a már létezőt növeljük, sokszorozzuk."

Létezett valaki, aki biztosan uralta a képességet, aminek segít-ségévela keveset sokká, a hitványt magasztossá lehetett változtat-ni: JézusKrisztus. Erről a képességéről nem egy csodájában tanú-bizonyságot tett,például a cipók és a halak esetében (amikor egy adag ételt ezerszeresenmegsokszorozott), és amikor a kánai me-nyegzőn a vizet borrá változtatta.Az átalakítás fogalmához példa-beszédeiben is többször visszatért. Mátéevangéliumában Jézus a befektetés fontosságáról beszél, arról, hogy a pénzt(vagy tágabb értelemben az energiát) gyümölcsöző vállalkozásba kellfektetni ahhoz, hogy megsokszorozódjon, és nem szabad tartogatni,passzívvá tenni, mert akkor nem tud növekedni. A következő pél-dabeszédet mondta tanítványainak:

(Megjegyzés: A tálentom itt a nemesfémek szabványos mér-tékegységeként szerepel, tehát monetáris fogalomként használja.)

„Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni,eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öttálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az őerejéhez képest; és azonnal útra kele.

Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal,és szerze más öt tálentomot. Azonképpen a kié a kettő vala, az is más ket-tőt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, éselrejté az ő urának pénzét.

ALKÍMIAI CSODÁK 157

Sok idő múlva pedig megjőve ama szolgáknak ura, és számot vetevelők. És előjővén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálento-mot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálen-tomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hűszolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örö-mébe. Előjővén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda:Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertemazokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltálhű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjővén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda:Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nemvetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és el-ástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedigfelelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna te-hát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjővén, nyereség-gel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, ésadjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van,adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészensírás és fogcsikorgatás." (Mt 25:14-30)

Különös, hogy a katolikus egyház tiltotta az uzsoraszedést, miközbenJézus a fenti szövegben egyértelműen erre buzdít. Azt magyarázza, hogyha uzsora fejében kölcsönadjuk a pénzünket, akkor a vagyon exponenciálisnövekedésnek indul, és ha így te-szünk, az tisztességes, sőt restség éspazarlás, ha nem így teszünk.

Egy másik bibliai szakaszban, Márk evangéliumában Jézus a szárbaszökkenő mag hasonlatával szemlélteti, hogy valami apró-ból miként lehetvalami hatalmas:

„És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen pél-dában példázzuk azt? A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik,minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden vete-ménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fész-ketrakhatnak az égi madarak." (Mk 4:30-32)

158 SALAMON KINCSE

Lukácsnál Jézus a mustármag példáját a hit (a spirituális ener-gia)erejére ülteti át, szemléltetve, hogy még a kicsi hitben is mek-kora erőrejlik:

„Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, eztmondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál atengerbe; és engede néktek." (Lk 17:6)

Jézus Lukács evangéliumának egy későbbi szakaszában azt fejtegeti,hogy a tized értéke (spirituális értéke) annak függvénye, amekkora értéketaz illető birtokol, más szóval akinek sok van, an-nak sokat kell adnia. Aszöveg így szól:

„És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándéka-ikat a perselybe, háta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba kétfillért vete. És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegymindenkinél többet vete: Mert mind ezek az őfölöslegükből vetettek Isten-nek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, oda veté." (Lk 21:1-4)

Huszonötödik fejezet

Lélekkereskedelem

A zsidó-keresztény kultúrkör sok tekintetben tele van pénzügyimetaforákkal. Az egész vallási rendszer az adósságról és a fizet-ségrőlszól. Ádám deficitet teremtett azzal, hogy az édenkertben vétkezett, amiértleszármazottainak - az egész emberiségnek - a pokol tüzén kell égniükörök időkig. Jézus az élete feláldozásá-val kifizette ezt az adósságot, és akeresztények hite szerint Krisztus fizetségét mindannyian kuponkénthasználhatjuk az adóssággal megfizetésére, amivel Istennek tartozunk. Azadós-ság és a krisztusi áldozatban megtérülő fizetség hasonlatát az isélénkíti, hogy Krisztus elárulója, Júdás (aki Krisztus prófétai szolgálatánakhivatalos kincstárnoka volt) eladta őt a gyilkosai-nak harmincezüstpénzért.

LÉLEKKERESKEDELEM 159

Az ember azonban nem támaszkodhat egyszerűen Jézus áldo-zatára, mint biankó csekkre minden bűne megváltására, legalább-

is a hagyományos katolikus dogma szerint. Ez a rendszer az őmeglátásuk szerint egyfajta „összeillesztett alapként" működik.Ha valaki vétkezik, akkor meg kell gyónnia bűneit egy papnak,vagyis be kell nyújtania az adósságokat Isten elé. Azzal, hogy „Jé-zus Krisztus nevében" meggyónjuk bűneinket, a fizetségre hivat-kozunk, amit Krisztus már megfizetett helyettünk adósságunk ki-egyenlítése végett. Krisztus része azonban nem fedezi a teljes fize-tendő összeget, a bűnbánónak is tennie kell azért, hogy feloldozástnyerjen: el kell mondania néhány Üdvöz légyét, meg ilyesmi.

Emellett a purgatórium a katolikus felfogásban összefonódik azérdemek kincstárának eszméjével. E nézet szerint a mennyben van egyhatalmas lajstrom, amit Isten vezet, és amiben nyoma van mindenadósságnak, amit az ember bűnei révén felhalmozott. A lajstrom másikoldalán viszont fel vannak sorolva a meglévő készletek az emberjótetteiből. A lista tetején szerepel Krisztus ál-dozata, a legnagyobb letét,amit valaha az érdemek kincstárában elhelyeztek. A CatholicEncyclopaedia a következőképp magyarázza a kincstár fogalmát:

„... a végtelen gazdagság, amit Krisztus igaz érdeme révén nyer-tünkel, az áldozattal, amit kereszten meghozott értünk. Isten önszántá-bólmegadja nekünk a kiváltságot, hogy a kincstárhoz saját tetteinkkel ishozzájáruljunk. A katolikusok hite szerint Krisztus mellett Szűz Mária azérdemek kincstárának legfontosabb befektetője... Ez a kincstár nem akeresztény hívő, hanem az egyház felügyeletére van bízva. Ebből követke-zően ahhoz, hogy a hívő hozzáférhessen, szükség van egy felsőbb hatalom-ra, ami meghatározza, miként, milyen feltételekkel, és milyen mértékbenadható bűnbocsánat."

A The Catholic Encyclopaedia a bűnbocsánat fogalmát ismeghatározza:

„Az indulgence [vagyis »elnézés, bocsánat, engedékenységé szó...eredetileg »kedvességet«, vagy »kegyet« jelentett, a posztklasszikus latinnyelvben, aztán a jelentése egy adó vagy adósság elengedésére is kiterjedt.A római törvényben és az ószövetségi Vulgatában... a fogságból, bün-tetésből való szabadulás kifejezésére használták. A teológiai nyelvben

160 SALAMON KINCSE

elsődleges értelmében is előfordul Isten kedvességére és kegyelmére vonat-kozóan. Az itt használt speciális értelmében viszont az elengedés a véte-kért felrótt büntetés elengedését jelenti, a bűn megbocsátását."

A katolikus egyház egyik legellentmondásosabb szokása abűnbocsánat áruba bocsátása volt. Tulajdonképpen arról van szó,hogy a bűnök bocsánatát adott áron kiárusították, a vevő pedig apénzéért cserébe kapott egy cédulát, amely kimondta, hogy bűneimegbocsáttattak. Mi több, az ember óvadékot tehetett le elhunytrokonaiért kiváltva ezzel őket a purgatóriumból, ami jellegzete-senkatolikus eszme volt, és közvetlenül Dante Alighieri művei-ből vették át.Ha egy ember úgy halt meg, hogy bűnei miatt adós-sága maradt (deezekért nem került örök időkre pokolra), ebben a „köztes" állapotbanleróhatta adósságát, csak azután léphetett be a mennybe. Ez a termék igenkelendő volt a hívek gyülekeze-tében, és az eladásokat növelendő azegyház még egy fülbemászó kis dalocskát is kitalált:

Csörren az érme, a ládába hullA purgatóriumból a lélek szabadul.

Pontosan ez az egyházi tevékenység vitt rá Luther Mártont, hogyfellázadjon az egyház ellen, és fellobbantsa a protestáns re-formációlángját.

Huszonhatodik fejezet

A szabadkőműves jussa

Akárcsak a lévita papság, a katolikus egyház, és a templomos lo-vagok, aszabadkőművesség is egy spirituális piramisséma. Habár a tagoknak nemkell szegénységi fogadalmat tenniük, nagyon ma-gas összegeket kellfizetniük a szervezetnek, a rend pedig ebből jó-tékonysági munkákatfinanszíroz a közösségben. A szegénység, mint eszme, jelképesen mégisfelbukkan, hiszen a szabadkőműves beavatottnak fémtárgyak - különösenérmék - nélkül, mezítláb,

A KŐMŰVES JUSSA 161

zilált öltözékben kell megjelenniük. A szabadkőművesség nem annyira atag pénzügyi adományaira helyezi a hangsúlyt, hanem inkább a munkára,amit a tag hozzájárulásként a szervezetért vé-gez. A rituáléjukban használtelsődleges szimbolika az építés szimbolikája, a szakértelem és azerőfeszítés szimbolikája, amit az ember jó dolgok létrehozásába fektetIsten, a szabadkőművesség és közösség javára. A tagok majd avilágegyetemtől nyerik el karmikus jutalmukat munkájukért. Albert Pikeszabadkőműves így ír erről a Morals and Dogmaban:

„Isten jótékonysága kimeríthetetlen, ugyanúgy, ahogy esszenciájá-banis kimeríthetetlen. Ez a végtelen mindenhatóság és a végtelen jóté-konyság,ami imádatra méltó jóindulatából adódóan a kebléből fakadó mérhetetlenszeretetből táplálkozik, a kegy, amivel szüntelenül elárasztja a világot és azemberiséget, arra tanít minket, hogy minél többet adunk, annálgazdagabbak vagyunk."

Az egyik szabadkőműves rituálé során a beavatott megkapja jussát,amiért kőművesként Salamon templomának felépítésén fá-radozott.Pontosan ugyanazt a fizetséget kapják - olajat, bort és gabonát -, amitSalamon fizetett a kőműveseknek, akiket a Biblia szerint a türoszi Hirámküldött, hogy segítsenek felépíteni a temp-lomot. A rend rituáléibanugyanilyen kiemelt hangsúlyt kap a jó-tékonyság a többiszabadkőművessel szemben, így tehát joggal hisszük, hogy egyszabadkőműves az üzletben mindig egy másik szabadkőművesnek fogkedvezni, amennyiben a lehetőség adott. Ez a testvéries kölcsönösség atagok között nyilvánvalóan sok pénzhez és befolyáshoz juttatja a tagokatés a szervezetet egy-aránt. Ez az oka annak, hogy a szabadkőművesekminden nyuga-ti kormányzat csúcsán komoly jelenlétet tudnakfelvonultatni.

Albert Pike a Morals and Dogma oldalain hosszadalmasan fej-tegeti a„fizetség megszolgálásának" eszméjét, és általában a sza-badkőműveseküzleti hozzáállását. Pike óva int attól, hogy egy üz-leti vállalkozásból túlsok hasznot próbáljunk learatni, és attól is, hogy kétes módszerekkeléljünk az üzletben, még akkor is, ha azok a módszerek törvényesek.Minden munka, ami valaki más-nak a kárára hoz az embernek hasznot,Pike nézete szerint csak ar-ra jó, hogy spirituális adósságot halmozzon fel,amit így vagy úgy, de egyszer meg kell fizetni. így ír erről:

162 SALAMON KINCSE

„Ha másokkal működsz együtt, ne menj el addig, ameddig a törvényelenged, fogd vissza magad saját erőddel, és mivel az adásvételben tenger-nyi nyereség rejlik, ne vedd el az utolsó pennyt is, amit törvényesen elve-hetsz, vagy amiről úgy véled, elveheted, mert noha a törvény megengedi,mégsem szolgálja biztonságod, és aki idén elvesz mindent, mit törvénye-sen elvehet, jövőre talán már nem riad vissza attól, hogy valamit a tör-vény ellenében vegyen el.

Ne legyen egyetlen ember sem elnyomó és kegyetlen az alkuban sajátjavára, legyen inkább csöndes, szerény, szorgalmas és türelem-mel ajánljafel vagyonát Istennek, kövesse saját érdekét, de a sikert hagyja meg Neki."

Mr. Pike arra inti a szabadkőműveseket, hogy ne kicsinyes-kedjenek,ne garasoskodjanak, ha alkalmazottaik jussáról van szó, ugyanakkorfelhívja a figyelmüket, hogy soha ne szegjenek meg ígéretet vagyszerződést, még akkor sem, ha az a megállapodás végül hibának bizonyul.Arra is figyelmeztet, hogy ne tegyünk olyan ígéretet, amit nem tudunkmegtartani, és ne használjuk sa-ját célra a köz vagyonát. Erről akövetkezőket írja:

„Ne részletekben add ki a bérenced jussát, mert minden időn túlikésedelem az igazság és a jótékonyság ellen való, könnyet és vért fa-kasztaz ő orcájából. Fizesd hát ki pontosan a megállapodás vagy az ő szükségeszerint.

Vallási buzgalommal tartsd meg ígéreteidet és megállapodásaidat,még akkor is, ha hátrányod származik belőle, még akkor is, ha utóbb úgyérzed, jobban is járhattál volna. Ne hagyd, hogy korábbi tetteidet a későb-bi váratlan történések megváltoztassák...

Senki se kapjon bért vagy fizetést olyan munkáért, amit nem tud el-végezni, vagy valószínűleg nem tud felvállalni, vagy valamilyen értelem-ben nincs haszna belőle, és amit gördülékenyen vagy némi segítséggel netudna megoldani. Egyetlen ember se használja saját céljára azt, amit Is-tenaz ő különös kegyelméből, vagy a köztársaság a közösségnek adott, mert az azigazság és a jótékonyság ellen való.

Hogy bárkit a mi érdekünkben, a közvetlen tetteink miatt, vagyszándékunk révén kár érjen, az az egyenlőség szabálya, az igazság és ajótékonyság ellen való. Ne tegyünk tehát másokkal olyasmit, amitmagunkkal nem tennénk, mert akkor az ő szerencséjük romjain gazda-godunk meg..."

A KŐMŰVES JUSSA 163

Pike itt elég nyíltan fejti ki nézetét, miszerint halálunk utánmindannyiunknak el kell számolnunk spirituális adósságunkkal, és jobbantesszük, ha inkább a mennyben gyűjtünk kincset, sem-mint itt a Földön.Mint mondja:

„Minden tökéletes kőművesnek a legfőbb vágya legyen, hogy úgy él-jen, úgy alkudjon, és úgy cselekedjen, hogy amikor eljön a halála ideje,bátran mondhassa, lelkiismerete bátran tanúsíthassa, hogy senki se lettszegényebb csak azért, hogy ő gazdagabb legyen; hogy mindazt, mije van,becsülettel szerezte, és senki sem állhat Isten elé mondván, hogy az egyen-lőség szabálya szerint, amit, mint törvényt az ő hatalmas kancelláriájá-banalkalmaznak, ez a ház, ahol meghalunk, ez a föld, amit örököseinkrehagyunk, ez a pénz, ami körbejár azok közt, akik itt maradnak és viseliknevünket, az övé, és nem a miénk, és hogy mi e fórumon csak az ő meg-bízottai vagyunk. Mert bizonyos, hogy Isten igazságot, és szigorúan ér-vényt szerez minden efféle megbízásnak, és hogy mindazoknak, akiketmegkárosítottunk, akiket becsaptunk, mindenkinek, akitől korrekt meg-fontolás és viszonzás nélkül bármit elvettünk vagy elnyertünk, mindezek-nekő teljes és kielégítő kárpótlást fog nyújtani.

Légy hát óvatos, hogy ne végy el olyan fizetséget - akár itt, akár más-hol - ami neked nem jár! Mert ha így teszel, valakinek kárt okozol, hiszenelveszed azt, ami Isten kancelláriájában őt illeti, és akár vagyont, akárrangot, akár befolyást, akár hírnevet vagy vonzalmat orozol el tőle, biztoslehetsz benne, hogy az utolsó fillérig vissza kell fizetned."

A szabadkőműves munkájának bére tehát végső soron spiri-tuálistermészetű, és csak annak a szabadkőművesnek lesz javára, akitisztességgel keresi meg.

Huszonhetedik fejezet

A szabadkőműves mesterjele

A yorki szabadkőműves rituálé jeles mesterfokozatának ceremóni-ájában rejlenek a kőműves jussának fogalmával kapcsolatos legér-dekesebb részletek. Ebben a rituáléban a jelöltet megtanítják, mi-ként mutassa be jelét a rendfőnök pénztárablakánál, mint annakbizonyítékát, hogy megszolgálta a bérét. A jel egy személyes jel-vény, amiáltalában a szabadkőműves nevének kezdőbetűiből áll, és minden jelöltmagának választja ki, amikor eléri ezt a fokozatot. A jelvénynek egyéninekkell lennie, és attól fogva nem változtat-hatja meg. A rendfőnökpénztárablaka egyfajta pénztárosi nyílás, amin át a fizetségre várókőműves benyújtja a jobb kezét „a hü-velykujját és az első két ujjátkinyújtva, a harmadik és a kisujját behajlít-va tenyérrel felfelé" - írjaMalcolm C. Duncan a Duncan's Ritual of Freemasonry [Aszabadkőművesség rituáléja Duncan szerint] olda-lain. A behajlítottujjaival egy papírdarabkát szorít a tenyeréhez rajta a jelével, írással felfelé.

Ez titkos kódként szolgál, egyfajta jelszóként, és a rendfőnök csakakkor lehet biztos benne, hogy valóban a templomon dolgozó kőművesseláll szembe, tehát megdolgozott a jussáért, ha a kőmű-ves így nyújtja be akezét az ablakon. Ha a kőműves a jele nélkül vagy a titkos kézjel nélkülnyújtja kezét a fizetségért, akkor csalni próbál, amiért büntetésből levágjáka kezét. Legalábbis ezt mond-ják a jeles mesterjelöltnek a rituáléalkalmával, amikor először járul a rendfőnök pénztárablakához, hogyátvegye fizetségét anélkül, hogy nála lenne a jelvénye, vagy tudná, mikéntnyújtsa be a kezét.

Miután megfenyegették, hogy levágják a kezét, ha nem meg-felelőennyújtja oda, a jelöltet megróják tudatlanságáért, és felszó-lítják, hogyválasszon jelet magának. Miután elkészült, a fődiakó-nus odamegy hozzáegy kalapáccsal és egy vésővel, hogy rávésse a jelet a jelölt kezére, ígybiztosítva, hogy „a sírba is magával vigye". A jelet persze végül csak egydarab papírra írják fel, és azt szorít-ják a jelölt tenyeréhez. A fizikaierőszakra vonatkozó üres fenyege-tések ugyanolyan rendszeres elemei aszabadkőműves rituálék-nak, mint a főiskolai testvériségek körében avillongások.

Amikor a beavatott leteszi a fokozat esküjét, egy igen sajátos ígéretetkell tennie a következő szavakkal:

A KŐMŰVESMESTER JELE 2 65

„Fogadom és esküszöm, hogy amennyiben módomban áll, engedel-meskedem minden szabványos jelnek és felszólításnak, ami egy jeles kő-művesmester testvér kezéből vagy egy igaz és legálisan alakult páholy jó-voltából átadatik, átnyújtatik, elküldetik vagy bármi más módon eljutta-tiknekem. Továbbá fogadom és esküszöm, hogy én magam nem rövidítem mege páholyt vagy testvéremet e fokozatban jussának értékében (vagy akáregyetlen pennyvel) sem, ha pedig tudomásomra jut, és hatalmamban állmegakadályozni, nem tűröm el, hogy más megtegye. Továbbá fogadom ésesküszöm, hogy jelemet, amit itt és most kiválasztok, el nem adom, el nemcserélem, barterbe nem bocsátom, másik jelért oda nem adom miután amajelet felvezették a jelek könyvébe, hacsak nem halott jel, vagy egy ré-gebbiváltozat, és nem fogom másodszor zálogba adni, ha első zálogábóljogszerűen megváltatott. Továbbá fogadom és esküszöm, hogy testvéremjelét elfogadom, ha felajánlja nekem egy szívesség fejében, és ha hatal-mamban áll, teljesítem kérését, ha pedig nem áll hatalmamban kérését tel-jesíteni, hogy jelét visszaadom hozzátéve annak értékét, ami fél sékel ezüstvagy negyed dollár."

Más szóval a beavatott megígéri, hogy a rendbéli bajtársai-nak pénztkölcsönöz vagy bármely lehetséges módon segíti őket, feltéve, hogy abajtársa jelvénye felmutatásával kifejezetten tőle kér segítséget. Halehetséges, teljesíteni kell a kérését, ha viszont nem áll módjában, akkor visszakell adnia a jelet a másik szabad-kőművesnek „hozzátéve annak értékét,ami fél sékel ezüst vagy negyed dollár". Szerintem ez azt jelenti, hogy ha azember nem tudja megadni neki azt, amit kér, akkor is adjon neki valamit.Viszont az, hogy a jel értéke pontosan fél sékel, arra utal, hogyvoltaképpen büntetést kell fizetnie, amiért nem tudott rendbéli bajtársaszolgálatára lenni.

Ha az ember meg tudja adni neki, amit kér, akkor megőrizhe-ti a jelét,amíg az illető vissza nem tudja fizetni a kölcsön összegét vagy valamilyenmódon viszonozni nem tudja a szívességet. A je-les mester esküjénekegyes változatai egy olyan kitételt is tartal-maznak, ami szerint a beavatottmegesküszik, hogy amíg bajtársa ki nem váltja jelét, egyetlen más kérésétsem teljesíti. Ez azt jelen-ti, hogy egy szabadkőműves egyszerre csak egy szívességet kérheta társától, így a rendszerrel nem lehet visszaélni. Az új beavatotttermészetesen megtanulja, hogy jele fejében ő is kérhet szívességeta jövőben bármikor.

166 SALAMON KINCSE

Az új jeles mester alig tette még le az esküjét, az egyik társamáris odanyújt neki egy jelet és kölcsön kér tőle huszonöt dollárt.Ez még mind a rituálé része. Mivel a hagyománynak megfelelőena rítus előtt minden készpénzétől, érméjétől, és minden más „fém-tárgyától" megfosztották, a beavatottnál nincs pénz, amit odaad-hatna, így kénytelen ezzel a válasszal visszaadni a felajánlott jeleta társának, de nem tud hozzá kompenzációt adni. Az igaz nagyte-kintélyű mester ezért csúnyán leszidja mondván:

„Hogy lehet ez? Visszaadod az ára nélkül, megszegve esküd még mi-előtt az oltár elől felemelkednél? Hát nem fogadtad esküvel, hogy ha nemtudod testvéred kérését teljesítem, akkor visszaadod jelét hozzátéve annakértékét, vagyis fél sékel ezüstöt vagy negyed dollárt?...

Nézz jobban körül! Talán van egy jó barátod, aki szorongatott hely-zetedet látva megszánt, és kisegített az összeggel anélkül, hogy tudtál vol-na róla. Kutasd át zsebeidet, és ha alapos kutatás után mégis úgy találod,hogy valóban nincs nálad az összeg, akkor talán nem lesz okunk azt hin-ni, hogy szándékosan akartad elmulasztani kötelességedet."

Amikor a beavatott átkutatja ruháit, valóban talál egy negyed-dolláros érmét, amit az egyik társa helyezett el benne titokban, va-lamikor a rítus során. Ezt azután átadja a társának, aki az imént a jelével éskérésével elé járult. Ezután újabb leckét kap az igaznagytekintélyű mestertől:

„Testvérem, legyen ez a jelenet leckeként okulásodra: ha méltó test-véred valaha eléd járul és egy szívességet kérve átnyújtja jelét, szorgalma-san keresd a megoldást, csak akkor tagadd meg tőle, ha biztos vagy ben-ne,hogy nem lehetsz a szolgálatára. Lehet, hogy kiderül - mint e példa ismutatta -, hogy valaki, kit nem ismersz, barátjául fogadott, és voltakép-penjobb helyzetben vagy, mint gondoltad volna."

Ugyanennek a rituálénak a során a későbbiekben még egy lec-két kap abeavatott a kőműves jussáról. A teremben tartózkodó társai mind úgytesznek, mintha ismét munkások lennének Sala-mon templománaképítkezésén, és elérkezne „a hét hatodik nap-jának hatodik órája", amikor

heti bérük kifizetése esedékes. De amikor mindannyian megkapják azegypennys járandóságukat, az egyik testvér fennhangon elégedetlenkednikezd (mint azt

A KŐMŰVESMESTER JELE 167

előre megbeszélték), panaszkodik, hogy az új beavatott ugyan-annyitkapott, mint ők, holott ők egész héten dolgoztak, az újonc pedig csak mostvette fel a munkát. Az igaz nagytekintélyű mes-ter Jézus egyik Mátéevangéliumából való példabeszédével csen-desíti le az elégedetlenkedőt:

„Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jóreg-gel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. Megszerződvénpe-dig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. Éskimen-vén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczonálltak vala. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos,meg-adom néktek. Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismétki-menvén, ugyanazon képen cselekedék. Tizenegy óra tájban is kimenvén,talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltokitt egész napon át, hivalkodván? Mondának néki: Mert senki sem fogadottmeg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos,megkapjátok. Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ővinczellérjénék: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsók-tól kezdve mind az elsőkig. És jővén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénztvőnek. Jővén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kap-nak:de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. A mint pedig fólvevék, ziígolód-nakvala a házigazda ellen, Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráigmunkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét éshőségét szenvedtük, ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom,nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-émeg velem? Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak isannyit akarok adni, mint néked. Avagy nem szabad-é nékem a magamévalazt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó va-gyok? Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokanvannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (Mt 20:1-16)

A szabadkőművesnek tehát meg kell tanulnia, hogy elfogadjaa neki járó fizetséget, és ne a másét irigyelje. Végül pedig, a rituá-lé végén a beavatottnak kérdéseket tesznek fel a jeles mester foko-zatával kapcsolatban. A következő kérdésekre kell felelnie:

Kérdés: Ki alapította a fokozatot?Válasz: Három nagymesterünk: Izrael királya Salamon, Türosz kirá-

lya Hirám, és Hirám Abiff.

168 SALAMON KINCSE

Kérdés: Mi végre alapították?Válasz: Azért, hogy odaítéltessék mindenkinek, ki méltónak és ráter-

mettnek bizonyul, nemcsak tiszteletbeli elismerésként buzgalmukért, hű-ségükért és ragaszkodásukért a szabadkőművességhez, hanem azért is,hogy annak a testvérnek, aki méltónak találtatott rá, hogy e fokozatot el-nyerje, sose kelljen oly mértékig nélkülöznie, hogy az élet mindennapiszükségleteinek hiányától szenvedjen, mikor jelének értékéből fedezheti.

Kérdés: Kit képvisel a testvér, aki jelét felmutatja, és a segítsé-get elfogadja?

Válasz: A nagymesterünket, Hirám Abiffot, aki szegény ember volt,de helyénvaló és egyenes viselkedésével, az építészet és a tudományok te-rén tanúsított szakértelmével kiemelkedő helyet vívott ki magának a mes-teremberek közt.

Kérdés: Kit képvisel a testvér, aki elfogadja a jelet, és teljesíti akérést?Válasz: Nagymesterünket, Izrael királyát, Salamont, aki gazdag

ember volt és mérhetetlen nagylelkűségével kiemelkedő helyet vívottki magának.

Itt tehát világosan kiderül, hogy a jótékonyságot és segítség-nyújtást, illetve annak elfogadását a páholyon - a szabadkőmű-vesség spirituális és monetáris piramissémáján - belül a kölcsönöstársadalmi haszonélvezeti rendszer folytatásának tekintették, amit Salamonkirály, a türoszi Hirám, és a Hirám Abiff hozott létre. A szabadkőművesek„járandósága" tehát metaforikus értelemben Salamon kincstárának javaibólvaló.

Huszonnyolcadik fejezet

A sékel-dollár átváltás árfolyama

Nagyon fontos, hogy a szabadkőművességben az ember jelének értékepontosan „fél sékel ezüst vagy negyed dollár". Már említettem, hogy az

ókorban a zsidóknak pontosan fél sékel ezüstöt kellett fi-zetniük adóként atemplomnak. Az Izrael-szerte forgalomban lévő egy sékel és a fél sékelértékű érméket egytől egyig Türoszban ter-vezték, és ott is verték. Későbbkifejezetten az izraeli templomi

A SÉKEL—DOLLÁR ÁTVÁLTÁS ÁRFOLYAMA 169

adóhoz is vertek érméket zsidó témákkal, eleinte azonban ugyanazokat azérméket használták, mint Türoszban, ugyan-azokkal a mintákkal.

E könyvben korábban már felvetettem, hogy a templomosok türoszitartózkodásuk idején a keresztes háborúkban vagy a Templom-hegy alattvégzett ásatásaik során alighanem találtak ókori türoszi érméket, rajta afára tekeredett kígyóval, ami szem-mel láthatóan a dollárjel forrása. Mégennél is valószínűbb, hogy a fent említett egy- és félsékeles érmékkel ismegismerkedtek, me-lyek egyik oldalán Melkárt isten mellképe, a másikoldalán pedig egy sas szerepelt. Ezek a minták megdöbbentően hasonlóakvol-tak a modern amerikai negyeddolláros érmék, és az Egyesült Ál-lamokterületén régebben forgalomban levő nagy ezüstdollárok (lásd a 28-asábrát) mintájához. Még figyelemreméltóbb az a tény, hogy a türoszifélsékeles érmék nagyjából ugyanakkorák voltak, mint a mai amerikainegyeddolláros. Figyelembe véve, hogy a je-les mester beavatásirituáléjában a félsékelest kifejezetten a ne-gyeddollárossal állítják szembe,nem lehet puszta véletlen, hogy a két érem közel ugyanolyan méretű, ésszinte ugyanazokat a mintákat hordozza.

Azt is megfigyeltem, hogy a türoszi egysékeles érme mérete 31,5milliméter, vagyis közel ugyanakkora, mint a két kör alakú mező az amerikaidollárbankjegy hátoldalán, amelyek mintája a nagypecsét elülső és hátulsóoldalán látható. Ha szabadkőműves képlettel számolva, miszerint egynegyeddolláros fél sékelt tesz ki, végeredményként azt kapjuk, hogy(ezoterikus értelemben) két egysékeles tesz ki egy amerikai dollárt. Nemnehéz elképzelnem, hogy ezt a képletet - mint Salamon király kincstáráraés a temp-lom felépítésén dolgozó munkások bérére vonatkozó utalás-szándékosan ültették át az Egyesült Államok monetáris rendsze-rébe azoka szabadkőművesek, akik a rendszer kidolgozásábanrészt vettek. A hivatalos fizetőeszköz mérete, formája, és mintája mind-mind erre a mögöttes szándékra utalnak.

Huszonkilencedik fejezet

Salamon háza - az új köztársaság

Világosnak tűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államok szabadkő-műves alapítói, illetve mindazok, akik a köztársaság XX. századifejlődését segítettek a kívánt mederbe terelni, olyan minta szerintszervezték meg a nemzeti intézményes és működési rendszerét,ami Salamon király korától - vagy talán még annál is régebbi idők-től - fogva öröklődött generációkon át beavatottakról beavatottak-ra. Az Egyesült Államok minden alapvető intézménye - többek kö-zött a gazdasági intézmények - a jelen könyv oldalain bemutatottókori spirituális elvek szerint szerveződött. Az Egyesült Államokalapítóatyáira alighanem komoly hatással volt a felvilágosodás fi-lozófiája, így a megkövesedett katolikus és protestáns ideológiák-kal összehasonlítva racionalistának, sőt humanistának tűnhettek, atöbbségük azonban nem volt sem materialista, sem ateista. Tisztá-banvoltak vele, hogy mindennek, ami itt a fizikai síkon történik, megvan ahatása a spirituális birodalomban, ami az eredeti tettnek megfelelően vagynegatív, vagy pozitív irányban visszahat a fizikai sík jövőjére. Az alapítóktehát olyan köztársaságot igyekeztek létre-hozni, ami a lehetőlegpozitívabb hatást eredményezi mind a köz-társaság polgáraira, mindpedig a külvilágra nézve.

A spirituális piramisséma - vagyis az energia megsokszorozá-sát célzószervezet - elvei a politikai államokra ugyanúgy hatnak, mint a titkostársaságokra. A nemzet polgárai nemcsak az adóikat adják az őketkormányzó intézménynek, hanem a hitüket, a jóaka-ratukat, és aszolgálatukat is. Ha a hit, a jóakarat és a szolgálat hi-ányzik, akkor anemzet gyenge, de ha sok van belőle, akkor a nem-zet vagyona és hatalmaexponenciálisan növekszik. Ezt a hitet és jóakaratot a nemzet vezetőjének -mint vezéralaknak - kell jó irányba terelni. A kormányzati intézményekgyakran kifejezetten azért alakulnak, hogy ebben a segítségére legyenek.Ezt észben tartva a kormány hitébresztő üzeneteket közvetít, illetve vallási,heraldikus és okkult szimbolikát használ a kormányzati jelképek-ben és akormányzati épületekben. Azt például sokan tudják, hogy Washington D.C.egyes utcáit és tereptárgyait szándékosan úgy helyezték el, hogypentagrammát formázzanak, és ez a téma tükröződik a közeli Pentagonépületében - a nemzet katonai

SALAMON HÁZA - AZ ÚJ KÖZTÁRSASÁG 171

főparancsnokságának központjában - is. Az ikonográfia azt a célt szolgálja,hogy felerősítse a nemzet jóakaratában és hazafiasságá-ban rejlőenergiákat, hogy megerősítse a spirituális erőt, amire a kormányzatnak aműködéshez szüksége van.

Mindezek felett az „aratás törvénye" legtisztább formájában akapitalista gazdaság működésében mutatkozik meg, amiben a pénz, akészletek, és a munkaerő befektetése a befektetőnek, a haszonélvezőnek ésaz egész gazdaságnak is sokszorosan meg-térül létrehozva egy gépszerűrendszert, amiben a vagyon a rend-szer egyéni összetevői közt cirkulálvaújra és újra megsokszorozó-dik. Amíg a pénz oda-vissza áramlik agazdaságban, addig az exponenciális növekedés sem áll meg. Ha apénzmozgás lelassul, akkor a növekedés is lelassul. Nemcsak az számítrecessziónak, ha a gazdaság csökkenni kezd, hanem az is, ha a növekedésüteme megtorpan. Ennek az az oka, hogy a gazdaság nem az arany és azezüst véges mennyiségén alapul, hanem az energián, ami folya-matosanmozog, és folyamatosan sokszorozódik. A folyamatos pénzáramlásnak ez arendszere alkotja a currency szó gyökét [ket-tős jelentése van: „pénz",„fizetőeszköz" vagy „pénznem"; illetve „áramlás"], miként azt JackWeatherford is kifejti az A History of Money [A pénz története] címűkönyvében:

„A rendszeres pénzverés és az érmék újbóli kibocsátása révén JunoMoneta templomában [Rómában] a pénzverde szinte folyamatosan mű-ködött függetlenül attól, hogy az arany- és ezüstkészlet növekedett-e vagynem. Az érmék látszólag állandó ütemben áramlottak a pénzverdéből, és amai currency szó, illetve több ehhez kapcsolódó szó, mint a current[folyamatban lévő] és a courier [futár] mind a currere, azaz »folyni« vagy»áramolni« latin szóból származik. A leértékelt érmék vastag fo-lyamkéntáramlottak le a Capitoliumi-dombról, és ez a folyam végighöm-pölygött azegész birodalmon."

A római Capitoliumi-dombról hömpölygő folyamatos pénz-folyamképe részben a „kapitalizmus" elnevezés kialakulására is magyarázatulszolgálhat. A capitol és a capital [„székház" vagy „parlamentépület";illetve „főváros", „székhely" és „tőke"] szavakat ugyan másképp betűzzükés a jelentésük is más, egyazon gyökérről származnak, aminek jelentése -mint már említettem - „fő". Úgy vélem ez vezet el minket a „kapitalizmus"szó valódi eredetéhez,

172 SALAMON KINCSE

ami véleményem szerint nem más, mint Baphomet feje, amiről atemplomosok azt hitték, gazdaggá teszi őket. Mint a Michael Baigent ésRichárd Leigh a The Temple and the Lodge [A templom és a páholy] címűkönyvükben írják, „egyetlen középkori intézmény sem tett többet akapitalizmus felemelkedéséért", mint a templomosok, és amikor eltűntek aszínről, a kapitalizmus továbbfejlesztésének felelősségét átruháztákelőször az itáliai kereskedőkre, majd a szabadkőművesekre.

Ezek a kapitalizmus ideológiai és spirituális gyökerei. A gaz-daságimag viszont, amiből kihajtott - vagy a tőke, ha úgy jobban tetszik, ami akapitalizmus fejlődését megalapozta - abból az aranyból és ezüstbőlszármazott, amit a spanyolok az amerikai kontinensről elhurcoltak. Azazték és maja templomokból elhord-ták az aranytárgyakat, majdbeolvasztották, hogy Európában ér-méket verjenek belőlük, az őslakosokatpedig rabszolgaként dol-goztatták az ezüstbányákban, hogy még többérmét termeljenek Európának. Mint korábban már felvetettem, ez azEurópa felé irá-nyuló hirtelen érmebeáramlás hozta magával az árakforradalmi növekedését, indította be a társas vállalkozások létrejöttét, majdvégül azoknak a társaságoknak a pénzes ládájában kötött ki, akik-nekújvilági vállalkozásai nyomán létrejöttek a későbbi Egyesült Államokatalkotó észak-amerikai gyarmatok. Az amerikaiak ettől kezdődően akapitalizmus elveit alkalmazták, amiket Adam Smith fektetett le 1776-ban(a nemzet születésének évében) a The Wealth ofNations [A nemzetekgazdagsága: E gazdaság természe-tének és okainak vizsgálata] címűkönyvében, ezen elvek mentén kívánták lefektetni saját birodalmukat, ésátalakítani a világot. Az amerikai kapitalista rendszer tehátvégeredményben a meghódí-tott népek templomaiból elhurcolt aranybólépült fel, ami ugyan-annak a spirituális elvnek a példája, amit Konstantin isalkalma-zott, amikor a pogány római templomok aranyából építette felKonstantinápolyt: elvenni valamit, amit más célra szántak, és va-lami újnak alétrehozására áldozni. Az ókori spirituális világkép szerint ilyen módonalkotják a „magot", amiből az új templomnak vagy az új intézménynek kellkinőnie.

Állítólag hasonló „magot vetettek el", amikor Jacques de Molay azújonnan létrehozott szabadkőműves rend révén meg-szervezte atemplomosok rendjének fennmaradását. Michael Howard The OccidtConspiracy: Secret Societies and Their Influence

SALAMON HÁZA - AZ ÚJ KÖZTÁRSASÁG 173

and Power in World History [Az okkult összeesküvés: Titkos társa-ságok,valamint befolyásuk és hatalmuk a világtörténelemben] cí-mű könyvében akövetkezőket írja erről:

„A templomos hagyomány fennmaradásának tervei a történészekszerint az utolsó nagymester, jacques de Molay agyában születtek megmiközben börtönben ült. A kivégzése előtti éjszakán de Molay elküldteegyik bizalmasát abba a titkos párizsi kriptába, ahol a rend nagymestere-iteltemették. Ez a küldönc elhozott a sírhelyről néhány szimbolikus tár-gyat,a rend szent ereklyéit, köztük Jeruzsálem királyának koronáját, egy hétágúgyertyatartót Salamon templomából, illetve néhány szobrot abból atemplomból, ami Jézus állítólagos végső nyughelyén állt.

De Molay elárulta bizalmasának, hogy a templomos kripta bejáratátőrző két oszlop belseje üreges, és tetemes mennyiségű pénzt rejt. Meg-hagyta neki, hogy ebből az összegből és a szimbolikus tárgyakkal élesszeújjá a rendet, hogy titkai ne vesszenek el. A kripta bejáratánál álló két osz-lop valószínűleg a Salamon templomának kapuját őrző két obeliszk máso-lata lehetett. Az aranyérmék mellett a két üreges oszlopban alighanem atemplomos rend okkult tanításait részletező kéziratok is rejtőztek."

Egy spirituális mag és mű elplántálásának, illetve gondozásá-nakeszméje a korábban már említett aratás törvényében, a tized-szedés elveiben isjelen van. Ezeket az elveket akkor is alkalmaz-ták, ha valami újnak -például egy új templomnak - az alapjait fek-tették, hiszen az épületekalapozásánál már régóta szokás, hogy az alapkő letételével szó szerint„elültetnek egy magot" az alapban. Mint már mondottam, Salamontemplomának alapköve egy szent tárgy volt, ami a Bibliában az istenségjelképeként szolgált nem is egyszer, és a szabadkőművesség egyikközponti szimbóluma lett. Az ókori Közép-Keleten az volt a szokás, hogyaz új épületek fel-szentelésekor az alapkövön elhelyezték a patrónusistenségüknek szánt áldozatokat, többnyire olajat, bort és gabonát, vagyisugyan-azokat a terményeket, amiből a Salamon templomán dolgozó kő-művesek járandósága állt. Ezek az áldozatok is magok voltak. Olyanhagyomány ez, amit a szabadkőművesek a mai napig meg-őriztek. AzEgyesült Államok Szabadkőműves Szolgálati Társaság kiadásábanmegjelenő Short Talk Bulletin egy 1930-as „Corn, Wine and Oil" [Gabona,bor és olaj] című cikke erre a következő magya-rázatot kínálja:

174 SALAMON KINCSE

„...a gabona, a bor és az olaj - egytől egyig a főid terményei - ter-mészetes velejárói egy páholy felszentelésének, ami alapítóinak reményeiszerint felvirágzik majd, élvezni fogja a szabadkőművesek munkájánakbőséges első gyümölcsét, és amikor az elvetett magok termést hoznak, bő-ségesen arat majd a beérett terményből.

.. .A felszentelést mára legkorábbi időktől fogva áldozat kísérte, minekkeretében a hívek önszántukból felajánlottak valamit, ami nekik igazán ér-tékes volt. Ezért áldoztak az Isten szolgálatának vagy imádatának szenteltminden hely felszentelésénél gabonát, bort és olajat, vagyis a föld legjavá-nak, a törzs erejének, az egyének kényelmének és jólétének jelképeit.

Akárcsak a szertartásaink oly sok egyéb eleme, ma már ez is teljesegészében szimbolikus. A nagymester megparancsolja a helyettesének(vagy szokástól függően egy másik tisztviselőnek), hogy öntse rá a ga-bonát, a rangidős főintézőnek, hogy öntse rá a bort és a főintéző inasá-nak, hogy öntse rá az olajat a páholyra, ami általában a frigyládát jelké-pező fedett építmény."

Úgy tűnik, az amerikai köztársaság megalapításakor az alapí-tók nemféltek kimutatni, hogy az országot szabadkőműves intéz-ménynek szánják.Az új nemzet felszentelését kísérő szertartások közt több is nem titkoltszabadkőműves rituálé is akadt, például az első elnök eskütétele. GeorgeWashington szabadkőműves or-nátusban tette le hivatali esküjét miközbenkeze egy szabadkőmű-ves Biblián nyugodott.

Ezeknek a szertartásoknak a szabadkőműves jellege mégis a nemzetúj fővárosában, Washington D.C.-ben [District of Colum-bia] felépítettépületek rituális alapkőletételében nyilvánult meg leglátványosabban. Azelső elnökről elnevezett új főváros hajdan szintén egy district [azaz„kerület"] volt, amit a nemzeti istennőről, Columbiáról neveztek el. Ez azelképzelés a templomosoktól szár-mazott: a kerületet Maryland és Virginiaföldterületéből választot-ták le, de miután felszentelték, mint WashingtonD.C.-t, többé már nem volt Maryland vagy Virginia része. Autonóm területtévált, ami a többi államot kormányzó szuverén hatalom székhelye lett.

Washington D.C.-t eredetileg szabályos tízszer tíz mérföld [kb. 16 x16 km] alapterületű négyzetnek tervezték az iránytűre merőlegesen. Aföldet maga George Washington jelölte ki, és sejthető, hogy azért kerítettel épp Virginiából és Marylandbői

SALAMON HÁZA - AZ ÚJ KÖZTÁRSASÁG 175

egy-egy darabot, hogy ezzel is kifejezze kötődését Szűz Máriához.9 DávidOvason The Secret Architecture of Our Nation's Capitol [Nemzetünkfővárosának titkos építészete] című köny-ve szerint Washington D.C.építészetében és alaprajzában sok uta-lás rejlik a Szűz csillagképre. Ez éppazt az elképzelést támasztja alá, hogy a nemzetet az alapítók az állam ókorivédelmezőjének, a „Columbia" név mögött megbújó Istár istennőnek,vagyis Vé-nusznak szentelték.

A Washington D.C.-t alkotó eredeti, száz négyzetmérföld [mintegy256 km2] alapterületű négyzetrács (amiből később levág-tak egy darabot,és 1848-ban visszaadták Virginiának) már önma-gában egy szertartás, amita szabadkőműves hagyományost köve-tő rituális alapkőletétel egészített ki.Ez a négyzetrács legdélebbi pontján, a virginiai Jones Pointban történt1791-ben, majd ezt kö-vetően, 1792-ben a Fehér Ház alapkőletételekövette. Ezt a szertar-tást is maga George Washington végezte elszabadkőműves kö-tényben, egész pontosan 1792. október 13-án, atemplomos lova-gok letartóztatásának évfordulóján. (Ugyanezen a naponvezették be a dollárt az Egyesült Államok hivatalos fizetőeszközének.)Ugyancsak szabadkőműves szertartás szerint zajlott 1793-ban a Capitoliumépületének alapkőletétele, majd 1848-ban a Washing-ton-emlékműalapkőletétele.

A fent említett felszentelési szertartások közül mindegyiknek részevolt az olaj-, bor- és gabonaáldozat elhelyezése az alapkö-vön. Kétségtelen,hogy ezt az áldozatot Istennek mutatták be azért az új köztársaságért,aminek megteremtésén a szabadkőművesek munkálkodtak. Nem isültethettek volna jobb magot az alapítók az általuk új Atlantisznak, újJeruzsálemnek és Salamon új temp-lomának tekintett állam növekedéséért.

Úgy tűnik, az Egyesült Államokat egészében egyszerre háromkülönböző spirituális entitásnak szentelték. Egyrészről ott van az amerikaialapító atyák nyilvánvaló tisztelete bibliai Isten iránt, akit a görögökZeusznak, a rómaiak Jupiternek neveztek. Az alapítók a FüggetlenségiNyilatkozat, az Alkotmány és az 1791-es alkot-mánymódosításmegfogalmazásában, valamint az amerikai pén-zen fellelhető jelekbenvilágosan lefektették, hogy az Egyesült

9 Szűz Máriát angolul Virgin Marynek nevezik, a szerző e név, illetve a Vir-ginia ésa Maryland nevek hasonlóságára utal. - A ford.

176 SALAMON KINCSE

Államok a szuverenitását „Isten kezében" kívánja gyakorolni az istenigondviselés vezérletével. Az alapítók azonban emellett ko-moly tiszteletettanúsítottak a Szűz csillagkép, a Vénusz bolygó és a babiloni Istár általképviselt istennő iránt, aki Columbia vagy a Szabadságszobor képébenöltött testet. Emellett alig érezhető, mégis felismerhető tisztelettel adóztakBaphomet alakjának, aki templomos és szabadkőműves körökben azuniverzális ágens jel-képe volt, és aki hermafrodita testében talán tettenérhető a férfi és a női esszencia egysége. A Baphomet-kultuszra utaló jellehet, hogy az alapítók kifejezetten a tizenhármas számot használtákköztársaság egyik szimbólumaként. Washington elnököt próbál-tákBaphomet megszemélyesítőjeként ábrázolni.

Konkrétan két ábrázolásról van szó, mindkettő a halála után készültGeorge Washingtonról. 1831-ben a kongresszus rendelt egy szobrot azelső elnökről a Capitolium épületének rotundájába (az óriási kupola alá). Avégeredmény, amivel a szobrász előállt, a nyilvánosság előtt igenkedvezőtlen fogadtatásra lelt. Zeusz egyik jól ismert görög szobrát másoltale. Washington félmeztelenül, iz-mos felsőtesttel pózolt isteni tartásbanegy trónon, bal kezében karddal a pengéjénél fogva, markolatgombbalelőre (lásd a 31-es ábrát). Emellett a szobor testtartása Eliphas LeviBaphomet-ábrá-zolását idézte, mivel a jobb kezével felfelé mutatott az égfelé, a bal kezében tartott kard pedig lefelé a földre. Szerintem pompás szo-bor,a többség azonban valami okból elutasította, és 1962-ben vé-gül elvitettéka rotundából, és egy kevésbé feltűnő helyre, az Ame-rikai NemzetiTörténelmi Múzeumba száműzték.

Azt állítják, hogy a nyilvánosság elfogadhatatlannak tartotta egyamerikai elnök isteni ábrázolását, és ebből az érzelemből eredt azelőítéletük a szoborral szemben. Ez még rosszabb volt, mintha királykéntábrázolták volna. Viszont ha valóban ez volt a széles körben elfogadottnézet, akkor 1875-ben, amikoí- Constantino Brumidi festőművésztfelfogadták, hogy készítsen egy freskót a Capitolium rotundájába - oda,ahol már ott állt az állítólag hőn gyűlölt és szentségtörő szobor -, miértengedték meg neki, hogy pontosan ugyanebben a pózban jelenítse megWashingtont? A freskó címe: Washington apoteózisa. Az „apoteózis" szójelentése a Webster's Dictionary szerint „egy ember felemelkedése istenirang-ra". George Washingtont itt a magasban, a mennyország fellegei

ZÁRÓGONDOLAT 277

közt ábrázolták két oldalán Liberty [„Szabadság"] és Fame [„Hír-név"]istennőkkel, körülötte pedig tizenhárom szűzzel.

Ha figyelembe vesszük mindama bizonyítékokat, amelyeket e könyvoldalán felsorakoztattam, kétség sem férhet hozzá, hogy az EgyesültÁllamok alapítása vallásos cselekedet volt, ami bátorsá-got öntött aszárnyát bontogató köztársaságba, hogy magasra emelje fejét a világnagyhatalmai közt, majd végül kiterjessze rá-juk saját befolyását.

Harmincadik fejezet

Zárógondolat

Az imént bemutattam a rituális áldozatokat, amelyeket az Ame-rikaiEgyesült Államok fővárosának, Washington D.C.-nek az alapításakorbemutattak. E magokat abban a reményben vetették el, hogy a Washingtonáltal jelképezett nemzet felvirágzik majd. De mint tudjuk, nem ez volt azegyetlen jelképes áldozat, ami az Egyesült Államokat naggyá tette, hanemmindaz az idő, pénz, fáradság és emberélet, amit polgárai és köztisztviselőiaz évek során rá áldoztak.

Az Egyesült Államok, mint nemzet sok áldozatot hozott a vi-lágjavára, és spirituális szinten valószínűleg ez hozta meg részben a jutalmat,amit polgárai élveznek. Habár Amerikát gyakran éri kritika, sokankifogásolják, hogy „a világ rendőreként" lép fel, és arra használjagazdasági hatalmát, hogy befolyást gyakoroljon más nemzetek politikájára,a kapitalizmus mellett mégis Amerika volt a legsikeresebb pozitív változáselindítója széles e világon. Noha egyesek előszeretettel irányítjákfigyelmüket azokra a kü-lönböző eseményekre és helyszínekre, aholAmerika a történelme során negatív hatással lépett fel, de ha őszintékakarunk lenni ma-gunkhoz, be kell látnunk, hogy az eredmény mindentegybevetve még így is jónak mondható.

Az Egyesült Államok több segélyt nyújtott a külföldi orszá-goknak,mint bármely más nemzet a történelemben, és katonai ha-talmávalvilágszerte azért harcol, hogy megvédje a gyengéket

178 SALAMON KINCSE

a zsarnokoktól. Ha a zsarnokság felszámolása, mások életénekmegmentése végett elkerülhetetlen egy nemzet elpusztítása, azEgyesült Államok mindig segít az adott nemzetnek újjáépülni, ésa korábbinál jobb életet teremteni. Ez szöges ellentétben áll a meg-hódítottellenfél kifosztásának, a vele szembeni erőszakoskodás-nak, és javaielhurcolásának ókori hagyományával. Az Egyesült Államok képes sokidegen nemzetnek is katonai biztonságot nyúj-tani, és ennek köszönhetően ezek az országok többnyire mentesül-nek attóla tehertől, hogy saját védelmet kelljen kiépíteniük, és több pénztkölthetnek a szociális programokra. Az Egyesült Álla-mok szabadságra,egyenlőségre, fejlődésre igyekszik buzdítani mindenhol, ahol csak tud, ésbiztos menedékként kínálja fel magát a világ elnyomottainak. Egyesekszerint Amerika túl messzire megy. Mások arra panaszkodnak, hogy nemtesz eleget. Az vi-szont biztos, hogy jelenleg az Egyesült Államok játssza alegfonto-sabb szerepet a világ viszonylagos stabilitásának fenntartásában.

De akkor miért van az, hogy oly sok polgár, akik a világ leg-nagyobbországában élnek, és azok a határon kívül élők, akik hasznot húznak ebbőlaz országból, darabokban szeretnék látni? Miért szeretnék látni, hogy ez akemény munka, az áldozat, a gon-dosan megtervezett gondoskodás asemmivé lesz? Azért, mert so-kan közülük félnek az amerikai dollártól, ésa hatalomtól, amit képvisel. E félelem táplálja gyűlöletüket az EgyesültÁllamokkal szemben. Én hiszem, hogy ez a félelem a tudatlanságból ered,ab-ból, hogy nem tudják, valójában hogyan is működik a pénz, és fő-képpaz amerikai pénz.

Történelmi kitekintésünk során láthattuk, hogy már maga a pénz isradikális elképzelés, ami az idők során fejlődése révén job-bá tette avilágot, azokat a nemzeteket pedig, amelyek helyesen használták,felvirágoztatta, gazdagságot, technikai haladást és in-tellektuálisfelvilágosodást hozott. Lehet, hogy az életben a legjobb dolgokat nem lehetpénzzel megvenni, de az ember csak akkor tudja ezeket szabadon kiélvezni,ha elég pénze van hozzá, hogy kényelmesen éljen. Akik azt hangoztatják,hogy pénzen nem lehet boldogságot venni, azoknak vagy nem volt mégsoha elég sok pénzük, vagy még sosem tapasztalták meg a pozitívátalakulást, amit a pénz egy ember életében hozhat. Nyilvánvaló, hogy atár-sadalmunkat és a környezetünket ugyanígy át tudja alakíta-ni, méghozzálátszólag határtalan mértékben. Ha félünk ettől az

ZÁRÓGONDOLAT 179

erőtől, azzal elutasítjuk a leghasznosabb eszközt, amivel ki tud-nánk irtania gonoszságot és a rossz dolgokat a világból. Ahhoz, hogy „a szegénységtörténelem legyen", először ki kell lépnünk a szegénységgondolkodásmódjából.

A társadalmunk érdekében nagyon remélem, hogy az embe-rekhajlandóak lesznek megtanulni, miként működik a pénz, és megtanuljákértékelni a varázsát.

Függelékek

A függelék:Tessera hospitalis

A tessera latin szó, eredeti jelentése: „kocka". Általában kis koc-kaformakavicsokra, golyókra vagy dobókockára utalt. A görög tesszeragonoszszóból ered, aminek jelentése: „négysarkú" vagy „négyszögű". A tesserahospitalis egy kis barátságjelkép volt az óko-ri Rómában, amit félbetörtek,majd az egyik felét az egyik fél, a másikat a másik őrizte meg. Ha azember új barátságot kötött - kü-lönösen, ha ez út közben történt -, az újbarát valószínűleg meg-hívta az arra járót, hogy töltse az estét a házában.Mielőtt a vendég távozott, megtörtek egy tessera hospitalist, és ha azember újból ar-ra járt, vagy ha az új barátnak vitt a másik otthona felé azútja, a két tessera összehasonlításával mindketten nyugodtak lehettek,hogy a régi baráttal állnak szemben, akivel sok éve találkoztak, még akkoris, ha sok év elteltével már nem is hasonlítottak hajda-ni önmagukra. Ajelvény egyben fogadalomként is szolgált a ven-déglátás viszonzására,emlékeztetett a barát hajdani jótettére, amit illett viszonozni. Ilyen tárgyakma is léteznek. Az iskolásoknál gyakran látni olyan félbetört jelvényt vagymedált, ami összetéve a „legjobb barátok" szavakat adják ki.

Másféle fesserákat is használtak hasonló célokra. A tessera num-maria egy adott pénzösszegről szóló váltó volt, amit a római kor-banhasználtak, amikor a kormány pénz adott az éhező polgárok-nak. A tesseratheatratist jegyként használták, amivel be lehetett jut-ni egy színházielőadásra. A tessera militaris voltaképpen jelszóként

180 SALAMON KINCSE

működött, amit jelvénybe rejtve adtak körbe a hadsereg egy had-osztályánbelül. Innen ered a tessera szó általánosabb, „jelszó"-ként értelmezettjelentése, amit William Smith az 1875-ben megjelent A Dictionary ofGreekand Román Antiquities [Görög és római régisé-gek szótára] címűkönyvében a következőképp magyaráz:

„Éjszakánként jelszót használtak, ami egy szóból vagy kifejezésbőlállt, ezt kellett kimondani bizonyítandó, hogy az illető az adott római egy-ség tisztességes tagja, ha viszont a hivatalos jelszót nem tudta, akkor el-lenségnek tekintették. A római seregben az éjszakai jelszót nem szóbanadták tovább, hanem egy kis négyszögletes fatáblán, erre volt ráírva. Aprincipiáfól az legtávolabb eső vonalak végén elszállásolt mindenmanipulusM (a közkatonák közül) és turmából (harminc főből álló lo-vassági osztagból) kiválasztottak egy embert. Ezek az emberek (a tesser-ariusok) napnyugtakor bementek a tribunus sátrába, és átvettek tőle egytesseráf, amire felvésték a jelszó, illetve bizonyos számú jelet. Ezután atesserával együtt visszatértek a manipulushoz vagy turmához, amiheztartoztak, majd továbbküldték a szomszédos manipulus vagy turmatisztjéhez, majd a következőhöz, és így tovább. A tessera végül visszake-rültahhoz, aki a tribunusfóZ átvette. Az előírás szerint a tesseráknak sö-tétedéselőtt vissza kellett jutniuk, és ha kiderült, hogy valaki nem juttat-ta vissza atesseráf a megadott időre, a tetején lévő jelekből hamar kide-rült, hogymelyik oldalon akadt el, és hamarjában kivizsgálták a késede-lem okát, hapedig valaki hibázott, büntetést szabtak ki rá.

Ezzel a módszerrel nemcsak egyszerű jelszavakat adtak körbe, ha-nemalkalmanként parancsokat is. Habár a tesserarius a tribunusfóZ vette át atesseráf, eredetileg a főparancsnok és más főtisztek indították el. A RómaiBirodalomban kifejezetten a herceg feladata volt megadni a jelszót azőreinek.

Ezt a módszert nemcsak zsetonokra, hanem a katonák közt jelkénthasználandó szavakra is átültették. Ez volt a tessera militaris. Mielőtt asereg csatába indult volna, megadtak egy jelszót, és végigküldték a legfel-sőtől a legalsó rendfokozatig, hogy a katonák ennek segítségével majd meg tudjákkülönböztetni a barátot az ellenségtől. A cunaxai csatában példá-ul »Zeusza megmentő és a győzedelmes« volt a jelszó, az ezt követő összecsapássorán pedig ugyanennél az osztagnál a »Zeusz, a megmentő, Héraklész avezér« lehetett a jelszó."

ZÁRÓGONDOLAT 181

Most már láthatjuk, hogy a tiler [„burkoló"] szó, ami a közép-korikőműves céhben a padlózat lefektetéséért felelős kézműves mesterségétjelölte, később a szabadkőműves páholy egyik tisztjére vonatkozott,akinek az volt a feladata, hogy bebocsássa az embere-ket a bejáratnál, ésgondoskodjon rója, hogy csak a páholy tagjai lép-hessenek be. A tile[„csempe" vagy „burkolat"] és tessera szó egy-aránt jelentheti a padlótburkoló lapokat, illetve a jelet vagy jelszót, amit a tagnak tagságabizonyítására be kell mutatnia a páholynál a burkolónak. A tesselation[„mozaikozás"] szó is abból ered, hogy a mozaikokat kis tesserákből vagylapocskákból rakták össze.

Furcsa, hogy míg a tesserák a pénz egy formájává alakultak át, amozaikszerű sakktábla lett a középkori Európában a pénzszám-lálásáltalános eszköze. A pénztáros a táblán kis elszámoló zseto-nokat avagytesserákat használt. Ezeket tally chipsnek ["ellenőrző zseton"] nevezték,amiben a tally szó kapcsolatban áll a tile szóval, illetve a fa/zsszal, ami atessera hospitalisból ered. Az Online Etymology Dictionary [Internetesetimológiai szótár] szerint (www.etimonline.com) a tally a latin taleaszóból ered, aminek erede-ti jelentése „metszet" vagy „bot", esetleg„pálca", később azonban felvette a „valaminek az ellenpárja, megfelelője"jelentést. A fenti szó-tárban az áll, hogy a szót ebben az értelemben 1651-ben használták először, és abból a szokásból adódott, hogy „a pálcáthosszában félbe-törték, az egyik felét az adós, a másikat a hitelező tartotta meg".A till szó is ebből eredően nyerte el „kassza" vagy „pénztár" jelentését.

E szavak családjában a legérdekesebb talán mégis a „taliz-mán", amiközvetlenül a bizánci görög telesma szóból ered, aminek későbbi jelentése:„vallásos rítus, szertartás" vagy „adófizetés". Ez a szó nyilvánvalóan azérmében megfizetett pénzadomány szoká-sából adódóan kapta ezt ajelentését, amiért cserébe a befizető a be-fizetés igazolására kapott egyzsetont minden rituálé elején vagy végén. A „talizmán" szó általánosértelemben ma megbűvölt tár-gyat jelent, általában egy kőből, fából vagyfémből készült lapocs-kát. Erre gyakran vallási vagy okkultszimbólumokat vésnek, és egy varázslat vagy áldás spirituális erejénekközvetítésére hasz-nálják. A tárgyba általában mágikus rítus keretébenültetik be a va-rázslatot, hogy aztán valaki amulettként magával hordja,vagy át-adja valaki másnak, akit meg kíván bűvölni. A könyv elején máremlítettem, hogy véleményem szerint minden amerikai érme és bankjegyvoltaképpen talizmán. Itt is erről van szó.

182 SALAMON KINCSE

Visszatérve a tessera hospitalishoz, úgy tűnik, ez ösztönözte atemplomosokat a kötelezvény, vagyis csekk bevezetésére. Amikoraz ember félbetör egy tessera hospitalist, a két darab összeillő széleiegyedi mintát alkotnak, amit nem nagyon lehet hamisítani. Ez volta célja templomosok rejtjellel kódolt csekkrendszerének, és ugyan-ezért szerepelnek hálós, pókhálószerű minták a mai csekkek ésbankjegyek felületén, hiszen ezt a mintát az előállító intézmény ki-vételével aligha tudja bárki is lemásolni. Akárcsak a tessera hospi-talis, a modern csekk és készpénz is lényegében adóslevél, vagyisegy jóhiszeműen átadott és elfogadott fizetési kötelezvény.

B függelék:Az udzsat szem

Most pedig vizsgáljuk meg az egyik szabadkőműves szimbólu-mot, a mindent látó szemet, ami egy egyiptomi stílusú piramis fe-lett lebeg az Egyesült Államok nagypecsétjének hátoldalán. A gyö-kerei Hórusz bal szemének egyiptomi szimbólumához nyúlnak vissza(lásd a 34-es ábrát).

A történet szerint Hórusz isten - Ozirisz fia - a nagybátyjával éslegfőbb ellenségével vívott harcban elvesztette a bal szemét. A szemnéhány darabját a varázserejű Thot (a görög Hermész és a templomosokBaphometjének megfelelője) később visszaszerezte és összerakta.Tulajdonképpen csak egy darab volt, amit nem sike-rült megtalálni, a szempupillája, ezt azonban Thot a varázserejé-vel pótolta. A mágikus pupillavolt az utolsó darab, ami az összes többi darabot összekötötte. Ebben atekintetben olyan volt, mint a kőművesek által használt zárókő, ami aboltív darabjait összetart-ja. A zárókőnek komoly szimbolikus jelentőségevan a szabadkő-műves rituáléban, aminek keretében jelképesen újjáépítikSala-mon templomát. Ebben a rituáléban „elvetett kőnek" nevezik. Vol-taképpen a bölcsek kövének sokrétű jelképéről van szó, a rejtett, mégisalapvető elemről, ami a fizikai valóságot egybetartja.

Az elvetett kő fogalma tulajdonképpen egy evangéliumi vers-bőlszármazik, amiben Jézust egy kőhöz hasonlítják, amit Salamontemplomának építkezésén kezdetben elvetettek, végül mégis elen-gedhetetlen lett ahhoz, hogy fel tudják építeni. Érdekes, hogy a sza-badkőművesek épp ezzel a névvel utalnak Salamon templomának

ZÁRÓGONDOLAT 183

zárókövére, hiszen saját ikonográfiájukban a zárókövet a Jákint és Boáztösszekötő boltív összetartó záróköveként ábrázolják. Ez a boltív lehetetttehát feltehetően a templom bejárata, a zárókövön pedig néha elhelyezték amindent látó szemet. Ez metaforikus szin-ten egy másik szimbolikusszemmel is kapcsolatban áll, ami fontos szerepet játszik az egyiptomimitológiában, és amiről egyértelmű-en megmondják, hogy „el lett vetve".Ez nem más, mint Ré vagy Atum-Ré, azaz a teremtő isten szeme. Atörténet az ősvízben, vagyis a teremtés előtti óceánban játszódik, és R. T.Rundle Clark a következőképp írja le a Myth and Symbol in Ancient Egypt[Mítosz és szimbólum az ókori Egyiptomban] című könyvében:

„Úgy tűnik, az istennek kezdetben csak egy szeme volt, egy rejtélyesentitás, amit tulajdonosától függetlenül is létezett, és amit el lehetett kül-deni követségbe, hogy kutassa fel Süt és Tefnutot, akik különváltak Atumtól,és elvesztek a mérhetetlen ősóceánban. A Szem rájuk talál és visszahozzaőket apjukhoz, aki újjáteremti őket a világmindenség élete-ként ésrendjeként...

...Az első pár tehát voltaképpen nem is létezett, amíg a szem nem vitteőket vissza a teremtőjükhöz. A Szem egy megszemélyesített erő, akényszerítő erő esszenciája, amit az istenek és királyok védelmére hasz-nálták az ősvízben való feloldódás vagy a teremtett világban jelen lévőszellemi ellenségekkel szemben... a Szem elküldése a [teremtő] isteni szóvalegyenértékű."

Mikor azonban a szem visszatért, látta, hogy Atum-Ré, a te-remtőisten szeme helyén egy másik szem nőtt. Az eredeti szemet elöntötte aféltékenység. Hogy dühét csillapítsa, Atum-Ré kobrává változtatta aszemet, és a fejére helyezte, mint uralkodói hatalmá-nak szimbólumát.Clark erről a következőket írja:

„Amikor visszatért, látta, hogy helyét a Hatalmas arcában egy másikfoglalta el, egy helyettesítő szem, amit Napként vagy Holdként értelmez-hetünk. Ez volt a Szem dühének elsődleges oka, és a világmindenség fejlő-désének egyik fordidópontja, mivel a Szemet sosem lehetett teljesen vagyvéglegesen megbékíteni. A Hatalmas Isten... ágaskodó kobrává változtat-ta, amit homloka köré tekert, hogy elriassza ellenségeit. Ez az oka annak,hogy a szem földi síkon a fáraó uralkodói hatalmának puszta erejétjelképe-zi, míg kozmikus szinten az »uralkodó szemet« és a Nap perzselőhőjét."

184 SALAMON KINCSE

így született meg az egyiptomi uralkodói kobrafejk, az a szemszimbóluma pedig „Güpt királyi szemeként" vált ismert-té, amiben a„Güpt" nem más, mint a mai „Egyiptom" elneve-zés eredeti alakja.

Ezekben a mítoszokban úgy tűnik, mintha a szem a káosz után újrakialakuló rend szimbóluma lenne. Hórusz szemének da-rabjaiból Thotalkotott ismét teljes egészet, Ré szeme pedig haza-vezeti az isteni teremtésművét a mélység vizeiből. A szem szim-bóluma az egyiptomi hieroglifákközt is megjelenik, jelentése ez-úttal is „rend". Egy szemet ábrázol egykétoszlopos boltív felett (lásd a 35-ös ábrát), akárcsak a korábbanbemutatott szabadkőmű-ves szimbólum, és a maat szót jelölte, aminekelsődleges jelentése „rend", de lehet „bölcsesség" is, miként a met a„Baphomet" név-ben. E. Wallis Budge egyiptológus szerint egy ennélegyszerűbb szemhieroglifa is létezett, ami „teremteni, létrehozni" vagy„for-mázni, készíteni" jelentést hordozott.

Hórusz szeme azonban igen sajátos szimbólum volt, aminek megvolta maga nem kevésbé sajátos neve: udzsat vagy wedjat. Igen jellegzetesformában rajzolták, egy különös kis kunkor is tar-tozott hozzá, ami a jobbfelső részéből indult ki, és látszólag egy Fibonacci-spirál alakjárahasonlított. De épp ez benne a legérdeke-sebb elem. A szemet a szétesettrészeiből rakták össze, de ugyan-így szét is lehetett szedni részeire, melyekmindegyike az egész egy matematikai törtjét jelképezte. így a szem egyeselemei maguk is törtszámokat jelölő különálló kis szimbólumokká váltak.Az egész szem 63/64-ed tett ki. Az egyik eleme 1-et jelölt, a másik %-et, atöbbi pedig 1/8-ot, 1/16-ot, 1/32-et, 1/64-et és így tovább. Az egész szemazonban csak 63/64-et tett ki, nem 64/64-et. A hi-ányzó 1/64-ed a fizikaivalóságban nem létezett. Ez volt a szem pupillája, amit Thot varázslataalkotott, és ami a szem elemeit egybetartotta. Logikus, hogy nemszámolják hozzá, hiszen a sze-met csak akkor szedhetjük szét elemeire, éshasználhatjuk őket számokként, ha nincs ott a pupilla, ami a darabokatösszefogná (lásd a 34-es ábrát).

Egyiptomban az udzsat szimbólum volt az abszolút mérték, ebbőleredeztették az összes többi mértéket, akárcsak Izrael népe atabernákulumból, a szabályos kockát alkotó szentek szentjének di-menzióiból, majd később Salamon templomának méreteiből vette át sajátalapmértékegységeit. így hát a súlyrendszer is az udzsat

ZÁRÓGONDOLAT 185

szem 63/64-én alapult. Ezzel a módszerrel nemcsak gabonakévé-ket ésegyéb termékeket mértek, hanem a nemesfémeket is ezzel mérték ki, enneksegítségével rendeltek értéket az érmékhez, leg-főképpen azezüstérmékhez. így tehát az egyiptomi monetáris rendszer (amit abirodalom történelme során csak igen rövid ide-ig használtak) is az udzsatszem különböző részein alapult. A szem emellett a vallási áldozatnak isszimbólumává vált, a hívek, akik adományokat adtak a templomipapságnak, az udzsat szemet áb-rázoló lapocskát kaptak cserébe a befizetéselismervényeként.

Az antropológusok és a történészek úgy vélik, hogy az udzsat szemegyes elemei (és a hozzájuk tartozó törtértékek) eredetileg a Holdfázisaihoz igazodtak. Részben ez az oka annak, hogy Thotot - aki a szemetösszerakta - holdistenként is tisztelik. Ez igen érde-kes, főleg, hafigyelembe vesszük, hogy az udzsat szem egy, a hold-szimbolikáhozkötődő másik tárggyal is kapcsolatban áll, még-hozzá a sakktáblával. Amodern kori sakktáblán hatvannégy me-ző található, miként az udzsatszem is hatvannégy elemből áll, a mezőket pedig huszonnyolc továbbimező veszi körül, ugyan-annyi, ahány fázis van egy holdciklusban. Afekete és fehér mezők a nappal és az éjszaka váltakozására utalnak. Etekintetben pedig a sakktáblaszerű mozaikminta felett lebegő udzsat szemigen fi-gyelemreméltó jelenség (lásd a 36-os ábrát).

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a hatvannégyes szám a négynégyzete. A „szabályos kocka", mint jelkép nagyon fontos a sza-badkőműveseknek és egyéb okkultista csoportoknak. Szabályos kockaformája nemcsak a szentek szentjének volt a tabernákulum-ban (majdkésőbb Salamon templomában is), nemcsak az „új Jeru-zsálemnek" Jánosjelenéseiben, hanem az alkimisták elmondása szerint a bölcsek köve isszabályos kockaforma volt. A kecskefejű Baphometet is gyakranábrázolják egy szabályos kockakövön ül-ve. A jelenlegi kutatásunkszempontjából azonban sokkal fonto-sabb az, amit a templomosok SiónRendként ismert mellékága mond a „tökéletes kockáról". Az egyik jól ismert,Le Serpent Rouge [A vörös kígyó] címen megjelent iratukban a titokzatosszerző a „tökéletes kocka szerteszóródott köveinek" összegyűjtéséről be-szél a szabadkőműves „szögmérő és körző" segítségével. Érdekes, hogy eza költeményük az állatöv tizenhárom háza szerint rende-ződik - utalva aholdnaptárra -, és több utalás is található benne a sakkra vonatkozóan.

186 SALAMON KINCSE

Mivel Egyiptomban az udzsat szem kapcsolatban áll a pénz-zel, gyakraneltűnődtem, hogy vajon magát az udzsat szót össze le-het-e kapcsolniegyéb pénzügyi szakkifejezésekkel, mind például a már említett „csekk"vagy „sékel" szavakkal. Az viszont szinte biztos, hogy van valami köze awatch szóhoz, ami nemcsak „néz-ni" vagy „megfigyelni" értelembenállhat, hanem jelentheti azt, hogy „mérni", sőt azt is, hogy „ellenőrizni"[angolul check] (mint a ivatchword szóban, ami „jelszót" vagy „ellenőrzőszót" jelent). Va-lószínűleg a szanszkrit ajna, vagyis „szem" szóhoz iskötődik, sőt talán az „ázsió" pénzügyi szakkifejezéshez is lehet köze,amiről a D függelékben még szó lesz.

Az Egyiptom helynév gyökerei közt a Güpt mellett az udzsat szó isjelen van, mivel E. Wallis Budge szerint az egyiptomiak né-ha „Utchának"nevezték hazájukat, és ez Budge szavaival élve azt jelenti, hogy„Egyiptomot, mint országot Ré szemével azonosították."

C függelék:A cseh kapcsolat

Miután a B függelékben megvizsgáltuk az udzsat szót és an-naklehetséges kapcsolatát a check azaz „csekk" szóval, felmerül egy fejtöréstokozó, bár igen valószínűtlen lehetőség. A check az-az „csekk" szó kiejtéseaz angol nyelvben megegyezik a Czech azaz „cseh" szó kiejtésével, amiegy Csehországból való sze-mélyre, illetve a korábban Bohémiánaknevezett országra utal. Csehországot a feltételezések szerint egy Csek nevűemberről nevezték el, aki a legenda szerint az országot alapította. Állító-lagegy nomád vándor vagy kereskedő lehetett, aki utazásai so-rán egyszercsak véletlenszerűen megállt egy dombon, és eldön-tötte, hogy ő éskísérete attól fogva ott fognak élni. A környék lakosai nomádéletmódjukról és megbízhatatlan kereskedelmi viselkedésükről váltakhírhedté, ezért került át a „bohém" szó a szlengbe az efféle emberekjelzőjeként (habár manapság inkább az excentrikus egyéniségekrevonatkoztatják). A „Bohémia" ne-vet állítólag a Boii nevű ókori keltatörzsről kapta, akik hajdan a térségben éltek. Ami viszont a „cseh"elnevezést illeti, a templo-mosok utazásai és kereskedelmi tevékenységekapcsán újra és

ZÁRÓGONDOLAT 187

újra elgondolkodom, hogy nem a templomosok chit [azaz „kassza"] szavavolt-e hatással a névadásra.

A könyv egy korábbi fejezetében már említettem, hogy a check és achit szavak minden bizonnyal a „zseton" szóhoz kötődnek, vagyis egyérmetípushoz, a templomos lovagok egy másik újításá-hoz, amit azelszámolásnál használtak a pénz helyettesítésére az elszámoló táblán.Előfordult, hogy a krónikások egy másik közép-korban használatos érmétis „zsetonnak" neveztek, amit többnyi-re inkább „apátsági érmeként"emlegettek. Ezeknek az érméknek a céljáról Thomas Wright számol be aWorship of the Generative Powers [A teremtő erők imádata] címűkönyvében:

„A régiségkutatók elég sok ilyenféle medált neveztek apátsági érmé-nek, melyek használata körül még ma is igen sok a bizonytalanság, jól-lehet felhasználásuk vallási célját illetően aligha merülhet fel kétség.Egyesek feltételezik, hogy az egyház bizonyos szentségeiben vagy rítu-sainrészt vevő hívek körében volt forgalomban, akik aztán az érmék szá-mávaltudták bizonyítani, hogy milyen rendszerességgel vettek részt az adottszertartáson."

Előkerült néhány „apátsági érme", amit a templomos rendhá-zakbanverettek, a rajtuk látható ábra pedig nem más, mint Baphomet kecskefejűhermafrodita képmása. Lehet, hogy azokat a lovagokat jutalmazták vele,akik részt vettek egy bizonyos temp-lomos rituáléban, de az is lehetséges,hogy egyfajta jegy volt, ami igazolta, hogy felmutatója jogosult részt vennia rituálén.

John Yarker okkultista a The Arcane Schools [Titkos tanok isko-lái]című könyvében elmagyarázza, hogy a Keresztelő Szent Jánost tisztelőegyes gnosztikus szekták miként alkalmazták ezeket az apátsági érméket.Az érmék jegyként szolgáltak a kultusz tagjai-nak, amivel részt vehettek agnosztikus misén. Yarker ezeket a zse-tonokat a római tesserákhoz.hasonlítja, és ő is elismeri, hogy a templomosok is vertek ilyeneket.

„A gnosztikusok Szent János apostolt nevezték ki patrónusuknak, az őjelképe pedig a sas volt, a Nap madara, ami a szakadárok szent szimbó-luma volt, Egyiptomban ott van a tau kereszt lábánál, ma pedig a rózsa-keresztes szabadkőműves éke. A gnosztikus zsetonok a korábbi pogánytessera hospitalis szakadár egyházi verziói voltak, amin Zeusz feje volt

188 SALAMON KINCSE

látható... Kétség sem férhet hozzá, hogy a titkos tan szerint az úrvacsoraelőkészületeihez tartozott, és a katolikus testvériségek legtöbbje - ha nem ismindegyik -fel tud mutatni egy érmét, amit általában a ruháik alatt viselnekegy szalagra fűzve. A máig fennmaradt érmék közt akad, ami an-nak idejéna templomosoké volt, és szép számmal akad olyan ólomból vagy ónból vertapátsági érme, aminek egyik oldalán a kereszt van, a má-sikon pedigkülönféle minták kaptak helyet."

A jelenlegi témánk szempontjából igencsak idevágó az a tény, hogyegy XVIII. századi osztrák tudós, báró Joseph fon Hammer-Purgstallszerint több hajdani bohémiai (ma csehországi) városban is kerültek előBaphometet ábrázoló templomos érmék, többek kö-zött Mureauban,Prágában és Egrában. A templomosoknak való-ban komoly befolyásukvolt Bohémiában, akárcsak a teuton lova-goknak, a johannitáknak és ahelyi ispotályos lovagoknak, hiszen Bohémia volt a kiindulópontja aBarbarossa Frigyes által indított harmadik keresztes háborúnak. Nem lehetviszont nem észreven-ni, hogy a cseh zászlón és címeren szerepel asakktáblaminta, ami alighanem a templomosokkal való kapcsolatra utal.Ráadásul itt található Janvov városa, aminek jelentése „János családja",valamit a Jáchymov-völgyben fekvő Joachimstal, ahol az ezüstöt bányász-ták az első ezüstdollárokhoz, és ahol magukat az érméket verték. A„Joachimstal" név jelentése - mint nyilván emlékeznek -„Joachim völgye".A „Joachim" továbbá a „Jákin" alternatív for-mája, ami a Salamon építettetemplom egyik oszlopának neve. Tekintve, hogy János kultusza milyennyilvánvaló befolyást gya-korolt a térségben, újra meg kell említeni a„Jack" nevet, ami a „John" beceneve. A mai Cseh Köztársaságbanmindenhol találni olyan neveket, amelyeket a „John" vagy „Jack" nevekbőlkiin-dulva képeztek.

A nomád kereskedőre, az ügyeskedőre, a csalóra a köznyelv-bennemcsak a „bohém" jelző ragadt rá, hanem a gypsy vagyis „dzsipszi,cigány" is. A Webster's Dictionary szerint a szó jelentése: „Észak-Indiábólszármazó, hagyományosan vándorló életmódot folytató nép, aki manapságnagyrészt letelepedett közösségekben élnek a világ sok országában... [agypsy elnevezés] a „giiptiből", vagyis az „egyiptomi" egy variánsábólered, mivel sokak szerint a cigányok Egyiptomból szár-maznak. " Akárcsak abohémiaiaknak, a cigányoknak is vannak tör-ténelmi kapcsolataik atemplomosokkal. Michael Baigent és

ZÁRÓGONDOLAT 189

Richard Leigh a The Temple and the Lodge [A templom és a páholy]című könyvükben bemutatják, hogy milyen védszövetség volt aSkóciában élő templomos lovagi családok és az ottani cigányokközt, akiket többször is a templomos családok óvtak meg az ül-döztetéstől. Még ezoterikus misztériumjátékokat is szerveztek egycigánycsapat részvételével a rosslyini kápolna közelében.

A cigányok olyannyira hírhedtek voltak a tisztességtelen üzle-teikről - többek között amiatt, hogy hamis okkult ráolvasások, mágikusvarázsigék és gyógyító szerek eladásával üzleteltek -, hogy a gyp szó [agypsyből] a lopás, a megtévesztés köznyelvi szi-nonimájává vált. Érdekesmódon van még egy csoport, akik a bohémiaiakhoz és a cigányokhozhasonlóan olyannyira elhíresül-tek a viselkedésükről, hogy a csoport nevea nomád szélhámosok-ra, az idegenekre utaló melléknévvé vált. Ők voltaka chicanók, vagyis az Egyesült Államokba érkező mexikói bevándorlók.Nyil-ván ez a felfogás állhatott a XVII. századi francia chicanerie szóbólszármazó chicanery mögött, aminek jelentése: „körmönfontság". AWebster' s Dictionary szerint: „alattomos, kitérő beszéd, érvelés stb. vagytrükk, csalás" illetve „trükkös vagy megtévesztő manőver, fortély". Ismétérdemes megfigyelni egy hasonlóságot, ezúttal a chic [ejtsd: esik] és aCzech [ejtsd: esek, jelentése: „cseh"] szavak közt. Talán ahhoz is van némiköze, hogy a jack a köznyelvben rablást is jelent.

Van még egy dolog, ami e csoportokat összeköti: a különbözőtörténészek szerint a kártyapakli vagy a templomosok, vagy a bohémiaiak,vagy a cigányok segítségével jutott el keletről Euró-pába, ahol aztánkifejlődött belőle a modern okkultisták által „Thot könyvének" nevezetttarotpakli. Egy Papus nevű alkimista egyenesen a „bohémek tarotjának"nevezte, Albert Pike szabadkő-műves szerző pedig azt írja, hogy azalkímiai azoth „ugyanaz, mint a bohémeknél Thot".

D függelék:A kecske pénze

A C függelékben tárgyalt tényekre és elméletekre vonatkozó-an még akövetkezőt szeretném megjegyezni: L. A. Waddell ókor-tudományi szakértőszerint „Güpt" elnevezés - amiből az Egyip-tom helynév, illetve a gypsyelnevezés ered - alkotja a „gótikus",

190 SALAMON KINCSE

a goetic [„varázsló" vagy „varázserejű"] és a god [„isten"] szavak tövét. Aszó eredetét a sumer kad szóra vezette vissza, aminek je-lentése „úr" vagy „király". Továbbá úgy vélte, a goat [kecske] szó-nak isez a kad alkotja a gyökerét, hiszen az ókori emberek nem egykecskeformájú istenséget tiszteltek. Mint tudjuk, a templomosokbálványának, Baphometnek is félig kecske alakja volt, akárcsak az alkímiagörög feltalálójának, Hermésznek.

Eliphas Levi kecskefejű Baphomet-ábrázolása mára a sátánsztereotipikus képmásává vált, ami napjaink sátánistáinak egyikszimbólumává vált. Az ikonjuk egy lefelé fordított pentagramma benneegy kecske fejével, ami ugyancsak Eliphas Levi egyik raj-zát vette alapul(lásd a 21-es és a 22-es ábrát). Ezt a szimbólumot „mendészi kosnak"illetve okkultista körökben „mendészi kecs-kének" nevezik, és ez a névköti össze Baphometet az ókori egyip-tomi Mendész városában állóAmon-templom rítusaiban részt ve-vő jószágokkal. Ezekben a rítusokban akos vagy kecskebak ült nászt a templom papnőivel, ami kellően vészjóslóörökség egy sátánista szimbólumnak.

Amellett, hogy a templomosok és az újkori sátánisták fon-tosnaktekintették, a kecskeszimbolika a szabadkőművesség tanai közt is sajátosszerepet kap. Ezt a témát kimerítő részletes-séggel tárgyalja Eugene W.Plawiuk brit szabadkőműves mes-ter a „Liber Capricornus: The Symbol ofthe Goat" [A Bak köny-ve vagyis a kecskebak szimbóluma] címűtanulmányában, ahol a következőket írja:

„Amint inasként belépünk a páholyba, először is felhívják a figyel-münket a kecskebakra. Már azelőtt, hogy elmondanák, ki az, »kibe bizal-munkat kell vetnünk«, mindentudó pillantásokat vetnek ránk afféle meg-jegyzésekkel, hogy »meg fogod lovagolni a kecskét« vagy »ügyelj a kecs-kére«. Még jó, hogy elárulják, hogy Istenbe kell vetnünk bizalmunkat, hi-szen így a szegény szerencsétlen beavatott inasnak érthető módon megbo-csátják, ha azt feleli: »a kecskébe«.w

Ennek a kecskéről szóló humoros beavatási tréfának az eredete az időhomályába vész. Sok idősebb fivérnek, akikkel beszéltem, látszólag fogal-muk sincs, honnan, vagy milyen korból ered. Lehet, hogy Amerikából

10 A szerző a goat, azaz „kecske" és god, azaz „isten" szavak kiejtésbeli ha-sonlóságárautal. - A ford.

ZÁRÓGONDOLAT 191

származik, az egyik szabadkőműves testvérünktől, attól a BenjáminFranklin nevű mókamestertől..."

Mr. Plawiuk ezután elmagyarázza, hogy a szabadkőműves kutatók akecskeszimbólumot régebben a templomépítések esz-méjévelazonosították, és véleményük szerint „a világmindenség hatalmasépítészével" azaz Istennel hozható kapcsolatba, aminek anagrammájaG.A.O.T.U. Mint Plawiuk kifejti:

„Találhatnánk-e találóbb jelképet a G.A.O.T.U. megértésére tetttörekvéseinknek, mint a kecskét?n És itt is megtaláljuk a goat egyanagrammáját.

A dionüszoszi mesteremberekről és a korai kőművesekről szóló, ManlyP. Hall szerkesztésében megjelent kutatási monográfiában a kecs-keszimbolikát a kereszténység előtti istenekhez, Pánhoz és Dionüszoszhozkötik. A kecskeistenséget a későbbi görög misztériumiskolák a templom-építők jelképeként vették át..."

Máshol Mr. Plawiuk hasonlóságokat elemez a Léviták köny-vénekbűnbakja és a Hirám Abiff szabadkőműves mítosza közt, aki Salamontemplomának építésze volt, és a legenda szerint saját inasai gyilkoltákmeg, amiért nem volt hajlandó felfedni előttük a templom „titkát".

Korábban ejtettem már szót Zeusz szoptatódajkájának, Amaltheiánaka szimbolikájáról. Az ő bőréből készítették a mági-kus Égisz pajzsot, és aszarvaiból lett a bőségszaru. Az aigisz, azaz égisz jelentése „kecskebőr",mivel a szó töve, az aig jelentése gö-rögül „kecske". A görögöknek akecske nagyon fontos volt, mivel ették a húsát, a tejéből sajtot készítettek,a bőrét pedig magukra öl-tötték. Az Égei-tenger - és az egész ottanicivilizáció - neve ugyan-csak az aeg szótagban gyökerezik.

A kecskebőr volt érdekes módon az egyik legkorábbi pénz vagyfizetőeszköz, amit már jóval az érmék bevezetése előtt hasz-náltak. Azókori Rómában létezett egy abakuszrendszer a monetá-ris számlákrendezése végett, amiben kecskeszarvból faragott lemezkékkel számoltakvalahogy úgy, ahogy a későbbi európai

11 Ezúttal a goat, azaz „kecske", valamint a fenti anagramma hasonlóságát emeli ki. - Aford.

192 SALAMON KINCSE

elszámolási rendszerben a zsetonokkal, az igen jó minőségű hamisszámlákat pedig még ma is gyakran nevezik „kecskepénznek". Eza kifejezés látszólag egy általánosabb értelmezés leszűkítése révénszületett, eredetileg bármiféle szokatlan módszerrel megkeresett pénzrevonatkozott. Ez talán a ritkán használt „ázsió" szóra is ma-gyarázatotkínál, ami alatt a pénznemek átváltásából származó hasznot értik, vagy azérme névértéke és nemesfémtartalmának értéke közti különbséget.

Értnél is érdekesebb bucks kifejezés eredete [„dolcsi"], ami ter-mészetesen az amerikai pénznemre vonatkozó modern köznyelviszófordulat, az eredete azonban a szerencsejátékra vezethető vissza,ugyanis a póker zsetonokat nevezték így. A Webster's Dictionarydefiníciója szerint „olyan tárgy, amit a pókerjátékosok hasz-nálnak annakmegjelölésére, hogy ki oszt, ki nyit stb." Igeként is hasz-nálható, jelentése„szerencsejátékot játszani, játszani, hazardíroz-ni" vagy „küzdeni,versengeni valamiért". Ez kapcsolódik a buck the odds [„esélyekkelszemben"] kifejezéshez, illetve általános érte-lemben a buckinghoz aminekjelentése „makacs ellenállás, szembe-szegülés", vagy „egy tervvéghezvitele minden akadállyal szem-ben", vagy „hadakozás kézzel-lábbal". Allatokkal kapcsolatban is használják, elsősorban azokra azemlősökre vonatkozóan, ame-lyeknek a hímjeit bucknak [azaz „baknak"]nevezik. Ezek az álla-tok gyakran „bokkolnak", vagyis „homorú háttal alevegőbe dobják hátsó lábukat, miközben fejüket leszegik, mellső lábaikatpedig mereven kitámasztják". Ezeknek az állatoknak a bőre elég durvaahhoz, hogy bucklert, azaz „kerek pajzsot" csináljanak belőle. Zeusz paj-zsa az Égisz is kerek pajzs volt, és szó szerint kecskebőrből készült. AWebster's Dictionary egyik definíciója a buck jelentésére vonatko-zóan épp„kecskebőr", tehát a kecskének pusztán a bőrét is nevez-hetjük buckn ak.

E függelék:Bohóc a dobozban

Rövid kitérőként a D függelékhez szeretnék szót ejteni arról, hogy abucks szó jelentésrétegeinek kialakulására a box [„doboz" vagy „láda"] szóforrása is hatással lehetett. Ez végső soron a latin pyx szóból ered, ami általánosértelemben valamilyen négyszögletes

ZÁRÓGONDOLAT 193

tároló alkalmatosságra vonatkozott. Ez az oka annak, hogy a hal-mazban,amiben az Argó vagyis Hajó12 és a Columba vagyis Ga-lamb csillagképtalálható, van egy Pyxis azaz Tájoló nevű konstel-láció is. A Pyxisvoltaképpen a tengerészláda az Argó fedélzetén. A box szó azonban azidők során általánosabb értelmet kapott, a pyx viszont két nagyonbehatárolt definíciót őrzött meg.

A Webster's Dictionary szerint a pyx első definíciója „láda vagyedény, amit az oltáriszentség, avagy szent ostya tárolására használnak" akatolikus szentáldozásnál. A pyxben tehát az ostyát tartották, és furcsa módebből a szokásból adódott a jack in the box [„bohóc a dobozban"]kifejezés. Eredetileg a protestánsok gúnyos megjegy-zése volt, amivelkigúnyolták a szentáldozás eszményét, miszerint az ostya valóban Krisztusteste lenne. Arra kívántak utalni, hogy az ostyában valójában nem Krisztuslakozik, hanem egy jack, azaz egy „démoni lélek", ami megszállta azostyát. Ezek az asszociáci-ók még napjaink gyermekjátékaiban is bennevannak, elég, ha a dobozból előugró bohócra gondolunk, ami egydobozban élő va-rázserejű ördögöcskét jelenít meg, vagy ha úgy jobbantetszik: a szellemet a palackban.

A jack in the box [„bohóc a dobozban"] kifejezés a szentáldozás és azoltáriszentség rítusának protestáns felfogás szerinti illuzóri-kus jellegévelkapcsolatos asszociációk révén alakult ki. Miként Rober Nares írta az1905-ben megjelent Glossary ofWords, Phrases, Names and Allusions[Szavak, kifejezések, nevek és hivatkozások jegyzéke] című könyvében,1570-ben a dobozban lakó jack [„bo-hóc"] már a tolvajokra utalt, „akikazzal szedték rá a kereskedőket, hogy a pénzzel teli ládákat üresekrecserélték". Ezt a kifejezést használták azokra a tárgyakra is, amiket aládákban pótlékkén elhelyeztek, hogy még jobban bolonddá tegyék azáldozatot. Később már a ha-misított pénzt is jacknek nevezték, illetvemagát a lopás vagy a ha-misítás elkövetését is. Ujabb bizonyíték ez a jackés a check [„csekk"] szavak kapcsolatára, hiszen azokban az időkben taná-csos volt „ellenőrizni" [check] a pénzes ládát még az előtt, hogy az üzletmegköttetett, hogy megbizonyosodjunk róla, nem lettünk „tréfa" [jack]áldozatai.

12 Három részre osztva a Carina, azaz Hajógerinc; a Puppis vagyis a Hajó-tat; és a Velaazaz Vitorla csillagképek. - A ford.

194 SALAMON KINCSE

Ez vezet el minket a pyx szó második modern jelentéséhez,aminek definícióját ismét a Webster's Dictionaryből idézem: „ládavagy pénzösszeg, amiben a súly- és minőségpróbának alávetendő érme-mintákat tároltak". Ez a meghatározás - ami arra utal, hogy az ér-méket próbának kellett alávetni, hogy kiderüljön, nem hamisítvá-nyok és valós értéküket nem rövidítették meg - az 1350 körüliidőkből származik, a templomosok utáni korból, amikor szárnya-it bontogatta az itáliai merkantilizmus. Ugyanebből a célból épültaz 1300 években a londoni Westminster-apátságban a pyx chamber.Itt tárolták a pénzügyminiszter eszközeit és feljegyzéseit, valamintaz érmékkel teli ládákat, amelyek arra vártak, hogy a „láda próbá-ján" nyilvánosan szemléltessék a nemzeti fizetőeszköz fémtartal-mának tisztaságát.

F függelék:Jövendölés

A D függelékben már említett szerencsejáték témájáhozvisszatérve sajátosnak találom, hogy a jövendölést [angolul castingafortune] az angol nyelv mindig a fortune [„szerencse"] szóval tár-sítja, ami a Inck vagy good chance szinonimája lehet, de ha magábanhasználják, akkor a fortune szó vagyonra is utalhat. Ez bizonyos ér-telemben nagyon is beleillik a képbe, hiszen a szerencsekerék általjelképezett véletlen a jövendölés egyes módszereinek alapvető ele-me, akárcsak a szerencsejátéknak, ami voltaképpen mindig a va-gyonszerzésre irányuló kísérlet. A jövendöléshez használt mód-szerek közttehát több is akad, amit a szerencsejátékban is érdemes bevetni. Ugyanezenelemek többségének a bájolásban és a varázs-lásban is hasznát lehet venni.Úgy tűnik, a varázslás [angolul casting a spell] és a jövendölés [casting afortune] valaha talán ugyanazt jelentette.

Korábban már említettem, hogy a tarot a kártyajáték nyomán alakult ki. Atarot kis arkánumainak minden egyes lapja megfelel a játék pakli egykártyájának, és a játékkártyákat már jóval a tarot megjelenése előtt ishasználták jövendölésre, amit „kártyavetés-nek" neveztek. Továbbá úgyvélik, hogy mind a kártyajátékok mind pedig a sakk egy, az ókori Indiában

(a mai Afganisztán terüle-tén) űzött szabadidős játékból alakult ki, amitsakktáblán játszottak

ZÁRÓGONDOLAT 195

a mai játékkártyákra emlékeztető, állatbőrből készült zsetonokkal. Ajátékot legfőképpen szerencsejátékként játszották. Mindezt rész-letesebbentárgyalom a „Work with the Square and Compass" [Szögmérővel és akörzővel] című tanulmányomban, ami a The Arcadian Mystique: The Bestof Dagobert's Revenge Magazine [Az ár-kádiai misztikum: A Dagobert'sRevenge Magaziné legjobb írása] címen megjelent antológia része volt(megjelent a Dragon Key Press kiadó gondozásában, 2004-ben).

A katolikus egyház hagyományosan tiltotta a szerencsejáté-kot,elsősorban azért, mert az ókori világban a játékokhoz használt zsetonokgyakran a jó szerencse érdekében megidézett isteneket ábrázoltak, és úgyhitték, hogy e zsetonokat sátáni varázsigékkel bájolták meg. A kártyajátéka jövendöléssel való kapcsolata révén különösen komoly anatémánakszámított. Az egyház a kártyajáté-kot és tarotot egyaránt az „ördögképeskönyvének" nevezte.

A pogány ókori Rómában viszont már jóval az egyházi tiltás előttbetiltották a szerencsejátékot, abból az egyszerű okból, hogy a városiférfiak olyannyira megszállottjává váltak, hogy többé semmivel semlehetett őket a hasznos munkára rávenni. A kártyá-zást csak a Szaturnáliaünnepének hetében volt engedélyezett, ami december 22-én vette kezdetét,különösképp éppen azon a napon, amikor a nap a Bak jegyébe ér. (Itttartom fontosnak megjegyezni, hogy a Szövetségi Tartalékalapot is aSzaturnália kezdetekor, 1913. december 23-án alapították.) E fesztiválideje alatt a résztvevők mindegyike kapott egy henger alakú frügiaikalapot, amit a „sza-badság sapkájának" neveztek. Ezt a fejfedőt afelszabadított rab-szolgák szokták viselni, ez esetben viszont aztjelképezte, hogy a római polgár a Szaturnália idején szabadon áldozhat aszerencse-játék és egyéb örömök élvezetének. A szabadság sapkája későbbrituális viseletként bukkant fel a bajorországi illuminátusok - egy radikálispolitikai nézeteket valló francia szabadkőműves mellék-ági csoportosulás körében, amely 1776-ban alakult, épp az ameri-kai függetlenségi háború évében, és egyes történészek szerint ha-tással voltak a francia forradalom kirobbanására. A „szabadságsapkája" nevet ma egy pszichedelikus gombafaj viseli.

Habár a rómaiak a Szaturnália idejét kivéve betiltották a sze-rencsejátékot, mégsem sikerült teljesen felszámolniuk. Azelőtt e já-tékokat a nyüt utcán játszották, de amikor betiltották őket, a játéko-sok közül sokan egyszerűen privát klubokba tömörült, és bevitték

196 SALAMON KINCSE

a játéktáblákat a házak rejtekébe. Ezekbe a klubokba gyakran spe-ciális jelszóval lehetett csak belépni, a tagok pedig kötelesek voltaktitoktartást esküdni. Az efféle játékbarlangok és a titkos társaságokkapcsolata végigvonul az egész történelmen. A szerencsejáték vét-kében még a templomos lovagok is köztudottan bűnösök voltak.A szabadkőműves páholyokban és egyéb privát férfiklubokban mais a pókerestek a leggyakoribb rendezvények. Sötétebb, földalattiszervezetekkel - például az olasz maffiával - is előszeretettel hoz-zák összefüggésbe, mivel a kaszinók sok esetben gengszterek tulaj-donában vannak, vagy az ő ellenőrzésük alatt állnak.

G függelék:Minden gonoszság forrása

Visszatérve az F függelékhez, az igazság az, hogy a szerencse-játékot részben mindig is azért tartották bűnös dolognak, mertmagának a pénznek is mindig sátáni felhangot tulajdonítottak. Azarany és az ezüst iránti vágyat már a kereszténység előtt - azelőtt,hogy Jézus a pénz szeretetét minden gonoszság forrásának nyilvá-nította volna - az egyik halálos bűn, a kapzsiság legelvetemültebbformájának tekintették. A pénz fogalmát már az ókortól fogvamindig olyan alakokkal társították, akiket ma az ördöggel tartunkegyenrangúnak. Az alvilág római istenét, Plútót - aki egyben a va-gyon és a jólét istene is volt - érmehegyen ülve, kezében bőségsza-ruval ábrázolták. Vagy idézzük csak fel a szabadkőműves JohannWolfgang von Goethe Faustját. A darab egy emberről szól, aki alegnagyobb bölcsességért cserébe eladja a lelkét a sátánnak. A böl-csességnek, amit az ördög a címszereplőnek ad, az alkímia titka is részétképezi, ami - mint kiderül - ez esetben nem más, mint a pa-pírpénznyomtatás.

Napjainkban a modern sátánistáknak és az újjáéledt pogány kultúrákhíveinek tevékenységét nagyrészt a pénzszerzésre irá-nyuló varázslatokteszik ki, és akárcsak Faust, ők sem riadnak vissza attól, hogy eladják érte alelküket. A bolíviai Andokban élő és az ottani ezüstbányákban dolgozóqueche indiánok még ma is mutatnak be áldozatokat az ördögnek és a

feleségének - el Tiónak és China Supaynak - pénzbeli juttatásokat remélve,holott már réges-régen áttértek a katolikus vallásra. Legtöbbször cigarettát,

ZÁRÓGONDOLAT 197

alkoholt és kokaint áldoznak démoni bálványaiknak, amivel hitük szerintkisebb véletlenszerű pénzadományokat tudnak kicsikarni az univerzumtól.Azt hiszik, a főnökeik is így szerezték ezüstbá-nyáikat, amiknek a mélyénezek az indiánok rabszolgaként dol-goznak nap mint nap. Az ő szemükbenaz ördög és a pénz kapcso-lata magától értetődő, mivel azt látják, hogy akészpénz a mai na-pig az aranyhoz és az ezüsthöz kötődik, ezeket pedig aFöld tüzes gyomrából, az ördög birodalmából bányásszák.

A Bibliában a fémművesség már Mózes I. könyvének elején előkerül, aSzentírás a feltalálását egy Tubalkain nevű embernek tulajdonítja. Ő is avilág első gyilkosának, a testvérgyilkos Káinnak az elátkozott leszármazottaiközé tartozott, ezért őt is megátkoz-ták, hogy „bujdosó és vándorló" legyen a földön élete végéig. MagaKáin volt a mezőgazdaság feltalálója, akit Mózes I. könyvében aföld megművelőjének neveznek. A nevének - ami a héber mellettszámos más ókori sémi kultúra történelmében felbukkan - szere-pe volt az angolban és egyéb nyelvekben a „gabona", a „kenyér",a „nád" jelentésű szavak formai alakulásában.13 A héber nyelvbenezzel szemben a Káin név jelentése: „szerezni, teremteni, készíte-ni, termelni vagy véghezvinni" - nagyjából ugyanazt a jelentésthordozza, mind az egyiptomiaknál az udzsat szem. Ebből adódó-an könnyű azt mondani, hogy a coin [azaz „érme"] szónak is a„Káin" név a gyökere, hiszen a coin nemcsak fémből készült érmé-re vonatkozó főnév lehet, hanem ige is, aminek jelentése „feltalál-ni". A coin főnév az igei definícióból alakult ki, hiszen az érmeolyasvalami, amit „feltaláltak".

Káin és leszármazottja, Tubalkain a zsidó-keresztény iroda-lomban gonosz zseniként jelennek meg. Felfedezéseikben (a fém-művességben és a mezőgazdaságban) van valami rosszat sejtető,bármily csodásat alkotnak, amögött mindig ott munkál a teremtésöncélú, önös érdeke. Ez bele is illik a képbe, hiszen Mózes I. köny-vében - amiben Káin története is szerepel - két másik, látszólagpozitív cselekedetről olvashatunk: az egyik az abszolút bölcsességmegszerzése a tudás fájáról (Ádám és Éva története az Édenkert-ben), a másik pedig az égbe vezető pompás torony felépítése (a bá-beli torony története). A Biblia mindkét cselekedetet halállal

13 A szerző az angol grain, corn, bread és cane szavakon keresztül igyekszik

szemléltetni a kiejtésbeli hasonlóságot. - A ford.

198 SALAMON KINCSE

büntetendő bűnként mutatja be. Mózes I. könyvének üzenete az,

hogy a teremtés Isten dolga, nem az emberé, és ezért az emberi-ségnek nem szükséges elsajátítania a teremtés elveit. Ez egyjudaista felfogás volt, amit a katolikus egyház átvett, hozzátéve aszabad gondolkodást, a tudományt és a tanulást korlátozó saját újszabályait, mivel ezeket fenyegetőnek tartották. Ebben az új világ-képben, annak legszélsőségesebb formája közepette a pénz feltalá-lását bátran tekinthetjük az ember legmerészebb tettének, hiszenaz ember teremtett valamit, és hozzárendelt egy adott értéket,hogy aztán ahhoz az értékhez viszonyítva határozza meg mindenmásnak az értékét. Logikus tehát, hogy a pénz a katolikus valláshagyományos ítélete szerint már önmagában és lényegéből adó-dóan deviáns. A pénz természetéből adódóan az ember Isten elle-ni lázadásának fausti szimbóluma, világról való ismeretei gazda-gítására, a környezete befolyásolására irányuló kutatás jelképe.

A pénz és a gonosz közti kapcsolat a legvilágosabban egy má-sik bibliai passzusban bukkan fel, János jelenéseinek könyvében,ahol a próféta az Antikrisztusról jövendöl:

„Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkid ésszegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy ahomlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhas-son semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy ne-vének száma. Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg afenevad számát; mert emberi szám; és annak száma hatszázhatvanhat."(Jel 13:16-18)

Érdekes, hogy a Krónika II. könyve szerint (9:13) Salamon ki-rály épp hatszázhatvanhat aranytalentumot kapott adóként min-den évben. Különös, hogy minden évben épp ennyi talentumotszedett be, nem pedig minden évben más mennyiséget. És miért ez a különösszám? És miért tartja fontosnak a szöveg, hogy meg-említse a pontosmennyiséget? Miért szerepel a Jelenések könyvé-ben a hatszázhatvanhatosszámot említő vers előtt, hogy „Itt van a bölcsesség"? És miutánhatározottan megmondja, hogy ez a fene-vad száma, közvetlenül utána miért

állítja, hogy „emberi szám". Le-het, hogy a bölcsességre utal, amineksegítségével Salamon király - az ember - mesés vagyonát gyarapította?Lehetséges, hogy a hatszázhatvanhat valamiképp e bölcsesség kulcsa volna?

ZÁRÓGONDOLAT 199

Akárhogy is, a versben az áll, hogy ha valaki üzletet akar köt-ni, akkor jeletkell viselnie a kezén vagy a homlokán, ez pedig a szabadkőművesekkorábban már említett jelét juttatja az ember eszébe, amit a jeles mesterneka tenyerébe kell szorítania (vagyis jelképesen a kezére kell vésnie), csakakkor veheti át a bérét, ami a Salamon templomán végzett építési munkáértjár neki. (A kőmű-vesek a valóságban az általuk készített téglákra vésték felszemé-lyes jeleiket, hogy így jelöljék meg saját munkájukat.) Habár ön-magában nem gonoszság, ha az ember jelet visel a kezén azért, hogymegkapja fizetségét, a türoszi Szent Pál mégsem mulasztja el, hogy aRómabeliekhez írt levelében figyelmeztessen minket: „a bűn zsoldja ahalál" (6:23).

H függelék:A nemzet aranya

A nemzet aranya című 2004-ben készült film azon a feltétele-zésen alapul, miszerint az Egyesült Államokat alapító szabadkő-műveseknek a birtokában volt Salamon templomának kincse, il-letve a világ több más kincse is, amiket a templomos lovagokhagytak rájuk. Ezt a temérdek - legnagyobb részt aranyból ké-

szült - kincset feltehetően egy gigantikus méretű föld alatti pán-célteremben rejtették el a New York-i Wall Streeten, a Szenthá-romság Temploma alatt.

A filmben a főszereplő, Benjámin Gates (Nicholas Cage alakí-tásában) a kincsre - amit a filmben több tonnányi, többmilliárddollárt érő arany képvisel - a Függetlenségi Nyilatkozat hátolda-lán és hasonló helyeken eldugott nyomok alapján bukkan rá. Eh-hez azonban meg kell szegnie az Egyesült Államok jó néhány tör-vényét. Mire a kincstár nyomára bukkanna, elfogja a rendőrség, ésa börtönbüntetést elkerülendő üzletet kell velük kötnie. A tárgya-

lást egy Sadusky nevű rendőr vezeti (Harvey Keitel alakításában),aki akárcsak Gates, maga is szabadkőműves. Végül szóban megál-lapodnak, hogy Gates a kincs kilencven százalékát átadja a világmúzeumainak, a tíz százalékot pedig megtartja magának, vagymegkapja annak ellenértékét. Sadusky szerint az Egyesült Álla-

mok szabadkőműves alapító atyái is ezt akarnák a szabadkőmű-ves jótékonyság szellemében. A film zárójelenetében azonban

200 SALAMON KINCSE

kiderül, hogy a kincs felfedezői a nekik járó tíz százalék helyett a kincsösszértékének csak egy százalékát fogadták el kompenzá-cióként, tehátjótékonyabbak voltak a világgal szemben, mint amennyire elvárták tőlük.

Ez a film nyilvánvalóan egy erkölcsi tanmese a szabadkőmű-vességjótékonysági eszményeiről és a „kőműves jussának" esz-méjéről. Afőszereplőnek felajánlott tíz százalék a tized törvényét idézi, habár ebben akonkrét esetben inkább fordított tizedről van szó, amit manapság nem egyprotestáns egyház támogat, abban az esetben, ha valakit az Úr különösen akegyébe fogad, és megen-gedheti magának, hogy az általa megkeresettjövedelemnek akár kilencven százalékát is befizesse az egyháznak. Ebbenaz esetben a szereplők fordított tizedet fizetnek a világnak az Egyesült Ál-lamok nevében a templomosok kincséből, aminek a Salamon templomábólvaló kincs is része. A film burkolt utalást tesz arra vonatkozóan, hogy ez akincs az eredeti tőke, a pénzmag, ami az Egyesült Államok vagyonánakalapját képezi. Mi másért helyezte volna a forgatókönyvíró a történetet éppegy a Wall Street, vagyis a nemzet pénzügyi központja alatt elterülő fiktívkincstárba?

A szerzőről

Tracy R. Twyman a - Dagobert's Revenge Magaziné korábbiszerkesztője - már több mint egy évtizede kutatja a nyugati világ okkulttörténelmét. Ő a szerzője a The Merovingian Mythos and the Mystery ofRennes-le-Cháteau [A Meroving mítosz és rejtély Rennes-le-Cháteau-ban](Dragon Key Press, 2004) című könyvnek, illetve szerkesztője a TheArcadian Mystique: The Best of Dagobert's Revenge Magaziné [Azárkádiai misztikum: a Dagobert's Revenge Magaziné legjobb írásai] címűgyűjteménynek. Az oregoni Portlandben él férjével, Briannel, ésmacskájával, Martinnal.

A MegjelentDanvantara Kiadógondozásában

Felelős kiadó

Bakos Attila

ügyvezető igazgató

Nyomdaielőkészítés

Szűcs Bt.,Dunakeszi

Nyomta éskötötte

Kaposvári NyomdaKft. - 281006

Felelősvezető

Pogány Zoltánigazgató