Rudolf Hauschka: Táplálkozástan

 

Alcím: az emésztés fiziológiájának és a tápanyagok mérhető és nem mérhető minőségének megértéséhez

 

Ita Wegman Alapítvány – Natura Budapest Kft.

 

I.                   kiadás 2007.

 

Jegyzetek:

 

A táplálkozást ősidőktől kezdve a népeket irányító szellemi vezetés szabályozta, majd később ezt a misztérium- és kultikus helyekről irányították. Erre vonatkozó vallásos előírások megjelentek ugyan későbbi időkben, de amit az ember a közelmúltban megevett azért, hogy ésszerűen táplálkozzon, azt egyféle ösztönösséggel tette. Az emberiség az újabb időkben ezt az ösztönét is elvesztette. Ezért legfőbb ideje annak, hogy amit korábban szellemi vezetéssel tett, majd később egyféle ösztönösséggel, azt most megismeréssel dolgozza fel.

+++

 

A mai fiziológiai kémia szemléletmódja döntően mennyiségi jellegű, szemléletű. A táplálkozáshoz szükséges anyagok: a fehérje, zsírok, szénhidrátok és sók, vitaminok. Ezeket pusztán mennyiségi alapon szemléli, kezeli a mai fiziológiai kémia. Ennek a szemléletmódnak az előzménye az az világszemlélet, mely szerint a Föld és az egész naprendszer egy ősködből keletkezett. Azután az így létrejött materiális világtestek a gravitáció törvényeinek megfelelően egymás körül kezdtek keringeni. Az ember ebben a szürke világmindenségben a legmagasabb fokon álló állat, amely egy ködbe vesző ősnemzés által életre hívott élőlénysor végpontjaként, a harc és a kiválasztódás révén jött létre. Az ember így mechanikus lényként egy olyan mechanikus világban áll benne maga is, amelyben nincs morális felelősség, nincs morális hordozóerő, olyan világban él, amely ilyen módon elvesztette értelmét. Ez nem volt mindig így!....

 

+++

 

Ezt a nevet, hogy „szeretet”, a jövőben csak az a tett viselheti, érdemelheti meg, amely szabadságból születik.

 

+++

 

Goethe természettudományi műveiben megmutatja, hogyan lehetséges a gondolkodást nem az absztrakcióra, hanem a valóságra irányítani, és ezáltal teljesen új ismereteket nyerni a természet lényegéről.

 

+++

 

Ahogy elsőként Arisztotelész öltöztette logikus fogalmak formájába Platón még hatalmas képekben ábrázolt világtitkait, úgy Rudolf Steiner is – Goethéből kiindulva – elsőként vitte át a fogalmak lényiségét a realitások világába.

 

+++

 

Ha az embert a magasabb rendű állatvilág képviselőivel vetjük össze, akkor arra a meglepő felismerésre jutunk, miszerint az embert testi vonatkozásában semmi esetre sem tekinthetjük a teremtés koronájának.

 

+++

 

Az ember az elsődleges lény, és az hogy emberré vált, ez az állatképző impulzusok visszaszorításával vált lehetségessé.

 

+++

 

Mi más lenne az emberi táplálkozás, mint a természeti birodalmak betagozódása az emberi létbe. Ha a táplálkozás misztériumának igaz hangulatába kerülünk, akkor a Föld és lényeinek kommunióját éljük át.

 

„Köszönöm, te néma Kő Neked,

És lehajolok Tehozzád:

Növényi létem Neked köszönhetem.

 

Köszönöm Neked Flóra és Föld,

És meghajlok Előttetek:

Ti segítettetek az Állatokhoz föl.

 

Köszönöm Kő, növény és Állat Nektek,

És térdet hajtok előttetek:

Hogy magamhoz elérjek, Ti segítettetek.

 

Köszönjük Te Ember-gyermek Néked,

És előtted áldón térdre hullunk:

Hisz Belőled lett a Te néped.

 

Minden Istenségből a sokaság újra:

Hálában fűződik össze minden.”

(Christian Morgenstein: A lábmosás – Fordította: Kőhalmi Ákos)

 

Az ember az őt körülvevő tér világával háromféle módon áll kapcsolatban: az érzékein, a lélegzésén és a táplálkozásán keresztül. Azok az erők és anyagok, amelyek ezeken az utakon behatolnak az ember testiségébe, egymásba szövődnek és egységet képeznek.

 

Légzésünket kozmikus törvényszerűségek szabályozzák. Átlagosan 18-at lélegzünk percenként, naponta 25920-at. (A 25920-as szám egyéb tekintetben a platónikus világév, napév.) Alvás közben is lélegzünk, de a világ és testünk történései csak álomkép formájában tudnak érinteni. Ha felébredünk, belépünk az érzékelés és a táplálkozás életterébe. Érzékeléssel a világot képzetek formájában fogjuk fel. Ez is emésztés, de lelki síkon. Táplálkozással a világot fizikailag emésztjük meg, aminek révén szerves részei leszünk a világnak, a világ bennünk él és mi a világ része és bizonyos tekintetben egy külön kis világ vagyunk.

+++

A tápanyag útja az emésztési rendszeren át egy lassú lebomlással és egy folyamatos feloldódással jellemezhető. Ennek során a táplálékot először a szájban fogakkal mechanikailag felőröljük, és a rágás során nyállal telítjük. Ez az első kémiai támadás, amely a száj- és a garatüreg mirigyeinek a szekrétumai (ptyalin stb.) révén valósul meg. A gyomor pepszint termel, amely főképpen a fehérjék ún. peptonná történő lebomlásáért felelős. A vékonybélben a hasnyálmirigy szekrétumai bontják ezeket tovább az ún. peptidekké, és a szekrétumok oldják tovább a nyál által már megtámadott szénhidrátokat és zsírokat. A bél további kiválasztása folytán minden tápanyag felbomlik a legkisebb és legfinomabb építőelemeire. A fehérjék peptonokon és peptideken keresztül aminosavakra, a szénhidrátok cukrokká (hexos), a zsírok glicerinre és zsírsavakra bomlanak. A feloldódásban érintett ételpépet a bélbolyhok felszívják, majd a bélfalon keresztül kerül a tulajdonképpeni emésztési zónába. De mi történik most?

            A gondolat olyan kézenfekvő: fogadjuk el, hogy a bélfal másik oldalán az emberi szubsztancia lassú felépítése történik, hasonló módon, ahogy a bélfal ezen az oldalán a lebontási folyamat. … Úgy tűnik, a bélfal két alapvetően különböző világnak elválasztó felülete. Nagyon jelentőségteljes dolog játszódik itt le. Ennek megértéséhez vessük pillantásunkat az emberen kívüli természet folyamataira.

+++

Az anyag létesülése és eltűnése a Nap és a Hold járásának kozmikus ritmusában történik. …. Azzal a vélekedéssel, hogy minden létező az anyagiságból keletkezik, egy olyan szemléletmódot kell szembeállítani, miszerint a teremtő szellemi Kozmosz lépcsőzetesen hozza létre a látható világot, majd ezt ismét egy nem materiális létformába helyezi vissza. Az élet már itt volt, mielőtt az anyag létezett volna, az élet egy ezelőtt létezett szellemi Kozmosz eredménye. Az „örökkévaló anyag” dogmájának helyére az örökkévaló szellem ideáját kell állítanunk.

+++

A mai fizika-kémia természeti törvényszerűségei csak a halott anyagok világára érvényesek. Ott azonban, ahol az élet megragadja a halott anyagot, ott többé már nem egyedül a „mérték, a szám, a súly” az uralkodó, hanem megjelenik a Kozmosz, a metamorfózis, a polaritás, a fokozódás (Goethe) törvényszerűsége. A növényben, ahol az „égi erők fel-leszállnak, és az arany kelyhet nyújtják”, a Kozmosz a saját törvényei alapján szervez és alakítja át az

anyagiságot minden létformán keresztül haladva egészen a nem materiális „égi erőkig”, és visszafelé az „égi erőktől” kezdve egészen le a sűrű mérhető és analizálható anyagiságig.

+++

„Nem a talaj hozza létre a növényt, hanem a növény hozza létre a talajt” mondja Herzeele (Die Entstehung der unorganischen Stoffe – A szervetlen anyagok képződése – Berlin, 1876)

+++

A táplálkozás minden dogmája bajt okoz. Mindenki előtt ismert, hogy két ember, akik teljesen azonosan táplálkoznak, egymástól teljesen eltérően fejlődnek.

A korábbi időkben az emberek egészséges ösztönnel rendelkeztek arra vonatkozólag, hogy mi az, ami számukra jót tesz. Az ősi időkben az emberek csoportlélekszerűen kapcsolódtak egymáshoz, és a misztériumok papjai, vezető személyiségei irányították őket a táplálkozásban is. Manapság a vezetettségnek, az ösztönöknek lassan el kell tűnniük a megismerés révén. Ott azonban, ahol az ember megismerésre törekszik, a tévedés és a dogma ütheti fel a fejét. … individuális módon kialakítva lehet a táplálékot az egyes emberek igényeihez igazítani. Ezáltal a táplálkozási kérdésekben mindennemű fanatizmus lába alól kihúzzuk a talajt. Hiszen a fanatizmus csak ott tud elterjedni, ahol a kitekintéshez túl szűk a horizont.

+++

Három nagy táplálkozási korszakot különböztetünk meg: a táplálkozás őskora, amikor az ember az állatból táplálkozott, a táplálkozás középkora, amikor növénnyel táplálkozott és az újkor, amelynek kezdetén éppen állunk, amikor az ember a táplálékába elkezdi bevonni az ásványokat.

+++

Ki ne élte volna már át, hogy ha kiválasztási tevékenysége rendben volt, akkor a tudatos funkciói felélénkültek, más oldalról pedig milyen bénultnak érzi magát az ember a gondolkodásban, az érzésben és az akaratban, ha a kiválasztási tevékenysége a legtágabb értelemben megreked. Az észlelési és tudati folyamat ilyenkor tompává válik. Az anyagcserénél fellépő nehézség az érzék-idegrendszer zavarát okozza.

+++

Érzékeinken keresztül kölcsönhatásban élünk a minket körülvevő világgal. Amit látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk és tapintunk, azt feldolgozzuk képzetekké, fogalmakká. A fogalmakat gondolkozva elrendezzük, és az ideák, ideálok tartalmává tesszük. Az ideáljainkat megkíséreljük az akaratunk által valóra váltani, azokat művészi, tudományos, kézműves kifejezési formában megvalósítani. Ezáltal belevéssük önmagunkat a létbe.

+++

Léteznek világgondolatok is, melyek bennünk feltámadásukat ünneplik, amikor a természethez és a teremtéshez nyitott érzésekkel közelítünk.

+++

Testünk mikrokozmoszként a világ lenyomata.

+++

Ahol a kozmikus táplálkozási áram kiapad, ott a szervezet megkísérli a hiányt növekvő mennyiségű földi táplálékkal kiegyenlíteni. ….azok az emberek, akiket szimpátia köt össze a világgal, viszonylag kevés táplálékot igényelnek….

            Egy kis epizódot említenék meg főiskolai tanári gyakorlatomból. Egy kurzust tartottunk a táplálkozási kérdésekről abban az időben, amikor Németországban a legsúlyosabb éhínség volt, a kozmikus táplálékot illetően is. Egy lakatosinas jelentkezett szólásra, és a következőket mondotta: Most világosodott meg számomra, hogy a mamám, aki szinte semmit nem eszik, miért is oly erős, egészséges. A mamám jó asszony, aki még az utolsó kenyerét is odaadja az apámnak. És most az is világossá vált, hogy az odaadott kenyér anyámat jobban táplálja, mint apámat, aki ezt megeszi.

            Másrészről bemutatható, hogy léteznek emberek, akik földi táplálékáram nélkül is tudnak élni. Gondoljunk csak a szentek életére, és különösen arra szentre, aki az elmúlt évtizedekben az egész tudományos világot izgalomba hozta, a konnersteuthi Therese Neumann esetére.

            Therese Neumann parasztlány volt. Fiatalságát szokványos módon töltötte a szülői tanyán. Belső vallásosság és jószívűség jellemezte. Egy tűzvésznél lezuhant a létráról, kórházba került, és itt kezdődött figyelemre méltó módon a normálistól eltérő élete, amely miatt az emberek szentként tisztelik. Minden táplálékot, beleértve a kommuniónál magához veendő ostyát is – elutasított. Minden héten egyfajta tompa nappali tudattal átélte Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. Minden pénteken megjelentek kezein és lábain a kereszten elszenvedett sebek, amelyek ekkor hevesen véreztek. Ebben az állapotban folyamatosan beszélt arameus nyelven, miközben úgy tűnt

 

, hogy mindenkihez beszél. Így élt éveken keresztül a nem jelentéktelen vérveszteség ellenére gyakorlatilag minden földi táplálék felvétele nélkül. Orvosok, tudósok, megbízható személyiségek győződtek meg ezen tényekről, s mivel ezek az ortodox tudomány számára „nem megmagyarázható” kategóriájába esnek, sokszor ezeket a tényeket el is hallgatták. Az eset mögött az áll, hogy a teljesen megszakított táplálkozás ellenére a világ- és emberiségtörténet nagy földi – kozmikus – eseményeinek újraélésében olyan módon hatott a kozmikus táplálék, hogy a test megtartható maradt.

            Az anyagcsere szervei kozmikus szubsztanciák, azonban a földi táplálkozási áram szolgálatában hatnak. Az ideg-érzékrendszerünk földi anyag, de a kozmikus táplálkozást valósítja meg.

+++

Ha az állati organizmusról úgy beszélünk, mint a lefűződött Kozmoszról, és a szerveket mint a helyettesítő kozmikus erők forrásait jelöljük meg, akkor bennünk, az állati szervekben

ennek megfelelően a csillagerők tükröződését kell meglátnunk. Az ókorban az áldozatot végző pap az áldozati állat szervéből igazából az istenek akaratát olvasta le, ahogy más kultúrkörökben a pap a csillagok mozgásából ismerte meg az isteni útmutatást.

+++

Meg kell értenünk, milyen alapvetően új dolog lépett be az ember formálásába, hogy az ember szellemisége nemcsak az idegekhez és az agyhoz kötődik, hanem ennek a szellemi lélekmagnak az egész emberi organizmus, az egész ember a hordozója. Az állat ösztönszerűen cselekszik, a testi formájából adódó kötöttségek szerint. Az ember azonban egy, a személyisége által áthatott belső meggyőződésből cselekszik, amit ismét csak az univerzalitással rendelkező testi formája alapján képe elérni. Nem az egyes méhez intelligensek, hanem a kasban lévő egész méhraj rendelkezik egy csoportlélekszerű bölcsességgel, amely körülveszi őket. Csak az ember alkot egyedi fajt – minden ember individuális lényként -, és hordja magában a napszerű rendet.

            A növény élethordozó, az állat lélekhordozó, az ember azonban a szellem hordozója.

+++

            Először is a következőt kellene tisztázni: az állat a lélek hordozójaként – mint egy élettel rendelkező lény – magában hordja a növény lényét. És valóban az állati organizmusban, ott, ahol a vegetatív folyamatok lépnek előtérbe, növényi szubsztanciákra emlékeztető anyagokat találhatunk. Így az ember is magában hordja – mint élettel rendelkező lény – a növény lényét a vegetatív folyamatain keresztül. Mind az emberi májban, mind az emberi vérben találhatunk szénhidrátot. Az ember azonban nemcsak a növényt, hanem mint lélekkel rendelkező, az állatot is magában hordja. Az emberi fehérje az anyagi alapja annak, hogy az ember lélekhordozó is.

+++

A vas alakítja át a fehérjét vérré. „A vér egy egészen különleges nedv”, olyan szubsztancia, amely hordozza a testet, a lelket és a szellemet. Ez a szubsztancia adja az emberi organizmus individuális ritmusát. …

Ott, ahol a légzés ritmusa a vérrel érintkezik, kozmikus törvényszerűség dobog az emberben. Az emberi légzésritmus betagolódik a platónikus év Napritmusába. Ahogy a Nap tavaszpontja 25920 év alatt vándorolja körbe az egész állatövet, úgy lélegzik az ember napkeltétől napnyugtáig 25920-szor.  Egy emberi lélegzés felel meg egy napévnek. Egy légzésvételhez – egy egészséges embernél – 4 pulzusverés tartozik. Ez a Nap ritmusával együtt pulzáló vér megint csak az emberi személyiség sajátossága.

+++

Az emberiség a régi idők látó tudatától eljutott a kép nélküli fogalmakkal való gondolkodásig, de minél kevésbé látta az ember a szellemi világot, annál jobban tértek el fogalmai a világ valóságától. Az ember meghódította a Földet, de a testhez kötött, ok-okozati gondolkodás módjával csak a föld felszínét érte el. Ezt a gondolkodást azonban újra ki kell szélesíteni, hogy egy új rátekintési módra leljünk. Mint mindig a történelemben, egy ilyen új képesség most is először csak eges emberekben él, mielőtt sokan meg tudnák azt ragadni. Így

tekinthetünk a Goethéhez kapcsolható szemlélő ítélőerőre is, melyben a lényszerű gondolkodás hajnalpírja ragyog fel. Goethe az ideákat élő, lényszerű valóságnak tekintette, amelyeket ő „látott” (ősnövény). Rudolf Steiner ezt az új megismerési képességet tökéletessé fejlesztette, és az antropozófiában keltette életre. Így keletkezett egy új emberismeret, amely az élet és a lélekkel és szellemmel való összefüggés minden területére fényt vet.

+++

Az ideg is különös szubsztancia, azáltal, hogy tőle a lelki-szellemi függetlenedett. Az ideg minden pillanatban megválik az élettől. Az ideg állandóan meghalni készül. Ismeretes, mennyire kevéssé tud az ideg regenerálódni. A húsunkban keletkezett seb gyorsan begyógyul, az agysérülés viszont súlyos, nehezen gyógyítható következményekkel jár, vagy éppen halálos kimenetelű. Egy mély misztérium rejlik abban, hogy a tudat az élet árán keletkezik. A Biblia képben beszéli ezt el: a tudás fájáról való evés okozza a Paradicsomból való kiűzetést.

+++

Mindaddig, amíg a megismerő szellem az összefüggésnek a része, nem keletkezhet tudatosság. Aki például egy családi összefüggésbe van beleszövődve, az egy a családtagokat mélyen felkavaró eseményt csak akkor képes objektíven megítélni, ha elkülöníti magát a családi csoportlélektől.

+++

Az emberi organizmusban az ideg és vér polárisan helyezkedik el. Az idegeket túlnyomórészt az érzék-idegrendszerben, a vért az anyagcsere-végtagrendszerben találjuk…..Az ideg és anyagcsere pólusok között találjuk a ritmikus rendszert, melyben az eleven test és szellem ritmikusan egymásba merülnek, majd ismét eloldódnak egymástól. Ez a lélegző élet, amely a vér hullámverésében folytatódik, kiszabadul az anyagcsere alvó állapotú mélységeiből, de a fej ébertudatát még nem éri el. Eben a folyamatban éli át önmagát az érző lélek. A lélek rezdülései, mint az öröm és bánat, közvetlenül hatnak a légzés és a pulzus ritmusára. Az érzés tudati minőségét viszont az álmodozáshoz hasonló módon rangsorolhatjuk, az éber gondolkodás és az alvó akarat közé helyezhetjük.

Csak a fentiekből kiindulva lehetséges átfogó, a valóságnak megfelelő egészség fogalmat megalkotni. A betegség ugyanis ott lép fel, ahol megzavarodott a test-lélek-szellem összefüggése. Felismerhetjük, hogy az emberi lélek szellemi képessége a betegség tulajdonképpeni okozója. Az emberi szervezet egy olyan mérleghez hasonlítható, amelyben a ritmikus rendszer tartja az egyensúlyt az ideg és vér polaritása között.

+++

Ahogy egy görbe tükör torz képet tükröz vissza, úgy egy deformált test torz lélekvilágot ad.

+++

A fizikai testet természetesen nemcsak a csontok alkotják, hanem a fizikailag mérhető hőtől kezdve a levegőszerűn, a testfolyadékon keresztül haladva az izmok, szervek, valamint a sűrűbb képződmények, amelyeket már a fizikai test törvényei szabályoznak. A fizikai test

lénye azonban a legtisztább formában a csontvázban jelenik meg. Az alakképző erők a csontvázat a személyiség képére formálják.

+++

Az élettest a fizikai ellen hat. Ami nehéz, azt könnyűvé teszi, ami megsűrűsödni akar, azt ismét feloldja, ami szilárd formába akar merevedni, azt áramló mozgásba hozza, ami meg akar halni, azt újjáébreszti. A növényvilágban az „élő víz” olyan összefüggés, amely a lényszerűséget a fizikai megjelenésbe hozza. A kémiai erők, hangerők, a hangzások, amelyek egy kozmikus alkímia keretében megvalósítják az anyagképződés, az anyagátalakulás, a dematerializálódás csodáját. Ilyen módon hat az ember életteste főleg a testnedvekben, a vérben, a nyirokban, a gerincfolyadékban és az általános szövetnedvekben. Az emésztés és az anyagcsere titka mindenekelőtt abban áll, hogy az élettest ebben a régióban tevékenykedik.

A lélek a mozgáselemben él. A testiségben a lelket a légzés és a vérkeringés hordozza. Ez a levegőelem – amely a vérben a lélekerők hordozója is -, az oxigén és széndioxid, amely ritmikusan váltakozva áramlik a szívtől, majd a szívhez. Ami testi szinten a mozgás, az a lélek szintjén érzékelés, fény.

A szellemi Én azonban a hőben él. A vér melege a szellem testi hordozója, a vér tüze hozza fel akaratunkat, tetteinket, amelyek bennünket személyiségként bevésnek a létbe. És ott, ahol az Én megszabadul a testiségtől – így az idegek esetén -, ott általa lelkesültség tüze ég.

 

VII.

FEHÉRJETÁPLÁLÉK

 

Semmi esetre sem az elfogyasztott fehérjetáplálék az, ami az emberi vérben és szervekben fehérjeként újra megjelenik. Egy talányos, titokzatos folyamatban épül fel testünk anyaga. Ez csak a Nap, Hold, csillagok és a Föld grandiózus folyamathoz hasonlítható. A földi fehérjetáplálék azonban igen lényeges ösztönzést jelent az emberi szubsztanciaképződés számára. A fehérje ősi tápanyag. A fehérjének kezdettől fogva mindenütt ott kellett lennie. … folyamatosan fehérjére van szüksége az embernek, ha fizikai testének folytonosságát fenn akarja tartani. A fehérje az ember fizikai testéhez legközelebb álló felépítő jellegű tápanyag, ő a fizikai test szobrásza. A fehérje a legkönnyebben emészthető táplálék, ezért a gyerekek és a lábadozó betegek számára nagy jelentőségű.

            Az emésztés a személyiségi erők egyfajta képessége. … Az egyoldalú vagy túlzott fehérjetáplálék fogyasztásának következménye nemcsak a szervi funkciók elernyedése, hanem hamarosan a lelki-szellemi képességek ellankadása is. Lerakódások, kőképződések, köszvény, szklerózis az állomásai az elkényelmesedés ezen útjának.

            A legegészségesebb fehérjetáplálék kétségkívül a növényi birodalomból származik, például teljes kiőrlésű rozskenyér formájában. De más növényi ételek, különösen magok – mint a diók, mogyorók minden fajtája – bő választékot nyújtanak a táplálkozásunkhoz szükséges fehérjemennyiség elfogyasztásához. Bár még a hüvelyesek, bab, borsó és lencse és

hasonlók a többi növénycsaládhoz képest nagyobb mennyiségben tartalmaznak ugyan fehérjét, de olyan formában, ami miatt például Pitagorasz tanítványainak megtiltotta fogyasztásukat. A tudat elhomályosulása lép fel egy kiadós babétel elfogyasztása után. Ez abból adódik, hogy a hüvelyesek az anyagcsererendszert az állati fehérje értelmében terhelik meg.

+++

A tej, ha pasztörizálják vagy főzik, nehezen emészthetővé válik. Sőt a tej még látszólag ártalmatlan kezelése is károsítja a minőséget (pl. hűtőszekrényben őrzés).

A tej életerőt képez, amely azokat az embereket, akik túlnyomórészt tejet fogyasztanak, alkalmassá teheti arra, hogy gyógyítólag hassanak embertársaikra. Az ősi misztériumokban a gyógyítást végző a tejfogyasztásra úgy tekintett, mint a gyógyító képesség segédeszközére. A tej vezette az embert a Földre és juttatja az emberiség egészként való átélésének élményéhez.

„Így fogadja a tej az égi gyermeket a Földön, és az embert a Föld polgárává teszi anélkül, hogy megakadályozná, hogy az egész naprendszer lakójává váljon.” (Rudolf Steiner)

A hús ezzel szemben a földhöz láncolt. …. A hústáplálékot saját testünkben fadarabként fogjuk érezni, ami a testünket a földi nehézség erejével terheli. A hús ösztönszerű akarati életet ébreszt (indulatok, szenvedélyek). A hús a Földhöz láncol, és tartóssá teszi a földi tartózkodást.

 

VIII.

ZSÍRTÁPLÁLÉK

 

            A zsírokkal való táplálkozásnál lehetőleg egyensúlyt kell találnunk a felvett mennyiség és a hőfejlesztés között az éber tevékenység által. Ez az egyensúly nagyon individuális, mint ahogy egyáltalán a zsírokhoz való viszonyulásunk az Én organizációs tevékenységének tükre az élet terében. … A zsírokban túlságosan gazdag táplálék megint csak a lebontáshoz kapcsolódó lelki-szellemi impulzust szorítja vissza egy felgmatikus életérzés kedvéért. Különösképpen ha a zsíros kosztot sok alvással kötik össze, amelynek során a szellemi aktivitás a tiszta felépítési tevékenység javára visszalép, akkor a zsír egyoldalú túlsúlya stabilizálódik. Ekkor a zsír lerakódik, és mindenütt teherként jelentkezik.

            Ahogyan a fehérjénél, úgy a zsírnál is sok múlik azon, hogy milyen forrásból származik. Különösen a halott zsír egészségtelen lerakódása miatt fontos, hogy állati vagy növényi zsiradékot fogyasztunk. A növényi olajok közvetlenül a Kozmoszból származnak. A növény nyáron a virágja által kiárad a Kozmoszba, és a Kozmosz válaszaként jelenik meg az érlelődő magban az olaj. Az állati zsír ezzel szemben az állati szervezet terméke, ennek megfelelően átitatódik az állat sajátos lényiségével, bár a zsír ezt az idegen állati behatást nem viszi be oly mértékben az emberbe, ahogy a fehérje teszi azt.

 

IX.

SZÉNHIDRÁT TÁPLÁLÉK

 

            A szénhidrát a növény szubsztanciája. A növény olyan lény, amely a csillagokig ér, és mint élethordozó a kozmikus messzeségekből a Nap segítségével épül fel. … Az ember a világfolyamat számára a növény folytatását képezi, azáltal hogy a lélek-szellem lerombolja azt, amit a növény felépített, és helyette az idegrendszer illeszkedik be. Az ember ezáltal az életet a tudatosság szintjére emeli fel. A fény, amely kívül a növényt építi fel, bennünk az idegrendszer felépítésén dolgozik. (Rudolf Steiner)

            Az állati táplálék már tartalmazza az állat által kifejlesztett lelki erőket. Az embernek ezt először le kell győznie. … Az állati táplálék sajátos módon hat az idegrendszerre és ezen keresztül a lelki tartásra. A növényi táplálék ezzel szemben nem befolyásolja kívülről jövő dolgokkal az idegrendszert. Így az ember számára lehetséges, hogy idegrendszerén csak olyasmi áramoljon keresztül, ami saját magából származik. A növényvilágból származó tápláléknak köszönhetően az ember képes a dolgok nagy összefüggéseire feltekinteni, felülemelkedve az előítéleteken és a szenvedélyeken. A hústáplálék személyes érdekeket, a növényi koszt általános érdeklődést hoz elő. Ez a hatás a generációk öröklési áramán keresztül érvényesül és gyakran egy élet során nem távolítható el, ami az elődök hústápláléka révén lerakódott az idegrendszerben. Az anyagok azután saját külön utakon járnak, s ezáltal olyan erők képződnek, melyek következményeként akár idegi megbetegedés, epilepsziás és hisztérikus állapotok is felléphetnek. (Rudolf Steiner)

            Az ilyen reális összefüggések megalapozzák a vegetarianizmust, de a táplálékok összességének az áttekintése – összefüggésben az individualitással – megmutatja a növényi táplálékok fogyasztásának határait és veszélyét is. … néhányan képtelenek a növényi táplálékot megemészteni. Hiszen az emésztés a személyiség olyan képessége, amely abban áll, hogy a tápanyagot egy nem anyagi, szellemiesített állapotba viszi át. Ez a szellemi szubsztancia azután az emberi bensőben további folyamatokat indít el.

            Bármennyire helyes is a vegetáriánus életvitel, úgy minden a fanatizmus irányába tett lépés kárt okoz. Amit a vegetáriánus étkezés a leginkább hozhat, az annak felismerése, hogy az ember egészséges testi és szellemi fejlődéséhez szükséges egy belátás, amely a természet és ember időszerű, a szellemnek megfelelő megismeréséből fakad. Minden embernek magának kell tudnia, mire vállalkozhat az emésztésnél.

… Ahogy a cukorrépa a föld birodalmában gyökerezik, úgy korunk gondolkodása is a földi dolgokhoz kötött.

 

+++

 

Rudolf Steiner hatalmas felfedezései közé tartozik, hogy a lélek tevékenységének – gondolkozás, érzés, akarat – fiziológiai alapjait megtalálta az emberi test hármas tagolódású

természetében, így a gondolkodást az érzék-idegrendszerben, az érzést a ritmikus rendszerben, az akaratot az anyagcsere-végtagrendszerben. A mai pszichológia zűrzavara abból adódik, hogy a lelket csak az idegrendszer emanációjának tekinti. Ezzel szemen azonban a lelki-szellemi funkciók hordozója maga az egész ember. Ahogy kezeinkkel akaró cselekvésben megfogjuk a világ dolgait, úgy fogjuk fel a világot megértő gondolkodásunkkal, és úgy érezzük mintegy tapintva légzésünkkel. Éppen ezért lelki életünket leolvashatjuk a légzésünkből, és ami ezzel szoros összefüggésben áll, a vér lüktetéséből. Hogy szárnyal a légzés és az érverés, ha nagy öröm vagy lelkesedés tölt el bennünket, és milyen elhalóvá válik nay ijedtség vagy bánat esetén!

            A cukor olyan tápanyag, amely a léleknek belső szilárdságot ad, egyféle ártatlan egoizmussal járja át. A cukor növeli a személyiség karakterét.

 

X.

SÓTÁPLÁLÉK

 

            Az ételeinket nemcsak azért sózzuk, hogy ízletessé tegyük azt, hanem hogy egyáltalában gondolkozni tudjunk. Ha valaki olyan beteg, hogy minden sószerű már a gyomorban és a bélben lerakódik, nem tudja ezt megemészteni, akkor gyengeelméjűvé, bolonddá válik. (Rudolf Steiner)

 

+++

 

A só fokozatos anyagtalanná válás folyamata során végül eléri a hőállapotot. …

 

A só „elvirágozódik”, végül a bélfalon keresztül haladva szellemi állapotba megy át.

 

A só a fényhez hasonlóan önzetlen, azaz maga nem látszik, de mindenki mást látszani enged. Azt az önzetlen, megismerést kereső gondolatot, amely a maga számára semmit nem akar, de az ember belső világát rendező módon megvilágítja, azt nyugodtan a só önzetlen bölcsessége mellé könyvelhetjük.

 

A túlzott sófogyasztás káros, különösen olyan esetekben, amikor a személyiségerők nem elegendőek a felvett só helyes megemésztéséhez. Ilyenkor a só parazita hőgócokban marad

vissza. A rosszul megemésztett só gyulladási gócként lép fel, amelyet a hőorganizmus nem tud magába betagolni.

Egy valódi táplálkozástanban nem léteznek dogmák, csak a belátás. Minden egyes embernek önmagával kell tisztáznia azt a problémát, mi az, amivel saját Én-jét terhelheti.

 

XII.

A TEJ ÉS MÉZ

 

            A tejjel-mézzel folyó Kánaán után vágyakoztak minden időkben. E vágyakozás mögött azonban egy reális imagináció rejtezkedik, vágy egy egészséges, emberhez méltó földi életre.

+++

Tej kísérte végig az embert hosszú fejlődési szakaszokon keresztül. A táplálkozás ezen őskorszakában az állatok teje éltette az embert.

+++

A tej építi fel fizikai testünket, mintegy kelyhet a lélek és a szellem számára.

+++

A tejtől való tartózkodás azt a hajlamot és szeretetet táplálná bennünk, amely a Földtől elold. …. Hogy ne váljunk ábrándozóvá, ne idegenkedjünk itt a Földön az emberi érzésektől, cselekedetektől, jó az, ha a Föld vándoraként felnőttként is tejjel terheljük meg magunkat. (Rudolf Steiner)

 

+++

Mit jelent ebben az összefüggésben a méz? Tudjuk, hogy a növény, a szűz keményítőanyag feltisztul virágcukorrá, majd még tovább virágillattá, szétsugárzó virágszínekké, és kiporzó virágporrá. Minél inkább végbemegy ez a tisztulás, annál inkább szellemivé válik a szubsztancia, de annál inkább el is távolodik az élettől.

+++

Ennek a méz-szubsztanciának sajátossága a szellemhez való közelsége. A méz a szellemi alakító erőkké való feloldódás útján jár. Egy szellemi-fizikai lény, amelyet a só bölcsessége jár át, ezen a fokon állva közel van a világgondolathoz. Amikor itt „sófolyamatról” beszélünk…A virág ásványosodása vagy jobb kifejezéssel a vitalitásának elvesztése, illetve a hamuvá válási folyamat az égi erők kedvére történik. Itt kezdődik, hogy a virág

szubsztanciáját magasabb kozmikus összefüggések ragadják meg, és így elidegenedik a tisztán vegetatív élettől. A szellemi sófolyamat a növénynél így nem az ásványi-földi sót jelenti, hanem a finom, kiáramló virágszubsztanciákat, így a nektárt, az illatot, a színt, a virágport. Ezt a nektáranyagot viszik a méhek, a maguk tiszta, bölcs csoport-Én erejével áthatott szférájukba.

Aki már egy méhkas bölcsességgel teli szervezettségét kellőképpen megcsodálta, az nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy ez egy jövőt hordozó organizáció. Maga az , hogy a méhkas hőmérséklete 37 C° - megegyezően a vérünk hőmérsékletével – arra utal, hogy itt egy, az emberi Én-nel rokon csoport-Én működik. Ahogy a méhek a nemiségen felülemelkedtek, az a bölccsé váló ember számára a jövő fejlődési állapotának szimbóluma lehet.

+++

A méz az ember táplálékaként ezért minden olyan aktivitás hordozója, amely abban működik közre, hogy a gondolatokat átérezzük és akarjuk, és hogy az akaratot és az érzést el tudjuk gondolni.

+++

Minél inkább együtt dolgozik az ember a méhekkel, annál inkább inspirálja őt a méhszellem. Az a szociális forma, amelyet a jövőben kell majd megteremtenünk, az általános emberszeretet korszakába vezet be, melybe az emberiség egy távoli jövőjének fejlődésállapota veti fényét.

+++

Így megismertük, ahogy a méz az emberiség jövőbeli fejlődésével függ össze, a tej pedig a múltbeli fejlődéssel. Ahogy a tej az inkarnációs utunkat készíti elő, úgy a méz az exkarnációs utunkat. Helyes módon megöregedni, megérlelni az öregség bölcsességének a gyümölcseit, ehhez segít bennünket a méz.

+++

Az emberiség története és egyes emberi sorsok figyelemre méltó párhuzamosságot mutatnak.

+++

Az ember ma az ön-teremtő-létre szólíttatik fel. Az isteni vezetés, amely egykor a patriarchális korszakban az emberi dolgokat rendezte, olyan úton van, afelé lépett, hogy individuális emberi lélekké és szellemmé váljon.

+++

A szabadságot teljességében csak a szellemi életben lehet megvalósítani. Az egyenlőség csak a jog területén működhet, míg a testvériség a gazdasági területen. Kultúra, jog és gazdaság – ez a hármas tagozódású emberi természet tükröződése a szociális organizmusban. Ahogy az emberi organizmus megbetegszik, ha az anyagcsere felcsap a fejbe, vagy megfordítva, az idegfolyamatok átnyúlnak az anyagcserébe, úgy megbetegszik a szociális organizmus is, ha a

jogi élet (az állam) úgy gondolja, hogy bele kell avatkoznia a kultúrába és a gazdaságba, vagy ha a gazdasági érdekek irányadó módon belehatnak az állami vagy a kulturális életbe.

 

XIII.

LILIOM ÉS RÓZSA

 

            Ahogy a Nap és a Hold uralkodik az égen, úgy uralja a növényvilágot a rózsa és a liliom. A liliomfélékben a bölcsességerők , a Hold bölcsességerői nyilvánulnak meg. A tápláléknövényként termesztettek közül az evőhagymánál, a fokhagymánál és más hagymaféleségeknél (metélőhagyma, póréhagyma) is megjelenik kapcsolatuk az idegrendszerhez.

Mint táplálékanyag az anyagcseréhez járul hozzá… élénkíti a kiválasztást.

Ugyanakkor ezen hagymafélék mélyen bevezetik a lelki-szellemit a testbe.

+++

A gabonaféleségek – úgy is, mint liliommal rokon növények – táplálóvá, habszerűvé, univerzálissá váltak.

Minden gabonaszem, minden mag fehérjét, olajat és sót tartalmaz. „Mindennapi kenyerünk” kiemelkedik felépítő táplálékaink közül.

+++

Azt, hogy gondolatainkat képesek legyünk átérezni és akarni, és hogy az akaratlagos tevékenységünket átérezzük és átgondoljuk, ehhez jelent segítséget kenyér- és gyümölcstáplálékunk. Azt már megismertük, hogy ezt a szellemi légzést, ezt a légző átalakulást különösen támogatja még a táplálékunkban jelenlévő méz.

 

XIV.

HÜVELYESEK, KERESZTES VIRÁGÚAK, ERNYŐS VIRÁGZATÚAK, AJAKOS VIRÁGÚAK

 

A növényi mérgek (alkaloidák) nem mások, mint deformálódott fehérjék, bomlott, állatihoz hasonló szubsztanciák, amelyeket a növény nem tud az állathoz hasonlóan kiválasztani, hanem tárolja magában.

+++

A torma megszünteti az epepangást, az Én-erőket az anyagcsere-folyamatokba vezeti, és a tűzfolyamatokat a megfelelő helyen működteti, úgyhogy ezáltal az idegrendszer tehermentesíthető lesz, és a migrénhajlam leküzdhetővé válik.

+++

A fény, amely kívül a növényt építi fel, mibennünk belsőleg dolgozik az idegrendszer felépítésén.

 

XVII.

AZ ÉLVEZETI CIKKEK

 

Az erős léleknek alapvetően nincs szüksége mankókra.

+++

Aki a logikát, mint képességet, saját erőből akarja megszerezni, annak kerülnie kell a kávé fogyasztását, és nem szabad engednie, hogy benne a kávé gondolkozzon.

+++

A dohányos szíve lázong az öntudatlan félelemtől.

+++

Keletről és Nyugatról izgatják és rombolják a lelket, Középről azonban az Én uralmát fenyegeti az alkohol.

Az erjedés a növénynek egy visszafejlődési folyamata.

+++

Az Újtestamentum, mint Jézus Krisztus által véghez vitt első csodát meséli el a kánai menyegzőt. Krisztus, ezzel az első csodával, melynek során a vizet borrá változtatja, a múlthoz kapcsolódik, azaz az ősi kozmikus tudat áthelyeződik az Én-tudatba, ami ekkor időszerű.

Kriszuts utolsó tette az utolsó vacsorához kötődik. Ezzel a bor teljesítette régi értelemben vett misszióját, azáltal hogy teret adott az átkrisztusított személyiség, a magasabb Én tevékenységének. Így érthetjük meg, hogy a még mai is meglévő alkoholélvezet egyféle ellen Én-t teremt. Ma az alkohol hatása az, hogy aminek különben az Én szabad elhatározásából kell megszületnie, az így alkohol által történik meg. Egy ilyen emberben az alkohol gondolkozik,érez és érzékel. Ez az ember külső kényszer alatt áll, úgyszólván egy materiális Én-re tesz szert. Az alkohol az ember Én-tevékenységét rabolja el, és ezáltal az ember az alkohol rabjává lesz.

            A fentiekből világossá válik, hogy különösen a szellemi irányba tevékenykedőknek a ritka, alkalmi alkoholfogyasztás is visszalépést jelent. „Becsapja az ajtót, amelyet éppen kinyitni szándékozott.” A szokásossá váló alkoholfogyasztás fiziológiai károsodáshoz is vezet. A szellem megzavarodásától és a szenvedélyek elszabadulásától csupán egy kis lépés vezet a vérfolyamat zavaráig, amely jelentős erőket emészt fel. Azután jön a másnaposság. A vér gyors és rendezetlen tevékenysége folytán mindenféle szennyanyag (húgysav) gyülemlik fel a fejben. Mindannak, aminek el kellene távoznia a vizelettel és a fekáliával, az úgyszólván konzerválódik a fejben. A vér is konzerválódik, és nem ösztönződik a megújulásra. ….Az iszákos férfi esetében az idegrendszer meg tönkre, az iszákos nőknek pedig a petefészkük károsodik.

+++

…mindent egybevetve elmondható, hogy az érett gyümölcsöket nyersen kell fogyasztani.

 

Megfigyelhetjük, hogy a gyökér a főzésnél megpuhul, aromatizálódik és édessé válik.

 

A levélzöldségek előkészítésénél főzés helyett jól alkalmazható a tisztán gőzzel való főzés.

 

Ha az alma megöregszik, akkor nincs többé gyümölcskaraktere, hanem a gyökérjelleghez közelít. Így kompótban vagy sültalmaként a kímélő diátában megfelelőbb, mint a nyers alma.

 

+++

A széteső élet táptalajul szolgál a mikororganizmusoknak. Őket teht nem a bomlás okainak, hanem legfeljebb a bomlás szimptómáinak tekinthetjük. Hasonló viszonyokat figyelhetünk meg a fertőző betegségeknél is. Végül is itt sem a baktériumok a betegségek okozói. Jelenlétük arra mutat rá, hogy az életösszefüggésekben már korábban olyan zavarok álltak be – az orvostudomány diszpozícióknak nevezi -, melyek táptalajul szolgálnak specifikus mikroorganizmusok számára.

 

+++

 

Az egész természetet a ritmus hordozza. A ritmus az élet eleme.

 

            Szirmabesenyő, 2009-10-30