magyarok korai történetéről szá-mos tudományág fogalmaz megállításokat, ezek azonban olya-

nok, mint egy szétfeslett szalag szálai:egy hajdan egységes jelenség marad-ványai, amelyek kapcsolata ma már na-gyon nehezen állapítható meg. Ráadá-sul a különböző kutatási irányok el-térő forrásanyaguk és módszereikrévén másféle eredményekhez is jut-nak. A történész írott forrásokkal éstörténeti modellekkel dolgozik, és bi-zony a honfoglalás előtti időszak utol -só száz évéről is csak nagyon óvatosantud nyilatkozni.

MIT IS KERESÜNK?Nemcsak a források csekély számaokoz nehézséget, hanem például az atény is, hogy a magyarokat számosnéven említik, így tehát először aztkell tisztázni – ha egyáltalán lehetsé-ges –, hogy egy híradás a magyarokravonatkozik-e. Vajon a bizánci történet -írók turkjai vagy az arab utazók bas-kírjai mikor magyarok és mikor nem?A kérdés az esetek egy részében el-dönthető, máskor viszont lényegébenmegoldhatatlan probléma elé állítja akutatót. Időnként a látszólag több ol-dalról megtámogatott információk is

értelmezhetetlenek. BíborbanszületettKonstantin bizánci császár például azegyik magyar szállásterület, Levédiahelyét két folyóval is meghatározta, aChidmasszal és Chingilusszal, mivelazonban ezek azonosítása bizonytalan,nem tudjuk, hogy hol is lehetett Le-vedi szállása.

Mindezen bizonytalanságok tudatá-ban lássuk tehát, mi mondható el elő-deink vándorlásáról! Először is azt kel-lene tisztáznunk, hogy mit is keresünk.Forrásainkból annyi világosan kiderül,hogy Etelközben létrejött egy hierarchi-kus felépítésű, fejedelem irányítottaállam. A magyar krónikáshagyományszerint ezt a hét kapitány hozta létreközös akarattal, ami talán úgy fordít-ható le, hogy korábban létezett már atörzsszövetség, amely talán a hétma-gyar (hetumoger) nevet viselhette.Hogy ez mióta állt fenn, arról nincse-nek adataink, mint ahogy azt sem tud-juk, hogy kik is nevezték magukat ma-gyarnak: egy törzs – talán a megyer –tagjai? Vagy a törzsszövetségben résztvevők? Netán minden magyarul be-szélő? Mindössze annyi látszik bizo-nyosnak, hogy a magyar nevet régótaés viszonylag sokan használták, hiszena keleten maradt és a tatárjárás idejéna Volga mellett élő csoportot is e névenismerték a mongolok, s e folyó vidékénmáig is számos település viseli népne-vünk valamilyen formáját. A magyarszámos Kaukázus környéki földrajzinévben is felbukkan, ezek keletkezésiideje azonban – az előbbiekhez hason-lóan – nem ismert.

18 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Vágó Pál: Magyarok Kijev elŒtt (1882)Vágó Pál a 19. század végének

jeles történeti festŒje volt, aki többekközött Feszty Árpád mellett dolgozott

a híres körkép csatajelenetein is. Magyarok Kijev elŒtt címı képe ízig-vérig

a kor alkotása: kutatói szemmel nézveszinte minden részlete

megkérdŒjelezhetŒ. A magyar vitézek inkább középkori

muszlim harcosoknak tınnek (azonbanne feledjük: ekkoriban még nem álltak

rendelkezésre nagy számban honfoglaláskori leletek!), Kijevben a kérdéses

idŒszakban talán még nem is volt vár, a ruszok pedig még nem voltakkeresztények. Egyvalami mégis

hitelesnek látszik: a régészeti leletekfényében honfoglaló elŒdeink valóban

jártak a város környékén, ahol talán meg is telepedtek. 74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A

HONNAN ÉS MIÉRT?A történeti források egyértelműen állít-ják, hogy a magyarok kelet felől érkez-tek. Az etelközi szállásterület, amely-nek leghangsúlyosabb része a Dnyepermentén volt, ma már mind a régészetileletek, mind az írott források alapjánjól körvonalazható, ám az korántsemegyértelmű, hogy elődeink mekkora te-rületet tartottak uralmuk alatt (azaz aszállásterület és a hatalmi övezet egyál-talán nem azonos). Etelközbe a magyarkrónikáshagyomány szerint a Meotiszvidékéről, illetve Szkítiából érkeztek,ez azonban nem sokkal többet jelent,mint hogy keletről, s erre utalnak akazár kapcsolatok és a besenyőkkelvaló konfliktusok is. A magyar hagyo-mányok csodaszarvas-történetei szin-tén keleti kapcsolatokat mutatnak.Köztudott, hogy a szarvas a sztyeppeinépek körében ősidők óta különös tisz-teletnek örvend, az azonban kevésbéismert, hogy a török népek kifejezet-ten „spirituális vezetőként” tekintenekrá, aki a felsőbb hatalmak szándékaszerint mutat utat személyeknek vagyakár népeknek.

A vándorlások okaként forrásainkkét homlokegyenest különböző magya-rázattal állnak elő: a keresztény szer-

zők a besenyő nyomás előli menekü-lést emelik ki, míg a magyar hagyomá-nyok a túlnépesedésről, az ember- ésállatállomány felszaporodásáról beszél-nek, melynek következtében a korábbiszállásterület már nem tudta eltartania közösséget. Így tehát létezik egy po-zitív és egy negatív olvasata is a ván-dorlásnak. A nomádok önszántukbólnem szívesen hagyják el szállásaikat,ők ugyanúgy kötődnek földjeikhez,mint a növénytermesztő társadalmak,csak éppen jóval nagyobb területethasználnak, és azon belül vándorolnak.Az elinduláshoz nyomós ok kellett, s asztyeppei népek történetében éppen afenti kettő a leggyakoribb: a túlnépese-dés vagy az ellenséges támadás. A ma-gyarok esetében a vándorút különbözőszakaszaiban akár különböző indokokis szerepet játszhattak.

SZÉTSZAKADT KÖZÖSSÉGMinden írott forrás valamilyen módonmegőrizte annak az emlékét, hogy anyugatra vándorlók a hajdani közös-ségnek csak egy részét képezték. Kons-tantin császár a Perzsia vidékére köl-töző, szavartoi aszphaloinak nevezettcsoportról tud, amellyel a Kárpát-me-denceiek még sokáig tartották a kap-

csolatot. Talán őket keresték a mára el-veszett krónikák nyomán útnak indulódomonkos szerzetesek is a 13. század-ban, hogy azután egy másik, volgai kö-zösséget találjanak meg. Talán a szét-szakadás emlékét őrzi a magyar króni-káshagyomány Szkítia három részének– Dentiának, Bascartiának és Magoriá-nak – említésével.

A hajdani – nem tudjuk, milyenfokon szerveződött – magyarság tehátlegalább három részre szakadt, és ko-rántsem biztos, hogy ezek közül „Ár -pád népe” volt a legnagyobb lélek-számú. Az uráliak sokáig kitartottak,és cseppet sem lehettek kevesen, hamég a támadó mongoloknak is főfájásttudtak okozni. A mongol kor nagy át-rendeződése azonban teljesen szétzi-lálta soraikat: sokan egészen biztosanKelet-Európába kerültek, más töredé-kek a közép-ázsiai népalakulások ré-szesei lettek, s nem lehetetlen, hogy aKaukázusba is jutott belőlük. Ezen ese-mények hatására elveszítették anya-nyelvüket, egykori létükre helynevekés esetleg a Volga-vidék egy különösnépzenei csoportja emlékeztet. Sajná-latos módon az egykori közösség utó-életének kutatása jobbára kikerült akutatói figyelem középpontjából.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 19

Sudár Balázs

A MAGYAROKVÁNDORLÁSAtörténészszemmel

A „Honnan jöttünk?” kérdése mindenkit érdekel. A magyarok vándorlásánakkutatása nem csupán egyszerű történészi probléma: jóval több annál, a kez-detek, az eredet kutatása szimbolikus is. Különböző tudományok a magukterületén messzebbre látnak, a történész saját eszközeivel azonban csupána honfoglalást megelőző évtizedekről festhet képet, s azt is csak töredékesen.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

AZ IDŐRENDA vándorlás időrendjéről sem tudunktúlságosan sokat. A magyar krónikákgyors, már-már viharos előretörésrőlszámolnak be, egy rövidebb kijevi„megálló” közbeiktatásával. Hasonlóképet festenek a bizánci történetírók,és ebbe az irányba mutatnak az újabbrégészeti leletek is. Ez utóbbiak arrautalnak, hogy a magyarok a 9. századközépső harmadában keltek át a Vol-gán és költöztek be Etelközbe. Ezzelegybevág az a tény, hogy a történetiforrások korábban egyáltalán nem em-lítik a magyarokat (legalábbis szá-munkra azonosítható néven nem).

A magyarok első említése talánGyörgy barát 9. századi krónikájának10. századi kiegészítésében olvasható.A történet szerint Krum bolgár kán813-ban egy Bizánc ellen vezetett had-járat zárásaképpen tízezer görög férfittelepített a Dunától északra családos-tul. Teóphilosz császár uralkodásánakidején (829–842) Makedónia katonaikormányzója – 836–838 táján – meg-próbálta visszatelepíteni őket, a bolgá-rok azonban megtámadták, és segítsé-gül hívtak egy hol ungrinak, hol turk-nak, hol pedig hunnak nevezett po-gány népet: ők lehettek a magyarok.A hadművelet sikertelenül végződött,a turkokat visszaverték, a makedónokpedig visszatértek hazájukba. Hogy azeseményekre hol került sor, nem tud-

juk, de mindenképpen azAl-Duna vidékéről van

szó. A turkok gyorsmegjelenése való-színűleg közeli la-kóhelyükre utal.

Éppen ekkoriban, 839-ben rusz kö-vetek jelentek meg Jámbor Lajos frankcsászár ingelheimi birodalmi gyűlésén.Engedélyt kértek az uralkodótól, hogyfrank területeken keresztül térhesse-nek haza, mert tartanak a szokásos, Bi-zánctól észak felé vezető útvonalukatelálló „barbár és különös vadságú, ret-tenetes” népektől.

E két – első pillantásra egybevágó –információ bizonyíthatná, hogy előde-ink ekkor már az Etelközben éltek. Saj-nos még ez sem bizonyos: a Baszileoszcsászár ifjúkoráról szóló elbeszélés egykrónika eseménytörténetébe szőttvisszatekintés, ezért sok bizonytalan-ság terheli. A rusz követek pedig mesz-szi északi központjaik felé, talán Nov-gorodba tartottak, a hosszú úton szá-mos őket veszélyeztető néppel talál-kozhattak.

Néhány évvel később, 860 körül agörög származású Cirill – eredeti ne -vén Konstantin – ellátogatott a kazárudvarba. Hazatérőben a Krím-félszigettájékán találkozott a magyarokkal. „…megtámadták őt a magyarok, farka-sok módjára üvöltve, meg akarták őtölni. Ő azonban nem ijedt meg, […],csak egy Kyrie eleisont mondott, mertmár befejezte imáját. Ők pedig látvánőt, isteni rendelés folytán megszelídültek,és kezdtek előtte hajlongani. És meghall-gatván a Mester szavait, elengedték őtaz egész kíséretével.” A kazárok éppenekkoriban egy bizánci erődöt ostromol-tak a Krím-félszigeten, talán az ő szö-vetségükben jártak ott a magyarok is.862-ben pedig elődeink már a KeletiFrank Birodalomban harcoltak, mely-nek ügyeibe ettől kezdve többször be -

avatkoztak, ekkorra tehát már minden-képpen Etelköz lakói voltak.

A KAZÁRKÉRDÉSA korai magyar történelem megkerül-hetetlen kérdése a Kazár Kaganátussalfennálló kapcsolat. A kutatók hosszúideig azt feltételezték, hogy elődeinktöbb száz évig éltek a kaganátus kere-tein belül, aminek elsősorban nyelvé-szeti indokai voltak. A történeti forrá-sokban azonban ennek nem sok nyo -ma maradt: a magyar hagyományoknem számolnak be ilyesmiről, és azarab földrajzírók a magyarok és a ka-zárok ellenségeskedéséről emlékeznekmeg. Egyedül Bíborbanszületett Kons-tantin írt a magyar történelem ezenvonulatáról: egyfelől azt jegyezte fel,hogy a magyarok három évig együttharcoltak a kazárokkal, másrészt ki -emelte a kazár szerepet a magyarállam létrejöttében. Ez utóbbi adatairaszámos történeti elképzelés épült, pél-dául a magyar nagyfejedelem kende cí-mének kazár eredete, a magyarok alá-vetettsége kazároknak vagy a kazár ih-letésű szakrális kettős fejedelemség el-mélete. Mindezek azonban kevésséigazolhatóak.

Jóllehet tény, hogy a kelet-európaisztyeppe 9. századi nagyhatalma – sőtegyetlen valamirevaló állama – éppena Kazár Kaganátus volt, ekkori törté-netéről, hatalmi zónájáról, erejéről na-gyon keveset tudunk. Ismereteink el-sősorban a 10. századból valók, ad-digra azonban éppen a magyarok tá-vozása, a besenyők megjelenése, aRusz és a volgai Bulgária megerősö-dése alaposan átrendezhette a térség

„A bolgárok, akik nem tudtak átkelni,az ungrokhoz folyamodtak, hírüladván nekik a makedónok dolgát.[…] Azonmód hunok jelentek megvégtelen tömegben. Azok pedig[azaz a görögök] látván Œket, köny-nyezve kiáltottak fel így szólva:„Szent Andronikosz istene segíts ne-künk”, és csatarendbe álltak, hogymegütközzenek. A türkök pedig aztmondták nekik: „Adjátok nekünkmindazt, amitek van, és menjetek,ahová akartok.” Ezek azonban nemfogadták ezt el, hanem három naponát csatarendben álltak, és a negyediknapon kezdtek hajóikra szállni. Lát-

ván ezt a türkök, az ötödik órától egé-szen estig tartó harcba bocsátkoztakvelük. És megfutamodott a pogánynép, a makedónok üldözték Œket. AkövetkezŒ napon, amikor [a görögök]vissza akartak vonulni, ismét hunokjelentek meg, hogy szembeszálljanakvelük. Felkerekedvén egy fiatalabbmakedón, név szerint a GomosztinemzetségbŒl való Leó, aki azutántestŒrparancsnok lett, és más nevesmakedónok, megfutamították és el-ızték Œket…”

(György barát krónikájának folytatása a makedónok

hazatelepülésérŒl)

„Állandóan legyŒzik azokat a szlávokat, akikközel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókatvetnek ki rájuk, és úgy kezelik Œket, mint fog-lyaikat. […] Meg-megrohanják a szlávokat (ésoroszokat), és addig mennek a parton, amíg abizánciak országának egy kikötŒjéhez nemérnek, amelynek Kercs a neve. Azt mondják,hogy a kazárok régebben körülsáncolták magu-kat a magyarok és az országukkal szomszédosmás népek ellen. Amikor a magyarok Kercsbeérnek, az elébük menŒ bizánciakkal vásárt tar-tanak. Azok [a magyarok] eladják nekik a rab-szolgákat, és vesznek bizánci brokátot, gyap-júszŒnyegeket és más bizánci árukat.”

(Ibn Ruszta arab földrajzi író az etelközi magyarokról)

A MAGYAROK 10. SZÁZADI EMLÍTÉSEI

politikai térképét. Az a tény, hogy a ka-zároktól elszakadó kabarok éppen amagyaroktól vártak védelmet, vagyhogy Levedi visszautasította a kagánajánlatát, arra vall, hogy a viszony leg-alábbis nem volt egyenlőtlen. A Bíbor-banszületett Konstantin által említettháromévnyi együtt harcolás éppenség-gel fedhette azt az időszakot is, amíga magyarok kelet felől érkezve eljutot-tak etelközi szállásaikra, akár Kazáriánbelül, akár azt északról megkerülve vo-nultak. Az etelközi időszak másodikfelét viszont valószínűleg az ellenségesviszony jellemezte.

ÚJ ÁLLAM SZÜLETIKAz etelközi tartózkodás talán legfonto-sabb eseménye a fejedelemválasztás.Nem tudható, hogy ez pontosan mikortörtént, de valószínűleg nem sokkalelőzte meg a honfoglalást. Érdekes kér-dés, hogy miért is került sor erre acseppet sem jelentéktelen változásra.Hiszen a hét, addig névleg mindenkép-pen egyenrangú, szövetségben álló ve-zető fejedelmet választott maga fölé,ezzel részben lemondva az önálló cse-lekvés jogáról. (Másképpen fogalmaz -va: a mellérendeltség alárendeltséggéalakult.) A kérdésre csak a magyar kró-nikák adnak valamiféle választ, ezekszerint a Kárpát-me dencébe való beköl-tözés megkönnyítésére volt szükségegy főnökre.

Ennél azért többről lehetett szó, hi-szen talán további méltóságokat is ki-jelöltek, legalábbis a 10. században márlétezett a gyula és a karcha tiszte, akik-ről azt jegyzik meg Bizáncban, hogybírói funkcióik vannak. Szépen össze-vág ez a türk feliratokon vázolt állam-képpel: az államnak van uralkodója éstörvénye. A fejedelemválasztás márcsak azért is különös, mert ekkoriban

a környéken nem hemzsegtek a szer-vezett államok, Bizáncon és Kazáriánkívül nem is tudunk másról, így egyál-talán nem magától értetődő, hogya magyarok éppen akkor léptek át aszerveződés egy magasabb fokára.Nem is beszélve arról, hogy az államműködtetése speciális szaktudást isigényel: Álmos és családja vajon ho-gyan került ennek birtokába?

A kérdésre többféle megoldás is el-képzelhető. Bíborbanszületett Kons-tantin némiképp ellentmondásos le-írására alapozva többen kazár hatásra,egyenesen kazár bábállamra gondoltak.Ha így történt volna, akkor a kazárokalaposan elszámolták magukat. Elkép-zelhetőek azonban más lehetőségek is:a magyar államalapítás végbemehetettéppen a kazárok ellenében is. A magyarkrónikák azon állítása, hogy Álmos régikirályi családból származik, sok min-

dent megmagyarázna, és a sztyeppeitörténelem ismeretében nem nélkülözia realitást sem. Akárhogyan történt is:az az állam, amely Etelközben létre-jött, komoly aktivitást mutatott, sike-resen átvészelte a Kárpát-medencébevaló beköltözés minden nehézségét, sbő száz évvel később továbbadta a sta-fétabotot a keresztény királyságnak.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 21

„Kazária fejedelme, a kagán, vitézségükért és szövetségükértnemes kazár nŒt adott feleségül a türkök elsŒ vajdájának, akitLevedinek neveztek, vitézségének nagy híre és nemzetségéneknagy fénye miatt, hogy tŒle gyermeket szüljön, de a sors úgyakarta, hogy az a Levedi nem nemzett azzal a kazár nŒvel gyer-meket. […] Kevés idŒ múltával az a kagán, Kazária fejedelmeüzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzá elsŒ vajdá-jukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kagánjához,tudakolta, hogy mi okból hívatta Œt magához. A kagán aztmondta neki, hogy: „Azért hívattunk, hogy mivel nemes szár-mazású, értelmes és vitéz vagy, és a türkök közt az elsŒ, nem-zeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunk-

nak és parancsunknak.” à pedig válaszolva a kagánnak aztmondta, hogy: „Nagyra veszem irántam való hajlandóságodatés jóindulatodat, és illŒ köszönetemet nyilvánítom neked, mint-hogy azonban nincs elég erŒm ehhez a tisztséghez, nem fogad-hatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda,akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád;ezek közül akár az az Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább fe-jedelem, aki rendelkezésetekre áll.” Megtetszett annak a ka-gánnak ez a beszéd, és embereit vele adván, a türkökhöz küldteŒket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobb-nak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem.”

(A birodalom kormányzásáról, 10. század közepe)

VII. (BÍBORBANSZÜLETETT) KONSTANTIN A KAZÁR–MAGYAR VISZONYRÓL

Helbing Ferenc: Emese álmaAnonymus Gesta Ungaroruma szerint Álmos

fejedelem anyját Emesunak hívták, akiEunedubelianus vezér leánya volt: e történet

nyomán terjedt el az Emese név. Az Árpád-korban sokan viseltek hasonló nevet (Emes,

Emus, Emse), Œk azonban férfiak voltak, így legalábbis gyanús az Anonymus közölte

névalak. A krónikakompozíció szerint nem is így hívták a leányt, hanem Eunodbiliának.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™